●  2006 július 16., vasárnap

A tegnapi, az A/06/37-es.
 

Itt meg 1982-es naplók a kép értelméről,
a szenvedés értelméről.

ha egy kép nem arról beszél, miért élünk:
nincs értelme.
az csak dísz.

82.4.
egy prédikáció:

az élet kötelező.
a szenvedés reménytelen hit nélkül
a tehetetlen élet is érték, Krisztus kezét, lábát
nem tudta mozdítani már, mikor létrehozta életművét.

egy vonatra tettek föl minket megkérdezésünk nélkül.
hova megy? miért? csak a hit tud válaszolni.
a szenvedés hit nélkül nemcsak rossz, hanem értelmetlen is.

 

Mise után a három unokáért Kaposvárra. 60 - 80 kilométer lehet. Három kölcsönkapott gyerekülés. Most majd egy hétig itt, Kata felügyelete alatt, a földszinten. Meg a kertben. A kádban. Egyszerre hárman.

Deske!
Tegnap elmentem a maguk melletti új vendéglőbe és ettem egy bárány ragu levest, és egy kis adag harcsát is és a végén az "ingyen " pezsgő. Alig 1690 Ft volt, én 2000 Ft-ot adtam. Jó a konyha, de ha én kisnyugdíjas lennék nem biztos, hogy naponta itt ebédelnék. Megmondtam, hogy Magától tudom, mert a Vezető odaült hozzám és kaptam 10 %-os törzskártyát is. Mellettem lévő asztalnál Jancsó Miklós ült és büdös szivart szívott.
Ha visszajön, akkor sütök megint magának egy palacsintát, a képeladás örömére!
K1., a Lukácsból

●  2006 július 17. hétfő
Végig az járt a fejemben, mise után meg merjem-e kérni a papot, a sekrestyében öntsön a szertartás-kancsóból kis vizet a bal fülembe. Fiatal, sportos alkatú, jóképű ember, napbarnított, értelmesen prédikált, meggyóntam és áldoztam is nála, s végülis a szívesség nem nagy horderejű. Kultúránk markáns partfalai? Vagy csak gátlásosságom?! Együtt a kettő?!
Nem mertem, csak egy pohár vizet kérni. Kétszáz kilométer út állt előttem, nem akartam volna félsüketen nekiindulni. Uszodából jöttem, s nem tudtam kirázni a vizet a fülemből. Ilyenkor a legjobb utántölteni. Így aztán a sekrestye mellett magamat láttam el. Fél lábbal a füvön ugrálva, üres pohárral a kezemben, sikerült.

Unokák fuvarozása,
értük mentem délután
a Balatonra.

Elkanyarodtunk
a TESCO felé,
Siófokon át.

Amíg Kata 
cipőt vesz a legnagyobbnak,
merthogy kinőtte,
a két kicsi vizihullát
őrzöm az autóban,
hátul alszanak.

Egy 81-es tanulmányom került sorra, a fontosabb részeit ma én írtam gépbe. A Tömegkommunikációs kutatóintézet (van ma ilyen?): Szeretnénk felkérni, hogy gondolatait a tv. képzőművészeti műsorairól 1982 július végéig elemző tanulmányban rögzítse.

Az elemző tanulmány
18 oldal lett, ráírtam,
hogy 4500 forintot kaptam érte.
Valamint vérnyomok rajta,
a kézirat az anyósülésen volt,
mikor a volkswagenemmel ütköztem,
és borultam.
 

Eredeti benne,
hogy meghatározok
nyolcféle résztvevőt.
S mindenki viszonyát
javaslom elemezni mindenkivel.
Ami 28 vonatkozás.

Aztán oldalakon keresztül az elemzési szempontok.

3. Beszédmód
figyelmes, alkalmazkodó, érzékeny a másikra, és ilyen módon hajlékony - negédes, aláfekszik - anekdotázó - hideg / meleg - tudományos / kodó - "Élet és Tudomány" / népszerűsítő, közművelődés
jó - nem
riporteri - köznapi - családias - száraz - érdekesre megy

7. Mire van a műsor kiexponálva
alkotó centrikus - egy mű - a tárgyalt művek - a témakör - az oeuvre - egy stílus, gondolkodásmód - maga  a művészet
a szellem - a szellem diadala a sár fölött

13B. Mi a fontos a műsorban:
az ügy - a művész - a/néhány mű - a művészet - a szellem tartománya

15A. Az információátadás fajtái
nyitott: félbehagyja, félbehagyja, de segít továbbgondolni
zárt: kész gondolatot, tényt közöl
információforrás - csak továbbít, átad kapott dolgokat
vagy információhordozó
esetleg információ fölvevő
                                                a kivonatos cikk
 

Mindezek alapján aztán négy műsorelemzést meg is írtam nekik: Kátay Mihály tűzzománcos, Mialkovszky Erzsébet jelmeztervező, Polgár Ildikó keramikusművész, Boldizsár István festőművész, ez utóbbi most újra be lesz gépelve, a netre.

●  2006 július 19., szerda
Szüts Nóra, az ÉN keresztlányom
természetesen olyan tehetséges,
kis híján fölvették
az Iparművészeti Egyetem
építész szakára,
példa nélküli módon közvetlenül érettségi után.
Az ember szíve ilyenkor fölmelegszik.
Apjának valaha nagyon sokat meséltem
erről az iskoláról,
akár át is szivároghatott valami,
hogy kedvet kapott hozzá.

Email, neki:

Ha nyaralsz, érdemes lenne a vidéken látott kerítésekből egy gyűjteményt csinálnod. Később hasznos lesz. És nem fotózva, rajzolva. Nekünk másodévesen egy saját gyűjtésű székarchívumot kellett  beadnunk év végén.

Mindenfelől szorongatnak,
ha nem is a hitelezőim,
de munkatársaim,
elborít a munka.
A Kátay Mihályról készült 1982-es
tv-műsor elemzést is mégiscsak
érdemes begépelnem, 14 oldal.

Hát racionalizálnom kellett a napi festést.
Előkerült egy széles mázolóecset,
így gyorsabban halad a munka.
Egyre inkább
csak megkezdem a napi képet,
bár a biztonság kedvéért aláírom.
Szüts giccset emleget majd. Lehet.
Mindegy. Valamire jó lesz.
Ez a 06/40-es.

●  2006 július 20., csütörtök
Csak begépeltem a Mialkovszky jelmeztervező-műsorhoz írt 1982-es elemzést is:

...A RIPORTER egy alkalommal műtermet említ  - ez értelmezhetetlen - hiszen lakásnak hat, a (rajzi) munkára egy rajzokkal, könyvekkel telezsúfolt nagyméretű asztal utal.
(Értelmezhetetlen:  a rang kedvéért van a  lakás műteremnek nevezve,
-  vagy udvariasságból,
-  vagy netán az a szoba, ahol a művészi tevékenység is folyik, az műterem?!)
Sugall kontinuitást, vagyis: a látható tárgyhalmaz jómódot jelez. Vagyis  művész nem szegény. És a bútorait nem cserélte le modernre.
-  vagyis számára ez a szép
-  ez a szebb
- esetleg nem törődik vele
...
A MŰVÉSZ BÍRÁLJA:
 - ...a Bruck-színház utáni bőrruha divatmajmolást a magyar színházakban (evvel közvetve a rendezőket)
 - saját, időnként elrontott terveit (indirekt önigazolás)
 - hogy nem megy ma senki kalaposmesternek, színházi szabónak
(evvel lényegében a gazdaságpolitikát)
 - hogy 32 éves koráig nem kapott útlevelet (evvel a félmúlt magyar politikát)

DÍCSÉRI:
  - a régi idők ruházatát, amikor a perzsabunda bélésébe papagájt hímeztek -
hogy erre volt idő, figyelem (ez is a  mára vonatkozik)
  -  régi időket, amikor még nem volt belőle sorstragédia, ha valaki rossz tanuló volt ( mint ő)
   - egy olasz rendező alaposságát, akivel együtt dolgozott egyszer (mind közvetett bírálat).

MAGABIZTOSSÁGA. Sugallja, hogy nagyon szereti a szakmáját, szinte betölti az életét. Magánéletéről szinte semmi nem derül ki, se család, se semmi. Ami nőnél szinte erőltetett, nem természetes forma.
- vagy: takargatnivaló van,
- vagy: közvetve sugallni kívánja, hogy a szakmája annyira betölti ez életét,
- vagy: ez csakugyan így van.
...                                                        A TELJES SZÖVEG

 

Szeretve tisztelt hazánkfiát, és ha nem is közeli, de mégis jó barátunkat idézi Uj Péter a tegnapi Népszabadságban: "Induljunk ki abból a rémületesen pontos és szívszorító Esterházy-mondatból, hogy ő (az író)  nem szereti ezt a várost, mert nincsen benne kedvenc étterme." És hogy persze ennek az állításnak sok és mély rétegei vannak.
Bár soha nem volt pénzem, időm vendéglőbe járni, véleményt formálok a kávéházak, a polgári kultúra, stb., vélelmezett rétegeivel együtt. (Bízva, hogy a fenti idézet nem hamis részlet.)

Esterházy Péter menjen a picsába fanyalgásaival. Ez itt és most országrombolás.

Nagyon szeretem ezt a várost (is), mindenestül. Nem indokolom.
 

Megkérdeztem B. barátomat, sajtóetikaice el kell-e ezt Péternek küldenem. Nem.
És még azt is mondta:
Csacsi öreg medvém!
A mondat nem is erről szól. De nem baj...

Úgy látszik, kezdődik.
Rám szóltak: Művész úr! 
- Meztelenül akartam elhagyni a zuhanyozót.
Igaz, a Lukácsban ez a rend.

A kerti fenyő. Milyen egyszerű.
Ilyen képet szeretnék csinálni.

 

●  2006 július 21., péntek

Mesélem vidoran a doktor úrnak
(szomszéd pálya) a tegnapi uszodai malőrt.
Szeme se rebben, azt mondja:
Igen, a biológiai óra.
Egyszerű erre a teszt.
Mondok három szót,
két perc múlva mennyit mond vissza.

Kettőt.

Reggelinél megismételtük Katával:
Ő mind a hármat, én kettőt.

Hogy is hívnak, drágám?

 

A ma délelőtti: A/06/42

 

 

●  2006 július 23., vasárnap

Kata az ebédnél:
Mit is csinálsz te annyit most a kompjuteren? Körülbelül fél éve másról nem beszélek.
Hiába, nagyon meleg van.

 

 

 

Ezt a tegnapi A/06/43-ast
így hagytam abba.

 

 

 

 

●  2006 július 24., hétfő

Katát vittem Kékkútra,
a házat kellett lakhatóvá takarítani,
építkezés és vendégek utáni romhalmaz.
A jövő héten szeretné birtokba venni.
(Az emberiség eltörölte
a rabszolgatartó társadalmat,
és kitalálta a nyaralást.
Meg a pázsitgondozást.)

Szántódi rév, komppal át Tihanyba.
Kívánkozott beülni a Rege presszóba,
kilátással a vízre.
Részemről egy dobostorta.

Még annyi,
hogy az Apátsági pincében
ezt a fejet megnéztem.
Visszajárok hozzá.

Ez maradt, és ez nem kevés,
hogy a kolostor újra éledve
elzáratott a kívülállók elől.

Az emeleti folyosóvégi ablakból a vízre, és szinte csak a vízre lehetett lelátni. Az altemplom és a kvadratúra látványán kívül ezért jártunk egész életünkben, amíg lehetett, Tihanyba.
Nem felejtve a Rippl és Egry kiállítások, persze. Ja, az utolsó kolostorépületi kiállításon nekem is volt egy teremnyi képem. Mikor is? Tíz éve tán.

 

 

A balatoni tájból pedig
megint csak
ez ragadott meg legfőképpen:
ezért szeretem ezt a vidéket.

A betűtípusok
ilyen csodálatos választékát
hiába keresnéd szerte Európában.

Szuverén alkotások.
Szüts szóhasználatával: őszinték.

 

Hullafáradtan haza.
A mára esedékes képet
este hétkor kezdtem. A/06/44.

 

●  2006 július 25., kedd
Végre valami a szellem területéről, Gábor ajándékot küldött a Kertészeti Egyetemről. Az első verset meg kellett tanulnunk gimnáziumban. Tóth itt legalább olyan jó, mint Arany bácsi. Kedveltem, bár talán akkor önigazolásképpen. Illusztrációnak a 06/44-es, tegnapi kép.

Deske! 71 év után azonos cím. Véletlen? A versek hangulata is hasonló. Ha filosz lennék, milyen jó téma lenne az elemzésre: G1

Tóth Árpád: MEDDŐ ÓRÁN

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

1908


Arany János: MEDDŐ ÓRÁN

Belenézek a nagy éjszakába,
Alszik a föld, maga árnyékába';
Itt vagy amott csillagok röppennek:
Gondolatim is úgy jönnek-mennek.

Gondolatom szappanbuboréki
Csillogók, mint odafenn az égi:
De töredék mindkettõnek utja --
Mind szétpattan, mielõtt megfutja.

(1877 aug. 9)

 

 

 

10:44, ezt most kezdtem.
06/45.
Kérdezem,
folytassam-e.
Mármint hogy most.
Hogy netán ősszel,
azt eldönteni
majd egy
akkori keserv.

Ahogy itt a képet nézem
azt az okkert egy kicsit.
mindenképpen.

Illetve megint csak:
kár színezni.

11:15
Ha egy szín agresszív, zavaró; tapasztalat szerint két lehetőség van. Tompítani, vagy még erősebbre venni. Ez utóbbit választottam. Javult.

11:48
 

A feladat megkerülése,
újat kezdtem.
A/06/46.
Meg hajhászom a mennyiséget,
abból az egyik biztosan
a legjobb lesz.

Amúgy is nyomasztott,
az itteni harmadik nap
kimaradt a munkából.

Sok fehér fogy.

 

 

 

 

 
 

Persze, a fenti kép úgy lenne
értékelhető,
ha ezek a részletek
nem tűnnének el a képernyőn.

Ha belegondolok,
hogy a köv.(?) generáció
már leginkább csak neten fog műélvezni...

 

Ebédnél hallgattam a szép társasági beszélgetést a mócsingos és a mócsingtalan hús különbségeiről, aztán nehezen elviselhető lamentálást társadalmi rendszerünk anomáliáiról, ha évtizedekig fizettük az egészségügyi adót, miért kellene most vizitdíj, hova tették ezek a pénzt, satöbbi. Illetve egy idő után nem hallgattam, tettem egy kört kocsival a faluban, amíg kihozták a levest. Délután a Balaton-partra, Kata fürdik, én a szálloda emeleti halljában a káoszelméletet. Igazi kaland, mert szaktudós írta, nem fölmérve a laikusi tanultságot. Van ami gyönyörködtet, amikor megértem, hogy lokálisan megjósolhatatlan, globálisan stabil rendszerek is vannak. Vagy ami számomra az egész elmélet vizuálisba fordítását értelmezi, hogy a három egyenlet eredménysorozatának számhármasait háromdimenziós koordinátának fogja föl, és így ábrázolja...  Aztán van, amivel hosszabban kínlódom:

[Smale]...a fázistérbeli alakzatok topológiai transzformációit használta: olyan transzformációkat, amilyen például a nyújtás, vagy az összenyomás. Némelykor e transzformációknak világos fizikai jelentésük van. Például a disszipáció, a rendszer súrlódás miatti energiavesztesége azt jelenti, hogy a fázistérben összehúzódik a rendszert megjelenítő jellemző alakzat -  olyasformán, mint egy lyukas léggömb - s mire a rendszer teljesen leáll, egyetlen ponttá zsugorodik.

 

●  2006 július 26., szerda
Képtelen vagyok annyira összeszedni az eszemet (talán így, leírva), hogy egy nem túlbonyolított rendet találjak a problémás tulajdonú képek számára. A kérdés aktuális, hogy az új (adatbázis) programmal a szerkezet finomítható lenne. Eddig ez volt: a lakcím dőlt betűvel, ahonnét a meghívólevelek visszajöttek. És volt kereszt a hullák neve után.

De a dolog jóval összetettebb. És szeretek a pontossággal eljátszani. Sokfajták a bizonytalanságok:
A rég meghalt angoltanárnő leszármazottja ugyanott él, tudom. De hogy a képet megtartotta-e, azt nem.
M. gyereke nem tudom, hol lakik, bár ki tudnám nyomozni. 1960-ban, elsőként eladott két rajzom.
B. húsz év után nem tudott a grafikámról. Tehát lappang de lehet, hogy megsemmisültnek kéne jegyezni. Elkövettem azt a hibát, hogy hogy keretezés nélkül adtam.
Szrogh tanár úrnak nem volt utódja, képem hol lehet.
A doktor bácsitól négy éve visszajött a levél. Meghalt. De el is költözhetett.
Satöbbi.

Az adatok pontossága fizikai lehetetlenség. Amúgy is meghalok, az adatmozgás pedig nem. Túlélsz, pöcök.
Vagyis, hogy a kép felőlem nézve lappang, ez semmi.

Ez a megoldás: hiába evvel törődni. A lakcímekhez - ahogy eddig is -, dátum: utolsó ismert érvényesség.
Tehát, ami a telefonkönyvemből a nyilvánosságra - a netre fölkerül:
1./ A tulaj ismeretlen: NN.12
2./ Tudom, hogy meghalt†.
És egy (nem nyilvános) rovat az opuszjegyzékben: lakcím él - nem él.

Hát akkor így. Ahogy most, az jó.
Legalábbis szerintem.

Az egyik mai: A/06/47, megpróbálom így mutatni, nagyobban.
 

●  2006 július 28., péntek, utolsó teljes nap Törekiben.
És az utolsó lehozott lemez. Ráhajtottam a végén.

Megtisztelő email elsőszámú képnézőmtől, Szüts. Viszont ha megírok valamit, képzeletben először mindig Bognár Robinak mutatom, és már előre viszket a hátam, dorgál.

Apó, nekem speciel a 06/42 is tetszik, sőt az oly édes 06/40-es különösen. (Kurvára bele van ám kalkulálva ezekbe a keret... mérete, színe stb. Ez nem szitok, ez ténymegállapitás.