97. levél J.-nek, Le-Meux                                            VÁLINEWS

2003. ÁPRILIS

                                                                                                                 a márciusi levél

Ápr. 1.

Ma este 10. 15-kor a Duna-tévén a portréműsorom. A szerkesztő szerint jó lett, még nem láttam.

Tizenegy órát forgattak, egy hosszabb műsorra is készülnek ugyanebből az anyagból. Az interjú napján fél négykor ébredtem, mire felvétel, hullafáradt, nehézbeszédű. De miért is kellene csillogni, jobbat mutatni?!

Kíváncsi vagyok, lesz-e benne az uszodás felvételekből. Az én ötletem volt, négy éve nagyon szeretném látni - korrigálandó - a mozdulataimat gyorsúszásnál, és bukóforduló közben. Állítólag lesz lehetőség egyszer egy lassított lejátszásra is.

 

Egy hónap után újra Bach hegedűszonáták. (Lénard Sándor mosolyog a kertjében.)

 

Első napok itthon: önadminisztrálás. (Néha még én is onanizálásnak vélem. Pedig ez (is) a szakmai háttere annak, hogy nekem kéthavonta el kell adni egy képet. S az össz ismerősömnek már van. Persze lehet, hogy ezt is túllihegem. Avval a gőggel, és lendülettel, hogy ezeket a képeket biztosan nem csinálja meg helyettem más.) Ma a Cifrapalota kiállítás bekerül a 08. ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK fejezetbe. Két telefon: lesz izlandi út. Október kilencedikétől négy éjszaka. Sőt, Kata jön velem, egy második képért.

 

Reggel kojaklámpás mikrobusz oldalán: LÉGIKÖZLEKEDÉS. BALESETI HELYSZÍNELÉS.

Fura. Miért olyan kényelmetlen ezt látni? Annak a látványnak csak a töredéke is.

 

Lukácsban ragyogó arccal a gépészmérnök Gábor, „aki a tintát maga főzi”, és most adta le kéziratát Márai - Illyés naplóiról, jelenti: már kompjuterbe írok! A fiam letette elém az asztalra a sajátját, vett újat. Telefonon konzultálunk, már tudom kezelni. Első kérdésem az volt, hogy mit csináljak, eltűnt a szöveg, és egy fal van helyette? Mozgasd meg az egeret!

 

Katának gyógyszerért, betegeskedik. Elég ramatyul néz ki. Szerinte a barnáknak jobban áll a betegség, mint a szőke fajtának. Igaz, a múlt héten Kecskeméten anyácskám is súgva kérdezte, nem zsenánt-e nekem egy ilyen töpörödött púpos öregasszonnyal az ebédlőben mutatkozni. Hajam szála égnek állt.

 

Küldik nekem az EREC-et, a Cionista Szövetség lapját, talán a zsidótemető könyvem kapcsán. Most benne ez a fotó, bár aláírás nélkül, nyilván holocaust emlékmű, fiam ismerte is. Levettem a web-oldalukról, a kép neve JADVASEM.jpg, akkor Jeruzsálemben kell lennie. Szégyen, nem tudtam róla.

Döbbenetes.

 

És elgondolkoztam a tehetség fogalmán. Ha nekem adják ki a feladatot, talán eljutok a vagonig. Egy betontömbbel alá, nagy tér közepébe. De hogy egy semmibe vezető hídcsonk, kilépve egy abszurd térbe, domboldalon. Vannak ezek a reménytelen gyufaszálas logikai feladatok, ahol nem tudom hány szálból egyenlő oldalú háromszögeket, satöbbi. A rejtvény megoldása majd mindig átlépni a lineáris logikát, például a síkból kilépni a térbe. Kezdő építészként mindig a logikusból indultam, nem tudom, eljutottam volna valaha a vízióig.

Kényes pont a híd vége, roncsoltnak látom. Hibátlan ötlet.

 

Zseniális szobor.

 

 

Történész barátunk a klubban: Bocsánat, Keitelt Nürnbergben támadó háború indítása miatt akasztották föl. Mi a különbség?

Mondom: A WTC torony áldozatai...

Ő: Senki nem mondja, hogy Irak volt. Örültek neki, de az más kérdés... Egyébként Drezdát is az Air Force; az angolok és az amerikaiak bombázták le, az ottani gyerekeket is.

Elgondolkoztató.

 

 

Ápr. 2.

Megvolt a portréfilm. Ami nagyon nem tetszett, leginkább én vagyok az oka, bár nem tehetek róla: ez a végtelenített kedélytelen monológ. (Ha legalább a témakörök között egy kis tagoló szünetet betettek volna, csönddel, zenével.) Tényleg nem tehetek róla, hajnalban ébredtem, s a fáradtsággal a mosoly, a játékosság-könnyedség, a humor maradt el.

A kameramunka tetszett. Azt a pár hirtelen fölpörgetett vágást nem tartottam indokoltnak.

Egy hiteles kritikusomnak tetszett a műsor, hogy a kép születése izgalmas volt.

 

 

Ápr. 3.

Tandori új könyve regény, dedikálta: Zabkeselyű. Véleményt vár.

Tőle már megkaptam a Kossuth-díjat; nála lévő képem - A/02/20 - szerinte VERÉBSZÍNŰ. A Parsifal fordítását egy ujjal pötyögteti, (egy éves munka) mert a másik kezében Totyi madárkája szendereg, óraszám.

 

Ma már hozzájutok a kecskeméti képekkel foglalkozni. A/03/03, 12, 21. Az ötlet realizálódni látszik, amit Bonnard rendszeresen: a 80 centis kép hatvan centisnek lesz az igazi. Fűrészgép.

 

Kata beteg, este leküld a boltba. Előttem az egyik tizenöt dekát kér, a másik huszat az aprójából. A pénztárnál sorban állva nézegetem az előttem álldogáló asszonyka nyakát. Micsoda hülyeség ez az élelmiszervásárlás. Két csap a falból, az egyikből rántott hús, hasábburgonyával, a másikból uborkasaláta. Pénteken mákos tészta; nem? És hó végén jönnek az órát leolvasni.

 

És egy a levelekből:

 

Tegnap reggel porszívóztam, majd leültem megnézni videóról a portréfilmedet. A negyedik perc táján, amikor a lemezt csiszolod, zsémbeltem kb. egy-két másodpercig, hogy most csupa por lesz minden a tévé körül...

Szóval realisztikus volt (a többi része is)...

 

SMS a kissé irigykedő P.-nek:

 

Beszéltem a konzullal. Okt. 9.-én jössz Izlandra.

 

(Gyerekkori álma.)

 

Ápr. 5., szombat

 

Látogatás rákbeteg barátnőnknél, 40 éves. Most pár hónap különbséggel levették mindkét mellét.

Mondom neki, ilyenkor nehéz kérdezni, mesélj, amiről szívesen.

--Ó, hamar rájöttem, itt nincs mit titkolni, és nekem is könnyebb, kibeszélve. A mellrák azért veszélyes, mert nem fáj, csak az utolsó stádiumban. Nekem van esélyem, viszonylag hamar észrevették. Két bizottság előtt kellett magnóba mondanom, hogy én kérem a műtétet, de a sebész a kórlapomat is aláíratta, és utoljára még egyszer a műtőasztalon is jegyzőkönyvet diktált magnóba a beleegyezésemmel. Négy és fél órás műtét. Negyed óra után az altatóorvos megkérdezte, maga még miért nem alszik? Mondom neki, ezt magának kell tudnia. Aztán úgy elaltattak, hogy csak estére ébredtem. Megígérték, még egy évig lesznek fájdalmaim. Vannak. Érdekes, a fantomfájdalom a legkeservesebb, azon semmi fájdalomcsillapító nem segített. Nem ismertem, akkor egyszer elveszettem az önuralmamat. Levettem a kötést, elkezdtem kitépni a varratokat...  Mikor egy orvos telefonon elmagyarázta, hogy ez természetes, megnyugodtam. A baloldalon eltávolították a nyirokrendszert is, az vinné tovább a rákos sejteket. A bal kezemmel most egy kilót sem szabad emelnem. Pár év után derül ki, meggyógyultam-e.

A kórházban, amikor megtudtam, hogy rosszindulatú, egy pszihológust küldtek hozzám. Egy jót mondott: ha épp nagyon nehéz, ajándékozzam meg magam valamivel. Ez bevált. Az operáció után napi négy liter folyadékot kellett innom, nehéz percekben megajándékoztam magam egy pohár vízzel.

 

Mellettem egy anyuka feküdt, hasonlóval. Őt azonnal elhagyta a férje, már a kórházban sem látogatta.

Nekem ilyen gondom nincs, és szépségversenyen sem akarok indulni. De az egy nehéz pillanat volt, mikor a nővérke azt mondta: az amputáltak... Miért, hát nekem megvan kezem, lábam... De igaza van... Úsznom kell járni, már vettem is egy speciális fürdőruhát, harmincezerért. Leszállított áron. Két textilréteg közé kell betenni a szilikont.

Ma először kocsit is vezettem. Még a bal karom... Isten különösen szeret, minden nap tapasztalom.

 

 

Ma reggel Jeremiás, a háromezer éves kérdés:

 

Igaz vagy Uram, hogyha perlek is veled; éppen azért hadd beszélhessek veled a peres kérdésekről! Miért szerencsés az istentelenek útja? Miért vannak békességben mindnyájan a hűtlenkedők? ...felnevelkednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az ő szájokhoz, de távol vagy az ő szívöktöl!   (12, 1-2)

 

 

Zuhanyozóban:

-Hogy van, ritkábban látom?

-Most kicsit kemény. Fuzionáltam egy másik bankkal, most kétezren vagyunk. Ezerhatszáz az értékesítés, az marad, de az adminisztrációból a felét, kétszáz embert le kell építenem. Nehéz ügy.

 

Tegnap a 09-es, a gyűjtők szerinti képlistán (Minden kép, ami a tiéd...) kerestem valamit, és kiderült, az egyik festmény nem jön föl. Át kellett nézni az egészet (1633 tétel, rajzokkal, fotókkal), hét hibát találtam.

 

Isten különös állatkája, Balthus. (Szerepel a múzeumomban is.) Nagyon szeretem. A tévéfilm rendezőjével beszélgettünk róla, erre hozott egy nagy Skira-albumot.

 

A legszebb képéért minden nap elmentem a Metropolitan Múzeumba. Láthatóan két dolog érdekelte, a meztelen kislányok még szőrtelen szeméremdombbal, és a hideg-meleg pasztellszínek egyensúlya.

Különös kettős.

És néha nagyon összejön neki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ápr. 7. hétfő

Napi három-négy meghívót kapok, az egyik leporellón - Hollán Sándor, Párizs - a művész is megnyilatkozott, átpörgettem ezt is:

 

LÁTNI

Nagyon régóta tudom, hogy nem látok. Mit értek ez alatt? Valami hiányzik abból, amit látok. Nem érdekel, amit a szem felfog... Vannak futó pillanatok, amikor a látvány megérint. Ezek a ritka, de élő pillanatok...

 

 

 

 

 

 

És le is tettem a papírkát. Ajjaj. Egy művész, aki elmondja a mélyet. Viszketni kezd a hátam. Ha jó a képe, tőlem egy zamatos birkapaprikás receptet is elmesélhet.

A meghívó bekerült a bal alsó dobozba.

Aztán hívott Szüts, te, ezt meg kell nézni! Valahol Rothko - Morandi és Seurat között.

 

Megrendítő, láttam. Dürernél, mondjuk, ötvenszer jobban ért egy fa megformáláshoz. A legjobb csendéletei pedig... újra kell rajzolni a XX. századi magyar művészettörténetet. Hogy csak a vájtfülűeknek? Miért, Vajda Lajost hányan?

 

A Kiscelli Múzeumban egy húszperces film is. Nehézkesen mozgó öregúr, úgy 70 felé, lassúbeszédű. Délfrancia birtoka környékén rajzolja a vén tölgyfákat. Mindnek nevet is adott. Otthon pedig gyönyörű öreg kannák a csendéleteihez.

Tényleg olyan elmélkedős pasas lehet.

 

Aki Európába tart, aki Európára szavaz, kötelező megnéznie, mind a három kiállítását. Csak a fasiszta pedereszta ukrán maffiózók nem nézik meg.

(Félek, nálam a reprók nem igazán informatívak.)

 

Tehát Hollán:

1./ Francia Intézet, a budai Duna-parton, nekem itt a lombrajzok..., nyitva május 4-ig.

2./ A Kiscelli Kastély templomtere, olyan, mintha hatalmas orgonabúgás, pár gyönyörű csendélet is van, figyelem, ez április 20-án bezár!

3./ Szentendrei Képtár, még nem láttam, de csendéletek, ezt is, mindenképpen...

Május 25-én zár.

 

Ápr. 8. kedd

Anyácskám este telefonált, hogy rosszul van. Átszaladtam, aztán ott aludtam a díványon, valahai gyerekszobámban. Délelőtt ügyintézések és bevásárlások számára, mellesleg röpke unokalátogatás. Botond egy hónapos és komor, anyja Józsi bácsinak hívja.

 

Aztán itthon egy feladat. Délelőtt vettem egy nyomógombot, ami a kapucsengő pótberregőjéhez kéne, mindegy. De nekem gombnyomásra nem kontaktus, hanem kontaktushiány kellene. (Beszélgetés közben meg kell egy érintkezést megszakítani.) Gyengeáram. És ezt a vásárolt gombot nem sikerült átalakítani.

 

És akkor bevillant. Jelentkezzen, aki ezt tisztább szerkezettel (szebben) meg tudja oldani.

 

 

 

 

 

 

Ápr. 9. szerda.

Mi volt még. A 20 éve csinált műtermi elsötétítő függöny megjavítása: behúzva fotólabor vagyok.

Aztán egy 500-as halogénreflektor a mennyezet alá: filmesektől kapott teljeskék fóliával - bemértük - 5500 Kelvin fok / 200 Luxot ad a készülő képre, a nappali fénynek megfelelő szín és fényerő.

 

Végül ez a próbálkozás, ez is beszerzés eredménye egy tegnap útközben talált elektromos boltban; tavaly óta foglalkoztat, hogy egy Mária-ikon a falra, örökméccsel. Amíg nem találok, addig most egy a kis képeslap. Talán ronda az egész evvel a lobogó gépi fénnyel; próbálkozom. De mindig mondom, egy szoba berendezése nem sítlusegység kérdése, a stílus a benne élő ember.

 

 

Ápr. 10.

Láz 38.3, orvoshoz. Mire hazaértem, elfelejtettem, mit mondott, valami bonyolultabb. Nem influenza, arra emlékeznék.  Gyógyszerek, fekvés. Padlómon most tépett újságpapír-szőnyeg, valahányszor pisilni indulok, a papucs mellett olvasom a fenyegető hírt: STAGNÁL A NÉMET GAZDASÁG.

 

Ilyenkor az ember alszik és olvas.

 

Németh László: Utolsó széttekintés / Levelek a túlvilágról

A tehetség más, mint a képesség. A tehetség az életünkkel együtt növő cél, amely megkeresi és megteremti az eszközeit, néha még a szükséges és hiányzó képességeket is... A képesség, akármennyi van belőle, még nem tehetség, s egy nagy, sokféle képességű ember tehetség nélkül sokszor olyan, mint azok a daganatok, amelyekben minden szövet együtt van, amiből egy emberi szervezet keletkezhet, épp csak az egészet megélesítő, rendező elv hiányzik.

A tehetséget nem lehet tanítani, a legjobb képességekből sem lehet kifejleszteni. Innét sok nevelő és apa csalódása. Az én két nagyobb lányomban tízéves koruk körül hasonlíthatatlanul több sokat ígérő képesség volt, mint bennem; s még tizennyolc éves korukban is többet tudtak, mint én... S mégis, szinte bizonyos most már...

...A tehetségnek sokszor jele bizonyos korlátozottság -- a tehetséges ember, mintha csak valami gyűjtőlencse lenne, amely egy pontra veti egy ember egész erejét.

 

Kata itt rám szólt, hogy beteg embernek ágyban a helye. A doktornőre hivatkoztam, aki szerint időnként üljek ki, hogy el ne gyengüljek...

 

Ez a korlátozottság azonban a cél s a rendkívüli, szívós szorgalom korlátozottsága, s nem a természeté. Nem egy képességünknek, AZ EGÉSZ EMBERNEK kell rendkívül gazdagnak lenni, hogy legyen mit egy pontra vetíteni. Zenei csodagyerekből végül alkotót csak életének a gazdagsága csinál.

A lélek természetesen nemcsak művekből gyarapszik, sőt baj, ha már abból gazdagszik elsősorban. Az ember a legtöbbet a természettől vagy a másik embertől tanulja, nem azt, amire szándékosan tanítják, hanem a mi az érintkezés, küzdelem közben kibontakozik benne...

 

Kiszely Gábor: ÁHV Egy terrorszervezet története. Kint találtam. Ez az a fajta könyv, amire semmi szükségem nincs, csak a borzongás, lineáris információk. Hogy az agyonvert, és ha jól értem szintén gazember Szücs Ernő ÁHV-s ezredes szobájában a letartóztatásakor:

 

LELTÁR

142 drb. aranynak látszó lánc 2.46 kg

130 drb. aranynak látszó férfi és női karóra /köztük Patek, Alpina, Marwin, Schaffhausen, Doxa és Omega gyártmányok/

54 drb. fehér fém férfi és női karóra

66 drb. aranynak látszó szelence 7.20 kg

36 drb. személyi dísztárgyak /köztük aranynak látszó, drágakövekkel kirakottak: karkötő, fülbevaló, nyakék, nyaklánc, melltű/

887 drb. gyűrű, jegygyűrű, karkötő /kövekkel is/ 12.145 kg.

1 csomag törmelék arany 12.395 kg

1361 drb. aranynak látszó pénzérme /nagy része Napoleon arany / 8.485 kg

 

(és még jó néhány tétel, ezen kívül:)

 

700.000 Ft. százas címletekben

98.000 dollár

20 drb. takarékbetékönyv, cca: 1,700.000 Ft. értékben

 

Az ÁVH ugyanis gazdag embereknek titokban útlevelet árusított, a vagyont így szedte össze. Kezdetben ebből finanszírozták a szervezetet, egy részét pedig elosztották maguk között. Volt két (?) nekik jövedelmező gyáruk is...

 

 

Ápr. 11. péntek

Hajnali kettő, fejfájásra és (miért most?) egy iszonyú fontos ötletre ébredek. Egy antineuralgika, és leülök a gép mellé. És alig két óra próbálkozással teljes siker, tényleg meg lehet csinálni! Hogy ezt a lehetőséget a programozó annak idején miért nem jelezte?! Hogy a weben egyik fejezetből közvetlenül át lehet lépni a másikba, csak egy kicsit át kell írni a...

 

Most a főmenűben az eddig sánta 09. OPUSZJEGYZÉK teljessé vált, ezentúl hallja, el tudja olvasni a FESTM., GRAF., FOTÓK-nál lévő résztáblázatokat is.

 

Ez után már gyerekjáték volt visszafelé is: a FESTMÉNYEK stb. alatti opuszjegyzékek is kompletté váltak, megnézhető ott is a szereplésnapló, valamint a gyűjtők szerinti felsorolás is.

Eddig csak kisbetűs szégyenkezős utalás volt, hogy tessék szíves lenni, ott megnézni...

 

 

Megint egy francia galéria megkeresése (hogy meglátogatnának, kiállítást akarnak):

...I found your site on a news paper with an article on your work.  I have a galerie since 1979 in Lyon. I prepare an exhibition on june "when the painters draw" and I am interested to show some yours drawnings before. After an exhibition of your paintings... if you are OK we'll go to visit your work atelier.

Válaszom:

Elnézést a szegényes angolságért.

Szívesen látom Önöket, de félő, nem vagyok érdekes Önök számára.

1. A 60. születésnapom alkalmából féléves vándorkiállításom 110 munkával, április végén zár. A képek legtöbbje magán- és múzeumi tulajdonban. Lehetetlen most újra kölcsönkérni őket.

2. Néhány művem van itthon, azokat tudnám kölcsönözni, de külföldre nem adok el (kivéve múzeumokat). Ebben a vonatkozásban egy öreg stupid hazafi vagyok. Kapnék érte pénzt, a kép pedig elvész Magyarország és unokáim számára (Kinga, Piroska és Botond)

Köszönöm érdeklődésüket:

 

 

És egy másik levélváltás..

...emlékszel talán, én voltam a múzeum igazgatóhelyettese akkor, amikor te 2o éve... láttam a tévéfilmedet, meg az Ernst-kiállításodat, hallom, töröd a képeidet, nekem nyugdíjasként nincs pénzem ilyesmire, de ha...

Válaszom:

...boldogan adnék neked egy képet, mindig szerettem azt a mosolygó lófejedet. Szoktam érdeklődni felőled... Gyere kiválasztani...

 

 

Levél Tandorinak, új regénye:

 

ZABKESELYŰ ELOLVASVA,

KÖSZÖNÖM!

AZÉRT NEKEM

IGAZÁBÓL

A TOTYI

A FŐSZEREPLŐ BENNE,

BOCS!

ÖLEL:

 

Esterházy járt arra, szerinte Izland váliszínű.

 

 

 

Valamit elöljáróban

az idei, készülő

kecskeméti képekből,

új méret,

75 x 70 cm.,

címe még nincs, A/03/22

 

 

 

Ápr. 12.

Egy szomorú vicc a tegnapi Népszabadságban:

 

HADIÜZEMBEN:

-Ez itt legújabb fejlesztésünk. Az A egység felderíti az ellenséges objektumot, a B egység  célra vezeti a rakétát, a C egység áttöri a betonfalat, a D egység robban, az E egység pedig a túlélők között szétosztja gyárunk katalógusát és árajánlatát.

 

 

Egy festmény a jutalma annak, aki megfejti, mi romlott el a Cd-s táskarádiómban.

Javítandó, a következőket építettem be:

½ kg 60-as huzalszeg

2 db. kulcskarika

½ m. aludrót

½ m. bugyigumi

1. db. CD-csomagolási doboz

         ...és ha nem is tökéletes, de most megfelelően működik.

 

A kép kiválasztható. Beküldési határidő: április 21., húsvét hétfő. Aztán megmondom.

                                                                 

Ma szavazunk. Egy öreg bankár a Lukács-klubban, egy éve:

Huzakodás az EU- tagság körül? Ugyan kérem, porhintés, rég eldöntötték már, lefutott meccs. Nyugat-Európának gazdasági érdeke, hogy bekerüljünk...

 

 

Ápr. 13.

A kapott Balthust (1908-2001) visszaadom a jövő héten. Elég nekem képesalbumból az én öreg Monet-m.

Meg csak zavarnának állandó kézközelben

ezek a sok széttárt combok.

Pedig fantasztikus.

 

Néhány reprót ide, neked.

Egy kis vasárnapi múzeumozás.

 

 

Ez itt André Derainről festett portréja, (1936, 112,8 x 72,4 cm.) Egy drámai hős, Rodin Balsacja. A pimasz ötlet, ahogy egy aktmodellt beültet mögé. Rögtön viszonyba kerülnek. Ott váratlan fény derít. A bal oldal férfias, szögletes.

 

(Egyébként Derain számomra egy igazi másodrangú figura az óriások mögött, de a Koppenhágai Múzeumban, 1974-ben, a főteremben rögtön balra volt egy tenyérnyi képe, kenyeres csendélet, ha jól emlékszem, ami mindent! a teremben, a hatalmas Matissokat és Picassokat is lesöpörte a falról.)

 

 

 

 

 

 

 

 

Akt profilban

(1973-77, 225x200 cm.)

Számomra talán a második legjobb képe.

Ahogy a fény áhítattal végigrajzolja a lánykát,

aki mintha a túlvilágról lépne be közénk.

A narancs kendő.

A mosdótál hirtelen geometriája,

mégis finom vonala.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

La passage...

(1952-54, 293,5x330,5 cm.,

részlet, mert ennyi fért a gépbe,)

Ez egy ismertebb képe,

talán láttad is.

Az a sárga blúz és a lila szoknya.

Fönt egy kis Mondrian,

közepén a zölddel.

Itt megjelenik a nála nem ritka groteszk is.

 

Bal felé a sötét függőleges csík a könyv közepe,

amiből kimásoltam.

 

 

 

 

 

 

Fiatal lány...

(1977, 68x50,5 cm.)

Micsoda rajz!

A szín nem kell feltétlen a témáihoz,

mint itt kiderül.

 

Szabó Lőrinccel kellett volna összehozni...

Róla most olvasom valahol,

hogy amennyire nem volt kellemes férfitársaságban, hatalmas szelleme ellenére,

annyira szerették a nők,

és mindent megbocsátottak neki.

Egy versében a nők édes csevegéséről beszél...

hogy ő azt hogy szereti.

Én kevésbé.

 

 

 

 

 

 

Az olvasó Katja

(1968-76, 179x211 cm.)

Itt is az a sárga középkori ragyogás.

Megint a hidegebb és melegebb sárgák,

narancsok egyensúlya.

Tudom, (a főművét láttam eredetiben),

de itt is kiderül,

hogy milyen gyönyörű háttérfaktúrái vannak.

 

És amit egy barátom a berlini Rembrandt portréról:

nem is kellene az öregember fejére az csillogó aranyos sisak, anélkül is...,

itt se azon dől el a kép sorsa,

hogy a lányka föltűrt szoknyácskában ártatlankodik, ingerkedik...)

 

 

 

 

 

 

Festő és modellje

(1980-81, 227x233 cm.)

A művtörténészek biztos tudják,

mi minden történelmi korokat

idéz fura beállításaival.

Valami teljes időtlenség, földöntúli béke.

Megint sárga a lilával.

Egy kis csendélet az asztalon,

mellékes ajándékként.

 

Csak a jobb fölső fele kontrasztos a képnek,

a lány térfelén puhaság.

 

 

 

 

 

 

 

Japán nő fekete tükörrel 

(1967-76, 150x195,5 cm.)

Figyelem, a két évszám!

 

Persze, az art deco,

persze a japán.

Micsoda kompozíció,

akkor is, ha teátrális.

És az ötlet, a fekete tükör?

 

A színek, a trecento színei,

a pompeji töredékek,

a barnák, az a vörös!

 

A bal fölső rész:

önálló Rothko.

 

 

 

 

 

Vissza a földre. Tetszenek emlékezni a tegnapi rejtvényre?

 

Egy festmény a jutalma annak, aki megfejti, mi romlott el a Cd-s táskarádiómban.

Javítandó, a következőket építettem be:

½ kg 60-as huzalszeg

2 db. kulcskarika

½ m. aludrót

½ m. bugyigumi

1. db. CD-csomagolási doboz

 

Ma 00.35-kor megküldték az e-mail választ.

Most nyitottam levelét, 18.35.

 

...leverted a helyéről, a külső vázán törés, repedés keletkezett...  A gravitációt hivtad segitsegül: fél kiló szöget dobozba, és drót, bugyigumi, kulcskarika  segitségével kivülről rögzitetted a dobozon, igy állt helyre az eredetit megközelítő állapot.  Ha ennél konkrétabban: pld. nem lehetett becsukni a CD ajtaját.

ölel: P.

 

 

ÖVÉ A KÉP!

Ez az. Egy pecek letört, a CD-t nem lehetett lejátszani, mert fedelét a rugója állandóan fölnyomta.

Az ajtóba négy kis lyukat fúrtam a pakk rögzítéséhez.

 

 

 

Ápr. 14.

E-mail váltás ma este:


 

Kedves Mester, az alábbi sorokat

az esztergomi Keresztény Múzeum

földszinti kiállítótermében olvastam:

 

Kedves G.! Köszönöm, nem tudtam róla, talán eljutok a kiállításra! Köszönöm a verset is. Játsszunk!

Én ezt így írtam volna meg: 

 Bizonytalanul nyúlok hozzá és

 villanások szikráznak ujjaim nyomán.

 Szédülök a lehetőségek szélén,

 ha belenézek a tengerkék mélybe

 a készülő festmény alatt.

 

 Formák feszülnek körülöttem

 a térben

 Fények hatolnak át rajtam.

 Változik minden,

 minden velem együtt

 az arányosság harmóniája felé.

 

Címe: Készülő festmény, írta: Gadányi Jenő,

akinek tegnap (vasárnap) délután nyílt kiállítása ugyanitt. 

(Több csendélet is...)

Bizonytalanul nyúlok hozzá

és szédülök:

végtelen lehetőségek

a készülő festmény előtt.

 

 

Formák,

fények,

változik minden,

velem együtt,

talán

a harmónia felé.

 

 

 

 

Ápr. 15.

Carothers írja:

 

Hálát adtál már azokért az emberekért, akikkel összekerültél és akiket különösen nehéz volt Nem

Nem könnyű hálát adni egy iszákos férjért, egy érzéketlen, értetlen lázongó gyermekért. És nem könnyű szeretni azokat, akik nem is titkolják, mennyire nem érdekli őket a mi szeretetünk.

Nem könnyű elfogadni és megérteni, hogy a gerenda az én szememen van. Szívesebben tetszelgünk saját igazságunkban és az önsajnálatban vagy a türelmes mártír szerepében.

 

Tudunk-e hálát adni mindazokért az emberekért, akit Isten a közelünkbe hoz? Tudjuk-e Istent áldani azért, mert általuk akarja megmutatni a mi szemünkben lévő gerendát?

 

El tudjuk- e fogadni ezeket az embereket, olyannak, amilyenek?

 

Tudunk-e különösen azokért a tulajdonságaikért hálát adni, amelyekért nehéz szeretni őket?

 

Vállalod-e, hogy elviseled őket, és önmagadat félretéve, nekik kedvezel, míg csak egészen be nem tölt a felülről jövő szeretet?

 

Nem könnyű hálát adni egy iszákos férjért, egy érzéketlen, értetlen lázongó gyermekért. És nem könnyű szeretni azokat, akik nem is titkolják, mennyire nem érdekli őket a mi szeretetünk.

Nem könnyű elfogadni és megérteni, hogy a gerenda az én szememen van. Szívesebben tetszelgünk saját igazságunkban és az önsajnálatban vagy a türelmes mártír szerepében.

 

Tudunk-e hálát adni mindazokért az emberekért, akit Isten a közelünkbe hoz? Tudjuk-e Istent áldani azért, mert általuk akarja megmutatni a mi szemünkben lévő gerendát?

 

El tudjuk- e fogadni ezeket az embereket, olyannak, amilyenek?

 

Tudunk-e különösen azokért a tulajdonságaikért hálát adni, amelyekért nehéz szeretni őket?

 

Vállalod-e, hogy elviseled őket, és önmagadat félretéve, nekik kedvezel, míg csak egészen be nem tölt a felülről jövő szeretet?

 

Dícsőítésben rejlő erő / Marana-Tha sorozat 40.

Carothers az US. hadsereg metodista lelkésze volt,

részt vett a vietnami háborúban.

 

 

Estére ennek az A/03/10-es képnek a

keretére fölkerült a második fehér rajzszög,

vagyis lehet fotózni.

Egyenlőre csak így, digitálice.

 

Alakul, talán nyolc-tíz kép is kész már

a Kecskeméten kezdettekből.

 

A háziasszony behozza a sültet,

és a vendégeknek rögtön elmeséli a receptet,

szabadkozva, hogy most nem annyira...

 

 

Ez a kép majdnem semmi a pontos színei nélkül.

 

 

 

Ápr. 16. szerda

Reggel három. Álomra ébredtem. Kínai követségen látogatóban.  A kerítés előtt várakozunk, bent, a kerti kutyaházban tévé. Beengednek, de kelletlenül, hogy a vasárnapjuk pihenőnap. A kínai altiszt süteménnyel kínál. Egyik teremben a Nyolc Boldogság imaközösség tagjai élnek, egyikük félrevonul egy asztalra, meditálni, eldönteni, milyen hivatást válasszon. Hazafelé teherautóm a lejtőn lefelé elszabadul és fölborul, de megúszom, kiugrom, és eltűnök. Emberek szaladnak oda segíteni, a vezetőülés alatt tömegével személyi igazolványok, megállapíthatatlan ki volt itt. Aztán régi lakásunk ablakában kívülről a párkányba kapaszkodva megjelenik Zsófi lányom, gyerekként, (érdekes, itt valami láthatatlan babonával kellett megküzdenem, hogy kiírjam a nevét). Átmászott a szomszédos erkélyről, társalogni akar. Én pedig mutatni akarnám neki püspöksüveges galambomat, a tenyeremben pihen. Akkor látom, Zsófi megbillen, lezuhan, le az ötödik emeletről, egy teherautó platójára esik. Fölül, de visszahanyatlik, talán életben marad. Emberek rohannak oda.

 

Akkor most egy kis ébrenlét.

Este tízkor hagytam félbe, a föntebbi  Gadányi-verset táblázatba kellett írni, mert különben a web szétcincálja a két hasábot. Viszont a fájl azóta folyton táblázatban gondolkozik.

Ahelyett, hogy ő is aludna.

 

Most sikerült, bár csak tüneti kezelés. Vissza, aludni.

 

Reggel nosztalgiaséta a Lukácsba. Másfél hét után úszni még nem merek, csak néhány szó a barátokkal: Gábornak viszem a hírt, a postán elveszett a kézirata, egyeztetjük a teendőket. Egy leányzó a folyosón, gyönyörű bőrrel. Az a félfordulatos mozdulat, félrebillent fej, ahogy a tükör előtt haját szárítgatja, elbűvölő. A hölgyeknél is lejelentkezem, múltkor nagyon leszidtak, hogy nem jeleztem előre kecskeméti egy hónapos kimaradásomat. Séta, tehát ünnep, tehát a Duna-parti kijáraton át a parkba, szemben a Margitsziget. Friss lombok, megcsap a napsütéses mindenzöld. Közben itt tavasz lett.

Még kenyeret kell venni.

 

 

Ápr. 17.

Mára csak ennyi.  (A/03/04)

 

 

Ápr. 18.

Délután egy dühös SMS ébreszt Párizsból, hogy a Pompidou Centerben most alig látni a Bonnard-aktokat, átrakták a folyosóra.

Két éve, emlékszem, pár silány akt volt körülötte.

Akkor meg a témaegység volt a szempont.

A csacsik.

 

A/03/18-at tovább.

 

Dikálnom kellett egy jól elhasznált, gyűrött C. naplót. Meghökkentő volt így szembesülnöm velem: a könyv tele bejegyzésekkel, aláhúzásokkal.

Hallanak.

 

 

Ápr. 19.

Anyácskám sürgősen kórházba. Különszoba. Azonnal oxigénpalack.

Miki felvételi, első forduló az Iparművészetin. Esti hír: átment.

Feltámadási szertartás a Ferenceseknél. Másfél órát bírtam állva.

 

 

Ápr. 20.

Anyám, mobilon: ÉHES! Nagy szó. Nyolckor, még kirándulás előtt, sonka, sajt neki.

 

Hollán kiállítás másodszor a Kiscelli Kastélyban. Megrendítő.

Ma be is zárt.

 

Valami kis ízelítő,

húsvétra.

 

„A Dicsőséges tölgy I.”  papír, akril,

57x76 cm, 2001.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Az erdő őre” nagy tölgy, papír, tempera,

65x100 cm, 2000.

 

Önéletrajza nem túl bőbeszédű.

Született 1933-ban Budapesten,

1956 óta él Párizsban.

Pályája kezdetétől az év néhány hónapját Dél-Franciaországban, a szabad természetben tölti, egy kis présházban. Az év többi részét párizsi műtermében.

 

 

 

 

 

 

 

 

Csendélet, papír, akvarell, 27x38 cm, 2001.

 

Persze, Morandi, persze Rothko. Gyönyörű.

 

Ha valaha megfogható,

errefelé van a festészet szíve.

A többi csak anekdota hozzá.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„A diadalmas” tölgy,

papír, szén, 50x60 cm, 2001.

 

Romantikus, gazdag, pontos.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csendélet I. papír, szén,

37x50 cm, 1989

 

Főiskolásoknak kéne megmutatni,

mit jelent egy témát „összefogni”.

Csak a fő formák,

csak a fő arányok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csendélet,

papír, akvarell, 57x76 cm, 2000

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A forgó tölgy völgye

papír, szén, 50x65 cm, 2001.

 

 

 

 

 

 

Hollán Sándornak

kiállítása van még

a Francia Intézetben

(május 4-én zár),

valamint

 a Szentendrei Képtárban

(a Főtéren, ez május 25-én zár.)

 

 

 

 

Ápr. 21.

Biciklizés Katával a Margitszigeten. Húú, hülye vagyok, nem értem, was?! Azt mondja a szótár:

 

Margitsziget (városrész) de: Margit-sziget (természetföldrajzi név)

 

Kata bekiváncsiskodik valami élményparkba, szabadtéri mozi volt azelőtt. Most gumiasztal, ugrálni; minigolf, műsziklafal megmászandó, meg magasan egy erkély, mellé kiírva: egy ugrás 500 forint. Alatta, ahogy látom, betonlapok.

Ha túl sokba kerül a gyerek kosztoltatása?

 

Egy Németh László tanulmány megint fölhozta Szabó Lőrincet, ennek kapcsán az Illyés esszékötet, ő meg Kosztolányi veszekedését emlegeti. Így aztán újra elővettem, ahogy Kosztolányi Adyt szidja, nagyon élvezem, valami kaján öröm:

 

(Könyvet szándékszik írni, melyben) ...igyekszem kimutatni nem csekély művészi értékét és óriási művészi fogyatkozásait, költői fejlődését és hanyatlását, a modorosságban való megrekedését és a politikától való elkorcsosodását.

A vita rendesen akörül forgott, hogy Ady hazaáruló-e, vagy sem, nemzetközi-istentelen, vagy fajához szító, hű magyar. E vitatkozók nagy része évszázados betűiszonyban szenved,,,

 

Ady gyönyörű indulása után egyre-másra ontotta vegyes értékű verseit, majd zuhanni kezdett abba tűrhetetlen modorosságba, mely végül teljesen elnyelte...

 

Határozottan szerencséje volt, mind az ellenségeivel, mid a barátaival. Nekik köszönhette, hogy róla soha egyetlen sor irodalmi kritikát nem írtak, csak otromba ledorongolásokat és hozsannás beszámolókat, csak pártköri förmedvényeket és émelygő áradozásokat, melyeknek hőfokát nem egyszer maga a költőfejedelem szabta meg. A kritikát, a legenyhébbet se bírta el. Amikor egyik kitűnő kritikusa történetesen tárcát írt Babit Mihályról, kétségbeesetten panaszkodott levelében, hogy a kritikus elhagyta. Akik körülvették, érzékenységét óvatosan kímélték. Sikerült úgy beállítani, hogy egész életében tiport, félreismert lángész volt, akit mindenki üldözött, s míg hiába házalt becses kézirataival, másokat, silány féltehetségeket, rongy verselőket emeltek fölébe... ez szemenszedett hazugság...  Mint költő szerencsés volt, talán minden költő között a legszerencsésebb, mert kortársaira jelentős hatást gyakorolt, mely gyakran ugyan nem volt művészi, inkább társadalmi és politikai... költeményeit szívesen közölték... már életében divat, lárma, dicsőség vette körül.... utazott, külföldön is élt huzamosabban s végül a csucsai kastélyból keltezte írásait. Kis hazája többet nem adhatott neki...

 

Mi tarthatna vissza a kritikától?.... hogy féltékeny vagyok rá? Ez igaz. Féltékeny vagyok egy olyan mérhetetlenné dagasztott hírnévre, melyet jogtalannak... Minden kritika első, ősi mozgatórugója a féltékenység... Természetesen azon igyekszem, hogy kisebbítsem költői hírnevét, melyet túlzottnak tartok.. Elejétől végig egyoldalú maradok és szeretetlen is, -- mert amint kijelentettem -- nem szeretem őt, de remélem, hogy nem leszek igazságtalan...

 

Gondolatának főtengelye a messianizmus. Hogy új megváltónak kell jönnie, s az majd mindent egy csapásra jóvátesz... ezt a keleti miszticizmust átveszi minden prófétáló kenetességével... s valami ellenmondó bölcseletté gyúrja. Állandóan szólongatja a Holnapot, mely szebb lesz, mint a Ma... Pesszimizmusa nem mély, csak külsőleges. Alapjában egy felületes, könnyen-hívő optimizmus lakozik benne... Tudom, hogy költőtől nem szabad logikát követelni... világnézete azonban annyira sérti értelmemet...

Ő maga is küldetést érez, még pedig többfélét. Az első körülbelül az, hogy ennek a földnek a Messiása legyen. Hogy miből áll az ilyenfajta küldetés, nem tudjuk...

 

Második küldetése a költői. Valójában az első és egyetlen. Nemrég közzétett leveleiből kiderül, hogy életének becsvágya, aggodalma kizárólag a hírneve volt, melynek életben tartásához minden eszközt igénybe vett..

 

Ez a süket citera, ez a nyafogó csimpolya? Költeményei hemzsegnek ilyesmiktől:

 

              Jaj, be szép, hogy vagyok,

Jaj, be szép, hogy vagynak,

Jaj be szép, hogy minden Való szép,

Jaj be szép a Szép.

 

Nem, tisztelt uraim, ez nem szép: ez rút és ostoba. Ez nyelvünk mélypontja...

 

Kosztolányi Dezső Az írástudatlanok árulása. Először közölve: Toll, 1929. júli. 14.

Én átvettem: Gorombaságok könyve, Helikon, 1999. 

 

 

Ápr. 23., szerda

Kata szeret moziba járni, és szokott is. Időnként el is alszik közben, valami számomra érthetetlen módon ott nagyon jól ki tudja pihenni magát. (Vagy engem.) Évi egyszer engem is elvisz, de nem emlékszem, mikor volt utoljára, hogy nem jöttem ki az első negyedóra után. Szóba került, aktuálissá vált az idei közös mozizás. Elnézegettem a lehetőségeket. A zongorista plakátja figyelemreméltó, ha ilyen színvonalon van végig fotózva, az már. De fiam hozta a hírt, holokauszt téma. Köszönöm, az megvolt, (mondom Kertész Imrének is, aki ezt minálunk földolgozatlan témának tartja), elég évenként egy Pilinszky-verset újraolvasnom.

A másik plakáton messzi-messzi táj, lapp-finn-orosz figurák. Sok díjat kapott. Ha csak felében váltja be, amit mindez ígér. Kiskakukk.

Elmentünk, megnéztük.

Tényleg lappföld.  Egy tóparti fakunyhó. Egy elbűvölő, ronda-szép asszonyka. És a táj, a környezet! Mindenki más módon tanulja meg az élet alapkoordinátáit. Én például a végtelent gyerekkoromban, azt hiszem, a délamerikai postarepülő-járat hőskoráról szóló novellákból.

Az északi táj az igazi egzotikum. Jártam Észak-Norvégiában, tudom.

Az ötvenes években a Szovjetunió című lap a fodrászszékre várva. A tajga, a tundra vidéke, fotók, festmények. Igen, Levitan is. Örök nosztalgia maradt. (Megünnepeltem, amikor ha tízezer méter magasból is, de LÁTTAM a Bajkál-tavat.)

A film háttere, a természeti környezet. Favágás, varsa, bőrruha, rénszarvasok. Semmivel sem szebb ott az élet, mint a Margit körúton.

De mégis. Hogy is mondjam, ellágyultam.

 

A Toldiban és az Urániában megy ezen a héten, délután.

 

 

Szüts anyukája mondogatta

félmosollyal:

Édes kis fiam, esik az eső, ilyenkor szomorú vagyok.

Egy éve halt meg.

 

Sz. most Párizsban, SMS-t küldtem neki:

 

Mamád vigad: zuhog

 

 

 

Este ez jött Szütstől:

 

 

 

Ápr. 24. csütörtök

Keretépítés, egész nap, nyolcvan centisek, majdnem kész. Fárasztó volt. Egy horzsolás, egy vérhólyag, két szálka.

Közben Szüts-csel SMS-váltás:

 

--Most mezítláb állok a tengerben.

 

--Most szögelem a tizedik keretet. Vigyázz, nehogy petefészek-gyulladást kapjak.

 

Este Gy. barátom telefonja, hogy most hallom a hírekben, elloptak három képet a szentendrei Czóbel-múzeumból, és elkezdtem röhögni, és nem tudom abbahagyni, mert eszembe jutott az idevágó cikked első mondata..

 

 

Ápr. 25. péntek.

M. atya egyre görnyedtebb, -- nehézkesen, járókerettel jön már ki misézni --, kezdi téveszteni a szöveget. Magánbeszélgetésben még egy hónapja élénkszellemű volt. Most egy fotelt készítenek oda neki az oltár mögé.

A klubban Gábor csillogó szemmel meséli a kompjuter karambolokat, hogy nagy piros felkiáltójel, meg hogy kiírja: azonnal!, mert különben minden tönkremegy... nagyon élvezi.

Öltözés közben a főorvos úrnak taglalom a Kiskakukk film érdemeit, és hogy feltétlen... közben csillogni kezd a szeme, látom rajta, megtalálta a megfelelő választ: Én csak a kardos-kúrós filmekre járok!

 

Anyácskám még kórházban, túl a vélt veszélyen, már virgoncabban. Az esti telefont --csoda ez a mobil --  avval kezdem, hogy most nem a betegségedről fogunk beszélni... Megértette. A Bernáth Aurél önéletrajzát boncolgatjuk, most ismerkedik vele.

Piroska, a középső unoka, már megint leesett valamiről, SzTK. Veszélyérzete nincs, egy éves, fölmászik az emeletes ágyra, a létra mellett, majd nyugodtan lepotyog.

Nézem az újságot, négy Czóbelt vittek el a múzeumból, nem hármat. Szerencsére gyengék, ahogy látom.

 

Délelőtt Mikivel a Szentendrei Képtárban, Hollán kiállítás. Nincs mit mondani, itt elakad a szó. Áhitat.

Ez a legteljesebb kiállítás a három közül. Kérdezem, mondják a művész részt vett a rendezésben. Egyet hibáztatok, remekműveket nem szabadott volna sorozatokká rendezni. Mintha félne, hogy egyedül nem elegendő.

 

 

Ápr. 26. szombat.

P. Laci, a pályázat nyertese, most választott képet, és el is vitte: A/98/39

 

Egy e-mail:

 

Tisztelt Váli Dezső!

 

Kérem, ne vegye rossz néven, hogy megkerestem Önt, de szeretném, ha tudná, hogy a diplomamunkám témája az Ön zsidó temetők- sorozata. Remélem, nem haragszik, ha ezzel kapcsolatban néhány gondolatomat és tapasztalatomat megosztom Önnel.

A Kecskeméti Tanítóképző vizuális nevelés szakán vagyok végzős hallgató. ...Talán furcsa dolog gyerekeknek temetős képekről, temetőművészetről beszélni. És nagyon nehéz ezt

tantárgy-pedagógiába beépíteni...

 

És egy másik:

 

Tisztelt Művész Úr!

 

Engedje meg, hogy ismeretlenül is felkeressük levelünkkel! Tanítóképző Főiskolán

másodévfolyamos hallgatók vagyunk. Egy vizuális-kommunikáció órán

megismerkedtünk egy festményével játékos kommunikációs gyakorlat keretében.

A csoport egyik hallgatója az ön egyik képét szavakkal tolmácsolta a többi hallgatónak, akik

csupán az elmondottak alapján megfestették a képet.

Ezután megtekintettük az Ön életmű-kiállítását... több képén megjelenik egy visszatérő motívum, amit nem sikerült azonosítanunk. Leginkább egy falnak támasztott karóhoz, bothoz vagy léchez hasonlít.

Szeretnénk megkérni Önt, hogy avasson be minket műhelytitkaiba: a művész szemszögéből nézve van-e konkrét jelentése az előbb említett motívumnak, és ha igen, mi lenne az?

Életmű-kiállításához gratulálva, tisztelettel várjuk válaszát:

 

És a válaszom:

 

Drága Kis Csillagaim, kedves Barbara, Viki 1-2, ( még 12 név)

Most jutott el hozzám leveletek. Tehát a kérdés, mi az a visszatérő botra vagy lécre emlékeztető motívum a képeimen. Úgy tűnik, be kell vallanom.

Tehát, egy mondatban: egy visszatérő képalkotó elem.

 

Kifejtve pedig:

egy függőleges vagy a függőlegeshez közel álló igen elnyújtott téglalapforma, közelítően egyenes vonalakkal határolva, rendszerint markáns kontúrokkal. Legtöbbször a hátteréhez viszonyítva kontrasztos tónusban jelenik meg, színe általában jellegtelen. Megtöri, vagy érintkezik a padló és a fal találkozási vonalával. Szerencsésen vagy szerencsétlenül egyensúlyoz egy a kép átlós túlfelén lévő foltot, esetleg vonalat.

Szeretettel gondolok rátok! Nézzetek Morandi és Levitan képeket is! Jobbak nálam!

 

 

Megkérdeztem tanult barátomat, a velem készült interjúkat hova soroljam, a 07. ...SAJÁT ÍRÁSOK-hoz, vagy a rólam írt cikkekhez, a 08. ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK szövegeihez.

(A publikációjegyzékbe vagy a bibliográfiába.)

A hencegési szándék az előbbit sugallta, s ebben megerősítést is nyertem: Amennyire te belenyúlsz az interjúidba, az inkább a te munkád, ha választani kell.

 

És akkor ezt igazolandó egy idei példa. [törölve. 2009] - amennyire ugyanis a saját megkapott szövegeimet is végezetül átírom.

 

 

Ápr. 27. vasárnap

Szinte már kínos rá gondolni, akár egy családtól elbitangolt rokon, aki. Ma zár Kecskeméten ez a régótavan gyűjteményes kiállításom. Ideje már. Ígérem, soha többé nem leszek hatvan éves.

Leadminisztráltam, persze. Külön fejezet az önálló kiállítások között.

Megvolt.

 

Adyt olvasok. Kissé Kosztolányi kárörvendő szemével.

 

 

Ápr. 28. hétfő

 

Nem néztem meg a naptáramat, így elfelejtődött a képbeadás a Szegedi Nyári Tárlatra. Selejt.

 

Gábor Marianne kiállítása, s egyúttal S. Nagy Kata róla írt monográfiájának bemutatása a Lajos utcában.

Ez a festő -most 86 éves - mindig nyitott ügy, eldöntetlen volt számomra, hova tegyem. Igazán tudja használni a színeket, kevesek között. Nagyon-, néhol túl könnyű kezű. Érdekes. Változatos. Szorgalmas. (Nem szégyen.) És ezek az öregasszonyok - figyelem! - ez Farkas István súlya már, minden mellékíz nélkül mondom.

 

 

 

 

 

 

 

Ahogy nézem az albumot,

egyre jobban tetszenek,

ha nem is mind, a képei.

 

Faktúrák, ritmusok, kompozíciók.

Tényleg fura, hogy itthon nem jegyzik.

Néhány portréját nagyszerűnek tartom,

egyebek mellett.

 

Ez itt például: Olga néni pettyes ruhában,

100 x 80 cm., olaj, farost, 1962.

 

Igen nagyvonalú. Nagyszerű karakterrajz. A fehér pöttyök. A piros vonalkák. A szép szürkék.

Az egyszerűség.

 

A fölső kép pedig:

Tengerparti nénikék, 80 x 60 cm., olaj, vászon, 1948.

 

 

Ápr. 29. kedd

Mikrobusz, megjött Kecskemétről az 57 képem.

Micsoda munka lesz ezeket hazaszervezni a tulajdonosaikhoz.

Mért nincs nekem műteremszolgám, mint Mednyánszkynak.

 

Este. Ünnepi percek. Csomagolom ki az összes képeket. Életem legjobb képei, vagy mondjuk így, a legkedvesebbek. Patetikus vagyok? Miért ne. Most először, és nyilván utoljára, így, együtt harminc év legjava itt, a műteremben.

Van, amelyik már húsz éve elkerült tőlem. Még majd egy utolsó átnézés, keretjavítás. Új képcédula, rajta jelzés, hogy az összes opusz-adat megtalálható a weben.

Végső búcsú, holnaptól kezdődően indulhatnak haza, gazdájukhoz.

Az Angyali üdvözlet már visszakerült Kata ágya fölé.

 

 

Ápr. 30.

Igen, vitathatatlanul, egy kicsit a halál ünnepe is ez. Viszont rengeteg pukkanó fóliát kaptam. Órák óta tekergetem őket. Két végükre befőttes gumi.

 

És egy szövegváltozat, azt hiszem, ez a gyengébb:

 

Igen, vitathatatlanul, egy kicsit a halál ünnepe is ez. Viszont rengeteg pukkanó fóliát kaptam. Órák óta tekergetem őket. Két végükre befőttes gumi. Katától lopom, a konyhából.

 

A klubban meséli A., tegnap találta a Levéltárban. 1941, a Magyar Királyi Honvédség pályázatot ír ki tábori lelkészi posztokra. Egy főrabbi is jelentkezik, de elutasítják, de csak mert 30 év a felső korhatár. Elutasítanak ugyanezért egy protestáns lelkészt is. 1942, 43-ban tanfolyamok rabbik számára a tábori lelkészi feladat elsajátítására. A 41-ben a zsidó tiszteket lefokozzák, ugyanakkor a zsidó tábori rabbikat előléptetik. A munkaszolgálatosoknál is létezik ez a beosztás.

 

Egy hónap után újra a teljes hossz, 1200 méter, (1196,4) de csak azért, hogy ide kiírhassam. Még kifáraszt.

 

Hazafelé sziréna, mentő, oldalán: V.I.P. AMBULANCE

Különös kategória.

 

Tegnap megkaptam a kecskeméti kiállítás vendégkönyvét is.

 

Nagyon tetszett a kiállítás, különösen a bútorok voltak szépek! Szerintem érdemes volna egy kicsit érdekesebben elhelyezni őket!

 

 

Nagyon szépek a képek, és kreatívak. Egyszerűen csodálatosak! Nagyon élethűek.

 

A weboldal látogatói áprilisban: 887.