Levelek Le Meux-be /
68
1990 óta írom ezeket a leveleket,
válasz nemigen érkezik.
2000 júniustól küldöm web-en, immár képekkel.
Talán egyszer könyv lesz belőle.
2000 október 5.
Sziasztok!
Hát ez igazán öröm!
Megvan az e-mail kapcsolat is! A várólistámon vagytok.
Nekem meg itthon
elkészült a CD-ROM-hoz a hangmérnökök által kijavított interjú. Délelőtt a Józsefvárosban
átírattam a videokazettát CD-re (Miki vezetett friss jogosítványával), most már
isten bizony kész vagyok. Remélem.
Délután pedig
biciklivel az édes októberi verőfénybe, egy Rodin-kötettel, TÖRZSpadom a
Margitszigeten, mellettem Arany János bácsi bóbiskol. Rodin zseni, 92-ben még
nem néztem meg a múzeumát, sajnos. A New York Brooklyn-múzeumi anyaga gyönyörű,
ott először igazán, 96-ban.
Vadállat lehetett,
ötven év után elvette élettársát, aki olvasni is alig tudott, két lépéssel
mögötte vitte a festőállványt, és aki
haláláig Rodin úrnak szólította. Az esküvőn egy Van Gogh képet
nézegetett a falon és csak a negyedik felszólításra... stb.
A másik könyvem
kuka tetejéről került: Csakovszkij Ez
történt Leningárdban, Új Magyar Könyvkiadó 1951.
Nagylélegzetű
könyv, szocreál, jók a részinformációk. Napi több ezer éhenhalt. Utcára kerülő
árva gyerekek. Hadiszigor. Egy újságíró és egy ápolónő vergődése, távol
egymástól.
Megfoghatatlanul
szívszorító volt a könyv épp most és itt, a bakonybéli szerzetescellában. Csak
két éjszaka. Kis szobácskák fölvonulási barakkokban, reggel négykor az első
zsolozsma, délelőtt kerámia-, fémmegmunkáló-, gyertyaöntő műhely. Négyen
vannak, hosszú szakállak, a prior tányérja mellett csengő. Ha az étkezés eleji
példázat-fölolvasásoknak vége, evvel jelzi, hogy 
kezdődhet a beszélgetés. Kérdezgettek,
csendes mosolyok.
Hozták
emlékkönyvüket. Jelmondatomat írtam be nekik, ami a pioníroké volt valaha.
Emlékszel még?
A valahai legszebb jelszó.
Szebb, mint amit egyszer rég kitaláltam magamnak: I am on duty / Szolgálatban vagyok. Szebb mint a magyar
cserkészeké, a Légy résen!
Tudod még olvasni a
cirill betűket?! Buty gátóv,
vszigdá gátóv! Légy kész, mindig kész!
október 6.
Hallom a zuhanyozóban reggel, hogy Belgrádban győzött a forradalom. Hát
sikerült, vér nélkül! Imádkoztunk érte.
Azon tűnődöm, jól van-é ez így:
Ha Miklós befejez
egy képet, lefotóztatja, és a hátára ráírja a címét.
Én:
01. A szögön függő
papírra fölírom a számát, hogy majd fotóznom kell.
02. Az
opusztáblázatba beírom az adatait.
03. Ezt át kell
vinni a nagy gépre, floppin.
04. Ezt átformázva
HTM fájlba bemásolni a CD-ROM-ra.
05. Ezt átvinni az
internetre is.
Eddig ez csak az
opuszjegyzék, a kép adatai.
És maga a kép:
06. A képet
lefotózni, a filmet előhívatni a Rákóczi úton, majd kompjuterre tenni.
07. Ott retusálni.
08. Akkor betenni a
nyomda számára készülő CD-be.
09. Ennek másolatát
a múzeumok számára készülő pótlás-CD-be betenni.
10. Akkor a képet
átalakítani jpg-fájlba, és leméretezni 800 pixelre.
11. Betenni a
CD-1-ben a helyére.
12. Akkor egy
másolatot 5-600 pixelre leméretezni az internethez.
13. A kép
kezelőtáblázatába is be kell írni az adatait.
14. Akkor a
táblázatot makróval generálni.
15. Ezt a megváltozott
javascript fájlt a törzsfolderbe áthelyezni.
16. Belépve az
internet szerverbe, az új képet bemásolni, lehetőleg este, mert ez pénzbe
kerül.
- és nem lehet
egyszerűsíteni....
Mikit tegnap először engedtem egyedül autóval a Belvárosba: nem akarnád a printert elvinni a szervízbe...?!.
Hazafelé a Petőfi
hídon jött, s eszébe jutott meglátogatni Anyámat a Körtéren.
A következő
útvonalon (persze, honnét lenne helyismerete?) Petőfi híd - Október 23. út -
Kosztolányi tér (itt jobbra fordulhatott volna) - Bocskai út (majdnem ráment a
balatoni kivezető útra) - Karolina út - akkor át a Gellérthegyen, a Hegyalja
úton - Erzsébet híd budai hídfője - Gellért rakpart - Bartók Béla út - Körtér -
Villányi út - Kertészeti Egyetem, mert csak ott tudott leparkolni.
Közben találkozott (hogy?!) egy volt
osztálytársával, fölvette...
október 17.
Elég hervadtam, kissé arcüregesen. Így aztán csak három hossz a Lukácsban,
inkább beültem a kamillás gőzbe. Jó lett volna ehhez a percvekkert a karórámon
beállítani, de hát azt nem látom szemüveg nélkül. Hazafelé két joghurt Katának.
Reggeli után
leszárítottam egy új Kinga fotót, (apja karjában), e-mail-en rögtön el is
küldtem Szütsnek. Majd két olajképet leselejteztem. Akkor az adóhivatalból
hívtak, pótadatot kértek. Két hete tart a viszonyunk, minden rendben, csak nem
értették, mi ez a 97-es New York-i (legalábbis a 83-as helyesírási szótár
szerint) ösztöndíjam, ha én közben itthon voltam. Most a 10.000 dollár akkori
forintértékén dolgozunk, mert nem mindegy, hogy május vagy június. Levettem a
polcról a SZÁMLÁK EGY DARABIG ELTENNI -dossziét. Aztán elküldtem a megoldást
faxon.
Tizenegy óra, az
A/00/09-est kapirgálom, gyenge. Nem szabadna leülnöm, le-lecsuklik a fejem.
Pedig baj ilyenkor elaludni, régi tapasztalat. Festős délelőttökön általában ez
van, feltételezem, szervezetem tiltakozik.
Hát leülök leírni
neked legkedvesebb, régen vissza-visszatérő rémálmaimat.
Liftben utazom, -
ismerős?! - mindig egyedül.
Zárt fülke helyett csak egy plató, az oldala nyitott rácsszerkezet. Egy
felhőkarcoló külső oldalán fut vezetősínek között. (Építkezéseken látni
hasonlót, inkább anyagszállításra.) Lábam alatt harminc - negyven emeletinyi
mélység.
Alkonyat vagy
éjszaka, gyenge lámpafények, embert nem látni lent ilyen magasból. Az erős szél
átjár. A lift időnként meginog, billeg. Kiszállnék, de a célállomáson túlhalad,
gyorsuló tempóban, ismeretlen területek felé, olykor kanyargós alagút-pályákon.
A végállomáson, vagyis a tetőn sem lehet kiszállni, zárt, rozsdás vasajtók; nem
is áll meg, zörögve-csikorogva azonnal elindul lefelé. Sebessége változó,
nagyon kell kapaszkodni.
Néha aztán sikerül
kikecmeregtem belőle.
Még két ilyen:
Hogy háborús,
kihalt-romos városban kószálva valamennyire ép lakást találok, s körbejárom,
hogyan lehetne itt használható műtermet kialakítani, ebben van vigaszos elem
is.
A másik szomorúbb.
Kóválygok szeretett zugligeti főiskolámon, engem innét rég kitettek. Volt
osztályomban viszont zsivajos nagy
élet, diplomamunkájukon dolgoznak. Hogy tudnék valahogy én is, vissza,
közéjük...
Vasárnap, mint mostanában gyakran, a szükségesnél korábban ébredtem. Eszembe jutott valami
reményteljes-boldogító. Kirándulásra indulás előtt cédula a váratlanul
hazalátogató, mélyen alvó Mikinek:
Kutyám, egy év alatt bizony elszakadtál a CSALÁDtól, amennyire ez helyénvaló volt, ezt fölösleges a továbbiakban tréningezni, sőt inkább.
Nézz ki egy mobilt a Mammutban, kiveszek pénzt, délben megvesszük.
Havi kétezerig fizetem...
(A Ferencesek képtelenek-, vagy nem akarják megszervezni, hogy egy kétmondatos üzenet eljuthasson a gyerekhez.)
Este már élesben, tőmondatokban traccsoltunk,
ő az esztergomi kollégiumból.
Másnap kompjuterről
SMS, írott üzenet, hogy:
A Á E É O Ó Ö Ő Ü Ű.
A készülék nem
csörög, hanem rázkódik a
zsebében. Sony, ezüstszínű, gyönyörű.
Még egy nem remélt siker.
Pár órai munkával minden szükséges ÁTALAKÍTVA, ezentúl az opuszjegyzék
frissítése, az új képek beírása mindössze két lépésben.
október 20.
Telefonkapcsolat?! ...küldjetek pénzt tandíjra... anyád névnapját
ne felejtsd... Mit lehet mondani? Percenként ötven forintért?!
„Ne telefonálj!”
zokogta újságcikkében T., Amerikába férjhezment egyetlen lányának húsz éve az
ÉS-ben. „A telefon államfőknek
való!” „Abból az alkalomból, hogy átrepültem az Önök gyönyörű országa
felett...”
„Behívattak az
adóhivatalba”
„Arcüreggel
fekszem”
Ő épp matekleckét ír a tanulószobában, az udvaron focizik...
...És ha lehetne, ha mégiscsak visszatérne,
ki már soha, megint csak a gázszámlákról beszélne,
csöpögő vízcsapokról, s te is csak azt felelnéd,
amit akkor, s nem mondanád: „Ne menj még!
Fél életem viszed magaddal...”
(Rakovszky: Egyirányú utca)
Telefon?!
október 21.
De hiszen Szüts-csel is így tartom a kapcsolatot! Igaz, helyi tarifa. Pénzkérdés? Biztos?
Telefonon nem lehetett elérni az Ernst Múzeum új igazgatónőjét, így aztán levélben:
Kedves Katalin!
95. januárban a TV Híradóban kérdeztek, s azt válaszoltam, nem értek egyet a kiállítás-politikáddal, pontosabban avval a két nagy kiállítással, amit akkor szerveztél. Szíved joga, ha esetleg ezek után nem nagyon akarsz diskurálni velem, de most nem rólam, hanem az Ernstről van szó.
Elszörnyedve hallom, hogy Közhasznú Társaság lett a Múzeum??! Ezt akartam volna veled telefonon pontosítani, és hogy a pénzt nektek kell kigazdálkodni? -ez téboly.
Hogy emiatt divatbemutató, meg rendezvények, amikor is a kiállítás nem látogatható?
Én ezekhez nem nagyon értek, de gondolom, lehetetlen helyzetbe kerültél.
Nem tudnék én valamit ez ügyben tenni?
-Levelet a miniszternek, az egyik helyettes, ha nem tévedek, Katának valamikor kollegája volt.
(Most nem tudom megkérdezni, Bulgáriában van)
-cikket írni, inkább íratni-
-festők között aláírásokat gyűjteni?
-???
Egy művészetkritikussal beszéltem, hogy írna erről. Elhárította, hogy nem az ő asztala.
Hát, lehet.
De azért.
Szeretettel:
Végül sikerült elérni. Azt válaszolta, hogy bizony, ez már ezután csak így lesz...
(Erre azt mondták nekem, hogy lehetett ezt így elvállalni?! Igaz, Dobó is jelentkezett Egerbe, várkapitánynak.)
október 28.
Egy nagyszerű fotókiállítás az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél, november 26-ig.
Magyar tanyai élet az elmúlt években, ahogyan a csehek fotóznak. Jindrich Streit, meg kell tanulni a nevét a szeretett Sudek mellett.
Az együttérzés, vagyis a szeretet. A lényeglátás. És micsoda kompozíciók! Pedig sokszor nagylátószögű objektív, amivel nehéz képet szerkeszteni.
J! sajnos neked ebből csak egyetlen repró jut:
Szia J., novemberben! V. Gyurka azt mondja, Deske, nem sokat ér ez a te képmutogatásod monitoron, ez a reprodukció reprodukciója. Mondom neki, szereted Braque-ot? És hány képet láttál tőle eredetiben?
november 2.
Megjött Esterházy
CD-hez írt előszava, olvashatod, ha visszamész a menüoldalra, az első sor.
Rendes volt, nagyon gyorsan megküldte. Aranyos, jó szöveg. Különösen az, hogy ürge... (Attila így fordította: As the
poet says: a guy.)
Hogy narcisztikus vagyok, ezt ő is mondja, mások is,
mindenki, én is. Pedig nem igaz, én exhibicionista vagyok. Nárcisz önmagát
szerette, én azt, amit csinálok. Na ja, azt mutatom, dicsekedni szokok, persze.
De ezen túl pedagógiából beszélek annyit, talán megspórolnak egy kerülőutat. Az
életet pedig úgy élem meg, mint szegény hülye Németh László, akiről Petri
egyszer azt mondta, ha kiment a vécére szarni, az egy nagy magyar
szarási kísérlet volt...
november 3., péntek, halottak napja után egy nappal
Múlt vasárnap Pomáz fölött, a Kőhegyen. Nem nagy út, de meredek; félbetegen még fárasztó. Háromkilós (2.95) fényképezőmet átvették. Napsütés, gyönyörű sárga lombok. Fönt a menedékházban egy szalámis-sajtos szendvics, János vette nekem. Robi sört ivott, közben ezt a VÁLINEWS-t emlegette (dicsérte) avval, hogy nem ártana néha újra valami komolyabbat írni bele. Ezen eltűnődtem, ez nagyon igaz, de hát. Másfél éve tart ez a fergeteges CD-írás-játék, beszűkült figyelemmel és érdeklődéssel, boldogan. Majd mindjárt gondolkodom, ha ez a mániás periódus véget ér. Most halálom is csak a lemez kapcsán jut eszembe, hogy ugyanis elrendeztem dolgaimat.
Aztán most, másnap reggel, gyorsúszás közben (érdekes, mellúszásnál sosem jut eszembe semmi)
...hogy most tényleg lehet egy vonalat húzni, hiszen hétfőn leadom, kész a CD.
Akkor összegezzünk.
- Két gyereket fölneveltem. (Bár inkább Kata.)
- Tavasszal 26:58.08-ra úsztam az 1200 métert.
- Elrugaszkodás + három és egynegyed tempóval átúsztam a Lukácsot (28,55 méter, lemértem), ez már nem lesz jobb.
- Minden képem, a leggyengébb is, CD-ROM-on és web-en. Most még gyűjtőim címeit is rátettem a lemezre (fájl: cimlista.xls), kötelezően titkosítva; a jelszót fiamnak megadtam, és majd a múzeumoknak is megsúgom. Gyűjteményes emlékkiállításnak nem lesz akadálya. Tehát most
VÉGRENDELET
Én, alulírott Váli Dezső ép elmével, világos tudattal és szabad elhatározásomból úgy rendelkezem, hogy halálom esetén nem kell csinálni semmit. Az oeuvre-lemez elkerült néhány helyre. Képeim szétszórva. Minden jó helyen van ott, ahol van.
november 25, szombat.
Mindent megcsináltam, a CD hétfőn kész, hozzák Fehérvárról. Most majd talán megtanulok klarinétozni.
Fráter Anzelm múltkor vacsora közben figyelmeztetett, Deske, a csönddel is lehet üzenni! Szép lenne hallgatni-, elhallgatni egy időre. Eszembe jut Füst Milán pöfögése: Mit hallgat ez itten? Hallgatok én neki ötven évig!
Nem, nincs okom rá. Neked jó, nekem jó.
Ritkán járok a pesti oldalon, most fogorvoshoz mentem. S az Astoria aluljáróban megint az indián zenészek csapata. Húros és ütős hangszerekkel (cseleszta nincs). Muzsikájuk hegyi levegő. Mondják, a sokadik nemzedék, már rendszeresen, ideszoktak, egyet már le is lőttek közülük.
Húsz éve a Bem-rakparton megláttam a járdán hajdani
szerelmemet. Egyetlen lendülettel fordítottam meg a kocsit a mély hóban. De az
az utca egyirányú. A szembejövő teherautó is fékezett. A felelősséget
elismertem, személyi sérülés 
nem
történt.
Ilyenfajta bódulattal néztem az indián fiúkat. És nem is a Winettou. 76-ban éjszakai kutyasétáltatás közben beláttam egy földszinti szobába. A könyvespolcon Országh kétkötetes nagyszótára. Megirigyeltem a tulajdonosát, hogy neki ilyen kell. Másnap magam elé tettem az Ancient Arts of Americas-t, egy szótárt, nyelvtankönyvet. Az első nap egy óra alatt négy mondatot sikerült lefordítani. Emlékszem, a flamboyant szót hosszan kerestem, hiába.
Elbűvöl a művészetük. Az inka, azték istenszobrok, egy obszidián kígyócska. Talán New Yorkban a szomszédos teremben afrikai emlékek voltak. Ott vált világossá, ők mindig is hozzám fölülről szóló művészet voltak, amit mondanak, kinyilatkoztatás, míg egy néger maszk nekem csak folklór.
A fiúk utánozzák szobraikat. Tömpe orr, húsos ajkak, ferde metszésű szemek, izmos-tömzsi test, nyak sehol.
Boldog voltam, ahogy rájuk néztem.
Az évadzáró munka után lassan eszmélek, lábadozom, még kitaláltam, hogy ismét a Balassi-könyvesboltban legyen a lemez bemutatója, kamara-kiállítással, mint nyolc éve a C. naplónak. Napok óta képet válogatok. Esterházyval nehéz volt időpontot egyeztetni. Meghívó-levlapnak megtettem a CD borítóját, hátoldalán nyomtatva a címzés és az invitálás, az Új Mandátum csinálja, nem fog a háromnapos borítékcímzésben elzsibbadni a kezem.
Kedves Barátom!
Az Új Mandátum megjelenteti a VÁLI-OEUVRE CD-ROM-ot.
Erre most minden festményem, rajzom, munkám mellett
fölkerült egy videóinterjú, többszáz új szövegközti ábra,
10 év óta Le Meux-be írt leveleim egy szelete, stb.
(A CD internet explorer alatt fut.
Telepítőprogram WIN 3.11-től van a lemezen.)
Szeretettel meghívlak a CD bemutatójára, a Balassi Könyvesboltba
(Bp. II. Margit utca 1., a Margit híd lábánál van egy nagyobb parkoló),
december 6-án, szerda 5 órára. Bevezeti Esterházy Péter.
Ebből az alkalomból itt egy kis kamarakiállításom is nyílik,
ami még másnap 10-6 óra között is megtekinthető.
A lemez bolti ára 2900 Ft. A kiadónál megrendelhető 2000 Ft-ért,
postai utánvétellel, telefonon (359-6338, 349-9684),
vagy
e-mailen (mandatum@elender.hu).
Baráti üdvözlettel:
A sajtónak, tévéknek a meghívó mellé egy-egy munkaközi CD-t is mellékeltem, hogy tudják, miről van szó. A Népszabadságtól már voltak nálam. Megbeszéltem, a szövegemet majd még javítgatnám. Szerencsére Robitól tudom, ez alanyi jog. (A Margócsy-interjút annak idején öt nap és éjjel írtam át meg át.)
Gyanakodva figyelem magam:
1. A képeket meg kell csinálni. (Ez rendben, 48 kép idén.)
2. Meg kell mutatni. Munkaköri kötelezettségem. De ennyire?
Leveleztem az új
igazgatóval.
előzménye: szeptember 17.
Dr. Fabényi Júlia
Műcsarnok
Kedves Igazgatónő!
Épp egy éve 2001-re egy kollektív kiállítás ötletével jelentkeztem a Műcsarnoknál: SZOBAFESTŐK, ÉLŐK ÉS HOLTAK.
Kértem egy életmű-kiállítás lehetőséget is, 2002-re, 60. életévem alkalmából. Megköszönném, ha -nyilván nem konkrét-, de elvi választ kaphatnék.
(Monográfiát, és CD-t mellékeltem)
(a következők e-mailen, pár óra alatt)
november 7.
Kedves Igazgatónő, [...] válaszát várom majdnem két hónapja.
szívélyes üdvözlettel
november 7.
Tisztelt Művész Úr,
Köszönettel fogadtam megkeresését kiállítás kérelme ügyében. Szíves
tájékoztatásúl közlöm, hogy jelenleg csoportos kiállítások szervezésén
dolgozunk, tematikusan meghatározva, ezért önálló, monografikus
kiállításokra a közeljövőben nem kerül sor. Bízom megértésében!
Tisztelő híve
Dr. Fabényi Julia
főigazgató
november 7.
Köszönöm a választ, egy pontosítást kérnék:
Kértem egy csoportos kiállítást is kb. három terembe: "Szobafestők, élők és
holtak", enteriőr témakörből áttekintést szándékozva. Vojnich Erzsébet, Szüts Miklós,
Nádor Tibor, Krajcsovits Éva, Nagy Géza (32 éves) Váli és még körülnéznék
kortársak között.
Nem élők: Czimra, Gruber, Barcsay, Nagy Balogh esetleg, Czóbel, Vajda...
Ezt 2001-re kértem.
Szívélyes üdvözlettel:
november 7.
T. Váli Dezső,
2001-ben semmiképp, később talán.
Tehát most más vizekre kell eveznem. De hová.