96.3.20. LM/ V-ZSOFI2 C.4640
Örültem leveled
tartalmának. Kiderül belőle, ami a hétköznapokon kevésbé, –mennyire tudatosan
élsz, ellenőrzöd magad, s igyekszel emberebb emberré válni. (Mindennapokon az
ember inkább a mulasztásokra kapja föl a fejét.) Mindezekről alig beszélgetünk.
Egyebek mellett ezért is tartom nevelési tévedésnek egymást letolni, -"nem
mosogattál el magad után"- hanem rákérdezni: miért nem?! Figyelmes hangon
föltett kérdésre jöhet valódi válasz, s meglepő dolgok bukkanhatnak elő,
egyebek is, mint a figyelmetlenség (vagyis a szeretetlenség).
Emberebb ember.
Naplómból látod, én is ebben utazom. Életemből viszont láthatod, eléggé változó
sikerrel. Az elmúlt hónapban a nagyböjti zsolozsmaszövegben annyiszor
belebotlottam ebbe a felszólításba, hogy üzenetnek kellett tekintenem: böjtölj.
Rohadt nehezen megy. Annyit zabálok itt, baj lenne, ha hízékony lennék... És
nemcsak a kaja.
Amiért meg Kata
nyuvaszt olykor: a "munkamániám". Igaz. Nem elegendő válasz, hogy
"küldetéstudat". Van benne menekülés is. Mitől? A rezignációtól,
üresség érzésemtől, ami időnként elborít. Hogy unom. Nem tudom magasabb
színvonalon elintézni, mint hogy menekülök, mindig jár a kezem. Bízom, hogy
munkám nagyobb része közhasznú.
Nehéz levelet
írni anélkül, hogy az ember ne csúszna prédikálásba. Mami leveleit még felnőtt
koromban is ezért utáltam. Mikor tudatosodott, elnevettem magam, és
megbeszéltem vele, ne arra használja a levelezést, hogy megmondja, amit élőszóban
nem mer. Azóta más a levelezésünk.
S. Nagy meg
avval bíztat régóta: "mért nem szólsz bele jobban lányod életébe,
határozottan? Szúrd le jól, ha kell, hidd el, még örülne is neki..." Még
az is lehet, hogy igaza van, akkor sem tudom megtenni. Mondom neki: "felnőtt
ember már". És nemigen hiszek a prédikációban. Inkább az életpéldában.
Persze mindkettőre szükség van. Szerencsére Katának nem lelki teher a napi
beleszólás dolgaitokba.
Más.
Rozsnyai Mari
buddhizmussal, mindenfélével próbálkozik, most kért tőlem egy tenyérbevehető
keresztet. Nézelődtem sokfelé, kerestem alkalmas megoldást. Tegnap találtam a
kertben egy törött tetőcserép darabot. Bíztam benne, s csakugyan, vasfűrésszel
szabható. Gyufásskatulyányi téglatestet vágtam belőle. Megsmirglizem, sarkokat
legömbölyítve, mint egy tengerhordalék kavics. Egy keresztformát fűrészeltem
bele. Aztán beleejtettem a festőszerbe, megszívta magát olajjal –nem fog
piszkolódni kézbe véve, s jó szaga is lett. Holnap ajánlott levélben föladom
neki.
Ma, március 20,
huszonnyolcadik képem.
A Citadella
írója megfejthetetlen csoda. Lenyűgözően tehetséges gondolkodó. Annyira más,
mint én; gazdagabb, mint az általam belátható. Egy-két ilyen könyvvel
találkoztam életemben.
Szütsék féle
hangot valamennyire alighanem félreérted. Nem feltétlen LEmosolygás, ha valakin mosolyognak. Mert szerelmes, vagy
valami olyasmi. Vagy mert más. Ott nem érdemes sértődni, ahol nem akarnak
sérteni. Hidd el, burokkal védett környezetben dolgozol. Hét munkahely
tapasztalatával mondom. Lehet, hogy humorát nem érted, vagy egyszerűen csak nem
kedveled, nem fontos. Szüts szeret téged.
Hanem erről jut
eszembe. Szüts morgott itt rátok: "ezek szeretnének önállóbb feladatot
kapni, de órákat a konyhában locsognak szabad idejükben. Miért nem próbálkoznak
helyette a gépen, tanulnák a programokat?!" Erre a gondolatra is
vonatkozik: megsértődni nem kell. Ha igaz, változtass, ha téves, felejtsd el.
Bizony jó lenne, ha bent szorgalmasnak könyvelnének el.
Komikus, de
iszonyú kín kitalálni ezt a New Yorki utat, menjek-e. Nem egyszerűen az önzésem küszködik az igazságérzetemmel. Szüts
segít lelkileg, meg anyagilag is, egyébként. Kata is bíztat, ez is szempont,
jól esik. Szempontjaimat dadogva próbálom hetek óta megfogalmazni, Miklós már
nagyon unja, szegény:
-Jár nekem ez
az út?
-Szamárság, de
keservesen nehézkes vagyok döntéseimben, s egyáltalán nem egyértelmű, hogy
szeretnék utazni. Viszont amit Kata mond, az is igaz: előtte mindig nyafogok, aztán mégiscsak jó.
-Arra is
emlékszem, útközben milyen kétségbeesett óráim vannak, hogy indulnék azonnal
haza, ha lehetne. Ezt tudva, rövidre szabom a távolléteket. (Spanyol
ösztöndíjammal nyugodtam mehettem volna két hétre, a pár nap helyett.) Nagyon
el is szoktam fáradni, igaz.
-A pénzkérdés.
Talán hallottad Katától, iszonyatos volt a januári OTP számla. A fűtés
váratlanul 20 ezer, telefon 8, a két megemelt lakbér 10. Összesen 46 ezer
forint, hirtelen be kellett most ennyit fizetnem. S ráadásul, Miklóssal
konzultálva, s tőle kölcsönkérve, itt, Kecskeméten rendbe hozatom az autót.
Tudod, két évenként kell vizsgáztatni, most júniusban lenne esedékes. De itt
tudtak egy megbízható, kifizethető szerelőt a közelben, aki nemcsak
kikalapálja, de ismerősnél a vizsgát el is tudja intézni. Ez áldás. Egy éve
aggódom, hol találok erre valakit. Nagyon összegyűrtem az autót két év alatt.
Szóval elkezdték kikalapálni. 20 ezerrel indult, de vizsgával 46 ezer lesz. Ha
megtartjuk az autót, muszáj kifizetni. És akkor én menjek New Yorkba?
Ilyen
körülmények között azt a feltételt szabtam magamnak, akkor utazom, ha nekem
(nekünk) az út nem kerül pénzbe, (Péterék vendégül látnak,) a repülőjegy árát pedig valaki kifizeti
nekem. Ez nem teljesen lehetetlen. Soros ösztöndíjjal próbálkoztam, Szüts
indította, a miniszterrel beszélt ezügyben. A Soros-ügyintéző is jóakaróm volt,
véletlenül. Kecskemétre jött a levél: nem kaptam meg. Most fölhívtam egy
kézséges, jómódú barátomat (több képet ajándékoztam neki az évek folyamán).
Utálok ajánlkozni, de most a következő formulával megtettem: "öregem,
minden barátomnak szólok (ez nem igaz, csak, hogy ne érezze magára nézve
kötelezőnek a dolgot), neked is, egy repülőjegyért egy képet adnék". (Ez
harmad árat jelent). Még várom a választ. Szüts, hogy továbblendítsen a
problémázásomon, fölajánlotta, hogy akár egy évig is kölcsönad. De fedezetlen
adósságokba keveredni -én nagyon nehezen, kivált, ha nem kenyérre kell.
Ami az út
mellett szól leginkább számomra, az a következő: idén kezdtem búcsúzni a
síeléstől. Fáradok. S mostantól kezdve az utazást is elhagyni... az öregedés
siettetése lenne. Ez fegyelmezetlenség.
Este fél tíz.
Szüts sugárzó arccal átjött, hogy megfestett valamit, nézzem meg. Most lógó
orral, káromkodva javítja. Ezt is elbűvölő charme-al.
Feküdni kell,
itt is időben kelek. És holnap uszodába menet be akarom dobni ezt a levelet.
Jóéjt Nagylányom: