előző levél  összes levél

VÁLINEWS; 213. levél J.-nek, Le Meux-be / 2012. december

--- 2012. december 1., szombat ---

A mackó férj csak szaunázik, szombatonként járnak. Csak annyit tudok róluk, a Pilisből. Az asszonyka egy órát úszik, háton, az ilyenkor átengedett sávomban. Állítólag már nagymama, nem látszik rajta, negyvennek gondolnám. Megjegyeztem őket, mert a férj olyan megható-édes mosolygó szeretettel sürög és toporog (teljesen fölöslegesen) felesége körül a hajszárítóval. Múltkoriban nem voltak, a vízben rákérdeztem; ilyenkor a mondatok lényegre törőek:
- Megint Firenze?
- Disznóvágás.
- Kóstoló lesz?
- A hurkát szereti?
- A kolbászt is.
- Jövő héten.
És ma megérkezett. Hurkákat Kata felügyeletére, a hűtőbe.
Hatalmas találmánya az emberiségnek a házikolbász.

Szintén ma reggel. Már fölengednek az átépített tetőteraszra is. Az én medencémet külön is lefényképeztem. A bal széle az enyém, 07:10-től. 28,51 méter, lemértem. Lassan tényleg kész a rekonstrukció, már a végleges helyen öltöztem. Csak a szekrényzárás még nem elektronikus; kabinos kell. A műemlékileg helyreállított kápolnát viszont állítólag már átadták. Ahol tavaly még mi öltöztünk. F/2012/283, 284, 285, 286, x.

Mindig kis belső ünnep, évente vagy háromszor leballagni a Mammutba,
kötetbe fűzik az új NEWS-okat.
Ez eddig az ARTCHIVUM példánya volt.
Nem tudom, most mi lesz a sorsa.

Eléggé zárt élet, nem véletlenül; a nagyvilág persze beúszik.
Kaptam vagy harminc művészfotót Indiáról, diavetítés.
Az arcok, a díszítések, minták, a színek.
Csoda az ember.

Eszembe jut az a harminc? éves hír, hogy egy idős ágyhozkötött asszony
valami húszezer forintot adakozott az építendő Nemzeti Színház javára (én kettőt),
hogy neki ugyan ez minden pénze,
de ő egész nap a Bartók rádiót hallgatja, köszöni,
semmire nincs szüksége.

--- 2012. december 2., vasárnap ---

Megvettem a köv. évi bencés naptárt. Sok éve Szüts barátom tervezi a borítóját.
A befoglaló méretét valaha az én kedvemért szabták a kisbibliámhoz, túl nagy volt.
Régen gyönyörű festményrészletek. A valahai legkedvesebbet mutatom, Szent József négykézláb szalonnát sütöget. (Kata szerint kismamának azt nem szabad adni.)
Ez a tizenhármas a boltosnéni szerint mint egy sírkő.
Szerintem a tavalyinál nem jobb, de áttekinthetőbb.
És netán utal Pannonhalma és az MSZP esetleges fúziójára.

Délelőtt a szokott séta a Svábhegyen, a Normafánál. A változatosságról gondoskodva van. Hó. F/2012/287
A múlt vasárnapi, a 280-as jobb volt.

21:50 Kedves Ferenc, semmit nem tudok a netán megtartandó Jelenits 80. szülnapja alk. est? ülés? beszélgetés? idejéről, formájáról, amire meghívtál. Illetve nekem dec. 4., régi Piarista Rendház van beírva. Lesz ez végül? Most este fölkészültem belőle, oly módon, hogy összeszedtem  a naplómból (honlapon) magamnak, amit valaha leírtam róla, ő írt rólam, stb. Ha mindez elmarad, már akkor is nyertem vele.
üdv: d

Bocs, küldöm a meghívót: A 80 éves Jelenits tanár úr köszöntése december 4-én, 17 órakor. F.

--- 2012. december 3., hétfő ---

Roráte mise hatkor, végre, ez az én órám. Utána (gyors)úszás közben egy próbaÜdvözlégy (G1.-ért, vízben aktuális), de nem megy a dolog, a hossz-számláló azonnal lenullázódott, fogalmam se volt utána, hol tartok. G1. miatt/felől/tőle akár estig is vízben.

09:47 Deske, érdekes a RORATE elnevezés. A zsinat óta nincs adventben votív mise a Szűzanya tiszteletére. Ez kezdődött a rorate (harmatozzatok) szóval. Ma hajnali mise van, ha van, s ez, bár nem kezdődik rorate-vel mégis magába szívta amannak az értelmét.
Mint a fekete. Ha kérek egy feketét, nem színt kérek, hanem (barna) kávét... S.

Kedves S., szeretem, ha a képeim megbízható, jó helyen vannak.
Ajánlat. Maga megveszi a net-aukción Floridában kallódó 1970-es kis piros képemet,
persze csak ha tetszik; (szívesen restaurálnám is) s választhat tőlem
egy hatvan centis képet, ráadásnak.
Ha később netán továbbadja, már akkor is rendezett lesz a sorsa.
Szívélyes üdvözlettel: d.

--- 2012. december 4., kedd ---

Azt nem tudom, mi a szeretet.
A feladataimat tudom.

10:08
Kedves Deske! Írod: Azt nem tudom, mi a szeretet.
Nem is tudhatjuk, mert az Isten szeretet. (Jn. levél) Márpedig a végtelen Istent nem lehet „befogni”. S ha a végtelen Istent nem, akkor a végtelen szeretetet sem. Mindenesetre megnyilvánulásaival tudunk valamit kezdeni, követhetjük, mert a Mester életével emberközelbe hozta.  

 

Sűrű délelőtt. Szóltak, a Virág Judit Galériában
aukciós kiállításon két képem, megnéztem.
Aztán két óra múlva vissza, lásd 2. kép, közben itthon az asztalosműhelyben.
Munkámért cserébe kértem egy katalógust, amire semmi szükségem. Kaptam.
Távolkelet - A/82/38, 35x35 cm, 1982, "érték: 3-400e, indul 180e HUF (ennek kéne drágábbnak lennie)
Szelíd műterem - A/02/31, 80x80cm, 2002-2003, "érték: 6-800e, indul 340e. HUF"

Ugyanez délelőtt, hasonló ügyben a Nagyházi Galéria is. Ott csak képcédulát kellett a képek hátára ragasztani. Ahol már volt ez, s az.
Lakályos sarok - B/80/14
kollázs 1980, 17,7x14 cm.
Kamaszlány - B/80/41
kollázs, 1980, 11,4x14,5 cm.

Mindkét munka 140 ezerről indul az aukción. Mindkettő a Körmendi Galéria tulajdonában volt.

És mindezek előtt reggel 25 kiló hegyikrétapor zsákokban, és két kiló bőrenyv, autóval, nem működő lifttel. Hosszú életre rendezkedek be, ez kb. két év festményalapozáshoz elég. Sűrű nap. Este felkért beszélgetőpartner Jelenits atya 80 születésnapja ünnepségen. Majd talán fotók.

--- 2012. december 5., szerda ---

Jelenits atyát dallal, tánccal köszöntöttük, na jó, zongora és film. Végül öt művész - építészek, Sándor György humoralista, Vasadi Péter költő, meg én - könnyed csevegése - kedvenc műfajom - moderátor irányításával. Megvolt. Tán ötvenen a teremben, az atya valahol hátul ült. Közben hatvankét fotó róla. (Mert erre alig alkalmas géppel.) Egyet tartottam meg. F/2012/290
A legfontosabbak, amiket ő nekem, az elmúlt évtizedekben:

1. " A szeretet egyik válfaja a női szeretet: atmoszféra teremtő, hímporba öltözött. A a szeretet nem munkaidő utáni külön gesztus. A pék zsömlét süt, a pék szereti az embereket."
2. "Nincs külön művész-etika, de nem véletlen, hogy annyi zűr van magánéletükben, túl nagy feladattal vannak elfoglalva, s a csupor majd szétfeszül. Sokszor nagyon megterhelik környezetüket, azoknak MÁS alkattal kell elviselni ugyanazt a sorsot.
Mint tanár, nemcsak a leggyengébbekkel, hanem a legjobbakkal szemben is elnéző vagyok, éppoly teher az is."

Idővel az embernek már nincsenek problémái, feladatai vannak. De amíg voltak is, igen ritkán kerestem fel. Elég volt gondolatban megkérdezni őt.

Elkezdtem az idei 83. képet. Illetve lehet, hogy kép lesz belőle.

A Széna téri hajléktalan-klub reklámja mára Mikulás-sipkát kapott F/2012/292. Szívszorító humor.

--- 2012. december 6., csütörtök ---

Mária vagy a szentek gond nélkül foglalkoznak egyidejűleg hárommillió kéréssel, hálaadással. A Google szervere a mennyország egyik előhírnöke. A másik talán egy dérlepte ág.

07:03 Néha mintha a pokol előhírnöke is volna... H.

Úgy tudom, Thomas Manntól mindet olvastam, a leggyengébbet is (amit szerencsére senki nem ismer, a Mózes regényét). Számomra a Fohász, ez az Örkény-novella őt is megelőzi, az asszony karakterrajzával. Lenézi az annyira más embert, a férfit, aki a férje. És szereti, tiszteli, minden jót kívánna neki. Házmester-rikácsolós és halkan finommodorú, fegyelmezett, egyidejűleg. Lepcses, veszekedős, mindenben következetlen. Áhitatos. "Egy anya azt megérzi!" De nem érzi meg. Ahogy tudja, hogy áltatja magát. Ahogy hazudik. Tényleg ilyen bonyolult az ember.
Húszperces hangjátékot csináltak belőle. A hullaházi jelenettel kezdődik. Egyszer már mutattam, most újra fölmerült ez a gyönyörű rettenet.

Ma fotóztam már: Műteremsarok kereszttel - A/12/83, 90x90 cm.

21:47 Aztán ezen okulva? este még föltettem ezt, vagyis A/12/84, ez is 90 centis.

--- 2012. december 7., péntek ---

A múlt század közepe táján (1962-67) tanultam építészetet.
Korosztályom bálványai,
Frank Lloyd Wright, 1867-1959,
Mies van der Rohe, 1886-1969,
Le Corbusier, 1887-1965,
Kenzo Tange, 1913-2005, után most elment az utolsó, 105 évesen;
azt hittem, negyven éve halott:
Oscar Niemeyer, 1907-2012.
"A történelem legjobb építészeti alkotásának a nőket tartotta,
bevallottan ők ihlették íves épületeit."
Brazília városa kivitelezését, avatását végigéltük. Tanárunk diái,
valamint elküldött minket egy ékszerrablós játékfilmre, amit ott forgattak.

Zsidótemetős képeim és fotóim kapcsán ma estére uszodás-Gyuribácsi ötletére meghívtak a Frankel úti zsinagóga társalgójába, beszámolót tartani. Előtte szertartás. Már kipákat is kaptam ehhez. Feliratokkal. (Én még sábeszdeklinek tudtam. Jól rímelnek a Niemeyer-házra.)
Ha rítuális étkezés; böjtömet feloldom.
Úgy tervezem, előadást tartok a témában, hogy mire való a művészet: "A remekmű egy villám fényénél megmutatja Isten köpenye szegélyét. Megismétlem. A remekmű egy villám fényénél megmutatja Isten köpenye szegélyét. Előadás vége."

13:45 Most itt tartok. Fogalmam sincs, merre akar a kép menni.
(Másnap baráti üzenet: ne menjen semerre.)

--- 2012. december 8., szombat ---

Találós kérdés. Miért ez az emlékeztető a zsolozsmáskönyvet tartó tokon?

Kiállításunk lesz. Várhelyi Tímeáé eredetileg, a Vizivárosi Galériában, de hozzon egy partnert, itt ketten szoktak-- Úgyhogy megkért. A tervezett műcsarnoki kiállításomra gondolva először elhárítottam. De aztán. És mára elkészült a meghívókártya. Látom,
MESTER ÉS TANTVÁNYA címet kaptuk.
Szeretem őt, de hogy a mestere? Néhányszor korrigáltam a kilencvenes években.
Tehát megnyitó: január 10., este 6, nyitja Nagy Miklós barátunk.

Sok kép szeretett volna a falamon lenni az évtizedek folyamán. Egyszer lecsapva egy tréfaindítást, válaszoltam, nem, még egy Derkovits-képet se fogadok el. Egyetlen idegen munka, egy Tímea-szénrajz függ tartósan, sok éve a műteremben. Ismét elmondom (és itt nem rólam van szó), hogy pár éve megvettem ezt a nagy fekete képét, és a Nemzeti Galériának ajándékoztam.
És akkor ide tartozik két közös képünk története is. Elrontott munkáinkat javasoltam cserélni, folytatandó.
Műteremrend - AX/12/04
Tímea műterme - AX/12/71
Fegyverbarátság.

Kérem, szólok, mondom, jelzem és figyelmeztetek, ezúttal hiába. Hogy képcímeim része az opuszszám. Alibi, ha kéne: olykor ismétlődő címek. Ez itt:
Műterem - hideg februári reggel - A/04/02

Ilyen se szok lenni, az ABC szerint most én vagyok elöl.
(A fölnagyított szövegek a bal fönt megjelenő négy nyíllal tovább növelhetőek.)

Itt a meghívó PDF-ben is.

Délután unokákszállítás Dunakesziről, közben beugrottunk egy szerszámáruházba két kerékért. Festőasztalom javításához, eltörött a talicskakereke. Botond segített most a megszerelni.
Tán nyolc éves koromban, iskolából betegszabadság, majd mennyezetig érő könyvszekrényünk tetején üldögéltem. Lenézve a hátfalra egy csendes fogadalomféle, ha én egyszer bútortervező leszek, - a szekrények sosem látható hátoldalát sem hagyom nyers színűen. Persze itt az elv volt a fontos, nem a szekrény; sosem akartam bútortervező lenni. A gyerekkori megvilágosodás egy pillanata.
Úgyhogy ma este az új szerkezet alsó síkjai is - pillanat latolgatás után - diópácot kaptak.
1969-ben az Andrássy úti hanglemezbolt tervezésénél a pinceöltöző gyári-szürke vasszekrényeit narancssárgára írtam ki. Megcsinálták.

--- 2012. december 9., vasárnap ---

Megvolt pénteken a zsinagógai bemutatkozás, beszélgetés. Az ötletgazda, a 85 éves Lukács uszodás Gyuri bácsi vezette föl. Meghűlt bennem a vér, hogy mi lesz itt, mikor kecskéjük kedvenc eledelénél, meg a szénakazalnál tartott. Aztán ez lett az est számomra egyetlen igazi élménye, ezek a mondatok:

Kedves Barátaim, gyerekkoromban Konyáron éltünk, Konyár Debrecenhez 30 km-re van. Ott mi eltöltöttünk gyönyörű nyarakat abban az időben, sok minden csínt csináltunk ottan. Nem akarom hosszan elmondani, de volt a nagyanyámnak egy nagy kertje, gyümölcsöskert, mindenféle háziállat. Volt pl. egy kecskéje. A kecske nekünk barátunk volt, gyerekeknek. Mindenféle finomságot vittünk neki. Nagyon szerette a sárgarépát. A szénakazalban bújócskáztunk. Éreztétek már a száraz szénának az illatát? Nagyon finom illata van a száraz szénának. Ott bújócskáztunk a szénakazalban. Mindenféle csínt csináltunk, és nagyanyánk még arról is gondoskodott, hogy ne csak rosszalkodjunk, hanem tanuljunk is. Volt egy öreg zsidó bácsi, mindennap jött egy órát oda tanítani, volt egy lugas.  Úgyhogy ilyen gyönyörű nyarakat töltöttünk ott el, és nagyanyánk péntek esténként kötött fehér kendőt, mi gyerekek szépen fel voltunk öltözve, ott álltunk körülötte, mikor gyújtotta a gyertyát. Meggyújtotta a gyertyát, figyeltük, ahogy a kezével teszi ezt a mozdulatot, és elmondja az áldást, utána megfordult, megsimogatott bennünket, megcsókolt és azt mondta, hogy Sabes. Mi mondtuk rá, hogy sabes, nagymama. Ezt a drága nagyanyánkat megölték Auschwitzban. (elsírja magát) Ez a kép, amit itt az albumban találtam, emlékeztet rá, és lelki szemeimmel látom a nagyanyám nevét ráírva a sírköre. Azóta Dezsőkém, a nagyanyámnak is van sírköve, és ezt köszönöm neked. Úgyhogy, én nem értek a festészethez, nem tudok a színösszhatásokról beszélni, de nekem ezen keresztül gyönyörűek ezek a festmények. Köszönöm szépen. Köszönöm.
[A további szöveg. Semmi újat nem mondok.] hanggal is megvan:

Jó ízű est, érdeklődő emberek, harminchatan. Ima, a rabbi szétosztotta a kalácsdarabokat, azután kerültem én sorra. Vittem öt Zsidó temetők kötetet, kitettem az asztalokra. Abból aztán vásároltak is. Elmondtam a tervezett kétmondatos előadásomat. Fölhívtam a figyelmüket Zelkre. Hallom, másnap, a szombati istentiszteleten is szóba került az esti találkozó.

Hír érkezett, az Abigail Galéria is aukcionálja most két képemet.
A régi, hányatott sorsú nagy kép megint előkerült a homályból.
Aukció: MOM Székház, Csörsz utca, 2012.12.18., este 6-kor.
Nosztalgia - A/71/35, 1971, 100x140 cm, indul: 2,4 millió,
Megbékélt műterem - A/11/48, 2011, 60x60 cm., indul: 380 ezerről.

--- 2012. december 10., hétfő ---

Tegnap este Szentendrei Régi Művésztelepi Galéria, kiállításmegnyitó: Ámos Imre és a XX. század - kortárs összművészeti kiállítás, szervezi: M. Evangélikus Egyház Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítványa. Jó néhány Ámos-munka, őt nagyon szeretem. 24 festő, 12 író (szövegek a falon), 4 zenész. Nyitotta egy püspök, egy rabbi, és Juhász Ferenc, akit azúton életben is láttam, vénember. Jó tér, jó képek, jó rendezés. Fotógépet otthon felejtettem, mutatni nem tudok. Muszáj volt elmenni, szóltak, a Nemzeti Galériából kölcsönzött képem kissé kiesik a keretéből. Fél órával korábban, szerszámokkal, leemeltem a falról, megcsináltam. Rengeteg öreg ember. Sokakkal beszélgettem, hármat közülük föl is ismertem.
Ezúttal hosszan néztem, próbálgattam saját képemet, negyed század után mit tudnék javítani rajta. Ezen kivételesen semmit. Régi zsidó temető (évszázadok) - A/85/02. 120 cm-es, 1985-ből.

08:47 Éjjel szomorút álmodtam. Súlyos, nyugodalmas, boldogító, majd szomorúra forduló történetet. Való világomból szivárgott át - evilági létemben is értelmezhető-, habár önkényes fordulatokkal. Járt a fejemben még a reggeli készülődés közben is, és - lám csak - nemigen akaródzott elengedni. Pedig tudva tudom, a búsulás haszontalan, benne maradni végső soron Isten ellen való vétek. És mégis, valahogy kincs, gazdag vagyok általa.
Mint Capek novellájában a kaktuszmániás tolvaj, aki inge alá rejtette, <<Nem is tudja, uram, milyen édes egy ilyen kaktusz szúrása.>>

A vasárnap nem múlt el nyom nélkül a Margit körúton. (Nem én voltam.)

--- 2012. december 11., kedd ---

Lukács-dolgok. Odafelé éppen pirkad. Múltkoriban vettem egy ischlert a büfében, és meg is ettem, hogy ne érezzem magam csökött dogmatikusnak. Hónapja semmi édesség, minusz négy kiló. Ma az igazgatónőnek fölajánlottam tízezret anyagköltséghez, hogy végre megcsináltatnák a parki kijárat védőtetőjét. Azon át indulni haza vadregényes, a hatalmas fák alatt. A fák. Hátúszásban minden nap látom a Bűnbánó Platánágat. Fokozatosan bontakozik, ahogy tempónként haladok a túloldal felé. Először minden rendben, derekasan, habár göcsörtösen tör az ég felé. Aztán lassan kiderülnek hajdani dolgai. Elhajlásában nemhogy oldalvást, de még lefelé is igyekezett, sötét múltjában. Végül fölmagaslik mögötte a baljós kupola.

Ez a rohadék A/12/39-es sehogyse akar gyengéd, tűnődő és szeretetteljes lenni, mint szeretném.
Talán én sem vagyok az?!
A festőállvány nagyon testetlen, túlvilági volt, ez eleinte tetszett. De kiesik a képből. Egy nem túl leleményes lila csík lehorgonyozta. A narancs és a vörös foltokat - unalmasíttalanítandó - intenzívebbre. Az se ment, eléggé visszatöröltem. Hogy a háttér semleges lett, jó.
A fölső sötét csíkot négy színből keverten koromfeketére, üssön. Az meg túl előre jött. Pedig azt szántam középpontnak. Ez, meg a két nagy színfolt tán sok egy képen.
Nem tudok dűlőre jutni. Hol az a dűlő? Körbe-körbe.

Nem is feltétlen baj. Hasonlóképp, mint a Jan de Hartog regény II. világháborús teherhajója, aki csak úgy tudott védekezni a német tengeralattjáróból érkező becsapódások ellen, hogy aritmikusan előre-hátra manőverezett.
Ettől az odavisszától észrevétlen gazdagszik a színvilága.

Művészet fölfüggesztve. Délelőtt az új Sony diktafon 151 oldalas használati utasítása. Utcazaj, párbeszéd, sóhajtozás, mikrofonpróba. Megvan. Miki ajándéka, az elmúlt két hétben háromszor kellett volna egy működőképes, hibátlan szerkezet. A táguló tér mentén négy mikrofonállítás: bele beszél, interjú, értekezlet, kóruspróba. Egy bölcs gomb a véletlen hozzányúlás - átállítás ellen.



Mostanra lett mutatható drága Jelenits atya születésnapi estjén készült igen gyenge hangosfilm-felvételem. (A semminél végtelenül több.) Felkérésre, előre jőve a hátsó padok közül, húsz percet mesélt dolgairól az estlezárása képpen.

Sose jutott eszembe kipróbálni, hogy kell lementeni festményt, fotót a honlapomról, akár nyomdai minőségben is. Szóval a képen jobb gomb, KÉP MENTÉSE MÁS NÉVEN, persze, persze. F/2012/062

...Akkor egy nagy halom röpcédulát begyűjtöttem a reverenda alá... és vissza a rendházba, aztán betettem az íróasztalom fiókjába, hogy szétosztani nem fogom, hát mit csináljak vele, betettem oda. Azon az éjszakán volt az első házkutatás. Itt a sarokszobában, csak a legfelső emeleten laktunk, hárman aludtunk ott. És egyszer csak jöttek és az osztaguknak a vezetője rátette a kezét arra az asztalra, amiben a röpcédulák voltak; ott voltak a fogdmegek körülötte, és azt mondta, hogy most mondjuk meg,..
..diákja: "én azért azt szeretném, ha már olyan öreg leszek, hogy nyugdíjba kerülök [mint maga], akkor nem kell utána már dolgoznom. És maga meg még mindig tanít. Hogy van ez. És másrészt pedig azon is gondolkodtam, hogy azt szeretném, ha majd belejövök a szakmába, akkor veszek magamnak egy autót.  És magának meg nincsen autója. Gyalog megy itten a vonathoz. És hát akkor mit taníthat maga nekem?! Pont azt akarom megtanulni, hogy el tudjak menni nyugdíjba, ha majd ha az ideje eljött, legyen egy autóm legalább, amivel közlekedek. Azt maga nem tudja megtanítani nekem, mert maga se tudta megtenni magának"...
a teljes szöveg

Mailváltás utódaimmal.

- Kedveseim, kéretik nem elfelejteni, hogy ajándéknak visszavonásig mindig egy darab verset szeretnék. Sziasztok: d

- Nem lehet ezt oda szelidíteni, hogy verset, vagy nem pénzbekerülős dolgot?  Én úgy gondoltam mindig, hogy te nem föltétlenül verset szeretnél, csak nem akarsz a karácsonyból egy financiális eseményt csinálni.
hümm? U. (utód)

- Persze, OK. Amúgy a vers TÉNYLEG működ nálam. d.

--- 2012. december 13., csütörtök ---

Egy elmaradt mail-partnernek:

1. meg teccet halni
2. kolostorba
3. elég a kutya
4. elfogyott a mondanivaló
d.

1. nem teccet még
2.oda csak látogatóként... ha..
3.a kutya nehezen ég... bár nem szokom próbálgatni. [...]
L.

Klubtárs-barátom, ny. ezredes, délben átküldött vagy negyven enteriőrfotót, hogy, na, tudnál választani? Gyönyörűek, Isten ments', kilátás?! Maradok. Csináltam este neki két szerénytelen ellenfotót. F/2012/295, 296. Ablakom előtt a valahai fotós-elsötétítőfüggöny, most melengető funkcióban. Készülő nagy képem itt vörös lett, nem is rossz.

Délelőtt a Moholy-Nagy Egyetemen (Iparművészeti Főiskolám, ötven éve). Az összes szak-, számomra a negyedéves építészek vizsgakiállítása, kiértékelése. Meghívtak. Bölcsen és tanulságos módon kettesével voltak egy feladatra állítva. Körben a teremben (mi is itt, 1967-ig) az elkészült tárgyak (egy kalap + egy kabát számára ruhafogas), kivetített tervek, mintadarabok, és hozzá a hallgatói magyarázatok, elképesztően szellemes feladatokról. Csinálj puha anyagból alakmerev formát, lehetőleg használati tárgyat. Spárgából és három lécből összecsukható ülőke. Textilfonadékból polcsor, izolírhengengerből fotel. Persze őrület, de micsoda agytornák. Üldögéltünk, öt tanár baráti beszélgetése a látottak fölött. Az együttgondolkodás dinamikája. A diákok is beleszólhattak (volna).
A folyosón egy ajtóra kiragasztott cédula nagyon ismerős volt, mutatom. (Mi is, vizsgakiállítások, diploma előtti hetek. Bár én nem.)
Át még a fotósokhoz, K. rektornak beköszönni. De ottragadtam. Invitált, így én is hozzászóltam.

Nem vágyom vissza, nem vágyom sehová, iránytalan érzés, mégis szívszorító, halálközeli.
Nekik egy lüktető, nagyon intenzív, nagyon okos élet, munka; nagyon messziről nézem.

Jobb nekünk a Vértes vadonában.

--- 2012. december 14., péntek ---

Le Meux

Szia! Köszönjük a receptet! Még tanulmànyozom: nem tudjuk, mi az az aszpikos pulykamell!:-))) Föleg, ha dràga! :-))) Ma épp Yann cseszte szét a térdét kézilabda meccs közben, (rohanàs korhàzba, de nincs törés)... J.

Én se tudom, mi az az aszpikos puyka-mell, csak a szavakat  ismerem külön-külön. Yannak gyógyulást! d.

--- 2012. december 15., szombat ---

Robi szerint zuhog, szerintem édesen szemerkél, kirándulás elmarad, ő tuggya. Így délelőtt alvás, meg kép átkenése följavított krapplakkal (vérvörössel) - ettől minden a helyére került -, egy múltkori rossz fotó ötletére. Nekem most tényleg szívmeleg kép, összeállt... (Nagyon be voltam tojva, merje-e.) Műterem örvényben - A/12/39 Meg közben a gépbe ez:

  ÖNINTERJÚ-3

- Világnézeted?
- Nincs, 1980. április 29-én lesmirgliztem az ablakaimat.
- Melyik oldalon állsz?
- Egyiken sem. A talpamon. Bár már inkább üldögélek.
- Magyar vagy?
- Képeimet harminc évig nem engedtem külföldre.
- Mi a véleményed a zsidókról?
- Melyikről?
- Mi a véleményed a keresztényekről?
- Nem érdem.
- Mi szeretnél lenni?
- Kipihent kismester.
- Mitől félsz?
- Pl. a 13. században a pestistől.
- Mit szeretnél legjobban?
- Ha a festék megmondaná, hova menjen a vásznon.
- Legjobb barátod?
- Zelk Zoltán.

(Harmadik, bár persze minden sorom az, de mégis, deklaráltan 84-ben, és 88-ban.)

Nem tudna valaki segíteni? Egy könyv címét keresem. A szerző Fridtjof Nansen, de sajna ez sem biztos. Tíz éve olvastam a könyvet, magyar nyelven; szeretném újra fölkutatni. A tartalma: Nansen? sarkkutató a Déli sarkon meteorológiai megfigyeléssel hónapokat  - egy telet? töltött a földrész mélyén, egyedül, egy épített kunyhóban. Olyan veszélyes volt a  feladat, hogy hajóskapitányi rangjánál fogva ezt magára osztotta ki. A parton egy hajó várta, naponta meghatározott időben morzeüzeneteket váltottak. Végén a legénység a táviratok zavarosságából rájön, hogy kapitányuk végveszélyben van, valami ürüggyel engedélyt kérnek, hogy meglátogathassák. Orvost is visznek, megmentik. Ennyi. Évekkel később maga írja meg ezeket a hónapokat. (Az eddigiek hiteles részletek, adatok; biztos, hogy nem Északi sark, stb.)
Éjfélkor. A Széchényi Könyvtár keresőjében több könyve is van, de a leírások alapján egyik sem ez. Más sarkkutató lesz. Teljeskörűen gyanús attól is, hogy huszonkét év VÁLINEWS-ában nem szerepel a Nansen-szó. Wikipedia életrajzában sem esik szó ilyen útjáról.
Antikvárium; Nansen: Éjben és jégben-kötete a kezemben, nem stimmel, a fejezetcímek alapján sem. És útja 1893-96, viszont mintha a történetben motoros szánok is szerepeltek.

A könyv egy valahai barátném kedves gyerekkori olvasmánya volt, úgyhogy elolvasás után neki ajándékoztam. De ő most ismét haragszik rám, ezúttal a Tavaszi Tárlat ügyében írt levelem miatt - hogy állhattam szóba azokkal-, nem közöl adatokat.

--- 2012. december 16., vasárnap ---

Vasárnap reggel és délelőtt.
Akkor már a ködhatár fölött.
Svábhegy, Normafa.
A Libegőig és vissza.
Nem igényünk a változatosság,
érdekes, főleg Kata ragaszkodik hozzá.
F/2012/297, F/2012/300

19:42 Baráti SMS a Virág Judit aukció helyszínéről,
hogy ebben a pillanatban:
Szelíd műterem - A/02/31, 80x80 cm, indult 340e, leütés: 650 ezer,
ennek csináltam - meglátva a múlt héten a kiállításon -, aznap új keretet.
Távolkelet - A/82/38, 35x35 cm, indult 180e, leütés: 340 ezer
Az előző tulajdonosokat tudom, mostantól lappanganak?
Bár szoktak jelentkezni.

--- 2012. december 17., hétfő ---

Ha rejtvény lenne, ki festette, én is csak széttárnám a karomat.
Olyannyira atipikus.
Kesztyűért és anorákért Pestre - lyukas, hideg -, találtam.
Közben betévedtem a Kieselbach Galériába.

Ahol elájultam, illetve elámultam.
Csoda. Az ember csak dadog.
Sohalátott képe, kb. 50x70 cm.,
8,5 millióról indul.
Tudott ilyen kontrasztos is lenni?
Telet is festett?
Mutatom a kép közepét; halk színek, a foltritmusok.
És ez 140 évig lappangott.
Most megtalálták a modellt is, fotómodell?
Teljeskörű karácsonyi ajándékom.
Kata rákérdezett, Levitan?
Szinte igaza van.
Egyidősek is.
Paál László.

--- 2012. december 18., kedd ---

Merő nosztalgiából ismét a (volt) Iparművészeti Főiskolán (MOME), most a másodévesek félévi kiértékelésén. Első feladat, az emeleti folyosóra vékony fenyőlécekből áthidalót kellett csinálni, de elbírjon egy embert. Mindenki a folyosóra, a kisebbek széküket vitték, hogy elérjék a lécet, mert mindenkinek függeszkednie is kellett a sajátján (rejtett fedélszéktervezési feladat). A leglehetetlenebb-, ötletesebb megoldások.
Második - formatervezés - feladat, valami kötöttségekkel nehezített térválasztó volt. Az előtérben félkaréjban gyülekezve néztük az egyik nagyméretű föllógatott micsodát.
Végül vissza az osztályterembe. A falakon tervek és rajzok, asztalokon makettek. (Mi is, valaha, ugyanígy. Csak mi nem lehettünk jelen a tanári kiértékelésen.) Egy mátraverebélyi foghíjtelekre kellett turistaházat átalakítani, építeni, nem nagyon figyeltem a részletekre. A diákok egyenként ismertették a terveiket, aztán a tanári megjegyzések és derűs ellenmegjegyzések. A gyerekek pedig védték a maguk igazát.
Elszoktam tőle, csak bámultam gyors gondolkodásukat. A szőke leánykát nem sikerült igazán megfotózni, pedig avval a kis csokornyakkendőjével-

Kieselbach Tamástól tegnap kaptam egy általa most megjelentetett lexikont: Takács Gábor: Műgyűjtők Magyarországon. Jó vastag. Ebből néhány sor Nemes Marcellről (1866-1930), e téren a legnagyobbról, zamatos:

[A Cezanne első kiállítása rendezője, Ambroise Vollard] .. a párizsi galerista rendszeresen küldött Nemes budapesti, Deák Ferenc utcai címére eladásra felkínált festményeket, melyek közül a gyűjtő-kereskedő a Japán kávéház művészasztalánál megismert barátai - többek között Petrovics Elek, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly és Fényes Adolf - tanácsai alapján választotta ki a megszerzendő darabokat.

Gyűjteményében volt Rembrandt, Tiziano, Goya, Courbet, Manet, Renoir, Corot, hat Cezanne, Degas, Gaugin, Van Gogh, Monet, három Picasso.

--- 2012. december 19., szerda ---

Vannak előnyei ennek az ideiglenes koedukált zuhanynak. Egy ismeretlen, bár szürkeórás mellettem-hölgy [50-55?] kérdezi:
- Hogy csinálja, hogy ilyen gyönyörű maga?
- Fogyókúráztam. Minusz [...] kiló.
- Egy fiatalka lány lehet a dologban.
- Nem. Gyakorolni a nehezet. Meg játék.

Nem ez az érdekes. Hanem, hogy a súly maradjon, praktikusan mindig éhes. A buta test.

Hír, többeknek. Orvos barátommal fél éve kísérletezünk altató-ügyben. Most harmadikként a MELATONIN, két hét próba, egyértelműen segít. Vagy két éve gyakran három - négykor ébredtem. És mint mondja, testazonos anyag, nincs hozzászokás-veszély. Tartósan használható. És recepttelen.

Csacsi Wehrmacht nem néz szét külföldön. A világon mindenütt ellebegtetik az anorákon a zippzár alsó végét a könnyebb bekapcsolás kedvéért. Úgy van neki megfogója. Most nekem kellett pótolnom. Két nitt, és aláragasztott merevítő bélés (kék színű).

Mára az A/12/83 így alakult.
Nagyon didaktikusnak, és nyersnek is találtam.
Sok zűr van ezekkel a mini-mondanivalókkal.
Hogy ne legyen túl kevés, stb.
Este: a lábakat kilágyítottam. De erről még nincs fotó.

Tegnap az Abigail-aukción a Nosztalgia - A/71/35, 100x140 centi.
A leütés után két perccel baráti SMS: 2,4 millióért ment el.
A mű kollektív munka. Közepe volt szerelmemtől megőrzött főiskolai tanulmány. Szignóját valószínűleg aláhamisítottam. Rajta Biszku Béla leánykái, alkalmi modelljeink. Ennek örülök, a kép évekig lappangott. Most talán szól az új tulaj.
A másik, egy műtermes képem nem kelt el. Visszakerül a tulajdonosához. Nem is rég vette.

Deske, azt írod: Csacsi Wehrmacht nem néz szét külföldön. A Wehrmacht csak 35-től 45-ig volt, és sajnos elég rendesen szétnézett. Azóta Bundeswehr.
Szeretettel: Gy.

Kösz! Kapitális baki! Nem mentség, hogy unokáim (momentán 4) nevét csípőből rávágni ma se tudom.
Bundeswehr. Tényleg. A hátoldalán figyelmeztetéssel, hogy csak 40 fokos vízben. d.

--- 2012. december 20., csütörtök ---

Vásárlási örülésben tehetségtelen vagyok, de ez a kabát tényleg nagyszerű. Életem negyedik anorákja. Az első, a főiskolás, fekete volt. Aztán 1970., Rómában egy fehérbéléses, 1974., Athénben egy katonai ejtőernyős, nagyon meleg, stb. Mindet szerettem. Csak a templomi hajnalok miatt kellett nagykabátra váltani. És most ennek vége. Tvetettek a Ferencesek.

08:22 Kedves Deske, hogy tehettem, hogy nem én ajánlottam Magának a MELATONIN-t? Emlékszik, ajánlottam már gyógyteákat, recepteket, mert álmatlanságban nekem is van tapasztalatom. Kifejezetten az öregkori (bocs! - orvos is így mondja) nemalvás csodaszere. Üdvözlettel: O.

--- 2012. december 21, péntek ---

Az év legsötétebb napja, ünnepeljük. Fiam ritkán néz belém, nyugodtan mutathatom ajándékát. 40 méter zsinórt kért, elsősorban külföldi forgatásaihoz. Egy kérése volt, a konnektorba MINDEN belemenjen. Ehhez (kissé törvénytelenül) a védőperemeket lefűrészeltem. A boltban megnyugtattak, hogy a 2000 W. névleges terherbírást nem kell nagyon szigorúan venni.
A tekercs magja festményemből szabva.

Két kép folytatva, fotózva, 90 centisek.
Műteremsarok kereszttel - A/12/83 és
Puszta műterem - A/12/84

Sietnem kellett ma haza (villanyszerelő-bolt, majd vendég kilencre, dobostortával), meg fáztam is. De a Duna-parton táskát, kesztyűt gyorsan a földre, kigombolkozni, ingzsebből fotógép. F/2012/301 vagy így jobb, kiradírozott ronda oszloppal?! Nem tudom eldönteni. Talán emberszabásúbb, ha mindkét oszlop?
És még egy van: F/2012/302

Mikor megtanultam magnószalagjaimat digitalizálni, sorrakerült ez a sokat hallgatott felvétel is. Valaha bakelitlemezről vettem át. Most Miki kissé följavította. Lóránd trió, Zsinagóga-énekek, itt a nyolcból egy. Cseh Supraphon lemez, 1963.
Bárkinek szívesen elküldöm az egész gyönyörű lemezt a mammutmail.com-mal. Pár perc az egész, mp3-al 180 mega.

--- 2012. december 22, szombat ---

Mától hoszabbodnak a napok.


Ady írja a Huszadik század 1912. nov-dec. számában.: <<Hisz én nektek adom Erdélyt, ha kell, Aradig és Máramarosszigetig is, a magam külön hazácskáját [a Szilágyságot] szintén, de nem hal-e majd bele ebbe Románia, akit én szeretek, s akinek én önzetlenül s már régen álmodom a legfényesebb jövendőt?>> Mai Népszabadság / Tamás Gáspár Miklós, 12.oldal.
Elképesztő.

Unokáim felől se fenyeget igazi veszély, hogy ebbe most belenéznek; karácsony. Pénzes dolgot lehetőleg nekik se. Kaptam most három helyről nagy-kövér aukciós katalógusokat, sok-sok képpel, mindháromban szerepelek is. Nézegessék. A tárgy becsomagolástól válik ajándékká, muszáj. Ismerve a választékot, szerintem erre legszebb az újságpapír.
A négyéves újszülöttnek, a volt férjtől származó befogadott új unoka-kislánynak pedig egy fotó: heverő vizsla fülével takarózó, békésen alvó kiscica.

19:34 Nincs valakinek ismerőse, aki jártas Déli-sark ügyekben? A fene egye meg, ki volt az a kutató, aki meteorológiai megfigyelésekre egy télre teljesen egyedül kiköltözött egy házikóba a jégmező közepére; hajóskapitány, hajóján a legénysége aggódva várta, napi morzekapcsolat. A hidegbe, stb. majd belehalt. Ha meglenne a pasas, a könyvét már könnyű lenne megtalálnom.
Tessék szíves lenni már segíteni.

20:22 Kedves Művész Úr! Én nem vagyok járatos Déli-sark ügyekben, de megpróbáltam rákeresni a kutatóra a leírt infók alapján. Véletlenül nem Richard Evelyn Byrd volt az és a könyv címe nem az, hogy Egyedül? Itt olvastam róla: http://kalandozok.blogspot.hu/2012/05/dekany-andras-richard-evelyn-byrd-deli_15.html Innét idézek, nem a könyvből.
Ha nem ő az, akkor sajnálom...
Üdv B.

<<...Byrd tengernagy legutóbbi, 1933 és 1935 közötti expedícióján... 1934 hideg és sötét telét társaitól távol, egyedül töltötte el az Advance Base nevű megfigyelő állomáson! Eredetileg azt tervezte, hogy többedmagával együtt foglalja el a megfigyelőállomást, de a körülmények másként alakultak és nem volt más választás, mint az: vagy feladja a megfigyelőállomás felállításának...
... élete leghosszabb útját akkor tette meg, amikor tizenkét lépés távolságra mindenképpen el kellett jutnia, hogy a kályhába tüzelőszert öntsön. Kétségbeejtően elhagyatottnak érezte magát: „Richard Byrd tengernagy a déli szélesség 80 fok 08 perc alatt tehetetlenül feküdt nyomorúságos fekhelyén, nem ért egy fabatkát sem." Bizonyos volt abban, hogy nem sok reménye lehet a felgyógyulásra. Ott vergődött egymagában, súlyos betegen, minden emberi segítség nélkül. Ennie kellett és muszáj volt innia, tüzelnie kellett, hogy ne fagyjon meg és gondoskodnia kellett a műszerekről. Emberfeletti erőre volt szüksége...
...A legnehezebb feladat az volt, hogy Little Americában ne vegyenek tudomást a parancsnok nagy bajáról. Nem kért segítséget, mert tudta, hogy ebben az esetben nem hagyták volna sorsára,  hanem megkísérelték volna a  lehetetlent is. Márpedig ebben az időben feltétlen életveszélyt jelentett volna...>>

20:31. Jajj, EZ AZ! Nagyon boldog vagyok! Karácsony!
20:58 Már megrendeltem a BOOKLINE-on, 580 HUF.
Köszönöm! d.

--- 2012. december 23, vasárnap ---

Nagyon életből ellesett fotó, még 2008-ból, most találtam Zsófi egy használaton kívüli gépén. F/08/236,
Botond és környezete.

Amíg Kata a szomszédoknál próbált bárdot kölcsönkérni. Valami hús, minusz tizenhat fok. Besegítettem.
Ujjnyi szeletekre.




--- 2012. december 24, hétfő ---

A hó mindig szép minálunk F/2012/305

Lukács. Ünnep, ilyenkor mégiscsak illik. Tapasztalom, ha egy ötszázast adok, avval, hogy kettőt kérek vissza, sokkal jobban örülnek a borravalónak, mintha símán a papírpénz. Gondolom, mert a fémpénz előkotrásakor ösztönösen a szokott ötvenesek perspektívájából mérlegelik az eseményt.

11:35 Már itthon. 63. síszezon. Marék dió és 5 tábla csokoládé miszlikre Katának után Kisnorma. Köd. Ketten voltunk a pályán. Porhó, teteje megolvadt, majd éjjel ráfagyott. Iszonyúan zörög, ahogy törik a léc alatt. Ment, csináltam, de nem jó. F/2012/306

01:41 SMS-váltás Miki és volt zenekaruk dobosa között az éjféli mise előtt fél órával:

- Puszilom Anikót és a kis vasgyúrót.

- Mi is csókoltatjuk Manyikát és a gyerekeket, őszintén reméljük, örömüket lelik majd a vasútmodell készletben, amit "szívből" küldtünk. Dódit mára egész szépen megtanítottuk tévézni - büszkék lennétek rá. Baráti üdvözlettel: az Egész Család.

Hozzáteendő, nincs se Anikó, se Dódi, se család, mindketten legényemberek még.
A mise majd a püspökkenyér után még körbeforgott a műteremben, meg az előszobában mobiltelefonjával. F/2012/307, F/2012/309
A feljövő kép továbbnagyítható a bal fölső sarkában levő négy-nyíl jellel.

Miki ajándéka:

Itt alszik kedvesed
és vele alszik a lába nagyujján a légy is.
Vigyázz! fölneveted.
Olyan símogató a világ néha mégis.
  [Radnóti]

Kata ajándéka (egyebek mellett) nekem: Fönt csipkében végződő fehér harisnya, magának. Tökéletes.

-------------------remélem a csipkére viszonzásul maga is meglepte egy flitteres zoknival... F.

--- 2012. december 25., kedd ---

Zsófi nekem-ajándéka is befutott, kiderült a kisszobában felejtettük egy zacskóban. Ez is vers, ez se pénzes, ez makró-mézeskalács. Biztonság kedvéért mellékelte is a Pilinszky-sorokat. F/20102/308

A harmadik
Hármunk közül legmaradandóbb,
örökké fénylő ikonod,
örökké omló homokbuckád,
a legveszendőbb én vagyok

Délutáni alvásom idején Miki búcsúzóul ezt a szaloncukor-szivet hagyta ajtóm előtt. Milyen kedves.
A tájékozatlanoknak.
Élesedő harcunk legújabb fondorlata, mióta kiderült, a lefogyás-párviadalban alul maradt.
Azóta kínálgatjuk egymást, csak az én kedvemért még ezt a kevéskét kóstold meg, meg hogy ez a csoki gyárilag igazoltan kalóriamentes.
Kénytelen válaszoltam is.

Váli Miklós Úr!
Budapest
Tisztelt megrendelőnk! Szíves megkeresésére sajnálattal közöljük, hogy Micike betegsége folytán megrendelési irataink áttekintése Sanyira mardt, s így zavart szenved. Elnézését kell kérnünk, de szíveskedjék visszajelezni, cégünk melyik termékét rendelte utánvétellel kiszállításra. Az okozott kellemetlenségért ismételten elnézését kérjük. Fogyó Kft., ügyv. ig. Bp. 1323.

Mentségére annyit, míg én délutáni álmomat, ő mind egész hatalmas karácsonyi kvantumot elmosogatta. Helyettem.
Bár lehet, hogy cserébe a mosogatószivacsot ellopta, mert nem találom.

És akkor mára a karácsony zárása marad; a kapott Pilinszky vers, amiből mára Pil-vers lett, elég nekem, ami belőle marad: az F/2012/308. Meg az én sárga egységcsomag-ajándékom, amit mindenkinek, kedvencem. Munkám benne szinte csak annyi, hogy kézzel írtam le (egyszer). Itt inkább Zelk dolgozott.

Köszönöm a küldött jókívánságokat.


Kiegészítettem 23 év Lukács-uszodás-ismerőseim listáját, már az élők is, eddig 74 ember jutott eszembe. Olvasom Nansen: Éjben és jégben; méltán világhírű történet, és könyv.

--- 2012. december 27., csütörtök ---

Kata-barátnőnél, látogatóban. Rita: egy ébredezés állomásai. Először csak jelzéseket ad, majd nekikészülődik.
F/2012/315-319, és F/2012/310-314

Ismét megnéztem. Baromira nem kell továbbra sem senkinek 4500 dollárért ez a Floridában aukcióra mára előkerült A/70/07-es képem. http://ebuy.com / keres: vali deszo (sic!)

Semmi, semmi. Csak Kata az orrom előtt eszik egy fél tábla csokoládát. Ahogy harapja, kilátszanak belőle a sötétokker gömbölyű mogyorók. Ízlik neki. Nézem.

Nansen: Éjben és jégen. Első telelés a sarkvidéki jégmezőbe fagyott hajón.

[1894] Március 11-e, vasárnap. Síkirándulás északra. A hőmérséklet -50 fok. Az északkeleti szél sebessége 3 méter... A legkisebb panaszunk sincs a hideg miatt; ellenkezőleg... különös, hogy mennyire magváltozik az ember érzékelő képessége. Odahaza kellemetlennek találtam, ha - akár szélcsendes időben is - 20 fokos hidegben léptem a szabadba. Itt azonban nem fázom akkor sem, ha a szabadban szél fúj, és a hideg akár 50 fokos...

Este hirtelen valamennyi kutyánk ugatni kezdett... Fegyvert ragadtunk, két kutyát kiengedtünk és elindultunk. Még alkonyat volt, a hold világítani kezdett. Alig értek a kutyák a jégre, nyílsebesen nyugatra vágtattak, mi pedig ahogy bírtuk, utánuk. Amikor egy rianás fölött ugrottam, egyik lábam térdig csúszott a vízbe. Nem áztam bőrig, pedig csak finn cipő és fríz lábszárvédő volt rajtam, a -39 fok hőmérsékleten azonban a víz megfagy a hideg ruhadarabon, mielőtt áthatolhatna rajta. Egy meglehetősen távoli rianásban végre felfedeztük, hogy nem medvét szimatoltak a kutyák, hanem rozmárt...

Lám, lám. A festők egymás mögött állnak, mondta Renoir:

A ház rózsával lenne itt teli s dongó darázzsal.
Vecsernye szólna délután lassúdad kondulással;
a szőlőfürtök áttetsző kövek ilyenkor s lassan
szundítanának benn az árnyékos lugasban...
      Francis Jammes (1868-1938): A ház rózsával lenne itt teli. Ford.: RADNÓTI M.

... mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
       RADNÓTI: Eröltetett menet

Radnótit mindig/eddig nagyon jó programversírónak tartottam. Annak térkép e táj. Ami versét most fiamtól kaptam, attól minden megváltozott. Az számomra IGAZI költészet. Pilinszky beszél erről a különbségről:

én igen későn fedeztem föl Schubertet, el voltam ragadtatva tőle, és pont Beethovennel szemben, aki végig titáni maradt számomra, tehát hol döngeti a falakat, hol iszonyú finomsággal próbál kiszállni az ablakon, de nem megy. És Schubert az első hangra kiröpül.

És hogy miről beszélek, újra a Radnóti-vers. Ahol nem elmesél, nem véleményez, ahol repül. Illetve itt még nem is annyira, mint a Déltől estig-ciklus többi négysorosában:

Itt alszik kedvesed
és vele alszik a lába nagyujján a légy is.
Vigyázz! fölneveted.
Olyan símogató a világ néha mégis.

--- 2012. december 28., péntek ---

Hajmeresztő.

1. Egy barátom kiszámította, kb. 124 kötetnyi a naplóm. Ebben meg kéne keresni, húsz éve még tudtam a szerzőt: a festők egymás mögött állnak. Hogy találom meg. Google: "egymás mögött site:deske.hu" Őrület. Két helyen is följön. Azonnal.

2. Fiam új mobilja. Szájához emeli és bemondja (angolul) Tízkor ébresztő. Egy nő hang megismétli, a szöveg megjelenik!, és tízkor ébreszteni fogja. De ha bemondja, hogy holnap 3-kor Sanyival, a gép figyelmezteti, hogy akkor már másutt van dolga.

3. Sorsoláson nyertem, ó! Erre a levélre úszás közben többféle választ fogalmaztam. Különös tekintettel a 20-ikai határidőre, és a mai levélérkezésre. Nemkülönben a lehetséges csodálatos fára, amiről lecsúsztam.




Email Lukács-uszodás lista ügyben Gábornak.

Kösz! Ezen felül, amik még most eszembe jutottak:

-- az a kövér nagyon beteg szótlan fiatal férfi
-- a nejlonzacskókkal hosszan babráló különös fiatal férfi
-- a Nemes Galéria tulajdonosa, fürgén úszik, és dől belőle a panasz az üzletmenetre
-- az elpusztíthatatlan vén gömbölyű munkásőr
-- és örökös társa, a karikalábú köszöngető apró öregúr, illetve nem úr
-- Baki Péter térképészezredes, antik költészetben profi, zengőhangú antiklerikus
-- Ferenc?, statikus, még olykor dolgozik, minden kiállítást megnéz, Pécsre is lement  
még bizosan fogunk találni
d.

2012.12.28.            html-2012/lukacs-eloteto.htm                                   C.11643

BGYH ZRT.
Szőke László
vezérigazgató

Tisztelt Igazgató úr!

Levelüket vettem, hogy mint (22 éve) Lukács-törzsvendég, ha dec. 20. 16h-ig kimegyek Budaörsre, nyertem volna Önöktől egy lucfenyőt. Érdekes ötlet, mondaná Hofi. A levél dec. 28-án érkezett.
Hagyjuk.
Személyesen Önt szeretném megkérni intézkedésre, mert többszöri próbálkozásom ellenére ez a Lukács-vezetés lehetőségét meghaladja. Egy ideiglenes előtetőt kellene a Lukács uszoda parkra nyíló bejárata fölé emelni omlásveszély miatt (fölöslegesen, ugyanis téglából van egy), hogy végre megnyissák a közönség előtt. Hatezer forintos tétel az elköltött milliárd mellett.

Hogy nekem miért olyan fontos. Aki nem látta, nem gondolná, milyen gyönyörű hajnali úszás után naponta a reggeli séta, végig a Margit hídig, a hatalmas fák alatt, a parkban.
Szívélyes üdvözlettel:

Drága Tamás, egy ünnepköri kérés!
A honlapom állandó fejlécén jobbra fönt a maga kreálta KERES.
Ez fájlnevekre jó, fájlon belül nem mindig működik.
Hanem most létrejött ez a google-kereső-dolog, hogy ha a keresett szó (szócsoport) után beírom, hogy site:deske.hu, akkor őrjítően minden azonnal följön.
Ha egyetért vele, nem tudná ezt a fejléc-programot erre lecserélni?
Biztos ismeri, de azért leírom a pontos ortográfiát: pilinszky site:deske.hu

Ezen kívül is boldogságos, reményteljes évet, éveket!
d

--- 2012. december 29., szombat ---

Az orvosnak közbejött 3 (három) műtét, Zsófi 3 (három) órát várakozott a 4 (négy) gyerekkel a fülészeti rendelőben.
Volna, ha a két kicsit nem viszem egy idő után magammal, akiknek nem volt dolga a dokival.
Műhelybe. Botond keretet épített, Hanga rajzolnivaló helyet talált.
F/2012/320

Beúszott még egy érdekes karácsonyra-vers.

Vásárhelyi Géza (1939-1980?)

EMLÉKÉRE

Minden pohár borban benne úszkálsz 
minden ételemhez odanyúlkálsz 
fazékban fősz esőben ázol 
hűlő mosolyomban dideregsz fázol 
szögesdrót-koszorú szívemen 
vagy a látvány a skálaíveken 
fény öröm dal boldogságos vétek 
vénülő gyomromnak halálthozó étek 
csoda gyönyörűség álom ijesztő 
hóhérom gilotin kötelem fejvesztő 
vágylak mint életem és mint a halálom 
halott szép szeretőm ezen a világon 
azon a világon

--- 2012. december 30., szombat ---

Szt. Lukács zuhanyozó: Amikor 99-ben felszámolták az óbudai és újpesti hajógyárakat, 400 hegesztő ment ki onnét Hamburgba. Ezek röntgennel (kontrolláltan?) hegesztenek. Kettőt küldtek vissza.
Szt. Lukács öltöző(-fülkék közötti átkiabálás):

- Saci, még nem volt alkalmam megköszönni a [kikövetelt] mákosbejgli szeletet!
- Jajj, ne is mondja, ne adtam volna, nem sikerült!
- Én csakugyan valahogy olajosabban szeretem.
- Nem én daráltam a mákot, az volt a baj!
- Egyetlen másobejglim volt idén, úgyhogy a legjobb.

Aztán a kabinosnénit bizalmasan megkérdeztem - aki távolból mindezt hallotta -, hogyan lehet egy mákot rosszul darálni. Igazából nem érdekelt, meg volt is róla elképzelésem, de úgy szeretem látni, ahogy az asszonyok ilyenkor tűzbe jönnek. Magyarázta, kavics között a folyadék, ugye, átcsurog. Viszont ha homok... Ezek a piacon meg úgy adják, hogy alig... Mindezt egy szál fürőnadrágban, bár úszószemüveggel. Nehezen tartottam vissza, a végén már nagyon kellett pisilni.

Vasárnap. Istennek hála, minden a helyén.
A Margit híd, a sétautak a Svábhegyen.
Illetve azok most tükörré fagytak, gyönyörű.
F/2012/321, -322

Aztán ebéd előtt - örök élet vár reánk - homoktövis terméséből energiaital készítés. Most, hogy idén már nem nagykanál fenekével passzírozom
bele a szűrőbe - baromi fárasztó volt -, saját szerszámmal, igazi kedvvel gyártom; naponta.
Férfilélektan.
Állítólag az immunrendszer.
Cukrozva jó.
Nem volt megfelelő fám, két keretlécet szögeltem össze. Aztán fűrészgéppel mar.
Egy mozsártörő is jó lett volna, ha van. Bár az ergonómiailag kettes alá.
Nálam a nyél metszete vaskos és ovál is. F/2012/323

--- 2012. december 31., hétfő ---

Mike az onokákat egy napra átvállalta tőlünk. Közben róluk egy igazi amerikai FILMELŐZETES. 

Bár még nem dobnának ki, utoljára vetkőztem az ideiglenesen hazánkban állomásozó kabinban. Szekrényes bérlettel az átépítés idejére megengedték az odaátot.

Érdekes, hogy csak most jutott eszembe, ma reggel. Miért nem már ötven éve. Ez a szó, kulcsszó, hogy ÁHITAT. Hogy művészet enélkül számomra nem létezik. Nagyon éles határ. Ösztönösen, de milyen egyértelműen forgácsolódott le nekem enélkül érdeklődési területemből sokminden. Attribútum. Valószínű, evvel múlt évezredi vagyok. Próbáltam lefordítani: tiszteletteljes figyelés a nálam tökéletesebbre. Aztán az Értelmező szótár: megilletődéssel párosuló tisztelet, csodálat.
Amikor én az Isten köpenye szegélyéről beszélek, hasonló irány.

Belelendültem, napról napra bővül Lukácsos ismerőseim listája. 90 felé járok. A maiak.
-- tornatanár, megtanított a füldugóra, hosszan volt Ausztriában lavina alatt
-- olimpikon birkózó, tönkrement izületekkel, vágóhídon emelgetett féldisznókat

Reggel breviárium, írja az Özséb püspök, konstantíni béke, és nagyon örül neki. Mi az. Google. Új Ember-cikk, nagyon jó cikk, hogy az európai egység gondolata majd kétezer éves. És ad ebből a szempontból egy korrekt összefoglalást.

...1950. május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter nyilatkozatot olvasott fel, amelyben - Jean Monnet elképzeléseire támaszkodva - kezdeményezte a francia és a német szén- és acéltermelés egyesítését, és e célból közös intézményrendszer létrehozását. E történelmi jelentőségű deklarációra emlékezve május 9-én Európa-szerte az európai integrációt ünnepeljük. Manapság gyakran csak gazdasági-politikai egységről esik szó az Európai Unió kapcsán, pedig mint e cikkből is kiderül, nemcsak erről van szó. Európa polgárainak nem volna szabad figyelmen kívül hagyniuk a földrész keresztény gyökereit, egyébként fennáll annak a veszélye, hogy egy lélek nélküli európai demokráciát valósítanak meg, amely spirituális kiüresedéshez vezet, és ismét fellép a totalitarizmusok fenyegető veszélye. Reményeink szerint talán éppen a most belépő országok lesznek azok, amelyek keresztény kultúrájuk kincsivel is gazdagítják Európát.
a teljes szöveg

Legyen évvége?
2012. Szignónak elég rossz volt a kettest, ecsettel.

TESTIEK.
A reggeli futás fölvirágzott a futócipő által, sarokra érkezem. Valamint a télikabáttalanság, viszont boldogító Bundeswehr-anorák hozzá.
Úszás. Nyáron egy ötletre újra a régi hosszú hossz, 1200. Aztán ősztől itthon 1250 méter, tévedésből. Megtartottam. Aminek jellegzetessége, ha számolást tévesztek, még mindig 1200. Az utolsó két hosszt jutalomnak tekintem.
Gyors: lábtempó 12 év késéssel éledezik, minőség már nem lesz. Hogy homlokkal tolni a vizet, Tamás kabinostól tanultam meg.
Hát: a tempó végén magam alá gyűrni a vízet, a triatlonos mondta. Ez jó.
Februárban Lukács-kényszerűségből kiderült, a 22 fokos vizet is lehet szeretni. Döbbenet.
Bicikli: hogy négy kilóval könnyebb ez az új piros, lendítőleg hatott. (Én is könnyebb vagyok.)

LELKIEK.
(Én is könnyebb vagyok.) Breviárium helyett ideiglenesen Barsi Balázs prédikációk. A 112-nél tartok, lassan vége. Erős.

SZELLEIEK.
Ilyesmire nem emlékszem. A festőasztal alá nagyobb kerekek. Ha megemelem, mint a talicska.

KÉPEK.
Túlteljesítve, 84, a szokott 40-45 helyett. Ha ezt kilóra mérnék. Eddig csak 16-ot dobtam ki, gyanús. Rakás nagyobb méretű is. Bár földrengések; rendületlenül készülök a műcsarnoki kiállításra. A biztonság kedvéért sunyin már lemondtam róla.

MIKE.
fölényesen díjnyertes, valami hatvan videós közül.

HANGA. Váratlan új unoka, a negyedik.
És rögtön három éves. Él, mozog. Nagyon. Jó.
Most éppen a Műjégen, Nanóval, mind a négyen. Jövőre visszaadjuk őket. Amíg megjönnek, megcsinálom a krumplipürét. Ha hidegvíz alatt hámozok, nem égeti a kezemet.

HALOTTAK. Ő is melegvizes volt, a szerszámlakatos-focista Imre bácsi. Idén halt meg.
Vagy tavaly?
(Déry emleget ilyen öregségben-évtévesztést, sírnivaló gyönyörűen, a Bópeerben.. Onnét vettem.)

2012. decemberi olvasók: 368749 = 4120/hó = 133/nap
2012. év olvasói: 53364/év = 146/nap