96.11.20. LM/V-ZSOFI3 C.4819

Zsófikám

kösz a leveledet! válaszolok.

Igen, te mindig azt mondtad, Apu, ha majd érdekel valami, akkor tanulok. Ezt mindig elhittem neked. Most is. Mindig mindenkinek mindent el akarok hinni.

De most nem a hitemről van szó. Most időnként már abban nem bízom, hogy abból, ahogyan ezt az előkészítőt csinálod, lesz valami. És nem is az az érdekes itt elsősorban, hogy sikerül-e bejutnod. Hanem, hogy érdekel-e annyira ez a terület, hogy kemény áldozatokat hozz érte. Tehát, végső soron az itt a kérdés, hogy alkalmas vagy-e ilyen pályára. Nem szellemileg, hanem akaraterő tekintetében. Úgy tűnik, nem szánod rá eléggé ezt az évet az előkészítőre.

Annyira ismerem a bölcsész szakot, (meg van ottani tanár ismerősöm is), hogy tudom, ha nem olvasol napi 4 órát, ha nem olvasod véresre, gennyesre a szemed, amíg majdnem kiesik, akkor akár abba is hagyhatod, kár befizetni a második félévet. Rengeteg mindent kellene most megismerned a magyar és a világirodalomból, a XX. századi, a mai élő és a klasszikus íróktól, költőktől, drámákból, hogy esélyed legyen, nemcsak bekerülni, de később bent maradni is. Ehhez a gimnáziumi alapműveltség nagyon kevés. Ez kicsit olyan, mint most a Képző Főiskolán, ahol az egyik tanár kijelentette, hogy ő rajzot egyáltalán nem tanít, aki ide bekerül az már tudjon rajzolni. Ez gyökeresen más szemlélet, mint korábban.

Én nagyon szeretek a szobámban egyedül lenni. A munkaasztalomnál egyedül ülni és dolgozni. Azt hiszem, te nem nagyon szeretsz egyedül lenni. Van külön szobád. És bár kicsi, de most nagyon szép, gondolom, nem ezen múlik a dolog. Hanem inkább, hogy sokkal szívesebben töltöd társaságban, emberek között az idődet, és úgy tűnik erre nagyon nagy igényed is van. Félreértés ne essék! Kicsivel sem jobb vagy rosszabb egyik életforma sem. De tudnod kell, minek mi az ára. Nyilván meg fogsz ismerkedni így is a világirodalommal, legfeljebb nem iskola keretein belül, a bölcsész szakon. És nem olyan tempóban, ahogy ők. Az sem baj. De tudd, hogy most választasz, ezekben a hónapokban. Illetve, az utolsó pillanat, amikor ebben választhatsz.

Kérdezed, -igen, elhiszem neked, hogy szereted ezt az előkészítő dolgot, és elhiszem, hogy érdekel ez a téma. Természetesen mindegy, hogy itthon, vagy könyvtárban olvasol-e. De nem mindegy, hogy mennyit. Katának abban igaza van, és ezt igyekszik megértetni veled, hogy ezt az évet teljesen olvasásra kellene szánnod. Én is ezt fogalmaztam most meg neked. A témáról való társalgás is tud fontos lenni, csak a megfelelő arányban. Kevés az idő.

Még egy. A helyesírásod alapján szinte biztos, hogy azonnal kiszűrnek a felvételin. Ha akarod, diktálok neked olykor, és együtt átnézzük. Vagy találj valami egyéb formát erre, nem egy nagy ügy, megtanulható, de idő kell rá.

Írod, próbálsz otthon a háztartásban segíteni. Ezt köszönöm, a jóakaratot, a jószándékot. De neked már évek óta nem segíteni kellene, hanem egy vagy két munkaterületet kérés nélkül, önállóan ellátnod. Amit valakinek mindenképpen meg kell csinálnia. Naponta, hetente.

Az adó-visszatérítésről. Kiskutyám, örülünk, hogy ennyit hozzáadhattunk a tanfolyamhoz, miért kellene ezt visszaadnod? Ha netán visszakapsz pénzt, örülj neki, a tied!

Neked drukkolok, kiskutyám, Isten segítsen!