VÁLINEWS   137. levél J.-nek, Le Meux   /   2006. augusztus

  2006 augusztus 1., kedd
Adat a magyar nyaralási szokásokról: júliusban itt napi 80 olvasó helyett 60.

Lóhalálában, bárha nem gyorsan. Az adatbázis-program finise, tesztelése. Leveleim számozott 53 kérés ill. hibajelzésének áttekintése, netán mi maradt el. Az új program egyébként remekmű. Ha egy képem átkerült Pétertől Pálhoz, az az összes kontrollal együtt 25 munkaművelet volt.

E-mail beszélgetés
K-val:

...Deske, ahogy a szentelésükkor a papok "idézetet" választanak, Te melyik mondatot választanád ?

Rég van: 
angol rendőr: I am on duty / szolgálatban vagyok 

de a szovjet pionírköszöntés is gyönyörű: buty gatov, vszigda gatov! / Légy kész, mindig kész!

Erre mondta egyszer rég Kata: Ne lennél mindig annyira szolgálatban!
És, hát, igaz.


  2006 augusztus 2., szerda
Tegnap a PC föltámasztása, négy óra munka, tízezer forint, rettenetes kedvezményesen. A gép winchesterét mintha spongyával letörölték volna, még a particionálása is eltűnt. Meg 80 giga anyag. Amit éjszakára a volkswagenben őrzött (esetleges lakástűz) másolatokról visszaraktam. Ma, a hajnali munka végén, fél hatkor, másfél oldalas lista a még elvégzendőkről. Amiből aztán semmi nem lett, belebotlottam és elment a délelőtt evvel a 83-as lányom-levéllel. Néhány óra retus. Csak ez a xerox másolat, az eredetit a naplóval együtt 87-ben kidobtam. (Mikrofotóját barátom megőrizte, abból később mindent vissza).

 

 

 
 

Aztán tovább a 83-as naplók.

dátum:  83.7.                                                                 C. 1234 B

motorizált hadosztályommal nekiindultam, hogy egy tollpihét
letegyek az ajtaja elé.


  2006 augusztus 3., csütörtök
Ma 03.15 és 21:16 között átszerkesztettem a FOTÓ fejezetet. Itt a dátum szerinti sorolás tartalmatlan volt: TÉMAKÖRÖK SZERINT, DÁTUM SZERINT stb.
 


  2006 augusztus 4., péntek
21:16-ra nem, de villanyoltásra
tényleg befejeztem. A feladat szépsége úgy élhető át, ha előveszel egy ceruzát, és papíron föltérképezed valaha csinált fotóidat, hogy mely típusokra lehet őket csoportosítani egy kétlépcsős rendszerbe, plusz időrend. Hogy ne maradjon joghézag.

Nekem nem sikerült, mert mit csináljak egy feszület részletfotójával. Kellene egy REPRÓ fejezet, de ez a rendszerbe nem illeszthető bele szépen, sajnos. Három ilyen fotóm van, de a mennyiség a kompjuternek közismerten közömbös. Végül ezért írtam ITTHON / MŰTEREM helyett MŰTEREMBEN-t, oda gyömöszöltem. Nem nagyon elegáns.

 

Zsófi (1975 -) egy másik levele hozzám, 1983-ból:

 

  2006 augusztus 5., szombat
A Lukács előtti szombati hajléktalanpiacon egy Vangelis CD MP3-ban, 500 Ft. Nem ismerem, de valami lágy hangzásra emlékezem. Meglátjuk.
Valamint Solohov: Új barázdát szánt az eke, Szikra kiadó, negyedik kiadás 1949-ben. 200 forint. Olvasni mostanában nem, de ezt azért. Orosz emberek. Szeretem.

1930 januárjának egyik estéjén a Gremjásics Log-telep felé vezető úton egy lovas ügetett. A folyónál megállította a kimerült, megizzadt lovat és leszállt. A kétoldalt feketéllő kertek

 

Fiam kilátásai. A klubban mesélik. Rokongyerek Svédországban, most végzett kompjutergrafikus. Kezdeni akart, éppen két álláspályázat. Amire tizenkétezren jelentkeztek. Úgyhogy most Magyarországra költözött, hátha.

Naponta kapom Paulától frissengépelt naplóimat.

1983. Egy végül el nem küldött levelemből:

semmire és semeddig nem fog jutni,
amíg ilyen ítéletekkel múlatja bánatát:

"ő éretlen, én érett vagyok,
ő rossz volt, én jó voltam."
                (legyen ez igaz, vagy sem)

csak, és egyedül
a megátalkodottan konok szentferenci szeretet
ami továbbvisz,
minden más sötét reménytelenség.

Más. Fiam másfél éves:

84.2.
döbbenetes.
nő lettem.
hirtelen vendég, beszélgetünk. nyugtalanul fészkelődöm,
majd elnézést kérve kiszaladok megmosni Tojtoj
lekváros arcát. Így csúnya.

84.2.
úgy igyekszem, hogy amikor kiemelem reggel
rácsos ágyából, az arcunk lehetőleg
egy pillanatra összeérjen.

84.2.
feszült percek egy képnél. nem merem a nagy vörös felületbe
az izzó fehér foltokat beletenni, pedig az ötlet jó,
de félek. Képet föl az állványra, egy Segonsac-filmen látott
ötlettel (23 éve láttam a Francia Intézetben)
a kívánt formát papírból kivágom, és próbaképp
beletapasztom a nedves felületbe.
hátranézek, hunyorgok. eggyel több a forma,
közben Tojtoj is odanyomott egyet alul,
ahol fölérte.


  2006 augusztus 6., vasárnap
Húgom vagy 30 éve szerzetes, nem jár külföldre, legfeljebb szolgálati utak Ausztriába, Erdélybe. De most pihenésképp levitték a Váli-ősök hajdani fészkébe, Szabadkára, körülnézni. A városházán is érdeklődött, ahol a hivatalnok nemcsak a családról tudott, de nagyapánk, Váli Dezső doktor születési idejét is tudta, emlékezetből. A város történetét igen gondosan földolgozták-, innét.

Erzsébet nem érzelgős fajta; úgy meséli, váratlan és megmagyarázhatatlan boldogság volt látni a házat, ahova apánk 1900 augusztusában beleszületett.
Az 1912-es állapot a képeslapon: Deák Ferencz-utca - Dr. Váli-féle ház. Az emeleten tíz ablakkal a főutcára. 1919-ben három vagon bútorral menekültek Budapestre. A nagypapa nem volt hajlandó a kapu alá a táblát szerbül kitenni, a neve fölé csak egy vöröskereszt. Lefogták, de kiengedték, mert a város összes orvosa sztrájkot helyezett kilátásba. Nagyanyám pedig az ablak függönyeit nemzetiszín szalaggal kötötte össze - gondolom az utcáról jól láthatóan.

Belém kevesebb hazafiság szorult, hiába, szakmám internacionális. Egyes emberekben és Egyesült Euráziában gondolkodom. A tajgára mennék nyaralni. Meg a Bajkál-tóhoz. Egyszer láttam, 10 ezer méter magasról, boldog voltam vele.
Megnézném a fehér nyírfaligeteket is. Oda akvarell való. Volga-anyácska. Isak Levitan. Tisztelgő látogatás Rubljov úrnál, ha időt szánna rám. Megmutatná az ecseteit.

 A szabadkai ház mai állapotáról egy amatőrfotó: F/12/03a

 

Vasárnap van, család nyaral, egyedül. A FOTÓ fejezet újabb boldogító átrendezése, majd Mózes Katalin kiállítása a Lajos utca végén, a Budapest Galériában. Különös tehetség. Úgy fest, mintha kapálna. Olyan modor-talanul, egyszerűen. Néha fölizzik. Mi kell ennél több.

S. Nagy barátom rendezte, gondolom ő is csinálta, találta ki az egészet.
Katalógus-szövegéből:

...Mózes Katalin nem áll be azok sorába, akik özönével gyártják az olyan képeket, amelyeken semmi látnivaló nincs, és azok közé sem, akik kozmopolita színházat csinálnak a kalmár materializmusból.
A művészetet minimalizálóktól, anyagtalanná tevőktől és a rituális rendeltetésű fetisizmustól is távol tartja magát...
A Művészetipar semmit sem tudna kezdeni azzal a sűrítéssel és  hiánnyal, ami munkáit jellemzi...

 

Ahol a katalógus-repró jobb volt, mint az én felvételem, ott átvettem. Ott a képcímet is tudom.
Ne sirassátok a halottakat 2006,olaj, vászon 69x55,5 cm, ezt itt mutatom (mozes-04.jpg)
Egyedül, 2005, olaj, ceruza., papír, karton 102x72 cm (mozes-02.jpg)
Vékonyan I., 2005, olaj, akvarell, karton, 100x70 cm (mozes-05.jpg)
festmény, mozes-01.jpg
festmény, mozes-03.jpg

Tehát Mózes Katalin (1951-), Lajos utca 158, nyitva szeptember 3-ig a szokásos: hétfő kivételével 10-18h.

 

A kiállítás első emeletén aztán
még egy meglepetés,
egy igen apró újságfotó 1945-ből,
üveg mögött, a folyosófalon.
Pátzay Pálné ajándéka.

A fotón műtermem előző lakója,
sose láttam, fotóját se,
csak anekdotákat hallottam róla.

Felesége, akivel aztán a lakást elcseréltük,
állítólag reggelente elzavarta,
hogy estére egy pengővel gyere haza,
kell a gyereknek, tejre.
Ő kávéházban,
de estére a pengő meglett:
Diener-Dénes Rudolf (1889-1956).
Élt 67 évet. Én 64 vagyok.
Utánam majd ki következik itt.

Mi 72 októberében költöztünk ide,
közben a műterem üres volt, csak az özvegy,
sok-sok cserepes növény között.
Foltkarikák a parketten.
A műterempadló szerint pedig
a festőállvány az oldalsó ablaknál állt.
Az özvegy az általam fölhajtott 105-ik cserelakást elfogadta, két hónap munkája.
Feltétele volt, hogy barátnője, Derkovits Gyuláné közelébe kerüljön, Mester utca környék. Lift, telefon. Néhány reménytelen, befejezetlen kép maradt itt utána. Ezekből az egyiket később megpróbáltam folytatni.

Itt a művész Kassák és Vedres Márk mellett, egy kiállítás-megnyitón.


  2006 augusztus 7., hétfő
Sajnálatos módon Solohov estéli, magányos lovasáról már az ötödik oldalon kiderül, hogy kozák százados, a nép ellensége, aki most éppen a szovjethatalom megdöntésére törekszik. Hát akkor talán ez abba is marad. Sose fogom megtudni, sikerült-e neki.
Amúgy már az első oldalak a bonyodalmak sűrűje:

A párt járási  bizottságának titkára, rövidlátó, lassú mozgású ember, leült az asztalhoz; futólag ránézett Dávidovra...
-  A helyzet nálunk különösen bonyolult. A kerületben 14.8 százalék van kollektivizálva, leginkább szövetkezetek. A jómódú parasztok és a kulákok részben még hátralékban vannak a gabonabeszállítással. Emberekre van szükségünk! Sürgősen! A kolhozok negyvenhárom munkást kértek, de csak kilencet küldtek.
A párttitkár sokáig és fürkészve nézte dagadt szemhéja alól Dávidovot, mintegy mérlegelve képességeit...
- Tehát, te lakatos vagy, kedves elvtárs? Nagyon jó! Már régen dolgozol a Putyilov-művekne? Úgy, gyújts rá!
- A leszerelés óta. Kilenc éve...
- Tehát, elvtárs, még ma utazol, hogy mint a járási pártbizottság meghatalmazottja, végrehajtsd a teljes kollektivizálást. Olvastad az utolsó irányvonalat? Jól van, tehát Gremjácsij Log faluba utazol és ott dolgozol, a szovjetben. Üdülés aztán jön, most nincs rá idő. Irány: százszázalékos kollektivizálás.  Azoknak ott van egy törpeszövetkezetük, de nekünk kollektív óriásbirtokra van szükségünk. Mihelyt megszerveztük az agitációs csapatot, segítségedre küldjük. Egyelőre utazz és a kulákok óvatos bekerítésével szervezd meg a kolhozt. Valamennyi kis- és középparasztot be kell vinned. Aztán közös vetőmagalapot létesíttek az egész 1930. évi kolhozvetés számára. Csak óvatosan. A középparaszthoz ne nyúlj! A faluban van egy három kommunistából álló pártsejt. A sejttitkár és a szovjet elnöke nagyszerű fickók, hajdani vöröspartizánok. - A kerületi titkár újból rágni kezdte az ajkát. - Vöröspartizánok, azok minden hibájával, érted. Politikailag kevéssé iskolázottak, könnyen követnek el hibákat. Ha nehézségek lennének, gyere be. Rossz, hogy még nincs telefonösszeköttetés... Küldj naponta lovas küldönccel jelentést... Menj a szervezőbizottság titkárához, aztán utazz. Meghagyom, hogy a végrehajtóbizottság lovait adják oda neked. Tehát százszázalékos kollektivizálás. Teljesítményedet a százalékok alapján fogják értékelni. Hatalmas kolhozt fogunk teremteni...

Ó, Istenem, Volga anyácska...

   

  2006 augusztus 8., kedd
Nyár, kétfelé az országban. SMS fiamnak.

Tisztán élni, nap mint nap újrakezdve. Sorsunk.


A ZÉLET visszaállítása

a maga szokott kerékvágásába, nyár után.
Nem szeretem a változatosságot.

Tegnap már körülnézni
és takarítani is jutott idő.
Kezdek dolgozni.

Először körbe ki az összes nyári kép.
Aztán három cédula rajszöggel
a falra a három csoport fölé.

Csak nehogy valaki kicserélje őket
a hátam mögött.
 

Egy délutáni emailemből:

Hogy a válasz aszimmetrikus legyen... Ma délután négy fontos email, honlapomat építik, jó hírek. Azonnali válaszra vagyok beprogramozva. Összeszedtem fegyelmemet, és helyette biciklivel a Margit-szigetre, ha kötőjellel írják, Európa köldöke, egy önfölfújós spanyol gumipárnával és a káoszelmélettel az évek óta kedvenc padomra, ahonnét a Nagyrétre és a Víztorony csücskére látni. Ha fölnézek. De nem nézek föl, mert olvasok. Boldog óra.
 

  2006 augusztus 9., szerda
1984-es naplóim, tovább:
Speculum Perfectionis - könyvből idéztem: Szt. Ferenc búslakodik a Rend dolgain, ima közben Isten rászól, hogy "végül is melyikünk alapította a rendet?!"
 

Deske, olvastam a mai írását Szent Ferenc elmélkedéséről. Igen, ez első pillanatban aranyos antropomorf helyzet. De a valóság dermesztőbb, rémisztőbb! (vagy pont fordítva?) Mert ki is alapította a rendet? Biztos, hogy Szent Ferenc? Avagy mint mindent ami létezik, Ő? Mert nélküle nincs semmi és senki? Nincs válasz a szösszenetben, nem is lehet...
Nagy Miklós

Kedves Miklós! A válasz a fogalmaim szerint benne van a játékos kérdésben, a rendet nem Ferenc alapította... Igen, a szabad akarat kérdése nehéz dió. És nagyon nehéz megérteni, hogy mi társteremtők vagyunk. d.
 


Deske, örülök annak amit írt, mert nagyon összhangban van azzal, amit egyre inkább  érzek, hogy bizony társteremtők vagyunk!! (úgy, hogy közben ez egyáltalán nem befolyásolja, kisebbíti Isten "licenceit")...

Ez viszont azért nyomasztó, mert sok minden bajért csak magunkat okolhatjuk...

Sajnos olyant is érzek, hogy az életünk egyik feladata, megfejteni egy olyan rejtvényt, amiről nem tudjuk, hogy micsoda, és azt sem tudjuk, hogy egyáltalán rejtvényt kell megfejtenünk. Először ki kell derülnie, hogy van feladat egyáltalán, majd pedig, ki kell találni, mi is a feladat. (Isten). Sokkal nehezebb, mint először az ember gondolná. Kezdem irigyelni tavaly meghalt anyósomat, mert neki ez nem volt probléma, megrekedt egy antropomorf, nagyszakállas, jóságos Jóistennél, akihez jólesőket tudott imádkozni, amitől a lelke megbékélt, megnyugodott... Könnyű volt neki...
M.

 

Épp a mai evangéliumban olvasták: "Barátaimnak mondalak titeket."  d.

Délután megint káoszelmélet a Margit-szigeten, nyugdíjasnak ideális nyaralás. Két óra előtte-utána otthon a teljes komfort és hardver-periféria. Próbálkozom, de ezt a késődélutáni a fák alá beszűrődő súrolófényt nem tudom teljes csodájában megörökíteni. F/06/111

Ezt látni a padomról.
F/06/110

Ezt pedig hazafelé.
Mintha magam ötven év előtt.
Az emlékezések évadja.
F/06/112

 


 

Ez pedig egy másik történet.


Szerelmes vagyok
ebbe a konyhaszekrénybe.

Ha beleférne az életembe,
minden pénzt megadnék érte.
Egy olcsó étkezde berendezéséhez tartozik.

 
Reggelente,
hazafelé az uszodából,
az utcára nyíló ablak rácsai között
bekukucskálok megnézni.
Valami csoda.
A színe, a színei.

Ha én egyszer egy ilyen
szekrény lehetnék.

 

 

 

 

  2006 augusztus 11., péntek

Ezt délelőtt befejeztem.

A/06/45,
Törekiből.

A megoldást az adta,
hogy hajnalban
ágyból kelve,
szemüveg nélkül néztem rá (3 dioptria).
Összemosódott formákat láttam.
(Ilyen volt,  ez még júliusi-állapotában.
Meg az elszíntelenítés,
mint súlyosabbá-,
fontosabbá tétel is érdekel.)

Azt kellett most megcsinálni.

Már máshoz lett volna kedvem, erőltetni kellett, este hétkor ki a Szigetre, biciklivel és Szabó Lőrinccel. Egy beszélgetős fél óra vele

És ezt is megvan, a két új tétel:
Egy gyönyörű bukóforduló került a videofelvételek közé, jobb felbontású felvétel, mint a régi. A kis fényképezőgép ezt is tudja. Siófokon az edző markába nyomtam a gépet. Egy perc az egész, még annyi sincs. És meg van örökítve!
Ez pedig egy születésnapi ajándéknak készült, egy végül is negyven percesre sikeredett versolvasás, néhány éve mondtam magnóba, kommentárjaimmal. El-el akadva, morfondírozva, lapozgatva.
 

Egy barátom mondja, e news-oldalak alapján észbevette, a tiszta percek csodáira ezentúl jobban oda akar figyelni. Merthogy érdemes. Ennél nagyobb ajándékot/elismerést...
Köszönöm.


  2006 augusztus 12., szombat

Deske! Kihasználtam a föltett új lehetőséget! A VILÁGVÁLOGATOTT festményeket végignézve bizony döbbenetes a harmónia, ráadásul Váli Dezsőt lehet megismerni bennük!!!

Mellékesen érdekes, hogy a képek egy része önmagában ugyan szép-jó, de EGYÜTT erősítik egymást. Pl. soha nem gondoltam volna az ismert Berény képről azt, amit most fokozottan meglátok benne! Maga tényleg a csend festője, ahogy anno írtam  a győri kiállítás megnyitójában. Hiszen a mai news egyik reagálója által irt " észrevenni a részlet örömét", stb. gondolatmenet csak a csend, és megállás és tűnődés révén lehetséges! 
N. Miklós

  2006 augusztus 14., hétfő
Fiam születésnapja, 24. Maximilian szt. Kolbe páter ünnepe, aki a koncentrációstáborban önkéntes éhhalált, egy családapa helyett.

A Klubban megdorgáltak, mennyit kell a NEWS-ban lefelé görgetni - szkrollozni, amíg az ember az újhoz jut. Igaz, de csak a szorgalmasoknak, akik naponta. Azért most mégiscsak beletettem a közepébe egy könyvjelzőt.
Általában a blogok lap tetejére teszik az újat, de mivel/amikor minden mindennel összefügg, ez nyűgös, akkor csak száröltés módján olvasható. Aki hímzett, ismeri: egyet előre, egyet hátra a varrótűvel.
Elolvasom a tegnapelőttit: lefelé, akkor fölugrok a tegnapira, s olvasom megint lefelé, satöbbi.

Ezt az ötletet meg Nagy Miklós barátomtól vettem, most építi a honlapját, hogy t.i. minden mindenünnét elérhető. Ide a végére betettem a legfontosabb tételek elérhetőségességét.
A nagyon elfoglaltak helyett pedig magam olvasom a szövegemet.


  2006 augusztus 15., Nagyboldogasszony ünnepe
Ezt ők intézték, fiam a születésnapjára (előre) kapott egy rohadt drága hátizsákot, ami nem lilasárgarózsaszín egyszervarrott, hogy minden ki van lopva belőle, hanem hosszútávú. Szüksége van rá. Kata vidéken, hát kettesben le az új melletünk-vendéglőbe, vacsora, és zavartalan egymásra figyelés, együttlét. Ő borda és korsó sör, én somlói galuska. Ekkorra tartogattam számára valaha kedves könyvem kedves passzusát. Kata megőrizte a kötetet, Kata mindent megőriz.
Füst Milán zseni: Ez mind én voltam egykor. Évtizedekig írt naplói szerencsére elvesztek a háború alatt, s szellemi eredményeit ebben a beszélgetős-mesélgetős könyvben rekonstruálta. Honnét tudtam ezt 69-ben, hogy meg kell venni?!

Azért jöttem el erre a hosszú útra, hogy megkérdezzem tőled, valóban igaz-e, hogy olyan királyi lányt nem akarsz elvenni, akinek testi hibája nincs s ha ez igaz, mi ebben a gondolatod?

- Egyszerű a dolog, - felelte Menász király. Három okom van erre. Először is be kellett látnom, hogy szerelem és tartós együttélés két különböző dolog. Aki szerelmi lángolás alapján vesz feleséget, rosszul teszi. Mert a lángolás hamar elmúlik, s ezek a mámorhoz szokott bolondok azt hiszik, hogy örökös lángoláshoz van joguk a házasságban is, mert ez az élet törvénye és ha ez elmúlik, méltatlankodnak és szétnéznek további gyönyörök után.
Holott a házasság törvénye nem a mámor, hanem a jóság és a munka és a család és ezt nem fárasztja ki az egyformaság. Én tehát nevetek ezeken a királykisasszonyokon, akik azt várják tőlem, hogy vágyaiknak mindenben megfeleljek, hogy hárfázni is tudjak, meg hős is legyek.. Csakhogy én hárfázni nem tudok, s hős nem vagyok. Kacskalábú ember vagyok. Ne legyen tehát lány, hanem asszony, akinek férje elesett a csatában, vagy efféle, egyszóval valaki, aki túl van szerelmein... Törés legyen benne, nem pedig töretlen önzés.... Sánta legyen, a mindenit neki, az volna nekem a legjobb...

...és Menász király talált egy idősebb sánta hetérát, és elvette. Boldogan éltek. Míg egy este ágyát üresen találta, a nyusztbőr takarón egy levél:

Az én igazi, régi szeretőm eljött értem, egy részeges hajógyáros, aki néha még meg is ver engem, de most látom, hogy mégse tudok nélküle élni...

Amiből megtanulta Menász király, amit az öreg magyarázott neki, hogy az élet gazdagabb minden tervnél, nem lehet előre kiszámítani, csak életfilozófiára támaszkodva. És akkor kiment a kertbe, szedett valami piros bogyót és meg is halt...

Deske! Megtoldom a verset: Boldog a géptan tanár / Ha a neten újat talál.  G1

Weöres Sándor: BOLDOG

Boldog a levegő, e híg kő,
mikor elvegyül
az élő ember-lehelettel,

boldog a csönd,
ha meghalhat az emberi daltól,

boldog, boldog a víz sodra,
amint az emberi szívdobogás
elevensége telíti,

és boldog a szín, évszakonként
változva az emberi arcon,

ó, boldog a sok dajkáló elem,
csak ember kívánna
önmagának örülni
és boldogtalan.

 

Kedves Gábor, leveled, remélem, nem úgy értelmezendő - ó borzalom -, hogy kifogytál az élelmiszeripari gépekből?!
d.

Ó, nem!  Ez például - ha átmegy -, a Tiromat kettős fóliás csomagológép keresztvágó kése.
G.

Az ábra gyönyörű! Csak mért ilyen ferde minden ezen a gépen?
d.

Deske! Ez nem vetület, hanem un. "robbantott kép". Az alkatrészek térbeli ábrája /axonometria/ látható, egymástól távolabb /tehát nem a valós helyzet/, de úgy, mint a valóságban. Olyan, mintha a szétszedett részeket a szerelő egymás mellé rakná. Ezt könnyű felismerni, a vetület olvasása már nagyobb gyakorlatot igényel. Küldök sajtprés vetületet, annál nem ferdék a vonalak  [...és elküldte]
G.

Hát akkor én mégis inkább a ferdét szeretem!
d.


  2006 augusztus 16., szerda
Tegnap egy nehéz feladat. Levelet kaptam négy festmény melléklettel, mondanék valódi véleményt, a fiút többször is nem vették föl a Főiskolára, indok nem volt, én tanítottam ott, mégis mit gondolok.

Kedves N., köszönöm a levelét. [...] a Képzőművészetin egy kurzust vezettem, az Iparművészetin egy évet tanítottam, 1994 körül. Rokonának a szokásos kíméletből nem adtak választ, és se kedvvel adok, mert még a legjobb eset, ha nem hiszi el, és elfelejti.
Ehhez a szakmához vagy hétféle tehetség kell. Ezekből ő rendelkezik többel, méghozzá bőséggel: ötletesség, rajztudás stb. De nem rendelkezik másik néhánnyal, és nem is fog.
Ezek giccsek. Nem önálló gondolatok. Mondanivalója nem festői, hanem irodalmi. Azért is nem vették föl, mert ebben a szemléletében nyilvánvalóan hajlíthatatlan.
Amúgy egyik képe egyébként igen közel áll egy most fölkapott jó nevű álfestőhöz, akit most kezdenek milliókért forgalmazni aukciókon. Ilyen képekből szerencsés esetben jól meg lehet élni.
Ismétlem, ilyen átfogó véleményt nem szoktam mondani, általában fölösleges is, csak mert kifejezetten kérte.
szívélyes üdvözlettel:
 

A fiúval, aki az adatbázis-programomat készíti, hónapok óta napi levelezés. A problémákat 53-ig számoztam is, aztán abbahagytam, 65 körül tarthatunk. Többlet munkát okozott, hogy a rendszer életre-burjánzásával új lehetőségek és új ötletek. A ma reggeli:

Szövegtípusok csoportos átnevezési lehetősége készen van. Átnéztem most a legutóbbi levelezésünket, és ha jól látom, nem látok olyan kérést, amit ne készítettem volna el. Ha valami felett átsiklottam, kérem szóljon.
T.

Ne haragudjon, még egy, de igazán csak ha még kedve és ideje lenne rá. Ez a program mindent tud, egyet kivéve: tejet pasztörizálni. Ha lehetne...
d.

Ördögi. Ádámtól kaptam, avval, hogy Jackson Pollock (1912-1956, New York) nem halt meg. Aki ismeri művészetét, huzigálja egy kicsit az egeret a megjelenő felületen. Amikor először próbálkoztam vele, még fekete volt, úgy jobb. Az is ördögi benne, hogy nem lehet lementeni. Ádám várja ugyanezt Leonardoval is. http://www.jacksonpollock.org/ Küldeményére a válaszom: Nem tudsz valami jó kis csöndes szakmát...? Első szerelmemet cipőfelsőrész készítőnek szánták. (Építész lett.) Mire ő:  Engem meg orvosnak. Erre tessek. Kezi selyemhimzes suketszobaban, mondjuk. Az csendes. Naponta haromszor a doktor bedobja a nyugtatot, es himzel tovabb.

  2006 augusztus 17., csütörtök
Noha én se hangverseny, se mozi, Fáy Miklós kritikáit el szoktam olvasni, ha jut rá idő, érdekes a gondolkodása. Egy - valószínű ötszázadik -, szokványos szeptember 11. - filmet látott, United - 93:

Így csak a borzadályos filmélmények maradnak [a repülőgépen, ahol az utasok tudják, mi vár rájuk]... De nem erről szól a film, hanem azokról a pillanatokról, amikor a halálra készülő emberek hazatelefonálnak. És mindenkinek az az üzenete, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek. A halál előtt, úgy látszik, ez az egyetlen értelmes mondat... 
Népszabadság, 2006. aug. 17.


  2006 augusztus 18., péntek
Az itt látható ábrák kizárólag
a magánmítosz öregbítése céljából.

Él még a magyar virtus.
Néhány reménytelen festmény
képkeret sarokrögzítő-elemmé alakulása.

A tegnapi 140 méter faléc vásárlásával és hazahordásával huszonöt keret
gyártását kezdtem, az új képek számára.
Fárasztó napok következnek.

Ahogy látom, sajnálatosan
elmértem a sablont,
a képekből vágni kell.
Új periódus következik,
áttérek az 59,5 cm-es képméretre.

Deske! Köszönöm a küldeményt, elolvastam ezt az utóbbi három hónap newst. Ami jó volt: [...]. Ami nem: a régi napló zsengéinek, giccseinek stb. belecsempészése eksztenzív totalitásilag. Persze, hogy ez is te vagy, de: lejárt szavatosságú konzerv. Sajnos mindjárt vége a nyárnak.
ölel: B.

  2006 augusztus 20., vasárnap
Szerettem volna cukortartónak a szombati piacon egy pirospöttyes fémbögrét, de csak egy kék koreai tengerészsapkát találtam. A margitszigeti program rögzült, a József és testvéreit már nem veszem le itthon a bicikli csomagtartójáról.
Keret és programépítés, napi négy email-forduló. Nagyon fáradt vagyok.

Nem tudja valaki, tartósan alacsony - 110 - vérnyomást hogy lehet természetes eszközökkel fölfelé?


  2006 augusztus 21., hétfő

Pontosan azt csinálom,
amitől a napokban
két barátomat is óvtam.

Nem tudom
megtartóztatni magam,
eddig vagy negyven fotó,
próbálkozások, 
hogy konzerváljam
ezt a csodát,
alkonyat a Margitszigeten, ahol mostanában olvasgatok, üldögélek. A pázsit, a mélyülő árnyékok és a súrolófények.

Szia Deske!
A 110-es vérnyomás a hosszú élet  titka. (az adósságmentesség és a paradicsomevés mellett).
FOKHAGYMA a válasz a kérdésre. Nem vicc!
ölel: P.

  2006 augusztus 22., kedd 02:32

Száztiz per mennyi,
te micike-a-számfejtésről? (Még a vérnyomásoddal
is dicsekszel, persze)
Itt van neked naplemente.
Szüts

Nem dicsekszem,
csak hencegek.
110/70.
Azt hittem, csak a fölső fele számit. A fáradtságom. Vagy az nem a 110, hanem a 64? Talán az egészséges életmód. Minden nap 1196 méter. Nem csekélység.

És tényleg küldött egy konkurens naplementét, egy igazi naplementét. (Amiből netán valaki lélegtani különbségeinkre következtet majd.)

Szütsnek ez a naplementéje a képernyővédőm három hónapja. Szia Deske! G3.

Hogy én dicsekszem?! Pedig volna mivel. Például itt van ez nyolc érem,
amit Szlávics László junior készített 2002-ben. Ebből négy a Soproni Múzeum tulajdona.
Tegnap jött a katalóguskönyvecske...

"V.D. születésnapjára: Műterem I." vas, fa, vegyes technika, 95x95 mm
"V.D. születésnapjára: Műterem II." vas, fa, v.t., 95x95 mm
"V.D. születésnapjára: Műterem III." vas, fa, textil, v.t., 95x95 mm
"V.D. születésnapjára: Műterem IV." vas, fa, v. t., 95x95 mm


"V.D. születésnapjára: Régi zsidó temető I." vas, fa, v.t., 100x100 mm
"V.D. születésnapjára: Régi zsidó temető II." vas, fa, v.t., 100x100 mm
"V.D. születésnapjára: Régi zsidó temető III." vas, fa, v.t., 100x100 mm
"V.D. születésnapjára: Régi zsidó temető IV." vas, fa, v.t., 100x100 mm

 

Itt tartok,
este kilenc,
ma nyersen
kész lesz
tizennyolc keret,
a széles perem nélkül.

Már látni az alagút innenső végét.

És az se igaz,
hogy
nagyon jó lenne
már valami mást
csinálni.

 


 

  2006 augusztus 23., szerda
 

"Halott műterem,"
        olaj, farost,
        60 x 60 cm,
        Kecskemét - Bp., 2006.
(mondhatni, egészen kis)
részlete.

  2006 augusztus 24., csütörtök:
A mai délelőtt: a maradék 70 léc éleinek megcsiszolása, keveredve néhány mondat (gondolat) megtalálásával, ami nagyon-nagyon nehezen, a sok sötétben tapogatózás után...:

Kedves Tamás, eddig kb. négyszer magyarázta el. Lassan gondolkodom, de legalább... Azt remélem, most végre tisztán látom ezt az adatbázis-rendszer működési elvet:

a "deske-program"- folder hármas funkciója:
- az üres táblázatok vázát tartalmazza
- egy motor, a beírt tartalmat azonnal a szerverre teszi
-  ha valamit meg akarok nézni a panelekben, azt a szerverről lehívja, és láthatóvá, sőt formálhatóvá teszi

a szerver:
- nem tartalmazza a táblázatok szerkezetét, csak beltartalmát
- ezért ezeket a táblázatokat idegen gépről nem is látni automatikusan
- működésükhöz István csinál egy, a szerveren lévő segédszerkezetet.

Ez volt az, amit három hónapon át folytatólagosan, folyamatosan  nem értettem meg. Mondhatni, győzelem.
 

  2006 augusztus 25., péntek
Keretet építek és nagyon fáradt vagyok. Nincs hírértéke.
Ennek van:

Heló Deske! Meséltem neked, hogy Orosziban este szeretek az erkélyen ülni és nézni a sötétedést.
Jön a nejem, kérdi mit csinálsz itt? (Merthogy mindig kell valamit csinálni.)
A válasz: ülök.
Reggel aztán ezt a verset találtam Szabó Lőrinctől:

Először fecskék, később denevérek
hasogatták az estét; a hegy is
elfüggönyözte arcát és a nádas
dajkálta a síró szeleket.
Jött a sötétség...             Föld, Erdő, Isten        Üdv: G1

  2006 augusztus 26., szombat
Barátom szomorkodik, hogy művével lelke sivatagát akarta ábrázolni, képére meg azt mondják, gyönyörű.

 

Drága Barátom!
Igazi dilettáns eltévelyedés! A művész nem akar üzenni, és nem tudja a műben lévő üzenet ezer tartalmát. Mert az a befogadó személyére szabott. Valamint a mű magánszenvedésből születik, mindig. És értelme az az öröm, amit ajándékoz.

Drága, szegény hülye Derkovits is azt hitte, hogy a proletariátus mellett ágál, mikor boldog és boldogító harmóniákat csinált.
d.

 

  2006 augusztus 27., vasárnap 05:49
Délelőtt anyácskámmal séta a már őszies langy-melegben. Az éjjel fájdalmai voltak, olyan helyet kellett keresnem, ahol a kocsiból kiszállva nem kell semmit gyalogolni, rögtön szép. Kacskaringós apró utcák, előre, hátra, végül meglett. Tizenöt éve jártam arra: a hármashatár-hegyi vitorlázó repülőtér alsó csücske. Karonfogva elsétáltunk a hangárig, a kantinjában üldögéltünk egy kicsit. Gyerekkoromról mesélt.

Ezt egészen véletlenül találtam, este:

...mikor a csöndnek is csak árnya már,
s mint sürgönydrótokon
ül az utolsó fecskepár
néhány megmaradt rezgő verssoron,

mikor ha nyár is, zúzmara
dereng a béna fán,
mikor a gyász, mint botjával a vak,
kopog az elmúlás falán...
                        Zelk: Végrendelet

Ó, édes Istenem! "Ez a  kis presszóban üldögélő, lóversenyező, Sztálin-kantátás tarhás zsidó..."

Először ezt írtam: Mit tud ez a kis presszóban üldögélő. Már a  misén jutott eszembe, nem jó, evvel belekeverem magam a történetbe. Aki ítél, fölülről néz, lefelé.
Így meg csak ámulok.

 

  2006 augusztus 28., hétfő

Szenzációs a Zelk idézet, Tandorinak egy  kötetcímét juttatja eszembe: „Helyből  távol”, ahogy nekifutás nélkül (itt szinte még  élőbeszéd, ott pedig már vers) tud énekelni.
G2.

Nagyon kíváncsi voltam, milyen lett, milyen most az arca, a szeme. Húsz éve nem láttam. Este a kilencven éves Szentgyörgyi Kornél festő köszöntése a Várban, a Magyar Borok Házában. Kis kiállítás, csupa öreg ember, régi ismerősök, és ő.
Húsz év, megrendítő.

Ismertem Kornélt, még a nagymarosi alkotóházból. A hetvenes években följárt a műtermembe, vidáman festett nálam. Bohém fajta, megfordult a lányok után, akkor hatvan éves, addigra se jött össze neki egy műterem, a Kossuth-díja mellett sem. Emlékezzünk: Monitorok lázadása.... géppuskás vöröshadsereg-egység hasal a Duna-parton... Volt ő néphadsereg-festő is, tiszti egyenruhában. Meggörnyedt, botra támaszkodó vénember. És mosolyog, és ellátja magát, ha kis segítséggel is. (Lányától kérdezősködtem.)

Egy ilyen kiállításon nem a minőséget keressük. De voltak itt nagyon tisztességes képei is.
Ezüst György festő köszöntötte, majd a házigazda igazgató invitálta az egybegyűlteket egy pohárka borra. Aztán pisszegtek, hogy a művész szólna: "Nagyapámat megették a farkasok. Nem tudom, hogy ízlett nekik. Nagyváradról jöttünk... [itt elakadt, elcsuklott a hangja] ...és akkor ennyi elég is."
Megtapsoltuk.
 

  2006 augusztus 29., kedd

Ismerős fiú, a kompjuter-szakmában dolgozik. Most Új-Zélandban akad dolga. Kiküldetését meghosszabítja egy héttel. Ugyanis a magashegyi sítúrázást kedveli. Repülőgéppel fölviszik egy gleccserre, aztán. De ilyesmit nem lehet egyedül. Próbált partnereket szerezni, neten, nem talált. Úgyhogy vezetőt bérel. Nagy fotós, de a magaslati léghiány miatt minden gramm számít: csak leica-gépet visz.
De jó, hogy ilyenek vannak!

Reggel kettőt pittyeg a mobilom, megnézem. Az OTP üzeni, továbbította fiam zsebpénzét. A szomszéd szobába.

Villamoson, egyetemista korú fiú. Rajta zöld műanyag karperec, kibetűzöm a peremén a beleöntött? vésett? szöveget: "ági nélkül" [ági nélkül]. Elmélázom, többféle történetet faragok ehhez a különös felirathoz, tetszik. Talán a leányka külföldre, ösztöndíjjal, ajándék, így vigyáz a fiújára. Megnézem még egyszer, az á betűn nem vessző, hanem pont, s a betű szára elválik a hasától. Vagyis: cigi nélkül. De így is jó.
 

  2006 augusztus 31., csütörtök

Uszodából hazafelé, Margit körút, jön szembe három ismerős; a ferences tartományfőnök atya, két rendtársával, civilben. Egyikük játékosan tapsol egyet, a hatalmas galambcsapat ijedten fölröppen. Mosolyogva köszönnek, én csak annyit: Na, ezek se a szent Ferencek...
A legidősebb neveti el magát először.

Kabinos barátunk mutat egy könyvet, hogy ez magát biztosan érdekli: Gál Lászlótól "Csak a szépre..." Budapest-fotók az 1950-60-as évekből. Fekete Sas kiadó, 2005. Ezért szeretek a hajléktalan-piacra is járni, tömény múlt-információ. Tömény emlékezés.
Egy szál úszónadrágban néhány képet rögtön.
Feri szorította le a könyv lapjait.
A literes tejesüvegek. ((fotó: Hadas József)

A "Nylon" a hídfőnél, amit Petri is megénekelt nehézsúlyú versében:
Hogy elérjek a napsütötte sávig:
Szokványos nyári éjszakának indult. / Sétáltam kocsmáról kocsmára. / Talán éppen a Nylonban ittam, / a HÉV-végállomás mellett, a Margit hídnál (vagy azt akkor már lebontották,). Nem tudom, / lehet hogy a a Boráros téren... (fotó: BKV archívum)

Kabinosunk szerint akkortájt a Dagályban vasárnap húszezren is megfordultak. Ezt a látványt meg tulajdonképpen Méhes örökítette meg a legpontosabban, egy korai festményén.(fotó: Nemzeti Múzeum fotótár)

Szerintem lakógyűlés előtti percek, asztalt terítenek. Kata álmodozva nézi: és együtt játszottak a gyerekek... (fotó: Inkey Tibor)

Ez pedig az egyetemi ifjúság lehet, a bölcsészkarról kiáramolva, ebédidőben. Talán már áll az új Erzsébet híd fölöttük. (foró: Hegedűs Péter)

aug: 56870=2018/hó=65/nap