váliNEWS 2005.április

121.levél J.-nek, Le Meux váliNEWS
2005. ÁPRILIS

[■ = e hónaptól a FRONTPAGE a webszerkesztő, és nem az a szerencsétlen WORD. 2005.4.14.]

■ '05. ápr. 1. péntek 19:43
Tegnap délelőtt csomagolás közben eltűnődtem egy pillanatra, rendjén van-e, vagy csak rigolya, hogy képeimet duplán tekerem át. Kétannyi ragasztószalag fogy.
Amikor este, Kecskemétről hazatérőben a Déli pályaudvarnál az eloltott autómba a tűzoltók láncot alkotva segítették vissza csomagjaimat, megnyugodtam. Nem rigolya.

Reggel az a szerencse ért, a Margit körúton egy női pizsamanadrág a korlátra dobva, és pamut anyagú! Amiből mindig hiányom van, festéshez kell. Kata szerint dobjam ki, szifiliszes is lehet. Szerintem az a kór nem festés útján terjed.

Huszonegy heti, partok közé szorított étkezés után - tíz kiló mínusz; ünnepeltem is magam - mentem Kecskemétre, ahol egy hónapig mindent, amit elém tettek. Vártam a következményét, egy kilót híztam.
Mi marad a kezdeti lendületből: továbbra is fele cukor a teába, édesség nem, vagy alig. Étkezéseken kívül nassolás nincs. Nem pukkadásig enni.

■ '05. ápr. 2. szombat 02:23
Este a média a pápáról beszélt, e pillanatban azt se tudom, él-e még. Volt életében egy különös epizód, amit most fölemlegettek. A belőle kivett revolvergolyót a fatimei Szűz szobra elé tette le avval, hogy a merényletben két kéznek volt szerepe, az egyik lőtt, a másik pedig hárított. A golyót később beépítették Mária koronájába.
Ali Akca (ha így írják) kihallgatásán maga is említette, ütést érzett, attól lett pontatlan a célzás.
Elhiszem a történetet.
Úgy mondják, Isten nem kímélte egyszülött Fiát..., vagyis kíméletlen volt. Tapasztaljuk, időnként velünk is az, és nem értjük. Micsoda földöntúli játékszabályok ezek, hátborzongató.
Máriának semmi lett volna kicsivel jobban meglökni azt a fegyvert.

■ '05. ápr. 3. vasárnap 09:39
A drága B. itt mentegeti nekem Szűz Máriát:

Des
a merénylő állítólag hat lövést adott le, ezt úgy hívják, szabad akarat; a legnagyobb szabadágunk, amit Krisztustól kaptunk. Ha Mária kicsit jobban meglöki a fegyvert, talán valaki meghal a pápa mellett. Szóval pont annyira lökte meg, amennyire kellett.

Drága B! "talán valaki meghal" ... az égieknél nincs TALÁN. Ez úgy volt kiszámítva, hogy életben maradjon, és/de utána súlyos..., egy életre szóló... stb. Direkte küldte neki a bajt, a szenvedést. Ismétlem, bepillanthatni földöntúli játékszabályokba.
(Szerintem épp most egyezteti vidáman, Máriával.)
ölel: deske

■ '05. ápr. 4. hétfő 20:25.
Vasárnap délelőtt a Normafánál hevertünk, baráti házaspárral. Áldott napsütés. Hároméves unokájuk képzelt kígyóra vadászik a fűben, mikor anyám mobilon: gyere. Egy ideg csípődhetett be lassan összeroskadó csontjai közé.
Fegyelmezett asszony, csak suttogta, ilyen fájdalma még nem volt. Konzultáció orvosnőjével, aki később újabb adatokat kér, de SMS-en, mivel épp Londonban? egy koncerten ül. Harmadikos volt valaha, anyámnál.
Éjjelig ültem ágya mellett, tenyeremmel a fájó ponton. Másikkal elszáradt kézfejét simogattam. Próbálkoztunk vizes borogatással is. Fél kettőkor ébreszt, hogy nemigen bírja. Kijöttek, kissé hangoskodó nagydarab fiatal orvos, idősebb kísérőjétől kér halkan tanácsot. Két injekció. Az ember ilyenkor zavarodott, tizenöt ezer forintot adtam. A fájdalom alig csökkent. Anyám ágyból irányít, összekészítem a kórházcsomagot. Közben a felgyűlő rettenettel birkózom, a közelgő öregség terhei. Fél nyolckor át a körzeti orvoshoz, erős fájdalomcsillapítót hozok. Ez hat, anyám elalszik. Délben vizit, mégsem kórház, csak gyógyszerek.
Megkönnyebbülés. Újra patika, elbúcsúzom, hosszan hálálkodik, szégyellem magam. Aztán haza, villamossal. Még egy mobil, de ez már a szerelőtől, hogy a kiégett autóvillamosság százezer körül lesz. Hozzá a többi. Előleget kér anyagra, mondom, csak van annyi tőkéje, ha evvel foglakozik, és amúgy sem fogok megszökni. Erre zavartan témát vált.
Még nem tudom, hogy fogom kifizetni.

■ '05. ápr. 5. kedd 09:43
Körbe kiraktam a műterembe. Fiam szerint az idei anyagom hátbizonygyenge.
Ért hozzá. Lesz munkám a köv. hónapokban. Igaz, az amúgy is lenne.
Mi hír még. A tűz kapcsán elkallódott a forgalmi engedélyem. Majd a rendőrségre, de előtte pár nap remény, hátha.

18:27
Egy cikk, tele igazán bíztató gondolattal, jó hírrel, hogy itt valami történni fog. Öröm.

BESZÉLGETÉS BAÁN LÁSZLÓVAL, a Szépművészeti Múzeum új igazgatójával.
...ez a közgyűjtemény potenciálisan egy nagy európai múzeum, de ma még nem az. Berlinen és Bécsen kívül a közép-európai térségben nincs hozzá hasonlítható... egyes részei világszínvonalúak,... itt a világ egyetlen hitelesnek tekinthető Leonardo-szobra. A világ más országaiban egész kulturális stratégiát építenének erre a tényre. Itt szinte még a hazai közönség számára is észrevétlen. Hatalmas értékünk a Régi Képtár spanyol gyűjteménye, amely a maga nemében a legjelentősebb az európai kontinensen a Hispán-félszigeten kívül... A drezdai Régi Képtár megalakulásának 150. évfordulója alkalmából hozzánk fordult El Greco képekért. Adtunk, avval az eddig föl sem merült javaslattal, hogy a kölcsönzés fejében hozzánk is jöjjön el a kiállítás... hosszú évek után végre mi is elkezdünk bekapcsolódni az európai vándorkiállítások áramába. Eddig egyfajta jól használható, s kis igényű szegény rokonként kezeltek bennünket. Sok száz kölcsönzést bonyolítottunk le az elmúlt években, mi viszont soha nem kértünk semmit...

December elsején hivatalba lépésemkor lebontattam a múzeumot körülvevő palánk egy részét is... azonnal megcsináltattam a honlap angol változatát... A Hősök terén évente 2-3 millió turista, míg a múzeumban csak 200-250 ezer. Ezen változtatni kell.

A múzeumok 15-20 éve egészen másként kommunikálnak, mint előtte. Itt ma a műtárgyfeliratok csak a tárgy megnevezését, az alkotót, és a leltári számot tartalmazzák, semmiféle segítő információ. Nincs audioguide-rendszer. Olyan közeget kell teremteni, hogy öröm legyen az itt-tartózkodás. A múzeumi bolt elhelyezése téves, kínálata csapnivaló, nincs gyerekfoglalkoztató, előadó, étterem. Kézenfekvő, hogy a föld alatt kell terjeszkednünk, mint a Louvre, ugyancsak 6000 négyzetméteren, a Hősök tere alatt.
5-6 év alatt befejeződhet az épület rekonstrukciója és a bővítés is.

2005-ben léptünk be a 100. esztendőbe, de a múzeum az elmúlt években nem készült fel erre az alkalomra. A legutolsó katalógus 20 éves.
...Át kell gondolni az ingyenes múzeumbelépők kérdését, mert a múzeumokat ellenérdekeltté teszi a látogatószám növelésében, ráadásul ez önmagában nem vonz be új látogatót... Tudományos területen is szükség van az előrelépésre, ezért bekértem a kollegáktól a kutatási és publikációs terveket, ez most a a belső nyilvánosság elé kerül... Nincs feldolgozva a múzeum története sem... Új kommunikációs osztály létesült, benne sajtó, és marketing, múzeumpedagógiai alosztály. Kiállítás-szervezési és informatikai osztály...
Új Művészet 2005. március

Szóval, egyáltalán nem minden csak pénz-kérdés.

20:20
Mikitől kértem egy kis úti beszámolót,
miközben én Kecskeméten,
ő a Francia-Alpokban síelt.
110 kilométer a pályák hossza,
térképpel tájékozódtak.

Próbálom nem irigyelni,
(A második guggolás nehezemre esik.)

Bandában volt,
zenekarával mentek,
meg a csajok.

Sok fotót mutatott,
de főleg egymást fényképezték.
Ez persze ő.

Ifjúság.

■ '05. ápr. 7. csütörtök 09:30
Szüts barátom kivételezettként még kefelevonatban olvasta, szerint igazi remekmű. Egy fejezetét én is láttam már. (Előző könyvét az első mondat után tettem le, örökre. Abban a mondatban három puncit javasol a női testen.)
Ma megjelenik Spiró Fogság című regénye. Tizenvalahány évig írta. Krisztus korában, azon a helyszínen játszódik a történet. Egy anekdota mű keletkezésről, remélem továbbadható. (Hívtam most, de nem veszi föl.) Spiró feleségével egy New York-i kocsmában üldögélt, mikor a szomszéd asztalhoz három postás telepedett le. Az egyikük egy kövér öreg néger. Spiró fölkiáltott, megvan a regény! S csakugyan megvolt. Akkor már évtized kutatott források után. S e perceb rájött, a kisember szemszögéből kell a történetet megrajzolni. Mint mondta, nagyon sok mindent elölről kellett kezdeni, az adatgyűjtés szintjén is. Alapos kalapos.

Az interjúból:

Ma tizedannyi olvasóra számíthatok, mint húsz éve, de úgy gondolom, hogy a számomra adatott néhány évtizedben a körülményekre való tekintet nélkül kell dolgoznom.

Ez szép.

(A főhős) Uri nem császár, nem vallásalapító, semmiben sem igazán kiváló, ám fölöttébb normális ember, aki sokféle súlyos meghatározottságban kénytelen élni, ahogy éppen lehet - mint mi szinte valamennyien. Arra vágytam, hogy a közember odisszeáját írjam meg egy rendkívüli korszakban, amely kétezer évre megszabta az emberi életet.

■ '05. ápr. 8. péntek 12:57
Levél Rómából, egy ott tanuló magyar frátertől.

Bokáig áll a szemét, rengeteg ásványvíz lerakat, amit ingyen el lehet vinni.
A rómaiak nincsenek elragadtatva, de azért feltalálják magukat. A bazilika felé haladó sorban állóknak például tegnap 10 euróért kínálták a szendvicset, s a bárok, éttermek árai a szokásosnál 10-20 százalékkal magasabbak.
Sokat gondolkoztam azon, hogy mi is történik valójába, s nehéz értelmezni az eseményt. Túl szép lenne azt gondolni, hogy a milliók mind a pápa iránti tiszteletből, s hitük kifejezéseként jönnek Rómába. A bebalzsamozott holttest előtt villogó vakuk, kattogó fényképezőgépek, s a bazilikában elhangzó beszédek. Látni persze mást is, éneklő, imádkozó, síró fiatalokat, megrendült időseket...

A misztériumból nem jelenik meg semmi, mindenki a hierarchikus felépítéssel, a szertartások rendjével van elfoglalva, de a transzcendens valóságról nem esik szó...

Az olasz sajtó vég nélkül méltatja a "nagy" sőt, nemritkán "szent" főpapot. A hangsúly azonban a béke, aze emberi jogok, az igazságosság érdekében végzett munkán van, s az ember hitéről, Isten-kapcsolatáról ritkán esik szó.
A francai liberális lapok viszont inkább ironikus hangnemben kommentálják az eseményeket.
Azok, akik most kegyeletből hallgatnak, hamarosan hangosak lesznek, s erre fel is kell készülni. Az igazság szinfónikus. A kifelé rendkívül nyitott, megközelíthető, gyengéd Szentatya pápasága alatt a belső problémák elmélyültek, a vízfejjé duzzadt, reformra váró római kúria merev dokumentumaival sok melléfogást könyvelhet el, s a részegyházak és Róma viszonya is megterhelődött. Több téren visszatértünk a zsinat előtti magatartáshoz, s a posztmodern egyház nagyon barokk vonásokat hordoz, a misztériumra való érzék nélkül.
A vatikáni viszonyokra jellemző, hogy társaim közül ketten kaptak helyet a holnapi szertartáson az oltár közelében, az egyik unokatestvére az Opus Dei befolyásos tagja, a másiknak a legionáriusokkal van kapcsolata. Ők ketten a sorbaállást is kiiktatták.

Egy Rómába érkező, a Szentatyát megsirató zarándok vajon mit tud, gondol saját egyházmegyéje püspökéről vagy plébánosáról? Aminek szemtanúi vagyunk, azért tölt el vegyes érzésekkel, egyszerre öröm és szorongás, feladat és felelősség.

S az utód? Nem irigylem. Egyetlen esélye, ha tud stílust váltani, ha lesz saját stílusa, mert II. János Pál a maga műfajában utánozhatatlan.

Róma 2005.2005.4.7.

Ezen én is eltűnődtem, mi egy ilyen (tömeges) utazás indítéka és személyes hozadéka. A szakrális szintet - ugye - hagyjuk ki, ahhoz a fotelből föl se kell állni. Vannak, akik szeretnek sokan együtt lenni. Szeretnek utazni. Látványélmény, stb.
Kétség kívül, egy életre nyomot hagyó emlék.

19:34
Anyácskám már jobban van. Nagyon lefogyott. Látogattam, Fekete István elbeszélése is szóba került.
Említettem neki, vannak öregek, akik kizárólag betegségeikről és a gyógyszerekről beszélnek.
(Olvastam valahol, az időseket szinte rákényszerítjük, hogy mindig az egészségükkel foglalkozzanak, az örökös kérdéssel: hogy vagy?, mintha csak testük lenne. A telefont lehetőleg így kezdem: mit olvasol?

Levél a tartományfőnök atyának.

Köszönöm a könyvet*kedves Gergely, nagy kincs.
Ha szakmám területén valami segítségre van szükségetek, szívesen. Rendszeres munkát nem, de alkalmanként például fiatalok munkáit megnézni, elirányítani őket.
Vagy ti, ferencesek, esztétikai döntésekben nem mindig vagytok élenjáróak, döntésekbe belesegíteni...
Említetted, ezért: Fioretti imaközösségünk valóban imádkozik, húsz éve, a Margit körúti rendházért, eléggé rendszeresen. Hozzáteszem, hogy Gyurcsányért többet, érte naponta. Ráfér, nem?!
szeretettel:

*A négykötetes magyarnyelvű breviáriumot (zsolozsmáskönyvet). Az enyém egykötetes, abban az olvasmányos is benne vannak, Nagy Szent Leó leveleitől Szent Iréneusz értekezéséig, nagyerejű szövegek. Megpróbálom olvasásukat beépíteni a napirendembe.

20:21
Megkaptam a Katolikus Rádiótól múlt év decemberi huszonöt perces interjúmat. Madocsai Bea készítette, itt a műteremben. A 48 megás anyagot levettem 8-ra, így szépen átjön: interjú-mp3

■ '05. ápr. 9. szombat 09:07
Lukács, február óta ma először az 1200 méter. Anyácskám büszkélkedik: szellemileg még tartom magam! Ezeket találtam ki: ( Barkochbázott húgommal, a kolostorban.)

a mobil képén megjelenő kutya szájában lévő virág
papírlap, amire Kölcsey a Himnuszt írta
mesebeli üveghegy
gyerekkorunk házimozijához tartozó film szélén a perforáció
az a textilgyár, ahol a fürdőszobai jobb szélső törülközőt gyártották
a hősugárzó melege...

Hát én ezeket aligha.

18:39

Kedves Csilla, ott abban az angol Ládagyárban.
A Kecskemétről hozott fáradtság: köszönöm, ápolom. Kormos István beszél saját sorsáról-, a József Attila utáni költőnemzedék reménytelen helyzetéről. Hogy kis hegyeknek is kell lenni.
Teljesen igaza van, az e-mail nem pótolja a levél műfajt. Várom a postán, érdekel a sorsa. A gondolkodása. Ahogy most áll, keresztmetszet.
deske.hu

Eddig tizenkét Kecskemétről hozott
képen dolgoztam tovább.
Ez az A/05/16-os.
Talán egy lazúrréteg kellene rá.
(Legalább.)

Reménykedünk.

Ma délután végre megnéztem
a Történeti Múzeumban, a Várban
Farkas Istvánt.

Persze zseni.
Nagyszerű anyag, erről nincs mit
beszélni, kötelező megnézni.

Logikus a rendezés, időrend.
És ez ebben az esetben igen
előnyös.
Az elején a komor asszonyportrék,
amik elég érdektelenek,
de a későbbiekhez fontos tudni róluk.

A következő részben a félabsztrakt csendéletek.
Ez arra jó, hogy mindenki összeszedi magát, elcsendesedik, eltűnődik,
majd elkezd szorongani, hogy mi mélységek vannak itten, mit is kellene ezekből neki megérteni.
Semmit.
Ezek baromi gyenge képek.
És akkor jönnek a remekművek.

Amit félve merek kimondani, nem tudom, jó-e ennyi képet egyszerre egy embertől. Talán hogy egyszer legyen egy teljes áttekintés, ezt a szakma - gondolom - kötelezőnek érzi. De ez inkább csak a szakembereknek való. A többieket ez inkább megzavarja, bizonyos fokig félreinformálja.

Szütsnek a Műértőben igaza van, tűrhetetlen a képek átkomponálása mindenféle pontfényekkel. De ahogy látom, nem a szervezők ennyire tökéletlenek; a lámpatestek alkalmatlan konstrukciók, csak pontfényt tudnak. És a vezetősínek is rossz helyen vannak.

Még valami, amin eltűnődtem. Szegény Farkas iszonyú tehetségtelen kerettervező volt. Az arányok, méretek, még a színek is. És sajnos volt pénze megcsináltatni őket. És az alkotói keretekhez nem szabad nyúlni, ugyebár, legfeljebb a restaurátornak.... Nem kéne ezen átlépni ilyen határhelyzetben?!
(Nálam is probléma. Bár az én kereteim gyönyörűek. Szerintem.)
(23:05. Randevú. Vittem. Örült.)

Reggel anyácskámat felülvizsgálatra, taxival, a László kórházba. Néztem, ahogy bizonytalan mozdulatokkal a leleteit kotorja elő retiküljéből, majd rakosgatja, szorongatja. Néztem összeaszott barnafoltos kézfejét, a lila ereket. Sokáig volt bent, kihallatszott: és az anyai nagyanyám testvére... A váróteremben valaki megjegyezte, ez itt elmondja az egész életét. Szégyenkeztem. Aztán kiderült, ez adat volt a csontritkulásához. Persze, fegyelmezett asszony: Bár kezd a részletekben elmerülni, ahogy szűkül a horizontja. Támogattam, először volt utcán, a kórház óta.
Az egész délelőtt valahogy halálszagú.
Aztán délben egy e-mail, éppen jókor:

Isten gondol öröktől fogva téged,
Elméjében léted mint szikla áll.
Mi ehhez képest habfodornyi élted,
S mit változtat rajtad a halál?
Weöres Sándor

■ '05. ápr. 12. kedd 04:43

Említettem volt, megörököltem egy rég meghalt szerzetes - biológia tanár - négykötetes zsolozsmáját.
A tárgy életét nem vágta el a halál, életszagú, hiszen az utolsó percig kézben volt. Mindenféle szentképecskék, jelzetek, aláhúzások, az évek során személyessé formálódott. Intim szféra, megilletődve lapozgattam.
Benne egy fénymásolt lap; Szalézi Szent Ferenc az ember egyik alapproblémájával foglalkozik, a szenvedéssel.
És rendbe is teszi.

Ha minden angyal, a világ minden lángelméje tanulmányozta volna, mi válik hasznodra ebben vagy abban a helyzetben, miféle szenvedés, kísértés vagy fájdalmas veszteség, nem találhattak volna hozzád illőbbet, mit azt, ami ért. Isten örök gondviselése kezdettől fogva kigondolta, hogy ezt a keresztet értékes ajándékként neked adja.

Mielőtt elküldte volna, mind a két kezével megmérte, hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb, egy milligrammal se nehezebb a kelleténél.

Aztán megáldotta szent nevével, még egyszer rád és bátorságodra pillantott. Így most egyenesen az égből jön feléd, mint könyörülő szeretetének ajándéka, hogy egészen önmagaddá légy, és Istenben megtaláld beteljesülésedet.

Igen, szoktuk így emlegetni, így tanították: Egy számunkra különösen nehéz ember: Isten orvosa...
Alkalmasint én is. Doktor Váli.

08:59
E-mail:

"Ünnep. Ma negyven éve átszóltam a szomszéd rajzasztalhoz: szeretném, ha teljesen enyém lennél...
Este feljött hozzám. A felnőttkor kezdete."
Kissé furcsa dolog számomra egy bűnt ünnepelni. És hogy ez lenne a felnőttkor kezdete, ezt is nagy baromságnak tartom. A felnőttkor kezdete az a pillanat, amikortól kezdve az ember nem a körülményeket hibáztatja a boldogtalanságáért.
S.

13:24

Deske! Emlékezésedre reagáló e-mail az igazi baromság, miszerint a beteljesült szerelem bún. Szerintem savanyú a szőlő.
B.

Kedves B.!
A bűn csakugyan bűn, de egy ilyen történet talán több ennél a metszeténél. Amúgy is tudjuk, a bűn lehet érték forrása.
deske

Deske! "A bűn lehet érték forrása" Bocsánat, pontosítsunk: a megbánt bűn lehet érték forrása. A meg nem bánt bűn hajózás a kárhozat felé.
S.

19:00

Kedves S.! Igaz. Tisztul a kép.
Akkoriban hetente gyóntam, évekig. Tehát nemcsak jogom, hanem kötelességem is volt a történet bűn tartományát elfelejteni.
Ez történt. És maradt a kezemben egy szál szép, elszáradt virág.
Megismétlem, és visszatérek mondatodra, mert fontos, és az egész diskurzus legfőbb hozadéka számomra.
Ha te találtad ki, gratula!:

"A FELNŐTTKOR KEZDETE AZ A PILLANAT,
AMIKORTÓL AZ EMBER NEM A KÖRÜLMÉNYEKET HIBÁZTATJA
BOLDOGTALANSÁGÁÉRT"
Ez a mondat néhány szemesztert megérdemelne.
deske.hu

■ '05. ápr. 13. szerda 05:09

Deske! Ide másoltam egy sort leveledből. Tényleg siettél. "Most a reggeli elmaradt mindenfélék,goyrsan". Abból is látszik, hogy korosabb vagyok, mert többnyire kerülöm a sietést. G.

Drága barátom, kedves G.! Akkor kerüljön fényre a teljes való. A hibát észrevettem, de átfutott rajtam, hogy ez: MŰ. Jól kirajzolja az elmúlt órák hajszoltságát. És javítatlanul hagytam. A hajszoltság nem érdem, mondhatod. Tényleg nem. Legtöbbször tényleg fegyelmezetlenség.
Bár most valami egyensúly, pontosabban reményesség tényleg hiányzik (belőlem).
A küldött sor valóban gyönyörű, sokértelmű: "hull, mint közkincs eső"
Az én Illyésemre mindig büszke vagyok.

■ '05. ápr. 14. csütörtök 10:51
Reggel kettőtől idáig újragépeltem ezt az 2005.4.t. Ugyanis tegnap, 2005 április..., satöbbi dátummal, 11 év után végleg elhagytam a Word programban szerkesztést, áttértem a Frontpage-re, ehhez kellett. A fehér kocka nekem ezt jeleníti meg. A szöveg egyébként így 95 helyett csak 36 kilobyte, és sokkal szebb a kódolása. A Word-ön átok ül, mióta kiadták hozzá a kettes számú szerviz-csomagot. Förtelmes hibákkal tele, sokat kínlódtam. És ez nekik a jövő útja, úgyhogy nem lehet megkerülni, átlépni.
Tegnap aztán hosszú konzultáció igen türelmes programozó barátommal fönn a Várban - ebéd, alvás elmaradt - megint átsegített egy szakadékon.
Ön, kedvesem, mindebből természetesen nem vesz észre semmit. Illetve annyit mégis, hogy az egyik kép itten nem akar feljönni, jajj. Annak idején kaján kérdésére mondtam Mikinek, addig csiszolom, míg a honlap (szerkezete) olyan egyszerű és tökéletes nem lesz, mint egy kalapács.

13:15
Egy órás keresgélés után megvan a hiba, ha igaz, az utolsó ez irányú. MUNKAKÉP-nek neveztem a fönti ábrát MUNKAKEP helyett, és így nem tudta olvasni a web.

■ '05. ápr. 15. péntek 08:43
Tegnap Sugár Gyuszi kiállításának megnyitóján,
inkább az emlékezés jegyében.
Nem tudom elfogulatlanul nézni.
Részleteiben nagyon festői.

Sokat tanultam tőle, nemcsak szakmait,
de csendes, somolygós,
akkor még optimista gondolkodását is.
Mindig bíztatott.

Ambíciótlanságán csodálkoztam,
ritka ebben a műfajban, ami a mi munkánk.

Megnézhető:
Deák Galéria, Jókai tér 1, (az Oktogonnál)
az udvarról kell bemenni.
Nyitva: május 7-ig, szerda-péntek: 12 - 15 óra,
szombaton 12 - 15 óra között.

10:17

Tisztelt Művész Úr!
Mint ahogy telefonon [...] Szakdolgozatom témája: a kortárs magyar képzőművészek önmenedzselése [...] Kérem, írja le, mik voltak azok a mozzanatok, amik a pályán maradását segítették? A társadalom...? Mennyire tudatosan építi fel munkásságát? Esetleg: milyen tanácsokkal tudna szolgálni a pályájukat most kezdő friss diplomás képzőművészek számára?
K.

Kedves K.!
1./ "Mik segítették pályáján...?"
Húsz éves koromban eldöntöttem, hogy nekem nem lesz időm megsértődni ebben a szakmában. Tehát nem a sértődöttség mondatja velem:
Egy festőnél a társadalom részéről szinte csak hátráltató tényezők léteznek, különösen a kezdő években, évtizedekben. Lakás-, pénz-, szereplési lehetőség stb. hiány.
A társadalom nem kér és nem vár új műveket, legfeljebb eltűri, netán később elfogadja. És ezt tulajdonképpen meg lehet érteni. A társadalom a mindenkori megbízható középszerre szeret építkezni. Ebből a művész kilóg. Ezt nemcsak most, öregedve gondolom így.
(Megkeresem ehhez egy régi katalógusszövegemet.)

        Mi az előörs?
        Az előörs néhány vállalkozó, előreküldött katona,
        gyorsanmozgó alakulat, nagy önállósággal.
        Háborúban megkeresi a járható utat
        (a többiek számára)
        ha hazaér: dupla porció.
        Ha aknára lép: az ő baja. De a főtörzs
        megtudja: arra ne menj!
        Úgy hasznos, ha messze jár.
        A festő munkáját ilyennek gondolom.
        89.7.

Nem a társadalom segít, hanem emberek. Evvel-avval, baracklekvárral, jó szóval. Mama, házastárs, jó barátok. Szerencsés esetben. Akinek ez nem elég, lemorzsolódik. És ez megint csak rendben van. Ehhez a munkához kb. hétféle tehetség (adottság) kell, ebből az egyik az erő.

2./ "Mennyire tudatosan építi fel pályáját?"
Nyilván múlt időre gondolt. Ma már...
Vagyishogy milyen döntéseket hoztam. Lássuk.

a./ Csakugyan eldöntöttem, hogy nem leszek irigy, és nem fogok megsértődni. Hét évig hívtak meg egy rangos zártkörű kiállításra, és mindig kizsűriztek, ennek ellenére minden évben újra küldtem. Avval, hogy az én munkám a küldés, az övéké a zsűrizés. A nyolcadik évben aztán szerepeltettek, sőt, onnét a képet a Nemzeti Galéria megvette. Pár év múlva visszakértem, mikor rájöttem, mégsem elég jó, avval, hogy bármit és bármennyit választhatnak helyette. Két nagyobb képet vittek, meg egy négymétereset, igaz, azt csak letétbe. Örültem neki. A visszakapottat pedig az orruk előtt megsemmisítettem. (Igazolandó evvel azt is, hogy nem egy német milliomosnak szántam.)

b./ Ambiciózus voltam, természetes volt, múzeumi minőséget céloztam meg, hogy annál alább nem adom. Ez persze nem ment, bár igyekeztem. Az elmúlt 46 évben képeimnek összességében több, mint a felét megsemmisítettem.

c./ Eldöntöttem, hogy ha hívnak, megyek. Ez a munkám. Vannak rangos kollegák, akiket vidéki kiállításon soha nem látni. Szerintem ott is emberek élnek. A dolgozó népet szolgálom. Meg a nyugdíjasokat és a gyerekeket.

d./ Az első tíz év után kitaláltam (eldöntöttem), maradjanak itthon, egy kultúrkörben a munkáim, s nem is adok el külföldre. Egy londoni és egy New York-i kiállításom is ezért maradt el, pedig csak egy képet kértek, eladásra. De nem vagyok én akkora művész, hogy a világra szétszórjam magamat. Argentínában látnak egy jó magyar festményt, csettintenek, és másnapra elfelejtik. Tudom, hogy ez támadható elv, meg is teszik, elegen. Még az is lehet, hogy igazuk van. Mondják, hogy Unió, meg minden. De ki fog Münchenből egy képet egy kiállítás idejére hazaszállítani? Hacsak nem Monet és barátai.

e./ Amíg nem tudtam képeimből megélni, néhány napba sűrített reklámgrafika, fotózás. Festés: pénzért semmi alku. Három év után abbahagytam a zsidótemető sorozatot, mert az anyagot gyengülni láttam. Bíztatnak is, kezdjem újra... Mondom nekik, legközelebb református temetőket...
Nagyon hosszú piros autóm lehetne. Egyszer az Alpokban síelni. Ami fájdalmasabb: gyerekeimnek angoltanár.
Ehhez tartozik, persze igyekeztem a vágyakban is mértéket tartani. Hajnali vekker. Munkarend. Semmit nem gyűjteni, halmozni. A szellemet, lelket és testet is karbantartani. Ez utóbbit napi sporttal.

f./ Egy igazán jó képnek múzeumban a helye. Érdektelen, hogy ők nem tudnak rám pénzt szánni. Ajándékoztam. És egy 87-es döntéssel szinte mindenemet, annak a pesti értelmiségi rétegnek, akinek ez kell, de nincs pénze rá, vagy nem tanulta meg, hogy erre költsön. Rájöttem, nem érdemes megvárnom a halálomat, hogy képeim szétszóródjanak és működni kezdjenek. Egyébként ezért, hogy néhány vevő kissé meg is sértődik; most mér' nem ingyen?!

g./ Szerencsésen mindig volt hol dolgoznom, de ha nem lett volna is: eldöntöttem, soha nem fogok építkezni. Látom és tudom, mennyit-, éveket visz el.

h./ Képeim 95 százaléka a köz számára nem látható, halott anyag. Ilyen szempontból egy költő szerencsésebb. Ezért tettem föl a netre minden képemet, többéves munkával, hogy legalább ilyen zanzásított formában... Az már alkati kérdés - nekem játék - hogy számozom őket és nyilvántartást vezetek, tudom minden képemről, hogy néz ki, mekkora és éppen merre jár. Ez is a neten: deske.hu
Bár evvel senkinek nem vétek, szinte szégyellem, de ezt a 450 megás honlapot fölajánlottam a Széchényi Könyvtárnak. Állományba vették, halálom után is megmarad. Korábban a Tudományos Akadémia Kézirattárának adtam golyóstollal vezetett opuszjegyzékemet; írásaim másolatát, stb. (Arany János bácsi levelei is ott.) Elfogadták, őrzik.
Kár, hogy ettől nem leszek egy centivel sem jobb művész. De amit csináltam, az legalább...

most az i./ következne, kedves K., még lehetne ezeken gondolkozni, de legyen elég. Bár megpróbáltam elkerülni, mégiscsak elvitte a munkaidőmet... Végül nekem is érdekes volt.
Most viszont idő van, elmosom az ételhordót és indulok.
Szívélyes üdvözlettel:

■ '05. ápr.17. vasárnap 19:55
Megnéztem a Kassák Múzeumban (Óbuda főterénél)
a Hernádi-gyűjteményből rendezett kiállítást.
Nem érdektelen, markáns válogatás. Sok korai mű, ugyanis.

"A legutóbbi 25 év magyar művészete"

Például Laknertől néhány korai, szerencsésen jó munka.
Itt Hencze is érdekes.
Frey Krisztián,
Hortobágyi Endre
Kováts Albert,
Galambos Tamás, mosolyogtatóan énkereső szakaszából,
Erdély Miklósnak kivételesen egy jó munkája,
Misch Ádám,
Tót Endre is jó itt.
Meg persze sok gyenge kép.
Összesen 76 munka, tényleg érdekes vonulata a közelmúltnak.
Ez itt Frey Krisztián képe, Mehibatel, olaj, kollázs 122 x 80, 1968,
sajnos csak ff. reprón.
Június 19-ig lehet megnézni.
Javaslom.

■ '05. ápr.18. hétfő 18:13
Anyácskámat kísérem az SzTK-ba, alíg bír járni, de vállalta a tortúrát, de a legerősebb fájdalomcsillapító sem segít. Ki kell zárni, hogy talán törött egy csontja vagy csigolyája. Speciális fűző is szóba jöhet, reménykedik. Hazafelé lemondóan legyintett, mutatta; abban a fodrászatban voltam bejelentve még januárban, azóta... rémes a hajam. Nem kellett hosszú rábeszélés, hogy arra kanyarodjunk. Rá várakozóban egy igazi krimi a tarisznyámból: az áprilisi HOLMI-ban az Illyés Gyula - József Attila - Flóra ügy felfejtése. Minden részadatot ismerek, mégis izgalmas. És egy nagy vers: A mai nap. Szabó T. Anna, megint.
Ő nem csak egy a csapatból.

Hazafelé a sarkon vettünk egy grillcsirkét,
a régi konyhaasztalnál közös ebéd,
így kedvvel evett ő is.
Nagyon lefogyott.

Délután az A/05/26-os tovább.
Evvel a képpel az esett meg, hogy két független szakértő pontosan ugyanazt mondta rá: a neten jobb, mint az életben.

Ezen lehet segíteni.

■ '05. ápr.19.kedd 21:25
Éjfélkor egy SMS ébreszt, kettőig ébren, reggel gyónás, Lukács 3/4 hossz, fáradt, délelőtt A/05/12, A/05/17, A/05/07 továbbfest, dél: Kata építkezése ügyében ki a francba, Kőbányára, visszafelé autóstoppal a metróig, délután anyámhoz leletért, patikába, estig vele, közben tévé: HABEMUS PAPAM. A sok villamosozás, várakozás közben az áprilisi Holmit olvasom, József Attila szám, Tverdota Györgytől a Harmatocska - vers elképesztő elemzése.
Hosszú nap volt.

■ '05. ápr.20 szerda 09:48
Érdeklődtek nálam, milyen ember ez a Ratzinger bíboros. (Nagyon szép, szelíd mosolyú.)
SMS válaszom:

-- Tök mindegy. Az egyházat a Szentlélek vezeti.

12:59

-- Deske! Ez nem ilyen egyszerű. VI. Sándort is a Szentlélek vezette?

-- Nem a pápát, az egyházat.

■ '05. ápr.21. csütörtök. 05:38
Szereztem egy fényképet a Széchényi Könyvtár nyugati homlokzatáról, a menüoldal legalsó sorára kattintva megnézhető. Megkértem a rám vonatkozó osztály vezetőjét, mondaná meg, melyik ablak az övé (a miénk), bekarikáznám a fotón. Eltelt vagy két hónap. Most e-mailem:

Kedves István!
Visszavonom kérésemet. Az ablak kijelölése a homlokzaton veszélyes helyzetet teremthet. A Naphegy irányából gránátvetővel, vagy valamely könnyű tűzfegyverrel is könnyű célpont lenne az, amit éppen megóvni vágyunk.

Délelőtt anyácskámmal megint, orvoshoz. Nem lesz rá időm, pedig le szeretném írni ezt a József Attila - Illyés - Flóra cikket.

19:34
E-mailem jött, illetve mindig kapok egy másolatot. A Nemzeti Digitális Adattár beszélget a fejem fölött a C3 Alapítvánnyal honlapom befogadásáról, hónapok óta megy a diskurzus. Aki az alanti szövegekből csak egyetlen mondatot is ért, jelentkezhet egy (kettő) dobostorta szelettel:

Tisztelt P.! Gyakorlatilag ha mindent rendben sikerül lefuttatni, akkor nincs más munkafolyamat az első szüretelésig. A konvertáló ha bemenetként megkapja a tap szeparált állományt, akkor a megfeleltetett formában beírja a cél adatbázisba a rekordokat, amit az OAI server már képes is szolgáltatni. Ha a rendszer megfelelően működik, akkor kérem, hogy a respository-hoz tartozó URL-t -ahol a szüretelőnk el tudja érni az OAI serverüket- legyen szives elküldeni.

Ha jól értesültem Váli Dezső Művészúrtól, akkor ezzel az állománnyal Önök rendelkeznek, úgy emlékszem, hogy talán HTML formátumban. A konvertálási folyamatot egy megfeleltetési folyamat előzi meg, ahol a forrás adatbázis attribútumait meg kell feleltetni a bibliográfiai qDC séma attribútumainak. A megfeleltetést is bele kell írni a tab szeparált állományban (a leírást követve). Üdvözlettel: L.

Tisztelt L! Akkor szeretném elkérni a konvertálandó tab szeparált állományt (vagy az xls-t, amelyből ez generálható). Megpróbálom futtatni a konvertert, és jelentkezem.

Egy másik e-mail ma délután,
a nyugati határszélről, kedves meglepetés.
Hogy látták egy képemet.
És elküldték fotóját is,
így be tudtam azonosítani.

A/76/13, tehát 1976-os kép.
Húsz évig lappangott.
A bal alsó fekete foltot értem, ez azonos,
ahogy a legkedvesebb könyvemet
pár éve kukába dobtam.
De csendben csóválom a fejem...

Kedves Dezső! A képe a Kastell Hotelben található,Körmend közelében: Egyházasrádóc, Petőfi utca 2-4
www.hotelkastell.com

21:14
Nincs türelmem a HOLMI / Valahi Anna-tanulmány kijegyzeteléséhez, így emlékezetből, ami nekem fontos:

--- Illyés Gyula még negyven év után is kapott leveleket, hogy: József Attila gyilkosa vagy.
--- Flóra és I. már rég! (rejtetten) szerelmesek voltak egymásba, mikor Attila megismerte a lányt, tehát nem lecsapta a kezéről...
--- I. egy korábbi szerelmét már egyszer átengedte J.A.-nak.
--- Attila hivatalból minden barátja szerelmébe szerelmes lett (és minden nőt azonnal feleségül akart venni).
--- Ha jól értelmezem, a barátság időleges bomlását inkább A. okozta. Ők, bár szakmai riválisok, hosszú ideig nagyon szorosan együtt, aztán J.A. ír egy igen ronda pamfletet I. ellen, annak moszkvai útja alkalmából, meg egy ronda verset is.
--- J.A. bár tudat alatt, de mégis pontosan tudta, hogy nem akar nősülni, arra alkalmatlan. Verseiből kiderül, hogy ő tul.képp. lemondott Flóráról, sőt, hogy a csodálatos Flóra-ciklus egyáltalán nem szerelem-, hanem halál problematika.
--- I. megbeszélte Flórával, hogy az megpróbál J.A.-n segíteni, és belemegy a házasságba. A Flórával ezeket megbeszélendő két találkozóra viszont J.A. nem ment el, nem is jelzett.
--- J.A. halála előtt újra találkozott I.-vel, mindent átbeszéltek, megbékülve.
--- Egy Attila halálára született verstöredék, Flóra publikálta I. halála után:

Nyultál azért, kit én találtam.
vitted volna magadnak
a köd-világba hogy csatádban
segítsen tántorgó agyadnak
én odaadtam volna és ő
ment is - szivnél különb a lélek
de lett minden egyszerre késő
berántott a köd karma téged -

Naplóiból tudom, I. mennyire megszenvedte az évtizedes rágalmakat. De szeméremből soha nem nyilatkozott, védekezett.
(Egyformán szeretem kettőjüket, az egyik zseni, a másik az apám.)
Még annyit, láttam egy korai fotót. Flóra valami elképesztően gyönyörű nő volt.

■ '05. ápr.22. péntek 04:53
Van itt még valami említésre méltó. Fekete István novellája: Ci-Nyi, a részeges egér története. Az állatka is igen kedvesen van megrajzolva, a szokásos gyönyörű természet leírások, de a főfigura, a nyugdíjas vasutas alakja az igazán fontos. Az özvegy falusi öregúr egy postás, és pap barátjával föl-följár a présházba borozgatni, együtt lenni. A magányos és harmonikus élet olyan finom és szép lélekrajza, hogy párja Strindberg Egyedül kötetének. (Amibe itt a könyvek-nél bele lehet nézni.)

Mellékszál számomra a kötelező konfliktus, a cselekmény, hogy a távoli rokon özvegyasszony furfanggal betelepszik az öregúr házába, nagyszerűeket főz, pálinkát adagol és megeteti a disznókat. De nem érzi a másik belső határait, s evvel elrontja a dolgát. Csupa lelemény, jóakarat és önzés. Női ösztöneitől vezérelve meglepetésként kitakarítja a présházat, ott kiszórva kedves emlékeket, stb. Az ember nem tudja, sajnálja-e korlátoltságáért, vagy dühös legyen rá. Vagyis hogy mennyire felelős sorsáért? Hogy mire mentség a butaság? Életszerű helyzet és figura, valóban.
Jó írás.

16:39
Részletek a decemberi Katolikus Rádió interjúmból, "Mesterek és tanítványok", a hangszórótlanoknak és hallássérülteknek, barátnőm begépelte. Merthogy föntebb már szerepelt hallható formában.

MB: Mielőtt elkezdtük volna ezt a beszélgetést nagyon sok területet sorolt fel, ahol sok mestere volt. Érdekes módon pont a festészet területét nem látom ezen a listán.

VD.: Persze voltak..., élők és főleg halottak. A berni Klee Múzeumban bekopogtam a titkárságra, hogy itt kevés a kép, tudom, hogy több van, látni akarom a többit is, én is Paul Klee fia vagyok. A titkárnő nem értette a tréfát, és ijedten berohant az igazgatóhoz: "Herr Klee ist hier", és azonnal bevezettek az igazgatóhoz, úgyhogy ezzel szerencsém volt. Aztán három napig ültem a Klee zárt raktárban és néztem a munkákat.

MB: Viszont az életstratégiájának a kidolgozása kérdésében több mestert is meg tud nevezni.

VD.: Nézze, tényleg úgy történt, hogy a gimnáziumban én egy tanárt becsültem igazán, Vasbányai tanárurat, aki az érettségi évében - Isten tudja miért, nyilván ő tudta - Seneca erkölcsi leveleit kezembe adta, az első és második kötetet. Ez aztán teljesen kiforgatott az énemből. Szóval... egy fél év alatt, már akkor elég nagy könyvtáramat eladtam, elajándékoztam az ásványgyűjteményemet, lecsupaszítottam a szobámat, a csillárt, a karnist, a függönyt..., a könyvszekrényt elajándékoztam, és tulajdonképpen elkezdtem készülni a halálra...

MB: Nem riasztotta ez meg a környezetét?

VD.: Ez speciel anyámat igen, de hát ő a csillárt féltette... Volt még egy másik szál. 56-60 között jelentek meg Sartre, Camus művei, ahol az egzisztencializmus belém taposott, és teljesen megzavart, rettenetesen megzavart, hála Istennek, mert aztán ez szinte egy évtizedes probléma, feladat volt, amíg ebből kilábaltam, közben kénytelen voltam gondolkodni...

MB: Kiket talált még, akiktől sokat tanult?

VD.: Például egy barátnőnk... 82 tavaszán kaptam én egy norvég, egy hónapos ösztöndíjat, és azt mondja, hogy abban a hideg világban legyen egy kis meleg számodra. Nem is csengetett be, a küszöbömre letette a Szent Ferenc Fioretti könyvet, amit aztán magammal is vittem. Ez a könyv megint csak, de igencsak pofonvágott. Ahogy Szent Ferenc számom kéri este, hogy mi történt, és beszámolnak róla, hogy a rablók itt jártak, de sikerült őket elzavarni. Mire ő a gvárdiánt a rablók után zavarja, hogy a rablótestvéreket azonnal visszahívni, és legalább egy vacsorával megkínálni. Na most az én szakmám, az valami eszméletlen módon önzésre nevel. Ezt tulajdonképpen tudomásul lehet és szabad is venni egy bizonyos fokig. Képzelje el, hogy egy képet nekem úgy kell csinálni, mint ahogy egy anyuka, egy aggódó anyuka egy beteg kisfiútól kérdezi: egy kis madártejet kérnél, vagy egy kis kompótot, vagy mit hozzak? Szóval ilyan fokon ki kell szolgálni önmagam legkisebb gondolati- és érzelmi rezdüléseit, ugyanis kép csak ebből születik. Tehát, én ehhez vagyok szokva, halálosan, csodálkozva és ijedten figyelem magamat, és ebbe sokszor nem férnek bele a többiek. Na most ehhez a Szent Ferenc, aki a rablótestvérek után zavarja a gvárdiánt, hogy térdeljen le előttük... szóval ez, ez valamit mondott, amit nem tudom, hogy meddig és hogyan fogok elérni és milyen arányban, de ez kihívás volt, szóval ez életprogram, ez hiteles ez megrendítő és gyönyörű. a teljes interjú a telhetetleneknek

17:16
E-mail:

Mint igazi naphegyi lakos, rögtön felkaptam a fejem a gránátvetők által fenyegetett Széchenyi Könyvtárról olvasva. A Naphegy manapság veszélytelen, leginkább csak macskák bóklásznak errefelé, azok közül is befogadtunk minap egy Váli-képeket kedvelő kóbort (Morciként mutatkozott be) és hosszan elüldögél a „Müterem, ma kimentették a lopakodó pilótáját” c. kép előtt. G.G.

■ '05. ápr.23 szombat 04:58
Ma először, próbálkozás: altató. Evvel együtt idejében ébredtem, hogy napkezdés előtt még át tudjam lapozni az Útmutató az 2004. évről szóló adóbevalláshoz c. pamfletet. Tegnap keservesen kitaláltam múlt évi jövedelmemet, és beírtam a rubrikákba, megint átrendezték az egészet, elment vele a nap. Aztán most hajnalban fölrémültem, mi van a 39.000 forintos nyugdíjammal; október óta kapom. Az hol kéne szerepeljen. A talányt végül egy automata telefonszolgálat oldotta meg, azt reggel négykor is.
És lassan nincs több kötelező olvasmány. Most el kéne dönteni, melyikkel folytassam:
Spiró máris legendás Fogság-át vagy Dorfesttől a Frontpage 2002-t. Sajnos ez utóbbi izgat jobban, bár förtelmes, nyálas és locsogós stílussal, de rá fogok fanyalodni, jobb híján. A műtermet már térdig telekáromkodtam az új program kapcsán.

Nemhogy nincs!? griff a saját stílusokhoz, de még csak nem is hallja a gép őket. Boldogult word! Milyen egyszerű volt, vali-normal: CTRL+N, és vali-idezet: CTRL+I. (E sorok itten lennének az alapjárat, a normál. Times New Roman, előre zárva, 14- illetve 15 pontos, mert evvel is gubanc van. Nem folytatom.
Egyetlen reményem Ádám, ígérte, 11-re följön.

A fönti (megkerült) kép melletti magyarázatot most kiegészítettem, evvel:

A bal alsó fekete foltot értem, ez azonos,
ahogy a legkedvesebb könyvemet
pár éve kukába dobtam.

■ '05. ápr.24. vasárnap 18:44
Holnap viszem anyácskám görbült gerince életnagyságú fotóját orvos barátomnak a klubba, megmutatni.
Így ezúton most látom pacemakerjét is, a szívhez vezető dróttal.
Fura.

Kapcsolatunk kezd biológiaivá válni, mint a kezdetekkor.

Azt mondja, a fél hetes és a nyolcas Híradót szoktuk nézni.
Hökkentem kérdezem: miért?
Lehajtja fejét, szégyenkezve: hogy múljék az idő... Nem lehet mindig olvasni...

20:59
Eredetileg tényleg csak azt akartam megnézni, szerepel-e még a honlapom a kultura.hu-n, a világ nagy múzeumai között, ámbár legalul (igen: www.kultura.hu/nkom/culture/exhibition/linkek/ ), de elcsábultam egy kicsit. Ez itt a söuli Koreai Háború Emlékmúzeuma, az udvarán egy B52-es-sel: http://warmemo.co.kr/netindex_e.htm

■ '05. ápr.25. hétfő 05:12
Történész barátunk meséli a klubban, levéltárban olvasta Runkiczay-Rüdiger altábornagy utasítását - 1942, születésem éve - tábori rabbiképző felállításáról. Látta a hallgatók órarendjét. Harminc év volt a korhatár, tiszti rendfokozatot kaptak, feladatuk a munkaszolgálatosak lelki ellátása. Parolijukon Dávid-csillag és a kőtáblák. Ugyanebben az évben a zsidó honvédtiszteket lefokozták, stb.
Azt mondja, hát hogy is van ez?!

09:12

Deske! Mondtam, hogy Kazinczyt valószínű Csokonai követi nálam. Egy kis ízelítő. G.

AZ ALVÓ LILLA FELETT

Nyúgodj csendességgel
Itten, szép nimfa!
Ládd, mely büszkeséggel
Véd e boldog fa;

Vágyva árnyékozza
Téjszín kebledet,
Mely duplán boltozza
Márvány szívedet.

Két szemed héjjában
Éltem s holtom áll...

09:36 -11:51

Kösz, hogy föltetted, ugye milyen gyönyörű, és a fiú 1805-ben meghalt. A zsenik hogy rímelnek egymásra! Vajon miért jó a nemlét? G.

Csokonai: Így, örök semmiség! óhajtlak tégedet,
Vedd vissza méhedbe vexált gyermekedet.
Boldog! százszor boldog, aki nem született

Weöres: Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbenső mivoltom maga a nemlét.

15:01
Barátom szólt, hányatott sorsú kedves képecském
megint otthontalan.
A Virág Galéria aukciójára adta be
legújabb tulajdonosa.

A/91/38, Műterem (krapplakk-narancs)
(elég gyenge cím)
40x40-es.

■ '05. ápr.27. szerda 09:50
Húsz éve alakult, és tizennyolc éve tart szentségimádást
a FIORETTI imaközösség itt nálunk, szerda esténként.
A végén áldoztatok, szabálytalanul, mert csak betegekhez van érseki helynöki engedélyem. De lelki vezetői irányítással (a felelősség az övé). Most az új plébános firtatni kezdte, hova viszem én hetente az ostyákat, elmondtam, mérlegelte, hivatkozott az új érseki rendelkezésekre, és ezentúl nem ad. Megköszöntem a döntését. Hogy továbbra is lehetőségünk legyen szentségimádásra, ennek még majd keressük a módját.
A dolog pikantériája, hogy épp az ő, Margit körúti ferences plébániájáért imádkozunk egyebek között, kezdetektől. Egy papjuk alapított minket, s sokan jártak is a kolostorból nálunk. A mostanában meghalt György atya misézett itt, a műteremben, valaha, egy karácsonyon.

Születetett egy igazi zabigyerekem.
A köldökzsinórt elrágva először kukába gondoltam dobni.
De most olvasom, a debreceni szülészet előtt
van egy kihelyezett inkubátor,
a névtelenség megőrzése garantált.
Gondolkodom rajta, hátha mégis életre való.
A/05/04-nek hívják.

Ilyen arányrendszer eddig nem volt a sajátom, idegen.
A billenő ablak nagyon billen, affektáltnak tűnik.
Viszont jó, ahogy a feketébe belevág a fehér folt.

Színvilága is jó. A szürkéket a kontrasztos folt megfogja.
Az apró színvillanások is.
Na de ez az ormótlan micsoda itt jobb elől.
Bár érdekes.

■ '05. ápr.28. csütörtök 09:02

Kedves Barátaim! Nem tudnának tanácsot adni?
Honlapomnál áttértem a frontpage -re. Szükséges lenne az oldalakat ki is printelni, de a képeket, a sorokat vízszintesen kettévágja a lap alján, ha úgy jön ki neki.
Szívélyes üdvözlettel: vd

Tisztelt Váli Dezső! Köszönjük, hogy felvette a kapcsolatot Ügyfélszolgálatunkkal. Az Ön által leírt kérdés sajnos nem megoldható. Üdvözlettel: Microsoft Magyarország

Kedves Dezső! A benti kollégáim nem tudtak segíteni, de a miskolci igen. Nem egyszerű a probléma, mint kiderült. A javaslat
lényege, célszerű a képeket egy egycellás táblázatba tenni. minden kép külön táblázat. Csak ez macerás, ha sok a kép, és nem biztos, hogy megéri a pluszmunkát.
OSzK / Magyar Elektronikus Könyvtár / M.I.

Ez okból ma háromtól fél hatig tanultam és megtanultam az (egycellás) (láthatatlan) táblázat készítést, abba fotó helyezést. A fenti képek már mind ( ) táblázatban vannak.

A villamoson jött az ellenőr, de nem kérte-, átnézett a fejem fölött. Három oka lehet. Vagy olyannyira jámbor-becsületes képem van, hogy fel se tételezi rólam; vagy gyűjtőm, de nincs pénze, és így szponzorál, vagy 65 fölöttinek nézett.

10:45

Kedves Achilles atya!

Tegnap találkoztunk, elmondtam. Közösségünk megértette, és tudomásul vette döntését. A szentségimádást fájlalják jobban. (A velünk párhuzamos csapat Békásmegyeren annak idején kulcsot kapott a tabernákulumhoz.) Szerintük az elmúlt 18 évben ez tette különösen értékessé találkozóinkat.

Ha a továbbgondoláshoz segítséget nyújt - de ezen kívül is - szívesen látnánk legközelebbi szerda esténken. Tájékozódna szokásainkról. Körülbelül öten leszünk, többen dolgoznak ilyenkor.
Szerda este 7 és 1/4 8 között "gyülekezünk",
és mindig 9-kor fejezzük be az imaesteket. Ha szűkebb az ideje, (és netán szentséget is hoz), a dicsőítést 1/2 9-től 9-ig szoktuk tartani.

Van egy korábbi fotóm, ez a nálunk használt nyers kő hasonlatos a Margit körúti oltár szikla-ötlethez.
Szeretettel: vd

[másnap; ápr. 29. péntek: Az Eukarisztia évében... a szegénység egy újabb formája, amit most kaptatok.
Deske, minden jót! fr. Anzelm]

18:45
Kata hallgatta a tévén, és számára fontos volt. Az újságokban hiába kereste, most sikerült megtalálnom neki.
Benedek pápa beiktatási szentmiséjén mondott szentbeszéde: http://uj.katolikus.hu/ rögtön innét,
a középmezőből indítható: 2005. április 25. hétfői dátummal, "Az egyház él, az egyház fiatal..."

...Szavaim telve vannak szeretettel abban az üdvözletben is, amelyet mindazokhoz intézek, akik a keresztség szentségében újjászületve még nincsenek teljes közösségben velünk, és hozzátok, zsidó testvéreim, akikhez nagy, közös lelki örökség fűz minket, amely Isten visszavonhatatlan ígéreteiben gyökerezik...

...hogy ugyanis nem elkenve a különbségeket, rámutat a mély kapcsolatra.

■ '05. ápr.29. péntek 05:16
Egy Angliában dolgozó fiatal lány mesterének választott egy öregedő irogató festegetőt. Ennek kapcsán rendezte, összegereblyézte, ez mit is jelent:

...Aki úgy közvetíti nekem az életet, úgy tud példa lenni, hogy közben mégsem bálvány. Fenséges és gyarló-, ember. "Gyerekkoromtól kezdve azt tapasztaltam, hogy mester az, aki bennem a jobbat, a magasabb rendűt, az igazi énemet észreveszi. Ezt érezni lehet. Ha valaki nem így közeledik hozzám, ha valaki csak többet tud, vagy műveltebb nálam, annak soha nem tudnám odaadni magam" ... "Van a tudásnál mélyebb tudás is. Lelked legmélyén tudod, hogy ki vagy. Tudod, hogy kivé kell lenned. Azt nem lehet beléd vetíteni." ..."Nem életeszményt ad neked, semmit nem ad, semmit nem tanácsol, azt hozza ki belőled, ami benned van"..."De honnan tudni, ki az igazi mester? ...hogy megfelel-e neked az, amit tőle kapsz. Ez jóval több, mint a racionális tudás. Tiszta pillanataidban a saját mestered vagy... A mester segít önmagunkat megszülni..."

08:48
Barátom! Kérdezed, hogy van az, hogy dísztárgyakat készítek, s műtermemet, környezetemet lecsupaszítom, tartózkodom a díszítéstől és általában a tárgyak gazdagságától. Hát-, nem tudom. Talán mindenkiben van ennyi ellentmondás.
Egyetlen kép egy üres falon nagyon szép/fontos tud lenni. Kata bugyijáról körömollóval eltávolítottam a két fehér selyem díszmaslit. A kevesebb általában több, számomra legalábbis.

Figyelem. A tegnapi levelem alá most betettem (barnával) a hozzá érkezett gyönyörű választ.

12:43
Egy hónap után visszakaptam
a (félig) leégett autót.
Jobban kellene örülnöm.

Az elveszett helyett
új forgalmi és zöldkártya.
Vizsgáztatás.
210 ezer.

Szerencse, hogy az egyik szerelő
két éve képet kért pénz helyett.
Azóta törleszti:
legutóbb Miki karambolja.

A szintén kiégett autórádió helyén viszont
a műszerfalban most épp elvér
a József és testvérei.

22:00
Este még egy kis munka is, A/05/05, múlt heti és mai állapot. Közben 40 centisre vágtam.

029003=ápr.:1396 = napi 46,5