97.2.10. fx LM/TOLNAY C. 4911

TOLNAY IMRE számára

Kedves Imre!

Festek egy műteremsarkot. Ágy ülôkével, a padlón szônyeg. És én ebbe a képbe belefestettem nagyanyámat, hosszú fekete kabátjában, ezüstfejű botjára támaszkodva botorkál a kertbe, megnézi a rózsalugast. Ötévesen szaladgálok mellette.

Te megnézed a képet, látsz ágyat ülôkével. És látod magad tíz évvel ezelôtt egy könyv fölött, fáradtan, görnyedten, fölnézel a lámpa fényébôl a sötét mennyezetre, és

Egy kép olvasata ezer. Titkos. Csak a te múltadra támaszkodhat megrendülésed.

Értelemszerűen egyetlen ember vagyok a földön, aki a képemet nem tudom elolvasni. Túl sokat tudok róla, és nem tudom, végül mi VAN benne.

Nem akarom a feladatot megkerülni. A véleményemet kérded cikkedrôl. Nekem tetszik.

Van egy cinikus gondolatmenetünk Szüts barátommal képek reprodukción megjelenítésérôl. Hogy az eredetit adja vissza: reménytelen. Méret, színhűség, faktúra, stb.

Ezért hát legyen a reprodukció jó, akármilyen más, de jó. Minôsége elevenítse föl valami módon az eredeti minôséget. Utaljon rá.

Vagyis. Cikked szó- és fogalomhasználata emelkedett. Gondolatmeneted komoly. Számomra megfelelôen illusztrálja Keresztút grafikámat.

Én a cikk megjelenését szívesen venném.

szeretettel:

Váli Dezsô