VÁLINEWS; 184.levél J.-nek, Le Meux-be / 2010. július

2010. július 1., csütörtök, Töreki

Siófok-Töreki
érkezés, az első nap;
berendezkedés.
F/2010/183
F/2010/184

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2010. július 2., péntek, Töreki

Hogy lehetne innét valahogy meglógni.
De hova.
És az uszoda is csak kilenckor nyit.
Megoldandó.

2010. július 3., szombat, Töreki

Elkövettem azt a dilettantizmust, amatőr tévedést, hogy képötlettel jöttem ide. Gondolattal. Koncepcióval. Ezt nem kellett volna. Második képet kezdtem ennek szellemében, egyelőre tragédia; biztos(?) tévút.
Reménynek ennyi; az ember egyetlen gép, ami hibásan betáplálva is juthat jó eredményre.

21:39 Deske, azon tul, hogy az ember tök kivŕncsi lesz, mégis milyen koncepciorol mesélsz, hogy lehet "hozzŕszolni" egy ilyen érdekes kérdéshez, ha nem lŕthato, miröl van szo? (merthogy ez a téma engem is foglalkoztat).
J /Le Meux

22:34 Jogos. Szóval bevallani. Akkor mondom. Hogy micsoda jó kép volt az az A/96/07-es, ájvé, akkor voltam az igazi, és valami olyasmit......... be jó lenne. Sötéttel kezdeni, félsötéttel folytatni, derengő kockológia, olyan hollános. Meg Krajcsó Éva is, mostanában. Kevés színnel, satöbbi. Nem mutatom az eredményt.
(vasárnap 08:08, folytatom:) Számomra az egyetlen és igazi morális (szakmai) dilemma a következő: mennyire kövessem az ideát, tartsam erősen a gyeplőt. Illetve engedjem a képet a maga kívánságai szerint épülni, megépülni. (Ezek megkínoznak, ebben kizárólag percről percre lehet/szabad dönteni. Ezt a munkafolyamatot úgy hívják, hogy festés.) Írók, legutóbb mintha Dragomán, így magyarázzák: megteremtem a regény figuráit, aztán kifigyelem, mit kezdenek el csinálni. (Ámulok.) Holott, azt hiszem, amikor győztem, így győztem, én is. Itt a spanyolviasz. Ahogy Frank János a New Hungarian Quarterlyben, 1981 telén: <<Képeit átfesti, újrafesti, hosszú évekig dolgozik rajtuk - láttuk az évszámokból a katalógusban -, igen gyakran megsemmisíti. Intellektuális művész, mondom, sőt hangsúlyozom, annál is inkább, mivel ennek a műveiben nyoma sincs.>> (Ez utolsó, és legfontosabb mondatot a szerkesztő kihúzta a cikkből, a csacsi.)

Na, mégiscsak megmutatom. Uszoda kilenckor nyit, hát próbálkozom új napirenddel, hétkor elkezdtem egy képet, A/10/41. Vasárnap van, nem szabadna dolgozni, de gyenge vagyok, most enélkül tűrhetetlenül reménytelen a nap, nem vállalom. Teszem a képet két fázisában a netre, csak most 08:44, indulok úszni. Már aláírtam, de csak mert ott nagyon fontos az a folt.

Tanulságos ez a két állapot, bár én semmilyen következtetést nem tudok belőle levonni. Talán a napi ezret is vissza kéne fogni. Vagy csak mellúszás, mint az öregek.

07:28 (folyt. júli. 5., hétfő) Bocs, miről beszélek én, hisz a képről vízióm nekem előre egyáltalán nem szok lenni. Talán ez: amit munka közben helyesnek tartanék csinálni. Tehát az agy munkája. Nem, így se jó. Pedig itt van valami, biztosan, érzem, mert nyilall. Akkor mi küzd itt a micsodámmal? Agyam egyik féltekéje a másikkal? Mi között is választok, amikor többféle megoldás között? Az ismertet elhagyni a kalandért? Nyilvánvaló, hogy egy döntésben benne egész életem, életstratégiám, mind a hatvannyolc évem. Nem tudom.
Szütscsel szoktuk mondogatni, semmilyen olcsó megoldás nem idegen számunkra, csak a kép jó legyen...Tán hagyjuk a teoretizálást az eszetétikus-tudósokra.

Nagy titok az Isten, mondta elmerengve a Rómer Flóris utca sarkán munkácsi Antal püspök (szikár, csendes, hórihorgas legény) életem nagy fájdalmára; nyafogásomra. És ő is elmondta a magáét.

08:32 Most itt írás közben persze festés. Hát ez egy muris életforma lesz, ha netán így alakul, a mai kép megvan, A/10/42; indulás mindjárt a tóparti szálloda uszodájába. Remélhetőleg fegyelmezetten, vagyis csak 600 méter-, hogy bírjam a napot. Ébren. (délig)

09:51 Nó problém. A hatszázat (650) is alig bírtam. Pirított kenyér illata, hű nejem (67) villásreggelivel várt.

2010. július 6., kedd, Töreki

08:31 Ezt kéne egész nap néznem, ha első nap
el nem takarom az ablakokat. F/2010/185

A tegnapi olajkép: nem is rossz,
csak nem tudom, van-e valami értelme,
ha szabad ezt a megkülönböztetést fölvetnem.
Nem hülyéskedek.
Kihelyezett szakmai lelkiismeretem, Szüts, azt mondja (gondolom):
Apóka, akkor rossz a kép. Biztos igaza van.
A/10/42
Kipróbáltam, az előző kép indítása vonzó volt,
hogy vezet-e ez valahova.
Valahova biztos. Vagy nem. Majd Pesten folytatom.
Vilt Tibor mondta valahogy így; mai szobrom szerszám a következőhöz.
Majd talán ma. Már héttől festek.
Ez nagyon új.

12:28. A tegnapi kép gondolkodása, megismételve, A/10/43, más arányokkal, enyhe szende-szürreál beütéssel. Merre visz az út? Aztán uszoda, 800 méter, erre kéne ráállni. Ott, a szálloda nagytermében húsz judós gyömöszöli egymást szőnyegbe. Egy tapsra fölállnak, sorfal, majd libasorban a huszonéves edző elé, a föltartott két jobbtenyér összecsattan, és ölelő mozdulattal egymás vállára hajtják fejüket. Továbblépve beállnak az edző mellé, a következő már vele is, ugyanúgy. Tehát mindenki mindenkivel. Szép.
Tízkor hazaérve reggeli, majd egész délelőtt főzés, egy nemzetnél se vagyunk alábbvalóak. Fokhagyma, a héja külön kupacban, azt végül mégsem használtam fel, valamint citrom, héjastúl. Na mi lesz ebből?
A MEKFEJTÉS.

Mailt kaptam, a múlt héten fotókiállítás nyilt a Mai Manó házban: Ritkán látott képek. a Magyar Fotómúzeumból 88 munka; Pécsi József, Angelo, André Kertész, a fotós Munkácsi (y?), Escher Károly, Kornis Péter, és tőlem is egy:
Műteremablak elfedve - F/80/04.
Ennek a vintage-eredetije György Petinél, legalábbis tíz éve a falán volt.
Mai Manó, Nagymező utca, nyitva szeptember 5-ig, minden nap. De hogy hánykor, megnézendő.

 

Mindez, és minden mellékes négy napja, ilyenformán minden leírt mondat mellébeszélés. Négy napja egy foglalkoztat. Rengeteg telefonok, mailek, és aggódások. Nagy bajt csináltam. Nem megy föl a Széchényi Könyvtár szerverére a honlap, töröltem egy kulcsfontosságú foldert, és semmi másolat nincs belőle, újra kell írni a programot:

Tamás, nagyon sajnálom, és nagyon szégyellem, ekkora hibát kompjuter-fennállásom alatt nem követtem el. Figyelmeztettek, hogy a statikus honlapban személyi jogokat sértő szövegeket találtak, s mivel azt reménytelen rendbetenni, ahhoz nem is férek hozzá, a honlapot töröltük. S azt hittem, az OAI2 folder is ahhoz tartozik, lévén mellette a síma OAI folder. Tehát júli 1.-től a C3 nem küldi a friss anyagot 02h-kor az OSZK-nak. Csak a hibaüzenet jön, hogy: deskeAtNight.sh: not found 
 Akárhogy kerülgetem, magához kell fordulnom, hogy kérem, segítsen. És ami nagy baj, most erre egy fillérem sincsen. De kérjen nyugodtan, amennyit gondol, szeptemberben [...]
d.  

      ...ÉS AZ UTOLSÓ NAPOK             ///                egyébként az első: 2000. JÚNIUS 11.

 

2010. július 7., szerda, Töreki

08:48 Bajnak nagy a baj. De dolgozni kell. A mai: A/10/44


Hebrencs; töröltem
a szerverről egy rendszerfájlomat, súlyos kárt okozva evvel az egyetemes emberiségnek. Tamás kisegít a bajból, megírja újra. Nemcsak neki vagyok hálás. Hát akkor döntés. Ezentúl nem nézek pornót, necctelen csajokat a világhálón. Fertőzte az agyamat.


Kedves Deske!
Igen tetszik a tegnap föltett MEKFEJTÉS; a recept, egyet kivéve, a citrom héja nem helyettesíthető a levével? Tetszik, hogy a 30 gerezd fokhagyma *(nem permetezett), de pont ezért furcsálom az * 5 citrom *héját*, ugyanis a citrom héja vagyszeres is, és főleg piszkos. (Orvos ismerősöm borzadva nézi, ha étteremben az ásványvízbe tesznek egy szeletet. ) Lehet órákig súrolni persze, de.....
Tud valami megnyugtatót felelni? M.

 

Kedves M.! Nem tudok mit felelni, így kaptam a receptet. Én erősen megmostam. Tegnaptól már iszom. Turmixom nem volt, hát késsel nagyon apróra, illetve fokhagymaprés. Lehetett volna az egészet húsdarálóban. Egyre rákérdeztem (ez magának nem lenne kérdés), mennyi az a kupica. Valami három centi, szóval kevesebb a 0,5- féldecinél. Lyó íze van, nem merem cukrozni. d.

 

Nem vagyok egy szoci-fan, de azért ez kurvajó. Végre egy ilyes hang. Hogy válaszképpen országgyűlési tréfa-beadványuk az utált Orbán Viktor szülnapját nemzeti ünneppé nyilváníttatni.


Ma kimentem a kertbe. Napi egy képpel számolva három naponként kell, mert Kecskeméten olyan jó smirglitartó szerszámot vettem, hogy egy alkalommal három lemezt is meg bírok csiszolni. (Azokat a füleket munka közben lehajtom.) A kertben körülnézve láttam egy művésztelepi részvételért itthagyott szobrot is. A madaraknak láthatóan tetszik. A házban négy műteremlakás van; már vagy két éve nem fogad a Gazda vendéget; szoros kivételként dolgozhatok itt. Ilyenformán egyedül, estére kulcsra.

 

 

2010. július 8., csütörtök, Töreki

08:40 Megpróbálok az új eredemények birtokában
az eredeti ideához visszatérni? közelíteni?
Mintha kissé konfúz, nem eléggé koncentrált,
de az irány jó.
A/10/45.
Most majd egy koncentrált úszás.

2010. július 9., péntek, Töreki

Érdekes, az elhatározás szó közepén ott a határ. Mikor pár éve kéthónapos tárgyalássorozat végén Mikivel megállapodtunk, abbahagyja a dohányzást, és pedig KRESZ-szerint vezetek, (városban ötven) tudtam, nem az a kérdés, be fogom-e tartani. De feszülten vártam - éles helyzet - évekhossziglan keserves lesz-e. Vagy ahogy egy kapcsolót átbillentenek, automatikusan működni fog az új rend. Ajándék volt, hogy ez utóbbi.


Vendéglátóm egyik éjszaka bejárta velem és megmutatta Siófokon lévő éttermeit is. Nem gondoltam volna, hullámzó tömeg, a hosszú sétányon tízméterenként kerti vendéglő, mindegyikből más zene dől. Egy fa alatt paravánon tucatjával női topánkák, éjfélkor! Mellete hajcsattbolt. Illetve bódé. Évek után ott találtam megint hajpántot, habár strasszal borított. Délutáni álmomhoz.

Szüts bolgjában, hogy tévedek, ne tréfálkozzanak a szocik a parlamentben Orbán szülnapjával, mert <<Hogy nem tehetünk mást, mint hogy az utolsó lélegzetünkig úgy viselkedünk, mint aki egy demokratikus jogállamban él.>>
Nem értek vele egyet. A londoni parlamentben a felsőházi tagok egy nem tetsző felszólalásra fennhangon bégetnek. A humor belefér a demokráciába. Az, tudjuk, a fölélátás képessége. Kincs. Szerencsés esetben egy demokratikus házastási konfliktust is az old meg. És imában is: valamelyik szent Teréznek mondta az Úr, aki barátom, megpróbálom. Mire a válasza: azért van olyen kevés barátod...

2010. július 10., szombat, Töreki

A ma reggeli kép indításával keményen kényszerhelyzetbe akartam hozni magam, hogy most semmi Hófehérke, semmi komojvagyok-szürkevagyok. A feladat - szerényebben: remény - az volt, hogy a színességből majd csak megmarad valami. Aztán kilenckor úszás a szállodában (800), reggeli, alvás, ebéd, folytatás; most így néz ki: A/10/47

Az ebéd. Minden nap elém teszik az étlapot. Ez terhemre van. Kata nincs itt. De megvan a megoldás, már ők is tudják: lecsós hús, utána két palacsinta.

Kata itthagyta az ágya mellett Friedell Az újkori kultúra történe I-III. (1928) kötetet, rászántam magam. Thomas Mann azt mondta róla, ez az a könyv, amit majd feltétlen újra ki kell adni. Baromi szellemes, olvasmányos, pimasz és újszerű. Nincs rá kapacitásom. Talán szakmámból is adódóan nem történelmi a hozzáállásom a világ dolgaihoz. Ezért is korlátozottan hazafi. A művészet nem fejlődik.) Akkor elővettem a szintén itthagyott Vas István Nehéz szerelem - Mért vijjog a saskeselyű II.-t. Élettörténet abból a korból, ahol legjobban otthon vagyok, Nyugat, Babits, Illyés, Zelk világa. Kissé sokat foglalkozik magával, ezen furcsálkodom (vicc), kissé nehézkesen fogalmaz, de működik. Sok kötődés. Leír egy úri társaságot a II. világháború előtti időkből, ahol traccsolás közben maguk sem veszik észre, mennyire belecsúsznak a szélsőjobboldaliságba, végső soron a fasizmus legitimálásába. Hasonlót megír Mann a Faustusban, német környezetben.

Fölmerült itt Gergely Sándor neve is, ötven éve feledésben. 1960; füles jött, hogy tán kortárs írókból lesz a magyar írásbeli érettségi. Hát fölhívtam pár élvonalbeli komcsi írót, mondanának magukról valamit. Tán ez a Gergely lehetett, aki a telefonba(n?) valamelyik hasonszőrű kollegáját ócsárolta, hosszan...
Vas nagy barátsága Radnótival, ahogy ellenfelekből lassan... Radnótiné - Fifi, akinek néhány éve kezet csókolhattam (két hónapja még biztosan élt, kórházban.) Érdekes különvéleménye Szabó Lőrincről is. Szétválasztja a költőt és az ujságírót, hogy szerencsére verseibe soha nem engedte be a (németbarát) politikát.

Újabb borzalmakat tudok meg a rejtélyes drága vérnősző baromról, Füst Milánról, akit leborulva tisztelek a Hábi Szádiért [Ez mind én voltam egykor]. Nem értem a pasast, csak valami elemi kisebbségi érzés motiválhatta. Árnyalt karakterrajz a fa-, vagy inkább betonfejű Kassákról. Halála előtt néhány nappal József Attilát Déry Vasnál akarta elhelyezni, albérletben, hogy ha nem szanatóriumban, mégis szem előtt legyen. Jól szórakozom, terasz, nyugágy, naplemente. Még az is lehet, előveszem majd az első kötetét, az, gondolom, küzdelmes fiatalkora lehet, eredendően nem érdekelt.

Karórám reggelre megvakult. Igazából évek óta csak három dologra kellett. Úszásidőt mérni, ez úgy tűnik, végleg elmarad. A medjugorei Mária-jelenések időpontját, 18:40-et (két perccel előtte) jelezte. A harmadik, ami a legfontosabb, a napi négy teáim elkészültét csipogta. (Szabvány szerint: a reggeli Early Gray három-, a csipkebogyó hat perc.) Mire megszólalt, rég elfelejtkeztem az egészről.
Mobilon bemértem, öt Üdvözlégy 03:08 perc.
A számosság, a mérték mindíg megnyugtat.

2010. július 11., vasárnap, Töreki

06:20 Vas István tovább. Hogy a profi költő lop. Történelmi- és francia példák, idézetek. Ez az aláhúzott mondata pedig megvan nekem, régóta, figyelmeztetés, honnét szedtem, hacsak nem Kata idézte: A szellemi válság, lelki válság tudvalevően az élet fényűzései közé tartozik.

Eszembe jut Vasék szentendrei háza. Leirásokból ismerem, többen beszéltek róla, a ház asszonya is leírta, kedvelt művésztanya volt, jártak oda sokan. Szántó Piroska egyszer hívott engem is; nem mentem, oda sem. Talán zsidó képeim kapcsán vettek észre. Ahogy Várady Szabolcs Kormossal és Zelkkel, és én barátjuk is lehettem volna / lehettem volna, s most már nem lehet.** Igaz, Vaszkó Erzsébettel se igen érintkeztem, pedig ő igazán-

Havi gyónásra készülés. Nehéz lesz erre idegen környezetben, nyilván miséző-körútja közepén, szertartás előtt vagy után elkapni az ismeretlen papot. De hát ez a dolga. Tehát bűnkeresés, itthon, fotelben. És észbeveszem, valami csendes ingerültség. Hogy nekem az életben minden FELADAT (nem szitokszó), még a nyugágy is, hogy folytonos önkontroll; hogy erőm feszítésével élek, semmi szándékos lazaság szóban és cselekedetben, még gondolatban sem. Na jó, valami kivétel AZÉRT AKAD, amikor alulmaradok. És hogy mindez tulajdonképpen nem érdekel. Történelmi ígéret rá - első péntek -, a feltételek teljesítve; égbe jutok. Hogy kis olcsó kupec vagyok? Na ja.
OSB. Szunyogh Xavér atyának jobb volt az önismerete: Én egy nagyon koszos kismalac vagyok (rettentő kövér ember volt), de Isten koszos kismalaca.

Nyár, kötelező, igyekeztem; tíz napig vekker nélkül. 4:50 és 5:40 között ébredtem. Nahát. De a félálom, a lassú eszmélés, a ritmustalan, fáradt kikecmergés - keserves volt. Holnaptól visszaáll az 5:23, mit kínzom itt magam.
Falusi templom, az olvasópult márvány, de a mikrofon kábelét azért bele lehet dugni.
Mennyit jártam harminc évig szerelőkhöz. Trabant, Zsiguli, VW. Hidegkútra, Rózsadombra, sokfelé; örökösen. Azért ez fantasztikus, hogy két és fél év alatt semmi baj nem volt evvel a Toyotával. Csak tavaly egyszer, Tapolcán, nem akart leállni az ablaktörlő, amíg Kata piacolt, vittem rögtön szerelőhöz. De kiderült, csak egy másik gombot csavargattam.

** 22:31 Hát ezt bizony átírtam. Már félálomból, ágyból, gép nyit, google, Várady Szellemhangok, az első helyeken a deske.hu jön fel, megvan. Tehát: És én barátjuk is lehettem volna éppen. / Lehettem volna, és már nem lehet.

2010. július 12., hétfő, Töreki

Hőségriadó, a ma reggeli kép: A/10/48

Meg este készült egy fotó is, kilátás ablakomból.
A szúnyoghálótól a gép megbolondult,
a kép életlen, és ez javára válik.
Öt kilométerre előre-hátra legszebb képem.
Gresham-kör.

F/2010/188

2010. július 13., kedd, Töreki

- Uram, add meg nekem, hogy legyen egy külön-, csak számomra épült híd a Margit-szigetre,
színaranyból, gyémántokkal kirakva.
- Az lehetetlen, édes fiam.
- Akkor csak annyit, hogy nyugodt, békés fickó váljék belőlem.
- És mondd, mégis milyen széles hídra gondoltál?

A hírt ide is:

nyári szünet után
ÚJRA MEGNYÍLT
a BELVEDERE GALÉRIA (a Bazilika oldalán):
 LÁTHATATLAN VÁLI-KÉPEK 17 KÖZGYŰJTEMÉNYBŐL
kedd-péntek 11-18h; szombat 15h-ig. (zár: szept. 10.)
...vagy akadályozottaknak  itt minden megnézhető 


2010. július 14., szerda, Töreki

Legmagasabb fokú kánikula-riadó,
megbocsátható, hogy 08:16-ra befejeztem
a mai festést, netán magát a képet is.
Energia- és festéktakarékosság.
És az uszoda csak kilenckor nyit.
Nyolcszáz méter, kézlapáttal,
a fele gyors.
De lehet, hogy hazaérve folytatom.
A képet.
A/10/50.

Uszoda megvolt.
A magyar monetáris egyensúly megteremtése érdekében.
A Balaton lecsapolandó.
Kíváló termőtalaj.
Vadkenderültetvény telepítése
állami monopólium formájában.

Másfél hónap betegeskedés után léptem be végre újra a Főiskola rajztermébe, korrigálni. Néhány diákom volt csak jelen, derűs zsivajjal, felállással fogadtak. Ideges, túl gyors mozdulattal léptem a kompjuterhez, hogy lekapcsoljam-, leveleimet majd később nézem meg. A gép nem válaszolt. Misi kissé kaján mozdulattal mutatott föl egy kiszakadt kábelvéget, a bajt én okozhattam. Féltem, hogy most visszanyúlva PC őskoráig, fogja elmagyarázni a hiba okát, vélelmezve, hogy semmit nem értek az egészből. Szerencsésen ez elmaradt. Na, kivel kezdjük; gyere Szabolcs, mutasd. A háttérben Robi fölnevetett, hogy na, ő kerül elsőre, másban reménykedett... Beléptem Szabi paravánokkal határolt egyszemélyes munkakuckójába, ő fabrikálta. Ezt csináltam - mondta, tudva jól, mennyit ér, amit mutat, és valami fölényes, nemtörődöm-félmosoly az arcán. Többet aztán nem is szólt. Másfél hónap munkája, elfogadhatatlanul, botrányosan kevés volt. Az A2-es rajlapon ceruzával, megkezdetten, igen halványan egy család, szaggatott körvonalakkal, apa és anya, közrefognak egy kisgyereket. Mellkép, háttér nélkül. A korai Tóth Menyhért elviselhetetlen modorosságával. Pedagógiám csődje.
Erre ébredtem, most, délben.
A szereplők:
Sárkány Mihály prof., etnográfus, rettenetesen okos ember, Kata szobatársa harminc évig,
Várady Szabolcs költő, igen közeli ösmerősöm, versei által,
és Bognár Róbert műfordító, szerkesztő, szerkesztőm, jóbarátom.


Telefon, interjút kérnek a művésztelep kapcsán. És végre megtaláltam a tökéletes megoldást: - Uram, akkor vállalom a beszélgetést, ha az idézett szavaimat megjelenés előtt átnézhetem. (Evvel sok probléma volt. Negyven év távlatából is azonnal szemetszúr egy-egy átfogalmazott mondatom.) Elfogadták. Milyen egyszerű.


Olvasom tovább. Vas István búsong, hogy a spanyol polgárháborúban Európa magára hagyta a demokratikus erőket. Megkérdezném tőle, hogy vélekedik arról, hogy ezek a demokratikus erők igen gyorsan valami nyolcezer katolikus papot öltek meg.

2010. július 15., csütörtök, Töreki

07:45 Ma hűsebb lesz? Ma másodfokú hűségriadó?

08:10 Ezért a mai képért szíves elnézést kérek.
De hát ez a kánikula. A/10/51

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2010. július 16., péntek, Töreki

Ma: rekord. Legalábbis olyan értelemben,
hogy a képet 07:28-kor aláírtam. A/10/52.
Akkor levittem az istállóba a heti szemetet,
Illetve a hozzá tartozó szolgálati helyiségbe,
ahol a zabot is tartják.

És végre esik az eső.

Olvasom Szütsnél, megnézte a Reigl Judit (vagy Riegl, épp nem megy a net) kiállítást Debrecenben. (Nálam is előjegyezve.) Hogy utána tárgyalták Esterházyval, íróember egy Háború és béke után már nem tudna lemenni Kosáryné Réz Lolába. Merthogy Reiglnek ilyenfokú az ingadozása, remekművei mellett.

Ez egy érdekes kérdés.

Épp most Vas Istvánnál tartok; hosszan taglalja Németh László mélymagyar - hígmagyar szörnyű baromságát. Ami nemcsak a zsidók ellen, de mindenféle jöttment-, tót, sváb, szerb leszármazottak ellen- (Költőink, íróink jó része). Mikor a háborúban a zsidó Zelk nála bújkált, az megjegyezte: Lacinak is része van abban, hogy engem itt most bujtatnia kell...Németh László (egyéb) tanulmányait néhány évenként rendszeresen előveszem, ámulva élvezem hihetetlen tudását, részletező finomságát, gyönyörűen vezetett tollát.

Zelk. Okos magyarok rögtön a Sztálin-kantátát emlegetik. Tényleg megírta. (Egyébként jogos és igaz hittel.) Igaz és nagyszabású művész, sok éve egyik legtartalmasabb beszélgetőpartnerem.

Más. Arany hazafias eposzkísérleteit nem olvastam el, de gyanítom, hogy evvel, ilyen formában, ennyi időt eltölteni-, már kiindulásában elhibázott. A Toldi szerelmét viszont olvastam, éjfélkor a gellérthegyi barlangban föléledő hölgyemény-jellegű tetszhalottal-, tele az egész mindenféle eszement csacsiságokkal. Pedig ő Arany, ugye.

Rakovszky önmagával viaskodó kétsébeesésében valamelyik versében (nincs itt a kötet) reménytelenkedve gúnyolódik a vízből turbános fejjel kimeredve úszkáló egészségápoló hölgyeken. Ezekről az életgyőztes öregasszonyokról tudnék neki mesélni. Hogy a harmadik infarktus után-

Vagy tágabb körben nézve a problemát: Várady Szabolcs, ugye, kedélyesen elpolemizál a bigámia tettén, bár ha csak tényföltárás szinten - Csigabigámia; egyik legremekebb verse -, ami amúgy, ember-, és társadalomkártékonyságilag; és kicsit komolyabban belegondolva--

Szóval és tehát.
Még arra az ott kártékony Németh Lászlóra se tudok dühhel gondolni, Valicsek-Váli. Ahogy nem fontos, hogy a pápa mind zseni legyen, nem attól él egyházunk. Nem ütköztem meg a zseniális térítő és prédikátor Tamás atyán se, amikor egymásután két gyereket csinált, és új családjával eltűnt valahol a Dunántúlon. Mégis, mindezekkel együtt-ellenére épül-, működik a világ.
Vagy szűkítve:
Úgy szoktuk mondani, és talán helyes is, hogy a művészek értékelése: legjobb műveik alapján. Amikor Chagallról beszélünk, nem az ötszázezer tökgyenge képére gondolunk.

14:51 Kata azt mondja, téves az egész gondolatmenet, mert a fentemlített példáim nem minőségtelen munkák. Igaz. Jó lenne valami ellenpéldát találnom, de nem megy.

16:33 De sőt. Mégiscsak stimmel a párhuzam. Szüts indulótétele tűnik tévesnek. Mert hogy Reiglnél sem az a probléma, hogy a hülyeségei rosszul lennének megfestve.
Tehát csak annyit mondunk, neki is vannak gyenge munkái. Hasonlít Arany Jánosra.

2010. július 17., szombat, Töreki

Kata szokásos esti-, órás úszása
(megvan a legpontosabb szitokszó:)
a dekonstruktív Balatonban,
én itt a parton őrzöm a ruháit,
köröttem nyüzsgő fürdőruhások őgyelegnek,
a lányok a melltartójukat igazgatják,
egy padon Friedll kultúrtörténét böngészem,
XIV. Lajos tehetsége és tehetségtelenségei.
Meg közben három fotó.
Illetve tíz, de nem bírtam közülük egyet kiválasztani.
Hiába, kánikula.
Balaton - F/2010/189
Balaton - F/2010/190
Balaton - F/2010/191

Közben tűnődtem, ki írhatta azt a gyönyörű sort, hogy létem, ha végleg lemerült. A vers utolsó gondolata a sok idézéstől kissé megkopott, akár Csontváry Magányos cédrusa; de most látom, a többi is félelmetes.

Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedût?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúl hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra
!



Rutinműtét. Persze attól még nem feltétlen sikeres. Merthogy ezt a mai képet 08:09-re fejeztem be. Mondanám, netán csak hagytam abba, de ez a fajta legfeljebb fűrészgéppel folytatható. A /10/53. Sturm und drága festék.

Outlook nem megy, evvel a http://mail2web.com - programmal is bajok voltak, most áttértem az OpenWebMail-ra, végre rendben megkapom a leveleimet. Közte Nagy Miklós barátom erős-, penészespadlós, szerinte (is) olyan-vális fotóját.

Szent Péter zsörtölődik, Uram, én itten őrzöm a kaput, vizsgálom az ideigyekvők szívét-lelkét, közben meg Anyád hátul mindenkit beenged. Boldizsár zsörtölődik, hogy e jegyzetek véleményezéséhez nincs közvetlen comment-lehetőség, nyitnia kellett a levelezőprogramot. Ezek szerint nem vette észre az okker fejléc közepén mindig látható levelező-linket. Pestre telefon, most kifehéredett.


Nagyon nagy élmény a kiállításod. Ha nyitva van. Ma délelőtt 3/4 1-kor sajnos nem volt. G.

Sorry. Ha egy asszony hülye gyereket szül, vajon tehet-e róla? d.
...ennyit akartam volna neked írni, de azért most rájuk telefonáltam. Szóval szabadságok, meg a meleg, egész héten csak néhány órát nyitottak ki, de a jövő héttől korrekten...
szia! d.

2010. július 18., vasárnap, Töreki

Festeni nem szabad vasárnap,
de egy kicsit igazítani ezen a tegnapi izén, azt igen.
Színcsökkentés.

Álmodtam, megint.
Nyár volt. Én alkotóházban, egyedül. Épp héven utaztam, hátizsákkal és viharkabátban, valahonnét, valahova. A megbeszéltek alapján Mikica - úgy tizenkét éves -, csatlakozott hozzám egy megállóban. Ő is hátizsákkal. A találkozás öröme, beszélgettünk. Akkor a maga csendes módján, mintegy mellékesen, megkérdezte, ne házasodjunk mi össze?! És megmagyarázta, hogy ez kifejezné összetartozásunkat. Később elkeveredett mellőlem, a végállomáson bolyongtam és keresgéltem, és vártam rá, hiába.

 

 

 

2010. július 19., hétfő, Töreki

Romlik az idő, az enyém is; a mai kép 09:25-re lett meg.
Nem kerestem új témát. A/10/54.
Utána uszoda. 700 méter.
A sávomban egy legény erősen tanított úszni egy kissé dundi kisasszonykát.
Láthatóan egyiküket se zavarta, hogy a kisasszony egyébként jól úszott.

Tegnap éjfélig most készült interjúmat reszelgettem.
A Somogyi Hírlapban fog megjelenni.
Délután küldték át. Így indul a nyers szöveg:

 – Páratlan ez a töreki táj, háttérben a Balaton, a túlsó part sziluettje. Élmény lehet itt festeni...
 – Csukja csak be az ablakot nyugodtan és nézze meg: beragasztottam, hogy ne lássak ki. A budapesti műtermemben lesmirgliztem az üveget.
 
 – Pedig úgy képzeltem: késő délután, ha enged a hőség, kiül a kertbe alkotni...
 – Csak a műteremben festek.

És éjfélkor: 

– Páratlan ez a töreki táj, háttérben a Balaton, a túlsó part sziluettje. Élmény lehet itt festeni...

– Csak magának mutattam meg a kilátást, gyönyörűséges. Az ablak amúgy mindig csukva, és fóliával takarva, zavarna a látvány. A budai műtermemből sem látom a távoli Rózsadombot, lesmirgliztem az üveget.


– Pedig úgy képzeltem: késő délután, ha enged a hőség, kiül a kertbe alkotni...

 – Szobában festek.

Miki fiamtól most kaptam (grafikus!), egy válóperes ügyvéd felülmúlhatatlan névjegye.

2010. július 20., kedd, Töreki

Eszembe jutott a Kata.
Hogy neki igen halvány elképzelése, mi a francot csinálok én itt a gép előtt, tíz éve.
Ötlet. Csináltam e célból új főoldalt. Az idei nyár legfontosabb történése. Már neve is van: G/10/09. (Érdekes, hogy pont most, mikor szúnyogokból kifolyólag éjjel három órát aludtam. Agyoncsaptam, fél óra múlva újra jött.)
Mindenféle ügyeskedések benne. Például a VÁLINEWS-nál egyetlen hely, ahol besűrüsödik a két címsor, s ott új hívószó, hogy BLOG. Mert hogy ne a NAPLÓ-ban keressék.
Az oszlopok tartalmát középre zártam, ettől kedvelten lazább a szövegtest.
A félkövér címsorok két betűnyit előreugranak, ettől is lazul. Hogy a szövegoszlopok nem egyforma szélesek, a gép szíves hozzájárulása a kellemhez.
Hogy a mohó angolok is megkapják, sikerült a RESUME sort kellően feltünővé tenni, noha
ez a menűben is a legvégén van.
A honlap neve középre, de maradt tapintatosan apró.
Egy a kérdés, de bízom a rohamosan növekvő net-tájékozottságban, hogy elsőre valaki meddig fog keresgélni, hol kell belépni. Gondoltam egy kis nyilat a MENÜ alá. De inkább nem.

S hogy onnét most kényszerűen lekerült, újranyílt kiállításom reklámját ide teszem, egy ideig itt görül majd, legalul.

A mai kép A/10/55.
Szerettem volna egyszerűsíteni a tegnapi képletet, avval zógenanánnte súlyosabbá. Csak hát nehéz eltalálni. Majd, majd. A keritésen túl az unalom les ránk.

Holnap villámlátogatás Pesten, fogorvos. Mondta, várhat, mondtam, szeretem a rendet, mihamarább. Villámlátogatás... 100 kilométer = kétórás gyorsvonatút. És még vissza.

2010. július 22., csütörtök, Töreki

Apó, a sok rémes baromság után ez a tegnapi A/10/55 gyönyörűnek tűnik.
M.

Kutyafasza az 55-ös; mit szólsz az új honlap-főoldalamhoz, he?!
d.

Deske, ne bántódj meg, de az új főoldal nagyon rossz. Egy főoldal többféleképpen működhet. Vagy  ajtó,  vagy címlap, vagy katalógus. Eddig ajtód volt, elegáns, de ódivatú  dolog,  most viszont  olyan  ajtód  van,  ami  úgy néz ki, mint egy honlaptérkép,  de  közben  címlap  akar  lenni. És emiatt egyik sem... megpróbálnak majd rákattintani, és elmennek.. saláta elrendezés, bántja a szemet... tipográfiája a kilencvenes évek... nincs hangsúly-kiemelés... evvel csak elijeszted...
K.

Ne hülyéskedj, hála. Nagyon köszi! Profi vagy; és azt hiszem, mindenben igazad is van. Marad. A hátrányokat majd legyűri, aki... Ölel: d.

A mai kép: A/10/56.
MAGYARÁZAT: Egy nagyobb tétel párizsi-kéket
importált a pesti PannonColor cég Horvátországból.
Kánikula, a konvoj Siófokon kényszerpihenőt tartott.
Szerencsére az egyik sofőr a sógorom haverja,
segítenek egymásnak
diszóvágáskor,
Mezőkövesden.
Személyi sérülés nem történt.

Ha fogorvoshoz, útközben mindig lefényképezem ezt a templomot,
hátha egyszer igazán sikerül.
F/2010/193.

Fogorvosnőm
az asszisztensének:
- Keverheti a tömést.
- Mennyit, cseresznyemag?
- Többet.

 

 

És estére már megint a Balaton.
Katának.
Nekem a szálloda medencéje.

F/2010/192
(A hattyúk dupla fejadagot
követeltek.)

F/2010/194
F/2010/195

 

Kossuth Rádió ma,
a hatórás hírekben:
Három férfit
víztorony lopáson kapott a rendőrség.

 


 

 

TALÁLÓS KÉRDÉS

 


Miért ez a sárga ceruza
nyitja ezentúl a Toyotát?


Megfejtés.

Kiesett a távnyitó UNLOCK-gombja.
(Nyitottam az ajtaját kulccsal,
Pestre indultomban, 23:30-kor,
iszonyúan elkezdett szirénázni.)

 

 

 

 

Miki fiam elkészítette
leendő kutyakozmetikus nővérének
a cégtáblatervet.

(PDF-ben küldte át,
a képenyőről kellett visszafotóznom,
azért a némi életlenség.)


E percben vettem,
elképesztő ez a világ,
filmhiradók 1935-től:
http://filmhiradok.nava.hu  

A hónapokat a középső kép
melletti képre kattintva lehet előhívni,  

 

 

2010. július 23, péntek, Töreki

Mailváltás tegnap.

Deske, tudod, nyugdíjasként, Dániában. Kritika nélkül be vagyunk falazva. Èn megpróbálok felejteni. Ezt memorizálom naponta. P.


Öreg, múltkoriban egy jóbarátom-, idősebb asszony mesélte, maga elé nézve, lassan, elgondolkozva, keresgélve a szavakat; most ismeri föl, hogy ő gyöngébb személyiség, mint a férje, de mint összes barátnője is, akiknél egyébként szintén mindig másodhegedűs volt.
Szerintem most lett erős, evvel. Vagy legalábbis minden esélye rá.
Azt hiszem, nem felejteni kell, nem az a módja.
d

Elcsábítottak, a P3/99/04 is
megy aukcióra,
festmények mellett fotók is szerepelnek.
95 ezerről indulok.
A nagyonnagy-menők se lesznek drágábbak.

Home Galéria, szept. vége,
New York-palota.
Ez a gyönyörűség is ott lesz.
Tabán, huszas évek.

 

 

 

 

2010. július 24, szombat, Töreki

A mai Somogyi Hírlapban lejött a minapi interjúm, amit aztán fél éjjel írtam át. Majd ezt a változatot az újságíró vissza- meg átírta, és meg is húzta, meglehetősen. És neki van igaza, a sok töltelékszó, szósorrend, fölös kitérő.

Fónai Imre: ISTEN KÖPENYE, VAGY SZOVJET KÖRFŰRTÉSZ
Váli Dezső egyedüli lakója a töreki művésztelepnek; beragasztott ablaknál fest és blogot ír
[...]
– Divatba jött?

 –  Mint a zöld retikül. A zsidótemetős képeimből kevés van (nekem húsz éve nincs), ma három- és hétmillió között cserélnek gazdát a gyűjtők között.
 
 – Igaz, hogy feltette a képeit az internetre és lemondott a szerzői jogdíjakról?

 – Korlátozás nélkül  levehető minden a honlapomról. Azt kötöttem csak ki, hogy nem lehet pénzt csinálni belőle. De láttam már a munkáimból könyvborítót; nem ellenőrzöm. Mondjam azt, hogy a publicitás többet ér?! Minden munkám fellelhető, s az első hazai bloggerek között voltam. Éppen tíz éve kezdtem. Ha visszaolvasom ezt a Válinewst, kiderül: ötven évig hibás képzettel éltem. Valójában szép és gazdag az életem.
a teljes cikk

2010. július 25, vasárnap, Töreki

Megint olvastam egy eszmefuttatást, miért zenélünk mi, zenészek.
A magam részéről:
mert ezt tudom,
mert ez a dolgom,
mert festeni jó,
és ezért kapok enni.
Amúgy pedig nem érdekel, mi van a képen, az érdekel, hogyan van ott.
Munkaköröm egy okkerrel igazán rokonszenvező szürkét találni, megtalálni.

Arcpoétikának is megfelelne.
Ja még, ismét, hogy minden együtt legyen; a jó kép fölfelé mutat.

A tegnapi kép A/10/58, (in vivo: F/2010/198), megkezdve. Másfél órát festek, a nap maradék részében fölteszem a netre, majd kicsinosítom a látványt.

Na, jól esett az úszás? - kérdezte Kata. Döbbenten néztem rá.

Az autóról levált egy méteres darab. Pedig nem is mentem neki semminek. Csak épphogy érintettem. Fél tubus Technokol Rapid elment rá.

Mit találtam a Széchényi Könyvtár / Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján. Na, ezt tettem tönkre én, egy egérvonással július másodikán, nagy ijedtség és nagy szégyen. Ketten dolgoznak azóta rajta, nekik szurkolok időm nagy részében. Remélhetőleg holnaptól lesz újra rendben. A Kossuth Lajos hangja, Ókori Könyvtártörténet és In memoriam Lázár Ervin társaságában:

2009.03.18. Megújítottuk a MEK Kiállítótermében található deske.hu honlap tükrözését. Mostantól a teljes, dinamikus adatbázis megtalálható a mi szerverünkön is: oszk.hu/deske A honlap Váli Dezső festőművész életművének nagy részét tartalmazza, a művész által digitalizált, és mintaszerűen rendezett formában. A digitalizált festmények, grafikák, fotók mellett egy 1990 óta vezetett napló is található, egy olyan blog, amit már akkor írtak, amikor még a blogot ki sem találták.


2010. július 26., hétfő, Töreki

A héten Mária Magdolna ünnepe volt. Ő volt az, aki Krisztus keresztjénél ott állt, majd két nap múlva, vasárnap, ott téblábolt, sírdogált sírjánál. Ahogy lefordítom a történetet, valamennyire szerelmesféle is lehetett ebbe a szép és okos emberbe. S az Úr személyessége itt is - ha erre vágyott, hát legyen -, önmagával ajándékozta meg égi formában, először neki jelent meg.

Kit érdekel, hogy itt éjszakánként nagyon sokat szenvedtem a szúnyogoktól. Maradnak a képek. Már amelyik. A Fából faragott-szindróma. Ahogy a művész művét / a fakirályfit tolja maga elé. Egy Bartók Béla nevű polgár szenvedése, mi a Concertot halljuk.

Szolgált itt a farmon itt egy lovász is, családostul. Aztán elkeveredtek innen, az asszony egy tóparti vendéglőben kapott munkát, mosogat. Az uszoda előtt találkoztunk. Kérdem a férfit, mit csinál. Mozgó állatkrematórium. Hétmillióért angol berendezés, hivatalos, vizsgázott. Egy furgon hátába beépítve, autóból lehasznált gázolajjal működik. Ő csak segéderő. Hatósugaruk az egész ország. Egy telefon, és indulnak. Egy cica húsz perc, bernáthegyi több óra. Negyven - hatvanezer körül, kilóra megy, plusz a benzin. A hamvakat egy urnában adják át az elhunyt hozzátartozóinak.

Kata délután Balaton, én sofőr és Káoszelmélet, egy padon. Az a kérdés, létezik-e éghajlat? Más szóval, van-e a földi időjárásnak hosszútávú átlaga? Vagyis birtokunkban van-e az isteni törvénykönyv. Nincs periodikus viselkedés, nincs hosszútávú átlag, nincs éghajlat, semmi sincs. Remek.

A mai kép kék akart volna lenni, de akárhogy igyekeztem, valami zöldes lett. Aztán kiderült, tegnap rendezkedésnél fordítva tettem a tubusvályút a helyére, s most feketét nyomkodtam párizsi-kék helyett. S nem hittem a szememnek. A/10/58. De aztán kékült.

Most húsz éve úszom reggelente. Ezt is meg lehet ünnepelni. Nagy találmány volt a tizennégy év (statikus) jóga után. Pranajámák és ászanák.

2010. július 27., kedd, Töreki

08:25. bef. a mai kép; A/10/60

Villanyrezsón próbáltam úszónadrágomat szárítani. Távolságtartóval.
De így is megolvadt. Van tartalék. Zöld.

Uszoda öt kilométerre, autórádió. Profi cég hogyan teszteli a jelentkező bébiszittereket: <<Jelentkezésükkor jól megvárakoztatjuk őket. Az egyik legnevehezebb léthelyzet a bizonytalanság. Flusztráció. Ami agresszívitást szül. Ha ez mutatkozik rajta, nem alkalmas gyerekek mellé. Nemcsak itt alkalmazható módszer.>> Tökéletes.

 

 

nyári szünet után
ÚJRA MEGNYÍLT
a BELVEDERE GALÉRIA (a Bazilika oldalán):
 LÁTHATATLAN VÁLI-KÉPEK 17 KÖZGYŰJTEMÉNYBŐL
kedd-péntek 11-18h; szombat 15h-ig. (zár: szept. 10.)
...vagy akadályozottaknak itt minden megnézhető 

oldal teteje