előző levél  összes levél

VÁLINEWS; 218. levél J.-nek, Le Meux-be / 2013. május

--- 2013. május 2., csütörtök ---

Amikor a játék mondhatni keserves feladattá válik. (Nagyon fáradt vagyok.) New York, egy hét: félig tele jegyzetfüzet és 170 felvétel. Fél napi munka: még mindig 78. Ebből 18 fotó, a többi csak fénykép.
Ahol laktam, meglehetős magasan: F/2013/129

Először kinézve az ablakon. F/2013/114

--- 2013. május 3., péntek ---

Jöttöm másnapja: séta a Svábhegyen, majd jókedvű ablakmosás, Kata pedig gangi csendéletét újította meg. Ehhez tőlem egy széles deszkát kért a bádog ablakpárkányra.
Ma reggel korábban uszodába, Katával orvoshoz.
Napló-begépelés már vége felé.
A fotókkal lesz gond. Illetve azok már helyükön.
Az alkalmi utifényképekkel inkább; sok, de őrizném.
A kiválasztott N.Y.-fotókat már meg lehet nézni:
TÉMAKÖRÖK SZERINT / 09. KÜLFÖLD; a rólunk-fotók nem itt vannak.

21:36. Mi ez a nemigazifotó-fényképkategória?!,
hatot tartok meg belőlük.
Már fönt a honlapon.
Elég 25 kép egy útról.

--- 2013. május 4., szombat ---

Bizonyos elmebetegségeknél alkalmazták az elektrosokkot. A beteg azonnal eszméletét veszti, és a módszer információvesztéssel jár, de segíteni remél. Úgy tudom, ma már nem alkalmazzák. Valami ilyesmi egy ilyen utazás is. Megpróbálok magamhoz térni.


18:08 Napok óta ezt, eddig tartott, megírtam a New York-naplót, most lett kész. Mégegyszer átnéztem a képeket, találtam még négyet a 170-ből, megőrzendőt. Papíron hat oldal. Még sokáig lehetne kozmetikázni. Nem csináltam beőle olvasmányt.

19:16 MEGPRÓBÁLOM,
HÁTHA
IDE IS ÁTEMELHETŐ
A NEW YORK-NAPLÓ.
(MÁS PROGRAMBAN ÍRTAM.)

dátum:  2013.4.24-30     fájl: html-2013/new-york.htm               C. 12119-125

New York-hét   L. vendéglátott egy festményért
 

SZERDA - 2013. ÁPRILIS 24.


Odafelé Mikivel + barátja, Balázs. T.Mobil külföldön kerül (Miki-kontaktusra tartalékolva):
EU - EU: hívásindítás:107 ft/p., fogadás: 30 ft/p., SMS: 33 ft.
USA indítás: 700 ft/p. fogadás: 210 ft/p. SMS: 170 ft.

ODAÚT: 10:55 Bp., Lufthansa, / 12:40 Frankfurt, / 17:10 Frankfurt, / 19:50 Kennedy Airport, New York, hat óra időeltolódás mínusz.
Figyelmeztetnek, épp látni Tihanyt F/2013/113. Tényleg olyan. 

Bírák könyve 1.6-
És megfutamodék Adonibézek, de üldözőbe vevék, és elfogván őt, elvágták kezeinek és lábainak hüvelykujjait. Akkor monda Adonibézek: Hetven király szedeget vala asztalom alatt, akiknek levágattam kezeik és lábaik hüvelykujjait, amint én cselekedtem, úgy fizetett nékem az Isten. Azután elvivék őt Jeruzsálembe és ott meghala.

Aztán az Alpok fölött, havas csúcsok.

FRANKFURT. Reptéren üvegbódé: dohányzófülke, használják. 4,5h várakozás, szendvics, almalé, Kata püspökkenyere. 3 fotelbe, Ray Charles film Miki tabletjéről, fülhallg., megkönnyeztem, mozgójárda, késve érk. a géphez, dorgálnak, 10 ülés egy sorban, nagyon szűk ülések, mindenkinek monitor, mindenki másik krimit néz, kétemeletes óriásgép.

NEW YORK immigration office gyors, Toyota taxi, hátul TV, fix ár 52$ Manhattan+toll (híddíj) + 10% borravaló. Előkelő negyedbe, a MET pár utcával arrébb. Szobámban kikészítve múz. belépők (törzsgárda), költőpénz, notebook, később József és testvérei (odakészítve, hogy otthon érezzem magam), összes élelmiszerforrás megmutatva, tele hűtő, és magvak, 200 kép a falon. 02h szemközti háztetőn méteres tűz, nem tudom, keltsem-e L-t, aztán tűzoltók jönnek. White noise -/fehér zaj/-gép kikészítve, alváskor a búgása más zajokat elnyom, harmadik éjszakától használom, kiváló. A N.Y. Timest reggel az ajtó elé leteszik, de már alig fizet elő rá valaki. Régen ez magyar - német negyed volt, de drága lett, magyar étterem, templom közelben.
Éppen alkonyat, nézek lefelé-kifelé, F/2013/116, aztán bele az éjszakába, a háttérben a hegyes tetejű Empire State Building F/2013/117
 

LAKÁS: fölötte tetőtér kilátással, közös body-terem profi gépekkel és kis úszó medence. 30 fős személyzet a házhoz, a porta PC-ben benne a nevem. Lakás: sok kép, nagy Balthus kötet: tágabb a tehetsége, mint tudtam, tájkép és gyönyörű portrék, rajzzal is. Egy könyv: How to Read and Understand Poetry, Part I. / Professor Willard Spiegelman.
A lakás dolgozószobája: F/2013/129.
A fürdőszobában lapozható tükrökben látom magam F/2013/128. Egyik kilátás a lakásból, nappal. F/2013/115

UTCA tiszta, sgrafitti szinte nincs. Hajléktalan tábláján a szöveg eleje: Egy szép feleségre lenne szükségem... Metróreklám:
1./ 800 ezer illegális bevándorló = 800 e. ártatlan.
2./ tinédzserterhesség: van valami jó munkád? Egy gyerek évi 10e dollárba kerül.
3./ lépj hátrébb a peronon, nehogy te is statisztikai adat légy. 2012-ben 1200-an estek a sínek közé.
Metró is tiszta! Utcán sok aránytalanul kövér fiatal nő. Csak Park Ave. kétirányú, mindenféle templomok, sok, utcán is sokan fülhallgatóval, nagy tömpe autók lettek itt, egyetlen VW, Lincolnok stb.. Kb. 2$ egy metróút. Közl. lámpák gyalogosoknak: még abban sem bíznak, hogy  a gyalogosok tudnak olvasni, helyette logó: lépő ember. 

IDŐJÁRÁS: szerencsém volt, napsütés, korlátozottan meleg, pulóver nélkül, anorák éppen jó, az mindig rajtam.

CSÜTÖRTÖK - 2013. ÁPRILIS 25.

07h. ébred, reggeli magok, müzli, gyümölcs, tea, konyhatanulás, képnézés. Infó: ha duda és robbantások = nincs baj, a metrót építik. Tévedésből a szemétliftet használom, az is tágas. 25p. késéssel, metróval, randevú Mikiékkel:
MOMA Iszonyú zsúfoltság reggel a fogadótérben, Rothko No.10. lecserélve sajnos No.3.-ra, rájövök, nincs energiám a fiúk ritmusához alkalmazkodni, a képek nagy része nem érdekel, más a tempóm. Megbeszéljük, Miki jön velem, majd megnézi újra. Lelkesen fotóztunk. Litván film, amint szedik le a Lenin szobrot, tömeg, megtapsolják.

Film: jégtörő hajó jön, előtte egy zakós férfi lépéstempóban. Érthetetlen, lenyűgöző, eredeti felvételnek hat: F/2013/122. Monet hatalmas vizililiomos pannója, Munch kamara-kiállítás, gyenge Matisse-ok, meg a zseniális vörös szobája, építészeti makettek, buborék-helikopter, most látom harmadszor, Oldenburg kiáll., ezt nem, Van Gogh csillagos ege alatt gyerekek ülnek, magyarázatot hallgatva, gyenge Klee-k, minimal art gyenge, kortárs fest. érdektelen, Mikit tipó is érdekli, fotózza, F/2013/120. Nicsak: Avignoni kisasszonyok itt; egy rejtélyes fotó, állatbűvölő turista F/2013/137, délben gyalog haza,
CENTRAL PARK, töröknél hurkapálcán sült hús.
Este 7-kor randevú Mikivel:
BROOKLYN MÚZEUM ma 22h-ig nyitva. Metrón odafelé megint főleg négerek, mindenki fülhallgatóval, elrévedő arccal (a fehérek is).
A múzeum homlokzatához elegánsnak szánt előtető, pénztárak körbe, középen. A Delvaux vasútállomás kép nincs meg, Bierstadt Vihar a Sziklás hegységben megvan, de átfestettem a 16 év alatt, jó. t203-link.jpg.




Mellette félig-égett részlete, egy mai festőtől. A sokat meséltem-zöld rádió is megvan, időközben zöldebb és zömökebb lett, F/2013/133  Marcel Breuer szék, gyönyörű tanulmányi raktár us-01.jpg, Corot, egyiptomi, indián szakrális 700-ból, Sisley, Daubigny.
Rembrandt, mai orosz fest., asszír-akkád, megint és megunhatatlanul a sasmadár-fejű istenemberek, amint porozzák be a fákat, farmerház is átépítve, japán, korea, kína, török, képkeretek.
Egy elképesztően gyönyörű hordozható gramafon. F/2013/118. A múzeumok elmentek a csúcsminőség bemutatásától a tanítás, az ismeretterjesztés felé. Lehet, hogy ez most egy-két generáció idejére helyes.
Miki hamarabb hazaindul, fáradt. A metrón elalszik, ébredésig tett egy teljes kört.
Múzeumból hazafelé én 2x is rossz metróra, 3/4 óra.


PÉNTEK - 2013. ÁPRILIS 26.

Lukács evangélium, reggeli: müzli, gyümölcsök bele+mandula, mogyoró, stb. magok.
FRICK MÚZEUM metróval, még így is fél óra. Halk, elegáns idősebb párok a közönség, gyerekeket nem engedik be. Vermeer, Miki 30p. késést jelez SMS-en, Corot, képek alatt hatalmas könyvsorozatok, angol klasszikusok stb., Frick életéről film: újsághír, hogy vett egy Vermeer-képet.
A népeknek szánta, éjszaka fölkelt a nagy hallba, lement képnézni, belső átrium-kert üvegfedett, Cimabue.
REPÜLŐGÉP ANYAHAJÓ + TENGERALATTJÁRÓ, http://intrepidmuseum.org délben ide, itt találk. Balázzsal is,  ez az én ajándékom nekik, én tudtam erről, 44$ kettőnknek, belépőjegy felnőtteknek 24$, US College Students 20$, Veteránok 17$, Active Milirary- és Retired US. Milary free, belépéskor detektor, derékszíjat is le, Rettenetesen nagy hajó. F/2013/134.
 Parancsnoki kabin egyszemélyes, űrkabin, Lökös vadászgépek és egy Concorde is a fedélzeten, de már nem lehet belülről megnézni, film kamikázéról, becsapódik a hajóba, pár halott csak, hajókonyha, középső nagy hall: repülőgép hangár, a parancsnoki állás, egy itt szolgált vietnámi veterán magyarázza, mutatja.  Mikivel ketten helikoptert vezetünk, móka, F/2013/126, film a hajó történetéről, főleg hidegháborús ijesztgetés volt a szerepe. Tengeralattjáró: figyelmeztetés, klausztrofóbiás ne jöjjön, kis ajtó a bemenet előtt, hogy ezen kell majd lent tudni átbújni, atomtöltetű rakéta, két torpedóállás. Eddig ilyet én nem: rituális kiscsoportos turistafotó rólunk. F/2013/130

 

SZOMBAT - 2013. ÁPRILIS 27.



89/90 zsoltár, Házigazdám 1848. májusi kiadásában ugyanez:

1. Dávid' éneke. A' ki a ' Felségesnek ótalma alatt lakik, ki a' mennyei mindenható Istennek védárnyéka alatt nyugszik;
2. Az mondhatja Istennek: menedékem és fellegváram Isten! vagy te; őbenne bízom.
3. Mert ő ment meg engemet a' vadász' törétől, a' halállal való fenyegetéstől.
4. Szánytollaival fedez tégedet, és szárnyai alatt bátorságban lehetsz.

Reggel képem átkeretezése kérdése, mégis az eredeti keretem lenne a jobb, makettezem fehér papírcsíkokkal. Mikivel mail-csere a vasárnapi miséről. Ő vidékről csak az este 7-esre tud jönni. (14h. magyar mise lett volna a Szt. István templomban).
GUGGENHEIMBE Nyitásra, egy japán csapat munkájái, 20 perc a hat emelet. Fekete táska néz Katának a shopban 135 $, de erős, egyszerű. Esernyő lenne jó, 35$-ért, emeletenként egyszemélyes WC-k.
NEUE MUZEUM a 5. Avenuen, elegáns, kicsi, második emelet Schiele-terem, rajzok: maszturbáló nők. Klimt mindig idegen, de ez az aranypitykés nője szép.
METROPOLITAN MÚZEUM-ba át. A múzeum előtt fehérre dukkózott bicikli, nyilván egy közl. baleset áldozat emlékére F/2013/124, kék MET-jelvényt kapok, itt is szabad fotózni. Rögtön a Lehmann-gyűjteménybe hátul, ahol madár és japán se jár. Miki múltkori küldeménye pandanjára az én Balthus képem előtt lefényképeztetem magam. F/2013/127. Holbein: Erasmus 25 cm, Cranach: Vénusz méhekkel 50 cm. A 14-15. sz. termeket visszaállították gyönyörűre, utoljára még hideg fehér falak, mondtam is anyácskámnak, hogy fölülről feltétlen nézze majd meg, de az 1988-as állapotában. Most újra szürke és bordó bársonyborítású falak, helyi világítás, újra sötétebb, intimebb. Üldögélek, fáradt.

Bejárathoz vissza térképért, infós lánytól, hol az a Klee-s lépcsőforduló-zúg. Megvan. 2-3 igazán jó a tán 40-ből. Két nagy Rothko 1949; még függ. formák is, kereső periódusa vége. Van Gogh, Picassok, Modigliani.
Haza a 3. Ave-át, forró hotdog, zsebemben zacskó mag. Ragyogó napsütés, a Central Park körsétány: futók, biciklik
d: alvás,
METROPOLITAN MÚZEUM - d.u. vissza, Lehmann, váratlan Dobigny, 1817-78, us-28.jpg, nagyon jó, Tájkép libákkal 1972, Törött orrú férfi/Rembrandt, Pieter de Hooch = Vermeer-szerű, júliustól ezentúl minden nap nyitva. Nagy üvegtetejű csarnok: Calaisi polgárok 1989., ajándék. Balthus: Kirándulók, mezoamerika, hülye Kandinszky, rossz Picassok, Delvaux 1897-1994 Kis vasútállomás éjjel, 1959. (Matisse gyűjteményéből, 2002), infó után a Klee-alkóv, domború képe. Mezzanin: széklabirintus kibővült = látható raktár, régi US. szobák, American Wing, John Brown utolsó percei, megcsókol egy néger kisbabát. Albert Bierstadt 1830-1902 Sziklás hegyek, itt előtérben indiánok egy ledöntött mackó körül, amerikai szárny minden műve bélyegméretű fotója egy falon... és hogy ez ma is bővül, imitált látványok festészete, egy szobányi, hadiképek, valami fontos ember átkel a jeges folyón, és ez a Függetlenségi Háború fordulópontja, tengerhullámzás képek terme, ezt mindenütt szeretem, Bukarestben is volt.
Hazafelé egy templom: fehér szoborcsoportos oltárfal fönt kék üvegablakokkal, tökéletes ötlet. F/2013/123
 

VASÁRNAP - 2013. ÁPRILIS 28.

Kel: 7h. Olv: "Last Words": Churcill: I am ready to meet my Maker. Whether my Maker is ready for the ordeal meeting me is another matter"
Három amerikai Czóbel-katalógus: öregen is nagyon jó! Párizs utcaképek, csendéletek,
végre megtalálom: vajaskenyér reggeli
GUGGENHEIMBE K-nak táskáért, hátha tényleg nem túl nagy, és jó, megveszem. Japánokat újra 4 km-es sebességgel, nulla, át a:
CENTRAL PARK-on, séta, futóknak kötelező irány a tó körül, metró 86 str. átszállásnál jegyváltás. Gyorsmetró. "A", de nem megy végig (csak ma?) ingyenbusz 200 str-ig.
CLOISTERS - gyalog fölfelé, jobbra lent a folyó gyorsforgalmi úttal. 3 templom, 2 kerengő, szépek, kincstár unicornisos kárpitok, sok hangos madár itt fönt, kerengőben pihenő emberek a napon, lefelé busz, 168 str. leszáll, metróra: 1-es, nem volt türelmem korrigálni, West Side, olykor magasvasút vagyunk, élénk mozgalmas utcák, vasárnap, napsütés, valami olcsó kirakodóvásár, ékszerek, kendők, üvegek, sátrak sora a járdán,
NATIONAL HISTORY MÚZEUM, régi és nagyon tágas új szárny, hatalmas, látogatóknak 4 emelet, hullafáradt, el is tévedek, hol a kijárat, dinoszaurusz hatalmas teljes csontvázak, indián kellékek terme, bolyongok, madarak, ismeretterjesztő dolgok gyerekeknek,
CENTRAL PARKON át gyalog haza 4-re, kis fekvés,
SZT. ISTVÁN TEMPLOM 7-es mise, Mikiék is megérkeznek, most angol mise. Oldalt besomfordál egy pap, majd visszamegy kezében a mikrofonnal (fiam fordítja), hogy érdekes,  nem működik, reggel tettem bele új elemet. Aztán ugyanott ki, már nekünk: Ma nem leszek valami aktív, beteget helyettesítettem, ez ma a hatodik misém. Evangélium után,  megkérdi, mi a véleményünk a szeretetről, és leül előttünk egy székbe. És vár. Nehezen, de lassan többektől néhány mondat - fölállnak hozzá - válaszként. Igaz, aztán együtt nevettek valamin. Végül ő beszél. Ostya helyett felajánlásnál lángos formájú, méretű kenyér, fonott kosárkában. Áldoztatáshoz abból tör pici darabkákat. A maradékkal mi lesz?, nem tudom, miért nem osztotta szét. Oldalt mellette a zenei vezető civilben, tartja a kelyhet, aki kér.
Miki nem kísér ki mégsem a reptérre, mert leegyszerűsödött, neten már csekkeltünk, és taxival ki.
 

HÉTFŐ - 2013. ÁPRILIS 29.


5h. ébred, 1/2 6 hajnalodik, itt legalábbis körbenézve sehol fényreklám. Reggeli imaidőt igyekeztem itt tartani. Sonymmal kőrpanoráma 2,5 p. ügyetlen filmecske

Már nem térek ide vissza, magokat nejlonzacskóba, útravalónak, Kata-táskába épp belefér az enyém. Első esős nap, esernyőt nem fogadom el.
ZSIDÓ MÚZEUM, 5. Ave, 92 str. nyitásra megyek. Biztonsági kapu. A lerontott Jeruzsálemi Fal darabja, nem szabad megérinteni. Megérintem. Temetési kövek a 3-4 századból, néhány sor betű, nyilván rituális jelentésű egyszerű gyümölcsrajzzal. A legnagyobb N.Y-i élményem. F/2013/135. És egy menora karcrajza, gyönyörű.

AN ARTIST CANNOT BE CONTINUALLY WIELDING HIS BRUSH. HE MUST STOP AT TIMES IN HIS PAINTING TO FRESCHEN HIS VISION... THE SABBATH REPRESENT THOSE MOMENT WHEN PAUSE IS OUR BRUSH WORK TO RENEW OUR VISION OF HIS OBJECT...
Living is an Art / Mordechai M. Kaplan (magyar?)

Egy édes ironikus festmény a kis zsidó szabómesterről, micsoda színek F/2013/139.
Metróval le a Downtonba,
ONE WORLD TRADE CENTER-hez, tényleg baromi nagy. F/2013/132. A lyukat, az emlékművet már nincs időm megkeresni. Csendes eső, megérdeklődöm, mégis jó a metrójegyem, csak megint nem értettem meg a múltkor valamit. 1/2 3 kor utcán leint sárga taxit, forgalom, most tényleg egy óra az út, dugók. Az East  River oldalán végig a rakparton, az új WTC-t messziről látom.
J. F. KENNEDY REPTÉRRE. Terminal No.1, Lufthansa, nagy sor, de gyorsan megy, megint cipőt le kell venni, gép másfél órás késéssel indul (de behozzák). Óriás szerencsére a tömött gépen a járat szélén ülök, sőt mellettem üres, oda tudok ledőlni. U alakú, erre való párnát vettem a reptéren, Münchenben otthagyom, szemétnek. El-elalszom, közben három utas felé nézem a krimiket, már ismerős részletek, persze nekem a látvány, hang nélkül. A legaranyosabb valami manók, nyuszifogatttal repülnek az erdőn át, s úgy emlékszem, nem rajzfilm.
 

KEDD - 2013. ÁPRILIS 30.

MÜNCHEN reggel 07:55h, Z. vár, kocsival a belvárosba, beszélgetünk, nagykaliberű pacák, az első 50-ben benne van a németek között, akikre a tud. irodalomban legtöbbet hivatkoznak. A karizmatikus mozgalom indulásakor láttuk egymást, 28 éve. Kérdezem:
- milyen a házasságtok
- hogy viszonyulsz, hogy több gyereked már más országban
- imametódusod
- mitől vagy szomorú, ha -
- mennyi a selejted
- letelepedésed végleges-e, stb.
Napi, hatalmi politika nem érdekli, hanem a közhasznú.
Elmondom, zavart, hogy szakmámat szűk elit használja csak. Ahogy megyek ki vonattal Bp.-ről, egyre inkább slum, mindig elszomorodtam. Hogy itt nyilván nem kell, amit csinálok. A megoldás: korábban az adatokat lyukkártya-papírcsíkokon tárolták, az idegennek semmitmondó, páran értették az országban. De az a MÁV éves menetrendje, amit tízmillióan használnak. Zs. ugyanerre jutott, hogy két lépcsőben hasznos kutatásaival. Aztán az objektív - szubjektív szépről beszélgetünk. A portrék fogják meg.
ALTE PINATKOTHEK, iszonyú rideg lépcsőház-tér us-02.jpg, 4 km-es tempóban, csak annyi érdekel, mi a kínálat, a fontos képeket ismerem. 20 perc. A jegyként szolgáló jelvény ötletét átvették a MET-től, kissé németesen, ezt még gyakorolni kell: muzeumjegy.jpg.
Náluk ebéd a magammal hozott rántott csirke darabkák is, 2h. alszom, eddig lappangó kollázsom a hálószobájukban, reptérre vissza egy óra út, megint. "A falu az emberiség legnagyobb találmánya" mondta valaki.
 

BUDAPEST 18:20; landolás után helyi busz a metróhoz.

JEGYZETFÜZETBEN előre beírva: repülés időpontok, össz. múzeum címe, nyitva tartás, aktu. kiállítások, lakcímem (ha mentőorvos), telefonok, miseidők, alkalmi térképrajzaim.
TARISZNYA tartalma (semmi nem hiányzott):
egy garbó, alsónadrág, zokni, fogkefe, szemmaszk,
pótszemüveg, Sony pótakku, mobiltöltő,
Biblia, The Spy... krimi, orvosi szén, kávétabletta,
kifotózott 1988-as N.Y. térképem, hiv. papírok, utasbiztosítás-papír,
odafelé Kata püspökkenyere, a frankfurti várakozás idejére,
tarisznyazsebben: rózsafüzér, fogkefe, antineuralgika, golyóstoll,
és üres nejlonzacskó.

Ingzsebben Sony fotógép
Nyaktáska végig nem kellett, mert elegendő zsebek:
NADRÁG:
1. útlevél + repjegy
2. spirálfüzet, metrójegy, múz. belépő
3. szemüvegtörlő kendő
4. zsebkendő
5. magyar pénztárca
6. US. lakáskulcs
ANORÁK (mindig rajtam)
1. nagy jegyzetfüzet - elölről napló, hátu aktu. adatok + össz. 4 golyóstoll
2. MET belépő-jelvények
3. dollár
4. N.Y. város- és metrótérkép, jól lehasználtam
5. pótzsebkendő

Vettem: magamnak semmit, Katának a Guggenheim-táska, 32e HUF, ez jó móka volt. F/2013/138  Az út egyébként egy fillérembe se került, sőt.
N.Y.: két kilót híztam. Jetleg odafelé nem.
Másnap időben uszoda, Svábhegy, ötletem konyhai ablakmosás, erre Kata pedig a gangi csendéletét megújította, a bádog ablakpárkányra ehhez szélesebb pácolt deszkát csináltam neki. kata-polc.jpg.
 köszönöm


EZEK SZERINT SIKERÜLT FÖLTENNI IDE IS.

--- 2013. május 5., vasárnap ---

Érkeznek (utánlövés) (pót)infók New Yorkról, köszönet.
N.Y. / Manhattan kerületei.
És egy pps fotósorozat, a Város történelme is egy kicsit, néhány nagyon jó képpel.

Reggel eszembe jutott az érsek úrhoz írt levelem. Merthogy – döbbenetes esemény – vagy öt év után újra sikerült végigúszni víz alatt a medencét. Azt hittem, ez többé már nem fog sikerülni. Igaz, az utolsó sötétkék csempe-csillagnál eldöntöttem, inkább megfulladok, de most már végig. Hát akkor itt a levél.

2013.4.14.                                           html-2013/erdo-01.htm                                             C.12082
Kedves Erdő Péter atya!
Tisztelettel kérek egy személyemre szóló engedélyt, privilégiumot, hogy imaközösségi estjeinken lakáson szentségimádást tarthassunk.

A körülmények
1985-ben két karizmatikus imacsoport alakult a Budai Ferencesek szárnyai alatt, Marik Józsefé és az enyém. Mi -  a Fioretti -, azóta is együtt, szerdánként. Az egykori egyetemisták őszülnek, én 71. A zsolozsma elvégzése után dicsőítés és hálaadás a ferences plébániáról hazahozott szentség előtt. Ugyanis a minket elindító ferences atya javaslatára kezdettől hetente szentségimádást is tartunk.

Illetve tartottunk a múlt héttel bezárólag, mert egyik testvérünk számára mostanra súlyos lelkiismereti kérdéssé vált e gyakorlatunk jogossága. Ezért hosszas kínlódás után a közösség úgy döntött, hogy megyéspüspökünk hivatalos engedélye nélkül ezt eddig, és ne tovább.

A háttér
Lelkiismeretem tiszta, mert mindez plébánosom, valamint Katona István atya, és gyóntatóatyám irányításával, és Székely János püspök atya tudtával történt. Ők mind ismerik a körülményeket és pontosan meghatározták a feltételeket. Hogy minden illőn történik-e. (Érseki helynöki betegáldoztatási engedéllyel mindig rendelkeztem.) Minderről szívesen akár élőszóban is.

Ha Ön engedélyt adna, este hoznám és másnap hajnalban visszavinném a szentséget a plébániánkra.
Hiszem, hogy Isten színe előtt tiszta volt ez a gyakorlat. És tudom, hogy ez számunkra milyen erő. 
Engedélykérési tervemről most mindenki lebeszélt avval, hogy reménytelen; az Ön jogtudósi szigora. De tudtommal ez az Atya jogkörén belüli kérés. Bencés húgom szerint a 28 év gyakorlata is nyom a latban. A reményt nem adom fel. Pl. ma sikerült a Lukács medencéjét víz alatt végigúsznom, másfél méter híján. Nagyon sok éve próbálkozom, minden nap egyszer.

Dicsérjük az Urat!
szeretettel:

Váli Dezső
A [Láthatatlan Váli] katalógusmelléklet a "Koldus keresztút - B/89/44" kedvéért (52. oldaltól), hátha örömet okoz.

20:39 Utiszédület után a magamhoz térés állomásai. Zelk-kritika, megjelent a Fényszóróban, 1945. október 24-én. Méltatja Illyés: Hősökről beszélek-versét, 1933, ami csak most jelenhetett meg. Hát nézzük, kevesek között nekem megvan a háromkötetes Illyésvers-összes. Hoppá, 27 oldal, ilyet nemigen szokok végigolvasni, hacsak nem Toldi. De most nagyon, ízes, kedves, okos. Hogy s mint lopott a nagymama és a többeik is éjszakánként szénát-egyebet az uraságtól. Szervezetten, rendezetten. Mint egy népmese. Végre egy kis hazai.<

--- 2013. május 6., hétfő ---

Múltkor forgattak itt vagy két óa hosszat, két fiatal céget alapított – ARTISTCOLONY – művészekkel való foglalkozásra. Most átküldték, négyperces film. Tetszett, avval, én a (jól megtalált) szöveget egy mozgó látvány tetejébe tettem volna, s hogy furán elvágott a befejezés. Szerintük ez koncepció, hogy az érdeklődést felkeltsék.

Nincs Katának bélrákja. Délelőtt voltunk tükrözésen. Félt. Egy napig keresgéltem, mit mondok az orvosnak:
- Szeretném közben fogni a kezét.
- A kezét fogom közben, ha megengedi.
A csövet az asszisztens kezelte; a kamerát az orvos kormányozta az erősen megvilágított bélcsatornában. Bordázott metróalagút, csak világos rózsaszín. Jobbra-balra kanyargott, lassan haladt előre, s nézte/néztük a bélfalat a monitoron. Kata egyszer jajdult föl.
Hazafelé a metrón naná' hogy unokaügyben veszekedtünk.



Jó kis öreg fekete igazibőr pénztárcám oldala fölfeslett. Fehér cérnával varrtam meg. Csakazértis.

Kata jó hírének én is örülök. Megértem, hogy félt, én elájultam közben. Utána az orvos vigasztalt, 100 ezer ember közül egynek van ilyen fájdalma; kiválasztott voltam. Kétszer megnéztem a filmet. A Prima Primisszima díjhoz jó; így lóg a levegőben; a vége nem izgalmat és kíváncsiságot indukál, hanem bosszúságot. Á.

--- 2013. május 7., kedd ---

Ha a kritikusaim azt látnák, hogy a Temzén járok, azt mondanák, hogy azért teszem, mert nem tudok úszni. Margaret Thacher

--- 2013. május 9., csütörtök ---

Csináltam én az évszázadok folyamán néhány magamnak kedves tárgyat. 76 körül találtam a szemétben egy méteres hosszúkás fekete bőröndöt, fúvóshangszer tokja lehetett. Bélelve csudálatos lila bársonnyal. Fedele nyitva, oda képeslap-reprók, éjjeliszekrényem volt, amíg fönt, a galérián aludtam. Hol van az már. Később e tárgyak közül némelyeket már fotóztam. Most három napig ezt néztem át (kényszeresen komojkodva: opuszszám, adatolás). Ugyanis ha tárgy, annak formát is kellett adni, vagyis az formatervezés. A TERVEZŐGRAFIKA szót lecseréltem DESIGN-ra, így oda bele is fért vagy 100 darab. Két új címszó: BÚTOR és TÁRGY. A lesmirglizett műteremablak ugye állandó függöny. Az bútor-e vagy tárgy? És mi az anyaga? Anyaghiány ugyanis.
Rózsafüzér - G/00/08




Megjött a tiszteletpéldány, a májusi Vigíliában csakugyan leközölték a Koldus Keresztút - B/89/44-et, a Szakrális művészet? - körkérdésre írt válaszommal együtt:

ÉLEM ÉS VALLOM

I.
Reggel vallásos vagyok. Imaidőm évtizedek óta 05:40 - 06:40.
Utána hívő.
Hívő módra biciklizem és hívő módon mosok fogat.
Másképpen ezáltal?
Igen.
Másképp is festek? Műterembelső-témát?

Igen.

II.
Mire való a művészet; egy kép, egy szobor?
Minden jó mű villámfény idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét.
Megismétlem.
Minden jó mű villámfény idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét.
Egy lengeöltözékű nőszemély ábrázolása is?

Igen.

Erről jut eszembe, mindig ugyanazt kérdezik. Olyan jó válaszokat tudnék adni, ha:
- Véleménye a szeszes-diófapácról.
- Kedvenc cipői.
- Milyen a kapcsolata a hatodik emelettel.
- A laposfogóival.
- Az enyveshátú ragasztópapírral.

Ez utóbbiról különösen tudnék mesélni. Életfilozófiai tétel.

Hír, hogy most Ferenc pápa, hát az európaiaknak nagyobb kedve lett misére járni, stb. Ezeknek az embereknek a hitről, a Megváltóról igen halovány fogalmuk van. És a gyerekes sztárkultusz ide is beszivárgott életükbe.
Bár Ferenc tényleg egy nagykaliberű pasas. Mit nem üzen most is.  Mondjuk egy imát minden ujjunkra...



Megéltem a közhelyet, hogy ne menj vissza, ahol egykor boldog voltál. A New Yorki út. Illetve annyi, fegyelemmel előrefelé kell nézni, van ott is.
- A Bierstadt Sziklás hegységet átfestettem a 16 év alatt.
- A Rothko No. 10-et a MOMA-ban lecserélték.
-A zöld rádió megvan, de zöldebb és zömökebb lett.
- Delvaux Vasútvégállomása nem volt falon.
- A World Trade Centert közben fölrobbantották.

Viszont volt egy Zsidó Múzeum, negyedik századi sírkövekkel.

Két markáns asszonyt is megkérdeztem, nem tudták, csak úgy körülbelülre, mit jelent. A hálózsákomon. A vasalót, a 30-at valahogy kitaláltam. Nem tudja valaki???

14:21 Megkaptam.
1. 30 C. max
2. klórossal ne
3. vasaló ne
4. vegytisztítás ne
5. forgóban szárítani ne
és itt az összes.

Megint ajándék, utánlövés New York-ügyben. Elképesztő csoda ez a világ. Jemenben is van egy Manhattan, vályogból, 12. századi, és élő város (diasorozat). Mért nem oda mentem.

Kata mutatta, hazajöttömre nekem csinálta, az mind az enyém. Úgyhogy egy hétig jártam rá, míg csak el nem fogyott, a franciasalátára – összekeverve a frigóban a két fehér edényt –, abban a hitben, hogy az az én gyümölcssalátám. Most tudtam meg. És most már oda is fogok figyelni rá.

--- 2013. május 10., péntek ---

Kata sokat panaszkodott szobája nyári átforrósodására. Tegnap én google, ma ők: Port Pro Fólia Kft., pontosan tízre, és húsz perc alatt föltették a 120x120 bukóablakra a hővédő fóliát, 14 ezer. Megrendelhető: 30/314-7847. Nálunk beltéri, ez alig láthatóan kék, "102" típusú, garancia 2023. május 10.ig, a kültéri valamivel drágább, valamivel jobban véd és három év garancia.
És most indulok a Baki Péter szervezte MNG-fotókiállítás megnyitására, 11-re. Volt szó róla, hogy ezen netán én is szerepelek. Majd lekközelebb.

13:06 Megjöttem a megnyitóról. MAGYAR FOTÓMŰVÉSZET AZ ÚJ ÉVEZREDBEN. Kívülállóként szabad szabadnak maradnom, tehát:
1. Hogy átfogó kép az elmúlt évtized anyagából. Remélem, nem az. Szubjekív válogatásnak tartom, példák a grafika-, olykor a festészet és a fotó átjárásairól.
2. Volt néhány jó kép. Annyi elég – nem tréfa – egy jó kiállításhoz.
3. Az ilyen kiállítás fő dilemmáját, hogy rengeteg a munka-, hogy egyik kép kioltja a másikat, s azonnal elfelejtjük őket, Péter – helyesen – úgy kívánta feloldani, hogy sorozatokat válogatott.
4. A sorozatok legtöbbje önismétlő, ilyenformán kiüresedő. Hazafele átgondoltam, járdafotóimból max. hármat érdemes kitenni. **
5. A művészkedő-tótágas trükkök és ötletek nem érdekelnek. Hatalmas zöld mező előterében fából egy nagy T-betű (illetve valami ilyesmi). Nahát. Fotóról lévén szó, nem tudok elszakadni a kép témájától. Egy fényképfelületet kizárólag tónusaiban, ritmusaiban, színeiben élvezni –, csak ha csúcsminőség. Ha fejjel lefelé fordítva (témafosztottan) is működik.
Egy kép végül is a szívhez szól.

** Ugyanis terv, hogy 3x3-as elosztásban kilenc kép, hetven centisre fölnagyítva, ikonfalként. Másrészt nagyon meggondolandó, hogy ezekből önálló kiállítás. Török utca - F/2011/098.

Deske, hogy egy hétig gyümölcsösnek ette a franciasalátát... Látensen mindig éreztem, de most itt a bizonyosság... elképesztően kifinomult az ízérzékelése... A.

Gondoljon bele, micsoda mázli, mind megettem, és megvan az egész! d.

--- 2013. május 11., szombat ---

Szép estét! Amit deske bácsi írt + ez :
http://kepek.origo.hu/galleriesdisplay/gdisplay?xml=/1305/K_zel20135918836/gallery.xml&rovat=kultura
.. nekem épp elég volt. S.

Órák óta üldögélek kedvenc padomon a Szigeten – szezonnyitás – ahonnét belátni a egész Nagyrétet, mikor szól a telefon. Barátom, hogy a Kieselbachnál látta egy régi képemet, szokatlan, fehér keretben. Ajjaj, az képcsarnoki típuskeret kell legyen. (Negyven éve festő barátaim kivittek Pesterzsébetre, hogy raktárból használtan, olcsón; hoztam vagy huszat; alíg győztem aztán kidobni.)
Így hát könyv becsukva, biciklire, sietni, alattunk, az ötödiken két kisbaba született. Csak elvben lehet/illik tízig kalapálni. Fél tízre kész lett a keret, 50x80-as, érdekes méret. Délelőtt viszem a Galériába, hátha ez a jobb. Messze az ég - A/76/13
A kép ma már nagyon idegen nekem. A címe szép.
A másik aukcióra ment képről tudtam, merthogy ezúttal én adtam be – Zsófi lányom építkezik –, az jó nagy, 160 centis,
Műterem örvényben - A/12/39

Szia, Deske! Magyar Nemzet, Magazin, 05. 11. 21, 32, 33. oldal. Molnár Csaba: Jelszó örökségbe. A 32. oldal vége felé:
" Váli Dezső festő C.napló című  művét digitalizáltatta, majd a létrejött honlapot bízta ránk, párhuzamosan a C. napló papírformátumú "alapdokumentumával" - mondta lapunknak Földesi Ferenc, az OSZK Kézirattárának vezetője. - Mindezzel biztosan új világ fog kezdődni az archiválásban..." G1.

Nem fog kezdődni :-)), mert mire a programozók megcsinálták a mindenéjszakai automat. infóátvitelt a honlapom (mára 28 giga) és saját szerverük közt, azt mondták, na, ilyet soha többet. d.

Délelőtt átkeretezés a Kieselbach Galériában.
Végül ezüstözni volt jó a belső peremet.
Négykézláb.

--- 2013. május 12., vasárnap ---

Kedves Uram, köszönöm a levelét.
Hiúságomat mindig legyezi, ha ilyen hamisítvánnyal találkozom.
Nálam ez a HAMIS-21 számot fogja kapnai.
Azonban ez a grafika annyira tisztességes, hogy valószinűsítem,
ez az - idős korára munkásőr - Váli Zoltán munkája lehet.
d.

Kéjjel olvastam a többi fölkért képzőművész tanulmányát az ehavi Vigíliában a szakralitás problémáját megközelítendő–; amit én ott egy mondatban.
Erre találta föl az emberiség a verset. A prózaverset is.

Szia Deske! Szerintem fontos szöveg (Magyar Kurír, 2013.04.19.):

Homoházasság: mi az igazi cél és ki az igazi győztes? Az igazi cél sohasem az egyneműek házassága volt. Hanem a férfi és nő közötti házasság, a család lerombolása – ami az ezekhez ragaszkodó egyházak elhallgattatásával is jár.

A cél

Egy biszexuális aktivista nemrégiben egy rádióinterjúban beismerte: „A homoszexuálisok házasságáért folytatott harcban csak hazudjuk azt, hogy a házasság nem fog megváltozni, mert változni fog, és ennek így is kell lennie. (...) Három gyerekem van, akiknek nagyjából öten vagyunk a szülei, és nem látom, miért ne lehetne ez egy törvényes helyzet. Szeretnék olyan jogrendben élni, amely képes tükrözni ezt a realitást, ami [ugyan] véleményem szerint nem összeegyeztethető a házasság intézményével...”

Az eszköz
Kétféleképpen lehet valamit elpusztítani: vagy kalapáccsal szétveri az ember – azaz törvényileg betiltja –, vagy kiüresíti, mígnem értéktelenné válik. A házassággal az utóbbi történik. Először tartóssága és kizárólagossága szűnt meg (válás), majd a célja (fogamzásgátlás). Végül magát a fogalmát üresítik ki azáltal, hogy a kötelező tolerancia nevében az értelmetlenségig tágítják.

A távolabbi cél
A házasság lerombolása egy tágabb folyamat része, melynek a homoházasság csak egy állomása. A távolabbi cél – mint XVI. Benedek pápa is rámutatott – magának az embernek a lebontása és atomizálása. Az első lépés a nemi szerepek felszámolása; ezt követi a házasság szétbomlasztása, majd az egyneműek házasodása, végül a nemiség megszüntetése. Az ember neme létállapotból tudatállapottá lesz. Férfi vagy nő: csupán választott szerep, letehető jelmez, mely mögött nem marad más, mint képlékeny massza, mely arra vár, hogy valaki formát adjon neki. De vajon ki fogja megformálni az új korszak emberét? A Császár elérte mindenkori célját, a totális uralmat.

Kösz a cikket. Igen, én is úgy gondolom, ha Európa és Amerika ezen a morális úton halad, ez a kultúra el fogja pusztítani önmagát. Marad a Noé bárkája. Imádkozni faladatunk. d.

(hétfő 06:42 Az eddig kapott commentek nem segítenék a tisztánlátást, nem közlöm.)

Tegnap este TÁRSASHÁZI PIKNIK udvarunkon.
"18:00 - 22:00 Batyubál: a társasház vendége önmagának, zene, beszélgetés, piknik, házi sütik, gitár, gyertyafény.
A programok rugalmasan alakíthatók, tekintettel a lakóközösség további ötleteire :-))"
Már előtte, délután kettőtől, gyerekfoglakozások az udvaron, ifjú színtársulat szereplése, öttől táncház...
Elképesztő, egyetlen ember formálta át az évek során az egész hatemeletes ház gondolkodását. A házmester-gondnoknőnk (kétszer kerületi kitüntetésre terjesztettem fel). Mindenkihez jó szava, mosolya, segítőkész. És mostanra eljutottunk eddig az estéig. Helyénvaló volt valamelyest részt vennem (plakátot tettek ki rólam a bejáratnál, egyetlen élő). Szervusz nép, mondta Fülig Jimmy. Asztalok, zene, olykor tánc. Tízméteres fehérrel terített svédasztal, saláták, torták, helyben sütött hús. És jókedv.
Este nyolckor megjelent két rendőr, hogy csendháborítás. Egyik lakótárs egy szomszéd házi ablakra mutatott, ő szokott minket följelenteni. Egy másik rászólt, mért nem hívtátok meg.
Kata megvette a hozzávalót, pogácsát akart sütni, aztán migrén elvitte a dolgot.
Egy tál süteményt küldtek föl neki.

--- 2013. május 13., hétfő ---

Végre újra honi tájak. Délelőtt három kép tovább. Ehhez csak igen kevéskét nyúltam: A/13/21. És ez még mindig műterem.

Délelőtt Hollán Sándor képnézőben. Akit az élő legnagyobb magyar(származású) festőnek tartok. Nem bőbeszédű ember. Egy-két lassan tagolt szó. Nyilvánvalóan nem szavakban formálja a maga valóságát, létezik ilyen?: úgy tűnik, nem szavakban gondolkodik. Amit végül kimond, számomra sokszor követhetetlen. Tudakoltam volna, helyénvaló lenne-e az öt tengeres képemet egymás mellé?

Most fejeztem be a képek bevitelét, és tettem a netre Gábor új fejezetét. A Vasárnapi Újság 1868-69-es elsőoldalas cikkeinél tart. Az angol postarendszer Kelet-Indiában:

A keletindiai tartományok jókora nagy részében a gőzmozdonyok még mindig az ismeretlen lényekhez tartoznak, annyira, hogy az összeköttetés csak felette kétes minőségű utak által tartatik fenn. Ilyen helyeken azután a postakocsit, vagy helyesebben mondva postaszekeret, a járhatatlan tereken oly kezdetleges fogat czipeli keresztül, mely a közlekedés legegyszerűbb gyermekkorára emlékeztet. A kevés művészetről tanúskodó jármüvet két ló húzza, melyek közül az egyik a két kocsirúd között fut, mig a másik rudasnak van befogva. E nem igen szellemdús berendezés mellett a szekér, főleg egyenetlen utakon, szüntelenül a felfordulás veszélyében forog, de hiába!* a régi megszokás mindig legszívósabb s könnyebb a vitelbért egy egész birodalom számára szabályozni,** mint a postakocsisok szokásait megváltoztatni. Hanem az idő majd csak itt is megteszi a magáét. Az angol nemzet szervező, rendező szelleme, mely már annyi akadályon diadalmaskodott, lassacskán Kelet-India legtávolabb
Az új fejezet: Vasárnapi Újság V. 1867-1869

*  Ezek szerint a mondatközepi felkiáltójel sem az én találmányom.
**A cikk föntebb azon lelkendezik, az angolok éppen föltalálták az egységes/átalány postadíjszabást, a legtávolabbi tartományba is annyi a tarifa, mint a szomszéd faluba.

19:41 E percben telefon – jó! barát: az előző percben
900 ezerre ütötték le a Virág Judit-aukción egy képemet.
El is felejtettem a dolgot, néha elmegyek, általában van ott munkám.

Egy orvos barátomé volt, azt mondta, jótékony célra kell neki a suska.
95-ben vette tőlem, 80 ezerért.
Műterem képekkel - A/95/16,
1995, 60x60 cm, 360 ezerről indult.

Adhatna belőle most egy húszast :-)).
Igaz, kb. 2% követői jogdíj jön majd, úgy fél év múlva.

Áll még Buda!

Délben jött egy mail, infó, Kecskeméten is árvereznek május 27-én, Premier Galéria,
ott 220e-ről indul: Szürke-fehér műterem - A/93/04
Becsértéke 6-800 ezerre van kiírva.
Ez tán nászajándék volt, annó.
Elhitték, amit mindig hozzáteszek ilyenkor, hogy szemem se rebben,
ha ezt másnap galériakirakatban látom.

Hát igen, az aukciós indulóárak. Ezeket most minden galéria nagyon levette, avval, hogy muszáj. A csúcs a Virág Judit kínálatban a sokmilliós csacsiságok mellett egy ficakban egy színes Mednyánszky-rajz, a legszebb műtárgy a készletből. Hatvanezerért. Mondom egy (kívülálló) bennfentesnek, ötmillióért kellene indítani. Azt mondja igaz, de nem lehet.

--- 2013. május 14., kedd ---

Rászántam magam – egyszerűbb, mint emlékeztem – egy mail-körlevélre. Még a régholtak is meg fogják kapni, rengeteg cím gyűlt föl az évek során. Talán előbb-utóbb a galériák is meghallják. A Nemzeti Galéria fogadta kérésemet elsőként, annó, azonnal:

____________________________________________________

-- körlevél --

Kedves Mindenki!

Képcímem olykor ismétlődnek, ezért (2006-ban)
VISSZAMENŐLEG IS
minden munkám (festm., graf., stb.) címébe beemeltem 
az opuszszámát, tehát így alakul:

"KIS RONDA MŰTEREM - A/06/51"

Kérem, ha a kép címét valahol le kellene írni, akkor...

Megköszönöm:
Váli Dezső

_____________________________________________________

Aztán már csak a száz hibaüzenetet kellett földolgozni. Mindenki megy át a gmail-re.


Zelk hülyéskedik egy versében azon, lehet-e egy életet kétszer elrontani.
Ezt a képet csak tavaly vagy háromszor rontottam el, háromszor volt nagyon jó.
Visszanézek, műterem - A/11/62
Másfél éve kezdtem, muszáj megcsinálni, méteres. és kerete is van.
Véletlen került most elém, (ide-oda kell rakosgatni, fogja a helyet),
rámeredtem, s félretettem, amit éppen csináltam.
Nézzünk szembe a száraz tényekkel. Most se tökély, bár –
Mi e sajnálatos kudarc oka.
Hogy igen vonzódom a selyemcukros andalító halványlilás boldogsághoz,
ami tűrhetetlen számomra.
Szeretnék vojnichosan nem lírai lenni, de ritkán sikerül.
Iszonyú tehetséges a rohadék.

Kéne törődnöm inkább az unokáimmal.

--- 2013. május 15., szerda ---

Nem könnyű; ma fél éve (visszavonásig) kerülöm az édességet. Ezt is lehet ünnepelni.
Egy hatalmas pogácsával fogom, a lukácsuszodakantinban.
Vagy mégis inkább a Török utcából két kifli, az hazáig kitart.

Na, egy fontos visszajelzés. Csak fotómból van náluk ötvenkettő. Kép is sok.

08:49 Hír tartalmát alkalmazzuk minden általunk készített feliraton.

G.művészettörténész, múzeumigazgató

Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr

08:57 Kedves  Deske!
Webkamerán folyamatában nézhető, ahogy  Nagyhalászon  gólyafészket épít egy gólyapár.
Unokák figyelmébe ajánlom.
http://golya.mme.hu/golyakamera/halaszstream/

Tényleg látni élőben, ahogy időnként föláll, és megforgatja a tojásokat, majd jön a párja. Időnként az egyik égnek emeli a csőrét, és elkezd kopogni-kelepelni. A párja azonnal követi. Csak nem tudom, mi végre mindez. Jó nézni őket. A fészek oldalában pedig verebek vidámkodnak.

08:48 deske, a szövegből úgy tűnik, ezt vojnichra írta, nagyon durva. Bárha nem ezzel e céllal írta is: Iszonyú tehetséges a rohadék. A.

Köszi; bár remélem, a másik 129 olvasó az irígykedést/szeretetet fogja belőle kihallani. d.

(Minden rendőr mellé egy pofont állítani.)

--- 2013. május 17., péntek ---

Szent Lukács Gyógyfürdő
1. Tegnap megint végig víz alatt, sok év után már másodszor. Ha az ember nagyon figyel a technikára?! Kb. 26 méter. Csak ámulok.
2. Mennyivel szebb lenne a mozdulatsor gyorsban, ha közben nem kéne levegőt venni.
3. A tavalyi renoválás kapcsán teljesen lecserélődött az öltözői kör. Próbálok új csapatot építeni, olykor már háromfelé beszélgetés. Az egyik kollega most jött Mexikóból. Indián-művészet albumát kölcsönadta. De hát hiányzik a Vasárnapi Újság-rangú traccsolás, nagyon, kicsit üres az egész. Megkockáztattam, hogy a Vas. Ú. 68 éves története olyan súlyú az ország életében, mint a 48-as forradalom volt.
4. Öregedve lassan betagozódom a társadalomba. Mégis nekik van igazuk, mindenben? Egyedül én nem használtam papucsot, húszonkét évig. Minek. De a lecserélt padlócsempén harmadszor csúsztam meg.
5. Állítólag a két cég összeveszett, azért maradt félbe a munka. Jó fél éve így működik a rendszer: elektr. karóránkkal + a kabinossal lehet szekrényzárni. Kinyitni már egyedül. Ilyenformán mégis magmaradtak a kabinosok. Vagy csak ezért van az egész.
6. Egyszerre három öreg asszonyismerösöm maradt el, mindhármat operálták. Egy medencéből, a vízben köszöntöttük egymást reggelente.

Amíg én Lukács, megszülettek a kisgólyák. Vagyis kibújtak, lehet nézni! Itt följebb, a kék link, élő adás.

Kicsit bonyolultan fogalmaztam hazafelé jövet, de talán. Cseppben a tenger, emberlétünk anomáliái. Hónapok óta próbálgatom, hogy gyorsúszásnál könyök fejközelben, attól lesz gyönyörű a mozdulat. A vállam miatt ez nehéz. Ha szépen megy – a világon egyedül engem érdekel – ezt egyetlenként soha nem láthatom. Hasonlóan az oljfestéshez; a képemet egyedül én látom igazándibul soha.

Hogy erre nekik mi szükségük van. Ők csak tudják. És ilyen bonyolított koreográfiával. 1,5 perc.

https://www.youtube.com/watch?v=h1AHCVN54RU

--- 2013. május 18., szombat ---

Pünkösdhétfőn Noki osztálytársunk plébániáján 53. gimn. oszt. találk. S egyúttal kis ünnep: Zebi /Vasbányai Ferenc, tört.-irod./ oszt.f. 80. Én ezt:

--- 2013. május 19., vasárnap ---

Ötletadó körlevél a Budapesti Evezős Egyesülettől,
amelynek segítségével én tavaly októberben a Dunában fürödtem
– szkiffborulás –,
hogy szombaton vizimajális.
Mindenki evezhet; lángos, perec, bábszínház reggeltől estig.
Négy unoka hozzánkcsapva hétvégén. Eveztek. A fotón jól kivehetően küzdenek a feladattal, Kata is. A Kicsinek és Botinak még mentőmellény is jutott. A Kicsi a fotón még Kinga-, pót-pótanyja szoros közelségében. Aztán a kormányos csupaszív Enikő vette ölébe.
Én inkább a táskákat őríztem a parton.

Javallták, tán Katának elsősorban, megcsináltam szobájA előterében. 1995. Hogy lógaszkodni különösen javallt, egészségőrzés okából. A műtárgy: G/95/05. A rúdról damilon lógó kerek tábla két oldalán más szöveg: LÓGTÁL MA MÁR? illetve VAGY ELLÓGTAD? Mellette a falon az időeredmények, ahogy látom, vendégek is; 45" György Péter, 95.10.17. Későbbiekben egy alsó rúd az onokáknak. Ők is jegyeztek sikereket. Időélmény.

Hogy ünnep+unokák, együtt misére. Amúgy én hajnalban, Kata az estire jár, sajnos valódi akadályok mindkét oldalról, hogy összehozzuk. Most a tízórás szertartásra, az oltár előtt gyerekszék, nem tudtam, mivégre. Aztán a prédikáció idejére plébánosunk ült bele, mikrofonnal a kezében, maga köré hívva a kicsiket. Aranyosak voltak. Ilyet néhány éve láttam a kecskeméti nagytemplomban, az ottani atya apróka és néger volt.




Kaptam egy verset. Ajándék.

Weöres Sándor: Várkonyi Nándor emlékezete

Holtod tudni nehéz.
Hiányodon tovább-élni nehéz.
Nemléteden vagy másléteden tengődni nehéz,
mint a talajból kiemelve virágcserépbe férő kicsi földön
a viharok és csillagok lobogásában
a menny érintetlen partú medencéje alatt
a palántának, mely nevét se tudja
s hogy neve van, azt se tudja
és hogy létezik, azt se tudja.
Évmilliók milliói előzték meg ezt az életet
és követik évmilliók milliói.
Nemléted vagy másléted ott van
az évmilliókban. Többé nem neked nevezetes,
csak nekünk, kimért kis életidőnk
papírcsónakján úszva számlálatlan idő-óceánon.
Ahol te vagy, ott a határtalan,
s létnek vagy nemlétnek nevezzük-e,
plusz vagy mínusz jelet teszünk eléje: attól
a végtelen nem változik.
Lét és nemlét: nekünk ellentét,
neked azonosság.
Tegnap még öregebb s ifjabb
a körötted imbolygóknál,
ma már egyidős vagy
az éneklő kövekkel, az adamant ligetekkel,
a habba merült Atlantisszal
és Sziriat oszlopaival
és a teremtés dátumával,
át nem törhető, nem változható
és aki átlépett a halálon:
íme a halhatatlan!

Nem keresztény gondolkodás-, tiszteletre méltó pogány lét-keresés. És gyönyörű.
De ez se stimmel. Van ilyen verse is. Billeg, vagy csak alakoskodik, ahogy szokott is, idegen köntösben?

Isten gondol öröktől fogva téged,
elméjében léted mint szikla áll.
Mi ehhez mérve habfodornyi élted?
és mit változtat rajtad a halál?

--- 2013. május 20., hétfő ---

Deske kedves, ahogy mondta, a művészet az életről és halálról szól. Ez a vers a bizonytalan bizonyosságának legpontosabb és legszebb megfogalmazása, bocsánat ez nem pogány, ezt csak a hívők értik igazán. L.

Szia Deske! Küldöm Weöres egy számomra fontos versét. Nagyon szeretem. A tartalom itt is teljesen keresztény F.

(Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 13.)

Én is világot hódítani jöttem
s magamat meg nem hódíthatom,
csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
vagy ámíthatom és becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.

Nanó   = öreg
Piri      = hülye
Kinga  = nyafi
Boti    = okos

Alakulóban az új Lukács-közösség. Már nemcsak velem, tegnap egymásssal is diskurált a fémnyomó és a nyugdíjas diplomata; s akkor bekapcsolódott a nyomdászmester is.
Remélem, mondtam már, hogy minap harmadszor is átúsztam víz alatt a medencét. Ilyen tehetséges vagyok.
Rájöttem - kiderült, a levegő teljes fogyta után muszájból még meg lehet négy métert tenni a víz alatt. Csak akkor nagyon igyekezni kell már.

Viszont a művészfilmek nem akarnak sikerülni. Már negyedszer próbálkozom reggelente. Pedig a szívemet-lelkemet beleadom, hogy visszaadjam azt a néhány boldogító percet, ahogy a Lukács uszoda Dunára néző kapuján kilépek az ősparkba, akkor párperces út a fák alatt a távoli civilizáció felé. 3 perc.

12:32 Deske, Azt hiszem értem amit el akarsz mondani filmeddel a Lukácsból kijövet. Szól hozzám. Bár ezt a héber imát ünnepeken szokták mondani, de ünnepi pillanatok bármikor lehetnek, s ilyenkor én elmondom.
Áldott légy Te, Örökkévaló, a mi Istenünk, a világ Ura, Idö s Tér teremtöje, ki életben tartott, védelmezett bennünket, s megengedte átélni ezt a pillanatot.
A filmed nekem ilyen. S. /Svédország/

13:50 Gyorsan festményreprózás, három hét alatt összejött nyolc átdolgozott kép. Fiam most két napra Magyarországon, kölcsön tudja adni az objektívjeimet.

- Deske, nem értem, hogy azzal, hogy a Lukácsot átépítették, miért cserélődtek le az odajáró emberek. (Már többször utalsz rá, hogy – majdnem – teljesen új a társaság.) L.

- Az egy évig tartó átépítés valóban nyűgös viszonyait sokan nem bírták, és átmentek egy tőlünk kilométerre lévő (évi 265 helyett 70 ezerbe kerülő) állítólag nagyon jó és kellemes uszodába… és ott ragadtak. Mesélik, ott a jakuzziban működik most a Lukács-klub, naponta megváltjuk a világot. Egyikükkel mail-kapcsolat, onnét tudom. d.

--- 2013. május 21., kedd ---

Uszodai infó. (A szomszéd faluban gazdálkodott a család, mígnem kulákok lettek. Akkor a fiú elmenekült a Győri Vagongyárba.) Tehát: Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát valamikor a háború előtt osztani akart volna földeket a kolostor hatalmas birtokából. De rendtársai megverték, tervével fölhagyott, és elment Amerikába. Még ez van itt fölírva: füstölt főtt comb 45, májas Pick 35, de nem majorannás. De ez nem ide tartozik.
És sajnos ez: Sz. G., 58 éves ffi., neuropátiás, és a főorvosnő most két hétig gondolkodik, akkor lehet hívni, hogy a mozgásképtelen beteget visszafogadja-e a Margit kórházba. (Valami protekciót kéne neki keresni, hátha fogadná más kórház, talán az ORFI?) (Felesége sírva jött ki az irodából.)

Mail a Műcsarnokot igazgató Gulyás Gábornak, 2013.5.16. Várom válaszát.
(Eredetileg idén őszre hívott meg.)

Kedves Gábor, hallom, stabilizálódott ez a zűrös helyzet, örülök neki.
Akkor már csak megkérdezem, mi a terved / a helyzet az én kiállításommal?
A magam részéről föl vagyok készülve rá.
Ha két év után személyesen is érdekelne az új anyag, szívesen látlak-
szívélyes üdvözlettel:

12:32 Reggel megpróbáltam ötödször filmre venni ugyanazt. Konvertálási gondok, elment vele a délelőtt. Montírozni, vagy vágni belőle nem tudok, alig jobb valamivel. A végén az eget akartam volna mutatni, kiderült, fölöttem nincs. Fiam ideszólt, az ő MAC gépén egyáltalán nem lehet letölteni a filmjeimet, át kell térnem korszerűbb rendszerre. Majd ha hazajött Svájcból.
Ezt a mait lecseréltem a tegnap mutatottal.

15:10 Minisztérium web-oldala: Fabényi Júliát nevezi ki a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum igazgatójának az emberi erőforrások minisztere – a szakmai bizottság ajánlását elfogadva. Megbízatása a Ludwig Múzeum élén öt évre szól.

Az a nagy szerencsém, hogy régóta nem zaklat senki vásárlási szándékkal, nem keres senki,
így zavartalan nyugalomban tudok készülni pl. a netán leendő műcsarnoki kiállításomra.
Például ma az A/12/77-hosszúkáson dolgoztam tovább (a fotó még előtte), meg kidobtam 25 gyengébb képemet, jobbára ideiek. Hatvan centisek. Voltak. Most úgy harminc körül.
Ilyenformán a helyzet így alakult:

festmény készült: 2073
festmény, élő: 1070
kidobtam: 1003

Lelki nyugalmam fokozódik.

--- 2013. május 22., szerda ---

Ételhordóval kezemben, a diákmenzáról hazafelé, a negyedik és az ötödik emelet között azon tűnődtem, hogy ennek a pillanatomnak mi a helye a világtörténelemben.

- Kedves A., a C3 szerveren igen, mostanában az OSZK szerveren viszont nem tudok törölni. Nem lehetne ezt megoldani? Pl. a nagyszámú festmények között szívesen csinálnék rendet, fölös fájlok vannak. Köszönöm: d.
- Most igazítottam a jogokon. Ha lesz idő, kérem jelezzen vissza, mit sikerül törölni, és mit nem. A.
- Kedves A., sikerül! Nagyon köszönöm. A legtöbb fájlt és foldert, ami mezőt eddig idő volt átnézni (majd ez nagyon sok munka lesz) sikerült törölni. Amiket most nem sikerült, gyanítom, sérültek, pl. az átküldéskor kínai betű került bele: d.

Kedves H., édesanyjával korábbi-, de magával is régi a jókapcsolatom, régi gyűjtőm. Most egy (nyilván komoly okkal tett) rendkívüli ajánlatomra tartósan nem reagált, akár egy egymondatos elutasító levéllel. Megbántott. Ilyenformán ajánlatomat visszavonom. Kérem megértését, szívélyes üdvözlettel: d.

Most megnéztem a pénteki Kieselbach-aukció listáját. Élő kettő: egy Laknertől, két kép tőlem.



--- 2013. május 23., csütörtök ---

Eddig e gondolat fölmerültével mindig Petőfivel példálóztam, aki szerint nagy baj lesz a világgal; ezek a mai fiatalok.... (Magát nem számította közéjük.)

Ne mondd, mért van az, hogy a régi idők jobbak voltak, mint a mostaniak. Mert balga az ilyen kérdés.
[Prédikátor könyve, 7.10., Kr.e. 3. század közepe.]

09:09 Kedves  Deske, névnapjára  szeretettel küldöm azt a Miyoko  Shida  videót, és a Zelk Zoltánra emlékező  verset. L.

Orbán Ottó
Z. Z., beteglátogatás és himnusz (1981)       
1.       
        Mikor a kórházban meglátogattam, ég felé csapta a karját:
        „Orbán Ottó, te itt? De kedves tőled!”
        A vérbeli jellemszínész eljátssza a valódi fájdalmat is.
        „Olyan gonosz”, mondta a feszes fenekű, csinos képű
        és mosolya mögött rendíthetetlen közönyű, fiatal ápolónőre,
        majd amikor az a beteg térdére paskolt
        – Na mi van, Zoli bácsi? – felhördült, mint Lear király:
        „Megőrült, az operált lábamat üti?”
        Könny és röhögés fojtogatott.
        Majd a mélybe rántotta a fájdalom örvénye,
        s a szeme elhomályosult. „Olyanokat tanultam én itt,
        hogy nem is hinnéd. Már azt is tudom, hogy kell kocsit lopni!”
        (A szomszéd ágyon egy darabokra tört, görög galeritag feküdt.)
        Később megetettem. „Az a baj, hogy nem bírok enni”, mondta,
        de úgy nyelte a rossz krumplifőzeléket, mint kacsa a nokedlit,
        és én megértettem, hogy ugyanúgy,
        ugyanazzal a mindenre elszánt dühvel,
        ahogy most, azonnal, helyben meg akar halni,
        mert annyira elege van már az egészből,
        élni is akar, fájó lábbal, láb nélkül, akárhogy –
        majd azt mondta: „Köszönöm, kedves Ottó”, majd:
        „Mosd el kérlek a kanalat!”, és visszasüllyedt a kínba,
        de búcsúzóul még fölnézett rám,
        szemében gonoszkás fény, csillogó szeretet:
        „Mondd, miért nem tart XY elég jó költőnek téged?”                
2.       
        Repülj, öreg madár!
        Az Isten maga vár,
        a vívhatatlan vár,
        ahol mindennap jár
        a dupla honorár,
        nem csonttörés, nem aggkor,
        olyan lesz, mint egy bár,
        zene: Rácz Aladár,
        kis kurvákból egy pár,
        másodosztályú ár,
        és néha nyersz is már,
        s boldog, boldog vagy akkor,
        s bár az ajtóban áll,
        figyelhet, nem talál
        a detektív halál;
        Szakíthatatlan Szál,
        a versed visszaszáll,
        mint keringő galambtoll.

Névnapomat töröltem, volt elég, unom, de ez boldogító.

Műtermi elődöm, a Rudi bácsi, állítólag nagy svihák volt. De jó festő. Özvegyével 72-ben cseréltem lakást. (Hármas csere, Dienerné a 105-ik általam fölhajtott cserelakást elfogadta.) Most egyik utódom két napja bölcsen rákérdezett, és mi lesz evvel elhunytunk után. Már, ha lehet, ne vesszen el a lakás. Tegnap utánajártam, megérdeklődtem, mindenféle svédcsavar szükségeltetik. Mindenesetre ezt elő a dossziémból, szkenneltem, printeltem, adatoltam, ebből a papírból kiderül, a lakást nem kaptam, hanem CSERÉLTEM, adtam érte valamit. Ez netán, és majd akkor sokat nyomhat a latba.
Jó hat munkaóra volt. Milyen bonyolult feladat meghalni.

Amíg mi tegnap este az imaközösségben dolgoztunk, a kisfiú is zavartalanul tette a magáét. F/2013/162

Hatodszor is megpróbáltam ezt a filmecskét megcsinálni, kilépve Lukácsból. Elhagyva a pénztárteret, indítva A kijárattal, rázkódásmentesebben, egyszerűbben. Ez viszont most 80 mega, nem működ a redukáló programom. Némelyeknek lassan fog betöltődni. Még nekem is, optikai kábellel, 25 sec. Majd jav., ha a fiú itthon.

--- 2013. május 24., péntek ---

Deske, ez a második filmvariáció már jobb, nincs benne az épület belső mindene, és jó az indulás, valahonnan-tök mindegy honnan- kifele..., zöld, park. De nagyon hamar elvész a távoli civilizáció élménye, mert elég hosszan autók, buszok, vezetékek... nem kellene... kilépés, park, fák, közelítés egy-egy bokorra, fára stb... és csak a végén, egy villanás a pl. a híd, vagy a közlekedési táblák. A főmotívum ezen a felvételen nem derül ki... E.

Deske, nekem is ez a legutóbbi filmecske tetszik legjobban. Szép az árnyjáték a folyosó kövén kifelé, fénysugarak, na meg kint a biciliklisták megkoreográfiált kétoldali belépöje. A Margitszigetröl áttünö busz (?) átsuhanásától többdimenziós' a mozgás. Halllgattam hozzá egy kis klasszikus muzsikát, hHihetetlen dimenziót ad a videódhoz. Megrenditö. Nem lehet hangot aláfesteni? Vagy tán nem akarsz. Csak mondom. O.

Köszönöm, többször is. Ennyire nem értékeltem ezt a kis munkát, de igazad van, ha már megvan, akkor… Én nem tudok hangot alátenni, netán majd a fiam, ha hazaérezik Svájcból, ezúttal. d

Délelőtt megint A/12/77. A keret-belső ezüstből arany, sarokvas kopogós feketére, hiába, ez is számít. A szőnyegcsík sápadtabbra, jobbra föl mégiscsak egy sötét folt.
Sajnálatos, semmi hencegni való.

Este Kieselbach-aukció, A/12/39, elmentem. Film: 45 sec. / 1,1 millió.

Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelgnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem; mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők; amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak, mert az ablakokban elhomályosodik a nappal; amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat; amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér; az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok; mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrrásnál a korsó, összetörik az úton a kerék; a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta.
Préd. 11,7 -12,14

Megcsináltam hetedszer ezt a filmfelvételt, nem jobb, bár azt hazudom magamnak. Igaz, madárcsicsergés-, az jó. Kicseréltem a tegnapi felvételt.

Nádor Tibi kiállításmegnyitója tegnap este, igyekeznem kellett, hogy a Kieselbach-aukcióról odaérjek. A Sztregova-utcai Fonó termeiben. A Párizsból hazahozott hibátlan..., illetve nem ez a jó szó; nagyformátumú anyag. Időegyeztetéssel célszerű: Tibor: 0630/5571-420. Június 9-ig, H-P 10-18; Sztregova u 7.

Ez már a TELJES hülyeség, de élvezem. Beszámoztam (dizájn!) jobb magamcsinálta eszközeimet, már ami fotózva is volt. Népi kézművesség.

Most kaptam:

Kiss Ottó: Nagypapa nem ért a számítógéphez

Nagypapa nem ért a számítógéphez,
csak a betűket nyomogatja rajta,
de játszani egyáltalán nem tud.
Hiába magyarázom neki,
hogy összesen három élete van,
mert szerinte egy is bőven elég.

19:25 Csurka Eszter megnyitó az Ernst Múzeumban. Vörös lüktetés, idegen. Utána lassú séta a zsivajos Andrássy úton. Ez már egy nagyon más világ. Ideje lenne meghalni.
Jó, jó, tudom.

Meg kell tanulni, öregembernek lenni.
Csak nincs rá időm.

--- 2013. május 26., vasárnap ---

Mi volt hát nekem ez a Csurka-kiállítás. Elmentem rá, mert tudok róla, emlegetik; de nem ismertem munkásságát. És érdekelt Gulyás Gábor rendezése.
A képek: jó nagy olaj-vásznak, tisztességgel végigfestve. Nem tudok hozzászólni, ezt a frekvenciát egyszerűen nem hallom, nekem nem mond semmit. Nem merném zsűrizni.
A rendezés. Nagyon attraktív, agresszív; koromfekete folyosó, vörös budoárszoba, egy tonna (a megnyitóbeszédben elhangzott) rizs a talpunk alatt, homokfövenyként. Kivetítve félméteres pulzáló piros virágszirom, hangulatkeltés okából.
Azt gondoltam, nekem bármilyen képek alá-fölé nincs szükségem vurstlira.

De azonban. Hazafelé, már a villamoson konstatáltam, hogy az örök veszély itt tökéletesen, fölényesen meg lett oldva. Ami nagyon nagy dolog. Épp a múltkor tűnődtem-írtam, örök tárlatszervezési alapgond, hogy egyik kép élménye kiolthatja az előzőt. És itt valóban egyetlen, nagyon markáns íz, zamat maradt bennem az egész anyagról, mintegy a szubsztanciája. Igaz, a válogatás is nagyon egységes.
És ilyenformán beleillik abba a számomra is lassan körvonalazódó nemzetközi vonulatba, amit helyesnek kell tartanom egy-két eljövendő generáció időtartamára, hogy a múzeumi bemutatás bizonyos mértékig lemond a csúcsminőség reprezentálásáról a – mondjuk így – népművelés javára.

Tíz-tizenöt? éve az volt a múzeumi újdonság, hogy kitalálták, csúcsértékek helyett inkább igazságos keresztmetszetet adnak. Az a párizsi d'Orsay-Pályaudvar-múzeum földszintje talán még ma is tele van ilyen Makart - Napoleon - dicsőségféle szemetekkel.
Bár ezáltal nem feltétlen vész el érték, hiszen a jó művek is jelen vannak. A rendező tehetsége, felelőssége.

És az ínyenceknek egy háromnegyed órás prédikáció a tegnapi éves Nagymarosi Ifjúsági Találkozóról. Én még egyszer biztosan végig fogom hallgatni; megtanulandó: Pál Feri atya. Beszél elkerülhetetlen kudarcaink igen üdvös hasznáról, hogy nem másokat, magunkat kell megtérítenünk. Mások megváltoztatása nem a mi dolgunk.
Az első öt perc után úgyis ottragadsz, hallgatni őt.

--- 2013. május 27., hétfő ---

Mailbeszélgetés délelőtt.

-  ....Deske, én még a saját temetésemről is el fogok késni. (Poén lenne, ha nem sírnék miatta.)
1. időbeosztás,
2. körömrágás
3. nem-et mondás megtanulása.
Ha ezek megvannak, felnőttnek hívom magam. Addig max. kamasz. N.
-  Kamasz... Hamasz.  Már nem szöszi kislány. Úgy értem, 32 évesen már veszélyes. d
-  Kire? N.
-  Tudod. d.
-  Tudom. N.
-  A három:
1. Időbeosztás: próbálj vekkert. Nekem a karórámban öt van. Szerzetes húgomnak napi x harangozáskor le kellett ejtenie, ami a kezében volt, indulni imádkozni.
2. A körömrágást hagyjuk, idegrendszeri dolog is lehet, 56 éve vakarom a fejem.
3. Az önbizalmat fegyelemmel meg lehet erősíteni. Tehetséges vagy. Ennek tartozéka, és gondolom, nem vagy kiszolgáltatva annak a belső kényszernek, hogy mindig mindenki szeressen. d.

Három utam alkalmával 10-11-szer néztem meg ezt a Balthus-képet.
Legfőképp a kancsó kékjét az okkerrel beszélgetve.
És csak most vettem észre,
hogy tehetsége a kép jobb fölső sarkában a legcsillogóbb,
hogy a falmintázatot ott elkente.
Kilépni egy saját rendszerből, fölfelé.
Profi.



Kata jön, fölfedezte, dilettáns hangyáink a szappantartó alatt gyülekeznek. Holott azt én minden mosogatásnál leverem, bele a lébe.

- Deske, vajh mi lehet az oka, hogy 15 éves koráig nem vakarta a fejét? R.
- Még túl rövid volt a karom, hogy elérjem. d.
- :-)...túl magasan hordta a fejét. R.

- Először még nem viszketett... F.L.
- Sosem viszketett. Sebemet mindig elvakartam. d.

Ugrálunk ide-oda tréfa és halálos-komoly között. Ez jó. Irodalmi munkásságom jelentős. Súlyban (kg.).

--- 2013. május 28., kedd ---

Ötnapos időjárás-előrejelzés a világ minden tájára, most küldte ezredes klubtársam; elmentettem a honlap-közösbe; a WEBTÁR-ba, hátha:

http://www.bayercropscience.hu/weatherforecast/      

05:14 Ma éjjel legkedvesebb szoftrémálmaim egyike. A világ romokban áll, a szoba is, ahová behúzódtam. Ember sehol. Kezdek szétnézni; ide egy bakokból-táblából összeállított asztal-, illetve több is kellene, legjobb U-alakban, hogy ültömben mindenhez hozzáférjek... oda a festőállvány, balról a fény... szőnyeg nem kell... a többi bútort is kipucolni, ha megengedik...

Amikor ötvenemeletes ház oldalában éjjel szélviharban a nyitott platólift inog alattam, az kevésbé mulatságos. Lent a mélyben apró fénypontok.

Évtizedek óta gondolkodom a vén Déry Tibor gallérba lógó gyér ősz haján. Interjúkból úgy tűnik, volt neki önbizalma. Hát akkor meg minek.

Egy közös napi imánk van, az esti. Annak egyik utolsó passzusát Kata előírásosan mondja, ahogy le is van írva:
<<Vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak...>>
Katát nem tudtam meggyőzni, hogy ez félrefordítás, nem lehet valakit kissé vagy különösen a mennybe vinni,
én évek óta így mondom:
<< Vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat segítsd meg, akik...>>
Ezt a csendes kölönbséget most úgy oldottam föl - ezt az imát amúgy se igen szeretem -, hogy ezt Katára hagyom.
Most ő mondja, felváltva a kétfélét.

A kétszemélyesre szűkült zuhanytérnek is van előnye, adódik beszélgetni. Mondom, ma forró a víz. Akkor néhány köztes mondat, majd a túloldalról, olyan 28-30 évesnek nézem: Egyik(!) cégem Hong-Kongban volt. Ott is emlegettük, hogy a kínai csoda igen-igen kétséges, hogy egyáltalán létezik-e ott valódi előrelépés. Fejlődésük érdekében az erdőket kivágták, a nyersanyag, a folyók..., mindent pusztítanak.

Hónapja az asztalomon, hogy megírandó (kék csipesz rajta, a szél el ne fújja). Ma épp aktuális lett, hogy álmodtam, megint. Akkor már ide az a több évtizede visszatérő is-, sok-sok változata és helyszíne. Biztos le is írtam már, ki tudja. Anyácskám szerint a szorongás eredete az lehetett, hogy negyedéves főiskolás koromban valami különmunka, s egy ideig ezért úgy tűnt, év végén vizsgahalasztanom kell. És én az ilyesmiket nagyon nehezen.
Tehát:
Kóborlok én, szomorúan, az Iparművészeti Főiskola környékén, sokszor már a villamos se oda visz. Olykor kerítéseken át próbálom megközelíteni. Az épület sötét, félelmesen kihalt. Egy terembe benyitok, ott idegen osztályközösség, nagy munkában. Valahogy meghúzom magam a leghátsó padban – gyakran ez is problematikus –, és igyekszem belekapcsolódni életükbe. Némely változatban már rég túlkoros vagyok, de lediplomázatlanul, olykor érettségi nélkül..., és nagyon pótolni szeretném. Hogy hátha megengednék, satöbbi.

Ablaküvegre lehelt asszonyok.
Halott rikkancsok megkövült futása.

--- 2013. május 29., szerda ---

Fordítások, Jób 7,1. Az első válik hasznomra. Régtől: I am on duty / Szolgálatban vagyok (legalábbis szeretnék lenni).

Nem szolgálat az ember sorsa a földön? / Zsolozsmáskönyv
Vajon nem küzdelem az ember élete a földön? / Zsolozsmáskönyv, idézetként
Katonasor az ember élete a földön / Szt. jeromos kath. ford. 1997.
Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön...? Károli Biblia

Öltözködés közben meséli, nyolcvan fölötti. Meddig jutott el ez idő alatt:

Én egész gyerekkoromban ministráltam, a mise szövegét nagyjából még ma is el tudnám mondni, latinul. És hiszek is, csak nem mindent. Mert például láttam a tévében a keresztesháborúról egy filmet. Lovagok, hatalmas kereszttel, minden; és senki nem parancsolt nekik, csak a pápa. És cölöphöz kötöttek egy embert, és meggyújtották. Persze az a filmen egy bábú volt. Meg - és ezt is én láttam a tévében, egy amerikai püspök azt mondta, hogy nincs isten, csak olyan fölöttes valami, az egész azért van, hogy mi törekedjünk a jóra.

--- 2013. május 30., csütörtök ---

Fioretti imaközösségünkben, 56 éves fűtés-víz-gázszerelő, az építőiparban. Hat gyerekkel. Kitették az állásából, a cég tönkrement. Ilyet rég nem, zsolozsma után szóltam, térdeljen ki középre. Kézrátétellel imádkoztunk fölötte, majd hálaadó himnusz. És pénteken böjtölünk.
Ha valaki munkalehetőséget tud, kérem –

Enni jó. Uszoda után, hazafelé: gyönyörűség. Ma a vízben-34 perce alatt végig azon gondolkodtam, hogy utána legyen lelkierőm nem megenni a tarisznyában lévő második-, ó jajj, a többi kiflit is. A háttér. A Margit híd lábánál lévő majdnem-Fioretti nevű bódéban tökéletes sajtosrudat kapni, meleg, diszkréten ropogós. A Just a Walkin' in the Rain-hez hasonlítható. És ilyenkor én már nagyon éhes vagyok. Sőt. Valami biológián túli, elemi-, nehezen leküzdhető vágy. De hát a szociális megfontolások. Ez 180 forint, és tőlem éve alig vesznek képet. A sajtos rúd max. hetente kétszer elfogadható, szorongással. Marad a kifli, ami tul.képp – ha jól belegondolunk – ízetlen. Újítás: ma egyszerre négyet, s kiszárítom őket! És majd napi egy a tarisznyába az úszócucc fölé, a különzsebbe. Azok ropogni fognak. OK; szégyelltem is, és nehezemre esett egy kifliket vásárolni, bár régről ismernek, tán kedvelnek, is szokott boltomban.



Zsidó ember mesélhet zsidó viccet. Z.-től hallottam, szerinte mindent elmond ötezer éves történelmükről.
Auswitzban a táborparancsnok magához rendeli egy beosztottját:
- Hozd ide nekem a legkeményebb zsidót! Az hoz egy kis ványadt öregembert.
- Ez az?
- Jelentem, ez!
- Gázkamrába vele!
A kis zsidó megszólal.
- Már megint?!



--- 2013. május 31., péntek ---

Tegnap ismét alapozás. Hogy néhány éve öreg fejjel át kellett térni a kence házilagos előállítására, még mindig kis izgalom. Kikevertem, kentem. A nyersanyagháttér rendben van, minden kapható a kőbányai Pannoncolornál. Egy réteget hordok fel. Írom a kikisérletezett receptjét:

1 m²-re ALAPOZÓ, farost érdes oldal, (én: egy réteg)  2013.2.
(evvel kemény lett a felület)
 
hegyikréta      = 0,3   kg  ..........(=1 rész)
víz                    = 0,3   kg ...........(=1 rész)
bőrenyv          = 2,1   dk  ..........(=víz 7%-a)  
lenolaj            = 0,03 / 0,075 liter=kg  (=tömör anyag 10%-a / Szőnyi 25%)

 
TECHNIKA: 2013.2,5.
 
1. kimérni valamibe a teljes vízmennyiséget
2. ebből elvett vízzel bőrenyvet fölold: piros fazekam nagylábosba + spirálmelegítő, max. 60 fok)
3. feltölteti a többi vízzel az enyvoldatot
4. kréta kék ládába, bele óvatosan adagolva enyvesvíz, fúrógép-spirállal kever
5. fokozatosan az olajat bele
6. egy része a sárga vödörbe, ebből kenem, jó híg és meleg, ha hűl, melegvíz-fürdőbe
7. kenésnél farost alá egy fatábla, emelőnek -  huzalszöggel rögzítve, hogy a por el az előzetes tisztító kefélésnél  

- Deske, küldöm, tegnap Gulyás a Klub-rádióban, Velencéből, telefonon... a Biennálét csinálja. T.

- Köszi, meghallgattam, fontos:
  1. Most G-nek alkalmasint tényleg nem lehetett ideje levelemre válaszolni.
  2. Marad a posztján és tervei vannak. d.
- Deske, irigylem a jóindulatát. Illetve tisztelem. T.

Deske, milyen furcsa az ember. Az aukciókon sokkal nagyobb összegeket fizetnek egy-egy képedért, mint amennyiért egy-egy újat kínálsz. Ki érti ezt? P.

A huszonöt, napokban kidobott kép mellett háromnak reményfutam lehetőség. Most ezeket. Ez itt: A/13/15.
Zárójelben; a tegnapi alapozásnál egy adatot elnéztem, rettenetesen elcsesztem. Ma próbaképp próbakép. Nagyon meg fogok velük kínlódni júliusban.

Hír még, hogy

-- körlevél --
Kedves Mindenki!

Képcímem olykor ismétlődnek, ezért (2006-ban)
VISSZAMENŐLEG IS
minden munkám (festm., graf., stb.) címébe beemeltem 
az opuszszámát, tehát így alakul:

"KIS RONDA MŰTEREM - A/06/51"

Kérem, ha a kép címét valahol le kellene írni, akkor...
Megköszönöm:
Váli Dezső

Kiálítás-megnyitón most megkérezte valaki, ugye, ez a 2006-os képeidre vonatkozik?!

Most, a 2000. sornál megálltam pihenni. Addig a gép menti, amit eddig csináltam. A SZEREPLÉSNAPLÓ első ötezer sorában a dátumok még nem egységesek, ha ezt lementem, az excel gusztustalanra formálja, nem szeretem.
nov. 74
de:
1974.04.44.
Ez a túlokos excel, legalábbis nálam, képtelen tükör-átírni, szövegnek kezelni.
A feladat egyszerű. Még kb. 3000 dátum végére egy második pontot teszek, a nyavalyás excel elhallgat. Még annyi van hátra. Tudom, egy informatikus ilyenkor a fejéhez kap.
Ni, már le is mentette.

20:04 Na, meg is van. A 6639. sor után már csak elvétve kellett igazítani. Közben megittam két teát, egyszer pisiltem. Amig a gép mentett, kiszámoltam, 2008 jan. óta evvel a csodaautóval évi 5,5 ezret mentem, nem is sok. Km.óra: 180.549; javíttatnom nem kellett.

Kedves Kati, maga ezen problémázik, hogy az ideális időpont.... Maga hívő; mondhatom:
Egy gyerek születése időpontját Istenre kell bizni. Minden más út tévedés.
Jelenits atya mondta, ha azt a kis ványadt Arany Janinál figyelembe vették volna, felnőve derék földműves…
d.

(Ha az édesanyák a gazdasági, családi körülményeket mindig figyelembe vették volna, az őskorban kihal az emberiség.
Egyszer szóba került, tán azért lettem ilyen szabájtalan, mert anyácskám 23 évesen végigsírta terhességét, imádott férje a fronton.)

2013. májusi olvasó: (388531) 3956/hó = 128/nap