● 2007. október 13. szombat

Megint egy fotó a gangról,
meleg őszünk van.
(Azt hiszem)
F/07/102.

Nagy Miklós barátom
reggel képet hozott vissza kiállításomra,
ő vette észre a témát.
Talán honlapjára kerül
az ő változata is.
www.nagymiklos.hu

A zuhanyozóban:
A teve olyan ló,
amit egy bizottság tervezett.
Meg hogy Amerikában ezt mondják, aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja, aki tanítani sem tud, az irányítja. Tudálékosan rákérdeztem: control? Nem, menage. Ez a szó a vezető feladatára is utal; megteremteni a munkakörülményeket. Mi megszoktuk, hogy a főnök csak dirigál.

A Lukács egyik söprögető embere, mintha önirónia; egy barna svájci sapka mindig a szemöldökéig lehúzva. A kertben seprűnyélnek támaszkodva diskurál, hallom: Az oroszokkal nem lenne helyes szakítani. A minap meg: Az állatoktól reggel elbúcsúzni külön szertartás. Érdekes mondat, ma megszólítottam. Szívesen mesélt. Pestkörnyéki falusi ház, reggelente sárga busszal jár be. Két foxi és egy juhászkutya. De a szívügye a hetvenkét postagalambja. Ahhoz nem tudás kell, hanem érzék. Hozzá járnak tanácsért, hogy kell pároztatni. És persze a tréningek. Hogy megtanulják a postagalambságot. Kosárban ki, Pomázra. Amúgy volt ő itt a cégnél osztályvezető is. Erről nem nem tudtam meg többet. Csak még, ha nem hagyta volna abba a focit, sok újságcikkben lett volna főszereplő. Ma, ötvenévesen is, gólveszélyes lenne, bal lábbal is.

Hány éve, kettő?, három?, ahogy anyácskám egyre inkább négy fal közé szorult, a szombat délelőttöket együtt töltöttük. Normafa környék, két mákos rétessel, Hármashatár-hegy, vagy a Hűvösvölgy fölötti vitorlázó reptér. Többször a pilóták kantinjában üldögéltünk, zsíros kenyér mellett. Egyszer a Margitsziget, ez az ő ötlete volt, régen járt arra. Így csendben elmaradt a szombat délelőtti énfeladat teljesítése, köztereink takarítása. Kata ugyan időnként szóba hozta. Most másról volt szó, közben kiderült, hogy csendben átvállalta. Ezt végre meghallottam. És evvel el is dőlt, hogy ezentúl újra én. Fölírtam magamnak nagy betűkkel. Ma elkezdtem, döbbenetes, tulajdonképpen kellemes munka. És a déjá vu, mintha ezt én már valaha. Végén a gang fölsöprése jutalomjáték volt, az hivatalosan öntisztuló területnek számít. Akasztom helyére a partvist, mikor Kata tökéletes ritmusérzékkel: Kiscicám, az én szőnyegemet nem csinálnád meg?! Lehet egy ilyen mondatnak ellenállni?! Persze lehet, de én a jobbik részt választottam. Legyen akkor fenékig szombat.

Hasonló érzés lehet,
amikor valaki életveszélyben
rokont operál.
Balázs digitalizálta,
majd együtt följavítottuk
zsidótemetős-,
hatszor hatos diáimat.
Dobozán fölirat:
a Nemzeti Galéria kapja
(mármint halálom után).
Savmentes borítékokban, egyenként.
Negyed százada őrzöm.
De hiszen ebből már csak a miénktől rosszabb kópiát lehet létrehozni.

Most mély lélegzet, lendületvétel,
és ollóval kettévágtam őket.

● 2007. október 14. vasárnap

Az elmúlás fokozatai.
- Amikor az ember visszafelé kezdi számlálni az időt. Másfél éve még 20 alatt úsztam az ezeret.
- Anyácskám pesti kapukulcsát levettem a kulcscsomómról.

És persze a remény.
-Újragumiztam a kézlapátot, amit 2008. március 2-án 7:10-kor fogok elővenni a Kecskeméti uszodában. (A Lukácsban nem engedik.)

● 2007. október 16. kedd

Képek begyűjtése a kiállításra, a temetős könyvbe beleszóltam, már a tördelésnél tartanak, s egy új cikkelyt találtam ki, a másik kiállítással is van munka. Kicsit sok, élvezem.

És mi újság a Lukács uszodában.
1./ Visszatért a Balatonról a nyár után, mellém úszott. Köszöntöttem:
- Szervusz Attila, csakhogy végre!
- Szia, Deske, bár én Csaba vagyok! (18. éve öltözünk egymás mellett.)
- Már az Á betűnél gyanús volt, de nem szoktam semmit félbehagyni.
Aztán a öltözőben vigyorogva mesélte nagy tudósunk Attilának, hogy micsoda megtiszteltetés érte.

2./ Megfoghatatlan, öt napig a medence közepetáján gyönyörű virágillat, talán gyöngyvirág. Egyik hölgyre rá is kérdeztem, de ő nem. És nem is mindig ugyanazok voltak a medencében. És miért mindig ugyanott. Az ég küldhette.

3./ Egy hete jól bírom a teljes távot, öröm. Mostanában gyorsúszásnál a bal kézfej fordulásaira figyelek, ez eddig lehanyagolt terület volt. A húzásnál nálam a tenyér órajárás négyesre áll, a comb alá érkezéskor ez hatosra vált, de mikor; erre figyelni kell. Valamint ha a vízből szabadítást bal kézzel is jobban a középvonalhoz közelítem, a csapás szimmetrikusabbá válik, és erőteljesebb is lesz.
Már több stílus között tudok válogatni. De ezt nem részletezem.

4./ Két napja meséli Géza a zuhany alatt, hogy hajnalban, Pestre jövet, az autórádióban egy beszélgetést hallgatott Szemadám Györggyel, érdekes volt, és hogy mondanék róla valamit, milyen festő. Máig gondolkoztam, mit is mondjak, ma visszatértünk a témára.

● 2007. október 17. szerda

Antiochiai Szent Ignác püspökre már a IV.! századtól ma, október 17-én emlékezünk, vértanúsága napján. Bilincsben vitték Rómába, vadállatok elé. Útközben volt kedve egyházával levelezni. Szövegéből kiderül, hogy hívei meg tudták volna menteni:

...Szívesen meghalok Istenért, ha ti meg nem akadályozzátok. Kérlek benneteket, hogy ne gyakoroljatok velem alkalmatlan jótéteményt. Engedjétek, hadd legyek a vadállatok prédája, mert ezáltal juthatok Istenhez. ISTEN BÚZÁJA VAGYOK ÉS KELL, HOGY MEGŐRÖLJENEK A VADÁLLATOK FOGAI... Akik jelen lesztek, és úgy kérnélek valami másra, akkor re higgyétek el...

Még arra is gondja van, hogy ha netán utolsó percben megijedne. Emlékeztet ez Mindszenty hercegprímás körlevelére 1949-ben, letartóztatása előtt, melyben kijelenti kb. ezt: nem követtem el valutavétséget és nem tettem a magyar állam ellen semmit. Amennyiben később mást mondanék, az csupán az emberi test gyengesége lesz. És csakugyan, hol bohócruhában, hol meztelenre vetkőztetve hallgatták ki az ÁVÓ-n, erről azt írta, ember, papi és férfi méltóságomban is megaláztak. Hogy a cellájában letérdelt imához, tiltva volt, ezért is büntették-, vállalta. "Féltették a térdét."

Autót javítani mentem Budaörsre. A cég vezetője tanult ember, jó ismerősöm. Beszélgetünk. Az udvaron egy igazi Harley Davidson motor állt. Odamutatott, nem akarod kipróbálni?! Te jó ég. Ilyet még nem vezettem, de kösz! Elég nehezen indult be. Egy szűk mellékutcába keveredtem, körülményesen tudtam vele megfordulni, nehéz gép. A Belvárosban letettem, be egy boltba, majd vissza, de a moter nem indult be. Teli a tank, tudtam, az nem lehet az oka. Iszonyú szégyenkezve busszal ki a telepre, ráadásul az udvaron egy beosztottal találkozom, aki szerint valami veszekedés; zűr van a  főnökéknél, fönt vannak az emeleten. Felesége nyit ajtót, pongyolában, fegyelmezetten végighallgat, majd hidegen eligazít, a motort hogyan tudom beszállíttatni. Ennyi. Arra ébredtem, hogy teljesen el van zsibbadva a bal karom.

Fordulatok készülő zsidó temetős könyvem kapcsán. Radnóti Sándor írt egy szép bevezetőt hozzá, tegnap megkaptam. Egyet hiányoltam belőle, hogy ha nem is ez a képek indítéka, de a keresztény emberek gondolkodásába (is) óhatatlanul beleégett a holokauszt. Megoldásként kitaláltam, és hogy akkor legyen benne egy második előszóként Dávid Kata negyerejű kiállításmegnyitó szövege, ami erről szól, még 1985-ből. Meg is szerveztem rögtön, engedély, begépeltem, és beszéltem a szerkesztővel is. Majd ma reggeli levelemmel az egészet lefújtam:

Kedves Sándor! Szerencse, hogy nálam bölcsebb emberek környezetében élek. Te kihagytad, feleségem pedig a  Dávid Kata szövegre azt mondta, hogy gyönyörű, de ide nem igaz, egyébként is a téma most át van politizálva. Úgyhogy visszavontam az ötletet. Minden úgy jó, ahogy van.
ölel: d

A másik, a FOTÓ VÁLI vagy VÁLI FOTÓK vagy [...] című  könyvnek ma érkezett meg az impresszuma. Még Szüts előszavára várunk. Váratlan fordulat, hogy még az idén ki kell jönnie a nyomdából; a Kulturális Alap feltétele :

A könyv megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap Fotóművészeti Kollégiuma támogatta.
Az album a Magyar Fotográfiai Múzeumban 2008. március X-én megnyitott kiállítás alkalmából jelent meg.
ISBN 978-963-8383-74-7
© Kép és szöveg: Váli Dezső
Borító és könyvterv: Váli Miklós
Képfeldolgozás: Knézy Viktória
Magyar Fotográfiai Múzeum, 2007
Felelős kiadó: Baki Péter
Nyomás és kötés: Demax Művek Kft.

 

És a mai délelőtt: kép előválogatás a kiállításra.

 

 

A délután: Első fordulóra kész az
Aulich-kiállítás műtárgylistája,
ami egyben a képcédula szövege is lesz majd.
Ki gondolná, csak ahhoz mennyi
excel-ügyeskedés kell,
hogy ne egyenként kelljen a nevek után odaírni,
hogy : tulajdona.

És a ma este: telefon,
Műterem (krapplakk-narancs) - A/91/38
képem a Virág Judit-féle aukción
350 ezerről fölment 1,4 millióra.
Jól járt N., a volt tulajdonos. 400 ezerért vette
ugyanitt, két éve.
(Meg lehet nézni a kép összes régi árait
a festményeknél a kép alatt: szereplések)

Kicsi olajkép, még 1991-ből, 40 centiméteres.
Úgy tűnik, kezdek tendencia lenni. Nem tudja valaki,
hol lehet 60 literes erős szemeteszsákot kapni?

● 2007. október 18. csütörtök, eddig még soha nem tudtam elsőre hibátlanul leírni

Kiállítás előkészítés, rengeteg munka. Ez is jó fél nap kínlódás volt, végül segítséggel sikerült. Van aki nagyon nem szereti és valóban elég snassz, ha a kiállítás-meghívó körlevelen a többi címzett neve, netán mail-címe is szerepel. Persze erre van megoldás az Outlook-ban: BCC; titkosított másolat küldése.

Anyácskám lakására, valamit elintézni, távollétében. Rámeredtem a tükör előtti asztalkára. Az ólomkristály tál, alatta a csipketerítő, mellette a két fényképtartó; minden a helyén. És poros.

A temetős könyvhöz átküldték az adataimat, átnézni. Hazudás lenne azt állítani, hogy sok hiba van az életrajzomban. Nagyon okosan tettem, hogy óvodába jártam. Az egyetlen kerülőút, az öt év építészet-tanulás életre szóló érték. Ilyeneket kellett csak kijavítani, mint a Pollock ösztöndíj neve, meg hogy 1990 óta nem 30, hanem 33 percet úszom. Bár ez egy kicsit bonyolultabb.

Óvoda. Az ebédről megmaradt lekváros buktát értelemszerűen a napozó bugyimba rejtettem. Délután aztán előhalásztam volna, de az óvó néni mindig rávert a kezemre.

● 2007. október 19. péntek

A legeslegutolsó levél Tapolcáról. Határozat. Az eljárást megszüntetik, minden OK., de ha ez nekem nem tetszene, 30 ezer forintért lehet fellebezni.

...az  államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi... törvény bekezdése alapján a hivatalból folyatott eljárás folytatására okot adó körülmény nem áll fenn, a hatóság az eljárást megszünteti. Előzőek miatt a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően döntöttem.

Ha én két ilyen mondatot ki tudnék találni. Ezt csak úgy csípőből, vagy egyszer valaki megalkotta, és azóta minta a kompjúterben.
A fentiekre Szüts is reagált, ez aranyos:

...engem, mint lapszerkesztőt átvilágítottak, kötelezően... Közölték, hogy semmiféle adatot nem találtak arra vonatkozólag, hogy ügynök lettem volna, és hogy ezen határozatunk ellen 30 napon belül fellebbezést nyújthatok be...

● 2007. október 20. szombat

Úgy hozta a sors, e hónapban az agg atyához kerültem gyónni. Roskadtan bóbiskolt, nem tudtam, netán megint agyérgörcs. De köszönt, feje mélyen lehajtva, nem nézett föl. Nem hall már jól. Ilyen körülmények között összevontam; kis fegyelmezetlenségek, kis szeretetlenségek. Ami alatt elsősorban időmegvonást értek munkám javára, a család kárára. Motyogva, kissé összefüggéstelenül válaszolt. Nem is értettem mindent, annyit, hogy érvényes a gyónás, ha bánat és ha erős fogadás.
Ez aztán jócskán szíven ütött. És azóta is.
Gennyesre dolgozom magam. És azon túl is. Boldogan.

Anyácskám küldött egy verset, Mikica akkortájt született:

Ludvik Askenázy: Lárma (Zádor András ford.)

Az ember megszületik és máris
kiabál.
Senki sem érti,
de mindenki örül.
Itt vagyok! kiabál az ember,
eljöttem élni.

Jó helyen vagyok?
Jó embereknél születtem?
Nyájas évszázadban?
Nem viselek véletlenül háborút?
Eltörölték már itt a rabszolgaságot?
Megfelelő színe van a
bőrömnek?
Származásom rendben van?
Szabad lélegeznem?
Akkor jó. Köszönöm.