VÁLINEWS   146. levél J.-nek, Le Meux-be   /   2007. május

● 2007. május 1. kedd

Megtörtént. Régóta várható volt, hogy kidől a sorból. Néhányan bizony ezt várták is.

Annak idején őt is elkergették a rendből.
Maradhatott volna szokott környezetében, nyugdíjasként a kis vidéki plébánián; rendszerváltáskor a hívó szóra visszatért a ferencesekhez.

A hajnali misét itt évek óta ő mondta.
Nehezen lehetett érteni a szavát, az evangéliumot is akadozva olvasta.
Pár éve egy prédikáció közben összeesett. Imre atya, talán 92 éves. Megszerettem az évek során.
Most tíz perccel misekezdet előtt kijön, alig tud járni. Botját a karosszék mellé fekteti.
Az oltárnál József atya, mások.

Gáborral reggel a zuhany alatt lektoráltattam új novellámat: Idejött csodaautójával és a kép árából lealkudott ötvenezer forintot. Gusztustalan. Azt mondja, ne így. Írd azt, hogy Emberi. Vagy hogy Ezért gazdag.
Talán igaza van.

Kedves Váli, a "novellájáról" - amelynek javításai jobban illenek a maga stílusához, mint az eredeti megfogalmazás - jutott eszembe, hogy végre megírjam [...]
Üdv.: I.

Talán igaza van.

Deske! Idejött csodaautójával és a kép árából lealkudott ötvenezer forintot. Ennyi, te pancser. Minden csak ront rajta. Hja barátom, az irodalom...!
m.

Igaza van.

● 2007. május 3. csütörtök


Szia Deske! Szerinted a birtokomban levő A/....  képed [ajándékba választotta néhány éve] nem fűrész után kiált? Nekem úgy tűnik, hogy gyenge. Nem kaphatnék egy jobbat?
S.

Jobbat nem tudok adni, mert az nagyon jó.
d.

Minden képértő ismerősöm szerint gyenge. Annak idején te is azt mondtad, hogy éppen tovább akartad festeni.
S.

 Ha unod, cserélhetünk, hozz 300 ezer forintot, és választhatsz.
d.

És mi újság a Lukácsban. Lajos bácsit (megözvegyült, elnehezedett testtel, egy-, olykor két bottal jár) megfeddtem, hogy azt értem, hogy lábával nem, de karjával mért nem mozog erőteljesebben?! Másnap rákérdezett:
- Ma tíz perccel hamarább teljesítettem, hogy gyorsabban. Csak azt nem tudom, célszerűbb-e; rövidebb ideig vagyok a vízben.
- Attól függ, mennyit úszol?
- Egy órát.
- Akkor a tíz perc nem számít, viszont jobban megmozgatod a szívedet, tüdődet.
Még fontolgatja.

Erzsébet asszony (75, kézilabdás volt) tavaly elvégzett egy kompjuter-tanfolyamot, most megint rákérdeztem, mikor vesz már otthonra gépet, és lép be az internetre. E-mail címe már van. Azt mondja, még gondolkodik. Mondom neki, siessen, mert a PC minden évben olcsóbb...

Hazafelé. Baromira koncentráltam, hogy figyeljek; annak a sajtos kiflinek örüljek, amit éppen rágcsálok, hiszen ez az egyetlen szerepe. De nem sikerül. Memorizálom; OTP-be, vécépapír nagy csomag, levelet bedobni, kenyér ma nem kell. Még rám telefonál Józsi atya, hogy vasárnap ezüstmiséje, ő elfelejtette, szóljak már a fiúknak a Lukácsban.

Tegnap anyácskámmal
orvoshoz, erősen köhög,
egy hete nem volt utcán.
Után pici séta,
megkerültük a Feneketlen tavat.
Gyerekkori emlék, kedves ez a park.
Ott láttam ezt, fatörzs és korlát
találkozása.
 
Méjértelmű tanmesét is írtam hozzá;
így szól:

Jancsi és Juliska egybekeltek,
s az évek során
megismerték egymást.

(Lehetne valami ettől jobbat is. He?!)

● 2007. május 4. péntek

Kezdettől, 1994-től dilemma, hogy az akkor kompjuterbe áttett opuszjegyzékem hogy viszonyuljon az A4-es papírhoz. Néhány éve mertem elszakadni, már nem nyomtatom ki időről-időre, talán több száz oldal. De az aggodalom és a gyanakvás. Hogy - valahogy - mégis az a biztos.
Úgyhogy ezek a honlapról is kinyomathatóak; szereplésnapló, műtulajdonosok jegyzéke és az öt műfaj. Végtelen gondos programozóm kiírta a táblázatok tetejére, továbbküldve az olvasót, hogy: nyomtatóbarát verzió >> Mivel én is végtelen gondos vagyok, kérdezem tőle, miért barát és miért verzió? Mert az eredeti táblázat is kinyomatható, csak ez jobb.

G.1(1935-) tegnap reggel munkavédelem tant adott elő a Kertészeti Egyetemen a mi időnkben, úgyhogy nem találkoztunk, ma pótolta. Hosszan áztunk a zuhany alatt. Csak mert Kazinczy szerette, Catullust kezdett olvasni,  hamarosan talált is valamit. Latinul  tud, hát megkereste az eredetit. Kiderült, vagy tízen fordították le ezt a verset magyarra. Küldött belőlük. Úgy találtuk, hogy Devecserié jobb, mint Várady Szabolcsé (bocs, ha olvasod), D. ÁVO-s múltja dacára. A neten megtalálta ugyanezt tíz! nyelven.

Körbejártuk a témát. Kiderült, tegnap a Szabó Ervin könyvtárban kiárusítottak,  ugyancsak Kazinczy farvízén onnét megvett egy Sallustius kötetet, ötven forintért. Hogy ez milyen kapcsolatban van Kazinczyval, nem jegyeztem meg, mert közben a Szabó T. Anna duplumkötetért vele elcserélt mákos rétest bontottam ki a nejlonzacskóból.

És akkor a fordítások. G. javasolta, de a latint nem teszem ide, kevesen értik. Na, vagy talán linkben, persze. A héberrel együtt.

Deske! Tovább böngésztem Catullust és érdekest találtam. Váradi Szabolcs barátod a Holmi 2004. 11. számában közli egy ókortudományi konferencián tartott előadást "Bíbelődés Catullus négy sorával" címen. Kiderül, hogy Catullus versével többen bíbelődtek, mint Goethe Vándor éji dalával: Aranka György, Kazinczy barátja, Dsida, Szabó L., és természetesen Devecseri. Váradi is többször nekifutott,  "végleges" változata a következő:

             Lesbia ócsárol, kígyót-békát kiabál rám
             folyton: akármi legyek, hogyha nem engem akar             
             Miért? Mert én ugyanígy: a pokolba kívánom örökké,
             ámde akármi legyek, hogyha nem őt akarom.                                

Ez Devecserié: Ha óhajtod, küldhetem az eredeti latint is.

              Lesbia egyre csak engem szid, rólam gonoszul szól
              folyton: vesszek hát, hogyha nem értem eped.
              Hogy miért gondolom ezt ? mivel így vagyok én is: örökké
              átkozom és vesszek, hogyha nem őt szeretem.

Ez meg Illyés egy Catullus-forditása, ami ide hajaz:

             Cominius! ha a nép hő vágya betellene és - bár
             vénen, elég későn - végre a rosseb elesz,
             minden igaz becsmérlőjét: ha nyelved elébe
             dobják, mint csemegét falja a dögkeselyű.
             Két szemed kéjjel isszák ki a varjak, a béled
             a kutya, többi tagod farkasok étke leszen.

Sejtem, hogy fordítás közben Illyés kire gondolhatott...
G1.

Gábor, az attól függ, hogy 1944-, 1952-, vagy 1957-ben fordította-e. Nem tudnád kideríteni?
d.

Ezt a levelet meg e percben, 09:29, küldte. Ki olvas ma ilyesmit Magyarországon. Egy boldog ember, barbárnak is nevezett világunk közepén:
 

Deske! Reggeli beszélgetésünkhöz, egy ilyen fontos adalékot nem ismer Sallustius műveinek mai tolmácsolója és kiadója. Én kérek elnézést Kazincytól barbár kortársaim nevében: G1

<<    Kazinczy Sallustius-fordítása
A széphalmi mester műfordítói munkásságának  h e t v e n  nél is több kötete között sajátos szerepet tölt be Sallustius történeti műveinek tolmácsolása. Ez a kevéssé ismert munka valójában Kazinczy egyik legkedvesebb írása volt, harminc éven keresztül újra meg újra elővéve csiszolgatta, alakítgatta: ebben törekedett leginkább műfordítói elveinek hiánytalan megvalósítására, ezt a fordítást tekintette az irodalomról és a műfordításról alkotott elvei legélesebb tükrének, valósággal élete főművének. „Szallusztom, melyen 30 év óta dolgozom — írta Guzmicsnak 1822. november 11-én — magammal is azt fogja talán hitetni, hogy nem éltem haszon nélkül.
Domonkosi Ágnes. Debreceni Egyetem, 1998

● 2007. május 5. szombat

Fél négy tájt délután arra ébredtem, aránytalanul sok nénó egymás után. Lenéztem, a villamosok álltak. Csapatszállító rendőrautó, ez is szirénázva. Cipőt húztam, lementem. "Bankrablás, de még bent vannak". Ahova olykor én is, a sarki OTP-ben. Egy rendőr a sárga buszt irányította keresztbefordulásra, útakadály és golyófogó. Két személyautó nagy sebességgel a síneken, a Margit híd felől, a fekete maszkosok. Minden úttorkolatban keresztben két rendőrkocsi. Kordonok, a tömeget fokozatosan kiparancsolták a Széna térről: nem látják, hogy tűzvonalban állnak?! Akkor haza, a gangról odalátni. Szomszédokkal együtt bámészkodom, várakozunk, széles skála a tréfálkozástól a szörnyülködésig. Közben telefon a szerelőmmel, este jön, tápegység kéne kompjuteremhez. A Mammut II-be hátulról, a háztömböt megkerülve lehetett bejutni. A többiek közben látták a belőtt gránát füstgomolyagát, az egyéb infók pedig egy kihangosított tévéből. Mire visszaértem, éppen mentők álltak a bejárathoz, gurulós hordágy, hirtelen sok ember. Nagy sokára indult meg a forgalom.
Másnap reggel a vörös rács mögötti üvegen már befoltozva a gránátnyom. Amennyire belátni, a padlón jelzőcédulák, és szemét szerteszét.

Mária kegyelmébe ajánlottuk a résztvevőket. Egyikük már a túlvilági kihallgatáson. Meghallgatáson.

vasárnap 19:39. most küldték:
http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-120102, itt válik a történet igazán szomorúvá:
"A bankrabló apja, idős férfi - aki egy házban élt a fiával - azt mondta: nem tudta, fia mire készül, de elképzelhetőnek tartja, hogy neki próbált segíteni, mert panaszkodott arról, hogy négy-öt millió forintra lett volna szüksége a nyugdíjas otthonba vonuláshoz."


És világunk másik sarka. Unoka-Piroska (2002-) egyezsége apjával, hogy nem nyúzza többé Barbie-babáért, és kap egy öthetes kiscicát. Az anyjavesztett állat megérkezett, elneveztetett Bagirának, gazdája által egy mélytányérba került, alatta csipketerítő, fejénél lila kendő, mellette egy piros plüssmacska, hogy ne érezze annyira egyedül magát. Piszu, mint hallom, diadalmasan hordozza körbe a lakáson, két testvére irigyen lohol utána.

● 2007. május 6. vasárnap

Hát sikerült. A kulcsmondat ez volt, április tizedikén találtam meg/ki:

Senki nem fog leutazni Debrecenbe özvegy Karancsicsnéhoz egy képemet lefotózni, ha ír róla.

Ezért kértem meg a C3 központot, hogy 1,5 gigabájtos honlap-tárhelyemet emelné meg 12-re. És mindenki számára hozzáférhetővé teszem nyomdai minőségben képeimet, grafikáimat, fotóimat, stb. Nem feltétlen kiváló minőségben, de a semminél végtelenül több. (Copyright helyett copyleft; a szerzői jogdíj nem érdekel.)   
    Hát ez az első fordulóban nem ment: "Nem szokványos ilyen szolgáltatás a neten, legalábbis ma még; és nagyon sok helyet is foglal el". De becsületükre mondva, offline formában fölajánlották: tárolunk téged, vállaljuk, hogy e-mail válaszban bárkinek megküldjük munkáidat.
    És akkor jött egy jó ember: "adok én neked tíz gigát". Az ország hamarosan nyilvánossá váló, vezető művészeti dokumentációs központja, az ARTCHÍVUM gazdája, Bélai Gyuri. (És fél éven belül az adatállományomat beemeli rendszerébe. Nálam egy képre hétféle módon lehet keresni, nála ez egymillió kétszázezer.)
    Mostanára egyik programozó munkatársam megcsinálta az ehhez szükséges hátteret is.
Minden kép alatt: nagy méretben >> ...és följön egy kis tábla, ki lehet próbálni. Csak vigyázat, be van élesítve, tovább nem szabad vele játszani.
    Most még ez is offline, de automatizálni fogják, akkor már semmi levelezés, emberi beavatkozás nélkül.
Ahogy kalkulálom - extrapollálok - ez évi 700 - 1000 megával fog nőni, mindaddig-
És utána is meglesz.
 

Haikum (bár nem tudom pontosan, mi az) Oravecz Imre tiszteletére:

Jött egy busz, s a galamb lomhán föltottyant a járda peremére.
 

● 2007. május 7. hétfő

05:28
Kirándulásra gyűlt a nagy csapat,
vasárnap fél tíz, ezúttal ketten voltunk. Hármashatár-hegy, két öregedő nagyapa, kedveljük egymást. Hegynek fölfelé házastársi veszekedéstechnikánkat egyeztettük. Fontos közhelyekig jutottunk el. A dolog érdekessége, hogy egyikünket természetfölötti törvények szabályoznak, a másikunk a tanult és fölismert normák szerint, szabadon.
Hogy mikor helyes egy ellenvéleményt lenyelni. Ha a másik olyan lelkiállapotban van.
Hogy mikor nem szabad egy ellenvéleményt lenyelni, ráhagyni. Ha evvel magamat rongálnám, illetve közös dolgunkat. Vagyis amikor ebből bennem csöndes fölényérzet támad, és ez eltávolít a másiktól.
Hogy vannak megoldhatatlanságok, ő a gyereknevelést pirosnak képzeli el, én kéknek. Ezt nem helyénvaló közös zölddé formálni. Nincs közös út. Ilyenkor megosztani a feladatokat.
Hogy vannak dolgok, amiket nem lehet rendbe tenni. Bizony a helyes megoldás ezeket a szőnyeg alá söpörni.

És végül, mint mindenre, erre is vonatkozik: sajna soha semmi nem ment meg minket, se égiek, se földiek, a pillanatnyi mérlegelés feladatától. Hiába a nagy és a kis elvek, mindig ott, és akkor kell a helyzethez,  másikhoz igazodva mindent eldönteni.

08:59
Lukács-híradó.
Zsúfolt reggel az adott 7-10 perc alatt.
 
1./
Gyuri bácsi integet, hogy mit talált a szombati Népszabban, elhozta.
Az oly hőn vágyott Kossuth-díj kutyafasza ehhez képest.

 2./
Megtudtam, hogy Sárközy lett az elnök.

3./
A prof. visszahozta a HVG interjúmat, és maliciózusan közölte,
hogy jó festő vagyok.

4./
Az operarajongó papírkereskedő morgott, hogy az Operaház volt igazgatója, Ütő, befőttesgumival fogta hátul össze ősz haját, és egyáltalán, úgy viselkedett, mintha teenager. Mondtam neki, szóval azt kéred tőle, hogy tehetségesebb legyen, mint amilyen.

5./
Kukó, a drága, egy szelet máktortát hozott, pedig most nem is érdemeltem ki. Megjegyezte, ez volt Aczél elvtárs kedvenc süteménye. Még a parton fotóztam le, a vízmester asztalán, hazáig messze az út.

6./
Kabinos Ferinek (aki nekem tartja reggel a 43. számú szekrényt) arra fél órára (33 p.) amíg én vízben, kölcsönadtam Szabó T. verseskötetét. Mire öltöztem, már idézett belőle.

7./
És egy szomorú hír. Pók(hasú) bácsi otthon, járókerettel, combnyaktöréssel. Nem fog többé már jönni.
 

8./
G1.megígérte, hogy megvan a gépében, visszaküldi levelemet. Ez egy hosszabb történet. Szabó T. Anna megegyezésünk értelmében egy tortát is sütött nekem. A kényszeres-szokásos asszonyi szabadkozás kivételesen féligazság, a sütemény csakugyan kissé szárazra sikerült, - hogy ezt habbal kéne. Rögtön rá is kérdeztem, hol a hab?! Még ígért kötetet, s majd akkor a tálcát is elviszi. Jó. Azóta semmi. Úgyhogy fölbélyegeztem, és föladtam neki.
Hát igen, a levél szövege nem teljesen egyolvasatú.

Persze fotó róla, de félretéve, mert nem illik közölni, míg ő a küldeményt nem nem kapja. Legkésőbb ma, ha megkapja egyáltalán; elsőbbségivel ment. Disznó posta nem fogadta el ajánlott levélnek.

De közben meghalt a komputerem (70 ezer, mert két év alatt minden elavult benne, hiába hibátlan a legtöbb alkatrész. Az új alaplap már nem fogadja őket.) Minden menve, külső winchesterre, de ez a fotó nem.

Szerencsére Gábornak bizalmasan előre megküldtem.

Deske! << a sütemény nem volt nagyon jó>> A sütemény nem érdekes! Az  egyik legnagyobb élö költötöl valo! Ha levelet kapnék  Kazinczytol,  eszembe sem jutna a papir minöségét vizsgálni. A csipöfogo azért van ott, hogy a méretet lehessen érzékelni? G

Gábor! Az egyik legnagyobb élő magyar festő egyen szárazat? Harapófogó. d.

 

Telefon jött, hogy a Kieselbach-aukción az A/05/48-as műtermem 450 ezerről-, a Virág Judit Galéria aukción az A/85/23-as zsidótemetőm a  három millióról indul. Öt százalék követői jogdíjat kapok, ha eladnak.
Talán ezentúl nem kell naponta a lukácsosoknak elmagyaráznom, hogy én milyen nagy művész vagyok.
 

● 2007. május 9. szerda

Deske, a mai M. Nemzetben P. Szabó Ernő ír ezekről az aukciókról: Gulácsy "A púpos vénkisasszony emlékei..." c. képe Virágnál 50 milkóval indul. Kieselbach kínálatából Kondor Béla. Téged nem említ. G1

 

● 2007. május 10. csütörtök

T. Cím! Ön az első, aki nagyfelbontású képet kért le honlapomról. A beérkező kérelmekről másolatot kapok, innét tudok róla.
Fogalmam sincs, az Artchívum mennyire van fölkészülve a feladatra (emberi tényező), úgyhogy megkérném magát -  nem árulkodás -, jelezze nekem vissza, mikor kapott választ.
Szívélyes üdvözlettel:  www.deske.hu

 

Egy bennfentes megsúgta, a tágabb értelemben vett szakma, vagyis az érdekeltek köre most morog: Váli eddig is drága volt, most, a hárommilliós kép után elérhetetlen lesz... Keresett és jól menő volt eddig is.

Csak az uszodába megyek jól, reggelente. Bár tényleg két kompjuterem van. És nem fogok elszállni. Ebből és csak ebből élek ugyanis. Képeim legtöbbje 450 ezer, továbbra is. Aki szeret alkudni (én nem) annak 550.

 

Végre befejeztem, kereteztem, és le is fotóztam
az utolsó hét, tavasszal kezdett képet.
Bár kételyeim maradtak.
Olyannyira, hogy az első kettőt
nem is merem mutatni.
Na majd.
Tehát:

A/07/06
A/07/07
A/07/10
A/07/11
A/07/22

A/07/23, ez itten, ezt már valaki le is kérte most,
nagy felbontásban.
A/07/24

 

Phűha, ez beindult. Ez ma már a harmadik levél szegény ARTCHÍVUM-nak. Nem tudom, számítottak-e erre. (Kaján hátsógondolat, ez lehet, hogy meg fogja gyorsítani nagyfelbontású képeim küldésének automatizálása megszervezését):

Email másolat VD-nek: Kérés érkezett a deske.hu oldalról a A 18-as villamosból - F/06/028 elküldésére!

És egy másik kaján hang, de ezt a zuhanyozóban kaptam reggel: Minek vegyek tőled képet, majd letöltöm.
 

 

 

Közben érkezett egy fotó
nagylányomtól,
Piszu-unoka által megvalósított,
babaház-padlásba telepített
cicalakhely.

Az öthetes Rettenetes Bagira
új életteréből
vicsorog ki
a külvilágba.

 

 

 

● 2007. május 11. péntek

05:11 Az adatbiztonság a Pacsni/Somlói Galuskánál is fontosabb. Két napja kibelezett és újraépített gépem lefagyott. Kizárásos alapon már csak a szünetmentesítő okozhatta. Ami ugyebár a gépet védené áramkimaradáskor. Vettem egy tökéleteset, (egy perc után hibernálja a nyitott programokat, és lezárja a gépet, 22 ezer). Tökéletes, deazonban a szintén tökéletes és vadonat tápegységgel összeakad, villogott és visított is. Ki kéne szerelni, elvinni, könyörögni, lecserélni, beszerelni. Aki segíteni tudna, talán Tibetből válaszol, a másik nagyon sajnálja, de este a barátaival sörözik, csak holnap este, a harmadik nem veszi föl a telefont, a negyedik azt mondja: négy csavar. Ez az. Életemben másodszor nyúltam tevőlegesen a gépbe.
És sikerült, noha - hosszan mesélhetnék.
Így a délutáni alvás elmaradt.

Este fáradságtól szédelegve a Rakovszky-estre a Ráday utcába, ősz óta előjegyezve. Stúdió K., ajtaja zárva, sötét.

Az út haszna, hogy ezen nem dühöngtem, meg ez a két aranyos kölyök, a villamosból. Édes Istenem, milyen remények éltetik ezt a fiúcskát a légionárius tarkóvédő kendője alatt. Én mamám fehér dzsekijét kértem kölcsön egyik első randevúmra.

És még néhány villamosból-fotó, Duna, nagy-nagy hajók. Hajón lenni egy más világ.
F/07/047     F/06/048     F/07/049  A vizet kékre vettem, noha zöld, romantika. Az élet érdekes.

● 2007. május 12. szombat

05:41
Meglepődve olvasom, hogy Nordic Walking sportoló vagyok. Ott veszem a nadrágokat, hát félévenként a szemközi MOUNTEX bolt küld egy katalógust. Andalító utazás, fotelben elnézegetni; hegymászó vasak, navigációs eszközök, úti konyhakészlet, bonyolult hátizsákok és összecsukható kajak. És most hozzá túrabot, olyan síbotszerűség. Kértem én ilyet kölcsön pár éve a Júlia Alpokban, - ott tényleg mindenki evvel jár -, föl a hágóra, júliusi hóban. Aztán próbálgattam itthon, hétvégi hegyi sétáinkon; jól megmozgatja a kart, vállat, hóban-sárban segít. A lábnak nem kell az egyensúlytartásra annyira figyelnie.

Nagyapám még kampósbottal, vagy fokossal.

A szokásos mosolygó kérdés,
és hol van alólad a hó?!  - erre az ember némán visszamosolyog.

A katalógus meséli, hogy a sífutók nyári edzésével kezdődött, innét az átlós lépéstechnika. A bot a testmagasság 68%-a legyen. Gyártanak teleszkóposat is, meg üvegszálas erősítéssel, ezek rezgésgátlása jobb az aszfalton. És van, aminek fejében kalória- meg lépésszámláló.
Írja még, 30 éves kor fölött nehéz egy komolyabb sportágat űzni, azokhoz folyamatosan karbantartott erőnlét kellene. Ez nem versenysport. Lehet közösségben csinálni. Olcsó. Kar, váll, és hát is, az izmok 90%-át igénybe veszi, a test teljesítménye 46%-al megnőhet, és még sincs nagyobb fáradtságérzet. Javul az oxigén ellátás, jól átmozgatja a tüdőt, sőt az emésztőrendszert is.
<<Összesítve a BotSport a gyaloglásnál intenzívebb mozgás, élettani hatásaiban az úszásra hasonlít leginkább. A futásnál kevésbé megerőltető, mégis kiváló zsírégető testedzés.
www.botsport.hu >>

Elkezdték ezt már itthon is, hét végén vidám kisöregek csapatban a 22-es buszon, és botjaikról beszélgetnek. Én eddig kissé szégyenkezve, negyvenéves síbotommal. Nekem az is jó. Bár testmagasságom 72%-a.
 

HALLOM, ZAVAROK A NAGYMÉRETŰ KÉPEK MEGKÜLDÉSÉBEN. 
A KEZDET. BOCS.
MÁR JELEZTEM A T. IGAZGATÓSÁGNAK.


Nekem is van
tartós terhem, amihez hozzá tartozik, hogy maradó, nem lehet kibújni alóla. Pilinszky horkan föl, mi az, hogy az életet megoldani?! Végig kell csinálni...
Ha olykor rám jön, birkózom vele, magamban motyogok, ellenkezem, szomorkodom. És variálom, nem bírom abbahagyni. Aztán egyszer megneveztem: A SÁTÁN LITÁNIÁJA. Azóta sokkal könnyebb.


Kerestem valamit, fölbukkant ez az 1994-es, rég elfelejtett magnós beszélgetésem Paulával:

K.N.P.: Szerinted az etikai kérdés, hogy valaki nem érzi jól magát? Hogy nem tud örülni?

V.D.: Vannak teológiai iskolák, akik úgy tartják, hogy igen. Egyszerűsítve ezt úgy fogalmazzák meg, hogy lelki állapotod Istentől való távolságodtól függ, egyszerűen. Én megengedőbb vagyok, s bizonytalanabb, mert a bélműködés például súlyosan befolyásolja az érzelmi állapotot; a test állapota, a meteorológia [...]

K.N.P.: És te nyugodt vagy az életed tekintetében?

V.D.: Mire vonatkozóan?

K.N.P.: Amit csinálsz, amit gondolsz, ahogy vagy ...

V.D.: Sajnos nyugodt, talán nem is kellene ennyire nyugodtnak lenni, bár tudom, hogy jó felé megyek, tudom, hogy jószándékú vagyok, s ha mégsem, félórán belül korrigálom. Tudom, amit csinálok, az hasznos, a selejt- és bűn rátám megfelelő, ha ilyet ki lehet mondani, azt hiszem, ki lehet mondani. Kényes pontja az életemnek, hogy nem szeretek eléggé élni, tehát a melankolikus rezignált énem sokszor uralkodik - ezt adottságnak tekintem, amit jól kell kezelni - de ez a teher valószínűleg munkaeszköz, tehát segítség is.

K.N.P.: És neked az nem konfliktus, hogy másként képzelted az életed?

V.D.: Sohasem éltem képzeletben az életet, és nincsen jövőképem. Ifjúkoromban különösen nem tudtam, mit akarok, amíg a festést meg nem találtam, ha nem hazudok és nem felejtettem el 30 év távlatából, de úgy emlékszem, sohasem volt jövőképzetem. Soha sem képzeltem magamnak egy boldog családot. Mindig hiányérzetem van, de ez nem a világon múlik, tudom, ilyen alkattal születtem.

 K.N.P.: És az, hogy úgy érzed, hogy víz alatt vagy és nem kapsz levegőt... ha sikerült egy kép, az teljesen mindegy?

V.D.: Átmenetileg jól érzem magam, - ez egy félóra, egy-két nap, ha egy kép sikerül. Ha nagyon rosszul megy sokáig, akkor nyugodt leszek, mert annak a terhéhez vagyok szokva, az egy ismerős terep, és a statisztika szerint onnan sokkal mélyebbre nem [...]               a teljes szöveg

 

Deske! Paulának (is!) köszönetemet küldöm ezért a... [dicsérő jelző] beszélgetésért!
I.                             

[dicsérő jelző] = megrendítően őszinte

● 2007. május 14. hétfő

NAGYMÉRETŰ KÉPEK KÜLDÉSE = MOST OTT TARTUNK, HOGY A TŰZFAL TÚL ERŐS ŐNÁLUK, AZÉR NEM MEGY. ELŐBB-UTÓBB CSAK MEGLESZ.

UNGARN. HONGRIE.

A RENDSZERGAZDA SZERDÁIG SZABADSÁGON VAN. ILYENKOR LEÁLL AZ ÉLET.
PRÓBÁLKOZOM KERÜLŐ MEGOLDÁSSAL.

TéAnna dedikálás közben.
Ma érkezett meg hozzá az épp hete föladott
sütistálcalevlap.
A kézbesítőpostás morgott.

Amúgy egész nap ön-,
és közadminisztálás.
Autó levizsgázott, 350 ezer.
Még futóműállítás.
Gyurkát hívtam Artchívum ügyben,
azt mondja,
jó hogy hívsz, 25-én Szolnokon
kiállításod nyílik
az Aba-Novák teremben,
a nálam lévő 34 képedből.
Többórás munka egy ilyen kiállítás
leadminisztrálása, de hát az eddigiek is megvannak, illik.

Mi van még. Rettenetesen szerettem volna teleszkópos túrabotot. Úgyhogy ma vettem egy párat örök túratársam; Robi 60. születésnapjára. Első fordulóban  ugyan ő akart volna venni nekem egyet szülnapja alkalmából, de hát a síbotom működik, és nem vagyok annyira szabad szellem (intelligens), hogy bármi fölös többlettel hosszabban együtt tudjak élni.

● 2007. május 15. kedd

Szent Bernát: << Szorongattatásában mellette állok (Zsolt 90.) mondja az Isten; és én akkor a szorongatás helyett mi mást keressek? >>
Kemény.

● 2007. május 16. szerda

Ritka ajándék egy
őszinte vélemény.
Még ritkább egy hiteles korrektura.

A Lukács uszoda jóvoltából
ez is megesett velem.
Apuka letöltötte a netről,
Sándor Boglárka (2000-)
pedig önakaratúlag
kiszínezte,
kijelölte számomra
a követendő utat.
Ezek itt az
A/01/37 és az
A/67/03 módosított változatai.
De türelmes figyelme további
munkáimra is kiterjedt:
A/68/23  
A/61/02  
Egy szívélyes ifjú, Dávid segítségével ehhez most ezt a duplafenekű linket is megtanultam. Ő egy sajátkészítésű, 12! éves korában megírt tanulságos példamondattal okított engem. Persze, vagy tízszer kellett megcsinálnom, mire megértettem, mire sikerült.

12:21
VÉGRE MEGSZŰNTEK A TECHNIKAI AKADÁLYAI A NYOMDAMÉRETŰ KÉPEK MEGKÜLDÉSÉNEK.
PERSZE AZÉRT MÉG NEM MEGY.
MÁR CSAK ANNYI, HOGY A DVD-K MÉG NINCSENEK OTT, AHOL KÉNE.
LEHET KÉRNI.
KÜLDÉS: ÚGY ÍGÉRTÉK, MÉG NÉHÁNY NAP.


● 2007. május 17. csütörtök

ÉN-ÉN-ÉN MINDENT MEGTETTEM.
MA 02.30 - 04.50h KÖZÖTT ÚJRAÍRTAM A DVD-KET,
EZ TŰNT A LEGEGYSZERŰBBNEK.
DÉLELŐTT SOK TELEFONOK, MÉGSEM KÜLSŐ-KŐBÁNYÁRA KELL KIVINNEM ŐKET,
A VÍGSZÍNHÁZNÁL TALÁLKOZUNK, FÉL NÉGYKOR.

És ha már arrafelé,
megnéztem a zsidótemetőmet,
A/85/23,
a volt Mű-terem-, most
Virág Judit Galériában.

Kemény háttérmunka lehet,
holnap aukció a
Kongresszusi Központban,
és ma délután még minden kép falon.

Kértem őket, szerezzék majd meg az új tulajdonos nevét, ha lehet; és jeleztem, hogy a kapott információval nem fogok visszaélni, vagyis üzletet kötni a gyűjtővel; megkerülve - kihagyva a Galériát.
Itt ugyanis két jog ütközik. Adataikat nem kötelesek kiadni, és a gyűjtő is maradhat anonim. Én is szoktam számlát kiállítani NN. névre, adatok nélkül. Ugyanakkor nekem jogom lenne a képet kiállításra kölcsönkérni.

● 2007. május 18. péntek

Csoóri váteszi hangvételű levele a magyar értelmiséghez, hogy az ország gazdasági és morális válságban, össze kéne fogni az igaz embereknek. S a bajok gyökere kétágú; az egykor országrombolók ma is szavazhatnak, valamint az ügynökök ügye nem lett azonnal rendezve.
                                                                                                  a teljes cikk                                            
Innét magánvéleményem:

Tetszik a költői megfogalmazás.
Össze kéne fogni. Egyetértek. A tragikus felhanggal nem.
Úgy vagyunk foglyok és tehetetlenek e szerencsétlen kis hazában... Jánossy tanárom örökérvényűje: Aki nyafog, gyanús. Miért tehetetlen? Miért szerencsétlen? Mihez viszonyítva kicsi ez az ország?

Tizenhét év óta jámboran dödögünk és lázadozunk, ahelyett, hogy bevallanánk: elárultuk az értelmet, de helyette nem fedeztünk fel magunkban semmiféle dacos és barbár boldogságot, amellyel segíthettünk volna népünknek. Sőt, mostanra az is kiderült, hogy elfogadtuk a diktatúrában gyökerező...
Ehhez Spiró véleménye (Mozgó Világ 2007. 05), hogy a lengyel nem megalkuvó nép. Ők az utolsó cseppig. Mi kiegyeztünk 1867-ben, és azóta is. Mi kiötlünk reformokat, amik öt százalékban valósulnak meg, azután szépen visszarendeződik minden.

Hogy tényleg gazdasági válság van-e, nem tudom, nem értek hozzá. Lehet, hogy ez csak az újságírók találmánya. Minden nap kell írniuk valamit.
Hogy morális válság van-e, ezt sem tudom; de biztos, hogy sok a baj. Uj Péter múltkori szösszenete; bajok elsősorban nem  fönt vannak. Hanem főleg mindenütt. Beadom az autómat, és elfuserálják, az ügyiratomat nem intézik el, és elvesztik. A fodrász becsap, a bolti eladó... körbe körbe. Igaz.
Hogy szavazhatnak, és hogy az ügynökök... Tévedés, nincsenek annyian. Hogy mi a bajok gyökere, ezt sem tudom, Mindszenty gondolatán túl, hogy nem féltem az országot, ha egymillió imádkozó magyar van.
Csoórinak igaza van, hogy előre kell(ene) nézni. Mint most egy ortodox főrabbi nyilatkozata: a zsidóságnak túl kell lépni a Auschwitzon. A zsidóság én-tudata nem ötven év visszamenőleg, hanem több ezer év. A soáról meg kell emlékezni. A soáról  úgy  kell megemlékezni, ahogy őseink tanították: olvasni kell a szent könyveket (s ha jól idézem: tanulni kell). Nagyszerű. Mint Karátson Gábortól hallottam: a lengyel megújulás elfojtásakor, Jaruzelski statáriuma napján arra gondoltam, erre nekem is reagálnom kell. És elkezdtem kínaiul tanulni.

Mit kell csinálni? Nem tudom. Gondolom nekem azt, amit Márai a bombázások idején; nekiállok dolgozni...

Csoóri cikkére ingerült reagálások innét is, onnét is.

-- Igaz-e az az állítás, hogy a gyűlölködő csak önmagát rombolja?
-- Nem igaz.
-- Miért?
-- Mert az országot is.


Fölhívtam telefonon, lenne-e kedve a hét végén egy kurzust tartani. Szombat reggeltől, nyitott végű, mindaddig, amíg a hallgatóság elsajátítja a leckét. A honorárium ötvenezer. Az adatbázis rendszerbe való behatolást kellene megtanítani.* A hallgatóság én lennék.

Szombat délután: *hiába a jó szándék, ha a kiindulópont hibás. A forráskód ismerete nélkül veszélyes az adatbázisomba belenyúlni. A pénzt nem fogadta el. Beszélgettünk három órát.

● 2007. május 19. szombat

Képaukció. Negyed hétre a Kongresszusi Központba. Nem mertem senkitől katalógust kölcsönkérni, hogy megnézhessem, hányadik tétel a zsidótemetőm, körülnézve mindenki jegyzetelte a licitárakat. Nem gondoltam volna, hogy ekkora ez a háttérszakma. Rászántam, veszek egyet, udvariasan elirányítottak; a büfével szemben. Sajnos, elfogyott, kérem! Szorongva leszólítottam egy urat: egy percre belenéznék, ha megengedné! De kíváncsi az úr! Bocs, a saját képem! Ja, parancsoljon, művész úr...
Egy percig sem tartott. Háromról ötmillióra verték fel. (Plusz 20% a szervezőnek.)
Zsebibaba fényképzőm ezt is tudja, erről egy másfél perces hiteles filmfelvétel is.
Többfelölí remény, hogy majd megtudom az új tulajdonost.

Onnét át az Iparművészeti Főiskolára (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem), negyvenéves évolyam találkozó. Textilesek, keramikusok, formatervezők. Ez is félig-meddig muszájprogram. Már akkor se ismertem őket, most majd, hogy mennyi az unoka, és vacsora előtt két rózsaszín meg egy fehér tabletta. De váratlan emberi, jókedvű légkör, és ami teljesen megforgatott, a háttérben nonstop vetítése akkori fotóknak. Időélmény. Három hátraszaltóval még aznap este egy CD-példányt megszereztem belőle. Itthon a százból hetvenet átvettem, fotóim új fejezete:
14. főiskolás éveink

Beszámozni, kijavítani egy kicsit, átméretezni, aláírni a szereplőket, föltenni a netre. 1962, tizenöten kezdtünk, belsőépítészek.
Bánáti János - itt is tanított, másutt is, tanszékvezető is volt
Bikácsy Daniela - másodévben átment a Képzőre, ma is kiállítóművész, festő
Csikós Attila - végig az Opera díszlettervezője
Csomay Zsófia - volt szerelmem, építész lett, házai vannak és épülnek
Detre Villő - belsőépítész volt és maradt
Domin Károly - diploma után marxista egyetem, a MÁV magasépítményi biztosa, főtanácsos lett, szobrászkodik is
Fencz Ákos - beteg volt sokáig, bútorrestaurátor
Gerencsér Gábor - reklámgrafikus volt, előrehaladott rákjával kiugrott az ablakon
Jahoda Maja - Győr egyik vezető belsőépítésze
Lelkes László - építészeti szakfotós, már a diplomáját is a csajok rajzolták meg
Reimholz Péter, aki harmadévben jött át hozzánk az ipariformáról - vezető építész, az iskola rektorhelyettese.
Rex-Kiss Béla
- építész, mostanában az új Nemzeti Színház belső tervei
Tombor András - harmadévben eljegyzéséről hazafelé szörnyethalt az autóban
Tóth Tihamér - másodévesen disszidált Németországba, majd leesett egy épülő háza tetejéről
Uherkovich Ágnes - Pécs egyik vezető belsőépítésze
Váli

Két Kossuth-díjas. Három halott. Két özvegy.
 
Egységesen 1967-re datáltam a képeket, diplomaév. 71 fotó. Így kezdődik:
F/67/01 Rajzterem, 
F/67/02 Rajzteremben modell...
Persze csak nekünk érdekes.

● 2007. május 21. hétfő

János szerencsésen hazaért a Fülöp-szigetekről. Két hónapig gyógyított kunyhókban, és hegyek között.

Tegnap már együtt sétáltunk,
ezúttal csak a Hajógyári szigeten.

fulop-01
fulop-02
fulop-03
fulop-04
fulop-05
fulop-06
fulop-07
fulop-08
fulop-09
fulop-10
fulop-11
fulop-12
fulop-13
 

És megismétlem. Aukció ide, aukció oda, képeim legtöbbje 450 ezer, továbbra is.
Hogy helyre tegyem magam; G1. küldeménye:

Deske! Szurkolok, mikor kerülsz fel te is a világ legdrágább képeinek a listájára:
Lista, 2007. május:

01. Jackson Pollock: No. 5., 1948 - 140 millió dollár, 2006. november 2.
02. Gustav Klimt: Adele Bloch-Bauer I (Arany Adele) - 135 millió dollár, 2006. június 19.
03. Pablo Picasso: Fiú pipával - 104,2 millió dollár, 2004. május 5.
04. Pablo Picasso:  Dora Maar macskával - 95,2 millió dollár, 2006. május 3.
05. Gustav Klimt: Adele Bloch-Bauer II - 87,9 millió dollár, 2006. november 11.
06. Vincent van Gogh: Gachet doktor arcképe - 82,5 millió dollár, 1990. május 15.
07. Pierre-Auguste Renoir: Bál a Moulin de la Galette-ben - 78,1 millió dollár, 1990. május 17.
08. Paul Rubens: Az ártatlanok lemészárlása - 76,7 millió dollár, 2002. július 10.
09. Mark Rothko: Fehér középpont (sárga, rózsaszín és levendulaszín rózsás alapon) - 72,8 millió dollár, 2007. május 15.
10. Andy Warhol: Zöld autókarambol (Égő zöld autó I.) - 71,7 millió dollár, 2007. május 16.
                                       
Forrás: MTI/Deluxe Magazin
Jackson Pollock. Szerinted normális az, aki ezért 140 millió dollárt ad?
G1.
 

 

Egy Pollock-képhez
temperamentum, rövidital
és rengeteg festék kell,
merthogy spricceli, meg minden.
Én inkább ezt a
gyönyörű Rothkot vettem volna meg,
72,8 millió,
(bár az enyém , magánmúzeumomban, szebb),
és az árkülönbözetet,
nos, a különbözetet...
d.

 

 

● 2007. május 22. kedd

Az apuka is megpróbálta, Bogi megoldása sikerültebb, A/68/20, az ő rajzát mutatom. Mondhatni, kiváló.

● 2007. május 23. szerda

Nem emlékszik valaki, mi járt a fejemben 1970 karácsonyán?

Deske, a napokban kínáltak nekem
egy litográfiát Bálint Endre hagyatékából.
Mérete: 20,8x13,9cm,
70 Karácsonyára, szeretettel
Váli Dezső - sorokkal.
Egy hölgyet ábrázol fátyolban (?). 
A leírtak alapján ez lehet az Ön alkotása?
M.
 

Életemben egyetlen litográfiát csináltam, öt levonattal, olajpasztellel színeztem őket, a 90-es évek közepén, Győrben. De itt az aláírás biztosan az enyém. A dátum és a Bálint (-kapcsolat) stimmel, a motívum az ő munkáira utalás, az ajándék stílusából magamra ismerek, ezt én adtam Bálintnak. Ha nem lito lenne, halványan  elképzelhető, hogy valami saját próbálkozás?! De fátyolos hölgyeket nem szoktam volt leábrázolni. Idegen művet viszont aligha írtam így alá. Munkáimat 1972-ben számoztam be, visszamenőleg is, ennek ez lenne a száma: "B/70/..."  Igaz, ha ezt 70-ben odaadtam, nem lehet neki.
Töröm a fejem, mi a fene lehet ez.
Nem fotókópia ez, véletlen, matt, dokubrom papíron? Annak idején Muray  Robi fotólaborjában sok minden megfordult a kezem között, bedolgozó reklámgrafikusként.
d.

 


Dezsőnap /1.
-
Mit szeretnél névnapodra, kérdi hű nejem.
- Rá tudsz szánni kétezret?
- Hogyne.
- Kérem.
Aztán vettem neki névnapomra egy lapos TV-t, az előző gallyra ment.

Dezsőnap /2.
Anyácskámhoz (88) gratulálandó, mert ő nem bírt eljönni. Éppen kártyázott. Mikivel vihogunk, hogy neki van a legnagyobb, 19-collos képernyője az egész családban.

Dezsőnap /3.
- Hadd gratuláljak magának névnapja alkalmából, mondja Éva(76) a medencében.
- A gratulációt visszautasítom. Csak úgy, ingyenbe?! Semmi mákos rétes?
- Holnap hozom.

 

Kedves .... (ismeretlen)! Végre megvalósult a nyomdai minőségű képeim megküldése e-mailben. Az Ön gépe viszont ezt a 7,06 megabájt méretű képet nem tudta fogadni, az ez irányú visszajelzés megérkezett az Artchívumba.
Szívélyes üdvözlettel: d.

 

És még mindig a mai délelőtt:
- Deske, hoztam 75 ezret, a követői jogdíjat. Egy képéért a gyűjteményemben annyit ígértek, hogy nem tudtam ellenállni; másfél milliót, igazán sajnálom...

- Köszönöm.
Egy. Magánvásárláskor nekem nem jár követői jogdíj, tegye el.
Kettő, örülök, ha képeim mozognak.
Három. Eladáskor, ajándékozáskor egyébként sincs titkos záradék. Maga jó lelkiismerettel még aznap azt csinál vele, amit akar, semmi közöm hozzá.
Négy. Örülök, hogy most magán anyagilag segíthettem.

Dezsőnap /4.

Deske! Amikor erre a hétre fordítottam az asztali naptárt, láttam, hogy szerdán Dezső. Be is karikáztam, reggel aztán elfelejtettem. Most meg szálljak be negyediknek? Nem szeretem a névnapot.  Sok az ünnep. Hétfőn pünkösd. Mi a csudát ünnepeljek?  A szülinap más, bár az sem tőlem függ, és nagyon emlékeztet az idő múlására.  Amúgy Isten éltessen:
G1.

Tök igazad van, Isten nélküli ünnep üres.
d.

Dezsőnap /5.

Isten éltessen! "...a menyét, magával vitte a menyét" (megérkezett a nagyfelbontású kép)
szeretettel szia:
Paula
 

 

 

● 2007. május 24. csütörtök

Sokszor álmodtam is vele,
az elmúlt ötven évben néhányszor
elmentem, megnézni.
Most Dunakesziről hazajövet autóból láttuk,
hogy helyébe lakópark;
vagy tíz magasház épült.
Elkedvetlenedtem, odakanyarodtunk.
De nem és nem!
A paloták körbefogják, és megmaradt a kis
MTK-csónakház az Újpesti öböl bejáratánál,
ahol én/mi 1958-60-ban.
Emlék! Országos Bajnokság második helyezett,
ifi II. korcsoport,
kétpárevezős versenyhajó (dubló) Figuli - Váli.
Tavaly le is fényképeztem akkori,
1959-es magamat a Dunán. Annyi különbséggel,
soha napszemüveg, és nem voltam csíkos.

● 2007. május 25. péntek

Ha lehetne,
egész nap a kompjuter előtt ülnék.

Szerencsére, lehet.


De azért ma befejeztem
az utolsó tavaszi képet,
A/07/07.

Ha ugyan.

(A HA felfüggesztve, mert a képet
estére elvitték.)

Hogy a szerencsére után vesző kell, gyanítottam, de telefon Robinak. És most már tudom is a logikáját. Ez a mondat tul.képp. ebből összevonva: Szerencse van, hogy azt lehet. És a hogy előtt, ugye, kell.

Szerencsére, lehet. Úgyhogy most megnézem a Kisvakond és a telefon c. cseh filmet, unokáim DVD-je.

A mai postaláda

Meghalt Thury Levente, mosolygós, gyönyörű szép, nem is olyan távoli  ismerősöm, szobrász kollegám. A Szegedi Nyári Tárlaton díjat fognak adni, százezer. A Képzőművész Szövetség három reprót kér, elkezdenek minket dokumentálni. Az Európa Kiadó meghív két könyve bemutatójára, az Angyali üdvözlet - A/69/12 az egyik borítóján. Villanyszámla / 03.rész - évente fizetjük - 21.979 ft.


Ez megint egy új móka,

erre is Dávid úr tanított meg.

Mutatom az Európa Kiadó -
Osztovics címlapot,
tessék a kurzort rávinni.

 

● 2007. május 26. szombat

Lukács uszoda / 1.
Pedig jeleztem neki, hogy nyolc napon belül még elfogadom, de nem hozza. Így hát barátnőjét bíztatom:
 - Maga biztosan sokkal finomabb mákos rétest sütne a névnapomra, mint Éva asszony.
- Nekem ne udvaroljon, Dezső, különben is az csak egészen frissen, melegen jó.
- Házhoz megyek.
- Kérje meg a feleségét, elküldöm a receptet, tényleg nagyon egyszerű.
- Teljesen lehetetlen.
- Miért?
- Három hete nem porszívóztam.

Bosszúból a kijáratnál megkínáltam vaníliás kiflivel, egy dobozzal volt a táskámban.
- Magát nagyon szeretik a nők.
- Gábor hozta.

Lukács uszoda / 2.
Kérdem a kabinost, aki százszor műveltebb nálam, hogy kérik tőlem, adjam-e el a Műterem - ikonfalat - A/93/29, ami letétben a Ludwig Múzeumban. Nemigen teszik falra, nem is való az ottani modernek közé.

Barátom reménykedik, mivel Néray igazgatónő már csak tévedésből van posztján, elfelejtették a pályázatot kiírni, hátha az új vezetés szélesebben gondolkodik majd. De hát ez nem valószínű.

Szóval kérdem, eladjam-e, magángyűjteménybe, merthogy egy múzeum mégiscsak a nemzet trezorja.
- Mennyit ér?
- Tíz éve, amikor a Kortárs Múzeum alapítására elkérték, három millió volt. Ötmilliót lehetne érte kérni.
- Aki ennyi pénzt adna érte, ott biztosan jó helyen van; jobb helyen, mint egy raktárban. Még ha a Galéria, vagy a Győri Múzeum lenne -
Igaza van.

● 2007. május 27. vasárnap

SzM., belső tanácsnokom mosolyog: egy percig ne gondolkozz. Az IKONFAL tíz éve raktárban, ott is marad. Hozd haza mindenképpen, add el, ide vagy másüvé, add be aukcióra, mindegy. Falon lesz egy magángyűjteményben. Egyszer úgyis múzeumba kerül.

kurzort rá

 

Mit csinál az ember
egy visszakerült
nemszeretem, régi képpel.

Délután átfestettem.
Egyszer volt - A/75/49,
40 x 90 cm, 1975-2007.
Mutatom az újat, sokat egyszerűsödött.
Alatta a régi, ha rámész az egérrel.

● 2007. május 29. kedd

GAME OVER. Egy váratlan e-mail,
és a Műterem - ikonfal - A/93/29
falra kerül egy magángyűjteményben.
Számos Kádár Béla és Scheiber Hugó kép társasága.
Az élet már csak ijjen.
A Ludwig Múzeumból már haza is hoztam,
A kilenc kép fóliacsomagolása igen szakszerű
és igen poros volt.

Nejem nyaralópadlást szigetel, lányomék saját házba költöznek, fiam épp alszik.

Hogy a Ludwig se szomorkodjon,
elvittem nekik az A/03/34-et, örökbe.

A kilenc képet tíz év hezitálás után összeszámoztam. Ők egy kép lesznek.

● 2007. május 30. szerda

Álmomban zöld(!) Skodámat(!) harmadszor vittem javíttatni, de valahogy mindig hiába. Mikor utoljára beálltam, a kocsi egy nyolchónapos édes kis szibériai-farkaskutya kölyökké változott, akivel aztán vidáman összedörzsöltük az orrunkat.

● 2007. május 31. csütörtök

Most, 09:03, fekszem, hogy bírjam az ebéd utáni alvástalanságot. Délután Szolnokra, kiállításom megnyitása. A Bélai György /Artchivum® magángyűjtemény anyagából, így, gondolom, 34 kép lesz a falon. Két írás is jött az éjjel minderről e-mailen, egyikben elmondják, hogy ők kicsodák, a másikban hogy én kicsoda vagyok. Utána tévések. Ha megint azt kérdezik, miért festem húsz éve ugyanazt, megint elmondom, hogy húsz éve nem jut eszembe semmi. Erre majd dicsérik meg nem alkuvó következetességemet.

 

 Erről az az édes anekdota, hogy Morandira (1890-1964) büszkén tekintett föl nemzete, hogy a Mussolini-diktatúra alatt visszavonultan kizárólag bögréket festett. Aztán nagy volt a felháborodás, mikor ugyanaz a felszabadulás után is.

 

A TV kb. azt kérdezte, amire számítottam. Amire nem, nőcsapat énekelt  a megnyitón,
igen szépen.

Ezen kívül tizenkét fő nézősereg és százötven tepertős pogácsa.

 

május 086071= 3389/ hó = 109/nap