Petri György:  Belebotlom halálomba

részeg napok

részeg éjek

ami közel

messze széled

 

lucsok mocsok

zokog tocsog

öreg majom

motyog makog

 

száraz éjek

száraz napok

sara pereg

sívó homok

 

homok évek

évtizedek

sivatagi

szele sziszeg

 

holott élek

holott halok

halott élő

élő halott

 

egész valóm

nemvalóság

koszorú-drót

rothadt rózsák

 

amit én csak

félve sejtek

tudván tudják

már a sejtek

 

egész lényem

lüktet gennyed

nem fogadnak

be a mennyek

 

nem fogadnak

be a poklok

halálomba

belebotlok

 

esetlen be

verem orrom

mint a bohóc

a porondon

 

valaki más

nem én vagyok

ki az ágyon

hűlten vacog

 

kiben étel

nem maradik

már a száján

által szarik

 

hasa püffed

szára szárad

zsibbad lüktet

szíve fárad

 

szikla közöny

tompa foglya

már csak sugár

szike fogja

 

aztán néha

mégis mégis

föllobbantja

a poézis

 

de többnyire

mégse mégse

nem érdekli

már a vég se

 

állandó kín

éle tompul

bizony már csak

egyet gondol

 

bárha végre

odalenne

és fekünne

odalenn e.