68.7.29. C.182

valaha is vágytam; minden együtt

elmúltak már a régi bajok

előttem képeim, festékszag

és naponta mondom: műtermem.

reggel pici cipő ágyam előtt

mindig vártam ezt

minden, minden együtt -- mégis

régi cimborák

régi nyarak

régi zugok és szobák --

körülnézek

körülnézek: vadonat minden

illata nincsen még

idegen vagyok, túl nagy ez nekem

talán kicsit sok a zaj

kevesebb lehetne