Levelek Le Meux-be ÖSSZES LEVÉL, KÉPEK NÉLKÜL, SZÓRA KERESÉSHEZ (2011.11.= 6 mega) (2019.12. 21.5 Mega) 1990.5.17. j-1 Szia J! Hát megint beütött, a franc egye meg. Nadrágot kell venni. Gond. Na képzeld. Tragédia. Mi az, ami télen meleg, nyáron hideg, nem látszik rajta a festék, nem megy össze, nem túl drága és itt a sarkon azonnal megkapni és persze olcsó. Jaj. Ennyi a lelkiállapotomról. Te tudsz nadrágot venni? Van valami részötleted? Transzponálható szisztémád? Meg akarnak hívni a képző főiskolára mesternek, nem tudok dönteni így nadrágtalanul. Négy dél-koreai zoknit viszont sikerült vennem. Útközben valahová. Zsófi a kutyát hol veri, hol ölelgeti, még mindig bepisil. Kata búsul. Megjelent egy antiszemita cikk a Népszabadságban, írtam a közösségek nevében egy válaszcikket, a cikk lényegében egy szt. Ferenc ima a békességről. Aztán most a Bíboros Úrnak is írtam a közösségek nevében, hogy foglaljon állást ez ügyben, nyilvánosan. Közben most vettem egy farmert, az eladó szerint csak egy számmal nagyobb, mint kéne, szerintem kettővel, dögnehéz és merev. Most meleg lett, mindenesetre rövid gatyában járok. Ja, még Asztrik püspököt megkértem, hogy a nagy máriaremetei beszédébe foglalja bele, hogy mi elutasítjuk az antiszemitizmust, megígérte, és tényleg belevette. Ezt a részt aztán a tévé is közvetítette. Zsófi dühöng, mert bundás almát, vagy mit kellene nekünk vacsorára csinálnia, Kata igyekszik most bevonni a főzésbe, mert hogy ő annak idején ehhez tökhülye volt, mint mondja (nem emlékszem erre a részletre.) Most megint le kell állni a gépeléssel, mert a kutya ideült a két térdem közé, vakarandó. Erzsébet húgom valószínűleg Bélapátfalvára települ, kolostort kell építeni, már megkérdeztem egy-két ismerősömet: van-e kedved kolostort tervezni. Aztán néztem, mennyire tudják az izgalmukat elfojtani. A Koldus keresztutam megjelent a Mozgó Világban, fekete paszpartu, minden kép külön oldalt kapott. Én meg megkaptam a Dorottya utcát kiállításra, végül eldöntöttem, hogy kamarakiállítást akarok. A szokásos két év helyett a Műcsarnok postafordultával válaszolt, hogy igyekeznek figyelembe venni az általam kért hónapot, vagyis nagy festő vagyok. Kecskeméten megint az elviselhetőség határáig szenvedtem, mintegy sportot űzve a dologból, viszont van onnét vagy 5 rohadtjó képem, azóta fejeztem be, s így együtt már műtermes képeimmel képmutatás alkalmával kitapétázhatom az egész műtermemet. Már megmutattam mindenkinek, s ezekben a hetekben szórom szét múzeumoknak. Szerencsére kettesével viszik. Engem viszont tönkretettek, egész életemben papírcsipesz - hiánnyal küszködtem, és ez az érzés független volt a háromdimenziós matériától, részben mert volt csipeszem, részben húsz éve nem használom. És most egy tisztelőm Kanadából hozott huszat. Rögtön odaajándékoztam Katának, de engem tönkretettek. Igaz, Katától este visszaloptam, de észrevette. Zsófi most beballagott, és bariton hangon közölte, hogy hülye a gáz és a bundásalma ezért vagy nyers lett, vagy odaégett, nem tudja, menjek vacsorázni, ő nem kér. (jó volt, ő is evett.) Hiányzol. x dátum: 90.07.15. fájl: c-fajlok-2/c02062-1.htm C. 02062 J-2 Szia J! vagy két hete nem írok neked, választ, pedig, nem szokásom. leveled jó volt. nem volt gondolatom. viszont valamin töprengtem, úgynevezett. tehát. azt hiszem, az autonóm ember biztonságosabban (megbízható minőséggel) tud és képes közösségbe szervülni. A nálad tapasztalható ''kint is vagyok, bent is vagyok'' - megoldható. Teremtett voltunkból, illetve nem-, eredeti bűnünkből adódóan lényegünkben megosztottak vagyunk, örököltük. Apuka és lakótárs, telefonközpontos, munkavállaló és fürdőszobaföltörölgető egyidőben. Amikor a szerkesztőségbeli hölgyeknek zsíroskenyér lakomát terítettél, megtaláltad magad. Eltűnődtem most önleírásodon, a Hófehérke hasonlaton. élesnek találtam. és én is nagyon kiszolgáltatott vagyok annak, hogy meghallgassanak s kellő időben dicsérjenek és szörnyülködjenek (felváltva). Örök női szerep. Ilyenformán minden rendben van. mert túl tréfán és irónián, az ember csakugyan kétlaki, sároslábú istenállat. amikor te meghallgatod őket, minden a helyére kerül. e percben megint megváltozott a világ. Zsófia egy lépcsővel felnőttebb lett. Írás közben fölkeltem bársonyfotelemből, Mikicát megpisiltetendő. Kiderült, Zsófi elvégezte helyettem. Fél hatkor reggelente ide szoktam kilopózni, a biliárdszobába, hogy Kata ne ébredjen fel. A Hédervári grófok kastélya selyemburkolattal, stílbútorokkal, fehér óriás-cserépkályhákkal a falfülkékben. Futószőnyeg, halk személyzet, óriáspázsit, vén fenyők, teljes csönd, kibírhatatlan. Lehoztam legalább a telefonkönyvemet, lemásolandó. Meg új festményeim fotóit, mert Ernst múzeumi kiállításom (90 aug. 16 - szept 16) megrendezésében Szüts nem tud segíteni, lévén akkor Jugóban, gondolom százezerért. Most ő is itt, 4 gyerekével - alkotóházban vagyunk. Leveledben legjobban az tetszett, hogy a kitett rajzom mindig földül. Viszont csodálatos könyveket hoztam, sőt olvasok is. Megjelent egy Rilke-próza válogatás. Nagyon dicsérték Rilkét, én eddig nem értettem, nehezen és buzgón nyeldeklem. Aztán Petri Gyurka válogatott. Sajnos zseni. Egy valamit tud, mindent tud. horgodra tűztél, Uram. huszonhat éve kunkorgok, tekergek csábosan, mégsem feszül ki a zsinór. Nyilvánvaló, hogy a folyódban nincs hal. Ha mégis remélsz, válassz más kukacot. Szép volt kiválasztottnak lenni. De most már szeretnék szárítkozni, mászkálni a napon. sírnivaló. nagyon szenved. aztán kaptam paraszolvenciába (festmény) egy Ionesco drámák kötetet. eddig: nagyon szép borítója van. Viszont vettem (találtam!) könyvesboltban böngészve (sok év után szinte) egy 60 íves Nyugat folyóirat 1908-1942, két kötetes fakszimile válogatást. Esszék, kritikák, aktualitások, egymás cseszegetése. A szépirodalmat - okosan - kihagyták, azt egy Babits, vagy Kosztolányi kötetből is... Olvasom. Vitasorozat a magyar kálvinista egyház történelmi, és mai szerepéről. Írja: Szabó Dezső, válaszol sorra: Móricz Zs., Ady, még egyszer Szabó. Nem szemérmeskednek, ütnek jobbra és balra. meghökkentő. Téged jól utolért a történelem, ez a vízum eltörlés... módosul életed? A Trabantomnak viszont kilyukadt a dugattyúja. Ilyet még a hédervári szerelő se látott. most javíttatom három héten belül nyolcadszor. tegnap egy kábelvég égett le, érdekes. hogy megyünk haza. most már rendszeresen olvasom ill. elolvasom az igeliturgiát, sőt Kata is rákapott. Jó az Ószöv. így szűrve, adagolva. Meg a zsoltárok új elosztásban. A vízvezeték szerelő Gábor elhagyta közösségünket, Puchi találkozott vele, kiszedte belőle, hogy az én agresszivitásomat nem bírja. Auguszta több kísérletet tett a közi elhagyására, eddig kibekkeltem. De most kiderült, hogy alighanem a Molnár Imréékhez akarna átmenni, persze nem tartóztatom. Eddig azt hittem valami át nem gondolt teóriából-pózból kiindulva akart egyedül maradni, hogy az elefántok betegen félrevonulnak, s úgy halnak meg. meg is mondtam neki. Remélem tudja mennyire szeretem. Paula újabban kissé link, valami autóügynökség titkárnői állásba kezdett. Tücsök húgom várhatóan már szeptemberben hazatelepül Salzburgból, megdöbbentő. Furcsa, mikor egy halott föltámad. Bélapátfalvára megy, a katedrális mellé épít kolostort, gőzerővel intézkedések, minap voltunk helyszínelni. Valahogy úgy kerül, hogy főiskolás szerelmem és férje fogja építeni. Gyöngy fiút szült, nem láttam. Nagy pocakkal feküdve áldoztattam, tartottunk ott egy rövidített közi. Bár állítólag a nyavalyások mégis jó későig ott maradtak. Persze a József és testvérit is lehoztam. Miklóst esténként a ház apraja, de inkább minden nagyja csillogó szemmel várja a kis társalgóban egy nyolcszögletű asztal köré szorulva: mindennapos barkochba, mutogatós-kitalálós játék, szópóker, ahogy mesélik. Nagy varázsló. éjfélig is. Mikicával volt egy megdöbbentő élményem. Ébresztgetem, valamennyire fel is ébred, és teljes szelídséggel és a sorsnak való megadással suttogja: hagy aludjak még egy kicsit. Nem volt a mondat végén felkiáltójel. Hát ennyire kiszolgáltatottjai vagyunk egymásnak?! ez a váratlan kiállításom, ez remény. Harminc méteres terem, Ernst múzeum, utcafront. Szeretném nagyon feszesre. Tudom, hogy nagyon jó anyag. a fejemen már minden sebet elvakartam, a család is ébredezik. így hát ennyi. eljuthatunk a derűig?! légy jó! 90.7.15. tovább. vasárnap délután, a család valahol kószál. megint kölcsönkaptam egy írógépet. kézírásom olvashatatlan. alvás után kis összecsukható horgászszékemen kiültem a hatalmas, ősfák övezte pázsit közepére, hátam mögött a tornyos kastély, napfény, Rilkézni. ezúttal a tájképfestészetről ír. jó. ezek a vasárnap délutánok különösen irracionálisak, a mozdulatlanságban létidegenül mozgok, vagyis szemlélődöm, és a magány is csak egy mély kút, ijesztő. A pázsit közepén (Moszkva térnyi, nyírott, pontos) egy ötéves kisfiú rohan boldogan, mögötte földig érő bő szoknyácskában hároméves kislány. A fiú kiabálja: támadás! aztán: visszavonulás! a lányka boldogan utána. mintha tömeg gyerek között lennének, a terességet észre sem veszik. Rilke a táj idegenségéről, a természet közönyéről ír, hogy mennyivel egyszerűbb egy portréhoz közelíteni. erről a fényképezés jutott eszembe. szinte azonos a médiummal - vegyük csak a tájkép műfaját ezúttal - és mégis milyen kísérteties az azonosságban az elcsúszás a lélek tájai felé. na, most megjött a család: kiscicám, mosd meg a kezed! hallom a folyosóról. igen, ezek a mieink. az ember: aktív. lenne. de különösen pihenésben ez végtelen kis és kicsinyes problémák fölturkálásában realizálódhat csak. a dolog lényege, hogy nincs mit csinálni. az ember így érzékenyebb, aggályosan rendezem a könyvespolcomat. a szappan helyéről is több szó esik. egy elefánt igyekszik zavartalanul mozogni. Isten nélkül minden megoldhatatlan. Egy nyaralás az üres tér ijesztése, ijesztgetése. végül is élmény a maga módján. valamilyen eszmélés. egyszerűbb munkába merülni, abban otthon vagyok. reggelente viszont futok. méghozzá elsőre Kata buzdított. orvosilag ugyan eltiltva, de a lelkem fontosabb. Katának is van kedve, feletávon. A kert kavicsos nagy sétánya háromnegyed kilométer. azt négyszer. előnye, hogy Kata liheg, nem tud válaszolni. nyugodtan beszélgetünk ilyenformán. fogytam. este fél kilenc, Mikica az alkotóház összes férfiával együtt a kert távoli végéből érkezik kipirultan, csuromvizesen. két gólt rúgott, állítólag ügyes. korábban ennek semmi jelét nem láttam. a Tv-ben megtudtuk ma milyen volt Gorbacsov emésztése. hiába, a nyár az anyaggyűjtés ideje. megint a kártyaasztalon gépelek a szobában Kata írja délutáni falugyűjtése céduláit. Zsófi még nem került elő, pedig a Szűcs lányok már itthon vannak. Valószínű, a nagy esti kutyaséta. Szepi innét kitiltva. Úgyhogy a Trabantunk a kutyaház. Ami az autószerelő kertjében napok óta. Nappalra egy jól zárt kertbe zárva. kezdi megszokni szegény az egyedüllétet. a kertben műgörög szoborcsoportozatok. Kata délután sörrel kínált. Nem tudom miért. Délelőtt a misén Paskai bíborosnak bizony elég zavaros körlevelét olvasták föl hitoktatás ügyben. Utána Miklóssal elkértük, még egyszer elolvasandó. este. megyek Miki önsikálását ellenőrizni. hiába sürgetem, vidáman dudorászik, rezzenetlenül. dátum: 90.08.02. J-2A  C. 02065 J! Nem leszek mégsem tanár a főiskolán, mert nem hívnak meg, mégsem. Viszont teniszkönyököm lett, mert beütöttem. Ma kaptam rá a körzeti orvostól kenőcsöt, a szembe nem szabad kerülnie. Kellene dinnyét venni, a család egy hete Kékkúton, s a frigóból most fogy el az utolsó paradicsom is. A kolbász is, pedig lelkemre kötötték. A kiállításra készültem, lassan a végéhez, már 774 meghívó megcímezve és még külön aláírva, és százával csomagolva a posta számára. Múlt hét péntek reggel hat óta úszom a Lukácsban. Első nap tíz percet és fáztam. Utóbb kiderült, az volt a hidegebb medence. Azóta mindennap, szép öregségem lesz, ha. Iszonyú munkával lefotóztam a kiállítás anyagát 6x6 cm-es filmre, de ezt az Agfa típust fél éve már sehol nem hívják Magyarországon. Épp az imént bontottam föl a tekercseket, próbáltam olyan gyorsan kinyitni, hátha még valamit meglátok a festményekből. nem. Dini ma (7 kor) mégse jött velem úszni. Esetleges zsúfoltság esetére kidolgoztam egy harmonikus mozdulatsort, miszerint a kezemmel hátrafelé, a lábammal előrefelé tempózom. Majdnem egyhelyben. Most napi 30 perc a normám. Mellúszásnál az a jó, ha az ember teste hullámzik a tempóvétel közben, vagy mint a srófhúzó, egyenes? Lehet, hogy holnap reggel a család után megyek. tegnap reggel Zoli két órát bütykölte a Trabantomat, de nem. szerinte el kell vinni szerelőhöz. az viszont szabadságon augusztus közepéig. vettem egy ''bevált amerikai módszer'' könyvet: Dobd el a szemüveged! ez a címe. Tulajdonképpen meg lehet csinálni. elég nevetséges, amikor egy olyan nagy szellem, mint én, rendszerező kedvét írószerszámai derékszögbe állításával köti le, más feladatot nem találván. ma két tojásból volt a reggeli. a nyeles lábos fülét diófapácolt faelemmel pótoltam. tényleg kéne egy dinnyét venni. kérdezd meg a franciáidat, ismerik-e Jean Henri Fabre nevét. zseniális bogártudósuk volt, 1910 körül halt meg. vett egy darabka terméketlen földet, sziklás-szikes, azon élt negyven évig, a hártyásszárnyúakat figyelve. gyönyörűen írja le kísérleteit, az etológia alapja. viselkedéstani felfedezések. irodalmi Nobel-díjra is tervezték, stílusa miatt. most olvasom: A rovarok környezete és viselkedése. kiváló. azért úszom, mert nagyon fáradt a lábam két hónapja. Bár valószínű, hogy a dél-koreai zokniktól, 5 párat vettem. szorít. van úszószemüvegem is. semmit nem látni vele, de már csak néha megy bele a víz. 240 forint volt, elsőre kifordultam az üzletből. fehér a pereme. ma kitört az iraki háború. nagy dilemma, vegyük-e meg Budaörsön azt a kétszobás faházat, amit már háromszor megnéztünk. 7 kilométer itthonról, hétvégénket megoldaná. Kata légcső-irritációja állandósult, alighanem a Mártírok környezet vagyis füstszennyezés. esetleg iskola után ki lehetne járni Budaörsre, ott aludni, reggel bejönni. ez tényleg fantasztikus lenne. Kata dönt, bár tul. képp döntött, Kékkútat el kéne adni. neki nagy dilemma volt. mondtam, nehogy áldozatot hozzon. Zsófi megy tizedike körül Franciaországba, valami hittan szervezés. Érdeklődött, merre laksz. most: csütörtök este negyed tíz, augusztus másodika. a Széna téren tulajdonképpen ilyenkor is lehet dinnyét kapni. A Nyugat antológiát tovább olvasom, egy-egy zseniális gondolat mindenütt. jó. Az Ernst Múzeumban 100 folyóméter felületem van, s ha kibírom, csak 15 (egyméteres) képet rakok ki. Lehet, hogy sikerül. Diniéket azért nem érted utol, mert néhány napig Kulcson voltak. Gyümölcs, fürdés jó volt, békés. Mamád (telefonon) mesélt Dél-Koreáról. szia. 90.9.3. J-3 C.2083 J! Már világosabban látom - nem értettem - István atya miért javasolta neked, hogy utazz el innét. Csakugyan lehetséges, hogy most valamit nagyon megtalálsz. Örülnék neki (bár a bucsu bus) (nincs hosszu u az írógépen). A lelkigyakorlat egész másképp történt persze, mint hittük. Egy karizmatikus dominikánust szerzett Gábor, aki végül nem jött, pedig leutaztunk, a mellette-faluban volt a szállásunk. Kata ötletére a dicsőítés téma volt megcélozva. Át kellett vennem a vezetést, s mivel erről nemigen tudok verbalizálni (ezt rögtön tisztáztuk), a hálaadás,- illetve köszönetmondással építettük körül a témát. Váratlan eredmények. Töltöttél te már fél délelőttöt, megköszönve a tárgyaidat külön-külön? És a múltadban a jó dolgokat. Az embereidet... Listákat írtunk. Jól sikerült. Gyöngy babáját most pénteken keresztelik a Mártírokon[1]. Utolsó közin[2] Gábor elkezdett nyelveken dicsőíteni - szentség volt -, és mindenki kapcsolódott hozzá, Dini is, fennhangon. Olyan atmoszférikus este volt (pedig a szót nem szeretem) amilyen még soha. Egy volt csakugyan a társaság. A tenger milyen volt? Olyan? Vagy ne kérdezzek annyit? Mért ne kérdezzek? Holnap nyílik a kiállításom, ünnepélyesen, mert Szüts megérkezett. Egyébként már két hete nyitva van. Már írtak róla vagy 4 kritikát, és még fognak, és több turnus lesz a tévében. "A nagy magyar magányos". Miklós nyitja, remélem, ma nem hal meg a mamája operáció közben. Autóbaleset, nyakcsigolyatörés. Az M7-esen elgurult a Trabant kereke menet közben. Miklósék meg az Adrián. Miklós megtalálta a megnyitószöveg első mondatát már. Márai 1944-es Naplója: A boldogság fegyelem kérdése. Fegyelem vagy kegyelem? Július 27 óta nem mosakszom. Kell egy új Trabant motort vennem. Találtam öt jó nyári rajzomat. Júli 27. óta mindennap úszom. Újabban Zsófi jön velem. Azt azért sajnálom (persze) hogy kiállításomat nem fogod látni. Kecskeméten tavasszal 19 méteres képet kezdtem, abból most négyet kiállítok - kettő nagyon jó - a többi 15-öt már rég fölfűrészeltem. A tegnapi újszövetségben volt egy szép grammatikai példa, kiírtam: if the Owner of the House knew the Thief was coming he would keep a watchful Eye and not allow his House to be broken into.[3] Máté 24,43 (a nagybetűket improvizálom.) És még egy jó mondat: Get out of my sight, you satan![4] nem tudom, a satan miért kis sövel van írva?! Ja, ne kérdezzek. Na fekszem, szia, holnap a nagy nap, megnyitó- 1990.9.18. J-3A C.2084 J! Hát írás-akadályok itt is akadnak. A papírt már órája befűztem, azóta: Mikivel lécből-papírból repülőgépet gyártottunk. Minden munkafázisnál szükség van rám. Zsófi hosszan taglalta, milyen piros színű cipőt látott az Opera mellett a "Satöbbi" nevű boltban. (Eladtam váratlanul három képemet, mondtam vehet valamit). Jövő héten jönne fekete is, de nincs türelme kivárni, nem lehetne-e ezt befesteni? Talán tussal? Vagy vegytintával? Dini mindennap úszik velem a Lukácsban. 7.10-kor találkozunk a medencében, fél óra úszás, tus, együtt jövünk haza. Most tragédia, egy hétig javítják a medence csempéjét, így a 22-, ill. most 24 fokos "hidegvizes" medencébe szorultunk. D. jobban bírja, nekem rémes. Ilyenfajta vicceket gyártunk: ez a hideg víz is biztos jó valamire. Mondjuk szódagyártásra. Aztán megkérdeztem, nincs-e tea-merülőforralója - meg a József és testvéreiből az a jelenet, amikor az izmaelita kereskedők halk nyöszörgést hallanak a kút mélyéről, s az agg karavánvezető tisztelettudóan leszól: Ki vagy? Természetes tartózkodási helyed ez, vagy jobb szeretnél nem ott lenni?! A melegebb medence 26-27 fokos egyébként. Ma sikerült a két kordnadrágomat be- és visszacserélni. Túl szűkeket vettem tegnap. Rezzenetlenül fogadtam az eladónő feddését. Kiállításom nagy siker volt, gondolom. Hét méltatás eddig, tévé, és egy távolabbi rokontól több dobostorta szelet. A megnyitó után a vendégségen, Kata szobájában S. Nagy és Szüts azonnal összeveszett. Minden menetrendszerűen. Kata most hazaérkezett, átmenetileg Mikica leszállt a nyakamról, igen vékony szelet dinnyéket eszünk a konyhában. Tegnap egy órás interjú angolul egy szerb újságírónővel, aki átmenetileg közis is. Amikor a szék szót egyikünk sem tudta, buzgón ütögettük magunk alatt. Megértettük egymást. Egy teljes, új Trabant motort vettem végül. Duruzsol. Csak egy darabig hatvannal kell vele járni. Különös érzés. Zsófiék új iskolaépületet kaptak Angyalföldön, a mosdók és tükrök térdmagasságban vannak, óvoda volt. Mindenki hülye -szerinte. Tegnap Kata szúrópróbaszerűen belekérdezett biológia leckéjébe, Zsófi a címet tudta, és még néhány mondatot is kiejtett. Mikor Kata kérdőre vonta, hogy így mondjam, felháborodva válaszolta, hogy ő direkte kifigyelte, a tanárok milyen idegesek lesznek, ha feleletkor egy diák sokat beszél. Ma látott valami bőrszíjat, ami irtó olcsó és részletesen elmesélte a csatját is. Jó fej, tényleg. Kutyáját 10 nap múlva operálják, a füle alatt diónyi daganat, nem unatkozunk. Mikica ötpercenként zavartalanul az ölembe ül, hogy átalakította a repülőgép szárnyterelőlapját, ugye most milyen jó. És csináljam meg, mert ő ehhez még nem ért eléggé. Teljes összeomlás, hogy mit és hogyan fessek, alig elviselhető. Még próbálkozom műteremmel, félő hogy kifújt. Ha ott látsz témát, írd le, levélben. Budaörsi házvételtől Kata mégis megijedt, leállítottam teljesen. Más módot kell találni a hétvégi levegőzésekre. Az MDF ügyemet nem meséltem el. Kormányzópárt, Magyar Demokrata Fórum. Antiszemita hangok is előfordultak. Bevittem az elnökhelyettesnek a kétméteres zsidó temető képemet, hogy vegyék meg 140 ezerért, de ajándékba is odaadom, én így politizálok. Tegyék a nagy tárgyalóba. Illetve, tegyék egy félreeső kis szobába (ez is történt) és nézegessék, - van idő - döntsenek. Azt üzenték vissza, hogy az ötlet tulajdonképpen nagyon jó, dehát még néhány kép kellene mellé, így túl politikus, ugye megértem. Aztán most ősszel megúntam a játékot, és szép csendben haza akartam hozni a képet. És váratlan fordulat: az elnökhelyettes (költő) ragaszkodott hozzá, föltétette a saját szobájába. Zsidó barátaimnak mesélve, gurultak a röhögéstől. Most megjött egy tavalyi katalógus, kinyomtatva (Mátraalmás 1989). Ezt írtam benne annakidején : Mi az előörs? Az előörs néhány vállalkozó, előreküldött katona, gyorsan mozgó alakulat, nagy önállósággal. Háborúban megkeresi a járható utat (a többiek számára.) Ha hazaér: dupla porció. Ha aknára lép: ő baja. De a főtörzs megtudja: arra ne menj! Úgy hasznos, ha messze jár. A festő munkáját ilyennek gondolom. Kata szerint a becserélt új (két) kordnadrág pont jó. Esetleg be kéne venni a fenekénél. Szerzetes húgom 19 év után Pesten téblábol. Tévé híradót néz. Bankba jár. Ölég furcsa. Tegnapi álmomból délután fél négykor 200! taxi dudálása ébresztett. Valami áremelés ellen tüntettek. Sajnos tényleg náthás vagyok, esetleg ússzak csak 10 percet?! Sokkal könnyebb a mozgásom egy hónapja. Napközben Mikicával (3 napja itthon, náthás) megettük Kata süteménynek félretett dióját. Amerre fordulok, mindenütt tragédia. Este van, abbahagyom, jó éjszakát! [1] Ferences templom [2]közi: 1. heti imaközösségünk, (Fioretti) 2. a közösségi találkozó [3]"Ha tudná a házigazda, mikor jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné betörni a házába." [4] El a szemem elől, sátán! j-1991 Levelek Le Meux-be / 4-6 1991.1. J-4 C.2101 Szia J! Január 6, Vízkereszt ünnepe, Katáék az esti misén. Mikicát már bezavartam a kádba, vakon és süketen minden sürgetésemre, csorgatja magára a vizet és dudorászik. Időnként kikiáltja, hogy sietek!, közben felemelt mutatóujját billegetve bíztatja magát: most a fülemet mosom, most a nyakamat (de nem mossa). Törökülésben, csupaszon. Egy fél szivacsot egyensúlyoz a térdén: leesik-e? (leesik) Iszonyú jól érzi magát. Mindig. Kiderítették rólam, hogy jó író vagyok, és a Mozgó Világba havonta írhatnék is egy rovatot. Nagyon tetszik. (Nagyon tetszem magamnak.) Mi lesz belőle, nem tudom, kétségtelenül van valami éhségem a kommunikációra, akár ilyen módon is. Új pályát aligha kezdek, mindenesetre kedvet kaptam egy levél erejéig most az írógépet előhalászni. Azt mondják, olyasmit írhatnék, hogy: a múzeumom. Elemezhetném kedvenc képeimet, mondjuk Uccello csataképeit összevetni Chardin nosztalgikus tengeri tájaival. A karácsonyt átvészeltem. 24-én délelőtt lettem beteg - arcüreg - 38 fokos láz, meg ami kell - és mostanra, az iskolai szünidő végére lábadozom. Tegnaptól már uszoda is. Így hát - bár nemcsak miattam és általam - mindenféle karácsonykörnyéki utazás meghiúsult, vendégségekben többeknek nélkülözniük kellett. Csak nem tudtam eleget olvasni, félkönyéken zsibbad a karom, megoldhatatlan. Katától egyebek mellett egy üveg alkoholt kaptam karácsonyra. Sárga tojáslikör. Két nap alatt az egész, betegen. Mert nem hoztak teát. Zsófi se utazott el Prágába az ifjúsági találkozóra, bár ebben semmi részem nincsen. December elején megtalálta őt egy szerveződő Regnum Marianum sejt, és úgy beszippantotta, hogy már a köv. héten boldogan indult itthonról reggel 4!-kor valami külvárosba roráté misére. Állati jó volt, a Blahán találkoztunk fél ötkor, egy kilencszemélyes mikrobusz vitt bennünket ki, mind a tizenhatunkat - mesélte. Miklósnak jövő héten nyílik kiállítása a Vigadóban, én rendezem. Két hete itt fest, keservesen kiszakította magát a stúdió-robotból. Késő estig számítógépezik, talán az utolsó hónapokban valamivel kevesebbet. Ez már a kapitalizmus, nincs mese, és nincs megállás. Ha nem vállalja el, elviszi előle az üzletet húsz másik. Várja, nagyon várja a márciusi Kecskemétet. Családot is hoz, két műtermet kértek. Én e héten kezdek félni, mit hoz nekem majd az a március. Kínlódásban és képben. Nagyszerű lett volna, ha Miklóssal párhuzamosan én is festhettem volna, szeretem az ilyet - egy műteremben. Bár így is ki-kikászálódtam egy-egy órára, (mivel hivatalosan beteg voltam), néhány őszi képemet szerencsésen be is fejeztem. Miklós egyik képem kapcsán meggyőzően csapkodta a térdét, hogy hű, az idei legjobb. Gyanakodva néztem, mint mikor a vendég megdicséri feleséged fenekét - odapillantasz, igaz-e. Goethe verseket kéne olvasni. Hajnalban a Margit körúton (Mártírok útján) próbáltam memorizálni két betűs-plakátot, leírandó majd e levélben. "A világot akarta megváltoztatni. De mindenben csak ellenkezett" másik: "A szabadság ritkán hord nyakkendőt" -mi lehet ez? Meg az új budapesti főpolgármester (volt szamizdatos főellenálló, Demszky Gábor) fölszólítja a főváros polgárságát farsangi fölvonulást tartandó. Új hangok. Kata még nem is tudja. Megint elolvastam, 20 év után, a Rilke Kornétás dolgot, most se értem, mi a fene ez. Írt két hosszú tanulmányt Rodinről, az viszont fölkeltette a vágyamat repróalbumot föllelni ez ügyben. Fáj a hátam. Pár napig egyáltalán nem bírtam ülni se, azt mondják, járvány, és az én bajommal együtt jár. Hosszas művészet volt a cipőpertlit oldani. Most viszont leesik a fejem, fél tizenegy, megyek ágyba, szia. Ez már január 12. Ménfőcsanak, Botond atya parókiája, családdal. Most tudom folytatni. Három hónapja hordom magamban a gondolatot, hogy letollak, miszerint egy hétig nem bírsz egy levelet befejezni, annyi a dolgod. Rosszul szervezed, vagy fegyelmezetlenség. Vagy Ménfőcsanak. Visszatérve a fentebbi két szöveges plakátra: az aláírás -kézírással- Loesjie, és holland impresszum. Néhány bizzar, humorba hajló, fanyar, szinte megfejthetetlen szöveg volt már - talán egy nagy sorozat részei. Zsófi nem jött ide velünk, viszont több turnusban összes barátnőjét (napi négyet) a Mártírokon altatja. Főleg a Regnumos csapat. Valamit megtalált. Katával tűnődtünk, mivel vonzza a társait. Talán a vitalitása, dinamizmusa. Kezd gurgulázva-nevetgélve telefonálni, akkor sürgősen bemegyek a műterembe, hogy ne halljam. Azt jelzi, hogy ivarérett vagyok, szeretek élni - és (röhögve)- "az az állat megint egyest adott földrajzból, pedig a háromból kettőt tudtam!" Azt mondja Robi, naplóm alapján: ötletes vagyok, ez érdekes. Ezt a fogalmat nem használtam. És leleplező is, megint egy önáltatás, egy álmítosz. Tudod, mint Pilinszky sajnálta magát, hogy szegényes a nyelve, de hát gügye nagynénitől tanult beszélni. Én meg azt mondom: három éve műtermet festek, mert nem jut eszembe más. Azt mondja Robi, nyilván nem okozna problémát minden táblán új témát kezdenem. És sajnos ez valószínűleg igaz. Amihez kapcsolódik egy októberi beszélgetés. Szilágyi Péter, volt esztétika tanárom följött a kiállításom után képet választani - igen tiszteljük egymást. Mondom neki a fenti sódert monotóniám okáról. Azt mondja: Dezsőke, ez a történet magával együtt elmúlik. Maradnak a képek, amik azt mondják: iszonyú alaposan körbejárt egy témát. És 50 év múlva CSAK ez lesz igaz. Mázlid van, hogy egy hétig nem tudtam befejezni ezt a levelet. Közben (időnként mise közben is) nyaklógó füzetembe idevágó vezérszavakat írtam, így, ha most lesz idő, viszonylag teljes térképet kapsz. Tehát tovább. Ez is Robi telefonnal indult. (Bámulatos, hogy tudjuk - mi emberek - egymást szóval, jó szóval segíteni.) Azt mondja, több ronda terve van a Mozgó Világ címlapra, a főszerkesztő Párizsban, változtatni kell, és egy hét múlva nyomdai leadás, csinálnék-e tervet. Nem tudja, illik-e ilyennel engem zavarni. (Ez is jó.) Épp vendég volt, mondom: este válaszolok, hogy megpróbálom-e, és egyébként ha igen, hétfő 12-re leadom. Persze aznap éjjel megcsináltam, a ritka alkalom, amikor fölmentésem van lefekvésből. Kiváló lett. Ebben a piros-sárga-fekete-zöld címlap szennyáradatban, ami a magyar újságstand képe... Hófehér borító, fekete rángatott ecsetvonalakkal átlósan: Mozgó Világ. Nagyon jó, tényleg. Ja, már ezt az előbb írtam. Lett egy télikabátom. Történet! Tehetségem negatív végpontja a ruhavásárlás. Namármost. A hajnali misén fázik a térdem. Megérik a gondolat: negyed évszázad anorákja után: térdtakaró télikabát! Nyilvános ima ezügyben a Fiorettiben, ez nem egy könnyű ügy. Két nap múlva Kata teafőzés közben: ja, láttam neked egy télikabátot, nézd meg! Hol? Itt szemben, a Minisztérium mellett a butikban! Zsófi, lejössz, segítesz? Tíz perc múlva a kabát rajtam, és többé le sem veszem. Készpénzfizetés, kiskaput hagyok: kérek blokkot, lehet, hogy evvel otthon a feleségem agyonvág. Persze, persze, nyugodtan hozza csak vissza, veszik ezt, mint a cukrot. Ugyanis a kabát: DIVATOS!, bélelt, előregyártottan össze van gyűrve, szerintem zöldesokker, Kata szerint barna, mindenesetre bélelt, enyhén dandys, gyönyörű, aszimetrikus valami izé behajlik a mellemre bal elől, ott egy gomb ist, válllapok (három L!), paroli, alatta átlátni. Most jövök én. Körömollóval kivágtam a hátán a bélést, azonos anyag a külsejével. Evvel alul megtoldottam, és így már igazán hosszú! A hiányzó helyre pedig Kata egy zöld (vagy kék) kockás szoknyáját varrtam. A parolit átvarrtam úgy, hogy a zárógombja most megakadályozza a táskám pántját az örökös lecsúszástól. (Ennek a problémának 25 éves története van.) Aztán le a Röltexbe, Zsófival, vettem egy JÓ KIS BÉLÉSANYAGOT, leadtam a szabónak -, téliesítettük. Én 19 órát dolgoztam vele, ezt tudom, a szabó két hétig ült rajta. Van kabátom. Vakarózásügy. Egy iszonyúan kiszámított pillanatban talán két éve Miklóssal egy odavetett félmondatban megígértettem, hogy abbahagyja a dohányzást. Én meg a vakarózást. (1957-óta vakarom a fejem.) Tartottuk. Megszegte, bár iszonyúan szégyellte. És meghökkentő: erre én is. Október táján mamája autóbalesetben kitörte a nyakát. Fogadalom: ha meggyógyul, abbahagyja, végleg. Egy Európa-hírű specialista megoperálta - M. ismeretségköre igen reprezentatív - a mama túlélte, gyógyul. Miklós aggódva kérdezi hetenként: gyógyulsz? Mire a mama segítőkészen, jajj, kisfiam, nem tudom a nyakam eléggé forgatni. De sajnos nincs segítség: úgy várjuk, január 20-án "kiírják" a mamát, mehet (a 76 évével) dolgozni. A mama őszintén sajnál minket. Te jó ég, és akkor az arcomat se vakarhatom? (Most odanyúltam) Most közben elküldtek kenyérért az ABC-be. A falu túlsó vége, autóval, Mikica jött, "az utat mutatni". A boltban (ő már délelőtt észrevette) video, mesefilmek az egyik pultnál. Persze ott ragadt. Hazatalálsz egyedül? Igen. Hogy hívják, ahol lakunk? Botond atya. Plébánia. Ebédre hazajövök. Maradhatsz, szia. Visszanézve még láttam, a boltos egy háromlábú széket emel át a pulton számára. Ebédre talán hazaküldik. (Időérzéke még nincs.) Holnapután megnézem a centenáriumi Vuillard kiállítást. Barcelonában. Kértem rá ösztöndíjat, sőt, ők ajánlották. Na?! A repülőjegyet fizetik. Nem mertem hosszabb útra vállalkozni, mint négy múzeumnéző nap, meg az utazás. Mi lesz itt közben a magyar festészettel. Ha az ember ilyen módon fegyelmezetlen, legalább kezelje őszintén. Maradhattam volna két hetet is. B. Kati öccse három gyerekkel, fél éve válófélben, szomorú. Többször imádkoztunk érte. Újévkor kórházi inspekcióban - egyedül volt orvos - meghalt infarktusban[1]. Ez is megoldás, nem vált el. 30 éves volt. Tücsök vezetni tanul. "Ne az eszével nyomja a pedált, hanem a lábával!" Szerzetesi fátylát ilyenkor hajcsattal hátul összefogja. Valamelyik segélyszolgálat küld neki egy autót. Miklóssal könyörögtünk, mikrobuszt kérjen. Makacs, mint egy Váli. Vidéki barátai is figyelmeztették: egy nyugati luxuskocsival kinéznek a faluból, szerencsétlen! Megint Robi, a Mozgó Világ h. szerkesztője, kb. 45 éves, nagyon szeret engem, náluk nyaraltunk az Őrségben, műfordító, jó ember, most olvassa a maradék naplómat - szóval: hogy ne tartsam én magam olyan fontos embernek, hogy elpusztítsam a naplómat. Ez szellemes mondat. Akkor viszont elő kéne kotorni (mikrofilmen, György Peti őrzi). Már megtudakolta: a Délpesti kórházban van egy olyan xeroxgép, ami filmről másol. Hazakértem a mikrofilmes dobozt. Fölnyitottam 4 év után. Kissé meghatódtam: a 20 tekercs sorban, mindegyiken jelzőcédula. Az első képkockákon a dátum, cím, és az oldalszámozás rendje. A fedélbe a tartalomjegyzék kivonat belehajtogatva. Februártól 5 forint lesz a telefon, ami átszámítva nekünk 4000 forintos számlát eredményezne. Családi közgyűlést hívtam össze, mert valamit tényleg kell csinálni. És a saját készülékemről lemondtam (udvariasságból, pontosabban szolidaritásból) az előszobai készülék mellől pedig elvettük a SZÉKET. És persze kéretik röviden. Hát ez nehéz lecke lesz, látom. Az "és ti hogy vagytok" típusú mondatokról bizony le kell szokni. Hogy tényleg csak a fontosat. Keményen gyakorlom, fájdalmas. Nem gondoltam volna. Jó néhány kapcsolatom, nekem is, telefonon működött. Ja, és az autót is leállítottam. (47 ft. lett a benzin.) Ez még könnyebb. Robi a cikkírás alternatívájaként javasolta, hogy mint annak idején a napi 60 perc angolt, úgy írjak most naplót. De jó lenne! (mondom én.) De egyelőre nincs - a cikkíráshoz sem - elegendő motivációm. Kell az az idő, az állvány előtt unatkozni. Ezért is nem olvasok soha napközben. Inkább vállalom ezt a szörnyű munkanélküliséget, ezt a téblábolást a kép körül, amikor nem megy a munka. És ráadásul lehet, hogy - bölcsen. Tücsök kolostorügye áll. A püspök külföldön. A Műemlékvédelmi Hivatal vezetőjét most cserélték le, nyilván a rendszerváltás szellemében. Mindkét fél okosabbnak tartotta, ha ebben a kulcskérdésben a döntést kissé elhúzzák. Hogy ugyanis a katedrális környékére hova, és mit lehet egyáltalán építeni. Tücsöknek mondtam, én bizony két hete az egri püspök vendégszobájában élnék, s onnét járnék a Földmérő Hivatalba, mifene, személyesen. Ez Magyarország! Fölvillanó szemmel bólogatva hümmögött, hogy: aha. November végén írtam (volna) neked, de hát túl közel volt a karácsony - hogy akkor úgyis megjössz. Szent Isten, az orromat se túrhatom majd? Elképzeltem (talán úszás közben a medencében) egy interjútöredéket VELEM, ahol is a riporter megkérdezné, hogy érzi magát, és erre a következőket válaszolnám: Nézze, kedves (ezt a fordulatot egy Göncz interjúból loptam) én vagy negyven éve azon dolgozom, hogy ne akadályozzon munkámban, életemben az, hogy én mindig valahogy érzem magam. Leírhatatlan, hogy éreztem magam, milyen rosszul, mikor az A/90/4-et festettem. Na, és akkor mi van? Dezinformáló tény, hogyan érzem magam. Összevissza. Keresztbe. Sehogy. Nagyon. Mindenütt. Tegnap a misén egy meglepő áldozás utáni ima volt. Mise után kint felejtették a könyvet, bevittem a sekrestyébe, és ki is másoltam. ...a nélkülözhetetlen (!) mulandó (!) javak használatából ösztönzést merítve (!) még hűségesebben törekedjék néped az örökkévalókra... Komoly adalék 20 éves gondomhoz: mire való ez a három dimenziós micsoda, ez a világ. Értem, mire való Isten, értem hogy én vagyok, - de az összes többi?!! Tudatom már fölfogta, kitermelte, hogy a világ az egyetlen, kapott, és fölcserélhetetlen eszközrendszer Istent megközelíteni, vagyis elérni. De ez csak a tudatom, érted, ezt nem élem igazán át -, még éretlen a dolog bennem. Ehhez volt ez ima jó adalék. Este a Fiorettiben fölolvastam, Paula fölkapta a fejét. Miklósnak kiállítása a Vigadóban. Kezdettől tanácsadóként, végül rendezőként működtem. Először is hirtelen kellett dönteni, 91 januárt elfogadja-e? Vagy a következő decembert. Mindketten úgy véltük, 12 hónap időtávolság manapság beláthatatlan, hol leszünk mi egy év múlva, talán autószalon lesz a Vigadóból, talán addigra Magyarországon az érett feudalizmus korszakába érünk. Szóval azonnal. Igen ám, de a telhetetlenség, természetesen. 60 oldalas, színes katalógust akart - a papírt jó vastagnak találtuk ki, hogy könyvnek nézzen ki -, mindenféle szponzorok (egy éve nem tudtam, mit jelent a szó). Szponzorok: Filmgyár, Hungarocamion (!) akik mind a kiállítást (katalógust) támogatják, 30-40 ezerrel. De a katalógus utolsó percben kétszázezerrel drágábbnak kalkuláltatott. Így hát egy példány, a nyomdai terv történt csak meg. A marha televízió ezt a hírt hallva jött ki (egyébként az én műtermembe) riportra - a botrányszag. És Miklós bement a csőbe, nem értem, miért. Hogy nehéz kiállítani, hogy eladják a művésztelepeket, bezár a Műcsarnok, és a képekből persze nem lehet megélni. A tökfej. Mondtam neki előtte, világosan: egyetlen gondolatnak van most reklámértéke, ezt, és csak ezt hajtogasd mániákusan, bármit kérdeznek: Én, kérem, boldog vagyok. A rendezés kemény munka volt. 18 képet hozott, kilencet ebből kidobtam, termenként három kép maradt. Elértem, hogy minden kép személyiség volt. Megnyitón millió ember, videóztak, zsongás, este még náluk, fél órával később értem el az ágyat stb. Közben vasárnap délelőtt lett, 13-ika. Botond atya 10 órás prédikációját még meghallgattuk, de a hideg miatt otthagytuk. Majd délután, a plébánián lévő fűtött kápolnában a misét. Emlékszel Botondra? Zömök, két ezüst foga, mosolygós. Fél keze még a kilincsen, ahogy beviharzik a parasztkonyhába, másik kezével már keresztet vet az asztali imához. A töltött káposztát hígan szereti, nővérének nem engedi meg, hogy megmossa a káposztát előre. (Attól megváltozna az íze!) Másfél éve került ki plébániára Pannonhalmáról, este 15 közösségvezető! találkozott nála. Tapasztalatcsere okából végigültem, szerencsére az elején (rendesen) imádkoztak, utána jött csak a végeláthatatlan szervezési megbeszélés. Holnapután ilyenkor Zürichben átszállok a barcelonai repülőre. Vissza kéne olvasni a levelem, nem tudom, megírtam-e, hogy kértem és kaptam a Vuillard kiállításra... azt hiszem írtam... ösztöndíjat a minisztériumtól. Hogy vagy, szia. 1991.1.13.-.2.26 J-5 C.2112 J! 40 kg macskaalmot 770 forintért lehet most kapni! Plakáton láttam, a Mechwart tér sarkán. Környezetbarát, szagtalan, kívánságra házhoz szállítják! - Mikica akupunktúrára szállítódik rendszeresen általam. Régi közös ismerősünk, a kis zöld viziló házatáján is effélék történnek, kérte rajzolnám is le a szituációt. Mellékelem. A (letétben) nálad lógó Régi zsidó temető festményem belekerült a "Zsófinak lakást veszünk" darálójába. Apának érzem magam, meg lehet (kell) vennünk édesanyám körtéri lakását. Eddig 237 000 Ft gyűlt össze, sok levél, sok telefon és felgondolások. A képet D. nehezen adta ki, "nem vagyok fölhatalmazva rá". Ha nem is kompenzálásképpen, de épp most kapott tőlem egy keretet, Zsófitól meg egy Ausztrália térképet, a hátán az őshonos állataival, úgyhogy kétoldalas lakásdísz készül éppen belőle. Az üveges persze fumigálta, hogy nem is derékszögű. (Még soha egy keretem se sikerült derégszögűre.) Úgy látszik, minden telefonoddal 1-2 hónappal kitolódik hazaindulásod dátuma. Kezdek igen örülni, hogy valamit nagyon megtaláltál. 3 nap és megyek Kecskemétre. 22 napra, nem merek többre. Miklós is lesz, teljes családdal, sőt egy hétre S. Nagy is, mert szerződést kapott egy Farkas István monográfia megírására, s a kecskeméti múzeumi anyag ehhez fontos. Általuk talán majd jobban elviselem magam. Tavaly április óta csak négy képem készült, ha jól nézem, most félek ettől a három héttől, túl sok az elvárásom. Minden a szokásos. Mikica influenzás, Katának most nagyon kéne dolgozni, Zsófi becsülettel kutyabérsétáltat. Barcelonában voltam pár napig, 12 kiállítást és múzeumot, sokat láttam, és tanultam a Pireneusokban egy zseniális kártyajátékot. Mikica ebben rendszeresen ronggyá ver, nagyon élvezzük. A műteremben egy széket másfél méterrel odébb toltam. Le kéne menni ebédért, és kiváltani Mikica orrcseppjét. De húzom az időt, mert leadott diafilmjeim is most lesznek kész, szeretném az egészet egy úttal abszolválni. Megbíztak pápalátogatásra készítendő plakát tervezéssel, de nem hiszem, hogy nekilátok. Nem az én feladatom, és egyelőre ötletem sincs. Csak keményen levágtam a tervezetet, amit mutattak (az ország legjobb plakátosa csinálta, Schmal, jó barátom, harmadrendi ferences), ő javasolta, kérjenek föl. Most Mikica kártyázni hív, hőemelkedése van, szobámban hever pokrócom alatt (sötétbarna, drapp toldás láboldalon). A levél félbemarad 91.2.26. Írhatsz: 6000 Kecskemét Alkotóház Műkert 2, Váli Dezső. Magyarország 1991.8.12. J-6 C.2172 Szia J! Pápalátogatás. Két plakátot tőlem is kértek, talán óriás zászlóként az Andrássy utat fogja végig díszíteni. A Koldus keresztút angol változatát a magyar karizmatikusok közössége fogja a pápának ajándékozni, az ajándékozólevelet Marik Jóskával irattam alá. A látogatás legszebb kinövése: újságosstand, rejtvényújság. Head-line: főnyeremény AUDIENCIA A PÁPÁNÁL és KEGYTÁRGYAK A SZENTFÖLDRŐL Az úszószemüvegem. Nagyon szeretem, bár szűk a látótere, párásodik, nyomja az orromat, és főleg mindig beázik. Múltkor szorosabbra, még szorosabbra a szíját, eredmény nélkül. Most: meglazítottam, azóta nem ereszt. Tanmese. Az idei nyár találmánya, hogy ha már nyaralni kell: műteremkofferrel utazom. És a másik: utólag feszesebbre, -jobb kompozícióra vágom a képet, ha lehet. Így: mindenféle pici képek születtek, falun. Templomoldal, petróleumlámpa. Kissé ijedten nézem. Viszont olyan kicsik, hogy a keretméretet növelni kell - hogy a kép el ne vesszék a falon. A hagyományos eszközhöz nyúltam: zsákvászon paszpartú a kép körül. Gyönyörű. Csak ehhez kis speciális fűrészgép kéne. Fölhívtam Sugár Gyuszit, kölcsönadná-e. De két hete fölakasztotta magát. Évek óta depressziós volt, kórházakkal. Most a ferences porcinkulai búcsúnapon teljes búcsút mondtam érte. Megúszta a nyavalyás az egész tisztítótüzet, ha igaz. A kereteket gép nélkül csinálom. Örülök ha/hogy megtalálod ott a helyed. Ha az itthoniakkal - velem minden kapcsolatot meg akarsz szakítani, jelezd. Mondjuk úgy, hogy (megint) nem válaszolsz. Tényleg. (Csak akkor ki a fenét találok, akinek hosszú leveleket lehet írni.) Naplóm ügye. Ugyebár pár éve eltéptem az eredetijét. De hát kéne. Egy hetes munkával, mikrofotóról visszanagyítottam (60 ezer forint lett volna tán, kiadva a munkát). A vargabetűt vállalom. Most egy barátomnak - fordító és szerkesztő is, jó - megmutattam, s váratlanul kedve van belőle egy "jó könyvet" szerkeszteni. Kb. 1/10-ére húzná meg a kéziratot, (kettes sorközzel számolva 6000 gépelt oldal.) Különösen hivatalos és magánlevelezésemet preferálja. Sok munka van (nekem is) a dologgal, s ráadásul szerinte nem 20 év múlva kell kiadni (mint azt reálisnak ítéltem), hanem most. A dolog már csak pénzügyileg is annyira abszurd (a magyar könyvkiadás összeomlott stb.) hogy mindenkinek nagy kedve van a dologhoz. Szüts a komputerével ingyen könyvvé szerkesztené a kéziratot stb. Bizonyos izgalommal figyelem. Tavasszal kissé pirulva, s előre puhatolózva, jelentkeztem tanítani a Képzőműv. Főiskolára. Bár tárt karokkal fogadtak, de tavaly a rendszerváltós - reformroham keretében valami 17 új tanárt vettek föl. Így csak egy kurzusra hívtak. Hogy ez ebben a szakmában mit jelent, egyikünk se tudja. Talán pár hónap alatt eljutunk a narancssárgától a kadmiumvörösig. Mindenesetre kurzuscímként ezt táviratoztam a Főiskolának: "Hogyan fessünk szép képeket". Szeptemberben a gyerekeknek egyhónapos kötelező művésztelep Csongrádon, megyek velük. Ez -gondolom- ismerkedési idő lesz. És októberben elkezdeni. Nem felhőtlenül, nagyon féltem az időmet és energiámat - festőként vagyok a legfontosabb. Eddig a megbízólevelet nem kaptam meg, mindkét változatnak drukkolok. (T.i. ha az egész elmarad.) Pejoratív jelzőt mondtam Hamvas Béláról, Gábor előtt, aki imádja. Majd kértem tőle valami könyvet tőle (keveset olvastam), hátha tévedek. Hát most olvasom: A nők. Leginkább szúnyogokhoz hasonlíthatók. Vérszívás nélkül nem léteznek, elpusztulnak. Stb. A marha. Minden csalódott kamaszfiú fejében megfordul ez, na de leírni?! Éretlen. Rendetlen kisfiú, rendetlen okos kisfiú. Aláírást gyűjtöttem: legyünk újra Margit körút! Pontokba szedve öt érvet tudtam felsorolni polgármesterünk (!) számára. Ketten írtuk alá, két festő. Végül. Mert a másik kettőnek nem akaródzott. A festők megosztott tábora. A többi négy -pedig mind Érdemes Művész- alighanem nyaral. Az Érdemes Művészek a Balatonon nyaralnak. Sajnos a márciusi affér nagyon szétzilált minket, mindketten túlfáradtunk. Katával többet nyúzzuk egymást, megint. Igyekszünk. Ha írsz, elég 3 sor, ha nem, az: 0 sor. Vagy? Élsz? Szia. [1] Utóbb kiderült, egy narkomán kollégája ölte meg. j-1992 Levelek Le Meux-be / 7-12 1992.2.2. J-7 C.2230 Szia J! Most megnézem a Szereplési naplómat: képeim szétajándékozását 86. aug. 22-én kezdtem, egyébként a szülnapodra adott két Zsidó temető grafikámmal. Tartott az akció intenzív szakasza másfél évig. Most, öt év után: maradt 10-15 kedves munkám, egy kiállításra együtttartott (3 t!) széria, egyforma méretű, még mindig műteremtéma. Még néhány szétajándékozandó -eladható darab. Ezektől szeretnék megszabadulni, amilyen szívfájdalom volt egy-egy kedves kép odaadása, most annyira szeretném a műtermet már üresre söpörni. Ennek kapcsán előkerült a letétbe adott képek ügye. Körtelefon: végleg odaadtam őket. Nem jó a forma, komoly ok nélkül amúgy is lehetetlen visszakérni, megszokták. Így került elő a Nagy Kereszutam ügye is. Vagy tíz éve a Nemzeti Galéria folyosóján van, szintén letétben. Nem rossz hely, szakemberek, külföldiek nézegetik. De mivel négy méteres, a valaha megnyíló kortárs galériában biztos nem jut neki fal. Kata ötlete volt, ajándékozzam a most szerveződő bencés tihanyi lelkigyakorlatos háznak. Walter atya (1953-ban kirándultunk együtt az illegális bencés cserkészközösséggel) - fogadná is. Kaptam egy jobb ötletet, ez lesz: A Pázmány Péter Hittudományi Akadémia indít civileknek egy bölcsészkart, egy katolikus egyetemet Piliscsabán, egy volt laktanyában. Ötven! éves korára az ember mindenkit ismer - Mikica keresztapja, a dékán szervezi az egészet, Maróth Miklós. Intéződik. Ennek kapcsán elmerengtem ezen az 1970-ben kezdődött ügyemen. Nagyon elszántnak kellett mutatkoznom, míg a Riviérán az apácák megmutatták kápolnájukat a Matisse keresztúttal. A látványhoz ilyenformán sikerélmény melléklődött, úgyhogy fél év munka volt eljutnom a döntésig, hogy az a kép gyenge. Most megnéztem a rajz - opuszjegyzékemet, a fél év nem stimmel. Októberben tértem haza, az első, egyébként rég eltépett keresztút grafika az év decemberére datálódik. Nagyon sok változatot csináltam, még villamoson is, emlékszem. Sőt, már december-januárban megfestettem olajjal három változatát; egy eltűnt a Ciszter templomból, egyet eltörtem 84-ben, egyet nagy nehezen elfogadtak a szentendrei ferences gimnáziumba. És aztán a kecskeméti alkotóházban pár nap alatt megfestettem ezt, az utolsó, és megfelelő változatot, a négyméteres Nagy Keresztutat. (A többiek háromméteresek voltak.) 88-ban egy újabb forduló, hogy Tamás atya Ausztráliába kért - postán - a temploma számára egy sorozatot. A régi rajzot vettem elő, átszervezve, hogy a fölirat is a grafika részévé váljék. Elment légipostán, és - nem voltam elégedett. Motoszkált, hogy ehhez a témához valami durva papír kéne. Cipődobozfenék? Így jött az újságpapír ötlet, aminek aztán utólag olyan igazi, és gyönyörű ideológiája született. Egyébként jogosan. Bocsánat, kissé belefelejtkeztem ebbe a témába. (És végül a montázs, - a Koldus keresztút, s annak a pápai változata tartozik a témába.) Kata hozott egy Babel összest, 70 százalékos árkedvezménnyel, még majdnem ők fizettek. Megint elolvastam két novellát tőle. Ahogy vérben és mocsokban a kozákok, földes kunyhók és éhinség. És édességes életszeretet. Döbbenetesen látom magam előtt azt a 10-es évek végi nagykemencés faházat, pöfékelő apókával, földes padlóval, mezítlábas porontyok, minden. Tudod ki a magyar megfelelője? Katának föltettem a kérdést, kapásból mondta: Gelléri Andor Endre. Ő is így mosolyog a nyomor közepén. Még valami jutott eszembe. Hogy az egész irodalom miről beszél?! A különösről és a bűnről. És a festészet?! A csodáról. Kimerevít egy pillanatot, hogy az élet csoda. Szerdán erős felindulásból kifolyólag vettem magamnak húsz üveg albán fügelekvárt. Nagyon ritkán kapni. A gyerekek nem szeretik. Rendes kölykök. Pár hete fölhívtam Bernáth Aurél lányát, Marilit, öt éve nem beszéltünk, hogy semmi, csak épp édesapja egyik könyvét olvasom és gyönyörű. Azt mondja, jaj, Dezső, hogy épp most mondja ezt, nem tudja, hogy ez nekem most milyen jókor jött... és postán három nap alatt elküldött nekem apjától még négy kötetet. Aztán férjével képnéztek is. Elbűvöl ez a Bernáth. És még ő szabadkozik hiányos kulturáltságán! Még ahol lekezel is - nőfestők ügye - hihetetlen finoman, tapintattal. Öröm olvasni. Teljesen közömbös, hogy végkövetkeztetései rosszak. Láttad Szepit labdázni? Négy lábát szétveti a labda mögött, s orrával szabályosan feléd gurít. S remegve várja a folytatást. Tökéletes. Esterházy tíz sorban beleírt az új Dunáról-Pestről szóló könyvébe engem, s ezt dedikációjában a tiszteletpéldányban jelezte is. Számomra könyve módszeresen zavaros, intellektualizáció. Válaszomban a szöveget átírtam. Idézem. Hahn-hahn grófnő, 170 oldal: eső, mintha dézsából öntenék. Egy férfi nagyméretű képet Ha, hisznek nekem, jó. Budapest olyan város, hogy ömlik az cipel. Látszik, nehéz. A kép egy műterembelsőt ábrázol. Legalul, már majdnem le - vagy kicsúszva egy szék van, profán kereszt. A kép szent. Ami Vermeerből kimaradt - így lehetne okoskodni. Mindez a Mártírok útján történik, ahol a szénmonoxid-koncentráció a legnagyobb a városban, valahogy beragad a levegő a házak közé. Európa legbüdösebb utcája, mint ilyen, unicum. S a helyes szöveg, szerintem: ...Mindez a Mártírok útján történt. A festő elhaladtában a boltosok és vevők kitódulnak az üzletekből. A Kanzlei-ből a négy hivatalnok. A fiatalabb rabszolganők ujjuk hegyét csókolgatva ismétlik, itt jön Ő, Potifár háznagya. A villamosok megállnak, csend lesz. A festő zavartan bizonygatja, hogy az utca nem róla van elnevezve. Egy Veronika nevű növendék megkérdi a Mestert, mennyi ideig tetszett ezt festeni. Végül egy Simon nevű úr kiszáll egy Hondából és átveszi a kép terhét. Beesteledik, mindenki hazamegy és megjavul. A festő fáradtan meghajol. (Neki van Hondája. Bár az említett nagy képet én vittem el a lakására.) Éves uszodabérletemmel át lehet menni a gőzfürdőbe. Náthám. Még sohasem voltam. Labirintus, végül egy kis medence, gőzös. Partján lépcsők körbe. Azon urak, üldögélnek, belülök közéjük, nézzük egymást. Kezdem iszonyúan unni. Szemüveg nélkül alig látok, de észreveszek egy táblát: thermál, 42 fok. Na akkor ez nem a gőz. Találok egy karcos plexiajtót. Bent fapadok, merev figurák. Ülök. Ülök tíz percet, tizenötöt, huszat. És most jó? De a náthám tényleg elmúlt. A hideg zuhannyal voltam így eleinte. Először csak hápogni tudtam. Tűnődtem rajta, hogy ebben csak az-e a jó, hogy annyira rossz. Most, év multával már előfordul, hogy elgondolkozva, alatta felejtem magam. A gőzfürdős élményemre Szüts a kismacskás viccet mondta el, tudod. Beszélik a kandúrok, hogy este gyülekezünk a kéménynél egy jót kefélni. A kismacska bekéredzkedik a csapatba. Este zuhog, álldogál egyedül a kémény alatt, fázik kegyetlenül. Végül fölsóhajt: még egy negyedórát kefélek, aztán nyomás haza. Kata januárban művésztelepen volt (az én nevemre) - tanulmányt írni. A gyerekek gyakran anyunak szólítottak: hol a zoknim, mikor kell indulnom, írd alá az ellenőrzőt, nem kérek szalámit, feküdj már le és olts villanyt, vidd a tornazsákodat is, kártyázzunk egyet. Boldog hetek. Miki egy délután azt mondta: igyekszem a leckét a napköziben megírni, több időnk maradjon otthon, együtt. Jó. Az elemi élmények nem változnak az emberben. Hol volt még 14 éves koromban a belsőépítészet számomra?! És mégis. 1956-ban Sárospatakon nyaraltunk anyámmal, elbűvölt a Rákóczi-Vörös torony. És nem a marcona sziluettje. Volt benne egy nagy bolthajtásos lovagterem, le is rajzoltam. Valami kis kockás vázlatfüzetem volt. Azon a nyáron léptem át először a határt, anyámmal és Tücsökkel a Tátrába mentünk. Ebben a füzetben még az ott, vonaton látott népviseletek színeit írtam le, és az ottani vasút keménysárga színhasználatát. Közben most S. Nagy jött föl, a Farkas István nagymonográfia finisében, jövő héten átveszik a gépelt példányt a hazalátogató fiúörökösök, akik a könyvet részben finanszírozzák is. Sok képet konzultáltunk át, beszéltetett róluk. Most azért törte meg a vasárnap sérthetetlenségét , mert meg kellett a végső döntést hozni, hogy Farkas egyik múzeumi főműve valóban és biztosan hamisítvány. Szerinte botrány lesz. Fölmentem a Normafához sétálni. Mindig ünnep a Nagynormáról a városra lenézni. A Dunából pici csík, a Fehér Ház, ami már nem a fenyegető hatalom, messze az Árpád híd, ködben, harminc év távolába látni, arra eveztem az MTK- ban. A Hajógyári öböl bejáratánál volt a csónakházunk, legkisebbként is nagyfiúnak éreztem magam. Öltözői és folyosói átrendeződtek álmaimban. A sétán, ha eszembe jutott egy-egy téma, ebbe a levélbe megírandó, előkotortam a nyakamban csipeszen lógó füzetkét. Elvállaltam egy cikksorozatot: tíz hónapra tíz festményelemzés, esszé. Majd megmutatom, ha összejön. Mintegy tréfából berendeztem Budapest új főpolgármester-helyettestének a szobáját. Három Váli művet választott, s múzeumból még három 150 éves polgár-portrét szereztünk, vele. Valamint én neki egy 150 centis homokkő épületplasztika töredéket. Még majd restauráltatni kell, kiváló lesz a fogadójában. Rábeszéltem egy neki tetsző szénrajzomra is, hogy nála a festmény: protokoll, de a rajz: a művészetek szeretete. (Pest kulturális ügyeinek a főnöke.) Titkárnőinek szobájába is kirakattam egy régi portrét, nagyon örültek, azonnal eltávolítottak alóla egy ronda piros műanyag radírtartót. A polgármester irigykedett, de meggyőztem, micsoda dolog, nála a kultúra, s az előszobája szocreál? Másnap Bécsből rendeltettem vagy 70 ezerért szőnyegeket, így is ő a legolcsóbb ember a Városházán (mondták.) Bevittem két Szüts festményt is. Képeinket egyidejűleg a Kiscelli Múzeumnak ajándékoztunk, hogy csak letétben a Városházán, nehogy elvesszék, ha három év múlva személycsere, a választások után. Rá is írtam a képek hátára: ha lekerül a falról, "vissza" kell vinni a Kiscellibe. Fekete, rádiótelefonos kocsijával, sofőrrel mentem a Józsefvárosba a megrendelt képkeretekért, 10-re kértem a kocsit és megkaptam. Az senkinek nem jutott eszébe, hogy egy képkeretezőhöz nem kell időre menni. Még arra is gondoltam, hogy egyidejűleg a Múzeum a most megkapott, de soha nem látott képeimről színes! fotókat kapott, hogy esetleges kiállításainál számolhasson vele. (Egyébként is mindig figyeltem rá, mi kerül hozzájuk.) Hét év gondolkodás után meghívtam a Világi Ferences Rend képviselőit, tartsanak bemutatkozást a közinkben. Mi, Katával hajlottunk ugyanis a komolyabb elkötelezésre. Bár volt benne a játékos elem is. Most elbizonytalanodtam, megint. A többiek pedig elhatárolták magukat: mert nem célszerű ebben házasság és pályaválasztás előtt dönteni, komoly konfliktusokhoz vezethet. Kata a plébánián keresztül szerzett egy ápolandó nénit, naponta más alszik nála, fönt a Rózsadombon. Kiderült, hogy valószínűleg nem is beteg, hanem krónikus hipochonder, mindegy. Most kórházban van. Ja, a cikkeim. Egyet írtam Uccelloról, egyet Tornyai kontra Czóbelről, s a harmadik az édes Morandiról szól. Megfelel nekik, csak nekem viszket. Ami mindent egy cikkben el kéne mondanom (az egész világegyetemről) az vagy ihlet kérdése, vagy hónapos csiszolgatás eredménye. S itt egyik sincsen jelen. Mondtam neked, mikor Pesten voltál, hogy két hónapos kurzust vezettem a Képző Főiskolán?! S a tanítványok beadványban kérték a Rektort, hogy hívjon meg a második félévre is. Nem lehetett, félnek, hogy ott ragadhatok, hogy micsoda dolog diáknak tanárt választani. Így elvállaltam továbbcsinálni ingyen, informálisan, bár tanszékvezetői engedéllyel. Cserébe a diákok szombatonként segítenek nálunk takarítani. Felváltva. Örömmel vállalták, február 8: kezdjük. Erről az jut eszembe, hogy tavaly fölterjesztettek Kossuth díjra. Valaki fölhúzta a szemöldökét, hogy nekem ez tetszett. Hát, ennyi. Szia. 1992.2.-3 J-8 C.2242 Szia J! Megint március, megint Kecskemét, boldog Kecskemét. A legkeservesebb részén már túl vagyok. Az első napok, amikor még nincs kép, nincs semmi, csak félelem. Üres az ember, mint egy kalucsni, egy pocsolya. De idén kicsellóztam a sorssal. Otthon kínlódtam, előre. Öt képet elkezdtem februárban, majdnem olyan tempóban, mintha itt... Miklós otthon nagyvállalat, de előzékenyen feleségét két gyerekkel leküldte velem. Majdnem minden nap kapok egy csokit, ebéd után. A gyerekek nevelésébe nem szólok bele, soha. Mintha otthon lennék. A legjobb kikapcsolódás, tényleg. Első vasárnap megint a Tóth Menyus képek és az őrült Farkas. Láthatóan elviselhetetlenül sokat szenvedett. Olyan vörösek mellett olyan okkerek... Hét végére Miklós is lejött. Van neki egy nagy fekete autója, puha mint a vaj. Elhívtak Szeged mellé egy Melocco szoborra, hősiesen nem mentem. És lett ezalatt egy kép. Mikicáék iskolában kötni tanulnak. Otthon köt, villamoson köt, autóban is kötne, ha engedném. Fogorvosi váróteremben is: "tudod, levezeti az idegeket. Például zongoraóra előtt is ezt csinálom." Ilyet harminc éve nem tettem: vettem antikváriumban egyszerre egy rakás könyvet magamnak: Bach korszak memoárirodalom, szemelvénygyűjtemény I-II, Kádár Gyula memoár Ferences rendi kínai missziós napló 1930 Németh László tanulmányok locsogás a Montmartre-ról Olbracht 3 regénye egy kötetben festményelemzések a szenvedély szemszögéből és két Greene regény: Szerepjátszók, Gyógyulás... ezeket most mohón el is olvastam, mindjárt a kecskeméti napok elején, halálosan érdekes volt, ahogy lassan fölmerült, mindezt tíz éve olvastam már, angolul. Vojnich fantasztikusan fest. Akár irigyelhetném is. Már ez is: 11 hónapig hibernálva a tehetsége, s itt az első napon elkezdi az első képét, ami minden fázisában komplett, ígéretes, egyensúlyos, és főleg: gusztusos. Hátha el lehetne tanulni. Jó, hogy itt van. Jelentős és súlyos egyéniségemet egyedül nehezebben viselném. Uszodába járni naponta itt nem telik, de kedden és pénteken járok. 50 méteres medence, sikerült egzaktul megmérnem: fél óra éppen ezer méter. Jó lenne megtanulni igazán szépen úszni. Közbülső napokban a kilenc éve, Vásárhelyen kitalált húsz perc futás. Fizikai állapotomon talán nem túl sokat ront, de önbizalmat ad, tényleg. Két kutya fut itt mellettem, a művésztelepről: anya és lánya. Az anya őszpofájú, nagytestű fekete korcs, löttyedt csöcsökkel, nagyon öreg. És buta. Elém áll keresztbe az úton, pisilni. Fadarabot dugdos a kezem ügybe, de nem adja. Kéthónapos fekete-pamacs lánya elhűlten nézi. Most olvasom megint Csalogh könyvét Gulagról. A borzalom, a borzalmak borzalma. Anyám méhében - ura a fronton - tanultam meg félni? 8-10 évesen már tudtam, mi az az Államvédelmi Hatóság. 1950-ben öreg alezredes barátomat kitelepítették, néhány bútorát mi mentettük, s őriztük aztán évekig. Reggel, iskolába menet a Sziklakápolna előtt nem szabadott keresztet vetni, átérve a hídon a dunaparti ÁVH székház előtt kedvem lett volna. Azt mondják, a nők jobban bírják a testi szenvedést. Nekem eddig még egy vesegörcsöm se volt, migrénes se vagyok, mint anyám volt, a karom se tört még el. Pilinszky beszél erről: "amikor az értelem kialszik", amikor a Bach zene sem segít. Mikica hozott egy viccet: az állatorvos megbetegszik, elmegy a rendelőbe. Kérdi tőle az orvos: Hol fáj? -Így könnyű...! - válaszolja. Minden évben van néhány jó kép. Most ajándékoztam el Rácz Istvánnak egy munkámat, farostlemezen ceruzarajz. Van abban a szobában kiváló Vajda kép is. Nem szégyenkezem mellette. Schmal Karcsi, az ország legjobb alkalmazott grafikusa, kéthavonta reggel nyolckor fölsétálok hozzá, s egy órát beszélgetünk. Nem kell bejelentenem magam. Tavaly tett örök fogadalmat, harmadikrendi ferences. Tanulnak meditálni, nem megy neki. Elmondta teóriáját, miért nem: "Szakmám lényege a káoszból rendet teremteni. Mim marad, ha én ezt gondolatban megteszem? A lényem tiltakozik ez ellen, ösztönösen, nyilván." Diákjaim alighanem kezdik unni a többletmunkát, hogy kedvemért szabadnapjukon is be kell(ene) járni. Arrafelé halad a dolog, hogy inkább csak akkor menjek, ha van korrigálnivaló képük, majd hívnak. Tehát a dolog meghalt. Végül is nem jöttek hozzám takarítani. Az egyikük indoka érdekes volt: körülírta (illetve dadogta), hogy az túl bizalmas szféra már neki. A rádió azt mondja, amnesztiát terveznek Oroszországban. 536 ezer fogoly van. Nagy ország. Gorbacsov azt mondja Németországban, Borisz Jelcin könnyen befolyásolható ember. És hogy visszatérhet a diktatúra... Ez még ma is káprázat, csoda nekem, ami történt. Tavaly? tiltották be ott a kommunista pártot?! Őrület. Próbálok kevésbé vadul vezetni. Állítom, csak formai egybeesés és nem agresszív vagyok én... Különben is tessék képeimet nézni: azt a halk rózsaszín tüllszoknyás fuvoladallamot... Nos, melyik vagyok én?! Kilenc óra tizenegy, na, muszáj dolgozni. Kezdem az A/92/13-at. Mondjuk, legyen rózsaszín. (Mindennap így kezdem.) Háromnegyed tizenegy. Meghalok, elájulok, elalszom, le az udvarra kicsit tornászni. Kezem piros, zöld, sárga, rózsaszínű. A kép félig naiv, félig doktriner. Negyed egy, túléltem, élek. A kép tényleg rózsaszín, aláírtam. Száradjon pár napot, aztán még meglátjuk. Mindjárt ebéd, nagyon várom. Kezet mostam, a műtermet igazi gyöngyvirágszag tölti be. Ez a legerősebb virágszappan, Kecskeméten mindig veszek magamnak egyet, Kata nevet rajtam, proletárizlés. Tegnapelőtt este, nagyon összeszedve magam, gépbe írtam a negyedik műelemzés cikkemet a Mozgó Világ számára. Robi barátomnak megint nem fog tetszeni laza-oldott hangvétele, amit olyan görcsösen igyekszem megvalósítani. Nagyon szeretem Modok Mária szentendrei múzeumbeli kis parti csónakjait, Braque utánérzések. Egyik jobb, mint a másik. Braque legalább húsz évig festette ezt a halálhajó szériáját "gyanítom, kissé unva billiárdasztalos, zongorás, énekesnős boldogságát..." (idézet tőlem). Másfél éve, mióta aláírta a szerződést, S. Nagy Katával csak Farkas Istvánról lehet beszélgetni. A telefonba úgy mutatkozom be nála. Farkas fantasztikus, vasárnap megint megnéztem a Cifra Palotában: Piros asztal körül öten ülnek, két nő, egy férfi, egy torony és egy fa. Mögöttük a tenger, halál. Pár hete itt volt a két Farkas fiú, Olasz-, ill. Franciaországban élnek, 65 évesek kb. Gyönyörű, sovány arisztokraták. Vettek képet tőlem, kikötéssel adtam, haláluk után hazakerül a Nemzeti Galériába. Eredetileg két repülőjegyben és szállodában állapodtunk meg Párizsba - ajándékom Katának -, de most mégis készpénzre fordították levélben. Szerettem volna Párizst, nem olyan fontos. Másnap este. Mikica új becézőnevet kreált számomra, egyszerűen Pépörnek[1] szólít. 11 éves koromban, a cserkészeknél DES voltam. A főiskolán aztán névmemóriám teljes hiánya miatt - kényszerűségből - mindenkit APÓ-nak, APÓKÁ -nak szólítottam, visszahatólag ez rámragadt, máig. Vuillardról is kéne írni egy cikket. Na, lap vége. Szia, tarts ki! 1992.3.10—.4.19. J-9 C.2271 Szia J! Ötven év kellett, hogy rájöjjek, a papucsomat ne az ágynál tároljam, hanem ahol vetkőzöm. K. (48 éves), ma délután nem megy uszodába, hátha találkozik Gy. volt kollégájával (férfi, 65 éves) - s az ne lássa őt "stoppolófa-fejűnek". Íme, az ember. (Szándékkal nem nőt mondok.) Ilyennek kéne lenni? Szüts meséli, mint élete egyik nagy tanulságát. Barátja kérésére a gyerekszoba ajtaját gyönyörűre kifestette. Tűzoltóautó, mesefigurák, minden. A fiúcska felnőve meséli: "borzalmas volt, a tűzoltóautó éjjel elkezdett nőni... felém..." A pedagógia nem tudomány, hanem művészet. Illogikus. Ez az anekdota is Szütstől jön. Tudni kell hozzá, közösen hallgattuk - sokszor - a nagy Pilinszky interjút, ahol P. meséli: "Úgy adódott, hogy Zolival együtt jöttünk haza Párizsból, egy koncertje után. Ülünk a repülőn, és én elkezdem neki a Le Monde-ból a róla írt kritikát fordítani. És akkor ő nagyon szelíden azt mondja: Köszönöm, ne fáradj vele, engem nem érdekel a kritika, engem semmiféle kritika nem érdekel, az ember magamagának a legpontosabb kritikusa, csak legyen ereje odahallgatni..." (Gondolom, szó szerint az idézet, rengetegszer hallgattam,) mire Szüts megjegyzi: Lehet, hogy a Le Monde nem érdekli Kocsist, de én voltam vele Zalaegerszegen, ahol a hangverseny másnapján dúltan rohangált, hogy a helyi lap nem írt róla... Egy önéletrajzomba beleírtam, hogy majd UTÁNA sokat fogok sétálgatni Pilinszkyvel. De szeretteim kitöröltették, s én elfogadtam, hogy - hátha -Pilinszky meg nem akar majd... Most 10 éve, 82-ben itt, Kecskeméten hallgattam állandóan azt a bizonyos egyórás Pilinszky interjút. Még ma is tanít. Múzeumot alapítok. Képeim szétajándékozásánál hibát vétettem. Tapasztalat, hogy egy falon három-négy összetartozó mű mennyire sugárzik. Most, utólag szeretnék néhány ilyen kiemelt bázist kialakítani. S. Nagy azt mondta: adj egy sorozatot a Kecskeméti Képtárnak, ők szeretnek, megbecsülnék, följövőben lévő múzeum, város. Márciusban rá is kérdeztem, a múzeum vezetőnőjével beszélgetve, ez menne is. De továbbgondolva: mi lenne, ha néhány barátommal együtt, csoportosan adnánk műveket, azzal a feltétellel, hogy együtt állítják ki. A vezető megmutatta nekem - még az ötlet elmondása előtt - a Cifra Palota padlását, ide állandó kiállítási helyet akarna kialakíttatni. Tehát: legyen ott egy állandó Kortárs Gyűjtemény. Mi összeadjuk az anyagot. Csinálunk egy Alapítványt, és az örök időkig (keményen) zsürizni: bármi kortárs anyag bekerülhet, de csak nagyon jó. (Eredetileg: Akikkel Váli Szimpatizál- múzeumnak terveztem, de ez jobb.) (Vagyis teljes gyűjtőkörrel.) Az Alapítvány forma a vezetőségnek kell, hogy a megyében ne kelljen pénzügyekben a Városházán mindenféle képviselőkkel veszekedni. Nekünk pedig a későbbiekben is vétójogú zsüri miatt kell. Valahogy úgy fog alakulni a Kuratórium, hogy szótöbbséggel leszünk. (Magunkat delegáljuk.) Miklóssal kiválasztattam 4 képemet, ami összerendezhető. Átírtam őket egy opusz-számra: megbonthatatlan sorozat. S mert nem szeretem a lacafacázást, egy kocsival már le is vitettem Kecskemétre, kísérőlevéllel, hogy ha netán az Alapítvány nem jön létre, én ezt akkor is nekik adom... A kocsi azért jött, mert vittek tőlem két képet a múzeumnak amúgy is. Ugyanis visszakértem, és ott a helyszínen rögtön össze is törtem egy másfél méteres absztraktomat. Egy darabkáját az igazgatónőnek dedikáltam... Cserébe most két összetartozó, gyönyörűt... Auguszta megvált tőlünk. Én tettem a közösségben egy megjegyzést, hogy nem akarok közösséget bővíteni öregekkel (valaki szeretett volna hozni egyet), s ezt Auguszta magára vette. Többször beszéltem vele erről, magyaráztam, én hívtam, szeretjük, kell nekünk. Hogy ő nem léphet olyan ember házába, ahol a családfő (részben) más nézeteket vall - tiszteletből. Érvekkel nem sokra mentem. Levélben hívtam, és meg is róttam: a közösség munka! Most nagyon szelíden válaszolt, hogy István atya közösségébe átment. Írtam tegnap neki, ja így, bocs, minden rendben van, lássuk azért néha, s ha netán költözködésnél segíteni... Olvasom, egy pap mondja: az önkéntes szegénység nem az, ha nincs semmid, hanem ha nem ragaszkodsz semmihez... Jó. Közben szopogatom, s olvasom a feliratát: "tejszínes-kávés ízű kétrétegű mártott szelet" Mindenféle kötelesség. Pályázok egy US. ösztöndíjat, na nem akarok utazni, hanem pénzt adnának. Aztán van egy Soros Alapítvány, az nem pénz, csak világhír. Ha külföldi érdeklődő jön, beül a Műcsarnok irodájába a komputer elé, megnyom egy gombot, életrajz, 20 diapozitív, minden. Választhat. Önéletrajzom elejére mindenesetre odaírtam, hogy előzetes figyelmeztetés, műveimet külföldre tartósan nem... Ha még ezek után is telefonál valaki, annak meg odaírtam, hogy délután alszom. Még egy angol önéletrajzot is kellett írnom, és ha már - csináltam egy mintát, ahol minden, egyszer s mindenkorra. Két napig bővítettem a 85-ben írt, akkor 4 oldalas hobby-listámat, a C. naplómhoz kellett. Teljesen belemerülve a múltba, ami nálam ritka: 55 nyara, Siófokon Fulgur biciklimen rohangászok, csomagtartómba beszorítva a "Földrajzi Zseblexikon". Sárga lapjai is voltak, teljeskörű térképmelléklet, anyámnál ma is megvan. Naponta, elhatározásból 34 orosz szót betanultam, féltem, hogy jövőre már nagy baj lesz... Ez a mulatságon kívül talán arra jó, ha egyszer vénségemben netán megírom az életemet. Megint lázasan könyveket vásárlok. Ezúttal Kata is boldog: Fodor András: A Kollégium. 1947-1950. Az Eötvös-kollégium végnapjai, a szétveretés előtt. Minden idősebb barátunk, kollégánk szerepel, ki így, ki úgy. Besúgások, nyilvános politikai önkritikák. Ha nem felejtem el, most meg fogom rendelni, 1500-ért kiadják a Beszélő szamizdat folyóirat illegális számait három kötetben (vászon kötés). Olykor egyet-egyet láttam belőle, nem túlságosan érdekelt. De most, visszahatóan annyira más lesz a fénytörése... És valahogy a gyerekek számára is, mulatságos, hogy ez volt szüleink korában... Vettem egy Bartók Breviáriumot is, meg: Mi vagyunk az ifjú gárda, visszaemlékezések az illegális kommunista mozgalomról. "akkor mi a tanácsköztársaság védelmében fegyvert fogtunk, és elvtársammal elhatároztuk"... Iszonyú jó. Múltkor egy ilyen főkomcsi életrajzot (1984) kidobtak vagy 50 példányban a mellettünk föloszló Bányászati Kutató Intézetben, s postán egyet föladtam György Petinek jókedvemben. Négy nap múlva zavartan telefonált, hogy ő filosz, s nem érti a meszidzset, ő már minden sorát elolvasta... Szegény. Megvettem még nosztalgiából Jan de Hartog: Vandelaar kapitány. Senki nem ismeri, 600 oldalas tengerészregény, gyerekkori könyvtáram darabja volt. El kéne újra olvasni az Egri csillagokat, emlékszel Jumurdzsákra, aki magyar nemesként mutatkozik be, elcsalja Bornemissza Jancsikát, és az ajtón kifelé hátrálva távozik?! Úgy gondolom, hogy helytelen egy reszelőtől elvárni, hogy puha legyen. Az a dolga. Munkamegosztás. (Ez egy hasonlat.) Csengettek ebédre, 12 óra. Rohantam le. Orbis et Urbi, pápa, Vatikán a tévén. Megrendítő. Ehhez a rendszerváltáshoz nem lehet hozzászokni. Kitaláltam, hogy nyaranta műterem-sátorban fogok, FOGOK DOLGOZNI. 4 farúd, fóliasátor. Próbaképp már is fölállítottam az alkotóház kertjében. Rögtön kiderült, hogy használhatatlan. Műteremben nappal 400 lux van. Napfényen 44 ezer. Ezt nem lehetett a megfelelőre fényerőre lecsökkenteni, pedig már minden oldalról pokrócok lógtak. Milyen egy foncsorozott viziló? Fénylik? Szombat este 6-kor mindenesetre ott leszek a Louvre piramis kapujában. 15 p. várok rád. Szia. 1992.5.30-31. J-10 C.2301 Szia J! Beszámoltam a közinek Párizsról, s felőled egy alternatív hírrel: Judit meghalt, vagy nagyon elfoglalt, vagy nagyon lusta. Kiegészítették, hogy kiküldetésben is lehettél... Az ígért 15 helyett 17 percet üldögéltem az üvegpiramis mellett. Borongósan, részben, hogy nem jössz, részben hogy mégsem foncsorozott az üvegfelülete, mint a fotók mutatják. "Látszik benne a szerkezet" - ami minden harmadéves építész álma. Csakhogy azt az 1960-as római olimpiai Nervi-csarnok óta nagyon megszoktuk. S az ágas-bogas szerkezet miatt a szemközti barokk homlokzat nem úszik át zavartalanul az üvegen. Eltolták. A másik, amit eltoltak, a Gare d'Orsay, hát - pályaudvar maradt. Üveg, márvány, rézkorlát, egyébként gyönyörű és megalomániás és léptékvesztéses. Majd ötven év múlva kipucolják belőle a harmadrendűt, vagyis az anyag kétharmadát. Beavatottan azonnal a tetőemelet hátuljára mentem -egy zavaros térképen ezt a kék szín jelzi - a Bonnardokhoz és Van Goghokhoz. Volt ismerősöm, aki ezt egyszerűen nem találta meg. Ezen túl is megnéztem minden múzeumot és még egyet. Voltam a Musée Guimetben, összesen négyen voltunk a három emeleten. Csoda. Most közben vacsora, Ildikó bablevese csülökkel, utána kolbász meg pici, kertből való friss paradicsom. Férje igyekezett velem vitába keveredni, hogy nem jó ember az a művész, aki alkotás közben nem gondol a közönségre. Ellenérvem, hogy "ha te gyereket csinálsz, te sem a Magyar Köztársaság jövőjére gondolsz" - nem hatott. Tudod, Farkas Paolo képet akart tőlem. Végül utamat fedezte. Párizs. Meghaltam, túléltem. Az utcai automata vécé krómacél henger, nagyon szép és nagyon messze van. Párizs. A Pompiduban a Reggelizőasztal, az a kis piros-narancs-fehér Bonnard kép, ami már majdnem tiszta absztrakció. Kompozíciója: őrület. Megnéztem, ezt nem utólag vágta! És egy másik elandalodás, már 22 éve is, akkor még a Musée d' art Moderne-ben: Brancusi: A csók. Az a kis kőtömb. Emlékeztet arra a Mária kőszoborra, aminek fotóját a Bibliámba beragasztottam, s ami nálatok van a közösség kertjében. Párizs. Az utolsó éjjel régi szerelmemmel álmodtam, s utána volt még egy élményem. De az jóra fordult. Belekeveredtem egy háromemeletes művész-áruház közepébe, s láttam egy olyan keretezőfűrészt, ami húsz éve nagyon kellene. Magyarországon ilyet nem kapni. De nagyon drága. Ijedtemben az árat félrenéztem, s mikor végül összeszorított fogakkal és izzadt tenyérrel visszamentem megvenni, kiderült, hogy még sokkal drágább. Aztán hét végén fölhajtottam egyet Pesten. Azonnal csináltam három, majd még kilenc keretet, álom. Ami eddig napokig tartott volna, és nekem húsz év alatt a derékszög még soha nem sikerült... Párizs. Május elseje, még a St. Denis katedrális is zárva!!— át a Defance-ba. Hát ezt is eltolták. A nőtt város spontaneitása (New York) hiányzik belőle, de igazából összekomponálva sincs. Igyekeztek nem egyformák lenni, ennyi... Hogy egy felhőkarcoló-kapuval a Diadalívet megismételték, engem arra a régi Ludas Matyi-viccre emlékeztet, ahogy egy meztelen kislány a tükör előtt a mama melltartóját próbálgatja - a fenekén. Párizs. Vasárnap másodszor is kimentem a katedrálishoz. Mise a gótikában. Mellette török-arab-néger piac. Négyezer forint árában(!) majdnem vettem egy négyméteres szőnyeget, ezüstös szürke-homokszínekkel, gyönyörű volt. Huszonöt éves (diploma) találkozó nálam, ugyan ajánlottam Csomay négyszintes, maga tervezte, télikertes palotáját... Kettő közülünk szörnyethalt, egy megbolondult, a többi itt volt. Egy fotóművész, egy díszlettervező, egy MÁV-főépítész, és Reimholz, aki idén épp csak nem kapta meg a Kossuth díjat. Igaz, én tavaly nem kaptam meg, előbb. Összes székeinken körbeültünk, volt, mikor mindenki éppen volt szerelmével beszélgetett. Mikica hozzám hajolt, —hogy is fogalmazta?, hogy nem lenne-e helyes az egymással beszélgetők rendjét meglazítani? Zongoravizsga darabjait bemutatná nekik a szomszéd szobában.. A férfiak megadóan bólogattak mellette a kisszéken. Letört volna a karod, ha egy lapon válaszolsz, hogy ugyan, dehogy jössz te Párizsba? ...nyavalyás. Azon tűnődöm, hogy jön össze a festés az örökéletben. Hogy ez az egész majd odaát teljes pocsékba menjen.., Isten nem ilyen logikával működik. Akkor viszont lesz a mennyben Talens festékbolt-lerakat. Szüts-Váli locsogásunkat, magnóról lejegyezve, György Peti barátunk locsogásnak minősítette, s az olvasott 40 oldal naplórészletem alapján nem nagy hajlandóságot mutatott segíteni kiadót találni. Erre Szüts dühös lett, nagyon hasznos módon, mert most már sajátjának érzi az ügyet. Azt mondja - és ebben mintha igaza lenne -, hogy: ne menjünk messzibbre, mit adnának azért, ha egy Vajda Lajos-Bálint Endre egyórás beszélgetést egyszer meghallgathatnánk. A hülyéskedésekkel, gondolatismétlésekkel együtt, a vajaskenyér körüli mondatokat is beleértve. Tudtom nélkül az ő iratfűzőjében őrzött leveleim és a beszélgetés lejegyzéseket odaadta olvasásra egy irodalmár barátunknak, lapszerkesztő is egyébként. Szálltak a hírek, hogy szívesen közölne belőlem a lapjában. Én őt alig ösmertem, de rövidre zárva a dolgot, fölhívtam magamhoz, s elétettem a naplómat. Másfél óra múlva fölállt, hogy ő csütörtökön visszajönne, de hosszabb időre. Adtam neki lakáskulcsot. Később még találkoztunk: hogy ez nemzeti kincs, és a kéziratot most (miért most?) át kéne adni a Széchényi Könyvtárnak. Ettől mindenféle lelkesedéseket kaptam. Mire való, ha az ember klubba jár?! Mellettem vetkőzik a Széchényi Könyvtár egyik osztályvezetője. Ők bagóért, mikrofilmről xeroxot nagyítanak, lakosság számára is. "Bérgyilkosságon kívül pénzért mindent vállalunk." Tízezer forintból egy komplett kópia készült. B. Robi barátom holnap, június elsején elkezdi a kötetet szerkeszteni. Mint a Márai, sorra jelennek meg régi naplói. Az enyémet C. Naplónak fogják jegyezni. Erről eszembe jut, hogy Mikica is kapott opusszámot, és ez a saját választása szerint a következő: M/82/0. Hogy miért nullát kívánt, rejtély. Egy huszonkét éves történet. Aznap nagyon tehetséges voltam (évente néhány nap), s fél óra alatt meg tudtam oldani egy sok hónapja kapirgált képemet. Utána rögtön még ötöt befejeztem. Majd délben megpróbáltam a sorsfordító képre visszaemlékezni. Nem ment. A Mártírok úti levegőszennyeződés meg fog szűnni, mert felbuzdulásom következtében visszakeresztelik Margit körútra. Egy éjjel 150 plakátot kiragasztottunk ez ügyben. A lelkigyakorlat. Hogy én a többórás egyhelyben ülést nem bírom, és elalszom, ha nekem valaki hosszan beszél, s az egészet meglehetősen unom, az nem olyan fontos. Én szervezem másoknak. De képződött egy halvány gyanúm. A Fiorettiben rákérdeztem. Kiderült, leginkább családi együttlétre vágynának, nem tanításra. Jobbára egyedül lévő emberek. Tehát: éljünk pár napot, mint egy család. Kata társasjátékot hoz. Én egy Csontváryt fogok velük elemezni. Ernő a távcsövét hozza el, Erzsi éneket fog betanítani, Éva megtornáztat minket. Mányi Ildikót ösmered, vagy akkor már nem voltál itthon? (Kertjében ülök.) Két éve Esztergomban a pápai megbízott engem is kihallgatott ügyében, most érvénytelenítette a Szentszék első házasságát! Párizs. A pályaudvar-múzeumban találtam egy festőt: Caillebotte (1848-1894). Párizsi havas háztetők, a Van Gogh terem környékén. Itthon a Francia Intézetben utánanéztem, az a legjobb képe. Szegény kiskutyáim a Louvre főbejáratot is eltolták, az üvegprizma alatt. Az is pályaudvari váróterem. Egyetlen szempont volt, hogy az a marha sok turista minél hamarább elpucoljon innen, a négy épületszárny felé. Hideg márvány burkolat, véletlenül se egy ülőhely, rossz akusztika. Amikor diplomamunkának Kelet-Ázsia Múzeumot terveztem a föld alá, a Városligetbe, kitaláltam egy hosszú sötét földalatti folyosót, hogy legyen ideje a léleknek ráhangolódni a szakrálisra. A végén fénykapu várta, hívta őket. Volna. Párizs. Kaptam ajándékba egy csodálatos pásszítófűrészt Wittgenstein-kutató házigazdámtól. Iszonyú szegények, hétvégi portás állást vállal, hogy függetlenségét megőrizze. Megpróbált a sajtevés szabályaiba beavatni. Találkoztam egy öregedő barátommal. Rezignált, lányai után ő mosogat. "A három nő" meg akarja velem vetetni a lakást. De minek? Adjam el a Kassákomat, abból...? Azt mondja: tudod mit szeretnék még? Vitorlázni. Ül az ember a hajó végén, napsütés, nem baj, ha nincs szél, napoznék, nem csinálnék semmit... és te mit szeretnél csinálni? Mondom: hirtelen csak egyet tudok, lánykákról ruhát lehámozni, de hát ugyebár. Pihenni? Isten ments! Utazni? Nem. Tényleg, egyáltalán, jó lenne szerelmesnek lenni?! Egy volt egyetemi tanárom pár éve meglátogatott a műteremben. Nagy csajozó volt világéletében. Kérdésére világnézetemre hivatkoztam. Mire kajánul megjegyezte, önáltatás, Dezsőke, maga mindig is az idejét féltette a nőktől... Jó volna nagyon szeretni? Mikica: örömömben olykor belesajdul a szívem, főleg ha nincs otthon. Most pedig következik egy előhalászott Capek novelláskötet, éppen vége is a lapnak, szia. 1992.6.29 J-11 C.2318 Szia J! Megvolt a pannonhalmi lelkigyakorlat. Kata utolsó percben mégsem mert jönni, epekőműtét után egy héttel. Lazábbak voltunk, mind eddig, társasjáték, séták. A faliújságról egy fizikaszakos tanárarcot megjegyeztem, s a folyosón leszólítva rákérdeztem, hogy ha én festményfotózásnál a vakumat kicsit előbbre tolom, hogy változik a fényerő. Fölcsillant a szeme, hogy ez arcus cosinus tétel. Zsebszámológéppel három napig számoltam aztán ki. Festmény fotózásból diplomázhatnék. Egy hetem pedig erre ment el: vakuzásnál nekem 16 ceruzaelem kell üzemkészen, ez körülményes és drága. Megkerestem egy vakuszerelőt, aki azt mondta, hogy nem lehet, aztán leballagtam az alattunk lakó Miklóshoz, aki elektroműszerész is volt, és vele lehetett. És most van egy nagy fadobozom, amibe mindenféle banándugókat bele lehet dugni , amin időnként kigyullad (határozott kérésemre, de teljesen fölöslegesen) egy piros lámpa, - a vaku hálózati feszültségre köthető. Három napig dolgoztam csak azon, hogy a vakum 24 helyett 20 másodpercenként tudjon villanni. Nem lehet mindig festeni. Ismered a kisméretű utcaburkoló gránitkövet? A Széchényi könyvtárból hoztam haza a mikrofilmről xeroxba átfordított naplómat, amikor a bejáratnál fölfedeztem egy kupac ilyen követ. Négyet hoztam, évek óta várom az alkalmat. Mindenfélére lehet használni, és körülbelül két kiló. Lemértem. Egy év után mindkettőjük örömére Zsófi és Mikica visszacserélték a szobájukat. Bár M. Balatonon épp, Zsófival kettesben csináltuk. Mikica, ha hazajön, nagyon boldog lesz. Megvettem életem legdrágább könyvét: Van Gogh összes, két kötetben. Elbódító, ahogy egy égdarabkát, bokorrészletet megfest. Reggel 6-kor az imát képnézéssel kezdem. Amit sokáig használtam erre, az asztalom fölötti Harangvölgy fotómat, pár hónapja elajándékoztam, talán a Magyarországra látogató valamelyik Farkas fiúnak. Remélem a negatívja megvan... Most úgyis át kell néznem, mi van meg, mert az összes fontosabb fotómat besoroltam a C. naplóba. Van egy nem gazdag, de előzékeny műgyűjtőm. Fölajánlottam neki, hogy ha szerez puha ceruzabelet, azonos súlyban rajzot fogok adni érte. Szerzett. Egy rajzot kapott, véletlen épp farost lemezen volt, fél kiló. Most nyáron két éve, hogy naponta úszom. Nagyon jó. Összeszokva, egy nyugdíjas versenyzőnő mögött úszom, ő úgy fordul, hogy mélyen merül, én fölötte fogok falat. Mostanában el-elmaradoztam mögüle, fáradt voltam. Ha netán ebből kiöregednék, egy villamossal reggelente ki lehetne járni a Margitszigetre - Őszikék- fél órát sétálni. Micsoda félelmek, és nem lehet összességében kiiktatni! Tavaly Mikicát akupunktúrára hordtam. Hihetetlen fegyelmezetten tűrte, hazafelé tapintatosan érdeklődtem, mennyire fájt. Ó, nem, ez jól elviselhető, előtte volt rossz, mert azt hittem, fúrógéppel csinálják! Szütsnek most (!) mesélte el nagylánya, mennyire félt éjjel az előszobafüggönytől. Ez nekem nem jutott eszembe! Sokat rágódtam, jók-e az egyszemélyes múzeumok? Most valaki azt mondja: Föltétlen több, ha 30 Rembrandt-ot látsz, mint ha kettőt?! Egy japán bank megvette most Van Gogh Íriszeit. Kellene-e abba a terembe még másik három? Igaz. Egyetlen nagybátyi örökségem egy gyászkeretes Kossuth levél (a majom mindig ilyet írt az emigrációban) egyik felmenőm, Váli Béla számára —hogy nem, ő soha nem írt színdarabot. No már most, én külön imádkoztam egyszer azért, hogy apám testvérétől semmit ne örököljek, olyan nyűgös az intézése, meg minek még egy tucat tárgy... Meghallgattatott. Ez jó. Szabó Vladimír festő (most halt meg, nagyon öregen) ezt nyilatkozta: a festő fest, ahogy az egér rág. Nől a foga, hát mindig rágnia kell neki." Vaszkó Erzsébet meg azt mondta (most készülök cikket írni róla, olvastam): a művész - szeizmográf. Én inkább ezt használom: előörs, annak minden rizikójával - és előnyével (ha szerencsésen hazaér: dupla porció). (Mármint a harctéren.) Mikica meséli: Visegrád, osztálykirándulás. "Én ettem egy pisztáciás fagylaltot. Aztán egy eperfagylaltot, egy málnás gombóccal. Ettem lángost, tejfölöset, és sajtosat. Eddi viszont egy fillért sem költött. Ő nem költő, hanem elevenszülő..." Szüts meséli, irodájából két fiatal kimegy az USA-ba komputereket venni, ők olcsóbban utaznak ugyanis, és már szombatra jönnek is. Mondja nekik Miklós, gyerekek, hálás vagyok, hogy ennyire siettek, de az Isten szerelmére, maradjatok pár napot, a várost kicsit megnézni! Nem lehet, szombaton házibulink lesz! 67-ben diplomáztunk, K-t azóta talán háromszor láttam. Most találkozó nálam, ő is befutott. Fura, rezignált ember volt már diákként is. Elvégezte a marxista egyetemet is, nem értettem igazán, miért, majd a MÁV-hoz került, s most annak az egyik legfőbb építészeti vezetője. Most mondja nekem: "25 éve, ha valami fontosban nem tudok dönteni, azt kérdezem magamtól, Deske hogy csinálná? És akkor megy. Nem mondtam eddig el neked." Pannonhalmán hallom: "Ha meglátod Istent, lesz otthonod." Csak Klee képben, Ottlik könyvében vagyok otthon. Pilinszky azt mondja, eljuthatunk a derűig. És ez talán túl van az otthonon is. szia: Deske 1992.9.26-10.3. J-12 C.2451 Sziasztok! Tehát többesszám, ámbár lehet, hogy információim tévesek. Azt mondja egy idegenbe szakadt költőnk, Wels tartomány kedvez az irodalomnak, mert rossz az idő, sokat esik. Otthon ülnek, olvasnak és írnak az emberek. Naplóm kiadatása valóban folyamatban van. Augusztus tizedikével emigráltam a nyaralásból, a családi kékkúti nyaralásból, ugyanis kompjuterbe gépelték a szöveget. Attól a naptól kezdődően semmi lugasban söriszogatás, fél tizenegyig korrektúra, képaláírás szövegezés. Nagyon megszorongatott a kiadó, ijedtemben, hogy ezek tapasztalt emberek, mindenbe belementem, hogy változtassuk meg a címlapot, fele annyi kép legyen, ámbár színes. Olyan vagyok, mint a nádszál, ingok, majd visszaállok eredeti helyemre. Most gyűjtöm a lelkierőt a keddi harchoz. Most gyűjtöm és itt. Mányi Ildikó szentendrei vityilója, muskátlival az ablakban és színezett háncsbábukkal az ágy fölött, terasz, látni a Dunát, és vasárnap van, még meleg és mindjárt ebédelünk. Mányi mindjárt szül. Még addig kétszer körbefutja a Margitszigetet, most éppen a lakást festeti, és igen haragszik, hogy a családja nem támogatja ebben eléggé. (Támogatja.) A naplómban mottónak ezt szántam, de Robi (a szerkesztő) nem találta elég jónak: Őszinteség? Nem létezik. Ami van: harc érte, percről -percre... Megérkeztünk Európába. Májusban Párizsban minden drogéria kirakatában egy mosolygós diáklány fotója, amint hanyatt fekve épp a farmergatyáját hámozza le magáról égnek emelt lábakkal. Napi probléma volt, hogy el kell-e a fejemet fordítani. Hazatérve mit látok a Széna téri patika kirakatában?! Bőrápoló krém reklámja. Mi Európánál lomhábbak vagyunk, a csaj ötödik hónapja még ott fekszik... Nem vagyunk egyformák. Fojtott hangon, szelíden, türelmesen magyarázom Katának: nézd, kétkarú emelő - ha a fregoli egyik oldalára teszed a ruhát, akkor ott teljesen lelóg, de ha két oldalra... Mire ő: és az baj, ha lelóg?! És én összeomlok, mert igaza van. A naplóm begépelve 815 908 írásjel volt, az elválasztójelek is beleértve. A komputer egy gombnyomásra megmondja. Nem megy ez nekem. Múltkor írtam, vettem egy kétkötetes Van Gogh összeset. Forgattam is reggelente. S egy idő után nem tudtam mit kezdeni ezzel a dinamikával, kobaltkékkel, ecsetrohangászással. Becseréltem: Kata születésnapjára asztali csuklós lámpát szeretett volna. Most különösen, hogy a kéziratomon szöszmötölök, alig látok túl az asztal sarkán. Olykor kivisznek utcára, erdőbe, moziba, megriadok, kissé elszomorodom, elbizonytalanodom, és rohanok vissza az ólba. Honnét etikátlan már ez a csőlátás? Itt közben a villamosjegy nem egy, nem öt, nem nyolc, nem tizenkettő, hanem tizennyolc forint. Uszodába menet minden reggel elballagok egy MÉH-telep előtt is. Ez is költészet: a pince lejárati ajtón tábla: BEJÁRAT — EINTRITT — ENTRANCE. Hétkor nyit, toprongyos csőlakók gyülekeznek, a járda szélén üldögélve, hozzák kiskocsin, vállon az üzletekből kidobott kartondobozokat. Kilója -megkérdeztem - két forint. Van köztük egy pár is, a nő mindig csatakos, sokat mosolyog, alkoholista lehet, kora huszonöt és negyven között. Mindig más ruhában, alighanem a Máltai Szeretetszolgálat öltözteti őket, s nem mossák, hanem cserélik ruhájukat. Boltnyitás előtt műanyagba vont rézhuzalokat szoktak a járda szélén ülve bicskával hámozni, csak így veszik át. Szombat, egy héttel később, okt. 3. Hihetetlen édes meleg őszi szellő, az ég alacsony, borult, de nem barátságtalan. Ötvenéves lettem. Nagyszerű ajándékok: egy hosszú pokróc, zsebszámológép (idéntől mindent könyvelni kell, az adózás miatt. Minden művészeknek járó adókedvezmény megszűnt, úgy tudom.) Egy angol Sherlock Holmes összes, vastag és nehéz, századeleji illusztrációkkal. Anyám aranyos, adtam neki 10 éve egy kétaknás fényképezőgépet, s most: visszaajándékozta! Tudta, mennyire szerettem. A gyerekeknek pedig adtam 5-500 forintot, vegyenek egymásnak ajándékot, nem szabad megkérdezni, mit kér a másik. Zsófi vett egy flamingó fejű bögrét Mikinek, és fölhozott egy kiscicát az udvarról. Erről le kellett beszélnem, hogy csak egy napra. Miki vett két tengerimalacot ötszázért. Így Zsófi kevésbé búsul majd, hogy a japán táncolóegér mama megölte mind a hat újszülöttjét, mert nem tejszínnel etették terhessége idején, ő egy barátnője kísérleteiből ezt biztosan tudja. Két motívum, melyből következik, hogy a világegyetem végtelen: 1./ Most vettem észre két förtelmes kandelábert az uszoda parkjában. Két éve minden nap elmegyek mellette. 2./ Van egy napi játékom, másfél éve, s csak most vettem észre. Forró zuhany közben jéghidegre váltok, s közben igyekszem úgy mozogni, mintha továbbra is a bágyasztó meleg alatt pihegnék. Könyvügy. Egy hétig tunkoltak: legyen a könyv címlapján egy festményem, színesben. Fekete-fehér műterembelső fotómat szeretném. S fölajánlották, ha csak a fele ábrát kérem, lehetne 16 színes repróm! De maradnék fekete-fehér fényképem mellett. Valahogy ide a fotók valók inkább. A betűtípus is megváltozott, előnyére. Miklós fogja a teljes nyomdai előkészítést végezni, szegény. A felesége - egy ronda nagy fölösleges munka után, amit tévedésből elvégeztettem velük - most nagyon haragszik rám. Megígértem neki, hogy ez végig így lesz, ez sajna alkotómunka, nem lineáris. Bármikor, bármi és annak az ellenkezője is eszembe juthat... Évekkel ezelőtt az USA-ban befogtak egy igazi élő UFO-t, csak nagyon titokban tartották. És egyetlen ételt volt csak hajlandó: eperfagylaltot. A gyerekek mesélték. Képzeld, Kékkúton szedtem egy zsák csalánlevelet. Kapcsolatom a természettel. Most kiterítve a műterempadlón illatozik, szárad. Tea lesz. Húgom kolostorra-pénzét át kellett vinni a bankból a püspökségre, megkért reá. 6,3 millió forint volt bőrtarisznyámban, a Váci utcán végigsétálva úgy szerettem volna valakinek megmutatni. Angol fontban volt, egyébként. Degesz, így is. Nem értem. Ha az ásítás agyi oxigénhiány, miért ragályos?! Leírtam a levél első felében? Házasságodat meglepetésszerűen, név nélkül bejelentettem a családomnak, még telefonod után. (Leveled azóta se jött meg.) Nomármost, a hír pontosítása fejében igen nagy mennyiségű csokoládét sikerült tőlük kicsikarnom. Sok év után ismét fölhorgadt vágyam megtudni, hogyan záródik az utcai postaláda feneke, hogy a postás csak úgy, egy mozdulattal belöki alá a táskát, és akkor az ott mit csinál? S tegnap egyet szétnyílva - a feneke kifordulva - láttam. Alánéztem, még meg is tapogattam. Valaki rámszólt hátulról, jóakarattal: nem ott kell bedobni. Álmaim egyre szerényebbek. Nőkről is alig álmodom. Tegnap: hogy megtaláltam a körömvágó csipeszemet! Figyelj, Judit. Tanuld meg a háládat kifejezni. Már nem egyedül élsz. Erre szükség van. Országos Karizmatikus Találkozó, esküvőddel egyidőben. Mesélték, délután Tamás atya sokat, túl sokat beszélt. Föladtam neki egy táviratot, figyelmeztetve, ugyanis még előtte állt a háromnapos beszédsorozata a Pasaréti templomban. Izzadt a tenyerem, csakugyan az én dolgom? Biztosan nem fogja senki ezt megmondani neki. Thomas Mann hülyéskedik megint (Faustus): "A müncheni nyugtalanságok és kivégzések idején ráadásul rázóhideggel járó súlyos influenza támadott meg, tíz napra ágyhoz kötött..." nem lehet megunni. Kata pár éve jó széket keresett az Ecseri-piacon. Kísértem. Tudod melyiket vette meg? Amin az árus ült, egész nap! Zseniális, nem? Tavaly a Kecskeméti Alkotóház idején megvettem egy életrajzot Grosicsról, gyerekkorom legendás aranycsapatának kapusáról (ha nem ismernéd a nevet.) Fejfájása ellen az edzésen piros svájcisapkát kért. Nagy tempóban tatarozzák a Ferences templomot. A szentély és a hajó első fele már ki is van festve. Előzőleg két évig száradt levert vakolattal, kívülről kezelték is. A Márton Lajos festette százméteres oltárképet restaurálták, új fényben csillog. Ennyi év után már nem is zavar annyira. Most valami új készül: az egész szentélyt föl akarják 3 lépcsőnyit emelni. Így megszűnik a mostani oltárlépcső, s elférnek hajnalban a kispapok is a misén. Tavaly ugyanis bevezették, hogy 5.50-kor, a mise előtt a hívekkel közösen mondják (mondjuk) a Laudest. A szétosztott zsolozsmás könyvet már profin kezeljük. Először szokatlan volt a megszokott csöndes hajnali mise helyett a koncelebrált, plusz a zsolozsmázás, megszerettem. Olvasom: "Egy kis művész is ugyanannyit szenved..." ez jó. Írtam, mondtam? Egy irodalmár barátomnak is kiadtam a C. naplómat lektoráli, s azt mondja, nemzeti érték, közgyűjteményben a helye, most, a kéziratnak. Hízelgő. Tényleg oda fogom adni, a Tud. Akadémia levéltárának. Esetleg a Széchényi Könyvtárnak, ott - mondták - fogadnák. Akár, ha másoltatás a saját költségükön is. Dédmamám fia temetésére Bécsbe utazott, s visszajövet mindenkinek mutatta, a családi legenda szerint, milyen gyönyörű kalapot sikerült ott vennie. Aki mindenkit én eddig hülyének tartottam, rájöttem, csak a fontossági sorrendje más. Írtam? Erzsébet mégsem alapíthat rendet Bélapátfalván, kiderült egy kőzúzó gyár dolgozik éjjel! a szomszédban. Új falut keres. Most, naplóm rendezésekor kezembe került lemondólevelem: 5 év tanítás után 79-ben otthagytam a zebegényi nyári szabadiskolát. Nagyon fárasztott, az igaz, de főleg: untam, mindent kipróbáltam, amit lehetett. Most, hogy tavalyi próbálkozásom ellenére nem fogok tanítani a Képző Főiskolán, (nem kellek), megvilágosodásszerűen ezzel rendeztem el magamban a dolgot. Amúgy is nagyon bizonytalan voltam. Elég festeni, bőven. Talán egy évig lett volna jó tanítani, tényleg. Na, egy óra, megyek porszívózni. Megvolt ebéd alvás 5 óra délután, már sötétedik. Elmesélem. Vagy húsz éve láttam egy fotót. Végtelen, üres-kihalt országút, előtérben letakart halott. Mellette egy férfi térden, mozdulatlanul. Épp pár hete idéztem föl a fotó tanítását magamnak. S két napja szükség volt rá, utcán térdeltem, imádkozva. Tompa puffanás, előttem a járdán úgy tizenöt méterre egy ablakrács, arrébb egy munkás, szerszámmal a kezében. A negyedik emeletről zuhant le. Még húsz percig élt, még betették a mentőbe. Na, szia!, sziasztok. [1] ang.: papír j-1993 1993.I.12. J-13 C.3803 Szia J! Az ablakkal szemközt zúzmarától fehér-rózsaszín erdő a szurdok fölött. Közte a zöld fenyők. Párás, meredek hegyoldal, mögötte másik, harmadik, aztán valahol lenn a ködben a síkvidék helyett a szemközti konyhaépület bádogtetejére látok szobánk ablakából, az állat építész. Kata kicsapott egy szűk hétre Mikicát hegyi levegőn legeltetni, igaza van, magamtól nem mentem volna. Mátrafüred. Kellemes meglepetés, hogy nem három óra az út busszal, mint sejtettem. A második, hogy nincs hó. Semmit nem kell csinálni. Igaz, utolsó percben fölkaptam negyven gépoldalas címlistámat, hogy ideje kissé rendbe tenni, ezek a marha képtulajdonosok folyton költöznek. Szobapadlóm kezdett fehér papírtörmelékkel tele lenni (ez otthonos), a takarítónőnek hamarvást szóltam, nehogy hozzányúljon. Ámbár megszokhatatlan, kiesni a ritmusból, azonnal halálszaga van. Ez itt nem szitokszó. Valami reménytelen üresség az itteni napi háromszori damasztterítős, pincérnős tökéletes kiszolgálás. Regényt is hoztam, fotelben üldögélek, rémes. Ez jó. Mikica berobog, vett tíz egyforma csomag cukrot, most három gyerek várja őt, és a cukrot. Mondom neki, hülye vagy, azt mondja, tudom, olyan jó néha hülyeséget csinálni, de itt ez a cukor fele ár, mint Pesten. És nevetünk egymásra. Ma reggelre rászántam magam egy nagyobb útra. Az igazság szerint erre a hegyi levegőre most az én arcüregemnek is szüksége van. Miki se volt nagyon lelkes. Mondom neki, gyere, abszolváljuk a feladatunkat, fölmegyünk Mátraházára busszal, s az erdőn át leballagunk. Még föltelefonáltattam Kékestetőre, csakugyan nincsen hó, még szánkó alá se? Nincs. Aztán gondoltam egyet. Számoltam fejben a kilométereket, kicsit kevés. S mondom Miklósnak a buszmegálló felé ballagva: Figyelj, öreg. Ajánlok egy üzletet. Menjünk fölfelé is gyalog, az erdőn át, s a buszjegy árát megkapod. Kérdése rövid volt: az mennyi? Nyolcvan. Oké. Ebből lett estére a tíz doboz cukor. Visszamenőleg húsz évre minden menüt el tud mondani. Egy üvegfehérre fagyott patak mentén, a jelzett piros úton. Az előző hetek minusz tíz foka, hirtelen melegre váltott, tegnap még csöpögött az erdő a nyakamba, mára már kedves napfényes, száraz. Kezünkben furkósbot. Beszélgettünk. Mikről is? Hogy a patak vizében az ásványi sók, hogy hogyan korhadnak a fák, hogy Velence a dalmát tengerpart fölött kitermelt fenyőkből készült cölöpökre épült. Este monologizál a hátam mögött az ágyon: Nem, legutoljára fogom a narancsosat enni! És rakosgatja cukrait. Szóval az ünneplés. A kiállítással egybekötött könyvpremier megnyitója a tervezettre - reméltre - sikerült. Esterházy enkezűleg. A kis könyvesboltból - tán nyolcvan személyes - jócskán kiszorultak az érdeklődők. Gondolva erre, mikrofont is berakattam. A tucatnyi kis képemet a tömegtől ugyan nem lehetett látni, de mindenki mosolygott. Tévé is kint volt. (Másnap délelőtt egy másik stáb, szintén interjúval is.) Amit eddig még nem: dedikálnom kellett. Erre előre csináltattam egy pecsétet, dedikálógépet: AKKOR MEGFOGVÁN ANNAK KEZÉT, KIVIVÉ ŐTET A FALUN KÍVÜL, ÉS MIKOR ANNAK SZEMEIRE PÖKÖTT VOLNA, ÉS AZ Ő KEZEIT REÁ TETTE VOLNA, MEGKÉRDÉ ŐTET HA LÁTNA-É? (A közi könyvtárából mindig visszalopom ezt a tisztítatlan Károli Bibliát, annyira szeretem, bár szinte olvashatatlan) És fogalmaztam mindenkinek valamit, kézzel is. ("nekem személyeset írjál") Esterházynak ezt: "Fáradt? Nyugtalan? Fessen Ön is olykor-olykor! A legjobb kikapcsolódás!" (Két hétig gondolkoztam rajta.) Ezt sütöttem el egyébként György Petinek is, itt és most bevallom. Tudod, akinek a könyv végén említem új könyvét, hogy az enyémnek feltétlen nagyobbnak kell lennie... Miklós rendületlenül számolja a tíz csomag cukrát. Hanem hogy ez a könyv így, egy ősz alatt összejött... Tényleg fantasztikus. Címlapjára négy változatot készítettem, Miklós műhelyében kompjuteren fél óra alatt megcsináltuk, szinte vita nélkül. A hátsó borítót is. Hogy kézzel írjam alá, az utóbb jött, az ötlet. S harmadnap jöttem rá, szabadkézzel köré egy vékony keret. Az ábraanyaggal is meg vagyok elégedve. Nehezen indult a válogatás: szakmám szerint én ÁBRAKÉSZÍTŐ vagyok. No már most, melyiket a kétezerből? Állati nagy munka volt. Mert persze a lehető legtávolabbi pontján kezdtem a feladatot. Mikor a nyolcvanas évek közepén kidobtam a fotónegatívjaimat, György Peti a földszinti kukából visszahozatta negatívjaimat és a művész portréfotókat, kiállításmegnyitó fotóimat kiválogatta. Anyámnak gyerekfotóim negáit adtam. Most ezeket KÖLCSÖNkértem, s ami kellett, lenagyítottam, s napok munkájával a C. naplóba besoroltam, fölkasírozva. Ebből az egész paksamétából kellett (lehetett) a könyvhöz illusztrációt válogatni. Először 200-ra szűkítettem. Aztán százra. Kiteregettem az egészet a műterem padlójára, ott bámultam, napokig. Jól eltelt ez az ősz! De öröm lenne hallani erről a te véleményedet! Te vagy a kötetzáró. Na. Vacsora megvolt. Srégen szembe ülök egy igen helyes, szőke kismamával. Még ez is. Szóba került, hogy netán együtt, a gyerekekkel, busszal Kékestetőre. Lehet vagy 25 éves. Kérdezősködjek nála, mit szeret olvasni? Miki most a vacsora után nyúzott, hogy a társalgóban birkózzunk együtt, hancúrozik ott most vagy négy gyerek is, szülők körben feketézve trécselnek. Megtanítottuk a kismamát a spanyol kártyajátékomra. Rögtön elmesélte, hogy neki két hete strúmaműtétje volt. Csendben átadtam a terepet Mikinek, két fordulóját még kibiceltem, a szomszéd bácsit is tönkreverte. Egy éve mesélték, a Margitszigeti állatkert mellől vasárnap délelőtti sétán egy család mellől elrabolták a legkisebb gyereküket. "Igen, láttuk, arrafelé ment egy bácsival." Soha nem látták többé. Gyenge perceimben előjön ez a rémkép. A legborzalmasabb történet, ami megeshet. Pár hónapja Miki is menekült negyedórát egy bácsi elől. Késő volt, este. Nagyon intelligensen csinálta. Futott, háztömböt megkerült, kereste az embereket. Kerülő úton jött haza. De mégis! Még védtelen! Nem engedem képzelegni magam, de olykor mégis beúszik. S tegnap valahogy vége rendezni tudtam. Emlékszel a József és testvérei II. kötetére? Egyiptomból hazatér a tizenkét testvér, -József él! És el kell valahogy mondani az agg atyának, s úgy, szörnyet ne haljon örömében. Megbíznak egy kislányt, aki énekli: Mert Isten emígyen eszelte ki Hogy nagyapácskánkat rászedi hogy az egész rabszolgának eladást Isten emígyen eszelte ki, hogy evvel Izraelt megmentse az éhhaláltól. Legyen meg Isten akarata. Ámen. Most belémnyilallt, két nap múlva festenem kell... Most lenne aktuális témát váltani, hisz az ősszel alig festettem valamit, augusztus elejétől megfeszített tempóban a könyv... Más. Jajjj, lett egy igazi játékom!! A marha Szüts azt mondja, te, adok én neked egy faxot, nekem kettő van. Mondom neki, baromi jó, vannak rajta gombok, meg fölvillanó zöld és piros lámpák, két hétre jó lesz, aztán visszaadom. Már faxoltam a polgármesternek, a volt miniszterhelyettesnek, egy barátnőnk papájának, a kiadónak, a Hidvéginek Kossuth aláírással (kéziratgyűjtő). A kiadóm elküldte a könyvből kiemelt portréfotómat egy aláragasztott újságcímmel: Elfogták az uszodai szatírt! Mikicával le az ötödik emeleti folyosóra, mert ott el van vágva egy mennyezet alatt futó telefonvezeték. Akkor az halott. Tizenhat méter! Azzal átalakítottam a lakás telefondrótozatát. (A faxgépet telefonvonalra kell kötni.) Ha férfi lennél, elküldeném neked a két telefon + fax kapcsolási rajzát... A te leveled írásán túl még egy programot irányoztam elő, alternativice. Fölhoztam a Sherlock Holmest, angolul, szótárral, bár bíztam a Magyar Tud. Akadémia üdülői könyvtárában is. Vagyok ennyire kalandvágyó. És bejött. Na, mi ez? "- Őnagysága, a szentpétervári követségi titkár úr! - Ah! - Alfonsine most aztán üdvözlő mosollyal nyújtá kezét Jenőnek, aki azt remegve fogadta. - Csak tartsa Ön meg - súgá kegyteljes mosollyal Antoinette. Mely anyai jóság kimélytelenségére Alfonsine hirtelen odaborult anyja kebelére - valószínűleg arcának szemérmes pirulását takarandó. Jenő pedig sietett kezet csókolni leendő napának, mire a Jenő homlokának egy csókot adott - hideget, mint egy fakép. Alfonsine nem volt többé rábírható, hogy lesütött szempilláit felemelje, most már vőlegénye előtt áll..." na, könnyítésül, egy másik helyről "Zebulon ezúttal nem jött egyedül. Magával hozta kisasszonyai egyikét: csinos arcú fiatal leánykát, magasra nyúlt termettel. Kár, hogy nagyon fűzi magát, és hogy nyers kávét szokott rágni, amitül fehérebb legyen... - Aztán hallja, János (ez a hajdúnak szól, akit otthon csak tegeznek), mindent jól lepakkoljon a kocsiról! El ne felejtsd iskátulát - hallja -, mert abba selyemruha van. Aztán valamit össze ne törjön János, mert pofonütlek! - magát. Ha, te, Karika! Nálad van a smukos tarisznya, akarom mondani, redikül? El ne veszíts ütet, sok drága smuk van benne..." még egy ötletem volt, a dedikálógép számára, ez saját fogalmazás, de sajnos túl didaktikus: Belső békéd másoktól függ, vagy felnőttél már? - kérdezte a mester napokban reggel olvasom a napi igeliturgiát: "Then they opened their coffers" (a kofferjeiket[1], a három királyok) Még mindig csak fél kilenc, este. Ámbár a szomszéd szobákban kisgyerekeket fektetnek. Talán le kéne menni a játékszobába. Mikica hol lehet? Napi negyven órában néz tévét. Szégyenkezem. Nincs kapacitásom sokat játszani vele, magától pedig, hacsak nem gyerekekkel randalírozik - odaragad. Jó szóval magyarázom. Nézd, ez passzív. Ez meg itt giccs. Látod? (látja.) Jószándékú, együttműködésre kész. Dehát. (megoldás: Kőszívű ember fiai. Nagyon tud írni.!) Na, leköltözöm. A fény itt erősebb, csak remélni lehet, hogy nem fog zavarni a szomszédból a tévé hangja. A festményeimet kis megfontolás után kb. valódi árukra áraztam (száz-száznegyvenezer), s ezúttal Szütssel nyomattam egy táblát: PICTURES CAN'T BE PERMANENTLY TAKEN ABROAD[2]. Még egy fantasztikus történet. Talán említettem neked, életem egyik főművének tartanám, ha sikerülne Magyarországon újra kiadatni Strindberg Önéletrajzának kilencedik kötetét, az Egyedül-t. Vagy tíz éve a Corvinánál már próbálkoztam, most egy évig Lator Lászlónál feküdt, ígérte, segít kiadót keresni. Most novemberben utazunk egy Volkswagen Passattal Bajára, a kiadóMMal, s mesélem, van egy fiatalkori könyvélményem, senki nem ismeri... ebből tanultam meg egyedül lenni és sétálni. Azt mondja, add ide. Egy hétre rá: Kiadjuk, jó!! S csinálhatnál bele négy színes illusztrációt! Ezt ugyan egyelőre nem érzem, nem tudom, de ettől eltekintve: nagyszerű! Fölajánlották még, hogy a zsidó temető fotóalbumunkat is kiadják, a szinopszist már át is vették, nem értem mi van itt, rákbeteg vagyok, és ők tudják, vagy mi?! Holnapután festenem kell... Hol lehet egy ilyen strúmaoperáció varrata. Valami illedelmes helyen? Karácsony napján jegyeztem le a következő mondatot egy megvilágosodott percben: Mi a legjobb? Legjobb az, ha az ember valami kiállítási díjat vesz föl vidéken, egy nyitva lévő fotóbolt közelében[3] Megint és még mindig. A múltkor ugyanaz a visszatérő szomorú álmom. Hogy a főiskoláról, az építész szakról kimaradtam, bolyongok a már félig idegen, kihalt épületben. Majd valami reménytelen remény, hogy talán csatlakozhatnék a többiekhez, mégis hozzákezdhetnék a diplomám kidolgozásához ... anyám próbálta egyszer megfejteni, nem volt számomra meggyőző... Hanem a Trabantom totálkáros lett. Én nem sérültem. Volt neki egy fura hibája, ravasz módon csak olykor: fékje igencsak egy oldalra húzott. De hát mindig rendbejött, a javító messze van, hol pénzem, hol időm nem volt. Hát, blokkolt előttem egy japán kocsi, a Belgrád rakparton a Szabadság hídnál. Nem kellett volna tennie... A motorháztetőm úgy fölgyűrődött, hogy fölállva rá, két lábal ugrálva hajlítottam annyira vissza, hogy egyáltalán kilássak a kocsiból. Motorja működött, csak iszonytató erős zajjal. Na most, a szükség nagy úr. Valamit muszáj volt elintéznem, másnap így mentem át a Körtérre. Kicsit (nagyon) szégyenkezve, az alsó rakparton. Mit mondjak, sikerem volt. Egy munkásokkal teli mikrobusz lelkesen integetett, s kerülgetett, előre-hátra. Hálából egy piros lámpánál ráléptem a gázra (kuplunggal, vagyis álló helyzetben), mire földübörgött, mint egy repülőgép... A biztosító tizenkettőt fizetett, és ötért eladtam a roncsot. A megmaradt elakadásjelző háromszögemhez a roncstelepen vettem még egyet, s többnapi munkával összecsukható vakuállványt csináltam belőlük. Autóm ugyan most nincs. A vakuállvány viszont kell, mert márciusra nyílik Kecskeméten, a Cifra Palotában a Kortárs múzeumunk, amit én találtam ki. Ehhez most majd Miklóssal nekünk kell a katalógust összeállítani, s előtte az anyagot festőbarátainknál kiválasztani (zsűrizni). A legjobb hát, ha rögtön viszek fotóapparátot, a kép majd kell a katalógusba. Csak autó, sajna, kéne előbb-utóbb... Majd talán a Pollock Alapítványtól...? Fél éve levelezek (újabban faxolok) velük ezügyben. nehezedik a gépírás, egy ártatlanszemű négyéves kislány ideül az üres szobában velem szembe, rám nézve tekergeti a fölhúzós kiskacsáját és mosolyog. De most hangosan elkezdte konferálni is, látva, hogy fölpillantok... Szóval rengeteg pénzt kaphatok, akár. Zsófi lányom már nagyon fészkelődik. Már megkérdezték a Kata fizetését, három évre visszamenően, és hogy mennyit költünk évente tisztítószerekre. Most, játékból faxoltam nekik, hogy az autóm összetört, és hogy Mikica fogszabályozójára a fogorvos százezer forintot kért - a harmadik kezelés után... Mire azonnal válaszoltak, újabb kérdések és igazolások... Leginkább egy notebook-ot vagy laptopot szeretnék venni... Tudod mi az? hordozható szövegszerkesztő kompjuter. Persze az égvilágon semmi szükségem rá. Talán opuszjegyzékeimet beletáplálhatnám, hogy egyszerű legyen mindig naprakész lenni, és mindig legyen duplum (hagyatékként a Nemzeti Galéria Adattára számára.) na, most elmenekülök az ártatlanszemű elől... Kata fél, hogy Miki unatkozós lesz. (Más véleményen vagyok.) Persze van, amikor egyedül unatkozik. Most mindezt elmondtam neki, megoldásként ez jutott eszembe, milyen egyszerű. Megértette. Persze. Egy itteni kisfiú mondja: Miért temetik a skótot hegyoldalba? Mert ott a temető... Miért iszik az indián pöttyös bögréből? Mert szomjas... Sikerült (a harmadik) éves uszodabérletet megvennem, a Szt. Lukács Gyógyfürdőbe (illetve gyógyteába, amikor 28 fokosra sikeredik a víz). Ugyan január másodikától nem tudok járni, arcüreg meg torok, de azért most is ODA TARTOZOM. Az egyik klubtag egy bécsi könyvtáros kongresszusról tért haza (nem láttam Önt egy hétig!), s meséli, a konferencia fő eredménye az intézmény nevének megváltoztatása volt: Osztrák KÖNYVTÁROSNŐK és Könyvtárosok Egyesülete... Egy másik a zuhany alól átszól: olvastam az új cikkét. Uccellot a szürrealisták elődjüknek tartották! (Azt hittem, ez az én találmányom)... folytatja: én meg most Daliról írtam... majd hozok egy példányt, az Élet és Tudomány, 44-es szám. A harmadik meg: Maga szobrász? Leöntöttem valami higitóval, egy kis mészkő szobrom van... (megbeszéltük) Egy nyugdíjas vezérkari ezredes pedig nyolcvan fölött, még sose szólt hozzám, kidugja a fejét a medence közepén (ez szokásellenes), és kérdezi: Igaz, hogy maga képét 140 ezerért árulják? Van egy ügynök is, aki igen szellemes kerítésdrót-feszítő csavart akarna eladni Magyarországon. Van, akivel az MDF-piac dolgait beszéljük át (tudod mi az? Magyar Demokrata Fórum, kormányzópárt, a piacmaffiák, árfelhajtók kiküszöbölésére közvetlen termelői piacokat szervez, hétvégéken.) A télikabátomat viszont lehúsleveseztem, tartósan, kétoldalt. Merthogy az ételhordóból odalötykölődött. Kata észrevette, nem szereti. Most, (végszükség, női szemmel), anyám vett egy másikat, de rövidebb öt centivel. Térdem fázik a hajnali misén. A kabát két alsó csücskibe ugyan varrtam egy-egy zsebet, s 120 mm-es kapupánt csavarokat (anyacsavarral együtt) tettem bele, de így se jó. Az anyák különben pár naponként lecsavarodtak, rejtély, hogyan. Paula varrt már bele bélést. Ámbár az is rövid. Tíz óra, én ugyan bírnám, de Miklóst ágyba kell kanalazni. Szia! Deske kezded-e már házasságoddal elhagyni okosságosságodat, evezel-é már a bölcsesség felé? 1993.I.21. J-14 C.3849 Szia J! Márai "Ami a Naplóból kimaradt 1945-1946"... az én naplóm jobb. Eddig lenéztem, rossz életválaszai (és öngyilkossága) miatt, felnőtt ember nem acsarkodik: Ma már inkább szánom, ezt a terhet kapta. A könyvből: "Igen, unom az írást, pontosabban unom magamban az írót. Mit tudnak az emberek erről? Az írás, mi az? Nemcsak zseniális villanások, legkevésbé az! Vakarózás, felkelés, lefekvés, dünnyögés, a test indulatainak stimulálása, majd kifárasztása, hogy valamilyen alkalmas hőfokon végre dolgozni tudjunk, állandó készenlét, egyfajta gengszterség a világgal szemben... Mindez fárasztó lehet, egy ember számára, aki ezzel 'együtt él'. Az én számomra is fárasztó, írónak lenni. Unom az írót, ezt a beteges alakot, vad és könyörtelen akaratával, szándékával..." Kata egy hírrel feldúltan ért haza. Pár éve a Pasaréti ferenceseknek ajándékoztam egy keresztút grafikasorozatot. Állítólag utólag rájöttek, hogy nem tetszik nekik, s a táblára egy marosvásárhelyi festővel (ó, Erdély) RÁfestettek egy másikat. Nagyot nevettem. Szegények. Akár perelhetném őket- Mint minden fiúgyermeknél, zseblámpám tárgyaim között hercegi rangú volt. Talán már harmincéves is voltam, amikor kirakatban megláttam gyermekkori álmomat, egy Igazi Katonai Színváltós Elemlámpát, Térképolvasóval Is Fel Volt Szerelve. Csendben feküdt évekig asztalomon, időnként rápillantottam. Néhány év után takarítónőnk ellopta. Így még jobb volt. Egy Volt, Igazi Elemlámpa tulajdonosa lettem, talán ez a forma volt az ideális. S mit hoz a sors? Mikicával sétálva a havas Hármashatárhegyen, egy leégett és elhagyott koldusfészekben, szétesve, több darabban, egyebek mellett... Itthon megjavítva, összeállítva, LEZSÍROZVA, csak a színváltója nem volt meg neki. Mikica kért tőlem színes fóliadossziékat, s mire délutáni álmomból keltem, a lámpa hibátlanul, tökéletesen színváltós. * Újságcikk a nagy egyezmény megkötése másnapján: 93/1/3 "Folytatódik a leszerelési hajsza" * Mikica: "surranás, vagy mi a Balatonon. Ja, nem, rianás..." * 1983-as világsummám: "Vannak jó és vannak rossz dolgok. A jó dolgok Istenhez vezetnek" És a korrekció, kb. 85-ből: "A dolgok semlegesek (beleértve a villamos-szerencsétlenséget is) és minden alkalmas arra, hogy Istenhez vezessen. Rajtam múlik" * A megjelenő C. Naplóm elé egy másik mottót is megfogalmaztam, de Robi szerint egy maximának tökéletesnek kellene lenni. "Őszinteség? Nem létezik. Ami van: keserves harc érte, minden pillanatban..." * Találtam egy fecnimet 92. november 14-éről, mit csináltam aznap: 2,5 perccel hosszabb úszás véletlen, annyira belefelejtkeztem a vakuállványom tervezésébe takarítás (szombat van) elmaradt nagyítások a könyvhöz: Körtér éjjel, stb. vakuállvány megépít, szétszedhető-, hordozhatóra új kabátom alsó, első csücskeibe súlyoknak zsebet varr. (hogy a hajnali misén ráboruljon fázós térdemre) Zsófi galériája szétszedése után a maradék faanyag rendbe, szögtelenítés stb. levél Mester Ildikónak, hogy a Magyar Naplóban publikálandó cikkében már szerepelhet a kecskeméti múzeumalapításom, mert megjött a bírósági végzés, bejegyzése az Alapítványnak. (Kecskemét kérte, addig ne publikáljuk) Magyar Naplónak a rólam cikkhez - reprók nagyítása Szegedi-Maszáknak a két Vaszkó repró dia visszapostázása (a Vaszkóról írt cikkemhez kaptam kölcsön) telefonok autóvásárlás, roncseladás ügyben Miki egy gyönyörű pasztellképét bekereteztem, ágyam fölött most. * Vagy húszéve hetente ülésezett nálunk egy kis csapat. Dobszay vezette, Kata is benne volt, én nem. Egy akkortájt kiírt pályázat kapcsán újrafordították a 150 zsoltárt, igazi tudományos szakapparátus háttérrel, hozzávaló műveltséggel... Egyszer évek múlva Kata könyvei közt megtaláltam sápadt írógép-másolatos példányát, ott porosodott. A pályázaton nem fogadták el annak idején. Most húgom, kiadta, mit neki. "A Bélháromkúti Bencés Apácák Kiadványa". Zseniális. A "Bélháromkút" gyönyörű, ilyen szerintem nincs, ő találhatta ki.- Meghívtak egy önálló kiállításra (alvásidőmben, interurbán) Csongrádról. Teher, de feladatom.-- Tegnap rájöttem, ez lesz a naplóm továbbírásának optimális formája: levél. Szerkezetesebb, van helye a személyességnek, jobban az iróniának. Csak Spiró figyelmeztetett: a szövegképet tagolni kell. És ez is belefér, hogy nem válaszolsz... Mint Mikes Kelemen. Most kitaláltam, maradjon ez a második írógép így, befűzve az asztalomon, a félig kész levéllel. 11 óra. üveges szemmel tántorgok a kép előtt, háromszor elalszom egy-egy percre-— Fél egy, összekalapáltam, kész, jó. Ámbár ez egy másik, tavalyról félbemaradt (A/92/31) Még gyorsan beüvegeztetem, kell neki (nekem.) másnap, péntek, jan. 22 Telefon a Kiscelli Múzeumnak, szükségünk lenne ősszel egy alibikiállításra a Kiscelliben, így tudnánk katalógusra pénzt kérni. Egy katalógust csinálnánk a kecskeméti és a pesti kiállításnak. Földes Emilia válasza: az idei kiállítási rend persze már rég lezárva, de érti, hétfőn visszahív, mit lehet tenni. Ettől visszahatólagosan hanyatt estem. Egész életemben ahhoz szoktam, ha kiállítást kérek, tán egy év múlva válaszolnak- Szombat, indulunk mindjárt Miklóssal Kecskemétre, a múzeumunkba meghívott Molnár Péter anyagát kiválasztani, zsűrizni. Viszek diktafont, útközben összeállítjuk a FIDESZ árnyékkormányának kulturális programját. Illetve a képzőművészeti állásfoglalását. Már csináltam előre a témát áttekintő egy 96 rubrikás táblázatot. Azért tudom a számot, mert eredetileg a kitöltendő helyeket csak beszámoztuk. A diktafonhoz a tartalék elemeket egész éjjel töltöttem. Reggeli ima. Chambers: "Ne foglalkozzunk életünk csak szomorú vagy csak örömteli részével. Foglalkozzunk velük egyszerre (minden javunkra szolgál. Róm 8/28). Évek előtt beírtam a bibliámba. Érdekes, csak most ütött igazán szíven. A morális summázatának is tekinthető. Páter Pio: "Az erő a lemondásból jön". Ilyen egyszerű. Amikor megkaptam a nyelveken imádkozás adományát, dicsekvésből egy mondatot elküldtem húgomnak, Salzburgba. Onnét tudom, hogy akkor az héber beszéd volt. Mostanában, ha valamire, primitív néger nyelvre emlékeztet. Furcsa dallamosságával. Gyakran képzelem magam ilyenkor őserdőbe, valami nagy-nagy fa tetejébe jelződobommal, amint fölfelé vagy távoli hegyeknek üzenek... Kutyánkkal is nyelveken beszélek, szabad, tudom, Tamás atyától. szia: 1993.6. J-15 C.4034 Hahó Jé! Gábor hallotta, hogy babát vársz?! Kiváló! Szeptemberre?! Új Fioretti-tag?! Pár napja született egy Évánk, Ernő és Ildikó közös szüleménye. Tán másfél hete pedig (7 éves gondolkodás után) Lovas Andris és Ági esküdtek György atya előtt, az újjáépített Ferences templom szentélyében. A misekönyörgéseket a Fioretti mondta, az egyik: adj humorérzéket a házasságukhoz. Pár hete egy szombat éjjel a helybéliekkel együtt virrasztott a Fioretti Pannonhalmán, Anzelm hívott le. Távolabbi szándéka evvel végzős diákjai összeismertetése velünk, ha netán Pesten közösséget keresnének, vagy bármi segítség kellene. Én még két órát is tartottam diákjainak. Egyet a "szakrális művészetről". Ezt tréfával kezdtem, hogy mivel ilyen nincs, jöhet a következő kérdés. A másik előadáshoz több energiát, és bátorságot kellett összeszedni. Fölajánlottam Anzelmnek, hogy beszélnék saját onanizálási tapasztalataimról. Arra gondoltam, nekem milyen iszonyú segítség lett volna erről tisztességes információkat kapni. Azzal kezdtem, hogyha vidéken dolgozom, a mai napig művelem, s hogy lelkivezetőm szerint lehet, hogy evvel Isten - hogy nem veszi el a bűnt - alázatra akar szoktatni. És aztán két gyakorlati kérdésről: az egyik, hogy a bűn mindig egy intenzív önsajnálattal kezdődik, s hogy ez ellen teljes fronton, folyamatosan kell küzdeni. A másik: hogy a bűnben használt vágykép irányulhat konkrét személyre is, vagy elképzeltre. S az előbbit károsabbnak tartom. Ami igazi lett volna, beszélgetés ugyan nem jött létre utána, csak egy-két óvatos kérdés, nem baj. Kata pár heti huszáros tempójú munkával, mindent félretolva, beadta a kandidátusi disszertációját. Volt egy régi dolgozata, azt írta át. Szép feketébe be is kötötték már, arany betűkkel, öt példányban. Védése: ősszel. Zsófi osztályfőnöke az évnyitó szülői értekezleten egy mellékmondatban megjegyezte, hogy az a gyerek nem bukik meg, amelyik szülője év közben tanári fogadóórán érdeklődik. Megtettem. Még téli levelemben írtam neked a pasarétiek által átmázolt keresztutamról. Végül rászántam magam egy újságcikk megírására. Hogy mennyi eredménnyel, a következő hónapok fogják megmutatni. Pannonhalma most készül fölállítani egy művészeti bíráló bizottságot. Rám ott néhányan kissé ferde szemmel néznek/tek, úgyhogy bölcsen engem nem tettek bele. Sok a giccs, ott, a házban. A cikk,- 96.3.20., Népszabadság: EGY KÉPROMBOLÁS ÜRÜGYÉN. Kilencedik éve vezetek egy ferences szellemiségű imaközösséget. Nem az egyházat támadom. Hanem egyházam némely csacsiságát. Ami különbség. Először a történet. 1989. februárban meglátogattam a pasaréti ferences rendházat azzal, hogy szeretném egy most készült keresztút - grafika sorozatomat nekik adni. Megköszönték. Az ajándékot fogadó atya a kispapok folyosóját tartotta alkalmas helynek az elhelyezésre. Most januárban arra jártam, a tizennégy keret a helyén, munkámra azonban egy jámbor piktorral, egy minden bizonnyal sokkal könnyebben befogadható képsorozatot festettek. Nem tévedés, rá az én képeimre, egy táblát kiemeltem, elöl az új kép, hátul az én opuszszámom. Ennyi a történet. Gondoltam, megkeresem az atyát, de letettem róla. Egy több százezer forint értékű műben hatvan forint értékű falemez alapanyagot látott, mit kérdezzek tőle?! Hogy mitől ez az elvakult pusztítókedv? Hogy miért nem tette föl a padlásra egy dobozban, ha az ő hitéletét zavarta a látvány?! Tartott azóta vajon lelkiismeret - vizsgálatot? Évtizede tűnődöm az evangéliumi példabeszéden, a balga szűzek történetén, akik a vendégre várva nem gondoskodtak olajról a lámpásukba. Miért ítéli el Krisztus őket, hát bűn lenne a butaság? Ma ezt így értelmezem: igen, némely formája bűn. Amikor az ember egyetlen fonalat követve (harag, lustaság stb.) minden mást számításon kívül hagy. Nem gondol se Istennel, se emberrel, sőt önmagával is csak fogyatékosan. Ezt hívják szeretetlenségnek. Gondoltam, pert indítok ajándék méltatlan kezelése és szerzői jog megsértése miatt. De kinek mi haszna lenne belőle? Felejtsük el az egészet. De mégsem, nem tehetem, éspedig nem csak az esetleges többi művész, de az egyház miatt sem. Nézzük az egyház felelősségét, túl az elkövető személyén. Egy másik kolostorban két éve egy hanglemezgyűjtemény több tízezer leírókartonját dobta valaki a szemétre a gyűjteményt létrehozó atya távoztával. A kérdés itt is az, hogy egy szerzetes egyedül hogyan kerülhet ilyen döntéshelyzetbe? Hol van ilyenkor a közösség kollektív bölcsessége? Egy kolostornak természetesen lehet más értékrendje, esztétikai rendje, mint a külvilágnak. Illetve, csakugyan lehet-e?! Ha a környezetére, tágabb értelemben a társadalomra hatni kíván, ha téríteni akar, ha nem az elzárkózás útját választotta - nem kell-e figyelembe vennie az őt körülvevő város, az ország, és - bocsánat - Európa normáit?! Mégsem tudok valami halvány rokonszenvet megtagadni e képromboló atyától. A pusztító kedvétől. Ugyanis baj van az ajándékozások, és általában a műtárgyak körül. Pannonhalmán odasúgják nekem: " ez a szobor itt marad, amíg a művésznő él. Nem tudtuk visszautasítani." Több katolikus gimnáziumban láttam a minden szakmai önkontrollt nélkülöző Prokop páter festményeit, tömegével. Ajándék. Zavartan széttárják kezüket a befogadók, mit csináljanak vele. Az újonnan megnyílt Gellért-hegyi sziklakápolna: ilyen szerencsétlenül izléstelen tárgy- és műtárgy együttes csak ajándék lehet. Gondolom, a pénzbedobós, elektronikus gyertyaautomatát nem a pálos rendi atyák fabrikálták. Vagy, vissztérve Pannonhalmára, mit lát a bencés gimnazista? Egyebek mellet egy félgiccs Mária-szobrot, hátul beépített villanykörtével. (A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége művészei delegációjának ajándéka abból az alkalomból, hogy felajánlják szolgálataikat a milleneumára készülő kolostornak.) A diákkápolnájukba pedig egy túlformált, álnépi faragványegyüttes került, oltár, tabernákulum. Egy helyét fölmérni alkalmatlan fafaragó ajándéka. Sorolhatnám. Mit lehet itt tenni? Egy éve szóltunk Asztrik főapát úrnak mindezekről: Pannonhalma ezer év alatt fölgyűlt műkincsei között, ha minden huszadik műtárgy gyenge, vagy giccs, azt a hozzá nem értő turisták és a diákok számára hitelesíti a mellette álló másik tizenkilenc. Javasoltuk akkor, és javaslom most is: független szakértők meghívását, foglalkoztatását. A fölkérés szempontja ne az legyen, hogy bár "nem jó művész, nem igazán jó művészettörténész, de keresztény, hát ő a mi emberük." Szükség lenne egy negyedévenként összeülő bizottság, vagy akár alkalmanként meghívott néhány szakértő bevonására. Zsűrire, amit egyetlen közösségi, vagy templomi térbe szánt, vásárolt, megrendelt, vagy ajándékba kapott műtárgy se kerülhetne meg. Egyetlen lágyszívű és hozzá nem értő atya sem. Sőt, ez megkönnyítené az ajándék visszautasítását is: "Kedveském, ez gyönyörű, azonban én egyedül nem dönthetek..." A giccs ugyanis sajnos akkor is káromkodásként hat, ha a Keresztenfüggőt ábrázolja. Ha alkotója jószándékú is. Megtévesztő, hogy a giccs is hordoz igazságot, sőt, szerintem, az igazságok halmaza. Az igazságok RENDJE helyett. Tudjuk, látjuk, egyházunk - és nem csak a magyar - a múlt századdal kezdődően reménytelenül lemaradt az értékes művészetek befogadása terén. De hívő ember ne használja a "reménytelen" szót. Kezdjük el, amit lehet. A Magyar Püspöki Kar. A tartományfőnökök. A plébánosok józan önkorlátozással. A katolikus oktatás. Lépésről lépésre. El kell indulni. 1993. március. u.i.: Ezt a cikket eredetileg a katolikus Uj Emberben szerettem volna leközölni. Nem rajtam múlott. Talán az örökölt szemlélet, hogy amiről nem beszélünk, az nincsen is. És: aki a pártot bírálja, az a nép ellensége?! Tökéletesen és hiánytanul taknyos vagyok. Az elmúlt másfél napban kb. 40 órát aludtam. Egy 4x4 méteres meszelt falú kis szoba, ajtaja a rétre nyílik, pár kilométerre a horvát határ. Arrébb egy nagyobbacska ház, műfordító barátomé, délelőtt a fűlocsoló berendezését szereltük össze. Süt a nap, a horizonton fenyves hegyoldal. Kata engedett-küldött le nyár előtti pihenésre ide, kezdett már semmi sem működni nekem otthon, délelőttönként is aludnom kellett. Ezen a fűlocsolón félkör, kör, négyzet és téglalap spriccelési formációt is be lehet állítani, amit a fű csak kíván. És zümmögésétől nem hallani be a nagy házba a gépelésemet. Idén nyáron Robi egy természettudományos munkát fordít le, az ősrobbanástól az ember megjelenéséig. Na, most előveszem papírfecnikkel teli dossziémat, alkalmadból. Az első cédula: "Ha bennszülöttek között vagy építész - sár, faág és pálmalevél áll rendelkezésedre. Abból kell JÓ házat csinálnod." Ez Jánossy György építésztanárunk 30 éves mondata, most 70 éves, és egy tisztelgőkötetet állítanak össze volt tanítványai. Eredetileg ezt a gondolatot szántam nekik. De aztán eszembe jutott egy keményebb: "aki nyafog, gyanús." Még ez is márciusi följegyzésem: "Öregszem. A tévében a velünk készült interjú helyett a Kojakot (detektívtörténet) néztem meg, a másik csatornán." Ez még kecskeméti ügy, megnyitották a kiállítást a Cifra Palotában, amit tavaly óta szerveztünk: 8 festőt meghívva, fejenként 5 képpel, a kiállítás teljes anyagát a múzeumnak ajándékozva. Ők viszont vállalják, hogy három éven belül beépítik az épület padlásterét, s ott állandó kortárs gyűjteményként a teljes anyagot kiteszik. Ehhez egy alapítványt kellett létrehoznunk, bírósági procedúra stb. lassú, de meglett. Miklóssal gyanítjuk, hogy nem lesz az építkezésből semmi, de hát ez egy későbbi történet (lesz). Olvasom Kosztolányi Dezsőné visszaemlékezéseit. Persze abszurd és intim dolgokat mesél, őt jól meg lehet ismerni - mit lát egy asszony egy költőből. Hogy hány nyakkendője volt, késett az ebédről. És egy idézet: (K.D.): "A költőnek sok édességet kell ennie." Na. Véletlenül a múlt héten meg József Attila Juditja könyvét néztem, ugyanilyen. Valaki azt mondja, végig hazudik. De egy igen figyelemre méltó részt elkaptam azért. Attila becézi, valami idegen szóval, s elkezd dühöngeni, hogy nincs ennek magyar megfelelője. S egész délután ezt a gondolatot forgatja, hogy persze, ezt Ady se tudta volna megcsinálni... és keresi a szót, a kifejezést. Magyarul: egész délután keményen dolgozott egyetlen szón. Más szemmel nézem most, valóban, milyen hihetetlenül pontos! A csodálatos színváltós katonai zseblámpámat kitettem a kukára. Mikicát előzőleg még megkérdeztem, kéred-e? azt mondja, nem, ez neked nagyobb öröm, tartsd csak meg... Kecskeméten csak összehoztam 28 képet. egy híján már kész is vannak. Semmi újat nem találtam ki, mondják is nekem, hagyd már ezt... Csináltam neki gyönyörű kereteket több napi munkával, s most először sikerült valóban koromfekete festéket szerezni ehhez. Még üveget bele, s aztán a képeket. És mind döglöttek voltak... Nem számoltam vele, hogy a festés közbeni próbakeret színe sápadtabb volt... most ezeket is mind vissza kellett festeni fakóbbra... Tudod miért nincs II. Erzsébetnek Váli képe?! Jártak nálam hárman, az angol nagykövetségről, hogy a látogatás alkalmából itt egy kiállítás, és hogy vásárol is, hűha. Nagyon értő szemmel válogattak, közben megjegyzik, hogy a vételárból kérnek fölajánlani 20 százalékot valami beteg magyar gyerekek javára. Már ez nem tetszett, mondom, idén eddig egy eladásom volt, én ebből élek, a 20 százalékot én a vételáramhoz hozzácsapom. És hogy mennyit kérek? Normál, itthoni kiállítási árat, mondom, a választott képért 170 ezret. Hogy ők 50-70 ezer körül vásárolnak. Így aztán nem szerepeltem... Miklós megjegyezte, most már tudom, mitől olyan gazdag a királynő... üveggyöngyért a négerektől aranyrögöt, mi...?! Olvasom Teréz anya élettörténetét, egy albán pap írta. "adni kell egymásnak, adni, adni, addig, amíg csak fájni nem kezd... a szeretet akkor igaz, ha fáj..." Igen tiszta és racionális gondolkodású nő. Több beszédét teljes egészében közlik, s ebből kiderülnek visszatérő, kedvenc gondolatai. Bölcs, mert ismétli magát. Érdekes, a természetes fogamzásgátlásra intenzíven tanítja a rendje Indiát. Külön van több "haldoklók háza". Rómába is hívta őket a pápa, pár éve nálunk is itt vannak, gyönyörű. Régóta forgatom a fejemben, a Koldus Keresztút egy másolatát nekik kéne adni, abba a terembe, ahol a koldusaik, csöveseik ebédelnek... Te láttad még azt? Igen, persze, hiszen nem nagyon tetszett neked... Itt a következő cédula: "Kosztolányi agonizálása - és a tévében a gumimacik kalandjai." Mikica behívott maga mellé a kerevetre. S a két élmény két perc különbséggel. (Előtte a feleségét olvastam, mármint a Kosztolányiné könyvét.) Nehezen emésztek ennyit, ilyet egymás után. Az élet nem megoldható. Nagy tanulság, hogy a következő fél óra viszont: igen. Mázli. Délután vége felé van, a nap most betűz ebbe a házikóba (ámbátor meszelve van), s lábamat melegíti. A két parasztszéken keresztbe fektetett deszkából álló íróasztalomat egészen az ajtóhoz húztam, mert az egyetlen ablakocska kevés fényt adna. Így most küszöbömig bejön a fűszőnyeg, tőlem fél méterre, ahogy Pilinszky javasolta küszöbünkig engedni az univerzumot... Neki sikerült is. Egyik hajnali misén mostanában váratlan vendégek: három apácácska beült az első sorba. (Én a másodikban ülök jobbra a szélén, kilenc éve.) És nem tudtam a szemem levenni róluk, elment az egész figyelmem. Fehér főkötő, valami fekete is talán, s a ruhájuk: rózsaszínbe hajló meleg szürke szövet, valami leírhatatlanul gyönyörű színárnyalat. Ez pofátlanság. És újra meg újra próbáltam a színt fejben kikeverni, és nem ment! Olvasom időnként ezt az angol Sherlock Holmes-t, annak a címlapja valami ilyen színű angol szövetminta. De rózsaszínebb. Ismered ezt a kifejezést? Zsófi hozta a családba: "agyilag zokni" Mikica megjegyzi, hogy azért jó az anyu főzte gombóc, mert ő beteszi a fahéjat a tészta közepébe. Ez a fiú már többet tud nálamnál a világról... Minap Mikica éjjel fél háromkor sírva ébresztett, hogy nem találja a térképen Pákozdot. Akkor jutott eszébe egy elmaradt lecke... Boldogan segítettem, minden előző napi rosszkedvemet elmosta. Zsófi két terráriumnyi egerei közül a néhány élelmesebb állandóan meglógna. A múltkor egynek sikerült is. (Téli pulóverjeink között lakik azóta?) Most segítettem neki az üvegdobozok szellőző tetőlefedését megoldani, túljárva az ugrálós egerek eszén, ami igen nagy szó. Uszodai hírek. Öltözés közben megismerkedtem a Hadtudományi Könyvtár igazgatójával, sikerült két igen jó képemet rátukmálni (az olvasóterembe, két Nagy István és egy Mednyánszky mellé) s egyet ráadásként a lakására. Ez utóbbival nincs megelégedve, szeretné visszacserélni. Ő választotta, de túl sötét a lakása, s a kép halvány. Van egy nyugdíjas tüzérkapitány is, parasztfiú, hetvenedik éve felé. Hallanod kellene, ahogy az élcelődő piszkálásokra válaszol. Én embert még ilyen szeretetteli-jámborat nem láttam. Nincs az a mondat, ahol bármi vádra ne tenne rá egy lapáttal maga ellen, humorral. Mindenki nagyon szereti. Hanem a Lukáccsal rézsút szemben volt egy vendéglő, egy óriás vasgolyóval most lerombolták. Fantasztikus tempóban horvát vendégmunkásokkal, szombat-vasárnap is dolgozva, irodaház épül a helyén, ügyes forma, alkalmazkodva Óbudához, az utcafront felől csak mintha kétszintes lenne, tornyoskákkal, meredek tetőkkel, manzárd ablakokkal. Vasbeton szerkezetű, statikai megoldásait időnként átbeszéljük egy öreg műegyetemi tanárral a zuhany alatt. Nem vagyok megelégedve a szerkezet tisztaságával. A fél óra alatt 1050-1300 métert úszom. Onnét tudom, hogy márciusban kézhez vettem a megpályázott amerikai ösztöndíjat, s az összetört Trabant helyébe vettem egy hatéves Ladát. Így időnként el tudtam járni Kecskeméten is reggelente az uszodába. Ott igazi, 50 méteres medence van, habár kicsit hűvöskés az elején. 5000 dollárt kaptam. Adósságokon, napi rezsin túl kitelt még belőle 40 ezer forint Katának, két versenybringa a gyerekeknek, s Zsófinak egy nagyobb tétel ruhára. Ennyi. Meg persze anyagraktáram egy-két évre feltöltve. A C. Napló könyvem egy fillért nem hozott, de ez így is boldogság. Hanem a következő könyvem a téli könyvvásárra fog kijönni, már van rá minisztériumi pénztámogatás: amit tíz éve fotóztunk ketten, a régi zsidó temetők album! Szüts fogja a nyomdai előkészítést csinálni, ahogy a kiadó szerint jó drágán. Fenntartásaik kölcsönösek. A készülő Strindberg kötethez pedig rajzoltam három műteremrészletet. A vacsoránál kétségbeesetten mormogtam, honnét veszek én utcarészletet?! Miki mondja, de apu, a szobámban van egy ilyen rajzod! Tényleg volt, vagy 30 éves, Veszprémből... meg rátévedt a szemem egy Párizs-fotómra... szóval összejött a századfordulós Stockholm külvárosi utcája, utcái... hat rajz, Szütscsel kiválasztva a 17-ből. Már le is adtam a színes diapozitívjeit. Az eredetieket meg keretbe, üveg alá. A napfény gyengül itt a lábamnál, papucsban vagyok. Alkonyodik. Fél nyolc, házigazdám valahol vendégségben kazlat rak, vagy talán farönköt aprít. Szigorúan csak délelőtt fordít, ebédig. Megpróbáltam beleszólni a világ dolgaiba. Elmentünk a főpolgármester helyettesi hivatalba, informálisan, beszélgető stílusban próbáltuk rávenni őket, önállósítsák a Kiscelli Kastélymúzeumot, mert most az a Budapesti Történelmi Múzeum vakbélnyúlványa. De sajnos nem megy. Pedig Szüts mág nyakkendőt is kötött. Igaz, újabban többször, azt mondja súlyos ezreket ér egy tárgyaláson, a honor megállapítás hátterében. Viszont ötödszöri kísérlet után sikerült kidolgoznom a gombostűfej meghajlítás hibátlan technológiáját. Ugyanis szégyen, de elveszett a szálkahúzó garnitúrám. Nomármost, a tű végén egy milliméter átmérőjű kampónak kell lenni, azzal kell a szálka alá beszúrni, majd beleakasztani. Ha szükséged lenne rá, a módszer a következő: a tűfej hegyét gázon tüzesre izzítod, majd egy picit ráütsz egy kis kalapáccsal... milyen egyszerű... így utólag... , rögtön tartalékot is csináltam. A család szálkaügyben hozzám jár. Erzsébet kolostorépítkezése jut eszembe. Végül is egy előregyártott elemekből álló, de erre tervezett finn faházat vesz meg, vagy 600 négyzetméter, emeletes. Valahol Nagykanizsa környékén, ha nem keverem a városokat. Ugyanis a Bélapátfalva végleg befulladt. Kiderült, mellettük egy kőtörő üzem főleg éjjel tör követ, nagyokat. Tücsöknek közben lett újra egy jelöltje, most kérdeztem felőle, elment. Így megint egyedül van. Imádkozunk értük (érte) is. Jé, már egy órája egyáltalán nem tüsszögök. Talán a levélírás? Kéne enni egy kis kekszet. A hangyák ellen a mennyezetgerendára akasztottam a nejlonzacskót. Mondjuk négy darabot... Nem, inkább átmegyek a nagyházba, valamit vacsorázni, ideje. Na, szia. Megvolt. Lecsókolbász zsömlével, de fene a kapitalizmust, a margarin holland, a mustár pedig német. Csak a főzőkolbász a régi, a kétforintos.... mennyi lehet most az ára? Hatvan forint? Húsboltba nem járok. Hanem cipőre kell váltani, papucs-szandálom már hideg. Húsz év után megint vettem ugyanis egyet. Történet. Megünnepelni a disszertációja beadását, napfényes délelőtt kimentünk Katával a Hajógyári szigetre. Óriáspark, ligetes mezők, leheveredtünk, játszottunk egymással. Utána Kata lement a parti kövekre napozni, én meg elaludtam. S ellopták fejem mellől a cipőmet. Benne a slusszkulcs. Így zokniban, autómentővel a Széna tér melletti autószervizbe, ott a Ladát lerángatják, föltörik, öt új zár bele, javítják, tizenötezer. Megsajnál erre S. Nagy, s azt mondja, állom, vegyél egy cipőt magadnak. (Ernő itt hagyott szandáljában jártam. Uszodai vetkőzésnél négy másodpercet nyerek, mert bebújós. Vágó Márta azt írja József Attiláról: Nem bírta a feszültségeket, de a végsőkig fokozott minden feszültséget magában." Ballagok hajnalban a templom felé, s észreveszem magam, amint - a kirakatokat pásztázom, közben - egy leírandó mondatomat farigcsálom gondolatban - miközben (D.-ért) a rózsafüzért mondom. Mikica osztálytársával egy 16 zeneszámot lejátszó csodakarórát fog cserélni. Az üzleti feltételek már letárgyalva. Most arról a csömörről beszél nekem, amit az óra birtoklásának második hetében fog érezni... Elmondom egy mozgalmasabb napomat, amikor nem festettem. Előző két nap: új konyhaasztalt építettem, és a műterembe is egy új polcsort. Tehát 5.30 pici ima csak, mert 6-ra a kocsit a szervizbe, onnét 7.30 gyomorröntgen, mert akkor még azt hisszük, hogy szervi baj okozza hullafáradtságomat, 8.15 vissza az autóért, 9-1/2 10 Lukács, utána a kályha-párologtatóim számára egy asztallapot szerkeszt, közben 10-kor Katának S.O.S. xeroxáltatni kell, a beadandó kandidatúrához, útközben a slusszkulcsaimat is lemásoltatom, délelőtt műterem átrendezés befejez, nagy-nagy rend megint, kidobások (művészeti könyveim némi malíciával a ferences kolostornak), Csongrádi kiállításomra 25 kép kiválaszt, letisztít, becsomagol ötösével, S.Nagy váratlanul délben följön, beszélgetünk, Mikicával három kártyaparti, egy levél: a Katolikus Egyetem Alapítványnak a tavaly nekik ajándékozott Nagy Keresztutammal kapcsolatban, levél egy pomázi műszerésznek, S. Nagynak 11 repró fotóz, közben egy ruhateregetés, Délután: Sirius táskarádióm haldoklik, keresek számára szerelőt, telefonok: Szüts, Mami 2x, Hadtört. Könyvtár ig., randevú megbeszél vele keretezett grafikáim polcba besorol, két keretezett rajzot az előszobába kiakaszt, 19.20 körzeti orvoshoz leletekkel: semmi bajom, 21. h. kiállításra küldendő anyag leadminisztrál. A művészet mindig karambol, ha a társadalom felől nézzük. Zsófi szeretne rólad egy pocakos fotót! Gondolom, ahogy a csatahajókat szokták fotózni: oldalnézet! 93.6.1. gondolunk rátok, kitartás, ölel: Deske 1993.7.3-4 J-16 C.4052 J. Asszony! remélem soraim jó egészségben találnak hogy bírod? a következő közösség-tagunkat? mozog már egy ekkora emberke? megmozdult? és a meleg? most a kutya (55 kiló) föllökte a könyökömet. Sajnos rájött, mennyire szakszerűen vakargatom. Pécs. Főiskolai osztálytársam csodaháza, csodakertje - belsőépítész. Ki vagyunk csapva Mikicával nyaralásba. Mostanában semmit nem bírok csinálni, lehetőleg délelőtt is alszom, az ébrenlét enyhén kábult vakaródzás. Nem értem igazán, egy kiállítást szerveztünk Szüts-csel, az nem volt olyan sok munka. Talán ezt a hat (!) éves műteremsorozatot unom annyira? Olykor próbálok olvasni, efféle. Terveket kéne szövögetni. Már a címjegyzékemet is átgépeltem, minden. Kibírandó. Tavaly nyár végétől egyfolytában csodálatos volt a lét. A C. napló. Mennyi idő elment csak a fotóanyag összeállításával! Minden tőlem valaha elkerült fotómat átnéztem, ami kellett, újra nagyítottam, satöbbi. Aztán még a március, bárhogy tagadom, 8-10 jó képet csak összekalapáltam. Van remény: nagyon-nagyon szeretett rádiómat senki nem vállalta javítani, mert 20 évesnél öregebb. S találtam egy 89 éves öregurat. Csillogó szemmel mutat egy kis bizgentyűt, most küldte barátja Bécsből. Számológép, oszt és szoroz. S a műveleteket kissé gépi nyelven, de érthetően, németül rögtön mondja is. A doboz oldalán kis gomb: a műveletvégzést, s ezzel együtt a szövegmondást be lehet gyorsítani. És a másik: karján új karóra, oldalán miniatűr zseblámpafej. Ismétlem: nyolcvankilenc. Van remény. A rádiót egyébként három hét alatt megreparálta. Két hete, ugyanilyen okból az Őrségben dekkoltam egy hetet. Ceruzát vittem, de leginkább csak aludtam, ott is. Végül vendéglátóm szerzett diófapácot, a szomszéd faluból, és adott csodálatos barna színű papírt (szerkesztőségi boríték), -nem lehetett nem rajzolni egy kicsit, mellettem ült. Amit egyébként szeretek. Rajzolok egyet, kettőt, ami van előttem, domb, ott meg két fa, na jó, elég lesz, megvolt. Ráírom a számukat, ahogy szoktam, s megdermedek. Tragédia: 23 után 32-őt írtam. Nincs mese. Meg kell rajzolni a közte lévő sorszámokat. Ezt hívják civilben ihletnek? Megtettem. Zsófi útravalóul kezembe nyomta az Utazás a koponyám körült-t. Vagy tíz éve olvastam. Jó. "Hogyan magyarázzam a normális, rendes embereknek?... Az élet minden pillanatában kénytelen vagyok az egész életemre gondolni..." Ezt ismerem. S még hozzáteszi, hogy ő mindig úgy gondolkodik, ahogy az átlagember egyszer életében, éppen zuhanva a hatodik emeletről. Erről egy másik könyvélményem. Gábor jár föl hozzám olykor beszélgetni, amolyan lelkivezetés is, kissé. Kata mondja reggel a konyhában: igazi irodalmat kéne ennek a fiúnak olvasni, nem olyan elvontakat, mint ő maga, Hamvas Béla, Exupery. Így aztán este váratlan ötlettel, a Déry Popfesztivál kötetét kezdtem neki mesélni, majd átszaladva érte Katához, föl is olvastam belőle valamennyit, egyre növekvő figyelemmel, örömmel. Ovastad? Sekszpíri. A drámaisága. A gyengédsége. A többrétűsége. A pár mondattal tökéletesen megformált francia orvosnő. Ahogy hülyéskedik közben. Hajt órák óta, holtfáradtan a főhős, öreg Fordjával a sivatagi országúton, megy a nagy popfesztiválra, elveszett feleségét megkeresni a háromszázezres tömegben. Nézi az üres utat, belenéz a visszapillantó tükörbe, nézi a felhőket. Az egyik felhő gazella alakú. De nem az a hegyvidéki, hosszú szőrű fajta... és itt egy biológiai szakszöveg következik, hosszadalmas leírása a gazellák huszonhárom fajának és alfajának. Oldalakon keresztül. Hülyéskedik. Kiváló. Vagy az a részlet, hogy a narkós, elázott, három napja a koncerthez ragadt bódult tömeg csoportosan vánszorog a messzi zenészdobogó felé. S ezt a menetet összemossa a zsidók óbudai téglagyár felé terelt menetével, pártszolgálatos nyilasokkal körülvéve. Nagyszerű. Ezt az utat egyébként Déry megtette. Győrig vitték, ott mert csak meglógni, nagyon szépen leírja valahol. Persze, most elolvastam újra az egészet. (Gábor nem kérte el a kötetet.) Hanem lett egy gyerekem. Még nem egészen biztos, mennyire. (Most éppen Mikicát hallom a kertből. Ugat a kutyának.) Na. A Képző Főiskolán két éve egy kissé tanítottam. Befejeztével megkértek néhányan, találkozzunk időnként. Bejelentkeztek. Vettem rituális dobostorta szeleteket, fejenként egyet. Beszélgettünk, ketten hoztak is hónuk alatt mappát. S a legvégén, egy pihe-halk szavú lány, olyan gátlásos, mint egy csípőfogó, azt hiszem, messze a legtehetségesebb köztük, illetve pontosítsunk, azt hiszem, igen tehetséges - megkér, lennék-e a mestere? Zavaromban első kérdésem az volt, tud-e úszni, mert elkerülhetetlen lesz, hogy olykor reggel hétkor a Lukácsban találkozzunk. Aztán hangosan számolgatni kezdtem az ujjamon. Van egy keresztgyerekem, két bérmagyerekem, ezeket sem látom el megfelelően. Sok munka. Rögtön rá is kérdeztem, ugye magának most egyébként egy albérletet is kéne szerezni?! Nehéz ügy. Persze, boldog voltam. Az egész főiskolai tanításban az a legnagyobb fizetség, hogy olykor a diákok MESTERnek szólítanak. Jó, mi? Unoka is van. Nem nálunk, de... Csomay Zsófia nagymama lett. Egy távoli villámlás az égen. Rögtön átszaladtam megnézni. Szokjuk sorsunkat. Az enyém is lehetett volna. Viszont 13 év után lemostam a műteremablakot. Csináltam egy próbát. Fénymérővel megmérve a különbség: háromnegyed blende. Majdnem dupla fény. Nem kellett gondosan csinálni, a homályos üveg a nüanszokat összemossa. Másfél óra volt mindössze. A tíz csíkból egyet koszosra hagytam. Műemléknek. Másnap reggel. Még mindig Pécs. Házigazdaasszonyunk soká elmaradt az este, van egy kilencven éves tantija, ő pátyolgatja. A ház különben gyönyörű. Szauna, nagy nappali, mindenféle rejtett világításokkal a festmények számára, szinte a kertbe belenőve az építésziroda, halványlila padlószőnyeg, fehér fonott nád heverőbútorok rózsaszín kispárnákkal, krómacél tárgyalóasztal, füstszínű üveglappal. Ági egyedül él benne, húsz év boldog házasság után tavaly halt meg a férje. Már özvegy osztálytársam is van, a nagymama mellett. Olvasom: "egyetlen útja a békének ha másokért áldozattá válunk" Nos, Váli? Visszatérve a házhoz. Vágynék ilyenre? Nem. Eltűrném? Hát... átalakítva. Elkoszolva. Kiürítve. És, hogy a szobából a szőlőlugasba lépni? Ez jó. De én már egy lépést se fogok tenni érte. Ahogy egy nyugágyban elnyújtózás sem megoldható. Mondjuk egy hétvégi ház közelben, például a Vértesben, ahol Miklósék vettek most egyet. Én végigaludnám a szombat-vasárnapot, de mit csinálnának ott a többiek? Hallottál már sziámi macskát bőgni? Most a hátam mögött a kertben fölberregett, bejönne az irodába, az ölembe, alighanem. Tökéletesen kék szeme van, teljesen halott szeme. Mindig egy kicsit MÁSFELÉ néz. Ágitól elkunyoráltam egy asszír-akkád albumot, két példánya volt. Kora reggel a kerti padon lapozgattam, még mindenki aludt. Boldog voltam. szia. 1993.7 J-17 C.4063 Kékkút, 93.7. huszonhatodika, ami nálam ünnepnapnak számít, várt napnak, havonta, kedves J! merthogy annak idején, tán nyolc éve, mikor a napi zsoltározást elkezdtem, a hó harminc napjára osztottam el őket. Naponta ötből lehetett választani, de a kör fokozatosan szűkült, ahogy a legkedvesebbeket sorra bejelöltem. S mára a következő: (vártam már, csakugyan!) Amikor visszahozza az úr Sionnak foglyait Olyanok voltunk, mint az álmodók, Akkor megtelt a szánk nevetéssel... ó, csodálatos Károli mester! s a másik, tudod, a következő, a 126-os: Ha az úr nem építi házát, Hiába dolgoznak azon annak építői Szokásos évi pannonhalmi lelkigyakorlat, szokásos Anzelm testvérrel, valami kapcsán kérte, keresném elő a 125-öst. Felelhettem rögtön, ki van keresve... pont ezt, és csak ezt - tudom. Pannonhalma. És Anzelm. Ez és ennyi jó nekem ezekből az alkalmakból. Teljes délelőttök asztal mellett, széken, és órák, előadást hallgatva - nem az én műfajom. Pedig kértem már, hogy hagyja az előadás formát, sokkal több időt az aktivitásnak, a közös megbeszéléseknek. Kata is megjegyezte, (már útban Kékkút felé, az autóban) hogy ő legtöbbet mindig a többiek hozzászólásaiból, bevallott kínlódásaiból és eredményeiből hasznosít. Anzelmet különben jótékonyan racionalizálták a tanítás évei, idézett diákjai kritikáiból is. Mint a tehetséges emberek általában (?) megint belegabalyodott egy teoretikus problémába, forradalmi hevületek. Főapáti engedéllyel nem jár hétköznap, csak kétszer misére, csendben otthagyja a katedrálisban hajnalonta a Laudes végén a csapatot. Hogy a misét jobban meg kell ünnepelni. Ha sokkal nem lép túl ezen az új eszméjén, nem is lesz semmi baj, bízom a közösség megtartó erejében. Emlékszel, régebben a remeteségért lelkesedett. S egy-két éve mesélte, hogy fordult ettől el egy mondat hatására, hogy ugyanis a magányhoz előbb az engedelmességet kell megtanulni, erre a fiatal évek valók, s a közösség... Pannonhalmán hivatalos ellenfelemmel összehozott Anzelm, Szilveszter atyával, aki a hegyen a műtárgyaként felelős, ő még egy elleniratot is szerkesztett Népszabadság cikkem nyomán, most nekem is ismertette. Meséltem neki 36 évvel ezelőtti illegális bencés cserkész élményeimről, hogy tizenhat évesen - életemben először - engem Gerő atya kezdett tehetségként kezelni, határozott gesztusokkal, egy festőnővel is összehozva, német művészeti lexikonokkal, műtárgyszemlélési különkirándulással, Győrből, ahol nála nyaraltam. Elmondtam kedvenc gondolatomat a giccsről, épp a kritizált Mária szobor kapcsán. Hogy ugyanis hányszor kell egy csecsemőt naponta kakiból kimosni, hogyan és miből lehet utazás közben ugyanannyiszor tiszta pelenkát produkálni (gyapottermés? puha fűcsomó?) Hányszor kell szoptatni, kezdetben, éjszaka is fölkelve, négyóránként?! És hogy én ennek megjelenítését hiányolom a leheletszépségű - lebegő mosolyú Máriákon. Egy másik ellenvetésére ezt válaszoltam: Drága atya, tedd szívedre a kezedet, mi lett volna a levél sorsa, ha én ezt, mindezt a püspöki karnak írom, zárt borítékban?! Hosszan dorgált, közben teasüteményét rágicsáltam, nagyszerű cellája van a barokk szárnyban. És most itt, Kékkút. Kata kétségbeesve, mellénk panzió épül! Talán ennek kapcsán rászánja magát Pesthez közelebb költözni. Bár - teljesen igaza van - százszor meg kell gondolni. Évek munkájával itt pázsitot(!) teremtett. (Nem segítettem ebben neki.) Barackfáján barack terem, diófája ebédünkhöz árnyat ád. Pár éve szépmintás homokszínű linóval borítottam a földszintet, eltűntek a szörnyű koszos szőnyegek, az itt-ott kilátszó nyers beton. Azóta nagyon kulturáltnak hat, (amikor keresztülmegyek rajta.) Ugyanis a padláson élek, ami leginkább egy teherhajó belsejéhez hasonló. Kékkút. Kedvetlen és fáradt, aggódtam a pihenés miatt. Megint a vekker mentett meg, a korai kelés, és Shakespeare! Történet! Úgy fordult, egy reggel egy uszodás klubtársam, ORFI-orvos, rendelői szekrényében kellett turkálnom. Egy őszi Sárospatak-környéki zenei rendezvény prospekusát kesrestem, Katát érdekelheti. (Engem meg Patak, Füzér, Széphalom, harminc év után újra.) Szóval szekrényében turkálva egy kupac tetején egy egykötetes, díszkötéses csoda-Shakespeare összest láttam, nyilván paraszolvencia. Hazamenet törtem a fejem fél órát. Másnap autóval mentem usziba, a csomagtartóban három festménnyel. Kihívtam az orvost a parkolóba, válasszon. Három perc alatt megkötöttük az üzletet... Azt mondja, egy Derkovits képre emlékezteti, az a kép is ilyen rózsaszín. Ez semmi. De tűnődés közben mesélem a dolgot S. Nagy Katának, telefonba. Azt mondja, hé, ne mással, velem köss ilyen üzletet! (Régóta kuncsorog egy rajzom után, meg is róttam: ebből élek, meg gazdagabb is nálam, ajándékoztam is eleget neki - nem illik kérnie.) îgy aztán két nap alatt lett két Shakespearem. A család egyről tud, azonnal Zsófi asztalára tettem: A te könyvtáradba, kiskutya!. S rögtön - pofátlanul - kölcsön is kértem tőle, a nyárra. Nem tehettem másképp, az egész nyaram erre épül. A másikat dugom, Kata kapja szeptember elején, amikor ötven évessé válik. S most reggelente, a padláson, a drótüveg fehér fénye alatt... Halljátok, mit határozott tanácsunk! Hogy hazánk földjét ne mocskolja be Az önmaga táplálta drága vér S mivel testvér-kard által vert sebek Szörnyű látványát szemünk gyűlöli S mert úgy hisszük, hogy az egetverő Becsvágy sas-szárnyú gőgje, mely irigy Vetélkedésre sarkall, felveri Kisded nyugalmunk, mely honunk szelid Bölcsőjében alussza édes álmát... Második Richárd. Egy barátom javasolta, először ne a legismertebbeket olvassam. (Alig ismerek tőle valamit is.) Most közben vacsoraszünet. Miki tábortüzet is csinált, de az este hűvös, bent ettünk. Tea nem lévén, Kata rémületére borát ittam. Mindketten tudtuk - fintorogtam is - kár belém. S utána, neki és Mikicának, fölolvastam az első felvonás harmadik jelenetét. Nekem is jó volt - rendszeresítjük itt, talán. Nyaralásom tervezett második pillére te vagy, ó, íratlan levelező partnerem. S a harmadik: Ottlik poszthumusz nagyregénye, a: Buda. Nagy ügy, nagyon várták (harminc évig), akik tudtak róla. Haláláig nem mutatta senkinek. Ezt (is) paraszolvenciába kaptam, az Európa kiadó egy vezetőjétől, irodájukba került egy jó rajzom... Szóval: Buda. A fülszöveg nagyon emleget időkezelést meg minden, csakugyan kis időegységekből van össze- és elkeverve. Az Iskola a határon előzménye és folytatása, egészen a késő öregkori kórházi nyammogásig - két, három oldalas történetszilánkok egymásba fonódva. Nosztalgia, és megint nosztalgia, az a boldog-szörnyű ifjúkor, ami mindent meghatározni látszott... A könyv felénél tartok, nem mond számomra többet, mint amit az "Iskola" mond, lelkizés nélkül, szinte észrevétlenül. Aligha fogom annyiszor olvasni, mint az Iskolát, ami állandóan kékkúti nyári ágyam (földön lévő habszivacsom) mellett van, néhány kötetes itteni könyvtáram részeként. (Pilinszky, Micimackó, József.) Kezd itt hűvösödni, a padláson. Igaz, későre jár. Mikicának már lementem búcsúpuszit adni Emlékszel, kékkúti munkaasztalom fabrikált lámpájára? Fa gémeskút, burája sárga műanyagvödör, - meleg fényű. Az írógépem a nyers fenyődeszkákon billeg, az asztalomat tizenhárom éve, padlólécekből ácsoltam. Körben kis dobozokban ceruzáim, ollóim, szálkahúzó csipeszem. Zsebrádió, elemlámpa, kis riportermagnó. Csinált velem egy kétórás interjút megint egy lelkes asszony, ezúttal a Történelmi Múzeumbeli kiállításunkról fog írni. Ezeket - ha közben el nem szégyellem magam - gépbe fogom most írni, tenger időm alkalmából. Csak a velejét. Természetesen én is fölvettem beszélgetésünket. Most a gépen egy hangya gázolt át. másnap este Jesszasz világ, ez a mai nap! Pedig szabályszerűnek indult! Ismerősökért reggel ki az állomásra, kis kerülő, veszek egy szovjet kézifurdancsot 450-ért, halk lelkiismeretfurdalással. Igen ritkán kell, facsavar behajtáshoz. A bolt előtt tolatással indulok, aránytalanul nagy csattanás, falhoz gyűrtem a kocsi bal hátsó oldalát. Ajvé. Aztán egész nap ácsorgás a postás néni fia mellett, aki kalapálja, buzgó beszélgetések, át a szomszéd faluba, ahol hegesztő-apparát is van. Hátsó ülésemen keresztben fekszik a leszerelt lökhárító. Fél nyolc, most mosakodtam ki a dologból, iszonyú olajos és rozsdás voltam, holnap még glettelünk. Na. Viszont nemcsak a család, én is nagyon élveztem tegnap este a Richárdot fölolvasni. Annyira sok szólamú, hogy elsőre türelmetlenségem miatt felét se hallom. Egy másik könyv. Mikicával néhány nap Pécsett, szörnyű kék kötése ellenére észrevettem egy katolikus könyvesboltban: Mária engesztelő imák, egy kötet, nem túl érdekes nekem, hanem van benne egy litánia, amibe beleolvastam, s rögtön megvettem a Firorettinek, szeretünk litániázni. A kívánságtól, hogy mások előtt feltűnjek... A kívánságtól, hogy engem dicsérjenek... A kívánságtól, hogy engem tiszteljenek... A kívánságtól, hogy tőlem tanácsot kérjenek... A kívánságtól, hogy engem megkíméljenek... A félelemtől, hogy engem lenéznek... A félelemtől, hogy engem elfelejtenek... A félelemtől, hogy engem megvetnek... A félelemtől, hogy engem szegénység ér... ments meg engem, Jézus ...hogy másokat igénybevesznek és engem félreállítanak... ...hogy a jót bennem nem veszik észre... ...hogy semmilyen tisztséget ne kívánjak magamnak... ez jó. 1968-ban, mikor esküdtünk, élt még a pesti nagymamám. Kata kérdezte tőle: hogy tetszik lenni?! - Most jól, nagyon jó könyvem van! Valamikor a hetvenes évek elején színházba mentünk Katával. Aznap kaptam egy Knaur: Chagall kötetet, 150 színes kép, muszáj volt magammal vinnem. A darabban volt Törőcsik Marinak egy mozdulatsora, amitől megrendültem, képzelt kisgyerekeket terelt, karolt át. Megvártuk a művészkijárónál, be sem mutatkozva, megköszöntük neki. S hirtelenjében a Chagallt nekiadtam. Évekkel később Velemben, bolt előtti sorállás közben anyám szóba hozta neki. mire mondta: egyik legszebb emlékem... Volt nálam múltkor egy öregúr, kicsi, elegáns, szép szemüveggel, igazgató főorvos az egyetemen. Anekdotái közben kiderült, hogy (mint az orvosokat általában) őt se szokta soha, senki félbeszakítani. Ez halványan ellenszenvessé tette, meg egy-két egyéb apróság is. S valami kapcsán aztán rákérdeztem: és az olvasás? (napi 16 órát dolgozik, saját bevallása szerint, híres róla, hogy még a délután közepén is operál.) S erre: Igen, rájöttem, hogy itt nagy a tét. És eldöntöttem. Bármi történjék, villanyoltás előtt este fél órát olvasok. "Nem semmi." (Új pesti kiszólás.) Lassan összeáll a képlet, hogy ki alkalmas igazgatónak. Megpróbálom átvenni. Számomra mindig a mechanikus rendszerek az igaziak. (Gyenge vagyok.) És két gondolat Anzelmtől: szobánk és életünk is legyen (maradjon) hiányos, ilyenformán szóljon a halálról is... s a másik, ami az aszkézis fogalmát nem! negálással határozza meg: aszkézis: a lényegre figyelés. Másnap délután. Még kora éjszaka sétáltunk egyet Katával, kimentünk a rét közepére, szerelmeskedni. (A házban vendégek alszanak.) Onnét, a Káli medence közepéből, messziről, három falu fényeit látni. Meg fölöttünk a (fél)hold. S a Cassio Peia. Reggel befejeztem a II. Richárdot. Hát nem leszúrták?! Délelőtt Tapolcán, mindenki velem jön: program! - vásárlás. Autóhoz, a horpadt autómhoz kellett tömítő-kittet venni. Háromszáz helyett hatszázötven. Benéztünk a könyvesboltba, nagyon szerettük, mindig csoda választék volt szépirodalomból. Ugyanazokon a polcokon most ponyva, krimi, olcsó szerelmes regény sorozatok. Egy Pilinszky összest találtam, 360 forintért, idomulva a kor újdon kapitalista szelleméhez, lealkudtam volna kétszázra, mert gyűrött volt egy kicsit - de három példány belőle otthon. Különböző kiadások. Most nyugtalanul fölkeltem az asztal mellől: az itteni példányt viszont tényleg elhányták. Az ágyam mellett feküdt évekig. Árulás! Igaz, unom mostanában. Megtanultam őt. Ha már fölálltam, lemászom a földszintre, szemüvegemet a vízesvödörben megmártandó, - csak nedvesen szabad tisztítani, plexi. A tetőablakot is kitámasztottam, most fölhallik Katáék és a vendégek duruzsolása. Kata a kertet ássa, évek óta harcol a kétméteres nádszerű gyommal, ami elpusztíthatatlannak tűnik, tavaly már a fél kertet elfoglalta. Szepi nyüszítését is fölhallom, rosszallja, ha nem dobálnak neki. A hatórás hírekbe belehallgattam, adókulcs emelés miatt megint drágább lesz a villamosjegy. Most 25 forint![4] Olyan gyakran emelik, hogy - tizesével veszem - még néhány 19 forintosom is van. Mi volt még ma? Részemről kismosás. Bár Kata az utolsó percben fölmentett, de ilyenkor már a tehetetlenségi nyomaték erősebb az új parancsnál. Csak elég felületesen csavartam ki Miki pizsamáját, itt mellettem a padláson csöpög. Fóliát tettem alá, mert a kutya helye. Azt mondja Richárd a második: parancsolni, nem kérni szült anyánk. Írtam biztos, Miklós igért nekem már tavasszal kipróbálásra - megtanulásra - kölcsönbe egy szövegszerkesztő komputert. De régebb óta, tán éve ingadozom ez ügyben, beemeljem-e életembe? Természetesen világnézeti kérdés. Bár a dolog praktikus szintje sem megoldott: (részemről, mert Katának tényleg kéne). 1. opuszjegyzékem, amihez a címjegyzékem, és képek szereplésnaplója csatlakozik. Ez sajnos kézírással is, már olyan rohadtul rendben van, és áttekinthető... Előny lenne, hogy néhány másodperc alatt sokszorosítható, s igy halálomkor biztosan azonnal megkaphatná a Nemzeti Galéria adattára a naprakész jegyzéket. 2. ez a napló írásom. Pontosabban most elsősorban ez, a neked irányuló levelezésem. Ezt egyszerűen ki kéne próbálni. Hogy ha tisztességesen megfogalmaznám, tehát nem a' la prima, - csakugyan jobb lenne-e, vagy épp veszítene (mondjuk így:) értékéből 3. alkalmi cikkek, kérvények, hivatalos, ez nem kérdés, ezeket eddig mindíg háromszor kellett újragépelni. Az is vonzó lenne, ha a fafejű-konok szegényebbséget választom, és az is, ha változtatásra-tanulásra szánom el magam. Lentről ropogni kezd egy tűz, Miki éppen fölkiált, jaj. az öngyujtót is véletlen beledobtam. Imád tüzet rakni. Talán szalonnát akarnak sütni? Rémes. ... vagy ez is csak öntáltatás, az önáltatások hálója. Mert hogy mindenek fölött imádom a mindenféle billentyűket, elektromos kábeleket, és fémdobozokat. Kopogni kezd az eső a bádogtetőn. Szeretem ezt a zajt. Éjjelente viszont fázom. A második nap óta: szándékkal. Valami csudálatos a még sötét hajnalban két pokróc alatt enyhén vacogni. Akkor rendszerint fölhúzom a sárga sísapkámat, s reggelig - ezáltal - hihetetlen sokat álmodom. Tényleg. emlékszel még a petróleumlámpa szagára? illetve ne érzelegjünk: emlékszel a petróleumlámpa szagára? vagy nektek nem is volt? A Duna-menti házikóban? A kutya most följött utánam a padlásra, s idefeküdt az asztal alá, a lábamra. Sose szokott nappal följönni. Milyen oka lehetett. Elvi? Vonzódik hozzám? Nyelveken szoktam vele beszélni, Tamás atya egy megjegyzését úgy értelmezem, hogy szabad. Tamás. Pár hete (végre) eszembe jutott, küldeni kell egy C. naplót neki is. Neki aztán igazán. Dedikáltam is: "keveset és nagy-nagy szeretettel gondolok rád..." Esténként ez a levél. És már egy hét elment! Mindig a nyaralás eleje a kritikus, illetve, hogy beáll-e egy rend. Eldöntöttem, és minden délután mosakszom! Előtte vagy utána elmosogatok, a kút mellett. Van szennyes lavor (sárga) van az akciólavor a forró vízzel (barna) és utána öblítek is, haladási sorrend jobbról balra, vagyis a kút felé. Aztán az öblítővizet a ciprus alá, végül fölszedegetni az oda kiöntött kiskanalakat. Lentről tányércsörgés, Szepi ebben a pillanatban elindult befelé. A remény éltet minket. Sosem fogom megérteni az életet. Most is ezt gubancolom. Igaz, ezt már tudtam magamról nyolc és fél évesen is. Igaz, a megoldásokat is tudom. Csak követni nem. Férjed nem féltékeny ezekre a hosszú levelekre? Joga van hozzá, azt hiszem. Kata időnként azzal bíztat, hogy most több időd lesz, bizton válaszolsz előbb-utóbb. Ezt csak azért mondom, hogy ha netán nem lustaságból vagy valami családi egyensúly okából nem válaszolsz, hanem Katát kímélendő, akkor tőle nyugodtan. Jé, a kutya visszajött! Hozzám! Lassan lámpát kell gyújtanom. Gyönyörű ez a meszelt falról asztalra vetülő szórt fehér fény, alkonyat. Egy rég elfeledett Zorán slágert dúdoltam, előjött. Persze a Fából faragott királyfi is körülbelül erről szólt. Itt is tisztességesen meg van fogalmazva: Amikor elmentél, tényleg majdnem meghaltam ...tátá-tá-tátátá. tátá tá tá táááá tá egyszer még ittam is, pedig soha nem szoktam.... ... ? ... de az élet szép, s a lemezgyárat felhív--tamm és emlékül... neked ezt a dalt ír-tammm...pápá-pá mikor elmentél, tényleg majdnem meghaltammmm... Hanem az amerikai ösztöndíj elfogyott. Nem tehetek róla. De annyira, hogy igencsak törnöm kellett a fejem szeptemberi fizetésem ügyében. Végül kitaláltam valamit. Egy telefon egy galériatulajdonos barátnőmnek - onnét barátnőm, hogy a bátyjával nyertem országos bajnokságot dublóban, 1960-ban; —megvan-e még az a zsidó temető képem, amit nagyon jó áron vett tőlem annak idején? ja, rémlik ezt írtam már neked, valahol a levél elején, a napokban... szóval hogy visszavásároltam, egy gyűjtőnek, aki várta. 42 ezer - 130 ezer. Tegnap klórmeszet öntöttem a kutunkba. Ez valami mágikus dolog, a második világháborús-magyar bakák történeteiből ismerem, s csak annyit: 24 óra múlva a fertőzött kút iható, illetve a vize. De hogy mennyit kell beleönteni? (én: sokat) Egyébként csak mosakodásra használjuk, úgyhogy az egész olyan, mint amikor Versailles-ban a hercegi kisasszonyok pásztorjátékokat játszottak. (Titokban mindig reméltem, az valami malackodás volt). Zsófi ugyanis tavasszal osztálytársait többször lehozta a házba, s azok elég sok mindent (amit lehetett) széthánytak. A kút is fedetlenül maradt. Ami azért baj, mert a környékbeli srácok. Rókakoponya, kisautó. Most tavasszal fél vekni kenyér. Ami elég fantáziátlan dobálmány, valljuk be. Van itt egy érdekes dolog. Kaptam - ezt is paraszolvenciába, vagyis képért - egy jó kis könyvet: Don Camillo, állítólag világhírű is, a fülszöveg szerint 27 nyelvre- (ismered?) Színhely egy Pó-völgyi pici falu, Észak-Olaszország, 1946, még minden ízében a háború mögöttük. A faluban a kommunista párt győz a helyi választásokon, vörös polgármester, igazi vörös jelszavakkal, ahogy dukál: klerikális reakció, meg világszabadság, ami kell. Írni alig tud, de jószándékú, jó buta parasztember, szimpatikusnak megrajzolva. És ellenfélként ott a falu papja, ez is igen egyszerű ember, neki is van a háborúból eldugott géppisztolya. És ezek ketten egymásnak folyton keresztbe tesznek. A pap a közeli patakban fürdik, meztelenül, ellopják a reverendáját, kommunista naggyűlést bömböltetnek hangszóróval a templom mellett. Olykor össze is verekednek, de komoly bajban azonnal összefognak, és általában sokat segítik egymást. Egy szörnyű buzgó agitátornőt elkapnak valakik a sötétben, a fenekét vörös festékkel bemázolják, napokig ül a benzinben stb. Ebben az akcióban részt vesz az atya is. Boxmérkőzésbe beszáll, állszakállban, megmenteni a falu becsületét, stb. Konfliktusok, és azok megoldásai, fejezetenként, sok röhögéssel. Eddig rendben is van. Ez a világ tiszta, áttekinthető. Mindent elrendeznek... egy tízéves kisfiú szintjén. Nomármost, hogy is van ez? Elfogadható ez? Hogy én föléjük látok? Látnék, ha ott lennék? Igen. És akkor? Nem tudom végiggondolni. Talán az attól való félelmem, hogy vannak (mert vannak!) világok, ahova én sem látok be, mert nekem magas. Van még egy vonatkozása a könyvnek. Egyébként Guareschi irta. Kata fejemre olvasta, hogy Istenképem ószövetségi, és ebben igaza is van, én még mindig félek... Reveláció volt, ahogy itt a pap Krisztussal beszélget, vitatkozik, veszekszik. Tanulok belőle imádkozni. Várj, leszaladok a földszintre, idézhető-e valami részlet, hogy halld te is a hangját! (közben hallom, a kertben a társaság játszik: megadott betűkészletből szavakat kell kirakni. Hű, ezt megúsztam. Na, a könyv: "úgy dühbe gurult, hogy szentbeszéd közben rádobott egy leplet a feszületre, hogy Jézus ne hallja, amit mondani fog, aztán csipőre tett kézzel..." Egy másik hely, a papot este a sötétben elkapják, és jól eltángálják. Beszalad a feszülethez, ahogy szokta, ha kételyei vannak: - Most mit csináljak? - Ecseteld a hátadat kis vizes olajjal, aztán maradj békén - mondja neki Jézus az oltár tetejéről. - A sértéseket meg kell bocsátatnunk. Ez a regula. -Jó, jó - okoskodott don Camillo - csakhogy itt verésről volt szó, nem sértegetésről. - Mit akarsz ezzel mondani? - suttogta Jézus. - A testi sértés tán fájdalmasabb, mint a lelki? -Igazad van, Uram. De ne felejtsd el, hogy aki engem ütött, a szolgádat, az ezzel téged sértett meg... - És én talán nem bocsátottam meg annak, aki keresztre feszített? - Veled, Uram, nem lehet vitatkozni - legyintett don Camillo... - de ha ezek a béketűrésem láttán elbizakodva beverik a fejem, azért te leszel felelős. Idézhetnék az Ótestamentumból... - Don Camilló, te jössz nekem az Ótestamentummal? Ami a többit illeti, vállalom a felelősséget. De köztünk szólva, egy kis verés nem ártott neked... stb. Nagyszerű, nem?! 1993. 7. 28. szerda este fél kilenc, most otthon nálunk közi van, ölel 1993.11.5. J-18 C.4102 Jó estét, J. asszony! Szóval Nelli? netán Nelly? És ezt nekem megint az utcáról kell megtudnom? Illetve Kata összefutott D-vel. Legújabb Fioretti tagunk?! Örülünk. Neki. 1993. nov. 23., jó két héttel később lábadozásom első napja, még pongyolában, papucsban, hát ezt a levelet nem sikerült egy szuszra... Vasárnap este még ágyból hallgattam a misét, amit Kata asztalán végzett Tamás. Püspöke Ausztráliában fölmondott neki, hogy szétkergette a nyájat. Ő ezt dicséretként értelmezte, hogy teljesítette feladatát: a juhokat szétválasztotta a kosoktól... Most még visszautazik, de már szabadságra, jövő májusban telepedik haza. Hét végén a visszakapott máriabesnyői kolostorba megyünk, ott tart most Tamás kétnapos lelkigyakorlatot. Rászánom magam, ahhoz a faluhoz 25 éve közöm volt, meg a ház is érdekel, a dombok, hóban. A sok beszédtől kissé fázom, két-három mondatra lenne szükségem. Másfél hete egy megnyitón összefutottunk a Nemzeti Galéria osztáyvezetőjével (ő az, szegény, akit a naplómban ledisznóztam - 1700 példányban - mert nem fogadott el képet tőlem) - s mondom neki, öreg, hat éve festem ezt a műteremtémát, - egy szék, egy ablak - s nektek nincs még belőle. Szívesen ajándékoznék a magyar nemzetnek belőle. Mondta, jó, a jövő héten, és nem baj, ha hozom néhány kollégámat is? Ennek külön örültem, mert az ilyen ajándékozás ügy akár gyanús is lehet, jobb, ha nyilvános. Négyen jöttek. A második tréfás mondatom: hogy remélem, hetet visznek. Innét indultunk. Mikor kiválasztottak egy jó sorozatot, többórás munkával, megmutattam nekik a tavaszi nagyon jó fekete-műterem sorozatot. Fölizgultak, kezdték elölről, abból egy szériát. Megtörtént. Akkor már annyira fáradtak voltak, hogy mikor mellékesen megjegyeztem, vigyék el a másik sorozatot is - már nem volt ellenvetésük. Másnap tetőcsomagtartóban fölvittem utánuk vittem az egészet, tíz darabot. Minden kedves képemet elvitték. Volt egy dughelyem, ahol a legjobbak, nehogy elcsábuljak, és odaadjam. Ez a polc is kiürült. Nemzeti Galéria. Nagyon jó. Már 19 képemet őrzik. A nemzet trezorja. Igaz, hogy hetven évig senki nem fogja látni. Tudom. Még odaadtam nekik lemásolásra opuszjegyzékemet, pár száz kézzel írt oldal, a napokban hozzák vissza az eredetit. Megbeszéltük, halálomkor azonnal viszem föl nekik a véglegeset, ők lemásolják, és egy példányt a Tud. Akadémia Kézirattárának is átadnak belőle. Igy hát minden rendben. Ja, kérésükre összeállítottam még a rólam megjelent újságcikkek bibliográfiáját, ó nárcizmus, legépeltem, hat oldal. Most annyira befejeztem mindent, mint 87-ben, a képek szétajándékozásakor. Ágyamat pedig áttoltam tíz év előtti helyére, a galéria alatti kuckóba. Újra megnézettem, mégis jó ott a földsugárzás, vagy mi. Évekig (újból) babonának hittem, de Erzsébeték a salzburgi kolostor minden szobáját megmérették, s volt, hogy ágyakat át kellett helyezni. Így hát elfogadom. (Tíz éve egy boszorkány mérte be akkori ágyhelyemet, azért mozdultam akkor onnét). Most ettől minden meg fog változni. Amúgy tényleg máshogy alszom itt. Valahogy szilárdabban. A Fioretti októbertől nem működik, István atya gyógyító szemináriuma szerdára esik, ott vagyunk. (Vannak. Én nem. Háromszáz ember egy teremben.) Most itt volt Hernádi Miklós író, műgyűjtő és nőgyűlölő. Rásóztam (ajándékba) egy Strindberg illusztrációmat, ceruzarajz, keret alatt. Örült. Fáj viszont a fejem. Szepi most két lábra állt, nekem ill. a zongoraszéknek támaszkodva, vakarnám meg a fejét. Elégedetten kocogott ki, helyére, az előszoba ruhásszekrény alá. Tegnap elszórtam egy kis müzlit (megbillent a tányér) udvariasan besöpörtem a kutya kuckójához. Kata nem vette észre. Be kéne venni egy antineuralgikát. Csak egy barátnőm szerint hozzám nem illik, hogy fejfájásra gyógyszert- És ebben van is valami. Most kicsit tekergetem a nyakam. Ettől jobban fáj. S. Nagy barátom befejezte, s a sors különös kegyelme folytán most meg is jelent. Ország Lili nagymonográfia. Gyönyörű színes reprókkal, és elég nagy méretű is. Az elmúlt években még Izraelben is járt, képeket fölkutatandó. Többéves munka egy opuszjegyzék összegereblyézése. Nekik. Itthon egyebek mellett valószínűen a művész-nyugdíjrendszer is összeomlott. Mégsem lesz gondtalan hintaszékes pipázás, unokáim körében. Ezt megszimatolva megkeresett egy valódi és igazi holland biztosítótársaság, hogy velük, és hogy jól vigyázzak, mert különben. Igazuk van. Ha netán lenne, biztos befizetnék havi néhányezer forintot. Amit majd öregkoromban, beszámítva a kamatot, a pénzromlást, az igazgató Mercedesét, amit szintén ebből vesznek meg stb. stb. Bőrtarisznyám ceruza és toll zsebében évek óta hordok egy kiskanalat. Tulajdonképpen csak azért, hátha valahol megkínálnak egy kis tejföllel, ami a doboz alján maradt. Mikicának mondom zuhanyozás végén a Lukácsban: gyere, idő van. Azt mondja még egy kicsit a hideg alatt szeretnék, túl rövid volt, megvárnál? Tehát nem csak látszatra hősies. Megint meghívtak a Képzőművészeti Főiskolára. No, csak informálisan, néhány növendék, akiket két éve korrigáltam. Szeretek képekről beszélni, beszélgetni. S a tudat peremén a gondolat, talán egyszer tanítani. De itt egy új motívum úszott be a gazdasági bajok kapcsán. Pénzkeresetre a tanítás tökéletesen irrentábilis. Egy fenyegető árny, hogy előbb-utóbb valami után kéne nézni. Sajnos minden másból sokkal könnyebb pénzt csinálni. Az érem negyedik oldala pedig maradó: a festés mindig hagyott valami szabad időt és kapacitást, a hiányérzetet. Igen ám, csakhogy nem mindegy, melyik napszakban, hány órát töltök a szakmán kívül. Azt mondja, úgy kellene ébredni-fölkelni, hogy ma csoda is történhet. És ez új képeimen nem érzik. Évek óta reggel elimádkozom az aznapi ige liturgiát. Emlékszel, Igeliturgikus naptár, Pannonhalma adja ki. A tárgynapot mindíg bekarikázom, hogy könnyebben megtaláljam. 93 szept. 19-től tiszták a lapok. Megjelent magyarul a hivatalos zsolozsma, egy kötetben. Azóta ez. A Fiorettit rábeszéltem, hogy ez az egyház hivatalos, javallt imája. A Vatikáni zsinaton alaposan megreformálták. Aztán egy püspöki munkacsoport átdolgozta, hét évig tartott. S most jutott el hozzánk. Nagyon nehéznek tűnt szerezni, úgy tűnt, a Hadtudományi Könyvtár rendel (nekem) egy példányt. Aztán húgom végül kapott az egri érsekségen. Olykor már hármasban mondjuk Mikicával az esti könyörgést, válaszolva egymásnak, szabályosan. Miki a Magnifikátot fejből. 1993. nov. 25. csütörtök. Katalin nap Most tudom folytatni. Kata ajándékával szerencsére nincs gond, vett magának Bécsben a múlt hónapban egy iszonyú drága sapkát. Orvos szerint Mikica nemcsak asztmás, hanem sokirányú allergiás is. Szobájából ki kellett pucolni a kárpitozott bútorokat, az összes szőnyeget, a rengeteg porfogó kutyafülét. Aztán rá egy héttel Zsófit is elvittük a gyerekallergiológiára, ő ugyanaz, csak még jobban. Kutyaszőrre is. Családi tragédia, kutyától meg kéne válni. Hetek alatt beláttuk, Zsófi az erősebb, illetve a kutya a fontosabb. És valóban, tünetmentes mindkét gyerek. Egy műgyűjtő gégész barátom (két nagy képet vett tőlem eddig) azt mondja, igen sok asztma és allergia meggyógyult már úgy, hogy ő gégészetileg rendbe tette a gyereket. Így Mikinek kivette a manduláját (harmadszor veszik ki) Zsófinak pedig orrsörvényferdülését, s ennek kapcsán a ferde orrát is megszépítette. Zsófi nagyon félt a műtéttől, Miki azt mondta, jó volt a kórházban. Már az ajándék-kép kiválasztásán is túl vagyunk. Mondom Paulának, félek az öregségtől. Kérdi, a kiszolgáltatottságtól? Mondom, nem, csak DÓGOZZANAK. Majdnem egy hete ágyban, itthon, nátha, most egy kis arcüreg is rá. Miki, persze, egyedül nem jár úszni. Van ott egy jól bevált napi játékunk, a második tíz percre. Eldobunk pár méterre egy kétforintost, s rajtra egyszerre indulunk megkeresni, fölhozni a fenékről. Miki már teljesen megszokta a víz alatt úszást, tartózkodást, birkózást. Évtizedes problémám, üveg-e a kép elé? Most kaptam ajándékba két darab nem becsillogó (amerikai) üvegtáblát. Mondom Szütsnek telefonba: képzeld, egyáltalán nem látszik! Mire ő: akkor mire jó?! Igaza van. Most kiállították az összes Ludwig muzeumból összehordott Picasso műveket a Nemzeti Galériában, ott voltak ilyen csoda - üvegek. A másfél méteres képeken is. Korai főművek is, kamaszkorom barátai, öröm. Van nálam kullancscsipesz antineuralgika és az esetleges lehulló tetőcserepek ellen parafakalapot hordok. Igy hát örök életű leszek. Csak egy valamit nem értek, pisilnem kell, s közben szomjas vagyok. Hogy van ez? Azt hiszem ez az egész allergia-asztma dolog úgy oldódik meg, hogy lassan elfeledkezünk róla. Zsófinak mondtam, nehogy szedje azt a hatféle gyógyszert, amit adtak. Mondtam már?, hogy aznap este Miki kissé zavartan mesélte, örült az autóbalesetünknek, mert tudta, hogy születése előtt én borultam egyszer, s mindig várta, ő mikor kerül sorra. Még a nyáron nekünk csapódott egy Ford, vendéggyerekkel orvosi ügyeletre igyekeztünk Tapolcára, és minden figyelmességem ellenére (ezzel a kocsival szabályosan járok) nem vettem észre egy jobbról felénk tartó kocsit. Senki nem sérült. Rögtön aláírtam, hogy én vagyok a felelős, bár semmi baj nem történt volna, ha a másik nem száguldik.) Hallottam, kikapcsolt hűtőkamrában bennszorultak megfagytak. (A képzelt terhek.) Van egy ostoba tévképzetem, most kezd tudatosulni: A mellettem ülő Kata előre látta a karambolt, illetve az autót, de nem szólt. Azt gondolta, ez megint egy "Deske-féle tízcentis megúszás" lesz. A bizalom. A parafakalap csak vicc volt. Túl sok nekem ez a világ, —már főiskolás koromban eltakartam pauszpapírral az ablakjaimat, ne lássam a Körteret és a Gellérthegyet. Később: az eget se. Shakespeare (Vízkereszt) a bohóc mondja: Nos hát a mélabú istene vezéreljen téged. Ilyen állhatatosságú embereket küldenék én ki a tengerekre, ahol a minden lenne dolguk, s céljuk a folyamatos változás, mert az varázsol jó utat a semmiből. Képzeld, most olvasom, keresztnevem ő betűje: kicsinyítőképző! Na, sziasztok, mind a hárman! Deske [1]kinyitották kincsesládáikat, angolul. Most olvasok egy Illyés interjút, bosszant, hogy nem fordítja a francia idézeteteket. [2]A képek nem kerülhetnek végleg külföldre. [3]Volt ilyen, Salgótarjánban. [4]most, mikor gépelem, 96.10., 50 ft, még, idén. 1994.3.24. ezentúl már kompjuterbe fogalmazva J-19 C.4197 Szia J! Jól emlékszem, negyedikén volt a keresztelő?! Francia szokás, hogy ilyen sokára, vagy egyéb? Január hatodika, este óta beütemezett perc, levelet kezdeni neked. Akkor telefonált Szüts, hogy másnap délelőtt átvehetem stúdiójában a NOTEBOOKomat, amit szívességével, de mégiscsak képért, képemért sikerült szereznem. Szóval számítógép, szövegszerkesztő, kompjuter, vagy mi. Kisebb mint egy géppapír, úgy értem, fölülnézetben. Oldalról kétujjnyi vastag, japán és szürke. Azóta éjek és nappalok egyetlen lázas izgalom, most épp egy táblázatkezelő programmal ismerkedem délelőttönként. Csak 11-ig, MERT AKKORTÓL MUSZÁJ FESTENI, ne feledjük, március, Kecskeméten vagyunk. Többesszám, Miklós is. Szóval 11-től az ebédre hívó kolompszóig, vagyis fél egyig festem a napi kötelező egy képet. Idén ez 60x60 cm, visszatértem. M. szerint képeimnek kifejezetten jót tesz, hogy csak napi másfél órát szánok a szakmára. Esténként enter-shift-alt és ctrl billentyűkről beszélgetünk, azt hinném szamaritánus, de nem, időnként izgatottan félretol a géptől, hogy ezt a programot... Pilinszky mondja valamihez példaként a rövidtávfutóról: futás közben nincsen anyja, nincs múltja, nincs családja, terve, -akkor fut. Talán még egy hónapnyi játék van evvel a kompjuterrel. Illetve. Az utolsó történésnek kezdettől ezt a neked-levelet szántam. Itt az óra. A Fehér Szarvas: Rézbőrű Messiásban volt egy fejezet az indián aszkézisről, a szerző megemlíti, itt a történet megáll, ez a rész, akit nem érdekel, átugorható. Csak az a kérdés UTÁNA miről tudok még majd beszélni. Tehát. Szóval,ez hordozható! Bőrtarisznyámban! Másfél órát konnektor nélkül, netán vonaton, Kékkútra. Van tokja is! És amin Miklós halálra röhögi magát, magyar nyelvű menüje, kiírásai. M. angolba fordítja vissza, csak úgy ismeri a gépparancsokat. Az első hetek után már egyedül nyílt vizen: kezdem érteni a segédkönyvet, korábban állandóan telefonon kellett- Te meg fogsz érteni. Most neked is van igazi játékod. A család. Szándékosan nem Nellyt mondok. Ez is M. ötlete: képzeld, ha netán /ajjaj. Háromnegyed tizenegy, mindjárt festeni kell./ kíváncsi lennél az 1975 és 80 között festett, kiállításra beküldött , de el nem fogadott 50x50-es, és azóta elpusztított olajképeim listájára! Csak néhány gombot megnyomsz[1]... Tudod, nekünk, férfiaknak, nincs gyerekünk. Úton vagyok M. jövendölése felé. A KIADÓM csak úgy, teljesen barátice fölajánlotta , hogy kompjuterbe gépelteti 500 oldalnyi, 1970 óta vezetett opuszkatalógusomat. Eddig 5 vaskos füzet: grafika és táblakép, a művek szereplési naplója I-II, s a képtulajdonosok címjegyzéke. Most fogcsikorgatva félbehagyom. 94.03.24. 11.02.{Az időpontot a gép üti így be, most találtam meg.} 11.46. Váratlan fordulat. Az A/94/16 kép kész. Új képet kezdek. Indulok a kertbe lemezt csiszolni. 12.16. elaludtam egy percre, leültömben, mindenesetre a kép felé fordulva. Most végre kolomp. 12.54. zuhanok ágyba, madártej is volt, a dakszlit még levittem kicsit a kertbe. Nagyon boldog ilyenkor. Alvás után. Folytatom. Két hétig diktáltam a gépírónőnek, első nap kiderült,-hogy is tudná magát beleélni opuszjegyzékem rejtelmeibe! Egy kézzel ill.-géppel, formáis logikával szerkesztett táblázat közötti különbség világnyi. Például a tipográfiámban megjelenített humor, öngúny, vagy vélemény áttétele a kompjuter nyelvére. Diktálás közben, improvizálva próbáltam. A diktálás. A Keleti pályaudvar környéke, már megírták, teljesen elszlömösödött. Napi gyaloglás egy málló pesti városnegyedben, az aluljáró környékén lila-sárga szabadidőruhás ácsorgó fiatalok, zokniárus székelyek, koldusok, részegek és cigányok. Csillogó olcsó karperecek, gyűrűk a férfiakon is. Gyanús pincelejáratok, az utcák szeméttel tele. Mégis, belső erővel, dinamizmussal telített az egész, nyüzsgés, mindenütt új cégérek, apró pinceboltok, kirakatok, gyanúsan olcsó táskarádiók, táska mélyéről megvásárolható Marlboro... A második hét végére kiderült, alighanem megvan az idei könyvem is. Amit begépelt, egy C.Naplónál vastagabb kötet lenne, tömörítve 360 oldalnyi . Közben szerencsére volt egy balesetem. A Lukácsot tatarozták két hétig, utána, az első vizbeszálláskor történt. Forduló hátúszásban, elrúgom magam a faltól, valami jól megszúr. Nézem a talpam, vérzek. Nézem a falat, hát négy -öt csempeszilánk áll ki, a csempék ragasztásánál nyilván ezekkel állították be a sortávolságot, és bennfelejtették. Kisántikálok, kérek egy kalapácsot, a tüskéket leverem, szólok, hogy majd kötözést fogok kérni, és leúszom a még hátra lévő negyedórát. Közben a seb csíp. A zuhanyozóból húznak ki, sürgetőleg, hogy mennyire összevéreztem a padlót. Szemüveg nélkül nem láttam. Bekötöznek, hazasántikálok, délelőtt diktálás, fáj, oldom a cipőmet, a zoknim csupa vér, a gépírónő átkötözi, én meg kicserélem a bal és a jobb zoknit. SzTK, a sebet kitisztítják, bevarrják, dréncső. Első két nap nagyon fáj, járni nem bírok, szerencsére autót vezetni igen, ugyanis muszáj: naponta kontroll, kötözés. A sarkammal a kuplungot. Úszás hetekig tiltva, sikerül egy mankót kölcsönkérnem. Illetve kettőt. Le Kecskemétre. Járni nehéz, dagad, és pihenőpózt, fölpolcolást javasolnak. Első héten nem is tudok festeni. Így hát nem volt akadálya, hogy a gépbe írt négy táblázat 57.656 rublikáját adatról-adatra összeolvassam a kéziratommal, reggel 7 és este háromnegyed tizenegy között, kábultan, vaksin és izgatottan. A második héttől állt be végleges? rend, hogy azért festek is. Elképesztő mi mindent tud egy ilyen gép. Ebéd közben ezen rágódtam, Miklóst is evvel szórakoztattam /tűri/, hogy itt neked kétféle tipográfiával dolgoznék. Ebéd és ágy között sikerült a gépet /egyedül/ átállítanom, három billentyű egyidejű lenyomásával üzemmódot vált. A munkasor kódját "pal.2"-nek rögzítettem. Na. Ja. persze, /ezt is képért/ van egy printerem is, te már saját nyomatot fogsz kapni. Egy hét gondolkodás volt a személyre szabott "könyvtár-regiszer". Egy fajfogalom rendszer a jövőben lehető összes beírandó szövegtípus befogadására. Nekem való feladat. Amit igazán szeretek: rendet teremteni és rendet építeni. A gép a leveledet a C.meghajtó/ Váli/ C napló/ új szöveg/ magánlevél részben tárolja. A C. napló rész titkosítva van, aminek csak azért nincs túl sok értelme, mert mindent azonnal ki is nyomtatok két példányban. Két évet gondolkodtam ezen, beengedjem-e életembe ezt a játékot. Ellene szólt, hogy drágának, igen nehezen elérhetőnek tűnt, hogy semmi szükségem rá, csak az időmet cseszi. Megint valami öröm, ami a család kizárásával történik. Kata ugyan időnként kissé rágta a fülemet, hogy neki a munkájához igen jó lenne, eredendően az ő ötlete az egész, egy kollegájánál látta. Csakhogy neki ehhez jóval több technika-szeretet és technikai érzék kellene. És, ezt tapasztalom is, egy-két hónap tanulási idő, sok türelemmel. Mindez nélkül legfeljebb írógépként tudná használni. Mellette szólt, hogy játszani nem feltétlen etikátlan, de nem ez a fontos. Hanem hogy ellene mondani hajlamomnak a rezignációra. Olvastam húsz éve Németh László egy súlyos mondatát, öregedését rajzolja: a fénybe jutás után a fényből való kikerülés. Megterhelt a gondolat. Átrágtam, hosszan,- hamis. A reménytelenség pogányság. A remény viszont munka. Is. A kompjuter mellett szól, hogy a gyerekeknek igencsak jó, ha hamar megszokják a használatát. Útközben vagyok, hogy szerezzek egy asztali és nyúzható gépet külön a többieknek. Mikica a Pókember képregényt gépeli be jelenleg, szintén titkosítva.. 19.21. Most M. áthívott korrigálni. Sietős neki, csak két hete van, lámpánál is fest. Grafikai stúdiójában 12 embert foglalkoztat, hordozható rádiótelefonján ebédelés közben irányítja csapatát. És ami megható, sokat beszél, beszélget feleségével. Percenként 27 forintért. /Én a pestieknek, beleértve anyámat és S. Nagyot is, szégyenkezve, de jelzem, hogy Kecskeméten telefonnak, levélnek nem örülök./ A legelső gombok megtanulása után a József és testvéreivel kezdtem. A gép kijelzi: 96 ezer betűt ütöttem be a második kötet közepéről. Mikor is halkan megkérdeztem, "nem-e lehetne-e" átprogramozni a klaviatúrát, hogy egy magyar ékezetes magánhangzót ne három billentyű egyidejű megnyomásával tudjak kitermelni?! Dehogynem, tíz perc az egész. A 96 ezer betűvel előállt tapasztalatom kiradírozva. A Ráhel halála körüli fejezeteket írtam be. Van egy helyesírás ellenőrző program is, ilyen szavakat etettem bele: Baál, Ábrám, Niarina, Eliézer, Jichák. Jól jön ez még egyszer, valakinek. Nagy szerencséje volt a Szépművészeti Múzeumnak, hogy a nyolcvanas évek elején elrabolták onnét azt a kis ronda Rafaello képet. Azóta van rá pénz. Most, év vége felé adták át, a pincében új szárny nyílt. Repi kiállítással kezdtek, nagy név volt, -kortárs francia- a művek kevésbé. És most megnyitották a külföldre szakadtak állandó tárlatát is, mellette, lent. Várom, hogy megnézhessem. Délelőtt eszembe jutott sétánk a Budaörs fölötti vadasparkban. Érdekes, egy rémálmom visszatér 20 éve. Felhőkarcoló homlokzatán kívül futó, pár vasgerendából álló, féligkész, nyitott liftben utazom, túlszalad, úgy kell kapaszkodni; hogy ne zuhanjak ki, nem lehet belőle kiszállni, szétesik meg minden. És közben fúj a szél. Tücsök kolostorában már a csillárokat szerelik. A télen láttam, szép lesz. Azt mondja, irígyelte azokat a szerzeteseket- szentek élete- akik sok órákat mozdulatlan imádságban, mondjuk, egy kápolna mélyén. Ma már tudja, ez is lehet alkat, szeret elüldögélni. Nem feltétlen érdem. A napokban eszemben járt, hogy te a kutyátokért mondott gyógyító imád előtt húsz percet imádkoztál hitért ez ügyben. Ez nekem iránypont történet. Katona atya tartotta gyógyító szemináriumra nem járok, egyébként majdnem egyedül a közösségből, és egy éve nem tudom igazán megfogalmazni, miért. Azon túl, hogy nem nagyon hajlamom a közvetlen emberszolgálat. Most talán rájöttem. Nem hiszem, hogy a gyógyító ima technika kérdése. Hanem karizma, plusz munka. Talán érdemes a részletkérdéseket végiggondolni, erre biztos jó. (Az Eötvös gimnázium nagytermében ülnek vagy háromszázan, messze elöl, egy monitor mellett István, mikrofonnal. Előadása után páronként egymásért ima, ennek a kényszerpályája se tetszett nagyon.) Alázatom hiánya. Tél elején itt járt Tamás, s hogy mindenkivel tudjon találkozni, nagyon okosan szerveztek neki (nekünk) egy háromnapos bentlakásos lelkigyakorlatot. Kirúgta az ottani püspöke, májusban végleg hazatelepül. Meghívtam a Fioretti nyári lelkigyakorlatát megtartani. Anzelmnek most jelentettem be, s egyben meghívtam őt is, remélem, jön. Kiment az érettségiző osztálya Pannonhalmán, most hetedikes kölyköcskéi vannak, ami ott első gimnáziumnak számít. Már beszerzett szerzetesi szobájába ezokból kanárit meg akváriumot. Ellenszolgáltatásként a Fioretti most tartott nekik többnapos lelkigyakorlatot, Esztergom mellett, s ami két mondatot erről Kata telefonba mondott, egész jól sikerült. Zsófi is lement udvarlójával. Zsófi közben nagylány lett. Egy füzete hátán ilyen firkát láttam: Fehérné, Váli Zsófia. Egy barátnőm ezt így fejezte ki; már nagyon szaporodni akar-. Miklós műterméből valami Schubert hallik át. Van egy tenyérnyi hordozható kompakt lemezjátszója, a régi tűfejes ez mellett már ó. Este van, háromnegyed kilenc, még fest. Évtizedekig kiváló éjjeli szekrényeim voltak. Volt egyszer egy öreg harsonatokom, lila bársony béléssel, nyitott fedelében trecento reprodukciókat tartottam. Szemétből bányásztam egy zenekari épület előterében. Tán még te is láttad. Benne, előtte mindenféle nyitott albumok, képek, könyvek, szentély. Elhalt. Nemrég vettem észre. 10 éve járok hajnali misére. Ez azonnal rendezte lefekvéseimet. Háromnegyed tizenegykor, és azonnal oltok. Semmi ágyban olvasás, nem bírnám a másnapot. És még egy. Semmilyen szemüveggel sem láttam már a féltávolba kirakott fotókat, reprókat. S most! Év tétovázás után csináltattam méregdrágán, 13 ezer forintért, egy progresszív (fokozatos) dioptriás szemüveget. Az első, megszokás-napok után: fantasztikus! Egyszerűen mindent látok, vagyis mindent meg tudok nézni. Olvasástól a végtelenig, átmenettel, mindent. Például nyaktekerés nélkül fotókiállítást. Most, így, sok év után, ide, Kecskemétre, Miklós hajdani példáját követve, lehoztam egy jó téli fotómat, s egy fás-bokros tavalyi rajzomat is, díszítésnek, munkaasztalom fölé. Látom őket, működnek! Képeim nemigen díszítenek, azok falnak fordítva száradnak. Most M. is levette kitett képeit, rájött, zavarják a munkában. Folyton összehasonlításra ingerelt. Itt is ferences templomba járunk. Hátul egy asztalkán megvásárolható könyvek. Két kötetet találtam is, Ferenc összes írásai, és Celanói Tamás életrajza Ferencről (1280 körül íródott). Örülök neki, tisztítanak. Épp 10 éve, "felnőtt megtérésem" előtt két hónappal olvastam el minden korabali írást Ferencről. Tamás atya megismerése előtt két hónappal. Képzeld, van egy kártyám, amit bedugok a Széna téren egy ládába az OTP oldalán, és kidob húszezer forintot. Lehet, hogy az adóügyeimet is kompjuteren fogom ezentúl vezetni. Két éve minden szakmainak nevezhető kiadás számláját gyűjtöttem és könyveltem, mint kiderült teljesen fölöslegesen. Közben az adózási rendelet megint megváltozott, a Művészeti Alap szétrohadt, a művészeknek nyújtott adó- és egyéb kedvezmények nagyobb része elszállt, nyugdíjam, úgy tűnik, nem lesz, pedig apósomat, aggódván, evvel lehetett megnyugtatni. A fölöttem-műterem grafikus lakóját utcáról bevitte a mentő a járási kórházba - piás - hasnyálmirigy gyulladás. Egyetlen rokonát, élettársát, egy daklit két hete az üres műteremből az egyszerűség kedvéért lehoztam magamhoz. Értek a kutyákhoz, jól ideszokott. Most megint leviszem egy kicsit. 21.09. Szomorú történet a gazdájáé. 45 év körüli, Frankfurtból települt haza, egész élete ottmaradt. Itt megnősült, majd elvált, s felesége kirúgta. Lejött ide, mert hová menjen, két éve itt él az egyik padlásműteremben. Egy autó alól kihúzta ezt a kutyát, törött lábakkal. Mutatott fényképeket, amik alapján dolgozik, legutóbb Faludi György erotikus verseit illusztrálta. Szerelmeit alul kiborotválja, majd megemelt szoknyával lefotózza. Egyébként nagyon szépen. Odaadtam neki a szent Ferenc életrajzot, érdekes lenne ebből rajzolni. Tetszett neki az ötlet. (Az erotikus témák mindig vonzottak. Itt képletszerűen elővicsorog a dolog semmibe- halálba fordulása, mögöttes tartalom hiányában.) Paula olykor meglátogat, mindig hoz nekem egy tábla csokit. Ő sem találja az életét. Munkanélküli segély mellett, állami segítséggel elvégezett egy könyvelői tanfolyamot, egy vagy két éveset, és még örülhet, hogy átment a vizsgán, s neki, kevesek között állása is lett valami kereskedelmi cégnél. Útálja a munkáját. Bíztatom, hogy ez a fajta elfoglaltság víz-semleges, vagy azzá lehet tenni. Ki lehet alakítani mellette egy szép, csendes belső életet. Rezignált. Közösségbe nem jár. Lehoztam egy Petri összest. MONDOGATÓ Cipőmre nézek: fűző benne! Nem lehet, hogy ez börtön lenne. Nagyanyámra (1894-) 1. Kevés időt jósolok a Mamának, Ha ugyan ez idő még, ez ízehagyott, kímélő időpép amin sorvadt elméje nyámmog. 2. nem találsz haza már az előszobából. Nincs itt keresnivalód. Kikisérlek. 3. Mi egy kicsit még elnézzük a hajnalt, más ablakokból, ahogy idevillog. Gyereket fürösztünk, és tésztát gyúrunk. Telünk-múlunk. Néhányat alszunk még. Belenyaltam M. tojáslikőrjébe (is). Ég a gyomrom. Le az ebédlőbe, zsíroskenyér lehetőség, éjszaka is. A társalgóban a Kojak krimisorozatot nézik épp. Színesben. Márciusonként én is szokok. Most nem futotta időből. 3.26. vagyis szombat délelőtt, Virágvasárnap előtt. A dátumot hamisítom, vagyis nem a gép írja, ugyanis, (aranyos) folyamatosan újra írja az összeset. Megint mindjárt 11 óra, indulok csiszolni. Holnap átállítjuk az órákat, ujra sötétben fogok kelni egy ideig. a gép kijelzett, ez eddig 16.134 betű. Még mindig megszámolom a kert végében elhaladó tehervonatok vagonjait. A rekord (mozdonnyal együtt értve) 84 kocsi, 1952, Lágymányos, Összekötő Vasúti Híd, a kénszagú, gőzőlgő salakdombok között mászkáltomban. mára ennyi. sziasztok. 1994.4. J-20 C.4217 SZIA NELLY! ...ha már mamád most így, és ilyen egyszerűen szólított elindulásod percben. Szóval megszülettél? Én egy kopaszodó bácsi vagyok, abban az irányban felőled, amerre a nap kel. Véred fele innét való, egyébként. Szereted a napot? Szerinted mi végre vagyunk a világon? Persze, tudom, van erre utasításunk, az égből. Csak hát ezt a napi gyakorlatba átültetni... Például hogy vagy a lírai realizmussal, amit most művelek? Valahogy az emberiség egy része egész jól elvan nélküle. Képzeld, hetedik éve ugyanazt festem. Kimondani is szégyellem. Te hogy vagy az önismétléssel? Mamád tűri? Bár a te életkorodban az ember dinamikusan változik. Evvel együtt: ha valami beválik, ne félj azt ismételni, begyakorolni. Ha például mozdonyvezető leszel, fontos szerepe lesz életedben a rutinnak! Szóval, dolgozol? A József és testvérei- második kötetében van egy jelenet Ráchel haláláról, Benjámin születéséről. Ott ír Mann az újszülöttek derűs és ártatlan önközpontúságáról . Helyes, ez a dolgod. Tudom, mosolyogsz, igen ez a munkád másik fele. Kecskeméten vagyok, mint minden évben, márciusban. Ha erre jársz, ne feledd megnézni a református egyházi gyűjteményt. Ebéd után naponta egy kicsinyég a Toldi szerelmét olvastam. Erre majd vigyáznod kell. Arany -szerintem- rossz feladatot tűzött ki magának, bele is törött a bicskája. Szegényke mindenféle hősi eposzokat gondolt itt a magyarság legnagyobb hiányának, s igyekezett pótolni. Beleírja magánszomorúságait is, s igyekszik beleélni magát egy hősszerelmes; vagyis inkább egy szerelmes hős helyzetbe, ami nem igen megy neki. Melankolikusabb és puritán-reformátusabb annál. A fia nem is nősült meg egyébként, nem véletlenül. Két hét múlva, immár Pesten. Ez a levél bizony most félbemarad, itt mindenfélék történtek, a többiek levele meg ne várjon miattam- szia-sztok: 1994.4.29 - 5.17. J-21 C.4232 Szia J., egy igazán egzotikus helyről jelentkezem, merthogy Kata kizavart, és itt ülök a Margitszigeten. Hatos villamos, narancsszínű csempézett aluljáró, ebből kifolyólag megszűntek a pártokat, egymást és a világot szidó falfirkák. Fagylaltárus, napozó csajok a víz mellett (kettő félmeztelen és nagyon vidám), bicikliző srácok, elől hegyes bukósisak a divat. Délelőtt belealudtam a festésbe, s fölcsöngettek. Így, Kata számítása helyes volt, mai napom gallyra. Április vége, és csicsergő madarak, és én egy sárga, Dunára néző padon nem értem a világot. Szemközt velem egy húszéves fiút fésülgetnek. Tűri. Ha bejön, ez lesz az első olyan levél, amilyennek ezt az egész kompjuter dolgot megálmodtam az elején: ahogy időm és írandóm, majd mindig hozzá egy kicsit. Nelly még nem válaszolt. Persze, elfoglalt. Kompjuter áradás levonulóban. Lassan visszavedlik szerszámmá. Reggel bekapcsolom, hogy ha telefonszám-, egyéb miatt kell, ne kelljen várakozni a beindulására. A múltkor a liftben a hatodik emeleti gombot kétszer nyomtam meg, ahogy itt kell az OK. gombbal, tévedésből. Írtam neked, mik azok a fraktálok?! Egy kiránduláson mesélték a múltkor, fantasztikus. Ha nem igaz, akkor is gyönyörű. Szóval, vannak ezek a periódikus végeredményű, végtelen osztások. Nomost betápláltak egy ilyen osztást számítógépbe, s mondjuk a tízezredik tizedesjegy, vagy mi, hirtelen kitér a rend alól, érted?! Szóval az osztás eredménye 1,262626...26 és ez egyszer csak megváltozik. Őrület. A modern katasztrófaelméletek kezdenek a dologgal komolyan foglalkozni, hogy talán ez egy ősok. Másrészt, amit én, teljesen kívülállóként is meghallok a dologból, hogy e tény jelzi, a számok is csak közelítő körülírásai a valóságnak. Nem abszolút igazak. Egy zöldpulóveres kismama tolja előttem babáját. Mellette unatkozó lila tréningruhás srác, a férj. Még tanulnia kell szerepét. Olykor ezekre az emberekre, leginkább asszonyokra, rárakom 30-40 év múlvai arcukat. Sokan öregedve majd szépülnek. Mikica elvesztette a neki dedikált C. Naplót, valahol (hol?) elkallódott. Fölajánlottam helyette másikat, mire nagyon szelíden megmagyarázta, hogy neki tulajdonképpen állandó saját példányra nincs szüksége. Bólintottam, nyeltem egyet, és mosolyogtam. Érettségi utánra tartogatta anyám átadni édesapám frontról nekem írt levelét. Másfél éves lehettem, amikor íródott. Hadifogságból, betegen küldte, gondolom, sejtette, nem lát többé. A levelet nem vettem át. Azóta se olvastam. Múltkor kérdeztem anyámat, mi lett vele-, kidobtam rég, mondta. Mi volt ez a gesztus tőlem, ámulok. Az elszántság mellett, hogy én majd a magam útját... nem valami félénkség, félelem? Hogy engem (gondolom most) egy súlyos árnyék ne irányítson... (Morális ítélőképességemben mindig bíztam.) Lábam körül mászkál, ha másfél éves lehet, kislányka. Vállig és még lejjebb érő haja túlzottan nőies, szinte vénecske ettől. Ugye, Nelly nem..? Úgy értem, majd... Megint megjegyeztem néhány dolgot - ritkulnak- amit először életemben. Mik voltak? Ja igen, ez versenyen kívül: nem jutott eszembe egy régi barátnőm neve, csak annyi: Bercsényi utcában lakik. Kompjuter, Shift gomb + F5 gomb. begépelem: Bercsé, F7 gomb, hát persze, C. Jutka, alattam járt a Főiskolán, voltunk vele moziban is, fehér pulóverekben járt, gyönyörűen tudott mosolyogni. Egy zeneszerző lett a férje, aki később öngyilkos lett. Most egyedül neveli kislányát, néhány éve a gyerekek téli szünetében a zsennyei alkotóházban találkoztunk, a tragédia után nem akart otthon karácsonyozni. Mi volt még? Ez nem olyan érdekes, de örültem neki, ebben mindkét gyermekem megelőzött. Pár hete vettem egy telefonkártyát, újabban szinte már csak evvel lehet utcáról. Meg is kérdeztem azonnal a Lukácsból hazafelé Katát, kell-e a vaj, kenyér mellett mást is hoznom, hazafelé. Kicsit izgultam-, működött. Új még, hogy Kata elvitt természetgyógyászhoz, ugyan állítottam, hogy teljesen és egészen egészséges vagyok, de most nálunk a megelőzésre került a hangsúly. Belém is nyomtak négy vagy öt tűt, úgy értem, akupunktúrásat. Mikit annak idején vittem, akkor lestem az arcát. Most megéltem, tényleg nem fáj. Viszont a leendő bajaim is elmúltak. Elmúlhattak. Ismered ezt a vallást, éljünk egészségesen? Most kalciumport eszünk, hétszázötvenért, napi három kanállal, a klimax után a nők csontja állitólag elkezd mésztelenedni. És, ha az ingalengés nem hazudott, az enyém is. Nellytől kérdezem, hogy van a Mozart G-dúr variációkkal, két zongorára?! Engem elvittek, untam, sajnos. A csillár szép volt, a félhomályos teremben egyetlen fénypászma; a fehér művirág csokorra irányítva. Ez is szép volt. A szünetben eljöttem. Teljesen hülye vagyok, hogy itt ezt most a TÖLGYEK ALATT, ahelyett, hogy hoppá, a gép berreg, piros lámpa, meg minden, nem bírja az elem tovább, gyorsan elmenteni a megírtakat, lezárni a gépet. A tölgyek alatt nincs konnektor. És már otthon, este. Hagyján, hogy nem értem az életet, de nem értem a Margitszigetet sem! Nagy zöld dolog, tele fagylalttal, biciklivel, és emberek gyalogolnak rajta. Minek? Na jó, hagyjuk. Tejberizs volt vacsorára, vígasztalnom kellett Katát, mert a fölbontott tavalyi baracklekvárja erőteljesen be volt szikkadva. Az nem volt elegendő ellenérv elvei ellenében, hogy így még sokkal finomabb. Utána elmosogattam, vettünk a Fiorettire is gondolva egy háromliteres teáskannát, azt is elmostam. Apropó, közösség. Kata hozott egy hírt, gépírónő ismerőséről, egyedül neveli gyerekét, nagyon szegényen, meg kéne vennie a lakását, de a szükséges tizennyolcezer forintot nem tudja előteremteni. (mindössze egy sovány havi fizetés.) Elmondtuk a Fiorettinek, majdnem teljesen összeadtuk a pénzt, elküldtük. Sikerült olyan levelet fogalmaznom, hogy nem lehetett az adományt visszautasítani. Most visszahívott Eszterházy Péter, (dicsekvés), közvetítettem, egy nagy Farkas István Nemzeti Galériabeli kiállítás megnyitására akarták fölkérni. Többféle okból nem vállalja, egyebek mellett nemigen ismeri Farkast. Ami furcsa. Meginvitáltam a nagy gyűjteményes Csontváry kiállításra is, bár-mondtam- ilyen helyen örömömben sokat és hangosan szoktam beszélni. Régen csajoknak, ugyanígy, -mondom. Mire megjegyzi, hogy ez némelykor beválik, olykor pedig nem. Mondom neki, nálam az volt a helyzet, hogy én ilyenkor tényleg a képekre figyeltem... Kecskeméten Mikica udvariasan megkérdezte: nem festesz te itt, Kecskeméten túl keveset? Merthogy épp a kompjutert bizgeráltam, és szeretett volna már hozzájutni. Fél óra múlva láttam egy szintén ötödikes lánykával átkarolva ballagni a ház parkjában. Elmélyülten beszélgettek, majd fölmásztak a kapcsolóházikó tetejére, üldögéltek, lábukat lógázva. Mondják, az angol férjek kiválóak, vagyis kiválóan működnek vasúti szerencsétlenségeknél . Miklós talán nem ilyen lesz. Én csak most egy reggel, hazafelé ballagva a Lukácsból értettem meg a nőket. Egészen pontosan: január 28-án reggel 7 óra 58 perckor. Egy néhány napja rádióban hallott, édesen fölkacagó riporternőn tűnődtem, amikor rájöttem. A nők meg vannak fejtve! Hogy ugyanis: hol ilyenek, hol olyanok! Hát ez az. Ezért! nem értettem eddig ezt az egészet. Na, fekszem. Az imént a szájzuhanyt egy telefon miatt hagytam már félbe. Másnap reggel, szombat lévén ma hajat is mostam az uszodában. Öltözködés közben fölvetettem egy statikai problémát egy öreg professzornak, akinek erre megdermedt a kezében a cipőfűző, mert először hülyeségnek tartotta, hogy résfal kihorgonyzás helyett nem lehetne-e a földnyomást vasbeton térbeli rácsokkal ellensúlyozni. (Végigszurkoltuk egy mélygarázs építését a Lukáccsal szemben.) Így ma lassan lettünk útrakész. A múltkor mesélem neki kajánul, hogy volt tanítványai szörnyetegnek tartották, a lányoknak vizsgáján két ciklus között megjött a menzeszük... Hát igen, válaszolja, tudja, számonkéréskor volt nekem egy rettenetes kérdésem: miért...? Szütsnek lelkendezve olvasom be telefonon találmányomat nőügyben, s mondom neki, te csak ne röhögj, ez 52 évi munkám gyümölcse...Mire kéri, tenném hozzá utószónak, hogy főleg! olyanok... Most jövök Katával az édes Harangvölgyből, eső utáni harsogózöld lombok, igazi napsütés, egy órát pokrócon heverésztünk. Miki síedzése ilyenkor több kilométer futás, véletlen elrohant mellettünk, nem vett észre. Népszabadságot forgattam félálomban, így reklámozzák, és mégis igaz: Magyarország legnépszerűbb napilapja. Megmaradt a nagy apparátusa, sok jó szerző is odavándorolt. Szombaton jó esszék. Találtam egy valószínüleg fiatal figurát, kíváló: Bayer Zsolt. Kéne neki egy képet ajándékozni. Volt itt nálam múltkor egy öregúr, hogy a Szent Jeromos Bibliatársaságnak valami tanulmányt, vagy összeállítást készít, s ennek kapcsán az ismerős közösségeket fölméri, ki hogyan végzi a bibliamagyarázatot. Mesélem neki, hogy nem teológizálunk nem elménckedünk nem vitatkozunk nem kételkedünk, ha nem értünk valamit, átlépjük nyugodtan a földolgozás iránya a mindennapi hasznosíthatóság és újabban: nem értelmezünk, egymást tanítva, hanem rögtön imában reagáunk. így eltűnnek a szellemi különbségek ez rögtön hálaadás is imában nem lehet locsogni Ez számára új volt, nagyon tetszett is, pedig igen jártas, mindenféle külföldi szisztémákat sorolt. Ezekből egyet kéne hasznosítanunk: Mit határozol el az olvasottak alapján a jövő hetedre? És erről egy hét múlva beszámolni. Már fölvetettem a csapatnak. Múltkor meg -olvastam valahol- átvéve a jezsuitáktól, megpróbáltuk a "megkövezés" procedúrát. Kitérdeltem középre, hogy szidjanak. Nemigen tudtam meg újat magamról. Tényleg, van ott helyben imaközösségetek? Ja, ne kérdezzek, persze. Érdekelne pedig ez a kalandotok, aminek házasság a neve. Az összetartozás. Még a hetvenes évek elején történhetett, házasságunk második- harmadik évében. Karácsony, törzsi ebéd, vagy tizenöten a Jávor szülőknél. Egyszercsak Jávor papa dúlt hangon rászól Katára: piros nadrág van rajtad! (Épp az igen-mini szoknya volt divatban.) Mire én félig fölemelkedve ültömben kissé lehúztam sliccem cipzárját, hogy az enyém pedig kék! - így jelezve, hogy ez már a mi kettőnk ügye. Nem dobtak ki. Házasság kapcsán. Egy fura jelenetsor a hatvanas években forgatott Egri Csillagokból. Nem is értem, hogy került ez be ifjúsági filmbe. A királyi udvar előtt a kiházasítandó pár násztáncot lejt. A menyasszony tenyerein acél tüskesor. A rítus része tánc közben a vőlegényt ütögetni. A fiú szeme se rebben. A tánc végére csurom vér. A dolognak ez a fele a kevésbé érdekes. Hanem, ha mindez igaz. A lányt nagyon megtanították evvel valamire. Fájdalmat okozni, ha erre van szükség, annak, akit nagyon szeret. És elviselni a másik szenvedését. Mint egy orvosnak. Festeni kéne. Igaz, ma nem kötelező. Napokban elkezdtem átfesteni, befejezni a Kecskemétről hozottakat, (eddig még meg se néztem, mit is csináltam lenn) hát nem történtek csodák. Csoda is lenne, napi másfél órában, kompjuter problémákkal tele a kisagyamban. Talán lesz közte azért jó. Az a helyzet, hogy az élet nem szimmetrikus. Csak azt tudom elhatározni, hogy nem fogok jó képet festeni. Egyébként a férfi a nővel sem szimmetrikus. Nem is ellenpont. Két műfaj. Ez már MÁJUS 8. ma voltak a választások (is). Vasárnap. Közi kirándulás, de csak Erzsi volt kilenckor a Moszkva téren. Mikica is jött, így is bőven elfértünk a kocsiban; Vácrátót, arborétum. Nagyon dús, nagyon zöld, intim, élet- és pihenésszagú. Időnként a nap is kibújt. Erzsit faggattam, mit költene magára korlátlan lehetőségekkel. Nagyon megijedt egy életformaváltástól, ami evvel járna. Mikica keresett egy ágas fát, fölmászott, s krimit olvasott, amíg mi körbejártunk. Hazafelé a szavazás, kiszállva a kocsiból még mindig nem tudtam hazafias teendőm irályát, ugyanis állítólag a Kereszténydemokraták egy nyíltan antiszemita párt felé vállalnák a nyitást. Végül megkértem Mikicát a fülkében, s ő szavazott. Lehet, hogy tönkretettük az országot. Ugyanis (délután) Szüts azt mondta telefonba, hogy biztos a szocialisták győzelme, s minden nem SzDSz-re adott szavazat csak őket erősíti. Hogy ő ezt matematikailag tudja. Na, ma éjfél körül minden kiderül, a TV hajnalig folyamatosan. Szüts virrasztani fog, bennfentes lévén az Szabaddemokraták székházában. Elég sok plakátjuk készült az ő grafikaműhelyében. Ami pedig engem izgat: a kecskeméti képeimhez 16 keretet építek; délután, vasárnap ellenére, egy keveset fűrészeltem, majd csiszoltam, baromi munka lesz, több nap. Az összeépítés, mázolás már könnyebb. Nem tudom, meséltem-e, Mikinek eszébe jutott, s rendszeresen hord az iskolai könyvtárukból nekem olvasnivalót. "Így élt Ady"-, Móricz, legutóbb pedig Arany. Mely utóbbiból megértettem. Szegény bátyuska, miután megtették nemzeti főköltőnek, magára vette a nemzeti eposz gondját, mivel nincs, meg kell teremteni. Nagyon rágta magát evvel, azt hiszem, meglehetősen emésztette a feladat. A Toldi szerelmét is valami ilyes okból írhatta, keservesen, nem is ment neki. Tanulságos volt nekem, távoli kollegának, egy hibákkal teli művet végigrágnom. Este, Miki most György atya fél nyolcas miséjén. Lehet, hogy a most kilenc év után Ausztráliából végleg hazatelepült Tamás atya is ott lesz, hátul, elbújva, gondolom. Ezen Attiláék buzgón gitároznak, azóta is, számomra túlbuzgón. Én inkább hajnalban járok. Tamásnak már üzentem faxon, ne feledje, a Fioretti augusztusi lelkigyakorlatát ő vezeti. Miki holnap négynapos erdei iskolába megy. Tudod mi az? Állítólag nem új találmány, a városi gyerekeket viszik, különbusszal. Délelőttönként szabályos tanítási órák, ezúttal Bükkszéken. Gondolom a környék tájait, növény-, állatvilágát nézik meg. Megpendítette, szívesen magával vinné erre ezt a táskakompjutert -"villogni vele". Nagyon megértem. Fölajánlottam neki egy távcsőobjektíves fényképezőgépet fotóállványostul, 7 kiló, vagy az ugyancsak dögnehéz Shakespeare díszkiadást, egy kötetben. Esetleg rajzfelszerelést. Most hajat mos a fürdőszobában, s tűnődik. Május 9. Mikica elvivésre egy kevésbé látványos, de sokkal jobban használható fényképezőgépet választott, bámultam érettségét. Tényleg a szocialisták győztek, nem értem, fura. Délelőtt rengeteg leszabott keretléc várt rám, rémes dolog a smirglizés. De eszembe jutott, s fúrógépbe befogott csiszolókoronggal gépesítettem az eljárást. Fél nap alatt fáradtság nélkül kész! El kéne mosogatnom. Indulok Paulát meglátogatni. 1994. Május 17. Jó kis muri! Reggel nyolc óra, Kata mellett ücsörgök. Ő még hálóingben, és a saját kompjuterén írja rádióelőadását. Ma kezdte az ipart, a szövegében még gyakran ily ilyessssssssssssssssssmik jelennek meg meg aztán elmászik néha a sor, meg ki is h agy gyakran. Erre vagyok én. Az ő gépét is képért szereztem, nagyot akart, nem hordozható változatot, hónapokig vadásztam. Húszezret még fizetnem kellett rá, de nem reméltem a közeljövőben ennél kedvezőbb alkalmat. Fél hétkor kivittem Zsófit a Déli pályaudvarra a két hátizsákjával, egy nyulával és két kutyájával (az egyik csak kölcsönbe), utazik Kékkútra. Mire hazaértem, Mikica, szintén pizsamában és boldogan irányította Katát a gombok közötti eligazodásban. Ő már fölényesen kezeli. Tegnap szerzett több kilónyi játékprogramot "nekünk", alig győztem az új, közös gépbe beetetni. Mert azt még én csinálom. A gép egyenlőre Mikica asztalán van, fogmosás, étkezés időnként elmarad. Első bekapcsoláskor udvariasan megkérdezte, mikor és milyen műveleteket végezhet rajta távollétemben. (Az én gépemnél szigorú szabályok voltak) Mondom neki: korlátlanul, bármikor, bármit, már tudja kezelni. Azért tudja, mert tavaly névnapjára azt kérte, hogy magázzam. (Alig várom a névnapomat, hogy ő is magázzon.) Mert fél éve így beszélgetünk: -Gyere, apu! -Kis türelmét kérem, nagyítok! Mindjárt megyek! -Ezt javítsd itt ki, elmászott egy sor! -Engedjen oda a helyére, átigazítom. Tegnap Kalocsán voltam zsűrizni. Én kocsimmal mentünk, partnerem útközben meséli, a hetvenes években egy Stúdió közgyűlésen nyilvánosan lerákosistáztam fölszólalásomban. Tény, hogy KISz, majd párttitkár volt, mindig funkcióban. Leérve, akkor voltunk kínban, mikor kiderült, egy közepes, mezei festményvásárlást kellene szentesítenünk, amiért a festő két és félmilliót akarna kapni. (Kétszázezret ér). Megmagyaráztuk neki, hogy nem irigyeljük tőle a szerencséjét, kérjen, amennyit akar, de az összeget nem írjuk a jegyzőkönyvbe, aránytalan lenne nekünk ezt jóváhagyni. Így történt. Kétszázhetven kilométert vezettem, késődélre értünk vissza, kutya-fárasztó volt. Visszatérve az új kompjuterhez. Lopva hoztam haza, szerettem volna a NÉVNAPOMON átadni. De részben nem volt türelmem kívárni a május 24-et, rézben Mikinek és Zsófinak egybeesett egy iskolai szünnapja, s tudtam, evvel egy boldog napjuk lesz. Így reggel letettem a szoba közepére három nagy dobozt, meg egy kicsit. Mikica rögtön kitalálta, az ágyon ugrált örömében. Aztán leballagtam a boltba, vettem vagy 40! méter villanyzsinórt, s estig minden szobába bevezettem a (földelt) elektromos csatlakozást a géphez. (Nagyon szeretek villanyt szerelni.) Kata most közbekérdez itt mellettem: két szó összeragadt, mit tegyek? Elmúlt napjaim általában is a technika jegyében teltek. Opuszjegyzékem kompjuterbe diktálásakor kiderült, néhány képem kallódik, Hivatalok nem találják. Fax Minisztériumnak, Műcsarnoknak, XI. kerület polgármesterének (gimnáziumi osztálytársam volt) és a veszprémi Múzeumigazgatóságnak. Minden képem helyére került. Az adminisztrációmban. Azért fax, mert a sok képadatot nem lehet telefonba bediktálni, s azonnali választ úgyse tudnak adni. Észrevettem valamit, amiben negyven éve benne élek. Fura, szentimentális kapcsolatom az idő-apa-gyerek hármasában, most fiammal kapcsolatban is jelentkezik. Halálszagú. Kisfiú koromban többször hallgattam egy lemezt anyámmal, ő is nagyon kedvelte. Biztos voltam benne, hogy fáradt - öreg néger énekest hallok, (mintha Armstrong), nem vettem észre, hogy magyar nyelven szólt: -mindenem te vagy, sunny boy -soha el ne hagyj, sunny boy! -életem reménye, fáradt órák fénye -te vagy nékem, ó, sunny boy... Vagy egy ilyen nóta egyszerűen csak arcot ad az ember született hajlamának? Valószínű. Munka ráncbaszedni. Sajnos, a boyoknak feladatuk elhagyni a papákat. Marad a vasárnaponkénti telefon: kevésbé fáj a lábad? Ülj ki a napra, nem? Életem alighanem utolsó iskolai randevúját találtam ki minap, hátúszás közben. Gyorsabban öltöztem, s fölloholtam az Ady úti iskola elé. Én értem előbb, Mikicának adtam egy puszit, homlokára egy keresztet. Ő is adott, ahogy szoktuk. (Hajnal: mise, úszás-, nem találkozunk.) Aztán rohant az osztályába, késésben volt. Kétéves korában kezdtem búcsúzni tőle, akkor azt hittem, óvodáskorára le fog válni rólam. Zsófival milyen természetesen zajlott le a dolog. Osztálytársakkal bandában, későn jár haza, már inkább külön jár nyaralni. Megkér, építeném át a nyúl ketrecét. Veszek neki egy verseskötetet. Mostanában a János 15. eleje volt a mise igeliturgia, több napra elosztva. Eszembe jutottál. Tőled tanultam megszeretni, ágyad végében volt egy rajzlapra kiírva. Tőlem pedig a közösség egy párbeszédet tanul meg, évente néhányszor fölolvasom nekik lelkiismeret vizsgálatunk előtt. Keleti atyák bölcsességeiből bányásztam: "Egyszer egy testvér megkérdezett egy vént: Miért ítélem meg oly gyakran a testvéreimet? A vén így felelt: Mert még nem ismered önmagad. Aki ismeri magát, az nem látja testvérei hibáit." Kivételesen ma Zsófi miatt elmaradt az uszoda, akkor most pótolom, 3/4 12. Szia. 1994.5.25.- 6.11. J-22 C.4246 Szia J! Talán két éve várjuk, ma megtörtént: szállodaárak lesznek. Találgattuk, bezárják-e a kecskeméti alkotóházat, netán átveszi a Város? Eladják? Ma jött a körlevél. Valahol 35 és 45 ezer között lesz havonta ÁTMENETILEG. Utána több? Lélekben búcsúzom, tavaly óta. Mit lehet majd tenni: -Mami lakásába átköltözni márciusra. Talán csak a munka óráira. Ebédre konzerv. -Itthon maradni, s fölvenni a szokott munkatempót: naponta egy képet elkezdeni. Meg tudom csinálni. -Esetleg Miklóssal egy műterembe, fél költség. -Talán Miklós? pesti műtermébe bekéredzkedni. -Kékkútra, április közepétől, már nem kell fűteni. Egy szomszédasszonynál ebédelni. Túl elzárt világ. -Kata azt mondja most, "majd összedobják a barátaid." Lehet. Mindegy. Megoldom. Tulajdonképpen ünnepelni kéne, valaminek vége van. Nagyon jó volt, 1980-tól kezdődően. 1994. május 26. Reggel fél öt és fél hat között (merthogy nem tudtam aludni) egy tízsoros ajándékozólevél 6 változata a kompjuterbe, majd a szatyromba. Uszoda után az Iparművészeti Főiskolára, valaki szólt valakinek ügyemben. Kipróbáljuk, fél évre óraadó rajztanárnak a belsőépítész szakon, ahova tíz éve még nagyon szerettem volna bejutni. Elmegyek, de nagyon féltem az időmet, energiámat. Hogy sikertelen tárgyalás esetére se vesszen kárba az időm, vittem magammal egy képemet, a tavalyi talán legjobbat. Ehhez kellett az ajándékozólevél. Vittem képszöget meg kalapácsot is. Helyére került. Délután további tíz farostlemez lealapozása, a tegnap reggel komoly győzelme volt, hogy körtelefon után a Dohány utcában kaptam alapozót. Kata lóhalálában gépeli új kompjuterébe rádióelőadásait, a sietség át fogja segíteni a kezdeti keserveken. Nincs idő csalódni, bár egy előadása elszállt, újra kell írnia, szegénynek. Zsófi most hirdetésekben keres bel- vagy külföldi babysitterséget. Ősszel majd pótvizsga. Nagylány. Délután telefon, pécsi barátnőm, belsőépítész, szeretné, ha egy általa rendbehozandó kápolna freskóját én csinálnám meg. Hirtelenjében ösztönösen minden többletfeladatot elutasítok, szerencsére csak magamban. Ehhez sincs kedvem. Majd megnézem a helyszínt valamikor a nyáron. Mi van még? A farost alapozás már a győri nemzetközi művésztelep számára készült, egy hónap, június végétől. Kolozsváryval meghívattam magam. Most Győr polgármestere, amúgy tanárember, a legjobb magyar műgyűjtemény tulajdonosa. Ma Anzelm testvérnek föladtam egy faxot Pannonhalmára, leírtam némely formai kifogásaimat az idei Igeliturgikus Naptárral kapcsolatban, mint kéretlen lektor. Pár éve hallgattak rám. Délutáni alvásom közepébe egy fontos telefon a veszprémi Polgármesteri Hivatalból. Öröm, opuszjegyzékem gépbeírása kapcsán az utolsó előtti Hivatal által elvesztett képem evvel megkerült. Még valami volt. Uszodában reggel szólt a Széchenyi Könyvtár igazgatója, nem tudnék-e valakit, egy múlt századi nagy Széchenyi portrét kellene lemásolni a könyvtár számára. Lopónak szóltam, épp koldus, boldog volt. Remélem a tervezett 80 helyett megkapja az általam méltányosnak megnevezett 300 ezret, ha megkapja a munkát. Most este meg a Nemzeti Galériából jövök, Klimó Károly kiállítás. Ő érdekel, általában nagyon egyenetlen, most egyszerűen rossz. S. Nagy Kata vitt a kocsiján, az enyémbe fél beülni. Még egy hír, (hosszú nap volt a mai); Kata megkapta a bizottságnál a kandidátusi minősítést. Május 27; képzeld, e hónapban 10 éve megismerkedésem Tamással, felnőtt megtérésem, és hajnali imaóráim kezdete! Egy évtizede kelek fél hatkor. Magamban megünnepeltem. Hanem megint a fraktálok! Ördögi! Most valamit sikerült elolvasnom róluk. Érdektelenség esetén átugorandó. Várj, hozom az ágyam mellőli kofferról. Tehát. Van egy betűkkel írt képlet. A betűk helyébe egyre növekvő számokat írsz, világos, hogy az eredmény oldalon is arányon egyre nőnek a számok. De nem a fraktáloknál. Van ugyanis a képletben egy c. állandó, amire azt mondják, hogy ez egy zavaró tényező, ami szerintük a valóságban is mindig van. Hogy ez visszacsatolás, a c., kifejezi az eddigi részeredmények további számításokba való bevonását. Érted, egy három hónapos baba kajafogyasztását nem a születés körüli mennyiségekből számítod ki naponta, hanem az előző napok tapasztalata is benne van. /Bár hogy ez a c. állandó szám, ez nekem gyanús/. Szóval elkezdi számokkal behelyettesíteni, az eredmény is természetesen nő. Egy darabig. Utána megbolondul. Ha 1,61 a szám, az eredmény 10 lépés után -0,99, ha a szám 1,62 akkor hárommillárd fölötti. Vagyis itt a számsorban van egy kritikus pont. A kritikus pontot átlépve a számsor viselkedése kaotikussá válik. És nem egy ilyen pont van. Ezeket a kritikus pontokat fölrajzolta koordináta rendszerbe, és ahelyett hogy egyenletesen elszórva kipöttyözték volna a képernyőt, fantasztikus cizellált formációkba rendeződtek. Ami még megdöbbentő, hogy ezek a formák önmagukon belül, kicsinyben végtelenül, és végtelenszer ismétlődnek. Majd beteszek a borítékba ilyen ábrákat. Most szerencsédre félbe kell hagynom, Kata kész egy újabb előadásával, kellek a kinyomtatásához. Zsófi, mint egy hadüzenetet, bejelentette, hogy ebédre cseresznyelevest főz. Még valami a fraktálokról, bocs. Hogy vannak például 2,63 század dimenziós dolgok is, tehát nemcsak pont, vonal, sík vagy tömeg. Hasonlatként a habot mondja, ami rettentő nagy felületű, de szinte nincs tömege. Stb. Jöttök a nyáron? Harmadik országba költözés? Éltek? megéltek? miből éltek? (Rémülten látom, hogy a fúrógépemhez vezető, padlón tekergő villanyzsinór egy pontján kilátszik a csupasz drót. Körötte a szigetelés égésnyomai. Na, ezt rögtön rendbe, lájfdéndzser. Mikica hozott valami szigorú intőt, hogy elvesztette az énekkönyvét, meg kéne venni, és most a figyelmeztetés esete forog fenn, mert alkalmanként egy fekete pont meg minden. Vissza akartam írni, hogy a gyerek nekünk kezd már túl sokba kerülni, kérem csapja agyon. Merthogy az utolsó három hétre ugyan már ne kelljen megvenni a tankönyvet. Aztán szelídebbet írtam, de avval is baj volt, mert a tanító néni nem bírta elolvasni, s Miklósnak kellett az osztály előtt felolvasni. Most ebédnél Zsófi közölte, hogy nem engedi ki többé a patkányt a szobába, mert megette a melltartóját. A nyula is megevett valamit. Nem az egereket. Valami célirányosabbat kéne most csinálni, a nap közepén, mintsem leveledzni, de annyira kifárasztott az alapozás- ma fejeztem be-, hogy igen jól esik üldögélni. Menek ágyba. A villanyzsinórt megcsináltam. 1994. Június 4, Nagyrákos. Robinál vendégségben tegnap óta az Őrségben. Kiderült, direkt dugta előlem a fraktálos cikket, hátha elfelejtkezem időközben az egészről. Emlékeztet ez István atya esetére, akitől 85-ben a szent Ignác féle 30 napos lelkigyakorlat leírását kértem levélben, Kecskemétről. Féltett tőle, kitért. Ugyhogy a frissen Lányfalura települt jezsuitáktól szereztem be, postafordultával. Nagyrákos. Nehezemre esik az írás-gondolkodás, el vagyok kábítva, gyógyszerek. Szokásosan itt előjövő szénanáthám. Egy neylonzacskóból elővettem tavalyról maradt gyógyszereimet, hoztam magammal. Mit hoztam még. Egy Farkas István kötetet. A megfogalmazás nem jó. A Farkas nagymonográfiát, S. Nagy új könyve, végigkísértem születését, 90-ben kezdte írni. Azóta voltunk együtt többször lakásokon Farkas képeket beazonosítani, legutóbb a Gegesi-Kiss hagyatékban vagy negyvenet találtam hamisítványnak. Néhányszor elemeztetett velem képeket, ugyanis a könyv egy része evvel foglalkozik. Legnagyobb szimpátiával az oeuvre-jegyzék készültét figyeltem, rettenetes munka, igazi vadászat volt egy sok országban szétszórt életművet összeszedni. Azt hiszem franciából átvett, nagyon jó ötlete volt, hogy a festő életrajzával párhuzamosan fölsorol fontos világpolitikai és művészeti eseményeket. Képelemzései, amennyire belenéztem, gyenge Nők Lapja szintűek, ronda magyarsággal. De hát ez mindegy, van 100 színes, gyönyörű repró, s még vagy 120 fekete. Dokumentumfotók, bő idézetek Farkas levelekből. Nagy album, nyersvászon kötésben. Két tiszteletpéldányt kaptam, egyiket dedikáva. S mindegyikbe belenyomva a címoldalon, hogy köszöni az én segítségemet (is). Két éve elém tett négy Farkas képet, hogy ezeket nem tudja leírni. Mondom neki, ezek mind nagyon rossz képek, mire a homlokára csap. Most kezdem olvasni, eddig részleteket sem ismertem belőle. Tudtam, hogy a könyvkiadó és a lektorok is ellenzik megjelenését, hibái miatt. Aztán S. Nagy hősi, többrendbeli kompromisszuma, s az eredeti vagy 400? oldal képelemzés töredékére zsugorodott. Ez egyébként minőségétől függetlenül is helyénvaló volt. Mert végül is kinek kell a képmagyarázat? Ha a tanulatlan érdeklődőknek, akkor (is) elég 40-50. A Nemzeti Galéria egy jó kis kiállítást csinált a könyv megjelentetésére, (Farkas halálának ötvenedik éve.) A megnyitón sajtótájékoztató, Körner Éva ismertette a monográfiát. Közvetítettem, de Esterházy Péter nem vállalta a vernisszázst, az államelnök (nem jut eszembe a neve) sem, viszont ő írt a katalógusba egy előszót. Így aztán Kosáry Domonkos, az Akadémia főtitkára locsogott egy kicsit, ő is elég nagy ember, végül is. A megnyitó után parti, az ügyben részt vettek, és a Farkas rokonok számára a Hármashatárhegy oldalában a kiadó luxusvillájában, panorámával Budapestre, és panorámával a fedett úszómedencére és szaunára. Ez a fiú, Németh Géza, amatőr festő volt (nem ebből lett milliomos), majd építésztechnikusként lakásleválasztásokkal kezdett foglalkozni. Most mellékesen csinált egy képzőművészeti könyvkiadót is, hála Istennek. A ház egyik teraszán üldögéltünk és iddogáltunk (négy kóla) fehér asztal körül fehér karosszékeken, egy Farkas kép modorában. Hogy valami történjék, kicsit meghatódva is, elkezdtem a Farkas-kölykök aláírásait begyűjteni a másik könyvpéldányom címoldalára. (hatvan-nyolcvan év közöttiek) Aztán még néhány fontos emberét. A vadászat ötlete, öröme, végül a birtoklás csömöre, fél óra alatt. Aláírtam, egy ajánlással kiegészítve én is az oldalt, és S. Nagynak adtam. Dél van, esőre áll itt az Őrségben, és vagy a gyógyszer túl erős, vagy én vagyok túl stb., elájulok az álmosságtól. Néhány lépés séta föl s alá a parasztház előtt, hátratett kézzel, ahogy a nagy művészek-, a természetben merítkezésből mára ennyi. Ismerős valahonnan a telekhatáron az a két gyümölcsfa, persze, tavaly rajzoltam őket. Egyszer ugyanígy meredtem vetkőzés közben a térdemre, honnan olyan ismerős a látvány, igen, egy ceruzarajzom. Az ebédet majd összeütöm, Robi kalákában (tudod, mi az?)[2], szívességből a szomszédban gatyára vetkőzve betonoz. Ahelyett, hogy francia regényét fordítaná, mint szokásosan, reggel 6-tól délig. De a szomszéd kórházban van, alig maradt életben, négy éves kislánya (ő is agyrázkódással) mászott ki a Trabant roncsai alól, s hozott éjszaka segítséget egy közeli házból. Hét férfi fogadja a betonszállító autókat. Nevetésük idehallik. Tűnődtem, a nemzet számára hasznosabb vagyok-e itt, a billentyűk mellett?! Beleértve, hogy fölöslegesnek hiszek egy C. Napló második kötetet?! Nem mentem segíteni. Négykor ébredtem. Álmomban Spiró karonfogva, mosolyogva kényszeritett beugranom valaki helyett egy kiállítást megnyitni. Közönségem jóakaróan morajlott, várt rám, integetett. Auschwitzban elgázosított gyerekek voltak, és a tablókon a fotók is őket ábrázolták. Pillanatszülte beszédtervemből csak egy emlékem maradt (olvastam valahol, alighanem Pilinszky), egy angyalarcú szőke SS katona óriásfotója a tárlat zárófalán. Erről beszéltem-volna. Spiró bizonnyal úgy ugrott be, hogy elalvás előtt olvastam egy interjút, Mester Ildikó csinálta, egy szenvedélyes hölgy, aki erre az alkalomra fél évig készült, elolvasva Spiró 5000 oldal szövegét is. Rólam is mindent tudott, elképesztő módon. Akkoriban szégyellt tőlem képet elfogadni, azóta viszont minden munkáját elküldi kéziratban, vagy nyomtatásban, a kapcsolattartásnak talán ezt a módját választva. Máig nem tudja megemészteni, hogy egy neki nagyon kedves, nagyméretű, félkész műtermes képem következő látogatásakor már nem létezett. Alkonyodik. Már jönnek a szúnyogok. Két mátyásmadár kergetőzik egy félig kiszáradt gyümölcsfa körül. Jó lenne tudni, milyen fa, de nem tudom. A szomszédék kaszálója mellett. Robi közben idegurult a garázsból, az ablakot letekerte, s visszaült mellém. Rádióját otthon felejtvén, így hallgatja a hat órás híreket. Dicsérem szép, ezüstszínű, másfél tonnás rádióját. Június negyedike, Csomay ma 54 éves. Tavaly még élt a mamája. Virgonc, kiválóan bridzselő öregasszony volt. Külön kis lakosztályt építettek neki. Annak idején, harminc éve, semleges mosollyal tűrte, hogy, és ahogy lányának udvarolok. Pogácsával kínált veszprémi házuk teraszán. Autóstoppal érkeztem Sárospatakról éppen. Talán aludtam is náluk? A papa, a kalapos magyar úr, építész úr is élt még. Végignézte veszprémi rajzaimat. 1994. Június 5. Szénanáthám enyhül, háromnegyed hétkor ébredek, vagyis majdnem délben, vekkert Kata tanácsára kis tűnődés után otthon hagytam. Robi még alsz, igaz vasárnap. Pokrócba csavarodva olvasom Márknál az utolsó vacsorát, Úrnapja van. A Pál levélben, érdekes, az áll, hogy Jézus az Ószövetség idején elkövetett bűnökért vállalta a keresztet. "Az új szövetség közvetítője ő, ...előbb azonban az előző szövetség idején elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált." Én a titkot úgy mondom a fájdalmas rózsafüzérben, hogy " aki miattam meghalt a kereszten." Igaz, nem ellentmondás. Kint csöpög, de talán már tegnap is. (Nem nagyon járok ki a szobámból.) Legfeljebb a teraszra, hoztam magammal hosszabbítózsinórt, a ház körzetét hét méterre hagyhatom el. A zsinór túlsó végére piros lámpát tettem, jelzi a bekapcsoltságot, azt nagyon szeretem. Fél tízre megyek majd misére, Őriszentpéterre. Érdeklődtem korábbi mise iránt is, de mondták, az atya nem szeret korán kelni. A templom viszont, ha nem keverem, gótikus, rendbehozott és gyönyörű. Csak fázni fogok. Megérdemelne még pár szót ez a Főiskolai vizit. (Miért írtam nagy F-fel?) Egy valahai iskolatársam, aki közben sokáig az Ipaművészeti Múzeum igazgatóhelyettese volt, sosem volt semmiféle kapcsolatunk az elmúlt harminc évben, a kölcsönös szervuszon túl, ellátogatott a műtermembe. Mikor elmesélte, hogy Bálint Endrétől mégsem kapott képet, megértettem, miért. Kapott. Pár nap után telefonált, beszélt az építész tanszék vezetőjével rólam, hogy egyszer jelentkeztem ott tanítani. Hogy mennék be egy délelőtt. Hát így. 1994. Június 8, utolsó este. Két napot eljátszottam megint; készenléti telefonkönyvemet soroltam be a kompjuterben már bennlévő név- és címlistámba, ami viszont az opuszjegyzékem tartozéka. Mosógépszerelők, festékboltok, házkezelőség, tudakozó számok, barátaim telefonjai. Szerencsére a szégyenkezés annyi energiát indukált, hogy ma délben teljesítettem, amit kellett, és míg mellettem egy vendég (színész) a húst vagdalta az ebédhez, vagy 20 rajzot csináltam. Fényképről. Kilencet megtartottam, opuszszámmal. Az egyik nagyon jó. Barna csomagolópapírra, meghegyezett faággal, diófapáccal. Majd vihetem fel a Széchenyi Könyvtárba őket, kasíroztatni. Aludni kéne, de Robi most érkezett barátai nagyon vigadoznak. Mindjárt éjfél. 1994. Június 9. Búcsú Őrségtől, búcsú tőled is. Délelőtt lehajtogattam 2500 borítékot. A Széchenyi Könyvtár (igazgatója) küldött nekem savmentes papírt, ami alkalmasabb festményeim fotónegatívjai tárolására. Méretre is vágták. Szeretném, ha 100 év múlva is... Oszkár díj, ünnepség, láttam. Hatalmas, zsúfolt színházterem, nagyestélyik és szmokingok. Fellini lép a színpadra, átveszi, dörgő taps, meghajol, s a rítus szerint a mikrofonhoz lép. Köszönő szavai közben leszól a nézőtérre feleségének: ne sírj, Massina! Tud valamit. Nagyrákoson befejeztem opuszjegyzékem kompjuterbe igazítását, azt hiszem, most tényleg rendben van. Robi aggódott, megragadok ennél a játéknál, merthogy itt teljes időmben- Holott már a múlt héten eldőlt, eldöntöttem, -mint minden, ez is világnézeti kérdés. Akkor voltam bent a Műegyetem számítástechnikai tanszékén, összehoztak egy öregúrral, (uszodai ismeretség) és elcsevegtünk fél órát a szakma fejlődésének sajátosságairól. Utána eldöntöttem, hol érdemes megállnom. Egy, a most használtnál korszerűbb táblázatkezelő programot már vissza is cseréltettem a gépemen, igaz túl lassú volt nálam. Délután négy. Ébredtem, indulnék hazafelé, de a házigazda és vendégei épp most sziesztáznak. Pedig mehetnékem van, vihar lesz, 260 km Pest innét, félúton benéznék anyámhoz. Megviselte őket veszprémi barátnéjuk halála. Viszek neki egy kétlapos szovjet villanyrezsót, most tettem használhatóvá, Robinak nem kell. Neked van rendes? Május végén Mikica magyarázza, hogy karácsonykor magában kissé szégyenkezett, hogy nem örül eléggé a tőlem kapott Pisztolyok és Kardok köteteknek (múzeumi albumok). De örült, hogy ezt már neki valónak tartottam, és ez segítette. Mindjárt öt óra, nincs türelmem tovább itt kuksolni, kezdek a kocsiba berámolni. Aztán az út! Nem jöttök a nyáron? sziasztok: még két kérdésemet sírom bele a világba, hátha épp te tudsz rájuk választ: 1. /A fraktáloknál/ modellez-e a Mandelbrot képlet bármit is a valóságból, önmagán túl? 2. A visszacsatolás C értékét nem alapvetően hamis-e konstansnak venni, különösen ha modellezésről van szó? és amit szintén senki nem ért: miért győztek nálunk a szocialisták? Hacsak nem a magyar reflex, hogy akit bántanak, annak igaza van?! 1994.7.26. J-23 C.4264 Szia J! Kezdem: szent Jakab (akit nagyon szeretek) ünnepe utáni nap, július 26, Kékkút, az egyik öreg, haldokló szilvafa alatt, a kompjuter kábele a szobából lóg idáig, előrelátó voltam. Délután közepe, két hónapja iszonyatos kánikula, rezzenetlen. Most érkeztünk az ábrahámhegyi strandról, Kata, Mikica, egy vendégkisfiú, a nevét még nem jegyeztem meg. Most bent a házban kártyáznak, három őszibarackot én is kaptam a szétesőfélben lévő Szaratov hűtőszekrényből. A kert frissen kaszált, 1500 forintért, viszont kaptunk hozzá hat szál főzni való kukoricát. Csak sajnos ez eláll, előbb mindenféle romló ételeket kell még megenni. Ma fürödtem a Balatonban. Tegnap is. Lehet, hogy holnap is le kell menni. Hiányzik a kék csempe, a fehér vezetőcsík, és a függőleges nénik, akik menet közben recepteket cserélnek a mélyvízben. Nyár. A nyár nekem idén (a nagyrákosi hét után) Győrrel kezdődött. Június közepétől négy hetes, meghívásos művésztelep, a Város vendége, még fizettek is. Mikicát is vittem, Kata Katahalálában írta a könyvét, ez is külön történet. Ugyanis kompjuterbe, tényleg nem lett volna kész, ha (háromszor javítva) ugyanezt írógépbe írja. Szóval Győr. A hőség miatt valami redukált élet, támolygás. Minden nap azért egy képet elkezdtem, rutin, így készültem. Mikicát meleg miatt nem lehetett a házból kizavarni, mondjuk biciklizni, így főleg tévézett, sajnos. Igaz, sokat olvasott is, Sherlock Holmes, Kétévi vakáció. A társalgóban a maga kedvére zongorázgatott. Játszott a kompjuterrel, az enyémmel, ami persze velem volt. Aztán néhány nap Pesten, Kata irományát floppyra áttettem, így a kis mágneslemezen átadta az Intézetnek, x éve várják, s szombaton le a Balatonra. Az idén angol krimit terveztem nyári örömnek, de a győri Tanítóképző pincéjét elöntötte a víz, s vele egy elhalt tanítónő hagyatékkönyvtárát is. Mondták, menthetetlen, lehet belőle. Déry Ítélet nincs kötete megvan otthon, de egyszerűen nem lehetett otthagyni. Hoztam egy Illyés Gyula válogatott költeményeket is, ez egy sok éve lebegő ügyem. Nemigen olvastam tőle, és úgy tudom, gyenge volt költőnek. Viszont van legalább három NAGY verse. A Bartók, az Egy mondat a zsarnokságról, és még egy. Most majd rászánom, egy kicsit megismerni. Elhoztam egy kis aranyos zsebbevaló Angol költészet gyöngyszemeit a nyárra, és ez egy másik konfliktussíkom a versekkel. Hogy ugyanis nem éltem velük életem folyamán, csak ritkán. Mindig szégyenkezem emiatt. És közben azt tanítom a Fiorettinek, hogy Arany Jánost éppúgy kötelező olvasni, mint a Bibliát. Ezért a zsebkönyv. Csakhogy a két éve tanított képzőművészeti főiskolás hallgatóim meghívtak még tavasszal, hogy júliusban maguknak egy magánművésztelepet szerveznek, az Alföld közepén, korrigálnám meg ott őket egyszer. Hétfő délután mentem, ott ért az éjszaka is, hajnalra tudtak egy Bibliát kölcsönadni, óriás deszkaasztalnál üldögéltem vele a fák alatt, míg a két napos némán terített a bandának reggelihez. Földes padlójú kétszobás tanyaépület, villany nincs, a gyerekek a közeli akácerdőben elszórtan sátoroznak. A sátrak mellett vászontetők kifeszítve, egyszemélyes műtermek. A terítést azért említem, mert ámultam. Olyan gondos, kulturált és egyébként gazdag volt, dicsérnem kellett. Friss zsemlecipó mindenkinek, városból reggel hozott tejek, vegyes zöldségsaláták, sajtok, kávé, tea, felvágottak, minden. Mondtam, itt csak egy hiányzik, az étkezések környékén föl kéne olvasni egy verset. Mondták, volt már ilyen, Biblia, Hamvas Béla. Ehhez ajánlottam föl, - s ők elfogadták- az Angol költészet gyöngyszemeit. Nahát, akkor ezt majd ősszel, ha visszakapom. És akkor az utolsó víz alóli, gyönyörűségesen penészes és göröngyös könyv: felszabadulásunk 30. évfordulójára kiadott háromkötetes "Százegy elbeszélés 1945-1975" százegy magyar írótól. Hihetetlen lajstrom, már a nevektől is átmelegedett a szívem, várj, a kedvedért lehozom a padlásról az első kötetet. Tehát, egyebek mellett: Balázs Béla, Bernáth Aurél az ismert szívszorító írásával, ahogy eltemette Egry Józsefet, Déry, a Szerelem novellájával, amiből azt a nagyszerű filmet csinálták, Füst Milán, Granasztói Pál, Illés Béla, aki szovjet tisztként ért haza 45-ben, Kassák, Lengyel József, Nagy Lajos, Németh László, Szabó Lőrinc, Szentkuthy, Szép Ernő, Tamási Áron, Tersánszky, Veres Péter na, nézzük akkor a második kötetet is: Boldizsár Iván, aki egyszer mentegetőzni kényszerült az újságban, mikor rábizonyították, hogy nem találkozhatott Franc Kafkával. Azt mondja, elnézést, de úgy beleéltem magam a helyzetbe... Aztán. Jékely Zoltán, Karinthy Ferenc, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Ottlik, Örkény, Pilinszky, Sarkadi Imre, Szabó Magda, Szobotka, Tatay Sándor, Vas István, Weöres. és persze a többiek is, a második sor. Az egészet átlengi kissé a szocializmus szelleme, a fülszöveg jelzi is, hogy most itten főleg a mai életünket ábrázoljuk... De nem baj, nem baj, nagyon élvezem, reggelente ezt fönt a padlásasztalnál, míg a család még alsz. Most közben dudálás és rituális ordítás az utca végéről: Dinnyéééééét! És lassan idegurul egy öreg 1500-as bordó Lada, pótkocsival. A gyerekek már szaladnak, Kata utánuk a pénztárcával. Reggel már odaadtam az augusztusi kosztpénzt. Azt mondja, az élelem idén a duplájába kerül. Egy tojás tíz forint itt. Most, hogy a szocialisták kerültek hatalomra... hagyjuk a viccelődést, semmi nem fog változni. Marad a milleneumi Dzsentrimagyarország. A múltkor elmagyarázták nekem, -elképesztő- hogy miért győztek ily fényesen, de elfelejtettem a magyarázatot. Festéket lehet kapni. Most Kata ideszól, vendégségbe megyünk a falu másik végébe, egy szobrászhoz. A szobrász hat éve Cararrában él, kékkúti házát ezokból nem használja. Veszem az ingem. Halk berregésem kapcsán, hogy miért kell nekem vendégségbe menni, halkan összevesztünk (hogy a gyerekek a kertben ne hallják), így a program törölve, itthon maradhatok, Kata a gyerekkel, ha jól értettem, sétálni ment. Más. Kitéptem egy darabkát egy múlt heti Népszabadságból, beszélgetésrészlet Jurij Nornsteinnel, aki állítólag világhírű. Rajzfilmes. -Ars poeticája? -Roppant egyszerű. A művészetnek az a feladata, hogy felemelje (s nem megnyomorítsa, elkedvetlenítse) az embert. Nagy igazságokat kell megfogalmazni, melyek a közhiedelemmel ellentétben mindig roppant egyszerűek. A tragikumot azért kedvelem, mert szerintem erősíti a személyiség szuverénitástudatát. A lelki megrázkódtatások is hasznosak. ez érdekes Jé, itt a lábam körül egy egérke rohangászik. Mit keres itt a padláson, nyárvíz idején? Minden kaja lent. Mikicának tegnaptól beállt a rituális nyári esti programja. Vendég barátját is magávalvíve végignézi Székely Karcsinál a kecskefejést, és hazahoz egy litert, üvegben. A kecskéket így hívják, begyűjtöttem számodra: GÜZÜ GIZI BENDEGÚZ BAK MIKI A Fiorettiben van egy aranyos gyerekházaspár, bébi már van, a fiú munkanélküli, szülővel együtt laknak, készülnek vidékre egy életközösségbe, rokonokkal, óvatosan igyekszünk lebeszélni őket erről. Nem voltam Pesten, és L. Andris távollétében, -aki időközben érett, magabiztos férfivé vált, -nekik adtam át addig a vezetést. Nagyon ambíciózusan csinálják. Előadásokat tartanak, beszélgetéseket vezetnek, megpróbálom majd még egy időre megtartani őket ebben a feladatban. Egyszer ugyanis én is hallgattam őket. A hitben való imádság kapcsán meséli a lány, illetve asszonyka: Elvittek egy vak kisfiút Lourdesba. Túlhalad előtte a körmenetben az Oltáriszentség, erre fölkiált: Vigyázz Jézuska, megmondalak a Szűzanyának, hogy nem gyógyítottál meg! Visszafordult hozzá a körmenet. Meggyógyult. Viszont szegény Lajos úr tolószékbe került. Két hónapja kapott agyvérzést, féloldala megbénult, úgy mondják. A szomszéd szekrényben öltözött a Lukácsban, vagy harminc éve. Csodálatos humora volt, talán írtam is róla már, tüzér vagy hadtápos katonatiszt volt, aktív korában. Igazi profi volt, hat órás, nem olyan elkényeztetett úrifiú mint én, hét óra ötkor. Ő öltözött, amikor én vetkőztem. Állítólag gyakran jött már becsípve, nem vettem észre rajta soha. Szerette a szépnemet. Kata kitalálta, Zsófi megtanulhatna tőlem állatokat fényképezni. Az ötlet kiváló, sajnos én tudom, hogy az állatfotó, különösen ha kis termetűről van szó, igen nagy apparátust és rengeteg időt, iszonyú türelmet igényel. Katát ellenvéleményem nem csüggesztette el, hozzá van szokva. Így aztán ritka szerencsével, kéz alatt vettem egy makrofotó előtétet a gépemhez, 3000-ért. Majd egy hét múlva le, Győrbe, a művésztelepre. Úgyhogy Miklós már kezd egész jól makrofotózni. Csendéleteket gémkapcsokkal, meg hangyákat. A gép lencse-előtéttel és objektívvel igen attraktív, vagy ötven centi hosszú, csak nagy állvánnyal használható, ez igen tetszik neki. Most lentről fölhallatszik, Miki és barátja vitatkoznak, már ágyban, tíz óra elmúlt. Az IBM és IBM kompatibilis számítógép-programokról veszekednek, meglehetősen tájékozottak. Miklós augusztusban lesz 12. Talán kényelmesebb is nekem, de ösztönös udvariasságból is meglehetősen felnőttként kezelem. Mígnem erre tegnapelőtt kaptam egy kemény pofont, figyelmeztetést. Régi-régi vágyát anyja teljesítette, nem is értettem vele teljesen egyet egyébként, megvehetett egy nagyon értékes, 5000 forintos karórát magának, felét összegyűjtötte, felét fizettük, születésnapjára. Vízhatlan, aminek az a fő értelme, hogy ezt végre nem fogja elveszíteni, mint eddig mindent, még fürdéshez se kell levennie, tornaórára se. Vekker is van rajta, ezt is használná, keltheti magát. Mutatja a szobahőmérsékletet, a mai átlaghőmérsékletet Japánban, a chilei és Tel-Avivi időt, stopper, minden, ami elképzelhető. És tegnapelőtt a Balatonon, én pár percre beljebb úsztam, ő ehhez lusta volt. Közben játszani kezdett, az órát dobálta a vízbe, s bukott le utána úszószemüvegben. A harmadiknál nem találta meg. Még negyed órát kerestük, mellig érő vízben. Könnyes volt a szeme. Nem tudtam hirtelenjében, nevessek-e, sajnáljam, vagy szidni a feladatom, így aztán az utóbbi kettő, mérsékletesen. Most ennek kapcsán úgy gondolom, a kompjuter kezelésében is túl szabad kezet adtam neki. És hogy Katának van igaza, mikor időnként keményen fogja, vagy keményen leszidja. Még jó, hogy ő vállalja ezt a munkát. Biztosan benne van mindebben, hogy nincs apaképem. Az apa szó nem jelent semmit számomra. Pénzt egyébként félretett zsebpénzén kívül olvasással szerzi, Kata dotálja, azt hiszem 120 forint egy könyv. másnap, szerda reggel, padlásszobám, a család, beleértve a vendég, még alszik. Kim Ir Szen meghalt, magával vitte csókomat, 1953 június Béke Világtanács Találkozó Balatonlelle, virágcsokrot adtam át, szép kis szőke úttörő lehettem. 84-ben meg ott jártam nyári rezidenciájánál, a hegyekben, láttam államfői ajándékaiból összehordott múzeumát, ötemeletes erőd, ablakok nélkül, őrséggel, igaz, fehér kesztyűben. Azidő tájt ez volt Korea egyetlen iparművészeti múzeuma, De Gaulle ajándékozta óriás füstszín-üveg íróasztal, Nikon fényképezőgépet is lehetett itt látni. Igaz, az utóbbit a második, kisebb épületben, ahol előrelátóan fia ajándékait gyűjtötték, szegényke csak most kerül uralomra, korosodván, Kim Jong Il. Én már akkor tudtam a nevét. A főváros, és az ország útjain is, amerre jártunk, sárga csíkokkal középen hosszában egy méteres sáv volt elválasztva, ott csak az államfői család kocsijai járhattak. Nevettünk, hogy Jong Il legfeljebb önmagával szembetalálkozva karambolozhat. Ötszázas, páncélozott Mercedesszel járt, csoportunkból néhányan látták az autót. Gondolom, most nem lesz hosszú országlása. Mifelénk is baj. Szepi kutya hiányolta a reggelijét, s a nyitott ajtón ellógott egy reggel. Máskor is megtette ezt, száját nyalogatva szokott hazaérkezni. Az a fél óra az ő titka volt. Hanem most nem jött. Zsófi aznap délelőttös volt, a Regnum szervezésében újságot árul a Flórián téren egy bódéban. Reggel fél ötkor kéne ott lennie, ebből kissé bajok származnak, mert részben nem ébred a vekkerre, részben a teherautó hajnalban nem vár rá az árúval. Na, a kutya nem jött délre és nem jött meg estére sem. Akkorra már komolyra fordult a dolog. És nem volt mit tenni. Illetve annyit, hogy megszövegeztünk egy falragaszt, amit sokszorosíttatott, s a környék fáira, különös tekintettel a sétáltató helyek környéke. Együttérző telefonokat kaptunk. Negyedik napon Kata hozott egy hírt, a liftből. Hogy állítólag a Calypso rádió bemondott spánielszerű elveszett kutyát. Akkorától forró volt a telefonom. A Calypso nem tudott róla, de ez sem volt olyan egyszerű, az illetékes Micike még nem jött be. Akkor találomra a Danubius, ők csakugyan megadtak egy telefonszámot. Egy mosolygós asszony vette föl, a személyleirás egyezett, ők már biztosak voltak benne. Igen, megvan, megoperáltatták, ugyanis minden! talált kutyát először orvoshoz visznek, s Szepi (náluk Bori) fülében toklászt találtak. Otthon a kutya negyediknek nem fért el, de hívjuk a lányát a munkahelyén, ö tudja annak a tetoválószalonnak a telefonszámát, ahol. E telefonom közepén toppant be Zsófi, fiújával és a hozzájuk csapódó Mikicával azonnal rohantak... Dolgom volt, estére értem haza, addigra már béke volt, kutyástul. Zsófi megköszönte nekem, s magában visszaszívta gyanakvását, hogy én tettem el láb alól... Mondtam neki: sajnáltam a kutyát, több szeretetet kaptam tőle, mint tőled... Ezt este elmondta anyjának döbbenten, amiből kettő derül ki. Hogy még mindig és mindennek ellenére bizalmas vele, hála Istennek, s hogy e téren nincs önismerete. Élünk. Szepit egyébként másnap délben a Blaha Lujza téren találták meg. Oda pedig csak átszállással juthatott el, s ez nem teljesen tréfa. A Nagykörutat fölásták, csatornázzák, nem jár Pesten a hatos. A 12-es busz pedig, amire első pillanatban Zsófi gyanakodott (ugyanis szeretett a kutya öncélúan buszokra fölszállni) - környzetkímélési okokból pár éve kivonatott a forgalomból. Csak a budai félkört teszi meg. Halvány feltételezéseink maradtak, hogy kerülhetett oda. Zsófi a Blahán alvó és dekkoló csövesekre gyanakszik, akik hajnalban kirajzanak guberálni, tőlük szökhetett tovább. Más állathírünk is van. Zsófi Békásmegyerről szerzett egy fészkéből pottyant seregélyfiókát. Tudtam, nem lesz egyszerű helyzet, de nem tudok határozott lenni hobby ügyben, és olyan nehéz megvonni az etikus határt is. Az első órában a madár szemem láttára három perc alatt megevett egy doboz élő gilisztát, harminc forintért, és éhesen csipogott tovább. Zsófi vígasztalt, tudod, Apu, később mindenevők, ezek azok akik a szőlőt leeszik. Aztán elkezdtünk dróthálónak utánajárni. Végül a szomszéd utcai Cégbíróság, korábban Bányászati Kutatóintézet karbantartója hozott nekem másnapra egy darabot, rozsdásat, a kertjéből, százötvenért. Zsófi utasításai szerint egy csinos másfél! méteres ketrec, igaz, csak 50 centi mély, kiakasztva a gangra, az ablak alá. Társként bele az egyik papagáj, s a némileg fásult nyula is. Ágnak a valaha veled talált szarvasagancs, amit csakugyan megszeretett, pár nap múlva már fehérre szarta. Nem is volt olyan rossz az egész, állítólag a szomszédok megszerették a látványosságot, s bíztatták is Zsófit. Én, nem ott nevelkedvén, utálom a gangi életet, nagyon nem szerettem az új utcabútort, bevallom. A seregély néhány hét múltán épp a kutyakeresés zűrös napjaiban, valószínűleg hőgutában elhullott. Tekintve, hogy a ketrec nyúlra nem volt tervezve, s takaríthatatlan volt, volt ürügyem a ketrecet azonnal szétverni. Előre bejelentettem Zsófinak a dolgot, de gyáván, a megfelelő lélektani pillanatot kivárva. Most reggeli a Kata 13 éve ültette, mára hatalmas diófája alatt. Fehér kerti bútorok. Vajasméz, szalámi. A gyerekeknek fantasztikus délelőtti elfoglaltságot találtunk. Három biciklit ripityára szét lehet nem verni, hanem szedni. Az autóban ehhez mindenféle alkalmas szerszám megvan. Ketten guggolnak itt mellettem a padláson, izgatottan, csavarhúzóstul. Jajj, mit olvastam a napokban az igeliturgiában, nagyon szeretem: 2 Kir. 4, hogy Elizeus gyakran betér egy gazdag asszony házába, ahol mindig kapott kenyeret... edér ilyennek képzelem az idális nyaralócellát, Bernáth Aurél öregkori kis faházát is, a kertjükben, ahogy leírja, ablakával a Balatonra. Ott írta emlékezéseinek egy részét. Mint a És monda az asszony a férjének: Imé, úgy veszem észre, hogy az az Isten embere, a ki szüntelen erre jár által, szent ember; csináljunk, kérlek, egy kicsiny felházat, és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jön, hadd térjen oda.. ilyennek képzelem az idális nyaralócellát, Bernáth Aurél öregkori kis faházát is, a kertjükben, ahogy leírja, ablakával a Balatonra. Ott írta emlékezéseinek egy részét. Mint a .Camus novella festője: alapdilemma, mennyire együtt és mennyire egyedül... Izgalom a székem körül. A gyerekek a szőnyegpadlón hasalva vitatják, mi legyen a sorsa az imént fogott kölyökegérnek. Rájuk bíztam, döntsenek. Szempontjaik: a háziegér nem védett. A kisegér még nem gonosz. Folytonosan rágnia kell, a fogai miatt. Ha a szomszédba dobjuk, ott tesz kárt. - Nem hiszem, hogy lenne lelkierejük megölni. Majd meglátjuk. Most vitatják a jéghalál, a fulladásos-, és a bárdhalál közti különbségeket. Beszélik, keresztre is lehetne feszíteni, persze fejjel lefelé. "És a gerinckiszedést hogy is kell?" Most bíróságot alakítottak, 27 egérben állapítják meg a váltságdíját. Közben: "ne pöcköld, szegényt!" "Apu, fullasszuk bele ebbe az üvegbe?" Mondom, sajnos az szenvedésessel jár. Öljük meg egyáltalán? Kegyetlenül rájuk hárítok mindenféle döntést. "De vért nem akarok látni" "Mégiscsak a megfulladás lenne az igazi" "És nekünk se kell sokáig nézni, amíg szenved" "És ha egércsapdát tennénk be neki, evvel esélyt is adnánk neki"-ez Miki bölcs ötlete, amivel a közvetlen gyilkolászást sikerülne elkerülniük. Most sajtot keresnek a csapdához. "Te nem undorodsz az olyan vértől, amikor meg is hal valaki?" Most meredten nézik a csapda körül rágcsálót. A rugó nem kattan. Türelmetlenül ütögetik az üveget, történjen már valami. "Jaj, Pépör (ez én vagyok) mit csináljunk?" "Szép lassan fölöntjük vízzel?!" "Maguk döntsenek, én elmondtam szempontjaimat." "A stratégia jó volt, csak nem az egéren csattant a fogó! Szegény egér, mit sem sejtve rágcsál, miközben öt perc múlva, jujj! Valószínűleg eltörte a fogó az egyik lábát, ezt nem akartam! Bár akkor nem eszegetne. Próbáljuk még egyszer. Azt akarom, hogy a testét kettévágja, most például csak az orra van benne!" Végre kattan a fogó, a feje benne. "Él? Még mozog! Rázzuk meg az üveget! Öntsük föl vizzel, akkor hamarabb vége! Emeld ki a fogóval együtt! Fujj, te ezt megfogod? Most meg lehet nézni a fogait! Hova lehet rakni egy ilyen egeret? Temessük el? Klórmeszet is lehetne rá tenni! Jé, mennyi tetű van rajta! Megnézzük nagyítóval? Ez már egy szabályos hulla." Eltelt a délelőtt. A rádióban delet harangoznak. Kata lent krumplit hámoz. A gyerekek leszaladnak beszámolni. Lehet, hogy ti közben Pestet megjártátok, sziasztok: kezd: 1994.8.3. J-24 C.4276 J.! Ketten horgásznak egymás mellett. délután az egyik keresztbeteszi a lábát. mire a másik megszólal : most szambázunk, vagy horgászunk?! Férfi panaszkodik: tudod mennyire imádtam a feleségem, reggel ágyba vittem a kávéját, lestem a kívánságait, tejbe-vajba fürösztöttem, s most mégis, mégis!... elhagytam egy másik asszonyért! Mi az, piros, és hóban ugrál? Tökönrúgott télapó. Pici, piros, és a sarokban áll. Eper büntetésben. Ezt viszont most, misén hallottam, mellettem egy kislány a Szt. Antal szoborra: Nézd, anyu, ott ül a Kisjézuska a Nagyjézuska könyvén! Majd később: Anyu, és hol a Jézuska, a helyén, a dobozban? Ez pár éve. A Műcsarnok kamaratermében, Karácsony Gábor szerzői estje, meséli: ...és 81-ben, amikor Lengyelországban a komcsik azt a vértelen hatalomátvételt csinálták, a Szolidaritást illegalitásba kényszerítették, Varsóban a katonák a telefonkábeleket baltával vágták el, a hírt hallva úgy éreztem, tennem kell valamit. Elkezdtem kínaiul tanulni. (Azóta megjelent fordításában a Lao Ce: Tao-ja.) Nem zseniális?! Az értelmiségi, az értelem teljes győzedelmessége. Követendő. Halvány, és gyenge mása, amikor Kata felhalmozó-, tartalékoló szenvedélyét csendben a magam tárgyai továbbirtásával, gyomlálásával tettem rendbe magamban. Szebb lenne őt elfogadni. Csakhogy belső energiakészleteimet ilyen gesztusokkal szoktam feltölteni. Erről jut eszembe. Nem tudom, odáig átszivárognak-e az erdélyi hírek?! Hallom, tegnap mégis elkezdett Funár polgármester úr Kolozsvár főterén régészetet ásatni. A magyar demokratikus szervezetek már nem tüntetnek, mert ígéretet kaptak, hogy a Mátyás szoborhoz mégsem nyúlnak, s a kutatás befejezésével a főteret eredeti állapotba hozzák. Tegnap én is elkezdtem egy ásatást. itt, Kékkúton ugyanis betelt a budink, ezen nincs mit vitatkozni, ez ténykérdés. Két napja ások egy kutatóárkot, közvetlen mögötte, jó mélyet. Ha a szarra is vonatkozik a gravitáció, illetve a hidrodinamika, a válaszfal (föld) elbontása után az ANYAG át fog zúdulni új helyére. Paralell restaurálom az ülőke építményét. 1994. aug.5. péntek. A művelet kész. Számolni lehet a pottyanás másodperceit a puffanásig. Újabb 13 év, remélem. Az időpont onnét, hogy az ülőkét készültekor szabályosan szignáltam. Furcsa ízlésem volt. Homlokzata világoskék. Gyorsvonaton hoztam le, becsomagolva. Egy hokedli volt a váz. Déry: Ítélet nincs-et olvasom, ki tudja hányadszor. Ne küldjem el neked? Ahogy sorra veszi halott barátait: Füst, József Attila, aztán a nyilasterror, a kártyázás évei, Aranka szerelme. Itt is egy fejezet az öregedésről, és valamicske eszmefuttatás a halálról, ez aztán majd a Kedves Boóperben teljesedik ki gyönyörűségesen. Érdekes, ez a könyv nekem most kicsit "túl van fogalmazva". Visszatérő ügy, annyi mindent az öregedés tükrében mérek mostanában. Napi munka, hogy ne csússzam a rezignációba, melodrámába. Idei lelkigyakorlat Kaposvár mellett, Tücsök vadonat kolostorában. Tamás atya tartja, és tegnap tudtam meg, hogy Anzelm is eljön "hallgató vendégként". Idáig bizonytalan volt, többször megerősített hívásom ellenére is. Ha sikerülne ezt a három kiváló szerzetest összehozni! Valamint Erzsébet és Fioretti kapcsolata mélyül, remélem. Talán egy előadást el is vállal. Fontos lesz (lenne) néhány magánbeszélgetés. 1994. aug. 12. péntek Máig tartott ez a vagy másfél hónapos ájult kánikula. Remélem. Éjjel kopogott a zápor a bádogtetőn, a fejem fölött három méterrel, a padláson. Semmit nem lehetett csinálni, gondolkodni se. Aki szeret, annak napozni, nyaralni. Pestről lehozott apró- cseprő teendőim elfogyván, már unatkoztam. Fejem elbódult a sok olvasástól. "Három hattyú" Three Swanns / Jung; egy kínai család élete kb. 1930-tól, s aztán, a maóizmus fasizmusában. Irtóztató. Tegnap váratlanul L. Andris, új, Anzelmtől rátestált közösségével látogatóban, egy piros Zsigulival. Bejelentette, ősztől nem járnak Ágival hozzánk, elkötelezik magukat a Ferences Világi Rend mellett. Nagyszerű. Kata búsul, hogy két ilyen jó fej elmegy, és hogy ha választási helyzet van, mindenki minket hagy el. Mondom, azért mert a többiek jobbak nálunk. Tréfán túl, az én nem túl életörömös alkatom nyilván teher, nyilván átszivárog. Mikica elkótyavetyélt csodaórája ügyében valószínűleg győzött az élet, ami gyakran életebb, mint az elveim. Anyám fölvetette, fizetné az óra újbóli megvásárlásának a felét, (tehát szeretné az ügyet ilyenformán befejeződni látni) "ha ugyan az egészet nem helytelenítem pedagógiai megfontolásokból". Mikicának annó épp eléggé megmagyaráztam, hogy tanulságképpen nem akarnám elveszett ajándékát pótolni. És ő elég okos fiú. Megkérdeztem, most mit tenne helyemben. Úgy tűnik, megvesszük mégegyszer. Olvasom egy cikkben Rózsa Gyulától a Mozgó Világban (küldik nekem, részben barátság okán, részben a címlap az én tervem) a következő eszmefuttatást. Hogy Martyn Ferenc festő életműve egyenesen múzeumba került. "A példa köztudottan nem egyszeri. Magyar klasszikus, esetleg halála után is hosszan mellőzött magyar klasszikus életében és utóéltében már-már ez a szabályos. A műalkotás így kerül le a normális polgári pályájáról. A műterem- műkereskedelem- magántulajdon- közgyűtjtemény természetes útvonalát átmetszik, az új nyomvonal kényszerűen kiiktatja a hazai műkereskedelem állomásait, és automatikusan elkerüli a nemzetközi piac stációit." Ugyanis nem vásárolták, s így otthon tárolta. Majd egy gesztussal Pécsre hagyományozta, (nyilván egy múzeumépület fejében). S hogy ilyenformán nem is került bele a köztudatba. Vagy tíz éve olvastam hasonlót Nagy Baloghról, akit nagyon szeretek. Elgondolkoztató. Jé, egy pók mászik a kompjuter oldalán. Szóval, hogy mivel itt nincs egy alkalmas befogadó, jómódú polgári réteg, stb. Hogy vonatkozik ez rám? Képeim döntő része (ajándékként) került magántulajdonba. Halálom után merik majd ezeket továbbadni, eladni, ha úgy adódik. Azt hiszem, jól állapítottam meg a múzeumba kerülő műveim arányát, nem túl sok. És ami ott van, egyébként, az is megfelelően "reprezentál". Akkor ezen nincs mit változtatni, igaz, nem is tudnék, legfeljebb további képeimnél. Otthon alig van. Ja igen. A cikkidézet előző két sora: ...műveit odaajándékozta, Martyn kép tehát ma gyakoratilag alig van magángyűjtőnél és egyáltalán nincs a magyar műkereskedelemben sem... ...az én helyzetem jobb, mert magánkézben van, bőven, műkereskedelembe pedig várhatóan néhány évtized multán majd kerül. A kérdés annyi, akarnék-e, illetve a feltételeim mellett tudnék-e a magyar műkereskedelembe képet vízre bocsájtani? Ha elfogadnák feltételemet, hogy csak személyi igazolvánnyal, (belföldi, és címét is megadja,) akkor helyes lenne elkezdeni talán. A szétajándékozás által spontán megoldottam magam megismertetését, amennyie rajtam múlik, úgy tűnik, a műkereskedelemből kimaradtságom ellenére is. Na, végre kibogoztam, mi is izgatott ebből tulajdonképpen. Ez az őszi főiskolai tanítás már kevésbé nyomaszt, mint a nyár elején. Kompjuterbe írtam mindig, ha valami ötletem adódott, meg beszélgettem már többekkel, minek kell még előtte utána néztem, miről beszélek a bemutatkozáskor, tanterv. Ki lát bele a másik emberbe? Megvallom, mindig úgy tartottam, hogy mindenki hülye, felőlem nézve, egyszerűen. Ezt csak néhány éve fogalmaztam át gyökeresen, hogy ugyanis mindenkinek más a fontossági sorrendje, s méghozzá ez az egyik legbelső köre az embereknek. Zsófinak komoly problémája volt, hogy kerül hajnali fél ötre munkahelyére, a Flórián téri ujságospavilonba. Mondom neki, megérdeklődöm a hajnali buszjáratok menetrendjét. Azt mondja, avval nem utazik, mert azon mindenféle részegek is vannak, a múltkor látta. Mondom, akkor bicikivel. Avval azért nem megy, mert gépe fél kormányáról leesett a műanyag fogantyú, hogy néz az ki, ő olyanra nem ül fel. Más. Olvasom a napokban Iz. 26. 12. Urunk te adod nekünk a békét, Mert a te műved mindaz, ami velünk történt. Hogy is van ez? Mindig újra rendbe kell tennem magamban, persze az egész hit egyik alapkérdése. A közösségnek és magamnak is úgy szoktam megmagyarázni, hogy a szemközti játékos üt neked egy labdát, ami gonosz, baj, bűn, s mire a háló innenső felére, hozzád ér, addigra az már Isten ajándéka. Nem könnyű tétel. Találtam a bádogtető alatt egy darázs (vadméh?) fészket. Éppen a nyers deszkákból tákolt nagy asztalom fölött - ha emlékszel még- ahol írok, olvasok, élek, amíg a délelőtti meleg el nem űz. Szóval zümmögnek, derekasan, a fejem körül. Persze VALAKIK hibásak, lejöttünkkor a tetőablak nyitva felejtve találtatott. Na, kezdek világoskék pizsamakabátommal csapkodni, valahányszor fölbukkan egy. Aztán kapanyélre drótozva régi Népszabadság, meggyújtva, füstölés. Fészek perzselődve a földre potyog. Jönnek. Eltömöm a réseket. Még mindig. Akkor a nyílások környékét BOGÁNCS fantázianevű kutyarovarirtóspray-jel. (Így írják?) ÉS MOST CSEND VAN! A fontossági sorrend. Rejtély. Kata portalanítja kékkúti bútorainkat, most. Mindenféle cirádák. Három hete vagyunk itt, most került rá sor, eddig értem. De három nap múlva hazautazunk! Most megkért, segítenék kivinni a tavaly kapott, bumfordi, rondán festett parasztsublótot az átriumba. Hogy ebéd után, alvásidőmben, lemarná marószerrel naturra. Ugyanis valószínűleg hazaszállítjuk tetőcsomagtartón Pestre, Zsófi szeretné szobájába, hogy ez neki jobb. A 18. szülnapjára kapott bájos, szecessziós üvegezett szekrényke helyére. Önálló. Ennek kapcsán tudatom még, hogy az aprócska, s az évek folyamán három méteresre nőtt örökzöldünket az átriumi fal mellett (most kaszáltam ott) az idei tél ledöntötte, szegényt. Tavaly nyáron még mellette-alatta ástam a vízóraakna helyét. Talán jövőre utcai kút, s valamikor? a házakba is engedélyezik majd bevezetni. A csöveket viszont egyidejűleg lefektették, ésszerűen. Ezért az akna, előre. 1994. 8.13.szombat A Budapesti Főpolgármesterhelyettesi Hivatalban a főnök személyi titkárnője megkérdezte tőlem: -ugye, Dezső, már mos lábat?! merthogy a napokban olvasta a C. naplóban: "Fölmerül a kérdés, miért nem mosok én rendszeresen lábat." Miklós (korábban Mikica) hazaérkezvén a Regnum táborból, néhány új meghatározást hozott haza (ugyanarra a fogalomra): alfarhang hátvágánygáz segglehellet popószó orrontógyomorrotty tökömmögöttrötyögött űrgyűrüfütty lukszusz Miklós egy mellékmondatából kiderült, hogy ő természetszerűleg mintegy 5000 forint értékű karácsonyi ajándékra számít. Az ünnep teljes félrecsúszása, amiről ő tehet a legkevésbé. Mi is örököltük. Mit lehetne tenni. Úgysem megy, de azért: A nagy ajándékozást legalább le kéne választani a Jézus érkezésétől, ha már mindenképpen. December elején nagy, közös, családi könyvvásárlás. Meglepetésként pedig valami aprót egymásnak, Szentestén. Kata azt mondja, kell a csoda. Persze, igaza van. Dohogásom mögött részben sérültségem ajándékügyben, részben egy zseniális parasztasszony az Őrségből: a búcsúból értékes repróalbumot vitt kisfiának, vásárfiának. A napokban kompjuterbe írt opuszjegyzékem tipográfiáját bizgeráltam, javítgattam, szobába húzódva a nyári hőség elől, fölmerült jogos gyanúm: onanizálok. Majdnem igaz. Öncélú játék. Ha Mikicával társasjátékoznék, az rendben van, az szolgálat. S miért nem szeretem azt? Csak mert itt - egyedül? Nem. Itt mintha egy őserdőben vágnék ösvényt, folytonos meglepetések, új helyzetek, s a szabályok percenként módosulnak... alkotás. Valami ilyet kéne Mikivel, együtt... bicikliszerelés, polcépítés? Nem ide tartozik, de nem volt ezen a nyáron egy békés - ernyedt, elégedett órám. Valami fekete nyugtalanság, végig. Ami van, távoli, kevés, híg. Nyafogás, persze. Erre való a nyár. Túlfáradtam. Napokban családilag Tapolcán, autóval. Vettünk másfél kiló mócsingos húst, Kata hiába protestált a hentesnél; egy sarlót, egy horolókapát, bicikligumi belsőt, cipőfűzőt, Mikinek hatodik osztályos füzetcsomagot, szőlőt, dinnyét és őszibarackot. A piacon mindezek közepette csináltattam egy lakáskulcs másolatot, megkérve a mestert, csapná le a kerek fej két oldalát. Ugyanis a szintén nyakamban hordott slusszkulcsomról a Máriaérmecskét át akarnám rá költöztetni, szigetelőszalaggal. Kata sajnos az imént meggondolatlanul elárulta, hogy visszatért a kánikula. Pedig úgy örültem. Most lent tököt főz. Mindjárt ebéd. Az ágyam fölé a falra húsz centis betűkkel ezt mázolatm: A SZERETET MINDÍG SAJÁT AKARATUNK FELADÁSA. aug.15 Nagyboldogasszony, búcsúeste Kékkúton. Csomagolunk, szokásos idegeskedés, holnap Kaposszentbenedekre, lelkigyakorlat, találkozás Tamással, Tücsökkel. Zárom. ölel: 1994.8.18. Kaposszentbenedek J-25 C.4327 Szia J! Miklós a napokban elmesélte aggódását anyjának, hogy lesz-e olyan jó szülő, mint mi. Merthogy mi annyi mindenben segítséget tudunk neki adni tanácsadással. Tamás atyáról és a lelkigyakorlatról kéne neked írni, de most erre egyszerűen nincs idő. Reggel héttől villanyoltásig közösen zajlik az élet. Ebédlőben hallottak: 1. "Kalapáccsal a kézben minden szögnek látszik". 2. Munkavezetői bíztató rigmus Izbég faluból, azt hiszem, a század elejéről : gyerünk gyerünk most ettünk mindjárt eszünk ország a nap tenger az éjszaka gyerünk gyerünk gyönyörű, nem?! szeptember 1. műterem, immár itthon Kaposszentbendeket kéne összefoglalni, de nincs kedvem, nem mennek nekem ezek a lelkigyakorlatok, unom és fárasztó is. Erzsébet kolostora vagy 15 személyre, kész, a padlástér még nincs beépítve,- csak a már kész tetőablakok szúrják át a tetőt, ha megépíti, ott még egyszer ennyi hely lesz. A falak, padló és mennyezet is sárga fából. Kétszáz év múlva szebb színű lesz. Az üres cellákba érkezésünk előtt Tücsök behordott egy-egy laticelltömböt. Egyedül. Aztán mi kissé belaktuk (neki) a házat. Valamint az asztalos maradékokkal teli templomát kipucoltuk, fölállítottunk egy hatalmas, útszéli fakeresztet, pontosabban feszületet, gyönyörű korpusszal, s egy terítővel takart asztalkán Tamás bemutatta a kolostor első miséjét. Tizenöten ültünk félkaréjban a tér közepén, tizenöt féle széken. Tamásnak kérésére előre megküldtem elképzeléseimet. Valamint javasoltam, 20 perces előadásokat tartson, s utána közösen megbeszélés. Napi 45 órát tanított. Most valami finom, alig-érintést érzek a bokámnál. Zsófi volt osztálytársaival egy bő hétre Görögországba távozott, állatait rám hagyta, ezek menüit írásban is, bölcsen. Nomármost van egy méteres kannyula, ami épp akkora, mint az üvegakvárium körötte. Nem bírtam ki, befogadtam a műterembe. Hanyatt-homlok rohant az ágy alá. Estére már hívásra bejött. S most tanítom, mutassa meg, melyik testrészét szereti vakartatni. Minden rendben is van, ötödik napja ágyban, arcüreggel kombinált influenza, a nyuszi a vállamon üldögélésbe szokott. Csakhogy úgy tűnik, csak pokrócra szeret üríteni. A kis kemény gömbökkel nem is lenne baj, de férfiasan nagyokat vizel. Tehát most meg kell megtanítanom, hogy 1. én szeretem őt, deellenben 2. az ágyra nem mehet. Csak hát nehézkes a felfogása. Székben, kompjuter mellett lábadozom. Ül az ágyamon. Erre hozzávágom rendre a Százegy elbeszélés első, második, majd harmadik kötetét (a sorrend nem biztos) közben persze kedveskedően beszélek hozzá, nehogy azonosítson a könyvekkel. Kétszer félreugrik, s csak a harmadiknál hagyja el az ágyat. Most e célra zsolozsmás könyvem, bugyigumival átfogva, egy üres konzervdoboz és egy három méteres acél mérőszalag van a szoba különböző pontjaira kikészítve. A lábam melletti elsurranás most azt jelezte, rég vakartam meg már. Pótolom. Szóval Tamás atya. Védekeztem az elalvás ellen. Előrelátóan vittem 7 méter hoszabbítózsinórt, s így ha a templomtér közepén tanított is: kompjuterrel jegyzeteltem. Nem küldöm el neked, az ő vitalitása tette élővé, a tétel nem új. Az átok és az áldás. Most félbehagyom. Megjött a család. Úgy értem, Olaszországból. Influenzából kifolyólag ebből végül sikerült kimaradnom. Hoztak nekem egy nyeles szemétlapátot. Sok nálam a fűrészpor. A lapát sárga, fehér műanyag szárral. Miklós rögtön hozzáfűzte, nem ajándékozhatom tovább. Most Szepi fölkönyökölt a térdemre. Jobb kézzel pötyögtetek, s a klaviatúra fölött a ballal átnyúlva, fülét morzsolom. Egyértelműn féltékeny a nyúlra. Az meg közben lábszőrzetemet találta meg, rágni. Alkonyodik. Lassan újra hozzászokom a műtermemhez. Ezen a nyáron nem mosolyogtam. Okosabban kéne megszervezni, nagyobblélegzetű munkákkal. A nyuszi a gyúródeszkát találta meg végleges WC-nek, amit Zsófi (nyári félbemaradt agyagozása óta) szerszámosasztalom alatt tárol. Én boldog voltam, hogy kezdi nálam életét jól berendezni. A gyúródeszka másik oldalára most Kata, megjövetelekor, hívta fel figyelmemet. A kádnál súrolja. Lábadozásom jele a tegnap este megírt hat levél. 1./ Erzsébet kért egy faanyagú oltártervet. Októberben avatják. 2./ A Wisconsin egyetemről megkerestek, hogy ugye sok nehézségem van a Holocaust ábrázolásával festészetemben. 3./ aztán egy meghitt pár sorban megköszöntem Zsófi volt osztályfőnökének a négy évet. Zsófi 13 ponttal (55 a minimum) átment a matek pótvizsgán. Jöhet a pótérettségi. Tegnap éjjel telefonált Tessaloniki mellől, hogy ma tudta meg, holnap van Angyalföldön a vizsgára jelentkezés határideje. Intézkedjek. Sikerült telefonokkal. 4./ Egy költőnőnek válasz Németországba. 5./ Esterházy Péterrel pedig egy hülyéskedő levélfordulóban vagyok. A nyáron Győrben, utcán találtam egy levelet, nyilván hagyaték, mert 1980-ból USA-ból Sopronba. Érdemes lenne neked megmutatni. Döbbenetes. Gépbe átírtam, elküldtem Péternek, most ennek kapcsán írt. Győrben utcán fölvett, talált levél, lemásolom. V.D. 1994.8.9. 1980 I. 5. Kedves Bözsi! Leveledet meg aszt a gyönyörü szép rozsafüzért megkaptam amit nagyon de nagyon köszönök deminek kölcségeskedel Bözsi drága asz én részemre amikor olyan kevés a nyugdijad nekünk itten hála a jo Istennek joban futja mindenre beosztva. A leveledet már megkaptam karácsony elöt de idáig aszért nemirtam mert itten olyan nagy a forgalom az ünepek körül, hogy nem is lehet köszelröl se kivárni amig ideér. Mariska lányomék már deczember közepén el mentek Florhidába nyaralni és Karácsony napján fehivot telefonon hogy miért nem irok neki mert ömár kétcerirt és még mámavan január 5dike és még masekaptam meg a levelét mitölünk nincs mesze -autoval két nap odalehet érni. Hogy teltek az ünnepek remélem hogy jol? Minálunk sok volta vendég és akik meszevoltak mindanyan felhivtak bennünk telefonon már az unokák meg a rokonok. Még idáig az egéségünk elég jo mindkettönknek demár eben a korba mindig lehet várni hogy a jo Isten elhoza a végnapot vagy a betegséget eben a korba már mindennap ajándék az embernek. Velemből irták hogy a Kocsár Joska meghalt deczember 11 dikén szívrohamba remélem azt ismerted 69 éves volt. Az Ágoston Mariskáék elvoltak haza Velembe és azt mondja hogy a Rozsikánk is nagyon le van gyengülve -a Jancsink is életben van még az 93 éves az nagyon szép idöt megért de ömég mindig ir levelet nekünk karácsonyra és nagyon szépen irt hogy a vizontlátásra Svájczba a hegyek köszt jo levegö volt Amerikába a fijánál 1 évig mindig beteg volt az orvos aszt monta neki hogy menjen visza mert itten rövidesen meg fog halni Amerikába Kedves Bözsi! Azt irod hogy unatkoszol egyedül azt én el hiszem mert én is ugy vagyok a Jenő mindig sétál délelőt délután de amikorra megszokott jönni és nemjön már ideges vagyok hogy mivan vele mert kettönknek még mindig rozsás az életünk most már munkába se kel mennünka nyug-dij akor is megjön minden holnapba még ijen jo világunk ugyse volt soha mindig csak a küszdelem odahaza és itten meg mindent elölröl keszdeni nem volt könyü. Szeretném ha te is itten volnál elbeszégetnénk. A Kendik Mariska az itten volt egy évig a fijánál és ijen jo volt el jöt hozzánk elbeszélgetünk a régi szép idökröl de itten csak a gyerekeimel tudok beszélni az Agolokat hacsak lehet kikerülöm mert anyira mondják és mindent nem értek meg és akor szégyelem magamat. Itten az idöjárás még mindig jo hála Isten az olaj ugyis olyan drága és igy nemkel ojan magasra tenni a meleget mert központi fütés van az egészházba olajal. Arra kérlek légy jokedvü és vidám mert az félegéség. Az egész családnak kivánunk egy igen boldog Ujévet és neked is. A gyerekeink is mind jol vannak a Margitunknak 2 fija van 25 éves az egyik a másik 23 már nősűlni valok de még nem akarnak Mostmár bucsuszom Maradunk Szeretettel csokolak Anna és Jenö. Itten küldök 2 dolárt az olvasoért remélem megkapod 6./ festményem reprójával köszöntem meg egy francia festőnő fotóit rólam és Mikicáról, Győrből. Ha már itt tartunk, ma egy fontos küldemény indult. Győr Megyei Jogú Városnak hivatalosan fölajánlottam a nyolc festőművész kamaraanyagát, ajándékként. Kecskeméten az Alapítvány csapata számára, kiderítettem, évekig biztos nem fognak (nekünk) kiállítóteret építeni. Mi volt még? Lábadozásom alatt paplan (pokróc) alól félkönyéken rendeztem és printeltem napló szövegeimet, s tegnap leadtam az utolsó két év anyagának másolatát a Tudományos Akadémia Kézirattárának, sorolják a többihez. (Ha valaha netán elvesztenéd leveleimet...) Kissé pirulok. Eddig hét irattartó doboz. Megjegyzem, külön magyarázkodásomra engedtek csak az Akadémia parkolójába beállni. Mutatom nagy kék sibakancs-szállító szatyromat, anyagot hozok. Mondom az őr kérdésére, nem tudom meddig maradok, -ez nagyon hitelesre sikerült. A portás már nagyon kedves volt. Több nyelven beszél. Hosszúnadrág volt rajtam, szerencsére, habár hózentrágerrel. A lépcsőn vörösbársony futószőnyeg. Az átadott egyik lapon végrendelkezem, írott hagyatékomból mi kerüljön az Akadémiára, mi a Galéria Adattárába, s mi a családé, feltéve, ha kell nekik. Ez is megvan, már csak hajat kéne mosni. Meg sajnos 15 keretet elkészíteni, az nehezebb ügy, a faanyagot még utolsó ép napomon vállon hazahordtam. Késő este, még aznap. Fordulat nyuszifronton. Ökológiai egyensúly, zártlánc. Eltűntek a golyók az asztal alól. Szepi megette. Ma telefonáltak, októberben meglesz a szerzői estem a Merlin szinházban. Ketten ülünk a szinpadon, egy irodalmár barátom kérdez. Rólam. Ez a műfaj megy nekem. Katának hazajövetelére meglepetésként kimostam a szennyes ágyneműket, fehérneműket. Érdekes, mindegyik rószaszín lett. Házunkba kapucsengőt szereltek a nyáron. Az elmúlt években a kapu alatt már tűrhetetlen szemétkupacok, csövesek guberálásának maradványai. Aludtak is a lépcső alatt olykor, Zsófi félt, romló közbiztonság stb. Szóval, kulcsos ház lettünk és ez nagyon jó. Most pedig egy igazán tehetséges ötlettel a lépcsőre kukakerék vezető sínt fektettek, s az egész kukológiát áttelepítették az udvarba. Hozzá akartam járulni kultúrálódásunkhoz (háttere, hogy a lakók megvették a lakásukat, tulajdonosok) s nyolc reprodukciót, szépen paszpartúzva, kiragasztottam a kapubejárathoz, a néhai kukák magasságába. Lehet, hogy ezt is azonnal leszakítják, mint 15 éve a liftbe rendszeresen kitett nyomataimat? Fekvés. Katának most bevallottam, nem jutott eszembe, hogy a gyúródeszkának van egy másik funkciója is. 1994. szept.3. reggel fél hat, egy paplan alatt szuszogtok még valahol az Alpokon túl. Öltözködés közben jutott eszembe, ez volt a bajom István atya amerikai jezsuita tanításra épülő gyógyító szemináriumával is: nem hiszek az imádkozási technikákban. Hogy ha engem megtanítanak, eredményesebb lesz imám. Imám ma: Két fő kérés-területem van: -Izaiás: Uram adj nekem hússzívet kőszívem helyett, -a derűért. ...A napi dolgokért, jókért és bajokért- hálaadás továbbra is otthonos területem. Tegnap telefonáltak, szerencsére mégse kell freskó Pécsre. Elfogyott a pénz. Idei nyaram legfőbb nyeresége a győri Tanítóképzőtől 600 forintért kikunyorált csodálatos gurulós pénztárosszék. Attól pénztáros, hogy igen magasra lehet állítani, és van neki alul egy körbefutó krómozott lábtartója. Sok éve vártam. Egy bánatom volt: zöld és fekete műbőr borítása. A napokban varrtam neki homokszínű, anyagában mintás, igazi bútorkárpit-burkolatot. Festek, odahúzom. Hátralépek megnézni, odarántom. Tökéletes. 1994. szept 8. Tegnap igen megdorgált a Lukács úszómestere, kérdésére bevallottam, még mindig a műtermet festem. Pironkodtam is. Megígérte, hogy segít majd új témát találni. Ma reggel fél kilencre várt egy könyvkereskedelmi cég igazgatója, rászántam néhány telefont s ezt az utazást, csakugyan eladhatatlan-e a C. naplóm, mármint az az ezervalamennyi kötet, ami a kiadó raktárában hever. Megmagyarázták, hogy csakugyan. Még átküldtek a Könyvtárellátóba, ott kiderült- büszkék is rá- 100 példányt tavaly átvettek, s továbbították is. Evvel elment a délelőttöm, nem sajnálom, nagyon egzotikus volt ez a reggeli séta, gyalog a Blaha Lujza tértől, az Almássy téren át a Vörösmarty utcába, onnét keresztül a Terézvároson; Izabella utca, Élmunkás téri híd, ami ma újra Ferdinánd, majd a Lehel tér, a Váci út eleje. Minden mellékutcában lüktet az élet, pinceüzletek, irodák, frissen mázolt portálok... Nyusziügy lezárva. Kata köhög, s ez fölidézte benne az allergia rémét, amitől a gyerekeket is óvja. Azonnali nagy veszekedés Zsófival, aki nyulánál nemigen lát messzibbre, hirtelenjében nyuszija ledobását tanácsolta nekünk a hatodik emeletről az udvarra. Itt jött az én munkám. Este kocsiba, kocsiba kalicka, kalickába nyuszi. A Rózsdombra került, a néni egy borzot, és két rókát is fölnevelt már öt meglévő kutyáján túl. Madarakat is tart. Kertes ház. Harmadik napja nagytakarítás. Kata 1500 könyvét (durván leszámoltam) a gangon portalanítjuk. Új könyvespolcot is építettem, hamarjában. Festeni kellene. Na, kezdem is, szia. Visszaállt az évközi rend. A közibe tegnap újra hoztam Oltáriszentséget. Kértem imát, rosszkedvű vagyok, jó ideje már. 1994. szept 18. vasárnap reggel Tegnap a 3. országos karizmatikus találkozó a Margitszigeten, a Szabadtéri Színpadon,- én nem voltam. Szegények jól eláztak, Kata hazajött 11-kor ruhát cserélni. Ez alkalomból most éjjel öten aludtak Mikica szobájában, a padlón. Kata most építi nekik a reggelit, uszodából jöttömben hoztam még pótkenyeret a boltból. Ez már a kapitalizmus előnye, vasárnap boltból friss kenyér. Közben volt még egy komoly állattragédiánk. Mikica elhúzódó náthával gyerekorvosunknál, aki megnézte a tavalyi allergiavizsgálat leleteit, s oda nyilatkozott, hogy szülői felelőtlenség kutyával, egy lakásban. Szegény Zsófi. Nem volt könnyű. Talán még most is úgy tervezi, hogy beáll telefonoskisasszonynak, s ott keres annyit, hogy kutyástul albérletbe költözhessék. Két volt osztálytársával közösen tervezik. Szepi egyenlőre boyfrendjénél. Folyamatban, hogy egy kutyabarát fiúhoz kerül véglegesen. Nagy, kutya utáni takarítás azóta is foly. Sikerült a pincébe lehordanom néhány nagyobb bútorunkat, a múltkor lehordottakból pedig kidobni. Kata hősiesen szelektál, a gardrób helység tényleg üres, azon túl, hogy a zongorával van tele. Meg üres befőttes üvegekkel. Én húszéves faládámat dobtam ki, amire festés közben hátralépve fenekem szoktam letenni. Amikor elalszom rajta, fölborul. Na, de most lett egy csoda gurulós székem. Már azon is elaludtam egyszer. Reggel a zuhany alatt rámköszön egy közgazdász. Mondom neki, de jó, hogy fölébresztett, egész belefelejtkeztem magamba. Mondja, igen, nagyon jó, hogy az ember itt kikapcsol. Mondom, speciel épp tantervet írok. Tanterv. Harmadéves építészeket fogok heti egy délelőtt alakrajzra tanítani abban a teremben, ahol harmadéves voltam harminc éve. Ami munkatervet bemutattam a tanszékvezetőnek, az több okból nem működik. Nincs pénz aktmodellre, és nincs rajzterem. S szeretné, ha elsősorban teret rajzoltatnék, sokat színnel. Hirtelenjében annyi jutott eszembe, hogy dolgozhatnának nálam, a műtermemben, kilencen vannak mindössze. Azt mondja, az rettenetesen tetszene nekik, biztosan. A bemutatkozásomon pár hete gondolkodom, első ötletem sajnos, valószínűleg aránytévesztés, helytelen. Legelsőre fölolvastam volna nekik a Fiorettiből egy epizódot, avval, hogy először a legfontosabbról beszéljünk, mert a többi részletkérdés. A történetet nem kommentáltam volna. Amikor három rablógyilkos betér a kolostorba kosztért, s a gvardián elkergeti őket. Hazatérve szent Ferenc a gvárdiánt utánuk küldi kenyérrel és borral, s hogy letérdelve kérjen bocsánatot tőlük. A fölolvasáson azonban továbbra is gondolkodom. Van egy Lázár Ervin mese a hazudós egérről, amit a művészet szerepéről szóló tanulmánynak is lehet értelmezni. Talán ezt. Ha festők lennének, előkotornám az Örkény novellát, ami, ha jól emlékszem, az Ünnepelt Főfestő jutalom-űrrepülését írja le. Hogy teljesen közömbös marad végig, az esemény utáni sajtóértekezleten sem lehet egy elismerő mondatot kiszedni belőle. Közben álmatagon egy narancsot hámozó újságírót néz. S ezután kezdődött a művész legérettebb, úgynevezett narancsos korszaka. Ezt már többször próbáltam veled, még írógéppel. Állandóan befűzött papír, s írok, mikor hozzájutok és eszembe jut valami. De ez most más. Mindenféle múlt heti rossz szókapcsolatokat alakítok át most, menetközben, ez nagyon jó. Na, megnézem, fölébredt-e a család. Szőnyi centenáriumi kiállítás Szentendrén, jó lenne. Csak sajnos van egy vasútmodellezési kiállítás is, a Közlekedési Múzeumban, én hoztam a hírt. Mikica fönt van, a másik számítógépen karddal vív saját magával, egyedül indulok Szentendrére. Nagyon szeretem azt a várost. És most van is benzinem rá. Na, szia. este. Sajnos Szőnyi gyenge. Rosszul is volt válogatva, rendezve. Fölmentem a szerb templomhoz is, a domb tetejére, szeretem a Várost, a Dunát, a sziget vízrehajló lombsorát fölülnézetben. Útközben egy rítuális sajtos lángos. Még a Galériában egy Modok Mária kép. Elfáradva, egy szűk mellékutcában, a járdán parkolva a kocsi foteljében fél óra, a Makkai Ady tanulmányát tovább. Igazi őszi napsütés, éles fények hazafelé. Ebédre itthon. A dombóvári karizmatikus csapat épp búcsúzott Katától. Mért nem értem én Rilkét. Zsófi kezében egy Celan kötet. Mikica bejött a műterembe vinyettát ragasztani füzeteire. Segítség kellett neki, ugyanis a feliratokat kompjuterbe írta, de nem tudta szépen szétvágni a nyomatokat. Most tanítom sniccerrel vágni. Mindig elcsúszik neki a vonalzó. Próbálgatja, közben dudorászik. Most hátrafordul, hogy Pépör, jó lett volna minden tantárgyat a hozzá illő betűtípussal föliratozni, nem?! Nyílik a világa. Tegnap eltörtem pár gyenge képemet, s evvel eldőlt, mennyi keretre lesz még szükségem. Többet nem is akarok csinálni, nagyon unom ezt a 60 x 60-at, évek óta megy. Talán úgy kéne továbblépnem, hogy egyedi méreteket kezdek. Holnap hétfő, megcsinálom a hiányzó tíz rámát. Aztán már majd mutatni is lehet az idei termést, ha lesz kinek, a Kecskeméten, és a nyárközépen Győrben kezdetteket, ha jól számolom és nem dobok ki többet, 37 darab. Tényleg, mosogatni szabad vasárnap?! na, szia: 1994.10.12-16. J-26 C.4346 Szia J.; az Iparművészeti Főiskola rajzterméből, a két akt most állt föl. Rajztermet nem tudtak biztosítani, valamint modellre nincs pénze a tanszéknek. Fejet és aktot akartam volna rajzoltatni, így gyorsan új tantervet kellett szerkesztenem. Ma reggel ismét minden elmozdult: TANÍTVÁNYAIM kitalálták és bekéredzkedtünk a textil szakosokhoz, terem is van, modell is van. Vagyis itt. A gyerekek fele elképesztően nem tud rajzolni. Majd kiderül, mi a teendőm. Valószínű, neológként túllihegem a feladatot, de egyelőre (10 perces kroki beállítások a textileseknek, ehhez alkalmazkodnunk kell) 10 percenként körbejárok korrigálni. A hajnali zsolozsmázásnál újabban van egy (hangjáról feltételezem, középkorú) nő, aki hangosan, szépen-tagoltan, ámde egy szótagot késve válaszolgat. Gondolom, ha hallaná, nem tenné. Tehát nem tudja. Szent Isten, hátha én is?! hátha mindenki?! -és ez vonatkozik az egész életre... Legyünk szerények. Hajnali mise, tovább. Fájdalmas -fájdalmas?- élmény, ahogy Szüts barátom szeretett osztályfőnöke, a legendás Töhötöm atya, aki annakidején a katedrán erőkézenállást mutatott be nekik, újabban a pármondatos szöveget, ami a koncelebrált szertartás szerint rá van osztva, de folytonosan eltéveszti. Úgyhogy most csendben szöveg nélküli helyre tették át. Miklós meséli, a ferencességben élenjárt, 40. születésnapjára egy pár sílécet kért, addig az sem volt neki. Úgy lett biológiatanár, hogy mikor az államosításkor hirtelen tanítaniuk kellett, megvárta, rendtársai milyen szakot választanak, s elvállalta, ami megmaradt. Mise után uszoda. Képzeld, van egy új anyókánk. Mély szemüreg, beesett száj. Ráncos és sovány, de az öregség aránytalanságával, kövér hassal. És: pancsol. Lubickol. Kézen áll és bukfencezik a mélyvízben. Kiugrik a korlátra. Majd hirtelen sprintel egy kicsit. Hetvenöt évesnek gondolom. Kata aggódik, hogy túlfárasztom magam reggel. Mondom neki, itt automatikus visszacsatolásos teljesítményszabályozórendszer működik. Ha fáradok, lassabban úszom. Mikica hétfőn nem ment iskolába, hogy kinőtte a cipőjét. Az ötlet olyan zseniális, hogy munkaidőm ellenére, reggel, fél órát kártyáztam vele. Cipő. 10 éve kapott Péter barátom egy VALÓDI Dachstein bakancsot. Állítólag már akkor valami húszezer forint értékű volt. Évekig az egyetemen ebben tanított. Tank, luxuskivitelben. Állítólag 15 év után kezd belejönni igazán a cipőségbe. Azóta csodálom, ha irigy lennék, irigyelném. Most mondom neki, adnál megint egy használt cipődet, kellene, és nincs. Azt mondja, na, Apó, most egy életre megoldom a cipő gondodat, és hozza a Dachsteint. Elakadt a lélegzetem. Egy napig ebben jártam, de csak a balban, hogy fölmérjem a különbséget. Ma egy próbajárat túrát tettem benne. Valószínű, visszaadom. Ironizált vele nagybátyja, aki Németországból küldte neki, hogy evvel gond nélkül elgyalogolhat majd Mathausenig. Igen, ma délelőtt próbajárat, próbaüzem, szombat, édes, langyos, napsütéses reggel. Mikit kísértem volna föl síedzésére, a magam örömére is, szellőzködni kicsit. Jövök haza úszásból, még alszik, a jelekből látom, az éjjel hányt. Hirtelen ötlettel egyedül, a piros-huszonkettes busszal föl a Normafához, a budai hegyek végigpásztázásának öröme, a Hármashatárhegy mögött már a Pilis, Pomáz magasságában. A Körszálló, ködben a Rózsadomb. Séta a Mátyás király úton, a lombok még zöldek. Odaérek a faóriáshoz, ami alatt egyszer fényképeztelek titeket egy Fioretti-kiránduláson-, hatalmas, földből kimosott, szerteágazó gyökérfonatok az út fölötti meredélyen. Kis emberke jön szembe, hároméves talán. Kérdezi apját: nadon nehézs kiásni?! Mit akarhatott vajon, birtokolni? győzni? változtatni? tenni? Jó délelőtt volt. Jó lenne utazni is, időhúzásnak, figyelemelterelésnek. Mondjuk a Metropolitan múzeumot még egyszer. De igazából mégiscsak befelé, netán fölfelé kéne utazni. Affektálás? Merthogy az nem előállítható, szándékkal?! Mi állítható elő? A múlt, a múltunk, folyamatosan termeljük. Nem egyetlen birtokunk? Kincsünk?! Utaztam, utaztunk Kaposszentbenedekre. Születésnapomon, Kaposvártól rendőri fölvezetéssel, különbusszal, Tücsök monostorának szentelésére. Hát meglett. Beton püspök misézett, a neve onnét, hogy a Renum Marianum csapatában nagyon kemény balhátvéd volt. Vagy 400 ember, nagyrészük a kertben, székeken, monitoron nézte a szertartást. Még Bélapátfalváról is jött egy csapat. A hívők közül púpos anyácskám vitte előre az ostyás paténát, a pap kezére. Egy hetes pacemakerrel a jobb vállában. Egyik reggel rátelefonáltak, jöjjön azonnal, délben operálják. Szertartás után a falu ajándéka: tyúkhúsos-süteményes háromfogásos ebéd a helyi iskola két tantermében. A falusiak ünneplőben szolgáltak. Befogadták. Hazafelé bekéredzkedtünk a kórus különbuszába pénzspórolás okából. Útközben Kata kérdezgetni kezdte gyerekkori barátunkat, a nagytekintélyű Dobszayt, (úgy rémlik, írtam már róla neked, 40 éve az illegális bencés cserkészmozgalomban vezetőm volt) -aki püspökökkel is veszekszik időnként,- mi a véleménye az egyház iskola-visszaszerzési akcióiról, úgy összességében? Merthogy most közvetve lehetőségünk van az új kultuszminisztert befolyásolni, s Kata elvállalta, hogy ennek a témának utánanéz. Sok az anomália, sok az ellenszenv, kemény érvek és ellenkezések mindkét oldalon. Nem látunk tisztán. A hatalomra került liberálisok nem hatnak egyházpártinak a semlegesség hangoztatásával. Az egyház jól működő iskolákat szerez meg, és alakít át. Ugyanakkor a szerzési vágy érthető. Úgy hiszik, ez a néhány év az egyetlen történelmi lehetőség, aki most nem kér, végleg lemarad. Érdekes, a nagyon katolikus D. fröcsögött az indulattól. Hogy az egyház most egy agresszív komcsi párttitkár és egy üldözési mániás öregasszony keveréke. Nem kaphat annyit, hogy meg legyen elégedve, s ne legyen továbbra is megsértődve. Igaz, butaságból teszi, belekergették ebbe a helyzetbe. Ahelyett, hogy végre belső dolgait, lelki dolgait tenné rendbe, rendes hitoktatás, hittankönyvek, gyóntatás. Észre kellene vennie, egy megváltozott, szekularizált világban élünk, ne a Horthy érához hasonlítsa helyzetét. A hitre nevelés helye ma nem az iskola, hanem a templomban megtanultak gyakorlásának a helye, ahol is szépen, toleránsan együtt kell élni ateistákkal, homoszexuálisokkal, mindenkivel. Az egyház is megkapja minden diák után a fejkvótát, ami egyébként csakugyan nagyon kevés, a létfönntartáshoz elég. Viszont ha a tulajdonosi jogokat vállalta, a kötelességeket is feladata elfogadni. A rendkívüli helyzetre való tekintettel- az indulás évei, szegénység- lehet persze az államtól többlettámogatást kérni, de tisztázzuk, ez nem állami kötelesség, hanem ajándék, ezt követelni nem lehet. Általában is tiszta jogi formákat kellene teremteni. Egyébként tapasztalja, nem mindig az egyházi iskolák vannak a legnehezebb helyzetben. A mindenkire vonatkozó fejkvóta összegének emelése lenne célszerű. Kérdeztük az egyház iskola-visszaszerzési akcióiról is, hivatkozva arra, hogy az iskolák 2,5 százaléka van csak egyházi kézben, s az igény ettől nyilvánvalóan nagyobb. Azt mondja, nincsenek észnél, meglévő iskoláikat sem tudják rendesen ellátni, egyik kölyke a szentendrei ferences gimnáziumba jár; látja. A jól működő Ady Endre utcai iskolát is most verték szét. (Mikica oda jár, Kata jövőre hetedik osztály helyett valamelyik gimnáziumba akarja betenni, bár nem emiatt.) Jó lenne - még mindig Dobszay- az adó X százalékát önkéntesen az egyházak felé fordítani, ő kiszámította, csak 20% hívőt is számolva, az egyház még jól is járna. Az egyházi támogatás mértékét nem lehet a mindenkori kormány jóindulatától függővé tenni. Kérdeztük az új katolikus egyetemről is, Maróth Miklós barátunk szervezte. Szerinte Miklós a magánegyetemek tilalmáról szóló törvényt kijátszotta, és ez még akkor is tisztességtelen, ha a szándék tiszta. A demokráciát nekünk is meg kell tanulni, el kell ezt kezdeni valamikor. Ennek kapcsán kifejtette, hogy szerinte a század egyik fő dilemmája a következő: az értékek támogatásra szorulnak. A komolyzenei hanglemezgyártás, stb. Ugyanakkor e század nagy tanulsága, hogy minden népboldogítónak szánt hatalmi törekvés, mely kijelölte az értékeket (is), tragédiába torkollott. Fasizmus stb. Mi van még? Katát a múltkor elkísértem az Akadémia dísztermébe, kandidátusi oklevelét vette át ünnepélyesen. A ceremónia a 150 jelölt ki- és visszagyaloglásából állt a hosszú piros szőnyegen, kézfogás, oklevél. Ketten elbotlottak. Szeptember végén egy hét végére lementünk Kékkútra. A strand már kihalt, üres volt. Egyetlen bódé még nyitva, sört mértek és szedték szét a terasz nagy napernyőjét. Az ő konnektorukba kéredzkedtem be. Kata napozott, Miki horgászott az OLASZBAN vásárolt négy és fél méteres teleszkópos csodabotjával. (7000-be került, forintban számolva.) Mindenki jól érezte magát. Este a fiú a fogott 12 centis veresszárnyú keszeget, kissé fanyalogva tarkón vágta, levágta a fejét, szakszerűen lepikkelyezte, kibelezte, félbevágta, megforgatta lisztben, majd olajban kisütötte. Őseit is megkínálta, nekünk akkora szelet jutott, mintha áldoztatott volna. Ízletes volt. Másnap a még nyáron kezdett Ady tanulmányt olvastam tovább. Most október közepe, még mindig nem fejeztem be. A napi olvasásnak 52 év alatt nem sikerült fix helyet szorítanom, a fene egye meg. Különösen most marad el, hogy "tavaszi fáradtságom",emegtörtem, s áttértem a korai; tíz óra körüli villanyoltásra. Mintha segítene. Na, megyek is ágyba. Pisilés, szájzuhany. Kata a szomszéd szobában még tévézik. 1994. okt.16, vasárnap reggel fél hat mégse megyek hajnali misére, majd Mikicával este. Lelkiismeretfurdalás tárgya, hogy külön járok, a hajnalira. De annyira ezt szeretem, s a gitáros-zajosat oly kevéssé, György atyával. Emlékszem, ma álmomban azt hajtogattam, meg kell írni J.-nek, hogy most azt álmodom, hogy egy háromszögű alumínium figyelmeztetőtábla vagyok egy lakás bejárati ajtaján. Szöveg nincs rajtam. Szerencsére ma éjjel már nem fájt a gyomrom. Akkor mégiscsak megtaláltam az okát. Tegnap három helyen átvágtam pizsamanadrágom gumiját. Ez a Dachstein ügy viszont még nyugtalanít. Az embernek beteljesül egy álma, de nyomja a kisujját. Most fölvettem, megint a balt. Délelőtt kirándulunk. Szütséknél fotóztam minapában, Erzsébet kiállításra készült. Elcsesztem, kompjuterrel hozták helyre, a képek a szélek felé elsötétedtek, vakuim hibás beállítása miatt. Másnap megyek egy Ofotértbe, mennyibe kerül egy vaku- fénymérő. -A főnök tudja, kérdezze őt. - Japán szokott lenni, most nincs, 7000 körül. Mire kissé szégyenkezve megkérem Miklóst, venne egyet. Hétre rá telefonál, itt van az asztalomon, vidd a francba, gyorsan. (tudja, hogy ilyenkor húsz percen belül ott vagyok.) Átveszem, megköszönöm, és kérdem, egyébként mennyi volt? Mondja, 47.000. Elsápadok. Mondom, én nem vagyok ennyire intelligens, hogy ezt földolgozzam, én most itten súlyos zavarban vagyok. Aztán röhögtünk. Lett egy vakumérőm egy marha boltos miatt. Visszatérve a főiskolára. Első nap bemutattak a gyerekeknek. Sunyi módon megkértem a tanszékvezetőt, ő közölje, hogy megszólításom: MESTER. Előző héten még ismeretlenül küldtem a diákoknak egy faxot, vegyenek föl egy fejmodellt, az én költségemre. (A főiskola nem tudja fizetni.) Csináltattam egy fölmérő rajzot velük, utána egy órát beszéltem magamról, meg róluk, hogy fontos emberek lesznek. Beszédemhez puskának a kompjutert bekapcsoltam, remélem, impozáns voltam. Végül "művészetről szóló dolgozatként" a Hazudós egeret olvastam föl nekik, s házi feladatként a következő nyolcvan évre heti egy vers elolvasását tettem kötelezővé, utólagos számonkéréssel. S, hogy aki reggelente úszik, egy jeggyel jobbat kap. (Fürdőruhámat kiterítettem a radiátorukra.) Volt közben egy megrendítő élményem. Fölmérő rajz, korrektúrának nincs helye, így körbejártam a 30 éve nem látott négy épület minden lehetséges folyosóját, helyét, s a most is gyönyörű napsütötte parkot. Majd lementem az alagsorba, sokat álmodtam az évek során evvel a helyszínnel, nem tudom, miért. Sikerült az asztalosműhelyt megtalálni, beléptem. Emlékemben azóta minden elmozdult, elmerengtem. Senki nem volt a termekben, egyedül voltam. Már kifelé tartva, rámkérdezett valaki, mit keresek itt. Mondom, mire igen udvarias lett, megmutatta a gépparkot, elbeszélgettünk. Még visszafordultam, mutatna-e egy hallgatói szerszámszekrényt is, hogyan vannak ma fölszerelve?! Hogyne, természetesen. Kinyit egyet. S a simítógyalu hátán a V.D. monogrammom, belevésve. Második szerdán hozzám jöttek, nyolc óra kettő perckor indultak a Moszkva térről hozzám, nem véletlenül. Most is beszélgettünk, megkínáltam őket egy teával, vajaskenyérrel. Az egyik lány csakugyan elolvasott egy verset a múlt héten, ebből indultunk. Szóba került sok minden. A Toldi estéje. ennek kapcsán: a Toldiról, Toldi szerelméről, mint szorgalmas, de sikerületlen műről, Déri Boóperéről, az öregség és a szerelem viszonyáról, arról., hogy át szabad-e menni reggel 6-kor a piroson, ki hogyan dönt ezügyben. Érzelmileg, törvényt tartva, mérlegelve stb. Az egyéni és a kollektív törvényről, a pillanatnyi mérlegelés elvéről, ha menstruálok, másképp döntök, hogy is van ez, stb. Fölolvastam a Fioretti könyvből: a rablógyilkosok vendégül látása: Ferenc a zseni, aki kilép a kommersz magatartásból. A magatartásmintákról: tavaly átéltem, utcán előttem lezuhan egy munkás, szörnyhalál, viselkedésmintám egy japán közlekedési haláleset fotóról, letérdeltem imádkozni. A rutinról: rémálomból ébredve én pld. azonnal imádkozni kezdek. Van más technika is erre. Aztán írattam egy húszperces röpdolgozatot, találjanak ki egy alkalmi asztallapot guruló festőasztalomra, a paletta fölé. A meglévőt persze még reggel eldugtam előlük. Harmadévesek: mindenféle vas konzolokban, kivető pántokban gondolkodtak. Utána, bocsánatot kérve, mutattam meg a jó megoldást, hogy nekem erre több gondolkodási időm volt. A legjobb terv készítője kapott egy almát. Végül a műtermem sarkát rajzolták két órán át, szénnel, volt köztük jó is. Ötletet képemhez nem kaptam. A hét közepén "Beszélgetés Váli Dezsővel" lesz a Merlin színház esti programja. Egy irodalmár barátom van kérdezőpartnernek kijelölve, de valószínűleg Szütsöt is odaültetik. A 2000 nevű irodalmi folyóirat estje. Szüts megkérdezte, mit NE kérdezzen. Mondom, nem látom át előre a terepet. Mindenesetre megpróbálok most egy lehetséges, szélsőséges kérdést átgondolni: milyen a házasságod? 1. elütve: honnét tudnám, még nem vagyok a végén- 2. nem bújok ki a kérdés alól, de mit értesz jón?! A kellemeset? hasznosat? 3. ugyanolyan mint az életem. Nyugtalan fajta, és melankóliára hajló vagyok, milyen lenne? Sok a mulasztásom is. De: igyekszünk, mindketten. 4. van erre egy képem, 20 éve láttam egy üzemi konyhán. Az étellift nem működött, két kövér szakácsnő izzadva, kínlódva cipelt a szűk lépcsőn az emeletre egy hatalmas alumínium lábost, főzelékkel tele. Keserves látvány és minden rendjén volt. Tántorogva támogatjuk egymást üdvösségünk felé. Mi van még? A győri múzeumunk ügye. Fogadnák az anyagot, novemberben nyílna is, de most kiderült, csak egy töredékét tudnák kiállítani. A többit csak évek múlva, ha rendbetették az Esterházy kastélyt. Nem tudom, belemenjek-e. Másik dilemma, elfogadjam-e a fölkérést egy kiállításra a Körmendi Galériától? Szép, és jó helyen is van, bár új, bejáratlan. Bajban vagyok, még nincs meg a novemberi fizetésem másik fele, s ők vennének egy képet. Igen ám, csak félek, gyalázatosan áron alul akarnák, s ráadásul jelezték, ajándékba is kérnek egyet, a tárlatért. S még egy: utolsó nagyobb pesti tárlatom az Ernst múzeumban volt, 1990-ben volt. Ha most itt kiállítok, 95 tavaszán, akkor a fővárosban nem lenne helyes, nem szeretnék megint néhány évig szerepelni. S közben pedig ideje lenne már egy nagy, átfogó kiállítást csinálnom. A napokban egy szülész- nőgyógyász nyilatkozott a rádióban: a fejenállástól eltekintve a legrosszabb szülési póz a ma szokásos. na, szia: 1994.12.5.- 12.11. J-27 C.4371 Szervusz J. mama! A tértivevény rózsaszín céduláján aláírásod, a remettre en main propre, signature du destinataire; tehát élsz, Franciaországban tartózkodsz, beszélő viszonyban vagy a postással, van tollad, és mozog a jobb karod. Jól van. Itt a szomszéd kerületben, a régi Farkasvölgyi-temető helyén, ahol a háború után apám apját elföldelték, e percekben Jelcin beszél, meg Clinton, a Margit körúton meg rendőrök vijjognak. Mázlijuk van, mert szirénájuk megkülönböztethetetlen a mentőkétől, úgyhogy rendszeresen potyáznak fohászaimból. Illetve újabban legalizáltam őket, bevettem a csapatba, a rend kedvéért. Reggel a Lukács uszoda férfi szekrényes öltözőjében nem volt világítás, hangot adtam feltevésemnek, hogy biztonsági okokból. Uszoda. A klubom. Kaptam már Cseri Kálmán prédikációt, váratlanul, nyomtatásban, ajándékba. Múlt héten egy üveg fotóvegyszert, 1960-ból, talán még jó. Szóltak, tudnak pacalt is szerezni. (mi az?) Most kaptam hírt Gyula bácsiról. Az ő révén jutottam el Mikicával a Hadtörténeti Könyvtárba annak idején. Ma 85 éves. Agyvérzést kapott, mint pár hónapja Lajos úr. Mindkettő hadtápos tiszt volt. Reggelente Tibikém, -szintén katona- rám köszön a zuhany alatt: jó reggelt, művész úr! Válaszom: jó reggelt, vitéz úr! Minden reggel invitál, úsznék vele a hideg medencében, ne abban a pocsolyában, cserébe javaslom neki, hogy testedzés okából - nagyobb terhelés a szívnek- tartson velem a 26 fokosban. Gyönyörűen úszik, olykor elnézem, hazafelé mentemben már. Most költözött ki Budakeszire, hosszabb az út ide, reggelente. A kitüntetésekkel és katonai rendjelekkel foglalkozó egyetemi tanártól megtudakolom, javult-e édesanyja állapota, most tanítja újra járni. Vasárnaponként két gyerekével a Börzsönyben kirándul. Van egy Moszkvában végzett mérnököm, aki megtanított a kompjuteremben lévő opuszjegyzékem gyors rendezésére. Este hívom majd a Széchenyi könyvtár igazgatóját, bár napok óta nem láttam, nem használhatnánk-e a téli szünetben néhány napra zirci vendégszobájukat. Van egy statikus professzor, akinek készülő statikatörténeti könyve kéziratát átnéztem, és bele is beszéltem. Állítólag megfogadta. Múltkor almásheringet ettem nála vasárnap reggel, ugyanis dicsekedett vele, mennyit meghagytak a tegnapi vendégek. Hazafelé ballagva a zsidó és a katolikus bűnbánati módok különbségeit egyeztettük. Istvántól, akinek csak most, az ötödik évben tudtam meg a nevét, majd meg kell érdeklődni, kapott-e hírt fiától, és unokáiról, Amerikából. Nem nagyon írnak neki, ritkán egy telefon, igyekszik hősiesen viselni. Van egy üzletkötő, aki egyszer vidult fel eddig, mikor amerikai társasutazásáról kérdeztem, s a Grand Canyonról. Jenőke, aki szintén könyvtárban dolgozik, 50 körüli, időnként megverik, ilyenkor az úszómester után kiabál segítségért. Idegbeteg, mindenkibe beleköt, a vízben rugdal. Én preventíve jóba vagyok vele, mert egy sávban úszunk, s ő nem tér ki senki elől. Én meg háton, odafelé, vigyázni kell. Kifejlesztettem egy technikát a néhány tempónkénti vízalatti előrenézésre. Már ritkán ütközöm. Jenőke a múltkor szobor-restaurálási ügyben fordult hozzám. Épp egyforma tempóban úszunk, ami ritkaság. Mióta valamelyikük kölcsönkérte egyik rádióinterjúmat magnókazettán, azóta valaki a kabinsor túlsó oldaláról átköszön nekem, valaki ottani, (számunkra) külföldi. A főorvos úr is gyönyörűen úszik, nehezen ad potyareceptet. Tavaly vele cseréltem egy képemet Shakespeare összesre. Fantasztikusan kidolgozott teste van. Súlyzózik is reggelente. A fontosabb kiállításokra figyelmeztetjük egymást. Van egy kamarai elnökünk is, szófukar, és nem ért a kompjuter EXCEL programjához, sajnos. Egy közgazdász a jobboldali szekrénysorról vett két példányt a zsidó temetős fotóalbumomból, olykor tréfálkozunk. Az ősz-bozontos mellszőrű Feri bácsit, aki mindig elmondja, hogy kúrálta ki fekélyét napi úszással, 82 éves, rég láttuk. Reméljük, csak átpártolt a Dagályba, s él. Sokat dorgált a melegebb vizű medence miatt, mígnem az utóbbi időben, szégyenkezve, maga is rákényszerült. Gyula bácsinak a szeme javul az operáció óta, felesége hazakerült a kórházból, ő főz rá. A nagydarab, bajuszos, kissé hőzöngős szívbeteg MDF (Magyar Demokrata Fórum, jelenleg ellenzékben) párti közgazdász újabban egy órával később, hétre jár, s velem egy időben kezd. Kérdezem, nem hiányzik-e a régi csapat? Azt mondja, csak egy részük, mert az a sok liberális - nem. Egy ügyvéd nevetett a zuhany alatt, képakasztó cédulámat (tudod mi az?) jogilag dilettánsnak találta. Rögtön segített átfogalmazni. Várj, megpróbálom ide átmásolni, benne van a gépben. A "copy" gombot először, aztán az "ide most ezt lerak" gombot. Ez a 22. változat, hetekig mindenkivel ezt korrigáltattam, a képek hátára ragasztom. Tehát ez a végleges, az eredeti tipográfiával: ------------------------------------------------------------------------------------------------------- cím: opuszszám: technika: hol készült: méret: dátum: Váli Dezső H-1027 Budapest, Margit körút 64/B VI.3. TISZTELT GYŰJTŐ! Kérem, szíveskedjék nekem címét megküldeni! Munkáim helyét számon tartom. Valamint: szeretném kiállításaimról a jövőben Önt értesíteni. Köszönöm! KÉREM, MŰVEM TARTÓSAN NE KERÜLJÖN KÜLFÖLDRE! Kivétel: közgyűjtemény, múzeum. DEAR COLLECTOR, please send me Your name and address. I would like always to know the place of my works and send You invitations to my exhibitions. Thank You. IF POSSIBLE PLEASE DO NOT TAKE MY WORK ABROAD. Except: public collections, museums. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Ki van még, klubtag. A nőkről még nem is beszéltem. Ritka a fiatal, természetesen. Van egy barnahajú (kilógatja úszósapkája alól) lassan úszik, és folytonosan illedelmesen maga elé mosolyog. Talán azért, mert tökéletes segge van. A fiúk az öltözőben, ha jól emlékszem, Nofretéte névvel jegyzik. Van egy őszülő, jellegtelen, fáradt hivatalnokarcú, zakós ember. Érdekes volt, mikor egymás mellett úsztak, kiderült, ők: kettők. Azóta több ismerősömről is észrevettem, hogy kettő van belőle. Van még a Sanyi bácsi, aki szállodaigazgató volt, sok érdekeset mesélt a londinerek világából. Misi, a nyugdíjas könyvtárigazgató időnként meghív egy kávéra, ha mindkettőnknek van erre egy negyed órája. Három képet ajándékoztam neki, kettőt a hivatalába (Mednyánszkyval egy térbe), egyet a lakására, annak idején. Pár hét után azt lecserélte, igaza volt. El is törtem, ahogy visszaadta. Uszodából vérvételre, ez már a harmadik, heti egy. A gyomrom fájt, ámbátor enyhén, de tartósan, Kata elküldött orvoshoz, 8,3 a cukrom. Megkérdeztem, soha többet dobostortát?! Nem. Szüts tőlem függetlenül, ugyanígy, két hete egy másik orvostól ezt kérdezte: én soha többet francia krémest?! Most kitaláltam magamnak egy vérvétel-bérletet, s hétről-hétre enyhítve a kemény diétát majd "beállítom" magam. Az adatokat már tudom értékelni. Cukor, csoki semmi, 250 gramm kenyér indulásként. A fehérzománcos, literes, kórházi mérőedényből, -amiből a teámat évek óta- most ünnepélyesen kiemeltem extrahosszú ezüst kiskanalamat. Nincs mit fölkavarni. Te jó ég, Nelly már egy éves?! mindjárt kiszaladok a konyhába, megkérdezem Katát, ilyenkor járnak-e, beszélnek-e már?! Szénhidrátszegény étkemet főzi. Meg Mikiét, Clintonék látogatása miatt az iskolákat bezárták. Főiskola. Rázódom bele. Múltkori házi feladatom: mi a hazug gondolat Keats Óda egy görög vázához-versben. Megtalálták. Az e heti: mi, ami nekik szól, ugyanebben. Még mindig szobasarkokat rajzoltatok bútorokkal. Illetve két hete kollázs technikával csinálják, Szüts javasolta, marha nehéz. A szokott kis manírok itt nem működnek. Időnként fölolvasok nekik valamit, Pilinszky interjú, Petri vers, Capek novellák. Nyolctól egyig bent ülök köztük, de két-három alkalomnál többet egy délelőtt nem lehet korrigálni. Eddig vittem be munkát, olvasnivalót magamnak, de nem-szeretem-híg az időm. Következő tanévre tervezték, de már most véglegesítenek, januártól félstátusba vesznek. Havonta fogok annyit kapni, mint eddig a fél évre. Veszélyeztetve érzem megszokott anyagi bizonytalanságomat. Jeleztem, a magam részéről még nincs végleges döntés, a következő fél évet is próbaidőnek tekintem. Hogy kedvelem-? Inkább csak unom. Meglehetősen unom magam hallani, ahogy bejárt okosságaimat ismétlem, nekik. Hiúságom már kielégült, mindez tizenöt évvel ezelőtt lett volna fontos. És ezek nem festőnövendékek, akiknek igazán sokat tudnék átadni. Még nem szeretnek annyira, hogy. Bár telefonon jelzik, ha hiányoznak. Bár teát főznek nekem. Bár megkínálnak csokoládéval. Néha beszélgetnek, rámnevetnek. Múltkor beültem egy építészeti órájukra, nosztalgiából. Lejtős terepen kétszintes lakóház. Korrektúra, Jánossy tanár úrral, aki engem tanított ugyanerre, ugyanebben a teremben, harminc éve éppen. Csikorgott az agyam, ahogy a terveket próbáltam megérteni, értékelni. Építészet. Legszebbek a reménytelen, örök szerelmek. A múltkori kutyatragédiával szimmetrikus eset most, ezúttal Mikicával, s én okoztam a bajt. Cseréltem én valaha, tíz éve egy szuper rádiós-walkmant, talán emlékszel is rá, képért. Sok órás beszélgetéseket vettem föl vele, s hallgattam a Brácsaversenyt, amit tulajdonképpen nem is Bartók írt. Aztán mindez elmúlt, a dobozt Szütsnek adtam. Most Mikica, hallva a régi történetet, észbe kapott, s visszakérette a szerszámot. Nagyon boldog volt vele. Zsófi irigykedett, hogy ezt ő is szerette volna, tulajdonképpen neki járna, stb. Kata pedig a homlokára csapott, Miki tíz százalékos eddigi halláskárosodása hogy viszonyul mindehhez?! Tanácskérés fülész gyerekorvosunktól, aki Miki fülét tizenegyszer szúrta. A walkmant azonnal levittem a bizományiba, Miki épp iskolában volt. Szegény. Joggal protestált, hogy mért ilyen hirtelen. (Mert nem vállaltam az esetleges további huzakodás lelki tortúráját, -mondtam meg neki.) Mindjárt fekvésidő, még megetetem Zsófi négy egércsaládját, négy terráriumban. Meg a patkányt, bár azt nem mondta. dec10, szombat délután, az egész délelőttöt átaludtam. Nem volt időm a héten írni neked. Reggel találtam a kukák mellett egy rózsaszín törött márványlap darabot. Gyönyörű. Déltől tanítványaimnak másoltam át az 1980-as nagy Pilinszky interjút, karácsonyra. Emlékszel-é erre? Legalább 50-szer végighallgattam az évek folyamán, még tanulom. Hála Istennek, didergő atomokká váltunk, ami nem kis szó, ti. az egész világegyetem atomokból van felépítve és nem pózokból. A művészet... a testi fájdalmon innen van, és ezt nekem nagyon nehéz volt elhelyeznem. Ma talán annyit tudok, hogy ezt a testi fájdalmat semmiféle filozófiával nem lehet kivédeni.. Például a keleti vallások itt tévednek, mert a bölcs tulajdonképpen sorstalanítani kívánja magát. Jézus esetében az a fantasztikus, hogy mindazt tudta, mint Buddha, és ugyanakkor végigcsinálta a legvéresebb sorsot. Ő tudta, hogy azt a küszöböt nem lehet elkerülni, amikor az értelem kialszik, és nincs segítség. Ezt nagyon szépen, régi festők úgy ábrázolták, hogy Jézus agóniájában az Atya lehunyja a szemét, és a Szentlélek oldalt fordul. Ezt tudni kell. És Bach tudta, ismerte ennek határait. Nekem nagy hajlamom volt a teoretikus gondolkodásra, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem az én utam, és hasonlóvá válok a féltékeny férjhez, aki egész bizonyos akar lenni a felesége felől, és szükségszerűen végül semmit nem lát belőle, és elveszti. Míg ha megmarad a gondolkodásnak a toleráns szintjén, akkor helyet ad a másiknak, és esetleg megszülethet az a csoda, amit szerelemnek, házasságnak, barátságnak nevezünk. A valóság teljesen anyagtalan. (Nelly valóság?) Erre mondja Rilke: rettenetes, hogy a tényektől sohase tudhatjuk meg a valóságot. A művészet tulajdonképpen nem más, mint áttörni a tények falát és eljutni a valósághoz. Ez a filozófia, ez az irodalom, ez a zene. Mozart... mint egy régi orvos, mondjuk a 18. században, aki fodros ingben és kézelővel érkezik, és mint egy halálpontos diagnoszta kitapintja a halálos pontot, és abban pillanatban lekapja az ujját, és megigazítja a fodrait. ...Ugyanakkor meg vagyok győződve, hogy egy műanyag kilincs végül semmivel se hitványabb egy szép rézkilincsnél... egy tönkrement műanyag lavór éppolyan szakrális, mint az Esthajnalcsillag... a műanyagot műanyagabbá kell tenni, és abban a pillanatban elkezd sírni, és abban a pillanatban a tortúra súlya alatt olyan sikolyt ad, mint a martírok... És tulajdonképpen egy versben... ezt a cérnavékony sírást kell meghallani... ...Az irodalom és a művészet talán nem is több, mint egy széles baráti kör. A művészet olyan szerelem, ami a barátság törvényei szerint funkcionál Az univerzumnak vagyok a polgára... kivágtunk egy parcellát a mindenségből,és azt elneveztük természetnek, és azon túl voltak a csillagok, stb. Na most a Cranach fái, azok a kozmosz fái, a Brueghel fái már elkezdenek a természet fái lenni... én azt hiszem, nem arra kellene törekednünk, hogy a mindenséget természetté tegyük, hanem újra a... küszöbönkig engedjük egyszerűen a kozmoszt, az univerzumot... A természet az univerzumnak egy devalvált változata, legalábbis a művészetben... Mikica az idén nagyon fölkészült. Mélyalvó, s ez okból soha nem sikerült rajtakapnia a Mikulást, pedig sokéves terve. Most sok órai munkával épített egy Mikuláselhárító szerkezetet. Velem is megkorrigáltatta, szellemes és műszakilag hibátlan volt. Az ablakszárny tíz centis kinyitására a füle mellett a rádió bömbölni kezd. Anno én is csináltam ilyet, vekkernek, zsilettpengével, és egy fa játékkockával. Éjfél. Kata be, rádió bömböl, Miki alszik. Kata előzékenyen ledobja Miki bukósisakját a földre. Aztán még egyszer. Majd egyidejűleg megrángatja kispárnáját is. Semmi. Segélykérően rámnéz, pizsamában leskelődőm az előszobában, némán röhögünk. Végül M. fölébred, diadalmasan tettenéri a Mikulást, aki kétségbeesetten menekül... s meséli, á, nem aludtam, egy percet sem. Ráhagytuk. Fél hat, félbehagyom, megint. Megyek az Békásmegyeri templomba, lelkinap van. (arra kóricáltunk veled 85-ben, húsvéti virrasztáskor, azt is Tamás tartotta.) Megvolt a Merlin színházi estem. Két és fél óra volt. Anyám nagyon fölháborodott, mert Szüts gyakran szavamba vágott, lecikizett, hülyéskedett. Meg is írta! mindezt azon melegében egy levélben. Világosabban látott Mikica, hogy enélkül komor és unalmasabb lett volna az est. Anyácskámnak aztán elmagyaráztam. A téma egyébként kommersz, rutin szintemen mozgott, mígnem második félidőben Margócsy rá nem kérdezett, hogy ő hallott engem Pannonhalmán valami furcsa nyelven imádkozni. Karácsony. Pár könyvet vettem már, tulajdonképpen ajándékba. Németh László vaskos levelezés kötete. Zavarosan gondolkodik időnként, de érdekes. Megvettem, ezt tényleg Katának, a Három hattyút. Talán írtam neked a nyáron erről a borzadályos műről. Három generáció élete Kínában, hol ilyen, hol olyan terror közepette. A legfiatalabb végül Oxfordban kötött ki, mint Kína szakértő. Vettem egy interjúkötetet Petri Gyurkával készült. "Milyen érzés érettségi tételnek lenni?" El ne felejtődjék, a Kecskeméti Piar. Gimnáziumban, és Pannonhalmán már én is voltam. Mikicának a metró Astoria aluljáróban egy Jack London kötetet, s Zsófinak egy Tao te Kinget. Weöres fordításában. Magamnak egy kis tanulmánykötet, Picasso Picasso után Perneckytől. Emigrációból most tért némileg haza, első kiállításomról -illetve hárman voltunk- irt egy kritikát, amiben, mint: volt még ott két kezdő is- ként emlegetett. Úgy látszik, megjegyeztem. Tovább, könyvek. Testet öltött, majdnem reménytelen nosztalgia, csináltam egy méter hosszú éjjeliszekrényt az ágyam elé, telepakolva olvasandókkal. Legalább látom őket... Angol költők, még mindig az az Ady tanulmány, befejezetlenül, Oravecz versek, Rakovszky versek, egy volt ÁVH-s főtiszt vallomásai, nevét szüleidtől talán hallottad, Farkas Vlagyimír. A Rajk-perben vallató volt. A 80-as évekre jutott el moszkovita elvei teljes tagadásáig. Szakszerű könyv, igazmondónak tűnik. Olvasok egy ronda Antall József tanulmányt, halála után rugdossák, ámbár alighanem jó irányból. félretettem Zsófi XX. sz.-i irodalom szöveggyűjtemény tankönyvét, kivettem a szemétből, és bevallom, gimnazista matek könyveit is. Talán egyszer erre is jut idő, figyelem. Exupery: Citadella, S. Nagy Kata nagymonográfiája Farkas Istvánról, apropó, rászánta magát, és rólam is belekezd egy könyvbe. Pedig mondtam neki, nem segítek a nyomdaköltség előteremtésében. Ezt mindenféle alapítványokból kellene összekérincsélni. Csak hát ez nem az én feladatom. Lehet, hogy a hálás utókorra marad a kiadása. Mindenféle életrajzaimat, vagy 25 oldal, már le is másoltatta velem, indulásnak. Katalógusaimból is kért kölcsön egy-egy példányt. Vettem végre egy új cipőt. Direkt egy számmal nagyobbat, kuncogva, hogy most "jól kicsellózok a sorssal". (Idézet: Iskola a határon-ból.) Reménytelenül kicsi. A Karitásznak adom majd, még nézegetem, forgatom. Karácsony. Zsófi olyan labilis most, hogy észszerű a családi nagyberuházásként indult Sony, kétkazettás táskarádiót majd nekiadni. Különpénzből vettem meg tegnap, eredetileg Katának szánva. Bezárt ajtó mögött evvel másoltam délután féltve őrzött régi Pilinszky kazettámat. Ugyanis diákjaimnak ezt adom karácsonyra, illetve mégiscsak kölcsön, hogy másolják le maguknak. Jobb így, hogy legyen valami munkájuk vele. Csodatétel után Krisztus mindig adott valami feladatot. Fogd az ágyad... Jelentkezz a papoknál... Karácsony. Iskolaszünet. Próbálkozások után pécsi osztálytársamnál kapunk ingyenszállást, csakugyan koncentrált pihenés Pestről elmenni. Még lehet, hogy ezúttal majd Zsófi is velünk tart. Mikica majd tévézni akar, Kata társasjátékot, közös családi programként. Én olvasnék, leginkább. Szerencsére nem egy szoba, hanem teljes ház, építészműteremmel, nappalival. Talán a szilvesztert is ott. Szeretem a város múzeumait. Karácsony jegyében egy délutánt a család összes sílécei és tartalék sílécei, bakancsai társaságában töltöttem, rendezni sorainkat. A sportszer-műhelyben, váratlanul, vettem egy olcsó használt sícipőt is magamnak. Az előző, használtan vettem 15 éve, persze kicsi volt. Megint álmodtam egy leírandót. Illetve elalvás utáni pillanatból visszakapaszkodtam az értelem peremére, s rögzítettem, hogy az előbbi pillanatban VALAMIvel álmodtam, ami tulajdonképpen három dolog: egy püspök, egy karosszék és egy zongorabillentyű sor, ami egy asztalról leesni készül. A Fiorettiben díszelnök lettem, vagyis fölfelé buktam. Csak megnyitom és berekesztem az ülést. Az első két óra levezetését elvették tőlem, távollétemben. Szerencse, hogy anyámhoz kellett szaladnom aznap este közi közben, hirtelen, mert rosszul lett, különben talán nem szerveződik meg ez a szereposztás váltás. A harmadik imaórát magamtól adtam át, alkalmanként jelölök vezetőt. Furcsa így, felelősség nélkül. Agyam még arra áll, hogy minden konfliktushelyzetbe belenyúljak. Kata sokat mondta, hogy sokat beszélek, hát most esem éppen át a ló túlsó oldalára. Remélem, tényleg jót teszek vele nekik. Lesz módom figyelni az imára is. Hogy elkezdtem tanítani, megint írtam két hónapig élet- és munkanaplót, kontrollként. Megszámoltam, tehát sajnos pontos és igaz is. Eddig soha nem vallottam be magamnak, most kihirdetem. EGY festésnapra NÉGY háttéripari munkanap tartozik. Keretezés, levelezés, szállítás, anyagvásárlás, opuszjegyzék. Csak az a kérdés, ha magántitkárom, vagy mint Mednyánszkynak- műteremszolgám lenne, mit kezdenék az időmmel?! 46 képet kezdtem idén. Kitaláltam a kiállítási naptáramat, végre. A Körmendy-galériát, ahol képet kértek költségeikért cserébe, lemondtam. Ráadásul büszkén újságolták, hogy a szemközti szálloda külföldi vevőire építik üzletüket. Mondtam, hogy egyszerre két kompromisszumot kellene tennem, ez sok lenne. Tűnődések után kértem egy önálló kiállítást az Ernst múzeumba, 1996-ra. És kértem a Kiscelli Kastély gyönyörűséges templomterébe, (nem tudom láttad-e), végül négyünknek: Tölg, Szüts, Vojnich, én. Eredetileg hívtam még két embert, Klimó lemondta, a M. Novák nem jelentkezett, csak két hét után. Néhány éve egyik barátom belső és titkos tanácsosa egy pártnak, most már egy miniszternek is. Többször bíztatott, el kellene vállalnom a Képzőművészeti Főiskola vezetését, és nem tréfált. Valószínűleg lennének formai akadályok, de ez részletkérdés. Át kellett gondolnom. A hiúság nagy úr. Nem, amit műtermemben csinálok, fontosabb, azt nem tudja más helyettem. Maradok festő. Egy barátom nagylányának csináltam 18 folyóméter könyvszekrényt egy borús délután, új lakásukba. Megvettem az anyagot, itthon leszabtam, pácoltam. A krízis akkor tört ki, mikor kiderült, saját tartalékolt keretléceimből is hozzá kell adnom két gyönyörű szálat. Odaadtam. Másnap az alattunk lakó fiú becsengetett, fölszámolja titkos galériaépítő műhelyét, mert följelentették, kiszállt lakásába a tűzoltóság, s ennek kapcsán nem kell-e ez a rengeteg léc. Kellett. Ja, még volt egy estem. Diavetítéses előadást kellett tartanom a Tanítóképzőben Váli művészetéről. Fizetnek is érte. A Váli utcai iskola iskolaszéke viszont lexikonban megkereste a nevem, s mivel még élek, úgy döntött, mégsem rólam nevezi el az iskolát. 50 éve anyácskám is tanított ott. Majd az lesz az igazi, ha a naphegyi Dezső utcával összetolják. Ennél fontosabb, hogy a mögöttünk utcában létrejött egy igazi bicikliút! Össze vagyunk kötve egyrészt Szentendrével, másrészt Hűvösvölggyel, novemberben adták át ezt a bekötőszakaszt. Szép csendben épülgetett évek óta, tőlünk távol, láttuk a Szilágyi Erzsébet fasorban, tavaly külön forgalmi lámpákat szerelnek számukra, rajta a bicikli piktogramja. Aztán most ősszel kezdték a járdát mögöttünk megszélesíteni, parkolásgátló korlátok, s egy sárga csík az aszfalton. A Varsányi Irén utca ezokból egyirányú lett, nem lehet ezentúl a kertek alatt kocsival hazajönni, csak a Széna téren át. Adtam kölcsön a Belügyminiszternek két képet, és kettőt a kabinetfőnökének is. Talán jövőre egyet megvesznek. Ha nem, marad a brachi, mert nem annyira szegények, mint mondják. Kata is jól járt, potyára. Zsófi századfordulós almáriumát, vagy mit, amit a 18. szülnapjára vettünk, kipaterolta szobájából, hogy egy sublótban jobban elférne a ruhája, és a tetejére meg három papagályketrecet tenne. Így történt. Kata szobájában (az eredeti tulajdonjog fönntartása mellett) gyönyörű. Itthon -még mindig krónikus telefonhiány- nagyon terjedőben a hordozható zsebtelefon, ami nagyszerű, csak baromi drága. Fiatal gyönyörű férfiak reggelente Fordokban és Audikban láthatóan nagyon ügyintéznek, ílymódon, menet közben. Tegnap egy háziasszony jellegű asszonyszemély állt a tejbolt előtt, füléhez szorította, a bevásárlószatyor a másik kezében, s mondta: és tedd föl a tűzhelyre... Képzeld, anyám kárpótlási jegyeivel csendben kifizette a saját lakása még hátralévő tartozását, helyettünk. Mi vettünk meg két éve Zsófinak, valami 25 év részletre. Nagy jótett, és nagy lelki-teher le, rólam. Birtokolni se nagyon szeretek, de tartozni aztán... Idén is kaptam meghívót, művészeket szoktak körbeértesíteni, most végre elmentem november negyedikén, különbusszal Nagy Imre és társai sírját megnézni a híres 301-e parcellában. Sötét szeles hideg éjjel volt, ez jól volt megszervezve. Szobrász barátunk tervezte emlékmű zavaros, és mesterkélt. Petri Gyurka fölolvasta gyertyák fényénél egy munkáját, körbeálltuk, az szép volt. Hiányzott, de nem mertem elkezdeni egy Miatyánkot. Egy hónapja mindez, pislákoló-alíg emlékszem már vissza. Egy barátom, Hidvégi Máté (több cikket írt kiállításaimról, halom munkámat őrzi), élelmiszerkémikus, kapta meg a Nobel-díjas Szentgyörgyi Albert hagyatékának a rákkutatásra vonatkozó részét, egy amerikai professzor közvetítésével. Tovább dolgozott rajta, pár évig. S most, mondja, a patkánykísérleteivel a sejtburjánzás továbbterjedésével kapcsolatban 80%-os eredményei vannak. Fölhívtam erre Szüts bátyját - az ország vezető gyógyszerész szakembere - hogy mi újság. Mondja, reménytelen az ügy, Magyarországnak nincs arra pénze, hogy egy nagyobb gyógyszerkutatást csak annyira is elő tudjon készíteni, hogy egy vezető nyugati gyógyszergyárnak egyáltalán bemutatható, átadható legyen. Egy fontosabb gyógyszer piacra dobása 14 év, és 280 millió! dollár. Még van egy kiállítás ügyem, az előbb elfelejtettem. Eddig 18 levél és fax révén mégiscsak megvalósulni látszik győri Kortárs Gyűjteményünk ügye. Már a halál állapotából hoztam vissza egy ötlettel és egy kompromisszummal. Hogy két évig, nem bánjuk, legyen ideiglenes és nem teljes az ajándékanyag bemutatása. Ha igaz, bár még mindig nem jelentkeztek, dec. közepén nyitná az államtitkár. Tényleg, el kéne neked a csapat katalógusát küldeni. Jó drága lesz a posta. Ezt olvasom a Dániel 12. 13.-ban: Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorodra a napnak végén. Nem értem igazán, de gyönyörű. Kérdeztem már, nem tudsz véletlen egy rugókészítő iparost?!ámnéz segélykérôen, aRR Elromlott a fürdőnadrágom. A zsinórját sátorkötél feszítéshez használt rugós gombbal szoktam szorosra húzni. Mikica (kompjuterrel, kinyomtatva) kiírta a szobája ajtajára: Csak a kisember tart rendet, a zseni átlát a káoszon is. vasárnap este. Kata egy barátnőjénél ülök, félóra baráti csevegés után visszaminősített, sofőri minőségben, a Hármashatárhegy tetején. Ide sötétben, egyedül nem tudott volna fölmászni, fölajánlottam magam. Délután félretettelek, s megírtam egy barátságos levelet a bencésekhez visszakerült Tihanyi apátság odakerült vezetőjének, hogy jövőre aztán már nehogy olyan kiállítást csináljanak, mint ami az idei, nyári volt. Elődje a félgiccsőr Molnár C. Pált rakta ki. Fölajánlottam mindenféle segítségemet. Szepi kutyával még volt egy remélhetőleg utolsó fordulónk. Csepelre került ki, kertes házba, de nem hozta a hozzá fűzött reményeket. Új helyet kértek neki keresni. Ebben a stádiumban adtam föl húgomnak a köv. táviratot: Szepi szeretné őrizni a Béke Kapuját. Kiválóan jelez. A Béke Kapuja kolostorának neve. S csakugyan keres kutyát, lábnyomokat látott egy reggel a kertben. Mi van még. Szajolon kisiklott egy vonat, 27 halott. Ja, Esztergomban is lesz egy kiállításom, rajzaimból. Annyi hasznom lesz belőle, hogy csináltathatok plakátot, 20 éves sorozatom újabb darabját. Valószínűleg megint műteremfotóval. Kisfiú koromtól izgatott, hogyan készül a műmárvány. És nem tudtam kitalálni, harminc éves festő tapasztalattal sem. Tudtam, hogy nem rajzolhatják a mintát, az lehetetlen. Valami spaklizásra (festőkéssel kent anyag) gondoltam. Most a Budai Ferenceseknél felújítják a jobboldali Jézus Szíve oltárt, meglátogattam a mestert munka közben. Megmutatta. A lényege: félnedves színes gipszlabdacsokat gyúrsz. Más színű festékben panírozod, meghempergeted, az egészet egy falapon. Majd ezt fölcsapod a falra, s mikor kicsit megszáradt, lereszeled a felületet. Előbukkannak a színfoltok, színhatárok. Nagyon jó. A légkondicionálógépet beüzemeltük, (három képemért szereztem), lukat vágtam számára az erkélyajtómba. Hűt. Szép karácsonyt nektek! [1]Vágyálom, az EXCEL program ezt nem tudja. [2] Csoportos munka falun. 1995.1.8. szombat. Kaposszentbenedek J-28 C.4397 Szervusz J! A legsürgősebb és legfontosabb, megvilágító erejű mondatok, véletlen olvastam bele az Architecture of Garden könyvbe, Pécsen, ahol a karácsonyi családi vakáció néhány napját. Rögtön lexeroxáltam az első oldalakat, itt van mellettem. Tehát. A bevezető tanulmány eleje: Paradicsom és Utópia In the beginning was paradise. The age-old myth of the Garden of Eden reflects a fudamental human longing. In paradise, the first humans lived in perfect peace. They knew neither illnes or death...a bibilai Genezis történet az emberiség ősi vágyát írja le, harmóniában élni a természettel.[1] "Pairi-dae-za" az óperzsáben egyszerűen fallal körülvettet (walled) jelent, s semmit nem mond arról, mi volt falakon belül. Innét indul az emberiség utópisztikus vágya a Kert iránt, mint modellje egy szebb és boldogabb jövőnek. A biblia történet a maga szimbolikus módján leír egy tökéletes, harmónikus, természetbe belesimuló életet az emberi lét kezdetén, melybe majd az idők végezetén újra eljutunk. Ez zsidó-keresztény kultúra modell, de számos más kultúrában is megtalálható. Hogy az Édenkert valóban létezett-e, milyen volt, és merre terült el, a történet szempontjából közömbös. Mióta mítosza él, modellje a kerttervezőknek, századokon keresztül. It is a menkind's oldest dream,[2] élni a paradicsomban, békében, bajoktól menten, egészségben, boldogságban. A kert ilyenformán mindíg egy szentimentális visszatérés az aranykorba, és egy lépés előre is, az Utópiába. És ezt a vágyat kezdettől, mindig, MŰVÉSZI FORMÁBA ÖNTVE képzeltük el. Hogy ugyanis a természet csak művészi formálás által válhat újra tőkéletessé. A kert egyesíti ugyanis az emberi-, a művészi szépet a természetivel, belefoglalva olyan természeti elemeket, mint a víz, fény, levegő, a növekedés, s ezeket is művészete ezközeivé teszi. Minden erőfeszítés a természettel való harmónia ismételt megteremtését célozza. És ez sokkal fontosabb szempont a kert minden hasznos vonatkozásánál, mint védelem a külvilágtól, a konyhára való, a gyógynövények, satöbbi. Az emberiség történelme folyamán számtalan ilyen paradicsomot teremtett: Elyzium, Árkádia, mindenekelőtt Atlantisz, Ithaca, Cytheria, aztán Szicília, Capri, Mauricius és Tahiti, a szubtrópikus dzsungel, a tejjel mézzel folyó országok. Végül Amerika is, a svejci Alpok, még a kozmosz is utópisztikus tájjá formáltatott. Ezek a paradicsomok mind mesterségesek, a legősibb álomtól a tudományos fantasztikus jövőképekig, mind-mind sokkal inkább kivetítések, fantáziaképek, mintsem földrajzi helyek. De semmi álom, fantazmagória nem élhet meg reális elemek nélkül. A kertek tervezettek. Az előképek a tervezőknek örök mintát adtak. (És mint minden utópia, ők is a jelent, a napi politikát, a szociális helyzetet kritizálják.) Egyszerre álom, és menekülés az idillibe, valamint vágy a változtatásra, a megújulásra,- a fantáziálás itt alkotó erővé, tetté válik. Árkádia, a szekularizált Paradicsom Árkádia a Paradicsom mellett a kerttörténet másik fő sarokpontja. Ádám és Éva bűn nélkül éltek, míg Árkádiában pásztorok játszanak pánsípon. Mindenféle állat-ember ötvözet istenkék, nimfák veszik őket körül. A Paradicsom az egyisten hitre épül, míg a reneszánszban föléledt ákádiakép a Krisztus előtti korok pogány, természetközeli ideáit veszi elő. Misztikus újraegyesülés víziója a természettel, Pán uralma alatt. Nem mint a Paradicsom, Árkádia megtalálható a térképeken, egy hegyes táj a Pelloponézoszon. Elég messzi ahhoz, hogy valós volta álmainkat ne zavarja. Vergiliusz Eclogájában már ír a görögök hajdani aranykoráról, a pásztoridillről. A metropoliszok életének ellenétbe állítása a természeti élettel nála kezdődik. A pásztorok esti csendje fontosabb a napi munkájuknál, hideg idő nem zavarja életüket, a hegyek csak békés kulisszák napjaikhoz. Inkább énekelnek és furulyáznak, semmint dolgoznak. A szerelem náluk csak egy békés, szentimentális érzés. Az Ákádiai aranyélet merőben művi, esztétikai vízió. A reneszánszban újraéledő eszme sok írót ihletett, és a festőkre is hatott: többek között Tizian, Niccoló dell' Abbate, Caracci, Poussin, Claude Lorrain, Watteau, Fragonard fordult az antik felé, mint az árkádiai táj, pásztorokkal. A pásztorjáték divat Olaszországból indult szerte Európába, minden művelt európai második otthonaként tartotta számon Árkádia hegyes vidékét. Hamarosan a királyi udvarok extravaganciájává váltak a pásztoridillek. A napi realitás átfordult a művészi formába öntött utópia álma felé, a firenzei Mediciek klasszikus idealizált tájképekbe formáltatták ezt. Azóta is, századokon át, Árkádia megmaradt modern világunk egyik legnagyobbhatású ideájának: vágy egy jobb, szebb, harmonikusabb életre, harmóniára Istennel és a természettel, vágy a békére, örömre, szeretetre, szerelemre. Árkádia a paradicsom és a realitás között helyezkedik el, mindkettőből hordoz valamennyit. A reneszánsz óta az árkádiai táj a művészetben életben megmaradt, a kerttervezők folyamatos főmotívumaként. Egy 1499-ben Velencében megjelent regény vezérmű lett minden további korok kerttervezője számára, leírja az ideális reneszánsz kertet: egy mikroszkopikus rész, geometrikus rend, az ember felügyelete alatt, elkerítve a nagy természetből. stb. stb. Elnézést a hosszú citálásért, ha netán untad, de nekem nagyon fontos lett a reneszánsz, valamint a kert iránti konstans, de rejtett áhitatom megértésében, s kulcs minden tervezett kert értelmezéséhez. (Valaha tanultam fél év kerttervezést és fél év kerttörténetet.) A főiskolás tanítványaimnak mindezt el akarom mesélni, azért (is) tanulom most a gondolatait. Egyébként Kaposszentbenedeken, húgom monostorának egyik cellájában ülök, anyám az ágyamon keresztrejtvényt fejt. Évek óta nem volt alkalmunk pár napot együtt tölteni. Anyácskám épp vendégségben itt, mikor Erzsébet táviratot kapott Erdélyből, azonnal utaznia kellett. S többféle okokból ide kellett rendelnie engem. Sajnos, csak lassan tudom átprogramozni magam, (teher ez magamnak is, a családnak is) sok a dolgom, s nehezemre esett az út, persze aztán most jó itt. Két napja várom e levél kezdést, ez lett volna a fő mulatságom itt, de kiderült, hogy Erzsébet hónapok óta!! a portásfülkében él, egyszerűen, mert a cellájából nem hallani a kapucsengőt. Őrület, csengő, mint fő bútor. Igy hát be kocsival Kaposvárra, két kapcsoló, két csengő, két reduktor, és negyven méter kéteres gyengeáramú kábel. Majd egy óra múlva vissza, (megint 30 kilométer) és még hatvan méter. Aztán másfél nap szerelés (egy órai munkának hittem), a monostor két távoli pontjára egy-egy csengő. Este kész, próba, nem működik. Másnap a reggeli imát avval kezdem, hogy Uram, nem kereshetném meg ima helyett inkább most rögtön a hibát, nem engednéd meg?!... Aztán step by step[3], végig a hibaforrásokat. Egy helyen a kábelen átütöttem egy szöget. Délben Mami kucsmát- kabátot, ki a kertkapuhoz, én meg boldogan rohangáltam egyik üvöltő csengőtől a másikig. Az egész házban hallani, de van neki kikapcsolója is. Van egy új reményem, a versek. Persze három dimenziós tárggyal kezdődött. Mögöttünk, a Varsányi Irén utcában nemcsak az új bicikliút nyílt meg, hanem egy aprócska zúgantikvárium is, hagyatékokra specializálódva. Nagy, öreg, üveges szekrény soha nem olvasott, évzáró ünnepélyeken osztogatott, 25 forintos Radnóti összesekkel. Négyszázért adják. Mint Pilinszky, amikor meghallotta a H-moll svitet, s utána elrohant, vett magnót, lemezjátszót, most én: Babits, Szabó Lörinc, Radnóti, hamarosan még Tóth Árpád, Ady, Arany is lesz. (A szomszéd szobában minden megvan, Katánál.) Eleddig csak Pilinszky, Petri György, Oravecz és újabban egy Rakovszky Zsuzsa kötetem volt. Utóbbinak ismeretlenül bedobtam karácsonykor a levélszekrényébe egy C. Naplót. Dedikáltam is, tapintatból, külön cédulán: Megszerettem a verseit = (?) magát. Kíváncsi lennék, örült-e neki. Kisbabája van, fog-e még verset írni? Minek?! Ja. Az Ady kötet ügyében viaskodom magammal. Húgomnál van apám példánya. Hogy kérjem-e el tőle. A másik kötet, amit a frontszolgálatra mindig magával vitt, az ugyancsak Atheneum kiadású Dante. Milyen gondolati és érzelmi életű ember lehetett apám, mire lehet ebből a törmelék adatból következtetni? Szeretném ezt az emléket tőle, öregszem. A nyáron(?) kezdett Makkay -Ady tanulmányt, inkább csak vonatokon olvasom tovább... Mulatságos, de ezen gondolkodom, mi a vers: mese, élményleírás, vélemény, tömörített információátadás? ....gondolom ezügyben bele kéne egy gimnazista tankönyvbe kukkantani, egyszerűbb lenne... T.S. Eliot szerint a kötészet funkciója A nemzeti kultúra lényegének hordozása. Lehet. Illetve ami még inkább fantasztikus: a zene. Ezt te jobban tudod. Az emberiség legabsztraktabb váladéka, nem? Hír: kiderült, múltkor emlegetett hordhatatlan új cipőm nem kicsi, hanem nagy. Megmondta Sándor bácsi, aki művész úrnak szólít, és mindent mindig ingyen[4] megcsinál nekem. Két napig tágította ezt a csukát, utána mondja, ha előre látta volna zoknis lábamat, bele se kezd, mert fölösleges az egész. Aztán kiderítettem, hogy sötétkék (román) zoknimnak épp a lábujjvégnél egy varrata, az nyomott, de nagyon. Van cipőm. Döntő és hirtelen fordulat Váli És Társai múzeum ügyben. Leutaztam, egyedül én, Pestről, kiállításunk megnyitójára Győrbe. Tudtam, hogy ez az ideám most és evvel temettetik, az állandó kiállítás ügye Kolozsváry polgármester bukásával meghalt. S erre váratlanul jön egy kis aszonyka, az újonan kinevezett városi múzeumigazgató, hogy ő ezt saját hatáskörében elintézi. Ott este, -vonatom csak koraéjjel indult vissza- megfogalmaztuk a szerződést a magunkrazárt, kihalt múzeum épületben, beütötte kompjuterbe, s alá is írtuk. Egy konstruktív nő. Ezentúl minden képünk falon lesz, évi három hónap kivételével. Élve meghatalmazásommal, mindenki nevében átadtam az anyagot. Gyönyörű a múzeumi tér, barokk. Magyar Ispota, Győr szívében, két átriummal, alattunk egy nagyon szép bútor gyűjteménnyel. Két és fél évi munkám váratlanul sikerült. Kecskemét után csak Győrbe 25 levelet írtam, a kompjuterem számozása szerint. Még egy fontos esemény vár rám tavasszal, november óta tudom, de még nem mondhatom el senkinek.[5] 1995. 1.8. Vízkereszt, vasárnap délelőtt, Kaposszentbenedek. A napot Mamival sétával kezdtük, a reggeli oratóriumi szentségimádás után. A nyári többnapos ittlét alatt nem volt lehetőségem a környező dombokat csak kicsit is bejárni. Hanem a Fioretti közösségünk most tíz éves, január első szerdájával. 85-ben kezdtük, emlékszel-e még? Jubileumi ünnepként leforgattam nekik egy Cseri Kálmán kazettát, (uszodában kaptam, kéretlenül) a János 2. 1-ről beszél, gyönyörűen, hogy ő így szeretne imádkozni ezentúl, ilyen tömören, nem tanácsokat adva, nem határidőt, megoldásmódot... mindent az Úrra bízva: "Nincs boruk." Azt mondja, az Evangélium legrövidebb imája. Mária megtette, amit meg tudott tenni, volt szeme, figyelme, bizalma hozzá. Hozzátette: hiszed-e, hogy az ima helyzeteket, sorsokat, országokat meg tud változtatni? Bosznia. Karácsony. Muri. Valami különpénzből vettem Katának egy rohadtdrága táskarádiót, kettős magnóval. Aztán megbeszélve, úgy gondoltuk, most Zófit kényeztetni kellene, látványosan, -kudarcai, nyugtalanságai- kapja hát ő. Maminak mindezt mesélem, két nap múltán telefonál, vegyek csak egyet a Katának is, ha már olyan régi vágya, fizeti. Igy aztán két, MAJDNEM egyforma Sony... volt ámulat. Külön vettem Zsófinak egy Tao Te Kinget, amiben az volt az ajándék, hogy nem tartottam meg. Még Zsófi. Kata befizette őt is egy külföldi síelésre. Valamit nyafogott, (én 15 éve szűk bakancsban síelek) mire rászántam magam és karácsony multával utolsó utáni pénzemből kapott egy fantasztikus fehér síbakancsot, amit összesen csak egy csatt fog össze. Az az igazi most. Próbálok neki olimpiai bajnok állatorvos barátomon keresztül állatközeli munkahelyet találni. Főiskola, karácsony, bár talán meséltem: nagy kincsemet, a Pilinszky-interjú kazettát adtam diákjaimnak, de másolásra. Szigorú szimmetriával egy Latinovics-szavalat kazettát kaptam tőlük, ugyanúgy, pult alatt átadva. Véletlenül tudták, hogy keresem. Főiskola, osztályozó értekezlet, először a katedra másik oldaláról. A tanári kar a félévi kiállítás körbejárásakor értékelte munkánkat, főleg a kollázsok tetszettek. Csakugyan jóval fölszabadultabban formáztak nálam a gyerekek, mint mikor saját enteriőterveiket kellett megfesteniök, a tervezés munka keretében. Második félévre különtermet és modell lehetőséget is kaptam, valamint adjunktussá akarnak kinevezni. Ez ugyan nem tudom, mit jelent, mindenesetre barátaim tanácsára nem fogadom el, nem adom a docensségnél alább... Olvasom a karácsonyra adott és kapott Petri interjúkötetet. Tudom vagabund kocsmázós életét, s hogy maga se tudja, hány helyen lakott. Kata múltkor fölelevenítette neki, látta hajdan reggelenként óvodába menet egy rózsadombi villa ablaka mögött, írógépre hajolva. Hosszan ráncolta homlokát, lakott-e ő valaha arra. Irígylem, persze gyerekség. Fiam mondja: ott vendégségben, tavaly olyan finom sót kaptunk, mindenféle fűszer volt benne... Én itt elnémulok és elámulok, tapintatosan félre nézek... mint a Szentlélek Krisztus kereszthalálakor, ahogy Pilinszky írja... Só. Finom. Tavaly. A zuhany alatt meg -karácsony előtti napon- meséli a röntgenorvos: narancslevest csinálok és vörösbort is teszek bele. A húshoz pedig galuskát: spenótot juhtúróval gyúrok össze, persze kis száraz kaporral... Lukács. Múlt héten a bejáratnál vörös tábla fogad, aranyszínű, nyomtatott betűkkel: "Szeretettel köszöntjük dr. Kovács Károlyt 1oo. születésnapja alkalmából! Az uszoda vendégei és dolgozói" Katonaorvos tábornok. Lukács. Egyik nap elfelejtettek vizet engedni a melegebb vizű medencébe. Átmentem a gőzbe, elkaptam egy könyvtárigazgatót, hogy itt meg mit kell csinálni. Azt mondja, várj, regulárisan végigcsináljuk az programot! (Katonatiszt volt.) Jó órát tartott, és unalmas. Aznap nem bírtam a fáradtságommal... Lukács. Elkértem és hazahoztam egy levált világoskék csempét a medence fenekéről de itt az asztalomon fakó, mint egy lehullott, falevél, és nem találja a helyét. Hát igen, a fontossági sorrendünk, az igazi rejtély. Magamat se értem, hogy érthetnék másokat?! Ha érteném, érteném az egész világot... A napokban valami régi, igen halvány emlékfoszlányom fölmerült, s tétován tettre késztetett. Műteremablakom alsó harmadát letakartam farost lemezekkel, mint egyszer valaha. Elég érdektelen történet, nemde; világítástechnikai részletkérdés, a fényt inkább fölülről kapom. S mint a menydörgés, mint a földrengés, úgy történt; a szobám ámulatosan szép enteriőr. CSODA. Boldog voltam! És talán leszek is! Lehet, hogy CSAK EZEN MÚLOTT az utolsó húsz évem?! Mi ez? És UGYANEZ napon, -bocsánat, pisilés közben- megtaláltam, amit legalább tíz éve keresek. Az egyszerű és biztonságos távoltartását a keretben a festménynek az üvegtől. Eddig távtartó lécek, amit pontosan szabni kellett, festeni, száradási idő stb. stb. nem részletezem, nem lesz rá szükséged... És még egy muri, megint elvesztettek egy képemet. Másfél méteres, tavalyelőtt még ott lógott az Szabaddemokraták székházában, a titkárságon. Csakhát meszelés volt közben, levitték a pincébe... Megsúgta valaki a belügyminisztériumban a történetet, mire jelentkeztem náluk, hogy kérem kölcsön, kiállításomra. A fő-fő muki fogadott, hogy ők most mit csinájanak?! Négy éve ajándékoztam egy ottani fiúnak, -ma külügyi államtitkár-, most akarta betenni új, nagyobb szobájába... Kértem a rendőrségi nyomozási jegyzőkönyvet, persze semmit nem tettek ez ügyben eddig... Hagytam őket beszélni, elakadásig. Majd javasoltam, hogy ha más nem jut eszükbe, vegyenek hasonló árban egy képet tőlem, az államtitkár számára. Evvel engem is, őt is kárpótolják. Tetszett, ebben maradtunk. A héten bonyolítjuk? Az elveszettet 380 ezerre értékeltem. Ha tényleg pénz lenne belőle netán, azonnal vennék egy nagyobb kapacitású printert, nagyon hiányzik. Egy ilyen levél kinyomtatása -három példányban-évekig tart. Még van egy kép-ügyem, ez olyan szégyellnivaló, hogy tán el is tüntetem[6] a nyomait majd. A Ferences Tartományfőnököt megnoszogattam, válaszolna már másfél évvel ezelőtti levelemre, amikor megsemmisítették egy Keresztút grafikámat. Nagyon udvarias voltam, hogy bármíly kellemetlen mindkettőnknek, ezt a dolgot le kellene zárni. Egy nagyon malíciózus válaszlevelet kaptam, felemlegetve, hogy miért a Népszabadságban forgattam meg a dolgot (olvashatta, -cikkben ezt külön megindokoltam) és hogy ők tanulatlanok, nem tudják, minek is kéne nekik tetszeni... Egyébként bocsánatot is kért. Ez még mindig vasárnap, a kaposvári vasút restije. Vettem egy réteges barna-sárga csokoládé süteményt, és mellékesen bekéredzkedtem a konnektorukba, egy használaton kívüli játékautomata lukába. A sütemény azért, mert a hét végén egy igazi, háromfordulós vérvételen estem át, -közben éhgyomorra bögre cukros víz- amiből valószínű, ki fog derülni, hogy nincs is semmi (cukor)bajom. Pénteken először jártam a Toldi gimnáziumban, Mikica számára felvételi papírok. Jó iskola kell legyen, mert közel van, szép helyen, a Vár oldalán végigsétálni. Közben két fekvőrendőr, autóknak, tudod mi az? Úton keresztben decens betonsáv, hatvannal rámész és szétesik a kocsid. Csigavér, itt sétálnak. Péccsel kezdtem a levelemet, Pécs megvolt. Kata bölcsen -magunkat is tehermentesítendő- szerzett egy mikikorú kölcsöngyereket, jól elmuriztak az 53! TV. csatornán. Szilvesztert átaludtam, nem találtam közbülső megoldást. Nem akartam ezt az éjjelt hivatásos viccelődőkkel mulatni át. Kata szerint gyenge volt a műsor. A főiskola ausztriai sítábort szervezett, diákjaim mennek, szerettem volna kimenni velük, villogni sítudásommal. Volt valami váratlan pénzremény is, reálissá vált a dolog, meghívtam Katát is. Csak neki túl sok lett volna a nyolc nap, pénzreményem közben elolvadt, és január végén egy kis kiállításom a Király uccában. Napi egy óra síelés esik már csak jól. Kata ambicionálja, én ambivalens vagyok. Szeretne elvinni egy paphoz, aki nagyon ért a házaspárok dolgaihoz. Van, amiről nem lehet beszélni. Van, amiről nem érdemes. Mi marad? Mindent megbeszéltünk az évek során. Az a régi német ima: Uram add, amin változtatni tudok, megtegyem, amin nem, azt jólélekkel elfogadjam. Állomáson veszteglünk: " A negyedik vágányon vonat jár ki, a vágány mellett, kérem, vigyázni!" Mikica kölcsönkérte gyönyörű kék-fehérkockás síingemet. Osztályukban divattá vált ilyesmit ZAKÓNAK hordani. Térdéig ér. Bár Zsófit túlnőtte már, jócskán. Mókás, amikor veszekednek, Zsófi alulról csepüli. Írtam már róla? Megint tettem egy fordulót Melocco: Halott Krisztus szobra ügyében. A győri bencés monostorban őzik, faládában, mert törékeny, gipsz; így egyszerűen nem látható. Gyönyörű darab. Szüts ötletére próbálom rábeszélni Pannonhalmát, öntessék ki műkőből. Most Anzelm üzent, hogy bár döcögve, az ügy döntés felé érik. Csak persze pénzük nincs hozzá. Az talán kerül majd, Szüts-kapcsolat által, a Minisztériumból. Melocco beleegyezett. Az eredeti meg a Kiscelli múzeumban lenne jó helyen... Még mindig bírja, konnektor nélkül, derék kis szövegszerkesztő. Zsúfolt vonatkupéban egy órája, Budapest felé rohanunk a sűrű éjszakában. Olvastam a múltkor egy jó kis Illyés Gyula strófát, ha Pestre érünk, majd bemásolom neked. Nem tudom még érzékelni súlyát, de már örülök neki. Buda, de már szerda délelőtt írópultomnál, jöhet az Illyés vers: A MUNKA ÉS A HALÁL KÖZÖTT Egy öreg kovács emlékének Ahogy a két kezem tudta, hát készen itt a munka. Jó volna tán, ha itt-ott pántjain még javítok - Még jobb volna előlről kezdenem az egészet! De íme rámsötétlett - Kifogytam az időből - stb. még 4 strófa Visszaolvasva néhány oldalt, életem nem olyan eseménytelen, mint megélem. Mamival sétáltunk vasárnap délelőtt Kaposszentbenedeken, a szomszéd tó mellett. Fagyott, kis hófúvások és jeges szél. Buzdítottam, és meg is igérte, feltétlen megnézi (föntről) a New York-i [így írják, megnéztem a Helyesírási Tanácsadó Szótárban] Metropolitan Múzumot. Egy könyvesboltban valamibe belelapozva olvasom, hogy XXIII. János nem tudott éjjel aludni, nyűgösködött. Mire az angyala rászólt: Mit fontoskodsz, János?! Amit szintén olvastam róla, hogy névválasztásában, valószínűen humorizált, ugyanis utalt egy elődjére, akit szintén átmeneti pápának választottak. Tegnap a zuhany alatt visszameséltem a röntgenorvosnak karácsonyi receptje levelemben megemlített részleteit. Remegett a hasam a viszafojtott röhögéstől, mert ezúttal nekem, kíméletlenül újra elmondta a teljes adatsort. Továbbadom. A karácsonyi narancsleves a következőképpen alakul. Három narancs leve, 3 deci víz, és még narancsszörp. Felfőzni(?) A héjából csak a színes részt lereszelni, de avval nem tudom már, mit kell csinálni. Egy kockacukrot a héján megdörzsölni. Só is kell bele, meg fehérbor is. Hat szem szegfűszeg. Tejszínnel behabarni. (Az mi?) Mi van még? Szüts tegnap fölhívott, hogy talált a Stúdiójában egy lézernyomtatót, amiről nem is tudott, nekem adja. Fantasztikus. A délutánt avval töltöttem, hogy a hozzá vásárolt hat kilós transzformátornak deszkaHÁZAT kellett építenem. Üldögélni is lehet rajta. Bepácoltam barnára, hordozható. Szüts. Jövő évi Ernst múzeumi kiállításom kapcsán gondot okoz a bejárat melletti két kellemetlen, virsli tér, grafikát ugyanis nem szeretek képekkel együtt kirakni. Valaki tanácsolta, tegyek be egy képernyőt, pár szék elötte, valami műsor rólam, ez szokásos is. Nem egyértelműen tetszik az ötlet, de -játék- valószínűleg belevágok: Szüts csinált pár hete gyerekei számára két videóinterjút (egy-egy órás) a két nagyszülővel, nagyon tehetségesen. Mondtam, beszélgessen velem is egy fél órát kamera előtt. Most ott tart, legyen ez egy kettős portré, rólunk, és adjuk el a TV-nek majd. Lehet, hogy szerez az ügy számára profi rendezőt, operatőrt is. Sziasztok! Zsófi megjött. Mondja, kínai csüngőhasú malacokat kéne szerezni, tök édesek. 1995.3.13., hétfő. Kecskemét. J-29 C.4462 Te J! Te riherongy! Te kótyomfitty, pernahajder, te labancbérenc! Te harapófogó, te balesetvédelmi oktatás, te ázalag, te jogi keret, te Balmazújváros, te ukrán vízügyi tanácsadó! Hát kerülő úton és véletlen kell megtudnom, hogy elköltöztél?! Francia szállásadónődnek küldözhettem volna tovább leveleimet, gyanútlanul, éveken át?! És amíg címeteket kinyomoztam! Pfűű! Jó lenne tudni, mi ez a költözés. Jobb, vagy olcsóbb hely? Kirúgtak? Munka? Csapat? Kert? És a bébi mit szól hozzá? Március. Elseje óta megint alkotóház, Miklós a szomszéd műteremben. Onnét irányítja zsebtelefonján Budapestet. Amikor elborít a reménytelenség, vígasztal, irgalmasan. Pocsék hetek, rezignáció. Pedig igyekszem ellene mondani. Hogy minek a világot építeni, mikor elmúlik, mint a mező virága, hogyha általmegyen rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé. Vas István mondja tegnap este azt a Miért vijjog a saskeselyű?-ben: a szellemi válság, a lelki válság tudvalevően az élet fényűzései közé tartozik. Milyen egyszerű. Lelkierőm töredékességét mutatja, hogy idén Kecskemétre SOK könyvet hoztam, nem tudtam előre dönteni. Hogyan hat a belső történésre, ha jő a külső? Majd elválik. Lehet, hogy ez életem utolsó Kossuth-díjtalan napja. Megsúgták, hogy megint jelöltek, ősz óta úgy kell tennem, mint aki nem is álmodik róla. Jó muri lenne. Az Lukácsban a fiúk nagyon büszkék lennének rám. És a pénz?! Ha eddig nagyobb pénzt kaptam, csak baj volt belőle otthon. Talán ezt is kinőjük. Persze, az önzésem. HA, AKKOR 1,3 millió, (az évi nettó átlagbér ötszöröse) adómentesen, takarékkönyvben. Tehát. 6x9-es Linhof kamera, zsebtelefon, automata fax. Mindez vágyott és fölös, tehát nem. Autót javíttatni, néhány helyen elég görbe. De a jövő nyárig még összetörhetem néhányszor, akkor megy vizsgára. Vagyis nincs vágy. Közös: porszívó, Pesthez közelibb nyaraló, Zsófit elvinni Párizsba pár napra. Katának fogom a pénzt adni, kínlódjon ő. Kecskemét. Az első 11 kép eddig: semmilyen. Ha legalább ismételni tudnám a tavalyiakat... Úgy vagyok szokva, hogy az csak első hét-nyolc pocsék... Egyébként rohammunka a 2000 c. irodalmi lap számára, múltkori szinházi estem szövegét fogalmazom át. Küldöm: /1995.3./ Margócsy István kérdései TA/2000INT C.4445 2000-BESZÉLGETÉS VÁLI DEZSŐVEL "lezuhanyozom, az egész napom négy percet csúszik[7]" -Ha elmész művésztelepre, tudod-e előre, mit fogsz csinálni? -Bocs, nem művésztelep, az kollektív műfaj; főiskolás korunkban nyaranta néhány hetet rajzoltunk mindenféle árokparton üldögélve, ez alkotóház. Évente egy hónapot töltök evvel. Ott nincs telefonálgatás, nincs mateklecke, javítandó konnektor, vendég, élet, hejehuja, semmi sincs, csak munka napi negyven órában. Megkértem őket, a takarítónők se járnak be hozzám. Szüts Miklós barátom a szomszéd műteremben. Ha karikás szemmel áttántorgok hozzá, hogy mégiscsak építésznek kellett volna mennem, nem tudom ezt a kurva képet megoldani, megnézi amit csinálok, és irgalmasan megvigasztal. Ha hangosan fütyörészik, átkiabálok, hogy ne dicsekedj, te rohadék, tudom, hogy gyönyörű a képed. Tizenötödik éve járunk Kecskemétre, mindig március elsején, mindig egy hónapra. Nekem a legkeservesebb munkafázis képet elkezdeni, s ezért munkaévemből ezt az időt koncentráltan erre szánom. Naponta kötelezően elindítok egy képet. Fél -háromnegyed készen hozok vagy huszonötöt haza, hogy aztán otthon még néhány hónapig, -évig elkapirgáljak rajtuk. Már amelyiket megtartom, mert általában a fele reménytelenül selejt. 1990-ben lent megkezdett 19 képemből 4 maradt meg. Amit tudok minden év február utolsó napján; mekkorák lesznek idei képeim. Addigra a farostlemezek hetek munkájával előkészítve, és becsomagolva. Az elmúlt nyolc évben az is biztos volt, hogy témának marad továbbra is a műterem. A kép lényegéről soha semmit nem tudok előre. Gyanítom, utólag se. Festés közben gondolataim nincsenek, festés közben az ebédre hívó kolompszót várom. Megcélzott mondanivalóm nincs. -Festményeid témaválasztása mitől függ? -Mondom, evvel a feladattal nyolc éve kellett utoljára szembenéznem. Akkor egy fotómat rajzoltam le. Azóta fejből rajzolom a székeket, padlókat. Anyácskám nagyon türelmes velem, de már ő is mondja, hagyjam abba a műterem ábrázolást, váltsak témát. A Lukács úszómestere is ezt mondja, alig merek a szeme elé kerülni. Ámbár mostani kiállításomkor Molnár Péter festő interurbán megdicsért, az pedig nagy szó. -Hogy évekig kerülgeted ugyanazt a témát.... mi az oka? -Belém vagyok gabalyodva; nem tudom. A lehetséges válaszok: 1. szellemi renyheségem (erre gyanakszom leginkább) 2. szűk horizontom 3. mert mindegy 4. mert így jó 5. irigylem Morandit. -Öndokumentációd igénye és munkája, kényszere... -Miklós szerint egyszerűen: munkakerülés. Ámbár inkább játék. Kisfiú koromban kaptam néhány öreg térképet, nagyon örültem neki, rögtön katalogizáltam őket. Úgy gondolom, papírhajómat akkor engedhetem bele a patakba, útjára, vagyis munkám akkor van befejezve, a kultúrába belefonva, ha a kép dokumentálva van. Ha a címe és opusz-száma által zökkenőmentesen kezelhető, fotója által felidézhető. Tavaly az Új Mandátum kiadótól pár hétre kaptam ajándékba egy gépírónőt. Nagyon aranyos fiúk. Kompjuterbe diktáltam teljes opuszjegyzékemet, 300 oldal adat. Képek és rajzok listája, postacímjegyzék, hogy szerteszét merre vannak a munkáim. Szereplési naplómban pedig képeim sorsa, amíg követni tudom. Nézd, étteremben ülni unok, emberek közé alig megyek, TV-t nem nézek, a tavaszra nem figyelek, színházba, moziba, koncertre nem járok. Szeretem a szép hosszú táblázatokat, ez az egyetlen felhőtlen szórakozásom... Öndokumentálásom másik területe, hogy húsz év kísérletezés és gyakorlás után ma már tisztességes fotókat tudok festményről csinálni. Elképzelni se tudom, fotókatalógusom nélkül hogyan vezényelném hadseregemet. A harmadik terület: dossziézása gondolataimnak, ma már főleg levelek formájában. Ez más. Ez valami visszajelzés számomra, hogy élek. Fontosságom tudata, vagy fontoskodás. Majd elválik. Kényszernek nevezed az öndokumentálást. Nem annyira kényszer, mint automatizmus. Ahogyan öt éve nem gondolkodom reggel, van-e kedvem uszodába indulni, ahogy a délben jött levélre másnap reggel bedobom a választ. Nem több munka... így egyszerűbb. Mi az alternatíva? Hogy ma nem csinálom, mert fáradt vagyok...?! Mindig fáradt vagyok. Lehet, hogy ettől... Talán nem kéne úszni járni... -Naplóírásod... a verbalitásod viszonya a vizualitásodhoz... -Bocsánat, nem vagyok egy vizuális típus. Rémesen nem veszem észre a körülöttem világot. Még a szép, és ráadásul szőke nőknek is harmadszor is bemutatkozom. Van is baj. A verbalitásom. A négyezer oldal naplóm, gépelve... Nem napló ez tulajdonképpen. Nézd, apám orosz hadifogságban éhen halt. Melankolikusnak születtem. Már gyerekkoromban fölmerült a kérdés, miért élek. Nem volt kivel megbeszélni. Leírtam, újra meg újra megfogalmaztam ugyanazt. Így próbáltam értelmezni világomat. Hozzáadva mindig egy kiló dicsekvés. (Mondd, egy 53 éves ember miért dicsekszik folyton?! Önigazolás? Kisebbségi érzés?) Mi minden van ebben a naplóban? Hogy a kiállítás-kritikáimat is elrakom, hiúság, ezt mindig szégyelltem kicsit. Ma avval mentegetem magam, hogy evvel egyszerűsítem a Hálás Utókor kutatómunkáját. Hogy hiába mosolyognivaló, ez is világom része. 93-ban kaptam egy New Yorki ösztöndíjat, a Margit körúti OTP-be küldték az 5000 dollárt. Referenciákat kértek. Az 90-es Ernst múzeumi kiállításomról tizenhat sajtókritikát küldtem nekik. Csak elő kellett venni az 1990-es iratrendezőt. (Most is dicsekszem.) Egyébként faxon megkérdezték, hogy szigorú banktitokként kezelik, de közöljem velük, mi az az OTP?!... Ja, a naplóm, tovább. A kompjuteremben a levelezésem dossziéja a legvastagabb. Szakmai munkám egy része postán bonyolódik. Egy festésnaphoz, tetszik vagy nem tetszik, négy nap háttérmunka tartozik. Nincs műteremszolgám, mint Mednyánszkynak... Magánlevelezésem pedig: a kint, meg a magamban találtak számára az ingem alatt hordok egy kis noteszt. Mindig a nyakamban lóg, spárgán. Annak alapján egy Franciaországban élő barátnőmnek havonta leírom a világot. Három példányban, egyet ő, egyet a Tudományos Akadémia Kézirattára kap... Tán hét irattartó dobozom van már ott... a harmadik példány pedig otthon gyűlik, az családi hagyatéknak készül. Rá van írva. De minek. Hinni a fölöslegesben. A szent fölöslegben. Ami a kultúra. -Mi a szelekció elve? -Kidobom, amiről még én is észreveszem, hogy gyenge, amiről észreveszem, hogy csak nyafogás, ami ismétlés, ami nem az örökkévalóságról szól ... -Ha egy megyeházból elkallódott képed fölkutatása ügyében levelezel, az minek számít? -Közügynek. -Milyen lehet a saját napló újraolvasása? -Ha a könyvváltozatot, a "C. Napló 1958-1992"-t kérded, ez magamnak is új. Bognár Robi válogatása által más lett a szöveg, újak az összefüggések. Időnként beleolvasok magamba. Ha pedig ezt kérdezed: nem szoktam semmit megbánni, bűneimet kivéve. Azokat is inkább csak elítélem. Tudom, hogy jószándéku vagyok. Nem hiszem, hogy bármit is tudtam volna valaha jobban csinálni. Beleértve életem legrosszabb döntéseit is. A katolikus egyház húsvét éjszakájának ünnepén azt énekli minden bajunk forrásáról, Ádám és Éva -főleg Éva- csacsiságáról a Paradicsomban: "Ó boldog bűn", melynek Krisztus megváltása lett a hozadéka... Hálát adok múltbeli tévedéseimért is. De térjünk vissza a naplóhoz... -Miért szellemi napló, amelyben alig történik valami; a történések (személyes, mindennapi, politikai, netán művészeti életen belüli) miért maradnak ki majdnem teljesen? -A politika és környéke nem érdekel. Ami a személyes történéseket illeti, nem vonz a lehetőség, hogy öregkoromban majd elmerengjek hintaszékben naplóm fölött, mit is ebédeltem Norvégiában, síelés közben. (Semmit.) -Miért s hogyan a végtelenített (ismétlődő) kérdésfeltevések? Változik-e, mélyül-e? -Egyetlen kérdés van, nyilvánvalóan. Hogy mi a fenének élek. Evvel birkózom nyolc éves korom óta. Akkor azt mondtam, biztos, egy élet kell majd hozzá, hogy megértsem. Isten utasítását ez ügyben (hogy Ő ezt jobban tudja, ezt csak hagyjam rá), elfogadom, de nem tudok mosolyogni. Még. Pedig az a legfontosabb dolog a világon. Pilinszky is túl volt az ötvenen, mikor még mindig csak ott tartott: "eljuthatunk a derűig". Hogy a kérdésföltevés mélyül-e? Mitől mélyülne? Hogy évente valahonnét általában mindig kapok egy díjat? Hogy Hódmezővásárhelyen egy képemre két éve kaptam ötezer forint munkajutalmat? Amit mellesleg még nem fizettek ki? Picasso mosolyogva mutatta Brassainak a papírt, hogy a stockholmi egyetem díszdoktorává fogadta. Minden napom értelmét meg kell fabrikálni. Előre, a holnapi napra, a jövő hétre, nyárra, évre nem látok rá. Nem számolok vele, nem érdekel. Terveim nincsenek. Fegyelmezetlenség, valószínűleg, ez is. -Ugyanez a kérdés a festészetedben: miért a sorozatfestés? A darabok együtt, vagy külön élnek, erősítik-e egymást? -Nem festek sorozatokat. (Egy képen belül kell elmondani az egész világot.) A témám azonos, évek óta. Testvér képek csakugyan értelmezhetik, segíthetik egymást. Kiállításkor ez technikai kérdéssé válik, és a kiállítás rendezőjén múlik. Később, túl a kiállításon, mikor már elköltöznek a szülőktől és saját családot alapítanak; akkor már egyedül kell fenntartani magukat. Olykor húsvétkor, temetéskor egy-egy családi összejövetel... -Nem ellentmondás-e a tárgyalkotás és a tárgyak meg-nem-őrzése? -Dehogynem. Tudom. A tárgyakat imádom, a franciakulcsot és a színváltós, térképolvasós, morzegombos terepszínű katonai zseblámpát. Amiben tartalék körtének is van hely kialakítva. Ami övre és szegre is akasztható. Két éve találtunk egyet fiammal, kirándulás közben, a hóban. Építem, javítom és átalakítom tárgyaimat, de ami nem nélkülözhetetlen, kíméletlenül kiszórom az életemből, beleértve azt a elemlámpát is. Nem mentenek meg a haláltól. Ez akkor is így van, ha éppen mostanában néhány taktikai bukfencet vetettem, majd három képemet adtam egy használt légkondicionáló dobozért. A könyvtáramat is mindig szétajándékozom. Most 380 ezer forintot adtak egy képemért: ebből magamnak vettem egy Arany összest, Babits összest, Oravecz majdnem összest, Rakovszky válogatottat, Ady összest. Most kezdek bele, beléjük, tán még nem késő. Hogy félretájékoztatás ne essék egyébként: műtermemből, követve a szokásokat, tehát féláron, 150 ezerért szokok közepes méretű képet árulni. -Miért a gyakori képmegsemmisítés, visszamenőleg is? -A kérdésben az az érdekes, hogy kérdésnek számít. Egyszer már végig kéne gondolni, mit csinál az emberiség a folyamatosan, szükségszerűen megtermelt selejtjével. Ragasszuk össze József Attila minden eltépett papírfecnijét? Miért környezetszennyezzem gyenge képeimmel Nagybudapestet? Csak a legjobb gondolataimat szeretném hátrahagyni. Selejt nélkül csak Isten, Vojnich Erzsébet és a Bródy Sándor utcai zöldséges-költő dolgozik. Egyszer eszembe jutott, hogy rég fölfűrészelt száz képemről készült fotóimat elfelejtettem eltépni. Kiraktam őket magam elé. Kettőnél rezgett be a műszer, hogy talán tévedtem. A selejtezés selejtje. Az arány kettő a százhoz, megfelelő. -A darabokból újra összeállítható (feldarabolt) kép hajdani ötlete: mű volt-e, vagy gesztus, kihívás? -Nem kihívás, nincs kit ki-hívni, ugyanis ők nincsenek bent, hogy én meg kint, vagy én is bent vagyok, esetleg ők is kint, velem. Nem haragszom a világra. Arra nekem nincs időm. Meg nem is az én dolgom. A kérdés első fele pedig félreértésen alapul, vagy rossz az a képem, amit láttál. Soha nem állítottam össze képet utólag, szétfűrészelt darabokból. Olajképkor nem vagyok játékos. -Mi a fényképeid és a festett képeid közötti viszony? -Gyerekkoromban ügyesen fotóztam, voltak felvételeim az 56-os Móricz Zsigmond körtérről, "fölszaggatott utcakövek", rég kidobtam. Aztán Matisse megfontolásait követve hosszú évekig nem fényképeztem, helyesebbnek tartottam kóborolva inkább nézni. Ha gépet viszek magammal, semmit nem látok a világból, tapasztalat. Végül kezdett túl drága lenni, hogy Vattay műgyűjtő és fotós barátom mindig a legjobb képeimet vitte el festményeim reprózása fejében. Akkor vettem egy gépet, később még néhányat, s újra kezdtem. S. Nagy Kata barátom hamarosan pénzkeresethez segített, pár év alatt 12 ezer parasztszoba felvételt csináltam a Népművelési Intézetnek. Akkor készültek a zsidó temető fotóim is, ha már arra jártunk. Mostanában lett belőle könyv, tíz év kiadói elfektetés után. ...Mit fotóztam még? Éjszakai esős utcákat a Vár oldalában, csillogó pocsolyák ellenfényben. Fölnevettem, kiemelve a laborban a tálból a nagyításokat: úgy látszik, mindent csak elölről lehet kezdeni, ha az ember nem zseni. A fotók a harmincas évek magyar fotóiskola stílusában készültek. Ezeket is kidobtam. Fotóztam még a műtermem padlószemetjét is, talán ez volt az egyetlen önálló gondolatom, sok képet kezdtem belőlük. És fényképezem, ma is, lélegző műtermemet, kiállításplakátjaimhoz kellenek. A hobbyfotózást 12 éve abbahagytam, maradt munkaeszköznek. -A talált fénykép átértelmezésének (a fénykép-kálvária sorozat) mi az önállósága, eredetisége? -Nem tudom a történetet értékelni, ha ez a kérdés. Hónapig gondolkoztam egy keresztúton, eredetileg National Geographic fotókkal próbálkoztam. Nem ment, valahogy túl népfrontosra sikeredett. Akkor föltelefonáltam a Széchenyi Könyvtárba, hogy bizonyos fotók kellenének. Rettentő komplikált szolgálati utakat mondtak el, akkoriban még nem öltöztem együtt reggelente a Lukácsban az igazgatójukkal. Viszont a Munkásmozgalmi Múzeumban volt egy ismerős fiú. Fantasztikus volt a fotótáruk, harmincas évek szociofotói pesti prolikról és koldusokról. Észbevettem, hogy ebből sorozatot összeállítani vagy hónapok munkájával, vagy eldöntötten két óra alatt lehet; az utóbbit választottam. Vittem fényképezőgépet, repróállványt is magammal. Délután már laboráltam, megírtam rájuk a feliratokat tussal, estére kész volt a Koldus Keresztút. Másnap kereteztem. Rögtön megvette a Nemzeti Galéria. Később, látogatása alkalmából, a Pápa kapott egy angol nyelvű változatot[8]. Éppen most írtam Vatikánba, a tértivevény már vissza is érkezett, mert a szokásos köszönőlevél máig nem jött meg. Félek, elkallódhatott valahol ez a munkám, több püspök kezén ment át annakidején. -Miért nem engeded ki az országból a képeidet? Tudott, hogy ez a tiltás minden képed hátára rá van bélyegezve- -...közgyűjteményt kivéve. Nem tiltás, hanem nyomatékos kérés. Ahhoz nincs jogom, csak az első eladás alkalmával, -egy ügyvéd magyarázta el nekem, a Lukácsban, zuhanyozás közben. Hogy miért? Nézd, itt a Gellérthegy a város közepén. Itt a Váli utca a Körtérnél, ahol a 6-os fordul. Itt jár a 2-es villamos végig a Dunaparton, itt a legendás 18-as villamos, itt volt valaha a 63-as és a 81-es, a későbbi 58-as is, ami a Zugligetbe járt ki. Fölötte a Harangvölgy. Itt van Arany János bácsi sok-sok kézirata az Akadémián. Képeim itt jól érzik magukat. Hogy külföldön megmérettessék? Minek mérni, ez nem tojásbrikett. Használni kell. -Hol, milyen körülmények között tárolnád legszívesebben a magad képeit? -Nem feltételes mód, hanem kijelentő, múlt időben. Elintézve. Néhányszáz pesti polgár vállalta ezt a szívességet, meg harminc múzeum. Jórészük ajándék. Egy kép négyféle módon szívódik föl a kultúrába: Lakás-falon, szűk közönség számára ugyan, de alaposan. Múzeumban, ott nem feltétlen látható, de a nemzet trezorja. Kiállításon, amikor pár hétre reflektorfénybe kerül, valami aktualitás kapcsán. És reprodukción, ahol mindig kézközeli állapotban van. Mind a négyre szükség van. Az arányok helyes beállításával törődöm, már ami rajtam múlik. -A reprodukciót hogyan...? -Azt nem én. S. Nagy elkezdett egy könyvet írni rólam. -Érzel-e magad körül közönséget alkotás közben, kiállításodon? -Munka közben elviselhetetlenül egyedül vagyok, természetesen, kiszolgáltatva égnek- földnek- hóviharnak- magamnak, ez hozzá tartozik. A kiállítási gratulációknak mindig kicsit kondoleálás szaguk van, nem tudom miért. Mintha a túlpartról jönne, az élők földjéről. Érezhetően nem tartanak maguk közé tartozónak. Bár főztömet elfogadják. -A magánnyal hogy jönnek össze a csoportos kiállítások, amiket szerveztél? -Füst Milán mondja, lehet, hogy az életnek nincsen értelme, de a mészárosszámlát ki kell fizetni. Ebédet, szerelmet, zoknit, fékpofát és osztályfőnöki figyelmeztetést másoktól kapok. Vannak barátok, emberek, kollegák. Vannak jó képek, nem csak az enyémek. Nem nekem jobb egy csoportos kiállítás, hanem a publikumnak. Jobban fölfigyelnek, nagyobb a csindadratta. És a gondolatokat így, több oldalról körüljárva sokaknak könnyebb befogadni. Ezért szerveztem meg Győrben az állandó kiállításunkat is; múlt év összel, 26 levél, fax és sok interurbán telefonnal abban a fantasztikus kis barokk palotában, a Magyar Ispotában, kiválóan konstruktív igazgatónőjük segítségével. Tölg-Molnár Zoltán, Molnár Péter, Szüts Miklós, Vojnich Erzsébet, Kovács Péter, Kovács László, meg én. Még meghívtam, és jönnek is: Klimó Károly, Krajcsovics Éva, Fehér László, El Kazovszkij, M. Novák András, Kárpáti Tamás. Schmal Károly visszalépett. Jó csapat. Kezdetkor (a Lukácsban, ezt is) Dávid Katával megkorrigáltattam az ötletemet, etikus-e a kultúra egy szegmensét így elkülöníteni. Azt mondta, kívánatos. Nincs értelme sok kis gyenge Magyar Nemzeti Galériát csinálni országszerte. -Életszervezés: napirend, időbeosztás - mit miért? -A nők, ha már minden kötél szakad, elvesztik a karórájukat. Bár tudnék ilyen lenni. 5.23-kor lecsapom a vekkert és ugrok, hogy legyen időm fogat mosni, tojni, pizsamát az ajtó szögére akasztani, és 5.50-re leérjek a templomba. A budai ferences barátokkal együtt mondom a reggeli zsolozsmát. Onnét át 7.05-re a Lukácsba. Most, hogy négy év után elszégyellve magam, úszás előtt is lezuhanyozom, az egész napom négy percet csúszik. Hazafelé bevásárlás, otthon Kata meleg reggelivel vár, asztalhoz ül velem. Ha égett a kenyérhaj, nem engedi megenni. Aztán mosogatás, munka. Kettőtől négyig alszom, pizsamában. Ma már nemigen festek este, negyven életév fölött az ihlet napszakhoz és keretmérethez igazodik. Hogy esténként fél órát, erre fenntartott időben, irodalmat olvassak, harminc éve nem jön össze. Háromnegyed tizenegykor oltok, különben nem bírnám a másnapot. Ágyam mellett nagy rajztáblán kiterítve mindenféle olvasandók, most Arany Jánosba vagyok szerelmes. A Toldi estéje. Béranger halálakor. Vásárban. Kisfiam kéretlenül kihozta nekem iskolai könyvtárukból az Így élt Arany János-t, Keresztúry Dezsőtől. Diákoknak íródott, az ember nem is gondolná, nagyon jó. Mi tartozik még az időbeosztáshoz? Vasárnap ugye nem szabad dolgozni, vasárnap családi séta, gyermekeink nőnek és lassan elhagynak, újra ismerkedem feleségemmel. Nyáron nyaralunk, hogy lett hordozható szövegszerkesztőm, könnyebb feladat. Minden márciusban Kecskemét, alkotóház, Szüts-csel, erről már beszéltem. Ennyi. -Munka és életvezetés viszonya? -Nincs viszony. Alárendeltség van. Elsőbbségadás kötelező. A munka az első, meg a második is. Csőlátású vagyok. -Munka és a tanítás viszonya? -Tavaly kezdtem, még próbálgatom, az Iparművészeti Főiskolán rajzot tanítok. Nosztalgiából, a múltam, nagyon szeretem az a házat harminc éve. Barátaim sugallják, hogy maradjak, szükségem van rá, hogy olykor kimenjek az utcára. Hogy lassabban öregedjek. Nem tudom. Annyira agresszíven éltem mindig, most meg itt nehezemre esik diákokat kedvük ellenére is utasítani. Anélkül pedig nem nagyon működik a dolog. Mindenestre elmondtam nekik, hogy annyira hiú vagyok, mint egy kisgyerek, kérem, szólítsanak Mesternek. Megteszik. -Munka és vallásosság viszonya? -Zörög, azt hiszem. Egyik valahai mesterem, boldogult Sugár Gyuszi szerint ez az egész festészet mégiscsak egy kissé pogány huncutság... Hát?! Legalábbis, ahogy fölperzseli a körülöttem-életet...?! Vagy erről csak én tehetek? A harmadik heti, kedd esti zsolozsmából tudom, hogy Isten örül a (jó) képeknek... Mit is mondjak erről? Sokan hiányolják hitem megjelenését a képeimben. Minden mozdulatomban benne van, éppen ott miért ne lenne jelen? Nem tudok erről többet. -Ima, egyedül és közösségben: a nyelveken szólás...? -Imaidőm a reggel első munkaórája. Munkaórája, mert munka. Pár éve tanultam meg, hogy mindenért hálát lehet adni, hogy a vízcsap működik, hogy a családom éppen békén alszik, hogy van nekik ágyuk, hogy tegnap pocsékul ment a festés. Néha eldúdolom, hogy "...gyújts éjszakánkban fényt!" Napközbeni imáim leginkább rövid helyzetjelentő telefonálások, ahogy a rendőrök szólnak be akció közben a központba, jelentve és utasítást kérve. Esetleg erősítésért. Ima közösségben, imaközösségben, tizenketten vagyunk, ez más műfaj. Ezek megszűrt gondolatok, mivel nem üzengethetünk egymásnak imában. Az nem arra való (szülők oly gyakori tévedése). Vagyis ilyenkor nem mindent lehet Istennek sem elmondani. Pannonhalmán hallottál a diákkápolnában nyelveken imádkozni, erre kérdezel. Hogy mi ez. Erről van szó a Bibliában is, az Apostolok cselekedeteiben, és Pál is említi. Olyan nyelven imádkozunk, amit nem tanultunk, és leggyakrabban magunk se értjük. Mi úgy mondjuk, a Szentlélek Isten sugallja. Pár éve Stassburgban volt egy nemzetközi katolikus karizmatikus imatalálkozó, tőlünk is kiutazott egy kis csapat. Örömmel hallottak egy gyönyörűen fogalmazott hálaadó imát, magyarul. A szünetben gyorsan megkeresték a testvért, hogy honnét való. Zavartan válaszolta, hogy ő francia, és egy szót sem tud magyarul. Akkor tudta meg, mit imádkozott. Hogy ennek mi az értelme? Ami egy harangvirágnak. 1995. 3.15. szerda reggel Nemzeti ünnepünk. Havas! a kert; hajnalban kinézve a műteremablakon. A fellobogózott Főtér, a Ferences templom. Hét kis öregasszony tízféle hangon énekel. Mise végén egyikük önerőből elkezdi a Himnuszt. Aranyosak. Onnét úszni, mint idén minden nap, M. vendégeként. Az új móka, a páros kézzel hátúszás: gyors! Egy tempó három méter! Így M.-el tartom, pedig ő úszó volt. És bírom 30 percen át, igaz, mindig csak odafelé. Aztán hazafelé a havas úton, autórádióban kuruc-indulók után Esterházy[9] marháskodik: százötven év múlva a MAGYAR szó igévé válik, pozitív tartalommal. Franciául azt jelenti majd, ma jól leszopom magam, spanyolul: utcán pénzt találni, s ha egy angol azt mondja, I'm going magyarni, az azt fogja jelenteni, nézd öregem ezt a nőt, most odamegyek hozzá, megszólítom, belekarolok, fölviszem a lakásomra, ... és itt egy csúnya szó következik... Miklós, hogy elment, lemondta a reggelijét, pedig megettem volna. Szóltak pedig, mégsem nem kaptam Kossuth-díjat. Valami szörnyű félreértés történhetett. Egy fájdalmas nagy élet jussán. Mikicát magammal vittem volna a Parlamentbe. Nem utazom hát Pestre... akkor dolgozom. Ma talán megfordul a szél. Mintha halvány remény, a tegnapi, az A/95/13-as alapján. Fél tíz, kezdek is dolgozni. Ha célunk az örök élet, minek ahhoz ennyi cirkusz?! Na, szia. Nem bírtam ki, még belekukkantottam a TV-be (tettek minden műterembe) hátha mégis látom magam a díjátadáson. De csak az állami zászlót húzták föl a Kossuth téren, díszőrség, a piros szőnyegen Árpi bácsi elvonulna a díszszázad előtt, de rossz irányba indul, a mellette-tábornok szelíden visszahúzza. aznap este Nem az idő fogja sajgó sebem begyógyítani, hanem a tények, szerencsésen. Két nagy öreg kapta a Kossuth-díjat, Gross és Schéner, akik ugyan nem jobbak nálam, mégis rangban..., van ilyen. Minden rendben. Egyébként a Konrád György se kapta meg. Viszont Lator László kapott, és Dávid Kata is. Miért nem tudok én Arany János lenni ...ada czímet, bár nem kértem, S több a hir-név, mint az érdem Ez a mai kép viszont jó. A/95/14. Hanem Pár hete vettem egy Oravecz összegyujtött verseskötetet. Még ősszel ígérte, ha megjelenik a könyve, följön, ad, s vitt volna egy C. Naplót. Elfelejtette, megint pánikban van. Ezúttal talán okkal, nincs állása, (Mostanában az Élet és Irodalom versrovatát csinálta.) Nagyon szeretem a verseit. Lehet, hogy érdemén fölül, hogy rezignáltságára rezonálok. Szívesen idéznék sokat belőle. 1983-ban írt egy kötet "hopi indián" verset, már az ötlet is jó: Jelentések a kívában A gödör a semmit jelenti, a születés támaszát, a föld a keménységet jelenti, a születés akaratát, a fal a határt jelenti, a születés terét, az oszlop a nyugalmat jelenti, a születés hatalmát, az oltár az áldozatot jelenti, a születés válaszát, ... A gyógyító növények felfedezése .... az ismeretlen növény tövénél borzlyuk ásít, az ismeretlen növény feletti ágon sasfészek sötétlik, az ismeretlen növény levelén harmatcsepp csillog, az ismeretlen növény virágán lepke ül, az ismeretlen növény levelén napsugár táncol, az ismeretlen növény közelében patak csobog. a borzlyuk azt jelenti: ásd ki, a sasfészek azt jelenti: vidd haza, a harmatcsöpp azt jelent: a főzetet itasd meg Hopaqával, a napsugár azt jelenti: imádkozz, a patak azt jelenti, tisztítsd meg gondolataidat,... A nyári tölgyerdő hajnali lehelete ...aztán minden átmenet nélkül melegbe ütközöl, mégis, mint az öledben alvó macska testének hője, áthatol a ruhádon, majd pár lépés megtétele után hirtelen illatok tódulnak az orrodba, száraz avar, harangvirág, vadlucerna, fürtös zanót, rókagomba, meténg, szamóca, és még ki tudja, minek az illata, egyetlen hasonlíthatatlan illatot alkotva, és egyszeriben rájössz, hogy ez a szárazság és ez a meleg, és ez az illat együtt a nyári tölgyerdő lehelete, és a felfedezés fölötti örömödben a csábításnak engedve, a kötelező óvatosságról megfeledkezve, feszes bőrrel és remegő orrcimpákkal egyre beljebb hatolsz ebbe leheletbe, egészen addig, amíg a nyári tölgyerdőbe nem érsz, és az űzött vad nyomát szem elől vesztve magad is leheletté nem válsz. Hosszas szimatolások és fontolások után vettem egy Arany összest, egy kötetben, Franklin társulat, két világháború közötti. Ezt mostanában mindennap. Kitaláltam és beválik: NYITVA tartom a kötetet a munkaasztalomon. Most ezt megragadom és nem engedem el. 1956 nyarán kis családunk a Felvidékre utazott. Anyácskám egy reggel hívott, busszal átrándul megnézni a Dobsinai Jégbarlangot. Nem mentem, fáradt voltam aznap. Azóta se láttam. Egy életre megjegyeztem, tartom: mindent azonnal. Szóval Arany: Nem kell dér az őszi lombnak Mégis egyre sárgul : Dér nekűl is, fagy nekűl is, Lesohajt az ágrul. Nem kell bú az aggott főnek, Mégis egyre őszül : Bú nekül is, gond nekül is Nyúgalomra készül... persze, Őszikék... A kötet előlapjára beírtam: 1816. 3. 2. született 1848: 32 éves 1865: Juliska meghal, 49 éves 1882. 10. 22. meghal, 66 éves Más. No, a 380 ezer forintos kép ügye, amiről a múltkor. Megtörtént a dolog. A következőképpen. Telefonálnak: "lerendezve", jöhetek a pénzért. A pénztárban 300 ezret nyomnánk a kezembe, mondom nem így. A pénztárosnő föltelefonál, elpirul, majd zavartan kezdi magyarázni, hogy ez is sok pénz, különben sem tudtak már 13. havi fizetést osztani, ők ilyen szegények. Én föl a főnökhöz, a titkárnő nem enged be, hogy tárgyal, leülök, üldögélek. Átmegy a színen Pető Iván, a pártelnök, lekezez, jaj, kedves Dezső, ez milyen egy kellemetlen történet, most te itt mire vársz... Mondom, kifárasztási technika alanya vagyok, a pénz... Hogyhogy, na várj egy percet... már itt is vagyok, menj csak le a pénztárhoz, minden rendben... Mégis volt a pénztárban 380 ezer forint... Hazafelé útbaejtem anyámat, majd betérek egy Sony márkaboltba, színes TV Katának. (Később még egy frittőz, vagyis krumplisütő, az egész lakásba 20 wattos, takarékos izzó, egy baráti segítség 30 ezer, egyházi tized 38 ezer, és a két gyerek külföldön síelt.) Otthon leülök az íróasztalomhoz, előveszem az Adózási Segédletet, kiderül, 150 ezer forintot kéne ebből befizetnem. Megvakarom a fejem, fölhívom tudós barátomat, annak utána a pártházat, hogy a számlával apró baj van, ne küldjék tovább, holnap reggel bemegyek. Másnap beviszek egy papírt, mely szerint képemet JÁVOR KATÁTÓL vették, így nem adóköteles. Még megkérem, körülnézhetnék-e a pincében, én jobban, keretről is, hátulról is megismerem... Mondják, teljesen fölösleges, jó néhányan, annak idején, fegyelmi is volt belőle, tűvé tették... és sajnos az üres keretet meg is találták. Azt is gyanítják, ki vitte el... Akkor legalább megnézném a keretet, a szögek állapotából látnám, kiesett, vagy kiszedték belőle... A gondnokot előkerítik, lekísér. Mutatja a keretet, ott áll a falnak fordítva. Benne a farost, húszcentis opuszszámommal. Megfordítom. Mondom: ez...? Hát erről szakították le a képet, ez a ragasztás-felület... Leporoltuk, fölvittük. Egy ideig csendben nézte a vezérkar. Aztán elbúcsúztam. Két hét múlva kijöttek képet választani. Merthogy ugye vásároltak tőlem, kárpótlásként, Szent-Iványi számára. Addigra Csomaytól visszakértem egy régesrégi nagy képemet, amit a padlásán tartott, hogy választhat helyette, amit falra is van kedve rakni. Még elpöccintettem, hogy ezt már el is adtam, 380 ezerért... Férje fölhördült, ekkora festő vagy, hogy látatlanba...?! A képet elszállították, még nagy betűkkel ráírtam: Vigyázat, ez a kép hátulja!... Hát így esett a dolog a Szabad Demokraták Székházával. Ha a negyven fehéringesből egy lemegy a pincébe a másfél év alatt... csütörtök reggel, megint munka előtt a mai zsolozsma, milyen egyszerű: Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek Ma, először, 1200 fölött úsztam fél óra alatt, ha nem számoltam el, két szemüvegigazítással. Ez ötven méteres medence. (A Lukács 26,7 m., megtudakoltam. Ide csak azért írom le, hogy valahol meglegyen ez az adat.) Miklós délelőtt érkezik csak vissza, reggelire megettem az ő három lángosát is. A konyháról kértem pótfoghagymát és kaptam két pótlángost is. Ez a böjt ügy gond nekem (azt hittem, péntek van). Nem buzgólkodom benne, és nem biztos, hogy helyesen teszem. De úgy vélem, inkább örömöket kellene keresnem. István atya ezt körülbelül el is fogadja tőlem. Tegnapelőtt váratlanul érkezett Mikicától egy levél. (Nem levelezem a családommal innét.) Benne egy általa tervezett ABC- betűsor rajzai. Néhány hónapja izgatja, amit hallott tőlem, hogy egy ilyen terv sokszázezer forint. Még Pesten egy este össze is ültünk, hogy tervét továbbfejlesszük. A dologban az az érdekes, hogy a levelet elindította, majd itt töltött egy hétvégét, de nem hozta szóba. (Én még nem kaptam meg.) Mi mozgat egy ekkora embert ilyenfajta hallgatásra? Ösztönös ez az angolosság? Tőlem tanulta? Érték ez? A Főiskoláról. Velem ott már nagyon számolnának, ősztől két osztályt kapnék. Nem nagyon tetszik. Bizonytalan vagyok, mit csináljak velük. Nézd, ezek nem festők akarnak lenni, ez itt melléktárgy, elviselendő. Bár ennek ellentmondani látszik, hogy szombat esténként a fél osztály föl akar járni hozzám, olajtechnikát tanulni. Mondom nekik, minek ez maguknak, galambocskáim?! Bállítottunk két almát meg teásköcsögöt, körbekuporodtak. A múltkori szombatot ugyan szégyenszemre le kellett mondanom, Katának engedve végül, kettesben a Tátrában síeltünk. Adtam volna nekik lakáskulcsot, de szerintük én is kellek hozzá. Az igazi alternatíva a Képző főiskola lenne, de azt nem lehetne heti egy délelőttel megúszni. Több időm pedig biztos nincs, hacsak a műtermemmel nem költözöm be. De akkor meg mit csinálok otthon? Vagy naponta szállítom ide-oda a képeket? Nem tudom. Hozzászoktam életformámhoz. A folytonos rögtönzés lehetőségéhez. Ha annyit adnának, hogy pénzügyekkel nem kéne többet foglalkoznom, talán--. Fél tíz, kezdek dolgozni... Miklós magnósrádióját áthoztam. Egyetlen kazettát hozott. Tőlem kapta, ajánlással: "Miklósnak, 94 karácsonyakor, a doberdói pergőtűzre emlékezve. Vagy az Isonzónál volt?! Deske." Azt a nevezetes 1979-es Pilinszky interjút másoltam le neki újra, azóta négyszer költözött. Sokat hallgattuk ezt itt anno, Kecskeméten. S éppen mindketten szerelmesek... "A művészet határa és a depresszió..." édes, százszorhallott, kántáló hangja. csütörtök este Rádiót idén először nem hoztam. Néhány éve, ugyanitt, egy délelőtt döbbenten vettem észbe, hogy Szabad Európa, a várt Forgószínpaddal együtt: megszűnt. Életem része volt, meghalt és nem is lesz többé. Mint harminc éve fázva topogtam negyed órát a zugligeti villamosvégállomáson, sílécemet szorongatva, mikor megláttam a kis táblát: a villamosvonal megszűnt. S. Nagy Kata meséli, milyen alapélménye volt Weöres: Lélek idézés kamaszkora végén, hogy hiába venné meg a későbbi, teljesebb, háromkötetes műfordításgyűjteményét, az nem ugyanaz. Hogy ő azt úgy hordozta magával, mint bibliát, s hogy a versek egymásutánja is milyen fontos volt, hogy a litván költök és hogy mennyit tudott kívülről... (hogy irigylem a nálam nagyobb szellemi kapacitásokat!) és ellopták tőle, azt is tudja ki, s azóta vadászik egy példányra... másnap rámondtam az üzenetrögzítőjére, találtam neked, egy antikváriumban, és itt van a kezemben... Most megpróbálok J. Katának is szerezni egyet. Ja, Jávornak vettem egy Shakespeare összeset, újra. A múltkori, belátom, nehezen használható, marhanagy, egykötetes. Ez hét. Belátható időn belül -valamelyik nyáron?- olvasnám újra, most csak a fő drámáit. Okos tanács volt, hogy másodrendű műveivel kezdjem az ismerkedést, két éve. Megfogadtam. Még nem mondtam. Ma megvan az idei gondolat. Két képet kezdtem, újra színek, a szürke-feketék helyett, a foltok nagyobbak, barbárabb faktúra, festői. Most egy ideig csak szaporítani kell őket -variánsok- míg letisztul, s talán egy-két igazán jó születik. Ez a teher, ami hónapok óta rajtam, talán most- A menetrendszerű szakmai élet közben persze folyt, folyik. Volt februárban egy jó kis kiállításom, három TV szerepléssel, három képet a hazaszállítás utáni órában megvettek. Műteremből, tehát féláron. Egy kritikában egyik képemet nagyon megdicsérték, egy hétre nagyon megzavarta elvi munkatervemet. Zsófi vagy másfél hónapja a Nagyállatkert madártelelő házában dolgozott, baglyok és gémek, szerette, órákat mesélt róla, de tartósra nem szánta, mert a 11 ezer nettó bér ma már messze a létminimum alatt van, valamint napi 10-11 óra lenne nyáron, bele az estébe, a nyitvatartási idő függvényében. Túlórapénz nincs. Továbblépés lehetőség nincs. Váratlanul most Szüts meghívta grafikai stúdiójába, hogy segít a sorsán. Áprilisban belép a cégbe. Ha megbecsüli magát, elindulhat. péntek reggel Néhány hete a főiskolán kis esti ünnepség, volt tanszékvezetőnk, Szrogh Gyuri bácsi 80 éves. Nagy vidámságok között egy fát is elültetett a kertbe, (az ásót én kezeltem), Csomayék lopták egy parkból előző éjjel. Volt torta is. A köszöntő szónoklatra válaszát így kezdte: Nem vagyok szavak embere... Mindenki visít a nevetéstől. Tudvalévő, hogy az elmúlt évtizedekben még senki nem látta őt úgy, hogy ne beszélt volna éppen... Eljött Szalay Laci bácsi is, statika tanárom volt, vele is igen szeretjük egymást, nagyerü szellemi vezetőnk is volt. Botra támaszkodva jár, mondja, most gyógyul agyvérzéséből, és tanul újra olvasni. "Tudod, milyen érdekes a Münchausen báró?!" Na, kezdek dolgozni. péntek este Hát megvan, a rohadt életbe, megtaláltam a hangot. Ez a negyedik jó kép, A/95/17. És tartom a mindennap-egy-kép tempót. Van remény: tegnap, 25 év késéssel, rájöttem, ha a lemezcsiszoláshoz a smirglit kettéhajtva használom, nem gémberednek el az ujjaim. szombat este M. kinézte a műsorfüzetben, és így este TV-n egy amerikai dokumentumfilm színesben, Motherwellről, és a negyvenes évek végén induló, mára elhíresült New York-i festőiskoláról. Akik mind milliomosok lettek, már amelyikük megélte. Többen fejezték be tragikusan, autóbalesetek részegen, szegény hülye Rotko, aki zseni volt, öngyilkos lett. A stílusmagyarázatok és értékelések (nagynevű kritikusokat is megszólaltattak): tömény csacsiság. Hanem mutatták az öregúr műtermét, és őt is "munka közben". Sose tartottam valami sokra. Négyzetméteres hófehér papír a földön, föléhajol terpeszben, mártja egy küblibe ecsetjét, s jókora fekete görbét kanyarít a felület közepére. Aztán nagy fekete kört, majd két pöttyöt mellé. Közben mindenféle butaságokat mond, hogy ez nem más, mint "énjének megtalálása" közben nem is gondol semmire, és ilyet ötvenet is szok csinálni egyszuszra. Műterme földje--fala tele ilyen firkákkal. Műteremszemetek. Azonban. Van közte gyönyörű is. De nem is ez a lényeg, számomra. Utána beszélgettünk vagy két órát M.-mel erről, ami már ritkaság, rég mindent elmondhatót elmondtunk egymásnak a szakmáról. De a film lelkiismeretvizsgálatra késztetett. Nem mulasztom-e el a játéknak, bemelegítésnek azokat a formáit, amitől talán kevésbé kínlódva csinálnám a képeimet. Formák, színek, ötletek. Nem biztos, hogy szükségszerű MINDIG ENNYIRE keservesen dolgozni, lehet, hogy ez fegyelmezetlenség is. Hogy mindig csak a véresen komoly olajfestmény. Ahol aztán az aggódás, hogy beszűkülök, és ismétlem magam. M. is magába szállt. Mit lehetne föllazító gyakorlatként. valami gyors és könnyű technika azonban minőségi anyagokkal, hátha netán sikerül talán merített akvarellpapírra tussal vagy olajjal rajzolni vagy nagyméretű kollázsok, nem színvesztő anyagokból munka előtt kötelező félóra? bátran és bután, lehetőleg M. a nonfiguratívitás útját határozott mozdulattal lesöpörte, hogy a parttalan szabadság keservéből elege volt, egyetértettem. A közös töprengés átnyúlt a mai délelőttbe, ami szokatlan-, munkaidőben. Aztán a könnyedség-bátorság fogalmakat forgatva fejünkben kezdtünk festeni, kiki a műtermében. Délben egyeztettük, mire jutottunk. Ő most fehér-a-fehérben poharas csendéleteket fest, halványszürke-okker konturrajzzal. A mai képén rózsaszín vonalakat használt. Én pedig egy jó kis puha, rózsaszínes -barnás, korai Bonnard enteriőrt csináltam, a bátorság és korszerűség jegyében. Röhögtünk és legyintettünk, hogy így is rendben van, nem tudunk kilépni magunkból. De azért a lazító gyakorlatok ügyét tovább forgatom. Jeleníts atya idén is szentelt lakást nálunk. Most nem virágot hozott, Katának, hanem bonbont a gyerekeknek. Tavasszal búcsúzik tartományfőnöki posztjától. Mindig utolsónak hiszi nyári bicikliútját gyerekeivel, Rómába. Egy -kétévente találkozunk. Általában elég őt gondolatban megkérdeznem, azonnal tudom a megoldást. Most rákérdeztem, hogy asztali korpuszomat levélnehezéknek is használom, jóváhagyta. Mára ennyit. Sziasztok, a kislányt külön is! 1995.4.26. -5.9. J-30 Szia J! Hónapok óta próbálom megfogalmazni, miért nem szerettem meg a tanítást a főiskolán, holott 15 évig próbálkoztam ide bekerülni, és nem mondhatom, hogy csalódtam. A legérdekesebb, hogy lényegében nem tudom, ma sem. Nem hiszem, hogy lustaság, hogy otthagyom. Otthagyom a tanítást, mert: 1. A festésen kívül mindent túl-teherként élek meg. Kapacitás kérdése is, nyilván, a festés teljesen lefedi az életem. Igen-igen nehezen törődöm bármi mással. És nagyon féltem az időmet. Ugyanebből a megfontolásból: a Képzőműv. főiskolai tanításról is egyszer s mindenkorra le kell mondanom, pedig azoknak lett volna igazán mondanivalóm. Ráadásul ott nem úsznám meg heti egy délelőttel, mint itt. 2. Hiú vagyok rá, fontos nekem, és önbizalmat ad, hogy megélünk csak a szakmámból. 3. Nem tartom kötelességemnek a tanítást, bár erre többen hivatkoznak. Más a dolgom. Szellemi eredményeimet egyébként megfogalmazom, írásban. Főleg neked. 4. Érdekes módon: untam. Főleg a magam mondatait. A korrektúrák közötti teszek-veszek időket. 5. Az anyagi rész: Havi penzumom harmadát-negyedét fizették, 14 ezret kaptam kézhez -így ez nem volt fontos. Nyugdíj e félállás után jelentéktelen. Helyette viszont öregségemre, túlélőimre gondolva, most elkezdem képeimet trezorálni. Egy festőnek nincs tiszteletdíja, ha már tolószékben üldögél, -mint a jobb íróknak, kiadott műveik után. Megjegyzem, oly egyértelműen szólt minden (és mindenki) a tanítás folytatása mellett, hogy az már gyanús volt. Miért nem hajlok akkor én a jó szóra?! A régi zsidók, ha valakit ellenszavazat nélkül ítéltek halálra, -fölmentették. Képletben megjelenítve akartam a Főiskolával tudatni fölmondásom okát: S Õ ¹ S Õ ↑ ↓ (nem tudja a gép bejárat - kijárat jeleket vízszintesen kiírni) tehát: summa output nem egyenlő summa inputtal; vagyis nem volt elég öröm csinálni AZ EGYETLEN VÉRESEN KOMOLY ELLENÉRV: TUDOM, AZ ÉLET HELYETT SAJNOS KICSIT AZ ÖREGEDÉST VÁLASZTOM. Lopót, azóta restaurátorként végzett húsz évvel ezelőtti tanítványomat már bemutattam a tanszékvezetőnek, mint javasolt utódomat. Mindketten örültek. Márciusi kecskeméti képeimet keretezem. Sokféle egyéb feladat miatt vagy egy hónapja tart. Van néhány jó kép. Vékony keret -vastag keret, üveggel vagy anélkül, legyen-e piszkosfehér csík a kép körül -sok sok fejvakarászós órák. Rettenetes drágán vettem dús arany lécprofilt, kétfélét, egy-egy kerethez való mennyiséget, s estére szépen összeállítottam, szürkés-rózsaszín árnyalatokra mázoltam. Gyönyörű lett benne halványszürke műterem képeim némelyike. Ismét nagy mennyiségű fejvakarászás, mi legyen hát. Vendégek nyaggatása e tárgykörben. S a vélemények mind igazak, csak sajnos választani kell közülük. -Bármi áron, a kép legyen a lehető legszebb. Mit törődünk a korszerűség kétes fogalmával. -Nem gondolnánk, de Picassoék ezt a polgári-szalonokba-eladhatóság okából szerették használni És ami döntött: (Bognár Robi) -Nem illik képeim gondolkodásához (hozzám). Így Szütsnek eladtam őket. Szép, görbe szerelem volt, akár egy rendezett jövő reményével. Nem vágok ebbe a kalandba. Sem. Tanítás és keretezés. Nevetségesen megkínlódott döntések. Egy hétig felvételiztettem leendő főiskolásokat. Tízszeres túljelentkezés, első fordulóban egy félnapos fejrajz alapján ezt négyszeres létszámra kellett lefaragni. A zsűrik délben kezdődtek, előtte aludtam két órát, hogy bírjam. Napi 160 ember. Rajzaik alatt mappában otthoni rajzok, és tervek. Egy gyerekkel 60-100 másodpercet foglalkoztunk, ez elég is volt a döntéshez. Nagyon kellett figyelni, egy ember sorsáról van szó. 12-en szavaztunk, hat igennel továbbjutott. Fegyelemmel át kellett lépni a mellékkörülményeken: koszos rajzlap, olvashatatlan aláírás, kulturálatlanság, tapasztalatlanság. Utolsó nap bemutattam a zsűrinek egy rajzot, hogy én elfogult vagyok, ez itt barátom fiának rajza, mondanának véleményt, bekerülne-e a második fordulóba. Ítéletüknek nincs tétje, a fiú nem akar művészeti főiskolára jelentkezni. 11-ből 2 igen szavazatot kapott. A rajz fotónagyítás volt, előző éjjel csináltam, harminchárom éve evvel vettek föl a Főiskolára. Nevettek. És mi újság a Lukácsban?! A múltkoriban a fociról kezdett valaki beszélni. A többség ilyenkor hallgat és tapintatosan félrenéz. V. Miklós Kékkúton rácsapta a kocsiajtót a mutatóujjamra, Tapolcán tizenegy öltéssel bevarrták. Igazából csak egy öltéssel, de ez így nem jól mesélhető. Nem tört benne csont. A műtő előtt várva (bekísértek, egy kézzel vezettem, elég gyorsan) Miklós megkérdezte, nem félek-e az injekciótól? Mi mindentől tud félni egy gyerek! Szóval az úszás. Nyolc napig eltiltottak. Volna. Fölvettem egy óriási sárga gumikesztyűt, s fej föl tartott kézzel, háton és egy karral úszom. Honv. minisztériumi alezredes barátom fejcsóválva rám köszönt: Dezső, Dezső, hát az orrcsipesz nem volt elég?! Viszont ha most nekiúszom valakinek, az kér bocsánatot. Az egész uszoda dédelget. Egyik öreg prof a medence szélén levétette velem a kesztyűt, és megvizitálta a kötést. Tanácsokat adott. Egy másik ezeket a tanácsokat a zuhany alatt felülbírálta. A komor néni rámmosolygott. A szemtelenség a dologban, hogy így is gyorsabban úszom mindenkinél. Ezt is eltűrik. Lukács. A sajtófigyelőm. Dezsőkém olvastam rólad a Magyar Nemzetben! Nem is tudsz róla? Holnap hozom, két példányban, xeroxon! Ismernek. Kékkútra leérve Kata nekirohant ásóval a kertnek (május elsejével együtt hosszú hétvégénk volt) kérte segítenék gereblyézni. Nem segítettem. Hargittai Pál, idegenbeszakadt hazánkfestője kiállításának megnyitószövegét csiszolgattam minden lehetséges percemben. Párizsból hívott interurbán -ez engem mindig elbűvöl- vallalnám-e, ijedtemben igent mondtam. Múltkor két hónap alatt nem sikerült Schmal Karcsi barátom megnyitójára egy beszédet összekalapálnom. Le is mondtam. Ja, ez az ismeretség még 92-ből származik, amikor veled nem sikerült Párizsban találkoznom, egy darabig támasztottam hátammal a Louvre falát, rád várva. Egy 72 éves textiltervező, Párizsban él, egyike a világ legjobbjainak. Firenzében kastéllyal. Irodájában láttam két kurvajó képét. Hívtam, jönne Magyarországra, itthon kiállítani. Ez is motiválta. 77-ben volt egy Honvédelmi Minisztériumi pályázat, képzőművészeknek. Ezokból megnézhettünk egy harckocsizó laktanyát. Nagybajszú parancsnokuk vezetett körbe. Máig emlékszem magyarázatára, hogy ők vigyáznak a kiskatonákra, hogy a laktanyában le legyenek terhelve, mert A TÉTLENSÉG ROHASSZA AZ EMBER BELSŐ ÁLLAPOTÁT. Ezen a pályázaton szerepeltem -egyébként sikeresen- a Tökéletesen álcázott harckocsi -c. képemmel. A lemez apró lila-piros-fekete absztrakt ornamentikával volt tele. Épp a napokban találtam meg egy darabját, ágyfeneket csináltam belőle. Még egy korai emlékem, illetve ez a legelső. Múltkor kérdezem anyámat, mikor is volt, ágybetéteken feküdtünk a konyhában?! Igen, ostrom után az volt az egyetlen fűthető helység, 45 februárban! -Két és fél éves voltál. Meséltem már? Emlékem még, Mikivel, talán a legédesebb. Két-három?évesen fölkuporodott az ölembe, s ő is kinyújtott kézzel, eltartott mutatóujjal nézte készülő képemet. Úgy szoktam problémás színfoltot kitakarni, környezetét vizsgálandó. Kata küldött Katona atyához, szabadító imát kellene jókedvhiány miatt. Meg hogy munkamánia (de hát az nyilván menekülés.) István el is irányított, de nem szabadító, hanem gyógyító imára. Emmausz közösség teamje, havonta egyszer fogadnak, bejelentkezésre. Egyikük csak angolul tudott, annak egyszerűsítve úgy fordították, hogy depression, és nehéz házasság. Kézrátétellel, nyelveken. Mondták, én ne imádkozzam, lazítsak. Fél óra volt. Egyet kérdeztek, (mondtam, 10 éve közösségvezető vagyok), mennyit imádkozik értem a közi. Merthogy a vezető több kegyelmet, de több terhet is kap, látják István atyán is. Mondták, úgy érzik, baj van avval, hogy nem fogadom el eléggé a szeretetet, Istenét, emberét. Evvel a mondattal azóta se tudok mit kezdeni. Hanem Isten ott rögtön az előszobában megajándékozott, nagyon. Ott árulták, új, katolikus fordításban, szép formátumban Carothers: Magasztalásban rejlő erő-t, xerox példányát 10 éve ronggyá olvastam. Még gond is, mi lesz a szeretett régi példányommal, most?! Ne küldjem el neked? Elkezdtem magamévá tenni az újat, elölről, golyóstollal a kezemben. Meséltem már a viccet?, égő iskolából a gyerekek sorra ugranak a kifeszített ponyvára. Egyikük a tűzoltótól hatalmas pofont kap. Már harmadszor ugrott. Sokat elmond a gyerekvilágról. 4 évvel látogatása után megkérdeztem Vatikántól, megkapta-e a pápa a Koldus keresztutamat?! Nem, tényleg elveszett, gyanítottam. Most telefonáltak a pápai nunciatúráról, vatikáni megbízásból keresik. Annak idején Keresztes nyíregyházi püspök jó néhány levelemre nem válaszolt ezügyben. 27 év után bensőséges családi ünnep színhelye volt konyhánk, utoljára mosogattam. Kata Zsófival évek óta huzakodik, hogy szinte semmi házimunkát nem végez. Próbálkoztam ebbe az egyenetlenségbe több ízben belenyúlni, sikertelenül. Most ÉN ráosztottam ezt a feladatot, szépen csinálja, béke van.[10] KéBzeld, ez is egy keveredés: a Műcsarnokkal tegnap beszéltem, jövő évre kért kiállításomat első fordulóban elutasították, csoportos kérelmem viszont továbbjutott. Csak az a bökkenő, hogy én olyat nem kértem. Most próbálok velük egyezkedni, a végre kirúgott igazgatójuk helyettese kedvel engem, cikkeimet olvassa. Küldtem nekik postán 10 szép kis műterem-kép fotót, a nyilván elkallódott előző küldemény helyébe, az új döntéshez. Ez egy mai telefon: meglesz az államtitkári protekció (pénz), 15 év próbálkozás után remélhetőleg sikerül kiadatnom Strindberg: Egyedül-jét. 20 évesen abból tanultam meg sétálni (is), alapkönyvem volt. Dick Manó adta ki 1924 körül, Pesten. Senki nem ismeri. Két éve mutattam meg az Új Mandátum kiadónak. Illusztrációkat csináltattak velem, hozzá. Meghívattam magamat Esztergomba: rajzért adnának szállást 10 napra, fiammal lemennék. Sikerült is volna, de Győr is meghívott, személyre szólóan, ők egy hónapra, megint, koszt, kvártély, műterem, és talán még valami fizetés is. Miki nagyon örül, tavaly nagyon jól érezte magát velem. Akkor még a nyáron lesz vagy 25 képem. Na. Ólmos fáradtságom váltakozik az ónossal. Bár a festészet húzóágazat, állítólag. Küldök, vagyis mellékelek neked interjút és megnyitószöveget. Még nem tudom mennyit, a boritékolásnál derül ki az arányos, illő mennyiség. Küldök még egy kis Radnótit is, múltkor fedeztem föl, kiderült, Miki már ismerte. ÉJSZAKA Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom alszik a pókháló közelében a légy a falon; csönd van a házban, az éber egér se kapirgál, alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály, kasban a méh, rózsában a rózsabogár, alszik a pergő búzaszemekben a nyár; alszik a holdban a láng, hideg érem az égen; fölkél az ősz és lopni lopakszik az éjben. 1942 június 1 ölellek mindnyájatokat: illetve előbb a megnyitó szövegem. SZÜTS MIKLÓS KIÁLLÍTÁSÁRA /elhangzott 1995. 4. 10., Pécs, Művészetek Háza, a megnyitón/ Hölgyeim és Uraim. Emlékezzünk. Azon a napon, amelyen II. János Pál pápa a harangöntő üzemben megszemlélte azt a harangot, melyre Ézsaiás próféta szavait vésték, és melyet majd az ENSZ-nek fog ajándékozni, -azon a napon, amelyen a Mészáros Lázár Gépesített Lövészdandár páncélozott szállító harcjárműve laktanyájába tartva az egésznapos esőzéstől a bukkanókkal teli dűlőúton megcsúszott majd fölborult, és M. I. főtörzsőrmester alászorulva szörnyethalt, -azon a napon, amelyen a forintleértékelés után a kisbefektetők nagy tételben elkezdték a magyar bankokból valutakészleteiket kiváltani, -azon a napon amelyen Csecsenföldön az Argum melletti folyóparton heves harcok dúltak, mert az orosz csapatok a déli szárny áttörésével próbálkoztak, -azon a napon, amelyen az Irakba behatolt török csapatok megölték a szeparatista Kurd Munkáspárt 200 gerillaharcosát, -azon a napon, amelyen az alabamai Mobile Bay fölötti hídon több mint száz kocsi rohant egymásba a nagy köd miatt, egy ember meghalt, és 74 sérültet kellett kórházba szállítani, -azon a napon, amelyen Sierra Leonéban a lázadók szabadon engedték a hét apácát, akit január végén raboltak el Kambiából, -azon a napon, amelyen egy magyar fiatalember barátjával leereszkedve a Tennessee állambeli Real Well 48 méter mély barlangjába, a kürtőből való visszamászás közben kimerülve eszméletét vesztette, s mire a mentők a felszínre hozták, kihűlés következtében meghalt, -azon a napon, amelyen kiszivárogtatták a hírt, hogy utolsó napjait éli a bajai Bácshús, hogy a pécsi Möbiusz Részvénytársasággal egyesülését immár kész tényként lehet kezelni. -ugyanazon a napon, vagyis 1995. március 21-én, kedd reggel Szüts Miklós budapesti illetőségű festőművész a Kecskemét-Műkerti, századfordulón épült alkotóházban 6.50-kor ágyából kikelvén s felöltözködvén 7.01-kor gépkocsival a városi uszodába hajtott. Harminc perces felváltva végzett mell- hát- és gyorsúszás után 8.15-kor asztalhoz telepedve elfogyasztotta citromos teából, három lángosból, és a hozzá kistányéron odakészített két foghagymagerezdből álló reggelijét, majd tudomásul véve, de nem befolyásoltatva, vagyis mit sem törődve a pápai harangvizittel, a tiszthelyettes halálával, a forintleértékelés sajnálatos következményeivel, az Argum menti harcokkal, a kurd szeparatisták lemészárlásával, az alabamai tömegkatasztrófával, az épségben hazatért apácákkal, a szerencsétlenül járt magyar barlangásszal, a bajai részvénytársaság fúziójával, -Szüst Miklós műtermébe tért, s néhány ceruzavázlat után festőállványa elé lépve gyors mozdulatokkal a fehér fölfeszített vászonra rajzolta tervezett festményének témáját; egy kockás terítőn elrendezett kávésbögrét, borosüveget, sótartót és a jobb alsó sarokban egy szeletelőkést. Délben, munkája befejeztével, a képen elhelyezte szignóját, majd ecsetjeit terpentinben megöblítve, és pamutrongyban tisztára dörzsölve, ebédelni tért. Étkezés után foteljében hátradőlve, új képét nézegetve elszívott egy cigarettát, majd lepihent. A festményt a szakmai berkekben nagy föltűnést keltett 1996-os Vigadó-beli kiállításról egy jómódú mecseknádasdi szőnyegkereskedő vásárolta meg, magas áron, elmondása szerint menye számára, alku nélkül. Számlát nem kért. A művész halála ötödik évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállítását agg festőbarátja nyitotta meg, a kép ott főhelyen szerepelt. Az akkori nevén Közművelődésügyi és Kulturális Minisztérium rögtön levédette, de idáig mindössze kétszer kérte kölcsön, egyszer, a Frankfurti Biennáléra, egyszer később, az emlékezetes "A Múlt Század Festészetünk Tükrében"-kiállításra, a Műcsarnok összes termeibe. Megemlítendő még egy sikertelen rablási kísérletet. A kép későbbi sorsa kevésbé kalandos, a hagyatéki viták lezárása után az örökös a festményt telekvásárlási szándékára hivatkozva a Pécsi Modern Képtárnak ajánlotta föl. Végül a Városnak közadakozásból sikerült megvásárolni, s néhány Ferenczy Károly, Tölg-Molnár, valamint egy apró méretű Vojnich-képpel került közös falra, ez utóbbi egy igen élethűen kidolgozott derűs tóparti jelenetet ábrázolt. 2061-ben, egy szeles, hideg télvégi vasárnap délelött H. N. uránvárosi vegyészmérnőknő, és az egyébként ügyesen rajzolgató négy és fél éves kislánya betért az impozáns, nemrég új épületbe költözött Képtárba. Itt, a Szüts-kép elött a következő párbeszéd hangzott el: -Nézd anyu, ez itt pont olyan, mint apu kávésbögréje, nem? -Igen, Zsuzsókám, de ne nyúlj hozzá. -Ugye, anyu, ez egy nagyon szép kép? -Igen, ez egy nagyon szép kép. Veszünk is róla egy reprodukciót, és otthon megmutatjuk apunak, jó?! -És mibe került ez a kép, anyu? -Egy életbe, kislányom. A kiállítást megnyitom. és az interjú: 1995.4.12. az IGEN folyóirat számára A HALÁL RÖVIDSZŐRŰ HÁZIÁLLAT /VÁLI DEZSŐT KÉRDEZI B. PETŐFI ÁGNES/ -Váli Dezső olyan festő, aki ír is. Az 1958-óta írt 3100 oldalnyi naplójából Bognár Róbert 350 oldalas könyvet szerkesztett: "C. Napló ", 92-ben jelent meg. Mennyi a műben a Váli Dezső és mennyi a Bognár Róbert? -Váli Dezső olyan festő, aki sír is. A 3100 (azóta 4400) oldal természetesen élvezhetetlen, sok a nyafogás, ismétlés. Szerencsére Robi barátom, úgy húzta meg a szöveget, ahogy mindigis elképzeltem, tömörített, de nem csinosított. Hogy ez hogyan hat? Nem tudom. Ugyanaz a helyzet, mint a képeimnél. Soha nem fogom megtudni, mi olvasható ki belőlük. Hiszen belefestem nagyanyámat, rózsabokrok között sétál, ezüstfejű botjára támaszkodva... A néző pedig üres szobasarkot lát, billenő székkel a sarokban. És egy régi estére emlékezik vissza, uborkát evett húgával a konyhában... Egy mű végtelen jelentésű. Thomas Mannt 14 évig tanultam, tudom. -Aki valaha is naplót vezetett, tudja, milyen nehéz őszintén írni. Még akkor is, ha biztos lehet benne, hogy senki más nem olvashatja. Mennyire őszinte egy olyan napló, amely még írója életében ezrek kezébe kerül? -Nem írni nehéz őszintén, -gondolkodni. Első gondolatom mindig hazugság, önáltatás. Dzsungelkésem állandó használatban, hogy a fényre kiverekedjem magam. "Meztelenül, kitéve e boldogtalan korszak fagyának, evilági kocsin, földöntúli lovakkal tévelygek én, öregember" mondja Kafka egy novellájában. -Két szó hiányzik nekem ebből a könyvből: az "apa" és a "halál"... -Az utóbbi az érdekesebb. Édesapámat nem ismertem, orosz hadifogságban fejezte be. Apaképem ilyenformán nincs. Hogy magam is apa lettem, szokatlan, hogy egy gyerekhez ketten is szólunk, esetleg kétfélét. A halál rövidszőrű háziállat, gerinces, itt él a műtermemben, kipislog az ágyam alól. Naponta sétáltatom. Érdemes-é ma reggel fogat mosni, hiszen meghalok. A dolog ellentmondásossága legszebben a 1990. zsoltárban leírva, Károlyi gyönyörű fordításában. Mózes, Isten embere, így morog: "...A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk..." Vagyis nem elég, hogy az élet nehéz, de ráadásul még rövid is. Nomármost ha olyan nehéz, miért baj, hogy rövid?!... -Egyszer Kékkúton kölcsönkértem Öntől a Naplót. Azt válaszolta, csak egy napra és egy éjszakára tudja odaadni, mert maga is olvassa. Mit keres benne? -Elég ronda történet, az önzésem. Két év után nem emlékszem, miért kellett akkor annyira sürgősen. Csakugyan olvasom időnként, ellenőrizendő magamat, hol állok. Mindig a legfontosabb kérdéseim körül keringek, miért élek, hogyan csinálhatnám jobban. Mentségül: ugyanez a mohó türelmetlenség munkám motorja is. Nincs osztályvezetőm, aki számonkérjen határidőket, hacsak nem Georges Braque... /akit egyébként egyszer álmomban hátbaszúrtam, féltékenységből./ -A Napló hetedik oldalán olvasható: "nyilván egy egész élet kell majd hozzá, hogy megértsem, hogy én -élek." Ez a gondolata 9 éves korából származik, most 53. Mire jutott idáig? -Én még mindig nem értem ezt az egészet. Emberek mennek az utcán. Furcsa. Gondolom, ha én e kérdéssel, hogy minek élek, rendben lennék, hallgatnám a dalos madarakat a virágos réten, és nem festenék. "Mi végre élünk e világban." Egy koradélelőtti féligkész gyenge olajképem idején a reményt megélni... napi keserv. Minden képeim a mindenséget célozzák, szárnyszegett szegénykéim. -Számomra Ön redukáló művész: nyolcadik éve festi ugyanazt a témát - műterem, korábban évekig zsidó temetők -, és a legkevesebb eszközzel próbálja a legnagyobb hatást elérni. Nem kérdezte meg magától, kell-e egyáltalán festeni? -Nem. -Hogyan kezdi el a képet? Tud-e fejben festeni? Egyáltalán lehet-e? -Fejben festeni, vakon sakkozni, külön adottság. Nem rendelkezem vele. Semmit nem látok bele az üres vászonba, üres vászonnak látom. Hogyan kezdem a képet? Érdektelen. 5.23-kor vekker, ima, úszom, elmosogatok, nyögök kettőt, aztán gyufaskatulyányi apró vázlatrajz. Azt fölrajzolom egy lemezre, s mintha kifestőkönyv[11]: kiszínezem. Majd javítgatom, kapirgálom hónapszám. -Előfordul, hogy éjszaka felébred, mert megálmodja, hogy ide vagy oda kéne húzni egy vonalat, vagy egy szürke helyett egy másik árnyalat lenne jobb? -Mindíg csak képtelen műtermekkel álmodom. De túl a tréfán, a negyvenedik életév fölött az ihletet úgy hívják: munkafegyelem. Nem, csakugyan nincs semmi elképzelésem egy leendő, vagy félkész képemről. Az csak munka közben, kéz alatt alakul. A képcsinálás nálam passzív munka: elfogadása a fölbukkant lehetőségeknek. Az utolsó pillanatig reménykedem. Harminc közepes képet kell megcsinálnom, az évi egy igazán jóhoz. -Mikor tarja jónak a festményét? -Nagyon jónak?! Félek, hogy megbotránkoztatom. Amikor ránézve, viszket az orrnyergem. -Köztudott, hogy az önmaga által rossznak ítélt képeit felfűrészeli. Leírta, általában két százalékuknál szívja utólag a fogát. Nem érdemes amiatt a kettő miatt megkegyelmezni a kilencvennyolcnak? És ha más ítészek szerint az nem lenne kidobandó? -Nem érdemes megkegyelmezni. Szellemi gyermekkorát éli, aki csak épít, és nem szelektál. Gondolatot, szokásokat, embereket, tárgyakat. Nincs elég gyenge mű a világban? Szaporítsam? Hogy mások véleménye?! Egy kép elkészültéig kétezer döntést hozok, rettenetesen egyedül. Csókoltatom a közvéleményt, mert ebben a kétezer döntésben semmit nem tud segíteni... akkor talán az utolsó döntést is meghozhatom magam... -Már nem fest szép című nonfiguratív képeket? Mi volt a váltás oka? -Szívembe mar evvel a "szép" szóval. Gyanítom, nagyrészüknek csak a címe volt szép. Vagy túl szép. Talán ezért is hagytam abba...? -Van olyan képe, mitől nem tud megválni? -Volt. Már megkérgesedtem. Nem, ez így nem igaz. Szabad lettem tőlük. Nem lenne helyes, ha képeim felnőtt fejjel szoknyám szélén ülnének. Dolgozzanak a nyavalyások, hess, kifelé! -Nemcsak azt lajstromozza, hány és milyen nagyságú képet festett, hanem azt is, kik a tulajdonosok. Kik? -Kik? Múzeumok és emberek. Általában jó emberek, vagy legalább értékes emberek. Vagy gyűjtők. Ámbár azok között is van jó ember. Igen, opuszjegyzékem mellett vezetek egy szereplési naplót is, kompjuterben. Így nem fordul elő, hogy ugyanarra a biennáléra két év múlva ugyanazt a képet küldjem be, mégegyszer. Valamint egy jövő századi művészettörténésznőnek négy év kutatómunkát megtakarítok. -Öntől nehéz olyat kérdezni, amit még nem kérdeztek. Naplója, különcnek tetsző tettei szinte kényszerítik az embert, mi után tudakozódjék. A hasonló kérdésekre pedig hasonló válaszok adhatók. Mennyire tudatos ez? Vagy mi, kérdezők nem tudjuk, csak az öndokumentációból szőtt valóságszövetet felfejteni, és a Váli-titokba bepillantani? -Különc, én?! Tudja, kapkodom a fejem, miért olyan különc ez az emberiség, itt körülöttem. Ahelyett, hogy szép nyugodtan festenének... Váli-titok?! Ez nekem nagyon tetszik. Tényleg van? Hogy én gyártom a legendákat, magamról? Én leginkább az életemet gyártom, bár azt nagyon. -"Rendkívüli teljesítményre hajlandónak lenni olyan korban, amely a minek kérdésre nem tud kielégítő választ adni -ehhez nagyfokú erkölcsi önállóságra, vagy robusztus élniakarásra van szükség." Thomas Manntól idézi ezt a gondolatot naplójában. Ön melyikkel rendelkezik? -A döntést az utókorra bízom. Segítségül annyit, hogy a robusztus élniakarás eddig elkerült... Mann kifelejti azt az embertípust, aki nem tud mást, csak dolgozni. Vagyis nálam a szorgalom nem érdem. Átok vagy kegyelem, aszerint, épp hogyan használom. -Ugyancsak a Naplóban saját szavaival is körüljárja a fenti problémát: "Előre kell nézni. Akkor is, ha most semmit nem látok." Ma lát ott valamit? -Eljövendő öregségemet, leendő visszeret, véres tampont, injekciót, kórházi ágyat, dréncsövet. Tudom, baj csak ezt látni. Most fogok gyógyító imát kérni ez ügyben. Reménykedem, hogy "meglátogat... hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek..." Szép ez a "halálos homály", -nem ?! -Mióta tartja magát felnőtt kereszténynek? Mihez köti, életének melyik történéséhez? - Nem mindig vagyok felnőtt keresztény, a fenti válaszomból is látszik. Én sose voltam olyan bátor, mint húgom. Diákkorában eljutott az istentagadásig, aztán életével belezuhant Istenbe. Most épített egy nagyszerű kis (nagy) kolostort Kaposvár mellett, tavaly nyáron mi mondtuk az első misét kápolnájában. Dátumot kérdez tőlem. Az első kamaszkori szex bűneimmel futottam gyónni, rögtön heti áldozó lettem. Negyven éves koromban egy barátnőm letette a küszöbünkre a Fiorettit, ("hogy átmelegítsen abban a hideg Norvégiában" -ahova indultam), szent Ferenc életéről szól, az 1300-as években íródott. Fejbevágott a szeretet ilyen izzása, a "rabló testvér" meginvitálása ebédre. Onnét már egyenes út vezetett egy imaközösséghez. Azóta is. -Tíz éve karizmatikus. Hogyan találta meg őket, mi tartja ott? -Nem én találtam meg őket. Isten talált meg, szerencsére, műtermem mélyén kuporogtam, tizenkettedik éve. Fejbevágott egy mondattal. Mi tart a közösségben? Tulajdonképpen a megszokás. Sokféle formában lehet Istent dicsőíteni, ez a keret is megfelelő. -Képeinek Magyarországon tartásával, közgyűjteményeknek ajándékozásával, minden adatra kiterjedő lajstromozásával mintha egy Váli-öröklétet készítene elő. Vagy feltámadást, ha úgy tetszik. Ha halála után, akkor, ott, ez még érdekelné, - mit szeretne magáról hallani, vagy olvasni? -Hogy bensőséges ünnepség színhelye volt minap a XI. kerületi Váli utca. A Fővárosi Tanács elnökhelyettese leplezte le a művész emléktábláját, majd meleghangú beszédében ismertette pályafutását, méltatta érdemeit. Az úttörők szavalatai után a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit. A kampóra. Ennyi, sziasztok. 1995.8.3. J-31 4541 Szia kedves J.-Mindnyájan! Aggályomat hárítottad. Ígyhát. Elvállaljuk a keresztszülőséget. (Kata döntésemre bízta) 1.Így, távolból, valóban csak imádkozni tudunk érte. 2.Öregek vagyunk hozzá, statisztikailag számítva: fiatal korában meghalunk. (Annak szerencsére kicsi a valószínűsége, hogy ti mindketten hamarább meghalnátok, mint mi, akkor ugyanis lelki gondozását át kéne vennünk.) 3.Akkor mi párszáz évig a tisztítótűzben, figyelmeztetlek, ott nincs közbenjáró ima. 4. Utána, a mennyban ismét lesz lehetőségünk. 5.Franciaországban élvén, ismerni sem fog minket, marad számára a tudat, hogy: vagyunk. Fölmérted, nem fosztod-é meg valamitől, nem kellene-e közel élőt találni? (Sőt, a magyar kultúrát meg se kéne mutatni, -tanítani neki, az csak tudathasadás lenne, nem?!) 6. "Ajándékozóbácsi, a szülnapomon": nem leszek. ölel komád, vagy mi: 1995.5.15. Bp.-Győr-Nagyrákos-Bp.-Kékkút 95.8.10. J-32 C.4542 A LEVÉL VÉGE A SÜRGŐSEN OLVASANDÓ! Szervusz J! Ami még mindig nagyon dolgozik bennem: a tanítás ügye. Szóval. A fene se akart még többet dolgozni. Nem is nagyon lehetne. De úgy hittem, anyagi könnyebbség lesz, és öröm. De nem pénz és nem fontos már. És, mint minden a festésen túl: többlet teher. Fioretti: G-t nem változó életvitele miatt fél évre ki kellett zárnom. István atyával konzultáltam. Bizonytalan, rászánom-e magam a nyári Tamás-atya vezette lelkigyakorlatra. Viszont vezetőt igényelnek. Kineveztem Simon Andrist. Fioretti: Lovas Andris egy éve saját közösséget vezet. Mamája megköszönte nekünk, hogy nehéz évein átsegítettük, neveltük. Csakugyan talpraállt, férfi. Katának szereztem az egy- majd a hétkötetes Shakespeare összes után egy alternatív kétkötetest. De marad a hétnél. Sikerült neki egy Weöres Lélek idézését is szerezni, két hónap várakozással. Nagyon vágyódTAM rá. Magamnak vettem egy kis Hölderlin válogatottat. Rémlik, 83-ban olvastam. Ebben legfontosabb versei többféle fordításban. Pilinszky is szavalja (hanglemezen) időnként műtermemben. V.M. házifeladat-fogalmazását kompjuterbe írta. Így kezdődik: Váli Miklós: ILLATOK-ILLATSZEREK Az illat majdhogynem egyidős a nővel. Szinte nincs olyan ország ahol ne találkoznánk a (Sajnos, nem hiteles. Kata ötlete, most hallom.) 1995. júni 30. Hát bizony elfeküdt a leveled ügye valahol a kompjuter mélyén, másfél hónapig. Annyi minden történt és annyira semmi sem. Két hónap tisztességes munkájával, sok fejvakarások közepette (körülbelüli idézet, Rippl Rónai egy képcíme) befejeztem a márciusi, vagyis kecskeméti képeket, értve ezen a szelektálást, keret választást, keret építést, üvegezést, majd az üvegek eltávolítását jó néhánynál, fotózást, s végül mindent újra, elölről, mert Szüts, nejével, lepocskondiázta 14 gyönyörű képemet. Másnapra már hatot átfestettem, most a jól elvégzett munka csömöre. Viszont találtam egy jó hasonlatot, nyűgeimre. Fölszállok a vonatra, Szegedre, elindul, megy. S haladok, függetlenül attól, közben a kupéban milyen a kedvem. Most tehát Győrben, ismét meghívatva magam a nemzetközi művésztelepre, egy hónapra, ismét Mikivel. Az első három napot elvesztegettem, mert igen igyekeztem megszervezni, a belvárosban lakjunk, ne külvárosban, lakótelepen. Még a benedekrendi kolostorban is szereztem szállást. Maradt a tízemeletes panelház a Kun Béla lakótelepen. Háromszobás lakás, egy fogadó, egy olvasószoba, egy imaszoba, egy a közös hálónk, aztán műterem és pipatórium. Ez a mai tulajdonképpen az első rendes munkanap, vagyis úszás után azonnal nem a festéssel kezdtem, hanem írással, tízig. Miklós a hálóban hasonfekve Winettouzik. Még igazi Pinoccio, gyerekfejjel, éktelen hosszú, sovány végtagokkal. Tegnap rávett, fociztunk este a parkolóban. Ebédjegyet kapunk egy drága belvárosi halászcsárdában. Édességkor tegnap Miki megbeszélte a pincérrel, hogy mivel van töltve a Gundel-palacsinta. Elképesztő. Te közben netán szültél. És mi újság a Lukácsban? Öt év előtti kezdésemet jubilálom július végén. Már nem kellemetlen a forró után vett hideg zuhany sem. Megint elmúlt valami. Lukács. Fél év után visszatért Feri bácsi. Agyérgörcse volt. Nagy örömmel fogadtuk. 85 éves. Szóval, mi újság a Lukácsban? Zuhany közben egy barátom mesélte, vagy 15 éve kiadták a Nyugat-repertóriumot, s hogy ő onnét szokott utánanézni, ha lát egy korabeli drámát- hogy fogadta akkor azt a Nyugat. Azt mondja, a kor minden kulturális eseményéről megbízható képet adtak. Milyen jó, amikor valami ilyen jó. Most el akarnék mesélni valamit a Lukáccsal kapcsolatban, de meg kell néznem itt a komputerben a J-4494 dokumentumot, nem írtam-e le már neked, a múltkor. Igen, sajnos leírtam. Közben a rádiót bekapcsoltam a 10 órás hírekhez, Szöulban összeomlott egy áruház, a Lehel téren útszűkület, a komáromi vonalon dolgoznak a vonalkorszerűsítésen... híradás legközelebb a Petőfin... kell mennem festeni... 1995. július 27, hát igen. Győr vége. Állandó kiállításunk éppen zárva, nem tudtam VM.-nek megmutatni. Készült 14 olajkép, 1 litográfia, hatféle, színezett nyomat róla. Most jön majd a keretezés. Hogy a gyönyörűséges antik típusú keretekről egyszer s mindenkorra sikerült lemondanom, megkönnyítette Bognár Robi egy pontos mondata. "Te nagyon sokat foglalkoztál a keretezéssel mindig, de sosem lehetett észrevenni." Marad a Váli-keret. Üveggel, vagy anélkül (2 lehetőség), falc-szín: fekete-fehér (2) keretszín: fekete, mattfekete, barna, ezüst, arany (5), 8 centis széles keret: nincs, vagy barna, v. fekete (3). Vagyis 2x2x5x3= 60 változat. És ezt többé-kevésbé végigpróbálom, képenként. Győr vége. Sikerült itt újraolvasnom a Makkai tanulmányt Adyról (1929), és több év után újra egy angolt -kivételesen: krimi- The Spy, Who Came in from the Cold. Jó. Győr vége, VM-mel voltunk egy Pege koncerten is. Csak elűztek a szúnyogok, és kissé fáztunk is, a barokk múzeumudvarban. Győr vége, VM hazament, én háromórás autóúttal dögmelegben Őrségbe, Robi meghívására. Talán Mikica (bocsánat, Miklós, egyszer, s mindenkorra megkért rá) jelenléte, s a rezzenetlen kánikula együtt, hogy e levél megint megállt egy hónapra. S most másfelől is veszély. Robi mindig kéri, s most az idei 250 oldal naplómat is lehoztam neki; elolvasta. Szerinte ezek a J. levelek bizony elfáradtak. És: általános szerkesztői tapasztalata, (nem csak nálam,) hogy a kompjuterbe írt szövegek henyébbek, kevésbé feszesek. Az ítélet kissé elcsüggesztett, kérdésessé teszi a folytatást. Illetve: majd megpróbálom gondosabban. Őrség hát megint, ahogy dátumos életrajzomat nézem itt a gépben, hatodszor. Megvettem még Győrben a Nyugat reprint 1909 második félévét, egy kötetben. 1980-as kiadás, a győri Akadémiai könyvesboltban feküdt el, a ma már szimbolikusnak tekinthető, nevetséges áron: 400 forintért. Szerettem volna egy korrekt metszetet kapni, most, hogy e kort több oldalról kerülgetem, ezért ez a mintakötet. Mondhatom, érdekes. 1909 augusztus. Ady ujjongó cikkben üdvözli az új magyar tehetséget, megjelent a Hét krajcár novelláskötet. "A csók őnála, falusi csók, trágyaszagos, brutális, falusi, igaz, magyar." Poe Edgár költeményeinek elemzése, vagy hat részben. Elmeséli, hogy szerzője maga megírta a Holló műelemzését: Philosophy of composition. Nagy sikerrel amerikaszerte föl is olvasta, többször. Marhajó. Először is felesége, "Lenóra" bár beteg, de még élt! Deezenkívül és főleg! Állítja önmagáról, nála az intuíciónak semmi szerepe, a mű pusztán logikai úton jött létre. Figyelj: hogy valami egyetemesen élvezhetőt akart írni. A legfelső szép a szomorúság. Refrén kell, legjobb az egyszavas. Leghangzatosabb két betű az ó, és az r, adódik: -nevermore[12]. Ki mondja, ha sokszor elhangzik? Papagáj. A holló szomorúbb állat. A legmelankolikusabb téma a halál. Még jobb, ha szép, fiatal nő hal meg. Adott egy halott és egy madár, össze kell kötni. Hogy lehet a refrénnek mindig más értelmet adni? Legyen az első közömbös, az utolsó pedig mindennél fájdalmasabb stb. stb. Remek. Nem tudom (az ismertetés alapján) eldönteni, hogy Poe mennyit hisz el abból, amit mond, és mennyit hülyéskedik... Na, Nyugat, tovább. Ady Endre eheti verse: Föl-földobott kő. Balázs Béla művészelméleti fejtegetései, folytatásokban, ebbe csak beleszagoltam. Novellák. Egyik ilyen fura tartalommal: fiatal magyar tudós összehasonlító nyelvészeti kurzust tart valahol egy TATÁR egyetemen. Novella egy ácsmesterről, aki cirkuszi artista lányt vesz feleségül. Az asszonyka évek múlva könnyezve hallgatja a trombitaszót az utcáról, fiaiból titkon artistát nevel. A férj elzavarja őket, végül, öregedvén, beáll ő is közéjük... Karinthy Frigyes, Füst Milán. Bejelentik Babits első verseskötetét. Könyvismertetések. Ha kitart a kötet, jó nyaram lesz Kékúton. Jövő héten megyek át. SzMiklós 50 éves lesz. Nyaralván, írásban köszöntöttem (egy hónapig fogalmaztam): HOGYAN LEHET EZ? ÉN ÖTVENHÁROM VAGYOK. BÜSZKESÉGEM, A NAGY ESZEM PEDIG ÖTVEN. süti nincs? Apó Anzelmkét meglátogattam Pannonhalmán. Igen nyakatekerten kért tőlem cellájába egy festményt, hogy gyerekei ilyet is lássanak, -azt vittem át Győrből. Jót beszélgettünk, a remeteségről igen, -egy kis eldugott, kontemplatív kolostorról még nem mondott le. Mostani csapata négy év múlva érik, akkorra tervezi a döntést -váltást. Két órán át vezetett körbe, a gimnáziumnak szinte csak körítőfalai maradtak, szétverték. A kerengő alatt új alagút, ha nem tévesztem el, oda is betegszobák kerültek. Templom előtti terasz alatt! új könyvraktár, könyvtár alatt új, állandó kiállítótér. A főkapu végül marad, s tornacsarnok sem lesz, pénzhiányból. Csak a gimnázium 400 millió. 96 márciusra kell kész lenni, ezredéves ünnepségeik. Mindig átmelegszem, ott járva. Változik a világ. A televízióban bemutatkozott egy nyugdíjas magyar polgári pilóta, aki a kertjében magánmúzeumot hozott létre szovjet típusú, sugárhajtású harci gépekből. Azt mondja, még van kettő neki, a volt Szovjetunió területén, eldugva. Hogy hogyan szerezte be ezeket, nem árulja el. Annyit; - pénz és vodka... Kéne valami mást csinálni, fázik a térdem. Hatkor keltem, Őrség, Nagyrákos, kis betonpadlójú házikó a kert végében, fél tizenegy. És el kell dönteni, menjek-e egy napra -Robi fölvinne- Pestre, ahol semmi dogom, persze, csak egy kis kikapcsolódás a nyaralásból. Ami emberpróbáló feladat, így, egy hónap után. Robi lebeszél, igaza van, visszafelé kerülő a Balaton déli partja felé, öt óra út lenne, kánikulában... Robinak idei ajándékként ötletemet hoztam: megtanítom fösteni. Alárajzoltam neki egy táblára műterembelsőt, s a színeket javasoltam, a technikát diktáltam. Élvezte. Kiállíthatnám, nem is gondoltuk volna. 1995. júni. 28 délután, immár Budapesten. Budapesten, mert nem bírtam tovább a gyönyörű Őrségben a henyélést. Összekaptam a holmimat, s az ötlettől fél óra múltán Pest felé, száztízzel. Ha én gyakran elménckedem azon, hogy nem szeretek nyaralni, akkor a carothersi terminológiával notórius zúgolódónak tekinthetem magam?! Félek, igen. Bocsánat. Tényleg nevetséges vagyok. Bár Jeleníts atya fordítása előszavában Kierkegaard kapcsán azt írja, hogy nono, óvatosabban az ítélkezéssel, a képzelt szenvedés is szenvedés. Mindenem megvan, -világkép, hivatás, eredmény, egészség, család, jómód, néhány barát. Csak nem érzem jól magam, főleg egy nyugágyban. Tudom, menjek a francba. Vagyishogy nyugtalannak születtem. Hajlam rezignációra. Munkába fojtom. Meg kell köszönnöm, nyilván egyik legfontosabb ajándékom. Bár lehet, ez csak a felszín. Ha egy halat megkérdeznek, milyen a víz, teljesen értetlenül áll a kérdés előtt. 1995. aug.8.kedd, Kékkút a győri pályaudvaron vettem egy Kiskegyed-et, női bulvárlap, szemét. Illetve még csak az sem, semmilyen. De címlapján Lukács interjút ígért. Nem volt haszontalan, megtudtam, az uszodavezető Passuthtal kezdve eddig 25 dedikált kötetet kapott vendégeitől. Egy C. naplómmal tértem be hozzá megbeszélni, mi a teendő, míg Győrben dolgoztam, Katától a templomban ellopták a tárcáját, az éves uszodabérletemmel együtt. Most itt irodalmi hangulatban kellene lenni, pokrócba csavarva munkaasztalomnál, hajnal, a kékkúti padlás, a család, a vendégkisfiút is beleértve, még alszik. De a kompjuter egere fölmondta a szolgálatot. Mire nagyítóval, gombostűvel igen alaposan kitisztítottam a ráragadt trutyitól, s beindult, ekkor az egész szöveg félhasábbá rendeződőtt, a kurva. Keresem a bajt a formátum menüben. Bekezdés állítás jó, tabulátor állítás jó. Kezdek nyugtalankodni. Próbálom a nyomtatott formátumot, ott rendben van. Negyed órás piszkálás, míg helyreugrott, s nem tudom, miért. Ja, a Kiskegyed. Hogy mit tegyen Kiskegyed, ha koccan: ha férfi a másik kocsi vezetője, kezdjen kiabálni, hogy mit tett maga szerencsétlen, ez szokott hatni, mert a férfiaknak általában bűntudatuk van a nőkkel szemben. Erről jut eszembe. Milyen általános. A legnagyobb gyalázat, amit mi, házastársak, szülők, gyermekek elkövetünk egymás ellen, a másikat permanens lelkiismeretfurdalásban tartani. Mocorognak, ébred a család. Olvasom Ady korai újságcikkeit. Nagyvárad 1900 körül. (Így számolom: apám születési éve.) Heti több! szinházi kritikája. Azt mondja: "Nagy események nincsenek tehát [t.i. Nagyváradon]... ami történik, elújságolják Heliodoruszék a színpadon..." Ezt én egy interjúmban egyszer így: Ha valódi, fontos információt szeretnék, bekapcsolom nem a rádiót, -hanem a lemezjátszót... Egyáltalán ez az Ády -elképesztő. Persze, Pilinszkynek igaza van, a modorától szenved az ember, azon át kell lépni. De amit mond, amit lát! Föl most miattad a padlásra, de most csak Pilinszky, József A. (ezek hivatalból) valamint Arany és Radnóti (vendégként) van itt, idén, Kékkúton. Ady Pesten pihen. Törik a levél vonalvezetése. Egy Lukácsos kollegának odaajándékoztam a Győrben vett Ady újságcikkei I. kötetét, könyvgyűjtő, nagyon boldog volt vele, viszonzásképpen kölcsönbe rámtukmálta most: Arany összes kritikai kiadás XII. kötetét: szerkesztői üzenetei. Nekem nem annyira érdekes, de azért aranyos. Szépirodalmi figyelő 1860-tól. A Koszorú 1863-tól. 118. G. K. úrnak, Sz.fehérvár. Ön sok verset ír, mondja. Majd ha kevesebbet ír, azokból küldjön. 124. A.B. -"Nem szorosan időhöz kötött eszme"- de nem is nagyon eszme az. 127. "Hozzá" Ha az ember olvassa, úgy tetszik, százszor is olvasta már; ha elvégzi, úgy tetszik, mintha sohasem olvasta volna. 139. Közel a perc. Szavak. S nem a legjobban összeillők. 141. Magányomban stb. Ha elébb a helyesírást ajánljuk, nem azt teszi, hogy ortographiával megjön a költészet is. No de az ortographia magában is ér valamit. 145. Az epigrammák. Él-etlenek és élet-lenek. 181. Üres ez a világ. A vers sincs egészen tele. 237. Tisztelt munkatársaink, kivált a nem rendesek, legyenek egy kis várakozással beküldött műveik iránt. Az olvasógép nem új már, sokszor megtagadja a szolgálatot. Nem őröl éjjel nappal, szünet nélkül. Abból pedig semmi nincs, hogy minden beküldött művet csupán gyönyörűségért olvasson az ember, még ha szerkesztő is. Géppel kell morzsoltatni. Most álmos, hűvös este, Kékkút. Délután, alvásomba belerémlett, zápor is volt. Vacsora a diófa alatt. Aztán babpucolás. Mikszáth novelláskötetet nyomott kezembe Kata, megkönnyezve olvastam föl nekik a Bede Anna tartozását. Aztán a kaszavásárló atyafi, sok éve olvastam, mégis a múlt héten járta fejemben. Öröm volt a váratlan találkozás. Fekvés előtt -Kata bevont- Mikivel és vendég fiúcskával anagramma játék. A feladvány: "Bokros Lajos" (pénzügyminiszterünk, mindenki szidja) lobos, Lorka balsors lakos alkoss koros tüdőlebenycsúcs, ezt nem fogadták el, pedig benne van a Bokrosban. Öreg este. Lefekvés előtt még majd a 10 órás híreket meghallgatom. A horvátok a napokban visszafoglalták szerbek lakta tartományaikat. Az ember nem is tudja, van-é valakinek ott igazsága, egyáltalán. Na, feküdjünk. augusztus 10, szent Lőrinc, az igeliturgia udvariasan olyan passzust vesz, ahol, bár szerepe nincs, de szerepel a neve. Megint egy hétig a tavaly kompjuterbe diktált opuszjegyzékemet bizgeráltam szabad óráimban. Várj, megnézem, hány betű. (Azt tudom, hogy vagy 340 gépelt oldal adat) Egymillió ötvenötezer betű. Na, mit szólsz?! Iszonyúan szeretek evvel játszani, a táblázatokkal általában, kisgyerekkorom óta. A Mengyelejev rendszert kezdettől bámultam, 13 éves koromban (írógéppel) írt könyvembe bele is vettem. És a szisztémája!, egy életre tanulságos maradt. Volt neki egy csomó eleme, atomsúly, és még valami (?) szerint eszébe jutott az aszkétaarcú nagyszakállúnak táblázatba rendezni őket. S azonnal kiderült, a rendszerben lukak vannak! Amiket, ahogy nőttem, csakugyan sorra meg (fel) is találtak. Később minden előadásomat, dolgozatomat, beleértve a diplomavédésemet, így írtam meg: elsőre az ötletek, majd azokat gondolatokra szétvágtam, ollóval. Akkor megtalálni egy átfogó rendszert számukra. Abba visszasorolni őket, s azonnal kiderültek a fehér foltok. Amiket már könnyű volt megírni. Sajnos az opuszjegyzék nem ennyire tárháza a lehetőségeknek. De okosítani, pucolni, gereblyézni még van mód, szerencsére. Van-é haszon belőle örömömön kívül? Valamicskét tanulok is vele tisztábban látni, átlátni. Ide kéne másolni (12 gombnyomás, megszámoltam) valamelyikből egy mintát. Türelmetlenül várod: Opuszjegyzék: A /képek/ file: opusz / A-.xls halálomkor: CSALÁD: az adatok csak a kompjuteremben /és a floppykon/ naprakészek A Nemzeti Galéria Adattárának az opuszjegyzékemet /A, B, S, T naplók/ kérem átadni. MNG. egy nyomatot adjon az MTA Kézirattárának is /Roosevelt tér/ a C naplóba besorolandó, ígérete szerint. MŰTULAJDONOSOK: ahol a kép elé üveget tettem, lehetőleg maradjon. Ameddig az én akaratom elér: művem ne kerüljön tartósan külföldre, kivéve múzeumot. KUTATÓK: a kiállítási dokumentációm, életrajzok, bibliográfia, én újságcikkeim stb. teljes gyűjteménye a C. Napló kéziratába van besorolva. ennek másodpéldánya az MTA Roosevelt téri Kézirattárában van, első része 40/1992. szám alatt, [nézd először a tartalomjegyzékét,- külön dossziéban!] az "A" opusz története: 1971-ben kezdve, kiegészítve 1985: fotó és S számokkal., kompjuterbe 1994.2. Legelső olajkép: 1960. 05. vagy 06., absztrakt volt, érettségi idején Minimum 180 db opuszozás előtti olajkép eltépve. 1960-1962. "saját keret"= vásárolt régi profi keret. De a többi keret is szerzői keretnek számít, kivéve a fémkeretek általában akkor jönnek a jelmagyarázatok, majd: OPUSZ SZÁMA KÉP CÍMETECHN.MÉRETSZEREPLÉSI NAPLÓ SZÁMHOL VAN, MIÓTAFOTÓKÉ- SZÜLT 1.tanulóévek (1959-69) 1960 A/60/01Belvárosi utcarészleto,p40,5x29,78706, 8763Vasbányai Ferenc 87smd60.10. A/60/02Utca hirdetőoszloppalo,p22,5x248833, 9750Dobszay Lászlónd60.12. 1961 A/61/01Angyalföld esteo,p25x43,26202, 8703, 9047, 9071Szelényi Károly 90sdn61.12. A/61/02Egyszer volto,v,ft39x49,48207, 9750, 9816, 9959Pándi L.smd61.5. Kissé tán megalomán. Kéretik tekintetbe venni, hogy a leggyengébb fiú voltam az osztályban, igaz egy évvel fiatalabb is. A verekedést mindig kerültem, s két hónapi próbálkozás után az önvédelmi küzdősport (judo) elsajátítása is elmaradt, bárhogy vágytam is rá, most már alighanem véglegesen. Legerősebb fegyverem ma a derékszíjamon a golyóstoll mellett hordott faág-darabka, 10 belevésett rovátkával. Rózsafűzér. Ebben az egész opuszlajstromban egyébként az igazi találmányom (1985) a négyjegyű számokból álló "szereplés" rublika. Az Angyalföldi esténél ez: 6202, 8703 stb. Ezek 62-ben ill. 87-ben a képpel történt események, külön naplóban vezetve. Evvel az ötlettel egy kép minden dolga elfér egy pici helyen! Más. Olykor kérdik (pedig nem érdekes) a napi festés mechanizmusát nálam. Találtam most erre egy hasonlatot, szembe jutott egy 10 éve olvasott (jelentéktelen) Jan de Hartog kisregény. Második világháború. A teherszállító hajó egyetlen módon tud védekezi a német hajó ágyútüze ellen: szembefordul a támadónak, s szabálytalan ütemben elkezd előre- hátra tolatni. S szerencsés esetben a golyók elötte-mögötte hullanak. Nem pontos, de képszerű. Egy foltot tizenötször is előre-hátra barnábbra/ kékebbre festek, míg megtalálom a megfelelőt. Még valami a festésről. Szerelmem, Zsófia, cipelt a főiskolán zenetörténet kurzusra. Jártam. Megtanultam: aleatória. Modern zeneszerzési mód, (bár biztos tudod), ahol a szólamoknak viszonylagos, tól-ig rendszerű improvizálási szabadsága van. (A szó a dobott játékkocka hat lehetőségére utal). Namármost, ez nem is nagyon új. Legalábbis mifelénk, a kép mindenkor a véletlen és akart keveréke. És ez az arány meglehetősen szűk tartományban mozoghat. Egyik határeset mondjuk Illyés Gyula "Madonna" címen falra akasztott szőlőgyökér darabja (30 éve láttam, Nők Lapja) a másik szegény Vasarely, kiszámított színeivel. Festés. Olyan szeretnék lenni, mint Klee halála előtti fotóján, abban a szürke puha kardigánjában. Meglepődve hallottam Szütstől, hogy ő is ezért szeretne egy ilyen ruhadarabot, hátha akkor... Rémlik, írtam újabban a szívembemarkoló rettenetről, hallani elrabolt gyerekekről. S most eszembe jutott a LAST SOLUTION[13], Mann írta bibliámban: a gyermek József elrablása, a célból, hogy Isten Izráelt az éhhaláltól megmentse. "Isten emígyen eszelte ki, hogy nagyapácskánkat rászedi" Ide tartozik, hogy Mikivel Győrben délidőben, kánikulában ballagtunk ebédelni, át a Széchenyi téren, mikor lazán átkarolta a nyakamat. Minap megjött egy hetes Regnum Marianum táborozásból. Hazaérve a földön egy cédula várt: Megjöttem, itthon vagyok, nevetnek rám a csillagok." A szomszéd fiúknál vagyok! V.M. Mondom neki, még Győrben: plusz egy óra TV. nézés ma, ha kitalálod, ez miért. S mutatom neki magasra emelve ecsetmosó üvegemben a piszkos folyadékot, ami alul, egy vonal mentén tiszta, átlátszó. 25 másodperc kellett neki. (A víz és a petróleum fajsúlya.) Nagyon szeret tévézni. Most lemegyek, zajokat hallok, ébredezik a családom. Tíz óra. Igaz tegnap este valami extralustálkodást könyörögtek ki, így jutott harmadfélóra levelet írnom. Fél tizenegy. Kata sehol. Előkészítettem a reggelit, a gyerekek visszaaludtak, kimostam a beáztatott ágyneműt, s megjavított rezsóra rárajzoltam filctollal KÖZÉRTHETŐEN, hogy a fokozatmutatót hogyan kell értelmezni. Visszatértem. Közben megjött leveled keresztszülőség ügyben. Vagyis hát minden fontosat tudunk rólatok. KATÁVAL ÚGY TALÁLTUK, ÖT OKBÓL JOBB, HA KATA HELYETT ZSÓFIT DELEGÁLJUK KERESZTSZÜLŐNEK: Kata 10 keresztgyereke Zs. örülne életkora kötődése hozzád felelősségtudatának jót tesz, imaok Vétójogotok van. Isten tartson titeket. Erről jut eszembe, nyilvánvalóan ez a végső kérdés: Isten miért teremtette meg Lucifert?! na, sziasztok: Még valami. Eszembe jutott. A tartalomjegyzékemben megnézem, eddig hány levelet küldtem neked. S az szerinti sorszámot adok leveleimnek ezentúl. A fejlécben, emígy: J-12. Ha valami elvész, újra tudom küldeni. 1995.9.24. vasárnap este J-33 C.4557 Kedves J. Asszony! Nem igazán levélolvasós időszakod, gondolom. Talán rövidre kéne fognom?! De ha az ember minden körülményekkel számol, el se kezdjen bármit is. Tapasztalatom. Valahai mesterem szerint, ha az ember nagyon akar valamit, abból lesz is valami. Bár rendszerint egészen más... Szülsz! Fantasztikus. Isten tartson titeket; J+2, egészségben, erőben! Gondolom nekik is munka (lesz) kiszületni. A ROKONOMnak is, meg annak a másiknak is. Jó lenne majd tudni rólatok, persze. Majdcsak. Gondolom, (a keresztszülői felkérésből), év vége táján hazajöttök egy cseppet. Talán karácsonyra. Hát itthon mi újság. Majdnem föloszlott a Fioretti. Két hete egyszerre hatan jelentették be váratlanul, ámde összehangoltan, hogy itthagynak minket. Adrienn és férje; Kornél, Ernő és felesége, valamint Ildikó és unokahúga. Legtöbbjük Jóskáék keddi közijébe megy át, akik egy francia lelki közösségbe, az Emmánuelbe léptek be, bár nem mindnyájan. Itt hagynak minket, mert szerintük megálltunk, passzívak vagyunk, akadályozzuk a Szentlélek működését közöttünk. Bár egy éve átszerveztük, és megosztott lett a vezetés, többen, kimondva- kimondatlanul, továbbra is túl meghatározónak tartottak engem. Most, pár nap múltán észbekapva ugyan fölajánlottam, István atyával is egyeztetve, hogy ésszerűbb lenne nekem, egyedül átmennem egy másik közösségbe, de a dolog addigra már valahogy véglegesre rendeződött bennük. Fura így: Gábor, Andris, az örökké hű Erzsi, meg mi ketten. Néhány ritkábban járó, elfoglalt anyuka- nem ismered őket. Fölmerült, -sugallták is a távozók- talán helyesebb lenne föloszlanunk, s más közösségekbe betagozódnunk. Meglátjuk. A búcsúzóktól bocsánatot kértem, -és megáldottuk őket. Aznap rövid idő maradt a szentségimádásra. Foglalkoztat persze a felelősségem ügye. Volt, hogy leugattam őket, amikor úgy véltem, hogy föléjük látok. Voltam agresszív. Fölényeskedő. Valószínűen: türelmetlen. Amiről nem is álmodtam volna, kiderült, több (lányféle) "nem mert megszólalni jelenlétemben". (Kata híre.) Ez baj! Baj még, hogy konfliktusainkat -Kata és köztem,- én is beengedtem időnként közéjük. A. szerint a közit Kata vitte jégre, avval, hogy ellenem fegyverként használta ezeket ez embereket. Nekem, mindenesetre, amennyire képes vagyok, még hátrébb kellene húzódnom. Váratlanul ért ez az egész. De nem érintett túl mélyen. Pusztán vonzódásaimat tekintve nekem minden közösség inkább csak teher. Talán nem is vagyok most vezetőnek való: az örömhírt nem élem meg. Hogyan tudnám továbbadni. Ezután valami más, ami szintén nyomaszt. Fölhívott valaki a TV-től, hogy olvasta a C. naplót, tetszett benne a képelemzési módszerem. Beadott egy sorozattervet erre, elfogadták. Vállalnék-e egy 13 részes műsort. Egyedül kellene beszélnem, XX. -századi magyar képekről... Mint föltörő hányinger, időnként úgy félek tőle. Sok munka, és sok idő az alkalmanként 15 perc egyedül, hogy ne legyen unalmas stb. Bele kéne venni Gruber Bélát (ismered?) Bálintot, persze Vajdát, visszafelé: Czimra Gyulát, Derkót, Nagy Baloghot, akit nagyon szeretek, szegény Németh Józsefet, aki mostanában halt meg, 1960 -as műcsarnoki kiállítása döbbenetes volt. Utána csak romlott. Megtették Vásárhely főfestőjévé. Jártam nála, panaszkodott, bizottságok, ülések. Nagy freskók. Rosszak. Kondor, Vaszkó Erzsébet persze, aztán a Czóbel nagyszerű felsége: Modok Mária. Nem ismert főműveket kellene, hanem ismeretlen jó képeket. Néhány régebbi cikkemet ez ügyben már össze is kapartam a naplómból. Ami megy. Muszáj valamit még locsogni, hamis önmagában a fenti sötét tónus. Van azért más is. Szeptember 24, tegnap kész lettem a tavaszi-nyári képekkel. Keretezés, stb. stb. Ötöt kéne még átfesteni, külön csoport a fal mellett. Annyi kép, hogy több méter polcot kellett gyártani most számukra. Idén ötvenöt kép. Igaz (Miki olvassa a Guinessből) Picasso után 13 ezer kép és 100 ezer grafika maradt, meg 34 ezer könyvillusztráció. ez utóbbiról nem is tudtam. 78 évet dolgozott. Munkán túl mi volt még szeptemberben: - Zsófinál molytalanítás, befészkelték magukat alaposan, szegény hülye kiskutyám képtelen húszmillió állatát rendben tartani. - A WC áteresztő szelep művészi újraformálása használt autógumiból. A gumit eredetileg úszósapkám pántcseréjéhez kunyoráltam. - Függeszkedőrúd a családnak, állítólag nagyon egészséges. Bükk baltanyelet vettem hozzá. Mikica rekordja 103 másodperc, stopperrel hitelesítve. Enyém 61. - Lámpazsinórok racionálisra redukálása, vagyishogy levágtam belőlük. - Mikinek íróasztalába fiók, fölé polc. A fiókot az utcán lomtalanítottam. csúszómicsodát kellett neki csinálni. - Konyhacsap bőrözése, csöpögött. Biztonság kedvéért az egész csapot levittem a vasboltba. - Hadrendbe állítottam egy gyönyörű üres TV ládát. támlásszékbe ülve festés közben többször elaludtam. Ez jó, erről leesek, ha. - Printer javíttatás, majd vásárlás is, sajnos 35 ezerért. ami olcsó. - Vezérműlánc (szép neve van) csere az autóban, Zugló. kicserélték a hűtőfolyadékot is. Engem már baj nem érhet, ez -37 fokig nem fagy be. - Atóhoz fa hókaparó. hosszabb nyelet csináltam neki. - Kompjuteres lúdtalpbetét csináltatás a Corvinban. megyek érte, egy cédula a pulton, hogy majd jövök. akkor rosszalkodásiból beléptem a kompjuterébe, megkeresem magamat, s a lakcímemet kitöröltem. minek az nekik. ez még nem is lett volna baj, de a törlés programot nem tudtam leállítani. és akkor ért vissza a kisasszony. kérdi, nem tudja, ki nyúlt bele a a gépbe? bevallottam neki, mondom: unatkoztam. megdorgált. nagy ijedtségéből gyanítottam, ő még annyira se ért a gépéhez, mint én. - Vettem 60 méter falécet is, keretnek. - Az új erdélyi fotók előhívása, de nem jöttek, mert öreg volt a hívó. - Iratrendező dossziém rendbe. - És: a hagyatékomnak szánt szakmai dokumentációm végső rendbetétele. hogy hova kerüljön az opuszjegyzék, C. naplóm, a fotók és diapozitívek. Na, ágyba, negyedtizenegy. Bár az órát hátratoltuk tegnap, a hatos mise továbbra is 5.50-kor kezdődik (zsolozsmával) a barátoknál. hétfő Van győzelem is. Csináltam vagy 30 rajzot a nyáron Őrségben. Megtartottam, kereteztem belőle hetet. De kartonra kasírozáskor fölpúposodtak. Fölszúrtam a púpokat, próbáltam mindenfélét. Most végül (Lukács uszodai protekció) a Széchenyi Könyvtár restaurátorához, hogy mondjon ragasztót, amit injekcióstűvel be tudnék juttatni. Utóvasalást javasolt. Sikerült. Valamint: negyedszerre sikerült őket hibátlanra lefotózni. Bármikor jó, ha újságba kérnek. Mesélte múltkor Szüts, valami alól félig kilógó 2000 (folyóirat) hátoldalán megütötte a szemét egy jó rajz. Az enyém volt. Lépni sem nagyon van kedvem. Azt hiszem, telibe klimax. Erdélyben négy napig azon tűnődtem, mi módon kellene feltöltődnöm. Észbekapva, elnevettem magam. Szerencsére a dolgomat megteszem. A nyaraláson túl vagyunk. Állítólag a Jóisten eredetileg kukoricást képzelt a Balaton helyére, de vírus került a kompjuterébe. Erről jut eszembe, illetve ide tartozik, még neked jegyeztem föl Kékkúton: indulok a padlásra, hónom alatt a Nyugat 1909-es évfolyama, karomon a gyomláló vödör, jobb kezemben laposfogó, balban a pisis befőttes üveg (üresen). Most egy bíztató hír, a Műcsarnok igazgatója telefonált, talán mégis lesz kiállításom jövőre az Ernstben. Sőt, ami nekem kellemes fordulat, javasolja magam mellé venni Szütsöt és Vojnichot. Féltem, unalmas lenne ennyi kisméretű műtermes kép, akkor is ha jó. kedd Ma a pizsamámat csomagoltam be fürdőnadrág helyett. A sporttársak nevettek, Freudot emlegették. Kölcsöncucc. Aztán hazafelé egy kerülőút neked, tavaszi interjúm xeroxmásoltatása. Egyszer már elküldtem, nem kaptad meg. Ez a Freud különben tökhülye. Olvasom tanulmányát, Leonardo úgy emlékszik vissza, bölcsőjében egy madár a farktollával a száját verdeste. Ojjé, hogy ebből a szerző mi minden malacságot tud kihozni! S ebből vezeti le homoszexualitását, mindent. Amúgy tüneményesen elegánsan gondolkozik, ír. Most fölállok, és eltöröm egy győri képemet, mégiscsak. Ez erőt ad. Ehhez is ihlet (átlagosnál biztosabb ítélőképesség) kell. Azt mondja Babits: Minden régi kép kisértet a falon. Semmi értelme, de jó. Most őt is elkezdtem, hogy tegnap Zuglóban álltam utcán sorba egy könyvesbolt előtt, Miki elvesztette a Biológia tankönyvét. Persze a vers is mákony. Mit össze nyafognak. De ki lehet lépni belőle, transzformálni lehet. A mozi két órás tudatvesztés. Nekem. Persze neked a zene. Halálomig irigyelni fogom, hogy nem hallottad földrajztanárod szólítását, és padtársad jelezte neki, hogy nyilván zenét hallgatsz. Magadban. Evvel -félek- nem azonos történet, ha nekem hajnalonta az úrfelmutatás után olykor a Miatyánk következik. az elmaradhatatlan hírek a Lukácsból: 1. Kertjében új óriásplakát: maszatos pofis srác fotója alatt szöveg: nincs jobb, mint egy rossz gyerek 2. Úszásidőm utolsó negyedére átmegyek a hideg vízbe! leginkább azért, mert a melegben már fáradt vagyok, s ez a 22 fokos újabban már nem kellemetlen. Jégdarabok úszkálnak körülöttem. 3. Van egy új barátom, élelmiszeripari gépészmérnök. Talán már említettem. Egymásnak adjuk ki az elolvasandó házi feladatokat. Ő: Babits, egy múlt századi francia politológus (ezt nem fogom elolvasni), Ady publicisztikája, Arany szerkesztői levelei, Hamvas: Karnevál (ezt Sallay Gábor évek óta nem adja kölcsön nekem.) Én: Arany László prózája, Thomas Mann, Illyés verse Borsos Szabó Lőrinc szobrához. Emlékszel rá netán?, messze a legjobb szobra- ...Járomból csavarulna égre a fej s abból a néma jaj A márvány dübörgő hangjaival. A szemüveges, dúlt szemek -lépj közelükbe- láthatatlan és épp azért lerázhatatlan iga súlya alatt düllednek és esengenek Ezt csináltuk, Lőrinc, veled. ... (külön csináltam neked a komjuterbe egy miniprogramot, az idézetek számára. a CTR +Shift + I gombokat kell egyidejűleg megnyomni) (Erre Gábor azt mondja, hogy Illyés ugyan itt többesszámot használ, de legalább bevallja. Meg hogy túl "furmányosan" fogalmaz.) aztán Nádas Péter esszéje Thomas Mannról, amiben egyéb csacsiságok mellett bizonygatja, hogy Mann humanista nagypolgárisága csak üres póz. 4. Kata által elvesztett éves bérletem ügye egy jatt-grafikámmal nyomatékosítottan: elintézve. Be kéne fejezni. Hogy is mondják? Mindenórás kismama... nem illik túlterhelni -magunkkal. Elküldöm a Kiscelli Kastély templom- kiállítótermének fotóját. Lehet, hogy ott is lesz jövőre Szütsékkel kiállításunk. Most jut eszembe, ez így nem is jó, valamit majd ki kell találni. Gondolunk rád-rátok. szia: 1995.11.14-16. J-34 C.4577 Szia J! Ezen tűnődtem reggel, két gyereket egyszerre szoptatni? Időkímélő lenne. A te történeted felől nézve annyira érdektelenek hétköznapjaink. De azért mondom. Tavalyi uszodai sérülésemmel újra a sebészetre, merthogy bal négyes lábujjam végleg lebénult. Beutaltak a sportkórházba. Onnét látlelet, hogy műtét nagy rizikója miatt nem javallt. Ezt hallva Lórinak fölragyogott a képe (mellettem vetkőző ügyvéd), mondja, ez életjáradék, illetve több százezres kártérítési igény. Egy állandó uszodajegyet csakugyan kértem, erre ment ki az egész. Tegnap öltözve, szekrényemben a ruhám tetején egy Debreceni Déri Múzeumi különlenyomatot találtam. Kérdeztem a kabinost, ki küldte, de ő csak annyit tudott, hogy a 37-es. Később kiderült, a Széchenyi könyvtár igazgatója ezúton kérdezte tőlem, hogy a cikkben szereplő festő méltán vagy méltatlanul elfeledett-e, vagyis érdemes-e kiállítást csinálni neki. Hónapja informálisan, vagyis ingyen művészeti tanácsadója vagyok, igaz, hogy ennek révén Katának már szereztem egy belépőt. Most fölemelték hirtelen és drasztikusan az árát: évi 2000 forint lett. Miklós hozott vicceket: 1. "Én mostanában olyan bizonytalan vagyok..... vagy talán nem is... " 2. metró peronon hangszóró: "Azonnal hagyják el a biztonsági sávot!.... De ne arra!!!" Kieszközöltem egy orvos ismerősömnél, megvett születésnapomra egy háromkötetes zseb-Arany összest. Táskámban az első kötete, biztonságot ad. Nincs elveszett várakozási idő. Egy világnézeti-, tán filozófiai alapkérdés, most fedeztem föl. Eldöntve szinte minden lehetséges eldöntetett. (De nem tudom még tisztán megfogalmazni.) legyen-e szobámban barométer?! Nem vicc. A jövőlátás e módját a Biblia nem tiltja. Ha reménytelennek láttam az életet, másnap mindig esett az eső... Nyugodjak bele percnyi sorsomba, legyintsek, vagy kezdjem a birkózást vakon, hogy minden rajtam múlik...? "Akkor nemesb-é a lélek, ha tűr?!" Ehhez a következő, hat-nyolcéves történtem. Barátom összehozott szentéletű, öreg pap-rokonával, akit látó embernek ismert. Csakugyan fölgombolyította életem fő szálait. Azt hiszed, hasznosult?! Elfelejtettem, amiket mondott... A Fioretti túlimádkozott ügyetekben, nem?! Később születtek a kölyköcskéid, nemhogy előbb?!! Pannonhalma kissé dühös volt 93-ban Népszabadság cikkemre, hogy giccsek is vannak falain, de létrehozott egy bizottságot, s lassan mindent kipucoltak, hála Istennek. Most a maradékot is, merthogy szétverték a gimnázium épületét (benne a régi kápolnát, mindent.) Anzelm szeptemberben föltelefonált, szerezzek nekik kölcsönbe kortársaktól festményeket. Jó néhány telefon, némi szaladgálások, szombaton nyitottunk az így összegyűjtött anyagból egy kiállítást. Szerencsés ötlettel így, ünnepélyesen adták át a diákoknak a képeket. Anzelm bíztatta őket: merjetek elutasítani, s közben merjetek kérdezni! Pannonhalma. Szent Márton napja lévén a tornateremben íjász verseny, aukciók és diákbörze, hangszórónál egy atya: Anzelm testvér maszkja papírból, kikiáltási ár 50 forint! Nevetés, hujjogás. A mellette-teremben vásár, Katának 80 forintért egy Dobszay - gregorián lemez, magamnak egy Csia fordította Újszövetség 50!ért, valaki elvitte az enyémet, igaz az utóbbi években nem is használtam. Emlékszel rá?! A "hústest". Tamás atya most is abból olvas föl. Tamás. Egyszer elhívott vitorlázni. Kérdem tőle, mennyi ideig fog tartani? De nem volt jó, állandóan lespriccelték a könyvemet. Fioretti ügye. Kata elment István atyához, s úgy döntöttek, más közibe megy. Talán végleg. Átköltöztünk a műterembe. Mintha óvóhelyen. Munkaasztalomon pokróc, konzervdobozba került a gyertya, ide az való. Furcsa. Írtam és fölolvastam egy deklarációt a maradéknak, hogy egyetlen utunk lehet, csak magunkat javítani, egymást pedig: elfogadni. Négyen-öten vagyunk, valami pislákoló remény: mindenki fontossá vált. Túléljük? Volt egy imameghallgatásunk. Egy csacsi öreg pap (Ottmár atya) a TV Hiradóban, hogy ki az idegenekkel az országból. Az egész ország fölhördült: ez mifelénk antiszemitizmust jelent, jobb esetben cigányellenességet. Azonnal volt a ferences tartományfőnök részéről a sajtóban bocsánatkérés, ami jó és szép, de a Híradó nyilvánossága az igazi. No, megvolt a közi, megyek ki a körözöttes kenyerekért, szól a telefon, egy barátnőm, csak annyit akar mondani, hogy a bocsánatkérés most az esti Híradóban is elhangzott. Közben októberben megvolt a negyedik országos karizmatikus találkozó. Sportcsarnok, hárommillió forintért, 9000 résztvevő. Jelenits atya beszédét meg akartam hallgatni. Aztán ottragadtam délig. Eperjes Károly (színész) beszélt szépen és okosan megtéréséről, majd Kovács Gábor atya adott át egy végtelen szellemes és egyszerű igazságot: négyféle közösségi imamód van: 1. a "mormon típusú": csendes ima, mindenki magába fordul. aki úgy érzi, hangosra vált 2. pünkösdi típusú ima: mindenki dicsőít, egy időben, hangosan. 3. korintusi típusú: egymás után, szabadon. 4. kötött ima. S amit Kovács Gábor tanít: imaközösségben az 1. mód ellenjavalt. A kettessel érdemes kezdeni, s átfolyni a hármasba. Ennyi. Tamás atya délután került sorra, azt már nem hallottam. Iskolaigazgató lett Kaposváron. Már cikkeztek róla, kirúgott egy renitens angoltanárt, és szülői értekezleten lemamizott egy anyukát. Ernst múzeumi kiállításom. Beszéltem Bekével, az új igazgató. Inkább csoportos kiállítást akart, nem is bántam. Szüts-Vojnich. Negyediknek tréfából bediktáltam Nagy Balogh Jánost (1874-1919), utólag kiderült, komolyan vette. De ugrott az egész, júliusra osztott be minket, azonnal faxoltam neki, erre az időre Mácsayt vagy Galambost javaslom, a kirgiz turistáknak. Merthogy a pesti ember ilyenkor nyaral. Akiknek festünk. Merthogy fajvédők vagyunk. Alighanem megbántódott. Megintcsak rendezendő dilemmám volt, jó lesz-e egyedül kiállítanom. Nem unalmas-e a sok műtermes kép. Ennek kapcsán. 86 táján, képeim szétajándékozásakor döntöttem, nem jó az egyszemélyes múzeum. Hogy jobb, ha Bernáth és Czóbel egy teremben konfrontálódik, s így értelmezi egymást. Hülyeség. A Van Gogh-, a Csontváry múzeum nagyon jó. Ugyanis ezek igazán jó festők. És sikerült jó képeiket összegyűjteni. Kisteve a mamájához: -anyúúú, miért van nekem ilyen ronda púpom? -Hogy a sivatagi étlenséget átvészeld. -És mért ilyen ormótlan patám? -Hogy el ne süllyedj a homokban. -És ilyen loncsos szőröm? -Megvéd az izzó napsugártól. -Akkor mi a túrónak élek én a veszprémi állatkertben? TV előadás sorozatom ügye még mindig függőben. Már nem félek annyira tőle, s kérődzöm is, dolgoztam is rajta eleget, időfaktor. Magamnak egy magnós próbafelvétel, tűrhetetlen volt. Akkor egyet barátommal, Robival, -aki kérdezgetett. (Kértem, gyűjtsön provokatív, buta, bizalmaskodó és pimasz kérdéseket.) Nekünk nem, a szerkesztőnőnek tetszett. A 13 előadás tervezetem még mindig valami főszerkesztő asztalán fekszik, eldöntetlenül. Csomó könyvet beszereztem, forgatom őket. Nagy Baloghot újra és annyira megszerettem... A TV. sorozatom bemutatkozásán gondolkodva összeírtam, hogy Zsófi révén nagyapja vagyok: -négy feketefejű álarcos törpepapagájnak, két hullámos papagájnak. a továbbiak: -két rózsásfejű törpepapagáj -néhány afrikai karmosbéka -amerikai barna fordítottcsuklyás patkány -három ékszerteknős -foltos háziegér és japán táncolóegér házasságából született két utód -egy mongol futóegér -amit nagyon szeretne de nincs: kínai csüngőhasú malac. Zsófi magyarázza, hogy mi csak legyünk boldogok, egy barátja előszobájukban "patás kifutót" épített. Egy idő után a szülők elköltöztek. Irigyeltem mindig üres mosogatótok az Attila utcában. Nálunk 23 éve gúlában állt! Én dolgom (lett volna), utolsó évben Zsófi feladata volt (lett volna). S most! Ötlet+ihlet! Ahányszor a konyhában járok, mindent azonnal elmosogatok! Rend van! Mikiről csendben kiderült, hogy nem tud osztani. Hetedikes. Most viszont, összehajolva 10 perc alatt megértette. Judózni kezdett, tanárnőjük szolidan fanatizálja őket, szerencsére nem keleti ideológiával. A kompjuterhez sokkal jobban ért, mint Kata. Némely házi feladatot már avval. Mikit Katástul elvittem az Átrium hotelbe egy zártkörű cégbemutatóra. Minden szobában óriás hangfalak, s fantasztikus hanghatások. Mindenféle zenékbe belehallgattunk. Egy-egy itt bemutatott lemezjátszó több millió! forint. Miki szürke zakó, mellény+nyakkendőben. Utána fogadás, de reményeiben csalatkozott, semmi szendvics vagy süti. Láttam mellékesen egy Gruber kiállítást is. (élt: 1936-63, zseni) Egy jó Gruber kép az ami VAN, ami valóban LÉTEZŐ. Kilépve a utcára, teljesen elfelejtettem, hol is vagyok. Két év után újra megnéztem a gellérthegyi Sziklakápolnát. A pálosoké. Az előtérben buzdító strófák: sorozatos ima, erény ebbe csillan meg a remény az Olvasó parittyakő Góliátot leterítő erős Asszony égi kardja legyen velünk szent oltalma Az oltár fölött selyem nemzetiszínű zászló, belehímezve két tőrrel átdöfött szív. Szólni kéne nekik? Kérdezték, miért nem becsülöm Vasarelyt. A Füst Miláni gondolattal válaszoltam, miszerint egy életmű kiteljesedéséhez vagy hétféle tehetség kell, s ha csak egy is hiányzik... V. például kétségkívül szorgalmas, jó szín-, és ritmusérzéke van, de például a világról nincs fontos mondanivalója, vagy a kapott renden való átlépés képessége hiányzik nála... Szüts kitalálta, s most csütörtökönként VENDÉGLŐBEN együtt ebédelünk, beszélgetünk. Tanulom az ételek neveit. Múlt héten nagylányát éppen kissé elütötte egy autó, hiába mentem érte Stúdiójába. Így kértem titkárnőjétől egy ezrest a kasszából, s egyedül ettem egy óriáspizzát. Azt mondja Miklós, egy heti sielésen gondolkoztak idén is, Ausztriában, de 300 ezer lenne. Azt mondja, meg tudnám fizetni, de ezt azért túlzás! 5 milliós autója van, habár olcsóbban vette. Ha beáll a Hotel Gellért parkolójába, már nem zavarják el. Nem lenne intelligenciám ilyen jómódhoz. Az uszodában kérdezte valaki, szerintem Jan d'Arcnak belső látomása volt, vagy látott is valami angyalt netán?! Mondom, nem tudom, de végül is mindegy. Hitünk szerint minden jó gondolatot a Szentlélek sugall. Az egyetlen helyes kérdés: Mit akarsz Uram, hogy megtegyem?! Anyám előhalászta Kata könyvtárából a Svejket, belenéztem. Tárgya azonos Kafkával, de bölcsebb, igazabb. 1995.12.8-26. J-35 C.4598 Szervusz, te nagycsaládos! Na, megy?! VI. János Pál egy fogadáson szóba elegyedett egy kismamával. "A keresztapa én leszek"- mondta. Innét tudom, hogy távolból is működik a dolog. Hogyan tervezitek? Nagy Balogh Jánosba vagyok szerelmes. Vagy ezt már mondtam? Újra belenéztem. Kispesti prolilakás, nem látott túl a pitvarajtón. Bár nem igaz, megjárta Münchent. Az éhhalál elől menekült haza, meleg vizet evett. Semmi evilági dolog nem érdekelte, képei szerepeltetése sem. Anyagát a Nemzetre (múzeumra) hagyta. Lófejű-, mészárosfejű angyal. Kezdem önarcképeit is megszeretni. Egyszerre élt és halt Adyval. Olvasom a Segélyező Bizottságnak írt kérvényét Most, hogy ruházatom felszereléssel együtt a harctéren való súlyos sebesülésem alkalmából teljesen elpusztult, most új felszerelésre (ruházatra) kell gondolnom (katonai rangom nem lévén fizetést nem élvezek) tisztelettel kérem a tek. bizottságot, hogy nekem e célra a fentiek figyelembevételével segélyt kiutalni méltóztassanak Uszodából jövet találkozom Dávid Kata professzorasszonnyal, most volt 70 éves (1976-os és 85-ös kiállításomat nyitotta, ősLukácsos) mondja, na, hogy van, Dezső? Mondom, a Nagy Balogh zseni volt! Fölcsillan a szeme: Ő Fra Angelico! Találtam valamit. Az mondja József Attila, az asszonyhoz úgy menekülsz, hogy óvjon karja öle térde. Eddig nem jutott eszembe, ez fontos. Illetve igaz. Nem kérsz még C. naplót? Ingyen? Odaadták raktárukból, végleg eladhatatlan, 780 darab. A másik felét eladták. Ingeim mögé a polcra, s ágyam alja tele vele. Osztogatom. Tán meg kéne várni, a TV. sorozatból mégis lesz valami, vagy netán márciusban Kossuth-díjat kapnék, akkor eladható leszek. Kaptam egy tiszteletpéldányt a Magyar Építészeti Múzeum (nem tudtam, hogy van) kiadványából, 500 példányos, kereskedelmi forgalomba nem kerül: Lapis angularis, vagyis Szegletkő, és régi nagy építészeinktől szemelvények, nagyon jó. Meséli Hauszmann Alajos -14 évig építette a Királyi várat-, hogy a bécsi udvar olyan kelletlen volt, hogy mindent közvetlenül Ferenc Józseftől kellett kérnie. Amiért -szolgálati út megkerülése- külön haragudtak rá. Rávette a császárt, hogy a palota berendezése is legyen honi munka. Egyszer aztán szervírozzák az uralkodónak teáját, az dühösen eldobja, forró volt a kanna fogója. Mondták neki, ja, ezek a magyarok csak ilyet tudnak csinálni. Kivizsgálták(!) az esetet, kiderült az inas bunzenégővel forrósította föl. Hogy az udvar féltékeny volt a magyar iparra a századforduló előtt, sokat mond. Még valamit olvas(gat)ok. A 780 saját könyv mellett kaptam a Kiadótól néhány egyebet is. Földolgozta valaki Hölderlin második 35 (őrült) évét, amit eddig irodalomtörténetileg értéktelennek tartottak. S van onnét nagyon fontos verse is! Amit Pilinszky lemezén szaval is! (emlékezetből:) Az élet édességeit kiittam én már az ifjúság...?...?...messze, mesze száll, április, május, június be távol, semmi vagyok már, válnék a világtól Gyönyörűen szavalja, lebegőn, affektálva. A könyvben kortársi visszaemlékezések is, sőt az őt ápoló asztalos gyámügyi pénz-elszámolásai. Negyedévi költségek: tubák, borbély, borra, suszterre. Aztán a uszodából kaptam kölcsön egy kötetet, sose olvasott költők: "Szép versek 1976". Jobbágy Károly. körbe vén falakon kúszik fel az este a köveket lilára festve (Szentendrei búcsú) Tetszik. Ez jó? Vagy giccs netán? Lefejeztek egy kisfiút. A rádió aznap bemondta, ne engedjünk gyerekeket egyedül utcára. A soroksári Dunaparton találták meg két részben. Másnap meglett a tettes: egy kisegítő iskolás 17 éves fiú. Át kellett ezt is gondolni: Mikica még kamaszkor előtti utolsó percei: nagyon szép, szőke, angyalarcú. Amúgy két hete hajnalban pisilek, ő zuhanyozik, nagyot puffan, a törülközőt akarta elérni, megcsúszott. Bordatörés. Fájt is, de nem ez a főbaj. Hat hétig nem járhat judó edzésre, pedig nagyon szereti. De elmegy, a kispadon ül. Mindenesetre Ausztriába már fog tudni menni síelni, osztálytársaival, 35 ezerért, immár harmadszor. Ez fáj, ez luxus, és nem bírom intelligenciával, úgyhogy Kata a hátam mögött, utólag bevallva egyedül intézte. Lehet, hogy neki van igaza. Ma már a különbségeinket evvel rendezem magamban, hogy más az értékrendje. Az is motivál valószínűen, hogy éppen búcsúzom a síeléstől, már fél órát bírok csak. Azért nem érdemes fölmenni a Normafára sem. A 47. szezonom. A napi úszás viszont az enyém. Még valahogy meg kell szerezni az éves bérlet árát. Katának névnapjára sikerült valamit találnom antikváriumban. Születésed körül kiadtak egy a szokottnál is kisebb József Attila összest. Elkallódott az övé. Emlékszem, 82-ben Norvégiában még velem volt, harmadszorra is kivettem a szemétkosárból, pedig Kata mondta, kidobhatom, ha sok a csomagom. A kultúra megtartó ereje. A Műv. Minisztériumtól december 9-én megkaptam! faxon az irat másolatát: küldenek a Kiscelli Múzeumnak 327 ezer forintot a Melocco: Szent sír szobor kiöntésére. 300 telefonommal, úgy látszik, tényleg sikerült elintézni. vicc: Török vendégmunkás az erkélyen szőnyeget ráz. Lentről egy német fölkiabál: Na mi az, nem indul?! Más. Egy barátom csekken elküldte az uszodabérlet árát. Szütsnek karácsonyra egy jegyzetlapom: Kék az ég, vagy mi ...ej, hagyjuk ezt a locsogást, érzem a szagát. Depresszió, keményen, harapófogó, igen. Az ima nem javít rajta, de karbantart. Illetve nem is igazi depresszió. Mert folyton keresek, és találok is valamit, amit azonnal nagyon meg kell csinálni. Ha mást nem, hogy a WC tartály csöpög- De minden teher, és mindennek csak annyi az értelme, hogy ezen a fél órán túl legyek. Irracionális, hiszen minden rendben van, és a mi nem, az is karbantartva, a helyén. Gazdag vagyok, igazi értéket termelek, stb. stb. Bár: önzésembe zárva. A szeretet nem melegít fel. Pedig megfagynék egyedül, család nélkül. Beleborzadok, elképzelve magam egyedül, öregen, a konyhaasztal mellett üldögélve, fázósan. Bár ez is csak kísértés. Aranyékat is azért hagyom, csupa szomorúság, elég. Most majd Weöres világirodalmi fordításaival próbálkozom. Talán ott, valami. Világos, hogy egy műszer ilyenkor rosszul működik bennem, félrekalibrálódik. Fiorettitől kértem rá imát, de ezen túl erről nincs mit beszélni, a jó tanács elakad, fölös teher ez mindenkinek, meghallgatni is. Kata kínlódik mellettem, mert ilyenkor az ember nem mer lépni. Ugyanis berendezkedik arra, hogy a meglévőt elviseli. Erről a STABIL pontról nem mer kimozdulni, hátha rossz irányba, s az esetleg már csakugyan elviselhetetlen. Kata kínlódik, ő síelni szeretne, családi síelést, családi programot szeretne. Engedelmeskedem -Istennek-, de sok öröm nincs belőle-m. Ha legalább a festékes polcom rendetlen lenne! Ha lenne mit kidobnom. Ha lenne egy elintézetlen ügyem. Én én én. Nincs erre valami óvszer? Menjek el Karitász munkatársnak? Kitettem egy cédulát az asztalomra: URAM, MIT AKARSZ, HOGY MEGTEGYEM?! Ebbe a magatartásba beleolvadni volna jó. Vagy? Ha a szentferenci szegénységet úgy értelmezném, hogy lemondok a következő perc reményéről?! A döbbenetes az, hogy evvel egyidejűleg több emberben én tartom a lelket. Mondjuk így: erőt adok a továbbiakhoz. Megvolt a karácsony. Böfögök a mákosbejglitől. Na, hagyjuk. Ennyi. Miki hív, a TV-ben David Copperfield eltüntet egy repülőgépet. Megyek. Szia. melléklet: a 2 Makovecz cikkem 1995.12. 8. vagy 9. Népszabadság, 11.old. MAKOVECZ IMRÉHEZ. Kedves Imre, és összes Imrék! A határozott mondatokat szereted. Az igen legyen igen és a nem: nem. Most ezt fogom tenni. Te egy hete a Testnevelési Főiskolán ezer ember előtt azt mondtad: "Verőlegény gyerekével nem fogok kezet." Imre! Ennek a mondatnak zsidó-keresztény kultúránkban nincs helye. Ennek a mondatnak Európában nincs helye. Ennek sehol sincs helye. Hogy tehetted?! És nem csak erről az egy mondatodról van szó, sajnos. Iszonyú szomorú vagyok. A nemzet számontartott, fontos emberétől, ilyet! Mondjam? Te is éppúgy tudod, mint mindnyájan! Krisztus urunk kurvákkal és vámosokkal vacsorázott. S a vámosok nem bűnösök, vagy megtévesztettek gyerekei voltak, hanem a gyűlölt Róma kiszolgálói... Nem valaha, hanem éppen akkor. Krisztus MINDIG a megbocsájtást hirdette, egészen a keresztig. A kufárokat a templomból sem a maga igazáért kergette ki, hanem Atyja házának megbecstelenítése miatt. Hogyan mersz indulatokat korbácsolni?! Hetedíziglen kérnél számon bűnöket? Mi jogon? Felelősségük (-ünk) mértékét? És ha megbánták, azóta?! Egy -egy családi veszekedésem után a magam bűnösségét is alig-alig tudom kihámozni. Nem véletlen, hogy az ítélkezéstől eltiltattunk... Megbocsátás nélkül pedig egy házasság is fölborul, nemhogy az ország. A te felelősséged. Is. És a megbocsátás még csak egyik fele a dolognak. És a másik: -ismered a Bibliát!- "áldjátok ellenségeiteket", és "adjatok hálát mindenekért!" Igen, mindenért, ha fiad nem mossa ki a fürdőkádat, ha részegek lehányták a lépcsőházat, de a gyomorfekélyért is, ha hívő vagy. Szent Pál véres, megvert háttal éjszaka a börtönben kalodában ült. Nem a hatóságokat szidta, hanem hálát adott. Tudta, hogy mindez, ami vele történik, ízlik, nem ízlik, Isten akarata. Hogy "minden hajaszála számon van tartva." Fantasztikus biztonságot ad nekünk, akik ezt hisszük. Néha bizony nagyon nehéz. De tudjuk, hogy Radovan Karadzic is Isten szeretett gyermeke. Bűneit Istennel meg fogja beszélni, szerencsés esetben még életében. Imaközöségünk 11 éve imádkozik párt- és állami vezetőinkért. Egy salzburgi szerzetes szobájában Nyikita Szergejevics Hruscsov képe lógott. Húgom elképedve kérdezett rá. "Jó ismerősöm. 17 éve imádkozom érte." (Hruscsov megtért, halála elött egyházi temetést kért.) Nincsen hatalom, csak Isten engedélyével, te is tudod. Hagyjuk abba az ellenségeskedést, Imre! A ferences szerzetesek számonkérték rajtam, miért éppen a Népszabadságban bíráltam némely tévedéseiket. Nekik is ezt mondtam: ki kezdje lebontani a falakat, ha nem mi?! Te is tudod, hogy ezt a levelet nem neked írom. Véleményemet elmondtam neked már, telefonban. Hanem pártoknak, vezetőknek, nyilatkozóknak is, mindnyájunknak, akik valaha ítélkeztünk, kereszténynek, akik gyűlölködni merészelnek. Híveidnek is és múlt heti hallgatóságodnak is, az esetleg általad is megtévesztetteknek. Akikért te is felelős vagy. A békét nem az orosz, vagy az amerikai katonák fogják elhozni nekünk, és gyerekeinknek. Azt sajnos magunknak kell megépíteni, napról napra, itt és most. szeretettel üdvözöl: és a második cikk: (dr. Erdélyi Attila válaszcikkére válaszom, Makoveczhez írt nyílt levelemre: Népszabadság 1995.12. 9.) MEGBOCSÁTANI KÖTELEZŐ Te is tudod, hogy ez nem hitvita, kedves Barátom! Emberibb életünk feltétele. Itt és most, Magyarországon... Hogy is van ez? Krisztus az ávósnak, vagyis vámosnak rögtön kezet nyújt, a hordágyán fekvő, kötélen leeresztett béna se tesz bűnvallomást, csak gyógyulása jár fejében, a házasságtörő asszony meg se mukkan, stb. Ne tévesszük össze, Jézus feloldoz. A mi lehetőségünk a megbocsátás, ami egészen más! A Miatyánkban így mondjuk: "bocsásd meg vétkeinket, miképpen (ugyanúgy, ahogy) mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek". Tehát szó sincs feltételekről! Neked címzett bocsánatkérésről! Ha nem élsz megbocsátásban, véged, kész, elzártad a kegyelem csapját. Feltétel nélküli jóakarat, mindhalálig. Elsőként nyújtott kezed segítség a másiknak, talpra állni. Imádkozhatsz is gyilkosodért. Megismétlem: üdvöd megbocsátásodtól függ. A bűnösé pedig bűnbánatától. A két dolognak semmi köze egymáshoz. Szörnyű dolgok történtek 1957-ben, 1951-ben, 1944-ben, 1849-ben, 1241-ben. Nem a mi dolgunk. Istené az ítélet. szeretettel üdvözöl: [1]Kezdetben volt a Paradicsom. Az Édenkert mítosza az ember eredendô sóvárgását fejezi ki: a Paradicsomban az ember tökéletes békében élt. Nem ismert betegséget és halált... [2]az emberiség legôsibb álma [3]lépésrôl lépésre [4]...mióta egyszer belekéredzkedtem a pulton tálalt disznótorosába. [5]Csak hittem... megsúgták, hogy fölterjesztettek Kossuth díjra. [6]Végül lefűztem a levelet a C. naplóban. [7]Ezt kiemelték mottófélének, a szöveg elé. [8] ...illetve nem kapta meg, a nyíregyházi püspökségen elveszett, útközben. Eddig nem került elô: 96.10. [9]Nem Esterházy, Örkény. [10] Már el is felejtettem, hogy valaha Zsófi is mosogatott, egy ideig. 96.10. [11]idézet Szüts Miklóstól [12]Karinthy fordításában: S szólt a holló, nevem Mór. [13]végsô, végleges megoldás 1996.febr eleje, majd március első hete J-36-37 C.4610 sorszám duplázás a rend kedvéért, találtam egy számozatan levelet Szia J! Ma, február ötödikén, befejeztem a (tavalyi) munkaévet. Két hónapja, hogy kecskeméti, és nyári, győri képeim között megint leltem gyengét, hatot. Az utolsót ma festettem át. Újabban ez így, alig dobok ki rossz képet. Öregszem? Szóval délelőtt kúthomály mélyből, félálomban fölmerült, hogy: sárga. Rákerült a szürke-szürke-szürkébb felületre; kép született. Már fotóztam, délben, mikor Kuksi kaputelefonon fölszólt, fölszaladna öt (hatvan) percre. Békében le tudtam ülni vele. De nem ez az érdekes. Hanem. Pár hónap kihordási idő után, január 8-án, telefon a Nemzeti Galéria Adattár vezetőjének. Azonnal fogadott, már ezt is szerettem. Hogy én körbenéztem, s ők tűnnek szakmai dokumentációim őrzésére a legalkalmasabbnak, mármint halálom után. Mi kell nekik, és milyen formában. Mindennek örülnek, sőt fotótáruk is van. Munkácsy beállított- kosztümös parasztmodell fényképei. És jó lenne, ha fotóim beazonosíthatóak lennének. Helyszín, dátum, nevek. Ez a két mondatuk nekem két hónap boldog munkát (játékot) jelentett. Nagyon szerettem volna embert találni, akinek mindez részletesen elmesélhető. S. Nagy megkönyörült és jelentkezett ... Nem terhelhetem vele, másnak ez tök érdektelen... Tehát mesélem: Táblázatkészítés! Betegágyamból már harmadnap elkúsztam a kompjuterig. Képzeld, tán 8 ezer felvételt csinálhattam 83-ig, (nem számítva a 12 ezer parasztszoba bérfotómat) akkor abbahagytam, s kidobtam majdnem az egészet. (A 2400 zsidó temető fotóm negatívjait a Néprajzi Múzeumnak). Most csak a megtartott 100 negát kellett borítékolnom, s számbavenni az erre-arra még föllelhető papírképeimet. Vadászat, telefonok, hova mit ajándékoztam szerteszét, a képeket kéretik lemérni. Aztán leírás minden fotóról, rublikák; P/78/5, hegyoldalban két nagy fenyőfa között birkák, horizont nincs, Erdély, 1978, a nagyítás 40x30, Kékkúton van, falra szögelve. Negatívja 6x6, megvan, besorolva. A negákat újra kellett számozni, a régi rend összeomlott a kidobáskor, rekonstruálhatatlan. Gyönyörű, bonyolult, 27 oldalas táblázat: lett egy "F" opuszjegyzékem is. Mostantól emberszámba veszem fényképeimet is. Hisz volt nekem vagy négy fotókiállításom is. Megörültem, ahogy minden fotómat kézbevettem. Előkerült egy fénykép, a vári -Micimackós- játszótéren a homokozó peremén mélázol törökülésben, előtted Mikica dolgozik, igen-nagyon. Ha nem válik levelem túlsúlyossá, akkor beleteszem a borítékba. Sajnos többszáz forint különbség, árban. Az akció eszkalálódott. Legjobb negatívjavesztett papírképeimet visszafotóztam. Majd egyforma fekete fotókartonra őket: kiállításkészek. Második kiállítás zsidó temető könyvem 60 eredeti fotója is. Végül egy kartondoboz, méretre. A többit pedig be a C. naplóba, egy külön iratgyűjtő dobozba. Belenézve, javasolta Bognár Robi, (naplómat szerkesztette kiadásra), írnék ezekhez szöveget, érdemes lenne könyvet csinálni belőle. Mondom neki, fokozott nárcizmus veszély. Mire ő: erre vagyok én. Vagyis csinálná, megcsinálná ezt is. Lehet hogy márciusban, Kecskeméten elkezdem? Ezek a fotók csakugyan szívmeleg emlékek, életrészletek, némelyik még mindig fáj. Nekem. Lehet ebből közérdekűt csinálni? Georges Braque portréja. Egy keménykalapos öregúr húsz éve szembenéz velem: Én jó képeket festettem. És te? Mindettől kedvet kaptam újra fotózni is. Téli vasárnapi kirándulás, baráti társasággal, Hámashatárhegy, mély hó, tiszta ég, vakító napsütés, fekete fakoronák. Három tekercs. Már ki is dobtam őket, hiába, magas a mérce, a megtartott száz nega kötelez. Hanem Mikit is elcsábítottam egyik alkalommal. Mondom neki, adok neked egy 300-as teleobjektívet, hat kiló, ilyen erős távcsőlencsét felderítőknek készítettek. Becsülettel cipelte végig, a mély hóban, le-lemaradozva, talán 15 felvételt csinált. Ami hihetetlen kevés, igazi fegyelem. Aznap délután, míg misén volt, előhívtam -volna, nem volt a gépben film. Rettenetes. Keservesen bevallottam. Öreg, az én hibám, kérj kárpótlásul, amit szeretnél. Fanyar, elnéző mosoly. Aztán este kitaláltam valamit. Tudod mit, holnap reggel kettesben kimegyünk a hegyekbe fotózni. Kata följajdult, hétfőn angol és történelem is... Fél nyolckor indultunk. Nekem is rendkívüli világnap, mise után haza. Úszás időmet soha nem bolygatom... Másfél órát fotóztunk, ötletére állvánnyal, megint mély hóban. Föl kocsival a hegyekbe. Megint mindössze néhány felvételt készített. Beállítás után átállította a keresőt az én rossz szememhez, s a géphez invitált, korrekturát kérve. Sokat tanult aznap. Tízre bevittem az iskolájába. Térdemen igazolást írok: ...családi okokból. Kérdi, mit mondjak a tanító néninek? Ha elég intelligens, mondd el neki. Neki lehetne, de a gyerekek kicikiznek. Itt baj van, hazudni nem szeretünk, az igazat megmondani nem lehet. Megállapodtunk, hogy apukámnak segítettem fotózni... A végén már annyira fáztunk, hogy fölnevetett: most már inkább az iskolában lennék... Én jobban jártam, a bakancsom nem ázott be. Valami legendás német gyártmány, György Petitől irigyeltem 10 éve. Tavaly átadta, s elfogadtam, hiteles volt, hogy ő már nem használja, tanszékvezetője tanácsolta, hogy talán ne ebben oktasson esztétikát. Hajnali miseruhámmá vált, meleg. Súlyos csalódás a világrendben, mikor kiderült, latyakban beázik. Próbáltam kenőcsöt, próbáltam sprayt, hiába. Aznap reggel aztán jó vastagon bekentem keretkészítéshez használt méhviasszal. Majd forró hajszárítóval beleolvasztottam. Most jó. Azóta Mikiét is megcsináltam, persze. Fölhívott egy gyűjtőm, vett galériában egy 1982-es Váli kollázst, 35 ezerért. De jó lenne most ez a pénz, az OTP-nél hátralékba kerültem, és nem hitelez, a nyavalyás. Valahonnét kölcsön kéne kérni, gyorsan, 60 ezret. Tavaly félretettem vésztartaléknak 300 ezer forintot dollárban, már kétszer kellett hozzányúlni, harmadára olvadt, elkerülhetetlen volt. Igaz, hogy januártól konvertibilisek lettünk 50 év után, legálisan lehet valutát vásárolni, korlátlan mennyiségben..., ha lenne miből. Múltkor névnapra hívott Rajk Laci, alig ismerem, de van nála képem. Nem tudom, mennyit mond neked ez a név... apja spanyol polgárháborús veterán, majd belügyminiszter, 1949-ben Rákosi fölakasztja. A fiú is legendás alak, szamizdatos kiadó, a "Beszélő", a komcsik neve miatt nem merték túlzottan bántani, de azért házkutatások, stb. Építész, irodája van, most képviselő is. Ilyenformán a lakása főleg politikusokkal volt tele, haverok, a régi ellenállók... Néhányukat ismertem. Értelmesek, vidámak, szeretik egymást. A legújabb kultuszminiszter, Magyar Bálint, még magasabb, mint most lemondott elődje. Megígérte, hogy kölcsönad egy sötét zakót, ha netán a Kossuth-díj átvételénél kellene... Mondtam neki, vigyázz, te adod, aznap neked is kell! De neki munkaruha, több is van... Demszky is fölajánlotta a magáét, ő most Pest főpolgármestere. Jóval fiatalabbak nálam. Ott volt Garas Dezső is, hóna alatt egy volánnal. Svéd cégnél rendelte, annyi az autólopás, mindig magánál hordja. Mesélte, egy kisiparossal megbeszélte, csinál neki egy kerékbilincset, s ha tilosban parkol, rögtön fölteszi. És megússza, hogy a rendőrség tegye ugyanezt. Ez lesz ugyanis az új szisztéma, egy ideig minden kocsit elszállítottak, egyszer a ház elől az enyémet is, hatezerért kaptam vissza. Szüts is ott volt a bulin. Otthagyott épp egy fontos embert, mellettem-elhaladtában odasúgta, ez egy többmilliós beszélgetés volt. Egy új folyóirat, aminek ő az ART DIRECTORa, -szponzorálási ügye. Ha igaz, nekem is elintézett egy repülőjegyet New Yorkba, György Peti meghívott egy hétre, most fél évet ott tanít. Istenem, talán sikerül! A Metropolitan Múzeum! Nyolc év után! Hanem megint Illyés Gyulát olvasok. Találtam egy fontos verset: Ditirambus... Mondom Katának, te, ha lesz rá időm, én most meg fogom szeretni a nőket, amit ez ír, fantasztikus! Mire ő: igen, a megfordított párna... fontos volt világképemhez... Ismerte a nyavalyás! Nagy vers. Árnyalatnyi különbséggel nyolcszor elmondja ugyanazt, és itt sem tud csúcspontot adni. Sokszor túlírja témáit, és didaktikus. Nem baj. Annyival jobb most, mint Pilinszky. Életszeretet, nagyon finom megfigyelések, erő, önirónia. Már 50 évesen nyavalyog öregedésén, ahogy vergődik vele. Gyönyörűen beszél feleségéről, ez megrendít. Hatalmasan dübörgő a lét, a haza dolgaiban. Földszagú, természetközeli, finom. A buksi fejét megsimogatni. No, valami a kilenc oldalból. Témájáról, a nőkről, a versben közvetlenül szinte egy szót se szól DITIRAMBUS A NŐKHÖZ Nem a kövek és nem a fémek, nem amik állják az időt! Hanem a gyékény, a nád, a kéreg. Nem az örök-élet-igéret cinkosai. Nem a kimértek. Hanem a törékenyek s engedők: a fű, a lősz, a sás lett tiltakozás. A tettük után nyomban eltünők. ... a gyapjú, a gyanta, a szösz, a raffia. A közlékenyek, a serények. ... A romlandók. A hínár, a moha. A múlók. A hártya, a len fonala ... Ki mondta ki az első szót a jövőről, a derüset, a szemen át meggyőzőt, szívmelengetőt: lehet remény mást is rejt a világ, mint amit mutatott először. Az első fűszoknya övén az első ráhímzett virág. ... nem sziklakockából rakott erőd, mit egybe csak súly maltera köt. Nem a gőg kapui. Hanem a pelyva, a patics, a pihe, a vessző, a viasz, a toll ereje hozott ide- Igen ők, az épp mert lágyan megnyílók lettek a legerősebbek. ... nem a várárkok a zsiba-borítók, a kisajtó, a kallantyús kapu, a csak fakilincs-záratú verőcék, gally-és léc-cserények, nem a lőrések, hanem kandikálásra szabott zsalú, ... Nem a zablák, nem a csengések, hanem a kosáron a fül; nem az ostromok, a bekerítések; hanem a korall sor a nyak körül, meg a tűzhely körüli székek; nem a viharok, a mének, a diadalzengések, hanem a szitaszél-veregetések, ha a liszt megtömörül, hanem a néma kitekintések a téli ablak függönye mögül; nem a havasok, a jeges meredélyek, hanem a kézimunkázó vetések, a vasárnap is orsópörgetők, hanem a csecsemő lebegtetések, hanem a csermelyek, a csevegők, nem a vezényszó! Rohamra s Imához! Hanem a megfordított vánkos. Te megfordítod néha? Egy másik, ez aranyos, A MAGÁNSZORGALMÚ KUTYÁK FALUZÁSI EMLÉK Legtöbbet mégis ők gyötörtek A magánszorgalmú kutyák! Ámuldozva utáltuk őket. Ez volt mégis a legcsúnyább. Sem a házat és sem urát nem védték. Miért is dühöngtek? Úgy hörögtek, fölhömpölyödtek, hangjukba fúltak a buták. ... Van egy lemezem is tőle, ő és színészek szavalnak, jó. Áttettem hangszalagra (üres hátoldalára a Kék rapszódiát és az Egy amerikai Párizsban-t) Csináltattam egy zsinórt, ami német lemezjátszónk tartalmát átönti amerikai magnónkba. Öreg, család által levetett rádiómagnónkat most megjavíttattam, Kecskemétre szánva. Be fogom olvasni magamnak kedvenc Illyés verseimet. Bartók kazettáimból tudom, fontos az ismétlés. Múlt héten Győrbe nagytekintetű Melocco Miklós Kossuth díjas szobrászunkkal. A bencés házfőnök atya mindeddig (harmadjára) sem értette meg igazán, hogy nem megrabolni akarom, hanem múlékony gipszszobra helyett eredetinek minősülő műanyagpéldánnyal akarom megajándékozni. Miklós kocsiján vitt, s beszélt, folyamatosan, életéről, dolgairól. Ugyanaz a benyomás, amit Szüts közvetített: nagyformátumú ember. Hatalmas műveltséggel, ami eleve tiszteletet kelt bennem, a negyedműveltben. Szütsöt én ajánlottam be, Pannonhalma szólt, kellene egy cikk a Pannnhalmi Szemlébe erre az alkalomra a szoborról. Én a plasztikához nem értek. Szüts iszonyúan elfoglalt, kitalálta, hogy megússza a dolgot egy interjúval. Kiment hozzá zsámbéki műtermébe egy magnóval. Na, fél órával korábban érünk Győrbe. Mondom Melocconak, figyelj, itt a Széchényi tér sarkán Nyugat reprinteket lehet még kapni, szinte ingyen. (nagy Ady rajongó). Belépve, a biztonság kedvéért azonnal, vaktában leemeltem a polcról a két legvaskosabb kötetet, (azokhoz gyerekkoromtól vonzódom), 1910-es évfolyam. Lázasan válogatni kezdett ő is, végül vagy hat kötetet, "az egész nyugdíjemelésem", s ráadásul nekem megvette az Illyés összes versei I-III-at. Mondom neki, Illyés néven is dedikálhatod. Négy tömött fehér nylonzacskóval mentünk a rendházba tárgyalni. A témáról, az utolsó percekben három mondat hangzott el. Miklós nyelvtörténetileg elemezte a Miatyánk problematikus sora újrafordításának kérdését. Hogy a nyelvromlás, és nem halljuk az árnyalatokat, pedig Bárczy(?) 1880-ban leírta, hogy Aludjál, csicsíja, aludjál babája, aludj, vagy a falhoz csaplak, vagyis a két szóváltozatnak egészen más a tartalma. A ne vígy minket a kisértésbe nem más, mint könyörgés, kérincsélés, azok nélkül a teológiai tartalmak nélkül, amit beleéreznek. Másnap este aztán beadtam neki egy C. naplót, beleírva "Melo, melo, aztán egyszercsak sikerül valami. szeretettel Váli" Telefonált az öntő, hogy művész úr, péntektől ma délelőttig csináltam az öntést, most vagyok kész. (260 ezerért) Vétek lenne nem csinálni még egy kópiát, anyagárban 25 ezer! Melocco beleegyezése megvan, egy régebbi beszélgetés. Mély lélegzetet vettem, nem tehetségem a gyors döntés: az én anyagi felelősségemre: csinálja! Van egy 160 centis Melocco Szent sírom! Sőt már láttam is! Leutaztomban Kecskemétre Pesterzsébet felé kanyarodtam. Valószínű, Erzsébet kolostorának adom. Abba a nyersfa szaunaépületbe nagyon elkelne egy műtárgy. A létre nem lehet direkt választ adni. Farkas: Vörös asztal körülre gondoltam, és Schiele Van Goghos műtermére. Azonnal el kellene törni ecsetemet, illetve a rongyomat, amivel most festek. Várj, bocs, félbehagyom mindezt, a kultuszminiszternek kellene egy fölterjesztést írni, most szólt Szüts. A napi kép épp megvan (A/96/2). Ennek a létesítendő múzeumnak az ügye most van teljesen képlékeny állapotban, súgni kell nekik. A Kortárs Magyar Képzőművészeti Múzeum (vagy Képtár?) ügye 1. HELYE. végleges-e a Munkásmozgalmi Múzeum épülete? netán a Sándor -palota? 2. SZERVEZETE, MIHEZ TARTOZIK Önálló, új szervezet jönne létre, vagy az egyik meglévő része lenne? -Nemzeti Galéria, nagy gyűjteménye van -Fővárosi Képtár, a Főváros tulajdonában. kicsi, de jól válogatott anyag A minisztériumnak honnét van joga anyagot bekérni? Ki alá tartozik majd a Kortárs Múzeum? A Főváros, vagy az MM alá? 3. GYŰJTŐKÖR 1945 után készült, Magyarországon élő alkotók művei 4. KONCEPCIÓ Érdemes lenne világtörténelemben egyszer megcsinálni azt, amit eddig csak a magánmúzeumoknak sikerült: kizárólag minőség szerint válogatni az anyagot. Figyelmen kívül hagyva a kultúrpolitikai, művészetszociológiai, művészettörténészi sok-sok egyéb szempontot. Ez a zsűri összetételén múlik, erre a fent felsorolt szakemberek nem alkalmasak 5. ANYAGÁNAK ELŐTEREMTÉSE: nem lehet egy harmadik, jó anyagot előteremteni (kivéve ha megvesszük a Kolozsváry gyűjteményt) -tehát MNG és/vagy Fővárosi Képtár anyaga bekebelezése -élő művészek és műgyűjtők ingyenes adománya avval az ellenajánlattal, hogy három évig művük biztosan falon lesz 6. ADOMÁNYOK BEVÁLOGATÁSÁNAK LEBONYOLÍTÁSA: a Műcsarnok arra a dátumra, amikor a létesítendő múzeum már tud műtárgyat raktározni, egy kéthetes kiállítást csinál, meghirdetve bekér anyagot: "1945 utáni magyar festészet magángyűjteményekben" Közzétéve a múzeumalapításhoz az ajándékozási lehetőséget is. Nem saját művet (vagy esetleg: nem élő művész munkáját) lehessen letétbe is adni. Egy négytagú zsűri két mérce szerint választ: a műcsarnoki kiállításra alkalmas-e, illetve a múzeumi elfogadásra alkalmas-e. Beküldhető három mű, elfogadható a múzeum számára három. Evvel a kettős lépcsővel valószínűbb a zsűri jó munkája. Na, ennyi, első nekifutásra. Mindjárt csengetnek ebédhez. Most COPY-zom, s kiprintelem Miklósnak. Megbeszéljük, átírjuk, holnap Pestre megy, átküldi a miniszternek. Aztán majd személyesen. Kérdi tőlem tegnap, lennél az igazgatója? Tréfa, vagy nem, kérdés. Talán egy évet, a beindítást rá is szánnék az életemből. Az anyagot ki tudnám és ki merném válogatni. (Az egész szakma meggyűlölne, -de ez belefér.) Ami díjat kapnék, ezentúl ennek tudnák be. M. szerint abban az évben sem festenék kevesebbet. De nem is fontos elvállalni. A zsűrizést kellene együtt végigcsinálnunk, az mindent meghatároz. Tavaly már megégettem az ujjamat egy státussal. Nem kívánkozom állásba, -a tanítás sem hiányzik, rögzítsük. Most Miklós vágott éppen bele, a színiakadémián tanít valami vizuális kultúrát, változó minősítéseket hallok óráiról. Múlt héten Schieléről beszélt, századfordulós osztrák festő, sokszor a pornó, de mindig a művészeten belül, maszturbáló lány, kegyetlen, zseni, lenyűgöző. Mikivel beszéltem telefonon, kihúzták a harmadik szemfogát is a héten, még egy van hátra. Lónagyok a fogai, nem fér a szájában. Fogszabályozás vagy három éve, arra várt az orvos, hogy megnőjön, most indul a második forduló. Első kettő alkalommal férfi volt, én kísértem, a váróteremben még osztáspéldákat is gyakoroltunk. Most anyja kísérte, mondta, sírt is. Kérdeztem, nincs-e összefüggés a kettő között? Mondja, nem tudom... Tényleg hatalmas fogai vannak, egyet átfúrtam, néhány napig nyakamban spárgán. Szülői értekezlet. Egyetlen haszna, hogy fölfogom, M. gyenge matekból. Átgondolva és rákérdezve kiderítem, csak annyi, hogy lassú és sokat vét műveleteknél. Mondom, öreg, napi három osztáspélda, két hónap alatt túljutsz ezen a problémán. Én nem fogom forszírozni, ez a te akaratod nélkül nem megy. Rászánta. Kecskemét idejére vettem neki egy kockás füzetet, egy oldal egy nap, három példa. Időnként egy-egy ilyen, meglepetésnek: HÁNY LÁBA VAN AZ ELEFÁNTNAK? Bízom benne, hogy. Miki, tovább. Valamelyik nap szól Kata, te, nehezen jár a harmadik fiókja az íróasztalában. Kiemelem, kiborítom, mögötte az eltűnt biológiakönyve. Fűrészelni is kellett, meg reszelni. Akkor a többi fiókok is. Kata kezdi rendbe tenni a tartalmukat, de bölcsen félbehagyja. Miki este reklamál, hogy az ő dolgait..., amiben igazat adok neki, de alibi az asztalosmunka. És bejött Kata rejtett terve, M. szépen kezdte rendberakni minden dolgait, kedvet is kapott hozzá. Két nap múlva polcait is. Érezhetően érése stádiuma. Régen többször mondtam maliciózusan neki, aki úgy él, hogy időről időre rendet csinál, nem is tudja, mi a rend. Az lételem, segítség, biztonság. Amibe persze a struktúrált rendetlenség módjával belefér. Zsófi, ha fiú lenne, úgy mondanám, megint becsajozott. Van fiú, de titok. Bár egész munkahelye tudja, mert a legény is onnét. Szüts meséli, este kajánul megszólal az egyik, ahogy bejön: szegény Zsófi a hidegben mióta vár a villamosra, érdekes, nem a megállóban... Tény, hogy nem 1/2 5-kor jár haza. Hanem tízkor, s akkor Katának egy-két órát mesél. Nem belső köreiről, hanem munkahelyéről, barátairól, mindenféle látott állatokról, hihetetlen részletes, pontos megfigyeléseket. Ilyenformán veszekedéseik ellenére (Kata nem bírja ki, hogy slamposságáért 5 percenként ingerülten rá ne szóljon) nagyon bizalmas a kapcsolat közöttük, hála Istennek. (Katának mondom: ne szidd, hanem kérdezd, hogy miért...) S. Nagy hívta, Zs. elkezdett műv.tört. előadásaira járni, a Műegyetemre. Talán efelé navigál majd. Még bízom régtől hangoztatott mondatában, ha valami majd valóban érdekli, fog tanulni. Újabb állat nincs. A három teknősnek építettünk egy száraz kifutót a kályhameleg közelében. Nem fürgeagyúak, de kezdik megérteni az új lehetőséget. Hanem fiúbarátjával -nak vett egy snaucert. Gondolom, új perspektívát kapott kapcsolatuk. Köziben alkalmanként négyen-öten vagyunk. Minden jelenlévő fontossá válik. Andris örömömre a közbenjáró imaórába újra belevette a zsolozsmát, szeretem. Tudod, néhány éve én hajnalban a ferenceseknél is, másodnaponként... Kérték, hogy rövidített munkaidőnk ellenére legyen újra megosztás; Gábor vezeti majd. A szentségimádást megtartottuk, annak mindig súlya van. A régi Fioretti csapat nem él a fejemben, tanulságos. Talán így fogom átvészelni jővőbeli veszteségeimet is, remélem. Egyik este Gábor dúltan fölvetette, durván meglökték az uszodában: én mindig csak meghunyászkodjak?! Mondom, mi a végső célod? Hogy a másikat segítsd üdvözülni, nem? Ahhoz alakítsd a reakciódat. Kecskemétre képtelen voltam fegyelmezetten csomagolni. Minden út előtt összeáll szellemi programom a könyvek kiválasztásával. Most nem tudtam dönteni. Nyugat 1910, az új Illyés kötetek, meg a régi válogatott, amit már elkezdtem összefirkálni, belakni. Itt a My Life Golda Meirtől, beleolvastam, egy fontos arab tárgyalásra készülve toilettje összeválogatását sorolja, ez jó. Illyés Puszták népe, és Petőfi Sándor kötete logikus volt, újra fölbukkant a fejemben Németh László, a zűrös zseni, most szeretnék megint tanulmányaival barátkozni: Sajkódi esték. Persze a József I-II, mindenkori végső menedékem. Újra fölfedeztem Mackintosh Mózes 1-3 könyve magyarázatát, reggelente olvasom, megdöbbentően gondolatgazdag, hitélmény. Biblia. (Miklós egyszerűbben oldotta meg: P. Howard összes) Mindez sok egy hónapra. Majd menetközben dől el... A bőség mindig intelligenciapróba nekem, s nem dicsekedhetem. Londonban volt pénzem, egy délelőttöt átgyalogoltam valami gyárnegyedben, hogy egy Párizsban látott széket én most meg fogok venni. Hogy vittem volna haza, ha sikerül? Délben derült ki, hogy szünnap, szombat van... Március 5., az éjjel friss hó esett, Szüts kocsijáról is lesöpörtem reggel, úgy volt, ma két kocsival megyünk úszni. Fél tíz, eddig ezt írtam, most elkezdem az A/ 96/3-at. Na, talán ma. Nehezek az első napok, mindig. Kívánj nekem jó munkát. ˝egészen5 12, kimosakodtam. Nem is rossz. A fekete keret összetartja. Még van egy órám ebédig. Talán nem alszom el, leülve. Idén hosszú, hideg telünk volt. Uszodából mindig vizes fejjel, s bárha duplavastag sapó, olykor fáztam. Ettől félek, gyerekkoromban volt valami rejtélyes, agyhártyagyulladás körüli betegségem, amikor a hangos beszéd és a fény is zavart. Szóval a fejem. Bizományiba betévedve anyám ügyében, szemem megakad egy nagy nyitott rekeszen, tele prémmel. Katával a létező szocializmus utolsó percében utaztunk Berlinbe pár napra, bölcsen, hogy amíg az út keleti valutával fizethető, tehát megfizethető, - kell megnézni a Dahlem-múzeumot. Akkor megnéztük a Berlini Falat ONNÉT is. Annak tövében árultak földön guggoló gyanús civilek kubánkát. Azóta a kancsal nosztalgiám. Most vettem, (Szüts 35-ik kérdésre találta csak ki) Made in Finland, műszőrme. Szürke és kissé szűk, ezért Kata egy szoknyájával (körömollóval bemetszés a peremén) megtoldottam. A létrejövő kockás BÉZS háromszöget bekentem technokol rapiddal, miáltal ez a rész vízállóvá vált, valamint rátunkolva a környező szőröket, eltűnt. A belső oldalon tussal igazítottam színhelyesre. Még beleragasztottam egy fehér pöttyet, hogy melyik az eleje. Apropó eleje. Ezek direkt engem akarnak kínozni? Kata időnként megfedd, hogy alsógatyám fordítva, sőt kifordítva. Addig volt rend, amíg a pulóverek nyakában hátul fehér textilkocka volt. De a gatyára időnként előre rakják, sőt olykor kívülre, mert ez valami divatjel. Követhetetlen. A pizsama nadrágomon, mikor kezd elöregedni, tehát lecsúszni, elöl kivágom a gumiházat, s egy szűkítő csomót hurkolok a gumira. Ettől jól láthatóvá válik az eleje. A legjobb Robitól kapott pulóverem, Amszterdamban találta a lánya, azon valami domború bög van a mellén, márkajel. Szemüveg nélkül is minden rendben, uszodában öltözködve. A mellettem zuhanyozó ügyvéd rávett, PERESKEDEM. Merthogy örökre lebénult bal 4-es lábujjam, javíthatatlan, illetve az ország első kézsebésze nem tanácsolja. Én eredetileg csak egy állandó uszodabérletet szerettem volna. Lesz törvényszéki orvosszakértő, meg tárgyalás, minden. A mellettem zuhanyozó nagyon mondja, hogy ugye fáj járáskor?! Mondom, nem. Úgyhogy már nem beszél többszázezer forintról. Lukács uszoda. Némely hideg hajnalon üresebb volt a szokottnál, ilyenkor lehetett csúcsdöntési kísérletekkel próbálkozni. (Hátúszás közben nehéz hátrapislogni.) Mint jól tudod, a medence k.b. 26 méter. Nomármost, hány tempóval? Idáig többször megerősített rekordom: nem egészen öt tempó. Lukács. Másfél éve úszom a túlsó felén a női (meleg) medencének. Összegyűlik ott velem egyidőben három, olykor négy öregúr, a sekély térfélben leguggolnak, hogy csak a fejük lógjon ki a hidegbe, és dumcsiznak. Ugyanott hárman is úszunk elég keményen, ők kedélyesen körben, nem zavartatják magukat. Olykor, ha észrevesznek, szétnyílnak. Nagyon hangsúlyosan, udvariasan kerülgetem őket. S eljutottam odáig, hogy már örülök nekik, szeretem őket. Múltkor mondtam is, a kis zöldfejű pocakosnak, hogy irigylem a maguk összeszokott férfitársaságát! Elmosolyodott, hja, évtizedek óta... (Nem semmi- mondhatni rá az új pesti szlenget) Lukács. Három-hat perc egy öltözés. Ezalatt beszélgetés. Én mikről is? A fotótároló papír PH-értékéről, a Széchenyi könyvtár építendő új szárnyáról, az amerikai nemzeti parkokról, egy Amerikában élő unokáról, egy szélütött nagymama állapotáról, a Windows 95 kompjuterprogram hátrányairól, a most megépült új budai központi bíróság anomáliáiról. Harminckét ismerőst leltároztam föl. Meg kéne írni őket. Három halottam is van már. Lukácsba menet. Hihetetlen, mintha Amerika. Állandóan változnak a boltok. A virágárus csődbement. A könyves is bezárt, egy éve üres, úgy látszik, nem tudják kiadni a pavilont. A bár bekebelezte a mellette lévő rokkantnyugdíjas trafikot, nagy garral elkezdtek építkezni, galériát építeni, falak rózsaszínre, aztán az egész hirtelen félbemaradt, hónapok óta a malterosládák ugyanott a földön, a kirakatüveget lassan ellepik, mint a hullakeselyűk, az alkalmi plakátok. A díjbeszedő iroda kirakatát egy élelmes üzletember kibérelte, kaliforniai mamutfenyőből faragott irdatlan karosszékek vannak benne, megrendelhető. Egy új non-stop pince-élelmiszerbolt nyílt, nyitva reggel héttől. Talán nem tudnak angolul. A vietnami tejboltunk mellé telepedett szerb tejbolt átalakítás miatt hónapok óta zárva, állítólag az is tönkrement. A bizományi áruház bezárt, óriás tere évek óta üres. A plakátoktól nem látni be, lehet hogy raktárnak használják. Nyílt egy optika szalon, a másiktól húsz méterre, s egy rádiótelefon bolt, szemben a Barátokkal. Az antikvárium maradt, de magánkézbe került, nem lacafacáznak, 100%-os haszonkulccsal dolgoznak. Néha nosztalgiából megnézem a művészeti polcukat, pocsék. Bár egy Nagy Balogh monográfiát ott sikerült, mégiscsak. A TV. sorozatomhoz kellett volna, illetve inkább csak a szívmeleg. A műsor engedélyét mindeddig nem írták alá, pedig már lassan beleszoktam, hogy megcsinálom. Hogy féltem tőle az első hónapokban! Síeléstől búcsúzás folyamata. Most így oldom meg: kárörvendek Mikin, akinek szombaton edzésre kel mennie... Milyen felétek a kapitalizmus? Nálunk így néz ki: a gyerekek nagyon morogtak falécből barkácsolt zuhanyrózsatartómon, rászántam. Első bolt 960 forint, de nincs. Második bolt 640 forint és van. Délre föl is szereltem. Más. Kértem Andrist, gondoskodjék gyertyáról, hozott egy jó bunkót, 700-ért. Nem tudjuk használni, múltkor rádűlt gyönyörű lópokrócomra, amivel a festőasztalomat szentségimádásra letakarjuk. Minap veszem a reggeli két zsömlémet, a kassza mellett mit látok: tisztességes fehér kocsigyertyák. Emlékszem, még meg is saccoltam az árukat, 40-50 forintot gondoltam. Négy forint. Kérem az összeset. 28 darab. Megvan karácsonyra, januárban! Ismered, az ember lekapcsolja a villanyt, s akkor veszi észre, mennyire búgott a fénycsőarmatúra. Így voltam a műtermemmel. Hajdan mindig ünnep volt átrendezni, aztán lassan kikopott ez az öröm, 24 év alatt beállt optimálisra, persze követve a változó igényeket. Legutóbb az állandóan üzemkész kompjuter helyigénye, a printerrel. Szóval alig változtatható, ami van, és -valami nem ízlett. Nem éreztem jól magam benne, de nem vettem észre. Persze deine sorge möcht' ich haben -luxusbaj- , Jelenits atya valahol Kierkegaard kapcsán írja, hogy a képzelt baj is fáj, tiszteljük. Volt egy kétméteres asztalom a szoba közepén tranzit-rakodónak. Most ez a műteremablak alá került, életre keltve az ablak vidékét. Minden bútor fal mellett, a tér tiszta és üres. Állítom, jobban érzem magam tavaly ősszel-télen, ha erre akkor rájövök. Jelentkezett egy gyűjtőm, múltkor meglátta egy hazakerült régi munkámat, megvenné. Hanyatt estem, mert a rossz üzletmenetről panaszkodik, és őszig nekem el van adósodva havi 50 ezerrel, két képet és egy pasztellt vett mostanában. Kértem tőle egy nap gondolkodási időt, ugyanis a képet inkább múzeumnak szántam. Itt fentebb olvastad, most áll majd össze a Kortárs Múzeum, talán egy éven belül. Ha netán nekem itthonról kellene valamit előkaparni... alig van valami. Igaz, 25 képem Szlovákiában kiállításon, az hazajön nemsokára... Viszont, ha nem is tart el, de havi 50 a szükséges pénznek mégis a nagyobbik fele. A múlt havi fűtésszámla 20 ezer volt... Este telefonáltam neki, hogy oké. Ez is havi részletekben majd, ősztől. Evvel a szlovák kiállítással volt cirkusz. Valaki helyett kellett beugranom, szívességet tettem. Az idelátogató igazgatót láthatóan egyetlen dolog érdekelte, aláíratott 10 példányban velem egy nyilatkozatot, hogy a képek biztosításáról lemondok. Megtettem. Merthogy az nagy pénz, s a képek úgyis a Külügy diplomáciai futárkocsijával mennek, a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet szervezi az egészet. Jó. Aztán szólt Szüts, hogy te marha, és ha fölborul a kamion? Észbekapva, faxon kérem egy nyilatkozatot a múzeum igazgatótól, hogy a képekért háztól-házig teljes anyagi felelősséget vállal. Ezt fogcsikorgatva meg is tette, de mellette küldtek egy újabb aláírandó nyilatkozatot, hogy vállalom, a szállítás az én anyagi kockázatomra történik. Szüts erre azt mondja, te marha, ha a kocsi Budakeszinél leég, a dunaszerdahelyi múzeum átküld neked néhány milliót? Ezek után fax válaszom, hogy a két papírjuk között joghézag van, a szlovák múzeum nincs jogi kapcsolatban a külügy kocsijával, s ennek következtében a kiállítást sajnos lemondom. Fél óra múlva már a biztosítást intéző pesti hivatalnok hívott, hogy mikor jöhet. Ennyi idő alatt elintézték. Szüts mondja, látod, marha, ezt mindig megpróbálják eljátszani. Egy autóbusznyi festővel utaztunk ki a megnyitóra, volt ott valami ülés is, velem egy napon. Néhányan berúgva szálltak be a buszba, hazafelé. Ez mindig így van. Múltkor elküldtem neked nyílt levelemet Makoveczhez a Népszabadságban, ha jól emlékszem. 1000 ember előtt harsogta, hogy "verőlegény gyerekével nem fogok kezet". Azt írtam neki, hogy ennek a mondatnak Európában nincs helye. Na, kaptam néhány kemény telefont. Az utolsó egy magát hívőnek és érettségizettnek mondó, nem kulturálatlanul fogalmazó középkorú asszony volt. Hogy én merem támadni a Makoveczet, aki kedvéért sok ezer ember bármikor fölkerekednék, ezt a szent embert, aki meg akarja tisztítani a magyarságot ezektől a rohadt zsidóktól, és hogy ő imádkozni fog, hogy öljék meg a gyerekemet, és majd megnézi, akkor hogy gyakorlom a megbocsátást. Kata szerint el kellene ezt mesélni Makovecznek, látod ide vezet... Mikivel januárban igazi bálban voltunk. Életünkben először. Megjelenés az eseményhez méltó öltözetben... Az Országos Széchényi Könyvtár és a Hadtörténeti Múzeum tisztelettel meghívja Önt... A bál fővédnöke Göncz Árpádné, az államelnök neje, Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke, védnök még Keleti György honvédelmi miniszter... Az árva gyerekek javára meg a könyvtár megmentése... A klubban egy reggel átszól vetkőzés közben az igazgató, te Deske, nem adnál egy rajzot a tombolára, te lennél a fődíj. Mondom nem, s elmagyarázom évek alatt kikínlódott véleményemet a potya képekről, ahol a mű senkit nem érdekel, az csak máz a kunyorálást elfedendő. Sugallja, a mű nem érték, hisz a művésztől ingyen lehet szerezni. Mondom neki, miért nem ajánlják föl a könyvtárosok félhavi fizetésüket erre a célra? Nekem ez a kenyerem. De az ember nem következetes. Másnap szóba került, legyintettem, nevettem, adtam. Innét a két tiszteletjegy. Nyitópalotást a Honvéd Művészegyüttes kosztümben, részlet Erkel Hunyadi László.., Strauss Denevér, Liszt Magyar Rapszódia..., aztán két zenekar, újratervezett, a régvoltra emlékeztető valóban elegáns tiszti uniformisok, frakk, nagyestélyi, diplomaták. Kissé alulöltöztem ehhez, Miklós zakója alá Kata selyemmellényét is fölvette, jól áll neki. (Olyan magas, mint az anyja). A Gundel hidegtál nekünk is járt. Sok látnivaló volt, egy báltörténeti kiállítás is: táncrendek, selyemcipellők, monoklik. Alvásidőmhöz igazodva indultam volna, Miki toleráns úri modorával kikönyörgött még egy fél órát. Aznap kezdődött újabb háromhetes tavaszi influenzám. Írtam-e már, hogy lett egy házipüspökünk?! Emlékszel Antal atyára, veledkorú srác volt, a Fiorettit is meglátogatta egyszer, innét, a Ferencesektől. Kiküldték öt-hat éve Kárpátaljára, hárman elkezdtek ott ferenceskedni, szolgálni. Most a pápa személyesen szentelte. Ukrajnából Rómába utaztában egy hajnali misét itt mondott, megígértem neki, hogy fölvesszük állandó közbenjártjaink listájára. Te is beszállhatsz. Kezd ez a levél túl hosszú lenni, (elég pontosan heti egy oldal gondolatom van) akkor távirati stílusban néhány alapinformáció: -A katonai műhold 0,002 Celsius hőkülönbséget érzékel a Föld felszínén. Egy harckocsi helye, ami egy órája elment, még kirajzolódik a felvételen. -Katonai autóba beépítenek öklömnyi térképkövető dobozt. Több kilométerre pár centis pontossággal eltalál. -Mi az, ha földobják kisgyerek, leesik: semmi. Pistike megfogta az Isten lábát. -Halló, az üzenetrögzitő elromlott, itt a vasaló beszél... -amerikai klubokból ízelítő: -a Mindent Halogatók Klubja. 83-as évkönyvük most jelent meg. Félmillió leendő tag még gondolkodik. Tiltakozójegyzékük, Anglia miért támadta meg őket 1819-ben... -a Középszerűek Klubja. Példaképük egy teljesen jelentéktelen államelnök a múlt századból -a Mindenekelőtt a Biztonság Klub. Követelik, hogy a repülők a földön guruljanak. Vagy, egyszerre csak egy legyen fönt, és az utasok pucéran, hogy fegyvert ne tudjon valaki eldugni... -a Hivatásos Bürokraták Klubja. Semmire nem hajlandók igen-nemmel felelni. És még egy mondat, januárban találtam ki: AZ ERDŐ SZAKRÁLIS TÉR Állítólag Nemes Nagy Ágnes igen nagy költő, kéne olvasni. Nem ismerem. Összes verseit még ő válogatta össze, a Föld emlékei, és van egy összegyűjtött esszékötete is, a Magasság vágya. És egy nagyszerű verselemzés kötete (nem csak) diákoknak: Szőke bikkfák(?). Na, majd. Ölelem a rokonomat. Is. Szia. 1996. március 14. kezd J-38 C.4653 Szia J! Szüts nevetve mondja, szoktuk emlegetni, sokba van nekünk, hogy te annyira ragaszkodsz szegénységedhez. Van-e ok ijedelemre, élősködöm-e? 1. Ritkán kérek és mértékkel. Eddig rendben. 2. Barátaim közül Miklós ad sokszor, szívből. 3. Hanem gyakran hencegek szegénységemmel. Ez provokáció. 4. Csakugyan, kissé barátaim árnyékában merem ezt a bizonytalan életformát élni. Mi a teendő? Alig valami. Nem nyafogni, hencegni. Hozzátenni: elégedett vagyok. Életformám árát vállalom. 1996. április 24. Locsogás nem folytatódik. Megjött leveled, vársz választ. Természetesesen örömmel látnánk titeket. Nem síró gyerekeket se hagyjatok ránk, elfértek ti is bőven. Még annyit: egyelőre semmi remény, hogy ki tudnánk utazni hozzátok. Nem tudom, nem lenne-e helyesebb (távrészvételünkkel) a keresztelést nem halasztani tovább?! Akartam volna neked levelet írni, igazit, de Kecskemét egy hónapja eszméletlen mennyiségű munka volt, gondolatok nélkül. Múlt héten meg baráti szívességek révén egy hét New York minden múzeumában, reggeltől estig, ájulásig. Most lettem volna lassan majd írós állapotban. sziasztok. 1996.5.20-21. J-39 C.4693 Szia J! Mamád kiszivárogtatta, hogy 80 kiló voltál, nem is tudom írjak-e neked ilyen körülmények között. A másik, ami köti kezem, bárhogy szépítjük, alig volt gondolatom az elmúlt időszakban, külső és belső rohangászások, -látom, dossziéd csaknem üres. Meglátjuk, mi lyön össze. Bár téged nem érint a dolog, itthon mégis újság, hogy év eleje óta bemész a bótba, és lehet dollár venni. Elég ha bemondod(!) az útleveled számát, arra már adnak. Rögtön be is írtam a tárcámba, hátha rámjön, útközben. Múlt héten uszodából haza be is mentem a Ferences templomhoz közeli Keravillba, ami azóta videofilm kölcsönző lett, majd éxerbolt, most a fele már a Mezőbank, hogy adjanak forintot száz féltveőrzött dolláromért. Mert annyira semmi pénzem, viszont háromnegyedkész képeimhez nagyon kellene már keretet csinálni. Szó nélkül adtak, ugyanitt tavaly a pénztárosnak még be kellett diktálnom, hogy nevem Marx Károly és a Lenin út 1-ben lakom. A pénztárosnő fölvont szemöldökkel rákérdezett, jé, Magyarországon van még Lenin út?! Nincs, feleltem szerényen mosolyogva. Lesz keret, jó sok munka, de lesz. Miklós is megoldotta a magáét, a maga módján. Látott Bécsben a Giacometti kiállításon egy elegáns típust, lerajzolta. Itthon egy autó áráért rendelt 50-et. Nem irígylem, nekem nem is lenne jó, de az ő képeihez tényleg szépek. Hát igen, a boltok jönnek és mennek. Kápitalizmus. Csak itt a bank környékén: lett egy kompjuterbolt. Reggelente vágyódva néztem a kirakatban a Panasonic telefonos fax óriásdobozát. Aztán kaptam egyet, akkor kisebb dobozokat kezdtem vágyódva nézni. Vettem ott egyszer 10 floppit. (A kompjuter tartalék-memóriatárolója. Bocs, nem tudom, mennyire tudsz mai magyarul.) Szóval például az egész C. Napló könyvem egy 3 mm vastag, 9 centis mágneslemezen, két perc alatt átmásolható. Két ilyen lemezen van ötkötetnyi opuszjegyzékem másolata is, tűz, betörés, műszaki hiba ellen, négy példányban. Egy sorozatot egy barátnőmnél is tartok. Meglátogatva, mindig frissre cserélem. Ehhez tartozó floppitartómon ötforintosnyi piros pötty is van, hasonlóan képeimről őrzött diatartó ládán. A berni Klee múzeum grafika raktárában láttam ilyet, három mappán. Családom is tudja, hogy ezeket kell először menteni tűz esetén. Nálunk minden világos. Hogy halálomkor szakmai dokumentációmat hova kell vinni, ki van rajzszögelve a falra. Ebből a boltból most tornacsukabolt lett. Ma reggel újra megnéztem, hüledezni akartam. Igen. A legdrágább: 24 ezer forint. Azt hiszem, 15 körül van a hivatalos létminimum. Mellette volt egy hatalmas álmos bizományi. A kirakatban főleg textiltekercsekkel. Egyszer egy baromi rossz cipőt is vettem ott. Két év múlva, még egyet, ugyanolyat. De ez már nagyon régen volt. Aztán bezárták a boltot. A havi "II. kerületi polgár"-ban (ingyenes, bedobják) olvastam, hogy a kerületi Tanács, pardon, Önkormányzat valamelyik hivatalát akarja idetelepíteni. Marha egy ötlet volt. Állt a helység használaton kívül, egy hétig, két hétig, amikor új magyar szokás szerint kirakatüvegét kezdték ellepni a plakátok. Judó oktatás, Lila Maca áriaestje, angol stúdió, Megnyílt a PECSA (Petőfi Csarnok, ifjúsági központ). Amikor a plakátok elérték egymáson a centis vastagságot, kezdődhetett a mekkorát bírok egyszerre letépni- játék. Másnapra újak a helyébe, rendszerint tízesével, sorozatban. A bolt ilyenformán évekre eltűnt. Két hete váratlanul, igaz, pár napig beteg voltam, vakító tiszta az üvege. Bévül fénycsöveket cserélnek. (Szombat reggel, uszodaidőben. Hétvége, szabadidő a munkások egy részének teljesen megszűnt). No, a kirakatban most faburkolat, -bronzkelyhek, porcelán Ludas Matyik, bársony redőzött drapérián. Nem is csak pocsék festmények. Gyakran lelassítok a bolt előtt. Mellette megintcsak két új bolt. Az egyik amerikai, nem is értem, mit árulnak. A kirakatban: műgyümölcsök, búzakéve és lavórtartó állvány, kovácsoltvasból. A másik úgy hirdeti magát, hogy az ország legnagyobb gyapjúválasztéka. Magyarországon most mindent el lehet adni, ha az van ráírva, hogy biotermék. Itt biológiailag igazi lepedő meg matrac van, ez utóbbi a kirakatban is, kettévágva, belelátni, hogy mennyire bio. Kókuszmicsoda a bele, meg igazi, (- és nem mű) gumi. Meg szőr. Nagyon szeretem ezt a Lukácsból hazafelé-sétát, minden nap, 7.50-kor. Még minden zárva. Böjti napon nem nézem meg a cukrászda hűtött kirakatát: dobos torta, dobos rolád, valami amorf habos, -nagyon jó lehet- okker és fehér. A szintén amerikai(!) papírbolt kirakatában múltkor egy csodálatos emeletes fadoboz, vörösre lakkozva, benne 80! szines ceruza. Ilyet még nem is láttam. Rögtön hívtam Vojnichot, nem akarja-e megvenni a férjének. Az árat hallva fölsikoltott. Eltűnődtem, fordulhat-e úgy életem, hogy szinesceruza rajzokkal százezreket keresek. Egy sarokkal arrébb már eszembe jutott, hogy a színeket sajnos lehet keverni is... 10 éve volt egy pillanat az életemben, amikor módomban lett volna emeletes redőnyös tolltartót szerezni. Talán a Fény utcai piacon. A szomszédos csirkehús bolt viszont gyönyörű. Egyetlen hosszú acél-üveg hűtött pultsor, s mint Barcelonában, - művészi rendben a végtagok, fajtánként. A Kata tud egy igazi jó halboltot is. Ott az eladók is kedvesek, szerinte. A könyvpavilon bezárt, a helységet, állítólag gyógynövények számára, újrapolcozták, mázolták hibátlan fehérre, most úgy áll, üresen, éve már. A bár, két házzal arrébb, galériát és lila csigalépcsőt kapott. Már csempézték, mikor hirtelen leállt az építkezés, kirakatát azóta ellepték a plakátok. Manhattan és Bronx, keveredve. Igen, igen megjártam Ámerikát is. Ezúttal újra vezettem naplót, hogy mit láttam. Sok nyafogások, kell-e nekem ez az út egyáltalán, miközben gőzerővel szerveztem. Nehezen jött össze az ingyenjegy. Koszt- szállásom eleve volt. György Petiék Heller Ágnes filozófus lakását kapták kölcsön, Manhattan, Central Park nyugati oldalán, középtájon. Metróval onnét reggelente az összes múzeumokba. Hogy bírtam egyvégtében napi 8, sőt 10 órát gyalogolni? Hihetetlen kincsek. Itthon utána egy hétig hulla. Van egy múzeumuk Angyalföldön; a négernegyedben. Brooklyn múzeum. Oda senki nem megy ki, csak akinek megsúgták. Öt emelet, csoda. Asszír, egyiptomi anyag, gazdagabb, mint Középeurópában bármi. Egy emeletnyi régi farmerszoba. Néztem az alaprajzon, mi az a furcsa csámpás téglaforma a negyedik emeleten, amihez a folyosók is igazodnak, hát egy teljes faház, zsindellyel, bútorokkal, a préri közepéből, többszáz éves. Egy emelettel lejjebb (följebb?) zománcberakásos fényképezőgép, és zöld műanyag felhőkarcolóformájú asztali rádió. Egyébként gyönyörű. A Metropolitan Múzeumban Balthus fésülködő nőjét hatszor megnéztem. A kandallón lévő kis kék kancsó, mellette a tükörkeret, okker - ez miatt mentem New Yorkba. Mondd meg, miről beszél két ennyire megtalált színfolt, a kép közepe táján? Istenről beszél, ilyen egyszerűen? Nem lehetne kicsit konkrétabban megfogalmazni? Az édenkert? Aláhúzza az akt lágy líraiságát? Margitsziget a benzingőzős város közepén? A köznapi tagadása? A néger teremőr nem engedte a széket eléhúzni, így törökülésben. Gyönyörűséges képeket láttam megint. Találtam egy olyan korai Bonnard-t a Brooklynban, hogy erre lemondtam vágyamról, miszerint egy másik Bonnard miatt át kellene ugrani Wasingtonba. (Kitelt volna a nálam lévő pénzből, de nagyon spóroltam). Láttam valami egészen újat: Delvaux, 1960-ból. Nem az én világom (én egész életemben a Klee: Todesengeljét akarnám újra festeni) de hallom, és élvezem. Amerikában fotóztam is, ezúttal. Opuszozás kapcsán fölbolydult bennem újra ez az egész dolog. Nem egyértelmű a vonzása, - zavar hogy sunyin csúszkál a téma a tartalom fölött, - az elsődleges beletenyerel a lényegi információba. Robert Doisneau francia fotós (1912-94) is ezt firtatja: "A szenzáció gyakran a tehetetlenség bevallása, mint az egzotikum kérdése... mert vannak napok, amikor a platánfák csodálatosak." Meg azt is mondja: A legkegyetlenebb képeket általában lányok készítik, hogy megerősítsék magukat... New York. Gondoltam: utijegyzetek. Kaptam egy Nikon F3 gépet Pétertől, vettem három tekercs filmet 15 dollárért katalógus a családnak 14 metrójegy 21 egyéb 9 össz: 59 dollár, ennyit költöttem, szóval három tekercs. A gép méri a fényt, tehát felvételt elrontani nem lehet. Lelkiismeretességből géppapír méretre! itthon lenagyítottam mind a 100-at. Hetet tartottam meg, nem voltam túl szigorú. Egy jó kép készült, a Broadway és a Times Square sarkán. Tegnap társaságban egy szentendrei faház kertjében, húst is sütöttek, ez rendszerint elkerülheteten. Mondom Katának, nem tudna egy gombostűt adni? Kérdi, mire kell, mert ő evvel a húsdarabokat szokta a foga közül kipiszkálni. Mondom, gombás a lábam, viszket, egy hólyagot akarnék fölszúrni. Nem adta. Viszont az ingemet, mire éppen kezdem megszokni, mindig kidobja a szennyesbe. Csak a zsebkendőmet nem engedem. Lila. Képportörlésre kell. Sokat lehetne mesélni. Megnéztem a New York City múzeumot is, mit mondanak magukról. Tudod, ezeknek mindig kisebbségi érzésük van Európával szemben. Nem csoda. Hát itt aztán volt Broadway szinháztörténet, tűzoltás történeti kiállítás - ebben profik- valami kiállítás réztáblákkal, amiken aláírások, gravírozva, az ír származású hírességek szerették rajta a Várost. A Guggenheim múzeum, stb, stb. Tömény hét volt. Vittem magammal egy csodaigazolványt, amivel minden múzeumba, ingyen.. a fényképemet én ragasztottam bele.... Kölcsönkaptam a klubomban Flóra hiteles beszámolóját József Attiláról. Talán 76-ban adták ki. Hogy kénytelen tisztázni a dolgokat, ennyi év után, kedve ellenére, férje (Illyés Gyula, boldog házasság, a versekből is tudom) még ma is kap névtelen leveleket. Hogy elcsapta a nőt Attila kezéről, és hogy gyilkosa. Közöl vagy 30 levelet, amiből kiderül, hogy ő csak nagyon távolról. Kata szerint világos, hogy csak szánalomból, nem szerelemmel. Okos, művelt. Sajnos rettenetesen szép, fotó van. A nagyhírű Szondi Lipót pszihológus tanársegédje már fiatalon, laboratóriumában dolgozik, mellesleg időnként tolmács, tanít, pénzt keres. A könyvben végig tárgyszerű, figyelmes, tartózkodó. Egy helyen izzik föl, hitelesen. Említi Judit (J.A. előző szerelme) könyvét, ahol egy találkozásuk leírva, miszerint Flóra kopott, szegényesruhás, svájcisapkás... Nos, itt következik egy feszes, pontos leírás a harminc év előtti, akkori ruhájáról, szabás, milyen színek. Hogy angol anyag. És nem kopott. Volt egy néhánynapos keserves dilemmám. Idejött egy milliomosnő, dr. Körmendi, a legdrágább pesti galéria tulajdonosa, hogy ő szereti a képeimet, és forgalmazna. Egyszer már akart nekem kiállítást csinálni, de képet kért volna cserébe. Most kibérelte a Vörösmarty téren a Csontváry-galériát, és elit csapatot remél oda szervezni. Igenám, de 300 ezer értékű képeimet 195 ezerért adná, s abból -adózva- én 65 öt kapnék. Ha öt képemet eladta, emelné az áraimat. Rettenetes keserves egy ilyen döntést megszülnöm. Napokig mindenkivel erről beszéltem, a klubban is. A nyugdíjas alezredes, a húsipari gépészmérnök. (Ő mondta a legjobbat.) Fiorettiben imát kértem. Ugyanis csakugyan új stratégiát kell kidolgoznom, egyre nehezebben élek meg, s a tavalyi tanítási kísérlet után egyre világosabb, lehetőleg semmi egyebet nem szeretnék csinálni, mint festeni. 1977 óta megélek a képeimből. De ha leáraznak, az ettől a perctől teljes frontvonalon érvényes. És még valami. Az ottani eddigi eladások -tudom- főleg külföldre. Egy hét gondolkodási időt kértem. Aztán lemondtam. Mire ő három ponton engedett. A legfőbb: két képemet beáldozom az üzlet beindítására, s utána már 300 ezerért árul. Mondtam, küldheti a teherautót. Minden képemhez egy levelet mellékeltem, várj, legegyszerűbb, ha a ide másolom, a tágas sorközöket kissé zanzásítva: 1996.5. MARHAPASSZUS */ATVETEL3 C.4688 művész példánya (üzletben marad) ---------------------------- vevő példánya (átadandó) Vásárlási feltételként vállalom, hogy Váli Dezső ............................................................. művét kiállításaira kölcsönadom. Cím vagy tulajdonosváltozásról értesítem. NÉV: .................................................. LAKCÍM: ............................................................ TELEFON: .................... dátum: ..................... ............................................... /aláírás/ Én pedig ígérem, minden kiállításomról, bemutatómról értesítem. Szívélyes üdvözlettel: A tízből hat kép papírjára pedig egy sárga vinyettát ragasztottam: a kép 1997, Ernst múzeumban szerepelni fog, nem adható el külföldre. Csütörtökön jön a kocsi a képekért. Gazdag leszek. Bár Robi barátom szerint ennek kivédésére nagyon gondosan kidolgozott életstratégiám van. Jajj, nyomasztott már ez az elmaradt levél. Most, félbetegen végre elkezdtem a délelőtt közepén, mindjárt kettő, fekvés ideje. Kata palacsintát süt. Megizzadtam, későn ébredtem, ˝ 6, kapar a torkom. Meg ne kapd. Jó lenne ágyban maradni. Csak anyácskám bakonyi lakát kirabolták a télen, új kerti székeket kellett venni. Most viszem ki neki a Déli pályaudvarra, onnét viszonylag olcsón házhoz szállítja majd a MÁV. Nagyon terheli őket a magyar vasút leépítése, az ember nem is gondolná, milyen következményekkel jár. Megszüntették a közvetlen vonatot Pestre. De anyácskám már nem bír a csomagokkal átszállni, néhány kilóval sem. Minap vendégségben, beszélek róla, váratlanul házigazdám leemel a polcról egy kötetet, na nézzük, ebben benne lesz. Másodszor olvastam róla, most Németh Lászlónál. Hogy volt egy Szabó Lőrinc válogatott versek kiadás, 47 körül, s abba Illyés Gyula egy legendás tanulmányt írt, olyan gyönyörűt, amit költőkről csak haláluk után szoktak. Sok éve olvastam Dérynél? Bernáth Aurélnál? egy anekdotát erről, akkor éppen el voltak hidegülve egymástól, mármint Szabó és Illyés, hogy Szabó könnyezve olvasta stb. Most egyszerre három ágon futott elém a téma. Németh esszé Szabó halála alkalmából fölhívta a figyelmemet rá, szerinte Arany után az öt legjobb között van. Az összes költeményei kézközelben ágyamnál, kikészítve. A Tücsöklakodalom nagyságát egyszerűsége nekem még takarja. S a harmadik: Illyéstől én most mindent, mohón. Kivéve drámáit, mondják nagyon rosszak, egyet ismerek. Az amerikai kilenc órás repülőútra a Hunok Párizsban-t vittem. Tegnap reggel tettem ki félig olvasottan, kedvetlenül, egy kuka tetejére. Van ebben az Illyés esszé kötetben egy szellemes eszmefuttatás a pesszimista versről. Hogy az önmagát cáfoló állítás. Mert aki jajgat, az javulást vár, és a jó felé mutat. És egyébként se azonosítsuk a költő világképét egy versével, avval a délutánjával azonosítsuk. Mert meg lehetne ugyan a versben magyarázni, hogy mindez mikorra és mire vonatkozik, de akkor azt úgy hívnák, tanköltemény. Jó, nem? Németh László esszéket továbbra is. Rettenetesen nagyvonalúan, áttekintően gondolkozik. Nyafogása fölött átnézek. Voltam látogatóban Fannynál. 84 éves, fürge, pici, vidám. És Fanny várna szőkén a rőt sövény előtt... Ugyanabban a lakásban, azóta is, a Pozsonyi út elején, A falakon barátok festményei, Dési-Huber, Egry. Radnóti fotók, portrék. Az özvegy semmi társadalmi nyilvánosságot nem vállal, rejtetten él, 50 éve. Kérdi: kér egy kávét? S. Nagy is ott volt. Mondom nem. Miért nem? Mert akkor állandóan ihatnék. Épp egy könyvcsomagot kapott, öt példány Radnóti válogatott, Amerikából. Mondják, a legjobb fordítóval. Shoot at(?) neck - olvassa S. Nagy, viszolyogva. Egy vers lefordíthatatlan. Hogy jön ez ahhoz, hogy tarkólövés?! Harmincas évek bútorzata, az egyetlen, habár Dunára néző szobácskához a hatvanas években hozzávásárolt még egyet, egybenyílnak. Könyvek, terítők, öregség. A daklikutya is 15 éves, kosarából kéri a kockacukrot. S. Nagy kamaszkora óta följár ide, amióta szerelmes lett Radnótiba, és az első estjét megszervezte. Most hetente Pátyra viszi Fifit (Fannyt) akupunkturára, kocsijával. A télen nem kísérte el Ausztráliába, -rokonok élnek ott- mert kutyáját nem tudta kire hagyni. Azóta megdöglött. Ő úgy mondja, meghalt. Megkérdezhettem volna, hova tetszettek járni, együtt, Radnótival? A lépcsőházi gondolatok. Múlt héten eszembe jutott, de marha vagyok, megnézhettem volna a legénységi szállást. 81-ben, Norvégiában, háromnapos hajút észak felé, a stewardess félénken bekopogott első osztályú, tehát egyszemélyes kabinomba, hogy náluk van a konyhán egy magyar asszonyka, hét éve, azóta nem találkozott magyarral, fölhozhatná-e?! Elbeszélgettünk, aztán népdalokat furulyáztam neki. Mivel kezdetben hányós volt a tengeren, nem engedték utasokat kiszolgálni, a konyhán ragadt. Egyedül él, nyugdíjas korára majd hazaköltözik, Dorogra. Volvóját hazaviszi, otthon a pénzéből jobban kijön. Néhány év még. Ez is egy élet. Egy ilyen hajóút Bergenből Nordkappig és vissza: 12 nap. Élettered a konyha, a kajütöd, és bizonyára van valami TV-néző, - társalgóféle. Ha messzire akarsz nézni, a kerek hajóablak. Olykor távoli hófedte szirtek, szigetcsoportok. A hajó, amíg lehet, védett fjordok között halad. A nyílt tenger háborgását - a hajóorvossal társalogtam - egy hónap alatt lehet megszokni. Megszokták. Megszokták? - Meg tudtad te szokni - (volt benne részed) - a kapát? Emlékszel? Emlékezz apádra! mit szokott ő meg? A halált! Sorsa derekán mit szokik meg mind-mind - (hisz tudod) - a szegény? Kinlódva jártam föl-alá már a hajó lüktető födélzetén. - Bolond vagy - sziszegtem magamban. - Áruló! az vagy, semmi más! csattan egy másik hang szivemben s tagolta egyre rá a dohogás. - Áruló! Hazug! Nyomorult vagy! Lapuló bérenc!... - Ha megint alul kerülnél, a fűtőkhöz : megszoknád azt a fojtást, azt a kínt?... ... tudassék be Illyésnek, hogy ezeket a sorokat leírta magáról. Időnként rémültem nézem a koszos, sebes, rongyokra vackolt, fekvő, vagy guggoló koldusokat. Hátukon házuk: -iszonyatos, öreg nejlonszatyrok kenyérdarabokkal, kukából halászott, tán még valakinek eladható valamikkel. Budapest főpolgármestere vitatkozik most a sajtón keresztül Katona Tamás történésszel, aki az előző kormányban nagy ember volt, most az első kerület polgármestere, -hogyan engedheti meg, hogy a Battyányi teret ellepik a pokrócról áruló koldusok. Katona visszaüzen, hogy a szegénységet nem ő okozta. És ezek az emberek is élni akarnak. A parkból egyébként - megállapodva a koldusokkal - áttelepítette az árusítóhelyet a part fölötti kőpárkányhoz, a járdára. Evvel annak egy harmadik funkciója is létrejött, néhány éve deklaráltam bicikliúttá is vált, sárga olajfestett piktogramok jelzik. Egyszer egy biciklista jól fel is döntött. A minap leparkoltam e zsibvásár közelében, porszívónk feje szétmállott, egy 50 forintos alkatrész miatt kell majd hamarosan kidobni, pedig nincs pénz másikra. Végignéztem a választékot. Elektromos alkatrészek, kopott könyvek, amik nem kellenek az antikváriusnak se, ruhák, cipők, lakberendezési hulladékok, vagy negyven pokrócon egymás mellett. Battyányi tér. Most valakinek megint megfordult fejében, hogy a közlekedési csomópont átszervezésével Buda egyik legszebb terévé válhatna, újra. Mögötte az édes Duna. Egyik reggel jártam a Margit-szigeten is, mintegy próbajárat is volt -esetleges vénségemre tartogatom- kora tavaszi nap, gyönyörű reggel, hatalmas fák, pázsit, hajnali versenyzők hazafelé a Sportuszodából. Kertészek. Vittem az állatparkba lakásunkat kinőtt kedves kiskacsánkat, aki lehet, hogy liba volt. Ezek a búcsúzással összefüggő feladatok mindig rám maradnak. Meglesz valahára a magyar Kortárs Művészeti Múzeum. A miniszternek súgtak, találtak egy lehetőséget, hogy nem kell se új épület, se pénz, se új igazgató, semmi. Átszervezéssel. Racionális. Csak némely valószínűsíthető hibákkal, amikbe most megpróbálunk Szüts-csel belebeszélni. Ennek kapcsán múltkor reggel a bőrtarisznyámban a következők: -feljegyzés Magyar Bálintnak (a kult. miniszter) -javítandó cipő, hogy hazafelé az uszodából -fürdőruha -zsolozsmáskönyv -oltáriszentség (szerda reggelente hozom) Írtam e múzeum ügyében végül az Élet és Irodalomba egy aggódó cikket, (a Népszabadság nem hozta le "az én érdekemben") Szütsöt kivéve mindenki nagyon helyteleníti. Nagyon figyelek, igyekszem, de nem tudok egyetérteni velük. Essék szó erről is: lett idén már néhány jó kép. A magyar olajfesték legjobban vérrel hígítható, ezért reggelente munkakezdéskor a csuklómon az ütőeret zsilettpengével. Már a legtöbb kecskeméti képet átfestettem, itthon. Most keretezni kéne, hogy lássam a keret színeivel együtt, a befejezéshez. Ez is meglesz, előtte -úgy tűnik- még néhány arcüreges nap, addig csak nézem őket. Csináltam egy marha, fölösleges statisztikát, bár olykor kérdezik. A summáját ide: művem hány helyen: 409 kép+rajz kint/ darab: 889 kép össz készült: 1004, megmaradt: 545 olajkép/ éves átlag: (a tanulóéveket nem számítva) megfestve: 36,8 db megtartott: 20,2 db Mit írjak még neked, hogy meglegyen a nyolc oldal?! Bár jól esik locsognom veled. Második napja, félbeteg, minden egyébhez fáradt lennék. Kata mondta reggel, hogy lámpázzak. Mármint infra, az arcüregemet. Azt mondja Németh László: az ünnepléseket nem helyeslem. Az író homályból fejti ki hatalmát... Várj, ha megtalálom, még ideírok valamit tőle. Megvan. Utolsó széttekintés, esszékötet, 343 oldal: Ma órjási divatja van a hangversenyre járásnak. De mit gondolnak ezek a fiatalok, mialatt lelküket mint valami lábfürdőbe a zenébe lógatják? Érzik-e, hogy Mozart, Beethoven zenéje nem valami hamis menyország, amelybe egy-két órára átrándulnak, hanem tisztább, magasabb érzések hívása, amely felé mindenkinek módja van: nemcsak hallásával, de az életével is elindulni. A finom nem gyenge: a magasabb rendű nem irreális... Ismered Schubert Adagio Esz dúr, D 897, "Notturno"ját? Biztosan. Nekem most végtelenítve fut a magnón, Szüts fölvette. Megszerettem. Egyéb kultúrcsemege: mindjárt dél, s ilyenkor a Kossuth rádióban minden nap fél órát Básti Juli fölolvas özv. Vajda Jánosné önéletírásából: "Egy sokat emlegetett hazasság meztelen igazsága" 12-ik részlet, ma délelőtt. Talán 1870- ben volt az esküvőjük. Az 53 éves nagy ember, a költő, s meghódítja a zárdából épp hazaengedett 19 éves szűzecskét. Erre vigyázz ezentúl. A zseni nem jó parti. A beprogramozott tragédia. Szörnyűségek. Vajda hamarosan kettétörte botját a fején. Amit az asszonyka bársonyba csomagolva őrzött élete végén is. Végső intések. Kata nyomatékosította, írjam le: bármikor, akárhány gyerek lesz is addigra, szállhattok nálunk. Mi mindig örülni fogunk. Kifogytam a szavakból, tényleg - álmos vagyok, éhes, pisilnem is kellene. Most becsengetett egy vándorköszörűs, cigány. Hogy nagyon rendesen megcsinálja, és számlát is ad. Van egy nagy finn, narancssárga nyelű Fiskars ollóm, festőrongyokat darabolok vele alkalmas méretűre, - avval festek, ujjhegyre csavarva. Ezt a múltkor megélezte, elég rosszul. Erre most nem hivatkoztam. Meg kéne szerezni ezt a Vajdáné könyvet. Bár mit kínozzam magam. Népes családodat is. 1996.6.26. J-40 Szia J! Leveled vettük, a fotókat is. Lányod nagylány. A kicsik valószínűen gyönyörűek. (Kata lelkes, én fiúkat három éves kor fölött...) Galambom, ha nekünk pénzünk lenne, elsősorban porszívót vennénk, mert szétmállott, illetve elsősorban adósságainkat fizetnénk ki. Amúgy is, busz: 24 óra, - na, ezt inkább nem, ehhez én öreg,- autóval is egy nap. Nyáron nyilván nem lesz semmi jövedelmem. Satöbbi, ahogy Déry Tibor mondaná. Persze, jó lett volna szót váltani, utazni (bár?), -téged látni. (Mint közismert, visszafogytál.) A keresztelői ajándék kérdése. Gondolkoztam egy szép Herendi porcelán Ludas Matyin. Olyan hazafias -népies. De drága. Viszont leírom neked a teljes búcsú elvégzésének szabályait, hasznotokra válhat. Lásd alant. Tűnődünk, valahogy Zsófi nem tudna-é képviselni minket, ő tudna busszal, tán kapna is néhány nap szabadságot. Bár, ha édesanyád is ott van épp, nem ideális időpont. Zsófira ráférne egy bennetek merítkezés. Minden haver most kezdi az egyetemet. Nosztalgiából beült velük az Egyetemi Könyvtárba, egy napra. Szüts műtermében betanított gépkezelő. Talán meg fogja tanulni a grafikai kivitelezést, kompjuteren, elkezdte, szabad perceiben, kollegáitól. Munkakörnyezete, hogy mennyire ideális, majd csak a következő helyen fogja megtudni. Regnum Marianumos csapatával készült a nyáron egy hetet Párizsban híd alatt aludni (szó szerint), ez alighanem elmarad, szabadságát épp akkor nem tudják kiadni, s nincs kedve ez ügyben szót emelni. Ebben nem segítek neki, a feje fölött, -felnőtt ember. Most Katának adtam, az egyházi tizedemből -egyenlőre ugyan kölcsön-, mennek Franciaországba lelkigyakorlatra az Emmanuel közösséggel. Megtalálta helyét a Marikok csapatában, keddenként jár ki hozzájuk HÉV-vel, Békásmegyerre. Az út ára úgy jön össze, hogy tőlem vettek most képet, s az egyházi tizedet ilyen célra föl szabad használni. ztetetrudfe zoupwfets. Ezt Miki üzeni most neked, benyúlt vállamon keresztül a klaviaturába. Na, akkor leveledzzünk. Életemben először árvertem. Szentendrén, a Szamárhegy tetején kis parasztház, galéria. Gruber (1936-63) kiállításuk megnyitóját aukcióval tették vonzóbbá. A hírre fölizgultam. Életemben mindenféle lehetőségem lett volna műtárgyakat begyűjteni, dehát. Telefonálok Szütsnek, képzeld 3-4 ezer forint kikiáltási áron grafikák, nem jössz? Hogy péntek délután ő inkább a nyaralójába... Ne vegyek NEKED valamit? Jó, húszezerig. Gyönyörű pasztell, nyolcezer először, nyolcezer másodszor, Kata löki a könyökömet, -nem ezt akartad? Mondom, várj. Nyolcezer har... mondom: nyolcezer ötszáz. Húszezer volt a konkurencia zsebében, ott megállt. Huszonegy ezerért megvettem. Akkor már csak azon kellett izgulni, mit szól majd az asszony. A Vojnich. Féltem, elfelejtik az egészet, -Szüts egyszer Pesten felejtette a mamámat-, hétfőn rájuk telefonáltam. Nem szidtak meg. Az én Gruberológiám is bonyolódott, hiába az elvek. Elfogadtam pár éve egy kék-szürke uszályos pasztellt a családtól. Most levittem a megnyitóra, a megjelent három képtulajdonos testvér közül valamelyikkel nem lehetne-e becserélni egy szanatóriumi rajzra, azok gyönyörűek. Az első, akinek szóbahoztam, idősebb néni, elpirult a fölháborodástól, hogy ajándékkal üzletelni akarok, mármint cserélni. Ő ad egyet. Melyiket szeretném? Azt? A kiállítás végén megkapom, jó? Hüledeztem, nem vagyok gyors felfogású konfliktushelyzetben. (Tudják, 13 éve próbálkozom Gruber hagyatékát vágányra tenni). Csak nem tudom, mit csináljak most az Uszályossal? Szívesen abbahagynám most az írást, de fegyelmezetlenség lenne. Az íróasztalomat kellene hirtelen vagy 8 centivel alacsonyabbra átszerkeszteni. Túl magasan van a klaviatúra. A vadonatúj. A magyar betűs, amin hosszú í betű is van. A Tajvanban gyártott. Az egész gép új. Viszonylag boldog fordulat azután, hogy a notebookom (géppapír méretű táskakompjuter) tönkrement. Illetve csak nem tud a nyomtatónak üzenni. Nyomtatás nélkül viszont hogy használjam, például úton?! Mutatom, akitől származik, s aki azóta javítja, - most mi lesz?! Mondja, kidobhatod. Még néhány telefonom, - kiderül, lenne alkatrész, Hamburgból. 300 ezerért. Nekem időközben nélkülözhetetlen, mindennapos eszköz lett ez a szövegszerkesztő. Ha ötven hátrabukfencet vetnék most a sors ellenében, talán tudnék egy másikat, hordozhatót szerezni. De ezek három évre szólnak, és általában javíthatatlanok. Gazadagság-szegénység rendszerembe így nem fér bele, se elvben, se pénztárcában. Marad a fél köbméternyi asztali gép, három nagy doboz, - ami elemenként cserélhető, (és főleg javítható.) Asztalomba pár napja már lyukat fűrészeltem, abba lógattam -vitorlászsinóron- az új monitort. Így éppen a klaviatúra mögött-alatt látom, mintha egy könyv az asztalon- nem kell a nyakamat fölfelé tekernem. Aki szemüveges, érti. Vezérszó: Kékkúton igen kellett volna... Ez mit jelent: Bognár Robi zseniális ötlete idei nyaram áthidalására, írnék esszéket most egybegyűjtött és rendbetett legkedvesebb fotóimhoz. Szabad asszociációkra gondol leginkább. Ha jók, részleteit, vagy akár egészét is meg lehetne jelentetni, ez kevéssé érdekel egyelőre. Hanem megírni a fotók szellemi hátterét...! Az új nagy géppel fogok nyaralni indulni?! Iszonyú kedvem van ehhez a munkához. Egy jó fotó kapcsán az egész világ, világrend, világrendem elmondható. Nyaralás. Nekem nem egy augusztusi távoli nyaraló, hanem egy olvasófotel kellene, de minden hét végén, és egy ágy, lehetőleg tíz kilométeres körzetben a Margit körúttól. Falomb lehet, de nem fontos. (A természet leginkább rezignálttá tesz, fölöslegesnek érzem benne magam.) Talán anyám üres lakásába kéne vasárnapra átmenni. Kata, bár nagyon ragaszkodik Kékkúthoz, kedvemért most Zebegénybe megy le- körülnézni. De az is messze van -hétvégékben gondolkozva. Pénteken leginkább két napot aludni szeretnék. Csak Miki hétvégéje nem lenne így megoldva. Még két év talán, s már nem fogja társaságunkat keresni... Esik az eső, este Fioretti, most ment el az osztrák államfő az ablakom alatt. (Útlezárás, hirtelen csend az autóforgalomban.) Hoztam oltáriszentséget, megtanítom őket, és teljes búcsút fogunk végezni- gondolom ők -először- önmagukért. Most elolvastam a hozzá szükségeseket. A Krisztustól kapott pápai oldó-kötő hatalmon alapszik. Én -tévesen- úgy tudtam, hogy az 1968-as reform óta csak megholtakért lehet. fél óra szentségimádás, vagy fél óra jámbor bibliaolvasás, vagy háromnapos lelkigyakorlat vagy keresztút végzése templomban vagy 5 tized rózsafüzér a titkok elmélkedésével, családi, vagy templomi közösségben vagy ORBI ET URBI pápai áldással, rádión keresztül is vagy az év, -templom meghatározott jeles napjai (halottak napja). közeli gyónás, áldozás lehetőleg aznap, de lehet több nappal előtte, utána is,- mentesség még a bocsánatos bűnökhöz való ragaszkodástól is és a pápa szándékára egy Miatyánk-Üdvözlégy, minimum. elvégezhető naponta egy, magunkért, vagy a tisztítótűzben lévőkért, s mint ilyen rendkívüli szerepe van, mert elengedi a hátralévő büntetést. Ma az a klubtársam kísért hazáig a Lukácsból, akinek legutóbb egy Sarkadi novella elolvasását adtam házi feladatul. Mesélte, most halt meg a győri aggok házában 91 éves papája. Mondom, este elvégzem érte a teljes búcsút. Alighanem fél- vagy negyedhívő, de nagyon megörült neki. Egy másik Lukácsos, a pacemakeres Gyula bácsi pedig megbízott, nézném már meg az új Nagy Imre szobrot, a parlament tere melletti parkocskában, igen szeretné tudni a véleményem. Megnéztem. Életnagyságú íves japán patakhídon áll egy sovány, zsabós ballonkabátos Szindbád, elmerengve, a karfára könyökölve. Megtalálta a művész a tipikus pillanatot. Odasúgom Gyula bácsinak két nap múlva: szar. Azt mondja, megkönnyebbültem. Egy harmadik Lukácsos, a Széchenyi könyvtár igazgatója. Mivel vízben, - de hivatalosan - fölkért művészeti tanácsadója vagyok, kérdem, mit tervezel kiállítani? Meséli. Mondom, figyelj ide. A lehetőséged megvan, hogy a másik három nagy intézmény -azok múzeumok- mellé csatlakozz programoddal. Bekerülnél a csapatba, a nagyok mellé. Reklám kérdése. Hozzatok össze egy közös havi, vagy negyedévi kiadványt, az összes kiállítás fölsorolásával. Ha négyen nyomjátok, olcsóbb, és egy a postaköltség. Azt mondja, épp a múlt héten gyűltek először össze, négy igazgató, és még fognak. Köszöni, fölveti. A negyedik múzeum egyébként, ha még nem írtam volna, a Kortárs Művészeti Múzeum. Némely szervezési anomáliákról és rendezési javaslataimról írtam is egy cikket a Népszabadságba. Ott nem közölték, az Élet és Irodalomban igen. Júliusban hivatalosan megalakul, ősszel nyit. A Munkásmozgalmi Múzeum helyére kerül a Nemzeti Galéria melletti "A" szárnyépületbe. Sajnos félő, egybeolvasztják a német csokoládégyáros -Ludwig úr- kortárs adomány múzeumával, ami eléggé egysíkú válogatás, minőségével sem vagyok elégedett. És nyilvánvaló, soha nem lesz pénz jó külföldi kortárs anyagot vásárolni hozzá. Szüts véleménye szerint egyáltalán nem kellene - emiatt- külföldi anyagot gyűjtenünk. Még a Lukács környék. Nyári napforduló, világosak a hajnalok. Indulok misére, a kelő nap a Bem utca felől épp végigsüti a Margit körutat, ami ilyenkor még üres, a reggeli locsolástól csillogó. A fák hosszú-hosszú árnyékai. Evvel visszakaptam egy 1961-es télvégi élményemet. Hatra jártam dolgozni egy kis nyomdába, segédmunkás, érettségi után. Ez akkor még furcsa és idegen órán ilyen fények és a villamoson nézegetett Chagall kötet voltak vigaszaim. Lukácsból hazafelé megnézem az antikvár kirakatot is. Nem vagyok hazafi, de jó látni Széchenyi Stádiumát, eredeti kiadás, belső címlapra kinyitva, régi betűk, dátum. Megnézem a párnaboltot is, aranybojtot kapni, párjával, 20 centisek. Van kékben is. 6900 forint. (A hivatalos minimálbér 15.000 körül.) Fioretti. Éve Gábor vezeti a megosztást, múltkor rákérdezett napi imaéletünkre. Váratlanul Andristól nagyon jó ötletet kaptam, ő is hajlik a kötött imákra. Litániákat mond, ez nagyon jó. A litániás könyvemet elővéve kerültek elő most a búcsúk dolgai. Fiatal koromban alig titkolt üzleti megfontolásból vasárnaponként mindig elvégeztem a teljes búcsút, szentáldozás után. 1958, akkor ezt még lehetett evvel a röpimával. Harminc év után a fejemben fölmerült a pontos szövege: Íme, Jóságos Jézusom, térdre borulok szent színed előtt és lelkem egész buzgóságával kérlek, kegyeskedjél szívembe önteni a hit, remény és szeretet élő érzelmeit, bűneim fölötti igaz bánatot, és azok jóvátételére elszánt, erős akaratot. Megilletődéssel és szívbeli fájdalommal veszem fontolóra öt szent sebedet, szemem előtt tartva, amit már Dávid próféta mondott rólad, jóságos Jézus: átlyuggatták kezemet, lábamat, megszámlálták minden csontomat. Azt hiszem, betű szerint pontos. A remény szón a hangsúly. A nyugalomra, amire vágyva vágyom, -ellenkódolt vagyok. Húsz éves koromban tudtam. Tán ezért annyi a redukció az életemben, kezdve az ablakok átláthatatlanra smirglizésétől, könyveim emberek feladatok helyszínek utazások eszközök, még az asztalos szerszámaim is. És jól tettem, hogy így tettem, nem tehettem másképp. A renddel együtt alapszerszámom az élethez. 1942-ben születtem, meglehetősen fáradtan. Munkaterápiával tartom karban magam. Jó-jó. Tudom, affektálok. A párizsi kék a legerősebb, leghatékonyabb, mégis a legsérülékenyebb szín. Közben telefonom automatikus hívásismétlő üzemmódban folyamatosan hívja a Népstadion melletti buszpályaudvart, menetrend ügyben. A kagylót sem kell tartani, fél méterre a telefontól is kihangosít. Ez jó. A vonal foglalt. Ilyenkor mindenféle fecsegőmacákra gyanakszom. Ez nálatok is így megy? Kata megy holnap reggel pár napra Nógrádba gyűjteni, Varsányba. Nem szeret ilyet intézni. A Széchenyi könyvtárban van most, a Várban. Ki találta fel a képkeretet? Zseni volt. Heteket küzdöttem új képeimmel, a keretek, asztalosmunka, színek kiválasztása. Keretszíneim közé a törtaranyat is fölvettem. Most mindenik megvan. Alighanem 8-10 lesz használhatatlan az idei kecskeméti anyagomból, és sok az ismétlés. Egy kép nagyon jó, az A/96/41-es, éppen az utolsó. Idei termésem gyengébbnek tűnik. De még kezdek képeket a nyáron. Hívtak négy éve tanított főiskolás tanítványaim, ezúttal Pilismarótra. Kibéreltek vagy tízenöten egy épületet, magánművésztelep, egy hónapra. Néhány éve, akkor az Alföldre, leutaztam hozzájuk, korrigálni. Most, Mikivel akár két hetes lenti munkát is tervezek, ha sikerül. Aztán, majd augusztusban, Kékkút. Ezekből a diákjaimból egy házasféle pár meghívott a múlt héten lakásukra, képet nézni. A fiú, Nádor Tibor, érettebb, gyönyörű szénrajzokat készített ki fehér papírokra terítve, a parkettára. Annyira szépek voltak, hogy rádiótelefonján hívtam Szütsöt, jöjjön azonnal. Ő meg főúri gesztussal otthagyott nekik húszezer forintot, hogy gondosan paszpartuzzák be munkáikat. Előtte épp erről beszéltem nekik, meg kell becsülni, így tönkremegy, és kiállíthatatlan is. Pár nap múlva vittem egy gázkonvektort a lakásukra, egy szobájukat tudják fűteni, a többi kályha tönkrement. (A gang végében állt évek óta.) Dagály uszoda, vasárnap, magányra vágytunk és Kata végre le akart sülni. Valami magazint olvasott, kérdez engem a lovaspólóról. Hogy az angol királyi család kedvenc időtöltése. Eltűnődtem azon a 30 oldalas táblázat megalkotásán, ami az én legutóbbi kedvenc időtöltésem volt. A pontos fajfogalmak megtalálásával bíbelődem sokat. Kata kissé lesült. Az új kompjuter. Mikica is bemozdult a témára. Hárompéldányos szerződésünk szerint napi 61 percet játszhat rajta, ha reggel beágyazott, délig levitte a szemetet, és aznap háromnegyed órát olvas. A szerződés bonyolult szóbeli kiegészítésekkel érvényes, amiket ő alkotott. Mondtam neki, teljesen megbízom benne, betartását nem kívánom ellenőrizni. Legkedvesebb játéka egy logikai labirintus, ahol a végcél: fölrobbantani az iskolát. Először a portást kell hatástalanítani... Mondom, vettek tőlem két képet. Fél- illetve harmad áron, de vettek. Zsófinak, egy másik egyezség keretében azonnal egy óriáskalitka, s másnap fiújával csakugyan lebontották a két méteres madárröptetőt. Amit tavaly építettem. Ami miatt nem lehetett szobájában tartózkodni. Most a három papagájcsalád háromfelé, és egyébként így nem ölik egymást. Közben megnéztem a kompjuter helyesírás programjában a papagály/j szót, mindig keverem. Beszerzett két újabb óriásteknőst, homokos kifutót építettem nekik, tojáslerakás reményében. KÖZÉRT-es ládából, egyebekből. Most szétrágtam (így gyorsabban hat) egy Quarelint, esőre áll, kezd fájni a fejem. Kimegyek a konyhába, kis lekvárt nyalni rá, keserű. Kata fantasztikus lekvárokat főz be. Eper, barack, és még valami. Csak akkor ellenzem, amikor a piacról föl kell hozni a nyersanyagot. Volt nekünk huszadikán házassági évfordulónk. Katával kínai vendéglőbe, kedveli, kedvelné. Mikit is elvittük, Zsófi már nehezen elérhető, alig látható. Nem mertem bécsi szeletet, vagy ahhoz a leghasonlóbbat kérni. És meghalt Ella Fritzgerald. Fél éve tudom, hogy levágták a lábait, de titkolták. Szerettem. Volt most egy püspökkari körlevél, a pápalátogatással kapcsolatban. A kormány magyarság és vallásellenességéről is beszél, ez új hang. Ez eddig csak a lengyelekre volt jellemző, nálunk mindig csak pénzt kértek, szt. Erzsébet napja előtt, emlékszel? Olvasom a Bölcsesség könyvét, fantasztikus. Mindent tudtak a világról (a lélektanról is), 3000 éve. "a bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan... és megtalálják, akik keresik. MÁR ELŐRE megmutatkozik azoknak, akik vágyódnak rá.. aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja... Bölcs 7, 12 Tudniillik, aki erre vágyódik, az értelemszerűen e gondolkodásmód, magatartásforma felé fordul, átitatja a jóakarat, tehát a szeretet. S aki szeretetben van, már jó helyen áll... Egy igen búsító hír: vagy tizenöt éves törekvés koronájaként néhány éve végre egyesítették az összes pesti villamos és buszjegyet, fogas, HÉV, minden, s most a " a tömegek nyomására" kezdik bevezetni megint a differenciált jegyrendszert. Mindegyik igazságos, vagy igazságtalan, de ez legalább egyszerű volt. Mint a New Yorki, stb. szisztéma. S most jön a metrón(!) a háromféle szakaszjegy. Tökfejek! De marha vagyok. A székemet kell magasabbra állítani, nem az asztalt átszerelni. Meg is van. Remélem, beválik. Ma együtt ebédeltem Szüts-csel. Öröm vele egy órát csevegni, csütörtökönként fél egykor, egy angol-os vendéglőben. Bár a dolgok fenekéig ritkán jutunk el. Én a biztonság kedvéért mindig bécsi szeletet kérek. Búsan meséli, nem érzi otthon magát a műtermes lakásukban, házi munkát nem végez, este hullafáradtan, TV, kis olvasás, vendégek. Még egy asztala sincs saját, dehát minek is. Délután visszahívom: csináld tíz napig: asztal, asztalra fehér papír, negyed óra rajz, kötelező, minden nap. Jó komplikált csendélet, vagy szobasarok. Hátha. Szüts. Olykor küldök neki egy-egy faxot. Ilyeneket: A Jó Gyerek Utcán És Más Háznál. Az utcán van az élet iskolája. Itt igazán a magunk példájával kell másokat is rendre, tisztaságra, illedelemre tanítani. Az iskolából hazamenet nem lármázom, nem rendetlenkedem. Tisztelettel köszöntöm ismerőseimet, elöljáróimat. Nem rongálom az útszéli fákat. Nem firkálom be a házfalakat. Nem bántom az állatokat. Az utcai átjáróknál vigyázok a forgalomra, hogy el ne üssön valami közlekedési eszköz. Nem kapaszkodom a kocsik után. Nem ugrálok a gépkocsik elé. Egészségemre vigyázok. Nem iszom vizet felhevülten. Nem megyek olyan helyre, ahol isznak, táncolnak, mulatnak. Kitalálta, honnét szedtem[1]. Vagy: Az új forradalmi központ létrejöttének két alapvető feltétele volt. Egyrészt az, hogy a pártvezetés legjobb erői felismerjék a tényleges helyzetet, és mint a párt forradalmi szárnyának vezető képviselői átvegyék a kezdeményező szerepet, a vezetést, és vállalják a munkás-paraszt hatalom megvédésének történelmi feladatát, az erkölcsi-politikai felelősséget a szocialista rendszer és a párt életében döntő jelentőségű fordulat végrehajtásában. Másrészt, hogy a Szovjetunió, a szocialista országok, a kommunista pártok megadják a szükséges katonai, politikai, gazdasági és erkölcsi segítséget az ellenforradalmi lázadás leveréséhez, a munkás-paraszt hatalom konszolidációjához. Tegnaptól írom leveled, máig bemozdult néhány dolog. Mamád megszidott, hogy a 80 kilódat visszamondtam. Ezen jót mulattam. Merthogy vagy félreértette a reakciódat, s komolyra vette, vagy időközben tényleg annyira nő lettél, hogy elveszeted humorodat küllemedről szólva. Én csak annyit reméltem a mondattól, hogy esetleges lanyha figyelmedet irományom irányában fölgerjesztem. Apropó, hajaddal törődsz? Férjed is van, nemcsak gyerekek. Igen lógott néhanapján. Vagy most még arra sincs IDEJE, hogy lógjon? Egy szép női hajat megsimogatni— Ez is ma: Zsófi mégiscsak megfordította sorsát munkahelyén, mehet csövelni Párizsba, elengedik szabadságra. Hát akkor biztos nem megy most ki hozzátok ő sem. Én most nagyon Illyés Gyulában utazom, de véletlen fölütve a József Attila kötetet, ez a két sor fejbevágott: mint lucskos szalma, hull a lámpafény Zseni. Amúgy egy öreg szerzetes visszaemlékezéseit olvasom, cisztercita papi diplomata volt a századfordulón, Latinamerikától Japánig, Délafrikáig utazott, szervezett, pápákkal tárgyalt, mígnem élete közepén "megtér", mindent otthagy, átlép a szigorú kármel rendbe, igyekszik elfelejteni fényes múltját, s csak rendfőnöki utasításra írja meg életét, "okulásul". Nagyszerű korkép és körkép egy nem ismert területről. Nagyon öreg a néni, aki adta a könyvet, 12 éve ül mellettem a vasárnap reggeli, hatos misén, olykor néhány szót váltunk. Miki továbbra is György atya miséjéhez ragaszkodik, ami fényes karriert futott be. Csakugyan. A ferences templomról valamit. Elkezdték a bal oldali mellékoltárok műmárványainak javítását, az első fülke nejlonfóliával lezárva. Mögötte állványzat, oltárkép leemelve. Először idegenkedtem tőle, hogy ebben az egyetemes szegénységben ilyesmivel foglalkoznak. Igazuk van, évszázadokban gondolkodnak. Mondtál valamit tíz éve, olykor a fejemben jár. Meséltem egy ikerpárról, kislányok voltak, anyjukat halálra gázolta egy autó, apjuk, egy őrült félzseni, öngyilkos lett, nem is ismerték egyiket sem. S hogy róluk mondta nevelőanyjuk "lebegnek az életben, sajnos, nem is lehet, -nem is tudják földolgozni sorsukat" Én ebben a determináltság rettenetét láttam, kivetítettem másokra, mindenkire, magamra is, habár kérdőjellel. Hogy ugyanis nem mindnyájan félöntudatlanul lebegünk-e sorsunk határai között. Mire mondtad: hiszen úgy is föl lehet fogni, milyen helyesek, hogy így lebegnek... Mai eszemmel nem pontos válasz, de ez indított el egy gondolati tisztázást. Alkatot, vagyis határokat én is kaptam, te is, mindnyájan. S ezen belül az elegendő lehetőséget, az üdvözüléshez. Hogy nem egyformán szenvedünk? Persze, valószínű. Mindennek lényege persze hadititok. Minap csináltak velem egy kétórás interjút, valami Demokrata nevű újságtól. Utólag megtudtam, hogy szélsőjobb,- ami még nem baj, de állítólag félfasiszta lap. Minden okos barátomat megkérdeztem, mindenki fölhördült, hogy oda nem! Most tűnődöm, mert azt mondták, bármilyen lapot kritizáló fejlécet leközölnek tőlem, a cikk elé. Érdekes helyzet. Nem tudom, még mit teszek. Esterházy Péter fél órát csevegett velem ez ügyben, telefonon. Ez a lap említette őt először nemzetgyalázónak, most kapott Kossuth díja kapcsán. Megy családostul egy évre Berlinbe, kapott valami ösztöndíjat. Hogy ez mire jó? Nem vagyunk egyformák. Na, sziasztok, Stephane, aztán nem rosszalkodni! 1996.8.22-ig, de Kékkúton nincs printer J-41 C.4738 Szervusz J.! Nekem valaha életlátomásaim voltak. Most napi munkám van, családom és biciklim. Kékkúti padlás, délelőtt fél tizenegy, Miki (most lett 14, magasabb Katánál) és barátja még ágyban henteregnek. Nutella istenhez énekelnek áriákat és fohászokat (mogyorókrém). Egész éjjel zuhogott. Két pokrócom alól hallgattam, ahogy a bádogtetőn zörömböl. A múltkor említett interjút végül mégsem engedtem leközölni. Pedig gyönyörű fejlécet találtam ki hozzá. De egy mondat hatott: te marha, a cikket senki nem fogja olvasni, csak a nevedet fogják a lappal együtt emlegetni. "Kabátlopás" ügybe keveredsz. NYILATKOZAT Elsősorban gyarlóságból, - hiúságból engedem ezt az interjút itt leközölni. A Demokrata lapban föl-fölbukkanó szeretetlenség minden formáját (gyűlölet, harag, gúny, kirekesztés) szeretném életemben elkerülni. 96.6.27. Váli Dezső más. Döntés született. Pontosabban: megérett. Nem spejzolunk! Szent Ferenc! Semmit! Mégsem! Képet se, nyugdíjra. Az akkori problémákat majd akkor. Szóltam a Széchényi Könyvtár igazgatójának, nem tudná-é 0,39 m3-nyi C. Napló könyvemet az országba szétcentrifugálni. Leginkább vidéki könyvtáraknak szánnám, de nem győzöm postaköltséggel. Már el is szállították. Pest, június. Nyugtalan voltam, végül sikerült tavaszi képeim legtöbbjét nyárra befejeznem. Le is fotóztam őket, deklarált végpont. Robihoz az Őrségbe ezért nem tudtam lemenni. Majd augusztusban, remélem. Az utolsó hetekben naponta többször, -mint hirtelen szédülés, rosszullét- fogott el a kérdés: minek ez az egész?! És a végső kérdés: a tökéletes Isten miért teremtett tökéletlen világot? Belerémülök, szenvedésekbe belelátva. Szerbia. És: mit ér az egész, ha nem simogathattam meg azt a villamoson látott gyönyörű hajat? Vagy mondjam neki, tessék kérem néni megengedni...? Fáradt voltam. Gyenge órák. Ámbár van itt más is. Álmomban Szüts kocsijával nem tudott venni egy kanyart, 180-al mentünk. Hosszan repültünk egy szakadék fölött. Automatikusan kezdtem a Jézus imát mondani. aztán július, Pilismaróton Végül három hetet voltam művésztelepen, meghívásra. (Miki csak az elején, mert Regnum táborba, a Harkályokhoz.) Képzős főiskolások, zömében. Aranyosak. Szorgalmasak. Maszatosak. Ahogy bejönnek estére háromlábú állványaikkal a plain airből. Akkora a két napos már megterített, szalvéta és gyertyák az asztalon. Vacsora abból áll, amire az aznapi ügyeletesek képesek. Pár éve még egy fiú megkérdezte: ez a teáskanna? Az évek folyamán valamennyire mindegyikük megtanult főzni, az első években állítólag hősiesen sokat tűrtek egymástól. Most van egy legény, akinek a spenótos palacsinta a specialitása. Először lusta voltam beszállni, hogy ez nekem nem kötelező, -csak elmosogattam néhányszor. Aztán rászántam, egy napot vállaltam, mivel nem tudok főzni, csak kisegítőként. Főnököm, egy negyedéves kiválóan tehetséges festőfiú, Kaiser, már előző nap a küszöbön ülve hegyezte a hurkapálcákat, 160-at. Rablóhúst készítettünk a gázrezsó sütőjében, tepsikben. Vacsorák után igen szolid iddogálás, asztal körül, még néhány órát beszélgettünk. Sok mindenre tanítottam őket. Hogy rosszul sikerült képeikre különösen figyeljenek, abban sokszor új ötlet bujkál. Kértem őket, hogy szeretetből, akár feladatként vállalva, szálljanak be a beszélgetésbe ilyenkor, és egymással is beszélgessenek. A főiskolán, és itt is, legfőképp egymástól tanulhatnak, rengeteg utat bejárhatnak így, -fejben. Sikerült nekik elmesélnem, hogy induló festőként mennyire féltem, hogyan lesz a munkám kisbaba mellett. (Ez égető kérdésük.) Hogyan tanítottam meg két éves korában Mikicát pár nap alatt a lehetséges önállóságra. Először is nem vigasztaltam, nem hívtam be, és nem vontam el figyelmét, amikor az ajtóban sírt, ahogy reggel anyja munkába indult. Tanulja meg bánatát kezelni. Aztán magától bejött a műterembe. Minden lehetséges eszközöm használatát engedtem neki. (A feszületemmel lendkerekes autózott a padlón.) Játékába persze igyekezett belevonni, tehát kezdett kérdezősködni. Felé fordultam, rámosolyogtam, és nem válaszoltam. Megismételtük ezt háromszor. Negyedszerre dúdolva válaszolt önmagának. Természetesen volt, hogy szót váltottunk, de munkámban nem zavart, órákra el is felejtettem, hogy ott van (valahol alattam). Délben a földön-szerte tárgyaimból rekonstruáltam, mivel töltötte délelőttjét. Még Pesten vágyódtam békés estéken újra találkozni Illyéssel. Pilismaróton aztán sokat olvastam nekik, mondtam mázlijuk, hogy épp egy másodrendű költővel foglalkozom, ilyennel ritkábban találkoznak. "Ditirambus a nőkhöz" kapcsán beszélgettünk a női méltóságról. Egy másik verse után Szabó Lőrinc erotomániájáról, a morális vonatkozásokról. Hogyan tisztít engem az ő bűne, kínlódása. Egyik Illyés vers kapcsán a hazafiságról, érdekes módon ez érdekli őket. Aztán a világ haladásáról, túltechnicizáltságáról. Petri versek is, egy kurvával töltött részeg éjszakáját írja le, a megtisztulás-vágy fájdalmával. József Attila is fölmerült egyszer, kötetem nem volt, égető hiány. Aztán félidőben lehozta valaki Pestről. Később egyszer- kétszer ők is hoztak esti verset, Kosztolányit. Megpróbáltam bevezetni - mint a kolostorokban- hogy reggeli közben fölolvasok nekik, de ezt nem sikerült állandósítani. Bíztattam őket, mint tavaly az iparművészetiseket is, a napi versolvasásra. Hogy van egy kórházigazgató -műgyűjtő ismerősöm, halálosan elfoglalt orvos, aki ha éjjel kettőkor ér haza, akkor is olvas fél órát. A földön-sorban-matracok között Nietsche, Szép Ernő, Rilke köteteket láttam, meg csomó Válit. Első nap letettem az asztalra tíz C. Naplót, hogy elvihető. Csiklandós volt, noha nem vagyok szégyenlős, bűneim vonatkozásában sem. Szerencsére lejött utánuk Mohácsi András szobrász, nagy öregjük (33), vezéregyéniség, nagyformátumú pedagógus. Szeret is beszélni. Így, bár sokat beszéltem, nem fulladtam monologizálásba (legtöbbjüknek nem erőssége a verbalitás). Nyomatékosítottam nekik, hogy húsz-harminc év múlva az ország vezető szellemi emberei lesznek. Ismételten dicsértem őket, milyen kultúráltan élnek itt együtt, és hogy milyen szorgalmasak. Hitem szerint egy ilyen mondat harminc évre is megül. Kértem, ne szokják meg az éjszakázást, munkájukra káros lesz. Voltak jelek, hogy meghallották. Vallási hitemre csak igen ritkán és mellékesen, bár végső nyomatékként utaltam, gondolkodásom értelmezéseként. Hitelesen a térítésnek csak ezt a halk módját tudom. Egyikük rá is kérdezett, miért. Őket is megtanítottuk Mikivel a spanyolból hozott lecsapkodós kártyajátékra. Egy puha, lomha fiú rapityára verte Mikit, utóbb kiderült, bridzselő. Bizalmuk első jele volt, mikor megkértek, hoznánk kocsival gallyakat a Dunapartról az esti tábortűzhöz. Első nap után a három koszos folyosói mosdót tisztára pucoltam (állati nagy munka naponta mosószappannal az olajfestékes ecseteket tisztára-), aztán kiírtam fölé egy papírra: A MOSDÓK TISZTÁK. 96.7.8. 11h 50. VÁLI. Hamarosan továbbírták: A MOSDÓN ZÖLD HAB MARADVÁNYAIT ÉSZLELTEM, 12h 20., KAISER. Majd fél óra múlva: VETTEM, ISTVÁN (az elkövető.) Attól kezdve a mosdókat rendben tartották. Udvaron eldobott csikkért is szóltak egymásnak. Nagy kincsem volt: egy flakon fixatív, szénrajz rögzítéshez. Géza kunyorált belőle. Ingem kimosását kértem cserébe. Utóbb megjegyezte, a teregetésért neki még járna valami. Szétnyílt cipőm orrát megragasztották. A forróságban hihetetlen fárasztó műtermi festést egy-egy félórás lábtengózással (foci) pihenték ki. A tűző napon. Aztán vissza az állványokhoz. Már több éve hívtak, most jött össze. Lehet, hogy következő nyaraim ilyen módon fognak megoldódni?! Tudom, jó voltam nekik. Eddigi legjobb művésztelepüknek értékelték az ideit. Kitárgyalták, nekem is szóltak, kéne mennem a Főiskolára, tanítani. Aggályaimhoz új szempontokat mondtak: nem jó, ha a mester heti egynél többször korrigál, az ő idejüket is elveszi. Valamint: a dolgok napi rendben tartása a tanársegéd dolga. Szőnyi is csak heti egy-két órát töltött bent. Ez új. Ők viszont mérlegelték az én szempontjaimat. Közben fölmerült bennem, ami talán tavalyi döntésem legmélyén volt: unom a sok gyenge képbe belerágni magam. Nem, ez sem a lényege. Mért nem látogattam meg őket legalább következő vizsgakiállításukon? Mért nem látogattam Vaszkó Erzsébetet annakidején? Akivel annyira szerettük és tiszteltük egymást?! Mert mindig a munkám volt sürgetőbb. Kérdeztem tőlük, mit változtatnának a Főiskolán. Mesélik: az iskola széthullóban. Tanárjaik nagyobb része alkoholista, nincs szakmai hitele, és unja munkáját. Közhit, hogy művészetet nem lehet tanítani, ezt úgy értelmezik, hogy nem kell csinálni semmit. Valamint: világképi bizonytalanságuk miatt, (a sokféle divatot, blöfföt nem tudják helyretenni) elvtelenül toleránsak. A szakmai lelkiismeretük rossz, annak is vannak következményei. Beszéltünk évközi munkájukról is, hetente két este együtt vannak, rajzkörükben. Hogy jó lenne munkásságukat fotózni, dokumentálni. Avval aztán mindenféle pályázatokon segítenék pénzt szerezni. Szeretnének egy galériát. Bevallottam, mintha hájjal kenegetnének, hogy Mesternek szólítanak. (Főiskolájukon egyébként ez a rend.) Megértően mosolyogtak. Egyikük -már kollega- megkérdőjelezte, miért magázódom makacsul. Mondtam, tavasszal a Nemzeti Galériával tárgyaltam, hagyatékomról. Nem a rangkülönbség miatt mondom. Hanem, ilyen korkülönbséggel, egészen más a világom. Az időt már visszafelé számolom. Nem vagyunk barátok. Általuk föllelt és kibérelt pici földszintes falusi iskola tantermében aludtunk a földön, vagy tizenöten, a másik helység: műterem. Mindkettőben teljes csönd, suttogás. Talán miattam is. (Első este kihirdettem, nem zavar, ha nézik, hogyan festek, vagy közben szólnak hozzám.) Egy asztalt két székkel megmagasítottam, azon festettem. Hétvégeken egymás után mindenki kipakkolta az udvaron a dolgait. (Istenem, volt aki izgult!) Közösen végignéztük, lelkiismeretesen véleményeztünk. Igyekeztem elsősorban őket beszéltetni. Eredetileg főleg korrigálni hívtak. Indultam egy hétvégén Esztergomba, a végén majd mindenki jött. Babits-ház. Jellemzően volt egy kuckó-padlásszoba, ahol épp csak egy ágy, egy asztal. Mikivel beruccantunk a trecento képekhez is a Keresztény Múzeumba. Az első terem, közepén a festett-faragott szentséghordozó szekérrel, egyikünk se szerette igazán. Az ajtó fölül el- illetve átrakták azt a megégett gyönyörű gót Madonna faszobrot. M. rituálisan megint vehetett néhány ide vonatkozó bélyeget a kasszánál, gyűjteményébe, én pedig a két szokott reprómat. Vendégkönyvbe kiválóan kitalált monogramját véste: ez alkalomból végre világos, hogyan lehet a kompjuterrajzot szöveg közepébe betenni. M- nek is megmutattam, nagyon örült Egyik vasárnap pedig (ők hozták a hírt), egy pici Modok Mária emlékkiállítást néztünk meg Szentendrén. (20 km) Száz éves lenne. Ők nem voltak annyira lelkesek az anyag láttán, amennyire én szeretem, annak idején írtam is cikket róla. A Czóbel- (Modok férje) múzeumot is megnéztük, ha már. Aztán egy fagyi, egyik lánynak mensigörcse lett, a többiek meg dolgozni akartak, hamar indultunk haza. Vezetésemet sportosnak nevezték. Anna igen megkívánt egy könyvet Szentendrén jártunkban, a kirakatban; Umberto Ecco: A Foucault inga. Hogy ő ezt már kétszer végigizgulta. (Divatkönyv, félig sci-fi a Rózsakeresztesekről.) Lógó orral jött ki, túl drága. Távollétében fölvetettem, hogy névnapjára. Összedobták az 1200 forintot, kocsival Esztergomba, megkaptuk az utolsó példányt. (Most én is megvettem, ez a nyaram pechje, 400 oldal után, a felénél, letettem. Nem is olyan rossz, de fölösleges az agyamat ilyennel.) Az ünnepi vacsora végén átadták, sőt, átnyújtották neki, majd négy fiú az ebédlői tálalóablakot bábszínháznak kezelve papírlap-bábokkal eljátszott egy szappanopera parafrázist, beleszőve a történetbe az ünnepeltet, mint vámp sztárt. Nagyon tetszett nekik petróleumban álló recézett deszkalapom, amivel ecsetjeimet mosom. Félidőben otthon fűrészgépemen csináltam nekik vagy tízet. Jutalmam: használták! Rákérdeztek: -igen, ez valóban az én találmányom. Ettől még egy jobb is van: fázván, paplan alatt elég csak az egyik lábra zoknit húzni. Egyik sátorlakó fiú két nap múlva jelentette, hogy ez nem igaz. S. Balázs a postáról jövet hozta a hírt: fölvették a Képző Főiskolára. Ebédidő tájékán csak néhányan lézengtek a házban, akik vele tudtak örülni. (Ebéd intézményesen nincs, csak nagy reggeli és nagy vacsora.) Kiszaladtam a kertbe egy csokornyi fehér gazvirágért, közepébe dugtam egy vadonat ecsetemet. Megkérdeztem nevetve az egyik vacsoránál, miért olyan maszatosak mindig?! Géza bevallotta, hogy ő egy másodévesnél látta, s gondolta, ezt ÍGY KELL. Mire rájött, hogy nem feltétlen- már nagyon megszokta... Elkértem tőle egy Latinovics- József Attila kazettát, iszonyatos rajta a Nagyon fáj. Hogy én ezt otthon lemásolnám, utána küldöm, diktálja a címét. Mondja: Mester, az már háromszor benne van a kompjuterében. Tényleg, mivel nem tudok neveket megjegyezni, minden évben listát írtam a legjobbakról. Legfőbb szakmai problémájuk- sokat beszéltem erről velük - hogy állnak egy hihetetlenül intenzív és komplex látvány előtt, a tájban, s ezt azon mód absztrahálniuk kell, bármennyire természetelvűen dolgoznak is. S ráadásul, ahogy a Nap mozog, félóránként minden változik. Ezt az átírást, ami a legnehezebb feladatok egyike, szokványosan többlépcsőben, lassan, műteremben szokás elvégezni. Ezért olykor a kinti rajzokon zavaros marad a látvány, máskor épp ellenkezőleg, sematikussá válik. Ígéret ez a csapat, kortársaik a Főiskolán jobbára divatszamárságokba kapaszkodnak, talajvesztetten. Mondják, harmaduk! csak az ösztöndíjért megy be. Legtöbben otthon dolgoznak, és sajnos keveset. Még megérthető ez, akiknek pénzt kell keresniük tanulóéveikben. Ezek a gyerekek viszont, a NÉMÓ-sok, elfogadták a Nagybányai iskolát irányadónak. Innét el lehet indulni. Tényleg tanulnak rajzolni. F. Balázs, 21 éves, mondják róla, semmi nem érdekli, csak a lányok és a festés, ötkor vekkerezi magát, ki a környékre festeni, a nyolc órás reggelire már úgy tér haza. Aztán megint, alkonyatig! Rudnay modorában dolgozik, nem is rosszul. Van egy ős-zseni típusú srác, tudod, aki befolyásolhatatlan, viszont mindenkinek megmondja, hogy szar, amit csinál. Van egy amatőr lány, harmincon túl, nemigen tehetséges, leginkább a meseillusztrációkat szeretne csinálni. Nyugtatókat szed, valami baja van, a csapat vigyáz rá, jól elvan közöttük. Van egy kerekképű fiú, igazi félkamasz mókamester, amilyen minden közösségben van. Gyönyörű szőke nádszálkisasszony jött hozzá Pestről hétvégeken. Akkor mindig megszaporodtunk, főleg bölcsészlányokkal. Egyiküknek bizalmas öltözködési tanácsot adtam: Maga hercegnői alkat, annak minden előnyével és terhével. Ehhez leginkább két apród és földig érő bársony szoknya dukálna... (merthogy Brünhilda-testével miniszoknyában jött.) A párok bent aludtak köztünk, illedelmesen, két ágyon, vagy kint, sátrakban. Becsületesen befizették ők is a napi 300 kosztpénzt. Gy. szedte, kezelte, adta ki a naposoknak esténként: holnap 18 fő, 4000-nél többet lehetőleg ne költsetek. (Bevallom. Ó, sors. Ó, Mai-Szahme szerelmi története a József és testvéreiből. A Nádszál anyukája is eléggé tetszett annakidején, ő is antikvárius volt, 1961-ben. Lejött látogatóba, 35 év után találkoztunk.) Volt két izgatott napunk, T. jelezte, hogy dunaparti rajzolására rendszeresen kíváncsi egy rókakölyök. Tanakodtunk, döntöttünk, csak veszett lehet. Telefon az esztergomi hivatali állatorvosnak, egyiknek és másiknak, mert félig már maszek világ van, kocsival a vadászhoz, az erdészeti hivatalba, a körzeti rendőr a revolveréhez kapott,... beleuntunk. A Hivatal kimondta a halálos ítéletet, és kafkai módon több lépcsőben nem intézkedett. Ottani munkámról. Az első napokban a menetrendszerűségen túl is kínlódtam. Ésszerűnek látszott kilépni műtermi rutinomból, tehát megpróbáltam őket utánozni: ártéri erdő; szénnel. Nagyon nem ment. (Bár egyik napon derűsen ébredtem.) Egy idő után, nehezen döntve, visszatértem az olajképekhez, persze, műterem téma. Végül 13 kép, 60 x 60-asak, és újszerűek. Érdekes módon pesti napomon (Miklóst vittem haza,) Kata bíztatott, ne erőlködjek, maradjak csak az olajképeimnél. Valószínűleg megérezte reménytelenségemet. Mondtam is a zárókiállításon, -önértékelést kértem mindenkitől-, hogy morálisan megbuktam, ezt a lehetőséget ki kellett volna kihasználnom, új téma, új technika. (Ilyen mondatot se sokat hallhattak, tanárjuktól.) A legjobbak elmondhatatlanul szép rajzokat produkáltak. Gondolkodom rajta, hogyan lehetne országos nyilvánosság elé vinni. Nádor Tibor egyik szénrajzát hosszú vívódás után -nem bírtam ki- el is kértem, otthon keretbe, falra. Aztán, mikor Pesten műtermemben lefotóztam hatvan munkáját, visszaadtam, s a fotómásolatát tettem vissza, az ágyam fölé. Kívülállók gyanítják, azért tetszik annyira, mert hozzám hasonlót csinál. Nem látom, lehet. Miki, említettem volt, csak az első héten volt velem. Legnagyobb ajándékom számára az együtt, de önálló nyaraláson túl, első nap kérdezte, hánykor kell feküdnie. mondtam neki, rábízom napirendjét, ésszel csinálja. jóval később feküdt, mint én, ebédlői éjszakai társasjátékok,-elfogadtam, neki ez volt a nap fényfontja. amikor éjjel ˝ 11-kor otthagytam őket, boldogan kezdtek játszani. fő társasjátékuk nagyon szellemes. azon alapszik, hogy egyikük az idegen szavak szótárából kinéz egy szót, fölolvassa, s a többi írásban tippeli, mit jelenthet. a játék fő iránya a szó eltalálása, másodsorban olyan leírás készítse, amit a többiek hitelesnek vélnek majd, az is pontot ér. volt, aki viszont így oldotta meg a feladatot: "nefellini"= tájjellegű tiltakozás Fellini filmjei ellen. "gábri" = Gábriel arkangyal beceneve a szerzetesi szlengben. Inka periszkóp állítócsavarja stb. a " Goriot apó ivócimborája"-az én találmányom volt valami ismeretlen szóra. aztán: "mürb"=török indulatszó, igen súlyos sértésnek számít ...Szóval M. számára a legtöbb, amit nyújthattam, hogy többször vezethetett. Igen ügyes. Egy elhagyott homokmezőn gyakoroltunk, rögökkel imitálva a járdaszélt. A hátrafelé parkolási feladatot szebben oldotta meg, mint én. Én otthon, - kacifántos, szűk helyen parkoltam az udvarban - hol az autót, hol az iskola falát karcoltam meg. Egyszer megint fehér festéket vittem ki, G. megkérdezte : Mester, most autót fog festeni, vagy falat?! Volt egy tehetségesnek ígérkező, igen ambiciózus fotós fiú, aki szakmájához akar hozzátanulni a rajzzal. Felkértem, hogy készítene rólam portrét, katalógushoz kellene. Nyomatékul elmondtam, civileknek nem engedem, hogy fotózzanak. Több napig készült rá - fejben. Alkalmi kiállítását az ebédlőasztalon megnéztük. Be fogom ajánlani szerkesztőségbe. Pesti lerobbant külvárosi utcasarkok, üzletek, -szívszorító. Robert Doesneauról (Doánó) beszélgettünk, akinek és is láttam gyönyörű fotókiállítását Kecskeméten. Irodalmat diktált föl, milyen fotóalbumokat kell feltétlen átnéznem, (be is gépeltem az "Elolvasandók" listámba) fotótörténetben jártasabb mint én, vegyszerezésről, technikáról, gépekről, objektívekről, fényekről, fotóirányzatokról öröm volt vele beszélgetni. Epizód. A vasárnapi misén egy markáns, gyönyörűhangú pap, prédikációja közben vagy háromszor elneveti magát. Tömören és kedvesen beszél, közben kiszól: "Anita (4 éves) te már nagylány vagy, ülj előre a többiekhez." Pesten filozófiát tanít novíciáknak, jó lenne alaposabban megismerkedni vele. Megtudakoltam a nevét egy nénitől: Beer Miklós. Otthoni napomon kiválogattam Kata könyvtárában leülepedett, elmúlt években vett könyveimből másfél folyómétert, amit aligha fogok többet elővenni. A Beszélő I-III-at (a legendás illegális folyóirat teljes reprintje), hazafias lendületemben vettem felszabadulásunk után. Aztán a 48-as szabadságharc levéldokumentumai, a bukás utáni börtönlevelek, Görgey önéletírása, ilyesmik, amiket a kecskeméti alkotóházak idején vettem, ott olvasni, antikváriumban. Most szét akartam osztani a gyerekek között, esetleg társasjáték győzelmi jutalomként. Mondom Katának, nézd át. Azt mondja, bolond vagy?, ez mind kell, tedd vissza! Nem sújtott le e fordulat, és evvel a birtokviszonyok tisztázódtak is. Amit nem ajándékozhatok el, az nyilvánvalóan nem az enyém. Nem szeretnék 3000 könyv résztulajdonosa lenni. Hiú vagyok a 12 könyvemre. Na jó, 18. Nagyon tetszett napirendjük, ahogy legkésőbb 8-ra kész illett lenni a reggelinek, -hogy nem lustálkodtak. (Én 6.15 vekker, lábujjhegyen át a műterembe, a Bibliával.) A vacsorát nyolckor, de legkésőbb tízig kellett tálalni. (Ahogy lakli fiúk forgolódtak esténként a sütő körül, órájukat nézegetve). Mindössze egy zuhanyfülke volt, így egy részük délután-este, munkából jövet. A lányoknak ilyenkor mindig akadt egy újabb, agyongyűrt, de tiszta garbó, házivarrott nagykockás bohócnadrág, kendő, homlokpántnak. Nagyon tetszett, hogy komoly zenét hallgattak a festéshez, tetszett, hogy ezt bárki szó nélkül lekapcsolhatta. Tetszett, hogy maguknak értékelő zárókiállítást csináltak, minden. Műanyag flakon fenekéből helyszínen ácsolt halványkék, literes teáspoharamat mindig a reggeliző helyemhez készítették. Viszont nem sikerült fotóesszét írnom, pedig kompjuteremet levittem és üzembe is helyeztem, külön munkaasztal. Esténként már túl fáradt voltam. Talán majd itt, Kékkúton. Most írom a harmadik vázlatát. Annyit már kitaláltam, (milyen egyszerű) hogy előre kell venni a gondolatok összeszedését, azután jöhet a sorba rakás, s a megfogalmazás. Mint mindennél, amit figyelve írok. újra Pesten, augusztus első hete Gyorsan csináltam keretet az új képeknek, megint minden üzemkész. De ami fontosabb, egy igazán tehetséges órán észbekapva, kirámoltam össz képemet körbe a műterembe. És mindössze néhány órás munkával kiválogattam, mit akarnék kitenni jövőre, önálló kiállításomon. Három fontossági fokozatot állítottam fel, -a lista rögtön kompjuterbe,- és 83, de a legszűkebb számítás szerint is 64 képet, ami persze őrültség, de kiindulási alapnak jó. Fal folyóméter kiszámítása. Hány terem kell. Összenézve az anyagot teljesen elmúlt többéves bizonytalanságom, nem unalmas-é ez a rengeteg műterem egyrakáson. Ennek tudatában másnap már bátran fogalmaztam egy új, igen konkrét kérvényt a Műcsarnok igazgatójának, hogy a három jobboldali teremben szeretnék nála kiállítani. Vagy ha nem, az alku lehetséges fokozatai: 2. egész Ernst múzeum, 3. fél Ernst, 4. vagy az egész Ernst Szüts-csel-Vojnichcsal hármasban. A kiválogatott képeim jegyzékét mellékeltem, adatokkal, méretekkel, hogy lássa, miről beszélek. Még valami történt Pesten. Vettek megint képet, váratlanul. Porszívó ugyan még mindíg nem lett, viszont Katának adtam egy KOMOLYABB összeget (a legkisebb hatjegyű szám), és külön a gyerekekre. Ezen kívül Mikitől és Katától 5-5000 forintért megváltottam részvételemet a szeptemberi pápalátogatásra. Mikica ötlete volt az egész, s Kata fölkarolta, hogy közös családi program, ha már nem megyünk idén együtt sehova, mármint külföldre. (Négy-négyórás araszoló utazást képzelek ahhoz a Győr melletti miséhez, s vagy négy óra álldogálást, alkalmasint tűző napon. Miklós boldog volt, a pénzből azonnal vett egy orosz katonai távcsövet. Tokja is van. Még el sem vesztette. Na, szóval váratlan pénz. Adósságaink. Kata kompjuterét föltupíroztattam. Magamnak egy City-bike, vagyis sebváltós bicaj, kamaszkorom óta eltemetett vágyam. Vettem hozzá bukósisakot. (Egyébként edzett gyerekeim elsápadva nézték, miért ragasztom le a peremét körbe, s a feliratát külön is, -celluxszal. Avval etettem őket, hogy így teszem a kobakot vízállóvá.) Ronda szürke volt ugyanis, és autóspray-lyel lefújtam fehérre. Vettem csengőt (az első este majd föllöktem valakit a Margit híd járdáján), váltóvédőt, autó tetejére két bringatartót, a tartókhoz szárnyasanyákat, hogy gyorsabb legyen leszerelni. Aztán sárvédőt, azt Miki is kért rögtön. (Bár Zsófi megfeddte, -szerinte úgy autentikus, ha a mountain-bikos nyakig sáros). Még azt kellett kitalálni, mit csináljak a bringával. Elkezdtem esténként, minden nap, átlag háromnegyed órát. Margit sziget körbe, a Szabadság hídig a Dunaparton végig kiépített bicikliúton, itt meg, Kékkúton, a Káli medence körbe, ilyesmi. Hátul VILLOGÓ vörös lámpával. Ha lesz lelkierőm ehhez a programhoz, tartósan, talán a síeléshez is vissza- hozzáedződöm. Nagy a tét, 47 év után lélekben már melodramatikusan búcsúzkodom ettől, tudod. Egy honfitársam -gyerekorvos- már jelentkezett alkalmi edzéspartnernek. Kékkút, 1996. augusztus második hetétől másképp alakult, mint képzeltem. A polgármester idén lezáratta a legtöbb utcai kutat (a vízdíjat a falu fizette), viszont lehetővé vált a vízvezeték házakba bekötése. Én a vízóraaknát két éve kiástam már, most csak egy csomó rohangászás, 15 ezer forint, és sok idő. Jövő csütörtökön lesz sajátbejáratú vizünk. Egy slag végén, amit hónapja Miki talált a Marcibányi téren, s előrelátóan magammal hoztam. Csak egy 200 forintos rézmicsodát kellett vennem Tapolcán a végére, mialatt Kata a heti zöldséget, húst. Itt sem igen megy az írás, inkább előrevettem a te leveled. Azt hiszem, az idő rossz volt, mindenesetre egyszer voltunk eddig Ábrahámhegyen, a strandon. Én Pilis, Kata kétféle lelkigyakorlaton -néhány nap kellett, hogy összecsiszolódjunk. A Kata által nagyon előrelátóan ideszervezett vendégfiú Miklóst megfelelően leföldeli. Ha végleg mindent elmondtam magamról, jöhetnek a többiek. Sorrendiség nélkül. Zsófit persze elengedték, eljutott kijelölt párjával két nap alatt Párizsba, stoppal. Tényleg az Eiffel alatt aludtak, többszáz fiatal között. De azért ellopták a neszeszerjét. Szökőkútban mosakodtak, és nyilvános WC-kben. Regnumos banda volt, szerencsére. Így megnézték a fontosabb múzeumokat, szép sorjában. Nagyon boldogan jött haza, külön levélben tudatta velünk, hogy újra tele életkedvvel. Megpróbálna egy új egyetemi formát, kérte véleményünket, bíztattuk. Jó drága tandíjért (felét fizetnénk, így döntöttem) nulladik évfolyam a bölcsész karon, magyar szak. Szombat- vasárnapi iskola. A legjobb 30%-ot aztán felvételi nélkül fölveszik a nappali szakra. De a többinek is előny. Elég feketén -fehéren ki fog derülni, mire képes ezen a téren. Kékkútról válaszlevelemben bíztattam: mindig hittem szavának, hogy ha majd valami tényleg érdekli, fog tanulni. És hogy ez az év akkor sem vész el, ha közben rájön, ez nem az ő útja. Megjegyzem, Párizsból telefonált, kérte a telefonszámodat. Itthoni félreértések, Kata azt hitte, változott a számod, stb. végül ezért nem sikerült. Meglátogatni nem hiszem, hogy lett volna módja, a banda együtt mozgott. Most, több év után először, MEGLÁTOGATOTT minket Kékkúton. Tegnap elbicikliztünk a Káli medencei struccfarmra!, nagyon édesnek találta őket, ajánlottam is papagájketrecébe egy fiókát. Míg én ezt itt fönt kopogom, alattam anagrammát játszanak, hallom, épp Zsófi veri az asztalt, hogy igenis, létezik ilyen szó, hogy fogsav. El is magyarázza. Miklós követségbe fölkocog: mondom neki, sajnos, nincs. Boldogan rohan le: az apa azt mondta... Zsófi találmánya a cirom szó is, merthogy ha a macska cirmos, akkor. Zsófi. Belső rendeződésére utal, hogy kezdi valamennyire rendbe tenni, sőt lakni újra a szobáját. (Katánál dekkol) Vettem neki egy szép, vörös vasdobozt. Fölkínáltam alternatív dobozt is, ha ez nem tetszene (ajándékozás = agresszió), de örült neki, megtette éjjeliszekrénynek. Most egy fotelt is behurcolt magához. Ez tényleg nagy szó! Van itt még egy igazán forró ügy. Katán túl Zsófit érinti a legérzékenyebben. Egy este bekopogott egy német-magyar házaspár, igaz-e, hogy eladó a ház. Igen, és mondtam egy nagyon magas összeget. Hogy ő egy hét alatt lebonyolítja, ha döntöttünk, szeptember elején hív. Zsófi aki napokig siratta Kékkutat, két nap után váratlanul föllelkesült, vegyünk házat Zebegényben! Sok barátja ott. Kata egyetértett: házat a Dunaparton! Szerintem ugyan egy óra vonatút is sok hétvégékre. De lehet, hogy igazuk van, és úgyis nekik lesz igazuk. És az a hegyek közé szorult falu valóban idilli. Lehet, hogy hihetetlen szerencsénk lesz?! Ha megkapjuk, ekkora pénzzel nyugodtan kezdhetjük a keresgélést. Amivel megszűnt a csikicsuki helyzet, hogy csak akkor adjuk el, ha találtunk helyette mást, viszont akkor erre azonnal kellene vevőt találni. Ami lehetetlen. Vagy Buda környéken egy kertes ház?! Ejha. Túl vagyok az első napok terhén, amikor csak nyomasztott az egész. Hogy csomó ügyintézés, keresgélés, utazás, csomagolás, szállítás, adó... és általában, a VÁLTOZÁS. Hirtelen fölértékelődött Kékkút, Istenem, ha nem is szoktam emlékeimen rágódni, ez itt 15 év volt, minden a kezemhez igazítva. Az ilyen rezignációival az ember iszonyatosan egyedül marad. Már megint magamról beszélek. Kata föllelkesülve tért meg a második lelkigyakorlatáról, Paray le Monialból, nagy sátor, sok virág és mécses, szép énekek, kulturált szervezés és mindenki mosolyog. Voltak azért kapcsolati problémái, ő erre érzékeny. Az önismeret mindnyájunknak hosszú iskola. Lehet, hogy átmegy egy újonnan szerzett barátnője közösségébe, aki ráadásul néhány utcányira lakik tőlünk. Békásmegyerről Jóskáéktól autóval hozták, azokhoz alkalmazkodnia kellett, kellemetlenül későn keveredett haza. Miklós nevelésével most kell majd módszert változtatnia. Utasítani már nem lehet, és nem is célszerű, ha nem belülről érik meg a helyes döntés. És mind több önállóságot kell adni neki. Ha az ember mindig megkérdezi, viszel-e magaddal papír zsebkendőt, - könnyen ráhagyatkozik erre... Miklóssal most (közben itt múlnak a napok-) voltam megint autót vezetni. Hátramenetben kellett két kocsi közé beparkolnia, ami a rutinvizsga legnehezebb feladata, nem tudom, ismerős-e. Most gúlába állított tetőcserepekkel imitáltuk a helyet, Salföld határában. Negyedszerre tűrhetően megoldotta, boldogan vigyorgott hazafelé. A révfülöpi templomban vasárnap összemosolyogtunk Anzelmmel, egy tanítványa szüleinél nyaral Szepezden. Két és fél napot. Mesélte a pannonhalmi pápalátogatás előtti rumlit. El lehetne mesélni a belpolitikai cirkuszokat, de alig ismerem, és unom is. Úgy látszik, családcentrikus vagyok. Búcsúzóul valami Illyés. AGGASTYÁNOK ISSZÁK AZ ÚJBORT ...Aggastyánok isszák az újbort október harmincadikán hajadonfőtt, rókaluk-langyos présház előtt, szél árnyékában az utolsó darázs zeneszavában- ebben az ömlő ráadásban, az ifjukori hű hegyeknek maradék vendéglátásában- ... VÁRAKOZÁSOK ...Felvevő irodák előtt vártam izzó napsütésben jártam le s föl előszobákban, nem másként, mint rács közt a vad. Áttetsző kezével kezemben[2] vártam ősz mesterem halálát, fölfogni még akkor se birván, hogy lehet úgy, hogy nincs remény. Vártam itélethirdetésre. Vártam rendőri vallatásra, míg - csattanás és - fölüvöltött, akit előttem bevezettek. Elfult szívvel vártam a lányra, lépjen már ki a varrodából; egy kis megváltás szállt felém, mig futtában föltette kalapját[3]... ...Vártam anyámra: hazahúz majd a behavazott iskolából szánkón a szél-örvényes pusztán. Vártam gőzhajók érkezését... Na, ennyi. (42 szakasz.) ölel: 1996.9.24. J-42 C.4775 Szervusz J! Eltelt megint egy hónap. Szeptember, a munkaév eleje. Nézem előjegyzési naptáramat: csupa ön- és életszervezés. Képek kiállításokra, -ról, képnézők fogadása, vevőjelöltek. Lakás- és autóadók, gyerekek fogorvoshoz, képfotózás, mifene. S ami a lélek méjjét illeti, belül nagy nagy üresség. Viszont a bringázás bejött. Több irányba lehet a Széna térről. Margitsziget, Óbuda, Szabadsághíd, Hűvösvölgy, Vérmező -Tabán. Kilenc körül indulok, már sötétben, jó lámpával elöl- hátul. Olykor Miki, már kétszer Kata is. Csak egy fél- háromnegyed órácskára. A Margit-szigeten csak a 26-os busz járhat, néha egy kékcsíkos rendőrjárőr Volkswagen. A főút gyönyörű éjszaka, a még- zöld hatalmas fák, a bokrok fala, a sétányon alig valaki. Aztán esti megvilágításban soha nem látott városrészek, Óbuda, Tabán. Megnéztem a hűvösvölgyi bicikliút végét, a Völgy utca táján, a budai parkerdőbe torkollik. Oda éjjel persze nem mertem bemenni, töksötét. Meglátogattam anyámat a Körtéren, váratlanul, este fél tízkor, hamarább értem, mintha villamossal. Tegnap délután egy műcsarnoki kiállítást néztem meg így, át a Lánchídon, a József Attila utca volt az egyetlen közúti szakasz, mert a teljesen rendbehozott Andrássy út két szélén huszonöt centis gránit félgömbökkel elválasztva bicikliutakat alakítottak ki. A képek- szobrok között járkálva úgy lóbáltam a bukósisakot, ahogy vasárnap a hölgyek a retikült. Elég drága egy bringa ahhoz, hogy divatba jöjjön a dolog. Hajnalban, misére járva, látni gyakran egy- egy nyilván munkába kerekező örültet. Nemcsak a fiatalok. S most én is. Már van egy igazi vérömleny is a lábamon, a Lukácsban egy meztelen orvos diagnosztizálta. Most ide, anyámhoz is biciklivel jöttem reggel, csomagtartón a kompjuterrel. A képernyő sarka meg is sérült, talán a rázkódástól, piros amőbafoltok és fekete csíkok keresztbe. Nem csúnya, de alatta nem látni a betűket. Haldoklik szeretett gépem. Első lendületben egy képemért cserébe szereztem egy sebességmérőt, minden kisfiú álma. BE KELLETT PROGRAMOZNI a kerékátmérőt, ez már kompjuterizált. Ilyen adatok derültek ki: a Margitsziget túlsó vége tőlünk oda-vissza 9,4 km, (azt hittem, 6). 24 km-es sebességgel járok, ami (ezt is méri) 18 km-es átlagsebességet jelent. Mi van még? 31 percet tekertem, csúcssebességem 42,7 km/óra volt, s ráadásul, ha az út végén mindezen adatokat törlöm, az benne marad, hogy hány kilométert eddig, mindösszesen. Ja, és rendes óra is van benne. Hamar megtanultam saccolni a sebességeket, és túl is vagyok ezen a játékon. Így, egy hét után odaajándékoztam Mikinek a műszert, cserébe tartson kőkemény rendet szobájában egy hétig. Meg is magyaráztam neki. Hiába hiszed, még nem érted, mi az a rend. Az nem ráadás, nem teher, nem esti program. Az öröm, béke, az jó, nagyon jó dolog. Azt nem csinálják, hanem fönntartják. Nem lehetetlen, hogy ráérzel az ízére. És mi van, ha egyszer elfelejtem? -kérdezte. (még nagyon professzorosan lyukas agyú) Odaajándékozod az órát egy osztálytársadnak. Elsápadt. Igazi állóharcot kell vele vívni, a dolog egyszeri megbeszéléssel nem megoldható, pedig jóindulatú. Imádja a számítógépes játékokat, ami magányos és sajnos teljességgel haszontalan. Órákig, hogy a macskát eltalálja a seprű, vagy fordítva. Most napi 61 percben vagyunk megalkudva, gyanítom (mondtam neki, nem fogom ellenőrizni) hogy ezt a játékidőt ki is tölti, lelkiismeretesen. A lecke valahogy mindig estére marad. Kata próbál vele határozottabb lenni, de Miki ahhoz már szokva van. S, amiben én ambivalensebb vagyok, s Kata talán tisztábban lát, Miklós szombat egész nap valami öskori-lovagkori barbár kollektív szerepjátékban vesz most részt. Fegyvereket kell választani, ölsz, vagy téged ölnek, varázslatok, boszorkányságok, Kata szerint a Sátán világa. Én remélem, hogy talán csak az e korban szükséges vadulások szublimálása, és világnézete elég biztos már ahhoz, hogy ne sérüljön. Kata teljesen tiltani akarja, én a fejem vakarom csak, bizonytalanul. S mit kínáljunk helyébe? Talán ez is megoldódik. Tegnapelőtt kértem 10 perc audencia időt a piarista tartományfőnöktől, Miki ügyében. Csak egyetlen gimnáziumi osztály indul már náluk a volt nyolcadikosoknak, mert mindenki -Pannonhalma is- áttérőben van a 6 + 6 osztályos rendre. Az atya szerencsére tudott rólam: -Szeretjük az újságpapíros Keresztútját. Váli Dezső fiát fölvesszük, hacsak a fiú a felvételit nem rontja el." Na már most a fölvételi vizsga november elején lesz. Kitaláltam, addig napi egy órát kellene Mikivel foglalkozni, matek, magyar, történelem, biológia, földrajz, szóval minden. Beszéltem vele. -Nézd, én ezt ellenedben nem csinálom. Eszed van, attól ne félj. -Igen, de én lusta vagyok. -Persze, hiszen még nem tudod, mire ez az egész. Lehet, hogy lesz egy rohadt féléved, éved, amíg belejössz. Fog menni. Zongorát idén otthagyta, lassan haladt, nem gyakorolt eleget, utálta is, különösen a kötelező szolfézst hozzá. Kata keresztbelépése következtében (pénzokok, de a judó vélt keleti pogány szellemisége miatt is nem engedte el a nyári sporttáborba) abbahagyta a cselgáncsot is. Most M. (teljesen egyedül) megszervezte, s ősztől a Városmajorba jár- vívni. Ja, és a napi szemétlehordást kiváltotta, kétnaponkénti mosogatásra. Jóba vagyunk. Mondta, egyszer szeretne szakáll nélkül látni. Most nő újra. Hogy a piarista fölvételi beszélgetésen meg tudjon felelni, elkezdtem vele helyzetgyakorolni, abszurdban: -Mit gyóntál utoljára, nekünk elmondhatod, látod itt csupa pap ül... -Nem beszélek erről. -A válasz jó, de próbáld ezt meg is magyarázni, kulturáltan. Szereti ezeket a játékokat. 10 éve láttam egy ABBA turnén forgatott filmet, sajtótájékoztatón rákérdeztek a szőke énekesnőre, hogy miért riszálja azt a gyönyörű fenekét, -vagy valami hasonlót. Nagyon kedvesen, szellemesen válaszolt. Akkor jöttem rá, bizonyára fölkészítik őket. Zsófi tegnap egy órával korábban kelt, hogy szépen rendbe tegye magát, mert munkából egyenesen az egyetemre ment, először. Szobája is él, lüktet, ez nagyon fontos, a magam életéből következtetve. Most bőgve- dudálva elhúz egy autókonvoj az ablak alatt, ez új, -talán amerikai szokás, ilyen ricsajjal mennek az esküvőre. Szombat délutánonkénti zaj. A német pasas nem jelentkezett, hogy nagyon meg akarná venni Kékkutat, úgyhogy mi teljesen lárpúrlár veszekszünk, mi kéne helyette. Zebegényben voltunk, Kata nem látott megfelelő házat, tán hatot néztünk. A dolog szinte megoldhatatlan, mert az én hétvégi ház koncepcióm keresztezi Kata víz melletti nyaraló elképzelését, hacsak az ember nem vagyonos. Kedve ellenében semmit nem akarok tenni. Úgy tűnik, legjobb lesz, ha Kékkút marad, s a nekem nagyon szükséges szombati pihenéseket valahogy másképp oldom meg. Csak hát, közösen kellene. Például mára anyám üres lakásába költöztem, szombat. Kata Mikivel a Karizmatikus Éves Találkozón, a Sportcsarnokban. Idén már 4 millióért bérelik, Marik Erzsiék szervezik. Egy olasz püspököt is meghívtak, Tamás is följön Kaposvárról. A Fioretti (rájöttem, mennyire utálom a közi -szót) működik. Hatan vagyunk. Andris ötletére ezen a héten veterán találkozót tartottunk, a őstagok közül Göngy, Ernő, Paula, Lovas ...és JávorKata volt, a többit, újabbakat nem ismered. Talán a Mányi testvéreket. Becker Kati nem jelentkezett. Hogy az estének meg legyen a súlya, szentségimádással kezdtem. Aztán sorra meséltek. Végén Kata habossüteménye és a történelmi körözött. Gyerekekről forogtak fotók, vidámság. Civil témában unalmas banda. Néhány napot gyertyatartó beszerzésével töltöttem. Az én ötletem volt, fölhatalmazott a közösség rá, hogy az egyházi tized halom begyűlt pénzéből költhetek erre. Én ugyan szerettem a műtermi festőasztalom közepén azt a húskonzerves dobozt, de. Szabad kezet kaptam. Első nap vettem háromszázért egy cserép alá való tányért, azt feketével patináztam. Másnap vettem háromezerért egy gyönyörű szürke- barna achát hamutartót, negyed tojásfelületnyi mélyedés belecsiszolva. Otthon derült ki, kicsi. Aztán, immár a magam költségén, vettem 12 ezerért egy fantasztikus féldrágakő lapot. Öt centi vastag, 40 centi hossz, körben töredezett szélek, asztallap lehetett. Mindkét oldala fölcsiszolt, a világoskékek és fehérek fantasztikus kavalkádja, kristálybelsők, íves koncentrikus mintázatok, elbővülő. Ezt meg túl szépnek találtam, estére Zsófinak adtam, az asztalára. Végül egy vasárnapi kirándulásról hazahoztam egy féltéglányi, lapos követ, egyik fele a kirándulók cipőjétől megcsiszolódott, ez vált be, közmegelégedés. A hamutartót Kata szerette volna, dehát közpénz -, kisorsoltam. Nem nekünk jutott. A pápai látogatás jut eszembe. Katáék rettenetesen fáztak, hajnali fél négykor indultak a győri misére. Zarándokútnak lehetett fölfogni a terhek miatt. A pápa pedig megkapta a kétéves munkámmal odaszervezett gyönyörű Halott Krisztust, Melocco szobrát, államfői ajándékként. Szüts, megbeszélésünk ellenére még szervezte, hogy súgjanak a magyarok a szentszéki apparátusnak, melyik római templomba kerüljön a szobor. A kamion ezen a héten indul a Vatikánba. Ez jó. Mikor álltál te utoljára TELJESEN értetlenül egy jelenség előtt? Kata a napokban főzött nekem valamit ebédre, megmelegítettem, jóízűen meg is ettem, s közben végig azon gyötörtem az agyam, mi is ez, szoktam ilyet enni. Este mondták meg, borsófőzelék volt. Uszodából jövet új program, rendszeresen megnézem egy cukrászda kirakatát a Margit körút elején: dobostorta, dobos rolád, olykor mezei- vagy franciakrémes, bugyirózsaszín ívháromszög tortaszelet, valami barna szőrős kubus, biztosan csokis. Néha meg nincs semmi. E kirakat mellett könyvesbolt -antikvárium van, igazán érdek nélküli legelészés reggelente, még a kikészített olvasnivalóimat is folyton szelektálni kell. Szeretem nézni. Szabó Dezső kötetek, valami most föl is keltette az érdeklődésemet iránta, majd. Eddig egy sorát se olvastam. Velőtrázóan írja le apját, ezüstlakodalmán. Németh László, aztán sok hungarológia, fura összetételű anyag, valami különös beszerzési forrásuk lehet. (Voltam antikvárius) Hű, kezdek nagyon éhes lenni. Délben nagyot aludtam itt, az üres lakásban, utána le kellett volna menni, enni valamit a NÉPBÜFÉBEN (Mc Donalds, vagy Salátabár). Furcsa helyzet. Nem hülyeség ez az egész? Amikor bicikligumit javíttatok, üléshuzatot varrógépelek, vagy hűtőfolyadékot cserélek az autóban, -nem pihenek? Egyedül a műteremben, ma nem tudtam volna ezt a levelet otthon írni? Bár van ennek is zamata. Alkonyodik, gyerekkori szobám, harminc évig éltem itt. Lelátni a térre, az eső kezd permetezni, autók reflektorai. Most kompjuterbe gépeltetem az első 19, neked, -még írógéppel írt levelemet. Ez kb. 200 gépoldal lesz. Csinálok magamnak az egészből egy egypéldányos könyvet, mert múltkor beleolvastam, és élveztem. A dolognak semmi értelme, nem baj. Volt nálam megint egy riporter, interjú, -tényleg, lehet, hogy elküldöm, hosszabb legyen a levél. Egy szellemes gondolata volt: a Maga műtermein mindig félhomály van. Ez bennem az alkonyatot idézi, s így IDŐÉLMÉNY, a változás ideje, az átmeneté. Hanem a Királyi Svéd Követségtől kaptam a Strindberg könyvre 500 ezer forintot. Lehet, hogy ebből az illusztrációim kifizetésére már nem telik, nem ez a lényeges, hanem hogy 16 évi próbálkozásom után most már bizzzztosan kiadják! Elfogadták ötletemet, hogy szponzorálásként rendeljenek meg 500 példányt, majd szétosztandó könyvtáraknak. Nincs valami svéd anyagod, amit magyarra kéne fordíttatni? Támogatnák. Hű, de éhes vagyok, érdekes, mintha hányingerem lenne ettől, háromnegyed hét, haza kéne menni. A lábam is fázik. Szeptember első hete óta Pesten fűteni kell! Ilyenre nem emlékszem! Meghalt Achilles testvér. Emlékszel rá, a Ferenceseknél? 1936-tól, vagyis hatvan évig szolgált abban a sötét sekrestyében. Nemrég még láttam. A templom kriptájába temették. Közéleti szereplésünk úgynevezett. Talán írtam, hogy tavasszal kétségbeesve telefonált a Kecskeméti Képtár igazgatónője, ketté akarják vágni a múzeumát, segítsek. A megyei múzeumigazgató megirigyelte őket, és saját szakmája szerinti régészeti anyagot akar a Cifra Palota földszintjére telepíteni. Talán emlékszel, Farkas István - Mednyánszky - Nagy István, és egy emeleten végig gyönyörű Tóth Menyhért gyűjteményük van- állandó kiállításon. Szólok Szütsnek, ő szól a miniszteri titkárnak, osztályvezetők berendelése a miniszterhez, miniszteri biztos leutazása Kecskemétre, sajtóbotrány, Képzőművész Szövetség tiltakozólevele, Farkas István Rómában élő fiának faxa a Kultuszminiszeterhez, amit egyébként S. Nagy fogalmazott itt, Budapesten... sikerült. Ez a mostani ügyünk Szüts-csel is Kecskeméthez kapcsolódik. Tragikus pénzhiány, az összes magyar alkotóházak bezárás előtt állnak. Szüts most összejött a kult. miniszterrel, akit most levitt Pannonhalmára, a Melocco szobor átadására, kocsiján. Nos, a kecskeméti házat meg kellene menteni, de segítség nélkül nem megy. Ezért kell a miniszter. Csinált ugyan a kezelőszerv (a volt Alap) egy alapítványt, amibe beválasztottak kettőnket kuratóriumi tagnak, de az induló alaptőke kétszázezer (vagyis nulla) forint lévén, a dolog ilyen formában nevetséges, reménytelen. Egyébként iratomat az Alap vezetősége visszaküldte, hogy így, nevem mellé rajzolt virággal nem meri a Cégbírósághoz fölterjeszteni, hogy ha lennék szíves, még egyet... Még van valami. A török hódoltság óta tervezik egy Kortárs Magyar Képzőművészeti Múzeum megalapítását, most létrehozzák egy meglévő igazgató, épület és anyag átcsoportosításával, alighanem pénzbefektetés nélkül. Leírtam az Élet és Irodalomban némely aggályomat és javaslatomat ezügyben, egyebek mellett, hogy jó lenne a műtárgy befogadásnál nem EGYETLEN döntnök. Nem lehetetlen, hogy csakugyan fog ezügyben valami történni, Miklós keze is benne van a dologban. Talán egy igazgató mellé rendelt kuratórium. A pincerészünkre meg lakatot kellett föltennem, ahányszor lementem, mindig valamivel több volt a rekeszünkben. Múltkor egy mosógép... Olvastad Exupery: Citadelláját? Afféle elmélkedmény, mint Hamvas Béla dolgai. (Jellemző, hogy Gábor mindkettőt imádja.) Lélegzetelállitó hasonlatai és gondolatfűzései, ámulattal olvasom. Néhány oldalt, mert amúgy olvashatatlan. Nos, minap reggel sétálok hazafelé klubomból gépészmérnök- irodalmár barátommal, s lelkendezve meséli, megvette franciául az Éjszakai repülést, és elbűvöli gondolatisága. -Na, akkor neked a Citadellát kéne elolvasnod tőle! Néhány nap múlva fanyalogva hozza vissza a példányomat, hogy szép- szép, de rosszul szerkesztett, zavaros, üresjáratokkal. Mondom neki, ne úgy nézd, mint egy épületet, ahol minden hiba az egészet rontja, hanem mint egy múzeumot, ahol 20 kép előtt elsétálsz, amíg valami érdekel. Most Sarkadit fogok vele olvastatni, kezembe került drámája: Elveszett paradicsom. A konfliktus avval kezdődik, hogy egy tehetséges, de romlott orvos tiltott abortusz műtétet hajt végre lakásán, s meghal a nő, a szeretője. Tudja, 10 év börtön vár rá, s fölkeresi öreg kertészkedő életbölcs apját... Az utolsó képben sírva az asztalra borul, - tehát megtisztult... Tetszett. Egy, vagy 30 éve olvasott rettenetes novellát is megtaláltam a Sarkadi-kötetben. Ahogy egy bokszoló fiút huligánok bosszúból halálra kínoznak. Az érdekes az, hogy a mese az évek multával teljesen átíródott bennem. Illetve nem teljesen, részben. Nálatok is terjed a mobiltelefon? Múltkor megszólalt valahol mögöttem a csengője, áldozáshoz álltam sorba... Akkor ide a cikket. interjú a műteremben, a Népszava számára. "KENYNI JÓ" Váli Dezső festőművésszel beszélget Végh Attila. - Amikor 1990-ben megnéztem az Ernst múzeumban rendezett kiállítását, olyan érzésem volt, mintha ezek a műterembelsők valami mást ábrázolnának. Mintha a kintről beszivárgó fény egy koporsó belsejét rajzolná ki. Ebből adódik a kérdés: mennyire koporsó a műterem? - Van, aki képeimben szerzetesi cellát lát. Hogy koporsó? A koporsóban béke és csend honol. Képeim tényleg ilyenek. Szobámnak viszont meglehetősen mozgalmas az élete. Másodperceket henyélek. 24 éve dolgozom ebben a műteremben, itt, a toronyban. Vannak festők, akik nyugodtan festenek, én nem. Van, aki fordulatot vár a Világegyetem menetében. Van, aki boldogan fest. Tudok egy barokk festőről, palettával a kezében toporogva várta a pirkadatot. Sokan csak akkor kezdenek munkába, ha robbanásig gyűlt bennük a kifejeznivaló, már ott a fejükben a kész kép. Nekem semmi nincs a fejemben. Uszodából hazaérve elmosogatok, csinálok két pirítóst, és kilenc tájban kezdem a munkát. Egy rossz hivatalnok lelkiismeretességével és kelletlenségével. Ritkán tudom, mi fog történni a képen öt perc múlva. Egyébként ez magánügy, nincs jelentősége. - Ezek szerint ihletre várni értelmetlen dolog, dolgozni kell, és az ihlet esetleg megjön magától ? - Gimnazistaként, 59-ben egyszer vihettem a legendás Vadas Ernő fotótáskáját. Valami kérdésemre ezt válaszolta: -Tudod fiam, ha az embernek van egyetlen jó fotója egy évben, az már egy jó év.- Kezdek egy évben vagy negyven képet, abból három igazán jó. Huszonöt-harminc, ami kiállításra vagy eladásra alkalmas. A többi elpusztítandó selejt. Ihlet egyébként létezik, az pillanatnyi ötletesség, és a szokásosnál sokszorosan gyorsabb gondolkodás. Tegnap szerencsésen így renováltam a fregolit a fürdőszobában. Évente négy-öt ilyen napom van. - Visszatérve az előbbi koporsó-hasonlathoz, kicsit körmönfont módon abban a kérdésben az is benne volt, hogy vajon mennyire rokon a művészet a halállal, és egyáltalán a transzcendenssel. Ez azért is kérdésem, mert Önnek, mint hívő katolikusnak szinte kötelességszerűen felteszik, a vallás és a művészet viszonyát firtató kérdést. - Vallásosan biciklizek és vallásosan mosok fogat. Nincs kétféle életem. A halálommal valóban foglalkozom, hol félek tőle, hol elfogadom, rendezem magamban. Mint a hagyatékomat is, rendszeresen, ne maradjon utánam rendetlen fiók. Halálközelben élek, de hogy erről mi módon beszélnek képeim, nem tudom. Döntse el a néző. - A régebbi korok emberei a halált nem feltétlenül tragédiának tekintették, hanem belépőnek az ősök közösségébe. Ha a művészet rokon a halállal, nem lehetséges-e, hogy az igazán nagy mű elkészülte után a festő úgy érzi, bekapcsolódott valami kollektív szellemi áramlásba ? - Nem érzem. Nem másokért festek. Festek, mert festeni muszáj. Tornyai azt mondta: "kenyni jó." A képnek nincs célja, a képnek haszna van. A művészet a világ legfontosabb kérdéseiről beszél. Mindnyájunk legégetőbb kérdéseiről. (Munka közben minderről semmit sem tudok.) Fotóztam nyomortanyán, mindenütt volt a falon valami, legalább egy újságból kivágott kép. Nem a vendég kedvéért. - Azt mondja, nem gondolkodik festés közben, nincs célja a festéssel. Ha a festmény nem cél, akkor vajon mi: melléktermék, vagy léghajóból kidobált nehezék ? - Nekem? Feladat. Életeszköz. Inzulin, amit naponta be kell szúrni a bőr alá az életben maradáshoz. Ismétlem, nem kitűzött célom mesélni magányról, Istenről, szerelemről, halálról. Persze, képeim beszélnek erről. Én csak annyit célzok meg, hogy az a szürke forma hibátlanul illeszkedjék a mellette lévő okkerhez. - Van-e olyan, aki érvénnyel beleszólhat a munkájába? Egyáltalán eldönthető-e, hogy amikor valamilyen megoldás mellett dönt, teljesen saját döntést hoz-e ? - Sokan nyüzsögnek a műtermemben: Nagy Balogh (†1919), Vajda (†1941), Klee (†1940), Ambrogio Lorenzetti (†1348). Mikor aztán kérdem őket, na, most merre, összenéznek és hallgatnak. A nyavalyások. Hogy a Műcsarnokban állítsak-e ki vagy az Ernst múzeumban, vagy hogy a fiam melyik gimnáziumba kerüljön, nem nehezebb kérdés, mint hogy melyik szín lenne a legjobb itt, a kép sarkában. - Művei nyomán feltételezhető lehet, hogy komolyabban foglalkozik metafizikai, filozófiai kérdésekkel. - Mindig szerettem volna a filozófia gyönyörű épületét jobban bejárni, de erre végül is lusta vagy alkalmatlan voltam. Pilinszky egyébként erre azt mondja, ő nem filozófus, hanem gondolkodó. Szerinte a gondolkodó ugyanolyan (mély) kérdésekkel foglalkozik, mint a filozófus, csak nem akarja azokat mindenáron bizonyítani. A 74-es kiállításom katalógusába ezt írtam: "homo contemplator - tűnődő ember - szeretnék lenni" Ha nem festek, olykor szokok gondolkozni is. - Szeretnék belemenni egy nagy közhely taglalásába. Ez úgy szól, hogy ma nincs művészeti élet, ez nem a művészetek kora. Ön szerint mennyire igaz ez, és vajon kell-e a művészeti életnek nevezett tápoldat a nagy művészek kitenyésztéséhez ? - Hogy mennyire fontos a közösségi élet, ez művészet-szociológiai kérdés, ehhez nem értek. Szokták mondani, kellett harminc németalföldi kismester ahhoz, hogy egy Vermeer megszülessen. Egyre nagyobb tisztelettel nézem a gyenge festőket, akik a vállukon hordozzák, életben tartják a szakmát. Bálint Endre egyszer fölsorolta, ki mindenki él a festőkből, a művészettörténészektől kezdve a könyvkiadókon át az ecsetkészítőkig és a galériásokig. Maga a művészeti közélet nem érdekel. Annak ellenére, hogy olykor részt veszek benne. - Tanított a Képzőművészeti és az Iparművészeti Főiskolán. Mi az, amit e téren meg lehet tanítani? - Elmeséltem tanítványaimnak, hogy induláskor mennyire rettegtem egy majdani családalapítástól. Hogy gyerekek mellett a műtermi munka... És hogyan sikerült aztán mégis... Élni kell őket tanítani. A szakmai rész pedig a korrektúra, véleményezése egy megkezdett munkának. Türelem kell hozzá és tapintat. Bizonyos dolgokat meg kell mondani, néhány dolgot nem szabad megmondani. Túl sok kerülőutat nem érdemes a tanítványnak engedni, belefáradhat. Hogy ne lehetne tanítani? 1960-ban alázatosan, és nagyon szorgalmasan jártam első mesteremhez, Magyarász Imréhez, Óbudára, hónom alatt mappámmal. Evezős edzések után, estefelé. Rengeteget tanultam tőle. - Az, hogy hívő katolikus, családi hagyomány, vagy esetleg volt egy olyan erős élménye, ami erre az útra terelte ? - Ingyen, ajándékba kaptam anyámtól, így nevelt. Kamasz koromban váltam ebben is önállóvá. Voltak nagy élményeim, de nem ettől vagyok hívő. Egyetlen kis fémkapocs füzetté tesz egy csomó papírlapot, ilyen a hit számomra. Rend, ami nélkül elzüllenék. Na ennyit. Vigyázzatok magatokra, egymásra, jó éjt. 1996.11.4. J-43-44 C.4812 kettős számozás a rend kedvéért, mert megint találtam egy régi, számozatlan levelet most, hogy előszedtem az összeset, ugyanis könyvet csináltam belőlünk, kedves J-, legalábbis két példányban, (a második az Akadémia Levéltárnak.) 1990 óta 606 ezer betűt írtam neked, -15 nyomdai ív. Onnét tudom, hogy az első évek leveleit gépírónőnek kellett kiadni, kompjuterbe ütni, - hatezer forint volt, betűre fizettem. Nem emlékszem, mi adta az ötletet, jött egy pár hetes influenza, akkor csinálgattam, pokrócba csavarva. Most odaadtam Robinak -kérlelhetetlen szerkesztő- alkalmas-e közzétételre. Kiadóm ugyanis lenne. Fölhívtam az Autóklub közönségszolgálatát. Budapest-Párizs: 1511 km. Ezt megtettem ideiglenes címnek. Aztán maradt a szerényebb "Levelek J-nek 1990-96" (Végre megtaláltam az alsó idézőjelet is.) Na, mit szólsz hozzá? Persze semmit. Könyv/2 És erre is lenne kiadó, ugyanis régi barátom, az Új Mandátum, vagyis Németh István most ajánlotta föl, hogy az S. Nagy Kata íródó Váli monográfiáját is kiadná, ami azért nagy szó 1. mert akkor a könyv nem az én kiadásom, ami mégiscsak mosolyogtató kissé, 2. intézi az egészet, a pénzkunyorálást is, és kívülállóként 3. a minőségellenőrzést, a lektoráltatást is. Már nyomdát is szerzett, árajánlat, pénzszerzési pályázatra beadva. Nekem csak ajánlókat kellett szereznem. A legkalandosabb Nádas Péter volt, akivel életemben még nem találkoztam. Pici faluban él az Őrségben. Letelefonálok, felesége: Péter Berlinben, kiadójával tárgyal. De beszél vele holnap. Két nap múlva faxom berregni kezd, Berlinből megérkezett az ajánlás. Jó képem van nála. Vagy két éve kezdte SNKata ezt a könyvet. 80 színes reprót választottunk ki. Harmadik határidőként a szöveget január végére ígéri, így kényelmesen kész lehet a könyv októberig, az Ernst múzeumi kiállításomig. Még a hozzávaló három millió forint... Ami éppen most úszott el, a múlt héten. Szüts közvetített, egy bank talán megvette volna egy képsorozatomat. Nem pénzért, hanem a nyomdát fizette volna, így mindenkinek egyszerűbb. S a sorozat garantáltan egy falra került volna. (Adtam én volna múzeumnak, ajándékba, de kinek van ennyi helye, kitenni?!) Hanem egy este telefonál a leendő Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója. Hogy nyakukon a nyitás, jönne tőlem választani valamit. (Miért a nyitás előtt két héttel?!) Kikészítek 4 nagyobb képet, és mellékesen megjegyzem, hogy van egy sorozatom is, ha a méret nem akadály. NEM! elvitte! a kilenc! képet, hogy három sorba teszi, majdnem összetolva, ikonfal. Ez nem jutott eszembe! Rögtön kipróbáltuk, nagyon jó! Valószínűsítem, teljesen ki fogok lógni a mezőnyből, mert az igazgatónő a fiatalabb, "vonatrobbantós" korosztályt preferálja (írtam is ez ügyben egy cikket tavasszal az Élet és Irodalomba.) Mulatságos lesz, hogy pont én ennyi képpel, aki még olajjal, ecsettel... Persze, nem tud fizetni érte, letét. Szponzorkereső kiállítással nyitnak: kedves bankok, ezeket vegyétek meg nekünk... Hárommillióra áraztuk, hát ezt aligha... Mondtam, ha netán egy részét megvennék, a többit odaadom ajándékba. Örülök a történetnek. Nem hittem, hogy sikerül ilyen jó helyre kerülniük. Az egyes kép ugyan veszít erejéből, de az együttes itt mégiscsak több, -többlet ereje van. könyv/3 Strindberg, illetve betelefonáltam a követségre: Sztrindbergnek ejtik, sajnos, -de furcsa lesz 35 év után átszoknom- a könyv teljesen és egészen kész. Hat rajzommal. Gyönyörű. Összes tiszteletpéldányomat leemelték gyermekeim, szétajándékozandó. Hát meglett, 16 évi próbálkozások után. Könyves Kálmán leszek. Hanem a bicikliproject tényleg bejött, nem is reméltem volna, hogy ennyire. Megszerettem. Beállt a rend, minden nap, este fél tíz tájban, már üresek az utcák. Legtöbbször a Margitszigetre. Sose láttam a Dunapartot így, éjjel. A fekete víz, a fénypöttyös Lánchíd, fölötte a Vár a kupolájával. Még zöldek a lombok. Ha kicsit nedves, akkor meg minden csillog, fényképezni kellene. Felfrissít az egész napi műterem után. Volt, hogy Kata is jött. S szombat délelőtt meg eleve vele... Római part, Népsziget, Széchenyi hegy (fölfelé Fogassal). Ez lesz a hétvégi házunk. Küldenek postán mindenfélét. Egy cionista lapból megtudom, hogy Miskolcon 1946! augusztusban pogrom volt, eredendően az új forint örömére, és a feketézők ellen szervezték a tüntetést. Három áldozat. De ami igazán borzalmas, 1946 július, Kielce, Keletlengyelország, pogrom, 42 halott. A halottakat temető főrabbi megátkozta a várost. Utána ezrek indultak Palesztinába, ma Lengyelország zsidótlanul antiszemita. Másik cikk. Löv Emmanuel világhírű szegedi tudós rabbi koncepciós pere 1920, börtönbe is zárják, izgatásért, és felségsértésért, hogy megsértette Horthyt. Bezárva írja meg a Die Flora der Juden-t, a Biblia növényvilágáról. S tőle a hír: amikor Apponyi gróf Trianonban a magyar határokért küzd, a térképet fölmutatva, Clemenceau közbekiabál: és Orgovány hol van? Ott is zsidókat öltek, a véres Tanácsköztársaságra válaszul, megtorlásként. Aminek az az előzménye, amit gyerekkori szakácsnőnk-mindenesünk, Etus néni mesélt, Tűrje, dunántúli kis faluja, 1919 március. A Lenin-fiúk házról házra járnak, hogy népgyűlés, -mindenkit a falu főterére zavarnak, fegyverrel. Teherautókkal lezárják a kivezető utakat, s falu vezetőit, jegyző, tanító- fölakasztják. Van, aki a helyszínen megőrül, stb. A második világháború után a lengyelekben, a magyarokban ellenérzést kelt, hogy a kommunista kormányokban sok a zsidó. A megtorlók között is, az ÁVH-ban is. Szüleinktől mi is csendes antiszemitizmust örököltünk. Pedig egy keresztény tudja: kollektív bűnösség nincs. Hát sosem lesz vége?! A két újság, amit küldtek. Az EREC cionista, világos álláspontot képvisel, térjetek haza. Ezt értem. A másik, a MÚLT ÉS JÖVŐ, zsidó kulturális lapnak mondja magát, színvonalas is. De helyes-e a zsidó publicisztikát külön kezelni? És főtéma a soah, a szenvedés, vajon helyes-e folytonosan visszatérni ehhez? Van egy cikkük a másik örök problémáról, egy író veti fel, hogy mi is az, hogy zsidó vagyok, most, Magyarországon. Száz évvel az asszimilálódás után. Magyarul írok, vallásos nem vagyok. Egy szép mondat, egy külföldi nyilatkozatból, rádióban hallottam: Igen, kiválasztott nép vagyunk. Ez annyit jelent, hogy többlet feladatunk van. Mesélem a zuhany alatt egy öreg zsidó professzornak, küldik nekem az ERECet. Azt mondja, kvittek vagyunk, én meg a MIÉP lapját kapom... (szélsőjobb, antiszemita), és röhögünk. Most közben VMiklós kezdi kompjuterbe ütni önjellemzését, a gimnáziumi felvételihez kell mellékelni. Mondtam neki, humorral elkülönülsz. "Először kamikáze pilótának készültem, de aztán összeszedtem a bátorságomat a piarista gimnáziumhoz." Imádkozott, hogy a Szt. Imre ciszterci gimnáziumba kerüljön. A piaroktól fél, hogy magas a mérce. Illyés írja, ha megmaradt volna Freud annál, amiben kétségkívül zseniális volt, a színházi kritikánál... Az idézetféle kétkötetes tanulmánykötetéből, az Iránytűvel-ből van, hosszas hajkurászás után megkaptam, ajándékba. Bámulom elméjét. Elmeséli fiatalkori barátságát vele egyidős mesterével, Bécsben élt, míg ő Párizsban. Sose találkoztak. A fiatal Illyés nagyon avantgárd volt még, igyekezett odahatni, hogy barátja irodalmi lapjában a költők ne írják alá verseiket. "Miért, a villamos alá van írva?!" Egy másik, jóval későbbi tanulmányában Jean Follainról ír nagy szeretettel, hallottad a nevét? (én nem) Kérésemre gépészmérnök barátom megpróbálta lefordítani egy versét, tegnap adta át a kabinos. PÁRIZSHOZ Az ablakon kirázott, jelekkel tele szőnyegek Ó Párizs, te megőrzöd a tarlók emlékét. Az örömlányok levetkőznek és sírnak A szeretők végtelen bánatot hordoznak, mint rövid kabátot A sápadt nők megbilincselt városa. A költők tekintete, kocsmák, lépcsőházak zúgai. Kicsírázik az elvetett mag, nektárt kínál az érett gyümölcs, mely színes, mint az illúzió. Ó eldobott rongyok, múzeumban enyésző szövegek, mogyorót és szerelmet virágzó szobák. A fordító megjegyzése (ilyet még nem csinált ugyanis): a szakszöveg könnyebb. Még mindig Illyés. Megint elolvastam nagy tanulmányát Szabó Lőricről, s megint kedvet kaptam tőle. Mindenki ismeri, persze, én eddig nem, Lóci versek. Nagyszerű. Kislóci verse, írni még nem tud, Istenről: Az életet csak adja adja Egyszerre csak abbahagyja Egy szívfacsaró látvány. Sosem járok nappal a Moszkva téren. Éppen öt óra volt. Száz csavargó szép kettes sorokban, -koszos neylonzacskók, borzas fejek, szakadt kabátok- fegyelmezetten várakoznak. Autó, belőle kinyitható asztal, kondér. Fekete tányérsapkás testes férfi teli torokból valami zsoltárt kezd énekelni, majd tört! magyar nyelven rövid buzdító prédikáció. Üdvhadsereg. A csavargók köréből válaszul néhány ernyedt alleluja. Torokszorító érzés, félelem is, lehetnék köztük. Véletlenszerűen szakosodtunk. Volt nálam egy ügyvéd házaspár. Hatvan centis képeim kapcsán megjegyzik, szerintük a széles sötét kereteim nyomasztóan túlhangsúlyosak. Miért éppen most hallottam meg ezt a mondatot? Másnap 63 keretről véstem-kalapáltam le a 8-10 centis külső keretet. Szerencsére a segédházmester fia fával fűt. Eltökélt és szomorú voltam. 25 éve, 1971 óta a "Váli keret", egy Stúdió kiállításon az Ernstben a "Siena-Párizs" -nyakára tették a szomszéd képeket, akkor találtam ki. Talán nagyobb képeimhez továbbra is jó lesz. Vagy a kisebbekhez. Egy kis Szütsológia. Ő már 20 éve szidja széles kereteimet. Hogy a lírai és drámai egész életemben küzdött egymással. Az igazi hangom a lírai, kis méretekkel. Nagyobb képeim mérethibásak. Ezért is tévedés a túlsúlyos keretezés. Frank János, minden kritikusok nesztora, 81-ben a műcsarnoki kiállításomról írja: "A drámai képekről kevés a mondanivalóm, a líraiakról annál több..." Szüts átruccant Párizsba, egyeztette az időt a kultuszminiszterrel, nagyon jóba vannak már, -együtt nézték a Musée d' Orsayt. Egy kis Sisley fasor előtt azt mondja Szüts: Nézz most ide a két szemem közé, ne úgy valahova, miniszterszerűen. Tudod mi az a metafizikus festészet? Igen, a Chirico... Na most ezt egy életre jegyezd meg, ha a fogalomnak egyáltalán van valami értelme, akkor ez a metafizika... Még Szüts. Mesélem neki, szegény Arany, haláláig visszavágyott kis fatornyos... Mire legyint, onnét meg Pestre vágyott volna... Igaz. Ez is Szüts. Vitatjuk a Kortárs Múzeum esélyeit, mennyivel jobb lenne művész-zsűri, mire ő: mert a művészettörténészeket a művek csak zavarják... Szütstől: -Mama, megyek a kertbe, almát szedni! -December van, kisfiam! -Tudom, ...sapka, sál! Mikit este kilenckor (Kata köziben) hívom sétálni a Vársétányra. Sok éve nem járt arra. Megnéztük a homokozót, a Micimackós játszóteret, megfogdosta a szobrot. Amott a park vége, ami álmaiban is szerepelt, -most elmerengett -14 éves- az volt a világ vége. Igen, a Kodály szobor is a helyén.. Este vetkőzöm, Miklós rám szól, mi az a széles, piros csík a combodon? Nem tudom. Ilyen még nem volt. Húsz centis, lilás, szélei sárgák, ronda. Dörzsölöm szivaccsal, nem jön le. Ha vérmérgezés, akkor gyorsan orvos kell. "Ha a csík a szívig ér..." Bejelölöm golyóstollal a fölső végét, reggel nézem, nem terjedt. Aztán eszembe jutott, mosógépet szereltem, emelgettem. Szüleinktől hallott egyik legsúlyosabb ítélet volt, hogy: proli. Most úgy értelmezem: proli, akit indulatai vezérelnek. Vajda barátom meséli: ülök az ünnepi asztalnál, együtt a család, nagyon mesélek egy történetet munkámmal kapcsolatban "és ebben a pillanatban, képzeljétek..." ekkor a mamám közbeszól "és egy kis uborkát nem kérsz?" -és én fölrobbanok, elsüllyedek, összeomlok. A nők eleve fölénk látnak? Igen. Tökéletes. Ugyanaz, mint múltkor József Attila ...az asszonyhoz úgy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde. Vagy Illyés, a nőkről egy versében ... és ti angyali fölényetekkel a vérébemocskult hőst is... Talán ezért is jó, ha Franciaországban telepedtetek le, itt hátrányban vagy, egyszál magad. Egy harmadik országban szimmetrikusabb lett volna helyzetetek. Szóval házvétel. Örülök neki. Írtam múltkor egy interjúról. Az újságíró azóta ideküldött egy apró kis nőt, hogy fotók is kellenének. Nehezen indult a dolog, én is mereven mozogtam. Akkor mondom neki, nézze én elkezdek festeni, ennek ő is megörült, s két órát csúszkált-mászkált körülöttem, közben egy reménytelen képemet rendbetettem. S akkor fölsikolt, hogy festékes lett a farmerem. Meg a pulóverem is. Ráadtam a pizsamámat, kezébe nyomtam a terpentines üveget, asztalomnál csutakolt szegény. Ellenfényben. Elkezdtem fotózni, elküldtem neki postán. Mondta, a férje nevetett. A pulóverét festetni kell majd, barnára. Megvolt a szülnapom. Pénz és figyelemszűkében vannak, fölfigyeltem rá. Viszont Katának állandóan fáj a háta, egész nap ül. Kihirdettem, legyen ajándékom, naponta egyet mindenki lóg a nyújtón, egy hétig, - pár éve építettem, senki nem használja. Miklósnak is jót tenne. Zsófi ajándéka az volt, hogy kompjuteren szerkesztett egy lógási naptár táblázatot. A Strindberg könyv nyomdai színkeverések között félórás szünetek voltak, leemeltem a polcról egy Márait, -A gyertyák csonkig égnek. Az első 20 oldal után kedvet kaptam, pár hét múlva találkoztam vele egy kis antikváriumban. Hát, -egyszer érdemes csak elolvasni. Apa nem katona, hanem költő, [mondta a kis gróf] ő mindig másról beszél. Vágy, másnak lenni, mint ami vagy. Ez a legnagyobb csapás. Ebben a könyvben is föl-fölbukkan világnézeti rendezetlensége. Latinovits iszonytatóan szavalja József Attilát, délelőttönként, festés közben, magnóról. (Ne küldjem el?) Híres vagy, hogyha ezt akartad Hány hét a világ, te bolond Igen, bevallom. Ezt én is szeretném... jobb képeket sajna nem tudok... talán újra keményebben kéne szelektálni... most el is törtem kettőt... sziasztok. 1996.12.12.-23 J-45 C.4849 Szia J., és J. család, karácsonykor és alighanem utána is A "J. levelek 1990-96"-ot Robi átnézte, és még a reméltnél is sokkal gyengébbnek találta. Hogy talán 20- 50 oldalt lehetne a 250-ből használni. Így hát a könyvterv kapott egy sorszámot és elsüllyesztettem a C. naplóba. Viszont fölajánlotta, csinálhatnék egy kötetet az "Én Budapestem" - sorozatba. Láttam ebből egy Mándy kötetet, ferencvárosi novelláival, egy Gink Károlyt förtelmesen modoros fotóival, és egy harmadikat is, egy felőled ismeretlen szerző: Lábas Endre, kiváló, hidegrázós szür-fotók koszlott belvárosi udvarokról. Robi szerint a C. naplómban van is elegendő szövegem már Budapestről, csak elő kéne halásznom, s ő szívesen megszerkesztené. Fotóim közül a Harangvölgyet emlegette, műterembelsőimet. Kiraktam harminc fotót a műtermem padlójára, nézegettem egy napig. Meggondoltam a dolgot. 10 igazán jó városképet fotóznom három hónap vagy három év lenne. Eljátszanék vele. De nem kezdek új szakmába. Kezdjek most beállni a csatasor végére, ahol elől a Nádas- Esterházy fényeskedik? Van ebben valami kedélyes gőg is, persze. A Naplóm, az más. Minden hülye kiadja a naplóját. És ráadásul ez a bizonytalan köztes műfaj: esszék, fotókkal?! Nem. Katát kérésére elkísértem Ménfőcsanakra, három napra, lelkigyakorlatukra. A programjaikon ugyan nem vettem részt, de ezt az írás dolgot ott döntöttem el. Valamint a plébánia kapu deszkázatáról lefeszegettem negyven rozsdás rajzszöget a bicskámmal. Sőt. Amit nyáron elkezdem, hogy legkedvesebb fotóimról esszéket írni, ez is ugyanaz lenne. Menekülni a festőállvány elől. Átfogó elvi tisztázás (és tisztulás) történik mostan itten. Úgyhogy visszakucorodtam a faláda tetejére, azóta is onnét nézem (pocsék, illetve közepes) képemet. Opusz 96/56. Órák óta merengek fölötte... ez a munkám. Még tovább lépve: alighanem ez a kompjuter korszakom vége is. Maradnak e levelek, nem akarok én az irodalomba belekalandozni. Esetleg, majd, más körülmények között... Mikit nem vették föl a Piaristákhoz, nyilván gyenge volt a dolgozata. Most a Cisztereket céloztuk meg, egy rokon egyetemista fiú (festményért+óradíjért) heti kétszer korrepetálja matekból és angolból. Csak a magyar tételeket fogom én átvenni vele. A Lúdas Matyi főbb szereplői. Miért személyesíti meg Csokonai a Reményt? Egy ostoba rend szerint most minden iskolába külön kell felvételizni, sőt, némelyikbe kétszer, előfelvételi is van. Miki legalább négyszer fog. Zsófi hetek óta lázasan írja dolgozatát Arany Örök zsidó verséről[4]. Megmutattam neki, hogyan kell témakörök szerint szerkeszteni, Kata is korrigálta. Kevés a műveltsége ehhez a feladathoz, bíztattam, olvasson. Talán rákap, most éjjel- nappal könyvtárban ül. Ma meglógott a csuklyás patkánya. Vagy 25 centi. Zsófi szerint a márványnehezéket nyomta ki terráriuma tetején, a család úgy vélekedik, ő nem tette a helyére. Várjuk, mit hoz a holnap. Vettünk egy förtelmesen ostoba, viszont nagyon drága francia porszívót, pardon takarítógépet, ami vizet is fúj- szív. Nagy doboz, kerekeken. Zsófi szereti: olyan édes, ahogy húzom, és jön utánam... Miki viccei: Mi az, pici, sárga, és veszélyes... ? Naposcsibe gépfegyverrel. Miért megy a hulla a boltba? Élesztőért. Ködös a város, hetek óta. 11-kor mintha sötét alkonyat. És mindig nyirkos az utca. Nem is emlékszem ilyen decemberre. Bár mondják, a tavalyi tél is hosszú volt. Alig van fény, rá kell segítenem reflektorokkal. De attól meg (a kék fólia ellenére) sárgább lesz a kép, azt pedig lila színeim bánják. Kormos István összegyűjtött verseinek kötete csapódott hozzám, nem ismerem. Bognár Robival bejelöltettem a fontos verseket (válogatott kötetet csináltunk belőle),Robi de egy se tetszett. Hanem ezt találtam, és faxoltam is, barátaimnak karácsonyra. KIFORGATOTT ZSEBBEL Azért ezt-azt láttam szerte a világban: pl. bicegő tücsköt, kannibál rézüstöt, fekete szivárványt, fürdőző cigánylányt, pocsolyát az égen, papot lyukas széken, börtönőrt nevetni, erőművészt verni, Berdát inni tentát, verklit húzó tantét. De zsebemben kotorászva egy fillért se látok. Egy válasz jött, K. barátomtól, akit épp elhagytak: Erdő szélén három ház, fegyház, kórház, hullaház, mindben egy-egy kedvesem, csak velem nincs senkisem. Weöres Észbevettem (55. évemben vagyok), Kata olykor nyögve jön a piacról, szatyrokkal. Szombat hajnalban, fél hatkor, (még van parkolási hely) bekéredzkedtem a még zárt piacra, az árusok egymásnak átkiabálva készítették elő a ládáikat. Hoztam négy zsák krumplit, rögtön le a pincébe. Annyit kérte, vásárolnám én, de napi eligazításhoz vagyok szoktatva, mindig elfelejtem. Most aztán - tavaszig. Új márványtábla a százévesek mellé, a Lukács falán: 1920 ÓTA, 76 ÉVEN ÁT A LUKÁCS USZODÁBA MINDENNAP ELJÖTTEM, HOSSZÚ ÉLETEMET ENNEK KÖSZÖNHETEM. HÁLÁS MEGEMLÉKEZÉSSEL: Dr. MOLNÁR KÁROLY ORVOS TÁBORNOK, AZ UTOLSÓ MAGYAR KIRÁLY UTOLSÓ KATONÁJA 102 ÉVES SZÜLETÉSNAPJÁN. BUDAPEST, 1996 DEC. 12.[5] Tücsöktől megtudtam, szűkében a pénznek. Megbeszéltem a Fiorettivel, s levél: Erzsébet idézetet küldött: "Uram, te adod meg nekünk a békét Mert a te műved mindaz, ami velünk történt" Iz 26/12 és máshol ugyanezt olvasom: "A seregek urának buzgó szerelme művelendi ezt!" (vagyis mindent) fontos mondat, nem ?! Már e hónapban 24 ezret tudtunk nekik küldeni (havi 10 ezret garantálunk). Azt mondja, így egyenesbe jönnek. Kapok havi programfüzeteket a "Bálint" zsidó művelődési házból (testőr a bejáratnál), múltkor megnéztem egy orosz rajzfilmes zseni munkáját, nem volt különösebb. Hanem körben a falon 40 Chagall grafikák, kölcsönkiállítás! Elfogultan szeretem, végigjártam. Aztán még egyszer, volt a film kezdésig még idő. És majdnem teljesen új volt a látvány! Kicsit megijedtem. Sivatagi atyák történeteiből, hallottam: Mester és tanítványa vándorolnak, vízparthoz érnek, átkelnének. Ott a mester megkönyörül egy asszonyon, s nyakába véve átgázol vele a folyón. A tanítvány megrökönyödik., hogyhogy, egy nőt?! Mire a Mester: látod, én a túlparton letettem, te pedig még most is cipeled... Napokban fölütöttem "a" Józsefet. Putifár könnyedén leugrik hintójáról. Aztán a kútjelenet kb.: "Ki vagy mi vagy odalenn? Ez a természetes tartózkodási helyed, avagy jobban szeretnél másutt lenni?" Jákob megáldja a Fáraót. Ráchel halála az út szélén, szülése után. Minden mondat ismerős volt. Csüggedten leejtettem. Lehet, hogy kiolvastam a könyvet, vagy 25 év után? Lesz másik? Nem. -Mivel ültessük be a felesége sírját, kérdezik a skóttól. -Természetesen krumplival! -Mit csinál a skót, ha fázik? -Közelebb megy a gyertyához. -Ha még mindig? -Még közelebb megy. -S ha még akkor is? -Akkor meggyújtja. Ja, megnyílt 14-én a Kortárs Művészeti Múzeum. Picasso 2, én 9 képpel. Háromszor becsületesen végignéztem, három emelet. Kérdezték már persze véleményemet, de hát az lassan alakul. Hogy ösztönös ellenszenvem fölé lássak. Hisz tán nekik van igazuk sivárságukkal, ürességükkel, felületességükkel, ma ez az élet, övék a jövő... Nem. A kiállítás nagy része blöff, szervezője pedig elefantázisban szenved. Egy 60 centis olajkép, egy Morandi elképzelhetetlen lenne e háromméteres vásznak árnyékában. Az én képeimből is ikonfalat csináltak, ugyan beleegyezésemmel, de így halkságuk elvész, mégiscsak. Az egész kiállítás rideg, egy műtő előcsarnoka. Egy jó képnél pedig átmelegedik az ember szíve, különben mire jó, nem?! Van négyméteres rajz egy ollóról, van egy vörös dívány, ami muzsikál. Igazgatója oda nyilatkozott, ő csak azt gyűjti, ami a vizuális nyelvet megújítja... Leonardót nem állítaná ki. Volt egy igazi sikerem. K., barátnőnk gondnokságot vállalt, nagyon gondosan intézi a házuk kisebb-nagyobb ügyeit. Beosztja a pénzt, javíttat, stb. Van egy szomszédja, aki mindent másképp csinálna, már tíz levelet írt neki postán!, már veszekedtek, már kiabáltak, már barátnőnk is elküldte őket valahová, a ház kénytelen lesz pereskedni, stb. K. egy délelőtt sírva hívta Katát, hogy patthelyzet, képtelen nem ezen rágódni. Meséli mindezt nekem Kata reggeli közben, hogy nincs-e valami ötletem. Fél óra múlva hívom K.-t, fölszaladnék hozzá, kitaláltam valamit. Kitöltött narancsszörppel várt. Útközben (az akció sikeréért imádkozva), betértem a piacra, összeállítattam egy hatalmas fehérrózsa csokrot, - s vittem magammal egy otthon megírt bocsánatkérő levelet is. (Kata nem jósolt sikert.) Mondom K-nak, nézd, itt már csak radikális megoldás lehetséges. Az a nagy szerencse, hogy te is hibáztál. Egyébként pedig szerencsére az ő bűnéhez semmi közöd, elég neked a magadé. Ezt én is többször elmondom naponta, magamnak. És még egy, Fülig Jimmy örökérvényű tanítása: Tiszteld embertársad elmebaját! Írd alá a fogalmazványt, én becsengetek hozzájuk, itt van ez a virág, 1700 forint volt, evvel együtt átadom. Ha nem akarod, tied a csokor, munkaidőben vagyok, megyek. Csöndben ült sokáig. Aláírta, beadtam. Este hívott, nagy kő esett le a szívéről. -Most egy tepsi süteményt sütsz... -Igen, a baracklekvárosat szereted... -Nem nekem... nekik! Azóta már kapott köszönő választ. Annyira fáradékony vagyok (Kata küldene kivizsgálásra), hogy rászántam magam, egy 8 milliós MITSUBISHIvel vittek-hoztak, elmentem íriszdiagnosztiára. Akkor még nem tudtam, hogy ez marhaság. Egy kukkerbe kellett hosszan belenézni, a másik végén a doktornő ült. Utána mondom, most cseréljünk helyet. Fantasztikus rajzolata van az ember szemének. A bringázás még tart, naponta. Nem döntöttem el, hogy kötelező, de nem merem abbahagyni, mert olykor nehéz este fél tízkor síruhába, kommandós-maszkba (arcüreg) öltözni, nekiindulni. De aztán már jó, jó, és gyönyörű az éjjeli Dunapart. Most vekkert tettem a zsebembe, a biciklizésre becélozva, 20.15-re állítva. A karácsonyt ugyan Kata intézi, de a belvárosban járva eszembe jutott Zsófi régi vágya, és vettem neki egy ébresztős rádiót. Otthon örömmel mutatom Katának, azt mondja, tánczenére fog ébredni, nyilván öltözni és indulni is, hol marad a reggeli ima, a gondolatok. Igaz, -becseréltem egy mezei rádióra, a konyha számára. Ronda, túlformált, leszopott sarkokkal, de a hangja gyönyörű, beleszerettem. Most bezárt ajtó mögött sűrűn hallgatom, hogy gyorsan kiszeressek belőle, és karácsonyig megunjam. Nem lesz nehéz, a Szabad Európa megszűnte óta alig hallgatok rádiót. A Belvárosba pedig azért tévedtem, mert István atyához mentem, a pesti Ferencesekhez, gyónni. A szekrényben ült, lent. Várni is kellett. Mondom neki, hogy irigylem, egy öregasszony betérdelt az előbb, s hallom, rögtön elkezdett sírni... István egy mondattal helyre tett: szóval te az akaratoddal, értelmeddel inkább... Aztán még szóbahoztam (kissé őszintétlenül,) alkalmas vagyok-e a maradék- Fioretti vezetésére, mert nem vagyok életkedvű, dinamikus. Mondja: Krisztusra figyelve eltűnnek ezek a stíluskülönbségek... A Fiorettiről jut eszembe. Az elmúlt években megint elmozdultak karácsonyi szokásaink. Volt olyan év, hogy 10 forint felső értékhatárt kértem, volt, hogy csak egy A4-es lapon lehetett-. Most Simon Andris ötletére egyszerűen egymásért imádkoztunk, sorra, mindenki a mellette ülőért. Én kezdtem, Erzsivel. Áldott este volt. Most leszünk, újévkor, 12 évesek. Azt hiszem mennem illik, a bejglihez mákot darálni... ablakot is kell mosni... holnap Szenteste, reggel uszodából jőve a Margit utca sarkán föladom leveledet. gondolok rátok: még mindig a 26 éve szabott bőrtarisznyámmal járok, csak a bicska-zsebben ma gyógyszert tartok, fejfájás ellen. [1]katolikus népiskolai értesítôkönyv, 1947 [2] Babits [3]ez, gondolom, nagy párizsi szerelme, Orosz Anna [4] Az egyetemi előkészítő tanfolyam keretében. [5] 2001 április: néha még lejár úszni 1997.1.7.-26. J-46 C.4881 ...gondban, öregem, gondban, ...persze nevetséges. Írtam neked, szeptemberben lefeszegettem 63 képem keretéről a széles peremet, már föl is tüzelték. De nyugtalan maradtam és szomorú, kissé. Így se jó igazán, vagy csak szokatlan, annyi év után? Szeretném érteni is, amit csináltam - ami történt. Deine Sorge möcht' ich haben![1] (Ha így írják.) Evvel kezdjük: MIRE VALÓ A KERET, egyáltalán?! 1. A világ legjobb képeit ugyanis keret nélkül, repróról szeretjük. Ugyanis ötvenszeres munka lenne fotózásnál a képet úgy bevilágítani, hogy a keret ne vessen rá zavaró árnyékot. Tapasztaltam. Néha muszáj volt külön fotóznom a keretet. 2. A keret persze módosíthatja a képet. —Morandit imádom, de az a képe közepes. Mégis csoda volt abban a fantasztikus brüsszeli keretben. Elfogadható ez? —1962 körül a kis Braque a Műcsarnok jobb első termében. A kép: tisztességes volt. Hogy ékszerré vált: megszámoltam, hány esemény történt a képkeret külső széléig, a passzpartúkat is beleszámítva. 14. —Az az orosz festő, aki élete végén Royce Rollsszal járt a Quartier Latinben, nem jut eszembe a neve... Poliakoff. A legszebb négy képe széles arany díszkeretben 1970 Párizs, retrospektív kiállításán. —Amikor a keret fejezte be fehér zsidó temető képemet. Nem volt morális kifogásom. 3. És ha túl fontos a keret, és önálló életet kezd élni? Akkor dísztárgyat gyártunk, átcsúszunk a lakberendezésbe, az iparművészetbe. A kép szellemi termék, csak másodsorban anyagi. Akkor ez a megoldás. 60 centis képeimhez sokszor túl hangsúlyos volt a széles keret. És mivel porosz-derékszögű a gondolkodásom, nem tudok esetenként különbséget tenni: maradjon a semleges- szerény keret. (Mert még az is megfordult a fejemben, hogy rengeteg munkával visszaállítom az eredeti állapotot.) Mesélem mindezt György Petinek. Legyint: áltatod magad, nem ez a te gondod. Unod tízedik éve festett témádat, unod az életformádat. Mozdulj ki a szobádból! Alighanem igaza van... Móricz zseni. Olvasom leveleit, naplóját. Nagylánya kezd irogatni. No már most Móricz nem az a dörgölődző- szívességkérő fajta. A lapszerkesztők fejedelme. Hogyan ne hazudjon, hogyan maradjon ki a segítségkérésből, lánya karrierjét segítendő? Igazi dilemma. Lenne, nekem. Ő egyszerűen nem olvasta el lánya írásait. És az utolsó mondatom a keret szerepéről (másnap reggel, úszás közben jutott eszembe): A báli ruha fontos dolog, abban veszik észre a lányt. De a gyerekek fölnevelésében kevés a szerepe. Meséltem neked, ha jól emlékszem, Bartos Róza emlékiratáról, özv. Vajda Jánosné, vagy 30 év volt köztük, házasságuk pokol, borzalom. Istenbe-belenyugvással, teljes alázattal fogadja, ami vele történik. Iker csecsemőit Vajda dühkitörésekor véletlen megöli stb. Írt erről e könyvről egy tanulmányt irodalmár ismerősöm, Földényi F., aki e könyv kapcsán a magyar regény helyzetéről elmélkedik. Így kezdi: Íme egy rendhagyó "regény": zavaros, kusza, semmi magakelletés, írója nem ismeri a hatáskeltés titkait, az egyensúlyozást, a mérlegelést... oda jut, ahová eljutnia magyar regényírók csak legritkábban éreztek késztetést.. könyve a legnevesebb magyar regényeknél is regényszerűbb... minden esztétikai fejtegetésnél élesebben világít rá hazai regényirodalmunk közel kétszáz éves dilemmájára, arra, hogy AZ ÉLETET A KALANDOSSÁGGAL, A SORSSAL VALÓ SZEMBENÉZÉST A ZÚGOLÓDÁSSAL, A TÖRTÉNELMET A PÁTOSSZAL FELCSERÉLŐ MAGYAR KLASSZIKUS REGÉNYEK TÖBBNYIRE MINDIG IS ANTIREGÉNYEK VOLTAK... Minden regény sémákból építkezik: a kontúrokat nélkülöző életanyagot addig gyúrja, amíg történetté nem formálódik... anekdotizálás, a látványos megoldások hajszolása... nincsen olyan írói alkotás, amelyben ne degradálódna a létezés.[az igazi művész] kénytelen azt tapasztalni, hogy a létezés mérhetetlenségéből alig tud valamit megragadni... E feszültség természetesen nyomasztó, de legalább hiteles... a teremtői és teremtményi lét kettősségének feloldhatatlanságával egynemű. A magyar irodalom múlt századi fő áramából ez a feszültség hiányzik... a gyermeki fantázia[...] talál ki magának anekdotákat, kalandokat, zsánerképeket, távlatokat nélkülöző életformákat bizonyos értelemben a Jókai—Mikszáth típusú regény gördülékenyebb, olajozottabb, mint a világirodalom legnagyobb regényei... Az egzisztenciális kockázattól való félelem mindig olyan erős volt nálunk, hogy Dosztojevszkijnek itt nem lett volna semmi keresnivalója. [nálunk] az arany középút a tehetetlenséget leplezi... Na ez jó. Mindig is szerettem a radikalizmust, és ha beleesem is, lenézem az anekdotizálást. Mesélem mindezt kirándulás közben Bognár Robinak, aki lemarház. Za őket. Hogy ezek a neoavantgárd elméletgyártók, először is kihagyják elméleteikből azt, aki nem illik bele -Kemény Zsigmond-, fölfedezik azt, aki nekik beleillik, s lemondanak a normatív, értékrendet tiszteletben tartó szemléletről, egymást szórakoztatják, rég feledve a körön kívülieket. Most fölrémlik, Földényinek ugyanerre a gondolatára 5-10 éve válaszolt is újságban Hegedüs Géza bácsi, regényíró, aki találva érezte magát, s a történet, a mese és a szórakoztatni akarás szándékát védte. Szüts akkor azt mondta rá, neki van igaza, sajnos. S épp most hét végén a Népszabadságban Mikszáth évforduló kapcsán Spirótól: A gonosz legenda szerint Mikszáth élete végén elolvasott Mikszáth pár Dosztojevszkij regényt, megdöbbent és azt mondta: ha előbb olvassa, egészen másmilyen műveket írt volna. Ugyan kérem! Ez a legenda egész biztosan hazug, ez a legenda " világirodalmat" feltételez, valamiféle kötelező "művészi fejlődésvonalat" feltételez, vagyis nem létező dolgokat állít... Mondták, -ma már nem is mondják, annyira biztosak benne-, hogy az "anekdotikus irodalomnak" vége van. Ezt hiszik, miközben az emberek, ha összejönnek, ma is mulatságos, tömör történetkéket mesélnek egymásnak, jellemző, és könnyen megjegyezhető, könnyen továbbadható történetkéket a korról... csakhát ezek a történetkék ma nem kerülnek bele az irodalomba. Voltaképp őrület. A szóbeliség ma művészibb, mint amit leírunk. Az irodalom mintha lemondott volna mindazon pompás eszközeiről, amelyek évezredeken át éltették. Lemondott a meséről, a jellemről, a leírásról, lemondott az érzékiségről, le a csattanóról, csak az úgynevezett nyelvet tartotta meg. De miféle nyelv az? Kifigurázó, parodizáló, valami külsőhöz képest létező nyelv, amely meghal, mihelyt a rendszer, az állam, az ideológia, amellyel szemben állt,[2] letűnik. És le szoktak tűnni mindezek. Semmi nem tart örökké, csak a jól megformált, klasszikusan egyszerű és az emberi alapérzelmekre építő mese. Amilyeneket Mikszáth írt egész életében.... nincs helye a nemzedékek tucatjai által kipróbált és szentesített hatásos mesélési módokat valamilyen mellékes okból megtagadó szemléletnek ott, ahol valóban fontosat kell az utódokra áthagyományozni... A napokban a lányommal hallgattam az esti mesét a Kossuth rádióban. Egy Mikszáth mesét olvastak fel Jánoskáról, a ki gyerekként meghalt. Egyszerű mese volt, karácsonyi történet, de nem az a giccses fajta, mint Dickensé; olyan könnyed, egyszerű volt, ahogy csak a legnagyobb emberi tragédiákról szoktak az igaziak írni. Én alig bírtam visszafojtani a könnyeimet. Hatéves lányom látta rajtam, hogy mindjárt elsírom magam... Ez jó. Fölhívtam rögtön Spirót, hogy nagyon jó a cikke, de nem ezért keresem, hanem mert eligazított egy hosszú belső történetemben. Aztán fölhívtam Földényit, olvasta-e, szerintem ez neki is szól. Még nem olvasta, köszöni... Következő vasárnapi kiránduláson mesélem mindezt Robinak, aki egyetértően jót nevet, mesélem reggel a klubomban... Fájni kezdett kicsit, csak lefedtem magamban, hogy neked-leveleim kiadásra alkalmatlanok, s gyógyítandó: dicsekedtem evvel mindenkinek. S most: György Peti "a C. naplónál sokkal jobbnak" találta, hogy ő még az éjjel a felét elolvasta, és aztán még egyszer, és a feleségének is, hogy a nárcisztikus Váli mi mindent meglát a világból, hogy ő szerezne rá kiadót, stb. Milyen lehet az az érzés, amikor egy lánynak megdicsérik a gyönyörű valamilyét? Jókedvemben, lendületből, új címet találtam, ami még talányos is, ámbár pontos: "J. NAPLÓ" Merthogy. Na várj, de másolom az utóiratát az embriókönyvnek: KEDVEM KEREKEDETT RENDEZNI J.-NEK ÍRT LEVELEIMET, EGY ESETLEGES KIADÁSRA, 96 OKTÓBERBEN, -INFLUENZÁVAL FÉLÁRBÓCON, POKRÓCBA CSAVARVA: -az első 18 levelet kompjuterbe gépeltettem -a teljes szöveget 3 fájlba átmásoltam -kevés részt kihúztam -néhány értelmező mondatot beírtam, lábjegyzetet is -besoroltam a levelekhez mellékelt szövegeket, főleg újságcikkek -nem mereven, de egységesre tipografizáltam -két példány készült, spirál-fűzve, besoroltam a C. naplóba -megmutattam Bognár Robinak, aki kiadásra gyengének találta, ebbe azonnal bele is nyugodtam -de azért megtartom Ennyi. Éve tán, mellékesen megkérdeztem Tamás atyát. Ő Ausztráliába indulta előtt, 85-ben fölhozta karizmatikus irodalom - könyvtárát, egy tengerész zsákból borította ki az ágyamra. Hogy nem kéri-e most vissza, nem használjuk már. (Én minden fontosat elolvastam belőle annakidején.) Most hullámpapírból két nagy dobozt szabtam, 24 kiló (postamérleg). S akkor hónapok töprengése után dönteni kellett. És visszatartottam egy könyvet. Mackintosh: Elmélkedések Mózes I.-V. könyvéről. Ahogy a hülye Dali mondta gyönyörűen feleségéről: mézbe ejtett cukordarab. Hihetetlen gondolatgazdag. Tízkötetes könyvtáram éke lesz. Mackintoshra -soha nem hallottam róla,- egy amerikai prédikátor, Moody hívta föl a figyelmemet, aki szerint ha három könyvet kellene választani egy lakatlan szigetre... Múlt századi írás. És mostanában reprintben kiadták. Erre figyeltem föl. A második kötet fordítása 1942-ben készült el, a megjelenést kötetenként megünnepli az előszóíró, dr. Kiss Ferenc orvos. Várj, most megnézem, hátha a Larousse mond M.-ről valamit. Nem, persze, csak a szecessziós angol iparművészt említi. Az előszóból csak annyit tudni meg, hogy C.H.M. 1820-96, ősrégi ír család sarja, műveit sem sorolja föl. Most bevettem a Mózes I.-V.-öt hajnali imaórámba: ha nem találom meg, amit ma olvastam, szabadon fogom idézni. Hogy az a szamár Mózes. Isten hívja szolgálatra, és bíztatja, ígéri, hogy segíti. S hogy reagál ő? Uram félek, nem vagyok alkalmas... Hogy segítség kéne! (Isten nem elég neki, inkább ember kell.) S Isten tűri. Kérésére melléadja Áront, akinek egyébként ő fogja Isten üzenetét közvetíteni, mégiscsak, s aki majd az első alkalommal aranyborjút önt... Hogy mi is ilyen marhák vagyunk néha. Földközelibb tájak. WC. tartályunk, hogy még nem esett darabjaira, csoda és az én szorgosságom. Már megragasztottam, már szétszedtem az elzáró szelepét, a hungarocell úszónak terelősínt csináltam vasdrótból, megfoltoztam faléccel. S megint elkezdett szivárogni, s bár általány vízdíjat fizetünk, nem szeretem, nem etikus. Volt nálam éppen pénz, s kenyérvásárlásból hazafelé betértem a Széna téri Vasboltba. Az a cseh tartály, amilyen ez, persze kimúlt a szocializmussal. De van csereszabatos!, ami azért nagy szó, mert akkor bizonnyal én is föl tudom szerelni a régi helyébe. Most VAN, MŰKÖDIK és fehér. Folyik. Illetve nem folyik, amikor nem kell. Aztán mit csináltam még meg. Mikica ágyát újradeszkáztam, széthancúroztuk. Padláson talált bútorlap maradékokkal. Új törülközőtartó. Rá vinyetták: Vendég, Kata, Zsófi, Miki, Deske. Gyerekeim nagyon utálják ezt a föliratozó stílusomat, mondtam, ha betéve tudják, levehetik. Zsófi két nagy kalickáját egymás mellé raktam, a papagájok kezet csókolhatnak nekem, mert így végre látják egymást. Biankó csiripoltak eddig egymásnak. Megjavítottam 13 év után műtermi elsötétítőfüggönyömet, egy kis létramászások, és sok műszaki rajzszög árán. Hosszú téli estéken és éjszakákon hideg ellen is használom. Festés hiányában sokszor nappal is félig behúzva marad, bár furcsa ez a fél-, éjhomály. Most itt megint eltelt egy hét. S. Nagy (a harmadik) határidőre részben megírta a Váli monográfia most, pénzkérő pályázatra leadandó nagyobbik részét. A 48 képelemzést visszavonta, hogy avval elégedetlen. Utolsó napokban hirtelen faladatokat adott nekem, állítsam össze a rajz-illusztrációk listáját, s estére vigyem föl, stb. Aztán megkaptam a kéziratot, floppin is. Izgalommal várta első reakciómat, másnap hívott. De aznap éjjel elvágódtam a sima jégen bringával, a a Várból, a Nemzeti Galéria elől rollerozva kellett hazajönnöm, mert elszakadt a lánc. Így másnap délelőttöm javíttatással telt el. Aztán estére átnéztem. Sosem leszek alkalmas ilyen szakszöveg hiteles bírálatára, 1. mert eleve annyira unom 2. nem tudom, tényleg nem tudom, mit kell az átlagolvasónak képelemzésként elmondani, és mit nem, nincs rálátásom a területre. Nagyszerű ötlettel könyve legelején tisztázza helyzetét, így az egész könyv azonnal átértékelődik: Váli Dezső a barátom. A szónak abban az idejétmúlt értelmében, amilyeneknek hisszük a romantikusok nagy szellemi, érzelmi kötődéseit. Amilyenre kamasz korában vágyik az ember. S a csodával határos, ha megtalálja és a csoda maga, ha megmarad. 1969-ben ismerkedtünk meg. Első kiállításait én rendeztem. Évekig dolgoztunk együtt egy lakásmód-életmód kutatásban, vidéken, (ő lakásokat fotózott). Felfedeztük az elhagyott zsidó temetőket. Voltunk együtt Észak-Koreában 1984-ben. Minden Karácsony első estéjét családjával töltöm, 1972 óta. Rengeteget hadakoztunk egymással. A barátom. (Ez már általam rövidített szöveg. Az eredeti duplahosszú) Most majd megegyezem Katával, javítási ötleteimet mi módom jelezzem. Nem olyan egyszerű a dolog, mert sokkal hatékonyabb lenne, ahogy ma elkezdtem, ti. kompjuterbe írva. Igenám, de azon nagyon nehézkes lenne a változtatásokat jelölni. A kiadóMMal tegnap beszéltem, határidőkről is. Lehet, a szokott márciusi Kecskeméten ezt csinálnám, ahogy újabban: a délelőtt első másfél- két órájában. Szüts szerint jót tett képeimnek, hogy kevesebb idő jutott rájuk... Kecskemét. Már várom. A pirkadat első jelei ebben a koromsötét januárban. Megvettem egyetlen lendülettel, két óra alatt mindent, ami kell. Jó ilyenkor az autó. ultramarinkék sötét, 6 tubus lenolaj 3 liter, terpentin 4 liter (több évre elég) alapozókence 7 kg 40 farostlemez, leszabva (ha megint meghívnak művésztelepre, akkor évi 55 képpel számolok.) Hiába január, a visszaszámlálás megkezdődött. Fogok kínlódni a műteremházban. De a megérkezés! A megérkezés megint, egy év multával! A fölcipekedés, íróasztal a bal sarokba, festőállvány a fal elé, mögé a nyersvászon háttér miatt fehér lepedő, rajzszögekkel. Fogkefe és szájzuhany a mosdó fölé, pizsama a párna alá, nagypokróc az ágyra. A gurítható óriás reflektor búrájára kék fólia. S mindez ebédig, mert fél egyre, (kolomphang) már rend van, harci rend. Most, hogy ez a kézirat megérkezett, mégiscsak kell kompjutert levinnem, idén már itthon hagytam volna. Még kérdés, ezt a sajátomat, ami három nagy csomag, vagy sikerül valakitől táskaméretűt kölcsönbe. Voltak nálam most a Műcsarnokból, az októberi Ernst múzeumi kiállításom rendezője bemutatkozott. Fiatal asszonyka. Egyeztettük az alapvetőket, a cég kétszázezret szán rám, szokásosan. Abból a posta-, szállítás,- biztosítás-, meghívókártya-, megnyitó költségein túl még jut valami a katalógusra is. Ami ez esetben S. Nagy monográfiája lenne. A kiadó elkezdte pályázatokon összeszedni a szükséges 2 - 2 ˝ milliót. Csoda, ha összejön, de nem lehetetlen. Most egy szomszédhoz bekéredzkedtem képet nézni, jártam már ott, valaha. Két Nagy István szénrajzuk van, erdős tájak, nagyszerűek. És, ami húsz év alatt kiesett az emlékezetemből: egy parasztlányka portréja, pasztell, tán hetven centis, halvány okkerekkel. És széles, királyian díszes, ezüst keretben. Jaj, Istenem! Leírhatatlanul pompás, gyönyörű! Szebb így? Szebb. Mindent visszavonok keret ügyben! Nem jobb a kép, de mégis, több!! Más a jelentése! Hiszen a nőknél is: tartozék a ruha. A színvilága, a stílusa- De otthon éreztem magam, arra a negyed órára! Be is jelentkeztem, húsz év múlva újra jövök! Eltűnődtem. Párhónapi "fizetésem" félretéve. Akár megvehetném az egyik rajzot, ismerem az árfolyamot. De így még szebb az egész, hogy négy födém van köztünk. Mégis, azokat a rajzokat senki nem látja! Aki beszerezte és szerette, a férj, három éve meghalt. Az jutott eszembe, hogy a mennyország talán nem teljesen szenvedés nélküli hely. Szűz Mária figyelmébe ajánlok egy fiút, aki kínlódik, lehetetlen, hogy ne szenvedne vele. És ha ő, akkor más is... Lehetne ellene vetni, hogy a világ végével ezek a nyomorúságok megszűnnek. De ha nincs idő, akkor ott ezek nem időben játszódnak, tehát mindig vannak... Ebédfölhozatal. Kata naponta főzött, rábeszéltem, mint annak idején, húsz éve, hozzuk valami kifőzésből. Most egy diákmenzát találtunk, ételhordóval. Kétnaponként egy kétajtós szekrény jellegű szakácsnő oszt, és nagyon keveset ad. Tegnap már megdicsértem, hogy nekem milyen sokat ad mindig. Várom az eredményt... Álljon meg a menet. Válasszuk szét a problémát. Díszkeret másoknál. Miért fáj nekem az, ha másoknál szép és gyönyörű?! Az nekem ingyen van. Én pedig úgyse tudok olyanokat csináltatni, drága. Múltkor láttam faragott! és festett fa keretet egy szentendrei galériában, 50.000 forintért csináltatták. "Ja, nekem a képeket el kell adnom, föl kell öltöztetni őket!" Ez is egy szempont. Lehet, hogy csak annyi a baj, amivel az elején kezdtem, hogy a 60 centis képeimhez aránytalanul súlyos volt a széles perem? Vótunk szinyházban. Három nő, valami ilyesmi. Albee. Barátnőnk nagylánya volt az egyik, három szereplős kamaradarab. Közhelyek, világnézeti bizonytalanságok, és ügyes dialógok. Hanem az öregasszonyt Psota játszotta, ambivalens nekem 30 éve. Kiváló volt. A második képben halotti bábuja van a színpad közepén egy vetett ágyban, s avval, kvázi magával beszélget. A másik két nő is ő, 24 illetve 50 évesen, azokkal is diskurál. Az ötlet jó. Utána megvártuk Borit a színészkijáróban hazavittük- volna kocsival, de defektet kaptam. Fél tizenegy éjjel, Deák tér, szemerkélő eső, kerékcsere. Hazaküldtem őket metróval. De hamarább hazaértem, kis győzelem a sorson. Uszoda. Rajtam fölbuzdulva Gábor barátom Móricz levelezését és naplóját olvassa. Egy hete folyamatosan lelkendezik: egyre jobb! És még a Csibe történet hátra van! Egy közgazdász munkatársat keres, neki egy fiatal ambiciózus kutatóvegyészt szerzek, a Széchenyi könyvtár egy grafikámért cserébe, amit tombolára szánnak, 1600 mikrofotómat visszanagyítja, a C. naplóm legrégebbi oldalait. A reumatológus visszaadta a cikkemet, egy főhivatalnok a kedvemért megnézte az új Kortárs Múzeumot, de még a két Picasso sem tetszett neki. A heraldikus átadta 14 éves lánya fotóját, mutatnám meg fiamnak, mert lánya már fiúzna, a hittancsoportba csak kis vakarcsok járnak. Tetszett az ötlet, cserébe vittem volna rögtön Mikicát, levlapon, de Kata lefújta, lesz még erre idejük, inkább fékezni kell. Persze, igaza van. Harmadnap jött a hír, hogy a heraldikusné is Katának adott igazat. A fotót visszaadtam. Már dögös csaj, fotózáshoz félprofilban feszít. A nyugdíjas MÁV tiszt egy óra alatt ér be ide Rákosról, hétkor már indul is haza. Kertes házban lakik. A felesége megfigyelte, hogy a "kakasrigók a lányrigókat elzavarják az etető mellől. De a lányrigók odaengedik egymást." Kérdeztem, az asszony milyen következtetést vont le ebből. Pistának megmondtam a titkot, 6 év kísérletezés után jöttem rá. Az ősi, Lukácsos recept henye fogalmazásban ugyanis így szól: az úszószemüveget nyálazni kell párásodás ellen. (Kanadai balzsamnak hívjuk) De a dolog nem működött. S most rájöttem. Nem nyálazni, ujjheggyel, hanem megnyalni! Két nap múlva István visszajelzett, a dolog hibátlan. A gyógyszertröszt vezérigazgatójáról unokája azt hiszi, hogy foglalkozása szerelő, csak ő ért a családban a villanyszereléshez. A röntgenorvos viszonzásképpen egy-egy viccel kedveskedik. Az ügyvéd jelezte, hogy a bírónő már igazságügyi orvosszakértőt jelölt ki számunkra a perben. Minap, hátúszás közben: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a vízben a jóakaratú embereknek... Egyszer voltam idén síelni? Kétszer? Utána három nap izomláz, nem megy. Abbahagyom. Fáj. Igaz, hóban is bringázom, minden nap. Ez jó. Elővettem az Illyés válogatott verseket, elandalít, hazaérkeztem. No, búcsúzóul valamit, neked. KIKÖT AZ ÉV, TIHANYBAN Földre néznek már a napraforgók, fővesztésre ítélt rabsereg. Fenődnek a faluban a sarlók, hogy nyakukra bárdként üssenek. ... Őrzi tükre békéjét e fényben - nagyságával oly megnyugtató - s hegyet, hajót horgászt,- hálaképen mindent megkettőz a néma tó. Arany napok. Semmi munka immár. Az idő tesz-vesz csak. Itt a rév. Zajtalan fut - hisz már gépe mind áll - rakományával púposan az Év. szervusztok, kedveseim. 1997.5.20- J-47 C.5025 Szia J! Édesanyád telefonált, ez azonnal hatott, és meg is vagyok hatva, ez visszajelzés, nem hiába dolgozom, ha hiánya számon kéretik. Máskor is sűrű az élet időnként, de írtam neked, mert 1..., 2...., 3. kikapcsolódás. De most február óta folytonosan csak írok, és írok, nagy fejvakarások közepette. Elkezdtem S. Nagy: Váli monográfiáját javítani, majd átírni. Legfőképpen akkor lett vörös a fejem, amikor a másfél évig falán lógó Angyali üdvözletről, - ezt kikötötte, hogy amíg ír, ez nála legyen- azt írta, hogy: széles ecsetvonásokkal... A kép aprólékosan, spaklival van festve. Összeültünk a kiadóban. Hárman olvasták, a kézirat szerintük javíthatatlan. Viszont őszre meg kell jelenni, a kiállításomra, s negyven résztanulmány már elkészült. (Erről lejjebb.) A pénz megszerzése folyamatban. Ennyi idő alatt, még ha lenne is alkalmas szakember, -de nincs Magyarországon- ezt a munkát nem lehet elvégezni. Egyetlen megoldás - kitalálhatod- írjam meg én. Eltűnődtem. Az ötlet ízléstelen, persze. De Szüts erre azt mondja: Öreg, minden a minőségen múlik, az egyetlen mérce... Na, ez volt a márciusom, Kecskeméten. 100 oldal. Mellesleg elkezdtem 22 olajképet, még nem néztem meg őket, valószínűen pocsékok. Napi 7-8 órát írtam. A címet első nekifutásban így alkottam meg: Váli: VÁLI A fejezetek: LEVÉL A KIADÓNAK ÉLETRAJZ MŰTERMI MUNKA tanulóévek, utána az absztrakt képek... stb. TANÍTÁS /néhányszor le is írtam, amit csináltam, megvan KIÁLLÍTÁS DOKUMENTUMOKBÓL /megnyitó szövegek, kritikák CIKKEKBŐL, KÖZÜGYEK /ezek polgári újságcikkeim RÉSZLETEK INTERJÚKBÓL VENDÉGSZERZŐK ADATOK /mármint kiállítások, díjak felsorolása, hogy mennyi van s mekkora FESTMÉNYEIM OPUSZJEGYZÉKE -ezt túlzásnak tartotta a kiadó, rábeszéltem. Hogy kompjuterből átmásolom megfestett ezer képem minden adatát, (a fele már nincs is meg) ezt a hencegést nem engedhetem meg kihagyni. Mindent elmond szakmai életemről, a minőséget kivéve. Szívesen elmesélném az egész könyvet, de hát. A bevezető Levelet viszont megmutatom, valószínűleg kihagyom a könyvből, átléptem már azon, hogy szükségét érezzem, hogy mentegetőzzem. Németh István Új Mandátum kiadó Budapest Kedves István! Tudom, tudom. De kérésed mégiscsak váratlan. Hogy próbáljam összeszedni, amit egy szakmámbeliről a kor megőrizni helyesnek vél. Ha már úgy alakult, hogy a tervezett könyv második fele készült csak el. Hogy magamról. Vállalom. Gyerekkoromtól számolom, számozom: ...perc -év -élet. Kérésed ilyenformán észszerű, igazad van, a tényeket tudom. Egyszer a FÜLES keresztrejtvényében is szerepeltem. Kecskeméti Alkotóház, 1997. március 1. ölel: Deske Még egy rész szorul magyarázatra. Szüts-csel ebédeltünk a John Bullban, ahogy csütörtökönként, amíg rá nem jött a marhára a fogyókúra..., György Peti is ott volt, s mit találnak ki nekem! (akkor még S. Nagy volt a szerző)... hogy eleve rossz a felállás, egy ember elemez 48 képet, nem tud annyi gondolatot összeszedni. Két napig gondolkodtam, utána szétküldtem egy körlevelet: Kedves barátom! Könyvet csinálnak rólam, a kiadó az őszi Ernst múzeumi kiállításomra szeretné piacra dobni. 100 oldal szöveg, 80 szövegközti ábra. Valamint: 48 színes tábla, bal oldalon a képhez tartozó szöveg. S most Szüts barátom jókedvű ötlete, aminek mindenki, kiadó, főhős egyaránt örül. Hogy ezt a részt írástudó barátaim, ismerőseim írnák, olyanok, akiknél otthonukban szögön ott lógok a falon. Szeretnélek meg/fölkérni, írnál a borítékban mellékelt képemről... ...eredetileg képelemzést, de ezt a kötöttséget helyénvaló föloldani. Tehát: akármit, akármennyit. (1-80 sor.) Köszönöm. (Kicsit olcsó dolog, tudom, de) sorolom, akiket fölkértem: Almási Miklós/ Balassa Péter/ Balla Zsófia/ Bence György/ Bognár Róbert/ Csepeli György/ Dávid Kata/ Dobszay László/ Esterházy Péter/ Finta József/ Földényi F. László/ Frank János/ Gyabronka József/ György Péter/ Hanák Péter/ Heller Ágnes/ Hidvégi Máté/ Jávor Benedek/ Jelenits István/ Komoróczy Géza/ Konrád György/ Kovács László/ Lator László/ Lopusny Erzsébet/ Margócsy István/ Melocco Miklós/ Mezei Gábor/ Miklós Pál/ Molnár Péter/ Nádas Péter/ Nagy Boldizsár/ Németh István/ P. Szűcs Julianna/ Petri György/ Radnóti Sándor/ Rakovszky Zsuzsa/ Simó Sándor/ Spiró György/ Szüts Miklós/ Tomaji Attila/ Tölg-Molnár Zoltán/ Vajda György/ Váli Zsófia/ Vásárhelyi Anze Vámos Tíbor/ Vészits Andrea/ Vojnich Erzsébet/ Závada Pál [3] Köszönöm, megvagyok. Gyerekek betegek, jól vannak. Kata Győrben. Elfelejtettem vacsorázni, pedig mindjárt tíz, -indulok biciklizni. Ma a Margitszigetre. Szeretettel: Ez volt a levél, négy válasz még ma is hiányzik, bár a késlekedők nagyon mentegetőznek. Rengeteg váratlanság, móka és cirkusz volt ennyi emberrel. Kértem a könyvhöz egy amerikai ösztöndíjat is, azt a döntést is várom, faxolgatunk egymásnak, a gép overseas módra állítva, hogy tengerbe ne fulladjon a szöveg. Most másról kéne írni, de. Hetek óta válogatok kb. 80 szövegközti ábrát. Szüts tipografizálná, de ö is tudja, hogy ízlésünk nem teljesen egyezik, mindketten aggódunk, leendő konfliktusok betűtípusok fölé hajolva... Javasolta, tipografizáljam én, ami hajmeresztő ötlet, sokéves gyakorlat kellene, és a QuaekXPress - kompjuter tördelőprogram fölényes ismerete. Mindenesetre rátették a a programot gépemre, és ha lenne időm, lázasan tanulnám. De csak hébe-hóba jön össze, tényleg lehetetlenség, ennyi idő alatt... majd meglátjuk. Még valami történt. Illetve persze rengeteg. Összes fotóim újra előkerültek, fejezetek közötti elválasztónak jó lesz belőlük néhány. Meg műterem és zsidó temető fotóim szinte mindent értelmeznek, szöveg nélkül. Ezt kiválasztandó megcsináltam gyorsan összes fotóm kópiáját, és kartotékját. (Tizennyolc- húszezer fotót csinálhattam életemben. Megvan belőle 90 negatív, plusz a temetőfotók, azokat a Néprajzi Múzeumnak adtam volt.) Még mindig a szakma. A kidobtak helyébe újra építettem 44 széles keretet... Húszezer forint, négy nap munka. Ez volt a megoldás álmatlan éjszakai órák után. Szütsnek derűsen meséltem telefonba, megtaláltam az ideális keretet, s vágtam zsebre a lebarmolást. Van egy följegyzésem, ami lehet hogy felhőnyalás. Hogy a keret és kép kettősségének feloldhatatlansága párhuzamos a test és lélek kettősségével. Elméletileg nem tudom helyretenni a kérdést, továbbra sem. Miklós bekerült a Szent Imre -, ciszter (volt József Attila) gimnáziumba. Mindenféle protekciókat is mozgattam, persze. Előtte különtanár pár hónapig. Most sóztam rájuk a Koldus keresztút egy szériáját, nagy pénzért kereteztettem. Mondtam nekik, nem azért, hogy a fiam jobb jegyet kapjon angolból. Itt voltak szemlén a műtermemben, tetszett nekik. Miklós majdnem olyan magas, mint én, párbajtőr vív, és ártatlanul mosolyog. Vasárnapjait már barátaival. Múltkor volt egy boldog órám, együtt dolgoztunk diatartó ládám berendezésén. Saját életét éli. Ez is eljött. Zsófi most az Iparművészeti Főiskolára szeretne jelentkezni, a Bölcsészkar eltűnt a láthatárról. Összejött festő patronáltjaimmal, esténként rajzkörbe jár, és olajjal fest!, igaz, van ott egy fiú is. Esti imához behívtuk 20 évvel ezelőtti hozzánk kerülése alkalmából, de sietett, mert egy képbe kezdett éppen. Kata szörföl cikkleadási határidői között, voltak megint napok, hogy fejfájása miatt semmit nem tudott dolgozni. Jött a Fiorettibe egy látó ember, mondja, gyógyító karizmám is van, most, kissé bátortalanul, Katán próbálkozom. Ő is kérte. A szisztéma nem rossz, van mit gyógyulnunk, egymás által is. Szépen beleilleszkedett az Emmanuel közösségbe, egy éves fogadalmat is tett, gondolatvilágát a térítés, segítés erősen foglalkoztatja. Tanítják őket utcán téríteni. Csövesek ügyeit intézi, Margitszigeten leszólít embereket, stb. Nem az én stílusom. Jó, hogy igaz ügyben hasznosnak érzi magát. Bennem a nagy-nagy rohanás közben, -szerencsére ritkábban- mint hányinger, föl-föltör az illyési kérdés: minek élek, minek éljek. Akkor is, ha ép órámon ennek ellene mondok. Mindjárt dél, de majd elalszom itt a gép mellett. Most -ez maga a boldogság- át Kata szobájába, irgalmasan tárolja tavaly kapott három kötetes Illyés -összesemet, amit szobámban eltűrni nem tudtam, kidobni nem akartam. Kikerestem belőle ezt a verset. Mindig csak lemezről hallgattam, s sose állt össze egy gondolattá. Most megértettem. Az idevágó rész: Esős, gyorsfelhős kikelet-vég, elkellne a kályhatűz még e szélnek-kitett hegyi házban, hol a tél végét áttanyáztam. Nem gyujtok be, kabátban űlök, látni az ablak-fára dűlök, bordám nyomom a deszka-élnek, hogy ez fájjon, e kinti, testi s ne a szív kínja, ne a benti, hogy minek élek, minek éljek! ... Megvettem egy második példány válogatott verseit is, az első- talán emlékszel- pincéből mentett, szétázott hullámos lapokkal. Most az összes aláhúzásomat, firkálásomat áthamisítottam az ép kötetbe. Elküldtem volna neked, de Zsófinak kellett, váratlanul. Miki a múlt héten buzgón fogalmazott kompjuteremen egy kérdőívet, mennyit ismersz föl ezek közül a TV reklámszlogenek közül? A Regnum Marianum majálisán az nyer, aki a legkevesebb helyes választ adja. Agárverseny mintájára volt háziegér futtató verseny is. Még egy idézet Illyéstől, ezt neked gyűjtöttem ki: (Hidas Antalról írja) Abban a korban voltunk, amikor az egymást kimeríthetetlenül hazakísérő fiatalemberek hirtelen helybe cövekelnek, s az egyik, szembehelyezkedve a másikkal, elmond, ott a gyalogjárók sodrásában, elejétől a végéig egy verset a másiknak, olyat mégpedig, amelyet az is betéve tud.. Aranyos, nem? Van itt egy feljegyzésem, amihez alaposabban át kéne nézni múltkori levelem, de ehhez most nincs türelmem. Hogy a Bartos Róza történet csattanóját, az igazit, megírtam-e? Fantasztikus. Hogy nem volt ott semmiféle kettős gyerekgyilkosság, majdnem minden mese a szörnyűségekről, amit házasságukról leír, viszont Vajda (és, ha jól emlékszem, az egyház) azért bontotta föl frigyüket, mert kiderült, hogy nem zárdaszűz, mint írja, hanem prostituált volt, és kiadott gyerekét vidékre utazik néha látogatni... Hogy az egész könyv, az Istenben bízó jámbor megbocsátás, minden hazugság. Ez fájt egy darabig. Egy filológus nagyon nagy munkával sorról sorra cáfolja, elolvastam. Még az idézett múlt századi bécsi utcák üzleteit is fölkutatja, házszámokat. Kiderül, hogy a Monarchia, egy külön-, szigorú, és titkos lajstromot vezet minden újszülött fiúgyerekről: leendő sorozandó katonák. És ott bizton szerepelt volna Vajda két fia, ha tényleg megszülettek, még ha a keresztlevelet és a halotti jegyzőkönyvet sikerült is volna az "anyának" kiügyeskednie. A "J-NAPLÓ" kiadásának ügye. Döntő volt, hogy Robinak nem tetszett. Igen ám, de a kiadóm és én is odaadtuk egy-egy független profi lektornak, s mindkettő fontosnak és kiadandónak ítélte. (Nem ismernek, ilyet kerestem.) (Nem könnyen hiszek el jó véleményt rossz ellenében.) Kaptam néhány hasznos ötletet a szerkesztéshez, pár nap alatt meg is tudnám csinálni, talán majd a nyáron. De most: a Váli-monográfia. Mindjárt lehet menni ebédért. Az ételhordót szerencsére tegnap elmostam. Miklóssal felváltva mosogatunk, még nehezen áll rá a figyelme. Talán Zsófit is kollektívebbé kellett volna nevelnünk, nem segít semmit itthon. Bár néha rájön valami lelkiismeretfurdalás féle. Ollé! Itt egy papír, de jó, hogy leírtam. Februári lehet. Hogy 4 óra 50 Lukács. Ez lefordítva rekordot jelez: nem egészen 5 háttempóval úsztam át a medencét, a 26 métert.[4] Szerintem megdönthetetlen. Holnap megpróbálom. Illetve majd télen, most elszaporodtak a nyári futóvendégek. Mindenféle kis csajok is úszkálnak föltartott fejjel, de mindig más. Beosztják. Meg kéne keresni neked azt a rezignált Rakovszky verset, amiben reményeiről tűnődik, hogy ha úszni járna, föltartott turbános fejjel, akár egy teknős, akkor csak 70-nek nézne ki, holott már 80. Nyafog persze, szépen. Van itt egy Kossuth-beszéd részlet is, barátom írta ki nekem a klubból, emésztgetjük személyiségét. Fejből idézi a híres ceglédi beszéd elejét, szerinte az a legszebb, szerintem csak azért, mert ezt tudja kívülről. Ide adta egy cédulán szegedi szónoklata elejét: ..ragadjunk fegyvert az árulók ellen.. keblem tele érzéssel, még sok mondanivalóm volna hozzátok, de az érzés elfolytja ajkamon a szót... Nézzétek, soha nem sírtam -és könnyezek. Vajon előre megírt szöveg ez is? Vagy valaki legyorsírta? Van itt egy levéltöredék is, Deák Ferenchez, 1867, Párizsból: ...nemzetünk a jogfeladások sikamlós meredélyén veszélybe, többe, mint veszélybe, halálba sodortatik. Megőszültem a tapasztalásokban gazdag szenvedések iskolájában, az évek súlya, s a bú és bánat alatt. Ne vezesd hazánkat oly áldozatokhoz, melyek még a reménytől is megfosztanának. Várj, előkeresem a Pallas lexikonból, a múltkor meg kellett néznem e monográfiához Kossuthot, élt-e fiatal korában Sátoraljaújhelyen. Pallas több mint hat! oldalt ír róla. Halálát is leírja, (1894) tehát később íródott. Kissé ambivalens szöveg a Monarchia korából, érthető. A vége: K. zárja be a magyar szabadsághősöknek Bocskayval kezdődő sorát. Tehetségre nézve tán a legmagasabban áll közöttük. Neki, a szegény ügyvéd fiának, magának kellett utat törnie... tehetsége elsősorban szónoki... elősegítette a hatást temperamentuma, szép, nemes, férfias megjelenése és hangjának csengése. Végzetének tragikuma abban áll, hogy hosszú, változatos és egyre fejlődő pályájának egy pontját tartotta magára nézve későbbre is mindenkor kötelezőnek, ... a 49 áprilisi függetlenségi nyilatkozatot és kormányzói méltóságát. Ez idézte elő, hogy nem bírta követni és megérteni nemzetét, midőn az boldogulásra más utat választott. Most Szüts hívott telefonon, a Műcsarnokban sok vihar után mégiscsak létrejött Nemzeti Szalon kiállításról kell a tévének nyilatkoznia, mit mondjon?! (országos tárlat, vagy 7 év után. A Szövetség szervezi, egy éve keresztbetesz neki a Műcsarnok igazgatója, Beke, végül minisztériumi segítséget kellett szereznünk.) Mondom neki: vannak jó képek, a kiállítás tégla a magyar kultúra épületéhez. Jó a közösségnek, jó az alkotóknak. Nem megmérettetés a célja, ez nem tojásbrikett. Ezt használni kell, használni fogja 30 év múlva a most 16 éves látogató. Emlékszünk 1954-ből, a legvadabb Rákosi évekből a Műcsarnokban kiállított Szőnyi: Pocsolya (Kerítés?) képére. Nem tudjuk, ki volt akkor a Műcsarnok igazgatója.[5] Na, ennyit Kossuthról. Lassan indulok ebédért. Kibírtam elalvás nélkül. Valentin napot igyekeznek bevezetni, az újságok aznap helyet adtak szerelmi üzeneteknek. DRÁGA KICSI ETIÓP HERCEGNŐM! FÉLÚTON A HETI KETTŐ ÉS AZ ÚJABB HAT ÉV KÖZÖTT—SZERETLEK! NAGY FEHÉR EMBER. Mi van még? Egy interjú. Sokfelé van most képem, a Tihanyi Apátságban egy teremem, egy kiállítás az Állami Biztosító szervezésében. Küldtek egy riportert, kiderült, hogy engem szeretni akarnak. A kérdéseket írásban kértem, riporter Somogyi Gábor: -Melyek azok a témák, amelyek leginkább foglalkoztatják, amelyek eddigi életpályájára rányomták a bélyegüket? -Mik foglalkoztatnak leginkább. Hogy fiamat -most kerül gimnáziumba- hogyan segítsem tovább, mert még nem tudja, miért, mihez tanul. Hogy szokjon érettebb önértékelésre? Foglalkoztat Illyés Gyula okossága és toleranciája, amint kollegáit, Szabó Lőrincet, Sárközi Györgyöt elemzi. Esszéit olvasom újra, ámulva. Izgat egy hír, tegnap levelet kaptam Hollandiából, megkerült egy tíz éve ott elárverezett képem. Foglalkoztat, kéne venni egy tartalék úszószemüveget. Foglalkoztat még, kitől lehetne szerezni egy táska-kompjutert a nyárra, egy könyvön dolgoznék, úgy könnyebb lenne a Balatont elviselni. Ez az életem. Ezekből építem képeimet is, mi másból, - akár temetőt ábrázol, mint tíz éve, akár egy műteremsarkot, mint mostanában. Hogy aztán mindebből mi olvasható ki egy festményemben? Nem feladatom elemezni, nem is nagyon lennék alkalmas rá. -Hogyan látja a képzőművészetek és képviselőik helyzetét napjainkban? -A török hódoltság idején igen keserves volt kadmium-sárga olajfestékhez jutni. De túl a tréfán, nem hiszem, hogy vannak könnyebb és nehezebb korok. Isten nem téved. Csak változnak a terhek. Szörnyű lehetett járványtól rettegni, jelzik városainkban a "pestisszobrok"; -a Szentháromság szobrok. Arany János balladájában leírt életunt öngyilkos asszony nem is annyira nevetséges, mint inkább szánandó, netán senki nem tanította meg, hogy érdemes lehet másokért élni. Hogy milyen a képzőművészek helyzete ma? Érdektelen. Sokféle. Ugyanazok a gondok és örömök, mint mondjuk, a cipőiparban. -Létezik-e valamiféle mecenatúra ma Magyarországon? - ...különben családommal már rég éhen haltam volna. Nem másból, csak a képeimből élek, huszadik éve. Hihetetlennek tűnhet, de vannak emberek, akiknek nagyon fontos tud lenni egy-egy festmény. Olykor erejükön felül vásárolnak. Ezek boldog emberek. -Hogyan fogadta az ÁB-AEGON pályázatát, amelyben végül is elnyerte a támogatást? -Muszáj szerénykednem? Petőfit egy városka határában rezesbanda fogadta. A kocsin mellette ülő barátja megbökte: - Na, ehhez mit szólsz, Sándor?! - Ez nekem jár! ...Érdeklődéssel várom a folytatást. Ha az embertől egy képet megvesznek, az jó dolog, de az még nem mecénálás. Egy tartós, kétoldalú, becsületes kapcsolat persze könnyebbé tenné az életem. -Mit jelent ez a támogatás Önnek? -Ezt még nem közölték velem. Tényleg, kedves Vezérigazgató Úr, nincs véletlenül kölcsön egy használaton kívüli notebookja? 5 RAM megabájtos is elég lenne... Biciklizés pár hete- nem merem magamnak bevallani- elmaradt, fáradt vagyok. Remélem, majd. Táskakompjutert tegnap csakugyan sikerült kölcsönkapnom, megint a klubban hirdettem ki igényemet. Írtam a családi gondról, tavaly volt megint egy hulláma a Kékkutateladjuk-nak. Közben húgom, nem tudva okosabba fektetni segélyekből fölgyűlt tőkéjét, vett a Szabadsághegy oldalában baráti, ötödáron egy villát, kerttel. Mellékesen ez Anyácskám nagy vágya is volt, s most, hogy valószínűen kiöregednek bakonyi dácsájukból, ideális lesz, húsz percre autóbusszal a lakásuktól, a Körtérről. Ami ebből ránk vonatkozik: az én álmom egy 10 kilométeres körzetben lévő ágy volt hét végén, plusz néhány fűszál, egy kerti fotel alatt, amiben olvasni lehet. Most ez ingyen megadatott, Erzsébet a házat nem használja. Gyerekek élik életüket, tegnap, pünkösd vasárnap, két szüle, a házban, kertben töltöttük a napot, kocsival 10 perc, fantasztikus. Kinyitva a házat, azonnal egy mesefilmet kezdtem nézni a tévén, mintegy fokozva az abszurdot. (Itthon évek óta nem nézek.) Kata meg is jegyezte, hogy mindjárt hozza a sörömet. Nézem most februári leveledet, miben kapcsolódhatnék hozzá. A gyerekeknek, veled együtt nagyon örülök, ez egy igazi sikertörténet. A befőtt főzés külön elgondolkoztatott. Ezek is érdekelnének: Hány évre vettétek a házat, talán érted a kérdést, vagyishogy ez akár végleges? Th. mit dolgozik, és evvel kapcsolatban, hogy élete ebből a szempontból rendezett-e? Hogy anyagilag egyensúlyban vagytok-e? Milyen befőttet tettél el? Én ma barackot kaptam ajándékba - cserébe, mert jót tettem valakivel. Leveled. Kezdesz hibásan hejesírni és fogalmazni. Ne aggasszon, így van rendjén. "Legközelebb géppel írok"- na, ezt várom. Várj, eszembe jutott valami. Megpróbálom fölidézni, miről váltottunk szót ma itthon, mi is volt. Ez is egy keresztmetszet. 1.Hogy Miklós inkább maga vásárol cipőt, mint velünk. Megint elszakadt neki. Kértem, ne 20 ezer forintosat vegyem, mert nem telik. (Bár a pénzügyek e része Kata territóriuma.) Mondom Katának, 10-et adjon vele. 15-öt ad, mert szerinte olcsóbb nincs, és el kell fogadjam, ma Magyarországon minden kölyök ADIDAS tornacsukában jár. 2. Zsófi trikója olajfestékes lett, ki tudnám-e venni a foltot? 3. Kata amerikai kolleganőjének csináltattam a Távirati Iroda fotóosztályán egy nagy reprodukciót egy zsidó temető fotómról, vinné férjének, tekintve, hogy képemet nem engedem külföldre. 4. Miklós bejött, hogy tudnék-e adni... közbevágtam, hogy nem. Mondja, egy puszit. (Géppapírért jött.) 5. Kata és Zsófi békésen zsörtölődnek, hogy ideje lenne a ruháspolcon valami minimális rendet teremteni, összes ruhák gyűröttek így stb. Végül Kata rendbe tette neki, ebbe aztán mindketten meglehetősen kifáradtak. 4. Zsófi meghozta Szüts stúdiójából a kért tintapatront a nyomtatóhoz. Sz. permanens ajándéka számomra. Ötezer körül az ára. 5. Reggel egy telefon a ház kezelőjétől, megbeszéljük levelét, hogy Mikica a "házat tudatosan rongálja, és a liftben ezért kár keletkezett." (A feljelentő öregasszonyokat levelemben meginvitáltam egy teára.) 6. Telefon Konrád Györgynek az elmaradt cikke ügyében, ma holnaputánra ígéri (Hetedik terminusa.) 7. Kánikula, Kata este hazatántorgott, de egy frissítő séta velem a Marcibányi tér felé. Az esti mentőorvosos filmsorozathoz igazítottuk a hazaérkezést. Na, ez 24.807 betű. Ja igen, még valami, mint látható is, naplómmal átléptem egy kerek számot. Így ünnepeltem: 1997.4.14. EGYEB/J-LEKTOR Szilágyi Márton irodalomtörténész (jó) véleménye a J. Naplóról (ezt nem küldöm el neked.) ölel, a csapatot is: 1997.7.4.-13. J-48 C.5064 Szia J! Itt a nyár, megint nyár. Robi, C. Naplóm szerkesztője, ismét meginvitált őrségi házába, ezúttal munka, együtt csináltuk két kemény héten át a monográfiámat. Nagyrákoson kiváló a konnektor, mást nem is... Csak éppen beruccantam a Népboltba egy kasmír kendőért, arcomra terítve alszom újabban. Anyámnak veszem, mondtam, selyempapírba csomagolták, és levakarták róla az árcédulát. Bár a Lukácsban két! kompjutert is adtak, kölcsön, de végül a magam időközben megszeretett asztali óriásdobozait vittem le, technikai okokból. Előfordult, hogy negyed hatig is ellustálkodtam reggel, akkor ima, aztán kompjuter, úgy este fél 11-ig. Robi a végén azt mondta, most jó a könyv. Néhány emléket őrzök életemben, amikor ilyen hatékonyan dolgoztam együtt valakivel. Boldogság. Valami készül, kínlódsz, de óráról órára javul, és azt már elrontani nem lehet. (Ellentétben egy olajképpel.) Persze ez a dilettáns öröme, mondta is Robi, határozzam el, hogy író leszek, s lopjak életemből egy-egy órát festésre. A legfeszültebb órák a képek újra meg újrarostálása, kiválasztása volt: az anyag feltétlen egységes legyen, ezért nagyon jó képeket is kivettem, a mellékhajtásokat. Még a szerzőknek kiadott képekből is, kilencet. Több ábrát kicseréltem, ahol kérésem ellenére sem a kiküldött képről írt a meghívott. Gyengébb szöveget többet kihagytunk, másokat Robi csodálatosan és pimaszul átírt, figyelembe véve különmegállapodásaimat a szerzőkkel. (Érdekes módon az igazi profik közül is jó néhány teljesen rám bízta a szövegét.) A kihagyott szerzőkkel utóbb hosszabb telefonok... -Másik következményes találmányom volt, hogy mégsem lehet képet rajzokkal vegyíteni, másképp nézi azokat az ember, valahogy közelebb vannak. Legyen külön, a könyv második részében. Ehhez újrarendeztem az egészet, új válogatás, negyvenvalahány, köztük színezett hidegtűrajzok. És akkor egy hökkentő pillanat, hosszú fejvakarászás után: eklektikus az anyag. Vagyis gyengébb. Vajon nem ezért, hogy nem szerettem soha igazán rajzolni?! Hol Barcsayt, hol affektált húszéves kori építészvonalaimat idézik. Az összes rajzot kihagytam, egyazon lendülettel szövegközti fotómat is. Utoljára egy 1912-es palicsfürdői (Bánság, Szabadka mellett) képeslapot, felirata: "A Váli család nyaralója" A házon felirt: "Jolánka-lak" (nagyanyám) előtte két kisfiú áll fehér zokniban, néznek a lencsébe, testvérek, talán apám az egyik. Vagy a bátyja, aki öngyilkos lett; közgazdásznak készült, de a bácskai birtokok a szerb megszállás után elvesztek. A ház körül nyírott rózsabokrok. Februártól tudtam, hogy jó időszak jön. Egészen október 22-ig, a kiállítás nyitásig rengeteg munkám lesz. Miközben te rövidke leveledben szokásos tavaszi depressziódról tettél említést. (keresztezte a J-47-levelemet.) Nálad ez vajon (két j?) hogyan jelentkezhet. Napjában többször, percekre, mint a hányinger vagy fölszökő pulzus? Vagy beárnyékol egész napszakokat? Ismerem, most ugyan ritkábban, Élünk. Harmadnapja esik. Festőfiúk fociznak az ablakom előtt. Közben a kompjuter tördelő programot sikerült annyira megtanulnom, hogy a könyv grafikai tervét lényegében megcsináltam, versenyfutás volt az idővel, mert Szüts ezt saját területének tekintette, bár a tördelésre maga buzdított. Kényes kérdés volt, mert könyv-ízlésünk nem egybevágó, ő bunkó-durvának tartja az enyémet, én túl finomnak az övét. Márpedig a külalak is engem képviseljen. Együttmunkánk elején nagyvonalúan és bölcsen bejelentette, nem fog harcolni ellenemben. Én viszont tudom, hogy betűtípusokhoz, arányokhoz jobban ért, és kiváló ötletei vannak, eredendően neki hagytam a pontosításokat - címsorok betűmérete, típusa, pontos helye, stb. - nem altruizmusból. Címlapot nagyon jót talált ki. Az én fejemben is megfordult, hogy a vendégszerzők neveit jó lenne föltenni, s hogy egy -fölirat a színes repró alatt középen szép, elegáns, de kicsit vérszegény. (Ez a kompjuterrel rajzolt szignó kerül a nyomtatott betűk helyére.) Mindez ősrégi, pesti történet, én közben a pilismaróti kéttantermes régi iskola katedraasztalánál ülök három egymásba rakható széken, így jobban rálátni a képernyőre. Harmadnapja vagyok itt, már festeni kellene, de rászántam magam, s két nap munkával gépbe írtam egy januári interjúmat, magnóról. Iskolai feladatként csinálta egy fotós. Most annyira rendeztem a szöveget, hogy áttekinthetően dokumentálja fényképezéskedéseimet. Milyen gépeim voltak, milyen területek érdekeltek... elmeséltem, Matisse egy ötlete kapcsán miért nem fotóztam majdnem húsz évig. A Moszkva téri OTP-be megérkezett 10 000 dollár, megkaptam másodszor is a Pollock ösztöndíjat. 1,8 millió forint. Ez jó. Vettünk eddig egy hifi-tornyot Katának 50.000 forintért, lemezjátszója már nem működött, s vágyott CD lehetőségre is. Miklós kapott/vett egy jó szingapúri gitárt 32 ezerért, épp visszavették tőle, kölcsönszerszámon gyakorolt. Zsófi cipőt vett, Kata egy zuhanyozót kért a kékkúti kertbe. (Tavalytól van vízaknánk, s a télen kitaláltam, egy másfél méteres cső lesz nálunk a fürdőszoba. Amit ősszel le kell csavarozni, mert ellopják.) Magamnak egy notebook, gyors, és sötétszürke-, amin most is írok, hát bizony 300.000-ért. Ezt ugyan főleg kép-pénzböl. Lelkiismeretem keze befogja lelkiismeretem szemét, ugyanis alighanem csak nyárra-útra kell nekem, a nagy gép a nagy klaviatúrával - félő - kézhezállóbbnak bizonyul majd otthon. Persze boldog izgalom, közvetítő szakember vette, az első példányt másnap be kellett cserélni, akkor a programjait teljesen átalakítani igényeimhez, stb. Ennyi pénz eddig egyszer volt kezemben: mikor Zsófi lakását fizettem ki vagy be. Emlékszem, a postán milyen riadtan számolták át újra meg újra... Szerencsére két képem, jó áron, lekötve. Több költekezés most nem lesz, megvárjuk, a könyvhöz kell-e, és mennyit hozzátenni, nyomdaköltségre kértem ezt az ösztöndíjat, elmesélve az amerikaiaknak a képsorozatom történetét. Sok pénzt küldtek, -így hát biztos, hogy a könyv meglesz. Közben a Kiadó és Szüts más-más utakon próbálnak pénz szerezni, lehetőleg ne én fizessek. A Műcsarnokban megvolt a Nemzeti Szalon, négyen kérdezték tőlem, miért ezt küldted be? Tehát a kép rossz volt. Legalábbis ott. Mert feltételezésem, hogy túl volt világítva, műtermemben mindenféle téri mélységeket lehetett belelátni, de csak ott. És - Magyarország - július közepén nyílik az ellenkiállítás. Ugyanott, de ez a Műcsarnok igazgató koncepciója szerint, s nem ellenében, mint az előző. Mert abba csak fogcsikorgatva, miniszteri utasításra ment bele, bár az egész szakma követelte-, nagy ám itt a demokratikus érzület, hatáskörtudat. Beke László a direktor, karizmatikus, és Krisztusban szeretett testvérem, egy szamár, aki erre a posztra alkalmatlan, és kirúgatnám, ha tehetném. Szóval most jönnek a szerinte igazi magyar festők, akik modernek. Kihagytak, ami rendben is lett volna, - de Magyarország!, és az élet bonyolult - utólag mégiscsak betettek. Namármost mit küldjek be nekik. Történet. Fölkértem könyvemhez esszét írni egyebek között Vojn (most a gépem csengetett, azonnal dugjam be a dugót a konnektorba, mert a telep kimerült. Elégedett vagyok, 1 h 41 percig bírta. És állítólag szoktatni kell, akkor még nő is a teljesítménye.) Erzsébetet, Szüts nejét, aki szokott rezzenetlen önbizalmával három vázlatrajzot küldött vissza, hogy kéne a rá kiosztott képem hibáit kijavítani. (Egyik legjobb munkám.) Megfestettem, amit javasolt, tíz év után egy temető kép. Megmutattam, nem tetszett neki. Nekem igen, ez küldtem be, értelmezzék a helyzetet, ahogyan akarják. Alkonyi óra, és -Istenem- a belső béke percei. Nem mintha a mai képem igazán jó lenne... de van remény. És ma eleget dolgoztam, ezeket az esti órákat nyugodtan szánom rád. Illetve -elállt az eső- menek kicsi bicikli. Nem minden nap, de azért majdnem. Voltam Dömösön, egy órácska, a Nap lemenőben, csak a szemközti markáns hegyet világította már. Tudod, azt, amikor a Dunakanyart rajzoltuk a föcifüzetbe, olyan kis kunkort vet Visegrád fölött. Innét látni, félmagasan barlang is nyílik benne. Sose fogom megtudni, talán még ősemberek lakják. Onnét a következő helység már Zebegény, gyerekkorom nyaralása, csónakkal a strandszigetre anyámmal. Hanem van egy új Bibliám. Beül hajnalban padom túlsó végébe egy futóvendég, kissé molett csaj, szokatlan méretű a Bibliája. Belekéredzkedem. Meglepetés. Új Káldi fordítás (1607, 1997), a szöveget átpofozva, csak amennyire kell, beledolgozva a Kumráni tekercsek, az új bibliakutatások eredményei. Mint írják, a szöveg maradt veretes magyar. És a mérete! zsebszótárnál ugyan valamivel nagyobb, de hordozható, s nagyok a betűk, jól olvasható! Küldjek? Vettem ötöt másnap, családtagoknak. Ide csak ezt hoztam le, otthon maradt a régi, az egybekötött Károli-Békés/Dallos, amit minden útra viszek. Benne New Yorki, koreai ok. Eddig, ha katolikus kellett, a 73-as Szt. István kiadású bibliát használtam, de az nem jó könyv. S Jelenits atyának is volt némely finoman fogalmazott, de igen határozott véleménye a fordítás minőségéről. Mindemellett, inkább csak nosztalgiából, föltettem mostanában asztali polcomra a Csia-fordítást is. A New Amercian Bible rég volt a kezemben. Egy vers, napokban találtam, Szabó Lőrinc: Egy igali ól előtt. Disznó, te disznó/ fürdeted/ a sárban az almát -/ úgy eszed? Disznó, te dagadt/ förtelem/ no, emeld a fejed./ föl, esztelen/mocsok, de dög,te,/ nézz rám/ (hadd émelyítsen/ földi hazám),/ csámcsogva, úgy ni,/ míg lefelé/ csorog a szádból/ a fekete lé?/ hadd nézzelek:/ nem undorodom,/ sőt ezt a karéjt is/ eléd dobom... ...háj-rengeteg,te,/ bűzlő-röfögő,/ sár-rengeteg, te/ szuszogó-böfögő... ...disznó, hiába/ intelek?/ te csak tovább/ hengergeted az almát-/ úgy eszed? (1956) tök jó, nem?! - ahogy Zsófi mondaná... aki egyébként itt van a szomszéd szobában, vacsora utáni dumcsizás. Nem hozzám jött látogatóba, a hét végére, nem is igen beszélgetünk. Délután ledőlt, s elaludt, betakartam-, ennyi. Teljes jogú NÉMO tag, rajzkörös, az egyik fiú is itt rajzol, akivel jár. Volt egy terve egy Katával veszekedés után, hogy valami üres lakásba elköltözik, amit a fiú szerzett volna neki, de ez aztán nem jött össze. Szeretne már önálló lenni, anyai tekintetek, aggódások és intelmek kötöttsége nélkül- de maradna is. Ennek kapcsán VMiklós jut eszembe. Összemelegedtek Szüts-csel tavasszal a kecskeméti alkotóházban, s meginvitálta stúdiójába három hétre, a nyárra. Így nem jött le ide velem, hanem próbálgatja a számítógépes grafikus programokat. Szüts szerint elképesztő sokat megtanult pár nap alatt. Minap osztálytablójukat etette be a gépbe, középen Félix atya ül, merev pózban, az igazgató. Délutánra a fotón a keze a szomszéd tanárnő térgyén nyugodott... Két nap elmúlt. A mai nap eseménye, hogy délután Madridban bejelentették, fölvesznek minket a NATO-ba. A festőnövendékek vitatkoznak ennek jelentőségén. Van, aki szerint ez életünk legfontosabb politikai eseménye, először kerülünk a történelemben jó oldalra. A többiek vitatják egy békében, ellenségtelen világban hozott íróasztali megállapodás fontosságát, hogy gazdasági, gondolkodásmódbeli lemaradásunkon ez nem változtat. Erre az ellenérv, hogy a "NATO ernyő árnyékában" megbízhatóbb befektetési partner leszünk. Nem gondoltam, figyelemmel kísérik a politikát. Kíváncsian várom, hogyan fogadják majd, hogy a deklaráció Romániának kedvezőtlen, mert nemcsak hogy nem vették föl, de a második fordulóról szólva meg sem említik. Mert erről is vitatkoztak. Pedig munka közben a műteremben beszélgetés nincs. A nap másik eseménye, hogy éhségemben nejlonlepedőt kapva a fejem fölé (két napja esik) elszaladtam az ABC-be egy darab szalonnát venni, olyat, amiben húscsíkok is vannak. (Nem jut eszembe a neve.) Egy ilyen bolt mindig izgalmas, minden együtt, a fogkefétől az irkáig. S találtam is egy fáziskereső ceruzát, bedugod a konnektorba, s ha van benne zaft, világít. Fontos lámpaszereléseknél. A harmadik történet, hogy mai, harmadik képem: jó. Kezdettől hasonló a kompozíció, de minden nap tisztábban. Végre. Így minden dolgom-gondom kicsit átszíneződik. Mint akinek háta mögött a menedéke, ahogy Illyés írja valahogy, "ahogy gyerekként hátráltunk hátra se nézve anyánk térde közé". Tudod, annyi mindent csinálok, -békén megülni nem tudok- menekvésként is. S a rohanásban még azt is elfelejtem, egyáltalán hol érezném -percekre- otthon magam. Itt. Persze, tudom, tudom. Anzelm fráter mondata; egy szerzetes cella ne legyen otthonos. Figyelmeztessen. Alkonyodik. Elállt az eső. Hallom, tegnap Európa szerte rekordhideg, a Bakonyban tojás nagyságú jégeső. A fiúk -reggeltől festettek egyhuzamban, ebéd itt nincs-, megint fociznak egy kicsit. A mosdó fölött rajzszögön a "Szarlabda bajnokság" állása. (Olcsóbban adta a bolt a puha labdát). A hálóban belenéztem egy ismeretlen Ottlik kötetbe. "Hajónapló" - novella. Hülyéskedik: "Bartokbelastraede", "a Dánok dühétől ments meg Uram, minket" - (Dániában, amit leigázott egy maori törzs), valamint ötletforgácsok az Iskola a határon-ból. Továbbra is úgy tűnik, lényegében semmi mást nem írt. Ja: császárhús. Fölálltam -majd három órája ülök itt- át műterembe két kekszért, csak hogy történjen valami (ismerős?) Már villanyfénynél dolgoznak, rendületlenül, ölég pocsék képek. Egyikük a lépcsőn üldögélve a kertbe bámul, pihen, cigarettázik. Minden vizes. Egy gatyában van, nem fázik. Hanem az új Káldi-biblia csalódás első nekifutásra. Talán túlteszem magam rajta, talán nem. Elöl az új, utána a Károli kellene, de csak a zsolozsmáskönyvem van itt, de még az is... Káldi/ 42. zsoltár Mint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem! Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, úgy áhít a lelkem, téged, Istenem. *** Szomjazza a lelkem az erős, élő Istent Isten után szomjazik a lelkem, az élő Isten után: *** Éjjel-nappal könnyem a kenyerem, hiszen napról-napra azt mondják nekem: "Hol van a te Istened?" Éjjel-nappal könny a kenyerem, mert azt hallom naponta: Hol a te Istened?" Este van, negyed nyolc, nem bírtam ki, átbicikliztem a plébániára, de ő a református kollegájához utalt, nincs Károli bibliája. Közben vacsora, káposztaleves főtt kolbásszal, utána banános linzertészta, a feneke kormos, evvel együtt nagyon jó. És akkor most: Káldi kontra Károli. Még reménykedem. Nézzük a 91-eset, amit annyira szeretek: Aki a Fölségesnek oltalmában lakik, a Mindenható árnyékában nyugszik, azt mondja az Úrnak: "Te vagy az én oltalmazóm és erősségem, Istenem, akiben bizakodom." és Károli mester, ezt tudom kívülről is: Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az, azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem, ő benne bízom! Káldi, ismét: Mert ő megment engem a vadászok tőrétől, a súlyos veszélytől. Szárnyával árnyékot borít rád és tollai alatt menedékre találsz... Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pássz, vége. Mintha szándékkal ritmustalanítva lenne a katolikus fordítás. Még keresek egy szöveget, reményfutamnak, 126. zsoltár: Hiába hajnal előtt kelnetek, és késnetek a lefekvéssel, akik a fáradság kenyerét eszitek, hiszen ő álmában is megad mindent annak, akit kedvel Hiába nektek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmének álmában ád eleget. Káldi kivégezve. Hopeless.[6] Na még valamit Ezékielből, a múlt vasárnapi szövegből: Te pedig emberfia, hallgass mindarra, amit én majd neked mondok Te pedig, embernek fia, halld meg amit én néked szólok Abbahagyom, biztos elég volt neked. Mára elég is. Holnap visszaviszem a kölcsön Károlit. Fél tíz. Bringázzak az elhagyott, töksötét országúton? Megnézem. Szia. Tényleg sötét volt, kissé féltem, visszafordultam a falu végénél. Be ismeretlen mellékutcákba, ahova gyalogosan soha. Édes, friss kenyérszag, a házon tábla: Pékség. Ilyenkor sütik? Közben eszembe jutott a tavalyi Barsi prédikáció, amit kazettáról, hogy: Ti nem tudjátok, mibe kerül egy prédikáció, ne is tudjátok meg soha! Hogy én semmit nem kapok belőle, nekem csak a nagy üresség jut. Kissé önsajnál. Elhiszem neki. Hanem az én szakmámban is. Szavakkal csak körülírható az az irtózatos üresség, ami egy kép indulásakor. Körülnézel, sehol, akitől tanácsot kérhetnél. Nincs hova menekülni a munka elől, legfeljebb egy vajas kenyérért a konyhába, tíz perc. Húsz éve ezt egy humorista írta meg nagyon szépen, hogy ilyenkor jut eszébe a szekrényt megjavítani, a ceruzákat meghegyezni... Eltűrsz egy kis Illyést még? tegnap olvastam. A téli Balatont összemossa kedvesével, feleségével, nagyon szereti: Jégzajlás habtajtékot a partra, hol fürödtél delente -úsztodban ki-kiintve - nem habok, jégtömbök túrnak, bombaként dörögve. Ott látom most is alakod. Repül a mázsás, repül a borotva- éles jéglap a víz felett- zúzódik pozdorjává s homokra. Megrázod gyönyörű fejed... Most, hogy írom, látom, ez a bomba nem is olyan szép itt. Figyelembe kell venni, hogy nála ez mást jelent, átélt pesti légitámadásokat. Este 10 óra, új helyszín, nem fogod kitalálni. Óbuda, benzinkút melletti parkoló, egy szerelő nyakig az autómban. A Pilisben a szerpentinen kanyarogva már a piros mezőt verte a vízhőmérséklet mutató. Csomagtartómon a bicikli, hátul új képeim, egész műterem-felszerelésem. Állítólag éjfél körül meglesz, 7000 forintért. Hazafelé jövet gőzőlni kezdett az autó eleje, leálltam, egy szerelő stoppolt mellettem: segíthetek? Így hát üzenetrögzítőnkbe hazulra mondottak nem érvényesek, hogy 10 felé otthon leszek. Lehet, hogy a Káldit mégcsak meg kell majd szeretnem, a katolikus biblia kiegészítései kellenek belőle. Mindenesetre előhalásztam a csomagtartóból a sportzsákot, abból hosszúnadrágot, egy pulóvert és az Illyés kötetet. Bár a szerelő fölajánlotta, hogy hazavisz, s majd ha kész, holnap, hozza a kocsit. De öt egész jó képem van benne, meg minden. Berendezkedem éjszakázásra, tartós tartózkodásra és fázásra. Nem egyedül szereli. Bemutatta barátnőjét, az húzott Wartbugjával idáig. Szőke bombázó, loboncos kozmetikusnő, bronz bőrű, világoskék ujjatlan lengében, fehér körömcipő. Derekánál pillanatra: fekete csipkebugyi. Szaladt hengerfejtömítésért, most a csavarhúzót adogatja a fiú keze alá. Akinek felesége és ötéves kislánya van, aki ragaszkodik a papához. Az egész autó hintázik, a szélvédő túlsó oldalán eltorzult arccal feszeget valamit. Tegnap tízezret költött feleségére, akitől külön élnek, vett neki cipőt és két gyűrűt. A délutánt együtt töltötték. De ha így maradnak a dolgok, ezt a csajt választja. Felesége elégedetlen, hat éve házasok, s még nincs lakás. Fél tizenkettő, fázom. Szemközt tízemeletes sötét toronyházak, az országút túlsó felén is egy ESSO kút. A motorom már az összerakás irányában. Jó lenne holnap uszodába is eljutnom, péntek misés nap. Mi lenne, ha megpróbálnám a tíz év után újjáépített Császár uszodát, most nyílt; elsején!? Beleszédülök, netán ha jobb mint a Lukács?!; s ha a fiúk át- illetve visszaszoknak?! Nem szeretek helyszín-változtatni. Ez a legjobb az egészben, hogy a notebook még mindig dolgozik. Álmosodom, nemigen jönnek gondolatok, tán a délutáni korrigálást még le kéne írni. Iszonyú zavart mozdulatokkal a többi festő után Zsófi is földreterítette pilismaróti rajzait. Véleményeztük, bíztattuk munkára. Kezd nehezülni a szemem. Öt egész jó képet viszek haza. Tisztességesen dolgoztam, délelőttönként, rendes időben. Egy ötlet, alig-alig módosítva. De jó, hogy ez a doboz itt melegíti a combomat. Innék is valamit, ha lehetne. Még a cuccokat majd föl kell hordani a hatodikra. Bicikli, kézitáskám a kompjuterrel és a két sportzsák. Képek. A műteremkoffer maradhat. Háromnegyed három, éjjel, Széna tér. Mobil telefonján keresem a szerelőt, tudom, Óbudán egy Polski-Fiaton dolgozik-, hogy ismét melegedést jelez a mutató. Szerinte ez már nem baj, csak a hőgomba kiolvadt, reggel kicseréli. Amúgy is reggel kell találkoznunk, bankból kell pénzt fölvennem. És utána hajrá, kilencre a grafikai stúdió. (Háromtól hétig aludtam.) Képernyőn lapozzák a gépben már kész könyvemet - nekem - benne színes ábrák, harminc év előtti képeim. Harmadnap. Judit, sűrűsödik a könyv dolga, félbehagyom, mert szeretném neked holnap, Lukács után, nyolckor postára adni. Még befejezésül Mikicának küldött táviratom, Nagyrákoson voltam, mikor ballagott. FIAM, TE MOST BALLAGSZ. AZTÁN MAJD NEKILÓDULSZ. ÉS A VÉGE FELÉ STB. ÖLEL: APÓ sziasztok, az egész családot. 1997.8.1.-22. J-49 C.5079 Szia J! Arany: HAGYATÉK Hát csak írni, mindég írni A manó se tudja, mit?... Egyenlőre semmi mondanivalóm, de muszáj írni, Révfülöpön föl a pesti gyorsra, s egyebek mellett pont erre vettem ezt a drága gépet. Három napra haza, dolgom van. Meg az nem nyaralás nekem, három vendéggel egy fedél alatt. Túl vagyunk könyvem második korrektúráján. Most megyek átnézni a harmadikat. Tulajdonképpen két mondat miatt utazom, ami a fejemben forog, két mondatot szeretnék átjavítani, visszaigazítani, mégiscsak. És hátha találok még valamit... a fülszöveget például nyugodtan lehetne egy fokozattal nagyobb betűre... Néhány hét, és: nyomda! Jó játék volt. Kékkút, egy hete. Változott az életmód, hogy otthon a biciklizést divatba hoztam. Nincs rám (fuvarra) szükség a napi strandhoz, Ábrahámhegyre. Húsz perc, 5 kilométer. Miki barátjával állítólag egész nap "el vannak" a vízen, gumicsónakban. Kata egy fehér összecsukható műanyagszéket visz le. Én munkám fogytával távoli barátunk új regényét vettem át, Závada Pali: Jadviga párnája. Szóltak, hogy fontos. Egy tót család élete a század első évtizedeiben, családi bonyodalmakkal, gombolyítva az utódok sorsa is, mindmáig. Sokféle nyavalyák, és szerelmi bonyodalmak, amikor hit nélkül kormányoznak életeket. Távol-messziről nézem. Vagy még úgy se. (A strandot is leginkább a sűrű leányka-fenekek okából kerülöm. Meg aztán jobb asztal mellett ülni, mint törökülésben a homokban, és aludni nem ricsaj közepette.) Fut a vonat, esik. Székesfehérvárt elhagytuk, napraforgóföldek. Egy sokdioptriás öregúr mosolyogva meséli szomszédjának, hogy az orvos a sebészeten: jó lesz ez már így magának, ameddig maga él... Hogy közel a halál. Reggel, még a pályaudvaron olvastam Agnes Sanfordnál (emlékszel arra a kiváló anglikán nagymamára?) hogy az idegeknek, a tudatalattinak ne parancsoljunk, a halálfélelemnek se, mert akkor ellenáll. Hanem barátságosan, kedvesen, lazán. Bíztassuk, adjunk hálát az életért, a javakért. Ez gyógyít. Most nincs szükségem rá, de elteszem. 85 körül olvastam egy brosúráját, nagyon fontos volt... kisfia fülbaja, és ő összeszorított fogakkal imádkozott, és nem és nem... akkor jött egy fiatal pap, s mosolyo most döglött be a gép, le kell zárni gyorsan, egész jó, egy óra húsz percet bírta Ez már hétfő, visz a vonat vissza, a Balatonra, Kata holnap reggel utánam, most befőz, de nem vártam meg, segíteni nem kell. Amúgy meg már reggel negyed hétkor veszekedtünk Miklós nevelése kapcsán. Távolról és összefoglalóan, ő a német- én az angol stílust követjük. Miki hajnalban ferences hittanos táborba, óriás hátizsák mellett óriás gitár, "badi-új" (vagy vadi-új?) tokban. Tok nélkül egy gitár nem gitár. Így hát megcsillantottam előtte, ha minden tárgyát annyira rendbe teszi, hogy..., ami nem kell, kidobja az utolsó zsebkendőig... stb., akkor. Másfél napi munkája volt, nagyon kellett neki a tok. (5000 forint.) Utána jókedvűen megjegyezte, hogy így, üres polcokkal milyen könnyű lesz rendet tartani... Zsófia tájékán azonban drámák. Hazaérve hét végén, szobájában ámulva hőköltünk, 100 molylepke, kötelékben a kalickák körül. Ő épp vidéken. Türelmem elfogyott, a kosz, ahogy állatait tartja. A hét papagáj, az öt teknős óriásmedencéje. Ami mögött -mivel mozdíthatatlan- antik hangya karavánút. Katával egy álló napot takarítottunk, összeesésig. Az óriás akváriumot összetörtem, más értelmes megoldás nem mutatkozott. Nemrég csináltatta tizenhatezerért, még együtt hoztuk haza, autó tetején, -ezt majd kifizetem neki. Ultimátumom: tíz nap alatt két-két állat kivételével az összes elajándékozandó, lévén tartásukra alkalmatlan. Nehéz egy gyereknél a húzd meg - ereszd meg egyensúlyát megtalálni. Hogy önző, azt értem, én is az vagyok. Hogy intoleráns, az már. Vagy még. Hogy tökéletesen nemtörődöm az otthoni dolgokban... Igaz, ebből fölrévedő nekifohászkodásokkal. Persze végül is az a dolga, a jövője, hogy megtalálja az utat. Volt most egy hétig Pilismaróton a festőnövendékekkel. Szénnel rajzolt, megmutatta, s hogy esetleg megpróbálná a Képző Főiskolát. Megmondtam neki, ahhoz nem elég tehetséges, de amit most csinál, a reklámgrafika kezdetei, ahhoz is nagyon kell jól rajzolni. Építettem neki egy hordozható festőállványt, már használta. A vonaton _-Fehérvárnál vagyunk- mindenki szerelmi ponyvát olvas. Egy ifjú pár "100xszép"-et, ez egy most elterjedt laptípus lehet, ami hökkentő-ordító szalagcímmel a szerelem- bankrablás- mozicsillag témakörökből, tele fotóval, és hozzá a cikk... összesen ha nyolc sor. Végig a kupéban a lányok hasa tíz centis csíkban kilátszik a trikócska alól, egyformán, ez a divat. Minap újságstandon egy vetkőző lány fotója, elfulladt a lélegzetem. Elvitte fél napomat. Aztán este kidobtam 12 gyengébb képemet. Újabb hét elmúlt, Pesten megint, nagymennyiségű rohangászások, vagyis munka, túl vagyunk a negyedik kézirat-átnézésen. Kiváló szakembert kaptam. A könyv egy Berzsenyi-idézetében az úgy kétszer szerepel, egyszer hosszú, egyszer meg rövid ékezettel. Azt mondja, stimmel, kiszámolta a verslábakat. Egy Esterházy sorban a ne adj' Isten kisbetűvel volt. Ellenőrizte! egy öt év előtti kötetből, hogy ott is. A kézirat eredetijét a naplómból rögtön előhalásztam, mivel a szöveget nekem írta. S ott még nagybetűvel volt. Aztán. Talán emlékszel még, 87-ben volt egy kiállítás-katalógus szövegem, ahol évszámokat, adatokat sorolok, majd tréfából az egészet összeadom. E lap aljára csak annyit írt be: ez hogy jött ki? Csakugyan, téves a végeredmény. (Nem javítottam át.) Egyéb részeredmény, hogy intenzíven tanulok helyesen írni. A könyv minden munkafázisát végigkísértem, és mindenbe beleszóltam. A borító terve Szüts álmaiban még vissza-vissza fog térni. Mikor át- meg áttervezte ellenemre vagy számomra, első nekifutásra mindig készséges voltam. Mondtam is neki, hajlok, mint a nádszál. De a végén megmagyaráztam, hogy lehet, pocsék az ízlésem, de valami víziómhoz, úgy látszik, nagyon ragaszkodom, mintegy gyomorból, mert mindig oda térek vissza. Végén megtört, lemondóan legyintett, röhögtünk. Az utolsó (vissza)-változtatás előtt hajnali fél háromtól nézegettem a műterem padlójára tett makettet, szóval nekem nem is annyira tréfa ez az egész. Ami másnak virágos rét, andalgásra, az olykor nekem harctéri terep, szögesdróttal, futóárokkal. Gond volt még, hogyan kérjem meg a kompjuter- kezelő operátort az újabb visszaigazításra. Eléterítettem egy tálca tortaszeletet, hogy süteményenként egy milliméterrel kisebb margót kérnék. Ég és föld, hogy festményem körül nem tíz, hanem csak hét milliméter a fehér csík körben, majd meglátod. Fenyegettek, ha csak kicsit figyelmetlenek a vágásnál, evvel nagyon póruljárok. Számoltam vele: ez a kisebb rossz. Most feszes, mégis lírai a címlap. A Váli monogrammot is újra csináltam, vagy tizedszerre lett jó. Rátettem a kiadó nevét, mert jó kontraszt a finom szecessziós sor az én durva névföliratom mellett. A révfülöpi postáról faxolva kértem még két címlap-variációt, más festményekkel. Maradt az eredeti. Átverekedtem magam az ellenzőkön, s ami nehezebb volt: a mosolygókon, s képeim teljes opuszjegyzéke szerepelni fog a könyv végén, 31 oldalon, sárga papíron. Ilyet élő festőtől még nem láttam. Harminchét év. Az összes tulajdonos, a meglévő és az elpusztított képek minden adata, a kép készülési hónapjai, ami gyakran hosszú lista. A díjaknál leírom, hány forintot adtak, lássák ezt is; pénzről senki nem szeret beszélni. Most egy hangya bebújt a C betű alá, ezt a betűt ki kéne hagyni. A nagy diófa alatt ülök, kékkúti nyárvég, csendes órák, itt volt a C betű. Katának igaza van, őszelőn más a csend is. Most még én is meghallok belőle valamit, megint egy hét Pest után, mikor is könyvem nyomdába leadva, őszi kiállításom újabb keretei két napi munkával legyártva, s az elveszett (ellopott) irattárcám nyolc igazolványának java újra csináltatva. Most a hangya kibújt és távozott az Ú betűnél. A rendőrség elképesztően kultúráltabb lett: egy hivatalnoknő azon ültében leigazolványfényképez, okmánybélyeget és űrlapot is ad (régen ezekért a postára küldtek). S ráadásul a személyi igazolvány, a jogosítvány, s a forgalmi engedély is elintézhető, azonnal. Ilyenformán maradandó nyom bej unz csak az ellopott harmincezer forint emléke, s az éves úszóbérletem hiánya. Még kis izgalom volt, hogy személyi igazolványom birtokában egy dörzsöltebb figura majd' egész Pollock-ösztöndíjamat (a teljes tartalék nyomdaköltséget) fölvehette volna, lévén számlaszámom is a tárcában. Igyekeztem is másnap nyitásra a tapolcai OTP-bankba, bankkártyámat letiltani, számlám mellé pedig néhány felkiáltójelet tétetni, on line bekerült az ország összes OTP kompjuterébe. Nem történt baj. Sok itt a szúnyog, bemegyek a házba. Szombat délután, egyet már harangoztak, hatkor lesz a mise. A falu izgatott, új, fiatal káplánt kaptak. Mi van még? Katának vettem egy sebváltós bringát mindenféle szolíd extrákkal, hozzá autóhoz való bringatartót is, de a szorítócsavarját lelopták egy éjjel. Nincs véletlen egy nyolcas szárnyasanyád, avval pótolható lenne... Az uszodában leszólítottam egy matektanárt, adok neki egy pasztellt, tanítson meg a bukófordulóra. Álomszép mozdulat. Egy ötperces leckén túl vagyok, de állandó korrektúra kellene. Félő, hogy hiányában dilettáns-csúnyán rögzül. Mikor szédülni kezdek, abbahagyom a gyakorlást. Ma vásárnap, tagnap elszakadt az órám szíja, órát az asztalra, de -velőtrázó ötlet- a hasára fordítva! Óra nélkül nyaralok! Magyar László 1860-ban Középafrikában. Honfoglaló eleink... Ilyet még nem éltem. Kelek, valamikor a másodszori ébredés után, és itt a bádogtető alatt azt se tudom hajnal-e, vagy késődélelőtt, borult idővel... Nem 60 percet imádkozom, hanem amíg szusszal bírom. Valószínűleg délelőtt (Kata nem árulja el) lefekszem ebédutáni alvásként. Este elálmosodom a könyv fölött és villanyt oltok. Mint az állatok. Egy másik világ. A nők ezt sokkal jobban tudják. Útálom és tisztelem őket, hogy nincs időérzékük... Már amelyiknek. Márai viszont szaglik. Jól ír, persze, és okos. De ez a világnézetzavaros viszolygása az élettől. Háború utáni csömöre. Érthető, akár. De káros. ("Ami a naplóból kimaradt 1945-46") A városban pánik. A rémhírek tudói suttogva beszélik, hogy néhány nap multán kikiáltják a magyar proletárdiktatúrát. Elgondolkozom, mit teszek majd, ha ez a fordulat bekövetkezik? Semmit nem teszek. ... Ha lehet, úszom és sétálok. Ha lehet, elmegyek Párizsba vagy Amerikába. Mély közöny, megvetés... ez minden, amit érzek, mikor a vinnyogókat hallgatom. Az újságba írás gyógyíthatatlan fertőzés volt életemben; s ez a fertőzés mindent áthatott egész úgynevezett művemet...De mindezen már nem tudok változtatni.. J. divatos moziszínész, egy korcsmában megtalál, s barátságos erőszakkal fölcipel közeli házába, feketére. A ház sértetlen. Szőnyegek, kandalló hasábfával, képek, szobrok, inas, szobalány. A nagy társalgóban ülünk, mint egy amerikai filmben. Arra gondolok, néhány éve én is ilyen környezetben éltem. Most másképpen élek; nem "lakom", csak alszom és eszem itt és ott. Az otthon, a foyer, a home az európai ember számára egy volt a műveltséggel. Nincs többé számomra home. Alvóhelyek és étkezőhelyek vannak. L. szerint kétféle ember maradt e háború után Európában: az, akinek otthona megmaradt, s a másik, aki elvesztette otthonát. Nagy család vagyunk... Talán elmegyek ebből az országból, talán ittmaradok és meghalok. Mindkettő könnyebb lesz otthon nélkül. Persze érthető. Látta, hogy a polgári életforma, ami lényéhez tartozott, elpusztult. Aztán pihentetőnek egy Tandori tanulmánykötet, Ottlikról ír, lusta voltam minden gondolatát fölgombolyítani, féloldalas mondatok-, (nyár van, a Kata ültette nagy diófa alatt) de ringatózom Ottlik közelségében. Magam alatt a fűben egy zöld spirált égetek, füstöl, talán elriasztja a szúnyogokat. Idén nagyon zavarnak. Harangoznak. Akkor este nyolc van, vagy kilenc. Délelőtt beautóztunk Tapolcára (majd elmesélem) de azóta itthon ülök. Na, menjünk kissé biciklizni. Talán a partra? Végül is húsz perc, mindössze. Ja, hogy ez most mindegy. Na, szóval Tapolca. Egy jóízű dilettáns műgyűjtő, Vörösváry Ákos, megszerzett egy malmot, s (félállami támogatással, amit most alapítványnak hívnak) kirakta benne évtizedek alatt gyűjtött értékeit és kacatjait. Elnevezte Első Magyar Látványtárnak. Igen szórakoztató, Anna Margit képe mellett kenyércédula gyűjtemény. Három szint, jó nagy ablakok, kellemes faszerkezetek és meszelt falak. Falvédők, műrózsa csokrok, csipketerítők, koncept művek, kavalkád. Annak idején tőlem is kapott egy ajándékképet, várj, rögtön meg is nézem, mi van nála... egy Régi zsidó temető, 87-ből. Hozzám térdben szakadt pantallóban jött képválasztani, hogy kétség ne férhessen szegénységéhez, mármint hogy fizetésképtelen. Mondják, nagy tételben kereskedik hagyatékokkal, rendben is van, ha megél a hobbijából. Hanem Pesten egyetlen nap két igen sikeres akcióm volt. A kicsi, de fontos örömök kategóriájából. Hiperszuper rohadtdrága francia takarítógépünket elcseréltem egy mezei, sokkal kisebb-olcsóbb (német) porszívóra. Az Új Mandátum, a kiadóm tulajdona volt. Utáltam a franciát túlformált, szellemes és romlékony technikai megoldásaiért, előre látom rohamos anyagfáradásait. A másik ügy: udvariasan föltelefonáltam engedélyért, amit kissé gyanakodva meg is adott a Nemzeti Galéria (övék a képem). Akkor azonnal az Üllői útra, s kivettem egy kiállításról éppen hazatérő zsidótemető képem elől az üveget. Amin tíz év alatt már kirajzolódott a kép. Az olaj ahogy párolog, gondolom, leköti az üveg alá beszivárgott port. Most pucéran: fölragyogott a temető. Még valamit csináltam, mellékesen a könyv dolgai mellett, a fenn töltött néhány nap alatt. Kértek, vennék részt a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlaton. Nem vagyok én akkora művész, hogy egy ilyen kérést elutasítsak, de ezt most ezt mégis csak határidő után teljesítettem, újabb telefonra. Egynapi munkámba került a három kép kiválasztása, mert előtte az összes polcomat lepakolva, véglegesen döntenem kellett, mit tegyek ki az Ernst múzeumban, októberben. Rögtön meg is újítottam a 41 tételes műtárgylistámat. ebben benne a rendezési állomány is, remélhetően csak a felét- háromnegyedét fogom falra tenni.[7] Ha szerencsém van, Szüts erőszakos lesz. Van itt még egy érdekes könyv, Katának megszereztem, ha emlékszel Kenedi János nevére, főellenálló volt, a zsurnalisztika környékén. Most kutatási területe lett a belügyi titkos archívum, itt nagyon sok elintéznivaló vár a sorára. Tisztázandó emberek, árulók, koncepciós perek, rehabilitálások. Szüts úgy tudja, vaskos dosszié van róla is. (Például járt nála vendégségben a kanadai nagykövet.) Szóval a Kenediék kiadtak egy kétkötetes munkát: Kis Állambiztonsági Olvasókönyv. 1957-es perek titkos nyomozásai, rendőri jelentések, kihallgatási jegyzőkönyvek, besúgások, majd a perek, sorra. A későbbi március 15.-ék, és végül a Nagy Imre újratemetése körüli cirkusz a Hősök terén, lehallgatott Andrássy úti telefonfülkékkel, készültséggel. Várj, előveszem. Nem ezt akartam megmutatni, itt nyílott a könyv: A balassagyarmati megyei bíróság, 1958 dec.15. A NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ...a nyilvános tárgyalásai alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: ... vádlottat, aki Pásztón született és ott is lakik, magyar állampolgár és magyar anyanyelvű, nőtlen, vagyontalan, segédmunkás 1.700-2.000 Ft keresettel, büntetve nem volt, BŰNÖS népi demokratikus államrend elleni izgatás bűntettében... ezért 6 (hat) hónapi börtönbüntetésre ítéli... INDOKLÁS ..a fiatalkorú Zsemle Árpád, Nyuszt Győző ...barátok voltak. Szabadidejüket együtt töltötték, együtt jártak moziba és szüleik lakására kártyázni, és Láng Gyula vádlott munkahelyére beszélgetni. Láng Gyula mesélt nekik a régi időkről, háborús élményekről, majd az 1956 utáni eseményekről. Láng Gyula ahelyett, hogy a fiatalkorú vádlottakat hazaszeretetre, jóra tanította volna, a gyerekek előtt izgató kijelentéseket használt, a szovjet katonákat meggyalázta... kijelentette a szovjet katonák nem a bátorságuk miatt győztek, hanem azért, mert leittasodtak. Amikor az ellenség lőtt, nem hasaltak le, hanem felállva mentek az ellenségnek, nem törődve azzal, hogy mind többen hullottak el... 1956-ban a gyerekek egybefogtak és egy forradalmat voltak képesek csinálni. A budapesti gyerekeket a fenti magatartásuk miatt hősöknek nevezte, viszont a fiatalkorú vádlottakat gyáva jelzővel illette, mert nem csinálnak semmit, csak ülnek otthon... ...az irodában írógépen15-20 darab röpcédulát készített. A röpcédulát magához vette és megmutatta vádlott társainak is. Ekkor megbeszélték, hogy a röpcédulákat terjeszteni is fogják Pásztó térségében. A röpcédulákat felszerelik az autókra, hogy amikor az megy és rázódik, a röpcédulák szétszóródjanak... Este Zsemle Árpád vádlott a lisztraktár falára ragasztott ki egy röplapot, egyet a Belák közben, kettőt pedig a Vasút utcában dobott el, egyet a pékség kapujában, egyet pedig a templomnál... A röpcédulák szövege a következő volt: "Szavazzatok Amerikára, az igaz Magyarországra. Éljen az igaz Magyarország, éljen az igazság. Ne hagyjátok magatokat becsapni, ti tartjátok el Oroszországot, ti magyarok." A vádlottak a terhükre rótt bűncselekmény elkövetését elismerték, bűnösnek érezték magukat. Beismerő vallomást tettek és a bűncselekmény elkövetését megbánták. A vádlottak azzal védekeztek, hogy cselekményüket megtévesztve, meggondolatlanul követték el... Erről az jut eszembe, hogy sikerült elvesztem azt a pert, amit a mellettem zuhanyozó ügyvéd tartott érdemesnek elkezdeni, vagy két éve. Volt közben egy igazságügyi orvosszakértői vizsgálat, ahol egy fehér selyemsálas, több pecsétgyűrüt viselő fiatal puhaarcú orvosdandyvel mai pesti kiállításokról és festőkről csevegtünk, s aki mellékesen rákérdezett lebénult lábujjamra, majd a szimptómákat maga sorolta, s diktálta gépbe. Kérte, kiállításomra hívjam majd. Ígérte, megteszi, amit lehet. Evvel együtt jelentésében (újabb fél év) lábsérülésemet a táblázatnak megfelelően 15% alatti maradandó károsodásnak írta le, és ebben igaza is volt. Dinamikus ügyvédem ugyan ezt meg akarta támadni, hogy van remény a per megnyerésére, de nekem elég volt a tréfából, s egy másodfokú próbálkozásnak az anyagi tétje is nagyobb. Faxoltam neki, hogy nem lebezünk fel, s tudomásul veszem, hogy a pert elveszettem. Hova és mennyit fizessek?! Szegény, nagyot csalódott bennem. Talán 10.000 költséggel megúszom. Na, de nézzünk egy másik idézetet, egy titkos követési jegyzőkönyv eleje: Belügyminisztérium Politikai Nyomozó Főosztály II/9-c. alosztálya Szigorúan titkos! Figyelés kezdete: 07.00 h. Figyelés vége: 23.35 h. 2. sz. jelentés KÜLSŐ FIGYELÉSRŐL BM II/5-f. alosztályának, "Diák" Budapest, 1957. december 14-én. 09.20 h-kor "Diák" fehér gyapjú nyaksálban, sötétkék télikabátban, sötétkék nadrágban, krémszínű zokniban, barna gumitalpú félcipőben, kezében barna csatos, félig tömött aktatáskával, egy kb. 18-20 éves, kb. 165-167 cm magas, barna dauerolt rövid hajú, kerek telt arcú, kissé hegyes orrú, rendes szájú, közepes testalkatú, egyenes testtartású nő, kinek ruházata: szürke öves műbőrkabát, nylon harisnya, világosdrapp félcipő, fedőneve: "Tanuló"- társaságában kijött lakóépületéből és kényelmes léptekkel a Rákóczi úton, Tanács krt-on, Ferenczi I. utcán, Henszlmann Imre utcán, Egyetem téren haladva 09-26 h-kor bementek az Egyetem épületébe (nem követtük) 11.28 h-kor "Diák" és "Tanuló" kijöttek az Egyetemről és az Egyetem téren, Egyetem utcán haladva 11.30 h-kor bementek az Egyetem út 19. sz. alatt lévő női fodrászüzletbe (nem követtük) 12.45 h-kor kijöttek a fenti üzletből és kényelmes léptekkel... Hát, így éltünk Pannóniában... 82-ben, tán az első lent töltött nyár, lehoztam magammal egy köteg napilapot is, akkor még úgy terveztem, nyaranta festeni is fogok Kékkúton. A csomagot a padlásgerenda szárai közé dugtam, ma is ott őrzöm, műemlék. Mikinek pirózáshoz, tűzrakáshoz nem adom. Tegnap belenéztem az egyikbe, jó lenne ezt a Kádár-Losonczi-Lázár táviratot "teljes terjedelmében" közölni, de unnád. Csak ízelítőnek, 1982. május 9.: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, népünk és magunk nevében szívélyes, elvtársi üdvözletünket küldjük Önöknek, valamint a testvéri Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozóinak nemzeti ünnepük, hazájuk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából... a fasizmus felett aratott... kezükbe vették sorsuk irányítását... megkezdték hazájukban a szocialista társadalom alapjainak lerakását... a népgazdaság erősítésében, a tudomány és kultúra felvirágoztatásában... sikeresen valóra váltják a XVI. pártkongresszus... nagyra értékeljük azokat az erőfeszítéseket, melyeket a szocialista közösség tagjaként a béke, a nemzetközi biztonság és a társadalmi haladás érdekében... eredményesen fejlődik a marxizmus-leninizmus szellemében... további eredményeket kívánunk önöknek és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népeinek (hmm! többesszám!?) a béke és a nemzetközi biztonság... Mellé egy mai újságcím: MAGAS RANGÚ RENDŐRÖK IS ÉRINTETTEK A VÉRMINTALOPÁSBAN? Hanem nagyon össze kell szednem magam, két oldalról is szidják nekem az én Illyésemet. Csakugyan két oldalról. Megjelent egy félszimpatizáns, balos könyv Aczél György életéről, hihetetlen alapos, belenéztem. A Lukácsban előre figyelmeztettek, hogy nem jó fényt vet a hatalommal cicázó, ambivalens, olykor túltoleráns költőre. Most meg itt Kékkúton, Márai cseszegeti szélsőjobbról. (1946): hogy az egyetlen magyar író, akivel egyáltalán szóba állna, mert mindent tud a szakmáról, de ravasz paraszt, aki ha baj van, betegségbe, vagy az asszony (gyönyörű asszony!, láttam fotóját!) szoknyája mögé menekül, népvezérnek képzeli magát, mérhetetlenül hiú, és a parasztoknak nemcsak jogos jussukat követeli, de "zongorát és óraláncot" is, ellentétel nélkül, a többi társadalmi osztály ellenében, tehát igazságtalanul. És hogy a parasztpárt vezéreinek nevéből írt verset. György Peti, eléggé baloldali barátom pedig pár hónapja megjelent Ó-új világ könyvében ír az önmaga szobrává merevedett költőfejedelemről egy nem túl hízelgő mondatot. Nomármost mit kezdjek ezekkel a valószínűen igaz állításokkal? Egy interjúban ezt találtam ki: egy művet nem mérni kell, az nem tojásbrikett-, használni kell... Nekem elbűvölően mesél Illyés a sáros földrögről, amit az eke kiforgat, az alacsonyan köröző, károgó varjakról, búsulásairól, egy öreg vincellér haláláról, jégzajlásról. Most ugyan önkínzásból e hétre nem hoztam magammal, amúgy villanyoltás előtt mindennap beszélgetek vele... És az esszéi! Rajta keresztül szerettem meg újra és nagyon Szabó Lőrincet... És hogy másik oldaláról nézve selejt ember?! Nem szeretem a minőségeket összemosni, a kötelező szeretet jegyében sem, de mutass egy ép embert! Kata az? Szüts az? Talán csak együtt teszünk ki egyet, egy egészet. Az emberiség, mondjuk. Ketten vagyunk, Miklós Párizsban ifjúsági találkozón, pápanézőben. Múltkor alkalmat találtam rá, és minden tapasztalatomat átadtam neki maszturbálás ügyében. Megelőzés technika, a biológiai, morális háttere, hogy nem kell kétségbeesni, hogy hogyan gyóntatják a ferencesek diákjaikat, hogy én is, amikor vidéken, hogy a bűn önsajnálattal kezdődik, hogy nem szabad hasonfekve aludni stb. Megköszönte. Mindezeket Thierry 2011 táján fogja ikreidnek elmondani, ha jól számolom. Kata meséli ismerőse beletörődött házasságát. Azon tűnődöm, a remény nem annak kell szóljon, hogy majd egyszer jobb lesz, hanem hogy a naponta újraindított jóakarat megteremti a belső békét... Kata ébredezik. Egész napunk lassú téblábolás, én félálomban. Nagyon ránk fért. Éjjel zörömbölt az eső a bádogtetőn, bár ő a földszinten alszik, de mondja, többször fölriadt. Én is, egy emelettel följebb. Akkor most csinálok neki egy reggelit. Itt Kékkúton a gázrezsón fémplatnin készül a pirítós. Négy elégettre esik egy ép. A tálcára méz, sajt és szalámi. A szomszédban egy idősebb balerina veri a gyerekét, halljuk. Mit csináltam (meg) itt, az idén, e pár nap alatt? A hátrahanyatló budit autóemelővel föl, s aládúcoltam. Meg Pestről hozott vízvezetékcsöveket alá, hogy bé ne rogyjon gödrébe. Hogy lett saját vizünk; zuhanyt a kertbe, most, negyedszerre, már nem csöpög. A gumicső mentén kigyomláltam, ugyanis a nap melegíti a 30 méter csővizet. Megdrótoztam a bedűlő kapufélfát. Egy lyukas bicikliköpenyt lecseréltem, ilyet utoljára 40 éve, sikerült. Kata ajtót mázolt, kaszált. Ennyi. Na, mit szólsz, összejött a nyolc oldal; 25.886 betű, bár csak amolyan vakációnapló. Megint esik, mit fogok most csinálni? Igaz, ez a mitcsinálásban nem zavar, a házban élek... Kata azt mondja, keressem meg az uborkagyalut. A következő levelem az ötvenedik lesz, kisanyám, hogyan ünnepeljük meg? ölel: 1997.10.3. J-50 Szia J, ötvenedszer! Legyen ez a küldött könyvem a jubileumi levél. Isten éltessen ez alkalomból. Kettőnket. Meg a többieket, persze. Szülnapomra lett kész. Fél év munkám. Jó sokba lesz a posta. ölel: (Mellékelve a Váli monográfia. Második oldalán dedikálásom, s hozzá a dedikálógép pecsétnyomata:) Egy pasztell annak, aki megtanít a hibátlan bukófordulóra (reggel, a Lukács-uszodában). Én csak olyan ronda féloldalasat tudok. 1997.11.8-16 J-51 C.5169 Szia, kedves J, ötvenegyedszer! Hát túl, túl. Mi van a hegyeken túl? Jancsi mosogat, Kati az úr.[8] Túl mindenen- ünnepen. Kata szobájába húzódtam, csöndes délután, bár a műterem felöl lövések zaja. Miklós barátaival hétvégézik. Céltábla a festőállványon. Időnként éles nevetések. A hangszigetelés elég jó, annakidején gondosan megcsináltam, gyűrt papírrétegek, falemez a köztünk-ajtón. Kata éjjel nyugodtan tévézhet. Hát meglett a könyv... láttad. Tán kilenc korrektúra volt. (Eddig egy elválasztás-hibát találtam. Az is összetett szó.) A nyomda másfél hónapot késett, ezt Szüts egy bravúros telefonnal még kétszázezer forint árengedményre fordította. Én pedig többlet javítgatásokra. Aztán leköltöztem a dorogi nyomdába. A gépteremben sarkában üres ládákból munkakuckó, a kompjuter velem volt, az állásidőkre. Az egyik hajnalon nyomottaktól eltekintve minden ív színbeállítását felügyeltem. Ez úgy történt, hogy a négyszínnyomó gépbe betették a lemezeket, próbanyomatok, a mester egy órát babrált a beállítógombokon, végül elém tette az ívet. S akkor újabb három-négy forduló, itt kicsit sok a bíbor, azt egy kicsit... Aláírtam, amikor tényleg jó lett, akkor a beállítást mágneslemezre! rögzítették, egy gombnyomás, s akkor már néhány perc alatt kinyomták az egészet, a 800 példányt. Szüts avval henceg, a világon ilyen szinhű könyv még nem készült, beleértve az USA-ban látottakat. Tényleg nagyon jó, s ahol mégsem, az az én hibám, néhány a dia, amit adtam, az elfogadható határán volt. De azok az ábrák is tisztességesen képviselik az eredetit, többet elvárni nem lehet, talán nem is kell. A védőborítót szeretem. Negyvenszer terveztük át, birkóztunk, Szüts a végén már csak lemondóan legyintett. (Egy levelem úgy írtam alá neki, hogy a te soha el nem múló Dezsőd) Pici reprót szeretett volna nagy fehér mező közepén, a képbe harapó nevemmel. Szerinte így dögunalmas, valamint szocreál ízlés, 1960-ból. Vigyorogtam, hogy persze, akkor kezdtem a szakmát, vállalom. Nincs nekem olyan Coca-Colán nevelkedett uptodate[9] ízlésem, mint neked... (sokat dolgozik nekik). Az egyik fordulóban Szüts zseniális ötletére fölraktuk a borítóra alul öt sorban a negyven nevet, majd még zseniálisabb ötletére levettük őket. Reklámnak jó, de legyen ez mégiscsak az ÉN könyvem. Fél hétre mentem, kezdésre, Martonvásárra, a kötészetükbe, mert Szüts megfenyegetett, egészen biztosan elrontják; ha csak picit is arrébb vágják, s nagyon ronda lesz. Mert végül csak hat milliméteres fehér keretet hagytam a borító szélein, s Magyarországon ilyet tervezni: dilettantizmus. Jobb taktika nem jutott eszembe, mint mindezt visszamondani a művezetőnek. Aztán átmentünk a gépterembe, hát a borítóra tévedésből fényes fólia került, borzalmas. Most mi legyen, kocsiba, rohanás Pestre, fél nyolc, telefon Szütsnek, itt vagyok a Gellért téren, szeretnék egy kicsit beszélgetni veled, igen, most. -Reggelizünk, a gyerekeket elviszem az iskolába, húsz perc múlva gyere az uszoda elé. Az asztalnál elhangozhatott egy-két mondat, mert az autóban a 10 éves Nóra lánya a nők örök békítő ösztönével megjegyezte: Apu, ugye, azért neked a Deske a legjobb barátod?! Mire Miklós nevetve: ez a pontos megfogalmazás... Mutatom Miklósnak a mintát, most mi legyen? Döntünk, mobiltelefon, Dorog: újranyomni. (Ő ott igazgatótanácsi tag...) Hogy nem nyomják újra, hanem erre még rátesznek egy matt fóliát. Kontrolltelefon egy nyomdász ismerősnek Biatorbágyra: lehet! Már ő is csinált ilyet... Ismét Dorogra: rendben. Mindez tíz perc alatt, aztán fél óra vízben, az úszónadrágom a tarisznyámban volt. Egyébként a borítót hibátlanra vágták. No, akkor most végiglapozom neked/veled a könyvet. A belső címoldalt a nyomdába adás előtti napon mentettem meg utoljára. Erőt véve magamon, már rég szégyellve bizonytalankodásomat mégiscsak futura(?) betűvel kértem vendégszerzőket szedni. A nevek közé sok mindent próbáltam, míg megnyugodtam a semleges, de markáns pöttyökben. Hogy itt is legyen egy kis repró, nem az én ötletem, nagyon szerencsés, a lapozgatót azonnal egy más szférába emeli, mint az adatok szintje. Lehülyéztek, hogy nevem után kettőspontot tettem, szerintem ez értelmezi világosan a szóismétlést. Hogy a fejezetindítások nyomatékosítására műteremfotókat használjak, saját ötlet, az utolsó percben. Teleoldalak, így markánsan szétválnak minden egyéb képtől, látványtól. Tónusgazdagok, hogy négyszínnyomással készültek. Intim szférám egy metszete, ugyanakkor magyarázzák a műterem korszakot, annak makacs végenemszakadását is. A tartalomjegyzékkel marha szerencsém volt. Nem gondolnád, milyen bonyolult feladat volt. Kezdetben csak annyi utasítást adtam az operátornak, hogy három oldalnak kell lennie, és jobboldalra zárjon. De nem fért ki neki. A vendégszerzők hol adtak címet cikkeiknek, hol nem, azokat próbáltuk dőlt betűvel, de zavaros lett a tükör. Hogy elférjenek, ezen az oldalon át kellett térnünk sűrűbb sorközre. Az én képcímeim is szerepeltek, míg a szerkesztő a homlokára nem csapott. Mindent elhagytunk, csak a nevek, jól áttekinthetően, most olyan magától értetődő a látvány, minden a helyén... Hogy a 84. januárnál pontot kell tenni a szám után, a 84 decemberénél nem, azt most tanultam meg... Kiderült, valami igen ritkán használatos nyelvtani szabály úgy rendelkezik, hogy a régi zsidótemetőnél az utóbbi két szó egybe írandó. Át is javították mindenütt. De mi legyen a képcímeimmel, amik már így élnek?! Maradnak. Hogy a festő-korszakok elé nyitókép kerüljön, nem is tudom, ki találta ki. Adódott, hogy a képek teteje a fejezetcímmel, alja pedig az induló szöveggel egy vonalba kerüljön. Hogy az Egyszer volt képet, dogmatizmusból, nem vágtam meg négyzetesre, Szüts érdeme. Hogy egyetlen megvágott kép lett volna, ez nem jutott eszembe. Az ősöket fölvonultató szöveget nagyon szeretem, a Valitsek kőművessel és Hajcsung Katalinnal, aki kizárólag zamatos neve miatt került be. Ez a bekezdés tulajdonképpen az életrajzhoz tartozott volna, de nagyon kellett valami a könyv elejére. Örülök, hogy az adatok között ilyen szavak szerepelnek, mint siralomház, lepketartó, hadifogság. Halálosan érdekes volt a rengeteg adatból úgy válogatni, hogy rövid legyek, informáló, és ízes. Ezt a részt elküldtem faxon Berlinbe, Esterházynak[10], dicsekvésből. Kezdődik a szöveg ugyebár a tanulóévekkel, az itteni oldalak látványát szeretem a legjobban, ahogyan a képek közé befolyik a szöveg. A reprók méretét fontosságuk szerint három csoportra osztottam, de figyelembevettem az oldalak ritmusát is. Robi ötlete volt, hogy a bekezdéscímek félkövér betűkkel legyenek, de nem külön sorban. Ez barátságos, jól tagol, de nem fontoskodó. A képaláírások három sora háromféle betű, nem szerettem, de talán igazuk van, áttekinthetőbb így. Szegény operátor, háromszor fésülte át mind a 85 képaláírást, mert csak közben vettük észre, hogy a kézirat egyszemélyes helyesírási rendje nem egységes. Nagy bajba kerültünk a műtermes képek fejezetnél. A szöveg túl rövid, alighanem a végére belefáradtam (márciusban, Kecskeméten) az írásba, utóbb meg Robi is bíztatott, hogy egy élő helyzet leírása maradjon is rövid. Igen ám, de eközé nem volt elhelyezhető ennyi ábra. Kényszermegoldás itt a képek hátravetése, nem tudtunk jobbat. Nagyon meg vagyok elégedve a vendégszerzők invitálólevelével is. Például, hogy belekerült a biciklizni szó. Nemcsak a hencegés okából. A névlista persze módosult, hiszen az elején még S. Nagy 11 képelemzést fönntartatott magának. Utóbb pedig néhány szöveget ki kellett hagytunk. Legjobban Kata öccsének iróhajlamú fiát sajnáltam, jót írt, de a képre feltétlen szükség volt más helyen. Hidvégi is szellemeset írt, képe viszont egy későbbi revízión fönnakadt. A nyitócikk, Dobszayé, kéthónapos izgalom volt, ugyanis nem ígérte biztosra. Már minden határidőn túl voltunk, kétféle nyitóoldalt kellett kidolgoznom, léte illetve hiánya esetére. Mit vacakoltunk a kompjuter előtt, míg ilyen kedves, intimre sikerült! Jó, hogy színezett, facsimile... Így már bekerülhetett, igaz átírva, a Melocco szöveg is, nagy szobrász, nagy művész, nem szerettem volna kihagyni. De félreértelmezte a feladatot, a nyitó-, ráadásul szakrális kép mellett nem lett volna helye tréfálkozásának, önmagában. A vendégszövegek színvonala változó. Van, aki balkézről, alkalmi szívességnek fogta föl, bár a nem véletlenül megküldött névlista fegyelmező hatásúnak bizonyult, többeket meg is ijesztett... Hogy itt is szerepelek, az már tényleg túlzás, de a Robi a befutott szöveget giccsnek mondta. Szembesültem (fél)műveltségem korlátaival... nekem az írás tetszett, elandalított... Szerencsére éppen ehhez a képhez éppen volt elmesélnivalóm... Vajda Gyurka tréfája nagyszerű, megdöbbentő, hogy nem mindenki értette meg. A KIÉRTESÍTÉS -szörnyszülött címszó az én érdemem. Hogy színnyomás került alá - az operátoré. Képét le kellett cserélnünk, nála is-, szerencsére lehetett. Tomaji barátunk fiatal költő, Zsófinak volt szeretett napközis tanító bácsija. Annak idején a szülők följelentették, hogy a gyerekük sárosan tért haza a délutáni játszóterezésből... Nem lévén az eredetiről fotó, a kép egy variánsát mellékeltem neki a fölkérő levél mellett a borítékban. Nos, hogy ő leutazott Veszprémbe a kép eredetijéhez, erre nem számítottam... Gyönyörű elméletet épített a helyzetből... hamis pilléreken, mégis működik. Rakovszky Zsuzsa nagyon nagy költő, nem gondoltam, hogy prózában ennyivel gyengébb. Bár Robi szerint jó a szöveg, mindenesetre megfelelő. Szeretett volna javítani, de aztán ez elmaradt, leköltözött pár hónapra Sopronba, ajánlott levelem a kefelevonattal (printtel) visszajött, címzett ismeretlen... Bognár Robi fölvonta szemöldökét, mikor a szomszéd szobában az ő szövegébe meg én nyúltam bele... bár csak apróság szinten. Emiatt, hogy ő is szerepel, tiltotta le, hogy nevét közöljük, bár ő a tényleges szerkesztő... Igényt is tart 100.000 forint honoráriumára, hogy visszaadhassa nekem, múltkor egy túl olcsó képvásárlásba keveredett... Radnóti nem remekel, eredetileg pedig még a kép eredetijét is meg akarta volna nézni, a Nemzeti Galériában. Nem tudhattam, hogy az a kép a ljubjanai magyar követségen van, kölcsönbe... most aztán a kiállításomra hozattam haza... Mentsége, hogy közben halt meg a nagymama, akivel együtt éltek, stb., írt egy elnézést kérő levelet. Talán azt is le kellett volna közölni. Váli Zsófi szerepeltetése határhelyzet volt. Remekelt, az ő szövegéhez gratuláltak a legtöbben. Volt, aki feltételezte, mi írtuk... Anzelm is a második fordulóban került a csapatba, mikor kiderült, hogy S. Nagy lemondta a visszatartott képek megírását is. A NÉP felé akartam az új nevekkel nyitni, elszégyellve kissé protokollszagú listámat. Azonban sajnos a profik a profik. A néppel elég sok baj volt, minőségileg... Aztán, ahol lehetett, javítottunk, Anzelmnél is. Ki is maradt néhány... Konrád Györgyöt kivárni kissé kalandos volt. Igaz, őt alig ismertem, egy régi rajzom van nála. Sokszor megújított határidők... Akkor fölhoztam magamhoz, megmutattam a környezetemet. Tetszett neki, s megígérte, hogy mégsem régi szöveget ad, hanem erről ír. Hogy ez elmaradt, nem vallotta be, mikor végre egy este fél 11-kor a szöveget a műhelyében átvehettem. Végül telefonon azt a kényes kérdést kellett vele elintézni, hogy muszáj húzni írásából, méghozzá nekünk-, ismerve a határidőkhöz viszonyulását... (Robi itt remekelt.) Az egész nyilván púp volt a hátán, mindenféle berlini elnökségi megbízatások, meg Szabaddemokrata vezetőségi hozzászólások közepette... Lator versére azt mondják, remekmű. Örülök neki, kár hogy nem értek hozzá. Hanák szövege nagyon emberi. Most halt meg a hetekben. Ritka kincs, hogy civil létére megfogalmazta egy képpel való élő kapcsolatát. Kár, hogy nem lehetett szövegét az ő képével illusztrálni, nem volt idevaló. Egyáltalán, a képek szándékkal kissé egyívásúak, néhány nagyon jó, de különutas képeimet kivettem valamelyik sokadik szelekciónál. Maradjon a könyv egy zenéjű. P. Szűccsel nem mindig értünk egyet, de gondolataira mindig figyelünk, van minőségérzéke, ért a képekhez, kevesek között. A műkritikusok csapdájába persze ő is beleesik olykor, hogy valami gondolati építményre, rosszabb esetben gag-re építi föl írását. Ugyebár a művészettörténészeket munkájukban a művek csak zavarják.... A reprodukálhatóság kérdésére nálam két teljes bekezdést fordított... De mégiscsak az értők belső köréhez tartozik, belülről ír. Szüts rám hárítja, hogy nem értik szövegtréfáját. Eredetileg lábjegyzetként hozzátette volna, hogy Apó, csezd meg, hiszen ezen a képen nincs is semmi... S hogy én erről lebeszéltem. Az ötlet eredete, hogy egyszer régen áthívott Kecskeméten műtermébe, megmutatni legújabb művét. Túl üres kép volt, de hát ezt készítője azon melegében ritkán látja. S úgy bíztattam, hogy jó-jó, és akkor most még erre egy csatajelenetet kéne festeni... Egyszer meg is csinálta aztán... Miklós Pali (kína-szakértő, az Iparművészeti Múzeum nyugdíjas igazgatója) szövegével bajban voltam, mert nagyon szerettem, de közben kiderült, hogy a hozzá tartozó képet viszont egyáltalán nem... Mit csináljunk... Itt csibészkedni kellett, bár nem ártottam vele senkinek-, Ennek a képnek soha nem volt címe a Műterem az iskolában... Ennyit a vendégekről. A DOKUMENTUMOK rész talán túl bő, de abból indultunk ki, hogy a C. Naplót nem köteles mindenki ismerni... És jobbnak tartott szövegeimet közölni vágyom. A többi pedig... Szüts régi szövegét nagyon szeretem, Robi megnyitóbeszéde meg nemcsak jó, de alkotás-lélektani szempontból fontos is. A CIKKEK fejezet címe akár "hétköznapok" lehetett volna, sosem voltam közéleti ember, de azért egy kicsit mégis. Ez inkább korkép, háttere egy szakmának. Meg persze az interjúk, amiket napokig fogalmaztam annak idején... Ezeket igazi üzenetnek szántam, palackba zárva. Kérdéses a Makovecz cikk volt, mert ez személyes támadás. De benne hagytam végül, fontossága miatt. Az ÉLETRAJZ-ból Robi hál'Isten több marháskodást kihúzott, érdekes, a szakállrágó nyuszit nem. A végére tettem, mert sehol nem volt helye, azt a szép kondoleáló levelet. Az IRODALOM, stb. adatok egy gombnyomással kerültek át a kompjuteremből. Megfejeltem erre az alkalomra a forint és dollár adatokkal-, ha pénzről van szó, mindenki szemérmesen elhallgat. Szép lett ez a könyv. Szerintem a képek mellett igazi, hosszútávú értéke a végén lévő opuszjegyzéknek lesz majd, ha fölfedezik. Annyiféle szempontból lehet böngészni... Már Váli-kép tulajdonosok, egy tanár s diákja, egymásra találtak általa. Kiderül, mennyit szelektáltam, innen és túl a legendákon. Mennyi idő múltán. Hány hónapig, évig dolgoztam egy képen. Hogy változtak a képméretek, mennyi készült egy évben, hogy szinte mindet alkotóházban kezdtem. A szereplési számok halmaza az S napló nélkül természetesen értelmezhetetlen, de sokaságuk így is sokat mondó. Hallom, van művészettörténész, aki a még nem látott könyvre elsősorban ezért kíváncsi. Hogy elejére betettem végrendeletem a szakmai dokumentáció hagyatékom ügyében, erre még nem kaptam visszajelzést. Csak Szüts használta egyszer érvként, valakik humorérzékemet vitatták. Születésnapom alkalmából a nyomda főmérnöke fölhozta az első példányokat, saját kocsival, Pestre. Nem bontottam föl a csomagot, amíg a John Bullba nem értünk, én, Szüts, Válizsófi, s a kiadó két fiúja. Akkor lázasan mindenki egy-egy kötet fölé hajolt... Végül elővettem a sportzsákban odacsempészett fölköszöntő-kardvirágot (két szörnyű, másfél méteres csokor). Jókedvűek voltunk. A kiállításomat már unom elmesélni. Vagy két éve tartogattam az ideszántakat. Szüts és a rendezőnő szépen megcsinálták, alig szóltam bele, a szántnál sokkal többet, 43 képet tettek ki. A megnyitón -Szüts kedves szövege-, sokan voltak, sőt azóta is. Eddig öt képet eladtam telefonon, havi részletre, nyárig megvan a fizetésem. Néhányszor bementem körülnézni, láttam, a látogatók böngészik az ülőkékhez láncolt C. Naplókat, s a monográfiákat. (A rendező ötlete volt, bejött, vagy 80-at meg is vettek már, a pénztár árulja.) Kaptam hozzám írt verset, adtam 4 interjút, nem érdekes... várj, erről eszembe jut... mindjárt megkeresem az ágyamnál, tegnap este olvastam Szalay Lajossal egy interjút, 10 éve adta, mikor nyolcvan évesen hazatelepült New Yorkból... Világhírű grafikus... ...Katolikus vagyok...Mivel e vallás követelménye oly magas, hogy azt elérni nem lehet, minden katolikusnak hiányérzése van, s ez a hiányérzés bűntudat formájában rögzítődik. Ez nem is olyan tréfa, erre érdemes figyelni, átgondolni. (Egy esszékötetből van a szöveg; egy képtárlátogató küldte, szeretne megismerkedni velem.) Hogy idézzek a fent említett versből is Különös képlátvány, kékben, feketében, Lámpakorom színű, éjbarna meg ében. Mint alkonyat-órán tűzfalak mély árnyán, Terjed a sötétség mint osonó járvány. Téli koraestén néma búskomorság, Rettegő sejtelem szorongatná torkát... Áll a festőállvány, és mereng a festő, Fagyos világűrben új ösvényt teremtő. Kisértet évadján sírkövön zsidó szó, Mit Walpurgis-éjen feltörő koporsó. Felködlő látomás, múlt és jövő egyben Számomra nagy talány, díszes képkeretben... tisztelettel: B. I., okl. gépész és szerszámkészítő mester (a Lukácsból) Most elkezdtem festeni, november végére lemegyünk Szütscsel 9 napra Kecskemétre dolgozni, ne akkor essem át a szokásos tűzkeresztségen; az első 5-8 kép mindig szörnyű rossz. Ő februári kiállítására készül, a Vigadót kapta meg, én meg a féléves jól végzett munka kegyetlen csömörét akarnám feledni. Mint egy antik zsírosbödön, olyan üres vagyok.... A vég kezdete: ágybetétem megújításán fáradozom: megrendeltem egy új habszivacs lapot...Talán moziba kéne menni... De az nem ad, hanem mindig elvesz valamit belőlem... Tudod, mire vették a magyar Zománcgyártól az arabok nagy tételben a zománcozott zsírosbödönöket? Ruhatárolásra, férgek ellen... Viszont hetek óta fájt a bal bokám, nem nagy dolog, de most rájöttem, miért. A bukófordulónál a kézfejemmel megcsapom...Végül a kiállítás rendezőnője ajánlotta fel a dedikálógép szövege nyomán, hogy megtanítja nekem rendesen, versenyző volt. De még nem került sor rá. Eddig már vagy 2000-szer próbálgattam, (napi 30) szerintem már megy. És már nem is szédülök, semmi hányinger. Át is tértem egy új feladatra. Mellúszásnál falnál bukfenc, falmegrúgás, de háton maradok. Ezt soha nem láttam még: ahogy a víztükör csillog, és hullámzik-, alulról. Nagyon szép. Ha elszámítom a mozdulatot, akkor jó mélyről látom, igyekeznem kell levegőre jutni. Az uszodából vagy huszonöten nézték meg eddig tárlatomat, a zuhany alatt adom az interjúkat. Hír! Tettem egy kört Pannonhalma újragiccstelenítése érdekében, írtam nekik egy érdes levelet, nagyon meg is haragudtak rám stb... ennek kapcsán mesélem egy lentiekben szintén érdekelt művészettörténésznőnek a pápai ajándéknak szánt Koldus Keresztutam annakidejéni elvesztét. Hogy valószínűleg Nyíregyházán lehet a püspöki pincében valahol... Nem, mert ő azt Pesten látta! Másnap be a pesti teológiára, indignálódva fogadnak, hogy csak nézzek körül, itt a könyvtárban gyűjtötték annak idején az ajándékokat. Nem találtam meg a dobozt, de adtak egy ötletet... nem részletezem, az esztergomi Érsekségen volt egy raktárban. A nyavalyások. Viszem föl a Pápai Nunciatúrára, küldjék el Rómába. Hogy ők azt nem tudják. Nem kell-e nekik? Angol nyelvű, belföldre, nyilvános területre nem akarnám, mert van már belőle a pannonhalmi gimnáziumban, s újabban egy fiam ciszter gimnáziumában. Nekik nem kell. Elvittem Teréz anya hindu lányaihoz, a mocskos Józsefváros legközepén tartanak ingyenkonyhát. Láttam százötven csavargót fegyelmezetten sorbaállni, döbbenetes volt. A nővérkék magyarul alig tudnak. De nekik sem kellett, ezt inkább értettem. Akkor kitalálták nekem a Középeurópai Egyetemet, azt hiszem Soros pénzből működő magánintézmény, főleg külföldieknek, angol oktatással. Megvárakoztattak, de elfogadták, az éppen meghalt Hanákra hivatkoztam, most várom a fogadólevelet, kértem. Ők pedig kértek egy leírást, hogy mi is az a keresztút... Alkalom volt a középkori jeruzsálemi zarándoklatokról kicsit magyarázkodni. Telefonon korrigáltattam egy öreg ferencessel. Majd kifüggesztik a képek mellé, ezt is angolul. Kata látott egy térdelő-széket, megcsináltattam neki szülnapjára egy idős erdészmérnökkel, Zuglóban, 13 ezerért. Jól tartja a gerincet a netán többórás kompjuterezés alatt. Én pedig hasonlóan nagyszerű szülnapi (55.) ajándékokat kaptam. Kata keménybe köttette förtelmes-kék papírborítású Illyés összes versei I-III könyvemet. Ezt a borítót már tussal-ecsettel könnyű volt domesztikálni, már használom is. Válimiklós pedig szülnapomra egy csekkfüzetet adott, benne a következő szelvények: 1 mosogatás még egy mosogatás ha társalgásra vágysz-kupon 1 korrektura kupon. Mindig, mindenhol. max. 20 perc. azonnal vacsorakészítés+házhoz szállítás kupon 3 alkalom teafőzés kupon 2 alk. Quark (kompjuterprogram) tanácsadás 1 teregetés kupon Hogy akkor őt idézzem továbbra is, egy levele hajnalban az ajtóm előtt: A szokott időben A szokott helyen A szokott embert ÉBRESZD! Grazie (olaszul tanul) és egy másik, hasonló céllal: A nap kérdése: Mit kell csinálni MIKE-kal 8.15-kor? A helyes választ a bejárat melletti urnába szíveskedjék bedobni. Miki Katán hülyéskedik, hogy annyira nehezen tanulja meg a gépek kezelését, hogy a CD lemezjátszó helyett a mosógépet indítja be, s csodálkozva mondja rá: Korai Wagner... Vissza Illyéshez egy percre. Rácsodálkoztam egy irodában, s kezembe nyomták, hogy éppen selejtezik: Illyés Gyula élete képekben. 1982, még élt, felesége szerkesztette. Hazavittem, öröm vele találkozni. Volt benne egy erős fotó; haragos-Balaton, megakadt rajta a szemem. Lapozom tovább, a könyv végén egy listán észreveszem a nevem. Persze, csak nem Balaton, hanem Északi Tenger, 1975, már emlékszem, Moldován Domokos telefonon kért tőlem egy vizes fotót... Pótlólag beírtam a fotó-opuszba. Eredetije rég eltűnt. Kissé húzódik e levélírás, mert minden másnap elkezdek egy rossz képet, s közbülső napokon ülök csak géphez. Új barátom is van, ezt is szülnapomra, habár én találtam ki; Zelk versei. Egy antikváriumban belenéztem, valami új hang. Már a verscímei is: Déry Tibor kutyája Kassák Lajos anyja Válasz a kérdésre: "Hova valósi?" Mikor Tersánszky Józsi Jenő mellett a Beketow cirkusz karzatán ültem Egy öreg szurkoló látomása KezitcsókolomOlgácskadeszépma Szeretni való ember. Kicsit szorongva olvasom, együtt szenvedek vele. Még pontosan nem igazodom el sorsán, de sokéves viaskodása; éveket! feküdt betegen. Beszélgetünk. Valamit kéne idézni, de mind szomorú, na várj, azért... keresek... nem, nem, mind szomorú, szomorú. Na, mégis valamit, aligha ismerheted. Mi főleg Sztálinhoz írt verseiről tudtunk. S hogy aztán eltűnt a porondról. EGYEDÜL Sivatag délután. Bejárhatatlan napszak. S az alkony hűse? és az éjszaka? Kinek nyit ajtót borzas szolgálód, özvegy árnyad? emlékeid gyülevész hadának. Nézz oda! Az eleje Pilinszky is lehetne, nem?! Más. Szüts telefonja, hogy ez az, ő is így gondolja! Hogy olvassa Pilinszkynél, a sátán csak absztrakció lehet. Hogy nem lehetséges két abszolutum. Itt egy faxtöredék, a válaszom: Pilinszky eltévedhetett a meghatározások erdejében. A sátán teremtmény. Öröknek meg az ember is örök, igaz, hogy csak egy irányban. [Félörök] Van egy új szenvedélyem, fél éve talán, rémes. Bevalljam? Eszelősen jó dolog munka közben fülszőröket tépkedni. A vadászat öröme, eljutottunk a mamuttól a... A gyönyörnek két fokozata van, mikor a vakon-keresgélés közben a csipesz rátalál alanyára, illetve amikor az ember újbeggyel a learatott szőr hegyét megnyomogatja, s kiderül róla, hogy keményszálú. Akkor megnyugszik a lélek és a kéz is, néhány percre. Vajh miért. Ártalmatlan dolog, de azért mégis... Tegnap elszántam magam, levittem a csipeszt az autó szerszámtáskájába. Passz. Ha szálkahúzáshoz kellene, majd... S minden bizonnyal visszatér a 40 év alatt jól bevált fejvakarászás, valamint a nem véletlenül zsebemben hordott körömcsipesz moncsolgatása. Ma reggel a NATO csatlakozásra szavaztam, mint most este hallom, nem egyedül. 25102 betű. Ölel mindnyájatokat: 1997.11- 12.31. J-52 C.5207 Szia J.! Kiállításom bezárt, eladtam kb. hat képet (még mozog a piac), 71 Monográfiát és 28 darab C. Naplót. 3500 látogató volt, állítólag ritka csúcs. 97.11.29. Kecskemét 21-edszer, ha beleszámolom a hetvenes évek eleji két tavaszt is. E most őszi hirtelen ötletem volt. Szüts februárra megkapta a Vigadó Galéria földszintjét kiállításra, én pedig a fél éves könyvcsinálás után új ( régi) életet kezdeni vágytam. Ha meggondolom, hogy mennyi hónapot éltünk itt! Minden sarok, bútor része életemnek. Kecskemét. Az előtte-napok nagyon jók. Csomagolás a műteremkoffer tetejébe írt lajstrom szerint. Nagyon jó Pestről kiérni az M3-as útra. Mióta autópálya díj, talán csöndesebb a forgalom. Mintha a Marson, élet nincs, falvak nincsenek, távolba vesző síkvidék, apró erdőcskékkel. Benzinkutak. Aztán a város. Határában évekkel ezelőtt lefotóztak gyorshajtásért. Egy kerítéskiszögelés mögött bújtak meg. Azóta vigyázok. Vojnich ötletére nem a külső körúton hajtok végig, hanem átvágok az édes belvároson. A háztartási bolt, ahol tavaly smirglit vettem, aztán a Piarista gimnázium, lépcsőházában Keresztutam. A Nagytemplom környékéről rég elterelték a forgalmat, így hátulról kerülöm meg. El a színház előtt, ki a Csongrádi útra, aminek a végén most egy nagyvonalú, ámbár balesetveszélyes csomópont készült, közlekedési lámpákkal. Akkor végig a fasor mellett, majd át a két sorompón a Vadaskert felé, jobbra be a minden évben újrameszelt cigányháznál, s a fák között a magas tetejű Ház, műteremablakokkal. Először a két biciklit csavarozom le a csomagtartóról-, Szütsét is lehoztam, a tavaszi éjszakai barangolások emléke. Az emeleten a vörös futószőnyeg azonos húsz év előtti önmagával, a két faragott folyosói karosszékben délelőttönként a takarítónők szoktak cigizni, lábukat lógázva. Az ötös műterem ajtaján régi réztábla: KONECSNI. Tavasz óta a háromlábú festőállványt szerencsére elvitték, az óriás vascső-reflektorállvány viszont maradt. A szoba hipószagú, a padló még vízfoltos, érkezésemre takarították. Először föl a súlyos sportzsákot, amelyikben a kompjuter is van, a nyomtatóval. Meg persze könyvek, Illyés, Németh László-, dögnehéz. A lealapozott, még mindig hatvan centis lemezek idén tavasszal már alighanem megjárták Kecskemétet, mert otthon csomagolva álltak a polcomon. A bútorokat a szokott módon tologatom helyes helyükre, az irodámat és műtermet párhuzamosan rendezem be. A C. napló legelső kötetét hoztam le, néhány lapját lemásolni, 1960 tájáról vannak benne alig olvasható oldalak, erre esténkét jut majd idő. Tolltartóm kétfelé nyitva szolgál, kisollók, gémkapcsok, s ami mindig: fáziskereső. Kis csavarhúzók, bárha szemüvegem szára évek óta nem lazult ki. Nagyító, ceruzabél. Zsolozsmásköny, útibibliám. A bronzfeszület. A nagyasztalra pedig az öreg neylonlepedő, azon festek majd. A kofferből kipakkolva, a rekeszek tetejére visszakerül a farostlemez, a paletta. Rajta még nyári nyomok. A mosdó melletti szekrénykére a "fürdőszoba"-neylonzacskó tartalmát, ilyen rövid időre -tíz nap - mosóport és szájzuhanyt nem hoztam. A csap fölé most egy kávéskanalat kötök, spárgán lóg. Kézmosás előtt avval érintem meg először a vízcsapot, akkor nem ráz meg. Ugyanis a műanyag irodaszékben dolgozva feltöltődöm elektromossággal. Azt hittem, itteni átok, de egyszer Pesten megpróbáltam, az ágyamon csúszkáltam kord gatyában, majd megfogtam a vízcsapot. Az is rázott. Végül a nagypárna alá a pizsama, s az ágy szélére két pokróc. Hamarosan csengetnek ebédre. Reggel még Pesten voltam misén, aztán a Lukács öltözőjében tréfálkoztam, menetrend szerint. Délre már az első képet fölraktam, és ablakom kopasz fákra néz. A váltás álomszerű. Egy éve, három éve, tíz éve ugyanez, ugyanitt. Talán ez az utolsó, évek óta így hisszük. Szüts megérkezik. Összemosolygunk. Az első napok megint irgalmatlanok voltak, de hát nincs mit erről beszélni. Bár Szüts javallt nekem egy másfajta-, vélten reménytelibb képkezdési módot, stb. Ő harmonikusan, lépésről lépésre építkezik, és körülbelül oda jut el, amit elgondolt. Én az első fölrakást majdnem teljesen visszatörlöm, s az igazi munka a maradék foltok között botorkálva indul el. Addig festem, amíg a festék (bár még gyenge, de már-) képpé válik. Akkor szoktak kolompolni ebédre. Szüts már nagyon szánt eredménytelenségemért, s bíztatására most az ötödik napon visszatértem első képeimhez, s csakugyan sikerült emberi-elfogadhatóvá formálni őket egyetlen délelőttön. 97.12.27. Répáshuta, a Bükk oldalában, karácsony utáni pár nap hármasban, Zsófi már elmarad, és albérletek után néz, kitartóan. Zsúfolt hetek voltak, futottam is a kiállítás utáni űr elől. Kata pedig beteg, nem tréfa. Ahogy értelmezi: tavaly őszi kéthónapos fejfájása óta, -amikor nem tudott írni- torlódtak munkái, ez egyre inkább nyomasztotta, ezért a nyár sem volt pihenés számára, s most elakadt a gépezet. 14 kilót fogyott, nem bírt aludni, már szakkönyvei látványától is gyomorgörcsöt kapott (nem átvitt értelemben), túlérzékeny lett mindenre és mindenkire, stb. Félt, mindenféle szervi bajoktól félt, vizsgálatok. Most egy neurológus kezébe vette, hogy ez szorongásos pánikbetegség, csodálja, hogy eddig nem kezelték megfelelően. Valamint szerintem: tanultuk és tudjuk, egészség nincs teljes megbocsátás nélkül. Előbb-utóbb rájön. Most: erős nyugtatók, (az egyiket depresszió ellen is adják), így szerencsére rengeteget alszik. Egy hét után most már pihentebb. Persze nem terhelhető, egy barátom intett, vonuljak magányom belsőbb köreibe. Zsófi átvette a teljes karácsonyi főzés-sütést, beleértve a tepsi beiglit és szentjánoskenyeret is. Jézuska előtt fél órával még mezítláb (miért?) mosta a konyha kövét. Egyébként akár te, ő is tanul vezetni, hát vettem neki egy autót, pontosabban Trabantot, mosogatás közben szóltam neki, nem akartam karácsonyi ajándékként. Tán önállóság-érzete újabb állomása lesz. Miki pedig pár hete egy légpisztollyal lepte meg magát, és minket. Ha célbalő, már elővigyázatosan bezárja szobája ajtaját. Múltkor zavart-halkan megállt a műteremajtóban, szánnék-e egy kis időt rá. Hogy meglőtte délután a kezét, nem fáj ugyan, de nem tudja, bennmaradt-e a golyó. Katának nem szólva, két összeszokott veterán, ballagtunk a sebészetre. Kézröntgen, a csontok között fehér pötty. Érzéstelenítés, csipesz. Elfordítja a fejét, mondom neki, nézd csak, szokd! Azóta -megbeszéltük és fizettem is- védőszemüveget használ. Próbaként rálőtt, nem lukadt át. Múltkor versenyeztünk, -engem is érdekel a dolog- s mindössze 5 kőrrel előzött meg: 206-211 pont volt az eredmény. Az egész lövészet, túl az elemi férfivágyakon, onnét eredt, hogy különös módon a Ciszterci (így nyelvhelyes, fölhívták rá a figyelmünket) Gimnázium az őszi sportnapján szabad nevezésű lövészversenyt hirdetett a nebulóknak, ahol Miklós váratlanul jól szerepelt. Attól kezdve izgatta a dolog. Ez az új generáció másképp kezeli az értékeit, hozzá kellett szoknunk, hogy több ezer forintos tételek cserélnek gazdát óraszünetekben. Eladta egyebek mellett a nyílpuskáját, amibe két éve volt szerelmes... s megvette ezt a fegyvert, nagymamai kísérettel, mivel fiatalkorú... Katával imént jártunk egyet ebben a lila kopár bükkerdőben, talpunk alatt rőt avarral-, Miklós hátramaradt, s a vadászvendégek számára kiképzett hornyosban céltáblára lőtt... Mikivel múltkor volt egy csendes konfliktusunk. Míg Kata Erzsébet kolostorában kúrálta magát, ő az "anyaszag" kedvéért beköltözött a szobájába. Igen ám, de ezt titkos éjszakai tévézésekre használta ki. Rákérdeztem. Sumákolt. Mondom neki, figyelj Öreg, te engem bármikor becsaphatsz, az esetek túlnyomó többségében nem fogom észrevenni. Végül is magaddal kell elszámolnod. Figyelj, asztalomon van az a kis fehér doboz, a közösség pénzével, számolatlan. Például onnét lopj... - Több szó aztán nem is esett a dologról. Tudod, mit irat a hipochonder a fejfájára?! "Na ugye!" Karácsony. Volt egy pesti körökben nagyhírű interjúsorozat tavasszal a rádióban Nádas Péterrel. Kilenc délelőtt, kilenc órányi beszélgetés. Csomay Zsófi megrendelte a Rádiótól a kilenc kazettát szeretteinek karácsonyra, tizenhatezerért. Éppen képekkel láttam el lányait, találkoztunk. Elkértem tőle, s átjátszottam otthon, Katának karácsonyra. Nádas pár éve átesett egy pár perces klinikai halálon, tudtuk. Nem írt, és nem beszélt róla. Ennek a riporternőnek sikerült, elmeséltette vele. Hogy korábban többször foglalkozott a halállal, az öngyilkosság gondolatával, stb. S most, azóta, nem fél a haláltól. Mesél fiatal koráról is, vegyészeti technikumba járt, otthagyta, fényképész-tanuló, majd fotós gyakornok lett a Nők Lapjánál. Szülei nagyon szerették egymást, sztálinisták voltak, anyja halála után apja pár évvel meghasonlott önmagával, öngyilkos lett... Én sutyiban már hat kazettát meghallgattam. Zsófinak igaza volt, amikor fölhívta erre a figyelmemet, egy ember beszél, mintha fotelben, oldottan, semmi póz, és lenyűgöző gondolkodás. Karácsony. Továbbra sem tudok sok figyelmet fordítani rá. Pár hete egy irodalmártól megkaptam a Holmi novemberi számát, hogy benne "az utolsó húsz év legfontosabb magyar versciklusa", Rakovszky Zsuzsától: Az időről. Ez fénymásoltam minden barátaimnak. Ebből: KÍSÉRTETEK Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el. Megőrizzük, ahogy a rég leégett erdők virágporát a tómeder iszapja. Ami volt, nem ér sohase véget: megszűnik és nem tud megszűnni mégse. Mint a málnadzsemben rekedt darázs nem tudni, honnét hangzó zümmögése, mint mikor távoli rádióállomás sercegése szüremlik a két szó közötti résbe, míg végül átszakad valami gát, egy ponton a jelen szövete enged. Mondjuk hiperérzékeny kamerád a néptelen utat, a hófoltos búzaföldet filmezi napokig, pár szélfútta pocsolyát, aztán mikor előhívod a filmet döbbenten látod: a földeken át furcsa ruhában katonák menetelnek... Menekülők: teherkocsin, gyalog, bőröndöt hurcolnak, vagy megrakott gyerekkocsit tolnak, vagy épp egy szál ruhában ... Karácsonyi ünnepkör, Szent Család vasárnapja. A pap a családi békéről beszélt. Ami nem azonos a konfliktusmentességgel, hiszen az ellentétek természetesek és szükségesek, az élet része. Sőt hasznosak, a kiengesztelődések, a közösen megtalált megoldások által. Másik gondolata az volt, a lányok inkább belenőnek az anyaságba, a fiúknak nehezebb az apaszerepre megérni, nem kedvez ennek a kor. És felelős elfogadó, szerető apa nélkül nehezen lesz valaki ép felnőtt, különösen ha fiú a gyerek. Sokat kell imádkozni értük. A család irányítója a férfi, Isten rendelte így. József kapta az álmot az egyiptomi útra, nem Mária. Karácsony. Szüts meséli, ajándékát vitte föl Juliékhoz. Már az előszobában érzi, feszült a légkör. Rákérdez. Lánya félmosollyal bevallja: hisztiztem. A fiú rábólint. -Most, lányom, menj oda Balázshoz, öleld át: hisztis picsa voltam, bocsáss meg! Megtette. Szüts hozzáteszi még: semmi nem éri meg, semmi lekozmálás, semmi késedelem, vagy végleg elmaradt munka a karácsonyi békét föláldozni... Karácsony előtt érdekes módon csúcsforgalom van Szüts grafika-stúdiójában is. Csütörtöki ebédjeink időhiánya miatt elmaradtak, rövid telefonok. Ritkábban találkozunk, néha faxokkal szórakoztatom, ezt a Népszabadságban találtam: A párzási időszak előtt álló nyest hímek féltékenységből fakadó idegességüket vezetik le az (autó) kábeleken karácsonyra pedig: ...és békesség a földön és a vízben a jóakaratú embereknek... Ezt a Lukács öltözőjében is kifüggesztettem. Előző héten a uszodaigazgató válaszát ragasztottam ki ugyanoda, az elszaporodott svábbogarak ügyében levelezgetünk. Volt még két fax, de ennek hosszabb története van. Igyekezetem és dedikálógépem nem volt hiába, jelentkezett egy igazi versenyző, hogy ő megtanít a bukófordulóra. Addigra ugyan a nehezén már túl voltam, vagyis az első 3000 próbálkozáson, de mindig áhítottam az igazi profizmust. Emberemre akadtam! Tíz leckét fog adni, mondhatom, érti a dolgát. Egyébként 30 év körüli, hídmérnök, doktorátusa van, és bankszakember. SZÜTS! DRÁMAI FORDULAT bukóforduló ügyben, mert egy triatlonos tanít, aki gyerekeket is oktatott, és ilyen szavakat mond magyarázat közben, mint oxigénbőség, rotáció, terimpex. csak azt mondja, ne kapkodjam el, ezt honnét tudja, biztos a Kata árulkodott és ez semmi, mert a gyorsra is meg fog tanítani, és nem akarsz triatlonozni? Mindenféle segédgyakorlatokat ír elő, házi faladatot ad, lelkesen fuldoklom utasításaira. Hogy a könyökömet hátrébb, hogy lazábban -nahiszen. A tanulás idejére áttértünk az újraépített Császárba, a 25 méteres medencét télire lefedték, akár egy milliomos magánuszodája, fehér kerti bútorokkal, jól megvilágítva a téli szürkületben. Egy öreg barátom szerint a Lukács egy kiváló értelmiségi klub, a Császárban viszont lehet úszni. Valamint megajándékozott egy segédeszközzel, amivel igazán boldoggá tett, egy kettős bója versenyzőknek, két comb közé szorítva, a kéztempó gyakorlására.(A Lukácsosok megértően fogadják. A statikus professzor rám kiáltott a medence túlsó végéből: mi az, Dezső, a paraolimpiára készülsz?!) Na, erről Szütsnek: Rámeredsz, lélegzeted elakad, szemed üvegesen kimered, majd fölugrasz, szekrényedben vadul kotorsz, megtalálva, Rolleiflexed kandallód tüzébe vágod, lemondod februári kiállításodat, és eldöntöd, hogy kivándorolsz, mert ez így nem mehet tovább, föltörő zokogásod feleséged igyekszik csillapítani, ha megmutatom azt a svéd gyártmányú műanyagöntvényt, amit ma kaptam ajándékba Ugyanis Szüts kölyökkorában egyesületben úszott. S azóta fáj, hogy abba kellett hagynia, elaludt az órákon a hajnali edzések után. S ma is elszomorodik, ha egy lányka elhúz a szomszéd sávban mellette. Naponta úszik, ő is. A " Rolleiflex" szorul magyarázatra. Elcsábult, mint egy kisfiú, vagy mint egy nagylány, nagyon vele érzek. Ő is abbahagyta a fényképezgetést, jó régen. De most mutattak neki egy gyönyörűséges kétaknás gépet, minden tartozékával, beépített fénymérővel-, rettenetes drágán. Novemberben, Kecskeméten volt a próbaüzem, ott mutatta meg, fogdoshattam is egy kicsit. És amihez én nem értek, abban ismét remekelt: ködöt fényképezett. Ködös fákat, füveket, bokrokat. Karácsonyra ügyfeleinek CD kazettát ajándékozott Schumannal, borítóján kecskeméti ködfotója... Még visszatérve az úszás témára, megemlítendő, hogy evvel a gyűjtőmmel volt egy másik, kölcsönösen előnyös üzletünk is. Egy este hív telefonon, hogy megkapta a 13. havi fizetését szerencsére, s hogy így szeretné megvenni egy másik képemet is, s bemondja melyiket. Egy bankárnak is lehet jó hallása, és érző szíve, mert rákérdez, mi az, van valami probléma? Hát annyi, hogy természetesen ezt a képet is beáraztam a kiállításra, hiszen ebből kell éljek, de így, már hatodiknak eladni... két éve az ágyam fölött lóg, annyira szeretem. Hanem van egy ellenajánlatom. Válasszon helyette két másik képet... És az úszásoktatásért viszont nem adok pasztellt. Nemcsak azért, mert így arányosabb, hanem mert három jó képemhez rosszul illeszkedne, gyengébb. Morális kételyei voltak, de meggyőztem, hogy az érzelmi érték forintosítása az én feladatom. Megállapodtunk. Igazi ajándék nekem ez a levélírás, hát ez a kis hülye életem csakugyan ilyen gazdag volna?! Múltkor hívom Vajdát, tudod, barátom, kultuszminiszter helyettes is volt, most nyomdaigazgató, szeretem. -Nem zavarlak-e éppen?! (Ezt mindig megkérdezem telefonjaim elején.) -Hát bizony nemigen tudok beszélgetni, egy barátom most tette le a kagylót, öngyilkos akar lenni. Egy éve hurcolom orvoshoz, gégerákja van, gyógyíthatatlan. -Jó, mondom, és mintegy reflexből hozzáteszem, imádkozom majd érte. -Én is meg fogom tenni, tőled tanultam, a múltkor bevált, mondja meglepő módon, (ateistának jegyeztem mindeddig). Iszonyú feszült pár perces vívódás után újra hívtam. -Te, ne imádkozzunk együtt? Tudod, garancia van rá, ha többen imádkoznak, biztosan meghallgatásra talál... -Jó, hogyan gondolod, találkozzunk? (Csepelen lakik, a világ végén.) -Nem, hanem itt, és most. Ha megfelel neked, én saját szavaimmal elmondanám, amit gondolok, s ha avval egyetértesz, tedd hozzá magadban, hogy úgy legyen, ámen. Így is tettünk. Pár nap múltán Ferihegyről utaztában visszaszólt telefonon-, az üzenetrögzítő vette, hogy barátja hosszas unszolásra ugyan, de hajlandó volt alávetni magát egy újabb kezeléskúrának. Vajdának egy másik telefonbeszélgetésünk után házi feladatként faxoltam néhány kedvenc Illyés verscímet: A magánszorgalmú kutyák Borsos Miklós: Sz. L. szobra (Szabó Lőrinc) Jégzajlás Két nap múlva jelezte, hogy megvolt, jöhet az újabb feladat. Illyésről jut eszembe. Kiránduláson Robi irodalmár barátomnak rágcsálom az Illyés témát, hogy furcsa, illetve illetlen, hogy egy másodrangú költő vált nekem ennyire fontossá. Mire azt mondja: Nézd, egy szint fölött mindegy. Ha fölállítunk egy skálát, azon a végpont, a száz nyilván Shakespeare. Kilencven -mondjuk- Goethe. Mégsem tőlük kaptad a legtöbbet, hanem te éppen Thomas Manntól, aki ezen a skálán -mondjuk- harmincöt. Egy szint fölött mindegy... S. Nagy mesélte, feltűnt neki, hogy Moszkvában a múzeumban mindig a gyenge Chagall képek előtt állt tömeg. S hogy (nálam is) a gyengébb képek segítenek értelmezni, az igazán újat mondót (s ezért nem kellene kidobnom őket...) Talán így Illyés is, út nálam -mondjuk- Petőfi felé?! Olvasom -kissé fanyarul, mert túl közelről érint- Illyéstől a Kharon ladikját. Esszécsokor eggyé fűzve, öregedésről, halálról. S benne egy mondat önmagáról, emígyen: a lélek finomabb rezdüléseinek iparszerű fölfogásából él... Van egy furcsa történetem. Egy győri orvos ismerősöm -négy képem van nála- meséli: Érdeklődött a mormon vallás iránt, olvasott is hozzá, többször beszélgetett az itteni amerikai térítő fiúkkal, akik megtanultak magyarul, kettesével mindenhol feltűnnek az utcán fekete zakójukban, ezek szerint Győrben is. S kapott egy hírt, miszerint vallási vezetőjük idelátogat az USA-ból, egy előadást is fog tartani. Ismerősöm, mint mesélte, tűnődött, fölutazzon-e ezért a fővárosba. S aznap éjjel különös álma volt. Kisfiúként bolyongott a visegrádi erdőben, egyre ijedtebben keresve társait. S akkor egy jóságos bácsi meg néni segített, útbaigazították, megnyugodhatott. Az álmot úgy értelmezte, hogy utazzon. És elkezdődött az előadás egy anekdotával, hogy ő magánemberként egyszer már járt Magyarországon, és Visegrádra is elvetődött. S az erdőben sétálva egy eltévedt kisfiút útbaigazított... Rákérdeztem, biztosan nem személyes emlék. Kérdezem a Fiorettit, mi a véleményük erről? Ami leginkább elgondolkoztatott, Erzsi véleménye volt, miszerint a sátán tud jövendölni is, hogy lelkeket csábítson. Ne röhögj, voltam egy Koncz Zsuzsa koncerten. Ugyan ismerős révén, de önakaratúlag. Sportcsarnok, körben a sötétben tízezer ember zsongott, minden korosztály, vegyesen. Olykor untam, néha túl hangos volt, különben működött. Kevés régi, nekem való számot énekelt, ezt sajnáltam. Hanem -ötven fölött- mint egy süldőlány, olyan frissen mozgott, rugalmasan, vidáman. Gyönyörű ruhái (többesszám) voltak. Vonzó nő maradt. A záró poén a koncert végén a Petike, te rossz fiú, -vagy mi- volt, első KIMITTUDos dala, bizonyos Ágikával (barátom neje) adta elő annakidején, s meglepetésként most is. Előtte pármondatosnak szánt vidám interjú, hát te most Ágikám mit csinálsz, annyian kérdezik tőlem... Gyerekeimet fölneveltem, francia-tanár vagyok, és meg is szoktam énekeltetni tanítványaimat s rákezd - a kapella - egy sanzonra, franciául. Programon kívül. A TV főrendezője utóbb a díszvacsorán mesélte, hogy ekkor az egyébként unottan ügyködő műszaki stáb megdermedt, s tanúsítom, körben a tízezer ember is. Ahogy mondják, a kés megállt a levegőben... gyönyörű volt, megrendítő. Értők szerint sokkal jobb a hangja, mint Koncz Zsuzsáé valaha is... Másnap a gratulációt tőlem nevetne fogadta, jó vicc volt... Valami marha kritikus azt írta az estről, hogy látványos bukás volt, ami egyszerűen nem igaz. Talán nem is volt ott a koncerten? A közönség végigtapsolta, így egy szóban. Tapsolta, tapsolta. Az én kiállításomról páran írtak, érdemi kritika nem jelent meg. A Népszabadság olyan gyenge írást közölt, hogy maguk szabadkoztak, telefonon. Jóvátételbe a könyvről külön akarnak cikket íratni, egy vezető szoc. politikussal, aki egyébként jó szakember. Ezt elhárítottam. Közvetítőn keresztül megkérdezték, kit látnék erre alkalmasnak. Visszaüzentem: értőnek-tájékozottnak és alkalmasnak? Magamat. Könyvem negyven vendégszerzője átvette a tiszteletpéldányt. Illetve legtöbbnek úgy küldtem utána, tehát a kiállításra nem ment el. Érdemi véleményt nem kaptam, kettő köszönte meg, ez fájt. Petri Gyurka ugyan telefonon jelzett, végül Katával mi szaladtunk föl hozzá a könyvvel. Tavasszal ígért nekünk egy disznótoros vacsorát -a könyvbe ezt be is vettem-, illetve alternatív zöldségpástétomot. Katát izgatta a recept, s rávette Petrit, írja le neki. Íme-, tán téged is érdekel. Mindenesetre unikum, mégis az élő legnagyobb magyar költőnk, a kéziratot őrizzük, hogyaszondja: ZÖLDSÉGPÁSTÉTOM Húslevesben főtt leveszöldség: sárgarépa, fehérrépa, karalábé, kelkáposztacikk, (kelbimbó, karfiol, zöldborsó, zöldbab: ezekből csak kevés) 1-2 krumpli, 1 csokor friss petrezselyem megdarálva vagy finomra vágva (vagy petrezselyem helyett ugyanennyi kapor) Két-három összezúzott főtt tojás MEGJEGYZÉS: télen célszerű mirelit zöldséget használni, ha nincs megbízható zöldségesed. FŰSZEREZÉS: 1-1 rész porított feketebors, fehér bors, szegfűbors, babérlevél, szárított citromhéj, bazsalikom, kakukkfű, majoránna, zsálya, borsfű, szerecsendió, szerecsendió virág, 1/2 rész piros paprika (édes-nemes), tárkony. Célszerű nagyobb mennyiséget készíteni, jól záródó üvegben akármeddig eláll, sőt az ízek összeérnek. ELKÉSZÍTÉS: ahogy a fasírtot csinálod: összegyúrod kenyértészta sűrűvé 2-3 egész nyers tojással, 1-2 szelet megáztatott, majd kinyomkodott, szétmorzsolt kenyérbéllel, kevés olajat, vagy darált szalonnát adsz hozzá és egy kupica konyakot. (kivajazott) pástétom-, lehetőleg őzgerinc formába teszed, és vízfürdőn, a sütőben 50 percig gőzölöd. (célszerű a formát alufóliával kibélelni, úgy hogy betakarja a pástétomot is szorosan, részben hogy a masszát ne érje közvetlenül a gőz, részben hogy könnyebb legyen a pástétomot kivenni, amikor kihűlt Bevonhatod aszpikkal: 1/2 liter lezsírozott húslevesben megfőzöl egy tucat csirkelábat, és valamennyi zselatint adsz hozzá. (Ha nincs csirkeláb, lehet csak zselatinnal is.) A lébe egy stampedli tárkonyecetet vagy citromlevet is teszel. Nekem erről az a 25 babfőzelékkonzerv jut eszembe, amit egy sportzsákban hazavittem, hogy Kata hosszabb időre vidékre gyűjteni indult... Akkor még nem voltak gyerekek... Gyöngeségem és terhem melodramatikus alkatom. Valami nehezen megy, erre azt mondom: "Öregszem. És ez már csak rosszabb lesz." Minap kúrálom a prédikátor könyvével: "Minden hiábavalóság" Nézem a Káldi fordítást: "Minden hiúság" -gyanakszom, talán gyáván fordították, így a biztonság kedvéért megnézem az amerikai Bibliát: "All things are vanity" Nézem az angol szótárat: "Hiúság, hiábavalóság" vagyis a két szó náluk szinonima, de fura! Tíz éve bezárt ablakú műtermem rajzai. Talán meg kéne tanulnom szakszofonozni. Nagyon nógatnak már váltásra. Ahhoz mást kéne nézni-látni-csinálni. Például ahogy Bernáth Aurél a természetet látja. ...apám lefeküdt, én pedig horgászni mentem. Gondoltam, a kikötő kövei között úszkáló küszökből fogok egy vacsoráravalót... Egyedül voltam, csak később, bizonyára a délutáni szundításuk után, szállingóztak a helybeli horgászok, akik végtelen egykedvűséggel kezdték nyitogatni kukacos pléhdobozaikat. A kivetett zsinórok suhogása és a zsinórvég ólomsúlyának vízbe érkeztét jelentő szuttyogások kezdetüket vették. Egyéb zaj alig akadt. A móló külső oldalához a nádas egészen közel merészkedett. Így némileg kedves szoba-jellege volt ennek a résznek, mert a nádas tükröződése mintha zöld linóleummal vonta volna be a víz színét, s ezt csak néha - a padló díszeként - egy-egy halverte gyűrűzés törte meg. Egyre nagyobb lett az őszi csend. A hínárok mintha aludtak volna párnátlan fekhelyükön. A víznek is csak bágyadt, lapos ingása volt. Hirtelen kocsizörgés verte fel a csendet. Fínomművű kis póni-fogat érkezett... A nap közben már lejjebb került, úgyhogy a móló teste méteres árnyékot vetett a vízre előttem. A sok apró küsz csendesedett. Mély zöldek ágyazódtak a meleg vízben hentergő nagy terméskövek közé. Moszatok finom szálai lengtek rajtuk. Egy méhféle egy helyben röpülve a könyököm táján ingemet nézte, majd mint egy lift, a vállam felé emelkedett. Telefonoddal megörvendeztettél. Kicsit belefelejtkeztünk, sokba kerülhetett. Hanem, hogy írhatnék a politikáról, mert egyoldalúak és hiányosak információid-, nagy bajban vagyok. Hirtelen még gyűjtőfogalmak sem állnak rendelkezésemre, annyira nem gondolkodom ezekben a kategóriákban. Ha legalább tudnám egy kerületi Polgármesteri hivatal osztályait, vagyis témaköreit... megkeresem a telefonkönyvben. Nna. Az rögtön eszembejut, olvastam, nálunk a II. kerületben sok gondot okoz, hogy Póta Gyula, a polgármester SzDSz-es, de a képviselők többségét az ellenzéki pártok adják, rájuk szavazTUNK. Egészségügy. Kórházakat zárnak be. Orvos barátom szerint "ez helyes és szükséges. A cirkuszt ekörül a posztjukat féltő igazgatók gerjesztik." Sok a zűr, kevés pénz általában mindenütt, gyanítom, mint régen, csak most ilyen-olyan okokból dobra verik. Sok a hajléktalan. Egy barátom éppen most szerkesztett egy okos könyvet erről. Úgy látom, ahogy a társadalom tápászkodik és ocsúdik a változás nyűgeiből, kezdi ezt komolyabban venni. Otthonok épülnek, Karitász, Málatiak, Üdvhadsereg, Teréz anya nővérkéi. Van már lap számukra, s igyekeznek az alapinformációkat többféle módon is eljuttatni hozzájuk, hova mehetnek éjszakára, hova fürdeni, orvoshoz, segélyért. Van valamilyen igazolványuk, ami ingyenes villamosbérlet is. Bocs, ha ez neked így túl általános megközelítés. Itt a Ferenceseknél az előtérben két koldus összeszólalkozott a jobb helyért. Kolos atya a mise végén kihirdette, hogy ne adjunk nekik pénzt, legfeljebb tízórait. És hogy ők is készülnek egy ingyenkonyhát fölállítani.[11] Nyugdíj. A meglévő rendszer legalábbis nálunk szinte összeomlott, vagyis inkább elértéktelenedett. Terelik az embereket, és ha jól értem, kötelező is lesz egy nyugdíjpénztárhoz tartozni, most alakulnak. A nyugdíjasok szegények. Választás előtt vagyunk pár hónappal, Horn Gyula, mintha pártállam lenne, kihirdette, 65 éves kortól ingyenes lesz az utazás, beleértve a repülőt is. (Állítólag Mahartot[12] akart mondani Malév helyett.) Már cikkeznek, hogy ez kinek mennyibe kerül, s vajon a kormány fizeti-e a cehhet? Igazgatási alosztály Anyakönyvi csoport Hatósági Alosztály Tűzvédelmi hatósági csoport... hát ez így nem fog menni. Vagy a minisztériumokat kéne sorra venni? A kultuszminiszter szereti a látványos akciókat, ahol átvághat egy szalagot. Megalapította a Kortárs Művészeti Múzeumot[13], egy országos kompjuteres információközpontot-könyvtárat. Csinált egy nagyösszegű Széchenyi-ösztöndíjat, öt évre!, ami jól működik. Egyetemi tanároknak adják, hogy maradjanak itthon. Az iskolák pluralizálódnak, elkerülhetetlen. Magániskolák. Ami az én időmben elképzelhetetlen volt, több tankönyv ugyanarra a célra, teljes összevisszaság ezen a téren, árfekvésben is. Nem tudom, mennyire lesz jó és mennyire működőképes, de létrejött a NAT, a Nemzeti kötelező AlapTanterv. Azt mondják, ez egy nagyon fontos dolog. Távolról, és felületesen tájékozódva úgy tudtam, hogy a mezőgazdaságot szétverte a rendszerváltozás, a deTSZ-esítés, a privatizálás. Hogy nagyon vissza is esett a termelés, az anyagi biztonságuk megingott. Erre nézve az újságokból nem tudok tájékozódni, mert a traktoros útelzárásokból és petíciókból nem lehet az arányokra következtetni. Talán, ha statisztikákat néznék... Hogy evvel a kurva Duna-eltereléssel mi az igazság, fogalmam sincs. Vagyis, mi lenne viszonylag igazságos megoldás. Barátunk azt mondja, a GYULA (Horn) duzzasztómű-párti, s hogy emögött természetesen politika van, sok kormányközelben a vízügyi-lobbys. De lehet, hogy arra utazik, hogy ha mégsem építünk erőművet, akkor ő mentette meg az országot. Honvédelem. Ez a NATO csatlakozás, ez bíztató. Talán tényleg fiainknak. Bár nagyon mondjuk, hogy ugyan, kedves oroszok, ez nem ellenetek működik... Adóügy. A magánvállalkozásoknak üdvösen meghatározó szerepe kezd lenni a gazdasági életben, de a gyengébbeket, mondják, megfojtja az adópolitika. Tényleg hihetetlen számokat hallok. Most nagyon földuzzasztották az Adóhivatalt. Mindenki adócsal. Itt jegyzendő meg, hogy rohadt gazdag vagyok, a legutóbb -egy ezresért- székelyektől aluljáróban vettem magamnak egy harmadik pár bőrkesztyűt. Bár hamar szétmállanak. Olyan gazdag vagyok, hogy van 100 méter keretlécem majdan megfestendő képekhez, és vettem 300 fotópapírt is csak úgy, tartalékba. Meg egy Weöres-összest és egy új ollót. Múltkor egy ideiglenes fejfát kellett festenem, ennek kapcsán két tartalék magnókazettát is vettem. Egy másik barátom szerint a Bokros-csomag (korábbi pénzügyminiszter) volt a fordulat a gazdasági csőd felé haladtunkban. Ez egy hirtelen, sokkszerű gazdasági szorító-intézkedés- sorozat volt. Nem hajtották ugyan teljesen végre, túl nagy volt a felhördülés, de végre elhittük, hogy most nagy baj van, fölocsúdtunk állítólag. Várj, kimegyek a konyhába, Katát megkérdezni. Azt mondja, baj, hogy buta nacionalista eszmék egyik oldalról, túlnan meg egy baloldal. A keresztény pártok teljesen lejáratták magukat. Jellemző, hogy a szocialistákban bízik az ország még leginkább. Hiányzik egy kiegyensúlyozott, vállalható polgári középjobb párt, keresztény értékekkel. Fél tizenegy, mindjárt 1998, még a géphibákat kell kijavítanom. Szia! [1]" Ez legyen az én legnagyobb bajom...! " (De Jelenitstôl tudjuk, a képzelt bajok is tudnak fájni.) [2] Gondolom, fôleg Esterházynak célozza. [3] A névsor kissé változott később. [4] 29,05 m. [5] Pilinszkytől tanultam. Ő mondta, látom Van Gogh cipőit, nem tudom ki volt akkor ott a miniszter. [6] reménytelen [7] Ez nem sikerült, sajna. [8] Weöres [9] naprakész [10] aki aztán az egészet beletette nagy családregényébe: Harmonia Caelestis. [11] Az szigorú egészségügyi szabályok miatt nem tudták megvalósítani, a költségek. [12] Balatoni és dunai hajózási társaság. [13] De a részletekkel egyáltalán nem törődött, tapasztaltuk. Volt is baj. 1998.3.9- Kecskemét J-53 C.5270 Szervusz, kedves J! Kecskemét, Kecskemét tizenkilencedik éve, Miklóssal. Megvolt kiállítása a Vigadó Galériában. Én rendeztem, de félve, hogy valami őrültségbe belerángatom, Vojnichot is meghívta, aki egy óra múlva elrohant, ránk csapva az ajtót. Szegényt friss Munkácsy-díjával csiklandoztam, félreértette. Cigányszoba enteriőröket tett ki, 80 centis fehér vásznak. Hajlok elfogadni, amit négyen megfogalmaztak nekem a megnyitón, hogy az én képeim spirituálisak, az övéi szépek. Ma kezdett képén típusasztal terítőcskével, szörnyű fotel, modern állólámpa... ha ezt át tudja lényegíteni, győzött. Én pedig a színesség felé próbálok lépni. Valamint ötvenszer ötvenes lemezeket alapoztam, hogy valamit változtassak. Na, alapozás. Baj volt a bolti készítmény minőségével. Kilenc szakvegyész foglalkozott problémámmal... Hetekig rengeteg telefonok. Kompjuteremben külön fejezet a sok fölgyűlt recept, információ. Sok telefonomba került az is, hogy a terpentin szaga megváltozott. Kiderült, kőolajból is gyártható, hogy újabban pancsolják... Bizalmas információkérések a gyártó cégektől... A Festékipari Kutató igazgató telefonja a kőbányai Festékgyárnak ügyemben, stb, stb... Nem tréfa. Végül hét liter most vett méregdrága festőszert dobtam ki. Pedig ezek is a művészboltból! Pontosítsunk, elajándékoztam. Zsófi fest, fiúja, barátai festők. Kata egy este a konyhában tudtul adta, a Képzőre felvételizik az idén. Mellette a pécsi művészképzőt is megpróbálja. Nem sértődtem meg, hogy elfelejtett szólni róla. Most közben csengettek vacsorára. Átballagtam a szomszéd műterembe, Miklós dél óta továbblépett képével, még ledűltem tíz percre díványára, megcsócsálni a látottakat. S szóba került megint a keretezés. És most megvilágosodott! Milyen egyszerű! Egy jó keret mégiscsak hozzátesz valamit a képhez! Igen, még a legjobb képhez is! Hiszen látjuk! Korai Picassók brüsszeli keretben. A Metropolitan Múzeum Lehman-gyűjteménye reneszánsz szobáival[1], vagy Nádas Péter budavári lakása, nagy üres falmező közepén kecses asztal, fölötte egyetlen műtermes képem, széles keretben. Micsoda ereje volt! Hogy a kép albumban keret nélkül jelenik meg?! Sajnálatos. De ott a méretet, a faktúrát is nélkülözzük! Vagyis a repró nem a kép mása, csak szerény emlékeztető, tükör által homályosan. Abbahagyom, érdekes, összemosódnak a betűk a szemem előtt, pedig még csak kilenc óra. Miklós szerint ma nem kell bicikliznünk, tornádó van Kecskemét fölött. Vagy legalábbis ciklon. Akkor ágyba. Negyednap este, munka után. Nézem a papírcetliket, a gyűjtött megírandóimat. Apró történések, uszodáról, egyebek, érdektelen apróságok. Hiányzik a hit, hogy érdemes ezeket megírni, bocs. Lehet, hogy ez a műfaj kifújt nálam. Talán ha válaszolgatnál?! A dialógus forma önmagát építi. Örülök, hogy eljutottunk hozzátok. Louvre helyett hazafelé Zsófi kedvéért egy madárbolt. Elvesztettem egy papírt a motozásnál, így Brüsszelben majdnem lemaradtunk a gépről. Már tudok gyorsúszni, versenyzőknek készített bójával a lábam között gyakorlok reggelente. Kata, hála az erős gyógyszereknek, nyugodt és jókedvű. Újra kezdi a munkát, nem tudom, nem korai-e. Vásárolgatnak képet, fölmerült, Zsófinak lakást kéne venni. Csináltam egy rekeszes festéktartó dobozt. A Nemzeti Galériában betévedtem a csodálatos Munkácsy terembe. Idén egyszer sem volt hó, nem kellett síelnem. Miklóst pedig iskolája nem vitte el Ausztriába, mivel két kettese volt félévkor. Itt a kertben egy alumínium kandeláber, reggelente egy őrült harkály kopácsolja a tetejét, öt másodperces szünetekkel. Nyomorultul érzem magam, ha lehetne, hazalógnék. Gyenge képek, már a tizedik. Távolból megáldom keresztfiamat. 1998.5.30-31. (pünkösd) J-54 C.5301 Tán tizedik napja beteg, kedves J., hát türelmem fogy. Ágyban, bár nem folyamatosan. Kata igazi nagy cikket ír, Ausztriába, megrendelésre, határidőre-, sok-sok pénzt ígértek neki, izgatja a dolog. Zsófi a Velencei tónál, saját autóval, bár még barátai vezetik. Hétvégére kibéreltek egy 15 személyes faházat. Miklós valahol a budai erdőben a Regnum majálisán. A "Harkály" közösség sátorában szolgál, ahol célbalőni is lehet-, feladata a szakszerűség biztosítása. Csak én nem csinálok semmit, semmi érdemlegeset, vagy fél éve, őszi kiállításom óta. Alkotóház: gyengén sikerült. Harmadik éve romlanak a képeim. Most, ágyhoz kötve, gondoltam, kipanaszkodom magam. Hallgató nem lévén erre, neked. De délelőtt megint a Petri kötet került a kezembe-, s ez tönkretette a dolgot. Olvasom: ellopták Hrabal halálát. A kórház igazgatója találta ki, hogy galambokat etetve pottyant ki az ablakon. Ellopták a nyafogásom. Szóval Petri. Jézus Mária! Miket mer észrevenni, elgondolni és kimondani. Zsebében a magyar nyelv, meg amit még hozzátesz. Mindig rosszkedvű, sajnos, de neki legalább van mire. Meghalt az a lány. Fényképe most is az asztalán. De minden bűnével együtt megtisztultabb nálam, a "bűntelennél", aki egyetlen feleségét nyűvi éppen 30 éve; akinek összesen három szeretője volt, s a házasságtörést, ha nem sok híján is, mindeddig elkerülte. Aki nem bánt meg semmit, és úgy gondolja, semmit nem tudott volna jobban csinálni. Nálam minden rendben van. Életem lajstromozva, beszámozva. Csak új képeim gyengék. Csak önző vagyok, mint egy állat. Csak unom. Csak fáradtan ébredek és fáj a derekam. S kissé rettegek, hogy ez a mégiscsak-béke el ne vesszék. Egy karambol, egy esemény. Gyenge óráimban hol a "Rendezd el Istenem, életemet..." biztonsága... Na nézzük a verseket, szinte találomra: Leginkább az ad hoc félrebaszások, hézagkitöltés két unalom között, egymás partnereinek elcsábítása csak hogy mégis legyen valami sava-borsa.. (ez nem tudom, honnét) Hiányzol. Szőrösdeszka", meg laposabb, mint egy tetű "- ilyeneket mondok, meg ilyenebbeket. Nyomdafestéket nem tűrő lénnyé lényegülsz, amikor hiányzol... (Utálok várni) ...nyomdafestéket nem tűrő lénnyé... a mindenen átbuckázó játékossága. És: a 150 (megszámolt) szeretője ellenére vagy éppen azért, ahogy tud ragaszkodni, szeretni. Irigylem. (A rengeteg szenvedését nem.) . ..Az ember végül homokos" - - sorvégeken, rímkényszerben, de nem okvetlenül. Én például buta fejemmel nem biccentek. Ezeknek?... (Álljon meg a menet!) Alapkérdés. Észrevette. És neki van igaza. Köztársaságunk koronás címere. Neomagyar. Félreértés ne essék: meghajtom előtte lófőmet. Natürlich. És meleg öröm tartozik általjárni szívemet, sőt: szűmet! kiváltképp és mindazonáltal (tá titi tá tá)... (Egy törvényre) Evvel nem értek egyet. De hogy van ez megírva?!!! Hiányzol, vén varnyú, formatökélynök, reszelős hangod általában, és engem különösen korholó pillantásod az üvegpajzs mögül, komótos megbízható rosszkedved... (El nem küldött levél) (Ki lehet ez? Vas?) Mindent tud. Miről beszéljek én? Nem kéne olvasni, hogy írni tudjak. Nem, nem megy. Pedig ő is csak magáról beszél. Mit mondjak, tényleg? Hogy nagyon szeretnék végre otthon lenni? S ezokból -fegyelmezetten- nem mentem le most Robival az Őrségbe, nyaralójába? Mert szeretnék egy monoton hónapot?! (Mindig szorgalmas voltam, nem érdem.) Csinálom, élek, teszem a dolgom. Én a József és testvéreiben és a festésben tudnék otthon lenni, érted?, ha összejönne. Még csak nem is kellene hozzá remekmű... Jajj, épp olvastam ezt is, Petrinél: csak akkor élek, ha verset írok... Várj. megkeresem, ezt is jobban mondja a rohadék. A vers tényleg a világ legkoncentráltabb információtárolása: A versen kívül nincsen életem: A vers vagyok, tehát ritkán vagyok s elég ritkás, fogyatkozott e létezés: füstölés, vedelés, szerelmeskedés, néha főzés... ...Hiába: Költő vagyok. (Ez nem kérkedés, inkább diagnózis.) És mi az, hogy mit érdekelne...?" Hát mégis, mi a frászkarika érdekelne?... (Vagyok, mit érdekelne) Gondolom, először lófaszt akart mondani... Tudod: "Mit érdekelne engem a költészet maga?" erre válaszol. Ne haragudj, de mit lehet írni egy ilyen pasas árnyékában? Itt lakik tőlem 800 méterre. Na, valami eszembe jutott. Május elején London, három napra. Mikit vittem. Belesodortam egy játékba: kicsi csomag. Vitatkoztunk, melyikünk vigye az úti (tehát félig kinyomott) fogkrémet... Először repült. Szüts-csel szerettem volna menni, sok éve várom: nagy, gyűjteményes Bonnard kiállítás a Tate Galleryben. Dehát ő a feleségével akar utazni. Én nem. Miklós tűrte a teljes napi múzeumozásokat. Igaz, háromszor voltunk az ő kedve szerint: madám Tussaud viaszpanoptikuma, valamint kétszer is a Science múzeum, ő találta meg magának. Orvosi műtétek története-, jó óra hosszat nézte. Gázgépek és gőzgépek. Igazi repülők, egyik belülről is. Ami kell egy fiúnak, meg nekem. Bonnard jó, de nem úgy, ahogy elgondolták. Kitettek közepes, sőt gyenge képet is. Szerintem ez csak nekem volt hasznos. Van remény: 67 évesen még jókat csinált. Ha mindezt egy szakmabelivel a helyszínen végigbeszélni! Szüts rendelt interneten egy katalógust, tán majd vele. Ősszel ők is megnézik, az én farvizemen, ugyanezt, New Yorkban. Világfiak vagyunk. Locsogás, felszín... Végül két oldalt sikerült írnom arról, hogy nem tudok írni. Ez lenne az 54. levelem. Nem megy. Igaz, közben főztem egy teát, s konyharuhával agyoncsaptam 40 muslincát az előszoba ablakán. Holnapi muslicaújság gyászkeretben. Ölel: 1998. 8. 14-21 Kékkút J-55 C.5742 Szervusz J! Újra kedv? életkedv? (nem pontos kifejezés) írnom. Nem egészen nem leveleztem az elmúlt hónapokban, Bognár Robi barátomnak küldöttből mutatok, júniusból: Olyan világban élünk, minden háztartásban bonyolult vécékefe-tartók vannak üzemben. Nem szeretem. Így indult: mammutüldöző, mammutfejbevágó, mammutszállító. Most meg: könyvtárcédulaszabványosító. Milyen jó, hogy nem mentem le veled! Három fontos dolog történt itthon. Először is beteg voltam. Pepe jeges kólával itatott biciklizés közben, nahiszen. Mint tavalyelőtt Győrben, kánikulában, amikor hirtelen lendülettel bementem a nagyáruházba, hogy meleg a cipőm, papucsért. Miki lent várt. Olcsót találtam, sőt, kiárusításosat, volt 45-ös, talprecéje halcsontvázat formázott, és megvarrható anyagú volt a majdan leszakadó pántja. Lent Miki fölvonja szemöldökét: világoskék-sárga...? Igaza volt, ezt elfelejtettem észbevenni. Valamit nagyon csináltam a beteg két hét alatt, egy levelet megírtam, tudom, de többre már nem emlékszem. Valószínűleg akkor érett meg a helyzet a második fontos dologra, vagyishogy körbejártam műtermemet és az életemet, mi hazugságtárgyak halmozódtak föl már megint, az utóbbi években. Szívesen idetennék egy többoldalas listát, min adtam túl soknapos munkával; de félő, csak nekem lenne érdekes. Zajforrások, időmérők, játékok, eszközök. Világháborúnyi tartalékok. Minden tárgyamat kézbe vettem. Hagyaték-dokumentumaimat is. A megvilágosodás pillanatai: ezeket a kiállításra konzervált fényképeket soha nem látja senki. Én pedig nem akarok fotókiállítást csinálni. Évtizede nem használok pasztellt. Húsz éve nem köröztem a körzőmmel. A Brandenburgi kapu "nyugati" oldala tövében guggoló szovjet kiskatona tiszti usankáiból egyet nagyon szerettem volna megvenni. Hat évvel később a Bartók Béla úti bizományiban egy használtat, finn műszőrme, középszürke, tudod. Hidegben, uszodából haza, jó volt. Megleszek (két szó?) nélküle.[2] És ami igazán forró volt: megmaradt egyetlen régi könyvem, a diákkoromtól őrzött Strindberg.[3] Bejegyzésekkel a hatvanas, hetvenes évekből, okkal. De nem akarok, (és félek) hátranézni. Meg: tanulok búcsúzni. Minden lehetséges menekülőutat végigloholtam: emléke lehetne nagyapa korában fiamnak. Hogy örülne neki Hidvégi, aki állítólag másfél méter dokumentumot őriz rólam. Erőpróbának adatott még egy utolsó utáni pillanat. Ahogy fordítom a szemetet az udvaron a kukába, a könyv sarka egy pillanatra a krumplihéjak között. Az áldozat keze kilóg a földhányásból, és megmozdul. Volt a rendrakásnak egy művészi mozzanata is. Amikor a forma szülte meg a tartalmat. Kizárólag öncsonkítási szándékból elbontottam azt a jól bevált háromméteres polcot, amin képeimet mutatom, és egyébként festem is. És elkapott egy homályos, körvonaltalan jóérzés. Napok múltán döbbentem rá, mi történt. Évek óta enyhén iparosnak éreztem magam, -mintha futószalag- mindig négy-öt kép egymás mellett. Most egy nagy fehér fal előtt (mert a szobát ágaskodás magasságig két órai munkával kifestettem) egyetlen kép a műtermi állványon. Kettesben, szemtől szembe.[4] És -ha bírom-, nem fogok naponta kilencszer étkezni. Egyszer koplaltam néhány hónapig. Nagyon jó volt. Csak aztán elkezdtem fázni. Ma már nem ettem meg egy Túró Rudit és egy almát. Netán mindez csak pótcselekvés. De szeretném jobban érezni magam, vagy legalább rosszabbul. Hanem most következik a harmadik történés. Mindezek után elővettem Kecskeméten kezdett tábláimat a csupasz műteremben. Ólomlábú délelőttök. És néhány jó kép született. Találtam egy lazúrozást, valamint egy ritmusrendszert, ami működni látszik. Három képemnek nagyon örülök. Petri ugyanígy: A versen kívül nincsen életem: A vers vagyok, tehát ritkán vagyok Ja, a csomagokban álló mindenféle Váli-köteteket a Széchenyi könyvtár vitte el. Nem merem neked bevallani, a szolnoki katalógussal mi lett. Négy csomaggal azért félretettem, ha a rendszerváltás ellenére[5] létrejönne a római kiállításom. Augusztus 14, Kékkút. Apám ma 98 éves. Miki holnapután 16. Háromnapos fárasztó lelkigyakorlat a Fiorettinek Kaposszentbenedeken, papunk nem volt, én tartottam, csak hatan voltunk. Aztán pár napig Pest, ahol a pilismaróti művésztelep (egy hónap, 33 megkezdett kép) munkáinak keretezése, a címadás szokásos keservei -pláne nagy tételben-, kompjuterbe, végül a fotózás, a diapozitíveket rámába-, belső (vagyis indokolatlan) türelmetlenségem, zsúfolt napok. Kata Normandiában barátnőjével, mostanában fog érkezni; Miklós Harkály táborban, Zsófi a Stúdióban dolgozik. Akkor le, Kékkútra, egyedül, kikászálódtam a kopottfehér Zsiguliból, ajtaját összetörte egy tolató busz, a kánikula harmadik hónapja. Konokul azonnal összeállítottam padlástéri munkahelyemet, ettem valamit és kiültem negyed órára a kertbe. A rezgőlevelű nyárfa. Felhők. Csendes volt minden. Ez a nyugalom évente egyszer vagy kétszer. Másnap aztán megjött Miklós, haverjával, a déli vonatnál vártam őket. Vidámság, beszámolók, ebédkészítés, elvackolódás. A csend széttörött, más értékek- Nyár. Baromi nehezen alkalmazkodom bármihez. Küszködtem Pilismaróton evvel a mondattal is: (lelkigyakorlati témának való) Hiábavalóság, minden hiábavalóság, mondja a Prédikátor. Nyáron minden sok. Változzzatos. Mint a mozi, az utazás. Mint a Fény utcai piac. Amit most háromemeletesre átépítettek. Vettünk hét kiló barackot befőzni. A lelkigyakorlat főtémája volt: Adjatok hálát mindenért-, én melodramatikus alkatomért. Minek jobbítsam meg ezt az ajtózárat, hiszen meg fogok halni. (Ezért is nincs komfort Kékkúton.) Néhányévesen vettem észre, egy játék az ötlettől a megépítésig érdekel leginkább. (Húgommal csináltunk matracházat a gyerekszobában.) Most padlástéri tetőablakom alatt, a gerendából ácsolt asztalomnál, ami telerakva dossziéimmal, ima- és egyéb könyveimmel, írószereimmel. Kerestem ittenre egy igazán jó könyvet: újra, elölről a Doktor Faustus. Nyolc óra, az imaórán túl, elérkezik a várt perc, végre magam elé húzom a könyvet. És tíz perc múlva már egy lemezt fűrészelek. (mentségemre?: ötleteimet a lehetséges-azonnal megvalósítom) Észszerű a kompjuter alá szánkótalpú tálcát csinálni, úgy hátratolható használaton kívül. A nyugtalanság, ahogy a kerti zuhanyt javítottam harmadik napja. De vajh nem többet-é a szükségesnél? Gyanakszom. Most a vízakna sártalanítása. Izomlázam van. Adjatok hálát mindenért. Izomláz. Megalázóan rosszul vizsgázom öregedésből, ahogy búcsúzom a síeléstől, mert már csak fél órát bírom, írtam már. Szüts látott egy 80 éves öregurat az Alpokban; szépen, kényelmesen, gyönyörű technikával. Kényelmesen? Úgy érdektelen. És sosem tudtam energiát beosztani. Egy harapófogóval is túlfárasztom magam, most veszem észre, csak mert ujjperceim fájnak, pár hónapja már. Hanem most eszembe jutott, hátha! És ha nem, akkor is! Óránként sípol zsebemben a vekker, akkor guggolok hármat. Ez napi harminc. A mennyiséget emelni fogom. Megmentem a síelést. (Itt lehetne felkiáltójel is.) Idén jön az ötvenedik szezon. Újság itt nincs, újra rádió. A Szabad Európa meghalt. Több új kereskedelmi adó termett most, szeretem régi slágereiket, de aztán túl zajosak, nagy a ricsaj. Az örökös jókedvük, a reklámjaik. Sajnos a Bartók adót unom, Händel meg Sosztakovics. (Bach nevét nem merem leírni.) Így most a Kossuth adó, a maga igyekvő komolyságával. Diákkorom rádiózásai, Radio Luxemburg W-1 (dabljú ván)... ezt te nem fogod tudni, micsoda. Angol felkonferálású pá-pá lu-bubá Londonból, 1958, éjszaka, gyerekszobám, lehalkítva, hogy anyám ne hallja. Adjatok hálát mindenért. Most leszaladtam körülárkolni a vízóra betonbunkerét. Valószinűen nincsen sok haszna, de tetszik, hogy rájöttem a csákány és az orollókapa váltott használatának előnyeire. Isten kedvel; megszánt és boldognak alkotott. Csak nem veszem észre. Csak nehézkesen veszem a kanyarokat-, mint ezt is: Mikinél fölbukkant egy pornó magazin. Bizony, percre belenéztem. Rajzok, rajzsorozatok. Az ötlet kiváló. A nyers hús vörösét, naturáját alig-alig lehet gusztusosra fotózni. Ha pedig egészalakos figurák: szegénykéknek lelkük is van: avval viszont nemigen dicsekedhetnek, arcuk árulkodik. Azonban vonalrajzzal: egy mosolygó lányka hanyatt a réten tárt combokkal, mutatja a punciját— gyermekien édeni, könnyed és tisztának hat. Két napig vörös ködöt láttam. Nekem ezeket ötszörösen kerülnöm kell, húsz évre belém rögzül. Tisztáznom kellett: nem maradhat így örökké, hólyaghurutot kap. Előbb-utóbb föl kell neki öltözni. Harisnyáját kiöblögetni. Lemenni a Közértbe felvágottért. Gyermekeit fölnevelni. Megöregedni. Vegytiszta giccsel karamboloztam. A színtelen-szagtalan nő, fellapozható. Részigazságok rendetlen halmaza, vagyis hazugság. Most olvasom Thomas Mannál, Leverkühn idézi, "az isteni az rendezett." Valahol a római levél13. A magazint egy tálca alá dugva találtam, bútortologatás közben. Ráraktam Miki ruhakupaca tetejére (Kata nincs), hamarosan el is tűnt onnét. Aztán két nap alatt sikerült kitalálnom, mint mondjak neki. Tiltásnak, elkobzásnak nincsen értelme, egyébként sem szokásom. Ha nem belülről dönt, semmi nem történt. Szerez helyette másikat. Este odasúgtam neki: most lesz egy nyugtalan éjszakám az újságod miatt. Rám az ilyen rettentő erősen hat. Sajnos, ezt tartani bűn. Javaslom, dobd ki. (A "sajnos" itt azt szerette volna jelenteni, hogy vele érzek.) Ide tartozik, pár sor pilismaróti jegyzeteimből. Festőnövendékek 17 és 30 között: A LÁNYOK Ahogy egy csatot betesz hajába a drága... (ez egy jó mondat, nem?!) Az egyik álmosszemű rám szólt, azóta kevésbé sózom a vajaskenyeret. Meg bekente kenőccsel a térdem... Szerencsére a festésre koncentrálnak, lomposak. A párkapcsolatok kerültek szóba vacsoránál, egyikük igen hangoztatta a kölcsönös szabadságot. Mondom nekik, a házasság feladat is, hiszen meglehetősen észreveszem a feneküket. S az 54 éves feleségemmel bújok ágyba. Elhallgattak. Később Katával napokig próbáltunk fogalmazni, hogy lehetett volna ezt jobban kifejezni... hogy nem szabadság, ha füstölgő romokat hagysz magad után... hogy a szabadság felelősség... -még nincs meg az igazi maxima, ami számukra is, hit nélkül is működne. Egy álmom még Pilismarótról: Folyóparton oltárépítmény, szabadtéri misére készülődés. Meztelenre vetkőzöm, mintha ez természetes volna. Majd mégis kezd feszélyezni, a sekrestyeépület sarkába húzódom fölöltözni. Közben a viharkabátom zsebébe nyúlva egy kis fényes feketehátú skorpószerű állat megfogja a kisujjam. Akkor egész testével rászívja magát, szopogatja, anyai érzéseim, megkedvelem. Majd véletlen ráülök, amitől szétesik, elkezdek sírni, fontolgatva, hogy ezt néha férfinak is szabad. Majd kabátzsebemből egy darabokban lévő tartalék skorpiót veszek elő, végtagjait helyükre illesztem, összeszerelem. ...jöhetne József, a látnok, értelmezni. A barátságról néhány szó. Miklós születésnap, Zsófi lejön, az esti gyorshoz kimentem elé Révfülöpre. Üldögélek és várok, az autórádióban egy különös hangvételű esti mese. Vénségesen vén galagonyabokor beszélget egy kisfiúval a Kis herceg könyv illusztrációiról. A bölcs bokor így elmélkedik: Tudod, a barátok száma a korral együtt csökken. De ez így szép. Az indoklást nem hallottam már. Hmm. Hogy is van ez? Erről is lejegyeztem valamit Pilismaróton. Hogy nincs minden rendben. Hónapok óta próbálom értelmezni. Kínlódom, reménytelenkedő és kedvetlen, gennyedző seb. Megbeszélni? Kivel? Az unalmat? Félelmet az öregségtől? Nevetséges? Vagy mindez csak az- élet? Tehát ajándék? ...Nem idézem tovább, később sikerült válaszolni magamnak. Hanem a barátaim?! Éppen a legrégibbek távolodnak, néha fáj. De kár, hogy nem Pesten élsz! S. Nagy, hogy Váli-könyve kéziratát nem fogadtuk el, megsértődött majd' egy évre. Közben szerelmes is volt, teljes üzemidőben. Mellesleg két egyetemet szervez. Az egyiket ő találta ki, szülőföldjén, Nagykanizsán. Jövőre beindul, akkortól kevesebb munka lesz vele. A másik főbarát, Szüts valamint György Peti is: millió emberrel körülvéve mobiltelefon-, és munkakapcsolatban, egyre elfoglaltabbak. Mobilt nagyon szeretnék; megfizethetetlen. A mezei telefont is alig tudjuk kapcsolattartásra használni, 14.000 forintokat fizetek. A családi készülék fölé mindenféle könyörgő tacepaokat irkálok. Persze mindez köz- ás önámítás. Egyre beszűkültebb vagyok, hiszen magamat is sokszor unom, csak magamról tudok beszélni, rengeteg dolog nem érdekel, stb. Nem vagyok egy zsúrfiú. Csoda-e...?! Na, kezd nyúlós lenni a hangvétel, váltsunk témát. De mégsem bírom ki - mégiscsak idemásolom a fenti gondolatsor végét, a megoldást: Mi van?... Minden van. Család, rend. Jómód. Egészség. A munkám, a hitem. Ólmelegnek napi gyorsúszás (bukófordulóval), és esti Zelk-beszélgetések. [...] 1997.7. 16, másnap. Vagyis: Vettem egy gyönyörű töltőceruzát és nem tudok örülni neki. De működik. [6] 1997.7. 22. Egy héttel később. Itt, a tömegszálláson, zavartalanul, az utóbbi évek legörömtelibb sorozatát csinálom. Sikerült továbblépni, a képek kiszínesedtek. 1,6875 olajkép naponta Rengeteg keretet kell majd csinálni. Térdsebem is szépen gyógyul.[7] Az elégedettség nem a boldogság szinonimája? Te kis hülye. Egy köztéma; kormányváltás. Szüts mondta, az SzDSzre kell szavazni, jó. Hanem nehezen, de mégiscsak létrejött egy tévé-párviadal Horn és Orbán között, a Közgáz Egyetemen. (Mondják, a Gyulának nagyon nem akaródzott.) Az egész ország hallgatta, ilyen még nem volt. Közben nem vettem föl egy telefont. Derűs közönyömből ébredve a Fideszre szavaztam, amiből közben Magyar Polgári Párt lett, és, mint mondják, jobbközépre csúszott, megtalálta a szerepét. Orbán dinamikus volt, szellemes, simára borotvált típusos hivatalnokarc. Tíz évig készült a hatalomra. Érzem a levegőben, nemcsak magamon, változóban ez a hihetetlen politikai depresszió. Jó néhány választási ígéretüket már elfelejtették, ez rendben is van-, de az egyetemi tandíjakat tényleg azonnal eltörölték, ennek, gondolom, inkább lélektani hatása van. A Duna-gátat nem építik meg. Csomó vezetőt lecseréltek, fiatalítás is. Jól indítottak. Hanem az évad igazi szenzációja számomra mégiscsak az új Oravecz verseskötet — ami rohadt-drága volt, de ahogy megjelent, rohantam érte Pestre, nem várva a szerző ígért (és elfelejtett) tiszteletpéldányára... Egy levelem ennek kapcsán: Irok Boltja Vezetoje Én minden evben átmegy Pestre teMagukhoz egy konyv venni. Szep entellektuellek alldogalnak itt-amott. En kerdem mindegyik hol a konyv. Legtobben felelik en is vagyok vevo. Temindnyajan mért nem hord kopenyke vagy valami szep kalap vagylegalabb egy kitűző bolti címerrel, titulussal. tisztelettel Budaról: Váli Dezső (Kedvesen, hasonló hangnemben válaszoltak.) .... 450 oldal, kb. 240 hosszú vers! Vagy hét éve várom, atájt olvastam az Élet és Irodalomban különös, előzmények nélküli sorait: telepesek társzekereken eljutnak egy kis völgybe és lemálháznak, körülvizsgálódnak, alkalmas-e a vidék. AZ ELSŐ NAP Kend meg kend meg kend fejszét fog, oszt fát dőt oszlopnak meg gerendának Kentek, ketten kicsapják ezeket a szederbokrokat, hogy ne legyenek útba, a helyiket meg kipucolják,... Hívtam annakidején rögtön Oraveczet (a szigligeti alkotóházból ismertem), s mondja, sorozatot tervez, faluját akarja megírni. Közben megjelent tőle egy gyengébb prózakötet, csak ez nem akart elkészülni, az évek során többször rákérdeztem. Valahára most! Arra a verscímre annyi év után nem emlékeztem, de rányitottam a könyvet, micsoda öröm! Szajla története, meg a közelmúlt, a téeszesítés szörnyűségei, a falu tönkretétele. Minden rokonának külön vers, minden sógornak, néninek. Nagyszerű. Értő barátom szerint nincs az első 365 magyar költő közt-, tévedhet. Nekem nagyon fontos. Vacsoránál a diófa alatt a családnak olvastam belőle. Iszonyúan pontosan mutat meg élethelyzeteket, sorsokat és jellemeket. Mint egy néprajzi inventárium, de töményebb és forró. Kata érdeklődését is fölkeltette(m). Párhuzamos helyzet a zsidótemető könyvemmel. Egy nagyon okos néprajzossal, Sárkány Misivel beszéltem annakidején aggályomról, nem lesz szakszerű a munka, hiszen hozzáértés nélkül, csak az esztétikumra figyelve fotóztam a köveket. Azt válaszolta, hidd el, ugyanolyan pontos, mintha én dolgozom föl, az én szakmám felől. És ugyanolyan fontos. Néhány verscím: Motorbicikli Csabai neneék árnyékszéke Halászóember ( ez a kötet címe is) Dédnagyapám végez Traktor Árva Pista bácsi (stb. rengeteg rokon) Nagyapám úgy dönt, hogy végleg kivándorol Amerikába Nagyapám ellenzi, hogy nagyanyám hazavigye apámat ( ti. Kanadából) Nagyanyám az útmenti gombászásról Anyám kedvenc kapája Nem tudom, mit mond ez neked. Soha nem voltam földközeli, a vegetáció nem érdekel, virágot nem tűrök a műteremben (mindig könyvre ömlik a vize), itt a Balatonnál is szobában ülök. Kata belenyugodott az évek során, hogy a kerttel ő bajmolódik. És mégis! E versekben oldalára állok, belülről érzem a paraszti-, haraszti létet. Megpróbálok neked idézeteket keresni, bár félő, így kevéssé működik. Precíz leírások sora, és a végén repül el az egész. Kipontozom, ahol átugrok sorokat. BUKSI I. Először küzdött az életéért idegesen futkosott fel s alá az udvaron, le-leült, és eszeveszetten nyalta magát, el akarta tüntetni, visszajuttatni magába, ami kijött belőle... ...elgyengült, és feladta, és lefeküdt az árok fenekére, a ringlószilvafa alatt, Andris bácsiék háza hátánál, tört cserép, hasadt tányér, éti csiga és giliszta közé ejtette a fejét, és elhomályosuló tekintettel, bocsánatkérően nézett rám, mint aki szégyelli, hogy Murányiék kanjával így járt, hogy a szenvedély okozta vesztét, az én szemem láttára, ki az egészből mit sem értek... TÖREK 1956. október 23. az istállóból leválasztott fészerben ért bennünket, a régi házat már lebontottuk, de az új még nem készült el odaát, Új-Telepen, és ideiglenesen abban laktunk, éjszakánként már hidegek jártak, de nem fáztunk, mert beállítottunk egy dobkályhát, az udvar felőli oldalt meg beponyváztuk.... ...a töreket is a szénapadláson tároltuk és szinte már megszoktuk, hogy a nyakunkba hull, de aznap felszökhetett valamelyik tyúk, és a kaparás következtében erősödött a potyogás, ha arra a napra gondolok, az emelkedettség és megrendültség mellett mindig viszketést is érzek, és önkénytelenül a nyakamhoz nyúlok. Valahol a Tücsökzene, de kevésbé csillámló, gyakran sötétebb és drámai. Talán súlyosabb is. Nem 8 (vagy 12?) sor egy téma, mint Szabó Lőrincnél. Egy megrendítő sorozat a kötetben: képzelt találkozásokat ír le, faggatja sosemlátott nagyapját, aki Kanadában halt meg elhagyatva, és aki mitikusan fontos számára. BESZÉLGETÉSEK NAGYAPÁMMAL Második beszélgetés Hogy kezdődött, Steve, nem értettétek meg egymást, kevés volt a pénz, nehezen ment a beilleszkedés, nőztél, a nagy gazdasági válság is közrejátszott, miért hidegültetek el, miért mentetek külön, miért jött haza nagyanya, hogy szánta rá magát asszony létére, hogy jutott idáig, miért hozta magával apámat hogy engedhetted, miért keményítetted meg a szívedet... milyet is mutassak? Nagyon töredékes így. AZ ERDŐKRŐL Az erdőkkel is az történt, mint mindennel, mire a téesz rátette a kezét, először az őrzést szüntették meg, szélnek eresztették a kerülőket, lerombolták a kerülőházakat, aztán a gondozással hagytak fel, nem pucolták többé az erdőt, eltűntek a napsütötte, selyemfüvü tisztások... ...elsőként a Búzás-völgynek estek neki, és egy szálig kiirtottak benne mindent... ...még árnyéknakvalót se hagytak az utak szélén, ahol enyhet találna a tűző napsütésben a vándor... ...hulltak a fészkek, törtek a tojások... ...de nem volt kegyelem semmi nem számított, kellett a munkaegység... ami kevés az egykor életet, menedéket adó rengetegből megmaradt, azt meg elintézték a cigány tolvajok fejszéi, kik, hogy ne kelljen közben lehajolniuk, derékmagasságban vágták át a törzseket. (60 soros vers, általában ilyenek, másfél oldalasak.) Annyi szeretet. Annyi fájdalmas és finom megfigyelés. Igazi paraszti gyerekkora, a teljes falusi világ. Aztán (Katával egy időben) Debrecenben egyetemista, bölcsész. Nagyszülei kitántorgók-, "Kanadások", apja talán ott is született, ő is éveket élt kint fiával, sőt, megfordult benne, hogy kinn marad. A kétlakiság csendesen maró bizonytalansága, generációkon keresztül. És az elveszett FALU, ahol persze minden megváltozott, az okok közül még leginkább a téeszesítés tragédiája a nevesíthető. És él most egyedül egy pestszéli lakásban, félóra autóval. Volt miniszteri tanácsadó, egyszer hülyeségeket nyilatkozott. Jelenleg éppen a bölcsészkaron tanít, nem szereti. Próbálok még idézni, bár félek, ez így tényleg nem működik. És nem a részletek miatt, hanem mert néhány teljes vers sem jelenítené meg a kötetet. Mert lélegzik, mert élőlény. Egy térddarab nem képviseli. De sajnálom. Na még egy kedvencemet. De ez is hosszú idézni. Meglátjuk. AZ ÖREGEK FAGGATÁSA Hova tüntetek, ti, régi öregek? Mely országban életek?... Milyen a föld? Kövér, sovány? Hogy hívják a falutokat? Hol áll benne a házatok? Merre van a kamra, hol alusztok? Nem túl nedves, nem túl huzatos? Mivel takaróztok? Cserélik a szalmát a derékaljban? Milyenek hozzátok a fiaitok? Tisztelnek? Hallgatnak rátok? Vagy útban vagytok? Kosztoltok rendesen? Ott is az asztalfőn ültök? A többivel esztek vagy külön?... ...Van krumpli, kása, aludttej elég? Milyen a kemencepadka, hol üldögéltek? Van kint kispad? Hallgatagok vagytok, vagy beszédesek? Szabad-e bent füstölni, a földre köpni? Bagóztok-e, sárga-e fogatok?... Reszket-e a kezetek? Megvágjátok-e az arcotok, mikor borotválkoztok? Mibe akasztjátok a fenőszíjat? Van-e mestergerenda, szuszék, vakablak? Van-e kalendárium? Kell-e ókuláré? Hova teszitek a csizmahúzót, a bajuszpedrőt? Vannak-e ott unokák? Szeretitek őket, meséltek-e nekik? Csináltok-e nekik játékot? Megérzitek-e az időváltozást? Tudtok-e aludni éjjel? Milyen hangokat hallotok, mit láttok, mikor felültök a nyoszolyán, és a sötétbe bámultok? Visszagondoltok-e az életetekre? Megrohannak-e az emlékek? Sajnáljátok-e magatokat? Felkeltek-e járni egyet? Benéztek-e az istállóba? Beletalál-e a bakancsba a lábatok? Fázik-e kapca nélkül? Van-e küszöb, mellyen megbotlik? Zajt csaptok-e? Féltek-e? Van-e bototok? Van-e kutya.... Van-e ott magány, elmúlás? Milyen ott öregnek lenni? Persze megint az öregedés... sokat kínlódik vele, akár Illyés. Általában mindennel, iszonyatosan. Viharos csajozásai és szörnyen megszenvedett szerelmei, öngyilkossági kísérlete, magányai, ahogy egyedül marad fiával, aki aztán felnőve elhagyja. Most kerültek össze megint, mesélte a telefonba, hogy kötetét köszöntöttem. Rengeteg marhaságot csinált, sokszor döntött rosszul. Verseiből tudni. Most Szajlán, szülőfalujában építkezik... 55 éves. Pár évente beszélünk tíz perceket, telefonon. Tavaly a Váli-monográfiához nem vállalt szövegírást, hogy rövid a határidő. Most hívott, hogy sosem viszonozta a szeretetemet... Tényleg nagyon szeretem. Az öregekről jut eszembe Auguszta, nem tudom, mi híred róla. 80 éves,.Közösségünkből vagy kilenc éve kivált. Egy ideig Érden élt Imrééknél, annál a kedves karizmatikus lengyel-magyar házaspárnál, már több gyerek van. Onnét az a hír jött, hogy a buszmegálló és a templom is igen messze, el van zárva az emberektől, sokat ráhagyják a gyerekeket, nem érzi jól magát. Visszaköltözött a Galamb utcába egy öreg barátnőjéhez. Aztán Olaszországban élt. Visszajött. A nyughatatlansága. Tán írtam, vagy egy éve jelentkezett telefonon, hogy lánya befizette, és Solymáron él egy öregek otthonában, jól érzi magát. Rögtön meghívtam örökös tagnak a Fiorettibe, jöjjön, havonta egyszer (éjjel) hazaviszem. Tán kétszer volt. Jött volna most a lelkigyakorlatunkra, de váratlan fordulat; lánya Magyarországon akar megtelepedni. Házukat (az olaszt) sok év után sikerült eladniuk, s a magyarul semmit nem tudó férj is nagyon vágyik ide... Most a költöznek, ő segít nekik, el van foglalva, aztán majd jelentkezik. Nyolcvan éves anyácskám is. Már ritkábban hív kompjuter probléma ügyben, de minden nap használja. Kellett venni egy lapadagolós nyomtatót, baj volt a régivel, ki is nőtte... Kértem, s most írja élete történetét, az első printet negyven oldalban már megküldte. Jeleztem, részletezőbbet szeretnék. Milyen boltokba jártak, milyen zoknit hordtak, hogyan nézett ki akkor a Mester utca? A lovaskocsik, frizurák, a rőfösök, cselédek, nyaralások... Nővére segít az emlékek fölidézésében. Kértem, stilizálja is. Jött az örök dilemmával: kinek kell ez?! Mondom, ha minőséget csinálsz, soha többé nem merül föl a kérdés. Mire jó egy jó szobor. Ezt harminc éve tanultam meg. Betévedtem a Bölcsészkarra egy filmklub összejövetelre, kiértékelések is voltak. Ott hangzott el: panaszkodnak, az amatőrfilmezés nagyon drága. De ha egy remekmű létrejött, ez többé senkit nem érdekel... A lelkigyakorlatról. Pár évig elszabotáltam, aludt a dolog. Most kitalálták, akarták, nem ellenkezhettem. Jó, ti szervezitek. Ildikó a kosztot, András a szabad időt, én majd a lelki részét, pap hiányában. Élénken emlékeztem Tamás atya reménytelenül hosszú előadásaira a negyven fokos hőségben, ébren maradásom érdekében kompjuterbe próbáltam jegyzetelni. Gyalázatosan elhibázottnak tartom, ha a tagok passzívak. ...adtam egy rövid eligazítást, majd félrevonultunk papírral-ceruzával, végül megbeszéltük a témákat: miért kell hálát adnom, kiért kell hálát adnom, konkrétabban az elmúlt héten, hálaadás a számomra nehéz emberekért, nekem küldött ajándék, "Isten orvosa". Mit köszönhetek éppen nekik? Kinek kell megbocsátanom (egészen Hitlerig, a megbocsátás listámat kiosztottam) Hol önsajnálok. Voltak igazi eredmények. (Egyiküknél fontos volt, hogy önsajnálat ügyben magára ismerjen.) Húgom is vezetett két jó beszélgetést a zsolozsmázásról: az átokzsoltárok értéke, hogy igazán őszinték, hogy neki napi erőforrás és mindenre választ kap, hogy mindig közösségi ima, mindig egyetemes, tehát soha nem magán-szándékra-, akkor is ha egyedül, hogy méltóságteljes ütemben, hogy énekelni, de legalább hangosan, "a kimondott szó ereje". Ezt azonnal átvettem, azóta nem kalandozom el. 93 óta mondom a reggeli dicséretet, a laudest, legalább másnaponként. Tartalék témának vittem: Képelmélkedéshez egy régi fotómat, a Hagia Sophia bejárati kövezetéről, ellenfényben. Mi lenne az optimális imarendem? Miért teremtett-; miért kellettem nagyon Istennek? Hol vagyok ajándék mások számára? (Lásd Prédikátor könyv, és a fenti idézet.) Imaelmélkedés írásban (mondjuk megint a házasságtörő asszonyról.) A madarakról. Tudod-é, hogy 8700 madárfaj közül alig pár száznak! ismerjük a teljes élettörténetét? Ezenkívül: egy melbournei kisfiú megfigyelte, hogy egy seregély hangyát vett a csőrébe, és szárnya alá dugta. Kis idő múlva kivette, s ahelyett, hogy megette volna, elengedte. Mindezt egy helyi lapban megírta. Sokáig nem hittek neki! Azóta már több, mint ötven fajnál figyelték meg, de még mindig nem értik. Az egyik madár hangyabolyban fürdött. A két fő feltételezés: a hangyasav a tolltetveket öli, vagy kellemesen izgatja őket. Zsófi szerint dezorálnak. Egy másik érdekesség: madarak puszta kedvtelésből "játékcselekvéseket hajtanak végre". A lugasépítő madarak fűből, fából kis lugasokat építenek. A területet körülötte is megtisztítják a növényektől. Aztán a tiszta térre színes köveket, csigákat, virágszirmokat hordanak, ezeket szétteregetik. A lugas falába színes tollakat vagy virágokat szurkálnak. Néha vízzel kevert színes agyaggal be is festik a lugas falát. Mikor elkészülnek, ott táncolnak és ugraburálnak. És mindennek semmi köze a fészeképítéshez, vagy az udvarláshoz, a játékot nem követi párosodás. A tudósok nem értik. Még valami ebből a kötetből, (Élet és Tudomány kalendárium, 1962), ez a szülői értekezletről: ...ott jórészt általánosságban lehet fölvetni a tanulás problémáját. A pedagógus sok hasznos útmutatást ad ekkor, általános képet fest arról az osztályról, amelybe gyerekünk jár, a felszólaló szülők ismertetik gondjaikat. Kérdéseket tehetnek fel, s arra választ kapnak. Mint az a debreceni plakát, csontkovácsot hirdetett, aki kés nélkül operál: A kezelés óriási előnye, hogy operáció után jelentkezik a fájdalommentességi tünet. (Szütsnek rögtön elküldtem faxon.) Ez onnét, hogy Debrecenben a Biennálén kaptam egy díjat, és magamat ünnepelendő, meg óvatosságból is leutaztam átvenni, egyszer nem küldték utánam a pénzt. Fődíjfélét kaphattam, mert sokat, hetvenezret. 56 nettó. Eltűnődtem, havi két ilyen díj kellene a megélhetésünkhöz... A díjátvétel félórájára hosszú nadrág. (Kánikula.) A maradék időben a három, 90 év után egymásra talált óriás Munkácsy-képet nézegettem a klimatizált teremben, a Déri múzeumban. Ecce Homo, Krisztus Pilátus elött, és a Golgota. Hatméteres! tömegjelenetek. Kettő eddig Amerikában volt, egyikük egy nagyáruház hatodik emeletét dekorálta. Most letétben itt. Jézusmária, hogy tudott egy fémsisakot megfesteni. Látni, ahogy a bádogtaraj egyenetlenül van forrasztva. S közelről megnézve az egész egyetlen lendületes ecsetvonás. Hosszan néztem egy kopott hímzett selyem rózsaszín nyeregtakarót is, egy mord lovas-figura alatt. Tudta a teljes tasizmust is. Még egy szakmai pénzügy, az Állami Biztosító tavaly dobra verte, hogy mecénál tizenkettőnket, vásárolt is, de idén már csak képeinket kérte kölcsön: AB AEGON Kepecs Gábor Kedves Vezérigazgató Úr! Érdeklődéssel vegyes meglepetéssel olvastam levelüket, miszerint (habárcsak szóbeli) ígéretük ellenére mégsem kívánnak tőlem képet vásárolni, de köszönik a képeim kölcsönadását. Milyen jó, hogy rákérdeztem... Mindezek után csak egy kérdésem marad: Ha öt arab négy lepényt három óra alatt eszik meg, mennyi ideig tart ez hat lepénnyel négy arabnak? Szívélyes üdvözlettel: Váli Dezső Mikivel diskuráltunk, egy éjszakára melléköltöztem a kertben felvert új sátorba. (Kata vette a bécsi Zsolnay-cikkéből. Tényleg többszázezret kapott érte, el is költötte.) Zsófiról volt szó, aki a délutáni társasjáték közben lehetetlen-durcásan viselkedett. Ezt próbáltuk pokrócba csavarodva értelmezni,[8] s hogy okítsam is, fölvetettem, esetleg menstruál éppen. Mire azt mondja: de hiszen hónap közepe van. Az velük nem elsején történik, néhány nap ingadozással?! Miki váratlanul matek, fizikából megbukott, most kétnaponként biciklizik Révfülöpre, tanárhoz. Állítólag ebben nincs szerepe, hogy hónapokig gitárkotta-könyvet írt a kompjuteren, amit talán meggondolatlanul átadtam neki. Megbeszéltük a dolgot, hogy a gép marad, de ésszel csinálja. Megbízom benne. Zsófit messzemenően nem vették fel mindkét művészeti főiskolára. A rajztudásnak nagyon az elején tart. Van még egy könyv, tényleg nagyon érdekes, bár nem mindig bírom szusszal-ésszel. Mérő László matematikustól a Neumann János-féle játékelméletről, a logikáról, a racionalitásról. Nem szakembereknek szánva, esszé. Iszonyatosan okos pasas. Most belenéztem, ebből nem tudok röviden jól idézni, hagyom. Talán majd egyszer. Hanem, Erzsébettől hallottam, A Benedek renddel fontos dolog történt. Tihany önálló monostor-, Korzenszky Richárd benne apátféle lett. Saját noviciátussal. És jövőre további kirajzás az anyaházból, Bakonybélbe. Hat klerikus, abból öt: fráter! Ott igazi szerzetesi élet akar elkezdődni, gondolom, Anzelm is megy! Még ezt az évet letanítja. Ősszel utoljára tartunk diákjainak egy osztályfőnöki órát, Szüts-csel. Hát megszűnnek pesti-pannonhalmi találkozásaink. Eszemben tartom Asztrik apát tíz év előtti nyilatkozatát, hogy a monostor elöregedett. Most valami elkezdődött. Tihanyhoz még annyit, hogy idénre valószínűen már teljesen kiszorították a turistákat a klastromból, ami öröm is, bánat is. Tavaly Korzenszky büszkén mutatta a betonozást, a benti helyett új kiállítótermet építenek, az alattuk lévő sziklafalhoz támaszkodik. Sokat könyörögtem neki, hogy a több évtizedes tihanyi hagyományt ne hagyja veszni. És ne egyházi félgiccsőr művészeket preferáljon. Remélem nem ezért szerepeltett a tavalyi -valószínűen- zárókiállításon. Egy kollega fölvonta a szemöldökét, mert feltételem volt, hogy külön termet kapjak. Azokban termekben láttuk az idők során Ripplt, Egryt, Kondort is-, emlékezzünk. Mire levelem végére értem, már ötöt guggolok óránként. Ha könyv kell, szólj. Áldásom keresztfiamra. Ölel: 1998.9.5. J-56 C.5769 Szia J! Most jelentették be, Tamás atyának született egy gyereke, méghozzá ez a második. Élettársának már volt kettő. Most a füredi családi villában élnek. Két hete beadta laicizálási kérelmét. ölel: 1998.12.28.- 1999.1.3. J-57 C.5817 Szervusz J! Evvel kezdem. Meglátogattam Tamás atyát. Atyát. A Füred melletti nyaralóban élnek, nagy üveges veranda, most téliesíti. A tetőről a CB antennát már leszerelte, hogy szélben mozgatta a tetőcserepeket-, gondolom, ez a bekebelezés deklarációja volt. Eddig húga családja használta. Tamás végigmutatott a kerten, ezeket a kiöregedett tőkéket kivágom, újat telepítek a helyére... bár amennyi bort én iszom... ide egy cserépkályhát, csempéi már az udvaron, gúlában... ide egy mellvédfal, alulról ne húzzon a hideg. Az asszony közbeszól, a Balatont azért lehessen látni. Tamás épp hazatérőben volt, a nagylányokat vitte kocsival iskolába... kopogásomat nem hallotta, porszívóztak. Reggeliző asztal mellé telepedtünk, sajttal kínáltak. Kezdetben zavarban volt. Történetüket mesélte. Hazajövet Ausztráliából, magányát oldandó, embereket hívott maga köré a plébániára. Jöttek is néhányan, egyebek mellett ez a férjétől rég elhagyott asszonyka, két nagylányával. A többiek lassan elszállingóztak, ő pedig megsajnálta szegényt. Itt az asszony közbeszólt, hogy "megsajnálta"-, ezt így is meg lehet fogalmazni... Értelmes, dinamikus nő, Katáék ismerik is régebbről, lelkigyakorlatról. Egy fiorettis asszony most elmesélte, valaha az esztergomi ferences gimnáziumban egy osztályba jártak, és Tamás is tanította őket. A lány akkor megjegyezte, ilyen férj kellene nekem. Intenzíven hívő életet élnek, Tamás szombatonként a verandán misézik is. Mondom, szabad-é? Rám mosolyog: nem kérdeztem... Panaszolja, a Rendnek mennyire nem kellett, örültek, hogy megszabadultak tőle. (Emlékszem, 15 éve csakugyan nem szerették, hogy lelkivezetésre lányokat fogad cellájában, megtöri a klauzúrát.) Itt, a szőlődombon akar végleg letelepedni, Füreden majd gimnázium a gyerekeknek. Veszprémben egyetem. 59 éves. Korengedélyes nyugdíjaztatásán gondolkozik, egyenlőre semmi jövedelmük. (Jóska mondta, ne hagyjuk magára, és hasznosítani kellene nagy-nagy tehetségeit valami módon. Talán írásra bíztatni. Sőt, amíg sorsát az egyház nem rendezi, gyónni is le lehet hozzá járni. Igaz, de milyen kancsal... Adományokból élnek, sógora most adott nyolcvanezer forintot...) Két év alatt Rómából bizonnyal megkapja az egyházi fölmentést-, mondja, a fiatalabbakkal még próbálkoznak, de két gyerekkel, hatvan évesen... akkor egyházi esküvőt is tarthatnak... Tán akkor oldódott föl teljesen, mikor nevetve kérdeztem, szabad-e kiugrott papnak egyházi tizedet adni. (Végül 5:2 szavazatarány alapján a Kárpátaljára került Antal atyának -ferences püspök- adjuk.) Szépszemű kisfia végig az asztal körül mászkált, figyelt, de nem szólalt meg. Mondom, kortárs környezet kellene neki, óvoda, nincs szokva emberekhez. Az a villa nagyon magányos ott a dombtetőn. Megmutatták a bébit is, Rebeka. Onnét tudom, hogy Tamás föloldódott irányomban, hogy búcsúzáskor kezébe adtam egy Váli monográfiát, majd juttassa vissza valahogy. Mire mondta, nem, majd jöjjek csak érte... Nagyon váratlanul ért történetük híre, Kata hozta, egy találkozón hozták nyilvánosságra. Azonnal fölhívtam öccsét, hogy hitelesen halljam. Kérdeztem, mióta tudjátok. Nem hazudott: kezdettől. Mondom, a gimnázium igazgatói állásából is azért rúgták ki? Nem. Törődjetek vele, ne hagyjátok magára... Rögtön írtam neki, ezt: Most hallottam a hírt. De nagy marha vagy, Tamás. Most még jobban szeretlek. És ez igaz is. Fura, de valami meleg járt át, szinte öröm-, hallva. Hogy végül is szép ez a történet. Isten megajándékozta ezzel a bukással, talán az igazi alázat hiányzott még élete épületéből. (Rám is vonatkozik.) Nekünk pedig tanítás: az egyház nem héroszokra épül. Ezt próbáltam a többieknek is elmagyarázni, Gábor volt a legjobban megrökönyödve. Meg húgom, hogy most hány hit fog megrendülni... Mondom, nem baj, próbák... Emlékszel, volt idő, kilátástalanságodban benned is fölmerült, életforma, házvezetőnőnek lenni mellette. Most Ildikó egy karácsonyi csomagot állított nekik össze a közösség nevében: mosóportól íróeszközökig háztartási dolgok, meg egy csomag narancs. Tizenhárom kiló volt, én adtam postára. Jut eszembe, valaha egyszer elmesélted, milyen jókat beszélgettél egy öregúrral, s különös, de felesége valahogy nem kedvelte a dolgot... Húszas éveid elején jártál. Most januárban, vendégségben nálatok Kata egy pesti egyetemista lánykát akart beajánlani hozzátok kisegítőnek, élénken tiltakoztál, hogy no még az kéne... Még valami. Mondtad, veszekedéseitek után nagy piros rózsacsokrot szoktál kapni, múltkor több is volt, vendégeitek kajánul rá is kérdeztek... Ugye a csokrok felét te adod a férjednek?! Váratlan fordulat az új Oravecz kötettel. Lelkesedtem neked róla, a nyáron olvastam el. Esterházy egy egész oldalt írt róla az ÉSben, hogy végre, a magyar faluregény. Utolsó mondata: Remekmű. Valakinek megint meséltem róla, s ennek kapcsán este elővettem (könyveim ágyam mellett egy rajztáblán, festő-útikofferem tetején.) Nem akarom túldramatizálni, de a szöveg üres volt, egysíkú. A témákat ismertem, csattanóikkal együtt, s annál most nem mondott többet. Két eset lehetséges. Vagy túl hamar vettem elő újra-, remélem. Vagy bejön R. fenyegető véleménye: nem költő. Amit úgy értelmezek, hogy nem mutat túl a témán, önmagán. Most még saját halálának több változatú leírása is idegesített, csak mezei önsajnálat, semmi több. Hogy Illyés egy vasútállomás leírásában eget-földet meg tud mozgatni?! Barátomnak volt igaza, s most ezt a szintet kinőttem?! Órát vettem most tőle, tapintatból ki akart térni a feladat elől, hogy Oraveczet verstanilag elemezze nekem. Azt mondja, minek az neked, élvezed, nem? Élvezd. Mondom neki, tovább akarok lépni, meg akarom tanulni, ahogy tavaly a gyorsúszást. Erre kezdte olvasni a fölösleges jelzőket, a semmitmondó szavakat. Hiszem és remélem, hogy túloz, hogy elfogult. Majd egyszer világosabban fogok látni. Jajjj. Ide teszem az Illyés verset, itt van a kompjuterben. TÉL FELÉ Ahogy Pest felől bedohog, naponta több homályt hoz a hat negyvenes gyorsított az állomáshoz. Két hete még, négy hete még vakító fényözönbe víz-inni vágyó fürge nép dőlt ki belőle. Naponta most mind súlyosabb sötét marad utána, minthogyha már az volna csak a rakománya. Ahogy fölsípol s elsiet békétlenül pöfögve naponta több csönd és hideg marad mögötte. Onnan a völgyi állomás felől nyomul a sáros szőllőhegyre az elmúlás az őszi házhoz. Ez VERS, nem?!! Oravecz-cel többször beszéltem telefonon, még kötete kapcsán. Tavaly kitért előle, hogy írjon a monográfiámba, kiderült, nem is látta, azóta se. Postán föladtam neki, s dedikáltam AZ ELSŐ NAP verse szellemében, (Kend meg kend meg kend fejszét fog /oszt fát dőt oszlopnak meg gerendának/ Kentek, ketten kicsapják ezeket a szederbokrokat...) -Kend meg tegye ezt ahun' a polcra Többé ne is nyúljék hozzá -Nézze inkább a fákat De gondoljon rám békességvel Fönt vagyok Farkasréten egy jól befűtött nyaralóban, húgom vásárolta összkomfort, pár perc kocsival a Széna térről. Megúsztam az idei téli utazást, Kata zseniális ötletére. Ebbe bizonyára belejátszik, hogy tavalyelőtt árokba csaptam a kocsit, nyolcvannal, Pannonhalmáról hazajövet, színjégen. Megúsztuk. Tavaly meg egy nappal korábban menekültem a Mátrából a meginduló hóeséstől féltemben, szintén családostul. Vagy ez volt tavalyelőtt? Hát megtörtént. 98 szeptember elsején. Zsófi augusztus végén több hónap után interneten(!) talált magának egy bérlakást a Nagyvárad térnél. Hogy hogyan állt élete e fordulatához, abból tudtam lemérni, már másnap, azonnal költözött. Nem is emlékszem, egyszer vagy kétszer fordultam a csomagokkal. Hát, elkezdi... Földszinti egyszoba, galériával. Gangos zárt udvarra nyílik, háromemeletes öreg ház egy csendes mellékutcában. Csak egy cigány család lakik benne, azok tényleg zajosak, hajnaltájt is. Valamint a környéken prostituáltakat futtatnak, ezért éjjel nem szeret hazamenni, akkor inkább nálunk alszik. Amúgy jól érzi magát, tényleg, szépen be is lakta. Saját stílusában. Ha hó végén nincs otthon fogkrém, vagy a kád eldugul és én pumpálom le neki... lassan majd megtanulja, mi minden volt abban a három vagy négyezer forintban, amit Katának hazaadott. Eddig egész jövedelmét magára költötte. Most csak a lakbér: fizetése fele. Három havit előre le kellett szurkolnia, tőlem kérte kölcsön. Havi tízezrével kezdte törleszteni, a nagyobbik felét most engedtem el neki, karácsonykor. Egy kék üveg hamutartót kapott tőlem, benne használati utasításom: ebben kell elégetni az adósleveledet. Az ajándék azt is jelentette, tudomásul veszem, hogy dohányzik, az ő dolga. Kata is most tanulja hiányát. Sokat telefonoznak. Zsófi vele meglepően megnyílt, ez jó. Elköltözésekor Mikihez fordultam: tudod, hogy most át kell venned azt a házi munkákat, amit eddig Zsófi csinált. Hosszan gondolkozott, majd rám nézett: Mit? Nevettem: semmit. Valamint közöltem, idáig megoszlott a figyelem, mostantól nevelésedre sokkal nagyobb figyelmet fogunk fordítani! Röhögött. VMiklós ajándéka ennél komplikáltabb konstrukció volt. Úgy kezdődött, hogy rákérdeztem: inkább Rómába jönnél-e velem, avagy az iskolai sítáborba. Kétely nélkül a síelés mellett döntött. Majd két hónapra rá kérte a pénzt, 45 ezer lesz. Enyhén hanyatt estem, a felére számítottam. És akkor a metrón eltörött a gitárja nyaka, ki lehet dobni. Ide tartozik, hogy ezt a zenélést nagyon komolyan veszi. Nagy a baj. Eszembe jutott valami: a sítábor pénzét költheted új gitárra! Két napig gondolkozott: gitár, de akkor már úgy lenne értelme, hogy koncerthangszer minőséget, egy-két év múlva úgyis az kell. Ahhoz még húszezer pénz kell. Még húszezer. Hagyd abba a teniszt, azon havi hatezret spórolunk. Saját bevallása szerint a csoportos oktatáson az egy órából ha tíz percet volt pályán... S anyám szerint, aki sokat játszott, ha nem versenyzőnek készül, fölösleges hosszan tanulni, összesen négy ütéstípus van. Pályát kell bérelni, s lehet játszani... úgy olcsóbb. Tisztességes, komoly utánjárással megvette a gitárt, úgy mondják, nagyszerű hangszer. Jelzi ezt, hogy mestere is kölcsönkérte, koncertre, tartaléknak. A keret-megállapodásnak még két alpontja volt. Heti kétszer továbbra is járjon body-buildingezni, s ha kimarad egy edzés, ezentúl pótolja. (A tréninghely: iskolaközelben. És idejét teljesen maga osztja be.) Ezért a lehetőségért egyébként a teremtulajdonosnak festménnyel fogok fizetni. Négy képe már van tőlem, rajtam kívül Grubert gyűjt. Kiváló figura, tőle tanultam meg a bukófordulót és a gyorsúszást, képért cserébe. Meglepetésként ráadás, azonnal vettem neki egy kemény hangszertokot A megállapodás másik része, hogy eladja sportpisztolyát, abból nekem a tok árát. De beláttam, enélkül nem léphet ki utcára. Nagyon örült neki, már a maga csendes módján. Hát így, mindez a karácsony jegyében is. Még kapott egy mérnöki számológépet is, szinusz-koszinusz meg minden, matektanárnője szerint hamarosan szüksége lesz rá. December elején behívatott, hogy a fiú megint bukásra áll. Most keresünk korrepetitort, szerencsére ehhez egyikünk se ért. Azt mondja a tanár, nem buta, hanem olyan álmodozó... S. Nagy telefonált. Bár halványan, de újra jóba van velem. Már javítottam az állólámpáját, egy leszakadt könyvespolcát, Ország Lili triptichonjához keretet építettem, igaz, ezt órabérben, még egy hibás konnektor van hátra. Szóval telefonált, hogy te Deske, eddig neked még semmi nem tetszett, amit én írtam. Egy kortárs művészeti enciklopédia készül, téged persze rám osztottak. Írd hát meg magad, 10-15 sor. Tehát, én ilyen vagyok, szerintem: Indulásakor Klee volt rá hatással, a szentendrei iskolához és személyesen Bálint Endréhez kötődött. Kezdeti nonfiguratív próbálkozásai mellett fő érdeklődési területe az absztrakt ábrázolás, vagyis valóságtöredékek megjelenítése. Korai "üres képei" is bujtatott tájképek, Mark Rothko-i értelemben. (Témakereséshez fotózik is.) Amikor 1984-ben zsidó temető sorozatával áttér a figurális ábrázolásra, nem változik meg líraisága. E téma szakralitása három év után saját műtermét ábrázoló képein is folytatódik. Ez a több, mint évtizede tartó sorozat önéletrajzi vallomásnak tekinthető: a sivár-csupasz élettér, a szent ferenci kifosztottság trecentói tisztaságot idéző színvilággal tart egyensúlyt. Hagyományos olajtechnikát használ. Képeit hosszan, gyakran évekig érleli, rendszeresen szelektálja. Munkáit közszerepléstől eltekintve nem engedi ki külföldre. Bár a közös bemutatkozásoktól nem zárkózik el, magányos alkotó. A biztonság kedvéért Robi barátomnak faxon elküldtem korrigálni, majd még három fodros jelzőt kihúztam magamból. A fax másik fele -most már tudom a nevét is- a Dänish Blue márványsajtról szólt-, megérezte bennem a nagyon mélyen elrejtkezett potenciális sajtélvezőt. Most tanít. Már-már sajtfüggővé válok, minden látogatásakor hoz. Már én is vettem, habár az olcsóbb, magyar változatban. Már tudom, hogy LE A TRAPPISTÁVAL, mert annak fűrészpor íze van, és ezért nem is olcsóbb, hiába olcsó, mert sokat kell a kenyérre tenni. Micsoda fejlődés! Múltkor még Kata fölírta egy cetlire, hogy 20 deka sajt, de elfelejtette a fajtát megadni. S nekem a Közértben az egész rohadt árlistát végig kellett olvasni, hogy melyik a legismerősebb szó, amit hallani szoktam, eidámi?, ementáli? Gyalázat, hogy hányféle van. Tea is vagy húsz féle, utálom, le a kapitalizmussal. Jut eszembe, ezt Rakovszky is megírta. Megkeresem. Esetleges életforma váltásán tűnődik, hogy talán külföldre...? Két-három év, s holtbiztos lenne: most már fel sem tűnik, nem fogna el a bőség zavara a tizennyolc féle mustár láttán, meglelném az eszményi cornflake- márkát, a rámszabott fürdőhabot (Már otthoni asztalomnál ülök, ma nem mentem ki a farkasréti nyaralóba. Miki fekszik, nátha, lázzal. Kata karácsonykörüli vendégségben barátnőjénél a Szabadsághegyen.) Itt van egy cédula, nem tudom honnét írtam ki: Kosztolányi. ...micsoda gyönyörű [a versben] a három r betű pergetése... finom ravasz hangkeverés... Amennyiben nem ezt szeretik a versben, akkor a költészet rideg értelmi játékká aljasul: az emberek megértik, miről szól a vers - tehát okvetlenül félreértik -, aztán állást foglalnak a tartalom mellett, vagy ellen... Kaptam tőle egy esszé kötetet, kortársairól szóló cikkei, talán ebben volt. Halálosan érdekes keresztbeolvasni, ami mindent egymásról írnak. A híres Ady írása, ahol megpróbálja a mennyekből lehúzni és a helyére tenni, már hallottam róla eddig is. Túlozni akar, hogy odafigyeljenek, és ez sajnos sikerül is neki. Vagy Illyés hallatlan finom írása, az elfeledett Babitsot akarja az új generáció figyelmébe ajánlani. Hogyan fogalmazza meg 1961-ben, hogy a rendszer bűne is... várj előkotrom. Ahogy a kőművesek mellett dolgozó napszámosok... a téglát, olyasféleképpen dobálják az esztendők kézről kézbe a költők életművét a jövő felé, s bizony jócskán a földre ejtenek belőle... A magyar irodalomnak, a magyar műveltségnek sok tekintetben új épülete kezdett emelődni, hol a régi alapokon, hol a régiből még az alapokat - sőt először is épp azokat - eltávolítva. A téglaadogató esztendők Babits életműve számára nem voltak kedvezők... Az évek is idegesek voltak. A jövőt építő buzgalomból szükségszerűen jövőért való harc lett: az volt a sürgetőbb. Hol volt még az összedolgozás kora!... Az esztendők - csaknem olyan ellentétben, mint a harcosfelek - a kezükbe került anyagot nem építésre emelték, hanem egymás fejéhez... Illyés: Babits szemébe nézni. Karácsonykor vagyok a legmagányosabb. Hónapnyi tűnődés után befogadtam egy kerevetet. Fölrobbantotta persze a műtermet, nagyon érdekes történet volt, kár, hogy ekkora változást most nem volt lelkierőm... kis híja, hogy nem maradt. Olvasósarok. Család. Beszélgetni. Hátradőlni. Kuckó. Jó világítást csináltam hozzá. Aztán Miki szobájába került, őt is érdekelte a dolog. És egy más világ történt, ott is! Beülök, beszélgetünk. Hever, olvas. Nagyon-új helyzetek. Kata kezdettől tudta, mennyire hiányzik lakásunkból a közös nappali szoba. Másképp alakult volna közösségünk, ha van. E tapasztalatok alapján azért átrendeztem bútoraimat, hogy betévedő családtag könnyen letehesse a fenekét. Zsófi néhanapján fordul meg itthon, az ajtómban megáll, úgy beszélgetünk néhány mondatot. Két keresztben álló asztalt elbontottam. A printert le földközelbe, egy koffer tetejére. Van Braque-nak egy csodálatos kései expresszív korszaka, biztosan írtam az évek folyamán, amit nemigen ismernek, leginkább Van Gogh-hoz hasonlít, megrázó, halálközeli. Még reprót se igen látni erről, sosem tudtam fölmérni, mennyi idő, mennyi mű. És tavaly volt erről egy átfogó kiállítás. The Late Works, Royal Academy of Arts, London. Nem láttam persze, de barátom kint járt, s hozott nekem egy katalógust. Tudod, milyen gyönyörűek manapság ezek a kiadványok. Nagy találkozás volt. Ágyam előtt kiterítve, időnként továbblapozok. Tényleg fergeteges. Egy öreg ember képei! 1955: 73 éves! Az hozta, aki két és fél millió forintért meg akarja venni egy a zsidótemető képemet, amit pár éve Mikinek adtam, és szobájában lóg. Ez nem tréfa, e képemért (főmű) egy milliót mernék kérni. Most Zsófinak ebből lakást lehetne venni. Két napig gondolkoztam, mi az álláspontom, aztán összehívtam a családi tanácsot. Mondom: Miklós, én ajándékhoz nem szoktam titkos záradékot mellékelni. A kép a tied. Mi a véleményed? Ő: ha nagyon fontosnak látjátok, adjuk el. A képet nagyon szeretem. Mondom: nyertél. Nem adjuk el. Egyszer már rákérdeztem valami hasonló eset kapcsán, akkor kifejtette, hogy átgondolta, legfeljebb valami családtagja operációja kapcsán, ha szükséges, válna meg a képtől. Ez szép, nem?! Jólesik, hogy kétfelől is ennyire szeretik ezt a temetős képet. A gyűjtő azt mondta, ennyi pénze nincs, de azonnal eladná japán kocsiját, tud ő Trabanttal is járni a betegeihez... Azóta is minden látogatásakor rákérdez, hátha meginogtunk... Egy másik képemet egy másik gyűjtő pedig holland tulajdonosától igyekszik megszerezni. Első lépésként egy kiállításra kéri kölcsön... Más. Faxom Szütsnek: Terjedek. Két öregasszony kölcsönkérte a buborékot. Ez már uszodaügy. Odaszólok múltkor két öreg barátnőmnek a vízben, tanulják már meg a bukófordulót, ne egyedül rosszalkodjak itten... Azt azért nem, de kipróbálták a bóját, éve használom, a kartempó gyakorlására, gyorsúszásnál. Sőt, kiderült, evvel gyorsabb! Ez egy másik történet: VMiklóst igyekszem rávezetni, hogy ne pénzzel váltsa ki a karácsonyt. Mondom, ajándékozd nekem egy félórádat. S eljött a Lukácsba időt mérni. Három dologra voltam kíváncsi: -netán a normál tempós gyorsúszásom nem lassúbb, mintha ráhajtok -tényleg gyorsabb-é bójával -páros kezű hátúszás hogy viszonylik a többihez Az eredményt csak Szentestén tudtam meg. Filctollal volt egy ajándék csokoládélikőrös palack oldalára írva. Tehát medencehossz, collstockkal lemértem, 29,05 méter: mell 41,87" páros hát 37,123" gyors normál 33,126" gyors normál, bójával 31,186" tempós gyors 30,55" Érdekelt a teljesítményem. Merthogy Szüts uszodai baráti köre, a HCC, a Hard Corn Club[9], ami egyébként keménypornó klubot is jelent, házibajnokságot rendezett-, családi né-gyesváltó, gyerekszámok, tetszőleges úszásnem, a legjobb apa díja, tánczene és tortaszeletek. Nagyon szerettem volna elmenni legalább nézőnek, de szigorúan zártkörű volt. Innét a mérés ötlete. Napi Magyarországnak adott interjúból, 98.11, bár végül ez a rész kimaradt: -Tizenöt éve naplójában leír egy névlistát, rangsorolja, hányadik festőnek tartja magát kortársai között... -Igen. -Most hogy áll evvel? -Egy jobb festő van nálam, Szüts Miklós. Ő 22,5-re ússza az ezret, én 25 percre. Igaz, hogy viszont én...!!!: faxom Szütsnek: Bordatörésem minden lélegzetre fáj. Ezért, kímélendő, áttérőben vagyok a hét tempónként levegővételre. Duplafenekű hencegés, mert Szüts agyondohányzott tüdeje, nem tud áttérni gyorsúszásnál háromról az ötös lélegzésre. A bordám nem is biztos, hogy eltört. Miki nekem jött, hogy birkózzunk, ötször letettem a földre, hatodszorra rám esett. Az utolsó pillanatok összeölelkezésre. Említettem az Napi Magyarország interjút. Egy igen fiatal fiú keresett meg, először tájékozódó beszélgetésre. Aztán a riport, beszélgetés, jegyzetelt. Az idézett mondataimat, amennyire a konstrukció engedte, még javítgattam aztán. Nem sok új van benne. Valami belőle, neked: - Miért kerüli - korai Keresztút-képeitől eltekintve - művészetében a közvetlen bizonyságtételt? - A jó mű, akár vallásos témájú, akár nem, villanásnyi időre mindig megláttatja, Isten köpenyének a szegélyét. Ennél többet nem tehet, de - eddig elér! Az érték ugyanis mindig fölfelé emelkedik. Berény Róbert Kapirgáló című festménye, ami trágyadombon válogató tyúkot ábrázol, jobb kép mint Rippl-Rónai Golgota-gobelinje, tehát szakrálisabb. - Mitől keletkezik akkor a lényegi mondanivaló? - Tehetség és ihlet dolga, ajándék. De a lényegi mondanivaló a művészeknél sosem tudatos. Derkovits hiába gondolta, hogy ő elsősorban a proletáriátus szószólója. Valójában a gyermeki boldogság zseniális kifejezője, még Kenyérért (Terror) című képére is igaz, amelyen egy halott tüntető fejét és csorgó vérét lehet látni a kövezeten, a csendőrcsizma részletét s egy puskatust: meg lehet nézni a Nemzeti Galériában. Az egy boldog kép. Hol hagytam abba? Egy másik fax Szütsnek: A RABSZOLGATARTÓ TÁRSADALOM VOLT AZ IGAZI: 1. Mindig volt munka 2. Megmondták, mit csinálj 3. Dolgozhattál napi 13-14 órát 4. Még enni is adtak 5. Korbácsos főnökkel a hátad mögött zavartalanul jó embernek érezhetted magad. Kaptam egy keretet ajándékba, ebbe aztán jól belegabalyodtam. Én javasoltam ezt a cirádás profilt tíz éve egy gyűjtő barátomnak, de ahhoz a Rippl pasztellhoz végül nem vált be. Most egy képemet belevágtam, először a keretet festettem át -aztán még vagy tízszer[10]- majd nekiláttam képnek is, istenigazából. Van egy Jan de Hartog kisregény, egy második világháborús szállítóhajó csak úgy tud védekezni a német ágyúzás ellen (nem emlékszem, miért), hogy szabálytalan ritmusban előrefut, majd hátratolat. S van remény, hogy a lövedékek előtte vagy mögötte csapódnak a vízbe. Így készült ez a kép is. Vagy négyszer jutottam vissza a kiinduló pozícióba. Persze nem pont oda. Aztán kezdett a kép elfáradni, maszatosodni, elszomorodni. Akkor jött a férfimunka. A homokban biciklizés, különösebb remény nélkül. Végül a majdnem rezignált megállás, örülök, hogy nem rontottam el teljesen, a kép működik, bár hol van valahai hamvas szűziessége, de rendben van. Lehet fotózni. Most a levélírás egy napra félbemaradt. Nem kellene már, de csak azért is, tegnap, december 29-én nekiláttam még egy képet megfesteni. Hogy kerek szám, és rekord legyen idén. 30-40 kép szokott évente elindulni. Igaz, ez a szám mostanában a nyári második művésztelepek által emelkedett. Novemberben, bosszantani Szütsöt, ezt a faxot küldtem neki: A/98/67 Megértette. A tegnapi a hetvenedik. S csak tizet dobtam ki eddig. Még egy adat: szeptember ötödikén a nyári képekből huszat javítottam meg. Jó nap volt, jó év volt. Szeretem, amikor nálam tisztábban látnak emberek. Az új művészeti produktumok nagy része nem tetszik, de súlyosan gyanakszom magamra, s ezért ítéleteim óvatoskodók, vénemberesek. Most meg itt azt mondja a szépszemű Babarczy Eszter esztéta Joseph Beuys kapcsán (aki baromi tehetséges, de nekem nem képzőművészet, amit spárga- és bőrdarabjaival, lombikjaival produkál): Az avantgárd művészet váratlan fordulattal a közösségtől azt a tiszteletet követeli meg önmaga iránt, amit a klasszikus műtárgyak esetében megvetéssel elutasított. (Több napja írok, de nem mindig a végét, így időmegjelöléseim zavarosak, nézd el:) Ma délelőtt Katával fölmentünk a piros 21-es busszal a Normafához. Fönt váratlanul sütött a nap, hideg sem volt, az elmúlt napok (hetek?) mínusz tíz fokához képest. Síeltek, bár nem sokan, kicsit elszomorodtam. Lesétáltunk a Farkastorkon, egészen az 59-es villamos végállomásáig, egy óra. A fekete fák sziluettje a havas domboldalon, a völgy mélyén kanyargó ösvény lefelé, csönd. Turistával nem találkoztunk. Miki közben itthon "árválkodott", talán második hete fekszik, influenza, de lázzal, köhögéssel. Koreából hoztam valaha egy képeslapot, egy pagoda. Kata most elém tette, hátára lányunk írt hajdanán egy könyörgő levelet. Zsófi is emlékezett rá: úttörőtábor, nem vittem szemüveget, hogy el ne törjön, az ebédlőasztal túl magas volt, fél szememet meresztgettem, hogy lássam az ételt, ami pocsék volt, mindenféle zászlófelvonás marhaságok, egy fabódéba éjszakára kitettek két nyolc éves kislányt, hogy őrség reggelig, nahiszen... Fadd-dombori Fenyő u 7133 üttorő tábor Puszi Váli Zsófi Kedves Papa! Remélem nagyon jól- vagytok. Én nem anyira de mindegy értem jöhec. nagyon Szivesen Gyere értem Jó!? Nagyon boldog hetet kivánok Minden kinek. Ezer csokot kivanok Anyunak Apunak Mikinek. Zsófi. Már nem emlékszem, miért nem hoztuk haza, a levelet visszatartották, vagy nem jutott el hozzám. Nem lehet egy gyereket minden szenvedéstől megmenteni. Meg -sajnos- nem is szabad. Hanem ez a "de mindegy"- 17 év távlatából is elszorul az ember szíve. Vártam egy gyűjtőt, egy éve kellemetlenül alkudott, már a sima alkut se nagyon szeretem. Fölkészülendő, betanultam Robi egy Párizsban hallott mondatát. A Montmartre-on szemezni kezdett vele egy szép kis nő. Ő is. Odajött, röviden egy összeget megjelölt. Robi tréfából megkérdezte, külföldi ösztöndíjas egyetemistának nincs-e kedvezmény. Mire a kis nő komolyan ránézett és ujját ingatva mondta, csak fonetikusan tudom: Á nonono szeszö dé prifiksz, nemnem, fix áraink vannak. Végül a doktorúr most is jelezte, hogy drágállja a kiszemelt képet, javasoltam, válasszon olcsóbbat. (A keretek oldalán piros, kék illetve sárga rajzszög jelzi az árkategóriát.) A francia mondatra nem került sor. Elvitt egy olcsóbbat. Nagyon szép Mednyánszkyja és Czóbelje is van, most újra láttam. És egy másfajta élmény is, két hónap alatt ez a harmadik. Tíz év után viszontlátom gyűjteményében két képemet, ami sokszorosan jobb, mint kartotékfotója, vagyis amire emlékszem. Ősszel egy 1971-es ikonfalamat cseréltem vissza, azt hittem, kell Erzsébetnek, a kolostorába. A harmadik pedig: Földényi F. esztéta költözött alacsonyabb lakásba, s visszahozott egy 82-es nagy képet, hogy kisebbet kér helyébe. Mindkét régit azonnal megvették, műgyűjtők. Van itt egy cetli, egy idézet, S. Nagynak küldtem, nagyon neki van írva ez a pár sor. (Már neki is van faxa, csak neked nincs még.) Elhágy az Egy, ezerré szétesem, porom majd ott kering még a hűlő Föld porában. De mindig ott vagyok négyévesen, míg a világ világ, nagyanyám udvarában. Kettőstudat / Rakovszky Zsuzsa Kosztolányi mondja: a végtelent bolygató művészi alkotás... ezt meg egy mai festő, Karátson Gábor: Az ember azért fest képeket, mert szeretné tudni, miről van itt szó... Utaltam rá, Róma. Önálló kiállítás, a minisztérium fizette utamat. Mély lélegzetvétel, háromheti problémamoncsolgatás, majd szóltam Mikinek, magammal viszlek. Amit Kata szeretne, hogy a család, az sok, de egy útiköltséget ki tudok fizetni. Nem vagyok hajlandó igazságos lenni, minden családtagnak egyforma perecet venni, de még mérlegelve-számítgatva is rendben lévőnek tartottam a döntést, amellett hogy nekem is kedvez. Miki ideális úti partner. Zsófi januárban Párizsban, nálatok, Kata nyáron Bretagne-ban barátnőjével, most ősszel meg hivatalos úton egy hetet Vilniusban. Jegyzeteimből: öltözék: pizsamám a váltás ruha is, prémes anorákom megvarrtam: új belső zseb kosztcsomag: 65 dk körözöttet csináltam, + napi 10 cm baromfikolbász szép volt: gyönyörű ablakok, vörös, okker házfalak súrolófényben jó volt: Mikivel éjszaka beszélgetni rossz volt: a gyönyörű rohadt melltartóreklámok rideg szoba belerémülök, hogy két hónapra itt kellett volna, Kata ösztönzésére, ösztöndíjjal... A Magyar Akadémián szálltunk, Falconieri palota, reneszánsz. Négyszemélyes különszoba. Földszinti három termében a tárlat. Nem csináltam itthon úti programot, mert nem szeretem a várost, nem érdekel se az antik, se a barokk, a reneszánsz. Különösen nem a házak. De azért mégis, és Miki még nem látta. Végül nem tudtam okosabbat, mint a protokollhelyeket végigjárni. Egy boldog este: hullafáradtan Miklóssal beleestünk két fotelbe egy délután közepén. Könyvet elfelejtett hozni. Semmit nem tudott csinálni, TV nem volt. Elkezdtünk kockás papíron térfoglalóst játszani. Aztán egy régi cserkészjáték, asztali pénzdobálós. Akkor fiatalkoromról kérdezett, szerelmeimről. Abban a korban van, hogy már szinte mindenről lehet szót váltani, nőkről, csókokról, konfliktusokról, búcsúzásokról. Fél a lányoktól. Kissé fél az egésztől. Joggal.[11] Cserkészvezetőm, Dobszay László, 12-13 éves lehettem, ő 20, rákérdezett, miért akarok pap lenni. Mondom neki, ez az egész, a nősülés, családi élet, zűrös. Rám nézett: Des, a szenvedést nem lehet elkerülni. Megértettem. Kitettem egy táblát a műteremben: ENGEM CSENDES TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS ÖVEZ Némely látogatóm pislogott, nem tudta, vihoghat-e. Hasonló hangnemben, valami katalógusszöveg láttán küldtem el Szütsnek ars poeticámat is: Századunkban -különösen az első világháború vihara óta- a művészek és a befogadók tábora sajnálatosan távolodik egymástól. Ezért művészetem célja nem lehet más, mint a képi megfogalmazás és a hosszú élettartam. Nem szabad lemondani a képi viszonylatok megteremtéséről sem. A jó művet a könnyen kezelhetőség jellemzi, mert a belső hangra figyelve alkalmazza a törvényszerűségeket. Ezért is tartom fontosnak a dinamikus egyensúly megteremtését. Föllázadtam, túl kicsik a kanalaink, nincs nekem annyi időm étkezésre. Előhalásztam egy jó nagyot, made in CCCP, tankacélból készülhetett, mert két fúróm beletört, mire lukat fúrtam a nyelébe. Fölakasztottam egy szögre, étkezőhelyem mellé. Van itt egy cédula: AZ ÁTKOZOTT MONET. Ennek a története a hozzátok látogatásig nyúlik vissza. Elbűvölődtem az d'Orsayban egy kis havas falusi tájképtől. A szolnokiak is festhették volna a századfordulón. Elkezdtem ismerkedni vele. S rá pár hónapra kaptam egy repró-albumot a Vince kiadó igazgatójától. Ágyam mellett, kinyitva, hónapok óta. Mondtam már, hogy mindent tudott, amit a XX. század, és még annál is többet?! Azt a könnyedséget! A színek! Amilyen egyszerű! Ahogy absztrahál! El vagyok bűvölve. Sőt, már egy kissé unom is! Meghívtak irodalomórát tartani a Radnóti gimnáziumba, másodikosoknak. A művész úr beszéljen a szeretetről. Előtte este összeszedtem: -Fölolvasni Illyés Tél felé versét. Hol van ebben a SZ? Ami nélkül ugyebár semminek nincs értelme. -A pék úgy szereti az embereket, hogy kenyeret süt. Ezt még Jelenits tanította nekem egyszer, betegágyamnál. -Beteg nagymamámat látogassam-e meg, amivel egy embert szolgálok, vagy fessek-é, amivel vélhetően sokakat?! -Az önszeretet micsoda? -Tanulok gyorsúszni. Ennek mi a köze a SZ-hez? Definíciók: -jól kondicionált izomtónus /én -mindig akaratunk feladása /Chambers -...addig, hogy fájjon!/Teréz anya Jól alakult a dolog, szinte végig ők vitatkoztak egymással. Nagyon szépen körbejárták, aztán megadtam hozzá a végszót: nem érzelem, nem szívmeleg, MUNKA. Óra végén kaptam ezüst papírban egy csomag szemes kávét. Beszélgettünk, Éva azt mondja, náthája sosem fejlődik ki, mert ilyenkor azonnal tormát vagy dijoni mustárt szagol. Valamint Nyíri professzort idézte, aki szerint az értelmiség jellemzője: a szaktudás erős kritikai érzék presztízs ...érdekes lista. Ez meg Pilinszky, minden mondatát ijedten mértem magamhoz. Kemény és lenyűgözően pontos. Szög és olaj kötetében, a másokban és saját magunkban lakó farizeusról: ..."Védelmezi az igazságot", de mivel ebben az ítélkezés vezérli és nem a szeretet, működését mindenkor békétlenség kíséri. ...Bizonyos értelemben mindig elszigetelt. Hiányzik belőle a nyitottság, ezért képtelen a barátságra. Környezetének csak terhét érzi... A "rend" a szeretet és barátság szerepét pótolja nála. ...Nem ismeri a bűntudatot. Ha "gyengeségéről" beszél, ez kizárólag formális. Valójában mások megítélése, bírálata az igazi lételeme. A "megoldhatatlan" eset a farizeus....képtelen az önmagával való szembenézésre. Ő, akiért semmit nem tehetünk, egyedül imádkozhatunk érte, nyitva hagyva számára a szeretet és barátság mindenkor és mindenkire tárva-nyitva álló isteni kapuit. Megyek is megkérdezni Katát, mit csináljunk ma. Illetve mégse, szeretném ezt a levelet ma befejezni. Aztán kezdődhet az új év. Kata. Hite erősödével időnként ártatlan-egyszerűen vág át bonyolult problémacsomókat. Sok emberrel törődik, Zsófi gyerekkori barátnőjét, Borit, aki azóta színésznő lett, ő közvetítette György atyához, elsőt áldozni. Jut eszembe, hogyan állsz mamád elfogadásával? Ami januárban felfröccsent a torkodból... hogy: mondtam neki, a hűtőszekrény ajtaja itt is ugyanúgy nyílik, szolgálja ki magát, ne várja tőlem... Lakik a szomszéd házban egy kövér öreg cigány, nagy családdal. Széles ívben köszöntjük egymást, néha megáll, mesél, beszélgetünk. Két trafikja van, egy a Körúton, egy itt, a Széna téren. Fiait láttam egy vasárnap az Állatkertnél összecsukható asztalról (nyilván hamisított) magnókazettákat árulni. Újabban egy pici habosfehér pincsit sétáltat hosszú pórázon, fantasztikusak együtt. A Moszkva téri képeslapárusnak besegít, gondolom, mert ott szokott napközben álldogálni. Választékosan öltözködik. Irhabunda, prémes usankával, nyáron terepszínű katonai kezeslábas, franciás kommandós barettel, de október 23-án szovjet tiszti sapka volt rajta, valami nagy címerrel a közepén, talán tűzoltójelvény. Aznap botján nemzetiszínű csíkok voltak, s mellén három sor kitüntetés. Ez talán összefügg avval, hogy tavaly megkérdezte, lehetne-e valami juttatást kapni, mert ő 56-ban részt vett a Széna-téri harcokban. Múltkor megállít az utcán, s elmeséli, elhagyta az asszony (akit szintén hatvan évesnek saccolok) egy 130 kilós hentessel. Taglalta szerelmi életük lehetséges módozatait. Közben könnyes a szeme. S hogy ő nem fogadja vissza. (Most láttam együtt őket.) -Kértek tőlem a fiaim egy milliót. Ehhez kellett, ni-, mutat a fehér Mercedesre. 92 óta, ma már fogalmam sincs, mi indítékból, föl volt írva az OLVASANDÓK listámra Krasznahorkai László Az urgai fogoly c. regénye. A szerzőről semmit nem tudok, a könyvet most megkaptam. Kínai utazásának története, inkább víziója, kafkai modorban, élet és halál közötti lebegés. Megkértem a klubban Berszán barátomat, aki irodalmár tudós (gépészmérnök), nézzen utána ennek a pasasnak. És a következő mondatokat olvasta be felháborodva a telefonba. Fölvettem a telefon 2way üzemmódjával: Krasznahorkai László, aki 1954-ben született, prózája annak az egziszteciálissá mélyített ellentmondásnak a világképi vezérfonala mentén bontakozott ki, amely az inautentikus lét és egy ideáltipikusan elgondolt metafizikai szabadságelv összeegyeztethetetlenségére épül. (Sátán-tangó 1985) Az elvileg létezőnek tekintett, ám evilági megvalósulásában kétségbe is vont értékkonstrukció úgy távolodik Az ellenállás melancholiája (1989) "történelem utáni" víziójából, hogy csupán a tehetetlen tudomásulvétel lehetőségével enged számolnunk. Ez a minden alkotáselvtől megfosztott létállapot annyiban marad mégis regionális horizontú, hogy nemcsak világszerűségének komponensei, hanem nyelvi építőelemei is az ideológikumtól átitatott térségi diskurzus szemléletformáit "termelik" újra. Kulcsár Szabó Ernő: A magyar irodalom története 1945-1991 Ez a muki az ELTE irodalomtanszék vezetője, azt mondják. Szépen beszél magyarul, nem?! Pár hete levélben meghívtak alapító tagnak, vagy hamincad magammal. De nem lettem. Talán fölkerültem egy listára, hogy odaadtam a nevem Demszky polgármesterré újraválasztási kampányához, a Népszabadságba. A klubban le is toltak érte. Na, itt rangos nevek, művészek, publicisták, tudósok. Hogy három ember Szabadelvű társaságot akarna ezennel létrehozni. Telefonálok Esterházynak, te, mi ez? Elmész? Azt mondja, nem volt lelkierőm nemet mondani, annyit veszekszem avval, aki külön meginvitált. (Végül nem jött el.) Az Óbudai Társaskör, ami egy gyönyörű kávéházba oltott művház, annak is egy különterme, hátul szendvicstálak, minden. Asztalkákat ülünk körbe, valaki elkezdi a pódiumon, hogy ők nem akarnak se párt, se pszeudópárt lenni, se Charta, semmi, csak értelmiségiek, akik összejönnek havonta beszélgetni, reményeik szerint háromszázan. Azért kell ehhez társaság, meg bírósági bejegyzés, hogy a működéshez szükséges pénzekért pályázhassanak, terembér, postázási költségek. Érdekes. Kérdem, mi az hogy szabadelvű, mert az én elveim meglehetősen kötöttek. Hát az olyan, mint a liberális. Valaki megkérdezi, ezeket a szendvicseket ki fizette? Zavart csend, majd, hogy egyikük zsebből megelőlegezte. A leendő tagdíjakból. (Valószínű, a Szabaddemokrata Párt próbál választási veresége után csendben valamiféle szabadcsapatot szervezni.) Még egy sunyiság volt a dologban, Esterházy vette észre. A nekünk küldött meghívókon néhány ismert, szélsőséges figura neve nem szerepelt, akik viszont egy másik lista szerint meg voltak hívva, mit kiderült. Hmm. Három sajtos szendvicset megettem, aztán eljöttem. Az ajtóban még megkérdezték, nem írja alá? De még előtte műsor. Egy jókedvű írásocska, olvassa a szerző. Akkor bejelentik Csengery Adriennt hogy József Attilától énekel valamit, Kurtág zenére. Föllépett a dobogóra és elsikoltotta magát. Vagy inkább elüvöltötte? Dermesztő volt, elfordult a Föld, mit mondjak, egy más világ, velőt rázó, egy-két perc az egész. Ennek volt ereje. Semmi kapcsolatom a zenével, a magnón végtelenített Schubert Notturnon kívül. Jó lenne Kurtágot hallani. Ja, és Webernt, 66-ban hallottam tőle a Főiskolán, keveset. Miki ránéz a faliórámra, fölnevet, na, mégiscsak? Mondom, inkább az a csoda, hogy valami néha jól sikerül. Minden képem is kísérlet. Tavasszal megpróbáltam órátlanítani, időtől szabadabbá tenni magam. Faliórámat is kidobtam, egy kuka tetejére. De hát nem úgy van az. Például reggel 5.23-tól a misére indulásig minden perc nagyon számít. Ez most egy új óra, a régi helyén. Soha nagyobb selejtet. Ezen kívül persze van a kompjuterem is, több vekkerprogrammal. Kanárihang. Ebédidő: ételhordót elmosni, este: fekvésidő, szemtornát elkezdeni. Az óránként guggolásom viszont sajna elmaradt. Miki elvesztette nagyon kedves méregdrága búváróráját. Az iskolapadban hagyta. S így visszaadtam neki kis vacak kvarcóráját, ami a nyakamon lógott jegyzetfüzetem mellett, és óránként csipogott, augusztus óta. Azért a nyakamban, mert a zsebemből nem hallottam, szíja meg nem volt. Emlékszel Töhötöm atyára? A Margit körúti ferences közösségből? Agylágyulás, évek óta csendesen süllyed a semmibe. Most Cirill atyát kérdeztem felőle: ...állapota tavalyi kórházi kezelése óta stabilizálódott. A házat nem hagyja el, Kolos atya néha magával viszi a Balatonra, erre-arra, szinte fölöslegesen, mert nem ismeri föl környezetét. Szobájába se mindig talál vissza. A közös étkezéseken részt vesz, tévé előtt is szokott ülni. Szótlan, néha váratlan egy értelmes-okos mondatot mond. Benézek cellájába, hogy mi van vele, ablaka előtt ül, és olvas. Nyilvánvalóan nem érti a szöveget. Egy kérdést szokott hajtogatni: Mit segíthetek? Misékre lejár, a sekrestyéből hallgatja, áldozni kimegy, olykor naponta négyszer-ötször is. Senki nem zavarja ebben. Tavaly még befogtuk segíteni diót törni. Idén már ezt nem tudta, mondta, be kell áztatni, hogy puhább legyen. Ilyen állapotban az ember nem hazudik. Most kiderül, mi volt az élete: olvasott, imádkozott, segített... Szüts osztályfőnöke volt. Most karácsonyra megküldtem neki ezt a híradást. Végül: törmelékek 1. Valami szupertriatlonon szerepelt egy magyar versenyző, 10 napig tartott: úszás: 38 km, 21 óra volt, kétszer volt közben kint, WC-n, bicikli: 1800 km, a végén körpálya minden fűszálát ismerte, egyszer félálomban kifutott az útszegélyre, eldűlt, s azonnal aludt is egyet, futás: 420 km, közben 20-30 perceket aludt, felesége etette. 2. A Himalája 3,5 centit nő évente 3. Angol és amerikai tudósok elkészítettek egy távcsövet Hawaiiban, ami befogott egy 12 milliárd fényévre lévő galaxist. Két lajhár karambolozik. Kihallgatják a csigát: -én kérem nem láttam semmit. Egy villanás volt az egész... Új pesti pokolra kívánás: Rajzoljon körül téged a Doszpod Péter! ...aki a TV. jóvoltából a sorozatos bombamerényletek kapcsán lett országszerte ismert figura, a Rendőrkapitányság gyilkossági csoport vezetője. Akit ő az aszfalton krétával... Mi a jó fotó, régóta morfondírozok rajta, hogy is van ez?! Mondjuk, egy elmosódott felvétel, éjszakai utca, egy nő bújik be egy autó hátsó ülésére, keze az ajtó peremén. Majd kiderül, ez Diana hercegnő, halála előtt négy perccel. Hogy a téma... Ezt álmodtam december 13-án. Nézem, a földön szerteszét felnőtt méretű embriók gömbölyded testrészei, fehérek, élettelenek, sebesek, néhol csontig égettek. Fölismerem, hogy ezek itt én vagyok, meg húgom, több változatban. Egy égett kézcsonkot megkóstolni is kényszerülök, de amitől féltem, a várt borzalomérzés elmarad. Ezt Miki hozta egy telefonfülke oldaláról. Népköltészet. Nagy a tél, nagy a sár, nagy a hó, nagyanyó. És itt a világ alapkérdése, egy mondatban, ezúttal Ámos prófétánál (3,6) If evil befalls a city, has not the Lord caused it? Jön-e a városra veszedelem melyet nem az Úr vitt véghez? Szamár voltam, hogy nem mertem megmondani, mikor vasárnap reggel bizonytalankodtatok, hogy rettentő szeretném a tengert látni. Keresztfiúnk, Stephane! Te itt közben három éves elmúltál. Tavaly ilyenkor tesóddal mindig egymás mögött közlekedtetek. Most hogy áll a helyzet? Vigyázz magadra. Yannera is. Mindenkire. Hógolyózni szoktál-e? Mosolyogj. Gondolunk rád. [1] 88-ban még megvolt. Azóta szétverték a szerencsétlenek. Most világos, jól áttekinthető termek... [2] Este kihalásztam a szemétkosárból. [3] Volt egy korábbi is, amit 54-ben láttam elôször; egy hibátlanul válogatott kis Klee album. Most Zsófié. [4] Félô, nem fog beválni.Nagyon jó képet munka közben falnak támasztani. De tanulságait azért igyekszem majd [5] Barna Imre, az Római Magyar Intézet igazgatója, aki meghívott, hazatér szeptemberben. [6] Ez a pontos. Ha nem spórolnék vele annyira, a működik után felkiáltójel kerülne. [7] Autós karambolt megelôzendô, egy nagyot faroltam biciklivel a Szilágyi Erzsébet fasorban. [8] Drámai választ kaptam két nappal késôbb, Kata mutatta, Zsófitól levél jött. Mindent tud magáról, nagyon kínlódik, közeljövôjét, legalábbis barátjával kapcsolatban nagyon tisztességesen építeni akarja, mélyen hívô. Hirtelen újra közel érzem magamhoz. Évek óta csak állatokról beszélgetett velem. [9] Kemény Mag Klub, akik ugyanis mindennap kora reggel, egyidôben járnak [10] végül 26-szor [11] Sose fogok semmit megérteni a nôkbôl. Cs. Zsófi, egykori szerelmem, aki igazán fiús alkatú volt és maradt, nagymama korára is, meséli a multkor: Hallgattam Dobszay prof. zenetörténeti elôadását. Egy öreg nadrág volt rajta, alatta egy lecsúszott divatjamúlt szürke neylonzokni, összepöndörödve. Azt hittem, odaszaladok, és összepuszilgatom a lábát... Kecskemét 1999.3.3.-6 J-58 C.6005 Szia J.! ötvennyolcadszor Hát Kecskemét, édes Kecskemét megint, Miklóssal. Persze hónapok óta a csöndes töprengés, merre mozduljak. Hidvégi mélyen a szemembe néz: ugye tudod, hogy ez a műteremtéma kiégett?! Fess mást, Dezső, fess szentképet! Ahogy Kondor. (Magamat bíztató, mondogatom: Egryt unszolhatták, festené már a Velencei tavat.) A csomagolás háromnapos kínja és gyönyörűsége. Hogy optimális és minimális legyen egyszerre. Kazetták: a református Cseri Kálmán prédikációi, Zakeus megtéréséről beszél hét alkalommal fél-háromnegyed órákat, szívmelegítő. Egy kilenc órás Nádas Péter interjúsorozat, 97-ben ment a rádióban. Angolnak Sherlock Holmes összes, és két Le Carré, ez krimi, az egyiket évekkel ezelőtt már olvastam, The Spy Who Came in from the Cold, nagyszerű volt. A másik új, de 700 oldal, nem tudom, ésszerű-e belevágni, minden időmet megenné. Választani kell közülük. Olvasni a tavaly megkezdett játékelmélet könyvet Mérőtől, meg a Józsefet, szerénységből csak a második kötetét. Versnek Ady, Petri, Szabó Lőrinc, Illyés kötetek, Zelk és József Attila. Weörest végül nem hoztam le, pedig most megkezdtem őt is. 1927, Jézus Mária, 14 éves volt: TÁJKÉP Ködbe-hanyatlott régi vidék - Könnyez a felhő, szürke az ég ... Alszik a ködben a csonka határ - Délen a tájrul a nyári madár ... Messzire néznek a szürke hegyek - Állnak az égen a hóseregek ... Ködbe-takartan alszik a táj - Alszik az őszben ... tél-fele jár ... Házak a tájban gondtalanul - Ködteli földre az ősz szava hull ... Barna a tájék, sárga a fa - Nyikkan a csöndben a tél fogata ... Csörren a csermely, dermed a tó - Halkan a tájra hullik a hó ... Elmegy a sárga, jő a fehér - Hóba takarva nyargal a szél ... Cukros a házak rőt fedele - Halva vonaglik az ősz ereje ... Nyargal a tájon a hóval a szél - Elmegy az ősz és itten a tél ... Halkan a tájék télbe borúl - Mindig a régi ... mindig az új ... Mit szólsz, az utolsó sorhoz?! Tizennégy éves! Hogy ennyire közel kerültem a versekhez, mindenféle kisugárzása van. Antal püspöknek Kárpátaljára a Fioretti egyházi tizedet küld, írtam neked. S a pénz mellé egy-egy Egry, Derkovits stb. reprót, s Oravecz vagy Illyés verset is beteszek. Lehoztam még a N. Y. Metropolitan Múzeum nagy albumát is, Zsófié. Egy narancs-lila-rózsaszín indiai miniatúránál kinyitva az ágyam előtt feküdt a földön egy hétig. Mi lenne, ha ezt a színvilágot egy műteremrészletbe beemelném?! Hogy mit csináljak az idén... evvel nem terhellek. Az új színcsalád mellett idén is forgatom a lehetőségét a képeket utólag vágni-komponálni. Majd meglátjuk. Két napot henyéltem, fegyelmezetten. Aztán néhány színes képvázlat, papíron. Aztán az első tántorgó képek, rutinszerű keservek. az első napok keresem a hangomat lehangolt vagyok (Szüts kérdi, mihez képest?) és vettem magamnak egy körömkefét Kecskeméti uszoda, a második naptól, indulás 6.50-kor. Hogyan legyen az idén? Készületként két hete áttértem az 50-ről a 75%-nyi gyorsúszásra. 1100 méter, szűk fél óra. Szüts előnyét nem fogom tudni behozni. Igaz, az elmúlt évben főleg a stílusra ügyeltem. Gyönyörűséges, bonyolult mozdulatsor, ahogy az ember a lapáttá merevített tenyerét úgy 20 fokos szögben vállból előrenyúlva a vízbe szúrja, miközben a másik kéz a comb mellett még tolja a testet. A levegőben előrevitt alkar a könyökön lóg, lazán, s úgy pihen-, ezt szerencsére megtanították, így rögzült a mozdulat. Síelni viszont már csak háromszor voltam az idén. Félórákra. A térdem nem bírja. Miki egyáltalán nem ment/jött ki. Szerinte Magyarországon nem érdemes síelni. Más nemzedék. Zsófi viszont Olaszországban síelt egy hetet, haverjaival. Barnán jött haza. Nem vette figyelembe, hogy a semmiből költekezik: majd csak lesz valahogy. Ami persze igaz. (Frissen beszerzett cicáját a szomszédok etették.) Kitalálta, idén az Iparművészeti Főiskolára jelentkezik. Mármint egy hároméves esti továbbképző tanfolyamra, kompjuteres tipográfia szak. Hatszoros-tízszeres túljelentkezés, kemény felvételi. Tandíj. Bementem a tanszékvezetőhöz. Mutattak beadott munkákat, vizsgafeladatokat. Kézbe adtak egy szakkönyvet, amit a felvételire ismerni kell. Szerencsére rögtön megvehettem, a portán árulják. Meglátva itthon, Miklós is érdeklődött, úgyhogy egy hét múlva még egy példányt. Már pályaválasztásán is gondolkodik, egy ideig vele lelkesedtem, aztán észbe kaptam, beszélgettünk. Reklámgrafika, kompjuterrel, persze. Izgalmasak és nagyszerűek ezek a grafikai programok. Egy hónapig, amíg meg nem tanulod. Utána marad a napi robot, esti megrendelésre a Coca-Cola cégnek másnapra szórólapot csinálni, Szütsnél láttad. Nagyon megfizetik, nem utasítod vissza. Negyven éven keresztül. Nem fogja szellemi igényeidet kielégíteni. Beültem a Főiskola könyvtárába is. Többéves adósságom az Amerikaiak c. fotóalbum, egy tanítványom tanácsára az Andrássy úti főiskola könyvtárában kerestem, onnét irányítottak át ide. (Kompjuterizált katalógusaik össze vannak kötve!) Fotót mindig öröm nézni. Nagy utazás. Utána bódult ébredés. Hihetetlen koncentrált információhalmaz. Pesten, pontosabban Budán körbevittem kocsival egy bolgár hercegnőt, most pár hete, várost mutatni. Idős ember, alighanem évtizedek óta először járt nagyvárosban. Benedek-rendi, a salzburgi kolostorból érkezett, idei szabadságát Erzsébetnél töltötte. Mátyás templom, Citadella panorámája, havazott. Mindent meg akart érteni. Arisztokratikus, csendes, végtelenül szerény. A mi szent Erzsébetünk oldalági rokona. Tréfáltam vele, a Margitszigetet követelhetné. Rendkívül kultúrált, nagy tudású nő. Anyámnak elmesélte, kisgyerek korában hét szolgálója volt. Szeretett lovagolni. Aztán egy sötét éjszaka lopva menekült az egész család a megszállók elől. Hátranéztek, egy pillanatra az összes ablak megvilágosodott. "A kastély így búcsúzott tőlünk." "Egyszer a szobákat rendeztük, a család körbeállta a zongorát, kezeinket fölé tettük. Tenyereink nem értek össze. A zongora fölemelkedett, erőkifejtés nélkül vittük a másik szobába. A nagy szekrényeket ugyanígy." Nomármost egy apáca nem hazudik, ő különösen nem, nem az a fajta. Miki, aki Miklós már.[1] Olykor bizony akadozik a mosogatás program. Hetente háromszor az ő feladata. Igaz, hogy mindnyájunknál elfoglaltabb, ha jól megnézzük. Fél négyre ér az iskolából! Nyomorgatják őket a túl sok tanulnivalóval. Aztán, mivel nem megy a matek, különtanár. Heti két alkalommal sport, testépítés, gyakorlatok erőgépeken, ezt edzésterv alapján maga osztja be. Barátaival is kéne néha találkozni. Kompjuterébe írja tovább különbejáratú kottakönyvét, saját tipográfiával. Szeret moziba járni. Szóval egy sokadik elmaradt mosogatás után mondtam neki, Öreg, ezért már büntetés jár. Háromszáz forint. Úgy értem, én fizetem neked, hogy rosszul neveltelek. Idegesen felnevetett, elfogadta. Több szó nem esett a dologról. Múlt héten aztán előadást kellett tartania, egy beszélgetést vezetett a Harkályok csapata péntek esti foglalkozásán, családi életről, nevelésről, szülők- testvérek kapcsolata, satöbbi. Meséli, mondtam a te pénzbírságodat is, tudod milyen megalázó az ilyen...?! A múltkor meg egy végleg elmaradt mosogatás ügyében reggel ötkor fölkeltettem. Érdekes, nem értett velem egyet. De nem ellenkezett. Lukács uszoda. Sokféle irodalmi érdeklődés zajlik mostanában. Majd mesélem. Hanem egy öregúr megint haldoklik. A négytagú társaságból, akit éveken át kerülgettem, amint körbeguggolva beszélgettek. Megszerettem őket. Egy pilóta, az Autóklub volt elnöke, aki már agyvérzéses, egy bankvezér, és most, aki lélegeztetőgépre került, a sebészprofesszor. Rákkal operálták januárban, tüdőembólia lépett föl. A másik nagybetegünk Petri. Gégerák. Írt most pár döbbenetes verset erről. November táján a metróban találkoztunk, beszélt magáról. A keze hideg volt. Kata fölhívta Jelenits azyát, látogatná meg, segíteni kéne neki meghalni (hitetlen). Két héttel később érdeklődtem, azt mondja, nem tudja megtenni. Hogy van egy fél órája az embernek, és bemegy-, azt így nem lehet. A legszebb verse a Belebotlom halálomba az Élet és Irodalomban jelent meg, elküldték nekem. Kár lenne megvágni. részeg napok részeg éjek ami közel messze széled lucsok mocsok zokog tocsog öreg majom motyog makog száraz éjek száraz napok sara pereg sívó homok homok évek évtizedek sivatagi szele sziszeg holott élek holott halok halott élő élő halott egész valóm nemvalóság koszorú-drót rothadt rózsák amit én csak félve sejtek tudván tudják már a sejtek egész lényem lüktet gennyed nem fogadnak be a mennyek nem fogadnak be a poklok halálomba belebotlok esetlen be verem orrom mint a bohóc a porondon valaki más nem én vagyok ki az ágyon hűlten vacog kiben étel nem maradik már a száján által szarik hasa püffed szára szárad zsibbad lüktet szíve fárad szikla közöny tompa foglya már csak sugár szike fogja aztán néha mégis mégis föllobbantja a poézis de többnyire mégse mégse nem érdekli már a vég se állandó kín éle tompul bizony már csak egyet gondol bárha végre odalenne és fekünne odalenn e. Ez meg egy másik, a Kis elégia eleje: Kedves Mihály és Dezső, egy részét már tudom annak, amit ti tudtatok, elindultam a ti útatokan, elkezdtelek titeket óvatosan követni. S nem is vacog a fogam, legalábbis nem nagyon. Utánozhatatlan féregmozgásomat, ahogy így rákmenetben hátrálok, hátrálok, kívülebbre szüntelen (...)[2] Kosztolányi. Szóba került, napokig foglalkoztunk a zuhanyozóban híres pamfletjével, hogy neki elege van a mértéktelen Ady kultuszból. Sikerült a szöveghez hozzájutnom. Szakszerűen szedi ízekre néhány pocsék versét. Olyan meggyőző, szédültem bele. Hogy önimádó, műveletlen, gyerekes, pozőr...: Egy költő az ihlet önkívületében láthatja magát félistennek, lángfelhőnek és leopárdnak, de nem láthatja magát az íróasztalnál, amint megírja azt a gyönyörű versét, amelyben azt írja meg, hogy a többi verse szintén ilyen gyönyörű... ...ÉS leopárd...ez kiváló, nem?! Ez az elemzés a Toll -ban jelent meg (1929). Behozták nekem a lap egy számát. Bizalmas, de kifelé kegyetlen, agresszív. Nem jelentéktelen szerzői is voltak. Aztán a Lukácsban átterelődött a figyelem a Babits- József Attila konfliktusra, ami vagy négy évig tartott, és minden ízében figyelemreméltó és nagyon érdekes, ahogy egyikük megjegyezte. Az egész a 24 éves J.A. kiválóan szakszerű, de érthetetlenül durva kritikájával kezdődött, Babits egy új kötetére reagált. Első nekifutásra a Lukácsban kaptam Berszán barátomtól néhány ebből kijegyzetelt mondatot: bántóan rossz versek kötege ez a könyv két marékkal tömi belénk a zagyvaságot nyelvünknek ennél rútabb, tehetetlenebb és alantasabb mozdulatát még nem vettem fülembe Babitsnál a forma és a tartalom, a művészi forma és a költői tartalom úgy kerülik egymást, mint két testvérgyilkos... nyákos, üres odú a lelke Egy másik szerint a kibékülő vers, a Magad emésztő, szikár alak (1934) olyan gyönyörű, hogy már azért megérte az egész. Ismét más arról beszélt, hogy az összeveszős vers stílustani brillírozás, mélyen ismerte és értette Babitsot; azt a verset nem lehetett nem figyelembe venni.: ...Olcsón adódott el, hiszen szerény, akár a kórság. Adjuk rá néki iziben ezt a jószagu rózsát. 'sz künn azért zúg nemes viharja, mert benn a hasikát csikarja. (Egy költőre) Fölvetődött Babits felelőssége is. Hogy nem volt magától értődő J. A. zsenijét azonnal fölismerni, indulása nem volt rendkívülinek mondható. Megkérdeztem faxon Bognár Robit, mit takar ez: Botot faragtál, ábrákkal tele, beszélt a nyele, aztán megúntad. Így volt? S eldobtad... (Magad emésztő...) Ezt faxolta vissza: Bot ábrákkal: Bús Donna barna balkonon /mereng a bíbor alkonyon Át a réten, hol a Léte, mert e rét a / Léte réte, eldobta: Jónás (imája)[3] Jó, hogy ilyen tudós barátaim vannak. És zárójelben: örültem, hogy J. A. lakhelyemet megemlíti: S ha már szólok, hát elmesélem, — villamoson egy este a Széna téren találkoztunk. Kalapot emeltem talán nyeltem Még egy összeveszés, ezúttal én, S. Naggyal, egy dühös levélben. Úgy tűnik, most én nem tudom tolerálni gyarlóságait, vagy azt, amit én annak élek meg. Aztán, ahogy József Attila, küldtem én is egy semmit-vissza-nem-vonó, rezignált kibékülő írást. ...Te engem megbántottál, három vonatkozásban is. De nem érzékelted, hát nincs mit beszélni róla. Eddig is elfogadtalak, mindenestül. Azt hiszem, sokkal inkább szükségem van rád, mint fordítva, ez fájt most... Hanem előtte egy héttel nagyot segített rajtam bölcsességével, szokás szerint telefonon, ezt majd mindjárt leírom. (két éve alig látjuk egymást, tavaly fölkérték tanszékvezetőnek, állítólag nagyon jól csinálja, napi negyven órában. Meg is mondta, nincs ideje rám.) Nagyszerű barátaim sorában még Ferenczy Károlyról valamit, gyönyörű, ahogy Bernáth Aurél halálpontosan megfogalmazza, amit tulajdonképp mindnyájan érzünk ... Ferenczy Károly ... rezerváltabb szellem, mint közismert kortársai. Hűvösebb világ, rejtettebb, magasabb szférákban nyílt lélek, ahol nagyobb a csend. Ferenczyben van valami a magányos erdei sétáló hallgatózásából. Olyan neszekre figyel, melyeket mások nem is érzékelnek, vagy csak, ha már nagyon sokáig üldögéltek elmerülve egy páfrányos, mohás, lombfödte zugolyban. Mintha páncél venné körül, a visszavonultság, a kínlódás, az önmardosás kalapálta páncél, melyen nehéz átjutni.[4] Az élet rejtelem ugyan számára, mint a "Három királyok" erdeje, de mégis biztosan igazodik. Útjában nemcsak szemlélődő, de értő ember is. ...Filozofikus magatartása mindig lehántja a külszín felületét s nem engedi a tárgyat magához a maga érintetlenségében. Így mélyebbre ágyazódnak képei, de maguk után is hagyják a tépelődésnek, s valami nosztalgiás szenvedésnek az érzetét. Errefelé található talán a magyarázata annak hogy valami szertartásos van benne, papos ... Az ilyen szellemek látszólag nem tartják kezüket az élet ütőerén. Valahogy fölötte állnak. A "napos oldal" örömei csak messziről csillognak ide, oldva, szinte akként, ahogy egy bál zajára az elmenő visszafülel. Válogatott pillanatokat idéz fel inkább, illetve válogatottá teszi a pillanatot. Mélységesen ünnepélyes hangulatot varázsol, s azt szinte lombsusogással veszi körül. [A Három királyok képben] valahogy jelképes ábrává nő bennem a három lovas, akik zajtalanul, szinte mohán lépkedve vonulnak a cél felé, feszült nyugalommal és várakozással a szívükben. Ebben a képben minden együtt van, ami Ferenczyt teszi. Csend, nagy dolgok kihallgatása, figyelem a belső hangra, törekvés a jelenségek látomás-szintre való emelésére ... Bernáth Aurél: A múzsa körül (1940): Ferenczy Károly (részletek) Nem illik mindez az én jobb képeimre is, egy picikét? Be szép lenne... Nem véletlen, hogy Ferenczy annyira fontos nekem. Megvettem Zsófi szülnapjára az Öreg halászt, megint. Újra elolvastam. Gyönyörű. Ajánlom. Járunk kirándulni vasárnaponként továbbra is, barátaimmal. Bánatom, hogy lóg a fejem, mondtam, valószínűen túl erősek a torokizmaim. Magam elé nézek és a tájból alig látok valamit. Múltkor kölcsönkaptam egy orvosi nyaktartót, de kiderült, nem ez a gond. Most már nézem a tájat, de továbbra sem látom. (Tán rajzolni kéne a fák alatt.) Vissza akartam adni a nyakörvet, de elhárították. Igaz, akkor tudták meg, hogy kilenc éve nem mosakszom. Valószínű, szerintük a napi fél órás Lukácsban-ázás nem elég. Miklós fiam további dolgai. Vendégségben a Hármashatár hegyen, utána barátja mamája meséli, a fiúk délután szétlőtték a kutya lábosát. Ez versnek is jó, nem? Aztán. Munka alatt, munka elől fölpattanva egy délelőtt lendületből elszaladtam a Tűzoltó utcába, bútorbizományi, fotelt venni műterembe. Kétféle volt, egyik sem hibátlan, bonyolítva, hogy az egyiket csak párosával adták, igaz hihetetlen olcsón. Vásárlásnál mindig tehetségtelen voltam. Végül mindhármat hazahoztam. Estére kettő már Miklós szobájában a pinpong-asztal helyén. Akkor a szomszéd kollégium igazgatónőjétől másfél dohányzóasztal egy rajzomért cserébe. A roncsasztal vázat befestettem, és lapot rá, ez magamnak, a másik Miklóshoz, s alá egy évek óta fölcsavart szőnyeget tett. Lehetetlen volt állólámpámat nem hozzáadni neki. Életforma váltás, beszélgető garnitúrája lett egy hét alatt. Használja. Ott fogadja tanárát. Utóbbi napokban pedig -kísérlet lehet- minden dolgát kinn és széthagyta, az új bútorokat elöntötték a füzetek, papírok és ruhák, a padlót használt papír zsebkendők. Katát alig-alig győztem visszafogni, hagyja, ne szóljon folyton bele. Életszagú, vidám látvány volt. Aztán most, épp elutazásom előtt, Kata kedvéért, nagyböjt alkalmából rideg-halott rendet csinált egy délután. Magamról tudom, milyen áldozat lehetett. A reklámgrafika mellett a zeneszerzés is érdekli. Minap hazaérkezésekor Kata fogadó gesztusait egy mozdulattal hárította, hogy rögtön, s leült a zongorához. Aztán este kiosztotta zenéje kottáit, Kata a zongoránál, én altfurulyámmal, ő pedig gyönyörűhangú gitárjával. Életünkben egyszer, így együtt. Búcsúzóul még utánunk szólt, hogy aztán gyakoroljuk majd a stimmeket. Hogy ebből mi lesz, ki tudja. Például most jöttem rá, hogy miért szerettem annyira gyerekkorom óta albumokat nézegetni, kerámiák, ékszerek, kardok fotóit. Mert elbűvöltek a hátterek, a drapériák válogatott színei. Jávor elküldött pszihiáterhez, hogy sok a rosszkedvemből, netán öregedésemmel ez majd fokozódik, rögzül. Hallgattam rá, s megírtam magamat fél oldalban a doktor számára. Ez talán hiba volt, mindenesetre alig kérdezett, intelligensen csevegett egy órát, majd adott egy antidepresszántot, hogy ezt most majd hónapokig, fokozatosan növelve az adagot, aztán majd meglátjuk stb. Első napokban szédültem, de nem is ez volt a baj. Az egész történet stílusa kezdett nem tetszeni. Egyre nyugtalanabb lettem, ahogy a tigrist beengedik a csőketrecbe, megfordulni nem lehet, csak egy út, előre, a porondra. Akkor fölhívtam S. Nagyot. Azt mondja: a múlt század hetvenes éveiben tartott ott az orvostudomány, hogy valami kemikáliával mellékhatás nélkül megjavítja életünket. (Csakugyan, láttam, egy ilyen gyógyszer hogy változtatott J. habitusán.) Hogy tessék elviselni magamat, a meddő időszakokat. Ha pedig tényleg segítség kell, akkor szigorúan a mi körünkből, ismerőst, aki jártas a művészek dolgaiban. Az egészen sajátos terület, más szabályokkal. (Az anekdota, hogy Thomas Mannt elvitték neurotikus panaszokkal Freudhoz. Megvizsgálta, bólintott, igen, valószínűen tudok segíteni. De azt nem ígérem, hogy utána fog tudni írni...) Átfaxoltam neki öndiagnózisomat. Erre azt mondta, eleve hiba volt ilyen panasszal ílymódon kezelni, nincs kétsége. Lehúztam a gyógyszert a WC-be, s föladtam egy levélkét, hogy köszönöm Doktor úr, de megpróbálok enélkül egészséges lenni... Más téren is megpróbáltam Kata tanácsát követni. Életemben először vettem egy Old Spice (Öreg Spájz) nevű desodort, a mellékneve White Water, nem tudom, egy szóba írták? és nem tudom, ez mit jelenthet. 700 forint volt, úszás után dörgöltem a hónom alá, jó szagú. Negyedik nap Kata elvette, hogy mégiscsak jobban szeretem a puszta testszagodat... -Jól alszol? -Ó, hogyne, háromig számolok, és már alszom is! -Háromig? -Háromig, fél négyig... és ahogy a mostani női divatcipőket elnevezték: TECHNOPATA. Zenét írtak néhány festményemre, jó mi?! Egy fiatal magyar zeneszerzőnő, Bálványos Judit, fele idejében Bosztonban él, ott (is?) van saját együttese. Komolyzene és jazz improvizációk határán, ő altszaxofonnal. Van még zongora, olykor hegedű, brácsa. Sötét terem - mindkét koncertjükre elmentem, másodikra Kata is jött - s zene közben méteresre a falra vetítve a kép. A muzsika nem rossz, el is kértem kazettán, de végig szenvedtem, hogy egy helyben kellett ülnöm, semmit nem lehet csinálni közben. Végig képemet kellett néznem, s látom a Zsidó temető elképesztő hibák halmaza, 14-et számoltam össze. Tehetségesnek kell lennem, mert a kép evvel együtt nagyon jó. (A Nemzeti Galériáé.) A műsort és a "partitúrát" megkaptam. Ide másolom. 1. Váli Dezső: Színes műterem A. tér: tenorszaxofon B. fény: brácsa C. szűk tér / a szék története: altszaxofon 2. Régi zsidó temető (évszázadok) A. árnyék: összefonódó dallamok, tenorsax. kiemelkedik B. "csend" letisztázódás, a kép súlypontja A. árnyék: összefonódó dallamok, altsax. kiemelkedik B. csend, letisztázódás, a kép súlypontja. 3. Műterem / Levél Vaszkó Erzsébetnek stb. Még egy zenei dolog, Kurtág. Nagyon meg lettem ajándékozva, ismeretlenül elküldte egy CD lemezét, dedikálva, Berlinből, ahol él. Barcsay generációjú mesternek hitt. Ez jó. Rögtön postára adtam egy Váli-monográfiát, benne egy 83-as szálkás ceruzarajzomat. (evvel bekerült opuszjegyzékembe) Aztán telefonon többször beszéltünk, elfaxoltam neki (is) Petri új halálversét, nagyon tetszett. Még két lemezét megküldte, most kazettát is másoltam tőle, sokat hallgatom. Érdekes egybeesés, nem? Januárban írtam neked, hogy szívesen hallanám...Azt a levélrészletet el is faxoltam neki, a József Attila töredékek tényleg fantasztikus. Az a múltkori szöveg, - beazonosítottam - így szólt: Irgalom, édesanyám, mama, nézd, jaj kész ez a vers is! Még egy édes vicc. A rabbi igen megkívánja a golfozást, dehát szombat van. Végül nem tud ellenállni, odalopakodik, nincs senki, elkezd játszani. S elsőre betalál az utolsó lukba, fantasztikus! Lesi mindezt egy fa mögül a samesz, s morog az égre: itt van ez a himpellér! És te így megjutalmazod, Uram?! -Édes fiam! Gondolj bele, ezt az ütést nem látta senki...! Ez is vicc: telefonszámlánk decemberben 16.200 forint volt. Hírek a Fiorettiből. Bevezettük, és tartjuk két havonta az egymásért könyörgést, akkor minden más programot félreteszünk. Ők akarták, igazuk volt, én is megszerettem. A megosztás beszélgetést továbbra is Ildikó vezeti, dinamikusan, kedvesen. Próbáljuk megtanulni, figyelni erre, milyen istenkapcsolatunk volt a múlt héten. Még nehezen megy. Gábor, most egy banknál fordító, váratlanul visszatért körünkbe. Elkérte a C. naplómat, hogy magának és Paulának lemásolhatná-e. Átgondoltam. Az Akadémia levéltárában már van egy teljes példány, s ott semmit nem zároltattam, mért ne olvashatnák akkor ők is. Kalap pénzbe fog kerülni, gondolj bele, 6000 oldal, két példányban! Eltettem, egy érdekes vélemény a liberalizmusról, megfontolandó. Ebben nem látok tisztán. Tőkéczki László, ELTE[5] történész írja, Népszabadság: A liberalizmus történelmi feladata valójában a törvény előtti egyenlőség és a szabad piacgazdaság megteremtésében, illetve az ember és politikai jogok alkotmányba foglalásában kimerült. Az alkotmány megfogalmazása és a jogállamisághoz való ragaszkodás már inkább konzervatív értéknek tekinthető... a szegényebbeknek nem a szabadság a legfontosabb érték. Egy európai modern liberális párt mindenütt a jólkeresők pártja. A liberalizmus a modern társadalom keretei között igen messze esik a reálpolitikától, elsősorban kamaszfilozófia... Tudod, írtam is, decemberben meghívtak (volna) egy liberális körbe. Magyar valóság, órásbolt. Tavaly kidobtam a műteremből a fali órát, de mégiscsak kell, vettem most egy másikat. A jótállási céduláján elolvashattam, hogyan értendők az Órások Szövetkezeténél forgalmazott karórák feliratai: water resistant = fröcskölő víztől védett w.r. 30 méter = viselhető kézmosáskor w.r. 50 m/ 5 ATM = úszáshoz lehet, de vízbe ugrani nem valamint: vízmentesség csak új óráknál garantálható (vagyis javítás, elemcsere után nem) Még nem értük el az érett kapitalizmust ezen a téren, ámbár munkanélkülink már van elég. Nem tudok napirendre térni fölötte. Hajnalban, háromnegyed hat, mínusz öt fok, a Ferences kolostor kapujában a lépcső szélén, a sarokba húzódva ül az öreg csőlakó, feneke alatt újságpapír, és fejét kabátjába rejti, amennyire lehetséges, hogy ne fázzon annyira. Olyan helyen aludhatott, ahol már a hajnal nem biztonságos. És merre jár aztán egész nap? Két éve összetört arccal feküdt kőrészegen a Szilágyi Erzsébet fasorban. Most valahol rendbe hozhatták, újra emberi arca van, hatvan- hatvanöt éves lehet. Mire vár? Hogy elmúljon a hideg. És aztán? És - kissé teátrálisan - a másik oldal: barátom meghívott minket, s Szütséket, kiderült, házavatóra. "Ha nem kell a tudásom, hát gazdag ember leszek." Ámultunk, ez egy tisztességes szándékú ember, a szocializmusban végig vezető poziciókban. Rendszerváltáskor mindenünnen kirúgták, évekig vergődött, most egy nagy nyomda igazgatóhelyettese. Háromszintes házat építettek tíz hónap alatt, a pincében úszómedencével (rögtön kértem egy úszónadrágot), borozóhelység, fűtött rámpa le a pincegarázshoz a két kocsi számára (nem kell havat takarítani), egyedileg legyártatott keményfa ajtók, padlófűtés, a fogadóteremben kandalló és bőrgarnitúra. Minden luxuskivitelben. Szüts kalkulációja szerint tizedennyi pénzért óriási lakást vehettek volna Budán. Vagy, csak valamivel szerényebben építkezve, fantasztikus kortárs gyűjteményt lehetett volna ebből... merthogy gyűjtik a képeket (van pár Válijuk is). Szüts a maga humorával úgy foglalta össze a látottakat, hogy a rendszerváltás áldozatai. Pulykavacsora, állítólag extra italok, fagylalt, jókedély. Két nap múlva Vajda fölhívott, hogy bizony szégyenkezik, és kissé hasadt tudatú lett evvel az építkezéssel. Unokái már nem fogják tudni, hogy ő nem csak ilyen. Gond volt, mit vigyek ajándékba nekik. Tudtam, Szütsékkel valami hosszú távú képvásárlási ügyletbe vannak bonyolódva, ilyenkor saját művet vinni ízléstelen. De szerettem volna valami igazit. Végül az előszobából leakasztottam Gruber Uszályok pasztelljét. Örültek. Képeim archiválása, gondolva az utókorra is. Elkezdtem megint fészkelődni, évek óta gondolkozom rajta. Most testközelbe került a lehetőség, tájékozódtam. Klee munkásságát egyetlen helyen lehet megismerni, ha albuma végén végignézzük oeuvrekatalógusa párcentis fotóit. Soha senki nem látta és nem is fogja megtudni, mi mindent festettem és rajzoltam. Ki fog eljutni a veszprémi tanácsháza folyosójára, megnézni A monostor falai-t?. Egyetlen (romlékony) fotóm van mindenről. Mindent kompjuterbe kell tenni, ott az nem romló archívum, képernyőn megnézhető, CD-re másolható, olcsón sokszorosítható, pld. könyvtár számára internetre tehető, ahonnét bárki letöltheti magának. print is készíthető, otthon esetleg egyszer kiállításkatalógusként megjelenhet. Ami minőség elérhető számomra: kisméretű keresőkép. Az elég is. Egyet lehet ellene vetni, hogy: minek? Elég belőlem az a pár jó kép, amire emlékeznek, ami a könyvemben megvan, és az a néhány, ami itt-ott falon látható. Na de mégis. Egy költő összes verse kötetben megvásárolható. Vesszen el örökre képeim 90%-a? Illetve elveszhet, de ne rajtam múljon. szia. 1999.4.15.-23 J-59 C.6036 Szegény barátnőm ...azt írod, baráthiány. Gondolom, te teremted. Műfordító-irodalmár barátom ösztöndíjjal Arlesban milyen jókat beszélgetett friss ismerőseivel. Nem valószínű, hogy Le Meuxben te vagy az egyetlen okos ember. Nem gúnyolódni akarok, hanem... mennyi munkát fektetsz te kapcsolatteremtésbe? Az én leveleimet is eredetileg nem monológnak szántam. Rezzenetlenül elfogadtad, hogy kapsz, anyakirálynő. Más kérdés, hogy így is szívesen írtam. Szóval leveled jött, s most egy második is. Ez jó! Örülnék, dialógusba váltanánk, bár gyors reagálás nehéz ügy, egy levél nekem többnapos munka. Várom öreg írógépeden kikopogottakat! Hanem van itt egy új lehetőség, én most szántam rá magam. Hosszútávon feltétlen érdemes lenne beterveznetek: kompjuter, és azon e-mail program. Írok itthon a gépembe, s a te képernyődön akár azonnal megjelenik. Helyi beszélgetés telefontarifájával!!, és néhány másodperc alatt! átmegy, így nagyon olcsó. Új műfaj, a telefonálás és a levélírás között, persze gyorsasága miatt könnyen felületes. Hallom barátaimat, napi 10 üzenetet kap és küld, több a tengerentúlról, sokszor csak néhány mondat, egy vicc. Gyanakvó vagyok, de értékei vitathatatlanok. Hallom, hiszem, kapcsolatok élednek. Épp Paulával egyeztettük, itt volt nálam: nem telefonálgatunk egymásnak. De gondolatokat szívesen cserélnénk olykor. (Tudjad: az electronic mail-hez nem kell a gépre Internet [www] is, ez fontos, bocs, nem tudom, tudod-e, hogy ez micsoda. Így postai előfizetése olcsó, sőt találni ingyenes központokat is.) Merthogy a telefon drága, és sajnos a fax is. Hanem nálatok volt 10 éve egy akció, ingyen lehetett a postáról valami kompjuterfélét elvinni. Hamar megtanulnád. Bár például Kata kompjuterrezisztens, legalábbis nagyfia szerint. Hihetetlen, nők mennyire bírnak utálni technikákat...De szöveg beírás egyszerű művelet. Pszihológus másik ötlete a depresszióra, a fényhiány, vagyishogy hogy ezért elköltözni... ezt hülyeségnek tartom. A lakótér viszont tényleg legyen jól megvilágítva. Ahogy este végigvillamosozok a Nagykörúton, elszomorodva látom a félsötét pesti lakásokat. A pocsék csillárok. Nehezen bírnám. Mikor egyszer sok pénzt kaptam, a lakás összes villanykörtéjét lecseréltem baromi drága, energiatakarékos, ötszörös fényerejű izzókra. Most végignézem, ami egy hónap alatt fölgyűlt számodra. Kecskemét előtt Mikitől evvel a cédulával búcsúztam: A sok tanulás izgatja nyálkahártyát és lehúzódhat az arcüregre is. A művésztelep: az első 16 nap, mintha bordatörés, minden mozdulat fájt ...az első napsütés, a friss zöldek, a rügyek is. A képek: mind más irányba szaladt. Aztán lassan kezdett a világ kitisztulni... a végeredmény 22 kép, még nem tudom értékelni. Ha dicsérik, az is zavar. Egy barátnőm belenézett, mosolygott, azt mondja: megérte. Első vasárnap a főtéri vásárban remegő gyomorral vettem Katának egy norvégmintás fehér gyapjúpulóvert. Csináltattam egy profi kompjutert. Úgy kezdődött, hogy adósság fejében elfogadtam egy grafikát, amiért aztán Szüts vett nekem egy szkennert, avval majd a következő hónapokban minden képemet kompjuterbe. Azt hittem, a táskagépemet kell csak hozzáigazítani az új berendezéshez, esetleg kis ráfizetéssel. Később Szüts meggyőzött, csak profi szinten érdemes, ahhoz diamásoló kell. Miklós fiam grafikai programokat kért, ami csak nagykapacitású gépen fut, valamint elmagyarázta, és igaza volt, hogy CD író- és olvasó berendezés is kell. Így a 4 lemezt kölcsönkapva majd a XXII kötetes Révai lexikon is rendelkezésünkre áll. Az első gépem 80 megabájtos volt, ez éppen 8000. Az új gép: torlódó feladatok. Most épp a fent említett E-mail fölrakásával vagyunk elfoglalva. A Húsvétot már itthon töltöttem. A nagyszombati szertartáson szokás szerint a kolostor teljes személyi állománya megjelent. Járókerettel a majd' 90 éves Ottmár atya, aki a Szent Korona Társaság alapítója és elnöke, még mindig politizál, időnként csacsi módon. Levitték a szertartásra magukkal, s ott állt rezzenetlenül ünnepi vörös miseruhájában Töhötöm atya is, aki már a körötte zajló dolgokból semmit sem ért. Az ő jelenlétététől meghatódtam, neki örültem igazán. Hajnali napirendem változatlan, csak most útban a templomhoz rózsafüzérezés közben a szememet forgatom és bandzsítok. Megtaláltam a szemtorna helyét. A misén 20-30 fős stabil csapat, a zsolozsmára is ott maradnak. Megszerettem ezt az imamódot, így a Bibliát csak a köztes napokon használom. Akkor a napi igeliturgiát, meg egy kedves zsoltárt hozzá. Kata meséli, közösségükben általánosan bevett, napi gyakorlat, hogy válaszra várva felütik a Bibliát, s fölolvasnak belőle valamit. Nem mondom már neki, de ezt nagyon nem szeretem. Ízlésem ellen van az Urat azonnali reagálásra kényszeríteni. Ide vág. Kezembe került a 99. febr.25.-i Mária üzenet Medzsugoréból: ...adjátok nekem mindazt, ami a szívetekben van: örömöt és ...a legkisebb fájdalmat is, hogy bemutathassam Jézusnak és ő ...átváltoztassa nyomorúságtokat a Föltámadás örömévé. Anyácskám meg ezt a viccet hozta: az Úr szereti a teológusokat, mert általuk nagyon sok újat tud meg magáról... Uszoda. Fölment 1220,1 méterre, ennyi most a fél óra. Egy év után már bírom tüdővel a gyorsúszást. Az öltözőben a magpörkölőgépek technológiája, amikor nem Kosztolányi illetve újabban Weöres. Még mindig foglalkoztat Kosztolányi kirohanása Ady ellen Az elefántcsonttorony még mindig emberibb és tisztább hely, mint egy pártiroda. (Bár ezt lehet, hogy Babitsról mondta.) Meg barátja, Karinthy jut eszembe, ismerős, amit mond: Nem tudják, hogy mindig úgy gondolkodom, ahogy mások életükben egyszer, az ötödik és negyedik emelet között, zuhanás közben... Összebarátkoztam az egyik kabinossal, most alkalmanként 500 forintért végigmasszíroz. Fenséges. Otthonra is csináltam egy masszírozógépet, többéves töprengés után: öklömnyi kavicsot rongyba bugyoláltam, a rákötöttem egy zsinórra. A másik végére is egyet, ellensúlynak. Egy szögön lóg a falon, az egyiket emelem, a másik süllyed, így állítom a magasságot, miközben a hátamat nekiütögetem. Bevált. Uszoda. A szemközi zuhany alatt valaki hosszan ráncigálta, dörgölte fütyijét szappanozás közben, látható következmény nélkül. Elnevettem magam, ilyen lesz hát az öregség... Nézzük a leveledet. Amit a keresztény mozgalomról írsz, amibe cseppentetek: kemény, iránya tetszik. Tűnődtem, hogy állnék hozzá, teljes bizalmat feltételez. Amit a depresszióról írsz, hogy alkalmat ad az alázatra: nagyon szép. És hogy nagy találkozásaid mind ilyen periódusokban voltak, ez fontos. Bár látnám ezt magamnál. Kérdezed, mik a magyar reakciók Koszovó ügyben, érdekelne. Nem járunk társaságba. A televíziót sem nézzük, hogy tudnánk, mit akarnak ez ügyben belénk sulykolni.. Csak a rádióhírek és a Népszabadság. Egy hete egyszer, először -megdöbbentő módon- a téma lekerült az újság címoldaláról. Ami onnét egyébként kivehető: Fanyarság, hogy egy hete beléptünk egy katonai szövetségbe, s máris háborúba keveredtünk. A szegedkörnyékiek éjszakánként robbanásokat hallanak odaátról, az öregebbek félnek. Golyóálló mellényes rendőrjárőrök a határtól 100 km-re lévő Kecskeméten, márciusban. Ingerült cikkek a menekültfogadás anomáliáiról, korszerűtlen szállások, elavult jogi korlátozások, párhuzamos adminisztráció, bürokrácia a menekültek dolgában. Gyakran ismétlődő bíztatás a kormány részéről, hogy a szomszédsági viszony és az ott élő magyar kisebbségek okán mindenképp passzívak maradunk. Aggodalom a vajdasági bombázások miatt. Csendben elkezdtek minket szoktatni a gondolathoz, hogy a háború eszkalálódik, szárazföldi csapatok bevetése következik. A mindig frappáns Heti Világgazdaság címlapján egy légypapír, amire US. repülőgépek vannak fölragadva. Szörnyű, mindenkinek igaza van. Az ellenvetés, hogy a NATO-nak a kurdok mészárlása miért nem fáj, igaz, mégsem ellenérv. Egy uszodai klubtárs szerint a szerbek okultak Trianon példájából: területet nem szabad átengedni. Nem is fogják elvenni tőlük, gondolom. A dilemma gyökere: Koszovó ősi szerb terület, ahogy nekünk a Margitsziget szt. Margit kolostorával, viszont a sokszázados török fennhatóság alatt muzulmánná vált. Milosevics agresszivitása szörnyű, a albánok kikergetése, de logikus. Elvetette a sulykot, az albánokat majd hazaköltöztetik. De milyen áron. Vér, szétlőtt ország. Ennyi. Kata eltanulta tőled az önetetőt. Nem süt, de egy pléhdobozban mindig van puszerli vagy mi. Önmérséklettel járunk rá. ölel: 1999.6.2. J-60 faxváltás J-vel J: Mi újság ott nálatok? Én eléggé beteges vagyok az utóbbi időben; valaki köhhent egyet, és máris torokgyulladásom van. Megjött az első tel. számla: délben, este 10 után és hét végén olcsóbban lehet kommunikálni. Neked melyik idő jobb? Valamint: nagyon terhesnek érzem a komplikáltságomat; mi az egyszerűség titka? Továbbá: mit tennél, ha egy nap felfedeznéd, hogy a baby-sittered hónapok óta használja a telefonodat? Jó étvágyat! én: Miki nem bukik matekból (havi 5000 ft.) viszont bukásra áll kémiából. A kompjuteren viszont egyre jártasabb. Elromlott a sebességmérőm, a rendőr megbüntetett, mert átmentem a pirosban, nem működik a színes nyomtatóm, Zsófi lakásán elromlott a bojler, fogorvoshoz kell menni, és fáj a fejem. Ez az időpont 2-ig jó, aztán alszom. Egyél sok C, vagy valamilyen más vitamint. Miki bukásán reggel Katával összevesztünk. És álmos is vagyok. Valamint Zsófi novemberben szül. J: Sikerült megvígasztalnod. Ha van kedve kijönni hozzánk, szívesen látnám nyáron. Kékkút, 1999.8.13. J-61 C.6179 Szia, kedves J! Nem véletlen volt, nem így sikeredett-, ezt így akartam. Nemcsak neked nem írtam, anyácskámat is alig látogattam, sehova se, bicikli meghívásra is csak egyszer. Akkor is csak a lelkiismeretem, hogy a kondició, meg a megtiszteltetés. Nem szoktak engemet hívogatni, sehova. Összes képeim kompjuterbe etetése. Nagy munka volt, boldogító. Az Úr, szegény, teljesen profi lett szoftver ügyekben, ahány beszámolót, helyzetelemzést végig kellett hallgatnia reggelenként. Meg hencegést. Fiam dögkeselyű módjára keringett szobámban az új kompjuter körül, hiába. Teljes csőlátás, három hónapig tartott, július végén fejeztem be. Három hónap? Inkább négy. A monitor és a szkenner még márciusi, kecskeméti történet. Lassan kiderült, még mi minden kell, s áprilisban aztán mindez együtt volt az ehhez-csinált kétméteres asztalon. Végül még százezerért egy diaszkenner is, aztán elkezdtem kezelésüket megtanulni. Nem fog gyorsan a fejem. A szakkönyvet persze átvettem, de az nem úgy van. Csinálni, próbálni, aztán még tízszer, kétségbeesve pillantgatni a mennyezetre, akkor egyszer csak megvan! De addigra rég nem tudom, hogy is jutottam idáig. Új próba, jegyzetelve. Egy idő után a papírcetliket el lehet dobni, beemelve. Mint például most véletlen idekerült ez: †, ezt már én tettem a gépre, neki saját billentyűje van, az R betű. Kidobott képek mellé teszem, főleg. Már a változatait is tudom: †††† Párhuzamosan tanultam a programokat és kezdtem beolvasni festményeim diáit. Az elsőket hetekig, sokszorosan. Akkor kezdődött a sajthegy átrágása oda és visszafelé is. Hatszázhúsz festmény. A szkennelés még csak hagyján, az 10-12 darab óránként. De minden gondosságom[6] ellenére a 35- 40 éves diapozitívek egy része már elszineződött, vörös, s karcolások, megvilágítási hibák. Volt festmény, amin háromnegyed órát dolgoztam. Egy képet k.b. tíz módon lehet megváltoztatni, javítani. Halálos izgalom volt egy-egy új lehetőség kikisérletezése. Hanem a színek. Milyen lehet ez a tizenöt éve egy keszthelyi lakásban őrzött képem? Rossz fotója kezemben. Amivé most alakítom, az lesz igaz 50 év múlva. Szüts-csel beszéltem erről, érintőlegesen, telefonon. (Sokan segítettek így vagy úgy, és felváltva hívtam négy embert, ha végleg elakadtam). Szóval, ha én most némileg improvizálva egy jó színvilágot teremtek, avval mégiscsak valami igaz történik, mert engem tükröz. Hogy szerintem ennek az 1968-ból való képnek ilyennek kéne lennie. Szüts szerint ezek a reprók úgyis csak halvány idézetek, legyenek egyszerűen a lehető legszebbek. Igaza van, persze. S ha netán annyira fontos lenne, majd utánmennek és lefotózzák az eredetit. Meg a 6x6-os diám is jó minőségűek. Csak ezeket most nem tudtam használni. Ilyenformán hamar világossá vált, lehetetlen lett volna ezt a munkát másvalakivel elvégeztetni, vagy az utókorra hagyni. Gyerekeim fölajánlott segítsége sem-, ez alkotómunka. Múltak a hetek a gép mellett, háttal a szobának és világnak. Már volt mit lapozni. Akkor jöttek összes rajzaim. Ehhez építenem kellett egy szerkezetet üveglapokból és fenyőfából, egy vassín darab, fényképezőgép, szigetelőszalag, két rigli, egy rajztábla-; amivel a 6x6-os negákat kisfilmre tudtam tenni. Négy sorozat próbafelvétel, előhívva és értékelve, majd többszáz felvétel. Ami végül mind hibás. Az egyik reflektor fénye tükröződött az objektív fém peremén. Szemétbe az egész. A berendezés is. Idegennek hatott rajzaim között az a három plakátterv, amivel még a pápalátogatáskor bíztak meg, meg a Mozgó Világ folyóirat címlap tervem. Ezeket töröltem innét, fotójuk a naplómba. Aztán: túl sok vázlatrajzom maradt, bár el szoktam tépni őket. Ezen alig tudtam segíteni, szétszóródtak a világban, gyűjtőknél. A rajzok után az úgynevezett művészfotóim. Itt másfajta, hátborzongató dilemma: ez a játszótéri Mikica-fotó nem jó, (ez inkább csak fénykép), de nekem szívhezszóló. Hova jutottam. Nemcsak lefekvéskörüli toporgásaimon látom koromat. Akkor legyen egy külön dosszié a Mosoly Albuma? Tényleg, tegyem a portrékat külön? (Magamról is őrzök jó fotókat, a művész munka közben, miközben személyi jogaimra hivatkozva amatőröknek rég nem engedem, hogy fotózzanak.) Aztán itt vannak huszonöt évre visszamenőleg magam tervezte utcai kiállítás-plakátjaim, ez egy jó sorozat, de ez sem ide való. Minden munka leggyönyörűbb része a rendszer megtervezése. A mennyországban az első évben majd csinálok egy világtáblázatot. Aztán döntöttem. Maradjon együtt az egész, franciasaláta, ahogy eddig volt. Erdélyi dombok, fotók tanítványaim munkáiról, Ernst múzeumi kiállításom, sőt, repróm; Picasso halat eszik. Képek, rajzok, fotók, 1300 darab. Egy hónap közben Pilismarótra, július, megkértek művésztelepet vezetni. Ott két egymásba rakott fémvázas széken ülve csináltam ugyanezt, estig. Uszoda ugyanúgy, csak Visegrádon, autóval, s két fiú velem. Megjegyzendő, az 1200 méter (java gyors) másfél év munka után most először: könnyedén. Következő elérendő minden fölösleges, modoros mozdulatelemtől megszabadulni, olyan egyszerűen úszni, mint a Willendorfi Vénusz. Ehhez jó lenne egyszer videón látni magam. És a csillagködök távolában: ha mégis megtanulnám a lábtempót. Fárasztó, semmit nem gyorsít, de szép. A kartempómat most dícsérték, hogy jó ez a hosszú kinyúlás, s nem is kell gyorsabban úszni, inkább majd nagyobb erővel... Jó vicc. Ha bírnám. Még júniusban, házassági évfordulónkra ajándékom volt, hogy ne legyek aznap annyira fáradt, fele távot úsztam[7]. (Bár nem ezen múlik.) Ismétlem, csak júliustól bírom. Most augusztus, Balaton, most semmi. Csak kék csík fölött tudok úszni. Maróton négy képet kezdtem el, mindössze. Közben többször is leírtam diadalmasan: ma lettem kész. Aztán még jónéhány pepecselő nap. És idei festményeim például még le sincsenek fotózva. Valamint az archívum halálomig bővül, míg csak ki nem hull megfáradt kezemből a Egyszerre a teljes boldogság, -bár olykor majd belegebedtem- és a teljes magány. Nagyon csinálok valamit, haladok, épül a ház. De mit lehet ebből megosztani? Hogy végre megtaláltam, hogyan lehet a "radírt" méretre állítani. Hogy egy életlen képsarkot több fokozatban kontrasztosabbá tudok tenni. Udvariasan mosolyog a világ, szeme a messzeségbe réved. Bár ez sem igaz. Tanítványaim a kedvemért bevezették az ebédelést, naponta a már megterített asztalhoz invitáltak. Gépem mellett csokoládémikulást találtam, hogy ezt a Mesternek, ha nem bánja, hogy lejárt a szavatossága- És a szobában lábujjhegyen jártak. Pilismarótra egy igen vékony kis Márai naplót vittem, az utolsó kötetét. Fanyarul mindíg úgy véltem, zavaróan rendetlen világképe méltó betetőzése volt öngyilkossága. Most megértettem, sajnálom. Felesége fokozatosan épült le szeme láttára, hónapokig ápolta, a végén hosszú kórház. Napi hatvanezer forint a számla. Akkor fél év alatt meghalt fogadott fia és a testvére is. Hónapokig nem találkozott emberekkel, utcán félvakon botorkált, félt a kórháztól, a hosszú haldoklástól. Szegény. Vasárnap Dömösre jártam korai misére. Aztán a nap avval telt, hogy hősiesen igyekeztem nem dolgozni. Kompjutert igazíttatni pedig Esztergomba jártam be. A műhelyben tábla: USER ERROR! REPLACE USER, AND PRESS ANY KEY TO CONTINUE![8] Igaz vidéki szívélyesség, mindenben segítettek, semmi rohanás. Még egy fölirat, ez a műteremnek bérelt tantermünkből: TŰZRIADÓ TERV. 1. A TÜZET ÉSZLELŐ AZONNAL TŰZ VAN KIÁLTÁSSAL AD RIASZTÁST Pilismarótról Pestre érve kászálódom a kocsiból, hazaérkeztem, hazaérkeznék, fejbevág egy látvány. Mint egy karambol. A Margit körúti kapunk két szárnya kiemelve, a huszonhét év alatt megszokott szétrohadt sötét előteret csempézik, halványszürke nagy lapok. Műtő. Idegenbe érkeztem. A változástól, az idő szagától mindíg felriadok, halálomról van szó. A legmélyebb az időélmény. Armstrong trombitája. Ilyen nehezen tűrném a változásokat? Nem nagyon akarnék többet költözködni. Marót után két nap itthon. A Lukács zuhanyozójában az angolszász jogrendszer anomáliáiról van szó, furcsa ítéletek, elfogult esküdtszék. Valamiért Pestre is be kellett mennem. Nem értem én ezt a Belvárost, különösen a Kiskörúton belüli részt. A Főiskolán, mikor szabad szombatjaink lettek, bejártam oda, az Idegennyelvű könyvesboltba, Csók-galériába. Már akkor mindíg megzavarodva értem haza. Még postára adtam Berlinbe Kurtágnak egy újabb keretet, már nekem kínos, elnézést is kértem. De bevallották, hogy a rajzom arany rámája ronda, én viszont ragaszkodom a keretezéshez. Unokája rajzai mellé tűzte, az ágya fölé. És most Kékkút, Ide csak a notebookot hoztam, magamnak-, neked, írni. Igaz, a képeim már ezen is velem vannak. Mit csinálok, ha ezt a levelet befejeztem? Remélem, olvasok. Egy Olbracht kötet 1955-ből, "...hét vidám történet az Osztrák-Magyar monarchia és az első Csehszlovák köztársaság idejéből", Mai szovjet elbeszélők, benne az Emberi sors, aztán Bokréta volt Románia kalapján, az olimpikon tornászlány tönkremenésének és 1989-es disszidálásának története, meg egy olvasmányos nyelvszociológia. Ez egy nyelvész klubtárstól kértem kölcsön. Olyan érdekesen beszélt... Amúgy reggelente hetek óta Mózes öt könyve. Elképesztő, ahogy az Úr szervezési, jogi, orvosi, iparművészeti és haditechnikai utasításokat ad a pusztában. Otthon pedig vár a Majdnem Befejezett Mű, már végleges formában a legnagyobb része, három CD lemezre írva. Ezért volt bölcs Miki, hogy így a fölírást, ahogy kész egy fázis, otthon, azonnal meg tudom csinálni. Zárt rendszer. (Folytonosan készítek biztonsági másolatokat, nem lenne erőm még egyszer belekezdeni.) Az 1. számú lemez egymagában is teljes, ezen minden munkám megnézhető (most írnak hozzá Győrben lapozóprogramot[9]), A borítót is megterveztem. A belsején használati utasítás. A lemez elején pedig leírom, hogy bizony a legpocsékabb képeim is itt vannak... Teljesen kész a 2. és 3. lemez, ezekről nyomda (kisméretű) reprodukciót tud csinálni. Talán egyszer erre is sor kerül. Ebből a háromlemezes változatból a fontosabb könyvtáraknak, szakmai archívumoknak gondoltam ajándékozni. A CD borító: OEUVRE-CD 1. nincs visszatartott copyright, korlátozás nélkül fölhasználható l minden festmény, grafika, és a fontosabb fotók nézőképei, lapozóprogrammal l könyvek szövegei l opuszjegyzék l C. napló tartalomjegyzéke l életrajz l grafikák és fotók, nyomda számára (TIFF) (a 2. és 3. lemezen pedig a festmények) Mindeközben ilyen gondok is, pld. az opuszjegyzékkel: barátom nevét hét év után se tudtam megjegyezni, ezért a címjegyzékben egy utalószó, amit a FIND keresőprogram azonnal megtalál. S mellette a megjegyzés: feleségét is tegezem. Vagy. Egy vevőm, jónevű gyűjtő, titkosíttati kérte magát. Most mit csináljak. Életem végéig külön listát vezessek a nyilvánosság számára? A kettős adatvezetéssel nagyon csínján kell bánni, tévesztésveszély. Végül ezek egy utolsó, pirosra színezett oszlopba kerültek, amit a CD-n egyszerűen elhagyok. Mami meséli, a múltkor böjtölésből három napig nem nyitotta ki kompjuterét. 80 éves. Meg meséli, húgom be volt oltva, hogy nem minden igaz, amit neki az iskolában mondanak. Így 15 éves korára hitte el, hogy Magyarországon is van gólya. Közben itt hatodszor csapom agyon ugyanazt a sáskát -tényleg- a sportzsák kemény fenekével. Délidő, a padlásszobában fővök, 50 fok, derékig meztelenül. De lent a szobában szúnyogok vannak. Meg Miki. Kata a faluban társasél. Hogy Marika néni meghalt a télen, fia most részegségében betörte a fejét, a tapolcai kórházban fekszik. Cserhalmi színész nem tudta, a csirkecombok a mélyhűtőjében a miénk és megették a lányával. A másik betelepült színész fiatal feleségét még a szomszédba se engedte át, az most biciklin meglógott, válóper, már árulják úszómedencés házukat. Egy izraeli bebíró az eddig tiltott területen villát épít, habár engedéllyel, tiltakozás. Második kocsma nyílt a faluban. DerPaliék[10] megjöttek, meg kéne látogatni őket. A templomkörüli ágyást fölszántják, lehet onnét virágtöveket vinni, lehetne, de már mind elvitték. Hanem a Bolt megérkezett Európába, este 10-ig nyitva, rozskenyér, és nekem nagyméretű gumikesztyű[11] megrendelve, hétfőre hozzák. A főtéri feszületet nem elbontották, hanem elvitték restaurálni, nagyon szép lesz. Augusztus huszadikán falumise, háborús emlékmű avatás, zászlóavatás?! és az egész falunak ingyenvacsora a kővágóörsi étteremben, különbusz. Katának és Mikinek belépőjegy. Nekem sajnos rossz a gyomrom. Nehezen indult ez a nap. Kata 6.30-ra kért ébresztést, hogy első péntek. Meghalt az ábrahámhegyi papbácsi, már tavaly csak csoszogott, így csak reggel van mise. Biciklivel menne. Végül fáradtsága legyőzte. Nyolckor Mikit keltem, vinném Tapolcára, gégészetre, ma másodszor fogják pungálni, a kocsi nem indul. Elküldöm autóstoppal, hogy majd-ha, utána megyek. Van épp erre a célra egy ORVOSHOZ táblám a történelmi múltból, mikor nem volt kocsink; de ezt nem akarja használni, elindul. Csak egy gyertyát bírtam kicsavarni a négyből, gyenge a sérült kezem. Negyed óra múlva mégis elindul az autó. Végignézzük, ahogy egy kisfiú fülét kezelik, végig ordított. Ámbár differenciáltan. "A másik fülemet... neeee", ebből reményt, és párbeszédre való hajlandóságot vettem ki. Avval riogatták és egyben vigasztalták is, így nem kell a kórházba visszafeküdnie. Erre is reagált. Külön jajgatott anyjának és az orvosnak. Nem volt teljesen fejvesztett. Mikinek inkább az érzéstelenítés fájt. Ámbár a jókedélyű hentesméretű orvos minden erejével tudta csak áttörni a csontot az arcürege felé. A hét elején a pesti SzTK-ban ez egy orvoskisasszonynak harmadszorra sem sikerült, három tűt görbített el. Végül Mikit elengedte kezelés nélkül. Klassz, nem? Ide lefelé a kocsiban már rosszul volt, a maga csendes módján megkért, ne gesztikuláljak, fáj a feje. Pungálás után postára, ajánlott válaszlevél az Adóhivatalnak, csudálkoznak, hogy tavaly csak ennyit kerestem, és hogy lennék szíves ezt egy kicsit megmagyarázni. Hétoldalas kérdőív. Csak hát én két éve kapott New Yorki tízezer dolláros ösztöndíjammal eléggé le vagyok fedezve. És hogy nem kerestem? Nem gyütt vevő... Posta után még Tapolcán elemvenni Kata biciklilámpájába. S mit látok a polcon, bicikliláncot, másfél métereset. Jó drága, de Mikinek kellene. Orvos utáni eufóriában megveszem. Ő a kocsiban vár. Adom neki. "Nem számzáras? zöld?" Nem, ez kulcsos, mondom rezignáltan. Akkor az én szocializmusban eltört gerincemmel kínlódva visszacsinálni az üzletet...igaz, vettem közben egy pót-pót svédkulcsot is, amit mindig az asztalomon tartok, annyira szép. Mi baj volt még. Itthon az igazolványát nem találjuk. A tető a tavaszi nagy viharokban több helyen átrozsdált, kilyukadt. Százezer? Miből? A padlásfal belső pereme végig meglazult. Ránk dőlhet. Le kell bontanom. És az idei időjárás következménye: szúnyoginvázió. Kata nem tudom, hogy bírja órákig a kertben. Én mindenesetre. Kékkút indítása a szokásos volt. Első nap tüzet csináltam, másnap vizet. Tavaszi esőzések, húsz centis sár az akna fenekén. Vízóra, elzárócsap valahol alatta. Gumicsizma, gyalogsági ásó, görnyedés, szúnyoghad. Harmadnap melegvíz. Bekötöttem a húszméteres gumicsövet, amit a Nap felmelegít a kertben. A végén zuhanyrózsa. Most az épületgépészet további egysége következne, a szart kellene kimerni a retyiből. Egy 18 éves szemétdombot elhordani. Csalántalanítani a közlekedőutakat. Kerítést javítani. Esténként persze, kánikula után. Közben körletrend a padláson, az az én életterem. Tízkötetes könyvtáram leporol, vasládából[12] a tartalék zoknik. Lehoztam egy Arany összest, nem volt erőm a másodpéldányt kidobni. Eddig háromszor vettem meg, pedig nem olvasom, zavar rezignáltsága. De szeretem a közelemben. Kata első fáradtsága múltával nekiesett a kertnek. Miki két tárgyból bukott, álmatagon forgatja kémiakönyvét. Én nagy munkámat befejeztem, most majd rémült nézés a semmibe, mint az a görnyedt férfi a csónakban, a Szixtusz kápolnában. Zsófiról valamit. Gömbölyödik. Katának sikerült megállapodnia a haszonélvezeti joggal bíró nénivel (tudod mi az?[13]), hogy végleg megtűri. Ennek fejében hatvanezer forintot kért. Ki fogjuk fizetni. Ja, ezt az egészet még nem tudod. Húgom pár éve vett egy helyes kis másfél szobás, központi fűtéses nyaralót a Németvölgyi úti temetőnél a Rend számára, maradt pénzből. Mami, a volt tulaj: Mária néni, meg néha mi, ki-kimentünk a gyönyörű kis kertbe, fél napokra. Mikor Zsófi bejelentette nekünk a Hírt, észbevettem, ferencvárosi bérlakását ugyan miből fogja bébi mellett fizetni. Hazaköltözni nem akar. Szerencsére. Részben ideje megtanulnia élni, részben állandó konfliktusaik -számomra legalábbis- terhesek. Kata, bár segítőszándékkal, folyton jelen van. Itt hagytad a szennyes ruhádat mért mész vizes hajjal utcára edd meg még ezt a kenyeret. Zsófi meg morcos kedveiben ösztönállatka. Interurbánolok Erzsébetnek. Kölcsönadta a házat, ingyen, csak a rezsi. Akkor még a (89 éves életvidám) volt tulajdonossal írattam alá mellékesen egy papírt (két tanú), hogy ő is beleegyezik. Később ezt az aláírást nagyon megbánta... Zsófi tisztaságfogalma különbözik az övétől. És lassan rá kellett jönnie, ahogy tárgyai sorra elmozdultak, hogy negyven év alatt, még férjével épített élete foszlik most szét. Zsófi rendezi be életét és lakását, költözés után azonnal beszerzett két új macskakölyköt. (A régi meglógott.) Hogy ez bébi mellé nem az igazi, hidegen hagyja. Kata nagyon bemozdult, új feladat, bébi réklit nézeget, lehet, ő fogja a gyereket megszülni. Zsófival most ez ügyben nagyon összejöttek, hosszan csevegnek telefonon, vásárolnak, pusmognak. Én meg házat mosógépet telefont kompjutert egy plüssoroszlánt szereztem neki, költöztettem. Szobája kifestését nem vállaltam, de könyvespolcot még építek. A heti szemét szállítást már ő rendelte meg. Sokszor alszik újabban nálunk. Soha nem a szobájában, Katánál. A leejtett tévét Kata nem javíttatja meg, így éjszakába nyúlóan beszélgetnek. Terhesruhát varr magának. Kertjében palántázik. Társasága megvan. Trabantja is megvan, olykor egyik barátja fuvarozza. Úgy látszik, jogosítványhoz a vizsgát nem teszi le, éve húzódik, pedig fizetném. Az Iparművészetire felvételizett, esti tagozat, heti két bejárással, tipográfia, nem vették föl. Továbbra is Szüts stúdiójában dolgozik, befogadták. Kékkútra talán lelátogat a hét végén, barátokkal és mikrobusszal. Zsó Istentől bocsánatot kért, és aztán levélben tőlünk is. És hogy tudja, ez számunkra is milyen többletterhekkel jár. Mivel Isten megbocsátott neki, kik vagyunk mi, hogy...?! Kaland szülőnek lenni. Volt szerelmem meséli, (építész, reggel négykor kutyát sétáltat, majd 40 órát dolgozik, este felvigyázza nagyszámú unokáit), hogy érettségizett fiát látja délelőtt, amint a díványon keresztrejtvényt fejt. Petri Gyurkáék júniusban kölcsönkérték házunkat, s lementek egy hétre nyaralni. Bekerülünk a magyar irodalomba. A feleség nagyon meg volt elégedve, és le is kaszáltatott, Gy. szerint jó volt, "már amennyire egy nyaralás jó lehet". Ezt ismerem, értem. Egy nagyon régi verse szól is erről. Cigarettát venni, majd otthon bezárkózni, lehúzni a rolót, kihúzni a telefont, és csöngetésre nem kimenni. Kisértem Katát a piacra. Erotikus élmény. Ahogy a nők szeme lázasan csillog és kutat a legszebb-legolcsóbb barackok irányában.[14] Bocsánat, de vizsláknál láttam ilyet, ha előttük eszem. Lenyűgöző intelligensen tudnak ilyenkor az emberre nézni... E témakörben még az jut eszembe, reménytelen dolog a háztartási munkát szimmetrikussá tenni. Egy egészséges nőt érdekli a függöny tisztasága, egy egészséges férfit nem. Megjött az ehavi Új Művészet, fiatalok munkái. Látom, generációmmal kövületté váltunk. Olajfestés??! Tudom, éppoly tehetségesek és hogy ők a jövő, ha legyintek is. A festészet általában valamit el akart magyarázni, a templomfreskók. Ezek a fiúk is nagyon el akarnak mondani valamit, csak másodlagos nekik, mivel, hogyan. Talán mi vagyunk zárójelben, ez a párszáz év, kezdve az öncélú trecento városképekkel. Én színekkel tanítok szavakkal elmondhatatlant, egy puha Mondrian. Anzelm testvér életformát változtatott. (Nem nősült meg.) Bakonybélbe visszatelepültek a Bencések, s most, hogy leérettségiztette osztályát, útjára engedték Pannonhalmáról. Emlékszel, régóta remeteségre vágyott. Négyen vannak, valami kis nyomdai meg kerámia munkából fognak élni. Festményemet magával vitte. Próbáltam belőle kiszedni, mennyire akar (tőlem is) zártabb életet. Azt hiszem, még nem tudja. E-mail címét megadta, igaz, az egy tapintatosabb forma, mint a telefon. Meglátogatható, de kevesebbet fog Pestre mászkálni. Búcsuzásképp diákjai a budai Ciszter gimnáziumban egy Moličre darabot adtak elő, rendezésében. Kata meg is nézte, süteményt vitt nekik. Rendtársával volt nálam a hírrel. Kérdeztem, négyükből hánynak van humorérzéke. Új kaland, hát elkezdi. A Fioretti közösségről valamit. Próbája volt hitelemnek, hogy egy estén minden előzmény nélkül bejelentettem, az egyik fiútól most végleg elbúcsúzunk, elküldöm, a nyári lelkigyakorlatra sem jöhet már. Mondtam, fájdalmas, és nehéz lesz elfogadni, mert erről semmi többet nem mondok (neki sem). Fegyelmezetten voltak teljesen zavarodottak. Egyikük az izgalomtól dadogva még annyit kérdezett, hogy ugye morális oka van a hallgatásomnak? (Megkínlódtam a döntést.) András. Bőven és gyönyörűen imádkozik. Múltkor, mikor egymásért, belelendült, hogy sokat tanult Deskétől, ahogy az tud nemet mondani, ahogy szakmai idejét óvja, és hogy hullanak körülötte az emberek, mint a legyek ezt a mondatát aztán zavartan kijavította. Többen elmosolyodtunk. Gábor. Tékozló fiú, visszatért, rendszeresen jár, újra. Hála Istennek újra munkahelyen, s nem önmagába zárva. Bankban fordító, sokat dolgozik, jól érzi magát. Teológiai esszéket ír, néha fölolvas belőle. Erzsi. Továbbra is egy iskola könyvtárosa. Elvégeztettek vele egy kompjuter tanfolyamot. Kántorkodik is, és látogatja az egyházi megmozdulásokat. Egy nehezebb éve volt, megint rá került a sor, ő volt házuk ügyintéző gondnoka. Vett egy mandolint, hogy Gábor hiányában is legyen mindíg zenénk. A dalok kiválasztását inkább ránk bízza. Borit meghívtam és beállt közénk, talán írtam már. Még Zsófival együtt hordtam óvodába, színésznő lett. Most tért meg, György atya készítette föl. Tele van örömmel. Májusban egy imaest végén nyaggatni kezdett, névnapom alkalmából, hogy mit szeretnék, úgy igazán. Szabadkoztam. De tényleg, mondjam meg. Mondom, egy lány mellét simogatni. Nevetett, jó, de addig is- Akkor megjelöltem a Mohos sziklát, fiatalkoromban olvastam, a háború előtt adták ki. Megkaptam. Nagyon tehetséges ez a Steinbeck, és nagy szamár, ami a világképét illeti. Szeretem. Érdekelt halála dátuma, megnéztem a Larusse-ban, megdöbbenésemre a 15 soros szócikkben három éles kritikai megjegyzés, ami egyébként mind igaz. Enciklopédiában?! Illetve. Jut eszembe. Múltkor néztem a 100 éves Pallas lexikonban a Kossuth címszót. Kényes helyzet. Eszméin átlépett az ország, de szavakban, jelszavakban nem. És volt bátorságuk mindezt finoman megfogalmazni. Mindíg azt hisszük, hogy szüleink hülyék. Kata vett egy drapp kardigánt. Elneveztem fogalmazásgátló[15] ruhának, és megjegyeztem, hogy sokezer ártatlan asszony tisztességét meg lehetett volna óvni a balkán háborúban, ha ilyeneket osztanak szét közöttük... Azóta nem hordja. Időélmény, ez is. Te gyerek! Tudod te, ki az a Cseke László? A te zenei magaslovadról lefelé nézve? Már öreg ember. Évtizedekig vezette a Szabad Európa kívánság-műsorát. Legendás figura, Csepelen egy szocialista brigádot neveztek el róla. Lett is botrány. És most föltűnt itthon a Sláger Rádióban[16] szombat délelőtt, annakidejéni budapesti klónjával, Komjáti Györggyel közösen csinálnak egy műsort. Hangja a régi, és anekdotázik: kapott egy levelet még Münchenbe, vajon az ő fia e, akit a múlt héten bekonferált (nem tudom, hogy írják:) Charlie Cheeke vagyis "Csabi Cseke". Tudod mi a komoly előnye az időmúlásnak, az öregedésnek? Nálam? Szerszámaim sokkal jobbak. Mit kínlódtam én régebben kézi fúróval, rossz rókafarkú fűrészemmel. 88 éves rákos apósom, a Nagyapa, kezdi értelmét veszíteni, négy gyereke, meg a házastársak ügyeljük. 20 percenként kell WC-re kísérni, majd megnézni, visszatette-e a pelenkát. Már keveri az unokáit. Békés, jó kedélyű, szelíd, hálás. Én nem váltam be igazán, mert rám szólt, hogy ő el tudja látni magát, hagyjam, s erre nem tudtam mit mondani. Egy kompjuter-könyvet jegyzeteltem a szomszéd szobában. Ebéd után aludtam. Így egy idő után kihagytak az órarendből, igaz hamarosan beszereztek egy erdélyi asszonyt, aki ott is lakik. Egyszer elkísértem a sebészetre, megint vérzett. Ismerős karizmatikus orvos a fenekébe dugott egy vastag üvegcsövet, bevilágított, s megmutatta nekem a vörös rákos sejthalmazt. Aztán kiégette a felületét. Egy darabig ez segít. Kisöreg közben egyszer feljajdult a fájdalomtól. Még annyit, egyik unokája egy szép kis márványlapot ajándékozott neki, a konyhába. Később szóba került a dolog, Nagyapa csendesen, kissé indignálódva megjegyezte, hogy ezt még korainak tartja. Urnafülke fedlapnak nézte. Én eddig csak egyet tudtam, hogy Thomas Mannnal, most hallom a rádióban, hogy sakkkör, és roszszszívű. Hanem Spiró írt egy fergeteges egyfelvonásost, Szappanopera címmel. A legkényesebb problémák sorra, a zsidó kárpótlások anomáliái, hogy a gyilkosok utódaitól hány dollárt kapni egy megölt szülőért. (Barátaim többen nem fogadták el.) Hogy most hirtelen üzlet lett zsidónak lenni, a külföldi bankok, de a zsidó szervezetek is lenyúlják a pénzeket. Hogy ma is vannak zsidólisták. Van szó benne adócsalásról, újgazdag brókerről, nagyon mai léhűtő nagylányról. Nagyon jó. Melegen gratuláltam neki, e-mailen. Irodalmár barátom szerint a darab csupa közhely, minden eleme rossz, de valahogy mégis összeáll. Szerencse, hogy nem értek hozzá. Az e-mailről jut eszembe. Elsősorban Mike kedvéért tettük a gépre ezt a programot, aki időközben belépett egy levelező hálózatba is, főleg vicceket küldözgetnek. Amikor tanulnivaló-torlódás miatt pár napig nem nézte a postáját, 320 levél gyűlt neki. Tiltani nem szoktam, kárörvendve nevettem. Azóta már kilépett. Volt még egy szertelensége, mintha magamat látnám. Szerzett valahonnét, és fölrakott a mi gépünkre 900 betűtípust, hadd legyen választéka mindenféle grafikai ötlet esetére. Csak azt felejtette el, hogy ennyi kezelhetetlen. Keresném az idézethez használt másik betűmet... Szerinted miért szereti kétszázezer éve minden gyerek a hintázást? A ferencesek nyárra összevonták a hatos és a hetes misét, fél hétkor kezdenek, káderhiány. Át kellett gondolnom a reggeli menetrendet, a hét órás uszodába érkezéshez ragaszkodom, 10 perccel később már idegenekkel vetkőznék. Fölmerült az esti mise lehetősége is. S szembesülnöm kellett vele, mennyi reggeli gyakorlatomban a megszokotthoz ragaszkodás, az üres forma. Hát bizony. Végezetül mit tudnék neked mellékelni? Májusból egy szövegem, meg egy tárca, azt begépelem neked. NÁDOR TIBOR ÉS MOHÁCSI ANDRÁS KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓBESZÉDE. Nyikoláj Petrovics Kamanyin ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely a Szovjetoroszországgal együtt nőtt fel. Tíz éves korában már egy sorban kaszált édesapjával. Majd a Komszomol katonai repülőiskolára küldte. Férfivá az első ötéves terv időszakában érett, amikor a Szovjetúnió elmaradott országból nagyhatalommá fejlődött. 1934-ben az egész világot bámulatba ejtette a szovjet repülők sarkvidéki hőstette. Kamanyin a párt Központi Bizottságától és a szovjet kormánytól azt a feladatot kapta, hogy a Csukcsföldön át közelítse meg O. J. Smidt táborát, és társaival 5 kétfedeles repülőgéppel mentse ki a "Cseljuszkin" expedíció 104 tagját az örök jég birodalmából. E nagyszerű hőstett alkalmából vezette be a szovjet kormány a legmagasabb kitüntetést, a Szovjetúnió Hőse címet. Kaminyin a háború előtti években elvégezte a repülőakadémiát és dandárparancsnoki beosztást kapott a könnyűbombázóknál. A Nagy Honvédő Háborúban már tábornok, az 5. csatarepülő hadtest parancsnoka. A hatvanas években pedig az űrhajósok kiválasztásával és képzésével bízták meg. Részlet Nyikoláj Petrovics Kaminyin: Letcsiki i koszmonavtü című önéletrajzi regényéből. A helyszín: Vlagyivosztok körzet, 1931. "...Ahogy visszagondolok a múltra, életem során sokszor kellett repülőtéren kívül leszállnom. De ez volt a legnehezebb, beosztottjaim életükben először hajtottak végre kényszerleszállást. Számukra a mocsárral körülvett faluszéli kaszálón végzett szerencsés landolás nagy győzelem volt. A közeli vasútállomásról szikratáviratot küldtem a parancsnokságra. Három óra múlva vasúti hajtányon megérkezett Ogar századparancsnok, és a szerelők csapata. Természetesen megérkezésükig mi sem tétlenkedtünk. A szomszéd falu parasztjainak segítségével kiszabadítottuk a gépeket a bozótból, lekaszáltuk a pohánkát, kivágtuk a bokrokat, és egészen tűrhető kifutópályát készítettünk. Hossza meghaladta a kétszáz métert. A századparancsnok fogadására rendbehoztuk magunkat, mint valami díszszemlére. A gépeket is szép sorba állítottuk. -Századparancsnok elvtárs! -a csoport kényszerleszállást hajtott végre. Áldozat nincs, a repülőgépek üzemképes állapotban vannak. A pályát felszállásra előkészítettük. -Ne siess, Kamanyin. Mára elég volt ennyi is... Aztán megszemlélte a pályát, lépésekkel kimérte, majd nekem szegezte a kérdést: -Biztos benne, hogy ekkora kifutópályáról sikerül felszállni? -Fel lehet szállni, de megfigyelő nélkül, és maximálisan tehermentesíteni kell a gépet. Üzemanyagot is csak épp annyit töltsünk, amennyi kell,- volt a válaszom. -Nem fél? Ilyen tenyérnyi helyről... -Felszállok. -Engedélyezem. A gépemet felkészítették felszállásra. Kiszerelték a fedélzeti géppuskát, a fényképezőgépet, a navigációs eszközöket. Vang Hsziung, a megfigyelőm nem szállt be a hátsó fülkébe. A repülőgép így összesen 300 kilogrammal könnyebb lett. Kézzel elgurítottuk a pálya legvégére. Négy-négy ember fogta a gép jobb és bal szárnyát, két szerelő belekapaszkodott a farokműbe, hogy lefogják a repülőgépet, míg a motor eléri a kellő fordulatszámot. Amolyan katapultszerű indítás akart ez lenni. Óvatos gázadással fokoztam a gép fordulatszámát, a gép már remegett, de nem mozdult el a helyéről. Aztán a parancsnok fölemelte a karját, s a következő pillanatban hirtelen leeresztette. Az emberek egyszerre engedték el a szárnyakat és a farokművet. Teljes gázt adtam. A gép megugrott, farokműve enyhén megemelkedett, s mind sebesebben száguldott...egyenesen a mocsár felé. Tisztában voltam a veszéllyel, nagyon jól tudtam, hogyha a gép a szántó végéig nem szakad el a földtől, már nem száll fel, kerekeivel belesüpped a zsombékba, nagy sebességgel átbukik és kigyullad. A gép szinte nyüszített már, hogy emeljem a magasba, de kis sebességgel a felemelkedés halálos veszélyt rejt magában. Csak a felszállópálya legvégén húztam magam felé a kart, felrántva a gépet. S már a levegőben is voltam. Sebességem még csekély volt, szinte csodával határos módon függtem a levegőben. Néhány másodperc múlva már növeltem a magasságot, szabályosan körözni kezdtem a leszállópálya fölött. Hamarosan Prihogyko gépe jobbról mellém csatlakozott. Leadtam az egyezményes jelet, hogy a többi pilótát ne hagyják felszállni. A századparancsnok legalább olyan világosan látta a felszállás nehézségeit, mint jómagam, s kitette a keresztet. Ez azt jelentette, hogy mi repüljünk el, a másik három gép pedig itt marad a kényszerleszállás helyén. A repülőtéren A. F. Klisejko hadosztályparancsnok, a repülődandár parancsnoka fogadott bennünket. Azonnal hozzá siettem és jelentést tettem. -Hadosztályparancsnok elvtárs, a repülőtérre húzódó köd miatt... -Hagyja csak, mindent tudok-, vágott szavamba Klisejko. Igaz, hogy valamennyi gép épségben maradt? -Igaz, hadosztályparancsnok elvtárs -Köszönöm, Kamanyin elvtárs. Tolmácsolja valamennyi pilótának köszönetemet. Önt bizonyára legalább annyira megviselték a nehézségek és a veszély, mint bennünket... Nekem ezen a mai napon megőszült a hajam. Este a felsorakozott Lenin-század előtt a századparancsnok felolvasta a dandárparancsnok parancsát. A kényszerleszállást sikeresen végrehajtó repülők mind elismerésben részesültek. Engem a dandárparancsnok egy órával jutalmazott meg. A parancsban megintették Ogar századparancsnokot, mert a repülés megszervezésénél nem vette kellően figyelembe az időjárási viszonyokat. Ogar ragyogott a boldogságtól, mert súlyosabb büntetésre számított..." Tisztelt közönség, lehet, hogy csak én látok hasonlóságot a harmincas évekbeli szovjet pilóta és fiatal művészeink mindennapi élete között?! A gondolat majdnem pogány, mégis igaznak tűnik: a feladatot halálosan egyedül kell megoldanod. Nekikészülődéskor társaid még segíthetnek, felszálláskor azonban már csak annyiban, hogy elengednek. A géppuskát, a fényképezőgépet és Van Hsziungot, a kísérőt a földön kell hagynod. Munkád nyaktörő mutatvány, a magad életét kockáztatod. Siker esetén kapsz egy karórát. Kérem szeressék Nádor Tibort és Mohácsi Andrást, legalább annyira mint Klisejko hadosztályparancsnok szerette és féltette beosztottait. A kiállítást megnyitom. ?_::?ÓÜÖ)(=/%!+"'~!@#$%^&*()_+?> Mondták, a sor vége azt jelenti, hogy a számok nincsenek keretben. 13 oldalnyi szövegben kellett a helyét megtalálnom, elmagyarázták, hogy hova. De aztán átraktam, ide: style="mso-spacerun: yes"> www.vali-oeuvre.c3.hu

Szégyellem, Krúdyt nem ismerem. Valaha belekezdtem valamelyik? Szindbádba, s arra lapoztam rá, hogy az utazó kisvárosba érkezik, a vendéglőben somolyogva invitálják az esti mulatságra. S ott azt találja, hogy a hölgyeknek a terem közepén álló magas létrán át kell mászni, hihihi. Ennyi elég is volt belőle. Most megvettem, mégiscsak: Előhang egy birkapörkölthöz. Novellaválogatás. ...az ilyen férfitől nem kell tartani, hogy az nyomban első szóra, az első megjegyzésre veszi a kalapját, és megszökik a háztól valamely füstös kaszinóba vagy még bűzösebb korcsmába. Rendesen nekikészülődnek az otthoni tartózkodásnak, mert jól tudják, hogy az asszonynak is dukál valami. Itt van például a sült krumpli. Ebben a krumplikorban még nem mindenki merészeli őt megsütni. Azt mondják, hogy ez csak télire való, amikor amúgy is sokáig ég a konyhán a tűz a hosszú estéken. A másik vármegyéből hazajönne a férj, ha megérezné, hogy felesége fiatal sült krumplival várja odahaza. - Igen, igen, felelte Kalkuttai -, a sült krumpli kiváló családi étel, de mégiscsak leginkább a téli este szükséges hozzá, mint akár a rákhoz június vagy július, amikor délután az ember hűvös lábvizet vesz, és a lavór mellé odakészít egy szakajtó apró, tiszai rákot is, amelyből százat is meg lehet enni, amúgy unalomból. Zsanet összeráncolta a homlokát, és még az sem elégítette ki, hogy Kalkuttai néhány krumplit megúsztatott a libapecsenye zaftjában. Más sikert várt ő ettől a krumplitól... Jó. Muszáj nekem ezt olvasni? Vettem egy anorákot, a régi bizony már több helyen. Ennek 7 (hét) zsebe van, velőtrázó. És mint a mesében: a hetedik zsebbe (hátul középen, a boltban megmutatták), belemegy az egész anorák, és - gondolom - eltűnik. Nem merem megpróbálni. A vasárnap délelőtti kiránduláson B.Kati rákérdezett, hogy is van az a web-címed, nem tudtam megjegyezni... Most, éjfél után (fejfájásra ébredtem), az első negyedórában egy igen régi piros cipőfűzőm szappanos-kefés ledörzsölése, mert az új bakancsomba áttéve, eltűnik a különbség. Aztán egy e-mail annak az ismeretlen fiúnak, (hogy majd holnap délután elolvassa, hiszen délben kezdenek) aki a napokban a számlálót föltette a honlapomra: ... amiért keresem, tudna-e segíteni: befürödtem kissé evvel a komplikált domain-névvel (ha így mondják): VALI-OEUVRE.C3.HU Nem lehet szóban átadni, megjegyezni, a francia szó is zavaró, a fonetikája, stb. Hülyeség volt. Szeretném deske.hu - ra egyszerűsíteni. Megoldható lenne? És evvel visszafeküdtem. Fél óra múlva még ébren, s eszembe jutott, hátha foglalt már ez a név?! Fölkeltem, zokni, papucs, újra kinyitottam a gépet, beütöttem, s - téboly - az én címoldalam jött fel. Újabb e-mail, s rögtön válasz is jött, éjjel egykor! Kiderült, hogy a fiú a központban azonnal megcsinálta, s most mindkét néven följön a honlapom! Most háromnegyed három, még egy levél, hogy ha már..., nem lehetne-é, hogy a címoldalon szereplő e-mail címemre kattintva azonnal reflektálni-, válaszolni lehessen nekem?! Talán még mindig ébren van, s válaszol? Hajnali fél négy. Most válaszolt! Ezt: Mindent lehet: vaali@dpg.hu helyett [a programba] ezt kell írni: vaali@dpg.hu És a címoldalamról indítva már lehet e-mailt küldeni! Azonnal e-mail-körlevél, hogy ezentúl egyszerűen deske.hu - vagyok. (2 perc alatt megy át a telefonon a 136 levél.) Mámoros éj. 2001. április 24. Kedves J., bocsánat, hogy most egy percre... Ó NYÁJAS OLVASÓ, HOZZÁD FORDULOK, HISZEN TE: VAGY! Öt nap alatt a vendégszámláló 72-t mutat! Ebből lejön vagy 15, annyit én igazítgattam. De Szütsön kívül három emberről tudtam, hogy időnként olvas...! Nahát. Köszönöm! A menűoldal alján a vaali@dpg.hu-ra kattintva tényleg lehet kérdezni, pénzt kölcsönkérni, és használt jégszekrényt kínálni eladásra... Délután egy NÉMO csapatbeli fiatal festő lakásán, itt a Szilágyi Erzsébet fasorban. A nevét meg fogják tanulni: Várhelyi Tímea. Úgy fölizgultam a képek láttán, hogy Szütsöt azonnal odahívtam (mobilon). Elképesztő munkák. Kiállítva majd május környékén, az Óbudai Zichy kastély pincéjében,. Előválogattunk. Ott a szobában láttam meg egy Szüts tervezte hanglemezborítón ezt a nagyon régi nagymarosi fotómat: Délelőtt Posta Aladár lúdtalpbetétkészítő mesternek tízezer jattot ígérek, ha igazi régi szovjet acélanyagot tudna szerezni... Visszafelé haladva időben, reggel négyes számú öreg barátnőm (ő még nem hozott süteményt) a vízben megállít, Esterházy cikkére kérdez, az éjjel olvasta, rólam szól. Egyeztetjük, régi történet. Még fölemlíti, hogy bizony egy hétig fájt a karja a múltkor, mikor megrúgtam. Csak annyit tudtam hirtelenjében, hogy kérem, vegye figyelembe, hogy rúgok, de sohasem harapok! Koncentrálom a feladatokat. Mindenem tönkrement. Egyetlen cipőm oldalán lyukas, stb. Vettek képeket. Tanulom a gazdagságot. Most cipő, szandálvásárlás után 12 pár egyforma zokni, hogy Katának ezentúl nem kelljen mosás után annyit keresgélni, párosítani. (Munkamegosztásunk, feladataink a házon belül mereven rögzültek az évek folyamán.) ...és főleg vettem egy futócipőt, aszfaltra szerkesztett fajta. Többévi nyafogás után, hogy már nem bírja a térdem a síelést, most rászánom, és megpróbálom ezt, újra. A végül tényleg lebontott Ganz gyártelep helyén hónapokon belül hatalmas park lesz, alig várom. A kapunkon kilépve csak át kell menni a túloldalra, ott majd lehet futni. Igaz, az orvosok (tényleg többes szám) rég eltanácsoltak ettől. De a lelki motívumok erősebbek... Bocsánat, most veszem észre, illusztrációim tűrhetetlenül lassan jönnek föl a web-en, rosszul méreteztem őket. Nekilátok kijavítani, bár alvásidő, negyed tizenegy. 2001. április 25. Szándékkal eddig soha, ma nem bírtam ki, késve indultam a hatos misére. Ezeket a kijavított képeket akartam nagyon web-re tenni. Futottam, s közben eszembe jutott, hogy misére és uszodába lehet ezentúl futócipőben, ez a kilométer elég is lesz kezdetben. És nincs külön időráfordítás! Egy a gond, közben körülményes lesz rózsafűzérezni. Délelőtt az Ernst Múzeumban végre személyesen találkozom Illyés Máriával. Átnézzük a gyűjteményes kiállításom tennivalóit, végül nem tíz nap, hanem két hét, amit kértem, és megkapom az egész múzeumot. A nyitás ideje változott, 2002 október 9, szerda, zárás az ünnep estéjén, 23-án. Átadtam a falmezőkre kiosztott képrendezési tervemet, mondja, kevés a 62 kép. Növelni nem lesz gond, a szűkítés volt keserves. Az Ernstből a kaposvári Rippl Rónai Múzeumba megy az anyag, 2003 újévkor az Esterházy palotába, Győrbe, majd a Tavaszi Művészeti Fesztivált nyitja meg a kecskeméti Cifra Palotában, március közepén. Roadshow. Valami ilyen címet kéne neki adni, hogy VÁLI60. Hát még ha épp annyi képet raknék ki. Szerda esténként az imaközösség újabban nem nálam, hanem a Svábhegy oldalában találkozik, Ildikónál, a négy gyerek mellől nem tudna elszabadulni. Kéthavonta egyszer egymás szándékaiért imádkozunk, ma is ez volt. Áldott percek. És, bár imában szigorúan tilos tanítani, óhatatlanul kibuknak az elképzelések a másik élete rendbetételére, hogy merrefelé kellene lépnie. Tanulságos. Utána már csak rövid szentségimádás, áldozás. Zsolozsmát nem mondtunk, arra ilyenkor nem jut idő. Erzsi vett egy mandolint, mert azt könnyebb hurcolni, mint egy gitárt, a zenét most a hatéves kis Évi furulyamuzsikájával közösen szolgáltatták. Isten előtt eltűnnek a különbségek, legalábbis az ilyen irányúak. Igaz, Isten mindenkit a legjobban szeret. Téged is. Ja, és még valami. Reggel a kisasszony rábeszélt valami sajtra, hogy árleszállítás meg minden. Kata rám bízta, nem volt ideje lediktálni, mit hozzak. Úgy hívják, hogy GOUDA. Ismered? Baromi jó! 2001. április 26. Egy hétig nem tudtam úszni lábsebem miatt, most hogy visszatértem - ihletett állapot - végre mintha valami áttörés bukóforduló terén. Megtanítottak, ötödik éve gyakorlom, a 42 hossz az 1200 forduló havonta, tehát eddig úgy jó negyvenezer. Először is a kéztartás gondjai. Kecskeméten, márciusban a szomszéd sávban versenyzők, elfacsarodó szívvel néztem a víz alatt, ahogy csodálatos szépen az utolsó métert combjukhoz szorított tenyérrel, akkor mint a bicska, a fejet függőlegesen lerántják. Nagyon kéne erről egy videofilm, végtelenítve vagy lassítva. Meg persze a saját mozgásomról is. Hogy mikor hol a kézfejem. Vagy egy edző, aki egyszer megkorrigálna. Azért nem értem ezt a leszorított kart, mert adódna egy erős lendületvétel lehetősége az elől lévő kézfejjel. Hogy erről miért mondanak le. Talán hogy mindig más az utolsó befejezett csapás pillanatában a faltól-távolság, változóan félbe maradt mozdulatra pedig nem lehet rutint építeni. Aztán a bukfenc lendületvétele. Előrelépés, hogy az utóbbi időben a fordulási erőt már a hasizom rántása adta, nem, mint a korábbi években, amikor az elől lévő kar adta. Nagyon randa lehetett. S most valamit megéreztem, nehéz ezt kifejezni. Mintha az erő a vállban lenne, és - logikátlan módon - a törzshöz zárt kézfejekben. Végül a törzs hossztengely-menti forgatása. A faltól-elrúgáskor a profi még hanyatt helyzetben van, és a törzs visszafordítása csak utána kezdődik. Ez is kezd néha sikerülni. Csak a nagy igyekezet miatt nem mindig marad figyelem a faltól-távolság bemérésére. Korán indítok, s aztán rúgás helyett csak egy tétova cirógatás, amit a fal a lábfejemtől kap, túl messze van. Lehet, hogy ott reménytelen az egész, hogy ezt az egész mozdulatsort jól csak sokkal nagyobb becsapódási sebesség mellett lehetne. Bár lehet, hogy mégsem ezen múlik. A múltkor a Lukácsban két tohonya, pocakos öreg, akik unott-lassú mozdulattal, gyönyörűen... És kézfejük, mintha összekulcsolva, a fordulásból kijövet kezdettől elől. Emlékeztetve a régi nagymenőkre a Normafánál, akik síelésnél az ellenvállas fordulást enyhe lejtőn, lendületvétel nélkül, lassan meg tudták csinálni. Na ja, lassan... az nem az én műfajom. Virrad. Ma is 42 fordulási lehetőség. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget. De azért. Egy megnyitó, ma délután. Nagy Géza képei. (33 éves, NÉMO festőcsapat tagja) Talán hét éve ismerem munkáit. Ez a fiú győzött. Itt most a nagynyilvánossághoz fordulok, mindenkinek tessék megnézni ezt a kiállítást! Megtekinthető a Budai Fonó gyárépületben, (a Fehérvári útról balra nyíló) Sztregova utca 8, nyitva hétköznap 11-17h, zár május 18-án. Javasoltam, ezt a kétméteres olajképet ajándékozza a Nemzeti Galériának. (Valamennyit ez a repróról készült repró is mutat belőle.) *** Roan Rivers, amerikai színésznő: Utálom a házimunkát! Az ember beveti az ágyat, elmosogat, és fél év múlva kezdheti elölről! 2001. április 28. A központi Adóhivatal levele, hogy döntött az 1,1 milliós adótartozásomra írt föllebbezésem ügyében. Nem mondja meg, hogy mit, azt majd egy másik hivatal egy másik levélben. Én marha, hogy bevallottam nekik a 97-es New Yorki ösztöndíjamat, csak az a bajuk vele, hogy itthon vettem föl. Kata szobájában valami indiánfilm, harci színekre mázolt törzsfőnök néz rettenetes farkasszemet a nagy fehér emberrel. Konfliktus van, itt is, a Vizivárosban. A mellettem úszó idős hölgyek nevében egyikük megdorgált, hogy maga a parton bűbájos, a vízben rúg. A zuhanyozóban csak viziszörnyként emlegetjük. Pedig tényleg vigyázok, de hát néha csakugyan. A medence középen álldogálnak receptet cserélni. Sokéves barátságok. Tisztességesen kerülgettem őket, de most, hogy időt mérek, ha némi rés nyílik, megpróbálok átjutni közöttük. Lábtempóm nincs, hogy rúghatnék. Olykor teljesen elfalazzák a sávot, szinte fizikai fájdalom tempót váltani. Mindenkinek igaza van. Egy teljes nap kínlódtam. A jóindulat kötelező. Másnap megüzentem a hölgykoszorúnak, hogy megjavulok, lemondok a stopper használatáról, valamint hogy olyan gatyát húztam, ami, ha gyorsan úszom, lejön rólam. És kéretik lehetőleg nem középen... A gatya csak a hatás kedvéért. Aznap alsónadrágban, otthonfelejtettem az igazit. És: most majd a stílusra fordítok gondot. Tényleg, mikor voltál utoljára uszodában? Van közelben? A srácokat is, netán? 2001. április 29. E hónap első feljegyzését azóta írom át meg át. Lassan megértem, mi történt. Még pár nap kompjuter, és jöhet a festés. Egy évig huzakodtam a Kecskeméti Fotómúzeummal, Sáros Laci zsidótemető fotói ügyében, ők őrzik. Talán megint túllihegem, de az egész könyvünket, a zsidótemetős fotóalbumot nyomdaminőségben akarom CD-n archiválni, a Kedves Utókor számára, esetleges újranyomásra. Most sikerült az eredeti fotókat megszereznem, sokkal gondosabban fogom földolgozni, mint 93-ban a nyomda. (A főmenű / KÖNYVEK-nél meg is nézheted web-változatát: Tanú ez a kőhalom.) Levelek Le Meux-be / 74 2001. május 1990 óta írom ezeket a leveleket, válasz nemigen érkezik. 2000. júniustól küldöm web-en, immár képekkel. Talán egyszer könyv lesz belőle. Szia J! 2001. május 3. Röhej, tényleg, kinek csinálom ezt a hatvan temetőfotó újraszkennelést? Tényleg csak a Kedves Utókornak. Második kiadás? Bár ez a könyv valóban elfogyott, néha megkeresnek evvel. Tegnap reggel négykor kezdtem Sáros képeit kompjuterre tenni. Ma estére a fele már retusálva, készen. Gyorsabban menne, ha jobban ismerném ezt a fotókezelő programot. És ha a kezdetekkor tudtam volna, amit ma, hogy nem kell akkora képméret a retushoz, egy hónappal kevesebb festményeim beetetése. Egy 20 centis rajzot 320 méteresre nagyítottam. Hajnalban kitaláltam valamit Zsófi lakása ügyében, fontos fordulat. Telefon, délelőtti találkozó egyeztetése a partnerrel. A tét Zsófi tulajdonviszonya, kényes ügy. Normális üzemmenet esetén ennek semmi jelentősége, de belső biztonsága múlhat ezen. Négymillió forintról van szó. Temetőfotó retus közben feszülten készülök a tárgyalásra, már minden mondatom kitalálva, Kata szavait a reggelinél alig hallom. Nincs mód most ezt elmesélni, határidős cikke van, nagyon fáradt, éjszakázott. Tárgyalásra induláskor utánam szól, kérlek, hazafelé hozz egy margarint. Mintha Péter Jézusnak, ha úgyis találkozol Pilátussal, kérdezz már rá az útlevélügyemre. 2001. május 4. A Lukácsban a nyelvészprofesszor szólt, hogy a Demokratában megjelent az interjúm. Majd hazafelé megveszem. Rákérdeztem, megtudtam, hogyan kell a mondatban a gondolatjeles beszúrást kezelni: vesszőt csak akkor szabad utána, ha a hogy szó következik. Az is szabálytalan, ha ellebegtetett mondat bezárására gondolatjelet használok, ezt 20 éve már Frank János is fölrótta nekem. De a három pont szenvelgő, és feminin. Rám hagyta, hogy akkor marad az írói szabadság- (Szerinted a rám hagyta egy szó, vagy kettő?) „BELÜLRŐL ÉPÍTKEZEM” Váli Dezső festőművész - Minek tudható az be, hogy amikor felkérik egy beszélgetésre, megkérdi barátait: hová, melyik lap számára nyilatkozhat, s hová nem volna szerencsés? - Van hitem és világnézetem, viszont tévét nem nézek és tájékozatlan vagyok a magyar közéletben. Esterházyt szoktam fölhívni ez ügyben. - Ha egy bármilyen lapban megjelenhet egy igyekezete szerint korrekt, emberi és művészi értékeket felvonultató nyilatkozat, ez elöl miért szükséges elzárkóznia? - Erről megkérdeztem Jelenits István egykori piarista rendfőnököt. Azt mondta, hogy ő olyan helyen nem fogad el felkérést előadás megtartására, ahol számára elfogadhatatlan személyek szerepelnek. - - Jelenits atya, úgy gondolom, igen nyitott, mert a lapnak, amelyről beszélünk, több alkalommal is nyilatkozott. - Sőt, a Népszabadságnak is, egyébként. Megbízom benne, ő számomra biztos mérce. Ahol ő, ott nyugodtan én is. Erősen befolyásolható embernek tűnik. Valóban az? - Nagyon befolyásolható vagyok. Minden ellenvélemény elbizonytalanít. Most, éppen a napokban kereteimet szidta egy szakember. Öt éve, amikor ez először, eltüzeltem hatvan keretemet. Aztán egy év múlva - rengeteg munkával és temérdek pénzért - újraépítettem őket. Tehát így vagyok befolyásolható: az első pillanatban mindent elhiszek, ami rosszat mondanak rólam. Aztán roppant munkával törekszem megtalálni magamat. - De az alkotó önben tudja, hogy mit tesz a keze? - Nem, amennyiben jól értem a kérdést. Nem szoktam mondani, mert nem hiszik el - affektálásnak gondolják - nekem nincs semmiféle szellemi gondolatom munka közben. Festeni, ez számomra kizárólag technikai kérdés. Az okkerhez egy jó szürkét kell találnom. Semmi egyéb elképzelésem, távolabbi célom nincs képcsinálás közben. - Ön akkor egy klasszikus értelemben vett mesterember? - Szép képeket akarok csinálni, nem akarok én elmesélni semmit. Semmiféle megcélzott mondanivalóm nincs. Ha jó a kép, akkor a képnek van. - Ezért említi, hogy a festészet valahogy nem passzol a lelkialkatához? - Azt nem tudom, hogy mit csinál együtt e kettő. Nyilvánvaló, hogy a lelkem - nagy L-lel - tükröződik a képeken. Csak nem tudom, miként; melyik bugyra emlékeimnek az, ami a képen megjelenik. Sajnos én vagyok az egyetlen a világon, aki ezt nem láthatja. - Mint alkotó... - Mert én készítettem. Festek egy széket az ágy előtt, és közben nagyanyámra gondolok, aki ezüstfejű botjára támaszkodva sétál 1953-ban a zugligeti rózsalugasban. A néző pedig látja a széket, és húgára gondol, akivel tegnap uborkát szeleteltek a konyhában. - De gondolom - ha megfogalmazatlanul is - körvonalazódik önben valami arról, hogy képei milyen lelki éghajlat szülöttei? - Hogy ezek tán a békére, a nyugalomra irányuló látványok... talán. Végső soron egy jó kép villanásra megmutatja Isten köpenye szegélyét. És ez nem kevés. - Oly régóta készíti már ugyanazt, hogy a szakmában az outsider-lét parabolájává vált személye. Gondolok itt életvitelére, elzárkózására, másrészt a monomániára, hogy már tizennégy éve kizárólag műterembelsőket fest. - A téma, ez esetben műteremsarok, csak egy jelentéktelen ürügy. A legelső lépcső ebben az épületben. Rá kell lépni, aztán továbbhaladni, fölfelé. Munkácsy virágait szeretem és Van Gogh is ügyes ebben a témában. Mindketten egészen másról beszélnek. Egy téma annyira határoz meg egy képet, mintha az mondom, láttam a gyilkost, két lába és egy orra volt. Ha rólam az a vélemény, hogy váltanom kell, evvel azt írják körül, gyengülnek a képeim. Lehet. Nem tudok jobbakat csinálni. A kérdés másik fele, a kívülállás: a szakmával tulajdonképpen nincs kapcsolatom. Miért pont a kollégáimmal találkozzam? Ha elolvasok egy Zelk verset, ötvenszer több információhoz jutok, mintha odautazom és aztán haza. Öt éve fedeztem fel Illyés Gyulát, naponta, hetente beszélgetek vele. Ez intenzív. - Annyira fontos önnek, amiről Illyés tud írni? - Nagyon fontos. Talán nem az első rendű költők közül való, de ez egy szint fölött teljesen mindegy. Pontosan azt mondja, amire szükségem van. Hogy az élet élhető. Leír egy varjút, amint a frissen forgatott szántás fölött károg - ez fontos. Igazi kirándulás. Kirándulni is szoktam... - Mi történik egy-egy kirándulás alkalmával? - Ki tudja, lényegében mi történik? Beszélgetünk, elfelejtkezem a munkámról. Mint az autóvezetés. Isten ments, hogy az ember valamire figyeljen, biztosan elüt valakit. Egy kirándulás három óra; a szem egy másodperc alatt négymillió információt fogad be. Visszaemlékszem egy patakra, egy fölrántott szemöldökre, visszaemlékszem egy asszonykára, mesélte, hogy látott egy gyönyörű turista bakancsot. Elküldtem neki az árát. Sírt az örömtől és visszaküldte. Hogy ettől jött rá, mennyire ragaszkodik a meglévő régihez. Köszöni, hogy ez most kiderült. Ez kirándulás! - Az iróniának mi a szerepe életében? - Az ember föntről látja önmagát, egy tepsiben a többiekkel. - Mit gondol: isteni találmány lehet az irónia avagy az ember alkotása? - A Szentlélek találta ki ezt is. Megkaptuk, bár nem mindenki. A feleségem találta ki: érdekes, akiben nincs humorérzék, az nem tud jól ajándékozni sem. Valószínűleg valami intelligenciahiány. A gúny, az más, az bűn. Arra erős hajlamom volt, amikor szellemileg fölényben éreztem magam. - Definiálható az, hogy miként éli meg a maga életét? - Vagyok hívő, kiöregedett jó amatőr síelő, egy megfelelő családapa, lakótárs, egy tájékozatlan magyar polgár. - De gondolom, van önben egy mérőón, ami jelzi, hogy melyik lehet legfontosabb énje. Az ember valamiként van az életben. - Az életemmel nem rendelkezem: utasításra élek. Tőlem idegen ötlet, hogy megszülettem. - Az iróniát kerülve: Isten vezethette a kezét akkor is, amikor lesmirglizte műterme ablakait? - Hogy nem akarok többé kilátni az ablakomon, ez az én döntésem. De az ötletet Ő adta, és - szabad akarat - volt választási lehetőségem. Szerintem életünkben ez a mező elég kicsi, tán négy százaléknyi lehet. Viszont ez a rész számon kéretik, ezért mi felelünk. - És hogy-hogy idegen ötlet születése? - Úgy értem, hogy az életet kaptam, nem a sajátom. Rákerültem egy pályára, ahol van bizonyos mozgásterem. Hogy milyennek élem meg az életem, erre találtam egy hasonlatot, szenvelgő, de pontos. Hegyi patakon kajakozás közben ha az ember nem csinál semmit, csak egyensúlyt tart, már akkor is rohan. De ráadásul lapátolok is. Villanásonként más helyzet, új feladatok. És szembe rohannak a sziklaszirtek, ki kell kerülni, vagy odacsapódom. Az életemet körülbelül így élem meg. Rohanás - lapátolok. Balázs Sándor Ugyanúgy kínlódtam most e cikk ide szóló megkurtításával, mint Kata napok óta a másik szobában. A Yale egyetemi Zsolnay-kiállításhoz írt bevezető tanulmányát a felére meg kell húznia. Lehet festeni, a zsidótemetők szkennelésével délben kész lettem, a társszerző Sáros már kapott egy példányt, CD-n. Utolsó percben eszembe jutott a képek mellé mintaoldalakat is betenni, valamint eligazító utasítást a szerkesztőnek, nyomdásznak, így a könyv akár faximilének is újranyomtatható. Az összes képet megnézheted a KÖNYVEK fejezetben, a főoldalról indítva. Úgy tűnik, ez sikerül. Már napi egy kilométert futok. 2001. május 6. Belebotlottam az igazgatóba, az idén márciusban evvel a mondattal kísérleteztem nála: egész Pest azon röhög, hogy a Kecskeméti Képtár pont vasárnap délelőtt van zárva. Talán ez hatni fog. Húsz éve nézem mise után a Farkas, Tóth Menyhért és Mednyánszky képeket, tavaly tönkretették a vasárnapjaimat. Kiderült, a különös nyitvatartási rend oka eredendően egy jehovista teremőrnő. Talán a másik felgondolásom is beérik lassan. Hogy átépítették a Lukács uszodát, megszűnt az üzenőfal: partecéduák, ünnepi nyitvatartási rendek és a kiállítás meghívóim is. A művezetőnek fél éve fölajánlottam, hogy fenyőlécből csinálok egy faliújságot, ne a fal rongálódjék, végül kiadta a házi asztalosműhelynek feladatként. Állítólag jó nagy, másfél méteres lesz. Egy-egy jó újságcikket is föl lehetne rá tűzni. Vasárnap délelőtt. A szokott kirándulás, ma a Hármashatárhegyen. Robi szerint a gondolatjel közé tett mellékmondat után vesszőt kell tenni, ahol az előző mondatrész úgy kívánja, nézzem csak meg a helyesíráskönyvben. András mutatott egy madárrágta tobozt. Szerinte azért madár, mert a mókus jobban lecsupaszította volna. 2001. május 8. Lukács-hírek. 1. A 4. számú öregasszonynak (pár évvel idősebb nálam) fölajánlottam, hogy süteményadományért cserébe megtanítom a bukófordulóra. Nem zárkózott el. Már teljes a széthúzás közöttük Váli-megverés ügyében. Az 5. számúval egyeztetve, hogy ha netán mégis-, majd az én oldalamon küzd. 2. Egyikük szólt, megint beadtak árverésre egy képet tőlem. Tényleg divatba jövök, mint a muszlinsál. 3. A 75 éves Sanyi bácsit próbálom rábeszélni, menjen, és vigye el feleségét is a szlovákiai társasutazásra. 4. Elmenőben az új biztonsági őr leművészuraz, és gratulál az interjúmhoz. Sikerült kölcsönkérnem az A/85/19-es zsidótemetőt. 120 centis kép, fekete. Vagy tíz éve nyugtalanít. Tegnap már el is kezdtem átfesteni. A kerete is rossz színű. Este telefon restaurátor barátnőmnek, ő tud egy munkaközi lakkreceptet, beütés (foltos bemattulás) ellen. Levendulaolajat kell hozzá szerezni. Délután Adidas sportbolt, mindent elkapkodok. A múlt heti Fila futócípővel ugyanis becsaptak, profi hosszútávfutó fiúval konzultáltam, utólag. Térdizületeim miatt komolyan kell venni, hogy csak aszfaltra komponált légpárnás, torziós cipővel szabad. Már 1,4 km. naponta, misenapokon két részletben.. Aztán másnap vissza az Adidas-szal, mert kicsi, az eladó gyanította is. Az új két számmal nagyobb a lábamnál, csak ez van. Bíztatnak, jó, csak majd szorosra kell fűzni. A sarka kért réteg gumi között egy fasírozott. 2001. május 9. Antikváriumban találtam egy kötetet, háború előtti Zelk versekkel, öröm. A LÁNY, AKIT SZERETTEM Homlokod: emlék, Kezed él, ujjaid pihegnek az asztalon - arcod nem értem, de ujjaid remegése elmondja életed... Jut eszembe, életem legszublimáltabb szerelmi kalandja: a múlt héten képet cseréltem egy festőnővel. Nagyon szép szénrajz. Nem mutatom meg, hátha valakinek nem tetszene annyira. Rendőr megállít, igazoltatás, kért hete lejárt az autó zöldkártyája (ez nem tudod, mi: szénmonoxid vizsgálat igazolása). Ez bizony a szigorítás óta 20-30 ezer forint bírság, majd be kell fáradnia a II. kerületi kapitányságra. Följelentjük. Hogy ne ázzon addig, üljön be a kocsinkba. Festőművész? Két gyerek? Fog magának elsején hiányozni ez a pénz elsején, gondolom... A kocsiban csendben fölajánlok 5000 forintot, ő alkuszik lefelé, egészen 3000-ig. Elismervényt nem ad. Minden a szokásos. Vettem negyed áron valami rég elavult rockénekes 4 darabos CD lemezsorozatát, hogy hátha a boldog hatvanas évek. Az nem, gyenge, de a negyedik lemez interjú a sztárral, gyönyörű angolsággal. Azt hallgatom. Annyira nehezen alkalmazkodom bárkihez, hogy nem csodálkoznék, ha Isten a végén pár évi elfekvő-kórházzal ajándékozna meg - gyógyulni. 2001. május 10. Több barátom megtisztelt azzal, hogy rám szánta figyelmét, idejét, és telefonon, élőszóban nagyon lecseszett, hogy: miért adok én interjút a félfasiszta Demokrata lapnak. Ezt elmondtam ott az első pár kérdés kapcsán. (lásd föntebb, május 4.) A művészet szféráját a politikától helyénvalónak tartom elkülöníteni. De miután politikához nem értek, csakugyan nincs saját véleményem csomó dologról, és nem is érdekel az egész túlságosan, a lapot sem ismerem - most félve, hogy mégis kárt okoztam -, fölhívtam Jelenits atyát, egyeztetni. Ő csakugyan adott többször interjút ide is, a Népszabadságba is. Az a véleménye, hogy ha megkérdezik, válaszol. Ha hagyják elmondani, amit akar, akkor helyénvaló a párbeszéd. Evvel ő nem legitimálja a lap szélsőséges cikkeit. Végső soron a keresztény szeretet és megbocsátás elve vezérli. Jelenits atya véleménye a mérvadó számomra továbbra is. Erről az jut eszembe, amit éppen tegnap este Gábor fejtegetett. Hogy a megbocsátás elve emberi logikával abszurd, egy mélyen hívő muzulmán, ószövetségi zsidó, stb. nem ismeri ezt a fogalmat. Ennek csak Krisztus értünk-kereszthalála fényében lett értelme, hitele. A Margitszigeten délután, biciklivel, egy órácska. Szerelmespárok, a frissen zöld napfénytől csíkos nagyrét, a kedvenc padom. Távolabb a víztorony, kutyák rohangásznak a füvön, füttyök, a gyereide-gyereide. Megint Zelk. HÁNY NAP A NYÁR? Jó reggelt feketerigó! Hány nap a nyár még? Millió! Még millió? az már elég... de látod-e hajam színét, látod a szürke szálakat? S ő újra szól, szinte kacag: Fiú! Fiú! Fiú neki, ha vén, ha gyerek kérdezi. Fiú... Fiú... és Millió... Hidd el neki, ha hinni jó! ... 2001. május 11. Tegnap meséltem az öltözőben, meg kellene jobban ismerni, a Párizsban élő Gara László műfordító Illyést zseninek tartotta, könyvet is írt róla, Illyésék pedig Párizsban milyen áhitatos tisztelettel vették őt körül ott kint, vajon mikor ...a telefonszám - Invalides 93-48 -, amelyre megszólalt egy mély, rekedtre cigarettázott, mindig bosszús, mindig zsörtölődő hang, magyarul vagy franciául; először azért sürgetve, mert zavarják, mert nincs ideje, mert éppen csak egy pillanatra ütötte föl a fejét egy Ady-vers harminc francia változatából; aztán meg azért, hogy „gyere már, éppen rád várok”, akkor is, ha az ember tíz perccel azelőtt érkezett a világ másik feléből; mert Gara László mindig várta az embert, egy megoldandó verstani problémával és nyugtalan szíve szemérmesen leplezett, mérhetetlen szeretetével és mára Gábor behozta nekem az Ismeretlen Illyés-t Garától, (1965. Washington.) 66-ban halt meg, Párizsban. 1926 nyarán a 24 éves Illyés 5 évi párizsi emigráció után hazatérve Bécsben megáll, ahol a magyar kommunista emigráció két vezetője akar vele találkozni. Két hajdani hadseregfőbiztos: Landler Jenő és Lukács György. És, ki gondolná, a vitában nekik van igazuk... (Illyés visszaemlékezése:) Kitűnő elmékkel vitázni még alulmaradva is azért hasznos- „- Szóval maga futurista versekkel kíván szólni az éhező magyar parasztokhoz. - Igen. Csak épp a futurizmust ma szürrealizmusnak hívják. - Mindegy. - Nem mindegy!...” 2001. május 12. Chambers ma reggel azt mondja: Lehet, hogy isteneddé válnak kicsi keresztyén szokásaid, pl. hogy bizonyos időben imádkozol vagy a Bibliát olvasod. „Nem tehetem most ezt, éppen imádkozom; ezt az órát Istennek töltöm el.” Nem, te ezt a szokásoddal töltöd el. Ha szeretetben vagy, nincsenek többé látható szokásaid- Baráti levélváltás e-mailen a Demokratának adott interjúm dolgában: P.: Szeretlek, ezért éles leszek. Nincs jogod játszani a naivat, illetve az nevetséges. A Demokrata: náci lap, amelybe nyilatkozni akkor is bűn, ha Jelenits is megtette. A felelősség áthárítása nem felnőtt és Istennek tetsző dolog. A Te vétked, az a tied, Apó. S két oknál fogva eshettél bele. Vagy, mert olyan hiú vagy, hogy mindegy neked, csak nyilatkozhass, vagy, mert nem zavar a náci környezet. Ez utóbbi nyilván nem áll. Azaz a hiúság fontosabb volt Neked, mint az igazság. Ez nem szép. Esterházyt kijátszani ugyancsak nem szép. Minimális segítséget nyújtani azoknak, akik nemzeted romlását akarják: több, mint bűn, hiba, azaz a bűnt megbocsájtom, a hibáért mérges vagyok. Ezek - a Bencsik féle senkik - Illyést épp úgy semminek tartják egyébként, mint Vajdát. Hogy messzebb ne menjünk. ÉN: Krisztus urunk kurvákkal és vámosokkal vacsorázott. ölel. apó P.: Édes Kedves Apó, az Krisztus volt, te meg egy földi halandó vagy, mint én. Hajaj, tehát nekem ne mondd, hogy Te Krisztus vagy, mert fejre állok... ÉN: Sajnos, utasításom van Krisztus követésére. Kösz, csakugyan nem kell Jelenits-csel takarózni. Nem érdekelne kéz alatt egy alig használt skótmintás teveszőr Jelenits?! (Balázs Sándor a velem készített magnóinterjút öt cikké szerkesztette: a DEMOKRATA mellett a HETI VÁLASZ, a MŰÉRTŐ, a BESZÉLŐ, és a HITEL-ben akarja publikálni.) 2001. május 13. A napokban uszodából jövet bekopogtam az antikváriumba, már megszokták, hogy kiszolgálnak reggel nyolckor. A kirakatban megláttam az Arcok és vallomások sorozatban Somlyó Györgytől a Füst Milánt. Megláttam és átvillant, hogy túl a szeretett könyvén, Ez mind én voltam egykoron (Hábi Szádi története), szörnyeteg személyisége érdekel a legjobban. Déry, Zelk, és mások is annyit pletykáltak róla. Mint ahogy az ember szemét vonzza egy autóbaleset. Már uszoda után. A 2. és a 4. sz. öregasszony is hozott süteményt. Szóltam az 1.számúnak, hogy keddre lekvárosat, nem kell sokat, csak hogy szégyenbe' ne maradjon. Valamint megalakítottam belölük a koordinációs bizottságot, örökös elnök Irmuska, süteményügyben. Itthon kibontottam a csomagokat. Mindkettő túrós! Ezek nem szeretnek engem! 2001. május 15. Megvolt Miki ballagása vasárnap, Esztergomban. Érdekes, hogy fontos volt neki, hányan jövünk. Az udvaron négyszögben, sok kedves fiú, egyenruhában, Miki, mintha Petőfi-, Iskola a határon. Öregszem, elérzékenyültem. Az ünnepély után Miki ötletére családi ebéd egy pizzériában, Zsófiék is, a Kismanóval. Sztratoszféra-ejtőernyőnek véltem, amit ma álmomban - mintha keresztmetszet - láttam. Selyemkupola alatt középen egy figura, de nem lóg, hanem egy szobaméretű díványon félkönyéken heverészik, olvas. Körötte mindenfelé nagy halom könyv, újságok is, kinyitva, szerteszét. Az egész alkotmány lebeg, vagy halad - talán utazóléggömb - a kis pasas láthatóan igen jól érzi magát. Egyedül, ég és föld között. Tegnap lakkoztam, ma lefotóztam az átfestett 1985-ös Zsidó temetőt. Szerintem jobb. Megnézheted a festményeknél a két változatot: A/85/19. A fotókhoz is tettem újakat. Kinga nálunk. Friss hír róla, hogy jelzi: kaki, ráül a bilire, és elvégzi a dolgát. Bár a pelenka rajta van. 2001. május 17. Panaszt tettem a Kábelteleviziónál. A Duna Tv csatornára fizettünk elő, de vagy húsz más műsor is bejön. Én ugyan sok éve nem-, de Miki hamarosan hazaköltözik Esztergomból. Gara László kötete Illyés Gyula életéről, 1965, New York. (Illyés 82-ben halt meg.) Régi ismeretség, még Párizsból, a húszas évek elejéről, barátját kezdettől zseninek tartotta. Okos, jó könyv, mégis olyan nevetségesen, felejthetően halvány ahhoz képest, amit a költő mond el magáról, a világról. Egyetlen verssor izzása. hogy mégsem egyedül és elveszetten, arcra forditva bár a sziklán és fejjel le bár a kereszten (A fordítva egyébként hosszú í lenne, a kompjuter is aláhúzta, pirossal.) Megint egy adalék a problémakörhöz: kell-e tudni, és ha igen, mennyi hátteret, egy mű befogadásakor. Hogy Gyula kit szeretett és hányszor, Párizsban. Én szeretem úgy elgondolni: semennyit. A mű teljes világ. Ennek ellene mondok avval, hogy munkáimat nem engedem külföldre, feltételezve, hogy saját kultúrkörében sokkal intenzívebben hat. Nem vált be igazán, pedig nagyon örültem ennek a Kárpátmedence madarai- CD-nek. Most viszont lemásoltam, s a sokféle csicsergés késleltetéssel, kétfelöl, egyszerre. Így már nem bemutató, hanem varázslat, trópusi őserdő, Amazonas torkolatvidék. Az állvány felől most a PÁSZTORMADÁR szól: A hím csőrében sáskákkal erős csettegések közepette izgatottan érkezik fészkéhez, ahol a tokos fiókák eleségkérő hangja felerősödik. A felvétel elején távolból többször egy daru kiáltása hallható. Miközben az asztal felől a ROZSDÁS NÁDIPOSZÁTA: A Kaszpi-tenger és az Aral tó környékén honos madarat 1978.08.11-én a Kiskunsági Nemzeti Parkban működő gyűrűző táborban fogták. 1982 karácsonyán kezdett énekelni kalitkában. 2001. május 18. Pesterzsébetre, oda irányított a központi telefoninformáció. Ott mindenfélét hazudtak a kaphatatlanságról, és bóvlit akartak rámtukmálni. További keresgélés, majd a Soroksári úton egy német szakáruház, óriási választékkal. És vettem egy nagy adag nappali többletfényt a műtermembe, 32 ezer forintért. Tetőcsomagtartón haza, vállon a liftig. Azonnali üzembe helyezés, Mike segített. Nagyszerű. Törtfehér linóleum, pontosabban PVC, a parketta nagy részét fedi. 2001. május 23. Örülök az egymondatos hírnek, élsz, éltek! Ha lehetne egy kicsit részletesebben...! Most pár napig megint a web-bel voltam elfoglalva. Egyrészt egy leendő korszerűbb adatbázist előkészítendő két napig nullákat írtam (a 760 ezer rubrikás) opusztáblázatba, hogy ugyanis nem A/76/1 hanem A/76/01. Másrészt. Van a CD-n, az életrajz alatt egy eldugott kis (nagy) lista, mi történt még címmel. Minden évhez egy (jó) képet mellékeltem, egy sajátos retrospektív kiállítás jött létre, kvázi előlegezve a jövő évi Ernst-múzeumi kiállítást. Ezeket a képeket most átalakítottam, és föltettem a web-re, mától ott is nézhető. S ha már benne vagyok, megcsináltam ugyanezt a szakmai dokumentáció / kiállításdokumentumok-nál is, sok-sok kép. Kiállítási fotók, plakátok, ez-az. Ha van időd, néz bele, főleg a mi történt még-be... Lehet, hogy a könyveknél a C. naplót is sikerül ugyanígy földúsítani, ki kell előtte próbálnom majd éjjel, mert félő, hogy tűrhetetlenül lelassítja a használatot. Tegnap névnapomra szarvasbőrt kaptam a nedves fotónegatívok csepptelenítéséhez, aszalt almát, Sisley-reprót. Én meg korszerűre kicseréltettem a fürdőszobai vízcsapokat, nem lesz nyitva felejtve, mert a csap végállásban nem szorul, hanem ütközik. Most, hogy vízóránk van. 2001. május 25. Tegnap háromkor ébredtem, rögtön föl is keltem a C napló ábráit letölteni a honlapomra. Reggelig tartott, akkor visszaájultam az ágyba, az úszás elmaradt. 9-kor aztán kocsiba, Esztergomba, Mikiért. Angol írásbeli érettségije, és evvel vége. Mindenestül hazaköltöztettem, óriás csomagok, ágynemű-, megérkezett. Két év volt, fiú ment el, egy csendes mosolyú úr jött haza. Régóta foglalkoztat, hogy nem a CD, az internet az igazi trezor, arra kell a hangsúlyt fektetni, beszélgettem erről most a fogorvosi váróban a C3 intézet - Cultural and Communication Center - igazgatójával. Ezt a most letöltött 200 kép a CD-hez készült tavaly, a webes változaton ennek töredéke volt, merthogy ott lassú. Most webhez idomítottam, leméreteztem az összeset. Még így is 4-7 perc, amíg a fájl fölnyitásokar az utolsó is följön. Nehéz, lassú döntés volt. Merthogy lesz-e türelme ehhez bárkinek a monitor előtt?! Igaz, a szöveg azonnal följön. Végül ez döntött. És így, fölábrásítva, annyival internetszerűbb, szerintem. Ha van időd, nézz már bele, (a KÖNYVEKnél van, legfölül,) igazam van-e, működik-e?! Evvel a VÁLI-OEUVRE-t be is fejeztem. (Igaz, már két éve júniusban is ezt mondtam.) Tényleg, kellene a festmények köré egy cérnavékony fehér keret, a web-es változaton ez hiányzik. Rászánom magam, úgy emlékszem, két-három munkanap. Délután a Retek utcai biciklijavító, onnét az Alagúthoz. Meglepetés: Zsófi bringáját rendbehozattam, és a kormány mögé bébiülés. Kis aranyos piros lábtartóval. (Ilyen mondatot még hallottál tőlem.) Még egy apró bukósisak kéne. 2001. május 26. Tegnap óta a weben lévő képek keretezése. Egyszerre 15 képet nyitni a Photoshopban: KIJELÖLÉS - TELJES KIJELÖLÉS - SZERKESZTÉS - KÖRVONALAZÁS - OK (fehér keret, három pontos) - MENTÉS - LEZÁRÁS, 1300-szor. Morális ez a maximalizmusom? Mindenesetre csinálom. Reggel ? 5, 1992-nél tartok, a grafikák még hátra vannak. A hajnali ébredésektől túlfáradt. A Lukácsban az 5. számú (velemkorú) öregasszonytól igazolást kérek, hogy családi okok miatt ma nem kell úsznom. De aztán mégis, a negyedik nagykör elején már tudom, hogy végigcsinálom. Utána hosszú zuhany. G. bácsi - volt bankár - az öltözőben: ezek a nagy bevásárlóközpontok nálunk például a kanadai szakszervezetek sztrájkalapjaiból épülnek. Az ilyen helyeken olyan hatalmas összegek halmozódtak fel, aminek 5(!) százalékából Afrika minden problémáját meg lehetne oldani. P.-t megkérem, vigyen egyszer magával egy éjszakai vadászatra. Szombat délelőtt, ugyebár takarítás. Csak az előszoba és a konyha az enyém, de helyénvaló nyomatékot adni a ténynek, hogy nem felejtettem el. Nagyarányú járkálások, bútormozgatások, ajtókon ki és be, erőteljes szőnyegrázás. Ha Kata nem látja, felmosórongy nedvesítés a konyhai csapnál. Most még valami szőnyegporszívózás is esedékes, holnap jön a négykézlábas onoka. 2001. május 29. Fax Esterházynak a húsvéti Élet és Irodalomban megjelent cikke kapcsán: dátum: 01.5.29. fax fájl:ESTERH7 C. 6648 Drága Péter! Hallom, Jelenits atya válaszcikke váratlanul ért, s tájékozódásügyben fölmerült a nevem. Ellentétben hörgő nagyszámú ismerősömmel, véleményem halk és önkételkedő, alakuló szeretne lenni. A Lukács uszodában, és a vasárnapi kirándulásokon is (egy ujságírós társasággal járok) többszörösen vihart kavartatok. Tehát. 1. Nem ide tartozik, mégis. Lejött velem egy interjú a Magyar Demokratában, a cikk eleje arról szól, hogy téged szoktalak megkérdezni, hova szabad, és hova nem írni, mert nem ismerem a lapokat. Hogy ugyebár nevemmel egy szélsőséges lapot legitimizálok, stb. A riporter megjegyezte, Jelenits kétszer is nyilatkozott ide. Mondom, bocs, akkor közölhető, Jelenits üti Esterházyt. A cikk megjelent. Baloldali barátaim rettenetesen letoltak. Kételkedésem megmaradt. Fölhívtam utólag Jelenits atyát: igen, vállalom, mondta. Ha kérdeznek, és elmondhatom, amit akarok, akkor megyek, oda is. Nem az elkülönülés az út, hanem a párbeszéd. Végül megtalált kulcsmondatom: Krisztus urunk kurvákkal és vámosokkal vacsorált. (Ha érdekel, minderről bővebben májusi levelemben az interneten: vali.c3.hu) 2. Aláírásotok a francia főembernek írt nyílt levélen, hogy örülsz, hogy menedékjogot adtak a zámolyi cigányoknak. Ovisok árulkodnak a homokozóban. A cigányügy Európában évszázados gond, az együttélés mindkét fél számára tartós fegyelmet, szeretetet és kompromisszumkézséget kíván. Ez az eset senkinek nem volt jó, a cigányokat is megosztja, hamis illúziók, ez az út semmire nem megoldás. Az előző és a következő kormány is fog ezzel bajlódni. Viszont a kérdés politikai csatatérré degradálódott, talán annak is indult. Az egyház ebbe így nem nyúlhat bele. Bocs, ez más; ez százéves gond, nem akut holocaust. Kata találkozott Chris Hann-nal, angol néprajzos, most a berlini Max Planck Intézet igazgatója. 20 éve egy évet gyűjtött Magyarországon, s most visszatért. Azt mondja, a magyar értelmiség bizonyára nem tudja, hogy a magyar falu tragikusan leszakadófélben van, nem érti, ebből miért a cigányokat emelik csak ki. 3. Húsvéti cikked az ÉS-ben. Nem szeretem, ahogy diznilendben forogva nézel körül a szt. Péter téren. Ez a rágógumizós hangvétel jópofi, de kissé elharapódzott nálad. Szentmisén vettél részt. Naplójegyzetnek elmenne, mert őszinte, ha neked ez a mise ennyi volt. De itt közéleti véleményformáló szerepben vagy. A cikk eleje nyilván csak népdalküszöb volt ötletedhez, a püspöki körlevélhez. 4. Jelenits atya válasza. Nézem végig. Egyetértek a keresztény ország vagyunk véleményével. Tudom merre lőttél, az helyes is, csak pontatlan a fogalmazás. Kemény mondata, hogy mennyire vagy keresztény, annak megítélése nem rád tartozik: komolyabban vesz, mint a cikked felütése, lehet hogy - bár igaz-, evvel túllőtt a célon. Egyetértek, hogy cikked végülis világnézeti bizonytalanságnak hatott. Nagyon kényes mondata, hogy a püspökkarnak nem a napi (politikai és) társadalmi kérdések megoldásával kell foglalkozni. Összes literátus, baloldali, zsidó és katolikus, liberális barátom ezen háborodott föl legjobban. Kulcskérdés, nem látok tisztán. Ha a napi és a megoldásával szavakon van a hangsúly, feltétel nélkül egyetértek. Igen, mert ez most politikai játék. A II. világháború után francia papok civilbe öltöztek, beálltak gyárakba esztergálni. A pápa akkor tiltotta le ezt a munkáspap mozgalmat, mikor azok elkezdtek a szakszervezet stb. mentén a gyárosok ellen föllépni. Krisztus nem hirdetett harcot a rabszolgaság ellen. A romák sakkfigurákká lettek, mondja Jelenits, barátaim dühöngenek, hogy már megint ez a nemzetközi összeesküvés elmélet..., nem kell annak nemzetközinek lenni... politika. Az óriásplakátot, ha ugyanazt láttuk: elöl az áldásosztó pápa, szemben a tömeggel - nekem tetszik. De a te plakátötleted is jó. Talán a kulcsmondata: az egyháznak az evangéliumról kell tanúságot tennie, amely az emberek lelkiismeretében... Ma nem kell az írónak bírói szerepet vállalnia... Hát ezt nem tudom... talán mégis. Csak akkor nagyon pontosan... Levezetés. Koncentráltabban kellett volna fogalmaznom, de lányom új, sokfiókos IKEA szekrényét kell közben összeállítanom, mellfúróval és csillagkulccsal, holnap költözködnek. Még standolajjal fogom majd beereszteni. ölel: Deske Tudom, hogy nem teljesen korrekt, de csak részletek idézésére van lehetőségem a két fentemlített szövegből: Esterházy Péter: EGY KATOLIKUS MAGYAR FÖLJEGYZÉSEIBŐL-ből (ÉS, 2001. ápr. 20.) ...A keresztény Magyarország kifejezésnek ugyan nincsen értelme (vagy ha van, történeti, antul rosszabb), bornírtság... ....Lenyűgöző és letaglózó volt látni az erőnek, a hatalomnak és egy létezőnek mutatkozó hagyománynak ezt a látványos nagyvonalúságát. (Egy elmeszesedett, óriási hatalmi struktúra önünneplése, lehet így is látni, tapasztalni.)... ... mindez nemcsak egyszerűen szép volt, hanem arról is szólt, hogy ez a katolikusság valami komoly ajánlata az emberiségnek (önmaga számára), különösen, hogy ennek a flott szinháziasságnak a közepén... ...persze nem csak mise volt, hanem turisztikai izé is... ...(főpapok:) néztem közelről az arcukat („nem semmi”), és testvéries gonoszkodással arra gondoltam, hogy azért köztük sincs kevesebb hívő, mint csak úgy az utcán... ...valami kizárólagos érvényesség látszott, mintha az Isten is katolikus volna... ...(mise:) szóval jól elvoltam, ezernyi kötésben, szabadon, fájva.... ...milyen fantasztikus és magától értődő volna, ha meg tudná jeleníteni (az egyház) a szolidaritásnak ezt a szükségszerűségét!...most minden ettől dübörög, naponta cikkeznek róla, vajon nem a romák ügye az egyik legaktuálisabb, legégetőbb dolog? Milyen gyönyörű volna, ha húsvét vasárnap minden katolikus templomban mondjuk arról szólna a prédikáció, hogy a cigányok testvéreink!... ...és akkor kampányba fogna az egyházam, püspöki körlevél emlékeztetne minderre... néhány főpap összeállna, és szigorú levelet írna ... mondjuk, a miniszterelnöknek... ...óriásplakát (ötlete:) Paskai meg egy szurtos(!) képű kis romakölyök... az egyház így kézzel foghatóan betöltené társadalmi hivatását... ...És akkor miért nem ilyen az egyházunk? ...mert szar gyávák vagyunk... Jelenits István: VÁLASZ E. P. SORAIRA (ÉS 2001. május 18.) ...Mi más volnánk, mint keresztény ország? Nem vagyunk mohamedán ország, nem vagyunk vadak... ...Pilinszky azt írta le... szeretne, próbál (keresztény) lenni, érzi, oda tartozik, de hogy mennyire, annak megítélésében nem ő maga illetékes.... ...bátorság kell ahhoz is, hogy valaki (az egyházat) komolyan vegye... a langyossághoz nem kell bátorság... ...az egyház mi vagyunk, nem a püspöki kar... ... a püspököknek nem az a dolguk, hogy elitéljenek egy csomó embert, és igazolni próbáljanak másokat... ...lehet, hogy épp az ítélkezés(ed) a (gyávaság). Levelek Le Meux-be / 75 2001. június 1990 óta írom ezeket a leveleket, válasz nemigen érkezik. 2000. júniustól küldöm web-en, immár képekkel. 2001. június 1. Hír! M. ösztöndíjjal két hónapra Párizsba, hívott pár napra, vagy legalábbis szívesen lát, a Marmotton múzeum - változik az ember - annak idején még nem volt erre szemem, nem is láttam még. Azóta szerettem meg olyan nagyon Monet-t is. És Rodin, a háza, kertje, műterme. Olvasom, Rilke egy ideig (gondolom, amíg kibírta) magántitkára is volt. A Guimet-múzeumot kibővítve, átalakítva idén újra megnyitották, a Pompidout talán tavaly. Vagy tíz éve néztem ott körül utoljára, úgy rendesen. Vagyis: június vége felé: Le Meux! A gyönyörű, új hétzsebes terepszínű anorákom 85 deka, fekete orkándzsekim csak 43. De két összetett kenyér abban is elfér. Vajjon?! Szia J! 2001. június 3. (Nem a történés; az írás dátuma.) Az Esterházynak írt faxomat e-mailen elküldtem az Élet és Irodalomnak, közlésre. Délután a Margitszigeten, biciklivel, megint a nagyrét oldalán, félárnyékban. Illyés interjú kötet: A politikusnál többet kifejezhet az író... Felel érte. A magyar szellemi életnek óriási felelőssége van a néppel szemben.... A politikusokat a napi igazságok kötik le, és napi eszközökkel dolgoznak. Az íróknak tartósabb igazságokért kell dolgozni, tartósabb eszközökkel. No lám. Aztán a Füst Milán életrajz. Gyerekkorában tanult valamicskét hegedülni, és a zene egész életén végigkísérte. Osztálytársa és kis barátja volt Szigeti József hegedűművész. Ennek hazalátogatásakor adott koncertjéről ír kritikát a Nyugatba, 1909. január. Nemcsak előre látja barátja fejlődését, de segít is kirajzolni e fejlődés útját. Szigeti később maga is megvallja: szellemi tekintetben tényleg irányítóm volt és az is maradt... tizenhét éves koromban a Nyugatban megjelent méltató cikkében azt közötte lelkemre, hogy sokat és mindig ujból foglalkozzam Bach szonátáival. És ime, most hetven éves koromban, a hat szonáta felvétele éppen... Talán írtam neked, valamelyik könyvhétre kiadták a Nyugat folyóirat teljes szövegét CD-n, 1909-1941. Azonnal betiltották, valami rendezhetetlen szerzői jogok. Megszereztem. Beütöm a keresőbe: FÜST. Azt mondja, 523-szor szerepel. Nézzük az elsőt, Füst Altenberg-kritikája. Erről is tudok. A második: Szigeti József hangversenyéről írt véleménye. Jó dolog a kultúra. Meg kéne nézni a verseit is. Somlyó György nagyon szépen ír róluk. Régóta készültünk, Pünkösd vasárnap családilag a Természettudományi Múzeumba, az ásványtárt megnézni. Pár éve költözött a Nemzeti Múzeumból az Üllői útra, a Ludovikába; még nem láttuk. Kissé csalódás, mert őslelettől Noé bárkájáig, mamutmodellig mindenféle egy térben összehányva-, persze azért szép kövek is. A végleges tér évek múlva lesz kész, addig is nem akartak (elsősorban) a gyerekeknek csalódást okozni. Csak gyenge vizualitással. A jegyszedő nénitől érdeklődtem a másfél méteres ametisztkristály holléte felől; az ötvenes években még beszéltem a teremőrrel, aki 44-ben kézikocsival kihúzta, s elásta a Jánoshegy oldalában az oroszok elől. Azokban az években geológus szerettem volna lenni. Ma már tudom, hogy a kristályok édes színe miatt. Én ebből (is)-, mindenki másból tanulja meg a végtelent. Például az eredeti Verne-illusztrációk is igen alkalmasak erre, gyerekkorban. Persze egy Cloude Lorrain kép is. Ásványgyűjteményemet később egy iskolai szertárnak ajándékoztam. 2001. június 5. Pilinszky visszatérő gondolata, húsz éve foglalkoztat, még mindig nem érzem, élem eléggé. Valószínűleg nem is értem. Most egy Korniss kiállítás kapcsán mondja: A természet mindig csak parcellája az univerzumnak, s mint ilyen, mindig különböző marad tőlünk. Ez volt a reneszánsz balfogása is, hogy az univerzumot összetévesztette a természettel. Az egyoldalú spiritualitásból a természetbe menekült, a görögök példájára, holott a görögök egyáltalán nem a természet, hanem a a mindenség polgárai és szövetségesei voltak. ugyanerről kicsit arrébb: ...(gyerekkorban) még nem tanultuk meg a világot nevén nevezni, de épp ez a gyerekkor csodája, mely felér egy passzív teremtéssel. Később erre a megismételhetetlenül elsődleges világra a hasonlatok rendszere tapad. Mondjam azt, hogy humanizáltuk az istenit? A teremtésre rátapasztottuk a valóságot. (1965. aug. 29., Korniss Dezső kiállítás megnyitóján) Te ezt érted? Vagy csak mi másképp fogalmazzuk meg ugyanezt? Most hozták Firenzéből, mutattak egy Fra Angelico kötetet, a San Marco kolostor freskóit. Gyönyörűek, lélekemelő. Harminc éve jártam ott, hogy utáltam! Hogy túlszínezett, minden. Átfestették volna? 2001. június 7. Mikenek vettünk egy hatalmas szintetizátort. Mellé egy masterboardot-, zongorabillentyű sort, kalapácsmechanikásat, amivel pont ugyanúgy, mint az igazi zongorán. Egy lapos doboz. Mindez klasszikus zenére, jazzre, könnyűzenére, valamint zene kikeverésre-, és szerzésre. Együttesben játszáshoz. Ebből az első kivételével mind élő funkció. Hozzá kétemeletes állvány, mert két billentyűsor. Az erősítő már a múlt hónapban. Hangfalakat barátja épít majd. Hoztuk óriás ládákban az autó tetején. (Én voltam az izgatottabb.) Átrendezni a szobáját emelgettük a bútorokat. Kezembe került egy persze valaha enyémvolt Nagy Balogh kötet is, ki se nyitottam, átmelegedett a szívem. És döntésbe segített -hónapok óta lappang-, hogy este kidobjam nyolc gyengébb képemet. Érdekes, szinte mind 1998-ból. Az autóban, Mikire várakozva, megszólalt a mobil - Mócárt zene -, az Élet és Irodalom főszerkesztője, hogy a június 15.-i számában betűhíven közlik Esterházynak írt levelemet. (Lásd itt, föntebb.) (Mócárt, - a kijelzőn ez jön föl - így illik ehhez a gépzenehanghoz.) 2001. június 8. Esterházy múlthavi faxlevelemre most válaszolt. Erre e-mail tőlem: DRÁGA PÉTER! Tegnap - hullanak fogaim, öregedvén - a váróban volt időm többször is átnézni immár mind a négy írást. (Szeretek fogorvoshoz járni, szeretem a rendet. A számban is.) 1. szeretlek 2. kedvellek (ami egészen más) 3. becsüllek 4. irigyellek: (csak a rend kedvéért) a./ tehetségedért b./ munkásságodért c./ nyelvezetedért d./ szorgalmadért e./ társadalmi affinitásodért f./ sikereidért g./ fene loboncos hajzatodért 5. és jót akarok neked. (atyád lehetnék, 58.) Faxom talán túl keményre sikeredett, pedig annak szántam. Ez lehet, hogy csacsiság (taktikai hiba) volt, eleve kétesélyes a./ igazán odafigyelsz b./ elvörösödvén nem hallod meg Persze tényleg nincs szépen fogalmazva. (Viszont szépen festek.) Ezen túlmenően, a leírtakat vállalom. Két mai Lukácsos vélemény a zuhany alatt: 1. Mit beszél bele, ennek a Péternek fogggalma sincs, mi minden történik folyamatosan a cigányok ügyében. És nem csak az egyházak részéről, egyébként. Nekem van, én tíz éve foglalkozom vele. (Egy orvos) 2. Most kellene (olcsón) Esterházytól Válit venni. ölel: D. Nem kellene képet megsemmisítenem, ugyanis ez a köv. munkafázisokkal jár: 01. A képet átkarcolni, és föl a faanyag raktárba 02. szereplésnaplóba beírni a kidobást 03. ha régi (XX. századi) a kép, a Kedves Utókor szövegben az összesítés adatot átírni 04. opuszjegyzékben átírni, keresztet mellé 05. a képet letörölni a VÁLI-OEUVRE CD-ről 06. a képet letörölni az itthon tárolt web másolatról 07. nyomdai képét letörölni a CD2 -ről 08. a képnézőt vezérlő fájlból kiemelni az adatait 09. a 24x36-os diát kidobni 10. a 6x6-os diát kidobni 11. internetre átmásolni a megváltozott opusz fájlt 12. internetre átmásolni a megváltozott functs.js fájlt 13. internetről letörölni a kidobott képet 14. ja, és az üres keretet szögteleníteni Egyszerűbb átfesteni. 2001. június 10. Esterházy polémiánkba (e-mailen) Párizsból Szüts is bekapcsolódott. Péter nem ért egyet a fax-levelemmel. Miklós neki ad igazat. Őket sajnos nem idézhetem (magánlevelek). Válaszom, immár kettőjüknek: JELENITS ATYA SZERELMETES BARÁTAIM, szedjük össze, amink van, hátha együtt mégiscsak! Ki, ha mi sem?! Nem vállalom, hogy pontosan fogok fogalmazni, nekem az három nap lenne, és még hetek múltán is... Viszont igyekszem sarkítani, hogy Honnét is kezdjem? Merthogy keveredik több kérdés, de erősen 1. Demokrata interjú kapcsán: hogy kell viselkedni szellemi ellenfelekkel 2. Mit csinál ma az egyház, illetve mit csináljon 3. Cigánykérdés a konfliktusok kapcsán a részletek keverednek a keményen világnézeti koordinátapontokkal Miklós ezt neked, előszörre, mert ez nem volt kifejtve, és így csakugyan pontatlan. A Népszabadságba a 90-es évek elején írtam és Jelenits atya is, akkor ennek még valóban deklaratív felhangja volt, hogy ugyanis bontjuk a falakat. Ezért került szóba a Demokrata mellett. Nem a szimmetria kedvéért. Ez rendben így? A Demokrata interjúm kérdése. Tartom magam a nézetemhez, hogy nem az elkülönülés, hanem a párbeszéd, nemcsak, mert keresztények vagyunk, de akár taktikai szempontból is. Épp Pilinszky prózát olvasok, „a bűnt nagyon utálni kell, a bűnöst különösen szeretni.” Ezt vállaljátok? Őszintén szólva a felét sem hiszem annak, amit most összefasiztáznak, ti is, de még az is lehet, hogy mindez igaz. Nem fogok utánajárni, nem tartom feladatomnak. Az emberellenes elvekkel épp úgy nem értek egyet, mint ti, s ha olyan helyzetbe kerülök, ezt el is fogom mondani. Ha lett volna annyi eszem, politikai tapasztalatom, mindezt a Demokrata interjú elején csakugyan elmondhattam volna. Talán nem mondok ellene magamnak, ha fölvetem, hogy talán mindkettőnknek igaza van. Ti a kard ki kard, lehet, hogy van, aki ezt jobban meghallja. Munkamegosztás. Én maradnék a párbeszédnél. Péter, nem értek egyet a gondolatsoroddal, [t.i. hogy végső álláspontom ez ügyben: Krisztus urunk kurvákkal és vámosokkal vacsorált, ezt kell követnem] hogy „nem mint kurvákkal beszélsz, hanem mint akceptálható szellemi tényezőkkel...” (akivel tilos, szerinted) Tudod, állítólag az US. sajtószabadság törvény második paragrafusa, hogy ezt törvényt semmi utólagos magyarázattal, betoldással nem szabad megszorítani. A szeretet törvényét sem, szerintem. A rossz emberek nem a pártok mentén szerveződnek. Amíg az ember él, változik, változhat. Apáca húgom erre azt mondta, bizonnyal nincs betegségtudatuk. A párbeszéd ehhez segítheti őket. Péter, igazad van, nagyon is, hogy a cigánykérdésről beszélni kell (neked, nekünk). És abban is teljes igazad van, hogy szóbahoztad. De -lényegében- felelőtlennek tartom, AHOGY ezt az egyházvezetéssel összehoztad. Tulképp. rágalmazás. A „püspöki kar” szótól a „szar gyávák vagyunk” nincs túl messze a szövegben, és a gondolatban. Nem hinnéd, mennyi pozitívumot hallok (konkrétumokat) az egyház és cigányság közös ügyében. Hogy nem pont azt, amit te, ha püspök lennél... lehet. Jelenits körülrajzolta, és ez Miklós rád is, hogy bizony tisztességtelen a kint is vagyok, bent is vagyok. Nem valami egyszemélyes eretnekség van-e mögött, teljes alázattal, bocsánat?! Hogy a cigányokért mit teszünk. Ezt nekem (is) elsősorban magamtól kell megkérdeznem. Abban tévedtem, hogy naplójegyzetnek elmenne a gondolatsorod. Nyilván nincs külön műfaj az igazságra. Nem értem ezt a nemzetpusztulás harangozást (más felől is, épp ma Bächer Iván a Népszabadságban). Tegnap hoztak nekem múlt század közepi francia idézetet a Lukácsban a megold(hat)atlan cigánykérdés dolgáról. Egyébként azt meg ma hallom, hogy most egy püspök van a fr. „cigánypápa” mellé kirendelve, stb. Remélem, épülve, mi magyarok is eljutunk idáig. A karizmatikus mozgalmat ismerem. Néhány éve hallani se akartak rólunk, ma kijelölt összekötő püspök van, és az éves találkozónkon is püspök celebrálja a szentmisét. Péter, kin kéred számon, hogy vannak MIÉP-pel szimpatizáló (gondolom, öreg) papok?! Tudod te, hogy azok ott mit, miről beszélnek? (Nyilván x. százalékban hülyeséget.) Hol nincsenek gyenge minőségek? Tudod, hogy hány fiatal civil csoport evangélizál vidéken? Börtönben, ahol a java cigány? Egy ismerős előljáró-családból a férfi egy éve leköltözött Márianosztrára, a börtön mellé, pasztorálni. Feleségével levelező kapcsolat. Már elérte, hogy egy életfogytos újra élni akar, elkezdett dolgozni. Mi minden van itt! A francia levél formája csakugyan szerencsétlen volt szerintem, de ami szántál, ahogy írod is, a lényegével teljesen egyetértek: szimpátiagesztus a cigányság mellett. Te ezt tudtad értük tenni. Gondolkodom, hogy nekem mit kéne. Többet imádkozni, egyebek mellett, és legföképpen. Péter, kivel pörölsz, amikor írod a második leveledben, hogy a társadalomnak ...választ kell adnia... Persze. Tök igaz! Tegyed, tegyék, tegyük! bocs, ? 11, túlórázom, meg amúgy is túl sok ez, de talán- nincs erőm átfogalmazni, rohadt fáradt vagyok, de ez magánügy ölell(többesszám) D. 2001. június 11. Fölmerült, miért nem magánlevélben fordulok Esterházyhoz. Mert nem róla van szó. Fölszólalt, lám mellette valaki a most-pénteki ÉS-ben. Nem biztos, hogy boldog tőle. Jelenits-csel is beszéltem erről, megerősítette, hogy ezért (is) van szükség egy világi (nem pap) ellenvéleményére. Hanem mi a püspökök dolga... „hogy ilyen akut társadalmi kérdésekben az egyház tekintélyével állást foglaljanak”... Mivel vannak olyan nagyon elfoglalva, hogy ilyesmi már nem a dolguk? ..XII. Pius mentette a zsidókat. De nem ítélte el a zsidótörvényeket... azaz nem élt az egyház hatalmával. Amely hatalmas. És amely egyháznak tettei miatt mostanában II. János Pál nem győz bocsánatot kérni. Olyan tettek miatt, amelyekből egy is sok lenne... Jézusnak nem voltak tervei egy szervezet (később némelykor erőszakszervezet) létrehozására, sőt ha helyesen következtetek, kifejezetten ellenezte ennek a szervezetnek a fölállítását.. Az elképzelései között nem szerepelt Isten földi helytartójának a kinevezése, ezt az állást ő maga egész jól betöltötte... ...Senkinek nincs köze a hitemhez. Az állam nevezetű hatalmi gépezetnek és az egyház nevezetű másik szervezetnek a legkevésbé. .hogy az embernek mások korrumpálására való hajlamát szent Antallal „magasztosítják fel” 1990 után mind hangosabbá vált a magyar légtér az egyházak nem is palástolt világias mormolásától: épp itt az ideje, hogy visszakapják, amit elvettek tőlük. Hogy mit? A szolgálat lehetőségét, a rászorulókon való lelki segítség, a nyíltan vállalható szolidaritás, a szegények mellé állás lehetőségét? Ugyan. Házat, földet, kincseket... Benedikty Béla A hajnali mise felajánlás utáni könyörgéséből: Most pedig Istenünk, emlékezzél meg mindazokról, akikért ezt azt az áldozatot bemutatjuk neked: elsősorban szolgádról, II. János Pál pápánkról, László püspökünkről... Ez az akikért csak most tűnt fel nekem, hogy ídézem... És a kiengesztelő misekánon szövegváltozata: Tarts meg minket a szív közösségében szolgáddal, II. János Pál pápánkkal és László püspökünkkel. Segíts minket, hogy együtt készüljünk országod eljövetelére... Véletlen került a kezembe, Jelenits mondja: (Heti Válasz 2001. 6. 1.) riporter: A világ által számontartott nagy művek szerzőinek többsége, bár többük hívőnek tartotta magát, nem az egyház szabályai szerint élt. Művészet és egyház ilyen nehezen társítható fogalmak? Jelenits: A zsenialitás is van akkora „istencsapás”, mint a butaság. A tehetségnek nemcsak képességei kibontakoztatásában kell segíteni, hanem abban is, hogy talentuma miatt ne veszítse el az emberségét. A különös tehetséggel megvert emberek pedig nem különbek a többieknél, inkább szánalomra méltóbbak, s ezért kárpótlásuk „csupán” a tehetségük. Lukács uszoda, ma reggel. Ma meghívtam az 1., 2., és 4. számú öregasszonyt péntekre, a műtermembe, egy teára. A történelem folyamán már mindegyiküket megrúgtam és lespricceltem. (Hordanak nekem süteményt.) Kicsit izgulok, hogy miről fogunk beszélgetni. Kata szerint valami finom süteményt kéne sütnöm. Lukács/2. Kijavítottak. Nem a sajtótörvény, hanem az US. alkotmány cikkelye, hogy a sajtó szabadságát nem korlátozhatja semmi... Lukács/3. (Az öltözőben följegyzek valamit a nyakamban lógó noteszembe). T. fölajánlja, hogy palatáblával úszik mellettem, hogy a Mester minden gondolata azonnal rögzítésre kerüljön... Lukács/4. Infó: a meudoni Rodin-múzeumba el lehet jutni metróval is. (A húsz éves Párizs-kalauz szerint vonatút.) A park közepén palota, a kertben kétoldalt szobrok. Hogy ott vannak-e a pavilon-műtermek, amiket keresek, továbbra is bizonytalan. Lukács/5. Keresem T-t a konditeremben. Nem látták. De itt kell lennie, a gyúrópad helyzetéből látszik, már járt itt. Lukács/6. Velük örülök: Csabáéknak mégiscsak összejön az ötnapos Tisza-hajótúra, amire minket is invitáltak, Katával. Lukács/7. A 75 éves S. bácsi megjött Nánásról. Leszedték a birtokon a földiepret. Jó termés volt. A javát befőzik. Meg puncsot is főz belőle az asszony. Lukács/8. B. művészettörténész kérdi véleményemet a műcsarnoki Nádler-kiállításról. Csak mosolygok. Derűsen mondja, ez még a jobbik Nádler. Az öccse... - mondom: ötven éve Hartung.... Erre elmeséli, egyszer külföldön benyitott, ahol Hartung kiállítást rendeztek éppen. Az egyik teremben üres vásznak a falon. Egy legény vitte a festékes vödröt a Mester után, aki kezében meszelő nagyságú ecsettel... Mondom, közelről megnéztem egy képét. Szerintem a gesztusok helyenként tűecsettel korrigálva. Egyeztetjük: persze mindegy. Szeretjük. Kata fölvett valami kismintás lila selyem(?)szoknyát, középhosszú, szűk szabású. Egy idegen asszony. Javasoltam, öltözzék néhanapján ilyen rondán, hogy megbecsüljem, amikor- Falfirka a Budai Rakparton: Védd a fákat, egyél hódot! Alatta más betűtípussal: Mondd el a vonalnak, mi a gömb. Figyelj, J! Anyám mutatott egy nagyon szellemes társasjátékot, ketten is lehet, de akár egész család játszhatja. Lényegében beszélgetéshez ad keretet, segítséget, ott jó, ahol erre szükség van. Házilag is meg lehet csinálni. Szokott kockázott végtelenített (kör)pálya, akadályokkal, kockadobás alapján mindenki a saját bábujával halad előre. 16 akadálymező, itt egy kártyát kell fölvenni. Azt fölolvasni, s arra válaszolni. Senkisem nyer, nem is az a cél. Akkor vége a játéknak, ha elfogy a kedv, az idő, vagy mondjuk a kártya. Van néhány piros kocka, ide érve lehet bármit kérdezni, mondani, vagy hozzászólni az előzőhöz. Amíg az egyik beszél, nem szabad belebeszélni, belekérdezni, leállítani. Várj, fölhívom anyámat, diktáljon be pár kártyaszöveget: Mondj egy személyt, akit különösen csodálsz, miért csodálod! Hogyan érezd magad, és mit csinálsz, ha egyedül vagy otthon? Nevezz meg egy érdekes felfedezést, amit te tettél az élettel kapcsolatban! Tegyük föl, hogy nagyszámú közönség előtt tartanál beszédet, miről beszélnél? Ha az életednek egy évét újra élhetnéd, melyik lenne az, és miért? Miben vagy olyan, mint az édesapád, mi erről a véleményed? Biztos voltál már szomorú, egyet mondj el! Egészítsd ki: boldog és elégedett vagyok, ha... Mitől fakadsz sírva? Egészítsd ki: az embert, aki a legnagyobb hatást tett az életemre, úgy hívják, hogy... Hogyan állapítod meg, hogy valami hamis, vagy igaz? Nevezz meg két dolgot, amit mindenképp el szeretnél érni az életben! Mikor és hol érzed magad a leginkább nyugodtnak és lazának? Kihez tudsz fordulni, ha vigasztalásra van szükséged? Mi lenne számodra az ideális élet, és miért? Volt már rossz a lelkiismereted, mesélj, és hogyan látod a dolgot ma. Egészítsd ki: nyugodtabb lennék ha ... Nevezd meg az életed egyik célját, és magyarázd meg, miért fontos! Nevezd meg azt, amit soha semmikor nem tennél meg! stb. Pilinszky mondja Ország Lili temetésén: ...Minden nagy festő nagy gondolkodó...valamit nagyon tud és nagyon megért, és világosan ki is mond, anélkül, hogy kimondaná... 2001. június 12. Sikerült ezt talányt... Olvasom Füst összes verseinek 1947-es kiadásához írt saját előszavát, hogy ti. fölhánytorgatták neki, előző kötete végére miért tette be a róla szóló kritikákat: bizzanak már kérem emberi és művészi ízlésemben! A versek nehezek, sokaknak segít, ha beszélnek is nekik róla! És az új kötet végén ismét ott a kritikacsokor... 2001. június 15. Vagy tizenöt éve szeretném, akkor láttam meg egy talán megszerezhető gyönyörűséges Nagy István szénrajzot. Erdő-táj. De a szokásos belső ellenerők erősebbek voltak, hiszen annó még Vaszkó képemet is továbbajándékoztam. Hanem most cseréltem Várhelyi Tímeától egy rajzot, ami fölér-, csakugyan. Itt világit-, ragyog a falon, az íróasztalom mellett, a kapcsolótábla és egy Kingafotó között. Ma hajnalban szkenneltem be, nyomdai minőségben is (figyelem, Várhelyi kutatók!)-, itt mutatom. Nagyban is megnézheted, mert fölvétetett -élőként egyedül- a MAGÁNMÚZEUM-ba (a menüoldalon a VÁLINEWS fölött kettővel találod.) Érettségi. Miki ma négy körül szóbelizik. Már tegnap leutazott Esztergomba, a 25 kilós szintetizátort vitte magával. Nem lesz kitűnő. De ha lenne is, fanyalognék. Tán tíz napot készült. Mentség? hogy ez általános, amint hallom. Indok: nem fontos a pontszám a fölvételihez... Más korosztály. A web-címem miatt újabban gyakran lenne szükségem névjegyre, de hát ez nem nekem való. Hanem megvan. Nyakban lógó füzetem néhány lapját lebélyegeztem, csak ki kell tépni belőle. Újabb Esterházy-levelem, alighanem utolsó. Lehet, hogy túlbeszéltem a dolgot. 5.05. Drága Barátom, szeretlek. ...Belső szigorúságod kérdése. Bocsáss meg, a rágógumizást pedagógiai okokból nem részletezem. Ha azt mondom Sanyinak, elloptad a krétát, Sanyi a krétaügyön fog gondolkodni. Ha azt mondom, lopós vagy, akkor talán. Ugyanis amit most megírtam erről, azt évek óta forgatom magamban, számodra. Vagy tudod használni valamire ezt a pofont, vagy..., hidd, becsülésem jele. 8.20. uszoda után, reggeli előtt Na mégiscsak, tovább. Sokan nem értik ezt az egyházon belüli rendet. Egy egyházatya mondta, a fontos dolgokban egység, a részletekben szabadság, mindenekben szeretet. Milyen egyszerű. Még valami jutott most eszembe, hogy ti. nincs csőcselék és egyszerűen nincsenek ŐK meg MI. Recsken verték azt a huszártisztet, aki később pap lett, azt mondta az ávós kérdésére, miközben a fogát csikorgatta, igen, szeretem magát. Tarts ki, ne fáradj most bele a polemizálásba, ha nem velem, látogasd meg Jelenitset... Ma jelent meg az Élet és Irodalomban Péternek írt levelem. Az uszoda folyosóján egy ismeretlen öregúr gratulált, ő már hivatalból megkapta, újságíró. Dicsérte toleranciámat és a stílusomat is. Csoda, hogy kissé túlkecses mozdulatokkal vettem a vizet gyorsúszásnál? És a bukófordulók is! Igaz, kb. az ötvennégyezrediknél tartok. De még ez előtt, a Ferences templomban is történt valami. Zsolozsmázás közben elkalandoztam, fölbukkant a régmúltból egy viszonylag ritka rémálmom. Gyerekkori szobám ablakából, biztonságos-magasból nézem a sötét Körteret (ötödik emelet), utcai világítás alig, tétova, menekülésre kész embercsoportok, föltűnnek, hullámzanak, szétoszolnak, álldogálnak. S amitől mindenki retteg, amit mindenki vár, néma sötét katonai alakulat érkezik, nem is egy, több oldalról. Bekerítés? Elhurcolásveszély? Csak mozdulatlan erődemonstáció? Sortűz lesz? Vagy csak igazoltatás? Mi lehet az alapja? Persze, 45-ben három évesen anyám pergőtűzben az égő házak között vitt át éjjel a Gellérthegyen, mert az óvóhelyen elfogyott az élelem. Egy fehérleples katonai járőr segítette, karján egy éves húgom. Aztán 56-ban, tizennégy évesen, fölülről láttam, ahogy karhatalmisták gumibotoztak. Nem ellenállókat, csak éjszakai gyalogosokat a kijárási tilalomban. Igaz, láttam sortüzet is, tüntetőkre. Rajvonalban futottak a térre, de csak fej fölé lőttek, porzott a szemközti házoldal. A félelem, gondoltam, igen a félelem, miközben a Benedictust énekeltük, felváltva a jobb és baloldal. És fölriadva, ez a sor következett: ...hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből neki szolgálatot teljesítsünk... Dél. Megyek a tegnap este lefotózott festmények diáiért, az Astoriánál egy amerikai cég egy óra alatt előhívja. A metrón Zelk verse, A három nyúl. Ismered?: Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közepében, három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek, ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig, amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka felettük szállott s felkiáltott: „Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mit az urak...” ... Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk! Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni!... - ... Nagyon szerettem, ijesztő-vonzó-rémséges ábra volt fölötte az olvasókönyvben, 1950. Tegnap antikváriumban találtam a Zelk gyerekversek kötetet, egy szendvics áráért. Szóval a diapozitívek. Tegnap befejeztem az utolsó tavaszi képet, tizenegy darab, minden megvan. Jöhetnek júliusban, a Szentendrei-szigeti alkotótáborban az újak. A lemezek már lealapozva. Miközben ezeket megfestettem, a lányok meztelen vállán már csak egy vékonyka pánt, a fene egye meg. Illetve kettő, részleges átfedésben. A metrón útközben SMS üzenet Miklósnak, három órája van még az érettségiig: „KITARTÁS, VELED VAGYUNK, VIETNAM! Azonnal válaszolt: ANSCHLUSS, ENDLÖSUNG, SZILVAPÁLINKA. Este. Miki hazaért, leérettségizett. Állítja, hogy földrajz fölkészülése annyiból állt, hogy a tételcímeket elolvasta. „Ez ötös lesz. A végén már untam, az órámat néztem.” 2001. június 17. A nevezetes-legendás Halász Péter színházat vett? kapott? a Kálvária téren. Nyitó előadás Kurtág zongoraestje. Sznobizmusból, tiszteletadásként, és kíváncsiságból elmentem, hátha meghallok valamit. Csakugyan: nejével négykezesben veszekedtek, aranyosan. A közönség nevetett. Én is. Baljós jel volt, hogy reggel nem bírtam végigfutni a szokott távot. Utána a vízben az első 300 még vígan, a 4. sz. barátnőmnek meséltem, hogy baracklekvárjához vettem paprikás csécsiszalonnát, kiváló volt. A másikat megkérdeztem, Kata a Balatonnál, itt hagyott hat főtt krumplit héjában, az asztalon, mit csináljak vele. Az égre nézett és taglalni kezdte. Addig pihentem. A töltött pulykamellig jutott el. Ötszáznál már nyilvánvaló volt, hogy ma nem fog menni az 1200. Akkor megpróbáltam fékezni a tempót -fáradva ösztönösen gyorsítok-, és a kéztartásra figyelni. Avval fenyegettem magam, ha nem megy, végig kell úszni, de mellben. Aztán nem egészen logikusan eszembe jutott, hogy hiszen fél órája áldoztam. A tempó erőtlen maradt, de kezdett harmonikussá válni. 1000-nél már látszott, hogy végigcsinálom. Aztán az utolsó pár hossz tűrhető volt. Ma fölraktam a gépre és webre az utolsó 11 átfestett képet is, s evvel tényleg befejeztem az első félévi évadot. Végül még kettő kiválasztása a válogatott/selected csoportba. Két nap múlva hozzátok, Párizs - Le Meux, egy hét, már csomagolok. Aztán július a festő fiúkkal. 2001. június 19-25. Hatodszor Párizs; Musée d'Orsay - a kibővített Musée Guimet - Musée Rodin, először - Musée Cluny - Pompidou Center - Eiffel - Notre Dame - Louvre/ Óceánia, Afrika, Amerika (ez új) - Németalföld - Iszlám - Mezopotámia - német, holland festészet, antik Irán - Musée National du Moyen Age; egy tengeralattjáró belülről - Musée Marmottan - a Zene Napja az utcákon - egy rossz fotókiállítás - Bernáth Aurél - tengerpart Bonnard - Sisley - Monet, ebben a sorrendben. 2001. június 27. Tegnap hazaértem. Reggel lukácsos módra körbenyaltam az úszószemüveget párásodás ellen, sós volt. Egy napja még az Atlanti óceánban. 2001. június 28. Apám haláláról ma este értesültem hivatalosan: www.hadifogoly.adatbanyaszat.hu Cirillről géppel áttett táblázat: Vezetéknév: VALI Keresztnév: DES ILI (=vagy) DESE Apja neve: DEZSE Rendfokozat: leutenant Szül: 1900 Szabadka, Magyarország Lakás: Budapest Irini ul. 12 (Irinyi János utca 12, most Körtér, stimmel) Fogságbaesés: 1945 Magyarország Meghalt: 1946.07.12. (egy bajtársa leveléből 13 vagy 14-et tudtunk.) Fogság helye: Sz.G. 3604 (tudjuk, Szapahova) Temetés helye: KL.G.3604,K/M-54/10 Ez utóbbi kódadatok 2001 augusztustól a Hadtörténeti Múzeum kezelésében elérhetőek lesznek. Anyámat fölhívtam. 82 éves. Én 59. 2001. június 29. Válasz Esterházynak, a cikke nyomán még köztünk gyűrűző- Feladó: Váli Dezső 2001.06.27. 21:58:00 +1h Téma: nyár ____________________________________________________________ Konfliktusok még így, megoldatlan formában is áldássá válhatnak, tudjuk. Kedvellek. Párizsból jövök, a 90 múzeumon túl életemben először (és utoljára?) jártam egy tengeralattjáróban. Sisley zseni. szeretettel ölel: D Értesítőcédula a Lukács folyosóján: 107 éves korában, 2001. június 20-án meghalt dr. vitéz nagybaconi Molnár Károly orvos vezérőrnagy az utolsó magyar király utolsó katonája. Gyászolják felesége (!), ...déd-, és ükonokái. Két hete még úszott. Régóta ígérik, kértem, csináljanak egy faliújságot a Lukácsban a folyosóra, az ilyen céduláknak az átépítés óta nem volt helye, a falra tették ezt is. Ez adta meg a végső lökést, ma délelőtt deszkából csináltam egy fatáblát, barnára pácoltam, bevittem. A fal a kampósszöget nem fogadta, a csoportvezető azonnal szerzett egy ütvefúrót. A hangvételt befolyásolandó, egy újságkivágást is föltűztem: a pesti Zsidó Múzeumban július közepén Chagall kiállítás nyílik, 60, részben publikálatlan művel. A tábla sarkába tíz (zöld) rajzszög. Levelek Le Meux-be / 76 2001. július Szia J! 2001. július 1. Különös találkozás. Telefon, ismeretlen fiatal pár, hogy ők gyűjtik a képeimet, már hét van. Opuszszámukat kérésemre bediktálták. Nálam mind „lappang” bejegyzéssel. Húsz éve egy rövid ideig adtam el a Képcsarnoknak, onnét valóak. A képeket ma délelőtt föl is hozták -restaurálás kérés-, viszontláttam őket, köztük két nagyon szeretett is. S a hat le nem fotózott képem egyike, ezt rögön pótoltam. Most már csak öt. Életünk jó része avval telik, hogy a dolgokat oda tesszük, ahova valóak, nem? Ez a 72/19-es, zsákutca gondolat, egy korai kollázsomat próbáltam áttenni olajba. Még vászon. Az uszodai faliújságom viszont tegnapra eltűnt a falról. Vajon. Nem az igazgató vétette le. 2001. júli. 3., kedd, a Szentendrei szigetre, Szigetmonostorra, művésztelep „vezetni”, egy hónapra. Uszoda: 6.15-kor kishajóval Lányfalu, 50 méteres feszítettvizes medence. Hajónapló 2001 július: dátum idő / 1200 m gyorsúszás kézlapáttal idő / 1200 m gyorsúszás kézlapát nélkül olajkép/műterem 60x60 cm 3 kedd (berendezkedés) 4 sze 200m 1200m A/01/17 5 csü nincs víz A/01/17 tovább 6 pé 1000m 200m A/01/18 7 szo 1200m A/01/19 8 vas 28:00.57 vas: múzeum 9 hé 27:39.27 A/01/17,18,19 10 kd 27:47.68 A/01/20 11 sze 27:39.57 A/01/21 12 csü nincs víz A/01/22 13 pé 27:46.57 A/01/23 14 csü 27:41.21 A/01/23,24 15 vas rossz mérés vas:hangverseny 16 hé 27:16.39 A/01/25 17 ke 26:54.37 A/01/26 18 sze 26:25.42 A/01/27,28 19 csü nincs víz A/01/29 20 pé 25:54.87 A/01/30 21 szo 26:00.70 A/01/31 22 vas 26:04.73 vas: Nagyvillámra 23 hé 27:47.25 A/01/32 temetős kép 24 ke 27:07.69 A/01/32,33 25 sze 26:39.00 A/01/32,33,34 26 csü nincs víz B/01/03 A/01/35 27 pé 26:08.06 A/01/35,36 28 szo 26:32.12 A/01/37 29 vas 26:44.93 vas: múzeum 30 hé 25:12.44 reggel: utazás Már itthon. A szigetmonostori hónapom alatt 160-an nézték meg a honlapot. Ámulok. Júni. 31., most pedig a Balatonra; Kékkút. Kölcsönbe Illyés Gyula naplóiból öt kötet. Fantasztikus társaságban leszek. Elképesztő a problémalátási tartománya, horizontálisan és vertikálisan is. Délután autókörút: egy kép haza a Vigadó kiállításról, két kép az HMVásárhelyi Őszi Tárlatra, új kompjuterasztal anyámnak(82) a Skálából, (itt a billentyűzet az asztallap alá tolható), Rákospalotáról Miki méteres hangfalai, együtt építették. Osztálytársa tervezte, napokig, állítólag még integrálszámítások is. Levelek Le Meux-be / 77 2001. augusztus Szia, kedves J! 2001. aug. 3. A nyár van egy nagy csacsiság. A Balaton is. Hónapja újra Illyés egyetemre járok, ez jó. Naplóit olvasom. Szemeszterek: Erdély-Felvidék sorsa öregedéstan-szenvedéstudomány diskurzustan kétkezi szerszámok a jó házasság dícsérete hétköznapi politika Megírja hírhedett esszéjét az 1977. karácsonyi és a szilveszteri Magyar Nemzetbe: Válasz Herdernek. (olvastam akkor, meg kell szerezni.) Ő szólal meg ekkor először az Erdély-problémáról. Utána föntről cenzúra, alulról sanda mosoly: te megengedhetted magadnak... Háromnegyed év tortúra. Szenved. Szenved, amikor magánál minőségromlást vél, amikor fél, hogy nem volt eléggé udvarias, amikor félreérthették. Gy. téved, hogy önmaga szobrává merevedett. Nagyon erős önkontroll. Úgy kell figyelni a verseit, hogy tanít is. Ismétlem, elképesztően tág az érdeklődése, problémalátása, horizontálisan és vertikálisan is. 2001. aug. 10. Három hétre terveztem, bő hetet bírtam, haza a nyaralásból. Tegnap a hazaérkezés mámora, ? 12-ig lumpolás: levélírás nyaralónk bekötendő gázcsonkja ügyében, másik levél vízóraszerelés ügyében. Hogy így aztán ma fáradt reggel, nem vehetjük figyelembe: Lukács helyett kiruccanás a Császárba, 27:31,27; 1200 méterre, nem is rossz. Csak utána nem bírtam fölkapaszkodni a medence peremére. Azt mondja Illyés (Aristoteles után?), a művészet célja, hogy a dolgok rejtett értelmét jelenítse meg. Ezt most kaptam e-mail-en, Szigetmonostoron voltunk együtt: Kedves Dezső, mellékelten küldöm a kért receptet: ZSÍRZSERBÓ 1. Végy egy félkilós étkezési sertészsírt, két órára hűtsd be. 2. Vágd szeletekre a tömböt. 3. Az így kapott darabokat forgasd meg lisztben, majd kenj közéjük ízlés szerint szilva vagy baracklekvárt. Erre hagyma és párizsi kerül, vékony szeletekben. 4. Helyezd egymásra a rétegeket, majd az egészet borítsd be olvasztott csokoládéval. 5. Díszítésként a tetején kavicscukor, elhintve. 2001. aug. 11. Szombat, reggeli órák Receptről jut eszembe, hónapja böjtölök, vagyis inkább fogyókúrázom, hogy történjen valami, hogy az ébredés-úszás jobban-, vagy csak az evés gyorsan múló örömeit- Annyit eszem, mint a bakonybéli bencés szerzetesek, vagy valamivel kevesebbet. Vettem egy kiló paradicsomot is - azt hiszem, életemben először - itt szemben, a Mammutban. Szeretném ezt a fegyelmezett étkezést ezentúl. Mindig iszonyú sokat ettem Kata csodálatos vasárnapi főztjeiből. (A hét főbűn: falánkság, büszkeség, kapzsiság, lustaság, irigység, bujaság, harag.) Reggel olvasom a C. H. Mackintosh: Elmélkedések Mózes 1.-5. könyvében, hogy... Ez egy érdekes mű. 15 éve olvastam Moodynál, (XIX. századi amerikai prédikátor) hogy ez a Mózes a „három legfontosabb könyv egyike”. Később láttam a magyar fordítás köteteit, sorra jelentek meg az évek során, s írt mindig újabb előszó-üdvözlést hozzájuk egy pesti orvosprofesszor, a II. világháború idején. S mindezt évtizedek után reprintben kiadta egy külföldi magyar kiadó. Figyelemre méltó történet. Vagyis könyv. Az egyetlen, amit megtartottam egy elajándékozott teológiai könyvtárból. Hihetetlen koncentrált. Minden sora új gondolat. Mackintosh: 1820-1896 „ősrégi ír családból” A könyvet hol itt, hol ott ütöm fel reggelente. Ma a 18 éve beteg asszony szombati napon történő gyógyítása. Milyen megsemmisítő módon leplezi le és bélyegzi meg itt az Úr eljárása a zsidó rendszer egész romlottságát! Gondoljunk csak a kiáltó ellentétre: egyfelől a sabbath, másfelől Ábrahámnak a Sátán keze által tizennyolc éve megkötözött lánya! Nincs semmi, ami úgy el tudná vakítani az értelmet, megkeményíteni a szívet és megrontani az ember egész erkölcsiségét, MINT EGY VALLÁS - KRISZTUS NÉLKÜL!... ...mit törődött a zsinagóga feje azzal a nyomorult asszonnyal?! Neki csak az ő szombatjának a megtartása volt fontos. És nem a Sátán hatalma botránkoztatta meg, hanem Krisztus hatalma... Kemény. Mackintosh után a reggeli futás: egy hónap kiesés ellenére végig bírtam. A vízben Irmuska (80) üdvözölt, hogy nélkülem a Lukács nem volt az igazi... A bukófordulókat óvatosabban, nehogy a lendülettől essen le a nagylábujjam körme, már esedékes. Elveszne a vízben. (Anyám új kompjúter-asztalának egy darabja esett rá.) Vagy zokniban kéne úszni. Még annyi, hogy itt ebbe a VÁLI-OEUVRE-be beletettem a video-interjú mellé az egyik régi TV-felvételt is, Kováts Berci csinálta a 95-ös kiállításomkor. Szeretem, néhány igen atmoszférikus kocka is. Akkortájt a műteremablak alját lemezekkel fedtem, felülről a fény, mint a börtönök, gyönyörű világítás. Mikica sziluettje is többször föltűnik. Sikerült áttennem ezt kompjúterre, annak ellenére, hogy a programnyelvet nem tudom, de kimásoltam, s a kulcsszavakat átírtam. Részlet a műből: style='font-size:10.0pt;mso-bidi-font-size:12.0pt;font-family:Arial;mso-fareast-font-family: "MS Mincho";color:white;letter-spacing:.4pt'>tv-interjú '95 (CD-n)

stb... Ezt a mozit sajnos a webre nem tudom föltenni, de napra aktualizált CD-ROM-ot 6 perc alatt bárkinek szívesen másolok. (A nyerslemez már csak 170 forint.) Már csak ennyi a különbség a web- és a CD változat között. Hétfői elintézni való: csakugyan működik ez az új jogvédő iroda. Átutaltak nekem 24 ezret, követői jogdíj; 5%, ami nekem képem második eladása (első továbbadása) után jár. Be kell érte menni a köröndi OTP-be. Most ti is nyaraltok. Beválik a lakókocsi? T. nagyszerűen megcsinálta. Az ágyak, a faburkolat, minden. Végig a tengerpart, vagy egy-két helyen? Persze, ahogy a gyerekek, - gondolom - ahogy alakul. Rátok fér a nagy pihenés. 2001. aug. 12. Olvasom P. Szűcs Juli cikkét a Népszabadságban (júli. 16, Mi ma a múzeum?) a marhaságról, amit a múlt hónapban Szüts-csel fedeztünk fel Párizsban, s azután ők ketten is kitárgyalták, ugyanott. A kályhától kezdem, mert innét indult minden: a tizenöt évvel ezelőtt megnyílt Musée d'Orsay-val és azzal az eszmeiséggel, amely ezt a kiállítási intézményt fűtötte. Meg azzal, hogy lelkesedtünk érte. Önkritikával tartozom tehát.... Mert mégiscsak nagyszerű volt látni, hogy - a művészetben is- hogy a külön-külön tárolt dolgok összekacsolódnak... végtére egyetlen dologról szóltak a művek mind. Az impresszionistáknak annyira sikerült az utókor szemében leválniuk az agyonméltányolt, hivatalos, konzervatív, akadémikus[ról...] mintha az sose létezett volna. A visszavágás túl jól sikerült... eljött a méltányosság pillanata... Álságos egyenlőség, Cotoure dekadens Rómáját ábrázoló, profimód hazug képét nem lehet kikerülni, mert olyan nagy, mint a plazamozi vetitővászna. Cezanne kártyázói pedig úgy eltűnnek a számukra engedélyezett kicsiny légtérben... Itt következett be először, hogy a művészettörténeti értékek szempontjait fölütötte valami más... A Tate Modern Múzeum[ban és Európában több helyen a képek így rendezve:] Csendélet, Tájkép, Akt, Történelmi téma... az ismeretterjesztés és szórakoztatás hibridjéből keletkezett vállalkozás. Tévedések, óriási tévedések... Miklóssal a Pompidouban, a Bonnard képnél vettük észre: egy leírhatatlanul szellemes, és gyönyörűséges aktja mellett valami Ló Lajosnak pocsék meztelen nője. Az ismeretterjesztéshez pedig annyit, hogy vagy 15 éve megkérdeztek, akkor írtam egy cikket a Művészetbe, hogy a Pompidou kiállítótermeit állítólag jövőre derékig elárasztják meleg vízzel, hogy a közönség jobban odaszokjon... A cikket nem közölték. Szóval egyenlősdi, minőségösszemosás egyfelől, valamint téma szerinti csoportosítás. Dezinformálás. Semmit nem tudnak arról, hogy mire való a művészet. Ahogy Bernáth Aurél mondta, milyen kis olcsó ürügy a téma. Ahogy Illyés: A művészet célja, hogy a dolgok rejtett értelmét jelenítse meg A jó kép villanásnyi időre megmutatja Isten köpenye szegélyét (ezt én) A Szépművészeti Múzeum is átvette pár éve ezt a marhaságot, az az óriás Makart kép, balra bejárattól, a szemközti főhelyen, stb. Összekeverik magukat a Gondolkodástörténeti múzeummal. Uszodába menet a járda szélén egy doboz csavaralátét, 27 mm-es. Ekkorát ritkán használok, mennyi kellhet még halálomig? Tizet zsebre. Egyet aztán a kabinos markába, de szólnom kellett neki, mert nem vette észre. Másnap. Még egyet belemarkoltam. Hosszabb életet képzelek magamnak. Elkezdek reggel angolt olvasni. Az lesz a szabály, hogy szótárt ne, és hogy fél óra után abba kell hagyni. Egy régi emlék: A Gun for Sale. Még majdnem szó szerint emlékszem, ahogy indul: Murder didn't much to Raven. It was just a new job. You had to be carefull. You had to use your brains. (Miért többeszám? Tud Greene angolul?) Közben július végén megjött a végső felmentés az eredetileg 1,6 millió forintos adótartozásom - büntetésem dolgában. (A 97-es New York-i tízezer dolláros Pollock ösztöndíjam után akarták tavaly rámverni.) Tehát nem kell külföldi ösztöndíj után adózni, ha az alapítványt 1993 előtt alapították, feltéve, hogy bármi adakozó oda befizetéséről az alapítvány nem adott ki (kedvezményekre fölhasználható) igazolást. Nnna. Illyés, megint: Németh mondta ki a legjobb meghatározást az urbánusok és népiesek pörében. Népies a „gyűjtő”, a parasztian „szerző”. Szabó Lőrinc volt a példa. Éppígy itt állhatna Márai és Cs. Szabó is, ezen az alapon. Vagyis ez a kategorizálás csacsiság; remélem, jól értem. (Naplójegyzetek 1946 július.) 2001. aug.13. Művészettörténet államvizsgán tavaly belőlem felelt, meséli F. Eger, Tanárképző Főiskola. „...Korszakok a tanulóévektől kezdve, mestere Sugár Gyula, padlószemetes képek, a zsidó temetőket Szigligeten kezdte rajzolni, nagyon unta, munkamódszere, a műterem téma megtalálása...” Ez tetszik. Érettségi tétel már voltam, többször, régebben, hallottam. Anyácskám (is) nagyon büszke rám. 2001. aug.14. Mike születésnapja. Ajándék már megvolt egy hónapja: szintetizátor és az elektromos zongora. Pótajándéknak tegnap kimehetett Rákoscsabára. Kocsival. Pótpótajándék: egy lila bélésű dobozka: abba, majd ha leesik a lábkörmöm. Koponyaereklye. Szóba került, mutatom és nézem magam is egyetlen albumomat, Monet vászna a normandiai tengerpartról (most jártam arra), Braque is megfestette, ő is sorozatban, csak ő drámaiabban. Amúgy ma nekem a legcsodálatosabb a szénaboglyás sorozata. Tiszta festészet, a legtisztább. Semmi téma, még forma se, semmi, semmi közölnivágyás. Színek, színek, de hogyan. Csoda. Úgy szeretnék festeni, Ahogy a madár énekel. Claude Monet Úgy szeretnék festeni Ahogy Claude Monet. Váli Dezső A magamfajta dilettánsnak persze közismerten négy kézre van szüksége, ha hangszórózsinórját hosszabbítandó forrasztania kell. Kettő a két kábelt, egy a pákát, egy a cint. Persze köztes megoldások vannak, satu, egyéb. Hanem most vettem ezerért egy kis öntöttvas állványt, erre a célra szerkesztették, két flexibilis csápocskája tartja a két drótvéget, s még egy nagyító is van előtte, ha a szemüveg stb. Jó. Július közepén elkezdtem egy zsidó temetőt, 14 év után. Megengedhetem magamnak. Hirtelen ötlet volt egy reggelen, ajándék egy jótevőmnek, aki vélhetően nagyon fog örülni neki. Sok minden került egyenesbe váratlan segítségével. Persze, nagyon jó képnek kell lenni. Csakhogy a történés elkanyarodott. A főformák arányait másnap reménytelenül elhibázottnak találva, a témát egy új lemezen újra kezdtem. Azonban harmadnapra az első változat megjavult. Annyira, hogy most, ma délelőtt be is fejeztem, lehetne fotózni. De a másik, a gyengébb is jó irányt vett közben, lehet, hogy azt is érdemes lesz befejezni. Pedig stílushűen: ki kéne dobni. Meglátjuk. Ha lenne digitális fényképezőm, mint Szütsnek, rögtön meg tudnám itt mutatni. Van már néhány más kép is készen a nyáriakból. Ha tucat összegyűlik, csak akkor fotózom, nagy munka. A rohadt életbe, negyedik javítás után is folyton lefagy ez a gép, most, hogy lecserélték az alaplapot. Nem tud valaki egy tényleg lelkiismeretes szerelőt? Megfizetném. 2001. aug. 16. Apám ma lenne 101 éves. Nincs róla emlékem, a fontos dolgokat nem tudom róla, nincs vele kapcsolatom, eddig imáimban sem-igen beszélgettem vele. A körömolló hegyét spárgán belógattam a teaforralóba, aztán végigvágtam az elhalt bőrt. Igen, uszodavíz volt alatta, nem genny, ahogy szagoltam. Délben mégis le az SzTK-ba. „De hiszen ez a köröm mindjárt lejön. Érzéstelenítéssel nem vacakolunk, egy perc az egész. Kérek egy ollót! Nem, egy csipeszt!” Néztem, ahogy rángatja lefelé. Kötözés. És a kulcsmondat, amiért jöttem: „három nap után úszhat!” Éjszaka forgolódtam. Utálom, de hátha mégis a Pompidou-csapat, és társainak van igaza? Hogy csendéletet a csendélet mellé teszik, bárha gyengébb, és semmi közük egymáshoz?! Gy. nálam, beszélgettünk erről. Hogy a kiállítást nem számunkra kell rendezni, akik megtaláljuk a jót... a kérdés örök: elvezet-e az operett az operához? Félő nem, de most nem ez-, itt mások a műfaji szabályok. Tehát, a japán turista szeme esetleg mégis megakad a remekművön, a könnyebb képek között?! És a veszteség? A megtévesztés, hogy mi érték, mi nem. De talán nem ez a legfontosabb. Hanem a találkozás lehetősége. Van rá esély, a nagy találkozások kegyelmi pillanatok. Néztem a web-en, magánmúzeumodból kimaradt Van Gogh?!, mondja Gy. Igen, így van. Pár éve láttam a Musée d'Orsay-ban egy parasztházat tőle, az ereszvonal és a tetőgerinc is szecessziósan kunkorodott, fanyalogtam. Akkor már Sisley a szomszéd teremben: az a tóparti vendéglő, nápolyisárgával. Tedd mellé. AZ NEM AKAR MONDANI SEMMIT. Az egyszerűen: van. És megnyílik az ég. Persze nem vagyok igazságos. És?! 2001. aug.17. Azt mondja Illyés a horgászokról: Mit visz haza háti iszákjában az alpinista... fura volna, ha ez iránt érdeklődnénk... A vízparton kényelmetlenül kuporgó horgász olyan fajta lelkigyakorlatnak áldozza magát, mint a hétszámra mozdulatlan lámainas, a fél lábon éjszakázó azték pap... a tudat s emlékezés mély rétegeibe száll ő is alá... Jutalma nemcsak a buddhaszerű merevségbe burkolódzó édes merengés... A szent víz mellett az a hívő az időtlenben ül; minden bölcsek áhítva vágyott közegében: a múlhatatlanságban. (Illyés: Naplójegyzetek 1962) Mindig nagyon szerettem volna én is. Mindig fölkaptam a fejem Bálint Endre horgászanekdotáin, hogy legutóbb a budai rakparton egy mankót fogtam... A Rábaparton (nagy R?) is hűlt meg utoljára... A víz csoda. Három-négy percig bírnám. Azt mondja egy Novi Sad-i pszihológus a modern mentalitások kísértéséről: A boldogság mentalitása - a boldogító hit illúziója. Alaptétele az a meggyőződés, hogy ha az ember „rendesen” él, akkor boldognak kell lennie. Tehát ha valaki nem boldog, akkor valami baj van az életvitelével... Ma már a legkisebb boldogtalanságot, fájdalmat is pszihikai zavarként éljük meg: pszihológushoz, orvoshoz fordulunk, ha bánatosak vagyunk; tablettákat szedünk, ha nem tudunk elaludni, vagy ha kudarc ért bennünket... az emberek elfojtják a kellemetlen, negatív érzelmeket. Ez pedig elszegényíti ez életet, amelynek gazdagságához hozzájárulnak épp a negatív tapasztalatok is, amikor az ember elmerül a fájdalomban, a kiábrándulásban, a bánatban, a félelemben (mint Jézus is.) ... ez a mentalitás ma valláspótlékként kínálkozik..., Az ilyen vallásosság csak azt a célt szolgálja, hogy erőt adjon a nehézségek leküldésére..., hogy biztosítsa a boldogságot... (Szentmártoni Mihály SJ.: Istenkeresésünk útjai. Agapé.2000.) Gondolom, az egyensúlyt meg kell találni a megélés és belemerülés között... Hogy amúgy meg kell köszönnünk a terheket. Hiszen személyre szabott ajándékok. E-mail-váltás sebészorvos barátommal Szia, Jóska! Talán így is megválaszolható?! Két napja a letyegő lábkörmömet levették az SzTK-ban, bekenték pirossal, bekötözték. Többet nem kell menni, három nap után úszhatok. Ennyi. Az új köröm már nő. De tőle pár milliméterre van valami varféle dudor, sötétebb színű. Az nem baj, ha az új köröm majd eléri? Vagyis hogy kell valamit csinálnom? Féllábon állva beszkenneltem a lábujjamat, jpg-képben mellékelem. Szia Deske! Valoszinuleg aggodalomra nincs okod, a zuzodas kovetkezmenye..., problema csak akkor, ha begyullad, de ennek kicsi a valoszinusege..., ha problemad van, varom az ujabb allapot fotojat! Szeretettel: Joska 2001. aug.18. Kata halmozó típus, én kidobok - elajándékozok fölös könyvet, fényképezőgépet. Élünk így, ebben kevéssé idomultunk egymáshoz. Húsz éve még az övéit is kiszórtam olykor, legutóbb már megvásároltam tőle azt a förtelmes-ostobán szerkesztett (francia) krumplisütő masinát, hogy eltűnhessen a konyhából. Ha szobájában szemet szúr, hogy túl sok a ......-e, békém kedvéért a magam életterében szórok ki valamit. Persze, a végsők felől nézve mindegy, hogy az ember milyen életstratégiát választ. Füst Milán(?) meséje, hogy az aszkéta hallja, a király még nála is nagyobb életszentségben él, fölkeresi. A király éppen mulat, ráemeli poharát: látod, én a gazdagságtól, szegénységtől is szabad vagyok... Pál is ezt mondja. N. atya: elvonultam a világtól, a rendbe, Pannonhalmára, és most szervezem a 27. bált gimnazistáinknak. (Több busznyi lány is kell erre az alkalomra.) 2001. aug.19. Pilinszky azt mondja: Tudjuk, Jézus a köveket nem változtatta kenyérré, s azt is, hogy aki kenyeret kér, nem kaphat követ az Atyától. E két tény híven tükrözi a keresztény imádság lényegét. Azt, hogy az imádság az Istenbe vetett bizalom helyreállításának eszköze. Bármit kérünk, nem kérésünkben, annak teljesülésében kell bizakodnunk, hanem egyedül Istenben. [kiemelések V.D.] Milyen egyszerű. Föloldja azt az örökös kísértést - elemi dilemmát, hogy gyógyulásért imádkozom, s nem javulok stb. Isten jobban tudja, mire van szükségem. De hiszen itt következik: ....akik követ kér Istentől, az is csak kenyeret kaphat tőle. Sok - látszatra teljesítetlenül maradt - kérésünknek ez az egyszerű magyarázata... (Kő és kenyér; in: Publicisztikai írások 515 p. Osiris, 1999.) 2001. aug. 20. Két nap ünnep, tegnap este tánc-és jazz-zenekarok végig az Andrássy úton-, a klubban mesélték, rengetegen voltak. Igen, meg kéne tanítani az új generációt is ünnepelni. De létezhet-e ünnep szakrális tartalom nélkül? Odamennek, mert a zene. Erre fognak emlékezni. Vagy ennyi, és rendben van? Mint védszentjük névnapján a falusi búcsú; ringlispíl, sör?! Hogyan kéne ünnepelni? Megkérdezem Illyés Gyulát. 2001. aug.21. Hívtam, mégiscsak ezerévenként egyszer, este Mikivel elvegyültünk a nép közé. Életem első megnézett tűzijátéka, leballagtunk a Dunapartra. Újdonság, hogy a víz közepén horgonyzó (rozsdás) uszályokról lőttek. A Parlament túlvilági fényekben. Zavaros ritmusok, és túlszínezések, tűzszerész komponálhatta. Szellemes volt a négy hatásszünet, ilyenkor a publikum megtapsolta az előző felvonást, a térzene felerősödött, vagy csak inkább hallhatóvá vált. A háborús robaj hatásos volt. Visszafogtam magam a humorizálástól, hiszen elfogadtuk a meghívást. Utána málna- és csokoládéfagylalt a Kapás Irén utcában, hazafelé. Addigra már a rendőrök is eltűntek. Könyvtáram ma, a Millennium évében: vers: Oravecz, Rakovszky Zsuzsa, Pilinszky, Arany, Szabó Lőrinc, Petri, Illyés, Babits, Zelk, József Attila, Ady. próza: Thomas Mann: József, Illyés interjúk, Pilinszky: Publicisztika képeskönyv: Monet todomány: Káoszelmélet imához: 3 Biblia, Kempis: Krisztus követése, Mackintosh: Mózes I-V, Chambers: Krisztus mindenek felett kis angol-magyar szótár Nizzából a monacói Tengerészeti Múzeumba autóstoppal, 1970, kanyargós sztráda a tengerpart öblei fölött. Egyszerre riasztó látvány: repülőgép orral a vízbe, kétoldalt sugárban fröccsen a víz. Megnyugtatnak: erdőtűz a hegyekben, viszi az oltóvizet. G. most meséli, egyszer ott, a Riviérán a leégett erdőben találtak egy szénnéégett búvárt. Mit gondolhatott utolsó perceiben, hogy mi történt vele? Amikor tíz éve Gy. atya kirúgott, mert összevitatkoztam vele a gyóntatószékben, meg a Népszabadságban megírtam egy ferences rendi disznóságot; István atya kerülő úton, tapintatosan megüzente, elvállalná lelki vezetésemet. Utóbbi években ritkán jártam hozzá avval a kissé gőgös gondolattal, hogy problémáim nincsenek, csak ismert feladataim. Meg aztán délelőtt fogadott, bent a Ferenciek terén, ami elvitte egy munkanapomat, vagyis kettévágott egy délelőttöt. Tizenöt éve vele voltunk Mária-zarándoklaton, Jugoszláviában. Most operációja után lábadozóban, félárbócon, több idővel. Este hatra mentem, a Jégbüféből vittem neki egy fagylaltot. Ülve fogadott, mankója kézközelben. A Fioretti-közösség-, Kata-, a gyerekek dolgai. Aztán az enyémek. Persze ilyenkor főveszély, hogy az ember kis kellemesen megoldható részletproblémákra koncentrál, hogy a fődisznóságokat sikerüljön elfelejteni. De ezt - remélem - magammal vitt, napok alatt épített listámmal elkerültem. Kérdések is: - Hogy a kérőima nem tud több lenni nálam egy mondatnál. Keveset kérek, inkább hálát adok a helyzetekért, jóért, és a rosszért is igyekszem. Rendben van-e? - Igen. Lehet rózsafűzért, középen egy igéből vett mondattal. - Hogy reggel az egy órás imaidőt nem tudom saját gondolattal kitölteni, unom, olvasok ebben az időben, Katekizmust, vagy mostanában a Magyarázatokat a Mózes könyveihez. - Már a 16. században kitalálta ugyanezt szt. Teréz. - Erőltessem-e magamra az esti családi imát, amikor nem szívesen, mert épp nem vagyunk teljes békében egymással? - Mi a közös imátok? - Nem több mint egy fohász, és egy kötött ima, Miatyánk. - Akkor ezt helyes tartani, hogy mindennek ellenére, mégis, itt, közösen... Egyáltalán, ne egy idealisztikus hibátlan harmóniához mérjétek magatokat, ami a legtöbbször nincsen is, tekintsétek egymást mindenestül, a terhekkel együtt is Isten nektek célzott ajándékának. - Nem-igen van bűntudatom, nem is szoktam evvel hétköznap foglalkozni. Jószándékúnak látom magam. - Világosan el kell tudni különíteni a bűnt az egyebektől. Ha ezt megteszed, és helyre teszed (bocsánatot kérsz Istentől) akkor megfelelően jársz el. - A lelkigyakorlatokat kerülöm, nekem hígak, sok a beszéd, terhes az egész napos összezártság. Két-három mondatra volna szükségem, olvasva sokkal hamarább megkapom. - Csöndes lelkigyakorlatot próbáltál-e? Kis csoportok. Pármondatos gondolatot adnak, s te magadban forgatod... A Németországban élő jezsuita Jálics(?) atya csinálja nyaranta Pécsen vagy Lányfalun, be kell jelentkezni hozzá. - Nem ismerem. Ha imaidőben csöndben vagyok, sem-nagyon vannak használható gondolataim. Nem nagyon bízom benne... Akkor fölsoroltam a bűneimet, majd beszámoltam neki, - hogy életem tán legboldogabb két éve volt ez a kezdetben festményarchíválás, amiből aztán a CD-ROM lett, majd web-honlap. A mikro-depresszióim - hogy mire ez az egész - erősen ritkultak és hamar elmosta őket a tennivaló. - hogy napközbeni istenkapcsolatom: egy ágy alatt megtalált anyacsavart, egy jó úszásidőt megköszönök, tényleg ajándéknak tekintek. Egy ujjhegyet talált kalapácsütést is. Az imaközösség dolgai: közbenjáró ima kapcsán megszerettük az esti zsolozsmázást. András nagyon szép, az országra, az egyetemes egyházra vonatkozó imaszándékokat hoz. Aztán 20 perc élménymegosztás, merítve az elmúlt hét történéseiből, végül szentségimádás, áldozás. Rövidült a találkozó két órára, tizenhat éve még négy órát voltunk együtt hetente. Ezt is rendben lévőnek találta. Mindig vannak csodák. Harminc évig nem jutott eszembe, most igen, reggel beolajoztam műteremablakom forgórészeit. 2001. aug.22. Nemigen megy a futás. Talán túléheztettem magam. Kata nyaral, hónapja napi három tea, meg élére állított lecsó: kenyér, közte kolbász, paprika, paradicsom - belesütve. Kiesem a szoknyáimból. Nem is ürítek. Nincs mit. Magamat emésztem. 2001. aug.26. Zsúfolt napok: a szigetmonostori képekből jó néhány befejezése, kereteik színezése, fotózása, előhivatás, szkennelés, retus. Kínlódás a kompjuterrel, délután hétszer lefagyott. (Tényleg, nem tud valaki egy lelkiismeretes szerelőt?!...) aztán ide, a web-re az egész, meg is nézheted a képeket, az A/01/17-től kezdődően mind új! - Az elkészült 14 kép keretbe, beárazás színes rajzszögekkel. - A zsidótemető ajándékkép átadása jótevőmnek, választott. Annak a címe ez lett: Temetőkép hálából B. Gy.-nek. Ezt is megnézheted az új képek között, a 32-es. - A váratlan képződött második változatot egyenlőre megtartom, talán majd egy aukcióra?! Ez itt a reklám helye: A/01/33 „Zsidótemető, 2. változat” - Katának meglepetés (holnap érkezik a Balatonról): merthogy kinőtte, hát 18 folyóméter új könyvespolcot építettem neki, de az összes magnószalagjai is elférnek rajta. A szerkezet 30 éve nem változott, 2x4-es faléc, szögelve, diófapáccal. Gyerekkori fogadalmamat teljesítve, a polcok háta is szép (barna). (Mennyire fontos nekem mindenben az időfaktor.) - Mi volt még? Mikivel kettesben, közös programok: orvoshoz, egyszer ebédet vittem neki a Sikló alsó megállójához, ahol hangversenyjegyeket árul. Zsófinál villanyszerelés. - Három képet kiválasztok a Virág féle Mű-Terem Galéria induló kortárs anyaga kiállítására, már el is vitték. 2001. aug.27. Esterházy vihart kavart cikkét kérték a klubban, másolnám le. Ennek kapcsán egy helyre gyűjtöttem az összes válaszcikket, és e-mail-en folytatott magánvitánkat is, 36 oldal. Sajnos az ő leveleit itt megmutatni nem volt fölhatalmazásom, pedig. 2001. aug.28. Tegnap alkonyatkor biciklivel a Szigeten, Fabre: A rovarok környezte és viselkedése. (Kriterion, Bukarest, 1979) Kiváló, logikája és stílusa nyűgöz le annyira. 83 körül kaptam, most kerestem elő Kata könyvtárából, ezt sunyi módon nem kidobtam, hanem neki. A languedoc-i kaparódarázs, hogy zsákmányát megbénítsa, nem kétlem, a tücsök vadászmódszereit követi, és fullánkját többször a nyeregszöcske torába döfi, azért, hogy a tori idegdúcot eltalálja. Járatosnak kell lennie a központi idegrendszer megsértésében; ügyeskedése, miközben eme bölcs műveletet végrehajtja, meggyőz erről. Ez valamennyi ragadozó hártyásszárnyú tudománya, a mérgezett tőr nem hiába adatott neki. Be kell vallanom, hogy ez idáig nem lehettem jelent a gyilkosság végrehajtásánál. Ennek a mulasztásnak az oka a kaparódarázs magános élete... ... Hál' Istennek! Minden kapóra jött. A hártyásszárnyú még elég távol van a fészkétől, és még mindig vonszolja az áldozatát. Csipesszel gyöngéden elszedném. A vadász ellenkezik, csápjával hadonászik, nem enged a szorításából... Van egy kis ollóm, amely rovarász felszerelésemhez tartozik. Előveszem és egy gyors kattintással elvágom a fogat zsinórját, a nyergesszöcske hosszú csápját. A kaparódarázs tovább igyekszik, de kisvártatva a hirtelen súlyveszteségtől meglepődve, megtorpan. A valódi teher, a hasas rovar hátramaradt, és azonnal helyettesítettem eleven darabommal. A hártyásszárnyú visszafordul, elengedi a csápot... és íme most szemtől szemben áll a kicserélt csalétekkel. Vizsgálja, körüljárja bizalmatlanul, majd ezt abbahagyja, lábait nyálával nedvesíti, dörzsöli a szemét. „Mi van? Ébren vagyok? Tisztán látok vagy sem? Nem tiszta az ügy!”... (Jean Henri Fabre, az etológia egyik atyja, 1823-1915) Isten most biztosan nem öl meg egy darabig. Ugyanis tartozik nekem. Nem átvitt értelemben, hanem 111 ezer forinttal. Túlfizettem az egyházadómat, most vonom majd le a következőkből. És Isten soha nem marad adósa senkinek. Otthonfelejtettem a fürdőgatyámat, a vetkőzésnél derült ki. Alsónadrág, de az a gyorsabb fordulónál lecsúszik. Így ma stílusedzés, elképesztő, hogy milyen széppé válnak a mozdulatok, ha lassabban. A balkéz húzását is sikerült, végig, megfelelően. Amit még nem tudok: gyorsnál a versenyzők a forduló előtt tán egy fél-háromnegyed másodpercig is vigyázzállás pózban, hason-, „tenyerek a nadrágvarraton”. A napi angol megy, eddig két gyilkosság, 88. oldal. 10,5 cm-t fogytam, (derékszíj kopásból) -, 78,05 kiló tornacsukában, tárcával és mobillal, megmértem. A futás ma nem ment végig. Megérkezett egy nyári felvétel, a szigetmonostori művésztelepi csapat: Erhardt Gyula, fotós, az ő felvétele - én - Vödrös Gábor, festett - Nagy Géza és Fischer Balázs, festők. 2001. aug.29. Tud-é többet adni a zélet? Zavaros nap után alkonyatkor biciklivel a Dunapart- Margitsziget. Csomagtartóban a félig olvasott Graham Greene, és az önfölfújós gumipárna. Napfény, de a tölgyek alatt már őszi, hosszú árnyékok, a pázsiton vizslák rohangásznak. A padokon szerelmesek. Szél, igazi szél, már szinte hűvös. Nem, ennél nincsen több. 2001. aug.30 El Kazovszkij interjú az augusztusi Új Művészetben. Tetszik, amiket, ahogyan megfogalmaz. (kiemelések dőlt betűvel tőlem:) Én minden képet elsősorban absztrakt képnek látok... A kép energetikai egység, szándékosan és akaratlanul megválasztott ritmusok, arányok szövevénye... számomra nem annyira fontos, hogy a néző a jeleimet megfejtse, hanem hogy a kép robbanásszerűen hasson... A motivumoknak önmagukban nincs jelentősége, a motivumelemzés inkább csak szociálpszihológiai, történeti, kultúrtörténeti adalék... Morandi nem csak bizonyos vázákat fest, hanem általuk totális világképet jelenít meg... Ez is jó. A képet én mindig úgy értelmeztem, hogy valamire mutat („villanásra Isten köpenye szegélyét”) De igaz, hogy a kép is valami. ha elmélyültebben akar foglalkozni a képpel, akkor gondolkozhat a jelek felfejtésén is... ...de a néző által kigondolt jelentések valószínűleg nem fognak hasonlítani az én saját rendszeremre, ezek mindig a néző történetei.... az elmélyült néző [nem engem, hanem] csak saját magát keresheti a kép segítségével... Ezt a fogalmat sem használtam eddig, hogy t.i. a befogadásnak fokozatai vannak, és az alacsonyabb rendű is életképes. „Saját magát”... fontos. ...a festményben rejlő történetek összesűrítve jelennek meg, olyan ez mint a kristályba préselt idő... Szép. Az időfaktor. Barátilag meghívtak egy ebédre, mikor Kata még a Balatonon. Mondom, bocs, arra nekem nincs másfél órám. Most K. megérkezett, megfedd: csacsi, ez ürügy. Tudod milyen jó érzés egy nőnek, hogy a saját lakásában pár meghívott jól érezte magát...?! Reggel a klubban: ... ami állatot ketrecben tartottak, én olyan húst nem eszem, marták egymást, én a dühüket nem eszem meg. A Nagycsarnokban egy helyen lehet kapni boldog csirkét, amiket kertben neveltek... 2001. aug.31. A 01/26-os képet kapirgálom, majd 40 centisre vágom, talán így tovább. Délután kocsival Domin Karcsi, valahai belsőépítész évfolyamtársam szoborkiállítására, Vácra. Húsz éve nem járok arra, az új sztrádaszakaszon eltévedtem, a Hungaroringnél sikerült visszafordulnom a gyöngyösi útról. Hazafelé autóstop: matek szakos egyetemista, a deriválást és az integrálszámítás próbálom megmagyaráztatni magamnak. Tavaly olvastam róla a káoszelméletben. És vége a nyárnak. Mondják, az idei meleg volt. Levelek Le Meux-be / 78 2001. szeptember Szia J! 2001. szept. 1. E-mail Esterházy Péternek téma: vasárnap reggel Reggel hosszabban a klubban, mert a zuhany alatt rákérdeztem a vegyi fegyverkezés dolgaira (legalább ezredes, nemzetközi szakértő). Hogy -gondolom- elavult irány, mert a harceszközök megsemmisítésére került a hangsúly. A vártnál bővebb magyarázatot kaptam, nagyon érdekes volt. (Közben a hajamat is megmostam.) Aztán meséli, 82-ben éppen Delhiben volt, mikor a könyvtárból az udvarra kitóduló tábornokok látványából arra következetett, hogy India hamarosan kész lesz atombombájával. Hazajőve beírta a jelentésébe. Két hónap múlva India fölrobbantotta első atombombáját. „És a hülye amerikaiak ezt nem tudták előre.” Szóval erős késésben kezdtem a reggelit csinálni. Nálunk a teafőző bekapcsolásakor megszólal a Bartók rádió is. A Harmóniát olvastad. Megrendítő. "Apám igazán akkor lett magányos". A darázsjelenet. A kitelepítés. Megvolt a reggeli, közben Kata is odaült, én a csempét kezdtem súrolni, mert nem bírok tétlenül. Hallgattalak. Aztán elhúztam a gázrezsót, és mögötte is. A teljes műsoridő, egy óra a konyhában. Amúgy is szombat a takarításnapom. Deske Ezt Kata találta a Népszabadságban, a képszerkesztő leleménye: a pápa a Siratófalnál, jobb felől Putyin úr. A két arc és a két kéz. 2001. szept. 2. Nincs nekem szükségem a CD-lejátszós hi-fi toronyra, elég egy magnós táskarádió. Délelőtt elajándékoztam. Zenét csak munka közben, félfüllel hallgatok. Ezen túl is körülnéztem dolgaim között, egy asztal, és 20 kiló egyéb hazugság szemétbe. És: levágtam mind a kilenc lábkörmömet. 2001. szept. 4. Tegnap 48 éve ismertem meg Dobszayt. Dózsa György úti lakásuk, 1953, bencés kiscserkész találkozó, nekem első alkalommal. Bonyodalmak után ma a hatodik, és tán utolsó forduló: Katának gyújtásbiztos gáztűzhely, meglepetésnek indult. A sütője elsőre leégette a fasírtot. Most szerelő, bekalibrálni, valamint a tepsitér alá két (lesikált) tetőcserép. A Klubban ajánlották. 2001. szept. 10. Tegnap megnéztem a www.hadifogoly.adatbanyaszat.hu-t, van-e valami új apám haláláról. Az orosz adatkeresőbe VALI / DES / 1900- at kell beütni, rang: hadnagy, egység: ZSELZNODOROZSNIJTRANSZPORT. Oroszos barátom faxon: vasúti transzport. Stimmel, anyám mesélte, kórházvonatokat kísért Oroszországba, meg vissza. És amit nem tudtunk, a fogságba esés helye: D.RABODERMATY, VENGRIJA. A D. az gyirevnyja, falu. Mi lehet ez. Arra gondoltam, az R kezdőbetű a cirillben is stimmelhet, és elég markáns. Magyar helységnévtár. És szinte azonnal beugrott: Rábagyarmat. Barátom megerősítette, az orosz-magyarban gyakori az o-a betűcsere. Anyám csak annyit tudott: régi egységéhez kérte át magát, de oda már nem érkezett meg, valahol a Dunántúlon, 1945-ben. Reggel fél hat körül majd' mindig marad öt-tíz perc szabad, nagyon szeretem. Néha csak fotelben üldögélek, ma a Bartók kazettákat tettem át, jobban elérhetőre. Aztán délelőtt sok év után a Kékszakállú, az aranyosan tört-magyar Nyeszterenko-Obrazcova párossal. Szép, erős. És a szöveg is, ahogyan reménytelenül elbeszélnek egymás mellett. Ezt is át kéne gondolni, nem giccs? Eszembe jut, húsz éve mesélte B. festő, a Főiskola tanári szobájában: a szebb Bartók tanítványoknak szabad volt a zongoraórán blúzukat levetve gyakorolni... és szodómiája, hogy a kacsa fejét fiókba szorítva. Na most mit kezdjen az ember az ilyen információkkal, ha netán igaznak hiszi? Fájdalmas. Összeegyeztethető a nagy gondolkodóval?! Igen. És kisebb lesz tőle? Pontosabban: kevesebbet kapunk tőle? 2001. szept. 11. Kínlódom a 01/4-es képpel. Nem megy. Délután Zsófiéknak előszobafal, kalap-és cipőtartó fenyőlécből. A vállfatartó rúd gázcsőből. Három akasztó térdmagasságba, Kingának. 2001. szept. 12. Vajon mi az én Word Trade Centerem? Az önzésem, ilyen egyszerű? Összefoglaló nevén egyetlen bűn létezik; engedetlenség. Mikor fog rám szakadni ötven, vagy mind a száztíz emelet. Az első tízet még valahogy. „Azt hiszitek, az a tizenkét ember, akire Siloéban rászakadt a torony, bűnösebb volt?” Gyönyörű volt alkonyatkor onnét felülről a tenger torkolata, az apró sziget a Szabadságszoborral, északnak meg a felhőkarcolónegyed, jól megkülönböztethetően az Empire State Buildinggel. A tetőteraszra nem engedtek föl - hat évvel később sem -, hogy viharos a szél. A panorámaszinten töltöttem az estét, néztem, ahogy az éjszaka lassan a város fölé, a fények. Körben üveg a padlóig, sőt, két szőnyegezett lépcsőfok lefelé, az üldögélők számára. Az alulbordás mennyezet valami erősen rücskös szürkével volt lefújva, gondoltam, a zajcsökkentés miatt. A kávézó és a mütyürke-árusokhoz is néhány lépcső lefelé, a belső oldalon. Apró copfos néger lányka forgatott izgatottan egy album méretű számológépet, ami nejlon-átlátszó volt, és tekerccsé csavarható. Elnézegettem a kapható képeslapokat is. ...és e-mail reflexiók a fentiekre: 1. Az önzés egy sajátos változatára is fényt derített az, ami történt. Az ötödik vagy hatodik gondolatom nézvén a BBC élő adását (az ablakon át láttam közben a koraőszi verőfényes időt) az volt, hogy jó, hogy "csak" emberek és nem műtárgyak voltak a Centerben, hogy nem a Modern Művészetek Múzeumába csapódott be egy repülőgép. Szégyenletes, de így volt. 2. ...mindenki megnyugtatására ezúton közlöm, hogy élek, a World Trade Centernek a közelében sem voltam, csak tévén és rádión követtem teljes döbbenettel az eseményeket. Tegnap délután megpróbáltam elmenni vért adni, de elküldtek, azzal, hogy jöjjek vissza néhány óra múlva. Most ennyit, mindenki érdeklődését és aggodalmát köszönöm. 3. „New York magányosan álló gyertyaszál.” 4. 1990 tavaszán a családdal sétáltunk a Washington Avenuen. Tavasz-színe volt mindennek. Rózsaszínűek és opálzöldek voltak a felhőkarcolók, tiszta volt az ég. A CNN most mutatja az utcatáblát: Washington Avenue. Csak az első pár betű olvasható. A többit fedi a hamu. Fotó 1978-ból: A World Trade Center tetején állok, az ég alatt, mellettem unokabátyám, aki pár év múlva elveszett a Himalájában. 2001. szept. 15. Imaközösségünkben az áldozatokon túl könyörögtünk a terroristákért és azok hozzátartozóiért is, az Államokban élő arabokért, akik most nehéz helyzetbe kerültek, és általában az Iszlámért is. Hisszük, hogy Isten tudta és megengedte ezt a sátánművet. Hisszük és reméljük, hogy ezáltal sokak kezdenek egy tisztább életet. Emberésszel talán nehezen felfogható, de az Írás szerint hálát lehet és kell adni a történtekért. 2001. szept. 16. A Kedves Utókor cöcög és csóválja a fejét, itt, a web-en hiányzanak kiállításaim alaprajzai, hogy annak idején melyik képet raktam melyik mellé. Tegnap beszkenneltem a rajzokat, meg most hajnalban. A MUNKANAPLÓ részbe kerültek: KIÁLLÍTÁSOK: alaprajz. Ami új, a 1974-es Fényes Adolf termi kiállítást is sikerült nagyjából rekonstruálni, néhány régi fotográfia alapján. Föl kéne tenni ide a 2002 októberi Ernst múzeumi kiállításom előrendezését is. Most, a reggeli mise elején elkalandozva is ezt formáltam, fejben. Csak az evangéliumra érkeztem vissza: a tékozló fiú története. Ezt viszont megkönnyeztem. Öregszem. 2001. szept. 17. Most két napig asztalra teregetett festmény-repróimat nézegettem, a kiállítást rendeztem. Ki kellett kitalálni a stílusát is. Mégiscsak kiteszem a majd' négyméteres Nagy keresztutat, utoljára a Műcsarnokban volt, 81-ben. Valamint a Műterem-ikonfalat is, legyen súlypontja a teremnek. A keretek egyformák, és szinte csak két méret. Bokrokba csoportosítással kell ritmizálni, értelmezni, Szüts majd megint segít, remélem. Jövő héten megbeszélés az Ernstben, viszem a kész műtárgylistát a hozzájuk tartozó nevekkel, telefonszámokkal, valamint a rendezési alaprajzot. (Ezt az alaprajzot most föltettem ide, a netre a MUNKANAPLÓ / KIÁLLÍTÁSOK-hoz, a képtulajdonosoknak talán érdekes.) 2001. szept. 18. Ez a jezsuita keményen fogalmaz arról a hit illúzióról, hogy az ember - igyekezettel - meg tudja valósítani (meg tudja váltani) önmagát. (Vagyis nincs szüksége Istenre:) ... a keleti kultúrákból átvette a jóga töredékeit, beépítette a kozmikus energiáról szóló tant, keleti elmélkedési módszerekhez folyamodik... néha úgy tűnik, nincs az a terápia, módszer, technika, amelyet az önmagát tökéletesíteni akaró ember el ne tudna képzelni. Az egész mozgalom néha egy nagy vidámparkra hasonlít, tele színes léggömbökkel, ahol mindenki talál magának helyet, hogy fitogtassa nárcizmusát: beszélhet önmagáról, kiteregetheti belső világát, lemeztelenítheti magát minden szégyenérzet nélkül, sőt még büszke is lehet arra, hogy mennyire őszinte... ...hittel, meggyőződéssel végzik az emberek ezeket a terápiákat, csoportdinamikákat, jógagyakorlatokat, keleti meditációkat... pedig a módszerek legtöbbje eredeti összefüggéseiből kitépett töredék, alig átgondolt, felületesen kidolgozott... ...nem akarok egyoldalú lenni, segíthetik őket emberségük felkutatásában... akkor válik veszélyessé, ha valaki végső üdvösséget vár el tőle, ha azt hiszi, hogy a végső szabadságot meg lehet valósítani saját akaratunkból... Hát, ami a maga-kiteregetést illeti, ebben én is jól állok - habár nem ilyen okkal-céllal -, evvel az egyszemélyes napilapommal... Délután: Vasboltból tizenöt kulcs(függöny)karika, Miki függönyét elhúzhatóra. 2001. szept. 19. Nagyszerű a műteremben ez az új, széles partvis. Evvel azt mondom, nagyszerű az élet? 2001. szept. 20. Felfüggesztettem az uszodai időmérést, mert percekre le kell állnom, mégiscsak fontosabb, hogy a medence szélén tornászó öreg barátnőkkel a Word Trade Center tragédia kapcsán egy-egy hitbeli kérdést megbeszéljek. A provokatív szent Pál idézet, hogy mindenért hálát kell adni. Amúgy bár elszórtan, de ellátnak engem fóliába csomagolt házisütemény szeletekkel. Hete anorákzsebembe baracklekvárt töltöttem, ha jön az adomány, abba tunkolok. 2001. szept. 21. Hallom, gyászmise New Yorkban az összes államvezető részvételével, és egyetlen szó sem a megbocsájtásról. Akkor ez csak egy PR rendezvény volt. A szerencsétlenek. Rakovszky Zsuzsát gyakran használom. (gondolatait) Ezt speciel nem: ... A szép öregség? Mikor a vízbe aprókat kavarva, mint egy üvegvázát, magasra tartva turbános teknőc-fejem, hogy a festék le ne ázzon, a napi ötven hosszom rónám szorgalmasan faltól falig, s nyolcvan fölött hetvennek még alig néznék ki? Aztán - töppedt öregasszony protézis a pohárban, csillogó cső etetget, vénám körül merő kék- zöld folt a bőr, mintha láng nélkül égnék, zsugorodom - s sehol az ápolónő... Narkomán Tanúsítom, a kép pontos. A vélemény nem. Igaz, egy narkomán szájába adja. Nagyszerűek ezek a nyolcvanas öregasszonyok, receptekkel, Esterházyval és Chagallal a vízben. Oravecz jut még eszembe, őt is nagyon kedvelem. Konfliktusainak magva, hogy oly gyakran rossz választ ad a kihívásokra. De a versei szépek. 2001. szept. 22. Az lenne jó, a végén azt mondani: Megvolt. OK. Elég is volt. 2001. szept. 26. Az Ernst Múzeum féloldalas tájékoztatószöveget kért, sürgősen: Váli Dezső gyűjteményes kiállítása az Ernst Múzeum összes termeiben 60. születésnapja alkalmából 2002. október 13-27. Reggeli futás közben Isten hozzám való figyelmét firtattam. Észrevettem, szokatlanul jól bírom a távot. Elnevettem magam... 2001.9.25. Szül.: 1942. Bp. / Iparművészeti Főiskola / Derkovits-díj / Munkácsy-díj / állandó tárlatunk Győrben. 41 önálló kiállítás; Műcsarnok, 1981, Ernst Múzeum, 1987, 1990, 1997. 195 mű közgyűjteményben. Most olajképeimből válogattam: 1969-83 absztrakt évek, 1984-87 zsidótemető-témakör, 1987-től műteremábrázolások. Már sokan szeretnék, ha váltanék. Eddigi 1510 olajképemből megtartottam 731-et. Kiállítok 80-at. Képeimet nem engedem külföldre. Minden munkám, és hétköznapjaim is: deske.hu Reggelente hazafelé gyakran álldogálok az antikvár kirakat előtt. De már csak a távoli nosztalgia, hogy hajdan milyen fontosak voltak.... Mintha búcsúznék a könyvektől. Vagy csak árapály? A MŰ-TEREM (Virág) Galéria mostani aukciós kiállításán fölmerült valahonnan ez a régi képem, A/70/4 Angyal a város felett 100 x70 cm, 1970 (halványan bosszant, hogy mindenki ahhoz gratulál, nem az ugyancsak ott látható három műtermes képemhez.) (Itt a reprón nem sok részletet látni a sötét háttérből.) Rég láttam, most elmentem a Falk Miksa utcába megnézni. Ennek a képnek története van. Egy májspecialista főorvossal sétáltattunk együtt kutyát a hetvenes évek közepén, ő vette meg, háromezerért. Pár év múlva meghalt. 91-ben a Vizivárosi Galériában láttam a képet, eladásra szánva. Kölcsönkértem, hogy csinálnék neki egy tisztességes keretet. Meg is kaptam, de egyúttal eléggé át is festettem, avval felgondolással, hogy az özvegynek, ha eladja, úgyis mindegy, a vevő meg jobban jár. Most, tíz év után látom viszont újra, ki tudja, kié most. Most is kölcsönkértem, hogy a beütött részeket átlakkozom, de ezt a cég vállalta. Pénteken az aukció a Vigadóban, ötkor. Elmegyek, talán sikerül az új tulajjal fölvenni a kapcsolatot. 2001. szept. 27. Bosszankodom, ma megnéztem a képet, nem lakkozták át. Holnap aukció. Majd az új tulajdonostól kell kölcsönkérni. Most fejeztem be, pár napi munkával rátettem tíz, festőkről-képekről szóló cikkemet a web-re, a Mozgó Világban jelentek meg, 1992-ben: Uccello, a szürrealista Tornyai kontra Czóbel Morandi Czóbel Béla felesége (Modok Mária) Utrillo szomorú volt Klee, az apám Vaszkó Erzsébet, aki zseni volt Bonnard Menyus bácsi (Tóth Menyért) Váli Dezső Ez utóbbi így kezdődik: Uccello cikkhez illusztráció Régen várt pillanat. Szerződésben vállalt és keservesen írt sorozat tizedik, utolsó cikkét adom le ezennel. (A szerkesztőség pontosan be nem határolt összegű különhonoráriuma vár rám.) E búcsúcikkhez három téma is adódott. Mark Rothko, nagyon szeretem, a fotókat is elkészítettem hozzá, de üres képeiről kutya nehéz lett volna hat oldalt írni. Megírhattam volna honi kortársaimról a véleményemet. Mondjuk, csak a jót. De barátaim figyelmeztettek. Talán, majd, egyszer. Fölvetődött Vojnich Erzsébet neve is, szerkesztőm is helyeselte. Beleillik a Modok Mária - Vaszkó Erzsébet vonalba. Meg amúgy is, festményeimhez témát, és megannyi mazsolával meghintett vegyes gyümölcsfagylalt-vacsorát kaptam tőle. Legutóbb azonban még süti sem volt, csak parizer uborkával. S akkor, végül, egy név tolult agyamba, minduntalan föl-fölbukkant, nem menekülhettem, a kerekek is azt zakatolták, váli, váli. Hogyan is felejthettem ki, Bonnard és Morandi között?! Neve nem a teljes ismeretlenség homályából bukkant elő. A magyar sajtó... Kicsit édeskés. Ma talán másképp írnám. Megtalálod őket a KÖNYVEK-nél legalul: CIKKEIM... / FESTŐKRŐL 10 CIKK. 2001. szept. 28. Péntek este, most jövök a Vigadóból, a Virág-Galéria aukción az Angyal a város felett 420-ról fölment egymillióra. (Ebből nekem 5% jár.) A vevőnek a széksor közepébe beküldtem egy előre megírt levelet, hogy szeretném a képet lelakkozni. Rábólintott, intett, majd hív. Hazasiettem, egy nagyon szép Tóth Menyhértet láttam még, 7- vagy 800 ezerért ment el. Nem igazságos. 2001. szept.29. Befejeztem az Oeuvre-CD / weboldalam átalakítását. A „KÖNYVEK” alá, egy helyre az írásaim. Válogatás. Még 1972-ből is találtam, és betettem valamit: Makovecz Imre - Sáros László - Gerle János építészek kiírtak egy magánpályázatot Minimális környezet címmel. Egy délután vagy huszan gyűltünk össze egy budai lakásban, ki-ki fölolvasta magát. Főleg fiatalok: Csete György és az őrült, szalagházas Zalotay Elemér, a rég meghalt Borz-Kovács az Iparművészeti Főiskoláról, aki engem '60 körül Kassákhoz fölvitt, Mezei Gábor belsőépítész egy zseniális novellával, Beke, Jovánovics szobrász, a Pécsi Műhely képviseletében valaki, Sáros András grafikus, Csalog Zsolt, valaki tört magyarsággal Csehszlovákiából, és több festő is: Méhes László, Kéri Ádám, Pajzs László. Kik-ki hozta a maga dilijét, Borz kartonpapírból formált lakóházat, Sáros Laci gyerekboncolás fotókat, a rég külföldre szakadt Méhes koncepttel jött, Makovecz építészi álmairól írt. Valami hallatlan módon a szövegeket ki tudták nyomatni, egy példányt őrzök. Az angol rezümé szerint: „V. a gyakorlati kereszténység köznapi programját adja...” Naívság keveredik benne a később csakugyan megvalósított ideáimmal. - az emberek nem úgy élnek, ahogy élhetnének - az emberek egy része ordítóan nem úgy él, mint élhetne, többek között nem jól lakik - néhány hivatás, bár a legtöbb próbál ezen segíteni: papok - építészek - búzanemesítők - embereken akarunk segíteni, de ehhez önmaguk belső segítsége is szükséges (ezért reménytelen némely harmadik világbeli ország segítése)... - tartsunk rendet, évenkénti nagy szelektálása dolgainknak - ne gyűjtsünk könyveket, mert megszerezhető, nem igaz, hogy mindet olvasod, megköti érdeklődésedet, utódodnak úgyse kell - két év alatt le lehet szokni arról, hogy az ember kötődjék a tárgyakhoz... - egy héten egyszer takaríts, és minél felületesebben - barátaidra szánt időd egy részét csoportosítsd át: levelezz, koncentráltabb 2001. szept. 30. Javul az idő, és munkabefejeztem hangulat: délután biciklivel a Margitszigetre, angolozás. Világháborús krimi az SS egyenruhába bújt angol felderítőkről. Már a felénél tartok. Szégyenkezve mosolyogva visszafogadtam hónapja elajándékozott hifi-tornyomat. Barátnőm bölcsebb. Pedig belenyugodtam. Nem szoktam megbánni tévedéseimet. Ha ezt nem, csinálok mást, tudom. Este már kétfelől kétféle madárfütty szólt. Holnaptól megint az aranyos Obrazcova, tört magyarságával a Kékszakállúból: „Add a kulcsot, mert szeretlek!” 1981, Ferencsik vezényelte. Vasárnap, ma sportnap. Az 1200 futás és úszás már megvolt, délelőtt a Szabadsághegyre, séta Robiékkal. Hanem este újra uszoda. Hogy rövidre zárjam a dolgot, fölajánlottam, és este kimegyek Sashalomra, aukción most megvett képem gyűjtőjéhez, az Angyal...-t lelakkozni. Az új tulaj 18-ra ússza az ezret. Lakkozás után megyünk az Elektromos pályára, uszodába, fürdőruhát viszek. Nem hiszem el neki, ez nekem 22,6 perc, majd beállok mögé. Ha beledöglöm is. Sürgős, interurbán üzenet Katának, hozza föl Kékkútról a gumicsizmámat. Reggel megállapodtunk egy orvossal az öltözőben, képért magávalvisz egy többnapos vadászatra. Képem egymilliós aukcionálását meséltem neki, nem véletlenül. Ígértem, nem kell aggódnia, végig néma leszek. Az erdő. Különösen a magaslesen éjszakázás. Ő hét jégeralsót szokott ehhez vinni. Majd én is. Uszodából hazafelé meg szoktam nézni a kirakatban a dollár árfolyamot, Szüts gondjaiban osztozva. Ma odaérve - elgondolkozva - keresztvetésre emeltem kezem. Délelőtt András egyhónapos izlandi kirándulásáról mesélt. Akkora a sziget, mint Magyarország, 250 ezer lakossal. Turizmusból és halászatból élnek. Egy út van, körbe a szigeten, nem mindenütt aszfalt. Utat nem építenek, mert úgyis elmossa a víz, vagy a láva. A sziget belseje lakatlan, lakhatatlan. Tundra, növényzet néhol, egyszer találtak egy erdőre, másfél méter magas fákkal. Kövek, hegyek, gleccserek. Barátjával kettesben voltak, húszkilós hátizsákkal, több napra való vízkészlettel, reggeltől estig gyalogolva. Viszont gomba mindenütt nő, a főváros főterén is, egy hónapig főleg azt ették. Nyárforduló, a hőmérséklet nappal 10 fok, este kettő. Éjjel is nappali fény, nehéz volt megszokni. Sátorral, néha két napig nem láttak embert. Turistajelzések vannak. Időnként egy-egy menedéknek épített ház a turistáknak, kályhával, főzés lehetőséggel és élelemmel. Becsület dolga, hogy abból nem vesz, aki nincs rászorulva. Életmentő vésztartalék. Egy reggel elindultak egy fennsíkon, hogy estére elérik a szemközti sziklacsúcsot. Estére a szikla ugyanolyan messze volt még. A színperspektíva nem működik, nem kékül, ami távoli. Van többszáz kilométer széles gleccser is, egész hegység van alatta. Egyszer bejutott az egyik alá, csikorgás és moraj, ahogy a lecsúszó jég a hegyet eszi. Északnak folyik az óceánba egy nagyobb folyójuk, megnézték. Vagy 10 méteres partfalak között. A geológusok szerint ez a szurdok három nap alatt keletkezett. Egy vulkánkitörés megolvasztotta a fölötte-jeget, és elég sok víz indult el egyszerre lefelé... A földön repedések, bele lehet esni. Többszáz méter mélyek, némelyik gőzölög. Ilyen lehet a pokol, mondja. Meg hogy Grönlandra kéne elmenni, az még ilyenebb. A lakók a század közepéig nagyon szegények, hirtelen gazdagodtak meg, halászatból. Még zárkózottak, barátságtalanok. Ez annyira nyilvánvaló tény, hogy az útikönyvekben sem lehet az ellenkezőjét írni: „aki viszont barátságukba keveredik, avval nagyon...” Hát ezt már nem fogom látni. De a fotókra kíváncsi vagyok. Még talán Írországba lenne jó eljutni. Annyi gyönyörűt mesélnek róla. Gondolom, az sem Európa. Vasárnap este, második uszoda után. A kép lelakkozva. Új gyűjtő-ismerősöm életem legjobb idejét hozta ki belőlem 33 méteres medencében, így is egy teljes kört vert rám. Az én időm 19:53.06 ezren, gyorsan hívtam Szütsöt, úszott-e valaha jobbat. (Lehetetlen. Nyáron naponta mértem az időmet, ez két és fél perccel jobb. okt.13. Talán mégsem. Kecskeméten most, 2002 márciusban 20:36 volt, ezerre átszámítva.) Levelek Le Meux-be / 79 2001. október 2001. okt. 2. Szia kedves J.! Utolsó ötössel kezdődő születésnapom! Családtagjaimat arra kértem, időt, és csak időt ajándékoznának nekem. Mikit web-oldalam kezelésére akarom megtanítani. Kata, hogy dobja ki, ami lerakódott a kinti polcokon. Kaptam egy üveg édes likőrt is, nincs szükség rá, kiöntöttem.. Egy közös ebédre lehetett csak a családot összevakarni. Zsófiék, Kingástúl, édesanyám. Kinga gagyog, gyönyörű gyerek. Szeret valamit mindig hurcolászni, hoztam neki kuka mellől egy nagy fehér flakont, ülőkének is jó. Ilyenkor az Ároni áldást szoktuk elénekelni. Áldjon meg téged az Úr És őrizzen meg tégedet Világosítsa meg az orcáját terajtad És könyörüljön terajtad... A kultuszminisztertől dísztávirat. Fura. 2001. okt. 3. És jövő ilyenkor az Ernst-kiállításom. Plakátnak most Szüts öt évvel ezelőtti tervének adaptációját gondolom. Őrzi az előző 25 évem sok-sok plakátjának hagyományát, de talán tényleg szebb. Legalábbis a két Miklós az előzőeket rémesnek mondja. Milyen baromi jó ez a photoshop-program, hogy ezt így röviden össze lehetett dobni! 2001. okt.4. Többnapos munka vége. Eddig a festményeknél 700 helyen ez volt: s, d, sbo. Most: 6x6 dia, 24x36 dia, CD-n. Opusztáblázataim alkalmassá váltak (SQL vagy D-BASE?) adatbázissá alakításra. Nem kell három helyre beírni, ha egy képemet megmozdítják. És: (gyűjtők kérték) a kép mellett összes adatát is meg lehet nézni. Most már csak ember kéne, aki megírja ezt a kis segédprogramot nekem. Délután a ruhaszárítókötél korszerűsítése a gangon. 2001. okt.5. Most, hogy a hatvanadikba léptem. Hajnali kettő. Nem tudok aludni és hülyülök is: opuszjegyzék táblázatokban hibakeresés a program adottságait kihasználva. Ha ideiglenesen első helyre átteszek egy adatoszlopot, majd az egész táblázatra ráküldöm a TEDD ABC-BE parancsot, mindenféle hibák automatikusan kicentrifugálódnak. Így, visszafelé, már minden nagyon egyszerű, hosszabban taglalnám, mert boldog vagyok vele, de nem illik. Evvel most megtalált módszerrel még régen fölfűrészelt képet is találtam a megnézhetőek között. S melléktermékként mindössze néhány gombnyomás, és megvan, tök biztos: olajkép eddig 1486, létezik belőle: 729. Konstans templomi koldusunknak ritkán adok, bár akkor ezret. (Ez az egyházi tizeden fölül, mert magánadomány.) A közbeeső napokon jól megnéz. Nálatok van templomos koldus? Vagy a franciáknál ez nem divat? A gyerekeket mire tanítod ez ügyben? Azt mondja ez a jezsuita: Az aszkézis kulcsfogalma: az ember nem akar semminek rabja maradni, hanem saját életének akar ura lenni. és: Elfelejtettük a magány értékét. (Nem azonos a magányossággal.) 2001. okt. 7. Minap közzétettem itt tíz festőről írt cikkemet, a KÖNYVEK } CIKKEK alatt. Elemeztem ebben Vaszkó Erzsébet A gyűjtő c. fantasztikus kis olajpasztelljét is. Most egy barátom fölhozta az eredetit, eddig csak erről a repróról ismertem, rögtön bevittem a gépbe. Van különbség. A fotós rendszerint lusta a keretből kiemelni a képet, így a baloldali fehér folt egyszerűen lemaradt. Alul a kézbe vágott bele. A színekről nem is beszélve. Bár a barnára torzított változat itt most szebbnek hat. Így, és ennyire ismer(het)jük Kleet is. A Seefahrert. 2001. okt. 10. Sikerült becserkésznem egy igazi programozót. Minden előkészítve, szeretnék adatbázis rendszerre áttérni az opusztáblázatokról. A szívesség munkával mindig baj van. Most kalkuláció, határidő, honorárium. Ennek kapcsán íratok egy (negyedik) új programot az oeuvre-cd-hez. Nem leszek ezentúl az internet explorer szisztémához láncolva (állítólag hosszútávon jövője kétséges), sőt, öt-tíz év múlva is bármi új keresőrendszerhez is könnyen hozzáigazítható lesz(ek). 2001. okt. 11. Uszoda. Próbálom leszoktatni öreg(ebb) barátnőimet a fekete színről: -Tudja, ez a fürdőruha inkább temetésre való! Fölszabadítottak, elmondhatom a Vaszkó-kép történetét. Gyűjtő barátom elhozta nejlonzacskóban, számomra akarta megvenni, tudja, hogy Vaszkót zseninek tartom, és ez csakugyan jó kép. Mindössze a 82/21-es képemet kéri cserébe. Nézegessem a képet két hétig, aztán úgyis odaajándékozom a Nemzeti Galériának. Lélekismeretből jeles, pontosan ez történt volna, ha nem ragaszkodik a 82/21-hez, Igen, szerelem, az egyetlen, amit őrzök. Fölhívtam a Kiscelli Múzeumot, majd a Nemzeti Galériát, ha nagyon kell nekik, a tréfa kedvéért is, talán meghozom ezt az áldozatot. De a kép mindössze 32 centis, kicsi szerintük állandó kiállításhoz. Maradjon magángyűjteményben. Így most pár napig (ingyen) örülök a látványnak, közben keretéből kiszedve megtisztítottam az üvegét, hamarosan jönnek érte. 2001. okt. 12. Emlékszel még az Ernst Múzeumra? Nehéz fekete vasajtó a Nagymező utcáról, fehérmárvány előtér-folyosó, hátul törtkarú lépcső az emeletre. A fordulóban Rippl-Rónai üvegablakai. Tudod, jövőre a kiállításom. Kitaláltam, mennyivel más az antré, ha itt lent kiteszem régi kiállításplakátjaimat. Rögtön világos, hogy gyüjteményes. Kompjuterbe CTR+F (FIND) : PLAKA Vagy huszat találtam a naplóba belehajtogatva. Az első 1970-ből. Károlyi Mihály Eötvös klub, megnyitja Bálint Endre... Válogatás, tizennégyet rakok ki. Másnap fénymásolat a Király utcában, egyforma méretre. Csak fekete-fehér, de így még jobb is utca, Hogy oldottabb legyen a sorozat, egy apró is falra kerül, gyorsúszós fotómmal: a Lukácsosok számára készült, akik a faliújságon erről be tudtak azonosítani. Ez is megvan. Délután újabb plakátot terveztem. Nincs igazán kitalálva, de a régiek köteleznek a formátum tartására. Vagy nem. Amit október elején föltettem ide megmutatni neked, tán jobb arányú. Csak nem akarnám ugyanazt a fotót kétszer elsütni. Ez még a Napló címlapján volt. Egy jó új műteremfotó kéne. Csak egyáltalán nem biztos, hogy egy év alatt összejön. Tíz éve ez a fotó, azért sikerült, mert nem vettem észre, hogy balfelől egy asztallap sarka belelóg a képbe, ami ráadásul teljesen életlen. Katával Győrbe a hét végén, gyűjtő barátom akarta megmutatni új épületszárnyát, amit egyebek mellett kilenc válija miatt épített. Ikonfal vagyok egy kellemes kerevet felett. Vonattal mentünk, kevésbé fárasztó, és lehet közben olvasni. Káoszelmélet, egy év után, nagyon élvezem: A turbulencia problémája gazdag múltra tekint vissza. A nyugodt, sima áramlás egyszerre forgókra és örvényekre bomlik. Vad mintázatok szabdalják a határt szilárd test és folyadékok között. Miért? Egy történet szerint Heisenberg a halálos ágyán azt mondta, két kérdést akar feltenni Istennek: hogy miért van relatívitás, és miért van turbulencia, majd hozzátette: „Valójában azt gondolom, az elsőre talán tudja a választ.” Egy fejezet szól erről. Azt mondja a 30. zsoltár: 6. Mert pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata... (Istennek) Elbűvölő ez a gyönyörű, naiv ószövetségi antropomorfizálás. Először dühös, markolássza a trón karfáját... 2001. okt. 13. Mióta egyszer láttam, vágyom egy SOKZSEBES vászonmellényre. A múltkor látott nagyon is megfelelne, most elszántam magam. Be a Vörösmarty térre. És van. PONT OLYAN, és gyönyörű. Fölpróbálom, tökéletes. És akkor az ismert fuvallat, hogy minek. Gazdagon meghalni. Elmenekültem. 2001. okt. 14. Kezdem a műtermet a jövő évi plakáthoz fotózni. 2001. okt.16. Két napot fotóztam. Próbálkoztam reflektorokkal is deríteni, végül maradt a természetes megvilágítás. Először minden keretet és képet elhordtam, de az üres tér teátrálisnak hatott. Aztán a kompjuter-munka. Most itt tartok. A betűméreteket photoshop programban nem tudom pontosra, azért az az x betű ott. Majd Szüts egy perc alatt, de előtte jól letól, hogy rosszak az arányok. 2001. okt. 18. Influenza vagy mi, ágyba kaptam az ebédet. A szervezet tudja, mire van szüksége. Ugyanis elvesztettem a munkám- napjaim ritmusát, túl sok minden zsúfolódott össze. Rossz az autó, rossz a PC, Zsófi, Miki, satöbbi. Asszisztálni gyermekeim elkerülhetetlen tévedéseihez, amin át kell esni, amin én is átestem, bár másképpen. Fél éve elveszett a Pallas lexikon nyolcadik kötete az előszobából, botrány. Menjek-e egy igen olcsó bécsi múzeumnéző autóbuszútra, aminek egyetlen előnye, hogy Miki egy teljes napra össze lenne velem zárva? Mint legutóbb Rómában. De délutáni alvás nélkül ez majdnem elviselhetetlen. És: nagyon nem érdekel az új kortárs múzeumcentrum. Egyszer jártam Velencében, harminc éve, épp Biennálé, nem néztem meg. Talán védekezés is. Iszonyatosan korszerűtlen vagyok ezek között. Igaz, Kondor azt mondta: „Remélem, nem vagyok modern.” Szóval, meleg takaró alatt (ágyneműt negyven éve nem használok) Cold Harbour „Blood, bullets and breathless prose from his master”, estére befejeztem. Néhány kulcsmondat szótárral. Kedves kis zsebszótáram, a negyedik. Hármat annak idején elnyűttem. 2001. okt. 19. Lábadozás. Hetek után kezdem a munkát, palettát kapirgálok. Ez a legjobb az egészben. Persze, affektálok. Van erre magyar szó? Mesterkélt viselkedés, szenvelgés, kényeskedés. Rutinpánik a festéstől. Ilyen borús időben nem is szabadna dolgozni. Valahol egy javítható villanykapcsoló? Nyugdíjban majd a diáimat rendezgetem. És összeismerkedem az unokámmal. immal. Már útban. Oda kéne figyelni. Igaz, fiammal is csak beszélő korszakában szoktam össze. (Aztán négy éves korától csendben búcsúzom.) Hanem találtam valamit. Évtizedes gond. Nézegetem ezt a félkész Műterem fehér képpel-t. (Fehér kép már rég nincs rajta.) Lehet, hogy kereteim koporsódeszkák, nehézkesek, de pont azt mondják, amit mondani szeretnék. Pontosan nem tudom, mit. De mégis. 2001. okt. 21. Szilágyi Lenke fotóit néztük meg Mikivel a Mai Manó Galériában. Mindent megnézek tőle. Néha láthatóan unja, hogy mindent meg tud csinálni, és kimódolt helyzeteket teremt. Középkorú asszonyság üldögél egy gleccser oldalában, mintha bevásárlószatyorral, hogy csinálta? Lánchíd, az úttesten fölborult bicikli, előtérben egy macska? hiúzféle? bámul rád. Kitömött, gondolom. Ettől eltekintve erős, feszes. Szerettük. 2001. okt. 23. Utolsó percek, biciklivel és Rakovszky Zsuzsával a Szigeten. Nem mondom, hogy értem, de gyönyörű: Komor boldogság, aszkézis, mely szerelem: csak a reménytelen őrzi magát. A Vérmezőn át, naptalan reggeleken látom, mint ragály, fekete láng terjednek a borókák. Mint zörgő héjban sötét mag - kettéharapva tűz - úgy hordozza az évszak ellentétét: a monotónia húsában extázis - villámló ideg lakik... (Nagyböjt) Aztán hazafelé a Bem téren át, egyetemisták fáklyásmenete, tömeg. És két diadalmas fehér Yamaha rendőrmotor között egy öreg, butaszürkére mázolt TEFU teherautó a járda mellett, amivel 56-ban- Utálom, hogy Zsófi nem kér enni, de elhaladtában beleeszik a konyhában a lábosba. Megteremtendő békémet, most én is belenyaltam. Jó ez a hagymáskrumpli. 56-os emlékművet avatnak velünk szemben, a Mammut2 oldalában. Reggel szóltak a Lukácsban. A család megy, talán mennék én is, de váratlanul jól megy ez a 01/30-as. Annyira, hogy Magyar műterem címén gondolkodom. És még csak nem is Egy magyar műterem. Órája még, hogy fölfűrészelésére várt... Nehezen elviselhető ez a teljes alinearitás. (Közben a Concerto, kazettáról, bömbölve.) Igyekszem majd hamarosan megmutatni neked, addig is néhány új fotó a FOTÓK-nál. Mikinek javasoltam, vigyen gépet, és mondja el három fényképben véleményét az ünnepségről. október 23, 1989., a köztársaság kikiáltása. Véletlen éppen aznap írtam bele a bibliámba: „ELLENEMONDOK a búsulás és szomorúság démonának, a rezignáltságnak Jézus Krisztus nevében, és megköszönöm melankolikus lelkialkatomat.” 2001. okt. 25. Ez a fehér por. Elejétől úgy gondolom, sokkal fontosabb történet, mint a toronyrombolás. Amerika fölényérzete-, most kezd majd önismeretet, toleranciát-, úgy értem, igazit. Tegnapi Népszabadság. Szeretjük az ilyen híreket: Szombaton 101. elveszetett futamán van túl Q. Crossett, a világ legsikertelenebb versenylova, miután hatodik helyen végzett az angliai Wetherbyben rendezett, róla elnevezett futamon ...viághírre tett szert, és saját weboldallal rendelkezik. Október 25, ha nem tévedek, a Kossuth téri tömegbelövés napja. Erről van emlékem. A Körtéren, a szent Imre szobor előtti parknál emberek ácsorogtak csoportokban, vita, beszélgetés. Motorkerékpár megáll, egy bőrdzsekis fiatalember: „Tüntetés lesz a Kossuth téren ...órakor. Tudják mik a követelések...” -sorolta, aztán elviharzott. (Ennyire emlékszem.) Mostanában olvastam, provokatőrök irányították oda az embereket. 2001. okt.28. Napok óta nyűglődés a PC-vel. A nóném alkatrészek miatt labilis volt, ördögien fura hibákkal. Vírust is találtak, a fene egye meg. Most új alaplap, processzor és memória. De még nem minden működik, képeim beetetésével most sokat kínlódtam. Megnézheted az új termést, illetve kettő még tavalyi: A/00/08, 00/44, aztán 01/01, 18, 19, 22, 23, 25, 26, 27, 30, (Magyar műterem) 31, 32, erről ez csak egy sokkal jobb felvétel. Mi van még. Reggel már csak 4 fok. Vettem egy csodálatosan könnyű, meleg pulóvert, nagykabátban nyűgös lenne futni. Mit kellett a futáshoz még átállítani: 1. Nem egy tized rózsafüzér közben, hanem 1200 méternyi. Vagyis amennyi belefér. 2. Keksztartó- és gyógyszeres dobozaim kibélelése textillel, hogy ne zörögjenek. Két keksz jár mise után, úszás előtt. „Hogy ne éhgyomorral.” Annyira örülök, hogy most uszodából hazafelé is futok. A boltig. Mert onnét szatyorral. A pulóvert hol tompalilának, hol hidegszürkének látom. Tudod, hogy a zenéhez hülye vagyok. Bachot tök unom. Csak Bartók. Hanem mosogatás közben felkaptam a fejem egy hegedűszólóra. Elég hosszan nyomta. Aztán még mindig. Már kész voltam a lábosokkal is, akkor leültem, hogy kivárom a végét. Bach: E-moll szonáta. Ezt valahogy megszerzem. 2001. okt. 29. Örülök, hogy a kis Steph.-nak ennyire fontos a képem! Ez jó. A nappaliba meg lehetne egy jó Klee-reprót szerezni, nem?! Mondjuk a Seefahrert. Tegnap éjjel a Duna TV-ben: a Hamu és gyémánt, húsz év után, tán hatodszor. Miki is nézte. Mitől volt megint olyan megrendítő? Hogy negyven év előtti magamat néztem? Hogy az én évjáratomnak a háború még zsigereiben? Alapfelszerelésként melegzokni, zseblámpa, spárga, bicska, csajka? Hogy minden gondom-búm nevetséges onnét nézve? Hogy látványosabb-egyszerűbb valamiért meghalni, mint valamiért élni? A hetvenes évek elején meg is akartam festeni. Persze absztraktice. Hülye ötlet, csak hát az ember az egyetlen gép, ami rosszul betáplálva is jó eredményt produkálhat. Nálam ugyan nem így történt. 1972-ben írt levelem egy rég meghalt műgyűjtőnek, Dévényi Ivánnak: „...még másfél hónapot a kecskeméti alkotóházban. Egy ötlettel jöttem le ide, amit elkezdtem azóta, négy 90x140-es vásznon: 1. Maciek akcióban a jeep ellen /munkaláz/ 2. Pálinka a bádogcsajkában /a múlt/ 3. Futás esőben a lánnyal /remény/ 4. Maciek haláltusája /egyedül/ ezen dolgozom, illetve a fenét dolgozom, csak topogok, mint az öregemberek a napon, nem megy...” Egyik képet sem sikerült megcsinálni. Az utolsó vásznat 11 év után dobtam ki. Igaz, közben megtanultam a Bach h-moll svitet altfurulyán. Sajátos ritmusokkal, mert nem ismertem a darabot. Mikor aztán egyszer a rádióban... az én változatom sokkal jobban tetszett. E korai zenei próbálkozásaim félbemaradtak, mikor bernáthegyim a furulyahangra vonítani kezdett... A minap az uszodával szemben egy irodát szanáltak. Volt ott a szemétben egy méteres Miró repró is, fémkeretben. Most Kinga unokám szobájában, s hallom, követelte, tegyék közelebb hozzá azt a Míjjót. Aztán zsírkrétával továbbdolgozta, az üvegen át. 2001. okt. 30. Megint zene, érdekes. Kata megkért, egy CD-t másolnék át. Voces Aequales: OFFICIUM DE CRUCE; zsolozsma a keresztről, de semmi több adat, csak a nevek, öt férfi. Gregoriánfélét (nem értek hozzá) énekelnek a Frangepán utcai református templomban. Hát, ilyet kéne mise alatt. Magamnak is lemásoltam. Az ég zenéje, csodás. Sajnálatosan közben fennhangon kurvaanyáztam két óra hosszat, az új CD-író program. Elsőre másodikra harmadikra nem sikerült átvenni, több oldal jegyzet, míg a végén. Amúgy ez a nap is a kompjuter rendbehozatalával ment el, két órát dolgoztunk a rendszergazdával, talán most evvel tényleg vége. Júniustól kínlódom vele. Most föltették (és bárkinek lemásolom) az állítólag legjobb vírusirtó programot is (NORTON ANTIVIRUS 2001), jelenleg október 26-i aktualizálással, amit a netről lehet frissíteni, szakértelem sem kell hozzá. Ha valami disznóság bejön, azonnal nagy piros fölirat. Kedves J, mutatok valamit, lehet hogy ez zenét tanult embernek érdektelen, vagy ismert, én harminc évesen találtam ki magamnak, amikor kottaolvasni és furulyázni tanultam, könyvből. Esetleg gyerekeidnek?! Egyszerű népdalokat furulyáztam, de néhol gond volt a sok félhang. Olyan hangnembe igyekeztem őket áttenni, hogy ezek csökkenjenek. E logarlécen az egészhangokat fekete félkörrel jeleztem, s ahogy a két lécet egymás mellett csúsztattam, az volt a jó hangnem, ahol sok teljeskör rajzolódott ki, vagyis sok egészhang szerepelt. (A két fekete csík közti területet kell figyelni.) Érthető ez így? 1. Alapállás, a két oldal azonos, a hosszú fekete vonal az alaphang, a C. 2. Amikor a C-ből H lesz, akkor sok a félhang. 3. Ha viszont G, azt megint könnyű lejátszani. Gábor barátom (gépészmérnök tanár és Babits szakértő) tegnap elkísért hazafelé a Lukácsból, de végig Szentendrei szigeti telekbekebelezési ügyiről mesélt, dialógus helyett. Ma is jött, s tán jóvátételként, képcímadási szokásaimra kérdezett rá. Majd néhány mondat után felhőtlenül áttért a borsóválogató géphez tartozó pneumatikus tartályok szerkezetére, s arról-, vidáman, hazáig. Meg-megállva, térdére emelt táskájára rajzolta ujjával a magyarázóábrákat. Ámulva élvezem derűs kiegyensúlyozottságát. 2001. okt. 31. Hónap vége, fordulunk az őszbe. Vasárnap Pomáz fölött a Kőhegyen már sárga lombok alatt ballagtunk. J.! Ha csimotáidat (csemetéidet) magyarra tanítod, ezt vésd a fejükbe: ÁRVÍZTŰRŐ TÜKÖRFÚRÓGÉP Ebben minden magyar betű benne van. Antikváriumban megtaláltam a Pallas 8. kötetet. Méregdrága volt, nyolcról lealkudtam hatezerre (kapitalizmus, utálom). (Az egész sorozatot meg lehetne kapni ötezerért, CD-n.) Egy hiányos lexikon olyan egy lakásban, mintha folyik a WC., vagy sötét van az előszobában, nem? Egy fentebbi jegyzetem váratlan gyümölcse: e-mailen egy ismerősöm fölajánlotta az E-moll szonátát! Levelek Le Meux-be / 80 2001. november 2001. nov. 1. Szia J.! Jól pofáncsapott ma reggel Chambers. Nagyon régen érintett meg valami a hit dolgaiból. Nem szeretjük a szenvedést. Ez a radikalizmus mindent a helyére tesz. „Avagy nem tudjátok-e, hogy... nem a magatokéi vagytok.” 1.Kor. 6, 19 Az olyan embernek, akit Krisztus szenvedésközösségébe fogadott, nincs magánélete, „külön világa a világban”. Isten betör magánéletébe, és átjáróvá teszi Önmaga és a világ között. Egyetlen ember sem bírná ki ezt, aki nem él közösségben Krisztussal... A velünk történő dolgok nem személyünket érintik - Isten mégis általuk von be szorosabb közösségébe. Ha ezt nem engeded, akkor akadály és fék leszel megváltói művében... Isten először a rideg valóságra ébreszt rá minket, mindaddig, amíg nem törődünk már azzal, mi lesz velünk személy szerint, csak hogy ő elérhesse célját. Miért ne járnánk szívettépő szenvedésekben?... Legtöbben halódunk az önsajnálkozástól, a keresztények együttérzése pedig halálos ágyunkra segít... Ha Isten csak összetört szívet használhat, akkor köszönd meg neki, hogy szívedet összetörte. Az éjjel szélvihar, reggel hatalmas platánlevelek között úsztunk. Erzsébet asszony egyet a sapkájára tűzött hátulra, pogány glória. A hátmasszír gyengekezű családtagok esetében körülményes. Kövekkel rakott gumikerekű talicskát kellene huzigálni a hátamon. Tehát egyedül: évekkel ezelőtt fölakasztott rongybacsavart hordalékkövekhez ütögettem a hátam, nem volt az igazi. Most papírhengerre (szőnyegmag) pokrócot tekertem, ráspárgáztam. Le a padlóra, s háttal ráfekve, lábbal hajtva gurigatom magam alatt. Ensúlyom hasznosul. 2001. nov. 5. Most tényleg éjjel-nappal a gép mellett. Új programot írnak nekem, enyém a háttérmunka. Van egy munkaművelet, amit 1600-szor kell elvégezni, ahány főállású képem van. Kibírható, mert írtam hozzá egy makrót, csak az F5 illetve F8-as gombot kell nyomkodni, az szerint, hogy álló vagy fekvőformátum-e az ábra. Most csinálom az egészet másodszor. Közben folyik az élet. Egy levél: Herman Ottó Múzeum Miskolc Kedves Igazgató Úr! 60. születésnapomra 2002. októberben gyűjteményes kiállításom az Ernst múzeum összes termeiben. Úton vagyok, hogy hamarosan Nagy Öreg legyek. Költségvetésünk kb. 3 milliónál tart. Szívesség kérés! Spórolásiból meg tudná-e tenni, hogy (egy éven belül bármikor) erre a kiállításra maguknál lévő képemet egy amúgy is Pesten járó teherautóval fölküldené és majdan haza is? Lakásomon van hely tárolni. Az anyagot Kaposvár, Győr, és valószinüleg a Cifra Palota is bemutatná, úgyhogy mintegy hat hónapra kérném. A/85/24 Régi zsidó temető (az ígéret földje) olaj, farost 120x120 cm, 1985 2001. nov. 7. - Halló. Szia J! Hogyhogy? - -Ja értem, édesapád temetése. A családot is hozod? - - Hogy ma este, Párizson át? Várlak a reptéren. - - Nálunk, a Zsófi szobájában. Majd jól befűtünk. - - Hány napra? Nagyokat sétálnánk! Tíz év után a Város... - - Várunk! Szia! 2001. nov. 8. Körlevél hajnalban, e-mailen. Kedves Barátaim, jelzem, 3398 fájlból álló OEUVRE-CD / honlapom (megint) kész: deske.hu - Mostantól Netscape, Opera, stb. alatt is. - Nyílakkal lehet közlekedni. - Az opuszjegyzék (is) áttekinthetőbb. Minden kritikát hálásan-, három év után nehéz lenne ezt abbahagyni... Napi leveleim lankadatlanul tovább: VÁLINEWS. Festek is, új képeim már a weben. Szívesen adok CD-t bárkinek, 6 perc megírni egy naprakészet. Váli Elájulok. Kinga éppen két éves, a konyhában lábunk alatt matat. Majd a szomszéd szobában talál egy szemfestékes dobozt, az ecsetet a tégelyekhez dörgöli, és szeme környékét kezdi vele simogatni. De közben ránk sandít, HÁTAT FORDÍT, nyilvánvalóan nem nekünk produkálja magát. Levél J.-től. Nem Le Meux-ből, ezt hajnalban az ajtóm előtt találtam a padlón. Az úszás nem megy holnap reggel. Inkább beülök kávézni a képeid közé. Szia. J. 2001. nov. 9. J. mondja, náluk, Franciaországban az arabok szegényes kolóniákban laknak. Őket rúgják ki legelőször a munkahelyről, kapják a legrosszabb munkákat, a legkevesebb bért. Tudják azt a szegénységet is, ahonnét jöttek. A tőke gátlástalanul kihasználja az olcsó munkaerőt, otthon is. Látják az életszínvonalat maguk körül. A mostani történések gyökere a nincs-mit-veszíteni. 2001. nov. 13. Szia J.! Örültem volna egy visszajelzésnek! Nem kérdeztek rá a vámon a képeimre? Végül mekkora késéssel indult a repülő? A képek sértetlenül? Család? Minden rendben? Most éjjel-nappal a CD / MAGÁNMÚZEUMom átalakításával foglalkozom. Néhány nap, és meglátod! Pihend ki a pesti napokat. Örültünk neked! Steph. neve már a web-en, a képtulajdonosok között! 2001. nov. 15. MAGÁNMÚZEUM a web-en (is). A szó szoros értelmében éjjel-nappal, észrevétlenül elkapott a bírvágy, a mohóság, hüledezve látom. A világtörténelem legszebb festményei. Birtokolni akarom őket, ha web-en is. Napok óta szkennelek, könyvkölcsönkérek, válogatok, Roger van der Weiden életrajzi dátumai. Mi lehet a címe annak a trecento ikonnak, melyik múzeumban van, hogy írják az isztambuli Topkapy Szerájt helyesen. És nem elég a 36 kép, lehetetlen. Legyen 33 klasszikus, 33 korszakunkbeli és 33 magyar. És a végére akár tréfának is, az egy szem kortárs kép. Ez együtt éppen száz. Még hét magyar repró hiányzik, meg kell szerezni. Csontváryt boldogan, de nem lehet, lejáratták posztereken, már nem ünnep, pedig! Ma fél négykor kezdtem, Mikinek ebédnél mesélem, már a 90 százalékával kész vagyok, kereken száz lesz, és Három betűt mondott, nem többet: s o k. Kipukkadtam és azonnal boldog voltam, mert megvilágosodás, megint túllihegtem. Mint '56 iskolátlan hónapjaiban, tizennégy évesen világalmanachot írtam anyám írógépén. Azért a rend kedvéért koradélutánra az eredeti terv szerint rendeztem be a múzeumot. És a legvégén az ötlet, hogy akár a festményeimnél, legyen az információ itt is kétlépcsős: válogatott, illetve akinek az kell: teljes. Milyen egyszerű. Így hát semmi nem vész kárba. Nem tudok veszíteni. Kár. Teljesen logikátlanul, de erős érzelmektől vezérelve végül még néhány jóbarátom, Zelk, Pilinszky és Rakovszky Zsusza portréit is föltettem, hogy mindig kéznél legyenek. Teher e lassan három év alatt, mennyire magamra maradok örömeimmel és fölfedezéseimmel. Kinek meséljem el (lehető részletesen), merre, mekkora kerülőutakkal jártam, mi minden történt e kiadványszerkesztés közben. A matematikai logika útvesztői. Amig az optimális szerkezet, és csendben-háttérben orientáló tipográfia előáll. Korrekt arányok beállítása a józan válogatás, illetve a teljességigény ellentétében. Az egész munka egyik legnagyobb dilemmája. És nem lehet következetesnek lenni, mindkét véglet hibás. Ördögien jól ír ez az (Uj) Péter. Népszabadság, 2001. nov.14., szerda: KORROZIÓVÉDELEM Itt állok derékig durvulakampányban. Kötök könnyű koalíciót, egy életre, aztán kirúgom a francba, kirakom a cafatot, mint a bűvös kockát, egyrészről, másrészről, ugye semmit nem zárok ki, még megfázik nekem az esőben; kötök újat aztán, kényelmeset, meleget, fürge ujjak, egyik nap ilyet, másik nap olyant. Esőben küzdök a korrodált garázsajtóval, ráverem a kezemre, naná, köröm alá fut a rozsdás fájdalom, egy közepesen visszafogottnak nevezhető kurvanyád veri föl a környék csendjét, a környék csendje kócosan ásítoz, ernyedt kézzel hadonászik a vekker felé. Francia impresszionisták egyezkednek az avarban rezignált feketerigókkal egy köszvényes gilisztán... 2001. nov. 16. Most aztán tényleg vége, megcsináltam (tuk). Hajnali ötkor kaptam a köv. levelet: Váli Neki van igaza! Még mise előtt átigazítottam leftmargin=0 topmargin=8> -ra, és föltettem a web-re is. És most, ha meg tetszik nézni a MAGÁNMÚZEUMot, a tulajdonosi sor szövege már teljes egészében látható. Eddig másfél millimétert lecsúszott volt. Tehát rákerült a MÚZEUM a web-re. Egy óra volt, míg a 130 kép átfolyt, majd újabb óra, mert a JPG- kiterjesztést nem tudja a net értelmezni, csak kisbetűvel: jpg. Baj van. Jött egy másik levél is. Asztalomon fekszik, nézem, aláírva vissza kéne küldenem. Ernst Múzeum Budapest EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS Az Ernst Múzeum programjában a művész kérésére szerepel a Váli gyűjteményes kiállítás megrendezése 2002 október 13-25 között... A múzeum biztosítja a feltételeket...szállít, csomagol, meghívó ... A művész a mellékelt költségvetésben részletezett költségeket viseli. Kivéve a terembér, illetve a működési költség, mert ennek ellentételezéséül műtárgyakat ad... KÖLTSÉGVETÉS műtárgyszállítás (50 bp-i cím, Miskolc, Győr, oda vissza) 650.000 ft biztosítás 150.000 építés, bontás 100.000 képcédula, feliratok 100.000 plakátkihelyezés 450.000 dokumentálás 50.000 működési költség 1.120.000 (és még apróbb tételek) katalógus 1.150.000 összesen 4.133.000 ft Keserü Katalin igazgató Ernst Múzeum Kht. Tehát mindent én. Vagyis önköltséges - talán, mint jelentkező és nem mint meghívott -. (utcáról betérő Ló Lajos), béreljem a múzeumot, fizessek három milliót. Illetve vállaljak kezességet rá, bízva, valami a pályázatokból bejön. (Az Ernst nagyobb állami támogatást kap, mint a Kortárs Művészeti Múzeum a Várban.) Ez új helyzet. Az igazgatónő tavasszal csak képet kért, napi 64 ezer forint értékben. Azt vállaltam, írásban. (Részletkérdés, hogy a 650 ezres szállítási-, százezres képcédula-, stb. tételeken is el lehet gondolkodni.) Ami igazán érthetetlen, hogy a Gruber örökösöknek is többmilliót kellett volna összeszedniük egy kiállításra. (A Gruber Alapítvány kurátora mesélte a múlt héten.) Első körben az én kérelmem elutasításának indoka az volt, hogy a múzeum új profilja a klasszikus (nem élő) XX. századi művészet bemutatása. Gruber a legnagyobbak között van. Most mi lesz. Ezt a kiállítást meg akarom csinálni. De ezt a szerződést aláírni?! Mit tanácsoltok, Barátaim?! 2001. nov. 17. Lakásajtó hevederzár javítás. Nyolcezer forint és fél óra káromkodás, fordítva próbáltam a hengerzárat visszaerőltetni. Este Mike élete első koncertje. Vagyis inkább fellépése, az Éjszakai Repülés együttesben, egy zenés PUB-ban. Vitte a saját zongoráját, és egy kevés háttérénekelt is. A zene nem hatott markánsnak, bár az első félidőben mi Katával hazajöttünk, és állítólag később. Ki tudja, innét merre, és meddig. Észbe kaptam, gyerekeim megint választottak, 15 munkám. Csak a másfél méteres Nagy műterem tárolását vállaltam továbbra is. És egy kép cserébe egy gyűjtőmnek konditerme örökös használatáért. Miki sportolása (a magam részéről) megoldva. A szférák zenéje a Bartókon, éppen únva a Sláger rádiót. Ezt véletlen ismerem is, Steve Reich: Tehillem? vagy Tehillim? (Zsoltárok). Kamarakórus, Dobszay lánya is énekel benne. Tényleg gyönyörű. Egy telefon és egy fax, a Rádió közönségszolgálata megküldi, 1600 forint. 2001. nov. 18. A most elkészült bécsi MQ; Museum Quartier, Mikivel. A hatalmas királyi istállók helyén, a belvárosban. A Művészeti Alap különbusza négyezerért. 12 kolbászos-zsemlét kentem az útra. Az adott 7 és fél óra alatt csak a Ludwig / Modern Múzeum 9, és a Leopold Múzeum 5 szintjét tudtuk végignézni, a régi épületben lévő Kunsthallet nem. Még bírom. Az új épületbelsők nagyszerűek. Ismétlem, a belsők. Az osztrák festészet felejthető. A Hegyi Lóránt szervezte nemzetközi anyag zajos és üres. A nemzetközi történelmi anyag is másodrendű. De ott van Schiele, három teremben. Zseni. Nagyon örültem, hogy Mikinek feltűntek a grafikái. A szakavatottság jele. Este Mikivel a Mária Terézia szobor alatt megpróbáltuk fölhívni egymást. (Külföldre külön kódszámok vannak.) Nem sikerült. Az úton volt alkalom megbeszélni vele dohányzása ügyét. Visszapörgettük, kiderült, megtartóztatási ígéretét már kényszer alatt tette, akkorra már a szobájában volt az elektromos zongora és a szintetizátor. Így hát fogadalma alól föl kellett szabadítsam. Nézem ezt a jegyzetet. Tizenkettő, kilenc, öt. Életgyávaságból számolok mindent? Mínusz két fok. Ma először futok nagykabátban (kell, mert féltávon mise, bár az üléskárpitot! fűtik). Uszoda: meg kéne próbálni ezt a rohadt hidegvízű medencét. Testem és lelkem nem kívánja. De a szellemem igen. Hazafelé elém áll egy fiatalember, kifejezéstelen tekintettel: Pár forintot legyen szíves. Kijelentő mondat. Itthon Robi rámtelefonál: van-e ásóm? Van. Micike meghalt. A kiránduláson el kéne temetni. Tűnődöm, mi ez a Schiele. A pinceszinten Klimt Maszturbáló nő gyönyörű rajzát látva fölvillant, az egész innét indul. Persze! Az erotika, a kompozíció, a figura ábrázolás, még faktúrák is. Csak Schiele a fejéről a talpára, illetve a másik fejére állította a nemiséget. (Világképe persze hülyeség, de hát huszonöt éves volt.) Míg Klimt negédes és ernyedt-kéjes... Mitől zseni. Például a következetlensége. Kegyetlen, kemény és dinamikus, de egy zsindelytetőt milliméterenként végighorgol. De vannak szétmaszatolt koszfelületei is, jók. A szecesszió édeskéssége is becsúszik. Ide! Egy festő, aki tud színezni. 2001. nov. 20. Kétszer álmodtam ugyanazt egy héten belül. A téma új. Valaki betegnél, s belémnyilall, hogy hiszen én viszont öt nap múlva meghalok. Nem esetleg és nem talán, hanem biztosan. És rettenetes halálfélelem... Ilyet ébren még soha. Megnéztem harminc év után rég meghalt nagyanyám lakását. Végső búcsú, mert az unoka elcseréli. Ez a téli táj blondel keretben... a sarokablakocska, akvárium állt előtte ötven éve... A spejz, álmaimban továbbszőve innét rejtekajtók nyíltak távoli, félig romos szobákba, lehetséges túlélési zugok és műtermek... Tízévesként sokat kirándultam nagyapámmal, lepkevadászat. Megtanított lombfűrészelni is. Az élettől búcsúzás szeletkéje. Anyácskám 60. házassági évfordulója, 56 éve özvegy. Megünnepelte mégis, talán a kerek szám okán, húgomat is fölhívta Kaposvárról, mise a Belvárosi templomban, ahol annak idején az esküvő. A pap az öreg János evangélista levelei alapján a szeretetről: az a másik feltétel nélküli elfogadása, örülök, hogy vagy... Nyeltem egyet. Aztán teázás otthon, anyám egy naplementés tájfotó-szentképet mutat. Ennek még örülnünk kell -mondom- ennek a halvány panteizmusnak, az édeskés giccsek után. Szeretnék már szentképen egy kompjutert vagy Ford kocsit látni... Húgom megjegyzi, van már, aztán arról kezd mesélni, 50 éve küszködik a rendetlenségével, ha egy levelet kap a kolostor, átveszi, leteszi a portán, és szalad, mert kifut a tej, akkor csengetnek, a szomszéd cigányasszony jön szokásosan panaszkodni a férjére, álldogálnak a kapuban. Közben látja, hogy a kelbimbót meg kéne kapálni, bemegy szerszámért, a levelet eggyel beljebb viszi. Aztán megfelejtkezik róla, két nap múlva már nem találja. Egy hét után jön postán a sürgetés válaszért, stb. Hogy képtelen egy munkát megszervezni, befejezni. És most egy pszihológus megfejtette, hogy ő tulajdonképpen dispraxiás. A szimptómakör jelzi. Visszavezette a 45-ös háborús pinceheteinkre, amikor őt nem lehetett idejében pelenkázni, éheztünk stb. És hogy tulajdonképpen adjon hálát érte, mert egy negyvenszemélyes kolostor rendbentartásába egy ép ember belebolondulna. Új életet kezdek, muszáj, hogy az OEUVRE-CD kész. (Kissé rettegek.) Elővettem gyönyörű, még érintetlen-új penész-zöld kord nadrágomat, mivel állítólag lötyög és rövid is. A visszahajtást alul kibontottam, majd kibányásztam a gardróbból a varrógépet. Hősiesen nem fölhasználva az itthon található rózsaszín ripszszalagot, leszaladtam (szürke) koptatózsinórért. A Röltexben aztán egy olyan bugyireklám, hogy rögtön a nemi élet problémaköre került előtérbe. A nadrág most hat centivel hosszabb, szerintem hosszú. Ez is megvan. Talán most önarcképeket...?! A Lukácsban a zuhany alatt G. két korai Babits-versről beszél. Hogy 30 évvel a Külvárosi éj előtt milyen témát talált magának, a lichthofról ír. A VILÁGOSSÁG UDVARA ...Ismeritek a négyszög-mélyedést a hosszú, keskeny, apró ablakokkal, melyeknek barna, szűk keretjei egymás fölé ritkásan sorakoznak? ...mélyét nem érte soha napsugár, ...Mélyén tojáshéj, váza cserepe csont, konyharongy, üvegnyak, toll, szemét Mért mondám ezt el? Nem is tudom, csak oly gyakran nyomasztóan jut eszembe... És kérte, olvasnám el a Sugár című versét is, valami cukrászcsajról. Ebben ez: Ó kancsók kincse ! drága kincs ! Kincsek kancsója ! Csókedény ! Persze ez tűrhetetlen. De itt van benne: ...benned minden izom él, idegek izomok és inak, titkon mint rejtelmes habok szélcsöndben is hullámlanak. Nem ismerős?- mondom G.-nek. ...Gyomrod érzékeny talaját a sok gyökerecske át meg át hímezi, finom fonalát csomóba szőve, bontja bogját - hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját a lombos tüdőd szép cserjéi... (Óda) ...és ez is harminc évvel későbbi. Tudjuk, az ember csak arra haragszik, netán azt gyűlöli, aki igazán érdekes számára. Ezeket a verseket kellett, hogy ismerje József Attila... H., harminc éves teológushallgató, és folkzenész, új rokon, ösztöndíjjal Németországban. Minap e-mailje, hogy neki egyedül kétéves Kinga unokám hiányzik Magyarországról, küldenék neki képeket... Fotók fogytán ezt, hogy a leány hét év múlva... (Az árcédulákat körüle Photoshop programmal töröltem) J! Nézz bele az (legújabb) FOTÓK-ba, szia! 2001. nov. 23. Levél a programozónak. (A kétszázezer forintot már kifizettem neki.) Kedves Károly, ha nem terhelem túlságosan evvel: van egy elképzelésem, hogyan lehetne kiküszöbölni a feljövő képek és az opuszjegyzékek közötti kapcsolat (linkek) hiányát.... ha az opuszjegyzéket megszüntetve, az összes adat közvetlenül a képek alatt jelenne meg: 6.mező: MUNKANAPLÓ: 7.mező: KÉSZÜLT:. (Kecskemét stb.) 8.mező: DÁTUM:.. 9. mező: FOTÓ:.. 2001. nov. 25. Kata nevenapjára unokafotózás. Még lesz kép, azokat a FOTÓK-nál nézheted. Megértem a pedofilokat. 2001. nov. 26. 10 éve együtt zuhanyozom T. orvossal. Megkértem, ma elvisz vadászni két- három? napra. Életemben egyszer. Az új túrabakancsom. Remélem, nagyvadra megyünk. Kérésem volt, hogy az éjszakai erdő. Ma havazott és erős a szél is. Ez a történet nagy fázásokról fog szólni. Kikapcsolódás. Szabó Lőrinc II.-t viszek, bár mondja, a házban nincs villany. 2001. nov. 26-28. SMS-ek egy budai íróasztal irányába, naponként: 1. HOLDFÉNY. KÉT ÓRÁJA MAGASLESEN MOZDULATLAN NÉMÁN NÉZZÜK A FEKETE DOMBOLDALT, PROFÁN SZENTSÉGIMÁDÁS 2. BAKONYALJA, BÜKKÖS, FRISS HÓBAN VÉRES ŐZNYOMOKAT KERESÜNK. 3. VADDISZNÓNYOMOK A SZÁNTÁSBAN, A GAZDA RÁKOSI TESTŐRE VOLT Persze én fegyver nélkül, kísérővel. Vadászszerencse kísért minket, senki nem fagyott meg. SMS- váltás már itthonról: -GYORSAN PESTRE! A RAKPARTON A RENDŐRÖK VADDISZNÓT LŐTTEK! KÖSZÖNET MINDENÉRT. -A DISZNÓT FOTÓZD LE, ÉS A KÉPET KÜLDD EL LÉGYSZÍVES, MERT ITT AZT SE TUDJUK, HOGY NÉZ KI. ÜDV: „A VADÁSZOK” E-mail váltás is, István, Bécsben tanít az idén: -Barátom regénye ügyében: hogyan intézed el, hogy az Akadémia Kézirattárában őrzik a naplódat? -Telefonkönyvből kikeresve, két mondat az osztályvezetővel, fogadnák-e. Igen, szívesen. Azóta három évenként három új irattartó doboz nekik. Ennyi. Levelek Le Meux-be / 81 2001. december 2001. dec. 1. Talán megint túllihegem a dolgot, bár- Tegnap reggeltől este 10-ig, hogy az elfűrészelt képek összes adata is olvasható legyen a képnézőben. (Nekem legalábbis) érdekes. A jövő hét közepére megkapom alá a programmódosítást is. És így megszűnik a kétszeres adminisztrálás, a külön opuszjegyzék. Nem volt érdemes képet eladni, annyi volt utána a papírmunka. Evvel végleg áttérek a digitális rendszerre. Bár így is kinyomtatható. 2001. dec. 2. Igen, túllihegtem. A rendszertervezés örökös dilemmái. Ma estig csináltam, vissza az egész, most kitöröltem ki, visszavonhatatlanul. Pedig már a hálón is rajta volt. A sok kidobott munka adathalmaza között föltűnik néhány kép. Nem jó. Az alapkérdés (a hencegési kényszeren túl) az, hogy a teljes adatsor egy szűk körnek fontos, a mezei érdeklődőnek unalmas. A tudomány és az ismeretterjesztés ellentmondásai. Mindig belebotlom, hogy nincs hibátlan rendszer, kompromisszumok. Hát próbálom az infót több lépcsőben adagolni, a képeknél ezért tettem előre egy válogatást a jobbakból. Tehát marad az opuszjegyzék, ahol minden adat. A párhuzamos adatvezetés többletmunka, de előnye is, ami hátránya: félek a tévesztéstől, ugyanakkor könnyebb egy hibát észrevenni és korrigálni. Mi volt ez a három nap vadászat. Ezek a civilben orvosok, hivatalnokok: álruhás hercegek, titkos második élettel. Úgy tűnik, igazi otthonuk az erdő. Elmondhatatlanul szeretik és ismerik. Órákig ülni a lesen mozdulatlan, éjjel, esetleg mínusz tíz fokban, különös világ. Amilyen szeretettel mutatnak az erdő közepén egy öreg vadcseresznye fát, ahogy számon tartják. A sózó. A tavasztól őszig figyelt szarvasbika. Legenda a rafinált vaddisznóról, aki hosszan hallgatózik, majd nagy ívben körbefürkészi az etetőt, mielőtt rámenne. Este hazafelé félsötét vonatfülke, zötykölődés, párás ablakok. Valami világvégi szomorúság. 2001. dec. 3. Régóta féltem ettől a reggeltől, ma elkezdtem festeni. Újat kezdtem; témája műterem. 60 x 60 centis, a nyári képek eredményeit építi tovább. Egy olyan narancssárga folttal, amit még nem is használtam. Kész van, jó kép. Reggel a klubban többen gratuláltak a Zsidó temető képemhez, e héten fogják aukcionálni a Vígszinházban. Örültem neki. Délben a Műcsarnokból haza két kiállítási kép, útközben az Új Mandátum kiadóba, tiszteletpéldányért. Egy tanulmánykötetük borítóján temetős képem van. Hazaérve gyűjtő ismerősöm hív, hogy ő vette meg a képemet a Blitz-Galéria aukción. Erről az árverésről nem tudtam, a kép rég nem az enyém. Majd rákérdezve az Ernst múzeumi lehetetlen helyzetre, fölajánlotta (igen komoly) segítségét gyűjteményes kiállításom létrehozásához. (Két hete meg e-mailen egy 300 ezer forintos ígérvényt kaptam ugyanerre, elképesztő.) 2001. dec. 6. Alattunk lakó D. néni tolókocsiba kényszerült. Egyedül él, özvegy. Kata ötletére karácsonyi gyónását-áldozását szerveztem, szombaton kijönnek hozzá a ferences rendházból. Közben megállapodtunk vele - van érseki helynöki engedélyem -, ezentúl szerdánként, hazafelé az uszodából, megáldoztatom. Elveszett 10 fájl az válioeuvre-ből, a frász tört rám. És a webről is hiányzik, hogy csinálhattam?! Érdekes, eddig egy olvasóm se reklamált... Utolsó reményként lementem a kocsihoz, ott mindig van CD, ajándékozandó. S az még augusztusi volt, és MEGVAN! Szüts névnapjára (ma este fogja átvenni): BÍZTATÓ Kata a tegnap délutáni öleléshez festőkötényembe öltözött. Sose gondoltam, hogy ilyen érdekesek a festők! Azt hiszem megtaláltam az igazi műfajomat. Négy éve tanítottak meg a gyorsúszásra. Ma talán először végig tökéletes-könnyed mozdulatokkal. (Háromötöd gyors, kétötöd mell, 1199,1 méter, 29:00.37.) Semmi kapkodás, a bal kéz is végig, a comb mellett. Érdekes, ehhez nem elég sem a kondíció, sem a nagyon odafigyelés. Ihlet kell, vagy mi. Az időt amúgy nem nagyon tartom számon, mert a hosszszámlálást (három sz!) gyakran tévesztem, (öregszem). Csak ez az új óra! Ráadás egy képcseréhez. Vízbeugrás előtt a fülemhez tartom, hármat csipog, majd a starthoz sípol egyet. Ellenállhatatlan. Kompjuter melletti munkalázban kényszeresen tépdesem fülszőrömet, nem helyes. Minősített esetben csipesszel, amit nem lehet kidobni-, szálkahúzáshez kell. Most karanténdobozba, ha ez sem segít, leviszem a kocsiba. Már mégiscsak! E múltheti vadászat. -Hát persze, Egry panteizmusa! Éveket ült pecabot mellett a vízparton! -Hazafelé a vonaton József Attila. Hiába, nem vagyok elég életboldog elviseléséhez. Szabó Lőrinc, és Illyés Gyula, meg az az aranyos öreg Zelk! 2001. dec. 7. Egy Proust-mondatot nyom kezembe reggel G. az öltözőben, fordításával együtt, hogy ez így szerinte baromi rossz - Gyergyai Albert munkája -, érdeklődjem már meg. Aztán Zsófiékhoz falemezzel, meg 70 méter léc, abból estére szekrényfal. Hazafelé az Alkotás utcában kilométeres dugó, gyorsforduló a kőbuckákon át a síneken keresztül, de közben odaér a villamos. Elfelejtettem hátranézni, hiába, elmaradt a délutáni alvás. Személyi sérülés nem történt. A mentősök kioktatnak, mit hazudjak a rendőröknek, hogy megússzam a nagy büntetést. A roncsot rögtön mobilon az autószerelőmnek ajándékozom. Kissé homályosan látok, laposfogóval a szemüvegem szárát egyengetem. Késéssel a vígszinházi aukcióra, 700 ezer, sikerül kihalásznom a tömegből képem megvásárlóját. Ismerős, így hát tudom a címét. Este Kata benzinszagúnak talál. Nem tud valaki egy használt kocsit? Strapabírót. 2001. dec. 8. Nagyon fáradtan a tegnapi bútorépítés miatt. Pokróc-bálában autóból hazamentett szerszámokat rendbe, felújításuk, szelektálás. Pedig szerszámot nem szoktam kidobni. Vagy húsz éve keresem az ideális megoldást; az olajkép évtizedekig szárad, légrés kell az üveg mögé. Eddig körbe távolságtartó léc, macerás. Most megvan, szögcsonkok, nem részletezem, mindegy, jó. 2001. dec. 9. Lehet, hogy nem válik be. Most kaptam meg e-mailen a programmódosítást hozzá: a képek és grafikák alá betettem az összes vonatkozó adatot. Közvetlen utalás a szereplésnaplóra, mi minden történt a képpel. 2001. dec. 11. Kipróbáltam, mínusz 5 fokban még lehet anorákban futni. Hallom, a tálib ellenes csoportok elfoglalták Kandahárt, és most egymásra kezdtek lőni. Tökéletes történet. A Sátán műremekei (Szabó Lőrinc) Nem volt türelmem a reggelit megmelegíteni, mert kitaláltam valamit; a 15 ezer rublikás opuszjegyzék harmadszori átírása vár rám. Hiába, az alkotómunka nem lineáris. Ha kész, a képek alatt rákattintással behívható lesz a mű teljes története, minden adattal, már megbeszéltem a programozóval. Ez is Szüts ötlete. Türelem, még kb. egy hét. 2001. dec. 12. Reggel háromtól a grafika opusztáblázat átszerkesztése, hogy most a kép alatt is megjelennek az adatok, mégse kelljen őket kétszer beírni. A klubban javasolják, villamost vegyek, ne autót. 2001. dec. 13. Szent Lúcia napja. Az egyesített tálibellenes erők Kandahár bevétele után a rendkívül helyzetre való tekintettel most Budapest hóeltakarításában segédkeznek. Átfűztem a bakancsomat, hogy szebb legyen a grafikája. A weben feljövő festményeim alatti adatoknak előre kéne zárni, nem középre. Most megkértem a programozót, küldje el e-mailen a módosítást. Tegnap este egy aranyos kis Kondor kiállítás megnyitója, ikonjai. (A Déli pályaudvarhoz közel, Városmajor utca 16, I. emelet., január 16-ig. Nyitva kedd-csüt-szombat 10-6-ig.) Évek óta dünnyögünk azon, hogy nem az igazi, hogy mi Kondor értéke, helye. Abból kéne kiindulni, hogy ezek a képek most már örökké vannak. Idézték egy mondatát: „A munka mellékterméke a mű.” ...Igaz. Amikor a menekülnék a kilátástalan félkész kép elől, menekülnék, villanyszerelni, bevásárolni, kompjuterhez, bárhova..., természetesen a magam iszonyatos üressége a rémisztő, nem a képé. Nem a levegőbe beszélek. Ma belekezdtem egy új képbe. 2001. dec. 14. Oszama bin Laden - írják - hálát adott Allahnak, hogy a merénylet sikeresebb volt, mint remélte. Ne feledjük, ez a mondat allahkáromlás. Imádkozni kell a pasasért. Mára amúgy is kenyéren-vizen-böjtöt hirdetett a pápa, tekintettel a tekintendőkre, a békéért. A ramadán utolsó napját választotta. Egyébként a kenyeret én pirítva, sózva, a vizet forrón. Valaha egyszer rákérdeztem, lehet. Ezek a karcsúderekú kisasszonykák itten a Lukácsban. Pillognak jobbra-balra a gatyás öregurak (mi) között, egy-két hossz, aztán keresztbe is egy kicsit, forgolódnak, nézelődnek. Egyszer kipróbálják a Lukácsot, aztán soha többet. Ezek nem vízbe valóak, inkább vázába. Amíg észbe nem kaptam, azon morfondíroztam, ezt a mai pirosbikiniset megkérem, had simogathassam meg a mellecskéit, - aztán úszunk tovább. 2001. dec. 15. Kedves J! Ha valaha kedvet találtam színed előtt, kérlek, nézz bele a weben festményeim közé, megvan az új szerkezet. Tegnap délután hozta a programozó. Három (öt) percet kérek erre, én két és fél hónapot dolgoztam rajta. Tehát: a képek alatt látható minden adat. Ha a kék számokra rákattintasz, a kép története is följön. Ez eredetileg 720 ezerbe került volna, most így ötvenezer. Egyszerűsített változat, nem tökéletes. De jó. Nem?! Egyet nem tud ez aprogram: tejet pasztörizálni. Este váratlanul moziba hívtak, idén talán még nem is voltam. Vudi Alen, valami bankrablás. Negyed órát bírtam. Túljátszás, hosszú üres párbeszédek, lapos poénok. És főleg hihetetlen igénytelen vízualitás. 2001. dec. 16. Menetközben még valami, persze a CD-n. Az évtizedek során csináltak néhány könyvborítót képeimmel, aztán vannak katalógusok, alkalmazott grafika tervek, utcai plakátok. Elkezdett zavarni, hogy ezek fotóim között jöttek föl, most hát külön fejezetbe. Jut eszembe, az első pápalátogatásra is csináltam plakátterveket, azt is lehetne ide. Ennek az a története, hogy éppen Schmal Karcsinál jártam, amikor tervezte, s eléggé letoltam a munkáját. Pár nap múlva hívnak a Pápalátogatási Irodából, hogy csinálnék-e valamit, Schmal javasolta... Ha nem lennék olyan állat, hogy minden kidobok, most csak át kéne másolni két év előtti CD-m-ről, azon még rajta volt... De talán a naplómba eltettem egy példányt, nézzük... tartalomjegyzék / keres: OEUV... igen megvan, 18-as irattartó doboz, C.6217. Meghatóan együgyű ez az első, CD-változat, noha minden rajta van. Illetve ez nem, akkor dönthettem el, hogy ez a plakátterv nem való ide... alapos munkát végeztem... talán a Naplóban? Keresőbe: PÁPA. Megvan, fotónak nem fotó, grafikának nem grafika, de emlék. Kaland az élet... Amit itt mellékelek: a Mozgó Világ korábbi, Kemény Zoltán-féle terve, utána az enyémek 1991-től, ahogy változtak az évek során. Ez is most került a CD-re. 2001. dec. 17. Egész nap táblázat... pokrócba bagyulálva. Mostantól a döglött képek címei is feljönnek, de nem kéken, így senkinek nem jut eszébe ráklikkelni. Megvannak a képadatok is, tehát nem lehet álválit festeni, hamis opuszszámmal. Tanult barátom tanácsolta (Nemzeti Galéria), különben végre kidobtam volna ezt a rengeteg halott adatot. Harminc év után elegem lett a hencegésből. Amúgy betegen, két napja. Mégse lehet mínusz 8 fokban anorákban futni. Illetve a hazafelé. 2001. dec. 19. Innét szép győzni, szokta mondogatni Szüts. Ez a két felvétel egy vasárnapi kiránduláson; karácsonyra szántam a bébi anyukájának. Így lenagyítva: egész jól működik, a kétféle géphiba ellenére. 2001. dec. 21. Ünnep, mától hosszabbak a nappalok, ma kezdődik a tavasz. Hát ez nem sikerült... A kőbuckákkal kezdődött, amin a Zsigulival éppen bukdácsoltam keresztül, hogy jött az a 61-es. A szerelőnek ajándékoztam a 40 liter benzint, avval, hogy elég sok autómaradék van a tank körül. Aztán egy hét rutinszerű kínlódás, tele ügyetlen belső vitákkal, bizonytalansággal, jót lépek-e, s ma 12-re hoztak volna egy 1800-as VW Passátot. Nincsenek álmaim, de ha lennének, akkor ez, egy lomha nagy fehér autó. Szerencsémre és szerencsétlenségemre fél tízkor feljött István, és rövid úton beláttatta, sok benzin, nagy adó, városban előnytelen. Azonnal dönteni, keserves. Múltamba-, stílusomba kapaszkodtam: eddig kerültem a luxuskategóriát. 11-kor lemondtam telefonon. Aztán délután nagyon sajnáltam magam. István ígérte, kerít majd egy kis Golfot. Akkor hát most várni, várni. Most van ideje kegyelemben teljes, áldott karácsonyt kívánnom, kedves J, családostul! És ha már így összejöttünk, néked is, olvasóm! 2001. dec. 22. Kapkodó gondolatok és telefonok, megvegyem-e azt a fölkínált autót, rezignáció az ilyen feladatra alkalmatlanságom miatt. Csiszológéppel a WC melletti mosógép oldaláról a rozsdafoltokat Kata kedvéért, majd sav(pisispricc)álló NEOLUX zománcfestékkel. Evvel elment a délelőtt. Délután három fotóm - havas szőlősdombok - keretezése, Kata akarná karácsonyra ajándékozni, majd elkészültük után ezek szétszedése és a fotók eltépése. Tényleg hullámosak, nagyon öreg már a fotószárítóm. Aztán lecsutakoltam a kádcsapnál a két rendszámtáblát, ennyi maradt a kocsiból, kilenc évig használtuk. Gyerekeim annyi mindent kaptak és kapnak mostanában, amúgy sem szeretek értéket ajándékozni ilyenkor: ezt karácsonyra. Meg a Rádiótól megrendelt Tehillim zenéjét, kazettán. Este az A/01/38 és A/01/39-es tovább, utolsó idei képeim. És akkor, már ágyban, végre valami minőség: ... [Jákob vándorútja során lelkeket gyűjtött maga köré] Ám ez a közösség csak nyugtalanságot jelentett és jóformán semmi mást, a lélek nyugtalanságát, mely a test nyughatatlanságában nyilvánult meg, aminek azonban kevés köze volt a közönséges vándorhajlamhoz és kalandos kóborlóvágyhoz, inkább egyetlen ember hajszoltsága és megszállottsága volt, kinek vérében derengve-csírázva készülődtek a sorsfordulatok, amelyeknek nyomasztó jelentőségével békétlenségének kínja mintegy titkosan megfelelő viszonyban állt. Persze a József és testvérei. Ennyi elég is. Békében fogok elaludni. 2001. dec. 23. Illata után neveztük el: SZALMAZSÁKTEA Megtaláltam a receptjét, de hogy te ezt Franciaországban hogy tudod?, Azért leírom, a gyönyörű nevek- Egy operaénekestől származik, torok rendbentartására (is), s ha sok teát iszik az ember, amúgy sem jó annyi tein. Hosszú évekig mindennapos volt nálunk, aztán elmaradt, hogy alkatrészeit nem lehetett kapni. Rólam elnevezve Apóteának is becéztük. Nagyon szerettem. AKÁCVIRÁG APRÓBOJTORJÁNFŰ BORSMENTA KENDERKEFŰ v. KAKUKKFŰ, ha nem lehet kapni KESKENYUTIFŰLEVÉL 2001. dec. 26. Az egész avval kezdődött, hogy két éve fölhívtam egy művészetkritikust, korrigálná meg készülő oeuvre-CD-met. Nézi a képeket: és ezek mekkorák?! Hát igen... Mostanra lett minden adat látható. Nem volt egyszerű feladat. Az utolsó napjaim lehetséges szabadidei evvel teltek: tizedszerre, huszadszorra se nyílt ki a mostanra összeboronált opuszjegyzék. Több tucat gyűlt össze a hulladéktáblázatokból. Végül csíkokra, mezőkre bontottam, s már meglehetősen bekerítettem a bűnös területet, mikor megszólalt a Jézuska-csengő (idén Kata díszített). És abban a másodpercben eszembe villant, hiszen a leicafilmeket így írtam be: „24x36”, pedig mondta a programozó, idézőjeltől összeomlik a rendszer! Megálltam erről való hosszas kotyogás nélkül az estét. 10 után jutottam vissza géphez, egy mozdulatsor, '24x36'. Működött. Másnap a család déli kettőkor ébredt, én (reggel öttől) akkor feküdtem. Addigra átkozmetikáztam az egészet, és addigra sikerült a képek elé az első sorba új opuszjegyzéküket föltenni. Ezt már csak akkor cserélem le, ha a programozó ettől jobbat talál ki. Most dolgozik rajta. 2001. dec. 29. Miki mosolyog: -Mikor hagyod végre abba (a CD kozmetikázását)? -Majd ha olyan egyszerű és szép lesz, mint egy kenyérvágó kés. - Beszűkültem? - Igen. Harmadik hónapja csak opuszjegyzékem technikai tökéletesítése érdekel. - Arányos a leendő eredmény a belefektetett energiával? - Nem. - Akkor ezen változatni? - Nem. Most hajnali négy, e-mail a programozónak, hogy a gép kiírt egy hibát, mit tegyek. Igen, másállapotban vagyok. Ehelyett, mondjuk, rég csendéletet kellene rajzolnom. - Biztos? - Nem. Mellesleg kissé áttipografizáltam a címoldalt, a betűk megint kékek, hát nem gyönyörű?! Boldog vagyok. Tanult barátom átnézte ezeket a 2001-es leveleket: „Hiányzik belőlük az Isten. Hiányzik belőlük az ember. Hiányzik belőle a világ. Önismétlés, rutin. Hiányzik a dialógus, a visszajelzés korrekciója” (Nagyon megköszöntem.) Lehet. De ettől súlyosabb gondolataim nincsenek. Rögzítéskényszer hajt, és életemet írással (is) mérlegelem. Pár embernek adok valamit, még tanítást is. Ha híg: ennyi telik. Tehetségem határa. Hetek óta hirdették a templomban, hogy négy éjszakára fogadjunk be pár vendéget erre a budapesti Taize-i keresztény ifjúsági találkozóra, „csak két négyzetméter” fejenként, meg reggelit adni. Négy személyre iratkoztunk fel, tegnap délben egy őzikeszemű gyönyörű asszonyka csengetett be hosszú fekete copfokkal, oldalán két 6-8 éves kislányával. Mindent át kellett szervezni, nem volt szükség a műteremre, Zsófi szobáját kapták. Ruszinok. Hanyatt estem. Vannak ott nők is?! Nem csak kucsmás favágók?! Az asszonyka: nőgyógyász. Ukránul és angolul egyeztetünk. Átszállástérkép rajzolása a - na hova? - az állatkertbe. Mára ezt a szemközti Jubileumi Parkbeli játszóteret ajánlottam nekik, ott vannak meleg termek is. Reggeltől mostanára, fél tízre értek haza. Vajon? Kata mondja, a gyerekek négy és hét évesek. Már a nevüket is tudja. 2001. dec. 31. CD rendben, megérkeztem a szakmámhoz. Új képet idén már nem kezdek, délelőtt az idei 38. és 39. átfestése. Illyés Gyula esszéje Éluard 1948 őszi, Zeneakadémiai estje alkalmából. (nem akaródzik kis z-vel írni.) A tisztaság a költészetben és világszemléletben természetesen annyira más, mint az úgynevezett „tiszta költészet”, hogy elsősorban épp attól akar megszabadulni. Aki egy patakot akar megtisztítani, annak épp a sár és az iszap megbolygatásával, az úgynevezett mélység megzavarásával kell kezdenie; a látszólagos tisztaság tagadásával! Nem művészet - hanem szemfényvesztés - az, amely nem egyszerűségre törekszik. De az egyszerűség, amely nem vet számot a mélységgel, az viszont csak laposság és felszínesség. Az egyszerűség, az igazi rend: az a legkeményebb küzdelem, a művészetben is. Elkezdem majd átnézni gyengébb képeimet. Keresgélni nem kell, a keret szélébe szúrt rajzszög színe mutatja. Szelektálni vagy átfesteni, illetve fordított sorrend. Délben 10 pár virslit vettünk Katával a piacon. Talán az ukrán vendégeket is beleszámolja. Meghalt a kapus testvér itt, a ferences kolostorban. 100 évesen még ellátta a portás szolgálatot. Két hete még - mindketten félbetegen - együtt hallgattuk a hajnali misét a fűtött sekrestyéből. 104 éves volt. Holnap átlépek hetedik évtizedembe - így is meg lehet fogalmazni -, azért ez furcsa. Isten legyen velünk. Levelek Le Meux-be / 82 2002. január 2002. jan. 2. Második unoka, leányzó lesz. Holnap reggel megindítják Zsófinál a szülést, bár még egy hete lenne. (Orvosa a jövő héten síelni megy, remélem nincs összefüggés.) A nővére, Kinga már nálunk, este hat, most éppen Katával sétálnak. Én sürgősséggel tenorfurulya fogástáblázatot rajzolok Zsófinak, a napokban kérte. 2002. jan. 3. Délelőtt három telefonom, a kaposvári Rippl Múzeum, a győri Esterházy Palota és a kecskeméti Cifra Palota is megerősíti, hogy be akarja mutatni őszi gyűjteményes kiállításom anyagát. 13h. SMS a vőm telefonjára hány lyánya van? De még nincs válasz. 15. 30 Megérkezik Piroska a világra. Kétéves nővére kezét feje fölé emelve, ujjamat megfogva, hátra se nézve, kivezet a konyhán át a kisszobába: ott! ott!, rámutat a játékkockákra, leültet, aztán egyedül hagy. Mi ez a csendes reménytelenség, ahogy menekülnék a helyzet elől, a nők itt mindenféle fontos dolgokat csinálnak, miközben én. Kétszeres nagyapa, visszavonhatatlanul. 2002. jan. 4. Ha az ihletről kérdeznek, mindig azt mondom: hogyne, létezik, nálam négy-öt nap egy évben. Hogyan ez az istenáldotta mai? Túlfáradtságom biztosan feltétele volt. Fél háromkor ébredtem + félbetegség; egy hónap után először úsztam teljes távot = délelőtt már tántorogtam. Görnyedten üldögéltem, félálomban, amikor megláttam!!! Ez a kép rossz! Sőt! Még csak nem is rossz, hanem amolyan szépféle! Vízió nélküli. Föl bírtam állni, oda a polcokhoz, elkezdtem lapozni, szelektálni, kidobni: A/95/36 A/98/15, 62, 68, 69 A/00/06, 09, 10, 36, 40 A/01/02, 14, 17, 18, 23, 24, 26, 27, 28, 31, 36, 39 B/92/06, B/00/05, rajzok, ezek is faroston. Másnapos Piroska unokám - hallom - már zavartalanul szemléli az őt szemlélőket. 2002. jan. 5. P. Szűcs kritikája Népszabadságban a bécsi új Múzeumnegyedről: a bécsi lóudvar... tökéletes. Néhol ugyan elnézőbb vagyok a Leopold épület képeit-, és a Ludwig múzeum enteriőrmegoldásait illetően, de összességében tartom, (amit Mikinek fejtegettem hazafelé a buszban), ilyen nagy építkezésnél, ahol az állam, a város, és a „nép” döntenek, több lépcsőben-, az építészeti terv kiválasztásánál csak a középszernek van esélye. (Kivétel az Opera, Sidneyben) Tényleg hihetetlen ostobán van odacseszve az a két tömb, az egyébként nagyszerű lehetőségeket ígérő tér két oldalára. Szüts szerint a két hideg, dobozépület a bécsiektől annyira idegen, hogy azt hitték, ez csak nagyon jó lehet... A bécsi lóudvar... mint annó Vadas József valaha egyetlen telitalálata; a pesti Hundertwasser kiállításról írt cikke címe: Kölniwasser... SMS a szomszéd szobába este tízkor Mikinek, hogy ne zavarjam, mert vendége van, viszont hangosan gitározik: Jó éjt, most oltok. 2002. jan. 6. Terhemre vagyok, amennyire bizonytalanok ítéleteim. Fehér Laci kiállítása a Műcsarnokban. Halványan érdekel csak a szakma körülöttem, de azért megnéztem, mégis. Kossuth díj, a nemzetközi sikerei. Lehetetlen, hogy egyedül én látnék tisztán. Mindig gyanakszom magamra, az öregek sosem szerették, amit a fiatalok csinálnak. Ad valamit? Ad. Képei ötletek. A szocreál évek szorongásos nosztalgiája. Színei, kompozíciói jók. Ellenszenves ez a túlméretezés, de kétségkívül mond vele valamit. Nem szeretem, hogy egy nap alatt festi őket, nincs faktúra, plakátfelületek. Festészet ez még? Az. És végre megvan a viszonyítási pont: nem kívánnám többször látni, netán állandóan, szobámban. Először üt, másodszorra már - üres. Szüts, telefonon: soha rosszabbat. És hogy van egyszer ható minőség is. (Ezt kétlem.) Meg kéne már látogatni ezt a negyednapos unokát, de autóm még mindig nincs, hideg van, és annyira el tudom képzelni... Sőtér Istvánról én még soha egy jó szót nem hallottam. De most olvasok tőle egy kritikát 1948-ból, nagyon jó. (In memoriam Szabó Lőrinc; Homlokodtól fölfelé). Két oldal az egész. ...valamennyiünknél védtelenebb, aki ennyire elárul mindent magáról... életét úgy osztja meg veled, mint valami lakást: csak használd Negyed hét lesz, nincs időm befejezni, mise, uszoda, kirándulás, majd aztán Este nyolc. Folytatom, bár itt közben volt egy sokkal fontosabb verselemzés is, A földvári mólón-ról, megrendítő, olvasd el a verset, mindenképpen. Vissza: ...könnyen lehettél boldog, akár szegényen is, a szomjaddal, kalóz fiatalságoddal! Most győzd majd erővel, amikor búcsút kell mondani mindannak, amiért fiatal voltál- [A Tücsökzene:] rafinált céltudatossággal még súlytalannak is igyekszik ábrázolni ezeket a túltömött, bonyolultan font fűzéreket. Különös erőművész, aki nézőit épp erőfeszítéseinek kedélyes, bájos semmiségéről igyekszik meggyőzni... színes üvegnek hirdeti legszebb drágaköveit- 2002. jan. 8. Anyácskám hőstette. Karácsonyra megkapta ezeket az utolsó NEWS-szövegeket, ő nem telefonon, mint barátom, hanem levélben szúrt le: - a szeretetlenségem, közönyöm az emberek iránt. Még barátaimról se írok. Csak önmagam körül forgok, és önreklámozással vagyok elfoglalva, holott ezt inkább a képeimre kéne hagynom. - Hogy megdöbbentő és elszomorító, ha „két legboldogabb évem ez a CD-csinálás volt”. Hogy hiányzik az életemből a derű, az öröm, az elégedettség. Kompjuterimádatom, folyton erről írok. Meg az uszodáról. Sok az ismétlés. - Elmélyült gondolat benne alig, ez egy ”semmi-gyűjtemény”. A nagyközönségnek nem ad semmit. Summa: sürgősen hagyjam abba az egészet. Nagyon megköszöntem. Legegyszerűbb lenne rábólintanom: sajnos, szinte szó szerint igaz. De éppen Szabó Lőrincet olvasom, ahogy könnyezve védekezik 1945-ben az Igazolóbizottság (egyébként rendkívül alapos és jóindulatú) bírái előtt. Tehát, mégiscsak: - A szeretetről. Az érdeklődésem mások iránt tényleg szűk, túl híg nekem a köznapi információcsere. Ami számon kérhető, ami (bibliai) követelmény, az nem a szívmeleg, hanem az akarati tett, egyszerűen a munka. Ebben sem vagyok élmunkás, de vállalom a megméretést. (Jelenits atya: a pék szereti az embereket, a pék kenyeret süt.) - Komjuterközpontúságom. A férfiak nem szülnek, azok mamut után futnak, aztán cipelik hazafelé. Ehhez vannak szokva. Most a kompjuter, pontosabban egy struktúraépítés, anno a fényképezőgép-építés volt, sok minden. Öncélú? Igen. Mint maga a kultúra. - Tényleg önmagam körül forogok, sajnos. Nem értem ezt az egészet, írva próbálom értelmezni világomat, a világot. És nem győzök betelni velem, meg gyanakodni is, hogy - tényleg - élek?! Ilyen ez az élet!?, aminek mingyár' vége?! - Igen, értem, életem táblázatokba rendezését mindenki önreklámnak olvassa. Pedig nem cél, csak melléktermék. Mert munkafázis, de főleg játék. A mániákus rend- és rendszerszeretetem. Valamint: szélroham esetén táblázatoszlopokba igyekszem kapaszkodni. - Lehet, hogy mindez semmi, vagy - inkább így -, közel-semmi. Sajnálatos. Ennyi vagyok. Ha tehetségesebb lenne a szöveg, nem lenne baj... lásd Szabó Lőrinc: A földvári mólón. Írni kedvem van. A szövegeket majd meg kell húzni. Permanens önvizsgálat. Mit lehet itt ezen túl tenni? Semmit. 2002. jan. 9. Kérdeztük szerkesztő barátunkat, idén Illyés Gyula centenárium, hogyhogy nincs róla szó?! Azt mondja: Ha egy mondatban; Aczél barátja volt. Valószínüleg igaz. És milyen nevetséges, szomorú. 2002. jan. 11. E-mailt kaptam: Kedves Váli, tűnődtem a „levelekkel” kapcsolatos kritikákon. Szerintem épp az a lényege, hogy „organikus” jellegü, mindenki szeme láttára, az idő múlásával apránként alakul. Ez egyfelől éppúgy magában hordja mindenféle váratlan (az olvasó számára váratlan) fordulat bekövetkeztét, mint annak lehetőségét, hogy mondjuk 3 éven át egy gondolat ismétlődik mániákusan. Mindenesetre bármiféle érdemi szerkesztés pont a lényegadó vonásától (a hitelességétől) fosztaná meg. Egy ilyen nyilvános napló (amelyet nem a szerző halálát követő 50 év elteltével oldanak fel a titkosítás alól) csak akkor ér valamit, ha még annak árán is őszinte, hogy az olvasóját időnként lehangolja (az őszinteség eleve lehangoló). Egy szerkesztett, tömörített változat már más műfajba tartozna, akkor már számon is lehetne kérni az egyhangúságát. Engem ez a levél-műfaj egy olyan „anti-regényre” emlékeztet, ahol a szerző gondosan elmondja azt, amit az „igazi” regényírók általában kihagynak, összevonnak, mivel az nem „viszi előre a cselekményt”. Itt viszont épp ez a cselekmény: az idő múlása, a múló idő különböző cselekvésekkel való eltöltése. Hát persze. Azelőtt jegyzetekben gyűjtöttem, majd havonta leírtam dolgaimat, koncentráltan. Az csakugyan egy más műfaj. Most a web-en ezek napi jegyzetek. Anyám és barátom egyvégtében olvasta az elmúlt évet, ez arra alkalmatlan, mint a napi időjárásjelentések, visszafelé. Szakérdeklődés nélkül tűrhetetlen. Vissza kéne térni a havi összegzésekre? De vonz ez a mód. A nőtt városok előnye a tervezettekkel szemben... nekem ugyan csak évek adattak meg századok helyett- Megint egyszerűbb lett e vebszájt szerkezete. Hónapok óta zavart, hogy két bevezetőszöveg van, de nem volt erőm kidobni egyiket sem. Most egy fájlba kerültek, milyen egyszerű. Még az Esterházy sorokon gondolkodom, való-e ide még?! A háttéradatok pedig a címoldal aljára kerültek. Ez a lista szakszerű, szükséges, és érdektelen. Illetve két sora viszont fontos (nekem), most tudtam meg, hogy kell ezt csinálni: „A KÉPTULAJDONOSOK TELJES LAKCÍME titkosítva szerepel a WEB-en is, ott a fejlécbe ezt kell beírni: vali.c3.hu/xT.xls. Az ehhez tartozó jelszót múzeumi adattáraknak adom meg. (De a fiaim is tudja.)” Ez lefordítva magyarra: képeim halálom után is megtalálhatóak lesznek. (Amúgy jól vagyok. Bocsánat. Képeim megtalálhatóságának megoldása munkaköri leírásomban szerepel.) Napi gyakorlatban ez az xT-fájl a telefonkönyvem, állandóan használom, tegnap is bővült egy címmel, hogy hol lehet drótkötelet kapni Budapesten. 48 méter kell, avval fogom összefogni szétcsúszni vágyó tetőgerendáimat a Balatonon. Tízenötezer forintért a fél ház szétbontása helyett. Utolsó? simítások, este itt volt a programozó - most már akár mondhatom - barátom. Fölvetettem, fölajánlotta, és mára meg is oldotta; a képek, grafikák, stb. adattáblázata egybeolvadt az opuszjegyzékükkel. Evvel mégiscsak megszűnt a dupla adatvezetés kényszere, a webre sem kell kétszer átvinni, és sokkal gyorsabb is. Nagyszerű.* Szinte létrejött, amit eredetileg szerettem volna, az adatbázis rendszer. Hálából választhatott egy képet. (*Most olvasom a Szabó Lőrinc könyvben, az egyik Nyugat-szerkesztő vette észre, Ady szinte soha nem használ felkiáltójelet. Tőlem lopta.) És ha igaz, ma megjön a Passzát. Annyit kínlódtam a döntéssel, hogy - szégyellem -, nem tudok örülni neki, pedig. A klubban ilyen egyszerűen fogalmaztak: Az ember nem vesz meg egy 18 éves autót. De legalább fehér! És olyan nagy, nem tudom, az utca végén be tud-e fordulni. Velem. Fél négy, mindjárt reggel, hatott az antineuralgica, szerencsére nem örököltem anyám fejgörcsös alkatát. Még megpróbálok visszaaludni. Miki ilyenkor a szomszéd szobában zenét szerez. Elektromos szerkezeten, fülhallgatóval, csak a zongorabillentyű-kopogást hallom ebben a nagy csöndben. Majd négy felé kezd el mosogatni. Így megy ez minden éjjel (a mosogatás nem). Inkább szeretnék nála egy talpára állított életrendet, de igen örülök, hogy valamit nagyon csinál. Egyszer meghívtam ilyentájt egy teára, elfogadta, de éjjel a teljes magányt szereti. Délutánonként a felvételire készülve rajzol, nem tudom, mekkora lelkesedéssel. Előbb-utóbb választania kell. Négyórás munkahelyet eddig „nem talált”. Igaz, én sem neki. A mai Népszabadságban egy jó fotó a kedves ronda Moszkva térről. Jobbszélen a Margit körút torkolatában a házunk. Előttünk az a kétszintes bontatlan sötét ház egyszerűen nem létezik, nem értem. Ott egy park van. 2002. jan. 13. A belga szimbolizmus a Szépművészeti Múzeumban, talán vándorkiállítás, nem tudom, honnét szedték, mindegy. Baromi tehetséges emberek nagyon jó képeket csinálnának-, ha nem két kitekert meztelen nő nézné a teliholdat kézenfogva az erdei tisztáson. (Mondjuk.) A tematika kérdése. Te jó ég, engem is megzavar! Pedig mennyi részletszépség! A manierizmusban a legnagyobb festő is csak manierista. Itt van ez a zseniális Fernand Khnopff. (1858 - Brüsszel, 1921) Mindenféle itt látható hülyesége mellett egyszer csak kedd reggel kiesik a szerepéből, és lefest egy patakot fölé hajló zöld lombokkal, csodálatosan. Tán negyven centi az egész, a Múzeum egyik legjobb képe, (ez véletlen éppen a miénk), évek óta látogatom, igen széles arany keretben, a földszinti hátsó nagycsarnokból balra az oszlopos oldalteremben. (Most a kiállítás főhelyén van.) Mint ez a Balthus is. Tavaly halt meg nagyon öregen, francia, lengyel emigráns, senki nem ismeri. Minden nap elmentem Metropolitan Múzeumba a kandallós képéhez. (Megnézheted itt, a MAGÁNMÚZEUMom végénél.) Nagyon örültem, hogy most Rózsa Gyula írt róla, velencei kiállítását látta. CD-t hozott, elkértem. Vagy 40 tisztességes kép, a Richter-skálán nulla. Kancsal jelenetek, pedofilgyanús. Témaválasztása behatárolja. Lehet, hogy ez engem is, ennyire?! Hogy a néző nálam rögvest egy szobára gondol? Félő. Este. Folytassuk, henyén befejezetlen gondolat. Hagyjuk a nézőt. Mi a dolgom. Úgy találom, szinte minden évben másról szólnak a műtermek. És minden évben van jó kép is. Megvan ez az új (17 éves) Passatautó. Fehér, 4,45 méter hosszú, (collstokkal,) ködös időben nem látni a végét. Nem volt türelmem okosabb kocsit megszervezni. Még nincs időm örülni neki, annyi a gond. A beleköltözés, szerszámok, pótkulcsnak rejtekhely, a sok apró hiba, nyikorog, kedden viszem vissza. Nem nézték át alaposan, a tulaj az az embertípus, aki 20 éve egyszer két napot késett, s ezt azóta nem bírja behozni. Csak Isten, vagy/és az önfegyelem segíthetne rajta. Tegnap beállok orral a járdára Zsófiék háza előtt, a szomszéd kocsiból ijedten kiugrik a vezetője, hogy megcsaptam. (Én ebből semmit nem vettem észre.) Keresi az ütés nyomát, a fekete gumicsíkon szerencsére nem látszik semmi. Fölegyenesedik, akkor kezet fogunk. A vőm. Kabátbélésem külön életet él, fehér hegymászó kötéllel fogom össze. Amire most rákötöttem a három ferences-csomót: tisztaság, szegénység, engedelmesség. Mindhárom zörög egy kicsit, de azért. Egy régi gyűjtőm, orvos, húsz éve nem találkoztunk, meghívott vacsorára (miért?). Heten voltunk, sajtok, többféle hús, még fagylalt is. Mondják: Pilinszky. Mondom, jó, únom. Fölcsillan a házigazda szeme, kérdezni kezdenek: Inkvizíció? Antiszemitizmus és az egyház? Esterházy vita? Kollegák? Képszelektálás? Kedvencek? Én leszek a társaság középpontja, a nagy guru: ...amikor Asztrik püspökkel az antiszemitizmus ellen, hogy Kárpáti Tamás ismétli magát, hogy könyvtáram a József és testvérei, a papíron már megrendezett Ernst múzeumi kiállítás. hogy pezsgő helyett meleg vizet, a Lukács uszoda, ... Lubickolok a helyzetben, igyekszem minél kevesebb szóval, frappánsan. Először és egyszer mindig nagyon érdekes vagyok. A templomkapun megint gyászjelentés, meghalt az aranyos Töhötöm atya, 82 évesen. Szüts osztályfőnöke a hatvanas években, Szentendrén, szerették egymást. Öregkorára visszahozták az anyaházba. Végigkísértem sorsát hajnalonta az első szövegtévesztéstől, amíg már a szentélybe se engedték be; a végső elhülyülésig. Aranymiséjén két oldalról vezették. Diákjainak erőkézenállást mutatott be a katedrán. Most olvasom, 49-ben tért haza az orosz hadifogságból. Sorsok. Szeretnék este Mai Szahmével beszélgetni, a József, a kenyéradóból. 2002. jan. 14. A Ghymes együttes CD-je, másfél éve sokat hallgattam, most elővettem. Combod szaga hajamon, kitart még két tavaszon. A női énekhang. A havasok, fenyvesek világa. Gyönyörűséges, andalító, csodaváró. A suta gyengédség, ahogy a süldőlányok szerettek. Jobb lesz nekem most a fürdőszobai kapcsolót megjavítani. 2002. jan. 16. A Klubban reggel a történészprof. a karácsonyfa történetéről. Próbáltuk kitalálni, mi lehetett annak XIX. században Poroszországban sorozatban gyártott, és Amerikába is exportált karácsonyfatalpnak a szellemi-ideológiai háttere, ami eljátszotta a Stille Nachtot, miközben a fát lassan körbeforgatta. Felőlünk nézve kissé olcsó vásári-farsangi ötlet. Pedig a nagypolgárságnál honosodott meg. Sok tekintetben a porosz uralkodói család adta a mintát, fotók, képeslapok terjesztették. Lehet, hogy onnét jött? A díszekről pedig: a csillagok, angyalkák értelme világos. A madarak. Az (üveg)trombita a Hírre utal? A bohócfigura? Talán a (zsidó?) hitetlen polgárréteg spontán deszakralizálási gesztusa? Van egy XVIII. sz. eleji főúri jegyzet a karácsonyi szokásokról, gyakorlatilag azonos a miénkkel. Egy autószerelő műhely tulajdonosától vettem az autót, úgy, hogy kisebb javításokra még két nap múlva vissza. Szerencsére. Volt idő körülnézni: anyósülés csúszkál tolatólámpa nem működik műszerfal jobb izzó nem működik belső tetővilágítás rossz -búrája átlátszó helyett fekete műszerfal világítás nincs belső reflektorpár nem működik duda halk hátsó ablak fűtéskábel csatlakozása letört reflektorkapcsoló beesett bal első kerék erősen nyikorog jobboldali ajtózár nem működik sebességmérő nem működik tompított fény igen gyenge sebváltó nehezen jár (kiderült: törött) indítókulcs gyakran akad napellenző kéne legalább a vezető oldalon pótkerék és emelő is kell bele, meg elakadásjelző háromszög, valamint az adásvételi szerződést elfelejtette átadni Amúgy az autó jó, elhiszem, bizalmi vétel. Autómérnök, lakásában fantasztikus stílbútorok és modern festmények. Csak kissé konfúz. Reggeltől délután ötig üldögéltem a műhelyben. A javítást időnként ötletekkel besegítve. Délután kabátommal takarózva a hátsó ülésen próbáltam aludni. Nehezen viselem, napról-napra késik a munka befejezése. A weblapomon Netscape alatt a képek még mindig nem jönnek föl. A programozó első határideje november közepe volt. Igaz, azóta bővült közös munkánk tere az opuszjegyzék átalakításával. Túl fáradt vagyok megszervezni, hogy pihenjek. Pár napra le kéne menni a bakonybéli kolostorba. Két telefon lenne. Lukács. A nyolcvanvalahány éves aranyos púpos Irmuska lába a múlt hét óta dagad, nehezen mozog. Érszűkület? Holnap kórházba megy. Operálni nem engedem magam. Mosolyogva búcsúzott. 2002. jan. 17. Lehámozott, félig szétszedett sebváltóval járok, nincs egy törött alkatrész. Állítólag nem fog szétesni. 2002. jan. 18. A naplóírás nehézségei. Többéves kísérletezés után megcsináltam az optimális konyhai szeméttárolót. Új doboz hozzá, csúszóléc építés az asztal alá. A bolti választásnál szempont volt: - a doboz formája, hogy a lécekejól fölfeküdjön; a színe, mert azt Kata is véleményezi, - a doboz mérete (hány naponta kell majd levinni) és ára, meg hogy egyáltalán milyen kapható, - a belevaló fóliazsák, van-e olyan, ami a földszintig levíve nem szakad el, mekkora legyen, akkora, vagy nagyobb, kaphatósága, és ára, mert ez rendszeres költség, ...ezeket kellett egyensúlyba hozni. Ha én ezt végig elmesélném: akkor lenne tartalmas. De unalmas is. Már így is az. Pedig egy napi izgalom volt. Ma Illyés Máriát (a Gyula lányát) fölhozták a műtermembe, az Ernst-kiállításom kurátora. Tisztáztuk, hogy azért árulkodtam-, küldtem el a miniszternek kiállítási szerződésünket, mert megoldhatatlan helyzetbe kerültem. Szerettem volna az igazgatóval, Keserü Katalinnal megbeszélni, hogy nem írhatok alá egy hárommillió forintos ígérvényt a kiadásokra, időpontot kértem tőle, de titkárnőjével azt üzente, hogy a következő hetekben nem tud fogadni. Most rögzítettük: a valós költségeket műtárggyal fizetem, eredeti megállapodásunk szerint. Szerényebb katalógust állnak. Vagy ha szponzor. Viszont az időpontot most áttették novemberre. Nekem mindegy lenne, de a kaposvári Rippl Múzeum nagy bajba került. Interurbánok, próbáljuk megoldani. Holnap négy napra Győrbe és Bakonybélbe, pihenni. József és testvérei jönnek velem. Ma még életadminisztráció: - Az autóba beköltözés utolsó lépései: Kata üres kéz- és körömbalzsamos dobozát textillel kibélelni (technokol rapid) hogy ne zörögjön benne a fémpénz. A BAH-csomóponti piros lámpánál árusít egy jóarcú férfi hajléktalan-újságot, neki szoktam adni. Meg lassan az egész Belvárosban parkolóóra van. - Aztán vettem egy (két) rúd-csomagtartót, leszerelhető fajta; ritkán fog kelleni. 120-as kép is befér hátulra. A csomagtartóhoz gumipókok. A régi tartóra cédula: MŰKÖDIK. VIDD EL, és le a kuka mellé. Búcsú a nagyon jó és nagyon komplikált képszállító léceimtől. Ketté kell fűrészelni. - És a többi munka is: farostból terítő leszabás a festékes munkaasztalomra, tiszta munkához. - 40 darab 60x60-as lemez, (e méretből nem sikerült az elmúlt években kilépni) ez kb. az idei tavaszi-nyári képeknek szánva. A Körtér melletti szabászatból hoztam, kocsival. Érdekesek ezek a pesti autók, vagy inkább furcsák. Valahogy direkt terpeszkednek. Parkolásnál már a harmadikat lököm meg. 2002. jan. 19. E-mail Le Meux-ből Szia Deske! Mi itten elvoltunk vakaciozni, tengerpart, lelkigyakorlat, miegymas. A ket fiu elsoaldoztak dec. 31-en, ez volt az ev ajandeka. (ok kertek). Most olvasom hireidet: mindenekelott Isten eltesse Piroskat. Nagyon sokat gondolok Zsofira, remelem jol megy az ismerkedes. Ha akadna valahol nehany perce, igazan szeretnem hallani, hogy hogy vannak. Amugy naponta tobbszor megkoszonlek, annyi oromom telik kepeidben. Egesz megvaltozott a haz toluk. Neha, mikor nagyon faradt vagyok, behuppanok a fotelomba, es gyonyorkodom. Ettol aztan ujerovel lehet tovabb. T-nek meseltem az autos kalandjaidat, o a golfot valasztotta volna, szerinte meg villamossal szemben is jobb. 2002. jan. 19-23. Győr, majd a bakonybéli bencés kolostorban. Maradjon ez az idő leírás nélküli. Talán majd. A hajnali négy órás zsolozsmájukra most nem keltem föl. 2002. jan. 26. Napokig nézegettem a 37-es Új Idők egybekötött évfolyamát. Márai vallomása az újságírás szenvedélyéről, hogy ritkán szereznek vagyont, valamint, hogy az újságíró betűje a pillanattal elpárolog. A Bécsben élő Freudról, a „lélekidomárról”. Az Anyeginről, ami szerinte a világirodalom egyik csúcsa, ezt írja: Külső tartalma nyájas csacsiság. Belső tartalma fenséges. (lásd: műtermes képek kérdésköre) Aztán. Barabás Pál regénye egy bajbajutott ügyvéd és a sánta vállalattulajdonos vénkisasszony névházasságáról, aminek aztán szerelem a vége: A kétezerpengős férfi. Végigolvastam a 13 folytatást, tisztességes. Érdeme szerinti megemlékezés Nagy István (festő) haláláról. Egy Titanic-szerelmesnovella. Nagyon lelkiismeretes, etikus szerkesztői üzenetek. Baktay Ervin több ízben a keleti ember gondolkodásáról. Dulovits Jenő és Vadas Ernő kiváló fotói. Lyka Károly és Kállai Ernő közérthető cikkei a képzőművészetekről. egy Duchamp idézet: A művészetben mindenkiolyan magányos, mint egy hajótörött. Frigyes főherceg, tábornagy fotója halála alkalmából, 80 éves volt, és fotó Ő császári fensége Akihito japán trónörökösről, aki most hároméves... Egy kotta: Elmennék én zöld erdőbe, Kodály gyűjtése. Új magyar regények reklámjai: Herceg Ferenc, Gulácsyí Irén, Harsányi Zsolt. Mühlbeck Károly rajza és írásos szomorkodás is, hogy egy szép hagyomány elmúlt: eddig a budai Toldi gimnázium tetején elsütött ágyú jelezte a városnak a delet. Színházi jegyzetek Bulla Elma, Márkus Emilia, Bajor Gizi, Páger Antal fotóival. Királyhegyi Pál amerikai témájú tárcái, olyan hangnemben, mint aki élt ott. Keresztrejtvények, persze, meg horgolás-minták. Gróf Bethlen Margit miniszterfeleség beszámolója Mussoliniről: De tudják-e vajon, mi a titka annak a vesékig ható, éles tekintetnek, amely olyan jellegzetes? Büszke vagyok rá, én jöttem rá először a titok nyitjára: a pupillája fölött mindig ott fehérlik egy keskeny sáv a szemgolyóból. Nem volt nívótlan lap. A versek pocsékok. Élveztem, időutazás, egy eltűnt kultúra. 2002. jan. 27. Tegnap reggel, futás közben, egy tönkrementarcú hajléktalan, egy öregasszony utánam kiabál: Ne fusson, idejében elér a temetőbe! Majd kis gondolkodás után, ami nem hatásszünet: ...a koporsóba. Ma reggel is ott ácsorgott, már, mint ismerősnek intettem neki. Erre ezt kiabálta: Dícsértessék! Talán, mert vasárnap van. Napok óta látom, a kanyarnál egy kapumélyedésben szokott álldogálni. Mögötte rongycsomó; ott koszos paplanok alatt egy férfi. Ő meg beszél hozzá. Két órával később, uszodából hazafelé még ugyanez a kép. A férfi fejére húzott paplannal alszik, a nő valaha-piros kabátban, retiküllel és hátizsákkal mellette ácsorog. Reggel a klubban a kabinos egy borítékot ad át, Gábor küldi, egy Szabó Lőrinc vers, már vártam, Gábor küldi. A hagyatékban találták, publikálva sosem volt, erősen erotikus. Hogy szerintem az életmű része-e? Kissé ki van a csuklóm: negyven lemez alapozása, spaklival. Hiába, a fatapasz ásványi töltőanyaga már pár hónap alatt is annyira leülepszik, összesűrűsödik, hogy fáradságos keveréssel kell. Már a Kecskeméti Alkotóházra készülök: március elseje, nulla óra. Este telefon festékvegyész ismerősömnek: ez a most alapozáshoz vett lenolajkence sötétebb, és rá van írva, hogy szikkatívot (szárítót), valamint lakkbenzint is tartalmaz. Százévekben gondolkozom, használhatom-e? Elmagyarázta, hogy igen, és adott egy nagyszerű ötletet is: a leülepedett alapozót fúrógéppel keverjem. Jó lenne hozzá egy állvány. Talán lehetne csinálni is. Pénteken szereztem pár napra egy villát Piliscsabán Katának, pihenni. Levittem barátnőstül. Hazafelé Budakeszin bekéredzkedtem (ó mobiltelefon!) egy independent szerelőhöz, fura motorhangokat hallok. Ezt jól tettem. Alapos volt, még 160-al is mentünk. Váratlanul a futózott gumikat találta életveszélyesnek. Negyvenezer, rögtön, a szomszédban, az ő protekciójával. Délelőtt a Nemzeti Galériában a két Mednyánszky-férfifej egymással szemben. Az egyik az a vörös félbehagyott tanulmány, egy teljes Shakespeare-dráma, a másik csak, mondjuk, Jóska a szomszédból, aki talán szerelme lehetett. Ég és föld. Neki se jött össze minden nap. 2002. jan. 28. Reggel héttől háromig a szerelőnél, a végén kissé támolyogva. De hasznos volt a jelenlétem. Jó lesz ez az autó. Most már. vizhőmérő csere=az egész műszerfal cseréje = ebben van napi km. számláló és fordulatszámláló issebváltó csere, így egyszerűbb voltdob kifúj (zajos és büdös)---illesztés tömítésbal hátsó kerék kotyog---csapágy meghúzásarejtett áramtalanító beszereléseablaktörlő vakfoltot hagy- kiigazítottákaz ablaktörlő nem tud lassan dolgozni, a hiba maradjobb ajtólilincs újra javítzárható tanksapka nem jó méret, nem sikerülkuplungállításhátsó ajtó nem zárható--- javítása visszapillantó tükör nem tud jobb lennia vadonat új jobb hátsó kerék ereszt, megkalapálták a felnit, talán Kezdek az autónak örülni. Kétezerkettő január huszonnyolc, mától NETSCAPEN, mindenen működik az OEUVRE-CD/WEB, ha igaz. Most estére megérkezett e-mailen a kijavított program. Még ismerősökkel ki kell próbáltatni. Remélem. Októberben kezdtük, 250 ezerbe került. Evvel befejeződött ez a sokágú korszerűsítés. Mindjárt fölteszem a netre a kilenc átírt excel-fájlt. 2002. jan. 29. A klubban a múlt héten hozott Szabó Lőrinc verset tárgyaltuk. 75 körül került elő, hagyatékból. Megnéztem. Szerintem nem az a baj vele, hogy erotikus, hanem hogy gyenge- gondolom, ezért nem publikálta soha. Túl erős? túl közeli? volt az élmény: CSAK AZ ÖLEDBEN ... és a két karom könyörögve nyult le két válladig és széttárt térdeim között reszkettek csukott combjaid. És akkor a karod megindult felém és rémült biborait nyitotta tágra, óriásra két rettegő és bús szemed. S valami csúcs volt és tető volt s haldokló pillanat: szivem megdobbant: most adod, most, most adtad nekem magadat! És szemeid rémülve néztek, jöjjön, mondtad és megint: ne! ne! s nem akartad s magadra huztál s két combod megnyilt csendesen. Két combod megnyilt, vágyakozva nyilt elém remegő öled. És befogadta, behatoltam a sötét, puha és meleg húsba, az eleven gyönyörbe mely körül fogott édesen és egymásra talált az ajkunk és ringatott a szerelem. Az aláhúzottak szerintem rossz szavak, vagy gondolatok. Némelyik édelgő. Persze, adys is: bús szemed, és- és. Amúgy: régen rossz és említésre nem méltó, ha két comb nyikorogva nyílik szét... Mindig fölfigyeltem rájuk - ritkulnak -, ha valamit életemben először. Most halmozottan: autóantennát kihúzni,ötödik sebességbe kapcsolni,visszapillantó tükröt belülről állítani,fordulatszámláló van, és a mai ötlet: keretezett grafikákat nagy szemeteszsákban lehet szállítani. Utána a futó gondolat, megint kitaláltam valamit, halmozódnak, s aztán meghalok. Tegnap az egyház így imádkozott: Istenünk, te Aquinói Szent Tamást kitüntetted életszentségre való buzgó törekvéssel. Figyelem! Tehát a szorgalom is kegyelmi ajándék. (Igaz, sosem tartottam érdememnek, sőt.) Hiába a tökéletes művem a konyhában. A nép. Most tábla fölé: BIZONYOS EMBERCSOPORTOKNAK TARTÓSAN IGEN NAGY ÖRÖM LESZ OKOZVA, AMENNYIBEN A SZEMETESVÖDÖR MÉLYEN A HELYÉRE VAN TÓLVA, NEM CSAK ÚGY (Ha tudnék alá hátrafelé lejtő görgős vezetősínt csinálni, a vödör magától hátracsúszna.) A 80 éves púpos Irmuska a szívével, kijött a kórházból, nem operálták, ma már levizitelt az uszodában. A folyosópadon üldögél. - Hallom, megtalálták a bajt! A jobb kamrában alig volt baracklekvár, a szilvalekvár pedig teljesen hiányzott! - Képzelheti, mennyire beteg voltam, három hete nem sütöttem semmit! - és nevet. Futtában megsimogattam a kezét. SMS valahol Olaszországból. 2000 m, ragyogo napsutes, a Carving lec fantasztikus: helyettem tud sielni. Fekete palyakon jartam vidaman... Persze izomlaz mint allat Küldi Szuts W +36..., 2002. jan. 29. 10:46:24 Talált. Hiába, ez fáj. Ernyey, volt (fő)iskolatársam, a Szövetség lapjában idéz: Az emberi közösségnek azért van szüksége a művészre, mert nem ismeri saját lelkét, és ennek az ismeretnek hiányában saját magát ámítja... a művészet a közösség közös gyógyszere... Ez jó. A Kiadóm (az m betű öt közös munka jogán) bartell-üzletet ajánlott: a megmaradt 100 Oeuvre-CD-met nekem adná, cserébe képet szeretne, új irodába költözik. Mosolyogtam, a CD-ken ugyan minden fontos rajta van, de azóta annyi minden történt, az azóta-lemez trabant kontra mercedes... mit csináljak én avval?! Öt perc múlva észbe kaptam és visszahívtam, gyere! A lemezt majd 200-ért árulom ősszel az Ernstben! Azt mondja, ez nem jó. Igaza van. Ingyen fogom adni. 2002. jan. 30. Ő a birtoklásban mohó, én a munkában. Egyik se jobb. 2002. jan. 31. Egy faxom: Ernst Múzeum Igazgató Kedves Keserü Katalin! Köszönöm, vettem üzenetét, hogy a Múzeum gyűjteményes kiállításomra kb. 400.000 forintos katalógusköltségnél többet nem tud vállalni, és az esetleges többletet nekem kell fizetnem. Valamint, hogy vállalnom kell, hogy a kiállítás összes többi költségét (nem csak a terembért) 2001 február 16.-i levelének megfelelően műtárggyal fizetem. Éppen most adok be pályázati kérelmet az NKA-ba a katalógus költségeire. A szállítást pedig egy műgyűjtő ismerősöm teljes egészében magára vállalta. ... ...Kiállításom időpontjának mostani megváltozatásával a Kaposvári Rippl Múzeum nagy bajba került. Hallom, most rendeződik ez is. Köszönöm, örülök neki. Kitisztul minden, az ég is. A Lukács uszoda kertjében ma reggel már valamilyen énekesmadár is megszólalt. Szívélyes üdvözlettel: Rögzítettem a helyzetet. A kiállítás időpontjával például az volt a baj, hogy most áttették november végére, s így összecsúszott a következő helyszínnel. Három másik múzeum is meghívott ugyanis, s már tavaly tavasszal rögzítettem az időbeosztást, amit már ők is rég betábláztak: 2002 okt.: két hét Ernst Múzeumnov 3.-dec 31. Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár, 240 m?jan. 15.-febr 29. Esterházy Palota / Városi Művészeti Múzeum, Győr 1000 m?márc.15.-ápr.30. Cifra Palota, a Kecskeméti Kulturális Hét nyitóprogramja. Most ez látszott fölborulni. Ma tényleg, igazán és teljesen kész a megújított OEUVRE-WEB/CD. Az utolsó fájlt most este kaptam meg: az 5500 soros szereplésnaplót külön át kellett dolgozni, hogy a NETSCAPE stb. is fogadni tudja. Nagyon örülnék bármi visszajelzésnek, hogy tényleg megy(ek) netscapen. Ehhez elég egy grafikát és egy VÁLINEWS- levelet megnyitni. Amúgy egész nap az adóbevallást csináltam, hosszas számítások. Holnap 42 ezer forintot fogok postára tenni, aminek még örülni is lehet, hiszen fél éve még tévedésből másfél milliót kértek tőlem- Levelek Le Meux-be / 83 2002. febrsuár 2002. febr. 1. Lavender Country of Provance, fotóalbum provancei levendulaföldekről. Lila veteménycsíkok, légifelvételek, egy-egy virágzó fa. A szépség olyan foka, ami egyszerűen kétségbeejtő. Mint ez a Bach csellószvit itt mellettem, mint reggel az uszodában, amikor az első hossznál avval vígasztalom magam, hogy már csak 41 van hátra. Persze, tudom, Klee, meg Rothko, stb. 2002. febr. 2. H. meséli, egy amerikai orvosi lapban olvasta: orvosi teszteket végeztek, nagy mintavétellel, teljes szakszerűséggel. És kiderült, az a betegcsoport sokkal jobban gyógyult, akiknek gyógyulásáért imádkoztak. A betegek és az imádkozók nem ismerték egymást, titkos kódok, csak keresztnevek szerepeltek, stb. Istennél nincs idő. Ugyanezt a kísérletsorozatot megcsinálták évekkel korábbi betegcsoportra is, majd megnézték a zárójelentéseket. Az eredmény ugyanaz. A hívő ember csendesen mosolyog. Remélhetőleg nem fölényesen. A bakonybéli szerzetesek napi közös imáikat két csoportra oszolva, válaszos formában mondják. Két-két sort olvas mindkét kórus, énekelve vagy kántálva. S a sorvégek után négy másodperc csönd a jobb megemésztés végett. Olyan fegyelmet kíván; majdnem elviselhetetlen (próbáljuk átvenni imaközösségünkben). Ugyanez gyorsúszásban, amikor a kar előreszúr és fél másodpercig mozdulatlan marad, nem indul el hátrafelé. Ettől letisztul az egész mozgás*, a stílus. *Másnap: szép lenne, de nem igaz. Csak átrendeződik. Már amikor sikerül. 2002. febr. 3. Most sokat hallgatom: megkaptam az összes Bach csellószvitet, kétszeresen is, Rostropovics / Starker János. (Ez utóbbi jobb, az én gyarló hozzáértésemmel.) Pázmány Péter, most kaptam kölcsön a gyönyörű nyelvezete miatt: ( az arcfestésről:) Ne kenje tehát a keresztény leány orcáját idegen festékkel, de tiszta vízzel szépen megmossa. Ne terítse verőfényre festett haját, de baglyosan, csoportosan, korpáson és szennyesen se hagyja a fejét. Pézsmaszagokkal ne füstölögjön, de dohosságot se szenvedjen maga körül... Tükörbe avégre ne nézzen, hogy magát cifrázza, de hogy fején vagy orcáján dísztelen és illetlen valami ne légyen, megtekintse tükörében magát. És ha szép, eltekélje, hogy meg nem rútítja feslett élettel ékességét, ha rútacska, arra igyekezzék, hogy jó erkölccsel szépegesse magát... ... azzal mentegetik némely bolondok kendőzéseket [arcfestés], hogy ezzel mátkát keresnek, azok szemének kedveskednek. Ah, ki nagy vakság, ha azt ítílik, hogy a kenőcsét rajtok meg nem ismerik! Ki nagy gondolatlanság, ha elhiszik, hogy a festéket szereti, aki a személyeket nem szereti! Jobb férjhez nem menni, hogysem olyan emberhez menni, kinek inkább tetszik a festék, hogysem a személy. Mert ha bolond volna, aki ha lovak akarván venni, nem nézné a lovat, hanem annak öltözetit; annak sem lehet esze, aki, aki festékét nézi mátkájának, nem tekéletességét. Azért bolondok... akik szeretik és elszenvedik az efféle büdös kendőzéseket... (a szoptatásról:) ...ha tekélletes erkölcsű leányt akarnak nevelni, részeges, fajtalan, haragos, nyelves dajkára ne bízzák gyermekeket, mert bizonyos, hogy nemcsak betegségeket, de sok alkalmatlan erkölcsök hajlandóságit dajka tejével együtt szopják a gyermekek. Próbált dolog, hogy amely gyermeket disznótejen neveltek, mindenkor sárban akart heverni. És amint Gellius írja, ha kecsketejet szopik a bárány, kemény gyapja lészen, mert a tejnek ereje vagyon az erkölcsök tulajdonságára. Láttam oly őzet, melyet az eb szoptatott és eb erkölcsöket viselt... Annak okáért javallja Szent Jerónimus, hogy ha anyának ereje és egészsége szenvedi, maga szoptassa leánykáját. A természet nem egyébért adott az anyák mellyébe tejet a szülés után, hanem hogy amely vérrel méhekben táplálták magzatjokat, azzal neveljék. Egészségesbek is az anyák, ha magok szoptatnak, mert tejek bévségét künnyebbítik. És nemcsak a gyermek vastagb és egészségesb azzal a vérrel, amelyből alkottatott; hanem az anyák is inkább szeretik, akiket fáradságos bajlódással magok neveltek. Válogatott prédikációk Balassi Kiadó Bp. 2000 2002. febr. 5. A vasárnapi „kirándulás” után benéztem a Kiscelli Múzeumba. S találtam valamit - eddig nem vettem észre, vagy új? -, ami számomra módosítja Rippl-Rónait. Itt nem enyeleg. Nem kukoricázik. Címe kb.: Délutáni pihenő - Gyászoló nővérek. Az emeleti folyosó sarkán van. A jobboldali figura a kerethez ragasztva, szokatlanul. Tompa barna - szürkék, súlyos komor foltok. Szinte Pilinszky vers. És nem címe, tartalma, hanem formái által. 2002. febr. 7. A mai postával: Kedves Váli Dezső! Szeretne eldicsekedni a kertjében termett friss gyümölcsökkel, zöldségekkel? El tudna képzelni saját erkélyén egy virágzó kiskertet? Sajnos nem. Pedig hozzá gyönyörű rózsafotó: „Ingrid Bergman”, hamvas sötétvörös teahibrid, idénye júniustól októberig, tartósan virágzik, enyhe illatú és vágott virágnak is alkalmas. Sok napfényt igényel. Egy cetli, a kabinos adta át. Gábor küldte, nyilván véleményezésre. Őt a nagyszerű Rakovszky- versciklus óta érdekli az idő megfogalmazása (e témából most éppen „magánantológiát” állít össze): Öt esztendő, öt szép leánya az öreg Időnek ment tova telt kosarával és ült el nénjei közé. Ott ültek a végtelenség partján hervadt virággal a hajukban s hervadt mosolygással az ajkukon, hosszú sorban az évek, akik már átmentek a földön és ismerik az embernek nevezett fájdalmakat. (Szabó Dezső: Csodálatos élet) Elsőre tetszett a képlet. Érdekes, hogy nehezen olvasható kézírásban másként is hatott. Aztán lassan átfordult. Az önsajnálat. Mózestől kezdve sokan nem szerették az idő múlását. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. A mi esztendeink napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk (Károli / 1990. zsoltár) Nem ez a kérdés, a keserv, hanem, hogy ki hogyan evickél ki belőle. Például Illyés Gyula példásan, néha fogcsikorgatóan keserves munkával. A háborús fegyverek megáldása. A klubban volt szó erről a szörnyen nehéz kérdésről. Most telefonon megkérdeztem két fontos embert, eleve eltévelyedés, botrány volt-e ez a katolikus egyház részéről: 1./ Igen. 2./ Az egyháznak megvan erről a tanítása. Voltak jogos háborúk eszme, jog érdekében. Szent István. Az emberiségnek túl hirtelen szakadt a nyakába a tömegpusztító fegyverek kora, amikor már felmérhetetlen a károkozás. Ez új tapasztalat. Nem lehetett várni, hogy ezt valaki rögtön észreveszi, és deklarálja. Az egyház mindenkor igyekezett oda hatni, hogy a békét fenntartsa. Egy kétségbeesett mozdulatnak tekinthető, ha már emberek kimentek a harctérre, ott megérdemelték, hogy legalább megáldják munkaeszközüket, akár egy kapát. Ez nem feltétlen azt jelentette, hogy ölésre bíztatunk. Esetleg éppen azt, hogy a fő cél ne az legyen, hogy minél több embert elpusztítsunk vele, hanem ha már használni kell, akkor úgy használjuk, ahogy Isten akarja. Elfogadom. A kétségbeesett szót kiemeljük. A jelenlét. Ahogy az a plébános a világháborúban önként falubelijeivel tartott a deportálásban. 2002. febr. 8. Így kerek. Festményeimnél, ha még nem látható, nincs fotó, bár a kép létezik, bevezettem ezt a kedélyes feliratot: Evvel aztán két ma délelőtti kész!! képem is beadminisztrálható lett. Ha lenne Polaroid gépem, már meg is tudnám mutatni. Az elsőnek ez a kissé affektáló címe: A/02/01 Hatvanadik év, műterem. Merthogy. Másnap: dehogy van kész az a két ikerkép. Illetve az egyik. 2002. febr. 10. Azt mondja Baránszky-Jób 1969-ben, a Huszonhatodik év kapcsán: ...Ehhez viszonyítva még a közvetlen előtte született Tücsökzene hatalmas terjedelmű lírai önéletrajzi vallomása is pusztán idilli emlékképek sorozata. - Hiába szerepel benne ez a mondat is: „Főhóhérom a lelkiismeret” - jobbára kifelé történő beszámoló, exhibicionista látszatok ellenére is csupán előző kötetekből jól ismert szenzualista hedonizmus jellemzi, horizonttalan, múló pillanatok impresszionista lenyomata. Azért ez erős. Szeretem én ezt a horizonttalanságot, pedig tényleg csak egy pillanatkép: 139 Mézet pergettünk. Lágyan suhogott a centrifuga; nehéz illatok ülték meg a levegőt, az egész konyha, tornác csupa szag, csupa méz; a nagy tartályban négy-négy fölözött keret keringett dróthálók között, s mikor vadúl meghajtottam a gép szíjáttételes fogaskerekét, a bádogra mint édes jégeső zuhogott a vízszintes méz-eső. Most is hallom a kopogó zenét, látom, őrzöm a nap igézetét, az üvegeket, telő bödönöket, a sárga nyarat, és látlak téged, bátyám, ahogy nevetve nógatod öcséidet, jó gazda, és ahogy a csorgó mézből, halott, régi pap, kiemelsz egy-egy torkos darazsat. Gábor föllázadt a közösségünkben, hogy zsolozsmakönyvünk himnuszai bugyuta fordítások, ő otthon az Esztergomi breviáriumot használja, Babits és Csanád átültetések, nagyon jók. A zsoltárokat pedig a nagytekintélyű Dobszayék fordították, (itt a Kata szobájában, huszonöt éve). A régi magyar szövegeken alapul, de szótagszáma által énekelhető is. Megkérdeztem a háttérről Dobszayt, aki most az egyházzenei tanszéket vezeti. A papi zsolozsma már az első századokban rögzült, és szinte változatlanul!! élt 1970 november elsejéig. 1600 év szellemi kincse, gregorián. Akkor egy bizottság, hibásan értelmezve a zsinati határozatot, átdolgozta, de nagyon. Sokak szerint rosszul, sőt károsan, annyira, hogy papi csoportok eljutottak az egyházszakadásig. Most két hete fogadta őket vissza a pápa, várható egy visszarendeződés. Megvettem kilenc példányban ezt az alternatív zsolozsmát, most van kötészeten. Megpróbáljuk. Apránként tanulok meghalni: (Hogy kellene ezt kevésbé szenvelgően-) 1./ Szüts jelezte, valószínű idén már(?) nem jön velem alkotóházba, Kecskemétre. Nehéz lesz. 1980 óta töltjük ott a márciusokat. „Ha karikás szemmel áttántorgok hozzá, hogy mégis építésznek kellett volna mennem, nem tudom ezt a kurva képet megoldani; irgalmasan megvigasztal.” Elege van a költözködésekből, most bérelt új műtermet, meg amúgy is, egy Párizsban is bármikor rendelkezésére áll. 2./ Ma hajnali mise. A 87 éves Imre atya. Nincsenek érdekes gondolatai, de mosolygó örömmel, hitelesen beszél. Ma a lourdesi Mária-jelenésről, mikor nyelve lelassult, nem talált egy szót. Akkor fölálltam, megindultam felé. Későn érkeztem. Kissé széttárt karokkal, merev testtel zuhant hanyatt. Két vérfolt a zöld selyempaláston. Gyorsan kigomboltuk. Egy tapasztaltabb férfi folyamatosan beszélt hozzá. A fejét fogtam. Többször fölhúzták a szemhéját. A fiatal káplán, miközben fölötte guggoltunk, mellékesen és gyorsan föladta neki a betegek szentségét, az „utolsó kenetet”. Kivittük a sekrestyébe. Később a káplán folytatta a misét. Olyan nyugodt, szép volt az egész, egy Bach cselló-szólószonáta; mintha a szertartás része. Villanyoltás előtt esténként pár napja ugyanazt az Illyés-verset olvasom. Fura tipográfiája van. ESTI DAL* E mai napot is Zsákmányát a vadász Fuvarát a kocsis Fáradalmát az arató Hazahoztam Az ablakfény mely az éjben vigyáz: a Jó a Rosszban A Ház: ahol valaki hazavár Ez a helyem A bérem mégis egy falat halál Nem a szív: a lét lett istentelen Aludj velem *T. doktor a klubban azt hitte, én írtam. Betette a Legszebb magyar versek antológiakötetbe... 2002. febr. 11. Hete olyan fáradt, nem bírom, muszáj már délelőtt lefeküdnöm. Nagy úr vagyok, hogy megtehetem. Ilyenkor erősen dadogok is. Pár? éve kezdődött, nem nagyon zavar, inkább érdekes. Orvos barátom szólt, menjek el neurológiára, ha ez sűrűsödik, agydaganatra utalhat. Biztosan nem rosszindulatú, mondja, akkor már rég meghaltam volna. 2002. febrs.17. vettem ginzengkivonatot patikában. Már a József és testvéreiben is szerepel... 2002. febr. 12. Ötezredik, legeslegutolsó levél a programozónak: Kedves Károly! Köszönöm, megkaptam, nem ezt kértem, de jó, sőt nagyon jó, amit csinált. Most a képek oldalán minden betű a legkisebb méreten jön föl, nem beállítható. Evvel a baloldali szövegmező igen jól átláthatóvá vált... Ha van lelkiereje még tíz percet a betűtípus cseréjével foglalkozni, szívesen elszaladnék magához, bármikor. 2002. febr. 13. Hamvazószerda. Fél négykor ébredtem, dögfáradtan futok. Nem tudom eldönteni, mi az önmegtagadás, ha folytatom, vagy ha félbehagyom. Egyszerűbb volt továbbfutni. Önmegtagadás. G. hozta: kicsiben kell gyakorolni, hogy ne váljék a dolog teljesítménycentrikussá. Febrs. 15.Ezt a mondatot két napja nem sikerül megformálni:- Kicsiben kell gyakorolni, hogy ne adjon okot a gőgre.- hogy ne csináljunk belőle sportot.- mert aztán jön az önvállonveregetés.- hogy ne váljék büszkeség tárgyává.- hogy ne a versenyszellem...- hogy ne akarjunk nagyok lenni. Kata is rosszul alszik mostanában. Reggel cédula az ajtóm előtt: ÉJSZAKA A LAJHÁR MEGÉLÉNKÜL. EZ AZONBAN VISZONYLAGOS. Az uszodában egy nénit kérdeztem: éjjelre kint felejtettem a tarhonyás húst, szabad-e még mélyhűtőbe tennem -, csak, mert az efféle kérdésektől tűzbe jön. Egy öregúr pedig, 89 éves, most tért vissza két hónap után, vidoran meséli: autóbalesete volt, majdnem leszakadt a fél karja, operálták. Utána meg infarktus, de meglógott a füredi szívkórházból, nagyon unta magát. Az összetört Polski Fiat helyett meg vett egy Marutit, ez korszerűbb és kevesebbet is fogyaszt. A felszabadulás annak idején Párizsban érte, sokat ebédelt együtt De Gaulle minisztereivel. Ő ugyan csak egy asztalos volt, de egy pártba tartoztunk, egy vendéglőbe jártunk, ott nem volt protokoll. Napok óta pályázatírás, meg most egy levél a miniszternek: Kedves Rockenbauer Úr! Negyven éve festek. Nem rosszindulatból. Valahogy beleszoktam. Készítem elő ezt az őszi Ernst múzeumi gyűjteményes kiállításomat, most ez a dolgom. Fordulat. A Múzeumtól új levelük szerint azt a könnyítést kaptam, hogy a terembérért mégsem kell egymillió értékben műtárgyat adnom. Már csak a csomagolást képszállítást műtárgybiztosítást meghívót plakátot a megnyitó személy honoráriumát a kiállításhoz kapcsolódó társprogramokat, valamint plakát-kihelyezést újságreklámot dokumentálást és a katalógust kell fizetnem; igaz, ezeket készpénzben. 2,4 millió. Jól esik a figyelmesség, bárha a dologba kis hiba csúszott: nekem képem speciel van, nekem pénzem nincs. Van ez így, festőknél. A katalógus 870 ezerbe kerülne. (A többi tételre pályázni fogok.) Nem tudna ennek létrejöttébe besegíteni? (Úgy értem, anyagilag.) Szívélyes üdvözlettel: 2002. febr. 14. Nyolc óra tíz, uszodából hazafelé. Az antikvárium kirakatában váratlanul az Illyés-napló első két kötete; 1928-45, és 46-60. És hátul a boltban mozog már valaki. Kulcscsomómmal kocogtatok, régi ismerősként beengednek. Megvan a kecskeméti hónapra az útitárs. Ha nem is pótolja Szütsöt. Több hónap után kész a táblázat, ki is nyomtattam (őszi kiállításomhoz) a boríték-cimzéseket. Egy egyszerű program a WORD-ben, minden titkárnő tudja kezelni: etikettkészítés, ragasztós hátú kis címke. Megmutatták, mégis több napot elkínlódtam vele, mire sikerült. Hamarább ment ez filctollal, bár a végére mindig fájt a csuklóm. Hanem majd ezentúl. És közben tapasztalom, ahogy a komputerlogika formál, sínre terel engem is. (A gleichschaltol lenne pontos.) Amíg a címeket kézzel másoltam, semmi baj nem volt egy ilyen rublikával: NÉV: Németh Lajos (?kb. 1992) és családja. 2002. febr. 15. Nádor Tibor (1967) kiállítása a Stregova utcai Fonó-ban. Jó pár éve figyelek rá, mára érett művész. Szénrajzai magyar műkincsek. Most lakóházuk gangos belső udvara, több változatban, olajban, életnagyságban. Éjszakák. Súlyos barnák, alig formák, inkább sötét-világos és kicsi-nagy ritmusok. Meg elemi erejű, vérbő ecsetkezelés. Igazi, igazi festészet. Ha igaz, hétfőre kapok ide reprót is, mutatni. A meghívón lévő képe gyengébb. Most megyek kartont vásárolni a Művészellátóba. Ősszel a földszinti folyosóra kiteszek tizennégyet utcai plakátjaimból, azok mögé kell. Rögtön a bejáratnál letaglózom a nézőt. 2002. febr. 16. Szóltak, megvettem a febrsuári Vigíliát, Dobszay cikke a helyes egyházközi dialógusról: Hogy sok a felületes egyházközi kampány. Amíg egymás mellett álló tornyoknak érezzük egymást, amiket esetleg drótok kötnek össze, addig nem fog menni a dialógus. Egy valláshoz tartozás évszázadokon át a középkorban nem csak a világnézet elfogadását jelentette, hanem egy teljes kultúrrendszer elfogadását is, ruházkodással, napirenddel: HOLISZTIKUS GONDOLKODÁSMÓD (holosz = egész). Ez aztán fölbomlott, bár sok értéket termelt. Még ma is sokan elvárnák, hogy ugyanazon valláshoz tartozóak ugyanazt gondolják a metróépítésről, a világkiállításról. A szocializmus is ezt szerette volna: ezt a táncot utáld, ezt a sportot szeresd. Ebben a rendszerben probléma a dialógus, például a hívő ember elszigetelte magát, világnézetét magába zárva. De voltak, akik őszinte barátságokat kötöttek, munkatársi kapcsolatok stb. más világnézetűekkel, feladták a holisztikus gondolkozásmódot. Tudomásul vették, hogy életüknek több rétege van. Akármennyire tiszteljük is az egyéniséget, az emberi létet mégis az határozza meg, ami közös benne. Test és lélek, értelem és szabad akarat, ebben nincs különbség. Az emberiség egyetlen család, hogy benne ki milyen, az tagol, de nem szembeállít. Ki mire kapott hívást, hivatást. A fogorvost e tekintetben nem vallása minősíti. Egy réteg a nagy egészen belül az istenhívők. Azon belül a keresztények, azon belül a katolikusok, akik hiszik a Krisztus által adott igazságokat és intézményeket, a pápaság keretein belül. A rétegek összefüggnek, átjárják egymást, de nem keverhetők össze. Amit Isten rendeléséből adódónak tudunk, nem vethetjük el az ökumené kedvéért. Hogy világosan ítélhessünk, világosan kell látnunk, hogy melyik kérdés melyik réteghez tartozik. A természetes dolgokban a tudás, a tájékozottság... az istenhit dolgaiban... a kereszténység dolgaiban... a katolicizmus dolgaiban... Az ember a társadalomban viselkedjék liberálisan, mert a hitből levezett igazságok nem kényszeríthetőek ki az állam eszközeivel a nem hívőkből. Ez a liberalizmus lényege. De a hit dolgaiban nincs helye a liberalizmusnak, mert azok dolgai nem tapasztalatra épülnek, hanem kinyilatkoztatásra. A kettőt nem szabad keverni. Aki ezt megéli, az nyugodtan tud érintkezni máselvűekkel, dialógus, ökuméné tekintetében is. Ha kevés a lét, és csodára vágyom, egy évben két-háromszor, a szemközti folyosón át indulok haza az uszodából. A széles üvegajtó a másvilágra nyílik. A Dunaparti óriáspark a reumakórház régi épületei előtt. Valahol a bokrokon túl egy lovasszobor is van, egyszer megnéztem. Arrébb süllyesztve kis gőzölgő medence, a tavirózsa óriáslevelei majdnem befedik. Talán aranyhalak is. Kutyák viháncolnak póráz nélkül. A sűrű sövénysor mindent eltakar, de én tudom, hogy a HÉVpályán túl, ott a Duna. Magas ég. Ma sütött a Nap. Bal felé váratlan nyüzsgés, persze, szombat, hetipiac. Hajléktalanok leterített kendőin, a kavicsos sétány két szélén szemétből guberált, még használható villanykapcsolók, babák, öreg cipők. Magnósok évkönyve 1968-ból, címlapján egy pajkos kisasszonnyal. Időutazás; a régi szerszámok már technikatörténet. Kopottak, rozsdásak, a szem belefelejtkezik a részletekbe. Gazdag formavilág. Egy villanykörte helyébe csavarható T-dugón elméláztam. Nagyon kellett volna harminc éve. Amikor S. Nagy Katával parasztszobákat fotóztunk a Népművelési Intézetnek. Valami ürüggyel bekopogtatni, aztán a konyhában körbecsodálkozni, engedélyt kérni a napközben otthonmaradt nagymamától, hogy a szobában is körülnézhessünk. Kata jegyzetelt, és fotóztam. De a legtöbb szobában nem volt konnektor. Egy rettenetes tanácsot követve, az első évben még nem használtam vakut. Nyolc másodpercig lengetett 500 wattos lámpa. Ehhez a fotóállványt is föl kellett állítani. Ilyen módszerrel napi háromszáz felvétel. Darabja forintért, papírkép a jobbakról tíz forint. Egy hét munka árán két hónap festés, aranyélet volt. ...Lassan ébredtem. Eszembe jutott, Kata megkért, hozzak krumplit hazafelé. A nyomornegyedtől jól elkülönülnek a furgonos zöldségtermelők, a mézárusok, fakanál-árusok. Átsétáltam. Vettem két kiló ellakrumplit. 2002. febr. 17. Imre atya, ki a múlt vasárnapi misén összeesett, már jobban van. És egy megdöbbentő információ, Dobszaytól, aki Kodály munkatársa volt, tehát biztosan hiteles: Bartók egy évben két hónapot komponált. Tanév közben teljesen el volt foglalva, meg a gyakorlás: sok koncertet adott. Rögtön az én évrendemmel hasonlítom, persze. Szemetet ürítve az udvaron, látom, egy félreeső sarokba támasztva ott a múltkoriban eltört 22 képem. Valaki kimentette tüzelőnek. Fanyar érzés. Miért ne, hasznosul, akár a friss hulla mája. Mégis elviselhetetlen. Visszaloptam új tulajdonosától, s bele egy kuka mélyére. 2002. febr. 18. Tegnap délután Katával látogatóban a Lipótmezőn, a Sárga Házban, egy újabb ismerősünk. Deprimáló, egész este nem tudtam úrrá lenni rajta. Azok az arcok a sárga lámpafényben. Bodor Ádám kötete: Vissza a fülesbagolyhoz. Ez se igazán vidító. A testközeli tapintható natúrát (mint hajdan Zola) elegyíti a tökéletesen illogikus abszurddal. Hidegrázós, nagyon jó. Nem újraolvasandó. Vagy hatvan novella. Még harmadánál tartok, szerencsére kezdek ráhangolódni, vagyis megunni. Ezek a szürreáliák. Esterházy is ezt csinálja. Két szép szál legény sétál a zöld mezőben, és találkozik a menyecskével. Kiderül, a két fiú ávós... Két teljesen különböző rács egymáson, s azon át nézi a témát. És ebből mindenféle kancsalságok állnak elő (interferenciák, mondom én, de lehet, hogy ez a fizikában nem így van). Akár egy borsózöld Mercedes. Így aztán este szorítóbilincs csavarozás. Még ősszel kitaláltam, hogy kékkúti szétcsúszni vágyó bádogtetőnket én is képes vagyok állagmegóvni. Úgy kezdődött, hogy egy Gazdaboltban gumicsizma keresés közben észrevettem a polcon kerítéshuzal-feszítő elemet. Később körtelefon, hol lehet Pesten acélsodronyt kapni. A Nagymező utcánál. Telefonon megrendeltem tizenkét darabot, leszabva (rozsdamentes!). Most félkészre összeszereltem, a többit majd a helyszínen, nyáron. Fejmagasság fölött, a padláson, összehuzatom velük a tetőgerendákat. Tarolok. Tegnap a Klubban Zsuzsika (anyám-korú) szemérmesen leszólított, hogy itt az asszonyok hordanak nekem süteményt, jövök-e holnap, mert ő is hozna. Ma a vízben találkoztunk, elirányított, hogy a folyosóablakba tette, de kicsit megnyomódott a teteje. Meg kellett dorgálnom, hogy én még soha nem kaptam süteményt szabadkozás nélkül. Aranyosak. Irmuska a főszállító. Mutatom neki a sztaniolpapírba csomagolt zsákmányt; próbálom egymás ellen uszítani őket. Mondom neki: ez a viruló gazdasági élet feltétele, az egészséges konkurencia. Még, a Klub. Gábor most az idővel foglalkozik, fizikakönyvet forgat, és most leírt egy csokor verset is. Visszaadtam, hogy ez így, időrendben, parttalan. Az idővel minden költő foglalkozik. Próbálja meg csoportosítani problémafölvetés szerint. Most itt tart: KOZMOSZ: Arany: Honnan hová? Madách tragédiája, Babits: Csillagokig, Tót Árpád: Lélektől lélekig, Komjáthy, József A., Krúdy, Proust / NINCS JELEN: Gr. Bethlen Miklós: Önéletírás, Mészöly: Érintések / NINCS MÚLT: Rakovszky: Az időről / stb., stb.: CSAK A PILLANAT LÉTEZIK / ROHAN AZ IDŐ / MEGÁLL AZ IDŐ / MÚLANDÓSÁG / AZ IDŐ LEBÍRÁSA / CSODÁLATOS IDŐ Azért ezek a dimenziók sincsenek még kellően kidolgozva. Evvel én is foglalkozom, a magam módján. Polcomon 100 CD; most fölküldtem a Széchenyi Könyvtárba, szétosztják a könyvtárak között. A legjobb megoldás. Bár fanyalgok, mert egy év alatt sok minden változott, netscape kompatibilitás, stb., stb.; de a nullánál ez is végtelenül több. Végülis minden képem rajta van. Téma: ajándékozó levél ____________________________________________________________ Tisztelt Könyvtárvezető! Festőművész vagyok, most 60 éves. (Ősszel lesz összefoglaló, gyűjteményes kiállításom a Bp. Ernst Múzeumban.) Eredetileg adatmentési, archiválási szándékkal digitalizáltam, írtam CD-re az elmúlt évtizedekben készített festményeimet, rajzaimat, fotóimat. Két év munka volt. Később 3 könyvem teljes anyaga is rákerült. Aztán észbe kapva, valamint a technikát lassan kitanulva, sikerült az érdeklődők számára is fogyaszthatóvá formálnom ezt az "összes-művek" - "oeuvre"- lemezt. Az Új Mandátum Könyvkiadó ki is adta, 2000. novemberében. Végül rákerült az egész az internetre is. Örömmel venném, ha olyan helyre is jutna a CD-mből, ahol egyszerre egy kultúrközösség őrizheti, használhatja. Kérem, fogadja szívesen. A mai postával jött: Nemzeti Kulturális Alapprogram Igazg. Képzőműv. Kollégium Sajnálattal értesítem - szűkös pénzügyi keret - kiáll. katalógus készítés pályázatát nem - várhatóan további keretösszeg - ismét napirendre tűzzük - Igyekezzetek, fiúk! A kézirat kész, még képeket kell hozzá... Rend az ERNST KIÁLLÍTÁS dossziéban, már vagy 120 lap, most fejezetekre osztottam: ERNST-LEVELEZÉS VIDÉKI LEVELEZÉS KATALÓGUS PLAKÁT MEGHÍVÓ+CÍMLISTA ÁRAJÁNLATOK PÁLYÁZATOK RENDEZÉS - KÉPLISTA SZÁLLÍTÁS INTÉZKEDÉS DÁTUMOK TELEFONSZÁMOK Egy E-mail és a válaszom: Mondatkísérlet. Egy szerény próbálkozás: "A cél önmagad emberléptékü meghaladása, az e felett érzett önelégültség álöröme nélkül." Üdvözlettel: G. Kedves G., napok óta gondolkodom méltó válaszon. Elsőre úgy tűnt, valami hasonló igen okosat kellene (nem gúny). Aztán elméláztam és észhez tértem, hogy nem igen vannak magvas... ahogy Déry írja valahol, rémes, az embernek öregségében gondolatok helyett mindig mondatok jutnak eszébe. Elhagytam az élet alapdolgain töprengést, rövidlátó lettem. Nem vagyok célos. Csinálom, ami érdekel. A netáni önmeghaladás melléktermék, adja Isten. Illetve, meg tudjuk haladni önmagunkat? Az önelégültséggel meg jól állok, az nekem sajna valódi öröm. Szeretem most ezt a harmadik éve CD/ NET csinálást, bevallom. 2002. febr. 19. A medence szélén megláttam nagytekintélyű professzorasszonyt. (A tiszteletére szerkesztett emlékkönyvbe annakidején én is írtam egy passzust): - Maga nem lép be az egyesületbe? Gyanakodva fölkapta a fejét. - A Szegény Festőművészeket Süteménnyel Pártolók Klubja... - Avval maga nagyon rosszul járna! Pocsékul sütök! - Kivételesen baracklekvárral töltött fasírozottat is beszámítunk. 2002. febr. 20. Végre megérkezett e-mailen a Nádor Tibor repró. Ez a kép is látható a Fonóban. Megismétlem. Fontos festő. Tegnaptól a katalógus képeinek válogatása. Ez se megy PC nélkül. Először a 97-es Váli-könyv repróit kikeresni a szereplés-naplóból, nehogy most ugyanazt. És a kép látható legyen ősszel az Ernstben. Szeressem is valamennyire. Erősen szűkül a kör. Az őszi kiállítás katalógusa lassan össze is áll. Péter ötlete volt, hogy ez is kerüljön föl a hálóra. Sőt, az egész kiállítás megnézhető. A beléptidíj megspórolható. Még ma fölteszem az egészet. Amúgy: minden megfogadható és megfogadhatatlan is kritikát előre köszönök. Rendezés, szöveg, sok, kevés, minden. Tényleg. A katalógusképek egymásutánja például így zörög. 2002. febr. 21. Ezt e percben kaptam ajándékba, e-mailen. A fájl neve: MINTVÁLI volt... Én egy mexikói falucska főterét képzelem köréje. 2002. febr. 22. Hete rossz a gyomrom, marokszámra eszem a széntablettákat. Vettem megint három dobozzal. Kis lelkiismeretfurdalással. Ugyanis ízlik. Újraválogattam az Ernst-katalógus képanyagát. Elképesztően heterogén volt az előző. Már itt a neten az új. Jobboldali oldalkezdés után a lapozás rendje szerint párba állítva. Ugyan kissé egysíkú, tehát keresztmetszetnek hamis, viszont asszonáns („egybehangó”). A jobboldalra kerülő képek a súlyosabbak. 2002. febr. 24. Vasárnap. A hármashatárhegyi séta után föl a Nemzeti Galériába, kicsit eldiskuráltam Paál Lászlóval. Mindent tud az életről. Egy új gyönyörű Mednyánszkyt találtam, ez is mocsaras kép. Nagyon gondos munka. A harmincas évek festészetét egy emelettel lejjebb tették, de ezek nem szeretnek engem, bár két Berény kép van, a Kapirgálók hiányzik. Őszi kiállításom: a plakáton dolgoztam, a meghívón gondolkodom, rajzolgatom. A netről, a menüoldalról levettem most a kiállítás címsorát. Hiba volt, még korai. 2002. febr. 25. Hónapok óta az ELINTÉZENDŐK között: Ez a mezitlábas Drótposta e-mail rendszer nekem nagyon jó, bár csak saját gépen működik. Még szeptemberben tudatták, hogy ezentúl bárhonnan, interneten keresztül, csak be kell lépni a valahova. Próbálkoztam, próbálkoztam, nem tudtam eligazodni a sok ablak, kitöltendő rubrika között. Tegnap este aztán hosszas tanácskozás a szerver éjjel-nappalos informátorával. Igen segítőkész, mondja, várjon, ezt nem tudom, ezt a lépést saját gépemen kipróbálom. -Nem tudna akkor rögtön engem beléptetni? -Dehogynem, diktálja az adatait... És megvan. Ugyan hol fogok én interneten otthoni e-mailt kezelni? (Ahhoz a notebookomnak is tudni kéne infrával közlekedni, és netet használni. Merthogy a mobilom alkalmas lenne rá.) De ha már benne vagyunk, haladjunk a korral... (Ez az e-mail egy csoda. Asztalomtól föl sem kelve küldtem el katalógusom teljes szövegét legendásan kiváló barátomnak lektoráltatni. Nem bízom a helyesírásomban. Lyoggal.) És a másik elintézendő föltűzött cetli is. Egy lappangó képem ügye, nem élő telefonszámmal, és egy nyilván-régi lakcímmel. Ma rászántam. Tisztelt C. asszony! Mi nem találkoztunk. 1987. május 7-én egy úr vette meg az Ön számára egy zsidó temetős festményemet, amit most szeretnék... A megírt levelet zsebre téve fölautóztam a Gellérthegy tetejére. C. persze rég nem lakik ott, de csodás szerencsével a lépcsőházat takarító... öt perc múlva megvolt a telefonszám és az új cím is. Onnét - szinte útba esik - anyácskám komjuterének „javítása”, minden összegabalyodott neki, mert néhány levelet nem doc-ban, hanem bak-ban folytatott... A klubban még mindig az idő-, és ami avval majdnem azonos; a halálversekről van szó. G. Babitsot citálja: miért nő a fű, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő? (Egy műszaki értelmiségi véleménye: ez egyszerű újratermelés.) Üzletelek élettel és halállal... Hogy édesapja váratlanul meghalt, barátom két napja telefonon megkért, végezném el érte a teljes búcsút, ezt a még hívők számára is hajmeresztő ígéretet, ajándékot: egy imaformulával a keresztény holtat, ha nem a kárhozat vár rá, azonnal a mennyekbe lehet juttatni. SMS tőlem másnap: Elvégeztem. Majd anno értem te is. 2002. febr. 26. Szia, kedves J., hát lassan átvészeltük ezt a telet! Ti hogy viseltétek? Arrafelé? Itt a január meglehetős volt, a febrsuár viszont kellemesen enyhe, olvadással. Idén kiderült, télikabátban is lehet futni (kocogni), ha muszáj. Meg az is, hogy a futócipő nem hideg a templomban. Ezt egyébként nem értem, miért. Oda tizenhat évig magasszárú kellett. Most már végleg nincs időjárás, világosodnak a reggelek, féllábbal már Kecskeméten. Könyveimen morfondírozok, melyiket ne vigyem. A könyvtáram. Harmincnégy évi házasságom után ma óvatosan elkezdtem Kata négyezres könyvtárát elegyíteni a magam harminc kötetével. Javasolt erre egy alkalmas területet a tavaly épített polcon. Hogy mi ennek a gyerekes KÜLÖNségemnek oka, még tételesen soha nem gondoltam át: -az enyéim szigorúan ellenőrzött vonatok, -a Kata-birodalom humánus, ott lazább az élet. Ami könyvön már túl vagyok, az eddig is hozzá került. De van egy szűk tartomány (Illyés esszék, stb.), amit már kívülről tudok, nem olvasok, mégsem tudtam megválni tőle. Odaadtam, meg nem is, néha visszakunyoráltam. A tárgyaktól való folytonos búcsúzásom természetesen fokozott tárgyvonzódást takar. (Ahogy mániákus rendszeretetem bizonyára életfélelmet.) Mi mindenen kell átvergődni, míg az ember végül éretten lepolyog. Tegnap is nem adtam kölcsön valakinek ötezer forintot, nagyon rászorult volna. Sőt, valószínű, ma se fogok. A keddi negyedik antifona: Életünk minden napján ments meg minket, Urunk! (Magunktól is.) A zuhanyozóban szóltak, egy parlamenti képviselő vagyonnyilatkozatában egy antik kómódot és egy Váli-képet vallott be. A Magyar Hírlapban jelent meg. Csoda-e, hogy ezek után rákiabáltam az Iparkamara elnökére (az „Év Menedzsere”), hogy lábtempó, lábtempó?! Ha így folytatod, kihozod az ellenőrződet! Már a zuhany alatt meséli, egy hiperaktív kollegája nyugdíjba került. Találkoztak, - na és most mit csinálsz? -Disztichonokat* írok. - És mennyi van már? - Kettő. Nagyon nehéz. *Időmértékes verselés, egy hexameter plussz egy pentameter. „Hexameterben tör fel az égnek a karcsú szökőkút, s pentameterben hull dallamos íve alá” (Larousse, 1991) A Kr. e. VIII. sz.-ban az ion költészetben..., a hexameter fölveti a tételt, a pentameter pedig bővíti, variálja, s a hexameterben megütött hangot rezegteti tovább a maga gyöngébb, kétszer is megtörő hullámzásában. Ez az elidőzés, révedezés egy-egy motívumnál lírai vonás..., az elégikus költészet..., Ovidius..., középkor, reneszánsz, Vörösmarty... (Pallas, 1893) 2002. febr. 28. A fentiek szellemében próbálom a Tsaládot ránevelni a szelektív szemétgyűjtésre. Visszatértem a kettős szemétládához. Tacepaom a konyhában, hexameterekben(?): BURJÁNZIK ALANT A PAPÍR MARADÉKA, S VÍGAN PORLIK FENT, AMI ROMLANDÓ És vége. Vége a februárnak is. Levelek Le Meux-be / 84 2002. március 1-20, Kecskemét Alkotóház 2002. márc. 1. Lefelé menet a sztrádán kipróbálva az új autó: 175-180 km/óra. Többet aztán az ügyben nem akarok rendetlenkedni. 2002. márc. 6. Az uszodában a régi ismerősök, csak az ár és a beléptetés változott: fényképes! igazolvány kell. Itt engedik, versenyuszoda, kézlapáttal úszom, 1200-at. Mackintosh: Istennek a nyomorúságban jelenléte sokkal áldásosabb, mint a nyomorúságtól megkímélés. Délben Mike SMS-t küld: KI A „MA” SZERKESZTŐJE? FESTŐ, ÍRÓ? SÜRGŐS. Tehát éppen felvételi dolgozatát írja. Bodor Ádám hátborzongató novelláskötete: Vissza a fülesbagolyhoz. 2002. márc. 10. vasárnap: A misén rosszul lett egy bácsi, sekrestyébe kivittük, mobilon mentők. Rituális dobostorta és József és testvérei a presszóban, mise után, múzeumnyitásig. National Geographic fotókiállítás, nagyon jó. Este újra uszoda, időrekord. Érdekes. József és testvérei. 2002. márc. 7. Egy edző: A billegés inkább előnyös, mert hosszan előre kell nyúlni, 30 cm mélyen megy le a tenyér elől, fokozatosan egyre gyorsul a kar hátrafelé, bukófordulóm nagyon jó, a jó bukó gyorsít, kézlapát kezdőknél lassít Pedig a fordulóra nem is kérdeztem rá. d.e.: Bach: hegedűszonáták 2002. márc 14. Festés után a városban lődörög. A Kossuth szobor előtt ünnep: kínai kerekarcú óvodáslányka a többiekkel együtt zászlót lengetve énekli: Jön jön jön hatszázezer franciával angol török garmadával jön jön jön jön Kossuth, jön Bach hegedűszonáták / Sitkovetsky 2002. márc.15. Este TV. Kossuth-díj átadás: Kazovszkíj, Bak Imre. Kazovszkíjnak örülök. Nemzeti Színház avatása, Ember tragédiája pop-osítva. Mindkettő pocsék. Jelenits atya a Tragédiáról: Madách, mint a jó beteg. Nem gyógyít, de meg tudja mondani a bajt. 2002. márc. 17. vasárnap Presszo egyedül, gesztenyésrolád és óangol ballada. Naív múzeum, Czóbel kiállítás megnyitó. Virág tükör előtt, 1974, remekmű. 91 éves, tündökletes. Kata telefonja, ma nem tud még jönni, velem helyet cserélni. Akkor egy-két pótnap. Délután Iványi-Grűnwald megnyitó a Bozsó házban. Helyenként jó, de minden képe más. Legjobb idők 1200-on: gyors, kézlapáttal: 23:58.99 gyors: 24:43.36 a szokásos (2 gyors 1 mell) 27:49.39, nem hajtva Holnaptól nem időre úszni. Nem helyes utolsó erőmet is kiadni reggelente. 2002. márc. 18. 2 ceruzarajz, önarcképek. Pocsék. Séta a sötét régi városrészben. TV: Charles Bronson amerikai vadnyugati kalandfilm. XIX. századi vonatbelsők. Este SMS Miklósoknak: 45:42.59 (percet) sétáltam most az Óvárosban. Kecskemét summa: 14 képet kezdtem el, vagyis naponta egyet. Két perccel jobbat úszom, mint tavaly. Az első öt nap mérését nem is hittem el. Huszadikán haza, Katának fölajánlottam a helycserét, nagyon cikket kellene már írnia. Ugyanis olyan jól ment a munka, hogy bíztam benne, itthon folytatni tudom. Hazaérve délután Mikit vittem ki a buszpályaudvarra, karambol egy Audival, jól összetört a kocsi eleje. Csak annyiban érdekes, hogy most nem én voltam a hibás. Az újak is 60 centis olajképek. Rettenetesen ismétlem magam, formáim kiürültek, unom is, nagyon. (Bár ez nem szempont.) A képek talán ígéretesek. Az egyetlen kérdés, hogy ennyi, és nem több telik tőlem, évi három jó (műtermes) kép, tehát maradjak, vagy helyesebb-e továbblépni. De hova. Bármi téma jut eszembe, azonnal beugrik a minta, tájkép - Bene Géza, csendélet - Morandi. Most néhány napja önarcképek is, ceruzával. Na, ez nem fog átvezetni sehova. Nem tudom, mit tegyek. 2002. márc. 25. Immár Pest. Csinálni kell, mert muszáj. Nehéz. Ráadásul köt a rend: minden nap elkezdeni egy képet, mintha Kecskemét. Füst Milán azt mondja: Lehet, hogy az életnek nincsen értelme, de a mészárosszámlát ki kell fizetni. Szüts azt mondja: Nem hiszek a téma fontosságában. Rajzold a fiad szobáját. Fáradt vagyok. Az alezredes a zuhany alatt azt javasolja, próbálkozzak netán ezentúl műtermet festeni. 2002. márc. 29. Nyugtalan és nehéz napok, három hetes távollét utáni ügyintézések. A géppel baj van, a win98-at le kellett cserélni, itt az új XP. Ez viszont a két szkenneremet nem tudja kezelni. Kettő, ill. hároméves gépek, 150 ezer volt, elavult, kidobható. Azonnal új szkenner kell. Ma Nagypéntek, szigorú böjt. A délelőtt közepén elkezd fájni a gyomrom. Elmélázom, hogy akkor, ebben az esetben, csak egy kicsit, netán... S hirtelen bevillan: hiszen hatvan évesen rám már nem vonatkozik! Ijedtemben elmúlt a gyomorfájás. Szívességből megküldték a Széchényi Könyvtárban lévő kiállítási plakátjaim kartonjait. Váli Dezső festőművész kiállítása. Nyírbátor... 1976... 47x68 cm. Barna fotó: a művész igen rendetlen műtermében tanácstalanul áll. ...Azóta is. 2002. márc. 31. Húsvétvasárnap. Ünnep, így kivételesen a Margit körút másik oldalán hazafelé az uszodából. Mc Kiwan's szendvicsbolt (olvasd ki hangosan!), régiségbolt, ÁPISZ, és ott egy második antikvárium is. Már nem kellenek, csak szeretem a könyveket. Mármint az újakat, a kirakatban, -nézni. Hegymászók kézikönyve. Brehms I-IV, Gaugin, Az ezeréves Magyarország. Igaz, minap megvettem még három kötet Illyés naplót, mégiscsak. Nagyon kedves partner. Az egész család; együtt örvendeztünk plakátom fenti leírókartonjának. A zsúfoltságot csak egy nőszemély kódolhatta rendetlenségnek. Papírdarabok a földön szőnyegnek, amit aztán fotóztam, majd később megfestettem. Bár lenne rendetlen a műtermem! Nádor Tibor csodálatos maszatos, látványgazdag munkatere, ahova állítólag három takarítónő két napig hordta be a szemetet! Gyönyörű volt! Szentmise Katával, hajdani törzshelyén, a Rókus templomban, együtt, ott régi ismerősök. Barátnőnk gyönyörű-puha mozdulatokkal vezényli a kamarakórust, amiben négy egyetemistakorú lánya is énekel. Szertartás végén a himnusz és a pápai himnusz, szövegét kivetítik: Hol szent Péter sírba téve / és Rómának dobog szíve. Tehát nem: és hol máma dobog szíve, ahogy én eddig. Nálatok éneklik ezt ünnepen? Netán a francia himnuszt? Utána a sekrestyében kis nyusziünnepség a kórustagoknak. Azt is gregoriánnal kezdik. Közben a folyosón a férjjel beszélgetek, volt miniszter, képviselő, kérdezem a mostani, háromhetes ciklusról, amire a szocialisták annyit morogtak: lehetetlenség volt tisztességesen csinálni, amíg hetente ülésezett a parlament. Hetente följárni (Zalából). Hétfő-kedd ülés, utána két nap bizottsági ülés, sokszor estig. Pénteken futár hozta (már le, Zalába) a háromszáz oldalnyi anyagot, amit a következő hétfőn tárgyaltunk. S nekem közben a falvaimat kell körbejárnom, a gondjaik. Hol marad még a család?! Azt a háromszáz oldalt nem mindenki olvasta el hétfőre... Erre Szüts azt mondja: szereptévesztés. A helyi ügyek az önkormányzat dolga. Az övé a törvényhozás lenne. 02.4.4. Levelek Le Meux-be / 85 2002. ápr. 1. Krumpli mikrosütőben, hat perc alatt, netán tudod használni, kedves J.; recept a Lukácsból. Fölérzékenyedtem ezekre a találmányokra, hogy Kata hetekig vidéken. Héjastul mosott krumpli maximális hőfokon három percig forog, akkor megfordítani, és még három perc. Puhulása villával szurkálva kipróbálható. Ha nagyobb, akkor egy-két perccel több. Héjastul is ehető. Mivel nincs főzve, minden benne marad. Mikivel most nagyon rákaptunk. Rántottlevest is főztem, köménymaggal. Négyszög címszó, Pallas lexikon, 1896: paralellogramma vagyis egyenközény trapéz vagyis ferdény oblongum vagyis téglalap rombusz vagyis dülény romboid vagyis dülényded 2002. ápr. 4. Angol beteg, többszörös Oskar-díjas háborús film, Kata megnézette velem. Nagyon gondosan fölépített helyzetek, fáradtbarnák, és csúcsfények. Aztán buggyan a vér, egy katonatiszt hüvelykujját nyiszálják borotvával, kihallgatás alkalmából. Véletlen, hogy húsz évvel később születtem, és nem az enyémet. Nagyon rosszul aludtam. Kísérem Katát CT-vizsgálatra, sokat fáj a feje, hanyatt esett Ausztriában síelés közben. Országos Idegelme, nem tudjuk, valami csőbe teszik-e bele, mindenestre készülök közben valamit fölolvasni neki, a klausztrofóbiát halványan én is ismerem. Aztán erre nem volt szükség, a folyosón üldögéltem. Ady elviselhetetlen hülyeségei a csókos asszonyokról. És akkor két sor: Fekete pillangók fogatján Megyek majd az utolsó csókra Halálvirág: a csók Ásít a tükör, Hogy gyáván belenézek: Régi hitvesek búcsuzása, Késések, Unott ellenfelek vagyunk mi. Fekete pillangók, és a késések. Tudott valamit. Véletlenül lett egy közelítő adat, hányan is olvashatnak. Kiírtam ide február végén, hogy márciusban Kecskeméten leszek, tehát erre a web oldalra nem volt érdemes addig visszatérni. És közben 65-el ugrott a számláló. Napok óta az őszi kiállítás katalógusábráit forgatom. Amit tavaly fölépítettem, összeomlott. Csak most kaptam észbe, hogy amit beválogattam, az szükségszerűen második vonal. Hiszen a legfontosabb képek a 97-es monográfiában már reprodukálva, és ismételni meg nem akartam. Milyen egyszerű. (Miért kellett fél év erre rájönni?) Tehát most új válogatás: az azóta-képekből. De ehhez a kiállítás anyagát is újra kell gondolni. Hangsúlyosabb lesz benne az új. Délelőtt Szüts stúdiójában képeimet válogattunk a katalógusba. Közben ott egy fiú - hála néki -, mellékesen átírta a web-főoldalam programját, fölfedeztem ugyanis, hogy más méretű monitoron szétesik az én nehezen kimunkált tipográfiám. Ő most az egészet egy (láthatatlan) táblázatba öntötte, nem tudnak a sorok többé elmászkálni. Az is kiderült, nagyobb monitoron nem a számlálós sor van legalul. Hanem jó pár, nem ide szánt sor is látszik. Ezt is áttipografizáltam. 2002. ápr. 5. Történt itt még más is. A 833 egy szép szám, de hogy a weblapomat nézve a Mackintosh-gépeken a látogatószámlálón ne mindig ez jelenjék meg, hiszen 1800-nál tartunk, azt több lépcsőben magam oldottam meg. Élő adat ugyan soha nem fog megjelenni, de egy-két nap késéssel a valós. Ezenkívül beírtak a programomba kulcsszavakat: „Váli, Dezső, Váli Dezső, festő, művész, festőművész, oeuvre, festmények”, a keresőprogramok számára. Úgy tudom, az Altavizslára föl is tettek. Hogy a többire hogy kell, nem tudom. Segítségnek örülnék! Persze, tudom, bocs, nem ezekről kéne beszélni. Mindez belügy, nekem fontos. Vissza a szakmához. Kísérlet volt, hogy átadtam Katának kecskeméti időm második felét. Bíztam benne, hogy itthon is el tudok kezdeni naponta egy képet. Ha a jövőben nem bírnám pénzzel, vagy az öregedés, bármi, hogy az alkotóház elmarad az életemből. Fogcsikorgatva sikerült teljesíteni, mert szinte megoldhatatlan Pesten minden nap dolgozni. A kompjuterrel baj volt, tízre jöttek javítani. A teljes kiszolgáltatottság. Akkor délután még sikerült valamit festeni. Most így eddig 25 kép gyűlt össze, vannak közte már reményesek is. Egy gondolatkör, persze. Fehér képeket akartam. De az alá valami sötét kell, különben üres marad. Szürkével indítottam. Igenám, de a képek már nagyon ilyenek szeretnének maradni. Most áprilisban, gondolom, eldől. - Szia, Karcsi! - Szia! - Hát te? - Infarktus, szívműtét. Most kontrollra. És te? - Gyomorfekélygyanú. - Az nem komoly. Gyerekek? - Kétszeres nagyapa lettem. És te? - A lányom most szül. Kiállítás? - Ősszel. És te? - Májusban. Küldök meghívót. - 76-os. Akkor te jössz. Szia. - Szia. Nem megy nekik, erre azt mondják, korszerűtlen, és átmennek, mondjuk, videóinstallációba. A festés a legkorszerűtlenebb Altamirában volt. M. Novák Andris MACSICS című kiállítása a Tátra 22/B-ben, a nagy pecás. Villantók, ha így hívják, csalik és halbőrök is szerepelnek munkáin, kamarakiállítás, ez egyszer játszott. Tölg Zoli aranyos megnyitója: ...ha azt mondom, „MACSICS”, kezdődhet a játék. Mert mi is az a MACSICS? - avokádó levéllel erjesztett gabonapálinka? - avagy szerb édesség? - netán a harcias macskákat nevezték így az ókorban? - macsics az indiánok nemzeti itala volna? - vagy a macskák életének azon szakaszát jelöli, amikor a foguk növekedni kezd? Egyébként MACSICS: 4/4-es ütemű, közepes gyorsaságú brazil eredetű tánc, de ez teljesen mindegy. Fonyódon egy kicsit mindig esett a hó, és erősebben vert a szívünk, és szédültünk egy kicsit - mint akik jól érzik magukat -, mondtuk a monológjainkat és dialógusnak gondoltuk. Játszottunk és egyszer csak riadtan vettük észre - Kosztolányival - hogy körülöttünk, a magunk közvetlen közelében már minden megtörtént, ami lehetséges, amit egykor regényesen távolinak képzeltünk. Ma már, bevallom, egy virágzó fa, egy madáretető körüli élet jobban érdekel, mint a kortárs művészek munkái, a magaméit is beleértve. Talán legjobban érdekel maga a MÚLÓ IDŐ, ahogyan a Radnóti 24-be, szinte már öröktől fogva fel lehet csengetni - persze folyamatosan nyomva a gombot -, és jó kávét lehet inni, és kis halálfélelmeinktől ösztökélve lehet beszélgetni. Csak semmi időpocsékolás! Fonyódon kicsit mindig- Mondtuk monológjainkat- Már minden megtörtént- Kis halálfélelmeinktől- Jó, jó. Számomra a szívmelegen túl ez a gondolat: Ma már, bevallom, egy virágzó fa, egy madáretető körüli élet jobban érdekel... Föl kellett hívnom Zolit, hogy bár a kéziratból hiányzik, de ugye a MÁR után vesszőt gondolt, mert különben a mondat egészen mást jelent... Amosz Oz izraeli író szerint a zsidó-palesztin konfliktus megoldásának két alternatívája: vagy a shakespeare-i tragédiában szokásos vérfürdő, vagy a csehovi mód, hogy bár mindenki csalódott, boldogtalan és a szíve összetört, de mégis él. Most fejeződött be a televízióban a kormányfő és az ellenzéki vezér párviadala. Hódolat a demokrácia elvének, fontos dolgokat ilyen show-ötletriposztra vulgarizálni. Kata szerint az Orbán tök jó volt. 2002. ápr.7. Tegnap végre egy IGAZI nap. Sorra javítottam a Kecskeméten kezdett képeket: a 02/17, 16, 5, 6, és 8-ast. Mennyivel könnyebb folytatni, mint kezdeni! Három biztosan kész közülük. És a régi hagyomány, rögtön a keretet is hozzá színeztem. Már csak fotózni kell. Délután Capa kiállítása a Várban. Mennyivel érdekesebb a béke, mint ezek a háborús fotók! Az a szomszéd épületben: a Cartier-Bresson. Hazafelé végigandalogtam a Várnegyedben. Arcok, kirakatok, ritkán járok napközben utcán; mintha külföld. Egy húszcentis fehér Herendi-porcelán viziló, kékrajzú halpikkelyekkel borítva. Majd hatkor le, szavazni, futás, mise, futás/2, úszás, fél tízre kirándulni. Kata nem jön, megrándította a bokáját. Az ablakom előtt épp egy varjú károg. Bár valószínüleg ezt a kampánycsend miatt le sem szabadna írnom. Mike barátja a színművészetire felvételizik, éppen a szomszéd szobában eszi a holnapi ebédünket. Az előbb beszólt, hogy a C. naplómból fog egy részletet elmondani... A 82-es szerelmes leveleimből választott. Egyik legsötétebb évem, Kata terhes, én pedig tudtam, a szerelem teljes belobbanása előtt szakítanom kell, muszáj. Néhány hónap volt. Az akkor hét éves Zsófi is szerepel benne: Miklós tíz percre lakik most tőlem, őt is kerültem. Ha mégis találkoztunk, igyekeztem nem nyavalyogni és nagyon szégyenkeztem, mert nemigen sikerült. Egyéb gondolatom nem akadt. Naplót nem írtam. Mondtam neki, ezért nem írok neked, azt mondja, mért nem írod meg ezt... Nem tudom. Persze, ha itt lennél. Persze, ha itt lennél, ha bejönnél a fekete kapun, át a kerten, be a szobába, levennéd a zakódat vagy micsodát, az ablak felé fordulnál és tennél két lépést az asztal felé, rátennéd nyári ridikülödet és a füles bevásárlószatyrot is, majd zárt lábbal előrehajolva lesimítva-lefogva szoknyád, leülnél egyetlen - kissé poros - fotelünkbe. Most a kép kissé zavarossá válik, Zsófit szívesen odaképzelném, amint leszalad az emeletről, nagy igyekezettel elvétve a fokokat, én - mondjuk - nagymama lennék éppen tésztagyúrás közben, lisztes tenyerem széles fekete kötényem oldalába törölném, nehézkesen fölegyenesednék, megigazítva kontyomat, szemüvegem föltolnám és széles mozdulattal ölelnélek át, hát megjöttél Juditkám, csillagom! Egy kis fánkot sütök, csak délutánra vártunk. Aztán letelepednék a hokedlire és fáslis lábamat dörgölgetve érdeklődnék, s hallgatnálak milyen az élet Pesten. Mennyit dolgozol és mennyit kell rohannod és mi mindenre figyelned, hja nem könnyű a fiataloknak manapság, akárki akármit is mond, aztán megmutatnám konyhakertem új palántasorát, merev derékkal lehajolva egy-egy csalánt kihuzigálva közben. Heves mozdulatokkal segítenél. 2002. ápr. 9. Magyar-Mannheimer Gusztáv. Született 1857 február 27, Budapesten. Elemi és középiskoláit szülővárosában végezte, aztán Münchenben... később Makart mellé, kinek segítségére volt a bécsi Kunsthistorisches Múzeum lépcsőházában lévő falfestmények... Áthozott dicsekedni egy olajképet a szomszéd operaénekes, most vette huszonötezerért. Mondja, az ég gyönyörű, a táj nincs befejezve. Mondom, oda egy kékesfehér lazúr kéne, meg egy kis lila. Rátettem. Kapok két jegyet a Denevérre. Miért, a Mátyás templomot is átépítették?! 2002. ápr. 11. Volt egy ronda konfliktusom. Harag, később, már csendesebben, csak szomorú napok. Próbálkoztam kormányozni: rákbetegen, évek távolából erre emlékezve?!... Hiába. Mindent bepiszkított, olajfolt a tengeren, a madarak is haldokló-feketék. De meg kell bocsátani, a Miatyánk szerint nincs feltétel: „majd ha ő is bocsánatot kér”. Kötelező. Az érzelem itt nem érdekes, ez akarati tett. Megtettem: - Uram, meg akarok bocsátani, Uram, megbocsátok. Segíts. - Fokozott figyelmesség a konfliktus okozójával, és hálát adni érte. - A szerdai közösségi találkozón imát kértem. Ha nem is a komolyabb formát, amikor az ember kitérdepel középre. És várom Isten gyógyító irgalmát. 2002. ápr. 12. Tanulok élni, tanulok a jelenben élni. A következőképpen. Reggelente hazafelé félúton egy pacsni, hatvan forintért. Fényeshátú, 25 centiméteres. Rágom végig a Margit körúton és mondogatom: Pacsnit eszek. Finom. Most eszem ezt a pacsnit. Én vettem ezt a pacsnit. Most nekem ez ízlik. Mert amúgy: mise közben katalógust tervezek, vízben aznapi tárgyalást gondolok át, a hazafelé-úton villanyt szerelek. Szütsöt erre tanította mamája. Indultak nyaralni, Kelenföld után megszólalt: Ahogy nagyapátok mondta ilyenkor; kedveseim, szabadságon vagyunk! 2002. ápr. 14. Drága Vaszkó Erzsébet, 100 éves lenne! A Művészet folyóirat megemlékező cikkecskéje. Fotója onnét, betettem a magánmúzeumomba. 86-ban halt meg, zsidótemetős kiállításomat még megdícsérte. Ami reprókat most közölnek tőle, nem a legjobb képei. Lassan halványul az emléke, hogy régóta nem láttam tőle semmit. 2002. ápr. 16. És a két unoka. Nincs mit hozzátenni. De mégiscsak. Ez a kétéves Kingalány olyan csodás bűvölően néz, hogy beleszédülsz. Kettőig se tud számolni, ez a nézés még teljesen üres, és tartalmatlan. Hát hogy van ez?! 2002. ápr. 17. Nem festek többet, mint két-három órát, de azt naponta. A napokban befejeztem sorra a 02/14, 9, 12, 24, 11, 15, 25, 19, 10 képeket, egyet kellett kidobni, a 18-ast, olyan ostoba volt az alapképlete. Milyen téglákból épül a lélek. Komoly, felnőtt ember. Harminc éve parasztszobákat kellett fotóznom, nem volt sehol konnektor a tisztaszobákban a reflektorhoz. Szétcsaptam egy 200-as égőt, azt csavartam a csillárba, a két szálból vezettem ki a 220 voltot. Később egy profi, foglalatba csavarható elosztó, de az elkallódott az évek során. (Kidobhattam.) S most valamilyen emlékbugyorból a felszínre kerülve, minden követ megmozgatok, hogy szerezzek egyet. Sőt. Az ócskapiacon találtam, de az uszodából is várok egyet, Sanyi bácsitól. 10h. 35. E percben megtaláltam a fotódobozban a régit is. Mégse dobtam ki, persze. Egy reggeli fax. Kedves István, végre meghozták a Starker-féle Bach cselló-szólószonátákat, nagyon köszönöm! Öröm, már hallgatom! A második CD-be ugyan zongorahangok is beszűrődnek, de azokat erős nagyító alatt, injekciós tűvel már elkezdtem kipiszkálni a barázdák közül. Ölel: Deske Két nappal ezelőtt még tényleg azt hittem, meg tudok csinálni egy jó katalógustervet. Szüts stúdójában most csinálják az enyémet, 24 oldalas lesz, az őszi kiállításhoz. És olyan (elegáns) tipográfiával, amihez hasonló álmomban se jutott volna eszembe. Bocsánatot kérek az elmúlt hatvan év minden ilyen irányú önbizalmáért. Végre egy jó mondat a választási kampányból: És akkor majd bevezetik a tizenharmadik havi gázszámlát. Javaslatomra a reggelizés idejére bevezettük a kampánycsendet. Szabó Lőrinc meséli találkozását a már félhalott-depressziós Juhász Gyulával; meglátogatta a kórházban. Iszonyatos és gyönyörű. A beteg ágyában fal felé fordulva már senkivel nem érintkezett, kérdésekre sem válaszolt. Sz. melléült, és szilajon elkezdte ezt a rohadt életet szidni. Két óra múltán már beszélgettek. Harmadik alkalom után hazavitte ebédelni. Szabó Lőrinc: Könyvek és emberek az életemben Magvető, 1984 2002. ápr. 18. Nemcsak két unokám van, hanem sportsérülésem is. Csempébe rúgtam úszás közben, nagyon. A sebész szerint a vérömlenyek ujjcsonttörésre utalnak. De mégsem. Még tíz napig bicegek, úszni lehet, kímélni nem kell. Megfogtam az Isten lábát, egy olyan barátom vállalta el az Ernst-kiállítás PR-munkáját, aki imádja a Photoshopot és szintén kézlapáttal úszik! Amúgy profi kiállításos, művészettörténész, dolgozott Amerikában is, csinált már CD-t, és rögtön tudott tanácsot adni abban, hogy kell-e a CD-mre browsert tenni. Szerinte tán a legfontosabb lenne a nagy web-keresőrendszerekbe eljuttatni a web-nevemet. A CD-ROM-mal már nem érdemes foglalkozni, abba befektetni, terjesztésre. Első megbeszélésünk úgy szakadt félbe, hogy eljött az esti futásuk ideje; kislánya várja. Kiváló. (Húsz éve így fogalmaztam volna ugyanezt: tökös kis csaj.) 2002. ápr. 19. Épp egy éve rakták föl a honlapomra a számlálót. 1903-on állunk. Épp egy hónap után visszakaptam az autót. Semmi nemes szerve nem sérült, a szerelő megmutatta a vázon az ívet, ami az ütközést hivatva van fölfogni. Az gyűrődik elsősorban. Hazafelé Dunaharasztiról beugrottam anyámhoz, majd hirtelen ötlettel elvittem megnézni az új dunaparti Nemzeti Színházat. Nagyon zavaros homlokzatok, közelről a főbejárati rész egész jó. Körben gyöp, igen gyenge színészszobrok és reliefek. Eredeti ötlet a park közepén a régi Nemzeti homlokzata oszlopsorral, fehérmárványból, fekve, félig víz alá merülve. Mementóféle. Fémpénzekkel dobálják. Ha lenne hozzá tehetségem, dühöngenék, így inkább csak szomorkodom. A marhák. Akkor még Pesten éltél, emlékezhetsz, sok év munkájával egyesítették az összes pesti közlekedési eszköz jegyét. Végül még a Fogaskerekűn is lehetett használni. És akkor pár éve jött egy tojásfej. Hogy ez így igazságtalan. Mert aki csak két megállót utazik, miért fizessen... (Igazságos rendszer egyszerűen nem létezik. Megfordíthatom a tételt: miért büntetik azt, aki csak a város másik végében kapott munkát?!) És hogy ha lesz olcsóbb jegy is, akkor nem fognak az emberek bliccelni. Ez nem vicc, én olvastam, egy főokos nyilatkozta. És bevezették a metrón a szakaszjegyet. Aztán lett átszállójegy, meg szakaszátszállójegy. Tehát vagy tartsak a zsebemben négyféle jegyet, vagy számítsam ki a megállók számát, és menjek oda minden alkalommal a pénztárhoz. De ez még semmi. Valami bonyolult zónarendszert akarnak bevezetni, ehhez majd minden!! villamosmegállóba kompjutervezérlésű jegykiadó automata kell, milliárd forintért. Szerencsére egyenlőre nincs pénz rá. Ehhez képest az egy szem New-York-i érme. Hogy miért nem arra térnek át, ha már nem tudnak nyugton a fenekükön ülni?! Szokták mondani, ezek sose jártak villamoson... 2002. ápr. 21. Vasárnap. Még bicegve járok, úgy kevésbé fáj. Fordulónál a falat még egy lábbal rúgom. Ma választ az ország. N., telefonba: Medgyesi a javunkat akarja! De mi nem adjuk! Ma minden igazság az ország felére vonatkozik, annyira kiegyenlítettek az erőviszonyok. Lehet, hogy kényelemből most nagyon behatároltam magam, és ez elég nagy baj. Kereteim elfogytak, deszkám ugyan van, de ronda fárasztó munka. Megegyeztem egy gyűjtő barátommal, képért 80 keretet csináltat nekem. Boldogult mesterem, Sugár Gyuszi mondogatta, ha váltani akarsz, mindig technikát! A fő veszély befulladásra nem a témaazonosság, ahogy mindenki gondolja, hanem ez a változatlan, 60x60-as méret. Mentségem, hogy az elmúlt nyolc évben szinte minden változtatási kísérletem kudarcba fulladt. Ha rossz döntés volt: tehetségem korlátai. Ami reményt ad: A képcsinálásnál eléggé behatárolt a tudatos, és a véletlen aránya. A puszta véletlen: egy gyökér szépsége, a másik az mérnöki munka: egy formás bicikli. Látom, ismerőseim hogy építik a képet, általában lépésről lépésre. Nálam talán nagyobb a szerepe a véletlennek. A festék kezeléséből adódik. Soha nem tudom előre, öt perc múlva mi történik, és hogy akkor merrefelé, akár egy kiskutya. Rohan, váratlanul leül, vakarózik, majd egész más irányba rohan megint egyet. Gyakran jutok olyan helyekre, amiről soha nem is álmodtam. Átfestettem az elmúlt napokban: A/02/20, 15, 21, 22, 23. Keretük is hozzáfestve. Most kezdődik majd a második átnézés. 2002. ápr. 22. Egész nap képernyő előtt ültünk, készülő katalógusomat igazgattuk a grafikai stúdióban. Az utolsó nehéz döntést is meghoztam; Szüts is tervezett egy utcára kerülő plakátot, rózsaszín-világoskék festményem, középszürke háttérrel. Nagyon szép volt. Két nap kínlódás után mégis maradtam a harminc éve megszokott fekete-fehér (műterem-)fotós saját tervnél. A szocialisták győztek a parlamenti választáson. Anyácskámnak telefonon Krisztus szavait, Pilátusnak mondta: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha nem fölülről kaptad volna. ( Jn.19.11.) Minden rendben van. Hálát adunk neked, Uram, döntésedért. 2002. ápr. 23. 5. 10. Szabó Lőrinc elemzi Wilde Readingi fegyház balladája c.-versének fordítását, Tóth Árpád munkája. Két oldalon mennyekbe emeli a fordítót, aztán három oldalon sorról sorra kivesézi, kritizálja, de olyan gondossággal, hogy sokat megértettem e műfaj lényegéről és nehézségeiről. Mindig lenyűgöz a szakszerűség. A cikk vége ez: Nagyszerű költemény, dermesztő, lenyűgöző hatású olvasmány, agitáció az Emberért. Tóth Árpádnak nagyon sokkal tartozunk nagyszerű ajándékáért. (Szabó Lőrinc: Könyvek és emberek az életemben Magvető, 1984.) Az országgyűlési választásokról jut eszembe. Minden hajatok szála számon van tartva..., egy verebecske sem hull le Atyátok akarata (vagy tudta?) nélkül... A teológiának számomra pontosan be nem látható mélysége, mi az, amit Isten dönt el, és mi az, amit csak megenged, hogy megtörténjék. Bár végül is mindegy. Minden történés segítségként, ajándékként kerül elénk, és hozzáállásunktól függ, kárunkra vagy javunkra válik-e. Mindnyájan ismerünk mindenüket elvesztett, görnyedt vénasszonyokat, akik mosolyognak, és almát dugnak a zsebedbe, búcsúzásul. Ha gyerekedet elüti az autó, és te ezért hálát adsz, mindenki jól járt. 8.40. Most A Lukácsban a professzorasszony azt mondta, Deske, tévedés. A dolgokban a mi akaratunk is benne van. Isten nem akarja, hanem tudja, ha egy hajunk szála meggörbül. De ez javunkra válik, ha jól állunk hozzá. 9.10. Telefon a professzorasszonytól, hogy Máté 10.29-31. - De Atyátok akarata nélkül egy (veréb) sem esik a földre. Nektek viszont minden hajatok szála számon van tartva (Békés-Dallos 1951.) - Egy sem esik le a ti Atyátok akarata nélkül. (Károli) - És egy sem esik le közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. (Káldi) - Yet not a single sparrow falls to the groun without your Father's consent. (1970) consent: hozzájárulás, beleegyezés, jóváhagyás A miniszter különkeretéből 800 ezer forintot ad a katalógusomhoz. Szüts a tipográfia tervért, és nyomdai előkészítését 580 ezret kér. Hogy végül nyomdára lesz-e pénz, a pályázatoktól függ. Döntés májusban. 2002. ápr. 24. Öt kötet Illyés-napló a Lukácsban T. doktor öltözőszekrényébe. Fog neki örülni. Nekem meg fölösleges spejzolnom. Mindig több a könyv, mint a kapacitásom. 2002. ápr. 26. Sikerült e hónapban is minden nap festenem, bár zsúfolt napok. Katalógusterv, plakát ügye, tervezés, árajánlatok begyűjtése, sok latolgatások. Elkezdetem 45 év után újra a Huckleberry Finnt. Kedves J., egy hír számodra: közösségünkből Ildikó házasságát (négy gyerekkel) az egyházi bíróság most első fokon érvénytelennek nyilvánította. Huckleberry. Olvastad? Mississippin végig tutajjal a Huck, meg Jim, a szökött néger rabszolga. Azt hitték meghaltam. Most már minden rendben volt. Kihordtam a holmit a csónakból és rendes tábort ütöttem a sűrűben. A pokrócokból sátorfélét vertem, hogy ha eső jön, ne ázzanak meg a holmik. Fogtam egy harcsát és a fűrésszel fölvágtam a hasát, naplemente után tüzet raktam és megvacsoráztam. Aztán újra kivetettem a horgot, hogy legyen hal reggelire is. Így hát visszamentünk, föleveztünk a barlang magasságáig és behordtunk minden ingóságot. Aztán kerestünk a közelben egy rejtekhelyet a csónak számára, a sűrű füzesben. A horgokról leszedtünk egypár halat, újra visszadobtuk a horgokat és hozzáfogtunk az ebédfőzéshez. Ne ment ki a fejemből és kíváncsi voltam, ki lőhette le ezt az embert és miért. Átkutattuk a ruhaneműt, amit zsákmányoltunk és nyolc ezüstdollárt találtunk az ócska kabát bélésébe belevarrva. Jim azt mondta, a lakók biztosan lopták a kabátot, mert ha tudták volna, nem hagyták volna benne a pénzt. Azt mondtam, hogy a kabát gazdáját is bizonyára megölték... Ifjúsági Könyvkiadó, 1954, fordította Karinthy Frigyes. 2002. ápr. 27. Ötkor arra ébredtem, hátha kevés S-betűt tettem a Nagy Folyó nevébe. És tényleg. Erre jó a Larousse. De jó volt ez a kétnapos kirándulás. Kivételesen szabad szombat engedélyezve, befejeztem: A Phelps-tanya jelentéktelen kis gyapotültetvény volt; az ilyenek mind egyformák. Léckerítés és kétholdas szérü, a kerítés mellé egy helyen lépcsőzetesen elhelyezett gerendák ékelődtek, hogy a kerítésen át lehessen járni, meg hogy róluk a nők könnyebben szállhassanak nyeregbe... összeácsolt gerendákból nagy L-alakú ház a fehér emberek számára, a hasadékok sárral és mésszel kitapasztva. A konyha mögött három kis fakunyhó egysorban, a négerek számára. Szemben a kemencével egy magányos viskó a hátsó kerítés mellett, egy hamusláda és egy nagy kondér, szappanfőzésre, a konyha mellett fapad, rajta vizeskanna és kupa; a napon egy kutya szunyókál, köröskörül még több kutya alszik, az egyik sarokban három árnyékos fa, a kerítésen kívül konyhakert s görögdinnyeföld, azután kezdődnek a gyapotföldek és azok mögött az erdő. Ifjúságnak szánt regény ez? Annak kissé zörgős, kissé krimi is a vérbosszúval, ahogy az ezredes a nyílt utcán lepuffant egy hőbörgőt, a részeges apával... Vagy ennyire máshol voltak másfélszáz éve a súlypontok. A kisfiú, aki elköt egy tutajt, elindul, és nem tudja, mit hoz a holnap. Elhagyott szigeteken bujkál, pipázik és reggelire halat fog. Aha. Mark Twain, 1835-1910. Volt nyomdászinas, majd gőzhajókormányos a Mississippin, ezüstbányászattal is próbálkozott. Kalandos ifjúsága, polinéziai és európai utazásai... A Huckleberry Finn kalandjai 1885... 2002. ápr.28.vasárnap hajnal. Még fáj, sántítok, futás nincs, de ma már megpróbálok kirándulni a csapattal. Majd a hegy lábáig saját kocsival, hogy ha nem megy, hamarább haza indulhassak. Máskor az Árpád-hídnál hagyom, onnét mindig visznek, megszokták, hogy nekem számít a benzinköltség, meg amúgy nem mindenki mer beleülni az autómba. Reggel kipróbálom a bakancsot, tán avval könnyebb lesz hegyet járni. Kérdezik, na és az unokák? Mondom, jól vannak, és szégyenkezem, hogy nem tudok az elvárásoknak megfelelni, három perc után nem tudok mit kezdeni velük. Három férfit ismerek, aki szélesen boldog lesz kisgyerek-közelben: a vőmet, B. Robit, és Szütsöt. Az én Mikim másfél év? körüli volt, mikor elkezdett érdekelni. Sosem felejtem el, karomban vittem a Logodi utcai fülészetre, ahol nyolcadszor fogják fölszúrni az arcüregét. Fölismerte az épületet. És ellenkezés helyett hozzám bújt. Tíz éve ellopták azt a Fioretti kötetünket, amiben Chesterton tanulmánya is benne volt szt. Ferencről. Megláttam egy ismerősömnél, két év bizonytalankodás után most megszereztem. Szent Ferenc költő volt, tehát olyan ember, aki képes volt kifejezni személyiségét... Ám a határvonalak, melyek egy ilyen személyes portré körvonalait alkotják, nem válhatnak az emberiség határvonalaivá... Mellőzte, bizonyos mértékig helytelenítette a könyveket, és annak a műnek nézőpontjából, amelyet meg kellett alkotnia, tökéletesen igaza volt. Mondanivalója olyan egyszerű volt, hogy egy falusi idióta is megérthette... Felfedezett egy új világot, mely olyan friss és érintetlen volt, mintha a szeme láttára született volna reggeli fényességben. Ennek a világnak nem volt története... De kívánhatná-e bárki is, hogy a Katolikus Egyháznak ne legyen történelme? Ám az ártatlanság mellett szükségszerűen ott van benne a tudatlanság is... E gyermek zöld füvet tép a mezőn, és nem tudja, hogy egy meggyilkolt ember teteme fekszik odalent... Minden eretnekség arra tesz kísérletet, hogy az egyházat beszűkítse. Amikor (a ferences rend elfajzott változata, a fraticelli mozgalom) eretnekséggé vált, azt tette, amit minden eretnekség, szembeállította a lélekkel a lelkiállapotot... Rögeszme lett belőle, elítélték a tulajdont, a házasságot, vagyis elítélték az emberiséget... Ilyen lesz netán az özvegyi sor? Kata Bácskában evangelizál, Miki szintén két napra Esztergomban, érettségi találkozón. Álmatlan hajnal, a lakásban csend, a konyhaasztal tiszta és üres. Furcsa. Fölteszek egy teát. Erről az jut eszembe, durva becslésem szerint 10 milliárdan leszünk a mennyországban. Ha csak minden másodikat sikerül rábeszélnem, hogy reggelente a Lukács uszodába járjon, jókat lehet majd ott szlalomozni. Ha minden negyediket sikerül megtanítanom a bukófordulóra... És mivel ott nincs idő, lehet, hogy már most ott úsznak?! Plakát a diákkollégiumban, ahol a múlt héten szavaztunk: Tisztelt választók! Választani nem a kollégium dekorációiból kell! Az előző választás alkalmával valaki eltulajdonította néhányukat... 2002. ápr. 30. Most megcsinálták a hatalomra került szocik ugyanazt, amit négy éve a Fidesz, győzelme után. Azok leállították a jócskán megkezdett Nemzeti Színház építkezést a Deák téren (és fölépítettek az építészszakmán átlépve egy rondát, Délpesten). Ezek meg nem hajlandók beköltözni az éppen elkészült Sándor palotába a Várban, hogy oda kultúra való, és nem a kormány. Ha nem jó múzeumnak, legyen valamilyen kultúra-reprezentációs funkciója. Teljesen igazuk van. Szüts úgy tudja, kétmilliárd információtechnika van már a házba beépítve. Délelőtt festés közben tizenkét telefon; se a grafika, se a nyomda nem akarja vállalni katalógusom montírozását. Pedig pénteken kezdenék nyomni. Közben a meghívóterv is készen van. Plakátterv is sok bizonytalankodásom után kiválasztva. Lehet, hogy ezt Gyomán csinálják, a híres Kner nyomdában. 86. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2002 MÁJUS Szia, J.! 2002. május 1. Amikor éppen nagyon vágysz haza, olvasd: Magyarországi történet. 1. Az Ernst Múzeum visszavonta ígéretét, hogy a katalógusomat fizeti. 2. Elkezdtem pályázni, a miniszteri ígérvény befutott, 800 ezer. Jelezték, hogy a kifizetés előtt igazolás kell, hogy nincs adó- és vámtartozásom. 3. Négy telefonnal kiderítem, melyik adóirodához tartozom. Ott közlik, 700 ezres adóhátralékom van. (Egy tavalyi megszüntető határozatukat elfelejtették beírni.) A hivatalnok nem tud az adatokba belenyúlni, menjek az APEH központba adategyeztetésre, de előzetesen kérjek időpontot. 4. Ők viszont a telefont nem veszik föl, a portás elmagyarázza, a sok ügyfél miatt, próbálkozzak holnap. 5. Itt föladom a tisztességet. Telefon egy ismerős főembernek. Ígéri, elrendezi. Most itt tartok. 2002. május 2. A szuperprotekció beindul, az igazgató titkárnője hív, azonnal fogadnak. Megnézik. Ők nem intéztek el valamit, én meg elnéztem egy rubrikát. Még 6 (hat) helyre kell mennem, két tételre 26 ezer forintot befizetnem, és minden OK! A Vámközpontban sem veszik föl a telefont, több napja, a porta sem. A Munkácsy utcába kellene mennem, de mikor. Tegnap - még április - idén először a Szigeten, napi munka után, biciklivel. Öt után már hűvöskés. Szokott helyemen, a nagy rét innenső végében, túlfelén a Víztorony a fák fölött, a mellettem-padon Arany János bácsi szunyókál. Kittenberger Kálmán élete, író-, és vadászbarátja, Fekete István tollából. Rettenthetetlen, nagytudású, hatalmas erejű kis embernek írja le, büszke, hallgatag, minden túlzástól óvakodó. Egyszer egy rávetődő oroszlán nyelvét kapta el, az oroszlándöbbenet másodpercében kicserélte a puskájában a döglött patront, és lőtt. (Utána két hónapig élet-halál között, kórházban.) Csak a nőktől félt. Föl-fölnézek, két fiú adogat egymásnak, dekáznak, fejelnek, a labda nem kerül a földre, gyönyörű. Negyed óra múlva ismét fölnézek, három néger érkezik a sétány felől, afrikai öltözékben. Ismét negyed óra, ezek egymásra találhattak, három fekete játszik három fehér ellenében, egykapura. Alkonyatkor nosztalgiaút: a jegyszedő - kezemben bukósisak - ruhástul beenged a Sportuszodába: Szeretném megnézni, negyven éve nem jártam itt. A fedettben harminc vizilabdás kisfiú azonos térközzel, az edző felé fordulva, helyben tapossa a vizet. Az előtérben várakozó anyukák, csevegő fiatalok, evezős korom óta nem ittam, rendelek egy banánturmixot. Mellettem egy bikaizmú zömök öregúr üldögél lila suhogóban, ártatlan kék szemekkel, csak edző lehet, egész életét itt tölthette. Táskájában kotorászik, majd váratlanul a mellette ülő tejfehér kislány haját kezdi kifésülni, olyan végtelen-gyengéd, lassú mozdulatokkal, ahogy az óvodások az első Barbi-babát. Az hátra se fordulva rágcsálja a pogácsát tovább. Telefonszámlánk iszonyú, miközben most anyagi gondok. Tegnap, megegyezve, kiiktattuk a szobai készülékeket, marad egy, a faxos, az átjáró-előszobában. Elmarad a fotelben-hátradőlve diskurálás. Életminőség romlás. Átgondoltunk más területeket is, autóhasználat, stb. 2002. május 2. Mert nem halljuk, muszáj bent is telefon. De azokat közmegegyezéssel hívásra nem használjuk. Június 3. Megállapodás végrehajtása döcög. Én tartom. 2002. május 2. A Margit körúti illatszerboltban kínai légycsapót árulnak. A halálosztó rácsot tenyérnyi, domború, piros-fekete katicabogár takarja. 199 forint. Szent Ferenc kalandja Bernát testvérrel Bernát testvér mondá: Szólj tehát, hogy akaratod szerint cselekedjem. Szent Ferenc felelé: A szent engedelmesség nevében parancsolom, hogy büntetésül gyanúsításomért és vakmerőségemért, most, amikor majd hanyatt a földre fekszem, egyik lábadat torkomra tedd, a másikat pedig a számra, s engem szidalmazván és gyalázván, háromszor lépj rajtam keresztül egyik oldalamról a másikra. Főként pedig ezt mondjad: Csak henteregj itt szégyenszemre Bernardone Péter hitvány gyermeke! Hogy is válhatott ily nyomorult teremtmény ennyire felfuvalkodottá? Bernát testvér, bármily nehezére esett, a szent engedelmességre való tekintettel, a lehető legkíméletesebben és leggyöngédebben teljesítette a parancsot. Fioretti, III. fejezet. Csodálatosan tiszta üzenet. 2002. május 3. Ételhordónk fogantyús szára a lábosok nélkül borulékony, és mindig láb alatt van. Húsz év után most jutott eszembe, föl lehet fölakasztani. Ahogy Örkény mondaná: Mindig van remény. Kedves J.! Küldöm keresztfiamnak! Letölthető a netről egy csudálatos képernyővédő. Amerikai, japán, német vasútszerelvények futnak előre-hátra. Még a magyar MÁV is szerepel: EUROCITY, meg nosztalgiavonat, gőzmozdonnyal. Tényleg gyönyörű. Most (benne vagy az internetben), erre klikkelj rá: http://home1.t-online.de/home/MMMeyer/home_e.htm Onnét már egyértelmű. De azért leírom. (az indulófájl: bahnv3.exe) 1. screensaver 2. dowload (letöltés), 2,8 megabyte, nekem 11 percig tartott, 3. a demo változat, azt ugyanis nem kell regisztráltatni. Úgy állítottam be a gépet, hogy két perc után följön. Amikor a képernyő üres, egér jobb gomb: properties (tulajdonságok, persze lehet, hogy nálad franciául), ott screensaver (képernyővédő) beállításai. 2002. május 4. Nagy Géza megint csinált egy jó kiállítást, érdemes megnézni. Tavalyi eredményeit járta körbe, kiderült, ahova fölért, az nem hegycsúcs, hanem fennsík, ahonnét tovább lehet gyalogolni. Amit itt mutatok, ez egy jó két méteres kép. 2002. május 18-ig lesz nyitva, 11-17 óráig, vagy megbeszélve Gézával: 06/70/2131-521 (a meghívón szerepel a szám.) Kifelé a Fehérvári úton a Hengermalom utcánál kell leszállni, a köv. utca a Sztregova utca, 8. A Fonó gyárépületében, ami ma kulturális központféle. 2002. május 5. Kittenberger Kálmán élete. Tévedtem. Ahogy Fekete István leírja, látom, a természetimádaton kívül persze van még egy motívum a vadászatban. Csak abból én azon a három bakonyalji napon nem tapasztaltam meg semmit. A harc, az ölés, és a győzelem mámora. Mielőtt az oroszlánok bőrét lefejtettük volna, gyorsan összehúztuk a ritka vadászzsákmányt, s bár egy pillanatra elfogott a szánalomérzés, mégis büszkén álltam a fotografáló masina elé; mert - hiába! - három oroszlánt egy perc alatt még nemigen lőtt vadászember... Az oroszlánbőrök preparálásával voltunk másnap elfoglalva, így csak késő délután mentem vissza a színhelyre. A messzebb álló fákon bután gubbasztottak a telezabált keselyűk és marabuk százai. A három test helyén szérűnyi terület szinte fel volt szántva a viaskodó keselyűhad után, és a három oroszlánból nem volt egy cafatnyi hús, csak a szerteszéjjel húzott csontok. Ápr. 8. Tegnap elkezdtem újra futni. Már csak nosztalgiából bicegek egy kicsit, alig fáj a lábam. Két napja nyomdában lakom. Készül a katalógusom, másfél óránként egy új ívet nyomnak, színkorrigálni kell. Bár nem sokat, kiváló nyomdászt kaptam, majd meglátod. Ha legközelebb Afrikába mennétek, hasznos tanács Kittenbergertől: A nagy trágyalabdák még melegek voltak. Az elefánt követésénél ez rendkívül fontos. Olyan helyeken, - letiport elefántfüvesekben -, ahol a nyomok nagyságát a leggyakorlottabb elefántvadász sem tudja megállapítani, a hullaték nagyságából biztosan lehet következtetni az elefánt nagyságára is. Ha a hullaték meleg, nedves felületű, és rajtuk van még a leeséskor felvert por, ez azt jelenti, hogy az elefántok közvetlen közel vannak. Ha a hullaték nedves ugyan, de már a legyek ezrei szálltak rá, és röpködnek körülötte: az elefántok már távolabb vannak. Ha már az óriási scarabeust is ott találjuk, amint kis, teniszlabda nagyságú galacsint gyömöszöl össze, az elefántok még messzebb vannak, és ha egy kis vakondtúrásszerű földhányás - tetején a lyukkal - is ott található, amelyben a scarabeus petéit és a galacsint is elhelyezte, amelyből a kikelő peték majd táplálkoznak, a nyomok már több naposak lehetnek. Az öreg afrikánus elefántvadász a mutatóujját használja hőmérőnek. (Erre te inkább Stephane-t fogod megkérni, gondolom.) Van egy fontos hírem. Ez: (Miki és Luca) Megmelegedett a szívem, ezt találtam az előszobapadlón. A Metropolitan Múzeumban minden nap más színű fémgomb volt a belépő. Délben ki lehetett vele menni, aludni egyet a Central Park gyöpén, aztán vissza. A néger teremőrök is hordták. Tán ötször voltam, öt színűt hoztam haza. A Manhattan északi végén, a bokrok között (f)eltűnő Closters múzeumba is beengedtek vele. Azért mégis ez a ház New York központja. 2002. május 9. Gábor tegnap: A "ne vígy minket a kísértésbe" kérése csak az üdvösségünkre vonatkozik-e? Merthogy Isten az egyéb borzalmaktól nem ment meg. Én: Azért minden mozdulatod az üdvösség kérdése, mert alkalmasint az a perced az utolsó. Semmi festés, naponta három hátraszaltóval próbálom a kiállításhoz a pénzt, a kellékeket előteremteni. A napokban vagy öt nyomdával beszéltem; meghívó, utcai plakát. Van baráti segítség is, ma reggel is egy e-mail. További délelőtti telefonok: a Soros alapítvány nem adott pénzt. A katalógusba már bekerült szponzorként, potyára. A Főváros Kulturális Bizottsága megszavazott 200 ezret, amit köszönök nekik, persze baromira kevés. Csak az utcai plakát 650 ezer körül... ha lesz. Gábor ismét, e-mailen: Nem ez a kérdés a számomra. Hanem az, hogy Isten olyan helyzeteket is megenged, amelyeket nem tudunk elviselni, ahol elbukunk, és - ez itt, ha igaz, örömhír - a bukásunk nem jelent elkárhozást. A pedofil pap megerőszakolt egy 11 éves fiút, aki két év múlva öngyilkos lett. Nem tudom elképzelni, hogy a fiú elkárhozik. A szenvedéstől félek... Én azt gondolom, hogy az agónia, a folyamatos, hónapokig, évekig tartó agónia, az éjszaka aludni nem tudás, a fulladozással járó betegségek, szóval... nem fogom bírni. Isten nem hagy minket erőnkön felül megkísérteni, mondja a Biblia, hanem a kísértéssel együtt a szabadulást is megadja. Én azt gondolom, hogy ez a mondat vagy nem igaz - a tapasztalat nyilvánvalóan ellentmond neki, emberek őrülnek bele a szenvedésbe, lesznek öngyilkosok- , vagy pedig igaz, de csak az üdvözülésünkre vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy üdvözülésed csak tőled függ, hogy akarsz-e üdvözülni, és hogy ezért minden tőled telhetőt megteszel-e. Attól pedig nem, hogy valamilyen szenvedést ki tudunk-e bírni, vagy sem. 2002. május 10. Most hajnali négy, izgulós fajta, fölébredtem. Este rámeredtem, hát nem szép, fáradt a katalógus borítója. Már ki van nyomtatva. Reggel majd leállíttatom a munkát, még kötés előtt vagyunk, újat készítünk. A szürke háttér miatt kell a fekete mellé valami fehér szöveg is. Most majd fél hatig elszöszmötölök a honlap főoldalának tipográfiájával. Szüts jelezte, hogy a kék torzul, szörnyen ronda a mackintosh gépen, nem szabad semmi színt. 2002. május 11. Izgalom, rohanás, délre csakugyan kész az új borítóterv. A nyomdász káromkodott. Magában. A meglévőt ki lehet dobni. Igaz, fizetem. Hétfőn kezdik újra nyomni. Szép lesz. Mit meg nem tesz az ember az asszonyért. Talán még emlékszel, mennyire szenvedek a fölös dolgoktól, irtom is, ma már csak magamnál... A kiolvasott könyvek, a nem használt ruhák, fényképezőgépek... Amikor kilencven széket kell kerülgetni a porszívóval. És most hazacipeltem egy kétkarú konyhamérleget; olyan régimódi, kétfelől réztányér, középen két kacsacsőr billeg egymással szemben. Csak, mert Kata egyszer régen. Letettem elé, de nemigen figyelt. Mondom neki, örülj már ide egy kicsit, ez a történet csak a szeretetről szól. Látogatás Nádor Tibornál, új műterme, munkái. Igazi öröm, súlyos képek; az egyiket javasoltam a Nemzeti Galériának ajándékozni, a nemzet trezorja, akárhogy is. 2002. május 25.: Azt mondja, megteszi. Kata az unokának homokozót csinált a kisszobában. Grízből. 2002. május 16.: Zsófi szerint nem jó, bemolyosodik. Szüts-Vojnich párossal zsűriztettem, most fotózom, hamarosan be tudom mutatni, ami már kész az idei képekből. 2002. május 12. Vasárnap. A zuhanyozóban összefutok Garas Dezsővel. Szép teste van. Évek óta nem láttam, később jár. Utánamegyek a medencéhez, megnézni, hogyan úszik, és aztán ide írhassam, hogy én szebben. De sajnos. Tanulhatta. Bár háton karmunkája mintha kissé merev. És a fordulóknál hatásszünetet tart. 2002. május 13. Sportsérülés, reggel uszodába menet kifordult a bokám a járda szélen, a fene egye meg. Az úszás még rendben ment, hazafelé már sántikáltam, s elkezdett nagyon fájni. Tanácsolták, így gyorsfagyasztott zsenge morzsolt kukoricát (DOBUKU SMRZNUTI SLATKI KUKURUZ U ZRNU) tettem rá, de egyenlőre nem segít. Négykézláb járok a lakásban, pisilni is. Dél. Telefon egy ORFI-orvos barátomnak, küldene két mankót. De az üzenet nem éri el. Délután. Megint Zsófi lányomnak jut eszébe (nem nekem), elvisznek a sebészetre. Ott már tolókocsiba ültetve tovább a röntgenre. Fiam fölém hajolva megsimogatja a fejemet, elérzékenyülök. Nem biztos, hogy törés, de nyolc napig gipsz, fölpolcolni, nem szabad ráállni. Holnap színkorrektúra nyomdában?! 2002. május 14. SMS Szütsnek: FÖLFÚRTAM BORDÓ MANKÓIMAT, VÉGÁLLÁSBAN IS KICSI Kata: megszoktuk, hogy a féllábú hadfiak görnyedtek, pedig csak a mankó volt rövid! Mivelhogy egész nap ülve, fölpolcolva: egy nap alatt beszkenneltem és helyére tettem az idei képek diáit, fotóit. Ha van türelmed, megnézheted a festményeknél, sőt van egy eléggé elrajzolt önarcképem is, a rajzoknál. H. megígértette velem, hogy nem fogom kidobni: Az egyszer majd rólad megjelenő könyvbe kell. 2002. május 15. Még tegnap. Miki hüvelykujja végét elvitte a marógép. János kórház. A csont végét az orvosok gömbölydedre reszelték. Felkarjából vettek bőrt, a csonkot befedni. Búsul, hogy ezentúl nem tud egy oktávot átfogni a zongorán. Megjelent a májusi Mozgó Világban ezekből a levelekből egy (áprilisi) részlet. Fölkértek néhány ismert személyiséget, írnának a parlamenti választások forró napjaiban naplót: Szüts, Heller Ágnes, Csepeli György, Vámos Miklós, Bächer Iván, te ezeket a neveket nem nagyon ismerheted. Ebbe a sorba kerültem bele utólag, az internetről szedték le, talán kevés lett az anyag. Szüts-csel röhögünk: el kell olvasni az összeset, abban a reményben, hogy a miénk jobb. Az SzTK mankó hónaljtámasza alá befúrtam, a lyukon át bugyigumi. Vállpánt, ha magas polcról tányért, a mankó ott lebeg a hónom alatt. Fél kilenc. De jó lenne, ha valaki most csinálna nekem egy teát. Kis meglepetés az új szomszédnak. Kislányát kitette a gangra (mankóval is lehet laborálni): 2002. május 16. E fotó kiválasztását a felvételsorozatból Katára bíztam. Mióta őszentsége, II. János Pálra - aki tőlünk harminc méterre szentmisét celebrált a Hősök terén - Kata ránevetett, nézd, milyen édesen lobog a haja!, azóta tudom, hogy ti végérvényesen másképp látjátok a világot. Feladtam, nem tudom követni, melyik gyerek, melyik fotó tetszik nektek. Invitálnak érettségi találkozóra, egy balatoni nyaralóba vinnének le: Én, kérlekszépen, február elsejével elmentem nyugdíjba, hála Istennek megértük ezt a hatvan évet, aktív és egészséges vagyok, tudod, kedves Dezsőkém, elég volt, de használom a fejemet és Nem, nem, nem. Hogy szolgál a kedves egészséged-, idegen öregurakkal, negyvenkét év távlatából. Nem érdekel, hány unokája van. És négy óra autózás, összezártan. A beteg lábammal. Épp a héten kezdtem megérdeklődni nyugdíjazásom lehetőségét. 2002. május 18. Kösz a választ, J., ha elmúlt a vihar, és mindent visszadugtál a konnektorokba, várom a beszámolót! Na ugye, a vonatok?! Ehhez mit szólsz, Kittenberger meséli?! Én nem tudom, mit gondoljak: Egy missziós páter különböző szívességeket tett egy néger csodadoktortnak. Ez azt állította, hogy ő hiénává tud változni, és egy éjszaka - mint hiéna - óriási területeket jár be. A páter megbeszélte a dolgot a kétszáz kilométerre lakó másik misszióssal, hogy levelet fog neki küldeni, amire levélben kér választ. A varázsló csak azt kötötte ki, hogy ő (mint hiéna) a sötétben veszi át a levelet az ablakból (kinézni nem szabad), s a választ ugyancsak sötétben adja át. A páter megírta a levelet, és amikor kapirgálás hallatszott az ablakon, kitartotta a sötétbe, és a levél eltűnt. Reggel ötkor újra zörgött a zsalus ablaktábla, s ott volt a válasz. Nyolc óra alatt kétszáz kilométerről. Semmiféle út nem volt közben, csak bozót, erdő, elefántfű... ha lett volna út, ezt a távolságot annyi idő alatt autóval sem lehetett volna megjárni, tekintve az afrikai utakat. A páter abszolút szavahihető, és azóta is csóválja a fejét, és keresi a megoldást, mert semmiféle babonában - természetesen - nem hisz. Van itt más is. A hír egy nap alatt bejárta Pestet. Nem hiszem, hogy eljutott hozzád, de hallhattál Esterházy két éve megjelent nagy családregényéről, a Harmonia Caelestis-ről. Részben, nagyrészt édesapját mutatja be száz költött alakban (is), nagy-nagy szeretettel. Két napja sajtóbemutató, új könyve: Javított kiadás. (A Harmoniához) Amiben leírja: 2000. január 28-án, - könyve már nyomdában - megkapta a dossziékat, hogy édesapja 1957 és 80 között III/III-as ügynök, azaz politikai besúgó volt. Rögtön felismertem apám kézírását. Az új könyv naplóbeszámoló két évről, hogyan dolgozza fel ezt megdöbbentő fordulatot. (A tényt ez idő alatt, végig titokban tartotta, csak felsége tudta.) Gyermekorvos barátom fanyalgott, nem kell mindent megírni. (ellenvéleményt vár: nemjan@mail.datanet.hu ) Egy másik barátom szerint mázlis, hogy ekkora témát talált. Nekem a papa nem érdekes, ő rendben van, száz oka lehetett, zsarolás a gyerekeivel, jellemgyengeség, bármi. Istennel beszélje meg. Hanem a fiú. Szeretem. Tudod, az volt az érzésem, hogy elszállt egy kissé, mint a túl magabízó emberekkel megesik. S evvel ellentétben?, mintha világnézeti bizonytalansága. Hogy ez, mióta tudja, már csak maszk volt, vagy rutin, vagy tényleg?! Hogy a kettőnek semmi köze? Lehet. Hazai tájak: HASZNÁLATI ÚTMUTATÓ A B-4394 típusú állítható hónaljmankó, mint gyógyászati segédeszköz kizárólag csak orvosi rendelésre, az előírásoknak megfelelő méretbeállítással használható. Az alsó végtag betegsége, vagy csonkolása esetén olyan személyek részére javasolt a használata, akik alsó végtagjuk tehermentesítése, valamint járás-biztonsága íly módon megoldható. (De mindezt a mankó átvételekor tudatják, a mellékelt füzetben.) A hónaljmankó használata során kerülni kell a nem rendeltetésszerű használatra UTALÓ tevékenységet. Pl.: feszegetés, ütögetés. A hónaljmankót semleges hatású karcolásmentes mosószeres vízzel, kicsavart puha textildarabbal lehet szükség esetén lemosni, majd tiszta vizes kicsavart textillel áttörölni. Tényleg, nem tudnál nekem puha kicsavart textildarabot küldeni?! Avval festek. Nem felejtek, rémálom, egyszer kifogyott munka közben, Kecskeméten. De ha Pesten is, meg kell várni, míg Kata valami régi pamuttrikót kiselejtez. Amiket használok..., ha már láttál százszor-koszos, túlhasznált festőrongyot... Valószínű, azért olyan bonyolult-fáradtak a színeim... Egy láda tartalékom van, de azt magam előtt is titkolom. Írtam neked, a műteremben rajzszöggel cédula Katától: Éjszaka a lajhár megélénkül. Ez azonban viszonylagos. Most egy nyelvészetben igen jártas, műfordító barátom fölhúzta az orrát, hogy a második mondat teljesen rossz, fölösleges. Hiszen lajhárról lévén szó, nyilvánvaló a viszonylagosság, ez gondolatismétlés. Az azonban ráadásul affektálás. Ezen elvitatkoztunk. Magamat átlagosan felületes olvasónak számítva, nyomatékosítás, sőt, szükséges továbblépés a második rész. Alkalmat ad hasonlatként továbbgondolni, belép a humor szintje, nem?! 2002. május 20. Pünkösdhétfő Reggel hat, ideje lefeküdni. Tegnapelőtt Szüts most készülő weblapját véleményeztem kérésére, e-mailben, 14 pontban. Ennek kapcsán rájöttem, hogy a dokumentációim és az írásaim is jobban áttekinthetőek lennének látható alcímekkel és évszámokkal. Ugyan lefeküdtem idejében, de Miki barátai véletlen éjfélkor felébresztettek. Szerencsére. Egy forró tea, és most fejeztem be. Egy rész a háttértáblázatból. A cikkeim. A htm-es oszlopok: szövegfájlok. A dátumra kell klikkelni, az utolsóelőtti oszlop pedig a fejezetcím: cikk15.htm 1995 2000-est beszélgetés ÍRÁSOK publikált, 1993-tól cikk16.htm 1995 nyílt levél Makovecznek ÍRÁSOK publikált, 1993-tól cikk17.htm 1995 „A halál rövidszőrű háziállat'' ÍRÁSOK publikált, 1993-tól cikk18.htm 1996 Végh Attila interjú ÍRÁSOK publikált, 1993-tól cikk19.htm 1996 „Kedves Néray!'' ÍRÁSOK publikált, 1993-tól cikk20.htm 1996 „Nádor Tibor rajzai elé'' ÍRÁSOK publikált, 1993-tól roma.htm 1998 Róma, katalógus ÍRÁSOK publikált, 1993-tól cikk21.htm 1999 „Apám csomagjában kanál'' ÍRÁSOK publikált, 1993-tól cikk22.htm 2000 „Kedves Utókor!'' ÍRÁSOK publikált, 1993-tól cikk23.htm 2000 videointerjú szövege ÍRÁSOK publikált, 1993-tól cikk24.htm 2000 Népszabadság: Digitális... ÍRÁSOK publikált, 1993-tól cikk25.htm 2000 Magyar Narancs interjú ÍRÁSOK publikált, 1993-tól cikk26.htm 2001 Magyar Nemzet interjú ÍRÁSOK publikált, 1993-tól Balazs-5 cikk.htm 2001 Balázs S. interjúi ÍRÁSOK publikált, 1993-tól cikk27.htm 2001 nyílt levél Esterházynak ÍRÁSOK publikált, 1993-tól Elég bonyolult a rendszer ahhoz, hogy valami igazítást húsz-harmincszor is meg kell próbálni. Most sokkal jobb. Érdemes belenézned a dokumentáció / kiáll. dok., kritikák-ba, és a könyvek és írások / írások / írásaimból-ba. Illetve ezek a címek nagyon rosszak, most (délelőtt már) négy óra próbálkozásokkal kijavítottam. Szörnyű szó, üres ez a dokumentáció, dokumentumok. Mindenféle raggal is megpróbáltam. Most: szakmai háttér / kiállításokról, és könyvek és írások / írások / publikált Hencegek, nem bírom ki. Nagyon, nagyon jó játék. Ülök egész nap, egyenlőre nagyon fárasztó ez a mankó, még szoba-szoba viszonylatban is. Pontosabban fáj, a hónaljam, a tenyerem. Ha kell valami, nyakamba abrakostarisznya. Na, szia. 2002. május 21. Méj fájdalmamra a járógipsszel sem szabad vízbe, most tették föl, egy hónap. Gyorsúszásra gondoltam. Ha nejlonzsákot húznék rá, amit fölül szigetelőszalaggal. Majd megkérdezem, hátha van a reumaosztályon az iszapfürdősöknek valami efféle. Dél. Visszamentem az SzTK-ba reklamálni, hogy a mankómat lyukas nejlonzacskóban adták! Megvan! Holnaptól úszni fogok! Telefon a Művészeti Alapba, megérdeklődtem: Két év múlva mehet nyugdíjba. 30 ezer 600 forintot fog kapni, az akkori értékén. Délután. 12:06 perc a kádban. A zacskó kissé beázik, de csak kissé. A megoldás: belülre egy második. Este, Esterházynak. Barátom, azt se tudom, megkapod-e ezt az e-mailt. Kata megvette [a Javított kiadást], a 35-ik oldalnál tartok. Megrendítő, köszönöm. Győztél. ölel Váli 2002. május 24. Sántikálva, de járok. Az úszással nem volt semmi baj, csak a fordulók voltak bizonytalanok, a légzsák a lábamat felszínen tartotta. Az ezredes nevetett, hogy ez is csak a PR-om része. A kabinos segített a leszorító gumik fölrakásában. Sajnos a dupla zacskó is beázott, átáztam. Megijesztettek..., nem merem többször. Otthon hajszárító a bőröm miatt, a műanyaggipsznek nem árt a víz. A reumatológus szerint biciklizzek. Szerinte jobb lenne női gép. Az nincs. Majd a Margitszigetre. Este a Svábhegyre, a közösségi találkozóra, bizony autóval. Hosszú nadrágot húztam, hogy ha netán, a rendőrök kevésbé vegyék észre a gipszet. Két napja éjjel-nappal a gép mellett, a SZAKMAI DOKUMENTÁCIÓBAN az ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOKAT rendezem át. Nagyon látványos lett. Most egy kiállításról minden együvé került: a megnyitó beszéd, a katalógus szövegei, esetleg a borítója is, a meghívókártya, plakát, ha volt, kritikák, ha fotóztam a helyszínen, az is, a kiállított képek lajstroma, a képek elrendezése a falon, ha annak idején lerajzoltam, és egy-két festményt is beraktam, illusztrációnak. Ez utóbbi váratlanul érdekes volt. Hajlamos voltam egy hetvenes évekbeli kiállítást enyhén lekezelni, Istenem, korai munkák. És kiderült, már 74-ben is volt főmű falon. És a „kis” vidéki kiállítások is. Aztán itt van például az 1974-es Fényes Adolf-termi kiállításom. Szerintem életem legjobb katalógusszövegét írtam hozzá. Most fakszimilében közlöm. Csak hosszú két perc, amíg följön a neten. Ezen nem tudok segíteni. Megültük a névnapomat. Tudod, ilyenkor áldásosztó, fölemelt karral az Ároni áldást szoktuk énekelni. A két éves Kinga látva a felnőtteket, szintén fölemelte a kezét. Meghatódtam. Katától főként két nagy fehérmázas semmiresejó konyhai csuprot kaptam ajándékba, hogy azokat kidobhatom. Zsófi rávetette magát. Minden rendben. Tortát és virslit ettünk. Miki, most is szótlan. Igaz, ilyenkor a hölgyek. Közben megint háromezer telefon, többen lemondták, de mára mégis megvan a nyomda, aki az utcai plakátjaimat vállalja. S úgy tűnik, tán sikerül az utcán megjelenés kb. 500 ezer forintját is összekoldulnom. Baráti segítségek is. Ezt a pénzt éhenhalásig nem keverem a megélhetésivel. Ma, Mária ünnep, zsolozsma-könyörések refrénje ez: Urunk, Édesanyád járjon közben értünk. Hát ez eléggé kacifántos, logikáját a hívők értik. Megkérjük Krisztust, hogy engedje meg, netán szóljon anyjának, hogy az könyörögjön ügyünkben őhozzá. És megint a Fioretti édessége. „Miképpen étkezett Szent Klára Szent Ferenccel és szerzetes társaival Angyalos Boldogasszony kolostorában.” lábjegyzet a fejezethez: Anélkül, hogy holmi szerelmi regényre gondolnánk, jegyzi meg Nino Tamassia, észre kell vennünk, hogy a nő vigasztaló mosolya nem volt teljességgel száműzve Szent Ferenc szigorú életéből. (S. Francesco d'Assisi e la sua leggenda. Padova, 1906. p. 97.) Az angyali Szent Ferenc Fráter Leóval és egy jámbor paraszttal, kinek a szamarán ült, mivelhogy a lábak szögei miatt nem tudott jól gyalogolni, leszállott a hegyről... Történt, hogy a rossz utak és a nagy hideg miatt, bár egész nap fáradtak, nem jutottak olyan helyre, hol megszállhattak volna. A zivataros idő és a beálló sötétség arra késztette őket, hogy egy sziklamélyedésbe húzódjanak, melyben legalább a hó ellen védve tölthessék az éjszakát. A könnyen öltözött jó szamaras ember kedvetlen volt, s a hideg nem hagyta aludni. Tüzet sem rakhattak, azért magában halkan sziszegett, nyögött, és Szent Ferenc ellen zúgolódott, amiért ilyen helyre vezette. Ahogy ezt Szent Ferenc, észrevette, megszánta, s lelkének hevében kezét... Hogy leveleimet olvasod, nehogy arra a következtetésre juss, hogy a te életed kevésbé érdekes. Gondolj csak bele. 2002. május 25. Reggel négykor végleg ébredek, ki pisilni, ajtóm előtt cédula: A Francia Intézetből. Szia. VM. És mellette ez a képeslap, Vancsó Zoltán (30) norvégiai felvétele. Miki (20) ajándéka, éjjel jöhetett haza. Átvette szokásomat, minden múzeumozáskor hozok neki egy reprót. A képet nem bemásoltam (szkenneltem), hanem életemben először a webről töltöttem le, jó néhány próbálkozás után. A képeslap hátán volt a cím: www.photovancso.com „fölmentem rá” és egy órát nézegettem. Ördögi ez a technika, erre a (nálam) kék, aláhúzott címre klikkelve rögtön te is megnézheted. Érdemes. Tegnap délelőtt elhoztam a bicegős lábammal a nyomdából az első 10 példányt, kész a katalógus! Éppen négy hónappal a megnyitó előtt (hencegés). Repró: A/01/03. Ugye szép?! Este anyácskámhoz (83), fölköltöztek nyárra a Svábhegy oldalába. Kellett egy kicsit villanyszerelni, ez-az. Vett egy mobiltelefont, elsősorban vészhelyzetre. (Barátnője, 86, szinte mozgásképtelen.) Tanultuk kezelni, már tudja a hangpostát is. 2002. május 26. Olyan pocsékul álltunk, hogy a hó elején szólnom kellett gyűjtő barátomnak, aki évek óta egymilliót ígér az A/69/12, Angyali üdvözletért, vagy az A/82/21, Igen, szerelemért. Az előbbi sok éve Kata ágya fölött, a másik a műteremben, egyetlen, amit őrzök. Katának, vagy nekem fájjon? Egyetlen megoldás: kisorsoltuk. Az előbbi. Anyácskám kétségbeesett, hogy ő minden félretett pénzét, ami ugyan kevesebb... Pillanatnyi megingás. De hát ajánlatot nem lehet visszavonni. Bonyolítja a helyzetet, hogy közben befutott már valami pénz, talán nem is kéne. Dead-line: május vége, most két irányba izgulunk. Kittenberger még egy történetet elmesél, csak akkor nem akartam a figyelmet a másik epizódról elterelni. Ugyanaz a varázsló 40 ember jelenlétében három oroszlánt behív a plébánia kertjébe, azok ott elfekszenek, vakaróznak, majd fél óra múltán átugrálnak a kerítésen és eltűnnek a szavannában. Kékkúti házunkat te is ismered. Képzeld, Kata ma néz a Balaton-parton házat, cserébe. A gyerekek is mennek. Tudod, annyira más az elképzelésünk erről, így mindketten úgy találjuk, jobb, ha ebből kimaradok. Neki fontos, döntsön ő. A ház szétdűlés előtt, tehát lépni kell. De merre. Én voltam építész is, értek hozzá, viszont nem tartom érdemesnek e világon nagyon berendezkedni. Hogy olcsó támpillérekkel kihúzzuk. Gyerekeim számára meg nem gyarapodom, majd oldják meg másként, ha akarják. Házvásárláskor aláírattam Katával egy ígérvényt: ”ez nekem így jó!”; hogy nem fogunk építkezni. Ez alól tavaly békülékenyen föloldottam. Ő most házbontást akart, derékig, majd emeletráépítést, ami egy rövid pillanatra lehetségesnek is tűnt, örökölt valamit. Csak aztán mintha ezt egy rászorulónak odaadta? kölcsönadta? volna, nem tudom. Ha adta, jól tette. Hiányosak egymásról a pénzügyi információink. Ebben még fejlődnünk kell. Csakugyan vasútközelbe költözni lenne észszerű. Kata nem vezet, ám autó nélkül Kékkút nehezen működik. Én általában unok nyaralni, és ha nincs mit csinálni, békétlen leszek. A kerti munka nem érdekel, a vízhez nem járok le, a vendégjárást se szeretem. Egyre kevesebb időt töltök lent, tudod, évek óta a júliust művésztelepen töltöm, munkával, nekem ez vált be. Kata viszont lent, unokával, társasággal, vendégekkel képzeli nyugdíjas nyarait. Ehhez csakugyan több szoba, fürdőszoba kéne. Ő találta ezt a házat húsz éve, én intéztem (évekig és azóta is), de rögtöntől tudtam, hogy ami pedig jó lenne, a hétvégi pihenéshez messze van, benzinnel se fogjuk bírni. Azóta keresett is házakat, többször belevágott. Csakhogy ez így nem megy, fordított a sorrend. Zsebben pénzzel lehet alkudni. Most egy helybélivel akadt össze, akinek kéne a miénk, s aki számunkra Ábrahámhegyen keresett házat. Az telefonált, hogy lenne, több is. Nagyon kívánom neki, hogy sikerüljön. Esterházy új könyve, biciklivel a Margitszigeten, a felénél tartok. Működik, érdekes; de ami nekem fontos, elmondta az első harminc oldalon. A kétségbeesett humora, ahogy apjáról a felettes nyomozótiszt jelenti, hogy rendben..., csak nehezen ír... hogy akkor ezt tőle örököltem... Katának dedikálom az első katalógust. Este a virágok becsukják szirmaikat. A kerti poszáta akkor énekel. (A tétel vak feltételezés. Egyik ornitológus ismerősöm üzenetrögzítőn, a másik Svédországban, a Larousse erről nem nyilatkozik.) 2002. május 27. Hajnal, nem tudok aludni, kiemeltem néhány rajzlapot a nagy mappából, leszabni. Elfogyott a kartoték-karton, amire a festmények, rajzok és fotók kis reprói is rákerülnek. 240 darab lett. Kell még ennyi? Délelőtt telefonok a miskolci kép Pestre szállítása ügyében, és a Szüts-stúdióba; írhatják a számlát, begyorsítattam a kifizetést. Mielőtt (a gipszelt lábammal) kiszállok a kocsiból, szemem rendőrt fürkész: nyomda 1., nyomda 2., Nemzeti Kulturális Alap, Ernst Múzeum, kétszáz katalógust is hazahoztam. Holnapra kész a meghívó: elkezdtem az Ernst-fejléces borítékokra a cím-etiketteket fölragasztani. Szüts mama: Régebben elkápráztatta a fiatalokat gyors billentésével. A kompjuter-billentyűzetet már nem tanulta meg. Titkárnő volt. Az utóbbi években fia Stúdiójában már csak keresztrejtvényt fejtett. Ott szeretett volna meghalni, nem otthon. Most onnét vitték el, agyvérzés. Fél oldalára lebénult. Már nincs eszméleténél. Egyszer levélben megköszöntem neki a fiát. Naplóm: Ctr+F ”MAMA” (azonnal följön, ezt a szót máshol nem használtam) = C.2408 oldal Kékkút 1992. 8. 8. Kedves Erzsébet néni! Tegnap félálomban észbe vettem, hogy egyszer evvel is el kell számolnom, és hálát adnom a MÁSODIK LEGILLETÉKESEBBNEK /az „első” megírás nélkül is tudja, ott fönt/ hogy mi mindent köszönhetek én Szüts Miklós úrnak. A sorrendiség igénye nélkül... (itt két és fél oldal szöveg) ...persze én is csinos, és okos és tehetséges és kedves vagyok, de szóval gratulálok. Kezét csókolja: 2002. május 28. Nyomdából haza a dögnehéz két csomag meghívó. Kibontom, nincs közte hibátlan, a szürke mezőben elszórtan fehér pettyek. Alig-alig látszik, de azért. Most nem elfáradni. Telefon. Nem lepődnek meg, tehát tudták. A jövő héten újra. Befejeztem a Javított kiadást Esterházytól. Az első harminc oldal után már csak a kifejtés, egy krimi hétköznapjai. Ki így, ki úgy válik felnőtté. Ő mintha így. Azon tűnődöm, én talán az első szerelem igazi keserveitől kaptam meg ezt az ajándékot. 2002. május 29. Esterházy szörnyűségesen-gyönyörűen emberi történetéről írtam május 18-án. N.J. e-mailje: Az E.P. új könyve kapcsán írtak - nem kell a tavalyi ÉS-vitádat belekeverni, de megemlíteni sem. Nem elegáns. Tök igaza van, azonnal levettem a szöveget. 2002. május 30. Minden az arányok. Ha azt mondom, amit találtam, abból ütöttem össze vacsorámat; vagyis tejszínhabbal és eperlekvárral ízesített molypetét, müzlivel-, akkor ez egy igaz állítás. E-mail a programozónak, pótmegrendelés. Merthogy most így kell lépegetni, fölöslegesen: ÉLETRAJZ - ÉLETRAJZ - ÖNÉLETRAJZ - CIVIL ÉS SZAKMAI 2002. május 31. SMS reggel Miklóstól: Fél hétkor meghalt a Mamám válasz: Isten irgalma. 20 évesen vidáman teniszezik újra. Ismerős? A hatalmas kamionok vezetőfülkéi. Ma vettem észre, mindig fürkészem a pilóta mögötti függőágyat. A távolság, utazás és élettér; kuckó. Pedig nincs hová, és nincs miért, elvágyjak. Telefon kollegával képszállítás ügyben, velem-idős. Mondja, épp a pincében van. Kicsit mintha nehezen forogna a nyelve. Gyanút fogok, rákérdezek, saját termés, idei kadarka? Nem, nem, unoka születik, építkezem... Aztán meséli: agyvérzésem volt, de megmaradtam. Lassan megtanultam balkézzel festeni... 2002. május 7: ez mindig a végére: SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY, BOCSÁNAT, június elején elfogy minden pénzem. Így hát most 300 ezerért (örömmel) adnék el képet! Novemberig kéne megélni, addigra, remélem, az őszi kiállítás– 2002. május 21: július közepéig OK. 2002. május 24: augusztus végéig OK. 87. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2002 JÚNIUS 2002. június 1. Mike hüvelykujja lassan, de gyógyul. Egy körömnyivel lett rövidebb. Reménykedik plasztikai műtét lehetőségben. Amit az alkarjából kivettek, pótbőr, nem szervült. Hordozza sorsát, hogy most egy ideig nem mosogathat. Anyja boldogan dörgöli szivaccsal, mosdatja kétméteres fiát. 2002. június 2., vasárnap Kata unokázik, én a Várban, a Nemzeti Galériában. Az átrendezett kortárs kiállítás még mindig nem nyílt meg. Néhány Ferenczy képen elmerengtem, fáradtan; ebédre haza. Este a MAGÁNMÚZEUMOT rendeztem, most áttekinthetőbb. Tényleg, kölykeidet bevezethetnéd kissé a magyar festészetbe, új kiszólással: nem semmi, amit nálam látni. Például, Stephane, szerinted hol csalt a színekkel Berény Róbert annál a tyúkos képnél? Szerinted nem unalmasan sok az a trágyafolt? Nem kéne több tyúk oda? (Kapirgáló) Tudod, én ezt a képet nagyon szeretem. 21.30. E percben kaptam leveledet, köszönöm a beszámolót! Kicsit idézek belőle, had örüljenek mások is. Bretagne, hát bizony: Gyonyoru, tobb méter magas hullamok csapodnak iszonyu robajjal a sziklafalaknak, es az apaly-dagaly valtozast mindig a siralyok eszveszto rikoltozasa kiséri. Apaly idején a sziklafalak tovében rejtett obloket lehet talalni, és ha sikerul a zegzugos meredek osvenyeken leereszkedni a partra, az ember ugy erzi magat mintha prehisztorikus tajakon bolyongana. Az ikrek iskolaügye tényleg kényes. Ezért nem tudomány, hanem művészet a pedagógia, mert nem csak logika. Szerintem is jól döntöttetek. Hogy vállalnál interneten, (pontosabban e-mailen) francia fordítást magyarra. Ezt legegyszerűbb, ha ide kiteszem. Hátha. Bár sajnos egyik legjobb barátom, szakember a legjobbak között, most cserélte le a műfordítást asztalosságra, annyira nincs igény. Igaz, amit te mondasz, talán más, hogy a humán tárgyak: pszichológia, történelem, filozófia, stb. A Nagy Géza képet én is szeretem. Megnéztem, tényleg eltűnt a netről, most újra telepítettem. T-t is üdvözlöm, örültem a levelednek! Hogy rám szántad. Megérdemlem. 2002. júni. 4. Ezt Stephane-nek küldöm, bár ismerheti: WEÖRES: FALUSI REGGEL Már üti - üti már a torony a hajnalban! Az időt bemeszeli a korai kikeriki, lendül a vad dallam. Kiscsacsi, kiabálj, örülök a hangodnak! Ha lefőz ez a kusza kikeleti kikeriki, vége a rangodnak. Állítólag tanulmányt írtak csodás ritmusáról. Tegnap egy fiatal galériás itt, bemutatkozott, hogy forgalmazna, adnék neki képet. Elmagyarázza, hogy a kölni Kunstmessén kell körülnézni, ott megtudni, mi lesz a következő négy év trendje. Ezt egy szűk csoport határozza meg. És hogy a komoly vásárló nem a képet nézi, hanem az életrajzot. Például Fehér Laci hiába ismert mindenütt, múzeumokban látható, de nem szerepelt eleget rangos galériákban, vásárokon, így nem érdeklődnek iránta. Amúgy is a galériások szívesebben foglalkoznak kezdőkkel, akiket föl lehet építeni, és majd sokat lehet keresni rajtuk. Tehát csinálna kiállítást, adnék képet, ötven százalék haszonnal dolgozik. A megkötésemet, hogy végleg nem engedem külföldre képeimet, az EU csatlakozás után majd úgysem lehet tartani. Dehogynem, mondom, mert ez csak egy kérés. Bár lehet, hogy ez fölött csakugyan eljárt az idő, át kell majd gondolni. Amúgy én Pesten ötévenként csinálok kiállítást, leginkább az Ernst Múzeumban. Úgyhogy. Chesterton a Fioretti előszavában: „A hegyen közelebb érezzük magunkat, s talán tényleg közelebb vagyunk az Istenhez.” Ha sétálni indulunk este, Kata keserédesen megjegyzi, alighanem ma fölfelé megyünk, nemde? Nagyon jó minőségű ez a Pannoncolor, a magyar olajfesték, mindig mondtam. Véletlen belerúgtam tizenkét gyenge képembe, kirúgtam őket a keretükből. És a talpnyom letörlése után semmi nem látszik. Utóbb, csak utóbb jutott eszembe, hogy megpróbálhatnám átfesteni. Végül estig négyet dobtam ki, háromba belenyúltam. Egy reményes. 2002. június 5. Mindig is úgy éltem meg az életet, vadvízi kajakozás: sziklák rohannak feléd, teljes lendülettel kerülgeted. (Éretlenség.) Most beütött a (egy) mennykű. Rezzenetlenül fogadtam, fájdalmas. Elmarad az idei művésztelep. Szigetmonostor, tavaly ott vagy 25 képet kezdtem (közel a leányfalusi 50 méteres medence). Lemehetnék egyedül, de a koszt..., ebben baromi tehetségtelen vagyok. Barátom lenne, aki vidéken befogadna pár hétre, de hogy etessen is?! Hetek óta gyűjtöttem a lelkierőt, belső kötelesség, idén nyáron hegyeket-fákat kéne rajzolnom, akkor ez? Júliusi alkotóház a Margit körúton?! 2002. júni. 6. Ezt a kölyköknek: (Fioretti) A szentéletű és együgyű fráter Juniperusz a földíszített oltár ezüst díszeit elajándékozza egy kuldusasszonynak. A rendfőnök a káptalanba gyűjtve a barátokat, hívatta fráter Juniperuszt, és az említett csengettyűk miatt az egész konvent előtt keményen megdorgálta. Közben annyira tűzbe jött, s oly hangosan kiabált, hogy szinte berekedt. Fráter Juniperusz keveset, sőt jóformán semmit sem törődött szavaival, mert örült, ha szidták, és alaposan leteremtették, s közben azon töprengett, hogy miképpen lehetne a generális rekedtségét valamiféle orvossággal elmulasztani. Miután a rendfőnöktől a maga fenyítékét megkapta, fráter Juniperusz a városba ment, s egy csésze vajas lisztkeveréket készíttetett. Öreg éjszaka volt, mikor visszatért a kolostorba, s gyertyát gyújtva, a rendfőnök ajtajához ment, és kopogtatott... észrevettem, hogy a nagy erőlködéstől berekedtél, azért gyógyszerről gondoskodtam... a gvárdián elzavarja, Atyám, mivel nem akarsz enni, tedd meg legalább azt a szívességet, hogy tartsd a gyertyát, amíg én megeszem a gvardián megtört, látva Juniperusz jámborságát és együgyűségét, ketten megették a pépet, és inkább az áhitat, mint étel frissítő hatását érezték. Esterházy: Javított kiadás: Már a második, egy generációval alattunk-fiataltól hallom: Ügynök, nem ügynök?! Kit érdekelnek ezek a dolgok?! És ez lesz a megoldás. M. fölajánlotta, hogy beszervez július hónapra egy kolostorba, ellátnának, rajzolhatok. Csak lesz-e uszoda a közelben? Az Angyali üdvözletet nem vették meg május 31. éjfélig. Légiveszély elmúlt. 2002. június 7. A Szovjetunióban található a világ legnagyobb törpéje. Negyven centis képem lesz falon a Nemzeti Galéria új kortárs tárlatán. Egy j/lónagy Tóth Menyhért és Vaszkó között. Előzékenyen szóltak, tegnap voltam bent keretet igazítani. És ma megyek megint. A-91-48.jpg A/91/48 Műterem szürke falakkal olaj, farost 40x40 Magyar Nemzeti Galéria 9205, 9236, 9324, 9354, 9406 Csongrád 24x36 dia, 6x6 dia 1991. 9. Arról beszélgettünk I.-vel, hogy az új Esterházy könyvből elég lett volna 30 oldal. De a zélet, a zélet! Csak így lehetett (és kellett), nem egy tanulmány formájában, ezt a témát méltón „a nemzet asztalára dobni”. És EP-t minősíti, hogy végig együtt izgulunk vele, bírja tollal és őszinteséggel. Ahogy gyönyörűen birkózik (vele született vagy vele együtt nőtt), én-tudatával (gőgjével). 2002. júni. 8. A fene kíváncsi egy 17. századi asszonysorsra, A kígyó árnyéka, Rakovszky Zsuzsa tollából. Versei megrendítőek, de regény? Aztán mégiscsak. Törőcsik Mari olvasott fel belőle pár oldalt a Kossuthon. Tegnap meg telefon G-től, most nézegeti a Vörösmarty téri könyvvásáron, fantasztikus, megvegye-e nekem? Mondom, ajándékba? (Röhögött.) Az első 50 oldal után: Soha senki nem tudta nekem így megmutatni, hogyan és mennyire látják a nők másként a világot. (A fontossági sorrendjük.) Igaz, ez a verseiben is megvan. Az apró dolgokra, a matériára figyelés. Is. A legnagyobb dráma perceiben bemenekül a kamrába apja elől, magára zárja az ajtót, és lerogy a..., és meghatároz valami bársony anyagot. 2002. júni. 10. Ebből a bársony-dologból semmi nem igaz, most értem oda a könyvben. De mégis. Végül én is bekeveredtem a Vörösmarty térre. Ötven könyvsátor, a szellem pompája. Fiatal koromtól elszédülök és elanyátlanodom a sok-tól, most is. Hogy mivégre én és ők, ennek töredékét se fogom soha befogadni. Ezért is jöttem haza zavarodottan már harminc éve is a Belváros nyüzsgéséből. A gazdagság vonzása. Éve őrzök egy telefonszámot, (4810-900, Arcanum kiadó, www.arcanum.hu), nem hagy nyugodni. Tegnap a vásáron is láttam a pavilonjukban: háromezer! forintért meg lehet kapni CD-n a teljes Pallas lexikont, tízezer képpel. A 18 kötet antikváriumban 120-150 ezer. Speciel mi húsz éve megvettük, ott van az előszobapolcon. Évente egyszer használom is. Vagyis a lemezre semmi szükség. De mégis. És: - 49 klasszikus magyar költő összes versei, 5 óra hanganyaggal, - a biblia, 13 fordításban, van fölolvasott változat is, - Shakespeare összes, - Németh László összes, - a nagy Brehm stb. pár ezer forintért. Őrület! Lehet, hogy ma visszamegyek?! Végre meghozták a miskolci múzeumból a zsidótemetős képemet (A/85/24) az őszi kiállításra. 140 centi kerettel, épp elfért a liftben. Tizenöt éve nem láttam, gyengébb, rendetlenebb, mint emlékeztem. A kerete rémesen vörösesbarna, átfestettem. Mondtam? Az utcai plakátom is kész, szép. Rajta egy ismeretlen Váli-kép. (A nyomdász műve, nem is rossz.) Áprilisban 165-en néztek meg a neten, májusban 260-an, ha leszámítom magamat. B. megjegyezte, hogy Szüts-anyuka partecédulájáról hiányzik az AD. Grafikastúdió logója. 2002. júni. 9. Rakovszky Bécsből indult, én a Svábhegy oldaláról, hogy szombat fél háromkor találkozzunk a Vörösmarty téren, a Magvető sátra előtt. Örültem, hogy látom, öt év múltán, beszélgetni nem volt lehetőség. Dedikált, én is neki. A katalógusomat. Többórás keresgélés, az egész opusz-rendszerem összeomlott. Végül több hónapos változatokkal próbáltam újraéleszteni. Akkor kiderült, egy múlt heti bejegyzés a bűnös. Pedig megmondta a programozó, nem szabad táblázatba idézőjelet tenni. Dupla aposztóffal cseréltem le. ” helyett '' ...nem veszi észre ez az aranyos hülye gép. Megint megnéztem apám adatait, ismét pontosítottak. www.hadifogoly.adatbanyaszat.hu Már külön fejezetben vannak az orosz eredetű adatok, külön a fogolytáborban elhaltak. Az értelmezéseket is hozzáírtam: vezetéknév- Vali keresztnév- Dezs ili Dezse /ili = vagy apja neve- Dezse szül. idő- 1900 szül. hely- g.Szabatko, Vengrija / SZABADKA lakóhely- Budapest, ul. Irini 12 / IRINYI JÁNOS UTCA 12. rang- lejtenant / HADNAGY egység (alakulat)- zseleznodorozsníj transzport / (kórház-)vonat transzport kísérő volt fogságbaesés.... helye- d.Rabodermat, vengrija / RÁBAGYARMATI fogolytábor fogságbaesés éve- 1945 elhalálozás... dátuma- 1946.07.12 fogság helye- sz.g.3604 / fogolytábor kódja temetés helye- KL.(temető) SZ/G3604, (táborszám) POSZ.(település) SZAPOGOVO, (Szapahova) KURSZKAJA OBL. (Kurszk megye), M/K-10/54 Ami új: a névleírás pontosabb, megadták a falu nevét, a temető adatait: Kurszk megye / Szapahova, és a számadatokat. Vasárnapolni illett volna, de - Kata vidéken - a web-táblázataimat csiszolgattam késő estig. Már szinte hibátlan. 2002. júni. 10. Van egy szag vagy illat, ami mindig kiemel az időből, elandalít. Gyönyörű, pedig nem szép. Azt sem tudom, kamasz szerelmem testi tartozéka volt-e, vagy valami adalék. Akkoriban még nemigen volt illatszer-választék. Talán egy kenőcs? Azóta kísér, öt-tíz évente érzem rövid percre asszonyokon, sorban állásnál, villamoson. Nem lehet lekottázni, megkeresni. Nincs semmi iránya, nincsen értelme, nem mond semmit, nem is arra a lányra emlékeztet. És erős, mint a halál. Ez jut róla eszembe, miért?: A Vár oldalában kutyaséta közben egy balettról mesélt egy idősebb operai táncos: Schubert? A halál és a lányka?, miszerint az utolsó, végre reményes találkozás a szerelemmel azonos a halál pillanatával. (De lehet, hogy harminc év távlatából teljesen átírtam a történetet.) Püff neked, öröklét! Tökéletes, fémvázas forgószékemről hittem, végig elkísér. Hogy szerettem! Hát nem eltörött? És javíthatatlan, (értek hozzá). Most mi lesz. 2002. júni. 12. Az alumíniumöntvény csakugyan javíthatatlan. Én értek hozzá, de a karbantartó lakatos jobban. Új fémlapot hegesztett rá. Tanulom ezt az új Rakovszky regényt, tanulom a nőket. Nálunk valahogy minden világosabb, egyszerűbb: most meg fogok ölni valakit, most éppen ölöm, most már meg van halasztva. 2002. júni. 11. Reggel színbeállítás a nyomdában, másodszor nyomják a meghívókártyámat. 30%-al szebb lesz. Aztán beadtam a gyönyörű plakátból kettőt az Ernst Múzeum titkárságára. Nem tudnának-e hozzájárulni. A Soros Alapítvány egy fillért nem adott végül. Tévedésből egy kalap pénzt kiadtam, sajtot vettem pénzváltandó. De a neveket nem tudom megjegyezni: ementáli, trappista, liptai. És nagyon drágát vettem a szokott olcsó helyett. Népszabadság: a délafrikai busmannoknak mobiltelefon nagyságú hordozható kompjutereket adtak, amivel vadászat közben a Természetvédelmi Park központjának jelezni tudják, milyen állatot látnak, azok merre vonulnak. Műholdas navigáció. S bent ebből pontos térkép készül; tudják, hova kell a védett állatok számára táplálékot kihelyezni stb. Ja, és az állatok piktogrammal vannak jelezve a képernyőn. 2002. júni. 12. Kérésemre Mike keményen ostorozza ezt a web-lapomat. Hogy amire szánom, az önreklám, arra alkalmatlan. Mert nehézkes, korszerűtlen meg csúnya. Az teszi a dolgot súlyossá, hogy nem mindenben van igaza. De miben. Ma két kép kapirgálásán túl egész nap verzál betűket (NAGYBETŰ) gyártottam a baloldalon feltűnő listáimra, mert szebbnek tűnik. Hosszú táblázatokat kellett átírni. Meg lehet nézni. Igazam van? Így ( a magánmúzeumnál): NAGY ISTVÁN NAGY BALOGH CZÓBEL EGRY BERÉNY FARKAS ISTVÁN DERKOVITS SZŐNYI Jó kis lista, mi?! A Rakovszy könyv felénél tartok. Hangvételét értem, már csak a sztori érdekel, az se nagyon, sajnos. Tán megtanultam belőle, amit nekem szánt. Nem szórakozásiból olvasok. 2002. júni. 13. Bevallom. Ezt csináltam. Hogy erre egy fél év után jöttem rá! Sokkal jobban áttekinthető a lista, ha a döglött képek előtti kereszt kissé elkülönül. Rettentő fontos, nem?! Nem tudok lemondani arról a kéjről, hogy a létező és elpusztított dolgaim együtt áttekinthetőek legyenek. Például, ha 2062-ben valaki festene egy jó álválit, A/75/01 számmal, a műkereskedő kacagva rámutat az én kis keresztemre... ön egy svindler, Uram! + A/75/01 A lehetséges világos + A/75/02 Kedv és indulat A/75/04 Patagónia A/75/05 Fehér, gép A/75/06 Mint a szerelmesek A/75/07 Halkszavú + A/75/08 Fekete éjszaka A/75/09 Táj és zászló (korábbi cím: Summerwine) + A/75/10 /sötét/ + A/75/11 /barbár/ + A/75/12 Sötét út I. + A/75/13 Sötét út II. + A/75/14 + A/75/15 + A/75/16 Fegyelmezett világunk Mintha ez az egész a szent ferenci szegénység szellemének mondana ellent. Bár miért ne lenne valami nagyon jó, még jobb. Türelmetlenségemben vacakolok ennyit evvel, harmadik hete várok a programozóra, mindig halogatja, egyszerűbbé tennénk a keresőrendszert. Miki szellemében. Mesélték nekem F. építészről, hogy élete utolsó éveiben Római parti házikójuk kertjében tette egyenként derékszögű rendbe a fűszálakat. 2002. júni. 14. Miki éjfél körül fölébresztett, hogy bocs, de azonnal kell neki egy asztalomon felejtett valami. Úgy maradtam. Most ? 3, lassan befejezem. Délután megjött a programmódosítás, most átírtam hozzá, amit kellett, és fölraktam a netre is. Ezentúl, ahol nem muszáj, nem kell a fájlokhoz több lépcsőben... Szóval egy kilóval egyszerűbb lett minden. Húszezerbe került. Annyira viaskodott bennem a hencegős felem a dicsekvős felemmel, hogy majdnem elfelejtettem kenyeret venni. Pedig azért mentem le. A konfliktus a következő. Reggel háromra kész lett a képek, rajzok, stb. új háttértáblázata. Nomármost két út: jobboldalon az ábra, baloldalon a létező művek listája A második változat szerint az elpusztított képek címei is látszódnak, előttük kis kereszttel. Csak sajnos minek, meg ettől bonyolultabb is a látvány. Győzött a ...-ik énem. Így most a nem létező munkák SOKAKAT NAGYON IS ÉRDEKLŐ adatai az opuszjegyzékbe szorultak vissza. Szüts most lett kész a honlapjával, követésre méltó a rendezettsége. J.! Szíves figyelmedbe!: www.szm.hu 2002. júni. 21. Kicsit zsúfolt. Tárcámban a következő listák: 20/ 9.30 autószerelő hátul valami zörög féklenyomásnál fémesen kopog ventillátor környékén is, baj? benzinkanna? hűtővíz ? 21/17.15 gyónni smucig gyanakvó autóvezetés figyelmet nem ad rezignált: lesz-e még jó félelem szertelen a munkában telefon / kárpótlásként kérek: 1 kg. fekete festék, amivel ők is csinálták 1. liter higító hozzá ? kg. diófapác por 19 /16.30.webmester: a html fájl problematikus? AGFA.jpg, ha följön, akkor jó van-e prog. összes fájlnévből egyszerre kötőjelet kihúzni? macintosh-os ékezetek ügye ha új fájl, hogy lesz a windows szabványból ISO? e-mail kolostorba, válasszanak a web-en: A/98/58 A/98/59 A/99/13 A/00/11 A/00/33 A/01/13 Csak nehogy összekeverjem. A Fioretti közösségben nyakamba tettek egy most talált kiscicát. Elhelyezkedett. Megkérdeztem, most mi legyen. Aztán a végig; a zsoltárok, a Magnificat, a könyörgések alatt a vállamon aludt. Kirakatban viharlámpa, petróleumos. Amit a lovaskocsik alá akasztanak. Vágyakozásom indokolatlan. Talán, hogy bébi-koromban háború, és zsigereimben a kultúra minden percben elveszthetőségének tudata? félelme? Hogy ha menekülünk, készenléti csomag: tarisznya, bicska, lámpa... 2002. júni. 22. A konyhában megint hangyakaraván, Kata szerencsére nem hord szemüveget, nem látja. Gondolkodom, mennyit ürít egy hangyászsün naponta, hányszor kell sétáltatni. A környék uszkáraival összefér-e majd? István atyának is föladtam a kérdést, nemde akkor beszélhetnénk szabad akaratról, ha több isten között választhatnánk?! Sosem értettem igazán a dolgot, saját közelítésben mindig ott álltam meg, hogy a sz.a. létezik, de 4%-nyi az életünkben, és csak ezért vagyunk felelősek. Azt mondja, tudunk a jó és a rossz között választani, a Sátán és..., tehát. A poklot pedig kegyelemnek írja le, mert kellemesebb az istengyűlölők számára, mint az istenközelség. Isten nem büntet, Ő senkit nem küld oda. Azt csak választani lehet. Az a gonosz, aki egyszer egy fej hagymát adott a szomszédjának, szerinte a mennybe jut. Öregség várható szenvedésiről szólva: Isten azért adja a szenvedést, hogy nagyobb szeretetre jussunk ezáltal. Ha erre nincs kilátás, nem ad. Fioretti Szent Ferenc folytatta a böjtöt, s jóllehet az ördög sokat zaklatta, Isten úgy angyali látogatások, mint az erdei madarak által számos vigasztalásban részesítette. Ezen egész böjti idő alatt egy sólyom, mely a kalyibájához közel fészkelt, kiabálásával és szárnycsapkodásaival valamivel vecsernye előtt minden éjjel fölzavarta, s nem távozott, amíg föl nem kelt, hogy a vecsernyét elimádkozza. Mikor pedig egy vagy más alkalommal fáradtabb volt, vagy gyöngélkedett és betegeskedett, ez a sólyom valamivel később kiabált... Hetek óta a CD-m macintosh rendszerű gépen való olvashatóságán dolgozunk. Periférikus probléma, itthon alig használják, de mégis. A képek már nézhetők, és ez a legfontosabb. Csak az 1500 fájlnevet kellett átírni. (Két gombnyomással.) A rendszer nem tudja olvasni azt a sok száz képet, amit a szövegek közé tettem. Ez - félő - megoldhatatlan. Hétfőre várom a végső ítéletet. A CD-mnek két éve olyan sikere volt, vagy harmincat eladtak, hogy talán piacra dobok a kiállítás idejére egy frissített változatot. Máté barátom révén tényleg kolostorba vonulok júliusra. (A művésztelep elmarad, szokásosan vidéken akarnék festeni, a kosztomat viszont nem tudom egyedül megoldani.) Csak túlszervezte a dolgot, engem, mint hazánk nagy öregjét, hogy a mester, meg az alkotómunka, a csönd..., nem a házban szállásolnak, hanem valami külön rezidencia a polgármestertől. Na, majd ezt a helyszínen korrigáljuk, ha lehet. A faluvezetés csak annyit kér, fessem le számukra a falut. Áthidaljuk. Félek ettől a nyártól. Ha lenne lelkierőm, idén nem festeni kéne, hanem "motívumot gyűjteni", rajzolni. Az ismeretlen környezettől is félek, egyedül. Pedig az elmúlt nyarakon a fiúkkal csak az étkezéseknél találkoztam, ők kint festettek, a szabadban-, de mégis. Nincs unalmasabb, mint egy meztelen nő. Bármi gyönyörű. Csak modellt látok benne. Vagy még azt se. Negyven éve, A szerelem iskolájában úgy olvastam, hogy ebben nem vagyok egyedül. Talán a félig öltözöttség kedvelése valami csökevényes vadászösztön, mégiscsak? A préda? A kiszolgáltatottság? Pedig ez, tudtommal, teljességgel hiányzik belőlem. Ismerősöm külföldön tanul. És gondolkodik. ...A választások éjszakáján rezignáltan dohányoztam, úgyis tudtam, hogy ők fognak nyerni. ...már jó ideje tudom, hogy népünk egy genetikailag kifáradt nép, mely nem bírja visszaverni és feldolgozni a modern világ harsogását. Azonkívül azt a sok millió abortuszt sem tudta a kollektív tudatalattink feldolgozni, mert van ilyen. A nép lélekből jövő dinamizmusát, mely annyi gyönyörűséget tudott teremni, megemészti ez a két fene. Egy szörnyű, ősi kép van előttem, melyben sok a hallgatás és a tömör csend. Nagyon szépen fejezi ki ezt a Biblia, mikor a szenvedő szolgáról beszél, aki mint bárány elnémul nyírója előtt, mert tudja, hogy leölik. Ami eddig komor hallgatás volt a magyarságban, mely, ha kellett, az adott időben cselekedeteket szült, addig ez a hallgatás mára pontszerűvé zsugorodott és megnémult. Vannak, akik ezt nem tudják, de azok sodródnak is és szétszóródnak, de vannak, akik tudják, és el akarják felejteni, de nem tudják. Folyamatos „égő keresztekkel” járkálnak, motyogva, zakósan... Hálaadásképpen a szigorlat másnapján elmentünk Csíksomlyóra, a Pünkösdi Búcsúra. Vágytam arra, hogy lássam a Magyarok Nagyasszonyát, úton akartam lenni felé. Éreztem, hogy hív magához és nem is én, hanem inkább ő akar engem látni. Öröm volt odamenni és öröm volt a visszaút is Liechtensteinbe. Így akarok mindig úton lenni, s azt kívánom nektek is, hogy ti is mindig úton legyetek, ki Mennyei Jeruzsálem felé, ki Mennyei Magyarország felé, ki saját maga felé, ki a szerelme felé. A még meg-nem-érkezettségben is van egyfajta beérkezettség, elővételezettség. Én is néha sírva megyek, s csak egy gondolat hajt néha, amit legbelül hordozok: van hova megérkezzem, van otthonom, ahol majd levetem zakómat, kalapomat, s nyugodtan, nyitott szájjal aluszom. Napokig nyugtalanított, hogy fogják ezt a kemény műanyagmicsodát („gipszet”) a lábamról levágni. Aggódva pislogtam aztán a kézi körfűrészre, amivel a nővérke hozzákezdett. A közepe táján forróságot éreztem, fölnyikkantam. Jaj, ne ijesztegessen, mondta, ez melegszik egy kicsit, ki lehet bírni. Evvel nem lehet bajt csinálni, érezni, mikor ér a fűrész a belső rétegbe. Szégyenkeztem. Két nap múlva Kata a lábamra mutat, mi az a piros csík?! Akkor vettem észre, tényleg belém vágott. Röhögtünk. 2002. júni. 23. Nosztalgiakiállítás. Mezei Ottó rendezi: „Kápolnatárlat 1972 és Ma” Merthogy harminc éve Balatonbogláron félillegális tárlatok nyíltak Galántai Gyuri szervezésében. Annak idején egyik nyáron szerepelt is ott pár képem (rég kidobtam őket) és egyszer laktam is néhány napig közöttük. Harmincan aludtunk a kápolna kőpadlóján, matracokon, éjfélkor a rendőrség zörgetett. De hiába. Ránk törni meg nem merték az ajtót. Volt fiú, aki a rendőrautó közeledtére az útszéli bokorba ugrott. A kriptában egy család aludt, kisbabával. A kidobott koporsó üregében tartották a pelenkát. Szóval akkori kép kellene, meg egy mai. Tegnap válogattam. Egy régit tudtam előhalászni, Kata szobájából. Keresni kellett mai párját, de nehezen ment, kiderült, mindet lejátssza. A/75/34 Halál, tűnődve és A/96/05 Sötét műterem I. Kata szerint ez utóbbit, ha fejjel lefelé fordítanám, zsidó temetőnek is elmenne. Tényleg, hol-merretájt vagyok még e nyáron: Szolnok, Damjanich Múzeum, szolnoki triennálék díjazottjai kiáll. Debrecen, Egyetemi aula, Országos Nyári Tárlat Szekszárd, Művészetek Háza, Képzőművész szövetségi festők kiállítása Eger, Trinitárius templom, T-Art művészei Szeged, Kis zsinagóga, Festészeti Biennále. 2002. júni. 24. A nővérke átkiabál a kartonozóba: A Váli Dezső bácsi nem hozta le a leletét! Pedig lehoztam. Hat hét után először teljes hossz a Lukácsban. Ma vajon a gyorsúszás milyenre sikeredik: magyaros-kopogós jóindulatú fáradt üzletember mindenre elszánt csikóhal anyahajó hazafelé propelleres kiskacsa -stílusúra. Persze, ezek olykor keverednek. SMS Szütsnek, valahol messze külföldön, édesanyja temetése után: SISLEY Mire fölkeltem, válaszolt: TOMMOROW 2002. júni. 25. Levél a PR. tanácsadómnak. Kedves Zs., most itt tartok: PLAKÁT, 250 belvárosi helyre fogják kiragasztani: Nagykörút és azon belül, az I kerület. A XI., és II. kerület belső részei. MEGHÍVÓ másodszorra kész, most jó. A nyáron fogok 800-ra néhány személyes szót írni. KATALÓGUS kész, 100-150-et ki fogok postázni, nem is drága, 67ft., Pestre. A CD-N AZÓTA dolgozunk két programozóval, egyszerűbb lesz a szerkezete, és macintoshra is jó lesz. Teljesen átíratni a programot: adatbázis, linkek... erre nincs pénzem. Vállalom ezt a (fiam által is kritizált) egyszerű, adatbázis jellegű arculatot. Tegnap vettem 50 lemezt, majd megírom őket, úgyhogy a CD-met árusítani fogják a kiállításokon. Bár alig volt erre érdeklődés, de legyen ez is. A VÁLI-MONOGRÁFIÁBÓL már alig van 30 darabom, úgyhogy ezt baromi drágán fogom árusítani. Magának mennyi katalógus kell? Mindenféle észrevételeit várom. Ha kibírom a nyaralást, és nem lógok meg, július 4.- 30. nem vagyok Pesten. Mobilom él. Lassan kész vagyok e munkával. Úgyhogy belekezdek egy nagyobb vidám népünnepély szervezésébe, a 75. születésnapomra. A Margitszigetet gondoltam, tűzijátékkal. (Mike szerint rajzverseny kéne.) 2002. júni. 26. Hajnalban a Gellért uszoda, a nyitott medence kipróbálása, vendégként. Keresztbe kell úszni, úgy meg hat tempó, rövid, erősen vegyszerezik, az orrom belsejét csípte. Gyönyörű környezet. Az autóba négy új lengéscsillapító, ez is beszámítódik egy majdani kép árába. Napközben a CD mac-gépre kompatibilitás végmunkái a Stúdióban, nagyon jó lesz, még pár apró javítás. 2002. júni. 27. Tizenhat óra harminc, e-mail. Megkaptam a mindent elrendező receptet, zseniálisan egyszerű. Nagyon vártam. Tizenkilenc óra. Fölballagtam a Várba, a c3-ba (Cultural and Communication Center), negyed óra alatt a megújított program fölkerült a netre. Egyúttal töröltettem a régi web-címemet, a www.vali-oeuvre.c3.hu-t, már csak egy figyelmeztetés jelenik meg.) Bevallom, semmi más nem érdekelt ...óta. Semmi műtermi munka, Illyést, Bachot elfelejtettem. Nincs időm eldönteni, szégyenkezzek-é. A munka kész. A CD borítóra új zárósor: A CD minden rendszeren működik. Macintoshon indítófájl: index.html 2002. júni. 28. Petri azt mondja: A költő: pillanatmegállító gép (Szókoszorú Solt Ottilia sírjára) Ő is írt egy A Dunánál verset: Szép nagy folyam ez, több rokonomat belelőtték, úszó tetemek, hullák '44-ben, szovjet hadiszállítmányok később. Jött aztán Bős-Nagymaros, így aztán elúszott a Duna is. Kedves Attila, Duna nincs már. Hol vagyunk már attól, hogy dinnyehéj: a szar úszik, durva ipari szenny. A Te Dunád már nincs. Gyorsforgalmi út. Nem lehet, nem érdemes már odamenni. ... Tétován nézek szét a műteremben. Milyen könyvet a nyárra. Máté annyit nyaggat, talán tényleg rajzolás a nyáron. Ért hozzá, mondja, gyönyörű okker csomagolópapírom teljesen alkalmatlan, foltosodik, tönkremegy. Szerez jó papírt. Föltettem a Csellószonátákat. Elsejével megszűnik a kedvezmény, este hattól 4000 forintért átalánydíjban lehetett beszélni, netezni. Ez súlyos, visszaveti az életet. Én is este-hajnalban szoktam az új szövegeket fölrakni a hálóra. Ma tárgyal a kormány, hogy valamit helyette. 2002. júni. 29. Belenyúltam az új programba, erre elakadt a publikumszámláló. Akkor pár órás babrálás. G. meséli barátjáról: nem tud egy munkát befejezni, mindent félbehagy. Minden határidővel csúszik. Talán egyszer elkésett, húsz éves korában, és azóta nem tudja utolérni magát. Ilyen alkat. Nehezen elviselhető. Hogy is van ez? Az alkatot kaptuk, adottság, tehát nem megítélendő, nem jó vagy nem rossz önmagában. Ebből kell építkeznünk. Hol itt a probléma? Hogy teher, a környezetének is? Mindenki mindenkinek terhe is. Bonyolítja, hogy az ember spontán fegyelmezetlenségre gyanakszik: ez a figura nem nevelte meg magát. Mai újsághír: augusztustól meglesz az új internet kedvezmény, a kormány tényleg beavatkozott. 15 és 40 órás csomagok. Sőt, éjféltől hajnalig igen olcsó lesz. Nem vagyunk érdekeltek a mi napi 5-10 percünkkel. 2002. júni. 30. A hét végén az Ernst Múzeum postázta a 92 bekért képem tulajdonosainak a kikérő leveleket. A képcédulákat is ők intézik, megcsináltam hozzá a listát és a tipográfia-tervet. A kiállításra készülve teljesen megújult az oeuvre-CD. Tudom, hogy érdektelen és lassan korszerűtlen is. De ez nem ok arra, hogy ne legyen nagyon jó. Éppen három éve csinálom ezt a CD-t. A szerkezet kész, végezetül(?) ma reggel négytől rendbe tettem rajta az ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK 35 tételét. Eddig a fotók, képek, táblázatok hol jobb-, hol baloldalt, kicsik, nagyok, rendetlen volt. Hát vége ennek az első nyári hónapnak. Nem nagyon vettem észre. Vasárnap délelőtt, a korai keléstől hullafáradt séta - még fáslizott bokával - a Szabadsághegy oldalában, barátnőmmel. 88. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2002 JÚLIUS 2002. júliuss 2. Lengyel zarándokbusz, útban Medzsugorje felé, tegnap a Balaton mellett fölborult, 19 halott. A helyi plébános imádkozik értük. Mindenki a helyén van. A halottak, a tűzoltó, a pap. Fotó a Népszabadságból. A műterem közepén már kupacban a vakációra szállítandó. Meg egy kettétört kép, hogy el ne felejtsem, még nem volt időm leadminisztrálni. Gyorsan megvettem nyárra a Magyar írók önéletrajzát is. Fáradt napok. Kapom az első visszajelzéseket, érkeznek gyűjtőimhez az Ernst múzeumi kikérő cédulák. Körülményeskednek, hogy szívesen adják, meg minden, mondom, amíg élek, szerzői jog. Álmomban egy idegen óriássnauzerrel birkóztam hosszan, kemény küzdelem volt. Ugyanakkor tudtam, hogy ért engem, és nem fog harapni. 2002. július 4. Tegnap sikerült Mikit is magammal vinnem a Révay utcai Bálint Házba (zsidó művház). Bondarcsuk filmjét vetítették: Az emberi sors, 1959. Megrendítő, ma is. Jövő szerdán a Ballada a katonáról megy, szintén szovjet film, a hó közepén az Éjszakai vonat, az is nagyszerű. Láttad ezeket? Sajnos akkor én már vidéken. Számomra valahol itt fejeződik be, vagyis kezdődik a filmművészet. Meg a Jules és Jim... Csomagolás, Máté vett nekem szép szürke rajzlapokat. Olajfestéket kofferbe, majd vissza a helyére. Megpróbálom. Mint húsz éve, műcsarnoki kiállításom előtt. Estékre: Káoszelmélet, Illyés versek. Zelk, három kötetét összeragasztottam. 2002. július 5. Szóval idén nyáron rajzolás. Zavart a viszonyom ehhez, valami réges-régi tartozás-érzés, hogy csinálni kellene. Képeim nem natúra-tükrözés élmények. Lényegében nem is abból indulnak, hanem színek beszédéből. Mégis félő a kiüresedés, az önismétlés. És a rajzolás talán formakészletemet gazdagítaná. Az nem fontos, hogy nehezemre esik. Nagyobb gond, hogy munka kezdetén az előképek jutnak eszembe, Nagy István, Barcsay, Vajda, Tóth, mindenki. A monográfiából az utolsó pillanatban kivettem az összes rajzot, annyival gyengébbnek láttam képeimnél. Nem érzem magam elég tehetségesnek ebben a műfajban. Tehát ma utazás, Balaton, aztán művésztelep. (A Balaton egy nagy csacsiság.) Szép nyarat nektek is! Jövök valamikor augusztus elején. 2002. július 7., innét visszahatólagosan ide gépelve, a jegyzetfüzetemből. Kata kérésére egy hét családi nyaralás Kékkúton. Bár nagyrészt egyedül, egy cikkhatáridővel csúszott. Illetve aztán Zsóficsaláddal. Két és fél éves unokámmal ilyen szavakkal közlekedem, mint közbiztonság, rehabilitáció. Meg is lett a foganatja. Este bőg: Apóval akarok aludni! Megengedték neki. Cumizva mellémkucorodott. Megszeretett. Balaton. Első lépés: tavaly ősszel lépésről-lépésre megtervezett és beszerzett elemekkel, mint például keritésfeszítő, 8 mm-es acélsodrony, 48 béka (kábelrögzítő) szétcsúszni vágyó bádogtetőnket összefogtam. Új tetőablakot barkácsol, csak ezt sajna nem lehet nyitni. Bádogból kéne csináltatni egyet. Könyvtárrendezés. A nyolc kötet rossz sorrendben, és hol a Naplóm? Két parasztantik komódfiókba a szomszéd faluból homokot lop, megvan Kingának a kertben a játszótér. Mondtam már, hogy a nyaralás éppen olyan, mint a BCG oltás, kellemetlen és hasznos?! 2002. július 9. Kata ügye, ő intézi, a nyaraló elcserélésének váratlanul reális lehetősége, balatonközeli komfortos, többszobás házért. Négymillió forintot kellene ráfizetni, húsz év alatt, valami állami kölcsönt használva. Rendkívül kedvező ajánlat. Lehet, hogy könnyen, lehet hogy keservesen tudnám kifizetni. Nyolcvan éves koromig. A kérdés megoldódik: nem vállalom. Kata se biztos a dolgában, Kékkutat imádja, a több szoba a vendégek, gyerekek, unokák miatt kellene. Az én álláspontom egyszerűbb. Fölnevelni őket dolgom volt, felnőttként családjukkal nyaraltatni, házat hagyni rájuk nem feladatom. 2002. július 10. Át Homokkomáromba. (1360, Pálosok ide, HUMUKCAMAR), Nagykanizsától 13 km. A falu fölött, fák között megbújt öreg kolostor, meg az új épület. Máté szervezte meg nekem, megvan az ellátásom, lehet júliusban rajzolni. Szállás pedig a falu közepén, két szoba az orvosi rendelő fölött, amúgy a ház üres. Napi hat kilométer gyaloglás a kolostorba, kosztért, éppen jó az egy hónap gipsz után. A laudesen, olykor a vesperáson, szentmiséjükön is részt veszek. A Nyolc Boldogság Közösség, tán hallottál róla. Egész napos szentségimádás, liturgiájukban ortodox és zsidó szövegek. A zsidók Krisztust megtaslálásáért imádkoznak, az oltár mellett menóra, a sabbathot megünneplik. A pápai enciklikára hivatkoznak: "Mélyítsük el a sabbath teológiáját!" Délelőtt rajz, délután belekezdek a 800 kiállításmeghívó megírásába. Heti kétszer Nagykanizsára, strand. A fedett medencében lehet kézlapáttal úszni. Nem mindig bírom az 1200 métert. 2002. július 14., péntek. Reggelente laudesen a kápolnában. A vége egy felajánló ima, a Szűz képe felé fordulva: Ó Mária, a mai napon az egész mennyei udvar jelenlétében Anyámnak és Királynőmnek választalak. Neked adom át és neked szentelem testemet, lelkemet, belső és külső javaimat, összes elmúlt, jelen és jövendőbeli jócselekedeteim értékét. Teljes jogot és hatalmat adok neked fölöttem, és minden fölött, ami az enyém, kivétel nélkül, hogy tetszésed szerint rendelkezz vele, Isten nagyobb dicsőségére, időben és örökkévalóságban. Ámen. Sabbath este a közösségi térben. A lányok és a férfiak is hófehérben. Asztal körül, a gyertyák égnek. Zsidó énekek. -A sabbath jelképrendszeréből: a fehér terítő a fehér mannával borított földre utal . -Katekizmus: "A pogányok a kereszténységet megélni csak a zsidók felé fordulva tudják." -körbeköszöntés: Sabbath salom! / Szombat békéje. -Nem annyira zsidóság tartotta meg a szombatot, mint fordítva. -A szombat két ajándéka az öröm és a békesség. -A gyertyagyújtás szertartása. Kalácstörés. -Pap, diakonus, apácák, elkötelezett civilek és házaspárok is, egy családban. Az ötéves gyönyörűszemű Johanna, amint bátyját rugdalja. A pásztor fehér habitusán egyik oldalon rózsafüzér, a másikon a mobil a derékszíjra akasztva. -"Isten még azt is eltűri, hogy féljenek tőle." 2002. július 15. Este könyv Pio atyáról. Autószerencsétlenség következtében egy ember egészen megnyomorodott, beszélni is alig tudott. Pio: Ez a baleset nagy kegyelem számodra. Nélküle gyilkos lett volna belőled, és most börtönben ülnél. Egy rákbeteg keresi föl. Igen, meg fogsz halni, –mondja szomorúan, és mutatja beteg gócokat. Kis szünet után: nem, nem fogsz meghalni, magamra veszem a szenvedésedet. Urbán páter mondja: Igen, a Tamás atya. Vele az volt a baj, hogy sohasem engedelmeskedett. Ez mindennek a gyökere (a házasságának is). 2002. júli16. Kullancs a fenekemben. A rend története az alapító Efráim testvértől. (Fiatalabb nálam.) A ferences ideál állandóan "kísért". Csupasz cellákról álmodom. De az evangélium nem idealistáknak íródott. Ferenc hivatása mindig is példa marad számunkra, de teljes egészében nem alkalmazható egy olyan társadalomban, amelyben gyerekek és betegek is élnek. Számukra a külső "esztétikai" szegénység kísértés. ...Egy alkalommal egy imaesten egy apáca ülte mellettem, parókát és vad színekben pompázó ruhát viselt. Arca ragyogott a boldogságtól.. Efraim kérdése a szerzetbe jelentkezőhöz: Kész vagy rá, hogy hátralévő éveidet az Oltáriszentség előtt töltsd, anélkül hogy esetleg bármit is éreznél? –Hogy Krisztus magányát megosszuk vele, ez a szemlélődő élet lényege, melyet állandóan gyakorolnunk kell. –A sivatagi atyák kivonultak a városból a nők hiányos öltözete miatt. Naponta fonták kosaraikat, aztán évente egyszer mindet elégették. –A karakterünket a túlvilágon is megőrizzük. Egy az első rajzok közül: 2002. július 17. Kossuth rádió: Kínában a népdalhagyomány tudatos gyűjtését, megőrzését időszámításunk előtt kezdték meg. Amit nálunk Bartók. A belső ima ez: Uram, vételre kapcsoltam?! Mondják, hogy szentségimádásnál a jelenlét a fontos, nem a szavak. 2002. július 18. Bognár Robinál látogatóban, Nagyrákoson. Meg akarom nézni Európa legnagyobb völgyhídját. Szép. Szeretem a korlátokat. A medence falát, ahol meg kell fordulni, 15 éve az 5.23-as vekkert, a műterem ablaküvegét, amin nem lehet átlátni. Szeretem, hogy munka közben rálátok a faliórára. A szektások példájára: a bibliából kiragadott (hamis) idézetek: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. 1Kor 7. Ha rabszolga hivatást kaptál, ne bánkódja miatta. 1Kor 7. 2002. júli19. Egy fantasztikusan ízes, gyönyörűen formált cigány mese Mátyás királyról. Egy vénember meséli. Meg kéne rendelni a Rádiótól, kb. ezer forint. 2002. július 19. péntek, Kossuth, 11.40, a Cigányfélóra keretében. 2002. július 20. Két kolostorbéli fiatal esküvője. Utána lakodalom a fűben a templom előtt, a hangszórókból mai slágerek. Árnyékból nézem a mulatozókat, szinte táncolnék. Háziműsor, jelenet a vendégeknek: két apáca csajosan öltözve, homlokpánttal - kettős csavar, bizarr. Éjfél után haza: Zelk: Sirály. 2002. július 21. Vasárnap, délelőtt uszoda. Az esküvői torta maradékai. Délután: Magyar írók önéletrajzai; Füst, Déry, Tamási, Tersánszky. 2002. júli22. Eddig lehetetlen volt utcára menni, olyan kánikula; így a Monet-i módszer, aki bérelt szobából hónapokig festette ugyanazt (a katedrálist). Szobámból szőlődombokra látni. Ma először hűvösebb. Ki a tájba horgászszékkel kombinált hátizsákommal. Benne a rajzszerek. Két éve vettem, alig remélve valahai használatát. Próbálkozások, hogyan lehet egy végtelen gazdag látványt néhány fontos vonallá redukálni. Tollal, ceruzával, kihegyezett faággal. Minden rendben, a könyvtárból kivettem a Józsefet. Raffael testvér két évig élt Jeruzsálemben, meséltetem a városról. 2002. július 23. Elkészült a megrendelt 23 képkeret. 30x35 centisek, mint a rajzaim. Húsz éve a zsidótemetőknél bevált Szüts ötlete, hogy paszpartu nélkül, üveg alá, keretbe. Szinte kényszeres gátlásosságomat szerencsésen ellensúlyozza spontán agresszivitásom. Garami Erzsébet családregénye: A jerikói rózsa. Dédszüleje vett Jeruzsálemben egy kis száraz kóródarabot. Ha vízbe teszik, száz év múltán is, fél óra múltán megduzzad, kizöldül, és egy rózsa nyílik rajta, illatos. Hogy ez nekik egy családi ereklye. Nem tudja valaki, lehetséges ez?! E-mail, aug. 8. Üdv Mester! Szóval az a jeruzsálemi-rózsa igaz, nekem is volt, csak a virág nem stimmol. Olyanja nincs. Ja, és baromi büdös egy növényke! Géza 2002. július 24. Kínlódom a rajzolással, sok a selejt. Sugár Gyuszi, rég halott mesterem tanácsa: tedd félre a munkádat fél évre. Közben megjavul. És: valamikor kilométereket gyalogoltam motívumért. Ma kiülök az alkotóház elé... Megéltem. Cigánygyerekek szegődnek mellém, álldogálnak mellettem, beszélgetünk, összeszokunk. Attila, Márk, Dávid, és időnként egy délamerikai TV-sorozat főhőséről elnevezett kislány, Alinda? Emela? Megkínálnak Negro cukorral, és kapok egy gumilabdát is. Megrajzoltatom őket, s egyik nap Atillát megkérem, hozna otthonról egy zsíroskenyeret. Két meleg szendvicset hoz, s anyukája üzeni, hogy még van. Pár perc multán húga, egy pohár üdítővel. Hogy ceruzával rajzolok, hoznak színesceruza készletet. Biciklimanővereket mutatnak be nekem. Könyvtárból (a szomszéd szoba, csüt. délután nyitva) Illyés Gyula emlékkönyv. Meghalt 1983 április 15., péntek, 10 óra 10 perckor. A Beatrice apródjait el kéne olvasni. Minden nekrológ főműként emlegeti. Bár lehet, hogy csak angyalföldi(?) témája miatt. Hiába, nem tudok ellenállni, annyival könnyebb róla olvasni, mint tőle! Pedig hogy igyekszem ezt a pótcselekvést elkerülni, évek óta! Zelknél is, mindenkinél. Este átnézem a rajzokat, az eddigi 51-ből 19 marad. Így jelentősen javult az összkép. Állóképességemet majd Pesten újra a nulláról fölépíteni. Futni?! Reggeli tornán egyszer leguggolni is kín. Karosszékből fölállni alig bírok. A polgármester meg van hatva a szállásért kért, és kapott képemtől. Igaz, az ajándékozó levélre ráírtam a forgalmi értéket is. Egyszer s mindenkorra meg vagyok hívva, akár tanítványaimmal együtt. Addigra a szobához zuhanyozót is építenek. Meséli, művésztelepet akarnak jövőre. Elmagyarázom, hogy nem szabad cserébe itt készült művet kérni, egy idő után tele lesz a falu szeméttel. Semmi biztosíték, hogy pár hete alatt bárki közösség elé alkalmas művet tud készíteni. 75-ben ezt a halleiek úgy oldották meg, hogy két év után visszahívták a csapatot a kész művek kiállítására, vásárlási ígérettel. Kékkúton olvastam, amit húsz éve a C. naplóban üzentem mai magamnak: pohár vízben két kiskanál almaecet, egy méz, és nem lesz reuma! Ujjaim hónapok óra fájnak, azonnal elkezdtem. Mindez két hete. Most mesélem mindezt friss ismerősömnek, gyógynövénykutató: igen, húsz éve Smidt doktor hirdette meg az Egyesült Államokban. A szer javára írandó, hogy nem árt. Nagy lehetett ott a túltermelés... SMS váltás után Mikinek mobilon pénzt küldök, a számlámról átemelik az övére. A technika. Illyés emlegeti, Csokonait kéne olvasni! 7.27. Szombat, az utolsó munkanap. A szőlődombon a pattogatottkukoricaárús asszony beinvitál, hogy kertjük tetejéről jól lehetne rajzolni. Csakugyan. Dél: a kolostorban a lecsupaszított ebédlőasztalokon kiállításom. 26 rajzot tartottam meg a hatvanból. Egyet választottak is. Végül is nem lógtam meg innét. Teljesítettem. Az izgalomtól, hogy már csak három nap, és mehetek haza, napok óta nem bírok aludni. Zsófi kritizált valamit a CD-men, egy hónapja fejben evvel babrálok. És MEGVAN!, sőt a hibát előnnyé tudtam formálni! Csak már hozzájussak! Reggel egy telefon, meg akartam volna venni, de a polgármester azonnal nekem ajándékozza azt a szürke laktanyai vaságyat, amin itt. Gyönyörű. Estére aztán rájövök, műtermem kivetné magából. Megérdeklődöm, tetszik az örökmécs is, amit a kolostorban a Vladimíri Istenszülő ikonja előtt égetnek. Hidegen préselt olaj, de étolaj is jó, naponta kétszer utánatöltik. Havi nyolcszáz forint. A kanóc Bécsből, de létezik el nem égő-, azbesztből is. Az úszó parafából, azt lehetne csinálni. Szép ikonnyomat másolatokat fatáblára kasírozva a szomszéd kolostor megrendelésre küld, katalógust kaptam. Talán. Hidas Antal, aki egy jó ember lehetett, emlegeti a Csendes Dont, hogy mennyivel jobban szereti figuráit, mint akik a Háború és békében... Meg kéne nézni, bár. 7.28. vasárnap. Ezt is a pattogatott kukoricás ajánlotta, 25 kilométer, megnézem az őrtilosi kápolnát, kilátással Horvátországra. Anna napi búcsú is, jönnek a túlpartról is, réven. Jákob üzletkötése, megkönnyeztet, úgy nevetek. Kérdezem vendéglátóimat, miért nem jó a mostani alagsori raktárhelység, miért építenek új kápolnát?! Először meghökkentek. 89. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2002 AUGUSZTUS Szervusz, kedves J., bár ti most, gondolom, nyaraltok, kevéssé komjuterközelben! 2002. aug. 1. Végre itthon. Elkezdtem újra futni. Másodnap a teljes táv, bár nem könnyen. Mindenekelőtt és legelőször a CD-re: a képeim közé elválasztó évszámok. Zsófi kifogásolta, hogy a fotókat lapozta, és egyszer csak a Kossuth-levelünk jött föl. Nem tudhatta, hogy az utolsó kép után az elejére ugrik a rendszer. Ezt kellett megoldani. Oravecz új verseskötete: A megfelelő nap. (2002. Jelenkor.) Kíváncsi voltam, hova tud lépni négy évvel a nagy falueposza- vagy monográfiája után. Csupa csupasz vers, haiku-szerű, fákról, elmúlásról, szeretem. EMLÉKEZTETŐ Tél, hó, hideg, délután, csönd, egyedül a házban, sötétedés előtt tíz perccel, hirtelen megszólal az ablak előtti berkenyén egy feketerigó, és bejelenti az estét - ne feledd, az ilyen pillanatokért élsz. Persze, az ember nem ezért él, de csakugyan, az ilyen pillanatok! 2002. aug. 4. Napi 12-14 óra munka. Az új grafikák fotózása, digitalizálása. Figyelem, J., összes új rajzom már megnézhető a GRAFIKÁK/2002 alatt. (A legkedvesebbet ide.) Keretek festése napokig, üvegezés stb, összes rajz keretbe. S a végére kiderült, az egész rossz. A keret színe?, vagy mégis paszpartu kellett volna? Hogy lehetne megjavítani? 2002. aug. 5. Ma összes júliusi jegyzeteim gépbe írása. A Vladimiri Istenszülő (XII. század, Moszkva) ikont beszereztem, már azt mutatom itt, föntebb. Keresem a helyét a műteremben, egyenlőre a kompjuter fölött a könyveknek támasztva. Vagy Katához? A Ferencziek terei Ecclesia kegytárgyboltban megnéztem egy profi örökmécsest, 17 ezer, ronda. Magamnak kéne megcsinálni? Harminc éve őrzök egy rózsaszínen pislákoló glimm-lámpát, tehát a fény megvan. Esetleg valami kődarab alá? Hogy jön össze az egy villanykörte-foglalattal? És ti? Tengerpart? Megvolt? 2002. aug. 6. E nyár tapasztalata, jó lenne a József egy kötetben. Hol itt, hol ott ütöm föl, s ne kelljen mindig választani. Körbenéztem a Belvárosban, éppen egy antikváriumban sincs. Összeragasztottam az én két kötetem fedlapját. 2002. aug. 7. Mike akkor fekszik, amikor én kelek. Valamint fél napot lábujjhegyen járunk, s kiderül, nincs itthon. Most kétoldalas, háromállású táblát az ajtajára: 2002. aug. 8. Szüts megnézi délelőtt az új rajzaimat. Délután tizennégyet kidobok. A hatvanból maradt tizenhárom. Ezeket is ki kellett venni a keretből, ronda. Feketére festeni a keretet? 2002. aug. 9. 84-ben ceruzát vittem a szigligeti alkotóházba, mert ott nem szerették az olajfestőket. Zsidótemetők. Az első rajzok után Szüts (a szomszéd szobából): Színes papírra csináld, és paszpartu nélkül keretezd, akkor nem rajz lesz, hanem kép. Rögtön fölutaztam Pestre szürke ingres papírokért, és megrendeltem a 30x35-ös fakereteket is. Okulva, idén nyáron ugyanez, az eredmény förtelmes. A 23 keret először barna, aztán ezüst... Ma festettem át harmadszor, ezúttal feketére. Reménykedem. Minap egy mellékmondatban telefonon fölajánlottam a Nemzeti Galériának, hogy adnék e rajzokból egy sorozatot, ha tetszik, nézzék meg a hálón, már föltettem. Két nap múlva szelíden elhárították. Hogy még leginkább az elsőkből... Mondom, a barcsaysból? Gyanítom, az utókor igazolni fogja döntésüket. Bár közben kidobtam a felét. A netről is, persze. Javult az anyag. Délelőtt a piliscsabai Katolikus Egyetemre, a majd' négyméteres Nagy keresztutamat jobb, ha én szedem szét, és szállítom. Öröm volt látni tíz év után. A hátán fóliadossziéban az akkori ajándékozó levelem: ....Nagy Keresztút, olaj, farostlemezen, 14 tábla, 80x360 cm, 1971, értéte 1.100.000 Ft. Ajándékozási feltételeim: 1./ A művet az Egyetem Bölcsészettud. Karán helyezik el, a diákság számára folytonosan megtekinthető, közösségi térben. 2./ A mű helyét és helyváltoztatását a mindenkori dékán úr dönti el. 1992. X. 2., az ötvenedik születésnapomon. Ezt a példányt kérem a kép hátára ragasztani. Köszönöm. ...Ez be is jött, a Dékáni hivatalban nem tudták, övék-e a kép egyáltalán, nincs papír róla. Önadminisztrálni mindig tudtam. A kép előtte a Nemzeti Galériában volt évekig, letétben. Nekik is szántam, de aztán úgy gondoltam, sose lesz hat folyóméter kiállítási felületük számomra, túl nagy kép. Nem fogja látni soha senki. A kép Mike születése előtti, ugyebár 11 évvel. Most délután látta először, kiterítettem neki a műteremben. Azt mondta: Ez jó. 2002. aug. 10. E-shop, interneten, mint utóbb kiderült, Olaszországból: > Szia, Oreg. > > Megveszem az alabbi rajzaidat: 02/03, 02/04, 02/07. > Legy szives, irjad is ra a muvekre, hogy az en tulajdonaim. > > Mas dolog: HOVA TUNTETTED EL A 02/22 SZAMU RAJZOT????? > CSAK REMENYKEDEM, HOGY NEM KOVETTEL EL VALAMI IRREVERZIBILIS TETTET A MODERN > MAGYAR GRAFIKA E KIEMELKEDO LAPJA ELLEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! > > HA NETAN MEG MEGVOLNA, AZONNAL TEDD EL, MERT EZ IS KELL NEKEM. A válaszom: Kösz, (elviszed a két legkedvesebbet.) A 02/22-est megnéztem dián (azt még nem dobtam ki) az egy sajnálatosan téves gondolat volt, Somogyi Győző modorában. Béke poraira. Ma meglehetősen fáradtan, nemcsak én, hanem öreg barátnőim is, így a vízben a káoszelméletet mesélem nekik, érdeklődnek. Közben kiderül, részben nem értem, részben elfelejtettem. E-mail Esterházynak: A BŐVÍTETT KIADÁS számára. Egy gyerekparalízises sánta lakatossal együtt úszom a Lukácsban, ő meséli: 1953-ban együtt ültem a Markóban (tiltott határátlépési kísérletért) a szombathelyi főszolgabíró fiával, Osvát Miklóssal. Neki Bécsben 250 ezer schillinget adtak a rokonok, hogy Esterházyt, feleségét és fiát csempéssze ki, de lebukott. 10 évet kapott. (Gondolom, ez nem ti vagyok.) Válasza: csakugyan nem. Nyelvészt kérdeznek, hogy a szleng, meg a nyelvromlás: Maga ilyenkor biztos húzza a száját...?! Dehogy kérem, én tudós vagyok, aki leír egy jelenséget. Mintha a csillagász kritizálná a csillagokat... 2002. aug. 11-12. Ötven asszony, bűnös asszony, alabástrom amforákba, búgja egy régről kedves hang, és keservesen képtelen vagyok rájönni, ki. Aztán a bemondó: Gábor Miklós szavalt. Színészek. Várkonyi Zoltán. Mondták, csibész volt. Mégis minden színésze és tanítványa kitüntető szeretettel beszél róla. A magányos úr, Kálmán György, a hangja. Tomanek Nándor, apám fotójára emlékeztetett, Einsteint játszotta a Dürrenmatt darabban. Azt se tudtam évekig, hogy elment. Bulla Elma? Emma?, a színpadon tolókocsiban, egyszerre volt királyi és szánandó. Bazilidesz Zoltán, az a gyönyörű mély hangja. Mi volt az a darab, két Amerikába beszökött olasz munkás... a befogadó család lányába szerelmes lesz a fiatalabb... az apa féltékeny, a végén öngyilkos... Talán a Pillantás a hídról... Őze Lajos, párttitkárarcú, ritkán láttam, egyszer valami buta komédiában. Gobbi Hilda mindig jelen volt, múzeum és színészotthon, mondják, ivott. Az arisztokratikus Básti Lajos, az érces hangjával, a Hotel Germániában német vezérkari tiszt, ahogy gőgösen körülnéz. Pécsi Sándor, kissé puha-gömböc, kedélyeskedő, állítólag szép művészeti gyűjteménye volt. Ruttkai Éva, kedvese halála után elhízott, megcsúnyult. Órát küszködtem, míg följött a neve: Mensáros, mintha a nagyapám, a meleg szemeivel. 81-ben, amikor meghívtak a Madáchba díszletet tervezni, minden nap láttam, egy zavaros zsidótémájú-darabot próbáltak. És Tímár József, akit még láttam érettségi előtt a Nemzetiben, és aki a nemzet számára azonosult avval az utolsó szerepével: Az ügynök halála. Szerettem ezeket az embereket. Természetes volt létük és rangjuk. Emlékük mosódik. A fiam már szinte csak Latinovicsról tud, Fészek-klubi fergeteges szavalóestjét olykor meghallgatjuk. A maiakat meg már én nem ismerem. 2002. aug. 15. Weöres önéletrajzából: Munkáimra hatott a Tao-te-king, a Gigames-eposz; továbbá a matematika, a zene, az ablaküvegen mászkáló légy... Csak annyiban vagyok izolált én, amennyiben közösségi küldetésemet izolálják. Némely kritikusom azt írja, hogy formai eredményeimet el kell fogadni, mondanivalómat vissza kell utasítani. Barackot lehet úgy enni, hogy húsát lenyeljük, magját kiköpjük, de verset olvasni ilyen szétválasztással lehetetlen. És miért kellene mondanivalómat kiköpni? Hiszen nem a szocializmus ellen küzdök, hanem a kapitalizmusból örökölt karrierizmus, pozicionizmus ellen, a háborút okozó sokféle egyéni és csoportos mohóság ellen, a harmonikus munkáspihenésért, a békés életért... 1965 Szaladgálós napok. A Nemzeti Kulturális Alap számítógép-programjait cserélik, másfél hónapja nem utalják a pénzt; hajkurászom. Bajza utca- Művészeti Alap- Ernst Múzeum kör, többszörösen, aláírások begyűjtése. Levél képtulajdonos barátaimnak, néhány már válaszolt is. Kedves Gyűjtőm / Barátom! Másfél éve szervezem ezt az őszi gyűjteményes kiállítást. Szívességek kérek. Az Ernst Múzeum ugyan fölajánlotta, hogy 650 ezer forintért intézi képeim szállítását, de valahogy. 90 képről van szó. Kérlek, ha tudod, szeptember 19-én vagy 20-án a bekért képeket hozd be az Ernst Múzeumba... És még egy. Előre is bocsánatot kérek, ha képed netán mégsem szerepelne. Szüts rendez, remélhetően és szokásosan kegyetlen lesz, visszaadva 1991-es Vigadó-beli rendezésemet, ahol 27 behozott képéből kilencet tettem a falra. (Elnyerte az "Év kiállítása" címet.) Köszönöm! (Hárman telefonon segítségüket is fölajánlották, amire lehet, hogy szükség is lesz.) 2002. aug. 16. Csinálom az Ernst-kiállítás fejezetet a web-re. Ennek kapcsán kiderült, a baromi munkával tavalyelőtt illusztrált C-napló részei túl nagyok a sok ábra miatt, lassan jönnek föl. Este átalakítottam - majd fél éjszaka (akkor olcsóbb) fölraktam a netre is, belenézhetsz, a KÖNYVEKnél. Kicsit hidegebb-ezüstre igazítottam az A/02/12-es keretét. Ez a szakma csodákkal teli: a kép most tökéletesen másról szól. Féja Géza (1900-1978) írja önéletrajzában; nehézkes, súlyos, szép: ...Esztergomtáborba vonultam vissza, a száműzöttek elszántságával készültem arra, ami még csak néhányunk szívében rügyezett. Itt ölelt át érlelőn, megtartón a szerelem. Itten ismerkedtem meg testközelben a halállal. Nem reám sújtott, kegyetlenebbül büntetett. 1932-ben jutottam vissza Pestre, s bontakozott ki pályám szélesebb mezőnyben. Sebeket adtam és kaptam. Sohasem kerültem meg a szenvedés tisztító tüzét. Mindent átéltem, ami embert érthet. Mindenért nagy árat fizettem. 1956-tól ismét Budapesten élek... A hatvanas évek emlékeim betakarítására figyelmeztettek. Ma lejött a Heti Válaszban, ez talán a harmadik. Balázs Sándor tavaly hosszú magnós interjút csinált velem, aztán öt részre vágta... „MONOTÓNIÁRA VÁGYVA.” Beszélgetés Váli Dezső festőművésszel. - Találkoztam egy Tandori idézettel, amit az életművéhez, vagy pontosabban az elmúlt évtized munkáihoz, sajátos attitűdjéhez szervesen illeszthetőnek vélek: ”hogy minden nap pontosan ugyanazt kell csinálni...ettől lesz egészen nyilvánvaló, mennyire nem ugyanaz soha két nap.” - Frappáns, valószínűleg igaz is. Azt hiszem, gyávaságból ilyen szervezett az életem. Naponta ötször szól a vekker, így van beállítva a kompjuterben. Félek az élet komplikáltságától, terhesek a hirtelen változások, ebben nagyon tehetségtelen vagyok. Nem járok moziba, társaságba, nem nézek televíziót, szűkítem az életkörömet, mert nem tudom földolgozni, nincs rá energiám. Monotóniára vágyom. ...- Amikor az ember sokkal inkább nyögvenyelősen dolgozik, például amikor fáradt vagy valamilyen kellemetlen élmény érte - ennek lehet-e hozadéka egy következő napon az alkotói folyamatban? - Igen. Csak egészen más, mint az ember gondolná. Ugyanis, ha túlságosan fáradt vagyok, könnyebben születik jó kép. Valószínűleg ilyenkor bizonyos gátlásokat levetkőzik az ember. Húsz éve egyszer, augusztusban, térdig érő hóban eltévedtünk a Tátrában. Hatalmas köd volt, órákat gyalogoltunk, és nem tudtuk, hová érünk és mikor. Életveszedelemben, egy meredek hegyoldalon másztunk le a barátommal, aki lemaradt. Halálközeli állapot volt. Ott és akkor - pontosan emlékszem - ott bizony azt gondoltam, hogy nem várom meg; ha meghal, meghal - én megyek. Szóval így. Ilyenfajta gátlás oldódik fel az ember túlfáradtságában, festésnél is. S néha csakugyan megszületik egy rendkívüli megoldás. Egy renden kívüli megoldás. - Mert egyébként gátlásos, bűntudatos ember? - Gátlásos vagyok reklamálni, ha fonnyadt zöldséget adnak. Bűneimet tudom, azokat körülbelül leírtam a Naplómban is, s így - deske.hu - az interneten is olvashatók. Bűntudatos nem vagyok. Azokat nem titkolom, nem szégyellem... - ...de számon tartja őket... - ... hanem helytelenítem és meggyónom. Isten a gyónás után a bűnöket elfelejti, ezt számos alkalommal kijelentette, hát ennek szellemében..... - Persze nem azt jelentette ki Jézus, hogy a gyónást követően a bűnöket elfelejti, hanem hogy megbocsátja. - Elfelejti, ezt a fogalmat használja, és az egyházunk is így tudja... Van erre egy, a hívő ember számára tartalmas történet. Egy kislány, akinek jelenései voltak, elment a helyi plébánoshoz, aki hitetlenkedve azt mondta, hogy próbáljuk ki: legközelebb kérdezd meg, hogy mit gyóntam utoljára. A kislány ezzel a válasszal tért vissza: azt üzeni az Úr, hogy elfelejtettem. Hiteles válasz. Csak abban az értelemben nem, hogy a bűnhődés még hátra van. De egy bűn elkövetése után magával a bűntettel nem kell többet foglalkozni. Megöltem, meghalt - meggyóntam, megbántam: Isten megbocsátotta, igyekszem többet nem.... - Ilyen egyszerűen volna ez? - Hát, ha a megbánás egyszerű, akkor igen. ...- És a jövő? Mire számít? - Semmire. A jövőképem nincs. Hogy majd a jövő nyáron. Majd ha lesz rá mód. Semmi. Ha szembejön egy feladat: jövőre gyűjteményes kiállításom az Ernst Múzeumban. A hétköznapok: mindent megteszek műveim rendbetételéért, hogy amit csináltam, az működjön, hozzáférhető legyen. Ne legyen elvarratlan száll. Amikor ideköltöztem ebbe a műterembe, Diener Dénes Rudolf özvegye itt hagyott öt képet, mert azok olyan rosszak voltak, hogy még őneki sem kellett. Ez a helyzet elkerülendő, én inkább felfűrészelem őket - még időben. Nincsenek vágyálmaim. Dehogynem, most lázálomban vagyok. Tíz éve szeretnék mobiltelefont, amire semmi szükségem... ...- A gyenge vitalitás mivel magyarázható? - Anyám a velem való terhességet végigsírta, mert édesapám az orosz fronton volt. Lehet, hogy egészen egyszerűen ezzel. Állítólag egy idegrendszert ez is meghatározhat. Lehet, hogy a tehetségeim és a tehetségtelenségeim olyan arányban vannak, aminek ez az eredője. - Ki tud békülni ezzel a helyzettel? - Kötelességem. - Ez túl katonásan hangzik. - Világnézeti parancs: kötelességem elhinni, hogy Isten ezt az utat fölajánlotta nekem, mert Ő jobban tudja, és ilyen módon, egy ilyen sors által akar üdvözíteni. A lehetőségem csak annyi, hogy ebből a legjobbat hozzam ki. Az egész elolvasható: KÖNYVEK / ÚJSÁGCIKKEIM / 1983-TÓL / egészen alul - BALÁZS S. INTERJÚI. 2002. aug. 18. Árad a Duna, Mikit tegnap kicsaltam fotózni, aztán Szüts is csatlakozott hozzánk. Mike lefényképezett minket. A víz már csak ötven centire a járda szintjétől. Hétvége, kedélyes kíváncsiak téblábolnak mindkét parton. A Lánchíd alatti villamosalagút már víz alatt, Szüts le is mászik. Néhány fotót este lenagyítottam, majd rögtön ki is dobtam. Kiderült, ez az e-mail rajzvásárlás Olaszországból történt! Hidvégi ott nézte meg új munkáimat web-en. Vasárnap, biciklivel megint a Duna-parton, megnézni a vizet. A Margitszigetre nem engednek be senkit a rendőrök az ár miatt. Aztán a Parlament előtti parkban egy könyv a hátizsákomból. Végül a Vérmezőn, egy padon. Két éve említettem már neked röviden Móra Ferenc visszaemlékezését ifjúkoráról, majd félegyházi díszpolgárrá avatásáról. Nagyon aranyosan meséli el: Nemigen tudok én már olyat mondani magamról, amit az írásaimban el ne mondtam volna. Nekem csakugyan nincs egyéb témám, mint magam. Éppen úgy; mint a négyéves unokámnak, aki önmagát érzi az egész világnak. Lírikus vagyok, no, ne szépítsük a dolgot. Különösen mióta nem írok verseket... Az egyetemen tanárnak készültem, mégpedig természetrajzból. Nagyon szerettem a virágokat, már mikor a félegyházi árokparton szaggattam is a pipitért, s ráérő időmben most is elcsavargok fél nap egy csokor vadvirágért. (Két mesterség van, amihez igazán értek: az egyik a csokorkötés, a másik a szappanbuborékfúvás.) Tudós professzoromat nem láttam azóta. Pedig hogy szerettem volna megkérni, hogy ne haragudjon rám. Ő maradt meg pesti éveim legkedvesebb emlékének, s pár hónapja az ő Erdészeti Növénytanának új kiadását is megvettem. Harminchárom pengőt adtam érte. - Látod - mondtam magamnak -, ha az okosabbakra hallgatsz, akkor most te is írhatnál ilyen drága könyvet. Szegedre kerültem riporternek, és megválasztott a város könyvtárosnak a Kultúrpalotába. "Hazánk legkomolyabb könyvtárosa" - így hívott a gazdám, Tömörkény igazgató úr, és kiküldött ősöket előkurkászni a föld alól mint könyvtárost. - Hogy csináljam? - kérdeztem megrökönyödve. -Hiszen nem értek én ahhoz. Sose láttam ásatást. - Hát aztán? - vont vállat Tömörkény. - Mögötte a fene az olyan kutyát, amelyiket tanítani köll az ugatásra. Nem vagyok hetven éves, amennyinek akkor látszom, amikor őszre fésülöm a hajamat. A nyáron leszek ötven. Ez az a kor, amikor komoly embernek már illik tisztában lenni azzal, hogy mi kívánni valója van neki az élettől. Én tisztában is vagyok vele. Egy pulikutyát kívánnék, annak egy ólat, az ólhoz egy tiszta kis udvart, ahhoz egy rendes kis házat, üveges tornáccal, ahol elférnének azok, akik meg akarnak jubilálni. S mikor a szónok köszörülné a torkát, akkor én kilépnék a kamraablakon a kertbe, füttyentenék a pulinak, s elszöknénk erdőre, mezőre, még azon túl is, ahol a madár se jár... ahol nincs tinta, nincs újság, nincs telefon, csak térdig érő gyep van, amiben ki lehet aludni ötven esztendőt... És a díszpolgárrá avatás. Az ünnepségre díszmenetben viszik be a vasútról a városra: Hát amint megindul a hosszú kocsisor, megmozdul kétoldalt az embersövény eleje. Levente-parancsnokok mögött kemény nézésű fiatalok állnak haptákot. - Az inasiskola - magyarázza a polgármester. Egy kicsit megrebbenek. Gyerekkoromban nagyon verekedősek voltak az inasok. Ifjú éveimet ők tartották állandó rettegésben. Rámosolyodok a hajdú széles vállára, aki előttünk ül a bakon, kiskun díszben, fehér zsinóros búzavirágkékben. Nem lesz itt semmi baj se, nem engedi az a kisebbet bántani. - Tudod, így kérték ki maguknak az iparosok - mondja a polgármesterem. - Az édesapád közülük való volt, hát úgy gondolták, az ő inasaiknak van a legtöbb jussuk téged elsőnek éltetni. Végiggurul az arcomon az első könnycsepp... 2002. aug. 20. Uszodából hazafelé eszembe ötlött valami, estig azt csináltam. Ha terjeszteni akarom az Ernstben a megújított CD-met, márpedig akarom, akkor reklámozni kell. 50 darab már elő van készítve, még meg kell írni, pár nap munka lesz. A borítójukra a napokban kis sárga vinyetta került: ''2002''. De ez nem jó, nem elég! Új borító kell, hogy a régi változatot birtoklók is észrevegyék. Nekik egyébként örömmel ingyen is lecserélném... Ábrának ezúttal nem műteremfotót, hanem képet. S mellette a frissített tartalomjegyzék. Ahogy kettéhajtom a papírt, az a dobozban belülre kerül. Amit nem hajtok ketté, az szórólapként fog működni. Már beszéltem a nyomdásszal, a nyomdai előkészítést egy uszodás sporttárs, szívességből... Na, hogy tetszik? Keservesen döntöttem több kép közül. Egy másik, sötét képpel például súlyosabb személyiségnek hatnék, de a látvány egyszerűen nem vonzó; vonzatlan lett volna. 2002. aug.21. Két nap alatt három kisasszonykát láttam, pontosabban melltartójuk vízszintes pántját a hátuk közepén. Kilátszott a kivágott trikócska íve fölött. Félreértés ne essék, nincsen kifogásom a jelenség ellen, csak szeretnék tisztán látni, hogy fatális, véletlenszerű ismétlődésről van-e szó, vagy netán ez az új divat?! 2002. aug. 22. Tegnap elővettem pár éves kecskeméti uszodai emlékemet. Ott egy versenyző a bukófordulót végig combhoz szorított tenyérrel csinálta, nagyon szép volt. (Én a fordulóból már előrenyújtott karral jövök ki.) Megpróbáltam. Nem ment. Akkor még egyszer és még egyszer. A karom egyszerűen nem engedelmeskedett. Teljes meghökkenés. Odaálltam a medence végébe, és próbálgattam. A karom akaratom ellenére mindig előrelendült. Mert ahogy az elmúlt években is, kiszámoltam, kb. negyvenezerszer... Kata a Balatonnál, nyaral szegény. Én özvegyen, sok idővel, délelőtt nyomdaügyek, utána ezúttal a Városmajor évszázados fái alatt, biciklivel. I1923-ban születtem Mosonszentmiklóson. Kapunk egy poros, árkasevolt közre nyílt, ott hömpölygött le a templomdombról minden este a tehéncsorda. Kétéves se voltam, amikor nagyapám, vizet húzván mohás-békás udvari kutunkon, furcsállva nézte: miért ugrándoznak a ház előtt a tehenek, bőgve-rugdosva egymást. De csak elvonult a csorda, s mikor leszállt a por, ott ültem még az út közepén, szürkére izzadt ingben, ismeretlen nyelvű mondókámat gajdolva, legkedvesebb játékomba, egy fém hőmérőtokba homokot töltögetve. Harminc évvel később elmondtam Füst Milánnak ezt az öntudatlanul átélt halálpillanatot; ő csak nézett ki hosszan az ablakon, s ezt mondta: "Fiam, valaki veled játszik." Fölálltam a porból, a fém hőmérőtokba verseket töltögetek. 1973. Kormos István (1923-1977) Este Krajcsovics Éva kiállítás-megnyitóján. Kedvelem, volt három igazán jó képe. Ott meséli egy orvos, (régi gyűjtőm): Rákaptam a bridzsre, interneten. Tegnap egy ausztráliai pasas volt a partnerem, kiderült magyar, és hamarosan találtunk közös ismerőst is. A két ellenfél egy Amerikában élő kínai volt és egy pakisztáni Karachiban. Egyikük rá is kérdezett, milyen nyelven beszélgetnek maguk? Mire bocsánatot kérve rögtön angolra váltottam... Bárki belekapcsolódhat, szintek vannak, s lehet kibicelni, vagy lehet játszani. Tegnapelőtt valaki egy beszóláson megsértődött, kiszállt, rögtön beálltak a helyére. Van egy "Barátok" lista is, természetesen mindenkinél a sajátja jelenik meg, kövér betűkkel az éppen hívhatók. Hát ez jó! Tényleg egy új világ! 2002. aug. 23. Délelőtt a nyomdába, kezdik nyomni az új CD-borítót, színbeállítás. Majdnem hibátlan lesz. Hétfőre megkapom. Levél a Nemzeti Galéria főigazgatójának: Kedves Lóránd! Szívesség kérés! ...Tőletek kilenc képet kértem kölcsön. Annyi millióért ajándékoztam nektek képeket és rajzokat (bocs), nem tudnátok a képek Ernst Múzeumba szállítását elintézni? Segítenétek vele... 2002. aug. 25. Talán négyszer fogyott ki a benzinem útközben húsz év alatt. Egyszer a Tátra tetején, síelés, mély hóban borospalackkal autóstop. Az kellemetlen volt. Talán azóta tartok egy teli kannát hátul. Tegnap a Lánchíd közepén álltam le. Szerencsére tényleg majdnem a közepén, ott tölteni nem volt bátorságom, tíz métert toltam, aztán szép lassan legurultam Budára. Erdély Miklós írja a fotómontázs műfajáról, Bálint Endre 1967-es kiállítása kapcsán: Hozzászoktunk jónéhány új műfaj keletkezéséhez, ezeket kegyesen a művészetek közé fogadtuk, ugyanakkor engedékenységünkben elmulasztottunk tisztességesen utánanézni értelmünkben megrokkant vagy teljesen értelmüket vesztett olyan szavak sorsának, mint kifejezési eszköz, mesterség, mesterségbeli tudás, művészeti ág stb.: van-e valami közük az elnevezett tüneményhez, s vajon a besorolás, ahelyett, hogy elősegítené, nem vált-e inkább akadályává a megértésnek? A régi művészek nehezen megmunkálható anyagokkal dolgoztak, ...és az a legutolsó porcikáig meg volt bütykölve... manapság viszont minden értéktelen vacakot földolgozhat a művész... Éppenséggel a fotografálás művészetté való kikiáltása is tekinthető puccsszerű, főleg a tömegek nyomásával magyarázható fordulatnak... Nem csoda, ha rangjuk birtokában a fotóművészek tiltakoznak a fotómontázsnak a művészi felvételekkel egyenrangú bemutatása ellen... hiszen az semmiféle szakismeretet, segédeszközt - ollón és kevés kulimászon kívül - nem igényel... Kellene ilyen hirdetés: KÉSZÍTSEN FOTOMONTÁZST! MINDEN BEFEKTETÉS NÉLKÜL HÁZILAG KIFEJEZHETI MAGÁT... Hogy a fotómontázs mégse terjedt el, annak egyik fő oka: nem tekintik igazán művészetnek, mert bármilyen furcsán hangzik: létét nem indokolja semmiféle új gépezet vagy technikai találmány... Bármely szellemes technikai találmány, amely információk közvetítésére képes, azonnal új művészeti ág születését eredményezi. Ugyanazokat az információkat technikai apparátus közvetítése nélkül nem tekintjük művészinek... nincs kizárva, hogy megbolondultunk... Annyi szent, hogy mind a festészet, mind a fényképezés legizgalmasabb, legtisztázatlanabb kérdései a fotómontázs körül kavarognak... Élesen meg kell különböztetnünk a bűvészetet a művészettől, a "megörökítést" az alkotástól. Hogy felszenteljük azt az igazságtalanságot, ami egy zongoraművészt sújt, ha emberfeletti kitartással elsajátított virtuozitás birtokában se tud több művészi esszenciát megjeleníteni, mint aki egymás mellé ragaszt 5-6 jól megválasztott újságpapírt. A montázsban szinte anyagtalanul nyilvánul meg a lelki intelligencia, a tiszta érzékenység... Nem kell hozzá tanfolyam, de kell átfogó életismeret, minden ruharedő, mozdulattöredék jelentéstartalmának pontos felismerése. A fotómontázs mesterének, nincs szüksége előzetes koncepcióra, hiszen ez teljes képtelenség... ...csak annyit tud, hogy ez vagy az a kép alkalmas-e költői szinten társulni egy másikkal... aggodalommal őrzi a költői tartalom kockázatos lebegését... Ha a kialakuló formák képzőművészeti értelemben szépek, akkor a figurációk jelentéstartalma szükségképpen költöi. Felfedezések az egyébként megragadhatatlan költői világban, amely mindenkor az ésszel megfoghatón kívül, de a létezőn belül helyezkedik el, s e két határ közt végtelen. Nagyon jó, nagyon érdekes. Most már értem, hogy kevéssé jelentős életműve mellett miért esküdött föl zászlójára egy fél generáció. Fontos és elfogadom, amit az eszközök mai szabadságáról ír. Mindazonáltal Bálint és Vajda fotómontázsait valahogy lenézem. Pedig ügyesek, formáltak, szellemesek. Talán számomra túl könnyű játékosság!? Vagy csak én vagyok túl nehézkes. A nőtt városok fölénye a tervezettekkel szemben. Az időfaktor. Ezt a V-oeuvre-t három éve építem. Ma reggel ez a módosítás a menűoldalon: festmények pictures helyett festmények complete paintings since 1960 Van súlya, complete, mi?! Tegnap javították a kompjutert. És kaptam egy fontos ötletet, megcsináltam, délben már át is szaladtam Pestre, a Lónyai utcába, a próbákat kiprintelni. Többéves kérdés, alkalmas-e nyomdai minőségre itthoni szkennelésem (képdigitalizálásom). Most egymás mellett négyféle nyomat ugyanarról a képről, az egyik egy többmilliós profi gépen készült, összehasonlításul. Úgy látom, gond nélkül jók a meglévő gépeim. Tehát lehet, amint pár hete is, ahogy az új Művészeti Lexikon számára reprót kértek tőlem; Cd-korongon küldtem el, saját szín-, és egyéb korrekcióimmal följavítva az eredeti diapozitívet. Meglett a házioltár, kitaláltam. Tudod, a Zala megyei kolostorban kedveltem meg a Mária-kultusz e formáját. Levettem a kompjuterről a képernyőkímélő vonatocskáimat, a mai monitoroknak erre már amúgy sincs szükségük. Beszkenneltem a Vladimíri Istenszülőt (XII. sz.), és föltettem alapképnek, körülötte ikonok, igaz programikonok, de az engem nem zavar. Imádkozni is lehet előtte. Örökmécses nem lett, viszont a Mária-kép világít, egész nap. A meglévő, fatáblára kasírozott ikont meg elviszem Zsófiéknak. Kata még nyaral. Időnként veszek pár konzervet, meg egy méter (Hartai) kolbászt. Tegnap szóltam Mikinek, kéne egy színesmosást csinálni. Meglett. Nagyon kreatívak vagyunk. Ottlik meséli: 1944, ágyúznak, éjjel, a rettegés órái, hova meneküljünk. Kinyitom az ablakot, meglátom a csillagokat és fölnevetek. A csillagok állandóak, időtlenek és unalmasak, mint egy régi házastárs, és olyan biztonságot is adnak... Egy magyar agykutató meséli, játékelmélettel foglalkozik. A játékhoz egzisztenciális biztonság kell. A macskakölykök sokkal többet játszanak anyjuk közelében, ha az nem is foglalkozik velük. - Az enyhén éheztetett állatok sokkal játékosabbak voltak a kísérletek során. A föl nem ismert okú idegi izgalmakat vezették le vele. Amint eszükbe juttatták a táplálékot, megváltozott a magatartásuk. - Játék: a feszültség és oldás kettőssége. Aminek kísérőjelensége mindig az öröm. A fociban a les-szabály arra való, hogy nehezebb legyen gólt rúgni. Holott ez a cél. A vers tartalmát egyszerűbben is el lehetne mondani. De ugyanezt jambusokba törve, megnehezítve a feladatot... (Itt talán téved. Lásd fentebb az Erdély Miklós gondolatsort.) - Az ember 8-9 órát alszik, az ébren-órákban dolgozik, pihen, szórakozik, játszik. Vannak emberek, akik mindig dolgoznak. Belenézve, ezek tulajdonképpen játszanak... (Ez ismerős) Stephane, névnapodon megint küldök neked egy fotót druszádról. Mit szólnál például egy országalmához? Nem vagyok egy vízuális típus. Tegnap megdöbbentem egy platánfán, a törzse alul négy méter kerületű. Tizenharmadik éve a Lukács uszoda kertjében, mindennap... Igen, házasságom hetedik évében kérdezték tőlem egy németországi művésztelepen feleségem szeme színét. Mondtam, nem tudom. Akkor egymás közt arról kezdtek beszélni, németül, hogy bizonyára nem értem a kérdést. Nagyon rosszul tudok megfigyelni arcokat, arányokat, formákat, rajzolásnál veszem észre. A nyári rajzokon is a hegyek hol ilyenek lettek, hol olyanok. A főiskolán bajom volt a modell hasonlóságával. Igazából nem érdekel eléggé a látvány. 2002. aug. 26. Mai Népszabadság, 10. oldal: Kétféle kereszténység létezik. Az első, jól körülírható csoport saját maga szereti rendben tartani a mezsgyéit. Ők a határozott homo christianusok. Tudják, mikor, mennyit fognak adni - se többet, se kevesebbet -, hol és mit fognak vacsorázni. Ércoszlopként állnak a viharban. A másik, sajnos vékonyabbik réteg a határtalanoké. A nevük onnan ered, hogy beszélgetés közben nem néznek az órájukra, fizetés közben a tárcájuk mélyére, áldozatvállalás idején pedig nem latolgatják fizikai és pszihés korlátaik érzékenységét. Persze alkat dolga is. De összességében: ítélet fejemre. Hetek óta nyomozom, ma megvan a végeredmény. Az Ernst Múzeumnál június 9. óta fekszik 200 ezer forint, a Fővárostól plakátra kapott pályázati pénzem, úgy, hogy nem tudnak róla. A Nemzeti Kulturális Alap is megítélt június elején 500 ezret a katalógusomra, de kompjuterproblémák miatt csak a mai napon utalta át. Klassz. Ugyancsak ma érkezett meg a Magyar Hirdető szerződésajánlata, plakát kihelyezésre, a 125 helyszín tételesen fölsorolva (egy oszlopon két plakát, nagyon helyesen). 61990.600 Ft. A pénz előteremtése majd a pályázati pénzek enyhe átcsoportosításával... Van tétel - baráti szívesség - amit képpel fizetek. Ahogy olvasom a felsorolást, lesz plakát éppen a házunk előtt is. 2002. aug. 27. Egy 46-óta Amerikában élő magyar pap előadása: "Merre tart az egyház?" Iszonyú okosak ezek a jezsuiták. - Nem vagyok próféta, tehát nem tudom... de látni mozgásokat, amiből következtetni lehet... A II. Vatikáni zsinat négy éve több haladást hozott, mint az előtte-négyszáz év. A püspökök által hozott szövegek 90%-át nem használták föl. - A keresztesek még aggálytalanul rombolták a Hagia Sohpia másvallású (görögkeleti?) szentélyét, és ölték az embereket, hogy azok hitetlenek, úgyis elkárhoznak. Ma tétel minden máshitű tisztelete. - Az ökuménizmus gondolata: mi egyek vagyunk a többi keresztényekkel. Ők szintén Krisztus teste, a Lélek ott is működik. Van mit tanulnunk tőlük. - A keresztények között mindig voltak viták, és különbségek. Már Péter és Pál között is. Ez természetes. A korai kereszténységnél saját rítus alakult ki a görögöknél, Egyiptomban, terjedt is. Ahol az európai mintára akarták a hitet terjeszteni, az csődöt mondott: Japán, India, Kína. Majd ha azok saját mintára építik föl a katolikus (egyetemes) hitüket... - A tekintélyuralmi elv vége. Ebből a XX. sz. -ban mindenkinek elege lett. Értékeinkkel kell vonzanunk. Túl sokat beszéltünk arról, mit nem szabad, az örömhír átadása helyett. - Nyíltság kell. XXIII. János halála előtti napokban a Vatikán azt hazudta, hogy a pápa lelkigyakorlatot tart, nem fogadja a diplomatákat. - Mi úgy tanultuk, van a tanító egyház: a pápa és a püspökök. Nem így van. A Lélek mindenkihez közvetlenül szól. A hitet a püspökök is az iskolában és édesanyjuktól tanulták, nem püspököktől. Mindenki tanít és tanul az egyházban. -A jövő útja: ha valami van, nem a paphoz fordulni, hanem megkérdezni, mit tehetek én?! Mi vagyunk az egyház, nemcsak a papok. Egy családban megfogalmazódott gondolat átterjedhet egy plébániára, és tovább is. - A püspököknek, akik a helyi viszonyokat ismerik, a jövőben sokkal nagyobb szerepük lesz. A pápa szerepét, feladatát is ez szerint kell majd átfogalmazni. Délután az OTP-ből hazafelé, a megosztott járdán barnára sült csaj biciklin, velem szemben, mélyen a kormányra hajolva, a gyönyörű kis cicije... Percre elméláztam. De ez az öröm nem az enyém. Viszont zsebemben volt a kivett pénz, Mike meg tudja venni az éve vágyott erősítőt a szintetizátorhoz, természetesen rendkívüli vételalkalom, és természetesen azonnal fizetni kell. Boldog voltam. 2002. aug. 28. Szia Stephane! A múltkor szó volt az országalmáról. Hogy mit szólnál hozzá. A helyzet a következő: aranyból van, tehát dögnehéz. Országlás közben, amíg a főurak a sátorban a tartományokat egymás között elosztják, egyezkednek, - végig tartani kell. Le lehet tenni, amíg az ember fölszeleteli a rántott húst, vagy amikor a táblához kihívják felelni. A nyelénél fogva lehet vele diót törni, és elfér egy nagyobb befőttesüvegben. Bár ez nem biztos, attól függ, mekkorát választasz. Hát ez a helyzet. Ne dönts elkapkodva! 2002. aug. 21-én írtam a kilátszódó melltartópántról. Ma megjött e-mailen az érdemi válasz: Nemcsak, hogy a kilátszó melltartó pánt a divat, de a tanga bugyi teteje is ki kell kandikáljon a már nem is csípő, inkább popsi nadrágból. Hol él maga barátom? 2002. aug. 29. Tersánszky önéletrajzából, 1941: Negyven éves koromban adtam rá újra fejemet az ének- és zeneművészetre. Megtanultam egyszerre két furulyán egyszerre két szólamban játszani. Ugyanezt ujjam és gégém segítségével utánzom, úgyhogy még a nyakamba fordítva akasztott harmonika basszusain kísérem a többszólamú füttyömet. Ezt nem csinálja utánam senki! 2002. aug. 30. Tersánszkyról jut eszembe, van egy nagyszerű vers hozzá, Illyéstől. Jóval tágabb horizontú, semhogy csak születésnapi köszöntő. Ha a Le Meux-i Szabó Ervin-fiókban hozzájutsz, olvasd el az egészet, ide nem merek négy oldal verset betenni: ... Jogot a boncolóknak, a kűlszin-, a fölhám-, a látszat-tombolóknak, kik elválasztva percenként a rosszat a jótól, valamit folyvást rendbehoznak, percenként fölmutatva, hogy mikortól gyilkos a gyilkos, tolvaj a tolvaj, torz már a szép, szép az imént torz, a hős: pribék, s ki az, aki elől megy - mert nincs szabadjegy jól haladni a korral; mert van, amikor - hány a példa! - a néma szólal, az iszkol, aki űz, makulátlan a céda, mocskos a szűz. ... Fütyülj tovább, kéthangon, Mester! Építsd hordozható csónakjaidat, törd fejd ős-sípon, új bicikli-féken, szépítsd, javítsd, akkor is, ha nem kell, a részletet, te, teljes ember! ... (Óda a törvényhozóhoz) Megjegyzem, furcsa nekem a kűlszin és a kéthangon helyesírása. Akarnék venni egy új helyesírási szótárt, minden nap kell, nem szeretnék ide hibásan. Amit tegnap megnéztem a boltban, bár már benne van a komputer (én kompjuternek írom) és a fájl, de ez nem hivatalos kiadás és főleg hatezer. Ma a zuhanyozóban azt tanácsolták, az akadémiait vegyem meg, olcsóbb is. Beleolvastam az előszavába: ne akarjunk és ne keressünk feltétlen logikát az írásmódokban, mert a helyesírás közmegállapodás kérdése. Akkor most mi van az én kompjuteremmel? Hirtelenjében fölhívtam egy szerkesztőséget. Tehát. Az idegenből bekerülő szavakat az Akadémiai Bizottság egy idő után köznevesíti, magyar szóvá nyilvánítja, és ekkortól a fonetikus szóalakot írja elő. Tehát, lám, előbb-utóbb kompjuter (esetleg kompjúter?) lesz. Délután. Mégiscsak megvettem a szótárt, (Akadémia Kiadó, 6000), az Írók Boltjában. Először ebben a pillanatban használtam, ahogy nyitom ezt a fájlt, gyanús valami, rögtön a tetején. És csakugyan, egybe írják: mindenekelőtt. Takarítok, Petőfi Rádió (pardon, a szótár szerint: Petőfi rádió), fél hat, meghívott szakhölgy: Az ételt mindig jobbról balra kell keverni, hogy az életenergiák... Meg hogy a mélyhűtött ételek ártalmasak, mert hiába melegítjük, bennük marad a hideg energia, egy idő után elkezdünk fázni, és ez még csak az első jel... És a riporterek, ahelyett, hogy elküldenék a jó büdös. 2002. aug. 31. Kata kompjuterét megjavíttattam, 11 ezer, kissé lelassult, vagy 7 év elektronikus szemete rakódott le benne, és ebbe a muzeális programba, amit használ, nem tudok belenyúlni. (A mai programok öntisztitóak, vagy néhány billentyűvel...) Kivették belőle a 40 megás winchestert. Tudod, ma már 10.000 megásat se gyártanak, hogy az kicsi. Jelzem, szövegszerkesztéshez elég volt az is. A múlt hetekben többször járt a fejemben Gyula bácsi az uszodából, talán mert többször láttam majdnem őt a folyosón. Pár szót mindig beszélgettünk. Fél éve nem láttam. Pace-makeres, 80 éves, a már végleg ágynakdőlt feleségét istápolja, piacra jár, főz. Főkönyvelő volt a Ganzban. S lám, tegnap a kapuban. Nem 80, hanem 89 éves, nem fél éve, hanem két éve nem jár ide. Megrokkant, bottal, térdműtét kellene. Felesége meghalt, ő ide már nem jár, most orvosi beutalóval jött az emeletre, amúgy is, a 600 forintos belépő nyugdíjasnak sok. J.! Nem kell egy Pallas VIII.?! Valaki visszacsempészte a többi közé az évekkel ezelőtt elveszett és nehezen pótolt kötetet. Tényleg, ki lehetett? Kata napokban akadémiai ösztöndíjjal Észtországba, most tájékozódik. Mondom: Pallas. Előveszi. Ők magukat mámész (földi) vagy tállopoeeg ( a tanyák fia) néven jelölik. Fejalkotásuk feltűnően vaskos, nagy fejűek, arcvonásaik rendesek, de arcbőrüknek élénkítő pirosság nélküli egyforma barnás színe, s tekintetüknek komorsága egészen az ellenszenvet felköltő barátságtalanság színében tüntetik fel őket. A haj és a szakáll színe a szöszke és a sötét rőt szín között változik (megjegyzendő, hogy a férfiak a hajukat nem, de szakállukat nyírják). A fehérnépnél a vörösesbarna szembogarat tartják a legszebbnek... fogazatuk ép, egészséges, álluk kissé előrenyúlt. Nemzeti ruhaviseletük jellemüknek megfelelően egyhangú; sötét, fekete és barna ruhaszín a legkedveltebb náluk; ruhaszabásuk esetlen, durva. Szombat este, miközben írom, durrogatnak. Az árvíz miatt elmaradt tűzijáték. (A szótár szerint hosszú ű, furcsa.) Vigyázzunk a szegény szó magunkra-környezetünkre alkalmazásával. Veres Péter írja, hogy gyerekkorában szinte egyetlen olvasnivaló otthon a falinaptár volt. S könyörgött, mert szülei csak február táján szokták megvenni, akkor pár fillérrel olcsóbb. Este: Szüts telefonon beolvassa megnyitóbeszédét. Nagyon jó. (Ennél magasabbfokú jelzőt nem ismerek.) 1990. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2002 SZEPTEMBER Szeptember, ez már jó, szia J.! Iskola mikor kezdődik nálatok? A kicsik? Izgalom? Én itten most hajnalban nem tudok aludni, járt a fejemben, hogy rengeteg munka van benne, és vélhetően senki nem veszi észre. Hát külön fejezetbe tettem, a főoldalra: ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK. Bocs. (De jó, hogy nem kezdtem még el a Múzeumban árusítandó CD-ket megírni.) Emberszabásúbb hírünk, hogy februárban a harmadik unoka! Isten szereti őket. Hozom zsidótemetőmet kölcsönbe, a kiállításra, egy mellékmondatban megkérdezem, nem kell-e helyébe egy másik?! Kellett. Lehet, hogy maradóan. Most hallom, célszemély lettünk, vagyis korosztályunkat tekintve inkább czélszemély, pénteken bombariadó volt a Lukács uszodában. Megtiszteltetés. Egy időben divatban volt ez iskolákban, dolgozatírás környékén, aztán hamar elhalt, hogy ezeket a napokat a vakációból vették el. 2002. szept. 2. Évek óta készülök, vasárnap ásványkiállítás és börze a városligeti PECSÁBAN (a Petőfi Csarnok huncut; mára félhivatalos neve.) Bódulat, előre tudtam. Mindenféle gyerekkori izgalmak és nosztalgiák, tízes éveim első felének emléke. A fehér gyönyörű habos kristályokat hamar otthagytam, világos, hogy mindig a színek miatt kellett az egész. Vittem pénzt. Vehettem volna egy olyan mélylila ametisztet, mint amit két éve kaptam és adtam hamarosan tovább. Óriási, ablaktalan, feketére mázolt hodály, asztalsorokkal utcákra bontva, zsivaj, fülledt meleg. Főleg bizsunak elkészített köveket árultak. De volt kövesedett cápafog, hatalmas korallok, csiszolatlan drágakődarabok. Micsoda zöldek, kékek! Ahol berezgett a mutató: mécsesnek megfaragott, narancsos színű kétöklömnyi áttetsző kő. Ha benne a láng, sejtelmesen dereng. De az örökmécs tervem már lefutott, más módon. Megvolt a vasárnap. Megint özvegy, Kata két napot unokát őriz. Mike nem tudott jönni, dolgozik, hangversenyjegyet árul egy belvárosi utcasarkon. Olaszul és angolul közlekedik. Leülni, enni, fagyizni, cigarettázni, telefonálni nem szabad, ellenőrzik, büntetik. Özvegyen. Megtaláltam a lábost a hűtőben. Nagykanállal a fasírozottat (ha a gyerekek látják, általában vállalom a villát). Nálunk a mikro fordítva lehet bedugva a konnektorba, mert a tányér forró, benne a kaja pedig hideg marad. Fölhasználták az évek folyamán néhány képemet könyvborítónak. Idétlenül a fotók, később a szakmai listák között tartottam. Három év után most megtalálta a helyét a GRAFIKÁK / ALKALMAZOTT GRAF. alatt. Hajnalban találtam ki, fél hatra a helyére is tettem. A SZAKMAI DOKUMENTÁCIÓBÓL meg SZAKMAI LAJSTROMOK lett. Fontos a fejezet, és érdektelen. Tegnap ásványok, ma könyvek. Szédület. A többlet-Pallas kötet vissza az antikváriumba, de csak becserélik, pénzt nem adnak. Válasszak nyolcezerért. Bosszúból nem mondtam meg, hogy az árából háromezret lealkudtam. Elég sok feltételnek kell, hogy megfeleljen egy könyv, hogy könyvtáram 12. kötetévé válhassék. Nyolcezer. A fél boltot elvihetném. Olvasni meg nincs időm, figyelmem. Csak a nosztalgia. Baudelaire Verlaine és Rimbaud válogatott versei, nyolcszázért. Azt mondják, rendes emberek voltak, illetve kellemesen rendetlenek. Évtizedes adósság, nyugdíjas évekre reméltem. Jack London aranyásóhalál novellái. Déry A napok újabb hordaléka. Bárhol beleolvasok, ismerem. Ez jó. Nemigen (ez a harmadik szó, amit ma megnéztem a szótárban) érdekelnek új mondatok. Könyv az iszlám művészetről. Gyönyörű vörös épületmaradványok, várfalak, kőintarziák, hidegzöld kerámiák. Sose fog sorra kerülni. Ó, ó. 2002. szept. 3. Azt mondja ez a Bodler: Üvegcsék, illatok, kép márvány, drága köntös, nehéz brokáttal átszövött lehulló dús szövet, mely nagy redőket öntöz, és kéjes butorok között, hol a langyos szoba, fülledve mint üvegház, veszélyes tikkadásba zár, s holt csokrok porcelán sírjaiból meleg láz, a végső sóhajpára száll (Gyönyörök mártirja) Na, ki fordította?! Jellegzetes. Az Ernst Múzeum kasszájánál árusítják majd nyomtványaimat. A Váli-monográfiából pár példányom maradt, 5000-ért adom. Az Ernst ebből levesz forgalmi adóra 536 Ft-ot, valamint magának 1157-et. Érdekes. Valamint katalógus és a megújult CD-ROM. Javasolták, adjak le műtárgylistát, árusítanák képeimet is, természetesen jutalékért. Elhárítottam. Számon tartom, ma 49 éve, hogy Dobszayt megismertem. Illegális bencés kiscserkész találkozó a Dózsa György úti lakásukban. A vezető papot, a Parnok (Parancsnok) urat következő évben letartóztatták. Fürdőszobánk padlóján égettük el jegyzeteinket. Dobszay tanár úr. Mi Fiúnak szólítottuk, felesége még ma is. Tájékozódási pont lett életemben. Akkoriban adta le szakdolgozatát Paul Kleeről, párhuzamosan végezte a Zeneakadémiával. Ötévente látjuk egymást. 2002. szept. 4-7. A reggeli misén kitaláltam, hogyan fogom a katalógust dedikálni, valamint örvendeztem, hogy nadrágzsebeim státusa rögzült, a hetedikben éppen elfér a Bodler válogatott. Úszás közben pedig latolgattam, hogyan fogok a Vörösvári útról nagy ívben a Szentendrei útra kanyarodni. Nem jól van ez így. Röntgenre várva aztán tényleg jól jött az olvasnivaló. Közben Szüts-csel mobil, mi lenne, ha a képeim egy részét gruppokba rendezném, akár három sorban egymás fölött?! Csak annyit mondott, te hogy röhögnél, ha én ezt kérdezném! A képek veszítenek a súlyukból. Az ismerős orvos (együtt úszunk) arca földerült a lelet láttán: semmi baj, a kezed, könyököd erősen kopott, akkor gyere, ha már állandóan fáj! Mozgatni igen, terhelni nem. A reuma egy enyhébb formája, ARTHROSIS. Az első három betű mindenesetre jó. A futástól ismételten eltanácsolt egyébként, ő is, de hát nekem az úszás, futás, festés, olvasás, élet nem megy erőltetés nélkül. Megy a hajnali vekker, megy a hideg zuhany a forró után, azt már tényleg megszoktam, valamint a mákos bejgli, bár ez ritkán fenyeget. 2002. szept. 7. Kiállításmegnyitón. Az a csodálatos és megrendítő Gruber Béla (1936-1963). Nem szerettem, hogy Tözsdeügynökség szervez tárlatot neki. Akkor kaptam föl a fejem, mikor megtudtam, 200 művet gyűjtöttek be, s csak a felét tették falra. Ilyen szakmai fegyelemről még nem hallottam. Húsz éve tudom, hogy zseni. (Megsúgták, hogy a Nemzeti Galéria miért nem rendez neki egy igazi összefoglaló életmű kiállítást.) Főiskolai beállításai, modellekkel. Önarcképei. Csendéletek. A késői szanatóriumi képei. A kertrajzok. Gyönyörű képek. Okos, gondos, kulturált rendezés. Mindenkinek ajánlom. Fontos. Megnézhető hétköznap 9-5-ig, október 4-ig. Aulich utca 5., Aulich Art Galéria. (A Szabadság tér északi oldalánál.) Mostanában nem szerettem meg a doktor nénit még teljesebben- mondta anno Mikica az oltás után. Amikor az az utasszállítógép az Andokban lezuhant, a túlélők a havas hegyoldalon a végtelennel találkoztak. Hol vannak. Merre a legközelebbi. Mikor. Veszelszky többé nem festett többé tájképet, hogy az ablakából látható óbudai gyárkéményt lerobbantották. Az ember ösztönösen hozzáteszi: a csacsi. De egy motívum megtalálása vajon nem ugyanilyen irracionális-é? 2002. szept. 8. Lomtalanítás a kerületben. Szekrény és ládaroncsok között lábolunk. Ruhacsomók, kosz. És egy füzet, oldalanként egy fogalmazáslecke, kerek betűkkel: MEGJÖTT AZ ŐSZ IX. 17. A sárguló levelek lehullanak. Az idő hűvösebb. A vándorló madarak útrakeltek. Megkezdődött az iskola. A fákat nemsokára dér lepi. ALMASZÜRET Ősszel szüretelik az almát. Kosarakba szedik az érett gyümölcsöt. Az úttörők is segítenek. Hamarosan megtelnek a kosarak. Nemsokára az utolsó kosár is megtelik. ÉDESANYA LEKVÁRT FŐZ Hoztunk egy láda barackot. Már korán reggel elkezdtük a befőzést. Terjengett a finom baracklekvár illata a konyhában. A húgommal alig vártuk, hogy mi is segíthessünk. Estére készen leszünk a lekvárfőzéssel. A lekvárosüvegek csillogóan állnak a polcokon. Gondolom másodikos, év eleje, falusi kislány lehet. Talán ez az egy, utolsó mondat nem olyan elkeserítően személytelen. Vagy minden gyerek itt tart ez idő tájt? Bár az első szöveg egy Oravecz-vers is lehetne. Nézem tovább. November kilencedikén itt tartunk: ITT AZ ŐSZ Az idő hűvösebb. A nap csak néha kukkant ki felhőruhájából. Az eső is szemerkél. Kopaszodó fák merednek az ég felé. Ólomszürke felhők ígérnek zivatart, jégesőt, havasesőt. Halkan ránk köszönt az ősz. Úgy képzelem, megbízható és teherbíró gazdaasszony lett belőle. Egy negyedszázados pör vége. A Kiscelli Múzeumból hozott képeimet teszem rendbe, a kiállításra. És az üveg- nem üveg kérdés 2:1-re eldöntöttnek látszik. Nagyon szerettem képeimet üvegezni, és erőltettem is, hogy nem baj, ha a nézőnek meg kell dolgoznia a látványért. A távolságtartás, és hogy kívánatosan elidegenít. Olykor összefogja a képet. De 1. tényleg zavaró; és 2., ami új: a kipárolgott olaj és a beszivárgott por leülepedett elegye fátyol az üvegen. A színek, a faktúrák. És ki fog egy üveget belülről valaha lemosni. Minden beszállított képről leszedem. Vége. A reggeli futás átszervezése, mától. Beláttam, helytelen, hogy egész nap büdös vagyok. Vagyis az ingem. Utcai ruhában futok ugyanis (tarisznyával, hiszen misére, vagy egyenesen uszodába), mostantól hazaérve inget-zoknit váltok, nemcsak cipőt. Napi hét öltözés. És. Nem tudok a lélegzet ritmusára ügyelni, hogy közben rózsafüzér. Azt átteszem a hazafelé útra. Fax szerzetes húgomnak. Váli Ancilla OSB. Tücsök, hogy van az, hogy Isten nem büntet? És a tisztítótűz? Merthogy a Heti Válasz interjúban ezt mondtam, s szerinte ez téves, hogy Isten a gyónás után a bűnöket elfelejti, ezt számos alkalommal kijelentette... Csak abban az értelemben nem, hogy a bűnhődés még hátra van. A válasza: Isten a keresztfán minden vétkünket eltörölte, nincs maradék. Mi nem akarunk majd azonnal még hozzá közeledni... ez a tisztulás itt a földön már elkezdődött. 2002. szept. 9. Szomorúan visszavittem a szerszámboltba ezt a gyönyörű hajlékonyszárú! univerzális (cserélhető fejű) csavarhúzót, mert bár valódi profi eszköz, nekem nem működik. Rengeteg képkarikát vettem belőle. Most jutott eszembe, tehát köszönet! ...mindenkinek, akit illet, Ernst-kiállításom ügyében. Nagyon sokan segítettek, nagy pénzzel, kis pénzzel, figyelemmel, idővel, teherautóval, lótfutással. Tűrték olykor fölös maximalizmusomat, szokásos túllihegésemet. Sok jó tanácsot (mért nem egybe írják?) kaptam. A rossz tanácsokat külön köszönöm, segített megtalálni, mit is akarok. Köszönöm. Egy öregúr elkapott az uszodában Rembrandt ügyében, neki találtam ki: A művészet lényege, hogy megtanítalak valamire, bár én nem tudom, mire. Ugyanazt adom, és mindenki a magáét kapja. 2002. szept. 10. Panorámafényképekből lesz kiállítás Kecskeméten. Ez volt a meghívón. Hogy szeretem ezt a Főteret! Huszonkét éve minden március! Vasárnap mise a Ferenceseknél (bal szélső torony), dobostorta (a szekerektől jobbra a passzázsban) majd Mednyánszky (a fotóstól balkézre). A távolabbi redőnysor alatt fotóbizományi ablakai, vágyakozásra. A közelebbi redőnysor, ha nem tévesztem, egy nagy-nagy álmodozós könyvesboltkirakat, CD is van. A legközelebbi templom a reformátusoké, a köré épített bazársor innenső sarkán cukrászdabejárat. Mellette sötét faburkolatos, elegáns étterem, Miklós párszor végignézte ott, amint én a somlói galuskát. A középső Nagytemplomban az oltárképet egy megrendítő sötétkék kereszthalál-vászon fedi (nagyböjt ideje). Tán két éve restaurálták, most újszerű és ronda. Ez a felvétel a zsinagóga emeletéről készült, most mintha a Technika Háza lenne, vagy Hazafias Népfront, ilyesmi. A hűtőrácshoz drótoztam a lökhárítót, minden ütközésnél leesett. (Hátrafelé parkolásnál szoktam ledörzsölni.) Így most, mikor vasárnap Robi kocsijába szaladtam bele hátulról, csak ő sérült, szegény. (Egy elveszett körtelekvár gurult elő az ülés alól, annak örültem éppen.) Délután a Kiscelli Múzeumból kölcsönkapott képeimnek jobb keret építése. És a szokásos baleset, szálka. Erre be vagyok rendezkedve: erős nagyító és kampósra kalapált injekciós tű. De ez túl mélyen szaladt a köröm alá. SzTK. - Érzéstelenítés? - Az is fájna. Csak a körmöt vágom, vígasztal derűsen az orvos, miközben baljával tenyeremet az asztalhoz szorítja és az ollót újra a körmöm alá feszíti. Negyedikre sikerül. Tetanusz. Pár napig csak féloldalas hátúszás lesz, víz fölé tartott jobb kézzel. Majd nejlonzacskóba csomagolom. 2002. szept. 11. A keserű évforduló. Százféle sajt között turkáló világunknak még sokat meg kell tanulnia. Én mindenesetre megpróbáltam. Mondták az uszodában, hogy a Műegyetem rektora érdeklődik kiállításom felől. Ma bemutatkozott, adtam neki a tarisznyámból meghívót és katalógust is. Mondom neki, Cambridge eltart vagy két költőt. Az olyan nagy gyár, mint a maguké, nem tudna eltartani egy öregedő festőt?! A két mondat két hétig formálódott. Mint a kiállításra szánt dedikálógép szövege is. Ma lesz kész a pecsét, 1400 forint. Rockenbauer Zoltán: Kotta és paletta, Corvina, 2001. E-mailem: Kedves Zoltán, egy csésze kávé mellett, esti fényben baráti körben Czóbelről, Schieléről csevegni. Ez az, amire vágyom, és ami hiányzik az életemből, mert mindig a munkám, - alkalmatlan vagyok másra figyelni. Talán majd. ...Ezt adta a könyve, másnap estére majdnem az egészet elolvastam, hívni is akartam, de későn eszméltem, 10 után elvből senkinek nem telefonálok, magánszféra. Hát így. Jó volt. Egy pukkanós fólia is tud megrendítő lenni. Kapom bennük vissza képeimet, múzeumból. Egyiken filctollal: Váli Dezső. A másikon kis vignetta: Bálint Endre: Szt. Márk tér. 2002. szept. 13. Megtörtént, nem kerülhettem el. Ilyen is van, bár nem szeretem. Barátomat becsaptam, fondorlatosan, a közjó érdekében, úgy hogy semmit nem ártottam vele se neki, se másnak. Hazudtam hozzá, úgy, hogy minden szavam igaz volt. Talán egyszer elmondható lesz. Most (reggel fél öt) 13 fok, mára lehűlt az idő. Átállok télre, mától hosszú nadrág. Hózentráger, mobiltelefon, tárca, szemüvegtörlő rongy, zsebkendő, derékszíj rózsafüzér- és tolltartó tokkal, valamint a kulcscsomó átrakodása. Ezenkívül négy tartalék gumiujj, nem kell vízből kitartott kézzel úszni. Első nap a baleset után egy piros-fehér csíkos Kodak-nejlonzacskót húztam a sérült kezemre. Az utolsó (fáradt) munkanapok a kiállítás előtt. Nem nagyon van mit leírni, mert csupa csendes szervezés. Üveglapokat kell vágatni. Telefonok, nem találják a Magyar Hirdetőben 100 plakátomat, pedig leadtam. Két nap múlva kezdik ragasztani. Végső elszámolások hivatalos pénzeim kezelőivel. Hajsza nincs, időben vagyok. (A diplomamunkám egy héttel a védés előtt lett kész.) Ez most másfél év volt, több száz telefon, vagy 200 szervezés-levél. Így marad idő a lépcsőházi ötletekre, a részletek manikűrözésre. A vidékieknek egy héttel korábban adtam föl a meghívókat. Ma a pestiek. Ma jutott eszembe, rápecsételem a nevemet-címemet mind a 700 borítékra az Ernst Múzeum fejléce alá, mielőtt föladom (időre várnak a Retek utcai postán). Lepecsételem, mert ami visszajön, abból kiderül, kinek változott a címe. Stephane! Lehet, hogy jó szüleid még meg sem mutatták neked a weben névnapi ajándékomat?! Azóta majd' egy hónap elmúlt, aj-vaj! Soha nincsen nyugalom. A reggel szól a valahai mozdonyszerelő Nikodémus atya, hogy majd olvassam én (felszólító mód) a leckét, a Korintusi levélből. Ilyen még nem volt a hatos misén, úgy látszik, be akarja vezetni. Kértem, intsen, mikor induljak ki az oltárhoz, mert ilyenkor az idegességtől mindent összekeverek. A pult oltalmában aztán felolvasás közben balkézzel a gyomromat markolásztam. Az öltözőben István Indonéziáról és Jáváról mesélt, ahol most járt, majd mondja, el fog vinni Borobudurba. Kértem tőle néhány fotót útjáról, e-mailen. Ilyen ez a Lukács. Az aranyos púpos Irmuska néni viszont kórházban, hetek óta, mondják, 38 kiló, halálhírét várjuk. Egy másik púpos nénire, akivel még nem vagyok beszélő viszonyban; a napokban rászóltam, hogy hol az a gyönyörű kék fürdőruhája?! Tegnap újra abban jött, sőt, kék sapka és kék úszószemüveg-, rám mosolygott. Mondom neki, az a lényeg, hogy soha semmi nem mindegy. Egy harmadik asszony a korlát mellett kalimpált, ijedten néztem. Hadonászott, bár nem gyorsan. Fejét fogatta, aritmikusan. A víz alatt is megnézve, a testét dobálta. Odaúsztam egy közeli asszonyhoz: nem kellene segíteni? Ó, nem, a hölgy Parkinson kóros, hősiesen minden nap lejár, mi beszélgetünk vele, figyelünk rá. E-mail válaszom egy mai levélre. Kedves Kati, megkaptam a leveledet. Az ilyen fölkérés - sokat kapok - azt sugallja, hogy a műtárgy tulajdonképpen ingyen van. A múltkor egy nagy nemzeti intézményünk kért ilyen jótékony célú képfölajánlást. Az igazgatótól csak annyit kérdeztem, és ti a keresetetek hány százalékát adjátok? Aki beteg gyerekeknek adakozni akar, ne kényszervásároljon, különösen ne festményt, hanem adjon pénzt. ölel: Deske 2002. szept. 14. - 15. Képzeld, J.! Nagylányom harmadik gyerekével a hasában beiratkozott a Zsámbéki Katolikus Főiskolára. Felvételi nem volt, mert fizetős. (Kismamaként ingyenes.) Hittantanári szak, pesti kihelyeztt tagozat, a Krisztina körúton. Váratlan. Levelező forma, szombat délutánonként kell bejárnia. Már el is kezdte. Mindkettőnkre jellemző, hogy szinte véletlen tudtam meg. (A kompjuterüket kellett gyorsan használhatóvá tenni.) Halálom óráját meséli el Szüts, megnyitóbeszédében, gyönyörűen. Egy-két szót utólag együtt cseréltünk. A szakállamat ugyanis nem gondosan nyírom. A D-day után majd rögtön el lehet majd olvasni a weben, az ERNST MÚZEUM/ MEGNYITÓ alatt, de a másnapi Élet és Irodalom is közli, sőt - a napokban megkerestek -, lesz ott vagy 20 rajzom is. Tök kifáradva, pihenésül - szombat, ágyon fekve!, napközben! - Jack London regény: Felhő kutyafalkájával a Felső-Klondike-ból dél felé indult. Valahol arrafelé van a Meglepetés-tó, tartotta a szóbeszéd, szaggatott gerincű hegyekkel, gleccserekkel körülvéve és a medre nyers arannyal van kirakva. Veteránok, akiknek már a nevük is elveszett rég elmúlt évek fagyában, lemerültek a Meglepetés-tó fagyos vizébe, és két marokkal hozták fel az aranyrögöket. De a víz túlságosan hideg volt. Nem egy közülük ott pusztult. Másokat pedig a tüdővész vitt el. Aki túlélte, mind azt tervezte, visszamegy és lecsapolja a tavat, de soha nem tért vissza senki. Szerencsétlenül járt valamennyi. Az egyik hószakadékba zuhant a Negyven Mérföld mellett, a másikat széttépték és felfalták saját kutyái. ... Szerette ezt az életet, a kemény sarkvidéki telet, a csendes vadont, az emberi nyomoktól érintetlen, véget nem érő hómezőt. Körülötte névtelen, feltérképezetlen, jeges csúcsok meredeztek. Soha, egyetlen egyszer sem akadt meg szeme vadásztábornak völgyek mozdulatlan levegőjében felszálló füstjén. Csak ő egymaga haladt a csend borította, feltöretlen síkon. Mindent szeretett, a mindennapi küszködést, a marakodó kutyákat, a sátorverést hosszúra nyúló alkonyokon, a hunyorgó csillagokat a feje felett és a sarki fény lángoló pompáját. Különösen táborát szerette, mikor véget ért a nap - kis kitaposott térség a hóban, ahol tüze égett, ágya nyúlbőr takarókkal leterített, frissen nyesett lucfenyő gallyak; szélfogója kifeszített vászondarab, amely visszaverte a tűz melegét; a megfeketedett kávéscsöbör és bogrács egy ág végén, mokasszinja pálcavégre tűzve, hogy megszáradjon, hótalpai orrukkal előre a hóba szúrva; vele átellenben, a tűz másik oldalán a kutyák, közel húzódva a meleghez, sóvárgón és mohón, borzas, dércsípte szőrrel, bozontos farkukkal lábukat óvják; és körös-körül a sötétség fala. /Aranyásók Alaszkában/ Az utószó szerint sikerének titka a naturalizmus és a romantika elegye. Rémisztő képeket fest, de ez a világ túl távoli ahhoz, hogy a fotelben borzongó polgár magát is veszélyben érezze. Én szeretem. A havas ösvények szaga. 2002. szept. 17. A Kossuth-díj ehhez képest kutya fasza. Az igazi társadalmi elismerés: a szerelő fölvetette, pénz helyett inkább képpel fizetném autóm javításait. 165 ezret már le is dolgozott belőle. Esterházy Péternek címezve egy napilap kapott egy írást, de nem közölte. (A levelet többoldalú indirekt bizonyítékok alapján biztosan hitelesnek tekintem.) NYILT LEVÉL ESTERHÁZY PÉTERNEK ESTERHÁZY MÁTYÁS GYÓNTATÓJA VOLTAM 1955-ben ismertem meg Esterházy Mátyást. 1956-ban kátrányba mártott kötéllel verték. 1957-ben gyermekeivel zsarolták, kényszerítve őt, tegyen ''jelentéseket'' emberekről, közhangulatról, nem állt rá. 1957 februárjában egyik kisgyermeke másfél napra eltűnt, nem tudta megmondani, kik és hová vitték. Felesége egyre határozottabb követelésre végül igent mondott. E. Mátyás felkeresett engem, tanácsot kért. Megbeszélésünkön egy társam is részt vett. Hárman megállapodtunk abban, hogy a jelentéseket közösen fogalmazzuk meg, olyan formában, hogy soha senkinek se essék bántódása. Régi naplóimat nézegetve látom, hogy abban az időben harmincegy személy kért tőlem hasonló segítséget. A jelentéseket indigóval írtuk, hogy bármikor hivatkozhassunk írásaink valódiságára. Esterházy Mátyás nagy ember volt, a nagyok között is nagy, harminchét éves korában feláldozta magát gyermekeiért, vállalva a megaláztatást, saját társadalmi osztályából való kiközösítését, megvetést. Rokonainak, barátainak, rögtön a kezdetnél, elmondta szorongattatásait, kérve, ne féljenek tőle. A ma Magyarországon és külföldön élő arisztokraták még emlékeznek rá. E. Mátyás ''jelentései'' miatt soha senkinek nem esett bántódása, mint már említettem, mindenkor hárman készítettük el a rövid szövegeket. Később társult hozzánk T. L. nagyszerű történész barátunk, kiváló aggyal és humorérzékkel megáldott ember volt, nagy mestere ennek a ''mondok is - nem is'' játéknak. Miért porosodtak ezek az akták valahol egy szekrényben évtizedeken át? MERT NEM VOLT JELENTÉS ÉRTÉKÜK. Abban az időben minden magyar állampolgárnak be kellett jelentenie, ha külföldre utazott, vagy külföldit vendégül látott. Egy időben azt is alá kellett írja az állampolgár, hogy minden kinti tapasztalatáról itthon beszámol. ''Jelentéseink"-ben szereplő mondataink bárhol nyíltan elhangozhattak volna. Többször kellett távoznom más és más helyeke, de szabadulásaim után első utam mindig barátomhoz Esterházy Mátyáshoz vezetett. Hosszú beszélgetéseinket mindig szent gyónás követte. Családi élete erősen megromlott az idők során, gyermekeit is ellene fordították. Idegileg, lelkileg tönkre ment ember lett belőle, magába fordult, a munkába menekült. Kiváló fordító volt, nívódíjat és állami kitüntetést kapott. A sokszorosan megalázott ember súlyos lelki válságba került, nem tudott igazán örülni annak, hogy munkáját megbecsülték. 1978-ban éppen T. L. barátjával a ''jelentésekről" beszélgetve egy emberrel találkoztak, aki még a háború előtt felületesen ismerte E. Mátyást. Magas intelligenciájú-műveltségű, különös képességekkel megáldott ember volt, aki maga is megjárta a poklokat, négy éven keresztül a legkegyetlenebb dolgoknak vetették alá, /valaki, hogy saját magát mentse, dobta oda az ÁVO-nak/ életét ugyan tönkretették, de megtörni sohasem tudták, - ez az ember néhány rövid beszélgetés után rájött Mátyás szorongásainak okára. Nemcsak segíteni akaró, de tudó is volt, amint Mátyás betöltötte a hatvanadik évét, felmondó levelet íratott vele, - a ''Budapester Rundschau'' nevű újságtól, ahol már szerkesztő-fordító volt, -minden nehézség nélkül elbocsájtották. Ugyanekkor egy kis cédula is készült: betegségre való hivatkozással, néhány soros közlés, mely szerint ''jelentéseinek'' írását beszünteti. A cédulát boríték nélkül, kezében tartva a jó barát vitte el a megadott időben és helyre, az ott ácsingózó embernek odanyújtotta ezekkel a szavakkal: ''Ezt az embert ne keressék többet. Nincs.'' 1980 tavaszán mesélték el nekem mindketten, - tudom, hogy Mátyást soha többé nem keresték. Úgy látszik i l y e n szempontból nem volt fontos. Barátja Mátyást elég rövid idő alatt kiemelte addigi környezetéből, csendes erdei faházban helyezte el, ahol szorongási elmúltak, a sokat szenvedett ember megtanult felejteni. 1998 májusában jött el hozzám a jó barát elmondani, hogy egy verőfényes délutánon a faház küszöbén kilépve érte őt fájdalom nélkül a halál, sok iszonyatot látott szemét barátja fogta le. E z E s t e r h á z y M át y á s i g a z t ö r t én e t e. N e m b ü n ö s v o l t, h a n e m m á r t i r. = A levél második felében a szerző közvetlenül E. P.-hez fordul, a könyvet (Javított kiadás), és őt elemzi. Végül: Néhány esztendeje túlléptem a kilencvenedik életévemet... Kis időbe telt, amíg megkaptam az engedélyt írásom nyilvánosságra hozatalára, arra is, hogy földi létének befejezése után négy esztendővel fennszóval még egyszer elmondhassam az oly sokszor elmondott szavakat: Matthias, ego te absolvo p.J. 2002. júniusában Egy embert szeretni: egy embert szolgálni. A többi a cukormáz a C. vitaminon. 2002. szept. 18. És a fenti lett a végszó a CD-ken. Tegnap délután-este megírtam őket, árusítandó. Momentán 4151 fájl, négy perc alatt készült el egy darab, és mindössze 200 forint anyagköltség. Meg az életem. Tanult barátaim kioktattak, hogy rendkívül kedvező kulcsot állapított meg az Ernst Múzeum, ha az 5000 forintos könyveimből az adón túl csak 1157 forintot csíp le. Merthogy ma a kereskedelmi jutalék 50% körül mozog. Szoknom kell a kapitalizmust. Apologetikából (hitvédelemtan) egyes. Tegnap újságírónő a Népszabadságtól. Hogy mi értelme van a hiten túl a templomnak, a tételes vallásnak? Csak dadogni tudtam, hogy ezen így még nem gondolkoztam, nekem rendezi, összetartja-rendezi az életemet, tudom miért élek, miért halok meg, miért teszek jót végső esetben esetleg az életem árán is. Jó, jó, - mondja - ez az erkölcs dolga, ezt az ember a kamaszkora végén rendezi. Hogy hiába menteném meg az életem annak árán, hogy a másik meghal, elviselhetetlen lenne. Ehhez nem kell tételes hit. Igaz, mondom. Érdekes módon megtalálni vélt rigolyáim ellenére ebből a kudarcomból vonta le azt a következtetést, hogy nem vagyok reménytelenül becsontosodott, mert meghallom - meghallgatom az ellenvéleményt. Hogy ami mindent ő furcsaságnak lát bennem, az nem csak póz. Rémület. Már a második próbaalany csak egyszerű találkozástörténetként értelmezi Szüts megnyitószövegét. Úgy pedig nem sok értelme van. Írja át konkrétabbra? Hirdessem ki a fölolvasás előtt, hogy figyelem, Önök most utolsó órám leírását fogják hallani? Amikor az öreg Czóbelt Szentendrén Kecskeméti Kálmánnal kettesben meglátogattuk mappával a hónunk alatt; és mesélte, hogy most Párizsban kiállítása lesz, rákérdeztünk, izgul?! Nem válaszolt, csak finoman elmosolyodott. Nem izgulok, mert nincs miért. Amikor tegnap az uszodában, hogy bizonyára nagyon sikeres lesz a kiállításod. Mire mondom, nem értem a fogalmat. A lényeg, a képek befogadása, csendes évtizedek alatt épül majd meg, ahogy egy egészségtantanárom intése égett bennem húsz évig napi mosakodás ügyben. Nem izgulok, mert nincs miért, de azért háromkor ébredtem. És nincs mit csinálni. Minden becsomagolva. A szétajándékozandó plakátok mellé befőttes gumit kell tenni. Uszodából hazafelé megvenni. Még becsomagolni hordozható műtermemet, esetleg az Ernstben képek restaurálása. Tíz képtelen keret már előkészítve - tegnap ezüstöztem -, ha netán rondán átkeretezett munkámmal találkoznék. Dedikálógép beüzemelve, egyenletesen nyomtat, ha 16 réteg Népszabadság van alatta. A visszaérkezett meghívók alapján 12 név mellé jelzés került a kompjuterben: a cím nem él. 02.9. Meghaltak vagy elköltöztek. Még egy tenyeremformájú farostlemezt kell levágni, s majd rám fáslizni, nehogy reumás ujjaimat kétszázan megszorítsák. Hát, ennyi. Fél hat, hajnalodik. Lassan indulok. A zuhany alatt álltam, a belépő professzor nem vett észre, rászóltam: - Jó reggelt, tiszteletem, doktor úr! -Legmélyebb gondolataimba zavartál bele! -Tudod, mi, az -fordulok a mellettem álló rektorhoz: - szalámi. Na miből idézem ezt, főorvos úr, könnyítésként: nyugatos, amikor a család aggódva kérdi a hároméves gondterhelt kislánykától, hogy mire gondol. -Kosztolányi? -Nem, Füst; és elmesélem a tárca tartalmát. - Mentőkérdés: hány szóba írják, hogy ez idő tájt? - Egybe írnám. -Háromba kell, doktor úr, tegnap kérdeztem szerkesztő barátomat. - Az valamelyik ultrabalos barátod lehetett! Egyébként a melegvizes nénik nagyobb aránya az egy szóba írásra szavazott. Csak egyel jártam pórul, mert az a kérdés kapcsán elmesélte leánykorát. 2002. szept. 19. Megvolt az első gratuláció. Hogy ő most jött meg Olaszországból, de ott is benne volt, hogy engem föl kell hívni. Látta a kiállításomat az Ernstben, hosszú évek óta figyelemmel kíséri munkásságomat, ő a félelmeit elfojtja, én pedig megfestem az enteriőrökben, és nagyon, nagyon tetszett. - Ernstben? Mikor? - Két-három hete. Benczúr vagy Futásfalvi Márton Piroska kiállítását láthatta? A Népszabadság e-mailen megküldött néhány tegnapelőtti felvételt. 2002. szept. 20. Most kicsit sok. - A Népszabadság-interjút kéne kijavítani, de e-mailen 3000 y betűt küldtek helyette, és a riporter hétfő délig elérhetetlen. - Miki rádumált, vettem egy dupla méretű fotó(minőségű)- printert, be kéne üzemelni. - Csomagolás hétfőre, a retusáláshoz, rendezéshez kellhető eszközök. - Rábeszéltem a technikust, hogy a hétfői rendezésnél hadd maradjunk este nyolcig. - A képbeszállítóim sorra hívnak, hogy beszállították, de ez meg az. - Harminc maradék plakátomat délben az Ernstbe, szétküldik. - A 700-ból eddig 20 levél visszajött, hogy elköltözött és meghalt. A címeket nyomozom telefonon. - Amúgy beteg, ma hat hossz után át a kamillás gőzbe. Ezen túlmenően erre most nincs idő. Kata délután orvosnál; mondhatta, hogy a férjem ugyanilyen, mert küldtek valami orvosságot nekem is. - Katától előkerült egy nagyon jól fogalmazott Alázat Litániája változat, ezt majd össze kéne boronálni az általam őrzöttel: - A kívánságtól, hogy tiszteljenek, ments meg Uram minket! - A kívánságtól, hogy tanácsomat kérjék, ments meg Uram minket! - Engedd Jézusom akarnom, hogy másokat dicsérjenek, rólam pedig megfeledkezzenek! - Telefonok, lehet, hogy Mikit sikerül betenni egy kétéves reklámgrafika iskolába. A felvételi vizsgák már rég meg voltak, mire megtudtuk a lehetőséget. -Párhónapos! nyomozás után Kőbányára, egyórás autózás csúcsforgalomban; a háromból az egyik szájzuhany fej eltörött, és ott most kapni. Rögtön nyolcat vettem. 2002. szept. 21. Szombat. Reggeli zsoltározás közben minduntalan alkaromra szállt egy légy. Orrspray-jel próbálkoztam nála, de vagy az istropropil-mirisztát vagy az ugyancsak benne lévő alkohol vonzására nem hogy eloldalgott volna, hanem. Az alvilágfejedelme küldhette Szent Máté ünnepe napján. Reggel nyolckor (álmából ébresztve) beszéltem avval az újságíróval, akinek komjuteréről érkezett hozzám az a csomó y-betű a velem készült interjú helyett. Lesz mégis egy fél napom átírni, vasárnapra megszerzi nekem a szerkesztőségből. Öröm. Utcai plakátomat viszont Szüts elcseszte. Most, utcán látni. Amilyen finom szobában, olyan befakult-unalmas szürke a kinti fényben. Sokkal egyértelműbb, olvashatóbb rajz (kép) és több kontraszt kellett volna. 2002. szept. 22. Itten Budapest polgármesterét választjuk. Megkaptam Schmitt Pál jelölt buzdítócéduláját: Benzingőztől fuldokolnak az utcák, pusztulnak a fák Dehaőjön: Három új Duna-hidat épít a 3. metró egy kocsival hosszabb lesz szombat este ingyenvillamos, hogy a fiatalok ne autóval menjenek szórakozni Érted, ha a fiatalok megspórolhatnak 100 forintot, biztos rákapnak a villamosra... 2002. szept. 23-24. Tudtam, hogy ez lesz a másfél év legnehezebb napja. Úszásból hamarább haza, nyolckor fuvarozás a liften, ötven kép teherutóval a Múzeumba, három fiú (Mohácsi András, Nádori Tibi; egyetemi tanárok, a NÉMO csapat névadói és Nagy Géza, ő is festő) segített. Képek szétteregetése öt teremben, szétosztottam közöttük az éve elkészített térképeket. Aztán, hogy ők maradnának, ezt a napot már rám szánták. Akkor rendezzék meg, Uraim! Én a kereteket retusáltam. Délután még Szüts is benézett, akkor már négyen konzultáltak, engem el is zavartak a közelükből. Fél ötkor a temetős képek falon voltak. Időben vagyunk. Érdekes, hogy a három sorba tervezett ikonfalat szétdobták, egy vonalba kerültek, a főfalra. Lehet, hogy így a helyes, véglegesen. Kettőt kidobtak közülük. Elegáns rendezés, levegős. Nem egészen így képzeltem el, ez gyűjteményes kiállítás. Szívesebben vettem volna, ha az anyag soknak hat. Vagy ez csak hiúság? Estére hullafáradt. Holnap majd egyedül átnézem a rendezést. Délelőtt már minden falra kerül. Egyenlőre vagy nyolc kép maradt ki. Teljesen átírtam a Népszabadság interjút. Szerdán jön le. Fél órás telefon Bogácsi Erzsébettel: (alvásidőmben) kérte számon, majd egyeztettük az új szöveget, hallhatóan csikorogtak a fogai. Arra hivatkoztam, hogy élőbeszédben pontatlanul fogalmazok. Kijavítottuk, hogy nem osztályvezetőm, hanem feljebbvalóm Georges Braque, mert az osztály több személyt feltételez; idézőjelbe tettük, hogy napi 50 órát dolgozom, mert az 24 lehet, majd kapnának erre olvasói leveleket. Az utolsó bekezdés például ez volt: Mindmáig a képeim egy darabig, fél évig a falnak fordítva várakoznak. Amikor előveszem őket, látom, melyik javíthatatlan. Amikor pedig szétfűrészelem, leginkább az öröm tölt el. Mert ne képzeljen valamiféle drámai pillanatot! Olyan ez, mint amikor kitakarít az ember. Megszűnik a piszok, a selejt. És az én, végleges változatom: Mindmáig a képeim fél évig-évig falnak fordítva várnak. Amikor előveszem őket, látom, melyik javíthatatlan. Amikor pedig az öreg szovjet körfűrészemmel szétvágom, öröm tölt el. Ne képzeljen valamiféle drámai pillanatot! Olyan ez, mint amikor kitakarít az ember, és utána megpihen. Valamit megint rendbe tettem. Én itt magamról locsogok, s közben Mikit ma fölvették a kétéves reklámgrafika iskolába, nagyszerű! Nappali tagozat, rögtön másodévre, mert az első évfolyam tele. Esetleg majd kétszer járja. Holnap beiratkozás, diákigazolvány, két hét múlva a sorozáson könnyű mosoly. Lehet, hogy a mai sorsdöntő nap az életében. Mindkét gyerek újra tanul. 2002. szept. 24. Délelőtt nyugodalmas órák, órákon át egyedül a képek között. Nagyon jó munkát végeztek tegnap a rendezőfiúk, négy jó szakember, beleértve Szütsöt is. Nem is nagyon rendeztem át. Néhány képemnek más szerepet szánok, mint ők. Aztán keretek igazítása, ezüstözés, retus. Atyavilág! Hazafelé, a villamosból látom, bekamerázták a ferences kolostor bejáratát! Tudod, ahogy a bankokat szokták. A képernyő előtt vajon őrző-védő angyalok ülnek?! Este két óra munkával a végleges kiállítási rendet, listákat kompjuterbe, webre. Elrendezési alaprajz is kellett, holnap ennek segítségével teszik föl a képek alá a címeket. (Azt én se tudom ránézésre.) A cédulákon most és mostantól opuszszám is. Este jött e-mailen, Finta József gratulál, nagyon kedvesen. A levél eleje: Üdvözöllek a 60-asok klubjában – jó érzés számomra, hogy más is korosodik, nem csak én. Büszke vagyok arra, hogy életrajzod egy kis része lettem, még akkor is, ha épp nálam utáltad meg végleg (de talán nem miattam) a belsőépítészet szakmáját. Kiállításod megnyitóján – sajnos – erdélyi utazásunk miatt... Válaszom: Drága Jóska, kösz a gratult! Úgy tűnik, évtizedek óta nem tudom kiverni a fejedből, hogy az építészet életem egyik legszebb szerelme volt. Szabadjon szerény önigazolásul egy pár napja velem készült interjúból idéznem, a holnapi, 2002. szept. 25., szerdai Népszabadságban jelenik meg: -Így visszafelé tekintve, bajos is elképzelnem, hogyan lehetett belsőépítész. S aki tizenhét éves korától festett, egyáltalán miért ezt a szakot végezte? - ... Nagyon jól jártam azzal, hogy technikai műveltséget is kaptam. Ma is, ha látok egy házat, látom félbevágva is, tudom, hogyan élnek, mozognak benne az emberek. Mert az építészetnek az a lényege, hogy életformát teremt. Csodálatos szakma. A diploma-munkám láttán Finta József meghívott a csapatába. A Duna Intercontinental szállodát tervezték éppen... 2002. szept. 25. Hajnal kettőtől háromig festményfotózás, aztán szerencsére sikerült visszaaludni. Reggel a Lukácsban lobogtattam a Népszabadságot, megjelent a hosszú-hosszú interjúm. Indulás mindjárt az Ernstbe, utolsó körülnézések, képcédula, székek, mikrofon, hely ajándékkatalógushalmaznak. A zuhany alatt megkérdeztem a nyelvészt (eddig senki nem tudta) az atyavilágot tényleg egybe kell írni. Mindenki avval fogadott, hogy nagy az izgalom?! Mondom, az két napja volt, a rendezés. 2002. szept. 26. Szüts megnyitója: ad notam Éjszaka a Tarnicán Már jócskán alkonyodott. A völgyet pára borította, elmosván az éles körvonalakat: estére minden tárgy egymásba simult. A hegy felső harmadán a nap még élesre rajzolta a kupacokban összekapaszkodó fákat, kiemelve a lejtő nappal sohasem érzékelhető finom domborulatait. Egy ember baktatott felfelé a hegyre. Kockás flanel inge a hatvanas évek rockandroll divatját idézte, alul rövidnadrág, amit - kívülről nézvést legalábbis - teljesen fölösleges kékcsíkos hózentráger tartott. Lábán láthatóan tartós használatra vett, kicsit ormótlan félcipő, szürkés-zöld pamutzokni. Vállán suszter-szegecsekkel megerősített meglehetősen viseltes barna oldaltáska, formája, mérete feltűnően pontosan feladatához igazítva. A férfi nyakában, becsúsztatva a flanell ing kivágásába madzagon lógó fémcsipesz, beléfogva egy spirálos jegyzetfüzet. Rövid, őszes haj, ugyancsak ősz, rövidre vágott ritkás kecskeszakáll. Komótosan, egyenletes tempóban baktatott felfelé a hegyre. Néha megállt, és fémkeretes szemüvege mögül rövid távolságokhoz szokott szemét kicsit összehúzva nézett le maga alá a völgybe. Bólintott, és indult tovább felfelé. Fenn, nem messze a hegygerinctől egy másik férfi ült egy lapos kövön, vattakabátos hátát egy sziklának támasztva. Bicskájával egy faágat farigcsált. Néha feltekintett. Messziről észrevette a völgyből felfelé ballagó embert. A rövidnadrágos férfi lassan közeledett. Nem nézett föl a szikla mellett ülő emberre, tudta, hogy várják. A gerinchez közeledve sem változott mozgása, nem tűnt sem fáradtabbnak, sem nyugtalannak. A sziklához érve, ahol a farigcsáló ember várta, megállt. Komótosan lerakta válltáskáját, kinyitotta, és egy sárga, félliteres citromlés műanyag flakon vizet húzott elő. Lecsavarva a kupakot meghúzta a flakont, majd kérdőn a másik férfinak nyújtotta. Az elvette, ő is ivott és visszaadta a rövidnadrágosnak. Az gondosan visszatekerte a kupakot, és a flakont egy kőre állította. - Ennyi? - kérdezte a vattakabátos. - Ennyi. - válaszolta a jövevény. - Család, gyerek? - Asszony, két gyerek, unokák. Ja, meg volt egy bernáthegyi. - Rágyújt? - kérdezte a vattakabátos, és egy gyűrött cigarettáscsomagot nyújtott felé. - Vakarózni szoktam. A vattakabátos bólintott. Kihúzott a csomagból egy szál elgörbült cigarettát, szájába illesztette, és a zsebéből gyufát kotort elő. Rágyújtott. Aztán még? -kérdezte maga elé fújva a füstöt. Aztán? - a szakállas ingébe nyúlt, előhúzta a jegyzetfüzetét és fellapozta: Hát képek. - Sok? -kérdezte, újabbat szippantva cigarettájából a vattakabátos. - Elég. - És jók? - Ami tellett. - Szerelem, vad szenvedélyek? - Képek. - Szeretet, áldozat? - Igen: képek. - Rend van? - Rend. Elhallgattak. Békésen, csöndben üldögéltek. - Na menjünk lassan, mondta a vattakabátos. Kidörgölte a parazsat egy kövön a cigarettájából. A csikket kiegyengette és a bicskával együtt zsebre dugta. Felállt és elindult lefelé a gerinc túloldalán. A másik visszarakta a műanyag flakont a helyére, becsukta és vállára vette bőrtáskáját, és füzetét ingébe visszadugva utánaindult. 2002. augusztus 31. Állítólag sokan nem érthették, hogy Szüts életem végét mesélte el. A szöveg ismeretében értelmezhető dedikálásom: Megvolt a megnyitó, tán 4-500-an. Rengeteg avult postacímet egyeztettem. Hogy fájós kezem befásliztam, tényleg nem szorongatták halálra, csak mindenki rákérdezett. Előtte a szervezők felhívtak: büfé? Mondom, egyenek otthon! Viszont kiraktam 500 katalógust, pár híján elvitték. Ez fontos volt, sikerült. A 24 oldalon 27-szer szerepel a web-címem. Egy epizód a rendezésből: A megnyitó előtt három órával vettem észre, hogy a bejárat elé kitett négy printelt plakátjuk olyan sötétre sikerült, hogy a fekete VÁLI beleolvad a sötétszürke képbe, csak a fehér ERNST MÚZEUM olvasható. Kértem, hogy csináltassák újra. De az nem olyan egyszerű, meg különben is. Megvakartam a fejem, aztán kitaláltam valamit. Kivettük az üvegvitrinből a lapokat, körömollóval kivágtam a válit, majd körülnéztem a titkársági szekrényben, és a talált világszürke borítékokat beragasztottam a lyukas válik mögé, háttérnek. (Fehér papír vakított volna.) Ajándékba kaptam sziciliai tengerparti kavicsokat, víz alatt, befőttesüvegben. A lukácsosok egy-egy üveg baracklekvárt hoztak. Egy harmadik pedig feliratos mézeset sütött. Kata szerint a lekvár idén valuta, mert a teljes baracktermés elfagyott. Egy kedves SMS: Dezső, a kiállítás, hát, kurva jó! az életmű rendben! van! öröm, példázat és mérték, egy másik fiatal festőnek. egy elektronikus kézfogással üdvözli: n. t. 2002. szept. 27. Említettem neked (82. levél) egy koldus öregasszonyt, hajnalban kászálódik kapualj alatti hullámpapír fekhelyéről. Én itten merengek rajta, Kata pedig esténként krinolinos kenyeret, termoszban forró teát visz neki, s most hallom, lakás-ügyben telefonálgat. SMS-t kaptam, hogy tegnap cikk rólam a weben, hat képpel, valami építész! fórumon: www.epiteszforum.hu/holmi_detailed.php?mhmid=1801 Nem értem, ezt az egészet az építészek mindig bepötyögik?! Fura. Figyelj, J.! A Fiorettiből Gábor ezt írta nekem: Az üdvösség az egyetlen olyan cél, aminek az elérése csak rajtunk múlik. Mit szólsz hozzá? Vagy olyan nagy ember vagyok, vagy olyan hülye. Csak a délután közepén jutott eszembe, hogy már reggel megvehettem volna a heti Élet és Irodalmat, Váli-szám, 21 rajzommal. Tök elfelejtettem. Az emberek egy része tartalmasan gratulál a kiállításhoz. (A legtávolabbi Jakartából.) E-mailek is jönnek. ...Na, bocs, nem ezért írok, hanem mutattam tegnap a tanítványaimnak a friss VáliNEWSt, azt mondták: ez az ürge tiszta BIG BROTHER! Tudod, mi az a bigbrader?! Hallom, valamelyik tévé csinálja most, Pesten: összezártak hónapokra(?) néhány embert, (sok pénzt helyeztek kilátásba), és bekamerázott szobákban élnek, veszekednek és párzanak, állítólag. Csak a visszhang visszhangját hallom, hogy a társadalom fölhorkant, egy püspök levele, stb. (Mike szerint a diákok véleménye kritika is. Hogy túl híg a szöveg.) Délután a Népszava riportere. Holnap a Magyar Nemzettől jön egy régi ismerős, szerencsére ő előre megkérdezte, miről lenne érdemes beszélni (amit nem mondtam el ötvenszer). Ilyeneket soroltam: erdő, a nők, versek, hegyek, barátság, zene. Majd meglátjuk. Hétfőn 11.55-kor párperces interjú az INFO rádióban. Ezt egyszerűen telefonon készítették. Bárcsak lenne néhány új gondolatom. De csak a rutin. Bár. Elolvastam (talán meséltem már) Kalkuttai Teréz anya összes beszédeit. Okos nő lehetett, tudta, mit csinál. Mindig ugyanazt mondta. 2002. szept. 29. Kinga kérdezi nagyanyját: Amikor te Kinga voltál, te is bekakiltál? Este Mike csapatának -mondjuk így - koncertje egy angyalföldi kocsmában. Édes izgatottan vihogó lánykák csapata. A kölcsöncintányért délben hoztuk Dorogról. A zene azonos volt önmagával, értékelni nem tudom. Erős erősítők. Korábban mentünk Katával, hogy konnektorközeli asztalt találjak (notebook), a Népszava interjút megküldték, sürgősre kérték az átnézését (ouvre, Derkovics), mert a hétfői számban jön. Délután az Ernstben a jegyszedő kezembe nyomott egy munkalapot, hoznak ide iskoláscsoportokat, ezt talán művészeti gimnazisták hagyták itt: V.D. gyűjteményes. 2002. szeptember 27. "Vallásosan biciklizek, és vallásosan mosok fogat. Nincs kétféle életem. Halálommal valóban foglalkozom, hol félek tőle, hol elfogadom, rendezem magamban. Mint a hagyatékomat is, rendszeresen, ne maradjon utánam rendetlen fiók. Halálközelben élek, de hogy erről mi módon beszélnek képeim, nem tudom." Ezen a tárlatvezetésen nem a művész művészettörténeti helyével ismerkedünk meg, hanem keressük a hívószavakat munkásságára... néhány tipp: melankólia, rendszeretet, hit, mániás dokumentálás, naplóvezetés, múltra koncentrálás... A legfőbb kérdés: HOGYAN KAPCSOLÓDIK EGY MŰHÖZ A CÍME? Mi értelme lehet, hogy egy témát újra és újra megfest a művész? Mit jelent neked a temető? Válaszd ki azt a képet, amelyik a legmegfelelőbb lenne egy telefonkártyára! És így tovább, egy oldalon keresztül. A címekről kérdezni nem is olyan szamárság gyerekeket, mit első pillanatban gondoltam. Ha veszélyes is, mégiscsak eszköz a szavasításhoz. Két nap alatt 136 vendég ezen a web-oldalon! A szokásos napi 8-10 helyett. Ez jó! A helyesírási tanácsadó mellé gyorsan vettem egy idegen szavak szótárát is, nehogy. Nagyobb a felelősség. Radnóti Sándor esztéta véleménye a 2002. szept. 17-én közölt új Esterházy-adalékról, engedélyével közlöm: Kedves Deske, nagyon koszonom, hogy elkuldted "p. j." levelet, amely erdekes adaleka a Javitott kiadas utoeletenek. Magam is hallottam tobb forrasbol, hogy Esterhazy Matyas baratjanak, Tardy Lajosnak elmondta, hogy beszerveztek. (O a levelben szereplo T. L.) S nehany mas helyrol azt is meg lehetett tudni, hogy kulfoldon elo magyar arisztokratak elott a dolog nyilt titok volt. Hogy ezek az eszerint szallongo pletykak Peter elott titokban maradtak, azt egyaltalan nem tartom lehetetlennek: a felszarvazott ferj is utoljara tudja meg, amirol az egesz varos beszel. Hogy - talan tudat alatt - megis sejtette, azt valoszinunek tartom, es mellekletben elkuldom ezt (is) fejtegeto irasomat, amivel talan nem talalkoztal. Mindenesetre az idos pap szavaiban en oncsalast latok. Nem hihetem, hogy barki at tudott verni egy olyan hatalmas szervezetet, mint amilyen a III. ugyosztaly volt. Gondold meg: erre voltak specializalva, hogy értékeljek a jelenteseket, s nagyon hamar fol kellett tunnie, ha valamelyik jelento ertektelen informaciokkal szolgal, azaz nem art masoknak. Akkor vagy rakenyszeritettek, hogy "vegye komolyan" a munkat, vagy bosszut alltak. Olyan hosszu ideig, amig E. M. a szolgalatnak dolgozott, nem lehetett artatlannak maradni. S a mogotte allo pap sem maradhatott az (plane, ha - mint mondja - 31 ember jelenteseit irogatta). Ezert szavaiban en nemcsak a martirnak tekintett barat vedelmet, hanem az onvedelmet is kiolvasom. Baratsaggal udvozol A legendás Dobszay tanár úr, a Zeneművészeti Egyetem egyházzenei tanszékének vezetője, gyerekkori mesterem és barátom most szeptemberben magánújságot indított, az első számot postán elküldte nekem. A címoldal: GONDOLKODÓ füzetek A keresztény értelmiségi (I) Jegyzetek a liturgiáról 1. Igazság és érthetőség 2. Hogyan imádkozzuk a 118. zsoltárt? És a hátoldalon bevezető sorok: ...egyszemélyes, ingyenes folyóirat. Azokhoz szól, akik a katolikus dogmához hűséggel, ugyanakkor előítéletek nélkül... Helyet kapnak az Új Emberben 2002-ben megszűnt "Jegyzetek a liturgiáról" rovat tovább folytatott darabjai [ is ] ... Évente 10 szám megjelenését tervezem... ingyen... egyetlen feltétel, hogy az érdeklődő levélben kérje, s évente adjon fel önmagának megcímzett, felbélyegzett közepes vagy nagyméretű borítékot a köv. címre: Dobszay László 1024 Bp. Keleti Károly u. 11/A II. 9. Telefonon rögtön fölajánlottam neki, hogy honlapom főoldalán külön fejezetet nyitok neki, eltérő színű betűkkel. Még ezen gondolkodik, mert ezt a szándékosan beépített akadályt (boríték) elvi okokból fontosnak tartja. Elleneztem, merthogy kár kizárni a potenciális, alkalmi érdeklődőket, a magyar kultúra nagyobb nyilvánossága elé kéne ezt vinni, ilyen, vagy egyéb úton. Kiderült, már nálam komolyabb fórum is fölajánlotta web-oldalát. Majd eldönti. Kata rám szól az asztalnál: - Kérlek, ne kanállal edd azt a krumplit! - De hisz nem látják a gyerekek! - De én látom! - Igaz. 2002. szept. 30. Lejött ma a Népszava interjú. Címe változott: A műterem boldog foglya. Sikerült megint elsütnöm, hogy: A valódi mű villanásnyi időre Isten köpenyének szegélyét mutatja meg, ezt tették meg képaláírásnak is. Meg hogy A maga, meg a saját unokáimnak festek, nem a müncheni fogorvosoknak. Erősebb szélvihar esetén táblázatok oszlopaiba kapaszkodom. A weboldalamról szólva: Mint ahogy a költők esetében kézbe tudjuk venni az egész életművet. Abból indultam ki, hogy itt egy más olvasóközönség. Viszont az utolsó részt a szerkesztő kihúzta, megértem: - Olvasva a rendszerváltás évében írt naplóját, annyira mellékes dolgokként tűnnek át rajta az akkor nagyon izgalmas események, mintha csak visszaemlékezések lennének. A húsz éve lesmirglizett műteremablakon át mi szűrődik be a mából? - Ha nézzük a fölösleges gyűlölködést, a személyes önzés rétegeit, a hatalomvágy gyerekes, görcsös ragaszkodásait, akkor azt mondom, hogy ez nem érdekel. Véletlenszerűnek tartom, hogy egy napilap politikával foglalkozik. Ugyanúgy beszámolhatna nap, mint nap a városi madarak viselkedéséről. Meg ezt is, a közepéből: ...ha egyáltalán sikerül valamit szavakba öntenem abból, amit én gondolok erről a munkáról. Ami aztán lehet, hogy teljes tévedés. Van egy Derkovits kép, egy tüntetésen megölt munkást ábrázol. A holttest mellett az utcakövön vér és egy szelet kenyér. Világos a művész szándéka, ám szerintem ez a kép mégis a harmóniáról, a teljes boldogságról szól. Derkovits öngyilkos lenne, ha megtudná, de így van. 91. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2002. OKTÓBER 2002. okt. 1. Ötvenes éveimet taposom. Ma utoljára. Délelőtt a Duna-TV jön. Meg fogják kérdezni -megmondták előre - miért festek még mindig műtermet: - Nézze, most megvallom magának. Én gyerekkorom óta, igazából mindig mormotát szerettem volna festeni. De a dolog körülményesnek bizonyult. Tudja, ezek az állatok az Alpokban és a Kárpátokban élnek, föld alatti lyukakban. Gyökérrel és rügyekkel táplálkoznak. Ha sikerül őket megközelíteni, és az egyikre rászólok, most, kérem, maradjon így, a fejét kicsit magasabbra, nézzen az ablak felé, és ne mozogjon... SMS Nagy Gézától. Ő győzött: A MAGA ART-TAL KEZDODO (arthrosis) BETEGSÉGE SEMMISÉG. MA VETTEM EGY PULOVERT, ANYAGA: ZSENILIA! (Tényleg nagyon jó festő.) Délelőtt megfestettem az A/02/26-ot, 80x 80 centis. Ez a méret, amíg akartam-, és amíg kellett volna, már az öt év előtti Ernst-kiállításra is, 10 éve nem sikerült. Festékszag a műteremben. A konyhaasztalon szőlő. A kerek üvegtálban van, tehát meg van mosva, és kéretik enni belőle. Középen van, tehát Mikivel felezzük. Különben kistányéron lenne, az én oldalamon. Ha a zöld tálban: ajánlatos enni, de mosatlan. Ha a frigóban: akkor általában Kata fennhatósága alá tartozik. Az őszibarackkal némileg más a helyzet. Hány ezer íratlan szabály mozgat egy összeszokott családot. Éppen harminc éve lakjuk ezt a műteremlakást. Ma ezt is ünnepeljük. 2002. okt. 2. Ma délelőtt két rádióinterjú lesz, az egyik élőben, itthonról, telefonon. Ez a kilencedik és tizedik. Fontos ember vagyok. Ezen a héten. Köztes időben keretanyag előkészítés, fűrészgépen, ezért majd hangosra kell állítani a telefoncsengőt. Szülinap. Ajándékügyben sérült vagyok, vagyis gyermekien önsajnáló. 1957 karácsonyán kalapból neveket húztunk az osztályban, ki kit fog megajándékozni. Gyűrött! barna papírzacskóban néhány szem diót kaptam. A mellettem ülő mozijegyet a Trapéz című Lollobrigida-filmre, Pest egyetlen szupermozijába, az akkortájt átalakított Corvinba. Hát azóta. Ma, ami kell, megveszem magamnak, ami nem kell, kidobom. Így ünnepem gond szeretteimnek. Tegnap e-mailen kaptam egy pontos ajándékot: egy szovjet-orosz verset. Ünnepelek: Temesvári doktor és a térdem halvány tiltakozása ellenére reggel rituálisan futottam. Utána dobostorta reggeli. És megemlékezem 1969. október elejéről, amikor kiléptem utolsó munkahelyemről, a Közért Karbantartó és Szolgáltató Vállalat belsőépítész tervező csoportjából. Akkor másnap délelőtt már műterem. 2002. okt. 3. Almási Miklós Kor Szellem V@dászat c. esszékötete. (2002., Helikon) Kiállításom láttán küldte. Fogjunk Kék Madarat! A boldogságét, természetesen... Mikor első szerelmem igent mondott, azt kérdezte, boldog vagyok-e, szégyelltem bevallani, fogalmam sincs, mi az... A tartós eufóriát pld. a terepfutásban találtam meg kb. a nyolcadik kilométer után, mikor már túljutottam a majdnem-összeesésen, az utolsó kilométereken egyszer csak úgy éreztem, enyém a világ. (Csíkszentmihályi Mihály könyvében erről van szó, ő a- ) FLOW - áramlás fogalmával azt az élményt jelöli, amikor tényleg transzban vagyunk, tényleg annyira elmélyülünk abban, amit csinálunk, hogy mindenről megfeledkezünk, s közben tevékenységünket eufória kíséri... így van ez a kutatóval is, aki órákra, napokra kilép az időből, bár majdnem összeesik a fáradtságtól, de úgy érzi, megfogta az isten lábát... A flow, az áramlatélmény, akkor következik be, ha valami jelentős feladattal találkozunk, ami nem olyan nagy, hogy eleve lehetetlen legyen megoldani, de keményen meg kell dolgoznunk, hogy győzhessünk... egy kicsit önmagunkon is túl kell nőni. Ha alacsony a léc, nem kell erőlködni, előbb-utóbb unatkozunk... Az ÉLMÉNYT NEM A GYŐZELEM PILLANATA, hanem a tevékenység FOLYAMATA kínálja... A szórakoztatóipar agymosása, a szabadidős kultúra veszélyei, a tévé... Csak te, hajadnál fogva húzhatod ki magad: ha csinálsz valamit, aminek értelme van, ami nem passzív szórakozás, hanem átmozgat... netán hegymászással strapálod magad... SZÓVAL: AZ ÖNKÍNZÁS A KIÚT. Mennyire nevetséges voltam, mindegyik könyvem írása közben körbepanaszkodtam baráti körömet, hogy milyen rémes ennyit dolgozni. Ma már viszont, mikor ennyit ''szenvedek'', már tudom, hogy vissza fogom sírni ezeket a nehéz órákat - mert ezek az élet csillagpontjai... Én is szégyenkezem, ezt olvasva, évtizedekre visszamenőleg. Hogy ''nem szeretek festeni''. Naná. Bíztatom fiamat az ebéd fölhozatalára: Van egy új pincérlány, csak úgy dagadozik a büszkeségtől! Kata megmagyarázza: az ember egy számmal kisebb melltartót vesz föl. Mai második szégyenkezésem, pedig még uszoda előtt. E-mail idézet Ciorantól (1911-1995), most érkezett, születésnapi ajándékként: Nem lehetne élni, ha nem tulajdonítanánk jelentőséget annak, aminek semmi jelentősége". Gyere ide, angyalom, szól nagyanyja a hároméves unokámra. - Anya vagyok, közli hidegen Kinga. 2002. okt. 4. E-mail jött, egy pontos gondolat: Tegnap az Ernstben egy időre jónak érezhettem magam. Válaszom: Szentek vagytok, mondja Pál. Részletek egy másik levélből: Ennyi műterem: mennyiféleképpen érezhetjük magunkat a világban. - Micsoda adomány, ha életünkön csak annyi fény dereng is, mint a legelsötétítettebb műteremképen. - S hogy kaptunk teret is. Meg hokedlit, széket, tehát társaloghatunk. Milyen gyönyörűség és csoda az emberi elme, hogy mondjuk egy társalgásélményünket kívülről, felülről, múltként és akár jövőként is láthatjuk... - Némelyik műteremképeden (pl. a pirosasak, a fényesek) olyan éberség van, mint egy fülelő vadászkutyáé. Maga a szék is "fülel". vagy ő a hegyezett fül. - Lényegileg mindhárom korszakod ugyanaz. Ha figurális is a kép, a mondandó éppúgy sokrétű, mint az absztraktnál. - Némelyik sötétes műteremképnél: Mednyánszky elmosódott táj-űrfelvételei... És akkor egy drámainak szánt bejelentés: mától végleg abbahagytam a reggeli futást. Pár hét után leesett a tantusz, amit a doktor, és amit a térdem mondott ez ügyben. Csak hiúságból vagy miből kezdtem el újra másfél éve. Sietni kellett valahova és elrémültem, hogy egy utcasarok után kifulladok. Nem baj, a gyorsúszás naponta kihajt. Legyen elég ennyi. Így, hatvan fölött. Két nappal. Nem kell valakinek egy 45-ös, Adidas, aszfaltfutásra specializált, torziós szupertornacsuka?! Elmehetünk mi a francba a kultúrfölényünkkel. Kata Észtországból hozott egy viking-albumot. A halszagú világcsavargók. Mennyi finomság, gyengédség. Sohasem értettem, mit szerethetnek a lányok bennünk, a pattanásos, durvamozgású, hangoskodó, hanyagöltözékű fiúkban. Hát ezt. Baromi jó, Miki ötlete. Mennyi segítséget kapok. Itt, a neten, a festményeim képe alatt szereplésüket soroló kék kódszámok vannak (a szám eleje dátum): 6214, 6547, 7102, 7913, 8350, 9617. Ezekre ráklikkelve, följön az oda tartozó adatsor. Most ezeket a számokat kiváltjuk, tehát ez lesz, pld.: kiállítás, infó, repró, vásárlás, kiállítás, infó. Már beszéltem a programozóval, a jövő héten megcsinálja. 2002. okt. 5. Szombat délután a Múzeumban, megnéztünk engem anyámmal és apáca húgommal, aki 20 évig Salzburgban élvén, csak korai munkáimat ismerte. A vendégkönyv: művészi és olvashatatlan aláírások gyűjteménye. Valami mámor kaphatja el az embereket ilyenkor. Ami beírást el tudtam olvasni és meg is érintett: gyönyörű zenét írsz szigorú ember vagy te, Dezső voltál és maradtál a csend festője 860 fizető látogató eddig, a könyvek elfogytak, a katalógusból is alig maradt. Igaz, jól leáraztam őket. 2002. okt. 7. Tegnap reggel öttől este tízig rossz mondataimat javítottam a Magyar Nemzet számára készülő interjúban. Ennek kapcsán rezignáltan megállapítom, hogy a Magyar Nyúltenyésztők Lapjában semmi hír a kiállításomról. Holott Zsófi nyuszijával nagyon összebarátkoztam annak idején. Kedvelt helye az asztalomon az Országh Angol-magyar nagyszótár I. kötete volt. Kölcseyt szavaltam neki, és megtanulta megmutatni, hol, melyik felét vakargassam. Fejenállásom idején (180 másodperc) két lábra állva zavartalanul rágta a szakállamat. 2002. okt. 8. Az utolsó percben, ma jelent meg a Népszabadság-kritika. Vártam, P. Szűcs minálunk, aki látja a képeket, s tényleg a képet látja. Az elmúlt harminc évben, ha még emlékszel rá, mifelénk a kritikusok művésztől vett mondatokba vagy képcímekbe kapaszkodtak, legalábbis az én látókörömben, s általában attól nem is léptek tovább. Ezt ugyan éppen rosszkor mondom, de ő csakugyan minőség. MŰTEREM, KINT ESIK [ez képcímem, A/02/20] Ez a szoba fölülről látszik, skurcban. Szereplők: egy sámli balközépen, a festmény szíve helyén, teljes pompában, takarás nélkül. Mellette paraván, harmada levágva. Lent paraván, a négyből másfelet takar a kompozíció. Fönt egy behajló festőállványból talán éppen csak annyi maradt, amennyi a többi mobíliából hiányzik. További szerepelők: padlóvonal, szobasarok, szőnyegszél. Világítás: alig. Minden szürke. Azaz a szürke lenne minden, ha egy idő után a szem - hozzászokva a homályhoz - nem fedezné föl az aranyossárgát az egyik, a rőtvöröset a másik, az ibolyát a harmadik oldalon megbújva. Belőlük sem sokat. Éppencsak annyit, amennyire egy ketyegő vekker a teljes csöndet még tovább tudná mélyíteni... ...Váli önmagát attól kezdve datálja (tehát a 60-as évek végétől), amikor ráérez a saját sorsával némiképpen szimmetrikus művészettörténeti hagyományokra. A margón imbolygó legnagyobbakra. Nem az avantgardokra. Nem az avantgardok tagadóira. Nem a "népben, nemzetben gondolkodókra". Nem az "eurokonformokra". (Külföldi magánvásárlóknak például nem hajlandó képet eladni.) Egyáltalán: senkire, aki bandához tartozik... A szoba: személyiség. A szoba: az egyszemélyes sors. Olykor látogatja Isten. Olykor csak várja... A szoba itt maga az ember... Kint esik, írja Váli a kép címében... Ez valószínűleg "filozófiai eső", és jelentése nem lehet más, mint minden, ami a léten kívüli. Ez olyan eső, ami ellen egyetlen fedezék a hatvanszor hatvanas műterembelső... ez a [változat] olyan szoba-ember, amelyben akkora harmónia honol, amelyet társaiban hiába keresnénk. Most pár nap csend a kiállítás-loholás közepette. Le is eresztettem. Oravecz-versek. Talán pár napra egy kicsit betegnek kéne lenni-, pihenni. Telefonáltak az Ernstből, hogy elfogyott a katalógus. Bevittem az utolsó 40 darabot. A könyv is, hát útközben megvásároltam az Írók Boltjában a készletüket, mind a négyet, és azt is leadtam. Ezen darabonként 700 forintot fogok veszíteni. 2002. okt. 9. P. Szűcs, még, idézek: aki azért úszik naponta csak fél órát a Lukácsban, mert "annyi ideig bírja hencegés nélkül" Ezt tényleg leírtam egyszer valahol. De hol? Másfél nap alatt 76-an olvastak. Ez jó! Ez felelősség!, mondaná nagyanyám. Hajnali mise. Az agg Mihály atya - nagyon szeretem - bíbor palástban, hiszen ünnep, Dénes vértanú ünnepe. Járókerettel, igen lassan ér be az oltárhoz, erre az időre megénekeltet bennünket. Egy karosszék van odakészítve neki. Ő fordította a Chambers II. kötetét, sokáig élt az Egyesült Államokban. A mise után a félhomályos szentélyben üldögél, ott lehet nála gyónni. Ma váratlanul a sekrestyés fráter olvasta fel a leckét, aki ministrálni szokott, és perselyez is mise közben. Halk, jelentéktelenarcú, tán 45 éves férfi. Tűnődtem, miért nem szentelhették föl. Most kiderült. Valami idegi betegsége lehet, felolvasás közben az izgalomtól elakadt a szavakkal, arca meg-megrándult, hangosan összekoccantak a fogai. Megrendítő volt, és megrendítően igaz volt szájából a Pál-levél. Vissza az egész. Illetve az Adidas tornacipő. T. doktor szerint (együtt úszunk) átmeneti könnyebb tréning után újra futhatok, nem végleg tiltott el, mint értettem volt. Pech. Egy csodálatos képvásárló. E-mailen jelentkezett, hosszas szabadkozások közepette. Sokszorosított grafikát szeretne, mert csak azt tudja megfizetni. Már öt éve is látta az akkori Ernst- kiállításomat. Középkorú agglegény, egyedül él egy sötét udvari lakásban, szülei vették neki. Napi munkája után a belvárosban sétál. Hazaérve óangol irodalom és grafikatörténet. Csak a nőktől, a kutyáktól és a labdáktól fél. Este kilenckor vidéki szüleivel beszél telefonon. Lehetőleg sehova nem jár, külföldre elvből, soha. Végül krinolin-, vagy ne túlozzunk, szalámi áron vitt el egy képet, rábeszéltem. Illetve én szállítottam őket haza, ily módon láthattam lakását is. Rend, kéziratok, három kis szoba angol és francia könyvekkel, plafonig. Egyetlen ronda egy hollóházi Szász Endre-stílusú porcelántányér, szabadkozott is, hogy úgy kapta. Irgalmasan rögtön elkértem tőle. 2002. okt. 10. Víz helyett a gőzbe mentem, fájt a torkom. Egy ismeretlen gyönyörű oroszlánfejű öregúr gratulált, mellettem izzadt a padon. Rákérdezett, hogy miért ilyen sok műtermek, és hogy ennek bizonyára kollektív tudatalatti gyökerei vannak. Valamire mondatára utalva visszakérdeztem, hogy mi különbséget lát a szabad akarat és az akarat szabadsága között. Belemelegedtünk, átültünk a melegvizű pocsolyába. Megtudtam, hogy az agy kapacitását úgy számolják, hogy tíz az 1300-ik hatványon fehérjekapcsolódási lehetőség van. És elmesélte, hogy ő nem tudja, létezik-e reinkarnáció, vagy nem de egy betege hipnózisban leírt egy svájci helyszínt, ahol ő nyolc birkát terel a vásárra. Később lexikonból, majd térképről beazonosították, feleségével oda is utazott, útelágazásoknál kiismerte magát, hogy a dombon túl egy kápolna van, 31 hozzá vezető lépcsővel stb. minden stimmelt. Ezt később egy kongresszuson az öregúr elő is adta. Ő a hipnózisban egyébként a betegeit visszavezeti a konfliktus-pontig, azt materializálja, pld. hogy ha ott az úton tovább megy, fog találni egy fekete széndarabot. Akkor ad neki egy "lézer-varázsgyűrűt", amivel a beteg a szenet elégeti, és megszabadul. A Lukácsból egyenest az Ernstbe, képek falról, szelektálás, csomagolás, hárman segítettek. Megtörtént. Még azt elmesélem, tegnap riporter, fotóssal. Felvételhelyzetnek három lehetőséget ajánlottam: beszélgetek a kollegájával (bár a riport már a múlt héten megvolt), beállít vagy elkezdek festeni. Az utóbbit választotta. Új képet kezdtem, a lemez lecsiszolása. Fölrajzolás. A fő színek. Közben lazán beszélgettünk. Egy darabig még gépkattogások, aztán ez elmaradt. Lassan minden élesbe fordult, elhallgattunk. Már rég alvásidő. Két óra után megvolt a kép, búcsúzóul szorongatták a kezemet. A/02/27 Műterem, kiállítás után, 80 x 80 cm, olaj farost. Népszabadság vicc: Képzeld, Petit fölvették az óvodába! És tudod, mi a jele?!: www.oszibarack.hu 2002. okt. 11. Az öltözőben együtt örülünk Kertész Imre Nobel-díjának. Nagyregénye címét viszont csak a kabinos! tudja. Aztán még megjegyzi, hogy festőknek miért nem adnak, és hogy az én nevem kint van a Milleneumi kiállításon a nagy magyarok között. Gyorsan hozzáteszem, hogy legfeljebb az élő legnagyobb magyar szobafestő lehetnék, és hogy Czóbel jobb. Azt mondja, de az meghalt! Ezt is tudja. Az, hogy élek, nem bizonyíték arra, hogy ez az élet élhető. De ez a naplóm, ahogy olvasom, igen. Szellemem elemi erővel küzd a túlélésért. Csodálatos ürügyeket találok ki minden nap, a harmadik nagykör táján, miért nem lehetséges ma a távot végigúsznom. (De végigúszom.) Fáradok. A heti kettő még muszáj. De egy kis ritmushiba az ölelésnél már időnként késlelteti a végkifejletet. Nem szégyenkezem miatta. Reggel fáradt tagokkal ébredek. Úgy látszik, ez már így marad. T. meglátogatott, kiderült, 24 x 36-os diaszkennerem reaktíválható. Öröm! Pár éve 100 ezerért vettem, idén kiderült, kidobhatom, mert az új Windows XP-programmal már nem kompatibilis. De ha a gépemet újra particionálják (winchester szektorokra bontása), és föltesznek nekem az új mellé egy lebutított Win'98-at, avval működtethető lesz. Egyszerűbb lenne tán azt az évi 40 festményfotót profival beszkenneltetni, és minden el lenne intézve, de ragaszkodom a teljes technológia-vertikumhoz, hogy mindent (azonnal) magam meg tudjak csinálni. Annak idején a négyéves Zsófival ketten vittük át a zongorát a harmadik szobába, pedig közben az oldalára is kellett fordítani. Zsófi a Pallas-köteteket rakosgatta alá, ahova kellett. Ha ez a kis Epson-szkenner tudna nekem elfogadhatóan 250-300 dpi-vel 5 megás felbontást, vagyis 14 x 14 centiben nyomdai minőséget produkálni, akkor bármilyen folyóirat, stb., kérését azonnal ki tudnám elégíteni. Megint új műterembe-költözés álmom. Ma semmi szorongás, sőt békés-reményteli várakozás. Ismét balról a harmadik szoba, a többi homályba vész. Le tudnám rajzolni a részleteket. Mi lehet ez? Most délelőtt e-mailen elküldött Burger Zsolt, a Magyar Nemzet fotósa néhány felvételt. Itt a bal tenyeremben őrzöm a kikevert a színt, és (bemozdult) ujjaimmal festek. E-mail kiállításügyben, lényeglátó: folytatod a folytathatatlant 2002. okt. 12. Rettenetesen szorít ez az új úszósapkám. Pedig a boltban fölpróbáltam. Most ez így marad egy ideig; négyet vettem. De legalább sárgák. Szombat, esős délelőtt, álmos-békés rendezgetés a Váli-oeuvre-ben. Kiderült, egy Módos Péter birtokában lévő 120 centis jó műtermes képem évekig az Írószövetség székházában lógott (kitúrva egy Vasarely-képet), ezt most beírtam a SZEREPLÉS NAPLÓBA, de az adat a kép alatt is megjelenik. A PUBLIKÁCIÓS JEGYZÉKET és a BIBLIOGRÁFIÁT is ki kellett egészíteni a mostani 14 sajtó ill. rádió-tv. szerepléssel. Estére sikerült egy csúnyán zavaros részt is rendbe tennem. A nagy pillanat mindig a hibára rácsodálkozás, hogy de fura, hogy eddig nem verte ki a szememet. Keveredtek a saját fotóim az innét-onnét kapott fotókkal. Másik ötlet: festményeknél, mindenütt, a végére tettem az opuszjegyzéket. Minden zavaró apróság lekerült a listák elejéről. A szürkeskálát a monitor színkalibrálásához a főoldalra tettem át, a technikai dolgokhoz. 2002. okt. 13. vasárnap Esős idő, séta kettesben Robival a Hármashatár-hegyen. A hegytetőn felhőbe kerültünk. Egyetértek vele: 1. Az ikonfalat nem kellett volna szétszedve egy sorba rakni, így fáradt volt. 2. Téveszme, hogy csak a lírai hang megy nekem, a drámai képek erősek. 3. Ez a kiállítás -Szüts szövege is aláhúzta - az életmű érdemi lezárását jelezte. Robi szerint képeim nem romlanak, de nem is javulnak évek óta. A téma, a méret mégiscsak behatárol. Vállalva a rizikót is, érdemes lenne valami újba kezdeni. Meg kéne próbálni. Megnyílt a Nemzeti Galériában az új állandó kortárs kiállítás, a III. emeleten, délben megnéztem magamat. Két kedves halottam, Tóth Menyhért és Vaszkó Erzsébet között vagyok. Csakugyan, ezen a tárlaton nem az élő festők között a helyem. A Ferenczy Károlyhoz is benéztem, mint mindig. A Józsefet eladják testvérei-t sokáig restaurálták, most újra a helyén, végre! (Iszonyú ronda keretben, eddig is ez volt?!) Este játék: Előhalásztam a naplómból néhány fotót, beszkenneltem és rátettem a web-re: A hétéves Mikica kecskeméti kiállításomon vidáman dedikálja katalógusaimat. FOTÓK / kapott fotók közé raktam, 1989. A MAGÁNMÚZEUMBA, a történelmi illetve a magyar anyagba két kép: A berlini Dahlem múzeumból kértem egy gyönyörű V. századi szíriai domborműről fotót. A kecskeméti Naiv Múzeumból pedig egy Gyovai Páltól a Madonna-szobor, nagyon szeretem. Ugyancsak a Magánmúzeumba, a fotóportrékhoz betettem Jánossy Gyurkát és Barcsay Jenőt. 2002. okt. 14. Ha én most valami nagyot akarnék lépni: kompjutert át a kisszobába. Belegondolva, semmivel nem töltenék kevesebb időt előtte, de tán koncentrálva az alkalmakat. Megváltozna a szobám, életem. 2002. okt. 16. Kompjuterem belebotlott egy hosszú ő betűbe egy fájlnévben. Így tegnap délután és ma reggel fél háromtól több mint 2000 név átírása. - Ilyenkor aztán gondolatok nem annyira vannak. Talán csak két megfigyelés: - Fáradtan, jól megy az úszás. Még egy szerény, 60 méteres véghajrára is futotta. - Ilyenkor valahogy elszaporodnak ezek az édes, öntudatos leánypopsik. Amúgy pedig a Lukács az öreg emberek uszodája. E-mail Kaposvárról, épségben megérkezett a 67 kép. Az ottani kiállítás 24.-én nyílik, Szüts-csel megyünk le, kocsival. Kértem, tegyék ki a helybéli raktárban lévőket is. Ott az Ékszerkereskedő vasárnapja (A/77/06), 1980. februárban megvette a Minisztérium, azóta nem láttam. 2002. okt. 17. E-mail Gábornak. Nem gondolod, hogy ha a mennyben személyiségünket megőrizzük, érdeklődésünket, szellemi orientáltságunkat, munkakedvünket, akkor mindezek működése elképzelhetetlen szenvedés nélkül?! Itt lent ugyanis legnagyobb örömeink a sikeres dzsungelen-átverekedés jutalmai. 2002. okt. 19. Ha nem is a 36 kiválasztott közé, de fölvettem a MAGÁNMÚZEUMBA Gyovai Pált, az alföldi kubikust, aki vénember korában kezdett köveket faragni, aztán hamarosan meg is halt. A kecskeméti Naiv Múzeumban van ez a Madonnája, minden évben megnézem. Emlékszem még egy Családra, egy Vöröskatonára, ez a helybéli tanítónő kérésére, szép. Gyovai egyszer elmesélte, hogy a századforduló táján, amikor a Tisza-szabályozásnál kubikolt, találtak egy elhordandó dombocskát. Alatta kőépítmény volt, benne asztal, és egy hozzáláncolt csontváz. Egy szíriai Oszlopos szent Simon kőfaragvány is bekerült, Katával fedeztük fel a berlini Dahlem Múzeumban. Gyönyörűen tiszta formák! Ugyanitt, a fotóportrék közé most Barcsay mester, valamint Jánossy Gyurka, építész, nagyon sokat tanultam tőle a Főiskolán. 2002. okt. 20. Évek óta úgy hittem, hogy a Margitsziget a világ legszebb helye. De ma a Gellért-hegy! A gyönyörű kilátás a Szabadság-szobor alól. Amit valaki egyszer grandiózus sörnyitónak látott. A Citadella másik Buda felöli oldalán pedig az a lankás óriáspark! A virágágyak és ligetek, a megbújó kis játszóterek. Közben ki-kibukkannak lent a háztetők és a Duna ezüstszalagja. Most még hozzá az ősz teljes pompája, a vörös és sárga fakoronák. Csoda! A Sziklakápolnába nem lehetett benézni, mise volt. Kár, ritkán járok erre. Lent a sétány végében tábla: …1997 óta természetvédelmi terület… az ősnövényzet… védett növényfajok: a budai nyúlfarkfű, a sadler imola, a sárga kővirág… és két fokozottan védett faj, a csikófark és a sárgás habszegfű. Az utóbbinak a Gellért-hegy az egyetlen ismert hazai lelőhelye… És a madarak; a ritka tüzesfejű királyka és a kormos légykapó is gyakori vendég… Agnes Sanfordra még emlékszel? Azokon a napokon, amikor összhangban vagyok Istennel, minden sikerül. Akkor nem kell várni a villamosra: ez annyira feltűnő jel lett számomra, hogy ha várnom kell, meg szoktam vizsgálni a lelkiismeretemet, s általában még ott az utcasarkon felfedezem, hogy türelmetlen, ingerlékeny, haragos voltam valakivel… Másaprók. 1.Ma a kerületi képviselőkre, stb., meg főleg a pesti főpolgármesterre szavaztunk. A helyieket nem ismerem, az utóbbiak pedig mind lejáratták magukat a kampányukkal. Bár nem vagyok tájékozott, a tévészerepléseket csak elmesélték, ezt-azt hallok, de láttam a plakátokat, az ostoba, tartalmatlan szlogenekkel. Így hát a többiekre bíztam a döntést. Katának például határozott véleményei vannak a polgármesterünkről, hogy nem szabadott volna az óriásáruházakat beengedni a Városba. 2. Kedves J.! Aug. 15-én küldtem itt névnapjára Stephene-nak egy Szent Istvánt. Megmutattad neki?! Egyáltalán: éltek?! 3. Egy hónap alatt most 800-an kattantak rá a honlapomra. Ez jó! Igaz, szezonom volt. 4. Lehet, hogy a Pál-mondatot, mindenkinek mindene lettem, úgy kell értelmeznem, hogy üljek le néha tévézni, Kata mellé?! 2002. okt. 21-22-23. A nyugdíjas ezredesnek szóltam a medencefalnál, hogy a Ferenceseknél a holland koncert barokk muzsika lesz. (Két napja érdeklődte.) Bólintott, és úszott tovább. A zuhany alatt aztán szégyenlősen mosolyogva exkuzálta sietségét: a vízben belezavartam a rítusába. Merthogy az első tíz hossz alatt nem szabad, hogy a lába leérjen. Nem szabad megnézni az órát a falon. Ha mégis, az a forduló megismétlendő. Páros fordulóknál jobb kézre fordul, amúgy balra. Rákérdeztem, és a teljesítményszint? Tíz hossz a kötelező, de lehet több is, húsz percig. (Előtte az emeleti konditeremben több tonnát emel.) Holnap meg fogom állítani, hogy: bocs, elfelejtettem, midnek is nem szabad leérni az első tíz hossz alatt?! Ujjizületeim fájnak, kipróbálom (legalább egy-két hónapig) a hústalan étkezést (már amennyire a körülmények lehetővé teszik). Egy asszonyka vette föl, s a klubban egy doktortól rákérdeztem: Nem feltétlen hülyeség! Van betegem, aki beszámol, hogy nagyon megkönnyebbült, áttérve a hústalanságra. Csak erről semmiféle statisztikát nem lehet csinálni, az egyik emberre hat, a másikra nem. Belekezdtem az októberi harmadik 80x80-as képbe.(93-94-ben használtam utoljára ezt a méretet). De sűrűsödik a bizonytalanságom, merre, mit lépjek. Megérkezett Kecskemétről a Cifra Palota földszinti alaprajza. A hat teremben 106 folyóméterem van, paravánokat is beleszámítva, jóval több, mint hittem. Akkor minden képet át lehet majd oda vinni a győri kiállítás zárása után. Ez a kiállítás a Tavaszi Kulturális Hét alkalmából, március közepén nyílik. Már csak 5 papírt őrzök eddig igen vastag GYŰJT. KIÁLL. dossziémban. 2002. okt. 24. Találkoztam Janikovszky Évánál. Fölidéztem neki két év előtti feljegyzésemet: Remekművet olvasok. Emlékszel te még Janikovszky Éva gyerekkönyveire? A nagy zuhé. Egy kisfiú várakozik a buszmegállóban... Bill Vasziljevics Mackonov startra készen állt. Vagyis ült. De ez teljesen mindegy, mert állva is lehet ülni, a lényeg az, hogy megkezdődött a visszafelé számlálás. -Kilenc, nyolc, hét, öt, négy, három, kettő, egy, zéró - számolt visszafelé Bill Vasziljevics MacKonov saját magának, pedig ez igazán nem az ő dolga lett volna. De hát egyedül volt. A rakéta nem emelkedett a magasba. Szerencsére Bill Vasziljevics MacKonov még időben észrevette...hogy kihagyta a hatost. Ezért villámgyorsan behúzta a fékezőkart... -Te mit csinálsz itt - kérdezte ekkor egy hang, amolyan mindenbe belebeszélős... a startnak lőttek... semmi közöd hozzá... a belebeszélős azonban másképp határozott, mert megkerülte a távolsági buszmegálló jelzőoszlopát, és egyenesen Bill Vasziljevics MacKonov arcába bámult. - Amúgy egész normálisnak látszol - állapította meg, és hátradobta varkocsait a nyomaték kedvéért... - Csak úgy hülyéskedel magadban azzal a számolással? -érdeklődött a félig királylány, félig befőttesüveg... Mostanában mutattak be egymásnak, így kaptam rá könyveire. Megnyitómra most eljött, mondtam neki, hogy A nagy zuhé - nem tréfa - leginkább a József és testvéreire emlékeztet. Ugyanarról beszél, hasonló frekvencián. A varkocsos főhősnő neve: Fehér Szarvas Fia. (2000. december 12.) Hogy véleményem nem aránytalan, megtámasztásául Erdély Miklós feljegyzése a fotómontázs, de minden másodlagos műfaj védelmében: Élesen meg kell különböztetnünk a bűvészetet a művészettől… Hogy felszenteljük azt az igazságtalanságot, ami egy zongoraművészt sújt, ha emberfeletti kitartással elsajátított virtuozitás birtokában se tud több művészi esszenciát megjeleníteni, mint aki egymás mellé ragaszt 5-6 jól megválasztott újságpapírt. Igen, a remekmű nem műfajfüggő… 2002. okt. 25. Tegnap a Kaposvári Múzeumba, megnyitómra, Szüts kocsijával. Sárga lombos, napsütéses somogyi táj. A régi vármegyeháza bálterme. Üvegcsillárok a magasban, helyi világítás nincs. Paravánokon és falakon amennyi sűrűn elfér, 60 kép. 28 vendég. Még a Kaposvári Televízió ifjú riporternője: Hogyan tetszett ezeket festeni? Később a kedvünkért kinyitják az emeleten Rippl-Rónai Ödön bácsi gyűjteményét, néhány csodálatos Nagy István. Egy helyi műgyűjtő irattáskáját kipattintva váratlanul két másfél literes kólásflakont vesz elő: saját termésű vörösbor. Én hárítom, így mindkettőt Miklós kapja. Amíg az ember eljut a helyes kérdésföltevésig. Rákérdeztem, és három perc alatt megkaptam Ádámtól a linkkészítés kódját, hihetetlen, ennyi az egész: szöveg, ami gomb Hogy én ezt nem tudtam három évig! Beírok valamit, például: megmutatom a most egyáltalán nem olcsón visszavásárolt zsidótemetős képemet. Ráklikkelve följön. A fönti zöld mezős nyíllal lehet visszatérni. Baromi jó. Reggel háromtól ezt próbálgattam, rendbetettem a főoldalamat, így evvel az angol fordítás átment alvállalkozóba. Délelőttre pedig ez az EGÉSZ aktualitását vesztette, mert a minisztériumban meglátogattam egy lukácsos hadmérnököt ez ügyben, hogy ez a link előállítható egyszerűbben; gombbal-egérrel is. (Nyilván ez csak nekem reveláció.) Utaztunkban Kaposvárra, orvos barátom mesélte. Pázsitjukat tönkreteszi a vakondok. Elűzendő az állatokat, beszereztek egy karthausi harci macskát. Akit úgy kell elképzelni, hogy dupla méretű, rettenetesen szigorú tekintetű, fekete, mint egy óegyiptomi szobor. Ez hím állat volt, azonban rettenetesen gyáva. Rögtön a szekrény alá szeretett volna bebújni, de ott nem fért el. A vakondokokra nem sikerült ráuszítani, egy lyukat ásott ugyan, de félbehagyta, visszafordult és belepisilt a nagymama foteljébe. Megsimogatták, erre egy nagyot karmolt, majd fölmenekült a diófa tetejébe. Azóta nem látták. 2002. okt. 26. Az ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK végén már ott a mostani is. Ma beletettem néhány rövid interjúrészletet, fölötte diszkrét betűsor, ha valakit érdekelne: a teljes interjú. Vagyis elkezdtem linkelni. Lehet, az egész weboldalamat átalakítja(om) előbb-utóbb. Séta az aranysárga Szabadsághegyen M-el. A Mátyás király út a Kossuth mellszoborig és vissza, gyönyörű volt. Időnként kilátással a pilisi hegyekre. Az édes Harangvölgy oldalában az egyik fára negyvencentis tábla szögelve, leballagtunk elolvasni. Szerzője a XXII. Század Angliájából érkezhetett, ámultunk: Tisztelt Látogató! Hazánkban már csak a Normafa környékén él a védett CSÍKOS BOGLÁRKALEPKE (Polyomatus Damon)! Az ő érdekében a virágos rétek kaszálása ebben az évben néhány héttel később történik. Köszönjük megértésüket! Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság. Másodszor tört el kedves forgószékem, 95-ben selejtezték ki a Győri Főiskolán, onnét való. Hazafelé, kerülővel vettem egy remélhetően kényelmeset. Hat helyen lehet állítani, ötvenezer. Illetve, ezt a marhaságot eltanultuk Nyugat-Európától: 49.900. Harminc éve láttam cipőt Avignonban, 39.90-ért. 2002. okt. 27. Beírtam a Kaposváron egyeztetett, végül falra került képeket az opuszjegyzékbe, meg a szereplésekhez is, hosszú munka. S mellékesen kipróbáltam, át tudom-e tenni a táblázatot word-fájlba. Igen: A/69/12 A/69/18 A/71/11 A/71/12 A/72/01 A/73/02 A/73/34 A/74/23 A/75/34 A/76/18 A/77/06 A/81/09 A/82/17 A/82/21 A/82/31 A/82/34 A/82/53 A/84/16 A/84/44 A/84/45 A/84/49 A/85/02 A/85/05 A/85/11 A/85/12 A/85/15 A/85/17 A/85/23 A/85/24 A/86/20 A/86/21 A/88/26 A/89/16 A/90/07 A/90/33 A/91/21 A/91/44/1 A/91/44/2 A/91/44/3 A/91/44/4 A/93/13 A/93/31 A/93/46 A/94/14 A/94/18 A/95/29 A/95/42 A/96/07 A/97/09 A/97/25 A/97/37 A/98/05 A/98/24 A/98/40 A/99/14 A/99/15 A/99/33 A/00/17 A/01/21 A/02/24 Mádi-Szabó Gábor 80 éves. Három éve már nem tud kimozdulni a lakásból. Ünneplik; mondja: én az életben csúnya, buta és ügyetlen voltam. A színpadon szép, okos és ügyes. Igen, a művészet. Szüts nem jön Kecskemétre márciusban, másodjára, tehát - gondolom- végleg: Ha valahova, Párizsba... Baj. Átrendezni az életet. De hogyan. Egy hónap alkotóházban, összezárva képeimmel és magammal, félek, túl nehéz. Tanulni az egyedült, mint az özvegyek. Hogy csináltam ezt a hetvenes években, Nagymaroson? Ott délután-este angol tanulás, sok-sok óra mozdulatlanul, Graham Greene fölött. Estékre munkát találni? Írni? Mit? Mint tíz éve kompjuterbe igazítása az opuszjegyzéknek, mint öt éve a monográfia. Valamit változtatni. Mint mikor anyámat elhagytuk, én műteremlakásba, húgom kolostorba; bölcsen átrendezte lakását. Rövidebb időre? Máshová? Menjek Zennyére, reneszánsz kastély, ősparkkal? Nem szoktam a házból kilépni. Uszoda sincs. Vasárnap. Kirándulás nevű sétánk a Hármashatár-hegyen. Az erdei ösvényen két kisasszonyka farmerben, csevegve, nyeregben, békés-lassan, szamárháton közelednek. Az állatok meg-megállnak. Utánuk kis fekete puli. Pillanatkép a középkorból, tökéletes. 2002. okt. 30-31. E-mail váltás Le Meux-vel: Ő: A kiállitást végignéztem ma hajnalban, nagy békességem lett tole. Azért idonként kár, hogy ilyen messze vagyok. Miklos nyitobeszéde rendkivul jo. Oszintén orulok, hogy sikerult az unneped, neked, aki nem tudsz unnepelni. Persze megdolgoztál erte. Noná... (És reagálása a merremenjek-dilemmámra:) A fejesugrasnak sajna, az a lényege, hogy egy ponton tul nem lehet kalkulalni. Miutan 60 éven at (szinte) mindent kalkulaltal, programoztal, elrendeztél (beleértve a halalodat is), eljutottal a hataraidig. Miklos altal leirt halalodat en ugy ertelmezem, hogy meghaltal annak a Vali Dezsonek, aki voltal, es felelmed, -amivel boven egyutterzek -, az ujjaszuletes elotti panik. Ami var rad, az Ismeretlen, a kiszamithatatlan, az eletnek egy olyan dimenzioja, amit eddig nem (tudtal, akartal, stb;) fogadtal be. MOST keszen vagy ra: egyedul es nyitott kézzel varni, hallgatni, hogy Isten végre szohoz jusson benned. Bocs, tan tul bulldoser voltam. Ezzel mindig vigyaznom kell. Csak nekem olyan vilagos. J. Én: Köszönöm, kedves buldózerem. A mellébeszélés nem érdekel. Kösz a gondolatokat, van mit rajta megrágni. Amivel először szembenézni, hogy ha igen, mi távolít el Istentől. Mert, ha jól értem, erre kérdezel rá. Én, miközben reggel a 36 ezer forintos tornacipőmben a templomból az uszoda felé futok, rózsafűzért mondva egy közös ismerősünkért, időnként szememet forgatva szemtorna okából, s mindeközben weboldalam szerkesztésén törve a fejem; baromi jól érzem magam. Én ettől az egész oeuvre-digitalizálástól három éve hálás és boldog vagyok. És Sienai Szent Katalin(?) szerint ne hagyd el a világi örömöket, amíg nem leled meg a magasabb régiókat. Azt pedig nem leli, leginkább csak kapja az ember gyereke. Másodszor. Amit csinálok, az jó. Nem látom, hogy fontos dolgokban fordulnom kellene. A festés iránya, alkotóház... technikai kérdés, megoldandó. Ennyit látok: talán, talán nyitottabban élni, emberek közé. Bár elég, ami a zuhanyozóban... Persze lehet, hogy a magam dolgaiban vak vagyok. Szólj, ha csakugyan. Megjegyzem, a fejesugrást is kalkulálom. Méghozzá nagyon. 1. Ha közel vannak, lespriccelem őket. 2. Tavaly szóltak, hogy hasas. 3. Előtte mélyeket lélegezni, hogy legalább 20 métert bírjak a víz alatt, a szöglet utáni második kék mintáig. Majd érdekelne Steph. és az iskola viszonya, nyaratok, te, minden. Más. Az ott-életnek is vannak előnyei. Ezt a Sisley-reprót ma délután nézegettem az Írók Boltjában. Ezt ti a Rouen-ben, a Művészeti Múzeumban megnézhetitek: Még egyszer kösz! Ő, már november elsején: Keress egy réteggel mélyebben: - mitol félsz? - mi a legmélyebb vagyad? - mi a legfobb kisértésed? Én: - Betegségtől, fájdalomtól, ez rendben. - Nincsenek vágyaim. Szeretnék egyszer pihenten ébredni, bocs. - Kísértés. Munkámba fordulás? Egész biztos, hogy van nekem mélyebbem?! Kösz! 92. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2002. NOVEMBER 2002. nov. 1. Drága tanult barátom jól megvéleményezte katalógusom bevezető sorait. Először a szöveg: Reggeli futás közben Isten hozzám való figyelmét firtattam. Észrevettem, szokatlanul jól bírom a távot. Elnevettem magam... Azt mondja: Hiányzik a reggeli előtt a névelő. A firtattam tűrhetetlenül affektáló. Ha nincs helyébe megfelelő szó, akkor nem lehet ezt a sűrített szerkesztést alkalmazni. Tehát így: miközben reggel... észrevettem, hogy... A távot sem jó. Talán elhagyandó. Ronda hiba a hogy hiánya az észrevettem után, modoros. Általában: leírásnál nehezen áll elő, absztrakciónál már egyetlen rossz szó is giccsé tesz egy közlést. Túl direkt a szöveg, ez a hencegés, nem jó pedagógia, ha tanítani akarnál vele. És visszakanyarodsz magadhoz, ahelyett, hogy az Istenhez jutnál el. Tanulságos. Próbálkoztam, de ettől másként nekem nem megy. Ha netán neked?! NYÍLT PÁLYÁZAT! E. asszony szokott morgolódni, a szélső sávban megint vitába keveredett valami pancsolókkal. Odasuttogtam neki: Megverjek valakit? Egy üveg baracklekvárért bárkit! Tulajdonképpen védelmi lekvárt kellene szednem... Ma utoljára 99 éves a drága Illyés Gyula! Emlegeti Naplójában a Lukácsot. Bár a kabinosok szerint a vizet nemigen szerette... Szavalták nekem az öltözőben, s hogy nem ismertem, megkaptam az egész kötetet. Itt van az asztalomon. Tomiban ősz van. Barbárok a népek, És idegenek némely csillagok Ez üt. Beszakad alatta az asztal. Ovid levele Júliához, 1910, Juhász Gyula. Ovid, vagyis Ovidius száműzetésben. Érdekes módon most még három könyv csapódott hozzám, csak győzzem. A Nobel-díjas könyvet muszáj volt, szégyen, nem ismerjük: Sorstalanok. Délután Balla Zsófia új verseit mutatták be az Írók Boltjában: A harmadik történet, a negyedik fejezetet öt éve képemhez írt versével címkézi: Időm, a képtelen. És Robi csak a tanulság kedvéért, hátha meghallom, fölhozott egy Francis Jammes válogatottat. Annyira nem ismerem, hogy néznem kellett a címlapját az idemásoláshoz. A tartalomjegyzékből: Imádság azért, hogy a szamarakkal mehessen a Paradicsomba Imádság egyszerű feleségért Imádság egy csillagért Már ez is jó. 2002. nov. 2. E-mail Le Meux-ből Nyáron 4 hét nomád élet, a változatosság kedvéért Bretagne-ban. Camping-kocsival körbe a félszigetet. Ahol nagyon szép volt, letáboroztunk 2 - 3 napra. Lassanként mindenütt vannak reggeli kávézó helyeink, napnyugta-néző pontok, strandoló és kavics-kagyló gyűjtő öblök, sziklamászós ösvények esős időre, és persze nyugodt zugok éjszakára. Napi két étkezés, főleg konzervek vagy frissen halászott szardínia, és persze nutellás palacsinta desszertként. Ez utóbbit egy hónap alatt sem sikerült megunni. Legkedveltebb időtöltéseink: sziklamászás, homokvár építés, hullámokon ringatózás amúgy sirály módra, kelta kereszt faragás rózsaszín gránitkőből, valamint meredek homokdűnék tetejéről fenéken csúszással le a partra: egyszerűen megunhatatlan, javaslom a kipróbálását. Szinte kizárólag vadlovakkal és sirályokkal társalogtunk, esténként sziklafalakon ülve hallgattuk a hullámokat, napnyugta visszaszámlálással: 0 -ra eltűnt a tengerben. Többször pontosan sikerült az időzítés. Nehéz volt visszaszokni a civilizált világba. Szeptemberben Y&S végül mégis külön osztályba kérték magukat... 2002. nov. 3. Kiállítás: válogatás Vattay Elemér fotográfus gyűjteményéből. Meghívó a Dorottya Galériába, csütörtök 6-ra. (Csak egy hétig lesz nyitva.) Anna Margit, Bálint Endre, Ferenczy Béni, Fajó János, Gyarmathy Tihamér, Kassák Lajos, Keserü Ilona, Kondor Béla, Ország Lili, Váli Dezső művei, és Vattay saját - gondolom - portréfotói, valószínűleg a fentiekről. Elemér aktív korában a Csepeli Művekben vasöntvények mikrofotósa volt, szíve szerint pedig műtárgyfotós és jóbarát. Lásd a fenti listát. A hetvenes évek elején ő dolgozott nekem, amíg magam meg nem tanultam. Hosszan exponált, az egyik reflektort nekem kellett lóbálni. Utána kiraktam hat képet, választani, de mindig a fotózottakból választott, a legjobbat. Az egyik kép hiánya azóta fáj, ha - ritkán - kiállítás-megnyitón találkozunk, kedvelt tréfánk egy esetleges képcserét megtárgyalni. De hát, sajnos, jó helyen van nála. Bálintnál ismerkedtem meg vele, akkoriban neki fotózott múlt századi metszeteket, mindenfélét, Bandi kollázsaihoz. Latinovicsék, Pilinszky jártak hozzá, a Svábhegy oldali nyaralóba is. Egyszer készített egy sorozatot, Pilinszky verseket illusztrált fotóval, be is mutatta egy kamara-kiállítás erejéig, a költő jóváhagyásával, a pesti Piarista Gimnázium folyosóján. A páréves Vattay-kislányhoz írta a költő: Katika! Jancsika szeret! Aki ma családanya Bécsben, és Elemér szerint jól tűri az előkelő jómódot. Legutóbbi (fotó)kiállítása egy budakörnyéki faluban volt, az időpontot úgy lehetne beazonosítani, hogy még Ruttkay Éva is ott volt, gyászruhában. Gyűjteményét 93-ban mutatta be utoljára a Kassák Múzeumban. Lakása és nyaralója a padlótól a plafonig művekkel tele. 2002. nov. 4. 17 napja nem eszem húst, és tényleg nem fájnak az ujjizületeim. Azért még majd ellenpróbák, túl nagy a tét. A husot szeretem, mondotta Mikica. Elolvastam a Nobel-díjas Sorstalanságot. Rendben van, de egyszeri olvasása elég. A motívumokat jól ismerjük, Kertésznek nincs igaza, hogy nem foglakoztunk evvel eleget, nem tisztáztuk. Buchenwald egy jóhiszemű, és naiv fiú szemszögéből. Ami eredeti, de nem nagyon hiteles. És nem túl érdekes, igaz, Thomas Mann-i gondolatgazdagsághoz vagyok szokva. Ahogy a könyv végén váratlanul filozofálni kezd, nem meggyőző. Amit mond, sem, bár lehetséges, hogy hit nélkül más nemigen marad. Örülök, hogy megkapta, én a Javított kiadást díjaztam volna, bocs. Persze a kultúrpolitikai szempontok is. Amivel nem zsidózni akarok. Mert hallom, az is van. Szörnyű. 2002. nov. 5-6. Megcsináltam, ma leadok a Széchenyi Könyvtárnak és a Nemzeti Galéria Adattárának egy-egy új sorozat Váli-oeuvre CD-t. Az elsőn minden rajta van, kettőtől nyolcig a képek nyomdai felbontásban, két lemezen TV interjúk, meg egy, a C-napló, 94 óta, amióta kompjuterben. Búcsúzásul még egyszer az Örmény kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Illetve a másik fele, ami ma Hamvas Intézet (mért pont Hamvas, a nagytehetségű magyar főcsacsi?!) Lenyűgöző. Az emberen túli hatalmas tájak, a súlyos kopár hegyek és a kis ékszerkápolnák. Illetve, ez itt jó nagy, Machu Picchu-szerű. A november elsején kiírt fogalmazási pályázatra most beérkezett pályamű: (emlékeztetőül a szöveg, ha nem lapoznál vissza: Reggeli futás közben Isten hozzám való figyelmét firtattam. Észrevettem, szokatlanul jól bírom a távot. Elnevettem magam...) KEDVES BÍRÁLÓ BIZOTTSÁG! Pályázatomban (1) megvédem a névelő elhagyását (bár tényleg ki is lehetne tenni), mert általánosít, elvonatkoztat, míg a határozott névelő rendszerint konkretizál. (2) A "firtat" kétségtelenül egyéni módon használtatik, de hogy "tűrhetetlenül affektáló" volna...? (3) A "hogy" elhagyása többszörös alárendelésnél kifejezetten javallott, itt sem rossz, modoros helyett inkább választékos használatnak mondanám (esetleg lehetne az észrevettem után kettőspont). (4) A pedagógiai és teológiai dimenziók: "Túl direkt a szöveg, ez a hencegés, nem jó pedagógia, ha tanítani akarnál vele. És visszakanyarodsz magadhoz, ahelyett, hogy az Istenhez jutnál el." Azért szeretem, amit írsz (és festesz), mert nem tanítani akarsz vele. Azt pedig nem szeretem, amikor mások mondják meg, én hogyan juthatok Istenhez, és hogyan nem. Ezt megtalálni legyen kinek-kinek a maga dolga. Barátsággal, NA 2002. nov. 6. Kedves NA! Szigorúan bizalmas: persze, hogy tanítani akarok vele... V. 2002. nov. 9. Bocs, se válaszolni, se írni, semmire sincs időm, anyám beteg, 2000 hiperlinket csinálok, stb. Most csak annyit, Szilágyi Lenke fantasztikus fotókiállítása az N&N Galériában, ami tulképp. a Nagy-féle építésziroda egyik terme. A Marx tér felől a Bajcsi Zsilinszky úton elindulva a második keresztutca a Hajós utca, ott a 39. szám, földszint, udvar, gondolom, munkaidőben. Nov. 24-ig lesz nyitva, megnézendő! Baromi tehetséges. 2002. nov. 10. hajnal. Mert mivel is kínlódom boldogan napok óta, tegnap például éjfélig. Fergeteges magányos kaland, tanultság híján sok-sok buktatóval. De most már megvan, csak végig kell majd seggelni. Néhány óra kísérletezéssel megtaláltam például azt a kritikus négy kis pöttyöt, amivel feljön! a kép: ../..fest/jpg/A6812.jpg A festmények már készen, megnézhető, még majd a 700 grafika és a fotó. Tehát ezentúl gyűjtőim kollekcióit együtt is meg lehet nézni, lásd: SZABAD KÉPEK... Hát ennyi. Tegnap az ATV nevű televízióban délelőtt, élőadásban, három kollegával, a Vigadó-kiállítás kapcsán: -És hogyan oldotta meg a kiírás feladatát, a kiállítás címe ÁRNYÉKBAN volt?! -1970 körül egy KÖRNYEZETVÉDELEM című kiállításra kellett képet kölcsönkérnem Bálint Endrétől, úgy emlékszem a Bocskay úti Hazafias Népfront termeiben rendezték. Bálint leemelt a polcáról egy Angyal a város felett - című munkát. Akkor tanultam meg, mennyire kell ezeket a kiírásokat komolyan venni. Ha például Pettyes lovacskák a jelszó, azért be lehet adni Pettyetlen lovacskákat is... ...-és ugye ilyenkor a kollegák munkái...? -Nem, nemigen érdekelnek. Ez a pettyes... oldalvágás egy másik kiállítás rendezőinek, ott a HAJÓ volt a téma. Természetesen két műtermes képet adtam be, amit ők váratlanul kidobtak. Súrlódás a kultúra mozgásában, semmi és senki nem jelezte, hogy ezt a csacsi divatot, a témakört, ezúttal komolyan fogják venni. Magyar csónakfestők előnyben. Alig aludtam valamit, ilyenkor érthetetlen módon, de törvényszerűen nagyon jól bírom a távot. Mellettem egy futóvendég, középkorú, valaha talán profi úszónő, szép lábmunkával. Na már most, a Lukácsban körülményes a hátúszás, mert gyakran kell hátranézni. Van erre egy gyors félfordulatos mozdulatom, ami nem zavarja meg a ritmust. Ő forgás nélkül, hanyatt, a fejét hátrarántva, a víz alatt nézett háromtempónként előre. (Igaz, közben kibukott az egyik melle.) Megpróbáltam én is, többször, de hányingerem lett. Majd gyakorolni kell. 2002. nov. 11. Hajnaltól este hétig: kész. Gyűjtők szerint is megnézhetőek munkáim, most már a fotók is. A főoldalra is kitettem: KÉPNÉZŐ, GYŰJTŐK SZERINT. 2002. nov. 13. Szerdára ez változott. Etetősebb, és világosabb új cím: KÉP, AMI A TIÉD.... És még valami. Most egyeztetve a táblázatokat a valósággal, beleltároztam a saját képeimet, s bekerültek ebbe a listába is. Különvéve, amit őrzök belőlük. Lehet webről vásárolni! Még csak egy árjegyzék hiányzik mellőle. Majdnem megöltem egy fiút tegnap, a Margit utca sarkán. Átmentem a piroson, mert tudom, mikor lehet. Követni akart, bele az autókba. Öltözőben kérdezték: -Na, mi van? -Azon búsulok, hogy tavaly neked ajándékoztam az Illyés-napló öt kötetét. Visszakapom. Géza ugyanakkor kitalálta, hogy visszahoz néhány C. naplót a Széchényi Könyvárból, merthogy nekem elfogyott... Vagy harmad köbméternyit adtam nekik annak idején, az ajándékozó levélben csak köbtartalmat jelölve, nehogy valakinek eszébe jusson elszámolni vele. Szegeden két éve megalakult egy gyerekklub, állítólag mára országos hálózat: JONATÁN. ELSŐ ORSZÁGOS KÖNYVMOLYKÉPZŐ, tagdíjjal!, elsősorban olvasáshoz tanácsokat, és valami árkedvezményt kapnak. Hála érte, aki kitalálta. 2002. nov. 15. Úgy vagyok evvel az V-oeuvre-csinálással, mint a Capek-novellában a prágai Bűnügyi Intézet munkatársi. Ki kellett deríteniük, sütés előtt, vagy után került-e a gombostű a zsömlébe; hát elkezdtek sütni. Már rég túl a feladaton - fűtötte őket az ambíció -, végül ők készítették Prágában a legfinomabb zsömlét. Most, (nem is volt egyszerű, nem mesélem el, miért), az Ernst-kiállítást, a megnézhető képekkel együtt, besoroltam az önálló kiállítások végére. Azért rajzolok is. Óvatosssan megőriztem nyári kidobott rajzaim kartotékfotóit, ahol a gondolat jó volt, a kivitel gyatra. Most jutott figyelem elővenni őket.Egyet pedig ide is (B/02/32): 2002. nov. 16. J.! Leköteleznél, ha megnéznéd! Rekonstruáltam az Ernst földszinti folyosóján kirakott plakátjaim látványát. Sokat dolgoztam vele ez év elején, először nem is akarták engedni, hogy ott nincs, aki vigyázzon rá. Akkor megcsináltam az egészet fénymásolattal, egyforma 80 centisekre, jó drágán. Szüts leintett, mennyivel jobb egy öreg, gyűrött eredeti! Vissza az egész. Satöbbi. Érdekes, erről nem jött semmi visszajelzés, senki nem örült neki-, nem dícsérte meg, pedig. 2002. nov. 17. Készültem indulni itthonról, mikor barátom telefonált, az éjjel meghalt apósa. Nagyhírű tudós, múzeumigazgató. Sokáig volt beteg, tanítványait az utolsó években már lakásán fogadta. Futólag ismertem, kedves ember volt. Rajzaimat szerette. Indulnom kellett. A Széna téri parkban a fák alatt, a zöld gyep közepén egymással szemben két rendőrautó, oldalukat támasztva rendőrök trécseltek. Az egyikük fiatal nő, szőke. Szalagkordon a fák között: RENDŐRSÉG. A helyszínelőket várhatták. A padon fekve fekete fóliával letakart hajéktalan, keze kilátszott, a földre csüngött. Meg nem fagyhatott, meleg éjszakáink voltak. A két történés bennem valahogy eggyé ugrott össze. Az elkékített linkből visszatérés: egér jobb gombbal. Itt vannak az új rajzaim: Egy itt, föntebb, ezenkívül: B/02/33, B/02/34, és B/02/35. 2002. nov. 18. Semmi nincsen egészen úgy- evvel kezdődik, és talán ez a legfontosabb mondata a Hábi-Szádi küzdelmeinek. Nem idős hajléktalan volt a halott, hanem narkós fiú. Kata több koldussal tart kapcsolatot a környéken, ők mesélték. 2002. nov. 19. Barátom rámszólt, micsoda dolog, hogy most mutatom a főmenüben gyűjtőim szerint a képeket, és közte a Keravill, meg Útinform, (ugyanis ez telefonkönyvem része is). Snassz. Akkor például a Hajtás Pajtásnak is kellene képet adnom, ha már ő is szerepel... Igaz. Fölébredtem, reggel fél háromtól háromnegyed hatig rendbetettem. Aztán délelőtt a TV1 forgatott itt, interjú a kiállításom kapcsán. A jövő héten jön le valamikor, új kulturális műsor: TUTTI. Délben egy másik stáb, azok pedig a 75 éves Lator Lászlóról készítenek portréfilmet. Abban Mácsai el fog szavalni egy verset: SZÜRKE MŰTEREM - VÁLI DEZSŐ KÉPE. Illusztrációkét kell hozzá a festmény, s maga a szoba is. És ha már itt vannak, fessek is egy kicsit, kamera előtt. (Hosszú a vers.) 2002. nov. 20. Két hangfalat kaptam ajándékba, estére Mikével be is üzemeltük. Óvatosan még nem forrasztottam össze a kapcsolatokat. Csakugyan jól szól, de túl nagyok a dobozok ehhez a szobához és az én zeneigényemhez. Pár nap próba, valószínű, visszaadom. Az operatőr kedélyesen a farzsebemből kilógó zsebkendővel, egy közelképpel kezdte bemutatásomat, a forgatást. Hát, igen. Legutóbb a Buddenbrook egyik öregura járkált így az ebédlő és a dohányzószalon között, elnézték neki. 2002. nov. 21. E-mail levélváltás, Róma, Magyar Akadémia: >

Kedves Dezso,

>

Megkaptad korabbi levelem?

Köszönöm, igen, bocsánat, technikai tévedés, minden levélre mindig válaszolok. Tájékozódó kérdésem hosszabbtávú terv vázlatának előkészítése volt csupán. Eddig magamtól ugyanis soha nem akartam volna Rómába menni, az ösztöndíjat is harminc éven át sikerült elbliccelnem... Hogy nekem ott főzőcskézni, vagy piacra járni... na, nem. Meg kevés Rómában a Braque-kép is... Reggel az uszodában elajándékoztam a két kézi fúrómat, a kis piros amerikánert és a fémre is jó mellfúrót. Mindenre elég a 25 éves blekenddekkerem, persze. Aztán délelőtt befejeztem az új méteres képet, váratlanul jó; Műterem, fáradtan, A/02/29 . Közben meghozták az új fürdőszobai bojlert, 33 ezer, tegnap rendeltem egyetlen telefonnal. Ez is megvan. Az ebéd fölhozatala előtt leszereltem a két ajándék hangfalakat, este majd visszaadom. Elég a gyengébb minőségű nekem, ami eddig is. Csupa győzelem. Mindjárt nem vagyok annyira fáradt. Gond a képcím írásmódjával. Már az Ernstben elkezdtem, legyen ezentúl a kép száma a cím tartozéka. Egy muzeológussal már konzultáltam, ők kerek zárójelek közé javasolta. De ez valahogy csúnya. Tegyek vesszőt a kettő közé, hogy egyértelmű legyen összetartozásuk?! A vége kurzív? Sújos gondok. Műterem, fáradtan (A/02/29) Műterem, fáradtan A/02/29 Műterem, fáradtan, A/02/29 2002. nov. 22. Köszönöm a kedves figyelmeztetést, több oldalról is, de mit tegyek, ha nem találtam célszerűbb megoldást a sújos gond és a valóban súlyos gond megkülönböztetésére... E-mail délben: Dehát ez tényleg sújos gond. (Nekem) jó, ahogy van. Nem látom okát, hogy az opuszszám a cím részévé váljon. Miért? Akkor, ad absurdum, lehetne az opuszszám a cím. Falanszter, brrrr. Attila, lehet, hogy igazad van, és (szokásosan) túllihegem a dolgot. Mit fontoskodok én itt az opuszszámmal, minek az bele a címbe?! Egy pasaréti galériás két éve fölhívta egy győri barátomat, hogy hozzá került egy Váli-kép, ennyi a száma, nézze meg a neten, kell-e?! (Nem kellett.) Szóval, érted?! A net, de itthon is minden így működik. A sokszáz dia a dobozban, a még ma is használatos adatkartonjaim (fotóval rajtuk, az ágyamon szétterítve ezekkel válogattam és rendeztem ezt a kiállításomat is), a most (segítségeddel is) megformált gyűjtők szerinti képlista, minden, szám szerint. Ha azt mondják, Műterem, szürke bútorokkal..., hogy találod meg? Egyébként így: festmények / opuszjegyzék / CTR + Find: szürke bú. Csak én tudom. Mert én kisebb vagyok, mint a Mócárt, nekem nem jár?! Szóval örülnék, ha kitalálnál valamit! Dőlt betű; normál betű - fett betű..., de azt a képbeadási, stb. listákon nem fogják vezetni, elvész. Szóval még mindig a Tatatam (A/02/29); a kerek zárójel az optimális, ha ronda is?! He? (Kijelzett itt nekem, a windows a galériás szó helyett a magyar karzatot ajánlja) 2002. nov. 23. Anyácskámért a pályaudvarra, villanyossal, mert Mikinek kölcsön az autó, hangszerszállításra. De rám telefonált az utcasarokról, hogy nem megy. Kiderült, leszívták a benzint az éjjel. Zsófiéknál erkélyajtó szigetelés. És végre megjelent a Magyar Nemzet interjúm, néhány szócserével, mindben igazuk van. Éjfél után fölébredve kemény küzdelem fölösleges és kínzó gondolatokkal, plusz fejfájás, és akkor az édes József. Akit éppen eladnak testvérei. -Júda úgy tett, mintha teljesen belé volna bolondulva árujába, és amikor már huszonöt ezüstpénznél tartott, arra ragadtatta magát, hogy odament és arcon csókolta a némán pislogó Józsefet, azt kiáltva, ötvenért sem tudna és akarna megválni egy ilyen okos és drága kincstől! De az öreget a csók sem puhította meg, ő maradt az erősebb, annál is inkább, mert jól látta, hogy a testvérek mindenesetre és tulajdonképp bármi áron meg akarnak szabadulni a fiútól, amire az alku színleges megszakításával és föladásával könnyen rá lehetett jönni. Tizenöt ezüstsékelt - persze - a könnyebb babiloni mérték szerint - ajánlott; de mikor a fivérek, szaván fogva húsz sékelig vitték föl az árut, mégpedig főníciai mérték szerint, akkor ... Helyén volt a lakoma és az erősítés, mert az alku még korántsem ért véget. Csak nagy vonalakban történt meg, miután megállapodtak az alapárban; ám most kezdődött a részletmunka és a megállapított érték lerovása áruban. Itt helyre kell igazítanunk a különféle jámbor leírások útján elterjedt és megrögződött elképzelést, mintha az izmáeliták csengőezüstben fizették volna pénzeszacskójukból Szüts javaslatára most főbb helyre tettem a szürkeskálát. Hogy ez nagyon fontos. (Bár lehet, hogy csak ő igényes ennyire.) 2002. nov. 25-26. Krisztus király vasárnapja, a prédikáció a szeretetgyakorlásról szól: amikor az ember mégsem szalad át a piros lámpánál, mert ott szemben egy kisfiú, aki eltanulhatja... Ezt a gondolatot az atya az előző napi Magyar Nemzetből vette, az interjúmból. A mise végéig csak arra tudtam figyelni, azt forgattam, hogyan fogalmazom meg ezt, ide... Eredendően egy sokkal hosszabb fölvezetéssel... Az öltözőben egy öregúr, műkritikus, morgolódik: Váli mester, olvastam a múltkori interjúját! Nem gondolja, hogy ha kizárja az életéből a világot, egyszer majd a világ is kizárja magát?! (Nem ezt mondtam.) Itt a világon emberek éheznek, az élet csupa tragédia, maga ebből semmit nem lát?! Csak a műterme sarka érdekli?! (Nem volt ott az első órán, amikor megtanították, hogy a téma nem azonos a mondanivalóval.) Fölcsillan a szemem, mondom: Írja meg! -De én senkit nem akarok megbántani! -Laudáció volt elég! És ez gondolatokat ébreszt! Egy hét múlva: -Jelentkeztem az Új Művészetnél. De két cikket nem közölnek, a decemberi számban lesz már magáról egy kritika. -Akkor másüvé! Aztán kölcsönkért egy C. naplót és egy monográfiát. Most itt tartunk. Egy vicc a kirándulásról, minden ízében ronda, de sajnos nagyon tehetséges. Elöljáróban, hogy akit te Le Meux-ben még drámaírónak tudsz, az ma politikus, a szélsőjobb vezére. Még annyit, Pestet az utóbbi tíz évben elözönlötték az olcsóportékájú kínai (részben zug-) árusok. Csurka a kínai piacon: Hiába hunyorogtok, úgyis tudom, hogy zsidók vagytok! Tökön szúrom magam, mondanám a VIII. kerületben! Elképesztő! Délelőtt antikvárium, fölmérve, hogy minden egyébre alkalmatlan, túl fáradt vagyok. Annyi okkal, hogy (tökéletesen fölöslegesen, de) szeretnék egy József és testvéreit, egy kötetben is, hogy utazások stb., ne kelljen dönteni, melyik kötetet vigyem, vegyem kézbe. A dolog már csak azért sem aktuális, mert múltkor a kétkötetes Józsefem borítóit már összeragasztottam. De mégis. Mellékesen és azonnal megtaláltam, volt, Helikon kiadó, 1963, ezerötszáz, ami ma már könyvért nem pénz. És akkor körülnéztem, hamárittvagyok. (Zelk copyright.) Kunst der Welt, vagy valami ilyesmi, Artia kiadó, Prága. Születésed évében én friss érettségivel nyomdaipari segédmunkás voltam az Eötvös utcában, nehéz és reményteli idő. Hogy embernek érezzem magam, hazafelé időnként a Múzeum körúti Központi Antikvárium művészeti polcai. Ott láttam ezt az albumot, csoda volt. Egyiptomi, indián, afrikai, és polinéziai kisplasztikák, tárgyak. Nagyon szerettem volna. Azt hiszem, már akkor is azért nem vettem meg, amiért ma sem. De sok évig élt a fejemben, nyugtalanított, míg aztán lassan eltemetődött. Most a kezemben; nosztalgia, időutazás. Ugyanúgy látom ma is, bizonnyal igazságtalanul: Az afrikai maszkok: etnográfia, kuriózum; az indián plasztikák: kollegák, időnként fenyegető erővel. Nagyon szép könyv. A következő album: Ländliche Innenräume tulajdonképpen csak egy kiállítási katalógus 1996-ból, román, ukrán, magyar, lengyel, német, spanyol, francia, enteriőrfotók. Egy fotós készítette tíz éven át az összeset, most egy múzeumé. Konyhák és lakószobák, a tisztes szegénység mezejéről. Szörnyűmintás zöldhengerelt fal, csupasz villanykörte, vagy olcsó lámpatest, két vödör is egymás mellett, kis állványon. Televízió a hűtőgépen, mellette a kettős ágy, óriás dunyhákkal. Színesre festett olcsó polcok hinten denen die traditionelle Wohnkultur von Generationen steht. És a fotográfiák megmutatják mindezek esztétikáját, ahogy győz a tehetség a silány anyagok fölött. Semmi fölülről sajnálkozás, a terek gyönyörűek. A fotós a düsseldorfi Művészeti Akadémiát végezte. Soha hasonló felfogású szemléletet és gyűjteményt nem láttam. Ahol nem a különös lényeket sajnáljuk az állatkertben. Talán a National Geographic, de a hangsúly ott is a kuriózumon van. Ha Szüts még cigányszobákat festene. Ha 1975 lenne, lakáskultúra kutatás, a Népművelési Intézet megbízásából, amikor S. Nagy Katával parasztszobákat fotóztunk. Ilyen könyv nincs még egy a világon, ezt meg kellett venni. Talán majd a Néprajzi Kutatóintézetnek kéne adni. És akkor a harmadik, félreértettem a címet, azért emeltem le. A Larousse-ban sincs benne, tegye föl a kezét, aki hallott egy, a legjobb perceiben Monet színvonalú Iszak Levitan nevű orosz festőről, aki született 1860-ban, meghalt negyven évesen és eltemették Moszkvában, a századforduló évében, amikor apám született. Éppen a vasárnapi kiránduláson meséltem, mondjuk 1952, üldögélek a Bartók Béla úti fodrászaton várakozva, kezemben a Szovjet Kultúra magazin. És tajga és tundra, már a szavak is édesek, festmények végtelen mezőkről, aztán fehérkérgű nyírfaerdők, kidőlt fatörzsön játszó medvebocsok, folyóparti, gömbfából ácsolt parasztházak. Tanultam az erdőt, a természetet, a végtelent, az áhítatot. És ez a pasas, Monet mellett, sok minden mellett, ezt is előhívta. Mutatok itt belőle, előre szomorkodva az internet minőségrontásán. De a gyönyörű eredeti reprókat (egy darabig biztosan) meg lehet nálam nézni, 180 kép! Nem fér ide több kép. Még egy hónapig itt, azután már csak a MAGÁNMÚZEUM fejezetben. Kivéve, ha eszembe jut majd átprogramozni a linkeket. Az elkékített linkből visszatérés: egér jobb gombbal. 1. Ez itt: Holdas éjjel. Falu. 1897. olaj, vászon, 60x90,5 cm. Orosz Múzeum, Leningrád. Félig már szürrealizmus. 2. Tavaszi áradás. 1897. olaj, vászon, 64.2x57.5 cm. Tretyakov Képtár, Moszkva. 3. Mediterrán tengerpart. 1890, olaj, vászon, 41x59 cm. Tretyakov Képtár, Moszkva. 4. Télidő. olaj, vászon, 23.5x34.5 cm, Művészeti Múzeum, Tula. Este aztán a Józsefet is a magamévá tettem; a ronda selyemkötésre tussal a címét. Öröm. Bele is olvastam. Meghitt pillanatok, mint mikor Kata elém teszi a sültsajtos kenyeret, vagy kedvemért kiemeli kedves cicijét a csipkés melltartóból. Reggel öt, írok, lent zörögnek a kukások. Kihajolok, épp rakodják marha nagy bojleremet. Este tettük ki, rajta cédulával: MEG VAN DUMCSIZVA. Ugyanis előzőleg kaptak öt kilót. A bojler amúgy hibátlan, csak a köpenye rozsdáll. De időzített bomba volt: húsz éves. Uszoda, mesélem boldogan a Levitánt. A művészettörténész nem ismeri. A reumatológus azt mondja, persze, a Szovjet Kultúra színes mellékletei. Monet frissebb. A heraldikus azt mondja, igen, a leningrádi Orosz Múzeum. Szép éremgyűjtemény is van ott. Úgy írd: Iszak, sz-szel. Tán két évtizede pirulva, de fölállítottam egy hazai festő-rangsort, hun tartok, szerintem. Ezt most mások csinálták, a hétvégi Népszabadság-mellékletben. Persze a válogatási szempont más, alantasabb. Egyébként Lakner nem számít, mert külföldön él... Akkor hát. Dél van, interurbán Győrből, N. M. gyűjtő barátom, hogy ő is jól ismeri Levitant. Szóval csak én vagyok (voltam) ilyen bunkó. E-mail is érkezett, egy vers nekem-hozzám, ettől kicsit zavarban vagyok, meg egy vásárlási érdeklődés, hogy a neten látott rajzok... Ez talán egy bíztató kezdet, mert a kiállítás után ilyesfajta érdeklődés nemigen volt. Kata szerint megtévesztő volt a képcédulákon a V.D. TULAJDONA felirat. Jut eszembe, megoldandó lenne, hogy új festményeimet is meg lehessen nézni a hálón. De a hagyományos fotótechnika nagyon macerás, vakuállványok beállítása, elsötétítés, a szoba átrendezése, és ráadásul egy egész tekercset előhivatni (több ezer) négy kockáért... Nagyon érik a helyzet, bizony jó lenne egy digitális kamera... Nem tudok betelni evvel a hiperlinkkel, boldog vagyok vele, habzsolom, pedig az első 1500-on, (a képek földolgozásán) már túl vagyok. Evvel tulajdonképpen minden duplum fájlt meg lehetne szüntetni. Az elkékített linkből visszatérés: egér jobb gombbal. Délelőtt megcsináltam az Ernst múzeumi plakátfal -oldalt úgy, hogy minden plakát külön, nagyban is... Most már legyen elég. Mindenféle baráti szívesség (is), potenciálisan négy Józseffel rendelkezem, plusz a testvérei. 2002. nov. 27. Az ezredes úr azt mondja: Levitan? Persze! A hatvanas évek laktanyafolyosóin! Szüts: Jó festő! Holnap családdal Tunéziába! ELNÉZÉST, NEM ÖRÖM, DE A LINKEK (a kékbetűs hivatkozások) MIATT MUSZÁJ VOLT a NEWS-ba betérést átalakítani, újra három lépés lett. Mert az nem úgy van, hogy egyszer csak valami sokkal jobb lesz, minden következmény nélkül. A mellékhatásokról kérdezze ke E-mail váltás G. barátommal: Ő: Mint Zelk-hívőnek küldöm ezt az általam eddig nem ismert kései (1979, Mindennapi halálom c. kötet) verset. KÉRDÉS Mi voltam én? Az Isten jajongása. Mi vagyok én? Az Isten sóhaja. Mi leszek én? Az Isten némasága. Én: Köszönöm! Az én utalásom erre a verscímre vonatkozott, szeretem: KezitcsókolomOlgácskadeszépma (Ahogy a kötéltácosok 1971-75) Egy dunántúli kolostor újságja kért tőlem e-mailben egy rövidre fogott interjút. Délután megírtam. - Amikor festeni kezd, mi az, ami megragadja? - Nem ő ragad meg engem, hanem én az ecsetet a munkaidő kezdetén, bocs. Előtte a napi lelki és testi gyakorlatok. 84 óta 6.23-kor szól a vekker. Déli egyig festek, akkor elindulok az ételhordóval. Számomra a képkészítés technikai feladat. Évente 4-5 ihletett nap, amikor igazán jól megy, a többi tisztes igyekezet. A végtermék fele selejt, kidobom. - S fiatal művészként hogyan látott ? Nem vagyok egy vizuális típus. Sosem volt vízióm a készülő munkáról, előre. Félkész gyenge képem hívja elő a következő lépést. - Van-e Önben fájdalom amiatt, amit "nem tud" kifejezni ? Nincs. Ha egy művész valamit ki akar fejezni, akkor rendszerint baj van, vagy szocialista realizmus, esetleg vallási giccs. Ami pedig istenkáromlás, jó szándéktól függetlenül. Derkovits nem akart a hitről beszélni, amikor megfestette a Híd télen-t, a prolicsaláddal meg a hajókkal, és mégis... Azt, hogy maguk XII. századi ikonokat használnak, érthető, de a feladat megkerülésének tartom. - Mi a fontos : Ön és a meglátott Valóság? Vagy Ön és a műve? Melyiket tartja fontosabbnak : azt, ami a munkára ösztönözte, vagy azt, ami elkészült ? - Nem biztos, hogy értem a kérdését. Minden fontos, én is fontos vagyok, a valóság is, a kép is, ami egy másik valóság. Az élet elvan művészet nélkül is, csak úgy keservesebb. Azt a hasonlatot szoktam használni, hogy egy jó mű egy villanásnyi időre megmutatja Isten köpenye szegélyét. - Alkotás közben magányt él-e meg, vagy találkozást? Ugyanazt, mint egy kalauz. Érdemi döntések egyedül, a szabályzat szem előtt tartásával. Találkozások helyzetekkel, néha váratlan fordulatokkal. Munkafáradság. - A művészetben is vannak divathullámok. Hidegen hagyja képei fogadtatása? Vagyishogy tudom-e, hogy nem vagyok trendi? Tudom. Thorma szerint a festő úgy fest, ahogy az egér rág: muszáj neki, mert folyton nől a foga... Csinálni muszáj, aztán meg már hozzá is szoktam... Képeim fogadtatása?! Szeretem, ha szeretnek, de ez nem olyan fontos. Tudom, hogy munkám az országot építi. - Istenre találásában ki és mi volt a meghatározó? Belenőttem, szerencsémre. Fontos volt az első önkielégítés: azonnal heti gyónó-áldozó lettem. És azóta... már az ószövetségi próféták is tudták, hogy pechünkre a szenvedés a legjobb tanítómester. -Tanítványai szemében Ön Mester vagy keresztény Művész? - Mindkettő. Aváli. Pilinszky szerint a „szakrális művészet” tautológia, szóismétlés. Az nem tud más lenni. 2002. nov. 28. Bocs, ha hallottad francia változatát. Az öltözőben mesélte az ezredes: Terroristák elfognak 100 vezető gazdasági szakembert a minisztériumból. S kihirdetik, amennyiben nem teljesítik követeléseiket, minden órában egy túszt szabadon bocsátanak... Szüts kért fotókat, hogy a Kétezer folyóirat decemberi számát velem illusztrálná. Tegnap szólt, ma elrepült egy hétre, így a részleteket nem tudtunk egyeztetni. Ugyanis nincs kedvem magasröptűnek lenni, temetőfotó, Párizs. Kitaláltam valamit, aztán reggeltől este kilencig régi fotóimat digitalizáltam. Szerintem jó lesz. 2002. nov. 29. A 85 év körüli aranyos, púpos Irmuska ugyan kint van már a kórházból, de elajándékozta az éves uszodabérletét. A hír valahogy fájdalmasabb és testközelibb, mintha 2002. nov. 30. Az új kép, a méteres 02/29-es, tovább. Közben - nem bírtam ki - a web-főoldalam átalakítása, egy kissé. Hiába van igaza Szütsnek, hogy a monitor színbeállítása miatt nagyon fontos a szürkeskála-, de ha ronda nagy folt?! Eltettem linknek, utalásnak. Az oldal háttere világosabb lett, líraibb hangvétel. Az alárendelt szövegek alábbrendelődtek. A menüpontok sorköze nagyobb, áttekinthetőbb. Remélem. Délután összeszedtem magam, és végignéztem Levitan mind a 170 képét. Csak néhány műve magánkézben, a többi múzeumban: Moszkva, Pétervár, Gorky, Kalinin, Jereván, Omszk, Odessza stb. Csehov közeli barátja volt, sokat voltak együtt. Fura, 41-ben exhumálták, és Csehov mellé temették. Már 16 éves korában remek. Néhol a színei túl harsányak, látni kéne az eredetit. A látvány olykor megzavarja, fölöslegesen elmegy a részletek másolásába, örök veszély. Bonyolult vonalvezetésű kocsiút, zsindelyek rajzolata. Érdekes, amit Dürer egyetlen manírral oldott meg, a lombokat többféleképpen absztrahálja. Néhol nagyszerűen. 30 centis olajvázlatokat készítetett, rendkívül összefogottak, sokszor a végleges képen is sikerül ezt- Néha nem. Nemcsak idő-, térutazás is volt. Elandalodtam a 100 év előtti Volgán, a volgai hajókon, végtelen orosz mezők, fából ácsolt parasztházak, intim erdei sétányok. Figura ritkán van, inkább csak távolabb, méretjelzésnek, és iránypontnak, sétáló alak, földig érő szoknya, pontos mozdulatrajz. Nagyon jó. Este a tévé kettőn TUTTI, egy új művészeti műsor bemutatkozása. Pár perces interjú velem, és felvételek a kaposvári kiállításról. A forgatás napján hajnali kettőkor ébredtem, a megfontolt súlyos gondolatok a hullafáradtság közhelyei. Az egész műsor franciasaláta: elmebetegek színháza, koreográfusok munkáiból snittek, zavaros, érzéketlen. Még egy pár, emberibb mondat egy török karmestertől. Hanem a következő óra - ott ragadtam - Madaras Józseffel, akiről legendák, hogy fiatal színész korában vadbarom, dúvad volt. Aztán eltűnt, sok éve már. Agyvérzése lehetett, most nem ért minden kérdést, lassan forog a nyelve, ahogy tétován mosolyogva válaszolgat. Kövér, kopasz bizonytalanmozgású bácsi a fotelben. Megrendítő volt. 93. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2002. DECEMBER 2002. dec. 1. Fura álmom, még hasonló se, soha. Szüts-csel a Dunán, budai parton a Gellért-hegy alatt, kikötött csónakban ringatózva. A csónakra faházikó építve, (Monet-nak volt ilyen úszóműterme), fényképezőgépeinken matatunk. Ő kilép a partra, elmegy, hogy valami dolga van (ez stimmel, nem jön többé Kecskemétre). A vízre nézve elámulok, gyönyörű, fehértarajos tengeri hullámok, szépen lassan, fényképezhetően, távolabb fekete tengerjáró hajók. (ez tegnapi motivum, Levitan volgai képéről). Közben a csónak elszabadul, jégtáblák között evickélek, és tulajdonképpen nagyon jól érzem magam, keresgélem a fotógépet (két hete javítóban a Pentacon Six-vázam). Akkor némileg logikátlanul egy fadoboz-autóbusz közelit a vízen, kis ablakokkal (a falusiak az Ikarusz szót átírva fakarusznak becézték, 1954-55, pilisi kirándulások tapasztalata), s beemelnek az utastérbe. Beemelnek, meg vagyok mentve, ruhát adnak rám...(ez egy tegnapi rádiójátéktöredék), a fényképezőgépes tarisznya is megvan, aztán már csak nagyon haza szeretnék jutni, Csepelen vagyok, többszörösen eltévedek, majd az orrom előtt megy el az utolsó busz (ez a Csepel visszatérő helyszínem, érthetetlen), kissé ijedten. Azok a kék-fehér foszforeszkáló hullámok... A bukaresti Szépművészeti Múzeum első emeletén, a főlépcsővel szemben a falon, 1983-ban. Egy orosz festő mestermunkája. Aggódom, többeket kérdeztem is, állítólag a forradalom alatt ott megégtek képek. A Cranach-ot sokkal kevésbé sajnálnám. 2002. dec.2. -- Cseszek én neked külön kompjutert venni, így legalább látlak néha -- mondom neki szomorú-vidáman... - Majd fölteszel képernyővédőnek - mosolyog Miklós fiam. EREC, budapesti cionista lap, 2002 december. Tetszik: Egy antiszemita ügy kapcsán megkeresték Réz András filmesztétát, írjon alá egy kollektív tiltakozást. Ekkor jelentette ki először, hogy szerinte ezeknek az irományoknak semmi értelme, és ha valamit igazán tenni akarnak ez ügyben, inkább egy zsidó kabarét kellene Pesten létrehozni: ...Ez sérelmi politizálás. Ez negatív identitásmodell. ..még mindig a holokauszt... a Radnóti-identitás... Tamás Gáspár Miklós mondta: merjünk divatba jönni! Ez a megoldás! Mutassunk fel zsidó siker-modelleket. Hogy miért zsidó kabarét? Amíg az ember nevet, nem harap... de ez csak egy kósza ötlet.. alkotóműhelyek... Szívfájdító, nehéz tudomásul venni, fölé látni. A szellem lassú kihátrálása öreg korban.... Anyácskám hív, hogy időnként elmegy a táskarádió hangja: Te olyan ügyes vagy, biztos tudsz valamit mondani... Már ez is elszomorító, ez a megalázkodó hang, sose volt köztünk erre szükség. Mondom, próbáld ki a zsinórjával, az elemmel lehet baj. Este hívom. Levittem a szerelőhöz, az elem volt hibás. De hisz, mondtam, mit csinálj! Nem akartam hozzányúlni... 2002. dec. 3. Az öltözőben átadta R. bácsi (bocsánat, de egy generációval idősebb) kéziratát: Váli Dezső címmel, amire előzetesen magam is bíztattam. Nem idézhetem megjelenés előtt szó szerint, arról ír, hogy önmagam körül forgok, a világot kizárom az életemből, és agyonarchiválom magam, hiúságból. Hazaérve fölhívtam, megköszöntem a munkáját, és bíztattam, formálja a cikkét radikálisabbra, segítek elhelyezni lapban, vannak ismerőseim. Nappali sötétség, igazi nyirkos december. Megmérem: 44 lux a festőállványon. (Iskolapad felületen 300 lux a magyar szabvány.) Tehát az Úr bizonyára nem akarja, hogy ma fessek. Különösen ezt a pocsék, reménytelen tavalyelőttit... A/00/39 Marad az alvás. Dögfáradt napok (évek) óta. Ami azonnal kijön, ha hirtelen nincs mit csinálni. Délben aztán a Műcsarnokba a Vásárhelyi kiállítási képekért (A/01/35, A/02/03). Másfél óra autókázás, lépésben. Ilyenkor az ember a képek mellé kap egy katalógust is. Benne egy mondat, állítólag Dalitól: Nem a művész az ihletett, hanem ő az, aki másokat megihletni képes. Ez jó. Novemberben 601-en olvastak. Ez épp napi 30. Az Ernst-kiállítás előtt ez napi kilenc volt. Mért ne örülnék neki? 2002. dec. 5. Négykézláb-napok, minden keservesen megy. Megjavíttattam a nosztalgia-fényképezőgépemet, a (harmadik) 6x6-os Pentacon-six vázat. Rosszul csinálták, telefonok, vissza. A tavalyelőtti kép, amit kapirgálok, majdnem reménytelen. El kéne kezdeni egy új képet, csak hogy meglegyen idén a harminc. Meg napok óta eléggé fáj a derekam. Az orvos azt mondta, úszhatok, de kíméljem, igaz, hogy ő egy önkényeztető gyerekszívspecialista. A klubban viszont az erősáramú mérnök, aki a Dózsa nyolcasban hetest evezett, azt mondja: dolgoztassam csak. Így hát ma újra bukóforduló. Persze fáj, de már rég nem érdekes, kísérlet. A másik (egyhónapos) kísérlet lezárult, izületeim éppúgy fájnak. Akkor hát nyugodtan húsevés. És egy harmadik: egyáltalán nem mentem át a piroson, a Margit utcánál. Különös volt várakozni. Másfél perc a napomból. Mit a napomból?! Az életemből. 2002. dec. 6. Tegnap esti e-mail Párizsból Kedves Váli Dezsö! A párizsi Courrier International francia tallózó folyóirat jövő heti számában le szeretnénk hozni az Önnel a Népszabadságban megjelent interjút, pontosabban annak valamelyest rövidített változatát. Szükségünk lenne az alábbi képek 300dpi felbontású (15X15cm) jpg reprodukcóira: (Az elkékített linkből visszatérés: egér jobb gombbal.) A/86/20 Régi zsidó temető - virágzó mandulafával A/87/12 Első műtermes képem A/87/16 Fehér műterem fekete székkel A/02/01 Hatvan év, műterem A/02/02 Műterem 2002 Természtesen elnézést kérek a hirtelen lerohanásért, de nagyon szeretném, ha a francia közönség - lapunk 140 000 példányban jelenik meg, ami közel 800 000 olvasót jelent - megismerkedhetne az Ön munkásságával. Ezért szeretnénk nagyobb méretben közölni a képeket, amihez viszont a webhelyröl átvett reprodukciók nem igazán alkalmasak. Köszönettel: M. M. a Közép- és Kelet-Európa rovat vezetője Szkennelés, bele az éjszakába. Az öt kép -- valamivel több, mint 1 Mega -- 8 perc alatt ment át. Az interjú, rövidítve, a jövő csütörtöki számban jön le, már lefordították. Délelőtt telefon az Élet és Irodalomból, hogy a honorárium szerződésemben a leánykori névhez Váli Borbálát írtam be, a helyzetet nem tudják értelmezni. Szütsék megjöttek Tunéziából. Keresztlányom, mint arab démon. Állítólag 100 tevét adtak volna érte, hirtelenjében. Májusban volt 15 éves. Harminc év múlva küzdeni fog korosodása ellen? Ez itt pedig Miklós PC310082. számú fotója: 2002. dec. 7. Szütsék sokat fáztak Áfrikában. Ezenkívül ramadán volt. Hat óra tízig este inni sem szabad. Hat óra nyolckor nemcsak a masszőr, de a komp is leállt, másfél órára, enni. Tunéziában diktatúra van, tehát rend, mondja. Mindenütt építkeznek. Nagyobb falvakban már középiskola is. Tisztaság. Mezőgazdaság mellett a turizmusból élnek. 80 ezer forint volt egy felnőttnek egy hétre, 100-ban minden benne volt, a különprogramok is. További tunéz látnivalók: (Az elkékített linkből visszatérés: egér jobb gombbal.) Lovas Veszélyes útkanyar (A tábla figyelmeztet, hogy be vagyunk kanyarodva.) Sivatagi napkelte Teveparkoló A medencében egy számomra tök ismeretlen asszony kidugja a fejét a vízből: Van Levitan kiállítás Budapesten? (Tehát bele kell kalkulálni a leírandóba, hogy netán csak minden harmadik mondatomat olvassák el.) Aztán egyeztettük ismereteinket, ő Moszkvában látta, szereti. Hogy ki kéne mennem valahogy Szentpétervárra, jó lenne (Leningrád jött a számra). Hogy drágább, mint Nyugat-Európa. Ez a kedélyes anglikán öregasszony, Agnes Sanford mondja, reggelente olvasom: Az embert vagy arra kényszeríti a szeret és az élet, hogy hordozza, vagy hogy elszenvedje mások tarhét. Pontosan fogalmaz. Tovább: De nagyon kevesen tudják a rájuk kényszerített terhet megváltó tetté alakítani... nem győznek, csak vég nélkül küszködnek. A terhet szabadon vállalt áldozattá alakítani, és jóvátételként felajánlani, hogy az, akitől elszenvedtük, így részesülhessen Jézus szeretetében... 2002. dec. 9. És kezdődik elölről az e-mailezés, szerencsére már főleg a CTR - COPY gombokkal, Győr, gyűjteményes kiállítás, január 18-tól. (Oda én már senkit nem hívok meg.) -új műtárgyjegyzék -még kölcsönkérhető képek listája, mert kérték -átvételi elismervény ügye -zárás időpont -szállítás, mit hova -kontaktusok telefonszámai -katalógus, CD-ROM -meghívó, nyomdai háttér 2002. dec. 10. Az öltözőben Rodin-ről, egy film kapcsán. Hogy vérnősző barom volt, és zseni, hogy szabad-, és lehet-e egy másik tehetséget kiszipolyozni, hogy a Calaisi polgárokat ki merre látta, és ott a kezeket kell nézni. Hogy a fantasztikus Balsac-ot Párizs át se akarta venni. Hogy én csak pár éve, fura módon Rilke szövegei kapcsán figyeltem föl rá, és szerettem meg, nagyon. Mai, viszonylag szoft rémálmom. Megint éjszaka a háborúsan kevéssé kivilágított Móricz Zsigmond körtéren, ahol életem első harminc éve. Bandukolunk, vagy inkább lopakodunk valami biztonságos hely felé, mikor a mellettem lévőt elüti egy autó, mert túl sokat tudott valakiről. A pár lépéssel előttem járókra hasonló okokból valami lejtős csúszda-, csapda vár, nagy köveket is görgetnek utánuk. Mindebből arra felismerésre jutok, hogy meg fognak húzni az érettségin, de ha napi húsz orosz szót elkezdek megtanulni, akkor talán. Mi ebből a megfogható. 1956 sötét napjai, a Körtér csakugyan sötét volt. Az ötödik emeleti ablakból lestem, ahogy az orosz járőrök. Ahogy éjjel a kijárási tilalom idején a magyar járőr igazoltat, bekísér valakit egy sarokba, majd gumibottal. A tanulás. Hatodikat befejezve a nyáron, 1954-ben, Siófokon, hogy itt baj lesz, csakugyan elkezdtem orosz szavakat tanulni. Az olvasókönyvben volt hátul egy szószedett. Az autó-motivum. Egy igazi bennfentes mesélte a mosógépszerelőjének. Németország fölött egy menetrend szerinti Malév járat podgyászkamrájából éjjel kiugrott egy magyar kém. Meg volt szervezve, elássa az ejtőernyőt, s a közeli sztráda megadott pontján egy autó fölveszi. Minden rendben történt, elássa, ballag az út felé, amikor látja, hogy épp ott egy fiú áll, integet, stoppol. Egy Mercedes jön, nagy sebességgel, hirtelen kikanyarodik, elgázolja a fiút, és továbbhajt. Ennyi. Tudod J. a nemszeretem hozzáállásomat ezekhez a nagybevásárlásos karácsonyokhoz. Igyekeztem evvel a véleményemmel viszonylag halk maradni, mert a puszta tagadás nem elég. Most viszont kitaláltam valamit, amit talán működni fog. A gyerekek, akik már nem gyerek, már rábólintottak. Egy verset fogok kérni mindenkitől, és adni is. (Nem sajátot.) Amikor pár éve Zsófinak vettem egy autót, pontosabban egy Trabantot, azt is szándékkal december elején adtam át, ne keveredjék az érték az ünneppel. Most kaptam egy e-mailt egy magyar művésztől, USA-ban és itthon él, Horkay István. Hogy én is nézzek bele a honlapjába. A barna négyzetek, Bálint Endre parkettás faaplikációira emlékeztetnek halványan, jók. Érdemes belenézned: www.horkay.com/dc-2.htm 2002. dec. 12. Új Művészet, 2002. december: Kárpáti Zoltán: A CSENDES FORRADALOM itt a teljes cikk V. D. gyűjteményes kiállítása ...Váli Dezső a műterembe vonulásának kissé romantikus gesztusával egyenesen a festészet hagyományos felfogásához, a legszorosabban vett festői festészethez való visszatérést hirdeti. Mert valóban némileg szokatlan, amint az ezredfordulón egy művész műtermébe zárkózva olajképekkel vesződik. Pedig Váli Dezső képei legfeljebb festőiségükkel tüntetnek. Nehéz elképzelni tartózkodóbb, csendesebb forradalmat ennél. Lírai, bensőséges művei nélkülöznek mindenfajta elvi megokoltságot, egyszerűen csak festőiek és szépek. ...Túlzás lenne azt állítani, hogy az ezt megelőző két évtized mindössze az útkeresés időszaka lett volna, de tagadhatatlan, hogy az enteriőrökben teljesednek ki a korábbi évek eredményei... Enteriőrjei nem a műteremről, hanem a festészetről szólnak. A gazdag asszociációkat ébresztő téma, a műterem állandósult motívuma mindössze ürügy az alkotáshoz. De hát végső soron ezt teszi minden festő évszázadok óta, gondoljunk csak Rembrandt öregkori önarcképeire vagy Cezanne tájkonstrukcióira. ...a festőállványa előtt görnyedő, a világtól elrekesztett műtermébe zárkózó Váli Dezső festményei éppen az elmúlt időben társadalmi súlyát vesztett táblakép ujjászületéséről adnak hírt. Egy olyan mélyen emberi művészetről, ami mentesít minden bonyolult értelmezési kalandtól, amire egyszerűen csak öröm ránézni. És nem utolsósorban arról, hogy lehet egyszersmind szép és jó képet festeni. Mindez csupán tehetség és kitartás dolga. Élet és Irodalom, december 8: Fáy Miklós: ALMÁT KÖRTÉVEL / TV kritika Amint kiejtik a kultúra szót, a közszolgálati csatornán elburjánzik a szürke és piszkosbarna szín, betegre halványul a képernyő, kultúrfelelősök jelennek meg műsorvezető gyanánt, élettelenné válik a kép, és unalmas dolgokról fecserésznek... De csak a szorosabb televíziós szakmánál maradva is képtelenség, ahogyan a szerkesztő bánt a műtermekről szóló interjúval, mintha szándékos untatás lenne a cél, összevissza keveredtek a lényeges és lényegtelen mondatok, rendszerezetlen volt a megszólalás... És mindezt rögtön nyitóanyagnak kapta a mit sem sejtő néző a nyaka közé, hogyha véletlenül ott ül le a képernyő előtt, akkor azonnal más csatornára váltasson. Pedig rosszul járt, ha így tett, mert lemaradt az adás egyetlen értelmes riportjáról is, amit Váli Dezsővel készítettek. Igaz, a régi iskolához tartozó, de tartós anyagból készült beszélgetés, Váli érdekesen barázdált arcát szép fényben veszi föl az operatőr, és a beszélgetésből is azt a részt mutatják, amely személyes is, de mégis messzire néz, nevezetesen ezt a tengerszem-gondolatot, hogy vannak emberek, akiknek kicsi hely kell ahhoz, hogy mélyre fúrjanak: Váli Dezső tizenöt éve csak a saját műtermét festi le, de hát ő ilyen, kirándulni is mindig ugyanoda jár... Utána gyorsan visszaáll a szokott világrend, rossz felkonferálások, elrontott képek... A drága barátaim! Tegnap délelőtt öt példány József és testvérei-vel rendelkeztem. (Meghatódásomat nem befolyásolja, hogy egyre többen vallják be, számukra olvashatatlan.) 2002. dec. 13. Ma megjelent a 2000 folyóirat decemberi száma, tizenegy fotómmal. Szüts szerkesztő úr fölkért a feladatra, hogy hétfőre adjam le a Stúdiójába munkatársainak, addigra ő már Tunéziában. Nem örült, mikor hazajőve meglátta a már nyomdában lévő anyagomat. Hogy ez afféle Mosoly Albuma és hogy a köv. számban beosztottai szerint majd az ő gyerekeik... Thomas Manntól vett mondatával csitítottam: Régi kereskedőcsaládból származom. Nálunk egy szempont volt a döntő: a minőség... Azt hiszem, nincs érdekesebb, mint egy emberi arc. A fotók, sorra: (Az elkékített linkből visszatérés: egér jobb gombbal.) F7905 1979 Zsófi strandon F9925 1999 Kinga unokám két hetes F0119 2001 Kinga két éves F8606 1986 Miki játszótéren, konfliktusban F7816 1978 Zsófi és Szüts Juli Zebegényben F0008 2000 Kinga fél éves, Zsófi ölében F9906 1999 Miki kompjuter előtt, szobájában F8402 1984 Miki két éves, ecsettel F8001 1980 Zsófi síszemüvegben táncol a műtermemben F0201 2002 A nagyunoka átöleli a kicsit F7809 1978 Harangvölgy, Kata és Zsófi, ez a hátoldalra került, nagyban Este Illyés Máriánál, másfél év után sikerült. Láttam Illyés Gyula munkakörnyezetét, az erkélyt, ahol vén korában fel s alá sétálgatott, a hatalmas zegzugos könyvtárszobát, a kilátást az esti fényfoltos rakpartra és a hidakra, a régi dolgozószobát, az íróasztalt. Egy műanyagládában fölvittem jó pár keretezett rajzot. Mária ezt választotta, 30x35 centis, diófapác, meghegyezett ágvéggel rajzoltam: Illyés-könyvet nem fogadtam el, nincs rá szükségem, hozzájutok, ami kell. Végül egy kazetta. Már itthon, este, életemben először hallottam és hallgattam I. Gy. saját hangján az Egy mondat a zsarnokságról robaját. És érdekes, a kazettán a Tél felé is. Tehát más is észrevette, hogy az a pár sor a békétlenül pöfögő vonatról: remekmű. 2002. dec. 14. Ma ez egy ilyen nap, estig címlista összeállítás a Győri Múzeumnak. Minden képtulajdonosomnak akarnak küldeni meghívót. Ehhez át kellett alakítani a törzslistát, hogy ez szerint is (egy gombnyomással) rendezhető legyen. 440 cím. Lelkük rajta. És még két e-mailváltás: Címzett: a Kétezer folyóirat szerkesztősége KEDVES 2000! Tisztelettel jelzem, hogy decemberi számban megjelent műveim megcsonkíttattak. Meg vagyok csonkítva. A szerzői jogaim. Ismerik Zelk késői verseit. Ott (is) a cím a mű lényeges része. Nálam is. Tehát kérem 1/ a januári számban a fotóimat újra leközölni, címmel. Netán ennek lehetetlensége esetén engem 2./ megfelelő számú (mogyorós) tejcsokoládéval kártalanítani szíveskedjenek. 3/ ? A képek címei, rendre: 1979 Zsófi strandon 1999 Kinga unokám két hetes (stb.) Teljes tisztelettel: És a harmadik: Dear Mr V?li, As a director of a young web magazine specialized in arts and modern literature and as an admirator of your work, I would greatly appreciate to present your paintings to our visitors. If you authorized us to do so, we could put a link from our site to your personal site. This link could be a copy of a photography of you (like the one shown on your home page) or a copy of one painting of yours with a short introduction. That could be a good opportunity to make your art better known by our cultured audience. Best regards, Jean-Paul D?cle Director of the magazine L'Etre http://revue.hauteurs.free.fr (hogy ő egy francia művészeti magazin a weben, föltenné az én anyagomat is, linkkel. És hogy mi legyen a fogadóoldal...) ...erre azt javasoltam, hogy a portré és az alapadatokon túl tegyék a címoldalra a Dear Posterity -monológomat, a főoldalról levehető. De amúgy csináljanak, amit akarnak, ők jobban ismerik a körülményeket. És már egy hackerem is van! Tegnap kaptam egy dúlt telefont, hogy valaki képvásárlás ügyben levette a web-oldalamról az ő teljesen titkos telefonszámát! Az én hibám. Telefonkönyvem naponta változik, 2600 sor, érték. Így véltem a legbiztonságosabban őrizhetőnek, hogy föltettem másolatát a webre, teljesen hozzáférhetetlennek vélve, ráadásul eldugva egy almenűben. Persze most azonnal le, ezentúl itthon, CD-re. 2002. dec. 15. Szüts adott egy kidobásra szánt 6x6-os Pentacon Sixet, megjavíttattam. Ez a harmadik váz, aligha lesz rá szükségem. De olyan iszonyatos érték lett volna ez nekem, mondjuk húsz éve... Ennyire kapaszkodik az ember a múltjába?! Pedig változom. Mikivel való hosszas tárgyalások után három napja vettünk egy digitális gépet. Még hozzá se nyúltam, fontosabb dolgaim voltak... Ez viszont húsz éve elképzelhetetlen lett volna. A test dolgai. A derekam egy helyen annyira fáj, hogy ágyban följajdulok, fordulásnál. Székből fölkelés is gond. Ugyanakkor a bukóforduló zavartalanul megy. Mókás. A műtörténész úszótárs cikkét a 2000 folyóirat nem közli. Kénytelen vagyok én, a fontosabb részeket: Váli Dezső univerzuma: maga VÁLI DEZSŐ! Befalazta magát saját műtermébe. Két fal, egy ablak, néhány műtermi tárgy tölti be képterét, ezek képezik művészi kifejezésének határait. Szűk, tudatosan korlátok közé préselt világ. Váli... pedantériájával nehezen egyeztethető, hogy a műterem ismétlődő tárgyai elveszítették egyensúly érzékűket; enyhén erre-arra düledeznek... Különlegesen fontos e formák megértése, ha olyan ember-művész szülöttei, akinek egyik – s talán legfontosabb – vezérelve a REND! Vajon nem a rend és az anarchia, az elfojtott indulat találkozik Váli képein a magára önként kényszerített rigorózus szabályrenddel? Az is puszta képzelet, hogy a mester képeit éppen azért burkolja – mellesleg gyönyörködtető – homályba, hogy fátyol fedje az öntudatlan konfliktusokat? Végül azt is igencsak figyelemre méltónak tartom, hogy a művész munkáiról hiányzik az élet, az eleven élet legcsekélyebb nyoma. Nem találkozhatunk emberrel, állattal, növénnyel, nincs itt kilátás, horizont, ha túlzásokra vetemednék, az élettelen, zárt tér egy absztrakt zárka nyomasztó hangulatát idézi. Néhány napja beszélgettem Váli mesterrel, aki véleményemet kérte egyik kiállításáról. „Váli mester – kérdeztem – ha jól emlékszem, műterem képeinek egyik oldalán van egy nagy műteremablak? – Igen, valóban – felelte a festő – Kérem, nyissa ki egyszer azt az ablakot” Nem tudom, megbántottam-e a művészt őszinte, de kissé sértő megjegyzésemmel. Voltaképpen arra szerettem volna felhívni figyelmét, hogy létezik élet a műterem falain túl. Méghozzá nem akármilyen! Földünk az emberiség történelmének talán legnagyobb, legpusztítóbb válságát éli... A festészet csakis akkor válhat igazi, őszinte, jelentős művészetté, ha alaposan megismeri korát, és munkáiból nem hiányzik a RÉSZVÉT. Váli Dezső festészete kétségtelen technikai kvalitásai mellett a jövő számára könnyen sterillé válhat, ha lezárt szemmel, zárt falak mögül szemléli saját – bizonyára szüntelenül önmagába forduló világát. Indulok, még sötétben, a hajnali misére. A kapun kilépve váratlanul papírvékony réteg friss hó. Egyetlen ember, egy kutya, és egy madár fekete nyomával. Miért volt ez olyan megható? 2002. dec. 16. Tegnap, Robi vezetésével, kirándulás helyett ócskapiacon. Bútorokat akart nézni, lányainak. Százötezer forint van nálam, a 2003-as uszodabérlet ára, a mindentmegtudnékvenni zavaros mámora. A régi, emberhez szokott tárgyak hihetetlen, befogadhatatlan gazdagsága. Ami mindent eszembe juttatnak. Lassabban kéne a bódék között sétálni, egy egész világ. Ezért is nem nézek filmet. A reménytelen nyomor és amikor az első virágocska kibújik Hirosima romjai közül. Emberek halmoznak rozsdás csavarokat, törött szerszámokat, rongyokat, reménnyel. Dohszag. Aztán egy öreg ócskás külvárosi telepe. Bútortörmelékek, utcákat alkotva a vizes fűben, fóliával takartan. Az udvar végében egy fémdobozban a görnyedt foghíjas vén asztalosuk él, (házirabszolga?) följavítja roncsokat: Dolgoztam én, kérem, a japán nagykövetnek is... A dobozban egy ágy, fogasok, vaskályha. Ablak nincs. Este hatkor begyújtok, drága a fa, mire befejezem a munkát, meleg. Két réteg hőszigetelés, a bátyám csinálta. Persze reggelre kissé lehűl. Uram, irgalmazz! E-mail Észak-Virginiából, egy rég kivándorolt pesti orvostól: Kedves Dezso! ...Mi tovabbra is nagyon szeretjuk a Vasarnap reggelt, (A/68/07). A repro jo. Az eredeti festmenyen a terito csikozasa kicsit kevesbe piros, inkabb narancssargas, es minden szin kicsit mattabb, de egyebkent elethu a digitalizalt valtozat. Válaszom: Kijavítottam. Most jó? És egy másik, Franciaországból, hogy látta most a képeimet Courrier International-ban, szeretne venni, mennyibe kerül, adnék-e el? Válaszom: Sorry, nem. Cikkrészlet: Van-e genetikai alapja a homoszexualitásnak? (Népszabadság 02. 11. 23.) Bármily meglepő, a muslica és az ember nem áll messze egymástól. A gyümölcslény 13601 génjének kétharmada megtalálható az emberben. Kaliforniában olyan mutáns gént ültettek a gyümölcslegyek agyába (!), amely érzékeny a hőmérsékletváltozásra. 30 fok felett a hímek viselkedése egyik percről a másikra megváltozott, hímeknek kezdtek udvarolni. A hőség csökkentésével minden visszaállt a rendes kerékvágásba. A kísérleti muslicák a nemi csalogatószagot értelmezték másként. A kutatók egyelőre korainak tartják ebből emberre vonatkozó következtetéseket levonni. (Vagy ez csak valami komcsi huncutság?) 2002. dec. 17. Na, megvan. Belőttük, legalábbis első nekifutásra, ezt a digi(tális) kamerát. Miki csinált anyácskámról rögtön egy portrét, én ma reggel új, novemberi olajképeimet: (Az elkékített linkből visszatérés: egér jobb gombbal.) A/02/26 A/02/27 A/02/28 A/02/29 A/02/30 És ezt is itt, A/00/39, amit két éve nyúzok, mintegy hiába. Folytassam vagy fűrészeljem, kedves J., kedves barátaim.......................? Hajlok ez utóbbira. Sok benne a kék. Meg unalmaska is. 2002. dec. 18. Hosszú és részletes nap. -- Megint a kis kócos mellett a hajnali misén, olyan aranyosan kehécselt. Fehér sálja van. -- Aztán egy nénit áldoztatok az ötödiken. -- Svábbogár irtás anyámnál. Nyolc liter hárslevelű nekik a boltból, részben ajándékozandó. -- 13.40-kor Kata a paplanos láda alján több üveg dunsztolt szilvalekvárt talál. -- Megjött a Courrier International a rólam-cikkel: „Mon patron ? moi, c’est Georges Braque”. -- Többen keresnek, hogy ne fűrészeljem el/szét a tegnap itt mutatott képet (köszönöm!). -- Gépbe ütve, majd kiprintelve az összes vers, karácsonyra. Ezt meg most neked, Stephane, elnézést az esetleg hibás kiejtésért, de nagyon rossz minőségű faxról másolom. És az a sok kalapos betű! Kigyűjtöttem: ?  î â ? ? ? ?, hogy ne kelljen őket mindig kikeresni. És kérlek, vedd figyelembe, hogy az egész szövegből csak az a szót értem, hogy vers, de az se biztos, hogy azt jelenti. Komolyan mondom, sokkal egyszerűbb a magyar! Szép karácsonyt! PRI?RE POUR ALLER AU PARADIS AVEC LES ÂNES Lorsqu’il faudra aller vers vous, ô mon Dieu, faitesque ce soit par un jour o? la campage en f?tepoudroiera. Ja désire, ainsi que je fis ici-bas,choisir un chemin pour aller, comme il me plaira,au Paradis, o? sont en plein jour les étoiles.Je prendrai mon bâton et sur la grande routej’irai, et je dirai aux ânes, mes amis :Je suis Francis Jammes et je vais au Paradis,car il n’y a pas d’enfer au pays du Bon Deu.Je leur dirai : Venez, doux amis du ciel bleu,pauvres b?tes chéries qui, d’un brusque mouvement d’oreille,chassez lea mouches plates, les coups et les abeilles... Que je Vous apparaisse au milieu de ces bétesque j’aime tant parce qu’elles baissent la t?tedoucement, et s’arrétent en joignant leurs petits piedsd’une façon bien douce et qui vous fait pitié.J’arriverai suivi de leurs milliers d’oreilles,suivi de ceux qui portr?net au flanc des corbeilles, suivi de ceux traînant des voitures de saltimbanquesou des voitures de plumeaux et de fer-blanc,de ceux qui ont au dos des bidons bossués,des ânesses pleines comme des outres, aux pas cassés,de ceux ? qui l’on met de petits pantmalons? cause des plaies bleues et suintantes que fontles mouches ent?tées qui s’y groupent en ronds.Mon Dieu, faites qu’aves ces ânes je vous vienne.faites que dans la paix, des anges nous conduisentvers des ruisseaux touffus o? tremblent des ceriseslisses comme la chair qui rit des jeunes filles,et faites que, penché dans ce séjour des âmessur vos divines eaux, je sois pareil aux ânes, qui mirerout leur humble et douce pauvreté ? la limpidité de l’amour éternel. IMA AZÉRT, HOGY A SZAMARAKKAL MEHESSEN A PARADICSOMBA Add meg, Uram, hogy oly napon szólítson el az ég,amikor porzik az ünnepi vidék.Szeretnék, ahogy itt lent szoktam, valamikedvemrevaló utat választania Paradicsomba, nagy csillagokkal rakottat.Fogom majd botomat, megyek az országútra,s így szólok a szamarakhoz, barátaimhoz :Francis Jammes vagyok, és az égbe indulok,mert a jó Isten a poklot nem ismeri.S folytatom : Jöjjetek, kék ég barátai, kik csak fületekkel hessentitek, szegények,szelíd állatok, a bőgölyt, botot s a méhet. Óh, hadd lássam velük együtt Szent Színedet,hiszen úgy szeretem, amikor fejüketlehajtják szelíden és megállnak, keresztbetéve kis lábukat, hogy reszket az ember szíve,Előtted állok majd, s mögöttem a fülek ezres mind, kik kosarakat cipeltek görnyedezve,vagy tollseprűs kocsit húztak, s bádogkocsit,púpos kannák előtt roskadozó csacsik,tömlőhasú, terhes nőstények, rogyadozók,s akiknek lábszárán kis nadrágocska lógkék és szivárgó sebeik miatt, melyeketkimarnak és körülülnek makacs legyek.Hadd járuljak, Uram, eléd e bús seregben.S add meg, hogy angyalod bennünket elvezessena lombos patakokhoz, ahol cseresznye leng dúsfürtökben, sima, mint a kacagó leányhús,és add meg, hogy a lelkek édenében égivized fölé hajolva, olyan legyek én is,mint ők, akik szelíd s nagy szegénységüketaz örök szeretet tükrében nézegetik. Szabó Lőrinc 2002. dec. 19. Megérkezett a Nyolc Boldogság Közösség kolostori újságjának karácsonyi száma, az interjúmmal: THL: - Amikor festeni kezd, mi az, ami megragadja? V.D.: - Nem ő ragad meg engem, hanem én az ecsetet a munkaidő kezdetén, bocs... Déli egyig festek, akkor elindulok az ételhordóval... itt a teljes interjú Az ezredes úr zuhanyozás közben megkérdezte, használok-e arany festéket. Hogyne, keretezéshez, tubusban: antique-gold, sovereign-gold és copper-gold. És por is van, kétféle színű. Merthogy behozna holnapra néhány szem diót, befesteném-e neki? 2002. dec. 21-22. Franciaországból, e-mail. De így is szép: BĂ©kĂ©s karĂ csonyt Ă©s nagyon boldog Ăąj Ă©vet kivĂ nok. Sapka, sál, téli hajnal, elhaladtomban (7 km/ó), naponta futtában megnézem a Hegymászóbolt kirakatában a jégcsákányt. Mért vágyom pont erre? Igaz, formás, szép darab. És havas hegyeket, csúcsokat, fennsíkokat látok, kék eget, messzeségeket. Igen, csúcsokhoz vagyok szokva. Harminc éve a Fiatalok Stúdiója éves kiállításán Frank János az Ersnt Múzeumban a főhelyre tette egy vörös képemet. Most pedig a 2003-as uszodabérletem sorszáma: 00001. Reggel két ember pillanatra nagyon egymásba felejtkezik a medencében, a lány lábaival átkulcsolja a férfi derekát. Magam elé suttogom: a neve pedig legyen Lukács. SMS régi barátnőmnek: Mi ketten tudjuk, hogy holnaptól már hosszabbodnak a napok. Néhány éve derült ki, ő is számon tartja. G. barátomtól e-mailen most kaptam karácsonyra. Gyönyörű. A szerző cseh költő, Vladimir Holan (1905-1980). (Amúgy Zelk-kortárs). A fordítás Vörös István munkája. FELTÁMADÁS Hogy ez után az élet után itt egyszer még kürtök és trombiták szavára kelljen ébrednünk? Megbocsáss, Uram, de azt hiszem, hogy nekünk, boldogultaknak, a feltámadás kezdetét egyszerű kakasszó fogja jelezni... Még egy pillanatra fekve maradunk... Az első, aki fölkel, anya lesz... Meghalljuk, ahogy csendesen tüzet rak, ahogy csendesen vizet tesz föl melegedni, és a megszokott mozdulattal kiveszi az almáriumból a kávédarálót. Újra otthon leszünk. (A vers a "A létezés művészete" c. Holan-versválogatásban jelent meg.) Kedves G! Köszönöm. Hadd viszonozzam!: Illyés Gyula: ESTI DAL E mai napot is Zsákmányát a vadász Fuvarát a kocsis Fáradalmát az arató Hazahoztam Az ablakfény mely az éjben vigyáz: a Jó a Rosszban A Ház: ahol valaki hazavár Ez a helyem A bérem mégis egy falat halál Nem a szív: a lét lett istentelen Aludj velem 2002. dec. 23. Muszáj volt kinyitni a gépet, bár karácsonyi mindenféle, mert hajnalban fölrémlett, hogy tegnap hátha hejesírási hibával írtam le a had-ot... Tényleg hadd. Amikor Robival az ócskapiacon, A/2-es karácsonyi ajándéknak kötött katonakesztyűt vett ott nekem, hirtelenjében. Zöld kétujjas, de egy kis lukkijárat a mutatóujj számára. Hogy amikor a ravaszt el kell húzni. A/1-es ajándéka is katonai kesztyű volt, de az bőrből, és háromujjas, nyilván hasonló okokból. N. barátom meséli. Pár hete a családban egy leány lottószámokkal álmodott, de annyira, hogy ébredve föl is jegyezte. Megtették a számokat. Aztán még kétszer, majd abbahagyták. S a rákövetkező-; vagyis ezen a héten kihúzták azt az öt számot, ráadásul a megálmodott sorrendben. (Tudnod kell hozzá a mostani magyar lottólázat, minden eddigit messze fölülmúló 3 milliárd vár a nyertesre.) Barátom megkönnyebbült, tönkrement volna az életük. Hogy is állunk ezekkel az álmokkal, para-dolgokkal. Kapcsolat a jövővel. Már Pál is említ egy rabszolgalánykát, akit hitre térített, s aki ezért elvesztette jövőlátó képességét. (Gazdái eljárást is indítottak Pál ellen, jövedelem-kiesést okozott.) Az egyház azért tiltja szigorúan a jövendölést, asztaltáncoltatást stb., mert az arra törekszik, hogy hatalma legyen az idő, végső soron az ember felett; emellett művelői arra vágyódnak, hogy magukhoz szelídítsék a rejtett hatalmakat... (Katekizmus) ...amik nyilván gonosz hatalmak is lehetnek. Egy ilyen jövőlátó álom eredete is hasonlóan bizonytalan sugallat lehet, gondolom. Vagy maradjunk annyiban, hogy ez egy rendkívüli képesség? Anyácskám pontosan tudta, megérezte, amikor meghalt az ura, orosz hadifogságban. És épp most jött ez az e-mail: ...a decemberi váliNEWS egy álomleírással, álommagyarázattal indul. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy a középkorban az álmokat hasznosakra és haszontalanokra csoportosították. Az első csoportot alkotta a kódolt kinyilatkoztatás, pl. a Fáraó álma a Bibliában, továbbá az allegorikus álomüzenetek, megerősítések, pl. a költők hitelt és tárgyat kölcsönöznek ezekből egy-egy versüknek, ezen kívül, amikor valakinek egy elhalt hozzátartozója, ismerőse jelenik meg, és közöl vele szószerinti "igazságokat" (Pl. Scipio álma Ciceronál, majd Macrobiusnál). Ezekkel szemben vannak "haszontalan álmok", melyek közé, ha jól emlékszem, a nappali tevékenységek éjszakai összekeveredései, valamint a rémálmok / fantazmák tartoznak. Elnézést, ha ismerte volna ezt a felosztást, melyet csak nagyon pontatlanul vázoltam. 2002. dec. 24. Úszás után fél óra síelés a Normafánál. Gondolom, utoljára. A fél óra is kifárasztott. A táj fátyolos, lilásszürke, majdnem olyan szép, mint Brueghel képe körülbelül ugyanerről. Huszonhat hegycsúcsot számolok meg Pilis irányában, a völgyekben ködpára. Zúzmarás fák, szép, csöndes. Kedves J., ezt a szelíd-kedves viccet Kajántól, karácsonyra, neked! A mai Népszabadságból. 2002. dec. 25. Le Meux-ig nem juthatott el hozzád híre annak a Pestet megkavaró cirkusznak, ami az elmúlt hónapokban a Citadella körül történt. Egy élelmes és nyilván dúsgazdag vállalkozó, nem bevárva, míg a lassú hatóságok az összes engedélyt megadják, állítólag jóhiszeműen, szóbeli ígéretekben bízva, egy tarrasz-kávézót épített az erődítmény mögé, a lankás dombhajlatra. A Hivatal észbekapott, bontást rendelt el. A tulaj a döntést bíróságon fellebbezte, elkezdődtek a jogi huzavonák. Több főhivatal, minisztérium is belekapcsolódott az ügybe, bonyolult helyzet volt, világörökségi terület, telektulajdon tisztázatlanságok, régészeti vonatkozások. Presztízskérdés. Aztán most valaki bekeményített, s két hét alatt csakugyan le kellett az építtetőnek mindent gyalulnia. A minap az újság már az elsimított domb fotóját közölte. Helyreállt a rend, végre egyszer a törvényesség győzött. Ez talán valami halvány remény a jövőre nézve, állítólag minden kerületben pontos tarifa volt az építési engedélyek megszerzésére, gazember-dolgok épültek sorra a budai hegyekben. Zárójelben. Megnéztem, körüljártam. Ez az építmény formailag, építész szemmel, szinte hibátlan volt, szépen belesimult a tájba. A szerviz-részt eldugták a dombhajlat alá, mint Frank Lloyd Wright annak idején, a terepszint fölé semmit nem építettek. Funkcióját tekintve pedig hasznos és hiánypótló volt. A világ legszebb panorámája, egy kávé mellett megpihenni és nézelődni a japán turistáknak, lent a Duna, a Margitsziget, távolabb a pilisi hegyek. Ingyenvécé. Nagy kár, hogy az igazság győzött. Mikinek bandájának koncertje volt szombaton a Marczibányi téri Művelődési Házban. Számomra a hangerő és a differenciálatlanság miatt élvezhetetlen zene, negyed óra után otthagytam, igaz, a fejem is fájt. Hetente egyszer egy teljes napot próbálnak, ez alkalomra mindig a Rózsadomb tetejére viszi a szintetizátort és az erősítőt, húszkilós láda. Karácsony, Jézus születését a Lukács evangéliumból olvastuk. Egy Miatyánk a rokonokért és a megholtakért. Rácponty. A versajándékozás ötletem bevált. Csak egyikük, őszintén: verset adni nagyobb munka lett volna, mint... József Attila, Hölderlin, Illyés, Levitanszkij. Anyácskám nem bírt a feladat legnehezebb részével: NÉGY verset boritékolt... Egy fél pohár bor, udvariasságból és figyelmetlenségből, így nem tudtam hazavinni, igaz, amúgy sem akarta. Saját mobilján be van programozva a City-taxi. (C-vel ejti.) Három hét múlva 84. Az éjféli mise ezúttal is kimaradt. Fáradtak vagyunk. Kapott versből (József Attila: Imádság megfáradtaknak) de erősebbek vagyunk gyönge életünknél mert a fűszálak sose csorbulnak ki csak a kardok, tornyok és ölő igék (Miközben ezt ellenőriztem a kötetből, az alatta-verscím Illyés Gyulának volt. S írás közben izgultam, mint ír vajon az én Gyulámnak?!) És még egy kedvenc töredék, mert itt, pár sorral lejjebb: Irgalom, édesanyám, mama, jaj kész ez a vers is! -amit Kurtág zenéjére Csengery Adrienne olyan félelmetesen énekel-sikít el. Egy másik ajándék egy zseniális gyermek-felnőtt mesekönyv, most jelent meg, Sík Kiadó: Lafkádió, az oroszlán, aki visszalőtt, Silversteintől. Oroszlán, aki megtanul a puskával bánni, világsztár lesz, megtanul mindent, golfozni, estélyekre járni, és végül már a papírszalvétát sem eszi meg. Legjobban liftezni szeret. Akkor kerül válságba, amikor barátai afrikai vadászatra viszik. A múltkori képérdeklődő francia, akit elhárítottam, hogy külföldre munkámat: nem; váratlanul válaszolt: Thank you for your reply. Sorry to insist but I wonder what abroad means ? Is abroad: outside of the room? outside of the house? outside of the city? outside of the country? outside of the continent? outside of the world? outside of the galaxy? outside of the universe? etc... I am from abroad. You are from abroad. We are all from abroad are not we ? ... Válaszom: You won... És egy másik, mai e-mail: ... az 1980-ban készült Más világ című műve az én tulajdonomban van. Nyilvántartási száma: A/80/14. A Weblapján megtaláltam, aminek viszont én örültem meg. A kép kalandos úton jutott hozzám. 1993-ban a szegedi bizományiból vásároltam meg, ahová viszont az akkoriban felszámolt Hazafias Népfront maradvány-szervezetétől került. ...eredetileg a szegedi tanácsháza gyűjteményében volt, ahonnan letétként vagy átadott vagyontárgyként került a népfronthoz... Gyűjteményem egyik legbecsesebb darabja. A weblapon lévő fotó nem igazán színhelyes, túl sötét. A közeljövőben kapok kölcsönbe egy profi gépet, akkor majd küldök egy jobb felvételt róla, amit összehangolok az eredeti kép színvilágával... 2002. dec. 26-27. Délelőtt az idei utolsó, 31. kép, ez is 80 centis. Rokoni karácsonyi ebédre hivatalos, víg csevely, oldott társalgási hangnem, nem igazán erősségem, hallgatni sem. Sokan vagyunk. Kézfogásnál följajdulok, szabadkozom, reuma. A rokon ránéz, egészségügyis: ez ínhüvelygyulladás, be van dagadva, és meleg. Akkor viszont gyógyítható, ez a nap hozadéka. Holnaptól kúrálom, csak még ma három keretet le kell csiszolnom, év végi számadásra készülök. Ősszel végül hét kép. Este még átfestve az A/00/39, összehasonlítható, föntebb, 2002. dec. 17.-nél már mutattam, most reményesebb, bár itt ezen a kópián ez aligha érzékelhető. Túl színérzékeny. Szerdán jövünk, addig Katával egy Maros menti kolostorban, pihenni. Szia! 94. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2003. JANUÁR (2002. dec. 28.) - 2003. jan. 2. Kunszentmárton, pihenés. SMS váltás Mátéval: -- Sirák 12, 1-7-nek mi az értelmezése? - itt ülök a Maros partján egy karmelita kolostorban az ágy szélén, fázom, és nincs kath. bibliám. -- itt ülök a Gangesz partján egy budhista kolostorban egy csomó kath. biblia mellett. (2003. jan. 15.: nem is ott ült.) Az ebédnél kérdezem, levest kavargatva, Ilonától: kaphatnék még abból a kenyérkockából? Vegyél csak, a múlt héten hoztam 40 köbmétert Bécsből, kamionnal. Karmeliták. Szilveszter éjjelén néhányan a Macskafogó c. rajzfilmet néztük, boldogan. Leo testvér valami pálinkával kínál. Mondom, én az ilyeneket nem szeretem; kakaó, paradicsomlé? Beraktak tíz liter paradicsomitalt a csomagtartómba. Évente tán egy mozit nézek, itt viszont orrvérzésig, házivetítőn, igaz, ezek jól bevált régi minőségek. Most kattant össze, hogy a Rubljovot ugyanaz a Tarkovszkij csinálta, aki a zseniális Stalkert. (Kata véletlen Szinisztra körzetet mondott, de az is jó.) Ez a Rubljov. Elég volt belőle az első fele, nagyon jó. Amit én ebből hallok: a pátoszos messzeségek, időben és térben. A szörnyűségek. Hihetetlen-gondos képszerkesztések. Minden snitt egy tanulmányrajz gondossága. Nekem olykor túl homályos helyzetek. Mit néztem még. Levetítették a Volt egyszer egy vadnyugatot is. Sőt, mert az atyácska közben vacsorát főzött, így aztán neki is, még egyszer, éjszaka. A film a népmese szigorú szabályai szerint, ahol -- ritkán -- kilép ebből, zavaró is. Ez is nagyon jó munka. Kata kérdezi, mit néz ezen egy hetven éves pap? (Szerintem mindnyájunkban él a kisfiú, aki szeretne fél tucat indiánt, egyszerre, csípőből.) Valamiben olvastam: Poklot Isten nem teremtett, mert Ő nem teremt rosszat. Azt ki-ki magának építi- A 180 oldalas digitális fényképezőgép segédkönyv egyik fejezetének címe: HOGYAN NYOMJUK LE AZ EXPONÁLÓ GOMBOT? A dolog nem is annyira tréfa, lent napokig tanultam a gép kezelését. Digitális fotózás. Az önmérséklés, önfegyelem egyelőre áttevődik az utószelektálásra. Korlátlanul lehet pufogatni. Mikivel sétáltunk egyet a faluban (egy napot ránk szánt), ha találtunk valamit, először ő fényképezte le, aztán én, ugyanazt. A különbségeket egyeztettük. Ami új az egészben: az életben soha nem néztem témát színesben. Ez se rossz, bár valahogy komolytalanabb. Itthon fölraktuk az eredményt a kompjuterre, Miki három fotót tartott meg mindössze. Farvizén én is, a harmincból kettőt. Ez az egyik: F/02/12 Ez itt pedig a Kőröspart, szintén kissé Rothkós... Ez a digitális fényképezés valami más, kiderült, meg kell találni a helyét. Hogy azonnal üzemkész. Eredetileg technikai segédeszköznek vettem a kompjuterhez, ábrakészítéshez. Fázisfotó készülő képről. Alkalmi felvételek, unokák. Kirándulások, hátha bejön, Szüts kedvet csinált hozzá párizsi képeivel. A gép 35 deka, az én telével-ötkilósommal szemben, és jóval erősebb telehatást tud. A másik, amit ezekre a napokra, és amivel boldog voltam, megint és újra a Káoszelmélet: Mandelbrot cikke fordulópont volt gondolkodásában: Milyen hosszú Nagy-Britannia tengerpartja? Ez az elsőre nevetséges kérdés egyáltalán nem értelmetlen. Bármely partvonal végtelenül hosszú, legalábbis bizonyos értelemben. Egy másik értelemben viszont attól függ, milyen hosszú a vonalzó... A földmérő vesz egy körzőt, szétterpeszti szárait egy méterre, és végigsétál vele a part mentén... de a körző átugorja a méternél kisebb kanyarokat... és mennyi út ez egy csigának, amelynek végig kell vergődnie minden kis kavicson... Vagy a káoszelmélet (egyik) születése: Lorenz szimulált időjárása a számítógépen, ahol soha nem jött az alkonyat és nem esett eső. Lebutított paraméterek, és mégis, az időjárás soha nem ismételte önmagát. Aztán (1961 tele) egy reggel nem az elejéről kezdte futtatni a programot, ahogy szokta, hanem az előző napi záró adatokat táplálta be. Azonos számok ellenére megdöbbentően eltérő időjárás, mire a reggeli kávéját megitta. Megtalálta az okot: Az előző napi szám, a 0,506127 helyett csak ennyit írt be: 0,506, gondolván, hogy ilyen apró különbség nyilván elhanyagolható. Ebből született a pillangóhatás tétel (hogy egy pekingi lepke szárnymozgása egy hónap múltán Amerikában tornádót okozhat), vagyis az érzékenység a kezdőfeltételekre. 2003. jan. 4. Továbbírtam a fenti úti-dolgokat, megcsináltam az év végi számadást (lásd ÉLETRAJZ / MI TÖRTÉNT MÉG / 1980-TÓL), most hol is folytassam a Káoszt, ez itt a fraktál-ügy, de mindenütt gyönyörű: Milyen nagy? Meddig marad fenn? Ezek a legsarkalatosabb kérdések, amiket egy tudós feltehet. Annyira alapvetőek a világ felfogásában, hogy nem könnyű észrevenni, milyen egyoldalúság jár velük... A felhők -- fraktáldimenzió segítségével -- leírható szabálytalansága egyáltalán nem változik, ha különböző mérettartományokban figyeljük meg őket. Ezért nem tudják megbecsülni a légiutasok, milyen messze van tőlük egy felhő... Az erek, a főütőerektől a hajszálerekig szintén folytonos sorozatot képeznek. Az elágazások fraktáltermészetűek. A Koch-görbe módjára, amely végtelen hosszú vonalat zsúfol össze kis területre, a keringési rendszernek is óriási felületeket kell egy korlátozott térfogatba sűrítenie. A test tartalékait tekintve, a vér igen drága és a tér roppant kelendő. A fraktálszerkezet olyan hatékony, hogy a testszövetek többségében nincs olyan sejt, amely három-négy sejtnyinél távolabb esne valamely értől. Mindazonáltal az erek és a vér kevés helyet foglalnak el, a testtérfogatnak alig öt százalékát. Ahogy Mandelbrot kifejezte, ez a velencei kalmár tünet. Muszáj abbahagyni. Az uszodában Gábor, gépészmérnök barátom elmondta, mivel töltötte a pihenőnapokat. Végignézte Márai tíz kötet naplóját, kiírta a megemlített magyar írókat, s ennek alapján egy jegyzéket, egy Márai-féle irodalomtörténetet állít össze, már az F- betűnél tart. Krúdy szerepel a legtöbbször, vagy negyvenkétszer. Nagyon szerette Aranyt és Jókait. Adyt lepocskondiázza. Gábor az idevonatkozó sorokat kiírja, ha túl hosszú, rövidítve. Sőt Illyés replikáját is beleveszi, ahogy az saját naplójában egy Márai kritikára reagál. Mondtam neki, tegyük be egy folyóiratba, segítek. Ezen még gondolkodik. 2003. jan. 6. Gábor már a H betűn is túl van. Ha kész, megcsinálja ezt Illyés 7 kötetes naplójával is. Úgy látja, Márai sok helyen mély, de olykor fenékriszálós és üres. Hiányzik belőle a humor (hasonlítgatja: mellette Illyés öniróniája). Illyés számon kéri tőle a naplójában, a hetvenes években, hogy soha nem ír családjáról. G. szerint meg kellett volna várnia az ítélettel Márai utolsó kötetét, ami főleg felesége haldoklásáról szól (tényleg megrázóan) (Kata szerint az nem az asszonyról szól, hanem a halálról.) A klub javaslata szerint a munkát a két napló párhuzamba állításával kellene folytatni: azonos időben mivel és milyen arányban foglalkozik a két pasas. Ötletemet, hogy vegyék bele harmadiknak Van Goghot, elvetették. Ketten, hogy részt vegyenek a társalgásban, különböző fordításokban Villont szavaltak, felváltva. Egyikük Faludyra esküszik. Itt a diskurzus félbemaradt, mert Gábor kész lett az öltözködéssel, indult az egyetemre, vizsgáztatni. Az A/02/31-el ma délelőtt itt tartok, nem túl sokat dolgoztam rajta, kicsit javult: Tegnap -- vasárnap -- idegnyugtató felhőjátéknak egy jó óra a Nemzeti Galériában. Üldögéltem a Vasút mentén előtt. Gyerekkoromtól a fejemben van. Hogy mit tud egy tematikusan jelentéktelen felületből kihozni, micsoda absztrakt ornamentikát - ezt most láttam meg, hogy nézegettem a sínek közötti területet, a kőzúzalékot. Egy mezei festő, ha a téma, mint itt, kopogós, nyilván hozzáillő, törtvonalú (tehát nem puha kontúrú) köveket; szürke-fekete foltokat rajzol. Valami ilyesmivel kezdhette ő is. De aztán jöttek rá a fehér expresszív csíkok: rárajzolta még a szél süvítését? az elinduló mozdony kattogását? valami zaklatottságot? a hóesést? A fehér körívek viszont teljesen értelmezhetetlenek. Most, hogy írom: talán kis hókupacokra gondolt? De az ott nekem nem ugrott be. Mindenesetre a felület ötletes, és gyönyörű. És itt a kép részlete. Dévényi Pista (MNG) segítségével megtaláltam a neten a reprót, és többszöri kísérlet után ezt is megtanultam; sikerült leszednem a képet (mentés gomb): www.kfki.hu/keptar vagy www.mng.hu - úgyhogy itt van. (A repró színe nem olyan rettentő jó, pedig kicsit igazítottam is rajta.) (A talpfa viszont rondán van megfestve.) Hogy van ez? Hogy Yann-t tolókocsiban vittétek sétálni? Egy hét éves fiút? És hogy ez már a gyógyulás felé mutat? Mi ez? Kata szívizomgyulladásra gondol. 2003. jan. 7. Csendesen és nem bevallottan szorongós napok. Lassan el kell kezdeni készülni a márciusi alkotóház időszakra. Nagyon és túlságosan bejáratott nekem ez a 60 x 60 centis képméret, hogy találok-e még itt új kompozíciós rendet. Jó lenne kísérletezni, de a méretet a lemezvásárlás és alapozás előtt kell kitalálni. Vagyis most. Vagy: valami nagyobb méret, és alkalmanként vágni? És főleg: kilépni a négyzet formátumból? Gyáva vagyok, nyomaszt. A szentpétervári bazilika restaurálásakor a kupolán karcnyomokat találtak. Varjak szokásává vált csúszkálni. Megfigyelték ezt Moszkvában is, a Kreml aranylemezein. Verebek lejtős esőcsatornában: föl-le. Amit etológus tud, a legnagyobb intelligenciára valló játék a következő volt: egy varjú hanyatt fekve kis faágat dobált fölfelé a csőrével, és megpróbálta karmaival elkapni. (Kossuth rádió, Szonda, tudományos híradó) Ma a Lukácsban jelezték, két e-mail-t kapok, ami a Hollán versre hajaz. Pilinszkytől és Quasimodotól. A vízben megtudtam a mamától, hogy Máté nem is Indiából SMS-ezett. Igaz, én azt is elhittem ötödikes koromban, hogy a németeknek olyan tankjuk volt, ami a fölrobbantott Petőfi híd pillérein át tudott ugrálni a túlpartra. Gábor hazafelé elkísért egy darabon, azon morfondíroztunk, hogy tévedhetett ekkorát Márai Ady értékelésében. Irigység? És hogy miért nem zavarta el azt a rengeteg vendéget esténként Illyés Gyula. Illetve a lehetséges motívumok, azok arányai. A haza ügyei? hiúság, hogy ő fontos ember, hogy netán sokan szeretik? kedvelte a társaságot? szeretett beszélni? végre egy kis kikapcsolódás? Házunk elé érve aztán kicsit besegítettem a házgondnoknak, Bellácskának (45) a hólapátolásban, hogy megmondhassam neki, kár lenne visszahíznia. Megköszönte. 9h. 40. megjött a válasz: Fönn vagyok hajnali 2h óta, ez még kb. 4hétig így lesz... elfelejtettem elmagyarázni Yann betegségét: úgy hívják, hogy purpura rhumatoide, erről gondolom sose hallottál? Elég ritka ügy. Az a lényege, hogy -- na, itt bajban leszek a magyarral -- a vérben lévő plakettak (tán lemezek?) nem látják el megfelelően a funkciójukat, és a vérerek rendkívül sérülékennyé válnak, fölfakadnak a legenyhébb nyomásra, erőfeszítés hatására, stb. A betegség az esetek 80% -ában lassan, de gond nélkül gyógyul, 20% esély van komplikációkra, amik tönkrevághatják a vesét, vagy benső vérzést okoz a gyomorban. Kb. hat hét után derül ki, hogy milyen kimenetelű Yann betegsége. Az első három hét alatt még felülnie sem volt szabad, karban kellett hordozni, kerülni minden erőfeszítést, sokkhatást, stb. Vizeletet, székletet kell ellenőrizni minden nap, hogy nincsenek-e vérnyomok, amik a veseproblémára utalnának. Egyáltalán, folyton figyelni kell, pihentetni, elég idegölő ügy. Néhány napja fölkelhet, a kedélye is jobb, rendkívül fáradékony, és továbbra is kerülni kell minden erőfeszítést. Az az orvosi alapállás, hogy "ne aggódjunk, csak figyeljük állandóan, mert barmikor jöhet egy szövődmény, aminek ugyan kevés az esélye, de sosem lehet tudni"... Ez a "ne aggódjon, DE figyelje ÁLLANDÓAN" című orvosi tanács felér egy lelkigyakorlattal... Barátaim, Le Meux-ben beteg egy hétéves kisfiú. Bár nem ő a keresztgyerekem, hanem a másik, de. Aki hívő köztetek, el lehet mondani érte (és a mamájáért is) egy fohászt, egy imát. Mai munka: nyolc kiló beszáradt alapozó megdolgozása, fogpaszta finomságúra. Nagy spaklival, kézfájás ideiglenesen felfüggesztve. Igaz, még sincs ínhüvelygyulladás, csak van mezei kopás. Elkezdtem a fölkészülést Kecskemétre. Közben magnóról Latinovics Illyést szaval, megdöbbentő. mert nincs szabadjegy jól haladni a korral; mert van, amikor -- hány a példa! -- a néma szólal, az iszkol, aki űz, makulátlan a céda mocskos a szűz. (Óda a törvényhozóhoz) Vagy az Egy mondat a zsarnokságról vége: porod is neki szolgál. Elképesztő egyébként, ahogy eget és földet, száraz kórót és nemzethalált egybe lát. És olyan tömör fogalmazások, hogy első szavalatra befogadhatatlan. 2003. jan. 8. Reggeli tarisznyatartalom: az uszodai dolgok, templomból hozott oltáriszentség, esti áldoztatáshoz, két kiló faátvonó tapasz, alapozáshoz, ezt útközben vettem, egy angol nyelvű szociálantropológiai bibliográfia, ezt Kata küldi valakinek, és egy fél kézirat Márairól, ezt meg én kaptam az öltözőben. M. barátom telefonja Győrből: szerinte a Derkovits képen a fehér félkörök a havas esőt sugallják. Valahogy én is így. 2003. jan. 9. Itt most Márai idézetek jönnek, nekem nagyon érdekes ez az egész. Kértem Gábort, minden idézethez legyen dátum. Nagyon nem mindegy, mert például az emigrációban szinte a magyar nyelv tartotta életben. Egész más a súlya, ha akkor bírálja Babitsot, mintha még életében. És javasoltam, ABC helyett tegye át az írókat időrendbe. És nézze meg, milyen szempontból tárgyalja őket M., bizonyára nagyon érdekes. ARANY .. Reggel a Buda halálának negyediktől hetedik éneke. Mint aki füstös kávéházból gonosz virrasztás és éjsztakázás után a csömör és émely ízeivel szájában kilép a szabadba, s belélegzi egy erdő avyg gy rét élenyének /sic/ pezsgő illatát. A.J. -- mint minden igaz költő -- engedi, hogy „a nyelv írjon”, amit mond, csk ürügy arra, hogy megszólaljon az anyanyelv. A versfaragó számára az anyanyelv csak médium, amelyen át eltrombitálja, amit mondani szeretne. Csodálatos Arany. A megnemesedett érzékiség, ahogyan a Természet tüneményeihez nyúl, -- ujjheggyel, vigyázva, nehogy a Tünemény hímpora vesszen... „Mint szellő ha fogan vak déli melegben / Piczi pöhöly elsőbb, út kis pora lebben / Majd a berek szélin leveli a nyárnak / Táncot ezüst hassal, nesztelenül járnak...” Négy sorban mennyi érzékiesség! -- az „ezüst has” és a „nesztelen tánc”, ez az odaliszk-jelenet... Éjjel a Toldi estéjé-ben a sorok: „...jött az édes álom / Aki legjobb orvos a világon / Aki legjobb orvos, legjobb dajka / vagy tán puha bölcső, vagy himbáló sajka / Vagy folyam az élet s halál közti mezsgyén / Egyik partja innen, másik túlnan esvén. / Mint egy Brahms-melódia, melyet elalvás előtt hallgat az ember, a sorok belső zenéje áthallatszik az álomba. BABITS ...Ödipusz fordításában néha érzik az a többlet, melyet mind mohóbban keresek, emberben és írásban: mintha csak az a szó menthetné meg a világot, melynek evangéliumi ereje van. Az evangélistáknak nincs mindig evangéliumi erejük, Szent Pál az egyetlen, akinek minden sorában érzem ezt a többletet... Mikor Babits és Sophokles összefognak, hogy hírt adjanak Ödipusz tragédiájáról, az idő és a mű mély gödreiből felénk lobban ez a különös alvilági fény. Babits nagy volt, igen nagy. De magasabbra nyúlt, mint ahová keze elért. Mozdulata így néha bizonytalan, mesterséges, erőszakolt. De így is megindító. A világirodalom az indulat szavával kezdődött, mondja Babits. „Haragról dalolj, Múzsa!” -- kiáltja az Iliász kezdősora. Minden nagy emberi vállalkozás az indulat szavával vagy mozdulatával kezdődik: az értelem csak utánakullog e félelmes szónak vagy mozdulatnak... A Jónás könyve kéziratának fakszimiléjét kiadták a könyvnapra, s amint betűzöm a kézírás mását, azt az izgalmat érzem, amit minden autograph-gyűjtő ismer: meglesni az írott betűben az alkotás titkos pillanatát. Titokzatos pillanatok és nyomok ezek. Mintha valaki a Genezis szemtanúja lenne... BERZSENYI ...levelei túlzottan udvarias, mentegetőző, s a kor cikornyás formanyelvén túl hajbókoló, s ugyanakkor betegesen gyanakvó, örökké megbántott, hiú, dicséretet zsaroló, elismerés követelő beteg ember levelei... Közben Balassi, aztán Bethlen Miklós, Cholnoki Viktor, Devecseri! (dicséri!), Fenyő Miksa... Sajnos az arányok, az arányok: elég ennyi. Muszáj abbahagyni. 2003. jan. 10. Utolsó javítások, és készek a tavalyi képek. Ezeket már az Ernst-kiállítás után, októberben kezdtem. Aztán a képek fotózása, estig. Közben film hajkurászás, nem kapni jót. Azt találtam ki, a címek ezentúl így: Műterem kiállítás után - A/02/27 Műterem, Duke Ellington - A/02/28 Műtermem harminc éve - A/02/29 (ez 100x100 cm-es) Műterem ma délután - A/02/30 Szelíd műterem - A/02/31 2003. jan. 11. Vojnich Erzsébet lefotózta az Orlay utcát. Azért ez valami. Šudek (cseh fotós, zseni) itt zokog a vállamon. (csak azért nincs itten felkiáltójel, mert azt elvből kerülöm.) 2003. jan. 13. Értelek, kedves M., hogy ha költészet, akkor inkább Petri és Arany. De engem elbűvöl ez az ég és föld egybelátása, egybehordása, ez a mennydörgéses világlátás. Nézz csak ide, a tavaszvárással kezdi, és aztán: ... Minden lehet. Járványok. Hidegzáporú kilakoltatás. Sárban cuppogó menetelés ökrökkel, nőkkel, el-elmaradó aggokkal. Vasrostélyú zsoldosok mi-indokolta kicsörtetéseivel... ...minden lehet. Varjú-versengés? Vagy géppisztolyok? Vagy szónok-makogás, vagy - honnan ismerősen? - lepra kereplők? Csengős szánok (messze, de tanyarablásra vagy nászútra?)... ...miközben a magányos, messzi, pusztai vén ház körül cerberusokként állnak őrt a kétes jövő ellen (föl-fölcsaholva) a megvesztegethetetlen nagyapai juhászkutyák. Az ígéret megszegése Öreg!, Tök nem értem, miről beszél, de ezek a képek! Illyés tud valamit. 2003. jan. 16. Napok óta nincs szó, mondat, írás, nincs gondolat. Van: munka. Mennyi munka. Szombaton 5-kor nyílik a kiállításom a győri Esterházy Palotában. Az ember nem gondolná, hogy evvel mennyi satöbbi. Pénteken utazom. Este, na most kis szusszanásnyi. Életem legnagyobb kiállítása lesz ez, úgynevezett, lent van vagy 90 kép, és most kértek még tizennégyet. Csak halkan kételkedtem interurbán, biztos, hogy jobb, ha több?! De hogy még a földszintre is... Így váratlan fordulattal, mindenféle elvet fölrúgva, ma délelőtt a legújabb, a még éppenszáradt új képek is leutaztak, a 80 centisek. Kíváncsi vagyok, hogyan fognak működni. Miki sötéttónusú, méteres képe is lement, ami soha nem szokott szerepelni. Nagyon jó világítás kell neki, valószínűleg nem túl erős: Sötétzöld műterem - A/90/03. Ez az a kép, amiről annak idején az egész család igyekezett őt lebeszélni (komor kép) avval, hogy úgyse látod, olyan sötét. Mire azt válaszolta, nem baj, tudom, mi van rajta. Eszembe jutott, és így leutazik az a kép is, ami a győri meghívón szerepel: A/02/06. Pár fontosabb képet itthon tartottam ugyanis, az esetleges érdeklődőkre is gondolni kell, ebből élek. A címét átformáltam, megtehettem, mert még sehol nem szerepelt: Halkszavú műterem - A/02/06. Szeretem ezt a képet. (Illetve nem is ez, a párja van a meghívón.) Győr ragaszkodott címlistámhoz, hogy ő mindenkinek küld meghívót. Mondtam, minek, tudtam, ebből sok malőr lesz, többen kínosan érzik magukat, majd győzök magyarázkodni, hogy dehogy kell lejönni. Van olyan is, aki úgy értelmezi, nekem tesz szívességet, hogy megnéz, holott én teszek szívességet, bocsánat. Közben egy e-mail, ma kaptam, ide teszem, hátha valaki le tudja fordítani nekem: Cher Monsieur, Mon amie et moi-męme avons été trčs touché et ému par votre article paru au journal français "Courrier international". Nous nous sommpes précipités sur votre site Internet et avons découvert de magnifiques tableaux. Cependant, ŕ notre grande surprise, nous avons dans cet article que vous détruisez vos tableaux pour des raisons que nous comprenons, mais nous estimons que l'humanité a besoin de vos oeuvres. A ce sujet, nous permettons de vous demander dans l'hypothčse ou vous souhaiter détruire l'une de vos oeuvres de nous la transmettre, de nous en faire un don. Cette demande est trčs déplacée, nous en avons conscience, mais nous sommes trčs tristes de voir vos tableaux ętre détruits, et nous serions trčs honorés et trčs fier d'avoir l'une de vos oeuvres chez nous. Merci Monsieur pour ce que vous faîtes, continuer ŕ nous faire ręver. Cordialement, M. S. Viszketek, a bőrgyógyászatról laborba küldtek. És igazuk volt, megint vércukorbajos vagyok egy kicsit. A kompjuterben megnéztem, hogy alakult a koleszterinszintem az elmúlt tíz évben, nincs baj. Vettem kis fehér cukorpótló tablettákat. Időutazás két nap alatt. Mamácskámnak 84. születésnapjára mára megszereztem egy gyerekkori mesekönyvünket: Pajzs Elemér: Pualu, a fóka. Anyám boldog. A könyv harminc éve ott maradt utolsó iskolájában, ahol tanított. A gyerekeknek rendszeresen olvasott belőle. Nálunk pedig Pualu családtag volt. Ötven év után most újraolvastam. Pualu, aki árva kölyökállatként eszkimó gazdáihoz kerül, és háziebként viselkedik, boldoggá tesz egy gyerek nélkül maradt családot. Megmenti a gazdáját a viharban, megtanul labdázni, ért minden szót, satöbbi. A végén bonyodalom, egy könnyelmű ígéret alapján elkérik, cirkusz számára, de ő a hajóról lecsusszanva, hazaszökik. Hogy mennyire fontos volt nekem, ebből tudom: 56 tele, forradalom, nincs iskola. Tizennégy évesen anyám írógépén világenciklopédiát írok, címe: FÓKA. Három fejezetre emlékszem belőle: A természettudományi rész: állat és növénytani rendszerek; egyszikűek, kétszikűek, hüllők, gerincesek, ilyesmi. És persze a Mengyelejev táblázat, amit áhítattal bámultam. Hogy a még föl nem fedezett elemek adatait előre meg tudják mondani, gyönyörű. Már akkor szerettem a táblázatokat. A második, a magyarságról szóló részben, amire emlékszem, a fontos dátumok Szent Istvántól kezdve, Mohács, Trianon, ez vastag feketével. Volt egy gyakorlati rész, ami egy kiscserkész számára kellhet, lombsátor készítés, talán a morzejelek. Lista, kirándulásra mit kell magammal vinni. Ezt egyébként azóta is használom, főleg alkotóházba költözéskor, bent van a kompjuterben is, át meg átírva az évek folyamán. A KÖNYVEK után külön tétel a József és testvérei, nevesítve. A legutolsó beírás a digitális fényképezőgép, és a mobiltelefon töltője. A mi kiesett: altfurulya, kották. 2003. jan. 19. Két nap kellemes vendégség Győrben, a kiállítás-megnyitóm alkalmából, gyűjtő barátomnál. Egy négyzetméter reggeli volt számomra terítve. Tejben-vajban, margarinban és négyféle lekvárban fürösztöttek. Azt hittem, majd henyélek, s közbe-közbe egy kis káoszelmélet. Persze minden idő elment a kiállítással, sérült keretek javítása, reflektorok igazítása magas létrán. Tényleg életem legnagyobb kiállítása, 111 kép, és mégsem túl sok, mert kis termek fűzére, labirintusa; kamaratárlatok. Jól rendezve. Nagyon szépen megcsinálták ezt az Esterházy-palotát. A megnyitóközönség helybéli, láthatóan összeszokott társaság. Miklós (Nagy, nem Szüts) emberközeli megnyitója: A CSEND FESTŐJE Gyermekkoromban szerettem beteg lenni. Édesanyám a kedvencemet, nápolyit vásárolt, és citromos limonádét ittam hozzá. Délelőtt a szobámba - ahol magas dunyhák között, hőemelkedésben feküdtem - behallatszott a kinti jövés-menés, edénycsörömpölés, suttogás, távoli, meghitt zörejek. Az egésznek végtelenül békés emléke él bennem. A szeretet nyomai, amint félálmomban megigazítják a takarómat, a biztonság tudata, és a csendé. A csendé, melyet azóta is mániákusan keresek. Azé a csendé, amelyet álmos tavaszi és szürke őszi délutánokon élünk át, ahogy az ablak alatti fák tar gallyai hintáznak, hűvös szél dudorászik odakint, én pedig bent a szobában, a biztonságos melegben olvasok, festegetek, vagy éppen ütögetem rozzant zongoránk krém sárgáról barnásra kopott billentyűit. Csend van, a békesség hullámai áradnak szét. Ezek voltak a legszebb pillanataim. Aztán a lázas kamaszkor, az új felnőtt élet intenzív sóvárgásai jöttek, nyugtalan napok, hónapok, évek következtek, míg egyszer rádöbbentem, mennyire hiányzik a csend, és az abból fakadó izgalmas kreativitás. a megnyitó teljes szövege Ahogy meglesznek, a 08. ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK-hoz fölteszem a többi a győri anyagot is, hamarosan kész a végleges műtárgyjegyzék is. Az útnak több hozadéka is volt. Vendégszobámban a polcon egy Dali-album. Tán tíz akvarell a Miatyánk gondolatira, sorra. Díszkiadvány. Szegény csacsi öregúr! Fénykorában se... avval az egyébként marhanagy tehetségével. Ezek itt: felhőt, eget, kozmoszt sugalló foltkavargás, némelyik egész érdekes. De hát most tematika van, ő megijed, s a bal alsó sarokba hirtelen odabiggyeszt egy apró térdelő püspököt. Egy ilyen kép lógott 84-ben a Szigligeti Alkotóházban az ágyam fölött, amíg be nem tettem a szekrény mögé. Bartha valami világvégi Bábeltornya, absztraktice, ő is megrémült a helyzettől, nála egy kis ablakon egy kecske kukkant ki. Hanem az utószóban a nagyhírű teológus, Nyíri professzor: A Miatyánk kérései kivétel nélkül föllelhetőek a korabeli palesztin vallásos irodalomban, kivéve a megszólítást: ABBA, Atyám. A gyerek gügyögő hangjából a mi apu, papa szavunknak megfelelő ABBA párját ritkító bátorságra és bizalomra vall, hogy Jézus így beszél Istennel, mint gyermek édesapjával: egyszerűen, szívélyesen, félelem nélkül. Jézus, [amikor imádkozni tanít] a vámosokat és a bűnösöket is fölhatalmazza az ABBA kimondására, hogy EZZEL AZ EGYETLEN SZÓVAL MEGNYISSA ELŐTTÜNK AZ ISTEN ORSZÁGÁT. ...vakmerő, csaknem arcátlan dolog apunak szólítani Istent... EZ AZ EVANGÉLIUM ÖRÖMHÍRÉNEK VELEJE... Hozadék továbbá, házigazdáim kiderítették, hogy összekevertem a glukózt a koleszterinnel, semmiféle cukorbetegség. Gyorsan második süti. Aztán. Eszembe jutott a Múzeumnak ajándékozni két képet, az igazgatónővel ki is választottuk. Az állandó kiállításunkon már kilenc munkával szerepelek, jó kis anyag lesz együtt: A/97/09 és A/02/27. 94-ben, az Alapítvány szerződésében rögzítettük, hogy a képeknek évi kilenc hónapot falon kell lenniük, a Múzeum Magyar Ispota épületében, vagy az Esterházy palotában. Itthon több e-mail várt. Egy szép-komoly levél is: ...valamelyik novemberi Magyar Nemzetben olvastam az Önnel készített riportot. Fontos üzenetek voltak benne, talán több tucat is megérintett - nálam ez nagy szó - de egy bekezdés rendkívül sokat jelentett a számomra. A házasságról, a feleségről beszélt: „Egyszer halálosan szerelmes lettem egy asszonyba, de tudtam, hogy ISTEN ELŐTT KÖTÖTT HÁZASSÁGOT NEM LEHET FELBONTANI, HA BELEGEBEDEK SE. Szerencse, hogy így van. Sok munkával újra barátokká váltunk. Igen, a mindennapos együtt-élet észrevétlen szépségei és titkai, az összenevetések...” Én szintén beleszerettem egy másik asszonyba, feleségem, gyerekeim vannak. Próbáltam, próbálok kitörni, talán sikerült, ebben ott voltak segítségül a fentiek. Feleségemnek elmondtam a viszonyomról mindent - tudva, hogy csak így sikerülhet - és elmondtam, hogy még mindig szerelmes vagyok. Megértette. 14 éve szeretjük egymást... megmutattam a cikket... 2003. jan.20. Kata sok év után találkozott az ismerős vak házaspárral. Nagyon megpróbált bennünket a Jóisten ebben az évben - újságolja a férfi - egy másik asszonytól született egy gyermekem... Talán te próbáltad meg nagyon a Jóistent - mondja Kata. A délelőtt elment a győri kiállítás 111 képe beírásával. Szereplésnaplóba S.0304 sorszámmal, majd ezt a számot minden képhez is. Aztán ellenőrizni a 222 adatot, mindkét táblázatban egy-egy hibát találtam. Ha egy szám téves, (ellentétben egy szóhibával), az egész értelmét veszti. Ez után a győri kiállítás áttekintő anyaga (a KIÁLLÍTÁSOK fejezet része) A tegnapi verőfényes kirándulás két emléke, megpróbálom ezt a turista-puffogtatást, ha már megvettük azt a baromi drága gépet. (A képekre semmi kéket nem tettem rá, magától hajlik agfába, vagy ilyen volt.) Reggel a kabinostól kaptam egy dossziét; Gábor befejezte Márai naplóinak kibogarászását. Bíztatjuk, ha befejezte a párját, az Illyést, a kettőből csinájon egy könyvet. Néhány idézet hirtelenjében a legújabb részből: (a szövegromlásért nem felelek, G., bár mérnök és tanár, még nádtollal ír, a tintát is maga főzi. Vagy tízszer fölajánlkoztam, hogy megtanítom a PC-re.) (Márai: Napló 1984-89): - Éjjel... Krúdy tárcái. Minden más émelyít. A vers is majdnem morgás, szájgyakorlat. - Minden éjjel Krúdy. Remek portré Podmaniczky Frigyesről. A jickás báró a fiókjának írt regényeket. Úriember volt, tudta, hogy másképp nem érdemes írni, csak a fióknak. - Nemeskürty István (1925 -). Olvasmányok az elmúlt hetekben: Nemeskürty István nevű hazai kommunista odaállású történész irodalomtörténete. Mesélgető olvasókönyv, szószátyár. Rólam is ejt néhány vállveregető zokszót. 1945-ben elvágja a magyar irodalomtörténetet, ahogy trimmelik a kutya farkát. (a trimmelés nem farokcsonkítás, hanem szőrritkítás V.D.) A Kassai polgárokat nem említi, valószínű kellemetlen felidézni a jelenetet, amint a Nemzeti színpadán Somlay és a polgárok ököllel verik az asztalt és üvöltik: Jog nélkül nincs emberi élet. (Gábor kikeresett egy Nemeskürty szöveget: A gyertyák csonkig égnek már akkor is unalmas volt, ma olvashatatlan. N.I.: Diák írj magyar éneket. 1983.) (A Polgárokat úntam, a Gyertyák nagyon jó. V.D.) - Pázmány Péter (1570-1637). Pázmány a magyr prózát égig emelte, aztán gxorsan, a legjobbak is csevegni vagy szavalni kezdettek (sic), felváltották a próza tömör aranyát kényelmes váltópénzre... Pázmány nyelvén ma nem lenne oly könnyű hazudni. - Petőfi. Illyés Gyula Petőfije nem győz meg arról, hogy Petőfi nem volt legalább olyan mértékben hiú és becsvágyó, mint... beteges gőgje, türelmetlen hiúsága, rossz modora, nyegle és hányaveti türelmetlensége, féktelen önbecsülése; mindez valóság, akárhogy mentegeti Illyés. Ezek a nagy önzők természetesen vérpadra is lépnek, ha így megvédhetik hiúságukat... ezt tette akarva, akaratlan Petőfi is, aki, mint minden krakéler, igazában gyáva ember volt. A Coriolánus fordítás... rejtélyes fordítás ez. Erős a gyanúm, hogy Petőfi nem tudott angolul ... feltehetően német puskából készült a fordítás. De ízes és jó, néhol, mikor káromkodik, csaknem shakespearei. Ez a vasárnapi séta, a színek, a fák. Jó volt. Nem valami híres felvételek, amiket most be is soroltam a FOTÓK-hoz, inkább csak naplójegyzetek, de nincs szívem kidobni őket. Itt a másik kettő: F/02/15 és F02/16. Kossuth rádió: Keresik az infótárolás megbízható módjait. Tudósok most a She is a smoll girl sláger teljes szövegét beírták egy(?) baktérium DNS-ébe. És 100 generáción át a szöveg megmaradt. 2003. jan. 21. A klubban kaptam, Somlyó Györgynek pár sorban sikerül - nagyon jól - összefoglalnia: IILLYÉS GYULÁHOZ Tihanyi végvár híres kapitánya, három megyét vendéglő nagyúr, s egy országot! úgy is, ha szótlanul, ha némán kong is szív és pince tája. S tudnál világot is! de haj! hiába, magyar költőnek vert nép jut hadul. Mint egy verset, fájó példázatul, fordítsd le egyszer sorsod franciára. De úgy meg -- hisz a magam szövegén próbáltam én is, szegényebb legény -- hol marad úgy az íz, a csín, a lelke? Az édes tóparton zengd csak tovább, tán kijut egyszer még a tengerekre, lefordíthatatlan sorsunk dalát. 1957 Vojnich két munkamozzanat között megint kinézett az ablakon: Jan . 22. Egy csodálatosan bonyolult, hosszú nap a tegnapi, meg kéne írni. Rémálom, valakik üldöztek, éjjel, elhagyott ösvényeken. Ahogy szoktam, hosszú szökellésekkel és lomha alcsonyrepüléssel menekültem. Szerencsére beleébredtem, erős szívdobogással. Négy óra volt. Ésszerűnek látszott felöltözni, kinyitni a gépet. Először, amit hónapok óta kapiskálok, hogy valamit változtatni kéne a C. napló tartalomjegyzékén. 50 oldal, sok, nehezen kezeli a gép. Viszont, ahogy bejönnek a levelek, stb., szinte naponta használom. Most mély lélegzetet véve kettévágtam. Így a keresés lesz benne körülményesebb, ez az ára. Aztán válasz a Keresztény értelmiségiek körlevéltervezetére. Megküldték, hogy írjam alá. Szerintük az egyházunknak helyénvaló lenne 50 évre visszamenőleg nyilvános lelkiismeretvizsgálatot tartani. Nehezen született meg az állásfoglalásom, hogy nem látom át a helyzetet, nincs elég szellemi kapacitásom ehhez. Viszont Kata megszerezte egy nálam tisztábban látó barátunk véleményét, küldöm: Dávid Istennek (Nátán prófétának) vallotta meg bűneit, nem pedig a médiának... ...sok ezer magyar sokszázezer zsidót NEM küldött a halálba. [..] Az ellenállás akkoriban a vértanúság vállalásával volt egyenlő. És ez a keresztények közt sem mindenkitől elvárható, bár kétségtelenül dicséretes gesztus. Bűnösnek tekinteni egy népet, aki hagyta magát manipulálni, azt jelenti, hogy ma gyakorlatilag a világ összes népét bűnösnek kell tekintenünk... [hogy az egyházaink sorsát a múltban meghatározó döntések végre nyilvánosságra kerüljenek:] Nem kell, hogy nyilvánosságra kerüljenek! Az egyháznak szüksége van megújulásra, önvizsgálatra, de ez jobb, ha belülről fakad, és jó, ha nem a világ előtt zajlik. Bőven volt alkalmunk látni, mi történik, ha a média elkezd csámcsogni a papok bűnein. Itt Szent Ferencet idézném: NEM akarok tudni a papok bűneiről, mert ők szolgáltatják ki nekem Krisztust! Tisztelettel, megjegyezném, hogy a vészkorszakért felelős emberek közt zsidó származásúak is voltak. Nem feltétlenül zsidó felekezetűek. Ismét felhívom a figyelmet, hogy hibás lenne a kollektív felelősség felé eltévedni! [Hogy nem lehetünk elnézőek önmagunkkal és hívő testvéreinkkel szemben sem:] CSAK elnézőek lehetünk! Az ítélkezés Isten dolga! A bűnbánatnak csak a fele az önvizsgálat és bűnbevallás. A másik, a fontosabb, a megbocsátás. Ez Jézustól származó intelem. Az igazi történelmi kiengesztelődés, ha így kezdem: megbocsátok. Itt mindenkinek lenne felsorolni valója. Csak nagyon félve kérdezem: A Héber Biblia hívei hajlandók lennének erre? Az öltözőben megkérdeztem az ezredest, érdemes-e megvennem a Babits-esszégyűjteményt, egy barátom kéretlenül félretétette nekem egy körúti antikváriumban. Ezen aztán vita kezdődött (ez volt a célom). P. szerint vegyem meg, úgyis szüksége van rá. (Az Illyés-naplókat is ő kapta meg.) Aztán beprotezsáltam Katát, rögtön délelőtt kap egy injekciót a fájós vállába. A kabinosnak továbbításra odaadok (három seprűnyélre tekert) kiállításplakátot, a Széchenyi Könyvtár plakátgyűjteménye kérte, G. fölviszi. Az öltözőben A. történész elmeséli, egy diákja lakására kéredzkedett fel, vizsgázni szeretett volna. Én elmesélem, egyszer esztétikatanáromnál kollokváltam. Szóba hoztam akkor Derkovits Kivégzését, amit nagyon szeretek. Mire Szilágyi tanár úr a szoba közepén letérdelt. Négykézlábra állt, majd fejjel be az ágy alá. És kihúzta a képet. Az övé volt ugyanis. Hazafelé útközben a szerszámboltba. Egy jó fáziskereső 200-ért, az ára ugyan 290, de régi ismerősnek számítok, kiállítás-meghívót is kaptak. A Közértből két kefír (Kata ugyan joghurtot kért, ezt mindig keverem). Ötven méterrel arrébb: antikvárium. Kulcscsomómmal megkocogtatom az üveget, a redőny alatt beeresztenek. Illyés tanulmánygyűjteménye a kirakatban: Iránytűvel. Ugyan megvan, sőt Zsófiéknak is vettünk egyet, de ez a könyv olyan érték, hogy kár lenne itt hagyni. Bárkinek szülnapra, stb. Például ebből értettem- és szerettem meg véglegesen Szabó Lőrincet. Verseskötetéhez egy olyan okos és magasztos hangvételű előszót írt Illyés, nagyszerű. Reggeli. (Kenyeret elfelejtettem hozni.) Fölmérem, hogy ma mindenre alkalmatlan leszek a négy órai ébredés miatt, tehát marad az ügyintézés, útközben nem lehet elaludni. Telefonos előkészítés, indulás. Nincs mély hó, lehet autózni. Leviszem a kesztyűtartóba József és testvéreit, (ez a negyedik példány), így komplett a VW. könyvtár, nagy baj már nem érhet. Először a Siroki utcába. Mély lélegzetet véve most 80x80-as farost lemezt kérek, ez a döntés legalább egy évre megszabja majd munkám menetét. Ha a valamit változtatni akarok, lehet, hogy elég lesz ennyi. 84 óta a 60x60 centis kép megy, nagyon sok egyéb próbálkozásom kudarc lett. Különösen a 97-es Ernst-kiállítás előtt szerettem volna nagyobbakat festeni, utólag és egyesével minden képet hatvanasra le kellett fűrészelni. Tehát megrendelem, aztán kivárom, amíg leszabják, és kérésemre fölhordják a csomagtartómba (fájnak az ujjaim). Harminccal több, mint kértem, rendelésnél rosszul szoroztam be a hatot tízzel. 72 darab. Így is jó, sőt. A mázsa lemezt megutaztattam, ki a francba, Újpestre. Sok keresgélés után ott egy nyugdíjas fényképezőgép-műszerész, aki állítólag megbízható. Isten tudja, mi lesz nálam a hagyományos fotózással a jövőben, de a szerszámok legyenek üzemkészek. A festményfotózás (nemzeti érdek!) mindenképpen ezekre az öreg keletnémet gépekre marad. Hazafelé kis kerülő, hogy a múltkor rosszul megszerelt autómba legalább a kiiktatott betörésgátló elektromos kapcsolót kössék most vissza. Fél óra, megteszik. Mellékesen két új ablaktörlő gumi. A lemezek szép komótos fölhordása a lakásba, nyolcasával. (egy forduló = 8 x 1.35 kiló.) Miki művtört vizsgára készül, nem tud segíteni. Javaslom neki, bárki középkori festőt húz, ejtse el, hogy: zárójelben megjegyezve, Bonnard nagyon megnézte ezeket a képeket, ezt biztos fogják értékelni. Le ebédért, ételhordóval. (Ezt a műveletet magamnak tartom fönn, minden délben pár perc utcán, szépen ritmizálja a napot.) A szakácsot így szoktam volt nagyobb adagra bíztatni: ezt a kisebb unokáim is szeretni fogják, meg: mostanában a sógor különösen jó étvágyú... (Egy adag van előfizetve.) Négykor ébredés, séta egy művészettörténészhez, úgy tűnik, ez az egyetlen mód, hogy utolsó monográfia-példányomat visszakapjam. Engesztelésül egy porcellán imádkozó angyalkát is kapok. Onnét a cipészhez, Kata fölfedezett egyet a Keleti Károly utcában. Legfontosabb miseruhám, a 15 éves munkásbakancs talpa mára tükörre kopott, többször majd hanyatt estem. (Csehszlovákiából csempészték nekem, fáztam a hajnali miséken.) Váratlan fordulattal a mester úgy képzeli, hogy ráragaszt egy recés gumiréteget, tökéletes. (Azt hittem, az egész talpat le kell cserélni.) És egy nap alatt meglesz! Evvel a mámorral az arra lévő ágyneműboltba. Kata pár éve elejtette, hogy tök fázik, nincs már pehely a paplanjában. Minap észbe kaptam, és fölajánlottam, de lefékezett, hogy akkor előbb körbeérdeklődik. A halasztást viszont nehezen tűröm. Most megvettem neki egy márkás darabot, fehér gyapjúmicsoda, bélelt. Megbeszélve, hogy becserélhető, ha Kata. Huszonhat ezer, tehát elég meleg lesz. A szomszéd boltban életemben először magamnak egy pizsamát. A nadrágja jó lesz alulra, nagy hidegben, ha kabátban is fáznék a templomban. És ez még mindig csak a délután. Este Szütsékhez a Gellérthegyre, tv-interjúját megnézni, videóról. Annak idején szólt, de szégyenszemre elfelejtettem. Mutatja új képeit is, különös, hogy ezeket a csendes-kopott, szomorkás témákat most viharos ecsetjárással festi. Vojnich monitoron mutatja délelőtti fotóit, jók. Az egyiket e-mailen átküldettem, lefekvés előtt még ide föltettem. Mutatja, hogy a web-lapomon a régiNEWS-ok egy része nem olvasható, megrémülök, ezt majd ki kell javítani. Hazaérve, Mike elmeséli vizsgája részleteit, Botticelli, sikerült. Ágyban a most megjelent Rakovszky-vers a 2000-folyóiratban. Jó, de nem annyira. Nagyon aggódom érte (magamért), mert nyilatkozta, verset alig ír, megint regényen dolgozik. A tavaly megjelent regénye állítólag nagyon fontos és jó is, én nem tudtam használni, untam, kiesett. Villanyoltás csak fél tizenegykor. Ma délután e-mail reflexió barátomtól, megbocsátás ügyben: Ha valakinek legyilkolják a családját, a túlélő nem bocsáthat meg a gyilkosnak, mivel erre csak az áldozat lenne (lett volna) "jogosult", ha még élne. Aki élve maradt, vagy később jött a világra, az áldozattá válás morális fedezete nélkül nem játszhatja el a humanistát, farizeus módon nem csinálhat úgy, mint akinek egyaránt szívéhez közelálló, aki ölt, és akit megöltek. Aki nem bocsát meg, az nem csalja magát hamis kibékülésekkel, nem áltatja magát azzal, hogy aki más emberek elemi jogait kétségbe vonja, azzal lehet ill. szabad emberi vagy politikai alkukat kötni. Aki nem bocsát meg, az tudja, hogy a gyilkosok röhögik, ha az áldozat békéről, a gyilkost is megillető méltóságról papol, a gyilkos tudja, hogy aki megbocsát nekik, az egyszerűen csak gyáva! De ki is a gyilkos, kinek nem bocsáthat meg az áldozat utóda? Véleményem szerint az az ember, aki ha rajta áll, ma is elkövetné a tettét. A rossz lelkiismeretű emberek szeretnek hivatkozni arra, hogy akinek nem tapadt vér a kezéhez, azt csak a "kollektív bűnösség" tévtana szerint lehet bűnösnek tekinteni. Ezzel kapcsolatban nem árt leszögezni, hogy a tömeggyilkosságok általában nem magával a mészárlással veszik kezdetüket, hanem a társadalmi tudat átformálásával, azzal, hogy az un. tisztességes emberek lehetőség szerint érezzék úgy, hogy ami utóbb a szemük előtt zajlik, az nem is mészárlás, hanem valami sajátságos igazságosztás. Kétségtelen, hogy nem mindenki alkalmas arra, hogy kockáztassa mások életben maradásáért a saját életét. De az is kétségtelen, hogy csak ezek az emberek lesznek felmentve a lelkifurdalás kötelezettsége alól, csak ezek az emberek érdemlik ki a "megbocsátást"! Még ezt majd át kell gondolnom. Este. Tehát. Legyek durcás Hitlerrel? Mi gyakorlatban a megbocsátás? (Hitünk szerint Isten ítél.) Nekünk utasításba van adva, hogy mindenkinek meg kell bocsátanunk, feltétel nélkül. Vagyis mindenkivel jó szándékúak kell legyünk. Ennyi, nem? 2003. jan. 23. Tökéletes, gyönyörű mozdulat. 53 évig tanultam. Nem sikerült. Legalábbis így nem. Búcsú a síeléstől, evvel a fotóval. És aztán legyen elég a nyafogásból. Az A/03/01-es műteremmel, - az idei első - ma délben itt tartok. Ez is 80 centis. Még kissé matyó babás színű. 2003. jan. 24. Kaland a Körúton. Rászántam magam megnézni Schéner kiállítását a Mű-Terem Galériában, a Falk Miksa utcában. (Február 8-ig nyitva.) A múltkori, 1962-ben, a Csók Galériában nagyon érdekes volt. Most is volt pár igazán jó kép. Hanem útközben elkapott egy testes román cigány. Észrevette gyermekien vágyódó pillantásomat, katonai távcsövet árult a villamosmegállóban. Lohol mellettem: Főnök, tizenötezerért a magáé! Tokkal együtt, vigye! Fogdosta vállamat. (Zsebeim tartalmáért aggódtam.) Tízért! Egy sarokkal arrébb: nyolcért! Ötért! Négyért! Akkor elernyedtem. Megpróbált rosszul visszaadni a tízesből. Utána meghívatta magát egy kávéra, de hát én azt nem szoktam. Koldulásba váltott: kért volna ötszáz forintot, élelemre. Hazaérve: a távcsőben volt rendesen két luk, voltak lencsék, szíja is volt neki, nejlonzacskóban, originál. Megnéztem vele a túloldali lakás képeit. Miki elnézően mosolygott, az övé jobb. Fél óra után aztán kitaláltam. Rakovszky Zsuzsa új verse a 2000-ben mégiscsak nagyon jó, ezt megköszönve levélben, menjen távcső a hét éves kisfiának, ajándékba. Egy lukácsos kollega majd átadja. Becsomagoltam. A zuhanyozóban találkozom a II. sz. ezredessel (három van), a forró víz alatt leteszteltem a „katonai” távcsövet. Pattogós szakszerű kérdések. - Hogy nézett ki? - Made in Russia, és sarló-kalapács, vörös csillag... Terepmintázatú, de az oldalán töltények dísznek, domborműben. - A katonaság nem díszít. Milyen nagyítású volt? - Az nem volt feltüntetve. - Volt-e a lencsében célkereszt? A rovátkákból szinusszal a lőtávolság... - Nem. - Akkor ez álmilitary. Az igazi, amiben iránytű is van, szögmérés lehetőség, analóg. Ötven márka helyett hatszáz. Vitorlás versenyeken használtuk. Kiszámítani, hogyan kerüljük a bójákat. Megvetettük a céggel... Az öltözőben aztán négyen veszekedtünk, nem jutottunk dűlőre: G. idézi, hogy Illyés azt a szót használja Naplójában, hogy kigörbít. - Kiegyenesítettet kellett volna írnia. - Ilyen magyar szó nincsen. - Nyomatékosításra, figyelem fölhívásra alkalmas, a k, g, r, markáns mássalhangzók. - Van olyan görbítés is, ami nem jut el az egyenesig, tehát a szó pontos. - Ennek ellenére szeretjük I. Gy.-t. - Szóalkotás, joga van hozzá. - Olykor szerette a kimódolt kifejezéseket. - Remek, képszerű. Történész barátunk ugyanitt a napokban beszámolt a Rákosi-konferenciáról, amin ott volt, s ahol többen, részletesen foglalkoztak Illyés kétkulacsosságával, és hogy nagyon jóba volt a Vezérrel. Mondtam neki, dokumentumot nevezzenek meg, adatot, verset mutassanak, eléggé ismerem az életét és a naplóit, sokat szenvedett ettől a rágalomtól. Mára aztán T. doktor utánanézett, és diadalmasan idézett (szó szerint) a Rákosi 60. születésnapjára kiadott tisztelgő albumból. Illyés ebben Rákosi bírósági tárgyalásának leírásával szerepel, elmondja, hogy ő ott Rákosi és a l’Humanité riportere között fordított, valamikor 32-ben. (Evvel helyettesíti a hódoló verset.) És itt!! mellékesen megjegyzi, hogy soha nem volt tagja vagy szimpatizánsa (valami enyhébb szót használ) a kommunista pártnak, sem itthon, sem Franciaországban. Mindez 1952-ben! 2003. jan. 25. Hosszú telefon Tandorival. A múltkor lovacska-rajzot kértem tőle. Többet küldött, nagy borítékban. Ez nem annyira szép, mint amit tíz éve láttam, a minisztérium valutapénztár-szoba falára szögezve, de azért! Már csak egy madárkája van, egy veréb, a Totyi. Megjegyzi, hogy a fölső lakásukban, ahová nem lép be vendég, a kisszobában kilenc köbméter papír, kézirat, nem tudja, milyen tartalommal. A könyvespolc egy méter magasságig ott hozzáférhetetlen. Egyeztetjük, a most bódékba kitelepített Fehérvári úti piac a legvonzóbb (véletlen ismerem anyácskám jóvoltából), a Nagyvásárcsarnok aurája viszont lenyűgöző. Hogy nekem kocsival hazafelé dél felől az Attila út adódna, de húsz éve ragaszkodom a Duna-parti kerülőhöz, az Ybl-kaszinó a Lánchíd-környék kedvéért. Pedig nem is tudok körbenézni. Este aztán egy régi tanulmánya Bierce: A Bagoly-folyó novelláról. Harminc éve filmen láttam, úgy is elementáris volt. Újraélem. Az elfogott szabotőr víziója az Észak-Dél háborúban, akasztása pillanatában. Újra élem. Nem is tudok tizenegyig elaludni. Kinga unoka ma este, nem csúcsminőség, ezek a fotók csak neked, kedves J.! 2003. jan. 26. Az uszodában egy régi fiú bukkan föl, képem van nála. Indiában tanult, angol papi gimnáziumban, és az angolok komolyan vesztik a sportot. Nagyon megtanították a gyorsúszásra, megcsodáltam két éve, akkor találkoztunk utoljára. Most megkértem, úszna velem egy hosszt teljes erővel, érdekel, hol állok öt év gyakorlás után. A 28 méteren 4-5 méterrel maradtam le, rendben van. Délelőtt aztán majd lefordultam a székről. Igen ez kimaradt, az erőmet mindig félórára osztottam be. El kell kezdeni, fokozatosan, a rövid sprinteket. Azt mondják, a szívnek is nagyon jó. Ha túlélem. Gábor gyűjtése a Márai naplókból, tovább, megint egy adagot kaptam: Petőfi Sándor nem volt nagy költő. Ő csak a legnagyobb magyar költő volt, ami nem értékelés, csak védjegy, Made in Hungary... Arany költészete kibírta az idő tisztítótüzének hevét. Petőfi írt néhány szép verset, költeményeiben akadnak zengő, andalító sorok, de költészete egészében lapályos,,, külföldön udvarias hümmögéssel emlékeznek azok, akik tudnak verset olvasni. Marad a kérdés, mi lett volna, ha van ideje?... Nem lehet tudni, marad az olajnyomat, a költő, aki meghalt a szabadság mezején... Aztán következnek abc-ben Radnóti, Rónai György, Somlyó Zoltán, Cs. Szabó, Szabó Dezső stb. majd: Szini Gyula. ...már megint könyveket vásárolok, A bohócok. Mint aki betemetett pincébe téved, ahol néhány régi évjáratú nemes itallal töltött hordót fedez fel: úgy ízlelgetem ezt a tiszta erős prózát. Kitűnő író volt... A nagy Nyugat nemzedék mellett s velük egy időben élt egy másik, csendesebb, szerényebb: Lovik, Szini, Tömörkény, Csáth, Cholnoky. S ősük, az óriás Krúdy. Milyen gazdag korszak volt! Vasárnap. A kiránduláson (egy egészen más csapat) azon vitatkozunk, elment-e Illyés a rendszerrel való ellenállásban a határig. Általános vélemény, hogy nem. Persze az én ellenvéleményem nem érvényes, mert ismerem szenvedéseit, és elfogult is vagyok. 2003. jan. 27. Az idei első kép ma itt tart, A/03/01: Mike vizsgára készül, éjjelre megint szobát cseréltünk, mert a kompjuterre is szüksége van. Egy klasszikus plakát aktualizált parafrázisát kell elkészítenie méteresben, kézzel festve, stb. Ezt készítette nekem közben, reggelre, balkézről: [A nem-angolosoknak a szöveg: Hibaüzenet. A gép kezelőjével van a baj! Cseréld le, és nyomj le egy gombot a munka folytatásához...] 2003. jan. 28. Családi támogatással lassan elkészül a kép. Kata azt mondta, sok a piros, Mike, hogy hiányzik az előtérből az ágy... Igyekszem. Ma itt állok. Tettem bele még egy kis zöldet is. A klubban tovább veszekszünk Illyésen. A kigörbít szó is előkerült, megint. A mindig szótlan irodalomtörténészt is megkérdeztem, rögtön görögül idézett: az egyszer használt szavak. A művésznek joga van a szóalkotáshoz, amúgy meg kell nézni egy tájszótárat. A tekintete pedig azt sugallta, ne zavarjam a zuhanyozásban. Délben véletlenül hallgatom, a Bartók rádión valaki valakinek a verseit szavalja, zsinórban. Nagyon jók. Egy rezignált öregúr morfondírozik, és élcelődik önmagán, de úgy, hogy időnként hideg fut a hátadon. Budapesti közhely-szókapcsolatok, teljesen újszerűen, kifordítva, játékosan. Szívesen olvasnám. Már fél három, rég alvásidő, de kivárom, kicsoda. Váradi (febr. 3.: y) Szabolcs olvasta saját verseit. Este telefonon érdeklődöm: igen nagyon jó, holnap hatvan éves. Hamarosan kapok kölcsön kötetet, és majd megjelenik egy CD is. Az azért érdekes, mert nem mer színész vele egy műsorban szerepelni, olyan jól olvas verset, a másét is. Még a Márai idézetekből: Illyés a legszomorúbb emberi jelenségek egyike, akivel a magyar irodalomban találkoztam. Ez a tehetséges, értelmes paraszt nem bír hiúságával; a nemzet őrangyalának érzi magát, a haza szeráfjának. Keserves ébredése lesz. Kár érte. És ez már Illyés naplóiból: ...évek óta járja szellemi körökben, mint bon mot: Illyés a magyarságot saját halottjának tekinti... Röpködi könnyű, járni nehéz: a költőnek a versben... A dilettáns szárnyal - annyi erre a recept... A tehetség azon mérődik, ki mit vesz fel a földről... És a költészetről, megint: Van a versekben valami szavakkal ki nem fejezhető értelem. Néha egy sorban megvillan, néha egy hasonlat ragyogtatja ki, vagy csak két szó egymásba olvadó zengése... A vers lényege megfoghatatlan... Minden vers tulajdonképpen ráolvasószöveg, bűbájrigmus, lefordíthatatlan, csak a törzsbeliek érthetik... A legszebb lejtésű magyar sorpárt Babits kacérságával, barokkos méltósággal Ady írta le, méghozzá jambusnak: Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg, Csillag sorsomba ne véljen fonódni. (Elbocsátó szép üzenet) Kering velünk. Eszünkbe sem jut értelmét keresni... 2003. jan. 29. Ez a piros kép sajnos közepes lesz. Életkedvet fenntartandó a reggeli uszodai sprintek. Tegnapi ráolvasásom, magamra is, egy baráti e-mailben: ...egy hülye kínai mondás szerint, ha az életnek lenne értelme, már rég megtalálták volna. Tényleg, az ember néha unja. Én is. Hullámvasút. Csináljuk, aztán néha fölcsillan valami. Nem érzület kérdése, hogy hasznos-é. Gyermekeink jóllaknak. ...csináljuk. Elkezdtem a 80 centis lemezeket alapozni, márciusra át kell száradniuk. Vártam pár napot velük, míg Kata vidékre megy, gyűjteni, mert nem bírja ezt a nagyon erős szagot. Én igen, én szeretem, de tényleg bódító. Mike tegnap befejezte a vizsgáit, most 48 órát nem aludt. Vonalzói, jegyzetei halomban az asztalomon. Ígérte, mára elrakja. Üres marad a helye. Schéner nyolcvan éves. Azt mondja, öregedve az ember mind jobban egyedül marad. 2003. jan. 30. József a klubban meséli, hogyan sétáltak haza Gödről, József Attilával, HÉV-pénz híján. G. pedig Nemes Nagy Ágnes levelét idézi, Babitshoz írta, annak halála után. Ebben bevallja, hogy mostanában József Attilát jobban szereti. Még valami volt ebben az In memoriam Nemes Nagy kötetben: Illyés egy találkozón vesz részt, ahol a szoc. hatalom jelzi, hogy neki a népi írók kellenek. Utána N. N. Á. -val találkozik, aki megkérdezi tőle, hogy akkor most a polgáriak; az Új Holdasok mit csináljanak?! Akasszák fel magukat! - a válasz. Mit kezdjünk evvel? Olyan valószínűtlenül hangzik... Bizonytalan voltam Irak-ügyben, mert van, amikor a demokráciát csak fegyverrel lehet megcsinálni, lásd Hitler. De most olvasom: a pápa ellenzi a háborút. Akkor így. És a végső kérdés ez, az igazi kérdőjel: érett-e Irak a demokráciára?! És - sajnos - félő... Vagy: szokni kell? Mennyi vagyunk mi érettek rá? Mennyi gyerekesség ebben a 12 évben! Nyugtalanít, délután a pontosítás kedvéért fölhívom Gábort, aki beolvassa a szöveget. Tehát. Illyés az 1951-es Irókongresszusról hazatérve meghívja magához N.N.-t és férjét, Lengyel Balázst, és beszámol. N.N. kérdésére, hogy akkor most mit csináljanak a polgárinak nevezett írók, jön a válasz: A polgári író akassza fel magát! N.N.-nak ebben a kritikus percben kihagyhatott az intelligenciája. (febr. 2.: R. meséli, N.N.-nek híresen nem volt humorérzéke.) Illyés feketehumorát ereszthette meg, vagy a másik lehetőség, hogy nem tette hozzá a mondat második felét: ezt gondolják odafönn... Hogy nem saját véleménye, az mindeneken túl számomra abból is nyilvánvaló, hogy ő hívta meg őket, tájékoztatni. A kötet, pontosan: In memoriam Nemes Nagy Ágnes. Nap kiadó, 1999. Jan 31. Különös ébredés, nem fáradt. Ilyenre már nem is emlékszem. Félálomban tűnődés: talán mert más a szoba, más az ágy. A tegnapi erős munka. (Négy napja alapozok, a szag a műteremben szemet csípő, elviselhetetlen.) Aztán kiderül: háromnegyed hét, elaludtam. Így egyenesen uszodába. Tíz perc késésben. Ha már ma minden más: villamosra szállok. Az ellenkező irányba. Hazafelé kivételesen a túloldalon, mert két hete az antikvárium kirakatában Genthon Ferenczy monográfiáját láttam. Elmulasztottam megvenni, tudom, közben eladták. De most arra, mert a könyv emléke is átmelegít. Tényleg, nem tudná valaki kölcsönbe megszerezni három hétre? Nagyon szeretem azt az embert. Az alapozás délre kész, bedolgoztam a húsz kiló fatapaszt. Hullafáradt, minden rendben. 53 tábla, 80x80-centis. Kissé riasztó. Este, villanyfénynél, az új kép tovább, A/03/01. A kompjuter nagyon töredékesen adja vissza a színárnyalatokat. Be lenne fejezve? És vége a januárnak. Valljuk be, nehéz hónap volt. Igaz, egy ilyen összegzésnek semmiféle értelme nincsen. 95. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2003. FEBRUÁR 2003. febr. 1. Délelőtt anyácskámmal ballagtunk-botorkáltunk a fehér Margitszigeten. Húsz éve nem járt arra. Hamar elfáradt. A piros kép tovább. Már véleményt is kaptam róla, e-maien: fárad. Igaz. Munka közben folyvást Illyést kazettáról, nem tudom eldönteni, melyik a jobb szavaló, ő, vagy a túloldali Latinovits. Ezt a szerző mondja, most ismertem meg. Ámuljatok ti is: ESTI CSODA Sövény fölött holdtól ragyog elhullámzó kasza. Ámulok: nem én ballagok vele haza. 2003. febr. 3. Vasárnap délelőtt Oszoly-tető, délután a 89 éves sporttárs, Román József könyve: Távolodóban. TÉNYEK ÉS TANÚK sorozat, Magvető, 1990. Ő hatra jár úszni, kocsival, már öltözik, mikor érkezem. Két éve karambolozott, mondja, majd leszakadt a fél karja, azonnal vett egy új autót, és meg van vele elégedve. Infarktusa is volt, de meglógott a füredi szívkórházból, hogy unja, és hamarosan újra lejárt, közénk. Na, a könyv. Józsefvárosi zsidó proligyerek, okos és érdeklődő... és tanulatlan. Boldogan keveredik bele az illegális komcsi mozgalomba, a kollektíva, a csajok, a balhék, a röplapok-sztrájok-tüntetések. Az éjbenyúló örökös viták a marxi elméletről, egymás agitálása... Műveletlen, sokáig minden jelszót elhisz. Mondták, a leghitelesebb leírás erről a témáról. Kitanulja az asztalosságot, közben rendőri kalandok, gyalog elindul Berlinbe, hajóinas, vándorkoldus, hónapokig Genovában, haza, katonaszökevény, hamis útlevéllel Párizsba, a világháború kitörésekor, mint idegen, a Pireneusok melletti koncentrációs táborba kerül két évre, Rajkékkal egy barakkban, egy zseniális ötlettel megszökik, Párizsban bújtatják, most itt tartok, a felénél. Nagyon jó. Mondom is neki ma reggel, Charles, magának hány élete volt? Meg akartam venni ezeket a Várady-verseket a Rádiótól. Illyés, Pilinszky már van. Egy Jádi-interjút is megszereztem néhány éve. Tudnivaló, egy-kétezer forintért mindent elküldenek postán, csak egy telefon; 3288-779, s aztán egy megrendelő levél, akár faxon. Zs. a híres tíz részes Nádas Péter-beszélgetést rendelte meg így, onnét tanultam. Erre a kiránduláson az égből az ölembe pottyant, CD-n, ajándék! Elsőre a játszás-időt néztem meg, 73 és fél perc, hiszen ez a teljes anyag! Akkor kezdtem el nagyon örülni. Uszoda. A napi sprint-adagot már másfél hosszra emeltem. És áttettem az utolsó nagykör elejére. Részben, mert ez mégiscsak valamiféle jutalom, részben, ha belehalnék, meglegyen legalább a három nagykör. R. szólt tegnap, így hazafelé megvettem a Magyar Narancsot, Várady-interjú. 43-ban egymástól pár méterre laktunk, ő, nagyon helyesen, a Váli utcában, én annak folytatásában, amit akkor Irinyi János utcának hívtak. Csak neki nem volt hajlama a festéshez. Az interjú: hogy ő ritkán ír, csak amikor... Mondom erre a kiránduláson: szóval vérdilettáns. Vagy vérprofi, mondja Robi. Igaz, ez tényleg különbség lehet a két szakma között. Mennyivel szegényebb lenne az egyetemes kultúra, ha én csak akkor... Mondják is, Tandorival ez lesz a gond, megtalálni, kiválasztani majd a gyöngyszemeket. Reggel még (e-) postára az átírt győri interjút: ...Milyen viszonyban áll az iróniával, illetve mit tudhatunk a költő Váliról? -- Az iróniával lyó viszonyban vagyok... Megint reménykedem, hogy javul a kép. Az igazi keserv, de tényleg: amikor értéket kell pusztítani az egész-ség kedvéért. (Idetettem a reprót, aztán letöröltem, az a kicsi, de lényegbevágó változás bosszantóan nem érzékelhető a képernyőn.) Levél a Kaposvári Múzeumtól, hogy a kiállításom idején az átvett áruféleségekből az alábbiakat értékesítettük: 4 db. katalógus... kérem, szíveskedjék közölni, mennyi adóelőleget vonjunk le... 2003. febr. 4. Két epizód a Román József önéletrajzból, már a vége felé tartok: 1940, Párizs, német megszállás. A nemzeti ünnepen (júli.? 14.) diákfelvonulás, két horgászbottal a vállon. Mármost a két pecabot franciául, kiejtve: dö gol. /de Gaulle. R. J. Rákosi hívására 1948-ban hazatér, hogy részt vállaljon a szocializmus építésében. Kocsiját Párizsban hagyja, hogy itt majd úgyis vesz, egy jobbat. A Rajk-per hallatán kopogtat az Andrássy út 60. kapuján, hogy ő együtt volt Rajkkal internálva a Pireneusokban, a dolog nem úgy történt, ő beszélni akar Péter Gáborral. Elzavarják, hogy elvtárs, mi mindent tudunk Rajkról. Később megmagyarázzák neki, foglalja imába az ajtónálló ávós nevét, már aligha élne. E-mail váltás töredék: Ő: ...És újra kezdem végre a mozgást, a reggeli úszásokat. Egy- egy felszínesnek látszó dologban néha már sejlik az élet értelme. Én: ...Egy hülye kínai mondás szerint ha az életnek lenne értelme, már rég megtalálták volna. Tényleg, az ember néha unja. Én is. Hullámvasút. Csináljuk, aztán néha fölcsillan valami. Nem érzület kérdése, hogy hasznos-é. Gyermekeink jóllaknak. Ő: A hülye kínai mondás igaz. Én is hasonlót gondoltam, ha már sejthető a leghétköznapibb élethelyzetben a lényeg, akkor kár keresgélni az élet értelmét. …asztalt terítnek,/ asztalt leszednek./ Haladnak az utcán,/ feküsznek az ágyon,… Mert ez a kincs./ Úgy hívják: élet./ Értelme nincs. És: …Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kivánságaid rabja se legyél. Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni. Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. HA VÁGYAIDAT MEGSZELIDÍTED: IGÁBA FOGHATOD ŐKET ÉS SÁRKÁNYOKKAL SZÁNTHATSZ ÉS VETHETSZ, MINT A TÖKÉLETES HATALOM MAGA. ...” Én: Nekem most az ellenkezője az aktu. bajom. Más fél év munka volt ez a kiállítás, megvolt, jó volt; most ahogy Illyés: minek élek, minek éljek... 2003. febr. 5. A mai nap újra a gyűjteményes kiállításra szánva, alig nyíltunk meg Győrben, már Kecskemét kéri a háttéranyagot. Jelezték, mostanra rögzült: március 16-án, vasárnap 11-kor nyílok a Cifra Palotában, a Tavaszi Kulturális Fesztivál nyitóprogramjaként. Összeállítottam nekik, amit kértek, még postázni kell, mert az e-mailjük nem működik (a hóesés miatt): az új műtárgyjegyzék, - múzeumból kikérendő képek listája, - prospektus adatok és egy bemutatkozó szöveg, - képcédula tipográfiája, ezt szeretem megadni, - egy reprót kértek a prospektushoz, - címjegyzék a képek hazaszállításhoz. Evvel el is ment a nap. Egy mai Vojnich-ímél: szinte ugyanaz mint a fentebbi, mégis mennyire más! 2003. febr. 6. Szolgálati közlemény, bocs! Hogy mindig és mindenütt olvasható legyek, P. barátom a nyáron átszerkesztette a Váli-oeuvre-t windowsról ISO betűtípusra. Minden új fájlnyitásnál bele kell mennem a programba, kicserélni ezt a sort erre: És: le kellett mondanom az A’ aposztrof, „A” idézőjel, – gondolatjel, † kereszt, … mondatvégi három pont -használatáról, merthogy azok hibásan jönnek föl. Ez néha gond. Különösen az idézőjel hiányzik, kurzívval igyekszem helyettesíteni. A gondolatjelet is szerettem. A három pont kicselezhető. Hálás lennék visszajelzésért, mert már nem emlékszem, de ha ez a hiba tényleg csak a Macintoshon olvasott CD-ken jelentkezik, akkor lehet, hogy lemondok a tökéletességről. Gondolom, a CD (a web mellett) lassan teljesen jelentőségét veszti Tehát: internet exploreren? (Ezt én is fogom látni.) Mac gépen? Netscapen? Opera, vagy micsoda keresőn följönnek-é e jelek? Kösz! Befejeztem a Román könyvet. Leírja, díszőrséget állt Rajk László újratemetésén. És mellette álmodozva megszólalt egy régi harcostárs, veterán, hej, ha a Laci itt volna, de közénk lövetne! Az öltözőben megkérdezem tőle (még rekedten, a tegnapi ölelésnél kissé sokat ordítottam), Charles, mit akart maga a Péter Gábornak mondani az Andrássy 60-ban? Mit? Hát, hogy a Rajk hazudott a kihallgatásán! Egy barakkban voltam vele! A reggeli imánál most a benedekrendi módszert követem, ha fogytán a gondolat, olvasok. Most egy szerzetesnőt. Ebből: 1994, Párizs, a Rue du Bac-i kolostor. Brazíliából interurbán telefon, Recife érseke a vonalban, a főnökasszonyt keresi, és elmondja a következőket. Három héttel korábban egy brazil hölgy érkezett Párizsba. Ragaszkodott a hosszú utazáshoz, magával vitte Sandrát, ötéves kislányát, akinek részleges bénasága gyógyíthatatlan. Majd bele fogja ültetni abba a karosszékbe, ahol maga Mária ült, mikor megjelent Labouré Katalinnak (1840-ben) és beszélni fog vele, mint anya egy másik anyával. Nem maradhat így a lánya, micsoda jövőt reméljen ilyen bénulással? Hatalmas tömeg a kápolnában. Térdelve imádkozik a kicsivel. Felfedezi a fotelt. De kötél veszi körül, nem lehet elérni. De a braziloknak, éppúgy, mint a keletieknek a kötél nem feltétlen akadály. Megkér egy apácát, engedné meg, hogy a kicsi percre beleüljön a fotelbe. Sajnos, nem lehet. Akkor azt suttogja kislányának: Bújj át a kordon alatt, négykézláb csússz be a fotel alá! Amikor alatta leszel, akkor a kezeddel érintsd meg ott, ahol a Szűzanya ült, és gyorsan gyere vissza! A kislány eléri négykézláb a fotelt, de ahelyett, hogy a tanácsot követné, fejét hosszan a szék bársonyára teszi. Az anya megdermed. Aztán a kicsi visszamászik. - Miért tetted ezt? - De mama, az Asszony mondta, hogy tegyem a fejem a térdére! Brazíliába visszatérve a gyerek teljesen meggyógyult. Az érsek jelezte, hogy kezében van minden szükséges dokumentum, orvosi bizonyítvány. Ilyen sorok után meglódul az ima. Kedves V! Kösz a CD-t! Csak így tudom megköszönni, ismeretlen ismerős. Egy igazi Várady-vers elejét küldöm neked. VILLANELLA A szélirány szerinted kedvező? (Bocsánat, először szálirányt írtam. Belsőépítész múltam.) A szélirány nem érdekes szerintem. Zsugorodik a zsugori idő. Úgy képzeled, van benned még erő? Legalábbis jó lenne benne hinnem. A szélirány szerintem kedvező. Ha majd idézik, tudják még: ez ő? Fordul olyan bizonytalanra minden. Zsugorodik a zsugori idő. A huzattól, szemed hogy nedvező? Ajtón, ablakon átfúj, zúgva kinn, benn a szél. Irány? Szerinte kedvező. Elolvasható végig: Hátha nem úgy van. Magvető. 1988. A mai nap gallyra, délelőtt tíz, mindjárt megyek aludni. Mert délután író-olvasó találkozó a győri kiállításomon, akkor ébren kell lenni valamennyire, ott okosakat kell mondanom. Vonaton nem tudok aludni. Vagy legalábbis nem pihentet. 2003. febr. 8. Levél a Kecskeméti Cifra Palotának. Sok munka van mögötte. Kedves Gyergyádesz Úr! 1. Tehát a végleges adatok: Váli Dezső festőművész gyűjteményes kiállítása Kecskemét, Cifra Palota, 2003. március 16. - április 27. megnyitó: március 16, vasárnap 11 órakor a kiállítás nyitva hétköznap hétfő kivételével 10 - 17 óráig vasárnap 13.30 - 17 óráig (Zárásidő április, marad, mert május elején egy nagyobb anyagot kérnek tőlem.) A megnyitón hangosítás szükséges. Egyeztettük, az ő beszédén kívül nem lesz egyéb, zene stb. Egyeztettük, nem ez a Tavaszi Fesztivál hivatalos nyitóprogramja. 2. Győr szállítja magukhoz a képeket. A Nemzeti Galériából kölcsönvett képek kecskeméti kikérési engedélyét Győrnek meg kell kapnia, hogy azt leszállíthassák. A kikérendő képek listáját mellékelem. 3. Mellékelem a képek hazaszállítási adatait. 4. Mellékelem a képcédulák tipográfiáját. 5. Mellékelem a kért reprót a meghívókártyára: „Műterem, középen asztal A – /99/14” és a a prospektus számára: „Fehér műtermek I. – A/00/17”. Ha ettől jobb minőségű reprót kérne a nyomda, tudok e-mail-en küldeni. Tájékoztatásul mellékelek két meghívót is. 6. Mellékelem a prospektusba szánt szöveget. 7. A képcédulák készítéséhez mellékelem a képlistát. Remélem, pontos. Vigyázat, egy gyűjtő titkolja a nevét, ott a magángyűjtemény szó szerepel a tulajdonosnál. A Cifra Palota tulajdonában lévő olajképek is közte vannak. Szívélyes üdvözlettel: A képcédula így, ez a leghosszabb címem: ------------------------------------------------------------------------------------------------------- RÉGI ZSIDÓ TEMETŐ (FERENCZY KÁROLY EMLÉKÉRE) – A/72/01 1972 T-ART ALAPÍTVÁNY TULAJDONA -------------------------------------------------------------------------------------------------------- Tegnap egy belvárosi étterem galériája, Zebi, Vasbányai Ferenc, legendás osztályfőnökünk a József Attila gimnáziumból, 70 éves. Szerettük. (Mi 60.) Köszöntés, koccintás. Csevej: P. nem tartozott a jó tanulók közé, érettségi után hivatásos szakszervezetis lett, az is maradt. 50 évesen infarktus, akkor nyugdíj. Mondom, és most? Feleségemmel kitanultuk a rejkit és a pszi-sebészetet. Hogy az mi?! Isten energiáját átadjuk betegeknek, tehát nem gyógyítunk, csak közvetítünk. Jézus azt mondta: gyógyítsatok! Egy japán kezdett el ezekkel a dolgokkal foglakozni, a tibeti kultúrában kutatott, ő lett az első mester. Ha gyógyítok, van egy ábra, azt fölrajzolom, van hozzá egy [szanszkrit?] megnevezés, azt kimondom, és a fejem tetején bejövő energiát a tenyerem közepével továbbítom. Szeretet nélkül az egész nem működik. Nekünk meg van nyitva a harmadik szemünk, itt a homlokunk közepén, mi látjuk az ember szellemlényét, auráját. Anyám még mindig a Sas-hegyen lakik, alig vánszorgott már. Pestről minden nap küldtem neki energiát, a következő évben már újra ő metszette a szőlőjét. A térdei pedig teljesen tönkrement állapotban voltak. Ezért fölvittem őt a szellemi szférába, és magam is fölmentem oda. Levettem a térdcsontot - mi vér nélkül dolgozunk, nem úgy, mint a disznóvérrel manipuláló indonéz kóklerek - inak, izmok, erek - jól megtanultam az anatómiát - és kicseréltem az elkopott testrészt mindkét lábán. Van egy kis kézi műszerem, (beállítható, hogy napot vagy hetet mér), azon megnéztem, mennyi idő kell, míg az operáció itt a földön materializálódik. 12 nap volt. Hiszek Krisztusban, pappal ezekről a dolgokról nem beszéltem. (Szerinte az új érsek, Erdős Péter is rejki mester.) N. arról beszél, hogy a parlament, az egész törvényhozás nem legitim, az 1949-es szovjet alkotmány van érvényben, de közben megszűnt a Szovjetunió. Egy kisgazda képviselő a Parlamentben egyszer fölvetette, hogy egy napra alakuljanak át Alkotmányozó Nemzetgyűléssé, de azt másnap megölték. F., vitorlás olimpikon és profi síelő, azt mondja, így, hatvan felé már nincs mélyguggolós ellenvállas síelés. Feneket enyhén billegtetve kell fordulni. Ha ezt nem tudod, nagyon egyszerű, menj ki Ausztriába, egy hét alatt átképeznek, nagyon jól. A gyenge térdeidre jó az úszás, de vegyél egy szobabiciklit is. Aj. Szóval lehetőség a COME BACK-re. Eddig nem jött össze a nagy hegyekben síelés. Csak gyerekeim voltak. Én egyszer, úgy igazán, Norvégiában, festészeti ösztöndíjjal. Most már telne rá. Nos? Nem, nem tudom megszervezni, túl nagy tortúra, nem éri meg. G. több fotósalbumot készített, a Közelkeletről is, nyomdaipari diplomáját nem használta. Egyszer kézbevettem 9 x12-es Linhof álomkameráját. (Fotógépben a Rolls-Royce). A rendszerváltozásnál egy kollegával összeálltunk, csináltunk egy kis nyomdát. A hagyományos fotózás öt éve teljesen megszűnt, macintosh kompjutereken dolgozunk. Igen, van négy-, sőt, ötszínnyomású gépünk is, tudunk katalógust csinálni 35 x 50-ig, gyere nézz be egyszer. Nem, a Linhofomtól semmi pénzért nem válnék meg, nincs is olyan értéke, emlék. Korszerűtlen, ma már digitális hátfallal gyártják. Az a hátfal drágább, mint az egész gépem. K. kétméteres, valahai kosárlabdás. Egy svéd és egy magyar kórház igazgatója volt párhuzamosan, azt hiszem, szívspecialista. Kint valami kutatások. A hatvanas években a magyar válogatott tagjaként egyszer játszott az idelátogató legendás amerikai Globetrotters csapata ellen, edzőmérkőzést. Nem is voltak azok annyira jók pontszerzésben, ők a labdacirkuszra, a zsonglőrködésre voltak trenírozva. Világkörüli turné, az hozta a publikumot. P. érettségi után egy lottócsalásba keveredett, nehezen kecmergett ki belőle. Művházak szervezője lett, majd KISZ-vonalon a színházi kultúra ügyei a Fehér Házból, Aczél szárnyai alatt. Rendszerváltás után egy nagy kiadó igazgatója. Ő köszöntötte most tanárunkat, kedvesen. Először is: osztálylétszám 42, végleg eltávozott kettő, jelen van 17, igazoltan hiányzik... És fölsorolta mindnyájunk becenevét. B-t nagyon szerettem, egyetlen barátfélém volt. A doktorátusával alkoholista lett, egyszer egy ilyen állapotában magára gyújtotta a víkendházukat. Ezután eltűnt, családja évtizede nem tud róla. Pár éve a rendőrséggel kerestettem, de nem adhatják ki a címét, él. Hajléktalan, vagy talán elmeotthonban? T. vígan élt segédmunkásként, nagyon elkényeztették; csupa nővel dolgozott együtt. Aztán levágta a lábát a villamos. Szerencsére, mondta utóbb. Megemberelte magát, diplomázott. Családja van. Műlábát Ausztriában cserélik, akkor egy időre ott kórházba vonul. M. agresszív, rosszgondolkodású fiú volt, fogorvos lett. Aztán öngyilkos. I., Latinovits féltestvéreként maga is vezető színész lett, filmeket csinál. Ezeken a találkozókon még soha nem láttam, igaz, én is alig jártam. Állítólag, így, öregedve, arcunk hasonlít. K. profi kosárlabdás lett, mást nem is csinált, csak gyerekeket erre-arra, Svájcban, állítólag. Akkor ellógtam, szédelegve, haza. Itthon egy üzenet: ha még nem kapta volna meg, magának ajándékoznám a nagyon gyűrött Genthon kötetemet Ferenczy Istvánról. (2003. febr. 11.: Károlytól, elkevertem.) Nagyon nagy öröm. Randevúra várok. Mi van még? Rengeteg. -- Hóba temetett autóm lökhárítóját valamikor lesodorták, nyilván egy forduló busz, valami kis horpadás is. Szomorúságom fogy, ahogy a napok múlnak. Dróttal vissza lehet kötözni. Aztán majd a vizsgára rendbe hozatni, amennyire muszáj. -- Aztán szezonvégi árleszállítás-micsoda, vettünk télikabátokat. (Gyerekkoromban volt utoljára.) Az ilyesmitől rettegek. Kata elmagyarázta, hogy ez most nagyon jó, és tanuljam meg, hogy ez 60% pamut, ettől könnyű, 20% raglán, ettől meleg, és 20% műszál, ettől tartós. Hazafelé jövet a régi átmeneti kabátomat egy nejlonzacskóban rögtön rátettem egy kukára. Aztán a kapuból visszafordulva szépen hazahoztam, bevertem egy szöget a galéria oldalára, odaakasztottam. És most nézem. Illetve nem raglán, hanem kasmír. -- Győrben azt mondták, és ez fontos, hogy maradjon az ISO betű, mert a jövő a Linux operációs rendszer felé halad, az nyitott, közfejlesztésű, ingyenes, és vírusfrej. A netscape alá is ez kell. Meg hogy jövőbarát a programom, mivel javascript - htmre épül. Hogy alatta word-öt és excelt használok, az mindegy, akár cserélhető is, mert a program úgyis htm-ként fogadja. -- Szeretnék venni, de azt mondják ilyen nincs. Egy vekker, amit napi hat-hét időpontra be lehetne állítani. Munkakezdések- befejezések, alvásidők, fogmosás, villanyoltás. Az útközbeni órásmester csinálna nekem egyet, vegyek egy 24 órás körkapcsolót, arra rászerelné. Első hallásra nem tetszik. Tényleg nincs ilyen? -- Hirtelen kérnek tőlem 23 reprót, rajzokat. Kiválasztani, e-mailre átméretezni, és áttenni fekete-fehérbe kompjuteren. Az ARGUS-folyóirat (Székesfehérvár) februári számában jön velem egy interjú, ahhoz körítésnek. Szombat este, akkor rajta, nagy munka lesz. -- Az uszoda előcsarnokában is árulják, már a negyedik távcsövet veszem a román cigányoktól 4 és 3,2 ezer között, egyre több ismerősöm szeretne. Én is, de belegondoltam, akarnám-e igazán tudni, MI VAN ARRÉBB? Hiszen az ablakomat is lesmirgliztem. -- Nyolc? év után eldöntöttem, a Műterem - ikonfal - A/93/29 képei végleg összetartoznak, egy tömbbe rendezve. Össze is raktam őket megnézhetősre - 2,5 x 2,5 méter -, a Photoshop programban: 2003. febr. 9. Karcsúsítom hagyatékom: Győr, Városi Művészeti Múzeum KEDVES MÚZEUM! Őrzik már egy kamara-kollekciómat, ami az alapítványunk keretében évek óta a Múzeum állandó kiállítási része. Ezt kiegészítendő, gyűjteményes kiállításom alkalmából, a javasoltakból választva ezeket adom át most, ajándékként: A/99/15, A/97/09, A/02/27, olajképek. Örülök, hogy adhattam. Jó helyre kerülnek. Öröklétem biztosítva. Szívélyes üdvözlettel: 2003. febr. 10. Vissza G. Illyés-kéziratához. Nagyon jó. A késel szót a magyar fül kétféleképpen értheti. Úgy, hogy te késlekedsz, és úgy, hogy ő bicskáz. Képzeljük el, hogy először halljuk a hatalmasan zengő sort, és értsük benne ezt a késel szót a bicskázás jelentésben Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? József Attilával űztünk ilyen akrobatikákat. Kassák. Alacsony termetű, finom végtagú ember volt, mozgásában is az a fajta, akire azt mondják (véznasága ellensúlyozásául): kecses... Valójában elálmélkodtatóan szűk látókörű volt. Az autodidakták örök fölénye a holtig magoló grádusszerzővel szemben? Született művész volt, született harcos. Mozgalmat is fontosat vezethetett volna. Sajnos, amilyen kitűnő verbuváló volt, olyan rossz tábormegtartó. Hadnagyai - épp a legtehetségesebbek - sorra ott hagyták. Vitaképtelen volt. Merev és humortalan... Egy Várady-vers, CD-ről magnóra vettem át, hogy le tudjam jegyezni, ott van PAUSE gomb. Az ortográfiát csak saccolni tudom, vesszőt, pontot nem teszek ki. (2003. febr. 11.: már kint vannak.) Próbáltam utolérni, Kiadó, kiadói telefonos néni, kollega, lakástelefon, szerdán keresse stb. Én három napot még soha semmire nem vártam, vagy legalábbis Vécétartály-villanella Felébredek úgy negyed négy körül. Meghúzva nincs, de mégis jön belőle: a vécétartály magától ürül. Az ilyesminek ugyan ki örül? Az ember este kifacsarva dől le, s arra ébred úgy negyed négy körül, hogy kísértet jár, vagy pláne leül. Na nem, ez aligha telik ki tőle! A vécétartály magától ürül. De hát jobb-e kísértettelenül? Mintha egy halottalan temetőre ébrednék fel úgy negyed négy körül. Visszaaludni mikor sikerül? A világ veszélyekkel teleszőve. A vécétartály magától ürül. Hogy is ne félnék éjjel egyedül? Mit tudhatom, mi jön még? Mért, mi jönne? Felébredek úgy negyed négy körül, a vécétartály magától ürül. Tök jó, nem?! E-mail, kérvény weboldalam gazdáihoz: KEDVES C3! A technika rohamos fejlődése és az én népszerűségem rohamos csökkenése... vagy fordítva... A dolgok úgy alakultak, hogy most havi 800-an néznek belém... Szeretném honlapomat 3 tv-interjúval fordulatosabbá tenni, kérném ehhez szíves hozzájárulásokat, segítségüket. 60, 80 és 110 Mb-osak, mpg-ben, át kellene írni őket a megfelelő formátumra. köszönöm! Telefon Kecskemétről, keresztbe szerveztek, elnézést kérnek, kiemelt program a Tavaszi Fesztiválon a kiállításom, a megye egyik vezetője fogja megnyitni, nem, akit én jelöltem. 2003. febr. 11. Mindenféle szomorú merengések, kiesett vagy ellopták a tárcámat. Vagy otthon, figyelmetlenül valahova? Nem szokásom, szigorú rendje van. Vissza az újságpavilonba: nem kérem, nem láttuk. Félúton egy gyanús cédula a hóban, lehajolok: a Salgótarjáni Tavaszi Tárlatra beadott képeim átvételi elismervénye. Akkor már tudtam, hogy baj van. Fohász. OTP-kártya letiltás, sürgősen. Aztán reggel uszodából egyenest orvosi igazolásért: a jogsi csináltatás evvel kezdődik. Majd okmányhivatal, sorbaülés, (fölkészültem; Gábor 70 oldalas kéziratával), tizennégyen vannak előttem. Közben eszembe jut, és bekapcsolom a mobilt, hangposta Katától: valaki fölhozta a tárcádat, a hatvanezer forint is benne van. Alázatos hálafohász. De akkor már nem hagyom félbe, kis kártyát kapok majd, ami a személyit is helyettesíti! Még ma átszervezem a zsebokmány-papírpénz viszonylatot. Megkaptam a Legilletékesebbtől a Vécétartály-villanella hibátlanját, többedmagával; egy amúgy szótlan e-mailen. Visszamenőleg kicseréltem, most hiteles. Ilyenformán ez is: Dióhéj Négyéves lehettem, mikor egy sörétet dugtam fel az orromba. Már itt van – mutattam később a homlokomat. Keveselltem volna a törődést? Volt ház meg kert, domb és folyó. Meg a kutyánk, egyszer a torkomnak ugrott. A karácsony jó volt. Rejtélyek kavarogtak a sötét nagyszobában, kinn a hó. Készülni, várni. Várni volt jó. A felnőttkort, igaz, nem olyannak képzeltem. El sem fogadtam véglegesnek. Hogy amik esnek, végleg. Hogy volna legvég. A nőket nem jól szerettem, tudom. Akit nagyon – mint aki fuldokol. Később, lángnyelvek közt – mint a vizes fa. Több önutálat, mint önkívület. Az ilyet aztán ami, ha, utoléri, az se a sorsa. Hátrál, hátráltat, amíg teheti. Nem elég senkinek. Homlokba golyó? Megszűnni? Létrejönni? Ólálkodik az ádáz elodázás, ugrásra kész a dupla vagy a semmi. Egy másik e-mail, barátomtól: 1. Ferenczy Károlyt megint Istvánnak írtam. (jav.) 2. A neten egy Váli-képet árusítanak, egy millióért, amit nem én festettem. Megnéztem, a kép egész jó, a szignó tökéletes. Lehet, hogy nem kell többet ecsethez nyúlnom?! De erről bővebbet akkor, ha a végére jártam. Apropó, az édes-csendes-szomorkás Ferenczy, 25 évesen: Feleségét, és közben megszületett első gyermekét Szentendrére költöztette, ő maga pedig1887-ben Párizsban kötött ki, csak nyaranta látogatta meg családját. Hmm. Előbányászom, egyik régebbi levelemből, amit Bernáth Aurél írt róla, gyönyörűt. ...rezerváltabb szellem, hűvösebb világ, rejtettebb, magasabb szférákban nyílt lélek, ahol nagyobb a csend. Ferenczyben van valami a magányos erdei sétáló hallgatózásából. Olyan neszekre figyel, melyeket mások nem is érzékelnek, vagy csak, ha már nagyon sokáig üldögéltek elmerülve egy páfrányos, mohás, lombfödte zugolyban. Mintha páncél venné körül, a visszavonultság, a kínlódás, az önmardosás kalapálta páncél, melyen nehéz átjutni. Az élet rejtelem ugyan számára, mint a „Három királyok” erdeje, de mégis biztosan igazodik. Útjában nemcsak szemlélődő, de értő ember is. ...Filozofikus magatartása mindig lehántja a külszín felületét s nem engedi a tárgyat magához a maga érintetlenségében. Így mélyebbre ágyazódnak képei, de maguk után is hagyják a tépelődésnek, s valami nosztalgiás szenvedésnek az érzetét. Errefelé található talán a magyarázata annak, hogy valami szertartásos van benne, papos ... Az ilyen szellemek látszólag nem tartják kezüket az élet ütőerén. Valahogy fölötte állnak. A „napos oldal” örömei csak messziről csillognak ide, oldva, szinte akként, ahogy egy bál zajára az elmenő visszafülel. Válogatott pillanatokat idéz fel inkább, illetve válogatottá teszi a pillanatot. Mélységesen ünnepélyes hangulatot varázsol, s azt szinte lombsusogással veszi körül. [A Három királyok képben] valahogy jelképes ábrává nő bennem a három lovas, akik zajtalanul, szinte mohán lépkedve vonulnak a cél felé, feszült nyugalommal és várakozással a szívükben. Ebben a képben minden együtt van, ami Ferenczyt teszi. Csend, nagy dolgok kihallgatása, figyelem a belső hangra, törekvés a jelenségek látomás-szintre való emelésére ... Bernáth Aurél: A múzsa körül (1940): Ferenczy Károly (részletek) Ez a monográfia így, első átpörgetésre, tele van rossz képekkel. Teljesen mindegy. Igaz, büszke rá, a képek nagy része első publikálás. 2003. febr. 12. E-mail, Para-Kovács idézet. Mostanában többször olvasom a nevét újságban, fölfigyeltem én is. Fiatal lehet? Az ihletett mondat - Isten honlapjáról letöltött szöveg. Nagy nap lesz a mai! Tegnap a C3 központban, ahol a szerverem van. Megbeszéltük. Ha igaz, ma délután fölteszik, megnézhető lesz weben is a három tv-interjúm. Tömöríteni kell őket, és még a segédprogrammal kell valami kicsit birizgálni. Hogy akinek nincs, le tudja tölteni. Kitaláltuk a lehető legegyszerűbb grafikai megjelenítését. Képhamisítás ügy. Intézkedem, elkezdtem ma reggel fél ötkor. Konkrétumokat, csak majd ha bizonyosság. 2003. febr. 13. PRODUKCIÓ!!!!!!!!!!!! Egy hete kaptam az ötletet, a C3 mára megcsinálta nekem. A három TV-interjú már nemcsak a CD-n, hanem neten is. Akinek nincs Real Player programja, a kék gombbal le lehet tölteni. Kitöltendő kérdések jönnek föl: mik a főbb érdeklődési területei. Minél több fehér kocka maradjon üresen. Megvigasztaltak, hogy a netesek az ilyen alkalmi akadályokhoz szokva vannak. Ha Kata engem agyonüt, rögtön kap négymilliót. Az OTP-ben rábeszéltek, évi párezerért a kártyám mellé ez is jár. Ő a kedvezényezett. Ha tartós rokkantság, én kapom. Két ajánlat is befutott tegnap. Vaja Nagyközség Önkormányzata pályázatot hirdet két hetes művésztelepén való részvételre. Kosztot, harmincezer forintot és festővásznat adnak. Ezért cserébe két műalkotást, az egyiket a Vay Ádám Múzeum részére (tehát legyen olyan minőségű). A Cotton Club Budapest is megkeresett, ők exluzív jótékonysági Gálát rendeznek az Amerikai Napok rendezvény keretében, bevétel a gyermekkórháznak. Ők csak egy képet kérnek. Igaz, cserébe: ...hogy neve az estélyen elhangozzék, hogy ön támogatta... ...lehetőséget, hogy az estély résztvevői elmélyítsék ismeretüket az Ön művészetéről... ...az esemény az Ön művészi és társadalmi hírnevét is hatékonyan emeli. Kösz, ne emeljétek. E-mail-váltás: Kedves Váli Dezső! Örömmel vettem, hogy a TV-s interjúk felkerültek a webre! Egy dolog van, ha le lehetne tölteni magát a fájlt, akkor gördülékenyen le lehetne játszani az anyagot. A kapcsolat sebességétől függ, hogy élvezhető-e. Nálam szinte nézhetetlen. Két-három másodpercenként vált az állóképek között... Időnként a szöveg is leáll... Köszönöm az észrevételt! Itt bajban vagyok... A szerveres-, a C3-as operátor fiúk szerint a download szisztéma sokkal nehézkesebb, mert túl nagyok a fájlok (10 -12 perces interjúk). Azért választották (tuk) ezt a stream szisztémát, ami folyamatosan, a nézés közben tölti az anyagot. Az idő nekem dolgozik, ahogy javulnak a forgalmazási viszonyok. Az én gépemen csak kicsit szögletes a mozgás, hang hibátlanul jön. De megkérdezem, nem működhetne mindkét szisztéma párhuzamosan, választhatóan. 2003. febr. 14. Most már beszélhetek róla, a képhamisítás ügy. Avval indult, baráti figyelmeztetés, egy galéria honlapján Váli-kép, egymillióért, amit ő nem tud beazonosítani. „Műterem, lila fa”, 60 x60, olaj 1998. Ilyen képcímem sose volt. Monitor: csakugyan nincs a képeim között. Gyanúsan hasonló van, egy agysebésznél, azt nem kérhette kölcsön, aki csinálta. Amennyire a képernyőn kivehető: valószínű utánzat. A festőállványtól jobbra a falon eltüntetett csíkok: én formát nem szoktam áthelyezni. A sárga foltot a padlón kontúrozta, nem érthette, az nálam nem bútor, hanem szőnyeg. Az állvány élei mechanikusak. Fekete padló-határvonal. A fal kissé pacsmagolt. Az aláírás viszont tökéletes. Telefon: megnézném a képet. A galérista tiltakozik, nála ilyesmi nem fordulhat elő. A képet rég eladta, a címet nem adhatja meg, és ő engem vevővel nem hoz össze. Kértem, akkor szerezze meg a kép hátán lévő opuszszámot, az mindent rendez. Ezt meg is tette két nap alatt, kiderült, az egy másik kép. Nem tudja, mi ez a kép, mi történhetett, ő is kutat. Bizonyára egy régebbi kiállításán szerepelt, rég elkerült tőle, és azóta fönt felejtődött a neten. Furcsa. Közben néhány barátomat megkértem, töltsék le a képet a hálóról, ha netán bíróságon bizonyítanom kellene. Megtették. Jelentsem föl, hiszen bűnügy? Vagy hozza vissza, fölfűrészelem, és vesz helyette egyet a vevőjének? Jól járok, és/de csendestárs vagyok. Végül, ahogy Jézus a bűnös asszonnyal. Ajánlott levélben megírom neki, hallom, egy dunántúli városban élő, ismert kollega szakmányban hamisít élő művészeket, de Bálint Endrét is. Én is beleeshettem a szórásba. Ebből ért, ha orgazda; megtudja, hogy tudom, és szépen abbahagyja. Akkor eszembe jutott még valami. A szereplésnaplóból kikerestem (CTR + F) az összes képet, ami nála valaha megfordult. Kiírtam egy listára. Majd megnéztem minden képet az opuszjegyzékben. És az egyik: +A/98/55, előtte a kereszttel. Vagyis a kép szerepelt a Galériában, eladni nem sikerült, hazahoztam, (minden dátum megvan), aztán gyengének találtam, fölfűrészeltem. Sajna, engem senki sem hamisít. Igaz, nem is lehet. Pedig be szép lett volna! Hát ennyi a történet. Próbaüzem, magamnak. (Hangszóróval.) A föntebb leírt vers, háromszor, egyre jobb minőségben. Próbálkozom az optimális tömörítéssel, (vaw-ról tömörítve mp3-formátumban, RIPPER programmal. 1perc 20 mp. a felvétel), délben tanított meg rá Mike. Ahogy próbálgatom, a középső lesz az optimális. Ott nekem a webre küldés kb. a valós lejátszási idő alatt történt: nálam - netre: feljön: vers élőben / 1. 16 Kbps. 157 KB. 40 mp. 2 mp. hallható vers élőben / 2. 32 Kbps. 314 KB. 70 mp. 4 mp. elfogadható vers élőben / 3. 56 Kbps. 549 KB. 200mp. 6 mp. jó minőség Ha ráklikkelsz, följönnek táblázatok, hagyd őket. Kicsit várni kell, jön a hang. Még annyi a hír: 1. Szekrénybe az új télikabátot, tök jó a régi. 2. Napi sprint: 3 ? hossznál tartok. 3. A 03/01-es vörös kép ma valamit javult, de fáradt. Építettem hozzá széles keretet, az kissé összefogja. 4. E-mailben kérték: a tv-interjúimat le is lehet majd tölteni. A dátumokat, amire majd klikkelni kell, már föltettem a menüoldalra, jövő héten, remélem már működ. 2003. febr. 15. Evvel az üzemszerű lihegésemmel, mindiggyorsancsinálnikellvalamit-tel rezignációra hajló alaptermészetemet fedem le. Sikeresen. Ritka már, mint most, hogy igazolványaim elvesztésén szomorkodtam. Átalakulóban. Ajándék ez az írogatás is. Köszönöm. Remélem, nem leszek magamba roskadt öregúr. Például a szemközti alpinista-boltban lehet dzsungelkést is kapni. Most találtam. ... ez a kényelmes, ósdi mérték, amelyben araszolgatok. Vagy mondjuk inkább: ringatózom, ó istenem, a dallamán? Fülemben réges-régen óvom, akárha mindig hallanám. ez zenél annyira, mint az elhull a virág, eliramlik az élet és később: ... Mióta vágyom benned élni, beléd veszteni el magam, nehézkes létem elcserélni, illanni el anyagtalan. Mióta, hogy bennem rekedtél, tétova, tiltott szerelem; ... Várady: Te megjelensz-e? És még egy, mellékletben: Négysoros 2003. febr. 16. vasárnap Évtizedes tűnődés után arra az elhatározásra jutottam, hogy a kispárnám kicsi. Vagyis lapos. Éjszakánként többszörösen át kell gyűrögetni. Kata adott habszivacs-törmeléket, egy zsákkal őriz. Szombat délelőtt, takarítás ideje, ez is olyasmi: fölfejtem a párna oldalát, majd előrelátóan nagykabátban a gangon megtömöm. Ó elektrosztatika, a fülemtől a rácsig minden fehérpöttyös. Ölembe fogva a porszívó fejét minden ruháim valamellyes megtisztítása. Gombostűkkel a rést, majd előkotorva a sarokból a varrógépet. Kész. Próba. Használhatatlan, túltömtem. Természetesen. Középutat nem ismerek. Loptam egy másikat, kölcsönbe. És egy nap múltán megvan az ötlet a továbblépéshez. Kis lyuk a varrás vonalában, és víz alatt kikaparni a fölösleget. Majd holnap, lavórban. Mosok egy almát a vacsorához. Rajta madárvágta rés. Üzenet, vettem. Azért ez megható. 2003. febr. 17. Befejeztem a Ferenczy monográfiát, hajnalban. Luk volt az életemben, semmit nem tudtam róla. Ami (nekem) kell a könyvből. 1862-1917. München, aztán Nagybányán a kezdetektől: 1896. május 6. Ott letelepedett, háza volt, haláláig. 1906-tól Pesten főiskolai tanár, itt is bérel műtermet, de nyaranta Nagybánya. Sok portrét csinál megrendelésre. Itt 200 repró, sok ronda képe van, legalábbis így, fekete-fehérben. Témaválasztása gyakran csüggesztő. Sokszor megfestette kétszer ugyanazt, van amit többször. Valér fia szerint, mert nem akart túl sokat kínozni egy vásznat. Képeit el tudta adni, vagyonos volt. Örülök, hogy Genthon a kedves Levitanhoz (1860-1900) is hasonlítja, mint a legközelebbi gondolkodású kortárssal. Összegzésében a szerző: Kétségtelen az is, hogy a plain-air képei nemcsak a nemzetközi fejlődés kilátópontjához, de Szinyei korai eredményeihez mérve sem voltak a legaktuálisabban, sőt tizenöt-húsz évvel elkéstek. Ezen ma már csak mosolyogni lehet. A korszerűség... nem mindegy?! Munkácsy istenáldotta zsenialitásának, Szinyei felvillanó korszerűségének fokát nem érte el, de ebben a mindennél fontosabb feladatban, a Nagy Parlag rendszeres művelésében... Nagyon szeretem. 2003. febr. 18. Egyszer minden elkészül. Este újra a Várban, a C3 szerver-központban. Megcsináltuk: a tv-interjúk megnézhetők, de le is tölthetők, kétféle formátum, kétféle mérettartomány. Akinek szüksége van rá, a nézőprogram is mellékelve. Most reggel négy, a választó oldal tipográfiáját birizgálom. Meg legyen a főmenűben is a dolog figyelemfölhívó, egy ideig legalább. Ez két évig halott mező volt. A nagyon fontos dolgok néha egy méla perc szüleményei. Jó ha az ember múzeumba jár. Ha csak a sajátjába is, a kompjuterben. Elnézegettem ezeket a csoda Monet-kat. Hátha a méretarányokon múlik?! A megújulás. Hamarosan Kecskemétre, a szokásos márciusi alkotóház-program. Mindez egy tettbe csattanva: tíz előkészített lemezemből este lefűrészeltem, így 70 x 80-asok lettek. Fekvő formátum? Álló? Utoljára 87-ben léptem ki - sikertelenül - a négyzetből. Ez lesz a Nagy Ugrás. Amennyire tán csakugyan szükséges - a továbblépés. És ezeket a lemezeket Kecskeméten kötelező lesz elsőként felhasználni. Szerencse, hogy a ma leszabott 9 keretlécet még nem építettem össze. Délelőtt megint az idei első kép tovább, lehet, hogy most jó? jobb? Vagy végleg elfáradt?, nem tudom: Műterem, Illyés verset olvasok - A/03/01 Egy rezignált gondolat. Ahogy reggelente futólag megnézem az antikvárium kirakat választékát, hasonló ahhoz a pontos és reménytelen mozdulathoz, ahogy Móricz a halálos ágyán, Lányfalun magára húzta a polcról a legkedvesebb köteteit. Látványuk, közelségük átmelegít, amúgy olvasni alig van figyelemem, fegyelmem. Még vidéken inkább. 2003. febr. 19. 5h 54., a Bem utca torkolatánál fölnézek a magas égre: pirkad! A klubban Várady versére egy mérnök megjegyzi, hát persze, hogy a vécétartály magától ürül! És szabatosan elmagyarázza az esemény műszaki hátterét. Berszán Gábor barátom (gépészmérnök és Babits-szakértő) pedig befejezte, és átadta kézirata utolsó részét, 160 oldal lett. Bíztattam, talán érdemes lenne kiadni. Előző héten egy irodalmár aggodalmát közvetítettem neki, erre is utal a zárszóban. Majdnem az egészet közlöm, olyan szép: Egyszer be kell fejezni. Akkor is, ha nincsen „kész”... Lehet-e a szövegkörnyezetből idézeteket kiemelni, majd ezeket új szerkezetben - íróportré abc sorrendben - összerakni? Ez nyilván nem filológusi módszer. Ez ipari, termékgyártó módszer. Amihez én értek első fokon. A kenyér úgy készül, hogy megőrlik a búzaszemeket, szemcsehalmazt képeznek, amiből szitálással különböző minőségű lisztet kapnak. Vízzel, kovásszal, sóval - sütés után - új termék, a kenyér születik. Ilyen „új termék” a Magyar Irodalom a naplókból. A napló a búza, a kovász talán én vagyok, a víz pedig a Márai-Illyés idézetek közé iktatott újabb idézet, kommentár. Sérül-e ettől a két szerző? Aligha. Műveik új színben, új mondanivalóval kerülnek ki a „kincsesbányából” - ahogy egy Márai-kutató a Naplót nevezte. A naplókba szőtt portrék többszöri olvasásra és portrékra koncentrált olvasásra jönnek elő - ez személyes tapasztalatom. Előfordulhat-e értelemzavarás? Kizárása nem garantálható. Bár csak annyi torzítás zavarná szellemi életünket, amennyi esetleg a Magyar Irodalom összeállításába - a készítő szándéka ellenére - belekerült. 2003. 02. 18. B.G. Megjött a Hírlevél, a Képzőművész Szövetség lapja, benne a pénzügyi beszámoló. Az éves költségek 6 és fél millió körül. Bevételek innét-onnét összekaparva, az Országgyűléstől például 90 ezer forint. Klassz. És a Népszabadság, Új Péter. Régebben gyakran elolvastam szerdánként, nyelvzsonglőr. A beszéd-paneleken, és általában a közéleti hülyeségen élcelődik, rendszeresen. Ez a mai is, ahogy kezdi: Széles körben vagyok már elhíresülve, mint szerteágazó tevékenységet folytató devizabelföldi adóalany, példának okáért a kulturált szórakozás elkötelezett híveként ismerhetnek országos lefedettséggel... Nem hiába végeztem summa cum laude az értékteremtő folyamatok menedzsmentje kurzust, nem hiába fogalmaztam meg küldetésemként, hogy magas minőségben, ügyfeleim magas szintű elvárásainak megfelelően delivárjak magas színvonalú, kultúrinnovatív szolúciókat, és amíg a komancsok konkrétan valóságsókkal hülyítik az embereket... A kulturált környezetben való kulturált szórakozás elkötelezett híveként számtalanszor kellett már szembesülnöm jelentős problematikákkal. Az egyik ilyen hatalmas problematika példának okáért, hogy a cseh sör és az ír viszki keveredése, egy bizonyos mértéken felül legalábbis, számtalan problémát vethet fel, úgy az egyensúlyi és érzékelési zavarok (különösképp legfontosabb érzékünk: a látás!), mint az utólag fejfájás... E-mail vélemény a piros képről, vigasztalásnak is elmegy: Kedves Váli, igen, azt hiszem összeállt. Már-már tetszik. Mindenesetre szimpatikus, hogy eltűnt az a sok cinóber - átment "mályvába" a dolog. Szépen kapcsolódnak a formák, bár az elején a kép "mozaikossága", fénytelítettsége" volt a szimpi. Én a "képvázlatokra" szavazok... 2003. febr. 20. [a katolikus Horvátországban kevés a válás] ... ha egy fiatal házasságra készül, ott nem azt mondják neki, hogy megtalálta az ideális személyt, a legjobb partit. Hanem mit mond a pap? Megtaláltad a keresztedet, viselned kell, mert ez olyan kereszt, amit nem dobhatsz el, hanem meg kell becsülnöd. Ha ezek a szavak egy franciaországi plébánián hangoznának el, a jegyesek a megdöbbenéstől némán... Előkerestem azt a jelenetet a Tíz év-ből. (Móricz Virág) Mind a két orvos azt mondta: agyvérzés. [Móricz] a jeges tömlőt lerángatta magáról. A testét könyvekbe temette. Széles díványa belső polca tele volt mindig a kéznél tartott könyvekkel, újságokkal. Ép kezével magára húzigálta, amit ért. S még válogatott is benne: Ady piros Összes verseit a mellére, a szívére tette, kinyitva. Készült a halálra. Délelőtt elkezdem az első 70 x 80-as képet, A/03/02. Elrémisztően hülye formának tűnik. Mit fogok csinálni a másik kilenc levágott táblával? 2003. febr. 21. Már tudom. Ez az új kép: tényleg tűrhetetlen formátum a téglaalap; ijesztő, gusztustalan, idegen. Félkészen komponáltam át, fűrésszel. Ez lesz a megoldás. Akkor maradhatnak is e méreten a lemezek. Az ember időnként szembenéz sorsával? magával?, úgy mindenestül. 1970-ben jártam először Nyugaton, 110 kiállítás és múzeum, a BM-től kicsikart másfél hónap alatt, Rómától Londonig. Az út előtt vettem egy darab szarvasbőrt, tarisznyának. Egy bőrdíszműves megmutatta a páros lágyvas bőrvarrótű használatát. Adott egy kis doboz kátrányt is a befűzéshez, ma is megvan. A táskát 30 x 30 centisre szabtam, minden elfért benne a másfél hónapra: a váltás fehérnemű egyben pizsama is, bicska és fogkefe. Füzet, a kifotózott várostérképekkel, pirossal az útvonalak a pályaudvartól a múzeumig. Első utamhoz Kata adott ugyan egy fél rúd szalámit is, de azt rögtön a határon túl, Bruckban, az átszállásra várva, a járda szélén üldögélve idegesen megettem, hogy ne kelljen tovább cipelni. Nem a nemzetközi gyorssal mentem, hanem egy hajnalival, vállalva az átszállást, hogy már reggelre Bécsbe érjek. A 45 napot ki kellett használni. Na. A táska azóta is, és csak az, minden utamon. Bevált. Korea három hét, norvég ösztöndíj, egy hónap. Néha javítgattam, meg egy új zseb: lehetetlen kilopni belőle az útlevelet. Evvel járok itthon is, most tizenvalahány éve uszodába is. És most rámeredek, mint Illyés öregedő feleségére, döbbenten, és látom, hogy öt helyen lyukas, már a feneke is. Foszlik. Mi van ilyenkor. A korrekt az lenne, rendbe hozni, aztán kidobni. Vásárolni egy alkalmas szériaterméket. Telne. Nézegetem, csüggedten, napokig, varrni? Átköltöztem egy fotótáskába. Folyton lecsúszott a vállamról. A kabinos fölpillant: új táska? Aztán tegnap este a megoldás: foltok, de ragasztani. Sikerült. Újra él. Nem kéne mégis kidobnom, mint mindent, a Strindbergemet, a kis Kleet, a lemezes Voigtländer gépet, a továbblépés-, a gyakorlás kedvéért? Milyen nevetséges az egész. 2003. febr. 22. szombat E-mail: Kedves J.! téma: hogy van --------------------------- a kisfiú? és a mamája? D. Megküldték, a múltkori idézet, kissé bővebben: Népszabadság. 2002. dec. 24. Para-Kovács Imre: MINTHA ÉLNÉL Aki valaha is írt már igazán, az pontosan tudja, hogy az ihletett mondat nem más, mint isten honlapjáról letöltött szöveg. Ha nincs kapcsolat, vagy ha hirtelen megszakad, élesen elválik egymástól az eredeti és a hozzáírt rész. Egyedül nem lehet írni. Ott van minden egyes zseniális, rohadt soron a kapcsolat nyoma, mindenki számára nyilvánvaló, hogy elkövetője be volt-e drótozva az alkotás alatt. Ha kiderül, hogy nem, a keletkezett dolog csak álszöveg, felesleges szöveg, ami ugyan álcázni próbálja magát, de létét semmi sem indokolja, csak kitölteni kötelezett hely. Ezen sorok egységbe foglalása könyvnek látszó tárgyakat eredményez, ami sikerélménnyel tölti el az olvasni egyébként nem tudó széles tömegeket, no lám, mennyi könyvem van, és mindet elolvastam, tudok olvasni, olyan vagyok, mint azok... 2003. febr. 23. vasárnap Deske, január 22. naplódat olvasva, a Keresztény értelmiségiekkel kapcsolatos állásfoglalásról, a következő a megjegyzésem: ne bújj más, "nálad tisztában látó barát véleménye" mögé. Vagy hallgass róla valóban - vagy merj állást foglalni, nemlegest is. A "nincs elég szellemi kapacitásom" - gyenguska ürügy, az ilyen más - névtelen! - véleménye mögé rejtőzésre. Amely vélemény egyébként -az én világképem és erkölcsi megítélésem szerint - primcsi, visszataszító, és (elsősorban hozzád!) méltatlan. N. KEDVES N.! Kösz a véleményt! A te nevedet se írom ki, nem hatalmaztál föl rá. Ne feledjük, a kérdés számomra kizárólag az volt, aláírjak-e egy nyílt levelet saját vezető papjaimhoz címezve. Az ügy nekem probléma, gondolkozni való volt, azért került ide. Az erről leközölt vélemény tágabb hatókörű volt, mint a kérdésem, Bognár Robi (mondta, hogy nevét szerepeltessem) nálad is élesebben fogalmazott: szerinte a szöveg rasszista, fasiszta. És bűn, hogy ezekben a kérdésekben nem látok tisztán. Lehet. Igyekszem - ebben is - a számomra egyetlen utat, a szeretetparancsot követni. Itt most valami nagy-nagy szünetet kell tartani, mielőtt a köv. szöveg. Az A/03/02-vel most itt tartok. Eléggé színhű a repró. Címe még nincs. A kispárna-akció sikeres. Víz alatt kipiszkálva a szerencsétlenül túltöltött habszivacs-törmelék csakugyan nem szálldos. Aztán már csak a lavórból kellett tésztaszűrővel nejlonzacskóba halászni; a szemétbe. Mindez hosszan tartott. Közben bal kézzel a mobil csengőválasztás gombját nyomogattam öt másodpercenként, új a masina, le kell fárasztani az aksiját. 2003. febr. 24. Érdektelen. A fregoli egyik tartózsinórja elszakadt, ez alkalom az egész újrafűzésére is, a zsinór fél éve megvolt hozzá. S ha már arra jártam, a WC-tartály emelőkarjának átszerkesztése. Autót kéne javíttatni. Budakeszi. Mit lehet ebből kihozni. Most egy-egy oda-vissza spárgát kötöttem össze, a későbbi javítás már gyerekjáték. A fregoli zsinórjaira újra Bergmann-csövek, így nincs bevágás a ruhákon, nem kell Katának vasalni. Minifregoli a napi fehérneműnek. Külön WC-lehúzó a hároméves Kingának, hadd érezze önállóságát. Este a budapesti imaközösségek vezetőinek találkozója a püspöki palotában. Próbálkoztunk evvel már egy évtizede, akkor nem volt igazi közös feladat, tartalom. Most Budapest evangelizációja körvonalazódott halványan, mint lehetséges egyesítő feladat. Megtaláltuk a kapcsolattartás módját, (az internetre még nem mindenki fogadóképes). Negyedévenként fogunk találkozni. 2003. febr. 25. Te jó ég! Szokni kell a koromat. Ez a második püspök, akit tegezek. És ő is fiatalabb nálam! Megkérdeztem tőle, mi a helyzet, vizsgálatot akar ellenem egy atya, mert egy barátomtól - gyónás keretében - megtudta, hogy szentségimádás után a közösségünkben áldoztatok, régóta. S bár érseki helynöki engedélyem van, de csak betegekre. Azt a választ kaptam, hogy ha az atya bármit tesz, súlyosan vét, még föl is függeszthetik. (Gyónásban hallottakról nem beszélhet.) Kedves István! Sikerült a honlapodat elkapni, mégiscsak. Egy y betűt tévesztettem. Hogy mások is: http://www.geocities.com/americandaguerrotypes/H2.html Tetszik a munkád (és a méret is)! Festmény? Montázs, továbbdolgozva? Jó lenne persze a több tételt egyben, és eredetiben látni, de így is: dinamikus, színben, ritmusban, és gondolatilag is érdekes. Az angol szövegeket nem volt lelkierőm kiböngészni, talán a pontosabb értelmezéshez hozzásegítettek volna. Nem állítod ki itthon? Mindenképp jó lenne! Lehet, hogy ez már túlzás, ma rátettünk ide, a netre egy negyedik tv-interjút is, 1995-ből, Kováts Berci készítette. A felvételek az Eve-Art Galériában, részben itthon készültek. Akkoriban az ablakom alsó harmadát elfedtem, ettől nagyon atmoszférikus lett a tér. Azért is szeretem nagyon ezt a 95-öset, mert az akkor 13 éves Miki szerette volna látni a forgatást, s mondtam neki, álljon a hátam mögé, ott nem zavar, és mindent lát. Az operatőr pedig többször őt is belekomponálta a látványba. Az pedig, hogy az interjúkat két változatban tegyük föl, - nézhető ill. letölthető - az operátor fiú érdeme. A weben nézhető változatot egy másik szerverre tette föl, ami érzékeli a hozzá bejelentkező gép minőségét, és ez szerint háromféle formációból az optimálisat közvetíti. Profi, nem?! Ma olvastam a pokolról: Az egyház kebelén belül egyesek (papok is) tagadják a pokol létezését. A legközismertebb pokolban tett látogatás Avilai Szent Terézé (1515-1582). 1917-ben Mária megmutatta a poklot a fatimei három gyereknek. 1936-ban lengyel boldog Fausztina mesélte el saját tapasztalatát: Ma egy angyal kíséretében a pokolban voltam. Nagy megpróbáltatások helye, nagy a kiterjedése! Meghaltam volna a látottaktól, ha a Mindenható nem támogatott volna. Isten rendeletére írom le, hogy senki ne mentegethesse magát, hogy „senki nem volt ott”, és hogy „senki nem tudja, milyen”. A nyolcvanas években a medjugorei látnok gyerekeknek Mária elmagyarázta, és megmutatta a poklot: Ezek az emberek saját akaratukból mennek a pokolba. Ők választották, az ő elhatározásuk. Ne féljetek! Isten mindenkinek szabadságot ad. Egyesek a földön mindig mindent Isten ellen tesznek, tudatosan Isten akarata ellen. Ők megkezdik a poklot a saját szívükben... Isten mindent megtesz, hogy megmentsen minket. Jézus mindannyiunkért meghalt... de mit tehet valakivel, aki nem akarja a szeretetét? Semmit. A szeretetet nem lehet kierőszakolni. Az egyik látnok, Vicka meséli: Borzasztó egy hely. Középen nagy tűz van, de ez a tűz nem olyan, mint azok, amiket a földön ismerünk. Teljesen normális embereket láttunk, olyanokat, akikkel az utcán találkozunk, maguktól ugrottak ebbe a tűzbe. Senki nem erőltette. Különböző mélységig hatoltak a tűzbe. Amikor kiléptek belőle, akkor vadállatokhoz hasonlítottak, gyűlöletüket, lázadásukat és káromlásukat kiáltozva... Láttunk egy nagyon szép fiatal lányt, amint tűzbe vette magát. Utána szörnyetegnek látszott. M. Emmanuel: Medjugore, a kilencvenes évek A Nyolc Boldogság Katolikus Közösség kiadása, 2001. 2003. febr. 26. szerda Irodalmilag bizonytalankodom. Most mondja Kata, és tanult barátom is, hogy (az egyetlen Márai-könyv, amit végigolvastam, sőt többször is), A gyertyák csonkig égnek, giccs. Ezen eltűnődtem. Igaza lehet. Hogy világnézete, mondanivalója csacsiság, azt tudtam. De elszórakoztatott; érdekesek voltak a helyszínek, a párbeszédek, a fokozások, fordulatok. (a versre klikkelés után semmit nem kell csinálni, csak kicsit várni.) Ahol viszont megerősítettek: pár éve találtan egy kis Illyés-remekművet, amit annyira megszerettem, hogy a könyvoldalak felső sarkát levágtam, hogy rögtön ott tudjam a kötetet nyitni. Ezt R. is nagyszerű versnek találta, sőt Illyés is, mert mikrofonba mondta. Ime: Tél felé 2003. febr. 28., péntek, itt a vége. Kecskemét, alkotóház, március, végig. Két napja csomagolás. Ez kivételesen nem jár izgalommal, csak figyelmes munkával. 1955 óta van erre egy listám, mindig az életformámhoz alakul: ... OLVASÁS... IRODA... SPORT... FÜRDŐSZOBA stb... MŰV.TELEP lenolajkence!!!!! fogó radiátorhoz próbakeret papír próbakeret 300 W izzó keretezô kalapács / harapófogó stb... Elmaradt az alt-, és a tenorfurulya a kottákkal, el a fényképezőgép, a futócipő. Vinni kell a fényképes uszodabérletet, a kézlapátot. Versenyuszoda lévén, itt szabad. Talán lesz kapacitás a Káoszelméletet újra átvenni. A tőled tudott Jálits-könyv, a 10 napos jezsuita lelkigyakorlat, reggelente. Egy válasz: Kedves W. V.! Köszönöm a levelét! Kérem gondoljon rám most, márciusban is, félek... félek a feladattól. Napi egy kép indítása a szokásos fejadag. De idén csak 18 lemezt viszek le, avval, hogy 80 x 80, tehát: NAGYOK... (ez a sok három pont dramaturgiailag hibás, de őszinte.) Amúgy fekszem, nátha. Viszont Zsófi holnap? a napokban? szül, ilyenkor nem pont egy beteg férjre (fertőző?) van szükség: távozom. Az újszülött fiú lesz. 96. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2003. MÁRCIUS Kecskemét, Alkotóház Kedves J.! A márciusban, Kecskeméten írtakat csak utólag tudom majd ide betenni. Búcsúzóul küldök neked valami nagyon szépet 1950-ből, de tényleg CSAK egy remekmű, könyörgöm, semmi aktualitás, áthallás!!! Hanganyag, nekem elég lassan jön föl, nagy fájl. MOST ITT EGY HÓNAP SZÜNET! Ezeket a hó végén, visszamenőleg: 2003. márc. 1. Utolsó percben a csomagból ki a printer és a CD-s rádió, könyvek. Kisrádió híreknek. 11 órára minden bútor a helyén az ötös műteremben, ahogy húsz éve mindig, csak a fotel helyére képtelen vagyok visszaemlékezni. Gonoszságból fölhívom Szütsöt, hadd fájjon neki, de örül kérdésnek, megmondja, a mosdó elé szoktam húzni. Vagyis fölösleges, persze. Ilyen még nem volt a 24 év alatt, vastag hó, alig van hely parkolni. Az emeleti fürdőszoba (is) felújítva, új burkolat, zuhanyfülke. Az ebédlő piros-spriccelt függönyei helyett sima homokszínű, megint elmúlt valami. A régi, szokott helyemen terítenek. Vekker 17. 40.-re, Mária ideje Medjugorjeban. 2003. márc. 2. vas. Ágyban, beteg, káoszelmélet, végre a Feigenbaum-történet, újra. Aztán a Gábor-féle Márai-Illyés napló befejezése, szívmeleg, öreg barátok. Ahogy Déry Németh László regényéről, ahogy Illyés Déry 80. születésnapjára, ahogy Szabó Lőrinc... Örök barátaink. Este tv: Boleyn Anna 1000 napja, jó. 11-kor SMS: Megszületett fiam, Botond. 3. 9 kiló. Halleluja! H. M. A harmadik unoka! Anyám kérte, hogy várjam be Pesten a szülést, mégiscsak. Mondom neki, egy nagyapa? Egy távoli rokon?! 2003. márc. 3. hé. Már félegészséges. Jálics-könyv (jezsuita lelkigyakorlat) elkezd. Könyvek, rádió el. Levélírás, telefon lehetőleg ne. A takarítónő vesz nekem kabátövszövetet. Egy óra Jálics-séta délután. Hó. Már. 4. kedd Piarok 1/4 7, félbeteg: csak 500 m gyors, kézlapáttal. A Duna-tv, portréfilm lesz, ahhoz készülök: ---- Ferenczy Károly nálam 300-szor többet tud a szakmáról. Vigaszom, hogy egy iskolát nem látott leányasszonyka is tud ép gyereket szülni. Igen, Ferenczy sokkal többet tud. Az életről talán nem. ---- A festés abban különbözik a grafikától, hogy ott a színeknek értelme van. (Michelangelo nagyméretű hittankönyv-illusztrációja a Sixtusz-kápolnában.) ---- Nem műtermet festek, hanem világegyetemet. Pontosabban annak akkora darabkáját, ami elfér egy kefíres-pohárban. De az is elég nagy. ---- Úgy kéne kezdeni az interjút, az uszodában, mintha sportoló. ----Festeni? Én mindenkinek csak ajánlani tudom. A legjobb kikapcsolódás... ----Vágyaim: műszaki rajzszög és szupervekker, napjában hétszer tud csörögni. Festés: sűrű ködben bekötött szemmel célba lőni, és nem árulják el, merre a céltábla. Jálics. Meditációs séta helyett, mert fázom, a képernyővédő világítótorony fotói. Lassúra állítottam. 9-kor! oltás. 2003. márc. 5. Hamvazószerda. SMS a friss unokának: Ne marháskodj Botond, a sárga tök-ronda szín! Gyere le Kecskemétre, megtanítalak a színek helyes használatára! Jelentkeztem telefonon a győri művésztelepre, talán sikerül. Jelzik, kiállításomat máig meghosszabbították. Séta a kertben, a szomszédban a tigris lófejet rág. A háromlábú öreg kutya vakartatja magát. Alkonyat. Orrcseppentés Versatillal. 2003. márc. 6. csüt. Aktrajz a szomszéd műteremben, olajlavírozással, farostra. Teljes napos leterheltség, Jálics meredek út, Szüts nem hiányzik. 2003. márc. 7. pé. Szent Pál: Mindenkinek mindene lettem. De volt egy remete szent Pál is. 2003. márc. 13. csüt. Két nap kiállítás-rendezés. A lelkigyakorlatot ma félbehagytam. 2003. márc. 15. délután Kata jön. 2003. márc. 16. Cifra Palota megnyitó 11-kor. Kata, Miki, Zsófiék itt. Botondot először láttam. Miki itt maradt, barátnője a városban. 2003. márc.18. Délelőtt Duna tv stáb itt, megbeszélni a hétvégét. Be a városba: Bak Péter grafikagyűjteménye, Varga Imre kiállítása, utóbbi 10 év szobrait két albumban végigböngésztem. Utcai antikvárius: Wells: Bűvös bolt, Greene: Havannai emberünk (magyarul), Lénárd Sándor: Völgy a világ végén, csak mert 200 Ft, majd valakinek, és Szentiványitól postatörténet, gyerekkönyv. 2003. márc. 19. Oravecz Kossuth díjas lett, levél neki: No te szegény! Egész életed arra épült, hogy veled folyton kibabrálnak... Gratulálok! ölel: V Janikovszkynak is gratuláltam. Megszűnt az állandó, totális fáradtságom. Kata bosszantására fél órát napozok délben, a terasz zugában. Mindig márciusban sülök le, itt. 2003. márc. 20. Délután Lénárd római történetei, szeretem. Mussolini elrablása, élelemszerző körút az éhező Rómában, az amerikai partraszállás a kisemberek szemével. Este is uszoda, először biztosan 20 p. alatt az 1000 gyors, végre: 19:17.32 !!!!!!! Iraki háború. EREC cionista havilap márciusi száma a zsidó űrhajós kapcsán: Kérdés: Érvényesek-e a Tóra törvényei, például a kóser étkezés törvénye a Földön kívül? Válasz: A parancsolatok egy töredéke kötődik bizonyos helyhez. Az összes többi törvény mindig vonatkozik az emberre. Kérdés: Tóra előírja, hogy pihenéssel szenteljük meg a hét hetedik napját. Ramon, zsidó űrhajós esetében egy nap nem több mint 35 perc. A rabbi válasza: Mózes első könyvéből (1:14) kiderül, hogy a Nap és a Hold csupán jelei a napnak, nem pedig meghatározói. A Talmud említ egy esetet, amikor valaki a sivatagban járt, és elfelejtette a napokat, akkor hat napot kell, hogy számoljon, a hetediket tartsa meg szombatként. R. levelére, amelyben rasszizmussal vádolja véleménymondó (biztosan jó szándékú) barátomat, válaszokat keresek, de egy sem az igazi. Próbálok fogást találni az egész megragadására, de még ez se sikerül. Bonyolult levél, és sok problémát érint. Az akkori egyház szerepe, a maiaké, németeké, a magyar civileké, a levélíróé, az antiszemitizmus kérdése, az informáltság kérdése, R. állásfoglalása. Lehet, hogy hónapok múltán. 2003. márc. 21. Szentiványi: A Postának mennie kell!: 1800-as évek vége, szegény néni a londoni postán: Csomagot szeretnék feladni a lányomnak, New Yorkba. Ezt a kis unokámat. A kisfiút fatáblával a nyakában fölállítják a mérlegre, átvételi elismervény... az angol üzleti szabályzat szerint. Babilon. A kereskedők postája olcsó, de a karavánokkal együtt indul, lassú. A király postájával gyorsfutárok vágtatnak, de azt olykor rablók. A papok postája a legdrágább, viszont nincs rablóbanda, amelyik kezet merne emelni rá, az istenek bosszúja miatt. Egyiptomban a postás állami hivatalnok. Rendeletben megszabott áron meg is írják a levelet, fel is olvassák. Messze földön megvásárolták a megrendelt árút, és házhoz szállították. Postajárat: menetrend szerint. Postahivatal: minden nagyobb egyiptomi helységben reggeltől estig nyitva. Kürosz perzsa király alatt a birodalom Szardész és Susa között királyi gyorsposta. A távolság 2500 kilométer, a királyi futárok 6-7 nap alatt tették meg, száztizenegy postaállomás, váltó lovakkal. Augustus császár idején postai menetrend, utazásra is szolgált, a birodalom legtávolabbi sarkába is. Akár hálófülkés, étkezőasztalos különkocsin, és luxushajóval. A postának szállodái is voltak, útközben gyorsírót lehetett bérelni, az utas diktálhatott, amit gyorsfutár továbbított. Társasutazás is létezett, egyhónapos kirándulás Karthagóba, idegenvezetővel. A posta útjainak hossza meghaladta a 76 ezer kilométert. 2003. márc. 22-24. Duna Tv. forgatás Kecskeméten a képtárban, az uszodában, valamint Pesten. A szerkesztő-rendező, Dettre Gábor, ismerve a C. naplót, kért a forgatáshoz egy új listát. Ezek hirtelenjében, aminek most örülök: FERENCZY --- Károly: Három királyok ILLYÉS --- Gyula: Tél felé MONET F21k --- konvektorom, ami 25 éve kifűti a műtermemet LE MEUX LEVITAN --- festő, akit az egész Lukácsban csak én nem ismertem Mann: JÓZSEF most is velem volt CAROTHERS --- egy amerikai metodista lelkész a könyvével HYPERLINK --- segédprogram, ami hirtelen korszerűvé tette a honlapomat LUKÁCS POLYVIEW --- program, a honlap-szerkezetem amerikai ősmintája RAKOVSZKY --- Idő-versciklusa KLEE MORANDI 19:17,32 --- gyorsban, 1000, teljesen és biztosan a 20 perc alatt vagyok A/03/20 --- a legújabb kép, mintha nagyon jó lenne 2003. márc. 24. Nézem az újságban az amerikai harci repülőgépeket, ezek bombázzák Irakot. És milyen gyönyörűek, szörnyű! Márc . 27. Anyácskám három napig vendégem, itt pihent. Megnézte a Cifra Palotában a képeket: Ezeket a zsidótemetőket utoljára látom. Majd föntről. (Egyébként én is, gondolom.) A vendégkönyvben, most olvasom: Szia Apó! Furcsa, hogy hányféle közöm van ezekhez a képekhez, ugyanakkor még sincs semmilyen. Kár, hogy te rendezted, de megdöbbentő így is. Köszi. Fiad, V. M. Antikváriumból Bernáth Aurél: Így éltünk Pannóniában. Majd ezt is valakinek, otthon megvan. De csak 400 forint volt. Esténként Lénard Sándort olvasom. Nosztalgikus, és pontos. Reggelente javuló, egyenletesen jó időket úszom. Lábam kedvéért minden harmadik hossz mellben. Amúgy kézlapát, itt szabad használni. 2003. márc. 28. Egy órával (még) többet alszom, kilenckor! oltok. Állandó délelőtti fáradtságom múlóban. Szokásos belső veszekedések csitulnak. Jó, nyugodt most itt, egyedül. Pedig féltem Szüts hiányától. Ez is elmúlt. Remény az özvegyi sorsra. Szeretem a vonat kattogását a kerítésen túlról. A zene nem hiányzott. És rögzítsünk még valamit. Idén is találtam valami újat (egyet? kettőt?) az első 15 kép átkínlódása után. Akkorra már a kezdés görcse is elmúlt. Nincs baj a témával. Napi festés úgy tíztől az ebédre hívó kolompig; fél egyig. 2003. márc. 29. Ez a különös jezsuita Szemlélődő lelkigyakorlat (Jálics Ferenc), amit végül egy hét után félbehagytam. Ki kell majd jegyzetelni végig. Még az sem biztos, hogy túl magas volt a léc, hiszen jelezte, hogy csak a végén leszünk döntés helyzetben. Napi 7 óra lett volna, ha Kecskeméten akarom befejezni. Hétköznapi életbe illesztve pedig néhány hónap. Ha jól értelmezem, Isten jelenlétébe helyez, a koncentrálási technikával kizárja a külvilágot, a személyes gondokat, ügyeket. Külön figyelmeztet a teljesítmény-centrikusság teljes elhagyására. Hogy ne várjunk semmi élményt, mondjunk le a gondolatokról is, vagyis ha Istennek szánunk egy kiüresített órát, az a lehető legtökéletesebb kapcsolatnak, imának számít. Nem, még nem hiszem, hogy értem a lényegét. Ezt már talán igen: A két rész egyidejűleg él az emberben: Létezik a mindennapi, tevékeny élet, gondolatokkal, tettekkel. Itt minden a teljesítményre megy ki. Itt lehet valamit csinálni, produkálni, másokra hatni, harcolni, vitatkozni. Itt meg lehet tartani a törvényeket, meg lehet tanulni az erényeket, itt lehet munkálkodni lelki és jellembeli átalakuláson. Itt elkötelezhetjük magunkat valamilyen nemes társadalmi ügy mellett. Van azonban bensőnknek, a szemlélődésnek egy síkja, ahol csak szemlélni, szeretni, bízni és szenvedni lehet. A gondolkodás és cselekvés, eredmények felmutatása és célok elérése itt lehetetlen... Csak az lesz megváltva, amit szeretettel elszenvedünk.... Krisztus is szenvedésével váltott meg minket... Nem kell keresnünk a fájdalmakat... de keresztül kell mennünk saját bűneink sötétségén, nem elnyomva a tudat alá, letagadva, megkerülve a sérelmeket stb. " Igen, most megsértettek. Ennek szabad fájnia." Terheimre világos óráimban eddig is ezt mondtam: Igen, vannak, rendben vannak. A szenvedést nem lehet megúszni. Egyébként is munkaeszköz. Idén a legjobb idő (kézlapát nélkül). Ez mérték majd Pesten is (két gyors + egy mell) 27:13.80. Akkor hát ennek szellemében. Ma kaptam egy trénertől egy szíves korrektúrát is: gyorsnál lábfej befelé fordulva, tőből mozgatva egyenesen, de nem mereven. Karmunka jó. Fordulónál egy lendülettel kirúgni, fölfelé. 2003. márc. 30. Majdnem megismétlődött, ami a múltkor, 1976-ban, a nagymarosi Alkotóházban. Ott délután-esténként angolt tanultam (Greene regény), s úgy véltem, ennek lényegi segédeszköze az az óriási (bojlercsomagolási) papírdoboz, amit ott asztalnak alakítottam át. Valahogy hazahoztam, vonaton-villamoson, pár nap múltán dobtam csak ki. Itt, Kecskeméten, volt a műteremben egy ronda, feslett, agyonfestékezett, csodálatosan kényelmes fotel. Hajnalonta, felöltözés után, indulás előtt öt-tíz tökéletes perceket töltöttem benne, tétlenül. Meg akartam venni, oda is adták, épp leselejtezés. Az utolsó órában kaptam észbe. korábbi csúcsok, vegyes (1 mell, 2 gyors) 1200 vegyes, kézlapáttal 1200 vegyes 1000 vegyes a képek 2000.03. 23:24.93 gyors 2000.03. 26:58.08 gyors 2001.02. 24:18.85 vegyes 2001.07. 25:12.44 gyors 26:32.12 gyors 2001.09. 19:53.06 gyors 2002.03. 23:58.99 gyors 24:43.36 gyors 2002.03. 27:49.39 vegyes 2003. 2003. márc. Kecskemét 2003. márc. 1. szo. beteg út le 2003. márc. 2. va. beteg beteg 2003. márc. 3. hé. beteg A/03/03 2003. márc. 4. kd. 500 A/04/04 2003. márc. 5. sze. 600 A/03/05 2003. márc. 6. csü. 9:32.37 500 m A/03/06 B/03/01 2003. márc. 7. pé. 19:45.39 gy A/03/07 2003. márc. 8. szo. nincs idő 20:04.26 gy A/03/08 2003. márc. 9. va. 25:55.06 Koffán fotókiáll. 2003. márc. 10. hé. 29:29.56 A/03/09, 03/03, 03/04 2003. márc. 11. kd. 28:05.55 A/03/10 2003. márc. 12. sze. 27:46.30 A/03/11 2003. márc. 13. csü. 27:55.93 A/03/12, 03/06, 03/07, 03/08 2003. márc. 14. pé. 27:54.19 A/03/13, 03/09 2003. márc. 15. szo. 27:52.80 A/03/14, 03/05 2003. márc. 16. va. 27:27.26 megnyitóm 2003. márc. 17. hé. 28:05.11 A/03/15 2003. márc. 18. kd. 26:43.98 A/03/16 2003. márc. 19. sze. 27:28.44 A/03/17 2003. márc. 20. csü. 27:38.06 19:17.32 gy A/03/19 2003. márc. 21. pé. 27:30.17 A/03/20 2003. márc. 22. szo. 1 óra vízben tv forgatás 2003. márc. 23. va. Pesten tv forgatás 2003. márc. 24. hé. Pesten forgatás alatt A/03/21 2003. márc. 25. kd. 27:15.06 A/03/22 2003. márc. 26. sze. 26:43.43 A/03/23 A/03/24 2003. márc. 27. csü. 26:16.51 A/03/25 2003. márc. 28. pé. 27:59.92 A/03/26 A/03/16 2003. márc. 29. szo. 27:18.80 A/03/11 2003. márc. 30. va. 26:49.74 HMVásárhelyi festők, Doisneau Mi következik ebből az egész sárgából: A tervezett napi egy kép kezdése: OK. Másfél perccel jobbat úsztam idén 1200-re, tehát nem igaz a melodramatikus mondat, hogy ez már nem lesz jobb. 2003. márc. 31. Már Pest. Bontogatom egy hónap e-mail-postáját. Tisztelt... ...készítettem egy éremsorozatot. Címe V. D. születésnapjára. Alcím: Műterem I.-IV.; Régi zsidó temető I.-IV. Sopronban, az Országos érembiennálén, június 21-étől lesz látható. ...Mint mondja, a témaválasztás ürügy. Hát persze. Nem az volt a célom, hogy kis Váli képeket próbáljak csinálni, még csak nem is "vális" érmeket. Eredeti festmények kvázi reprodukcióját azt végképp nem. (...) Tisztelettel: ifj. Szlávics László Hétfő, az első reggel a Lukácsban: Dr. T., vigyorogva: Az első három hét elviselhetetlen volt nélküled! A negyedik héten ez csak fokozódott! Én: Nem jössz egy hétre Izlandra? A helyzet a következő. Egy magyar - izlandi házaspár képet akart tőlem, Kecskeméten. A Képtárban, a kiállításomon választottak is. Kiderül, ennyi pénzt ők nem. Mondom, és egy hét Izlandon? - Az lehet! A közeljövőben is indul egy csoport, majd utánanéznek... Részletkérdés - most derült ki -, hogy a választott kép nem az enyém, már két éve. Megnéztem, márciusban 419-en nyitották a honlapomat, ahol kiderült, hogy ebben a hónapban többé nem érdemes. Vagyis havonta kb. ennyien. Profi fotós barátom, Botocska Péter, a kiállítás-megnyitón összeterelte az egész famíliát. Zsófia által hirtelen nagycsalád lettünk. 97. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2003. ÁPRILIS a márciusi levél 2003. ápr. 1. Ma este 10. 15-kor a Duna-tévén a portréműsorom. A szerkesztő szerint jó lett, még nem láttam. Tizenegy órát forgattak, egy hosszabb műsorra is készülnek ugyanebből az anyagból. Az interjú napján fél négykor ébredtem, mire felvétel, hullafáradt, nehézbeszédű. De miért is kellene csillogni, jobbat mutatni?! Kíváncsi vagyok, lesz-e benne az uszodás felvételekből. Az én ötletem volt, négy éve nagyon szeretném látni - korrigálandó - a mozdulataimat gyorsúszásnál, és bukóforduló közben. Állítólag lesz lehetőség egyszer egy lassított lejátszásra is. Egy hónap után újra Bach hegedűszonáták. (Lénard Sándor mosolyog a kertjében.) Első napok itthon: önadminisztrálás. (Néha még én is onanizálásnak vélem. Pedig ez (is) a szakmai háttere annak, hogy nekem kéthavonta el kell adni egy képet. S az össz ismerősömnek már van. Persze lehet, hogy ezt is túllihegem. Avval a gőggel, és lendülettel, hogy ezeket a képeket biztosan nem csinálja meg helyettem más.) Ma a Cifrapalota kiállítás bekerül a 08. ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK fejezetbe. Két telefon: lesz izlandi út. Október kilencedikétől négy éjszaka. Sőt, Kata jön velem, egy második képért. Reggel kojaklámpás mikrobusz oldalán: LÉGIKÖZLEKEDÉS. BALESETI HELYSZÍNELÉS. Fura. Miért olyan kényelmetlen ezt látni? Annak a látványnak csak a töredéke is. Lukácsban ragyogó arccal a gépészmérnök Gábor, „aki a tintát maga főzi”, és most adta le kéziratát Márai - Illyés naplóiról, jelenti: már kompjuterbe írok! A fiam letette elém az asztalra a sajátját, vett újat. Telefonon konzultálunk, már tudom kezelni. Első kérdésem az volt, hogy mit csináljak, eltűnt a szöveg, és egy fal van helyette? Mozgasd meg az egeret! Katának gyógyszerért, betegeskedik. Elég ramatyul néz ki. Szerinte a barnáknak jobban áll a betegség, mint a szőke fajtának. Igaz, a múlt héten Kecskeméten anyácskám is súgva kérdezte, nem zsenánt-e nekem egy ilyen töpörödött púpos öregasszonnyal az ebédlőben mutatkozni. Hajam szála égnek állt. Küldik nekem az EREC-et, a Cionista Szövetség lapját, talán a zsidótemető könyvem kapcsán. Most benne ez a fotó, bár aláírás nélkül, nyilván holocaust emlékmű, fiam ismerte is. Levettem a web-oldalukról, a kép neve JADVASEM.jpg, akkor Jeruzsálemben kell lennie. Szégyen, nem tudtam róla. Döbbenetes. És elgondolkoztam a tehetség fogalmán. Ha nekem adják ki a feladatot, talán eljutok a vagonig. Egy betontömbbel alá, nagy tér közepébe. De hogy egy semmibe vezető hídcsonk, kilépve egy abszurd térbe, domboldalon. Vannak ezek a reménytelen gyufaszálas logikai feladatok, ahol nem tudom hány szálból egyenlő oldalú háromszögeket, satöbbi. A rejtvény megoldása majd mindig átlépni a lineáris logikát, például a síkból kilépni a térbe. Kezdő építészként mindig a logikusból indultam, nem tudom, eljutottam volna valaha a vízióig. Kényes pont a híd vége, roncsoltnak látom. Hibátlan ötlet. Zseniális szobor. Történész barátunk a klubban: Bocsánat, Keitelt Nürnbergben támadó háború indítása miatt akasztották föl. Mi a különbség? Mondom: A WTC torony áldozatai... Ő: Senki nem mondja, hogy Irak volt. Örültek neki, de az más kérdés... Egyébként Drezdát is az Air Force; az angolok és az amerikaiak bombázták le, az ottani gyerekeket is. Elgondolkoztató. 2003. ápr. 2. Megvolt a portréfilm. Ami nagyon nem tetszett, leginkább én vagyok az oka, bár nem tehetek róla: ez a végtelenített kedélytelen monológ. (Ha legalább a témakörök között egy kis tagoló szünetet betettek volna, csönddel, zenével.) Tényleg nem tehetek róla, hajnalban ébredtem, s a fáradtsággal a mosoly, a játékosság-könnyedség, a humor maradt el. A kameramunka tetszett. Azt a pár hirtelen fölpörgetett vágást nem tartottam indokoltnak. Egy hiteles kritikusomnak tetszett a műsor, hogy a kép születése izgalmas volt. 2003. ápr. 3. Tandori új könyve regény, dedikálta: Zabkeselyű. Véleményt vár. Tőle már megkaptam a Kossuth-díjat; nála lévő képem - A/02/20 - szerinte VERÉBSZÍNŰ. A Parsifal fordítását egy ujjal pötyögteti, (egy éves munka) mert a másik kezében Totyi madárkája szendereg, óraszám. Ma már hozzájutok a kecskeméti képekkel foglalkozni. A/03/03, 12, 21. Az ötlet realizálódni látszik, amit Bonnard rendszeresen: a 80 centis kép hatvan centisnek lesz az igazi. Fűrészgép. Kata beteg, este leküld a boltba. Előttem az egyik tizenöt dekát kér, a másik huszat az aprójából. A pénztárnál sorban állva nézegetem az előttem álldogáló asszonyka nyakát. Micsoda hülyeség ez az élelmiszervásárlás. Két csap a falból, az egyikből rántott hús, hasábburgonyával, a másikból uborkasaláta. Pénteken mákos tészta; nem? És hó végén jönnek az órát leolvasni. És egy a levelekből: Tegnap reggel porszívóztam, majd leültem megnézni videóról a portréfilmedet. A negyedik perc táján, amikor a lemezt csiszolod, zsémbeltem kb. egy-két másodpercig, hogy most csupa por lesz minden a tévé körül... Szóval realisztikus volt (a többi része is)... SMS a kissé irigykedő P.-nek: Beszéltem a konzullal. Okt. 9.-én jössz Izlandra. (Gyerekkori álma.) 2003. ápr. 5., szombat Látogatás rákbeteg barátnőnknél, 40 éves. Most pár hónap különbséggel levették mindkét mellét. Mondom neki, ilyenkor nehéz kérdezni, mesélj, amiről szívesen. --Ó, hamar rájöttem, itt nincs mit titkolni, és nekem is könnyebb, kibeszélve. A mellrák azért veszélyes, mert nem fáj, csak az utolsó stádiumban. Nekem van esélyem, viszonylag hamar észrevették. Két bizottság előtt kellett magnóba mondanom, hogy én kérem a műtétet, de a sebész a kórlapomat is aláíratta, és utoljára még egyszer a műtőasztalon is jegyzőkönyvet diktált magnóba a beleegyezésemmel. Négy és fél órás műtét. Negyed óra után az altatóorvos megkérdezte, maga még miért nem alszik? Mondom neki, ezt magának kell tudnia. Aztán úgy elaltattak, hogy csak estére ébredtem. Megígérték, még egy évig lesznek fájdalmaim. Vannak. Érdekes, a fantomfájdalom a legkeservesebb, azon semmi fájdalomcsillapító nem segített. Nem ismertem, akkor egyszer elveszettem az önuralmamat. Levettem a kötést, elkezdtem kitépni a varratokat... Mikor egy orvos telefonon elmagyarázta, hogy ez természetes, megnyugodtam. A baloldalon eltávolították a nyirokrendszert is, az vinné tovább a rákos sejteket. A bal kezemmel most egy kilót sem szabad emelnem. Pár év után derül ki, meggyógyultam-e. A kórházban, amikor megtudtam, hogy rosszindulatú, egy pszihológust küldtek hozzám. Egy jót mondott: ha épp nagyon nehéz, ajándékozzam meg magam valamivel. Ez bevált. Az operáció után napi négy liter folyadékot kellett innom, nehéz percekben megajándékoztam magam egy pohár vízzel. Mellettem egy anyuka feküdt, hasonlóval. Őt azonnal elhagyta a férje, már a kórházban sem látogatta. Nekem ilyen gondom nincs, és szépségversenyen sem akarok indulni. De az egy nehéz pillanat volt, mikor a nővérke azt mondta: az amputáltak... Miért, hát nekem megvan kezem, lábam... De igaza van... Úsznom kell járni, már vettem is egy speciális fürdőruhát, harmincezerért. Leszállított áron. Két textilréteg közé kell betenni a szilikont. Ma először kocsit is vezettem. Még a bal karom... Isten különösen szeret, minden nap tapasztalom. Ma reggel Jeremiás, a háromezer éves kérdés: Igaz vagy Uram, hogyha perlek is veled; éppen azért hadd beszélhessek veled a peres kérdésekről! Miért szerencsés az istentelenek útja? Miért vannak békességben mindnyájan a hűtlenkedők? ...felnevelkednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az ő szájokhoz, de távol vagy az ő szívöktöl! (12, 1-2) Zuhanyozóban: -Hogy van, ritkábban látom? -Most kicsit kemény. Fuzionáltam egy másik bankkal, most kétezren vagyunk. Ezerhatszáz az értékesítés, az marad, de az adminisztrációból a felét, kétszáz embert le kell építenem. Nehéz ügy. Tegnap a 09-es, a gyűjtők szerinti képlistán (Minden kép, ami a tiéd...) kerestem valamit, és kiderült, az egyik festmény nem jön föl. Át kellett nézni az egészet (1633 tétel, rajzokkal, fotókkal), hét hibát találtam. Isten különös állatkája, Balthus. (Szerepel a múzeumomban is.) Nagyon szeretem. A tévéfilm rendezőjével beszélgettünk róla, erre hozott egy nagy Skira-albumot. A legszebb képéért minden nap elmentem a Metropolitan Múzeumba. Láthatóan két dolog érdekelte, a meztelen kislányok még szőrtelen szeméremdombbal, és a hideg-meleg pasztellszínek egyensúlya. Különös kettős. És néha nagyon összejön neki. 2003. ápr. 7. hétfő Napi három-négy meghívót kapok, az egyik leporellón - Hollán Sándor, Párizs - a művész is megnyilatkozott, átpörgettem ezt is: LÁTNI Nagyon régóta tudom, hogy nem látok. Mit értek ez alatt? Valami hiányzik abból, amit látok. Nem érdekel, amit a szem felfog... Vannak futó pillanatok, amikor a látvány megérint. Ezek a ritka, de élő pillanatok... És le is tettem a papírkát. Ajjaj. Egy művész, aki elmondja a mélyet. Viszketni kezd a hátam. Ha jó a képe, tőlem egy zamatos birkapaprikás receptet is elmesélhet. A meghívó bekerült a bal alsó dobozba. Aztán hívott Szüts, te, ezt meg kell nézni! Valahol Rothko - Morandi és Seurat között. Megrendítő, láttam. Dürernél, mondjuk, ötvenszer jobban ért egy fa megformáláshoz. A legjobb csendéletei pedig... újra kell rajzolni a XX. századi magyar művészettörténetet. Hogy csak a vájtfülűeknek? Miért, Vajda Lajost hányan? A Kiscelli Múzeumban egy húszperces film is. Nehézkesen mozgó öregúr, úgy 70 felé, lassúbeszédű. Délfrancia birtoka környékén rajzolja a vén tölgyfákat. Mindnek nevet is adott. Otthon pedig gyönyörű öreg kannák a csendéleteihez. Tényleg olyan elmélkedős pasas lehet. Aki Európába tart, aki Európára szavaz, kötelező megnéznie, mind a három kiállítását. Csak a fasiszta pedereszta ukrán maffiózók nem nézik meg. (Félek, nálam a reprók nem igazán informatívak.) Tehát Hollán: 1./ Francia Intézet, a budai Duna-parton, nekem itt a lombrajzok..., nyitva május 4-ig. 2./ A Kiscelli Kastély templomtere, olyan, mintha hatalmas orgonabúgás, pár gyönyörű csendélet is van, figyelem, ez április 20-án bezár! 3./ Szentendrei Képtár, még nem láttam, de csendéletek, ezt is, mindenképpen... Május 25-én zár. 2003. ápr. 8. kedd Anyácskám este telefonált, hogy rosszul van. Átszaladtam, aztán ott aludtam a díványon, valahai gyerekszobámban. Délelőtt ügyintézések és bevásárlások számára, mellesleg röpke unokalátogatás. Botond egy hónapos és komor, anyja Józsi bácsinak hívja. Aztán itthon egy feladat. Délelőtt vettem egy nyomógombot, ami a kapucsengő pótberregőjéhez kéne, mindegy. De nekem gombnyomásra nem kontaktus, hanem kontaktushiány kellene. (Beszélgetés közben meg kell egy érintkezést megszakítani.) Gyengeáram. És ezt a vásárolt gombot nem sikerült átalakítani. És akkor bevillant. Jelentkezzen, aki ezt tisztább szerkezettel (szebben) meg tudja oldani. 2003. ápr. 9. szerda. Mi volt még. A 20 éve csinált műtermi elsötétítő függöny megjavítása: behúzva fotólabor vagyok. Aztán egy 500-as halogénreflektor a mennyezet alá: filmesektől kapott teljeskék fóliával - bemértük - 5500 Kelvin fok / 200 Luxot ad a készülő képre, a nappali fénynek megfelelő szín és fényerő. Végül ez a próbálkozás, ez is beszerzés eredménye egy tegnap útközben talált elektromos boltban; tavaly óta foglalkoztat, hogy egy Mária-ikon a falra, örökméccsel. Amíg nem találok, addig most egy a kis képeslap. Talán ronda az egész evvel a lobogó gépi fénnyel; próbálkozom. De mindig mondom, egy szoba berendezése nem sítlusegység kérdése, a stílus a benne élő ember. 2003. ápr. 10. Láz 38.3, orvoshoz. Mire hazaértem, elfelejtettem, mit mondott, valami bonyolultabb. Nem influenza, arra emlékeznék. Gyógyszerek, fekvés. Padlómon most tépett újságpapír-szőnyeg, valahányszor pisilni indulok, a papucs mellett olvasom a fenyegető hírt: STAGNÁL A NÉMET GAZDASÁG. Ilyenkor az ember alszik és olvas. Németh László: Utolsó széttekintés / Levelek a túlvilágról A tehetség más, mint a képesség. A tehetség az életünkkel együtt növő cél, amely megkeresi és megteremti az eszközeit, néha még a szükséges és hiányzó képességeket is... A képesség, akármennyi van belőle, még nem tehetség, s egy nagy, sokféle képességű ember tehetség nélkül sokszor olyan, mint azok a daganatok, amelyekben minden szövet együtt van, amiből egy emberi szervezet keletkezhet, épp csak az egészet megélesítő, rendező elv hiányzik. A tehetséget nem lehet tanítani, a legjobb képességekből sem lehet kifejleszteni. Innét sok nevelő és apa csalódása. Az én két nagyobb lányomban tízéves koruk körül hasonlíthatatlanul több sokat ígérő képesség volt, mint bennem; s még tizennyolc éves korukban is többet tudtak, mint én... S mégis, szinte bizonyos most már... ...A tehetségnek sokszor jele bizonyos korlátozottság -- a tehetséges ember, mintha csak valami gyűjtőlencse lenne, amely egy pontra veti egy ember egész erejét. Kata itt rám szólt, hogy beteg embernek ágyban a helye. A doktornőre hivatkoztam, aki szerint időnként üljek ki, hogy el ne gyengüljek... Ez a korlátozottság azonban a cél s a rendkívüli, szívós szorgalom korlátozottsága, s nem a természeté. Nem egy képességünknek, AZ EGÉSZ EMBERNEK kell rendkívül gazdagnak lenni, hogy legyen mit egy pontra vetíteni. Zenei csodagyerekből végül alkotót csak életének a gazdagsága csinál. A lélek természetesen nemcsak művekből gyarapszik, sőt baj, ha már abból gazdagszik elsősorban. Az ember a legtöbbet a természettől vagy a másik embertől tanulja, nem azt, amire szándékosan tanítják, hanem a mi az érintkezés, küzdelem közben kibontakozik benne... Kiszely Gábor: ÁHV Egy terrorszervezet története. Kint találtam. Ez az a fajta könyv, amire semmi szükségem nincs, csak a borzongás, lineáris információk. Hogy az agyonvert, és ha jól értem szintén gazember Szücs Ernő ÁHV-s ezredes szobájában a letartóztatásakor: LELTÁR 142 drb. aranynak látszó lánc 2.46 kg 130 drb. aranynak látszó férfi és női karóra /köztük Patek, Alpina, Marwin, Schaffhausen, Doxa és Omega gyártmányok/ 54 drb. fehér fém férfi és női karóra 66 drb. aranynak látszó szelence 7.20 kg 36 drb. személyi dísztárgyak /köztük aranynak látszó, drágakövekkel kirakottak: karkötő, fülbevaló, nyakék, nyaklánc, melltű/ 887 drb. gyűrű, jegygyűrű, karkötő /kövekkel is/ 12.145 kg. 1 csomag törmelék arany 12.395 kg 1361 drb. aranynak látszó pénzérme /nagy része Napoleon arany / 8.485 kg (és még jó néhány tétel, ezen kívül:) 700.000 Ft. százas címletekben 98.000 dollár 20 drb. takarékbetékönyv, cca: 1,700.000 Ft. értékben Az ÁVH ugyanis gazdag embereknek titokban útlevelet árusított, a vagyont így szedte össze. Kezdetben ebből finanszírozták a szervezetet, egy részét pedig elosztották maguk között. Volt két (?) nekik jövedelmező gyáruk is... 2003. ápr. 11. péntek Hajnali kettő, fejfájásra és (miért most?) egy iszonyú fontos ötletre ébredek. Egy antineuralgika, és leülök a gép mellé. És alig két óra próbálkozással teljes siker, tényleg meg lehet csinálni! Hogy ezt a lehetőséget a programozó annak idején miért nem jelezte?! Hogy a weben egyik fejezetből közvetlenül át lehet lépni a másikba, csak egy kicsit át kell írni a... Most a főmenűben az eddig sánta 09. OPUSZJEGYZÉK teljessé vált, ezentúl hallja, el tudja olvasni a FESTM., GRAF., FOTÓK-nál lévő résztáblázatokat is. Ez után már gyerekjáték volt visszafelé is: a FESTMÉNYEK stb. alatti opuszjegyzékek is kompletté váltak, megnézhető ott is a szereplésnapló, valamint a gyűjtők szerinti felsorolás is. Eddig csak kisbetűs szégyenkezős utalás volt, hogy tessék szíves lenni, ott megnézni... Megint egy francia galéria megkeresése (hogy meglátogatnának, kiállítást akarnak): ...I found your site on a news paper with an article on your work. I have a galerie since 1979 in Lyon. I prepare an exhibition on june "when the painters draw" and I am interested to show some yours drawnings before. After an exhibition of your paintings... if you are OK we'll go to visit your work atelier. Válaszom: Elnézést a szegényes angolságért. Szívesen látom Önöket, de félő, nem vagyok érdekes Önök számára. 1. A 60. születésnapom alkalmából féléves vándorkiállításom 110 munkával, április végén zár. A képek legtöbbje magán- és múzeumi tulajdonban. Lehetetlen most újra kölcsönkérni őket. 2. Néhány művem van itthon, azokat tudnám kölcsönözni, de külföldre nem adok el (kivéve múzeumokat). Ebben a vonatkozásban egy öreg stupid hazafi vagyok. Kapnék érte pénzt, a kép pedig elvész Magyarország és unokáim számára (Kinga, Piroska és Botond) Köszönöm érdeklődésüket: És egy másik levélváltás.. ...emlékszel talán, én voltam a múzeum igazgatóhelyettese akkor, amikor te 2o éve... láttam a tévéfilmedet, meg az Ernst-kiállításodat, hallom, töröd a képeidet, nekem nyugdíjasként nincs pénzem ilyesmire, de ha... Válaszom: ...boldogan adnék neked egy képet, mindig szerettem azt a mosolygó lófejedet. Szoktam érdeklődni felőled... Gyere kiválasztani... Levél Tandorinak, új regénye: ZABKESELYŰ ELOLVASVA, KÖSZÖNÖM! AZÉRT NEKEM IGAZÁBÓL A TOTYI A FŐSZEREPLŐ BENNE, BOCS! ÖLEL: Esterházy járt arra, szerinte Izland váliszínű. Valamit elöljáróban az idei, készülő kecskeméti képekből, új méret, 75 x 70 cm., címe még nincs, A/03/22 2003. ápr. 12. Egy szomorú vicc a tegnapi Népszabadságban: HADIÜZEMBEN: -Ez itt legújabb fejlesztésünk. Az A egység felderíti az ellenséges objektumot, a B egység célra vezeti a rakétát, a C egység áttöri a betonfalat, a D egység robban, az E egység pedig a túlélők között szétosztja gyárunk katalógusát és árajánlatát. Egy festmény a jutalma annak, aki megfejti, mi romlott el a Cd-s táskarádiómban. Javítandó, a következőket építettem be: ? kg 60-as huzalszeg 2 db. kulcskarika ? m. aludrót ? m. bugyigumi 1. db. CD-csomagolási doboz ...és ha nem is tökéletes, de most megfelelően működik. A kép kiválasztható. Beküldési határidő: április 21., húsvét hétfő. Aztán megmondom. Ma szavazunk. Egy öreg bankár a Lukács-klubban, egy éve: Huzakodás az EU- tagság körül? Ugyan kérem, porhintés, rég eldöntötték már, lefutott meccs. Nyugat-Európának gazdasági érdeke, hogy bekerüljünk... 2003. ápr. 13. A kapott Balthust (1908-2001) visszaadom a jövő héten. Elég nekem képesalbumból az én öreg Monet-m. Meg csak zavarnának állandó kézközelben ezek a sok széttárt combok. Pedig fantasztikus. Néhány reprót ide, neked. Egy kis vasárnapi múzeumozás. Ez itt André Derainről festett portréja, (1936, 112,8 x 72,4 cm.) Egy drámai hős, Rodin Balsacja. A pimasz ötlet, ahogy egy aktmodellt beültet mögé. Rögtön viszonyba kerülnek. Ott váratlan fény derít. A bal oldal férfias, szögletes. (Egyébként Derain számomra egy igazi másodrangú figura az óriások mögött, de a Koppenhágai Múzeumban, 1974-ben, a főteremben rögtön balra volt egy tenyérnyi képe, kenyeres csendélet, ha jól emlékszem, ami mindent! a teremben, a hatalmas Matissokat és Picassokat is lesöpörte a falról.) Akt profilban (1973-77, 225x200 cm.) Számomra talán a második legjobb képe. Ahogy a fény áhítattal végigrajzolja a lánykát, aki mintha a túlvilágról lépne be közénk. A narancs kendő. A mosdótál hirtelen geometriája, mégis finom vonala. La passage... (1952-54, 21993.5x330,5 cm., részlet, mert ennyi fért a gépbe,) Ez egy ismertebb képe, talán láttad is. Az a sárga blúz és a lila szoknya. Fönt egy kis Mondrian, közepén a zölddel. Itt megjelenik a nála nem ritka groteszk is. Bal felé a sötét függőleges csík a könyv közepe, amiből kimásoltam. Fiatal lány... (1977, 68x50,5 cm.) Micsoda rajz! A szín nem kell feltétlen a témáihoz, mint itt kiderül. Szabó Lőrinccel kellett volna összehozni... Róla most olvasom valahol, hogy amennyire nem volt kellemes férfitársaságban, hatalmas szelleme ellenére, annyira szerették a nők, és mindent megbocsátottak neki. Egy versében a nők édes csevegéséről beszél... hogy ő azt hogy szereti. Én kevésbé. Az olvasó Katja (1968-76, 179x211 cm.) Itt is az a sárga középkori ragyogás. Megint a hidegebb és melegebb sárgák, narancsok egyensúlya. Tudom, (a főművét láttam eredetiben), de itt is kiderül, hogy milyen gyönyörű háttérfaktúrái vannak. És amit egy barátom a berlini Rembrandt portréról: nem is kellene az öregember fejére az csillogó aranyos sisak, anélkül is..., itt se azon dől el a kép sorsa, hogy a lányka föltűrt szoknyácskában ártatlankodik, ingerkedik...) Festő és modellje (1980-81, 227x233 cm.) A művtörténészek biztos tudják, mi minden történelmi korokat idéz fura beállításaival. Valami teljes időtlenség, földöntúli béke. Megint sárga a lilával. Egy kis csendélet az asztalon, mellékes ajándékként. Csak a jobb fölső fele kontrasztos a képnek, a lány térfelén puhaság. Japán nő fekete tükörrel (1967-76, 150x195,5 cm.) Figyelem, a két évszám! Persze, az art deco, persze a japán. Micsoda kompozíció, akkor is, ha teátrális. És az ötlet, a fekete tükör? A színek, a trecento színei, a pompeji töredékek, a barnák, az a vörös! A bal fölső rész: önálló Rothko. Vissza a földre. Tetszenek emlékezni a tegnapi rejtvényre? Egy festmény a jutalma annak, aki megfejti, mi romlott el a Cd-s táskarádiómban. Javítandó, a következőket építettem be: ? kg 60-as huzalszeg 2 db. kulcskarika ? m. aludrót ? m. bugyigumi 1. db. CD-csomagolási doboz Ma 00.35-kor megküldték az e-mail választ. Most nyitottam levelét, 18.35. ...leverted a helyéről, a külső vázán törés, repedés keletkezett... A gravitációt hivtad segitsegül: fél kiló szöget dobozba, és drót, bugyigumi, kulcskarika segitségével kivülről rögzitetted a dobozon, igy állt helyre az eredetit megközelítő állapot. Ha ennél konkrétabban: pld. nem lehetett becsukni a CD ajtaját. ölel: P. ÖVÉ A KÉP! Ez az. Egy pecek letört, a CD-t nem lehetett lejátszani, mert fedelét a rugója állandóan fölnyomta. Az ajtóba négy kis lyukat fúrtam a pakk rögzítéséhez. 2003. ápr. 14. E-mail váltás ma este: Kedves Mester, az alábbi sorokat az esztergomi Keresztény Múzeum földszinti kiállítótermében olvastam: Kedves G.! Köszönöm, nem tudtam róla, talán eljutok a kiállításra! Köszönöm a verset is. Játsszunk! Én ezt így írtam volna meg: Bizonytalanul nyúlok hozzá és villanások szikráznak ujjaim nyomán. Szédülök a lehetőségek szélén, ha belenézek a tengerkék mélybe a készülő festmény alatt. Formák feszülnek körülöttem a térben Fények hatolnak át rajtam. Változik minden, minden velem együtt az arányosság harmóniája felé. Címe: Készülő festmény, írta: Gadányi Jenő, akinek tegnap (vasárnap) délután nyílt kiállítása ugyanitt. (Több csendélet is...) Bizonytalanul nyúlok hozzá és szédülök:végtelen lehetőségek a készülő festmény előtt. Formák,fények,változik minden,velem együtt,talána harmónia felé. 2003. ápr. 15. Carothers írja: Hálát adtál már azokért az emberekért, akikkel összekerültél és akiket különösen nehéz volt Nem Nem könnyű hálát adni egy iszákos férjért, egy érzéketlen, értetlen lázongó gyermekért. És nem könnyű szeretni azokat, akik nem is titkolják, mennyire nem érdekli őket a mi szeretetünk. Nem könnyű elfogadni és megérteni, hogy a gerenda az én szememen van. Szívesebben tetszelgünk saját igazságunkban és az önsajnálatban vagy a türelmes mártír szerepében. Tudunk-e hálát adni mindazokért az emberekért, akit Isten a közelünkbe hoz? Tudjuk-e Istent áldani azért, mert általuk akarja megmutatni a mi szemünkben lévő gerendát? El tudjuk- e fogadni ezeket az embereket, olyannak, amilyenek? Tudunk-e különösen azokért a tulajdonságaikért hálát adni, amelyekért nehéz szeretni őket? Vállalod-e, hogy elviseled őket, és önmagadat félretéve, nekik kedvezel, míg csak egészen be nem tölt a felülről jövő szeretet? Nem könnyű hálát adni egy iszákos férjért, egy érzéketlen, értetlen lázongó gyermekért. És nem könnyű szeretni azokat, akik nem is titkolják, mennyire nem érdekli őket a mi szeretetünk. Nem könnyű elfogadni és megérteni, hogy a gerenda az én szememen van. Szívesebben tetszelgünk saját igazságunkban és az önsajnálatban vagy a türelmes mártír szerepében. Tudunk-e hálát adni mindazokért az emberekért, akit Isten a közelünkbe hoz? Tudjuk-e Istent áldani azért, mert általuk akarja megmutatni a mi szemünkben lévő gerendát? El tudjuk- e fogadni ezeket az embereket, olyannak, amilyenek? Tudunk-e különösen azokért a tulajdonságaikért hálát adni, amelyekért nehéz szeretni őket? Vállalod-e, hogy elviseled őket, és önmagadat félretéve, nekik kedvezel, míg csak egészen be nem tölt a felülről jövő szeretet? Dícsőítésben rejlő erő / Marana-Tha sorozat 40. Carothers az US. hadsereg metodista lelkésze volt, részt vett a vietnami háborúban. Estére ennek az A/03/10-es képnek a keretére fölkerült a második fehér rajzszög, vagyis lehet fotózni. Egyenlőre csak így, digitálice. Alakul, talán nyolc-tíz kép is kész már a Kecskeméten kezdettekből. A háziasszony behozza a sültet, és a vendégeknek rögtön elmeséli a receptet, szabadkozva, hogy most nem annyira... Ez a kép majdnem semmi a pontos színei nélkül. 2003. ápr. 16. szerda Reggel három. Álomra ébredtem. Kínai követségen látogatóban. A kerítés előtt várakozunk, bent, a kerti kutyaházban tévé. Beengednek, de kelletlenül, hogy a vasárnapjuk pihenőnap. A kínai altiszt süteménnyel kínál. Egyik teremben a Nyolc Boldogság imaközösség tagjai élnek, egyikük félrevonul egy asztalra, meditálni, eldönteni, milyen hivatást válasszon. Hazafelé teherautóm a lejtőn lefelé elszabadul és fölborul, de megúszom, kiugrom, és eltűnök. Emberek szaladnak oda segíteni, a vezetőülés alatt tömegével személyi igazolványok, megállapíthatatlan ki volt itt. Aztán régi lakásunk ablakában kívülről a párkányba kapaszkodva megjelenik Zsófi lányom, gyerekként, (érdekes, itt valami láthatatlan babonával kellett megküzdenem, hogy kiírjam a nevét). Átmászott a szomszédos erkélyről, társalogni akar. Én pedig mutatni akarnám neki püspöksüveges galambomat, a tenyeremben pihen. Akkor látom, Zsófi megbillen, lezuhan, le az ötödik emeletről, egy teherautó platójára esik. Fölül, de visszahanyatlik, talán életben marad. Emberek rohannak oda. Akkor most egy kis ébrenlét. Este tízkor hagytam félbe, a föntebbi Gadányi-verset táblázatba kellett írni, mert különben a web szétcincálja a két hasábot. Viszont a fájl azóta folyton táblázatban gondolkozik. Ahelyett, hogy ő is aludna. Most sikerült, bár csak tüneti kezelés. Vissza, aludni. Reggel nosztalgiaséta a Lukácsba. Másfél hét után úszni még nem merek, csak néhány szó a barátokkal: Gábornak viszem a hírt, a postán elveszett a kézirata, egyeztetjük a teendőket. Egy leányzó a folyosón, gyönyörű bőrrel. Az a félfordulatos mozdulat, félrebillent fej, ahogy a tükör előtt haját szárítgatja, elbűvölő. A hölgyeknél is lejelentkezem, múltkor nagyon leszidtak, hogy nem jeleztem előre kecskeméti egy hónapos kimaradásomat. Séta, tehát ünnep, tehát a Duna-parti kijáraton át a parkba, szemben a Margitsziget. Friss lombok, megcsap a napsütéses mindenzöld. Közben itt tavasz lett. Még kenyeret kell venni. 2003. ápr. 17. Mára csak ennyi. (A/03/04) 2003. ápr. 18. Délután egy dühös SMS ébreszt Párizsból, hogy a Pompidou Centerben most alig látni a Bonnard-aktokat, átrakták a folyosóra. Két éve, emlékszem, pár silány akt volt körülötte. Akkor meg a témaegység volt a szempont. A csacsik. A/03/18-at tovább. Dikálnom kellett egy jól elhasznált, gyűrött C. naplót. Meghökkentő volt így szembesülnöm velem: a könyv tele bejegyzésekkel, aláhúzásokkal. Hallanak. 2003. ápr. 19. Anyácskám sürgősen kórházba. Különszoba. Azonnal oxigénpalack. Miki felvételi, első forduló az Iparművészetin. Esti hír: átment. Feltámadási szertartás a Ferenceseknél. Másfél órát bírtam állva. 2003. ápr. 20. Anyám, mobilon: ÉHES! Nagy szó. Nyolckor, még kirándulás előtt, sonka, sajt neki. Hollán kiállítás másodszor a Kiscelli Kastélyban. Megrendítő. Ma be is zárt. Valami kis ízelítő, húsvétra. „A Dicsőséges tölgy I.” papír, akril, 57x76 cm, 2001. „Az erdő őre” nagy tölgy, papír, tempera, 65x100 cm, 2000. Önéletrajza nem túl bőbeszédű. Született 1933-ban Budapesten, 1956 óta él Párizsban. Pályája kezdetétől az év néhány hónapját Dél-Franciaországban, a szabad természetben tölti, egy kis présházban. Az év többi részét párizsi műtermében. Csendélet, papír, akvarell, 27x38 cm, 2001. Persze, Morandi, persze Rothko. Gyönyörű. Ha valaha megfogható, errefelé van a festészet szíve. A többi csak anekdota hozzá. „A diadalmas” tölgy, papír, szén, 50x60 cm, 2001. Romantikus, gazdag, pontos. Csendélet I. papír, szén, 37x50 cm, 1989 Főiskolásoknak kéne megmutatni, mit jelent egy témát „összefogni”. Csak a fő formák, csak a fő arányok. Csendélet, papír, akvarell, 57x76 cm, 2000 A forgó tölgy völgye papír, szén, 50x65 cm, 2001. Hollán Sándornak kiállítása van még a Francia Intézetben (május 4-én zár), valamint a Szentendrei Képtárban (a Főtéren, ez május 25-én zár.) 2003. ápr. 21. Biciklizés Katával a Margitszigeten. Húú, hülye vagyok, nem értem, was?! Azt mondja a szótár: Margitsziget (városrész) de: Margit-sziget (természetföldrajzi név) Kata bekiváncsiskodik valami élményparkba, szabadtéri mozi volt azelőtt. Most gumiasztal, ugrálni; minigolf, műsziklafal megmászandó, meg magasan egy erkély, mellé kiírva: egy ugrás 500 forint. Alatta, ahogy látom, betonlapok. Ha túl sokba kerül a gyerek kosztoltatása? Egy Németh László tanulmány megint fölhozta Szabó Lőrincet, ennek kapcsán az Illyés esszékötet, ő meg Kosztolányi veszekedését emlegeti. Így aztán újra elővettem, ahogy Kosztolányi Adyt szidja, nagyon élvezem, valami kaján öröm: (Könyvet szándékszik írni, melyben) ...igyekszem kimutatni nem csekély művészi értékét és óriási művészi fogyatkozásait, költői fejlődését és hanyatlását, a modorosságban való megrekedését és a politikától való elkorcsosodását. A vita rendesen akörül forgott, hogy Ady hazaáruló-e, vagy sem, nemzetközi-istentelen, vagy fajához szító, hű magyar. E vitatkozók nagy része évszázados betűiszonyban szenved,,, Ady gyönyörű indulása után egyre-másra ontotta vegyes értékű verseit, majd zuhanni kezdett abba tűrhetetlen modorosságba, mely végül teljesen elnyelte... Határozottan szerencséje volt, mind az ellenségeivel, mid a barátaival. Nekik köszönhette, hogy róla soha egyetlen sor irodalmi kritikát nem írtak, csak otromba ledorongolásokat és hozsannás beszámolókat, csak pártköri förmedvényeket és émelygő áradozásokat, melyeknek hőfokát nem egyszer maga a költőfejedelem szabta meg. A kritikát, a legenyhébbet se bírta el. Amikor egyik kitűnő kritikusa történetesen tárcát írt Babit Mihályról, kétségbeesetten panaszkodott levelében, hogy a kritikus elhagyta. Akik körülvették, érzékenységét óvatosan kímélték. Sikerült úgy beállítani, hogy egész életében tiport, félreismert lángész volt, akit mindenki üldözött, s míg hiába házalt becses kézirataival, másokat, silány féltehetségeket, rongy verselőket emeltek fölébe... ez szemenszedett hazugság... Mint költő szerencsés volt, talán minden költő között a legszerencsésebb, mert kortársaira jelentős hatást gyakorolt, mely gyakran ugyan nem volt művészi, inkább társadalmi és politikai... költeményeit szívesen közölték... már életében divat, lárma, dicsőség vette körül.... utazott, külföldön is élt huzamosabban s végül a csucsai kastélyból keltezte írásait. Kis hazája többet nem adhatott neki... Mi tarthatna vissza a kritikától?.... hogy féltékeny vagyok rá? Ez igaz. Féltékeny vagyok egy olyan mérhetetlenné dagasztott hírnévre, melyet jogtalannak... Minden kritika első, ősi mozgatórugója a féltékenység... Természetesen azon igyekszem, hogy kisebbítsem költői hírnevét, melyet túlzottnak tartok.. Elejétől végig egyoldalú maradok és szeretetlen is, -- mert amint kijelentettem -- nem szeretem őt, de remélem, hogy nem leszek igazságtalan... Gondolatának főtengelye a messianizmus. Hogy új megváltónak kell jönnie, s az majd mindent egy csapásra jóvátesz... ezt a keleti miszticizmust átveszi minden prófétáló kenetességével... s valami ellenmondó bölcseletté gyúrja. Állandóan szólongatja a Holnapot, mely szebb lesz, mint a Ma... Pesszimizmusa nem mély, csak külsőleges. Alapjában egy felületes, könnyen-hívő optimizmus lakozik benne... Tudom, hogy költőtől nem szabad logikát követelni... világnézete azonban annyira sérti értelmemet... Ő maga is küldetést érez, még pedig többfélét. Az első körülbelül az, hogy ennek a földnek a Messiása legyen. Hogy miből áll az ilyenfajta küldetés, nem tudjuk... Második küldetése a költői. Valójában az első és egyetlen. Nemrég közzétett leveleiből kiderül, hogy életének becsvágya, aggodalma kizárólag a hírneve volt, melynek életben tartásához minden eszközt igénybe vett.. Ez a süket citera, ez a nyafogó csimpolya? Költeményei hemzsegnek ilyesmiktől: Jaj, be szép, hogy vagyok, Jaj, be szép, hogy vagynak, Jaj be szép, hogy minden Való szép, Jaj be szép a Szép. Nem, tisztelt uraim, ez nem szép: ez rút és ostoba. Ez nyelvünk mélypontja... Kosztolányi Dezső Az írástudatlanok árulása. Először közölve: Toll, 1929. júli. 14. Én átvettem: Gorombaságok könyve, Helikon, 1999. 2003. ápr. 23., szerda Kata szeret moziba járni, és szokott is. Időnként el is alszik közben, valami számomra érthetetlen módon ott nagyon jól ki tudja pihenni magát. (Vagy engem.) Évi egyszer engem is elvisz, de nem emlékszem, mikor volt utoljára, hogy nem jöttem ki az első negyedóra után. Szóba került, aktuálissá vált az idei közös mozizás. Elnézegettem a lehetőségeket. A zongorista plakátja figyelemreméltó, ha ilyen színvonalon van végig fotózva, az már. De fiam hozta a hírt, holokauszt téma. Köszönöm, az megvolt, (mondom Kertész Imrének is, aki ezt minálunk földolgozatlan témának tartja), elég évenként egy Pilinszky-verset újraolvasnom. A másik plakáton messzi-messzi táj, lapp-finn-orosz figurák. Sok díjat kapott. Ha csak felében váltja be, amit mindez ígér. Kiskakukk. Elmentünk, megnéztük. Tényleg lappföld. Egy tóparti fakunyhó. Egy elbűvölő, ronda-szép asszonyka. És a táj, a környezet! Mindenki más módon tanulja meg az élet alapkoordinátáit. Én például a végtelent gyerekkoromban, azt hiszem, a délamerikai postarepülő-járat hőskoráról szóló novellákból. Az északi táj az igazi egzotikum. Jártam Észak-Norvégiában, tudom. Az ötvenes években a Szovjetunió című lap a fodrászszékre várva. A tajga, a tundra vidéke, fotók, festmények. Igen, Levitan is. Örök nosztalgia maradt. (Megünnepeltem, amikor ha tízezer méter magasból is, de LÁTTAM a Bajkál-tavat.) A film háttere, a természeti környezet. Favágás, varsa, bőrruha, rénszarvasok. Semmivel sem szebb ott az élet, mint a Margit körúton. De mégis. Hogy is mondjam, ellágyultam. A Toldiban és az Urániában megy ezen a héten, délután. Szüts anyukája mondogatta félmosollyal: Édes kis fiam, esik az eső, ilyenkor szomorú vagyok. Egy éve halt meg. Sz. most Párizsban, SMS-t küldtem neki: Mamád vigad: zuhog Este ez jött Szütstől: 2003. ápr. 24. csütörtök Keretépítés, egész nap, nyolcvan centisek, majdnem kész. Fárasztó volt. Egy horzsolás, egy vérhólyag, két szálka. Közben Szüts-csel SMS-váltás: --Most mezítláb állok a tengerben. --Most szögelem a tizedik keretet. Vigyázz, nehogy petefészek-gyulladást kapjak. Este Gy. barátom telefonja, hogy most hallom a hírekben, elloptak három képet a szentendrei Czóbel-múzeumból, és elkezdtem röhögni, és nem tudom abbahagyni, mert eszembe jutott az idevágó cikked első mondata.. 2003. ápr. 25. péntek. M. atya egyre görnyedtebb, -- nehézkesen, járókerettel jön már ki misézni --, kezdi téveszteni a szöveget. Magánbeszélgetésben még egy hónapja élénkszellemű volt. Most egy fotelt készítenek oda neki az oltár mögé. A klubban Gábor csillogó szemmel meséli a kompjuter karambolokat, hogy nagy piros felkiáltójel, meg hogy kiírja: azonnal!, mert különben minden tönkremegy... nagyon élvezi. Öltözés közben a főorvos úrnak taglalom a Kiskakukk film érdemeit, és hogy feltétlen... közben csillogni kezd a szeme, látom rajta, megtalálta a megfelelő választ: Én csak a kardos-kúrós filmekre járok! Anyácskám még kórházban, túl a vélt veszélyen, már virgoncabban. Az esti telefont --csoda ez a mobil -- avval kezdem, hogy most nem a betegségedről fogunk beszélni... Megértette. A Bernáth Aurél önéletrajzát boncolgatjuk, most ismerkedik vele. Piroska, a középső unoka, már megint leesett valamiről, SzTK. Veszélyérzete nincs, egy éves, fölmászik az emeletes ágyra, a létra mellett, majd nyugodtan lepotyog. Nézem az újságot, négy Czóbelt vittek el a múzeumból, nem hármat. Szerencsére gyengék, ahogy látom. Délelőtt Mikivel a Szentendrei Képtárban, Hollán kiállítás. Nincs mit mondani, itt elakad a szó. Áhitat. Ez a legteljesebb kiállítás a három közül. Kérdezem, mondják a művész részt vett a rendezésben. Egyet hibáztatok, remekműveket nem szabadott volna sorozatokká rendezni. Mintha félne, hogy egyedül nem elegendő. 2003. ápr. 26. szombat. P. Laci, a pályázat nyertese, most választott képet, és el is vitte: A/98/39 Egy e-mail: Tisztelt Váli Dezső! Kérem, ne vegye rossz néven, hogy megkerestem Önt, de szeretném, ha tudná, hogy a diplomamunkám témája az Ön zsidó temetők- sorozata. Remélem, nem haragszik, ha ezzel kapcsolatban néhány gondolatomat és tapasztalatomat megosztom Önnel. A Kecskeméti Tanítóképző vizuális nevelés szakán vagyok végzős hallgató. ...Talán furcsa dolog gyerekeknek temetős képekről, temetőművészetről beszélni. És nagyon nehéz ezt tantárgy-pedagógiába beépíteni... És egy másik: Tisztelt Művész Úr! Engedje meg, hogy ismeretlenül is felkeressük levelünkkel! Tanítóképző Főiskolán másodévfolyamos hallgatók vagyunk. Egy vizuális-kommunikáció órán megismerkedtünk egy festményével játékos kommunikációs gyakorlat keretében. A csoport egyik hallgatója az ön egyik képét szavakkal tolmácsolta a többi hallgatónak, akik csupán az elmondottak alapján megfestették a képet. Ezután megtekintettük az Ön életmű-kiállítását... több képén megjelenik egy visszatérő motívum, amit nem sikerült azonosítanunk. Leginkább egy falnak támasztott karóhoz, bothoz vagy léchez hasonlít. Szeretnénk megkérni Önt, hogy avasson be minket műhelytitkaiba: a művész szemszögéből nézve van-e konkrét jelentése az előbb említett motívumnak, és ha igen, mi lenne az? Életmű-kiállításához gratulálva, tisztelettel várjuk válaszát: És a válaszom: Drága Kis Csillagaim, kedves Barbara, Viki 1-2, ( még 12 név) Most jutott el hozzám leveletek. Tehát a kérdés, mi az a visszatérő botra vagy lécre emlékeztető motívum a képeimen. Úgy tűnik, be kell vallanom. Tehát, egy mondatban: egy visszatérő képalkotó elem. Kifejtve pedig: egy függőleges vagy a függőlegeshez közel álló igen elnyújtott téglalapforma, közelítően egyenes vonalakkal határolva, rendszerint markáns kontúrokkal. Legtöbbször a hátteréhez viszonyítva kontrasztos tónusban jelenik meg, színe általában jellegtelen. Megtöri, vagy érintkezik a padló és a fal találkozási vonalával. Szerencsésen vagy szerencsétlenül egyensúlyoz egy a kép átlós túlfelén lévő foltot, esetleg vonalat. Szeretettel gondolok rátok! Nézzetek Morandi és Levitan képeket is! Jobbak nálam! Megkérdeztem tanult barátomat, a velem készült interjúkat hova soroljam, a 07. ...SAJÁT ÍRÁSOK-hoz, vagy a rólam írt cikkekhez, a 08. ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK szövegeihez. (A publikációjegyzékbe vagy a bibliográfiába.) A hencegési szándék az előbbit sugallta, s ebben megerősítést is nyertem: Amennyire te belenyúlsz az interjúidba, az inkább a te munkád, ha választani kell. És akkor ezt igazolandó egy idei példa. - amennyire ugyanis a saját megkapott szövegeimet is végezetül átírom. 2003. ápr. 27. vasárnap Szinte már kínos rá gondolni, akár egy családtól elbitangolt rokon, aki. Ma zár Kecskeméten ez a régótavan gyűjteményes kiállításom. Ideje már. Ígérem, soha többé nem leszek hatvan éves. Leadminisztráltam, persze. Külön fejezet az önálló kiállítások között. Megvolt. Adyt olvasok. Kissé Kosztolányi kárörvendő szemével. 2003. ápr. 28. hétfő Nem néztem meg a naptáramat, így elfelejtődött a képbeadás a Szegedi Nyári Tárlatra. Selejt. Gábor Marianne kiállítása, s egyúttal S. Nagy Kata róla írt monográfiájának bemutatása a Lajos utcában. Ez a festő -most 86 éves - mindig nyitott ügy, eldöntetlen volt számomra, hova tegyem. Igazán tudja használni a színeket, kevesek között. Nagyon-, néhol túl könnyű kezű. Érdekes. Változatos. Szorgalmas. (Nem szégyen.) És ezek az öregasszonyok - figyelem! - ez Farkas István súlya már, minden mellékíz nélkül mondom. Ahogy nézem az albumot, egyre jobban tetszenek, ha nem is mind, a képei. Faktúrák, ritmusok, kompozíciók. Tényleg fura, hogy itthon nem jegyzik. Néhány portréját nagyszerűnek tartom, egyebek mellett. Ez itt például: Olga néni pettyes ruhában, 100 x 80 cm., olaj, farost, 1962. Igen nagyvonalú. Nagyszerű karakterrajz. A fehér pöttyök. A piros vonalkák. A szép szürkék. Az egyszerűség. A fölső kép pedig: Tengerparti nénikék, 80 x 60 cm., olaj, vászon, 1948. 2003. ápr. 29. kedd Mikrobusz, megjött Kecskemétről az 57 képem. Micsoda munka lesz ezeket hazaszervezni a tulajdonosaikhoz. Mért nincs nekem műteremszolgám, mint Mednyánszkynak. Este. Ünnepi percek. Csomagolom ki az összes képeket. Életem legjobb képei, vagy mondjuk így, a legkedvesebbek. Patetikus vagyok? Miért ne. Most először, és nyilván utoljára, így, együtt harminc év legjava itt, a műteremben. Van, amelyik már húsz éve elkerült tőlem. Még majd egy utolsó átnézés, keretjavítás. Új képcédula, rajta jelzés, hogy az összes opusz-adat megtalálható a weben. Végső búcsú, holnaptól kezdődően indulhatnak haza, gazdájukhoz. Az Angyali üdvözlet már visszakerült Kata ágya fölé. 2003. ápr. 30. Igen, vitathatatlanul, egy kicsit a halál ünnepe is ez. Viszont rengeteg pukkanó fóliát kaptam. Órák óta tekergetem őket. Két végükre befőttes gumi. És egy szövegváltozat, azt hiszem, ez a gyengébb: Igen, vitathatatlanul, egy kicsit a halál ünnepe is ez. Viszont rengeteg pukkanó fóliát kaptam. Órák óta tekergetem őket. Két végükre befőttes gumi. Katától lopom, a konyhából. A klubban meséli A., tegnap találta a Levéltárban. 1941, a Magyar Királyi Honvédség pályázatot ír ki tábori lelkészi posztokra. Egy főrabbi is jelentkezik, de elutasítják, de csak mert 30 év a felső korhatár. Elutasítanak ugyanezért egy protestáns lelkészt is. 1942, 43-ban tanfolyamok rabbik számára a tábori lelkészi feladat elsajátítására. A 41-ben a zsidó tiszteket lefokozzák, ugyanakkor a zsidó tábori rabbikat előléptetik. A munkaszolgálatosoknál is létezik ez a beosztás. Egy hónap után újra a teljes hossz, 1200 méter, (1196,4) de csak azért, hogy ide kiírhassam. Még kifáraszt. Hazafelé sziréna, mentő, oldalán: V.I.P. AMBULANCE Különös kategória. Tegnap megkaptam a kecskeméti kiállítás vendégkönyvét is. Nagyon tetszett a kiállítás, különösen a bútorok voltak szépek! Szerintem érdemes volna egy kicsit érdekesebben elhelyezni őket! Nagyon szépek a képek, és kreatívak. Egyszerűen csodálatosak! Nagyon élethűek. A weboldal látogatói áprilisban: 887. az előző levél 98. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2003. 2003. MÁJUS 2003. május 1. Szia, kedves J., 2003. májusban! Keresztfiú hogy van? Tudom, hosszú távú a dolog... De azon belül? Délelőtt lomha biciklizés Hűvösvölgybe, J.-vel. Hazafelé rituális sült krumpli a McDonaldsban. Délután képválogatás; Üres terek címmel Fehérváron lesz a Csók Galériában kiállítás, 2003. május 10-én nyílik. Képeim a Nemzeti Galériából, (A/93/10, A/93/25, A/91/48, A/92/22; a Kiscelli Múzeumból, (A/89/06, A/90/04) a saját raktárukból (A/89/01, A/89/15), és tőlem is kértek: A/00/35, A/01/25, A/02/06, A/02/09, A/02/15, A/02/26, A/02/29. Most üzentek csak, talán, mert anno jeleztem, hogy a honlapomról minden kiválogatható. 2003. május 2. Tegnap estére olyan fáradt, ami a léleknek kancsal módon többletmunkát ad. Ismerős? Amikor az is teher, ha megkérdezik tőled, kérsz-e egy lekváros kenyeret. Hát még eldönteni. Amikor már ösztönösen mindent utálsz, ami mozog, minden szót, történést. Mindent, ami van. Amikor elképzelhetetlennek tartod, hogy másnap reggel képes leszel a biciklitartót fölszerelni a kocsi tetejére. És ekkor -nemcsak elviselni magadat és nem csak viselkedni - de még gondolkodni is: ellentmondani magadnak. Munka. 2003. május 5. Pár nap feszült pihenés Simontornyán. A város-közepi vártorony gyönyörű. Felsőrácegresen Illyés Gyula szülőháza, illetve a helyén egy kopjafa. Múzeuma a helyi iskolában. Falán telefonszám a látogatóknak, hívom: Mindjárt nyitom, kicsit tessenek várni, lesül a pogácsám! Délután a kocsiban tartott szerszámos doboz a szögeit szétválogattam a csavaroktól. Olvasni Bernáth Aurél: Gólyáról, Helgáról, halálról. Novellafélék. Remekmű. A PÓK ... a sok láb teste kilövellő sugárzásaként hat, az egész jelenség roppant szuggessztív. Hol ékszerre emlékeztet, hol egy konok bestiára, aki noha kövérre szívta már magát, mégis lesre áll. Ezúttal énrám. Álljunk meg alatta egy pillanatra. Az egész jelenségben, ahogy ott fent tanyázik, van valami félelmetes. A csendje és a mozdulatlansága. Más rovar ilyen este pattog, zizeg, veri a szárnyát, vagy a lámpához ütődik. Ez meg csak ül, és van. Ha láttam volna egyszer is, ahogy besurran az ablakrésen vagy a küszöb fölött, s irányt vesz a leshelye felé. De még sohsem láttam a felvonulását. Csak jelen van. Rendszerint este tízkor ott ül már a plafon alatt dagadtan és csendben. Főleg az a nyugtalanító, hogy ott, a terepet kiszámítva helyezkedik el, mert kötélzetén függőlegesen leereszkedve épp a fejemet érheti. Micsoda ész! Üzemvitele csendjét, ravaszságát, dagadt hasát, lábai legfinomabb precíziós műszerekre emlékeztető csodáját nem lehet megszokni. Megjelenésének váratlansága -- még ha esténként ismétlődik is --, nyugtalanító. Pók! -- szoktam mondani felkiáltójellel, ami személye méltánylását jelenti. Más rovart ilyenkor nem nevezzük nevén, hanem csak ütjük vagy elhessegetjük. És így, ilyen gondos figyelemmel négy oldalon keresztül... Most kicsit zűrös napok következnek. A műterembe leszállított 57 képet a tulajdonosaiknak visszaadni. 2003. május.6. kedd Elfelejtettem tegnap mondani, rajzoltam is valamennyit Simontornyán. Hollán Sándor farvízén persze fákat. Részlete a három jegenyés rajznak. Az egész nem fért bele a szkennerbe. Valamikor három éve kaptam néhány gyönyörű merített papírt. A diófapác saját főzet. A rajzeszközt fapálcikából faragtam hozzá. Estére aztán beszkenneltem az egész rajzot, két darabban: B/03/01. Részlete jobb, mint egészben. 2003. május 7. szerda Ez a simontornyai vár belépőjegye. Az árat tessék megnézni. Nem lacafacáztak. 2003. május 8. csütörtök Hála Isten, hordják már képeimet a tulajok a műtermemből. Akkor lesz teljes biztonságban az életmű, ha szerteszét. Most még festés közben kerülgetni kell őket, búcsúzó vendégek. A győri kiállításom video-forgatása kapcsán jöttünk össze. Biciklivel érkezett, egy CD-t akart átadni. Negyven éves lehet. Azt mondja, emberekkel dolgozik együtt, mozgalmas a munkája, most épp Burmában járt. Szereti a társaságot, a dumálást, de szüksége van a magányra is. Az Alpokba jár ki, egyedül. Alig kétszáz kilométerre innen kedvel egy 3000 méteres hegyet. Estére el kell érni egy házat, meghúzódni. Menedékház, ahol főtt ételt is adnak, vagy csak egy nagyobb acéldoboz, ahova bevackol az ember. Két - három nap alatt szokta a csúcsot megjárni. Néha az ösvényen szembejön valaki. Már a mozgásáról fölmérni, valahogy ezt megérezni, ha az is magánykedvelő. Hogy csak egy mosolyváltás, két udvarias mondat, vagy esetleg egy igazi találkozás, vannak ilyen csodák is. Egyedül, de előfordul, hogy baráttal, van, hogy gyerekeivel megy. Megígérte, egyszer elvisz magával. Két órát beszélgettünk. Meséltem neki egyetlen tátrai utamat, hetvenes évek, tanítványom vitt egy nyáron, szikla alatt bivakolás éjszakára, hálózsákban. Gyorsforralón tea. Másnap egy fennsíkon találtuk magunkat, teljes ködben. Minden támpont híján bolyongtunk, a váratlan - augusztus! - térdig érő szűz hóban. Aztán egy igen meredek hegyoldal, lefelé, jéggel borítva. Hasra feküdve rugdaltunk ki egy-egy lépcsőfokot. Tévedni nem lehetett. Halálfélelem. Késő esetére találtunk egy házat. Tizennégy óra gyaloglás után. A hegyek, a hegyek. A. meséli a klubban, már föl van pörögve, készül az ez évi németországi konferenciára. A téma az idén szorosan szakmája szerinti, kitüntetés-történet. Kérdem, miről beszél. Talált egy eddig földolgozatlan területet, a II. háború vége felé olasz és spanyol mintára Magyarország is alapított egy kitüntetést, kizárólag külföldiek számára. A Szent Korona Rend. Talált hozzá anyagot, például a Szálasi-kormány Külügyminisztériuma utoljára Szombathelyen székelt, sok irat megmaradt. Húsz éve keresi, most itt találta meg Ribbentrop magyar kitüntetését is. Volt annak egy szekrényre való medálja, persze. Az összeomlás után egy amerikai őrnagynő magával vitte az egészet. Azóta darabjai már megjelentek külföldi árveréseken. Klubból hazafelé nem szirénázás, hanem veszekedett szirénázás. Sínek között rohanó Mercedes, benne fekete fejmaszkban öt fekete bevetési rendőr, géppisztoly a térdük között. Indulnak munkába. Én is oda tartok, csak az ellenkező irányban. Micsoda erősek a kulturális kötöttségeink. Legalábbis az enyémek. A hátsó utcán, a bicikliúton kilenc perc a Margitsziget. Ha itt megyek a Margit körúton a sínek között, négy perc. És nem merem még egyszer így, pedig senkinek nem ártok vele. Illetve dehogynem. A közmorált rontom. A jezsuita mondja: Apostolkodás: másokat Istenhez vezetni. Vigyázat, a puszta szolgálat önmagunktól menekülés is lehet. Akinek imája csak szóbeli, apostolkodása is szóbeli lesz, kereskedelmi jellegű propaganda: Vegyél Coca-Colát. Aki érzelmileg is kapcsolódik Istenhez, azt meg lehet érezni. Akinek Isten jelenléte mély békét eredményez, az spontán közöl valamit Istenről, sugározza. Ez az igazi apostolkodás. Az apostolkodás leginkább életforma. (Jálics Ferenc: Tanuljunk imádkozni.) Kitaláltam valamit. Mostanában tudatosult, bár régóta zavar, hogy festés közben szemmagasságban az ablakokból erősebb, direkt fény is ér. A régieknél gyakran látni, hogy a műteremablak igen magasan kezdődik. Kitaláltam, most összeragasztottam két öreg lepedőt, és az oldalablak elé, a falra haránt a mennyezetről egy dróton belógattam. Már nevet is adtam neki, úgy hívják, hogy függöny. 2003. május 9., péntek M. Katalin aláírással kaptam egy megható bejegyzést a kecskeméti kiállítás vendégkönyvébe (április 26-án utazott le megnézni), olyan szép volt, hogy nem is mertem ide föltenni. Viszont igen megköszöntem volt tanítványomnak, akiről kiderült, hogy az egy másik M. Katalin. A följegyzés mintha azt sugallná, hogy ismerjük egymást. Bocs, nagyon köszönöm a kedves sorokat. Kinek tetszik lenni? Mégiscsak keretbe tettem még három rajzot a múlt hetiek közül. Köztünk szólva nem csúcsminőségek, de valahogy. Bizonytalan még, megtartom-e mindet. A grafikáknál vannak. (Ha nem jönne föl, lásd a GRAFIKA-alatt.) 2003. május 10., szombat Befejeztem az A/03/06-ost, Igazi műterem, olaj, faroston, 80 x 80 cm. Nem tudom megmutatni, a fényképező valahol fiamnál. Remekmű. Vojnich tíz ujját megnyalná. Bocsánat. Alvásidőben, koradélután, le Fehérvárra, a kiállításunkra, vonattal. Áloműzőnek megint az Illyés tanulmány Szabó Lőricről, nagyon szeretem: ...Az aprólékos adatok, a részletes tények, a kínosan pontos beszámolók megszállottja. Ha ő a marathoni hírnök, az athéniek még ma sem tudnák, mi történt Miltiádesszel, még mindig hallgatnák, lebilincselve a pompás előadástól, hogy milyenek voltak útközben a fák, a hegyek, a felhők, a hidak, a hidak alatt a habok, a habokban a halak, tovább a halfogó hálók meg a halsütő asszonyok -- vagyis mi mindent látott személyesen ő, mi történt vele... Maga a kiállítás dicsekvés tárgya. Üres terek címmel. Egy csodálatos kis Barcsay, korai Deim; lakótelep fölülnézetben, Szűcs Attilától több munka, Orosz Jánosnak egy nagyon szép kis korai táblája. Öt-hat nagy Szüts és Vojnich. Tőle eddig nem látott is: Chicagoi hotelszoba.. És enyém volt a fogadótér, mintha egy fővendég, bocs, tizenhat kép és egy rajz, kamara-kiállítás. Határeset, de ilyenformán az önálló kiállítások közé is betettem. A képek között régen-régen nem látottak, múzeumokból: A/73/04 A/90/04 A/89/15 A/91/22 Örültem neki. Este baráti segítséggel fölkerült a honlapomra a múlt havi 28 perces Duna -tv interjú. Megnézhető, vagy akár letölthető. A letölthető változat a központi szerveren van, ami érzékeli a te géped kapacitását, és ahhoz alkalmazkodva a lehető legjobb minőségben küldi a filmet. Már ki is próbáltam, mindenféle technikai gondok voltak, de: működik! interjú lejátszás (lásd a TV-INTERÚ-nál, ha itt nem jönne föl.) 2003. május 12. hétfő. Most kaptam faxon: A Fuji száz látképe című háromkötetes műve 1834-ben megjelent első részének előszavában írta: „Hatodik életévemtől kezdve festésre ösztönöz minden, amit látok. Ötvenéves koromig nagyszámú rajzot tettem közzé, de mindaz, amit hetvenéves koromig alkottam, említésre sem érdemes. Csak hetvenhárom éves fejjel kezdtem megérteni valamicskét a természet, a növények, fák, négylábúak, madarak, halak és rovarok lényegéből. mire nyolcvan leszek, még messzebbre jutok és kilencven éves koromban behatolok a dolgok titkaiba. Százévesen bizonyára elérkezem majd a legmagasabb mesterségbeli tudás stádiumába, és mire száztíz leszek, minden, amit alkotok, minden pont, vonás élővé válik. Aki addig él, ameddig én, megláthatja, hogy betartom a szavamat. Írtam ezeket hetvenöt éves fejjel, én az egykori Hokusai, ma a rajzok vén bolondja” A tegnapi szentbeszédből: Nekünk a Magiszter atya így tanította a szentmise értékét: Ha földrengés van, és összeomlik a templom, de a pap életben marad, ne a hívekkel foglalkozzon, hanem folytassa a misét. Az a legfontosabb, amit akkor értük tehet. Azt tanácsolták, ezt a gondolatot ne tegyem föl ide, úgyis annyi értetlenség és gyanakvás kíséri az egyházat. Csakugyan kemény beszéd. Erről az jut eszembe, hogy a fiatalok mostanában legtöbben ferencesnek jelentkeznek. Pedig ott nagyon megszigorították a noviciátust, éjjel fölkelnek imádkozni stb. Miki dolgozatot ír, négy önarcképet kell elemezniük: Van Gogh, Dürer, Rembrandt, Schiele. Megtisztelt avval, hogy kérdőn rám nézett ez ügyben. Két dolog jutott eszembe hirtelenjében ott, az előszobában: el ne felejtsük, egy megfestett köcsög ugyanannyira önarckép. Minden kép önarckép. És hogy, ha munka közben tükörbe néz: egy modellt lát. M. bácsi, zenerajongó, ma a zuhany alatt bevallotta, hogy otthon gyakran énekel duettet az imádott Székely Mihállyal. Cserébe elmeséltem neki, hogy harminc évesen kaptam egy altfurulyát, a kottát sem ismertem. Eljutottam a H-moll svitig, amit aztán az évek folyamán vagy százszor eljátszottam magamnak. Aztán mikor egyszer hanglemezről is meghallottam, megdöbbentem, hogy az én változatom mennyivel szebb. 2003. május 13. A zuhany alatt mesélem a főorvosnak, aki még nem tudja, hogy szerencsére ellopták Bécsben a Kunsthistorischesből a Cellini-sótartót. Remélem, beolvasztják ezüstnek, nagyon ronda. Kata nekünk Finnországból hozott egy kis esztergált fatégelyt, mi azt használjuk. Egyébként is egészségtelen sózni. Az ezredes úr közbeszól: Móricka meséli az apjának, engem lehülyézett a tanár bácsi. Kellett mondani sókat, kálisó, konyhasó, én mondtam, Bernard Shaw. Tényleg hülye vagy fiam, az sav. Szoft affér a vízben: egy futóvendég öregúr mellett úsztam el, puha, de határozott mozdulattal eltolta a fejem (jobbra). A következő fordulónál bevártam és elnézést kértem, hogy a másik oldalról jöttek, azért volt a közelség. Kezet nyújtottam, hogy Válidezsőfestőművész. Ijedten rebegte el a magáét. Tíz perc múltán a medence sarkában már a vízhőfokról diskuráltunk. 2003. május 14., szerda Az idei első befejezett képek fotózása. Az utolsó felvételeket meg kellett ismételni, a fene egye meg, rossz a nemrég javított Pentaconsix továbbítója. Vihetem ki reklamálni Újpestre. Ma háromkor ébredtem, egy tea, aztán kikínlódtam magamból az új képek címeit. Képcédulák megírása, fölragasztása, összes adatok gépbe. Visszaolvasva a címeket, fölnevettem, nem kell Freud kianalizálásomhoz: A/03/04 Párás műterem A/03/06 Igazi műterem (mert ezt remekműnek tartom) A/03/10 Műterem, kuckó A/03/12 Műterem, nyugalom A/03/13 Barátságos műterem A/03/15 Műterem, kályha melegénél A/03/16 Műterem reggeli fényben A/03/20 Galambszínű műterem A/03/20 Szigorú műterem A/03/26 Műterem, asztalka magában 2003. május 15. Katának nem tetszik, amit festek. Kifestettem vagy 20 éve a konyhát, s ma jött valaki egy nagyecsettel. Igaz, egyszer közben Mikica fölgyújtotta, tán három évesen. Egész napos munkával a 2003-as befejezett festmények fotózva, leadminisztrálva, és végre a végre a weben.(lásd a FESTMÉNY alatt.) Amit a minap leremekműztem, az az A/03/06-os. 2003. május 16. Uszodából fogorvoshoz, kettéhasadt egy fogam. Röntgen, kiderül, a túloldalon nagyobb a baj. Ciszta egy foggyökér alatt. Telefon, protekció, azonnal a szájsebészetre, villamossal. A váróteremben Izlandgájdot olvasok. A sebész visszatelefonál fogorvosomnak, ő kihúzná az egészet. Megegyeznek. Szike, fúró, fogó, véső és kalapács, kibányászták, nem fájt. A fog fölötte megmaradt. Négy öltés. Itthon Miki lefotózza, hogy lássam, mit csináltak. Jegelni kell, Kata adott is a hűtőből valami zacskót, csak nem tudom, öt perc, vagy fél óra, és hányszor? Két napig csak folyadékot. Éjjelre magas párna. Ha kell, demalgon. Úszni nem szabad, ami baj, emelni és hajolni sem, ami röhej. De betartom. Ugyanis Kata, nem tudni miért, rajtaütésszerűen kifestette a konyhát, (nem enkezüleg), így az most teljesen kirámolva. Ő meg vasárnap egy hétre néprajzolni Finnországba. Ki fogja rendbe tenni a konyhát, vajh. 500 tányér a földön. Megmutatom a cérna végét. A fotó csak erős idegzetűeknek. 2003. május 19. Cikk a mai Népszabadságban honvédelmünk pocsék állapotáról. És mellé az illusztráció: Magyar lopakodó... Szüts pedig átküldött egy szakleírást, hogy KANYARJELZŐ MACKÓ KÉSZÍTHETŐ, nekem ajánlva, bíztatva. De amikor ÍGY KÉSZÜL fejezetben oda jutottam, hogy a mackó fejét hasítsuk fel, felsikoltottam és A mai nap elment a képfuvarozásokkal. A kultúrszolgálat köznapjai. Szállítás a Műcsarnokba; Békéscsaba, XXXIII. Alföldi Biennáléra, A/02/30 A városligeti Olaf Palme házba (ki fog erről tudni, ki fog oda elmenni?!), A festészet vége? -című kiállítás, csütörtökön nyit: A/02/28, és a Szövetségbe visszaérkezett két képem a szlovákiai Dunaszerdahelyről: A/01/19, A/02/10 2003. május 21. szerda E napok előre és hátra: sok ügyintézések. Öt kép tovább. Az egyik jó lesz. 2003. május 22. csütörtök Hogy mik derülnek ki. Mai szoftrémálom. A medence szélén, a térdig érő vizben kétoldalt a falhoz támasztott festményeknek olyan sokasága, hogy alig marad átjárás a mélyvíz felé. Hosszan kínlódva igyekszem közöttük átvergődni, hogy idejében érkezzem az úszóversenyre, de lekésem a rajtot. Délben a Népszabadságtól hívnak, hogy a pénteki AJÁNLÓ rovatba kéne valami egy pesti kulturális eseményről. -Zárt életet élek, alig ismerek valamit, talán a Hollán-kiállítás, de az szentendrei. -Az is jó. -De nekem öt óra húsz sort megírni, s arra most nincs időm, bocs. -Maga csak elmeséli telefonba, munkatársunk megírja, ezt így szoktuk. -Ez jó, de miután a nevem ott lesz, muszáj nekem... -Átküldjük e-mailben, és maga kijavítja. -Így tökéletes. Megtörtént. Tényleg csak egy óra munkám volt vele. És valahogy a webcímem is odakerült a cikk végére, esküszöm, lehetetlen volt nem odatenni. Benne kilenc Hollán-mű, aki mégsem jutna el Szentendrére. Reggeli párbeszéd a klubban. -Olvasom, Márai hogy pocskondiázza Illyést, majdnem azokkal a szavakkal, amikkel egy kanadai magyar emigráns lap is, hogy ugyanis az Ebéd a kastélyban kárörvendő parasztsunyiság. És Illyés ezek után leírta, hogy ragaszkodik hozzá, hogy ha a neve fönnmarad, és kiadnák összes műveit, ezeket a gyalázkodó kritikákat gyűjtsék össze, és tegyék bele az előszóba. Jó ötlet, nem? -Nem. -Miért? -Az ember lefelé nem veszekszik. Bálint Endre is csinált ilyet. Egy vitában mindig a házmesternek van igaza. Az tájékozatlansága biztonságában üt... -De Illyés nagy szellem, hogy lehet, hogy mégis ilyet... -Mert neki is lába van. 2003. május 23. péntek Fotózás tegnap egész nap, tíz befejezettnek remélt kép az ideiek közül (lásd: FESTMÉNY-nél). Az A/03/02, 08, 09, 10, 13, 14, 18, 19, 22, 23-as. És a Hollán-kiállítást ajánló cikkecske, ami a mai Népszabadságban. Jó kis malőr. Nézem reggel hatkor az újságot, a cikk vége ez: Aki mégsem jut el Szentendrére, némi ízelítőként kilenc munkáját megnézheti http://www.vaali.c3.hu/ weboldalon, a váliNEWS fejezetben, az április 7 és 20-i dátumoknál. Lejegyezte: Serfőző Melinda És én állat, nem vettem észre, hogy a nevemet két a-val írták. Az én saram is, hiszen átnéztem a szöveget. Uszoda után rögtön fax és e-mail a szerkesztőségbe, ha lehetne, egy kiigazítást kérnék, bocs, bocs. Lapzárta állítólag 10-kor, de kilenckor telefonon még nem értek el senkit. És akkor egy mentőötlet. Három izgatott, reménykedő telefon, és sikerül. Épp indult kisfiával az óvodába, de kedvemért leült a kompjutere elé, és otthon, a saját lakásában megcsinálta: a vaali-val is működik a honlap. Sőt, rábeszélt, hogy ez maradjon is meg, végleg, a félregépelésekre gondolva a MICROSOFT például vagy tíz nevet jegyeztetett be. Ernyedten dőlök hátra a karosszékben. De azért, kedves újfiúk: így kell, egy a-val: www.vali... Nem jó, ha két változat kereng a köztudatban. Újfiúk pedig azért, mert pénteken hirtelen százöt látogatóm lett a neten, a szokott 25-30 helyett, nagyrészük nyilván vaaaaalis volt. 2003. május 24., szombat A Népszabadság, úgy tűnik, tojt a kiigazítás-kérésemre. De hát ezt kibekkeltem. Boltját zárta a mellettünk-szemüveges, szélesen üdvözöl: olvastuk a Hollán-cikket, holnap megyünk Szentendrére. Igaz, hogy ez az optikus: mesterfotós, a Képzőművész Szövetség egyik vezetője. Nyilvánvaló, hogy néhány új képet le kéne selejtezni, de egyelőre még nincs lelkierőm hozzá. Igaz, testierőm se. Merthogy éjszakáztam. Amit soha még, Mikivel a nagy indiánfilm után este váratlanul meghívtuk egymást egy orosz krémtortára, ismer a környéken egy presszót. Ismerkedtünk, éjfélig beszéltük át nagy vonalakban múltunkat, jelenünket. A részletek egyikünket se érdekelt. Kivéve a kompjuter vásárlás ügyét. Kiderült, grafika munkájához és a zeneszerzéshez egyaránt kellene, elkerülhetetlen, megértettem, beláttam. Elő fogjuk teremteni. 2003. május 25. vasárnap Kedves öreg barátom! Azt mondtad az üzenetrögzítőmre, hogy megnéztem, Hollán gyönyörű, minden mozdulata, színe, formája gyönyörű, olyan tehetséges, mint a nap, csak éppen nem jut eszébe semmi. Tehát ha létezik olyan, hogy tiszta esztétikum, gondolat nélkül, ez az. Túlértékeled. Drága Gy., te emeletes csacsi! Mit is mondjak. Amit Déry?, hogy a l’art pour l’art nem létezik, az egy henye gondolatsor henye összefoglalása. Lehet, hogy Hollánnak nem jutott eszébe semmi. Mi közöm hozzá. És teljesen mindegy is. Amikor nézem, nekem minden eszembe jut. Működik. De mennyire működik. (A Hollán képek megnézhetőek az április 7 és 20-i dátumoknál.) 2003. május 26. hétfő Folytatom. Üzeneted másik felében velem veted össze a munkásságát. Megtisztelő. De nem jó helyről veszed a példát. Hányszor ironizáltam azon, hogy nekem mi jár munka közben a fejemben. Egy jó uborkasaláta. Vagy hogy már megint alacsony a vércsokoládé szintem. Vagy még ennyi se. A mű (a jó) a legfontosabb dolgainkról beszél, de átugorva a tudat, a gondolkodás tartományát. Nem tudom, helyes-e ilyen ómódian fogalmazni: a szív szól a szívhez. A páratlan napi kabinosunk otthon paradicsomot termel. Speciális hibridfajtát, egy magért 46 forintot kell adnia. A saját termesztésű mag nem jó, mert valamelyik ősre visszaütő tulajdonságokat hordozhat. Szakmai titkait nem árulja el, a falu csodájára jár, ő a növényeket spárgára futtatja. De a paradicsom nem fut magától, hetente ő tekergeti utána. 1200 lehajlás. Alagcsövezéssel gépesítve öntöz, köbméterre kiszámítva. Az interneten lesi ki a reklámfotókból a finom szakmai trükköket. És ha jön egy jégeső, elviszi az egészet. Ez ellen védőhálót akar. Most fogja egy szakembertől megérdeklődni, milyen színű legyen, mert az se mindegy. Mondom, és ha fólia? Alatta gázálarcban kell permetezni, és sokkal többet, mintha szabadon, nagyon nehéz munka. És ha csak egy fólia tető? Azt elviszi a szél. Délelőtt telefon a Népszabadságtól. Mégiscsak lépnek, nem most, két hét múlva. Egy helyreigazítás hosszabb lenne, mint maga a cikk, más módját találják. Majd valami a honlapomról. Megköszöntem. 2003. május 27. kedd Mikinek kell egy nagyon nagy kompjuter. Ehhez eladja egy absztrakt képemet, ami régóta az öve. Tegnap szereztem vevőt is hozzá, sikerült. Meglesz a gép. Figyeltem az arcát, látom-e egy percre igazán boldognak. 2003. május 29. csütörtök A csodákhoz edzve vagyunk kompjuter ügyben. De azért mégis. Anyácskám ősrégi monitora kipukkadt, csak egy fénycsík középtájon, azonnal egy újat, mi lesz az esténkénti pasziánsszal. Bicskával levágtam a kábelcsatlakozóját, vittem a Gellért térre, egy ilyet kérek, csak színesben. Fogorvoshoz, varratkivétel, időre, sietnem kellett. Otthon csomagolom ki az újat a papírdobozból, bedugom a 220-ba, mire megjelenik egy felirat (színesben), és szelíden figyelmeztet, hogy a kompjuterre még elfelejtettem őt fölcsatlakoztatni. A másik. A társbérlők sorsa, avagy a közös ló. Miki folyton mindenféléket kipróbál a PC-men (életkori sajátosság), s az ezért elkezdett szép lassan befékezni. Szólok a rendszergazdának, újra kéne telepíteni a gépet, nagyon lelassult, akadozik. No már most ez több napi, és elég keserves munka, a programok és a perifériák újbóli összecsiszolása. Azt mondja a fiú, ó, az új windows már ezt is tudja, és mutatja. A képernyőn megjelenik egy naptár: a gép megkérdi, milyen dátumú állapotra kíván engem visszaállítani: 2001. szeptember 25.-re? 2002. március 16.-ra? A harmadik. A fiú Mikit figyelmezteti, érdemes minden adatot rendszeresen Cd-re menteni. A winchesteren nincsenek teljes biztonságban. A leolvasó fej egy? négy? nanométer távolságban van a lemeztől, ami száz kilométeres sebességgel forog. Ha netán megkarcolja. Nézem az idegen szavak szótárát: nano- előtagként az alap mértékegység ezermilliomod része. Azért ez őrület. Ezt Szüts küldte: (Jézus kicserélte az életedet. Kívánod menteni ezt a változást? vagy: Jézus megújította életedet! Elfogadod?) Délelőtt fotózás, először a digitális kamerával, ide szánva. Legjobban ezt a 2000-ben kezdettet szeretem: A/00/19 Fehér műtermek III., egyszer rég meg is vették, de aztán fuccsba ment a bolt. Most jócskán megjavult. És az újak: A/03/24 Műterem, fények a padlón A/03/07 Műterem betegség után A/03/11 Érdekes műterem A/03/21 Kamera előtt született műterem, (ezeket kidobtam azóta 2004. 05.) ez utóbbit itt is megmutatom, kicsiben: 2003. május 30., péntek Azt mondja Illyés Gyula Szabó Lőrinc fiatalkori világellenes vagdalkozásáról, hogy csak az tud ilyen nagyon csalódni, aki nagyon hitt. Most találtam ehhez verset, a Tücsökzenében, ahogy hatéves kori rettenetes csalódását leírja. (Figyelmébe ajánlható egy kisfiú gondolkodásáról minden szülőnek.) 45 A BEFAGYOTT IPOLYON: Korcsolyáztam. Előbb fakorcsolyán, aztán igazin. Még csak tétován mozogtam a befagyott Ipolyon, s féltem a forgóktól: sok helyt bizony vékony volt a jég ... 46. HALÁL TORKA Hangok a jégen. „Szörnyű! Beszakadt a Katlan-Gödör!” És: „Kürtös patak”, hallottam, s „Halál torka!” „Plédeket!” kiabálták. „Négy fiú ott veszett” sírta valaki. „Csak egy” tudta más; - és máris indult tíz-húsz korcsolyás férfi csáklyákkal, föl az Ipolyon. Utánuk én, kacsázó izgalom, bukdácsolva, a gyors nagyok megett hatéves sereghajtó. Őrület vette eszemet. Hogy? Katlan-Gödör? Pokol csattant-borzongott benne föl, úgy kongott a hang a szó közepén. A szél szemembe fújt. Fáztam. De a rém hajtott, húzott. Ijesztett a a magány a kanyarban. A felső híd után már sehol senki. Vissza? Hol vagyok? A látomás előrét kongatott! 47. A SZÉP BORZADÁLY ...nem fűtött erő soha még íly vad. Az esteledő táj rám szürkült. Hol a Kürtös patak? Az Ipoly jól mutatta az utat, hátra, előre. Otthon anyuka hogy sirat már! De a Kürt meg az a Katlan, a titok, a szép borzadály közeledett, az örvény, a Halál, melynek torka van - van neki, biztosan, hiszen mondták! Összeszedtem magam, s tovább vergődtem. Sokszor lépni is alig lehetet, félúton a friss hó úgy befujta az egész folyót... akkor a ködből gyors árnyak, hahók - s elzúgott mellettem - nagy pillanat - de visszafelé - a mentőcsapat. 48., 49 Itt elmeséli, hogy nem adja föl, félve, vacogva tovább botorkál, hogy azt a Halál torkát megismerje: hirtelen jobbra fordult az Ipoly, s én megérkeztem... És mit kaptam? Oly üres minden: se vadász, se pokol!... Kaptam tudást, amely semmit sem ért, valóságot kínokért s álmokért, ... 2003. május 31., szombat. Nem tudom megállni, megmutatom az A/00/19, Fehér műtermek III. korábbi állapotát is. Miki megtanított, némi gyakorlatozás után sikerült magnóról PC-re átvenni, majd CD-re írni az 1979-es ötven perces Pilinszky-interjút. Rengeteget hallgattam az utóbbi húsz évben, még mindig nem értem minden gondolatát. Lenyűgözően tömör. A zenéről, a depresszióról, Tolsztojról, a barátságról beszél. Bárkinek szívesen... öt perc munka. És vége a 2003. májusnak, a neten 895 látogatóm volt. a májusi levél 99. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2003. JÚNIUS 2003. június 1. vasárnap Még pénteki, a rendház portájára leadott levelem: Tisztelt Ferences Elöljárók! A mai hajnali misén N. atya jelezte, hogy legközelebb nem fog megáldoztatni, ha rövidnadrágban leszek. Kérem ez ügyben szíves állásfoglalásukat. Döntésükhöz alkalmazkodni fogok. Szívélyes üdvözlettel: Oraveczet olvasok. Kedvelem. Ezt a fotóját besoroltam a MAGÁNMÚZEUMBA, a fotóportrék közé, az Arcképcsarnokomba. Most újra kiadták most 1972-es, első verseskötetét: HÉJ., talán a Kossuth-díja kapcsán. Megvettem. Sok köztük a pársoros, egysoros. Ez nem lenne baj, csak erre a hullámhosszra, amit itt megüt, sajnos eléggé süket vagyok. (Mint ahogy fontos munkák; Spiró: X-ek, Rakovszky: A kígyó árnyéka, Závada: Jadviga párnája, vagy most Kertész: Sorstalanok egyetlen gondolatát sem használom, kiestek.) KŐ Belsejében vak férfi lépked, tekintete nyugodt, homlokán derű fészkel, fehér ujjai közt habzó rózsa. ARC Felfúrt, likacsos, sötét fal. Nyeli a sugarat. FEJ Hússzínű sisak oldalnézetben. Csordultig tele csonttal. Hasáb, támaszték, rekesz egyelőre sértetlenek. Ez nem a kötetből, hanem egy Magyar Nemzet-interjú mellékleteként: A REJTEKHELY TALÁLGATÁSA Nyári estéken a lámpa fénykörében ülök a teraszon, és a nádirigók énekét hallgatva a kert titokzatos csöndjéből várom, ki értem jön, pedig lehet, hogy a tél derűs fehérségéből lép majd elő, mikor reggeli sétámat végzem, és a jégcsapokat lesodorva, a havat bemocskolva, csörömpölve utánam indul. Két hónapja hajkurászom egy lappangó képemet, a Bizományi Áruház aukcióján vették meg pár éve, és a gyűjtő nem jelzett nekem vissza, holott a kép hátán lévő cédulán erre mindenkit megkérek. Azt hiszem, két igazság ütközik. Egy vevőnek joga van az anonimitáshoz, a Cég ehhez igazodik, természetesen. Nekem pedig - úgy tudom - szerzői jogom a képet kiállításra kölcsönvenni, amíg élek. Ha megvan, tán az Ernst Múzeumba is kitettem volna. Kerete, amikor kaptam, szörnyű-zöld volt, nem csoda, hogy kivették belőle azt a Rippl-paszellt. Én huszonegyszer festettem át, az alakuló képhez. A/98/61 Műterem Rippl-keretben, olaj, farost, 1998-2000. 2003. június 2., hétfő Egy francia galériás olvasott rólam a Curier Internationalban, a webről kiprintelte mind az ötszáz! rajzomat, s ma átugrott Prágából hozzám. Mektisztelő. Pedig e-mailemből tudnia kellett, hogy külföldre nem adok el. Valahogy ezen átlépett, vagy nem értette meg, kényszerhelyzet. Ha kiállítást nem is csinálok nála, de adtam egy közös kiállításához öt rajzot. 2003. június 3., kedd Kedves H., kösz a levelet! Néha hülye a humorom. Ez a mektisztelő direkt volt. A ferences főnök telefonérdeklődésemre, hogy megbeszélte-e, tehát járhatok-e hajnalonta rövidnadrágban templomba: Most nem tudunk ilyen dolgokkal foglalkozni. Három halottunk van. Gyönyörű két mondat. Mintha egy teljes dráma. A japánoknál van ilyen: SZERSZÁMOK ÜNNEPE. A karbantartás napja. Most így pihenek. Polcigazítás. Magnókazetták szelektálása. Délután aztán két CD-t írtam meg: a Lóránd triótól a Zsinagóga énekek, egy 1963-as cseh Supraphon lemezről, megrendítő zokogó férfihangok, talán temetési zene. Ez harminc éves vagyonunk, rettenetesen karcos már. A másik Schubert Esz dúr Notturno-ja, végtelenítve, vagyis hatszor. Ez mellé nem kell más. Igaz, a többi munkáját nem ismerem. 2003. június 6., péntek Történet. Május vége, Miki eladná egy képemet, én nem tudom neki a szükséges pénzt előteremteni. Egy telefonnal szereztem is neki vevőt, aki: -A képet még nem volt időm megnézni a neten, de meg van véve, ha kompjuterre kell. Nagyvonalú gesztus. M. boldog, és szívja a fogát, mindent egy lapra tett fel, és ez a második legkedvesebb képe. Nekem beugrott: még nem nézte meg a képet, mi lenne, ha?! Üzentem: -Látogatna meg minket, mutatnám új munkáimat is... Vártunk, vártunk. Újabb hívásomra: -Most nincs ideje, de egy munkatársát elküldi a képért. Ez baj. -Inkább én meglátogatnám, viszem a képet. -Jó, holnap háromkor. (Alvásidő.) Az autó még javítóban, mit lehet itt tenni?! Mikit kérdezem, kölcsönautó valahol? Az nincs. Így aztán együtt, villamossal, két nehéz csomagban hét kép Miki kollekciójából. A súly miatt minden mérethez csak egy-egy keretet vittünk. -Tessék választani! (Hátha így megmenekül a kis absztrakt.) -Miklós ízlése kiváló, igen jó képeket gyűjtött be. Mind a hetet megveszem, olcsóbban az egyedi árnál. Döbbenet, rengeteg pénz, egy jó (használt) kocsi ára. M-nek elektroakusztikus gitár és hozzávaló erősítő is kéne. A mostani hangszere igen szép hangú, de koncertre nem--, csak stúdiófelvételre alkalmas. Barátunk tapintatosan magunkra hagy minket, amíg elöntjük, hogy az összeset nem érdemes eladni, nincs szükség ennyi pénzre. Ezek a képek értékállóak. Mikinek aggályai vannak: és a kis kedvenc kép? Megnyugtatom, hogy ebben az új helyzetben új üzleti feltételeket lehet szabni, tehát: Az absztraktot kivéve választható három kép, a kínáltnál valamivel magasabb áron. Az üzlet megköttetett. Sikerült. Sőt. Azt gondolnád, Miki reggel a gitárboltba rohant? 2003. június 7., szombat Délutánra persze azért megvolt a gitár, és az erősítőt is megvette hozzá, barátjával. Én mentem értük kocsival. Még nem teljes a nyugalom, mert bár nagyszerű az új hangszer (és a régi akusztikusat sem kell eladni) de kételkedés merült fel, hogy Mike hangzásigényének megfelel-e. Kedden viszik vissza, igazíttatni. Elkövették azt a hibát, hogy először vették a hangszert, és utána, másutt az azt igazán hitelesen megszólaltató erősítőt. Tudod, J., az imacsoportban a közbenjáró imát (választott feladatunk), saját szavainkkal mondjuk, sorban, ki-ki a magáét. Papokért, politikusokért, egyházi ügyekért, beteg rokonokért, mindenféle. Illetve kéthavonta egyszer egymásért. Ezt legutóbb volt most szerdán. És fölfigyeltem arra, hogy egy témát milyen gyönyörűen körbejár ennyiféle ember, egészen váratlan megközelítések, kiegészítve egymás gondolkodását. Érdekes módon itt tökéletesen eltűnnek az intellektuális különbségek. Az est végén javasoltam, változtassuk meg a közbenjárás évtizedes rendjét. Hozzanak - ha szabad így megközelíteni - egy kiemelt fontosságú témát, abból Andris, aki ezt vezeti, választ, mindnyájunk számára. Az apróbb, személyes ügyeket a végén, néhány percben, csöndben, egyszerre intézzük el. Megértették, megpróbáljuk. Zs. azt mondja, naponta kétszer rám kattint, és megjegyezte, hogy most két nap kimaradt. Pedig nem tudom, nem ez lenne-e a helyes. R. szerint sok az üresjárat, és igaza lehet. Az idős, púpos fotótechnikus úgy vélte, szakmai becsületébe gázolok. Pedig csak azt kértem tőle, hogy állítsa vissza rosszra a 6 x 6-os Pentaconsixet; ugyanis a felhúzó automatikáját kiszerelve a gép tizenöt évig hibátlanul működött. Hogy ő nem buherál. Szerencsémre muszáj volt neki, mert nem tudta másként megcsinálni. Most újra a gép hátába vágott kis piros ablakon bekukucskálva tudom a filmet továbbítani. A gépet az első javítás után vissza kellett vinnem, Újpestre, nem voltam boldog. Kértem, hogy juttassa majd vissza, akár valamelyik rokonával, hogy ne kelljen nekem még egyszer ide. De rokonai nem járnak be, mondja, ő meg nemigen mozdul, kisnyugdíjas, bár van egy Volkswagen bogara, de drága a benzin, satöbbi. Nézegette a gépet, addig a feleséggel beszélgettem. Aki meséli, most vasárnap Dobogókőn bicikliztek, és mutatja az erkélyen a két brigát. A kisöregé egy méregdrága verseny-Peugeot, olyan pedállal, ami a spéci cipő talpába belekattan. Házhoz szállította a masinámat. Hogy úgyis erre szállít. Egy nagy opellel volt. A lányáé. A zélet, a zélet. Zs. postán elküldte a kaposvári kiállítás-megnyitón készült tv-riportot. Amilyen rövid, olyan okosan van összevágva, mindössze három perc. Besoroltam a többihez, a 12-es CD-re. Ahogy írnám be az adatait, kiderül, hogy három felé vannak vezetve, áttekinthetetlen, rémség. Egész délután ezt gereblyéztem, micsoda gyönyörűség a rendszerépítés! (Nekem.) Most a részletes adatok számára csak egy röpke utalás, minden az ÉLETRAJZ / PUBLIKÁCIÓ fejezetbe került. Sőt onnét akár el is lehet a filmeket indítani. (Ezt az újat speciel nem.) Áttekinthető lett a lajstrom a följavított tipográfia által is. A lyoni galériást hat kollegával hoztam össze, ha már én nem csinálok nála kiállítást: Vojnich, Szüts, Nádor Tibi, Nagy Géza, Kohán Feri és Várhelyi Tímea. Mondtam neki, ha engem szeret, úgy őket is szeretni fogja. Végül pár rajzot adtam neki, nyári kiállításához: B/02/18 Nyári rajz B/03/01 Három fa B/03/02 A halastavak mellett B/03/03 A kertben B/03/04 Fatörzs és szőlőkarók Reggel hétkor a klubban vetkőzés közben egy ismeretlen futóvendégnek csak annyit mondtam, hogy már kész is?!, csak hogy mondjak valamit. Válaszként elmesélte, hogy most tért vissza Magyarországra, még szoknia kell az itteni helyzetet. Először öt percre a hidegbe megy..., aztán..., és végül a melegvizű pancsolóba. Az apja még a Hungária gőzbefürdőbe járt, reggel héttől tízig! találkozott a kollegákkal, ott volt idő és alkalom informálisan tájékozódni, minden folyó ügyet megbeszélni, táblabírák és bírák között. Amerikában, ahol egy nagy cég egyik igazgatója volt, hasonló volt a helyzet. A tíz óra körüli kávázást gyakorlatilag tilos volt beosztottai között eltöltenie, a vezetők ilyenkor egyeztettek egymás között, gyorsan, könnyedén. Egyszer kapott hazulról, a mamájától egy gyönyörű olasz selyemnyakkendőt. Ezt meglátva az egyik cégvezető bevonszolta a főnöki WC előterébe, a zsebéből kihúzott egy vállalati egyennyakkendőt, (a vezetőknek kijáró kicsit eltérő mintázattal), saját kezűleg megkötötte, hogy ugye, így már egészen más. Haza indulva a biztonsági őr (fegyvertelen jegykezelő) kezembe nyom egy borítékot, öreg barátnőm megküldte az ígért fontos Esterházy-cikket. Nagyszerűen okos. (Hogy fogalmazzam ezt úgy, hogy ne hasson vállon veregetésnek?) Bölcs. MIK VOGYMUK ÉS KÖZJÓ Múltkori cikkemben beszéltem arról, hogy a jobboldal közösségképző ideája, a nagy Fidesz-ötlet, és valóban nagy, mert működik, hogy ő a jobbik Magyarország, ő a Kádár-rendszer elsőrendű kárvallottja, és hogy szerintem ez öncsalás, mert egyszerűen nem felel meg a tényeknek... Valamint nem összeegyeztethető az alkotmányos demokráciával. Annak szereplői ugyanis nem a jók s a rosszak, hanem különböző felfogású, érdekű etc. csoportok. Ha a jobboldal ragaszkodik ehhez a jó-rosszhoz, akkor nem fogadja el az alkotmányos demokráciát, akkor gondolkodása,.. nem polgári, hanem polgárháborús... hacsak nem gyerekesen kokettál. ...Itt van rögtön a diktatúra működtetése. Ezt a Kádár-diktatúrát sajnálatos módon nem csak a rendszer vezetői működtették... Hanem konkrétan például ön..., meg én... Kérdezhetné a professzor úr, hogy na de hol maradt a rendszerváltáskor remélt esélyegyenlőség... Megmondom. Többé kevésbé sehol. A politikai hatalom át van mentve a gazdaságiba... A közjó szempontjából [most] az számít, hogy ezek az újgazdagok mit csinálnak a gazdagságukkal. A rendszerváltás idején volt erre a kompromisszumra nézve közmegegyezés: békésen így meg úgy, cserébe ez meg az. Ezt a közmegegyezést rúgta föl a Fidesz, illetve a fél ország. De akkor tessék következetesen (pontosan, tisztességesen) végiggondolni, minek mi a következménye... A demokrácia nyelve nem a morgolódás, hanem a beszéd, felelősségteljes... Ha például a rendszerváltás kompromisszumait folyamatosan valami felháborító árulásként, nyílt sebként prezentálják, lassan úgy is fogjuk érezni. Összefoglalva: van itt néhány béka, amit le kell nyelni, a rendszerváltásban valamiről mindenkinek le kell mondania... Figyelmen kívül hagyván egy működő alkotmányos demokrácia követelményeit, forradalmat kéne kirobbantaniuk... elzavarni a velejéig rohadt uralkodó osztályt... Felháborítóan felelőtlen... Élet és Irodalom, 2003. 5. 26., (Sikerült levennem a netről, nem kellett begépelni.) érdemes a teljes cikket, fontos! J., egy új fotó, a két nagy. A nagyobbik nem hasonlít a te...?! Nagyon idekívánkozik, az Esterházy mellé. Uszodába menet a járdán, a kuka mellett egy penészes könyv: Ferenc. (Miért ne, butának tűnik, de talán ez is lehet egy rendezési elv.) Haza hozom, lapozom, benne a kedvelt Chesterton-tanulmány szelete szent Ferencről: ...szándékosan nem látta a fáktól az erdőt... Szándékosan nem látta a tömegeket az emberektől. Ami ezt a zseniális demokratát a merő demagógtól megkülönbözteti, éppen az, hogy sohasem szuggerálta a tömeget... Sohasem látott ezerfejű szörnyet. Isten képmását látta csupán, megsokszorozva, de sohasem unalmasan... Megbecsült minden embert, s ez azt jelenti, nemcsak szerette, tisztelte is mindnyájukat... [Mindenki úgy érezhette vele,] hogy őt magát igenis értékelik, komolyan veszik, s nem csapják oda egy politikai érdek prédái, vagy egy plébániai névjegyzék iratcsomói közé. Mármost ennek a sajátságos erkölcsi és vallási ideának nem lehet más külső kifejeződése, mint az udvariasság... 2003. június 8. vasárnap. Igen, Esterházy átvette a stafétabotot, ő folytatja most, felelősen. Olvastuk azt az 1975?-ös, elhíresült Magyar Nemzet-cikket, ahol Illyés Gyula először bolygatta Erdély problémáját. Délben Miki elhívott rajzolni, kocsival föl a Svábhegyre, egymás mellett, két tábori széken. Ilyen utoljára 89-ben volt, a mátraalmási művésztelepen. Illetve 95-ben, a győri grafikai műhelyben. B/03/05 Harangvölgyi fák, diófapác, fapálca, 20,7 x 29,5 cm. B/03/06 Harangvölgy I., ceruza 21,2 x 29,5 cm. B/03/07 Harangvölgy II., ceruza 22,8 x 32 cm. 2003. június 9., Pünkösdhétfő Vállalom a profik megmosolygását, hogy lóbetűket használok. Pihenésnap, délelőtt kiirtottam (remélem) az utolsó 12 pontos betűt is a web-en; 14-re cseréltem. Szerintem kellemesebb olvasni - nem szégyen. A főoldal tartalmát viszont szűkítettem, a tudálékos, fölös információk. 2003. június 11., szerda Csak a túlélés. Kánikula, egy hónapja. Művésztelep (2003. júni. 23., Győr) előtti rendezgetések a műteremben. Ja. Ide van írva, hogy terjesszem. Több éves munkával Paolo Farkas, és S. Nagy Kata megcsinálták: Farkas István hajdani szigligeti házában alkotóház, műtermekkel, festők és grafikusok számára. A legolcsóbb szoba kétágyas, reggelivel, napi hétezer. Pályázni lehet: Farkas István Alapítvány, (Műegyetem, Szociológia Tanszék). Telefon: 4632-410, fax: 4634-284 2003. június 12., csütörtök Elvittem a Lukácsba az Esterházy-cikket, többeknek. -És miért az ÉS-ben publikál, az szintén uszít?! -Sartre a Playboyban közölte gondolatait, hogy sokan olvassák. -A Fideszt összemossák a szélsőjobbal! -A másik oldal nem uszít?! -Egyik bűn nem igazolja a másikat. -Egy törpe kissebség akarja ráerőltetni a véleményét az országra! -A szavazatarány fele-fele volt. -Miért vállal ilyen feladatot, miért ártja bele magát a politikába? -Bocs, most mi is ezt tesszük. A cikk morális szándékú. Ami jó, tartsd meg belőle. -Azért kaphatna már a Péter egy hosszabb NDK-ösztöndíjat! (Akkor végre elröhögtük magunkat.) A medence szélén hátba ütöm a magyar gazdasági élet egyik irányítóját, hogy húzd ki magad! Rezignáltan hátrafordul, hogy: minek? kinek? Délelőtt meglátogat az igazi Hübners Blaues Who is Who, kiderül, a többi kiadvány csak utánzat. Megmutat egy báránybőrbe kötött mintapéldányt. Kék fedél, arany felirat. Belül jó apró betűk. Már előre megüzenték, hogy ez nem kerül pénzbe (nekem). Hogy melyik általános iskolákba jártam? (Háromba.) Hány ösztöndíjam volt, stb. Hogy milyen stílusban dolgozom. Hát ezt nem tudom. Kérdem Szütsöt mobilon, te mi vagy, az vagyok én is. Azt mondja, festő. De részletesebben. Megállapodunk, leginkább lírai realizmus. Portréfotót keresek elő. A kisasszony megjegyzi, hogy a svájci cég ezért archiválási díjat számol föl. Mondom, az mennyi? Át kéne számolni euróból, úgy körülbelül 22 ezer forint. Úgyhogy a fotót magam fogom archiválni. A kisasszony akkor szontyolodik el, mikor nem rendelek példányt kiadványukból. Megjegyzi, hogy akkor a szócikket nem két hónap multán, hanem valószínű, csak év vége küldik el, korrekturára. A könyv áprilisban jelenik meg, de nem kerül bolti forgalomba. (Miért?) 2003. június 13., péntek Mihály atya nagyon öreg már. Sokáig élt egy amerikai kolostorban, a Chambers II. elmélkedéseit ő fordította. Nagyon kedvelem. Alacsony, görnyedt tartással, sápadt intellektuális arc, mosolygós. Jó ideje már bottal járt, a hajnali miséken kampójánál fogva akasztotta az oltárlapra, kézközelbe. Egy éve járókerettel, egyre lassabban. Amíg beér, egy strófa erejéig megénekeltet minket. Egy karszék van neki odakészítve. Múltkor kérdésemre mosolyogva mondta: A lábam? Az már csak egyre rosszabb lesz. Ma a szokottnál is lassabban jött be. S hallom, maga elé suttogja: kitartás, kitartás. Tegnap este egy kis édes csevegés lámpafénynél, kettesben, Szütsnél, pohár paradicsomlé mellett. A szívhez legközelebbieket csócsáljuk és szidjuk, két vén obsitos, Nagy Baloghtól és Bonnardtól egészen Kleeig. Ha a szeretet egyszerűen és egyértelműen munka, márpedig az; (s a többi csak alkalmi kellemes ráadás, hímpor a lepkeszárnyon), akkor mértékegysége a kilogramm per méter. A klubban ugyan valaki megjegyezte, hogy per szekundum, vagyis teljesítmény, de ez tévedés. Mert az már adottság kérdése, tehát parancsolhatatlan, számonkérhetetlen. Tehát nem teljesítmény, hanem munka. Hány mázsát emelek föl akár naponta a másikért, testben és lélekben. 2003. június 14. szombat. Én csesztem el. Jelezték, hogy a menü-oldalamról nem lehet e-mailt küldeni (nekem). Igaz. A napokban tipográfiát igazítottam, s egy betű elkallódott a címből. Megküldték nekem Oravecz Imre könyvheti megnyitó beszéde helyett csak az ismertető cikket: A legtöbb magyar írónak, költőnek nem megy jól a sora, olyannyira hogy ezen még ilyen ünnepi alkalomkor sem tudják igazán túltenni magukat - mondta... Szavai szerint az írással foglalkozók nem tudják megteremteni munkájukhoz a megfelelő szellemi, testi és lelki feltételeket. A magyar írók nem utaznak, nem járnak moziba, színházba, nem képezik magukat és leginkább nem vásárolnak könyvet - közölte saját példájára hivatkozva a Kossuth-díjas költő... És mi a helyzet a kőfaragókkal és balett-táncosokkal?! Kabinosunk, aki a cikket továbbította, csak így kommentált: Morbus hungaricus, a panaszkodás mifelénk népbetegség. Jánossy György építésztanárom 1964-ben, tervezés korrektúrán: Aki nyafog, gyanús. Ha Afrikában vagy építész, sárból és pálmalevélből kell remekművet csinálnod. Pont. 2003. június 17., kedd Füst Milán rettenetesen okos ember volt. És legfontosabb könyvének első mondatául ezt tette: Semmi sincsen egészen úgy. Egy sorral lejjebb ezt megismétli. Ez jut az ember eszébe, amikor ezt a világraszóló hírt olvassa. A bagdadi múzeumok kincsei megvannak! Sőt, el sem vesztek. Már a diktatúra kezdetén, az előző háború idején elkezdték eldugni őket. Valami bank titkos trezorjába, a háború idejére aztán még a bejáratot vízzel el is árasztották. Barátom mondja is, nem hitte el az egészet. Tavasszal a tévéinterjúban a múzeumigazgató tekintetében volt valami bizonytalan, felemás. És lám. Az újság - jó hír- csak mellékesen közölte. Micsoda öröm! 2003. június 18., péntek Kedves G.!, kérded mi ez a lazaság, két napja semmi szöveg. Lesz ez még így se. Hete éjjel-nappal munka (az éjjel csak költői), észbevettem, hogy képeim kompjuterbe etetését senki nem fogja megcsinálni helyettem, nem vagyok én olyan nagy ember. Így, kisméretben persze már itt van, megvan, de ez katalógusba, albumba nem alkalmas. A Szüts-este után gondolkoztam el, ő húsz megabájtra megcsináltatta beosztottjaival a képeit. Akkor elkezdtem körbeérdeklődni, egy szakmérnök és egyéb hozzáértők. És az elvi kérdések, milyen mértékű legyen a józan önkorlátozás. Mennyire csak a legjobb képeimet. Nekem néhány hónapnyi munka lenne, félamatőr gépeimmel, félamatőr minőségben. Vagy másfélmillió forint. Másutt valamivel kevesebb. Darabja 2500 - 1000 - 750 forint. Hétszáz képem van. És majd ugyanannyi grafikám, ha netán. És például mi legyen a (legjobb) fotóimmal, ha egyáltalán. Aztán egy kis csevegés a Lukácsban. Ami a meghozta megoldást. Egy festményemért egy nyomdai szervező ember 500 munkámat beszkenneltetését boldogan vállaja, természetesen profi minőségben, és természetesen neki egy fillérjébe se fog kerülni. A nyár végére meglesz. Három legjobb itthoni képem közül az egyiket már ki is választotta. (Kértem, rögtön vigye magával.) Akkor megkezdődött a munka, összes diáim átnézése, ennek alapján opuszjegyzékeim pontosítása, a képek két fordulóban kiválasztása - több nap, nagy a felelősség. Csak fél nap volt, míg kitaláltam a szelektálás technikáját. Sajna, hiába, ez nem megy kompjuterrel, sokat egyszerre nézni. Nagy asztalokat csináltam, amin egyszerre a többszáz (fotós) leírókarton. Végül átadási jegyzék, dobozok készítése a szállításhoz, pótolhatatlan érték, satöbbi. Utoljára egy telefon: a taxi az anyaggal elindult, és a hír: a taxi megérkezett. Hát ennyi. Meg a Miki karambolozott, de közben felvételizik az Iparra, nekem kell a dolgot intézni. Telefonált a Belvárosból, hogy nekimentem valakinek, én vagyok a hibás, hol a baleseti kék papír. Mondom neki, a térképek mellett. A kocsi eleje összegörbülve, ami nem lenne baj, ha így maradna akár a nyáron, ha hétfőig járóképessé lehetne tenni. Mert belül meglehetősen zörög, de nem tudni mi, a motorháztetőt nem tudjuk kinyitni. Telefon a szerelőnek, aki most vizsgáztatta le a kocsit, falán lógó festményem értékének a felét evvel már le is dolgozta. (Döbbenet, a lehetőséget ő kérte.) Hétfőn utazom a győri művésztelepre, mázsa farosttal és festékkel. És ott a szállás a munkahelytől, ebédlőtől öt kilométer, megnéztem a térképen. Hajnalban uszoda, ebéd után aludni kell, napi háromszor ide-oda. Kocsi nélkül? Biciklivel is sok. Nekem. Nyáron. Egy habszivacsot kéne levinni, hátha be tudok kéredzkedni ebéd utánra, a múzeum egy csöndesebb raktárába. De azt is csak autóval lehet levinni. Ha netán délutáni-esti munkaként Győrben fényképnagyításaim szkennelését csinálnám, ahhoz van jó gépem. Ahhoz a komputert is le kéne vinni, tartozékaival. (Akkor ezt is news-t is írhatnám.) Vagy tanuljam a káoszelméletet, ahhoz nem kell autó. Minden meg fog oldódni, mert muszáj neki. Estére megoldódott. Az autó elejéből most hiányoznak darabok, de megy. Egy kedves levél Párizsból, Hollán Sándortól. Köszöni a kiállítás-invitáló cikkemet. Úgy tudja, megnőtt utána a látogatók száma. A monográfiámat évekkel ezelőtt megkapta, ismeri, szereti. 2003. június 21., szombat Harmincötödik házassági évfordulónk. Hála Istennek, mindenünk megvan - mondja Kata. Sőt, bólintok rá gonoszul. Halmozó alkat, ebben nem egyezünk. Még esernyőből is van vagy négy. Hajnalban átfogalmaztam egy telefoninterjút, e-mailen küldték meg a nyers szöveget. A Népszabadság közli - nagyon tisztességesen -, kárpótlásként, merthogy múltkor elírta a honlapom címét. Még csak a végét mutatom, mivel kb. kedden jelenik majd meg. A váliNEWS-ról kérdeznek: - Nem fárasztó folyton naprakésznek lenni? Az eredeti megfogalmazás: - Mostanában már csak néhány órát festek naponta, írni pedig szeretek, örömmel csinálom mindezt. Nem tudom, milyen helyem lesz a magyar kultúrában, de megkönnyítem a kutatók, az érdeklődők dolgát: minden, amit tudni lehet rólam, egy helyen megtalálható. És ma délben: - Hatvan múltam, már csak néhány órát festek naponta, rendet rakni és írni pedig mindig szerettem; fergeteges játék ez az egész. És megkönnyíti a majdani Váli-kutatók dolgát, bocs. Végül itt az egész (Népszabadság 03. Július 1.): Serfőző Melinda: Havi ezerszer néznek belém Létezik egy honlap, amelyen alkotójának minden műve megtalálható. A deske.hu azonban több ennél: Váli Dezső festőművész mindennapjaiba is betekinthet a kíváncsi olvasó. Hogy jutott eszébe szinte az egész életét feltenni az Internetre? Igen, életemet, minden művemet, ha a diákkoromban húsdarálóból kialakított fotóállványomtól eltekintünk. Ez egy többfordulós történet. Amit az elmúlt negyven évben összefestettem, legtöbbjét sose látom többé, még emléke se maradna, ha nem fotóztam volna le őket. És még ez is veszélyben van, a keletnémet filmek idővel elvesztik színüket. Meg akartam menteni. Erre találták föl a kompjutert. Megtanultam, majd néhány hónap munkával digitalizáltam az összes felvételemet. Aztán CD-re írtam, és leadtam a Nemzeti Galéria adattárának. Itt indul a másik történet. Mivel legtöbb képem gyűjtőnél, magánkézben, vagy múzeumban van; ahogy Esterházy írja: egy távoli setét közraktárban, --, hányan láthatják őket?! Petri György összes verse az ágyam mellett, egy mozdulat, bármikor előveszem; beszélgethetek vele. De mi lesz szegény énvelem?! Írattam egy képnéző programot, és 2000-ben a Váli-oeuvre CD-lemezt kiadta az Új Mandátum. Nem kötelező, de aki akarja, teljes termésemet megnézheti, sokszorosítva van, minden rendben. Egy nap aztán egy barátom mosolyogva megjegyezte: ez mind szép, de a CD már korszerűtlen. Ez a mondat újabb év munkát adott: megtanultam a honlapkészítést, és az anyagot átdolgoztam internetre. Most 4500 fájlnál tartok. Ezek a festmények. De más is található a honlapon. A barátom megnézte a weboldalt is, és ismét mosolygott: szép, az ember megnézi egyszer, legközelebb egy év múlva. Élővé kell tenni, minden valamirevaló honlapon van news; újdonságok. Igaz. Támadt egy ötletem: a leveleim! 1990 óta írok havonta egyet egy kis francia faluba, Le Meux-be Magyarországról elszakadt barátomnak, akinek én vagyok talán az egyetlen honi kapcsolata. Már három éve, hogy vállalva a nyilvánosságot, internetre tettem ezeket a leveleket, melyek átalakultak napi beszámolókká. Bujtatott napló, folytatása a 92-ben kiadott C. napló kötetemnek. Sok minden belefér, a Lukács uszodában hallott vicc, vagy egy kiállítás. Havonta ezerszer néznek belém, látom a számlálón. Ezzel új ismerősöket is szereztem. Félkész képemet föltettem, hogy tetszik? Valaki rám szólt: túl piros. Átfestettem. Egy ismeretlen úr írt, bevallotta, hűtlen lett a feleségéhez. Olvassa a gondolataimat, és úgy látta, nekem elmondhatja gondját-bánatát. Emellett vannak ajánlók, kritikák, de olvashatók könyvei, és az Önnel készült interjúk is. Van itt minden. Negyven éve jegyzem, hol-merre járnak a képeim. A kiállítási dokumentumokat, kritikákat szintén elteszem. Megnézhető. Önkiteregetés, persze. Amúgy a szakma is használja a honlapot: egyre többször itt válogatják ki a kiállításra kölcsönkérendő festményeimet. Gyűjtők ugyancsak figyelik, mit lehet tőlem megvásárolni. Nem fárasztó folyton naprakésznek lenni? Hatvan múltam, már csak néhány órát festek naponta, rendet rakni és írni pedig mindig szerettem; fergeteges játék ez az egész. És megkönnyíti a majdani Váli-kutatók dolgát, bocs. Népszabadság Online: Linkajánlat: Váli Dezső képei. Nem vállalunk felelősséget a felsorolt linkekről elérhető honlapok tartalmáért Holnap utazom Győrbe. Közben Mikinek megérkezett a 120 gigabájtos kompjutere, 19 collos monitorral. Zeneszerzéshez (keverés) valami 90 ezer forintos hangkártyát rendelt hozzá. Észbevettem, nézve a gépét, mennyire terhes volt kis monitoromon a képszerkesztés, és hogy hiszen ezen lehet segíteni. Délutáni alvás után leszaladtam a Várfok utcába, 25 ezerért vettem egy használt 17-es monitort. Kata pedig megkapta az enyémet, övénél nagyobb, 15-ös, és színes. Pár óra alatt mindenki. így hát most búcsúzom, Győr, három-négy hétre, csak notebookot viszek, vidéken most e-mailem sem lesz. a júniusi levél 100. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2003. JÚLIUS Szia, J.! Ünnep, a századik levél, hát ide ezt az ősi ír áldást, a győri diákszálló faliújságján találtam: Áldott legyen a fény, mely rád világít és a fény, mely benned van. Az áldott napsugár sugározzon be téged és melegítse föl szívedet, míg úgy nem lobog, mint a kandallók tüze! Így minden idegen melegedni jöhet hozzád és minden barátod is. Sugározzék szemedből fény, mint az ablakba állított gyertyák fénye, mely viharban a vándorlókat hívogatja. Áldott legyen a rád hulló, lágy édes eső. Hulljanak lelkedre a cseppek és csalogassák ki a virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő... De legyen áldott a vihar is és rázza meg a lelkedet, hogy fényesre és tisztára mossa és sok kis tavacskát hagyjon hátra, amelyben megcsillan az ég kékje és időnként egy-egy csillag. Legyen áldott a föld, az egész földkerekség, hogy mindenütt kedvesen fogadjon, bármerre is vezessen utad... Legyen puha föld, amikor a Nap terhétől fáradtan lepihensz, És legyen könnyű, mikor majd kint fekszel alatta. Oly könnyen terüljön el fölötted, hogy lelked kiröppenhessen és elszállhasson fölfelé és elérje útja végén az Istent. Ámen. Ezt szeptemberben majd Kata szülnapjára. Tehát 2003 június 23. - július 13. Győr, Nemzetközi Művésztelep a Városi Művészeti Múzeum szervezésében. A meghívottak: Gabriella Fekete /D, Helga Cmelka /Au., Ivan Csudai / Szlo., Jérome Peyrat / Fr., Pavel Makov / Ukr., Susan Leask /U.K., El Kazovszkij, V.D. itthoról, valamint Eifert János fotós, Győrből. Az első napi izgalmak, mutatnak egy termet a túlparton, ahol festhetnék, de sötét, kőpadlós, és barátságtalan. Végül a múzeum egyetlen színesre, zöldre festett szekkós termét választom, szintén sötét, de jobb, tágas. Padláson talált gázcsövekkel, és fémállványokkal paravánok, falat védendő, pukkanó fóliával és lepedőkkel borítva. Egy vasúti raklappal magasított munkaasztal. A kollégiumi szállás kellemes lenne, de messze van, mi lesz a délutáni alvással. M. fölajánlja nőgyógyászati rendelője vendégszobáját. Az autót nem engedik be a belvárosba, kapok egy parkhelyet a Városházától a színháznál. Figyelmesség: egy állandó belépő a Városi uszodába. Keserves hőség, egy talpas ventillátor sürgősen, 5000-ért. Kiderül, a Múzeum is akart venni egyet számomra. Második nap megrendeltem a Hittanóra... 14 grafikájához a fémkereteket - ezt fogom a múzeumnak ajándékozni -, az ötvenezer forintot, nem is vártam, fizetik. A passzpartú széria is készül a műhelyben, garantáltan savmentes papírból, sőt, a lapokat lúgos papírral még külön is védve. 2003. júni. 25. 6.45 kor a bencések barátságos kápolnájukban mise előtt zsolozsmát is mondanak. Tegnaptól napi egy kép elkezdve, A/03/27, az új méret: 80x80 cm. Elbert fotós előadása, csomó albumot is hozott, nézegetni. 2003. júni 29. vasárnap Nyár annyiban, hogy vekker nélkül kelek, általában egy órával később. Hét vége, uszoda + teraszfotel, Illyés esszék. Itt szabad, hát kézlapáttal úszom, versenyzőktől tanultam el, edzésre használják, jó fárasztó. Műanyagtálcából fűrészeltem ki, + bugyigumi pánt: Délelőtt a Váczy-féle bútorgyűjtemény. Étkezések egy sötét vendéglői különasztalnál, Kazovszkij is ott, javaslom, cseréljünk félkész képet. Van kedve hozzá. 2003. júli 3. Napi festés 10-től fél kettőig. Fáradt. Olvasás szinte nulla. Festés közben napok óta CD: Várady szavalja verseit. Jó. Mikitől esténként interurbán beszámolót kérek a felvételizéséről. Az Iparművészetire jelentkezett. Telefonon keresztmetszet a mai budapesti kiállításokról, hátha ezt kérdezik tőle. Pénzt kiadtam: 5E ventillátor 6E Katának nyugágy 50E a második 14 keret 3E szandál 8E festőszer 6E valuta 1E cipősarok viszont -15E uszoda, mert kaptam egy bérletet -50E keretezés, mert a múzeum kifizeti a magáét -15E ösztöndíj Az igazgatóasszonytól megtudom, hogy a (94 óta) állandó kiállításunk elnevezése így alakult: Váli Dezső és művészbarátai / Válogatás a Városi Művészeti Múzeum kortárs művészeti gyűjteményéből. 2003. júli 4. A helyzet melegedik, Miki fölvételi beszélgetése gyanúsan hosszú, és tartalmas. Hátha. Olvasom: ...Nem akarunk belemenni az élet durva, kíméletlen forgatagába, egyetlen törekvésünk az, hogy nyugton hagyjanak... visszahúzódásunkat azzal fedezzük, hogy imádkozunk és Bibliát olvasunk. Csak örömünk és békességünk kedvéért keressük Istent, azaz nem Jézust szeretnénk megszerezni, hanem csak a benne való örömet... Chambers: Krisztus mindenek felett. 2003. júli 5. Vacsora Nagy Miklós meghívása, Kazovszkij is, váratlanul tartalmas beszélgetés, ő sem ad képet külföldre: ott hiányzik a kontextus. Édes romantikus szerelmi jelent egy tengeri utazásos filmben, két nap alatt heverem ki. 2003. július 6. vasárnap Prédikáció: e pápa regnálása alatt a katolikusok száma 40 %-al nőtt. Viszont Németországban ma 100-ból csak 8 újszülöttet keresztelnek meg. Múzeumba, a Patkó gyűjtemény, jó. A főtéri színpadon örmény néptánc. 2003. július 8. A Várady CD-lemezét hallgatom. A világirodalom egy főkérdését kevesen fogalmazták meg ilyen egzakt-szakszerűen, és tömören, mint ő, a Megy a juhász szamáron fergeteges átiratában: (hanganyag, ő szavalja) ...nincs baba... Kazovszkij képét befejeztem, hanyatt esett, mikor meglátta, aztán aláírta baloldalt, én a túlfelén. Már érdeklődnek iránta. Ez az enyém, a másik lesz az övé, még kínlódik vele. A téma itt teljesen az övé, csak a színekhez nyúltam, egyformán vagyunk jelen, és nem zavarjuk egymást. Vándorállat a téli műteremben, A/03/40, olaj, 80x80 cm. A műterem szó a címbe bele van szuszakolva, talán a Vándorállat elhagyja a téli műtermet? Az pedig, hogy legyen benne a tél, Alen ötlete, merthogy ő még soha sem festett havas tájat. Fejben napok óta a Hittanlecke... javított változatát tervezem: új fotónagyítások, FUTURA EXTRA BOLD betű kéne, plakátjaimon harminc éve mindig ez, de Miki, és Szüts mindig cikizi. Kész a cipőm sarokmagasítása, negyvenegy éve javasolta az ortopédorvos. Hátha ezentúl. Eifert fotóz munka közben. Aranyos harmadikos kislánya is, fejpánttal és Nikon géppel, jól. Ez a papától, egy olyan panorámagéppel, ami szoftverrel eggyé olvaszt egy felvételsorozatot. Koffer-műtermem megörökítve, benne a palettával. A jobbszélen látszik a szekkofestés színe. Markáns és randa. Este valami animal-tv: sárkányrepülő kutya, nyuszit szoptató kutya. 2003. július 10. Illyés esszé: ...Állata őrzeni négy alabárdost. Diákkoromban ezen a négy soron éreztem: ez nagy művész tudatos munkája, én ilyet nem tudnék... Zavarba ejtett, (a germanizmus, hogy) e sor úgy is érthető, hogy az alabárdosokat kellett őrizni. És miért őrzeni, mikor őrizni? S állata? Állítatta, illetve állíttatott. S miért megfordítva az egész? Négy alabárdost állíttatott az őrzésére, azaz, hogy őrizzék: ez az épkézláb mondat van, oly ártatlanul, mint Jézus, a daktiluszok e klapanciájára fölfeszítve: - . . - . . - . . - - megfejelve a sorkezdő és sorvégző szavak rejtett alliterálásával. Látom a fogást, János bácsi, és 'látom a szándékosságot és meghidegszem', kiábrándulok. De nem. Hiába látom és elemzem a műfogást, el vagyok ragadtatva. Azok az alabárdosok keményen állnak ott, az a parancs az őrzésre pattogva hangozott el, tömören, s egy kis idegenes hangzással, ahogy az akkori olvasók fölében a vezényszavak. Ez a sor tehát remek... Győr: defenzíva, megtartás. Csinálom. Napi egy kép, mindegy, hogy milyen. Sokat foglalkoztat az öregedés. A bódult hajnali toporgások papucsban. A beszűkült érdeklődés, ijedt hárítása minden váratlannak. Rózsaszínre fakult fanszőrzetem. (Vagy mindig ilyen volt?!) Egy mondat a rádióból: olyan ősz, ami után nem következik tavasz. Ez is a kollégiumi faliújságról. Jó tanáraik lehetnek: A felelősség xx kíméletlenné tesz a jog xx keményszívűvé tesz az igazságosság xx kritikussá tesz a kötelességteljesítés xx unottá tesz a nevelés xx makrancossá tesz a szívesség xx álarcoskodóvá tesz az okosság xx ravasszá tesz a rendérzék xx kicsinyessé tesz a szaktudás xx rátartivá tesz a becsület xx gőgössé tesz a vagyon xx fösvénnyé tesz a hit xx fanatikussá tesz (és rövidítéseim föloldása:) xx = szeretet nélkül Kollektív látogatás Nagy Miklós gyűjteményében. Vojnich képe alá ez az új Szüts került, eléggé összejöttek. Sz.-t tavaly a nagyárvízkor hívtam fotózni, Mikivel voltam. Együtt néztük meg a pesti rakpartot és kettes villamos alagútját a Lánchídnál hogyan öntötte el teljesen a víz. A kép ebből született. A jobboldali ív a villamospálya betonfala. Nagy Miklós ajánlja, nagyon szereti: John Cowper Powys / Wolf Solent. Nem hallottam róla. Meg kéne nézni. 2003. július 12. A Művésztelep zárókiállítás megnyitása. Hittanóra- grafikám a 14 stációval. Az ukrán fiú, azon túl, hogy angolul hadar, rendkívüli tehetség. 2003. július 13. vasárnap Tényleg megtették a kedvemért, elvittek hármunkat mikrobusszal Bécsbe, egy délelőttre. (Nekem pokrócot-párnát is hoztak a visszaútra.) Merthogy 15 éve nem láttam Brueghel Téli vadászatát. Két órát ültem előtte. A méretét is megtudtam végre: 117 x162. Tűecsettel festve, tele kis epizódokkal. Távolban egy tó? tenger? belefagyott? bárkával. Jobb szélén a hegyoldalban lévő gyümölcsfasort nem tudta megoldani. Amúgy gyönyörű. Türelmetlenül már délután haza, Pestre. Miki segít a csomagokat fölhordani. Tizenöt megkezdett kép, illetve a Kazovszkijé befejezve. 2003. július 14. - 23. Több, mint egy hete lapítok a világ elől; teljes időben a Hittanlecke, felnőtteknek is (B/90/23) újra fotózása és áttervezése, minden mást félretéve. A legelső változat, a kiindulás a Koldus keresztút (B/89/44) grafikasorozat volt; fotómontázsok, még 89-ből. Azt egy műcsarnoki kiállításról rögtön megvette a Nemzeti Galéria. 90-ben aztán szóltak a Mozgó Világból, hogy közölnék. Igen ám, de a lapban a négyzetes képek fölött egy üres csík marad. Ezért új mű született; fölé szövegek kerültek: egy lelkigyakorlat vezetéséhez, még 86-ban, össze kellett szednem, ki mindenkinek kell (kötelességünk) megbocsátani. Csináltam ehhez egy rendszert, ami kiadott egy listát. Ezt áttettem képszerű megfogalmazásokba, végül összekevertem a sorrendet, hogy ne legyen túl didaktikus. Az újság számára 14 részre szabtam, és ezt diktáltam le az akkor nyolc éves Mikicának, tábla csokoládé fejében. Mikor ijedten félbehagyta, hogy kihagytam egy betűt, bíztattam, hogy semmi baj, folytasd. A keresztút stációi és a megbocsátás tételek között ilyenformán a napi életből vett áthallások keletkeztek. (A megbocsátás a kereszthalállal nyert értelmet. Nem érzelmi-, hanem akarati tett. Munka.) 1. HALÁLRA ÍTÉLIK Békét akarsz? Magadnak is? Egyszer és mindenkorra meg akarsz-e bocsátani mindenkinek? 2. FÖLVESZI A KERESZTET Azoknak, akik büdösek // a boltban becsaptak, 3. ELESIK gumibotot hordanak // rosszul javították meg a vízcsapodat, 4. TALÁLKOZIK MÁRIÁVAL félrekezelték édesanyádat // akiket a mamád utál // ellenségei minden hitnek, 5. SIMON SEGÍT gyűlölik a magyarokat // tehetségesebbek nálad // nem figyelnek rád eléggé, 6. VERONIKA KENDŐJE lehányják a lépcsőházat // bömböltetik a magnót éjjel, 7. MÁSODSZOR ESIK EL nem adták neked kölcsön a... // nem hitték el neked, hogy... // mással randevúztak helyetted, 8. A SÍRÓ ASSZONYOK szebbek nálad // egyszerűen csak jól elkéstek, 9. HARMADSZOR ESIK EL megvertek, vagy szüleidet, akárcsak sportban // gazdagabbak, 10. LEVETKŐZTETIK megették a tízóraidat // tehetségtelennek tartanak, 11. A KERESZTRE SZÖGEZIK megmosolyognak // eltörték kedvenc bögrédet // vezetnek téged, pedig alkalmatlanok rá // pornót készítenek, 12. A KERESZTHALÁL öregek, és csak a macskájukat szeretik // túl nagy fülbevalót viselnek, 13. LEVÉTEL A KERESZTRŐL meg akarsz-e bocsájtani Hitlernek, minden diktátornak, minden nációnak // meg tudsz-e bocsájtani az Atyának,hogy jobb sorsot szánt neked, és ezért most keresztbe tett neked? 14. SÍRBA TÉTEL És magadnak, hogy a múltkor olyan csacsi voltál? És hálát akarsz-e adni mindezekért?! Úgy gondolom, hogy képileg is megformált, nem hat propagandakiadványnak. Ez új változat címvariánsa ez lesz: Hittanlecke a keresztútról, B/03/08, nyomat, 33 x 24 cm, 1989-2003. Ez a 12. stáció: Lehet, hogy mégis jobb volt a fotók körüli széles fekete passzpartú (1989). Megnézhető az egész az idei dátumnál a GRAFIKA alatt, aki még nem unja, hogy ennyit beszélek róla. A kompjutermunka egyetlen fázisát nem tudtam magam, hogy a stációnév mindenütt ugyanoda kerüljön, mert ezt csak Quarkban lehet. Miki segített. Egyebekben is korrigált. Kitalálta, hogy a keret legyen szürke, sose jutott volna eszembe. 2003. július 23. Hat éve vártam erre az órára, mondhatni türelmesen. Végre megnézhettem videón gyorsúszásomat, bukófordulóval. A tavaszi Talentum-sorozatbeli portréfilm maradék forgatási anyagából kértem el. A könyök zártságára, a lábfejre és a vízbeszúrás szögére kell figyelni a következő hat évben. A bukó jó. 2003. július 24. Terpentinért mentem egy Győr-külvárosi áruházba, mondták, ott kapni. Innét az idei nyár igazi nagy zsákmánya. Baromi drága, 750, viszont amerikai, tömör öntvény és nehéz. Régóta kéne. A pengéje persze behúzható. Hát nem gyönyörű?! Kassák kiállítás Óbudán, a Fő téren, a saját múzeumában. Szeptember 14-ig. Az óbudai, utolsó éveiről szól, belső száműzetéséről, 1954 - 67 között. 1960 táján egyszer elvittek hozzá. Egy izgatott, nagy csapat Kecskeméti Kálmán baráti köréből, Kovács Borzék, az Iparművészeti Főiskoláról. Mire emlékszem? Egy fiú valami ideológiai kérdéssel provokálta, elég idegesen reagált. Olajképeket mutatott. Nem tetszettek. És volt egy feltűnően szerény megjegyzése képei minőségét illetően, mai számomra hitelessé tette. Hát meghalt Janikovszky Éva. Ő se vesz többé képet tőlem. Kedveltem. A nagy zuhét (is) remekműnek tartom. Tavaly októberben még segítettem neki a munkaasztala fölötti ablak szigetelésében. Bal karjára jött a hideg. Akkortájt vett részt Gyulán a Móra Kiadó csapatával egy kolbásztöltő versenyen. Fehér egyenkötényben és sapkában nagy vidoran néz a fényképezőgépbe, a Népszabadságban láttam. Az én zártabb életem felől nézve elhűltem, hogy juthatott ilyesmi eszébe?! Tetszett. Nem panaszkodott, említette hogy rákos. Hogy fájdalmai nincsenek, de terhes a dolog. Úgy értelmeztem, hogy időnkét vérzik. 2003. július 25. Egész délelőtt az autószerelőben ácsorogtam (Dunaharaszti), de csak a Miki roncsolta karosszériát javították meg. Amiért az anyaszervízbe vittem, ami hónapok óta fölírva a tárcámban, mert nem tudom megjegyezni: A SZIVATÓ VÁKUUM- VEZÉRLŐDOBJA ÁTSZAKADT. JAVÍTANI, VAGY AZ 1984-ES VW-PASSÁTHOZ EGY MÁSIK KARBURÁTOR ...kiderült, ezt csesznek megcsinálni, pedig nehezen indít. Meg utángyújtást produkál. Tudod, mi az? Leállítom a motort, de ő tovább berreg, magának, akár pár percet is. Interurbán egy kiválóan lelkiismeretes szerelőnek Lakitelekre (egyszer elakadtunk ott), de ő már eladta azt a karburátort. Baj. Nincs neked véletlen? Délután a tegnap befejezett Fotóművészet-interjút tipografizáltam. Jól szórakoztam vele, ilyet még nem csináltam: az illusztrációk ömlesztve, mégis jól megnézhetők. Miki mától leendő elsőéves a Magyar Iparművészeti Egyetemen. 2003. július 27. Hát megtörtént. Hála. Negyvenötszörös túljelentkezés volt a reklámgrafika szakon. A drága öreg hosszúszakállas N. atya, aki múltkor áldozásnál megdorgált rövidnadrágomért, ma pizsamában misézett, kilátszott neki a karinge alól. A pizsama fehér volt, keskeny piros és kék csíkokkal. Igaz, jobb karja felkötve, eltörhette. 2003. július 29. Húsz új keret építése közepén tartok. Már le van szabva. Csiszolások, előfúrás, szögelés, pác, olajozás, aranyozás, arra rá az ezüst. Elég ronda munka, ilyen tételben. 2003. július 30. A nyár elején megvolt György atya aranymiséje. Emlékszel, akivel többfordulós vitáink voltak. Megöregedett. Régóta nem misézik nyilvánosan. Most járókerettel, fotel odakészítve az oltár mögé. A szokásos záróáldás helyett így imádkozott, most megszereztük: Áldjon meg az Úr, aki eltervezett titeket, építsen fel titeket az Úr, aki várakozott rátok nemzedékeken keresztül, mert kiválasztott titeket az utolsó időre. Építsen fel mindent, ami az övé bennetek, és romboljon le bennetek mindent, ami nem tőle származik. Ne engedjen érzéseiteknek, álmaitoknak, hanem keményen áldjon meg, hogy erősek legyetek a hűségben, hogy elégjetek ebben a világban, hogy Istennek dicsőségére lehessetek. Pecsételjen meg titeket az Úr, mert az övéi vagytok. Árassza ki az Úr az áldását, hogy árasszátok azt ti is másokra, és vigasztaljon meg általatok másokat, akik körülöttetek vannak. Maradjon bennetek az Úr kemény és igazságos, és ne tűrjön meg semmi hűtlenséget. Semmit, ami nem Tőle van, és nemesítsen meg bennetek mindent, amit Ő indít. Legyen veletek az Úr kemény, de irgalmazzon nektek, és könyörüljön meg rajtatok akkor, ha elbotlotok, és adjon nektek új bűnbánatot, hogy egészen vele lehessetek. A mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek áldása szálljon le rátok, és maradjon veletek mindenkor. 2003. július 31., csütörtök Hívom jeles barátomat, hogy van egy problémám. Neked csak egy? - kérdez vissza. Szóval, hogy ugyebár a lányoknál idén a szűk fehér vászonpantalló a divat. És a popsijukon sehol nem látom a bugyi kontúrvonalát. Hogy lehet ez? Csak nem anélkül...?! Válaszként magyarázatot kaptam a tanga-nadrág szerkezetéről. Formai és tartalmi megközelítésben. Vége, júliusban a neten 864 látogatóm volt. 101. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2003. AUGUSZTUS 2003. aug.1., péntek Szia, J.! Küldöm Stephane-nak: Régóta forog a fejemben Lázár Ervin nagyszerű elmélkedése a szeretetről, illetve arról, amivel sokan összekeverik. Hogy aki mindenkit szeret..., hogy aki azért mosolyog, mert úgy minden könnyebb... A butaság egy faját? Vagy egyszerűen a kurvoid alkatot írja le?! És annak következményeit?! És: hogy mikor kell beszélni, mikor hallgatni?! (Te sokkal pontosabban meg tudnád fogalmazni a velejét.) Nem szoktak efféle dolgokról írni, beszélni. Most Miki könyvespolcáról előkerült A Hétfejű tündér. Megpróbálom a benne lévő mesét kivonatolva -, tíz oldalas. Már a címe is nagyon pontos: A KISLÁNY, AKI MINDENKIT SZERETETT Egy szép kislány, Brunella, elindul otthonról, eltéved útközben. Mindenkire mosolyog, és mindenki kedves hozzá - - Szép fekete hajam van - mondta a pataknak, és mosolygott örömében, hogy szép fekete haja van. - Bizony szép - mondta a patak. - És a szemem is nagyon szép - folytatta Brunella. Mi tagadás, a szeme is szép volt. A patak bólogatott. Most már nem olyan lelkesedéssel, de bólogatott, mert Brunella igazán szép kislány volt, s olyan kedvesen tudott mosolyogni, hogy nem lehetett rá haragudni... A patak aztán figyelmezteti, hogy az erdőben baja eshet, ott lakik a Tigris, a Medve meg a rettenetes Pakuk madár. Engem szeretnek - és én is szeretem őket, feleli Brunella, és elindul. A dombon csakugyan találkozik a tigrissel: Hrrr - morgott a tigris -, hogy merészelsz! Jaj, de szép hangod van! - mondta Brunella, és közelebb lépett. - Nem morognál még egyet? Tigris meglepetésében teljesítette a kérést. - Hrrr - morgott még egyszer, de most már sokkal szelídebben. Aztán észbe kapott, igyekezett borzasztó pofát vágni: még ez a kis mitugrász lányka akar vele kukoricázni?! - És az arcod is olyan kedves - mondta erre Brunella. - Megsimogathatom? A Tigris tekergette a nyakát. „Még hogy kedves az arcom?” - Gyorsan belenézett a tócsába. - „Igaz is, elég kedves arcom van” - állapította meg elégedetten, és mosolyogni próbált. Az állkapcsa csikorgott, mert a Tigris hét éve mosolygott utoljára. - Kedves kislány vagy- mondta - megsimogathatsz. Brunella megsimogatta a Tigrist, és azt mondta: - Örülök, hogy találkoztam veled. Szeretlek, Tigris. A Tigris boldog lett, ugrált, és bukfencezett... - aztán a hátára veszi, egy darabig elviszi hazafelé. A medve-találkozás hasonló. A Rettenetes Háromkerekű Pakukmadarat is megszelidíti. Akkor jön a torzonborz nagyszakállú vadász: - Én a vadász vagyok. Ha nem állsz meg, lelőlek! - Dehogy lősz - nevetett Brunella -, ki hallott olyat, egy kislányt lelőni. Vele is összebarátkozik. Elmeséli a Tigrist, a Medvét, a Madarat, hogy hol-merre élnek. Elbúcsúzik, hazafelé tart, közben a patakhoz ér: Szervusz, patak - mondta -, látod, semmi bajom nem lett. Mindenkit szeretek, és engem is szeret mindenki. Ekkor egy lövés dördült. - A Tigris - mondta a patak ...aztán a medve kerül sorra, a madár..., a három erdei ismerőse. A kislány keservesen sír... Tanulságos. Plakát a metróban. Kezdik megtanulni a szakmát: KÜLDJ BE 3 ROBOGÓT ÉS NYERJ EGY FLAKON KECSAPOT! UPSZ. FORDÍTVA! Tegnap rekord, három helyen is nem sikerült pénzt csinálnom. Igaz, ígéretek. Miki tandíjához kellene. Reggel úszás után a Belvárosba, interjú a rádióban. Semmi előzetes megbeszélés, mikrofon, mik voltak a szülei? Negyed óra után: mennyi a nyugdíja, ha akar, nem válaszol. Mondom, még nem- de mi nem is kapunk, csak nyugdíjsegélyt, 33 ezer lesz, megkérdeztem. Akkor fogtam gyanút. Igen, Őszikék, nyugdíjas-műsor. Hmmm. Szokni kell. Holnap, szombaton 7. 15., Petőfi. Aztán a Margit körúti kolostorba, odaajándékoztam az új Hittanóra a keresztútról kisebb változatát. Nikodémus atyát kerestem meg - fiatal és szívből mosolygós - kell-e nekik. A rózsadombi Szent Orsolya iskola kápolnájába fog kerülni. Ilyenformán keresztútként is szolgál majd. Ezért ceruzát kértem - tudom a regulát -, és minden lap bal fölső sarkába egy kis kereszt rajza. Az atya: szeretek gyóntatni. Majd a várakozókat küldöm, nézzék csak át azt a megbocsájtás-listát! Küldik nekem a cionista EREC havilapot, talán a temető-fotóim alapján. Ebből: A rendszerváltás előtt Izraelbe beutazási vízumot a magyarok, a titkosítás miatt Bécsben, vagy Cipruson kértek és kaptak, külön lapra. De a zsidó származást igazolni kellett. A cikkíró papírját a pesti hitközségtől nem fogadták el, sok volt a hamisítvány. ...Erre ékesszóló Dob utcai askenáz kiejtéssel elkezdtem hadarni egy, a Jesívában tanult traktust. De a ciprusi konzul nem a Dob utca környékén nőtt föl, arca üres, rezzenéstelen maradt... Aztán megsajnált, és az izraeli belügyminisztérium által direkt az ilyen esetekre összeállított zsidóbizonyítási tesztkérdések közül az egyiket föltette: - Mit tesz akkor, ha egész vagyona részvényben fekszik, a tőzsdén nagy krách van, és zuhannak az árak? Eladja-e a részvényeit, vagy olcsó árakon új részvényeket vásárol? - Azonnal telefonálok a brókeremnek, hogy minden részvényemet adja el, de amennyit eladott, ugyanannyit vásároljon is részemre. Így a nagy kráchban legalább pénzemnél maradok. - Uram, Ön zsidó... Átkiabálok a medencén öreg barátnőmnek, mert imádja az ilyesmit: - Kurva hideg a víz, kegyelmes uram! Mire mellettem egy másik, széles mosollyal: - Egy templomos lovagnak nem illik így beszélni! Írja le százszor, hogy... ...amiből megtudtam, hogy a női öltözői elnevezésem, a viziszörny, sikeresen átalakult az évek során. Hátúszós éveimben sokat rugdaltam szegényeket. 2003. aug.2. MOST NYARALNI, A BALATONRA, BOCS. (a balaton, kis b-vel, egy csacsiság.) AMÍG KIBÍROM. EGY HÉTRE SACCOLOM, MAX. 2003. aug.4. Révfülöpön mise utáni Balaton-nézés, fagylaltozás a mólónál, Miki barátját is vittük. Visszatérve a kocsihoz, kerékbilincs. Megállni tilos tábla előtt két méterrel. Hogy a tábla ilyenformán nem vonatkozik rám, ezen a közeggel egy ideig közösen elmélkedünk. De hogy két kerékkel a járdán álltam. Ha koncentráltabb vagyok, ezt is kibekkelem, de aztán megállapodtunk abban, hogy a büntetést nem, csak a munkájukat fizetem meg. Négyezer, a fölragasztott piros cédula szerint. Számlát nem adtak. Hazafelé föltolult még, hogy kerékbilincset csak a közúti forg. súlyos akadályoztatása stb. Este vendégünk SMS-t kapott, azonnal haza. A vonat 16 perc múlva indul. 110-el az állomásra, három falun át. Mikinek az anyósülésen halálfélelme volt. Elértük. Most kvittek vagyunk, kedves Rendőrség. 2003. aug.7. Kékkút, napi 7-8 órában a most megkapott profi-szkennelt grafikáimat és fotóimat tisztítom kompjuteren. (A festményeket augusztus végére ígérték.) Erre a munkára a forró bádogtető alatti tér, kezdetben azt hittem, csak a hajnali és az esti órákban alkalmas. Általában reggel ötkor kezdek. (És 11-kor fekszem. Mármint délelőtt.) Kata a földszinten alszik. A padlás így nézett ki, még munkaasztal nélkül, ez meg az alsó szint. Ha ezentúl képet választok, alatta rögtön látom a szkennelés adatát is, ami jelzi, hogy ezentúl mekkorára nyomtatható. Így jelenik meg: fotó: CD:4,2Mb, 6x6 dia, 24x36 dia. Ez a 4,2 megás kép - a gép mutatja - (250 dpi-vel) max. 21 x 21 centis lehet. (Eddig egyesével el kellett ezért az adatért elvándorolni a CD2-7 képraktárba.) Ősadatbevitel. 1700 adat kézzel egyik táblázatból a másikba, nem megy másként. Szeretem csinálni. Most komplett a rendszer. Ha-ha, mondaná Mikica. 99 májusában, amikor elkezdtem ezt a digitalizálást, ezt a nyomdai méretet sajnos 10 x 10 cm-ben határoztam meg. Hogy amatőr berendezésem sokkal többet úgysem tudna. Bíztam benne, ha nagyobb kéne, majd egyedileg megoldjuk, újra szkennelünk, elővéve a diapozitíveket. De ez így nehezen működött. Gyakran kérnek képet katalógusba, újságba. Most fölbuzdulva, sok utánaszaglászás után (Lukács uszoda) sikerült, hogy 500 java munkámat gépbe etetik egy festményért. Ezért egymilliót kellett volna fizetnem, ha netán. Durván 700 -700 létező képem és rajzom van, s tán vagy 300 fotó, ha a zsidótemető-archívumot nem számoljuk. Negyven év múlva egy valaha Keszthelyre került képemet fölkutatni és a fotósnak leutazni... helyett... ősztől egy CD-sorozat a Nemzeti Galéria Adattárában. Kopirájt nélkül. Bár csak amíg élek. Megmagyarázták, örököseim jogáról nem mondhatok le. Ingyen zsozsó. Mégiscsak fölteszem ide ezt a tavaszi kecskeméti vendégkönyvi bejegyzést. A minősége miatt. Tanúságos, mikor egy fiatal lény észbe veszi, és ilyen formáltan ki tudja fejezni háláját. Van néhány dolog, amit szeretnék megköszönni: - a „megáll az idő” - élményt, itt és most - Szürke - kék műterem derengését - az öndokumentáló hajlamát, a C-naplót - hogy így beszélgethetünk - az Avignoni szerelmesek történetét - a bársonyfeketét - a meleg vizet, tea helyett (tényleg jó!) - a bizonyítékot arra, hogy remeteléttel is szolgálhatjuk a többi embert - a Sötétzöld műtermet - az (újra és újra) rádöbbentést arra, amit tudok, és mégis, hogy mindegy, hogy mit rajzolok (igaz a műanyag lavór szakralitása*) - azt a mondatot a tökéletességre törekvő emberekről** - azt, hogy minden az interneten (most fedezem fel) - az Igen, szerelem című képet (jaj, azt nagyon!, még reprón is) - azt a mély csöndet, ami itt - a Szelíd műtermet és azt a definiálhatatlan színű foltot a Halkszavú műtermen - azt, hogy lemezjátszó fontosabb információkat közöl a rádiónál - a Hollán Sándor-kiállítást - azt, hogy engedi látni, hogy rögös az út a láthatótól a láthatatlanig - azt, hogy idejöttem ma, lekéstem a vonatot és így láttam azt a meleg tekintetű, zavart őzike-kisfiút a buszon - meg ami most nem jut eszembe, vagy majd ezután (most 22 éves vagyok). Szóval köszönöm. És még gyakori orrviszketést*** kívánok! (bár tudom, nem a minőség...) Ja, és tessék észrevenni a tavaszt! aláírás * idézet egy Pilinszky interjúból. ** idéztem valaha egy újságcikkből: „A tökéletességre való törekvés sok embert tökéletesen elviselhetetlenné tesz.” *** egy interjúmban, kérdésre, hogy mikor tudja, hogy jó a készülő képe?: „Félek, meg fogom botránkoztatni. Amikor viszket az orrom töve.” Aug.11. Háromkor ébredtem, festmények tisztítása a kompjuteren hatig, akkor visszaaludtam kilencig. Estére a lehozott rész kész, akár haza is mehetnék, de jól érzem magam. Lehoztam ötéves jegyzeteimet a Quark-programról, újra meg kéne tanulni. Akkor talán most. Szerencse, hogy a szkennelést a fotóimmal és a grafikákkal kezdték, azok kisebb adagok, de macerásak. Kiderült, katalógusaim, plakátterveim nem átnézhetőek, elszórva a 08. ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOKNÁL, egyebütt. Nahát. Most egybekerültek a 05. GRAFIKA alatt az ALKALMAZOTT GRAF. / FŐLEG SAJÁT TERVEK alá, milyen egyszerű így, utólag. Ebben megnyugodva kezdtem el a telkünk csalános-bozótos sarkában húsz év alatt (nem általunk) fölhalmozott dög nehéz rozsdás bádogtető darabokat a kocsiút mellé kihuzigálni, majd rajtuk ugrálva egyen méretűvé hajtogatni. Először hirdettek a faluban lomtalanítást. Az aranyló alkonyat idején, mikor a már a szemközi domb sziluettje volt csak látható, Katával elgereblyéztük a helyét is, a maradék vashulladékot egy narancsszínű gyerekkádban fölvittük a bolt mögötti konténerbe. Az is volt vagy húsz kiló. 2003. aug.12. Kedves J., aligha juthatott kezedbe az 1999/5-ös Mozgó Világ. Most lehoztam, újraolvasni a Szappanoperát, Spiró darabját. Egyfelvonásos, egy pesti lakás előszobája, napjainkban. Ügynök csenget be az éppen vacsorát csináló Asszonyhoz. Ajánlata a következő: Ön zsidó kárpótlásra jogosult. Most kezdenek a nyugati bankoknál ez ügyben mozgolódni. Cégünk néhány százalékért vállalja az Ön képviseletét. Az asszony fölháborodik, honnét, milyen listából tudják, hogy ő zsidó. Az-e egyáltalán. És hogyan lehet halott rokonokat pénzzel kompenzálni. A vita során belelátni az asszony sorsába, kiderül sikertelen anyai szerepe, válása, kudarcai, reménytelensége. A férfi közeledését is - vacsorázni hívná - elutasítja. Záró fordulatként járókerettel kitotyog a belső szobából a félbolond nagymama, aki soha nem nyit senkinek ajtót, mindenkitől retteg. Szívfacsaró. A történet keretében Spiró megforgat néhány kegyetlen, keserű gondolatot. Persze, párbeszéd keretében, tehát nem kell állást foglalnia. Gondolkozzon el mindenki. [a zárójeles beszúrások tőlem]. FÉRFI: ...Esetleg az angolok is fizetni fognak, meg magáncégek, mindenféle gyárak, üzemek, szerte a világon, főleg a németeknél, rá lesznek kényszerítve... Nem csak a svájciak voltak semlegesek egykor... [1. vád] A svédek is például... Meg a törökök... a dél-amerikaiakról nem is beszélve... Azok is elnyeltek egy csomó zsidó vagyont... Van egy rakás alvó életbiztosítás a világon, és még az elrabolt műkincsek után is lehet perelni... Sok mindent lehet, a szakértők dollártízmilliárdokról beszélnek... Ha egyszer egy kárpótlásfajtát jogosnak minősítnek, a dolog tovább görög, és nehéz leállítani, tetszik tudni... ... NŐ: Milyen alapon kapok én pénzt? Nem dolgoztam meg érte! A vallásomért? A faji hovatartozásomért? [1. kérdés] FÉRFI: Nem kérem szépen, hanem mert a hatályos törvénynek értelmében jár. NŐ: De csak mert valahol valakik engem zsidóként iktattak!... Maguknál megvan, hogy ki a zsidó? [2. kérdés] De hol őrizték korábban? Én magyar állampolgárnak születtem, nekem vallásom nem volt soha... engem polgárilag anyakönyveztek... Már a nagyszüleim se voltak vallásosak, tudtak jiddisül vagy öt szót... A Belügyből van a listájuk, igaz? [3. kérdés] A zsidóktól nem lehet, mert nekik mi sose voltunk zsidók!... FÉRFI: Nem tudom honnét vannak a listák! Állítólag az egyik párt lenyúlta a katonai archívumot, amiben a második világháborús áldozatok vannak... [2. vád] De a zsidóktól is biztosan vannak listáink, nem mindenki olyan aggodalmaskodó, mint maga, enyhén szólva, a legtöbben a seggüket földhöz verik örömükben, hogy rajta vannak! Tetszik tudni, mi van? Bejelentik, hogy ők zsidók, és senki nem kér igazolást... [3. vád] Ez a zsidó szervezeteknek nyilván jó, valahol elszámolják... Szokott olyan lenni, hogy fejkvóta... Ki tudja, mennyit ér nekik ma egy plusz zsidó?... Papíron szaporítják őket... Ez is üzlet... [4. vád] Nem tetszik elképzelni, micsoda tolongás van... Zsidónak lenni üzlet, tetszik tudni? Megszagolták, hogy van benne pénz... Mint tíz-húsz éve a lengyelek, akik népi németként özönlöttek Nyugat-Németországba, holott semmi német vér nem volt bennnük... [5. vád] ... NŐ: Maga szerint mi az, hogy zsidó? Vallás? Mert akkor párszáz embernél több nálunk nincs... Faj?! Milyen faj?? Már Egyipromból hét vagy nyolc törzs jött ki Mózessel, négyezer éve, már akkor nem egy faj volt... a csomó különböző nomád törzs... mindenfelől összeterelt rabszolgák... Még az se biztos, hogy maga Mózes zsidó lett volna! [1. tanítás] Izraelben ma négertől ferdeszeműig minden faj megvan, ás mind azt hiszi, hogy ő zsidó... Vagy a kultúra? Mi az a zsidó kultúra? A középkorban arabul írtak... aztán spanyolul... Amit a jiddisül beszélők sose értettek... Egy szefárdnak semmi köze nem volt egy askenázihoz, még a házasodás is tiltva volt közöttük, faji alapon... Miért, hellenizált zsidók nem voltak? Akár többistenhívők is? Kinek van itt ma nálunk zsidó kultúrája? Százötven éve senkinek, csak néhány könyvmoly rabbinak... Nyelv? Itt száz éve csak magyarul beszélnek a zsidók! Mi az, hogy zsidó?! Akik a háború után visszajöttek vagy itt élték túl és nem emigráltak se negyvennyolcig, sem ötvenhatban, azok ezzel kinyilvánították, hogy magyarnak vallják magukat! [2. tanítás] És most ezzel az idióta kárpótlással disszimilálják őket! ...[6. vád] ... FÉRFI:... Olyan is van, aki nem jogosult, noha zsidó... Ez pont olyan, mint az összes többi kárpótlás... Aki bizonyítani tudta, hogy tőle földet, házat, lovak, szekercét, négylevelű lóherét elvettek, és a törvény szerint járt neki kárpótlás, az kapott pénzt, vagy kárpótlási jegyet, aztán nekiállhatott vele licitálni... Jól átvágták őket, de ez más téma. [7. vád] Valakiknek jár valamennyi, és kész. NŐ: De faji lapon, nem? Náci alapon, nem? A nürnbergi törvényeket érvényesítik most is, nem? [8. vád] FÉRFI: Nem kérem, mert ezt maguk a zsidó szervezetek harcolták ki, főleg az amerikaiak, már mondtam, azok elég erősek, hogy kihajtsák...[2. tanítás] NŐ: Miért a zsidó szervezetek nem állhatnak faji alapon? Csak azért, mert zsidók? A kizárólagos faji szemléletükkel?... Egyáltalán, miféle utódokat kárpótolnak? Biztos, hogy méltók rá? És hogyhogy kollektíve kárpótolják őket? Csak a fajuk miatt? Mintha ők nem volnának egyének! Én csak egy leszármazott vagyok, és nem én magam? Maga beveszi, hogy ennek a zsidó kárpótlásnak a jóvátétel a lényege? Uram, az USA bankárainak nem tetszik, hogy Svájc még mindig túl erős pénzügyi hatalom, és tönkreteszik. Megingatják a svájci bankszámlák titkosságába vetett hitet... Az idióta zsidók pedig ujjonganak és nem látják, hogy megint ők lettek balekok egy nagy üzleti játszmában... [kérdés és vádözön] FÉRFI: Az égvilágon minden üzleti játszma..., mindegy, hogy mi az a dolog! Lehet, hogy kávé, lehet hogy réz, lehet, hogy zsidó hulla! Már elnézést. A mi cégünk nemcsak zsidókkal üzletel... NŐ: A maga cége ugyanúgy kitördeli az elégetett hullák aranyfogait, mint a nácik a táborokban! FÉFI: Na ne tessék mondani! NŐ: Azok a pénzek a titkos számlákon részben a kitört fogakból lettek... És maguk most ezeket a pénzeket osztogatják, lefölözve a hasznot... Ha én aláírnék egy ilyen szerződést, bűnrészessé válnék a felmenőim meg az össze többi milliók megkínzásában... Sőt felbujtóvá válnék! Utólag!... ...hetvenegyben a németek fizettek egy-egy magyar zsidó hulláért pár ezer forintot... amit sajnos már akkor is egy csomóan elfogadtak nálunk... Szégyen! A magyar állam persze akkor is ellopta a felét, kétharmadát, amit a nyugatnémetek fizettek azért, hogy megnyugtassák a lelkiismeretüket, és azt mondhassák, hogy a kelet-európai zsidók ki vannak fizetve ... Nesztek tízezer forint egy zsidó hulláért, kapkodjátok, alázkodjatok meg, ti szemét, haszonleső zsidók!... A hülye öreg zsidók most perlik a Volkswagent! Auschwitzból szállították őket oda dolgozni... és most pénzt követelnek... Csak éppen ezzel, ötven évvel később, tisztességes szerződéssé hamisítják az egykori rabszolgamunkát! A hülye öreg zsidóknak fogalmuk sincs, mit követelnek voltaképpen! FÉRFI: Miért, mit kellene tenniük, bosszút állni? Felrobbantani az autógyárat, amelyben már egyetlen náci se dolgozik? NŐ: Bosszút állni? Ugyan! De kibékülni velük, megbocsátani nekik még kevésbé! [hmm?!] És pláne nem pénzt kérni tőlük!... FÉRFI: A kárpótlás... erkölcsös gesztus, ha meg tetszik engedni. Miért, mivel lehet megkövetni az áldozatokat, ha nem pénzzel? Mivel? Egy üres nyilatkozattal? ... NŐ:... Miért csak a zsidókat? Nem csak zsidókat irtottak ki ebben a században és nemcsak Európában, a többi kiirtott milliók után mégse jár kárpótlás! FÉRFI: A jóvátételnek az is a célja, hogy az üzleti biztonságot növelje. Akinek van bankszámlája vagy biztosítása, jusson hozzá, és ha nem, hát az örököse... Ne lehessen pénzeket lenyelni... ... NŐ: Lehet, hogy a megölt rokonok szemét emberek voltak, lehet, hogy aljas módon kaparták össze azt a pénzt, amit betettek a bankba... Mit néz? Nem hallott még kizsákmányolásról? Csak nem képzeli, hogy minden zsidó becsületes munkával szerezte azt a pénzt...? FÉRFI: (nevet) Asszonyom, mélyen fájlalom, de én nem vagyok zsidó. NŐ: Csak vigyázzon, mert bármikor az lehet... Vagy osztályellenség, népnyúzó, nemzetáruló, akit a demokratikusan megszavazott törvények szerint éppen szabad kiirtani... FÉRFI: A zsidóknak ez szokott eszükbe jutni, bármiről. NŐ: A zsidóknak igen. De nekem?! Ki találta fel a választott nemzetet, amely minden más nemzet felett áll, ezt a náci eszmét? [itt elakad a lélegzetem, hirtelenjében] És van még néhány mellékszál, figura. Egy élősdi nagylány, kába semmitsecsináló fiú, egy barom szomszéd. Hogy a nagy gyógyszergyárak az új készítményeket a négereken kísérletezik ki, ingyen... Hogy a szövetségesek nem bombázták Auschwitzot, holott tudtak róla, hogy mindig emberzsírból főzték a szappant... 2003. aug.13-15. Barátunk meglátogatott, a diófa alatt üldögéltünk, végén már gyertyafénynél. Mesél a honlapjáról, kezdtem erősen figyelni. Azt mondja: ebben az özönben csak NAGYON EGYSZERŰEN szabad. Hanyatt estem. Mindig az a legmegdöbbentőbb pillanat, amikor kimondják, ami az emberben hónapok óta gomolyog, még formátlanul. Két szóval mindent megvilágított, ami rossz érzésem volt munkámmal kapcsolatban. Továbbra is reggel háromtól - négytől a kompjuteren, továbbra is a forró bádogtető alatt, most már ennek szellemében. Eddig a képekhez így lehetett eljutni: TANULÓÉVEK válogatott / selected 1961 1962 stb. ABSZTRAKT stb. 1969 most az egész mindössze két részre osztva: 1960-1980 1981-től máig Én magam vezettem félre a nézőket evvel a korszakolással, megtévesztően a témára helyezve a hangsúlyt. Holott a temetők sem temetők, a műtermek sem mű... És elmaradt a válogatott fejezet, nem hiszem, hogy nagyon használták volna, és csak bonyolította az összképet. Ugyanígy tettem rendbe az ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK-at, a KÖNYVEK, INTERJÚK fejezetet, mindent. Közben Kata lent a kertben, nyugágyban olvasgatott, pihent. Kétóránként fölhozott nekem egy fél liter mentateát. Kétszer levitette magát a strandra, bicikli a csomagtartóban, a hazafele útra. Én rögön fordultam. Végül a fotóimmal is volt vagy tízórányi munka. A látható listán eddig minden fotó szerepelt, pedig csak a jobbakat mutattam meg. Most nagyon bonyolult és nagyon ronda lett a háttértáblázat, de ezek a vak-címek eltűntek. Hihetetlen nagy kaland volt, millió buktatóval és ezer ötlettel, boldog percek. Például mellesleg megtaláltam a BACK gomb készítését, két éve hiába kérek programozót, hogy csináljon nekem. Rögtön több változatot is elmentettem, különraktárban: (Vigyázat, működik!) vagy talán így: back És megtaláltam, hogy a programba mindössze ennyit kell beírni a hyperlink hivatkozásnál: javascript:window.close(); Bár most, ahogy próbálgatom, mégse jó, pedig tegnap. Ja persze, már tudom, miért. És még egy átalakításba belekezdtem, ez viszonylag hamar fog menni: az összes kép, rajz sokkal nagyobb lesz a képernyőn. Ugyanis a legtöbben (megérdeklődtem) már áttértek a 800-ról az 1024 képpontos monitor beállításra, ehhez igazodom. Mi volt még? Az első időben olvastam is. 59-ben ismertem meg, újra megvettem Faulkner A medve kisregényét. Most is ugyanaz a homályos romantikus dzsungelatmoszféra, mint gyerekkoromban, ez a vonzás nem változott. Véletlen mellé Fekete István természetleírásai, most a Téli berek. Jó. 2003. aug.16. Reggel ötkor indulás haza, M7-es, százötvennel. Két ritkaboldog hét volt. A Lukácsba hét húszra, késéssel. Nem mertem egyenesen, előbb kipakoltam. A kocsiban volt a kompjuter is, a kompjuterben most végzett munkám, féltettem. Bár volt róla - baleset és kompjuter összetörés esetére - egy CD másolat is. Itthon a Szűz Mária-ikon alatt kissé ki volt csavarva az örökmécs-izzó. Tehát Miki sötétkamrát csinált, akkor fotózhatott mostanában. Most művésztelepen van. Miből fogom a tandíját kifizetni. Délelőtt a balatoni tapasztalatok alapján az asztalomba egy nagyobb lyukat fűrészeltem, a monitort szinte teljesen a munkaszint alá süllyesztettem. Így jó. Ehhez néhány fölötte-polcot is át kellett szabni. A közös pincerészben, emlékeztem, a szemét között volt néhány alkalmas deszka. Az új, optikai egér nagyon beválik. Helytakarékos, nem kell neki alátét. 2003. aug.18. Rémes, mindenki honlapot ír, ráadásul jót. Ez itt Pócs Ádám barátom, http://62.77.209.84/ Ebben középen alul a BLOG kezdetű fejezet. ehun: (ezt a népies formulát!) gyűlnek föl a cuccok. a példák itt vigyorognak rám az asztalomon hosszú, tömött sorokban, a szemeikből kiolvasható a könyörtelen eltökéltség: tudniillik miattuk tökölöm el napjaim nagy részét. vegyük a következő példát: vannak ugye a kritikán felül álló, azonnal elvégzendő feladatok. ezekért az ember fizetést kap. jobb esetben. vagy legalábbis megígérik neki. vagy találkozott már olyannal, aki látott valakit, akinek már megígérték, és ez a másik valaki történetesen ugyanannál a cégnél dolgozik, mint ő maga. ez - az esetek nagy részében - megnyugtató, de legalábbis némi kölcsönre feljogosít. a következő körbe tartoznak a megígértem neki, hogy a rosseb rohassza rá a rekettyét, és most meg kell csinálnom típusú ügyek. ezekkel nincs mit kezdeni, mert vagy elvégzed, vagy fejbelőnek, fizetést így se, úgy se kapsz, de ez legalább pozitív vonás, hiszen nincs miért aggódni (a fejünkön kívül). a harmadik kategória az ezt már tényleg le kell nyomnom, mert különben káosz lesz körülöttem-motivált rendrakás, porszívózás, festés-mázolás, házépítés, városrendezés, idegen fővárosok porig bombázása. ez is kötelező, mert egy idő után ellep a szenny, ezáltal nem végezhetjük el az első két pontba sorolt fontosabb teendőinket. negyedik a just for fun-kör. ezek hirtelen jutnak eszedbe, és azonnal le kell írni valahova, mert két perc múlva már elszáll az ihlet. nos, ezeket szoktam az asztalra kipakolni. tehát minden alkalommal, amikor leülök a gép elé, az első dolog, amit meglátok: negyedik kategóriás feladataim jegyzéke. ez annyira beleivódik az agyamba, hogy egyrészt avanzsálnak legfontosabb feladatokká, másrészt egy-két napon belül tökéletesen transzparensek lesznek, fel sem tűnnek már. [...] az jut eszembe, hogy... hogy hát igen. végeredményben az emberiség fele kihalt volna ezzel a mentalitással. mondjuk télvíz idején a favágó kimegy az erdőbe. felkap kalap, kabát, fejsze, rajta. erdő közepén felnéz a fára - szép nagy fa! - eszébe jut a tavaszi rügyfakadás, hogy nyáron és ősszel elfelejtett télire elrakni gyümölcsöt, el kéne menni a boltba, venni helyette nagy tételben konzervet, amihez kisteherautóval kellett volna jönni, de a jogsi már régen lejárt, akkor meg kell kérni a szomszédot, akinek szerencsére előző nap ígérte meg, hogy elintéz valamit, amihez sokat kell gyalogolni, de a csizmája lukas, a cipője rongyokban, az önbizalma romokban. és a végén megemeli azt a rohadt fejszét, belevág kettőt a fába, és hazamegy. sokat dolgozott. 2003. 08. 02. Az elúszós típus. Malícia nélkül mondom, kicsit irigylem őket. Ezek az ember-emberek. A jobb-, a jó emberek, általában. A tavaly októberi kiállításomra a katalógus már májusban készen volt. Annak idején a diplomamunkám is pár nappal korábban. A többiek akkor kezdtek kollektíve éjszakázni. Az automatikus mentés nálam 5 percre van beállítva, és a CD-lemezeimet úgy helyeztem el, hogy ha Budát szőnyegbombázás éri, akkor is marad... 2003. aug.19. kedd Olvasom reggel a Bírák könyvében: De az Izráel fiai ismét gonoszul cselekedének az Úr szemei előtt, és megerősítette az Úr Eglont, Moáb királyát Izráel ellen... ekkor megint az Úrhoz kiáltottak Izráel fiai, és az Úr szabadítót támasztott nékik, Ehudot, aki suta vala... Ehud szerze magának egy kétélű kardot, egy singnyi hosszút, és azt az ő ruhái alatt a jobb tomporához övezé. És bemutatá az ajándékot Eglonnak, a Moáb királyának. Eglon pedig igen kövér ember vala... Akkor kinyújtá Ehud a balkezét, és kirántá kardját a jobb tomporáról, és beleüté azt annak hasába. És beméne még a markolatja is a vasa után és berekeszté a háj a fegyver vasát, mert nem vonta ki a kardot annak hasából, sőt átment annak vékonyán... így aláztatott meg Moáb abban az időben Izráel kezei alatt. És megnyugovék a föld nyolcvan esztendeig. Aztán a vízben így fohászkodtam: Uram te megszabadítottad népedet a moábitáktól, tedd, hogy ha a negyediket nem is, de legalább a harmadik nagykört le bírjam úszni. Tegnap tizenöt órát ültem a gép előtt, ma mégis fáradt vagyok. Leúsztam a hármat. És még egy pihenőkört is a végén. Igaz, közben színtévesztő festőkről meg a Márfy kiállításáról traccsoltunk egyet öreg barátnőmmel, aki olasz turistaútjáról egy kajakot hozott haza. Ez meg a mai Népszabadság: A fej leválását okozó sérülésen kívül más külsérelmi nyom nem volt a holttesten. Kéne saját gondolatokat is írni, de azok nincsenek. A Váliösszes megújítása kb. még egy hét. Nem kéne inkább Váli összes verseinek hívni?! Valahogy képszerűbb. És azok is benne vannak. Vagy hat. Ami keserves és eldöntendő. Útban van, azon dolgozom, hogy hamarosan minden képem sokkal nagyobb méretben jöjjön föl, ami igazi minőségugrás lesz / lenne. Deazonban. Próbaképp az előbb föltettem a netre három festményt ( A/68/05, A/63/01 A/68/07) (megnézhető, mert most fönt hagyom), egy közepes, egy nagy és legnagyobb méretűt: 11- 15 - és 25 másodperc alatt jönnek föl (matáv, vagyis modem). No már most ez még elmegy, vagy ez már sok?! Várjak néhány évet, amíg elterjed a gyorsabb net? De nem vagyok várós fajta... Meg kéne próbálni ezt az 1400 képet újra földolgozni, ugyanekkora méret, de gyengébb felbontással?! Lesz munka. 2003. aug.21. ...volt munka. Megcsináltam. Kikísérletezve, utólag milyen egyszerű. Valamint szakértő barátokkal is konzultáltam, s ez szerint: 15 collos, de 1024-es felbontású monitorra volt ésszerű kalibrálni. Az összes nézőkép nagyobb. Ha majd megkapom és földolgoztam az összes újraszkennelt festményt is, akkor egy CD-vel föl a Várba, a C3-ba, s fölrakják a honlapomra. Ilyen mennyiséget nem tudok itthonról föltenni. Hét - tíz nap még, gondolom. Jár a fejemben, hallom a Rotary-klub szabályzatában, (ha még nem írtam volna le): Egymás bírálatával vigyázzunk, ne feledjük, építeni akarunk, és nem rombolni. Újra elkezdtem a futást. Legyünk pontosak, a kocogást. A testemnek ugyan árt, viszont. A meglepetések reggele, ez már az uszoda. Van egy mosolygós, alacsony kövérkés kopac öregúr, kedélyes integető-köszönőviszonyban vagyunk. És ma reggel ketten egymás mellett zuhanyozik és közben beszélgetnek. Indulok hazafelé, a kapuban szembejön velem. Ő az. A kertben találkozom Gyula bácsival, fél éve láttam, akkor mesélte, hogy a felesége meghalt, bal térdét operálni kéne, de nem vállalják. Most is bottal jön, kérdezem mivel telik a napja, - hát a feleségem ágyhoz kötött, 64 évi házasság, mindent megteszek érte, sok munka. Nem kéne nekem több C-vitamint szednem?! Viszont öreg barátnőm a medence szélén intenzív ráhatásomra szégyenlősen elkezdte próbálgatni a bukófordulót. Mellette állok, bízítatom, orrával próbálja a térdét meglökni... Itthon a Népszabadság az iraki megszállásról mond véleményt. Közben eltűnődtem azon, gyáváságból, vagy felületességből kerülöm (itt) a saját vélemény kialakítását?! Nem. Én tényleg nem tudom, mi van ott. És abban sem vagyok biztos, ha vezércikket olvasnék, ha tévét néznék, többet tudnék. Ez pedig Ádám gyönyörű-kedves esküvői meghívó hátoldala; délelőtt érkezett. Nem tudom, ő fényképezte-é?! Ez itt már visszaküldendő állapotban, még föl kell bélyegezni. (A küldött fotón csak a kisfiú szerepelt.) Egy telefonbeszélgetés, és azonnal kihúzgáltam a képkeretek pereméről a színes rajzszeget. Árkategóriát jelöltek. Azt mondja barátom, valaki képet választ, és látja, hogy én ezt kevésre értékelem, zavarba jön. (A sárgától indulva drágul, a dupla piros volt a szuper minőség.) Pedig előnye is volt, mindenki azonnal tudta, mihez tartsa magát. És csökkentette az esélyét a (számomra) kínos alkudozásnak, jelezte, hogy az árakat nem most találom ki. Nem kell valakinek egy marék rajzszög? És ajándékba? Műemlék! A rosseb egye meg. A hülye amatőr. Keretezek. Most jutott eszembe, hogy mikor az ezüstport eldolgozom a méhviasszal, egy kis aranyat is jó hozzáadni. Hány éve csinálom? Harminc? Harmincöt? A fenti fotó - megtelefonálták - Szüts remekműve. A francia tengerparton járt, nemrégiben. 2003. aug.22.péntek Szeretem ezt a verset. Illyés 51 éves, amikor így kesereg az öregedéséről (81 évet élt): MENEDÉK Hiába csitítasz, vigasztalsz, hogy tűrjem, hogy nem nagy dolog; beteg vagyok s áltatni azzal nem mersz te sem: meggyógyulok. Halálos nyavalyába estem, nem tegnap és tegnapelőtt és nincs mód rá, hogy kiheverjem, öröklött baj, mitől nyögök, és gyógyszer sincs, hogy csillapítsa kínját, pedig be nagy, be sok - kit ez gyötör, arról előre lemondanak az orvosok; egy napra bár elhessegetni rémképét, nincs arra se szer; nincs hátra csak szembenézés, a belenyugvás veszni kell. Mert ez az ősbaj az öregség. [...] Hát igen. Háromféle módon összesen hetedszer próbáltam most megjavítani szájzuhanyunk gégecsövét, véglegesen elöregedett. Utána vágtam, újraillesztés előtt hevítettem, most szigetelőszalaggal tekergetem. Csak ne lenne a szerviz az Üllői út legvégén. És ha már könnyű műfaj: a helyesírás-ellenőrző aláhúzta a verssort; szerinte a nagy dolog egybe írandó. 2003. aug.24. vasárnap Ma nem dolgozunk, tehát nem kónozok hibásan diázott képeket, hanem előszedtem a hó eleji Petőfi rádió interjút. - ...Most egészen tapintatlan kérdés következik, és előre elnézést kérek, ha nem akar, akkor nem válaszol. De hát hatvanon túl az ember már tudja, hogy kifele megy az életből. Milyen tervei vannak és hogy áll például a halállal? - Elég békétlenül, bár fölöslegesen, mert hívő ember vagyok. Nem is a halál, mint az előtte való szenvedéstől félek. Az ilyen fajta félelem fölösleges, és hiba is, úgyhogy ezen dolgozom. De hát emberek vagyunk. A dolgaimat elrendeztem, és folyamatosan napra készen vagyok a halálra, (nevetés) mert képeim adminisztrálása, helye, biztonsága, az folyamatosan... arról gondoskodás történik... - Mit üzen azoknak az embereknek, akikkel szemben ön nyilvánvalóan sokkal jobb helyzetben van, azoknak a nyugdíjasoknak, magányosoknak, azoknak, akiktől a család vagy elvonódott, vagy nem is volt családjuk, és akik most reménytelenül élnek, és félnek a haláltól, és még az élettől is félnek. Szóval valahol a periférián szuszognak? - Nem nagyon tudok én okos dolgot üzenni, és nem vagyok bölcsebb náluk. Én azt tapasztalom fiatal korom óta, hogy egy reménytelen percben - mert volt ilyen, sok - két választásom van. Vagy itt maradok az ágy szélén, amíg ezt a helyzetet megoldom gondolatban, és utána fölkelek, vagy pedig fölkelek, befűzöm a cipőfűzőmet és elindulok, hogy majd valami történik. Egyértelmű tapasztalatom, csak az utóbbi megoldás a jó. Vannak nehéz percek, órák, összeszorított foggal tovább kell menni, tudniillik az élet - ha Isten kegyelmétől eltekintünk, aki ebben hisz -, az élet olyan gazdag, hogy nem is hagyja az embert abban a gondolatkörben, életérzésben, amiben van. A világ segít. A sors, a délelőtt, az utca forgataga, a szomszédok, egy jó könyv, a rádió, egy vasárnapi kirándulás tovább viszi az embert, és aztán megint könnyebb... a teljes interjú Ha a művészet céltalan, a koncept százszorosan az, nem?!. Az idei Győri Művésztelepre meghívtak egy angol nőt is. Fotón mutatta valahol Franciaországban készült munkáját. Egy erdei patak fölött fél méter magasan áthúzott és kifeszített vagy harminc damil horgászzsinórt. A lemenő nap súroló fényében ezek világítani kezdtek, mintha napsugarak. Gyönyörű volt. Mutatta még délafrikai dolgait, ott az apartheid, meg a néger színorgia volt a téma. A jugoszláv(?) vérengzésre emlékezve egy tavat teleszórt piros lebegő műanyagkorongokkal, mintha a víz véres... De tényleg, ezt az asszonyt kielégíti, hogy minderről összesen egy színes fotója marad? Ez lehet az igazi... Amit itt csinált, szintén emlékezetes, bárha számomra meghatározhatatlan irányban. Megtudakolta, hogy a Magyar Ispota, ahol a zárókiállítás lesz, valaha szegénykórház volt. Megszerezte a kórház halotti anyakönyvét, ezerhétszázas évek, párszáz adatot kimásolt. Öntött hozzá tenyérnyi rücskös papírokat, kézírással rá a nevek a halál napjával, és teleaggatott vele két múzeumi falat, földtől plafonig. Ereje volt. Egy rádióbeszélgetésben Finta József szeretettel és pontosan beszél a pesti Nagykörútról. Hogy ha majd az emberek jövedelme eléri az évi ... eurót (pontos számot mond), akkor újra lesz élete a Nagykörútnak. Akkor kidobják onnét a bankokat, amik nem oda valók, kiülős kávéházak lesznek. Most nincs pénz vendéglőre, se idő a korzóra, sétára. Május 3. Fűrészemmel kezdtem hozzá a munkához és átfűrészeltem egy gerendát, amelyről úgy gondoltam, hogy a fedélzet felső részét tartja. Mikor munkámmal készen voltam, lehetőség szerint eltisztogattam a homokot a legmagasabban fekvő részekről. De már közelgett a dagály, tehát kénytelen voltam elhagyni a hajót. Május 4. Halászni voltam, de semmi olyasmit nem fogtam, amit érdemes lett volna megenni. Épp indulni készültem, mikor elcsíptem egy fiatal delfint. Az egyik hajókötelet szétbontva, hosszú zsineget készítettem, de nem volt horgom. Ennek ellenére sok halat fogtam, úgyhogy ennivalóra nincs gondom. A legtöbbet a napon szárítottam meg és szárazon fogyasztottam el. Május 5. Egy másik gerendát is kettévágtam és a fedélzetről három nagy fenyődeszkát emeltem ki, összekötöttem őket, majd az emelkedő árral a partra hajóztam rajtuk. 1660.Május 6. A roncson dolgoztam, számos vascsavart és egyéb vastárgyat emeltem ki belőle. Kemény munka volt és eléggé kimerített Azzal a gondolattal foglalkoztam, hogy tovább nem folytatom. Délelőtt húsz szkennelt képet sikerült megtisztítanom, fáj a szemem. Na, honnét idézek? 2003. aug.26. kedd Feszített munkával napi negyven festményt tudok a gépen megtisztítani, újra méretezni. Kissé keresztbe áll a szemem, és a dolog eléggé csüggesztő is. A kori felvételeim közül sok a gyenge, egyenetlenül bevilágított, ezen szinte lehetetlen hibátlanul segíteni, és nagy kínlódás. Kérdéses, érdemes-e a Kedves Utókorra egyáltalán ilyen képeket hagyni, mert így, ha kéne, se fogják újrafotózni. Megint túllihegés az egész?! Mellette szól, hogy még mindig sokkal hitelesebb lesz, legalább a nézőképen, mint ami eddig volt. Tán még egy hét munka. 2003. aug.27. szerda Éjszaka fél egy, fejfájásra ébredek, papucsban, szemüveg nélkül kibotorkálok pisilni. Miklós és barátja fotógrammokat csinálnak teljes lendülettel, most épp a kádban mossák a képeket. És jön az ősi kérdés - megtisztelő: hogy tetszik? Sőt, invitálás korrekturára is. A nedves fotópapírokat föltapasztva a csempére, átbeszéltük a képeket. A hegyről leértek együttérző mosolyával nézem a hegyre indulókat. Mi is csináltunk ilyesmiket, annó. A kölyök Bogáncs pedig így iskolázik: A kiskutya rendkívül éles hangon oktatta ki a megrémült társaságot, hogy amelyik még egyszer megközelíti a kaput, azt széttépi... A birkák elhitték ezt, a konyhában pedig a számadó ránézett Jancsira. - Hallod? Jancsi mosolygott. - Nem engedi űket az ajtóhoz. Majd nézze meg Máté bátyám. És Bogáncs szinte toporzékolt a boldogságtól, amikor az öreg juhász nagy csizmái odaértek az ajtó elé. - Hát te már tudsz rájuk vigyázni? - nézett le az öreg. Ez a hang most melegen, dicsérően szállt alá, mint a boldogság bársonya, és majd szétvetette a kiskutya odaadó hűséges szívét. Az öreg juhász most - kivételesen - megsimogatta a kis fejet, melyből úgy sugárzott rá a két kis fekete szem... - Nézd - intett a számadó a juhok felé, akik azt hitték, most már kimehetnek -, nézd, kiskutyám, már megint tülekednek... ÉS amit erre rendezett Bogáncs, az már több volt, mint amit ekkora kutyától várni lehetett: Először is végigcsipkedte az összes előretólt fejet, aztán pedig felugrott a vezérürü hátára, és fülénél fogva fordította helyes irányba. A vezér ész nélkül nyargalt vissza az akolba, hátán a tomboló kis lovassal; az öreg számadó juhásznak elhomályosult a szeme a gyönyörűségtől Ilyen kutya nem lesz még egy a megyében! - gondolta, és belépett az akolba Jók ezek a fotogrammok, teret engednek a képzeletnek. (Fotógramm = sötétben fényérzékeny papírra valamiket ráhelyeznek, majd pillanatra megvilágítják. Aztán, akár a szabályos fotónagyításnál, vegyszerrel rögzítik a keletkezett ábrát.) 2003. aug.29. Mindjárt itt a hónap vége. Talán még egy hét munka, és kész leszek a web-képek teljes felújításával. Szüts maiciózusan említi, ő is növelte a képméretet, volt, ami kisebben sokkal jobb képnek látszott... Én is szörnyülködöm a rosszabnál-rosszabb képeken, például a hetven évek vége. Tüntetném el a föld alá, fűrészelném, ha lehetne... Délelőtt közepén kis pihenésnek a Népszabadság: Lakik egy ember Debrecenben, akinek a nevét és termékeit tízmillió gyerek ismerte meg szerte a világon... Felföldi József édességgyáros ehető gyufát, finom földigilisztát, spriccelhető cukrot és porcukrot lehelő sárkányt gyárt.... van fülzsír színű és állagú szirup, amit fültisztító pálcikával kell kikanalazni. Szépen fogy az ehető földigiliszta, amelyet fűmaggal együtt forgalmaznak: ha megesszük az édes földigilisztát, akkor locsolgatni kell a dobozban lévő földet, amelyből hamarosan kisarjad a fű... És egy etikai vita arról, hogy a legutóbbi National Geographic címlapfotója a tiszavirágzásról manipulált fotó, kitömött állattal, műtermemben készült. Édes Istenem! Hogy a szakmai szövetség vezetője a sajtóértekezleten... és nagyfelbontású felvételek érkeznek a washingtoni központból a kivizsgálásra... rovartani, madártani és fotótechnikai szakemberek bevonása, hogy csakugyan csalás történt-e... mert technikailag elképzelhetetlen, hogy a víz felett elvileg gyorsan verdeső madár szárnyvégei ne legyenek elmosódva a felvételen... Ráadásul a jégmadár sohasem a víz felett... a képen látható rovar pedig hím, ilyet azonban az életben lehetetlen a vízből kibukkanva lefényképezni, mivel az állat vedlése a szárazföldön... És ha tényleg műtermi felvétel, akkor mi van?! Békeévek. Ezt tettem volna vezércikknek. Kontrollröntgen a fogorvosnál. A tavasszal kiszedett ciszta helye nem rákosodott el. Telefonbejelentkezés Fiúnál, Dobszay tanszékvezető tanár úrnál: fogadna-e szeptember harmadikán este harminc percre. Aznap lesz ötven éve, hogy Dózsa György úti lakásán először összegyűltünk, a későbbi illegális bencés kiscserkész csapat. Ő épp túl volt az érettségin. Párhuzamosan a Zeneakadémiát végezte zeneszerző szakon, úgy tudom. Én akkor kezdtem a hatodik osztályt. Az Irányi utcai iskola emeleti folyosóján megállított egy nagyfiú, Vánkai Pista, nyolcadikos, hogy vannak néhányan, akik vasárnaponként együtt kirándulnak, nincs-e kedvem velük tartani. Így kezdődött. Fél év múlva letartóztatták Parnok (Parancsnok) urat államellenes szervezkedésért. Illegalitásba vonultunk, ami úgy nézett ki, hogy a találkozók időpontjait a telefonon egy nappal és egy órával előbbre datáltuk. Ebből aztán sok keveredés volt. Mindazonáltal az ÁVH minden lépésünkről tudott, még egy szűk körben vonatfülkében átadott fényképalbumról is, ami a nyári táborozást örökítette meg. Parnok úr a vallatóknak elmondta, hogy a pannonhalmi könyvtárban melyik két könyv közé dugta be, de nem találták meg, valaki előbb észrevehette. Este, negyed tíz. 1995-ig kész vannak az új, nyomdai minőségű digi képek a festményekről. Rögtön biztonsági másolat, hat CD lett tele. Az új megabájt adatok a nézőképek alá. 2003. aug.31. vasárnap. Kata unokázik, hát nekem se kötelező a vasárnap: szkennelés. Ez a fotót, 1977-ből, most több órán át birizgáltam, tisztítottam a képernyőn. Egy kettévágott fotónagyítás, erre kértem kölcsön Mátétól. A jobb alsó sarok a négy négyzetméteres kuckó teteje, amiben évig éltem, kis elektromos radiátorral. A műtermet alig fűtöttem. Egy munkaasztal, egy ágy, az ágyon egy bernáthegyi. Amíg reggel angolt fordítottam. Évekig, napi 60 percet. A bal falnak támasztott többdarabos kép valaha fontos volt nekem, a címadásból tudom. Önéletrajz, kézírással, A/77/23 Aztán lassan elidegenedtem tőle, Vojnich is szidta, végül kidobtam. Amikor a nagy leltár 99-ben, amikor mindent beszkenneltem, visszaneveztem létezőnek. Színes reprója megmaradt egy folyóiratban, onnét. A nagy kép az ablak alatt, a Hosszú út szintén két darabból. Nagyobb lemezeket nem tudtam mozgatni, szállítani. Középen, munka közben az asztalon egy végül elrontott kép. A fotelben egyik legkedvesebb fotóm, láthatóan fölpöndörödve, tehát még gépi szárítás előtt. Persze, hiszen az is 77-es: F/77/15 Szüts hanglemezborítót csinált belőle, nem is tudtam róla. Mostanában láttam meg, kaptam belőle ajándékba. F/77/15A A nagymarosi művésztelep ablakából készült, egy öregúr baktat hazafelé a vasárnapi miséről. Az út túlszéle már a Duna-part. Szerettem azt a házat, azt a vidéket. Miközben ezeket itt, Balassa Péter emlékműsor a rádióban. Szépen beszélnek róla tanítványai. Ki halt meg a monográfiámba írók közül. Először Hanák Péter, aztán Petri Gyurka, majd Miklós Pál, az orientalista. Most ő. Závada viszont újra nősült, baba is van már. És vége a nyárnak. Ti is haza értek. Mára itt illemtudóan jócskán elhűlt, hajnalban még esett is. Május közepétől rezzenetlen kánikula. Nálatok is? Vagy ott a tenger közelsége? 102. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2003. SZEPTEMBER 2003. szept. 2. Sikerült Miki első félévi tandíja, befizettem. Nagy kő esett le. Kissé el vagyok szontyolodva. Nem azért, mert úgy találtam, mégiscsak négyes fokozatú tömörítés kellett volna a képfájloknak, és emiatt az 1600? 2000? kép méretezését ma újra kezdem. Több mint egy hónapja reggeltől estig dolgozom ezen (is). Másodszorra gyorsabban fog menni. Hiába, aki amatőr. Kezdek fáradni. Hanem mert hajnalban arra riadtam, hogy hiszen a profi szkennelő képeim mellől lehagyta a ráfotózott szürkeskálát, azért is volt a színbeállítással annyi bajom. Ami nélkül nyomdai pontosság lehetetlen. No már most ők két és fél hónapot dolgoztak rajta. Meg merjem-e mondani nekik? Milyen formában? Kérjem az ötven legfontosabbat újra? Festménnyel fizettem. Sz. szerint természetesen kezdjék elölről. Rémes. Ami nagyon jó: Berény Róbert kiállítás nyílik a Hegyvidéki....Galériában (a XII. kerületé), Városmajor utca 16. (tel: 201-6607) szeptember 5., péntek 6-kor. Megnyitja Rockenbauer Zoltán. Nyitva kedd, csüt, szombat 10 -18h., október 18-ig. Nagyon szeretem ezt a Berényt. És nemcsak a Kapirgálót (a tíz legfontosabb magyar kép egyike). A csendéletei. A csöndet ilyen szépen... mint a Vermeer. Most hazatelepült Amerikából lánya, egy idős néni. Hazahozott jó pár képet. Jó. 2003. szept. 3. Tegnap este a Bartók 32 galériában a MÁS HANGOK, MÁS SZOBÁK (Az enteriőr ma) kiállítás. A megnyitón negyven ismerős ember mosolygott egymásra. Többen, gondolom, nem is fogják látni. Istenem, mennyi munka van egy ilyenben. Még egy kis katalógus is. Bikácsi, Kazovszkij, Krajcsovics Éva, Lóránt János, aki újabban Demeter is, Szemadám Gyurka, Szüts, Vojnich és még néhányan, akiket sajna nem ismerek, bizonyára fiatalok. Mindenkitől egy kép, Kárpáti Zoltán szervezte, gondosan. Tőlem: Műterem 2002 (A/02/02) 60x60 cm 2003. szept. 4. csütörtök Postán megkaptam a nyári művésztelepünk katalógusát. Meglepetés. J., nem ismerős ez a koffer? Még láthattad, legalább 25 éves. Év közben éjjeliszekrénynek használom, az olvasandó könyvek meg a szemüvegem van rajta, az ágy mellett. Eifert fotózhatta le még Győrben, ott, a múzeumi szobában, amit műteremnek kaptam meg. Hanem szkennelés ügyben teljes a vereség. Hogy a szürkeskála nem is kell a színbeállításhoz, és különben is a Kerepesi út túl hosszú meg drága az aszaltszilva. Hogy ők ezt jobban tudják, és miért nem szóltam előre. Vagyis nem csinálják meg újra, amit elrontottak. Mondom, én ezt értem. Ha egy képet húsz éve láttam, a diapozitív olyan, amilyen. Most hogyan állítsam be a színhelyességét? Keresem a megoldást. Mi lenne, ha MOST tennék a képek mellé darabonként szürkeskálát? Nem színhű, hanem olyan, amilyenre én korrigáltam most. Ez is én vagyok, a valóság része. Öreg barátnőm pár napot bejelentés nélkül kihagyott. Ilyenkor az uszoda aggódik. Ma reggel a vízben megállítottam: Hallottam, maga már többet nem jön - hatásszünet -, merthogy visszavonult virgíniai dohányfarmjára... -Tudja, gondolkodtam erősen... de a Lukács mégiscsak jobb... Barátom telefonon kérdezte, hogy a neten hol nézhetőek meg a választható képek. Kezdtem mondani, hogy az OPUSZJEGYZÉK... és már a mondat közepén tudtam, hogy túl bonyolult az egész. Így ezeket a képeket azonnal külön tettem, most jó. 2003. szept. 5. péntek Tegnap Kata hatvan éves. Azt a régi áldást majd a vasárnapi ünnepléskor adom át. Meg elviszem októberben Izlandra, egy hétre. (Ez is képért.) Meg a kért 3 helyett 10 kiló krumplit hoztam. Barátom mondja, a zenehallgatást nem a (gyengébb hangzású) CD tette tönkre, hanem a távkapcsoló. Nincs már: leülünk, és meghallgatjuk ezt a lemezt, hanem kapcsolgatunk. Továbbra is teljes munka (élet) időben a képek tisztítása, rendbe hozása. Már az utolsó, a tizenegyedik újra szkennelt CD-n dolgozom. A kedves néző annyit kap, hogy a képek mérete megnő és színhelyesebb. Az itthoni, a raktárrész a fontosabb: a java 500 kép (benne grafika, fotó is) alkalmassá válik nyomdai reprodukálásra. 2003. szept. 7. vasárnap Tegnap megvolt a D-day, négykor keltem, 11-kor kész, föl a Várba, s lecseréltem az összes web-képet. Nagyobbak és pontosabbak (lásd: MÚZEUM). Alkalmazkodnak a ma már általános 1024-es monitorállításhoz. Az egész 20 percig tartott, nehezen találtunk olyan gépet, amin keresztül be lehetett lépni a szerverükbe. Utána két óra: ott helyben a weben átlapozni a lecserélt 1999 ábrát. 50 hiba. Estére kijavítva. Most egy-két napig fáradt leszek, gondolom. Még a 19 CD-t kell megírni, a megújult nyomdai felbontású képek. Aztán fölvinni a Nemzeti Galéria Adattárába. 2003. szept. 8. hétfő Megírtam, végül a 19-ből 23 lett a CD, kész van. Még néhány nap csiszolgatás. Például V. barátom lefikázta annak idején a Times Square-ren készült fotómat, hogy klasszikusan kommersz (igaz)... De ma megcsináltam, pótlólag, mégis. F/96/11. A mai postával, Püspökladányból. ...Segítségét kérném... Nincs a városban igazán megmutatni valónk... Nem lehetetlen és megvalósul az álmom... Arra gondoltam, hogy [városunkban] állandó kiállítást szervezek, melynek témája a szamár, a kiállítás neve SZAMÁR-ART lesz. A kérésem konkrétan az, hogy van-e Önnek a szamárról rajza, festménye, szamárról készült alkotása? Ha nincs, készítene-e ilyet? Ebben a témában készült művét ideadná-e kölcsön, tartós letétbe, esetleg örökbe a püspökladányi állandó kiállításra?... Ha sok anyag lesz, vándoroltatni is lehetne... Fogok válaszolni: - Nincs szamaras rajzom. - A kiállítás inkább generálice állatokról szóljon, ha mégsem, SZAM-ART vagy SZAMÁR-T legyen a címe. (Ez utóbbi tanácsot megfogadták. 2003. szept. 19.) Este megint a püspöki palotában, karizmatikus vezetők negyedéves találkozója. Megint - és hányadszor! - hogy öt mondatban mutassuk be közösségünket. Mondom, nevünk Fioretti, ferences indíttatásúak vagyunk. 18 éve találkozunk, nálam, hetente egyszer. Munkánk a közbenjáró ima, oltáriszentség előtt végezzük. Kedvenc süteményünk a csokoládé-gombóc. Ez utóbbi mondat halvány fricska az olykor fölöslegesen emelkedett megfogalmazásoknak. A találkozó végén sajnos rákérdeztek, hogy ugye jövök novemberben is. Mondom nem, ez nekem túl híg. Ezt majd e-mailben (nem szabadkoznom, hanem) pontosítanom kell. Ugyanis keresik a helyüket, a feladataikat, amiben a Fioretti nem fog részt venni. Én sem, én már a kezdetekkor visszaléptem a vezetőségi szerepkörből. Így elég nekem a találkozó eredményéről egy hárommondatos összegzés. És ehhez három órát végigülni, tele vagyok munkával. 2003. szept. 9. Bár eldöntöttem, még sincs teljes nyugalom, rohadt nehéz szakmai, végső soron etikai - világnézeti dilemma. AZ ELŐZMÉNY. Ugyebár ötszáz munkámat beszkennelték, ami a nyomdai reprodukcióhoz kell. Sokkal jobb minőségben, mint én ezt az itthoni gépemmel, annak idején. 1991-től minden festményem mellé odafotóztam a szürkeskálát (ami az egyetlen biztosítéka a színhűségnek). Ezt most figyelmetlenségből levágták kétszáz festménynél, a korábbiakon nem volt rajta. Így emlékezetből kellett azokat a munkákat is a komputerben színkorrigálnom, ahol adott volt a lehetőség az egzaktságra. Így most 200 kép olyan, amilyennek most, 61 éves koromban elképzelem, hogy ilyen lehetett, vagy ilyennek szeretném, ha lett volna. Tehát rám jellemző, de hamis. A LEHETŐSÉGEK. Miután a cég nem vállalja, hogy a hibáját kijavítsa, saját költségemen kellene. 200 ezer forint és újabb néhány hét keserves munka. Nehezen vállalnám. Ellenérv, hogy nem szoktam félmunkát végezni. Tehát újra csináltatni, vagy így hagyni. PERSZE EZT IS SZÜTS OLDOTTA meg, pragmatizmusával. Hogy a legfontosabb 50 képet csináltassam meg, a többinél nem baj a pontatlanság, ha egyáltalán egyszer, valaha kinyomtatnák. Most ez lesz. De megkérdeztem még igazán-okos embereket a zuhanyozóban: 1. - Nincs mese, újra csináltatni, nem maradhat hamisan. 2. - Ezt is te csináltad, a te munkád, nem?! Vállalod, nem?! Akkor minden rendben. 3. Sőt ez még így érdekesebb, egy képnek negyven- és hatvanéves korban festett változatai. Maradjon! Meg kéne még kérdezni Dévényit a Nemzeti Galériából. Tényleg, Pista, te mit szólsz mindehhez? A kétszázezret mintha nem is hallanád! A diplomamunkámnál is ez volt. Kezdetben véletlenszerűen, aztán egyre vidorabban párhuzamosan három építésszel konzultáltam, végig. A terv nem lett jó, de az ellentétes véleményekből rengeteget tanultam. Kelet-Ázsia Múzeum a Városligetben, a föld alatt. Csak néhány óriás ferde üvegprizma lógott ki a földből, kristályszerűen, a belső világításhoz. A lejárat helyét egy, a sztúpáknál szokott kőkapu jelezte. Erre Jurcsik azt mondta: egy torony nem torony. Két hét múlva egy délelőtt tanáraink autóikkal elvitték az osztályt (tíz ember) egy piliserdei eldugott kis kápolnát megnézni. Csodálatos, román kori. Szrogh tanár úr odasúgja nekem: Egy torony nem torony?! Mire visszasúgom, ott a Jurcsik tanár úr, tessék megmondani neki! Mire az angyali Szrogh, mosolyogva: Nem merem! Esténként kevéske Petri. Szeretem. A VÉGÉN ... A félelem meg ne osztassék, már csak azért se, mert én tényleg nem félek, tehát nem lenne fair a play, ha nem terülnék megadón a semminek elébe, ha nem úszkálnék „étvágygerjesztőként” e gyanús lében, s nem lennék ugyanakkor minden lében kanál, mint a költők és filozófusok általában, rágom úgyis magamat bévül mint a féreg, de kifelé vagyok mint fán a kéreg, vagy mint hüllőn a pikkely, hülő hüllő, játszom az életemmel, amíg lehet, amíg kell. És hogy meddig kell, azt én döntöm el: amíg a felelőtlen nyirkos, nyálkás, hanyag lélekben található még száraz és szárítható táp- avagy fűtőanyag vagy jobb híján épület- alapozáshoz használható salak. Janka, az egyik Robi-unoka iszonyúan féltékeny a még kisebbre. Így gajdol: Én vagyok a fógyerek (=főgyerek) én ülök a hajóba... 2003. szept. 10., szerda Idézik, azt írja Hauser Arnold a Művészet szociológiája lapjain: művészet csak ott jön létre, csak ott képvisel értéket, ahol igény van rá. Kedves H. A., maga egy csacsi. 2003. szept. 11., csütörtök Éjféltől kettőig fejfájás, ébren: öt új kép fotózása, délelőtt ugyanaz digi géppel, a biztonság okából. Csendesebb már az élet, várni kell az ötven új szkenn elkészítéséig. Talán először idén biciklivel a Margit-szigetre, a szokott padra, ahonnét a Víztornyot is látni, meg a rohangászó kutyákat. Esterházy Szabadság... c. új cikkgyűjteménye, mozgalmas lehet ilyen olvasottnak, műveltnek, és dúsgondolatúnak lenni. Jó könyv. Két cikk rólam is. Épp hazaérek, anyácskám telefonja, hogy a (88 éves) Margit néni órák óta a padlón fekszik, most talált rá. Hátizsákba a pizsamám, és pillanat tétovázás után az Esterházy kötet is. A kocsiban még észbe vettem, hogy most kórház, halál, a múltkor kölcsönadott Latinovits kazettát jó, ha ott rögtön megkeresem és zsebre teszem. Ez lesz az első haldoklóm. Margit néni, mint egy rongycsomó a szőnyegen, de beszél, mondja, csak elszédült. A hall ajtajánál fekszik, semmire se merőlegesen, természetellenesen. Mint mikor Bakos Ildikó kiállítását rendeztük a Stúdió Galériában vagy húsz éve. Életnagyságú fabábúk, izületeik helyén csuklókkal. Szüts egyet ideiglenesen a sarokba támasztott, s az ferdén lerogyott a földre. Nyúlna érte, de rákiáltottam, hagyd úgy! Ágyra emeltem, s hamarosan Illyésre tereltem a szót. Közben mellékesen csontjait végigtapogattam, medencéjét is. Negyed óra múltán két bottal ki tudott menni WC-re. Még a Híradót megnéztük közösen. Kíváncsi is voltam, a Szigetről hazafelé a Fő utcai katonai bíróság bejáratánál kommandósok álarcban, rendőrök felemelt pisztollyal, kék villogók. Aztán az épületből fejére húzott fehér csuklyával kivezettek valakit, s gyorsan rabkocsiba tuszkolták. Öt autó el, szirénázva. Szeptember tizenegy. A torony okán is emlékezetes nap marad. Délben kaptam egy jelentős pofont a ZÉLETTŐL, ezt speciel nem érdemeltem meg. Bár. Mondják, nem lehet szűzen meghalni. Abban a japán novellában a halálra készülő öregasszony kővel ütögette ki a fogait, a helyzet iránti udvariasságból. 2003. szept. 13. szombat Többé-kevésbé mindent meg lehet szokni, vagy legalábbis föl lehet dolgozni. Illetve kötelező. A fülem még cseng. Ezt nem fogom elfelejteni. Szeptember tizenegy. Napok óta, ma estére fejeztem be: összehasonlítottam a 700 képem leírókarton-fotóját a monitoron láthatóval. Ugyanis ha a szkennelő netán elírt egy opuszszámot, a kép eltűnik. Két hibát találtam. 2003. szept. 15., hétfő Talán tényleg az utolsó munkafázis, (holnaptól a győri félbehagyott képeket veszem elő). Keserves volt látni a képek egyeztetése közben jó néhány igen rossz reprómat. Most ezekből ötöt sikerült kijavítani. Újra kéne fotózni őket. Ez például a fehérvári múzeumé. Figyelem, Berény Róbert még nyitva (szeptember 2-nél a nyitva tartás), amit szégyellek -visszajeleztek -, a házszámot hibásan írtam, tehát Városmajor utca 16. Nem olyan rettenetesen jó kiállítás, de aki szereti, sok nagyon jó és finom részletet talál, amit másutt nem. A szeptember 11- és 13-án említett baj: nagy. Soha nem fogok beszélni róla. Nem akarok visszaélni a helyzetemmel, és nem akarom sajnáltatni magam, nem is én vagyok a főirány. Aki Krisztushívő, és rá szánja, kérem, mondjon el ez ügyben egy imát. Hiszek a hatalmában. Félig-meddig csibészség, játékból a menüoldalon a fotókhoz föltettem egy dátumot: 1886. Persze a kapott fotókra vonatkozik. 2003. szept. 16., kedd Részletek egy hajmeresztő irományból, e-mailen jött, tegnap éjjel. Megjegyzem, szerző nincs megnevezve, se pontos forrás. Nem tudom, mit gondoljak róla. ...angolból fordítva 2002 jan. - dec... A 2001 SZEPTEMBER 11.-I MERÉNYLETEK HÁTTERE, ÉS AZ AKTUÁLIS USA POLITIKA. ... 1. Terroristák, akik névtelenek akarnak maradni, de jó széles nyomokat hagynak. Egy terrortámadásnál, a mindenkori elkövető terrorszervezet mindig jelentkezik, és kinyilvánítja követeléseit... Csak a titkosszolgálatok nem tesznek ilyet... A 2001 szeptember 11.-i merényletek után SENKI nem jelentkezett. A tettesek nyilvánvalóan ismeretlenek akartak maradni. Mégis olyan óvatlanok voltak, hogy egy autót, melyben a Korán egy példánya volt, valamint egy arab nyelvű repülési útmutató otthagytak a bostoni repülőtér előtt, holott tisztában voltak azzal, hogy soha többet nem térnek oda vissza. Ilyet csak akkor tesz valaki, ha szándékosan hamis nyomokat akar hátrahagyni... 2. Gyanúsan gyors háborús kedv... 3. Kétségbevonható bizonyítékok (1.) A bizonyítékok gyorsan jöttek, mintegy hívásra: Állítólag Bostonban megtalálták a terroristák autóját. Majd megtudhattuk, hogy 2 táskát nem csekkoltak be, s ez a 2 táska véletlenül a terroristáké, melyeknek tartalma: Korán, arab nyelvű repüléshez való útmutató, egy búcsúlevél útmutatóval a terrorista társaknak. Ez enyhén szólva eléggé valószerűtlen. Egy fanatikus iszlám terrorista soha nem adná fel poggyászként a Koránját, maximum kézitáskában magával vinné a fedélzetre. Profi pilótáknak nincs szükségük Boeing használati utasításra az utolsó pillanatban, és profi terroristáknak nincs szükségük klisé-szerű utasításokra, mint ahogy az az állítólagos búcsúlevélben áll: "Ellenőrizzétek fegyvereiteket, késeiteket..... mosollyal az arcotokon halljatok meg." 4. Kétségbevonható bizonyítékok (2.) Szeptember 13.-án a médiából megtudhattuk, hogy a WTC romhalmazában találtak egy útlevelet, ami az egyik terroristáé volt. A felrobbanó repülőgépek állítólag még az acélt is megolvasztották. Képes egy útlevél, ami papírból van arra, hogy egy ilyen infernóból kirepüljön anélkül, hogy kigyulladna? Mekkora annak a valószínűsége, hogy pont az egyik elkövető útlevele repül így ki a gépből sértetlenül? 5. A filmfelvételek. ...bemutattak egy felvételt az első becsapódásról, melyet véletlenül egy amatőr készített. Állítólag hallotta a közeledő gép hangját, és elkezdett filmezni. A gyanús az a felvételen, hogy a kamera nem a gépet keresi, csak az épületre van állítva, ahol SEMMI nem történik, majd pont ott, azon a ponton csapódik be az első gép, ahova néz a kamera. Melyik amatőr lenne képes egy repülő hangjára így reagálni, majd találó előrelátással a megfelelő toronyra irányítani a kamerát?... 7. Egy összehangolt akció, melyet lehetetlen külföldről koordinálni. 1 órán belül 4 nagyhatótávolságú utasszállítógép eltérítése olyan magasszintű komplex szervezést igényel, amit semmilyen terrorcsoport nem képes külföldről létrehozni... 8. Szokatlanul üres repülőgépek. Járat AA 077:289 Hely, 64 utas (a gép 3/4-e üres) Járat AA 011:351 Hely, 92 utas (a gép majdnem 3/4-e üres) Járat UA 175:351 Hely, 65 utas (a gép 4/5-e üres) Járat UA 093:289 Hely, 45 utas (a gép 4/5-e üres) ...ha egy társaság gépén kevesebb, mint a helyek 50% van eladva, a légitársaságok általában lemondják az utat, illetve más járataikkal kombinálják... normális esetben soha nem történik az meg, hogy egy gép 75-80% ig üres. Aznap azonban 4 gép szállt fel egyszerre, ilyen kevés utassal! (www.eirna.com) A merénylethez nagy Boeing gépekre volt szükség, teli tankkal (45.000 l kerozin), ám relatív kevés utassal, de nem emberségből, hanem azért, hogy a 289, vagy 351 utas nehogy lefegyverezze az elkövetőket. Ez valós veszély volt, és ez be is következett, a 4/5-ig üres UA 093-as járaton... Melyik terrorszervezet képes elérni, hogy telitankolt repülők, hosszútávú járatként, kevés utassal induljanak, annak ellenére, hogy ez a légitársaságnak magas anyagi veszteséggel jár? 9. Körözött terroristák nevei az utaslistán. Pár nappal a támadások után, nyilvánosságra hozták az utaslisták alapján azoknak a neveit, akiket terroristaként azonosítottak... Ez azt jelenti, hogy az összes terrorista a SAJÁT NEVÉRE foglalt jegyet a járatokra!!? Többet közülük köröztek! 10. Mindkét torony váratlan összeomlása. A két torony összeomlását hivatalosan azzal magyarázzák, hogy azok az emeletek, amikbe a gépek becsapódtak, rázuhantak az alattuk lévő emeletekre... Ez a magyarázat nem indokolja, hogy miért zuhant össze az alapokig mindkét épület. Erre azt mondják, hogy a felrobbanó kerozintankok megolvasztották az emeleteket tartó acélhornyokat. Ez az acélszerkezet 1300°C tól olvad meg. Szénhidrogének, mint a kerozin, égés közben maximum 800°C -t érnek el... A tűzoltóság szakemberei, akik szakértőnek mondhatók, csak azért mentek föl a tornyokba, mert meg voltak arról győződve, hogy nincsenek közvetlen veszélyben. Azóta bebizonyosodott, hogy az első tűzoltócsapatok Orio Palmer és Ronald Bucca vezetésével a 78.-emeletig, azaz a becsapódás helyszínéig eljutottak. Egyikőjük sem tudósított 1300°C forróságú tűzről és olvadó acéltartókról, és még statikailag instabil elemekről sem, amit az is bizonyít, hogy erősítést kértek. Pár perccel később a torony leomlott! 11. A tanuk robbanásokról beszélnek. ...túlélő a BBC-nek így nyilatkozott: "Történt egy robbanás... És akkor, amikor már mi kint voltunk, bekövetkezett a második robbanás, majd azt követte egy egész sorozat robbanás..... Egy igen tekintélyes robbantási szakértő rögtön, a romok helyzetét látva azt a feltevését hangsúlyozta, hogy az épületeket robbanóanyag segítségével döntötték romba. Ez a szakértő, Van Romero az Újmexikói Bányászati Technológiai Intézet alelnöke volt. 12. Bizonyítékok megsemmisítése. Ha nem a repülőgépek becsapódása, hanem ténylegesen robbantások okozták a két torony teljes összeomlását, ennek a nyomai fellelhetőek lennének a romok között. Pontosan ez a vizsgálat maradt el. Valamilyen rendeletre hivatkozva, még mielőtt egy vizsgálóbizottság összeállhatott volna, a romokat gyorsan eltakarították! William A. Manning, az amerikai tűzoltó magazin, a Fire Magazine főszerkesztője ezt a tettet nyilvánosan a "bizonyítékok megsemmisítésének" nevezte. 13. Előrelátó, ominózus pénzügyletek. 2001 július 26.-án Larry Silverstein úr mindkét WTC torony bérleti jogát megszerezte. Ez nagyon előnyös kondíciókkal sikerült neki. Az ingatlanspekuláns Larry Silverstein azon nyomban 3,55 milliárd dollárra biztosította a WTC komplexumot, amely összeget a bónusz járadékokkal együtt be is fog kaszálni. 48 nappal azután, hogy megkötötte Eisenberggel a bérleti jogi szerződést, a WTC ből nem maradt más, mint egy hegy ócskavas és törmelék. 14. A biztonsági rendszer hihetetlen meghibásodása a Pentagonnál. ...9.47-kor, egy órával az első merénylet után, a VILÁG legjobban biztosított épületébe, melynek saját radar- és rakétarendszere van, a Pentagon épületébe is belezuhant egy repülőgép. A Pentagon elleni merénylet nem következett be váratlanul. A gép már egy órája letért az előírt légifolyósóról, és akkor már az egész országban, s különösen a biztonsági erőknél, legkésőbb 9.03-óta a legmagasabb készültségi fok volt elrendelve. A francia szerző, Thierry Meyssan megjelent könyvében, melynek címe a „L’Effroyable Imposture“ – magyarul : A megrendezett terrorizmus (a könyv pl. Németországban megjelent a Kassel-i Defacto kiadónál www.edition-defacto.de) -, fotókat közöl a becsapódás helyéről a Pentagon épületében. A fotók mellett, az arányok érzékeltetéséhez, a Boeing gépet is megmutatja. A Boeing szárnyfesztávolsága körübelül a háromszorosa a fotókon látható relatív szűk becsapódási lyuknak, mely a Pentagon épületén keletkezett! Máig vita tárgya, hogy találtak-e repülőgéproncsokat a helyszínen. Tényleg egy repülőgép csapódott be a Pentagonba? Vagy esetleg itt is bombákat használtak? Ez mondjuk megmagyarázná, hogy miért nem látta SENKI a repülőgépet. Na de akkor hol volt az a gép? 15. A titkos Bush-Blair feljegyzések. A tekintélyes angol újság, a "London Telegraph" 2002 október 8.-i számában nyilvánosságra hozott olyan információkat, melyek szerint az IRA több titkosított telefonbeszélgetést hallgatott le, melyek Bush és Blair között hangzottak el. A beszélgetésekben Bush elárulja titkos szándékait az iraki háborúval kapcsolatban, és azt is, hogy előre tudott a szeptember 11.-i merényletekről... 16. Ki húzott hasznot a merényletek időzítéséből? ...Iszlám terroristák számára 2001 szeptemberében elkövetni egy merényletet, a legnagyobb ostobaság lett volna... 17. A Bin Laden beismerő videó. 2001 decemberében hirtelen előkerül egy videófelvétel, amit állítólag US-csapatok véletlenül Jalalabad-ban találtak... 21. A WTC tornyok szokatlanul üresek voltak. A WTC tornyokban 50.000 ember dolgozott. Ha fanatikus terroristák lettek volna az elkövetők, egy ilyen gondosan kidolgozott merényletet bizonyára akkor hajtottak volna végre, amikor "minél több átkozott kapitalista üzletember" tartózkodik a tornyokban, ergo bizonyára nem 9 óra előtt... 22. Haszon a tőzsdén. 2001 szeptember 17.-én a CBS „60-Minutes“ c. műsorában a következőről tudósít: Magasrangú amerikai személyiségek a kormány és a CIA köreiből, röviddel 09.11. előtt eladták a légitársaságokban lévő részvénycsomagjaikat. 2003. szept. 17., szerda Sokféle ábra volt már pihenőállásban a képernyőmön, egy Mária-ikon (ikon az ikonok között) aztán egy aranyló őszi fasor, ez a windows program kínálatából. Most Részlegvezetőm portréja került rá, az egyetlen kép, ami harminc éve az asztalom fölött vagy valahol mindig falon volt. Íme, a Főnök Úr. Nem Picasso, hanem a másik, jó barátja (miért két szó?!). Meghalt 1963-ban. Beindult az Iparművészeti Egyetem, Miklóst most a videósokhoz osztották be, csoportjuk megkapta az első feladatot. Az Amelie csodálatos élete c. csodálatos filmből bemutatnak nekik néhány kockát, azt kell két hét alatt fotón lehetőleg pontosan rekonstruálni. Helyszín megválasztás, hasonló régi autó beszerzése, a színek, ruhák, a kamera helyzete. Remek. A filmet véletlen ismerem, Mike vetítette le a múlt héten a családnak, Kata születésnapi ajándéka kiegészítéseként. Ugyanis PC-jén DVD lejátszó is van. A 120! giga kapacitása már telített, filmeket tárol. Az én egész nyomdai oeuvre-archívumomat biztonsági tartalékként rá akartam tenni, 12 giga, nehezen szorított helyet számára. Mindenesetre megvan a profi gépe az alkalmazott grafika stúdiumokhoz. Remélem, már csak egy radírt kell venni. Zuhanyozás közben megkérdeztem a féllábú nőgyógyászt, hogy régóta izgat, vajon így könnyebb vagy nehezebb gyorsúszni?! Aztán elbeszélgettünk. Szerda este. A szeptember 11-én először említett nagy baj minden realitáson átlépve ma elmúlt, megszűnt. Köszönöm, aki imával segített 2003. szept. 18. Reggel nyitom a gépet, rám néz Braque avval a ronda agresszív fürkésző tekintetével. Máris a teljes reménytelenség. Harmadik napja festek, pocsékság. Valami mással kéne eltölteni az időt. Viszont sikerült az utolsó fekete úszódresszt is kiirtani a Lukácsban, legalábbis öreg barátnőim körében. Hogy az már mindegy-re az volt az érvem: de én látom! Délelőtt az A/03/29 kapirgálása, még Győrben kezdtem, ezt is, a nyáron. Délután Kárpáti Tamás megnyitóján. Kötelező megnézni. Aulich utca 5. Tözsdeügynökség utcáról nyíló galériája. Nyitva hétköznap 8-5-ig, Zár: okt. 31. Aulich utca: a Szabadság térnél, amerikai követség. Metro: a parlamentnél. 2003. szept. 19. péntek Kínlódom vele, az A/03/29-es kép világos, hogy középszerű akar maradni. Tegnaptól fejjel lefelé fordítva festem, ha így marad, senki sem fogja a minőséget nézni, soha többé, csak hogy hogy is van ez?! Pedig ez fölülnézet, egy iránypontos perspektíva, csakugyan nincs fönt és lent. A kép címe Műterem az égből nézve -lehetne. Kurvaság, olcsó ez a megfordítás. Vagy tízévenként ilyesmi is megengedhető?! Ez a legkeservesebb, a középszer. Vagy csak megint a (háromhavi) feszített és mostanra jól elvégezett munka - nem öröme - csömöre. A fejem is fáj. Próbálom sajnálni magam. Valami alaktalan nosztalgia, valamiből nagyon kimaradok. Az utolsó aranyló őszi napok. Hogy miabüdöstúrónakrohanokénittfolyton?! Egy hónapja alig voltam utcán is. Sportzsákba egy pokróc, meg fiatalkori tengerész-regényem, a Wandelaar kapitány. Aztán kocsiba, ebéd utáni alvás az édes Harangvölgyben, majd félkönyéken a regény. A fák fölött a Pilisig ellátni. Napsütés, csönd, alkonyat. Ezt nem tudom megteremteni magamnak, szinte soha, az oldott nyugalmat. Végre!, nagyon sajnálom magam. 2003. szept. 20. szombat Unokák fotózása, J., csak neked! Még öt felvételt megnézhetsz (lásd FOTÓ, a 2003-as évnél), idén mást még nem is fényképeztem. Nagyobb fegyelemmel ezekből is szelektálni lehetett volna. Öregszem. Ez Piroska, ez nem nyafogós, ez tökös kis csaj lesz. Ami nem tetszik neki, földhöz vágja. Rengeteg taknyot szedtem le az arcáról, Photoshop programmal. Délben pedig egy színes HP nyomtató vásárlása a Belvárosból, sikerült egyedül beüzemelnem. Zsófi rögtön kapott néhány nagyítást kisdedeiről. Ebben is elbizonytalanodtam. Azelőtt nagyon ragaszkodtam a fekete-fehérhez. Talán a meleg színek által tényleg többet mond a színes változat. 2003. szept. 22. hétfő Tegnap kirándulás Csobáncra, Kata is jött. Próbálgatom ezt a vacak digitális gépet, mire jó, mire nem. Pedig 160 ezer volt. Kellene persze egy profi gép, cserélhető objektívekkel, és ami nem gondolkodik egy-két másodpercet exponáláskor, ami tűrhetetlen. 15 fotó, egyet megtartottam. Inkább csak jelzi (számomra) a naptól ragyogó erdő őszi pompáját. Este aztán négy órán át kerestem egy programhibát a gépen. Nem is lett volna baj, csak elfelejtettem, hogy van és hogy hogyan kell kibekkelni. Nagyon nehezen találtam meg, a formális logika játéka, egyre szűkítve a lehetséges hibaforrások körét. Egy táblázat nem tudott aktivizálódni ugyanis, hiába frissítettem. A legvégén derült ki, hogy ez csak az utolsó két sorra vonatkozik. Akkor már könnyű volt. Most figyelmeztető feliratok, ez többet nem fordul elő. Avval a pimasz fehér LEHET szóval a menüoldalon fölhívtam a figyelmet, hogy az eladható képeim egy csokorban is megnézhetőek. De az áttekinthetőség; muszáj volt ezeket külön táblázatba tenni. Így viszont nekem jóval nehezebben kezelhető a rendszer. Ma végre megtaláltam a megfelelő címet, s újra össze lehetett fésülni a két lajstromot: KÉPEK GYŰJTŐKNÉL / VÁLINÁL Milyen egyszerű. Három hónap kellett kitalálni. A per jel mise közben jutott eszembe. Bohóckodás fölfüggesztve. Pedig néha rám férne. A kép tegnap ilyen volt tegnap; A/03/29, ma 11 órakor így néz ki, újra a talpán áll. Jól meg is csiszoltam. Ettől kissé gazdagabb, bocs. Szeretek beszélgetni Gézával a klubban az állományvédelemről, a Széchényi Könyvtár igazgatója volt, és ez a szakterülete. Mindkettőnket érdekel a digitális adatok jövője. Náluk ez nem tréfa. Az ő szigorú normájuk szerint egy CD élettartama 20 év. Tehát adatvédelem. Hogy lehet a mi fájljainkat 30 év múlva elolvasni? Html, jpg, tif, java scriptet használok, állítólag ezek maradnak. Meséli, három út lehetséges: 1./ Az eredeti szoftver- hardver rendszer megőrzése. Gyakorlatilag egy műszaki múzeum kiépítése és fenntartása. De már most hiányoznak régi rendszerekre vonatkozó adatok. 2./ Emulációs (utánzó) stratégia, a ma és a jövő gépeire olyan programok készítése, amelyek a régi hardvereket és szoftvereket emulálják, azaz úgy csinálnak, mintha a régi számítógépes környezet maradt volna fenn. Itt a nehézséget az emulációs szoftverek készítése jelenti. Ezekhez a régi rendszerekre vonatkozó információkat is tárolni kell, időről időre felfrissítve. 3./Migrációs stratégia: az információs forrást egy korszerűbb rendszerre, hordozóra viszi át. Ez a konvertálás adatvesztéssel járhat, és időnként újra meg újra meg kell ismételni. Szélsőséges esetben ez az új hordozó papír vagy mikrofilm is lehet. Ezt tekintik a legreményteljesebb megoldásnak. Az bizonyos, hogy különösen a felelős nemzeti könyvtáraknak költségvetésük mind nagyobb részét kell majd adatvédelemre fordítani. Rengeteg pénzek. 2003. szept. 23. kedd Barátom lemarházott a múlt keddi (2003. szept. 16) Word Trade Center tragédia kapcsán lejegyzett 22 ponttal kapcsolatban, hogy ezt valamennyire is figyelemre méltatom. Hogy 2500 ilyen momentum forog még közszájon, mint mindig ilyenkor, és hogy melyik ebből a valós, nem lehet tudni. ÉS nem lehet ezekből semmilyen következtetést levonni. Lehet, hogy igaza van. Naponta észreveszem ezt a két sort a Benedictusban, szent Jánosról mondja a próféta: ...hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek lépteiket pedig a béke útjára vezérelje... Halálos homályban. És: ülnek. Nagyon absztrakt. Nagyon jól el tudom képzelni. Mint egy színpadi jelenet egy Sartre drámában. Rémlik, ő írt egy ilyet, ami a pokolban játszódik. Ülnek körben, gyűlölik egymást és veszekednek, az egyik leszúrja a partnerét, de persze minden megy tovább. Este kaptam egy korrigáló e-mailt. A fenti idézet tényleg Krisztusra vonatkozik. Most elolvastam Lukács elején is a Benedictust. A szöveg előzménye zavart meg, hogy az öregúr a fiáról beszél, és a strófa is így kezdődik, hogy TÉGED PEDIG GYERMEK. A mondat közepén vált irányt (célszemélyt). ...Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől (ez még mindig a fia, János) amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a béke útjára vezérelje... Most vásároltunk 4 ceruzaelemet, egy akkutöltőt, egy hűtőszekrényt, egy pulóvert két nadrággal és nyolc leveses csuprot. Az ilyen gyarapodás engem kényszeresen mindig az elmúlásra emlékeztet. Igaz, nemcsak ez. 2003. szept. 24. szerda Ez a Mélytengeri műterem (A/03/27) most kész. 80 x 80. Mennyire doktriner, dohos és dosztojevszij ennek tükrében az előző. Szept 25. csütörtök Még? félárbócon, így úszás helyett balra végig a folyosón, át a másik szárnyba. A szárazgőzben üldögélő ismeretlen publikumhoz (szemüveg nélkül csak halványokkor foltokat látok, kevés krapplakk lazúrral) két kérdést intéztem: Sajnálatos módon kidobtam Kata néhány gyűrött konyhai dekorációját. Hol lehet Pesten plakátot kapni? A válaszok: -A Lengyel Kultúra boltja, az Opera Antikvárium, a Széchényi Könyvtárban készítenek színhű kópiát, a Szépművészeti Múzeum pincéje, a Nemzeti Galéria boltja, a Home Galéria csinált a múlt hónapban egy plakátkiállítást... A második: 2100 mAmperes akkus ceruzaelemeket használok a digitális fényképezőgéphez. Mármost a leírás szerint az elemeket a teljes lemerülés után kell tölteni. De fotózásnál ezt kivárni életveszélyes, éppen annál a felvételnél döglik be... Tehát szeretnék építeni egy kisütő szerkezetet, tudom, hogy létezik ez a műfaj. Valami ellenállást kell beiktatni, gondolom. A válasz: A kisütő szerkezet hamar tönkreteszi az akkut. Inkább hamarább elemet cserélni, legfeljebb 15 %-kal rövidebb lesz az élettartama. A zuhanyozó előtt lelkesen integet a rektor úr: Tegnap három szép Váli képet láttam... Csak szép Váli kép van, felelem hűvösen. E percben jött ez az e-mail. Nó komment. Angyali. ...Sokat hallott az ember ideológiák születéséről, fénykoráról, hanyatlásáról, végül bukásáról, ám - idealista és naív lévén - kételkedtem abban, hogy amit klasszikus műveltségünk "az alfa és ómega" aspektusában ez utóbbinak nevez, nos, az nem érheti el kedvenc médiuminkat, a világhálót soha. Egy meggondolatlan és hirtelen kattintásom azonban romba döntötte minden eddigi elképzelésemet... Tekintettel eddigi foglalkozásomra, mely igen erősen kötődött a web kínálta lehetőségekhez, nem lehetetlen, hogy látva e szörnyű lapot fiatal és ifjú házas létemre mégis szerzetesi magányba vonulok. Ölel szeretettel: Á. (azelőtt webmester) És a két mellékelt fájl (nem kell félni, nem vírus): a szöveg, majd utána a kép, (amit én kaptam, ott a teljes háttér fekete). 2003. szept. 26., péntek Ez a tegnapi fotó valószínű az utolsó, a digitális gépet kiemelhették Miki tarisznyájából a villamoson. Memóriakártyával, vagy 180 ezer. Udvarunk, innét, a hatodikról. Délelőttönként a harangszó előtti fél órában a Kossuthon megint Bartos Rozália visszaemlékezései. Hétfőn folytatják. Hét év után ismétlik: Egy sokat emlegetett házasság meztelen igazsága, Básti Juli olvassa föl, nagyszerűen. ...Hogy az ő drága ura őt fölvitte Bécse, majd otthagyta egy laktanyában, pénz nélkül, és hazautazott Pestre. Hogy az ő szeretett ura kirúgta szoptatás közben alóla a karosszéket, és ezért az ikercsecsemők meghaltak. Hogy azt a sétapálcát bársonyba göngyölve őrzi, amit a szegény ura eltört az ő fején... Szegény ura, Vajda János, a költő. Olvastuk a könyvet, reveláció volt. Földényiék azt mondták róla, ez az igazi irodalom, nem amit Mikszáthék összeanekdotáznak. S aztán a fordulat: egy irodalmárnő többéves munkával bebizonyította, hogy az iromány vaskos hazugságok halmaza. Hogy az asszony nem zárdából jött szűz, hanem Pest egyik prostituáltja volt, hogy időnként titokban vidékre utazott gyerekét meglátogatni, nem lehettek csecsemői Vajdától, stb. Hallom, hogy az egyház Vajdát elválasztotta asszonyától, már ez is gyanús. És mégis. Fene egye meg, most is megrendítő. A mindennapok leírása nem lehet mese, vagy a nő zseni. Hogy Vajda végbele kijött, három hétig feküdt, addig neki mindennap finom húsokat, kímélőt főzött, de magának csak rántott leves jutott. Aztán fölkelve, ura vendéglőbe ment, onnét zsebében a hús bőrkéjét hozta haza neki, majd bement a szobájába és magára zárta az ajtót, stb. Igen, életszagú, megrendítő. 2003. szept. 27., szombat Vettem egy tök jó nadrágot, az elágazásnál ügyes szabású, ösztönösen nagyobbat lépek vele. Most hamarább érek oda. Mindenüvé. Délelőtt egy méltatlanul elfeledett nagy művészről szóló, a régmúltban elmerült elemzést gépeltem be az Élet és Irodalomból, a munkát csak pillanatra szakítva félbe, míg becsengettem a műteremszolgát, mivel vércsokoládészintem a kritikus szint alá zuhant. Az írásban ilyen mondatok vannak: amely a kiváltságtudat és az alázat törékeny egyensúlyát meg tudja teremteni. Ennek a létrehozása pedig egyértelműen irodalmi teljesítmény is: Váli prózája rendelkezik olyan karakterjegyekkel, amelyek egészen sajátos státust biztosítanak neki a mai magyar prózában ...külső eseménytörténet alárendelt szerepét a lélekben lejátszódó folyamatokhoz képest. Ennek a megírására pedig mindezidáig, ezen az írói színvonalon, senki nem volt képes. Váli Dezső önértelmező kötete tehát - ha szabad így mondanom S így, hosszan, egy 1997-ben megjelent kötetről... A fentiektől kaptam kedvet. Ó boldog-ártatlan hiúság! Csináltam most a 07. KÖNYVEK -nél egy fejezetet: ÍRÁSOK KÖNYVEIMRŐL; Esterházy, Nádas, Margócsy, Szilágyi Márton, P. Szűcs, György Péter stb., újságcikkek és könyvajánlások. A kiadott CD-ROM-ot is belevettem. (Ez azóta megszűnt, minden írás az ÍRÁS alatt. 2004.05.) 2003. szept. 28. vasárnap Két hónapja van egy jó mondatom. S azóta forgatom, leírjam-e: Farpofára hízom, vagy mi?! Arról, hogy újabban minden szorgos WC-papír használat ellenére - alsónadrágom időnként barnacsíkos lesz, egyáltalán nem illik beszélni. Pedig. Az ok türelmetlenségem, mégiscsak, vagy öregedési zavarok? Foglalkozni kell a problémával. 2003. szept. 29. hétfő SMS jótanács érkezett a fenti problémával kapcsolatban: A megoldás szárnyas betét, vagy két réteg WC papír, vagy kedvetlenül és keveset enni... Az SMS vétele után a 3310-es Nokia mobilom kiírta: TÖRLÉS? És ez a megoldás. Találtam egy számomra sokat mondó képet. Sajnos a festőt nem ismerem: Oroszy István (helyesen: Csaba!). Annyit tudok róla, hogy fiatal, hogy 2000-ben Pécsen volt kiállítása. Dr. Merics Imre neves tormási állatorvos vendégházában sok időt eltölthetett, mert vagy 50 képet hagyott az orvos műgyűjteményében. A gyűjtemény katalógusából vettem a képet, az adatokat: A hóhér háza 2000, olaj, vászon, 65 x 64 cm. Nem tud valaki nálam többet a festőről? Aki így rajzol meg a kutyát, az nagyon akar valamit elmondani. 2003. szept. 30. kedd. Kaki ügyben köszönöm a jó tanácsokat! Bevallom, a gond nem ekkora. Csak a kulcsmondat szépségének nem tudtam ellenállni: Farpofára hízom, vagy mi?! Vége. Tegnap begépeltem Földényi 10 évvel ezelőtti És-cikkét is. Baromi hosszú, szerencse, hogy végig rólam szól. Egy barátom, aki úgy született, hogy már mindet tudott, kisegített emilben: Oroszy: nem István, hanem Csaba Zalaegerszegen született (1967.) Pécsen Keserü Ilona növendéke volt. 1999-ben az Ernst Múzeumban is volt kiállítása De kár, hogy nem láttam. Én meg mit angol hidegvérkedek itten, a franc egye meg. A kép nagyszerű. Sőt: nagyszerű! Szüts valami igazán váratlant. Nem jó a kezdés. Ez úgy hat, mintha én régtől tudnék valamit, amire ő most rájött, valamit megtalált. Pedig. Hogy is mondjam. Jó képeket fest. Fontos képeket fest, sorra. A megváltozott technika (ecsetjárás), a színvilág és az atmoszféra (téma) hármasa összecsattant, mondhatni interferencia. Érzelmi gazdagság, vajh mi okozhatta. Szívbemarkoló. A Kiscelli Templomban azért lesz nehéz a novemberi nagy kiállítását megrendezni, mert ezek... mi közöm hozzá. Csak a szerkesztői arányérzék akadályozza, hogy mind a négyet, amit átküldött, föltegyem. De azért megnézhetőek: a harmadik kép a negyedik kép A képcímekkel nem értek egyet, nem közlöm, hátha még megváltoztatja. Rá kell kapcsolnom, romlik a net-látogatottságom. E hónapban csak 768. El kell kezdenem valami kémregényt, folytatásban. Ahogy a Nyugat; második évfolyamában, 1909-ben éppen október elsején kezdte egy fiatal tehetséges író regényét (népszínművét) folytatásokban közölni: Móricz Zsigmond / Sárarany. Bizonytalanul 1911-re emlékeztem, muszáj volt megnézni a reprintet, néhány évfolyamot kiadott az Akadémia Kiadó. De abban nem találtam meg hirtelen. Akkor a gépbe a teljes Nyugat CD-t..., az rögtön megmondta. (Az Arcanum kiadó munkája, kapható. Hihetetlen érték.) Ennek kapcsán beleolvastam ebbe is, 1910. június 16: A régi üres Műegyetem második emeletén, hat-nyolc kopár terem falára függesztette C s o n t v á r y vagy ötven festményét.... Legtöbb képe a panorámafestők alkotásaira emlékeztet, néha viszont nagyra növekedett, kimagyarázhatatlan rejtélyességű giottesk (groteszk?! VD.) oltár-predellákon födik el fél a várost a vizesvályú peremére telepedő óriási, kísérteties hollók. (Pista, ezt nem láttam. Te tudod, ez melyik kép?!).. Látjuk az Akropoliszt holdas éjjelen, majd fehér villanyfény világít be az erdő mélyébe. Csontváry mindent lefest, ami elé kerül. Most évek óta műtermét festi. A mindennapos voltánál fogva unalmas jelenségektől éppen olyan kevéssé riad vissza, mint a különlegességük miatt természetellenesen ható véletlenektől. Utánozza a természetet ott, ahol az legkevésbé tűri el az utánzást... a részleteket sohasem hanyagolja el, a sokféleségben nem igyekszik rendet teremteni... Az utánzás a célja, a megtévesztő utánzás. Szinte megható türelme, kitartása, ha nem is értékes a cél és kilátástalan is a küzdelem. Láthatólag örül minden kis lépésnek, ami előre viszi. Gyerekes örömmel eljátszadozik a perspektíva törvényeivel és elárad rajta a rajongás, ha kigyullad valamelyik színe. Amellett mintegy újra fölfedezi magának a legegyszerűbb, legközkeletűbb eljárási módokat is. Egész technikája nagyon kezdetlegesnek, roppant elmaradottnak látszik és mégis néha érthetetlen ügyességek sikerülnek neki. Az alkonyatba bevilágít egy ablaksor úgy, hogy szinte keressük a gyertyát a kép mögött, hullámok gyűrűznek lassan tova, vagy a giccs-festők által ismert itáliai alkonyat egyszerre teljes pompájában ragyog felénk.... Festésmódja egészen primitívvé lesz, amikor exotikus, délszaki országoknak különös tájékait és különös szertartásoktól összegyűjtött embereit vonultatja a szemlélő elé. Egy-egy szín, egy-egy folt valahogy Gauginre emlékeztet, egy olyan Gauginre, akinek látása stilizálatlan maradt... Feleky Géza (Vigyázat, CSAK EGYETLEN mondat a saját toldalék.) Előtte pár oldallal meg ez: Vannak írók, akiket elszédít a paraszt bölcsessége és adomázó vénája, s ha parasztot látnak, okvetlenül kierőszakolnak belőle valami jóízű paraszti furfangot vagy adomát. Tárcáik sem egyebek, mint ilyen bő lére eresztett falusi furcsaságok, adomák. Ezek közé sorolom Tömörkényt is... Kuncz Aladár És vége is a szeptembernek. Szép időnk volt. Munkás hónap volt. szeptemberi levél 103. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2003. OKTÓBER 2003. okt. 1., szerda Egy fiatal apáca maga festette ikonjait és ikonmásolatait mutatta tavaly, most megkeresett telefonon, ösztöndíjat kapna, írnék hozzá ajánlást. Mondom, ne haragudjon, amit csinál, az inkább vallás mint művészet, az ösztöndíjat hagyjuk meg a festőknek. De hogy nép- és iparművészek is jelentkezhetnek, s ő továbbtanulásra fordítaná... Az más, akkor írom. Ajánlás A giccs, ha Keresztenfüggőt ábrázolja is, istenkáromlás. Ami egyházművészeti termék ma lakószobák falára kerül, általában elszomorító minőségű. Kívánatos lenne ennek a művészi- és iparágnak színvonalát emelni, alkotóik számára a továbbtanulást elősegíteni. Közérdek. A kultúra (hosszú távon) igen kifizetődő befektetés. Ezekkel a gondolatokkal ajánlom a Bizottság szíves figyelmébe N. pályázatát. Szívélyes üdvözlettel Lassan befejezem a Győrben kezdett tizenhárom képet. Még a kereteket kell hozzá legyártanom. Már leszabva, a sarkaik fölfúrva. Aztán majd a fotózás, digitalizálás, végül keríteni néhány balekot, megmutatni. 2003. okt. 2. csüt. 05:25. 61. születésnapom. Milyen hangsúlyosan, halmozottan jelentéktelen évforduló. 61-ben a villamost szeretem. Avval jártam a Főiskolára öt évig. Meg a síelés. Harangvölgy. Megvolt. Mit is szeretnék? Egy biciklit. Igaz, már van. Szeretnék kész lenni a keretezéssel. Miért is? 9:13 E-mail Lyonból. (A nyáron onnét egy galériás asszony keresett meg, miattam jött Pestre. Pedig jeleztem neki, hogy képet nem adok külföldre. De ha már mégis itt, néhány rajz a kiállításához. És ígértem, magam helyett fiatal kollegákkal összehozom. Először járt Pesten.) Dear Vali, Your graphics are still my gallery. Unfortunatelly I did not have the occasion to sell any of them. I will send them back by the Post Office as soon as possible. I will put the labels in a separate pack. I have received all the emails with the works of your students. Thank You! It's a real School of Art, where your influence is very present!! It's difficult for me to choose for the moment, that is why we plan to make one more visit to Budapest. I have one more question about the name of the artist which drawing we have appreciated a lot, while visiting your workshop. It's a woman artist. (Várhelyi Tímea) I have not received any of her work, and I would like to. We still have the intention to make an exhibition on the Budapest Painting School. We keep in touch. Miloslav Moucha transmits you his greetings. Best regards, G. M. 2003. okt. 3., péntek 08:40 Minálunk az előszobában parkettajavítás négy napja, lakkozás, minden. Igaz, barátomnál meg az asszony a falakat találta túl piszkosnak, ott meg lakásfestés volt. Erre mondta a fiú: azt a fészekrakó JÓÓÓ édesanyjukat... Szóval itt nitrolakk, Kata szagérzékeny, elköltözött két napra. Úgy kellett telefonon meghívni, hogy házastársi kötelességemet (csütörtök!) teljesíteni tudjam. Mivel a lakásba nem jöhetett be, a lépcsőház egy valóban elhagyott zugában találkoztunk. Este életbelépett a ha már effektus (lásd Déry Itélet nincs, ott erről egy egész fejezet). Ha már úgyis minden bútor kipakolva, kifestettem az előszobát. Neki. Mesélem Katának, uszodából hazafelé láttam, egy kis kövér anyuka kézen fogva vezeti szintén pufók, kissé tétovatekintetű kisfiát. Nézem a gyerek arcát, - s úgy gondolom - látom egész jelentéktelen jövőjét. Aztán észbe kapok: itt, és evvel kezdődik a bűn. Gyors fohász: Add, Uram, hogy zseni legyen. Mire Kata vigyorogva: ami éppen olyan tragédia... 13:20 Viharos és jogos érdeklődés mutatkozik Oroszy Csaba festő eránt. Merics úr, ismétlem, tormai állatorvos és műgyűjtő vizitált nálam, s itt hagyott egy katalógust, a reprót abból. A fiúról csak annyit tudok, amit Dévényi Pista átküldött nekem (lásd fentebb). Meg annyit, hogy Tormáson, Merics úr magánművésztelepén hagyott vagy ötven képet. Web-helyről nem tudok. Csináltam két 80 centis L betűt, triplex-kartonból. Nagyjelentőségű elvi döntés. Tudjuk, Bonnard falra szögezett óriási vásznakra dolgozott, majd utólag barátai segítségével abból ollózta ki kompozícióit. A két L betű is erre való, a kép a földön. Máris van egy 43,2x68,8 centis képem. 2003. okt. 5. vasárnap 15:44 Reggel mise előtt, mise után, uszoda előtt, uszoda után: zuhog. Mondom a Kirándulásvezetőnek mobilon: és ha csak egy esernyős séta a Hajógyári Szigeten?!, de nem, az unoka náluk van és köhög. Akkor hát görbe délelőtt, jó lenne dolgozni, rengeteg munkám lenne, de hát... Karosszékbe, olvasólámpa, Wandelaar kapitány, már a vége felé tartok. Fejezet a holland vontatóhajózás hőskoráról a 1906 - és 1919 közötti években. A könyvnek történelmi magja lehet, a konkrét adatok erre utalnak, és az eredeti cím is: Holland Glorie. Hogyan lesz az árva matrózfiúból kapitány, sőt tengeri flotta tulajdonos, beosztottai gondos atyja és bálványa, tengeri küzdelmek hőse. Nem tudom, honnét kerülhetett a kezembe húsz évesen. 1962-ben a Váci utcai könyvesbolt vezetője, ahol antikvárius-tanuló voltam, ismerte, azt mondta rá: bestseller. Most újra előkerült, hogy fiam szelektálja gyerekkori könyvtárát, s kiemeltem az elajándékozandók közül. Esténként kezdtem újraolvasni. 478 oldalon megy a hajó és hullámzik a tenger. Bódító. Leteszi a könyvet, a melegtől megdagadt lábait beleszorítja bakancsaiba, vállára veti vízhatlan köpenyét és feldöcög a fedélzetre. A szél és az eső arcába vág, mikor a csapóajtót felnyitja. Jeges eső esik, amely szinte belehasít arcába. Fejét féloldalt fordítva figyelmesen hallgatózik, de bár nem hall semmit, felébred benne a nyugtalanság. Felmegy a fedélzetre, a vízhatlan köpenyeg csapkodva repdes vállán, az eső hidege áthatol fehérneműjén. Húzd fel azt a kabátot, az angyalát, hiszen egészen szétszaggat ez a szél! Küszködve belekényszeríti karját a kabát ujjába, aztán kezeit tölcsérnek szája elé tartva, elkiáltja magát: Hollá! Hollá hojj!!!... Semmi. Szél, eső, sötétség. A kerek kis kabinablak homályos világossága ködös köröket rajzol a levegőbe. Hollá! Hollá-hoj! Hollá!... Van ott valaki?!... A sűrű esőcseppek összefolynak arcán, befolynak a nyakába, végigfolynak mellén, hátán. A ragyogó csillagát...! Aztán megint hallja a kiáltást. Nagyon gyengén, nagyon elhalóan... Gyorsan meggyújtja a viharlámpást... Nem könnyű egyetlen embernek a csónakot leereszteni ilyen időben... Erős a hullámverés, a gördülő hullámok loccsanva vágódnak a csónak orrához. Nyögve a megerőltetéstől evez, kezét szája elé tartva kiált: Hollá! Hollá-hoj! Válaszolj! Merre vagy?! De a hangok tombolása a víz fölött olyan erős, hogy néha a saját hangját se hallja. A csónak fenekén sötét víz kotyog, lába megcsúszik a csónak vizes fenekén Evvel el is ment a délelőtt fele. Kata mélypihenőben, így egyedül a Szépművészetibe. A két kis Bonnard kép, a nagy rossz Courbet mellett a kicsi, a gyönyörű, az a kastélyos... közelre menve faktúráját böngészem. És akkor hirtelen a teljes nyugalom, haza érkeztem. Egy kérdés a teremőr nénihez a hiányzó Utrillo ügyében, mondja, és hogy az emeleten egyébként a Monet kiállítás. Miiii?! Hiszen szeptemberben már hallottam is róla, hogy majd nyílik! És én meg csak itt téblábolok?! A Szépművészeti Múzeum főlépcsője nemcsak nagyon széles, de nagyon hosszú is. Ballagok fölfelé, eltölt a monet-ság, elönt a boldogság. Fönt aztán kiderül, hogy majd csak decemberben, de hát ez addigra már teljesen mindegy. Megnézem azt a szép zöld Velazquezt. Igen, a keret plusz harminc százalék. Hazaérve lefűrészelem a kocsi orráról a maradék ezüst díszlécet, amit tegnap egy Citroën furgonba beledörgöltem. 2003. okt. 6. hétfő 12:33 Drága Laci! Kereteket szegelek sorjában - elég nyűgös munka így, nagy tételben -, mikor csenget a postás kedves küldeményeddel. Két tábla WHOLE NUTS ALPINE MILK CHOCOLATE Objekt Nr.086/03 E 265 846 2110105140501CL5; születésnapom alkalmából. A vércsokoládászintem. Köszönöm, tényleg sok kis nuts van benne! De igazán nem kellett volna még postára is fáradnod! E-mailben is elküldhetted volna! 2003. okt. 8., szerda Tíz kép keretben, elég vegyes minőség. Pedig reméltem, már fotózhatom, mutathatom. Majd. Hanem most jövő keddig Katával Izlandon. Remélem, elférek a bőrtarisznyában, amivel naponta uszodába, s amivel eddig mindenüvé, harminc éve. Csak most hideg + garantált eső. Készülök: tegnap vettem egy széles peremű fergeteges vászonkalapot, hatezer. Aztán reggel letettem egy kuka tetejére. A Kék-laguna programhoz fürdőpapucsot kell vinni. Van, de habkönnyű lenne jó. Csináltam is linóleumhulladékból, amin rajzlapot vágok, de a sniccernyomok mentén sajna eltörött. 2003. okt. 14. kedd 10:52 Izland. Két képért cserébe, Katával. Aki fizetett érte, 190 ezer körül, fejenként. Vista Utazási Iroda, kb. 120 fő, chartergéppel, négy éjszaka. Az ember egy ilyen út után persze a fejét vakarja, mi ebből a megfogalmazható. A zuhanyozóban azt kérdezték: pozitív vagy negatív élmény, összességében. Erre legalább tudtam felelni, hogy: nem tudom. Mert inkább csak befogadtam azt a sokmindent. Fekete ország, fekete föld. Koromfekete, mert csillogó a nedvességtől. Gránitpor, egy-egy sárga fűcsomó. Kilométereken át lávafolyások, göröngyös terméketlen mezők, repedésekkel, hasadékokkal. Havasnak gondolnánk, de Golf-áram, meg felmelegedés, tavaly három hét volt a síszezon. Három nap autóbuszban, vittek látványosság-mutatni. Főleg a közte volt az érdekes. Hogy a víz 60 méterről vagy a vízcsapból zuhog, csak mennyiségi kérdés, érdektelen. Persze ez se igaz. Ötven éve megkérdeztem Fenyő tanár bácsit, milyen gyorsan mozog egy gleccser. Valamit hazudott, látszott, hogy nem tudja. Azóta... Meg ez a szó is: gleccsersíelés. S a legenda: ami itt lent olvad, kétezer éve indult el a hegytetőről. Magyar vezetőnk geológus volt, kiváló, mindent megtudtunk. Átlag pár métert mozognak, évente. Ez impozáns, az időfaktor. Mi volt még? Gejzír, 12 méteres, húszpercenként. Egy pokoli haláltorka vörös lávakráter, tengerszemmel. A borzongás, hogy ebbe belecsúszni, és nem tudni többé kivergődni. Szerencse, hogy nem vittem fényképezőt. Semmit nem tudtam volna vele kezdeni. A tenger a XIX. századi orosz tájképfestők munkáin a legszebb. De ezért itt is. SMS két gyermekemnek, dicsekvőleg: bálnavadász hajón A lányom válaszolt is, a legjobb minőségben: de szuper! azt tudod, hogy a bálna hasát meg lehet olykor vakargatni, mert sok rajta a kagyló és örül, ha leszedik A hajók ugyan a kikötőben rozsdásodnak, régóta vadászati tilalom. Tatjukon a félelmetes halálrámpa. Egyáltalán, az egész ottani világ valahogy kissé életen túli. Hétköznap a protestáns szigorú munka, ahogy elképzelem, péntek-szombat rettenetesen berúgnak, amint tapasztaltam is, ahogy ablakunk alatt..., aztán kezdődik a jövő hét. Gondolom, Braque-ra meglehetős érzéketlenek. Akkor meg!? Persze az élet teljes, mert nem tud más lenni. Minden rendben volt, amíg halásztam, az apám is, a nagyapám is, s majd a fiam is. Aztán jött a televízió, s kiderült, Brazíliában a lányok gyönyörűek, csipkés szoknyában járnak és ott mindenki boldog. Sok Izlandon a depresszió és az öngyilkosság, a fiatalok. Mondják, hitéletük formális. Némely szikla alatt ajándékcsomag a benne lakó manónak. Az átlaghőmérséklet ugyan meglepően magas, de sok az eső, és sok a sötét. Nehéz élet lehet. Évszázados dán leigázásukat a II. világháború zűrzavaros éveiben szép csendben lerázták, és szakértő útitársunk szerint ötven év alatt gazdag ország lettek. Reykjavik kétszintes házai főleg hullámlemez borítottak, zöldre-kékre-barnára festve. Picipici házacskák; a régi városrész. Nem igyekeznek hasonlítani egymásra. A repülőút négy óra. D, G, és K betűkkel bőven el vannak látva. Ez négy nap tapasztalata: mindennek akár az ellenkezője lehet igaz. Kiírtam ezeket, hogy netán majd: www.sif.is www.icetourist.is www.visitreykjavik.is http://www.icelandnaturally.com/ Egy képeslap, ami valóban, koncentráltan pontos. Csak ezt kellett volna Izlandról elmesélni: Hogy a háttérben hegyek, lehet, az eredetin se látni jobban. Ez csak magamnak, hogy meglegyen: csü: megérkezés este Keflavik reptér - közös busz: Reykjavikba Hotel Skjalbreid, 2 ágyas szoba, 1 Korona = 3 Forint pé: protestáns neogót vasbeton templom tornyából a tenger - fekete hegyek - strukturálatlan utcakép - bálnavadász hajón - Reagan-Gorbacsov találkozó háza - uszodában nyugdíjas-torna - Cola bár ebéd, svéd asztal 2200 K/fő - hadihajó - Gyöngy: víztároló a hegytetőn, kilátója - izlandi rövidlábú lovak - Hafnarfjördur alatt balra: Kék Lagúna, fürdés - Krysuvik: a gőzölgő mező szo: éjjel 2h korzózó fiatalok - Thingvellir Nemzeti Park: US/Európa törtésvonal: a 930-as parlament helyszíne - óriás fennsík - 84 km2-es tó - szakadék - Hveragerdi: gejzírek - vendéglő - nagyvízesés, vissza - püspöki templom dátumokkal - vulkánkráter - melegházak -tea - esti séta egyedül a régi városrészben - vízpart - könyvesbolt, képeslap - éjjeli ricsajok vas: Dél-Izlandi túra: fraktál-hegyek - vízesés, ami alá is be lehetett menni -ebédlőhely gyapjúfeldolgozóval - Eyafjallajökull és Myrdalsjökkul között: a gleccser - Vík: fekete tengerpart hasított sziklákkal, barlanggal - hosszú zöld országutak - síkból kibukkanó hegyek - álvulkánok - szénabálák nejlonba csomagolva - Skógafoss: magánmúzeum tőzegházakkal + a hosszú vízesés - hosszú autóbusz út haza - ma eső: hajszárítóval nadrágom hé: Katával az Óváros - 11h reptérre a buszunkkal - visszafelé hamarább út, látni Izlandot, Norvégiát - baráti hazafuvar 2003. okt. 15.szerda, 14:05 A hosszú repülőútra a Káosz(elmélet), ami majdnem olyan szívet melengető, mint a József. Éppen a fraktálnál ütöttem föl, hogy egy meghajlott kopasz fa körvonalai olyan gyönyörűek az esti égbolton... a rend és a rendezetlenség harmonikus egyensúlya kelti bennünk a szépségérzetet, ahogy ez a természeti tárgyakban megtestesül. És hogy Mandelbrot (a fraktál atyja) szemében az a művészet, amiben nincs jellegzetes méret, hanem minden mérettartományban hordoz mondanivalót. A párizsi Operának nincs jellemző mérettartománya, akármilyen távolságból nézve találni rajta valami szemet vonzót... Miki egy barátjának printeltem ki délelőtt egy kis idézetet - abszolúte ide tartozik - pár éve fordítottam; egy kerttervezési könyv bevezetője: ...Hogy az Édenkert valóban létezett-e, milyen volt, és merre terült el, a történet szempontjából közömbös. Mióta mítosza él, modellje a kerttervezőknek, századokon keresztül. It is a menkind's oldest dream, élni a paradicsomban, békében, bajoktól menten, egészségben, boldogságban. A kert ilyenformán mindig egy szentimentális visszatérés az aranykorba, és egy lépés előre is, az Utópiába. És ezt a vágyat kezdettől, mindig, MŰVÉSZI FORMÁBA ÖNTVE képzeltük el. Hogy ugyanis a természet csak művészi formálás által válhat újra tökéletessé. A kert egyesíti ugyanis az emberi-, a művészi szépet a természetivel, belefoglalva olyan természeti elemeket, mint a víz, fény, levegő, a növekedés, s ezeket is művészete eszközeivé teszi. Minden erőfeszítés a természettel való harmónia ismételt megteremtését célozza. És ez sokkal fontosabb szempont a kert minden hasznos vonatkozásánál... 2003. okt. 16. csüt. 08:51, kezdem Úgy tudom, ma 25 éve regnál a kedves Pápa Úr, örüljünk együtt ennek. És jól is síelt. Kedves MK2! Jók az Izland-kérdései! Tehát. - Hogy a táj tényleg váliszínű-é (Esterházy szíves mondata)? Megtisztelő, de szeretnék én olyan gazdag és főleg olyan férfias lenni. Izlandnak a faktúrái jobbak. Időnként túlzottan kontrasztos. A szürkékkel jól áll. - Az ottani képzőművészet. Vagyis amivel ebből a kevésé érdeklődő turista egy hétvégén találkozik. Láttam egy jó színű üvegablak sorozatot, de agyon volt aprózva, nem érezte a műfajt, és megkomponálni sem tudta. Terülődísz maradt. Vannak naív - álnaív? köztéri szobraik. Hát hogy is mondjam. Ennek kapcsán viszont eltűnődtem rajta: ez a pszedojelenség egy harmonikus létező?, hogy ugyanis ezt a társadalom kéri? elvárja és elfogadja, a művész meg azt hiszi, hogy jót csinált. Vagyis mindenki azt hiszi, hogy minden rendben van. És netán mi is így vagyunk a magunk körében? Ezt azért nem hiszem, persze. Nana. - A táj tényleg világvégi, pokol közeli. Itt a táj fortyog, megfolyik, robbangat, átrendeződik. Számomra mindig Észak volt az igazi egzotikum. Ezek a hegyek láthatóan jól megvannak egymás közt, emberek nélkül. Ami nekünk azért furcsa. - A magától kapott könyv nemcsak azért csalóka, mert túl van színezve - bár gyönyörű -, hanem, hogy is mondjam, nem ennyire fenékriszálós. Nem ennyire érdekes, annál magasabb rendű. Egy tényleg megrázó látvány volt, azok a vízszintes csíkok. Sokan festenek ilyet, Csóknak is van egy tényleg gyönyörűje. Fönt az ég, alatta a távoli-, lejjebb a közelvíz, aztán a fehér hullámok, következő a vizes föveny, majd a száraz part. Hát azok a színek... A tenger jó. - Kérdése e kosztról: - a barátnőm hazaérkezve valami cápapisiben úszkáló húsdarabra hívta meg az ismerőseit - akkor örültem, hogy nem eszem húst.) Én szokás szerint maradtam a bécsi szeletnél, bár csak elvben, mert nem tudtam izlandiul Bécset. Valami mezei dolgokat ehettünk, Kata intézte. Egyebek: A Velászkézt rosszul tudtam, a Sziszlit meg elfelejtettem kijavítás után föltenni a netre. Köszönöm, hogy szólt. A világ legszebb rajzait - ha -, én valahol az impresszionisák és Nagy István szénrajzai között keresném. Köszönöm a levelét. 14:28., most vettem Szüts legújabb képét. Hogy tetszik, kedves J.? Nekem igen! Esemény! Mától 24 órás internet, nagy sebességgel, átalánydíjjal, tehát nem kell a körmöm rágnom időtakarékosságiból. Mike miatt volt észszerű, az egyetemen már többször elhangzott: ennek pedig nézzenek utána. (Nem a Pallas lexikonra gondoltak.) És ami még ma: a főoldalamra már ki is írtam, alulra; délelőtt 26 CD-re fölírtam az Váli-oeuvre jelentősen kibővült nyomdai változatát, a Nemzeti Galéria Adattára már tud róla, az előző óváltozatot, kértem, dobják ki. Úgyis sürgősen föl kell menni megnézni a most nyílt nagy Mednyánszky kiállítást. Már előre boldog vagyok tőle. Délben egy kecskeméti uszodai ismerőstől telefonon megrendeltünk egy új (használt) digikamerát, két zoom objektívvel. Sajna, ez muszáj, még nekem is. Fotózás mellett a nyomdai előkészítés (digitalizálás) ezentúl itthon, profi minőségben. 6,6 megapixel. 2003. okt. 17., péntek 08:20 Evvel a levéllel tényleg kész ez a párhónapi munka. Csak még föl kell menni vele a Várba. dátum: Bp. 2003.10.17. cím: fájl: LH/MNG2 C.7483 Magyar Nemzeti Galéria Adattár Osztályvezető Kedves Adattár! Jeleztem, most mellékelem a Váli-oeuvre 2003. 2003. okt.16-án újraírt, kibővült, 26 db.CD-ROM-ját. A bővítés lényege, hogy az általam kiválasztott 500 munkámat (festmény, graf., fotó) profi gépen újra szkennelték 15 megabájt körüli méretre, tehát ezek reprodukálásra (nyomdára) nagyobb méretben és jobb minőségben alkalmasak. A régebben átadott anyagok érvényüket vesztették, sok hibát kiigazítottam, meg az anyag persze idővel bővült is. A LEMEZEK TARTALMA: CD-1., ezen minden rajta van. A főoldalon a 09. OPUSZ... alatt a festmények, grafikák, fotóim jegyzéke, a művek szereplésnaplója, valamint a művek gyűjtőik szerint csoportosítva. Lakcímük is, titkosítva. A jelszót borítékban ismét melléklem az egyszerűség kedvéért, így minden eddig átadott dokumentumom egy tételben kidobandó. Egyébként minden adatot naprakészen, aktualizálva az intertenen vezetek: deske.hu CD-2., a teljes C. naplóm 1994-től, amióta kompjuterbe írom. CD-3-6 sorozatok: festm., graf., fotó és a zsidótemető könyv nyomdai minőségű (TIF) változatai. A magánmúzeumom képei is megvannak, csak a teljesség kedvéért. CD-7 sorozat: a CD-1-en nem szereplő; további tv-interjúk is, összesen 5 + 7 db. VÁLI-OEUVRE CD-ROM sorozat, WEB: amíg élek, korlátozás nélkül másolható, felhasználható. (Utódaim jogáról sajna nem mondhatok le.) A KÉPTULAJDONOSOK LAKCÍMÉT halálom után a Magyar Nemzeti Galéria Adattára vezetőjétől kérhetik ki azok, akiket ő erre jogosultnak ítél. A címjegyzék megtalálható:... Köszönöm, remélem nem felejtettem ki semmi fontosat, szívélyes üdvözlettel: 09:28 Szülnapomra megkaptam az új Magyar Költészet Antológiáját, 1067 oldal. A szomszéd szobában ugyan megvan, de ez AZ ÉN példányom, az ágyam mellett. Nagyon jó lesz. Különben az életben nem látnék Vas István vagy Lancics Bonifác (1674-) verseket. Ilyen aranyos hülyéskedés is belekerült, Tamkó Sirató Károly: PÁLYÁM EMLÉKEZETE Noszeda- Talkum Calomel Kalmopirin Birobin Jodaceptin Tofamid Pepsin Uliron Isolanid Penicillin Noxiron Bupatol Rutascorbin Rausedyl Miscleron Xavin Sumetrolim Prána Morphin - Formalin 20:14 Szüts átküldte Tüdős Balázs új, párizsi fotóját. Az ember a barátai teljesítményével is dicsekszik. Szép munka. Próbálgattam a részleteit is: 2003. okt. 18., szombat 17:55 A napokban jött a körlevél, hogy ma lesz a FESTÉSZET NAPJA. Tavaly alapították. Így hát fél tízkor keltem, bekaptam a pohárszékre odakészített fél cseresznyét, és nem mentem úszni. Festészet Napja?! -rémüldözött az asszony; apukám, akkor te ma ne menj utcára! Még lőhetnek! Hívom a Minisztériumot. A biztonsági őr veszi fel: - Kérem, a Festészet Napja van, ma senki nincs bent. - Meg tudná mondani, akkor nekem ma kötelező festeni, vagy éppen hogy nem szabad?! - Attól függ, szereti-e a munkáját, vagy nem?! - Hun igen, hun nem. - Nézze, akkor rajzoljon valamit! Rajzolja le például a Festészet Napját! Ánégyes méretben! És ebben maradtunk. Aztán fél tizenegyre mégis lesétáltam a Lukács kertjébe, a Duna-tévé stábja várt, pár perces interjú. Hogy mi ez a festészet, meg hogy mi van a fiatalokkal. Mondom, nem tudom. Ma este nyolctól élő adás, mondták, hogy abba fognak belekeverni, majd megnézem. Tizenegykor futó!staféta indult onnét, a szent Lukács szobortól a műegyetemi kiállításig, (amire én nem adtam be képet). Ha már ott voltam, beraktak a szervezők a csapatba. A tüzet egy állítólag 90 éves festő kapta az égből, aztán évjárat szerint egyre fiatalabbak vették át a fáklyát. Én, azt hiszem, Brádától, futottam vele három métert, s adtam tovább... elfelejtettem a nevét. Aztán kocsiba invitáltak, hogy a következő helyszínre, mondom, inkább megyek föl, megnézni A Mednyánszkyt, a napokban nyílt. És itt elakad a szó. Aztán hazatámolyogtam. 2003. okt. 20. hétfő 09:28 Le Meux, rue N. Szia, Kedves J.! Egy; nagyon kérlek válaszolj, mert az szerint kommunikálok: az e-mail-t meg szoktátok nézni, milyen sűrűn? (ez másodrendű, de az írásom szempontjából mégis: és a honlapomat, átlag?) nem a hiúság, praktikum. Most erről se tudom, e-mailben megkapnád-é? Híreket köszönjük, a jó híreknek örültünk. A rossz hírek: feled érzünk. Vállilag is. T. milyen főiskolára jár? Bocs, ha már mondtad. N.-t külön éltesse Isten! A te tízéves N.-ed valószínű fáradt nagyanyó a kétéves Pirihez képest. Most épp a gázcsövet rágja. Hogy N. a zoknijaival. M. (21) ugyanennyi zoknit 20 sarokban felejt. Ha Skandináv, Norvégiába kell menni, nyáron, autóval, fölfelé. sziasztok! 11:54 Igazi munkakerülés. Dőzsölök ma délelőtt, negatív harácsolás. Kidobom a MAGÁNMÚZEUMOM-ból, ami pocsék, fércmű; amit csak első lihegésemben, ami NEKEM nem igazán, mint például: Claude Lorrain Monet Simone Martini Ferenczy Károly Picasso Szőnyi Holbein Jan van Eyck és még másik huszonnégyet. Ingyen van. Pontosítsunk: Monet még maradt! 19:18 Most kapom hír, az én kedves Mandelbrotom él! És sőt, itt van Pesten! Biztos ő is örül! Jött ez: Index interjú, ebből: Benoit Mandelbrot matematikus professzor, a fraktálgeometria atyja számos tudományos területen okozott felfordulást felfedezéseivel.., de a fraktálgeometria segített az emberi szervek felépítését megérteni, sőt fölbukkan bizonyos művészeti elméletekben, a zenében és a festészetben. A világhírű tudós az Országos Neumann Kongresszusra érkezett Budapestre. - Mostanában mivel foglalkozik? ...Meglehetősen kalandos életet éltem, amelynek számos veszélyes szakasza volt. Igazából senkinek sem kívánok hasonlóan bonyolult és veszélyes életet, és senkinek sem szeretnék a mintaképe lenni, de néhány tanulságot azért le lehet vonni az életemből. Egyébként reménytelenül elfoglalt vagyok, és ez ijesztő. - Barabási Albert-László fizikus a weboldalak kapcsolati hálóját tanulmányozva felismerte, hogy a kapcsolatok megoszlása nem véletlenszerű, hanem skálafüggetlen eloszlást mutat. Ön próbálta meghatározni az internet felépítését a fraktálok segítségével? - Korábban már dolgoztam számítógépes hálózatokkal, de - Ezek szerint genetikai kutatásokban sem vesz részt? Benoit Mandelbrot - Nem, genetikával valóban nem foglalkozom, de ..Az utóbbi időben leginkább a pénzügyekkel és a művészetekkel foglalkoztam. - És melyiket tartja érdekesebb témának? - Mi volt a legfurcsább felfedezése? stb... A FRAKTÁLOKRÓL RÖVIDEN. A legtöbb természeti objektum bonyolult alakú. Matematikai leírásuk lehetetlennek tűnt, ezért a "matematika szörnyetegeinek" nevezték őket. 1975-ben Mandelbrot ezeknek a szörnyetegeknek a leírására bevezette a fraktál fogalmát, amely a számszerű leíráson kívül az ezekben az objektumokban rejlő szabályosság felismerésében is segít bennünket. A fraktálok nemcsak színes, számítógéppel alkotott ábrák. Egy sziget partvonala, egy folyó hálózata, a káposzta vagy a brokkoli szerkezete, vagy az erek és az idegek hálózata az emberi retinában mind-mind leírhatók fraktálként. Mégis, több mint húsz évvel a fogalom bevezetése után még mindig nincs általánosan elfogadott fraktál-definíció, bár mondhatjuk azt, hogy a fraktálok olyan alakzatok, amelyek valamiképpen hasonló részekből épülnek fel. A fraktálkészítésnek az a legegyszerűbb módja, ha egy műveletet újra és újra elvégzünk. 2003. okt. 21. kedd 10:14 Mondom a klubban a reumatológusnak, csak hogy mondjak valamit: Tudod te, ki az a Mandelbrot? A világ legnagyobb matematikusa! És itt van, Pesten! - A legnagyobb a Lovász, a legfiatalabb akadémikusunk. A Mandelbrot előadását pedig most hallgattam a Francia Intézetben - felelte hűvösen, és vidoran. Szüts a katalógusát készíti, november 13-án nyílik a Kiscelli Templomtérben. Írt neki Bodor Ádám erre az alkalomra egy IGAZI novellát. Átküldte, hadd örüljek én is. De csak a megnyitó után publikus, csak akkor szabad megnézni! A novella. Ezúton, kedves Szüts! Csókoltatlak, estére tavaly októberig visszamenően az összes linket átírtam, 1800 (a gyűjtők táblázatban) még hátra van. Az holnaptól. Merthogy a te Macintosh gépeden, mint délben kiderült, az én linkjeim nem jönnek föl. Egyenként kell átírni, így: ../../fest/jpg/A0033.jpg -ről ../../fest/jpg/A0033.jpg -re. Nem nagy dolog... Most teszem föl a netre is. 2003. okt. 22. szerda 10:08 A mai Népszabadságban egy értelmes cikk, és egy hitelesebb fotó Mandelbrotról (79 éves). Hát... már nem néz ki belőle a hajdani nagy vagány. De egyre szebb. 10:48 Nem is 1800-at kell átírnom, csak 1548-at. Mennyi önáltatás! Folyamatosan, csípőből! Ha kérdik, mikortól úszom, mindig 7.05-öt mondok, noha tudva tudom, hogy az leggyakrabban 7.12-15-re csúszik. 11:07 Népszab. hír, hogy a Külügyminisztérium kortárs képeket vett, ezeket most külföldi képviseletekre szánja, megnézhető a honlapján: www.kum.hu Átalánydíj újabban ezért a fölgyorsított netért, meg hát a konkurencia, megnéztem. Aki érdekelt a csapatból, Radák Eszter. Ennek a címe: Ki az a balek, aki szárazat hozott édes helyett? (Vannak ennél jobb képei.) 10 éve a Főiskolán néhányszor korrigáltam, érdekesen indult, nagyon szimpatikusan kínlódott hónapokig egy olaj kompozícióval. Ambiciózus kislány volt, a Képző mellett, ha jól emlékszem, a művtört. szakot is végezte a bölcsészkaron. Aztán fölbukkant a Raiffaisen Bankban, önálló kiállítás. Gyakran látom szerepelni, már évek óta tanársegéd is. Teljesen kiforrt stílus, vagy talán modor. Jó kompozíciók, nagyon jó színek és szellemes, gondos felületek. Témaválasztása kissé harsány, ötletes. Csak veszélyes helyzet, itt ragad-e? Kicsit könnyű, kicsit túl dekoratív. Persze, lehet, hogy ezt akarja. Remélem, nem a könnyű közönségsikert. Tehetséges. Féltem. 2003. okt. 24. 22:28 Két képet befejeztem. Remélem, hamarosan lesz digi kamera, és meg tudom mutatni. Ötvenhat. Szüts meséli. Apámat egyszer láttam sírni. Hajnal volt, álltunk az erkélyen. Tankok dübörögtek alattunk, a Pozsonyi úton, jöttek be az oroszok. A rádióból Nagy Imre segítségkérő felhívása. Nekem is megvan a magam ötvenhatos emléke. Nehéz erről beszélni. Az emlékek fakulnak az évek, évtizedek során, aztán egy váratlan perc- Tizennégy éves voltam. Hajnal óta ültünk a pincében. November négy, Kelenvölgy felől lőtték a Körteret, a szemközi házak kapták a becsapódásokat. Aztán a hír, jönnek az oroszok, gépkocsioszlop tart befelé, a Bartók Béla úton. Mi lesz a férfiakkal?! Anyám hirtelen ötlettel kis szoknyácskát adott rám. Pirosat, fehérpettyeset. Nem volt könnyű helyzet. Tűrnöm kellett. Ez a színkombináció soha nem állt igazán közel hozzám. A pöttyök is túl nagyok voltak. Az egyéniségemhez, mindenki úgy tartja, leginkább a galambszürke illik. Díszítésnek pedig nem ilyen nagy, ferdén rávarrt zseb, hanem legfeljebb alul egy kis fodor. De tényleg csak egészen kicsi. A derékbőséggel nem volt baj, de a rögzítéshez csak egy jelentéktelen fekete műanyagpatent. Mindent összevetve, lehetetlen helyzetbe kerültem. Nehéz emlékek. Átvészeltük. Senki nem erőszakolt meg, nagy szerencse. 2003. okt. 25. 00:41. Szüts nem tudta, hogy anyácskám miatt este 10 után is bekapcsolva tartom a mobilt, (a vekker továbbra is 5:23-kor szól) és küldött egy SMS-t, hogy levelem van. Fölébredtem, most meg már nem bírok elaludni. Az e-mailben meg ezt írta: Álltam néhány hónapja a Műcsarnokban Radák képei előtt. Mint amikor a szomszéd padon csókolóznak. Vagy inkább: amikor a szerelemről boldogan mesélnek... Tényleg ilyen szép a világ? Neki tényleg? Semmi kérdés, semmi kétely? Ha hinnék neki: nagyon irígykednék. Valószínűleg sok világok vannak. Talán. Gondolom. Hanem én kínlódom három éve e honlapommal, csiszolgatom, aztán itt van ez az M. Novák, van neki egy (két) lánya, aki ért hozzá, és csinál neki egyből egy (felőlem nézve) tökéletes honlapot: www.mna.hu Irigykedem, most meg én. Nagyon. Mit lehetne ebből az egyszerűségből lelopni? Az nem érdekes, hogy az enyém nagyobb, a hétszáz képet ugyanúgy el lehetne rendezni, mint az ő nyolcvanát. Én fölsorolok sokszáz csoportos kiállítást, ő kiemel négyet. Nem lenne sokkal jobb, ahogy ő?!: rólam írták, kettőspont, egyből följön. Tök világos, nagyon jól áttekinthető, és talán nem is kell több. Igaz, hogy én egy teljes adatbázis igényével indultam neki. De például az önálló kiállítások köré csoportosítottam a kritikák nagy részét, a megnyitó beszédeket és a képek elrendezését is. Túl bonyolult, a fene egye meg. Vagy tényleg egy korszerűbb deBase (vagy hogy írják) rendszer kellene, ahol minden mindenhonnan elérhető. Egy P. Szűcs kritika rólam: szerző szerint, műfaj szerint, dátum szerint, kiállítás szerint?! Évtizedek óta kerülget a név és mítosza: Mándy Iván. Nem ismertem. Talán folyóiratokban lehetett volna őt olvasni. Most a Moszkva-téri könyvpavilon, Összes novellái három kötetben, ötezerért. Ez így egy kissé túlzás, de tudom, ezek az alkalmak nem térnek vissza. Most az ágyam mellett, a korai mellett az utolsó novelláit vettem elő. Kissé kísértetiesek. Izgalommal várom a klasszikus józsefvárosi témáit. Mint mikor tíz éve Shakespeare-be belekezdtem, V. Gyurka bölcs tanácsára először a másodrendű drámáit. 02:12, 09:44 Szüts már a 97-es megnyitóbeszédében emlegeti a dolgot. A múltkor pedig megdorgált, hogy nem írtam le annak idején, és így elkallódott a róla szóló nekrológom gondolata. (Bezzeg ő tavaly megírta az enyémet, az mestermunka, utolérhetetlen.) A napokban eszembe jutott valami, most itt tartok, ötlet fogytán, felibe. De ígérte, hogy segít befejezni. Tehát: Kedveseim! Bocs, csak most van időm írni. Először is köszönöm azt a szép, kissé talán eltúlzott búcsúzkodást. Nagy utazás volt, a várakozások ellenére alig kellemetlen. Csak a határon csóválták a fejüket a sok vízumpecsét láttán. Anyácskám várt az állomáson, már messziről integetett. Hozta nekem azt a suliban elveszett üveggolyót is. Persze rögtön összevesztünk, mert egy déli fekvésű albérletet megkérdezésem nélkül lefoglalt nekem. Déli, műteremnek?! Most így elsőre, a régi ismerősök kézről kézre adnak. Ja, lakás! Ne felejtsem, az OTP számlámon van pénz, abból lehet egy ideig a lakbért és a rezsit fizetni. Tudjátok, most egy ideig nem találkozunk. Majd. Na, szóval, anyácskám. Nyüzsög. Már a hét végén össze akar hozni a papával. (Nóra, ne piszkáld már azt a paradicsomlevest!!!) Várom a percet, megbeszélnénk azt a régi összeveszést. Vennék tőle vívóleckéket. Megnézem majd vele erkélyünkről, hogy jönnek be az orosz tankok, végig a Pozsonyi úton. Kleevel is beszélni szeretnék, már tudom a mobil-számát. Aztán végre rászánom magam, és friss szemmel megnézem Váli új képeit. Szóval rengeteg a dolgom. Csak egyelőre a Nagy Bemutatkozó Látogatásra kell készülnöm. Porolgatom, rendezgetem a magammal hozott dolgokat. (Ajándékoknak nevezni túlzás.) A Látogatáson be kell őket mutatnom, ez itt házszabály. Talán nem vallok velük nagyon szégyent. Végül is elég sokat dolgoztam rajtuk. Magamon. 19:40 Mike megint legagyizta a honlapomat, és megint igaza volt. Hogy miért nem lehet a fenti linkekből egy BACK gombbal visszatérni, micsoda dolog ez?! Épp tegnap vágyakoztam az egyszerűségre M. Novák Andris kapcsán, megkaptam. Ez a vissza készítés (nekem) meglehetősen bonyolult, most kísérleteztem ki. Rejtett könyvjelzőt kell elhelyezni itt, beleírni a visszát könyvjelzőstül ott, satöbbi. Ezt, az októberit most visszamenőleg megcsináltam. Egy jó óra volt. Igaz, most tanulom. 20:56 Egy hónap után ma újra sikerült végigfutnom a távot. Mándy fanyar, gyönyörű, önirónikus novellája, A dicsőség napja. Hogy egy nyugatnémet unatkozó tévésnek próbálja elmagyarázni a rég letünt Teleki tér csodáit, viszi kapuról kapura, mutogat, egyre reménytelenebbül... Lehetetlenül kis térség a hátsó udvar. És mintha a hulladékgyűjtőt várná. Törött székek egymásra borulva, felhasított matrac, megrepedt mosdókagyló, összenyomott kartondobozok, törött cserepek, bögrék, megöregedett, roggyant bőrönd, lerongyolódott címkékkel, nyitott láda, abban könyvek, újságok, harisnyák és egy svájci sapka. Képeslapok belenyomva egy lavórba. Fehér szakállas, fekete zsakettes férfi a ravatalon, egy táncosnő mosolya, puhakalapos alak egy falragasz előtt, sovány fáradt arcú tábornok két hölgy között a páholyban. Gyűrődések, gyűrődések... Esti mosogatás közben találtam: FM 105,9 rövidhullám, azt mondja este 10-től éjfélig mindennap a Gazdasági (vagy Vajdasági?) Rádióban jazz. Tényleg jó muzsika a magyar adók tuc-tuc zenéihez képest. Armstrong és környéke. Egész délelőtt egy fehér képpel (A/03/41) kínlódtam. Szerényebben: pepecseltem. Kicsit előre - kicsit hátra. Megint zavart a kétoldalról-ablakfény. Pedig egyiken fekete, a másikon fehér fólia, szemmagasságban. De még így is. Olyan szemellenző kellene, mint a kocsihúzó lovaké. Anyagtakarékos, és nem a szobától veszi el a fényt. Meg is csináltam fotókartonból, egy sapka alá szorítva, de még jobban ki kell találni. Talán egy fejhallgatóra építeni? Az előszobán áthaladtomban elejtettem egy megjegyzést, hogy minek egy embernek öt kabát. (Katáéi). Elkezdett egy kiválogatást előkészíteni. 2003. okt. 26. vas., 12:38 Reggel a kabátövemmel lemértem a Lukács uszodakert legnagyobb platánja derékbőségét: 6,4 méter. Na milyen hely ez a Lukács?! Anyámhoz menet - sétálni indultunk, de előtte egy kis lakásszerelést kért - elvesztettem, vagyis kiesett a zsebemből a racsnis csavarhúzókészletem nyele. Nem hanyagság, sőt. Amit biztonságos belső zsebnek tudtam, oda tettem, stb. Az egyetlen szerszámom, amit se előtte, se utána soha nem láttam boltban. Vagyis pótolhatatlan. Próbálok nem szomorú lenni. Egy gömbfejet markolt és forgatott az ember munka közben. A racsni okán nem kellett közben fogást váltani. És a nyelet a másik oldalon bedugva: kifelé lehetett csavarozni. Így nézett ki, szegénykém. És ilyet még esztergálni se lehet. 2003. okt. 28. kedd 04:52 Várandós vagyok a digi kamerával. Talán még egy hét. Készülődöm; elkezdtem a festmény fotózáshoz a vaku-rendszert átépíteni. Vagy tíz éve csináltam, akkor még hordozható - szétszedhetősre. Két félbehajtható faoszlop volt, (hogy autóba beférjen) elakadásjelző háromszögekről leszerelt (szintén összecsukható) lábakkal. De ez ma már csak teher; a lassú üzembe helyezés. Most a vakukat fixen a falra, szimmetrikusan; a festőállványra céloznak négyfelől. Tagnap megvolt az asztalos munka, ma újrakábelezem az egészet, a kontaktusok forrasztása, ami eddig banándugókkal ment. Így üzembiztosabb is lesz. Bár nem sok baj volt vele eddig sem. És akkor majd tudom a képeket frissiben mutatni. Délelőtt képválogatni jönnek, a Vigadóban lesz decemberben valami közös, öt-hat kép kell. Meg orvoshoz, megint duplája a vérem össz-bilirubinszintje a megengedettnek, tavasz óta romlott. Ez a dolog... a májjal függ össze, elfelejtettem. De jó lenne, ha a fáradékonyságom ettől, s ez javítható lenne. Igaz, az kizárólag festés és ima közben jelentkezik. De ezért mégis. 05:28 Most kaptam két fotót egyik webbarátnőmtől, nagyon tetszik, mit szólsz hozzá?!: És a másik. 13:06 Lapítok még itt néhány napig tragikus szerszámveszteségem ügyében, hátha valaki - Aztán majd elmondom, hogy persze pótolható, mert hiszen minden pótolható, ha muszáj. Ha nincs is gömbnyelű a boltban, de létezik univerzális racsnis csavarhúzó. Egy óra múltán vittem vissza, gagyi. Helyette egy racsnitlan, de szép, de kék, drága, és profi. A cserélhető csillag- és egyéb fejek egyből beugranak a helyükre, mert a hüvely mágnesezett. Ez vidító. Ezt is meg fogom szeretni, persze. Úgy tíz év. 2003. okt. 29., szerda 05:14 Az orvosnál váratlan fordulat, a homlokára csapott: Magának évtizedek óta magas az összbilirubin szintje, de az összes többi májfunkció adat jó, akkor evvel nem kell törődni. Ez fiatalkori visszamaradmány, Gilbert szindrómája lehetett. Ne nézzen ennek utána, mi az, mert esetleg csak megzavarja. Katának itthon csak annyit válaszoltam, hogy az orvos szerint most a tünetek elmúltáig naponta kétszer fokozott édességbevitelről kell gondoskodni. Az új vakurendszer kész, majd még be kell irányítani, hogy a képfelületet egyenletesen világítsa a négy fej. Ez sok munka lesz, és majdnem megoldhatatlan. Mike a fejeket forgatja, miközben én a kép sarkain a fényt mérem. Hanem evvel a munkával megint egyel több konnektor kell. Pedig már két nagy kapcsolótáblát is csináltam az évtizedek folyamán. Miket kell is itt bedugni: munkaasztanál: kompjuter monitor lapszkenner diaszkenner HP printer, kimúló félben, induláskor egyet bele kell rúgni, tényleg új HP, színes printer PC hangszórói CD-s rádió, ez gyakrabban változik mobil töltő általános világítások: asztali világítás asztali reflektor diakeretezéshez, meg szálkahúzáshoz ágy melletti olvasólámpa, ezt egy húsdarálóból csináltam mennyezeti nappali-fény reflektor (5500 Kelvin fok) mennyezeti sárga világítás, amilyen a vevőnek otthon mennyezeti múzeumi rossz kevert világítás repülőzsinór, kettő is: -fúrógéphez -fűrészgéphez -forrasztópáka fotózás: nagyítógép exponáló óra fehérfény piros fény ajtó előtti piros fény, hogy nem szabad bejönni zöld fény fotótálakhoz fehér fény fotótálakhoz filmszárító (=hajszárító) két izzósor asztali reprózáshoz házi építésű trafóház a négy vakuhoz vakukhoz irányfények fotópapír szárítógép fényképezőgép akkutöltő teaforraló, hogy ne kelljen kimenni munka közben a 3 wattos örökmécs a Mária-ikon előtt bejön még a műteremig: pótlakáscsengő, mert süketülök kaputelefon második kijelző földelés a PC-hez, azt be kellett vezetnem Mikével hálózatban vagyunk: onnét PC-be kábel telefon (a faxos, hogy elavult, kikerült az előszobába) 08.38 A reggeli misén aztán elsősorban a konnektoraimért adtam hálát. Tegnap Tandori írt egy szívmeleg kedves cikket Kormos Istvánról a Népszabadságban. Legendás figura lehetett. ... Sakkoztam veletek röhögtem veletek ha ültem veletek nem voltam veletek ... Szegény Yorick Este emlékműsora volt az Állatkert Barlangjában, Medvedalnokverseny, in memoriam Vackor. Kata majdnem elcsábított, bár ő is nagy munkában, de hát a vakuk... Este aztán kitettem a kötetét az ágyam mellé. Évek óta nyugtalanít. Úgy szeretném megszeretni - áldott sznobizmusom - de erre a frekvenciára mindeddig süket voltam. Majd még teszek egy-két kört. 09:18 Kedves István, köszönöm a leveledet honlapom ügyében. Hogy egyszerű - kontra komplikált. Vigasztaló, amit írsz, csak tudod, az egyszerűség mindig nagyon vonzott. De - tudomásul kell venni- az élet bonyolult. Nem lehet egyszerűre áthazudni. Legalábbis az enyémet. 13:10 (hangszóró bekapcs.) Legalább tízszer meghallgattam ezt az aranyos Várady-verset, és csak most vettem észre, hogy az utolsó szó nem IMÁT, hanem... Így még sokkkkkkkkkkal jobb. 17:18 Kedves N. L.! Örültem sorainak... - A Hittanlecke... (B/03/08) grafikám hátlapjára rá van írva, hogy fotók a Munkásmozgalmi Múzeum fotóarchívumából valók, egy lelkigyakorlatra írt szövegemet pedig Miklós fiam nyolc évesen írta rá. - Kérdés, hogy ilyen arisztokratikus (műveltséget igénylő) műfajnak, mint a festészet, érdemes-e showsított tévé műsort csinálni. Aprósüteményt rágcsáló nézői még azt hihetik, megértettek a dologból valamit. 2003. okt. 30. csüt. 21:32 A legkisebb unokát orvoshoz, autóval. A négy vakuszenzorból egy nem mindig működik. Átszerkesztettem mind a négyet gömbcsuklósra. Remélem, ha fényirányba állítom majd őket, akkor. 2003. okt. 31. péntek 12:40 Kétmillió forintra lenne szükségem, nagyon, Zsófiéknak kellene kölcsön, a lakáscseréhez, pár hétre. Erre tegnap nyerek valami holland nyílt játékon az e-mail címemmel kb. 97 millió forintot. Hívjak föl egy holland urat ez ügyben. Jó. Megkértem egy jó barátomat, intézné, aztán mára el is feledkeztem a dologról.. Holland telefon megvolt, eddig minden rendben. Csak sajna ez a nyavalyás internet. Ott kiderült, hányan kapták ugyanezt a levelet. Pedig hogy meghökkent volna a Karizmatikus Központ, ha kap 9,7 milliót egyházadóba... Egész délelőtt az A/03/35-öt színeztem. 16:58 Hogy nekem milyen rohadt mázlim van! Ma délután meg egymillió dollárt nyertem! A mai e-mail: Feladó: ANGELA WIJK Dátum: 2003.10.31. 15:41:06 +1h Válaszcím: upriselottery@netscape.net Címzett: vaali@dpg.hu Téma: WIINING NOTIFICATION SUBJECT: LOTTERY WINNING INFORMATION INTERNATIONAL LOTTERY (ACCREDITED LICENSED AGENT TO GLOBAL LOTTERY INTERNATIONAL) Ref. Nnumbe: 132/756/4007 Batch Number: 538901527-BB67 Sir/Madam We are pleased to inform you about the result of the Lottery Winners International programs held on the 17th October, 2003. Your e-mail address attached to ticket number 27511465896-6410 with serial number 3772-510 drew lucky numbers 7-14-88-23-31-45 which consequently won in the 1st category, you have therefore been approved for a lump sum pay out of US$ 1,000,000.00 (One Million United States Dollars) CONGRATULATIONS!!! All participants were selected through a computer ballot system drawn from over 20,000 company and 30,000,000 individual email addresses and names from all over the world. This promotional program takes place every three years. This lottery was promoted by the software corporation to compensate some few individuals with website and email addresses, we hope that with part of your winning you will take part in our next year USD50 million international lottery. To file for your claim, please contact our FIDUCIAL AGENT: MR. DENIS MARK of UPRISE LOTTERY. TEL: 0031-630-853-079 Email: upriselottery@netscape.net ...nem folytatom, már így is gyönyörű. Rögtön veszek egy HARMADIK kord nadrágot. 21:38 Domin Karcsi, 1962-től kezdődően évfolyamtársunk, csinált egy könyvet a szobrairól. A MÁV-tól ment nyugdíjba, talán tavaly. Könyvében fölsorolja osztálytársait - minket -, ez nekem sehol nincs meg, ide másolom, ahogy ő: Bánáti János belsőépítész, egyetemi tanár Bikácsi Daniella Munkácsy-díjas festőművész (ő harmadévben átment a Képzőre) Detre Villő Ferenczy-díjas építész (Domin Károly, belsőépítész, mérnök főtanácsos, szobrász) Csomay Zsófia Ybl-díjas építész Csikós Attila, az Operaház díszlettervezője, Jászai Mari díjas, Kossuth-díjas Jahoda Maja Ybl-díjas belsőépítész Gerencsér Gábor grafikus Lelkes László világhírű fotóművész Reimholz Péter Ybl-díjas építész, Kossuth-díjas (rektorhelyettes az Iparon) Rex Kiss Béla belsőépítész Uherkovich Ágnes Ybl-díjas belsőépítész Váli Dezső Munkácsy-díjas festőművész Fencz Ákost nem említi, aki betegsége miatt diplomája után csak rövid ideig volt aktív. (Iparművészeti Főiskola / belsőépítész-, majd építész szak 1962-67) Most akkor ide kéne venni a fontosabb tanárainkat is, hogy együtt legyen: Szrogh György, Jánossy György, Vámossy Ferenc, Jurcsik Károly építészek, Vass Antal, Németh István belsőépítészek, Szalay László statikus, Ujvári Béla művészettörténész, Pogány Frigyes építészeti előadásaiba is belehallgattunk. Nagyszerű iskola volt, agyszerű szakemberekkel. (Kinek is írom ezeket a jegyzeteket?) Október vége, 755 rámkattintás. 104. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2003. NOVEMBER 2003. nov. 1., szombat 21:37 Talán tavaly meséltem neked Kittenberger Kálmánról?! Hogy soha nem írta le a legnagyobb vadászkalandját, merthogy úgysem hinnék el. Egy barátjától lehet tudni a történetet: a töltény hibás volt, az oroszlán ráugrott, ő elkapta a nyelvét, s a pillanat-hökkenést kihasználva másik kezével újratöltött és lőtt. (Mellesleg utána fél évig élet-halál között.) Így vagyok most én is. Mi az, ami elmesélhető?! Hajnali kettőtől délutánig kerestem a hibát, hogy a négy(szinkronizált) vaku egyike időnként nem működött. A mikroelektronikához nem értek, csak amennyi formális logikával befogható. Henri Fabre kereste 1900 körül ilyen kizárásos módszerrel, hogy a hártyásszárnyú rovarok építőművészete milyen támpontokra van programozva. Hogy a báb számára készülő agyagbarlang egyik végét levágta, a másik végét az állat nyugodtan építette tovább, stb. Semmivel nem volt kisebb ez a mai kaland. Ehhez nem kell Izlandra utazni. De mit lehet ebből elmesélni? Hogy a sok forrasztás mellett még falécet is kellett fűrészelni, ami a vakukban a négy ceruzaelem helyére kerül, kartácsszög érintkezőkkel, kábelezve? Hogy milyen nehezen találtam meg, hogy kell pontról pontra haladva kiszűrni az ép és a hibás alkatrészeket. Estére minden működött. Második félévem kész képei lefotózva. Már csak előhivatni, majd digitalizálni kell őket. 2003. nov. 2., vasárnap 02:28 E-mail programozó barátomnak: Vasárnap 02 óra 20 p. Arra ébredtem, hogy zuhog. Délelőtti kirándulásunk veszélyben. Kedves Károly, előny lenne, ha a táblázatban a mezők különféle színezhetősége megmaradna. Ha ez nem lehetséges, akkor a 25 %-os világosszürke háttérszín jól bevált, mint egyebütt is. Azon a linkek középkék betűszíne még elég jól látható, elkülönül. Köszönöm! Ugyanis át kell programozni a 09. OPUSZJEGYZÉK fejezetben a GYŰJTŐK SZERINT táblázatot, mert kiderült, hogy képeket Macintosh gépeken nem lehet megnézni. Érdeklődőknek kellhet, mert ott láthatóak egy csokorban a még szabad képeim. Na, megpróbálok visszaaludni. Ha nem: Mándy-novellák. KEDVES CSILLA, köszönöm a levelét! -- Maga figyelemreméltóan fotózik! Csak féltékenységből nem raktam föl a netre mindkét képet. -- A pénzügy miatt ne aggódjon. -- A mákos rétes egy kiemelten intelligens dolog. -- Én nagyon szerettem a hagyományos laborálást, nem olyan bonyolult az, és elég sok szabályt át lehet hágni. Csak a fogyó idő... Avval együtt, hogy még ma is üzemkész a laborom, három perc alatt sötét a műterem, a fotótálak is a helyükön, vegyszerrel. A fő bajom, hogy a technikai lánc a 6x6 film szkennelésénél megszakad, nem tudom megoldani. Egymillió lenne egy Nikon szkenner. És ma már mindent digitalizálni kell. -- A Bodor Ádám novella már a szerveren van, 2003. nov. 13., Szüts napja után már olvasható! -- Tegnap a Lukácsban a hideg vízre azt mondták, a katona nem fázik, legfeljebb úgy érzi. -- A halottak napja alkalmából bevallom, hogy csak a sznobizmusom mondatta negyven évig velem, hogy majd a mennyországban első dolgom lesz felkeresni a Thalens (holland) festékgyár lerakatot. (Nyilvánvaló hogy lesz, földi tartalmunk nélkül üresek lennénk.) Szóval nekem a Pannoncolor festék mindig jó volt. Ha francia, vagy egyszer izraeli olajkészletet kaptam valakitől, azonnal továbbajándékoztam. Tehát Pannoncolor, Égi-Budapest, X. kerület, Barabás út 25. üdv. 17:31 Ha egy üzlet egyszer beindul... Alig három napja, hogy 100 millió dollárt nyertem e-mailen, már jött egy megfontolásra igen érdemes ajánlat a pénzt befektetni. Maga Juliet Ugaga (a szegény öreg Ugaga, a kongói generális lánya) ajánl egy fantasztikus üzletet, fizessek 12,5 millió dollárt és My father was a General in the Congolese Army. In his position (My father) with the office of the presidentcy during the regime of Laurent kabila, he was assigned on a secret mission to source and acquire arms internationally in order to strengthen the Government forces against the rebels, which already had the support of Rwandan and Uganda Army. Meanwhile, he was still negotiating for the purchase of the arms, he received on the 16th January 2001 news of the assassination of Laurent Kabila which force him to call off the assignment and deposited the sum of US$12.5M, Packed in a diplomatic case in a private security company in the Hague, the Netherlands, though he registered the content as precious stones while the real content is (US12.5M) meant for the 20:28 Interneten, éppen halottak napján, újabb adatok apámról, hadifogságban halt meg. (korábbi adatok 2002. 6. 9.-i J-levél.) forrás: www.hadifogoly.adatbanyaszat.hu keresési út: főoldal: Szovjet temetői nyilvántartások / hadifoglyok a SZU-ban / / orosz keresés: Vali Dezs, 1900 / VALI-ra rákattintani Vezetéknév: Vali Keresztnév: Dezs ili Dezse Apja neve: Dezse Születési idő: 1900. 01.01. = 1900. 08.16. Születési hely: g.Szabatko, Vengrija =Szabadka Lakóhely: Budapest, ul. Irini 12 = Irinyi János utca 12. Rang: lejtenant / hadnagy Egység: zseleznodorozsníj transzport = (kórház)vonat kísérő tiszt Fogságba esés helye: d.Rabodermat, vengrija = Rábagyarmat hadifogolytábor Fogságba esés dátuma: 1945.01.01. = 1945 Elhalálozás dátuma: 1946.07.12 Fogság helye: sz.g.3604 Temetés helye: kl.g.(temető): 3604, (táborszám) k/m - 54/10 = lásd lentebb a temető adatait keresési út: főoldal: Oroszországi föderáció hadifogoly temetői / megyék szerint / / Kurszakja / Kurszkij SZ Szapogpvo Település Kurszkij Sz Szapogovo (posz Iszkra) Megye Kurszkaja Elhelyezkedés A polgári temető mellett Sírok száma 244/1810 = magyar/összes sírok száma Típus Hadifogoly temető Állapot Teljes egészében fennmaradt Ennek alapján már meg lehetne látogatni a sírját. 21:02 E-mail. Gy. nem veszi igazán komolyan fraktál-érdeklődésemet: Dezső! Találtam újabb információt a Mandelbrot-hoz. Mandelbrot Hozzávalók: 1 csésze margarin, másfél csésze cukor, 4 tojás, l csomag vaníliás cukor, fél csésze szilvapálinka, 4 csésze liszt, l teáskanál só, 4 teáskanál sütőpor, 1 csésze mazsola, 1 csésze kókuszreszelék, 1 csésze durvára vágott dió, 1 csésze hámozott, darabolt mandula. A margarint és a cukrot kikeverjük a tojássárgájával, a pálinkával és a vaníliás cukorral. Hozzáadjuk a lisztet, a sütőport, a sót és a felvert tojáshabot. Belekeverjük a többi hozzávalót, majd kikent, lisztezett koszorú- vagy őzgerincformában halvány barnára sütjük. Üdvözlettel: Gy. 2003. nov. 3. hétfő 21:32 A tegnap fotózott festmények diáit az Astoriához, a Fotexbe / Anyámékat fogorvoshoz / vakujavítóba, de a Ferenc körúti is tönkrement / a délre előhívott diafilmekért / Akácfa utcai vakuszervizbe: gyalog keresztül a Terézvároson / Vigadóból képet a hónom alatt haza / a Pentaconsix gépem összehúzta képeket, kidobni (van még kettő) / ebéd, alvás / újra fotózok 11 képet / este vissza az Astoriához előhívatni, 50 perc alatt kész, addig ott a fotelben Mándy novellák / az új felvételeket borítékoz, gyönyörűek. Hamarosan a netre. 2003. nov. 4., kedd 10:06 Ma Borommeo Szent Károly ünnepe. A lombardiai Aronában született 1538-ban. Miután mindkét jogból, egyháziból és a világiból letette a doktorátust, nagybátyja, IV. Piusz bíborossá (1560) és Milánó püspökévé (1563) nevezte ki. Nyájának igaz pásztora volt, zsinatokat tartott, a lelkek üdvét célzó határozatokat hozott, és a keresztény erkölcsöket hatásosan előmozdította. Meghalt 1584. november 3-án, Milánóban. Hogy is van ez? Meg tetszettek nézni a dátumokat?! Jó, fiatalon doktorált, de az a nagybácsi protekciója; 22 évesen bíboros! 25 évesen Milánó vezetője?! És ezek szerint kiváló szakember. Meghalt 46 évesen, szentként. Mindig tudtam (nem igaz, megtanítottak rá), hogy az ember az egyetlen gép, ami rosszul betáplálva is képes jó terméket létrehozni. Történész barátunk meséli ma a klubban: Bormann, Hitler jobbkeze, a Birodalom harmadik embere, szovjet kém volt. Már a harmincas évektől, végig. Nem dezinformáció, három éve találták meg a központi orosz katonai levéltárban (680 kilométer polc) amerikai kutatók az anyagot. Már szélesebb körben publikálva van. Baromira tetszik. Mindig mindennek az ellenkezője. 2003. nov. 5., szerda 17:55 Gábor hazakísér a klubból. Közben megtanítja nekem a kockacukor préselő- és daraboló gép szerkezetét, a régit és az újat is, ahol már mind a hat oldal sima; aztán a lekváros gombóc gyártósor adagolófejét, az európait és a japánt. A megállóban búcsúzkodunk, mikor egy régi ismerős megérinti a vállamat, választanék három képet a szócikkembe, a Magyar Nagylexikon 18. kötetébe kerül. Színes legyen, és lehetőleg kontrasztos, mert nem műnyomó papír. E-mailen küldtem el: Régi zsidó temető virágzó mandulafával A/86/20 Tejszagú műterem A/98/22 Fehér műtermek I. A/00/17 Délelőtt megérkezett Vilhelm Károly albuma, postán. A magyar festők közül kevesen értenek a színekhez. Ő hihetetlen biztonsággal mozog az intenzív színek között is. Gyönyörű harmóniái vannak, tessék ezt megnézni, és most melléteszem ezt a Van Goghot, nyugodtan. (beszkenneltem egy világoszöld tájképét, de nem adja vissza a leheletfinom sárgászöld árnyalatokat, akkor inkább nem. Kéne egy jobb szkenner) Az idén lett hatvan éves. Erdélyből jött át a hetvenes években, ezért a viszonylag kisebb ismertsége. A legjobbak között van. 21:55 Most értem haza, már nincs időm más képet beszkennelni, alunni kell. 2003. nov.. 6., csüt. 06:47 E-mail: Gábor, a Fioretti közösség egy állandó NAPI közbenjárási imaszándékot vett föl: államunk vezetőiért. -Nagy felelősségük. -Sokan utálják őket, ami mindent csak rombol. -Vélhetően kevesen imádkoznak értük. -Nekünk meg egy markáns feladat (munka). Andris szándékai ezentúl a találkozók idejére vonatkoznak. ölel: Deske 09:14 Tegnap a sekélyvíz oldalon körbeállva traccsol három öreg barátnőm a sávomban. Befékezek mellettük, és finom dorgálás: - Ahol három asszony van együtt, kell lenni valahol egy kis kuglófnak is! Ma megyek a medencéhez, ugyanúgy, ugyanott. És kórusban kiabálják, teli mosollyal: - Kuglóf! - De csakis biodzsemmel! (Egyikük professzionális biohívő.) 21:14 Tegnap a padlásfeljáró felől fölfeszítették a kisablakunkat, alvásidőben, délután háromkor. Kata el is beszélgetett avval a cigányemberrel. Azt mondta, a padlást keresi. Óvintézkedések. Először is az ablak belső oldalára szigetelőszalag csík. A katedrálüvegen keresztül rácsnak vélhető. Délelőtt Zsófiék átköltöztek a négyszobás lakásba, a Budafoki útra. Terepszemle, 10 zsömlét és fél kiló parizert kért. Vittem. Délután a nyár óta befejezett képek digitalizálásának befejezése, kacifántos címadások, végül a netre. Annyira fáradt, hogy nincs ünneplés, pedig kijárna. A 27-estől kezdve (a győriek) szinte mind (lásd: FESTMÉNY-nél) kész, mától megnézhetőek. Egyet mutatok is: Műterem, Tihany 61 nyarán (A/03/37) A cím egy rég kidobott képemre utal, ahol szerencsésen találkozott egy narancs és egy piros szín. Azóta most először sikerült ezt újra. 2003. nov. 7., péntek 12:58 Négy rongyszőnyeg nyolcezerért a szomszédos kínai boltból, közös ajtónkra (soha nem használtuk). Fölszögeltem őket, Kata nyugodtan alhat, én nyugodtan rádiózhatok. Ehhez persze szét kellett szedni az ajtófülkébe épített polcsort, a belmagasságokat átgondolni és átszögelni, stb. Rakodás le, aztán vissza. Csak egy (kockás) ingemet dobtam ki, az szúrt. Ja, meg a hibás Pentaconsix gépet. Azt csiklandozós volt az almacsutkák közé bedobni. Egyszer kell egy ilyen is. Gondolkodom, hova kellene (és lehetne) elajándékozni ezt a grafikasorozatot: Hittanlecke a keresztútról B/03/08. Most járt itt a Műegyetem rektora, megnézte, januárig eldönti, kell-e nekik, ajándékba. Ott mindenesetre sokan látnák. Mert jelentkezett egy jezsuita novícius is, e-mailen, hogy hallott róla, megnézné, esetleg kellene. Megtiszteltetés, a hely is jó, csak zárt terület, alig látja valaki. Igaz, az viszont nagyon. Elvi döntést kellett hozni, zuhany alatt konzultáltam is ez ügyben. Rossz tanácsot adtak. Végül döntöttem: ha kell a rendháznak, akkor egy, az eredetivel teljesen azonos printet adok, aláírás nélkül, ami így sima reprodukció. Már kész is, több órát kínlódtam, hogy a kép szükséges adatait szépen rászerkesszem a XIV. stáció legaljára. (... 1989 - 2003 * Fotók a Legújabbkori Történeti Múzeum fotóarchívumából * A szövegeket leírta: Váli Miklós, 8 éves...) A Quark programot ugyanis elfelejtettem a monográfia-csinálás óta, a Photoshopban pedig nagyon nehéz betűt írni. Tehát marad az egyetlen, aláírt, így eredetinek számító példány egyenlőre itt, az asztalom alatt, dobozban. Mielőtt valahova elkerül, még majd egyszer valahol ki is kéne állítani. Ma van újra lehetőségem, figyelmem a Vilhelm-albumhoz. Ismétlem, erős színeket ilyen pompázatosan, zamatosan és biztonságosan egymás mellé helyezni... talán Koonig kései képei, 96-ban, New Yorkban. Most megint megpróbáltam, beszkenneltem néhányat, inkább részleteket. Megnézve monitoron, súlyos minőségromlás, kérdéses, helyes-e egyáltalán megmutatni. A könyvet a szolnoki Tisza Nyomda csinálta, Sulyok Miklós fotói alapján. Nem tudok jobb minőséget elképzelni. A műcsarnoki könyvesboltban és az Írók Boltjában meg lehet nézni. És itt még néhány repró: vilhe1.jpg vilhe2.jpg vilhe3.jpg 2003. nov. 11. kedd, 04:38 Kissé túlfáradt napok óta, ami eddig soha, az ölelés is elmaradt, önszántamból. Kényszerből végre kitaláltam a pihenés egyetlen elfogadható módját: nem 5:23-kor kelni. Feküdtem fél tízkor, vekker az előszobába, behúztam a fotó-függönyt, korom sötét. Alszom, ameddig csak. Vagyis 03:42 ig. Ha így esett, boldogan kezdem el dolgozni: Kedves Gy., feleségem olykor dorgál, minek mindent azonnal elintézni. És tényleg. Most a leíró-karton fotóimmal próbálgattam a Nagylexikonba kerülő látványt, a megadott három kép nem igazán jó együtt. Most ezeket gondolom. (Nyilván időrendi a sorrend a könyvben is.) A/84/49 - A/91/44/1 - A/00/17 16:48 Persze félreértettem, csak egy kép kell a Lexikonba. Pedig be szép lett volna. Azt kértem, akkor az egyik műtermeset. Avval hoznak össze leginkább, gondolom. Továbbfejlesztett zsidótemetők. Gábornak (élelmiszeripari gépészmérnök) reggel egy gyönyörű vers, engesztelésképpen. Évek óta (immár kompjuterben) gyűjti az időről szóló műveket. Engesztelni pedig azért, mert ötödjére hozom szóba a japán gombóckészítő gépet, de magyarázatai ellenére valamit még mindig nem értek belőle. (Meggyanúsítottam, hogy ő se.) De előbb a vers. Nemes Nagy Ágnes: Rózsafa Parnasszien szonett Szigligeten Kimondhatatlanul vágyom azt a percet, amelyben élek. S el nem érhetem. Idő, idő! szüntelen benne reszket a gyönyörűség és a félelem. A szem fölmagzott, hosszú fűbe gázol, egy mécsvirág, egy csíkos kerti szék, gálic-kék szőlők, nádas pincegádor, egy völgykebel, a tó, a tó, s az ég – hogy érem el? Hisz úgyis képtelenség, hogy ott száll az egzotikus jelenlét, a lepke-Föld a létlen űrön át, – Hogy érem el a nyíló rózsafát? Mely szökőkútként dobja fel magát, és elevennek oly szép, mint az emlék –? A gép fotóját is elhozta, de csak mikor mindketten lerajzoltuk a magunk elképzelését, akkor állt össze a kép. A gép. Baromi egyszerű. Van a lekvár- és van a tésztatároló tartály. Onnét töltő csigák tolják (mint a húsdarálóban) kétfelől az anyagot egy kettősfalú csőbe, ott már kívül a tészta, belül a lekvár. Ekkor jön a nagy ötlet, a móka, a fotón is jól kivehető két nagy fekvő menetes formázótárcsa, ami forogva (a menetárkok segítségével) egy-egy félgombócot formáz ki. Amikor a két menet-él összetalálkozik, elvágja a masszát, s leesik a gombóc. A kabinos közbeszólt, és ha egész szilva, az darabos, az hogy kerül bele?! Holnap a cigarettatöltő gép. 20:12 Nébszerűségem nőttön nő, tegnap negyvenöten, és még az éjszaka tízen kattintottak rám. Rekord. Igaz, többet írok, mint olvasok. Erről jut eszembe a szegény, szegény (vagy nem is?!) Mednyánszky. Most kaptam meg, karácsonyra, Robitól, naplóját. A kiállítás előterében találtunk rá. 1906-ban meghal szerelme, Kurdi Bálint, egy váci hajóslegény. Utána a bejegyzések M. haláláig (1919) visszatérően és következetesen evvel a sorral kezdődnek: Édes, drága jó cimborám, barátom, fiam, vezetőm, tiszta jó lélek, Nyuli! Fiúja nyolc évvel fiatalabb nála. 1881-ben ismerkedtek meg, M. akkor 29 éves. Vagyis 25 éven át tartott kapcsolatuk. Ösztönös viszolygásom ellenére itt valami gyönyörű szerelem rajzolódik ki. M. eltemeti barátját, rögtön sírhelyet vásárol mellette, s végrendeletileg meghagyja, oda temessék. (Ezt nem tartják be.) Gyakran kijár a temetőbe, s naplójában tulajdonképpen vele beszélget, még több mint tíz évig. Nekem ennyi elég is a könyvből, ezen túl, vagyis amit ír, érdektelen. Pedig sok reményt fűztem hozzá, a napi, mezei munka közt jól esik egy kicsit a legnagyobbakhoz dörgölőzni, őket hallgatni. Elküldtem Mikivel az Iparművészeti Egyetem könyvtárának. Mednyánszky még sokkal nagyobb, mint aminek számon tartottam. Akivel beszéltem, a kiállítás után mind így van vele. Hatalmas életmű. Nemcsak számban (az is) és nemcsak négyzetméterben (az is). Amiről beszél. Mellesleg olyan faktúrákat tudott, elámulok. És nem tudom, hogy csinálta. Írtam már?, kétméteres képén egyetlen négyzetdeciméteren is harminc szín, gyönyörűen. És valami véletlengenerátorral létrehozva, merthogy a színfoltocskák nem emberkézzel formáltak. Talán félszáraz ecsetet fekve végighúzott a már száraz rücskös vásznon?! És a mélyedésekben nem ült meg a festék? Mondják, spriccelt is. De a foltok formái nem arra utalnak. MINDENKINEK MINDENKINEK SZÜTS KIÁLLÍTÁSÁT A KISCELLI KASTÉLY TEMPLOMTERÉBEN MOST CSÜTÖRTÖK 6-KOR ZÁVADA NYITJA, OTT A HEJED! (BOCS) 2003. nov. 12., szerda 03:16 Az opuszjegyzék első táblázata ugyebár a gyűjtőimet sorolja ABC-ben, s mellettük lévő opuszszámra klikkelve rögtön lehet nézni, kinél milyen képek vannak. Itt vannak a megvehető képek is, sárgával jelölve, a nevem alatt. Ezt tavaly csináltam meg ilyenre. Most kiderült, macintosh gépen a képek nem jönnek föl. Ezért az új program íratása. A programozó ötlete volt, hogy az opuszszámokat az új program automatikusan generálja linkké, vagyis megnézhetővé. Ez ügyben az e percben megírt levél: Kedves Károly Hajnali 1/2 3, fölébredtem, és eszembe jutott valami. Végignéztem az xT fájl 2500 sorát, és az opuszszámoknál a köv. TÍPUSÚ rendellenességeket találtam, elég sokat. Mindegyikből csak egyet mutatok be: P8/89/44/XII/3 --- római szám B/89/27-29 -------- kötőjellel két szám B/86/11/A/1-------- betű a számok között P3/92/05??-------- kérdőjel B/72/01/A-B----- kettős betű kötőjellel (A/70/14)----------- zárójelek között AX/03/40---------- festménynél eltérő betűkód B/61/07 letét ----- szöveg az opuszszám után Ezek nem kiküszöbölhető formációk. Ehhez hasonló, vagy nem hasonló rendellenességek a jövőben is képződhetnek, az élet ilyen. Az ötlet nagyon tetszett, mert elegáns lett volna, hogy az új program automatikusan generálja a linkeket, de ezek miatt ez lehetetlen. Kérem, maradjunk a manuális link-írásnál. Sajnálom, hogy többletmunkát okozok, kérem, az elszámolásnál vegye be ezt tételként. Cserébe csak annyit: türelemmel fogok venni egy újabb határidőt. Köszönöm! V. 09:26 Egy e-mail jött Téma: egy ŕllandoan rohano anya peticioja > nem-e lehetne-e a leveleidet lagalŕbb kettöbe vŕgni, hogy mikor végre feljön > a lapod, ne kelljen végigtekercselnem az egész oktobert plusz a fél > novembert, hogy végre eljussak oda, ahol legutoljŕra abbahagytalak? Ez csak > talŕn az én problémŕm, de sok perceket nyernék vele. J Kösz! Bár ha neked tényleg percek, akkor meglehetősen elavult a gépetek. Nekem (ADSL) 1,5 másodperc alatt följön az egész. Ez a jövő útja, kedves leszármazottaid hamarosan követelni fogják. Amúgy kb. a hónap közepén szoktam levágni az előző havit, a kéthetenkénti olvasóimat még figyelembe veszem, az ennél ritkábbaknak marad a fejlécen az előző havi levélre kattintás lehetősége. Minden át van itt gondolva, kérem! De most a kedvedért rögtön... 21:48 Holnap föladom ezt a levelet: dátum: 03.11.12. cím: Szabó püspök fájl: LH/PUSPOK C.7488 Kedves Tamás atya! HITTANLECKE A KERESZTÚTRÓL opuszszám: B/03/08 méret: 33 x 24 cm / 14 darab keretméretek: 40 x 30 cm készült: 1989 - 2003 Ez a [repró-melléklet] grafika sorozatom itt áll a műtermemben, keretezve. A fotók a Munkásmozgalmi Múzeumból. A szöveget valaha egy lelkigyakorlat számára írtam, 1991-ben az akkor nyolc éves fiammal írattam le. A graf. sorozat korábbi változatai a Nemzeti Galéria és a Győri Kortárs Művészeti Múzeum tulajdonában vannak. (A Galéria 1989-ben 140 ezerért vette meg.) Szívesen ajándékoznám olyan helyre, ahol látják is. A múlt héten itt volt a Műegyetem rektora, ott sokan látnák. De még gondolkodik, fél - mint mondja - a megbotránkoztatástól. Tehát, ha van ötleted, hova adjam, szívesen venném. A reggeli mise előtt, még volt két percem, elolvastam a holnapi ünnep bevezetőjét is a zsolozsmáskönyvből: NOVEMBER 13., MAGYAR SZENTEK ÉS BOLDOGOK ...Azokat a szenteket ünnepeljük, akiknek ereklyéit a templomaikban tiszteljük. A mai napon nemcsak rájuk emlékezünk, hanem... azokra is, akik itt éltek a magyar földön, akár honfoglalás előtt, akár utána. Névtelen magyar szentek ők, egyháziak és világiak, férfiak és nők, akik hősi fokon gyakorolták a keresztény erényeket.. a hétköznapok ismeretlen hősei és szentjei... Magyar földből sarjadtak, és így különösen is számíthatunk testvéri segítségükre Isten színe előtt. Vagyis a magyar szentek sovének, soviniszták, és számíthatunk a protekciójukra. Az egyház hivatalos szövege. Írásos bizonyíték arra, hogy az egyház hisz a személyiség fönnmaradásában a túlvilágon. Ennek alapján nyugodtan valószínűsíthetem a Pannoncolor festékgyár mennyországi kirendeltségét, nem?! 2003. nov. 13., csütörtök 10:42 Fél öttől ezt csinálom, most viszem a Copy Generalba, újra kinyomtatni, ezúttal kartonra. A Hittanlecke... B/03/08 grafikasorozat fölhullámosodott a keretében, így nem lehet elajándékozni. Azt a példányt kidobom. És ha már... rátettem a keresztúthoz kötelező kereszteket, (hátha arra is használni akarja majd valaki), és erre az utolsó lapra a képcímet, adatokat is. Csak az alját mutatom: 11:03 Egy baráti e-levél: > A helyesírási szabályok megszegése valóban kifejezhet iróniát, a > valósággal szembeni kedves és bájos távolságtartást. Valamikor - többnyire > - azonban egyszerűen csak primitív, pl. "Ott a hejed". 11:26 A reprodukálás minőségéről és színhűségéről eddig se voltak illúzióim. A színek pedig az én felelősségem is, mert bele tudok nyúlni. Ez az előző digitális gépünk: Ez egy profi dobszkenner: Ezt most Balázs szkennelte nekem, ő igazán ért hozzá: Itt a teljes kép, A/03/21, amiből a középső kis fehér foltocska... 21:10 Megvolt Szüts megnyitója. A templomtér sötét, csak a képeken fény. Závada kedves dörmögő, atmoszféraépítő megnyitója. (Olvasható az És 2003. nov. 14.-i számban.) Vannak igazán jó képek. De meglepő Miklós önértékelése, a rendezés; számomra a súlypontok másutt lennének. A skurcos-gangos képet tette főhelyre, azt én egyszerűen kihagytam volna. Negyedszázad alatt most először nem vont be ebbe a munkába, és talán jobb is. Lehet, hogy csak mellőzöttségem miatt fanyalgok. Ígértem, itt a várt Bodor Ádám novella: Melissa Bogdanowitz lábnyoma. Ajánlva Szütsnek. 2003. nov. 15., szombat 18:17 Ma azt írja Chambers, kemény: Uram, hát ezzel mi lesz? ... Mit tartozik rád? Te kövess engem! Ján. 21, 21-22 Az egyik legszigorúbb leckét azért kapjuk, mert nem akarjuk belátni, hogy nem kell beleavatkoznunk mások életébe. Sok időbe telik, míg rájövünk, hogy veszélyes dolog műkedvelő gondviselést játszani, s hogy ezzel belenyúlunk Istennek mással kapcsolatos tervébe. Látsz valakit szenvedni, és ezt mondod: Nem kell szenvedned! Majd én gondoskodom róla, hogy ne kelljen! - és közben belenyúlsz Isten akaratába, aki megengedte ezt a szenvedést... Besoroltam az új festményfotókat, 6x6-os géppel (is) készítettem őket. Egy maradék kockát ellőttem a műteremablakra. J., téged ez érdekelni fog, az onokákról a lásd: FOTÓ / 2003 alatt több felvételt is találsz. Egy beépített lencséjű digitális géppel készültek, ami ilyen alkalmi fotózásra van kitalálva. Másra nem is nagyon jó, noha igen drága. (Ezt lopták el Mikitől a villamoson, szerencsére. Úgyhogy muszáj venni egy tényleg jót.) Próbálom, ízlelgetem ezt a Kormos Istvánt. DIVINYI MEHMED IRÍGYE KÁROG ...hogy egy török hajdan egy magyar szüzecske miatt beállt hitetlennek, emiatt aztán mindenféle bajok, ... szultánod véreset vicsorgott dévénybe futt a nyomorult gyaur szűzért esenkedik tűzön perzselt disznót eszik remélem megkaptad a lányt s kerek fara csillagot hányt s döfött narancs-csecse a menny iránt s fűtörő talpad állt mekka iránt ... Ez jó. 2003. nov. 17., hétfő 16:48 Semmi, nagyon fáradt. K.-val találkoztam Szüts megnyitóján, azt mondja: Miért nem teszed föl naponta a vérnyomásodat?! Szütsöt hívja a Kossuth-díjas író: A nap híre, hogy a kannibálok valami vezetője ünnepélyesen bocsánatot kért, hogy annyi misszionáriust megettek. És leteszi a kagylót. 2003. nov. 18., kedd 05:38 Öregszem: régi fotóim közt babrálok. Elméláztam. Szüts-csel. Még Sződligeten laktak. Valami nagy baráti kör vasárnapi látogatására emlékszem, sétáltunk egyet a környéken. Krajcsovics János fotója, alighanem. Az első könyvemet csináltuk az AD. Stúdióban, a Naplót, kellett hozzá tőlem egy portré, hátulra, a fülszöveg fölé. Kimentünk a napra, a maradék kockát Vojnich elsütötte ránk. Fiammal mentünk fotózni a nyári dunai árvizet, útközben eszembe jutott - áldott mobiltelefon - ehhez Miklóst is meghívni. Ő az itt készült fényképekből aztán olajképeket csinált. Épp most látható a Kiscelli Múzeumban. Ez Váli Miklós fotója. Megint abbahagytam egy időre a reggeli futást. Nem megy. Viszont föltettem a 07. KÖNYVEK alá a C Napló könyvváltozatát a netre, hogy egyetlen fájlban is meglegyen. Baromi nagy, két és fél megabájt, lassan jön föl. Viszont lehet benne CTR + F -el szavakra keresni. Miki Mednyánszkyról ír tanulmányt, ahhoz kellett hirtelen valami, onnét az ötlet. 2003. nov. 20., csüt. 05:12 Semmi. A szemem kiesik. Harmadik napja írom: 1556 új link, hogy a képek a 09.OPUSZJEGYZÉK alatt macintosh gépen is megnézhetőek legyenek. Majd az összes link ellenőrzése. A K betűnél tartok, eddig kb. 25 hiba. (A programozónak nem volt ideje és türelme most jobb részprogramot írni számomra. Evvel is heteket késett.) Ehhez ezt kell hozzáalkotni: P2/85/03 ../../foto/jpg/F8503.jpg Szüts rámkerekítette a szemét: és ezt nem lehet makrósítani (automatizálni a műveletet)? Nem, illetve csak egy részét. Bocs, ENNYIRE azért én is tudom a szakmát. 12:26 Az autó első sárhányóját, megint odadörgöltem egy oszlophoz, tolató parkolás közben, hiába. Fölkötöttem dróttal. A rendszámot szigetelő szalaggal. Az indexlámpa cellux-szal. Túl hosszú. (Az autó.) A linkírás ellenőrzése, már a SZÖ betűnél tartok. 16:44 Most kaptam N. B. barátomtól, e-mail, persze: Esszé a hazafiságról avagy a komenisták színeváltozása (Találtam a George street-i közértben, 2003. 2003. nov. 19.) 16:58 Kedves Barátom, ott, Bajorországban! Jelzem, amit a múltkor hiányolt, az elkészült a honlapon. Mostantól az Ön macintosh notebookján is megnézhetőek együtt is az itthon lévő képeim, a 09. OPUSZJEGYZÉK... alatt. Most lettem kész. Köszönöm az érdeklődést! Igen, az elv maradt, hogy külföldre nem. De a pesti lakásába szívesen adok képet! 2003. nov. 21., péntek 05:28 Kissé bávatagon nézek szét szobámban, a nagy kompjutermunka után, mint aki messzi útról érkezett. De a fűrészgépet már tegnap este a szoba közepére. Szüts adott pár méter iszonyúan csicsás, dús arany keretlécet. Nosztalgia. Befestem, megfestem. Pár éve aukción megvették azt az egyetlen múltkorit, (A/98/61), és még mindig nyugtalanít a dolog, a fejemben jár, mert az udvarias hátoldali kérés ellenére a vevő (aukcióról) nem jelzett vissza. A kép el van tűnve. Sokhónapos ígéret van, hogy megkeresik, görbe úton, és diszkréten. Már egy grafikát ajánlottam többeknek, ha föllelik. Egy szegedi orvosnő. Egyszerűen szeretném tudni, hol a kép. Az Ernstben is kiállítottam volna. 2003. nov. 23., vasárnap 05:48 A két aranykeret kész. Illetve már világos szürkék. A sarokillesztéseket pillanatragasztóval és csavarozással sikerült megoldani. (Enyvezni nem tudok.) Ezen kívül egy könyvtartó állvány építése az éjjeliszekrénykofferemre. Találtam hozzá az utcán egy keramittéglát. (Az volt a feladat, hogy a könyv helyzete és dőlésszöge olvasás közben egy kézzel is állítható legyen. A másikkal könyökölök.) Az unalmas A/03/25 és az A/03/22 átfestése. Közben Louis Armstrong, majd a Sláger Rádió. A bemondó körkérdése, mivel dobjunk föl egy házibulit. Egy betelefonáló: fenékszépségverseny tangában. A lányok először húzódoztak, de aztán. Festés közben igyekszem nem eltűnődni az ötleten. 18:28 Gábort sokat biztattam, hogy most végre mégis befejezte kéziratát. A döntő érv tán az volt, ki a fene ismeri Illyés nyolckötetnyi naplóját?! Ki fér hozzá? (Illyés és Márai naplóiból kiírta a magyar írókra vonatkozó feljegyzéseket.) Sokáig fektette a feljegyzéseit, bizonytalankodott; közben gépipari könyvet is írt. Mára kihúzta a kéziratból a saját megjegyzéseit. Viszem a kéziratot a kiadómhoz, reménykedem. Ez az eleje. Nem azért mutatom, mert a végén szerepelek benne. Márai Sándor – Illyés Gyula MAGYAR ÍRÓI ARCKÉPEK A naplókból egybegyűjtötte és kiegészítésekkel ellátta Berszán Gábor Budapest 2003 Egyszer be kell fejezni. Akkor is, ha nincsen „kész”. Lehet-e a szövegkörnyezetből idézeteket kiemelni, majd ezeket az idézeteket új szerkezetben – íróportré ábécé-rendben – összerakni, betét-szövegekkel kiegészíteni? Ez nyilván nem filológusi módszer. Ez ipari, termékgyártó módszer. Amihez én értek első fokon. A kenyér úgy készül, hogy a búzaszemeket megőrlik, szemcsehalmazt képeznek, amiből szitálással különböző minőségű lisztet kapnak. Vízzel, kovásszal, sóval – sütés után – új termék, a kenyér születik. Ilyen „új termék” a Magyar írói arcképek a naplókból. A napló a búza, a portrésor a liszt, a kovász talán én vagyok, a víz, a só pedig a Márai-Illyés idézetek közé iktatott újabb idézet. Sérül-e ettől a két szerző? Aligha. Művük új színben, új mondanivalóval bukkan elő a naplók több ezer oldalas szövegéből. Az arckép-gyűjtés többszöri olvasás eredménye. Bizonyára nem tartalmazza a naplókban található teljes portrészöveget. Volt, akit kihagytam. Az arcképeket a két íróra jellemző napló-idézetek vezetik be. Miért Márai és Illyés? A gyűjtemény válasz a kérdésre. Elöljáróban álljon itt két idézet egymásról, a naplókból: Illyés: Nem tisztelem Márai álláspontját; magatartását / a személyi részt/ annál inkább tisztelem. S ebben is a legjobban a hűségét, ahogy megáll a Kassai polgárok-nak már csak az ő képzelete őrizte – s tán csak a képzelete alkotta – várfokán. Márai: Illyés az egyetlen, akivel beszélhetnék, aki mindent tud: tud írni, teljes erővel és öntudattal, művelt, értesült, a szó nemes értelmében, mint egy vadállat és magándetektív egyszerre, huncut, van humora – vele tudnék beszélni. Ő az egyetlen élő író, a szó másik értelmében. A napló szövegét helyenként rövidítettem, ezt … jelzi. Előfordulhat-e értelemzavarás? Remélem nem sok. A naplóidézetek azonosítása: naplókötet száma/oldalszám. Pl. Ady 6/15 azt jelenti, hogy a 6-számmal jelzett napló 15 oldalán található az idézet. A naplók sorszáma és pontos címleírása a Márai Sándor és az Illyés Gyula c. fejezet végén, a gyűjteménybe felvett írók teljes névsora a közös Kronológiai táblázatban található. A betét-szövegek tipográfiája eltér a naplószövegekétől. A gyűjtemény nem jött volna létre a Lukács uszoda zuhanyozójában – esetenként a Margit körúton sétálva – Váli Dezsővel folytatott beszélgetések nélkül. És néhány sor valahol a könyv közepéből. Ez Illyés: 4/44. Esik szó Szabó Lőrinc pályavégző műveiről. Nem olyan mértékben, ahogy a két világirodalmi remeklés, a Tücsökzene és a Huszonhatodik év jogot tarthatna rá. Ahogy az öregedő Vas István és Jékely Zoltán lírájának befogadásával is adós még az irodalmi köztudat. 4/121. Tegnap egy férfi Flóra / régi/ intézetének portásánál középnagyságú bőröndöt tett le kettőnk számára. Itthon kinyitva: különféle nagyságú borítékok, azokban levelek, fényképek, versfogalmazások. Tetejükben lezárt borítékban Szabó Lőrinc néhány sora. „Kedves Marianne” megszólítással arra kéri címzettet, hogy ezt az utazótáskát húsz év múlva adják át „Illyés Gyulának”. Az írás kelte 1954. december. Lőrinc levelei Erzsikéhez és Erzsike levelei Lőrinchez Klára levelei és fényképek, följegyzések. A leveleket nem nézzük meg – nekem van fokozódó ellenérzésem, hogy behatoljunk mások titkaiba. Adjuk át az egészet Klárának? Nyilván földúlná. De hisz hagyhatta volna Lőrinc őneki is. Bezárjuk a bőröndöt, gondoljuk meg a teendőt… Lőrincnek nyílván célja volt, hogy nem semmisítette meg ezeket az iratokat… Olvasok: Magyar Költészet Antológiája. Sose hallottam: Nadányi Zoltán (1892-1955). MARIANN A FÜRDŐKÁDBAN Mire ébredetem máma? Zúgatják a csapot. Túlságos volt a lárma, amit a csap csapott. Egyszerre kitalálom fürdőben ki van, és szememből az álom kiszáll, ez Mariann! Fürödni fog, rivalgó hangokkal hirdeti közöttünk csak az ajtó, mulatság ez neki. Csak azt akarta, tudjam és máris belekezd. A csap utolsót buggyan, rátolja a reteszt. És jönnek hangok, újak. Lepedőlobbanás, hogy attól is vaduljak utána csobbanás. Most lép a kád vizébe, tudatja ezt velem... És így, még két oldalon át. Bájos! Ez viszont rövid. És kerek: DAL EGY MORZSÁRÓL Mellettem ült az ebédnél, nem voltunk egyedül. Én boldogságban úsztam, itt van, mellettem ül. Csípett a kenyeremből, ez néma vallomás. Kezemre morzsa perdült, azt se dobhatta más. Hogy eltalált a morzsa, be rég volt, istenem. De erre még emlékszem. Csak erre. Többre nem. 2003. nov. 25., kedd 13:21 Tegnaptól újra futok. Megy. Babel novellák. Délben fehér rajzszög három képkeretbe: fotózható, befejeztem. 2003. nov. 26., szerda 18:30 Futás: csak féltáv ment. Zsófiéknál villanyszerelés. Babel (1894-1941) negyed óra, fantasztikusan jó. A tüllszoknyás, harmatos bőrű, tizenhat éves szőkecopfos szende kozákjai a lövészárok szélén pipázva, véres szuronnyal. Mint nálunk Gelléri Andor Endre (1906-1945). 2003. nov. 27., csüt. 22:05 A/03/12 átfest, most komolyabb. Meg fölmostam a műterem valaha fehér linóleumát, térdelve. Utána alig bírtam- 2003. nov. 28. péntek 12:18 Hozza a postás, meghívó a Kortárs Magángyűjtemények III. kiállításra, az Antal Gyűjtemény mutatkozik be, meglepődve látom rajta a nevem. Aztán beazonosítom, ja a Régi műterem, A/00/28. Nem rossz a névsor, Breznai, Birkás István, Deim, efZámbó, feLugossy, Földi Péter, Gaál József, Károlyi Zsiga, Lakner, a nagy Lakner, Lois Viktor, Méhes László, igen, a híres Fürdőzők képe; aztán eltűnt, szintén disszidált, Swier. Robi, Ujházi, Vojnich, Wahorn, stb. December 3.-án, szerdán este 8-kor nyílik (miért akkor?), nyitva 10-től hatig, szombaton csak 1-ig. Vasárnap zárva. A Madách téri kettős klinkerház mögötti Madách út (utcácska) 8.: Godot Galéria. 2003. nov. 29., szombat 17:38 Az antikvárium persze még zárva nyolckor, uszodából hazafelé, de engem beengednek. Kulcsommal szoktam kocogtatni az üvegen. Kirakatában a Népművelési Propaganda Iroda füzetecskéje: Jean Gabin. Elérzékenyülök. Mit is szerettem annyira rajta, már (még) mozitnéző koromban is?! Talán a Férfit. Semmit nem kell mozdulnia, csinálnia, maga a nyugalom, a magabiztosság, a tekintély. Most olvasom is, néhányan éppen ezt hányták a szemére. Kilencvennégy film. Sztár negyven éven keresztül. Valami régi nyilatkozatára emlékszem, nagy sikere után legyintett: Igyekeztem jól dolgozni. Mire még. Elsős, József Attila gimnázium, 1957. Lyukasóra, Lánczy Guszti kiül az első pad tetejére, és részletesen elmeséli, eljátssza az Átkelés Párizson film mindkét főszerepét. Később láttam is. Tulajdonképpen mindegy, csereszabatos, hogy az ember az alapvető élettanulságokat honnét szedi össze. Gabin a háborús, németektől megszállt Párizsban úri csavargóként (egyébként festőművész) éjszakai kószáltában összeakad egy kis csempésszel, akinek két bőrönd húst kell elvinnie a város másik végébe, persze gyalog. Gabin szórakozásképpen beáll segíteni, koffert cipelni. Mindenféle kalandok. Éjfél felé, gondolva, hogy egyedül van, feltárcsáz egy számot, s pár sor verset elszaval, németül. Alkalmi társa hallja, frászt kap. De nem ez az érdekes. A vers végén annyit mond, eszembe jutott, ugye szép- vagy valami ilyesmit, és leteszi a kagylót. Ilyenekből tanultam élni. Láttam A macskát is, azt később, már tévén. Simone Signoret-vel. Valami keserű dolog volt. Két ember szereti és marja egymást. Egy üres utca, talán lakatlan ház, amiben csak ketten laktak, túlvilágian egyedül. Az asszony halála. Emlékszem még egy filmre, ahol Alan Delonnal játszott. A szánandó gyilkost vezetik a nyaktiló alá, és odaszól Gabin-nek, aki az ügyvédje: Félek. Ahogy az lassan ránéz, és némán bólint. Az ilyen öregedő férfiak imponáltak nekem. Apahiány? Egyszerű ember volt, alulról jött. Vagyonából földbirtokot vett, szarvasmarhát tenyészett. A lóversenyiparban is benne volt. Barátaitól stopperóra, születésnapjára. Egyszer parasztjai föllázadtak ellene. Sok szerelem, Marlene Dietrich is, évekig. Végül család, három gyerek. Öregkor, többször visszavonul. Jan Gabin, 1904-1976. 19:38 Egy baráti telefon, amitől boldog vagyok. A Blitz Galéria aukcionálja négy képemet, kiállítva mától az V. ker. Szalay utca 3 alatt. Aukció dec. 9., 17h, Hotel Kempinsky. A/72/22 Séta veled / 20 ezerért adtam, azt gyanítottam, csak a szép keretéért veszi meg. A kép most 360 ezerről indul. A/74/33 Majd egyszer / 480 ezerről, A/83/03 Halkan szólt / 360 ezerről, A/84/21 Régi zsidó temető - Bukovina II. / 800 ezerről. Ebben az a nagyon jó, hogy ezek a képek 1984-ben kerültek egy berni fogorvoshoz. (A történet adatai: KIÁLLÍTÁSOK 6 MINDEN KIÁLLÍTÁS = SZEREPLÉS-NAPLÓ , 8408 tétel.) Azt hiszem, ez volt az utolsó külföldre eladásom, már nagyon szívtam a fogamat. (Közülük hármat nagyon szerettem, már akkor is; a címekből látom.) S most visszatértek. 2003. nov. 30. vasárnap 21:38 Délelőtt Robival kettesben séta a Hajógyári szigeten. Utána beszaladtam Pestre, megnéztem a 20 éve látott képeimet a Blitz Galériában. Az egyik jócskán sérült. Most csak a keretét lesz lehetőség kijavítanom. Újabb üzenet, a BÁV (Bizományi) Lónyai utcai aukciójára is beadott egy régi ismerősöm egy kis műtermes képecskét. Ezért csak 120 ezret kérnek az induláskor. A/91/38, negyven centis, Csongrádon kezdtem, a Főiskola nyári művésztelepén. És vége a hónapnak, 781 látogató, vagyis napi 26,0333. 105. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2003. DECEMBER 2003. dec.1. hetfő, 08:42 Szia kedves J., így az év vége felé már. Ködösek a reggelek. Este Kata névnapját ültük, anyámmal együtt (dédmama!) négy generáció volt jelen. Zsófi tanácsot kért, mit tegyen, a kétéves Piszu a rácsos ágy peremét megmarkolva, előre hátra ringatva magát az éjszaka közepén átközlekedik a gyerekszoba túlsó végébe. Ágyastul. A megfelelő zajjal. Hazafelé, a Gellért téren a 47-es villamos hátsó ütközőjén két kölyök. Ezen elámultam, ilyet ötven éve nem láttam. Arra még emlékszem, ahogy a hatvanas években egy köteg 2x4-es (keret)léccel fölugrottam a Budára tartó nyitott peronú 44-esre. A dekor áruházban vásároltam ezeket sok évig, a Fehérhajó utcában. Hol van már az a bolt. Aztán az a sztereotípia is megfordult a fejemben, hogy Amerikában az efféle csínyeket mosolyogva jóváhagyják, hadd szokja a fiú az életet. Még fél másodpercig azt sem tudtam eldönteni, kinek a pártját fogjam. Aztán keresztbeálltam a síneken, és kiszálltam az autóból. 2003. dec.2. kedd 03:47 Megfejtődött a 120 ezer. Kis műtermes képem indulóára a BÁV aukción. Megmutatták a katalógust. Márfy és Tóth Menyhért is ennyi. Te jó ég. Bocs, akkor rendben. A Blitz Galéria húsz év után hazakerült aranykereteit viszont kijavítottam. Az egyiket le is ejthették, a kép végigkaristolva. A hátára ráírtam, hogy Kedves Gyűjtő, restaurálnám, ha megengedné (térítésmentesen). Most az izgalomtól vagyok ébren, a fene egye meg. Délután mehettem az egy hónap után harmadjára megjavított vakumért, most rendszerbe állhat a másik három mellé, a képek fotózáshoz. Úgyhogy fölébredve most fölszereltem, s vagy ötven fénymérés; a fej beállítása. Hogy ezt mért nem lehetett másnapra hagyni. De annyira várom, hogy végre üzemkész, hogy végre ne kelljen törődni vele. Fiamat utolérem mobilon, utcáról, az utolsó percben: Nem tudnál hatra a Zsidó Művházba jönni, az Operához? Fizetem a taxit. Én is későn tudtam meg, hogy az 1962-es Kés a vízben Polanski filmet vetítik. Igen, a Hamu és gyémánt, az Éjszakai vonat, a Mater Johanna időszaka. Most is megrendítő volt, sírnivaló. Ma este hatkor ennek az idén újraforgatott változatát vetítik: Gábor Altorjai Törn, német-izraeli film. Állítólag beállításról beállításra követi az eredetit, a végén valami csavarás. Tisztelgésnek szánta a 70 éves Polanski előtt, elküldte neki díszdobozban. Az ötlet őrültség. És lehetetlen vállalkozás. Ez annyira nyilvánvaló, hogy ha mégis belekezdett, hátha van benne valami. Igazi dilemma, elmenjek-e. Féltem magamban az eredetit. Hajnali e-mail. Kedves István, ott, Ámerikában. Köszönöm (félhangos) dörmögésedet, töprengésedet. Ha jól értem, ami magadról: Szerintem a rendszeres munka kötelező. De ez nem ugyanaz a kalauzoknál és a művészeknél. Ha a szíved odahúz időnként Amerikába (te tudod), ez elegendő indok egy életformához. Ami rám vonatkozna (megint csak, ha jól értem gondolataidat): Hogy ne hazudjak: gondolom, másokat is segít, amit leírok (magamról is). Én jól szórakozom vele. Nem kitárulkozni nehéz, hanem tisztán látni (magamat is). A Lao-Ce idézeted megfog: He who knows, does not speak. He who speaks, does not know. (Aki tudja, nem beszél. Aki beszél, nem tudja - valahogy így fordítanám.) Igen, én nem tudom, én néha nagyon nem értem ezt az egészet. Azért beszélek (annyit). ölel: D 20:47 Csak elmentem Katával a Kés a vízben II.-re (Törn a címe). A két kakaskodó fél ezúttal nő. Nahát. Az első tíz perc csakugyan pontosan ismétli az eredeti film beállításait, itt az asszony veszi át dühösen a volánt, veszi föl a stoppost stb. Akkor hazaindultunk. Igaz, nem csak ezért. Katát zavarta a három igen rossz arcú szereplő. Nekem meg az első képsoroknál beugrott, még az eredetit is unnám másodjára. Nemhogy ezt. Aztán este a Népszabadságból megtudtam, hogy mi (lett volna) itt az ábra. Hogy a két nő elcsábítja egymást. Hűha. Altorjai Gábor, Németországban élő filmíró és rendező: Mindig úgy gondoltam, hogy az eredeti Kés a vízben fő motívuma a két férfi főszereplő közötti homoszexuális vonzalom. Én nem gondoltam úgy. A premier még hátra van, mert Polanski még nem látta a művet, majd ha ő nekik ajándékozza a jogot. De jó, hogy otthagytuk. Hazafelé elkanyarodtunk a Nagymező utcába, hogy Katának megmutathassak három arasznyi műanyag mikulást egy kirakatban. Háttal állnak felénk, két tanga bugyit tartanak, és riszálják a feneküket. Nádas Péter fotókiállítása a Mai Manó Galériában. Amikor hallottam, hogy 500 fotót csinált kertje körtefájáról, azt mondtam, már az indulás rossz. Ötöt kellett volna. Tán tizenöt-huszat rakott ki, ez is sok, de még tűrhető. Lenne. Hanem a szép nagy keretek közepén tán 15 centisek a fotók, idézetek; a látványba belebújáshoz, az átéléshez kicsik. Arisztokratikusan elegánsan unalmas. 2003. dec. 3., szerda 09:32 Szia J.! Kérdezted, hogy még mindig vannak-e Mária-jelenések Medzsugorében? Itt a november 25-i üzenete: Drága gyermekek! Arra hívlak benneteket, hogy ez az idő legyen számotokra még erősebb bíztatás az imádságra. Kicsinyeim... ti legyetek a szeretet, az öröm, boldogság és a béke ebben a békétlen világban... Köszönöm, hogy követtétek hívásomat. Ha belegondolok, azért ez furcsa, hogy Mária szövegébe kissé belelektoráltam. Levél Nádas Péternek. 40 forintos bélyeg kell majd rá. deske.hu / 12. váliNEWS / 2003.2003. dec. 2. 20:47 DE AZÉRT NINCS HARAG?! ölel: D 2003. dec. 4, csütörtök 13:18 - 18:01 Nem emlékszem boldog álmomra. Tényleg. Talán a csajokkal, valaha. Most meg: bíztattak, elővettem az altfurulyámat. (Megvan, ez igaz. A tenort rég kitettem a kukára.) Fura zengő, öblös hangja volt. Ismét bíztattak, improvizálni kezdtem (amit ébren nem tudok). Valami földöntúlian gyönyörű zene volt. Aztán egy másik dallam, egy harmadik, hosszan. Félálomban már azzal foglalkoztam, hogy mi lehet ez. Hacsak nem a tegnap elkészült két új kép tükröződése: Ékszerműterem A/03/44 és Műterem zöld ablakkal A/03/45 Több képet nem is hiszem, hogy kezdek idén. 20:48 Megvan a jövő évi Lukács-bérlet. 120 és 230 ezer között árulják. A legolcsóbb a / szekrényes / elővételi / törzsvendég kategória. (Törzsvendég, aki leadja az idei bérletét.) 21:52 Levél a Szerzői Jogvédőimnek. Bp. V. Falk Miksa u. 30. KEDVES HUNGART! 2001. 11. 26. dátummal Önöktől értesítőt kaptam, mi szerint a Kiselbach Galériában 2001. decemberében elárverezett Zsidótemető 2. változat A/01/33 képem utáni jogdíjam * megérkezett, bruttó 35 ezer forint. Kérem szíves válaszukat, hogy pénzem éppen két év elfektetést ki és mi okozta. (A Galéria az aukciós szabályzat értelmében ezt a pénzt egy héten belül megkapta. Érdeklődöm, hogy az elmaradt kamatokat ki téríti meg nekem. Válaszukat várva, szívélyes üdvözlettel: * Kevesen tudják, még kevesebben tartják be, hogy minden eladott képem után 5 % jár nekem, és majdan utódaimnak is. 2003. dec. 5. péntek 04:58 Kedden hazahoztam a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatra beadott három képemet a Műcsarnokból. És nem volt erőm a Szépművészetibe bemenni. Homlokzatán méteres betűkkel: MONET. Talán majd ma délben. Előtte még egy emeletes rácsoságyat kell lehozni a Rózsadombról. Ugyancsak kedd óta, 06:58-kor, elhaladtomban a Lukács uszoda felé, a Török utca kettő táján egy rigó szól, valahonnan fenn a magasból. Mi olyan boldogító ebben? 08:44 Mondom a rigót egy sporttársnak, azt mondja: sajnos, sajnos. Márciusban kellene. Nem tudom zoológus-e vagy rendmániás. Mint én. 21:22 Egy segélykérő kör-e-mailt kaptam délelőtt, én is továbbítottam már vagy 100 címre. Estig három visszajelzés. Most jutott eszembe, hogy ide is beteszem: Subject: FW: NEM KAMU - segítségkérés!!! Sziasztok! Kérlek olvassátok el, nem kamu, a párom kollégájának a kislányáról van szó, ismerem őket. Ha Ti nem vagytok B RH negatívok akkor kérlek küldjétek szét minél több helyre hátha valaki tud segíteni. Köszönöm szépen, Tímár Vera, 2003.12.01. ( Ő a tesóm munkatársa!!!) Az üzenet: Segítséget kérek. Jó barátunk kislánya súlyos csontvelő-károsodással kórházban van, vérdonort keresünk neki, olyan ember személyében, aki már adott vért és B RH negatív vércsoportú. A vércsoportból látszik, hogy ez elég ritka, ezért vagyunk kénytelen minden lehetőséget megragadni. Gyakorlatilag életmentésről van szó, hogy a kislány kihúzza a csontvelő átültetésig. Ha van ilyen személy, kérem, telefonszámmal együtt jelentkezzen a bigz00@freemail.hu e-mail címen. Köszönettel: Nagy Zoltán 2003. dec. 6., szombat 17:08 Tegnap délutánra hullafáradt az ajándéknak ígért emeletes gyerekágy szétszerelésétől, több óra csavarozás, miszlikbe, soha többé össze nem rakható satöbbi. Aztán összeszedtem magam, fél ötre a Monet és barátai a Szépművészetiben. Majd egy hete nyílt, és még nem láttam. Most se. Nem engedtek be, hogy ma már nem, túl sokan vannak. De vegyek elővételbe jegyet, akkor nem kell majd sorba állni... Ijedtemben vettem négyet, 6800-ért. Aztán megnéztem a kedves Tizianot. Ma tízre újra. Nem mondom meg milyen volt, ki-ki maga alakítsa ki. Egyébként se értékelni; használni kell. Volt boldogító találkozásom is, főművel. Az itthoni három képéből kettőt mindig is elsőrendűnek szerettem. Ez az egyik, itt: Monet és barátai. Én is az vagyok. Öt képem nyugodtan befért volna közéjük. Metró-átszállás közben a Deák téri aluljáróban az új PETRI ÖSSZES I., háromezerért. Ez is boldogító találkozás, nagyon szeretem. A VILÁG LEGNAGYOBB ÜNNEPE Vörös, vörös, vörös műbőr tárcák és vörös kombinék, vörös bor, vörös diploma, vörös kutya, Egy hentes kifaragja (vörös neon, körül feszes, fagyos kacsák) disznózsírból a Téli Palotát. Esetleg a közlekedési lámpák három napon át minden irányban vöröset mutatnak. ... UTÁLOK VÁRNI Hiányzol. Szőrösdeszka, meg laposabb, mint egy tetű - ilyeneket mondok, meg ilyenebbeket. Nyomdafestéket nem tűrő lénnyé lényegülsz, amikor hiányzol. Nem is beszélve arról, amiket gondolok rólad. Miért nem jössz már? (Valami konvertálási okokból nem szabad idézőjelet használnom, dőlt betűvel helyettesítem.) Este e-mail Várady Szabolcsnak - társszerkesztő - hogyan lesz az ÖSSZES tovább?: Négy kötet lesz, jövőre kettő, és 2005-ben egy. II. Műfordítások, III. Interjúk, IV. Vegyes prózák (tanulmány, kritika, verselemzés stb.) Akkor a java már megvan. 2003. dec. 7. vasárnap 20:25 Délelőtt a Nagykevélyre mentünk föl, Pilisborosjenő felől. A tetőn, szuszogva egyet, kerestük a rég leégett menedékház falait, pár éve még álltak. Semmi nyom. Aztán a göröngyök között egy konyhapadlófoszlány. Ennyi maradt. Közben Robi unokáját idézi. A hároméves kislány levelet diktált: (Az ékezethiányok is hitelesek.) Kedves Mikulás! Küldjél anyának egy uvegbogrét, Emmának egy macikát, nekem egy konyvet, amelyikben gyógyszerek mennek és házikós. Apának egy vodrot. A többiek írjanak maguknak. Puszi: Janka Aztán a végre megjelent Várady Összesről. Hogy túl vastag kötet, én levágom a nem-verseket. Merthogy mindenféle fordítások is, nem érdekel. Azt mondja Robi: maximalista, a negyven év alatt átlag két és fél verset írt, minden próza-sora is patikamérlegen. És nagyon jó. A versfordításaiból pedig például a Hadrianus-vers a tizenöt legjobb magyar munka között tartatik számon. Ja, az más. Akkor a kötet egyben marad. (Úgy szerettem volna írni, hogy egybe marad, de lehet, hogy ezt nem szabad. Talán aposztróffal, azt meg a net nem tudja rendesen.) Nézzük a verset: HADRIANUS CSÁSZÁR (76-138) LELKECSKE Lelkecske, te lengeteg, ingatag, testem vendége, útitárs, sápatag, sivatag, hallgatag helyekre visz most az utad, s játékaidnak vége már? 21:47 Most kaptam, a hajam égnek áll: Tisztelt Váli úr! Az ember mindig tele van kétségekkel: http://www.virusbuster.hu/hu/viruslabor/hoaxok/veradas_b üdvözlettel em Vagyis hogy ez egy (ártatlan) vírus, hoax. Dec 8. hétfő 10:04 És ez se igaz. Vagy. Szüts most mondja, ezek a víruskeresők minden körlevelet automatikusan fölvesznek. Ha mégis, nagyon aljas tréfa. 21:32 Délelőtt az Iparművészeti Egyetem dísztermében az elsőévesek félévi kiállítása. Mike anyaga két paravánon, rendben van. Tíz méterre tőle épp negyven éve az enyém volt itt, másodéves. Akkor majdnem megbuktattak rajzból. Délután anyácskámnak segíteni, a karácsonyi bevásárlások. A lifttől visszafordulva elkeseredetten kereste a cédulát a lajstrommal. A konyhaasztalon találtuk meg. Közben megrótt, hogy nem téli sapkában vagyok. A Skálában hosszasan tébláboltunk a pultok között, hol vannak a konyakok, s milyet is kell venni. Hogy a BRANDY feliratú az konyak-e. A szívspecialistának, persze, karácsonyra. Végül egy orvosfeleség igazított el, kedvesen, rábökve egy háromezer forintosra, hogy a férjem ilyet szokott kapni. Azt vettük meg. Meg négy flakon étolaj, egyebek. Gurulószatyorral. 2003. dec.. 9., kedd 09:16 13 és fél év után ma lettem törzsvendég. A kabinos odasúgja: elfoglalták a 43-ast, de félretettem magának egy közeli szekrényt. Aztán előhúzza zsebéből az A/03/45-ös képem egy iszonyúan lila repróját, hogy tegnap töltötte le a netről a Sanyi bácsi számára. Mondom, majd csinálok jobbat. A zuhany alatt F. fölkínálja, hogy kölcsönadna egy háromoldalas angol Monet-életrajzot. A vízben megállítanak, hogy 800 ezer indulóárral ma aukcionálják a Kempinszki Hotelben egy zsidó temetőmet. (A/84/21, mutatom.) Aztán az öltözőben ugratnak, mért nem festek inkább önarcképet. Mondom, 68-ban megfestettem magam kék cári tiszti egyenruhában, arany parolival, égő várossal a hátam megett. A történész aki mindent tud, megjegyzi, hogy a kék szín nem stimmel. Az ott, akkor bányásztiszti egyenruha volt. Az egyik ilyen tábornoki rangú főemberüket 1910-ben Selmecbányán ki is tüntette az Osztrák-Magyar Monarchia, arra emlékezve, hogy valaha ott végezte bányamérnöki tanulmányait. A neve nem jut eszébe. Ugyanis - tette hozzá - Európában, a többit egy évszázaddal megelőzve, ott volt legelőször ilyen főiskola. 12:45 És még mindig csak délelőtt. 1/. Az Iparművészeti Egyetem kérte: 2003.12. 09. AJÁNLÁS MUNKÁCSY-DÍJRA Nádor Tibor korosztályának legjelentősebb magyar festője. Szívélyes üdvözlettel: Váli Dezső 2./ Hét telefon, egyebek mellett a Győri és Kecskeméti Múzeum igazgatójának, egy kollega 10 éve elkallódott négy képét kéri számon rajtam. Fogalmam sincs, hova kerülhettek. A győri állandó múzeumi anyagunkba már nem kerültek be, a Történeti Múzeumi kiállításunkon még szerepeltek. A kettő között valahol. Ő hazavitte? Visszavonta? Ott maradt a raktárban? 3./ Népszabadságtól telefon. Időegyeztetés interjú ügyében. Hogy adnék-e. Naná. 4./E-mail váltás, egy ungvári honlap szerkesztője közölné ezeket a Le Meux-i leveleket. Érdekes, közösségteremtő a kezdeményezése, érdemes belenézni: http://hhrf.org/ungparty/ 5./ Telefon az egyik valaha elajándékozott legjobb képem ügyében. Úgy tűnik, már nem kell, és visszakapom. 6. Megfestettem az A/03/46-ot. Csak azért, mert Szüts szerint a 45-öset még folytatni kéne. Ahhoz nem volt kedvem nyúlni, inkább még egyet próbálok ebbe az aranyos csicsás keretbe. 2003. dec. 11. csüt. 17:52 Semmit nem írok, mert elvesztettem a szürke sapómat, és nagyon szomorú vagyok. 2003. dec. 12., péntek 09:43 Tegnap a Népszabadság interjúmat írtam át meg át, sürgősre kérték. A téma a művész és lakhelye. Jövő szombaton jelenek meg. (Hogy milyen is a Margit körút 8.05 kor, már uszodából jövet:) ...Már élettel teli. Az utolsó, szaladó, elkésős kisiskolások. Őrült forgalom. Hihetetlen belegondolni, de amikor ideköltöztünk, a Mechwart téren még nem volt közlekedési lámpa. Gyakran vagyunk napihír, az itteni forgalmi dugók. Közben sorra nyitnak az ismerős boltok. A Margit utca-Török utca sarkán benézek a szerszámboltba azon a ritka napon is, amikor nem vásárlok szerszámot. Egyszer kölcsönadtak egy falcgyalut, kiállításaimat számon tartják. Aztán az antikvárium, az még zárva ilyenkor, de kulcsommal megkocogtatom a kirakatüveget, és beengednek, ha megláttam valami kincset a kirakatban. Legutóbb az Illyés-naplókat. Intünk egymásnak Koronczai órással, mindig invitálom, jöjjön úszni, tudom róla, hogy fáj a dereka. Azt is tudom, hogy a lánya hívatást váltott, édesapja mestersége után most tanulja az ékszerészséget is. A ferencesek melletti kapualj lépcsőjén fektéből már felült az öreg hajléktalan, nappal is ugyanott időzik, még senki se látta felállni. Lehajtott fejjel, előtte papírpohár, nem szól, nem kér. Majd az élelmiszerbolt, feleségem bíztat, hogy itt vásároljak, pártolni kell a magyar boltokat. Korábban pacsniért jártam hozzájuk, gyerekkori emlék, aztán negyven évig sehol se láttam... (A teljes szöveget csak jövő szombaton illik megmutatnom.) Aztán egy ajándékozó levél. Egy képem tíz éve az Építész Tanszéken, most valahogy már nem kell nekik, oké. Hát átajándékoztam egy pár szobával odébb, ahol örülnek neki: Magyar Iparművészeti Egyetem Rektori Hivatal 1967-ben diplomáztam, itt. Én soha nem irigyeltem a cambridgei vagy oxfordi diákokat, olyan oktatást (és nevelést is) kaptam. Ötödévesen egy szerelmes levelemet először Szrogh tanár úrnak mutattam meg, ebédidőben, a Remíz melletti vendéglő teraszán. Megkorrigálta, azt is. Az Egyetemnek ajándékozom egy festményemet abban a reményben, hogy ... satöbbi Meg még egy munka, a megküldött Magyar Nagylexikon szócikket írtam (nem is) kissé át. Drága Gy.! Egyszer be kell fejezni. Igyekezetem az eredeti szócikket követni, csak kissé összeráztam SZEMSZERKEZET szerint az egészet. Nem ismerem igazán a lexikonírás elveit, én csak egyet írtam, 14 éves koromban, egy Geológiai lexikont, a C betű végéig jutottam el. De úgy vélem, a véleményeknél fontosabbak az adatok. És jó, ha az egyfélék egymás mellé kerülnek. Egyen aggódom kissé, gondolom, egy ilyen Szerkesztőség hivatalból ógondolkodású. S nekem a web-címemet sokszor kihúzták már különböző publikációkból, hogyaszongya az reklám. Holott csak egy e-könyv címe, illetve dehogy is egy, a legfontosabb. Három évem munkája, de nem ez a lényeg, hanem hogy egy csakugyan teljes adatbázis azok számára, akik enélkül nem tudnának nyugodtan elaludni. Netán. Ha ezen továbbit csiszolni kellene, éjjel-nappal ügyeletet tartok e-mailen vagy mobilon... És a szöveg. (Reggel a zuhany alatt F. megkérdezte, hogy ugye közlöm. Eszembe se jutott volna.) Váli Dezső (*1942. okt. 2. Bp.): festő. A bp.-i Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakán diplomázott (1967). 1959-től foglalkozik festészettel. Periódusai: absztrakt időszak, (1969-1983), Régi zsidó temető sorozat, (1984-1987), Műterem-sorozat (1987-től). Korai munkáira Paul Klee és Bálint Endre hatott. Első temetős képei saját fotói alapján készültek. Váltás után kezdetben saját műtermét festi, majd ez a téma lassan nem konkrét (időnként szerzetes-, vagy börtöncella jellegű) enteriőrré formálódik. E hosszan érlelt, végletekig letisztult szerkesztésű képeinek kompozíciós elemei a falak, a lecsupaszított berendezés (asztal, szék) amelyeknek tárgyszerűségét olykor a beszüremlő, transzcendens aurát teremtő fény oldja fel. Hangvétele lírai, színei visszafogottak. A hagyományos olajfestés-technikát követi. Pontos oeuvre-katalógust vezet. Műveit csak kiállítási célra engedi ki külföldre. Minden évben egy-két hónapot alkotóházban dolgozik, 1980 óta Kecskeméten. Tanulmányutjain minden múzeumot végiglátogat: Európa, New York, Észak-Korea és Izland. Hobbija: fotózás, irogatás. A Zebegényi Nyári Képzőművészeti Szabadiskola kollázs-montázs szakát vezeti (1975-1979). A bp.-i Képzőművészeti Főiskola vendégtanára (1991-92), majd az Iparművészeti Főiskola tanára (1994-95). Fontosabb kiállításai: Műcsarnok (1981), Ernst Múzeum (1987, 1990, 1997, 2002). Derkovits-ösztöndíj (1977-1980), Munkácsy-díj (1986), Pollock-Krasner ösztöndíj /USA/ (191993. 1997). 1994-ben egy kortárs festészeti gyűjteményt hoz létre, állandó kiállítás céljára. (Győr, Városi Művészeti Múzeum). Megjelent publikációi: C-napló 1958-1992, (1992), Tanú ez a kőhalom. Zsidó temetők Közép-Európában, (fotóalbum Sáros L.-val), (1993), Váli, monográfia (1997), valamint megjelent összes munkája; Váli-oeuvre, CD-ROM-on és interneten, deske.hu (2000). A repró adatai: „Fehér műtermek I. (A/00/17)” olaj, farost 60x60 cm, 2000 Antal-Lusztig Gyűjtemény Vettem egy pótsapót. Ez is szürke, elbűvölően puha, a fülemhez simul és meleg. De én az elveszettet szeretem. Pedig az szúrt is. A napokban írtam, hogy igen gyönyörűen improvizáltam altfurulyán (álmomban), és milyen boldog voltam. Most egy barátom fölhozta Bach Fuvola szólószonátáit, CD-n, hogy hátha ez volt... és ettől is... Nem ismertem. Jó zene. Három Hanta? testvér muzsikál egy negyedikkel, a név magyar is lehetne, de, ha jól látom, belga. Most valami multiviamint szedek, lázasan. Vagy talán csonterősítőt. Kata azt mondta, ha kész, enyém az üveg. 2003. dec. 13., szombat 19:25 E-mail a távoli-közeli Ungvárról. Amikor a gyerekeim egészen kicsik voltak és kirándulni mentünk (és nem volt még kocsink), a fiam elvesztette, vagyis a taxiban hagyta kedves kockás sapkáját. Ő is nagyon szerette. Érdekes módon nem ő, hanem a nála kisebb Csönge esett nagyon kétségbe, és zokogva mondta a bátyának: Kolos, én gurítok neked egy sapkát. Ez a családunkban azóta szólássá lett, talán azért, mert bő hét múlva a taxis megtalált minket (!!!) és visszahozta (!!!) fiam kockás sapkáját. Az eset után tökéletesen meg voltunk győződve arról, hogy ezt bizony a húga gurította neki. Egy másik levél, vagy én vagy ő elég süket, mert azt se tudom, kicsoda, mely országból. Hogy ők a honlapjukon a közép-európai kultúráról (?) egy blokkot csinálnak, belinkelnének, ha hozzájárulok. Cserébe, az övékét meg én, ha tetszik. Nem volt türelmem rendesen beléjük nézni, írták, hogy ezen nézhetem magam: http://hu.d-i-s-c-o-v-e-r.com/add.cgi /, Ez meg a Link Back: http://hu.d-i-s-c-o-v-e-r.com A Regional Directory of Hungary. Még mindig levél, hogy az Enciklopédia Kiadó december elsejével nyilvánossá tette művészeti adatbázisát, az aktuális művészeti programokat közli stb., ez jó. www.artportal.hu Gratuláltam nekik, és jeleztem négy hibát a képeim alatti szövegekben. Hogy mikorra javítják ki; abból rögtön kiderül, milyen komoly az egész. Tavaly? idén? tavasszal a Műcsarnok még az előző őszi műsorait hirdette. Egy utolsó levélből vett Thomas Mann idézet: "A világ végső soron egyetlen problémát vet fel: miképpen törheti át, miképpen juthat ki az ember, miképpen szakíthatja fel a gubóját, és lehet pillangó belőle." Kaland. Miből lesz egy alkotó periódus. Avval kezdődött, hogy Szüts folytatandónak ítélte az A/03/45-ös cirádás-keretes új képemet (lásd december 4.), vagyis lecseszte. (Megjegyzem, a párját már elvitték.) Nem volt bátorságom hozzányúlni, inkább kezdtem egy másikat. Abból is lett valami. (Még mindig várunk a digi fotógépre, nem tudom mutatni.) Hanem annak már nem jut ilyen ráma. Tegnap délben észbe kaptam, azonnal le a Margit körúti keretboltba, aminek eddig mindig csak a kirakatát. Keretléc kellene folyóméterben, vagy ha netán gérbe le tudnák vágni... Mikorra? Álltam a tekintetét, mint Petri egyik halálosan komoly és viháncolós korai csajos versében*: MOST. Itt már kapitalizmus van. Mobilon behivatott a szomszédból a segéd, végül nem egyet, hanem hármat, nemcsak levágták, össze is ragasztották, üvegezték. Ott ácsorogtam a gép mellett, tartottam a léc végét, közben beszélgettünk, feleségéről, a szerszámok elveszékenységéről, és hogy mikor vállalnak majd gyereket. Az üveget vonalzó nélkül vágta a fiú. Másfél óra alatt megvolt az egész. Ebből ezek után sorozat lesz, 30 x 42 centisek. A 30 van elöl, elborzadok, hogy 42, vagyis hogy állóformátum. Az arany keretek már átfestve, a padlón száradnak. A megcsiszolt lemezek méretre szabva. A nehezén túl vagyok. * Mivelhogy sírt, és mivelhogy el akart rohanni, és néztek is bennünket már mindenfelől: sietve felemelkedtem, és kezemet némi súllyal, anélkül, hogy teherként, az alkarjára helyeztem, miközben tekintetem remegve, de szilárdan hatolt pupillájába egyenest.. ... /Eképp jeleztem/ Egy ilyen filmre muszáj elmenni, Zugló, filmklub, péntek este. A vágy titokzatos tárgya, Bunuel utolsó filmje, 1975, evvel búcsúzik a szakmától, az élettől(?). Mondja is a klubvezető, a világ legfontosabb filmjei egyike, jó, ha az ember jártas a szürrealizmusban, és hogy itt bizony gondolkozni kell, nem könnyen adja magát. Majd utána megbeszéljük. Csomó dolgot nem értettem, de csak fél órám volt az utána, így azóta se. Nem tudná nekem valaki megmagyarázni (ezt megsúgták:) mi a poén abban, hogy a főhős figurája két színésznőre van kiosztva? Miért visz az üzletember időnként a vállán egy koszos zsákot? Miért találnak a kastélyban egeret? Mi az a nő-jelenet a zárójelenetben, a kirakatban, és miért nem hallani közben a főszereplők hangját? Mi az a robbanás a legvégén. Vagyishogy hogy miért. Beismerem, hogy tök hülye vagyok ezekhez a szimboleumokhoz. Bár gyanakszom, ha egy átlagértelmiségi ennyire nem érti 2003. dec. 14., vasárnap 07:50 Elbűvöl ez a Márai. Fontos dolgokban nem értek vele egyet, meg nem is igen mond nekem újat (bocs), de ahogy fogalmaz! Európa legjobb szellemeinek meggyőződése, hogy a bolsevizmus nem lehet az occidentális* tömegek életformája. Mesterségeket meg lehet tanulni, hivatásra csak teljes önfeláldozással, egyfajta kegyelmi állapotban lehet felkészülni. De aki szerepet vállal a világban, búcsúzzon el sok mindentől, ami tetszetős káprázat, a nemzeti önérzetnek hízelgő pátosz és öncsalás.... /Röpirat/ *Nem találtam meg az Idegen szavak szótárában, talán a latinosok tudják. Tényleg, még egy szótárban megnézem. Valami hasonló szavak vannak csak: leesik, lenyugvó, halandó, nyugati. Ez lesz, leginkább. Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű. Történhetett volna velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot... /Füves könyv/ Végül is tudnod kell, mi volt dolgod a földön. Semmi esetre sem az, hogy bizonyos összegű, állagú és minőségű csontot, húst, zsiradékot és zsigereket vegyi üzemben tartsál. Az sem, hogy címeket, rangot gyűjts, elnök legyél valamilyen társaságban, díszes ruhákabn sétálj és rázzad a csngőt. Az sem - s ez már jobban fáj - hogy boldog legyél, mert boldogság nincsen, hiszen minden vágyad a megvalósulás pillanatában eltozul, s inkább nyűg már, mint öröm. Ilyen az ember. Nem, egyetlen dolgod, létezésed egyetlen értelme a földön, hogy megismeerjed az emberi és a világi dolgok igaz természetét, az emberi és a világi lények összetartozását, s méltányosan viselkedj akkor is, ha embertársaid méltatlanul viselkednek. Ez volt dolgod a földön, nem több... /Füves könyv/ Hogy honnan vettem a szöveget. A Lukácsban ügyvéd barátunk körbeosztogatta előadásának levonatát, a Második világháború és történelmi következményei Magyarország szempontjából - témakörhöz szólt hozzá. Fanyalogva tettem el, megint egy házi feladat, nagyon kevéske olvasásidőmből. Ráadásul a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Kiadványa, a Tizenhatodik Magyar Őstörténeti Találkozó anyagáról. Csak nem a sumírhívők? Lehet. De ez az írás jó volt. Márai és Cs. Szabó szemszögéből értelmezte a témát. Két hónapja voltunk Katával Izlandon. Soha nem gondolok az útra, nem jut eszembe. Mennyire volt ez akkor nekem fölösleges? Valamivel tapasztaltabb vagyok, kétségkívül. Láttam fekete homokot, gejzírt, gleccsert, tűzhányot. És? Ha a Szabó Lőrinc-összesre csak gondolok is, fölizgulok. 2003. dec. 15., hétfő 21:58 Várady versek. Nem akarnám félrevinni a dolgot, V. egy komoly! ember, de megint csak egy angyali-könnyed-szomorkásat idézek. Egy komolytalan vers: Csigabigámia. (hangszóró be) 2003. dec. 16., kedd 10:23 Csigabigámia a hangszórótlanoknak is. Csak mostanra sikerült Katától elhalásznom a kötetet, aludt. De sokkal jobb hallani, ahogy Ő szavalja. Csiga férfi, csiga nő, búsan az és vigan ő, rajta csigaviganó, csigaszép és csigajó. Szarva ki és szarva be, ver a csigafi szive, dübörög a csigavér. „Odavagyok kegyedér’!” „Nosza, ha csak ez a baj”, így csacsog a csigacsaj, „oltár elé odamászunk, s betelhet a csiganászunk.” Sok szerelmes tapadás: hül a hév, mi tagadás. Azt gondolja csigafi: „Mégse ez az igazi. Ni, ott az a csigabige! Azt ha kaphatnám telibe! Ne volnék csak házas csiga! De aszondom: nem addig a! Vár az örök csigaéj, amíg élhetsz, addig élj! Az nem válik, ez meg prűd? Veszek még egy jegygyürűt!” Ilyen felcsigázott csigát nem tart vissza erkölcsi gát. Mit bánja, ha esik, ha fú. Ég haragja? neki smafu bűnlajstrom és hibalista. Így lett csigabigamista. 10:48 Világos, hogy csak azért lettem beteg, hogy túlfáradásomon túladjak. De Kata kitolt velem, elküld orvoshoz - náthával! - hogy ne megint - szokásosan -, karácsonykor legyek beteg. Üldögélek a váróteremben, sokan vagyunk. Hallom: - Ezt nem lehet kibírni! Ennyit várni! És mióta beszélgetnek már azok ott benn! A nyugdíjasok csak haljanak meg. Haljanak éhen! A Medgyessy fizetése! Valaki csitít: - Be tetszik jelentkezni telefonon, akkor időre lehet jönni... - Az is csak huncutság! Nem ér az semmit! Megy a sok pénz a Matávnak! Együtt találták ki! És nézze ezeket a kopott székeket! Közben barátom új könyvét olvasom, a trópusokon gyógyít, hónapokat, egy jószolgálati szervezet keretében: A Fülöp-szigeteken... a kórházak: ágynemű alig van, az anya és beteg gyermeke egy ágyban fekszik - s ez még a jobb is eset! Az a rosszabbik variáns, amikor két idegen beteg szorong egy ágyon, sokszor kortól, betegségtől, bizony még nemtől is függetlenül. Ráadásul csak az igen súlyos betegeket veszik föl.... A szegényrendelésünkre egy tizenegy éves gyereket hoztak. Pálmalevél sértette meg a szaruhártyáját. Azonnali műtétre volt szüksége. Mi nyomban a helyi klinikára kísértük, ahol a megállapodásunk értelmében a szemorvos ingyen látja el a betegeinket [a német segélyszervezet fizeti ki]. A megállapodás azonban csak az ambuláns ellátásra, és nem a műtétre szól. A kollega az operációért 600 dollárt kért a koldusszegény, sokgyerekes szülőktől, akiknek persze 100 peso sem volt a zsebükben. Az apának szerencsére volt bátorsága visszajönni hozzánk... Ma egy óra alatt elérjük a hegyi rendelőt, egy fakunyhót. Az ajtó fölé szegezett fakeresztről rájövök, hogy ezúttal egy templomocskában fogok gyógyítani. Anitáék a fakunyhós kápolnából nagy rutinnal pár perc alatt tábori kórházat, de legalábbis rendelőt varázsolnak. A padokból alakítják ki a patikát: a gyalulatlan deszkaülésekre kipakolják az oltáshoz szükséges felszerelést, tűket, fecskendőket, a fertőtlenítőszert és a gyógyszereket. Az oltár lesz az iroda, rajta oltási igazolásokkal, betegnaplókkal, receptekkel. A szabad ég alatt, hegyormoktól övezett, festői környezetben rendelek. Valahonnan kerítenek egy rozoga asztalkát és egy széket is... Nemes János: [...] Gyógyítás a trópusokon 2003. Melinda Kiadó Mindig tudtam, hogy dúsgazdag vagyok. És mégse panaszkodok. Legalább azt nem. Igaz, Kata se. 15:03 Fekvő!betegségemre hivatkozással kértem Katától ebéd utánra kis édességet. Hogy szedne elő valamennyit az általa -nagyon helyesen - eldugott mikuláscsomagomból, amit csak adagolva kaphatok meg, nehogy figyelmetlenül, és egyre ingerültebben egyszerre fölfaljam az egészet. Kérésemet hárította, ha beteg vagy, nem szoktad az édességet kívánni. Ez igaz. Csapdahelyzet. 2003. dec. 17., szerda 17:12 Ágyban, párnák között. Csak ennyi időre kelek, mélyalvások közepette: a levelek. ...Igen, "pógáribb" a tálalás mindenképp. Ld. Ékszerműterem, Műterem zöld > ablakkal. Bútorképként kellemesen illeszkednek a régiségkereskedőknél > szerencsésen kifogott "családi örökségként" emlegetett "berendihez". Kicsit > talán domesztikálják, megszelidítik a Váli önarcképeket. Mondhatni > kellemes. > Bocs a képzavarért. > SZÉP KARÁCSONYT! H. Szóval giccs lettem. Ah, mely rémisztő! Túlélem. Mi újság Kaposvárott? Áldott karácsonyt! VD. > Gyógyuljon meg mielőbb! > Azaz pihenje ki magát, arra mindenképpen jó a nátha, jó alkalom > önmagunk kényeztetésére... > A szépnevű bíbor kasvirág-tea pedig jó immunerősítő, > citromlével különösen. És ami a mikuláscsomagot illeti: > a gyógyulás egyik előfeltételének is tekinthető... a csokoládé... M. Levél, habár kör-; fiamtól, a szomszéd szobából: Üdv mindenkinek! ...ismét rászántuk magunkat egy kis karácsonyi zenélésre. Úgyhogy az év legsötétebb napjának másnapján ismét ismert és még ismeretlen Éjszakai Repülés számok szólalnak majd meg a Rézmál kávézó falai között. A műsor a plakáton látható kiírás szerint megint "exkluzív üldögélős" lesz, sok új számmal, és néhány meglepetéssel, amiről most nem beszélnénk inkább, ha eljöttök, meglátjátok. Tehát a lényeg: ÉJSZAKAI REPÜLÉS exkluzív üldögélős karácsonyi HANGVERSENY 2003. DEC. 22. RÉZMÁL KÁVÉZÓ nyitás: 19:00 belépő: 500 HUF ... VM. Igyekszem jelen lenni! Baromira elősegítené a dolgot egy kis meleg rakott krumpli a konyhából. (Kata szerint a jégen van megbontott tejföl is.) Hálám, előre is! VD. (Aztán küldtem neki egy SMS-t a szobájába, hogy nyissa föl az e-mailjét.) Tegnap lógó orral jött haza az Egyetemről. Előtte egész éjjel laborált a műteremben, úgyhogy a kisszobában aludtam. Reggel fotómunkáikból félévi kiértékelés, vagy negyven gyerek kétórás kiállítása a díszteremben. -És mi volt?! - Az enyémnél csak hümmögtek, az egyik tanár azt mondta, eléggé képszerű, és mentek tovább... Aztán elvihogja magát: ötös lett! A legjobbaktól archiválásra bekértek egy-egy lapot, tőlem az összeset! Elindult hát. Öregszem, megkönnyeztem. A hatvanas? években volt Pesten egy legendás bűnügyi nyomozó, akit akkor szokatlan módon nevesítettek, újságcikkek, interjúk. Híresen szépszál, keményöklű férfi volt. Emlékszem egy történetre, hogyan állt a bérház kapujában leeresztett pisztollyal a bekerített és éppen felé menekülő bandita elé. Ha te most engem lelősz, halálra ítélnek. Ha pedig .... és az megadta magát. És mostanában egy új interjú vele. Kilencvenedik éve táján, összetört vénember. Felesége meghalt, egyedül él, beszélgetés közben többször elsírja magát. Hát így. És e-mail Nemes Jánosnak, a fent idézett [...] Gyógyítás a trópusokon 2003. Melinda Kiadó - könyv szerzőjének: Kiolvastalak. Tanulságos volt. Te már ti vagytok. Te élsz ezekben a szörnyűségekben és örömökben is, ami nekünk csak távoli kuriózum. Figyelmeztetsz. Kösz. D. 2003. dec. 18., csüt. 05:12 E-mail a Kossuth-klub, a zsidó Bálint ház, valamint a Zeg-zug; a zuglói Műv. ház filmklubok vezetőjének. Általa volt szerencsém két-három (jó) filmet is megnézni az elmúlt években. KEDVES PERLAKI TAMÁS! Én magát megölöm. Vagy ha tegeződtünk, én téged megöllek. Fél óra időm volt csak a Vágy titokzatos tárgya után előadását hallgatni, azalatt semmit nem tudtam meg a rejtélyekről. Vegye figyelembe, hogy csak egy mezei festő vagyok, szoros szellemi korlátokkal. A honlapomra is föltettem a múlt héten a kérdéseimet, és SENKI nem segített rajtam eddig. Szerettem volna a most keddi előadására elmenni, s kérdezősködni, de közben lebetegedtem. Tehát, ezt tettem a honlapomra: [...] (nem ismétlem meg, lásd föntebb, 2003. dec. 13. legvége) Beismerem, hogy tök hülye vagyok ezekhez a szimboleumokhoz... Az öregedő generációhoz tartozom. Tehát (kör)kérdésére filmjavaslataim: Hamu és gyémánt, Éjszakai vonat, Jules és Jim, A nap vége, Emberi sors, Starker, Kolja, Sápadt nap, (vagy micsoda, és a következő filmje is annak az orosznak): A szibériai borbély, Kiskakukk - így hirtelenjében. A Kés a vízben-nek igen-igen örültem. Semmit nem vesztett erejéből. A remake-jéről az első tíz perc után elmentünk. Igaz, hogy Katának fájt is a feje... Köszönöm a (kör)levelet! Baráti üdvözlettel: El ne felejtsem reklámozni, ma ötkor a Vigadó Galériában kiscsoportos kiállításunk. A Töredék metaforái (a lírai archaizmus képviselői) Szeifert Judit műv.tört. válogatta kiállítás 03.12.18 - 04.1.14 Közülünk egyiküknek írtam húsz éve: (Közben Kata éppen terhes volt. Úgy értem, állapotos.) szerelem. beteljesülve 70 grammos irodapapíron két példányban. és: hova a francba raktad megint a zoknimat - biztos, hogy ezt mondanám tíz év múlva? nem fogjuk megtudni ...Minden elmúlik. Hogy a képeimről is, újakat választottak a nagyokból, meg kettő a Németh-gyűjteményből. (képnézésből vissza: egér jobbgomb, a kép MELLÉ) A/03/06 (talán a legjobb, idén) A/03/15 A/03/32 Mutatom. (Evvel tök meg voltam zavarodva. Tűnődtem, kidobjam-e, aztán elkezdték dicsérni.) A/03/34 A/94/43 A/95/29 Nem tudom, el bírok-e menni a megnyitóra. Még valami szülői feladat, belinkelem a fiamat: www.ejszakairepules.hu zenekarának honlapja. Ő tervezte. Egy más világ. Ahogy látom, a bal középső fotót tőlem lopta. Niht fergesszen. Szombaton Népszabadság interjúm jön. Igyekeztem becsülettel meg/átírni. Most nem tudtam pont ugyanazokat mondani, mert direktben a Margit körútról kérdeztek. De azért. Most beszéltem telefonon a filmklub vezetőjével. Tehát figyelem, a zsidó Bálint Műv. Ház műsorán JANUÁR 6., KEDD, 6h.: JULES ÉS JIM! Az Opera oldalánál kell bemenni a Révay utcába, a Vidám Színpad után pár házzal. 2003. dec. 19., péntek 11:47 Karácsonyi üdvözletváltás hazánkfia Horkay Istvánnal, az USA-ból. Igen figyelemre méltó komjutergrafikáihoz ez alkalomból két megjegyzés is ment. Mindenki ezt csinálja, nem értek vele egyet. Mutattok a weben egy csomó kicsi képet, hogy lehet választani, nagyban is megnézni. Tömörített-csonkított jelenség lesz a műből, és mint a piacon, hogy melyik tyúkot kérem. D Nézem ezt a feje fölött összekulcsolt kezű aktos munkádat (Museum Factory / works / Digital Collages I.), egy hatalmas sötét gyönyörű műteremben, (a tiéd?), és az jut eszembe, ezek az első munkák számomra, (nem téged értve) amik valóban Pc-re, és végre nem blöffök. Eljutottam valami német helyre is, ahol megláttam a portrédat. Persze, ismerős. Most már. ölel: Ajánlom belenézni!: www.horkay.com Valamelyik linkben önéletrajza alatt egy vallomás, így kezdődik: Kleist once wrote: The Poet would be happiest if he could express his Thoughts without Words. (What an interesting Admission! wrote Ludwig Wittgenstein.) Vagyis: Kleist: A költő akkor lenne a legboldogabb, ha szavak nélkül tudná kifejezni a gondolatait. Szép gondolat. Én nem tudom használni. Erre rímel a web-aláírása alatti mindenkori mottója is: Aki tudja, nem beszél. Aki beszél, nem tudja.: He who knows, does not speak. He who speaks, does not know. > Lao-Tzu (Ez bizonyára Lao-Ce) A mi kiállításunk a Vigadóban. A megnyitón zsúfoltság. Szüts szerint Nádor és Vojnich kiállítása, faroston kísér Váli. Kétségkívül Nádor viszi elől a zászlót. Nem csak méreteivel. Úgy tűnik, nem is önkényes ennek a csapatnak, illetve gondolkodásmódnak az egybeszerkesztése. Szeifert Judit találmánya: a lírai archaizmus jegyében. Van közös bennünk: Bátai Sándor - Kárpáti Zoltán - Kazinczy Gábor - Király Gábor - Kopócsy Judit - Kovács László - Kovács Péter - Krajcsovics Éva - Molnár Péter - Nádor Tibor - Pápai Miklós - Szalkai Károly - Szarka Csilla - VD - Valkó László - Vojnich Erzsébet. (A fél kecskeméti / győri Alapítványunk csapata benne van.) A megnyitónk után a földszinten egy szép, emberi és csöndes kiállítás: Iványi Katalin. Azt hiszem, végig amatőr maradt, 1960-ban együtt rajzoltuk az aktokat a Dési-Huber Körben, én akkor néninek láttam. Igazi áhítat, a másodrendű képek között elsőrendűek. Hogy Bálint Endrére emlékeztet? És? Ha ilyen színvonalon?! 2003. dec. 20., szombat 13:40 A mai Népszabadság interjú (az egy művész - egy utca sorozat keretében) A SZÉNA TÉR CSODÁLATOSAN RONDA Váli Dezső Munkácsy-díjas festő minden hajnalban a Lukácsba tart, nyolc körül jön vissza. Azt mondja, vannak kedves boltjai, s a boltok jóvoltából kedves ismerősei. Többre nem is ér rá, csak a munkára van ideje. Kapcsolatait a honlapján át ápolja. [...] És milyen visszafelé? fotó: Móricz Simon Már élettel teli. Az utolsó, szaladó, elkésős kisiskolások. Őrült forgalom. Hihetetlen belegondolni, de amikor ideköltöztünk, a Mechwart téren még nem volt közlekedési lámpa. Gyakran vagyunk napihír, az itteni forgalmi dugók. Közben sorra nyitnak az ismerős boltok. A Margit utca-Török utca sarkán benézek a szerszámboltba azon a ritka napon is, amikor nem vásárlok szerszámot. Egyszer kölcsönadtak egy falcgyalut, kiállításaimat számon tartják. Aztán az antikvárium, az még zárva ilyenkor, de kulcsommal megkocogtatom a kirakatüveget, és beengednek, ha megláttam valami kincset a kirakatban. Legutóbb az Illyés-naplókat. Intünk egymásnak Koronczai órással, mindig invitálom, jöjjön úszni, tudom róla, hogy fáj a dereka. Azt is tudom, hogy a lánya hívatást váltott, édesapja mestersége után most tanulja az ékszerészséget is. A ferencesek melletti kapualj lépcsőjén fektéből már felült az öreg hajléktalan, nappal is ugyanott időzik, még senki se látta felállni. Lehajtott fejjel, előtte papírpohár, nem szól, nem kér. Majd az élelmiszerbolt, feleségem bíztat, hogy itt vásároljak, pártolni kell a magyar boltokat. Korábban pacsniért jártam hozzájuk, gyerekkori emlék, aztán negyven évig sehol se láttam... A Bosnyák téri piacon mindig van. Az innen messze egy kicsit, Pestre amúgy se járok át. Szóval egy reggel azt mondják nekem, nincs pacsni, és nem is lesz, tönkrement a sütöde. Az ember, ha ilyet hall, elmereng. Megint egy súlyos változás, ugye, szokni kell. Aztán beleegyezően, mosolyogva bólintani. Innen a házuk elől nézelődve nemcsak az ipari minisztérium szerencsétlen épülettömbje tolakodik a szemünkbe – harminckét éve rontja itt a látványt, hanem a Mamut is. A Széna tér csodálatosan ronda, azt hiszem, Európában páratlan. Amikor híre jött a Mamutnak - sőt: Mammutnak -, úgy véltem, jó lesz, mert ezt tovább rontani már nem lehet, építsék, legalább eltűnik a foghíj. De hát... ha egy házon nincs ablak, azt egy másodéves építészhallgató is tudja, hogyan kell ilyenkor a homlokzatot árnyékhatásokkal megbontani, emberivé tenni. Ez itten elmaradt. Van sok fényességes márvány, ügyetlen neonreklám, a ház tetején kivilágított fóliasátor, talán paradicsomot termesztenek alatta. Nem haragszom, erre nekem nincsen időm, és ez is Magyarország, ez is mi vagyunk. Az Európában valaha írók jöttek össze. Van most ilyen a közelben, jár valahová? [...] a teljes cikk 15:14 És megvan a digitális gép. Első kísérletek, ezt épp most csináltam, még forró: az A/03/46, Műterem karácsony előtt Ez is 30 x 42 centi. 2003. dec. 21., vasárnap 17:53. Az év legsötétebb napja, holnaptól világosodik. Számon tartom. Még félbeteg. Vagy inkább kétharmad. Petri összes. Hogy mit össze tudott ez utálkozni. Ennyi ideje volt?! Persze jó. Valami a reszliből. Deklaráltan, mert fejezetcím: A kihagyott versek. NAGY KÉRDÉS Merő véletlen, hogy embernek születtem. Én kecskeként is jól ellettem volna: selymes kis gidákat ellettem volna, sors kegyéből ha lettem volna kecskelány - - - Ha már egyáltalán. 21:48 Anyák és nagyanyák néhány gyerekfotómnak fognak örülni karácsonykor. F/03/15 F/03/16 F/03/17 ez itt... egészen Rembrandtos, nem?! (Nincs veszély, hogy belenéznének a news-ba, pláne most.) Most csináltam. Kata szobájában gyenge mennyezeti fény volt, este már. De ez az új gép 1600 ASA-t is tud. (Idősebbeknek: 33 DIN-t.) 2003. dec. 22., hétfő 12:32 Aki beteg, nem tud rendesen aludni. Petri egyik legszebb szerelmes versét olvasom, félkönyéken, reggel négykor. KAPCSOLATUNK KEZD MEGHITTÉ VÁLNI Már amikor megsértődtem, is tudtam, hogy semmi okom nem volt megsértődni (legalábbis ezen nem), de ha már - akkor az ember kitart reggelig. Álmatlanul persze, mert gyakorlatilag lehetetlen elaludni a padlón, ha ráadásul a pokrócot olyan szerencsétlenül tekertük magunk köré, hogy a vastag szegély éppen a gerinc alá került. De azért nem változtatunk a testhelyzeten: minél rosszabb, annál jobb. Ő (a kedves) úgy három és négy között felébred végre (szomjas vagy ellenkezőleg). Belémbotlik. Mit csinálsz te hülye? - kérdi kábán. Mély alvást szimulálok, kicsit vinnyogok is, ahogy álmodó kutyák szoktak (forgolódni is kell). Egy darabig, remélhetőleg, ő sem alszik. Reggel sikerül néhány perccel őelőtte távoznom. Biztos elfelejti bevenni a gyógyszereit - gondolom a lépcsőházban [...] Töprengő arccal baktatok a másik oldalon, mindenki láthatja, hogy el vagyok gondolkozva. [...] a kirakatablakban a Mechwart-liget egész délnyugati frontja tükröződik. Asztrálalakja rövidesen áthalad a negyedéves kiadványokon - milyen kedves ebben a kiskabátban! (minden nőnek van egy kiskabátja, amiben ilyen kedves.) [...] Majd délben fölhívom, valószínűleg az Elfogulatlan Hangnemet használom (nagyon barátságosan, bár kissé erőltetett vidámsággal - [...] és így tovább, iróniával, öngúnnyal, teli játékkal, és lélektanice hihetetlenül pontosan. Várady micsoda elemzést tudna erről írni. Délelőtt levél Új Delhiből, egy belga diplomatától, hogy Váli úr, úgy tudom, keresi azt a képet, (B/80/33) ami nálam van. Petri György fiától vettem valaha még Budapesten, amikor Horvátországba akart utazni, de nem volt pénze rá. A kép fontos nekem, mert emlékeztet hét évig tartó depressziómra, valamint kifejezi számomra az akkori Európa tragikus kettészakadását. Anyám festő volt, szakterületem az emberi jogok, most munkám keretében India, Bhutan, Nepal, Sri Lanka, The Maldives tartoznak hozzám. 21:01 Ilyet még nem csináltam, órákat mászkáltam a neten. Bejelentkeztem egy festő-listára is, alighanem tévesen, utóbb láttam, véramatőrök közé. Elkeveredtem a Mozgó Világ honlapjára (az én borítógrafikámmal). Mindenféle jó kritikák a lapból, dzsessztörténet, Kállai Ferenc színházi teljesítménye. Onnét pedig a lap díjazott írásai, interjú Orbán Istvánnal. Akivel a Lukács-zuhanyozóban együtt nevetgélünk, a múltkor hátba vertem, hogy húzd ki magad!, mire ő rezignáltan-mosolyogva, hogy kinek - minek?! Néhány éve, mikor elkiabáltam az öltözőben, ki tudna a nyárra egy notebookot kölcsönadni, mert mit csináljak a Balatonnál - ő volt az egyik jelentkező. Egy grafikát adtam aztán ősszel neki, hálás voltam. Ez az interjú (nekem) nagyon érdekes (volt), pedig gazdasági ügyek, egy vezető gyógyszergyár iszonyúan okos vezetője. (Egyszer a programnyelv írásról? vagy a fraktálgenerálásról? beszélgettünk - mesélt nekem, onnét is tudom.) ...“Minden voltam ebben a gyárban, csak hintaló nem” – mondta egyszer önironikusan Orbán István. 1964-ben üzemmérnökként helyezkedett el az akkori Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban, amely csaknem harminc évvel később az ő vezetésével és irányításával lett Egis Rt. Volt laborvezető, a kísérleti üzem csoportvezetője, kutatásszervezési főosztályvezető, később pedig termelési és műszaki igazgató. 1982ben elődje, a közelmúltban elhunyt Bihari István a gyári folklór szerint azzal a feltétellel adta át neki a vezérigazgatói posztot, hogy hagyja abba a kiabálást, veszekedést. Tizenhárom évvel később az új tulajdonos, Jacques Servier tüzetesen átvizsgálta... http://falanx.euroweb.hu/webhost/virtual/www.mozgovilag.hu/sep17_.htm Közben itt dekkolt a két unoka, másfél napra - kicsit hosszú -, Kata (boldogan és holtfáradtan) győzködött velük. Én pedig napok óta megint egy új szakmát tanulok (a 700 ezer forintos digitális fényképezőgép 160 + 150 oldalas segédletei), és pelenkázni sem akarok (újra). Így csak annyi, délelőtt éppen átszerkesztve a műterem egyik függönyét, rámeredtem a leszedett többméteres pukkanó fóliára, bevittem Kata szobájába, és két távol eső fotelt leborítottam vele. Ez bejött. A két kis csaj beköltözött, egy-egy sámlin benn kuporogtak a házban, s békén elvoltak. Ezt a kuckó-élményt nagyon is ismerem. Elemi vágyaim közé tartozik. 2003. dec. 23., kedd 05:28 A karácsonyi örömszerzés lázában sikerült magamnak egy olyan vekkert venni, ami naponta kétszer szól. Meg egy van a karórámon, az három. Még kettő kéne. De hát ilyen vekker nincs. A mostani Vigadó-kiállítás katalógusában: ...csak annyit láttat a a művész már-már teátrális aszketizmusából, amennyit ő maga szükségesnek és elégségesnek tart... Ha tudná a kisasszony, hogy ez részben gyengeség, részben pedig köznapi kéj nálam... Tudtam én, hogy ez lesz a műtermes képekkel. Sokat szidtak érte, illetve nógattak, váltsak. Az évek során aztán ez a köztudatban átfordult erénybe. Nem erény. Talán inkább marhapörkölt. 11:28 Miki rossz helyen parkolt, ennek kapcsán ismeretlenek megint eltöredezték a kocsi elejét. Kivettem a kesztyűtartóból a kocsikönyvtár egyik kötetét, az Angol Költők Antológiáját, abban tartjuk a forgalmit. Belső borítóján tintával egy talált vers, emlékszem, néhány éve márciusban a kecskeméti Főtéren a reggeli mise után szólított meg egy fiatalember. Ismétlem, márciusban: November negyedikén volt a névnapom. Tessen már szolgálni néhány fillérrel! 2003. dec. 24., szerda 05:02 Baromira örülnék, ha nem kapnék több Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és ehhez hasonló személytelen sztereotípiákat, esetleg havas fenyőfás melléklettel gazdagítva. Csak három alkalommal volt bátorságom ezt a válaszomban szóvá is tenni. Valamint a kurva anyját a Fuji Finepix Pro 2 gépem gyártójának, a kétnapos (700 ezer forintos) masina 10 másodperc után kikapcs. (Legyünk pontosak, a váz csak 516 volt.) Pedig már össze -vissza próbálgattuk, új elemmel, kábellel, minden. Hacsak nem én vagyok valahol hülye. 09:17 Hacsak Isten nem evvel akar egy kicsit helyretenni, hogy fékezzem már le magam egy kicsit. Karácsony van. (Lesz.) Vagyis, a mai zsolozsmával: A FÖLDÖN A GONOSZSÁG HATALMA MEGTÖRIK. És minden egyéb, amit a karácsonyból csináltunk, az giccs, gyalázatos giccs, prédikálta Barsi Balázs OFM. (ferences szerzetes). Hogy fékezzem le magam. Tegnap déltől az ágyam végébe deszkákból perem, hogy a kispárna nem essen le. A szerkezet szép, de gyenge lett. Másodszorra ronda. A harmadik a kettő ötvözete, bonyolult. Végül lefűrészeltem belőle két lécet, most tűrhető. 13:12 Mikinek könyvtartó karácsonyra. Háttérinfók: 1. Értékeket kapott az elmúlt hetekben. 2. Anyja bánata, hogy keveset olvas. 3. Az én gépemből kiszedett alkatrészből hajtogattam. Mellé cédula kerül: Abban a reményben, hogy Mike így biztosan nagyon sokat fog olvasni. Használat után hátul le kell (lehet) kapcsolni. 22:20 Zsófitól tényleg verset kaptam. Weöres. Lenyűgöző. AKIK MEGTALÁLNAK Én keresem a célomat: célom engem majd megtalál. Én keresem a hitemet: a hitem is majd megtalál. Én keresem a szívemet, a szívem is majd megtalál. Keresem azt, aki az enyém: ő is keres majd. Megtalál. Én önmagamat keresem: egyetlen lesz, ki nem talál. Én keresem az életem: életem egyetlen halál. Én keresem halálomat és életem majd megtalál. (1929) 2003. dec. 25., csüt. 12:06 A napokban a sarkon találkozom Z.-vel, este kocogni szokott. Nyugdíjas, időnként tiszteletpéldányokat kaptam tőle, filozófiai műveket fordít. - Hogy vagy? - Már a séta is fáraszt. Tudod, agysorvadás. Már keresgélem a szavakat. Baráti társaságban még nem feltétlen veszik észre. A professzor megmondta, a folyamatot csak lassítani lehet. Heteim - hónapjaim vannak hátra. Szerencsére én tudom, hogy hova megyek. -Ha fölkerülsz, könyörögjél már értünk! Arca földerül, rám villan a szeme, elmosolyodik. -Jó, igen, hát remélem, oda -- 2003. dec. 27., szombat 09:34 Le Meux-i távkeresztfiúnk, nyolc éves, köszöni a karácsonyra e-mailen küldött fotókat, és ...nem tudom, mit írjak neked, kérdezd meg, hogy mi érdekel, mint Kata, akkor tudom, hogy miről írjak! Stéphane Szia Steph! 1./ Kire szoktál haragudni, hamar csillapodsz le vagy lassan 2./ Gondolatban kit szoktál megverni 3./ Milyen járművet szeretnél 4./ Mi a véleményed a tengerről 5./ Milyen tárgyból van fölösleged 6./ Iskolába menet az autóból mit szoktál rendszeresen megnézni 7./ Van-e ismerős állatod 8./ Mit irigyelsz másoktól 9./ Mik a kedvenc tárgyaid 20:22 Már a második ember panaszkodik, hogy lassan jön föl a NEWS, ami most egy teljes hónap szövege. Hogy amerikaiul a legújabb szöveget tegyem fölülre, ettől idegenkedem, mert elszakítja a fonadékot, az esetleg összetartozó gondolatokat. Megpróbálom ezt: a hónapot kettévágni. Jobb így? Kell? 2003. dec.. 28., vasárnap 06:05 Kit kell megkövetnem? És kit kell káromolnom? A fotógépbe két kis duci, baromi drága elem is kell, a ceruzaelemek mellett. Ezeket (badiújak) lecserélve a gép most működik. Kipróbálva, 25-26 megabájtot tud csinálni egy festményből 300 DPI-vel, vagyis 20 x 30 cm-es nyomdai minőséget. Ami elég is. De (egyelőre legalábbis) nem merem elhagyni a hagyományos 6 x 6-os dia készítést is. 11:54 Vasárnap. Szórakozom ezzel az azonnal-üzemkész géppel. (A kirándulás már megvolt. Hárshegy, köd, a fákon zúzmara, gyönyörű.) Ez itt a könyvtáram, ma. A futóvendégek (Mándy összes novellái, Kormos István versei, stb.) nincsenek rajta. (Ezek a könyvek persze az ágyam mellett, elérhetően. Előttük a könyvtartó, hogy félkönyéken. Mostanában csináltam, mindjárt lefényképezem azt is... Itt van, ni. És a valóságban aztán mindez így halmozódik, mohóságom pillanatnyi mértéke szerint:: 2003. dec. 30., kedd 11:35 Megkaptam kinyomtatva, megjelent a szeptemberi interjú: FOTÓMŰVÉSZET / 2003. /5-6. szám. Baki Péter: ELŐBB SZÜLETETT A FOTOGRÁFIA, MINT A FESTÉSZET (a tervezett) illusztrációk ráklikkelve nagyobb változatban följönnek : A címben foglalt állítás persze nem igaz. Bár Váli Dezső festőművész esetében mégiscsak az. Ugyanis festményeit megalkotásuk előtt már látta. Általában fényképen. - Önéletrajzában szerepel, hogy gimnazistaként fényképészeti munkát is végzett, ahogy fogalmazta, segédmunkás volt. - 59-ben iskolai szünetben pár hétig az MTI-ben dolgoztam, tizenhét évesen. Ott egyszer Vadas Ernőnek is cipeltem csodálatos Linhof-szettjét, a Lánchidat fényképezte képeslapnak, az Alagút tetejéről. Akkor mondta nekem, ha az ember egy évben egy jó felvételt csinál, az már egy jó év. Egyébként a fényképezéssel kisiskolás koromban ismerkedtem meg. Tizenkét évesen kaptam egy Pajtás boxgépet, két évre rá anyácskámtól kikönyörögtem egy kétaknás 6x6-os Ljubityeljt. 1956-ban avval fényképeztem a Móricz Zsigmond körtéri barikádokat. - Megtartotta azokat a felvételeket? - Gyenge képek voltak, rég kidobtam; egyébként is állandóan szelektálom munkáimat, a festményeket is. Visszatérve, nemcsak Vadassal, hanem Molnár Edittel is dolgoztam együtt, egy riportútján többkilós vakuját cipeltem. - Amikor 1962-ben bekerült az Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakára, akkor ott nem tanítottak semmilyen szinten fényképezni. Fotózott akkoriban? - Azokban az években nem. - Végleg megszakadt a kapcsolata a fotográfiával? Tudható, hogy 1977-től a festészetből él, a fényképeiből nem próbált megélni? - Az első szabadúszó éveimben nem táblaképekből, hanem reklámgrafikából éltem, részfeladatokat kapva a nagyoktól. Ipari Vásárok pavilonjai. Például plakátszövegeket, címsorokat akkoriban fotózással méreteztünk, készítettünk. Itthon is volt állandó-üzemkész nagyítógépem, de fényképezni akkoriban nem akartam, emlékezve Matisse gesztusára, aki trópusi utazása előtti utolsó pillanatban kivette kofferjéből a masináját, hogy ne zavarja a látásban. Akkoriban festményeim reprodukcióját is egy fotográfus-műgyűjtő barátom, Vattay Elemér készítette, képért cserébe. Aztán kezdett ez nekem túl drága lenni, vettem egy Exa-, majd mellé Gadányi György segítségével egy Exakta Varex gépet, és megtanultam a reprózni. Ma már ezt négy vakuval csinálom, a padlón berajzolva a vakuállványok helye. - Azért a gépet ki is vitte a műteremből. - 1974-ben szociológus barátnőm, S. Nagy Kata felhívott, hogy eltörött a Népművészeti Intézet fotósának a karja, lenne?e kedvem parasztszobákat fényképezni, kultúrakutatásaihoz. És hogy tudok-e belső teret fényképezni. Mondtam, nem, de csütörtökre, az indulás napjára már fogom tudni. Vettem egy nagylátószögű objektívet és aznap elkezdtem a műtermemet fotózni. Pár évig aztán ebből éltem, két-háromhavonta egy nagy fekete autóval körbevittek vidéken, három nap reggeltől estig fényképeztem. A negatívokért egy forintot fizettek, a papírképekért pedig tizet. Ebből a pénzből aztán két hónapig megéltem, lehetett festeni. - Fényképész barátaitól nem kért tanácsot? - De igen, sokat, ebből az egyik egy rémes történet. Azt a tanácsot kaptam ugyanis, hogy az enteriőröket 15 DIN-es anyagra fényképezzem, az jól nagyítható, és dolgozzak lámpával, mert úgy természetesebb a kép. Így aztán állvány, 8 másodpercet exponálva; egy 500 wattos lámpát lóbáltam közben, és mindezt napi háromszázszor. A tisztaszobában általában nem volt konnektor, ezért a csillár egyik égője helyébe csavartam be egy magam gyártotta alkalmatosságot. Később, észbe kapva, vettem egy elemes vakut és persze áttértem a 27 DIN-re. - Mindezt egy Varexel fényképezte végig. - Igen, bár később velem volt a roll-filmes Pentacon Sixem. Azt egy másfél hónapos keletnémet művésztelepről hoztam. Ott rögtön megkaptuk a teljes költőpénzt, azonnal megvettem belőle a gépet, bár még a tolmácsunktól is kölcsön kellett kérnem. Nagyon boldog voltam. A reptéren aztán átcsempésztem, 75-ben ezt a gépet nem engedték ki a németek. Pár évig volt egy 9 x 12-es lemezes Voigtländerem is, rég elajándékoztam. Egyszer meg két hónapig építettem egy favázas gépet, méteres harmonika-kihuzattal. 24 x 24 centis síkfilm fért bele. - Festő szemmel milyen fényképeket szeret? - Először a nagymamámnál látott Új Idők évfolyamaiban Dulovits Ernő és Vadas Ernő fotóit nézegettem, az úgynevezett magyaros stílus kiválóit. Később, kiskolás koromban már egyedül jártam kortárs foto- és plakátkiállításokra. A Belgrád rakparton volt a Fotószövetségnek egy tetőtéri bemutatóterme. Ma a művészi fotót szeretem, a művészkedőt, a háromszögletűt, a montírozottat, tépettet nem. Vagyis nem szeretem a feltűnően manipuláltat, és igen ritkán a színes felvételeket. - A színest miért kevésbé? a teljes cikk Megjött Le Meuxból keresztfiam válasza: (közlésre - interurbán - engedélyezve) Szia Steph! 1. Kire szoktál haragudni, hamar csillapodsz le vagy lassan -----apara szoktam mérges lenni, de hamar lecsillapodok; néha a tanárnomre haragszom, az sokaig tart ---- 2./ Gondolatban kit szoktál megverni ---- két osztalytarsamat, akik nagyon gonoszak; néha Nellyt is elagyabugyalnam szivesen ----- 3./ Milyen járművet szeretnél ----- terepjaroautot, ami egy karavant huz, ami ugy van berendezve mint a campingautonk ----- 4./ Mi a véleményed a tengerről ----- nagyon szeretek benne uszni; szeretem az ocean kékjét, gyönyörü szine van ------ 5./ Milyen tárgyból van fölösleged ----- a fiokomban örzött rajzaimbol, ceruzakbol, ruhakbol, amik nem férnek a fiokomba, jatékok, amikkel nem jatszom ----- 6. Iskolába menet az autóból mit szoktál rendszeresen megnézni ----- a hazak magassagat, az embereket ----- 7./Van-e ismerős állatod ----- a nagyszülök kutyaja: Mokkanak hivjak, és sokat hallottam Zsiviröl, a nagymama kutyajarol, fényképem is van rola. A nagyszülöknél még a szamarak: egy barna, Cadishon; Charlotte, ö fekete; Noisette, aki szürke, és a negyedikre nem emlékszem. ----- 8/ Mit irígyelsz másoktól ------ olyan magas ágy, ami alatt szekrények vannak (egy baratomnal lattam) -ez minden ------ 9/ Mik a kedvenc tárgyaid ------ a taviranyitos auto és a légo jaték: amint hazajövök az iskolabol, azzal jatszom legszivesebben ----- -----én is kérdezek: mit kaptal karacsonyra? ---- egy novellagyűjtemény II. kötetét. Az elsőt a fiam kapta, praktikusan. Valami édességet. Bevallom, a többire nem emlékszem, nekem nem ezek a dolgok voltak fontosak karácsonykor. hany éves a fiad? --- 21. mi a kedvenc színed? ----- nekem munkaeszköz, egyformán szeretem őket. Amúgy is csak környezetükkel látni őket, azaz mindig több van együtt. De ha muszáj: a szürkét. te mit csinalsz, ha mérges vagy valakire? ---- sok-sok év gyakorlás után már tudok első dühömben csöndben maradni. Kata utan kit szeretsz a legjobban? ---- Én, sajna, magamat szeretem a legjobban. Vagyis a munkámat. Csak az után következően: a legtöbbet Katáért teszem, a gyerekeimért. A szeretet (a másikért végzett) munka. Most mas nem jut eszembe, szia, Stéph°°° 2003. dec. 31., szerda 21:13 A mai postával jött, kézzel írt levél: Kedves Kollegám / Kedves Dezső Nem is írok, KIÁLTOK... BAJBÓL! NAGY BAJBÓL - csendben. Kérlek, figyelj! Mellékelek egy levelet, amelyet a főorvos asszony írt [...] el is küldtem pár kollegának, aztán Deim Pali adta az ötletet küldeményével, hogy csináljunk egy aukciót... Dezső! A FIAM! A FIAM! AZ ÉLETE!... Nagyon kérlek, csatlakozz, segíts, küldj valamit műveidből (!) mert iszonyú sok pénzre van szükség, hogy Áron felálljon... És dr. Müller Erzsébet belgyógyász főorvosasszony levele (cím, telefonszám) ...életmentő segítségért... A 26 éves Dohnál Áron szobrász életveszélyes hasnyálmirigy és májbetegségben szenved, jelenleg a pécsi I. számú Belklinikán kezelik. Életét talán egy máj- és/vagy hasnyálmirigy átültetés megmentheti. A transzplantációhoz édesapja, az ismert festőművész felajánlotta a májából az életmentéshez szükséges részt, de a műtéti beavatkozás és az egészségügyi egyéb juttatások megvásárlása... [..] (Az apa 37 éves korában kapott szívinfarktust, alig 40 éves korában - éppen egyetemi tanszékvezetői kinevezése előtt - 100%-os rokkanttá vált. [...] A fiú betegsége igen súlyos, végzetes lehet. Az anyagi vonzatok a fentieken kívül beláthatatlanok.. [...] Dohnál Tibor festőművész számlaszáma: 1177339101007990 - OTP Eger Lakcíme: 3300 Eger, Gárdonyi kert 2. Telefon: 36/419-994 Mobil: 20/ 9368-468 Buzdításként írom: Egy képet postázok, és egymillió forintot átutaltam a számlájukra, jelezve, hogy vagy vissza tudják majd egyszer adni, vagy nem. A műtét (?) vagy a döntés január 19-én lesz. 2003. dec.: 841 vizit jan. 804 vizit febr. 921 már. 419 ápr. 887 máj. 895 júni. 557 júli. 864 aug. 454 szep. 768 okt. 755 nov. 781 2003. dec. 841 (14080 számláló) 2003. / össz: 8946 2003. / havi: 745.5 2003. / napi: 24.51 106. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2004. JANUÁR 2004. január 1., csüt. 11:37 Tegnap délelőtt az ország legprofibb művészeti adatbázisteremető + kompjuter rendszertervező szakemberével konzultáltam. Csak szédültem, mi mindent csináltam eddig rosszul. Azóta a gépen. Este, reggel. (Katát leföldelik az unokák, itt vannak.) Gyanítom, lesz itt néhány hónap munka. Új, profi program a horizonton. Jan 3., szombat bizony 22:55 Reggeltől mostanig a gépen, hiba még van, de javul a szerkezet. 2004. január 5., hétfő 03:55 A táblázat, amin dolgozom, 57 oldalas, meglehetősen fölösleges, és monumentális. 7523 gépelt lapom jegyzéke, ami a dossziékban, 1958-tól. Egyszer már leírtam: vihar esetén majd oszlopaiba kapaszkodom. És a lejtő legalja délutáni álmom: a piacon krumplit válogatok kosaramba, hogy szépet vigyek haza. 11:08 Hír: Tandori, telefonba: Befejeztem a Parsifal fordítását. 24 ezer sor. Gondolom, a Könyvhétre jön ki. Adategyeztetés, naplómat lapozom. 1983. 07., Eckermann / Goethe mondja: Claude Lorrain képei teljesen igazak, de nyoma sincs bennük a valóságnak. 22:08 Szellőztetek, ki az erkélyre, lefekvés előtt. Hó. Kérek visszajelzést, ha zavaró ilyen nagy méretű képet ide föltenni. (Kaptam, 04.1.8., hogy tényleg nagy. Mindig a vevőnek van igaza.) 2004. január 6., kedd 08:29 Kaptam egy verseskötetet. Imre Flóra: Egy régi képre Ki ez a szomorú gyerek? Én férfinak ismertelek, kinyílt bimbónak, kései ragyogásnak a hűsleni forduló őszben, hallgatag, füstsárga lombjaim alatt. És mégis, az a kicsi kéz, mely a tárgyakra óva néz s benne feszül a hirtelen kinyíló, csöndes figyelem, a még ügyetlen mozdulat, az már a férfi, aki vagy, s a gyöngéden titokzatos, félig a bent tárgyaihoz szóló mosoly még nyomtalan futó, pajkos ráncaiban - akire egyszer nézni fog - igen, már én is ott vagyok. (Félek, ennyire csak azt lehet szeretni, akit már elvesztettünk.) 09:25 Megint a naplómból, bocsánat. 1985. június. Tojtoj (Miki) a csapnál vizez: - Vigyázz, ne vizezd le a ruhádat, kiskutya! - Mért ne vizezzem le a ruhámat? - Héjj, ne kérdezz ilyen hülyeséget! - Jó, akkor nem kérdezek ilyen hülyeséget. Iszom vizet, aztán limonádét, aztán megint vizet, jó?! /és vizez tovább/ 11:56 ...és a napló tovább, 1992, levelem Zsófi gimnáziumi tanárjához: Kedves Tanár Úr! Átadták az Ön üzenetét, miszerint Zsófia /nagy/ kislányom mostanában lusta. A hírt vettem, köszönöm. Az üzenetet a megkülönböztetett figyelem jelének vettem és külön köszönöm. Majd megpróbálok - Megvallom, a hír megdöbbentett. Zsófia lányom lustaságára még soha nem volt panasz. Tapasztalatom szerint rezzenetlenül, megbízhatóan mindig is lusta volt, a táncoló egerei ellátásának gondjaitól eltekintve. Hogy: MOSTANÁBAN...?! Rosszul ismerem? szívélyes üdvözlettel: 2004. január 8. csütörtök 14:32 Semmi, folyamatosan a táblázatot javítom. Itt meg valaki áthajtott a síneken: 22:02 A. öltözés közben kérdésemre elmeséli a kozákság teljes történelmét a középkortól egészen máig, (lassan öltözik) beleértve az atamánság intézményét. Egyik fordulat a húszas évek eleje, amikor is az idősebb generáció a fehérekhez, a fiatalabbak a vörösökhöz csatlakozik. Én meg fiammal dicsekszem, kedvenc zenéjét vette föl nekem karácsonyra CD-re: Rachmaninov első és D moll zongoraversenyét. A kabinos megjegyzi, hogy a C moll prelűdöt kell meghallgatni tőle, az a legszebb. 2004. január 10., szombat 09:31 A 6323. oldalnál tartok. Teljes üzemidőben. Még 1100 van hátra. Uszodából jövet egy fotó az udvarról. Nem olyan baromira jó, de. 13:00 A naplóm, tovább. 2002. február, az Ernst múzeumi kiállításom ügyei. Egy levelem a sok közül: NKÖ Minisztérium Miniszter Kedves Rockenbauer Úr! Negyven éve festek. Nem rosszindulatból. Valahogy beleszoktam. Készítem elő ezt az őszi Ernst múzeumi gyűjteményes kiállításomat, most ez a dolgom. Fordulat. A Múzeumtól új levelük szerint azt a könnyítést kaptam, hogy a terembérért mégsem kell egymillió értékben műtárgyat adnom. Már csak a csomagolást képszállítást műtárgybiztosítást meghívót plakátot a megnyitó személy honoráriumát a kiállításhoz kapcsolódó társprogramokat, valamint plakát-kihelyezést újságreklámot dokumentálást és a katalógust kell fizetnem; igaz, ezeket készpénzben. 2,4 millió. Jól esik a figyelmesség, bárha a dologba kis hiba csúszott: nekem képem speciel van, nekem pénzem nincs. Van ez így, festőknél. A katalógus 870 ezerbe kerülne. (A többi tételre pályázni fogok.) Nem tudna ennek létrejöttébe besegíteni? (Úgy értem, anyagilag.) Szívélyes üdvözlettel: Január 11., vasárnap 13:54 Egy szomorú vicc a tegnapi Népszabadságból: 20:58 Barátnőmtől most kaptam, hogy ugye tetszik: ADY ENDRE: A DUNA VALLOMÁSA Megtudtam, hogy titkokat rejteget A mi Dunánk, ez a vén róka, Mikről talán sohase álmodott Az ősi barlang-tüzek óta Ez a közönyös Európa. Megloptam a vén Iszter titkait, Titkait az árnyas Dunának. Magyar földön ravasz a vén kujon, Hisz látott ő búsabb csodákat. De akkor pletyka-kedve támadt. Vallott nekem, nem is tudom, mikor: Tavasz volt és ő csacska-részeg. Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt, Budapestre fitymálva nézett S gúnyos nótákat fütyörészett. Talán Szent Margit hires szigetén Állott velem részegen szóba. (Ma is félve kalimpál a szívem S hajh, már régen késik e nóta. Ugy-e Iszter, vén folyam-róka?) Nagy-komoly lett akkor a vén Duna. Torkán hűlt vad, tavaszi kedve. Olyan volt, mint egy iszákos zseni. Alig mert nézni a szemembe S én vallattam keményen, egyre. "No, vén korhely, láttál egy-két csodát, Mióta ezt a tájat mossa Sápadt vized, árnyas, szörnyű vized, Mely az öreg árnyakat hozza. Gyónjál nekem, vén falurossza." "Mindig ilyen bal volt itt a világ? Eredendő bűn, lanyha vétek, Hideglelés, vergődés, könny, aszály? A Duna-parton sohse éltek Boldog, erős, kacagó népek?" S halk mormolással kezdte a mesét A vén Duna. Igaz az átok, Mit már sokan sejtünk, óh mind igaz: Mióta ő zúgva kivágott, Boldog népet itt sohse látott. A Duna-táj bús villámhárító, Fél-emberek, fél-nemzetecskék Számára készült szégyen-kaloda. Ahol a szárnyakat lenyesték S ahol halottasak az esték. "Sohse lesz másként, így rendeltetett" Mormolta a vén Duna habja. S boldogtalan kis országok között Kinyújtózott a vén mihaszna. És elrohant tőlem kacagva. Kedves K.! Szabad az őszintét...? Nagy barom ez az Ady, evvel a váteszségével, engem meg különösen zseníroznak a fenti téveszméi, miszerint 1./ régen jobb volt 2./ most úgy általában, és különösen is rossz 3./ de azonban ezentúl még rosszabb lesz (Miért nem őszinte, hogy meleg volt a sör és este a csaj nem engedte?!) Mindhárom tétel hülyeség, külön-külön lehetne cáfolni. Locsog, riszálja a fenekét, és affektál. Amúgy persze zseni. Csak nem itt. tsók: 2004. január 12., hétfő 17:02 Még öt percig folytatva a tegnapit. Szóval a MÚLT: a sokféle vésztől rettegni se volt valami jó. Egyszer olvastam, hány száz kolerakórházat tartottak fönn a mezítlábas ferencesek. A JELEN. A jelenben éppen időnként igen jó Ady versek is születtek. Mednyánszkyk, Nagykörutak. A nagyapám is. A JÖVŐ. Ahhoz meg, bocs, semmi közöd. Csinálj meg mindent érte, és ne törődj vele. Megírta ezt Petri is. Délelőtt hajkurásztam Várady Szabolcsot, aki mégis az elsőszámú szakértő, hogy melyik az a cikizős verse, amiben a pénzkölcsönzés, meg a József Attila... de fejből ő se tudta a címét. Aztán most végiglapoztam a kötetet: ÁLLJON MEG A MENET! Védőszentjeimnek „Engem egy pillanat megölhet”? „Nekem már várni nem szabad”? Bizti? Nincs az egész egy kicsit - L. Gy.-vel szólva - felsti-hi-li-lizálva? Nem ahelyett állnak e lázas szavak, hogy „Nem volna három rongyod, garantáltan folyó hó 15-ödikéig amikoris nekem befolyik egy nagyobb... értem, kettő is elég, vagy annyi, amennyi. De azt promt”! Nem ahelyett? Tedd „fekély, galád” szívedre kezedet. ... és akkor már ide a harmadik strófa is: „Az ember végül homokos” -sorvégen, rímkényszerben, de nem okvetlenül. Én például buta fejemmel nem biccentek. Ezeknek? Igaz, nem is remélek, fejszesuhanás, ebben egyezünk. „a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetében hányni...” Mir gesagt. Néha én is hol így, hol úgy vagyok ezzel: Vetni. Meg. Száz. Bajunk. 2004. január 13., kedd 22:05 Befejeztem az első fordulót, ez volt eddig a január. 2600 sor. Naplóm tartalomjegyzéke táblázatba került. Ennek már könnyű lesz kérdéseket föltenni. Majd a segédprogram. C. napló oldalszám alszám utolsó oldalszám tipus megnevezés orgánum szerző címzett dátum CD-2-fájlnév CD-1-link 7514 7515 interjú A Széna tér csodálatosan ronda. Népszabadság 03.12.20 Varga Lajos Márton 2003. dec. VIZIVAROS VIZIVAROS Gondosságomnak, hiszem, meglesz a gyümölcse. Kazinczy 15 kötet levelezését nem tudná a nemzet ma oly buzgó mohósággal forgatni, ha valaki azt egyszer nem rakta volna rendbe. Én csak 1101 levelet tettem el a sokból. 2004. január 14., szerda 08:48 Ma egyszerre négyen kiabáltunk a zuhanyozóban A Duna vallomása c. Ady vers miatt és által. Holnapra alezredes úr is el fogja olvasni, bejelentette. Útban van, hogy kitiltanak a Lukácsból. 14:03 Mondom a patikában: - Valami zsíros krémet kérnék, ami nem szívódik föl azonnal... - Sokféle, mégis mire!? - Öleléshez. És színtelen legyen, mert ha fehér, olyan egészségügyi jellege lesz a dolognak. - Ja, arra van, direkt! Sikosító gél, 900 forint, nagyon jó! Tényleg jó. 2004. január 16., péntek 03:55 A sokmillió forintért operálandó szobrász fiú ügyében kapom a visszajelzéseket, pedig hát a dolog nem is tartozik rám. A családot nem ismerem. A papa a napokban Pestre utazott a fölajánlott képekért, vidéki színházak bemutató előadásaihoz szeretné kapcsolni a képek árusítását. (?!) Ennyit tudok a dologról. Ennek kapcsán egy igen jómódú barátom szinte kétségbeesett kérdése: - Öreg, kinek adjak? Mondd, kinek adjak? Heti hét ilyen üzenet. És kinézek a luxusautómból, és ott a koldusok minden piros lámpánál... Szörnyű. Tudod, hogy ateista vagyok... - Hát ateistának elég pocsék vagy... Nem tudom. Nem tudom. Próbálom teoretikusan, nem megy: - mindenkinek egy keveset - senkinek, csak a Karitásznak - minden harmadiknak - Vagy egy másik megközelítésben: havi ötezret szánok rá. Vállalatom jövedelmének fél százalékát. Néhány visszatérő kliensnek. Ha viszont alkalmanként döntök - szelektálok, a szempontok nyilván végtelenek. Pontozom a kűrt egytől tízig. A koldus mosolygott. Öreg. Lerobbant. Kék szeme van. Nem részeg. Jó a kosztűm. Ügyes a produkció. Elöl a pénztárcám. Van apróm. Ma lecsó volt. A Közértben a szalámivéget is hozzácsapták. Tegnap veszekedtem az asszonnyal. Szomorú gyerekkorom volt. Szembe süt a nap. Imaközösségeink tagjai eleve minden jövedelmük tíz százalékát leadják. Eddig jó. És akkor evvel minden el van intézve? Úgy tűnik, egyszeri, elvi döntéssel nem megoldható. Mit mondana Teréz anya? Szent Ágoston szerint szeress és tégy, amit akarsz. Nem tudom. Marad a játék. A végső felelősséget a világ állásáért - a kéregető holnapjáért és honlapjáért - a Magasabb Körökre bízni. Take it easy. A játék; perc sugallata, nem?! Akarsz-e játszani halált? 09:02 Fiamat évek óta próbálom rászorítani a rendszeres mosogatásra. Heti három lenne az ő adagja. Nehéz ügy. Sok-sok szelíd eszköz után most egy igazán kegyetlenhez nyúltam. Viszont ez működik. Alkalmankénti 200 forint büntetés. Amit én teszek le hajnalban az ajtaja elé, engesztelésül, hogy rosszul neveltem. A Terror Házát még nem néztem meg. Igaz, a körülötte-cirkusz meg az a színházi díszletelem, az ostoba pengefal eléggé elvette a kedvemet. És még egy, Kata érdekes megjegyzése: hibás a gondolat, a negatívumnak nem kell emlékmű, arra nem kell fölhívni a figyelmet. 21:27 Anyácskám ma 85. Két éve van mobilja, de Siemenes készülékén az SMS-t én sem tudtam befogni. Most szülnapjára hóvirág, plusz vettem neki egy Nokiát, ugyanolyat, mint az enyém. Így ezentúl, ha tanácstalan, csak egy telefon, a Matávon ...ami este 6 után reggelig gyakorlatilag ingyen van (havi ezer). XL tarifacsomag, (1212-ön telefonon megrendelhető). Úgy remélem, havi tíz - tizenöt ezret fogunk evvel spórolni. Iszonyatosak a számláink. 2004. január 18., vasárnap 04:10 Ha igaz, este tényleg kész lettem vele. Jöhet a programírás, de már nem olyan fontos. A harminc éve vezetett lajstromból most két és fél hét volt az összes papírjaim tartalomjegyzékének táblázatba átöntése. A témacsoportok maradtak a régiek, csak az interjúkat választottam külön. Időrendben voltak, de mostantól bármi más elv szerint is rendezhetőek, ráadásul három menetben. Például így: típus majd oldalszám, utána alszámok szerint. A típusok: - CD - A régi oeuvre-CD-korongok is itt, még mindig előfordul, hogy kell belőlük valami. - interjú - irodalom - Most visszakerestem, ahol hiányos volt, most beírtam, melyik nap jelent meg az újságban. - kép - Mármint a lefűzött fotók, a Párizsból hozott képeslap; a Bonnard-portré. - kiállítás - Pld. a plakátjaim, ezekből raktam ki múltkor az Ernst Múzeum földszintjén. - levél - Annyira összemosódik, hogy a hivatalos levelezést is beleolvasztottam. A címzett rovatból úgyis kiderül. - napló - Szövegek mellett ide a kipreparált várostérképek is, stb. - publikáció - tanulmány - Belsőépítész diplomamunka, stb. - vallási - Imák, elmélkedések. Helytelen a külön csoport, de könnyebb visszakeresni. - vers - Erre mondják, hogy száz (rossz) vers mindenkiben van. Főleg, amikor szerelmes. - video - A tv-interjúk, CD-n őrzöm őket. Ésszerű volt ezek adatait is idegyűjteni. Akit netán érdekel: az ÍRÁSOK alatt bele lehet nézni. És még valamit megcsináltam; ami szöveg a CD-n is rajta van, innét is, rögvest olvasható. Hát ennyi. Játék. Most el lehet kezdeni a digitális fényképezőgép 120 oldalas leírását megtanulni. J., ez neked! A tegnapi Népszabadság vicc. Aláírása: EZ NEM VAN ÓRIÁSI TARKABAB, EZ VAN PICI MOBILTELEFON Miki kommunkiáció-elméletből írt a minap dolgozatot. (Nem művtört-ből!) Vojnich képét, a Kensingstoni könyvtárt választotta elemzésre. Melyből kiderült, hogy ezeket a dolgokat ...már húsz éve tanulja. Előny. Egy mű elemzése a pontos matematika, a szakmaiság, és tökéletes objektivitástól egészen a tökéletes szubjektumig - kis túlzással a költészetig - terjed. Ha a képet egy magamtól teljesen független vizuális terméknek tekintem (vizuális kommunikációs tárgynak) akkor számos szempont áll rendelkezésemre, melyek alapján megvilágíthatok valamit, mely titoknak a fényre cibálása a művészettörténet privilégiuma. Lássuk ezeket a szempontokat: A kép dimenziói, egyenesek, szögtartományok, ívek rádiuszok, perspektíva, iránypontok, beforgatott ábrázolás, legfontosabb színek, színskála, preferencia, monokróm-bikróm, prím-, öszetett színek, inzenzív-tompított színek váltakozása, hideg- meleg- komplementer, színátmenetek, levegőperspektíva, transzparencia, természetes-mesterséges fények, éjjel-nappal-árnyék, festésmód, egy-több centrum, nyitott-zárt kompozíció, ismétlések, ritmus, ritmusrendszerek, ornamentika, megfelelések, szimmetria-asszimetria, megmunkáltsági fok, sűrítések, csomópontok, súlypontok, monotonitás, kontrasztok, képkivágás, egységek, irányok, mozgások, dinamikusság-statikusság, harmónia-diszharmónia, ikonográfia, látvány szintű leírás, átírás mértéke, epikus, drámai jelek, a témalátás karakteressége stb. stb. stb. Mindezen elemzési szempontok szinte teljesen használhatatlanok, ha a képet kontextusaiban szemléljük és a létező legfontosabb viszonynak a kép és ...Nem tudom szabad-e nekem ellenkeznem Wittgensteinnel, aki szerint: “amit a kép ábrázol, azt jelenti” Vajon Mednyánszky Tiszai halászat című képe tényleg arról szólna, amit mutat? Mert azt gondolom, szó sincs ott halászokról, autentikus eszközökről (hálóról, csónakról), viharról, munkáról, folklórról. Vagy Levitan Örök nyugvóhelye tényleg arról szólna, amit mutat: temetőről, templomról, égről, fákról, tehát a tájról, mert szerintem sokkal inkább szól arról, hogy mi is az a halál, hogyan és mi módon befolyásolja a jelen életemet a halál konstans és kikerülhetetlen jelenléte. Lehet, hogy félreértek valamit. Amit viszont értek, az Wittgensteinnek az a kijelentése ...Ha ehhez hozzáteszem azt, hogy amennyiben a giccset igazságok halmazának tekintjük, akkor a műalkotást igazságok rendjének kell tekintenünk, akkor az én olvasatomban úgy néz ki a dolog, hogy a műalkotás önmagában a világ egy képét alkotja. A világ egy olvasatát. Mondhatnák, az igazi mű megvillantja Isten köpenyének szegélyét. Valamit megértünk, vagy megkapunk, valamilyen igazság birtokába jutunk, vagy valamely igazság, valóság közelében érezzük magunkat. Itt jön be az a tézis, hogy a valósággal való megegyezésében, vagy meg nem egyezésében áll a kép igazsága, vagy hamissága. De talán csak annyiban, amennyiben a valóságot nem kensingtoni könyvtárnak nevezzük, hanem lecsupaszítva és a végére járva: halálnak, szerelemnek (esetleg szeretetnek). Ezek a művészet legfőbb kérdései. A szeretet továbbgondolva itt a ...Ma leginkább egzotikus tájakon készült fotóiról fest a művésznő, mostanában gyanúsan sokat utazik, lehet, hogy kihasználja azt, hogy a lányai már tizenhat és tizenhét évesek, már kényelmesen lehet velük utazni. Istenem, hány vonatkozása van ennek a szakmának...? (Vagy most már affektálok?) a teljes szöveg 13:30 Anyácskám fél tizenegykor (már álmomból) ébreszt, hogy nem tudja kikapcsolni a mobilt. Ezt tényleg elfelejtettük neki megmutatni. Másnap délután pedig lefojtottan méltatlankodik, ezúttal délután, hogy eltűnt wordben írt szövegének a fejléce. Nem tud formázni, semmit. És itt egy negyed órás dialógus kezdődik, az enyémen tudom, hol kell a fullscreen-t állítani, de a win. 3.11-et már meglehetősen elfelejtettem. - Menj vissza programkezelőbe, az ide-oda nyíl plusz az ALT gomb. Próbáld CTR+ALT +DELETE-tel bezárni. De azt ő is tudja - szakszerűen - már újraindítással is próbálkozott. Közben gyalázatos módon jobb kezem az egéren, s a táblázatomat szerkesztem. Pedig múltkor Szüts válaszaiból is hallottam, hogy közben... dolgozik. 2004. január 19., hétfő 16:32 Kata vaskos küldeményt kapott a Raders Digesttől, nagyon bonyolult sárga és piros nyomtatványokkal, valamint egy igazi autókulcs is, igaz alamíniumból, hogy az ehhez tartozó autót Ön megnyerheti, meg minden. Ideadta az egész paksamétát, hogy nézzem már át, mi a túró. Kiderült, több lépcsős előnyertesek vagyunk, igaz, nem neveztünk eddig be sehova, mindegy. A lényeg, hogy el akarnak adni egy Házi gyógymódok c. könyvet. Jó drága. Mondom Katának, megfogjuk a szerencsénket, vágjunk bele. Hát ma megjött. Fölütöm, és mit látok. Már eddig megérte. Minden eddigi és leeendő megoldva: Lanyhul az érdeklődés A Duna vallomása - Ady vers ügyében a zuhanyozóban. Próbálom molesztálni őket: megélhetési vers! Madame Le Meux kérte, vágjam ketté a fájlokat, mert a hónap vége felé, ahogy sokasodik, már lassan jön föl. Íme. Január 20. kedd; gondolom. 12:52 Szüts! A mai újságban téma, neked. Ideje is a munkát elkezdeni a kiállítás után, nem?! A kép címe (hitelesen) Parkoló az Izabella utcában - legyen. Olaj, vászon, 100 x 170 cm, ha jól számolom az arányokat (8:13,5), 2004. Ölel: apó 2004. január 22., csütörtök 08:41 Az öltözőben Attila magyarázza, hogy amikor Napoleon az orosz hadjáratot megindította, már (még) a francia területen haladva is akadozott az élelmiszer utánpótlás. (Attila mindig csak tényeket közöl, soha nem értékel.) Valamint az orosz túlerő kezdettől nyolcszoros volt. Szóval, hogy van evvel a Napoleonnal?! Gábor szokás szerint élelmiszeripari gépekről beszél, ezúttal elméleti könyvet ír: A lepárlás vagy besűrítés egyidejű hő- és anyagátadási művelet. A hő hatására az oldal víztartalma elpárolog és a kisebb víztartalmú anyag a sűrítmény. Lásd paradicsomkonzerv. Aztán elkísér, és hazáig ezt a témát részletezi, csillogó szemmel. Nagyon szereti a szakmáját. 12:08 Telefon 1. - Ajánlhatom magát? Japánok csinálnak a pesti fürdőkről filmet, egy lukácsost keresnek, aki hajlandó szerepelni, törzsvendég, és férfi. - Ajánlhat. (Mindig szerettem volna megközelíthetetlen, hallgatag és arisztokratikus lenni, aki nem szeret szerepelni. De nem megy.) Telefon 2. - Itt Nagasi, megkaptuk üzenet. - Hova menjek és mikor? - Lukács, szombat, 11. - Úszom, vagy szárazon? - Masszírozni fogják. - Az nem életszerű, arra én nem szoktam időt szánni. Tudja, fél óra úszás, utána sietek haza, festő vagyok. - Szóval masszírozás nem? - Sajnos nem. (kis szünet) - És ha megfizetjük? - Sajnos. - Mi két dologról csinál filmet. Uszodák és hidak. Nincs véletlen Lánchídról festmény? - Sajnos nincs. - Köszönöm, a viszontlátás. - Viszontlátásra. 14:15 Megérkezem az ételhordóval. Mike ajtaja becsukva, zongoraszó, lehet, hogy vendége is van. Úgyhogy SMS a konyhából: EBÉD 2004. január 23., péntek 11:15 Mesélem az öltözőben a japánokat. Hogy elestem három vagy öt dollártól. És hogy azért beverekedtem magam a filmbe. Ma úszom az első kört, valami hosszú fekete a medence fenekén. Közelebbről, egy operatőr, lélegzőpipával, előrenyújtott kezében kamera. A lábfejét a segéd fogja, az tolja. Lomha tempóban fölveszik a kék csempéket, a falból ömlő vizet, az úszómester Tibit a vízparton, ahogy a korlátra könyököl. Úszkálnak erre-arra. Negyed óra múlva - nem bírom ki -, megszólítom a kamerást, ez magyar volt: nem akar véletlen fölvenni egy bukófordulót?! Boldogan, nagyon jó! Aztán még egyszer, kissé távolabbról. - És elestél a dollártól? Te egy gazdag magyar nagypolgár vagy! - Nagy?! Kicsi. Csíkot húz a szkennerem. - Csíkot húz a szkennerem?! Mi ez? Egy magyar népdal? - Nem. Török átok. Még a hódoltság idejéből... Megjelent a Mozgó Világ jubileumi száma, küldik, mert egy baráti fölkérésre 91-ben átterveztem a címlapjukat. Ebben most mindenkit fölidéznek, aki valaha. 1992. december. Váli Dezső: Váli Dezső Régen várt pillanat. Szerződésben vállalt és keservesen írt sorozat tizedik, utolsó cikkét adom le ezennel. (A szerkesztőség pontosan be nem határolt összegű különhonoráriuma vár rám.) E búcsúcikkhez három téma is adódott. Mark Rothko, nagyon szeretem, a fotókat is elkészítettem hozzá, de üres képeiről kutya nehéz lett volna hat oldalt írni. Megírhattam volna honi kortársaimról a véleményemet. Mondjuk, csak a jót. De barátaim figyelmeztettek. Talán, majd, egyszer. Fölvetődött Vojnich Erzsébet neve is, szerkesztőm is helyeselte. Beleillik a Modok Mária - Vaszkó Erzsébet vonalba. Meg amúgy is, festményeimhez témát, és megannyi mazsolával meghintett vegyes gyümölcsfagylalt-vacsorát kaptam tőle. Legutóbb azonban még süti sem volt, csak parizer uborkával. S akkor, végül, egy név tolult agyamba, minduntalan föl-fölbukkant, nem menekülhettem, a kerekek is azt zakatolták, váli, váli. Hogyan is felejthettem ki, Bonnard és Morandi között?! Neve nem a teljes ismeretlenség homályából bukkant elő. A magyar sajtó kereszttüzébe először egy igen szellemes és teljesen félreértett akciója kapcsán került. 1978 telén a Nemzeti Galériában a Jubileumi Stúdiókiállításon vagy 900 kockára fűrészelt festménydarabkáját terítette szét egy asztalon, fölszólítva a kedves nézőket és kritikusokat, hogy ezek itt elrontott képek maradványai, ugyan szíveskedjenek belőlük jó képeket összerakni, próbálják meg. Az Orgánum hetekig vitatkozott (a Mester boldog volt), hogy mindez a Rendszer-an-sich, avagy pedig csak a kritikusok kritikája akarna-e lenni. A bírálók kellemesen hajba kaptak egymással, már tsak a betűontás okából is, a művész pedig ámult. Hogy ennyi kritikus egyikének se jutott eszébe, hogy egy föstő a képeiről alkalmasint egyedül is meg tudja mondani, hogy ezek itt rosszak, pocsékok, silányak, gyatrák és környezetszennyezők. S hogy e konfliktus egyetlen ésszerű elintézési módja a műtermében álló, 1975-ben a Baross utcában 3000 forintért vásárolt (nyilvánvalóan csempészáru) szovjet barkács-fűrészgép igénybevétele. S még a fűrészelés közben se jutnak a kritikusok eszébe. A Mester e helyt halkan bevallja, hogy munkásságának cca. hatvan százaléka eleve selejt, immár 30 éve, mely ilyen módon a műteremből a hátsó kijáraton távozik, talppal az ajtó felé, ahogy mondani szokták. Pislákoló mécs - hajló nádszál önbizalmát ilyenkor derék hitvese élesztgeti: „Mégis a mamámnak volt igaza. Na gyere, vacsora. Mákos tészta. Kihűl." (...Itt kihagytak két képelemzést.) Nézzünk meg egy képet az 1987 óta tartó műtermes sorozatból is. Kis fehér műterem (korábban: Fehér szoba); 1991. olaj, 40 x 40 cm. A kompozíció itt is feszes, a jobb alsó sarokban az asztalláb „épp csak hogy befér" a képmezőbe. Hasonlóan szorul a szék is. Mintha a terjeszkedő asztal szorította volna a kép sarkába. Találkozási pontjuk közelében, az asztallap, akár egy jégtábla, föltorlik, fehér, fluoreszkáló, belső fénnyel. A padló és a háttér is anyagtalan, jelzésszerű. A papírlap e világi, az üvegváza pedig fényre és fénytörésre utal. Holott a képen nincsen árnyék. Iszonyú nagy itt a csend, emberelhagyta táj. Hát, ennyi. Búcsúzom. Most küldte át fiam (a szomszéd szobából). (20 sec. film, hangszóró be.) Elnézést, mister Armstrong 21:02 Szeretem ezt a fotót, most találtam a naplómban, hogy a fotóimat teszem végleg rendbe. Népszabadság, 97. december körüli. (A fenti film-mókát valami amerikai társaság készítette, ők egyebek mellett nem hiszik, hogy ember járt a Holdon, és szerintük a Pearl Harbour is csak egy kicsinált kamu volt.) (amiben - gyanú - van is némi igazság.) 2004. január 24., szombat 14:30 A liftnél találkozunk szomszédommal, a legnagyobb tudású magyar könyvtáros, sokáig igazgató is volt. Már rég nyugdíjban. - Na, és mit csinálsz? - Az MTA Kézirattárában a naplóm, a hozzá tartozó CD-ket írom újra, 28 lesz, most fejezem be. - De irigyellek, hogy ilyen fontos embernek tartod magad... mondja finom mosollyal. 2004. január 27., kedd 03:32 Itt most alighanem egy hét szünet következik, ki kell költöznöm a szobámból. Javítani fogják a padlót, nagyon hepehupás. Ahol kell, a korhadt vakpadlót pozdorjalemezekre cserélik. Most telik rá. Nekem ugyan jó, de mégis, ne így kapja az utódom. Aki lehet, hogy a fiam lesz. Ha ugyan itt marad, amíg meghalok. Az Iparművészeti elvégzésével szolgálati műteremre jogosult. Én is így jutottam hozzá, igaz, baromi keservesen. Azon túl, hogy 105 cserelakást hajtottam föl Diener- Dénes Rudolf özvegyének, míg egyet elfogadott, a Minisztériumban a lehetséges legtovább ültek a kérvényemen. Sok évvel később kocsival mentünk valami vidéki zsűrizésre, útközben mesélték: Nagy gondban voltunk. Maga ugyan jogosult volt az Alap-tagsága által, és fölkínált cserelakást is, de hogy adjuk oda ezt a jó festő-műtermet egy kezdő belsőépítésznek?! Pedig küldtem nekik egy levelet, hogy írásban adom, hogy jó festő leszek. Ami a műteremben marad, le kell fóliázni. Napok óta kipakolás, rend, és nagy szelektálás. Eddig vagy nyolczsáknyi a szemétbe. Mennyi mindenre nincs szükség. Ez megadatott. A kontinuitás. 74-ben, a Fényes Adolf-termi kiállítás katalógusába írtam: ...Gyűjtök: még könyvet sem, az a 20-30 is cserélődik, bútoraimat fenyőlécből eszkábáltam, remélem soha nem fogok többet kívánni... (képből és linkből is vissza: egér jobbgomb) a teljes szöveg Igaz, a szerszámaim kiválóak voltak. Vagy, mondjuk, megfelelőek. Ha huszonöt! évvel korábban eszembe jut, hogy a fűrészgépre egy csúszó feltétet lehet barkácsolni, és 45 fokot is vág. S nem kell többé kézzel. Amikor egyszerre húsz keretet építettem... Miki most a három fényképezőgépet elkérte, hogy inkább neki adjam. Ugyanis a festményarchiválást, kisméretű dián, abbahagyom. És egyáltalán, a 24x36-os fényképezést. Ezt évtizedek óta úgyis csak a képek kartotékfotói készítéséhez használtam. (Fényképezni 6x6-ra szerettem.) Erre az egészre nincs már szükség. Minden lemezen. Egy helyzetben fog hiányozni, hogy az ágyra egyszerre 300 fotót kiteríthessek: gyűjteményes kiállítás válogatása, előrendezése. De azt nemigen akarok már. (Ha mégis, passz.) 2004. január 29., csütörtök 19:24 Adás és működésszünet. Szobámból - az életből - kitiltva. Ideiglenesen kihámoztam a kompjutert a fóliák alól. A fenti szobasarok ma este. (Harminc éve meg ilyeneket festettem.) Nap közben jobb híján ügyintézések. Néhány hónapja a Rektor úrral (Kavics Bácsi) a zuhanyozóban már beszéltük, hogy a Műegyetem felújítja régi hagyományát, és a nevezetes R. épületben újra művészeti kiállításokat akar. Ez nagyon jó. Kitalálták erre a célra a központi Tanulmányi Hivatal folyosóját, hogy ott hetente több ezer diák fordul meg. Hogy ha ezerből csak négy diákot megfog a látvány, már megérte. Igen, a kulturmisszió eszméje. S most a nyitókiállításra fölkértek hármunkat, Szüts, Vojnich. Megtisztelő. Délelőtt megnéztem a teret. A földszinti folyosó nagyon hosszú, világos. Falain új (ronda) üvegezett vitrinsor. Oda mennének a képek. Egy hivatali folyosó. A padokon diákok, sorszámot szorongatnak. Működnének a képek ilyen helyen, ilyen ügyintézős atmoszférában?! Érzékenyebb, csendesebb dolog ez. Még a Monet-kiállítás igazán emelkedett miliőjében is volt, ami zavart. A képek és grafikák keverése, egy falon. Egy rajznak egészen más a hőmérséklete-, azt egészen másképp nézi az ember, hogy is mondjam?! Szüts: Inkább ötszázan lássák a képeimet, de azok- Lemondtunk a lehetőségről. Az ötvenes években gyári éttermekben rendeztek alkalmi kiállításokat. Lehet, hogy nekik volt igazuk. A Műegyetemről hazafelé ballagva egy fotó a Bartók Béla útról. 2004. január 31., szombat 19:55 Még mindig kitiltva a szobámból. Nem mutatom, de nagyon meg vagyok rémülve. A szoba kiürítve, nagy átgondolások. Eszembe jutott, hogy a fotólabort a használaton kívüli kisszobába lehetne telepíteni. Én már alig-, Mike pedig bármikor tudná használni, iskolai feladatok. Észszerű. Éppen húsz évig volt a műteremben, a galéria alatti sarokban. Bekábelezve, mindig üzemkészen, mindig minden a helyén. Tartalék vegyszerek, és tartalék eszközök. Valami meghal. Illetve csak megváltozik. Igaz, alaposan. Ahogy elmegyek reggel a posta előtt, a Margit híd; illetve a pesti oldal fölött az ég már vörösödik, pirkad. Itt a január vége. Ez jó. Január: 928 látogató. 107. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS 2004. FEBRUÁR 2004. február 2., hétfő 19:13 Megint fölmerült egy levél a naplóból. Harmincegy éves voltam. 73. 8. Budapesti Rendőrfőkapitányság Útlevél Alosztály tárgy: turistaútlevél-kérelem Fellebbezés Jó pap holtig fellebbez (én ugyan festő vagyok), tehát: II. 17195/73. levelükben turistaútlevél-kérelmemet elutasították. Merthogy húgom kint maradt két éve. Teljesen igazuk van, kinnmaradt. De hát én ugyan mit csináljak ez ügyben? Hogy én nem maradok kint, ezt Önök is tudják, ezt nem hozhatom föl érvül. Három éve is visszajöttem, meg bolond is lennék, most lett Buda egyik legszebb műteremlakása az enyém. Meg amúgy is nagyon jó kis ország ez. Írásba adom. (És én itthon leszek jó festő.) Tulajdonképpen feleségem miatt lenne jó ez az egész. (Ő megkapta.) Mindig rágta a fülemet, s tényleg most lenne pénzünk először együtt utazni. Meg kell is rá vigyázni, mindig mindent elveszít. Meg hát - múltkori utamon 110 múzeumot és kiállítást néztem meg (nem tréfálok), s most ezt szeretném kiegészíteni még... Megkaptam az útlevelet. (Görögországba mentünk. Kréta szigetén egy szép öböl, sziklafallal, erre emlékszem. A harmadik héten menekültem haza, hogy mit keresek én itt, Kata maradjon, ha akar. A kolostorokért már nem voltam hajlandó leszállni a hazafelé-vonatról.) Vége a padlójavításnak. A nagy kérdés az volt, csiszolják-e, ha már itt vannak, ha már úgyis fölszedték majd az egészet, ha már minden kiürítve, vagy letakarva. Három nap alatt tudtam megfogalmazni: élettelen lenne egy vadonat-padló. Nincs annyi lelkierőm. Ez már a javított. Ahol kérdéses volt, filctollal beszámozták, és ugyanoda raktak vissza minden darabot. (Látszik, ahogy a karcolások átfutnak.) Ez emberi. Kértem a boltban valami errevalót, aztán négykézláb végig, két flakon folyékony viaszos fényesítő, szivaccsal eloszlatva a 48 négyzetméteren. Máris nem hat porosnak. Pedig az. Még két felvétel, ma reggeliek. Ennek az lesz a címe, hogy NÉZZ A LÁBAD ELÉ (F/04/07) Ebből kéne egy sorozatot csinálni. Ezek meg Kata elszáradt növényei a reggeli napsütésben. Észrevétlenül átfordult a dolog a színes fotózásba, pedig hogy lenéztem mindig. Tanulom ezt a digitális gépet. Kilencféle fehérbalanszot lehet beállítani rajta. És nem a fizikai elv, hanem csak a próbafelvétel mutatja meg, melyiket kell egy vegyes világítású műteremben fekete-fehér rajz reprójánál használni. (Nem azt, ami logikus lenne.) 2004. febr. 3., kedd 09:12 Mesélem a zuhanyozóban vívódásomat a műteremparkettával. Hogy három napot összehazudozik az ember magának, míg kihámozza a valót, és milyen nehéz kulturális koordinátáinkat átlátni és aztán személyre szabni. Hogy ugyanis nem feltétlen az új padló a szép. Azt mondja a prof: Azért ezt ne tedd föl a netre! Mondom, dehogynem. Itt kezdődik a hazaszeretetre nevelés. Hogy fölmérem, mit mond a világ, abból szerintem mi igaz, mire van belőle szükségem, mit vetek el. Mi kellemes és mindezek után mi az etikus. Mielőtt döntök. Zuhanyozói házi feladat volt Petri Apokrif-ját elolvasni. Zakatol a szentcsalád, Isten tömi Máriát, József nem tud elaludni, keres valami piát. Nem lel, felkel. Pizsamára húz fel inget és gatyát, lemegy a Háromkirályba, hogy egy fröccsöt legalább- - - - - - Megint Isten? - - - Az hát, megint. Sóhajt, nagyot húz, és legyint: - - - Különben, múltkor kivertem a huppot. Ha az orrom előtt dugtok! - - - de így megmondtam a Marinak, legalább tartsad a pofád, úgyis szól mint a földrengés mindig az rohadt ágy, közben - de komolyan -ne halljak több ha-ha-ha-halleluját! (Idézőjelet nem szabad használnom, ahelyett a dőlt betű.) Kissé kajánul kérdezték, hagy na?!, én, mint Petri-rajongó...? - Nem öröm egy ilyen verset olvasni. Egyébként szerintem gyenge is, mert egysíkú. Az a pár (jó) ötlet sem emeli el. A teológus Jelenitsnek egy idevágó gondolata: Ha apád káromkodik, az már Istenkapcsolat. Illyés meg elmagyarázza, hogy amit leír, az nem az életfilozófiája, hanem azt aznap délután így gondolta. Lábjegyzetben elmagyarázhatná, hogy éppen fájt a foga, és becsapták a boltban, de az akkor már nem vers lenne. És még egy. Ha Mari néni rettentő dühös, földhöz csap egy tányért. Petri ír egy verset. Ki tudja, miről beszél tulajdonképpen. Egyébként, ha ez az egész Mária-dolog nem piszkálná annyira a csőrét, valószínűleg nem harapott volna bele. A többi Istennel belügye. Olvasd el a Halálomba belebotlok -at, kettéáll a füled. Ma hazaérve megint napsütés a gangon. Eredetileg a száraz leveleket akartam. 2004. febr. 4., szerda 04:53 Tanulom az új fényképezőgépet. Mikinek ezt a 10 éves kori iskolai rajzát eddig tizenötször fotóztam le, az utóbbiakat már vakuállításokkal. Apa műterme. Elképeszt ez a munka. Hogy emlékezetből csinálta, bizonyítja, hogy az ajtó mellett nem törik a fal, ott a kályha van. Nekem nincs ilyen vizuális memóriám. (Igaz, nekem semmilyen sincs, inkább csak a látvány atmoszféráját jegyzem meg.) Persze ismerte. Óvodáskora előtt délelőttönként a műteremben élt. Megszoktattam, hogy egyedül kell játszania, míg fölötte az asztalon festek. Nem kellett rá figyelni. Főleg a földön mászkált, ügyködött, a feszületemet búgatta a földön, - lendkerekes autó. Onnét tudtam, mivel töltötte idejét, hogy délben mi szerszámom merre volt a földön. Negyven centis ceruzarajz. Ahol üres hely volt, oda növényeket talált ki. (Utálom, sose volt a szobámban.) Meg figurákat, Adidas és USA feliratokkal. Mostanában jót mosolygott ezen. Hülyéskedett is, a földön szétömlött vegyszer. Ez itt a nagyítógép, tévesen két oszlop közé képzelte el. Képeket is kitalált a látványhoz. A rádió és a telefon is stimmel. A fényképezőgép kioldózsinórja a fém peremmel. A palettaállvány két görgője, a másik oldalon fogantyú, ha emelem a gurításhoz. Kezd kicsit sok lenni a kép, de ez az 1984-es fotó ide kívánkozik. Az uszodában Gábornak jeleztem, hogy a kiadó, akihez kiközvetítettem, elfogadta könyvét, amit az Illyés - Márai naplókból állított össze, és 2004. február közepén küldik pályázatra. Megjegyeztem, hogy a dobostorta szeleteket szeretem, süteményen rózsaszín és sárga: dilettantizmus. Az ezredes úrnak megdicsértem a lábát, talán ezért meghívott egy italra, az automatába. Én habos csokoládét, ő - javaslatomra - holland kakaót választott, tiszta forró vizet kapott. Egy arra haladó sporttárs sót javasolt bele, gargarizálni. Idős barátnőim kara speciális hidegvizes gyapjúmosást javasolt az elveszett helyett kapott új szürke sapómra, merthogy ez viszket és szúr. Egyikük tegnap hozott is két kis fiolában (vegyész volt) mosószereket és ellátott utasításokkal. Mára kimostam, viszket és szúr, de ezentúl ezt előnynek fogom tekinteni, és örülök neki. Erzsébet asszony megjegyezte, hogy serkenti a vérkeringést. Mint Kokoschka, aki a század elején a bécsi piacon egy kocsiderék csalánt vásárolt, aztán abban forgolódott egy hétig. S tényleg elmúlt a reumája. (Miért árultak csalánt a bécsi piacon? Ezért?) 2004. febr. 5., csüt. 09:54 Eddig a beleszokottság és a jómodor okán mondtam közbenjáró-kérő imát, avval a halk felgondolással, hogy Isten úgyis jobban tudja, kinek mire van valóban szüksége, gyógyulásra, vagy szívhalálra, stb. Egy drága szektás testvér könyvét olvasom, most világosodott meg az egész. Hogy miért kell ezt a furcsa mondatot mondani, hogy legyen meg a te akaratod (miképp a mennyben azonképpen) itt a földön IS... Hogy Isten akarata valósuljon meg a földön? Hogy mi kérjük Őt erre? Mi ez? Fantasztikus. Azt írja: Isten az embert a teremtett világ urává tette (Hogy uralkodjék a tenger halain, a barmokon, mind az egész földön...) Ezt a hatalmat Ádám jogszerűen átadta a Sátánnak, aki éppen ezért: e világ fejedelme. (Jött háború, villamosgázolás, narkó, nemzetiségi kérdés.) Istent kötik a szellemi törvények, nem tudja az ördög hatalmát megszüntetni a földön, mert ez igazságtalan lenne. (Ezért nem okolható Ő a földi szenvedésekért.) Ezért kellett a Megváltás, a Sátánt megfosztani hatalmától. Akik Krisztusban vannak, azokon már nincs hatalma. A földi dolgokba tehát Isten csak akkor tud beavatkozni, ha mi, keresztények megkérjük rá. Különben a Sátán felségterületén kellene működnie, illegálisan. Ha Isten a földi munkáját mi nélkülünk is el tudná intézni, kényelmesen hátradőlhetnénk a karosszékünkben... Ha mindez teológice netán nem is teljesen pontos, akkor is öröm-üzenet és gyönyörű. 21:35 Délben kilépek a kiserkélyre: árnyékban 19 fok. Hűvös nyarunk van. 2004. febr. 6., péntek Kilenc ötven. Elkezdem az A/04/01-et. 2004. febr. 7., szombat 17:07 Úgy tűnik, ma kész is. 2004. febr. 9., hétfő 10:16 A Klubban megróttak, micsoda dolog ez, elkezdeni egy képet és már másnap deklarálni, hogy kész. Ha tudná. Hogy dicsekvésből a készülő és a kész változatot is föltettem a képernyőre, majd azonnal le is töröltem..., az első változat volt a jobb. Ezt a mostanit is mindjárt tovább csinálom. Bár lehet, hogy már csak a keret hibádzik. Mindenesetre ilyen rámát nem szabad vakuzni, bedöglik. 13:26 Észszerűbb, ha nem véleményezek. Ez a mai változat. A keret is változott: 2004. febr. 10., kedd 18:55 Hazafelé megint egy fotó (lásd a FOTÓ-nál) a gangon, a reggeli napsütésben. Délelőtt elkezdtem egy új képet, (lásd a FESTMÉNY-nél). Itt már nem lehet bemutatni, annyi ábra van, túl lassan jönne föl a neten. 2004. febr. 11. szerda 09:16 Ha tegnap tudom azt, amit ma. Gyapjúsapkám továbbra is szúr és viszket. Ezért belülről bekentem technokol rapiddal (illetve tévedésből kívülről, úgyhogy ki kellett fordítani), de így, bár nem viszket, kissé karcos. Szóval tudom a megoldást, de most már késő. Be kellett volna krétával rajzolni, ahol kopasz vagyok, s azt a részt bekenni vazelinnel. Még talán megpróbálom nitrohigítóban kimosni, hátha. És akkor. 14:12 Farsangi jelmezbálra invitáltak, hát, valahogy. Hanem a meghívó mottója fölkeltette figyelmemet. Mi minden négy sorban. Jó urunkra feltámadtunk, Semmit nyertünk, csak vesztettünk, A hazánkból kibújdostunk, Magyar bortól elmaradtunk. 2004. febr. 12. csüt. 09:16 A Klubban öltözködés közben Horthyról esett szó, merthogy a történész a Levéltárban átlapozott egy megőrzött családi albumot Kenderesről, sok-sok fotóval. Az egyiken Horthy térképet néz a kutyájával. Bordhund - fedélzeti kutya, neki is volt, admirális korában... aztán megkérdezi: - Mit gondoltok, milyen volt a magyar címer a pecsétjén, 1919-ben? Mondom: - korona nélküli. - Igen. Ja, ezt már meséltem... - Nem mesélted, de hát lövetett Károlyra Budaörsnél. - Az 21-ben volt. - Nem voltak ambíciói a királyság visszaállítására? - Találtak hagyatékában kinyomtatott papírt, hogy I. Miklós... - Lehetett volna királlyá választani egyáltalán? - A hercegprímás valószínűleg megakadályozta volna, protestáns volt. - Feltétele a koronázás a királyválasztásnak Magyarországon? - Nem. Vannak külföldi példák is. (Itt megoszlottak a vélemények.) De festett is... - Igen, szárnysegéd korában. Hitlerrel együtt kollega. Délelőttönként megfigyeltem Őfelségét, délután folytattam a képet... - És estére Szibériában találta magát - vigyorog a reumatológus. - Nem, mondom én, Ferenc József egy szárnysegédjét rúgta ki, de azt azonnal. Kikocsiztak egy új szobrot megtekinteni, de odaérve ő éppen másfelé nézett. Mire a szárnysegéd odasúgta: Felség, jobbra a szobor! Nem szabadott beszélnie, csak válaszolnia. - Ezt itt én is bevezetném - mondja a reumatológus. - Néhány dobostorta szelet, és addig csöndben vagyok. És milyen olcsón megúszod... Aztán László Fülöp Horthy portréjáról, de azt senki nem tudja, megvan-e, hol van. Előzőleg két napon át négyen próbálták megoldani, hogyan osszam föl a honlapomon az ÍRÁSOK fejezetet. Merthogy írtam magamról, másokról, de közösen is írtunk. Aztán a tv-filmekben interjúk vannak, az tehát saját szövegem, de nemcsak én csináltam. Azt hova tegyem. Vannak kritikák rólam, de én is írtam ilyet. Akkor G. barátom homlokára csapott: két rendezési elv keveredik, a szerző szerinti felosztás, és téma szerinti. Másnap a könyvtáros barátom fölhívott: és ha így lenne: RÓLAM ÍRTÁK, ÉN ÍRTAM?! Győzelem, végül majdnem ez lett: TŐLEM - RÓLAM. 19:54 Ma egy régi képem restaurálása. Húsz év svájci tartózkodás után tavaly merült föl egy aukción, tulajdonosa megunta, gondolom. Ródlizhatott rajta, a kép fele lecsiszolva. Elkértem, hogy kijavítom. Majd egyszer - a címből tudom, hogy szerettem. A/74/33, már megújítva és egy picit át is festve (nem bírtam ki). 20:38 Imaközösségünkben vontatottan halad a kormányfő és csapatáért való folyamatos ima. Elfelejtik, néha én is. De mától! (Direkt ferdén tettem, hogy zavaróbb legyen.) (A cédula nem a DELETE gomb mellett van!) (Vicc.) Majd a többieknek is - 2004. febr. 13., péntek 13:37 A Halk műterem (A/03/29) (lásd a FESTMÉNY-nél) befejezése, kis finomítások. Utána fotózása, ez volt a nagyobb (és érdekesebb) munka, nappali fényben, majd ugyanaz derítéssel, aztán négy vakuval az elsötétített műteremben. És négy objektív végigpróbálva, hiába, az elején vagyok. A 60 mm-es Nikon-makró a legjobb, persze. Pedig kényelmesebb lenne valamelyik zoomoptikával reprózni, kicsit előre, kicsit hátra. 19:25 Az édes-édes Zelk Zoltán. A napokban megint elővettem, az ágyam mellett. És most nem a nagy művész, a Sirály szerzője, hanem az igazán-, összetéveszthetetlenül kedves, az apróságokkal eljátszó, a kínlódó-mosolygó-búsongó. TEGNAP Erdőt, hegyet, tengert, folyót, kék cinkét, csecsemőt ha láttam, lelkem csak mondogatta: milyen szép az Isten! KÖZELEG Még csak leskel az ősz, de már harangoznak a lombok. TEREMTÉS UTÁN Elhagyta őket a kotlós - kerítetlen udvaron rémült-csipogva futkosnak az anyátlan csillagok. ZSÁKMÁNY Tudod-e, mit hozol ha marékkal, ha zsákkal, te Holdon botorkáló ember, mikor a Földre visszatérsz? A kutyák megkövült éjféli bánatát! SZURKOLÓ Három éve a lelátón higgadt kétségbeesésben nézem, ki nyeri a rangadót: orvosom vagy betegségem? 2004. febr. 14., szombat Tegnap unokakeresztelés a Ferenceseknél. Reggel Kata unokával a Tátrába síelni. Reggel sürgősséggel WC-tartály vásárlás, 5600; felszerelése. Anyácskám telefonja tízkor: kulturáltan csikorgatja a fogát, hogy nem tud három fájlt lezárni. Át hozzá, ablakából gyerekkorom tájait (lásd a FOTÓ-nál) fényképezem. 2004. febr. 15., vasárnap 17:20 Kirándulás, váratlanul és először egyedül. Elfelejtettek szólni. Hármashatárhegy, ahogy tizenvalahány éve gyakran, szívem szerint mindig erre, az Erdőalja út végétől fölfelé indulva a vitorlázó-repülőtér felé. Sajnos vittem fényképezőgépet, érdekesebb lett volna élesben, egyedül, magammal. Csak a kirándulós-objektívet vittem, könnyebb, mert kisebb a fényereje, viszont 150-450 mm-t tud. Kata Tátrában, ketten vagyunk. Délutáni álmomból kelek, az előszobában találkozom Mikivel, éjjelkedés után kezdi a napját. Mondom: - Kint hagytam neked a két lábost az asztalon, van ebéd. - Kösz, megtaláltam. A hidegben kellett volna hagynod, megromlik. Tök, mint az anyja, szakszerű. 21:20 Délután egy 98-as régi interjú gereblyézése, magnóleírás, rémes hibákkal. Most küldte át Pogány Gabi. A szakrális témáimról kérdeztek, érdektelen, mindezt elmondtam már néhányszor, azóta is. Erika: A korai keresztutak azok valahol láthatóak voltak, voltak kiállítások... Váli: Rögtön kezdettől, amint a Fiatal Művészek Stúdió fölvett, kezdtem kiállításokon szerepelni. Meg lehetne nézni a kompjuterben, hol-merre voltak ezek kiállítva. A négyméteres nagy keresztutat először pofátlanul bevittem a Nemzeti Galériába, a kétmilliós vásárlások egyikére, nyilvánvaló volt, hogy egy ismeretlentől nem fognak egy négyméteres képet megvenni, de elértem, amit akartam, többen gratuláltak, és sokan megismertek. Erika: Hova került? Váli : Itthon volt sokáig, aztán a Nemzeti Galéria letétbe elkérte, ott is hagytam volna nekik, mert ilyen értékű képeket oda szoktam ajándékozni, ahova való; de aztán úgy gondoltam, egy állandó kiállításra nagy mérete miatt soha nem tennék ki. Akkor a Pázmány Péter Tudományegyetemnek adtam. Már nyolc éve, azzal a feltétellel, hogy 2004. febr. 16., hétfő 11:26 Lemezt kellene alapoznom, már a nyárra. A múlt héten megjött Tapsonyból (Dunántúl) a tíz kiló kence csomagban, postán. (Ha így szerzem be, biztos, hogy friss.) Alapoznom kéne, de a délelőtt elment fényképezéssel, objektív- és képfelbontási kísérletek, sorozatfelvételek. Tanulság: érdekes módon nem a legnagyobb felbontású kép a legjobb a digitális gépen. A 35/80-as zoomnál persze jobb a 60 mm-es Nikon-objektív. Illetve, sőt! - hohó - a 2,8/80-200-as profizoom még kontrasztosabb. 21:02 Délutáni telefon, az Új Művészet reprót kér tőlem egy cikkhez, Igazi műterem A/03/06, ezt a képet nagyon szeretem. Persze megvan a kompjuterben, de azért, na nézzük. És este életemben először élesben, digitálissal, festmény-reprózás, ahol van tét (igaz, az mindig van). Minden működik, minden jól működött, boldogító. Fél óra mindenestül. Hibátlan a repró, és nem kell tisztítani sem, mert kép nem optikai úton - mint a xerox -, hanem dróton megy át a kompjuterbe. Holnap küldöm futárral. Egy telefon, Hajtás-pajtás, biciklisták, 1400 forint körül lesz. Nekik. 2004. febr. 18., szerda 11:22 Mozgalmas kép nap. Ha a hetvenes-nyolcvanas években valami találkozót halasztani akartam, avval bújtam ki, majd 2002-ben, amikor nyugdíjaznak. Elérhetetlen messzeség. Elérkezett. Tegnap beadtam a Művészeti Alaphoz a szükséges kérvényt. Októbertől, 62 leszek, folyósítják. S mint általában nyugdíjasok, én is pontosan: 39.400-at fogok kapni. Aztán egy telefon Sanghajból (a pinyin átírás szerint Shaghaiból), G. váratlan utazása, a találkozónk késik. Egy másik telefon, ez a Bécsi útról, a Népszabadságtól, erre számítottam. Sőt, fölkészültem. Hogy sorra kerülnék a hétfőnkénti interjúsorozatban: Lukácsosok. Mondom én élőbeszédben igen nehezen... s a remélt választ kaptam: elküldöm a kérdéseket. Ez az én utcám. Remélem, a különbség érezhető lesz, a többieknek ez egy?órás beszélgetés lehetett, nekem kilenc volt, íróasztalnál. Tegnap éjjel fél egyig, beleértve egy 99-es Lukácsos kiállítási plakát újrakészítését a kompjuterben. Igazi nehéz kérdés volt, Miki zsűrije elé is terjesztettem, betenném e cikkbe is honlapom nevét, de talán ez már túlmegy minden pofátlanságon. Érdekes, Mike beleegyezett. Így kezdem (a többi jövő hétfőn): A Lukács-időszámítás szerint tizenhárom éves vagyok, úgy is kezelnek. Igaz, a kezdetek nekik is nehezek voltak, az első években még stopperrel, időre úsztam. Ezerkétszáz méter, háromötede gyors, a többi mell. Akkoriban, ha nyugdíjas barátnőim közül a nagy igyekezetben meg-megrúgtam valakit, csak avval tudtam védekezni, hogy kérem, vegyék figyelembe, igaz, rúgok, viszont soha nem harapok. Viziszörnynek becéztek sokáig, ez mára Templomos Lovaggá szelídült. Merthogy a Ferences templomból érkezem ide reggelenként, hét óra tízkor. Ha három perccel később, csóválják a fejüket. A reggeli csapat állandó. Mint egy jó család. Egymás a háta mögött csak a rosszat... Bocs, ez olcsó poén volt. És nem is igaz. (Bár Magáról azt mesélték nekem, hogy 18:16 Hét éve kellene, egy éve megcsinálták, tegnap este megkaptam, CD-n. Maradék 14 másodperces filmfelvétel töredék (hangja is van, nekem 68 másodperc alatt jött le a netről) a tavalyi Duna-TV produkcióból. Én kértem Kecskeméten az uszodai helyszínt, csak hogy lássam végre a mozgásomat, na, most megkaptam. Sokkal rondábban úszom, mint véltem. Billegés, a láb terpeszben, túl szélesen a két könyök. A vízfogás is, ajaj. Lesz mit javítani. A bukóforduló viszont nem látszik rossznak. 2004. febr. 20., péntek 09:46 A fiatalság tájékozatlan még, tehát jobban átlátja a világot. Mike szelíd terrorja - lassú víz - elérte célját, beláttam, snassz a web-címem, a vali.c3.hu, mivelhogy látszik rajta, hogy alvállalkozás. Ma már mindenkinek önálló... stb. Na nézzük. Elkezdünk tanácskozni, rémes, délben kettőkor, alvásidőmben. Föl a c3 honlapjára, idáig magamtól is tudom a leckét. A(z) vali.hu domain már foglalt kérjük válasszon másikat. Beírom a VALI.COM-ot, mosolygó négerek, valami zenekar: Vali-Music - the name to know. Ezt majd a fiam. VALI.NET: szűzmáriakék felület, bal sarkában a nevem. A VALI.ORG-főoldalán egy kardos-sisakos színész meg egy trolibusz, ami ráklikkelve meg is indul. Beütjük a VD-t. Foglalt. VALID, ami angolul ugyebár: érvényes. Van. Fiam mondja a VALIDEZSO-t, ez ronda, és még két adatot kell hozzá mondani, hogy egy szóba és persze ékezetek nélkül (májustól már ez nem lesz magától értődő). A VAALI-t meg ő fikázza, hogy a korosztály, aki ezt érti, az nem megy a netre... Akkor mi a túró. Főiskolai nevem, ami aztán megmaradt; Apóka? (Nem tudtam megjegyezni osztálytársaim nevét, és netán még a lányokat is így hívtam). Mikinek megtetszett ez: DESKE. Előnye, hogy gyerekkoromtól megvan, tök jól artikulálható, nincsenek benne olyanok, mint a vé-betű, ami telefonban néha gondot okoz. Hátránya, hogy bizalmaskodó, bennfenteskedő. Mike: - És a piár? A protokoll? Mondom, ilyen vágyam nincs, munkám archiválásán túl ez az egész news csak egy kellemes szórakozás... - Vagyishogy nem irodalom, ahogy te régen néha... - Nem a kategorizáláson múlik. Leginkább napló. Van benne érték, van benne gyenge, meg főleg múló. Nem baj. Szóval ez a DESKE borotvaélen. Szüts rögtön letorkolt, hogy baromság. Azonnal elhittem neki. Akkor meg Mike: Van ebben valami vidám arisztokratizmus, ha te nem törődsz a tisztes komolysággal. A honlap amúgy rangos (bár tipója ronda), a címe pedig laza, jó így. Azonnal elhittem neki. És most itt tartok. Beadtam a regisztrálásra, két hét az átfutás. Ha netán jobbat találnék, ez talonba, és elvesztettem 12 ezer forintot, ennyi. Ha van valakinek valami ötlete, köszönettel. Az mindenesetre jópofa lenne, ami ilyenkor hozzá tartozik: vali@deske.hu A tipográfián is elmerengtünk, el is ment a teljes alvásidőm. (Utána, anyám lakógyűlésén támolyogtam.) Mondom: - csezd meg, csináld meg! - Ilyen ronda betűkből lehetetlen. - Tudod, amit Jánossy: ha a szerecsenek között vagy építész, pálmalevélből és sárból kell remekművet... 11:44 A farostok alapozása kész, illetve elfogyott a lemez. Már száradnak. Jó büdös, én szeretem a szagát. Összesen 57, idénre biztos elég. Bár a fele csak 60 centis, azt most szívesen elhagynám. Még egy vereség (győzelem, belső). Miki egy (szinte) mellékmondatban megjegyzi, hogy lemondott róla, én ugyebár nem adom ki a kezemből; fényképezőgépem nélkül nem tud megcsinálni egy szorgalmi feladatot az egyetemen. A neki most vett gép nem elég ehhez. Győzött. Még megkértem, néha adja majd kölcsön. 2004. febr. 21., szombat 12:03 Azt nem sikerült elintéznem, hogy idős lukácsos barátnőm (...egy mobiltelefon után. Én így akartam írni: Lukácsos-barátnőm) lakására kivigyék a három jó Monet-képet a Szépművészetiből, de azt igen, hogy őt beviszik a tárlatra. Kétszer járt a Hősök terén, és kétszer fordult vissza, csüggedten, a sor láttán. Anyácskám már eleve nem vállalja ezt a tortúrát. Vidáman mondja a telefonba: - Nem baj, majd fölülről megnézem! - De kéne neked egy jó vezető is, aki ért a képekhez. Szólj a Paul Kleenek, hogy kísérjen, hivatkozz rám. Mint oly gyakran, ma tényleg befejeztem az A/04/02-eset. A címe így alakul: Műterem - hideg 2004. februári reggel. Hát itt bizony nem nagyon mutat. Életben jobb. És evvel ezt a játékot be is fejeztem. Öt ilyen csicsás keretem volt. Kettő már el is ment közülük. 2004. febr.. 22. vas., 06:12 Az ember jobbra vágyik - írja egy versében végtelen egyszerűen és tömören Várady Szabolcs. Most, hogy fiam lefikázta, megint megpróbáltam a web főoldalt áttipografizálni. Egységesítve, minden aktívizálható sor fehér lett. Eltűnt a negyedik betűszín, a kék. Elhagytam a Times New Roman betűt a VÁLI-OEUVRE-nél, a sor egyméretű és egyszínű lett. Az alsó jegyzetben sikerült értelmezni a CD-2-28 tartalmát, státuszát. Legalul a hülyéskedés, hogy ma hány képem van; itt a számok sárgák voltak. Most összehoztam a dátuméval, akinek akkora a monitor-felbontása, hogy egyben látja az egész oldalt, annak a dolog még rímel is. Próbáltam a dátum színét is fehérre, de úgy túl kopogós az oldal. A háttér színét is vagy tízszer próbálgattam, a tét az, hogy ha sötétül, markánsabb, súlyosabb, ami jó lenne, viszont inkább kápráztatja a szemet, és kellemetlenebb olvasni. 09:15 Ennek a munkának sohasem lesz vége. Jövök haza az uszodából - közben SMS, hogy az ónoseső miatt a kirándulás elmarad - rémülten megyek a géphez, hogy hátha a Várady nevét rosszul írtam le reggel. És közben észbe veszem, miért kopog ez a címoldal még most is. Akkor a fehér betűket egy fokozattal a szürke felé. Most jó. -bb. (?) 17:44 Most már csaltam, mert muszáj. A fenti kép repróját - A/04/02 - kicseréltem. Ma már csak egy egészen picit nyúltam bele, egy kis lépés nekem, egy nagy lépés az emberis........ 2004. febr. 23., hétfő 03:34 Nem tudok aludni. Drága barátom, Zelk siratóversei. Ismered őt valamennyire? Több évet volt kórházban halála előtt. Mesélik, a budai Fény presszóba járt. Arra rálátok, ahogy reggel az uszodába. Régiségbolt lett belőle. DÉRY, HAJNAL, KORMOS Tömérdek kincsünk, gazdagságunk - jár is rabolni hozzánk a halál! Kidőlt fák terebélyesednek - - - NAGY LÁSZLÓ HALÁLAKOR Az isten vétke jóvátehetetlen! ÜZENET KORMOS ISTVÁNNAK Az egykori labdarúgó és a mindenkori költő Kormos István nem láthatta szíve csapata mint hengerli hét egyre a Dózsát - - - Látod, István, milyen oktalanság olyan gyorsan kilépni a létből! INTELEM Vigyázzál Berda Jóska, dobd el a hátizsákot, s ne bakancsban: mezétláb - beszakadhat a felhő vastag lépted alatt! Na, visszafekszem, hátha. 10:35 Lejött a Népszabadság-cikk. Pogonyi Lajos interjúja a lukácsisták sorozatban. TEMPLOMOS LOVAGGÁ SZELÍDÜLTEM A reggel úszni járó csapat állandó, mit egy jó család - mondja a csaknem másfél évtizede lukácsista Váli Dezső (62 éves), Munkácsy-díjas festőművész - A Lukács-időszámítás szerint tizenhárom éves vagyok, úgy is kezelnek. Igaz, a kezdetek nekik is nehezek voltak, az első években még stopperrel, időre úsztam. Ezerkétszáz méter, háromötede gyors, a többi mell. Akkoriban, ha nyugdíjas barátnőim közül a nagy igyekezetben meg-megrúgtam valakit, csak avval tudtam védekezni, hogy kérem, vegyék figyelembe, igaz, rúgok, viszont soha nem harapok. Vizi szörnynek becéztek sokáig, ez mára Templomos Lovaggá szelídült. Merthogy a ferences templomból érkezem ide reggelenként, hét óra tízkor. Ha három perccel később, csóválják a fejüket. A reggeli csapat állandó. Mint egy jó család. Egymás a háta mögött csak a rosszat... Bocs, ez olcsó poén volt. És nem is igaz. (Bár Magáról azt mesélték nekem, hogy kissé szélesen úszik.) Csakugyan nagy az összetartás. Erzsébet asszony, hetven fölött, pár éve infarktuson esett át, ami egy lukácsostól ízléstelenség. Naponta öten-hatan hívták föl közülünk, hogy érzi magát, van-e szüksége valamire. Igen hamar visszatért közénk. Napi másfél órát úszik, ha kevesebbet, pironkodik. Az öltözői percek, s aztán a zuhany alatt, egy külön világ. Egyszer elkiáltottam magam, hogy három hétre nyaralni kell mennem a Balatonra, mit csináljak én ott; ki tudna egy note-bookot kölcsönadni, az enyém hibás. A strandon a lángossütő konnektorába be tudnék kéredzkedni. Ketten is jelentkeztek. A kilencvenes évek elején Rumcájsz barátunk (csak az itteni nevét ismerem) az öltözőben: Megyek le Fehérvárra, ott kiváló a pacal, kinek hozzak? Én ugyan nem tudom, mi az, de többen nagyon megörültek. Zuhanyozás közben Berszán Gábor barátommal - élelmiszer-ipari gépészmérnök és Babits-szakértő - évek óta főleg verseket emlegetünk a zuhany alatt. Mindent tud a nyugatos generációról. Ha megjelenik valami Babitsról, tollat fog és igen udvarias szavak kíséretében mellékel a műről egy hibajegyzéket. (Illetve már nem tollat fog. Soká csúfoltam, hogy a tintát is maga főzi. Sikerült rábeszélnem, és 66 évesen áttért a kompjuterre.) Egy időben mindketten Illyés Gyula naplóit olvastunk, aztán a Márai naplókat. Sokat beszélgettünk erről (is), egyeztettük az olvasottakat, hogyan értékelte e két nagy elme... a teljes cikk (Én javasoltam, hogy ne a ronda ivócsarnokban, hanem a homlokzat előtt fotózzanak. Arra nem számítottam, hogy két hazafelé tartó kollega elém kerül, és megröhögtet.) 17:33 Mike (az én új gépemmel és két évfolyamtársnőjével) animációs filmet forgat a szobájában, nem akarom zavarni. Tehát e-mail, mert ez kellhet neki. Gépbeállítás: a fehéregyensúly (színhűség) hét beprogramozott lehetősége közül 1./ az AUTO WB, ez besárgult, pedig általában jól használható; 2./ a WB CUSTOM 1, amit előexponálással nekem kell a szituációhoz igazítani. 2004. febr. 24., kedd 10:09 Ez a mai uszoda kissé tovább tartott, mindenkinek volt véleménye a Lukács-cikkről. Mit várok ettől az interjútól: 1./ Újabb sütiket. 2./ Hogy többé még véletlenül se hordjanak öregítő, fekete fürdőruhát. 3./ Hogy tudatosodjon bennük, hogy ők kiváló egyedek, akik szeretik egymást. 2004. febr. 25., szerda 12:55 Két irányból is dorgáltak a net főoldal grafikájáért, szerencsémre. Mikinek aztán volt ideje aztán fél éjjel velem foglalkozni. Nagyon jó szeme van. Elkezdtük átalakítani. Amit most az egyetemre (hárman) csinálnak - animációs film -, az is ötletes és igen igényes. Írtak hozzá egy másfél perces! drámát, dialógust, és Mike szerez hozzá zenét is. Két mobiltelefon a szereplő. A Stúdió, ahol a hangot majd mikrofonra veszik, már ki van szemelve. Eddig háromezer fotófelvétel készült, három nap és két éjszaka alatt, itt a szomszéd szobában. Házi készítésű mikrodíszletek és forgószínpad. Hazafelé egy fotó, a hófoltos udvarunk. (Persze, hat fotó.) 2004. febr. 26., csütörtök 10:19 A Fioretti imaközösségben hamvazószerda kapcsán a böjtölésről. A liturgikus szövegek ezekben a napokban többször buzdítanak erre. Nekem nem nagyon volt kedvem eddig az ilyesmihez, elég a magam dolgaiban igyekezni, nem kell többletteher. Valahogy megerősített ebben a tévhitemben a karizmatikus irodalom: egy szentéletű dél-amerikai tehéntenyésztő, aki nevetve mondja, hogy ő ugyan életében még soha. Most nagyon jó mondatokat hallottam erről. - Hogy nem fogyókúra. - Másodszor és ez a legfontosabb, hogy nem sport. Nem teljesítményre megy, épp ezért apró tételekben kell. - Hogy az öröm hozzá tartozik. - Hogy hatalmas ereje van. Ez a fajta gonosz lélek csak böjttel és imádsággal űzhető ki... Személyre szabni. Amik fölmerültek: - Kevesebbet vakarózom. - Ebéd közben nem hallgatom a rádiót. - Szeretettel fogom meg a zoknikat, amikor teregetek. És meg is erősödik az ember a valódi böjtölésben, ha olyan helyzetbe kerül, jobban kibírja. Ezt, mint téveszmét elvetettük. 10:46 Törekszem www.vali.hu lenni: Kedves B.! A www.vali.hu az Öné. Nem volna valami mód ezt nekem átadni? Megköszönném válaszát! Tisztelt Váli Dezső úr! Köszönjük érdeklődését. Kérem, tegyen ajánlatot a domain megvételére! Kedves B! Köszönöm gyors válaszát!. Egy 60 x 60 cm-es olajképemmel, műtárggyal szeretnék fizetni, festőművész vagyok. Referenciák: 2000. 12.08. Kieselbach Galéria aukció / Víg Szinház / 60 x 60 olajképem leütési ára: 2 millió ft. 2001. 04.03. BÁV. Központ aució / Lónyai utca / 30 x 40 cm olajkép / leütési ár 800 ezer ft. 2001. 04.06. Mű-Terem Galéria aukció / 60 x 60 cm olajkép, leütési ár 650 ezer ft 2001. 04.06. Mű-Terem Galéria aukció / 60 x 60 cm olajkép, leütési ár: 1 millió ft. 2004. 03.20. BÁV / Petőfi S. u-tcai kiállítóterem aukció / 80 x 80- cm-es olajképem indulóára 700 ezer ft. lesz. Vagy, ha ez nem megy, akkor 40-50 ezer forintot tudok most erre a célra szánni. szívélyes üdvözlettel: Tisztelt Váli Dezső úr! Hol lehet ezeket a festményeket megtekinteni? Most itt tartunk. Attila barátom szíves unszolására visszacsináltam, e levelek mától egy kattintásra. Nekem lesz többletmunka, kibírom. A linkeket ugyanis, amikor a levelek a végleges helyükre sorolódnak, egyenként át kell írni. Ugyancsak miatta vettem le a főoldalról a látogató-számlálót is. Azt mondja, korszerűtlen és ciki. Olyan, mint a nagy amerikai autókon a szárny. De engem baromira érdekel, sajna én mindent mérek és számolok. Még azt is, hogy a reggeli rózsafüzér a húsboltig, vagy a virágosbódéig tart-e. Szóval megvan, eldugtam az EGYEBEK...-be. Ennek kapcsán a többi változtatás. A KEDVES UTÓKOR szövegét szerettem, de a VÉGRENDELET szó és tartalom erősebb. Esterházy bevezetőszövegét szép csendben lehagytam. Nagyon jó, de nem szükséges rá támaszkodnom. És beláttam, hogy a főoldalra nem való, s az EGYEBEK...-be tettem, hogy a C-naplómat, s a CD-sorozatot 200 év múlva hol lehet megtalálni... A menüoldal áttervezése. Megcsináltam, aztán már csak a III. emeletre kellett lerohangálni, a Vince Kiadóban van kicsi, 15 collos monitor is. Amin a gondosan kiosztott betűim szétmásztak, a fotó meg egyszerűen eltűnt. Akkor kaptam mobilon egy olyan tanácsot, hogy tojjak az egészre, tervezzek csak a 1024 x 768 -as képfelbontásra, az az általánosan elfogadott. De végül sikerült, most a 800 x 600-asra is jó. 11:40 Kedves Dezső, eltűnődtem, jó-e a végrendelettel indítani a tartalomjegyzéket (van egy kis autonekrofil zamata), de a szöveg stílparódiája és öniróniája miatt azt hiszem, jó. Még egy kétely: ez a szürke... Valami más...? 12:44 Egy barátnőm érdeklődött a szektás tanítópásztor múltkori gondolatai felől. ...Sokan úgy hiszik, hogy Isten uralja, kormányozza ezt a világot. Ha valóban Isten uralná ezt a világot, akkor Őt a zűrzavar Istenének kellene neveznünk. Az Ige szerint Ő a békesség Istene (1Thessz. 5,23). A Sátán az istene ennek a bajokkal terhelt, káosszal teli világnak. A Sátán uralkodásának hatása világosan látható: háborúk, gyilkosságok, természeti csapások, betegségek, éhinség, halál... Ezért nem okolható Isten a földi szenvedésekért. Íme az állítás szövegkörnyezete: Jim Sanders: Amit tudni kell az imádságról, kiadja: Krisztus szeretete Egyház Bp. 2003 könyvrendelés: konyvek@krisztusszeretete-egyhaz.hu (A 13-19. oldalakból:) ...Isten az embert kevéssel tette kisebbé saját magánál. A teremtett világ istenévé tette. (Teremtsünk embert a mi képünkre, hogy uralkodjék... mind az egész földön (1Mózes 1,26-28) Mindent az ember lábai elé helyezett. Pontosan meghatározta, meddig terjed az ember uralma: uralkodjék az egész földön. Ádám pedig kiadta a kezéből ezt a teljhatalmat, ennek következtében a föld bérleti joga a Sátán kezébe került. Sokan úgy hiszik, hogy Isten uralja, kormányozza ezt a világot. Ha valóban Isten uralná ezt a világot, akkor Őt a zűrzavar Istenének kellene neveznünk. Az Ige szerint Ő a békesség Istene (1Thessz. 5,23). A Sátán az istene ennek a bajokkal terhelt, káosszal teli világnak. Figyeljük csak meg: amikor a Sátán felkínálta teljhatalmát Jézusnak, Jézus nem vitatta az ördögnek azt az állítását, hogy e világ neki adatott. Természetesen nem fogadta el az ördög ajánlatát, és halála és dicsőséges feltámadása által visszaszerezte az embernek az Ádám által eltékozolt hatalmát, egyben lefegyverezte az ördögöt, megfosztotta hatalmától, és megsemmisítette erejét mindazok felett, akik Jézus nevében hisznek. A Sátán uralkodásának hatása világosan látható: háborúk, gyilkosságok, természeti csapások, betegségek, éhinségek, halál... Azt kérdezheted, Kedves Olvasó, miért nem tesz Isten valamit azért, hogy a Sátán uralma véget érjen ezen a világon? Isten nem teheti, mert Ádám szabályosan kötött szerződést az ördöggel, amikor Istennel szemben engedetlen volt. Ádám jogszerűen adta át azt a hatalmat, amit Istentől kapott. Ezért nem tud Isten csak úgy belépni és beavatkozni a földön történtekbe. A szellemi világ törvényei szerint ez igazságtalan lenne. Ezért nem okolható Isten a földi szenvedésekért. Igen áldottak leszünk, ha ezt az alapigazságot megértjük, és a szívünkbe fogadjuk. Szokták ezt a Biblia vízválasztójának nevezni. A földi dolgokba Isten csak akkor tud beavatkozni, csak úgy tehet valamit, ha mi, keresztények, akik Krisztusban vagyunk, megkérjük rá. Különben a Sátán felségterületén kellene tevékenykednie, illegálisan. ... Ezért szükséges imádkoznunk. Jézus úgy tanít például, hogy kérjük meg az Aratás Urát, küldjön munkásokat az Ő aratásába. Ha Isten tudna aratómunkásokat küldeni a mi kérésünk, imánk nélkül is, akkor nem mondaná az Ige, hogy imádkozzunk. Amikor imádkozunk, ajtót nyitunk Istennek, hogy be tudjon lépni e világ dolgaiba... 13:49 Boldog percek, megy a kocsi! Az akksit föltöltötték, házunkban a műhely. A víz volt benne kevés, meg ez kellett, szerencsére nem más volt a baj. Életem első hatvankét évében mindig a tea mellé is ment a cukorból. Két hete a teli kiskanállal fél másodpercre megállok. Az időveszteség, ha napi három teát számolok... Fiam: - Téged többen karrieristának mondanak. - Pedig az vagyok, ajjaj, de mennyire! Csak - remélem* - nem mások rovására. [* a remélem csak affektálás. Tudom.] 17:01 Szüts képei Pannonhalmán, a megnyitóbeszédből: ...Minden tája ipari táj, ez közép-kelet-európában még mindig szívszorítóan közös tapasztalat, ugyanakkor rideg vagy kegyetlen vagy sokkoló képei nincsenek. Ha csak ez nem sokkol, ez a magátólértetődő rezignáció. Képek egy ideiglenesen hazájában állomásozott ország táj- és utcarészleteiről, függetlenül attól, hogy a festő konkrét témáját, kiinduló alakzatát hol, a világ mely táján lelte fel. Akárhol kattan az objektív vázlatfüzet, a fényképezőgép, Amszterdamban, Párizsban vagy Észak-Afrikában (megjegyzem, Camus örülne) végül minden kép megérkezik Kőbányára, Budaörsre vagy Kecskemétre. Ezzel együtt -- és ezt fontos hangsúlyozni – Szüts ott kezdi, ahol a szocio abbahagyja. Ez is Amszterdam itt vagy Párizs, és az is egy hétköznapi, kopottkás alsó-európai lakótelep odatúl, ez nem a valóság kérdése, hanem, hogy úgy mondjam az igazságé, a szemé, hiszen a szem azonos, aki látja. .. ...Változatok szakmára, rezignára. Szüts Miklós festményei nélkül kevesebbet tudnék magamról. Lehet, hogy jobb kedvem lenne, de jobb nem lenne. Hölgyeim és uraim, engedjék magukhoz ezeket a képeket. Parti Nagy Lajos 21:08 Hétfőn utazom, kezdődik a csomagolás az alkotóházhoz. Először a műteremdolgok. A kobaltkék sötétet elhasználtam, új tubust kell elővenni. Az ember ránéz a dátumra, és elmereng. Hány évig használtam, amit most kidobok?! 2004. febr. 27. péntek 05:23 Katától kölcsönkértem a (kis) képernyőjét, és most felváltva nézem a kettőn az igazításokat. Milliméteres tologatások a menüoldalon, hogy legrosszabb esetben se lógjon ki a szöveg mezőből. 11:32 Harács. Ismét megkaptam ajándékba Illyés Gyula élete képekben fotóalbumot (véletlenül nekem is szerepel benne egy fotóm). Egy darabig újra nézegetni fogom. Benne az egyik legfontosabb magyar szobor, Szabó Lőrinc portréja. Régóta szeretem, rögtön be is tettem a magánmúzeumba, a GYŰJTEMÉNY (lásd: MÚZEUM) alá. Nem tudok zöldágra vergődni evvel a Borsos Miklóssal. Baromi rosszul rajzol, persze ez nem lenne baj, de félgiccseket. Ezek a naplementés magányos csónakos figurák. Meg itáliai csacsifogatok. Aztán ott Közép-európa legrosszabb szobra a Lánchídnál, ha még ott van, a Nulla kilométerkő. Nem magányos mellényúlás. És néhány megrázó műve, a Balatoni halász, saját portréja, Szent János feje (a kosárban), Egry József. 2004. febr. 28.szombat. 04:00 Ma éjszaka, ilyen még nem volt. 1./ Van egy (több) rémálmom, évtizedek óta, több változatban, ez a keményebb fajtából. Mostanában régóta elkerült. Kihalt idegen város, sötét éjszaka, persze egyedül. A házak fölött magasan, vagy húsz emelet magasságban visz engem föl a domboldalra egy csak dróthálóval védett kötélpálya-kabin, illetve időnként nyitott ipari lift, rémséges lenézni. Egyik változatban ez fönt nem áll meg, kimászom az oldalára, próbálok a végállomáson kiugrani, csikorogva fordul, majd egyre sebesebben lefelé. Ott mélyvasúttá válik, mint Dürrenmatt végtelen alagútjában a vonat, egyedül vagyok benne, félek. 2./ Anyácskám meséli, éjszaka, orosz pergőtűzben gyalogolt át velünk a Gellérthegyen (én két és fél, húgom egyéves) körtéri lakásunk felé, mert a vérmezői pincében elfogyott az élelmiszer, ahova behúzódtunk a váratlan orosz előretöréskor, karácsony estéjén. Útján egy darabon egy fehér hóköpenyes magyar tiszt vitte húgomat a karján. Időnként vijjogva világítólövedék, le kellett hasalni, fedezéket keresve. Talán ez az álmom egyik gyökere. 3./ Ma éjjel pedig: várt vendégként a városban, ezúttal tudom, Belgiumban. Kísérőm kínálja a fölülről látható panorámát, avval, hogy ő lent megvár. Indul a szerkezet, csukódik a kabinajtó, elkapok az arcán valami sunyi félmosolyt. Ja, hiszen én ezt ismerem, emlékezem vissza, és lazán hátradőlök az ülésen, persze, majd alattam az éjszakai házak. Kellemes út. Visszatérve kedvesen fogadnak, s közben arra gondolok, mindezt majd le kell írni. Hallott már valaki olyat, hogy egy rémálom kellemesbe fordult?! 19:52 Reggel a Margit utcánál előttem egy öregember, koszos télikabát, nagy hátizsák, egy esernyő beleakasztva. A szeméttartóhoz lép, turkál. Odahajolok hozzá, én most nagyon sok pénzt kaptam, meghívhatom egy reggelire? - és nyitom a pénztárcám. Köszönöm, nem. - mondja. Több szó nem esik, indulok tovább. Egész délelőtt a kisszoba elsötétítésén dolgoztam, ott lesz az alkalmi fotólabor. Alighanem abbahagyom a hagyományos fotózást, akkor meg minek a nagyítógép a műteremben. Mikinek pedig, ha laborálni, nem kell alvásidőmhöz alkalmazkodnia. Két fatábla az ablakra, rögzítése riglikkel. (Huszonötöt vettem reggel.) Tizenhárom másodperc alatt fölszerelhető. 2004. febr.29., vasárnap 18:49 Búcsúzóul csomagom egy doboza: március hónap: a kecskeméti alkotóházban leszek, megpróbálok internetkávézón keresztül a honlapommal és az e-leveleimmel kapcsolatba lépni. 2004. februári vizit: 731 108. levél J.-nek, Le-Meux váliNEWS 2004. MÁRCIUS MÁRCIUS: KECSKEMÉT, ALKOTÓHÁZBAN 2004. március 3., szerda 1200 méter, a Lukács-szisztéma, egy mell után két gyors; 28:40.88, tehát otthon is 30 alatt van, elvben. G. e-mailje, tiltakozik, hogy a közösségnek faladatul szabtam naponta imádkozni kormányunkért. Hogy ez megosztja a tagokat, ez politikai téma, maradjon alternatív feladat. Gyors SMS G.-nek: Pál: könyörögjetek a királyokért. És az esti e-mail: Ez a feladat jó, fontos és kellemetlen. Ha tudsz jobbat, fontosabbat és kellemetlenebbet, változtass. Most te vagy a főnök. Az egyház hierarchikus. Érdeklődöm a gondnoknál az állatkert újjáépítése felől: Gondok vannak a medveház építési engedélyével. Jó mondat, nem?! Este: József. 2004. március 5. péntek Szűz Mária jelenése naponta 17.40-kor Medjugorében. Érdekes lenne megtudni, mennyire pontos?! Percre? Másodpercre? Az égi gondolkodásból valami kiszivárogna. Reggel 1000 m. gyors. Csak 47 mp-el rosszabb idő, mint a megcélzott 20 perc. márc 6. szombat. Várady Szabolcs: Szellemhangok a rádióból / festés közben, CD-ről. Véletlenül találtam a masinán egy gombot; így végtelenítve. 2004. március 7. vasárnap Nincs mise a ferenceseknél fél 9-kor. Húsz év után. Nem szeretem. Át a piaristákhoz. Utána a szokásos presszó, múzeumnyitásig, egyedül. Autó elakadva, betolják, nem lehet múzeumba menni. A gyógyszermúzeum lett volna, a Bozsó Gyűjtemény. A Cifra Palota idén zárva. Du. tv. atlétikai bajnokság, a rajt előtti gyönyörű koncentrált arcok. Harangozó Teri, Mari Zsuzsi, és főleg Kovács Katival esti TV-műsor, régi emlékek. 2004. március 8. hétfő Háromkor arra ébredtem, hogy kitaláltam honlapom adatbázis szerkezetét. Fölkelve PC-be. Sanders: Amit tudni kell az imádságról, a könyv vége megint érdekes: ...mi csak a szem előtt lévő bűnöket látjuk, Isten pedig a szíveket vizsgálja. A Biblia meghatározása szerint ami nem hitből van, bűn az. (Róm.14,23) Tehát a félelmek, a hitetlenség, a kétség, a megnembocsátás, az aggodalmaskodás is bűn... Autó nem indul, uszoda elmarad. Helyette Patriciával hajnali séta, beszélgetés a mély hóban, a réten. Szerelőhöz. Dán Kulturális Intézet, megnyitó. A művésznő véleményt kér tőlem fotógrammjairól. Kap. 2004. március 9. kedd Az adatbázis alá készülő rendszert okosítom reggel, elküldve Gy.-nek továbbgondolásra. Miktől SMS-ben kérem a fényképezőgépet, de csak holnapra tudja lehozni. Félő, elolvad ez a gyönyörű hó. Autó délután kész, öröm, 40 ezer. Újságstand: álomszép félakt a címoldalon. Ezt nem lehet megunni, tíz perc tragédia. SMS Szütsnek Krakkóba: Kértem az autószerelőtől egy kis golyóscsapágyat, de sajnos négyet adott. Ma este lezárult a vali.hu domainnév vadászatom. Pedig nagyon igyekeztem: Kedves B. úr! Valahogy így képzelem magát: őszülő halánték, hatalmas szál ember, kis pocak, sárga selyemsál, időnként lassú mozdulattal, messzerévedő tekintettel lepöccenti szivarja hamuját. Hetente befogat, s könnyű kocsijában, oldalán porköpenyes kislányával kihajtat a birtokára. Az intéző, nevezzük mondjuk Monsieur Dobainak, széles mosollyal fogadja, lesegíti a bricskáról, s beszámol a gazdaság eredményeiről. Hogy mennyi a szaporulat; ismét néhány szép, egészséges kis domain született, minden remény fölnevelésükre... Kedves B. úr! Kérem, ajándékozza már nekem azt a kis vali.hu-t! A hónap közepén úgyis nagyon szomorú leszek, megsúgták, ismét föl vagyok terjesztve Kossuth-díjra, de amilyen az élet, nem fogom megkapni. Én pedig önnek ajándékoznám egy festményemet, választhat: vali.c3.hu / dokumentáció / képek hol. Ez a lista egyben gyűjtőim névjegyzéke is, Esterházy Pétertől Kuncze Gáborig. Ha pedig nem vonzzák a képek, még mindig maradó érték, vagy értékesíthető. Nem állítom, hogy azonnal, aukciós áron, 1- 2 millióért - én a képeimet műteremből 4-700 ezerért adom - de ha más nem, pár éven belül csak megkapom azt a kitüntetést, akkor áraim megugranak... Tudom, az üzleti élet játékszabályai szerint úgy kellene viselkednem, mintha nem is várnám nagyon a válaszát... Domaintelen szíves üdvözlettel: Erre se válaszoltak már második napja. Nézem a neten: a deske.hu március 6-ától az enyém; regisztrálva. Akkor ez lesz. Még bíztatnak is erre, hogy átlépve a nyakkendős világot, lazán... Lemondólevél vali.hu-éknak. Délelőttönként kék (gyümölcsízű , de teines), délután piros tea (csipkebogyó, ártalmatlan). 2004. március 10. szerda Az öregedés ajándéka? Érdektelen képek nap mint nap, de mindenféle korábbi szenvedések nélkül. Csak a mély fáradtság, az rég megszokott. 2004. március 11 csüt. SMS Szütsnek Ma 20:17.24, sietni kellett, lángos volt reggelire Rádió: két fájdalmas Tardi Sándor novella: az intézetből éppen kiengedett lány, és a munkát kereső ügyeskedő melós tragédiája. (Keverem, vagy Tardi volt Kenedi János besúgója?) (Nem, Tar Sándor 2004. 07.) Spanyolországi vonatrobbantás, el ne felejtsünk imádkozni a gyilkosokért. 2004. március 12. péntek A szeretet olyan mint a T-dugó. Osztod, és nem fogyatkozik. De sőt! Kata kínzó fejfájása. Visszahívom, együtt egy Üdvözlégy. 2004. március 12. péntek Fáradt, csak 900 méter. Edző korrektúrája: a gyorsnál a tempóm túl rövid, és jobban előre kell nyúlni. Amitől nagyobb a billegés. A mai kép viszont más és jó. Este izgalom, az eltemetett vali.hu-s jelentkezett. Hogy neki csak a levelezés lehetőség kell, a domaint átadná. Talán mégis volt eredménye a három hátraszaltónak. Hátha. Esténként József; most Jákob halála és temetése. Mann még itt is hülyéskedik, nagyon jó: Jákob nem akart a halottak országában nyugodni... ehhez hosszú szállításra volt szükség ... tartósítani kellett a holttestet, besózni és bebalzsamozni, és ha a megboldogult elutasítaná ezt a gondolatot, akkor ne kötötte volna lelkükre, hogy hazaszállítsák... ebből következett, hogy egyiptomi módra temessék el, díszesen kitömve... [Józsefnek örömére szolgált, hogy] az ország legválasztékosabb tiszteletadó szokásai szerint és a legmagasabb költségelőirányzat ráfordításával juttassa maradandósághoz... múmiatechnikusokat küldött... [akik munkájukat] a mesterség örömével hajtották végre... és örömük telt benne, hogy íme egy ember testének belseje ezután mennyivel tisztább és kívánatosabb, mint mikor lélek volt benne... [Mindez József akarata szerint történt,] de ez így helyes, ha az ilyesmi annak érzelmei szerint történik, akinek még testében vannak eleven belsőrészei... 2004. március 13. vas. Károlyi Zsiga kölcsönadta: I.K.E.M.XX. -című 50 példányos könyve, a Fotográfiai Múzeum kiadványa, 2003. Olvasom szövegeit: A tudomány sugallta naiv optimizmus ellentétébe fordul a TV toleranciája és virtuális totalitása által, egyetemes mítoszként működik. A kutató értelmiség is csak a TV népszerűsítésén át tekint saját területén túlra. A maga gyakorlatából tudja: diszciplínája egyre többet tud, egyre kevesebb részterületről, tehát a trend vége: mindent fogunk tudni a semmiről. Swedenborg, Heidegger mellett Hajas Tibortól idéz: Milyen létfokkal rendelkezik egy üres lakásban bekapcsolva felejtett televíziókép? Stb. Lenyűgöző szellemi apparátus, és műveltség (irigylem); gondolatmenetek nekem alig követhetően bonyolult szépségei. Érték. És ami ebből a kiállítótérben materializálódik - koncept - a falon egymástól fél méterre függőlegesen felszögelt egyforma lécek. És ez persze a katalógusfotón unalmas lenne. Így hát az montírozva, árnyékkal zavarva; esztétizálása a sovány látványnak. Ami keserves önellentmondás, alighanem. Azt mondja, már élőben, az ebédlőben, annyi hazugság után valami tisztát egyszerűt akartunk mondani, mint az etalon méterrúd. Ez egyébként érthető. Kecskemét egy év után. A Nagytemplom mögül elterelték az autóforgalmat. A műteremben új fotel, szobám kimeszelve, a korábban nyersszínű vászon falburkolat is hófehér. Az ebédlő kisebb ablakokat kapott, a vérfolt-mintás függönyök már tavaly eltűntek. Apróság, de nagyon kedves: a vaslemez szekrénykéknek görgőláb, megszűnt a rettenetes csikorgás, ahogy tologattuk. Az ebédlőhomlokzat klinker burkolatát felújították, de csak lábazati magasságig, fölötte új fehér meszelés. Érdekes, így még jobban harmonizál a főépülettel. Ferenceseknél mise, ezúttal fél nyolckor. Egy év múltán megint az a félgiccs szent Rita portré a szentélyben, amiről se Szüts, se én nem tudom, miért szeretem annyira. Talán az a világosbarna félhomály, a fátyol önárnyéka a nyak oldalán. A két aranyozott szentet levették az oltárról és az áldozórács két oldalára állították, furcsa. Utána haza, a kakaó-kalácsos reggelire. Délelőtt Fotográfiai Múzeum: Vadas Ernő, szeretem. Mikinek szokásosan egy képet választok, ezúttal nem repró, hanem eredeti fotó, készítette Carl Pietzner műterme, K.u.K. Hof.-u Kammer Photograph. Szüts mégse látogat le, rövid szabadidejében festeni akar. Délután Fényes Adolf megnyitó a Bozsó-házban, váratlanul egy igazi remekmű is, Téli kikötő, jelentéktelen téma, pár iszonyúan pontos színfolt. Gépet tanulandó a megnyitót fotóztam is. Hogy kell munka közben válltáskából objektívet cserélni, vaku, whitebalance állítás, automata állításnál blende módosítás. Este a gép egyik kijelzője megvakul. Nem lepődöm meg. Mennyi idő lesz, amíg a szervizből visszakapom? 2004. március 15. hétfő Indokolatlanul fáradt, azt hittem, nem fogom bírni az 1200-at. Kétharmad hossznál az ég megkönyörül rajtam, és küld egy versenyző csajt, aki a partról figyeli a tempóvételemet - hallhatott rólam a fiúktól. Az előbb még mellettem, a szomszéd sávban úszott. Ó, azok a víztől csillogó gömbölyű vállak. Ettől aztán az öregember kissé fölélénkül. A rádió ünnepel. Egy ausztrál riporternő az ottani sajtószabadság gyakori megsértéséről beszél. Ó, Istenem. Délután a Kossuthon egy perdöntő mondat a sok locsogásban: Görgey aradi szállásadónőjének emlékirata. A magyar és az orosz tábornok az ő ebédlőasztalán írta alá a kapitulációt, négyszemközt. Távozóban Görgey az asszonynak: Az ország most három hétig gyűlöl, aztán majd kezet csókol. Vagyis biztosan nem tudott a hamaros kivégzésekről. Hencze kapott Kossuth-díjat, én nem; illene csöndben maradnom. De ennek kapcsán egy érdekes kérdés: 1. Ha a Múzeum keresztmetszet, kordokumentum-tár, Hencze oda való, hogy ilyen is volt, egy szín a palettán. 2., Ha a Múzeum a fontos dolgok helye, akkor nem, mert amit mond, üres és érdektelen. 2004. március 16. kedd Bodor Ádám novellájában a katona porcelángombbal és fémdobozzal csihol tüzet. Megkértem Szütsöt, tudakolja már meg ezt pontosabban, mert ez ötven éves gondom. Az ember eltéved egy őserdőben, ilyesmi, bármikor előfordulhat. A felszabadító szovjet katonák pufajkájukból vattaszálakat húztak ki, és azt csizmatalpuk alatt sodorva csiholták a tüzet a cigarettához. Gyerekként az erkélyen tárolt szánkó oldalába többször sikerült foltot égetnem nagyítóüveggel, taplót is sokat gyűjtöttem erre a célra. De tüzet, igazi tüzet gyújtani soha nem sikerült. Mai Népszabadság: Részegen karambolozott autóval egy traktorral száguldó lengyel apáca. A 45 éves Benedek-rendi nővér... Március 17. szerda / BUDAPEST Váratlanul szükség volt rám itthon, hirtelen Pestre, néhány napra, minden bizonytalan. Facér időben, Reggel háromkor észrevettem, hogy hiszen ébren vagyok és intenzíven tervezek, fejben, és már majdnem megtaláltam a megoldást. Fölkeltem, ötre kész is lett ez az új web-főoldal. Kedves J.! Na, hogy tetszik? Miki tervezte - bár más betűkkel -, tetszett, de először megrémültem, mint minden újdonságtól. Kis türelmi időt kértem tőle. Egy gubanc volt, FLASH programot kellett volna használnom, (ott a betűk a helyükre ugranak, meg ilyesmi) amit én még nem ismerek, és nem is vonz. Így, most hogy a magam programjával csináltam meg. Úgyhogy az ő terve, az én trabantos technikámhoz igazítva. A kopirájt kérdéses, de egyeztetni nem tudok vele, Franciaországban síel. Én meg várni nem szoktam. Volt az Őrült nők ketrecében egy zseniális jelenet, nagyszerű alakítás. Az ugyebár férfi-férfi színésznek, homokos szerepben, valami zűr okán el kell játszania egy igazi, macsós férfit. Így vagyok most itthon, az üres műtermemben, idegen. A csupasz tér. Hogy ne maradjon ki nap, délben elkezdtem egy nyolcvan centis képet. Fura helyzet, minden szerszám Kecskeméten. A hazahívó telefon egy nagykőrösi fotóboltban ért. Még szerencse, hogy József és testvéreiből itthon is van, kettő is. Harminc éve olvasom? 2004. március 18., csütörtök / BUDAPEST Van Móricz Virág: Tíz év c. könyvében egy szívfacsaró jelenet. Apja szélütést kap a lányfalusi házban, a verandán fekszik, és tudja, hogy meg fog halni. Fölnyúl a polcra, s mellére húzza, lerángatja kedvenc könyveit, Adyt, Aranyt. Valahogy így vagyok én is ezekkel a nagyon jó barátaimmal. Torday Teri a lukácsos interjúban emlegeti a Zelk Zoli bácsit, aki mindig olyan kedvesen integetett neki. (El tudom képzelni.) Már a név hallatán átmelegedik a szívem. Alig pár perc talán, ami egy napból rájuk jut: Déry, Illyés, Thomas Mann, Petri. Újabban Rakovszky, Várady. Levittem Kecskemétre is párat közülük, alig olvasom, de EGYÁLTALÁN NEM MINDEGY, HÁNY MÉTERRE VANNAK TŐLEM. 2004. március 19., péntek / BUDAPEST Valószínű, ma este vissza Kecskemétre. Minden használatos hitbéli könyvem lent van, így tegnap sok év után elővettem Kempis Tamás (15. század) Krisztus követését. Kempisről van egy nehezen földolgozható szörnyű élményem. Állítólag a szentté avatási eljárása ott akadt el, hogy vélelmezték, utolsó perceiben kétségbeesett. Hogy fölnyitották a koporsóját és a karja össze volt harapdálva, élve temették el, tévedésből. Lénárd Sándor is elmesél egy ilyet a brazil falujából, ott a sírásó halálos ágyán bevallotta, hogy temetés, egy kislányt földelt el, s az lent elkezdett dörömbölni, hogy hova zártatok be engem. Mire ő azt mormogta, ha már ott vagy, maradj is ott... Igen. Egy régiségkereskedésben mutattak egy tűt, amivel a halott szívét volt szokás átszúrni. Csak avval tudom kúrálni magam, hogy félni is bűn. Visszatérve, ezt a Kempis könyvecskét tiszteltem, abból látom, hogy egy Poliakoff reprót ragasztottam rá. A drága Jelenits atya fordította, gyönyörűen. Mondom, a könyvet nagyon tiszteltem, de nem szerettem, a hangja karcos, sötéttónusú, kemény, és sajnos fontos, fontos. Tulajdonképpen ugyanazt találtam benne (II. könyv 12. fejezet), ami a bibliai próféták tanítása, hogy a legbiztosabb út a lélek csiszolódására a szenvedés. Meg Chambers gondolata, hogy vigyázz, mit csinálsz, ne akard buta jóindulatból (túlbuzgóságból) más válláról leráncigálni azt a keresztet, amit Isten neki szánt, ne játssz amatőr Szentlelket... Baromi fontos. Kempis ezt úgy mondja, hogy Isten ajándéka számodra a szenvedésed, ha valami jobban szolgálná az ember üdvösségét, mint a szenvedés, Krisztus megmutatta volna... Sokan keménynek találják ezt a szót: vedd föl keresztedet... Nincs más út az igaz életre... a mindennapos önmegtagadás... ...csak azt találod, hogy tűrnöd is kell, ha tetszik, ha nem; s így a keresztet mindig fölleled... A kereszt tehát mindig készen van, mert akárhová vetődöl, magadat le nem rakhatod... Ha örömest hordozod a keresztet, ő hordoz téged... ha kedvetlenül hordozod, terhedre lesz... Maga a mi Urunk Jézus Krisztus sem volt egyetlen órányit sem szenvedés meg fájdalom nélkül... Ha magadra nézel, magadtól képtelen vagy erre... Nincs más orvosság, amely a gonosz zaklatástól és a fájdalomtól megszabadíthat, csak az, hogy elfogadd önmagad. ...ha jó néven veszed és kedvesnek érzed, hidd el, akkor már rátaláltál a földi paradicsomra Első hallásra nem az a mindigboldogvagyok karizmatikus hang, amit megszoktunk, és ami oly vidám-vonzó. Persze, végül is ugyanaz. Szép. 2004. március 21. vasárnap, már Kecskemét, újra. A hét elején egy mobilhívás, a nagykőrösi fotóboltból egyenesen Pestre. Szerencsére a fontos dolgaim mindig a zsebemben. Kecskeméti szobámat szokásosan úgy hagytam, hogy rendben találják, ha meghalnék. Csak a vekkert hallhatták 5:23-kor naponta, igen hosszan, sajnos. György atya mesélte, hogy mikor az egyik öreg páter halálakor fölnyitották szobáját, minden fiókja üres volt. A Cifra Palota idén zárva, de volt egy sajtóhírem egy ásványkiállításról, a Református Kollégium épületében. Kiderült, a RádayMúzeumot is ide költöztették, kiegészítették festményekkel, és egy óratörténeti kiállítás is. Meg volt mentve a vasárnap. Gyönyörűen színes kristályok, sokféle ametiszt, többcentis piritkocka. Az egyházi edények köré olyan vitrinek, ami magában is műtárgy. Próbálom a kecskemét-fílinget megfotózni. Délután pedig a rend kedvéért a pénteki elmaradt festésnap pótolása. Az újabb képek: mintha kezdenék megtalálni valamit. 2004. március 22., hétfő Rossz időket úszom, nehezen megy. Pedig, érdekes, most pár hónapig váratlanul, minden indok nélkül, könnyen vettem az 1200- métert. Délelőtt 11-kor muszáj elkezdenem egy második képet (A/04/21), kényszerhelyzet. Teljesen félholt vagyok, de ebéd előtt ilyen rövid időre már lehetetlen lefeküdni. Este boldog beszélgetés új (fotós) ismerősömmel, műtermében. Profi a digitalizálás és a net terén is. VALAHOGY erre terelődik a szó, megjegyzi, hogy a vali.hu is becenévnek hat, és nem is egyértelmű. Ott a műtermében, a notebookján azonnal megrendelem a validezso.hu-t, telefonon kifizetem, majd Mikinek kompjuterbe diktálom a honlapon kijavítandókat. Miki kérdőhangsúlya kétségeket ébreszt bennem (nem először), úgyhogy fél óra multán az egész sztornó, újabb telefon, majd e-mail a C3 rendszergazdának, s evvel eldöntve: mégis deske.hu. Tehát talonba minden, ami eddig megszerzve: a vali nem jó, a validezso ronda, a váli.hu és a vali.eu még nem bejárt. Bizonytalankodásom, kapkodásom, a hülyeségem. Hülye vagyok. Hülye vagyok. Ctr + C. A vali.hu-t tegnap már bejegyezve. Ezt vissza kellett csinálni. Először hazudni akartam valamit, de aztán megtaláltam. Hír: Vészi Endre özvegye a veszi.hu domain nevet a Széchenyi Könyvtárnak ajándékozta, elsőként a könyvtár történetében. Elfogadták. (Ugyanis egy domaint gondozni is kell.) Hoppá. Akkor én is. S ehhez csakugyan kétséges egy ilyen zavaros státusú név, a vali.hu, ahol csak a használatot kaptam meg. És ami még hetek óta izgat, hogyan jelezzem az új nevet a bélyegzőmön stb., www. nélkül, hiszen az a változat lenne az elegánsabb. http:\\deske.hu - elég közérthető? internet: deske.hu honlap: deske.hu web: deske.hu? 2004. március 23., kedd Új Művészet márciusi szám. Benne legkedvesebb tavalyi képem, az A/03/06. És egy hír: A brüsszeli Szépművészeti Múzeumban Fernand Khnopff kiállítás május ötödikéig. (Végre megjegyzem a nevét.) Elmerengek, ha meg lehetne nézni. Egyetlen képét ismerem, egy csupazöld, lombokkal boltozott patakocska az itteni Szépművészetiben, boldogságom, szívem közepe. Telefon Pestre barátomnak, hogy lehetne utánanézni a neten. Uszodából hazafelé szívességfuvar, kollegát a művészboltba. Magamnak egy Koh-i-noor monopolradír, teljesen fölöslegesen, 150 forintért. Amikor utoljára, tán tízbe került. A fehér doboza. A kerek lyuk az alján. A szaga. 2004. március 24., szerda Egy osztálytársam keresett telefonon 48 év után, hogy látott a Népszabadságban, Veres Péter oldalán a Petőfi szobor lábánál. Én ugyan úgy emlékszem, hogy 56 október 23-án csak a Bem szobornál voltam, meg a Parlamentnél, de a fotó mást mutat. Jobb középen. Kata is azt mondja, biztos te vagy. De mért mentem oda föl a talpazatra? Egy hetes vívódás után Nagykőrösön vettem egy használt Nikon vázat, igen előnyösen. Nem viselem el, hogy ez az új, rettenetesen drága objektívcsalád kizárólag a digitális váztól függjön. Ami egyszer már el is romlott. 2004. március 25., csütörtök Váratlanul jó idő 1200-on. Várady megint fölhívta figyelmemet az édes-édes Zelkre. Szerencsére itt van a három kötetből összeragasztott Összese. EGYEDÜL Sivatag délután. Bejárhatatlan napszak. S az alkony hűse? és az éjszaka? Kinek nyit ajtót borzas szolgálód, özvegy árnyad? emlékeid gyülevész hadának. Lehetetlen nem a három év kórház és a Sirály felől olvasni őt. És hogy szerette presszókban a lányok térdét nézni. Itt, Kecskeméten, végig a mindent elborító nyugtalanság. Bár közben zavartalanul a napi képek. Szóval négy dilemma, megkínlódva: 1. - Az adatbázis rendszerre áttérés. Nehezen szerveződik. Lehet, hogy elmarad, túllihegés. (Hogy mindent így is lehessen keresni: 1987, vagy: megjelent a Népszabadságban, stb.) 2. - A Miki tervezte web-főoldal, már megformáltam, de ő egy új programmal akarja vezérelni. 3. - Tartalékváz választás az új géphez, kell-e egyáltalán. De a Nikon egy harminc év után beteljesült szerelem. Talán új fotókorszak kezdődik. 4. - Az új domainek vadászata, majd a kiválasztás bukfencei. Tegnap délután háromkor szentmise az ebédlőben, először a történelemben: a Templomépítő Egylet megalakulása kapcsán. Elnöke gondnokunk, Laci, kezdetben pap, később két gyermek apja, pártmunkás, most városi képviselő. Chambers: Gyakran láthatod, Krisztus zátonyra futtat egy életet, mielőtt megmentené. (Máté 10, 34.) SMS Várady Szabolcsnak. Délelőttönként munka közben a Szellemhangok a rádióból-t hallgatom, végtelenítve. Kösz. Váli Sokhúrú vers, így lehet mondani. Este. Na végre! Meglett a deske.hu, kipróbáltam. 2004. március 27., szombat Az ügyet lezáró e-mail, éjszaka fogalmaztam: Tisztelt B. úr! Honlapom teljes munkásságom dokumentációja. Halálom után egy közintézmény fogja kezelni. Most fölmerült, hogy az örökül adásban a vali.hu domain nem teljes körű birtoklása jogi problémát okozhat. Ezért sajnálattal, de visszavonom kérésemet, és lemondok róla. Szívélyes üdvözlettel: Gyanúsan jó idő 1200-ra, 26:11, bár igen igyekeztem. Elszámoltam volna a hosszokat? A/04/26, már csak 60 centis lemezeim vannak. Délutánra mintha kész. És ha ez lenne a bélyegzőn, na?: www.deske.hu 2004. március 28., vasárnap A mennyországban nem lesz szünetmentesítő a kompjuterhez. Don Péter - Pogány Gábor: Aukciós magyar festők és grafikusok szignótára. Geszta Könyvkiadó 2001. Az ötből a fölső kettő hamisítvány. Ipszilonnal, röhej. És az Á betűt soha nem vontam össze az L-lel. Ki csinálhatta. V betűvel időnként tényleg jelöltem rajzaimat. Vasárnapi séta, Kata meglátogatott. Főtér, Zsinagóga / Technika Házán óriásplakát: III. Országos Kémény Konferencia 2004. március 25-26. Át a Művházba; Kecskeméti Tavaszi Tárlat. Majoros Gyula két (jó) absztrakt elektrografikája: Átfolyások a Zsinór utcánál. Átfolyások a Rigó utcánál. Karakas András (kínapapír, tus): Éljenek a kecskeméti Lányok! Asszonyok! Szüts interjúja Kazovszkijjal, 2000 folyóirat / március. Ötórás beszélgetésből tömörítette. (Megvettem a számot, mert úgy mondták, az én fotóim lesznek benne.) ...Festés közben lényegében valami akaratomtól független történik. A kép nem belőlem áll, hanem a párbeszédből, amit az univerzummal folytatok. Nem magamat akarom kifejezni. Veszélyes, ha a létrehozót szeretnénk megtalálni a kép mögött. ...A festészet sűríti az időt, a kép időkristály. Abszurd időkonzerv. Az összes többi műfaj időbeli, időben létező. ...Motívumaim leegyszerűsítve raszterek. Ha ezeket be tudnám helyettesíteni háromszögekkel és körökkel, akkor úgy csinálnám... Jó, jó. 2004. március 30., kedd Búcsúzóul 1000 gyors, 20:31. Idén nem sikerült 20 alá menni. Délután az utolsó kép (A/04/28) mellett bélyegzőterv. A faxot már nem is teszem rá..., hamarosan úgyis tönkremegy. Elavult szegény. Amikor 92-ben egy hét alatt New York-i ösztöndíjat szereztem vele... Váli Dezső 1027 Bp., Margit körút 64/b. mobil: (06) 20/415-08-04 tel.: 214-80-22 vali@deske.hu web: deske.hu Csomagolás. A használt petróleumot kiviszem a kertből, s óvatosan egy félreeső helyre öntöm, ahova évek óta. Vége. Uram, add, hogy bátran búcsúzzam. Majd mindig. HAJÓNAPLÓ: úszás / képek / 2004. 03. / 1200 m. vegyes kézlapáttal / 1200 m. vegyes / 1000 m. gyors / kép / 01. hé /............./ Lukács /............./ /............./ 02. kd /............./ nem mér /............./ A/04/03 03. sze /............./ 28:40.88 /............./ A/04/04 04. csü 27:33.87 /............./ /............./ A/04/05 05. pé /............./ /............./ 20:47.23 A/04/06 06. szo 28:10.12 /............./ /............./ A/04/07 07. vas 26:39.11 /............./ /............./ /............./ 08. hé autóbaj /............./ /............./ A/04/08 09. kd autóbaj /............./ /............./ A/04/09 10. sze 28:06.61 /............./ /............./ A/04/10, A/04/03 11. csü /............./ /............./ 20:27.24 este: 20:33.05 A/04/03, A/04/11 12. pé 900 m., fáradt /............./ /............./ A/04/11, A/04/12 13. szo /............./ 28:51.12 /............./ A/04/13 14. vas /............./ 29 körül /............./ /............./ 15. hé /............./ 29 körül /............./ A/04/14 16. kd /............./ 28:56.49 /............./ A/04/15 17. sze Pest /............./ /............./ A/04/16 18. csü Pest /............./ /............./ A/04/17 19. pé Pest /............./ /............./ Normafa Katával 20. szo 700 m 16:21.19 /............./ /............./ A/04/18 21. vas /............./ 29:28.80 /............./ A/04/19 pótlás 22. hé 27:89.61 /............./ /............./ A/04/20, A/04/21 23. kd /............./ 28:57.50 /............./ A/04/22 24. sze 28:35.56 /............./ /............./ A/04/23 25. csü 26:39.50 /............./ /............./ A/04/24 26. pé 27:11.55 /............./ /............./ A/04/25 27. szo 26:11:67 /............./ /............./ A/04/26 28. vas 27:24.55 /............./ /............./ Kata itt 29. hé 28:31.37 /............./ /............./ A/04/27 30. kd /............./ /............./ 20:31.55 A/04/28 31. sze 28:55.86 /............./ /............./ haza Tehát Kecskemét egyenlege: gyenge időket úsztam, 26 megkezdett kép, (ilyenkor a mennyiségre törekszem), a fene tudja, milyenek lesznek. Erről se tudom, mennyire kész. Rőtlivel (vörösesbarna zsírkréta féleség) kezdtem felrajzolni, s aztán ijedten félbe hagytam. március: valami baj van a számlálóval, látogató: 67 109. levél J.-nek, Le-Meux váliNEWS 2004. ÁPRILIS 2004. ápr.1., csütörtök 04:48 Új mondandó nincs, most itt éjszaka (fejfájás) a fenti, márciusi hónapot rendeztem sajtó alá. 22:16 Téli-nyári gumi csere, (Mért van téli-nyári gumi, kérdezte Gábor. Mért van tél és nyár, mondtam én.) 28 irattartó dossziémat gyűjtődobozokba ABC rendben, Katának telefon szerelés, ilyenek. Valamint kiválogattam, beméreteztem és föltettem az új a kecskeméti fotókat. (lásd: fotók) 2004. ápr. 2. 11:04 Szüts már tudja, hogy lehet suvickosdobozzal és porcelángombbal tüzet csiholni. Megkértem, megkérdezte. Meg fogom tanulni, Bodor Ádám egy rémisztő novellájában olvastam. Aki ezt a tudományt a börtönből hozta. 2004. ápr. 4., vasárnap 06:07 Kata elvitt moziba. Lehetett látni egy homokos tengerpartot. Valamint idősebb és fiatalabb emberek keresztbe-kasul szerették egymást. Nahát. Ez nekem mért jó? Egyensúly. Egy barátommal a napokban erről-arról beszélgettünk. Tegnap kérdezte, otthon vagyok-e, mert egy küldöncöt menesztene hozzám. Gondoltam, valami kedveskedés-dolog, hát válaszként gyorsan becsomagoltam George Braque egy szeretett portréját, sokáig volt az asztalom fölött. A küldönc az új Magyar Nagylexikon eddig megjelent 17 lefóliázott kötetét hozta. (Gondoltam, visszaküldöm avval, hogy átolvastam, köszönöm, nem vagyok benne. Ugyanis a 18.-ban leszek.) Te jó ég, ennyi tudomány, 0,96 folyóméter. Eddig. 2004. ápr. 5., hétfő 12:35 - 21:32 Délelőtt 110 e-mail, előző este a címeket egyenként átcopyzni a régi postafiókomból. Meg az Outlook Express gyorsított megtanulása. És most mindez másfél hónap munkára tesz pontot: Kedves Barátaim, jelzem, fiam erőteljes nógatására korszerűsítettem: e-mail címem ezentúl: vali@deske.hu honlapom: deske.hu Szívélyes üdvözlettel: Ilyenkor persze megélénkül a levélforgalom: Hali! ...és különben is, olyan büszke vagyok, így itt ragadom meg az alkalmat: papa leszek. Lehetséges nevek: fiú: Marcell; lány: Liza. Megj.: én lányt szeretnék. De ez ügyben ott fönn úgysem adnak hozzáférési jogot (Access Denied, mondta az Úr, és megnyomta a Reply gombot... :) - úgyhogy csak remélni tudom, hogy a Nagy Rendszergazda meghallgatja óhajom (na, sag schon, és ha fiú lesz: van még talonban további két név... Ja, még valami: te láttad a Gibson: Passió filmet? Ha igen: milyen? Mi meg szeretnénk nézni, már csak hogy tudjuk, mi a bánatról cikkeznek jobbra-balra... Drága Barátom, innét már csak egy ugrás, hogy te is nagyapa legyél! Gratula! Név ügyben tévedésben vagy. A helyes válasz: Szonja. Nekem először lányom volt. Akkoriban mondogattam: nem értem, Isten miért teremt kisfiúkat is???! Aztán később stb. A Gibson film, bevallom, kurvára nem érdekel. És a történet alapján formált Ne Nevess Korán - c. társasjáték se. (Megvárom a musical változatot.) ölel: deske.hu 21:37 Nemes János barátom a tegnapi kiránduláson lefotózott minket, Bognár Robival: 2004. ápr. 6., kedd 05:19 A Nyolc Boldogság Katolikus Közösség kolostorába protezsált be tavalyelőtt barátom, napi kosztra. (A falujukban rajzoltam azon a nyáron, a polgármester adott vendégszobát.) Azóta kapom időnként megjelenő négylapos ujságocskájukat. A húsvéti kiadványban: M. nővér meglátogatta a marosvásárhelyi gyerekotthont, amelyben HIV-fertőzött gyerekek élnek, s amit egy skót szervezet épített föl két év alatt. Egy amerikai nő fedezte föl ezeket a gyerekeket a helyi kórházban, s keresett meg gyorsan egy segélyszervezetet, akik segíteni tudnának. A gyerekek állati szinten vegetáltak a kórházban, és mindannyian súlyosan alultápláltak voltak. A nagyrészük nem beszélt, nem bírt járni, mert nem volt fizikai ereje, vagy mert még soha nem állhatott a két lábán. Ugyanis a két kezüket a hátukon összekötötték, hogy ne érinthessék meg az ápolónőket (féltek a fertőzéstől), és így kötötték őket az ágyhoz, hogy ne is mozogjanak. Az egyik kislánynak, mivel nem tudta megvédeni magát, az egér megrágta a fülét... Kodruca, aki 15 évesen 9 kg-mal került az otthonba, már 13 kg, és elkezdett járni. Jonatán, aki 6 éves , és csak macskanyávogással kommunikált, most már egy csomó szót ki tud mondani. Húsvét közeleg... 09:45 Az uszodában tegnap a valutaárfolyamok legkedvezőbbikét kérték tőlem, nézném meg a neten, ma az Illyés verset, az Egy mondatot... Először a magamét szkenneltem, aztán megtalálva a neten, gifben, tifben, jpg-ben, htm-ben és wordben is. Van egy lila hátterű változat is... Ide teszem linkben is, hátha örül neki valaki... ILLYÉS GYULA: Egy mondat a zsarnokságról (1950, Irodalmi Újság, 1956 nov. 2.) Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, ... 2004. ápr. 7., szerda 18:33 Miki megint átalakíttatta a főoldalamat, de még mindig nincs vele megelégedve. 2004. ápr. 8., csüt. 10:56 A hét végén hazafelé tartva az uszoda előcsarnokból kinéztem a Duna felé. Az induló tavasz zöldje, a korai nap ellenfénye a fák között a parkban, gyönyörű. De sziluettben a sétányon mozdulatlan álló figurák sziluettje, mintha kivégzésen. Ja igen, szombat, MDF piac. És visszaszivárogtak a kitiltott hajléktalanok, újságpapírra rendezett motyóikkal. Végignézni árúikat: kultúrametszet, időutazás és persze vadászat is. Öreg golyóstolltól szexfotóig. Aztán egyszer csak, lám, egy Déry kötet: Hazáról emberekről. Ezt nem ismerem, 150 forint. Többhónapos riporsorozat, körbe az országban, 1952. Pártmegbízatás, vagy talán a Szabad Nép küldhette. A könyvet 54-ben adták ki, nem mindegy. Déry előszava: ma már sok minden megváltozott, de mindent vállalok, tisztességesen igyekeztem megírni. Tudjuk róla, 45-ben egy kommunista ellenálló sejt tagja, fegyvert kér, de nem adnak neki: Magának más a feladata, írjon. (Ezen aztán elmélázik egy írásában.) 52 körül a Felelet vita, amikor bár ő a párt első számú írója, Révay nyilvánosan megbírálja. És 55?-56-ban pedig már kisregénye, a Niki, leszámolás a rendszerrel. Aztán börtön, majd csendes egyezség a rendszerrel, hogy békén hagyják egymást. És jönnek a remekművek: Az Ítélet nincs, a Booper (ha így írják), (2004. ápr. 18. így írják: Kedves Bópeer) a Képzelt riport. Másfél órám volt a könyvre, nászajándék aznap este. Tényleg tisztességes. 1952 emlékeimben, olvasmányaimban a rettegés kora. A Duna-parti ÁVH székház, a kitelepített rokonok, kulákok székhez kötözve a kirakatban. De az ország élt, kihallani a könyvből! Miskolc, az épülő Nehézipari Egyetem. Az első épület már kész, írja, 250 méter hosszú. Éjjel is folynak az építkezések, dübörgés, zakatolás, dömperek reflektorfényei. A munkaárkokban pedig kubikusok, talicskával. Az első télen még nem voltak ajtók, nem fűtöttek, tanárok és diákok nagykabátban. A bányákból, műhelyekből olykor erőszakkal átirányított mérnökhallgatók. Egy bányából ide került fiú a Tanulmányi Osztályt zsarolja, lyukas a cipője, ha nem kap egy pár barna cipőt, lemorzsolódik. Nagy nehezen szereztek neki!! egy pár feketét, de azt nem fogadta el. A diákok tanulmányi versenyben; a tankörökbe szervezett fiatalok vasárnaponként, de a nyári szünetben is a lemaradókat korrepetálják. Déry beül egy fodrászhoz, borotválkozni. Nyitná a vízcsapot egy kis arcöblítéshez, a borbély odaugrik, és elzárja: az épülő városrészben még nincs folyóvíz, ez kútból jön, spórolni kell... Az ország él. Heroikus idők. És nem az országvezetők. A kisemberek. 20:34 Ma befejeztem? három képet. Délután pedig lefotóztam azt a hetet, (lásd: FESTMÉNY-nél, az A/04/11-től fölfelé), ami eddig kész a Kecskeméten készültekből. (Négyszer, amíg sikerült. Szokni kell az új gépet. Egyszer rosszul volt beállítva a whitebalance, egyszer az állvány, aztán az ASA; alulexponálva. Szerencse, hogy a monitoron azonnal minden kiderül.) Egyet ide is: Műterem piros terítővel (A/04/12), 80 x 80 cm. 2004. ápr.10., szombat 12:02 A Széchenyi Könyvtár irányában megkezdtem az érdeklődést, fogadnák-e ajándékba (gondozásra) az időközben megszületett második domain-nevemet, amit ilyenformán elkülönítve lehetne kezelni. Bár közben (tegnaptól) az egész ilyenfajta archiválás-ügy elvesztette a maradék értelmét, mert kiderült, Bélai György barátom immár többszázezer nevet földolgozó magánarchivuma önálló céggé terebélyesedett. Ahol az adatok valóban megtalálhatóak lesznek, ellentétben például az MTA Művészettörténeti Kutató Intézet sok ezer cipődobozban tárolt ismeretlen cédulájával. Az új cég neve zseniálisan: arTchivum. Mindenem oda fog besorolódni, megbeszéltük. Gyurka jelenleg már négy művészettörténészt foglalkoztat, most keres cégházat, s hamarosan megnyitja a (milliárdos nagyságrendű) adattárát minden magyar művészekről. A neten is elindul április közepétől: artchivum.com Telefonon egy múltszázadi magyar művész felől érdeklődtem. Fél perc a kompjuterén, s azt mondja, nincsen ilyen. És igaza volt, kiderült. Például ő tudja egyedül, melyik angol múzeumban milyen magyar művek szerepelnek. Kutatási mélységére jellemző, hogy egyszer telefonon apám 1945-ös oroszországi halálának falunevét kérdezte. 2004. ápr. 11., húsvétvasárnap 10:17 A zuhany alatt a nyugdíjas vegyész-ezredes javasolja, hogy térjek át az excelről az excess (így írják?) programra. Merthogy automatikusan készülő altáblázatlehetőségekről faggattam. Mindent tud, Peruban nyaralt. 2004. ápr. 12., hétfő 08:20 Megkértek, egy elfekvő osztályon lévő mamikát áldoztassak meg. Elborult elmével semmit nem tud már a világról, olykor egy-egy éneket, imát. Elgondolkoztam rajta, milyen előkészületi imát mondjunk. Ösztönösen mindent minél gyorsabban csinálnék, már a következő munkára sandítok. Bánatimát? Ennek az embernek már semmi bűne nincsen. A fölolvasott szövegeket nem érti. Kinek mondom ezt az imát. Megsimogatom a kezét: áldozunk. Azt feleli: igen. A túlvilággal beszélgetek? Amit itt csinálunk, időn és értelmen kívüli. 2004. ápr. 13., kedd 10:36 Ünnep utáni reggel, elkezdtem dolgozni. 80 centis kép, eléggé reménytelennek indult, még Kecskemétről. A/04/10. Ennek valószínűleg elkerülhetetlen lesz ez a széles keret. Talán a jobb alsó sarokba nem kéne az a sötét, jobb lenne ott unalmasabbra. És még valami címet kell neki találni. 18:18 Délelőtt még egy másik képet is befejeztem, az A/04/04-et Öregedő ember műterme Nagyon megszerettem ezeket a verseket, Várady összes, (hivatalosan A rejtett kijárat), most jelent meg. Csak a jobb kezelhetőség okán ki akartam volna tépni belőle a műfordítás-, egyebeket, mígnem figyelmeztettek, hogy ott is van nekem való. Viszont nehéz eligazodni a kötetben. A köv. kiadást többszínű papírokból kéne. Most így jelöltem meg a versek / fordítások / próza / egyebek fejezeteket, működik: 2004. ápr. 14., szerda 11:34 Gondoltam, kis reklámot csinálok ezeknek a világ legszebb képeinek. A címlapon - gondolom, ideiglenesen - kettővel világosabbra vettem a betűit. 19:36 Váratlanul és hirtelen teljesen beteg, végre. Nagyon fáradt voltam az elmúlt napokban. Most már értem. Délelőtti kókadozás után este váli-oeuvre igazítás. Nem az én ötletem, de/és nagyon jó. Itt vannak például (részben jelentéktelen) publikációim. Mostantól az IRÁSOK / TŐLEM / PUBLIKÁCIÓ (lásd: ÍRÁS alatt), ami kék színű, olvasható. Az ötlet annyi, hogy nem kell begépelni (ami reménytelen) elég beszkennelni. Ehhez már csak tíz kísérlet kellett, a formátum, méretezés stb. Most megyek vissza, ágyba. Kedves J.! Nem is nézel te engem! Különben megesett volna rajtam a szíved, és megdicsérted volna (remélem) az új főoldalt. Még pár napja is finomítottam rajta, a háttér már egyáltalán nem fekete, hanem sötétszürke, és a fotón megjelenik egy kis sárga, amitől szerintem ég és föld. Egyébként szinte senkinek nem tetszik. (Bár ez nem bizonyíték arra, hogy jó.) 2004. ápr. 15., csüt. 19:54 Bódultan betegen ágyban egész nap. Kivéve az e-maileket: utolsó simítások a szerver rendszergazdájával a honlap megváltozott dolgain. 20:44 Mindenkinek a saját kis hülye élete a legfontosabb, holott. Én például sízokniban izzadok pokrócok alatt. Húgom a rendszerváltás után települt haza a salzburgi bencés kolostorból. Kaposvár mellett (svéd előregyártott elemekből) épített egy negyven férőhelyes monostort, ketten - hárman lakják azóta is. (De szép munkát végzenek.) Körülbelül tíz éve levelez a Szentszékkel státusza rendezéséért, merthogy továbbra is az ausztriai Nonnberg-monostorhoz tartozik. És a Benedek-rendieknek helyhezkötöttségi fogadalmuk is van. Már mindenféle veszélyek, hogy el kell hagynia a rendet, hogy átteszik egy másik kolostorba, hogy betagozzák valahova. S most átküldött egy faxot, a helyzetet megoldó vatikáni válaszlevél, tiarás fejléc, cirkalmas aláírás, ismétlem, tíz év után. (Na jó, nem tíz, lehet hogy csak nyolc, és közben volt több levélváltás is.) Soror Ancillát (Tücsköt) Pannonhalma fennhatósága alá helyezték, minden elrendeződött, hála Istennek. Miki pedig negyedik? ötödik? napja éjjel-nappal, de főleg éjjel csemballótörténeti szakdolgozatot ír. Egy volt osztálytársa feladatát gyengének találta. És hogy a forrásként használt netről levett portugál-angol fordítás félreérthető. Így aztán barátja ideköltözött, - Zsófi szobájában alszik - és írják, írják. Kata eteti őket, én - betegágyamból - Zelk sorait adtam: Miért is lettem hűtelen, mi más hír kellett énnekem? Tavalyi hó. Tavalyi táj. Vak szemgödör. Halott sirály. És megyünk a hegyoldalon, vár a mennybéli cimbalom, földid, a földre szállt cigány - és játszott egész délután. A húrokon gyermekkorod villant, cikázott, pattogott Couperin? Akkor is Jászberény! Tornác. Leander. Lámpafény . (Sirály) Ennek a halottsirató versrészletnek az a háttere, hogy Zelkék egy délután fölkeveredtek Rácz Aladárhoz, aki, ha jól emlékszem, akkoriban már nem nagyon nyúlt a hangszeréhez. De kiderült, hogy Irén is ezt tanulta, s egy csodálatos zenedélutánt rendeztek maguknak, egymásnak. 2004. ápr. 16., péntek 11:32 Egy beteg ember nem gondolkozik. Annak a fejében nem gondolat van. Így nincs is mit írnom. Csak ennyi: A rendszergazdával napok óta kínlódunk (e-mail), hogy a honlap-számlálóm újra működjön. Igaza volt anno Attilának, hogy az ember evvel nem kérkedik, kilógó alsószoknya, engem viszont baromira érdekel az olvasottságom, az időeloszlás, az arányok. És egyáltalán. Akkor, februárban eldugtam a számlálót, egy fájlba, evvel rontottam el, mert azóta napi egyet - kettőt mutatott. És csak tegnap jöttem rá, a fene egye meg, hogy hiszen ez csak engem számol. Közben próbálkoztunk több megoldással. A programozó fiú ilyeneket mondott a telefonba, hogy hát persze a H/x2 és az lsd áttenni a htmlben... és egy pixelbe... amiből egy szót se értettem, persze. Ma próbaképpen vissza az egészet a főoldalra, csak szemérmesen mélyen le, a balfenékre. És megy! 21:01 Pedig nem értek a zenéhez, és nem ismerem a zenei életet; Fáy Miklós kritikáit elolvasom, ha lehet. Mint most is, egy CD-ről ír: Sevillai borbély, a Londoni Szinfonikusokkal. Lehet, hogy nem Beverly Sills a legtökéletesebb választás Rosina szerepére, de technikailag azért gond nélkül megbirkózik a szereppel, és időnként az is élmény, ha megtudjuk: most éppen egy rendes ember énekel... Ha valaki ismerné Fáy Miklóst, üzenem neki, hogy engem tönkretett. Pár éve kis tévés szereplésemet dicsérte a sajtóban. Dicsérte és semmi más. Aki valaki az ő szemében, ott mindig ott a vitriol is. 2004. ápr. 17., szombat 08:23 A gyerekeket nyaraltattuk Zebegényben. A hazautazás délutánja, feszült légkör, ideges csomagolás, mert késésben voltunk. Ugyanis Pesten még a vasárnap esti misét el kellene érnünk. A cuccok a földön szertehányva, én a szőnyegen guggolva próbálom egy társasjáték sárga és piros fabábúit papírba göngyölni. Időnként vonatok dübörögtek el mellettünk, ijesztő közelségben. Akkor Kata hozzám lép: - Nem tudnál egy kis pénzt adni? Én itt maradok még pár napig. Fölugrik a vérnyomásom; nem, nem tudok. - Jó, akkor megoldom másképp. - Mégis meddig maradnál el? - Csak pár napra átugrok Prágába, egy kritikai lapot akarok alapítani. Már több emberrel beszéltem... Erre ébredtem, most, tíz perce. Már a rémálmaim se az igaziak. Szoftrémálom. Ötven liter teát hozott eddig betegágyamhoz, termoszban. Nem ezt érdemelte tőlem. 16:30 Ilyenkor sok minden az ember kezébe kerül. Ha odahozzák az ágyához. Az új ÉS szám. Oravecz Imre egész mitológiáját ismerem, szeretem. Valahogy szeret magáról beszélni. Ez a családi fotó leírása kissé üres. Esterházy nagyon dicsér egy könyvet, a szokásos dinamizmusával. Mi lehet a könyv címe? Vagy mégis benne lenne valahol a szövegben? Tulajdonképpen csak WC-re kászálódtam ki az ágyból. De eszembe jutott, ha a főoldalra valahogy fölkerülhetne a régi Váli-oeuvre logóm, kedveltem, legutóbb az Ernst-kiállítás plakátján is ott volt még. Aztán a menüt csúsztattam le úgy, hogy a végrendelettel kezdődő lista háttámlaként működjék. Ja, meg a 04-es kép címét átírtam; Öregedő ember műterme lett. A címekből általában mindig ki tudom olvasni, hogy annakidején, készültekor, hogy viszonyultam a képhez. 20:22 Persze lehet, hogy a (fenti) Várady-kötetet is inkább így kellett volna kipreparálnom: 2004. ápr. 18., vas 12:41 Második? napja nem működik a bejövő postám, baj! Pedig lehet, hogy M. megbántottnak érzi magát, megfeddtem. S most ezt is lehetetlen tisztázni. Mikor fölfedeztem, tegnap éjszaka, könyörgések levélben a webgazdának. Éjfél utáni válasza, csak ennyit írt: TESZT. Ez átjött. Ezek az ördögkezű gyerekek. De azóta se, semmi más. Aaxeleroról küldtem magamnak, az se. Pedig lehet, hogy ez az ügy is továbbgördült már: KEDVES O.SZ.K.! Minden munkámat föltettem az internetre... hogy ez az oeuvre-adatbázis a Kedves Utókornak is rendelkezésére álljon, szeretném ezt a honlapot már most a hozzá tartozó, elkülönített ...domainnel az Országos Széchenyi Könyvtárnak ajándékozni. A honlapot naponta aktualizálom, amíg vagyok, ezt továbbra is meg fogom tenni. (A honlap nyilvánosság felé publikált másik neve: deske.hu) A Könyvtár teendői, amennyiben fogadja az ajándékot: 1./ Teendő most. Egy e-mail a domain kezelőnek a köv. tartalommal:... az új tulajdonos neve: O.Sz.K... az admisztratív kapcsolattartó személy... 2./Teendő egy év múlva: A Könyvtár évente április elején egy automatikus levelet fog kapni a domain újabb egy évre szóló megváltása ügyében. Ez évi ötezer forint. (Ha ez gondot okozna, szívesen kifizetek a Könyvtárnak öt évet előre.) 3./ Teendő a távolabbi jövőben: A programot olyan modulokból írattam, ami az ígéret szerint a változó operációs rendszerekben is működni fog. Amennyiben nem, ugyanaz a feladat vele, mint a hozzá hasonló honlapokkal. Az én feladatom - gondolom - : Az ajándékozó levelet postai úton eljuttatni az O.Sz.K.ba... E bejegyzésben a kezdőmondat első szava után kérdőjelet tettem: Második? Ez utalás Déry Bópeer-ének egy csendes helyére, zseniális fordulatára, ahol egy jelentéktelen mellékmondatból kiderül, hogy az öreg író már összekeveri utóbbi, betegséges éveit. 19:19 Édes Istenem, lehet, hogy most pihenem ki?! Mit is? Mindent? Éjjel alvás, délelőtt alvás, délután alvás- És az ébrenlét óráiban egy tökéletes remekmű, a Bópeer, ha már egy kérdőjel kapcsán eszembe jutott. Átkocogtam érte Kata szobájába. Nem tudom, aki nem olvasta, átsüt-e a minősége, így, idézve. De hát erről nem tehetek. (A tehetségtelen fiatal írónő protekcióért fölkeresi a Nagy Öreget. Hivatkozik egy invitálásra.) ...Hazudott, augusztusban nem is voltam Pesten. Vagy voltam? Mindegy, mért ne hazudhatna? Hazugsága voltaképpen bocsánatkérés, amiért ismeretlenül rám tört, voltaképpen udvarias elismerése annak a jogtalan és semmivel nem menthető igényemnek, hogy magamra maradjak az emberi társadalomban. Voltaképpen tudomásulvétele annak, hogy kettőnk közül és nagyok az erősebb, s hogy abban az irdatlan harcban, melyet az emberek, férfiak, nők egymás ellen vívnak, neki előlem menekülnie kellene. A hazugság az egyetlen lehetőség a gyöngék számára, hogy megvessék a lábukat ezen a földön, melyet az erősebbek egyébként kikaparnának alóluk. -Igaza van, kisasszony - mondom - hazugság nélkül az emberiség már rég kipusztult volna. Mosolygott. - Nem értem - mondta. Valójában jobban értette, mint én magam. ... Mosolygott. A mosolya fegyverzett le. Amely kibomolva ennek a szép, de köznapi jelenségnek a szirmai közül, mintha magát az örök természetet idézte volna elém; a nők mindentudó mosolya volt. Mindegy, hogy a kisasszony milyen nemtelen cél érdekében hívta segítségül: néhány pillanatra kioldott önhittségemből, s azzal a boldogító tudattal töltött el, hogy végtelenül jelentéktelen vagyok. Mit számít, hogy mit teszek, mit nem? Mit számít, hogy öregszem, s hosszabb-rövidebb idő múlva kiesem a forgalomból, a Teremtés ezután is mosolyogni fog néha. Néhány pillanatra könnyű lettem, mint egy élettelen pihe, a felelősségtudat minden súlya kiszakadt belőlem. ... De nem hívott fel, megint személyesen fáradt el hozzám. A kéziratai semmit sem értek, a semminél is kevesebbet. Káromkodtam, elolvasván őket, A keserves úristenit, mondtam magamban, miért nem költöztettek ebbe a gyönyörű testbe egy vele arányos szellemet; egy új Sansseverina hercegnő került volna ki a színre. De szellemből: egy babszemnyi sem. Még annyi sem, hogy egy magyar folyóiratban közölni lehetett volna. Ha IV. Ranuce Ernest, Párma tirannusa volnék, kivégeztetném a hölgyet, helyreütni a természet végzetes tévedését, egy testnek és egy ürességnek undok párosítását, de hát... Vagy megmérgeztetném; mennyivel kényelmesebb volna, mint beszélni vele! Itt, a kisregény első felében, a gúny és öngúny, elmejátékok. S aztán a befejező rész: halk, távoli fuvolaszó, a líra. Gyönyörű. Megint megkönnyeztem. Napok óta ezt látom (az ágyamból). Nem is kellemetlen. 23:15 Hát ez nem akar összejönni. 96 óta a júliusokat fiatal festők meghívására vidéken festettem át, nagyszerű volt. Általában tantermekben dolgoztunk, egyszer tornateremben. Megoldotta a nyaramat, és évi egy hónappal több koncentrált festés. Ez a rendszer lassan elhalt, két éve Máté barátom szervezett nekem egy kolostort, ahol enni adtak egy hónapig. Az idei nyár reményesnek ígérkezett, F. meghívta Franciaországból a nagyszerű Hollán Sándort, töltene velünk pár hetet, keresnénk egy szép környéket, pár festő, dolgozni. Megjött a válasz, hogy sok év után hazalátogat, minket föl is akar keresni, de a nyarat, azt otthon... Akkor viszont nem áll össze a remélt csapat. Magamnak kéne megoldani. Hova menjek júliusban. Szoba, ággyal és egy asztallal, amin festeni lehet, a környék nem érdekes. Napi egyszer meleg kaja valahol. Uszoda, 10 kilométeres körzetben. Nincs valami ötlet? 2004. ápr. 19., hétfő 03:40 Válasz egy kisasszonynak, volt tanítványom. DRÁGA KIS CSILLAGOM! Maga egy nagy szamár. De lehet, hogy az ellenkezője. Az ember az egyetlen gép, amibe hibás adatokat programozva is kiváló eredmény jöhet ki. Így aztán bizonytalanul szólok bele más sorsába. Lehet, hogy őrült marhaságot csinál, és igaza van. És hogy még hátrébb lépjek, mielőtt mondok valamit: természetesen a középszer, a bevált-szokásos felől indulok. Ahogy engem is le akartak beszélni a művészkedésről, mikor megházasodtam. Hogy most már komolyan kell venni a Zéletet. Naszóval. Lehet, hogy az egyetlen fék, hogy körbe ne fussa földtekét, a betegsége? Nem túl rövidtávú önkielégítés ez az hiperaktív sport? A maga korában? Diplomával. Tehetséggel. A sport két dologra jó. Megtanítja az embert a testére, a fegyelemre; ha közösségsport, akkor a közösségire is. Ez kb. két év versenyzés úgy érettségi előtt-körül. Aztán amikor az ember elkezdi a Zéletet, akkor marad a szervezet karbantartására. Erre én is napi 33 percet szánok, odagyaloglással napi 1,5 óra. (Tavaly rekord 19:17 ezerre, idén már csak 20:27. Edzésnaplót megnézheti a váliNEWS március végénél.) Hogyha férfi lenne, megérteném ezt a szupersportolást. A férfiaknak (nekem is) folytonosan muszáj valamivel hencegni. Illyés Gyula azt mondja: Mert ti, nők, angyali fölényetekkel, tudjátok a vérébe mocskult hőst is... (innét nem tudom kívülről, megpróbálom megtalálni. ) Nincs meg. Viszont kötelező olvasmány magának szintén Illyéstől a Ditirambus a nőkhöz. Elég hosszú vers. Szerencsére. A fiú ügy. Minket a nők irányítanak ezekben a dolgokban (is). Intézze úgy, hogy a fiú meghívja magát egy sétára, moziba, múzeumba. Akár teniszezni, nem bánom... Mit szól például a magassarkúhoz? És a harisnyatartóhoz? Tökéletesen értelmetlen dolog, de a férfiak imádják. Én is. Mi negyven évesen szültünk. Jobb korábban. 11:05 Kicseréltem a tegnapi műteremfotót, megismételtem most, nappali fényben. Így látszanak a képek is, amiket egy hete nézek. Vagyis látok. 14:24 Email Perlaki Tamásnak, kiváló filmklubokat vezet, egyebek mellett a Bálint Zsidó Házban, az Operánál. Időnként ellátogatok. Mostanában volt Bergman sorozat, tavaly Hamu és gyémánt stb. Fel lehet iratkozni, hogy az ember programismertetőt kapjon: perlaki@vipmail.hu és perlaki.tamas@freemail.hu Tehát az email: Tudod, mit szeretnék látni, filmet?! Örs a hegyekben. - (kb. 1953) Nem hülyéskedek. Gyerekkorom nagy élménye... Ugyanis abban a szovjet lovasjárőrök üldözik a kémeket, meredek szikláshegységek szűk ösvényein. Kémeket, akik burnuszban, meg geológusnak álcázva törnek a néphatalomra. Éjszaka vaddisznópataimitációt húznak a csizmájukra, úgy mennek át a határsávon, át a szovjetbe. De aztán észreveszik őket. 18:59 Megint a fenti műteremfotó ügye. Délután visszatettem a falra Részlegvezetőm fotóját. Aztán hatszor újra fotóztam az egészet, - gyönyörű délutáni szűrt fény - de a fenti fotó bájával egyik sem ért fel. Úgyhogy szegény Braque-ot végül oda kellett montíroznom. 2004. ápr. 20. kedd 11:40 Az ember itt végzi a dolgát, meg betegeskedik olajat cserél az autóban telefonál elmosogat. Szól a rádió: kis falu Rakamaz mellett. Kérem, próbáltam munkát keresni. Azt mondták messze lakok Nyíregyházától, nem vesznek föl. Errefelé olyan rosszak az utak, alig jár valami, biciklivel is nehéz, a buszunkat is elvették, csak 4-kor van. Nincs itt az embereknek munkája. Feleségem a kórházban dolgozik a városban, két csatlakozással reggel három óra, amíg beér. Elvállalnék én akármit Szörnyűség. És akkor hol van még a. Meg a... Átvittem a lányomnak ötvenezret. 2004. ápr. 21. szerda 11:14 Miért vártam erre az akcióra négy évet. Bizonytalan voltam, kell-e ez nekem. De az Illyés-sort, a vérébemocskult hőst - azóta se tudom folytatni. Majd ezentúl: CTR + F vérébemocs, gondolom. -Halló, Arcanum kiadó. -Megjelent maguknál egy CD-Verstár, 49 magyar költő összes verse. -Egyetlen példányunk van éppen. -Az nekem elég. -Milyen címre küldjem? Kiadták a Pallas nagylexikont is, sok mindent. Arcanum kiadó, 4810-900; www.arcanum.hu 12:30 Lábadozom. Befejeztem most ezt a 04/16-ost. 80 centis és lehet, hogy giccs. 21:17 Ezt a Várady-verset hallgatom mostanában gyakran, munka közben, végtelenítve. Még mindig nem tudom kívülről. Tudom, hogy ellenreklám így felvezetni valamit, hogy aránytalan a kiemelés, dehát. Ahogy ő szavalja, nekem megejtő. Két és fél perc, 0,6 megabájt. Hangszóró be: Szellemhangok a rádióból. Ezt az e-mailt egyszerűbb, ha rövidítve ide másolom: Kedves Filmbarát: a BERGMAN sorozat folytatódik: április 23. péntek 18.30 PERSONA május 7. péntek 18.30 FŰRÉSZPOR ÉS RAGYOGÁS május 21. péntek 18.30 ARC június 4. péntek 18.30 RÍTUS június 18. péntek 18.30 SZENVEDÉLY Alkalmanként: 600 Ft Zeg-Zug Művelődési Ház, XIV. ker. Hermina út 3. (Thököly út-Hermina út sarok, a Hungária kőrútnál) Telefon: 220-6777, 383-1481 Megközelíthető: a fekete vagy piros 7-es busszal (Hungária kőrúti megálló), vagy az 1-es villamossal (Thököly úti megálló), vagy a 72-es trolival (végállomás) 2004. ápr. 22. csüt. 12:42 Hat hossz az uszodában, hazafelé a kirakatban két Zelk kötet, amiről nem tudok. Pedig összeszedtem (és összeragasztottam) az összes verseskötetét. Nappali menedékhely és Reménykedem és rettegek. És szégyenszemre a még jobban leszállított árú könyvek között. Nyitásra vissza a boltba. Ja, így értem, a prózakötetei. Biztosan gyengébbek lesznek, mint a föld-fű-asszony-emberszagú versei, de azért hazahoztam. 2004. ápr. 23. péntek 07:38 Délután a Francia Intézetbe, lelkiismeretei okokból, megnézni Anna Mark kiállítását. A zavaros legendák, mégis, Pilinszky felesége volt, a Négysoros az ő válóperükhöz kötődik. Ettől még lehet jó festő. A tárlat biztonsági okokból zárva volt, így Moszkva téri metróbejárat fölötti 5 centis cseppköveket tudtam csak lefényképezni, meg a szeretett Duna-partot. Azt írja a mai Népszabadság: Rainer Bracht nem hitt a szemének, amikor elolvasta a német külügyminisztériumtól kapott felszólítást. - A túszszabadítás költségeiért kérjük, utaljon át 2301 eurót az alábbi bankszámlánkra. [Mármint ő volt a túsz.] Megértését előre is köszönjük. Ez jó. És ez is: Az M3-as autópálya biztonságáért felelős közlekedési rendőrök éppen akkor töltötték munkaközi pihenőjüket, amikor Medgyessy Péter konvoja éppen... 09:40 Könyvet kaptam kölcsön: Sárközi Mátyás: Levelek Zugligetből, most adták ki. Molnár Ferenc lánya, a legendás -csakugyan az - Sárközi Márta levelei 56 őszén disszidált fiához, Londonba. Mártát 1960-ban ismertem meg, rögtön kölcsönadta Zugliget-oldali gyümölcsösét, rajta kis fabódével - festeni. Egyszer dolgoztam ott - bokáig hóban, ó ifjúság -, emlékszem a megfagyott olajfestékre, alig lehetett kinyomni a tubusból. Most olvasom, hogy abba házba Moldova és Eörsi is följárt, írni, meg izélni. Meg Király Béla vezérőrnagy, ő bújt ott. A könyv legtöbb szereplője ilyen-olyan ismerősöm, múlik az élet. Lator, Pilinszky, Horváth Ádám, Boldizsár Iván, Illyés, persze, Borsos Miklós, Németh László, Juhász Ferenc, Bíbó, Káldor György, Zelk, Déry, Háy Gyula, Tardos, Révai József, Erdei Ferenc, Ferenczy Béni és felesége, Erzsike. Rácz András festő, a Lukin-házaspár (onnét is volt Mártának vagy hat unokája). Aztán barátja Fazekas, akit egyszer külön is meglátogattam, buddhista szentély volt az ágyával szemközt. Nagyon élvezem Márta szabadszájú leveleit. Reggel ágyba hozták a diótortát, aztán elutaztunk Szántódra: elballagtunk a remeteéletet élő Illyéshez, akit előbb halálra rémítettünk avval, hogy pár napra jöttünk, de nem fogunk zavarni, majd megleszünk valahol. Mikor kiderült, hogy mindjárt tovább megyünk, nagyon kedves lett... megnéztük Borsos házát és kertjét. Bedugtunk egy névjegyet... meglátogattuk Liptákékat, akik olyan műveltek voltak és olyan irodalmárok, hogy majd meghaltunk tőlük. A lakás úgy meg van tömve népi szűrökkel meg szarokkal, mint egy céllövő bódé, és minden tenyérnyi falfelületen képek vannak, hogy Gabusnak szeretettel Bernáth Aurél, Gabusnak hálából Egry József és Gabusnak hódolattal Leonardo da Vinci. Megnéztem a Műcsarnokban a Tavaszi Tárlatot [1957], rossz, szürke, egyhangú. Az absztraktok olyanok, mint a tapétatervek. Az Ország Lilika nem Picasso és a Vajda Julika se festő azért, mert a férje az volt. Ezt nem merte leírni (gondolni) senki se, rajta kívül. (Én sem), pedig igaz. És a locsogásokon túl rejtjeles üzenetek, hogy letartóztatták, de Révai közbenjárására kiengedték. Hogy Bíbó István veszélyben van, majd, hogy életfogytiglanra ítélték, üzenet Cs. Szabónak: foglalkozzon evvel a BBC. 10:01 Jézus Mária! Hollán Sándor telefonja e percben, hogy indul, hozzám. És nem Párizsból, hanem a Váci utcából, taxival. Nem tudtam, hogy Pesten van. Kleet is hozhatná, rögtön. Rémesen kihalt egy beteg ember műterme, megpróbálok gyorsan valami kis rendetlenséget csinálni. Vészhelyzetben azonnal tudom, melyik képemet kell mégiscsak eldugni, és tovább festeni. 21:45 Hosszú nap volt. Hollán. Indításként fölvetettem, hogy hibásnak tartottam kiállításán az utat hangsúlyozni, a kínai írás - fa motívumokat. Fa-rajzait ugyanis semmivel nem kell és nem szabad alátámasztani, magyarázni. Ezek mellé előtanulmányokat, vázlatokat mellékelni fölösleges, a laikusokat könnyen félre is informálja. Igazat adott, avval a fenntartással, hogy ez neki fontos, és hogy őt evvel talán jobban megértik. Mondom: nem téged kell megérteni. A rajzok nem rólad szónak, bocs; Istenről. A gondolati háttér szerepét fontosnak tartja munka közben, (gyanítom, hogy a megfogalmazhatatlan tudatalattinak a szerepe fontosabb.) Még csináltam egy fotót róla: (képnézésből vissza: egér jobbgomb, a kép MELLÉ) F/04/39 Mutattam pár jó képet, meg - hogy legyen miről beszélni - egy rosszat. Adott egy farajzos albumot, álomszép munkák: Fa 1. Fa 2. Fa 3. Fa 4. Én pedig egy A4-es rajzot sóztam rá, egy Képvázlatok-at választott. (B/00/01) Aztán elvittem a Kiscelli Múzeumba, ahol randevúja volt. Kissé késve indultunk, de megígértem neki, hogy 12-re ott leszünk. Előzésnél az ajtófogantyúba kapaszkodott. Ott megnéztük (a tegnap elmaradt helyett) a másik Anna Mark kiállítást, milyen szerencse. Nekem öt perc volt, a többi relief is ilyen. Korrekt, esztétikus, és a szikra hiányzik belőle. 2004. ápr. 24. szombat 09:59 Reggelente félúton látom, a túloldalon. Régóta óta le akarnám fényképezni ezt a plakátot, most szántam rá egy sétát. Közben már jócskán ki is fakult. Talán magát a Trafót hirdeti, talán egy produkcióját. Ha erotika, plakáton, ez a frekvencia számomra a legvonzóbb. Értelmezzük a látványt. Egy ruhátlan lány és fiú, egymással szemben, mélyfotelben. Előtte vannak, de nem sietős fajták, zenét hallgatnak. Vagy utána vannak és diskurálnak. Bár a lányok akkor már inkább fedik magukat, jó ösztönnel. Maradjon csak testük csodája a vágy tárgya, nem a már hűvös mérlegelésé. A meghittségnek olyan pillanatát rajzolta itt le a fotós, amit tökéletesnek képzel el az ember. Mint egy Vermeer kép. Eszembe jut egy apám hagyatékából való történet, anyácskám közvetítette. Apám, még legénykorában, megy haza, és valami szokatlan-, sötét a lakás. Bent szüleit találja, egy kereveten üldögélnek a sötétben, kézen fogva, és meghitten beszélgetnek. Rájuk esteledett. Lehet, hogy van ilyen házasság is. Vagy most magamat sajnálom. Mindenkit, aki él. Déry Vidám temetésében az öregasszony azt mondja a temetőben kódorgó fiatalembernek: Az emberiséget nem kell siratni, elvtárs. Az jól elvan... Giccs ez a fotó? Nem, csak a tökéleteset ábrázolja, de lábjegyzetek nélkül. Igaz, amit állít, mert vannak ilyen pillanatok. Ha nem is sok. 20:33 A tegnapi sokféle, félbetegen, megviselt kissé. A kiállításról hazafelé még egy kerülő a Körtérre - ha már - háromszáz méter falécet rendeltem. Nyűgös asztalosmunka lesz, de R. megígérte, talán segít. Huszonöt keret, két csináltatott árában. Délben megjött a 49 költő összes verse, CD-n. A fene egye meg, Illyés vers nincs köztük. Azt mondja, öt óra hanganyag: Latinovics Mensáros, Bessenyei, Major Tamás. Meglátjuk. Este kiállításmegnyitó, a Pannonhalmi Gimnázium mutatja be kortárs gyűjteményét. Ami avval indult, ha jól tudom, hogy Trabantom tetejére fölkötöttem két marhanagy képemet, kell-e nekik, ajándék, válasszanak. Mindkettő kellett, szerencsére. Megkeresem; szereplésnapló, Shift + F5 Pannonh.: 87100 ajándék A/84/12 Bencés gimn. Pannonhalma 10.000,- Ft-ot 87.09.12. A/77/09 azért adtak. A tízezret, persze, azért elfogadtam. A tegnap hosszúra sikerült, így ma félkönyéken, egész nap Sárközi Márta leveleit tovább és végig. Kiderül, azt a bizonyos faházikót Lator Lászlónak is kölcsönadta. Ilyen mondatok benne. Rácz [fogadott fia, festő] fölhagyott a Vorosilov síel - stílusával... Aztán: Déry Tiborék lejöttek házat venni, de Déryt megharapta egy kutya, tehát visszautaztak Pestre. Táviratoztak, hogy érdeklődjem meg, nem volt-e veszett. Majd megírom nekik, hogy a kutya az incidens óta beteg. Folyton emberregényt akar írni, Tibi címmel.* Nagy erejű asszony volt. Beleszédülök, mi mindent fogott össze, hány emberen segített, mekkora vendégségeket csapott. Még mesélte, hogy amikor a szerkesztőség mi voltunk, egyik oldalamon Illyés, másikon Szabó Lőrinc ült... *Ezt a tréfát leginkább azok értik, akik ismerik Déry kutyakönyvét, a Nikit. Hatvannyolcban Zugligetben sétáltunk, elindultam az ösvényen Katával a háza felé, hogy bemutassam őket egymásnak. Akkor kaptam észbe, hogy már három éve halott. Most megnéztem a Nagylexikonban, benne van. És 66-ban halt meg, nem 65-ben. A fiáról is van szócikk. Lehet, hogy nem fogom ezt a lexikont továbbajándékozni? Olyan szép bársony kötés, sötétkék. 2004. ápr. 25. vasárnap 07:39, mise után, már itthon, úszni még nem merek. Ezt a képet a mellettem-szekrényben vetkőző főorvos kérte kimásolni a Baby Animals című könyvből, amit kissé átalakítottam pár éve, a képaláírásokkal. Valami baráti találkozóra kell neki, ajándéknak. Eredetileg a könyv Zsófi szülnapjára készült (de magamnak is csináltam belőle is egy példányt). Steph! Így hát neked is elküldöm ezt a fotót, minden hátsó gondolat és belemagyarázás nélkül! 13:33 Vasárnap. Jövök a Nemzeti Galériából a Klimt, Schiele, Kokoschka fedőnevű kiállításról. Van tíz nagyon jó kép. Sok a tehetséges, amivel elrontják a dolgukat, szerintem, az önsajnálat. Szüts ugyanezt úgy fogalmazza, hogy magukról beszélnek a világ helyett. Ez volt a legszebb Kokoschka kép, be is tettem rögtön a magánmúzeumomba: Utána még föl a III. emeletre, a legendás Gadányit harminc éve ismerem, korai lakberendezés-cikksorozatomnak ő volt a fotósa a Nők Lapjától. Itt most vagy száz óriás színes fotója a Budavári Mátyás templomról. Fölülről, alulról, hívek, közelfelvételek. Technikailag tökéletes. Mondom, technikailag. Az ateista Corbusier tudott jó templomot csinálni. 19:26 Mire jó egy Hollán látogatás + egy szürke vasárnap délután. Kiszelektáltam: A/03/02, A/03/07, A/03/08, A/03/13, A/03/28, A/03/36. Szüts telefon, kiderül, hogy Macintoshon nem megy a váliNEWS. Sikerül a programba belenyúlni. Megjegyzi, hogy ne hülyéskedjek, túlbecsülöm a publikumot, írjam csak ki, hogy a fenti kép Paál Lászlóé. 2004. ápr. 26. hétfő 08:47 Közhírré tétetik, Perlaky Tamás filmklubja: Kedd 18h. THEODOR KOTTULA: MESTERSÉGEM A HALÁL című, Magyarországon nem bemutatott filmjét vetítjük a nemrég elhunyt világhírű francia író, ROBERT MERLE könyve alapján. Azokat a társadalmi és lélektani okokat mutatja be, amelyek egy "rendes" német fiatalemberből koncentrációs táborvezetőt csinálnak. (A film nagy erénye, hogy kerüli a naturalizmust és brutalitást, kizárólag a belső lelki torzulást követi végig.) Olyan pontos kór- és látleletet ad a személyiség torzulásáról, hogy egyes amerikai egyetemeken "pszichoanalitikus oktatófilmként" vetítették... A vetítés helye: BÁLINT HÁZ, VI. ker. Révay u. 16. Tel: 311-9214. (A Földalatti "Opera" megállójától 3 perc gyalog, a Vidám Színpad mellett.) Belépő: 600Ft 11:16 Befejeztem: Műterem munka után (A/03/22), 75x70 cm. (2003. márciusban kezdtem.) 17:01 Délután pedig egy szintén tavalyit: Monogám műterem (A/03/39). Sok már itt a kép, a festményeknél lehet megnézni. 2004. ápr. 27. kedd 08:36 Hát ez a kétkötetes Zelk-próza tényleg nem jött be. Igaz, csak felületesen. Ilyen-olyan módon elmeséli, amit verseiben csillogón, tömören, szívet melengetően. Kitettem a kukára, ma már valamelyik környékbeli hajléktalan ismerkedik írásaival. Úszás: félhossz. Bevettem két C-vitamint, remélve sorsom jobbra fordulását. E-mail váltás most reggel: Kedves Váli Dezső! ...ráakadtam sorai között földi életünk misztériumát boncolgató gyöngyszemekre... Vergődünk szellemi útjainkon, mely mindennél fontosabb, minden más csak körítés! ...említette a Krisztus követése c. könyvet. Eszembe jutott, hogy milyen sokat forgattam hosszú éveken át én is... Azóta mindennapi olvasmányaim közé tartozik az is... egy szellemi útitárs Kedves Útitárs! Köszönöm. Engedje meg, hogy figyelmébe ajánljam C. H. Mackintosh (1820-1896): Elmélkedések Mózes 1-3 és 4-5 könyvéről. (Két kötet). Megrendítő erejű. Egyetlen üres mondata sincs. Protestáns, ír lelkipásztor, katolikusok számára is 99,5 %-ban hiteles. Valamikor a 30-as években fordították magyarra, s az Evangéliumi Iratmisszió később is kiadta, azt hiszem faximilében. Ez az egyetlen könyv, amit életemben elloptam, igaz, a tulaj beleegyezésével. Ha másképp nem: egy hónapra kölcsönadom. Fölvettem Hollán Sándort a MAGÁNMÚZEUMBA, a NAGYOK PORTRÉI - közé. Vojnich ötlete, hogy jövőre őt kellene a Kossuth-díjra fölterjeszteni. Sajnos igaza van. 22:10 Telefonok, valahogy kiderült, hogy már februárban megjelent az a kilenc fotóm, amit Szüts a 2000 folyóirat számára annak idején tőlem kiválasztott. F/77/15 F/92/24 F/99/04 F/00/02 F/00/04 F/00/09 F/01/12 F/04/03 F/04/06 Végül futárral hozattam el, megnézendő. Csak ilyen indirekte tudom megmutatni. 2004. ápr. 28. szerda 09:50 Végre egy gyenge Illyés-szöveg, a sok remek esszé után. Hajszálgyökerek kötet, Szerelem szabadon. Az amszterdami prostituáltakat írja le, hogyan üldögélnek a kirakatokban. Jó hosszan, tizenegy oldalban. Van ott szó mindenről, hogy milyen könyvet tartanak a kezükben, van francia idézet, és emlegeti Calvint is. És nem nagyon értem, hova-merre akar végül is kilyukadni. Ami megnyugtató adat arra nézve, hogy furmányos voltát szeretik utálói emlegetni. Vagyishogy tényleg az, de politikán innen és túl is. 2004. ápr. 29. csüt. 13:06 Eredetileg csak megismételtem volna tavalyi jó, de technikailag gyenge udvar-fotómat. De aztán kissé fellengzősen Tavasz az udvarunkban 1-4 sorozat lett belőle. Fotóim között az idei négy utolsó kép. (lásd: FOTÓ - nál) 2004. ápr. 30. péntek 21:40 Délelőtt mindenféle javítások, vásárlások, a 300 méter deszkát-lécet végül egy hajléktalan vitte be nekem a liftig, ötszázért.. És közben mobilon megjön a hír: megvan a megoldás, hogy e levelekben hogyan lehet a mellékleteket (linkeket) programozni. Egész délután ezeket. Az autószerelőnél számítottam várakozásra, vittem József Attila kötetet. Most félbehagyom, fölszaladunk Katával a Gellért-hegyre, ünneplő várost nézni. 2004. ápr. látogató: 1337 110. levél J.-nek, Le-Meux váliNEWS 2004. MÁJUS 2004. május 1. szombat 11:59 Hát igen, az ünneplő város. EU. csatlakoz; esti séta. A Citadellánál turisták, és fiatalok párosával, kéz a kézben. Ahogy Kossuth apánk ránk hagyta: Be szépek a lányok tavasszal. A hegy tetejére viszont akkora fák nőttek, hogy a Szabadság-hidat nem lehet látni a lomboktól. Pedig Kata megnézte volna, hogyan van az befüvesítve erre az éjszakára. Ünnepről jut eszembe az a másik, amikor a Parlament ablakából kihirdették a köztársaságot. Emlékezetes, nekem is. Éppen azon a napon - véletlen egybeesés - írtam a bibliám hátlapjára: Ellene mondok a búsulás és szomorúság démonának, a rezignáltságnak Jézus Krisztus nevében, és megköszönöm melankolikus lelkialkatomat. 89. 10. 23. (Speciel ezt az ajándékot aztán meg is kaptam.) Ünnep / 3. Reggel a klubban mesélik, a Gellértnél láttak egy fiatalokból álló csoportot, táblát vittek: Gyertek vissza, komcsik! Minden meg van bocsátva! Tűnődünk, mire gondolhattak, úgy igazából. Ha egyáltalán. Visszatérve az autószerelőnél tegnap olvasott József Attilára, Anyám: A bögrét két kezébe fogta, úgy estefelé egy vasárnap csöndesen elmosolyodott s ült egy kicsit a félhomályban -- Tökéletes. A harmónia pillanata. Gyönyörű-finoman van megrajzolva. Elmosolyodott... ült egy kicsit... itt kellett volna abbahagyni. Mert ez után egy sajnálatos kanyarral előjönnek ezek a szocio-dolgok, ...a mosónők korán halnak... mert hegyvidéknek ott a szennyes... törékeny termetét a tőke megtörte... Kár. Attila dühöngve mesél az öltözőben, milyen anyagokat talált a Levéltárban: 1. A lengyel hírszerzés igen aktív volt Magyarországon a két világháború között. És a megszerzett katonai információkat azonnal továbbították Romániának(!). Mikor erre a magyar hadvezetés rájött, - 1939, már háború - a tábornokokat figyelmeztetik, semmi adatot ne közöljenek a lengyelekkel. 2. A világháború során, köztudott, Magyarország igen sok lengyel menekültet fogadott be. A béketárgyalásoknál a lengyelek az ennek kapcsán ide átkerült lengyel teherautók fejében igen magas kártérítést követeltek. Attila dühöng, hol itt a lengyel - magyar barátság. Nem tudjuk meggyőzni, hogy egy államapparátus nem azonos a néppel. Hogy akkor minket is megróhatnának, hogy mennyire szerettük szovjet testvéreinket, 1950-ben. Azt mondja, ez csúsztatás. 2004. május 2. vasárnap 13:08 Dévényi Pistáék a napokban itt, szerencsére kaptam egy kis korrektúrát a net főoldalamra (és az A/04/02 keretszínére). Hajlok, mint a nádszál. Meglódítottak, talán most végre mindkettő rendben. Másfél hónapja keresgélem a megoldást. Vasárnap. Mindketten igen-igen nyúzottak. Csak egy rövid séta a Margit-szigeten. 22:53 Fél kézzel gépelek, mert ölemben Kinga, a mókust festi barnára. (Ritka alkalom, nemigen foglalkozom velük. Utolsó műveimet kell megalkotni. Kata gügyög velük, és én akkor szívesebben hallótávolságon kívül.) Azt mondja éppen itt a fán a giliszta, kipofozzuk. Amikor szül a giliszta, akkor nem tud meghalni, akkor még fiatal. Tehát már világszemléleti alapkoordinátáin dolgozik. 2004. május 3. 10:29 Én szóltam! Holnapután, szerdán Szilágyi Lenke kiállítás-megnyitója az Ernst Múzeumban, hatkor. Nyitva lesz 2004. május 30-ig, 11-19h között. Számomra legfigyelemreméltóbb kortárs magyar fotós. Nyomatékosítom: nagyon jó. Ha nem kerülném annyira a felkiáltójelet- 2004. május 4.21:07 Szórakoznak velem a zuhanyozóban: - A te Illyés Gyulád micsoda dicshimnuszokat zengett 1952-ben! - Az baj. Mert az Egy mondatot 50-ben írta, korábban. Tehát konkrétan? - Holnapra behozom! És kapom az idézetet a Márai Naplóból: A Csillag kommunista irodalmi folyóiratban Illyés bökversei. Valahol a Dunántúl bujdokol. Deportálta magát, persze nagyon kényelmesen. A meghasonlott, világfájdalmas, öreg költőt játssza. A versek rosszak, hazugok, konganak; egyetlen szava sem vet szikrát. Sunyit, lopakodva és kézdörzsölve alkudozott mindazzal, ami az elmúlt években történt... Gyanítja már, hogy épp azok vetik meg a legőszintébben, akik nevében a Kossuth-díjakat és a Baumgarten-díjakat szemforgatva fölvette: a nép? SZÜRET UTÁN A grófi szőlő is /amelyből egy pohárnyi bort cseléd nem nyelhetett/ új birtoklatban. Ülünk. Kortyolgatva tanul Jánosunk ím az új tanokba; koccintásonként elismételi, hogy egy helyett most kétszáz élvezi! Csillag 1952. január Én: Ez a vers persze tényleg gyenge. De a Puszták népe felől nézve eléggé igaza van. De hozd el azt a Csillagot. Megkaptam. Csillag. A Magyar Írók Szövetségének folyóirata. Felelős szerkesztő: Aczél Tamás. Szerkesztőbizottság: Benjámin László, Király István, Lukács György, Szabó Pál, Veres Péter. Előfizetés negyed évre: 10.50. Ebben a számban aztán Illyésnek ilyen verse is van: AZ ASZÓFŐI ÁLLOMÁSON Ötszázmillió fényévre kilát az ember a vak űrbe, - jut eszembe, míg szívdobogva és szemem meresztve vonatod lesem e vak éjen át. Nincs itt semmi politikai dicshimnusz. A versek ehhez hasonlók, a Jegyzőfüzet sorozatból, tíz oldalon. Ez a mennyiség az aprócseprő életdolgokról önmagában is vélemény. Amikor a többi írások ilyenfélék: novella: Parragi György: LENIN ÉS A BÉKE ...kiesett a kagyló a kezemből. Szemben ülő idős kollegám észrevette ezt és kissé döbbent hangon kérdezte tőlem: Rosszul vagy? Mondom neki: Lenin meghalt. Kissé szemrehányón, kissé feddőn és nagyon tudatlanul így szólt hozzám: És miért fáj ez neked? Egysoros hír lesz az újságban. Nem válaszolhattam, nem mondhattam el neki, miért szorult össze a szívem Lenin halálhíre felett, de ennyit mégis mondhattam neki: A világtörténelem legnagyobb alakja volt... Lenin a béke harcosa volt, de a harcnak a legmélyebb értelmében. A béke nem sültgalamb, amely odarepül az emberek szájába. Ezt Lenin már akkor bebizonyította, amidőn az álszent wilsoni elvek alapján hirdették meg az első világháború alatt az európai Egyesült Államok megteremtésének szükségességét... az európai népek egy részét az egységes Európa, az európai hadsereg frázisaival akarják megszédíteni.. Parragi Görgy: Lenin és a béke AZ 1951. ÉVI JÓZSEF ATTILA-PÁLYÁZAT EREDMÉNYE ...Varjasi apró jelenetek és éles pillanatfelvételek soroztában mutatja be egy termelőszövetkezeti csoport megalakulását, a megindulás nehézségeit és derűs színekkel ábrázolja a csoport első idejét. Bár az új élet útján mondanivalóban nem jut tovább az első TSZCS-regények mondanivalójánál - kezdő íróra jellemző hibák kijavítása után regénye hasznos olvasmánnyá, sőt a falusi osztályharc területén fegyverré is válhat. könyvismertetés: E-Mi Siao: MAO CE-TUNG GYERMEKKORA ÉS IFJÚSÁGA Devecseri Gábor: ÖNKÉNTES HATÁRŐR elbeszélő költemény vita: AZ ELLENSÉG HANGJA ÉS A REALIZMUS FELFEDEZÉSE A Gorkij Magyarországon című kiadvány egyike az utóbbi idő legrosszabb könyveinek - ha nem a legrosszabb. Amilyen dicséretes volt a szándék, bemutatni a nagy proletáríró magyarországi sajtóvisszhangját, - épp oly gyengén, hanyagul és gondatlanul történt a megvalósítás. A kötet főhibáját, az elemi politikai tájékozottság és éberség hiányát... vers: Tiszavári Ervin: DICSÉRET AZ ISMERETLEN DOLGOZÓRA ...képmása ott lebeg már mindenben: régen őrzi izmát a bevett föld, meleg szívét a kert, akarását a zúgó gép és eszét az akta; kemény tettekben él ő: ezért kevés a szó leírni őt s a márvány kevés anyagba gyúrni: maga csinálja roppant szobrát a Dolgozó Ancsel Éva: ÖREG KÍNAI A FELSZABADÍTÓ NÉPHADSEREGHEZ Kónya Lajos: A TERMELŐSZÖVETKEZET KOCSISA Kónya Lajos: DAL A KÖZÖS TULAJDONRÓL Andrej Malisko: A LENINI SZÓZAT Na... nem elég?? És egy kis kitérő. Egy itteni Illyés vers, amiről eszembe jutott az a másik, az a nagyszerű Várady-fordítás: MÉGEGYSZER Hol elrepült a nap, ott jő vissza a hold. Épp csak hogy sápatag. A régi táj felett lebegve reszketeg; épp csak hogy tétova, épp csak nincs otthona; épp csak hogy idegen; mint a sziv öregen. és Várady: Hadrianus császár (76-138) LELKECSKE Lelkecske, te lengeteg, ingatag, testem vendége, útitárs, sápatag, sivatag, hallgatag helyekre visz most az utad, s játékaidnak vége már? Hasonló hullámhossz, nem? 2004. május 6. csütörtök 18:09 Üzenet Le Meux-ba: Szia J.! - Hogy mért kerülöm a felkiáltójelet: understatementből, modorosságból. - A nyár: Bretagne, tengerpart tök nem érdekel, fél órára. A gyerekek édesek, hogy várnak, de ők csak addig látnak, hogy valami más, buli. Nem értjük egymás nyelvét. Nem vagyok gyerekszerető és teher alkalmazkodnom, a Balatonról is hazautazom, ha több vendég jön. Sátrazás, vándorlás: fáradt és fáradékony vagyok. (Tegnap kaptam kulcsot egy üres víkendházhoz, Pomázon. Vettem öt méter lenvásznat, már varrom, hálózsáknak. Ha kertben: a hangyák kinnrekednek.) - Párizs jó volna, vágyom a Marmottan múzeumra és a Louvre óceániai részére (az Oroszlános kapunál), de ez kapcsolódó programnak adódott volna. Esetleg. Köszi! - Ami kimarad: persze veled jó volna egy fél éjszakát átbeszélgetni. Na jó, inkább délutánt. - Most vettem, olvasom: MEGNEVEZÉS: FÉRFI NADRÁGTARTÓ RENDELTETÉS: RUHA KIEGÉSZÍTŐ Sziasztok! Számos ünnepeim. Ma délelőtt, Szilágyi Erzsébet fasor, egy több kilométeres dugó közepén érte el öreg Passatom 150 ezredik kilométerét. A következő nevezetes nap még bizonytalan. Nyolcszázadik gyenge képem szétfűrészelése következik. Azt hittem, az A/04/22-es lesz. De egyelőre. 2004. május 7. péntek, 13:32 E-mail váltás az imént: - És a Szilágyi Lenke-kiállítás? Arról nem tudunk meg semmit? - Nem, mert felemás, a remekművek mellett jó néhány kép modoros és üres. De ezt nem mondhatom meg, mert mindenképpen fontos ember, fontos őt megismerni. 18:58 A tegnap említett pomázi fészek, ó, ha beválna. Megváltoztatná életemet, tényleg. A hétvégék. Olvasni meg aludni. És aztán egyet aludni. Ha nem illúzió a vágy kipihentnek lenni még valaha. Nem fontos, de a teraszról ilyen a kilátás. Oldalra meg ilyen. És kulcsom van. Úgy tűnik, délben befejeztem az A/04/06-ot, Műterem, hegedűszó, ez 80 centis, itt mutatom, meg az A/04/28-at, 60x60, Tiszta műterem. Most megyek a varrógéphez; a hálózsák, tovább. 2004. május 8. szombat 18:20 A hálózsák alá egy negatív gumimatrac, két napja vettem a szemközti Hegymászó-boltban, 32 ezer, fantasztikus. Összesen öt centi vastag. Gyerekeim nagyon irigylik. A huzatából majd kamáslit varrok. Nem felfújni kell, hanem fordítva. Viszont ha tartósan összegöngyölve tartják, kissé elfelejti, hogy neki duzzadnia kellene, duzzog: What You should know: If it is kept compressed for a long time the inner foam losses its memory... Technicians speak of the hysteresis cycle of foam... (Ha soká összegöngyölve tartod, kissé elveszti a memóriáját... A szakemberek a gumi hisztérikus periódusát emlegetik.) 2004. május 9. vasárnap 05:41 Váratlan feladat a közösségben, életem egy szálát elmesélni hét-tíz percben: Sosem voltam életboldog típus. Kisgyereknek is inkább melankóliába hajló. Csináltam diák almanachot és geológiai lexikont, köveket gyűjtöttem, később eveztem, de nem vágytam a felnőtt életre, semmi hivatás nem vonzott. Tizenhét évesen karácsonyra kaptam egy üres fekete fotóalbumot. Fölírtam az első lapjára: Mégis szép az élet?! - és elkezdtem e címet igazoló emlékeimet beleragasztani. Villamosjegyek, fotók, egy sikeres Országos Bajnokság után kapott pezsgő címkéje. Köréjük körömollóval kivágott papírok, dísznek. Egyszer aztán elmaradt a téma, és ezekből a papírokból kirajzolódott egy várost ért légitámadás. Fölfedeztem a kollázst. Hamarosan temperaképek. Megtaláltam, ez lendületet adott; de inkább izgalmat, mint életkedvet. Szakmámmal is így vagyok, ma is. Még pár éve is így definiáltam életemet, önsajnálattal: hegyipatak kajakozás. Rohan a víz veled, rohannak feléd a sziklák; te keményen lapátolsz, hogy kikerüld őket. A napi írásra honlapom kapatott rá. És teljes megdöbbenés, beleolvasva a pár év alatt fölgyűltekbe én, János, új eget és új földet láttam. Életem nagyon gazdag, és jó. Csak ezt hatvan évig nem vettem észre. 20:40 Délelőtt Robi két unokájával a Hajógyári szigeten. 2004. május 10. hétfő 13:55 Email váltás egy Exupéry-rajongóval: -- Tudod, hogy most tényleg megtalálták Exupéry repülőjét a vízben? Karkötőjét beazonosították. D. -- A karkötőt nem tudtam. A korábbi híreket nem vettem komolyan. G. ui. Félek, hogy elkárhozott. -- Értéket termelt és adott át. Azt a furcsa mondatot olvastam, hogy a mennybe került anya elkárhozott lányát nem fogja sajnálni. Egyébként hosszú idő a becsapódástól a megfulladásig. 2004. május 11. kedd 05:17 Micsoda világ! Új mobil kellett, GPRS-es, General Packet Radio System, ha jól tudom. A notebookhoz infra kapcsolattal. (Hogy alkotóházban is éljen a deske.hu.) Olvasom a Használati Útmutatót, fordulatos. Még csak a 94. oldalnál tartok. Anyácskám még úgy tanított telefonálni; fölemeled a kagylót, megvárod, míg búg, tárcsázol. Visszafelé nézve meg azt mondja: Az emberiség történetében nem volt ilyen fejlődés, ezt mi kaptuk telibe. A húszas években a konyhában lett egy fülhallgatós rádiónk, Mariska néni egyik felét kifelé fordította, azt hallgattuk mi, gyerekek. 21:37 Megvan a mobil, megvan az új (alig használt) notebook, össze is pásszították őket fél napi munkával. Ezentúl nyaralásból is tudok írni. Ha lesz mit. 2004. május 12. szerda 05:28 Atillától megérkezett a végrendelet fordítása, tök szép: LAST WILL Me the undersigned Dezső Váli, with sound mind, clear consciousness and of my free will, decree that in case of my death nothing shall be done. My paintings are scattered about. All my work can be seen on the net and on CD-ROM. Everything is at its best place, wherever it is. 11:20 Minden fordulónál látom (úszószemüveg), a medence szegletében egy fiatal pár élénken tárgyal valamit. A fiú keze a víz alatt forduló-per-öt-centi sebességgel halad fölfelé a lány combján. Viszont 82 éves barátnőm tegnap kijött a kórházból. A jövő héten talán már úszik is. Kis kerti ünnepség abból az alkalomból, hogy mióta két hónapja megbolygattam, az imént ötezredszer áttervezett főoldal-tipográfiára ötezredszer mondtam, hogy most már tényleg jó. 09:59 Kimenő e-mail. Kedves Károly! Mielőtt a netre/CD-re tennék egy word-ös htm fájlt, amiben kép is van, a macintosh-CD kompatibilitás miatt most a következő műveletet kell végrehajtanom: 1./ A könyvtárban a htm fájlt kinyitni NOTEPAD-ban 2./ Replace all-al kiszedni belőle az összes : _ELEMMEI -t 3./ menteni, lezárni, kész. --ehhez szeretnék egy makrót íratni. Köszönöm! 2004. május 14. péntek 01:10 Tegnap 150 link átírása, két évre visszamenőleg, javítások, majd a javítások kijavítása, éjjel 11-ig. A másik vasárnapi fotó, Robi unokáiról: 12:03 Délelőtti emailváltás (egy szó?): Subject: törzsvendég panasza Kérjük érdekesebb dolgokról is írni. (Bár a vasárnapi fotó az elég jó, mindkettő.) Igen, igaz, dilemma. Tudod, ezek nekem nagyon fontos dolgok. Itt a napló- karakter kerül most előtérbe, károdra. ölel d. 2004. május 15. szombat 18:04 Hónap közepe, esedékes gyónnom. Jó pár éve fölírtam bűneimet a biblia hátlapjára, – de benne van a kompjuterben is, a könyv elvesztése esetére. Három csoportban: Isten elleni-, magam-, és mások ellen. Ezt a listát szoktam előző reggel átnézni, továbbírni. (Az önsajnálatot már kitöröltem.) A drága Mihály atya járókerettel az előtérbe már nem megy ki, úgyhogy a hajnali mise után elüldögél még egy kicsit a szentély oldalában, imádkozni, és fogadni pácienseit. Melléültem a szomszéd karosszékbe, megsimogattam pergamen kézfejét, hogy van a lába, kedves Atya, és mi van György atyával?, aztán: Egy hónapja gyóntam. Amit Isten elé kell vinnem, elsősorban a szertelenségem a munkában, a munkamánia. Tulajdonképpen semmi más nem érdekel. Ebből adódik farizeusságom, az emberek között úgy teszek, mintha mégis. Igaz, van ebben jószándék is. Az önzésem, hogy az én dolgom intéződjék el mindenképpen, aztán jöhetnek mások. Időnkénti smucigságom, persze főleg másokkal szemben. A böjti fegyelem is lanyha, bár általában nem én választok ételt. Vagyis összességében az egyetlen bűn: a szeretetlenség. Kérek üdvös elégtételt és föloldozást. (A gyónási titoktartás kötelezettsége rám nem vonatkozik.) Egy tized rózsafűzért rótt ki rám. 2004. május 16. vasárnap 19:27, ...egy pomázi teraszról, és innét is teszem a netre, mobil kapcsolattal, nekem még mindig fantasztikus. Második napja egy magányos házban, hegytetőn, Pomáz fölött. Ugyan lementem Szentendrére megnézni az újjászerkesztett Vajda-múzeumot, de nem hallottam igazán, amit beszélt. Inkább csak bódultan. Könyvet nem hoztam, akad majd. És lám: ez a Gilgámes a Weöres-kötetben. (Pokrócba csavarodva, fázom kissé.) Enkidu’;…*<}{##>äđĐ[]]’’’1’’1~~’””’?:_MNí’”’+! keresem a felkiáltójelet az új notebookon Enkidu! Mért átkozod el a papnőt, a szent lányt? Mért árnyékos a bensőd? Nem kell az emberi sors? Ó, szomorú az ember, csupa jajszó, Mert tudja: minden lépte veszendő, Mert tudja: honnan jő, hova tart, Istenek osztoznak érdemén, Ő maga pokolra száll. De ki nagy, ha nem a veszendő, Aki tudja, érdeméből haszna nincs? De ki hős, ha nem az ember, Aki tudja, tette hiábavaló? Kincs a múlandóság, hidd el irígylik az örök istenek… …kik ezek a félmeztelen lándzsás-dárdás barnabőrűek, hogy pár ezer éve ilyeneket kérdeztek? Ezek már minden kérdést tudtak? És az egész, felőlem nézve kissé léha Weöres-jelenséget, amit eddig kerültem, másképp látom könyvbevezetője tükrében, még akkor is, ha taktikából írta. Izgat az is, Robi szerint négy-öt költőzsenink között van. …E versek nihilizmusa, úgy vélem, nem egyéb, mint a stílusnak, eszmének, életnek többé-kevésbé idegen rétegeibe hatolás: az ismeretlen mindig űr-szerű és ijesztő, mégis valóság, fel kell tárnunk. Ami pedig a pesszimizmust illeti: Európa háromezer esztendős tündöklő csodájának és kegyetlenül kapzsi uralmának betegágya mellett ázsiai vérünk száz könnyet verejtékezik, de százegyet nem. Célom nem a gyönyörködtetés, nem is a szokatlantól irtózók bosszantása; értenek-e, azzal sem törődöm. Mást akarok: eleven áramot sugározni, melytől megrázkódik az ösztön, érzelem, ész, képzelet… Na majd. Majd nyugdíjban. Időt rászánni. 2004. május 17. hétfő, 06:07 Ezt az ajándékot most kaptam, mintegy válaszként: Sivatagban Nap szólt: "Kik vagytok, csont-bőr vándorok?" A hideg éj: "Fogatok nem vacog?" Száz tüske: "Nem fáj?" Vad kövek: "Hova?" Förgeteg évek: "Megállás soha?" S mind együtt: "Arcotok szél cserzi ki, térdetek, mint a teve térdei, mért futtok, férges hús, ti, szomorú lelkek, mi rém űz, milyen iszonyú?" És mi feleltünk: "Lelkek, vándorok, hogyne vacognánk, sebző ostorok hogyne vernének, napfény, jégeső hogyne cserzene, szúrna tüske, kő, hogyne futnánk, s mint teve térdei hogyne volnánk, vagy mint föld férgei, hogyne futnók a Rémet, Iszonyút, mikor láttuk meghalni Enkidut!" "Ezért futtok? "Előle!" "S még miért?" "Futunk, ha van, az Örök Életért!" Én pedig most ezt: Vancsó Zoltán kiállítás az MVM Rt. Galériában, Vám utca 5. A Battyányi tértől a Lánchíd felé a második keresztutca, a Dunától indul. Nyitva 9-17h., június 1-ig. Vancsóra pár éve figyeltem föl. A végtelen terei. A magányossága valahogy. Az eleganciája. A hűvössége. És mindenféle negatív előjel nélkül. Ellentétben Lucien Hervével, aki nekem tűrhetetlenül hideg. Minden képe önarckép, akarnám mondani, de ez hülyeség. Nagyon jellegzetes, így értem. Járt Délafrikától Csiksomlyóig, fiatal, tán 34 éves, minden díjat megkapott már, joggal. Ezt a kiállítást még nem láttam, de lehet tájékozódni: http://.galeria.mvm.hu/ és főleg www.photovancso.com Illusztrációk kedvcsinálónak: 12:16 / beszúrás Ja és még egy, ennek kapcsán. Most látom, milyen mélyre süllyedtem evvel a digitális technikával. Csakis a fekete-fehér fotó! Délelőtt rendbe is tettem, aktivizáltam a kisszobába kitelepített fotólabort. Igaz, ez véletlen egybeesés. A Szűz Máriát akartam fölnagyítani, F/88/03; 1988-ban repróztam egy könyvből. Evvel az átölelő mosollyal lenne szép imádkozni. Esetleg leváltaná a műterem falán az a XII. sz-i orosz ikon másolatát. És egy saját fotó, bocsánat, Fiammiki Éjszakai Repülés nevű zenekara koncertet adott a Marcibányi téri Műv.házban, a Zöldmáli presszóban? kocsmában? Itt épp a szintetizátornál. 09:52 Néhány egyszerű ember iraki foglyokat kínzott börtönökben. De hát hegedűművészek és geometriatanárok ritkán szerződnek zsoldosnak, börtönőrnek. Hogy kifejezzék efölötti szomorúságukat, cserébe néhány iraki levágta egy civil amerikai fiatalember fejét. Eszembe jut Keresztelő szent János, akit egy véletlen folytán, kvázi brahiból fejeztek le börtönében, Krisztus után kb. 30-ban. 13:15 Iménti email-váltás: - Deske, nem túlzás az önsajnálatot kihúzni? - De. 18:52 És talán kész ez az A/04/21 is, 80 x80 centis, Absztrakt műterem. 20:58 Sajnos, félek, hogy igaza van. Bokros Lajos (jelenleg a Világbank igazgatója) a debreceni Közgázon beszélt hallgatók előtt (Népszabadság 04. 5. 5.) - A felsőoktatás kínálat nagyságrendekkel eltéveszti a majdani munkaerőpiac várható keresletét, kirívóan pazarló és abszolút felesleges túlfejlesztés jellemzi. - A felduzzasztott felsőoktatás bujtatott harc a munkanélküliség ellen. Vissza kellene adni a diploma értékét. - A működést fedező, tehát nem kétezer forintos, jelképes tandíj megoldaná a felsőoktatás krónikus szegénységét, ami ma elsőrendű minőségrontó tényező. Másrészt versenyt hozna az intézetek között, ami ösztönözne a színvonal emelésére. Ez korlátozná a diplomák iránti keresletet, megszüntetné a felesleges felvételt és túlképzést. - A szegény sorsú, de tehetséges diákoknak pedig tandíjmentességet. - A diákhitelnek csak a tandíj bevezetésével együtt lenne értelme, így nincs. - Most itt rövidtávú érdekek miatt nincs akarat a változtatásra. Nem látom át az egészet, persze, egy, ami ezek ellenében eszembe jut: milyen szimpatikus, ahogy Nyugat-Európában az egyetemről hazatérnek a farmjukra, gazdálkodni. Állítólag nem ritka. Szóval a kiművelt emberfő. Persze lehet, hogy ehhez mi szegények vagyunk. Véleményt szívesen fogadok ez ügyben. 2004. május 18. 09:07 Email: Bajszos Lajosnak igaza van, az oktatáson és a kútúrán kő spóróni mee az minek? Laci Azt hiszem, Lacinak igaza van. 14:36 Böjte Csaba ferences Erdélyben gyűjti a gyerekcsavargókat, árvákat, és tolvajokat, gyerekprostituáltakat, és embert csinál belőlük. Most a házuk leégett, segítséget kér: egy mozijegy árát. Dévai Szent Ferenc Alapítvány Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. 10300002-20145639-00003285 2004. május 19. szerda 09:29 Egy reggel a klubban. Atilla meséli: A Levéltárban találtam: 1944. 2004. május végi Vasárnapi Újság, fotó a veszprémi alispán beiktatásáról. A Díszhelyen Reményi-Schneller Lajos fasiszta pénzügyminiszter (a keresztapám) mellett egy úr, zakóján sárga csillaggal. 1944. 2004. május. (A németek március 19-én szállták meg az országot.) Hát hogy van ez?! - Hogyan lehet ezt értelmezni? - Talán olyan magas rangú személy volt, hogy nem lehetett kivezetni, szimpátiából tűzte ki. A mentesülteknek egyébként nem kellett viselniük. Gábor Németh László leveleit olvassa. A zuhany alatt meséli: Az író évtizedes haragban Rónai Györggyel, csak mert az bírálta nyafogásáért. Hogy sóhajtozik, neki csak Vásárhelyen jutott tanítói állás. - Hogy hány ember lett volna boldog, ha ilyen helyre bekerülhet... Úgy értelmezem, hogy a kritika hibás irányú. N.L. csakugyan gusztustalanul folyamatosan nyafog, de a bíráló feladata azt minősíteni, ha mindez rosszul van megírva. Péter jelzi, hogy elment a távcsőbolt tulahjdonosához - ahova tegnap beprotezsáltam - de a vágyott Nikon 8x65-ös túl drága. Géza elmondja, hogy mint már 1975 óta tudták, 2000-re a Széchenyi Könyvtár megtelt. Az új raktárépület a Dózsa szobor mögé kerülne a föld alá, megtervezték, már félmilliárd benne van, s az építési engedély hamarosan le is jár. De Magyar Bálint nem ad rá pénzt, mint annó meg is mondta, egy föld alatti raktárnak nincs PR. értéke. 21:39 Meghívott diplomavédésére, elmentem. Képzőművészeti Egyetem, festő tanszék. Valamikor a kilencvenes évek közepén családi síelés a gyerekekkel, a Bükkben, pár nap. A vendégház lépcsőházában kis képek a falon, érdekesek. Rákérdezek, a fiú csinálta, amúgy péktanuló Miskolcon. Megbeszélés a gazdával, hogy érdemes lenne. Összehoznám őket a Festő Tanszék vezetőjével. Búcsúzáskor a vendéglátó nem fogad el pénzt. Így kezdődött. Összehoztam, felvették, elvégezte. Tehetséges. 2004. május 20 csütörtök 14:10 Egy kis igazi, vagány sportautó parkol egy ideje házunk előtt a járdán, teljesen szabálytalanul. Ezüstmetál kétüléses Audi, lenyitható tetővel, csillogó, gyönyörű. A szélvédő mögött pedig parkolási rokkant-engedély, valamint a nagyobb nyomaték kedvéért egy baseball ütő is. Minden nap odateszi. 2004. május 21. péntek 19:41 Rászántam az időt, mégiscsak, muszáj, két év után megnéztem a Terror Házát. A külleméről nem változott a véleményem, szakmai tévedés az ilyen díszítőelem, mint ez a járdán keresztbeálló pengefal, ez nem architektúra, hanem színházba való díszlet. További kételyeim is fönnállnak, érdemes-e a Gonoszról ilyen formában emlékezni. Lehet. A belső. Amit elmond, az én generációm tudja, velejéig. Ezt a rettenetet ismerjük. A bemutatás sem új, az egész egy grandiózus faliújság. Hogy mindez jó e vagy gyenge, nem tudom megítélni. Talán nem is kell. Ami élmény volt nekem, a szomszéd termekből jövő üvöltözés, valami szónoklatok. Meg a tény, hogy ebbe a hírhedt Andrássy 60-ba életemben egyszer beléptem. És ki is lehetett jönni. Párhuzamosan kapirgálom ezeket, haladok: A/04/12, 13, 16, 19, 20, 21. (Macintosh: megnézhető a 2004-es festményeknél.) 2004. május 22. szombat 20:03 Délelőtt alvás hálózsákban egy hegytetőn, délután épp-amilyen-állapotban-van fotózása a mostani képeknek, megnézhetőek, 2004/12-től fölfelé. 2004. május 23. vasárnap 18:37 Katáék a hetvenes évek óta vissza-visszajárnak Varsányba, egy kis eldugott nógrádi palóc faluba, néprajzolni. Életmódváltozás, kultúra-, erkölcs-, és gondolkodásváltozás. Most muszáj volt neki lemenni, elsőáldozás. De többórás buszozás, két átszállással. Levittem, és ha már; fotóztam is. (2004, az utolsó hét fotó.) J., hogyan nézed ezt te Le Meux-ból? (Hollán Sándor szerint nem lömő-nek, hanem lömó-nak kell ejteni.) Varsány: az ötven feletti asszonyok visszaöltöztek népviseletbe, boldogan; rózsaszín, fehér, zöld, mindenféle tüzes színkombinációk. Fehér harisnya, bokorugró bő (sok)szoknya, ezüstszálas szövéssel dúsítva. A textilt Törökországból hozatják. Az elmúlt évtizedek vívmánya, hogy a térd kilátszik, mintha menyecske. 2004. május 25. kedd 21:26 Arról kellett volna beszélnem, milyen vesszőfutás volt ez a palóc fotózás. De hát Katának nagyon kell, a könyvükhöz. Amit harminc éve könnyedén, most halálra szégyelltem magam, paparazzó. Többet nem vállalom. Álljon meg egy pillanatra, asszonyom, lefotózhatjuk? Ma folytattam, most itt áll: Ezüst reggel, műterem (A/04/05) Egyre több színt mostam ki belőle, volt itt zöld csík, narancs párna. Határeset, hogy átbillen unalmasba. Az életben talán nem ennyire fáradt a kép. A fakturája által. 60 x 60-as. És egy mai műtermi fotó is. Hát igen, ez valahogy dinamikusabbnak tűnik. Még két fotó megnézhető a 2004-es fotóknál. 2004. május 27. csütörtök 08:56 Tegnap Robi képet néz, hát bizony ez eddig nem volt egy erős éved... Igaz. De legalább továbbléptem, a vörös krétarajz indulás, a zsúfoltabb kompozíciók, néhány új szín, egy új forma kiművelése. Nem volt elveszett idő, ha két kép maradna, se. Aztán mesélem, mire hülyéskedik: Ha a nyolcszázadik kidobandó képed jön, annak egy nagyon jónak kéne lenni, nem? És körülbelül ez történt, tényleg, bár akaratom ellenére. Vágtam volna a A/04/04-es méretéből. Árral bekarcoltam a körfűrész nyomvonalát. De közben megcsúszott az acélvonalzó. Ami maradt... talán? aligha? lesz belőle valammmi. 20:07 Reggel a medencében barátnőm lehord a sárga földig (kék csempéig), hogy fiam cigarettás fotóját ide föltettem. Hogy minden tizenkettedik ember tüdőrákban hal meg, tudom-e?! Délelőtt tavaszi képeimet kapirgálom tovább, kevés reménnyel. Tízre Auguszta. Nyafogok neki. Azt mondja: Tudod, én nyolcvanhárom éve vagyok fáradt. Úgy is ébredek, már gyerekkoromban is. Anyám nem hitte el. Ő nyert. Délután fogorvos. Élmény a metrón arcokat látni. A várakozáshoz Bernáth Aurél: Utak Pannóniából, nem először. Este Egryéknél. Minden este náluk vagyok. Néha még délelőtt is, mert Jóska az arcképemet festi, katonaruhában, teljes alakban. Nyitott gumiköpenyben állok, és egy világos lábszárvédő díszeleg rajtam, amit Juliska a padlásról hozott le ...Vidám esték. Így a tegnapi is. Épp vacsorájuk végére értem. Jóska poharat tett elém és töltött. Remek a boruk, badacsonyi. Láttam, hogy néhány pohár már benne van.... Juliska erősködik, hogy kártyázzam velük. (1918). Nem kell újravésni az állkapcsomat. 2004. május 28. péntek 10:17 Email váltás Le Meux-vel -- J., igaz hogy titeket nem is Lömő-nek ( két ő betű, mint ördög), hanem Lömó (hosszú ó-val) kell ejteni? -- Nem igaz: egy rövid, egy hosszú ő: 'mööö '(mint ahogy a tehenek beszélnek). (B?r a magyar tehenek talán nem is 'ö'-t mondanak, henem 'u'-t, most hirtelen nem emlékszem. A francia tehenek mindenesetre helyesen ejtenek minket.) szia, J. 2004. május 30. vasárnap 21:59 Mifelénk most ez az újság: 2004. május 31. hétfő 13:31 Mutatom, negyed százada itt voltam. (A C. naplóban keresgéltem most, hogy némely dolgot elérhetővé teszek az ÍRÁS-oknál.) 1980.11. C.960 sok, sok ez a negatív szerelem /idős vagyok már ehhez/ ez az iránytalan vágy edénytelen hiány bólogató semmi 1980.12. C.962 hova lett belőlem a gyöngédség hova lett a kedvesség hova lett a mosoly a figyelem mit csináltam. mért nincs bennem szeretet. pár nap múlva: kár nyafogni mindennek megvan a megfelelő oka úgy hívják: alkat és úgy hívják: sors amit úgy is hívnak: konstelláció. és: tény-kérdés, hogy munkáim érdekelnek, az emberek nem. 1980. 12. C.964 leginkább talán egy hím szarvasbogárhoz vagyok hasonlítható. lírai alkat, belülről puha. hátam fekete, mozgásom merev. billegve és határozottan törtetek céljaim felé. csápjaimmal simogatok, ha úgy kerül a dolog. sok tisztelőm van. izületeimet rendben tartom. 1981.01. C.966 Műcsarnoki kiállításomra invitálás, Pilinszkynek: Odalöktek. A véletlen úgy hozta, hogy Kondor ravatalánál díszőrséget állhattam. Én akkor úgy gondoltam: a következő generáció nevében. Talán nem is jogtalanul. Örülnék, ha fordítva is, ha Ön is tudná használni az én gondolataimat. Meghívom. Kata ilyenkor azt gondolja (látom a szemén): evvel az erővel inkább az unokáiddal törődnél. a 2004. májusi levél eleje eddig 18029 látogató, 2004. májusban: 853 111. levél J.-nek, Le-Meux váliNEWS 2004. JÚNIUS 2004. június 1. kedd 05:11 Fotókiállítás. Az ember egy ilyen munkától hanyatt esik. Kétszer. Amit és ahogy. Feltétlen megnézem. Sebasti?o Ribeiro Salgado: Exodus Ludwig Múzeum, Budavári palota, 2004. június 27-ig, hétfő kivételével 10-18 óra között, csütörtökön 20 óráig 10:20 Öreg barátnőnk pár hete kórházba került, üzentem neki, egyen sokat és fekvőtámaszok. Aztán rossz hírek jöttek, halálhírét vártam. Ma megjelent az uszodában, igaz, hogy még csak felöltözve. Igazi öröm. Még meg is hízott egy kicsit. 2004. június 2. szerda 22:03 Megnéztem az Exodus - fotókiállítást a Várban. Ha előbb látom, és csak utána beszélek, még ennyit se tréfálkoztam volna. Itt elakad a szó. Vagy kilenc terem. Az ember egy idő után már nem látja a hogyant, csak a témát. Az élő rettenet, a borzalom. És mennyire egyarcú a szenvedés. A fotós végigjárta Ruandát, a mexikói határsértőket, a tuszikat kontra hutuk, Vietnam, orosz emigránsok végső búcsúja rokonaiktól, legyilkolt parasztokat sirató brazil asszonyok, játszó gyerekek drótsövény mögött, akik már a lágerben születtek. Éhezők, haldoklók, vándorlók, reménytelenek, várakozók. Nyomor, nyomor. Az Istenhívő némán kitárja a karját az ég felé. Jövök hazafelé, aztán itthon az ebéd. És sorra a következőket teszem a látottak mellé: - Hatszáz forintot fizettem a parkolásért, merthogy kocsival mentem kiállításnézni. Ruanda. - A menzaebéd bőséges volt, ámbár közepes minőségű. Ruanda. - Egy kérdéses képemhez keretet kezdek csinálni, hátha attól elbillen a holtpontról. Ruanda. - Egy telefon, félúton van a dolog, talán sikerül egy képet eladnom. És mellé egy néger kisfiú arca. Kamaszkorom végén véletlen épp egy exodus-leirásból tanultam meg, hogy mérhetetlenül gazdag vagyok. Akkor is, ha nem telik tátrai síelésre. Ez a könyv; Steinbecktől az Érik a gyümölcs, földjüket vesztett parasztok tömeges vándorlása Kalifornia felé, ha jól emlékszem, ahol gyümölcsszedés-munkában reménykednek. S ahol sztrájktörőként fogadják őket. Öreg teherautókon, közben szülés, halál, szenvedés. Tanulságos volt, egy életre. A Passió filmet nem néztem meg. Most mégis láttam. 2004. június 4. péntek 09:54 Most kaptam, http://hampage.hu/kozlekedes/sinek.html belenéztem, tényleg fantasztikus! Budapest rég eltűnt villamosvonalai, fotókkal. A zugligeti 58-as! Ami valaha 81-es volt (mi tudjuk). Lefényképezve akkor és most, a maradék sínek, a története, hogy vakvágány, minden. A weboldal vendégkönyvébe: Gratulálok, nagylélegzetű munka! Csak Ön merényletet követ el az emberiség ellen, amennyiben nem emlékezik meg külön fejezetben a legendás 18-as villamosról: még novellát is szólnak róla. (Ha mégis, csak nem találtam meg, bocs.) Még egy. Négy nappal az 58-as villamos megszűnte után tudatlanságból még álldogáltam egy negyed órát síléccel a fölső végállomáson. Semmi rövidített útvonalra nem emlékszem, a Moszkva térig járt, megszűntéig. Nem tévedés, amit leírt? 12:49 Alíg hárult el a bretagne-i kempingezés veszélye, (mért nem hagynak engem békén), most megint egy meghívás, pár napos túra a Júlia-alpokban, Tarvisio fölött. Életemben nem jártam még ilyen helyen, egyszer a Tátrában. De az Alpok. Az istenek birodalma. A hatórás autóút után föl a menedékházig, 800 méter szintkülönbség. Annyit még a Mount Everestesek se tesznek meg egy nap alatt, pedig azoknak jó kis havuk van a talpuk alá. Te jó ég, amikor a második guggolásból már nem bírok felegyenesedni. Vállaljam? Csak most nyugodtam meg, hogy sikerült táblázatba rendezni a problémát. Elkezdtem fölgyalogolni a hatodik emeletre, hátha. Azt számolom: 13:56 SMS az Illetékestől: LEPCSÖZÉSNÉL A TEMPO FONTOS. NEM SIETNI. EGYENLETES SAJAT RITMUS. MINTHA MÉG LENNE +6 EMELET. Nálam máshol van a súlypont. Nem szabad magam elé nézni, mert akkor szédülök. Az intenzív, ütemre-légzés a fontos, jóga emlékek. Tényleg, úgy sokkal könnyebb. A negyedik emeletnél kezd lüktetni a fejem, nyilván tévedésből. Az ötödiknél elalszik a villany a lépcsőházban. A hatodikon két lélegzet pihenő. Már vettem eső ellen egy ponchót. A lábszárvédő (kamásli) egy öreg esőkabátból kiszabva, még varrni? ragasztani? celluxozni? kell. Gumiház. Miki hátizsákja a kispadlásról. 19:10 Főiskolás szerelmem 64. születésnapja. Mobilon hívom, épp egy pályázati helyszínt szemléz, Veszprémben. Két évvel idősebb volt nálunk, időnként megkértük, meséljen Bem apóról. Ma hétszeres nagymama, és pont olyan virgonc. Egy hete véletlen találkoztunk, én Miki vizsgamunkáját néztem az Iparon, ő ott tanít, indult haza. Biciklivel. Másodévesen, 64 májusában kerültünk össze. Aztán két év. Az enyém mellett volt a rajzasztala a tanteremben-, és aztán otthon is - a hétvégéken is rajzoltuk a terveket. Néha virágot hozott. Mennyit szenvedtem tőle! Szép volt. 2004. június 5-6.: szombat este, majd vasárnap 04:10 Szombat, hosszúnap. (Húsz éve a szombati lelkigyakorlatokat becéztem így; emlékszel?!) Tényleg hosszú nap volt. 1. A Lukács-uszoda előtti gyönyörű parkban a szokásos szombati MDF piac, s mellette az újra föléledt - visszaszivárgott - csövesek zsibvására. Negyed óra alatt megtaláltam, bár nem így képzeltem: húsdaráló és szexlapok között a földön, a terítőn két egyforma! gyerekanorák, ötszázért, zöld és főleg vízhatlan. (Tegnap 14 telefon, a magyar textilkereskedelem föltérképezése: Pesten nem kapható orkán-, vagy impregnált anyag folyóméterben. Dunakeszin találtam egy ponyvakészítőt.) Aztán másfél óra a varrógépen, és az anorákokból kamásli lett. (Az egyiket elfelejtettem kifordítani összeillesztés előtt.) Előtte makett, fóliából. A szabvány áttervezése: ez bakancson keresztül is fölhúzható. Alul a cipő kapcsába akasztva. Tehát megvan a poncho kiegészítő-öltözéke. Tökéletes vízvédelem. Remélem, fog esni. 2. Délben a Vizivárosi Galériában egy kis keretezés. Németh István műgyűjtő anyagát mutatják be (A Margit körút sarkán, Kapás utca 55, nyitva 2004. június 25-ig, kedd - péntek 13-18h, szombat 10-14h.). Nagyon kedves dolgaimat őrzi. Vojnich, Földi Péter, Kovács Petúr, Gaál, Kárpáti, Molnár Péter; többen, jó kiállítás. Tőlem itt most három: A/84/45; Régi zsidó temető - vázlat a gyászhoz, A/94/43 Avignoni műterem, A/95/29. Műterem barna szőnyeggel. Ebből kettő finoman formált, elegáns-, és butuska ezüst rámában. A megnyitón megegyeztem Istvánnal, hogy hozok és visszarakom őket saját keretbe. Hogy véglegesen-é, ez nyitva maradt, mindenesetre a keret hátára ragasztottam egy cédulát, hogy Kedves Utókor, a Hágai Bírósághoz nem fogok fordulni, de képeimet az eredeti - Váli-keretbe álmodtam. (Már festés közben hozzászínezem a rámát.) István túl súlyosnak tartja az enyémeket. Mondom neki, súlyos ember vagyok. Evvel a nyűgös kérdéssel régóta kínlódom. A szerzői keret szerzőijog-védettség alatt áll. Láttam a berni Klee-múzeum raktárában vacak léckeretet pátyolgatni. Hogy nem szabad lecserélni, restaurálni kell. Ennek az elvnek olykor az mond ellent, hogy bizonyos értelemben a gyűjtő is ember. (Egyébként belőlük élünk.) És otthonában a falát magának kell megkomponálnia. Ezért szoktam a kérdést valamelyest nyitva hagyni, és nem követelőzni. Csak hát látom: a hatás olykor mínusz harminc százalék. 3. Ma életemben először rádióhallgatás a netről, sikerült. Februári! Kossuth-műsor, a most indult www.katolikusradio.hu, majd onnét linkkel Rádió Vatikán, ott éppen magyar adás volt. A Katolikus Rádión részletek egy magyar komponista most készülő Teréz anya című musicaljéből. Nem tréfa. Az apáca csengő lányhangon énekli, hogy vegyük föl ezt a haldoklót az utcáról. Hát, mit mondjak. Talán van olyan korosztály, amelyik. 4. Nagykőrösről hívtak, érdekel-e még, most lenne egy 2,8/35-70-es Nikon-zoom objektív, mélyen áron alul, 175 ezerért. Ajjaj. 5. Kezdem kész képeimet fotózni. Ez itt, fentebb: egy szétvágott maradék, megtetszett, beszámoztam és alá is írtam. Majd meglátjuk. 6. Ma is 42 emelet föl, gyalog. Lehet, hogy? Netán még újra síelni is? vasárnap 11:04 Most lefotóztam ezt is, A/04/10. 37,5 x 72 cm. Hollán Sándor ittjártakor a képnek ezt a felét találta használhatónak. Már van hozzá (széles) keret is. 20:10 Az új hálózsákra rá van írva, a zacskójába gyömöszölje, ne göngyölítve tegye be. Mikinek komoly tét ellenében fölajánlottam a játékot, 30 perc alatt fejtse meg, miért. Neki sikerült. (Legalábbis velem azonos feltételezésre jutott.) Tehát itt a kérdés, kedves barátom! A megfejtők értékes gondolatokat kapnak! 2004. júni. 7. hétfő 16:37 Megpróbáltam újra lefotózni: én továbbra is nagyon örülök, hogy a Moszkva téri metróállomás homlokzatán három méter magasságban tíz centis cseppkőoszlopok nőnek, nyilván évek óta. Kisiskolásan sokáig geológusnak készültem, - ma már tudom, elsősorban a gyönyörűszínű kristályok miatt - könyvek, geológuskalapács és nagyító, a Nemzeti Múzeum ásványtára, és egy saját ásványgyűjtemény is, persze. Benne egy ujjnyi rózsaszín cseppkő. Ami nyilván még ma is ott kering valahol a világűrben. Egyébként - 1954 - enyém volt a világ legszebb kristályhalmaza, csakugyan. Mielőtt kilépett volna az életemből, kettétört. Töredezett síkokból álló felületű volt, talán öt centis, durván tojás alakú. A szürke kőágy egyik felén hat?lapú aranyszínű fémcsillogású piritkristályok. Mellette puha rózsaszín kristálymező, talán rózsakvarc, ami ugyebár a lila ametiszt kishúga. És mintha egy halványzöld kristálymező még, de lehet, hogy ezt már csak hozzáálmodom. Úgy éltem meg, a világ teljességét személyesíti meg, úgy is szerettem. Pótolhatatlan veszteség, szerencsére. A gyerekember megtanul továbbmenni. 21:17 Egész családunk meginvitálva a Pesti Színházba: A vágy villamosa. Az első szünetben otthagytam. Túl sok feszültség ez nekem, egyetlen órába sűrítve. Akik ott maradtak, biztosan annak örülnek, hogy nem velük történik ez a sokminden. 2004. júni. 8. kedd 16:38 Vancsó Zoltánnak ma 7-kor nyílik kiállítása az újpesti MEO-ban. Ennek kapcsán e-mail váltás vele: Szeretettel várlak William Klein és Milorad Krstic valamint jómagam Budapest kiállításának megnyitóján... Ezen a napon jelenik meg "Le a Halászbástyával!" c. fotóalbumom... A megnyitó után egy negyed órás vetítés lesz, több mint 200 Budapest fotóval és saját kísérőzenével! V.Z. Nagyon becsülöm, amit csinálsz. Honlapomon többször emlegettelek, köszönöm az invitálást, minden munkádra kíváncsi vagyok. Kétszáz fotót levetíteni, negyed óra alatt, vagy tovább, csacsiság. Kár tömegárút csinálni belőle. Emlékeztet a szegény hülye Rauschenbergre, aki nem hisz abban, ami csinál, és ezért sorozatot állít ki. szívélyes üdv. V.D. És egy másik érdekes meghívó a Kecskeméti Fotográfiai Múzeumból. Fotókiállítás az 50-es évekből, valami szocreál dolgok lehetnek. És azt írja magyarázatképpen: Feltételezem, hogy egy fénykép sohasem exponálása pillanatában nyeri el végeleges tartalmát, jelentését, hanem folyamatosan bővül anélkül, hogy a fotó jottányit is változna. És ettől lehet a kép mindig fontos... Ez igaz. Gyenge riportfotó a szálloda előtt autóba szálló Diana hercegnőről. Aki tíz perc múlva szörnyethal. 21:39 Persze mondom a mellettem zuhanyozó izomgyógyásznak lépcsőmászásomat, jóváhagyás végett. Azt mondja, és aztán a Gellérthegy, a szoborig a lépcsőkön, s ha ez megvan, akkor jön a Tabán, a teniszpályák mellett indul egy lépcsősor a Naphegy tetejére, azt már futva. Így szokás ezt. Steph., ezt pedig neked fotóztam, folyosónkon a szomszéd ajtó. Tudod, nincs tesója, unatkozik. 2004. júni. 9. szerda Egy magyarszármazású gyűjtő megrendelne tőlem tíz zsidótemető képet. Tudomásul veszi, hogy a képek nem kerülhetnek végleg külföldre, itthon is van gyűjteménye. Az ötlet abszurd, és a legnehezebb pillanatban jött. Nem az anyagiak. Hanem szinte reménytelenül kínlódom a tavasszal kezdett gyenge képekkel. Ilyenkor mindig fölmerül, érdemes-e tovább. De például a 03/06-os, tavaly... az sikerült. És évente egy-két jó munkánál többet?! Másrészt volna ebben valami sorskavaró pimaszság, ilyen szaltót csinálni. Egy körbejárt és kimunkált területre húsz év után vissza, hogy mi történt bennem ezalatt. Mint Kata a néprajzosokkal, vissza abba a kis palóc faluba. A veszélyeit tudom. Nem biztos, hogy mindig a bátornak van igaza. Egy-két hónapon belül eldől, belevágok-e. 2004. júni. 10. csüt. 10:14 J.! ezt a születésnapodra! Isten tartson tenyerén (továbbra is!) Az szívprobléma is lehet, ha fáj a háta, pláne hogy baloldalon - mondta öreg barátnőm a medence szélén - nem tréfa. Orvoshoz! Addig ne lépcsőzzön! Indulnék, de akkor most hányszor menjek haza? És a körzeti orvosunk csak délután rendel. Be kell kéredzkednem valahova. A rendelő felé kanyarodom, közben fölépítem a dramaturgiát. Rövid három mondatban egy nyilván türelmetlen valakivel tudatnom kell: 1. Én nem ide tartozom. 2. Komoly ember vagyok. 3. Nem vagyok hipochonder. 4. Muszáj, hogy nekem itt azonnal egy EKG-t csináljanak. 5. Mert esetleg itt kapok infarktust az orruk előtt. S mindezt úgy, hogy legalábbis szavakban ne hazudjak. Mondom a doktornőnek: Majdnem elkerülhetetlen, ma is egy rendkívüli megterhelés várna rám. Emeletre föl-le. Ha nem muszáj, nem maradnék ki belőle... - Ja, költözködés! - értem, értem. Nem igazítottam ki. Megcsinálták. Semmi bajom. Úgyhogy hazafelé ismét 30 emelet. Erre az Alpok-túrára muszáj fölkészülni. Ha fordultomban leérek a földszintre, és ott épp valaki a liftre várakozik: Arcomra kiül a teljes döbbenet. Ez mély zavarba vált át. Topogok egy kicsit. Tétován rácsapok a bal zsebembe. Majd idegesen a többit lapogatom. Fejcsóválás. Keserű, lemondó kézlegyintés. Egy észrevétlen mozdulattal közben indítom a stoppert. És csüggedt testtartással elindulok vissza, fölfelé a lépcsőn. 19:48 Két hónapja igazgatom a főoldalt. Most jó. Mondom tizenegyedszer. Szrogh tanár úr anekdotázott ezen az Iparművészeti Főiskolán. Hogy az egész műterem, a statikusok, szerkesztők, mindenki vár az építészre. Akinek nem jut eszébe a ház. És ez tényleg így van. Sürgetni se lehet. 2004. júni. 11. péntek 11:10 Mától két találmány: 1. Nem megyek át a piroson reggel, legalábbis a Török utcánál. Ott háromfázisú a lámpa, és ha az ember ismeri-- De lassan fölgyűlt valami félelem is, az évek során néhányszor ugranom kellett, ha mégis egy-egy busz-- 2. Népszabadság csak délután. Elvitte a reggel fél óráját, bizony. 16:46 Reménytelen képkapirgálások. Nem megy. Hogy valami legyen, egy fotó: viszont új témát találtam. 21:09 Anyám háborús naplóját olvasom, 26 éves, két kisbabával, és még nem tudja, hogy özvegy. 1945. január ...A ház a pince fölött romokban áll. Az élelem a kevésnél is kevesebb. Ricsi piszkálódásait sem bírom, így egy reggel összecsomagolok, elhatározva, hogy átmegyek a Bethlen udvarba Kláriékhoz. A holmijainkat batyuba kötöm, felveszem a hátamra, karomra Kisdeskét, Rozi csak Erzsébetkét viszi, s elindulunk. A batyu és Kisdeske együtt igen nehéz, a sok üléstől és éhezéstől elgyengültem, no meg a romokon bukdácsolva járni sem éppen könnyű, főleg egy kölcsönkapott nyári szandálban. Alig megyünk vagy 50 métert, mikor aknatüzet kapunk, megrettenve ugrom Kisdeskével egy veszteglő kocsi alá. A tűz erősödik, mi rémülten guggolunk be egy kapu szögletébe, de a ház is találatot kap, ezért lerohanunk az idegen pincébe. Fél-óra múltán tűzszünet, s mi újra folytatjuk utunkat. Alig birok járni, már csak vonszolni tudom magam, ezért egy embernek 200 pengőt -/az akkor nagy pénz volt/- és egy doboz cigarettát ígérek, ha elsegít minket a Bethlen udvarig. Ő átveszi a csomagot, s nem egyszer Kisdeskét is. A Lógodi utcából azonban vissza kell fordulnunk, mert a lebombázott házak összeborultak az út felett, azon a romhalmazon átjutni nem lehet. A Mikó utcán keresztül nyílt úton vánszorgunk tovább az Attila körúton - /amit már Pest felöl belőnek az oroszok/, - s egy végeláthatatlannak tetsző idő múltán elvergődünk Kláriékig. - Kísérőnk semmit nem fogadott el tőlünk! Áldja meg az Isten! A két emelet mélységben lévő pincében aránylag biztonságban érezzük... Aztán onnét hazafelé, a Körtérre. ...Nem bírom tovább. A sötét folyosók zsúfolva sebesült német katonákkal, s a 400 férőhelyes óvóhelyen már több, mint ezren vagyunk. Az ezer közül legalább 900-nak diaréja van, s WC csak kettő, így a ház mellé kellene kimenni - /már, aki kimegy, mert nem fél/. Szóval a kolera - illetve valamilyen fertőző betegség nem késhet soká. A katonák meg már csak két-naponként kapnak enni, így nincs kihez fordulnom élelemért. Felmegyek az egy emelettel feljebb lévő katonai parancsnokságra, hogy megkérjem a parancsnokot, ha a hegyen át járőr megy este a Körtér felé, csatlakozhassam hozzá a két gyerekkel, hogy hazajussak, mert, ha itt maradunk remény sincs rá, hogy a két kis angyalkám életben marad, annyira leromlottak. S ez a ház a Gellérthegy és Vár-hegy között van, nyílván utoljára fog elesni, addig nem bírják ki a gyerekek. Kókay ezredes nagyon kedves, Szentgyörgyi /?/ százados is. Ez utóbbi ugyan felugrik kérésem hallatán: "Asszonyom, nem tudja mit kíván, ez őrültség! Hiszen a járőrök közül is sok nem tér vissza, mert az egész hegyoldalt belövik" - Kókay leinti: "A férfi-logika hajoljon meg az anyai szív érzése előtt." Megígéri a járőrt, megkínál feketével, a másik tiszt - aki épp borotválkozott jöttömkor, s akit megkértem, hogy utána engedje meg, hogy abban a vízben megmoshassam a kezem, - mosdási lehetőséget biztosít! A nagy teremben egy ruhafogas mögött hetek óta először meg tudok mosakodni! No nem tetőtől talpig, de legalább derékig. A feketekávé és a mosdás hihetetlen nagy szó és élmény! Este a sötétség beállta után két katona kíséretében elindulok életem eddigi legborzalmasabb útján, gránát, puska és ágyútűzben két pici gyerekkel a Gellérthegyen át behavazott bombatölcsérek, fel-nem robbant lövedékek között a bizonytalanba. Igen, a bizonytalanba, hiszen nem tudom megvan-e még az 2004. júni. 13. vasárnap 18:17 Jálics Ferenc jezsuita lelkigyakorlatos könyvéből: A vallásos egoista: sokat imádkozik, hogy elérjen valamit. Aki azt hiszi, tudja, mi Isten akarata, és ezt meg akarja neki magyarázni: hogy a háborúnak legyen vége, a beteg gyerek ne haljon meg, hogy a családokban béke uralkodjék... ezek az ő akaratai. Hoppá. Nagyon igaznak hat, és nagyon megrémít, hogy akkor hogyan tovább. De hiszen: kérjetek és adatik... Fiatok kenyeret kér, ti sem adtok skorpiót... Nem értem, nem tudom. Kedden lesz nyitva utoljára, elfelejtettem, rémülten szaladtunk el (családilag) a Szépművészeti Múzeum nagy Giacometti kiállítására. Csalódás is, meg nem is. Egyetlen mondatot mondott egész oeuvre-jével, de azt nagyon. És ez elég is. (Mint Nagy Balogh János az öt jó képével, a legnagyobbak között.) Inkább a kritikai oldalt mondanám, talán mert esik az eső. Meg általában a szobrok sohasem érdekeltek. Festményei félbehagyott, modoros rajzok. Bernard Buffet (aki még emlékszik rá) szálkás vonalai. A meghúzott vonalainak szépsége elszédítette. Igen árulkodó az előtérben vetített film, ahol a mester a kamera előtt portrét rajzol. Ahogy a nagykönyvben meg van írva, hogyan nem szabad. Elkezdi a szemet, azon babrál hosszan, egy üres vászon közepén. Majd áttér az orrnyeregre és másik szemre. Csak két vonalkával a száj és az áll helye, még semmi utalás a kompozícióra. (Hasonló a gondom mostani szerencsétlen képeimmel. A vörös krétarajzot szeretném láttatni, és meghagyni, mert olyan ártisztikus.) A korai kubista szobrain átfutottam, személytelenek és unalmasak. Számomra az igazán jó dolgai a térben egymás felé lépő kis pálcikafigurái, nagyon sűrű köztük a levegő. Ezekből nem hoztak Pestre. Itt is vannak figuracsoportok, egy talapzaton egymás mellett, és egy irányba nézők, léptékük indokolatlanul más és más. Az egyiken oldalt egy kis portré is kinő a posztamensből. Gyanúm, hogy egyik zsúfolt tárolópolcát öntötte ki bronzban. Aztán van egy hatalmas szarkofágtalapzaton egyetlen árva, pici lépő figura. A két tömeg aránya giccsszagú, enyhén érzelgős. Nem az egyetlen ebben. Van egy macskája, nagyon jó, meg egy jótestű kutya is, de földre szegzett aranyos szimatoló pofival. (A sziluettfotón ez nem látszik.) Akkor inkább Picasso zseniális bronzkecskéje. Azt a kétkerekű, mindígreprózott napkocsiját szeretem. A szembenéző alakjainál eszembe jutnak a Gudea-szobrok. Csak azok eszköztelenebbek. A végtelenbenéző egyiptomi, asszír kultikus szobrok atmoszférája. Az ujjal és spaklival nyomkodott gyűrött faktúrái tényleg gyönyörűek, Ugyanez már megvan Rodinnél, csak az nem fitogtatja ennyire. Bár ez sem baj. Büsztjeinél a test hagyományos arányú marad, a fejeket síkká lapította. Az itteni legjobbnál hiteles ez a kettősség, a többinél egy sajnálatos úthenger jut az ember eszébe. Kiragasztott életrajzából ezt a két mondatot kaptam el: 1938-1946 Elüti egy autó. Azzal kísérletezik, hogy apró figurákkal adja vissza egy távoli személy látványát. Elég lassú autó lehetett. Azt is gondolhatni, Giacometti vélelmezi, hogyha ő apró figurák lett volna, talán a vezető észreveszi őt, mint távoli személyt, és kikerüli. És egyáltalán, miért kell egy távoli személyt ábrázolni? Hogy a filmben a munkáiról milyen csacsiságokat mondanak, és mond ő is, abból nem idézek. Ez teljesen rendben van. Valami kék gőz kell azok fejébe is, akik csak erre élveznek. Szóval: soha rosszabb kiállítást. 2004. júni. 14. hétfő 08:52 Gyorsan és komoran öltözik mellettem a főorvos. - Sok a beteg? - Igen, igen. - És nem gyógyulnak? - kérdezem kajánul. - Nem, hála Istennek! - mondja, és végre elvigyorodik. 16:42 Lányomnak mosógép-alkatrészért, majd jövök hazafelé, Óbudáról. A Lajos utca végén piros lámpa, majd zöldre vált. Ismerem a kereszteződést, az út itt három sávvá szélesedik, de kár sietni, húsz méter után megint piros lesz. A két szélső sávban egy-egy kocsi, szép lassan begurulok az üres sávba. És akkor egy leírhatatlan, szorongó és édes pillanat, a föld fordul egyet velem, ahogy mondani szokás. Édes Istenem, mi ez?! Igen. Így csurogtunk be a starthelyre, bójákkal jelölt pályánkra. Dubló; kétpárevezős versenyhajó, 1960, Ráckeve, Országos Bajnokság. 2004. júni. 15. kedd 09:15 Kölcsönkértem a Néprajzi Múzeumból 10 éve nekik ajándékozott 2400 zsidótemető fotóm csíkmásolatát, esetleg újra könyv lesz belőle. (A filmeket nem adják ki, nekem se.) Egyelőre elkezdem a tartalomjegyzékét digitalizálni. És -folytatásos regény - megint anyácskám ostromnaplója fronton lévő férjének. Az eleje: 2004. júni. 11., péntek.) Este a sötétség beállta után két katona kíséretében elindulok életem eddigi legborzalmasabb útján, gránát, puska és ágyútűzben két pici gyerekkel a Gellérthegyen át behavazott bombatölcsérek, fel-nem robbant lövedékek között a bizonytalanba. Igen, a bizonytalanba, hiszen nem tudom megvan-e még az otthonunk, áll-e még a ház nincs-e romokban. A katonákon fehér lepedő, minket nem takar semmi. Én Erzsébetkét viszem, az egyik katona Kisdeskét, Rozi a karácsonyi cuccokat . /Nem volt annyi eszem, hogy a sok karácsonyi ajándékot, köztük pl. Kisdeske hatalmas összerakható várát otthagyjam./ Útközben állandóan a Szűzanyához imádkozom, s neki köszönhetjük, hogy nem talált el bennünket egy golyó sem, pedig a világító lövedékek néha szinte az orrunk előtt süvítettek el. A Ménesi úton minden villa lángokban áll, az utat végig belövik. Egyszer védelmül - no meg némi pihenésként -a lazaristák kis kápolnájának kapujába guggolunk le. Itt a sok rémség közepette az jut eszembe, mikor behívtak, s a délvidéki bevonuláson kellett részt venned, én eljöttem ide a Nagyboldogasszony útjára - /ma Ménesi út/ -, ahol annyit sétáltunk együtt. Itt ballagtam búsan nélküled, -akkor már szerelmes voltam beléd-, majd betértem ebbe a kis templomba. Már jó ideje ültem bent, mikor rádöbbentem, hogy csak Te jársz az eszembe, s még egy Miatyánkot sem mondtam el. Aztán váratlan-hirtelen megnyugodtam, mert eszembe jutott: "Amikor én rád gondolok, már az is imádság!" /Így igaz!/ Végre hazaérünk. A lakáson saját belövés /!/ ment át, szerencsére nem nálunk robbant, hanem a szemközti háztetőn. Így is sok kárt tett, sok mindent elvitt, összetört, s egy ép ablakom sem maradt. Az élelem nagy része ellopva -/megértem/ -de itthon vagyunk! Itthon! Hála a Mindenekor Segítőnek és a jó Istennek! Hazaérve a gyerekek Rozival egyenesen a pincébe mennek, én fel a lakásba, s egy szökött német katona segítségével leviszem a rekamiém epeda-matracait. Még egy fekhelyet összetákolunk valahogy, s ezután négyen ezeken alszunk. Még enni is tudok adni este a két kis angyalkámnak, persze csak hideget, főzni ilyenkor nem lehet. Mielőtt Jenny mamáékhoz költöztünk volna, odaadtam Szentgáli néni kérésére a lakásomat egy Erdélyből menekült fiatal házaspárnak - /Sz.-ék már tele voltak menekültekkel/, - bár az is lehet, hogy a férj katonaszökevény volt. Ők adtak most este enni, tehették, mert a sok élelmiszert, amit a lakásban hagytam... de nem csodálom, mindenki éhes és vásárolni ostrom alatt ugyan hol lehetett volna? 1945. január ? /Otthon/ A gyerekek nyűgösek, fáznak, gyengék, betegek és unják a sötétséget. Bármit esznek rögtön átmegy rajtuk. Első nap a mosókonyhában, ahol még főzni is lehet valami tűzhelyfélén, vizet melegítek /!!!/ és alaposan megmosdatom őket, persze hiába, ha állandó hasmenésük nem szűnik, s folyton hánynak. Este, mikor megérkeztünk lehoztam az összes szalvétánkat Erzsébetke számára pelenkának, de hát a víz se sok, a mosás is nehéz, mert vízmelegítésre csak ritkán van alkalom. Hideg vízben én mosok, Rozi az óvóhelyen ül, s ha nem veszi észre, hogy bent vagyok: engem szid. A ház lakói Keresztúry Dezsővel az élükön -ő a házmegbízott- lakógyűlést tartanak, hogy maradhatunk-e az óvóhelyen vagy se, mert a gyerekek sírnak és büdösek. Csak Hajdú Kata erélyes kiállása ment meg minket, aki beolvassa nekik, hogy jogunk van az óvóhelyhez, hiszen a nagyobb lakás tulajdonosai vagyunk, s ha nem lennénk is, tán van valami család vagy gyermekvédelem. 1945. január ? Amikor aránylag csönd van, felszaladok a lakásba lehozom Deske meleg, puha gyapjú köntösét, s abból szabok a gyerekeknek mackónadrágot, még fölső rész is kikerül belőle. Azt mondanom sem kell, hogy mindent kézzel varrok, többnyire egy pislogó mécsesnél. Másnap a házak kertjeit átvágva átszaladok a Szabolcska Mihály utcába, részben Irén nénihez, részben egy ott lakó orvost elhívni a gyerekekhez. - Irén néni szeretettel fogad, és sok élelmet ad a gyerekek számára, de siratja az elzabrált ékszereit. Ezen nem tudok kellően sajnálkozni, mikor itt élet-halálharc volt, és van. Az orvos átjön, kamillás beöntést és kamilla-tea ivását javasolja. Beöntést csak egyszer tudtam adni, mert az szinte megoldhatatlan a pincében, de teával bőven itattam őket, és megtörtént a csoda! Két kicsi Pockom úgy támadt életre, mint a hervadó virág, ha megöntözik. Persze még most is gyengék, de megmarad minden bennük, amit megesznek, s egy icipicivel jobban néznek ki. 1945. február ? Ilyen rettenetes zenebona tán még egy éjjel sem volt. Mi lesz még itt? Meddig fog ez tartani? Maradhat itt életben egyáltalán valaki? - Reggel elhallgat az utolsó ágyú is, a katonák elvonultak. Délben 12-kor megjelenik az első orosz, majd jön a többi is barátságosan, mosolyogva. Természetesen mindnyájan az óvóhelyen maradunk, s bár a pince irgalmatlan hideg és világítás sincs, senkinek se jut eszébe felköltözni. A ház valóságos átjáró lett egyik "különítmény" a másik után érkezik, hol német katonákat, hol puskát vagy nőt keresnek. - Nagy szerencse, hogy a földszinten egy "telefonos színésznő" lakik, aki azonnal kiállt az ajtóba fehér bundában... 17:14 Nem volt elveszett nap, sikerült egy négyoldalas táblázatot csinálni (magamnak, meg a Néprajzi Múzeumnak.) helység Váli opuszszám = tekercs szám = a kontakt oldalszáma // 24 x 36 ff. nega Váli opuszszám = tekercsszám = a kontakt oldalszáma // 6x6 ff. nega Sáros-Váli könyvben szerepel, kockaszám könyv oldalszám hány felvétel (rontott is) helyszín ráfotózott indexszáma indexszám helye a témában megjegyzés, további témák Radauti N/82/29 12 89 12 Radauti N/82/30 3, 10 96-97, 102 12 Radauti N/82/31 4 99 11 xx Sucevita nem zs. temető N/82/32 12 kolostor freskók, épület Gura Humorului N/82/38 11, 4 107, 117 12 38/4 a kedvenc fotóm Gura Humorului N/82/39 5 110 12 Gura Humorului N/82/40 10 templomfreskók is Suceava N/82/41 12 Suceava N/82/42 12 Suceava N/82/43 12 Falticeni N/82/44 8 85 12 Tirgu Neamt N/82/45 2 111 12 Pietra Neamt N/82/46 1 100-101 12 Pietra Neamt N/82/47 6, 5, 11, 10, 15 1993. 103, 115, 116, 118 13 A-B tekercsen? 22:03 Ezt írtam vasárnap (Jálics, jezsuita): A vallásos egoista: sokat imádkozik, hogy elérjen valamit. Aki azt hiszi, tudja, mi Isten akarata, és ezt meg akarja neki magyarázni: hogy a háborúnak legyen vége, a beteg gyerek ne haljon meg, hogy a családokban béke uralkodjék... ezek az ő akaratai. Hoppá. Nagyon igaznak hat, és nagyon megrémít, hogy akkor hogyan tovább. De hiszen: kérjetek és adatik... Fiatok kenyeret kér, ti sem adtok skorpiót... Nem értem, nem tudom. Most megkaptam a megnyugtató választ. Köszönöm. Des, M. mondta nekem egyszer (éppen őrjöngtem, hogy milyen szar minden, és úgyis Jézus akarata az erősebb, minek imádkozzak, le van zsírozva az egész, a Nagy Könyvet már megírták, minek erőlködni), hogy: Isten akarata ezerféleképpen teljesülhet, ezért hinnünk kell benne, hogy szabadok vagyunk. Hinnünk kell benne, hogy az ima hegyeket mozdíthat el. Miért ne mozdítaná el Jézus a hegyet kedvedért? B. Mihály atya meg ezt mondja: Múljék el tőlem e pohár, mindazonáltal ne az én akaratom teljesüljön... És: soha ne a végletek... 2004. júni. 16. szerda 21:23 A múlt héten beállt: napi 90 emelet fölfelé, három részletben. Pulzus 12o. E.ü. kontroll öt perc után: most már csak 72. Napi egy óra a völgymenetekkel együtt. Hogy ne unjam annyira, útközben megtippelem, hány másodperc lesz a forduló. A hat emelet 1.43 - 2.03 között. Egyelőre nem gyorsítok. Már az Alpok-túra nélkül is rendben van a dolog. 2004. júni. 17. csütörtök 05:16 E-mail: Csak a jó kislányok vezetnek naplót, a rossz kislányoknak nincs rá idejük. (Idézet egy amerikai színésznőtől.) Ez a fiúkra is érvényes? És a festőkre? Ezer puszi, jó naplózást! B. Akkor én jó festő vagyok. 12:50 Reggel hazafelé a cipőkellék-boltba, egy darab bőrért. Azt aztán ráragasztottam szétmállott zsolozsmáskönyvem gerincére. Szerény lelemény (Bernáth Aurél szavaival), hogy nem szebb, ha egy határvonal egyenes. Délelőtt az A/04/21-es. 2004. júni. 18. péntek 11:07 Bernáth valamelyik könyvében Tornyait veregeti így vállon, hogy az eget sötétre festette a tanyasi házak világító fehér színe kiemelésére. Amúgy B. nagyszerű író. És nem csak az Így éltünk Pannóniában. Novellái is. Déry Tibor őt olvasva döntötte el, hogy házat vesz a Balatonnál. Átfestették a Lukács homlokzatát. Ez a híd, hazafelé, a Török utca sarok felől nézve. Meg van egy ma befejezett kép is, A/04/08, Plátói műterem 80 x 80. 2004. júni. 20. vasárnap 20:30 Nézem át régi naplószövegeimet, amit érdemes, hozzáférhetővé teszek az ÍRÁS fejezetben a MINDEN - alatt. Majd rákattintásra följönnek. Ezt most találtam: A Magyar Képzőművészeti Főiskolán kitűzött plakátom, 1991. október: festőnövendékek számára fakultatív kurzust hirdetek meg: HOGYAN FESSÜNK SZÉP KÉPEKET? címmel. a kurzus célja: Önök java az ország szellemi elitje lesz. Mednyánszky vagy Farkas István súlyosan megváltoztatta Magyarországot képeivel, ha ezt csak egy szűk réteg tudja is. Illetve Önök 20 év múlva tucatemberek lesznek, akik leginkább a drágaságról és az autókról szeretnek csevegni ha /legkésőbb/ itt, a Főiskolán nem szokják meg a maximális önterhelést. Bármit is látnak maguk körül. a kurzus formája: a kurzus ideje alatt a hallgató egy olajképet fog megfesteni, saját osztálytermében, vagy otthon. Témát akár adhatok is: Unalom Uszodába mentünk. Hetente kétszer pedig összegyűlünk, és körbeüljük a behozott félkész munkákat. Megbeszéljük. a kurzus időtartama: Nyitott végűnek szeretném: kísérleti helyzet, s amúgy is, a művészi munka lényegénél fogva tervezhetetlen. Kb. két hónapunk van. Egy előzetes tájékoztató beszélgetésre mindenkit szívesen látok. Barcsay-terem 1991. okt. 15., kedd, 1. óra. (Megvolt a két hónap. A hallgatók a rektortortól hosszabbítást kértek, de nem engedélyezték. Kérésükre még évekig bejártam informálisan korrigálni. Több jó ismerőst, későbbi kollegát szereztem itt, akik a mai napig.) 2004. júni 21. hétfő, az év leghosszabb napja. Úgy értve, hogy nappala. 09:35 Egy kedves levelet kaptam (engem dicsérnek), s hozzá egy saját fotót, ajándékként: 2004. júni. 22. kedd 12:06 Tegnap pályát mentem, és evvel a fölkészülést befejeztem. 54 emelet egyvégtében. (Ezt a megnyert képességet guggolásokkal lehetne az öröklétbe átmenteni, megbeszéltem a reumatológussal a zuhanyozóban. Karórám óránként kettőt cincog.) Holnap indulunk a Júlia-Alpokba. 1959-ben, egy csütörtök este Feri bá leszólt nekünk a stégre: - Mennyit mentetek? - Fölmentünk a Szigetspiccig, ott Tibi [a másodedző, motorcsónakkal] időt mért, ezerre. - Akkor ti pályát mentetek. Szóval vasárnap indultok. Holnaptól csak stílusedzések. Innen tudtuk meg, hogy beneveztek minket életünk első versenyére. Figuli - Váli, MTK, kétpárevezős, azaz dubló; ifjúsági II. korcsoport. A Margit sziget budai oldalán volt a pálya, ha jól emlékszem. Vagy az Árpád híd fölött. Képadminisztálás 40 év után: 0450 kép hol A/61/04 lenyomozva: a kép elkallódott, vagy kidobták a hagyatékból, úgy tekintem, hogy nem létezik 04.06.22. Szereplésnapló 0450; idei 50. bejegyzés. Sárközi Márta - akiről most sok szó esik a két remek könyv kapcsán - vette meg egy 1961-es képemet, hamarosan elkészülte után. Most befejeztem a keresést; végigtelefonáltam a szóba jövő rokonságot, a kép biztos nincs meg. Ilyenformán háromra csökkent a: A képet annó én ajánlottam föl megvételre, ugyanis nagyon vágytam egy baromi drága, 300 forintos Braque albumra, és ezt meg is mondtam. A rátukmálás esete. (Végül mégse vettem meg. Már léket kapott volt gyarapodási kedvem. 21:07 Holnaptól néhány napra ide leszek menve, persze nem a tetejére: www.rifugiocorsi.it - it, vagyis Itália. 2004. június 23 - 27. Júlia Alpok, barátommal, volt zebegényi (1976) tanítványommal, Lacival, kettesben. Végül majdnem e fenti hegy tetejére is; Jof Fuart, 2666 méter (németül Wischberg), ez a legmagasabb. Csak most járhatatlan a hó miatt. 560 km, Ausztrián keresztül, az olasz határt nem vettük észre. A Suzukit a hegy alján, az erdőben hagytuk. Onnét három óra a szerpentinen - 800 méter szintkülönbség - a menedékház. A tizenvalahány kilós zsákommal nekem határterhelés, bírtam, mert nem volt más lehetőség. Laci (1957-) könnyedén. A Gazdáék végtelen kedvesek, az asszony magyar. Aki idáig följön, válogatott csapat. Késő este ért a házhoz egy trieszti óriás, iszonyú lábizmok, rövid gatya, lobonc haj, fejpánt, alig csomaggal, kutyával, szélesen gesztikulálva, mosolyogva. Sört és ágyat kért, közben zavartalanul vakarta a tökét. Nem tudtam íróasztal mellé képzelni. Mesélnek nagy magányosokról, akik a hét végén a havasokat járják, rendszeresen. Egy vékonyka fiatal tanítónő is. Három nap, három túra, immár csomag nélkül. Csodálatosan mintázott hegyek, hatalmas ég; ámbár nem éreztem magam inkább istenközelben, mintha az íróasztalom mellett. Kecskeméti Kálmán mondta 1970-ben, első utam előtt, a nemvárt dolgok lesznek a legfontosabbak. Többszörös találkozás az első világháború nyomaival. Bunkerek, hadiösvények, lövészárkok, sziklába vájt lépcsők, kibetonozott géppuskafészkek, ágyúállások. Kétezer méteren! Két évig volt lakott itt minden orom. Mondják, a valahai egyik leghidegebb az 1916-os tél volt. Borzalom. A mozdulatlanság. A hideg. A tisztálkodás. Ürítésnél a gatyaletolás. Az összezártság. Milyen lehetett ilyen körülmények között a koszt. Az utánpótlás. Mindenféle alkalmi felvonókat építettek. (Az egyik rendbe hozva ma a menedékházhoz szállítja a rekesz söröket, a kosztot.) Láttam könyveket, korabeli fotókkal. A legszívsajdítóbb, amikor a bakák a lencse előtt vidámkodnak. Mesélik a történet emberibb arcát is. Hogy egy trieszti ügyvéd a század elején föltalálta a hegymászást. Divatot csinált belőle, együtt a monarchiabeli kollégákkal, barátokkal. Ismerték a terepet, megtették őket a háború helyi parancsnokainak. A front két oldalán a jó barátok. Megbeszélték, merre vezetik csapataikat, hogy elkerüljék egymást... Nekem ez volt az út. Másnak nyilván más. Érdemes ezt a turistaházat meglátogatni. Olcsó, 16 EU egy éjszakára, 10 körül egy meleg koszt. Elérhetőség: telefon, e-mail. Minden infó a honlapjukon, a magyar zászlóra kell kattintani: www.rifugiocorsi.it 2004. júni. 29. kedd 09:31 Vízválasztó volt, fölgyalogolok-e ma a hatodikra uszodából hazafelé - alig bírok mozogni - s lám, a jutalom: angyallal találkoztam. Hagyta magát lefényképezni. A szárnyait illedelmesen- 09:57 Most kaptam: Helló! Emlékeztetőül az öltözőben emlegetett vers: Holdfogyatkozás Nyáréji tó. Jegenyék, álmodók. Sugársokszögön körben ráng a pók. ... Búcsuzót gügyög a fülemüle. Álommá zsongul a tücsökzene. ... Ez maga a csoda. Üdv: Gábor 11:48 Akartam volna javasolni grafikus barátomnak, kezdjen el matricát gyártani a rendszámtáblákra, kéket, kis csillagokkal. Ezt elfelejtettem, viszont másoknak is eszébe jutott. S most olvasom a Népszabadságban, hogy nem kihágás, hanem bűntény, vagy micsoda, és a rendőrségnek kötelessége a legszigorúbban... merthogy ez meghamisítása a... és ezért ő nem mérlegelhet. Világosabban fogalmazva: a magyar rendőr nem gondolkodhat. Nem szeretem a rendőrvicceket, ízlésem ellen valóak, de. Igaz, ezt nem is ők találták ki. Talán a főnökeik?! 2004. júni. 30. szerda 18:07 SMS Zsófi lányunktól, Kékkútról. Tisztelettel jelentem, hogy 1 ásó 1 lapát 1 fűrész 1 konzervdoboz 1 vödör 3 gyerek némi tégla és remélhetőleg nem értékes faanyag segedelmével egy térd fölé érő mély, kb. 80x80 cm űrmértékű budi elkészült! Felavatta Hoppál Kinga és Piri. 2004. június: 757 112. levél J.-nek, Le-Meux váliNEWS 2004. JÚLIUS 2004. július 1. csütörtök 08:48 Megyek Pesterzsébetre: A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány átvizsgálta tulajdonában lévő festményeinek fizikai állapotát. A szakértők sajnálattal állapították meg, hogy több mint száz alkotás nem bírta ki az elmúlt évtizedek viharát, a többszöri átköltöztetést, a tárolás mostoha körülményeit. Ezek a fizikailag sérült, restaurálással sem javítható művek immár nem tölthetik be eredeti funkciójukat, az esztétikai élvezet nyújtását. A fentiekre való tekintettel a Kuratórium úgy döntött, hogy ezeket az alkotásokat térítésmentesen visszaszolgáltatja az alkotóknak. A visszaszolgáltatandó festmények között az Ön alábbi alkotása található: VÁLTOZÓ IDŐK Kérem, hogy ezen alkotás átvétele céljából a megadott helyen- A cím alapján ugyan a dolog nem stimmel, de... viszek magammal kompjutert. 13:41 Húsz képemet beazonosítottam a raktárban, negyedszázada fekszenek ott. Egyet hozthattam haza, mint tönkrementet, de egy másikat is találtam, amivel baj volt: 0453 kép hol A/76/32 Képcsarnok raktár XX. Bíró Mihály u. 3., a kép ott, láttam, annyira sérült, hogy forgalmazását letiltottam 04.07.01. 0454 kép hol A/75/42 itthon a kép törött, a Képcsarnok raktára ingyen kiadta nekem 04.07.01. Evvel, amiből egy darab törött, még talán kezdek valamit. És egy muris epizód. Kértem mutassák meg a képeim, lapozok a polcon, egy olajkép a többi között, 30 x 35 cm, beleltározva. A képet a biztonság kedvéért a térdemen azonnal kettétörtem, még mielőtt a rémült raktáros... satöbbi. Ugyanis egy régi grafikám képhulladékból leszabott hátfala volt, ami egy átkeretezésnél fölössé vált. Aztán papírt kértem, jegyzőkönyvnek. A levélben több mint száz tönkrement képről beszélnek. A Képcsarnok Vállalat évtizedek óta fölgyűlt, hányódó raktárkészletének része. Szomorú ezeknek a képeknek a sorsa. Most hirdetnek pályázatot a 60-as, 70-es és 80-as években alkotott neves kortárs festőművészek alkotásainak megvásárlására. A festmények negyed részét, 2478 festményt és 1098 akvarellt ajánljuk fel megvételre, 30 millió ft + ÁFA irányár. A vételár készpénzben, 8 munkanapon belül... De az egyharmadát is meg lehet venni... Tehát, ha jól számolom, darabja 8400 forint. Annyiért visszavásárolnám a magaméit is. Van a húsz között öt jó. A többiből pedig polcot csinálnék... --- Itthon aztán egy óra munka volt aktualizálni a most előkerült képek adatait a kompjuterben. Jó néhány képcsarnoki képem még mindig lappang. 2004. július 2. péntek 04:12 Este Spanyol művészet, megnyitó a Műcsarnokban. Festmények, fotók, építészeti dokumentumok, székek, szobor és kerámia. Három Tapies. Valami vetítés, filmrészletek meg egy forgó autó is, mindez az ötvenes évekből. Három terem sokszorosított Picasso-illusztráció. Vagy négy megnyitóbeszéd. A hölgyek szépek voltak, vagy legalábbis jó alakúak. Vagy csak jól öltözöttek. Elegáns vagy érdekes ruhákban. Csöndeskén, párjukhoz simulón, vagy ellenkezőleg. Szélesen mosolyogtak, vagy ünnepélyes lassúság. Integettek. Lelkesek voltak, vagy hallgatagok. Ez a szórólap - vélhetően - a korhűség jegyében terveződött. A kiállításról ki-ki alkosson magának véleményt. Mondják, a spanyol borok kiválóak. 2004. júli 3. szombat 10:01 Ezt csinálja valaki utánam. Ma kidobom 799 festményemet és vagy 700 rajzomat. A komputerből. Már nem létező munkáim adatait az opuszjegyzékekből; címe, mérete... -volt, hol szerepelt, satöbbi. Megint tárgyaltam egy igen okos emberrel (Pócs Ádám). Válságban honlapom primitív szerkezete, bizonyos ésszerűsítések előbb-utóbb elkerülhetetlenek. Akkor már inkább előbb. Délre kész leszek. Egyúttal et is egyszerűsítettem; a mű készülés-hónap dátumaira sem lesz feltétlen szüksége a Kedves Utókornak: KRÉTA SZIGETÉN (A/81/02), készült: 81.4,5,6,9,10., 82.2, 83.10,11., 87.8. ---- HELYETT MOST --- 1981, 1982, 1983, 1987 Negyven évig írtam ezeket az adatokat. Istenem, a hiúság. A személyiségemet most kissé hátrébb. (Elképesztő, a kompjuter hogy szorít rá a pongyolaságok és fölöslegességek elhagyására.) 2004. júli. 4. vasárnap 16:59 Kata kompjuter- és határidő-közelben, így egyedül a Margitszigetre, matraccal. És amit még sosem, hanyatt a fűben, és három órán át a lombokat bámultam. Szemüveg nélkül ferenczys- munkácsys látvány, kissé szinyeis, gyönyörű, pihentető. A Nap átcsillogott... ahogy kell. Hazafelé a villamosmegállóban fölnevettem és köptem egyet - volna, ha tudnék -, majd itthon visszacsináltam az opuszjegyzékben, amit tegnap egész délelőtt. Ezt kár elpusztítani, ez nem selejt, csak amiről szól... Szerencsére visszafelé csak négy mozdulat. Igaz, hogy ez három órát tartott. A dátum-észszerűsítések sajnos evvel együtt elvesztek. 3000 adatsort kéne újra... majd egyszer, talán. 2004. júli. 4. vasárnap 16:59 Délután két fotó e-mailen, a múlt heti kirándulás. (A másik a FOTÓ /KAPOTT FOTÓK-nál. Azon is gyönyörű vagyok.) A turistaház terasza. Alattunk nyolcszáz méterre lent a völgy az autóúttal, felhőben. Mellettem áll Laci, akivel jöttem. Fejemen az útra vett terepszínű! kalap, amit csak napon és esőben vettem le. Fölöttem a szemközti gerinc, amit előző nap megjártunk. Az egyik magaslaton egy méteres feszület, ott ettük meg az almákat. 2004. júli. 7 szerda 04:52 Lakásfestés. Kivéve nálam. Még csak az kéne. (Igaz, két hétig tököltem azon, kifessék-e a plafont nálam. Négy méter a belmagasság. Életem egyetlen alkalma most, amikor ezt csont nélkül lehetett volna. Bár egyszer néhány éve fiatal festőbarátaim fölajánlották. A falakat pedig mindig magam, amikor kell--, az igen egyszerű.) De azért rumli van. Miki délután az ágyamon alszik. Lábujjhegyen kompjuterezek. Napok óta az ÍRÁS fejezet alá hordom be régi szövegeimet. Nagyon jó lesz. Ami szöveg kék, arra klikkelve az mindjárt olvasható is. Minden egyetlen táblázatba lett összehordva, de megnézhető fejezetekként is: napló / ebbe mindenféle belefért, Szüts katalógusai, eltett érdekességek, diplomavédésem szövege, minden, vers / ezek persze főként ifjúkori szerelemköri igyekezetek, önsajnálatok, publikáció / ami mindent valaha nyilvánosságnak írtam, 10 cikk 1992-ből kedvenc festőimről, stb. irodalom / mármint ami rólam-, kép / főleg fotók, amiket megőriztem ilyen-olyan okból, interjú / ebből dicséretesen sokkk van, a tv-filmeket is ez alá katalogizáltam be, pár meg is nézhető ugyebár, levél / csak az utóbbi 10 évben, ami a kompjuterben van, 1600. Egy részt elérhetővé fogok tenni, a majd a nyár feladata, esténként htm-fájlokba konvertálni. Este négy órás tárgyalás honlapom valahai programkészítőjével. Fő a fejem, egyáltalán nem mindent értek, amit tanácsol. Hozott a word kiváltására egy 602Text nevű segédprogramot, ami állítólag... föl is tette a gépemre, és villanásgyorsasággal végigmagyarázta. Csak tudom-e kezelni, stb. Gondok, gondok. (Hála Istennek.) Kihallgatják az egyetlen szemtanút, a lajhárt, két csiga ütközött. -Én kérem, semmit sem láttam, egyetlen villanás volt az egész... E-mail, hogy a váliNEWS --, illetve pár napja: levelek Le Meux-be -- fájlok F.- gépén nem jönnek föl. Nem hiszem, hogy nálam van a hiba, mert mások olvasnak, van visszajelzés. Válaszom: Most, reggel 4-kor jutott eszembe, egy elég primitív, de talán jó megoldás: ezt üsse be: http://deske.hu/news/html/xj.htm Ez mindig a mostani levél. A korábbiak fájlnevei hónap szerint: j2004.07.htm / a hónap előtt mindig egy j -betű. Talán?! 09:19 Visszatérve az Alpokra, én nem látok lényegbevágó különbséget festékes műteremfalam és az ott látottak között. Idevág, amit egy tehetséges, volt tanítványom mesél tegnap, fiatal lány: -Hogy dehogy megy Nepálba hegyet mászni, rosszak a higiénés viszonyok, meg ott rostokolni az alaptáborban, ő a tengerparton szeret sziklát mászni. Meg ősszel majd Nebraskában, vagy hol. És nem akarják honosítani Ausztáliában szerzett doktorátusát, bár most a biztonság kedvéért egy honi egyetemen is elkezdte. És hogy életmódot változat, ezért elcserélte a lakását, ami úgy történt, hogy reggel megnézte az újságot, fölhívta az első címet, s avval. Fölköltözik a Szabadsághegyre, a csere előnyös volt számára anyagilag. Olyan bútorokat fog csináltatni, ami típusban is gyártható, s így jó lesz referenciának. Megbízásai vannak, tud közte válogatni. A múltkor tíz percet késett az edzésen, ilyenkor büntetésből 1000 méter pillangóval kell kezdeni. (Három tempót bírok.) Másod naponta keményebb-, azaz kétórás edzés. A futást és a biciklizést mindenki maga oldja meg, ő éjjel a Szigetre szeretett kijárni. Egyszer megkergették. Egy barátjával tavasszal baj volt, börtön, úgy kellett onnét kihoznia. Most megy egy kicsit Horvátországba, pihenni. Kocsit nem vesz, jó neki ez a kissé horpadt, ami kölcsönbe. Akiket az egyetemen tanít, nyolc-tíz évvel fiatalabbak, de az már egy egészen más világ... Csak szédülök. Húsz éve lesmirgliztem az ablakaimat, hogy ne lássak ki, elég ami bent van. 2004. júli. 8. csütörtök 09:10 A versféleségeimet digitalizálom, (nem verset mondok), újragépelve, vagy kép formájában-, szkennelve. Külön könyvtárat kaptak. Talán ma már föl is teszem a netre, a legtöbb olvasható lesz. A gyengék is maradnak, bár ez kérdéses. Annó megszoktam, hogy az életet írásban fejtem meg és hogy a legjobb, ha magamnak panaszkodom. 83.3. C.1145 nem kis csata ez próbálom az életet választani nem a legyintőt-, az indítót billegek bizonytalan valóságok között az elmúlt évben sok mindent veszítettem el (remélem nyertem is velük) most a szobámat keresem, magamat, a dolgomat bútorok közt botorkálva még Pilinszky a legvalóbb valóság (rajta is át kell lépnem) Istent nem tudom lefordítani a hétköznapokra én, ha kiürítem magam, csak üres leszek vagy tisztulnék is, csakugyan? álldogálok a szoba közepén tehetségnek indultam a képek balkézről születnek nincs mit mondani várni kell 83.3. C1199 lássunk tisztán, és válasszuk szét a dolgokat itt van ez 83 kilós micsoda körülöttem (rajta két kiló ruha) ez teszi a dolgát fölkel időben, meghozza a tejet fölneveli gyerekeit a kész képet beszállítja a Műcsarnokba este fáradt este mosakszik körülbelül minden rendjén megy vele másrészt itt vagyok én, tele tagadómondatokkal felkiáltójelekkel és véres kérdőjelekkel terhelten riadtan és vicsorogva 2004. júli. 9. péntek 09:08 Körlevél buzdításképpen az imaközösségi tagokhoz: A Fioretti nyáron is működik, napi Miatyánkkal, eképpen: MEDGYESSY (A név külön cédulán, íróasztalra tehetően. Mármint hogy el felejtkezzenek kormányunkért közbenjárni.)) És még a negyven év előtti dolgok, tovább: 1966. 9. C.93 estefelé mikor megül a rohanás és lassan csönd lesz ijedten kapaszkodom meg az asztal szélébe kapaszkodom meg őhelyette. már nem is te hiányzol, hanem minden, ami él. a világ élő felét vesztettem el benned. meglepődöm, ha néha látlak, hisz már tündérré rohadtál bennem. ezt még egyszer megtorlom az emberiségen. pedig a szeretőm hagyott csak el kis, ócska, tudálékos, harcias szeretőm -- követte apró, okos vénusz-társai útját: hallgatott a jobbik eszére. * * * ej, hagyjuk már ezt; körül kéne nézni tán -- lassan mozdulok még szólítgatlak magamban 1980.11. C.960 sok, sok ez a negatív szerelem /idős vagyok már ehhez/ ez az iránytalan vágy edénytelen hiány bólogató semmi 2004. júli. 10. szombat 11:15 Írtam, a napokban visszakaptam egy tönkrement képet A Képcsarnok raktárból, tenyérnyi terület letörve a jobb fölső sarkából. 1975 ből, A/75/42 Változó idő. (Hogy nagyon szerettem, azt tudom a címadásból, Kleenek van egy ilyen című képe: Gemischtes Wetter, ha jól emlékszem. Mit csináljak vele. Ezt. Ilyen volt - és ilyen lett most, megvágva, 40 x 66 centire. Úgy változott éppen, ahogy én harminc év alatt, nyilván. (Széthúztam a két képet, hogy ne zavarják egymást, ez nem lóvásár.) 2004. július 11. vasárnap 06:13 Mára ennyi; emlékezővers tíz év múltán: 1973.4. C.441 majd egyszer viszlek, elviszlek szénásszekéren én hajtom a lovakat száz év múlva, az égben-- 2004. júli. 12. hétfő 10:07 Kaptam és megköszöntem: Deske! A verseket nem nagyon érlelted, csiszoltad. Ha igen, még kellett volna. Íme, kis műelemzés: - a rohanás megül? -lehet - miért rohad a tündér? A dög rohad, lásd Beaudelaire-t - enyhe szerénytelenség: megtorlom az emberiségen. Nem vagy az a torló-típus - jó képek: az asztal szélébe kapaszkodom edénytelen hiány / annyira hiány, hogy nem is lehet feltölteni/ bólogató semmi, ezen még lehet tűnődni. Az is valami, ha a vers tűnődésre késztet. Üdv: 10:20 A/04/08, ma délelőtt, nyolcvan centis. Mintha kész: 2004. júli. 14. szerda 09:38 Tegnap áttértem a Váli-oeuvre DVD archíválására (egy CD/DVD író már csak 18 ezer), s így 28 CD lemez helyett csak öt - mesélném, de elhalkulok, mert az ilyen főoldali információkkal, mint a mai Népszabadság, nem tudok konkurálni. A kép aláírása, ha nem lenne jól kiolvasható: AZ ÓBUDAI ÖNKORMÁNYZAT ÜGYFÉLSZOLGÁLATI IRODÁJÁBAN KEDDEN GYORSAN MENT AZ ÜGYINTÉZÉS. Ebből csak a KEDD szót nem értem pontosan. 2004. júli. 15. csütörtök 04:49 Legyünk igazságosak, ez is ugyanabból az újságból van, Uj Péter: PÁRTMEGÚJÍTÁS: A HATNI HAGYÁS ÉRZETE A párt az ún. ellenőrzött cselekedni hagyás technikájának alkalmazásával hagyja (engedje) dolgozni aktív tagjait. Az elkötelezés legalapvetőbb eljárásaként - zömében tagjai közreműködésével - a hatni hagyás érzetével szervezetten és tervezetten kooptálja a különféle társadalmi csoportokat és egyéneket. A fenti idézet egy MSZP-elnökjelölt pártmegújítási dolgozatából való, lapzártáig nem sikerült olyan embert találnom, aki értette volna, mit jelent, valószínűleg a szerzője sem érti, nincsen mit érteni rajta ugyanis, ez egy tökéletesen értelmetlen mondat (sőt: két mondat). El lehet képzelni, mi lehet még abban a fejben, amelyből ez kipattant, ilyen elképzelések élhetnek ottan a világról, ahol ez a szörnyűséges katyvasz, a hivataloskodó semmitmondásnak, a fontosnak látszódni akaró ürességnek ez a gyönyörű elegye megszületett. Az apparátus legmélyén eltemetett, orrlikaikon mérgező iktatószámokat és aktívaértekezlet-jegyzőkönyveket fúvó szörnybürokraták beszélhetnek így. A szövegrészlet egyetlen érdekes eleme, hogy a szerző valamiért idézőjelbe tette a dolgozni szót. Egyedül ez az apró momentum árulkodik némi életismeretről... Majd áttér erre (rövídítettem): ...Ahol egy ilyen mondat létrejöhet, ott megszülethet akár a harmadik, negyvennyolc százalékos adókulcs ötlete is, tehát hogy Európa egyik legbüntetőbb adórendszerét úgy alakítsák át forradalmian, hogy mégis legyen benne emelés. Több bevétele ugyan ebből az államnak nem lesz... A képviselőcsoport, amely ezt a remek javaslatot kitalálta, mást nem nagyon akarhatott, mint hogy egy kis melegséget csempésszen a kádári langy gulyás illatára könnyes szemmel emlékező létbizonytalan lakosság szívébe: mostan majd fizetnek a gazdagok... És ugye társadalmunkban iszonyú módon nőnek a vagyoni különbségek - ez van sulykolva jobb- és baloldalról szinte egyszerre, nem pedzegetve azt a tényt, hogy nálunk működőbb országokban jóval nagyobbak a vagyoni különbségek, és hát ez volna a kapitalizmus lényege mégis. ...Ezt a negyvennyolc százalékos izét úgy hívják magyarul, hogy primitív szociális demagógia... Ez az adókulcs dolog engem egy másik baromságra emlékeztet. Hogy valahol a Városházán szürkezakósok kitalálták (olvastam), hogy ha többlépcsős metrójegy rendszer lesz, 1./ az igazságosabb 2./ és akkor kevesebben fognak bliccelni (életismeret, ó!). És meg is csinálták. Gyerekkoromban szakaszjegy már nem volt, de sokféle jegy és a Fogaskerekű is lefelé olcsóbb volt, kevesebbet fogyaszt a masina... Aztán 960 körül a Főváros többévi munkával összehozta az egységes jegyrendszert, talán egyszer valaki kiküldetésbe kiutazott New Yorkba, és rájött, hogy az milyen jó. De ezek a hivatalnokok azért kapják a fizetésüket, hogy valamit fölmutassanak, hát most változtatunk. Tartsak a tárcámban négyféle metrójegyet, vagy menjek a pénztárhoz alkalmanként (ha hónap eleje: sorba állni). Sőt, a villamoson is szakaszolást akarnak és nyafognak, hogy a jegykiadó automaták majd többmilliárdba! fognak kerülni. Hogy az így igazságos, aki rövidebbet utazik, kapja olcsóbban. Igazságos tarifarendszer nincs. Aki a város túlsó részén kapott munkát, az fizessen többet? Aki a külvárosban lakást. Igazságos rendszer nincs. Jó rendszer lehetséges. 11:53 Ez ugyan kissé zavaró, hogy milyen szöveg mellé került ez az új kép, de hát. A/04/23-as, délelőtt fejeztem be. 60 x 60. Annyira hozzá tartozik a keret, hogy muszáj lesz avval együtt fotózni, majd véglegesen is. 2004. júli. 16. péntek 17:30 Délután megnéztem a Nemzeti Galéria grafika kiállítását, MODERN - IZMUSOK, 1900-1930, stuttgarti és saját anyag. Már többször szóltak a klubban, hogy muszáj-, menjek. Azt mondták, ilyen még nem volt a Galériában, és nem is lesz. Elképesztő, túl a névsoron is. Sorra fölírtam, aki itt, és aki már fiatalkoromban, csillagként: Picasso / Gaugin / Vuillard / Bonnard Hodler / Toulouse-Lautrec / Renoir Cezanne / Matisse / Léger / Modigliani Kirchner / Schiele / Delaunay Klee --- külön sorban El Lissickij / Nolde / Kokoschka Franz Marc / Feininger / Duchamp Malevics / Rodcsenko / Mondrian Laurens / Schwitters / Juan Gris Baumeister / Le Corbusier / Grosz Brancusi / Schmidt-Rottluff / Duchamp és ebből csak a Corbusier és a Grosz a szó-szó, aztán a magyarok is, ki gondolná, van Hincz és Uitz is nagyon jó: Mednyászky / Gulácsy / Vaszary Rippl-Rónai / Ferenczy / Berény Moholy-Nagy / Tihanyi / Perlott Nemes Lampérth / Mattis Teutsch Bernáth Aurél / Farkas / Bortnyik Derkovits / Kassák --- még ő is, bár kissé furcsa kettőjüket egyforma méretű betűvel szedni Ebben a (most nekem) hűvös világban -- átmelegedtem. Nem tudom, miért éppen ezt az Uitz-rajzot lehetett képeslapként megkapni - bár gyönyörű - de valamelyest atipikus. Talán itt nem volt szerzői jogdíj. Szegény vén Uitz hazatelepülve a Szovjetunióból, a hetvenes években halála előtt még lelátogatott körülnézni hozzánk, a Nagymarosi Alkotóházba, állítólag olyan felgondolásokkal, hogy ő itt korrigálni is fog. Egy sofőr, egy fekete Volga és egy hölgy kíséretében. Kapott egy ebédet. 2004. júli. 17. szombat 11:45 Levelem; egy bennfentes jó barát kezeire bízva: KEDVES MAGYARORSZÁG! 62 éves vagyok. Szeretném honlapomat a Kedves Utókorra hagyni. Minden munkám rajta van. (Nem magánügy, négyszer jelöltek Kossuth-díjra.) Keresek egy befogadó közintézményt. Indok: Babits összes műve bármikor hozzáférhető. Festményeim 95 %-át nem lehet megnézni, hiszen magánlakásokban, múzeumi raktárakban. A net csodálatos lehetőség. A CD-változatot az MTA Kézirattár és a Széchenyi Könyvtár is őrzi. Csak ez keveseknek hozzáférhető. A honlap tartalma: ---- A honlap kézirat-háttere: --- A honlap adatai: --- Az átadás lehetséges módjai: 1./ A C3 szerverén marad, csak a deske.hu - domaint ajándékozom egy közintézménynek (aminek megújítása évi ötezer forint, szívesen befizetek tíz évet, előre). 2./ A honlap is átkerül a fogadó intézmény szerverére. Gondolom, ez a jobb. szívélyes üdvözlettel: 2004. júli. 18. vasárnap 10:01 Váratlanul sikerült a reménytelenből a célegyenesbe, sőt! a célba juttatni az A/04/03-at - Vén műterem, megnézhető a képeknél. (Érdekes, a képernyőn kevesebbet mutat. Az igen közeli tónusai. Meg a faktúra, ami fontos lenne.) Ez a hirtelen győzelem lelkierőt, kedvet, sőt ihletet adott hat gyenge képem (köz)életből kiiktatásához. Ezeket mindig kiradírozom a kompjuterből, és a diatárból is, csak a címük-számuk marad. De most mégis. Ezek itt ni: A/03/11 Esti csend a műteremben. Erről Barcsay mester halála előtti kiállítása jutott eszembe, Műcsarnok kamaraterme, 87 körül, ahol végletekig redukált kis fekete képek, fehér és piros négyszögekkel, csíkokkal. Magasztalták, nagy részét unalmasnak találtam. Ez a képem is valahogy karikatúrává sikeredett. Kicsit túl érdekes a kompozíciója, egyéb semmi. A/03/19 Műterem és virágos rét. Pedig milyen jó a címe. Ami elvitte a képet, amilyenre az a fölső világos forma sikeredett. De az meg átlépett minden logikai határt, avval, hogy nem volt egyenes határok közé zárható. Így zavaros a helyzet. A kép alsó fele, bár összefogott, de nem szépek a belső arányai. Érdektelen. A/03/21 Kamera előtt született műterem. Korábban volt ennek a képnek sokkal jobb állapota is, sőt tetszett. Aztán mégsem, 80 centisből levágtam 60-asra; a legolcsóbb komponálási eszköz. Így viszont az alsó forma otromba. Lehetett volna talán a többi formákhoz szín-igazítani, sápadtabbra, ködösebbre, távolibbra. Akkor egy gyengébb változata állt volna elő egy már százszor megfestett formációnak. Pedig reményteljes kép volt, és tényleg kamara előtt készült, a tavalyi tíz órás interjú közben. Kár, hogy végül is. A/03/30 Műterem, nyáridő. Ez így nem is mutat annyira rosszul, mint életnagyságban, a maga 80 centis méretével. Az a fölső nagyra nőtt világos forma, szegényke, tétova elefánt a Dohány utca torkolatában. Pedig ezt a színegyensúlyt szerettem, meg is van másutt, szerencsére. A/04/04 Öregedő ember műterme. Ezért kár, ezt a képet tönkretettem. Nem nagyon magasröptű volt, de működött. Aztán valamikor a nyár elején, remélve, hogy koncentráltabbá teszem, ezt is levágtam 60 centisre. Sokat dolgoztam vele, mindig álmosabb lett. Végül elszenderedett. (Ha a végül-re kattintasz, ott a késői állapotát mutatom.) Nem is olyan rossz kép, csak éppen evvel az OLYAN-nal van baj. A/04/28 Tiszta műterem. Ha egy naivtalan ember álnaívat mond, akkor az legyen baromi jó. Rögtön Czimra Gyula jutott eszembe, satöbbi. Kicsit affektálós. Olyan helyes, - sőt, hejes - az a székecske ottan, ojan magános. A/04/13 Álmodozó műterem. Ez csak egy fehér rajzszöget kapott a keretébe, hogy továbbfestendő. Az alapképlet nem rossz, talán még egy gondolat-réteg, valami még kellene. Lehet, hogy csak a színeket bonyolultabbá, és avval megúszom. Illetve ő. A/04/17 Magányos műterem. A lila - okker beszélgetés érdekelt, de - olcsó. Vagyis kevés. Kiválasztva továbbfestésre. Mindenestre a középső sárgásokkert rögtön tönkretettem, úgy tettem várólistára. Talán ezt is le kéne vinni most hétfőn, az alkotóházba. Evvel a létező képek száma 771-ről visszalépett 765-re. Ma reggel a biztonság kedvéért újra végiglapoztam a képraktárt. Aztán megnyugodva tettem föl a teavizet, forralni. Most két hét Töreki, Siófok fölött egx dombon, magántulajdonban lévő alkotóház. Ilyet még nem csináltam, félkész képeimet viszem, azokkal kezdek. Nyomaszt ez a sok majdnemvalami. Igaz, újat kezdeni nehezebb. Az idei kecskeméti alkotóház eléggé zsákutca volt. A vörös ceruzás előrajzolás általában olyan artisztikusra sikeredett, hogy sajnáltam eltüntetni. A vonalrajzra építeni olajképet, fából vaskarika. Sok selejt, az út folytathatatlan. Tapasztalata persze van, sőt a tegnapi A/04/03 sok mindent megér. Notebookot mindenesetre viszek, s ha az ALT gomb felé irányítom a mobilt, akkor hallják egymást, és létrejön a net-kapcsolat. Úgyhogy, - írok lent is. E-mail is lesz, ilyenformán. Ha Siófokon tényleg van használható uszoda - nyertem. Hat kilométer. Biciklit mindenesetre nem viszek. Tegnap egy interjúban azt a kérdést szegezték mellemnek, hogy maga ugye kompjuterfüggő. Ezen elgondolkoztam. Persze, igen. Bár még inkább zoknifüggő vagyok. Gondoljunk csak bele. Ha étkezem, ha uszodába megyek, ha leviszem a szemetet... mindig zokniban, és soha nem zokni nélkül. Tartalmatlan gyűjtőfogalom. Ha telefonszám kell - onnét. Ha orvoshoz; a kórelőzmények, korábbi gyógyszerek - onnét Ha elkészül egy kép - Ha megmondják egy új unokám nevét - Ha kiállításra válogatok - - és ha neked mindezt elmesélem, kedves J., aki cseszel életjelet adni, pedig elég pocsékul voltál júniusban - ...mindezek eddig is, legfeljebb golyóstollal, satöbbi. 2004. július 20. kedd Siófok-Töreki 06:17 Egy igen jómódú ember épített három műtermet, hozzá nagy lakásokat, alkalmi vendégek számára, festményt vár cserébe. A Balaton-part hat kilométer, lelátni, dombtető. Minden dús zöld, távolból a víz csíkja, túlnan Almádi, az már párás-kék. Az első két óra műteremépítés. Nehéz volt a meglévő bútorokat úgy kombinálni, hogy nekem festéshez egy magas asztal jöjjön ki belőlük. Végül egy rajztábla, ami az ablakpárkányra-, és egy polcos bútorocskára támaszkodik. A kocsiban szerencsére mindig van pukkanós fólia, a balatoni kilátást eltakartam. Aztán kezdtem az első otthonról hozott képet, még nagyon üres, mutatom. Estére elmozdult, reményes. Az itteni művésztelep fő tétje, hogy két éve elajándékozott, s most váratlanul visszakapott csodálatos összecsukható horgászszékem beválik-e. Ha a képtől hátralépve percre leteszem a fenekem. (A fotó róla még otthon készült, persze.) Kata vett egy nagy dinnyét, és vacsorát is főzött. Ugyanis konyhánk is van. Este egy listát kell leadni, mi fogyott el a hűtőnkből, a sonka, a sajt, zsömle… azt reggelre bekészítik. A listától először megrémültem. Úgy értelmeztem, hogy nekem kell naponta kitalálni, mit eszem másnap. Ebéd: menüről. A képméretekkel most takarékoskodom, a mobil telefonszámláját terheli - 14:45 Reggel autóba, a parti szálloda uszodája, 25 méteres, bójával osztott sávok, csak sajnos 29,7 fok - baromi fárasztó. Kézlapátot vittem, vártam, de nem tiltották ki. Sőt, mellettem valaki szintén. El volt rontva az örömöm. Öltözésnél Katával egy kabinba kerültünk, minden úgy történt, amint a novelláskötetek erre az esetre előírják. Ő 61, én 62. Délelőtt festés helyett alvás. De előtte reggeli. Katának javasoltam, hogy a teaforralóba egyúttal a leendő lágytojásokat is, de hárította. Nyaralunk. Délután Kata lemenne vízpartra. Ezt az ötletet olvashatta valahol. Miért olyan elviselhetetlen nekem az a látvány, hogy siófoki gyalogosok könnyű nyári öltözékben minden látható ok nélkül mennek valahova, a másik fele meg onnét vissza, tömegével. 2004. júli. 21. szerda Siófok-Töreki 13:08 Ma délben itt tartok a képpel. Itt a fotón elég sápadtka, az életben azért nem ennyire, a fakturák.. Fotózáskor hamarjában kellett egy szerszámot csinálni a távolságbeállításhoz. Elkent foltjaim erre teljesen alkalmatlanok. Két karton (ellensúlyozza egymást) szigetelőszalagokkal összefogva, mint a kép mellett látszik is. Rajta betűk. Laci, szerintem az országban te egyetlen vagy, aki ki tudja találni, miért kellett ehhez egy kis liszt? (Ragasztás nem liszt-csirizzel; technokol rapiddal.) E-mailem él. Ölellek. Nos? E-mail váltás G-vel, a tegnapi uszodai feljegyzések kapcsán: - Bocsánat, én úgy tudtam, hogy szerda és vasárnap. Kedd reggel?! - Tudod, az irodalom, az irodalom... 2004. júli 22. csütörtök Siófok-Töreki 09:13 Leveleimet rendezem, az utóbbi 10 év gépben van, vagyis velem, mind a 625 darab. Ezt a nyarat erre szántam, mármint a délutánjait. Pár a maiak közül: 97.12.4. ÁB-Aegon Kepecs Gábor vezérigazgató Kedves vezérigazgató úr! A boldog kisebbséghez tartozom, akitől a nyáron a Cég festményt vásárolt. Köszönet érte! Ámde. Egyenlőre én szponzorálom az ÁB-t, mivel a szerződésben általam kikötött nyomdai fölhasználási honoráriumot a Cég máig elfelejtette kifizetni. Semmi baj, nem sürgős, most kaptam egy iszonyatosan sok pénzzel járó amerikai ösztöndíjat, de szólok. Más. Nem tudom, látta-e az Önnek szóló féltréfás üzenetemet a májusi interjúm végén, az ÁB lapjában, amiben egy notebookot kérek Öntől kölcsön, ha netán ez is belefér a szponzorálásba... Aztán tartottak egy sajtóértekezletet egy szállodában, hogy ők ezentúl nem a sportolókat, hanem a művészeket, akik lám itt is vannak. Díszvacsora. A művészek kaptak egy falinaptárt, az újságírók (aláírásra) barna papírstanceliben egy-egy baromi drága svájci karórát. Az egyiküket aztán meg is sürgették telefonon, miért nem ír valami szépet róluk. Az (majdnem) visszaküldte az órát. 98.6.17. AB AEGON Vezérigazgató Kedves Kepecs Úr! A Cég pár festményemet januárban elvitte egy májusig tartó vándorkiállításra, árazást kérve, hogy egy képet megvesznek. A munkák visszagyüttek, pénz meg sehol. Képeimből élek. Ha egy májusi pénz szeptemberben jön meg, működési zavarok állhatnak elő a mikrogazdaságban... A szponzorálás evvel be is fejeződött. Érdeklődésemre azt válaszolták, hogy idén képet nem vesznek, de bizonyára örülök, hogy hozzájárultak hírnevem növeléséhez, hogy országszerte több Technika Házában is bemutatták dolgaimat. Ez az utolsó levelem: 98.6.25. AB AEGON Vezérigazgató Kepecs Gábor Kedves Vezérigazgató Úr! Érdeklődéssel vegyes meglepetéssel olvastam levelüket, miszerint (habárcsak szóbeli) ígéretük ellenére mégsem kívánnak tőlem képet vásárolni, de köszönik a képeim kölcsönadását. Milyen jó, hogy rákérdeztem... Mindezek után csak egy kérdésem marad: Ha öt arab négy lepényt három óra alatt eszik meg, mennyi ideig tart ez hat lepénnyel négy arabnak? Szívélyes üdvözlettel: Ez már más: K. L. emlékkiállítása katalógusában közlik ars-poeticáját is. Ebből az alkalomból: 98.9.25. ARS POETICÁM Századunkban - különösen az első világháború vihara óta - a művészek és a befogadók tábora sajnálatosan távolodik egymástól. Ezért művészetem célja nem lehet más, mint a képi megfogalmazás és a hosszú élettartam. Nem szabad lemondani a képi viszonylatok megteremtéséről sem. A jó művet a könnyen kezelhetőség jellemzi, mert a belső hangra figyelve alkalmazza a törvényszerűségeket. Ezért is tartom fontosnak a dinamikus egyensúly megteremtését. Van itt más is: 98.6. Első Magyar Látványtár Tapolca-Diszel REMEKMŰ - REMEK MŰ c. kiállítás katalógusába. Remekművet létrehozni nem könnyű, de korántsem lehetetlen. Készítése három lépésben történik. 1. Először kitaláljuk a tervezett mű mondanivalóját; ún. üzenetét. Ezt semmiképp sem szabad félvállról venni, elkapkodni. 2. Majd egy előkészített lemezre megfelelő hígítású festéket juttatunk, tubusból. Ez a művelet több óráig is eltarthat. (Használat után a tubusokat le kell zárni.) 3. Még egy feladatunk maradt; mindenkivel tudatni, hogy ami most létrejött, az REMEKMŰ. Laci, persze, hogy tudtad, persze hogy jól tudtad a megfejtést (tegnapi kérdésemre): Csak tippem van a lisztre, a szigetelőszalag ragasztós oldala ne ragadjon- A két, egymással szembe fordított szalaggal semlegesítettem őket, de természetesen pontatlanul. 2004. júli. 23. péntek Siófok - Töreki, 22:16 Mára ennyi. A/04/07, hatvan centis kép. (Délután a 625 levél első átlapozásában eljutottam az S betűig.) 2004. júli. 26. hétfő Siófok-Töreki 12:51 Tulajdonképpen csak annyi történt akkor januárban; hogy egyik barátom legyintett, és elharapott egy mellékmondatot: Hogy értelmetlen a neten naplóm tartalomjegyzékét közölni, ha úgysem nézhető meg a tartalma. Ezzel a rendszerem össze is omlott. Rögtön januárban elkezdtem elölről, fölépíteni. Minden meglévő szöveg az IRÁSOK alatt egyetlen táblázatból kereshető, (az áttekinthetőség kedvéért műfajonként is). Aztán elkezdtem behordani alá (linkké alakítani) a szövegeket. Erre a művésztelepre szántam az utolsó tételt, a gépben lévő leveleket. A korábbiak fontosabbjait, 1992-ig, Robi úgyis beletette a C. napló könyvbe. Tegnap - mert vasárnap - csak nyolc órát dolgoztam rajta, közben fogcsikorgatva sétáltam is egyet a dombon, az erdőig. És mára kész. Végül is az egész megvolt egy hét munkával. Átnézve mind, kiválasztva és linkké alakítva 200, ami így mostantól olvasható is. Nekem. Majd neked is, a jövő héttől, ha hazamentem, ekkora mennyiséget innét nem tudok a hálóra tenni. Megnyugtatásul, még három képpel kész vagyok. Hamarosan fotózom őket. Mindez nekem érdekes. Valami illusztráció az átnézett levelekből, Szütsnek küldött faxok: 98.9. SZERINTEM A RABSZOLGATARTÓ TÁRSADALOM VOLT AZ IGAZI 1. Mindig volt munka. 2. Megmondták, mit csinálj. 3. Dolgozhattál napi 13-14 órát. 4. Még enni is adtak. 5. Korbácsos főnökkel a hátad mögött zavartalanul jó embernek érezhetted magad. 96.6. A Jó Gyerek Utcán És Más Háznál. Az utcán van az élet iskolája. Itt igazán a magunk példájával kell másokat is rendre, tisztaságra, illedelemre tanítani. Az iskolából hazamenet nem lármázom, nem rendetlenkedem. Tisztelettel köszöntöm ismerőseimet, elöljáróimat. Nem rongálom az útszéli fákat. Nem firkálom be a házfalakat. Nem bántom az állatokat. Az utcai átjáróknál vigyázok a forgalomra, hogy el ne üssön valami közlekedési eszköz. Nem kapaszkodom a kocsik után. Nem ugrálok a gépkocsik elé. Egészségemre vigyázok. Nem iszom vizet felhevülten. Nem megyek olyan helyre, ahol isznak, táncolnak, mulatnak. És ami a jövő héttől nézhető, és neked is érdekes lehet: Tandori rajzos levelei, őrült, kusza betűivel. Egyik lapján egy aranyos pacifej, színes ceruzával. Tehát: IRÁS --- MŰFAJONKÉNT -- LEVELEK. Ott pedig CRL + F (find) gomb = keresés: Tandori De van (lesz) Petri Györgytől is, hogy csak a fontos embereknél maradjak. Vagy e-mail vitám Esterházyval, majd meg is kérdezem tőle, hogy az ő leveleit is föltehetem-e. Bár eléggé-minden kiderül a válaszaimból is. 2004. júli. 27. kedd, Siófok-Töreki, 13:16 A kompjutermunka sajnos kész. A félkészen lehozott öt kép is. Újat kezdtem. Keserves. Viszont a fenti szövegekben elég sok fogalmazási- és helyesírás hibát találtam. Leginkább csak ezért igyekszem most ezt a szöveget lecserélni. 2004. júli 18. szerda Siófok-Töreki 09:44 Kezdem belakni ezt a laptopot. Nagyon jó. Tegnap már a vekker is telepítve: 05.23 05.40 06.40 indulás uszodába 10.30 munkakezdés 13.15 ebédhez 14.00 alsz 16.30 föl 17.30 medjugorei jelenés időpontja, ez a karórámon is szól 21.00 készülődni, hogy maradjon még a végén kis idő, olvasni 21:30 most már igazán 22:00 Olvasni egyébként még itt nem volt időm. Fegyelmezetlenség. 13:02 Ez a mai kép, A/04/30, hatvan centis. Kissé gyanakszom. De hát nyár van, fürdésszezon. Aztán egyszer majd minden a helyére kerül. 2004. júli. 29. csütörtök Siófok - Töreki 02:57 Nem tudok aludni, éjfélig néztem a Halál ötven órája filmet, régi emlék, úgy látszik ez kibillentett a rendből. A reggeli vekkert mindenestre ki. Már egy hete akarom írni, mindig elfelejtem, Vojnichnak nagyon jó kiállítása nyílt, minden nap; vasárnap is nézhető augusztus 15-ig a Milleneum Park-, vagy micsodában a Széna tér mögött, a volt Ganz gyár területén. Volt Vojnichnak pár éve, amikor számomra kissé sápadt rutinnak tűnt, amit csinált. Most megint nagyon erős. Úgy látszik, ez az emlékezések évadja. Szövegeim rendezése közben jöttek elő: Megnyitóbeszéd Szüts Miklós kiállítására 92.2.13. Pannonhalma Volt egyszer egy ember. Egy férfi. Jánosnak hívták, Barátai Janinak. Jókedvű fiatal volt, szerették a lányok. Vasárnaponként nagyokat sétáltak túl a városon, a fák között. Megnőtt. Megkomolyodott. Fürkészte az arcokat. Beleszeretett egy lányba, vállalták egymást. Nyitott egy kis boltot. Ügyesen vezette, de hát sok bajmolódás volt vele, este fáradtan ért haza. Jöttek a gyerekek egymás után, szerette mindegyiket. Anyagi gondok, több munka. Szerette a szép képeket, maga is festett olykor, szabad idejében. Barátai bíztatták is: fessél, Jani! Talán, ha negyven kép maradt után. Jan Vermeernek hívták. 89.7. salgótarjáni katalógusba C.2003 Mi az előőrs? Az előőrs néhány vállalkozó, előreküldött katona, gyorsanmozgó alakulat, nagy önállósággal. Háborúban megkeresi a járható utat (a többiek számára), ha hazaér: dupla porció. Ha aknára lép: az ő baja. De a törzs megtudja: arra ne menj! Úgy hasznos, ha messze jár. A festő munkáját ilyennek gondolom. Ezt pedig a Szent Lukács Gyógyfürdőből Gábor barátom küldte nekem ide, Törekibe: Oravecz Imre: Vigasz Hajad gyérül, bőröd ráncosodik, izmod sorvad... felfogóképességed csökken maholnap földdé válsz, de ne feledd: a végesből a végtelenbe térsz. Alföld, 2002. 01. (A hálóról) 21:33 A/04/32, kép. Aztán egy séta, először gyalog, gyalog a környéken. Az út elfogy a rétek, ligetek között. Dombok, csönd. Még egy pásztor is, birkanyájjal. Pulikutyái körülszaglásznak. Szép délután volt. 2004. júli. 30. péntek Siófok-Töreki 09:41 Most bár becsszó és tényleg kész a főoldal tipográfiája. Szép, nem?! Február óta kapirgálom. Tegnap megszüntettem a félkövér betűket, Szüts évek óta szidja, a fene egye meg, mostanra érett be, hogy igaza van. Viszont a dátum félkövér, ettől gazdagabb. Meg ez a muszáj-figyelmeztetés a back-kel, amit minden link elé oda kellett (volna) tennem, megtalálta a formáját, helyét. Szépen körbefogják a fotót. Még a tegnapi sétáról. Itt a gaz is ilyen pompás: 20:19 A mai kép A/04/33. Ma esti állapotban. 2004. júli. 31. szombat Siófok-Töreki 16:15 A mai kép A/04/34. Ma esti állapotban. Talán evvel nem is lesz sok munka már. Kezdek csomagolni, reggel haza. Vége. Lukácsos szíves szívesség, a nyárra kölcsönkaptam Harmann Hesse: Az üveggyöngyjáték-ot. 600 oldal. Erre kapott Nobel-díjat, úgy tudom. Szerencsére Kata negyed óra alatt lezsűrizte, nem az én műfajom. Érintetlenül fogom visszaadni. Ami néhány tízpercem itt olvasásra jutott, egy igen érdekes regénnyel töltöttem, Mann József és testvérei-vel. Mint harminc éve mindig. 2004. júli: 762 113. levél J.-nek, Le-Meux váliNEWS 2004. AUGUSZTUS ? 2004. aug. 1. vas. 11:52 Itthon, ideiglenes kicsomagolás, mert hamarosan tovább. 13:14 Azt írtam egy hete, hogy fontosabb szövegeimből/ szövegükből linket csináltam--, és berámoltam őket az ÍRÁS-ok alá. (Naplóm tartalomjegyzéke, időrendben, táblázatba rendezve.) Most délelőtt föltettem. Bocsánat, hogy ennyit beszélek erről. De ez (nekem baromi fontos, mert) a lassan 8000 oldalas naplóm, (akinek netán kell) ezentúl elveszhetetlen, bárkinek hozzáférhető, otthonról. Ádámbátyám küldte: Annak, hogy ne tapadjanak össze a rizsszemek f?zés közben, az a titka, hogy egyenként kell megfőzni őket. -- ez arra, hogy miért érdemes mégis foglalkoznod egy-egy képpel annyit, akkor is, ha már majdnem feladtad... Ez pedig Laci, fontos, mert időpont módosulás: Vojnich kiállítás, Millenáris park, (a Széna tér mögött): Bezárása 2004. aug. 24-én 18 óra: Radnóti Sándor esztéta. (nem 15-ig). ? 2004. aug. 2. hétfő Bp. 19:30 Egy könyvtáros-, kép és katalógusgyűjtő barátomtól kaptam egy rég feledett alkalmi kiállítási munkám katalógus fotóját. 1985, a szereplésnaplómban megtaláltam, ott így szerepel: 8514 kiállítás B/80/53 Petôfi-csarnok Budapest Experimental Art .10.21-11.21. 85.05.22. nemzetközi kiállítás az Európai Kulturális Fórum ideje alatt + egy 15x15 cm-es lap keretben, Diptichon címmel ingrespapír, filctollal szöveg: /Experimental Art =Tautology, Kisérleti művészet =szóismétlés.Váli. 85./ Ez opusz nélküli,kidobva: 86.12. A munkát leginkább a magam szórakozatására rekonstruáltam, és ha már... be is számoztam, most úgy hívják, hogy B/80/53A., Diptichon. Ez jött e-mailen: és ezt csináltam belőle. (A kollázst régesrég Vojnichnak ajándékoztam. Szerintem minden nap megnézi, mert a családi ággyal szemközt lóg náluk a falon.) ? 2004. aug. 3. kedd 06:34 A minap egy jezsuita azt tanította egy lelkigyakorlaton: A házasságkötéskor a fiatalok a másikban egy-egy Picasso-képet kapnak Istentől, amit aztán elkezdenek átrajzolni. (Most hagyjuk el az iróniát, ami Picassoból és az átrajzolásból adódna.) Vagyis ahelyett, hogy elfogadnánk egymást, Isten ajándékaként, kezdjük a másikat elképzelésünk szerint átalakítgatni. Vigyázni kell a negatív megfogalmazásokkal. A gondolat ellenébe vetem a sivatagi atyák mondását: Isten orvosa vagytok egymás számára. Tetszik- nem tetszik, de így hasznos: halálunkig smirglizzük, javítgatjuk egymást. És nem csak a házaspárok. 09:34 Kicsúszott a számon, figyelmetlenül és teljes bizalommal megtoldottam az imaformulát: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem, és az én PC-m. És estére tényleg. 19:16 Délután egy kisasszony nálam látogatóban. (Nem unoka.) Közeledésemet eleinte gyanakodva tűrte. De később. ? 2004. aug. 4. szerda 16:39 A kettővel föntebbi szöveghez: telefonon jóváhagyattam I. atyával. Taktikai okokból nem írtam oda azonnal, elterelné a figyelmet. ? 2004. aug. 7. szombat Tormás, (Pécs fölött) 17:46 Megint magánművésztelep, kedves invitálásra. Egy nap pihenés (kimerítő volt: én állat, 160-170-el Siófokig, onnét valamivel lassabban), aztán munka. A/04/35, hatvan centis. Délutánonként korai szövegeimből a honlapra. Még tán négy nap munka. Ilyesmik: 1970. 8. C.279 A (LETELŐBEN LÉVŐ) ELSŐ SZABAD ÉVEM MÉRLEGE – másfél hónap művésztelepeken: Nagymaros, Zsennye – erdélyi út, most jön egy Ny-európai, ennek alapos előkészítése – első önálló kiáll. – két egyéb kiáll., talán most nov.-ben a grafika anyagom kiállítása – 3600 Ft átlag havonta ebben az évben, benne van a 9 ezer forintos (2 db) stúdió ösztöndíj, és néhány képem eladása – elég sok szabad idő, s így rohanásgörcsöm oldódása – nem nagyon sok kép, de nagy előrelépés – fontosak – megbízhatónak tűnő jövedelemforrások kiépülése – rendszeres reggeli és ált. esti séta bevezetése – 1 hónap rajzstúdium Zsennyén – alkalmazott grafika műhelyem fölszerelése: fotólabor, betűkészlet, színespapírkészlet – képeim, grafikáim rendbetétele (szelektálás, opuszozás) – egyéb dolgaim rendbetétele, emlékeim, fotók, levelek nagy szelektálása viszont: – nem akció állapotban nem érzem jól magam – nem művelődöm eleget, keveset olvasok – természettel, utcával nem javult a kapcsolatom, szobában élek csak – emberek alig érdekelnek közvetlenül, beszélnivaló már alig kerül ki belőlem – félek, hogy eszem berozsdál, nem kell úgy használnom, mint tervezésnél – állandó félelmem, bizonytalanságom, hogy időmet nem optimálisan használom – nem vagyok még olyan bölcs, hogy boldoggá tegyen e lét, ami sokkal vérszegényebb, mint amit belül látok – a tudat, hogy minden rendben van –, hogy süt a nap és van hegy meg Duna, meg este vacsora (talán egyszer belátom, hogy pedig ez a boldogság /földi mása/) Kata: lábszagod van, vagy legalábbis lábszag lett a szobában. 1972.12. Hogyan keletkezett ez a kollázs-szériám: – 12 éve kollázzsal kezdtem ezt a szakmát, azóta otthonos – 10 éve Sugár nagyon szépeket csinált – 2 éve Galántai azt mondta, gondolkodása görcsössé válik, ha időnként grafikával nem lazítja a festést – próbáltam csendéletet rajzolni, de nem ízlett – nyáron hagyatékból nagyszámú magazint vettem, eredendően a lakás tapétázásához – Maminak volt ideje és kedve ezekből nekem színeket kivágni – sok félretett rajzlapmaradékomat egyforma méretűvé összevágtam, mert szeretem az egyforma méretű kartonokat. Elkezdtem ezekre rajzolni, de nem volt az igazi, ekkora rajzok a rajztömbbe valók – ősszel a lakáscsere miatt nem tudtam dolgozni. Festés előtt gyors döntésben rutinírozni akartam magam. – végül: keresek új színegyensúlyokat, s most képeim a kollázsok nyomán valóban ki is színesedtek. ? 2004. aug.9. hétfő Tormás 06:44 Már a nagyján túl vagyok, a C napló könyvből teszem a netre, (linkelem be) az IRÁS-okhoz régi naplójegyzeteimet. Fiam majdnem három éves: 1985. 5. C.1577 MNG. Mai spanyol festészet. Tojtoj a jegyszedő nénivel diskurál: Éva ment a kórházba, mert fájt neki a húsa. Nekem is van húsom, itt (mutat a lábfejére). Nekem kivették a csontot. És hogyha világít a lámpa otthon, ami erősen világít otthon a konyhában, azt elhozzuk legközelebb neked. De nem fér ebbe a zsebembe, mert túl nagy. Majd beletesszük egy dobozba. De legközelebb idehozom a zsebembe, idehozom a konnektorát. Nincsen neki konnektora, mert azt hitte a bácsi, hogy bekapcsolják és úgy ég. Neked hozom a lámpát. Ez olyan panírozott kép (vastagon kent spaklival - talán azért). Délelőtt is: -mért panírozod a lábad?- (fásliztam). Majd legközelebb elhozom a jó zseblámpát. Most vakarom a fenekemet, mert nagyon odament a ruha. Most nézem a nénit, akivel az előbb beszélgettem. Mért ne fogjam meg a falat? (nénihez) Most megint visszajöttem. Éjjel én játékozok. És járok óvodába! (nem jár) ? 2004. aug. 10 . kedd, Tormás, 09:10 Tovább, emlékek. A kompjutermunkával kész is vagyok. 1985.6. Tojtoj (Mikica) mutat valami eltört műanyagot: ezt eltörtem. Valahogy elszakadt. Zsófi is nem örült neki, csak kiabált. (Teljesen leíró, tárgyilagos hanghordozással.) 1986. 10. 3. 1707 4 ? éves Tojtoj náthás, így itthon délelőtt velem a műteremben. - Papa fessünk, és nagyon fogok vigyázni, és egyáltalán nem lesz festékes a ruhám! (Jó, hozd a kötényedet.) - De Papa, nem érem el. (Told oda a széket a konyhában!) Jó. (visszajön) Papa megnéztem a festőkötényt és semmilyen szobában nem találtam meg. Majd fölteszek újságpapírt és te hátul gumival megkötöd, várj, hozok gumit. (elmegy, fél kézzel hátul összefogva magán az újságpapír-kötényt) - És... ha festékes lesz a kezem, akkor -BEFEJEZTÜK?-! Képzeld, ha lenne egy kicsi babád, és az befestékezné a szemét, és az begyulladna... és ha befestékezném a szemem, az nagyon különleges lenne, és begyulladna a szemem... Papa, narancssárgát kérek! (- azonnal!) Jó, akkor én várok. Nem vagyok én olyan pucér, hogy ne tudnék várni! (keveset adok lilából, mert az nagyon drága!) - És a barna az nem olyan drága? Az nagyon kicsit drága? És ha barnát pirossal összekeverek, akkor milyen színt kapok? Nagyon kimosom az ecsetet! Most meg egész fényes lila lett, mert lilával festettem! (énekel:) Danikáék lányát! (fest) - Papa, jöjj csak ide, olyan lett, mint egy igazi kenderhús. Tojásban van a hús, tudod, mikor Kékkúton voltál, akkor láttál olyan lilát a csokitojásban a kenderhúst. Jöjjél csak! - A lila és a fehér már elviszi a kendernek a színét, amit már megnéztél. Vagy nem viszi el. (keveri a színeket) - Papa, nagyon szület-helyen vetted a lilát? Nagyon régi helyen? (festékboltban). - Nagyon messze van Budapesttől a festékbolt, vagy nagyon nem messze? Most már letörlöm a festéket (ronggyal mázolja). - Már megint barnává tettem pirosat, és szeretnék kérni egy egészen pici pirosat. Olyan picit, mint az előbb kaptam. (suttog magának:) Összekeverem. - Nagyon élénk színe van a tojás húsának. (Tojást festesz?) - Nem tojást festek. Valami olyan mást. - Rajzolok vele egy olyan Váli Dezsőt. Hogy Váli Dezsőnek születésnapjára készült ez a kép. Leírom. (diktálja magának szótagolva) - Papa, föl tudod nekem...? (közben fölpakolja a láda tetejére a zongoraszéket, és mert sikerül:) - Most már semmit nem akarok kérdezni. Föltettem a széket a láda tetejére. Papa, tegyél föl. (egy perc múlva) Jó, most már levehetsz. Nem, mégse. (fest) (fél arca barna: Hé, nagyon festékes lettél, majd a végén leszedjük.) Jó, majd ha befejezzük a festést, akkor majd nagyon leszedjük higítóval. 10:28 Ha nem embernek kéne lennem, varjúcsapat szeretnék lenni. - mondja Vörösváry Ákos műgyűjtő, a Tapolca-Dieszel-i Látványtár tulajdonosa egy konferencián. Mindig kissé gyanakodva figyeltem ezt a sokmindenféleséget, amit összeszedett; meg az is, ahogy nálam képválasztáskor (valóban-) lyukas nadrágjára bökött, hogy ő milyen szegény ember. De látom, hogy nem csak nagykaliberű, de nagytehetségű ember is. Minden OK. Ez a gyönyörű mondat gyűjtői hitvallásként is értelmezhető. Ezt is ő idézte, ugyanitt, Veszelszky Bélától: Úgy, ahogy más küzd az életéért, ugyanazt a küzdelmet küzdi a festő, amikor képet fest, ez a kép értéke, különben csak felkent festék. A mai kép: A/04/37. Fotógépet nem hoztam, nem tudom megmutatni. ? 2004. aug. 11. Tormás 21:06 Délelőtt: A/04/38, nagyon megkínlódtam vele, azt hiszem, jó. Délután bekéredzkedtem a faluház komjutertermébe, hat gép, ADSL (gyors kapcsolat). Így módomban volt végre az egész kiegészített IRÁS-ok fejezetet föltenni. Csak a lelkét; egy javascript segédfájlt felejtettem ki, amitől az egész nem működött, egy órán át. Vadászat. Házigazdám, Merics Imre lódoktor, neves műgyűjtő, közben a kaposvári Korniss-kiállítást rendezi. 150 munka, mind a sajátja. Van egy faragott faangyalkája is, ami a Tücsöklakodalom készülésekor a vászon fölött lógott, mutatott róla egy fotót. Amit aztán rögtön beszkenneltem neki, és följavítottam a saját gépemen. Kiprinteltük. Úgyhogy a puttó mellett most ez is falon lesz. Aki netán Kaposváron jár, tehát: Korniss emlékkiállítás, Vaszary Képtár, a Sétáló utcában, Fő utca 12, a Múzeum szomszédságában, 2004. 2004. aug. 17 - szeptember 11. hétfőtől péntekig 9-17, szombaton 9-2 óráig. ? 2004. aug. 14. szombat átmenetileg Bp. 16:48 Levelem, a 10 évvel ezelőtti Kecskeméti Alapítvány képadományozása ügyében, (Kovács László, Kovács Péter, Molnár Péter, Szüts, Tölg-Molnár, VD., Vojnich), ami végül Győrbe került: Győr Városi Művészeti Múzeum Németiné, Mészáros Julianna igazgató Kedves Igazgatónő! 1994. december 21-én egy kölcsönösen aláírt szerződés keretében művészbarátaimmal saját festményeket adományoztunk a Városi Művészeti Múzeumnak. Szerződésünk 4. pontja a következő volt (a művészek nevében én írtam alá): 4. A múzeum garantálja, hogy a most átadott anyagot bármely saját rendezésű kiállításon önálló egységként, együtt szerepelteti. Mint a művészek egyedüli meghatalmazott képviselője, véglegesen fölszabadítom a Múzeumot erre vonatkozó kötelezettsége alól. Indok: A Múzeum egy állandó kortárs anyag kiállítását tűzte ki célul. Evvel kapcsoltban, de ettől függetlenül is: ez a megkötöttség önző; fölöslegesen zavarhatta volna a Múzeum további munkáját. Kérem, e levelemet szíveskedjék az eredeti szerződés mellé elhelyezni. a levél hiteléül, - mivel a levelet e-mailben küldöm: Személyi ig. számom: AN 9......, valamint e levél olvasható: http/:deske.hu / IRÁS / LEVELEK / 7749 oldalszámon. Szívélyes üdvözlettel: Tormáson ezt a bükkfaszobrot szereztem Zsófinak. Képekért cserébe. Még a zsanérját kell megreparálni, faszögeket kell faragni hozzá. Ma háromkor indultam, még töksötétben, Tormásról, 200 kilométer. Hétkor Lukács. Holnap vonatozás, a XVIII. Debreceni Országos Nyári Tárlat megnyitójára, egy díjat átvenni. Talán a negyvenedik díjam. Úgy tudom, százezer. ... ? 2004. aug. 15. vasárnap 05:23 Lefotóztam hajnalban az új képeket, tízórait kell még csinálnom az útra, csak egyet volt időm netre formázni, amit ilyenformán meg tudok megmutatni: A/04/39 Műterem Petri György tiszteletére. 21:14 Artmagazin 2004/07, vittem a vonatútra, merthogy szóltak. Megnéztem. ARTCHIVUM; Bélai gyűjteményéről és új intézetéről egy hosszú cikk, még repró is tőlem. (Figyelem, a szó közepén egy kóbor T betű, nagyszerű. B. Gyuri ezt a nevet az egész világra levédette. Mindjárt meg is nézem, működik-e már: artchivum.com, talán w-betűk az elején.) ...A kortársak közül már-már klasszikusnak számít VD., akitől nem kevesebb, mint negyven, világos tónusú olajkép került a gyűjteménybe. Váli masztoló festékfelhordásának tükrében nem meglepő... De kevesebb. 32. Abból lett Zsófinak egy fél lakás, aztán Mikinek egy 120 gigás kompjuter, megpakolva mindenféle grafikus programokkal. Amit még magammal vittem, megint csak a Menedékház, a Sárközi Márta emlékkönyv. Egy politikailag zűrös ankétot ír le 1947 novemberében a Párizsban időző Illyés Gyulának: Nemes Nagy Ágnes tartott filippikát a cikk ellen. Zöld kosztűm volt rajta, bébékalap, ajkán Durdilly-féle csókálló rúzs. Lábán Heilig-féle harisnya. Aztán Pátzayné Liebermann Éucy közölte az egybegyűltekkel, hogy pszihológiai szempontból jó, ha valaki verset ír, de különben katasztrófa . (258.old.) Versügyi szerkesztője - Weöres el volt ragadtatva minden olyan verstől, melynek nem voltak egyforma hosszú sorai és nem rímelt, főleg, ha nő volt a szerző. Egyszer oly lelkes kritikát írt egy versíró szűzről, Károlyi Amyról, hogy még szonettet is biggyesztett a kritika végébe, a költőnőnek dedikálva. A költőnő tizennyolc dioptriás szemüveggel, fehérre rízsporozott orral, rózsaszín szalagcsokorral a hajában rohant be, hogy megismerkedjen lelkes bírálójával, elrohant vele sétálni a Kerepesi temetőbe, ott magáévá tette és férjül vette. (282. old.) Debrecenből hazajövet még háromszor újrafotózva az új képek. Aztán címadás, keretezés, adataik lajstromokba, majd föl a netre. A PC-sek megnézhetik: (A menüoldalamra egyszer s mindenkorra kitettem: BACK: egér jobb gomb, a kép MELLÉ.) A/04/17, A/04/33, A/04/34, A/04/35, A/04/36, A/04/37, A/04/38, A/04/40, a többi a FESTMÉNY-eknél... mecintosh-sal sajna csak onnét... ? 2004. aug. 16. hétfő, Bp., 05:06 Még egyet ide, amit most szeretek: Öregedő ember műterme A/04/09, 60x60 17:57 Kedves Kukó, köszönöm, megkaptam. Közzéteszem. Tehát: figyelem, új traffipax. Bár eléggé kivédhetetlen. Megjött az APEH válasza: mégsem tartozom nekik 568 ezer forinttal. Viszont tartozom 824 forinttal, amit fizessek is be. Ez kívül 12 ezer túlfizetésben vagyok, de az egy más rovat. Befizettem. ? 2004. aug. 19. csütörtök, Balaton-felvidék, Káli medence; Kékkút, 09:04 Augusztus közepe, fölnézek diófánk alól a nagyon-kék égre, és egy megfoghatatlan, édesbús érzés: ez már az ősz. Mitől olyan megragadó ez?! Talán időélmény, az élmények legnagyobbika. Az elmúlás; a volt, a lesz-e még, meg minden. Csak egy pillanat volt az egész. Aztán másra terelődött a figyelem, a lombok zöldje is ellene mondott. És ez a zseniális barom, ez a vörös köpenybéléses Ady ezt is tudta. Idáig azt hittem, olcsó lelemény, költői affektálás a Párizsba beszökött az ősz. ? Aug 20. péntek Kékkút 10:47 Semmi dolgom és semmi gondolatom, a nagy diófa alatt üldögélünk, fehér kerti garnitúra, a fene egye meg, napsütés, árnyék, enyhe szél, és az év eleji news-okba lapozgattam bele: 1985: Tojtoj (Miki) a csapnál vizez: - Vigyázz, ne vizezd le a ruhádat, kiskutya! - Mért ne vizezzem le a ruhámat? - Héjj, ne kérdezz ilyen hülyeséget! - Jó, akkor nem kérdezek ilyen hülyeséget. Iszom vizet, aztán limonádét, aztán megint vizet, jó?! /és vizez tovább/ 11:05 -- 17:52 Mondják a faluban, Kata hozza hírt, lemondott a kormányfő, a Medgyessy. Nahát. Valami Kissért kell imádkoznunk, ezentúl. Bár most, a tizenegyes hírekben a Kossuth nem említi. Lehet, hogy kacsa? Viszont tegnap a news-omat mindösszesen kilencen olvasták. Negatív rekord. Ja persze, az olimpia. Talán. Nyár, igazi. Déry Ítélet nincs-ét olvasom, nem először. Végre valami. Az Aranka-szerelemről: Mit kerestem a szerelemben? Azt, ami menekül, vagy ami menekülni látszott. Régi játék, a természet ősi trükkje, épp csak azt nem tudom eldönteni, hogy hisztérikus jellegénél fogva családalapításra, vagyis mai társadalmi szerkezetünk sima működtetésére is alkalmas-e, lévén célja a mielőbbi birtokbavétel, nem pedig a két ellenfél kibékülése és tartós együttélése. Ma már kissé divatjamúltnak is látszik, egyelőre. Az én ódivatú szerelmeim még erre a mintára futottak, klasszikus vonalvezetéssel. Nem az egyezés érdekelt, hanem az ellentmondás, becses csak az volt, ami kisiklott kezem, elmém szorításá Itt sürgősséggel félbehagytam, egy jó 50 éve húzódó tervet megvalósítandó. Egy 2,8-as Tessar! objektívvel próbáltam hányadszor! tüzet gyújtani, napenergiával. Ezúttal egy konzervdoboz aljába - hogy széltől óvjam - szárazlevélmorzsalékot, hátha. Pillanatra milliméteres vörös izzás, aztán az édes avarfüst szag, de nem gyullad meg, nem és nem. Mit csinálok majd őserdőben egyedül, gyufa nélkül. Annak idején taplóval is próbálkoztam, gyerekkorom ezért kultikus tárgya. Nem tudja valaki? Szóval Déry. Gyönyörűen fogalmaz. Vagyis gondolkodik. 19:40 Déry tovább. Hogy fogalmaz! Akinek nem--, ugorja át, elkezdem, halott barátait veszi sorra a sírgödörben, Füst Milán: Még mindig a gödör szélén állok, a sötétben, a múlt nyomjelző lövedékei cikáznak fejem fölött. Csillagokat is látni olyankor közöttük. Még varjakat is, varjak repülő csontvázait. Emlékszem első, eredeti kiadásukra, tetszetősebbek voltak napsütötte bársonyszárnyaikkal. S beszédesebbek is annál a rendkívül vegyes társaságnál, mely most odalent a veremben némán vigad, ujjukkal meg-megfenyegetve, csúfondárosan rám öltve megvalósíthatatlan nyelvüket. Nem baj, így is értem őket, legalább olyan rosszul, mint élő korukban. Ragyogtak egykor ők is a napban, rendkívül vegyes színű szárnyaikkal csapkodva, hogy majd kiverték a szememet, s most mégis én virrasztok csontjaik fölött, a túlélő alantas kis elégtételével bőröm alatt. Hiányaikat szedem listára, bizonyára, hogy a magaméiról eltérítsem a figyelmet. Sötét van ugyebár, a dörgicsei magas templomfal keleti tövében, elfogadjuk a sötétség fikcióját; sötétben kevésbé szégyelli magát az ember magáért, másokért. Üdvözlégy hát, csontváz, ki ott lenn a többiektől kissé félrehúzódva fekszel, játszva, hogy magadban akarnál maradni, pedig csillapíthatatlan csontfejedet most is vágyakozóan a többiek felé fordítod. Sokat tudsz, de azt játszod, hogy többet. Hosszabbnak adod ki csontjaidat a ránk mért hat lépésnél, rettegve, el ne vigyenek egy ásónyit sem jussodból. Gazdag vagy, teszed a szegényt. Sátánkodsz, hogy a köznép rád ne piríthasson. Könnyűséget és lebegést imitálsz most is a sírban, alkalmatlan óasszír bikatesteddel. Melyet szárnyak híján talpig gyászba s gőgbe öltöztettél, mert ó, hogy szerettél volna közösködni, s nem tudtál. Hogy szerettél volna élni, s nem tudtál. Egy halotti koponyát utánzó maszkkal halotti koponyáján, egyetlenként a kollegák között a költői szerszámot, a lantot szorítva kebléhez fekszik itt előttünk: Füst Milán, jó költő s rossz színész. Kissé félrehúzódva a többiektől, bizonyságául annak, hogy... Minek? Hogy ha a baudelaire-i albatrosz önszántából a földre ereszkedik, tisztességtudóan fordítsuk el fejünket? Hitelesnek tűnő leírás. Verseit nem ismerem, vagy elfelejtettem, tehát-. Néhány éve valahonnét tudom, hogy rettenetesen okos ember volt, és nagy tudású is. Az Ez mind én voltam egykor - a Hábi-Szádi meséibe öltöztetett erkölcstana alapkönyvem volt harminc éve, megtanultam. Akkoriban gondoltam, hogy fölösleges nekem bármi gondolatomat naplózni, ő mindent megírt, s hogy! ? 2004. aug. 21. szombat 09:53 Tarkovszkij: ... a képnek nem a művész belső világát, hanem az emberiség útját az igazság felé - kell kifejeznie... A világot kifejezhetjük... poétikus és leíró módon. Én inkább metaforákban szeretem kifejezni magam. Metaforákat és nem szimbólumot mondok. A szimbólumnak van egy maghatározott jelentése..., a metafora viszont kép. A szimbólummal ellentétben nincs meghatározott értelme. Nem lehet a végtelen világról beszélni véges, meghatározott... eszközökkel. A matafora viszont önmagában is létezik, egytagú kifejezés. Ha hozzáérnek, azonnal szétesik. ... az olvasó saját tapasztalata alapján azt látja, amit tapasztalata, jelleme, előítéletei és ízlése lehetővé tesznek. A többezer olvasó által elolvasott Háború és béke többezer különböző könyv. Ebben az alapvetően fontos tulajdonságban rejlik a [művészet] sajátos jelentősége, és mindent elsöprő ereje... A gazdag fantáziájú olvasó többet és tisztábban lát... mint amire az író öntudatlanul számít. a filmnek [...a képnek] van erkölcsi tartalma... de nincs allegorikusan elrejtett jelentése... nincs megfejtése, csak elmélyedni lehet benne... ...többezer különböző festmény... nincs megfejtése... milyen egyszerű és milyen fontos. Tovább. ...Legvégül pedig magunk között szólva: az emberiség semmi mást nem talált fel önzetlenül, csak a művészi képet, az emberi létnek talán csakugyan nincs más értelme, minthogy műalkotásokat hozzunk létre, hogy művészi tevékenységet folytassunk, mely cél nélkül való és önzetlen. Talán éppen ebben mutatkozik meg, hogy Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtett bennünket. Ha ez így túlzás is, de irányt adó. Kedves Gábor, kérdezed, miért csak az én leveleim olvashatóak a weben (IRÁS / FAJTÁNKÉNT / LEVELEK), és miért nem Esterházyé is, amikor 2001-es húsvéti És-cikke kapcsán alaposan összevitatkoztunk. (Később kebelbeli barátom, Szüts is belekapcsolódott Párizsból, kellemesen földbe döngölve engem.) A válasz: mert Péter nem szánja ezeket nyilvánosságra, most megkérdeztem, miattad. Bár megfogalmazásuk miatt érdekesek lennének, ettől elesel, viszont tartalmuk meglehetős pontosan kiderül válaszaimból. Meg kell elégedned ennyivel. Ha magát a cikket, majd a válaszcikkeket - köztük az enyémet is, sőt, amelyik rajtam mulat, azt is - olvasni szeretnéd, ugyanitt a IRÁS / FAJTÁNKÉNT / NAPLÓ-nál nézd, -- 2001 május. Illetve, nem tudom megállni, Szüts levelét ide is, egyik legkedvesebb levelem: Kedves Pé, Elküldte - kérésemre - közös barátunk levélváltásotokat. Voltaképpen semmit nem akarok mondani ez ügyben, legfeljebb annyit, hogy tudd: száz százalékig veled értek egyet. Évek óta próbálom barátunkat pallérozni: mint látható, teljesen reménytelenül. Minden felől érthetetlen. Úgy tesz, mintha okos lenne, és közben tök hülye. (Festőnek persze ez pont jó lenne... Egy régi - azóta szintén megőrült - barátunk, Mezei Gábor mondta azt sok-sok évvel ezelőtt: a Válival az a baj, hogy az élet minden területén őrült, kivéve a festészetet. Jó bon mot, de persze nem ilyen egyszerű.) És úgy tesz mintha hülye lenne és közben nagyon okos. Lehet, hogy csupán rosszkor hülye és rosszkor okos? Boldogan lubickol a (z ál-) tájékozatlanság édes rózsaszín vizében. Volt szerencsém nekem is mondani neki többször, hogy micsoda duma, hogy nem ismeri a Demokratát. Egyszer vegyen egyet... stb. stb. Én sem vagyok a Vasárnapi Újság megrögzött hallgatója, de tudom, hogyan dől a szar a szájukon. És piszkosul utálom a csúsztatásokat: amikor azt mondják (Jelenits-csel együtt), hogy ők a Népszabadságba is adnak interjút. Szóval a jobboldali fasisztával szemben - szerintük - a baloldali fasiszta lap? Márpedig a Népszab. jár a Válinak, minden reggel olvassa.... stb. stb. Egy fasz. A legjobb barátom. Ölellek innen messze Párizsból ? 2004. aug. 23., hétfő, szerencsére múlik, múlik az augusztus... / 09:23 Te Ádám! Te hétpecsétes halványkék fröccsöntött bőregér! Te desztillált iróasztalfiók, tele baracklekvárral! Itt kell nekem egy elejtett mellékmondatból balatonmenti nyugalmamban (nyugtalanságomban) megtudnom, hogy nemcsak excelből lehet htm táblázatot generálni?! Mi?! És hogy ilyenformán az én 3000 soros, 10 oszlopos (ÍRÁS / MINDEN / tartalomjegyzék- ) excel-táblázatom a honlapomra föltehető lenne egy tagban, htm-ben, mert nem generálna belőle az a nyavalyás windows, vagy mi, 3 megás szörnyeteget?! Mi kell ehhez, valami htm-szerkesztő micsoda???? Ha nem tanítasz meg azonnal erre, följelentelek! Elmondom, hogy már kora ifjúságodban is.....................(kitöltendő), és akkor majd mindenki megtudja! deske.hu, de izgatott vagyok 16:29 Katát fuvarozom Révfülöpre, én holnap az Örségbe, és ő itt marad üres spejzzel. Bevásárlás a nagy ABC-ben. Mindkettőnknek jobb, hogy a kocsiban várom, amíg szemelget, válogat. Föl vagyok készülve, Illyés-válogatott az ülésen. Ő el, én fölütöm, Két kéz. Tizenhat oldalas vers, csak rossz lehet, na, dolgozzunk. Apjáról szól. Ezt az áhítatos gyermeki szeretetet ne ismerem. Nekem nem volt. Nem jó vers, szokásosan nem tudja befejezni. Zörögnek a rímek, a témához illően talán szándékkal is. (Egyszer írt is erről.) Az első oldalakon csak képek, képek, nem tudni, hova-merre szánja. Nem jó vers, tényleg-, fejnehéz, témanehéz, de ez érdektelen. Hatalmas. Megkönnyeztem. Milyen erők működnek a világban, Istenem! szinte baltával vágták e tenyér néhány árkát... mert szolgált rég juhászt bár s volt helyben most kovácsnál, csinált ez kocsit, hálót, sőt messzilátót... A saroglyából egyszer kis őzzel merült ez fel... ha ujjal csak hozzáért megindult a kazángép... húzták, ha kellett tüstént, szememből bár a tüskét... Óh a bőr alá égett szikrák, vas-reszelékek, a pórusokba evődött pernye mocska! Parazsat fölemeltek csipeszként a hüvelykek; tüzet pipádnak vele kínáltak... Hogy volt e kéz beszédes a kedves lány kezéhez? Belül az ujjhegy bőre szénné volt perzselődve; millió pici pikkely fedte tűhegynyi zsindely... Hogyha --pihenni végre -- ki-kiültek a térdre, akár a ház elébe a ház két véne. És így, tizenhat oldalon át. Elsiratja, eltemeti. ? 2004. aug. 25. szerda, már Budapest, 12:42 Tegnap át R. barátomhoz az Őrségbe, évtizede nála egy hét, nyaranta. Szomszédi perpatvar következtében kénytelen volt új helyre költözni, egy igazi módos porta - már rendbe is hozta - három épület, az egyikbe engem szállásolt. Még fürdőszoba is, a kompjuternek asztalt kerítek, az őrségi konnektorok kiválóak. Estére viszont megint fájni kezdett a gyomorszájam környéke, mintha egy gyufásdobozt nyeltem volna. Előző este két órát tartott, Kata ijedtére még grimaszoltam is-, fájt. Így hát este kilenckor pesti barátomnak telefon, mi a teendő. Hogy ez lehet koszorúér meszesedés - a te korodban -, kezdődő infarktus, vagy gyomor ügy. Ha az előbbi, nem szabad egy napot várni - mint terveztem - az orvossal. Fél kettőkor kocsiba, fél ötre Pesten. Pirkadt. Kicsomagolás, az EKG ugyan sürgős lenne, de előtte Lukács. Ott körberöhögtek, hogy csak a nyaralást untam, hogy hónapja, amikor naponta 60-90 emeletet másztam, akkor nem volt baj a szívemmel, mi?! Igaz lehet -véltem -, akkor elég a délutáni rendes rendelésre elmenni. Hazafelé még kétnapi ebédre két sóletkonzerv. Már! a pénztárnál eszembe jutott, hogy nem ideális, (ha) gyomorfekély. De jó lesz később is, kekszem meg van. Most itt tartunk. ? 2004. aug. 26. csüt. 05:40 Angina pectoris kizárására sürgős beutalás a szakorvoshoz. Szívtükrözés lesz, állítólag nem fájdalmas. (Vicc.) A gyomortükrözés viszont kellemetlen, mondják. De az később. Öregszem: zavart, reggel kiganajoztam a konyhát. Egy hétig Miki territóriuma volt. Délelőtt kezdem a keretek ezüstözését. 08:44 Végre újra 1200 méter. Az utóbbi időkben nem bírtam. Testemnek sok, de önbizalmam kívánná. A klubban megnyugtatnak, hogy a gyomortükrözés kifejezetten kellemes dolog. Medgyessy a napokban úgy nyilatkozott, hogy ő jóhiszemű, gyárilag naiv volt, ennek áldozata. A tegnapi Népszabban ezt aztán Uj Péter egy kicsit megforgatta. Az elárult, megtaposott, gyárilag naiv ember, akit csak a fodrásza ért meg, akinek szíve van, a szó legszorosabb értelmében: szíve; aki harmincnyolc évi politizálás után jött rá, hogy túl becsületes; túl őszinte, túl jó ehhez az egészhez; akinek a hatalom egy furcsa, idegen dolog, amit csak forgatott a kezei között értetlenül, mint retardált óvodások a bűvös kockát, több mint két éven át, aztán megunta, eldobná már, szíve (a drága jó szíve!) szerint. (Jeleznénk: a két év értetlen forgatagában mink is érintettek volnánk. Konkrétan: mink szívtunk, mint a torkos borz.... 10:05 Most rám klikkelt a húszezredik. Na. Nemcsak J. olvas Le Meux-ből. pedig eredetileg neki írom (és magamnak), 1990 óta. A számlálót eldugtam a főoldal legeslegaljára (de mindig megnézem). 21:44 Szívgyógyász, első forduló: eddig minden rendben. Kedves levlapot kaptam Hollán Sándortól, délfrancia birtokáról, gondolom. A hátoldali fotója szívmelengető és tényfeltáró. 2004. aug. 27. péntek 09:39 Laborba küldtek, vérvételre. A lukácsosok szerint doppingvizsgálatra. 21:17 Vissza a körzeti orvoshoz. Laborleletek jók, gyógyszert kapok, maga veszélyeztetett korban van, talán a XXI. századra gondol. Szóval mégsem infarktus előzménye, hanem székelykáposzta utózmánya. Előtte a váróteremben Sárközi Mártáról a Menedékház. (Gábor, te ezt ne, te csak olvasd tovább a három kötetes Németh levelezést!): Németh László is csak azt tudja leírni, hol Bolyai, hol Széchenyi, hol Galilei, hol Gergely pápa örvén, hogy egy igazi férfi, ha elvette a Démusz Ellát a sok pénzével, és csinált neki egy csomó gyereket, egy idő után észreveszi, hogy a Démusz Ella nem érti meg az ő magasröptű gondolatait, és ezért seggbe rúgja és elvonul remetének vagy népboldogítónak. A legjobb az egészben, hogy ez is csak egy vágyálom maradt: pillanatnyilag az a képlet, hogy Tihanyban a család gyönyörű, villanyvilágításos, garázsos villában lakik, és Laci mellé építtetett magának egy nádfödeles viskót, rossz kis kályhával, ahol petróleumlámpa mellett ül és szenved, ahelyett, hogy átmenne két méterrel odább, a jó meleg, modern villába. Így lesz az emberből vicclapfigura, és az irodalmából szar, a magatartásáról nem is szólva. ? 2004. aug. 28. szombat, 21:20 Mégiscsak jobb lesz képeimet (négy) vakuval fotózni, nem nappali fényben, jobbról fehér fóliával derítve. Ha közben villamos, bemozdul az egész. Hogy gyorsabb legyen az előkészület, a vakukábeleket a műtermen keresztbe, a padlóhoz ragasztópapírral. Aztán 28 próbafotó, erről; A/04/32 Szomorú műterem, mert egyebek mellett kiderül, még segédreflektorral sem tudok biztosan élességet állítani a plusz hatos szemüvegemmel. Ehhez aknakereső kellene, dioptriaállítóval, ami az én régi 6x6-os Pentaconsixemnek volt. Volt bizony. De szerettem-- ? Aug 29. vasárnap 19:40 Figyelem, most kaptam e-mailen, a Budapest Galériában (Klotild palota) Vajda Lajos - Vajda Júlia - Bálint Endre kiáll. nyílt, ritkán vagy soha látható művek, magángyűjteményekből! Mikit meginvitáltam, délben (nekem harmadszor) a Nemzeti Galéria fantasztikus grafika kiállítása. (Szeptember 12-ig van nyitva.) Megbeszéltük; így aztán én gátlásaimat-, Mike pedig csöndességét legyőzve teremről teremre egyeztettük a látottakat, veséztünk. Biztos szemű és tág mezőben fogad be értékeket: szerkezet, ritmus, vonalőszinteség, folthatás, faktúra. Örömömre, egy pimaszul-aligrajz Mondrian volt számára is az egyik főcsoda. Írtam, a júniusi Olasz-Alpok túra legnagyobb élménye számomra a borzalom volt, a kétezer méter magasban sziklába vájt géppuskafészkek, fedezékek. Első világháborús emlékek. Egy Lukács-klubtárs ennek kapcsán beszélt Zalka Máté Doberdo kötetéről, ami ott játszódik. Nos, tegnap, a hajléktalanok szombati zsibvásárán megvettem a könyv második kötetét, egy százasért. Hogy Zalka Máté ki volt, az idősebbek tudják csak. A nálam sokkal műveltebb kabinos mesélt nekem a spanyol polgárháborúról, az NKVD és Gerő Ernő, valamint a véreskezű Zalka (más néven Lukács tábornok) kapcsolatáról. Életrajzából tudom, Zalka ott volt. 1915, a doberdói szörnyűségek. Az olaszok a Monte Klara hegytetőn fészkelték be magukat. Állásaik alatt alig tizenöt méterre a magyarok. Lekiabálnak (magyarul): kell-e cigaretta? -Igen, de csak egyiptomi! Ledobnak egy marékkal. Összeszaladnak a katonák. Újabb kérdés: kell-e gyufa? Igen! Erre ledobnak egy köteg kézigránátot. Halottak, sebesültek. És düh. Gyalogsági ásóval, rohamkésekkel azonnal-, spontán megrohamozzák az olaszokat, - az árkokban puskát nem lehet használni -, és egy lendülettel elfoglalják az egész hegycsúcsot. Aztán később megismétlik az olaszok tréfáját, most ők borítják le az ellen fejére a latrinák tartalmát, a szart. E második kötet fő tartalma, hogy a legénység fölfigyel éjszakai kopogásokra, az olaszok alattuk alagutat fúrnak. Csajkába víz, látni a felszín finom remegését. Ők tudják, ez mit jelent. Jelentik a hadnagynak (a kötet főhőse), aki szolgálati úton kezd intézkedni. Kezdene, de minden jelentése elakad a fölötteseknél, senkit nem érdekel a dolog, sőt a hadnagyot leintik, tehetetlen. A katonák később cementes zsákokat látnak, tehát már a robbanóanyag befalazása folyik. A tiszt a szolgálati utat megkerülve a főhadiszállásra rohan, ahol lázas szervezés kezdődik, de csak azért, mert a főherceg látogatna éppen most oda. Dicséretet kap, vissza a katonáihoz, félúton földhöz csapja a hatalmas detonáció, ott fönn minden katonája elpusztult. Lényegét tekintve biztosan hiteles a leírás. ? 2004. aug. 30. hétfő este -- kedd 04:38 Kata még Kékkúton, özvegyi élet. Nem jó. Addig semmi baj nincs, míg - mint általában -, nyakig munkában, munkaizgalomban. Délelőtt A/04/30 tovább, Berény Róbert szelídsége jár a fejemben. Vagy csak érzelgős a kép? Kínlódás, nem megy. Szégyenszemre szex képek. Egy még nem romlott arc mosolyog rám. Délután Margitsziget, biciklivel. Kedvenc padom, a nagyrétre látni, távolban a víztorony teteje. Szerelmespárok. Hátizsákomból a Human Factor, Green-től. Szótárt nem vittem. Régen olvastam, szeretem melankóliáját. Íróasztalomra kikészítve, este elöregedett alsónadrágomba bugyigumit fűzök. Vacsorára (kímélő) tejbegríz. Holnap majd adótanácsadó, októbertől nyugdíjas. 2004. aug.: 516 114. levél J.-nek, Le-Meux váliNEWS 2004. SZEPTEMBER ? 2004. szept. 1. szerda 16:37 Szervusz Szeptember! Vártalak. Jönnek a - remélten - egyforma napok, a munkanapok. Ma Gábor találós kérdése e-mailen, hogy na, melyik kedvencedtől van ez?! A Nyugat-ból: Tavaly szenvedtem. Öregszem, nem bírom a hideget. A hajam még télen is hull, s csuklómon egyre vastagodnak az erek. Úristen, mi lesz télen! Hajnalban, úgy öt óra felé lehetett, elindultam a híd alól. Kicsit megmostam az arcom, a folyó már nagyon hideg! Hallod! Fejem fölött a hídon már dübörögtek a vásárcsarnok felé tartó szekerek. Tíz percig szaladtam, felmelegedtem, rendesen lesimítottam a ruhámat, a zsebkendővel a cipőt, még nem vagyok nagyon piszkos, még megjárja. Egyetlen előnye a korai felkelésnek, hogy az ideges gyomor ilyenkor nem kíván reggeli ennivalót. A fejem fájt, de más fájás ez, mint az éjjeli, józanabb és csak testi fájdalom. Éjjel láza van a fejnek, kivirágzik rőten és húsos szirmokat hajt koronának. Ha szél fúj, lebillenti a gondolatot, leesik a fejbőrre és szikrázó hímporával éget. Úristen, mennyi szenvedély gyűlik itt halomra! Ilyenkor az ember berohanna idegen házakba, rávetné magát az idegen ágyra, az ágyban fekvő emberre, és eszeveszetten csókolná halvány homlokodat. Az is olyan, mint az enyém. A vásárcsarnokba értem, a húscsarnokba, ahol hideg van, de mégis melegebb, mint ott künn. Tegnap is itt voltam, holnap is idejövök. A falak mellett, faketrecekbe zárva énekelnek a mészárosok, és a kupolából zöldes fény szitál a himbáló hústömbökre. Itt jó, mert a hús szaga meleg, csak a legyek kellemetlenek. Amott tojásokat látni, halat és baromfit, s az ember orra veres falatokat szippant. Néha kimész, a folyóra nézel, és a párából iszol a vastag falatozás után. Hasad löttyedt, kezeid szőrösek: jóllakott ember vagy. Mi lesz velem télen! Hát ez bizony elég gyenge. Nem tudtam kitalálni. Szóval Déry, nem gondolná az ember. Déry (1894-1977), aki (szerintem) első érdemi művét, a Niki-t 61 évesen, 1955-ben írta meg, s első remekművét - Ítélet nincs - 1967 augusztusában, 73 évesen kezdte. Persze, nagy a pofám, a korai dolgait nem is olvastam. Sőt, nem is fogom. Szeptember, a Fioretti éves munkája is elkezdődik. Ma este ilyen emlékeztetőcédulákat fogok szétosztani: GYURMÁNY --vagyis Gyurcsány-kormány. A változás után az imaközösség ezért fog (naponta) imádkozni. (Imádkozzatok a királyokért... Pál) ? 2004. szept. 2. csütörtök 21:47 Az A/04/20 Műterem vörös kancsóval - továbbfest. Föltettem a netre, a festményekhez, de csak türelmetlenségből. Aligha kész. ? 2004. szept. 3. péntek 09:02 Fiatalkorom óta, feleség előtt, majd feleség nélkül maradt a magányos szex. Ezen nem tudtam úrrá lenni. Sőt, most hogy szalmaözvegyként a neten aktfotókra leltem, a helyzet fokozódott. De hát vallásom tiltja. Reménytelennek tűnő feladat. Aztán két napja kitaláltam. Rezerváltam egy szentostyát, súlyosan szabálytalanul, ám - egy telefon - utólagos lelkivezetői jóváhagyással. A helyzet megoldódni látszik. Ki mer paráználkodni, ha szobájában ott a szentség. Tegnap több órán át informatikus barátomnál, alvásidőben! is. Nem tudjuk megoldani, hogy a 3000 soros IRÁS-ok tartalomjegyzék-táblázatom net-formátumban (html) elfogadható méretű legyen. Egyelőre marad excelben. Van néhány kazetta felvételem gyerekeinkről. Összeválogattam ebből egy tekercsre valót. Az első gügyögések, aztán az első - igen akaratos - mondatok, ügyetlen versolvasás-kísérletek karácsonyi ajándéknak szánva, egy elemlámpa szerelése körüli bonyodalmak, végül Miki hét éves kori rádióinterjúja a pudingkészítés receptjéről és hogy ő vári-busz vezető szeretne lenni. Olykor előveszem, nem tudom megkönnyezés nélkül hallgatni. Meglátogatott főiskoláskori szerelmem, jót beszélgettünk, nálamnál több unokája van. S csináltam neki e szalagról egy másolatot. Fölrémlett, hogy házasságtörés, annyira bizalmasan a mi életünk. De muszáj volt..., oly vérbeli családanya. Szüts azt mondja, menjek én a picsába az ilyen képcímekkel, mint az Öregedő ember műterme... Igaz. Akkor legyen Műterem Közép-Európában. 12:36 Radnóti Sándor mondta/írta aug. 24.-én a Vojnich-kiállítás kapcsán. Ennyire lényeglátó írás ritka csoda. Régóta tudható, hogy Vojnich Erzsébet súlyos festészetet művel. Most annak akarok röviden utánajárni, hogy mit is jelent ez a jelző: súlyos. Vojnich húsz éve helyeket fest. Ember alkotta helyeket, melyekben nincs helye embereknek. Térarchitektúrák volnának? Nem. Színhelyek, a tett lidérces színhelyei? Nem. Tragikus látomások egy ember nélküli világról? Nem. Az előbbi kérdést zsurnaliszta módon átfogalmazva a neutronbomba víziója? Nem. A szorongás, a hontalanság kísérteties szimbolikája? Nem. Rejtélyek tehát. Holott nincs bennük semmi rejtélyeskedés. A címek általában leírók: raktár, magtár, rakpart, kikötő, mosdó, a teljes szöveg ? 2004. szept. 4. szombat, fejfájásra ébredtem: 00:02 Sztyepan Scsipacsov és Leonyid Martinov verseket olvasok. Utcánkban lomtalanítás, könyvet nem lehet aszfalton hagyni. (Kukára tenni szabad.) Vas István, Váci Mihály, Illyés, Hidas Antal fordították. A szovjet líra kincsesháza, Európa kiadó, 1963. Martinov (1905 - 1980) Tü, bez menjá / TE, NÉLKÜLEM Te, nélkülem, füst vagy csak, lángtalan. Te, nélkülem, nem vagy csak láncszem, egy nagy fénylő lánc néma szeme, melyet magában mélybe nem eresztenek: horgot fölvonni azzal nem lehet. Te, utánam is élhetsz, társtalan mint az éj, ha a nappal odavan s fönt csak beteg csillagsereg remeg. Visszhangom! Éjt-nap mondd, mint magam: te, nélkülem, füst vagy csak, lángtalan! fordította: Illyés Gyula. (Na, kire emlékeztet? Fordított ő magyarról is. Netán ismerte?) Befejeztem az A/04/14-et (lásd, 80 x80) és a 04/20-at. Egy befejezetlen kép maradt. Már hívtam Szüts & Vojnichot, bírálatukra csomó hibát szoktam még észbe venni, kijavítani. ? 2004. szept. 5. vasárnap 20:23 Mindent visszavonok. Delete all. Anyácskámmal séta az őszi Szentendrén. Lassacskán, botorkálva, sütkérezve. Ezt rám bízta; az Erdész Galériát választottuk, olyan hívónevek voltak kiírva - magyar és francia impresszionisták. És láttam egy Rippl-Rónait. Szénakazlak. Elakad a szó. Még franciás kép, persze. A Monet-knál eszköztelenebb színskálával, tejes-halvány lilák. Az ecsetvonások itt nem hangsúlyosak. Mindent tudott. Álomszép. Csoda. ? 2004. szept. 6. hétfő 11:31 Kezdem az idei anyagot összenézni / válogatni / szelektálni 19:06 A tegnapi és a mai állapot. A/04/20 ? 2004. szept. 7., kedd 12:46 Most kaptam meg, alkalmi felvétel, a megvilágítása sem egyenletes. De talán átüt a csodája. Tehát Rippl-Rónai: Boglyák, látható szeptember 18-ig (szombat) az Erdész Galériában, abban az emeleti pici oldalteremben, néhány egyéb remekmű társaságában. A Galéria a szentendrei főteret a Duna-parttal összekötő Bercsényi utcában. És megint az örök kérdés. A keret itt vitathatatlanul hozzátesz a képhez. (Erdész csináltatta.) ? 2004. szept. 8. szerda 16:18 Nagy László azt írja, szép: Versben bujdosó haramia vagy Emlékeztet Petri ilyen irányú mondataira, hogy a vers vagyok, akkor vagyok, amikor verset írok - valami ilyesmi. Szüts - Vojnich kiválasztott 17 képet, amit át/tovább kell festeni. El is kezdtem. A/04/07 22:04 Email váltás --Kedves Dezső, tényleg imádkozni kell a királyokért, illetve annak jelenkori megfelelőiért? Ez meglepett, s nehezen tudom elképzelni, hogy mi történik választásonként, amikor rendre új királyunk lesz. Valahogy nekem az ima afféle őszinte gesztus, a legtisztább párbeszéd. Azon hogy lehet fordítani külső események hatására? Azért mertem megkérdezni, mert egy piciny iróniát véltem felfedezni e tárgyban a napló soraiban. --Kedves A.! Az irónia, meg még sok minden is belefér (szerintem) az imába. Mi a probléma? A királyok is meghalnak, cserélődnek. Nekem az a dolgom, hogy Isten tenyerébe tegyen őket, tök mindegy, hogy kicsodák, szolgáljanak (minket) lehetőleg az Ő szellemében. A jó szándékom (imám) nem szimpátiára, érzelemre épül. Akarati tett. A biblia szerint ellenségeimért imádkozni, velük jót tenni. Figyelem! Nem vonzódni hozzájuk! Köszönöm, hogy kérdezett! ? 2004. szept. 9. csütörtök 05:19 Továbbgondolva a tegnap estit. A szeretet parancs. Az a parancs teljesíthetetlen, hogy holnaptól vonzódjam hozzád. Csak az, hogy tegyek érted valamit. Vagyis a szeretet: MUNKA. A test erő irányába eső elmozdulása. Mértékegysége a joule. Ha a szeretethez édes érzés is társul, mázlink van. Erről az jut eszembe, hogy tegnap este a csecsen szörnyeteg terroristákért is imádkoztunk. Nem kifejezetten szimpatikusak. 10:09 Ezt most kaptam, - szép - de nem tudom megfejteni, kitől van: Mi létező; bizonytalan. Gomolygó füst a kincsem. Nem biztos, hogy van, ami Van, de biztos nincs: a Nincsen. A hangvétele, kissé érzelgős önsajnálata mintha Tóth Árpád, kicsit kosztolányis, valamint Adyn kívül nem tudom ki használt ilyen modoros nagybetűket mondat közepén. 10:49 Köszi, soha nem találtam volna ki. Igaz Weörest eléggé kihagytam eddig. Csodás verselés és zavaros gondolkodás. Szerintem. Bocs. 18:46 Átkonvertálták, bemutatom a bukófordulót, 14 másodperces filmrészletben, ahogyan azt a kecskeméti uszodában 2003-ban fölvette velem a Duna-TV stábja. ? 2004. szept. 10. péntek 22:23 Ezért irányítottam a TV-stábot tavaly az uszodába, végre így sikerült korrektúrát kapnom: Nem kell külön nekibukni a bukónak, hanem azzal a karral, ami a falhoz közelít (utolsó tempó) azzal a kartempó lendületével kell bukfencezni. Talán érzi is közben, hogy megtörik a lendület. Nem tudom, elsőre milyen érzés lesz erre figyelni, de szerintem elég hajlékony és jó tempóban úszik ahhoz, hogy könnyedebben is menjen a forduló. Egyébként nem rossz egyáltalán, viszont a faltól elúszásban kissé határozatlan, imbolygó a lábtempó. A kartempót nem látom rossznak, bár hivatalosan a karnak közel kellene lennie a törzs síkjához a vízbeérkezéskor, de ez sok embernek kényelmetlen, így szabadon választott (szerintem) a betartása. ? 2004. szept. 13. hétfő 21:11 Este a pöttöm hálókamrában tettem volna föl a netre, ami mindent itt átalakítottam; két új fejezet a főoldalon: -- ALK. GRAF és KAPOTT CSALÁDI FOTÓK ÉS PORTRÉK (csak az oldalszépség végett ilyen hosszú) -- Amikor is váratlanul lemerült a mobilom, nem bírta a rengeteg átküldendő új fájlt. Töltőm meg nem volt, tele tankkal indultam Pestről. Jöttek is a méltatlankodó üzenetek. Táblázataimmal még volt ezen felül vagy 15 órányi munka. Az ortográfia egységesítése Kata még marasztalt, de az égő türelmetlenség. Annyira féltettem a sok száz átírt adatot, hogy mielőbb bebiztosítani: netre tenni. Valamint egy biztonsági CD-kópia, amit elkülönítve hoztam haza a vonaton, ha a kompjuter elvész, ellopják, eltörik, elázik. ? 2004. szept. 14., kedd 11:18 Ma ezt festettem. Át. 12:01 De ami ennél sokkal fontosabb, ezt találtam az újságban: www.magnumphotos.com A múlt hónapban 95 évesen meghalt Henri Cartier-Bresson teljes életműve rajta. Nemigen értettem, hogy kell a programba belemenni, így megtettem, amit kértek, regisztráltattam magam, minden adatommal. Tényleg jönnek a képek, pénzt (eddig) nem kértek. ? 2004. szept. 18., szombat 04:35, de már egy óta fönn vagyok, ugyanis rám telefonáltak, tévesen. Szép angol fogalommal deadline, azaz szoros határidőm volt a kedd este hat óra, addig rohammunkában mindenféle előkészületek az adatbázis rendszer számára. Azt hittem másnaptól festő leszek, amikor a váratlan fölkérés, mégiscsak javítanám ki hónapja készült, majd elsüllyesztett interjúmat. Megjelenése a Businnes folyóiratban, online változatban is. BEHÁLÓZVA / Karginov Allen interjúja ...Világos, hogy az egész rendszer egy súlyos, és tulajdonképpen megoldhatatlan problémával birkózik. Hogy ugyanis honlapom teljes szakmai adattár, ugyanakkor egy bemutatkozó-kiállítás is szeretne lenni. A nemzet archívumának és a bennfenteseknek mindent, a nem-szakember érdeklődőknek pedig csak néhány szép képet kellene mutatni, és többet nem, mert az a befogadásba inkább csak belezavar. És tucatjával a rossz képek. Tehát mutatandó az az ezernégyszáz festmény, amit valaha festettem, vagy hétszáz, amit ebből nem fűrészeltem föl az évek során, vagy ötven, amivel szívesen dicsekszem. És ugyanez áll a szövegeimre is. Margócsy Istvánnal a 2000 folyóirat számára egy olyan interjút készítettünk, hogy tulajdonképpen mindenütt, mindig azt kellene publikálni. (Azért használok többes számot, mert utána még napokig dolgoztam rajta.) Most viszont az INTERJÚK-listában ez egyetlen adatsor a sok között, megnézhető linkkel, akár a többi... Egy ideig kiemeltem a főoldalra, névjegynek, de mára kellett a helye a végrendelet számára. Ami négy mondat összesen, játékos, és halálosan komoly, négy erős mondat. Ezt nem lehetett kihagyni. És evvel egyébként a Margócsy-interjú valóban elveszett valamennyire. a teljes interjú És közben az élet, az élet! Most hozta a postás, ajánlott levél, hogy bácsi lettem! Apóka. Öregúr. Igazolás van róla. Október másodikától érvényes. - Nyugdíjas. - Nyugdíjas? - Nyugdíjas. Igen, nyugdíjas. - Várom a nyugdíjat. - Mikor jön a nyugdíjad? - Kevés a nyugdíjam. -Majd ha megjön a nyugdíjam. - Bácsi, tessék csak leülni! - Tessék, csak Ön után! - Nyugdíjas bérletet kérek. - El tetszett hozni a leleteket? - A te korodban szeretnék én így kinézni! (Ezt nekem mondták, tegnap. Először.) Szokni kell. Ezt az igazolványt a tárcámba. A jövő hónaptól 39 ezer forintot hoz a postás. Mi volt még. 1. A Magnum fotóügynökség fogadta regisztrálásomat, hogy ezentúl nézhetem náluk neten a Bresson, Capa stb. fotókat. Belépési név és jelszó. Amikor beléptem, ilyen felirat: HA ÖN VÁLI DEZSŐ, KLIKKELJEN IDE. Ez jó. Aztán másnap újabb e-mail, hogy visszavonják az engedélyt, nem akarják túlterhelni a szervert. Megnevettettek. 2. Hívom mobilon egy barátomat (gyűjtő, hídmérnök, triatlonos, body-building-terem tulajdonos és bankár), hogy benéznék hozzá Szentendrén. Pár percig beszélgetünk, majd megjegyzi, hogy ő most Dél-Afrikában van. 3. Megvolt a szívvizsgálat. (Még majd lesz egy huszonnégyórás valami.) Negyed órát bicikliztem nekik felfelé a hegyre, egyhelyben. Minden negatív, és az Ön korának megfelelő meszesedés. Jöhet a gyomorvizsg. 4. Tavalyelőtt nyáron a horvát határ mellett egy szerzetesközösség látott el, amíg falujukban rajzoltam. És megváltoztatták a világnézetemet. Mosogatás után az edényeket meleg vízben öblítik. Azóta néha én is. 5. Kapom a verseket Gábortól, e-mailen. Most, elsőként, és sürgősséggel: Tóth Krisztina: Készenléti dal Várady Szabolcsnak, hatvanadik születésnapjára Van már elegem, korom is van hozzá (kérlek, ne mondd, hogy még csak…), hogy átgondoljam, ott hogy is van, ahol már nincs – akár a jégcsap csillámló tőre, sebet vághat a szívbe s eltűnhet örökre, mit eldalolok, az a bánat marad csak itt – más testbe kötve. Múltkor, ahogy az emnulláson jöttünk befelé, és sötét lett, eltűnődtem az elmúláson, és felsoroltam (ugye, érted?), hogy van egy gyerekem, élni így ok legalább egy, de még vagy hat van ezen kívül, ha nem is írok, akkor is – húszra jön a hatvan –, s szívem minek is keserítsem: nem leszek közben szebb, se bölcsebb, és Te se – szólj rám, ha nem így van – lettél – hogy mondjam – kevésbé Szabolcsabb, ugyanúgy folyton készenlétben várunk arra, hogy mi lesz akkor, mint a gyümölcsök arany lében, ha a kamrába nyit az aggkor, és mint penész vagy dér (lehet választani) fejünkre piszkol, elég csak meglökni az üveget, és az ütődött lélek iszkol, csak a szerelem celofánja maradjon ép zörgő egével, hogy ne lássunk át a túlvilágra, ahol az űr körtéket érlel, s hullott barackok kisbolygói égnek, ha felgyullad a csillagközi villany – mint a gyümölcsnek, be kell érned azzal, hogy ezed, azod is van, nyáron talán egy kert adódik, hol suttogva hajolnak utadra a fák, hogy nem hiába volt itt annyi szép izzás: telt a kamra. Van már kenyerem, borom is van... ugye ismerős Kosztolányitól? ...Van már elegem, korom is van... És: Múltkor, ahogy az emnulláson / jöttünk befelé, és sötét lett, / eltűnődtem az elmúláson... Nagyszerű, nem? És a vége is. ? 2004. szept. 19., vasárnap 17:31 Jézus föltámadása után megjelenik a tanítványoknak / Lukács 24.: Zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: Miért vagytok megzavarodva? Nézzétek kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, mint nekem. E szavakkal megmutatta nekik kezét és lábát. De mivel örömükben még mindig nem hittek és még mindig a meglepetés hatása alatt álltak, megkérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok? Adtak neki egy darab sült halat (és lépesmézet). fogta, SZEMÜK LÁTTÁRA EVETT BELŐLE (és a maradékot odaadta nekik). Ha evett, ürített is. Akkor a mennyországban (és a pokolban) van vécépapír, budi és van angol vécé. Egyáltalán nem tréfálok. Akkor a mennyben (és a pokolban) kell lenni Csatornázási Műveknek is. Abban személyzeti osztály. Osztályvezető. Karbantartó műhely. Portás. Különös. Régóta úgy gondolom, hogy ha a túlvilágon a személyiség megmarad, márpedig megmarad; az pedig csak környezetével együtt érvényes -, akkor - régi tételemet igazolódni látom -, a mennyben nyilvánvalóan kell lennie Thalens (holland művészfesték-gyár) lerakatnak. Laci rákérdezett: Átfestettél egy képet, mutattad (utolsó). De aki Átfest az fessen Bét is. --A fölrakott kép az a régi? Vagy az új változat? ...az a javított. A kép barátomé, meglehetősen tönkrement állapotban volt. ? 2004. szept. 20., hétfő 20:36 Mai (ajánlott) levelem: Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont Győr Kedves Igazgató Atya! Tudomásul vettem, hogy májusban fölkínált ajándékomat, a Keresztút-grafikasorozatot nem kívánják fogadni. A mellékelt leporelló vissza is érkezett, köszönöm. Amin csodálkozom, hogy ajánlatomra; Önnek küldött két levelemre egy titkárnői telefonnal reagált. Szívélyes üdvözlettel: Nem megy ez a bót. A leporelló már Szabó tábori püspöknél is feküdt fél évet. ? 2004. szept. 20., kedd 09:21 Ma reggel, fegyelmi igyekezetek, öt tételben. 1./ Háromkor ébredek, és azonnal eszembe jut a megoldás, ami évek óta-- Hogy hogyan lehetne a fontos tételeket a honlapomon megjelölni, hogy a néző el ne vesszen a rengeteg-- És hősiesen nem kelek föl a gépet bekapcsolni. Fél négy körül csakugyan visszaalszom. 2./ Kedves (és kedves csúsztatás) az a rabbis vicc, hogy szabad-e imádkozás közben cigarettázni (vakarózni). Persze, hogy nem szabad(na). És cigaretta közben persze, hogy szabad. Az ima két alapformája, mindkettő fontos. 3./ A Török utca - Margit utca - Margit körút kereszteződésénél háromfázisú a lámpa, a türelmem meg csak egy. Aki ismeri, át tud menni a piroson. Pár hete döntöttem; megállok. Még keresem, mire használjam a vesztett/kapott időt. Ma a felhőket. 4./ Egy tájékozatlan futóvendég néni haránt lubickol a sávomban. Eldöntendő, milyen kis ívben kerülöm meg, vagyis mennyire dorgálom meg. 5./ Tanulok enni. Merthogy eddig türelmetlenül félfenékkel a széken, igaz, nehezen fér a lábam az asztal alá. De mostantól. Talán nem eszem le minden nap a nadrágomat. Tegnap egy barátom e-mailen, ma pedig az öltözőben ketten is dicsérték a föltett verseket. Ez alkalomból ki is neveztem Gábort (gépészmérnök, ő küldözgeti nekem) Versrovat Vezetővé, és ezt rögtön ki is hirdettem. Mire a mellettem vetkőző doktor megjegyzi, hogy akkor ezentúl új név kell: váli MINKET news 19:33 A Petőfi híd budai hídfőjénél, ahogy a kocsik fölkanyarodnak, körbejárnak egy füves mezőcskét. A nyáron bekerítették, szabadtéri szórakozó-centrum lett, pódiummal. Esténként ellepik a fiatalok, a környéket is. Az Éjszakai repülés zenekar két napja itt adott koncertet. Balszélen Mike, a szintetizátornál, az én apám e jó öreg korcsmáros. 20:25 Valamit kaptam már a fent említett (nekem eddig teljesen ismeretlen) Tóth Krisztináról. Íme: ...Részlet egy Jelenkor-interjúból... A versírás, ha már egyszer valaki költő, gondolom, nem csak belső kényszer, feladat is. A köteteidből látom, volt egy pár év, hogy alig írtál. Nagyon nyomaszt, ha nem írsz? – Ez természetesen iszonyú nyomasztó érzés. Hosszú időszakok eltelhetnek, amikor nem írok, és ilyenkor, lehet, hogy ez nagyon bután hangzik, de úgy érzem, hogy nem is élek igazából, nincs igazolva, hogy vagyok. Lelkifurdalásom is van, hogy nem végzem a dolgomat. Nem valamiféle küldetésről van szó, hanem ez a munkám. Ilyenkor fordítgatok, az üvegablakaimat csinálom, meg minden módon megpróbálok nyomot hagyni. Így azért nem telnek a napok hiába, de igazából ez alibizés. Közben ráadásul őrült feszültség és szorongás van bennem, ami néha átcsap kétségbeesésbe, hogy mi lesz, ha nem fog menni, mi lesz, ha elmúlik? Ilyenkor annyira csöndben van az a hang, vagy nem tudom, minek nevezzem, hogy attól félek, nem lesz következő vers, soha többé nem jut semmi az eszembe, és mindaz, ami bennem van, eltűnik majd egy idő után, vagy holt anyag lesz belőle, mert amikor majd újra elő tudom venni, már más lesz a szaga, a tapintása. ? 2004. szept. 23. csütörtök 05:39 Tegnap délelőtt festés közben megint Várady Szabolcs: Szellemhangok a rádióból - verse, CD-ről, végtelenítve. Órákon át. Persze úgy az igazi, ahogy ő szavalja-dünnyögi: hangszóró bekapcs. E vers mondatai kapcsán fogok negyedszer nekifutni Kormos István költészetének, ami eddig magas volt nekem. Zelkkel más a helyzet, ő a legbensőbb baráti körben. Erről eszembe jut, ami versről meg tegnap reggel az öltözőben vitatkoztunk, hát ide teszem. Egy Illyés remek, négy sor. (hangszóróval) 09:25 Gábor! A másik Gábor jóvoltából, (váliNEWS Tiszteletbeli Versrovat Vezető) aki most reggel föllátogatott hozzám, és a gépemen megmutatta, itt van, ami hirtelenjében Tóth Krisztináról elérhető: http://jelenkor.net/main.php?sztring=T%F3th+Krisztina&hol_szerzo=szerzok&hol_cim=cim&hol_alcim=alcim&hol_szoveg=szoveg&disp=keres A kért interjú, közvetlenül, Scherter Judittól: http://jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=524 http://www.jamk.hu/ujforras/990110.htm A reguláris keresés pedig ez: www.origo.hu --vizsla -- 1./ fejlécen beütni „Tóth Krisztina” idézőjelek között, vagy 2./ i betű-- irodalmi lapok --Jelenkor -- jobb fönt keresésbe beírni: Tóth K. ? 2004. szept. 25., szombat 18:34 Ketten is szóltak az uszodában, hogy az új nagy Kieselbach-album alkalmából egy fantasztikus kiállítás is a galériájában, meg kell nézni. Modern magyar festészet 1919-1964. Misi azt is megkérdezte, szerepelek-e a könyvben. 1964 a vége? Nem lehetséges. Délben megnéztem, csakugyan sosem látott nagyon jó Bernáth, egy szeretett Berény, és nagyszerű Egryk. És még sok minden. Vajda Északi tája, Bálint Endre főművek, gyönyörű dolgok. Még holnap nyitva lesz. Közben egy kisasszony mellém lépett: Kieselbach úr most nincs bent, kérem, jöjjön a pulthoz, így én adok a könyvből egy példányt. A biztonság kedvéért még megkérdeztem, nem téveszt össze véletlenül Barcsay Jenővel? Elképesztő könyv. 1500 nagyméretű színes repró. Én ugyan könyvet nem tartok, de logikus volt az első kötetét rögtön mellé megvenni. Mikinek mindez újdonság lesz. Ugyanilyen hatalmas kötet, 1892-től 1919-ig. Húszezer. Utolsó aktív hetem következik. Utána nyugdíjas. Veszek-e még azután ecsetet a kezembe? (Vicc. Ujjbeggyel és ronggyal festek, régen óta.) A köv. héttől soha többé nem mondhatom, hogy nagyon fáradt vagyok, pedig. Egy nyugdíjas ne panaszkodjon. Közben befejeztem ezt: Tiszta műterem (A/04/25) 60 x 60. ? 2004. szept. 26., vasárnap 17:42 E-mail: Üdv Mester! Nézegettem ezt a Tiszta műtermet. Nekem jobb, ha a zöld rongy bal alsó csücskénél vízszintesen levágom. ( és a felső részt hagynám meg ) Géza. Isten tudja. Lehet. Mindenesetre akkor egy keretet is kéne hozzá gyártani. 21:15 Anyácskám mondja telefonba: hallom, laposodik a váliNEWS. Nem kell mindennap írni. Rémülten cenzúráztam majd felére az e havit. Majd igyekszem. És ezentúl inkább festegetni fogok. Avval legalább nem fogyasztom az áramot. ? 2004. szept. 27 hétfő 16:59 Már több kiló Tóth Krisztina a VERSEK-DEPO folderben, nagyon jó (nekem). Ezt ma kaptam: KÁBELKUTYA lóg a falból a halál elvarratlan vezeték nem lesz úgy mint soha már ha elalszol soha még kóborkutya-ugatás kóboráram megy a falban fölgyullad valami más amit soha nem akartam lóg a falból lóg a kábel elvarratlan vezeték nem vakolják soha már el körbejár és beleég lyukat ás a drót alatt jön a kutya be a kertbe körbeszaglász ott marad karikába merevedve aki éber ne érintse aki alszik az füleljen hogy a falban hangja nincs-e álmában se válaszoljon Alanyi költő barátom lábjegyzete a fenti vershez: A Kóboráram villamos gépekben és készülékekben keletkező olyan áram, amely rendeltetésszerűen áramot nem vezető alkatrészekben folyik /pl. csapágyáramok/, a villamos vezetékhálózatok üzemi áramerősségénél nem nagyobb... Földzárlati áram, eredhet a nullavezető szakadásából... Mostanában fejezte be Frank János (elfejtettem elmenni a temetésére), ő magyarázta egyszer nekem. Az ötvenes években az orosz szövegeket buzgón fordították, túlbuzgón átvéve a nyelvtani szerkezeteket is. Így divat lett, még elvtársi beszédben is a névelőket elhagyni. A fenti címszó is akkor keletkezhetett. ? 2004. szept. 28. kedd 09:25 Mégiscsak (meg)történnek a dolgok. Tegnap ezt a levelet vittem föl a Várba: Kedves OSzK! Életművemet; minden festményemet, grafikámat közzé tettem a neten, a hozzájuk tartozó opuszjegyzékekkel együtt. Három könyvemet is digitalizáltam. (Napi 25-30 látogató.) Mindezt CD-ROM formájában már évek óta őrzi a Könyvtár. Úgy gondolom, nem magánügy, hogy ez a teljes adatbázis halálom után is hozzáférhető legyen. Ezért előzetes egyeztetésünk alapján a http://deske.hu -domaint a mai napon az Országos Széchenyi Könyvtárnak ajándékozom. Köszönöm, hogy fogadják! Szívélyes üdvözlettel: Még jeleztem, hogy tíz év domain kezelési költséget most kifizetek (helyettük), előre. (Ötvenezer.) Délután telefon a Szent Margit Kórházba - megsúgták, kihez érdemes menni -, hogy mikor fogadnának gyomortükrözésre. -- Ó, a főorvos úr új beteget nem fogad, holnap telefonáljon, akkor bent lesz hattól ötig. Hattól? Hoppá. Öt ötvenkor Óbudán a szobája előtt, a beutalót zárt borítékba, hogy meg kelljen állnia, míg fölbontja. --Éhgyomorra? Üljön le, a nővér csak hétre jön, akkor megcsináljuk. Egy folyosói padon olvastam addig a reggeli zsolozsmát. Fél nyolckor már dugták is a csövet, végén kis erősfényű petróleumlámpával. Mentolos ízű volt. Utána kissé késve uszoda. Nincs gyomorfekély, a gyomorszájam lötyög stb., operálni nem kell, tünet esetén gyógyszerelés. A torkom még fáj. Megúsztam. 21:35 Szüts átküldte új képét: Nekrológ evvel, hogy: megfestettem az Ernstben a kiállításodon elmondott novellámat... m. ...vagyis az én nekrológom. Nincs róla hamarjában véleményem. De nem is ez a fontos. Leginkább használni kell; be kell fogadni. Különös. Feszes. ? 2004. szept. 30. csütörtök 12:34 Kivettem három nap rendes évi szabadságomat, polcépítés a Nagylexikonnak, kinéztem az ablakon, ilyesmik. Ilyen (lenne) a kilátás (ha nem lennének húsz éve az üvegek lesmirglizve.) Nagyablak - Az oldalablak látvány pedig ilyen (lenne). Illetve hát - pontosabban -, ilyen, csak így kevésbé mutatós fotón. (Ennek kapcsán összepróbáltam a 2,8/70-200-as és a 4,5-6,7/100-300-es zoom objektívet, hihetetlen minőségkülönbség, a drágábbik javára. Persze monitoron, 72 DPI-vel mindez alig...) 16:32 Kedves Dezső! Kérlek tedd fel az internetre: NAGYRABECSÜLT KOLLEGÁIM, KEDVES BARÁTAIM! Valamennyiőtök szeretete hozzájárult ahhoz, hogy Áron fiamon a hatalmas műtétet végrehajtották. Meg nem gyógyíthatták, de az életét megmentették. (Mint a lőtt vadat, úgy kizsigerelték, négyszer volt a klinikai halál állapotában... jelenleg fizikai állapota kielégítő. Hogy ezt a kiállítást bemutathatja, összefügg a Ti szeretetekkel. Kérem, tiszteljetek meg bennünket avval, hogy eljöttök a megnyitóra! DOHNÁL ÁRON szobrászművész képeiből rendezett retrospektív kiállítás a Magyar Kultúra Alapítvány székházában Budai Vár, Szentháromság tér 6. megnyitó: október 11., hétfő 5 -kor. Emlékeztetőül: az idén, ha jól emlékszem, januárban gyűjtött a papa pénzt, hogy fia gyógyítása milliókba kerül... szept: 817 augusztusi levél a szeptemberi levél 115. levél J.-nek, Le-Meux váliNEWS 2004. OKTÓBER ? 2004. okt. 1. péntek 11:49 Utolsó zógenanánnte aktív napom. Holnaptól nyugdíjas státuszban. Megünneplem, harmadik napja rend a fiókokban, a gépben. Meg ötvenegy Illyés verset teszek át magnószalagról CD-re. Legtöbbjét maga mondja, megrendítően. Tanszékvezető barátnőm évtizede a Magyar Narancsot olvasgatta, hogy egy új generáció lépett föl, más gondolkodással és más mondatokkal. Aztán ez (számomra) Uj Péter virtuozitásában csúcsosodott ki, és lassan el is terjedt. A most kezembe került cikk ennek női változata, de jó, hogy ilyen is lett. Tetszik. A két riporter ott is éjszakázott a nagy éves Sziget-bulin: ERESZD EL A FRUFRUM! Délben felébredsz és megpróbálod levakarni magadról az előző napi smink maradványait. Aztán sátradból félig kilógva a térded közé szorítod a szolidan maszatos tükördarabkát, előkotrod a melegtől lekonyuló szemceruzádat és felkelted az új napot. Máskor, de főleg máshol így nem mennél emberek közé, az fix. De most magabiztosságot erőltetsz az arcodra... Végigméred a versenytársakat, és ráébredsz: simán benne vagy az erős középmezőnyben. Résen vannak a hímek, csak győzd őket levakarni magadról. - Megnézed, milyen klasszul felállítottam a sátramat? - próbálkozik egy még behúzható sörhasú egyed. - Nem reménytelen a technikád, de még dolgozz rajta, légyszi - hárítasz egy frivol mosollyal.. A Szigetre tűsarkúban, tüllszoknyában nem sokan érkeznek. A végtelennek tűnő bazársoron viszont ilyen és még hajmeresztőbb, kislányos és nőcis ruhadarabok között tobzódhatunk... A pajkosabbaknak fröccsöntött ördögszarv csillogós vasvillával, feszülős-csatos műbőr mini, pompomos, csipkés alig-kombiné és méregdrága harisnyatartó. Azok, akik naivan csak bridgetjones-os bundabugyit hoztak magukkal, s hirtelen komolyabbra fordul aktuális kapcsolatuk, beruházhatnak egy, a sátor sötétjében akár csábítónak ható, 300 forintos bóvli tangára... Akkor ébred rá az ember lánya, hogy nem ő a pasik vágyának tárgya, amikor a húszezer forintos ókutűr kiskosztümöket böngészve az éhes férfiszemek és a krómrudakon vonagló go-go táncoslányok közé keveredik, feszélyezve a meghitt, közösségi nyálcsorgatást. Pedig a valóság rideg: a csilli-villi csótányroppantó csizmában riszáló cicababák frissen ragasztott műkörme alatt is ott ül a kosz... Kifejezetten lányoknak szól a Ki nyel ma, ez a férfiasan szellemes elnevezésű sörivó verseny. Kicsit gyanús azért, hogy a másik két nekünk szánt móka - az iszapbirkózás és a vizespólós rivalizálás - is a másik nemet gyönyörködteti... Népszabadság, 04.8.10. Pintér Anna - Szablyár Eszter ? 2004. okt. 2. szombat 04:51 Pilinszky ma hajnali ajándéka. Nekem. ...Egy napló nem arra való, hogy nyomot hagyjunk a világban. Ellenkezőleg. A hajnal vagy az éjszaka csendjében épp ahhoz segíthet hozzá, hogy megszabaduljunk önmagunktól. Sylvia Path jár az eszemben, akit az angolok ma úgy tisztelnek, mint mi József Atillát (különben Ted Hughesnek, az angolok legnagyobb élő költőjének volt tragikus sorsú felesége). Sylvia ismeretlen fiatal amerikai lány volt, amikor elnyerte az egyik legnagyobb irodalmi díjat. Feljött vidékről, átvette a díjat és a vele járó pénzesutalványt, majd elment bevásárolni az egyik áruházba. Utána fölment a hotelszobájába a negyvenedik vagy ötvenedik emeletre, s darabonként kidobálta mindazt, amit előzőleg megvett. Hát így kell, így kellene naplót írni. Nemrég olvastam Ionescu naplóját... ismét meggyőzött arról, hogy korunk egyik legjelentősebb tehetsége. Naplója viszont mégse sikerült, de ez a kudarc fölér egy diadallal. Hogy miért? Mert senki nálánál nem látja jobban vereségét... Napló / Új Ember 1973.7.22. in: P. publicisztikai írások. Osiris, 1999 ? 2004. okt. 3. vasárnap 21:03 Minden vasárnap reggel a templom előtt, illetve kissé arrébb, valószínű, a többi koldus elkergeti. Ennek cigány vénasszonynak még sose adtam. De ma valahogy. Elkaptam valami jó félmondatát az Isten áldja meg mellett. Átvette a pénzt, közben szemét összehúzta, szája grimaszba, mint aki félrenyelt, amitől arca ezer ráncba szaladt. Ez rászorultságát és szenvedését volt hivatva megjeleníteni, sikerrel. Így fejezte ki köszönetét. De oldalra figyelt, gondolom közelgő lehetséges kuncsaftok. És mindeközben szeme megdöbbentően közönyös volt. Végezte munkáját. ? 2004. okt. 4. hétfő 21:23 Reggel egy műszert raktak rám, 24 órára, a holnapi uszoda elmarad. Ebből az alkalomból egy ronda önarckép a tükörből, fülemhez szorított géppel. Al-kaida önkéntes a rászíjazott fekete dobozzal. Délelőtt Erdély: Zachariás az anyja életére is megesküdött, hogy mikor ő mint tizennyolc éves suhanc az Ünő-kő bérc alatt volt a Komázdy grófok erdésze mellett, hát ő maga is szemével látott három vadkecskét. Merre van ez az Ünő-kő? Hát ezt a KIrálykorona-sziklát hívják Ünő-kőnek a másik oldalán. Az a deles felén fekszik a bércnek. Ottan vannak falvak egészen fönn, a bércen, ahol itt, az északos részen már csak törpefenyő nő és havasi eper. ...Az öreg kulcsár gyerekkorában még minden évben kijöttek a grófék, sok-sok úrral, a vadkecskére vadászni. Csak hajtókkal lehetett ezeket a vadkecskéket puska elé keríteni, mert vadászkutya nincs olyan, se vizsla, se kopó, amelyik a vadkecskét nyomon kergeti... Múlt szombaton a bolhapiacon: Tersánszy: Kakukk Marci második kötete. Tőle még soha semmit, és Zelk is olyan szeretettel beszél róla. Így hát, amit húsz éve nem; egy délelőttöt karosszékben. Délben telefon, hogy a Kieselbach Galériában látták egy 74-es képem. Hogy az október 12; vígszínházi árverés anyagában szerepel. Délután be, a képakasztó cédulát a hátára ragasztani: Tisztelt Gyűjtő, kérem a címét megadni... A képet majd húsz éve ajándékoztam egy volt évfolyamtársamnak. A/74/27 A nap háza, 136 cm, most 650 ezerről indul. Hiába, az ember sokat változik harminc év alatt. Aztán át Somogyi Gyurka Galériájába, leültetett, elbeszélgettünk. Majd a fejem fölött egy kis képre bökött a falon. Az élet meglepetésekkel teli. Beleszédültem a lehetőségbe, mindenféle forróságok, aztán döntés; megvásároltam. 1999 Utolsó műterme (A/99/38) Ez itt. Tavaly került el tőlem, igen alacsony áron. Korrektül és kedvesen ugyanannyiért kaptam vissza. Egy gyűjtő adta be, hogy túl sötét neki. Még mindig akad egy-egy kép, amiért - tőlem elkerülve - évekig fáj a szívem. Közéjük tartozott. Persze elkerül majd ez is. De addig egy picit. ? 2004. okt. 5. kedd 08:19 Kata szólt - tök elfelejtettem -, hogy ma tízre jön a Duna-TV, a születésnapom alkalmából (?). Átgondolandó, mit fogok mondani. Hát hogy is állunk evvel, vagyis az öregedéssel, vagyis a halállal. Azt mondják nekem: Isten éltessen. Ez kérő ima. Hatvankettő. Azért érdekes, merthogy nyugdíjas lettem. Foglalkoztat, még eléggé zavarosak a gondolataim. Nyugdíjas. Erre Ottlik szintén zseniális felesége ezt mondja: - Tudod, tudod, Piroska, hogy hatvan évesek leszünk? Az ilyen hatvanéves áll a zöldséges boltja előtt, és a botjával belepiszkál a kirakott krumpliba meg a hónapos retekbe, hogy mi ez? Ez a szemét? Ez magának krumpli? Isteni lesz! (in: Szántó Piroska: Akt. Nagyon jó könyv.) Hogy nyugdíjas. Harminckilencezer forint. Ezt se érdemlem meg, egész életemben adócsaltam. A képeket zsebbe fizették. Hogy nyugdíjas. Egy zsidó barátomnak magyaráztam, ez olyan, mint amikor a zsidóktól elkobozták a rádiót. Nem jó, de nem a döntő pillanat. Mégis, egy állomás. Hogy nem egyszerre, hanem lépésről lépésre jönnek majd, amik jönnek, szoktatás. Varsa a tóban, csak előrefelé lehet. (Nagyon nem tetszett neki a hasonlat, azt mondja, ez túl messzire visz...) Hogy öregszem. Hogy szőrösödik a fülem. Hogy leeszem a mellényemet. Hogy tanulom a halált. Illyés már fiatalon sokat nyafog ez ügyben. De mindig sikerül átbuckáznia a fején. Ezért szeretem annyira. Zelk csodálatosan tiszta, üvegcsengésű öregedés-gondolatai. Ahogy (versében) leül asszonya mellé, megfogja a kezét, és bíztatja; beszéljük meg. Déry a Kedves Bópeerben, a megrendítő utolsó mondatok, ahogyan búcsút int, majd fölemeli a ceruzát-tollat, és dolgozni kezd. Születésnapom alkalmából bevallottam magamnak, hogy már hónapok óta általában csak ezer métert úszom. Unom és fáraszt. Pedig. És hogy ezentúl akár ez marad. Nézzük a másik oldalt. Pár éve, hogy ezeket a leveleket a neten naponta vezetem. Visszaolvasva, döbbenve vettem észbe, mennyire gazdag életem van. Mindig úgy búsultam, hogy nem fogok meghalni, hiszen nem is éltem. Ötven év vakság. Mi van? Annyi fenyőléc a polcon, hogy hirtelen kedvemben akár tíz keretet is össze tudnék állítani belőlük. Aztán. Lettek nagyon jó fogóim, és van már csupaszolóm is. Amerikai. A kábelvégeket egész életemben körömollóval pucoltam. És tegnap még a szürke sapómat is megtaláltam. Vagy lépjünk hátrébb, mint Illyés: A reformáció genfi emlékműve előtt - versében. Hátrálnom kellett közelükből: mindet nem fogta össze, csak messzibb tekintet. / Fölhúzódtam a kert felé a fákig, / s lelkemben is hűs tárgyilagosságig. Vissza harminc évet. 1974, a Fényes Adolf-termi kiállításom katalógusszövegéből (macintosh: kiállítások / önálló / Fényes Adolf) idézem az ide vonatkozó sorokat: körülnéztem: főiskolás nyarak, akkor még autóstoppal az ország, aztán Európa legtöbb képtárát Igen, megvolt. Azóta a koreai múzeum és a Metropolitan Múzeum is. Köszönöm. Tegnap délelőtt épp Erdélyben jártam, Tersánszy Józsi Jenővel. "pénz: reklámgrafika, ösztöndíjak, fotózás, egy cikksorozat" Mennyi is? Vagy negyed százada megélek a képeimből. Pedig nincs galériásom, nem tanítok, nem illusztrálok, és nem kapok freskó megrendeléseket. Szerencsére. "Könyvek: Seneca, Déry, Strindberg, Thomas Mann újra meg újra." Ettől ma se igen léptem tovább. Valahogy elég is. Vasárnap elakadtunk kocsival kirándulás közben, nyugodt mozdulattal nyúltam a kesztyűtartóba a József és testvéreiért. "Pihenésnek egy kevéssé izgága bernáthegyi." Pihenés az alvás, amúgy nincs rá szükségem. Egyik munkából váltok a másikba. És ez így rendben is van. Köszönöm. "Gyűjtök: még könyvet sem, az a 20-30 is cserélődik, bútoraimat fenyőlécből eszkábáltam, remélem, soha nem fogok többet kívánni" Maradt. Köszönöm. Bár az új Nikon-gépem baromi drága. "Nem elfelejteni: nagyanyám halálos betegen is mosolygott (ritkán látogattam)" Ajándék, hogy ebben haladok. A második mondat pedig gyónás és figyelmeztetés. Az énközpontúság. Itt sok feladatok. Unokáimat nem ismerem. "Mit mondjak még? Homo contemplator - tűnődő ember szeretnék lenni." Semmi nem szeretnék lenni. Vagyok egy (öregedő) ember, aki megcsinálta a dolgát, amennyi telt tőle. Van harminc jó képem. (Legalábbis a neten) mindenki számára hozzáférhető. Köszönöm. Tovább. Ahogy az őrnagy, amikor Svejk vigyázzt vezényelt a közlegényeknek a reteráton: Ruhig. Weitermachen. ? 2004. okt. 6. szerda 08:49 A Lukácsban most Zelkben utazunk. Nagyon szeretem. Ezt kaptam ma: ZELK ZOLTÁN (1906-1981) ...Érmellék szűkösen élő paraszt-zsidó-cigány világában... Az onnét indult Zelk Zoltán - noha apja kántor volt - a héber betűket sem tudta kiolvasni... nem tanult ki egyetlen ipari szakmát sem, alkalmi segédmunkákból keresett annyit, amennyit tudott... A következő években ugyan találkozott az erdélyi munkásmozgalommal: anekdotázva mesélgetett emlékei szerint úgy 15 éves korában már szocialistának, sőt kommunistának mondotta magát. De nemhogy ekkor, soha életében nem olvasott egyetlen Marx, Engels vagy éppen Lenin írta könyvet. Később, amikor országos hírű kommunista költőként ünnepelték, a párt büszke volt rá, a legmagasabb díjakat és kitüntetéseket kapta, persze már titkolni igyekezett, hogy valójában fogalma sincs arról az ideológiá-ról, amelynek jelszavaiból nagyon szépen hangzó és jól szavalható költeményeket adott a mozgalomnak. ...szinte elképzelhetetlen, mennyire műveletlen volt. Ezt nagyszerűen tudta palástolni, mert nagyon kedves csevegő volt, sokat tudott az életről, élőbeszédének is élvezetesen szép stílusa volt.... Az is emberi jelenségéhez tartozott, hogy kifejezetten csúnya, de mégse taszító megjelenésű férfi volt, és első elözvegyüléséig szelíd, meghitt házaséletet élt-ennek ellenére a nők, a legkülönbözőbb jellegűek, mindig nagyon kedvelték. ...amikor a költő elözvegyült édesanyja is felköltözött már rég Budapesten élőfiához, a mindhalálig buzgó zsidó öregasszony és úgyszintén mindvégig buzgó katolikus menye példaszerűen szerette egymást, együtt őrizték az akkor már meglepően szegényes otthonban a közben már nagy hírű, a meghitt otthonon kívül nagy társasági életet élő, hírhedetten lóversenyező-kártyázó költőt, aki, ha volt pénze, elherdálta, ha nem volt, akkor tarhált. Ha éppen nincs pénze - és gyakran nincs pénze - bármelyik íróhoz-költőhöz-szerkesztőhöz ellátogathat, ebédet bizonyosan kap, de általában némi készpénzt is. ...a kritika szavai Rákosi személyi kultusza ellen, az örökké hangulatoktól vezérelt Zelk egyszerre átcsapott a tiltakozás hangjába. 1956-ban a forradalom legzengőbb lelkesítője lett. És neki - úgy látszott - hinni is lehet, hiszen aki olyan elragadtatott kommunista volt, az felettébb hiteles, ha rádöbben, hogy éppen az ellentéte igaz mindannak, amit addig hirdetett. ... nevezetes és népszerű ódát írt arról, hogy a magyar csapat megverte az angol csapatot. A lelátók, szerkesztőségek és irodalmi társaságok világában a gyász is lassanként lecsendesedett. Mindenki tudta, hogy milyen: telis-tele volt ellentétes tulajdonságokkal. De úgy, ahogy volt, szeretetre méltó, kedves embernek, műveletlenül is okosnak, színvonal-egyenlőtlenségében is istenáldotta költőnek tartották. Mert az volt. http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/irodtud/magyarir/html/zelk.htm Ezt meg önerőből: Zelk: FELELJ, HA VAGY Szélfútta levél a világ. De hol az ág? de Ki az ág? SÍRFELIRAT Szégyenemre nem nő más, csak szégyen - az is szégyenem, hogy túléltem hullásod Lelkem, Csillagom: bocsásd meg, hogy én itt maradtam, hogy néhány percig még itt laktam e lakhatatlan csillagon. ? 2004. okt. 7. csütörtök 11:01 A Duna TV-ben este tízkor leszek, pár perc, a rendező szerint jól sikerült a vágás. 20:21 Kányádi Sándor: ZELK ZOLTÁN MEGHALT felköltöztek a szavak a mennybe csönd van csak az úr léptei kongnak az űrben korlátot, kerítést áttörve fekete pántlikásan futnak a lovak szatmárnémeti szinérváralja irányába nincs aki megjuházza 1981 ? 2004. okt. 9. szombat 02:56 Megint nekiugrottam a sok éves gondnak. Festményfotózáskor a négy vaku beállítása, hogy a képmezőn egyenletes fény-, nagyon keserves, hosszadalmas. Pedig a padlón az állványok helye be van jelölve. Most a falra kerültek, s vagy 80 mérés után sikerült. És a megoldás: az elfordulékony vakufejeket szigetelőszalaggal. Úgy tűnik, egy tavasszal kezdett képet befejeztem. Nyáron vidékre is levittem, folytatni. Egyelőre nem tudom, mit gondoljak róla. Hogyan keveredtem ilyen színvilághoz? Műterem, koraősz A/04/24, 60 x 60 cm. 24 órás szívvizsgálatok után leletkiértékelés. Legutóbb egy napig vérnyomásmérő lógott rajtam, éjszaka óránként fölébresztett. (Mondtam a doktornőnek, hogy a biztonság kedvéért ilyenkor mindig megmértem a testsúlyomat is, de a szeme se rebbent. Reméltem elneveti magát. Miki szerint szokva van.) Végeredmény: semmi, illetve időnként magas vérnyomás. Majd, ha kell, gyógyszer. ? 2004. okt. 10. vasárnap 19:26 A sütemények a frigóban aszalódnak, pár napja csak az első éhség múltáig, a szokott felét, eszem. Tulajdonképpen csak azért, hogy történjék valami. Éhes vagyok, és ez érdekes. Vasárnap, de eső. Így a Szépművészeti Múzeumba, Robinak kedvenc képemet megmutatni: A patak. Évek óta visszajárok hozzá. Tán negyven centi az egész, kerete nélkül. Fernand Khnopff 1858- 1921, belga lehet. Most volt gyűjteményes kiállítása Brüsszelben, a neten semmi mást nem találtam róla. A Magyar Nagylexikonban nem szerepel. Elbűvöl. A kompozíciója. A zöldjei. Ahogy a puha formáit egy-egy szálkás vonallal osztja, rendezi. Aprólékos, mégis nagyvonalú. A selymessége - a reprón sajnos nem jön ki. Igen, Ferenczy Károly kortársa, az intimitása, csendje is hasonlít rá. Ha az ember a főbejárattól balra indul, és addig gyalogol, míg visszaér a középső aulába nyíló ajtóhoz, ott van egy háromlábú állványon, pompás faragott arany keretben. Aminek cirádáit itt a képen le kellett vágnom. Úgy látszik, megértem az apaságra. Másodszor álmodom egy páréves fiúcskával. Időnként szót váltunk, felnőtt módra, komolyan. A nyakamban viszem, majd a karomban. Hozzám bújik, és ez boldoggá tesz. Igen, talán, ha az unokáim nem négy kilométerre. És engem pedig nem feszítene annyira ébredéstől villanyoltásig a munkám / játékom... Erről eszembe jut Ruttkay Éva. Nagy napszemüveg, kék monoklit takar. A riporternő fölháborodik: Ha engem egy férfi megütne, én aztán soha többé... Ruttkay hallgat, hallgat, aztán: mert még nem szerettél soha valakit igazán... Erről meg egy Szabó Lőrinc anekdota. Kálnoky László, akkor épp a Szépirodalmi szerkesztője dolgozószobájában; egy budai presszóban fogadta Szabó Lőrincet, egy kefelevonat sürgős javítása ügyében. Szabó Lőrinc levette a szemüvegét a kézirathoz, de hogy addig se mulasszon semmit, megkérte barátját, írja le a közben belépő nőket. Kálnoky a maga akkurátus modorában konferált: Kérlek szépen, most belépett egy nő, úgy harminc, harmincöt között. A frizurája ápolt, melle szép, csípője kissé széles. Most belépett egy lány, húsz körüli, formás fej, penge orr, lábai formásak, lábfeje nagy... a harmadiknál Szabó lecsapta a tollat: Mit képzelsz, te egy Adonisz vagy?! ? 2004. okt. 12. kedd 10:15 Második napja ágyban, átázott a cipőm vasárnap. De azért ma hattól pokrócba csavarva kísérleteztem, míg sikerült Zelk Sirály tizennégy oldalas versét három oldalra tömöríteni. E-mail. Gábor már nagyon szeretné megismerni. Most vissza az ágyba. Tulajdonképpen meg is mutathatom. Remekmű. Evvel a versével Zelk legnagyobbak között van. (Ha az ember a képre rámegy a kurzorral, hamarosan megjelenik a mentés stb. piktogramja, s evvel egyidejűleg a jobb alsó sarokban följön az kis hülye rózsaszín pajzs. Amivel a képméret növelhető. Sirály-1 Sirály-2 Sirály-3 Ha már benne vagyok. (Most ezt is megtanultam.) Így kényelmesebb olvasni: ez a változat pedig kiprintelhető, de előtte el kell menteni, úgy! Sirály-1-printre Sirály-2-printre Sirály-3-printre (Hetedik órája kísérletezem vele, pokrócba burkoltan. Röhej, ennyi idő alatt százszor begépelhettem volna.) 18:12 E-mail válaszom (volt diákomnak meghalt egy kedves tanára, nehezen tudja földolgozni): Én fiatal korom óta trenírozom magam a búcsúzásban, valószínűleg tévedés. És szép dolog az, ha valaminek vége van. Ünnep. ? 2004. okt. 13. szerda 12:46 Egy igazi és anonim ajándékot kaptam ma, postaládámba bedobva: "Szia Dezső. Az Isten éltessen." Ki lehetett?! Két kazetta zene. De lám - így - meg tudom köszönni. Köszönöm! Lám, a szülnap! Barátnőnktől egy erdélyi templomot kaptam. Nagy ereje van. Zeykfalva, Hunyad megye, XIII. század. Nem tudom, innét hogy fogom fönntartani, gondozni. Emlékeztetet arra, hogy húgom tizenvalahány éve az egri püspöktől a bélapátfalvi templomot kapta meg. Mellé is építette volna a rendházát, de kiderült, kőtörő üzem a közelben. Fiam pedig két Edit Piaf CD-t készített számomra - öt óra! - zenét vett le a netről, úgy válogatta a legjavát. Ez a fajta érzelmes régi-régi nótafajta megrezegteti szívem húrjait. ? 2004. okt. 14. csütörtök 09:32 Tegnap olvastam egy megdöbbentő cikket. Annak ellenére megdöbbentő volt, hogy előzményeit véletlenül ismertem. Pár hete szokott kirándulásunkon a Mozgó Világ szerkesztője, Robi vitatkozott rajta Jánossal, akinek a szöveget előzetesen véleményezésre megküldte. Ezt a cikket egy orvosi lap visszadobta. Orvos barátunk szerint jogosan, mert bár a cikk vádjai döntően igazak, de a valódi betegek dolgairól is kellett volna beszélni. Én, szakértelem nélkül, a diskurzust hallgatva akkor úgy véltem, rögtön egy ellencikket is illene mellétenni. Elolvasva: jó ez így. Szendi Gábor pszihológus: A DEPRESSZIÓIPAR (persze részletek, a kiemelések is tőlem.) A LEGÚJABB KOR TALÁN KÉT LEGNAGYOBB TALÁLMÁNYA A SZÁMÍTÓGÉP ÉS A DEPRESSZIÓ. MINDKETTŐ BOMBAÜZLETNEK BIZONYULT. Ugye már a csapból is az folyik, hogy a depresszió, na meg a pánik: népbetegség. Rohanó korunk és a stressz - AHOGY A MÉDIA NYOMATJA NEKÜNK - megbetegíti az embert. Tegyük fel most a következő egyszerű kérdést: hogyan van az, hogy van egy rakás antidepresszánsunk, amelyek (például a csokornyakkendős tévépszihiáter szerint) egy csapásra megszüntetik a depressziót (és persze a pánikbetegséget), miközben a betegek száma mégis egyre nő? Az ötvenes években, pár évvel a világháború borzalmai és a holokauszt után egymillió lakosra 50, azaz ötven melankóliás beteg jutott - ez Magyarországon 500 beteget jelentett. Ma a lakosság legalább 10-15%-át tekintik közepesen vagy súlyosan depressziósnak. ENNYIRE MEGVISEL BENNÜNKET A JÓLÉT? 1984-ben... több ezer nőt kérdeztek ki, voltak-e már depressziósak. Az ötvenes-hatvanas években születettek között 7-10 % volt, azok között viszont, akik 1910 között születtek, (vagyis megéltek két világháborút, egy gazdasági válságot, egy korai és egy vietnámi háborút, ahol egypár rokonuk meg is hallhatott), mindössze egy százalék... Krafft-Ebing (1885) óvott attól, hogy összekeverjük a biológiai gyökerű búskomorságot az ÉLET NEHÉZSÉGEI ÁLTAL OKOZOTT BOLDOGTALANSÁGGAL. Ez utóbbi ugyanis - bár nem kívánom senkinek - NEM BETEGSÉG. [A divatbajött orvosi elmélet szerint] a depresszió olyan, mint az uszodában a víz: van, ahol csak a bokáig ér, de beljebb haladva meg is lehet fulladni benne. Azt sugallja, hogy lehet az agyban kicsi meg nagy eltérés, vagyis van, mondjuk egy anyag, amiből ha kicsi hiányzik, akkor enyhe a depresszió, ha sok... AZ ORVOSNAK TÖBBÉ NEM KELL FIRTATNIA AZ OKOKAT, hogy családi örökség-e, vagy szerelmi csalódás... teljesen mindegy, mert a végső út a biokémia. Hamarosan megszületik a szterotonin-mítosz. Az Úr megteremté az antidepresszánst, s hogy ne árválkodjon szegény, teremte hozzá sok-sok depresszióst. Megszületik a klórpromazin nevű gyógyszer: 1952 az emberiség történetében először egy vegyület hatására évtizedek óta skizofrén betegek visszafordultak az életbe. A szer a BETEGEK szempontjából felbecsülhetetlen volt... csak 1955-ben 75 millió dollárt hozott a konyhára. HATALMAS ÚJ PIAC NYITOTTA MEG KAPUIT. A gyógyszergyárak vérszemet kaptak... Ma e gyógyszerek a gyógyszerpiac slágertermékei, évi 40-60 millió receptet írnak fel... A pszihiáterek nem hittek benne, hogy szociális, munkahelyi és házassági problémákat gyógyszerrel kezelni lehet. ma sem lehet, viszont hisznek benne. A PROZAC például 15 éve sztárgyógyszer. Holott kilenc vizsgálatból hétben az antidepresszáns nem volt hatásosabb a placebónál. Kirschék kísérleteinek zárógondolata: LEHET, HOGY [munkahelyi stb. problémákra] AZ ANTIDEPRESSZÁNSOK CSAK JÓ DRÁGA PLACEBÓK. .MA AZ EMBEREK NEM MAG AKARJÁK OLDANI A PROBLÉMÁIKAT, HANEM MEG AKARNAK SZABADULNI A ROSSZKEDVÜKTŐL. A valódi depresszió súlyos betegség, ez a depresszió fogyasztási cikk. A történet majd egyszer majd MARKETINGBRAVÚRKÉNT szerepel a PR-tankönyvekben. A valódi depressziósok kevesen vannak, ők nem jelentek komoly piacot. Abban a pillanatban viszont, hogy összemosták a biológiai és a környezeti hatásokra kialakuló depressziótípusokat, LÉTREJÖTT EGY KIMERÍTHETETLEN VÁSÁRLÓRÉTEG. CSAK, MERT ELHITETIK VELÜK a rendelőkben és a médián keresztül, hogy az ő bajuk a depresszió, és ennek egyetlen kezelési módszere a gyógyszer. A tőke semmivel nem szemérmesebb a gyógyszerüzletágban, mint az alkoholiparban... pontosan tudják, hogy mekkora károkat okoznak az emberek egészségében... Ezeket a "depressziósokat" UGYANIS NEM GYÓGYSZERREL, HANEM pszihoterápiával lehet rendbehozni. És közben vagy nyolc oldalon meséli, hogyan hamisítják meg a gyógyszerkísérletek eredményeit, hogyan tájékoztatják félre az új gyógyszerekről az orvosokat, hogyan publikálnak - szaklapban is! - hamis eredményeket, hogy a gyógyszergyárak által finanszírozott kontrollok 3,6-szor jobb eredményeket mutatnak ki a független méréseknél, stb. Azt is körbejárja, hogy e gyógyszerek [független kísérletek szerint] nemhogy nem segítenek, nem hatásosak, de rögzítenek egy betegségtudatot, és evvel konzerválják a betegséget, valamint a gyógyszerfüggőséget [PIAC!]. Mellékhatásai károsak, például a májra, és növelik az öngyilkossági hajlamot. Figyelemreméltó. MOZGÓ VILÁG, 2004. októberi szám. 13:16 Hallom, a cikk miatt már többen tajtékozva betelefonáltak a szerkesztőségbe. De hogy válaszoljanak rá, egyikük se vállalta... ? 2004. okt. 15. péntek 07:41 Avval indult az egész, hogy a napokban a KAPOTT FÉNYKÉPEK-nél a családi fotók közül kidobtam vagy 15 portrémat. Nem mintha nem szeretném magamat látni, de valahogy jobb, ha csak a legjobbak. Ennek kapcsán a honlap főoldalán szemet szúrt, hogy túl nagy az egyébként kiváló fotó. Elkezdtem alakítgatni, s aztán átszóltam a másik szobába. És következett Miki fiam markáns korrektúrája. Mindig lehengerel és meggyőz, hogy ezek a ló betűk, meg az összkép. De szeretnék ilyen magabiztos lenni. Hálás vagyok neki. Hihetetlen, két ember együtt mennyivel gyorsabban gondolkodik. Legalábbis én. Tehát: a huszonnyolcezredik, legeslegutolsó átalakítás. És egy kedves vicc, illusztrációként született egy cikk mellé, ami azt taglalta, hogy ma már nem elég a végzettség, a papír, hanem a képességeket is fölmérik. A bejáratnál az a szöveg van: ARTISTA FELVÉTEL Jobb fönt pedig: SZEMÉLYZETI OSZTÁLY 13:15 Most jött Gábortól, és tetszik. Halálpontosan egyensúlyoz az igaz bánat, és az önirónia, a kint is vagyok, bent is vagyok között. Emberi. Tóth Krisztina ÓDA AZ ÖTVENES FÉRFIAKHOZ Hol vagytok ó, ti drága szerelmes férfiak, és hol van, hol van az írógépetek: hulló hajszállal és korpával volt tele a billentyűk között - milyen sötétben kattog a szívetek, hogy ez a vége most vagy ez a zúgó csend az út fele? Néztem háttal a tükörben a fenekem, mit mondjak, nem a régi, mégis iszonyúan kívánlak... ...Az ötvenes férfi mint lehullott nyárfalomb az úton, avar, mely lassan gyullad és kékes füsttel ég, de felsugárzik titkosan, mint kertben őszi tűz, és láthatatlan van jelen, álomban bányalég. ? 2004. okt. 16. szombat 21:41 A két unoka velem egy órára. Kingát (5 éves) tanítottam fotózni. Nehezen vette a bátorságot, hogy a keresőbe belekukucskáljon. Témának javasoltam a cicáját (anyja varrta). Hozta, beállította, eligazgatta, majd szaladt a két fogkeféért, hogy azok is. Ő nyomta meg a kioldózsinórt, majd az ölemben ülve, a monitort nézve vezényelte a képkivágást. ? 2004. okt. 17. vasárnap 22:07 Fáradozom a megoldhatatlanon, és nem eredménytelenül. Hogy a honlap teljes adatbázis maradjon, ugyanakkor könnyű vasárnapi ismerkedésre is alkalmas. Kijavítva visszaállítottam a képek-grafikák-fotóknál, újra 36 VÁLOGATOTT mindegyikük előtt. Ez így jó, és kényszerít is, a jövőben se szaporodjanak el. A fontosabb szövegeket lajstromokban félkövérré igazítottam. Megvan (legalábbis) két fokozat. Ha szubjektív is, eligazít valamennyire. Mellékes eredmény, hogy közben idei fotóim jelentősen följavultak, avval, hogy ma volt szemem hozzá, és negyvenet kidobtam közülük. Mindenki úgy csinál minőséget, ahogy tud. Hónapok óta viszketett. Figyelem, fontos kiállítás a Mű-Terem Galériában. Engem - egy beteg ember - autóval elvittek. 150 kép kb. a huszas évekkel bezárólag: "A magyar festészet rejtőzködő csodái - válogatás magyar magángyűjteményekből" Vannak nagyon jó munkák, Ziffer Sándor a nagy meglepetés. Gulácsy, Csontváry, ez édes Ferenczy, sokan. Van Rippl-Rónaitól egy olyan Piacsek bácsi, hogy biztos voltam benne, hogy hamisítvány, amúgy egész jó kép. De az előtérben e kislány keze, a félrecsúszott karja, az arcok megformálatlansága, középen a lombok unalmas ritmusa, a rendetlen kék kancsó középen, a bácsi túlripplrónais orra... úgyhogy elkértem a katalógust. Sajnos már Rippl életében is kiállították, nyoma van, Genthon István is látta, hát eredeti. Falk Miksa u. 30, pár házzal a Kieselbach Galériától. November 13-ig, minden nap 10-6 között. ? 2004. okt. 18. hétfő 09:09 Kértem, megkaptam a (pénteki) Tóth Krisztina vers kihagyott részét: mégis iszonyúan kívánlak, bárki légy, mindig te vagy csak, te drága negyvenéves férfi, aki lassan ötven leszel, a hátad érzi, elég rendesen őszülsz és ha mosolyogsz, látni hogy a szemfogaid rohadnak. Remegett a kezem, amikor eljöttél és a konyhában a kenyeret kentem. Remegett a kezed és később a hangod is a telefonban. Mert benne élsz te minden ronda nyakkendőtűben, egész átbökött életemben, minden légüres szerelmemben, lakásban, lépcsőházban, a szagokban. Ez aranyos, ahogy Juhász Gyula átrepül az égen. 20:49 Nincs jobb dolgom, úgy látszik. 1972-ben egy cikksorozatot írtam a lakásberendezésről, bútorok kiválasztásáról, falak színéről szobavilágításról a Nők Lapjának. Most azt gépeltettem be, s tettem be a publikációimhoz. Nem forradalmasítja a műfajt. A főszerkesztőnő morgott, hogy többet fizetek magának, mint Déry Tibornak, ugyanis saját ábrákkal illusztráltam a szövegeket. Fotósnak az akkor szintén fiatal, ma már nagyhírű Gadányi Gyurkát adták mellém. Akkoriban még Pentcon-six-gépekről beszélgettem vele. János kezembe adta Szabó Magda: Az ajtó - regényét. Nagyon bíztatott. Szabó? Mondjátok meg Zsófikának, azt harminc éve olvastam, olvasmányos volt. Azóta?! Megmaradt Szobotkának. A férjéről szólt; elfelejtettem. Ja, és volt a Bárány Boldizsár meg a Tündér Lala, csakugyan remek mesék, tényleg, el kéne olvasni, újra. Most közben nagyasszony lett, díjazott, talán, mert nő, és megöregedett, gondoltam. Regényt olvasni, tőle!? Amit sose szoktam, tegnap éjjel fél kettőig. Be is fejeztem, egy nap alatt. Nagyszerű. Halványan emlékeztet Márai A gyertyák csonkig égnek - feszített atmoszférájára. Egy fantasztikus erejű, igazi figurát teremt, teljes életűt. Életrajzi vonatkozások keretében. Így kezdődik: Ritkán álmodom. Ha mégis verejtékben fürödve riadok fel... Az én álmaim hajszálra egyforma, visszatérő látomások, én mindig ugyanazt az egyet álmodom. Állok a kapunkban a lépcsőház alján, és megpróbálom kinyitni a zárat. Kint az utcán mentőkocsi áll... ? 2004. okt. 19. kedd 09:53 II. János Pál pápa megválasztásnak 26. évfordulója... Ebből az alkalomból az orosz Alexandrov művészegyüttes tányérsapkás-egyenruhás férfikóristái léptek föl az egyházi államban. A 84 éves beteg pápa egészségügyi állapota miatt a szentszéki utódlás már egy évtizede nyílt beszédtéma. Ezen időszak alatt a pálya végét jósló jeles szakírók egy része eltávozott az élők sorából. (Népszabadság 04.10.18) Pár hete a szomszéd egy hatalmas televíziót hozott át nekünk. Mára Kata is belátta, hogy nélkülözhető. Épp jó méretű nálam éjjeliszekrénynek. Most a szoba felé fordítja fenekét, a deimpálos szellőzőlyukakkal. A képernyőt szégyenkezve éjjel leraktam a kuka mellé, vakartam a fejem, hisezn robbanékony. Elvitték. Remélem a tapasztalt kukások. Déry Tibor 110 éves. Sok művét elfeledtük már, de még nem tudjuk, megmarad-e valóban, amit számon tartunk még. Teszem: Niki, G. A. úr X-ben, néhány novella a Szerelem kötetből, Kiközösítő, Kedves Bópeer... Déry újsághírekből kidagadt kései kisregényei, szalon antiglobalista hordalékai eltűnnek majd a nagy művek árnyékában. Ha nem tévedek. (Népszabadság 04. 10. 18.) Téved, kedves Révész Sándor. Kihagyta az Ítélet nincs-et, és a Képzelt riport egy pop-fesztiválról-t. Ez előbbit nincs miért taglalni. Főmű. A második rejtettebb. A bibliai felhang zenéje, a történelmi áthallások a fasizmusra, ahogy hülyéskedik az égen vonuló gazella-formájú felhők leírásával... 11:59 Mintha most befejeztem: A/04/34. Műterem, záróra. 60x60 cm. Nem lehet keret nélkül. ? 2004. okt. 20. szerda 00:55 Láttam a Milleneumi Parkban ezt a Festészet Napja alkalmából kissé hevenyészve rendezett kiállítást. 5-6 jó kép van, Fischer Balázs a meglepetés. Vojnich, Nádor Tibor szokásosan jó. Fantasztikus kétszintes csarnok, gyönyörű térrel és gyönyörű természetes felülvilágítással. Megkerestem a felelős vezetőt, kikérdeztem. Idén az egész az Informatikai Minisztérium tulajdonába került, valami nagy-nagy tervük van vele, -Jövő Háza -, állandó kiállítás, már meg kellett volna csinálni, de csak másfél milliárd van meg a szükséges négymilliárdból. Rászánok néhány telefont, nem lehetne-e ott jövő októberre egy Országos Őszi Tárlatot összehozni, csak paravánok kellenének, meg szándék. Egyszer már sikerült. Igaz, talán először a Műcsarnok jöhetne szóba. Még Beke László regnálása idején a minisztérium mintha kötelezte is volna rá őket. Néhány telefon, hátha. Egy óra. Na, megyek vissza, aludni. 09:22 Ki fejti meg álmomat? Régi ismerősünk, a 130 kilós öregember, A. atya, koszosfehér, bő alsógatyában nagy kínnal föltornássza magát egy kétajtós ruhásszekrény szekrény tetejére, még segíteni is kell neki. S onnét kissé szégyenkezve lenyújt egy vízfoltos József és testvérei kötetet. Ma először uszodában. Nagyon jó. Kicsit a kamillás gőzben is, javallatra. Mára minden elég is volt. Pedig ? 6-kor a Tabán moziban feltétlen meg akarom nézni a Stalkert. Csak most vetítik, egyszer. Jegyelővétel: 3568-162. Nekem már van. Talan el tudok menni. Emlekszem amikor nalunk bemutattak a filmet 1979 ( ? ) ben. Tarkovszkij azota egyre aktualisabb - hulye szo - de kivancsi vagyok, hogy a mai fiatalok mit fognak fel belole, vizualisan nagyon eros, a szavak talan fontosabbak benne mint a tobbi Tarkovszkij filmben. 22:10 Uszodából hazafelé föladom. Ajánlva. NKÖM Hiller István Tisztelt Miniszter úr! Nemcsak a festők ügye. A befogadók számára is üdvös volt az a rendszer, hogy a szakma egésze, (pontosabban annak bezsűrizett része) egy-kétévenként bemutatkozott a Műcsarnokban. (Más hely erre nem alkalmas). Ez utoljára a Minisztérium döntése nyomán valósult meg 1997. májusában. Úgy vélem, helyénvaló lenne 2005. októberben egy Országos Őszi Tárlatot rendezni. Szívélyes üdvözlettel: VD. másolat: Műcsarnok igazgató ? 2004. okt. 21. csütörtök 19:28 Paula meghozta a gépelést, megmentette a gyakorlatilag már olvashatatlan szöveget. Volt, ahol nagyítót használt. Egy 78 oldalas kéziratom, magnólejegyzés, még 1978 januárból. Akkor hoztam össze néhány zebegényi diákomat, Szütsöt, és három és fél órát elemeztük Csontváry Éjszakai sétakocsikázás Athénban új holdnál - képét, képelemzési vázlatom alapján. Szerintem tanulságos szöveg. (Macinthos: ÍRÁSOK / NAPLÓ-ban, 1978. január.) Éjszaka már félálomban jutott eszembe, fölkászálódtam: most minden pillanatban meg lehet nézni a képet, vagy hatvan linket betettem a szövegbe. Utcai printelt plakát, aranyos: VÉDD A FÁKAT, EGYÉL HÓDOT! Az ÍRÁSOK tartalomjegyzékeit rendeztem, s ennek kapcsán a főoldal legaljára kitettem az aktuális oldalszámot is. Ma Paula gépelményével jócskán gyarapodott. 22:05 Deske! Addig bombázlak Berda-versekkel, míg egyet fel nem raksz: G. BERDA JÓZSEF: APÁM HALÁLA ELÉ Te már az esti gyertyák lobbanását köszöntöd, életem szomorú okozója - szelíd öreg! Megvénült gyermek lettél, mert úgy akartad apja légy a züllött költőnek, ki továbbcepeli elfáradt vágyaidat a süppedt utakon. - - Isten tüze mosolyogjon már benned: dadogó öreg! én összegombolyult öregem: kicsiny apám! Ó nem láthatod már te sem, mint rohan odakünn a kalászszagú Nyár - de lásd én még vigyázok, csüggedt virrasztó. - - Mégis nyugodj meg: téged nem szerethet a halál, a teljes vers Látod Gábor, tudsz te igazán jót is küldeni! ? 2004. okt. 22. péntek. 09.04. Evilági dolgaink. Mióta szelektív gyűjtés minálunk a konyhában; a romlékony (fölül) és a száraz (alatta) szétválasztva- Piszkei Papír rt., Lábatlan fx: 33/461-304 T. CÉG! Legutóbb egy éve Kecskeméten sikerült beszereznem terméküket. Hol lehet ezt Budapesten kapni? (A Moszkva térnél lakom.) 40 tekercset rögtön vennék. A termék: Közepes szemeteszsák (60 x 80 cm), 60 literes (fekete, és főleg a szokásosnál erősebb). Szívélyes üdvözlettel: Ádám szerint (netre rakás után 10 perccel reagált) a megoldás vagy az, hogy az ember nem szemetel, vagy: http://www.drpack.hu/pages_hu Ma este 9-kor Mészöly Miklós portréfilm a Tabán moziban. A ma is mellettem vetkőző Temesvári Péter dr. egyetemi magántanár cikke a mai Magyar Nemzetben jelent meg: CIVIL MEGJEGYZÉS A KUTATÁSRÓL. Lippényi Tivadar a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalból Pálinkás József akadémikus írására válaszolva ("Kutatás-fejlesztés: nincs szó szabotázsról"), rózsás képet próbál festeni a hazai kutatás-fejlesztés jelenéről. Eközben pontosan megfogalmazott kérdésekre nem ad választ. Nem egy irányba mutató, egymással nem összevethető (=mellébeszélő?) számadatai és érvei nem győzik meg a kutatás sorsát szívén viselő és azért aggódó olvasót. Elég, ha csak a hazai alapkutatások legfontosabb támogatási formájának, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramoknak (OTKA) állami támogatására vetünk egy pillantást. Az OTKA 2002 és 2003-as évi 6,7 milliárd forintos költségvetési támogatásából 2004-ben 1,266 milliárd forintot zároltak. Ez az OTKA támogatásának összesen 35%-os csökkenését eredményezte. Folyamatban lévő kutatások százainak már korábban megkötött szerződéseit kellett felbontani és redukált összeggel újra kötni. A jelenlegi, 2005-re vonatkozó költségvetési tervezetben is mindössze 5,7 milliárd szerepel az OTKA támogatására. Igy a kutatási pályázatokra fordítható összegeken kívül drasztikusan csökkent a... Még egy adat: az elmúlt 10-15 évben mintegy 22000 magyar kutató hagyta el munkahelyét A cikkből kiderül, ismeri a témát, zsűrielnöke volt az OTKA pályázatoknak. Kata munkái is rövidültek egy elutasítás következtében. ? 2004. okt. 23. szombat 09:13 A feladat: amikor a hosszú forró zuhany után hidegre váltok, továbbra is olyan álmatagon és lomhán mozogni, mintha-- Évek óta játszom ezt. Ilyenkor mindig óvatosan fogalmazok, tehát: ezt ma fejeztem be, remélem / talán / valószínűleg: A/04/30 Érzelmes műterem 60x60, persze, ez is. Lehet, hogy ez meg túl érzelmes kép, vagyishogy édeskés, most mégis szinte felhőtlenül örülök neki, annyira reménytelen volt, hetekig. Komoly fegyelmi gyakorlat volt, hogy ne dobjam a szemétbe. (Még oda kerülhet.) Többen szóltak. Igaz. A Műterem, záróra (A/04/34), a (fentebbi) kép címe azt sugallhatta, hogy jelzem, meg fogok halni. Félreértettek. Mert ez ugyan igaz, de... Vagyis, hogy a cím melodramatikusra sikeredett. Visszavonom. A három kopogós fekete vonal gondolkodását akartam volna evvel leképezni. Legyen akkor Műterem, kijelentő mondat (A/04/34). ? 2004. okt. 24. vasárnap 18:26 Ezt betettem most az IRÁSOK-hoz, a NAPLÓ-ba. túljutottam a festés - építés problémán tavaly óta, és azt hiszem - ez meg is látszik a munkámon. 1963.12. (másodéves belsőépítész) jutott a halál. megint festenék 64.11. lassan lemondok róla (aligha vagyok tehetséges) 65.10. újra elkezdem 66.9. és folytatom 67.5. grafika jól, festés kínlódva megy 68.5. és az első kiállítás 70.1. és a festés kínlódva megy... 70.5. és nem kínlódva megy 71.1. és megint és mindig kínlódva megy. de megy. 77.12. 19:21 2000 folyóirat, októberi szám, második cikke: "Hát szerkesszen nektek lapot az a bagolati taknyos Szűz Mária" Beszélgetés a kultúrafinanszírozásról (A címbeli idézet kiemelve Szüts barátom mondataiból.) Ennek kapcsán e-mail váltásunk: Hova szálltál el, szerkesztő úr, hogy le mertél írni egy ilyen sort, hogy taknyos Szűz Mária? (Ha ez valahol egy népi formula is:) Léha. 21:21 Ma ezt festettem. Be. Délután hoztam föl a pincéből. (Kidobták. Már régen kiszúrtam magamnak.) Nagyon erősen megépített konyhaasztal. Gyúródeszka is van benne. Csak a lábaiból kellett 15 centit levenni. Meg farosttal lefedni; egy régi képemmel. A kompjuter - szkenner alá. ? 2004. okt. 25. hétfő 08:52 Bagola, Bagolasánc: Nagykanizsához csatolt község (1981) Zala m.-ben, a várostól 5 km-re D-DK-re. Lakos: 951(1910), 353 (1980). A középkorban területén két falu feküdt: Bagolya és Kisfalud. Bagolya első írásos említésekor (1294) egyházas hely. A Gyovad nemzetség birtoka volt... - - - - Van egy Bagola nevű falu, melynek határában évszázada áll egy Mária szobor; kikezdte az idő, a fagy az eső: a lecsorgó hólé... Ezt hívja a környékbeli nép a bagolai taknyos Szűz Máriának. 12:46 Ez Gábor ajándéka, mindnyájunknak, ezentúl ki-ki (majdnem) annyi szép verset, amennyit csak. A teljes Nyugat, mindenestől, szerző, stb. szerinti keresőkkel: http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm 22:13 Mára így néz ki a tegnapi konyhaasztal. A PC és a printer is alulra került, a szkenner fönt maradt. Az asztalkávát csak kissé kellett egy szakaszon kivágni, hogy szerelésnél a PC- t hátulról is ki lehessen húzni. Bocs, tudom, hogy a kép túl nagy. De így olvasható. ? 2004. okt. 26. kedd 11:06 Legkedvesebb (40 éves) viccem: NOSZTALGIA Az ősköd volt az igazi! Csütörtök este fél hétkor Tóth Krisztina előadóestje a budavári Ludwig Múzeumban. Megyek. Szeretném élőben látni. Még egy kép. Műteremajtómról leszereltem a húsz éves szigetelést, erre most önerőből sarkig kitárulkozik. Én ugyan vendégbarát vagyok. Segíteni kellett a helyzeten. Este séta a környéken, kisméretű utcakőért. (Ugyan van már kettő, de azokat féltem.) ? 2004. okt. 27. szerda. 18:44 Az ember született önigazoló lény. Szóval, nem azért mondom, de ez a (JÓ!) kép szerintem itt nem mutat semmit, pedig. Ma fejeztem be. A/04/11, a címe nem jó, azt még majd ki kell találni. 80 x 80-as. ? 2004. okt. 28. csütörtök 09:31 E-mailt kaptam. Kedves Váli, Lehet, hogy butaság - akkor kérem ne rejtse véka alá-, de eszembe jutott valami. Említette, hogy az "1999 Utolsó műterme" c. kép Magának is fontos, a címe nem különösebben. Ezért megfordult a fejemben, hogy nem volna-e mód arra, hogy ez a nagyon jó kép egyfajta korlátozott, de azért érvényes halhatatlanságot adna a mamámnak, aki a közelmúltban halt meg. És akkor, aki látja a regiszterben vagy majd kiállításon, a tulajdonosa lesz stb., az tudná, hogy a kép magára vállalt egy olyan feladatot (küldetésfélét), amire csak az olyan mű képes, amely nélkülöz minden kacérságot és amely valahogy mégis ismer egyfajta "szófukar" intimitást is, annak a tudását, hogy kapcsolatot tart fenn a számára eviláginak számító(nekünk) túlvilággal. Üdv: G. Miért ne lehetne?! Egy igaz(i) gondolat. Tehát: A kép eddigi címe: "1999 utolsó műterme" És az új: "Műterem László Vera emlékére (A/99/38)" olaj, farost, 31 x 49,3 cm 1999-2002 21:14 Fölmentem fél hétre a költő estjére, a Ludwig múzeumba. Evvel a levéllel a zsebemben: Kedves Tóth Krisztina! (Nem biztos, hogy sikerül találkoznunk, és élőszóban el tudom mondani:) Alighanem legújabb olvasója vagyok, pár hete ismertem meg verseit. Az infó a Lukács uszoda zuhanyozójából jött. Öröm. Azóta több munkáját föltettem a honlapomra. Legutóbbi kötetét megszereztem. Üzleti ajánlat. Ha korábbi verseihez valami módon hozzájutok (golyóstoll, piros ceruzával lemásolja, elrontott dedikációjú kötetek, print stb.) egy olajképet választhat műtermemben. (Neten sok mindent megtaláltunk, dehát-) Persze lehet, hogy tök rossz boltot csinál. Úgyhogy javaslom: tájékozódjék. Minden festményem rajta van a honlapomon. Ha úgy gondolja: egy e-mail... Örülök, hogy összefutottam a Maga dolgaival. Már a műsor előtt, hogy bemutatkoztam, kaptam egy kötetet. Amit aztán kiloptak a kabátzsebemből. Az estnek voltak nagyszerű percei. Amúgy én csak lassabban tudok befogadni művet, olvasnom kell. Sziporkázóan tündéri gyerekversek. Még sehol sem publikálva. Háromszoros nagyapa vagyok. ? 2004. okt. 29. péntek 05:17 Még egy ajánlat, ínyenceknek. Ínyenceknek, mert nem az első vonal. De sok érték. Vörös Géza (1897-1957) kiállítása. Egy kis Márfy, aztán Bene Géza, a kedves Berény Róbert, ez meg itt, ugye, Utrillo. Nem ismertem, nem szerepelt belső múzeumomban, kötni se tudtam senkihez. Néha egy-egy aukciós katalógus. Ez az anyag jó keresztmetszetet ad, sok a múzeumból kölcsönzött. A Haas Galéria kedvesen intim, félemeleti bemutatótermében, a kapun úgy kell csöngetni. A Kieselbach Galériától tán harmadik ház: Falk Miksa utca 13. November 13-ig lehet megnézni. 12:25 Újra 1200 méter. És negyedik hete koszt fél adag, vagy még annyi se. Újra embernek érzem magam. ? 2004. okt. 30. szombat 17:19 E-mail váltás Le Meux; J.-vel. - Miért eszel fél adagot? - Játszom. 30 éve egyszer sikerült pár hónapot koplalnom, elkezdtem fázni, akkor hagytam abba. Azóta párszor próbáltam, nem ment. Most az az ürügy, hogy kicsit le akarok fogyni. (Már hat lement.) De ami inkább érdekel: az étkezés hihetetlen fölértékelődése. Nem is az édesség hiányzik, mint a napközbeni -valamit éppen bekapok. Csak egy szelet sajtocskát. De az nagyon. És ez érdekes. Egész nap a programozó alá dolgoztam, talán most majd elkezdi a munkát. ---fest / graf / fotó-nál az adatoszlopok: 01. fájlnév 02. opuszszám 03. mű címe 04. technika 05. hordozóanyag 06. méret 07. szereplésnapló kódszáma, linkként 08. periódus (tanulóévek, stb.) 09. mikor készült 10. hol készült 11. repró 12. a mű státusa: magántulajdonban 13. a mű státusa: köztulajdonban 14. a mű státusa: a művész tulajdonában - a mű státusa: // lappang // letét // ezeket kifelejtettem 15. a mű státusa: megsemmisítve 16. tulaj index ** 17. tulaj neve 18. tulaj. telefon ** 19. tulaj e-mail: van** 20. tulaj város 21. tulaj utca ** 22. tulaj irányítószám ** 23. tulaj megjegyzés** 24. üres tartalékoszlop 25. üres tartalékoszlop ** ** = titkosított oszlopok, továbbra is csak jelszóval. Stb. ? 2004. okt. 31. vasárnap 05:11 Este a vekkert gondosan vissza, de rádióvezérelt, így magamagát is átállította, és 4:23-kor keltett, becsületesen. Nem mondtam, hogy Tóth Krisztával Karafiáth Orsolya beszélgetett a Ludwig Múzeumban. [Itt egy elmélkedés következett a női szépségről. Föleslegesen. Kihúztam. Nov. 02.] Mondják, nagyon jól ír, ő is, Gábor már talált: Egy reggel (jó alapos) átgondolása 1. Szín „Többé nem hagylak magadra...“ - részlet az esti párbeszédből - Nincs este sem, ha nem volt délután. Milyen napszakban érhettünk haza? A felborult két konyhaszék között saját helyet foglalt az éjszaka. Bár hozzám jött, ő lett szállásadóm. Csak nézni azt, kit alszik éppen át. Hallgatni, mint a kályha hangjait, befűtve egy elképzelt, jobb szobát. A bűntudat, hogy nincsen ébredés, eléri, hogy rögtön reggel legyen. S míg szótlanul, kapkodva öltözik, veszítek egy napot. Elengedem. 2. Fonák „Hívjál már egy taxit, bazmeg!“ – részlet a másnapi párbeszédből – Lassacskán lélegezni sem merek, csak meghúzódom észrevétlenül. Várok, míg a belső vihar csitul, s kezébe gyilkos tárgy már nem kerül. A helyzet most több, mint reménytelen: föl sem kel, máris rátölt egy kicsit. Vekker helyett hamis halál-metál – morog, nem érti miért nincs több cigink. Az ajtóban még lesz egy búcsúcsók. Viszlát, kicsim – köszön kedélyesen. Ebben már nincs felhang, se kedv, se gúny. Mi visszatartott, most elengedem Ez nagyon emberi. 17:01 Egészségprogramot játszom, ennek keretében a Lukácsban minden reggel ÉHGYOMORRA négy deci meleg gyógyvíz a zuhanyozó melletti csapból. Ehhez egy hordozható és törhetetlen pohár kellett. Alul az ujjammal zárom. Ugyanis kettős funkció: itthon gyógyvíztölcsér. 20:05 Ma is egy fél napot dolgoztam rajta. Tegnap színházban, amikor nem volt nagyon sötét, ott is ezt írtam: két és fél oldal utasítás a programozónak. Leírva most már milyen egyszerű az egész. Így kezdődik: A CÉL: Számomra: egyszer kelljen egy adatot beírnom. Most 3-4 helyre. És ugyanez a webre még egyszer [...] Ez hosszadalmas, sok hibalehetőséggel. A néző felé: Képnézés: többféle keresés, és mindez egy helyről: // válogatott művek / időrendben / tulajdonos szerint / cím szerint // okt: 884 116. levél J.-nek, Le-Meux váliNEWS 2004. NOVEMBER ? 2004. nov. 1. hétfő 12:13 Tudtam én; ugye, ugye milyen jó, ha az ember takarékoskodik az utcaköveivel. Most ez mentett meg a további kattogástól, fűrészgépékszíjnyivákolástól. A földre került potyadékokat pedig becsomagoltam az onokáknak. Hátha. Megint megváltozott a világnézetem. A legtöbb nagy képemhez most (mégis) széles keret. Ennek persze előzménye van. Minap a zuhanyozóban megdorgáltak, hogy lehetett ilyen rossz képet beadni a Festészet Napja - kiállításra?! - Könyörgöm, mértékadó barátaim szerint idei legjobb képem! - Milyen lehet akkor a többi?! Szégyenkezve kullogtam át az öltözőbe. Ugyanis igaza volt az ezredes úrnak. Az A/04/16-os, 80 centis képem ott, a sarokban, gyenge világításban, két másik munka között, igencsak környezetbarátnak, tényleg jellegtelen-sápadtkának hatott. Noha. De majd most. Ugyanazt találtam ki, amit először 1971 decemberben, az Ernst Múzeumban, ahol a Siena-Párizs... képemmel volt baj. ? 2004. nov. 2. kedd 21:45 Karafiáth Orsolya (1976-) kötetbemutató estje a Spinoza Házban. Ami egy kávéházféle lehet. Ott voltam, kedves este volt. A kötet: CaféX, megvettem. Kíváncsian várom. (Grafikája nem ízlésem szerint van.) ? 2004. nov. 3. szerda 12:34 Holnap, csütörtök este 6-kor a Ludwig Múzeumban Lakner László életmű-kiállítás megnyitója. Nyugtalanul várom, számomra nagy a tét. Lakner volt a nagy korosztályában, első a csapatban. Fontos képek. Aztán elkezdett távolodni attól az ideától, amit én képtől várok. Munkái (számomra) egyre inkább gondolati idézetek lettek. Egy kétméteres megfestett subára emlékszem. Valami szürke körformátumú vietnami háború témára, mintha megkettőzve a kép egymás alatt. (Miért?) Láttam a Dorottya utcai kiállításán a rózsát ábrázoló képeit, s a bejárattal szemben a mennyezetről aláomló, virágot idéző vörös drapériát, harmatcseppeket megjelenítő villanykörtékkel meghintve. Úgy mondják, ez miatt haragudott meg rá Aczél György. S hogy emiatt disszidált a művész Németországba, merthogy itthon nem lehet. Fanyar emlék, minden összetevőjében. Aztán most vagy 15 éve a Műcsarnokban egy háromméteres vászna, Isa pour... ez volt ráírva. Rettenetesen jó kép volt. Később láttam a Nemzeti Galéria raktárfolyosója falán, tehát szerencsére haza került. Életmű kiállítás. Holnap minden kiderül. ? 2004. nov. 4. csütörtök 09:00 J.!, küldök nektek valamit, most szedtem elő. Szóba került Andráséknál, hát reggel elővettem a naplómból változatait, kicsit lepucolva begépeltem. Szeretem a gondolkodását. A KERESZTÉNY ALÁZATOSSÁG LITÁNIÁJA [...] A KÍVÁNSÁGTÓL, HOGY - gazdag legyek, MENTS MEG URAM MINKET! - becsüljenek, - szeressenek, - népszerű legyek, - tiszteljenek, - kitüntessenek, - megdicsérjenek, - tanácsomat kérjék, - kímélettel legyenek hozzám [...] A FÉLELEMTŐL, HOGY - megaláznak, MENTS MEG URAM MINKET! - visszautasítnak, - ellentmondanak, - lebecsülnek, - elfelejtenek, - meggyanúsítanak, - megrágalmaznak [...] ENGEDD JÉZUS AKARNOM, HOGY ELÖLJÁRÓIMBAN ISTEN KÜLDÖTTEIT LÁSSAM... (A teljes szöveg) (Ide tartozik, hogy minden nap imádkozunk Gyurcsányért és csapatáért...) Tanulságos, nem?! 20:03 Megvolt a Lakner-megnyitó. Másfél órát nézegettem, két szint, a legkorábbi művekből is volt néhány. Nem isa pour, hanem isa pur és a Saigon kép nem szürke, hanem barna és kék, és egymás mellett vannak. Számomra eldőlt a harminc éves kérdés. Olyan az életműve, mint most az arca, az arcvonásai. ? 2004. nov. 5. péntek 22:15 Április óta várom ezt a levelet! Ünnep. Ez a visszaigazolás ma este, 20:05-kor jött. Elsőként az országban. Miért csinálnék úgy, mintha nem lenne nagyon fontos számomra, nem örülnék nagyon?! From: [Országos Széchényi Könyvtár] To: Cc: "Váli Dezső" Subject: DESKE.HU domain atvetele Date: 2004. november 5. 20:05 Tisztelt C3! Váli Dezső ajándékozó levelével domainját 2004. szeptember 27-én az OSZK-nak ajándékozta. Kérjük az adatlapon a változtatást bejegyezni. A domain: http://deske.hu Az új tulajdonos neve: Országos Széchényi Könyvtár Az adminisztratív kapcsolattartó személy neve: M. I. Üdvözlettel M. I. Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtár Osztály 1827 Budapest, Budavári Palota F épület, 320/D. sz. URL: http://mek.oszk.hu ? 2004. nov. 8. hétfő 09:19 Dezső! Gratulálok a deske.hu domain átvételéhez. Átadom a szót Berzsenyinek: OSZTÁLYRÉSZEM Partra szállottam. Levonom vitorlám. A szelek mérgét nemesen kiálltam. Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben Izzada orcám. Béke már részem: lekötöm hajómat, Semmi tündérkép soha fel nem oldja. Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe A heves ifjút! Bár nem oly gazdag mezeim határa Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissza, S nem ragyog szentelt ligetek homályin Tíburi forrás: Van kies szőlőm, van arany kalásszal Biztató földem: szeretett Szabadság Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől Kérjek e többet?..... Üdvözöl, további jó képeket kíván: G. Reggeli öltözésnél Csaba meséli, negyven éve nekik a Közgázon volt egy ilyen tantárgyuk, hogy TERVSZERŰSÉG ÉS ARÁNYOSSÁG. Nagyszerű gondolat. Kata ugyan erre azt mondja a reggelinél, hogy ez témakörök szerint, alfejezetként tárgyalandó. De nem! De sőt! (idézet Várady Szabolcstól) Jónak tartom ezt a kiemelést, egyik legfontosabb (fiatalkori?) megtanulandó. De szeretném ezt tanulni, vagy legalább tanítani! Mint az ötlet, hogy Szilágyi tanár úr esztétikán tartott ilyen címmel egy nagyon fontos előadást, hogy KONTINUITÁS ÉS DISZKONTINUITÁS. Három képet ugyan befejeztem, de nincs időm megmutatni, a lányomhoz megyek; polcépítés. Dél: a faltól-falig könyvespolc kész. 22:01 Kissé szégyenkezve, de most - pár hét után - visszatettem a (nem általam készített) ŐRZÖTT CSALÁDI FOTÓK-hoz vagy 15 rólam készült fényképet. (Nem tudtam ellenállni magamnak.) Főleg riporteri munkák. Ettől a fejezet újra fejnehéz lett, hiszen a família tagjait főleg én fotóztam, azok pedig nálam, a FOTÓK-nál vannak besorolva. ? 2004. nov. 9. kedd 05:21 Fontos kiállítás nyílik az MNG-ben csütörtök délután. Egy eddig rejtett magyar magángyűjteményből, Rippltől Vajda Lajosig 60 magyar rajz. Gombosi György művészettörténész hagyatékából. (Az ő munkája az Új magyar rajzművészet összefoglaló kötet.) A III. emeleti kamarateremben. Március 31-ig lesz nyitva. 09:44 Harmadszor kezdek neki, de megvan. Már a mellettem vetkőző orvosnak is megcsináltam. Illyés saját verseit mondja. Iskolásan, néha eltévesztve, kántálva, a sorok végén lelkiismeretesen meg-megállva. Nagyerejű. Most két CD-t csináltam belőle, két forrást fölhasználva. Van a PC-nek ill. a CD lejátszónak egy zenehallgatás szempontjából átkozott gombja, a RANDOM. De ha az ember munka közben órákig Illyést hallgat, akkor nagyon jó. 10:08 Kedves Váli! Kissé talányos a Lakner életmű minősítése (olyan, mint az arca most, stb.) ?? Kedves G.! Nem válaszolok. ? 2004. nov. 10. szerda 09:43 A jövő héten megjelenő 2000 folyóirat vezércikke megint Szütsre van kiosztva. Fölolvasta, az első sorok már megvoltak. Hogy elektronikus világba szakadva el fognak minket önteni fotóink milliárdjai. Hogy nem szelektálunk, és a szeméthegyben elvész az érték is. Beszéltünk róla, hogy tulajdonképpen ez a fenyegető tragédia a tervezett össznemzeti Digitális Archívumra is vonatkozik. Mondom neki, a fényképtéma négy mondat, ez a fontosabb! Hogy ez egy önfölfaló szörnyeteg lesz. Azt mondja, ő mindig a helyi döntések híve volt, vagyis a mű készülése helyén kell(ene) archiválni, mármint a javát. Igen, ez a megoldás. Tíz éve egy ÉS-cikkel sikerült megakadályoznunk egy gyenge aradi emlékmű fölállítását a Várpalota kellős közepén. Hátha. Ez az intézmény rettenetesen sokba kerülne, ami nem lenne baj, ha. De a nap 24 órájában minden rádiómondatot, minden adón minden TV-percet, minden filmet, stb. meg akarna őrizni. Minek?! Mert senki nem vállalja a felelősséget, szelektálni?! Jó cikk lesz. Én már olvastam. 10:08 Kedves I.! Köszönöm a küldeményt! A verseket eddig egyszer elolvastam. És eszembe jut az a feszengő kényszeresség, amikor itthon képeimet nézik, hogy mit is mondjanak most, mert ők nem értenek hozzá, nekik tetszik, vagy nem, stb. És bíztatom őket, hogy nem osztályozás a feladat, ez nem tatai brikett, vagy számtanlecke. Használni kell, fogyasztani. szívélyes üdv.: d. Örömmel nézegetek gombolyaggal játszó kismacskát is, olajban. Ha gyatrán van megfestve, is. Mindig ad valamit. Jó, persze; József Attila többet. 17:12 Evvel az A/04/20-assal így állok most. A keret itt nem ünnepi ruha. Abban festem. ? 2004. nov. 11. csütörtök 09:47 Most kaptam barátomtól; Gábortól, barátomról, Déryről. A netről vette le: Nádor Tamás: Tartottam tőle. Tudtam, csípős a nyelve, megsemmisíti azt, aki butaságokat kérdez tőle... Kérdezni kellene rendesen, noha ez a nemrég börtönjárt ember nyilvánvalóan fütyül a magas esztétikára... De azért tárcsázok, beszélünk, kötélnek áll. Ismerői azt mondják: a cella sem szürkíthette el benne a hiúságot... Pasarét, szokásos gyors lélegzet, csöngetés... -- Most jöttem vissza. Odaát voltam. Aludtam. A magamfajta vénember ebéd után egy kis próbát vesz a halálból. Nekikezdhetünk... S bár korábban még sosem találkoztunk, beszélgetünk, mintha tegnap hagytuk volna abba... -- Majd' minden írásom megjelent. De különben is, mostanában gáláns velem a hatalom: ha rossz fát tennék a tűzre, megkímél attól, hogy magamat bajba sodorjam. És hát nyolcvanegy, nyolcvankét, de az is lehet, hogy nyolcvanhárom éves vagyok. Ennyi idős korában ezt már nem tudhatja pontosan az ember. Interjú-jóváhagyás (Déry egy betűt sem javít), kéziratleadás -- ahogy az már lenni szokott. Másnap a szerkesztő tajtékozva telefonál: -- Hogyan képzelitek! Mi az, hogy "hatalom"! Kire gondoltok, mire céloztok?! Elegünk van a Déry Tiborokból, örüljön, hogy kijöhetett, úgy látszik, még most is zárkában lenne a helye! Hívd fel, és mondd meg neki: húzza ki ezt a szót!... "Írják azt, hogy "mostanában gálánsak velem". De mert sokat töprengtem a megoldáson, szíveskedjenek kétezer forint honoráriumot címemre átutalni. Üdvözlettel: D. T."... 11:51 Ez megint az A/04/20. Egész délelőtt szorgalmasan dolgoztam. És ez meg is látszik rajta! Jelentősen rosszabb lett. Megint. Nem kell valakinek farost-árban? 20:59 Délután folytattam, a kép haldoklik. Vagy nem. Meglátjuk. Ma CD-n megküldték a Széchényi Könyvtárból hét régi cikkemet. 4700 forintért szkennelték be nekem. Lakberendezési tanácsok a Nők Lapjába. Most a nemrég begépelt szövegek mellett eredetijük is megnézhető, a tipográfiával, Gadányi színes fotóival. Így kerek. Mindenféle formátum-átalakításokra volt szükség, eltelt vele a délután. Mutatom, pld.: Színek harmóniája az 1972. 21. számból. (A többi cikk, illetve macintoshon: ÍRÁSOK / PUBLIKÁCIÓK / az 1972-es dátumnál.) Loptam az ötletet. Nálunk (is) megszűnt a kismosás utáni asszonygyötrő zoknipárosítás. ? 2004. nov. 12. péntek 11:05 Énnekem minden sikerül. ---Újra látom a hasamtól a tökömet, hogy lement nyolc kiló. Az órám átfordul a csuklómon. ---A gyógyvíz, amit reggelente a félbevágott flakonból iszom, már kevésbé púderízű, hogy az eszközt almaecetben áztattam. ---Harmadjára sikerült az Illyés-szaval CD-t zajmentesre megírnom. ---Új csillárt építettem a műteremben, látom az ingeimet a polcon. ---Két álom között rájöttem, hogy lehet egy fájlba raknom ezt az ötoldalas 1992-es Mester Ildikó-interjút. ---Mért pont ennek a nyomorult képnek kéne sikerülnie?! Pedig már a kerete is megvan. 12:21 Az ember - ugye - végveszélyben nem válogat az eszközök között. Belekapaszkodik, ami a keze ügyébe kerül. A párizsi kékbe. Pechére. 13:16 A kék reménytelen. Erre szokta Szüts mondani, hogy mi van, kiömlött a tinta? Akkor bele egy kis sárga lazúrt. Na, most mintha. ? 2004. nov. 13. szombat 19:53 Ez megvan. A két Illyés-lemezem tartalmát sikerült a képernyőről levenni, ilyenformán megvan a tartalomjegyzék is. Az 1. lemezen 6.-os verset tévedésből kétszer vettem föl. Ha valakinek kell, szívesen lemásolom. (a két lemezt, vagy egy-egy részletét) (a LAT= Latinovits) ? 2004. nov. 14. vasárnap 06:12 Megnéztem a Nemzeti Galéria most nyílt harmadik emeleti kamara- rajzkiállítását. No, nem kell főművekre gondolni. De megér egy félórát. Gombosi úr főleg az aktrajzokat kedvelte. Kernstocktól Derkovitsig. Kmetty, egy édes kis Egry, Vaszary, Rippl, végül is mindenki itt van. És ez utóbbinál azért meg kell állnom. Tollal, pár gyors vonallal hevenyészve fölhordott kroki, ahogy átlépve mindenen és mindenkin, magához rántja a tekintetet. Istenem, micsoda tehetség. Igen, dühös vagyok rá, hogy az idő haladtával egyre inkább a könnyebb utat választotta. Miki szólt, ma nézi meg. Figyelmeztettem, csak alázatos figyelemmel, szeretettel szólal meg az anyag. Ahogy elsőre fölényesen átfutottam rajta, semmitmondó volt. 17:14 Marci -nyugdíjas nagyvállalati igazgató - olvasott egy Friedrich Nietzsche verset, öltözködés közben mesélte. És hogy nagyszerű fordítása is van. Nietzsche? Nocsak. Hozzad már el, légy szíves! VEREINSAMT DIE KRÄCHEN SCHREIN UND ZIEHEN SCHWIRREN FLUG ZUR STADT: BALD WIRD ES SCHEIN - WOHL DEM, DER JETZT NOCH HEIMAT HAT! itt közben hét versszak, majd a legutolsó sor: WEH DEM, DER KEINE HEIMAT HAT! Ezeket a fordításokat a kedvemért kutatta föl: ELHAGYATVA A varjúraj Város felé surrog tova Hó lesz hamar Boldog, kinek van otthona - - - Jaj, kinek nincsen otthona! Képes Géza Ugyanez Szabó Lőrincnél: ELÁRVULTAN Varjak. Hahó! Mind város felé kavarog! Indúl a hó - Örűlj, ha van még otthonod! Szíved szorong, s bámulsz, vissza, rég, s mily merőn! Kellett, bolond, világgá futnod télidőn? - - - Varjak. Hahó! Mind város felé kanyarog: Indúl a hó - Jaj neked, ha nincs otthonod! És egy nem tudja ki - fordító, talán Babits?, ő ezt szereti. Mert itt a WOHL DEM és a WEH DEM szintén egymáshoz idomuló szavakkal; - JÓ és JAJ - van kifejezve: Jó, kinek van még otthona! Jaj, kinek nincsen otthona! ? 2004. nov. 15. hétfő 11:45 Már húsz évesen úgy tartottam, egy bentlakásos házimasszőr az elsődleges; fontosabb, mint a magántitkár. Ez nem jött össze. Sok év tűnődés után, kizárásos alapon, egyetlen megoldás maradt: az olyannyira kívánatos időnkénti hátmasszázsomat - egyéb lehetőség nem lévén - a gravitációval karöltve enmagamnak kell megoldanom. Tegnap reggel még óriástepsiben fölhalmozott folyami kavicsokkal, vagy hulladék női cipő magassarkokkal, esetleg kisméretű májkrém konzervekkel képzeltem a dolgot megvalósíthatónak. Talán gipszkiöntéssel rögzítve a halmazt, hogy csak a dudorok látsszanak ki. Aztán ide egyszerűsödött: egy farács. Hanyattfekve néhány percet fetrengek rajta. Minden izmot kellemesen megnyomorgat. A tervezésnek volt egy lutri fázisa. A jógik felfekvési felülete 0 %, (ha a szögek hegyének össz-négyzetcentiméterét annyinak tekintjük), míg a balesetesek vízágya 100 %. Én ezt 33%-ra lőttem be, megfelelő lett. Önkény Eztetés: két réteg pokróccal felpuhítva. (Ha értenék az elektromotorokhoz, és tudnék fémmegmunkálni, egy himbaszerű szerkezet is szóba jöhetett volna. Vízszintesen sorolt baltanyelek emelődnek, minden második, majd lesüllyedve a lentlévőkkel váltják egymást. Míg én rajtuk fekszem.) 12:01 Egy nyugdíjasnak mindenre van ideje. Csavarszortírozás. Mert eddig csak ilyen henyén: KIS FACSAVAR - NAGY FACSAVAR. De hol végződik a kicsi?! Na de most. Ha elkészültem vele, összeöntöm, és kezdem elölről. Nyugdíjaslét. 16:27 E-mail: 30 éves mérnök vagyok. Másfél éve ismertem meg a honlapját. Szeretném megköszönni, és én is ajándékoznék valamit. Kedvenc XX. századi amerikai író-költőm, Charles Bukowski egy versét. Bukowski a társadalom peremén élt, alkalmi munkából hánykódott az amerikai nagyvárosok olcsó bérlakásaiban. Alkoholproblémával és könnyű nőkkel, kocsmai verekedésekkel és letartóztatásokkal, lóversenyszenvedéllyel. 1994-ben, 74 évesen hunyt el. [...] Charles Bukowski: MIRACLE MAN in this neighborhood about 4 blocks north and 2 south sits a small house paint peeling and weeds growing in the front yard and all around this house are other houses with perfect green lawns trimmed hedges flowers and polished autos sitting in the drives. "I like this guy," I tell my woman. "I'd sure like to see him, you know, see what he looks like." "I've seen him," says my woman. "yeah? yeah? how? when?" "twice. and each time it was the same. he was just sitting in his window and he had his hat on and pulled down low over his eyes." "beautiful," I say, "beautiful." I keep driving by hoping to see him for myself but I never do. anyhow, for me he's the salvation of this neighborhood. it's when people are all the same that everything gets named and useless and here's this saint without a name. Barátaim számára lefordítottam: CSODAFICKÓ a szomszédságban 4 saroknyira északra és kettőre délre áll egy kis ház felpöndörödik a festék és gaz nő az elő- kertben és körbeveszik más házak tökéletes zöld pázsittal nyesett sövényekkel virágokkal és a behajtókon álló kiglancolt autókkal. "bírom ezt a fickót," mondom asszonyomnak. "tudod, kimondottan szeretném látni őt, látni, hogy néz ki." "én már láttam," mondja asszonyom. "komoly? komoly? hogyan? mikor?" "kétszer. és mindkétszer ugyanaz volt. csak ücsörgött az ablakában és a kalapját jó mélyen a szemébe húzta." " gyönyörű," mondom gyönyörű." mindig elhajtok arra, remélve hogy meglátom őt én is de sosem sikerül. mindenesetre, számomra ő a környék üdvözülése. amikor az emberek mind egyformák akkor válik minden nevesítetté és hasztalanná és itt ez a szent név nélkül. Ez jó. Azt hiszem, nagyon jó a fordítás is. ? 2004. nov. 16. kedd 17:14 Ma 11-kor Holokauszt a magyar képzőművészetben - kiállítás nyílt a Dohány utcai Zsidó Múzeumban. Barátom, S. Nagy Kata rendezte. Megnyitja a Bíboros Hercegprímás és Schőner Alfréd főrabbi. Nemcsak a kiállítás, már a Múzeum alapkoncepciója is problematikus számomra (kivéve a kegytárgyakat.) Vagy akkor legyen Református Szobrászok Múzeuma is. Ők más emberek? Minek gettósítani. Nőfestők és orvosírók. Elmentem a megnyitóra, vegyes érzésekkel. Hogy lesznek valószínűen gyenge, de idevágó művek. A művészet mindig ellenáll, ha valamire használni próbálják, a programművek ritkán sikerülnek. A művészetben nem lehet valamit nagyon kifejezni akarni. Sőt, egyáltalán, nem lehet valamit nagyon akarni. ...És látok majd néhány képet, aminek semmi köze a témához, de... Pontosan ez történt. Tényleg öszvéranyag. A leábrázoló művek sora igen vegyes. Szerencsére az ember az egyetlen gép, ami hibásan betáplálva is tud remekművet produkáni. Van egy kis rajz... Schönberger Györgyöt mi már Hegyi Gyurkának ismertük, kis görnyedt, somolygós öregember, nem volt élvonalbeli festő. Itt egy kis firkarajza: Deportálás, 1944. Marhavagon, középen nyitott tolóajtóval, fölfelé igyekvő figurák. A rajz dinamikus, életteli, és szinte vidám. Ugyanevvel a vonalvezetéssel strandjelenet is lehetne. Nem akarnék én itt fölényesen bölcselkedni. De ez a hetyke, remek kis kroki jelzi, hogy az alkotás folyamata semmi-, egyszerűen semmi szempontot nem tűr maga mellett. ...És a második tétel: egy hátborzongató kép Farkastól: Balatoni emlék (mutatom), Ámostól Falusi utca, Anyám és én, gyönyörűek. Berény Róberttől egy meglepő, szép lélekrajz; egy portré. Bokros Birman szobor, néhány jó Bálint Endre grafika. Anna Margit. Ezeket a képeket másutt nem látni, ezeket feltétlen meg kell nézni. Bejárt a nagy zsinagóga felől. Egy hónapig, december 16-ig lesz nyitva. Hétfőtől csütörtökig: 10 - 3, péntek és vasárnap: 10 - 2, pénztárzárás fél órával előtte. Kicsit bonyolult. Szombaton zárva. Belépő: 1000.-, diákoknak: 500.- ? 2004. nov. 17. szerda 18:36 Egy idős építésznek mutattak be tegnap a Zsidó Múzeumban. Ő tárta föl húsz éve a budai várbeli két középkori zsinagógát. Az egyiket rendbe is hozták, látogatható, a másikat pénz hiányában visszatemették. Szeretné, ha ez is megmentődne. Nem kellene hozzá sok pénz. A helyszín: Táncsics Mihály utca 32. Mondom neki, szerintem a napisajtóban kellene először fölhívni a figyelmet, akkor talán... Szkeptikusan reagált. Ma átadtam az információt a Népszabadság egyik igazgatójának. Megígérte, megnézik, mit lehet kezdeni a dologgal. Délelőtt két CD-t csináltam: Pilinszky / Latinovits magyar költőket szaval. Mindkettő megrendítően. (Öt perc munka a gépen, ezeket is bárkinek szívesen lemásolom.) ? 2004. nov. 18. csütörtök 13:16 Megint kaptam valamit Gábortól, ismét Charles Bukowski (1920-1994) PÁRIZS sohasem még azokban a szélcsendes időkben sem álmodtam arról hogy egyszer majd a fény városában biciklizem egy svájci sapkával a fejemen és odaföntről Camus szép lágyan a fejemre vizel. Drága Charles, bocs, akkor nem inkább a svájci sapkádra...? ? 2004. nov. 19. péntek 11:25 A Holokauszt-emlékkiállítás rendezőjétől: Kedves Váli! Naponta tömény mennyiségű hivatalos e-mail-re és levélre kell válaszolnom, a magánlevelezésre már nincs energiám. Most mégis: -- Van Keresztény Múzeum (pl. Esztergom), miért ne lehetne Zsidó Múzeum is? -- Akár Református Szobrászok Egyesülete is lehetne, miért ne? -- Van viszont Keresztény Orvosok Szövetsége (magyarán aki nem zsidó, vagy egyéb állatfaj) -- Ezek szerint rossz a kiállítás, ha nem derült ki a koncepció. [...] -- Minden tisztességes országban megcsinálták azt a dokumentumkötetet, kiállítást, amelyen bemutatták az érintettek munkáit, akiket faji alapon zsidónak minősítettek (akkor is, ha már a nagyszüleik is keresztények voltak), előbb a képzőművészetből, majd az életből is kiszorították őket. Kb. 800 emberről van szó, akik történetesen képzőművészek voltak ill. lehettek volna. -- Vannak a művészek közt nagyszerűek, kevésbé jók, [...] de ebben az esetben nem ez a lényeg. S. Nagy Kata UI: Kivételesen hozzájárulok, hogy a weblapodra is feltehesd a válaszomat. 12:20 Az e havi 2000 folyóirat már megjelent, úgyhogy mutathatom már Szüts cikkét: [...] Lehet, hogy jobban járna az utókor, ha nem digitális archívumokat, hanem digitális szeméttelepeket hoznánk létre, ahol – megkímélve az embereket a kidobás, megsemmisítés szörnyű lelki terhétől – nagyipari méretű adatmegsemmisítés történne? Mert mi teszi naggyá az embert? Nem a teremtés: a gondos selejtezés, az alapos, folyamatos megsemmisítés, barátaim. Túl a nyegle tréfálkozáson: Isten őrizzen, hogy – mondjuk - egy minden tévéműsort reggeltől hajnalig rögzítő-megőrző Nemzeti Archívum jöjjön létre. Tessék ott [...] a teljes cikk ? 2004. nov. 20. szombat 09:47 E-mail váltás: -- Deske! Megjegyzés S. Nagy Kata leveléhez: A Keresztény Orvosok Szövetsége elnevezésben a "keresztény" jelző nem azt jelenti, hogy kik nem tartoznak, tartozhatnak bele (zsidók stb.), hanem azt, hogy kik igen (akik keresztények). -- Ez igaz, de kívülállók számára ha ezt jobban megfogalmaznád... ? 2004. nov. 21. vasárnap 21:53 Hogy mára is legyen valami... történés, nekem s neked: ma este szemüvegem kilyukasztása, - hogy majd dioptriás lencsét ragasztok bele - : 1. forrasztópákával 2. kúpköszörűvel 3. fémreszelővel 4. tűreszelővel 5. 60-as csiszolópapírral Ugyan csak tartaléknak, elődje hibátlanul működik, tíz éve tán. De még megvan az az öreg optikus, aki nekem ebbe hajlandó lencsét belecsiszolni. És ki tudja. ? 2004. nov. 22. hétfő 09:55 Volt itt még valami, két napig éjjel-nappal. Előzmény 1.: Robi utálja a képernyőt, csak gépelt szöveget olvas. De szerette volna látni az idei news-szövegeimet. Előzmény 2.: Ezek ugyan ki vannak printelve, de ábrák nélkül neki sem volt az igazi. Előzmény 3.: Valahol a kompjuter-pince negyedik szinten kószáltam pénteken, mikoron találtam egy megdöbbentő gombot: nyomtatás képpel. Pipa rá. Meg is tettem. Le is fűztem. Kilenc kötet. Két fekete, két patron színes festék. Vagy 1300 oldal most, a korábbi levelekkel együtt. És az igazi dilemma: szemétbe kéne dobni az eddigi, szintén lefűzött képtelen változatot. De (ma még) nincs szívem hozzá. 10:41 Nagyon szeretem, ha dicsérnek, különösen, amikor teljes joggal. E-mail váltás honlapom átalakítása kapcsán: Kedves Károly, hogy állandóan ez jár a fejemben, tényleg jönnek dolgok! 1. Úgy tűnik, nagyon sok minden megoldódna, és egyszerűsödne, ha a képernyő bal szélén a keskeny menüoszlop - az mindenütt, mindig megjelenne. (Azt hiszem, megoldódna a pop-up, a BACK gomb helye, az áttekinthetőség a menüpontok között, a visszalépegetés.) Önállóan kellene mozognia, gördítősávval [...] Kedves Dezső! Nagyon jó ötletnek tartom, hogy a bal oldalon navigálható legyen a teljes tartalom. A jobb oldalon pedig mindig az adott tartalom és attól a mindenkori kapcsolódó összes infromációhoz tovább lehessen lépni. Így egy zárt szabadon körbejárható egész rendszert kapnánk. Ez nagyon jó ötlet, és szépen föl lehetne rá fűzni a teljes tartalmat - képeket, szövegeket egyaránt. Üdvözlettel: S.K. 19:16 Ez meg itten a lemezgyűjteményem. Nem fog gyarapodni, bízom benne (magamban), legfeljebb cserélődni. Egy részüket már én tettem át magnókazettáról. Ezekből az egyik legelső a Schubert lemez volt. Évekkel ezelőtt még Szütsöt kértem meg, venné át nekem végtelenítve ezt az ESZDÚR NOTTURNO-t (13 perc), amit annyira földicsért, és csakugyan meg is szerettem nála hallgatva, Kecskeméten, a szomszédos műteremben. A STARKER I.-II. egy barátom ajándéka, ezek Bach Szóló Csellószvitjei és Csellószonátái, -ha így kell írni - megrendítő, csakugyan. 1963 és 65-ből. És nagyon szeretem, ahogy közben hallani Starker János szuszogását. Is. Ha valakinek kellene ezekből valami, persze szívesen adok (másolok) belőlük. 21:06 Gondolkodom ezen a Zsidó Múzeum-dolgon. (A kiállítást rendező barátom november 19.-iki e-mailje.) Persze, mért ne lehetne. Bár a Keresztény Múzeum nem hit szerint szelektált. Ezek az értékek halmozódtak föl nálu(n)k az idők során. Vagyis szakrális tárgyakon túl miért a művészeket kettéválasztani külön múzeumba? Czóbel kontra Bernáth Aurél? Tovább. A Keresztény Orvosok nem tudom, mit csinálnak, külön. De például embriót ölni nekik biztos nem szabad. Aztán. Hogy ilyenkor nem a minőség a legfontosabb. Lehet, de ilyenkor fanyalgok. Illetve egész nyilván olyannyira érzelem-domináns terület, hogy fölösleges nekem itt ezen gondolkozni. Hogy van, akinek ez kell, így kell, így fontos, megcsinálják és megnézik. Pont. És a gyönyörű Farkas képeknek én is örültem. 22:41 Egy kis hencegés. Mégiscsak sikerült. Négy és fél év képnélküli News kéziratom elölről - és oldalvást nézve: (Meghűltem, fekszem. Semmi dolgom. Azért locsogok annyit.) ? 2004. nov. 23. kedd 09:26. Bukowszki, megint. De jó. Most jött, persze, a versrovat vezetőmtől: A VARÁZSLAT MEGHATÁROZÁSA (Defining the Magic) A jó vers olyan, mint a hideg sör mikor megszomjazol A jó vers olyan, mint a forró pulykás szendvics mikor megéhezel A jó vers fegyver amikor bekerít a tömeg A jó vers valami amivel keresztülsétálhatsz a halál utcáin A jó verstől úgy olvad el a halál, mint a forró vaj A jó vers bekeretezi a kínt és felakasztja a falra A jó verssel képes vagy talpaddal megérinteni Kínát Egy jó vers szárnyalásra készteti a megzavart agyat Egy jó vers megsegít, hogy Mozarttal kezet rázhass Egy jó vers lehetővé teszi, hogy az ördöggel kockázz és nyerj Egy jó vers mindenre képes és ami a legfontosabb Egy jó vers tudja mikor kell abbahagyni Forditotta: Gyukics Gábor. 09:54 Ezt befejeztem. Tavaly tavaszi, kecskeméti, A/03/04. 75 x 70 cm. Csak egészen picit kellett igazítani rajta, túl sápadtnak tűnt. 13:05 S. ezt üzeni Bukowszkinak: A jó verstől nem olvad el a halál, mint forró vaj. A jó vers még vesegörcsnél sem segít. ? 2004. nov. 24. szerda 13:28 Barátom! Kéred a beszámolót Tóth Kriszta látogatásáról. Csakugyan megtörtént. Tegnap, fél tízre beszéltük meg. Kissé elnyújtott és éneklő hanghordozásából nem következtettem arra, hogy percre pontos lesz. Háromnegyed tízkor a biztonság kedvéért rátelefonáltam, hogy elfelejtette, vagy útban van?! Nem, tízkor nyit itt egy könyvesbolt, előtte várok. Megyek. Fél tizenegykor csöngetett, kérdem, mi a zsákmány?! Tíz kiló könyv - de nekem. A műveletlenségem. Azt mondja, ezek nagy emberek, ő fordította: Leonel Ray: Légszomj / versek Ha újra megszületek. Néhány vers, amellyel átszeltük a századot. Összeállította Jacques Nichet Guy Goffette: Vízhalász / versek Liliane Wouters : A vér zarándoklata / versek Alain Bosquet: Száazdvégi szonettek és egyéb költemények Benno Barnard: A hajótörött -válogatott versek Hozott egy korábbi saját kötetet: Árnyékember. A többiből neki is csak egy példánya van, de a Porhó válogatásban a java benne, mondja. Elhozta még A londoni mackók kisgyerekeknek szóló könyvkoffert, a kofferben tíz képeskönyvecske, ő írta, kisfiának. Néhány verset, printelve. És két érdekes könyvet: egy év munkája volt, Irodalmi ikerkönyvek, 5. osztályos tanulók számára. Tankönyv és mellé olvasmánykönyv. Elölről a fiúknak, és meg lehet fordítani. Mondom, jó ez? Igen, olvasott tanulmányokat, ebben az életkorban élesen szétválik a két nem olvasmány-érdeklődése. És úgyis titkon beleolvasnak egymás könyveibe, ez adódik... Összegyűjtötte a statisztikákat a könyvtárakból, mit kérnek ki a gyerekek. Ezeket végig(!)olvasta. A szövegválogatás szempontjairól is érdekeseket mesélt. Aztán a szakmáról. Az alkotáslélektan vagy mi, aminek leginkább csak csodálkozó áldozatai vagyunk. Érdekes, mennyi a párhuzam a két műfajban. Hogy nem kiszámítható, elgondolható, hogy egy majdnem jó munka melyik emeletéhez - szintjéhez kell nyúlni, hogy megtörténjék a csoda. Nálam előfordult, hogy az aláírás kis sötét foltja befejezett egy képet, vagy arany szegély helyett ezüst, a kereten. Vagy egy lehelet lazúrozás három perc alatt a legrosszabb képemet főművé tette, stb. Ő is hasonlóan. Hogy szakmai tudással ma már bármelyik versét be tudja fejezni. De annak szaga van, érzi... Volt, hogy húsz év, míg megtalálta. Fölvetettem a számomra legkényesebbet: amikor jó a kép, tényleg jó - de nem ezt akartam mondani. Hogy akkor mi van?! (Én, ha rájövök, kidobom.) Igen, tud ilyenről is, annak ellenére, hogy természetesen őt (is) a szavak vezetik munka közben. Szerencsére nem kellett elmagyaráznom, mint annak idején Petri Gyurkának, hogy munkáiért nyugodtan elfogadhatja egy munkámat cserébe. Hogy itt eléggé nevetséges lenne az értékeket forintosítani, csak, mert az ő műfaja véletlen sokszorosított. Mutatom, amit választott, A /04/36. Egy sorozat állatverset is hozott, printben, angyaliak. Ezt már te is ismered: PITBULL Az ember ha kutyát simogat, izgul, főleg, ha a kutya netalán pitbull. Pedig nem is egy ideges fajta: akkor is harap ha nem akarja. Mindegy, az ember lába vagy karja, a pitbull aztat szépen lekapja. Vagyis ha éppen sétálni indul az ember jobb, ha nem jön a pitbull. De ha jön akkor ne simo gassa, mert a ku tya őt ketté ha rapja. Nagyon jó délelőtt volt. Na, vissza az ágyba. Most tényleg beteg. 19:37 Az orvosi váróba (láz, antibiotikum stb.) magammal vittem Krisztina tankönyvét: Irodalmi ikerkönyvek 5. Én ötödikes olvasókönyvet ötödikes korom óta nem láttam, úgyhogy nem vagyok autentikus. De szerintem ez a páros könyv (tankönyv és olvasmányok) zseniális. Fölütöm a közepén, a János Vitézt taglalja sok részletben. A 4.- 5. fejezet, Jancsi búcsúja és útnak indulása: Utószor látlak én ... / Utószor szólt itten... / Utószor ölellek... utáni szövegekből néhány gondolat: Mire való az ismétlés? Mondják: belesulykolni: Tudod, mi a sulyok? Kevés ember akad, aki ne vesztene el életében valakit... Milyen veszteségtől félsz leginkább? (mert a szövegben szerepel:) villámlás, égzengés. Tudod-e mit jelent az üvegház hatás? Ajánlott olvasmány Tamkó Sirató Károly egy verse. A zsiványtanyás fejezet után: Megtörtént-e már veled, hogy önként lemondtál valamiről, amit megszerezhettél volna? Nem kell zsiványtanyát keresnünk, hogy részeg embereket lássunk. ...Közlekedési balesetek okozóivá és áldozataivá válnak... Sokszor szánalomra méltó emberek. Miben különbözik az iszákosság és a drogozás? Hova fordulhat segítségért az, aki családon belüli bántalmazástól szenved? Bűnözés és bűnüldözés Petőfi korában. Mit tudsz Rózsa Sándorról ? Móricz regénye. És a hozzá-olvasókönyv: A lányok oldalon Fehér Klára szövegéből egy részlet, hogyan akarnak lányok egy új osztálytársat kiközösíteni, csak mert szemüveges... Részletek: Lassie hazatér, Kästner: A két Lotti, Andersen: Vadhattyúk, történet egy új iskolába kerülő cigánylányról, Janikovszy Éva, Fekete István: Bogáncs. A fiúknál: a Winettounak az részlete, ahol Old Shatterhand egy hatalmas pofont kever le... Copperfiel Dávidból, Fekete István: Kittenberger Kálmán élete, Oscar Wilde, Bartók: Cantata profana szövege, Kästner: Emil és a detektívek, Verne: Némó kapitány, Exupéry: A kis herceg... Kata rögtön össze akar vásárolni néhány példányt, karácsonyra. Már csak gyerekeket kell hozzá találni. ? 2004. nov. 25. csütörtök 09:04 Észbevettem, a notebook zsinórja elér az ágyamig (nem véletlen), hogy e zsinór által a nagygépre, sőt egyenesbe a netre. De jó. Lapozom tovább ezt a Tankönyvet, nagyszerű. A négyökrös szekér kapcsán: Emlékezés nélkül talán nem is lenne lehetséges az emberi élet - agyműtétek során, akik elveszítik a memóriájukat - a hangulatokat megörökítő emlékeknek látszólag nincs semmi hasznuk - de később, még a párválasztásnál is... - ma milyen eszközök segítik az emlékezést? - mi a véleményed a naplóírásról (milyen tapintatos megközelítés!) - az ökör lassúsága miatt vált a butaság jelképéve - szerinted állatkínzás-e az ostor használata? Petöfi: Megy a juhász szamáron kapcsán: Van, amikor az embernek minden igyekezete ellenére sem sikerül valamit teljesítenie... ilyenkor természetes reakció a düh... előfordult-e, hogy te ilyenkor haragodat vétlen személyeken vagy tárgyakon töltötted ki?... milyen megoldásaid vannak, ha le akarod vezetni dühödet?.. És volt bátorsága idetenni Várady parafráziást, bár nem azt a hülyéskedőset, hogy: Ladája nem / szamara volt / a juhász hát szamaragolt / babája is volt, / azaz volt vala / s ez a dolog szomorú oldala... János Vitéz a sötét erők birodalmában... A sötétség - világosság az emberiség ősi jelképei közé tartoznak - miért nem halt meg Juliska már korábban? - a mesében nem, de mi tudjuk, a félelem és az óvatosság az élet nélkülözhetetlen része. Sorra zuhannánk le a szikláról... Mitől fél Julisa? A gazda? A mostoha? A francia király?... - tízévesen az ember már nem szívesen vallja be, hogy félni szokott. Írj hát arról fogalmazást, mitől féltél kiskorodban!.. A rémálmaink.... Mik a visszatérő álmaid? Van-e valóságalapjuk szerinted? Kiderül, az irodalom és az élet nem is két külön??? Baromira megdicsértem Krisztát... ha szabad ilyen bizalmaskodóan fogalmaznom... 10:58 Jönnek a telefonok, e-mailek. Tehát kezdek telefonálni. Tudakozó. A Tankönyvet a neten kell megrendelni, három nap múlva odaadják a Nemzeti Tankönyvkiadó boltjában, Szobránc utca 6.: www.nettankonyv.hu -, itt 10% kedvezmény, nahát. Ez túl bonyolult. Most egy új forrás: Pedagógus könyvesbolt, ez a jó. Múzeum körút 3, az Astoriánál. E héten leltároznak. Telefon, hogy van-é a könyvből: 2676-357. Ára: 1380 Ft. 20:25 E-mail váltás: Kedves Deske, Ti már ezen túl vagytok, de mi mostanában kezdünk szembe nézni azzal, hogy mi, mint pár, nem vagyunk alkalmasak a barátkozásra. Együtt nem. Egymás nélkül más arcunkat mutatjuk, természetesebben viselkedünk. Ez normális persze. Magyarul olyan szép: feleség vagyok, tehát a fele közös az életnek, a fele pedig nem. De javulok. Mióta öregszem, elnézőbb vagyok a világgal, talán magammal is. Nem büntetek már másokat olyan intenzíven, mert nem sikerül jónak lennem. Mégis egyre inkább érzem, hogy a Teremtő elfogad olyannak, amilyen vagyok - nem véletlenül adta azt a sorsot, amit adott. Ettől persze az elkülönültség kínja megmarad, - de jobban ki lehet bírni. Néha persze kellenek a laza együttlétek másokkal. El lenni egy társaságban, nagyobb családi összeröffenéseken, csak úgy. Aztán feladat az is, - te is szoktál ilyeneket írni, hogy mindenkinek azt kell adni, amire NEKI van szüksége. Bele értve azt is, hogy elviseld, meghallgasd, békén hagyd. Tudod, mintha nagybeteg ember mellett ülnél. Vele lenni, csöndben. Hogy miért tetszett a Bukowski: emlékszel, a Sylvia Plath sztori (okt. 2.), az irodalmi díjból vásárolt holmikkal, ahogy szállnak lefelé a negyvenedik emeletről. Ilyenek az összehordott okosságaink is. Nekünk csak az a dolgunk, hogy átengedjük magunkon a verseket, szavakat, a marha eredetinek gondolt meglátásainkat. Hogy mi milyen hatást vált ki, az már nem ránk tartozik. Sőt. Kedves Deske, sosem gondoltam volna, de így van. Szeretettel: J. Kedves J! Úgy rémlik, lázadó voltál, amire se igazán okod, se igazán tehetséged nem volt. Talán jobb munkát, érdekesebb férjet stb. szerettél volna. Nyugtalan alkatodat kaptad ajándékul. Becsülettel dolgozol rajta. Minden rendben van, nem? Tudod, kedvenc gondolatom, hogy Isten nem ismeri a többes számot. Téged szeret a legjobban! Ahogy a drága százhúsz kilós Xavér atya mondta: Én egy nagyon koszos kis malac vagyok. De az Isten nagyon koszos kis malaca! D. ? 2004. nov. 26. péntek 10:09 J. a fenti levél netre kerülésének nem örül, (ő nem a Le Meux-i J.) noha világos, hogy személye rejtve marad. Én ezt nem értem. Igazi értéket hozott létre, úgynevezett bányászott ki magából, amit kevesen. S evvel sokak önvizsgálatát megkönnyítheti néhány centiméterrel. Ezt fontos segítségnek tartom. Nem érzem, hogy hibát követtem volna el. Úgy kezdődött, hogy Kata, ha nem kozmálja le, iszonyú jó ebédeket főz vasárnap. Valami hús csillogó égetett szienna zafttal, benne sárgarépa darabkák. Saláta is van, de avval én nem bonyolítom a dolgot. És mindig a dupláját ettem. Mint kellett volna. Botrány. Tudom a szegénységet, húsz évesen Steinbeck megrendítő amerikai exodusregénye, az Érik a gyümölcs. Hogy akkor kipróbálnám az étkezés méltóságát. A fele se szükséges. Mint a kisasszonyok, a mérleget bevittem a szobámba. Két hónap - lement tíz kiló. Újra 1200 a Lukácsban. És nagy tisztelettel meredek egy asztalon felejtett ellenséges sajtdarabkára. K. kedves ajándéka, Londonból hozta: Ambient. Music for Airports. Brian Eno. És hogy, mint írom, tényleg nem jó ez a zene? Nem, kedves K.! Pontosan fogalmaztam. A zene jó, teljes ilyen irányú műveletlenségem ellenére is emlékeztet egyéb szép zenékre, Steve Reich vagy micsoda, meg hasonlók. Szóval a zene jó. És nem az, amit nagyon hallgatni fogok. Hány száz kötetet kell elolvasni, míg az ember rátalál a József és testvéreire. Köszönöm! Nem kudarc, hanem egy lépés előre. A postázás aranyos volt, ahogy rábízta magát az emberek jóindulatára, nem lopták ki a levélládából. D. (Kérdi, hogy ezt hogy értem.) Ha túlozni akarnék, akkor így: szép a Marika, a Pannika, a Sárika... de csak az egyiket vehetem feleségül. De, az Isten szerelmére, ettől vagyunk személyiségek! Hogy fogyasztunk, abból beépítünk valamit a szervezetünkbe, majd ürítünk a mellékhelységben! Nekem negyven éve fontos a tárgyaktól, szokásoktól való megválás. Schmal grafikus barátom az egyetlen, aki egyszer (rádióban) el merte mondani, hogy szellemi táplálékban is: mérték. Rengeteg nagyszerű dolog van a világon. Nem kell minden. Ez a zene nekem kissé egysíkú. Fáradt óráimra, gyengeségeimre, kósza nosztalgiáimra apellál. Joga van hozzá, jól csinálja. Nos? Megnyugtattam? Vagy? D. (Hogy így OK.) 10:46 E-mail. Mióta beteg vagy, honlapod sokkal tartalmasabb. Otthon vasárnap óta Kazinczy levelezésével foglalkozom, a meglevő négy kötet alapján. Illyésnek megvolt mind a 23. "Aranybánya, mint mondják, csak azóta sincs, aki a homokból kiszitálja az aranyat." Néhány Berzsenyi-szöveget másolok ide neked: ...magamat hol házi bajaim, hol politikai zivatarok akadályoztak. Most egy falka ártánt kukorocálok, s mihelyt eladom, megyek /1809/ ...Csakhamar jobb gazda lettem, mint atyám... többet kaptam rétben és szántóföldben ezer holdnál... s igen szép szőlőt, mely hat- s hétszáz akó bort terem ...elég gazdag vagyok... /1810/ (Szemere Pál "portré-mahlerhez" vitte Pesten, a képen kövérnek látták a költőt) ...portrém nagyon hibás, ha engem igen kövérnek mutat... kövér éppen nem vagyok... a képírót az én bélelt téli mentém csalta meg... /1810/ G. 11:09 Kedves T.! Örülök, lám volt értelme föltenni CD-táram fotóját. Már le is másoltam a Starker cselló-lemezeket. A világ legszebb zenéje! Amint gyógyultam, viszem! D. 12:49 Az előbb emlegetett éhezésről jut eszembe. 1986 nyarán a Mátra tetején a Salgótarjáni Múzeum meghívására Nemzetközi Grafikai Művésztelep, boldog idők, rézmetszetek. Napi ritmusom eltért a többiekétől, hát inkább egy előtér-raktárba költöztem, a nagy műterem mellett. Ahová egyszer éjfél után betért a szokásosan tajtrészeg finn szobrász, s dalolni kezdett. Egy idő után kimentem. Faszobrász, böhöm nagy ember, góliát, ahogy Várady mondja, - készült rám támadni. Az ember vészhelyzetben leleményes. Mondom neki: Hev jú ever bín hángri? / Éheztél már valaha? Mert nekem tízóraira sokáig két szelet üres kenyeret csomagolt anyám. Elsírta magát. 13:51 A napokban a piros lámpánál rám köszön egy sovány, lódenkabátos úr. Tíz éve láttam, azonnal meg se ismertem. Közben püspök lett. Mégis mit mondjak neki, hirtelenjében: - Hogy állsz a szigorúságoddal? Tartod? - Hogy érted ezt? Mire visszaidéztem egy régi történetet. Mint lelki vezető, egy ismerős házaspárnak javasolta - fölnevelvén sajátjaikat -, fogadjanak örökbe egy gyereket. Megtették, nagy kaland volt, újabb tizenöt év. Azt mondja: - Szembesülök magammal, evvel is, szelidülök. Ilyen indítás után két-két szikár mondat egymásnak, az életünkből. Mondatok, amiket még soha, és ez után se, soha, senkinek. Mert nem lehet. Aztán kezet szorítottunk. ? 2004. nov. 27. szombat 22:25 Típusos másodéves kérdés volt a Főiskolán, vitatkoztunk is rajta sokat. Lehet-e valami jó, ha egyébként ronda? A végleges válaszra alkalmatlan vagyok, mindenesetre viszket a hátam ettől a most összefabrikált lámpától, bár működik. Festmény elé lógatom be, élességállítani. A zsinóron arrább ellensúly, úgyhogy a szerkezet megmarad ott, ahová húzom. ? 2004. nov. 28. vasárnap 22:31 Igazi gyógyszerek, és egy hete (főleg) fekszem. Ma másfél méter polc az új képeknek, fenyőlécből. Érdekes, ettől se javulok. Hogy valami szépet: Szüts küldött egy fotót. Érti a szakmát. Hogy hasonlít (a világ) új képeihez. ? 2004. nov. 29. hétfő 11:28 Kidobandó, újságpapírba bagyulálom a levágott üvegcsíkokat. Az egyik oldalon széles fekete keret, beleolvasok. Nyílt levél Bush elnökhöz az Interantional Herald Tribune hasábjain: A gyógyszeripari kartell háborús tervei... Nocsak. Elküld egy amerikai honlapra, www.dr-rath-health-foundation.org, ott 30 nyelvre lefordítva Dr. Matthias Rath üzenete(i). Egy Alapítvány élén áll, és lényegében azt mondja, amit a minap a Mozgó Világ cikke, csak kitágítva: Nem csak a depresszió a gyógyszeripar találmánya és bombaüzlete, hanem egyáltalán minden terület. Hogy a gyógyszerek 90 %- a nem gyógyít, hanem csak tüneti kezelést ad. A gyógyszeripar a betegségek fönntartásában érdekelt, stb. Akkor vesz a dolog érdekes fordulatot, amikor alternatívát kínál: Hogy vannak olcsó ásványai anyagok, vitaminok, amik viszont gyógyítanának. Pld. titkolják, hogy megfelelő C-vitamin háttérrel az AIDS fertőzés kockázata a minimálisra csökken. És hogy ő ezért világméretű kampányt folytat- Újabb fordulat, mikor a 12. oldalon kiderül, hogy egyébként ő, dr. Rath, kitalálta az infarktus, az agyvérzés és a rák gyógymódját. Érdekes volt erre Kata reakciója. Hogy nem veszem észre, az egész világ -és nemcsak a honi - offenzívában van az egészségügy, az oktatás, és az egyházak szétverése irányában. Hogy a Bolognai Egyezmény átveszi az amerikai felsőoktatási modellt az európai térség számára, holott a miénk nyilvánvalóan jobb, sőt jó, minden oktató tudja. Kérdezte erről ismerősünket, Budapest egyik legokosabb emberét - rektor, vagy mi - hogy van ez? S az csak annyit tudott kinyögni: Igen, így van. Megbolondult a világ. Én figyelmetlenebb és lazább vagyok. Forr a világ. Bízom, kijön ebből jó is. Ahogyan ez lenni szokott. 19:27 Szüts-csel a múltkoriban beszéltünk róla, cikket írt belőle a 2000-be. Hogy tragikus tévedés lenne egy teljes archívum a magyar televízió-, film-, és rádióműsorokból. Önfelfaló monstrum. Mai Népszabadság: hat év tervezés után rájöttek, hogy erre nem is telik. Meglesz 2006. januárban a NAVA, a Nemzeti Audióvizuális Archívum, de csak a hungarikumokat őrzik, egy zsűri osztályoz, a többi műsort egy hét után törlik. És eleve nem minden adó szerepel, hanem csak az MTV, M2, Duna TV, TV2, RTL Klub, meg a három fő rádió. Említ egy érdekes határesetet is: A Frédi - Béni rajzfilmsorozat magyar vonatkozása nulla, de Romhányi szövegei hozzá hamísítatlan hungarikumok. Ó, boldog fordulat, amikor a szegénység ment meg minket! 20:23 Tojástartó adagoló. (Ahogy épp olvasom őt, világos, hogy Petri ezen elmélázna: hogy tojást tart az adagoló, netán tojástartót adagol-e a tojástartóadagoló.) Ez itt a köv. három napi adagom. Főként vitaminfélék. Már lemaradt az antibiotikum, és napi hat egyéb micsoda. És a C-vitaminok, amiket szabadon elszopogatni, az sincs közte. Vizuálisan és marginálisan mindenképp figyelemreméltó. Figyelve van rám. 21:55. Az A/03/43-as, délelőtt (energiában) kicsit (hatásában: nagyon) átfestettem. Az volt vele a probléma, hogy igen kívánta az üveget. Az pedig mindig gyanús. Szüts; fejből tudom: azt az üveget ilyenkor rá kell festeni. Katának tetszett az imént, hát most gyorsan megmutatom. Hatvan centis. ? 2004. nov. 30. kedd 07:51 Szelíd érdeklődések, hogy vagyok. Eddig ennyi zsebkendő (ami nálam ilyenkor WC papír) gyűlt föl az ágyam alatt az erre a célra-ládában. Végül is miért ne mondanám el véleményemet a Lakner-kiállításról. Nem vagyok én olyan fontos ember. Mondtam, illetve leírtam, hogy utolsó itthoni éveiben nem tetszett, amerre ment, és nem tetszett a gesztus, hogy elmegy. Hogy lehet egy festőt lehetetlenné tenni? A festékboltba beengedték. Hogy baromi tehetséges, ez látszik a kezdeti anyagon, ami most kissé eldugva a fölső emeleten látható, ne feledjük, Ludwig Múzeum. Most, harminc év után vallom be magamnak, hogy már azt a méteres Rembrandt szájat is megkérdőjeleztem annak idején, bár gyönyörűen van megcsinálva. És jöttek a kinti évek. A sok kísérletezések. Itt elhalkulok, mert ez tőlem idegen, de attól még szabad... Hanem a kísérletezés nem avégett van, hogy megtaláljunk valamit, valamiket, s akkor aztán...? Egyre nagyobb felületek, ezt se szeretem, amerikai divat, - s egyre üresebb az egész. Virtuóz, nagyon esztétikus. A harminc év alatt - számomra - három gyönyörű munka. Az egyikre emlékszem csak most, egy Dubuffet portré-szobor. Ja igen, a másik az Isa pur... a lepedőre festett gesztusa, több változatban is. Persze, a három végtelenül több a nullánál. Veszélyesen olcsó, mégis ide teszem, mert nagyon szimmetrikus. Van ez a kissé hivalkodó önaktja. Gyönyörű test, nagyon, valahogy túlságosan is férfias avval a napszemüvegével (nem az emberes méretű micsodájára gondolok). És a mostani - Szüts szóhasználatával - kávéházi nénike megjelenése, puha arca, a számomra nem egészen tiszta, megtört öregember tekintete... Önarckép önkioldóval, 1970, olaj, vászon, 200 x 150 cm, Firenze, Uffizi. Remélem, kint elérte, amire vágyott. Bár, itthon is. Nézzük (most jött ki a Nagylexikon kiegészítő kötete), kik közé került a Kossuth-díjával: Labanc Mihály kőműves Ladányi Ferenc színész Lajtha László zeneszerző Lakatos Albert gyárigazgató Lakatos István költő Laki Kálmán orvos Lakner László 1998 László Antal vegyészmérnök és akkor mi van. 10:14 S ha már így benne vagyok, megnézem, kik kaptak eddig. (Én Udvardy Erzsébet és Zádor István közé kerülnék). A rengeteg talajtani szakember, vájár, kutatóorvos, és nyelvész között ötvenöt föstő: Bak Imre 2002 Bálint Endre 1985 Bracsay Jenő 1954 Bartha László 1993 Bencze László 1952 Benedek Jenő 1952 Berény Róbert 1951 Bernáth Aurél 1948, 1970 Bortnyik Sándor 1973 Csáki-Maronyák József 1952 Csernus Tibor 1997 Csók István 1948, 1952 Czóbel Béla 1948 Deim Pál 1993 Derkovits Gyula 1948 posztumusz Dési Huber István 1958, ha nem tévedés, akkor posztumusz Domanovszky Endre 1953, 1956 Egry József 1948 Ék Sándor 1951 Fehér László 2000 Feledy Gyula 1978 Fónyi Géza 1970 Glatz Oszkár 1952 Gyarmathy Tihamér 1990 Hencze Tamás 2004 Hincz Gyula 1958 Holló László 1961 Imre István 1953 Kádár György 1952 El, Kazovszkij 2002 Keserü Ilona 2000 Kemtty János 1949 Kohán György 1966 Kokas Ignác 1983 Kondor Béla 1990 posztumusz Konecsni Gyögy 1950, 1952 Konok Tamás 1998 Koszta József 1948 Kurucz D. István 1985 Lakner László 1998 Lossonczy Tamás 1994 Martyn Ferenc 1973 Nádler István 2001 Pór Bertalan 1949, 1951 Rudnay Gyula 1949 Schéner Mihály 1995 Sváby Lajos 1994 Szántó Piroska 1983 Szentgyörgyi Kornél 1953 Szentiványi Lajos 1957 Szőnyi István 1949 Tóth Menyhért 1990 posztumusz Udvardy Erzsébet 1999 Zádor István 1951 Félkövérrel a Váli-díjasok. Felibe-harmadába inkább a környezetre, körülményekre jellemző az adatsor, persze, mintsem az értékekre. Az újaknál is. Menjünk tovább. Kinek adnék. Kárpáti Tamásnak, Vojnichnak, úgy hirtelenjében. Nádor Tibornak, bár talán ehhez még tényleg túl fiatal. 12:20 Most kaptam figyelmeztetést kedves kollegámtól, Berlinből? USA-ból? épp, hogy Laknernél... ...Azért ne feledd Celant / Schwarze Milch / Todesfuge és az objekteket Kétségkívül mindig naprakész és talán ebbe fáradt bele, de nagyon lírai, nagyon festői... Húsz évébe került, hogy elfeledje Rauschenberget... Tök igaz, a Celan simul az Isa pur vonulathoz, másra, sajna, nem emlékszem. Plasztikára amúgy is figyelmetlen, igen szűk sávban vagyok érzékeny. (Prehiszt. idolok, skarabeuszok, asszír-akkád. A San Zenonál (lásd: MAGÁNMÚZEUM / TÖRT.) több már nem történhet, az ember nyugodtan hátradőlhet a székében, és eltűnődhet rajta, mi keresnivalója még itt...) 14:15 Bár az én padlóm se kutya. Ehhez akkor Tóth Krisztina: NAGY MARA Áruld el nekem, nagymama, milyen állat a nagy mara? Van-e nagy feje, nagy hasa? Egészben véve nagy maga? Kisfiam, szólt a nagymama, pici állat a nagy mara. Mint egy nyúl, de a füle apró: de most ezzel egy kicsit hagyj, jó? Majd elmegyünk az állatkertbe, ott legelészik, majd meglátod a kis marát, a nagy marát meg az összes ilyen maraságot. nov: 1074 35,8/n. 117. levél J.-nek, Le-Meux váliNEWS 2004. DECEMBER ? 2004. december 1. 10:09. A fenti Kossuth-díjasokat félkövérrel csoportosítottam. Kétszeresen is téves gondolat. 1. Ahelyett áll finomkodóan, hogy kimondjam: ezeknek adtam volna. 2. Nem szükséges, sőt téves koncepció a legjobbaknak adni. Derkovits abbahagyta, mert nem kapott Derkovits-díjat. Azokat úgysem lehet megállítani. A többiek (is) húzzák az igát, a kultúra-, az ország igáját. Ugyanolyan, ugyanakkora fáradsággal. Kevesebb magáneredménnyel. Több jutalmat érdemelnek. Elképzelem azt a tumultust az Ernst Múzeumban. Tőlem tegnap elvittek két jó nagy képet, és ma (!) már meg is nyílik. Képzőművészeti Vásár, vasárnapig, az elmúlt években itt szerepeltek munkáiból. (A KOGART-ban - Andrássy út 112, volt Fiatal Műv. Klubja - meg pénteken nyílik ugyanilyesmi. Az 2004. december 23-ig lesz nyitva. 10-16h-ig mindennap, szombat-kedd 18h-ig, Dec. 14. kedd egész nap zárva.) Mingyár vagyonos ember leszek. Közben meg befejeztem, és le is fotóztam ezt a tavalyit, hatvan centis. Énekhang és műterem (A/03/43): M. beteglátogatóban. Csalódottan körülnéz: A fotókon minden sokkal szebb! Igaz, Kata is, a fenti, dobozolt, használt WC-papírokat hivatalból rondának találja. (Szerintem gyönyörű.) A művész és kora. 12:09 Mindössze 88 lux a festőállványon, lemértem. Délben. Ilyen sötétben nem lehet dolgozni. Vagy legalábbis jó lenne, ha nem lehetne. Megint egy tavalyit, az A/03/38 -ast próbálom rendbe hozni. (Reprón már a javított, naná.) 20:54 Továbbgondolva ezt a művészeti díjazás ügyét: a szorgalmas életműveket kell. Nem mondok újat. Többé-kevésbé - minden társadalmak bölcsessége - éppen ez történik. ? 2004. december 2. csütörtök 18:16 Mondták, készül Miniszterünk válasza levelemre, hogy újítsák fel valamilyen formában az éves Tavaszi Tárlatokat. Úgy tartottuk reálisnak, igazgató- és egyéb ciklusfüggetlenné kéne tenni, kettő, de inkább három évenként. Habár Kovács úr már megcsinálta, sőt minden 2004. decemberben, ezentúl. Ma elbattyogtam megnézni az Andrássy útra. 300 művész a Kogart Szalonban, három emeleten. Nem hiszek a szememnek, milyen gyengék vagyunk. Tegnap megtudtam Beke László megnyitó szövegéből, Keserü Ilona a legnagyobb élő magyar művész. Hát nagyon egyedül maradt. Nem, csak öregedve a szakma kiszaladt alólam. Mást akarnak, és mást csinálnak, semmi baj. Nem tartom feladatomnak lépést tartani. Ők jönnek, biztosan. Nekik lesz igazuk. Idegenkedve, de ellenszenv nélkül mondom. 1950-ben Magyarországon csak lódenkabátot lehetett kapni. Voltak szép lódenkabátosok és voltak csúnyák. Volt egy külföldi kép is: Konrad von Soest (1360-1422). Igaz, ez nem az Andrássy úton, ez ez Adoremus 2004. decemberi címlapján. Szent József szorgoskodik a tűzhelynél. Aranyos. ? 2004. december 3. péntek 13:07 Nyolc sorral föntebb egy mondat betoldás: Idegenkedve... Ma este elvisznek autóval, és megmutatják, hogyan kell házikenyeret sütni. Eszméletlen finom. Persze, csak kósza álom, hogy mi is. Szent József szalonnát pirít? ? 2004. december 4. szombat 16:53 Láttam csudát, igazi kenyeret sütni a harmadikon, a Wesselényi utcában. Cipődoboznyi szerkezet, kiemelhető acéltartály. Abba kell az ötféle kötelező porokat, és néhány szabadon választottat: köménymag, szezám, napraforgómag, tökmag beléönteni. Mérőedények. Aztán már csak bekapcsolni, és hetven dekás kenyér három óra múltán. Vagy, kívánságra, másnap reggel, melegen. A gép egyszerű, két keverőlapát, melegítőszál, mást nem is tud. Időkapcsolók. Jó lenne, de ki fogja nálunk a negyediket bekészíteni? És a bolti is finom. A kettős állampolgárság ügyében vasárnap népszavazás. Péntek este a TV-ben Gyurcsány kormányfő a határon túli főnökökkel - Duray Miklós, Tőkés püspök - vitázott, hatvan percen át. Ehhez odaültem. Csodáltam, hogy elvállalja. A rendelkezésére álló sovány érvekkel kellett álláspontját megvédeni, helytállnia. Megtette. ? 2004. december 6. hétfő 19:37 A/04/05; a héten befejeztem utolsó félkész képemet. Ma fotóztam, s most este készültem besorolni. A gép regulárisan megkérdezi, csakugyan lecserélem-e a korábbi, szeptemberi változattal. Igen, de előbb megnézném azt is. És elszomorodtam. Körbejárás. Korábban unalmas volt, mégis erősebb. A mostani: a nápolyi sárga vöröses a világ legszebb színe. (Nem is használom negyven éve.) Ez a színötlet jó, el is hordozná a képet, de puhány; nem válaszoló a körülötte-világ. Pedig sokszor tudtam én a rózsaszínekkel mit kezdeni. A jobb alsó sarok pöttyei rendben lennének, de idegenek maradnak ebben a környezetben. A bal fönti kis vörösbarna geometria nem hallatszik le odáig. Az is baj, hogy meleg szín. A virágformációt összemaszatoltam. A középen alulról belógó forma jobb volt osztottan. Érdekes, hogy mindezt csak így vettem észre, monitoron összenézve. Akkor holnap újból előveszem. Valószínű, leöntöm lenolajjal, lemosom. Csak a szignót szoktam meghagyni, ne kelljen újra csinálni; az nagyon nyűgös. A kép alapja - tavasszal, Kecskeméten kezdett -, száraz már. Onnét kezdem. A nápolyi sárgát eltemetem újabb negyven évre, vagy? Vissza kéne menni a szürkék felé, talán akkor maradhatna is. Közben telefonhíd anyácskámmal. Barátnője, Borsos Miklós húga - akivel harminc éve együtt él -, készülődik a túlra. 89 éves. Illyés Gyuláról szerettem vele beszélgetni. ? 2004. december 7. kedd 10:15 A fent felsorolt hibákat reggel óta mind kijavítottam. A kép még rosszabb. Most az Egyetemre, (pótcselekvés) Mike vizsgakiállítása. 12:05 ...ahol a kirakott munkák között notebookról láttam egy animációs filmet, szintén másodévestől. Koromsötétből ki-kivillan egy foszlóhúsú múmia fél arca, karja. Élő figura lehet, maszkírozva. Állóképekből van fotózva, az alak szögletesen meg-megrándul, megmozdul. Szörnyűséges. A lassú mozgás iszonyú erőfeszítésre utal, mászni próbál, valamiféle üregből, kifelé. A kéz a sötétből föl-fölvillan, kaparászik egy perem felé. Akkor hirtelen kívülről látjuk az aknát, fedele megmozdul, megjelenik egy támpontot kereső kéz. A kamera hátrál, kiderül, fazékfedőt láttunk. Az alak kitornássza magát, még mindig foszlott húsú, de már drótvázból formált, Barbie-baba méretű, jellegű. A kamera tovább hátrál, látjuk, egy sparhert teteje a helyszín. A kis alak mozgása zaklatott-fürgévé válik, elindul lefelé, váratlanul betornássza magát a sütőbe, és mintegy megnyugodva, magára húzza az ajtaját. Erre én egy diplomát adtam volna. ? 2004. december 8. Szeplőtelen fogantatás ünnepén. 10:19. E-mail váltás: Szia Deske! Javaslom, hogy Böjte Csaba alábbi levelét (vagy néhány részletét) is tedd fel a VáliNews-ra a Gyurcsánynak adott vállveregetés mellé: Kedves Testvéreim! Nagyon sokan felhívtak, és kérték, hogy mondjam el a magam véleményét 2004. december ötödikéről. Úgy gondolom, hogy mindannyian éreztük, ha nem is akartuk tudomásul venni, hogy a mi nagy családunk, nemzetünk beteg. 2004. december ötödike szétválasztotta az egészséges és a beteg részeket. Nem hittem a szememnek, mikor a televízióban láttam, hogy a kormánypártok képviselői győzelemről beszélnek. Kit győztek le? A saját népüket! Ezzel a győzelemmel, örök szégyent hoztak önmagukra. Legyőztek engem, a szelíden kopogtató határon túlit, és a gondjaimra bízott gyermekeket, akiket azért nevelek, oktatok összekoldult pénzből, hogy szomszédikkal békében élő jó magyar emberek legyenek itthon Erdélyben. Legyőzték azt a kislányt, akit a napokban fogadtam be, 16 évesen és most tanul kanállal enni, mert ahogy ő mondja, még soha nem evett levest. Legyőzték azt a moldvai csángó falut, melyről a román tanárnő azt mondta cinikusan, hogy huszonnégy éve alatt, mióta ő ott tanít egyetlen gyerek sem ment kilencedik osztályba, mert buták azok az emberek. Valóban az egyszerű nép között járva, azt látom, hogy a kisebbségi sors, a sanyarú élet bennünket határon túli embereket elnyomorított, nagyon sokan isznak, és más súlyos bűnök áldozataivá válnak, mert jaj a legyőzötteknek. És most megértük, hogy a dicsőségesen uralkodó Magyar kormány is legyőzött bennünket. Minden erkölcsi felelőség az uszító, riogató karmesteré, a kormányé. [...] Ezeknek leszegényedett, megtört határon túli magyaroknak volt hazájuk, ezeknek az embereknek az ősei adójukkal, munkájukkal Budapesten parlamentet építettek, egy csodaszép parlamentet, melyben most őket legyözték, elutasítják. Van egy ötletem: Vas megyét jó lenne privatizálni az osztrákoknak, s mindenkinek akkor adhatnak 20.000 forintot, és egy feketeszegélyű zsebkendőt a nemzeti érzelmieknek. [...] Mit mondjak még? Gratulálok a győzelmükhöz a kormánypártoknak, és konok székelységgel kijelentem, hogy amíg ők saját népük ellen uszítanak, és "győzedelmeskednek" én nem kérek árváim nevében és nem is fogok elfogadni tőlük egyetlen vasat sem. Ha már becsületük nincs, akkor a pénzük tegye őket boldoggá. A jobb jövőbe bízó lélekkel, Csaba t. Kedves ...! 1. Bocs, Gyurcsányra én nem azt mondtam, hogy igazat mondott. (Lásd: 2004. december 4.) 2. Böjte atya: Nem jó levél. Imádkozz ellenségedért. Vagyis szeresd. Nézd. Őt nagyon tisztelem; rossz helyre lő. És haragszik. A népet kellene szidnia, sajna, minket. Hogy kevesen szavaztak. Hogy nagyon megosztottak voltak a válaszok, láttuk. Itt - félreinformálás - lehetne a kormány felelősségéről beszélni, persze. Hogy a kormányfő mit mond, hogyan próbál politikai tőkét csinálni ebből, érdektelen. Amúgy az egész szavazásügy - úgy hiszem -, csakugyan helytelen kérdésföltevés volt. Ezek az ügyek nem ilyen szinten, és nem így fognak megoldódni, szerintem minden épeszű ember tudja. (Bocsánat, nem akarok fellengzősködni, de így gondolom, inkább remélem.) Mint annyian, én sem vagyok jólinformált, én sem értek a nagypolitikához, és nekem is van véleményem. Tehát. Nem okmányon múlik. Ez félreinformálás. Ha már belekerültünk, persze jobb lett volna. Hogy végre sokat beszélünk a kintiekről, ez jó, ez fontos. Merthogy a közélet, és Európa is hozzászokik, ezért. A napi politikai manővereket nem keverjük össze a történelemmel. Az ő gazdasági helyzetük a főkérdés, gondolom. Ha egy román földművesnek van elég kenyere, nem fog gyanakvóan körbenézni. És a lelkek sebei: ha (belső) béke, remélem egy-két generáció alatt begyógyul. Évtized végére remélhetően EU útlevél Romániának. Hogy mi gazdaságilag-kultúrában mit és mennyit tudunk segíteni. Nem hiszem, hogy nagy játékterünk van. Figyelmes emberek, kisebb csoportok napi munkája sokat segíthet, ez ugyan inkább csak jelképes hatású, de fontos. ölel d. És talán még: Az erdélyi alkoholizmusért és sajnos a tragikus egykézésért sem mi vagyunk felelősek. Ha egy nép nem leli magát, mint az Atya beállítja, azért nem mások a felelősök. A gazdag ember boldog? A 16 éves kislány, aki most tanul enni... bocs, mit kapna egy útlevéllel? És amit az abortuszt elkövetőkkel kapcsolatban hallottam: Az elmúlt ezer évben csak akkor szültünk volna utódot, ha bő kenyér vár rájuk, Magyarország már rég nem létezne... És még egy kíméletlen mondat volt mesteremtől: Aki nyafog, gyanús. Kitől függ életed? Szívesen fogadok ellenvéleményt. Deske! "Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták. Ő így szólt hozzájuk: Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket?" (Mk 9,18-19) Aki nyafog, gyanús? Kedves ...! Igen. Aki nyafog, gyanús. Jézus nem nyafog. Ő vádol. Neki szabad. 12:29 Mostanra így alakult. A dolog. Talán. ? 2004. december 9. csütörtök Megjött a miniszteri válasz: kiigazítottak, 2000-ben is volt Országos Tárlat. Igaz. Megnéztem, három képemet onnét - egy tételben - megvette egy debreceni műgyűjtő. És jövőre nem, de 2006-ra be van tervezve a kiállítás. Tényleg véletlen keveredtem ma délután a Kieselbach Galériába, ahol a rögtön kezembe nyomtak egy Aukciós Katalógust, hogy ugye, nekem az jár. Kiderült, benne vagyok. Erről nem tudtam. Tavaly vettek tőlem egy képet, ami holnap délután majd a Vígszínházban szerepel. Jóval többet kaptam érte, mint amivel indul: most itt 280 ezer. Ha peche van, sokat veszít rajta a tulaj. Mért adja el, tök jó kép, nem?! Műterem, Tihany 61 nyarán (A/03/37). 60 centis. Volt az aukciós kiállításon néhány rettenetesen jó kép. Ez itt egy 50 centis olaj, Tornyaitól. Monitoron nem jön le jól, de azért mégis... Hihetetlen finom színekkel. Ki gondolná, Tornyai?! Csak 350 ezerről indul... Meg ami tavaszi meglepetés volt a kecskeméti Bozsó Múzeumban: itt is egy korai, tündökletes Fényes Adolf kép. Egy nagyon-ámos Ámos. Úgy értem, nagyon jó. Czigány Dezső. Czóbelek megint lehetetlenül elrajzolt modellekkel, szépek. Ezt a Batthyányi Gyula bárót vagy grófot (1885-1959) nagyon föl akarják hozni, valakinek sok lehet belőle. Állandóan, mindenütt szerepeltetik. Giccs. Találtak egy száz éve eltűnt Paál Lászlót. Őt elfogultan szeretem. Egy gyönyörűséges Réth Alfréd (1884-1966), sose jegyeztem. Mami mondja, Margit néni mintha jobban lenne. ? 2004. december 10. péntek 10:10 Igazi szerencse, az Aukciós Katalógusban olvasom, képemen hiányzik a szignó. Reggel be a Kieselbach Galériába, cédula a kép hátára: Tisztelt Gyűjtő, bocs, stb., szeretném pótolni. Így már biztosan megtudom, ki az új tulaj. Mázli. Picasso gyakran szignált utólag, de ő más okból. Nem állom meg, hogy a Réth Alfréd képet is meg ne mutassam. Micsoda kincsek Magyarországon (is) tonnaszámra! És ez a mű már mindörökre fennmarad. Majd nézegetjük az égi Műcsarnokban. (Isten nem pusztít.) (Hogy témát kéne váltanom?!) Ez a tökéletesen, mindenen átlépő szuverén egyszerűség! Téma??? A terítő szakadt rojtja... Hogy a virágot fénybe öltözteti... Hogy a gyertyatartó kis takarásban. Hogy a kép alján pimaszul hiányzik valami fény, valami szín. Az asztal pereméről pedig láthatóan: elfeledkezik. Kedves Rothko, mit szólsz hozzá?! Jó kis három csík, nem? Ugye, jókedved lett, odafönn?! (Remélem, öngyilkosságod ellenére befogadtak! Szerelmi bánat, 67 évesen, csacsi öreg medvém?!) Tökéletesen jellemző, még az egyébként gondos katalógus is csak ilyen hülyeségeket ír: A művész eredeti neve Róth Alfréd (Ez meg ki a francot érdekel? Csak nem zsidó?!) Orvos édesapja, Róth Márk többek között Farkas István festőművész családjának, a Wolfner családnak is kezelőorvosa volt. Én pedig gyorsan közlöm, hogy édesanyám nővérének első férje gépészmérnök volt, a második futballtréner. Kezelőorvosom neve viszont olyan súlyos titok, hogy itt sajnos.) 11:04 Ja, bocs, most látom, a kép Róthnak van aláírva. Akkor azért... ? 2004. december 11. szombat 10:38 Édes Istenem, ezek az igazi aktualitások! Gábor most Kazinczy leveleit bújja: Kazinczy /1810/: Batsányi feleségét elhagyta s Párisba ment...íróink közül egyedül Batsányi az, akivel én megférni nem tudtam... útjain magának kenyeret és titulust szerzett...1803-ban a titkos policajba volt felavatva s levelek tördelései körül szolgálta a státust... Bécsben kért, hogy hozzá ne menjek, mert ö szem alatt van... K. /1810/:.. Batsányi is előlép sok esztendei homályából s kiadja verseit...ö nékem nem barátom...a Vadenber vendéglőbe... másfele pillantva belépett, én őtet látatlanná tevém...ha nem tetszik, elmehessen mellettem...székem megett ment a másik szobába... "Álljon fel az erkölcs imádandó széki! Nemzetek, országok, hódoljatok néki! Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság, Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!" A föld kereksége megrendül e szóra, S látja, hogy érkezik a régen várt óra. A letapodtatott emberi nemzetnek Csontjaiból épült trónusok reszketnek.... 16:21 Tegnap kezdve ma megcsináltam egy képet, ahogy én elképzelem, a fenti Réth kép szellemében. Neki hódolva, vagy mi. Réth Alfréd Jácintos csendélete, ha műterem lenne (A/04/41) Ezt talán valahogy jobban kéne megfogalmazni. 50 x 60 centis. Nagyon megkínzott, de persze ez magánügy. És ízlelgetem-próbálgatom ezt a kiszemelt új méretet. Szerencsére nem kell végleges döntést hozni, az elviselhetetlen lenne. A 60 x 60-as lemezekből majd alkalmanként lehet méretre vágni. Amiből most hazahoztam ötvenet. (Jövő héten alapozás.) A négyzetes forma szinte kizárólagos nálam 1982 óta. Fogalmam sincs, miért. 21:44 Épp sikerült elkapnom egy barátomat az öltözőben, igyekeztem vele úgy alakítani a beszélgetést, hogy a többiek egy rohadt szót ne értsenek belőle: - Kéne nekem egy pendrájv, úgy egy gigás. Adnak hozzá segédprogramot, installálni? -Úesbével megy. Mid van? -Ikszpém. -Az hallja, fölmászik magától. Úgy kezeli, mint egy kis vincsesztert. Új meghajtót ír ki. -Akkor jó. Bekápnak akarnám használni, hogy áll a sebessége a cédé-íráshoz? - Nem tudom. De kérdezz meg valakit, mert nem biztos, hogy arra célszerű. ? 2004. december 12. vasárnap 04:31 Mikinek kezd lefagyogatni a gépe, rájött, sürgős lenne másolatot csinálnia. Én ijedtem meg, s ennek kapcsán gyorsan kitaláltam a saját értékmentés végleges rendjét, tizenegy év bűnös tétovázás után. A C. naplóba eltett DVD-khez minden hó végén egy pótlemezt kell csinálni, az újdonságokkal. Saját dátummal és sorszámmal. A WEB tartalmát is havonta, mert (meglepő módon) kellhet, de azt csak egy dobozba. Mindehhez három könyvtár az újdonságok duplumainak, onnét másolandó majd. 19:02 Amikor elmondta telefonon, sajnos megértettem, miért kellett beadnia képemet, egy csomó mással együtt, a Kieselbach-aukcióra. Ráadásul ilyen áron. Tavaly vette tőlem, most sokat veszett rajta. 360 ezerért ütötték le. Jobb kép, mint ami pár éve ugyanitt, kétmillióért. Számomra is égés, ki tehet róla. Nem örülök. Senki nem örül. Illetve, aki megvette, remélem. Műterem, Tihany 61 nyarán (A/03/37) ? 2004. december 13. hétfő 19:14 E-mail váltás - Anyácskám karácsonyra nekem egy egygigás pendrájvot!!! Ó az anyák! (És infantilis gyerekeik.) Már a nyakamban! Mire használjam, nem tudod? D. - Mint testékszer, kitűnő választás. Aztán az élet majd hozza a praktikus részét. K. ? 2004. december 14. kedd 05:47 Már más lenne a dolgom, de akkor a korareggel olvasók lemaradnának. Ma ötkor Benkő Viktor kiáll. megny.: Volksbank Bankfiók és Galéria, Istenhegyi út 40/A. Ahogy nézem a térképen, a Moszkva térről a 21 busz az Orbán térig. Ha nem ma, akkor: elég hülye nyitva tartás: hétfő, szerda, csüt. 10.15 - 19.15, kedd, péntek: 7.45 - 13. Január 30-ig. Magamnak Debrecenben fedeztem föl, a nyári Országos Kiállításon. Igen figyelemreméltó munkát adott be. Ez ott is kint volt: Jézus kiűzi a kufárokat. Hát nem nagyszerű?! És végre egy jó önajánlás a meghívón: 1956 őszén egy október végi napon az Irányi utca és a Veres Pálné utca sarkán lévő Közért előtti járdára színes krétákkal egy Kossuth-címet rajzoltam... A kenyérért sorban álló emberek boldogan mosolyogtak... ...és hogy mindenki ölelgette, édesapja is mosolygott, s büszke volt rá. S hogy ilyen sikere azóta se... 11:55 Valahai első szerelmemnek most születik a nyolcadik unokája. Reggel hívott. Én meg ma éjjel hosszan diskuráltam vele, álmomban. Folyamatos jelenidő. Nincs vége semminek. 15:49 Rászántam, elmentem. Egyszer végre le kell zárnom magamban Korniss Dezső ügyét. 150 grafikája a Közép Európai intézet pincéjében, Merics Imre doktor magángyűjteménye. Mindig ambivalens voltam, hogy számomra nem transzcendens, és túlarányú benne a játékosság. Most próbáltam jószándékkal és tisztelettel, hiszen talán csak én nem hallok egy frekvencia-tartományt. Kis kollázsok, akvarellek, szitanyomatok, néhány rajz. Néha fölvillan, a többi számomra ujjgyakorlat, keresgélés, amit én a főiskolásoknak kötelezővé tennék, kilószámra. Bár ők csinálják, maguktól is. Sugár Gyuszi mesterem annó erre azt mondta, ezeket (se) semmisítsd meg, tedd föl a padlásra egy nagy ládába, még taposd is meg, de őrizd. Túl széles skálán keres. Felszín. És nem megy tovább, mélyebbre, bocs. Zseniális kamasz marad, mint Hamvas Béla. Ahol nagyon jó, ott majdnem Bálint, majdnem Klee. Mint ez a kollázsa is itt, ni. Szerelmem különben azért hívott, hogy olvassak föl egy verset holnap Jánossy György, volt főiskolai építész-mesterünk emléktábla avatásán. Csípőből nem vállaltam el, de hogy viszek egy verset, és ha lesz bátorságom, felolvasom. (Így is megfelel, legfeljebb majd a kórusból valaki elvállalja.) Illyés két verse jut eszembe. A Kodály és Tersánszky tiszteletére írottak. Mindkettő nagyon jó. Gyurkánál inkább ez utóbbi. 22:12 Most kaptam még egy reprót Benkő Viktor kiállításáról: Júdás a harminc ezüstjével... ? 2004. december 15. szerda 09:41 Néhány éve történt a settle-i paralimpiai játékokon. Kilenc testileg vagy szellemileg sérült versenyző állt fel a 100 méteres futás rajtvonalánál. A pisztolylövésre mindnyájan nekilódultak, ha nem is éppen vágtában, de mindenképpen azzal a szándékkal, hogy végigfussák a döntőt és nyerjenek. Mindnyájan, pontosabban egy fiút kivéve, aki megbotlott, néhányat bukfencezett és sírni kezdett. A többiek meghallották a fiú sírását. Lelassítottak és hátranéztek. Aztán mindnyájan megfordultak és visszamentek. Mindnyájan... Egy Down-kóros lány lehajolt, megpuszilta a fiút, és így szólt hozzá: -Ettől majd elmúlik. Aztán mind a kilencen kart karba öltve a célvonalig sétáltak. A stadionban mindenki fölállt, percekig tartott az éljenzés. A jelenlévők azóta is mesélik ezt a történetet. in: Lábady István: Lovespecial 2004 Valami e Világba az emberhez férhet, mind nyughatatlanság, hányattatás. A gyönyörűség mentül nagyobb, annál nagyobb keserűségen véttetik meg... Úgy változnak kedveink fájdalmainkkal éppen, mint a nap az éjszakával. Minden napnak megvan a maga éjjele, úgy minden emberi örömnek véle él keserűsége... Azt a sok mérget, mely életünket lassan fogyasztja, mind önnön gyönyörűségeinknek kedves virágjain szedegetjük magunkhoz. Mentül több s hevesebb gyönyörűségekbe foglalod testedet, annál hamarabb megemészted... az emberek nem a valóságos boldogabb dolgokért fáradnak itt e földön, hanem csak a nagyobbakért és fényesebbekért... in: Bessenyei György: Holmi, 1779 18:27 Kata megint szeretne pár napra vidékre, szokásosan, a két ünnep között. Persze magunkra maradtunk, már gyerekek nélkül. Dobogókőt találta, javasolja. Napi 12 ezerért ülhetnénk két napot egy nyilván ronda szobában. Délelőtt séta a Zerdőben. Volt egy halk ellenjavallatom, és ha itthon maradva két napra szobát cserélnénk?! Tök új környezet. A levegő is más, tényleg. Esetleg, súlyosbításként, hogy munkaeszközt nem vihetünk magunkkal. De szerinte az nem ugyanaz. ? 2004. december 16. csütörtök 19:50 - 17. péntek 05:23 Háromkor nyílt a nagy francia kiállítás a Műcsarnokban. Két kultuszminiszter és egy nagykövet. Már az utcán többen visszafordultak, olyan csúfosan elszervezték. A meghívott vendégeknek háromnegyed órát kellett sorban állni, jórészt az utcán. Biztonsági őrök, meg fémdetektor-kapu, minden. A ruhatár bedugult. Fél ötkor még mindig álltak a kapu előtt. Pillanatig nem gondoltam, hogy főműveket küldenek a franciák. Mégis, a Pompidou gyöngye, Bonnard édes csendélete itt van. Emiatt szoktam Párizs után vágyakozni. Megint megnéztem a festmény oldalait, mert alig hiszek a szememnek, hogy csakugyan nem utólagos a képkivágás. Ahol Bonnard a szögeket a vakrámába beverte, ott a vászon festékes, de nem befestett. Elképesztően szuverén kompozíció. Például ez a jobbról harmadába belógó tányér. (Mert ahogy a pesti képén egy fél könyök benyúlik, nyilvánvaló, hogy azt utólag vágta.) A hanyatt vágódó szék. Ami mögött hirtelen rücskössé válik a faktúra, egyébként fölöslegesen. A kép közepén az a bizonytalanul megfestett csésze, vagy mi. Nagyszerű. A piszkosfehérektől és sárgáktól fölragyogó földöntúli piros csík, második témaként és ellensúlyként. (Mi az a vörös ott, egyébként? Az asztal széle?) Mágikus. Még néhány igazán jó kép. Claude Lorrain, Chardin, Matisse, Sisley. Az egyik Picasso. Egy korai Braque, inkább csak fiatal korom nosztalgiáira emlékezve. A peremvidéken Delacroix. Monet, sok más nagy itt érdektelen. Cezanne is. Persze a gloár képviselve van. Mindig volt szakemberük a fontos témákra, Napoleon tábornokai körében meglátogatja nagymamáját. Az elmaradhatatlan gyönyörű csajok. A szabadságot képviselik, vagy egyszerűen elnyújtóznak békességben, aktus után három perccel. És persze másfél terem az újhülyéskedőktől. Szóval öt-tíz jó kép. Egy kiállításra elég is. 10:24 Kaptam Bukowski fotókat. (Versei a novemberi levélben, ha még emlékszel. A nagy ivós, nagy kefélős, bunyós amerikai.) ? 2004. december 18. szombat 09:41 Ezt megettem. Ukrajnából (gondoltam a szerzetesek, mert valami rövidítés) karácsonyi üdvözlet, melléklettel. Kinyitottam, ez lett a vesztem, mind a kettőnk veszte. A köv. órákban vagy 140 vírus-visszajelző levél. Új tapasztalat. Hallom, egy pécsi fiú csinálta, országszerte igen sikeres. Szerencsére drága Ádámbátyám telefon + emailen levezényelte a helyzetet. Először rovarirtót kellett a konyhában a falak mentén körbeszórnom. Aztán letölteni egy programot, amit személyre szólóan nekem... A végső SMS-ek: - Megmentettél! - Máskor is, ha gondod van, szólj! - Gond: nincs vevő, januárom még bizonytalan - Át kell programozni - Engem vagy a gyűjtőket? 21:52 Az utolsó két nap tökéletes kudarc. Egy gyűjtő egy 1975-ös, NDK művésztelepen festett képemhez jutott hozzá, olcsón, végül nem volt vele megelégedve. Én sem. Fölajánlottam, hogy átfestem. Kezem meg volt kötve, hiszen hozott anyagból dolgoztam. És az utolsó pillanatig azt hittem, sikerrel. Az eredeti erős, de nyers, az új változat pedig porcukorban hentergetett szaloncukor. Megpróbálok nem levonni messzemenő következtetéseket. Most mostam le az egészet. Ősz vége (A/75/27) 40 x 100 cm. ? 2004. december 19. vasárnap 05:45 Ott föntebb, november 30-án, így kezdtem: Végül is miért ne mondanám el véleményemet a Lakner-kiállításról. Nem vagyok én olyan fontos ember. Mondtam, illetve leírtam, hogy utolsó itthoni éveiben nem tetszett, amerre ment, és nem tetszett a gesztus, hogy elmegy. Hogy lehet egy festőt lehetetlenné tenni? A festékboltba beengedték... A tegnapi Népszabadságban P. Szűcs Júlia(nna) pontos kritikája. Azt hittem, mindenki el fog ájulni Laknertől. Lakner jól elbánt a Ludwig Múzeummal... A műveket nyilván nem rostálták, egymás mellé kerülhetett például huszonegy önismétlő... A tegnapi magyar művészet legfontosabb alakja volt... És a mai kortárs művészet egyik nem különösebben eredeti tehetsége lett. Az első másfél évtized (az itthoni) erős, okos, karcos... mögötte ott lapult az olümposzi istenekként tisztelt neoavantgárd művészeti elit... Csernus, Warhol, Beuys. Világgá ment, a testmeleg, szamizdatos kismagyar homokozóból kikerült... és ott, amiben igazán jó volt, az már nem kellett. Festeni, szobrászni - ebben mutatkozott az új fantázia. Lakner azonban nem szeretett festeni, szobrászni.... erejét szétporciózta... képalatti struktúrákhoz, mindenféle okkult írásjelekhez menekült, fotókkal kísérletezett. Lakner ugyanis végzetesen nem hitt, és talán ma sem hisz a képzőművészet érzékien érvényes jövőjében. A kinti száztízből legalább kilencven ezért felejthető, karakter nélküli, bánatosan puha mű. Végezetül: ennyire rossz a lelkiismeretünk Laknerrel kapcsolatban, hogy mindenét szeretnünk kell? A válasz szomorú. Igen. Telefonon gratuláltam a cikkhez. 20:45 Csak összekalapáltam ezt a 75/27-et, mutatom: Délelőtt megnéztem a Kiscelli Múzeumban a Levendel gyűjteményt. Kiderült, Bálint Endre képek. Van közte nagyon jó, egy terem. Érdemes fölmenni, február végéig nyitva. ? 2004. december 21. kedd 11:35 Ha nem is év, de hétforduló, tizenegyedik hete éhezem. Baromi jó. A nap újabban úgy kezdődik, hogy az uszoda kertjében hazafelé vásárolok egy hatalmas sajtos micsodát százhúsz forintért, és miközben a parkban-, lényegében a mennyben járok... Email (zománc) Hali! Miért van az, hogy PONT karácsonykor érzem magam frusztráltabbnak a kelleténél? Karácsonykor KELL szeretni (legalábbis AKKOR kell úgy tenni), szilveszterkor meg JÓL KEL ÉREZNI magad, baz'meg, mer' ha nem, nem is vagy igazi haver/férfi/csaj/tetszőleges. Tizenegy éve szilveszterkor rendeztem egy százötven fős bulit, erre egyik barátom nem jött el, mondván, másnap korán kell kelnie, Spinozát tanulmányoz épp. Akkor egy sznob bunkónak gondoltam. Ma irigylem... Reggel öt - valószínűen - igen jó könyvet tettem ki a kuka tetejére. Nemrég kaptam őket. Be kell látnom, nincs mindenre kapacitásom. Karácsonyi porszívózok a lakásban. De olyan gyorsan húzogatom, hogy mire a por észbe kapna, hogy neki most repülnie kell, már. Kata szerint a bútorok mögött is kéne. Szerintem is. A harmincadik évtől ív a hatvannyolcig: Dezső! A levél témája, amit most tettél fel, az én fejemben is megfordult. Aztán a zománctól eltérően a következőkre jutottam: társadalomban élünk, nem a vadonban. Bizonyos társadalmi normákat el kell fogadni. Ilyen az is, hogy melegítőben nem illő operába menni vagy vizsgáztatni. Amióta unokáim vannak, a karácsonyt különösen szeretem. Én vagyok a gyertya-gyújtó, csengő-rázó, ajtónyitó: jöhettek. A jelenetet nem lehet elfelejteni. G. 19:36 Email Szütsnek. Hogy tudjad. Mindig úriember voltál, akkor se szóltál rám. Tíz? tizenöt éve Nem Yorkból hoztál nekem egy testre szabott ajándékot, műszerész csavarhúzó készletet. Mire csípőből megjegyeztem, hogy ezt itthon is lehet kapni. Szelíden megjegyezted, én ezt ott vettem... Ma is használom, ilyenkor eszembe jut, hogy én akkor ölel d ? 2004. december 23. csütörtök 09:35 Zárójelben. Kérdik, igaz-e, hogy tizenegy hete éhezem. Nem igaz. De többet kívánnék, mint amire szükségem van, s így tizenegy hete éhes vagyok. Sőt, karácsonykor is végig az leszek, mert nem fogok minden finomat megenni. Igaz, én már minden ételt nagyon finomnak tudok. Igen meg tudok becsülni egy elém került darab sajtocskát. És ez a dolog lényege. Zárójel bezárva. Tegnapi email Déry ...Popfesztivál- műve kapcsán. (A könyv remekmű.): Deske! Ezt Onagy Zoltán honlapjáról vettem le. Berzsenyiről, Kölcseyről, sok mindenkiről, többnyire másképpen, mint megszoktuk. "Auditur est altera pars" / Hallgattassék meg a másik fél / jegyében. küldöm: G. Déry, a diktatúra és a Popfesztivál A Révész Sándor Aczél-könyve kiváltotta vitát olvasva eltűnődhetünk Déry Tibor Popfesztiválja ideológiai mögötteséről. A legegyszerűbb lelkek se gondolhatják, hogy az első hazai popmusical Aczél jóváhagyó bólintása nélkül eljut a színpadig. Az tény, hogy az MSZMP agit-prop. 1972. július 18-i ülésén tárgyalja a Vígszínház tervében szerepel a darabot: Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (a nyugati hippi kultúra kritikája)... A Párt előzmény - azaz előzetes tapasztalat nélkül, a SZU ekkor még nem ismeri a problémakört - cselekszik: a beatzenére is kiterjeszti a hagyományos három T irodalomban bevált elméletét... A Párt számára helyzet „van”, kötelező lépniük. És Aczél lép. ...nyugodt lélekkel feltételezzük, az egyik kaviáros vacsora végeztével így szólt Aczél elvtárs: „Tibor, a Pártnak szüksége volna egy regényre, amely az imperialista ifjúság alámerülését jeleníti meg a zene segítségével a mocsárba. Nem feledve a nihilt, és a virágzó szocializmusból disszidáltak szánni való hazátlanságát.” Valahogy így. És Déry nekiugrik. Újraolvasva garantált padlófogás. Csacsiság. 10:42 B. a zuhany alatt bosszankodik, halomra kapja a karácsonyi jókívánság-leveleket. Hogy ráadásul személytelenek. Vígasztalom, hogy minden rendben: az egész, akárcsak a Plázákban ilyenkor szokásos kóválygás egy megfelelő ajándékért... mind-mind Istenkeresés. Töredékes formában. E napok elfoglaltsága: ennyi lemez van már lealapozva. A nagyja még hátra van. Fizikailag eléggé igénybe vesz. (Kisnyugdíjasként, 39.300, nem engedhetem meg magamnak, hogy kész képet vásároljak.) Persze, karácsonykodás is: Katának lefotóztam a három unokát. De azok - legalábbis a fotókon - olyan rondák, hogy ide föl se teszem. És zöldek is, úgyhogy elég sok bíbort kellett ráhúzni. Én idén is megkértem a Családot, hogy ha megoldható, egy vagy két szakasz verset kérnék (nem sajátot), és többet, és mást nem. A fiam pedig egy DVD lemezen Tajvanon előállított hat órányi - tökéletesnek mondható - csöndet kap tőlem. (Nem kicseszés. Az értékeket - tendenciózusan - már korábban megkapta.) 16:19 Ennél rövidebb és töményebb ajándékot aligha: Kedves Váli, szép karácsonyt kívánunk az alábbi verssel (ún. anakreoni strófa, rafináltan ártatlan ill. ártatlanul rafinált. Írhatta volna Zelk is, de öregkori Vas István): MEGYEK Az élet ha elenged Indulni készen állok Vörös bor és fehér bor Sokszor folyt poharamba Ez is volt és az is volt Kínból és üdvözülésből Uram eleget adtál Megyek ha elbocsátasz ? 2004. december 25. szombat 05:35 - 08:08 Egy középkorú énekesnővel álmodtam, előnytelen kiskosztümben álldogált és énekelt a mélyvízben, a medence fenekén, úgyhogy úszás közben kerülgetnem kellett. Ami üresség van bennem karácsonykor, az is Istenhiány. Beleolvassak ebbe az ünnepi ötvenoldalas Élet és Irodalomba? Mise után napfelkelte a Szabadsághegy tetején, a fák alatt. Az ösvényeken jég. Lent a város még párás homályban. 13:03 Negyedszer próbálom lefotózni ezt az abszurd, felháborító kis bizbaszt, zsinórral a végén. Egy gigabájtos, az egész életművem; minden képem és könyvem satöbbi kétszer ráfér. És rajta is van. Először csak a vágy, a mérete, a kecsessége. Aztán hozzájött a funkció, gépre kötve mindenből azonnal másodpéldány. És a kis aranyos, amikor töltöm, a végében villog neki egy zöld lámpa. Hátha van vegyész olvasóm. Hogy mit lehet itt tenni. Valahogy nehézkes beleszoknom, hogy ez a Johnson-pohár egy hónap után is totál púderszagú. Már áztattam almaecetben (24h.), áztattam citromlében (Original quality, Rich in Vitamin C.), a szag maradt. És mivel ez az egyetlen forma és méret, ami pontosan ráhúzható a szemüvegtokra, amiben a templom-uszoda között esedékes napi két-két kekszet hordom, az eszköz nem lecserélhető. A toknak pontos zseb van a tarisznyámban. És mivel újabban elhiszem, miszerint napi két liter folyadék kötelező, megtetézve a lehetőséggel, hogy az első fél éhgyomorra, igazi Lukács-gyógyvíz; muszáj kitartanom. Áthidalásként két korty között köldökömig süllyesztem, majd mély lélegzet. Kellemes lett volna, és próbálkoztam is pirosszínű KETCHUP-flakonnal (Nyerjen pénzt! Részletek a hátoldalon, Na-benzolát és K-szorbát), de a mérete, a mérete nem stimmelt... A szemüvegtokot valaha bársonnyal béleltem, hogy amikor reggel futok, a benne tartott aprópénz ne zörögjön annyira. Később funkciót váltott. Hol van már a futás. 15:57 - Nejem azt mondja (ő félig-vegyész: biológus, de legfőképp nő...), hogy minden kozmetikum zsírban oldódik, tehát próbáld meg egy kis sminklemosóval. Aztán a sminklemosót utána öblítsd ki, mosd ki, smink akkor elvileg már tudunk is inni belőle... - Remény! Köszi! A nejnek is! Bár épp kifogyott a sminklemosóm. És amúgy, milyen íze van a sminklemosónak? Szóval errefelé kell keresni a megoldást. Zsírban old. Sebbenzin. Nem segített. Zwack unikum anno 1790 (minden karácsonyra kapok). Új elegy. Likőröspúder íz. Földbe döngölő. Akkor talán most festőszer? (Saját recept szerinti: két rész terpentin, egy rész lakklenolaj. Nálam dammárlakk egy csepp se!) 16:53 Egy ismeretlen ismerőstől, karácsonyra, postán, CD-n, 1056 egyéb Monet kép mellett. És itt elhalkul a szó. A rosseb egye meg. A nagyon-nagyon kevés festő között, aki tudja, mi a szín. Ezt a gigászi egyszerűséget. Magabiztosságot. Ahogy az a két folt, pimaszul középen. A képfelület osztása. A faktúra, vagyis inkább a felületek megdolgozottsági foka. Ahogy a kopogós kontraszt, mégis a világos színeknél a tündérfinom játék. De van itt egyebek mellett 98 Klee is. Azt is átpörgettem. Apám volt. Uram Isten! Nem merem kimondani. Elhalványul Monet mellett. Erőltetett, problémáiba belegabalyodik, részletkérdések, mi rosszat mondjak még. ? 2004. december 26. vasárnap 22:09 1981-ben hallottam a Rádióban, s aztán sikerült megszereznem azt az ötven perces megrendítő Pilinszky-interjút. Rengetegszer végighallgattam, még ma sem értek belőle minden gondolatot, még ma is tanulom. Nagy érték. Most öt részre vágtam. Sikerült 560 megabájtról 16-ra lecsavarni, mp3-formátumban, persze a hangminőség rovására. De így egy fájl csak 3 mega, használható. Nekem szinte azonnal följött. (A mac-eseknek el kell ballagniuk az ÍRÁSOK / NAPLÓ-legvégére, ott is meghallgatható, 8931/1-5.) Eljuthatunk a derűig / hangos interjú /1 Eljuthatunk a derűig / hangos interjú /2 Eljuthatunk a derűig / hangos interjú /3 Eljuthatunk a derűig / hangos interjú /4 Eljuthatunk a derűig / hangos interjú /5 Itt lehet, hogy valami gáz van. A gépemen keresztül a netről igen gyorsan lejött egy hangfájl. A notebookon azonban - ami pedig gyorsabb gép - még tíz perc után sem indult el a szöveg. Sajna, nem értek hozzá. Miki talán tudná, de ő alszik. ? 2004. december 27. hétfő 12:44 Mike továbbra sem elérhető. Hálás lennék infóért, ha netán sikerült valakinek Pilinszkybe (általam) belehallgatni. A mai délelőtt: 1. egy tavalyi kép keretének át- meg átfestése, 2. a közben szerzett dögnagy szálka kihúzása, 3. de előtte szálkahúzó szerszám készítés: egy injekcióstű hegyére kalapácsütés, amitől bekampósodott, 4. vitatkozás a konyhában kint hagyott beiglivel (kihívó viselkedése.) Majd ebéd után. 21:35 Köszönöm a visszajelzéseket, Pilinszky működik! Egy baráti email kapcsán még kisebb lett, átlagosan 2,5 mega. ? 2004. december 28. kedd 10:52 Gábor most Kazinczyval foglalkozik. Kölcsey emlékbeszéde Kazinczy felett, 1832. 09. 08-án. Gyönyörű. És pontos. ...prózája minden fogyatkozási mellett is, örökre szép lesz ugyan; ...epigramjai ...hervadhatatlan virágok maradnak: de a nemzetet nem ezek által tevé hálaadósává. S z e l l e m vala Ő, mely a tespedő egészet oly sokáig csaknem egyedül eleveníté; s lépcső, melyen egykorúi magasabbra hághassanak, s szerencsésebb maradék tetőre juthasson... 12:48 Ma huszonnyolcadszor befejeztem az A/04/05-öt. Meg itt egy új is, A/04/42. Műterem Réth Alfrédra emlékezve. Még mindig az ő csöndes-tiszta csendélete jár a fejemben. Az utolsó idei kép. Ismét próbálkozom az 50x60-as mérettel. ? 2004. december 29. szerda 19:32 Siófok - Töreki Szerencsésen eljutott a Pilinszky-interjú Le Meux-be, öröm itt is ott is. Szerencsésen lejutottunk, Kata rávett, két unokával ezen a magán-művésztelepen. Mamájuknak SMS: Minden rendben. Ők hárman a földszinten folyamatosan beszélnek. Játszanak. ? 2004. december 31. péntek 06:10 Siófok - Töreki Robi mutatott egy verset, emiatt megvettem a karácsonyi ÉS-t, 576 forintért. Anyuka panaszolja csepp utódja helyett annak bánatát. Legyen evvel zárva a kétezer négy. Csukd be az ajtót, vissza se nézz / várni a könnyebb, menni nehéz... Ahogy Illyés Gyula írja újszülöttjéhez: Karollak, karol majd más is... Szabó T. Anna: ELHAGY Elárul és elhagy. Kilök magából és elhagy. Önmagát adja ennem és elhagy. Ringat és elhagy. Talpam simogatja, fenekem törüli, hajamat fésüli, elhagy. Orrom az illatát issza, ölel: "Soha nem hagylak el!" Elhagy. Áltat, mosolyog, súgja: "Ne félj!" Félek és fázom, és elhagy. Este lefekszik az ágyra velem, azután kioson és elhagy. Nagy, meleg, eleven, fészekadó, csókol és dúdol és elhagy. Cukorral tölti a két tenyerem, tessék, ehetem: elhagy. Sírok és ordítok, úgy szorítom: foghatom, üthetem, elhagy. Csukja az ajtót és hátra se néz, nem vagyok senki, ha elhagy. Várom, ahogy remegő kutya vár: jön, ölel, simogat, elhagy. Ő kell, mert nélküle élni halál, felemel, melegít, elhagy. Ketrec a karja, de ház az öle, vágynék vissza, de elhagy. Egy csak a lecke: nem ő vagyok én, idegen, idegen, elhagy. Ott a világ, lesz más, aki vár! Lesz majd benne, kit elhagyj. Csukd be az ajtót, vissza se nézz: várni a könnyebb, menni nehéz, lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul, mindig lesz, aki vár, aki fél, mindig lesz, aki vissza se tér, megszül, és meghal, és elhagy. ...mindig lesz, aki vár, aki fél, / mindig lesz, aki vissza se tér... Micsoda ritmusok. Micsoda erő. Öregedő ember már könnyen könnyezik. 21:08, újra Pesten, unokákat leadtuk. Ahogy Piszu (Piroska) unokám imádkozta tegnap este: Bocsásd meg a bűneinkemet. 2004. dec. 31. = 23909. / dec = 981 2003-ban: 8946 2004-ben: 9829 váliNEWS 2005. JANUÁR ? 2005. január 1. 05:56 Jelentem, átaludtam, jól aludtam. És nem jut eszembe semmi. 09:24 Majd a fél hetes misén a csendes reménytelenség, szokásosan a pihenőnapok elején. A programozó felesége szült, a programbővítés megint késik, hányadszorra. Semmit nem tudok már elé/alá dolgozni. Aztán itthon a honlapomon legelészem, s rámeredek: nyers ez a tavalyi utolsó kép. Fölveszem a festőkötényt. 13:30 (Az A/04/41 és 42-es.) Szia J., Le Meux-ből! Megfelelő Új Évet Kívánok! Úgyis azt mondod, hogy a két korábbi változat a jobb. Itt nem olyan mutatósak, de ha nagyobban megnéznéd, a festményeknél... 17:56 Hogy a vacsoráig elteljék az idő. 581.577 adat eddig a honlap táblázataiban, ha a szervezőtáblázatokat nem nézzük. ? 2005. január 2. vasárnap 20:38 E-mail Le Meux-be: ...Csak remélni tudom, hogy depressziómra csak emlékeid alapján utalsz, és nem újabb információk, vagyis e levelekből. Megdöbbentő élményem, hogy visszaolvasva, mennyire gazdag és szép az életem. Tényleg. És erről kb. ötvenöt évig, míg nem írtam ilyenfajta napi élménynaplót (neked) (is), fogalmam sem volt. Úgy élem meg, rég elmúlt a depresszió-közelségem. (Konkrétan sosem volt), kiegyensúlyozott vagyok. Nincsenek problémáim, csak (arányos) terheim, vagyis feladataim. d. ? 2005. január 3. hétfő 09:23 Reggel kis szabadidő 5.35 - 5.50 között, Almási Miklós könyvkritikája. Belenézek, egy szó: VERMEER. Már boldog vagyok. Az északi (holland) és a déli (olasz) festészeti tradíció eltérései... Az olaszok narratív módon látják a világot... valami történik, aminek a drámáját el kell kapni. A néző is szemtanú... A hollandoknál a kép "van" ahogy a rákok, fűcsomók, tükrök, katonák... Te csak véletlenül nézed... Leíró módon festenek, a béka nem csúf, a Szűz nem angyali... A praktikus, kereskedő Hollandia... alapos tényfeltárás, precíz leírás, hűvös tárgyszerűség, a festőiség zérus foka. A reformáció puritanizmusa. Rembrandt és Vermeer ennek fordít hátat. Rembrandt nem vacakol a hiperrealista rajztechnikával, nem akarja elhitetni, hogy a vért csillogása... Itt dráma van, de belül, a lélek bugyraiban. Vermeer precizitásmániája... mágikus teret tud kreálni. Sokszor fest nőket, de mindig gyerek nélkül. Asszonyai végtelen távolságra vannak tőlünk, és ami ennél is fontosabb, higgadtak és nyugodtak, sérthetetlenek, magukba zártak. Ezért nincsenek körülöttük gyerekek sem... A néző ki van zárva ezekből a titkokból. Vermeer benne áll a holland tárgyszerűség világában, ugyanakkor a "megáll az idő" mágiája. Valami megismételhetetlen szintézis. (A könyv: Svetlana Alpers: Hű képet alkotni. Holland művészet a XVII. században. Corvina 1999. Fordította Várady Szabolcs barátunk.) És még el sem kezdődött a nap. A klubban aztán Tóth Krisztina szépség-fokáról vitatkozunk. A kabinos közvetítésével továbbadtam versesköteteit, túl vagyok rajta. Nagyon szép sorai voltak, és túl sokat nem értek a gondolataiból. Kéne forgatnom az elmémet. De ha nem megy. Villanyoltás előtt mindössze negyed órám van erre, és már hetek óta... Holnaptól vissza Illyés Gyulához. Azt mondja: gyűl a fecskeraj. Meg hogy Sövény fölött holdtól ragyog elvillanó kasza. Na, sompolygok dolgozni. Le Meux jelzett, tényleg a képek első változatai a jobbak... ? 2005. január 4. kedd 06:27 - Kedves Dezső! Buék! SOS. Meg szeretném kérdezni, hogy nem tudna esetleg valakit, vagy valamilyen szervezetet, akik tudnának hosszútávon 200 ezer forint készpénzt kölcsönadni 2005. januártól, itt, egy békéscsabai családnak? A volt osztálytársnőm a teológiáról, férjjel, 2 fiúgyerekkel, munka nélkül. Sajnos olyan helyzetbe került, hogy ha ezt a tartozást nem tudják a bank felé rendezni, elárverezik a házukat. Jó emberek, jó család. Rossz periódus. Nagyon köszönöm, hogy végiggondolja. Más. Megjelent egy Pilinszky cd. Hurrá! K. - Kedves K.! Én most sajna nem tudok segíteni. De szólok Katának, az ő ismeretségi köre talán. És fölteszem a netre. Hátha. Netán apránként. D. 09:25 Deske. Nem tudok arról hogy Pilinszky a Hollót fordította volna. Kazinczyból most a Kölcsey-Berzsenyi kapcsolat van soron, 3 tételben: 1. Kölcsey > Kazinczy, 1813: "Berzsenyi [kötet] kijött, de mint jött ki! Bosszúsággal vagyok eltelve... Temérdek rossz dalt eresztett ki lélek s értelem nélkül. Én Daykával maradok..." 2. Kölcsey, 1817 [tehát négy évvel később]: Berzsenyi, aki kifaragja a verset, nem kigondolja, "készületlen s fiatalkori darabokat is felvett gyűjteményébe... elérte a határt, melyet a természet a poéta és a nem-poéta közt von..." 3. 1836, Kölcsey emlékbeszéde Berzsenyi felett: "...Elköltözött az ember; a költő miénk, e nemzeté maradt végiglen, mely neved és dicsőséged szent örökség gyanánt bírandja..." Elköltözött az ember, a költő miénk... Szép. 09:31 Kazinczy Ferenc leveleiből, megint: Mi a nemzeti? 1817. Horváth Ádámnak: "A Tudományos gyűjtemény [korabeli folyóirat] nemzeti. Szent az és tiszteletes. Az a kérdés: mi a nemzeti? Te azt tartod, hogy a te bajuszod... az én beretvált bajuszom is az... Berényi Párizsból hozott nadrágja anti-nemzeti volt. Később mások olyan nadrágot hordtak, s íme, az már nemzeti...jól tette-e Vajk, alias Szent István, hogy elhagyá Ázsiából hozott vallását, a nemzetit és itt megkeresztelkedék?" 10:09 Érdekes, foglya leszek e húsz éve tartó négyzet-formátumnak? Le kellett vágni a (fenti) képből. 50 x 50-es lett. De most végre tényleg jó, nem? 10:30 Kedves Deske! Utoljára nyár végén találkoztunk [...] azóta, mondhatni, rendszeres olvasója vagyok a honlapjának. Többször kaptam valódi lelki-szellemi támaszt [...] néha egy-egy fotótól, vagy egy festményről készült fotótól, egy mindennapi (un. hétköznapi) eseménytől, ami hirtelen megemelkedett és így át is alakult a sorok, vagy a szűkszavú, de pontos gondolatai között. Azt hiszem, ezek az átalakulások segítettek olykor-olykor, hogy az én életemben [...] Kinyitva a honlapot, néha én is nyitottabbá váltam, dialógusba kerültem – a Maga segítségével – önmagammal. Jót beszélgettünk [...] Szóval: köszönöm! Zavarban is vagyok [...] Kérdés, hogy van-e értelme, pontosabban mi az értelme egy "befogadói-visszajelzésnek". Talán, hogy ami jó, azt ki is fejezzem végre, hogy ne csak a szívem mélyén rejtegessem? (Ezt sem szaporítom tovább!) "Maradok olvasója" Károly. Kedves Károly! Az embernek az ilyen levél rohadtul jól esik. Nemigen érintkezem emberekkel, a reggeli uszodai dumáktól eltekintve... szellemi életet egyedül élek. Nagy találmányom, hogy ezek kicentrifugálódott melléktermékeit most naponta le is írom, nekem igen fontossá vált. Pedagóguscsaládból származom, bennem ez így jött elő: tudom a felelősségét, most napi negyven ember olvas... Szívesen veszem a visszajelzést, nemcsak, mert hízeleg, hanem mert orientál. Szerencsés esetben kiigazít, vagy éppen helyre tesz. Ezért is válaszolok mindig minden levélre - aznap. Köszönöm! d. 18:43 Kijavítva a másik kép is. Nagyon nehéz percek; jócskán megrémültem, hogy rájöttem, le kéne venni róla a harmadik formát. Aztán a színesség kérdése. Szerettem volna Vojnich-os szikárra, de végül nem bírtam ki egy kis (emberi) meleg nélkül. Estig tizenhatszor fotóztam le - igaz, közben kissé át is igazítottam - míg megfelelő lett: A/04/41 ? 2005. január 5. szerda 09:42 Mai Népszab. vicc, aranyos: Este hétkor nálunk imatalálkozó. Épp most húsz éve kezdtük. Ferences orientáltságú lévén, Fioretti nevet vettük fel, utalva a XIII.- századi Szent Ferenc-legendáriumra. (A "rablótestvér" visszahívása, hogy ebéd minden vendégnek jár.) Egy lánglelkű, nagyszerű pap indított minket, ma Ausztráliában neveli négy gyermekét. Amiből kettő a sajátja. Talán Isten a túlzott önbizalmából akarta kibillenteni. 11:07 Kazinczy leveleiből, mára. (Az emberben van valami csacsi, ösztönös lekicsinylés az elődökre gondolva. Pedig:) (Desseffynek, 1817.10.15.) ...Belépvén 59. esztendejébe életemnek, látom, hogy közelit az idő, melyben idvezülnöm kell. A könyvcsináló pályát futván... sem talentumom, sem neveltetésem, sem nyelvünk és literaturánk kora nem engedék, hogy originális nagy munkákat tegyek, s úgy hiszem, hogy a nemzet szükségei inkább kívánták, hogy mások nagy munkáit tegyem által magyar munkákká... fordításaim... régi literatura /Cicero, Sallustius/, ...az újabb nemzetek /Lessing, Wieland/. Sokat igazítottam mindenkikén... a harmadik osztályban egyveleg tárgyú originális darabjaim fognak állani... Aki ennyire világosan látja önmagát. Építésztanárunk, Jánossy György (most avattuk emléktábláját) mondta 1964-ben a Főiskolán: A mi generációnknak nem lehetősége igazán jót építeni. A dolgunk továbbadni, ami mindent a nagy elődöktől kaptunk -, maguknak, gyerekeim. 12:55 E mai délelőtt: az A/04/02-es keretét festettem át meg át... ? 2005. január 6. csüt. 09:01 Azt felelted nékem: - Ez nincsen egészen úgy. -Semmi sincsen egészen úgy, - feleltem én. - Így kezdődik Füst Milán legfontosabb könyve, az Ez mind én voltam egykoron - és ezek a legfontosabb mondatok benne. Anyácskám telefonált, hogy az a köpcös alak mellettem a fotón csakugyan Veres Péter, de aki mellette áll, az mégsem én vagyok: Soha nem volt hátrafésülve a hajad. A szájállásod. A szemed. Ez valami helyes parasztlegényke. Aztán próbáltuk együtt fölgombolyítani az ötven év előttieket: A délután közepén telefonáltál nagyon tisztességesen, hogy nem fogsz a németóra elejére hazaérni, mert itt vagy a parlamentnél. Azt mondtam, azonnal gyere haza, és megígérem, együtt visszamegyünk. Meglehetős hamar megérkeztél. Akkor viszont nem szállhattam le a kettes villamosról a Március 15. téren, lefényképeztetni magam az íróval. Csakugyan visszamentünk, anyámmal kézen fogva, húgom is. Csak a mikor meghallottuk a lövéseket a Rádió felöl, iszkoltunk gyorsan haza. Én még mindig kételkedem. Ellene(m) szól, hogy a Bem téri nagy tüntetésre, a Parlamentre jól emlékszem, ahogy ott oldalt Sinkovits szavalt..., erre sehogy. Réges-régi barátnőmtől érkezett színes papíron egy xeroxált gyerekrajz másolata, újévi jókívánsággal. Rajta nyomtatva a neve. Megcímzett és felbélyegzett borítékkal visszaküldtem, hogy aláírást vagy effélét kérnék rá... Remélem, észbe kap. Vagy legalább megsértődik. Mikivel próbáltuk egyeztetni az időpontot, amikor érdekelni kezdte a kompjutergrafika. Hogy volt egy nevezetes tréfája, amikor... de mikor?Mondom neki, várj, beütöm az összesített Le Meux-i levelek fájlba, hogy keress: térd. Úgy meglesz. És meglett: 1991.1. J-4 C.2101 Szia J! ...2005. január 6, Vízkereszt ünnepe, Katáék az esti misén. Mikicát (8 éves) már bezavartam a kádba, vakon és süketen minden sürgetésemre, csorgatja magára a vizet és dudorászik. Időnként kikiáltja, hogy sietek!, közben felemelt mutatóujját billegetve bíztatja magát: most a fülemet mosom, most a nyakamat (de nem mossa). Törökülésben, csupaszon. Egy fél szivacsot egyensúlyoz a térdén: leesik-e? (leesik) Iszonyú jól érzi magát. Mindig. 1997.7.4.-13. J-48 C.5064 Szia J! ...Ennek kapcsán VMiklós jut eszembe. Összemelegedtek Szüts-csel tavasszal a kecskeméti alkotóházban, s meginvitálta stúdiójába három hétre, a nyárra. Így nem jött le ide velem, hanem próbálgatja a számítógépes grafikus programokat. Szüts szerint elképesztő sokat megtanult pár nap alatt. (15 éves) Minap osztálytablójukat etette be a gépbe, középen Félix atya ül, merev pózban, az igazgató. Délutánra a fotón a keze a szomszéd tanárnő térgyén nyugodott... Ennek kapcsán még egy kis emlékezés. A tegnapi, jubileumi Fioretti-találkozón régi fotókat is nézegettünk. (Mély meggyőződésem, hogy az amatőrfotók a fontosabbak.) Miki az egyik lelkigyakorlat mellékszereplőjeként eligazítást tart. 10:41 E-mail: - Deske, a honlapod főoldalán található órát nyugodtan kikapcsolhatod. Szinte soha nem mutatja helyesen az utolsó váliNEWS-bejegyzés időpontját. S. - Hát ez igaz. És ha pontos, akkor meg redundancia. d. ? 2005. január 8. szombat 16:48 Különös feladatra kért egy barátom. Fölhozott egy számára igen becses feszületet, amire feltételezése szerint utólag egy rosszul választott méretű korpuszt applikáltak, csinálnék-e helyére egyet. A tárgy magassága összesen 65 centis, talapzatába kis fülke süllyesztve. Egy feszülettel egyszer próbálkoztam, a fotója meg is maradt; ettől eltekintve a plasztikához nincs közöm. A feladat majdnem reménytelen, próbáljuk meg. Első lépésként reggel végignéztem a Duna-parton a hajléktalanok szombati ócskapiacának választékát, hátha kapok valami anyaghasználati, forma-, faktúra-, vagy színötletet. ? 2005. január 10. hétfő 05:37 Ilyet még nem játszottunk. Miki fiammal (22) szóba került egy tavalyi képem, ami tetszett egy barátjának, Öregedő ember műterme. Melyik lehet az, a címéből tudom, jónak tartottam. A kompjuterben sincs benne. Elő az archív CD-példányokat, a szeptemberi lemezen megtaláltuk, igen, ez egy igazi selejt-történet. Tönkre tettem egy képet. Mikor Hollán Sándor (Alexander Hollan) Magyarországra látogatott, és körülnézett nálam, ezt a képet megbírálta. Pontosabban csak annyit jegyzett meg, a kép alsó fele szép. Másnap kettévágtam. Nem lett remekmű. Most elővettem, megnéztük, s mondtam Mikinek, fejezd be. Megtörtént. Közben egy-egy ötletét megbeszéltük. Én is belenyúltam. A virág korábban fehér volt. Lehet, hogy most meg egy kicsit fáradt. Mikinek tetszik. A/04/10, nézem a hátoldalát, más már a címe: Műterem másnap reggel. Értem, mit akartam evvel mondani. 08:50 A Duna-Tv még októberben csinált velem egy párperces interjút, születésnapom alkalmából. (Miért épp a hatvankettediken?) Megteremtettem hozzá az aktualitást: hogy nyugdíjba kerültem. Igen jó látványt épített az operatőr a műterem sarkából, a bejátszott festményeket viszont hozzácsalták, az labor munka, korábbi felvételeikből. A C3 Alapítvány, honlapom gondozója szívességéből most fölkerült a honlapomra, 2004. Bekezdések címmel, megnézhető és letölthető változatban. Kipróbáltam, egy perc alatt töltődik le, s akkor a Real Player automatikusan elkezdi lejátszani (sokkal jobb minőségben, mint a másik változat. (jan 16: Kiderült, csak az én gépem van rosszul beállítva.) 08:56 Deske. Pénteki leveled nem értem: milyen bajban vagy? Nagyban nem, mert ma reggel úsztál, láttalak a vízben. Íme a lap előfizetői névsorából néhány név. Tudományos Gyűjtemény, 1832, amikor éppen Vörösmarty Mihál /sic/ szerkeszti: BÉCS V. Ferdinánd trónörökös / 3 év múlva ő a király/ Metternich herceg A Magyar Testőrző Sereg /Gárda/ LONDON Eszterházy Pál herceg PÁRIS Apponyi Antal gróf BUDA Vásárhelyi Pál földmérő PEST Széchenyi István, a Tudós Társaság második elölülője /az első: József főherceg/ MAGYAR OVÁR Kegyes Oskolák Kollégiuma /ide jártam 116 év múlva/ MÁRAMAROS SZIGET Deák Oskolák /Ide jártam volna, ha nem jön a háború/ KASSA a Premontrei Reguláris Kanonok urak királyi gimnáziuma /ide is járhattam volna, ha anyám erősebb apámnál és ő tartja a férjét Kassán/ ERDÉLY ORSZÁG Kolosvári Református Collégium A listán két táblabíró is szerepel: Deák Ferenc és Kisfaludy Sándor. Sok püspök, egyházi személy. A nagyurak kitüntetési fel vannak sorolva, pl. Ferdinánd aranygyapjas, de Metternich is kapott szépen. Üdv: G. 10:03 Gábor, kösz a listát. Cserébe: megérkezett a Széchényi Könyvtárból, és nálam van a (24 kötetes) Kazinczy levelezés előszava dr. Váczy János szerkesztő úr tollából. Holnap odaadom. Te még nem, én már tudom, hogyan gyűjtötte össze ezt a fergeteges anyagot. Addig is valami belőle, íródott Budapesten, 1890 május 1-jén. Tudtak fogalmazni. Ezt a belső eleganciát! Ha te azt nem szereted, bocs; a legfontosabbakat alá is huzigáltam benne. Ceruzával. Elveszettem a kabátövemet tegnap a Hármashatár-hegyen. Nincs valakinek egy kabátöve? 10:55 Korpusz mintázás második előmunkálataként vettem ? - ? kiló terrakotta- és fehér színű gyurmát egy hobbi-művészboltban, még szombaton. Aztán fűrészgéppel merevítőléc fenyőfából. Egy mintadarabot már rá is nyomkurásztam,- felületkezelési és száradási próba. Hát, nem az én műfajom. Rodin faktúrái járnak az eszemben. ...az a döbbenetes, a Brooklyn Múzeum ötödik emeletén, az üvegkupola alatt. (P. Szűcs is látta, én küldtem oda.) A XIX. század közepén még nem tudták, hol lesz New York központja, hát oda is építettek egy nagy házat. Európa összes múzeumaiban van tán annyi anyag, mint ott. Csoda. Odafelé az "A" jelű metrón csak néger arcokat látni, Brooklyn. A Kazinczy kötet előszava megemlíti, hogy a közlésben a betűhűséghez, az ortográfiához igen ragaszkodott a Bizottság, merthogy nagyon informatív: Földinek Kazinczyhez intézett levelében sok helyen a pont után is kis betűvel, máskor meg a vessző után is nagy betűvel kezdődik a szó... pld. Horváth Ádám többnek tartja a vesszőt a pontnál ... A formalizmusnak abban a korában, melyben Kazinczy élt, a külsőségekben keresték a lényeget... ? 2005. január 12. szerda 08:40 Honlapom javított programjának előkészítése látástól vakulásig. Már átküldtem a programozónak. Ha igaz, tegnap megtaláltam az üdvözítő keresési metódust. Persze, milyen egyszerű -utólag -, ahogy az excell táblázatkezelő csinálja. Egy képnek van száma, dátuma, címe, tulajdonosa satöbbi. Ezekből akár kettőt is kiválaszt az érdeklődő a képernyő bal sarkában, és azonnal látja, hogy Gyurmány József az 1998-as termésből mely képeimet birtokolja. Nahát. És fölötte a szókereső. Beírom Pilinsz, kijön levelem, interjúja, minden ahol satöbbi. Persze az egész csak engem érdekel. A logikai szervezése. Engem viszont nagyon. És ahogy Várady Szabolcs írja kb: Egy vers, két olvasó, elég is talán... Esti kaland: igaz hogy mellékutcában, és igaz hogy sötétedés után, de le kellett guggolnom a járda szélére két kitett karácsonyfa mellé, egyszerre ömlött belőlem alul-fölül, ami bennem volt. Érdekes ez a fokú testi kiszolgáltatottság, mikor már érdektelenné válik, hogy netán meglátják az ember meztelen fenekét. Kedves harminc éves sötétlila zsebkendőm így pusztult, avval törölgettem meg magamat. A délutáni kolbász volt romlott, nyilván. Vagy én romlottam el. Hazaértem aztán, szerencsésen. Itthon még három derekas forduló. A hideg rázott, de nagyon, aztán fordítva. Három pokróc. A kezem annyira remegett, hogy nem ment: az egér a fél képernyőn táncolt. Aztán Kata hazaért, persze ágyba kerültem. (Míg ő a teát a konyhában, kiosontam a fürdőszobamérleghez. Minden idők fogyási rekordja! Potyára.) Megitatott, alám gyűrt még egy nagypárnát, az nagyon jól esett. Aztán így, félig ültömben, álomba ápolt. Bár a hideg teába nem tett citrompótlót, bárhogy kértem. Katának tavaly kéthavonta jött egy-egy nagyon bonyolult, sokoldalas levél a Rieders Digest Kiadótól, amiben megfenyegették, hogy nem nyer 22 millió forintot, ha nem válaszol hét napon belül. Mellesleg fölajánlottak igen olvasmányos könyveket megrendelésre. A címet nem mindig közölték. Tavaly végigcsináltam ezt a mókát, válaszolgattam. De a decemberi sorsolásnál nem kedvezett nekünk a szerencse. Egy Citroent is lehetett volna nyerni. Aztán tegnap megint jött egy vastag boríték, jelezve, a köv. sorsolás 2005 decemberében lesz. Egy telefon a Kiadónak, aztán egy levél. Mai délelőttöm egyetlen teljesítménye a 14 hosszon-, (a 42 helyett), valamint az uszodai hölgykoszorú által előírt magam főzte köménymagos levesen kívül: BM. Központi Adatnyilvántartási és Választási Hivatal Bp. 1094 Balázs B. u. 35. Kedves Hivatal, kérjük, ezentúl nevünket, adatainkat ne adják ki, ahova nem kötelező. Bp. 2005.1.12. Szívélyes üdvözlettel: ? 2005. január 13. csütörtök 08:44 Még félárbócon, uszodát is kihagytam. Ma vissza kell híznom a létminimumra. Végy egy krumplit, tedd be a mikróba hat percre. Vedd ki, és edd meg. Utána öt szem orvosi szén. Nehezen kérek, mint a Nagy László nékem a kérés nagy szégyen / adjon úgy is ha nem kérem -, de meg kell ismételnem, amit a múltkor: Kedves Dezső! Buék! SOS. Nem tudna valakit, vagy valakiket, akik tudnának hosszútávon 200 ezret kölcsönadni 2005. januártól, egy békéscsabai családnak? Volt osztálytársnőm a teológiáról, férjjel, 2 fiú gyerekkel, munka nélkül, sajnos olyan helyzetbe került, hogy ha ezt a tartozást nem tudják a bank felé rendezni, elárverezik a házukat. Jó emberek, jó család. Rossz periódus. Gondolom, hogy ilyen körülmények között nem nagyon lehet avval számolni, hogy ezt a pénzt vissza tudják adni. Visszaírtam, hogy mi, sajnos, most csak nagyon keveset, de Kata próbálkozik ismerőseivel, Németországba is telefonált. Jeles író barátunk tegnap fölhozott tízezer forintot. Egy másik átutalt ötezret. Nehezen kérek, de Ezeket a barátainkat Kata hívta föl. Érdekes, hasonló a helyzet, mint amikor a Tudományos Akadémia 1823 körül újságokban közhírré tette, hogy kiadásra kerülne, begyűjt (lemásolásra) minden Kazinczy levelet. Senki nem jelentkezett. Akkor a főurakhoz, ismerősökhöz személyes levelek indultak, sőt többeket személyesen is... És százszámra gyűltek a levelek... Most kitettem egy táblát (lefóliázva!) a mosogató fölé, hogy TUDOM, HOGY AZ ÉLET BONYOLULT, ÉS MOST NAGYON SIETSZ, DE PRÓBÁLJ RENDET HAGYNI MAGAD UTÁN Elvileg Mikivel felváltva mosogatunk. Van egy másik táblácska is, az húsz éves, most került elő egy fiók mélyéről. Szokott étkezési imánk Édes Jézus légy vendégünk - nem sok figyelmet kap. De ez a másik! KÖNYÖRÖGJÜNK! ÁLDJ MEG MINKET, ÚR ISTEN, ÉS ÁLLD MEG EZEKET AZ ADOMÁNYOKAT, MELYEKET A TE BŐKEZŰSÉGEDBŐL VESZÜNK A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL. ÁMEN. Amilyen rafináltan az áldáskérést magára is kiterjeszti. 10:46 E-mail. ...Meglepő, hogy ebben a kéregető dömpingben / utcán, postai küldeményben.../ is vannak, akik adakoznak. Ami Kazinczyt illeti: tegnap kerestem valamit könyveim között és szokás szerint mást találtam, de az még érdekesebb: Írók levelei, és 40-körül jelent meg. A válogatás majdnem fele természetesen Kazinczy. Az utószó azt mondja, hogy a Kazinczy levelezését csak Voltaire-é múlja felül. A Pallasban megnéztem V-t, a levelek számát nem közli, csak azt, hogy több mint 800 személlyel levelezett. Tehát Kazinczy ezüstérmes a levelezők világ-ranglistáján. Gábor 16:52 Kész van a kért korpusz a talpas feszülethez. Délben hegeszttettem rá a tartócsavarokat, inkább a fellelése volt idő. Mégiscsak az első napi próbálkozás vezetett eredményre, amikor az ócskapiacon minden további gondolat nélkül hosszan elbámultam egy halom újságpapírra kiöntött szerencsétlen öreg, rozsdás szerszámot. Aztán napokig plasztilin-mintázással próbálkoztam. Ma, észbe kapva, már csak meg kellett keresni a lelőhelyet és benne a megfelelő tárgyat. Törött villáskulcs. Belga feszület (D/05/01) Egy autószerelő műhelyben találtam rá. Részletfotó, itt kivehető az anyagfelület. Ez körülbelül az eredeti méret is. A teljes kereszt 65 centiméter. Még készítettem róla két fotót: D/05/01 D/05/01 ? 2005. január 14. péntek 09:43 -- Deske! A feszület nagyon szép, nekem kissé bizarr / ne mondjam blaszfémikus / a törött csavarkulcs, mint korpusz. Talán a törés is szimbolikus? A megtört test? A kulcs meg a munka, az élet jelképe? Ha erőlködöm, összejön valami. -- Köszönöm a véleményt. Igen, rendben lévőnek tartom (mondhatnám, egyetértek vele), hogy a nézők egy része blaszfémiának tartsa. Szent Ágoston mondja, szeress, és csinálj, amit akarsz. ölel: D.hu -- Deske! Újabban a nettel levelezem. A blaszfémiához az ideológiát, illetve az idézetet nem tudom elfogadni. Lásd korábbi szövegem: "társadalomban élünk..." Nem tehetjük azt, amit akarunk. No de van művészi szabadság. Nem lévén művész, nem tudom mi az. Te tudod? -- Ágoston szerint, és szerintem, a szeretet megvéd a kilengésektől (is). 2. Én sem tudom, mi az a művészi szabadság. Nem is hiszem, hogy van ilyen. Vagy akkor van kéményseprő- és kefekötő-szabadság is. ölel: D. -- Deske! Nincs művészi szabadság?! Ahogy zseniális költők átlépik a szabályokat! -- Ahogy zseniális kőművesek átlépik a szabályokat. ölel:D Kata hozott egy Sienai Szent Katalin (1347-1380) idézetet, Korpuszomat továbbgondolandó: ...a bűnt annyira gyűlöli, hogy saját testén akart igazságot szolgáltatni... ÖNMAGÁBÓL KÉSZÍTETT ÜLLŐT, hogy a mi gonoszságainkat kiigazítsa. "Meglepő, hogy ebben a kéregető dömpingben / utcán, postai küldeményben.../ is vannak, akik adakoznak." Engem nem lep meg. A bajbajutott békéscsabai teológiát végző, (s amúgy munkanélküli) asszony családja számára a szükséges 200 ezerből már 70 ezer összejött. Nem milliomosoktól. Bocsánat, nem önreklámból. (Vagy talán mégis?) A múlt hónapban küldtem 230 ezret lányom valamely számomra ismeretlen osztálytársának, akitől ellopták az aznapi vállalati bevételt. (Nem sok maradt nekem itthon.) Én ezért tudok most csak igen keveset adni. ? 2005. január 15. szombat 09:42 Az (ön)adminisztrálás fergeteges játéka. Reggel kénytelen voltam egy új fejezetet nyitni a főoldalon: PLASZTIKA. Hiszen már többes szám! Mért? A Leonardónak csak egy van, vagy nem?! Talán kellene egy ZENE rész is! Hiszen valaha írtam két számot altfurulyára, még 1972-ben, a betűkottájuk megvan. Az érettebb mű címe: Alkonyati angolos. Be kéne játszani, hangfelvétel! Miki írjon és játsszon alá zenekari kíséretet, van hozzá szoftverje. Még abból az időből származik, hogy a Kecskeméti Művésztelepen egy hónapot átfurulyáztam - szerencsétlen szomszédok -, Bach H-moll szvitjét tanultam, főleg. Előtte semmi közöm a zenéhez. Először a kottaolvasást kellett megismerni, aztán a hegedű?szólókat transzponálni altfurulyára. A Saraband részét szerettem a legjobban, a Bourré I. -el volt baj, nagyon magas, nehezebb hangok, csak lassabban tudtam játszani. A Doublét kihagytam, a Badinerie, a végén, az megint jó volt. Ezt a zenét sem ismertem, nem hallottam, vagy ha igen, nem figyeltem oda. Úgyhogy mikor aztán később rádióból-, meglepődtem, mennyire más, mint amit én játszom. Az én változatom még ma is jobban tetszik. A furulya úgy maradt abba, hogy egy Keresztút - képemet kölyökbernáthegyire cseréltem. Assy a zenére bánatosan vonított, mindig. A tenorfurulyát hamarosan kitettem egy kuka tetejére. A másik kettő megvan. Ötévenként veszem elő, pár percre - fél órára. 11:14 Gyász. Az Alkonyati angolos örökre elveszett, emlékszem, kézzel másolt Händel kottáim között volt. Megvan viszont az egyszerűen csak Opus I.-nek nevezett szólódarabom, A Valahol a Volga mentén és az Éjszakai vonat szívhez szóló zenéje között, itt láthatóan. Szerepel ezen az oldalon még a Lenin gyászinduló, az Amuri partizánok, a Hamu és gyémánt bevezető zenéje, a Zorba, a görögből a tánc, és az Ej-haj, nyílik a tárna. A további oldalakon népdalok, Porgy dala, Petruska, gregorián Kyriék. Művemet most le is játszottam. A vége mintha kissé el lenne kapkodva. ? 2005. január 16. vasárnap 16:26 Nem úgy van az, hogy csak úgy elvész itt (pontosabban: nálam) valami. Most egy Bach nevű szerző kottakönyvének belső borítóján megleltem az "OPUS 2 / ALKONYATI ANGOLOS" korai művemet. Sőt, saját furulyakottámban is, csak két lappal arrább. Olvashatóbbra másoltam, lejátszottam. Vízszintes aláhúzással annak idején a hosszabb-, függőlegessel a rövidebb hangokat jelöltem. Remélem, még hallom életemben, nagyzenekarral. Nincsen frakkom. Fekete öltönyöm se. Igaz, semmilyen sincs. Vasárnap, ebéd utáni álmom, mikor is mobil; egy szegénysorú barátom. - Deske, itt vagyunk Pesttől 70 kilométerre a négyes úton, lerobbant a kocsi, légy szíves, vontass haza. - (Agyam lázasan dolgozik, mérlegel:) Hívd a Sárga Angyalt a 188-on, most ne lelkizzünk, fizetem. Hányan vagytok? - Két gyerek, mamám. - Állíts le egy kocsit, gyerekre megállnak. Küldd föl őket, fázni fognak. Öt perc múlva: - Sikerült? - Nem, hatvanezerért vontatnának be. - Hívd újra, helyszíni javítást kérj. Egyúttal, úgy tudom, be kell lépni az Autóklubba, azt is vállalom. Tíz perc múlva: -Sikerült? -Már jönnek. 15 ezerért. Egy óra múltán: Mi újság? -Kösz, már útban vagyunk hazafelé. Mindketten áldozatot hoztunk, valószínű, én a kisebbet. Ő, hogy nem azt kapta, amit kért. Hogy pénzt nehezebb elfogadni. Remélem, veszi az akadályt. ? 2005. január 17. hétfő 11:21 Alakul ez a segítségakció: reggel már postára tettem 80 ezret. Most mentem föl a Szabadsághegy tetejére érte, egy orvos 30 ezret küld. Szerencsésen mindig van ok, amiért nem lehet festeni. 12:44 Ma (szokásosan és természetesen) vissza a gravírozóhoz, újat készíttetni. Egy történet fejlődése. A harmadik táblácska kerül végül a feszület talpára. A kérdés lényegbevágó: ez egy 200 éves műtárgy, amit kiegészítettem, vagy mostantól az egész az én opuszom. Nem szerénység - szerénytelenség kérdése. Utána érdeklődtem. Hogy az eddig a grafika alá sorolt két ilyenfajta munkám új betűjelet kap ahhoz a programozó jóváhagyása kellett. Tehát ezentúl, ha plasztika (lovasszobor *), az "D" jelzet. Bizakodva nézek a jövő elébe. (* két szóba kell írni, de itt valahogy rosszul hatott volna. 19:28) Ha jól belegondolok, a Szórakoztatóiparban Foglalkoztatott Őstermelő vagyok. Kispolgári csonkacsaládból származom, és igyekszem megőrizni versenysúlyomat. 21:56 Klee egész anyagát Bern városára hagyta. Múzeumát 1970 és 74-ben megnéztem, a raktárát is. Hat év munka után idén júniusban lesz kész a Klee Centrum, a megnyitóra meghívtak. Kezdek izgatott lenni. Klee az apám. Mikit is vinném. A Belga feszületet eddig látta (az értelmiségieken kívül) egy autószerelő, egy postás és egy boltos. Meghökkentő, mindenkinek tetszik. ? 2005. január 18. kedd 09:16 Már a Lukács uszoda is beszállt a bajban lévő hittantanárnő (és családja) megsegítésre. Ma is tudtam pénzt föladni. Már csak 60 ezer hiányzik. A szemközt lakó kolleganő váratlanul áthívott korrigálni. Ilyen még nem volt. Ugyan fölajánlottam, hogy tegye ki az erkélyre, távcsővel megnézem, és telefonon elmondom, de ő inkább. Átmentem. A kép őt, magát ábrázolja, kislány korában. Egy zongora alatt kuporog, és egy óriási méretű piros tűsarkú cipőt nyújt a néző felé. Javasoltam az elmosódott zongoralábat konkrétabbra. 14:22 Elővettem, kell valakinek. Fölolvastam 1978 április 28-án Vácon, Szüts Miklós kiállításmegnyitóján. (Alkalmi fordításom.) Jegyzőkönyv, fölvéve 1573. július 18-án, szombaton, Velencében. Megidézve a Szent Hivatal által, Paolo Veronese, aki San Samuel egyházközségből származik, megjelenve a Szent Bíróság előtt, miután ki lett kérdezve vezeték- és keresztneve felől, a feltett kérdésekre a következőképp válaszolt: kérdés: Mi az Ön foglalkozása? válasz: Alakokat festek és rajzolok. k: Tudja Ön az okát, hogy miért le beidézve ide? v: Nem, uraim. k: És el sem tudja képzelni? v: De igen, el tudom képzelni. k: Mondja el nekünk, amit Ön képzel erről. v: Nagytiszteletű Atya, Saint Giovanni e Paolo priorja közölte velem, hogy Ti Kiváló Uraságtok iderendelték, s közölték vele, hogy festesse át velem egy képemet. Hogy fessek Magdalénát a kutya helyére. Én mondtam neki, hogy szívesen megtenném a becsületem és a kép kedvéért, ha úgy érezném, hogy az a figura ott megfelelő lenne. Azonban különböző okokból úgy érzem, hogy Magdaléna nem tartozik a képbe. k: Mi az a festmény, amire Ön hivatkozik? v: Az Utolsó Vacsora festménye, amin Jézus Krisztus van a tizenkét apostollal, Simon házában... k: A San Giovanni e Paoloba festett Vacsorán mit jelent az a figura vérző orral? v: Egy szolgát akartam mutatni, akinek valamely baleset következtében vérzik az orra. k: Mi a jelentősége annak a fölfegyverzett férfinak, aki németnek van fölöltöztetve, és alabárdot tart a kezében? v: Hogy erre alaposan válaszolhassak, szeretnék néhány szót szólni. k: Tessék. v: Mi, festők, némi szabadsággal rendelkezünk, akár a költők vagy a bolondok. Én egyszerűen két alabárdost akartam megmutatni, az egyik iszik, a másik eszik a lépcső mellett. Nekem úgy mondták, hogy Simon gazdag ember volt, és gondoltam, így bizonyára volt néhány szolgáló a házban. k: És miért festett Ön egy bohócot, csuklóján papagájjal a vászonra? v. Ornamentális okokból, mint ez már szokásos. k: Kik ülnek a mi Urunk asztalánál? v: A tizenkét apostol. k: Mit csinál szent Péter? v: A bárányt vágja, készül szétosztani. k: Mit csinál a mellette ülő? v: Tartja szent Péter felé a tányérját. k: Mit csinál a következő? v. Fogpiszkálóval tisztítja a fogát. k: Ön gondolja, hogy ez a reális Utolsó Vacsora ábrázolás?... Idézet: Painters of Painting. Selected by Eric Protter The Universal Library Grosst & Dunlap New York 1963., pp. 55-58 a teljes szöveg ? 2005. január 19. szerda 18:04 Ma befejeztem, 80 centis: A padisah műterme (A/05/02) A tavalyi Hollán látogatás után kettéfűrészelt képem reinkarnációja vagy rekonstrukciója, egy szerencsésnek mondható ötlettel továbbfejlesztve. Itt tegnap még egy gyönyörű Monet volt, de el kellett tüntetnem, hogy így mondjam, ütötték egymást. ? 2005. január 20. csütörtök 08:35 Ma 04:15-kor levelet kaptam P. Anzelmtől. Ő tudja, hogy sajna olykor elégedetlen vagyok körülményeimmel. Házasságommal, sőt! olykor-olykor még magammal is. Pedig már esküvőnkön megmondta a pap: Mindig lesz párodnál szebb és okosabb. Anzelm kedvesen megró, hogy hülye vagyok. 1. Hogy nem érdemlek jobbat. 2. Hogy ez nekem a lehető legjobb. 3. Hogy egyébre alkalmatlan lennék. 4. Ne ugráljak, mert még csak bajt csinálok. Persze, tapintatos ember lévén, nem így, direktbe. Formailag egy szerzeteshez szól, hogy sokaknak nem nagyon tetszik a főnöke, és az a kolostor, ahol éppen él. Aki hallja, értse meg; a levél érvényes özvegyre, árvára, kőfaragóra egyaránt. Nyelvezete boldogítóan veretes, ő erre mindig ügyel: Krisztus seregébe léptél, kedvesem, abban kötelezted el magad, s ott a reád támadó ellenségnek nemcsak nyílt erőszakosságával szemben kell ellenállnod, hanem el kell kerülnöd ravaszságát is, amikor tanácsadó szerepében szegődik hozzád. Gyakran megesik ugyanis, hogy a Gonosz, amikor nem tudja elpusztítani a szerzetest úgy, hogy megutáltatja vele azt az életet, amelyre vállalkozott, akkor avval próbálja aláásni az életét, hogy terhessé teszi számára a körülményeket, melyek között él. Próbálja meggyőzi arról, hogy ostoba és meggondolatlan volt, amikor pont ilyen elöljáró vezetése alatt vagy éppen ezen a helyen kezdett szerzetesi életbe. Így, midőn rábeszéli őt arra, hogy hálátlan legyen ahhoz a jótéteményhez, melyet Isten kezdett benne, az illető jogosnak ítéli, hogy ne tartson ki abban, amit eddig kapott, és nincs értelme megmaradni ott, ahol van. Hiszen amíg szüntelenül és nagy fáradsággal azzal kapcsolatos gondolatokat forgat a fejében, hogy min kellene változtatni, vagy, amennyiben változatni nem képes - legalábbis arról gondolkodik, hogy rosszul tette, amikor elkezdte ezt az életet, addig nem fog törekedni céljának elérésére, ami a tökéletesség. Ezért tehát az, akinek feltett szándéka a szerzetesi életmódhoz való csatlakozás, készüljön fel arra, hogy akármelyik monostorban tesz fogadalmat, egész értelmével és akaratával arra kell törekednie, hogy ott meggyökerezzék - hacsak nem olyan helyről van szó, ahol akarata ellenére a rosszra kényszerítenék. Ne ítélkezzék továbbá a hely különféle szokásai és hagyományai felett, ha mégoly értelmetlennek látszanának is, amennyiben nem mondanak ellen Isten parancsainak. Örüljön, hogy végre valahára megtalálta azt a helyet, ahol - az elköltözés minden nyugtalanító gondolatától megszabadulva - nem kényszerből, hanem a saját akaratából önmagát egy életre szólóan elkötelezheti. Ha pedig úgy tűnik neki, hogy nagyobb és hasznosabb dolgokra vágyik annál, amit a monostor jelen rendje lehetővé tesz, akkor először is lássa be, hogy téved. Vagy mert olyan dolgokat gondol előnyösebbnek, melyek nem értékesebbek annál, ami van, vagy pedig mert képesnek gondolja magát olyan dolgokra, amire nem képes. Másodszor pedig legyen szilárdan meggyőződve arról, hogy nem érdemli meg azt, amire vágyakozik. S ha tévedése nyilvánvalóvá válik, adjon hálát az isteni irgalmasságnak. Viselje türelemmel az isteni rendelést, mely nem tagad meg senkitől semmit igaztalanul. Ismerje fel tehát, hogy az isteni rendeléssel találja szemben magát mindabban, amire vágyik, de amit mégsem birtokol... Ismétlem, megkaptam 2005. jan. 20-án 04:15-kor. Írta Canterbury püspöke, utóbb szent Anzelm, 1072-ben. Kösz! 11:50 A szöveget átküldtem a munkácsi püspöknek. És a válasza, 17:01: --Kedves Dezső! Mielőtt még reagálnék a teljes levélre, szeretném megkérdezni, hogy csak nem Hámori Anzelmtől kaptad a levelet? Ha igen, akkor elkérhetném az e-mail címét? Mielőbb kapcsolatba kellene vele lépnem. -- Ez egy másik. Úgy is mondhatnám: anzelm@mennyorszag.com 12:02 E percben egy telefon; egy adomány, és megvan a hiányzó rész, 60 ezer forint. Nem árverezik el a békéscsabai család feje felöl a házukat. 13:34 Két hete kezdtem, délben befejeztem: Műterem Barcsay Jenőre emlékezve (A/05/01) 50 x 60 cm. ? 2005. január 22. szombat 11:39 Most egy kicsit fáradt: -- Szeptember közepén két hetet jósolt web-programom készítője, hogy az átalakítással kész legyen. Azóta néhány újabb határidő, várok. -- Szeptember 27-én átvette tőlem a Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvár (MEK) részlege a honlapot. A jogszerű átadás az osztályvezető húsz perc papírmunkája lenne. -- Szeptember közepén átvette anyagomat a Minisztérium, fél óra munka lenne honlapjukra, a www.kultura.hu-ra ráfűzni a deske.hu-t. Már többször elnézést kértek. -- Decemberben vette munkába az NDA, a Nemzeti Digitális Archívum honlapom tartalmát, hogy bekössék kereső-rendszerükbe. Ők legalább nem mondtak határidőt. Nem az én munkatempóm. ? 2005. január 23. vasárnap Kirándulás után, (hogy a szellem is megajándékoztassék), át a Nemzeti Galériába, Gedő Ilka (1921-1985) kiállítás. Néha láttam tőle egy-egy képet, finom; nagy színérzékenységű Klee-követő dilettánsnak soroltam. Most itt 220 munka, van áttekintés. Meglepetés. De először a rosszat. Olajképei. Hajlik beleveszni a részletekbe, millimétereken pepecsel. Ilyen értelemben nőies. Sokszor nem értem a kép irányát, valami víziót vetíthet ki, de túl sok az áttétel, hogy abból valamit megértsek, vagy pláne átéljek. (Az absztraktok, a nonfigaratív határán.) Marad egy agyonkomplikált szerkezet. Időnként modoros vonalak, formák. Tényleg itt van Klee. (Érdekes, Karácsony Gábor is, meg Gábor Mariann, de ez más ügy.) Hajlik a fölöslegesen burjánzó részlettémákra, itt Nagy Gábor jut eszembe, aki hasonlókkal küszködik. Na, de: Valami elképesztő színérzék, és színhasználati gazdagság. Ebben nem is találom hirtelen párját a magyar piktúrában. Néha M. Novák Andris fanyar egyensúlyai, Vilhelm Károly. Persze, Czóbel. Néha Szőnyi.) Őrült, gyönyörű faktúrák. Nagyszerűen koncentrált témalátás, kompozíció olykor, főleg a korai temetős képek, aztán az 1947-es Ganz szerelőműhely(!) enteriőröknél. A gettóban rajzolt figurái, alakok és fekvő nők, nagyon jók. És két sorozat, ami a legnagyobbjaink közé emeli: Egy tonett asztalkáról készített szénrajz-széria 1949-ből, (van az itt bemutatottnál jobb, még feszesebb változat is), - valamint önarckép-rajzai. Ezek szénnel vagy ceruzával, és jó néhány színes rajz is. Itt elakad a szó, és el is kell, hogy akadjon. Giacomettire emlékeztet (nem ismerte), de annál jobb. Elképesztő. Megrendítő. Micsoda vonalak! Zene. 1985-ben és 1989-ben Glasgowban, majd 1994-ben és 1995-ben New Yorkban kiállítás. Számos közgyűjteményben: Magyar Nemzeti Galéria, Magyar Zsidó Múzeum, a székesfehérvári Szt. István Király Múzeum, Yad Vashem Művészeti Múzeum, Israel Múzeum, British Museum, a düsseldorfi Kunstmuseum, és a New York-i Zsidó Múzeumban szerepel műveivel. És itt zárójelben köszönet a Galériának. Túl a kiállításon, egy valakinek - nem tudom, ki lehet (István biztos tudja) -, aki a vásárlásnál válogatott. Halálpontos a válogatás, a legjobb önarckép-rajzok kerültek a gyűjteménybe. Mindnyájunk szerencséjére. Nagyon jó lenne belőlük valamit állandóan falon látni. Nyítva: március 31-ig (de ebből nehogy azt a következtetést vondd le, hogy még ráérsz elmenni. Aztán majd elfelejted.) ? 2005. január 24. hétfő 15:44 Van az a karcos vicc a székely fuvarossal, miszerint a menykő agyoncsapja először az egyik lovát, aztán a másikat, majd az asszonyt mellette a bakon... Szóval, előbb-utóbb majd csak beletalálnak: Ugyanis sürgettem a Minisztériumban a szeptemberben ígérteket, hogy föltesznek a kortárs képzőművészek közé a honlapjukon. S ma egy e-mail Amerikából? itthonról? mindenféle megjegyzés nélkül evvel: http://www.kultura.hu/nkom/culture/exhibition/linkek/ E lap legalja pediglen így néz ki: Jó, jó, de ki az a Prádó? Hogy megugrik most majd a nézettsége! ? 2005. január 26. szerda 08:46 Miklós, ne mosolyogj finoman, esküszöm, nem tehetek róla, ezt tényleg a minisztérium szervezte így, hogy a fenti honlapon a Louvre, a Metropolian Múzeum és a Pompidou mellett, habár-bárcsak utolsóként, én szerepelek. Te tudod tartózkodó szerénységemet, hogy milyen távol áll tőlem az excibi... ki se tudom mondani, te tudod, hogy én legszívesebben egy egérlyukban. Hogy képeim csak azért szürkék, minél kevesebb feltűnést keltsek.. (Napi negyven látogatóm ma fölment hetvenkettőre.) A múlt héten Nemes János barátom a Kanári szigeteken járt. Ezt fotózta: A színei, a színei! Az okkertől a szürkésliláig. Senki nem tudja, de Csók Istvánnak van egy gyönyörű tenger-képe, csak színcsíkok, Rothko. Eladták, sose fogom látni. Arra emlékeztet. Miklóssal felesbe meg akartuk venni egy Petőfi Sándor utcai kereskedés kirakatából, hogy a Nemzeti Galériának ajándékozzuk. 40 ezer forint lett volna. De most itt van, ingyen. Kaptam egy fontos szöveget, megint Gábortól. A sok csacsi megközelítés után végre halálpontos mondatok. Több területet is értelmez: Nyugat, 1921. / 4. szám / Móricz Zsigmond: Nemzeti irodalom Némelyek számára lelkesítő jelszó ma a modern magyar irodalomnak nemzetietlenné való bélyegzése. Idegen kultúra, idegen eszmekörök hirdetője szerintük a mai magyar irodalom. S ezzel szemben követelik a tiszta magyar nemzeti irodalom megteremtését. ...Hogy lehet az, hogy Kazinczyt, akinél senki sem tett többet arra, hogy a magyar nemzeti szellem elveszítse eredeti színeit, levesse a gubát s a bocskort s nyugati ruhába öltözzön: örök kárhozatra nem ítélték… Gvadányiról, a Peleskei nótáriusról, magáról, nemrégen kimutatták, hogy nemcsak ötletében s szerkezetében, de még soraiban is németből van fordítva, s a Fazekas Mihály Ludas Matyija francia katonáskodásának emléke: a Ludas Matyi mese sohase fordul elő a magyar népmesekincsben, ellenben a nyugateurópai népeknél számtalan változatban van meg. …Ezek a támadások a nemzeti külsőségek egy hatalmi párt ízlése szerint való feldolgozását kívánják. ...Mintha egy ideális nemzeti irodalom az volna, amely semmit sem kapott kívülről, mindent maga termelt ki s maga fogyaszt is el. Ilyen nemzeti irodalom soha sem volt a világon, még egy Fidzsi-szigeti bennszületett törzs sem tudná megcsinálni. ...A nemzet ugyanis az összes pártok, elemek, akaratok egysége. Nemzeti irodalom pedig: az összes magyar nyelven írók műveinek egyetemessége. E határon belül lehet régiókat és különböző dús vidékeket találni: de kidobni, kiközösíteni belőle semmit se lehet. ? 2005. január 27. csütörtök 04:33 Csudálatos dolog ez a net. A fenti cikk kivonatot evvel a fejléccel kaptam. Észbe kaptam, közre adom. Tessék parancsolni, itt lekérhető a teljes szöveg. És a teljes Nyugat. Mennyi tisztességes munka van e mögött! Érdemes eltenni saját gépre. Nyugat ˇ / ˇ 1921 ˇ / ˇ 1921. 4. szám ˇ / ˇ Móricz Zsigmond: Nemzeti irodalom 21:43 Ez a fotó 1913-ban készült, most kaptam anyámtól, az ő szülei. Nagyapám 1953-ban halt meg. 11 éves voltam. Mennyire él bennem. Tanított lombfűrészelni, lepkét gyűjteni. Akkoriban a geológia érdekelt, több könyvet adott hozzá. Tudott szőnyeget szőni, szeretett horgászni. Amúgy földrajz-biológia szakos tanár volt. Nagyanyám 68-ban halt meg. ? 2005. január 28. péntek 05:23 Tegnap hosszan próbálgattam, és nem ment. Most egy barátom emailben kisegített, a Nyugat minden száma csakugyan behívható a fenti fejlécből. Csak én rutinból a kis ikon-mappákra klikkeltem, pedig a számokra kellett volna. S amikor feljön a pld. 1921/4 szám címoldala, alatta kell tovább keresni. 09:33 Ez is megvan. AZ OSZK is besorolt (engem). Bár ez nem on-line, hanem a 05. jan. 25.-i állapot, amíg nem viszek föl egy újabb CD-t. Majd pár havonta? Egyelőre nem sikerült az ettől korszerűbb megoldás. http://mek.oszk.hu/kiallitas ? 2005. január 29. szombat 21:12 Az OSZK osztályvezetője észrevéve egy bajt, péntek este, otthon! és szombat! délelőtt kijavította az egész honlapomat. Ez okból ma délelőtt fölmentem hozzájuk, majd este vissza, a Várba, a C3 Intézetbe, föltenni a szerverre a lecserélt honlapot. Mindenféle nagy-nagy izgalmak, mert este hétkor kiderült, a képek nem jönnek föl. Aztán megtaláltam a hibát, és sikerült kijavítani. ? 2005. január 30. vasárnap 10:20 Éjjel egyig majd reggel négytől kompjuteren. De haladok. Ha a helyben járás annak számít. Délre várom a programozót. Addig is egy kis Monet, hogy egy kis béke és csönd. 15:17 Éjszakai levél egy profitól, egy C3-as fiútól, akivel este telefonon konzultáltam. (Dicsekvés.) ...beleneztem a valogatott kepeidbe, hogy mukodik-e az oldal. minden tiszteletem A megajánlott, összegyűlt és elküldött adományok Békéscsabára: Felhívott Nóri és elmondta a jó hírt. A pénzből kifizették a tartozásukat és nem kellett az utcára menniük. Lesz állása is Nórinak egy elég jó cégnél, úgy hogy a mindennapjaik rendezettek lesznek. Hatalmas megkönnyebbüléssel mondta nekem, hogy most már otthon jól kisírja magát. Rám bízta, hogy feltétlenül tolmácsoljam... ? 2005. január 31. 09:30 Egy hónapja hallottam a rémhírt, forgattam a fejemben, miszerint a barbizoniak műteremben festették tájképeiket. Most képernyővédőm MAGÁNMÚZEUM-om anyagát vetíti, följött Paál csodaképe is. De ilyet lehetetlen kitalálni. Egyszerűen az ember nem tudja a véletlent korlátlanul szimulálni, kényszeresen - biológice - rendet teremt. Fölrémlik, mesélték, hogy fiataloknak házi feladatként véletlen számsort kellett generálni. S a tanárnő matematikailag ki tudta mutatni a megoldásokról, amelyik diák csalt, és maga próbált ilyen számsort kitalálni. Most fölhívtam P. Szűcs Julit (művészettörténész, stb., aki nem tudná). Csak annyit kérdeztem tőle, tényleg műteremben? És megvan a megoldás. Helyszínen kezdték (nem vázlat), s bent fejezték be. Este kapok egy telefont, mert még alaposabban utánanéz. 16:16 Email: A barbizoniak kint festettek, sőt, hosszú idő óta ők voltak az elsők, akik KIVONULTAK festeni a természetbe. Ez egy új, forradalmi naturalizmus volt. De, hogy milyen, arra egy történet. Azt hiszem, Corot-val történt: Növendékeivel együtt fest valami erdőszélét, a mester is dolgozik. Végeznek a növendékek, hűségesen lefestik, amit látnak. Kíváncsiak a mester képére. Mit látnak? Erdőszéle, a tisztás, ahogyan a valóságban, de a tisztáson nimfák táncolnak. "Mester, hogyan festhette oda azokat a nimfákat?! Azok nem is voltak ott?!" "Kérem, nagyon sajnálom magukat, ha nem látták őket." Üdv, Máté Jan: 1212 a januári levél 119. levél J.-nek, Le-Meux váliNEWS 2005. 2005. FEBRUÁR ? 2005. február 1. kedd 21:28. Már világos az ég alja - itt a 2005. február - hogy elértem a Lukács platános kertjét. (Az ég teteje is, de így szebb.) Az öltözőben aztán a macera: hogy az én Illyés Gyulám szerepet vállalt egy kötet elkészültében. Nem nézne utána valaki, nekem nincs rá kapacitásom. A könyv címe: Sztálint köszöntjük. Magyar költők versei a 70 éves Sztálinhoz. Bp. 1949. Franklin. Láttam egy versciklusát, amivel egyszer egy ilyen feladatot elegánsan megoldott és egyben megkerült. Könnyen lehet, hogy ebben is Tihany-versek, ha egyáltalán. ? 2005. február 2. szerda 09:11 Deske! Tudtommal Illyés nem irt Sztálin-verset. Ha írt volna, a verset betették volna abba a kötetbe, ami nemrég jelent meg /dícsőítö versek az 50-es években, Zelk is benne, vastagon/. Kitért az ilyenek elöl, pl. ápr.4-re az Építőkhöz c. versét adta, egy kötetbe. Ami fejére olvasható, azt Márai megtette /bökversek/. Ha írt volna is Illyés ilyesmit, az nagyságából semmit sem vonna le, csak bizonyítaná, hogy ö is ember, nemcsak zseni. [Illyésről:] Egyébként a földön él, teljes mivoltában. Egy darabka földön, aránytalanul nagy égbolttal a feje fölött. De az ege is lakható. Beépítette. Rengésálló téglákból rakta, hogy állna akkor is magas Déva vára, ha netán talpunk alól, fejfáink alól elfordulna a föld. Ha szobrász vagy festő volnék, s III. Béla arcmásához keresnék élő, s méltó modellt – egy nyári délután, amikor a szavak kimenősek, és egyetlen termő fügefától is mediterrán hangulata van Pannóniának –, elmennék Tihanyba, a Kopaszhegy alá, nézném, ahogy gyakorlott mozdulattal roppantgatja a szeme-formájú mandulákat – és szótlanul munkához látnék. Kányádi Sándor 1972 Üdv: Gábor. 09:49 Új Péter szerdai szövegeit a Népszabadságban újabban már nem szoktam elolvasni, de most belenéztem. Hát, fergeteges, ahogy fogalmaz: …Prémiumfokozatú gyémántpartnere vagyok saját magamnak, nulla forintos kezdőrészlettel. Nehogy már a tréfa répa egye meg a Móka Miki-tablettát! Juszt is lipideket burkolok vulgármarxista módjára, már csak a rizikófaktor végett is. (Veszélyesen élni!) A szingaléz belsőfülmasszás kiölte belőlem végleg az ezoterikát… Egy további cikk: Dobszay László zenetudós hetven éves. Nagy ember. Ötven gregorián lemezt csinált, tanszéket a Zeneművészetin. 53-54-ben ő tanított meg kirándulni. Szénakazalban aludni. Gondolkodni. Békésen, normális hangon beszélgetek itten emberekkel. Ketten is odafordulnak a készülő képhez, és azt mondják: nagyon jó. (Nem kérdeztem.) Tök meg vagyok zavarodva. Most folytassam, vagy ne? ? 2005. február 3. csütörtök 12:20 A Rieders Digest jóvoltából most ilyen szerencse érte családunkat, örök hála! Avval bizonyára megküzdenek, hogy Katának nincs jogosítványa. De hogy erre az alkalomra még egy hegyláncot is Budapest határába?! Talán Rákosliget felől. Arra régen jártam. És csak így; egy postai levlap értesítés?! 18:46 A nacionalizmusról Ady… persze ez ma már nem probléma… A nacionalizmus nem hazafiság. [Hazafiság]: a közös kultúrában s közös társadalmi munkában álló, becsületes munkásemberek mind azok. Hazafiak, ha úgy tetszik. Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli. ... Ahogy különbözően fejlődtek az egyes embertársadalmak, úgy változtatta arcát a nacionalizmus. Allah nevében bolondítja az ottománt, gloire-ral részegíti a franciát, svédgyűlöletet gerjeszt a norvégban, pángermán álmokkal traktálná a németet. S amely társadalmakban esetleg sokféle náció él, gondoskodnak külön-külön a nacionalizmusról azok, kiknek érdekük, hogy régi tekintélyben, módban virágozzák a oligarchia. Mert a nacionalizmus arra jó mindenekfelett, hogy a vele megmámorosított tömeg ne vegye észre, mi hiányzik neki, s mihez van joga... Talán már nemsokára nem lesz szégyen igazi hazafinak lenni sehol a világon. Budapesti Napló 1905. április 8. (Ady) ? 2005. február 4. péntek 11:04 Hónapok óta (lélekben és írásban) szinte csak ez a honlapprogrammódosítás. (Októberi ígéret: két hét munka.) Ma ez, egy kevésbé kétségbeesett: Kedves Károly, tisztul a kép! Most végignéztem a címoldalt. A maga új szerkezetébe mindegyik tétel beilleszthető (baloldalon a mindig látható, független keresősáv). Egy helyzet megoldandó még, amikor a címszó alatt csak egy-két fájl van. VÉGRENDELET FILMINTERJÚK PLASZTIKA HÁTTÉRINFÓK Javaslatom: Maga kitalálta, hogy ha az oszlopfő neve üres, az oszlop nem jön föl. Tehát ezeknél, ha a TULAJDONTÍPUS oszlop (ami vezérelné), fönt nincs kijelölve, akkor az egész fölső kereső rendszer ne jöjjön föl. Csak (ahogy eddig is), a MENÜ oszlopba (vagy oszlopokba) beírt szavak. Ha nincs más elképzelése, ezt tartom a legegyszerűbb megoldásnak. Kérem, tegye lehetővé, hogy az apró tipográfiai simításokat egymás mellé ülve végezhessük el, hatékonyabb, mint az emailezés! Ezek módját úgyis meg kell tanulnom. Köszönöm! D ? 2005. február 5. szombat 05:37 …Hát emiatt nincs figyelmem / fegyelmem fényképezni, olvasni, örülni annak, hogy az új gépem a 7079 soros szereplésnaplót 18 másodperc alatt menti 140 helyett, észrevenni, hogy karácsony hogy unoka, kézifék javíttatás satöbbi. ? 2005. február 6. vasárnap 19:20 Program átalakítás, ebbe-abba bele is olvasok, egy levelem 2000. augusztus: Magyar Gerincgyógyászati Társaság 1126 Bp. Királyhágó u 1-3 dr. A. főorvos Tisztelt doktor úr, ismeretlenül az élet helyzeteket hoz- Két napja a balatoni sztrádán egy 30 év körüli mankós fiatalember stoppolt, fölvettem, Pestre igyekezett. Elmondta a történetét. Öt évvel ezelőtt egy kanyarban kisodródó kocsi belerohant az övébe, belökte az árokba. A károkozó kiugrott és eltűnt. Az ő lába beszorult, vérzett, senki nem látta az árokban, négy óra alatt bírt kikecmeregni, ennek (is?) következménye, hogy törésein kívül a gerince is sérült. Négy hónapig volt kórházban. Ez alatt kisvállalkozása csődbe ment, hosszútávfutó versenyző volt, eredményekkel, annak is vége lett. Felesége elhagyta, kisgyereke fotóját mutatta, évente négyszer látja. Megtudta a baleset okozóját. Egy vidéki vezető politikus fiatalkorú gyereke, jogosítvány nélkül. A nyomozás ismeretlen tettes ellen indult, és soha nem vezetett eredményre, az anyuka a helyi rendőrségen dolgozik. A család azt jelentette, hogy aznap este ellopták a kocsijukat, nyilván a tolvaj a tettes. Ez a balesetes férfi a kórházból kijövet fölkereste az apukát egy ajánlattal. Lemond minden jogi lépésről, kér 400 ezer forintot, hogy ki tudjon utazni műtétre Németországba. Elzavarták, hogy az ő kocsijuk is tönkrement, ők is károsultak, semmi közük a dologhoz. A dolog itt fordul igazán szomorúba. Elhatározta, hogy bosszút áll. Életét tönkretették, most ő teszi tönkre a fiú életét. Eddig kétszer törte el a lábát: és nem utoljára! Satuba fogtam, aztán fogtam a vasrudat És közben magyaráztam neki, nem azért haragszom rád, amit csináltál velem, de mért nem hívtad ki legalább a mentőket? Ma nem ilyen nyomorék lennék - Az első bosszúakció után a papa négy verőlegénnyel fölkereste. De mielőtt sikerült volna rátörniük az ajtót, ő telefonon mozgósította kommandós barátait, valahai osztálytársak, úgyhogy csak a bejárati ajtóban esett kár, azt meg majd kifizetik. A károkozó épp most is gipszben jár, egyetemista. Utasom nem hatott tanulatlannak, hitelesnek tűnt a történet. Hívő ember vagyok. Próbáltam csendesíteni, hogy jobb nyugodt lelkiismerettel meghalni. Ha az ember vezet, mindig potenciális gyilkos, bármikor fölcsavarodhatott volna egy útszéli fára, stb. Hogy próbálja ezt anyjával vagy anyja emlékével megbeszélni. És más dolog pánikban cselekedni, mint hideg fejjel. Hajthatatlan. Hogy neki tavaly azt mondták, ha a gerincét megműtenék Németországban (járt kint ez ügyben?) akkor még lenne reménye, hogy lábát újra érezni fogja. Beszélt valamilyen szegedi orvosi kezelésről, ami szerinte semmit nem használ. Innét ködös nekem a dolog. Eszembe jutott valami. Elmeséltem neki a legendát, hogy Németországból akartak Horn Gyulához balesete után orvost hívni, de visszaüzentek, itt van éppoly jó operatőr. Ha megszerzem magának azt a lehetőséget, hogy magát ingyen megműtik, felhagy-e a bosszújával? Valamint elmond-e egyetlen Miatyánkot azért a fiúért? Nagyon hosszú volt a csönd, mielőtt halk igent mondott. Egy jó barátom jó barátjától szereztem meg az Ön telefonszámát. Ennyi volt a szerepem. A férfi a nevemet se tudja. Tegnap fölhívtam, hogy a kórház telefonszáma már megvan. És hogy Ön a jövő héten ér haza külföldről. Ha Ön volna szíves foglalkozni evvel az esettel, megköszönném. Rövidre zárnám a dolgot, megadom az adatait. Természetesen szívesen közvetítek is. G. nővér tudja, hogy személyesen szerettem volna Ön fölkeresni. De talán jó ez a forma is, így, levélben. (Természetesen a leírtak bizalmasak.) A beteg: N. N., Kecskemét. 2000. aug. 22. Szívélyes üdvözlettel: (Az orvos nekem visszajelzett, hogy kézséggel segít. A továbbiakról semmit nem tudok.) ? 2005. február 7. hétfő 21:24 Anyácskám telefonált, vegyek neki egy kiló salátakrumplit, vagyis nagyon kisszeműt, rögtön a bejárattól jobbra; 15 deka gombát, aminek még nem barna a feje alulról nézve, egy kis fej karfiolt, két 20 %-os tejfölt, de nézzem meg a szavatossági dátumot, négy csomag Kamilla WC papírt, lehetőleg három rétegűt. Hogy nagyon gyenge, nem tud vásárolni. Délután fölvittem mindezeket. Elmesélte, a múlt héten megvásárolta a templom pincéjében az urnahelyét. A legalsó sor volt a legolcsóbb, 80 ezer, sőt ott alul: egyet fizet, kettőt kap. Nem tréfa. Kétszemélyes urnahelyet kapott egy árban. Nyitott kérdés, ki kerül majd mellé. A gyászmiséjét nem lehetett előre kifizetni, de a márványtáblát igen. Újabban többször álmodott férjével. Megbeszéltük, a temetésre ne hívjunk senkit, kiértesítés utólag. Rögzítettük, pénzét, iratait hol tartja. Aztán apámról mesélt, az ostromról. Szóba kerül, hogy folytatni fogja Csontváry-szövegem lektorálását. Néhány fotóját megint elhoztam bemásolni az ŐRZÖTT CSALÁDI FOTÓK közé. Apám nem ismert katonaarcai. Ez az esküvői fotó: 1941. november, anyám 22 éves. Hamarosan özvegy, két gyerekkel. ? 2005. február 8. kedd 09:04 E-mail egy (profi) műkritikustól. Örültem neki. Óriási vagy, Deske! A korpusz olyan csüggesztő (és olyan erős!), hogy nincs az a vérben pancsoló barokk krucifix, vagy vonaglásban élvezkedő későgótikus, amely megközelítené. De igazán! Mondd, aki(k)nek szántad, értik – bocsánat: érzik – ezt? ? 2005. február 9. szerda 16:18 Ez volt a rekord. Éjfél után egykor ébredtem. Aztán föl is keltem. Az előzmények: Szeptemberben megbeszéltük, októberre halasztódott. Akkor lemondta a munkát, majd mégse. Rengeteg pénzt ajánlottam föl. November, december, január. E-mailek, telefonok. Kéthetenként újabb határidőket kaptam. És tegnap vége. Szép, igazi, kerek, érett kudarc. Föladta, és én is. Nem tudta honlapom új programját megcsinálni. Igaz, közben én is többször bizonytalankodtam, az ő kárára. Elmúlt fél évem teljes figyelmét elvitte. Fergeteges játék volt, iszonyú sokat tanultam. Kitaláltam, és majdnem létrejött egy univerzális rács, ami képet, szöveget, mindent kezel. Egy rám szabott adatbázis rendszer. Most marad egy egyszerű átalakítás, neki is, nekem is fél-félnapi munka. (Én már majdnem kész vagyok, ő a hét végére ígéri.) A honlap kevéssé elegáns, de használhatóbb lesz: állandó fejléc, amivel egyszerű föl-le lépegetni. (Megszűnik a pop-up.) Ehhez még át kell méreteznem kétezer képet. A szimmetria kedvéért ma apámról egy fotó. A többi az ŐRZÖTT CSALÁDI FOTÓK-nál, 1940 környékén. 45-ben halt meg. Kata idézi Zsófi gyerekkori mondatát: annyira fáj a fejem, hogy már nem is érdekel! Tökéletes. Ahogyan egy gyerek a nyelv lényegét tanulja. Formálisan téves, mégis pontos. Meghallotta, hogy a kifejezés tulajdonképpen indulatszó, vagy mi. ? 2005. február 10. csütörtök 12:53 Kész a kétezer kép leméretezése. A leendő fejléc miatt. Ez nagyon fontos, persze csak nekem. Viszem föl a Várba, a szerverre tenni. ? 2005. február 11. péntek 17:06 Kiránduláson hallom, az angol televízió Nagy könyv programsorozatát. Vele megnyolcszorozódott! a közkönyvtárak forgalma. Hogy mindenki jelentse tíz legjobb regényét, aztán evvel mindenféle. És most magyar TV is, már mindenki listát ír, és hogy én is adjak. Egy írótól egy regény lehet. Na, nézzük. 1. Thomas Mann: József és testvérei / - harminc éve olvasom. Erről nincs mit mondani, ez A regény. Nekem több nem is kell. (Igaz, húsz éves koromtól pauszpapírral letakarva az ablakom, hogy ne lássak ki.) Tisztességből elolvastam a Háború és békét, a Bűn és bűnhődést, meg ilyeneket, de átfolytak rajtam, semmi. A többi pedig, az itt alant fölsoroltak: réges-régi emlékek még az életre-eszmélés éveiből. 2. Steinbeck: Érik a gyümölcs / - megdöbbentett, ebből tudtam meg, milyen bőségben élek. 3. Camus: Bukás / - lelkiismeret vizsgálata. 4. Graham Greene: The Heart of the Matter / - bocs, nem tudom magyarul. Egy szomorú és szép regény. A melankóliája. 5. Gidenek egy kisregénye, - már nem tudom a címét. Egy magányos szigetre menekült görög harcostól ki akarják csalni csodaerejű fegyverét. Magától odaadja, és megkönnyebbül, hogy most már nincsen semmije. A hatvanas években volt a kezemben, elajándékoztam ezt is. 6. Verne: Némo kapitány / - a végtelen teret, és az időt, sőt, az időn-kívüliséget tanította, andalítóan, romantikusan. 7. Hasek: Svejk / - Nem az én világom, és nagyon tanított a földön járni. 8. Füst Milán: Ez mind én voltam egykor / - ez kissé féllábú, nehéz regénynek venni. Őrjítően mindent tud az emberről. Seneca Erkölcsi levelekre hasonlít, számomra, fontosságában is. Azt a kötetet nem volt szívem kidobni, Kata könyvtárában van. 9. Jan de Hartog: Wandelaar kapitány Szerkesztő barátom szerint csak egy bestseller. Én nagyon bírtam, ez is kamaszkori, persze. Ötszáz oldalon morajlik a tenger. Tíz éve megint megvettem egy kecskeméti antikváriumban. Körömben senki nem hallott róla. A szerzőről se. 10. Ja! És váratlanul, összekapartam, megvan a tizedik is: Strindberg: Egyedül. Az érdektelen, túlfűtött és zavaros életrajzi köteteinek az utolsója, amikor harmadszori válása és mindenekből kigyógyulása után öregecskén hazatér, és megbékélten letelepszik szülővárosában. Délelőttönként séta, délután drámát ír. Nagyon jó barátom, negyven éve. Kedvemért 1996-ban ki is adták, igaz, nagyon kicsi példányszámban. A teljes könyv (száz oldal, mindössze) -aki netán - itt nálam a KÖNYVEK -nél el is olvasható. Két könyvet őrzök a versesköteteken túl, de hát ezek nem annyira regények: Fabre: A rovarok környezete és viselkedése És Gleick: A káosz -az elme legmagasabb rendű játékai. És még éppen (nagyjából) értem is őket. 2005. febr. 13. vasárnap: ajjaj! Kifelejtettem Ottlik: Iskola a határon-t. Időélmény. Talán a Svejket lője ki. Kata szerint a Gide könyvecske címe A tékozló fiú. Kis csalás, ez mintha három novella lett volna. Akkor talán valami Olbrcht vagy Ajtmatov helyette? ? 2005. február 13. vasárnap 03:20 És kész a kijavított honlap: szombat 04 - 22.30.h. Minden módosítást le is teszteltem. Végül a C3-ból egy barátom írta át másfél nap alatt a programot. A báziskezelő rendszerről lemondtam, amúgy is túllihegés. Így valamivel nehezebb megtudni, hány fotóm van külföldi múzeumokban. (Egy se.) (Grafikát akartam írni, de az tényleg van pár.) Lett állandó fejléc, és ezek a helyes kis nyilak alul-fölül, amivel közlekedni. Az ablakok egymásba nyílnak, nem nyílik több egymás mellé, vagyis megszűnt a pop-up, amit a legújabb Explorer service pocket 2. már amúgy is akadályoz, tilt. Szüts a macintoshával újra tud olvasni. (Ez még a számítástechnika bébi-kora. Mások, hasonló géppel látták, amit írtam.) És hát - ha már -, jó nagy rendet raktam. (6500 fájl.) Pénteken, miközben lázasan dolgoztam ezen, a szokásos negyven helyett 96-an olvastak. Mi történhetett?! Ha olyan fegyelmezett lennék, mint anyácskám, most három napig nem nyúlnék a géphez. És Balsacot olvasnék. Életem egyik adóssága. Állítólag jó. És, hogy kép is legyen, egy megkerült régi fotóm: amikor Mikicát a Mátraalmási Művésztelepen, 89 nyarán, rézkarcolni tanítottam. Egy munkája akkor be is került a salgótarjáni Nógrád Múzeum anyagába. Igaz, - tréfából - csak így vállaltam el kiállításunk megnyitását. Arról beszéltem, mire való és mire nem való a művészet. Az igazgató szerint ötven év múlva felemlegetik: már az apja is festett. ? 2005. február 15. kedd 19:59 Felfedezés. Lehet, hogy csak azért csodálom ennyire ezt a Czimra képet, mert életem része volt e kedves hely? 1950-től telente síelésből hazafelé. A 81-es villamos, a későbbi 58-as, amivel öt évig a Főiskolára is. A rajz hű, a háttér már inkább álom. A szürkéket egyszerűen sárgára váltotta. A figurák statikussága szürreális. Kicsit mesekönyv, de csak egy kicsit. Persze rögtön a belga Delvaux (1897-1994) kísértet-pályaudvarai. A Brooklyn Múzeum, immár hanyadszor emlegetem. Az is csoda. Czimra Gyula (1901-1966) Zebegényi végállomás. Olaj, 69,5 x 71,5 cm. Janus Pannonius Múzeum, Pécs. Sose láttam. Nyilván raktárban. Jó az ott is. ? 2005. február 17. csütörtök 05:04 Kedves Dezső! Emlékszik Nemes Nagy Ágnestől a Villamos-végállomásra? "Ez mindig furcsa hely volt. A villamos befutott egy völgytorokba, ment, ment, egyre szűkülő úton, aztán szemből is felszökött a hegyfal, s a villamos megállt. Katlan. Fokozhatatlan végállomás. Körös-körül terméskő fallal bélelve a völgy, kőszoba az ég alatt. Szűk bejárata fölött híd feszítve, íjhúr a katlan-szoba félkörívén, kinyitva és bezárva a teret. Az állomásépület favázas. Cifrázatok, vasrács sárgára festve; századvégi öntöttvas-líra. Intim, viktoriánus kis végállomás. Fokozhatatlan, intim, viktoriánus. Azok a korán kivilágított kis villamoskocsik -ez egykocsis viszonylat -, amint kizúgnak az estébe, elavult szentjánosbogarak. Laknak itt most a hegyoldalon?" 11:22 Penitenciának kaptam a Máté 5. elejét: Blest too the PEACEMAKERS; they shall be called sons of God. Hoppá, akkor ez két szó. Eddig békecsinálónak gondoltam a szívritmus szabályozót. Figyelem. Javaslom, sokkal olvasmányosabb a www.deske.com -, ha Ön netán unna engem! ? 2005. február 19. szombat 21:36 Az egész nap anyácskám régi fotóival, megint nála jártam, megint elhoztam és beszkenneltem a CSALÁDI FOTÓK-hoz jónéhányat: öregszem. (1954-ben kezdtem fotózni. Ez az 1958-as felvétel az első, amit máig megtartottam. Karácsonykor beállítottam a családot. (Ljubityelj-2, kétaknás gép volt.) Anyai nagyanyám. Szerettem. 1963-ban halt meg. ? 2005. február 20. vasárnap 04:31 Hogy tud egy ember ilyen tehetséges lenni. Nádor Tibor (1967), mint írja, (nem kiállítás, csak) egy-két hétre kirakta rajzait a Fonó kiállítótermébe, megmutatni barátainak. Nyaranta erdőszéleken rajzol, leginkább szénnel. Olykor két méteresben. (Hogy nem viszi el a szél?) Most ezeket gyűjtötte össze, a javát, hat-hét évre visszamenően. Ha meg kellene nevezni ősöket: a nagybányai hagyományok, Nagy István. Legjobb magyar rajzolóink között. (Persze a képei is, csak most nem erről van szó.) nador001.jpg nador004.jpg nador005.jpg Fonó: Sztregova utca, a Fehérvári útról nyílik a Hengermalom utcai megállónál. ? 2005. február 21. hétfő 12:49 Szíves tájékoztatásul egy érdeklődő kapcsán: A Nádor kiállítás hétköznap 10 - 17h között megtekinthető, annak ellenére, hogy mint telefonon jelezték, hivatalosan csak március elsején nyitnak. 17:30 A mai teljesítmény. Hiába van a kép hátán angolul és magyarul, hogy kérem... Nem először kell három hátraszaltót csinálnom, hogy utolérjem egy gyűjtőmet. Múltkor a rendőrség találta meg az egyiket. Most a galériatulajdonost kértem meg közvetítésre, aki az aukciót rendezte: Tisztelt Gyűjtőm! A látszat csal. Ezt a levelet nem én postázom Önnek. Igaz, a borítékot én vettem. De címét a szakma szabályait tartva természetesen Kieselbach úr nem adta ki nekem. Ezért őt kértem meg levelemet postázni. Gyűjtőimet pedig számon tartom. Értesítés, meghívó kiállításaim alkalmából. Katalógus. Gyűjtőimnek járna egy példány, de sajnos teljesen elfogyott a Váli- monográfia kötetem. Ha megengedi, helyette fölajánlom 92-ben kiadott Naplómat, vagy a Tanú ez a kőhalom - régi zsidó temetők Közép-Európában c. fotóalbumomat. Ezekből még van egy-egy. És küldök egy CD-t minden munkámból, hátha szokott evvel az eszközzel élni. (Amúgy tartalma a neten is: deske.hu) Még egy oka van, hogy szeretném megtalálni Önt. Egy fontos képem jutott az Ön birtokába (a kép címéből is tudom, hogy nagyon szerettem, ha úgy adódik, elmesélem a történetét): A/03/37 Műterem, Tihany 61 nyarán olaj, farost 60x60 LAPPANG / NN. vevő 0384, 0483 Győr-Bp. CD:14,8 Mb, 6x6 dia 2003.7.9,10. Sorsát eddig is követtem, tudom, melyik gyűjtőtől került most aukcióra. Előfordulhat, hogy kiállításra egyszer szeretném kölcsönkérni. (Ilyenkor, hogy ne legyen üres a fal, addig helyébe egy másikat.) Ez a hosszú sok minden arra volt hivatott, hogy a végén megkérhessem Önt, szíveskedjék fölvenni a kapcsolatot velem. Elég egy telefon, vagy e-mail, ha szokott evvel a formával élni. Köszönöm! ? 2005. február 22. kedd 11.47 Az már nyilvánvaló, hogy nálam 2005. a fejfedők éve lesz. Már az előzmények is rendkívüliek. És végül a tegnap esti fordulat. Szóval, tavaly volt tanítványom, barátom elvitt a Júlia-Alpokba. Június, de eső? hó? Ezt a peremes katonás kalpagot húsz éve irigylem mindenkitől, akinek van. Most, hogy jogosult lettem, oda kell valami: 1000 forintért a kínaiaktól a Vásárcsarnok pincéjében. Csak esőben és napsütésben nem hordtam: esőre kapucni kellett, a napon meg sülni kellett. Majd eljött a tél. És elkezdtem a szokott sapómban fázni. Itt nem részletezett két kísérlet, egy török női sapka a Kálvin téri aluljáróban, ezerért, és egy WINDSTOP feliratú a hegymászók számára fönntartott Mountex boltból, ötezerért. Mindkettő hiányosságai itt szintén nem fölsorolandók. Ötlet, military bolt, Fillér utca. Kiküldtek Újpestre. Na én oda nem. Aztán két nap múltán mégiscsak. Kirándulás. Ahonnan átküldtek a Feneketlen tó mellé, a Bocskay utcába, ott már tudtak rólam, vártak. 600-ért egy legénységnek rendszeresített téli gyakorlósapka, alig használt. A következő hétvégi szombaton a Duna-parti MDF (netán: SzDSz) piacon. Körülnézni a hajléktalan-cuccok között. Időutazás. Aztán át a hivatalos térfélre, krumpliért. Ahol is 500-ért bélelt sapkát kínáltak. Bélelt. 500. Nem lehet kihagyni. Egy másodikat tartaléknak is. Jó lesz a gyereknek. És ekkor jelentkezett az ezredes úr a Lukácsból, akinek a múltkor végül már egy képet kínáltam nyúlprémes usankájáért. A hajszárítóknál van tükör, ott is megnéztem, nagyon tetszett. Amit azonnal elutasított, hogy neki ez a fejfödő most már haláláig stb. De van neki Kárpáti Tamás, Váli, sőt egy gyönyörű Nagy István képe is. Tudtam, és csakugyan: mostanra megtört, s csendes-óvatosan jelentkezett, hogy tényleg? Tegnap este műteremből választott. A/04/05, olaj, farost, 2004, 60x60 cm. Holnaptól mesélni fogom a zuhanyozóban, hogy milyen jó üzletet kötöttem, három képet kért, s lealkudtam egyre. A következő hónapok feladata a döntés. A kiválasztás, s a többit a kuka tetejére. ? 2005. február 23. szerda 10:01 Reggel, hazafelé a Mechwart tér sarkán elkapott Dobszay, hogy Bécsben nagyon jó Schiele kiállítás, a múlt héten látta, nézzem meg. Vonattal ment, 9.30, a Keleti pályaudvarról. Estére haza. Miki sajnos nem tud jönni, sűrű az Egyetem. Akkor holnap, egyedül. Nyugdíjasjegy, tíz százalék. Kell csinálni öt kolbászos zsömlét. Liter citromos víz. Meg a Káoszelmélet, az útra. ? 2005. február 24. csütörtök 06:12 Úti izgalom, a szokásos. Ilyenkor az ember korábban ébred. Uszoda előtt mindenre van idő, levelet nézni is.. Kedves Barátom, az alábbi e-mailt kaptam. Gondoltam, továbbítom Önnek. Szíves üdvözlettel: H. Tisztelt Hidvégi úr, Alulírott ceruzagyári munkások, végső kétségbeesésünkben fordulunk Önhöz. Béreket visszafogták, termelést leállíttatták, gépeket kikapcsolták, még a grafitbél expedíciós osztályt is felszámolták. Merthogy nem veszik a ceruzáinkat. Teccene-e olyan jónak lenni, hogy rábeszélné a barátját, a Váli urat, hogy fogyasztana minél több ceruzát, miáltal nekünk is lenne munkánk, az expedíciós osztály is megmaradna, a gépeket sem 21:215 Természetesen arra semmi szükség, hogy véleményezzem Schielét. Büdös a tehetségtől, ahogy Sárközi Márta mondta a (fiatal) Moldova Györgyről. Iszonyú fáradtan érkeztem, egyszer neki is billentem a korlátnak; talán ez is befolyásolt, hogy zavartak a manírjai. Alapvetően disszonáns (nem értékítélet) benne, ahogy nagy-nagy undorok, utálatok, szeretetek benne, s ugyanakkor apránként végigfest ötezer tetőcserepet. Ez itt, a mutatott képen a legszerencsésebb változat, a kép erre épül. Nem tájképek, mint hirdetik, városképek, vagy öt terem, a Leopold múzeum fogadószintjén. A rajzai, a rajzai. Iszonyúan, rettenetesen tehetséges. Ahogy egy részlettémát mellékesen elintéz... Kleenek ilyen érzékletesek a puszta vonalai. Új usankámat kímélendő, a török női sapkában utaztam. A fő történet számomra a csapás kitaposása-bejárása volt. Nem mentem én soha egyedül, csak úgy Bécsbe. Nyűgösnek is tűnt, csak autóban vagy buszban gondolkodtam. De ezentúl. 9.30 Keleti pu., 12:20 Westbahnhof. Teljes árú retúr kb. 8800 Ft. A vissza induló vonat 15:45, vagy 20:03. Elmagyarázták, tényleg 20 perc gyalog a pályaudvarról a Múzeum Quartir, végig a Mariahilfe strassén. (Csak jó irányba kell elindulni, nem úgy, mint én.) Hazafelé két euróért 12 darab sültgesztenye a hindu árustól. Egyet haza hoztam, madárlátta. Ez a kiállítás 2005. február végén, hétfő este bezár. Van még egy de Koonig retrospektív is Bécsben, a Kunstforumon (az nem tudom, hol van), meg Chagall, az március végéig, az Albertinában. ? 2005. február 26. szombat 21:25 Kedves ismerőseim közül többen fölháborodtak, hogy adhattam egy képet egy sapkáért, bárha prémes is. Ezek a kedves ismerőseim nem tudják, mi az a szerelem. Egy sapkába. Minden esetre lelkiismeretvizsgálatot tartottam, és beláttam, van igazság ítéletükben. Elajándékoztam. Amúgy se fért a dobozba, amiben ezeket tartom. Egy fiúval találkoztam az előszobánkban délelőtt tízkor. Húsz év körüli. - Jé, magát Kata engedte be? Nem hallottam a csengőt... - Nem, én itt aludtam, a Mikinél. - Ja, az más. És nem kell egy usanka? - Mi az? - Mutatom. - És ezt itt le is lehet hajtani? - Ki kell kapcsolni, úgy. - Elfogadom, köszönöm. Ez meg itt húgom kolostora Kaposvár mellett, Kaposszentbenedeken. Vagy tizenkét éve építette. A kerengő három oldalról zárt, két lakószint, sok kis ablak, sok kis cella. Finnországból jöttek a félkész fenyőelemekkel a kamionok. Osztrák - német adakozásból. Néha ketten, hárman; most egyedül lakja, megint. Egy személyben az egész környék lelki központja lett. ? 2005. február 28. hétfő 09:37 Figyelmem szórt, fél lábbal már Kecskeméten. Március: egy hónap alkotóház. Reggel a szerszámbolti eladó azt mondja (hatos elosztót vettem), túl sokat tetszik dolgozni! Minek?! Ezen elgondolkoztam. Egy reklám melléklete a mai Népszabadságból. Aranyos. 20:28 A harmadik nagykör után fölnéztem az órára, és megdöbbentem. Nem három, hanem megvolt a négy, letelt az úszásidő. Mentség, a medencében mindig is alineárisan múlik az idő. Hát akkor hogy is állunk evvel az öregedéssel, így hatvanhárom felé? A heti két ölelés pár hónapja nehézkesebb-lassúbb, olykor nem megy. Ez rendben van. A síeléstől búcsúzás évekig keserves volt. A műlesiklást a lábam nem bírja, öregurasan meg nem érdekes. De tegnap egy autón két lécet látva elvigyorodtam; nem kell fölmennem, ehelyett is csinálhatom a... Gyógyulok. Mi van még? A szemöldököm kezd belógni a látómezőbe. Megoldásként technokol rapidot gondoltam. Kata ellenzi. A barátságok megkoptak, fáradunk. Dialógus helyett net-monológ. Veszélyes. Amíg nem veszem észre, görnyedten mozgok, ha fáradtan. A sapkainvázió mögött ez van: fázékonyabb. És még? Fél évig csak erre a net-program átalakításra figyeltem. Nem sikerült, végül lemondtunk róla, de ezt úgy éltem meg, kimenekültem egy szűk völgykatlanból. Aztán. Az idén, tán először, nem féltem Kecskeméttől, majd sok gyenge kép, keserves órák. Hogy belefér egy gyenge év is. Tudom, összességében nagyon jó, amit csinálok. 2005. február vége. Holnap tehát, ahogy 80 óta, kilenckor indulás az M5-ön, az alkotóházba. A farost táblák már a csomagtartóban. Minden rendben. Az is, ami nem. 2005. febr.: 1233 = napi 44 120. levél J.-nek, Le-Meux váliNEWS 2005. MÁRCIUS ? KECSKEMÉT, 2005. március 1. kedd, 13:35 Édes, édes város! A sztrádán 140 -160-al, mióta olcsó, sok a kamion. A földeken még hófoltok. Napsütés. A műterem kitakarítva, meleg. Délre minden a helyén, munkaasztal berendezve, a rengeteg kábel bekötve. Kolompszó, ebédlőbe, leülök, ahova mindig, 25 éve. Az asztalom sarkára egy hét éves forma kisfiú cédulát tesz, majd elszalad. A szobrász Kő Pali kisfia. Korán kezdi. 20:14 Vacsora után csakugyan szabályos megnyitó, sok mosollyal. A kisfiúk hat és fél, illetve három és fél évesek. A mama kobzon játszik és énekel hozzá, a papa rövid beszédet mond az alkotóházi közönségnek. A nagyobbik fiú odaszól apjának: félszárazat is bontsál! Pogácsa, borok, és gyerekpezsgő, a gondnok kétszáz forintért rajzot vásárol. A kép mellé piros pötty kerül. Vendégkönyv. Fotós. 20:48 Előkerült az ALKALMI 2 dossziéból a részletes tervem, amivel a programozó több hónapig próbálkozott. Hogy ne csak időrendben lehessen a képekre keresni. És most, ezen az estén, egyetlen pillanat ötletével megvan, és működik. A teljesen érdektelen OPUSZJEGYZÉK szót kicseréltem erre: KERES - címre, adatra (CTR+F), csak be kell ütni: Alkonyat, vagy hogy készült Kecskemét -en, vagy hogy tempera... ? KECSKEMÉT, 2005. március 2. szerda 16:19 Szupernátha, félárbócon. Délelőtt WC papír a boltból, zsebkendőnek, meg egy levél. Kedves Andris, sajnos egy szerintem baromi jó dolog jutott eszembe... az OPUSZJEGYZÉK szót kicseréltem erre: KERES, ez alatt jön föl a táblázat. Ha ebben maguk a képek is, linkként, föl tudnának jönni! Erre kérnélek meg. Fogalmam sincs, egy-, vagy ötven óra munka. Technikai háttér:... Idén is egy fotó az asztalomról, emlék lesz. ? KECSKEMÉT, 2005. március 3. csütörtök 20:21 Csak nyáladzok és szuszogok, abszolút beteg. Délután egy kicsit ágyban is: Családom és egyéb állatfajták. Sárközi Márta iránti tiszteletből, ő fordította. Megtudni belőle, a kis Durell nagyon szereti az állatokat. Unalmas. Egy ötlet, egy jóbarát, egy e-mail, két telefon. András azonnal, még tegnap! megírta a segédprogramot, és föl is tette. Tökéletes. A keresett kép azonnal... (Nem fogadom el, hogy a jóbarátot két szóba. Az mást jelent.) ? KECSKEMÉT, 2005. március 4. péntek 14:12 Kedves Deske! Kecskeméti asztalodon mikrovilágod. Együtt minden szükséges holmi. Jómagam még Kazinczyékkal vagyok együtt. A kötetek újralapozása és a háló bőven ad újdonságot. A mesterhez korában sok verset írtak és később is, még 1999-ben is. ( KORTÁRS, 1999.11.) Üdv: Gábor Gömöri György: Kazinczy naplójából Szép vereshagyma! honnomat idézed, kertjeit és termtalaját. Hol nő még ily nagy uborka, dús tök s mézédes paradicsom? Biztosan itt nem, ezen a rettentő alpesi tájon, hol a vár tornyára komor sziklaorom lemered; sólyom néha visít, de zerge nem ugrik a sziklán. 452 (mondja Szulyovszky) grádics visz föl a várba. Az állam, a császár foglya vagyok, ám a szabály megengedi néha hozathatok inni, s ilyenkor társaimmal árva hazánkon könnyeket ejtve isszuk a jó tokajit. 20:16 Gyönyörű hó esik. Ágyból időnként kelve néhány fotó. Ez itt a műtermem. Bár lenne külön hálószoba, de otthonról megszoktam az egy térben létezést. A többi fotót most csak linkként, ugyanis rettenetes drága mobil telefonon keresztül. Tegnap tettem föl fontosat, kiderült, hatezer forint. Tehát mutatok pár új képet. Lehet közvetlenül is átlépni, a 2005-ös évre. Ha az ember beteg, érzelmesebb. Az elmúlt évek fotóihoz ma visszaraktam vagy ötven kidobottat egy tavalyi CD-ről. Így jelentősen romlott az átlagminőségem, de én elandalodom rajtuk, sajna. Kő Pali, kisfiával. Van Eycknek van az a portréja a csúnya nagyapáról? Gyönyörű a Kő-házaspár kapcsolata fiaival. A gyerekek okosak, dinamikusak, közvetlenek és/de nem bizalmaskodók. Lehet, hogy ilyen korban kéne nősülni? Kertünk látványával nem tudok betelni. Semmi különös, de huszonöt éve munka közben pihenve, erre látok. Része az életemnek. (Ablakon szúnyogháló, ez lágyítja a fotókat.) Az olajtároló házikóra - itt alattam - igen tehetséges ötlettel pár éve nyeregtetőt raktak. Egyéniség. Így alkonyatkor, mesekunyhó. Nem kell félni. Andrzejewski kisregényét - Jő, hegyeken szökellve -, olvasom, tíz - húsz? év után újra. Nincs fegyelmem új könyvekbe kezdeni. A Durell-próbálkozás is tévedés volt. Ez biztos minőség. Ő írta a Hamu és gyémánt eléggé jelentéktelen regényt is, amiből aztán... ? KECSKEMÉT, 2005. március 5. szombat 10:02 Ez nagyon jó. Sőt, fontos. Olvasom: Hódmezővásárhely eddig 1003 határon túli magyarnak adta meg a tiszteletbeli polgár címet, amit az Önkormányzat alapított februárban. A mozgalom jövője beláthatatlan. Az ötvenezer lakosú városnak akár ötmillió tiszteletbeli polgára is lehet. Az alpolgármester szerint nagyon sokan vágynak egyfajta lelki kapcsolatra, amelyet a kettős állampolgárságtól vártak. A cím odaítélésének mindössze az a feltétele, hogy igényelje valaki. Egy ötlet. Pillanat-szülte, gondolom. A lét túlcsorduló gazdagsága, kacskaringói. Hogy miből lesz a micsoda. Lefényképezték Hirosimában az első törmelék alól kibújt virágocskát. Hogy Sztálin és Aljosa tizedes együttese a történelem. ? KECSKEMÉT, 2005. március 7. hétfő 09:20 Vasárnap hajnalban meghalt György atya. A kolostori folyosón előttem nevetett bele a telefonba: igen, már nem kell böjtölnöm (120 kiló lehetett)... aznap volt hatvan éves. Ebből számítva most 76-78 lehetett. Át kéne gondolni kapcsolatomat vele. Majd talán, egyszer. Két okból tiltott el magától. Az egyikben biztos nem volt igaza. Amikor a ferencesek elpusztították egy keresztutamat, ezt megírtam a Népszabadságba. Nem elhamarkodottan, konzultáltam Jelenits atyával. A második eset bonyolultabb. Ma úgy gondolom, mindkettőknek igaza volt. Megróttam a gyóntatószékben, hogy előző prédikációjában siralomvölgyét emlegetett. A mi karizmatikus örömközpontú gondolkodásunktól ez nagyon távol állt. Fölhorkant: ez az egyház véleménye! Akkor az egyház téved... summáztam sűrítve. Remélem, akkor is úgy gondolkodtam minderről, hogy ez csak a dolgok egyik fele. Hiszen ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak; hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek Ésa 65. 17-18 Mire Görgy atya írásban! megszakította velem az érintkezést. Jó pár évre. Még később is mindig úgy emlegetett, a Népszabadság levelezője. Mire én: nekünk kell elkezdeni betemetni az árkokat... Nyugodjék jókedvűen és békében. Húsz éve azt mondta: Első kérdésem az lesz: Mire Uram ez a sok szenvedés?! Nos, kedves György, volt már időd megkérdezni? Vagy közben te is kitaláltad? ölel: Deske E-mail 09:23 Deske! A betegség haszna: többet foglalkozol a honlapoddal. A fotók... [minősítő jelző], a szöveg sem rossz, pl. Kazinczy [ugyanis azt ő küldte]. A mester pontosan leírta azt is, mibe kerül neki a literatura; Batthány S. Alajosnak, 1791. január 7.: ...annyira jutottam a literatura miatt, hogy azt félbe kell hagynom, vagy adósságba verem magam... azok a munkák, melyeket ennek kedvéért teszek, többe kerülnek a megemésztett papiros, tenta s mécs áránál... újságokat s hónapos írásokat bővebb számban hordatok, postán levelezek, mégpedig paketonként gyakorta, Gessnerböl 50, Bácsmegyeyből 300, Hamletből 100 nyomtatványt ajándékoztam el... jövedelmem nem kis részét fordítom könyvek szerzésére, melyek az írónak éppúgy szükségesek, mint a festőnek az ecset, festék és a rézre metszett rajzolatok... Gábor És, ha már dicsérve vagyok fotóim irányában: F/05/08 F/05/09 F/05/10 Fotózni lehetett pizsamában is. Ma felkelek, Az aszpirinkúrának is vége lassan. Talán már sikerül dolgoznom. (A lemez csiszolásával kezdődik, az pedig fárasztó, s aztán az álldigálás, tűnődés.) 13:26 Rádióból, festés közben: Galgóci Árpád, magyar fiú, tizenhét évesen került a Gulágra. Hazaérve orosz klasszikusokat kezdett fordítani, vagy, ha jól értem, már ott is. Mikor az Anyegint befejezte, azt mondta: Most már kvittek vagyunk, Sztálin elvtárs. Ez ember. Karátson Gábor, a 82-es lengyel kríziskor úgy vélte, neki is tennie kell valamit, s elkezdett kínait tanulni. Ím, a nagy lélek válasza a létre s a művészé, hogy megérte poklot szenvednie Illyés: Bartók Harmadik próba ezt a rétet lefotózni. 14:21 Válasz egy e-mailre ...A munkának csak ma délelőtt kezdtem, bár csak kapirgálás szinten. Hogy egy kis festékszag... Viszont a betegség alatt számos apró, igen jó kozmetika a honlapomon, senki nem venné észre (ha nem mondanám), de lényegesen áttekinthetőbb lett a az egész... Persze, ambíció kérdés. Az opuszjegyzékem eredendően három ágú: műtárgyjegyzék - gyűjtők jegyzéke - és szereplésnapló. Most ez az egység jól kidomborodik. Szüts pénteken nyílt Milleneumi Park-beli (ha így hívják, a Széna tér mögött) kiállításáról már kapom a jelzéseket. Sőt, Miklós elküldte Tóth Krisztina megnyitóját is. Tényleg nagyon jó, különösen, ahol konkrét. Persze költő, sok a jelző benne. Két út megyen kifele, hallottam a fagyos debreceni hajnalban a bácsika hangját, aki az autó mellett magyarázott hadonászva: két út, tetszik érteni. A vámospércsi meg a mikepércsi. Ezt az odavalósiak jól tudják. Nem odavalósi ifjoncok, mint amilyen én voltam tizenöt éve, szemérmetlenül elröhögték magukat a hátsó ülésen, sőt, utána évekig képesek voltak azon röhögni, hogy két út megyen kifele, a vámospércsi meg a mikepércsi... Egészen addig, míg egy másik hideg reggelen aztán rá nem jöttek, hogy mindenünnen két út megyen kifele - nevezhetjük Kőbányainak, külső Váci vagy külső Fóti útnak, tök mindegy. És hogy e tapasztalásnak önmagában talán nincs is akkora hordereje, ám ettől a felismeréstől kezdve egészen könnyűvé válik a tájékozódás... és aki erre rájött, az nem kérdez többé olyanokat, hogy édesem, hova megyünk idén nyaralni, vagy hogy szerinted mit vegyek fel. Szüts Miklós festő a képek tanúsága szerint autós ember- és láthatólag jól eligazodik az elágazó útkereszteződéseknél. Teljes biztonsággal választja a néptelen kerülőutakat, ahol csak kevesen járnak, lehet tehát lassítani, figyelni, megállni, anélkül, hogy a teljes szöveg ... (SMS: nem közölhető, meg kell várni 2005. március 18-át, amíg az ÉS-ben lejön.) ? KECSKEMÉT, 2005. március 8. kedd, 01:33, nem tudom, miért nem tudok aludni. Pedig egy hét után reggel vekker lesz, 5:23-kor, mindenképpen. Vissza kell szokni. Az egészségbe. De mit fogok csinálni héttől nyolcig. Úszni még nem lehet. Talán csak megvenni a havi bérletet, aztán haza. Délelőtt döglött leszek. Pedig képet kell kezdeni. Az itteni hatodiknál kéne tartanom. Időközben (már csak kényelemből is) megbékéltem evvel a Durell-el. Négyoldalas leírása egy gekko és óriássáska halálos küzdelméről. Ellentmondásos ez a műfaj. Szereti a gyíkokat, halakat. Ez eddig rendben van. Irodalmiaskodó leírások, halmozott jelzőkkel illeti őket. Ez unalmas. Hogy könyv legyen, időről időre el kell sütni egy-egy konfliktust és mosolyra fakasztó történetet. De hát ezt az élet adja, vagy nem adja, nem egy könyv szerkezetében gondolkodik. Így hát át kell rendezni ezeket. Viszont csak a hitelesség adja a mondandó súlyát. Hendikepes műfaj. E-mail a Magyar Elektronikus Könyvtár vezetőjének: Kedves István, jelzem, hogy a honlap főoldalára, a "...Széchényi Könyvtár ..." alá belinkeltem a homlokzatotokat. Ha megírnád, te melyik ablak vagy, bekarikáznám. Ha már tréfa, legyen tartalmasabb. szeretettel: 18:33 Persze úsztam, persze belázasodtam. Hazafelé a piacról - ez bizalmas takarítónői információ alapján - száz olcsó szemeteszsák; ennyije volt. És holnap még hozok. Lefényképeztem a zoknimat, egy képet elkezd, aztán izzadtan, bódultan ágyban egész nap. Álmomba belecsengetett az APEH, hogy tényleg nem én tartozom 80 ezer forinttal, hanem ők nekem, hétezerrel. Töltsem ki és küldjem el a 0517. sz. nyomtatványt két példányban, nyomtatványboltban kapható. De a netről is letölthető. Pilinszky érdekeset ír: A NAGYBÖJT A modern világ kért fontos dolog jelentését mosta el bennünk. Az egyik a bűné, a másik a vezeklésé. A legtöbb bűn - egyedül talán az anyagi megkárosítás kivételével - jóvátehetetlen. Márpedig a bűnös - s ki ne volna bűnös? - szabadulni kíván tőle, jóvá akarja tenni. Erre egyedül a vezeklés kínál - (Új Ember, 1969. 2005. március 9. In: P. J. publicisztikai írások, Osiris, 1999) ? KECSKEMÉT, 2005. március 9. szerda 07:59 Furcsa város. Nem sietnek, autóval sem. Indiánok. Igyekszem alkalmazkodni. Semmi uszoda, este megint lázas, így reggeli előtt csak a piacra. Pesten utálom, zsúfolt; itt szabadon legelészek, tágas utak, álldogáló fejkendős nénik időtlen beszélgetésben. Még két és fél évre valót a hatvan literes szemétzsákból. A pultos néni kérdi, ugye nagyon jó?! Úgy értelmezi, a tegnapi száz mára elfogyott. Sehol nem lehet ilyet kapni. Vegyek tíz évre előre? Meddig élek még? Lesz-e újabb szeméttárolási rendszerünk, kitalálok valamit, ami mindent fölborít? És akkor dobhatom az egészet. Nagy fegyelemmel vettem egy rozsdamentes bögrét is, 390 forintért. Nincs szükségem rá, de évek óta szemezek vele a pesti a Mountex boltban, ott ez ötezer. Elégedett vagyok félbevágott kólásflakon teásbögréimmel, fekete szigetelőszalag jelzi a négy decit. Egy második, hogy mennyi forró viz kell bele, előszörre. Az acélbögre talán vasárnapra. Lehet, hogy már leírtam egyszer, mindennapos öröm. Hogy reggel a Benedicusban mindig ezt a három sort várom. Igaz, meg is tudom nézni az összesített levélfájlban, CTRL+F: bened. Hát igen, 2003. szept. 23.: Naponta észreveszem ezt a két sort a Benedictusban, szent Jánosról mondja a próféta: (csütörtök, 21:39, S. már a múltkor is korrigálta, ez nem Jánosra, hanem Krisztusra vonatkozik.) ...hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek lépteiket pedig a béke útjára vezérelje... Halálos homályban. És: ülnek. Nagyon absztrakt. Nagyon jól el tudom képzelni. Mint egy színpadi jelenet egy Sartre drámában. Rémlik, ő írt egy ilyet, ami a pokolban játszódik. Ülnek körben, gyűlölik egymást és veszekednek, az egyik leszúrja a partnerét, de persze minden megy tovább. 18:19 Reggel a PANNON GSM- irodába egy olcsóbb GPRS-internet tarifáért, mert ez így tűrhetetlen. Sikerült. Aztán APEH nyomtatványbolt, intézem a visszajáró pénzemet. Bennük hagytam volna, de nem lehet, mert 4000 adósságot is kiderítettek. Hogy ők azt nem tudják átrakni. Nem szeretek halogatni, így este postára a 0517-es NYOMTATVÁNY, kitöltve, illetve: Kedves Szalayné, Hegedűs Erzsébet, Ön volt olyan szíves, telefonon bediktálta nekem, hogyan kell ezt a pénzvisszakérőnyomtatványt kitölteni. Megtettem, mellékelem. A biztonság kedvéért küldök egy aláírt, biankó példányt is, ha netán hibáztam, kérem, tegye meg, hogy (helyettem) (helyesen) kitölti. Köszönöm! Aztán elkezdtem az A/05/6-ot. Közepesen gyatra és reményes. Fotót mutatok: kedves rétemen a hóhelyzet mára így alakult. ? KECSKEMÉT, 2005. március 10. csütörtök 20:12. Délelőtt elején látogatás a szomszéd műteremben, Szikora Tamás. Itt egy nagyon szép munkája. Az organikus (törésvonal) és a geometrikus találkozása. Lírai finom színharmóniák, és a kopogós ellenpont. Szépek a faktúrák is. Egyetlen témát talált ki magának emberöltővel ezelőtt, volt értelme ennyit rágnia. Sorsáról, munkáiról, betegségéről beszélgettünk. Bal kézzel támasztja jobbját munka közben. Egy évvel fiatalabb nálam. Egy portrét is csináltam róla, azt betettem a fotóim közé is. Én meg két képet kezdtem délelőtt. Igyekszem pótolni a pótolhatatlant. Ez az A/05/08-as. Náthám csitul, de még azért. Most NeoCitrán. Holnap megint kell venni négy tekercs WC papírt zsebkendőnek. Este Varga Patricia műtermében, rengeteget dolgozott. Tőle is fogok majd mutatni. Idén csupa profi van lenn. ? KECSKEMÉT, 2005. március 12. szombat 13:38 Mutatom Varga Patricia Minerva műtermét. Itt még egy képét mutatom. Egyetlen gondolatot jár körbe, évek óta. Nagyon markánsan. Kísértés, hogy az ember rálegyintsen: önismétlés. De vigyázni kell a fogalommal. Tudjuk, vannak igen szűkre fókuszált nagymesterek, emlegetjük is őket eleget, már csak önigazolás okán is. És még egy. Magamról is tudom, hányszor kell nekikezdeni egy - nem témának, hanem -motívumnak, míg igazán a helyére kerül. Sugár Gyuszi - valahai mesterem - mondogatta, tíz évig festette a holdat, míg megtalálta a formáját... Most neki is fölajánlottam, cseréljünk félig kész képet. Ha kész, mindketten aláírjuk. Egy pasztellt adott, lehet, hogy beletörik a bicskám. ? KECSKEMÉT, 2005. március 14. hétfő 07:37 Kecskemét, Tavaszi fesztivál, 2005. március közepe. Tegnap háromkor megnyitó a Cifra Palotában. Délelőtt aludtam, hogy bírjam majd az ébrenlétet. A téma: Szimbólumok a vallásos művészetben. Dávid Kata ezek fontosságáról beszélt, nagyon szépen. Hogy (szakrális) szimbólumok nélkül nem lehet emberi létről beszélni. Annak idején meghívták Vértesszőllősre, amikor az előember koponyáját kiásták. S rákérdezett, miért nem tekintjük Samut embernek, ha tűzhelye, eszközei voltak, vadcsapdát találtak közelében. Azért, mert nem volt mellette amulett. Azt is megtudtam, hogy a kereszt ótestamentumi szimbólum, az óhéber-főníciai ABC utolsó betűje, s mint ilyen, Isten jele, mint a görögben az omega. Hogy egy ilyen szervezésnek - szimpozium-sorozat a témából - van-e értelme, nem tudom. Lehet, hogy nagyon is. Kételyem annyi, amit Pilinszky mond a szakrális művészet fogalomról: tautológia, szóismétlés. A napokban olvastam tőle magyar költők kapcsán ugyanezt: minden művészet lényegében istenkeresés. Weörest és Juhász Ferencet nézte ilyen szemszögből. Nyílt beadású kiállítás volt, olyan is. Én nem adtam be. Sok zománc, textil. Döntően hölgyek. Soha ennyi ősgomolygást, életfáját. Néhány üdítő giccs. Reménytelen. Hatalmas elegáns tömeg, állami vezetők, ünnepi közönség. A minőség nem is fontos. Lehet. Az ünnepi kórus: gimnazista lányok, földig érő magyaros, sokráncú vörös szoknyában. A műsor után elvonultak, föl az emeletre, átöltözni. Mátéval a lépcsővel szemben üldögéltünk. Ahogy a lánykák kajlán, vagy már erdélyi nagyasszony módon, két kézzel, kis páros csuklómozdulattal emelték szoknyájukat a lépcsőn fölfelé, felszabadultan csivitelve. Tündéri báj. Utána Dávid Kata szétnézett a műtermemben is. Kapcsolatunk régi keletű. 75-ben fölvett a Mai Magyar Képzőművészek sorozatba, abból aztán végül nem lett könyv. 84-ben Csontváry-termi kiállításomat nyitotta. Mostanában a Lukács uszodában látjuk egymást. Máté fia lefotózott minket. Van itt más műsor is, prospektusa a társalgóban. Táltos rendezvény, HAGYOMÁNYŐRZŐ TÁLTOSNAP: jurtakiállítás, honfoglaláskori ételek, íjász oktatás, ingyenes lovaglás, bográcsban pörkölt, sólyomröptetés, Csürrentő zenekar, a Barthimeus rockopera bemutatója, élő harci bemutató, hastánc, célunk a honfoglaláskori hagyományok-, a harcmodor megőrzése, támogatóinknak reklámlehetőséget biztosítunk... és az elnök mobil száma. Mindez NapistenHavában, júniusban, itt Kecskeméten, a Vízmű Dombon. Hát ebből kimaradok. Próbáljuk meg óvatosan körbejárni a dolgot. Amíg senki ellen nem irányul és nem hazudik-, rendben van. Ahogy szent Ágoston: szeress, és tedd, amit akarsz. Anyácskám ma sürgősséggel kórházba. Volt kedves tanítványához fekszik be, az is viszi be, én nem kellek. Bízzunk. ? KECSKEMÉT, 2005. március 15. kedd 20:29 A 2005. március 15-i ünnepségen, hallom, a fideszes (olimpikon élsportolóból lett) politikus a kormányt szidta, ugyanígy Csurka a Hősök terén. Nem ízléstelen megemlékezést ilyesmire használni?! Harmadik napja napi két képet kezdek. Erőltetem a tempót, megpróbálom behozni az első heti betegség idejét. Most minden a mennyiség. És úgy tűnik, van is értelme. Ez a lendületes gátlástalanság elmozdított a megszokottól. Látogatás a szomszéd műteremben Károlyi Zsigánál, a Képző Egyetemen a festők tanszékvezetője. Első emlékem róla a 78-as Nemzeti Galériabelei Jubileumi Stúdiókiállítás, ahol a falfelület teljes hosszában mellmagasságban egy egyenes ceruzavonalat húzott, ez volt a műve. A művészet hagyományos formái ellen hadakozó ifjakhoz tartozott, mondják, a Fiatal Művészek Klubjában annak idején nagy éjszakai élet folyt. Később láttam minimal-artos képeit. A kirakatrendező iskolában tanított sokáig, majd a kilencvenes évek elején meghívták a Főiskolára, osztályt kapott. Olvastam egy bölcs, bűnbánó cikkét, hogy nem rombolni kellett volna a házat, hanem ötven képet festeni helyette, hátha abból lesz jó is. Most, - ahogy mondja - mindent elölről akar kezdeni. Kecskemétre évek óta kosárban hozza kisfiai játékait, modellnek. Nemrég alapított családot. Egyébként irigylésre méltóan olvasott; művelt. Csak hallgatom, mi mindent ismer a Nyugat-európai és amerikai szociológia területéről. Az élet bonyolult. ? KECSKEMÉT, 2005. március 16. szerda 08:58 Avatták a Művészetek Palotáját, néztük. Az ebédlőben valaki kifakad: Húznának el e jó büdös francba ezek a fejesek, akik százmilliárdot kidobtak egy Patyomkin-ház építésére! Gazemberek. Néhány embernek rettentő nagy üzlet volt, nyilván. A német csokoládégyáros meg annak idején nem tudta képeit hol raktározni, ide is adott két Picassot. Nahát. A Ludwig Múzeum most kapott egy nagyobb házat. Minek? Százmilliárd! Annak töredékéből a magyar képzőművészetet talpra lehetett volna állítani. Minden évfolyamban van néhány tehetséges festő, mi lesz velük diploma után?! Tanítani mennek, nyomorognak. Töredék néhányuknak Derkovits-díj, hatvanezer, rezsire is kevés. Egy katalógusra nem telik. Idehoznak milliókért egy Monet kiállítást. Jó. Ez a művészettámogatás? Medici nem a görög művészetet mecénálta, hanem kortársait. Százmilliárd! Borzalom! Lehet, hogy ilyen sötét a valóság. De talán remény is, hogy ha már-, mindez lehetőség valami későbbi nagyszabású történet beindulásához. Egy e-mailem: Kedves B! Igen, jubilálok, azt hiszem, ötödször voltam fölterjesztve. Kérded, ki az a Molnár Sándor Munkácsy-díjas, aki megkapta a Kossuth-díjat. Molnár egy rendes ember, tanítványai szeretik. Hogy milyen festő? Édes Istenem... De az un. ellenálló csapathoz tartozik, talán az utolsó, aki eddig nem kapott. Minden rendben. Pauer Gyula pedig számomra a korai pszeudoplasztikáival emlékezetes. Gipszkockák oldalaira gyűrődés-mintákat fotózott. Húsz éve egy nagyszerű díszletét láttam Kaposváron. Emlékszem gipszbe öntött szépségkirálynő-aktjára. 18:45 Időnként kérdezik tőlem ezt a csacsiságot: melyik a legszebb szín... Ilyen persze nincsen, színkörnyezete határozza meg, mi hogyan hat. Akár a legrondább is... Deazonbanmégiscsak! A mélytűzű ametiszt színe! És ahogy a kristály mélyébe belelátni, az a rejtett másvilág! Tegnapelőtti kedves látogatóm hozta. Egy cukorka. A Nemzeti Múzeum másfél méteres ametisztje, amit a teremőr bácsi 1944-ben kézikocsin húzott ki a János-hegy oldalába, elásni az oroszok elől. Ő mesélte nekem, az ötvenes években. Most már elszopogatható. 19:47 Lukács-klubban ügy volt, mit is írt Illyés Gyula a Sztálin-kötetbe? Behódolt, vagy huncutkodott? A feladat nyilván megkerülhetetlen volt. Megoldotta! Először is prózát írt vers helyett, másodszor csak arról beszél, hogy az orosz gyerekek mennyire szeretik a Vezért, harmadszor megemlíti, hogy ő nem volt kommunista. Ami késik, nem múlik, V. barátom jóvoltából most faxon megkaptam az írást. Mindenki maga ítélheti, mert a teljes szöveget betű-, és tipográfia-híven másoltam le, még a Szovjetuniót is hosszú ú-val írtam. Nem hosszú, ötven sor sincsen. Tehát: SZTÁLINT KÖSZÖNTJÜK Magyar költők versei a 70 éves Sztálinhoz. Amikor Moszkvában jártam - még ezerkilencszázharmincnégyben - szerettem volna Sztálint is látni. - Voltaképpen ismerni szeretném; hogy hazatérve róla is beszámolhassak - mondtam egy ráncosarcú, de vén ráncai közül fiatalosan okos tekintetet hunyorgató orosz írónak. - Akkor üljön rögtön vonatra - mondta. - Miért? Hol láthatom? - Az egész országban. Mindenütt, ahol munka folyik. Ott mindenütt van őbelőle valami. - Vagyis ahhoz, hogy őt megismerjem, járjam be az egész Szovjetúniót? a teljes szöveg ? KECSKEMÉT, 2005. március 17. csütörtök 09:19 Meghalt a táskarádióm. Vagyis nem tudok Illyés és Várady verseket hallgatni. Se Bachot. Először eltörött valami rugó. Ezért a CD lejátszó fedelére súly kellett. Egy tengeri kavicsot tettem rá. A reá vonatkozó gravitációt felfüggesztettem. De már így se megy. Ez meg a mai második kép: ...műterem, A/05/19, 60 x 60. Vettem egy Fekete István novelláskötetet. Ez az ember nagyon tud valamit. Én ötödik emeleten nőttem föl, néha lerándultam a földszintre, ahol föld a talpam alatt. Madarat inkább csak kalitkából. Így mesél: AZ ERDŐ ÉBREDÉSE Amikor még február fagyos csizmái kopognak a hegyeken, s az öregedő tél önmagáról dúdol jeges nótákat a fenyőknek, lent a völgyekben megpuhul a szélhordta avar, és a mezőkön bogarászó varjak felnéznek a felhőkre, hogy valahonnan délről nem hoztak-e valami üzenetet. Mert ilyenkor már van valami a levegőben, amitől elcsendesedik a fák orgonája, figyelve kihúzzák magukat az öreg bükkök, és a som rügyeit úgy csiklandozza valami belülről, hogy már alig férnek a bőrükbe. Esténként puha köd leng a patakok ágya felett, különös vajúdó párát lehel a föld, amelytől megreszketnek az alvó lepkék bábbölcsőjükben, és álmosan fintorog a mókus meleg téli fészkében. S ha felsüt a nap, nyújtózkodik az erdő. A fák korhadt gallyakat dobnak le magukról, az utak kezdenek felszáradni, a szél téli sziszegés helyett lágyabb suhogással fésüli az erdőt, s egy reggelen a bokrok alatt kinyitja ezer fehér csillagszemét a hóvirág... Akár az én Gyulám: ...Oldalt libben a tó fölé, a vékony füzfalomb, mint sárga női haj. Megreszeli itt-ott a futékony szél a vizet. Gyűl a fecske-raj... Őrzi tükre békéjét e fényben - nagyságával oly megnyugtató - s hegyet, hajót, horgászt, - hálaképen mindent megkettőz a néma tó... [Kiköt az év Tihanyban] Mi történik, amikor én mindezt műben kapom meg, két dimenzióban? Brueghel tele. Valóság ez, vagy töredék, a töredék töredéke? Netán több, mint a való. Létezik-e töredék egyáltalán. És teljes való? ? KECSKEMÉT, 2005. március 18. péntek 18:15 Újabb levelet kértek tőlem. Kaptak: APEH Észak-Budai Igazgatóság Könyvelési Főosztálya. 1./ Amikor még február fagyos csizmái kopognak a hegyeken, s az öregedő tél önmagáról dúdol jeges nótákat a fenyőknek, lent a völgyekben megpuhul (és így tovább, ...hogy) ugye szép?! Aztán a kettes pontban rátértem a... Ilyen eddig még nem, összes itteni félkész képemet lefotóztam délelőtt, munka végén. Csak úgy, kézből, szürkeskála nélkül. Este a festményekhez berakom az összeset. Itt is valamit belőlük. Ez az A/05/13-as. 60 centisek. Címek majd később. Műterem A/05/07 Műterem A/05/16 Műterem A/05/17 És itt a szándékoltan félig kész kép, ez 80 centis, amit Varga Patrícia fog befejezni. Szerinte egy nap elég lesz rá, kedve van hozzá. (Mint két éve nyáron az a cserekép El Kazovszkijjal, amit aztán ketten írtunk alá.) Patricia pasztelljét viszont már vissza is adtam, hogy sajnos ezt nem tudom folytatni, a technika is idegen. Majd olajképet ad. 19:45 Ma esti e-mail: Kedves Dezső, nagyon szépen kérem, nézze meg ezt a képet, hogy eredeti, vagy hamisítvány ? A főnököm vette a piacon, és nem tudja, hogy büszkélkedhet-e vele, vagy felejtse el? Előre is köszönöm. Üdvözlettel: Kedves H.! A Lukács uszoda előtti szombat reggeli hajléktalan-piacot gyanítom. Minden esetre megtisztelő, láttam már ott hasonló szellemben festett Bálint Endre, és Scheiber Hugó képeket is, igen jutányosan. A kép nem érdektelen. Gyanítom, hogy nem az enyém, merthogy én a jobb alsó sarokban szoktam aláírni. Még egy perdöntő keresztkérdést föltehet a főnökének. Négyszázezer alatt, vagy fölött jutott hozzá? ? KECSKEMÉT, 2005. március 19. szombat 19:04 Még szipogok, ma először uszodába, óvatosan csak kétszáz méter. A lelkemnek kellett. Kő Pali szülőhelye ravatalozójára most készít két domborművet. Az első már megvan, itt a fotón a fele látszik. Agyagba metszette, kiégetik. Pénzt nem kért földijeitől, csak a költségeket. A tanszékvezető Zsiga ebédnél fölkért, lennék a Képzőművészetin elnök a diplomavédésnél. Külsős kollega kell. Hiúságom; csak egy nap után mondtam le. - De miért nem? - Nézd. Kétféle pedagógus van. Az egyik a témáját szereti, a másik az embert. Engem a téma érdekel. Véletlen láttam a tavalyi diplomavédést, nekem ez fél órát ér meg. Hogy én két teljes napot ott fontoskodjak... A tanárok belső bizonytalansága kivetül, sok a giccs és főleg sok az üres blöff. Ezeket ti átengeditek. A diákok kísérleteznek, a művészetek új útjait keresik. Korai. Itt az egyetemen rajzolni kellene megtanulni, az alapokat. - Megértelek. Hát ezt tényleg nem diplomaosztáskor kell elmondani... ? KECSKEMÉT, 2005. március 20. vasárnap 13:31 Már 500 gyors, kézlapáttal. Vasárnap lévén délelőtt Fotográfiai Múzeum, aktfotók. Mindenféle nyakatekert testtöredékek, láthatóan igyekeznek az eredetiségre. Egyetlen fotó: egy édes kis mellbimbó zavarja föl magányomat. Utána a jegyszedő néni még két albumot mutat, az egyik egy száz éve élt aradi amatőrfotósról. Hófödte faluvégi viskók, a "festői fotóstílus" kialakulása, nagyon jó. Leültem az előtérben kispadra, el is telt a délelőtt. Ebéd után bekéredzkedtem Vince Laci műtermébe, fotózni. Ha már belekezdtem, legyen teljes a kecskeméti körkép. A napokban, antikváriumból: Németh László: Utolsó széttekintés Graham Greene: Szerepjátszók Fekete István novellák Jókai: Az arany ember A Jókaitól eltekintve mind régi, sokszor próbált, megbízható minőség, nem vagyok kíváncsi természetű. Illetve most mégis Jókaival kezdem. Nagyon fölbiztattak mostanában. Eddigi kapcsolatom vele leginkább, hogy nem olvastam el a gimnáziumi kötelező olvasmányokat. Az olvasónaplót a padszomszédomról. ? KECSKEMÉT, 2005. március 21. hétfő 05:03 Holdvilágos éjszaka volt, s aztán, hogy a kutya elhallgatott, mély csendesség lett az egész vidéken. Csodálatos csend, melynek mélaságát az éjjel és magány csendes hangjai még andalítóbbá teszik. Kocsizörej, malomkelepelés, emberszó nem hallik itt. Egy-egy mély búgás kiált bele néha az égbe: a bölömbika hangja az, a mocsárlakó madáré. Éjjel járó szárnyasok röpte húz végig elhaló akkordokat légben, s az elpihenő szél csinál eolhárfát a jegenyerudakból, végig-végigfutva zengő ágaik között. Vizikutya sikolt egyet a nádasban, síró gyerek hangját utánozva, s zúgó szarvasbogár koppan nagyokat a fehér kunyhó falán. A virágoskertet teljes ezüst fényével árasztja el a hold, s a magas mályvák rózsafüzéres jogarait ezüstszárnyú, pávaszemröptű éjpillangók csoportjai rajongják körül. Ez nem Fekete István, ez már Jókai. Harmadában vagyok, nagyon olvastatja magát. Ez pedig a Műkert új kapuja. Az első szó nem jelző, az a látnivaló egyik fele. 09:26 E-mailezünk: Szia, Deske! A netről vettem le: "...körbejárva a Ludwig Múzeum új termeit ... a párizsi Pompidou központ gyűjteményének válogatása volt, ami valóban nem okozott csalódást... megemlítjük kedvenceinket, Gerz lírai fotósorozatát, Wim Delwoy botrányos művét, a disznóbőrbe tetovált Jézust..." Ha ezt szóvá teszem, lenáciznak. Ha erre fel azt mondanám, hogy nem rajongok a húsvéttáji (meg máskori) ilyenféle disznóbőrözésért, pláne nem az ÉN pénzemen, akkor aláírásokat gyűjtenének ellenem. Ha meg azt merészelném mondani, hogy az efféle disznóbőrözés volt a nácizmus leglényege, azt meg sem értenék. Ha azt mondanám erre a magyar ludwigos társaságra, akiket - ismétlem - szándékom ellenére ÉN fizetek, hogy újnáci ügynökök, akkor szolid volnék. De hát nem vagyok az. Ezek ugyanis rosszabbak az előbbinél: ezek dilettánsok. A. Drága Barátom! Megértem rosszkedvedet. Az enyém prózaibb. Összekaptam Katával eljöttöm előtt. És nincs mit rendbe tenni rajta. Megoldhatatlan, a szőnyeg alá helyes söpörni. d. Egészen elfelejtkeztem róla, már közölhető Tóth Krisztina szép megnyitószövege, amit a Szüts-kiállításon mondott el. Megjelent már a múlt heti ÉS-ben. Van megint néhány új fotóm is. Festmények meg a festményeknél. 19:20 Ujabb e-mail váltás: Bocs, inkább így legyen a szöveged: Összekaptam N. Katával eljöttöm előtt. (Nehogy a feleségedre gondoljanak) A. A feleségemről beszélek. d. ? KECSKEMÉT, 2005. március 22. kedd 09:21 A takarítónénitől kölcsönkértem a biciklijét, avval jöttem haza az autójavítótól. Remélem, estére kész lesz. Deske! Kincsnek tartom a 100 ft-ért vett Illyés kötetet. [...] Hogy én is beleszóljak családi ügyeidbe: a nejedet ismertem fel az afférban, ahogy meg is erősítetted. Szokványos eset. Az a jó, ha utána mindkét fél úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Az a fél, melyik érzi, hogy ludas, finom kedvességgel ellensúlyozhatja kilengését. Ez néha nem könnyű, de érdemes. Én úgy szoktam mondani: hangulatjavító csoki. Üdv: Gábor ? KECSKEMÉT, 2005. március 23. szerda 05:15 Most, hogy beteg, aztán félbeteg két hétig, uszoda nélkül, nem volt értelme a hajnali 5:23-as vekkernek, elhagytam. Most, hogy újra, persze előjött a keserves fáradság, a szokásos, délelőtt közepén, 11-től ebédig. Régi teher, csaknem elviselhetetlen. Leülni nem szabad, percre sem, mert elalszom. Nehezen mozduló tagokkal csoszogok előre-hátra a kép előtt, és reménykedem az ebédhez hívó kolompszóban. Maradna a lehetőség órával későbben kelni, az imaidőt pedig áttenni estére. Huszonegy év után. És ez nem fog menni. Nemcsak a póz miatt, hogy tetszem magamnak. A reggel így csakugyan tökéletes. És nehezen változtatok, ilyenekben különösen. Okkal. Most megnéztem az önéletrajzomnál a dátumot. Igen, 81-ben hagytam el négy év után a napi hatvan perc angolfordítást, avval áltatva magam, hogy ideiglenesen. Egy favázas fényképezőgép építése miatt, ami minden figyelmemet elvitte. Nem tudtam visszatérni már, elmaradt. Marad tehát. Amíg bírom. Eszembe jutott a hétvégi óraelőreállítás... Egy új kép, az A/05/22. Más. Vége felé járok a könyvnek, Az arany ember. Olvastatja magát, ahogy a cukorszopogatást nehéz abbahagyni. Kezdem unni ezeket a kimódolt fordulatokat, hamis tételeket, érdekességeket, papírfigurákat. Mégiscsak lehet igazság Földényiék tanában, ahogy lefikázták a magyar irodalom Jókai - Mikszáth vonalát, a szerintük hazugul problémakerülő kedélyes mesélgetést. Habár Mikszáth szívbemarkoló, pontos novellái?! És mivel állították szembe mindezt? A költő Vajda özvegyének amatőr, és sok sebből vérző önéletrajzával. Amiről egy irodalmárnő sok éves munkával kiderítette, hogy végestelen hazugság. Hogy nem zárdanövendék volt, hanem kurva, stb. Akkor hol az igazság? Talán nem is érdemes ilyenfajta summázó tételeket fölállítani. ? KECSKEMÉT, 2005. március 24. csütörtök 09:26 Most jött, Nagycsütörtökre éppen jó lesz. Ott, Párizs fölött, és Közép-Angliában is. KOSZTOLÁNYI: HALOTTI BESZÉD Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka. Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég: "Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék", vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta az egész vers ? KECSKEMÉT, 2005. március 25. nagypéntek 08:57 Ma először mértem, ezer kézlapáttal, abból 300 méter mellen: 22:17.62. Nem is olyan rossz, ahhoz képest... Anyácskám tegnap kijött a kórházból. Gyógyszerrel fogják gyógyítani. Rák nincsen. Végbéltükrözést is csináltak, nagyon megszenvedte. Vele szenvedtem. 20:06 Délután nagypénteki szertartás a Barátok templomában. Hatvanegy ministráns. ? KECSKEMÉT, 2005. március 26. nagyszombat 05:46 A tegnapi kép: A/05/26, Műterem Nagypénteken, 60 x 60 cm. Persze, ezekről egyikről se tudom, folytatom-e majd, vagy így jó. 13:33 Két telefon, festés közben, délelőtt. Egy az Őrségbe, barátomhoz, hogy senkitől nem merem megkérdezni, mi a fiúunokám neve? B-vel kezdődik és valami magyaros. Nem Bendegúz és nem Boldizsár, nem Benedek. Nem Bélapátfalva. De ő se tudja. Aztán egy az AVEMAR atyjának, Máténak, hogy most a Kossuthon, a tizenegyes hírek előtt hallottam reklámját, amiben durva lélektani hiba van. Bíztatnak, hogy a szer már édesített. Akinek rákja van, ez nem szempont. Reklámabb lenne, ha rohadtul keserűnek hirdetnék. Talán fegyelmezetlenség, megülepedett bennem itt a kezdeti rosszkedv. Ajándék tehernek is tekinthetném, de zavarosabb a helyzet, mert valami rendezetlen bűntudattal keveredik. Tökéletesen mindegy, hogy érzem magam. A feladatot teljesítem. Napközben is mindig ezt kérdezem az égtől: Rendben? (...vagyok?) Ha pedig a be nem vallott önsajnálat keveredik egy szoknya víziójával, igyekszem a javasriptté transzformált zseniális excel táblázataimra gondolni. Úgy másodnaponként. Nagyheti szertartások a Barátoknál. Tisztességből, mert unom. Vagy talán így: hidegen hagy. Persze tudom, nem érzelmi kérdés. Ahogy a szeretet sem az. Kata háromnapos húsvéti lelkigyakorlaton, valahol a Balaton mellett, csapatával. Elborzadok a gondolattól, egész nap ilyen dolgokkal foglalkozni. Nekem ez három mondat. S ráadásul: reggeltől estig köröttem mosolygó emberek. Rémes lehet. A piacon vettem egy szőrnyuszit ezerért. Ha bekapcsolom, szeme pirosan világít, makog, körbe ugrál és a fülét billegteti. 21:05 Ez a fotó Szentendrén készült, ma reggel hat órakor. Most küldték, ajándékba. Átmelegít. ? KECSKEMÉT, 2005. március 27. húsvétvasárnap 08:53 Minden elmúlik. Szüts három éve volt utoljára velem Kecskeméten, a szomszéd műteremben. Beszámolok neki: Nagycsütörtöki szertartás, 61 ministránsgyerek. A főoltár körült mályvaszínre festették. A két csonka oltárrácsot elbontották, a két szent visszakerült a főoltár két oldalára, fölülre. Mindhárom öreg pap kihalt, egy gyönyörűhangú, melegtekintetű középkorú, jól beszél. A sárga börkabátos bácsi eltűnt, a tolókocsis cigányember is. Levették a szent Rita képet a szentély baloldaláról, amit sose értettél, mi tetszik nekem benne, én se nagyon. Helyére egy kétméteres rúd végén középre az énekszövegek vetítője került. Ami súlyos csapás, egyszerűen megszűnt fél kilences mise, az egész reggelt át kellett szervezni, ilyenformán megszűnt az utóbbi időben már magányos miseutáni dobostortaevés is a presszóban. Tényleg, egyszer el kéne oda menni. A Cifrapalotába (talán én is befolyásoltam) visszaállították a vasárnap délelőtti nyitva tartását, csak éppen az idén nincsenek képek-- a megyei múzeumigazgató ugyanis történész, vagy régész stb. A gondnok Laci az általa szervezett dolgot idén? vagy jövőre be akarja fejezni, katolikus templomocska épül a Műteremház bejáratától húsz méterre. Az alapkőletét már megvolt, egy nagy kereszt áll ott. Az itt festett képeimet is föltettem már a netre, egyszerűen mert tetszett, hogy meg tudom tenni. Persze nem tudom melyik kész belőlük, hebrencskedés. Szép húsvétot, keresztlányomnak is, Vojnich, remélem, épségben ért haza. Kerülöm az érzelmeket, mert könnyen elborítanak. Melodramatikus alkat, a fene egye meg. Megrendülök, vagy inkább elmerengek ezeken a Fekete István szövegeken. Valami mély rezignáció. Alighanem attól, hogy ezektől az erdőélményektől végleg elbúcsúzott már, mikor papírra vetette. Csak az elveszettet tudjuk igazán értékelni. Az időélmény a legerősebb, nem? Szótlanul ballagtunk az erdő felé. Ránk szakadt a nyárvégi délutánok tikkadt tunyasága. Meleg a föld, éget a nap, és az álmos augusztus ott hűsöl az erdők árnyékában. Aszott sarjú között fehérre taposott gyalogutak surrannak a réteken keresztül, és itt-ott apró virág színtelenkedik. Nem is virág, csak száraz színfolt, mely láthatatlan szemével az eget kémleli, hogy merre járnak az áldott, páráktól súlyos, drága fellegek. De az ég könyörtelenül tiszta. A dombvidéken vibrál a levegő, a tarlók szinte lángolnak, s a szántásokról port kavar fel a forgószél, melyben kerengve járja táncát egypár szál szalma, széna meg egy árva madártoll. Nem lesz itt egyhamar eső. EMLÉKEK / In: TARKA RÉT, Móra kiadó, 1973 09:53 Körlevél-e-mail jött, hát erről lemaradok, igaz, amúgy se szeretem a hallabda levest, mi az?: A Monarchia Borház külföldi és hazai borai mellé az ötfogásos ínyenc vacsora-összeállításunkat mauritiusi szakácsunk, Somar ajánlja Önöknek! Marinált lazac derék Cole Slow salátával / Hallabda leves shitake gombával / Serpenyős Calamari zöldség szalmával / Madras curryben párolt marhafalatok sült rizzsel / Karamellben forgatott ananász és banán konyakkal flambírozva. Várjuk Önöket! 11:58 Semmi nincs egészen úgy. Mindent ismerek, hát a maradékelv alapján - vasárnap - a Cifra Palotába, remények nélkül. Az emeletet csakugyan lefoglalta - állandó kiállítás! - a Katona József Múzeum idetolakodott anyaga. Sikerült egy teljes emeleten kitessékelni a képeket. Se Nagy István, se Tóth Menyhért. Kékfestő minták, kőkori balták, huszáregyenruhák, bugaci kunyhók, Kossuth-portré, övcsatok, varsa, századfordulós fotók; már ahogy az ilyenkor lenni szokott. És remekül szórakoztam! Ha minden rendjén, láthattam volna helyette tizenötödször a Vörös asztal körül-t Farkastól (remekmű). ? KECSKEMÉT, 2005. március 28. húsvéthétfő 13:03 Ha bekapcsolom, a nyuszi szeme még vörös tűzben ég, de nem berreg, nem ugrál, és nem billegeti füleit. Pedig pótelemmel is próbálkoztam. A mintanyuszit kellett volna elhoznom, persze, amit kiemeltem. De a cigány azt mondta, ne ezt, várjon, olyat adok, aminek tiszta a talpa. Örültek volna az unokák. Váratlanul megkínzott ez a mai A/05/28 -as. Kilenckor kezdtem. Először rutinszerűen a már többször körbejárt mélytüzű kék folt, (azt kell elsőnek föltenni), majd köré a kedves szürkék. Csak ma középen egy asztalkával. Már szinte működött a kép, mikor megütött a lehetősége, hogy talán érdekesebb lenne az egész a vélt centrum; a kontrasztos sötét folt nélkül. Ebéd, akkor szoktam a munkát befejezni. De utána újra meg újra, lankadva, majd reményesen, fél négyig. Nem állítom, hogy jó, de egy új ösvény. Lehetősége. 20:08 E-mail váltás Des, fiúunokád neve BOTOND. Ölel: a gyermek keresztanyja Köszi! Aztán beugrott, csak kurva vagyok, a poént nem lehetett kihagyni... ? KECSKEMÉT, 2005. március 29. kedd 20:50 Hát lassan kitelik az időm. Holnap kezdem az utolsó képet, az idei harmincadikat; csütörtökön haza. Teljesítettem a feladatot. Kata közben talán már meg is kezdte a kékkúti nyaraló átépítését, pár éve egyszer sok pénzünk volt, abból félretett. Én fiatal koromtól keményen beprogramozva: nem szabad építkezni. Ezt a Kékkutat amúgy is, olyannyira kétféleképpen képzeltük el, hogy nincs közös nevező. Cseréptetőben, vendégekben és unokákban gondolkozik, tök igaza van. Én nem, és nekem is igazam van. Szerintem négy heveder, a falakat összefogni. Megegyeztünk, tervezze és intézze ő. Így csak távolból rémülök: derékig lebontatja a házat, ahogy hallom. Székely kőművesek. Szerencsére egy építész barátnőnk a háttérben. Ha csak egyetlen ablakcserét képzelek is el... Sajnos értek hozzá. Utazások. Méretvétel. Terv. Asztalost keresni. Megállapodni. Helyszínelés. Száraz-e a fa. Le van-e kezelve. Illeszteni. Aládolgozni, rejbolni. Festék, ecset, hígító Tapolcáról. Mázolni. Lakatost keresni. Rajz számára. Rács méretre. Vasalások beszerzése. Bevésése. Valakinek a helyszínen kell tartózkodni. Üveges sincs a faluban. Kőműves: vakolni. A környékét újra meszelni. Egy életre elég. Akkor már inkább festek. Úgy értem, képet. ? KECSKEMÉT, 2005. március 30. szerda 05:34 A Szabó Lőrinc és Zelk kötetekhez hozzá se nyúltam. De olyan jó, hogy itt voltak. Valahai szerelmem hív, mobilon. Építész, éppen műtermeket tervez. Paraméterekről kérdez, négyzetméter, belmagasság, tájolás, bútorzás. Sorolom, és közben egészen másra gondolok. Rengeteget szenvedtem miatta, éveket, mert nekem volt az egész fontosabb. Nem szerettem fiatalnak lenni. Időélmény. Homokba markolok, csorog az ujjaim között. Nézem. 17:50 Régi ismerős, reggel megkérem az edzőasszonnyt, nézné meg már a mellúszásom is. A tempó jó, könyököt lefelé kell szorítani, hosszabban előrenyúlni, a fej a két kar közé fekszik, nem kell mélyebben. A láb egy síkban mozogjon, nem kell fölfelé rúgni. ? KECSKEMÉT, 2005. március 31. csütörtök 00:01 Ha fiatalabb volnék, klimaxra gyanakodnék. Álmatlanság, és fölösleges izzadás. Csak ez a többhetes náthaféle jött megint elő. Miért? Hát fölkeltem, éjfél. Uszoda megint elmarad? Gábor, a hű barát, megint halászott nekem egy remek szöveget, ezúttal Kármán Józseftől: Deske! Soraidra válaszul egy Kazinczy-kortárs. Puszta és üres vólna az élet, setét mint a' sír, irtóztató mint a' kietlen tömlötz, az Asszonyi kedvesség nélkül. Ezek a' Barátnék kísérnek bennünket az élet' sanyarú útján, és segélik az elönkbe akadó rózsákat szaggatni, és a' - tövis - szúrásokat gyenge dajkálkodásikkal enyhíteni; ök osztállyosok örömeinkkel, egyaránt mint bajainkkal, és tészik amazokat ízesebbekké, ezeket türhetöbbekké. Az ö kedveskedéseik adják meg az élet' savát. Ott, a' hol az öröm kiapadt, annak kút-fejét fel-keresik; a' hol a' Bú miatt a' Fö gözölög, az Izzadság tseppekkel le-törlik a' gondot Homlokainkról... [A magyar asszonyi nemhez] Kecskeméttől búcsúzóban még egy utolsó kép: Műterem a túlsó féltekén (A/05/29), 60 cm. Ezek az új képek sajnos szinte semmitmondók képernyőn. Lényegük, ami itt összemosódik. 27601 = márc: 1247 = napi 41 121.levél J.-nek, Le Meux váliNEWS 2005. ÁPRILIS [? = e hónaptól a FRONTPAGE a webszerkesztő, és nem az a szerencsétlen WORD. 2005.4.14.] ? 2005. ápr. 1. péntek 19:43 Tegnap délelőtt csomagolás közben eltűnődtem egy pillanatra, rendjén van-e, vagy csak rigolya, hogy képeimet duplán tekerem át. Kétannyi ragasztószalag fogy. Amikor este, Kecskemétről hazatérőben a Déli pályaudvarnál az eloltott autómba a tűzoltók láncot alkotva segítették vissza csomagjaimat, megnyugodtam. Nem rigolya. Reggel az a szerencse ért, a Margit körúton egy női pizsamanadrág a korlátra dobva, és pamut anyagú! Amiből mindig hiányom van, festéshez kell. Kata szerint dobjam ki, szifiliszes is lehet. Szerintem az a kór nem festés útján terjed. Huszonegy heti, partok közé szorított étkezés után - tíz kiló mínusz; ünnepeltem is magam - mentem Kecskemétre, ahol egy hónapig mindent, amit elém tettek. Vártam a következményét, egy kilót híztam. Mi marad a kezdeti lendületből: továbbra is fele cukor a teába, édesség nem, vagy alig. Étkezéseken kívül nassolás nincs. Nem pukkadásig enni. ? 2005. ápr. 2. szombat 02:23 Este a média a pápáról beszélt, e pillanatban azt se tudom, él-e még. Volt életében egy különös epizód, amit most fölemlegettek. A belőle kivett revolvergolyót a fatimei Szűz szobra elé tette le avval, hogy a merényletben két kéznek volt szerepe, az egyik lőtt, a másik pedig hárított. A golyót később beépítették Mária koronájába. Ali Akca (ha így írják) kihallgatásán maga is említette, ütést érzett, attól lett pontatlan a célzás. Elhiszem a történetet. Úgy mondják, Isten nem kímélte egyszülött Fiát..., vagyis kíméletlen volt. Tapasztaljuk, időnként velünk is az, és nem értjük. Micsoda földöntúli játékszabályok ezek, hátborzongató. Máriának semmi lett volna kicsivel jobban meglökni azt a fegyvert. ? 2005. ápr. 3. vasárnap 09:39 A drága B. itt mentegeti nekem Szűz Máriát: Des a merénylő állítólag hat lövést adott le, ezt úgy hívják, szabad akarat; a legnagyobb szabadágunk, amit Krisztustól kaptunk. Ha Mária kicsit jobban meglöki a fegyvert, talán valaki meghal a pápa mellett. Szóval pont annyira lökte meg, amennyire kellett. Drága B! "talán valaki meghal" ... az égieknél nincs TALÁN. Ez úgy volt kiszámítva, hogy életben maradjon, és/de utána súlyos..., egy életre szóló... stb. Direkte küldte neki a bajt, a szenvedést. Ismétlem, bepillanthatni földöntúli játékszabályokba. (Szerintem épp most egyezteti vidáman, Máriával.) ölel: deske ? 2005. ápr. 4. hétfő 20:25. Vasárnap délelőtt a Normafánál hevertünk, baráti házaspárral. Áldott napsütés. Hároméves unokájuk képzelt kígyóra vadászik a fűben, mikor anyám mobilon: gyere. Egy ideg csípődhetett be lassan összeroskadó csontjai közé. Fegyelmezett asszony, csak suttogta, ilyen fájdalma még nem volt. Konzultáció orvosnőjével, aki később újabb adatokat kér, de SMS-en, mivel épp Londonban? egy koncerten ül. Harmadikos volt valaha, anyámnál. Éjjelig ültem ágya mellett, tenyeremmel a fájó ponton. Másikkal elszáradt kézfejét simogattam. Próbálkoztunk vizes borogatással is. Fél kettőkor ébreszt, hogy nemigen bírja. Kijöttek, kissé hangoskodó nagydarab fiatal orvos, idősebb kísérőjétől kér halkan tanácsot. Két injekció. Az ember ilyenkor zavarodott, tizenöt ezer forintot adtam. A fájdalom alig csökkent. Anyám ágyból irányít, összekészítem a kórházcsomagot. Közben a felgyűlő rettenettel birkózom, a közelgő öregség terhei. Fél nyolckor át a körzeti orvoshoz, erős fájdalomcsillapítót hozok. Ez hat, anyám elalszik. Délben vizit, mégsem kórház, csak gyógyszerek. Megkönnyebbülés. Újra patika, elbúcsúzom, hosszan hálálkodik, szégyellem magam. Aztán haza, villamossal. Még egy mobil, de ez már a szerelőtől, hogy a kiégett autóvillamosság százezer körül lesz. Hozzá a többi. Előleget kér anyagra, mondom, csak van annyi tőkéje, ha evvel foglakozik, és amúgy sem fogok megszökni. Erre zavartan témát vált. Még nem tudom, hogy fogom kifizetni. ? 2005. ápr. 5. kedd 09:43 Körbe kiraktam a műterembe. Fiam szerint az idei anyagom hátbizonygyenge. Ért hozzá. Lesz munkám a köv. hónapokban. Igaz, az amúgy is lenne. Mi hír még. A tűz kapcsán elkallódott a forgalmi engedélyem. Majd a rendőrségre, de előtte pár nap remény, hátha. 18:27 Egy cikk, tele igazán bíztató gondolattal, jó hírrel, hogy itt valami történni fog. Öröm. BESZÉLGETÉS BAÁN LÁSZLÓVAL, a Szépművészeti Múzeum új igazgatójával. ...ez a közgyűjtemény potenciálisan egy nagy európai múzeum, de ma még nem az. Berlinen és Bécsen kívül a közép-európai térségben nincs hozzá hasonlítható... egyes részei világszínvonalúak,... itt a világ egyetlen hitelesnek tekinthető Leonardo-szobra. A világ más országaiban egész kulturális stratégiát építenének erre a tényre. Itt szinte még a hazai közönség számára is észrevétlen. Hatalmas értékünk a Régi Képtár spanyol gyűjteménye, amely a maga nemében a legjelentősebb az európai kontinensen a Hispán-félszigeten kívül... A drezdai Régi Képtár megalakulásának 150. évfordulója alkalmából hozzánk fordult El Greco képekért. Adtunk, avval az eddig föl sem merült javaslattal, hogy a kölcsönzés fejében hozzánk is jöjjön el a kiállítás... hosszú évek után végre mi is elkezdünk bekapcsolódni az európai vándorkiállítások áramába. Eddig egyfajta jól használható, s kis igényű szegény rokonként kezeltek bennünket. Sok száz kölcsönzést bonyolítottunk le az elmúlt években, mi viszont soha nem kértünk semmit... December elsején hivatalba lépésemkor lebontattam a múzeumot körülvevő palánk egy részét is... azonnal megcsináltattam a honlap angol változatát... A Hősök terén évente 2-3 millió turista, míg a múzeumban csak 200-250 ezer. Ezen változtatni kell. A múzeumok 15-20 éve egészen másként kommunikálnak, mint előtte. Itt ma a műtárgyfeliratok csak a tárgy megnevezését, az alkotót, és a leltári számot tartalmazzák, semmiféle segítő információ. Nincs audioguide-rendszer. Olyan közeget kell teremteni, hogy öröm legyen az itt-tartózkodás. A múzeumi bolt elhelyezése téves, kínálata csapnivaló, nincs gyerekfoglalkoztató, előadó, étterem. Kézenfekvő, hogy a föld alatt kell terjeszkednünk, mint a Louvre, ugyancsak 6000 négyzetméteren, a Hősök tere alatt. 5-6 év alatt befejeződhet az épület rekonstrukciója és a bővítés is. 2005-ben léptünk be a 100. esztendőbe, de a múzeum az elmúlt években nem készült fel erre az alkalomra. A legutolsó katalógus 20 éves. ...Át kell gondolni az ingyenes múzeumbelépők kérdését, mert a múzeumokat ellenérdekeltté teszi a látogatószám növelésében, ráadásul ez önmagában nem vonz be új látogatót... Tudományos területen is szükség van az előrelépésre, ezért bekértem a kollegáktól a kutatási és publikációs terveket, ez most a a belső nyilvánosság elé kerül... Nincs feldolgozva a múzeum története sem... Új kommunikációs osztály létesült, benne sajtó, és marketing, múzeumpedagógiai alosztály. Kiállítás-szervezési és informatikai osztály... Új Művészet 2005. március Szóval, egyáltalán nem minden csak pénz-kérdés. 20:20 Mikitől kértem egy kis úti beszámolót, miközben én Kecskeméten, ő a Francia-Alpokban síelt. 110 kilométer a pályák hossza, térképpel tájékozódtak. Próbálom nem irigyelni, (A második guggolás nehezemre esik.) Bandában volt, zenekarával mentek, meg a csajok. Sok fotót mutatott, de főleg egymást fényképezték. Ez persze ő. Ifjúság. ? 2005. ápr. 7. csütörtök 09:30 Szüts barátom kivételezettként még kefelevonatban olvasta, szerint igazi remekmű. Egy fejezetét én is láttam már. (Előző könyvét az első mondat után tettem le, örökre. Abban a mondatban három puncit javasol a női testen.) Ma megjelenik Spiró Fogság című regénye. Tizenvalahány évig írta. Krisztus korában, azon a helyszínen játszódik a történet. Egy anekdota mű keletkezésről, remélem továbbadható. (Hívtam most, de nem veszi föl.) Spiró feleségével egy New York-i kocsmában üldögélt, mikor a szomszéd asztalhoz három postás telepedett le. Az egyikük egy kövér öreg néger. Spiró fölkiáltott, megvan a regény! S csakugyan megvolt. Akkor már évtized kutatott források után. S e perceb rájött, a kisember szemszögéből kell a történetet megrajzolni. Mint mondta, nagyon sok mindent elölről kellett kezdeni, az adatgyűjtés szintjén is. Alapos kalapos. Az interjúból: Ma tizedannyi olvasóra számíthatok, mint húsz éve, de úgy gondolom, hogy a számomra adatott néhány évtizedben a körülményekre való tekintet nélkül kell dolgoznom. Ez szép. (A főhős) Uri nem császár, nem vallásalapító, semmiben sem igazán kiváló, ám fölöttébb normális ember, aki sokféle súlyos meghatározottságban kénytelen élni, ahogy éppen lehet - mint mi szinte valamennyien. Arra vágytam, hogy a közember odisszeáját írjam meg egy rendkívüli korszakban, amely kétezer évre megszabta az emberi életet. ? 2005. ápr. 8. péntek 12:57 Levél Rómából, egy ott tanuló magyar frátertől. Bokáig áll a szemét, rengeteg ásványvíz lerakat, amit ingyen el lehet vinni. A rómaiak nincsenek elragadtatva, de azért feltalálják magukat. A bazilika felé haladó sorban állóknak például tegnap 10 euróért kínálták a szendvicset, s a bárok, éttermek árai a szokásosnál 10-20 százalékkal magasabbak. Sokat gondolkoztam azon, hogy mi is történik valójába, s nehéz értelmezni az eseményt. Túl szép lenne azt gondolni, hogy a milliók mind a pápa iránti tiszteletből, s hitük kifejezéseként jönnek Rómába. A bebalzsamozott holttest előtt villogó vakuk, kattogó fényképezőgépek, s a bazilikában elhangzó beszédek. Látni persze mást is, éneklő, imádkozó, síró fiatalokat, megrendült időseket... A misztériumból nem jelenik meg semmi, mindenki a hierarchikus felépítéssel, a szertartások rendjével van elfoglalva, de a transzcendens valóságról nem esik szó... Az olasz sajtó vég nélkül méltatja a "nagy" sőt, nemritkán "szent" főpapot. A hangsúly azonban a béke, aze emberi jogok, az igazságosság érdekében végzett munkán van, s az ember hitéről, Isten-kapcsolatáról ritkán esik szó. A francai liberális lapok viszont inkább ironikus hangnemben kommentálják az eseményeket. Azok, akik most kegyeletből hallgatnak, hamarosan hangosak lesznek, s erre fel is kell készülni. Az igazság szinfónikus. A kifelé rendkívül nyitott, megközelíthető, gyengéd Szentatya pápasága alatt a belső problémák elmélyültek, a vízfejjé duzzadt, reformra váró római kúria merev dokumentumaival sok melléfogást könyvelhet el, s a részegyházak és Róma viszonya is megterhelődött. Több téren visszatértünk a zsinat előtti magatartáshoz, s a posztmodern egyház nagyon barokk vonásokat hordoz, a misztériumra való érzék nélkül. A vatikáni viszonyokra jellemző, hogy társaim közül ketten kaptak helyet a holnapi szertartáson az oltár közelében, az egyik unokatestvére az Opus Dei befolyásos tagja, a másiknak a legionáriusokkal van kapcsolata. Ők ketten a sorbaállást is kiiktatták. Egy Rómába érkező, a Szentatyát megsirató zarándok vajon mit tud, gondol saját egyházmegyéje püspökéről vagy plébánosáról? Aminek szemtanúi vagyunk, azért tölt el vegyes érzésekkel, egyszerre öröm és szorongás, feladat és felelősség. S az utód? Nem irigylem. Egyetlen esélye, ha tud stílust váltani, ha lesz saját stílusa, mert II. János Pál a maga műfajában utánozhatatlan. Róma 2005.2005.4.7. Ezen én is eltűnődtem, mi egy ilyen (tömeges) utazás indítéka és személyes hozadéka. A szakrális szintet - ugye - hagyjuk ki, ahhoz a fotelből föl se kell állni. Vannak, akik szeretnek sokan együtt lenni. Szeretnek utazni. Látványélmény, stb. Kétség kívül, egy életre nyomot hagyó emlék. 19:34 Anyácskám már jobban van. Nagyon lefogyott. Látogattam, Fekete István elbeszélése is szóba került. Említettem neki, vannak öregek, akik kizárólag betegségeikről és a gyógyszerekről beszélnek. (Olvastam valahol, az időseket szinte rákényszerítjük, hogy mindig az egészségükkel foglalkozzanak, az örökös kérdéssel: hogy vagy?, mintha csak testük lenne. A telefont lehetőleg így kezdem: mit olvasol? Levél a tartományfőnök atyának. Köszönöm a könyvet*kedves Gergely, nagy kincs. Ha szakmám területén valami segítségre van szükségetek, szívesen. Rendszeres munkát nem, de alkalmanként például fiatalok munkáit megnézni, elirányítani őket. Vagy ti, ferencesek, esztétikai döntésekben nem mindig vagytok élenjáróak, döntésekbe belesegíteni... Említetted, ezért: Fioretti imaközösségünk valóban imádkozik, húsz éve, a Margit körúti rendházért, eléggé rendszeresen. Hozzáteszem, hogy Gyurcsányért többet, érte naponta. Ráfér, nem?! szeretettel: *A négykötetes magyarnyelvű breviáriumot (zsolozsmáskönyvet). Az enyém egykötetes, abban az olvasmányos is benne vannak, Nagy Szent Leó leveleitől Szent Iréneusz értekezéséig, nagyerejű szövegek. Megpróbálom olvasásukat beépíteni a napirendembe. 20:21 Megkaptam a Katolikus Rádiótól múlt év decemberi huszonöt perces interjúmat. Madocsai Bea készítette, itt a műteremben. A 48 megás anyagot levettem 8-ra, így szépen átjön: interjú-mp3 vagy interjú-wma ? 2005. ápr. 9. szombat 09:07 Lukács, február óta ma először az 1200 méter. Anyácskám büszkélkedik: szellemileg még tartom magam! Ezeket találtam ki: ( Barkochbázott húgommal, a kolostorban.) a mobil képén megjelenő kutya szájában lévő virág papírlap, amire Kölcsey a Himnuszt írta mesebeli üveghegy gyerekkorunk házimozijához tartozó film szélén a perforáció az a textilgyár, ahol a fürdőszobai jobb szélső törülközőt gyártották a hősugárzó melege... Hát én ezeket aligha. 18:39 Kedves Csilla, ott abban az angol Ládagyárban. A Kecskemétről hozott fáradtság: köszönöm, ápolom. Kormos István beszél saját sorsáról-, a József Attila utáni költőnemzedék reménytelen helyzetéről. Hogy kis hegyeknek is kell lenni. Teljesen igaza van, az e-mail nem pótolja a levél műfajt. Várom a postán, érdekel a sorsa. A gondolkodása. Ahogy most áll, keresztmetszet. deske.hu Eddig tizenkét Kecskemétről hozott képen dolgoztam tovább. Ez az A/05/16-os. Talán egy lazúrréteg kellene rá. (Legalább.) Reménykedünk. Ma délután végre megnéztem a Történeti Múzeumban, a Várban Farkas Istvánt. Persze zseni. Nagyszerű anyag, erről nincs mit beszélni, kötelező megnézni. Logikus a rendezés, időrend. És ez ebben az esetben igen előnyös. Az elején a komor asszonyportrék, amik elég érdektelenek, de a későbbiekhez fontos tudni róluk. A következő részben a félabsztrakt csendéletek. Ez arra jó, hogy mindenki összeszedi magát, elcsendesedik, eltűnődik, majd elkezd szorongani, hogy mi mélységek vannak itten, mit is kellene ezekből neki megérteni. Semmit. Ezek baromi gyenge képek. És akkor jönnek a remekművek. Amit félve merek kimondani, nem tudom, jó-e ennyi képet egyszerre egy embertől. Talán hogy egyszer legyen egy teljes áttekintés, ezt a szakma - gondolom - kötelezőnek érzi. De ez inkább csak a szakembereknek való. A többieket ez inkább megzavarja, bizonyos fokig félreinformálja. Szütsnek a Műértőben igaza van, tűrhetetlen a képek átkomponálása mindenféle pontfényekkel. De ahogy látom, nem a szervezők ennyire tökéletlenek; a lámpatestek alkalmatlan konstrukciók, csak pontfényt tudnak. És a vezetősínek is rossz helyen vannak. Még valami, amin eltűnődtem. Szegény Farkas iszonyú tehetségtelen kerettervező volt. Az arányok, méretek, még a színek is. És sajnos volt pénze megcsináltatni őket. És az alkotói keretekhez nem szabad nyúlni, ugyebár, legfeljebb a restaurátornak.... Nem kéne ezen átlépni ilyen határhelyzetben?! (Nálam is probléma. Bár az én kereteim gyönyörűek. Szerintem.) (23:05. Randevú. Vittem. Örült.) Reggel anyácskámat felülvizsgálatra, taxival, a László kórházba. Néztem, ahogy bizonytalan mozdulatokkal a leleteit kotorja elő retiküljéből, majd rakosgatja, szorongatja. Néztem összeaszott barnafoltos kézfejét, a lila ereket. Sokáig volt bent, kihallatszott: és az anyai nagyanyám testvére... A váróteremben valaki megjegyezte, ez itt elmondja az egész életét. Szégyenkeztem. Aztán kiderült, ez adat volt a csontritkulásához. Persze, fegyelmezett asszony: Bár kezd a részletekben elmerülni, ahogy szűkül a horizontja. Támogattam, először volt utcán, a kórház óta. Az egész délelőtt valahogy halálszagú. Aztán délben egy e-mail, éppen jókor: Isten gondol öröktől fogva téged, Elméjében léted mint szikla áll. Mi ehhez képest habfodornyi élted, S mit változtat rajtad a halál? Weöres Sándor ? 2005. ápr. 12. kedd 04:43 Említettem volt, megörököltem egy rég meghalt szerzetes - biológia tanár - négykötetes zsolozsmáját. A tárgy életét nem vágta el a halál, életszagú, hiszen az utolsó percig kézben volt. Mindenféle szentképecskék, jelzetek, aláhúzások, az évek során személyessé formálódott. Intim szféra, megilletődve lapozgattam. Benne egy fénymásolt lap; Szalézi Szent Ferenc az ember egyik alapproblémájával foglalkozik, a szenvedéssel. És rendbe is teszi. Ha minden angyal, a világ minden lángelméje tanulmányozta volna, mi válik hasznodra ebben vagy abban a helyzetben, miféle szenvedés, kísértés vagy fájdalmas veszteség, nem találhattak volna hozzád illőbbet, mit azt, ami ért. Isten örök gondviselése kezdettől fogva kigondolta, hogy ezt a keresztet értékes ajándékként neked adja. Mielőtt elküldte volna, mind a két kezével megmérte, hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb, egy milligrammal se nehezebb a kelleténél. Aztán megáldotta szent nevével, még egyszer rád és bátorságodra pillantott. Így most egyenesen az égből jön feléd, mint könyörülő szeretetének ajándéka, hogy egészen önmagaddá légy, és Istenben megtaláld beteljesülésedet. Igen, szoktuk így emlegetni, így tanították: Egy számunkra különösen nehéz ember: Isten orvosa... Alkalmasint én is. Doktor Váli. 08:59 E-mail: "Ünnep. Ma negyven éve átszóltam a szomszéd rajzasztalhoz: szeretném, ha teljesen enyém lennél... Este feljött hozzám. A felnőttkor kezdete." Kissé furcsa dolog számomra egy bűnt ünnepelni. És hogy ez lenne a felnőttkor kezdete, ezt is nagy baromságnak tartom. A felnőttkor kezdete az a pillanat, amikortól kezdve az ember nem a körülményeket hibáztatja a boldogtalanságáért. S. 13:24 Deske! Emlékezésedre reagáló e-mail az igazi baromság, miszerint a beteljesült szerelem bún. Szerintem savanyú a szőlő. B. Kedves B.! A bűn csakugyan bűn, de egy ilyen történet talán több ennél a metszeténél. Amúgy is tudjuk, a bűn lehet érték forrása. deske Deske! "A bűn lehet érték forrása" Bocsánat, pontosítsunk: a megbánt bűn lehet érték forrása. A meg nem bánt bűn hajózás a kárhozat felé. S. 19:00 Kedves S.! Igaz. Tisztul a kép. Akkoriban hetente gyóntam, évekig. Tehát nemcsak jogom, hanem kötelességem is volt a történet bűn tartományát elfelejteni. Ez történt. És maradt a kezemben egy szál szép, elszáradt virág. Megismétlem, és visszatérek mondatodra, mert fontos, és az egész diskurzus legfőbb hozadéka számomra. Ha te találtad ki, gratula!: "A FELNŐTTKOR KEZDETE AZ A PILLANAT, AMIKORTÓL AZ EMBER NEM A KÖRÜLMÉNYEKET HIBÁZTATJA BOLDOGTALANSÁGÁÉRT" Ez a mondat néhány szemesztert megérdemelne. deske.hu ? 2005. ápr. 13. szerda 05:09 Deske! Ide másoltam egy sort leveledből. Tényleg siettél. "Most a reggeli elmaradt mindenfélék,goyrsan". Abból is látszik, hogy korosabb vagyok, mert többnyire kerülöm a sietést. G. Drága barátom, kedves G.! Akkor kerüljön fényre a teljes való. A hibát észrevettem, de átfutott rajtam, hogy ez: MŰ. Jól kirajzolja az elmúlt órák hajszoltságát. És javítatlanul hagytam. A hajszoltság nem érdem, mondhatod. Tényleg nem. Legtöbbször tényleg fegyelmezetlenség. Bár most valami egyensúly, pontosabban reményesség tényleg hiányzik (belőlem). A küldött sor valóban gyönyörű, sokértelmű: "hull, mint közkincs eső" Az én Illyésemre mindig büszke vagyok. ? 2005. ápr. 14. csütörtök 10:51 Reggel kettőtől idáig újragépeltem ezt az 2005.4.t. Ugyanis tegnap, 2005 április..., satöbbi dátummal, 11 év után végleg elhagytam a Word programban szerkesztést, áttértem a Frontpage-re, ehhez kellett. A fehér kocka nekem ezt jeleníti meg. A szöveg egyébként így 95 helyett csak 36 kilobyte, és sokkal szebb a kódolása. A Word-ön átok ül, mióta kiadták hozzá a kettes számú szerviz-csomagot. Förtelmes hibákkal tele, sokat kínlódtam. És ez nekik a jövő útja, úgyhogy nem lehet megkerülni, átlépni. Tegnap aztán hosszú konzultáció igen türelmes programozó barátommal fönn a Várban - ebéd, alvás elmaradt - megint átsegített egy szakadékon. Ön, kedvesem, mindebből természetesen nem vesz észre semmit. Illetve annyit mégis, hogy az egyik kép itten nem akar feljönni, jajj. Annak idején kaján kérdésére mondtam Mikinek, addig csiszolom, míg a honlap (szerkezete) olyan egyszerű és tökéletes nem lesz, mint egy kalapács. 13:15 Egy órás keresgélés után megvan a hiba, ha igaz, az utolsó ez irányú. MUNKAKÉP-nek neveztem a fönti ábrát MUNKAKEP helyett, és így nem tudta olvasni a web. ? 2005. ápr. 15. péntek 08:43 Tegnap Sugár Gyuszi kiállításának megnyitóján, inkább az emlékezés jegyében. Nem tudom elfogulatlanul nézni. Részleteiben nagyon festői. Sokat tanultam tőle, nemcsak szakmait, de csendes, somolygós, akkor még optimista gondolkodását is. Mindig bíztatott. Ambíciótlanságán csodálkoztam, ritka ebben a műfajban, ami a mi munkánk. Megnézhető: Deák Galéria, Jókai tér 1, (az Oktogonnál) az udvarról kell bemenni. Nyitva: május 7-ig, szerda-péntek: 12 - 15 óra, szombaton 12 - 15 óra között. 10:17 Tisztelt Művész Úr! Mint ahogy telefonon [...] Szakdolgozatom témája: a kortárs magyar képzőművészek önmenedzselése [...] Kérem, írja le, mik voltak azok a mozzanatok, amik a pályán maradását segítették? A társadalom...? Mennyire tudatosan építi fel munkásságát? Esetleg: milyen tanácsokkal tudna szolgálni a pályájukat most kezdő friss diplomás képzőművészek számára? K. Kedves K.! 1./ "Mik segítették pályáján...?" Húsz éves koromban eldöntöttem, hogy nekem nem lesz időm megsértődni ebben a szakmában. Tehát nem a sértődöttség mondatja velem: Egy festőnél a társadalom részéről szinte csak hátráltató tényezők léteznek, különösen a kezdő években, évtizedekben. Lakás-, pénz-, szereplési lehetőség stb. hiány. A társadalom nem kér és nem vár új műveket, legfeljebb eltűri, netán később elfogadja. És ezt tulajdonképpen meg lehet érteni. A társadalom a mindenkori megbízható középszerre szeret építkezni. Ebből a művész kilóg. Ezt nemcsak most, öregedve gondolom így. (Megkeresem ehhez egy régi katalógusszövegemet.) Mi az előörs? Az előörs néhány vállalkozó, előreküldött katona, gyorsanmozgó alakulat, nagy önállósággal. Háborúban megkeresi a járható utat (a többiek számára) ha hazaér: dupla porció. Ha aknára lép: az ő baja. De a főtörzs megtudja: arra ne menj! Úgy hasznos, ha messze jár. A festő munkáját ilyennek gondolom. 89.7. Nem a társadalom segít, hanem emberek. Evvel-avval, baracklekvárral, jó szóval. Mama, házastárs, jó barátok. Szerencsés esetben. Akinek ez nem elég, lemorzsolódik. És ez megint csak rendben van. Ehhez a munkához kb. hétféle tehetség (adottság) kell, ebből az egyik az erő. 2./ "Mennyire tudatosan építi fel pályáját?" Nyilván múlt időre gondolt. Ma már... Vagyishogy milyen döntéseket hoztam. Lássuk. a./ Csakugyan eldöntöttem, hogy nem leszek irigy, és nem fogok megsértődni. Hét évig hívtak meg egy rangos zártkörű kiállításra, és mindig kizsűriztek, ennek ellenére minden évben újra küldtem. Avval, hogy az én munkám a küldés, az övéké a zsűrizés. A nyolcadik évben aztán szerepeltettek, sőt, onnét a képet a Nemzeti Galéria megvette. Pár év múlva visszakértem, mikor rájöttem, mégsem elég jó, avval, hogy bármit és bármennyit választhatnak helyette. Két nagyobb képet vittek, meg egy négymétereset, igaz, azt csak letétbe. Örültem neki. A visszakapottat pedig az orruk előtt megsemmisítettem. (Igazolandó evvel azt is, hogy nem egy német milliomosnak szántam.) b./ Ambiciózus voltam, természetes volt, múzeumi minőséget céloztam meg, hogy annál alább nem adom. Ez persze nem ment, bár igyekeztem. Az elmúlt 46 évben képeimnek összességében több, mint a felét megsemmisítettem. c./ Eldöntöttem, hogy ha hívnak, megyek. Ez a munkám. Vannak rangos kollegák, akiket vidéki kiállításon soha nem látni. Szerintem ott is emberek élnek. A dolgozó népet szolgálom. Meg a nyugdíjasokat és a gyerekeket. d./ Az első tíz év után kitaláltam (eldöntöttem), maradjanak itthon, egy kultúrkörben a munkáim, s nem is adok el külföldre. Egy londoni és egy New York-i kiállításom is ezért maradt el, pedig csak egy képet kértek, eladásra. De nem vagyok én akkora művész, hogy a világra szétszórjam magamat. Argentínában látnak egy jó magyar festményt, csettintenek, és másnapra elfelejtik. Tudom, hogy ez támadható elv, meg is teszik, elegen. Még az is lehet, hogy igazuk van. Mondják, hogy Unió, meg minden. De ki fog Münchenből egy képet egy kiállítás idejére hazaszállítani? Hacsak nem Monet és barátai. e./ Amíg nem tudtam képeimből megélni, néhány napba sűrített reklámgrafika, fotózás. Festés: pénzért semmi alku. Három év után abbahagytam a zsidótemető sorozatot, mert az anyagot gyengülni láttam. Bíztatnak is, kezdjem újra... Mondom nekik, legközelebb református temetőket... Nagyon hosszú piros autóm lehetne. Egyszer az Alpokban síelni. Ami fájdalmasabb: gyerekeimnek angoltanár. Ehhez tartozik, persze igyekeztem a vágyakban is mértéket tartani. Hajnali vekker. Munkarend. Semmit nem gyűjteni, halmozni. A szellemet, lelket és testet is karbantartani. Ez utóbbit napi sporttal. f./ Egy igazán jó képnek múzeumban a helye. Érdektelen, hogy ők nem tudnak rám pénzt szánni. Ajándékoztam. És egy 87-es döntéssel szinte mindenemet, annak a pesti értelmiségi rétegnek, akinek ez kell, de nincs pénze rá, vagy nem tanulta meg, hogy erre költsön. Rájöttem, nem érdemes megvárnom a halálomat, hogy képeim szétszóródjanak és működni kezdjenek. Egyébként ezért, hogy néhány vevő kissé meg is sértődik; most mér' nem ingyen?! g./ Szerencsésen mindig volt hol dolgoznom, de ha nem lett volna is: eldöntöttem, soha nem fogok építkezni. Látom és tudom, mennyit-, éveket visz el. h./ Képeim 95 százaléka a köz számára nem látható, halott anyag. Ilyen szempontból egy költő szerencsésebb. Ezért tettem föl a netre minden képemet, többéves munkával, hogy legalább ilyen zanzásított formában... Az már alkati kérdés - nekem játék - hogy számozom őket és nyilvántartást vezetek, tudom minden képemről, hogy néz ki, mekkora és éppen merre jár. Ez is a neten: deske.hu Bár evvel senkinek nem vétek, szinte szégyellem, de ezt a 450 megás honlapot fölajánlottam a Széchényi Könyvtárnak. Állományba vették, halálom után is megmarad. Korábban a Tudományos Akadémia Kézirattárának adtam golyóstollal vezetett opuszjegyzékemet; írásaim másolatát, stb. (Arany János bácsi levelei is ott.) Elfogadták, őrzik. Kár, hogy ettől nem leszek egy centivel sem jobb művész. De amit csináltam, az legalább... most az i./ következne, kedves K., még lehetne ezeken gondolkozni, de legyen elég. Bár megpróbáltam elkerülni, mégiscsak elvitte a munkaidőmet... Végül nekem is érdekes volt. Most viszont idő van, elmosom az ételhordót és indulok. Szívélyes üdvözlettel: ? 2005. ápr.17. vasárnap 19:55 Megnéztem a Kassák Múzeumban (Óbuda főterénél) a Hernádi-gyűjteményből rendezett kiállítást. Nem érdektelen, markáns válogatás. Sok korai mű, ugyanis. "A legutóbbi 25 év magyar művészete" Például Laknertől néhány korai, szerencsésen jó munka. Itt Hencze is érdekes. Frey Krisztián, Hortobágyi Endre Kováts Albert, Galambos Tamás, mosolyogtatóan énkereső szakaszából, Erdély Miklósnak kivételesen egy jó munkája, Misch Ádám, Tót Endre is jó itt. Meg persze sok gyenge kép. Összesen 76 munka, tényleg érdekes vonulata a közelmúltnak. Ez itt Frey Krisztián képe, Mehibatel, olaj, kollázs 122 x 80, 1968, sajnos csak ff. reprón. Június 19-ig lehet megnézni. Javaslom. ? 2005. ápr.18. hétfő 18:13 Anyácskámat kísérem az SzTK-ba, alíg bír járni, de vállalta a tortúrát, de a legerősebb fájdalomcsillapító sem segít. Ki kell zárni, hogy talán törött egy csontja vagy csigolyája. Speciális fűző is szóba jöhet, reménykedik. Hazafelé lemondóan legyintett, mutatta; abban a fodrászatban voltam bejelentve még januárban, azóta... rémes a hajam. Nem kellett hosszú rábeszélés, hogy arra kanyarodjunk. Rá várakozóban egy igazi krimi a tarisznyámból: az áprilisi HOLMI-ban az Illyés Gyula - József Attila - Flóra ügy felfejtése. Minden részadatot ismerek, mégis izgalmas. És egy nagy vers: A mai nap. Szabó T. Anna, megint. Ő nem csak egy a csapatból. Hazafelé a sarkon vettünk egy grillcsirkét, a régi konyhaasztalnál közös ebéd, így kedvvel evett ő is. Nagyon lefogyott. Délután az A/05/26-os tovább. Evvel a képpel az esett meg, hogy két független szakértő pontosan ugyanazt mondta rá: a neten jobb, mint az életben. Ezen lehet segíteni. ? 2005. ápr.19.kedd 21:25 Éjfélkor egy SMS ébreszt, kettőig ébren, reggel gyónás, Lukács 3/4 hossz, fáradt, délelőtt A/05/12, A/05/17, A/05/07 továbbfest, dél: Kata építkezése ügyében ki a francba, Kőbányára, visszafelé autóstoppal a metróig, délután anyámhoz leletért, patikába, estig vele, közben tévé: HABEMUS PAPAM. A sok villamosozás, várakozás közben az áprilisi Holmit olvasom, József Attila szám, Tverdota Györgytől a Harmatocska - vers elképesztő elemzése. Hosszú nap volt. ? 2005. ápr.20 szerda 09:48 Érdeklődtek nálam, milyen ember ez a Ratzinger bíboros. (Nagyon szép, szelíd mosolyú.) SMS válaszom: -- Tök mindegy. Az egyházat a Szentlélek vezeti. 12:59 -- Deske! Ez nem ilyen egyszerű. VI. Sándort is a Szentlélek vezette? -- Nem a pápát, az egyházat. ? 2005. ápr.21. csütörtök. 05:38 Szereztem egy fényképet a Széchényi Könyvtár nyugati homlokzatáról, a menüoldal legalsó sorára kattintva megnézhető. Megkértem a rám vonatkozó osztály vezetőjét, mondaná meg, melyik ablak az övé (a miénk), bekarikáznám a fotón. Eltelt vagy két hónap. Most e-mailem: Kedves István! Visszavonom kérésemet. Az ablak kijelölése a homlokzaton veszélyes helyzetet teremthet. A Naphegy irányából gránátvetővel, vagy valamely könnyű tűzfegyverrel is könnyű célpont lenne az, amit éppen megóvni vágyunk. Délelőtt anyácskámmal megint, orvoshoz. Nem lesz rá időm, pedig le szeretném írni ezt a József Attila - Illyés - Flóra cikket. 19:34 E-mailem jött, illetve mindig kapok egy másolatot. A Nemzeti Digitális Adattár beszélget a fejem fölött a C3 Alapítvánnyal honlapom befogadásáról, hónapok óta megy a diskurzus. Aki az alanti szövegekből csak egyetlen mondatot is ért, jelentkezhet egy (kettő) dobostorta szelettel: Tisztelt P.! Gyakorlatilag ha mindent rendben sikerül lefuttatni, akkor nincs más munkafolyamat az első szüretelésig. A konvertáló ha bemenetként megkapja a tap szeparált állományt, akkor a megfeleltetett formában beírja a cél adatbázisba a rekordokat, amit az OAI server már képes is szolgáltatni. Ha a rendszer megfelelően működik, akkor kérem, hogy a respository-hoz tartozó URL-t -ahol a szüretelőnk el tudja érni az OAI serverüket- legyen szives elküldeni. Ha jól értesültem Váli Dezső Művészúrtól, akkor ezzel az állománnyal Önök rendelkeznek, úgy emlékszem, hogy talán HTML formátumban. A konvertálási folyamatot egy megfeleltetési folyamat előzi meg, ahol a forrás adatbázis attribútumait meg kell feleltetni a bibliográfiai qDC séma attribútumainak. A megfeleltetést is bele kell írni a tab szeparált állományban (a leírást követve). Üdvözlettel: L. Tisztelt L! Akkor szeretném elkérni a konvertálandó tab szeparált állományt (vagy az xls-t, amelyből ez generálható). Megpróbálom futtatni a konvertert, és jelentkezem. Egy másik e-mail ma délután, a nyugati határszélről, kedves meglepetés. Hogy látták egy képemet. És elküldték fotóját is, így be tudtam azonosítani. A/76/13, tehát 1976-os kép. Húsz évig lappangott. A bal alsó fekete foltot értem, ez azonos, ahogy a legkedvesebb könyvemet pár éve kukába dobtam. De csendben csóválom a fejem... Kedves Dezső! A képe a Kastell Hotelben található,Körmend közelében: Egyházasrádóc, Petőfi utca 2-4 www.hotelkastell.com 21:14 Nincs türelmem a HOLMI / Valahi Anna-tanulmány kijegyzeteléséhez, így emlékezetből, ami nekem fontos: --- Illyés Gyula még negyven év után is kapott leveleket, hogy: József Attila gyilkosa vagy. --- Flóra és I. már rég! (rejtetten) szerelmesek voltak egymásba, mikor Attila megismerte a lányt, tehát nem lecsapta a kezéről... --- I. egy korábbi szerelmét már egyszer átengedte J.A.-nak. --- Attila hivatalból minden barátja szerelmébe szerelmes lett (és minden nőt azonnal feleségül akart venni). --- Ha jól értelmezem, a barátság időleges bomlását inkább A. okozta. Ők, bár szakmai riválisok, hosszú ideig nagyon szorosan együtt, aztán J.A. ír egy igen ronda pamfletet I. ellen, annak moszkvai útja alkalmából, meg egy ronda verset is. --- J.A. bár tudat alatt, de mégis pontosan tudta, hogy nem akar nősülni, arra alkalmatlan. Verseiből kiderül, hogy ő tul.képp. lemondott Flóráról, sőt, hogy a csodálatos Flóra-ciklus egyáltalán nem szerelem-, hanem halál problematika. --- I. megbeszélte Flórával, hogy az megpróbál J.A.-n segíteni, és belemegy a házasságba. A Flórával ezeket megbeszélendő két találkozóra viszont J.A. nem ment el, nem is jelzett. --- J.A. halála előtt újra találkozott I.-vel, mindent átbeszéltek, megbékülve. --- Egy Attila halálára született verstöredék, Flóra publikálta I. halála után: Nyultál azért, kit én találtam. vitted volna magadnak a köd-világba hogy csatádban segítsen tántorgó agyadnak én odaadtam volna és ő ment is - szivnél különb a lélek de lett minden egyszerre késő berántott a köd karma téged - Naplóiból tudom, I. mennyire megszenvedte az évtizedes rágalmakat. De szeméremből soha nem nyilatkozott, védekezett. (Egyformán szeretem kettőjüket, az egyik zseni, a másik az apám.) Még annyit, láttam egy korai fotót. Flóra valami elképesztően gyönyörű nő volt. ? 2005. ápr.22. péntek 04:53 Van itt még valami említésre méltó. Fekete István novellája: Ci-Nyi, a részeges egér története. Az állatka is igen kedvesen van megrajzolva, a szokásos gyönyörű természet leírások, de a főfigura, a nyugdíjas vasutas alakja az igazán fontos. Az özvegy falusi öregúr egy postás, és pap barátjával föl-följár a présházba borozgatni, együtt lenni. A magányos és harmonikus élet olyan finom és szép lélekrajza, hogy párja Strindberg Egyedül kötetének. (Amibe itt a könyvek-nél bele lehet nézni.) Mellékszál számomra a kötelező konfliktus, a cselekmény, hogy a távoli rokon özvegyasszony furfanggal betelepszik az öregúr házába, nagyszerűeket főz, pálinkát adagol és megeteti a disznókat. De nem érzi a másik belső határait, s evvel elrontja a dolgát. Csupa lelemény, jóakarat és önzés. Női ösztöneitől vezérelve meglepetésként kitakarítja a présházat, ott kiszórva kedves emlékeket, stb. Az ember nem tudja, sajnálja-e korlátoltságáért, vagy dühös legyen rá. Vagyis hogy mennyire felelős sorsáért? Hogy mire mentség a butaság? Életszerű helyzet és figura, valóban. Jó írás. 16:39 Részletek a decemberi Katolikus Rádió interjúmból, "Mesterek és tanítványok", a hangszórótlanoknak és hallássérülteknek, barátnőm begépelte. Merthogy föntebb már szerepelt hallható formában. MB: Mielőtt elkezdtük volna ezt a beszélgetést nagyon sok területet sorolt fel, ahol sok mestere volt. Érdekes módon pont a festészet területét nem látom ezen a listán. VD.: Persze voltak..., élők és főleg halottak. A berni Klee Múzeumban bekopogtam a titkárságra, hogy itt kevés a kép, tudom, hogy több van, látni akarom a többit is, én is Paul Klee fia vagyok. A titkárnő nem értette a tréfát, és ijedten berohant az igazgatóhoz: "Herr Klee ist hier", és azonnal bevezettek az igazgatóhoz, úgyhogy ezzel szerencsém volt. Aztán három napig ültem a Klee zárt raktárban és néztem a munkákat. MB: Viszont az életstratégiájának a kidolgozása kérdésében több mestert is meg tud nevezni. VD.: Nézze, tényleg úgy történt, hogy a gimnáziumban én egy tanárt becsültem igazán, Vasbányai tanárurat, aki az érettségi évében - Isten tudja miért, nyilván ő tudta - Seneca erkölcsi leveleit kezembe adta, az első és második kötetet. Ez aztán teljesen kiforgatott az énemből. Szóval... egy fél év alatt, már akkor elég nagy könyvtáramat eladtam, elajándékoztam az ásványgyűjteményemet, lecsupaszítottam a szobámat, a csillárt, a karnist, a függönyt..., a könyvszekrényt elajándékoztam, és tulajdonképpen elkezdtem készülni a halálra... MB: Nem riasztotta ez meg a környezetét? VD.: Ez speciel anyámat igen, de hát ő a csillárt féltette... Volt még egy másik szál. 56-60 között jelentek meg Sartre, Camus művei, ahol az egzisztencializmus belém taposott, és teljesen megzavart, rettenetesen megzavart, hála Istennek, mert aztán ez szinte egy évtizedes probléma, feladat volt, amíg ebből kilábaltam, közben kénytelen voltam gondolkodni... MB: Kiket talált még, akiktől sokat tanult? VD.: Például egy barátnőnk... 82 tavaszán kaptam én egy norvég, egy hónapos ösztöndíjat, és azt mondja, hogy abban a hideg világban legyen egy kis meleg számodra. Nem is csengetett be, a küszöbömre letette a Szent Ferenc Fioretti könyvet, amit aztán magammal is vittem. Ez a könyv megint csak, de igencsak pofonvágott. Ahogy Szent Ferenc számom kéri este, hogy mi történt, és beszámolnak róla, hogy a rablók itt jártak, de sikerült őket elzavarni. Mire ő a gvárdiánt a rablók után zavarja, hogy a rablótestvéreket azonnal visszahívni, és legalább egy vacsorával megkínálni. Na most az én szakmám, az valami eszméletlen módon önzésre nevel. Ezt tulajdonképpen tudomásul lehet és szabad is venni egy bizonyos fokig. Képzelje el, hogy egy képet nekem úgy kell csinálni, mint ahogy egy anyuka, egy aggódó anyuka egy beteg kisfiútól kérdezi: egy kis madártejet kérnél, vagy egy kis kompótot, vagy mit hozzak? Szóval ilyan fokon ki kell szolgálni önmagam legkisebb gondolati- és érzelmi rezdüléseit, ugyanis kép csak ebből születik. Tehát, én ehhez vagyok szokva, halálosan, csodálkozva és ijedten figyelem magamat, és ebbe sokszor nem férnek bele a többiek. Na most ehhez a Szent Ferenc, aki a rablótestvérek után zavarja a gvárdiánt, hogy térdeljen le előttük... szóval ez, ez valamit mondott, amit nem tudom, hogy meddig és hogyan fogok elérni és milyen arányban, de ez kihívás volt, szóval ez életprogram, ez hiteles ez megrendítő és gyönyörű. a teljes interjú a telhetetleneknek 17:16 E-mail: Mint igazi naphegyi lakos, rögtön felkaptam a fejem a gránátvetők által fenyegetett Széchenyi Könyvtárról olvasva. A Naphegy manapság veszélytelen, leginkább csak macskák bóklásznak errefelé, azok közül is befogadtunk minap egy Váli-képeket kedvelő kóbort (Morciként mutatkozott be) és hosszan elüldögél a „Müterem, ma kimentették a lopakodó pilótáját” c. kép előtt. G.G. ? 2005. ápr.23 szombat 04:58 Ma először, próbálkozás: altató. Evvel együtt idejében ébredtem, hogy napkezdés előtt még át tudjam lapozni az Útmutató az 2004. évről szóló adóbevalláshoz c. pamfletet. Tegnap keservesen kitaláltam múlt évi jövedelmemet, és beírtam a rubrikákba, megint átrendezték az egészet, elment vele a nap. Aztán most hajnalban fölrémültem, mi van a 39.000 forintos nyugdíjammal; október óta kapom. Az hol kéne szerepeljen. A talányt végül egy automata telefonszolgálat oldotta meg, azt reggel négykor is. És lassan nincs több kötelező olvasmány. Most el kéne dönteni, melyikkel folytassam: Spiró máris legendás Fogság-át vagy Dorfesttől a Frontpage 2002-t. Sajnos ez utóbbi izgat jobban, bár förtelmes, nyálas és locsogós stílussal, de rá fogok fanyalodni, jobb híján. A műtermet már térdig telekáromkodtam az új program kapcsán. Nemhogy nincs!? griff a saját stílusokhoz, de még csak nem is hallja a gép őket. Boldogult word! Milyen egyszerű volt, vali-normal: CTRL+N, és vali-idezet: CTRL+I. (E sorok itten lennének az alapjárat, a normál. Times New Roman, előre zárva, 14- illetve 15 pontos, mert evvel is gubanc van. Nem folytatom. Egyetlen reményem Ádám, ígérte, 11-re följön. A fönti (megkerült) kép melletti magyarázatot most kiegészítettem, evvel: A bal alsó fekete foltot értem, ez azonos, ahogy a legkedvesebb könyvemet pár éve kukába dobtam. ? 2005. ápr.24. vasárnap 18:44 Holnap viszem anyácskám görbült gerince életnagyságú fotóját orvos barátomnak a klubba, megmutatni. Így ezúton most látom pacemakerjét is, a szívhez vezető dróttal. Fura. Kapcsolatunk kezd biológiaivá válni, mint a kezdetekkor. Azt mondja, a fél hetes és a nyolcas Híradót szoktuk nézni. Hökkentem kérdezem: miért? Lehajtja fejét, szégyenkezve: hogy múljék az idő... Nem lehet mindig olvasni... 20:59 Eredetileg tényleg csak azt akartam megnézni, szerepel-e még a honlapom a kultura.hu-n, a világ nagy múzeumai között, ámbár legalul (igen: www.kultura.hu/nkom/culture/exhibition/linkek/ ), de elcsábultam egy kicsit. Ez itt a söuli Koreai Háború Emlékmúzeuma, az udvarán egy B52-es-sel: http://warmemo.co.kr/netindex_e.htm ? 2005. ápr.25. hétfő 05:12 Történész barátunk meséli a klubban, levéltárban olvasta Runkiczay-Rüdiger altábornagy utasítását - 1942, születésem éve - tábori rabbiképző felállításáról. Látta a hallgatók órarendjét. Harminc év volt a korhatár, tiszti rendfokozatot kaptak, feladatuk a munkaszolgálatosak lelki ellátása. Parolijukon Dávid-csillag és a kőtáblák. Ugyanebben az évben a zsidó honvédtiszteket lefokozták, stb. Azt mondja, hát hogy is van ez?! 09:12 Deske! Mondtam, hogy Kazinczyt valószínű Csokonai követi nálam. Egy kis ízelítő. G. AZ ALVÓ LILLA FELETT Nyúgodj csendességgel Itten, szép nimfa! Ládd, mely büszkeséggel Véd e boldog fa; Vágyva árnyékozza Téjszín kebledet, Mely duplán boltozza Márvány szívedet. Két szemed héjjában Éltem s holtom áll... 09:36 -11:51 Kösz, hogy föltetted, ugye milyen gyönyörű, és a fiú 1805-ben meghalt. A zsenik hogy rímelnek egymásra! Vajon miért jó a nemlét? G. Csokonai: Így, örök semmiség! óhajtlak tégedet, Vedd vissza méhedbe vexált gyermekedet. Boldog! százszor boldog, aki nem született Weöres: Cselekszem és szenvedek, mint a többi, de legbenső mivoltom maga a nemlét. 15:01 Barátom szólt, hányatott sorsú kedves képecském megint otthontalan. A Virág Galéria aukciójára adta be legújabb tulajdonosa. A/91/38, Műterem (krapplakk-narancs) (elég gyenge cím) 40x40-es. ? 2005. ápr.27. szerda 09:50 Húsz éve alakult, és tizennyolc éve tart szentségimádást a FIORETTI imaközösség itt nálunk, szerda esténként. A végén áldoztatok, szabálytalanul, mert csak betegekhez van érseki helynöki engedélyem. De lelki vezetői irányítással (a felelősség az övé). Most az új plébános firtatni kezdte, hova viszem én hetente az ostyákat, elmondtam, mérlegelte, hivatkozott az új érseki rendelkezésekre, és ezentúl nem ad. Megköszöntem a döntését. Hogy továbbra is lehetőségünk legyen szentségimádásra, ennek még majd keressük a módját. A dolog pikantériája, hogy épp az ő, Margit körúti ferences plébániájáért imádkozunk egyebek között, kezdetektől. Egy papjuk alapított minket, s sokan jártak is a kolostorból nálunk. A mostanában meghalt György atya misézett itt, a műteremben, valaha, egy karácsonyon. Születetett egy igazi zabigyerekem. A köldökzsinórt elrágva először kukába gondoltam dobni. De most olvasom, a debreceni szülészet előtt van egy kihelyezett inkubátor, a névtelenség megőrzése garantált. Gondolkodom rajta, hátha mégis életre való. A/05/04-nek hívják. Ilyen arányrendszer eddig nem volt a sajátom, idegen. A billenő ablak nagyon billen, affektáltnak tűnik. Viszont jó, ahogy a feketébe belevág a fehér folt. Színvilága is jó. A szürkéket a kontrasztos folt megfogja. Az apró színvillanások is. Na de ez az ormótlan micsoda itt jobb elől. Bár érdekes. ? 2005. ápr.28. csütörtök 09:02 Kedves Barátaim! Nem tudnának tanácsot adni? Honlapomnál áttértem a frontpage -re. Szükséges lenne az oldalakat ki is printelni, de a képeket, a sorokat vízszintesen kettévágja a lap alján, ha úgy jön ki neki. Szívélyes üdvözlettel: vd Tisztelt Váli Dezső! Köszönjük, hogy felvette a kapcsolatot Ügyfélszolgálatunkkal. Az Ön által leírt kérdés sajnos nem megoldható. Üdvözlettel: Microsoft Magyarország Kedves Dezső! A benti kollégáim nem tudtak segíteni, de a miskolci igen. Nem egyszerű a probléma, mint kiderült. A javaslat lényege, célszerű a képeket egy egycellás táblázatba tenni. minden kép külön táblázat. Csak ez macerás, ha sok a kép, és nem biztos, hogy megéri a pluszmunkát. OSzK / Magyar Elektronikus Könyvtár / M.I. Ez okból ma háromtól fél hatig tanultam és megtanultam az (egycellás) (láthatatlan) táblázat készítést, abba fotó helyezést. A fenti képek már mind ( ) táblázatban vannak. A villamoson jött az ellenőr, de nem kérte-, átnézett a fejem fölött. Három oka lehet. Vagy olyannyira jámbor-becsületes képem van, hogy fel se tételezi rólam; vagy gyűjtőm, de nincs pénze, és így szponzorál, vagy 65 fölöttinek nézett. 10:45 Kedves Achilles atya! Tegnap találkoztunk, elmondtam. Közösségünk megértette, és tudomásul vette döntését. A szentségimádást fájlalják jobban. (A velünk párhuzamos csapat Békásmegyeren annak idején kulcsot kapott a tabernákulumhoz.) Szerintük az elmúlt 18 évben ez tette különösen értékessé találkozóinkat. Ha a továbbgondoláshoz segítséget nyújt - de ezen kívül is - szívesen látnánk legközelebbi szerda esténken. Tájékozódna szokásainkról. Körülbelül öten leszünk, többen dolgoznak ilyenkor. Szerda este 7 és 1/4 8 között "gyülekezünk", és mindig 9-kor fejezzük be az imaesteket. Ha szűkebb az ideje, (és netán szentséget is hoz), a dicsőítést 1/2 9-től 9-ig szoktuk tartani. Van egy korábbi fotóm, ez a nálunk használt nyers kő hasonlatos a Margit körúti oltár szikla-ötlethez. Szeretettel: vd [másnap; ápr. 29. péntek: Az Eukarisztia évében... a szegénység egy újabb formája, amit most kaptatok. Deske, minden jót! fr. Anzelm] 18:45 Kata hallgatta a tévén, és számára fontos volt. Az újságokban hiába kereste, most sikerült megtalálnom neki. Benedek pápa beiktatási szentmiséjén mondott szentbeszéde: http://uj.katolikus.hu/ rögtön innét, a középmezőből indítható: 2005. április 25. hétfői dátummal, "Az egyház él, az egyház fiatal..." ...Szavaim telve vannak szeretettel abban az üdvözletben is, amelyet mindazokhoz intézek, akik a keresztség szentségében újjászületve még nincsenek teljes közösségben velünk, és hozzátok, zsidó testvéreim, akikhez nagy, közös lelki örökség fűz minket, amely Isten visszavonhatatlan ígéreteiben gyökerezik... ...hogy ugyanis nem elkenve a különbségeket, rámutat a mély kapcsolatra. ? 2005. ápr.29. péntek 05:16 Egy Angliában dolgozó fiatal lány mesterének választott egy öregedő irogató festegetőt. Ennek kapcsán rendezte, összegereblyézte, ez mit is jelent: ...Aki úgy közvetíti nekem az életet, úgy tud példa lenni, hogy közben mégsem bálvány. Fenséges és gyarló-, ember. "Gyerekkoromtól kezdve azt tapasztaltam, hogy mester az, aki bennem a jobbat, a magasabb rendűt, az igazi énemet észreveszi. Ezt érezni lehet. Ha valaki nem így közeledik hozzám, ha valaki csak többet tud, vagy műveltebb nálam, annak soha nem tudnám odaadni magam" ... "Van a tudásnál mélyebb tudás is. Lelked legmélyén tudod, hogy ki vagy. Tudod, hogy kivé kell lenned. Azt nem lehet beléd vetíteni." ..."Nem életeszményt ad neked, semmit nem ad, semmit nem tanácsol, azt hozza ki belőled, ami benned van"..."De honnan tudni, ki az igazi mester? ...hogy megfelel-e neked az, amit tőle kapsz. Ez jóval több, mint a racionális tudás. Tiszta pillanataidban a saját mestered vagy... A mester segít önmagunkat megszülni..." 08:48 Barátom! Kérdezed, hogy van az, hogy dísztárgyakat készítek, s műtermemet, környezetemet lecsupaszítom, tartózkodom a díszítéstől és általában a tárgyak gazdagságától. Hát-, nem tudom. Talán mindenkiben van ennyi ellentmondás. Egyetlen kép egy üres falon nagyon szép/fontos tud lenni. Kata bugyijáról körömollóval eltávolítottam a két fehér selyem díszmaslit. A kevesebb általában több, számomra legalábbis. Figyelem. A tegnapi levelem alá most betettem (barnával) a hozzá érkezett gyönyörű választ. 12:43 Egy hónap után visszakaptam a (félig) leégett autót. Jobban kellene örülnöm. Az elveszett helyett új forgalmi és zöldkártya. Vizsgáztatás. 210 ezer. Szerencse, hogy az egyik szerelő két éve képet kért pénz helyett. Azóta törleszti: legutóbb Miki karambolja. A szintén kiégett autórádió helyén viszont a műszerfalban most épp elvér a József és testvérei. 22:00 Este még egy kis munka is, A/05/05, múlt heti és mai állapot. Közben 40 centisre vágtam. 029003=ápr.:1396 = napi 46,5 122.levél J.-nek, Le Meux váliNEWS 2005. MÁJUS ? 2005. május 1. vasárnap 05:52 Tegnap a Munkácsy-kiállítás a Várban. Emlékszem az 1952-esre a Műcsarnokban. Azóta az állandó anyagához vagyok szokva az emeleten, ott vannak az igazi képei, pechére Paállal egy térben, aki mellett eltörpül. Itt főleg a már Párizsban készült szalon-ábrázolások. Kisasszonkák rózsapírral vagy rizsporral pofikájukon. Fergetegesen megfestve. Részleteiben elbűvölő. Nála tényleg érdemes közel hajolni a képhez, egy drapéria, díszkancsó, hogy vannak azok pár vonással odarakva. Aztán hátralépni, hökkenten csodálkozni. Jó sok kép, hangulatos sötétzöld, bordó termekben. De vagy én voltam fáradt és ezért süket, vagy ő nem mond semmit... A portréi feltűnően semmitmondóak, és miután nagyszerűen rajzol, ebben tényleg jobbat reméltem. Valahogy unalmasak. Pedig szeretem a buta festőket. Czóbel amikor jó, zseniális. Fröcsög belőle a világ dicsérete. De itt... az volt az érzésem, hogy semmit nem érez, leábrázol. Kong. Senkit ne tévesszen meg ezek a szomorú, lompos csavargók vagy a zongorázó grófkisasszonyok, korai munkáival ellentétben ezekben már nincs véleménye, közölnivalója a világról. (Derkovits például boldogságot sugall világproletárjaiegyesüljetek képeivel.) Pedig hogy szeretem néhány munkáját. Az a kis önfeledt erdőrészlet-akvarellt. (Most láttam először élőben.) Igaz, ebben Paál László jobb. De tényleg lehet, hogy csak én voltam túl fáradt. Kettőkor ébredtem. 22:14 Szia, kedves J., május elseje alkalmából! Mi a Kőhegyre kirándultunk ma, Pomáz fölött, a szokott csapattal. ezúttal Kata is jött, szegény, fejfájósan. A menedékház gondnoknője 20 perc munkával 8 kiváló zsíros kenyeret kent számunkra. Még sörrel is kínáltak, de hát vezetek. Küldök nektek egy fotót, ezt a kedves járművet szeretteid nem ismerik, te pedig talán már el is felejtetted. ? 2005. május 2. hétfő 06:48 Említettem, hogy mondták, van egy nagy vers az április HOLMI-ban, Szabó T. Annától. Napokig ízlelgettem, forgattam ezt benne: megtaláltalak. Talán Illyés? Aztán beugrott, ilyen édesen csak ő ír: Zelk. Persze, a Sirály jajgatása: ...meleg vacok, tányér leves. Tudtam, egyszer az is akad - nagyobb karéj, hű dunyhaszag, S egy este csak kigyúlt a nap: egy este megtaláltalak! De ez a nincs! ez a hiány, e vonító farkas-magány! ez a négy fal, ez a fedél! ... És akkor a vers. Több mindent csak így, sorról sorra újra írva láttam meg benne. A József Attilás utalást. Ahogy a jaj, életem után, nem oda tartozóan, de mégis, a szemétlapátra. Ahogy a köd visszatér a végén, más síkon, lebegve. Gyönyörű. Ha valaki ismeri Szabó T.-t, tudakolja már meg; számomra a helyszín egyértelműen a Szabadság-híd. És feltétlen Budáról Pest felé. Ez itt a vers első fele: A MAI NAP "Ahol én fekszem, az az ágyad" 1 Képzeld, mi történt. Kora délelőtt, amint utaztam új lakást keresni, és azon tűnődtem, hogyan tovább, míg üres szemmel bámultam a boltok januári, kopott kirakatát, és annyi minden eszembe jutott - hirtelen tényleg csak a semmit láttam: a házak közül épp kirobogott a villamos, a hídra ráfutott, s a megszokott szép tágasság helyett köd várt a láthatatlan víz felett - döbbenten álltam. Köd mindenütt: a szorongás maga ez a szűk, hideg, fehér éjszaka; érzetem, hogy most ez az életem: hogy gyorsan megy, de nem én vezetem, hogy megtörténik, de mégsem velem, hogy ott a látvány, s mégsem láthatom, hogy sínen megyek, biztos járaton, de hídon: földön, vízen, levegőben, és felhőben is, mint a repülőben, s a valóságnak nincs egyéb jele, mint kezemben a korlát hidege. Két hosszú perc, míg újra volt mit látni. És most úgy érzem, megtörténhet bármi. 2. Hogy folyt a könnyem! Nem tudtam, mi van, csak feküdtem alattad boldogan. Egy másik város, egy régi lakás. És ezután már soha semmi más. Elvesztettem, de megtaláltalak. Csak azt vesztettem el, mi megmarad. Nem az ég nyílt meg, hanem az ölem. Jöttél az úton, indultál velem. 3. Levágott hajad sepregetem össze... a teljes vers 14:01 Most kaptam: Szabó T. Anna 1972-ben született Kolozsváron. 1987 decembere óta él Magyarországon. Angol-magyar szakot végzett az ELTÉ-n, doktori disszertáció. Három kötete: 1995. A madárlépte hó, 1998. Nehézkedés, 2002. Fény. Ír és műfordít. Pesten él férjével, Dragomán Györggyel és kisfiával, Gábrissal. ? 2005. május 3. kedd 11:28 Adódik, hogy visszaidézzem a decemberi Szabó T. verset, akkor fedeztem őt föl magamnak : Elhagy Egy mai fotó; Kukák, tavasz az udvaron; F/05/24. Egész délelőttöm ráment, fél óránként mentem ki megnézni az árnyékok állást. Két év előtti fotómat, az F/03/10-et akartam volna megismételni, mert túl kicsi a mérete, (1 megabájt) de lehetetlen, most egészen más most a nap járása, az koratavasz lehetett. 17:44 Tegnap, ahogy a szokásos. Taxi, betegirányító, második emelet, bekopog, Pirike kiadja a lapot, földszint, FÖLVÉTEL, papír lead, óra várakozás, röntgen, leletet kivár, átvesz, második emeletre, papír lead, várakozás, és akkor anyácskámat behívják. Az orvos jó barát, utána behív. Kórházat javasol, de megbeszéljük, inkább kocsival behozom kétnaponta. Úgy is elintézhető, csak egy speciális gyógytornára akarják megtanítani. A fájdalomcsillapítót lecseréli, majd megkérdi, van öt perced? Igen. Akkor vetkőzz. Szemem se rebbent. Tíz percet ütögette acélkalapáccsal homlokomat, orromat, államat, csiklandozta talpamat. Addigra rájöttem. Anyám bent ezer jajja-baja közt módot találta arra, hogy felemlegesse, a napokban erősen dadogtam a telefonba. Agydaganattól félt. Nem tudja, ha nagyon fáradt vagyok, már tíz éve... ? 2005. május 4. szerda 09:18 Este, kérésre, még egy nyilatkozat egy nem létező (rég felfűrészelt) képemről, amelyért most nehéz forintokat adtak. A gyűjtő valami 2500 képet vett meg egy tételben az elfekvő raktárból, köztük nevek -Vojnich, Tölg, sokan -, de van közte, amire a raktáros fölkiáltott, jé, ezt a Marika kislánya festette. Elmesélték, túlórapénzre nem volt keret, de ha valaki beleltározható tárgyat hozott, arra tudtak fizetni... Józsi bácsi is így kapta meg tiszteletdíját a szénkupac pincébe lehordásáért. Most így állok evvel az A/05/05-össel. Mindig reménykedem, most már igazán kész... (Ez a fesnti, 40 centisre megvágott.) A plébános úrral ma reggel megegyeztünk, ezentúl nem áldoztathatok (csak beteget), de szentségimádást tarthatunk. 11:21 Visszakértem az elajándékozott usankát. A fiúnak egyidejűleg hosszútávra kölcsönadtam a 6x6-os gépemet, két vázzal, öt objektívvel, minden tartozékkal. Eredeti tulajdonosa nagyon szerethette; mert máig emlegeti a zuhanyozóban ezt a fejfödőt. Majd beteszem a kabinjába. A mellékelendő szöveg már elkészült: Kérem, fogadja őszinte részvétemet, hogy ezentúl ezt a baromi meleg sityakot kell hordania. Én szerencsésen megmenekültemtemtem 18:37 Megjöttek az unokák. Itt is alszanak. Kata megkért, hogy ne a jól bevált Kiskutyám-mal szólítsam őket. Ehhez kis segédeszköz. (5 - 3 - 2) ? 2005. május 6. péntek 05:16 Megint ébren ért a hajnal. Viszont talán megvan az oka. Két hete tévedésből Černy čaj s kúskami jahoôd teát iszom Šípkový čaj a jahodovu príchut'on helyett. Vagyis: a kiváló eperízű csipkebogyótea, hibiszkusszal - helyett ezt, ami ugye bizonyára teines: eperizű tea eperdarabokkal. Nagyon hasonló a dobozok grafikája. 17:21 Tegnap öt képen dolgoztam, ma kivillamosoztam a Művészetek Palotájához. Nem olyan rossz az a homlokzat, bár markánsabb lehetne. Valami súlypont. Ha a bejárat megünnepelve. Én szeretem, ha a nyílászáró-, az ablaküveg mélyen ül: árnyékok. Ez itt "síkban van". Amúgy erősen bontott a homlokzat, ez jó. A hátsó front üressége a baj. Bent: szerencsésen ünnepélyes hangulat, ez fontos. A hangversenyterem nem olyan csúnya, mint a tévében látszott. Belsejében Jovánovics ajtódíszítései fölöslegesek.Butácska színezésükről, úgy hallom, nem ő tehet. Vendégvezetés: tévelyegtem a házban, ezt nem nagyon szeretem. Nagy irányítótáblákkal javítható lenne. Hatalmas közlekedési tér, terek, bennük több fotókiállítás, paravánokon. Nem rosszak, de a hely miatt súlyuk csökken, mintha pályaudvari utas-szórakoztatás. Megnéztem a Ludwig Múzeum kiállításait is. (Vártam, és lám, kezdik a Kortárs Művészeti Múzeum elnevezést háttérbe szorítani.) A Pompidou Center nyitóanyaga kultúrszemét. Az állandó rész a II. és a III. emeleten ünnepélyesen tök unalmas, és rengeteg blöff. Nagy-nagy fehér fal közepén valami. Néhány jó munka is. Elkedvetlenedtem. Nem kéne tőlük a két és fél méteres Műterem - ikonfalamat (A/93/29A) visszavenni? Letétbe adtam, még a Múzeum megnyitására kérték, hány éve már. Nemigen való ide. Vagy gondolkodjak száz évben. Nyitva tartásuk átgondolatlanul bonyolult: kedd, péntek, vas.: 10-18; csüt.: 12-20, szombat: 10-20h. A LUMÚ szó ügyetlen, mindig is úgy tartottam, hogy az a szegény u sajnálni valóan hendikepes, csúnya betű; pláne hosszú változatában. Csak végveszélyben szabad használni. A Múzeum most pont olyan, mint a belépőjegyük: Színvakoknak való. Formavakoknak?, satöbbi. Legyünk igazságosak. Arisztokratikus enteriőrök, a Múzeum terei szépek és változatosak. Jó, hogy van, még akármi lehet belőle. (Ezt mondtam anno a nyakra-főre született pártszékházakra is.) Ahogy Szüts: Innét szép győzni. ? 2005. május 7. szombat 13:13 Délelőtt Szentendrén, Regős István kiállítása a Fő téren. (Júni. 12-ig van nyitva.) Nagyon kedvelem. A szívem egy fiókjában, ahol a bernáthegyi kölyökkutyák. Ez a srég képe a Budavári Sikló hű rajza. A Dunába a biztonság kedvéért bele is írta, hogy Duna. Ami képet még találtam (a katalógus még nincs kész): regos1.jpg Ezt egy tea-kávéivás-pályázatra adta be. regos4.jpg Olyas címe van, hogy Kelet-európai érzés. regos5.jpg Ez pedig kb.: Kossuth Lajos Amerikában. A www.kultura.hu -n kerestem volna nagyobb képeket, de azt épp átszervezik. ? 2005. május 8. vasárnap 09:02 Hanem az erős szélben álldogálva a Művészetek Palotája tetőerkélyén, elnéztem az új Nemzeti Színházunkat. Tényleg ez a múltkor olvasott a legpontosabb rá: posztszocreál giccs. Lassan megy a fejekben az átalakulás. Habár lassan, de megy. Ahogy Rakovszky Zsuzsa megjósolta: Eltűnnek majd, el fognak tűnni végképp az alkotmányjogi vagy hadtörténeti fogalmakról elnevezett mozik és cigaretták. El a vízművek, az ÉPGÉP, a takarékos életvitel előnyeit reklámozó gyufásdobozok. Rendre-sorra el a vendéglátóipari vállalat kerületi üzemegységei, a csorba kávéscsészék, a csővázas műanyag ülőkés gnóm hokkedlik, az állott szénsavas üdítő italok, naranccsal, napkoronggal címkéjükön - akárha egyenlítői Nap aszalta volna őket egyenletes fakóra, a ragacsos műmárvány asztalok... ...koszos vasúti váró- termek, vidéki kultúrotthonok faláról a pattogzó monstrum freskók, a foghíjas mozaikok, ahol kantátát kardalolva, aratva vagy golyóscsapágy-szerelve látható a megváltását a munka s a kultúrált szabad- idő jegyében elnyert, derült emberiség. Nem jött össze a több millió fehéregérrel végzett kísérlet... [ Decline and Fall - a Hangok. c kötetében] 18:41 Móricz Zsigmond szerkesztő úr mondatait olvasom (Móricz Virág könyve). Naplórészletek, 1929. Gondolkodásra és őszinteségre nevel: ...Azon vitatkoztak [a kávéházban] Nagy Endre s asztaluk, hogy színpadra írni nagyon nehéz, szinte csodálatos: ott ül a főherceg, a miniszterelnök, urak, s ott ülnek a szakácsnők s alkalmazottak: s mindenkinek tetszeni kell a darabnak! Hogy lehet... én nevettem, nem szóltam: mióta futballmeccsen voltam, értem. Ott 40 000 ember élt, izzott, ujjongott tizenegy fiú játékán. Egy se volt miniszter, se suszter: mind gyermek volt. ...Tegnap tisztán éreztem a Muzsikaszó hibáját: nem rohan a cselekmény. Folyton áll, mint egy tó. A közönséget elbájolja a miliő, a levegő, a hang. Minden szóra kacagás, mert olyan édes furcsát mondanak. Nem a helyzet kelt nevetést, hanem a mondatok. Egyáltalán, én nem tudom a színpadi síkokat felállítani. Csak az alakokat látom, a hangot hallom, de cselszövést nem ismerek. ...Este a Magyar Írók Egyesülete vacsorája. Elmentem. Igen szomorú érzés fogott el. Ennyi tehetségtelen ember együtt. Borzasztó. Amellett mind szent ember, mert egy pénzt nem adó pályára szánták el magukat, és ez tiszteletre méltó. És mindben van egy kis szent tűz. A legtöbb igen érdekes életű és gondolkodású. ...Csodálattal gondolok Szophoklészre és elődeire. Mert ez [az Electra] épp oly kevéssé Szophoklészé, mint Bornemiszáé [akit most ő írt át], vagy az enyém. Vagy Shakespeare-é. Mert a Hamlet-et teljesen ebből merítette. Shakespeare nem hagyhatta élve Hamletet, mert a keresztény morál nem viselheti el az anyagyilkosságot. Sőt ő már nem merte az anyát sem megöletni. De minden csodálat a népköltészetnek, amely ilyen kerek egészbe foglalta a gyermek s a szülő közötti ős eredendő gyűlöletnek ezt az isteni tragédiáját. Shakespeare sokkal nagyobb munkát fektetett bele. Ő modernizálta a történetet, én viszont antikizáltam.... A Sh.-é egy kora teljes élő virágoskertje. Bornemiszáé vadvirág, szinte vissza van az akantusz bogánccsá revelálva. ... A Pesti Hírlap ötven éves jubileumi albumába még a nevemet se írták le – úgy kerültem bele, hogy Ráskai eldicsekedett, hogy ő fedezett fel. Ráskai egy tipikus lap-poloska. Tudatlan, tehetségtelen és tolvaj. A lap köpenye alatt a színházakat zsarolja, már villája van Budán, tizedrangú munkatárs létére. Ez vitt be a jubileumba! ? 2005. május 9. hétfő 16:30 Körlevél postán, történelemtanáromtól, Vasbányai osztályfőnök úr; első osztálya mi voltunk, másodiktól végig, Körülbelül az egyetlen, akit becsültem. Kedves, régi Fiúk! Ti, Mindannyian, akik 1960-ban érettségiztetek a Villányi úti Sárga Házban! Azóta teltek az évek, az évtizedek. Sokan elbúcsúztak már, ki örökre, ki távoli földrészre. De talán Ti is érzitek: alkonyodik, nőnek az árnyak, távolba kalandoz a vágy. Számolunk. Mi marad mögöttünk, és mi jön még szembe velünk? A kötelező menetirány felől? Alma mater! Azzá lett? Talán nem idegen tőletek, ha hálaadásra hívlak Benneteket; hiszen az 1940-es évek elején születtetek, Európában. Az ifjúság tündértava felett -emlékeztek?- akkor tiszta volt az ég. A gyermekség elégiája pompázott. Az otthoné. Emlékezzünk és mondjunk köszönetet. Igaz, a római liturgia mentén, de mégis... a Krisztus Király plébániatemplomban... A hazavágyók hitével, negyvenöt év után a Széchenyi-osztály osztályfőnöke Uszodából jövet 9.10-kor feküdtem föl a műtőasztalra. Baloldalára feküdjön, térdét húzza fel. A fejemtől 40 centire egy 15 collos színes monitor. A kamera öklömnyi. Jó az ötlet, így mégiscsak más. Néztem, ahogy a fenéklukamnál nyiszálják azt a fölösleges gömböcskét, cseresznyenagyságú, három hete megvan. Láttam a kés fűrészelő mozgását, és ahogy csurog a vér a lepedőre. Nem fájt. Azt mondja, nem aranyér, ez más. Így is jó. Tízezer, fél áron. Holnap úszhatok. 21:16 Bár most éppen ráz a hideg. ? 2005. május 10. kedd 09:18. Mutatom az A/05/22-őt. Mintha kész. 10:38 Kovásznai megyei medvék naponta majdnem egy tonna csokit és kekszet kapnak a helyi vadásztársaságtól. A szakemberek állítják, hogy így a medvék téli álom utáni éhség által kiváltott idegessége csökken. A csokoládé lejárt szavatosságú. (mai Népszabadság) 20:51 Délelőtt a kijelölt keretek peremének ezüstözése, be kell dörzsölni, fárasztó. Délután az idei képek fotózása, aztán keretbe. Most már csak alkalmi javítások lesznek, ha netán eszembe jut valami. Este a neten is lecseréltem a régi fotókat. Munka után valami könnyű, andalító olvasmányt keresek: a MOUNTEX cég 2005. tavaszi katalógusa. Több nadrágot, sőt egy fejlámpát is vettem náluk, azóta küldik. AMARUK. Klasszikus kétszemélyes tengeri kajak. Nagyméretű vízhatlan rakodórekeszei a két utas minden holmiját elnyelik. Ideális hosszú nyíltvízi túrákra. Delfinorra hasonlító orrképzése viszonylagosan száraz utazást biztosít az elől ülőnek nagyobb hullámzásban is. 319 ezer forint. Két hét szállítási határidő. Ezen elmerengek. Hosszabb tengeri út. Kétszemélyes. A fényképezőgép is elférne. Talán Norvégia? Vagy délen? Aztán: Ezek itt a Huber fívérek a Zodiac kiszállásnál, az út első szabad átmászása után 2003 októberében, miután 69 órát töltöttek a falban. (Miért? Mit csináltak ott? Milyen szép férfiállatok!) A hazai hegymászásban valószínűleg mindenki ismeri Tódi nevét. Hihetetlen tehetség, aki a gyorsasági mászásnak szenteli életét. 1990-ben kezdte meg sportmászó pályafutását. Precízen kidolgozott, kemény edzésprogram eredménye jelenlegi kondíciója, évről-évre jobb erőnléte, és a szédületes profi mozdulatok látványa, amelyben részesülünk, miközben nézzük őt. Szeretnék én gyorsasági hegymászó lenni? Igen. A régi-régi Ludas Matyi vicclap pársorosa, mikor törvénybe hozták, hogy a futballbíró munkát 40 életévvel limitálják. És hogy Weöres erre azt mondja, megint lemaradok valamiről. Van itt még: 12 fogú, csuklós hágóvas, klasszikus hegymászáshoz. Az előre nyilazott elülső fogak mindenfajta meredekségen jó tartást biztosítanak. 26.990 Ft. El ne felejtsen, ma még ki kell teregetnem. Kata szép sorjában most mossa ki a nyaralási pokrócokat. ? 2005. május 11. szerda 12:26. A mai Népszabadság: Árvíz Szerbiában és a Vajdaságban. A jószágok mentése. (Az eredeti fotó nem vette figyelembe a bajba jutottak személyiségi jogait.) 19:08 A fene egye meg, az influenza az erősebb. Második? hete nyúz(om). Most akkor ágyba. Pár napra? Kedvetlenkedem. Mindjárt más lenne, ha az állványon valami reményes kép... A nyártól se várok semmi jót. Fegyelmezetlenség. ? 2005. május 12. csütörtök 12:02 Általános ágybanlét. Ide is csak úgy merészkedtem ki, hogy Kata elindult itthonról. Gábor még Kazinczy körül. Mutatott egy csodálatosan fontoskodó irodalmári (egyetemi tanár) szakszöveget , kurzívval saját fordítása. Hász-Fehér Katalin: A kánon építésének és leépítésének stratégiái Kazinczynál. Kompozícióba rendezett kötetek: a "Tövisek és Virágok" kánonteremtési törekvéseinek realizálási kísérlete, sorrend felállítása és a kanonizációs törekvéseket elhomályosító személyek (a kiadást finanszírozó kispapok) leválasztása után végül az egységes fellépés tényének a demonstrálása következett, a kötetek tipográfiai azonosságával. A kispapok közreműködése zavarta az értékrendet , azért őket Kazinczy igyekezett háttérbe szorítani. Történeti-genealógiai síkon azonban Kazinczy mindenképpen saját irodalmi kánonfogalmához akarja kötni Báróczit. "Megjelölni" akarja őt, az összetartozás tényét látható és hangsúlyos módon kiemelni. Kazinczy Báróczit is beillesztette az általa helyesnek vélt és saját szerepét hangsúlyozó értékrendbe. A művészetpedagógiai célkitűzés elérése két lépésből állt: a meglévő olvasói kánon leépítéséből, helyébe pedig egy új ízlésvilág, új olvasói magatartás és szempontrendszer kialakításából Mivel változott az olvasói ízlés, Kazinczy művének szövegét ennek megfelelően módosította. ? 2005. május 13. péntek 08:11 Levéláradat programozó barátomnak. Dzsungelkéssel az őserdőben - percenként változik az esély az életben maradásra. Szia, Andris! Van egy fura helyzet, aminek nem tudok a nyitjára jönni. Most letöltöttem a MOZILLA FIREFOX-ot a PC-mre is, mások is mondták, hogy egyre többen használják. Elkezdem evvel tesztelni a honlapomat, sorra a régi váliNEWS-okat. S valami különös hibacsoport. http://deske.hu/news/html/../../fest/jpg/0017.jpg Némelyik linknél megfordítja a perjelet, és a link nem jön föl. Az én beírásomban semmi hibát nem találtam. És sajna ez végigfut a NEWS-on, semmi logikát nem tudtam felfedezni benne. Bocs, nincs valami elképzelésed? Megnéznéd? 20 perc mulva: Kinyitottam újra a gépet, és megnéztem. Persze, a 2005 ápr. és májusi fájlok linkjei hibátlanok, azokat már FRONTPAGE-el csináltam. Szóval akkor ez is word áldása... 3. levél, Ez már éjfél, már rég ágyban és félálomban, amikor eszembe jutott valami. Kinyitottam a j2003.l11.htm -t és a frontpage - programban kicseréltem a \ jeleket / -re. És működnek a linkek! 4. levél. Ajjaj. A linkek működnek, de a szövegközi képek eltűntek, most veszem észre. 5.levél Andris! Most reggel ébredés közben eszembe jutott, és megnéztem a kódot, jobban. Szóval a hibás linkeknél hátrafelé van a perjel. Nem tudom, miért van így. Szűkül a kérdés: lehetne ezt a javítást valami makróval fájlonként egyszerre megcsinálni? 6. levél, 09:33 Te vagy az ideális védőangyalom, és speciel én se vagyok kutyaütő. Úgy tűnik, megoldottam, bár kissé félek, el ne csesszek valamit, végleg. NEWS / 2003. nov. és decemberi fájok programjaiban egyszerre kicseréltem az összes \ jelet / re, és úgy tűnik hibátlan, FIREFOX-on is. De jó, hogy nem dolgoztattalak fölöslegesen, hisz remélhetőleg még egyetlen levelemet se olvastad. ölel: d. ? 2005. május 14. szombat 19:48 A további fordulók, dióhéjban: Mégsem volt jó, amit csináltam, a szövegközti képek eltűntek. Andris 14 -22h között megcsinálta nekem mind a hetven fájlt, gondolom egyenként. Aztán ma reggel véletlenül az egész munkáját letöröltem a központi szerverről. A telefonját nem veszi föl. Azonnal föl a lakására, hogy hátha-hátha. Igen, megtartotta a másolatot. Vége. Munka, bár félbeteg: A/05/09, befejeztem, ez 80 centis. Műterem munka után, este. Profi barátnőmtől kértem, és kaptam magyarázatot a fenti fotóhoz - merthogy a gyönyörű hegymászók képaláírását nem értettem. Andalító így is, ahogy olvasom: A Huber fívérek mászása... igen, a mászók általában szépek, gyönyörködtető az izmok játéka, és mindenki beleadja az egyéniségét egy út megoldásába... szóval mindig leesett állal kémlelünk egy jó mászót... Ez a Zodiác-dolog valahol Amerikában lehet. Úgy lehet érteni, ők tették meg először ezt az utat. Itt az ún. nagyfalazásról van szó, amikor egy út olyan hosszú, hogy ebben az esetben 69 órára volt hozzá szükség... Ez úgy történik, hogy a mászóparti (2 fő) 50-60m-es kötéllel halad felfelé, értelemszerűen ennél nem hosszabb függőleges szakaszokat megtéve (a biztosítás miatt). Ilyen távonként van az ún. stand, ahová a biztosító "beszerel", azaz magát fixen beköti, és az előmászót biztosítja, akivel kötéllel vannak összekötve. A kötél a biztosítóembernél egy biztosítóeszközön fut át, amin keresztül lehet adagolni a kötelet, de ha az előmászó megcsúszik, kiesik az útból, az eszközben megszorul a kötél, és nem engedi az előmászót földig esni, csak azon a hosszon, amennyi kötél szabadon fut. Az előmászó a két stand közötti távon biztosítóeszközöket helyez el a falba, amibe beakasztja a kötelet, amik jó esetben megtartják egy eséskor, de ha kiszakadnak a falból, akkor a társa alá esik, összesen a szabadon futó kötélhossz kétszerese az esés hossza... szóval nagyfalazáskor ez pár tucatszor megismétlődik, mire odaérnek a felső standhoz, vagy kiszálláshoz... Ilyenkor egy ún. húzózsákkal v. bag-gel másznak, amiben élelem, ruházat és összecsukható függőágy van, mivel ennyi idő alatt meg kell aludni egy standba beszerelve... és persze kis zacskó, meg üveg a wc. helyettesítésére, hogy nézne ki egy fal, ha minden mászó összekakálná... nem tudom mennyire értelmesen írtam le... Tehát a fiúk nem alpinisták, hanem nagyfalas mászók, az alpinisták magashegyre mennek (8 ezer fölé), ahol már botorkálni is nagy teljesítmény. ? 2005. május 16. hétfő 19:08 Reggel öttől délutánig - mise majd este, uszoda nincs - boldog kínlódás, az új program lehetőségeit járom körbe. Negyven próbanyomat egy problematikus lapról. Egy tétel, de öt oldallal, képként (szkennelve) elmentve. Végül így: c3785-a.htm Tegnap 45 éves érettségi találkozó osztálytársunk nagytétényi plébániáján, a kertjében. (Ez a fotó a múltkoriról, öt éve.) Valami bizonytalan boldogságkereső lélekkel megy ilyenre az ember. Hátha megtörténik a múlt. Vagy valamit megértek belőle. Mire odaértem, déli egykor, már kicsit beborozott öregurak, vidám hátbaveregetések, hosszas, derűs semmitmondás. Biztosan ez is jó. Valamire. Ellógtam. Annak idején se volt kapcsolatom velük. De előtte ezt még meghallgattam; K. meséli szeptember 11. kapcsán. Lánya kkor egy kaliforniai szállodában dolgozott, egy New York-i bank tartotta ott kongresszusát aznap. Háromezer ember. Előtte egy nappal már rengetegen megjelentek, szokatlan módon. Munkahelyük a WTC-ben volt. A történteken nem rendültek meg. K. úgy tudja, az épület gyakorlatilag ki volt ürítve a katasztrófa pillanatában. Mondom, Pearl Harbour? Szerinte Izraelről az arabokra akarták terelni a figyelmet, a Moszad tudott az akcióról. ? 2005. május 17. kedd. 10:05 Kaptam én egy lezárt borítékot osztályfőnökömtől, most kibontottam. Tízéves találkozónkon szétosztott kérdőív, tehát válaszaim 1970 májusában: 1-10. (Családi állapot, lakáshelyzet, körülmények.) 11. Életsorsodat meghatározó tényezők: ... A legfontosabb, hogy volt bátorságom otthagyni a biztosan induló építész karriert. 12. Elégedett vagy-e jelenlegi élethelyzeteddel ? (család, munkahely, távlatok) Igen. Elégedett vagy-e önmagaddal? Igen: a maximumot követelem önmagamtól. Nem: mert ismerem a valódi maximumokat. 13. Mikor volt harmonikusabb az életed, a középiskolában, vagy most? Miért? Nem emlékszem a középiskolára, nem volt élményem. De inkább most. 14. A legutóbbi évtizedben változott-e világnézeted és erkölcsi felfogásod? Hogyan? Nem. 15. Hol találtál életsorsodat kedvezően befolyásoló társakra, barátokra? A 40-60 évesek között. 16. Kinek a gondolatai, nézetei voltak leginkább hatással életvezetésedre? Seneca, Strindberg, XIX. - XX. századi filozófusok, néhány építész tanárom, festők. 17. Hányszor kerested föl az érettségi óta volt iskoládat, s miért? Miért nem? Osztályfőnökömet az első években gyakrabban, később ritkábban. Gondolatcsere nincs. 18. Van-e egykori osztálytársaid közül valakivel barátságod / kapcsolatod / életre szóló szövetséged? Nincs. 19. Tapasztalatod szerint az iskola és az élet között mély szakadék húzódik? Ki felelős ezért? Hogyan csökkenthető ez? Nem ismerem a helyzetet. De gondolkozni (önállóan) kellene megtanítani az embereket. 20. Tapasztalatod szerint milyen szerepe volt a középiskolának életsorod alakulásában? Nemigen volt. 24. Milyen színházi élményed emlékezetes 1960 óta? Rengeteg rossz és néhány Shakespeare. 25. Milyen filmélményed 1960 óta? Jules és Jim, Nagyítás, Hamu és gyémánt, Előzés. 27. Szabadidődet legszívesebben mivel töltöd? Nincs. Minden idő, legalábbis passzíve a munkámat szolgálja. 28. Van-e ingatlanod, gépkocsid? Terveid között szerepel-e valamelyik megszerzése? Nincs. Nem. 31. Mi a véleményed a családról, mint életformáról? Nehéz, és az egyetlen lehetőség átlagember számára. 32. Véleményed szerint mit várhat az ember a nőtől, mit élettárstól? Önmagamtól várok el fegyelmezettebb életet; - ezt a családnak köszönhetem végeredményben. 33. Mit tartasz társadalmunk főgondjának, a továbblépés első feladatának? A csordaösztönt, - és a leszoktatás valóban az iskolában kezdődik. 34. Miben látod korunk és nemzetünk, a mi nemzedékünk elsőrendű és még megoldásra váró feladatát? Az anyagi ideák elhagyását. 35. Vannak-e eszményeid, amelyekért feláldoznád magad, akár az életedet is? A művészetet szolgálom, ezért hajlandó vagyok élni, csak ezért. És ez nem könnyű. 36. Mi a véleményed az emberekről, az ember életsorsáról az eltelt évtized alapján? Hogy a bölcsesség az egyedüli bizonyosság. 37. Az elmúlt évtizedben, ill. a középiskolában a/ ... mi okozta a legnagyobb örömet? Szakmám (önmagam) megtalálása. b/ ... a legsúlyosabb csalódást? Első szerelem; - mikor beláttuk, hogy nem vagyunk egymáshoz valóak... c/ ... mi eredményezte a legszebb csodálkozást? Talán a festészet összessége, Vermeer. d/ ... milyen élmény tartott a legemlékezetesebben feszültségben? Az első szerelem. 38: Mit tennél másként, ha újra kezdhetnéd az elmúlt évtizedet? Ha újra kezdhetnéd a középiskolát? Semmit. Orvosnál az arcüreggyulladásommal. Gyógyszerek, úszhatok. Orrpolip, hét végén CT-re, talán műtét. Intézem anyám kórházi beutalását. Hordozható CD-s rádióm javítása kész, ennek örülök, megyek érte. Vettem egy pacsnit. 11:52 Elolvastam a kérdőívet. Túl sokat nem változtál. Már akkor is jellemző volt rád a szerzetesi - majdnem aszkéta - hajlam. A nő szerepére vonatkozó kérdésre a választ megkerülted. Illetve nem kerülted, hanem azt mondtad: magadtól van elvárásod, és ehhez segít a család, azon belül a nő. Tehát a képlet: < én, család, nő > Üdv: G. Még egy orvosnál kontroll, aztán porszívó javítás (sikerült). SMS a szomszéd szobába, (Mikinél csaj van) hogy zárná le az internetjét, mert az enyém így nagyon lassú. És elment a délelőtt. Asztalomon hete egy cédula: IKONFAL. Megpróbálnám az idei képeket összerakni, hátha kisül valami belőle. 16:18 Közös munka programozó barátommal, hiába, két új programmal kell megbirkózni. Visszamenőleg, öt évre... is. Ennek kapcsán rendbe téve egy 92-es interjú, a riporter mániákusan ugyanazt kérdezte tőlem, - lehet, hogy evvel igaza volt - unalmas-e a szürke szín. - Az emberek többsége a szürke színre azt mondaná, hogy rettenetesen unalmas. Önnek volt egy olyan korszaka, amikor ilyen színt használt. Ön szerint unalmas szín a szürke? - Azzal kezdem, miért baj, ha unalmas? - Nem azt mondtam, hogy baj. Bár igaza van, azt mondtam. - Én nem játszanám ki az érdekes és az unalmas dolgokat egymás ellen. Szükség van rá, ugyanúgy, ahogy a nyugalomra is az izgalom mellett, ahogy a filmben is vannak feszült percek és oldó percek. Thomas Mann azt mondja, egy regény nyugodtan lehet unalmas, és hogy ő unalmon túli mondatokat le mer írni... - Ha én unatkozom, az rossz érzés számomra, hogy nem tudok mit csinálni, amit csinálok, az nem köt le... - Tehát szembenézek magammal, és ez egy óriási érték... El vagyok foglalva saját játékaimmal, és ráunok. És visszakérdezek, helyes volt-e ez, betöltötte-e a szerepét, nem kellene-e valami mást csinálnom.. Tehát egy rendező pillant lehet, ezért rettenetesen fontos. - Egyetért azzal a meghatározással, hogy az unalom az az, hogy az embert nem köti le, az amit csinál? - Ezen még nem gondolkoztam... - Mikor unatkozik? - A széttekintés pillanata az unalom, illetve annak első fázisa. Úszom békésen a tengerben, egyszer csak kidugom fejem a vízből, és körülnézek, hol van valami sziget. Akár munka közben is sokat unatkozom, vagy olvasás előtt vagy olvasás után. Egy köztes állapot, nagyon érdekes. Nem azonos önmagával, előre viszi az embert. - Mi úgy éljük meg, ez egy statikus dolog, nem történik semmi sem... - Az ember létének csak egy kis részét tudja szavakká és formált gondolatokká visszakódolni. Sokkal több történik velünk, ismétlem, így gondolom, ami után elhatározásra juthatunk, hogy változtasd meg életed". a teljes interjú 19:39 Délután próbálkoztam az új, 60 centis képekből ikonfalat szerkeszteni. Föl is tettem a falra, majd nézegetem. Hát, nem tudom. ? 2005. május 20. péntek 04:13 Ébren, valaki tréfából kettőkor megnyomta a kapucsengőt. Hát akkor rendet a káoszban, egy helyre gyűjtöttem lappangó képeim tulajdonosait (N.N./ 01. – N.N./ 28.) Este a Merlin Szinházban a 2000 folyóirat estjén. (Rég jártam arra, még talán a saját estemkor, 1994-ben, Margócsy és Szüts kérdezett. Gondosan meg- és átírt változatát le is közölték.) A fölolvasó est. Egy számomra ismeretlen költő, és Balla Zsófia. A vers így, hallásra, és első hallásra nekem kicsit nehéz műfaj. És zavar, a költők mennyire meztelenek így, színpadon. A próza: Esterházy szövegét se értettem, össze-vissza bonyolított valami történetet, derűs szófordulatokkal. Ezeken jókat nevettünk. Spiró persze az új nagyregényéből egy fejezetet, életszagú részlet, korabeli, nem túl izgalmas. Amiért tulajdonképp elmentem, és fiam barátait /barátnőit is oda invitáltam, elmaradt. Bodor Ádám Erdélyben, ő nem olvasott. Számomra legendás, súlyos alak, szerettem volna látni. Két munkáját Szüts olvasta föl nagyszerűen, hiába, ő színésznek is készült. Valami homályos rosszérzéssel jöttem el, milyen köztes műfaj ez a felolvasóest. Furcsa képlet, hogy embereknek, akik esetleg évekig építenek egy-egy művet, itt tíz percben szórakoztatóaknak kell lenniük. De, ha párszáz ember eljött, akkor biztos van ennek is értelme, legalábbis szerepe. Hazafelé a metróban mindenesetre azt a kísértést sikerült elhessegetnem, hogy kimaradok valamiből (az életből) avval, hogy nem járok emberek közé. Az elhangzottakból ez a szóösszetétel mozgatott meg leginkább: sült kolbász. Utána kérdeztem is fiamat, nem lehet-e valahol ilyesmit kapni. 20:09 Telefonok, aztán délelőtt Margit nénit mentővel kórházba. Borsos Miklós húga, özvegy anyámmal együtt él harminchárom éve. Decemberben lesz 1990. Két vizsgálat között Illyés 1945-ös szerepléséről beszélgettünk. ? 2005. május 22. vasárnap 20:28 Holnap reggel anyácskámat (egy másik) kórházba. Őt is a fájdalomenyhítés reményében. ? 2005. május 23. hétfő 05:38 Isten gondol öröktől fogva téged, Elméjében léted mint szikla áll. Mi ehhez képest habfodornyi élted, S mit változtat rajtad a halál? Weöres Sándor 21:19 Egy hosszú nap. 1. / Kórházi fölvételi procedura, anyácskám boldog, egyágyas szobát kapott, éjjel is tud villanyt gyújtani; olvasni. 2. / Az uszoda falán: SZERETLEK ANNA VESSZEN TRIANON - így, egybe. 3. / Elfelejtették rátenni, délben át egy körpecsétért az SzTK-ba. 4. /A Ferenc körútra a CT. röntgenfelvételeimért. 5. / Vissza az SzTK-ba, a gégészetre. Várakozva Fekete István vadásznovellái. Nem kell az orromat operálni. 6. / A szomszédok telefonáltak, nagy zörej, rányitottak. Margit néni a földön feküdt; / összesett? / elszédült?, nem bírt fölállni, botjával verte a bejárati ajtót. Kiderült, saját felelősségére hazavitette magát a kórházból; az üres lakásba. A kórházi főorvosasszonyt leszidta és Goethe valamint Kosztolányi idézetekkel tudtára adta, hogy hagyják békén, ő otthon akar élni és meghalni. 7. / Este gyors családi fölköszöntés névnapomon, megszámlálhatatlan mennyiségű pászka, és sült kolbász. 8. / Kocsival át Margit nénit megnézni, Mikit viszem támaszul magammal, hátha meghalt. A konyhában ül és "nincs szüksége semmire". Mondatai zavarosak. 9. / Telefonok, valaki kéne mellé, legalább néhány órára, naponta. ? 2005. május 24. kedd 18:23 M. rászánta, följött, és lelkiismeretesen lecseszte az ikonfalat, az idei képeimet. Mondták ugyan az ellenkezőjét is, de csak a kritikát hiszem el. Illetve, amit én is tudok, csak nem merem magamnak bevallani. Ezek befejezetlenek, nyersek, kopognak. Kis affektált részletekkel. Hogy Farkas István, amikor a legrosszabb, akkor se akar egy képet "megoldani", mindig hiteles, őszinte. Hát akkor kezdjük elölről, átnézni. Az A/05/30-at délben már átfestettem, mutatom. Szóba került, megnézte, ő utoljára: az új ikonfal lehetősége. Azt mondja, tovább kéne festeni őket, egyszerre látva a kilenc táblát. Meg lehetne csinálni. De ehhez egy lécvázat kéne építenem az egészhez, asztalosmunka. S ehhez most öreg és fáradt vagyok. Így erről lemondtam. 20:36 Egyetlen Váli-örökségem egy 1886-os Kossuth-levél nagybátyámhoz, dr. Váli Bélához (író, színháztörténész, 1858. Szabadka - 1896. Szabadka). Bársony keretben, üveg alatt, rég elszáradt babérlevelekkel körberagasztva. Miklós nagybátyám halála után évekkel jutott el hozzám, azonnal továbbajándékoztam fiamnak, de előbb kiszedtem a keretből, és beszkenneltem. Kissé logikátlanul a KAPOTT FOTÓK között tároltam, de most észbe kapva betettem az IRÁSOK-hoz, a naplómba is. Gondolom, valahai nagybátyám egy eredeti Kossuth-levél reményében tett föl egy ilyen álkérdést a nagy öregnek. Aki (zárójelben) nagykaliberű színész is volt. Emigrációja kezdetétől haláláig minden levele gyászkeretes... Erre mondja a Pallas lexikon, Végzetének tragikuma abban áll, hogy hosszú, változatos és egyre fejlődő pályájának egy pontját tartotta magára nézve későbbre is mindenkor kötelezőnek, ... a 49 áprilisi függetlenségi nyilatkozatot és kormányzói méltóságát. Ez idézte elő, hogy nem bírta követni és megérteni nemzetét, midőn az boldogulásra más utat választott. Érdekes a boríték címzése is, akkoriban ennyi elég volt: dr. Váli Béla úrnak az Írók és Művészek Társasága titkárának, Nemzeti színház bérháza I. em. Budapest Magyarország, Ungheria ? 2005. május 25. szerda 21:45 Most kaptam, hogy nagyon jó. Tényleg az. http://www.btm.hu/ihm_anyagok/Hidak/idoutazas/1919_2000/1.htm ? 2005. május 26. csütörtök 05:28 Úszás után ma is anyácskámhoz, nyolc óra ötkor, az uszodával szemközt a kórház. Könyvet kért, három gyümölcsjoghurtot, meg kétszáz forintosokat, borravalónak. Délelőttönként ötféle kezelésre jár. Déry: Ítélet nincs-et viszem. Onnét 9.35-re a Nyugatiba, lemegyek Kecskemétre, a Fotómúzeumba; fiam látta, mondja, nagyon jó a Capa kiállítás. Vasárnap zár. A 12,32-es gyorssal haza, fél háromra ágyba. A vonatútra – kilencven százalékos nyugdíjas kedvezmény, életemben először – egy darab kolbász, meg Móricz Virágtól a Móricz Zsigmond szerkesztő úr. Tanulom az őszinteségét, ahogy önmagával szemben is... 19:19 Igen, a Capa nagyon jó. És a szenvedés mindenütt egyforma. Vagy négy háborút éltem végig, egyedül álldogálva a képek előtt a félsötét teremben. Megfogalmazhatatlan az a többlet, amivel jobb a többieknél. Szívbemarkoló, mondhatni. A katalógus drága lett volna, de egy haditudósítóknak szentelt fotóújság számot, Fotóriporter 1999/1-2, rám tukmált a jegyszedő néni, régi ismerős. Igaza volt. Ebből egy kép. Első világháborús hadizenész. 1916. Balogh Rudolf felvétele. Pedig ezen nincs hulla, és síró asszony sincsen. A fotóról úgy tűnik, mintha a hegedű nyaka eredeti lenne. Még volt időm a könyvesboltban egy CD-t venni, Illyés Gyula: Élőszóval. Saját prózájából olvas fel, nem ismerem, ilyen tételek: Gyerekkor a pusztán, család és iskola / A hivatás ars poeticája / Örök korszerűség: Petőfi Sándor / Író és jellem / Méltó öregkort / Szembenézve a halállal. Kíváncsian várom. Az egésznek előzménye, hogy tegnap Beszéltem Illyés Máriával, és kiderült, két CD is van már. Így aztán, lendületben, délután telefon a Kodály Zeneműboltba, és még zárás előtt el a Múzeum körútra, a másikért is: I. Gy. verseit mondja. A válogatás nem azonos a régebben kiadott kazettával, amiből magamnak egy gyengébb minőségű CD-t csináltam. A mai zsolozsmában részlet Nagy Szent Gergely pápa Erkölcsi magyarázatok c. művéből. Fölkaptam a fejem, milyen világos meghatározás, hogy a szeretet törvényét akkor gyakoroljuk igazán, amikor jóindulatúan megosztjuk testvérünkkel terhét. Ez jobb, követhetőbb, mint ami eddig, hogy szeretni – ahogy Jézus – ez mindig saját akaratunk feladása. (P. Pio) ? 2005. május 27. péntek 04:53 Mondom, tanulom Móriczot. Naplója: 1929. okt. 5. A nap fő csemegéje Molnár délelőtti főpróbája, az Egy-kettő-három – melyet én nem néztem meg, mert a Molnár művészete nem érdekel. A napokban a Fészekben elmentem mellette, ott ült álezüst fejével – a természet perverz játéka ez a fehér fej egy jampecnek –, majdnem megérintettük egymást, de egyikünk sem érezte szükségét a köszönésnek. Ha egy társaságba kerülünk, megfagy, nem viccel, hallgat. Gondolom, iszonyodik a belőlem kiáramló morális kritikától. Mert valóban idegen nekem. Nem utálom, de idegen. A legrosszabb típus, teljesen rossz, éles, eszes, de egészen amorális kávéházi. Nem cselekvő rossz, csak élcelő – ez enyhíti. Az újságíró típus, ez a ronda pesti újságíró, akinek csak a kaján, maró, tintát fröcskölő imponál. Molnár oly fösvény, hogy kultuszt űz belőle; úgy iszik pálinkát, hogy ez az egyetlen sportja; úgy mar, hogy felhólyagzik a bőre annak , akiről beszél. De ez mind csak művészet – mert fösvénysége mellett a legdrágábban él, alkoholizmusa mellett gonoszul józan, a rossz nyelve pedig csak szórakozás és szórakoztatás... Így vagyok a művészetével is. Unom, hogy ilyen tökéletes ez a semmi. Úgy dolgozik, hogy egyszerre rendező is. Nála a művész nem ember, nem élet és valóság – beállítja, mint egy panoptikumban, s villanyárammal megeleveníti. Mikor a játéknak vége, újra merev hullákká lesznek... Nem is tudom elképzelni, hogy ezeket a vicceket egy késői kor elővegye, és hallatlan erőfeszítéseket hajlandó legyen végezni a semmiért. Ez csak egy kor divatos játéka. És magáról, önkritikája a Légy jó mindhalálig színpadra átírása kapcsán: Hiányzik a Misi tragikuma. Misi semmit nem cselekszik. Szenvedő alany. Belezavarodtam az egészbe. Jó volna most Janka. Ha vele kibeszélhetném magam. De nincs, aki előtt egy szót szólhatnék, aki megértsen és önzetlen, segítő, sőt nálam finomabb női ösztönnel rányisson... Hát, Janka nekem is jó lenne most. Kinek panaszkodjak. Pénz nulla. Illetve szinte. Három remélt vevő is visszalépett. Fáradt. A munkakedvről ne beszéljünk. Itt állok evvel az idei húsz gyenge-közepes képpel, és nem tudom merre velük. És jön ez a nyár, a július, bezárva (szerencsére) egy kis faluba, egy kis szűk szobába, amit ott műteremnek hívnak, szembenézve (valószínűleg) evvel a húsz befejezetlen képpel. És egyáltalán, minek ennyi?! Persze, hogy egy a legjobb legyen köztük. Netán egy igazán jó satöbbi. Majd fűrészelni. És meleg lesz, és más nem is lesz, semmi. Szerencsére öt kilométerre egy fedett uszoda Siófokon, oda, reggel hétre. Aztán vissza kis zsákfekvésű faluba, a dombok közé. Amúgy nem csúnya hely. És öregszem is. A lépcsőn szuszogok. A lányoknak meg kinn a csípője. Ez a divat. És a Robert Capa sokkal tehetségesebb nálam. Paál Lászlóról nem is szólva. ? 2005. május 29. vasárnap 22:11 Kata fiókjában kotorászva csakugyan találtam ajándékcsomagoláshoz való díszpapírt. Kék-fehér csíkos. Abba göngyöltem a két új Illyés CD-t, s vittem be anyácskámhoz, a kórházba. Elmaradt névnapi ajándékom, tőle, de helyette intéztem, hát neki meglepetés. Bontsa fel ő. Tulajdonképpen vidámak voltunk. Egy nagypapa meg a dédi. ? 2005. május 30. hétfő 04:27 A napokban újabb próbálkozás, udvarfotó. 21:06 Deske! Korábban több költői-idézet küldeményemre /pl.Ady/ azt válaszoltad, hogy nyafog. Ne vedd rossz néven, de a 05.27.04.53. honlapszöveg "Hát Janka..." kezdetű bekezdés totál nyafogás. Ez vagy azt jelenti, hogy Ady-szintű vagy, vagy pedig azt, hogy valami nincs rendben. Gondok mindig vannak. Most én sem vagyok túl feldobva, mert Ceglédre kell mennem temetésre... G. Kedves G.! Teljesen igaz, így van. Muszáj nyafognom, ha nem akarok hazudni. Fejünk az égben, térdig a sárban. De. Két napja általános életfáradtságom felfüggesztve, egy tényleg hatalmas ötlet jutott eszembe, azon dolgozom éjjel-nappal, beleértve a vasárnap nyaralóban eltöltött napot is, a kompjuteren. Kénytelen voltam pokróc alá bújni a kertben, hogy lássam a monitort. Még néhány napi munka. ? 2005. május 31. kedd 05:09 Az ötlet, ami dolgozom, a következő. Azt már négy éve megcsináltam, hogy itt a KIÁLLÍTÁSOK alatt minden önálló kiállításról egy-egy kis összeállítás szerepelt. Egy-két kép, megnyitószöveg, kritikákból idézet, esetleg a rendezési alaprajz. És mivel negyven éve írom, a műtárgylista is. Például A balassagyarmati bemutató így nézett ki. Most rekonstruálom ezeket a kiállításokat, a képeket együtt végig lehet nézni. S akit érdekel, a képekre ráklikkelve külön-külön is, nagy méretben, az összes adatával. Ennyi. Az első nyolc már megvan, van vagy harmincöt, lassan haladok, nagyon macerás. Például: az 1970-es Eötvös klub - kiállítás. Időutazás volt 35 év után végignézni... Ilyet másutt még nemigen láttam. 09:58 Hat óra ötkor éppen itt tartottam, hogy Az Úré a föld és mind, ami betölti, a földkerekség, és mind, aki lakja... (23. zsoltár) ...mikor föltűnt, hogy a harmadik szirénahang is a házunk előtt hallgat el. Akkor ezek ide jöttek. A szemközti minisztérium ötödik emeleti ablaka füstölt, erősen. Egymás után tizenöt tűzoltóautó, aztán sok rendér is. Ahogy láttam, már a harmadik szoba égett, mire eloltották. A klubban megjegyezte valaki, valami aktának kellhetett sürgősen levesznie... Ezek a legények fél órával később érkeztek, kisautóval, civilben. Talány. 12:51 Egész délelőtt egyetlen hibát kerestem, majd belemélyedve egyre újabbak... Hihetetlen kalandok. (Egy h betű duplázódott a fejlécben, ezért nem jött föl hat kép.) Ma mindössze egyetlen új-, a derecskei kiállítás lett kész. E munkával egy új szférába léptem. 94-ben, mikor opuszjegyzékemet és egyéb dolgaimat elkezdtem kompjuterbe tenni, még évekig ki is printeltem, biztos, ami biztos. Ötvenoldalas telefonkönyvem volt az utolsó, azt évente. Hogy most a kiállítási képeket nagyban is meg tudom mutatni, adataikkal, ez kizárólag neten volt megoldható. Nemhogy nyomdai változat nem lehetséges, de már CD-n se működik. május: (030432) 1532 = 49,5/nap váliNEWS123.levél J.-nek, Le Meux váliNEWS 2005. JÚNIUS 2005. június 1. 16:26 Katonai igazolványomat mindig magamnál hordom. Jó okkal: A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 4/1964. (II. 9.) és a honvédelmi miniszter 2/1964 (II. 9.) számú rendelete alapján... katonai igazolványát tartozik gondosan megőrizni és az illetékes hatóság (szerv) felhívására bemutatni... elhelyezési körleten (laktanya területén) kívül állandóan magánál tartani (kivéve a zárt egységben történő kivonulásokat.) Legtöbbször nem zárt egységben szoktam kivonulni. Valamint pont elfér benne az uszodabérletem. 2005. június 2. csütörtök 04:18 Kedves Ludwig Múzeum! A nekem megküldött letéti szerződésük félreértésen alapul. Én tettem szívességet, hogy kérésükre (nem Műterem - sorozat, hanem Műterem - ikonfal című) munkámat 1996-ban letétbe kölcsön adtam, és nem fordítva. 1./ Érdekes ezek után a szerződésben rám vonatkozó négy "köteles" szó. 2./ Érdekes, hogy munkámat beleegyezésem nélkül a Múzeum kölcsönadhatja bárkinek. 3./ Különösen szellemes, hogy a művek (haza)szállítása "a letevőt terheli". És hogy ezt 15 napon belül köteles megtenni. 4./ Még egy apróság. A kilenc kép együttes (biztosítási) értéke csakugyan három millió forint. De az 1996-os árszinten. Ma ennek kb. a háromszorosa. Szívélyes üdvözlettel: VD. 2005. június 3. péntek 04:51 Miből épül föl egy-egy sors. Húsz éves koromban minden szeretett dolgomat szétajándékoztam. Akkori szerelmem múltkor nevetve mesélte, még a szerszámaimat is kidobtam volna, ma is nála van egy kék faládában. Honnan ez az irányvétel? Seneca Erköcsi levelei azokban az években, Kata ma is őrzi. És volt egy kis könyv, talán a legfontosabb, Gide: A tékozló fiú visszatérése, 1957. Magvető kiadó. Három pici írás, ebből is az egyik, a Philoktétész. Negyven éve nem láttam; bennem él. Philotétészt kiteszik a görögök egy élettelen, jégborította szigetre, mert a hosszú trójai háborúban megsebesült. Sebe nem halálos, de jajgat, és sebe büdös. Demoralizálná a többi harcost. Egyetlen tárgyat, íját hagyják vele. Évekkel később Odysseus megtudja az istenektől, hogy győzni csak evvel az íjjal fognak tudni. Meg kell szerezni. Egy fiatal harcost vesz maga mellé, hajóra szállnak, hogy valami módon kicsalják a fegyvert. Philoktétész rájön a látogatás okára, és végül maga adja oda. Pár oldal az egész. Mitológiai hangvétel, nem színházra szánt drámába szedve, Somlyó György gyönyörű fordításában. Így kezdődik: ELSŐ FELVONÁS Hó- és jégmező, melyre alacsony szürke ég borul Oddysseus és Neoptolemos Neoptolemos: Minden készen áll, Odysseus. A bárka horgonyon van. Észak felől védett, mély vizet választottam, ahol nem kell tartani attól, hogya szél befagyasztja a tengert. És bár e zordon éghajlatú sziget, úgy látszik, csak a szirtek madarai lakják, olyan helyet kerestem a bárkának, ahová nem láthat el a parti járókelő. A lelkem is készülődik; a lelkem kész az áldozatra. De most aztán beszélj, Odysseus! Minden készen áll. Tizennégy nap óta az evezőpad vagy a kormányrúd fölé görnyedve, csak nyers vezényszavakat hallattál, melyek az áramlatok kikerülését irányították. Kérdéseim csakhamar megtorpantak makacs hallgatásodon; megértettem, hogy nagy-nagy szomorúság fogja el kedves lelkedet, amiért halálra kell hurcolnod engem. És hallgattam én is, érezve, hogy minden szavunkat oly sebesen tovaröpíti a szél a tenger végtelenén. Várakoztam... mintegy kívül élünk éj és nap körén. Jéghegyek úsztak a vizen; e szakadatlan sápadt derengés nem hagyott aludni, s az a néhány szó, amit hallottam tőled, csak a jégmezőket jelezte nekem, melyektől egy-egy evezőcsapás segített megmenekednünk. Most aztán beszélj, Odeysseus!, a lelkem készen áll... Kegyetlen dolog dicsőség nélkül halni meg. Még sincs bennem egy cseppnyi keserűség sem, ó istenek!... Legalább annyit mondj Odysseus, hogy a rejtelmes Zeus, hűséges véremmel beérve, diadalra viszi a görögöket; legalább elmondod nekik, Odysseus! ugye elmondod, mondd el nekik, hogy ennek tudatában félelem nélkül halok... ugye elmondod... Odysseus: Nem kell meghalnod gyermekem. Ne mosolyogj. Most már beszélni fogok. Bárcsak úgy tetszenék az isteneknek, hogy egyőnk halálával beérjék! Amit itt vagyunk teendők, Neoptolemos, az nem olyan könnyű, mint a halál... És a vége, az utolsó bekezdés, csupán egyetlen mondat: ÖTÖDIK FELVONÁS Philoktétész egyedül ül egy sziklán... Tündöklő, tiszta égen kel a nap. A távoli tengeren egy bárka úszik tova. Phioktétész hosszan néz utána. Philoktétész (Igen csendesen mormolja.) Nem jönnek vissza többé, nincs már íjam, amit elvihetnek... Boldog vagyok. (Hangja különösen széppé és szelíddé válik; körülötte virágok ütik fel fejüket a kövek közül, s az ég madarai ereszkednek alá, hogy etessék.) Vágytam rá, hogy még egyszer elolvassam. És kíváncsi is voltam, negyven év alatt mennyire írtam át a mesét. Kata emlékezett rá, 68 táján ajándékozta el egy akkor fiatal vidéki papnak. Felhívta. Igen, a könyvre emlékszik, de - költözés, költözések - nem találja. És most Széchényi könyvtáros barátom jóvoltából (Lukács-klub) xeroxon megkaptam. Boldog percek. Boldog percek. Most is várok valamit: Klee eszmélésemtől kezdve sokáig apám volt. Legfontosabb képeiből párat még 74-ben, Bernben, fia lakásán láttam, aztán egy német múzeumban, ahova ő küldött. S most talán újra, még egyszer. Bernben két hét múlva avatják a Klee-múzeumot, meghívtak. Mikit viszem. Seefahrer, Todesengel, Stilleben (letztes beendetes Bild), Lachende Gotik, Arabisches Lied, Gemischtes Wetter... ha jól emlékszem. Német albumaim voltak. 10:33 A fönt említett könyv elejét is begépeltem. Veretes szöveg. Tulajdonképpen, ha lenne lelkierőm, folytatásokban érdemes lenne az egészet ide... 12:56 Barátom itt Senecát látva, elküldte honlapját. Ki gondolná, hogy neki is van?! Nagyszerű. http://gondolkodom.hu/acview.php?ArtCat=10 Mindabból, amit írsz, és mindabból, amit hallok, jó reményt táplálok felőled: nem futkosol összevissza, s nem zaklatod magad helyváltoztatással. Beteg lélekre vall az a sürgés-forgás! Szerintem a kiegyensúlyozott kedélyállapot első ismertetőjele, ha valaki képes megpihenni és elmúlatni magában. Ámde arra ügyelj, hogy a sok szerző s a mindenféle-fajta könyv olvasása ne legyen csapongó álihatatlansággá: bizonyos szellemeknél el kell időzni, s meg kell őket emészteni, ha úgy akarsz magaddal vinni valamit, hogy az hűségesen megüljön lelkedben. Aki mindenütt ott van, sehol nincs. Ha az életet vándorúton töltjük, a végén sok a vendéglátónk, de nincs barátunk... 2005. június 5. vasárnap 03:33 Falhoz lapulok, mert az öreg néne - úgy nyolcvanöt - nekem jönne, háton úszva közelít. Észrevesz, felém fordul, hálásan rám mosolyog, s mondja: - Mint Szkülla és Kharübdisz. - Én nem tanultam latint... - Az a két szikla a tengerszoros két partján. Két szörny, a hajósok rémei, Odüsszeusz. A Dardanelláknál. - Ezt fölteszem a honlapomra... - Szkülla. Újabban sz-el és ü-vel írják. Tegnap újra megállít: - Bocs, nem Dardanellák, a Messinai szoros... Még mindig meglepődöm, hogy a vénemberek agyában is van valami. Pláne a vízben. 04:22 E percben megszólaltak a rigók. Akkor itt a hajnal. Gyorsan főzök egy teát. Párhuzamosan két kompjuteren dolgozom. Egy hete, éjjel-nappal. 2005. június 6. hétfő 05:17 Tegnap színház előtt (névnapomra, A kripli, az I. felvonás után haza) Baska József festő kiállítása az Ernst Múzeumban. Most hetven éves. 45 évig tanított az Iparművészetin, fiatal tanársegéd volt, mikor oda jártam. Konstruktív absztraktnak lehet mondani. Hinczet tekintette mesterének, később dolgoztak is együtt. Mondatai most kiadott könyvéből: ...Azok közé tartozom, akik a magyar művészetet az európai áramlatokhoz csatolták. Ez a világom ugyan polgárinak lett minősítve, így sikerült kitüntetésmentesen megúszni az életművet (a szakma hétszeri jelölése ellenére). ...Aztán szigorú korszakom után egyre gazdagabban adtam elő a formákat. ...Az Iparművészetin generációk tekintettek mesterüknek, számtalan tehetséges fiatalt segítettem pályájára rajzi és festészeti felkészítésemmel, modern szemléletemmel. 21:12 Bizonyára találni majd még hibát benne, de egy kemény hét után most kész lettem. Új fejezet a honlapon a KIÁLLÍTÁSOK, az összes önálló végignézhető, vagy szerényebben, fölidézhető. És minden kép - rákattintva - nagyban is, összes adatával, történelmével. Ilyet más még nemigen csinált. Hatalmas utazás 500 év után újralátni réges-régen kiállított képeimet. Például az elsőt, Bálint Endre nyitotta. (Érdekes, itt kettő híján az összeset megtartottam): http://deske.hu/kiallitas/k01.htm Vagy a jubileumi, az Ernstben, 2002-ből...http://deske.hu/kiallitas/ernst2002.htm Számomra az egész múltam más dimenzióba került, avval, hogy kiértékelhető. Sokféle meglepetés. 2005. június 7. kedd 09:36 Ezt a kis budapesti Sassetta (1398 - 1450) képet most beemelem a legkedvesebbek-, a halhatatlanok közé, a MAGÁNMÚZEUM-omba. A Szépművészeti Múzeumból való. Ugye milyen jó pestinek lenni?! A trecento utáni idő boldogságai. A Főiskola végére értettem - szerettem meg. Ahogy a kórus kinyitott zsolozsma-könyveit lelkiismeretesen. Ahogy nyugalommal a drapériát egyetlen folttal ábrázolja. Ez itt Szent Tamás imája a Szent Szűz oltára előtt. Tempera, 23,6 x 39 cm. 2005. június 8. szerda 10:18 Miközben én... a három unoka itt dekkolt két napot. A műterembe nemigen jönnek, de persze amúgy földúlják az egész lakást, és ez rendben is van. Ha a kisfiú elálmosodik, az előszobai lábtörlőre fekszik le egy kicsit, aludni. Míg föl nem karolják. Ilyenkor Kata minden más feladatot felfüggeszt. A nagyobbik lányka bejött a műterembe, hogy testvérei ne zavarják, sürgősen frizurát kellett csinálnia. Tíz percre én is fölálltam a gép mellől, a másik gép kedvéért. Hány éves korban kezdődik a hölggyé válás? Hallottam oly szociológusi véleményt, hogy mi azt csak beléjük neveljük... Tessék megnézni ezeket a mozdulatokat. 14:14 Most egy barátom számon kérte, nem neveztem meg az unokát. Csakhogy ez nem könnyű feladat, ugyanis mindháromnak más nevet adtak szülei. 2005. június 9. csütörtök 18:32 Máig bezárva ebbe a munkába, a KIÁLLÍTÁS fejezet, most vége, pótlólag még a külföldiek is. Most jutott figyelem befejezni a Gide könyvecskét. A tékozló fiú visszatérése, a harmadik novella is gyönyörűséges. Kezdetkor követi az eredeti történést. (Érdekes az 1957-es helyesírás, felkiáltójel után olykor kisbetűvel folytatja.) Midőn hosszú távollét után, képzelgésébe belefáradva s mintegy elszakadva magától, a maga-kereste nyomorúság legmélyén, a tékozló fiú előtt felrémlik atyjának arca, a tágas szoba, melyben még anyja hajolt ágya fölé, a folyóvízzel öntözött, de körülzárt kert, ahonnan mindig szökni vágyott, a takarékos nagyobbik fiú, akit sose szeretett, de aki még mindig várakozik rá vagyonának azzal a részével, melyet ő, a tékozló sem tudott elfecsérelni – a fiú belátja, hogy nem találta meg a boldogságot, s azt a mámort sem képes már sokáig nyújtani, melyet... Az öröm, mely mindenkiből árad, miként a dal, gonddal terheli a nagyobb fiút. Az összes meghívottak közül – mert mindenki hivatalos, egészen a legutolsó szolgáig –, egyedül az ő homlokát felhőzi harag. A megtért vétkezőt mért illeti nagyobb becsület, mint őt, aki sohasem vétkezett? A szeretetnél előbbre valónak tartja a jó rendet... Itt fordulatot vesz, egyelőre inkább csak kibővül az eredeti történet. Az otthon maradottak sorra beszélnek a hazatérttel. [Az atya] ... – Miért hagytál el, én fiam? - Valóban elhagytalak volna? Atyám! nem vagy te mindenütt? Sosem szűntem meg szeretni téged. – Csak ne köntörfalazzunk. Volt egy házam, amely magába zárt. Tenéked építették. Nemzedékek munkálkodtak azon, hogy a lelked benne menedékre, hozzá méltó pompára, kényelemre és foglalatosságra találjon. Te, az örökös, a fiú, mire való, hogy elszöktél a Háztól? – Mert a Ház magába zárt. A Ház, az nem te vagy, Atyám. – Én teremtettem, én, és a te részedre.... Az embernek szüksége van tetőre, hogy alatta nyugalomra hajthassa fejét. Te fennhéjázó! Gondolod, hogy elalhatsz a szabad ég alatt is? – Olyan fennhéjázónak kell lenni hozzá? Nálam sokkalta szegényebbek is megtették... Atyám, tudod jól, hogy elmenvén, mindent magammal vittem javaimból, ami csak elvihető. Mit nékem az olyan kincs, amit nem lehet magunkkal vinni? ... Gyönyörre váltottam aranyadat, szeszélyre a szabályaidat, költészetre szüzességemet és vágyakra biztonságomat... –A nélkülözés kellett, hogy visszakergessen hozzám? – Nem tudom; nem tudom. A legtikkasztóbb pusztaságban szerettem legjobban szomjúságomat... Majd a bátya feddése, s aztán anya szelíd dorgálása. Végül a fordulat; párbeszéd a legkisebb fiúval. ... – Úgyhogy ma itt vagy, itt vagy... legyőzötten. – Nem, azt nem; csak beletörődve. – Vagyis letettél arról, hogy az légy, ami lenni akartál. – Amit a gőg akart elhitetni velem. –Testvérem! én az vagyok, aki te voltál elmenőben. Ó, mondd! hát minden csalfa volt az úton? Hát minden, amit érzek, ami mást keresek odakünn, mint ami itt van, mind csak délibáb?.. Hallgass meg; tudod-e mért váratlak úgy ma este? Mielőtt az véget ér az éj, útra kelek. Ma éjszaka; ma éjszaka, midőn pirkadni kezd. Derekamat felövezem, éjszakára se vettem le saruimat. – Hogyan! amit én nem tudtam végbe vinni, te végbe vinnéd? – Te nyitottad meg előttem az utat, s ha rád gondolok, az mindig segíteni fog. – Épp ellenkezőleg; énrajtam áll, hogy csodáljalak; rajtad, hogy elfeledj. Mit viszel magaddal? – Tudod, hogy mint a legkisebbnek, nincs részem az örökségből. Semmit sem viszek. Annál jobb... Az ég dereng. Csak zajt ne üss. Na most! Csókolj meg, ifjú öcsém, magaddal viszed minden reménységemet. Légy erős; feledj el engem. Bárcsak tudnál te nem térni vissza. Légy csendesen. Tartom a lámpást. – Ó! add a kezed legalább a kapuig. – Vigyázz a lépcső fokain... (vége) 2005. június 10. péntek 09:05 Nemcsak neki, nekem is meglepetés volt, pedig milyen kedélyesen indul: ellenség vagy-é, haver? Reggel olvasom: Azokban a napokban amikor Józsue Jerikó közelében tartózkodott, fölemelte szemét, és látott egy embert, előtte állt, s kivont kard volt a kezében. Józsue odament hozzá és megkérdezte tőle: "Hozzánk tartozol, vagy az ellenségeinkhez?" Azt felelte: "Nem, hanem az Úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem..." Józsue arcra borult előtte a földön, hódolt előtte, és megkérdezte: "Mit parancsol az én Uram szolgájának?" Az Úr seregének vezére azt válaszolta: "Vedd le lábadról a sarut, mert ahol állasz, szent." Józsue megtette. (Józsue 5,13.) 12:34 Piszu (Piroska) unoka ebben, de csak ebben követi nővérét, Kingát. Éppen frizurájával foglalkozik. Egy szoba, egy kompjuter, meg egy hűtőszekrény szétszerelése között, pihenésképpen. Ha nem tetszik neki egy pulóver színe, toppant egyet, hogy nem veszem föl, mert fáj a lábam. És a biztonság kedvéért ordít is egyet. Tökös csaj. 2005. június 11. szombat 09:19 Kedves László, becsaptam. Maga az első áldozata technikám fejlődésének. A kiállítás-fejezetben képeim CD-n nem, már csak interneten nagyíthatók. 10:58 Kezdenek jönni a levelek a most nyíló berni Klee-Centrumból. A regisztrált meghívottak már képet is kérhetnek, amit azonnal, automatikusan megküldenek. Nagyon bennfentesnek érzem magam. Ez a felvétel halálakor, az állványon a jól ismert Csendélet, utolsó befejezett képe. De mi lehet az a színminta, vagy skála itt elől. Ő is szeretett dőlt asztalon dolgozni? Azt a régebben látott fotóiról tudom, hogy szerette a zsúfolt szobákat, és egyszerre több állványon dolgozott. A falakon ódivatú rámákban munkái. Fia sokat fotózta . És ilyen az új múzeumépület. Ettől egyelőre, így, fotón, nem vagyok túl lelkes. Majd. Fiatalkori portréja Fiatalon, a zenekarban A Klee-házaspár, idősen, macskával 16:31 Szia, kedves J.! Ha kiheverted a tanévvég fáradalmait, egy kis időutazás: Tíz éve, esztergomi rajkiállításom idején te már Le Meux-ben. Nem hallottad barátom aranyos rögtönzött megnyitóbeszédét sem. Szerencse, hogy a felső zsebemben volt a magnó. A munkák most újra egymás mellé kerültek. Tessék, parancsolj: http://deske.hu/kiallitas/k27.htm De ha te akarsz választani a kiállítások között – most mindegyiket megcsináltam –, akkor egyel följebb lépünk: http://deske.hu/kiallitas/onallo.htm Mondom, mindegyiket megcsináltam. Hatalmas, magányos kaland volt, vészhelyzetekkel és nagy rátalálásokkal; nekem kalandhoz nem kell Amazonas-őserdő. Próbáltam barátaimból valami elismerést kicsikarni, mert nagyon jó, amit csináltam, de eddig vajmi kevés sikerrel, semmi lelkesedés. Nyaralni mikor mentek? Szia! 2005. június 14. kedd 05:12 Móricz Zsigmond, 1930. dec. 12., levél Olgához: A Nyilas Misi tragédiájában valóban nem a debreceni kollégium szenvedéseit írtam meg, hanem a kommün alatt s után elszenvedett dolgokat. Ezt, tudja, még eddig soha senkinek nem vallottam. Én akkor egy rettenetes vihar áldozata voltam. Valami olyan naiv s gyermekes szenvedésen mentem át, hogy csak a gyermeki szív rejtelmei közt tudtam megmutatni azt, amit éreztem, s lám, az egész világ elfogadta, s a gyermek sorsát látták benne. Az ember örök gyermek, s gyermek marad, ha a feje deres is... Minden mondatával elképeszt. A munkabírása is. Egy helyen mellékesen említi, negyven! embert tart el "evvel a kis írógéppel". Ami szellemi és gazdasági, szociális problémát-, területet figyelemmel követ. Ahogy a Nyugatot menti a gazdasági csődtől. A tisztánlátása, keménysége, őszintesége. (Móricz Virág: Móricz Zsigmond szerkesztő úr) 2005. június 15. szerda, 22:21 Házasságunk harminchetedik évében ma elfogadtam, hogy Kata könyvtára az enyém is. Úgyhogy nálam, az ágyam előtt csak a minden-nap-kellhet könyvek maradtak. Ady-, Arany-, Petőfi összest, és még néhányat reggel a kuka tetejére. Mire hazaértem, már nem voltak ott. Arany, még aki leginkább. De rezignáltságára nincs szükségem. Pilinszky: őt valahogy tudom, megvolt. Kata megkért, segítenék be kékkúti nyaralónk építési engedélyezési munkáiba, nem bírja. (Eddig azt se tudtam, közös megegyezés, mi történik ott, és mikor.) Sikerült rászánnom magam. Dossziékat nyitottam: FÖLDHIVATAL, HELYSZÍNRAJZ , Tapolcáról KÉMÉNYSEPRŐI SZAKVÉLEMÉNY, Ajkáról STATIKAI SZAKVÉLEMÉNY, Pécsról ÉPÍTÉSZ-TERVRAJZ, Pécsről ÁRAMNYILATKOZAT, Győrből VÍZNYILATKOZAT, Balatonszepezdről CSATORNANYILATKOZAT, Révfülöpről TULAJDONLAP, Bp. Budafoki útról ÉPÍTÉSI ENGEDÉLY, majd a végén, Tapolcára Aztán interurbán telefonok, nagy számban. Kinek hogyan, mi, mikor, mennyi. Gyűlölném, ha nem szeretnék ennyire ügyintézni. Túlélési gyakorlat. A tapolcai és az ajkai hölgy szerint elkerülhetetlen, hogy hozzájuk leutazzak. Két fordulóban is. Úgyhogy kellett egy harmadik. Akkor rászánta magát, s az asztalán lévő gépben megnézte, ja, nem 427, hanem 108. A másik pedig: kivételesen elfogadom, hogy ezt postán intézzük. A pesti Földhivatalban is - hasonló okokból - délelőtt kétszer fordultam. Elgondolkoztam ezeken a nőkön, a kisablak mögött. A Kádár-rendszer következménye? A szegénységünk? Gyanús erre hivatkozni. Harminc éve kerékpárral jártak munkába. Talán, hogy örökkön frusztráltak. Az ügyfél ideges és türelmetlen. S ők, a kisablak mögött, vagy bírják emberséggel, vagy belefagynak a nemtörődömségbe. Mi volt még ma. Egy 35x6 centis fatömb összekalapálása, keretlécből. Lejtőn parkolásnál a kézifék alá kell feszíteni. A racsni tönkrement, nem tudják javítani. Még egy fogantyú is rá. A fát nem pácoltam, maradt natúr. Könnyebb megtalálni sötétben. Délben, míg az ételhordómat megtöltik, a pincérasszonyka elmeséli, kislánya göndör fekete hajjal; három és fél kilóval született. Most ovis, rajzversenyen indítják. S hogy az étterem két napig zárva lesz, mert sógoránál újszülött van, ott kell segédkeznie. Este imaközösség, szentségimádással. Holnap Mikivel Bernbe. Jó, hogy a repülőjegyeket megvettem februárban, most nem tudnám kifizetni. 2005. június 16. csütörtök 04:52 Kedves Petőfi! Kérlek, ne neheztelj, megmagyarázom. A legjobb munkáid tényleg fantasztikusak. De az Összes... Tudod, ezek a Lányka a bokorban... ta-ta-tatam - tatam típusú dolgaid távol állnak tőlem. Az Akasszátok föl a királyokat pedig csacsiság, bocs. Amúgy vagy tíz éve szeretnék kapcsolatba kerülni veled. A sznobizmusom, tudod. (Nagyon hasznos tulajdonság.) Meg aztán atyai jó barátom, egy Illyés Gyula nevű költő is mindig oly melegen emleget. Gyakran beszélgetünk, rólad is, neki mindent elhiszek. Nem gondolnád, illetve dehogynem, igen elegáns utca van elnevezve rólad a Belvárosban. Meg könyvesbolt, gimnázium. Egyébként a kuka tetején igaz barátod, Arany János mellé kerültél. A többit nem ismered. Ady Endrét például utódodnak tartják. Majd nézz utána a könyvtárban. Ha meg nekem kell utánad néznem, ezentúl át kell mennem nejem szobájába, tizenkilenc lépés. Vagy itt van ez a Várady Szabolcs. Jobban kedvelem, mint téged. De belőle is elég az a hatvan vers, amit CD-n munka közben RANDOM üzemmódban hallgatok. A Szellemhangok a rádióból-t majd olvasd el. Tudod, ez nálam régi szokás. Öntisztulás eszközének tekintem. Talán az is. Nem sok könyvem maradt. A többi polcomon is körülnéztem. Például két hátizsákom volt. Ront vagy javít, de nem henyél. Gyerekesség, tudom. Valaki tegnap reggel nagyon örült neked. Ha meg egy csavargó – ma úgy mondjuk, hajléktalan; az hamarosan pénzt csinált belőled. Ahogy ismerlek, nem sajnálod tőle... Ölel: v. 15:33 Air-busz a ház elé mindjárt: 15.50 Ferihegy 2A MALÉV depart: 18:15 Cürihh arrival: 19:55 Zürich kedd haza indul: 20:45 érk.: 22:20. 2005. június 22. szerda 11:54 SVÁJC / 1. Megjöttem. Mit is mondjak. 31 éve jártam utoljára Svájcban. Egy Klee-múzeum régi terve volt Bern városának. Hogy a dolog előrehaladjon, egy ottani sebészprof, prof. Müller, 12 milliárdot (nem milliót) adott..., meg is épült, határidő előtt. (Amit meg a Klee-örökösök adtak, nagyszámú felajánlott kép fejében.) Eszméletlen, mi szellemi és anyagi érték mozog abban az országban. Ha összejön, majd mesélek. Jegyzeteltem. Vendéglátóm profi a területen, nem volt irgalom. Boldog napok, a következőket sikerült megnézni: péntek: Zürichből át kocsival Bernbe. Sajtótájékoztató, adományozóval, építésszel, igazgatóval, filmvetítéssel, igazi, kopaszodó Klee-unokával. Az új múzeumi Klee-tárlat. Hígan rakva, és 50 méter fal üres. A Todesengel és a Szindbád - Seefahrer sem volt a falon. Szerencsére a Stilleben; utolsó képe igen. A szuterénben töménytelen Klee-grafika 1938-ból, alkalmi kiállítás. Berni Múzeum: a világ legnagyobb kortárs kínai képzőművészeti magán(!)gyűjteményéből egy monstre kiállítás. szombat: Bázelbe, kocsival. ARTBASEL, állítólag ez a világelső. Miki fiam kedvéért mentem el egyáltalán. Végül lelkesen, mindent. A dögnehéz, újságíróknak járó katalógust fiam eltette. Kunstmuseum, Bázel. Itt kezdődött az igazán-fellegekben-szédület. A négy korai Chagall rabbiportré. Beyeler Foundation. Szemtől szembe avval a kedvenc Rothkommal, (itt, a magánmúzeumomban kezdettől szerepel), amiről húsz évig semmit nem tudtam, mert a repró hátán nem volt szöveg. A mellékhelységben a piszoárba élethű légy belefestve, föllélegeztem, hogy mégis van humoruk. De nem, pszihológusi javallat; a férfiak ösztönösen erre fognak célozni, kevésbé megy mellé. A pincében 1:1-es Guernica másolat. Volt ereje. vasárnap: 10-es mise. A tabernákulumajtó mintha páncélozott. Luzernbe, kocsival. Rosengart magángyűjtemény. www.rosengart.ch. A gyűjtő az egyszerűség kedvéért megvett egy egész bank-épületet a főutcán. A földszinten Picasso, a pinceszinten 125! Klee. Angst hinter Fenster. /Félelem az ablak mögött, először látom eredetiben. Picasso-múzeum. Ez csak mellékesen, grafikák és csomó fotó róla, egy gyönyörűségesen ó épületben. Itt a várost is megnéztük, kissé. A tó partján -indiai pincér szervírozta - megittam idei feketekávémat. Este Miki haza, másnap szigorlat az egyetemen. hétfő Délelőtt alvás, meg délután is. Hulla. Múzeumok zárva. Este magányos séta a város fölötti erdőben. Utána vendéglátómmal városnézés. kedd Zürich, Kunsthaus, Cartier-Bresson és Giacometti közös kiállítása, főművek, nagyon jó. Kiderült, a fotós is rajzolt, jól. Ugyanott egy Claesz és holland kortársai, az itthoni képe is kint volt. A rend kedvéért egy Rembrandt. Az állandó kiállításuk zárva, tataroznak. Galerie Orlando, egy rangos hely most a Bauhaushoz tartozók képeivel, grafikáival. Stiftung Sammlung Bührle, vagyis Bührle úr magángyűjteménye a kettes villamos végállomásánál, a domboldalon, egy park közepén, lelátással a zürichi tóra. Bévül Van Dycktől Bonnardig, és persze Picassoig mindenki. Hitlernek szállított, innét a vagyon. Hát ennyi. Este a repülőn a Microsoft Frontpage programot tanultam. Az Üllői útnál hazatelefonáltam, egy rántott levesnek örülnék. Nem lett főmű, Kata avval fogad, összeomlott a számítógépe. Benne keservesen határidős cikke, ami a másik gépen is olvashatatlan krixkrax. Azt azért sikerült fölélesztenem. vissza a Word6-ba, antik notebook számára. Azt elfelejtettem mondani, hogy a legyek mindhárom helyen pontosan ugyanoda voltak festve. 2005. június 23. csütörtök 11:06 SVÁJC / 2. Az ember először sopánkodik, mert ez a legegyszerűbb. Aztán kezd csak gondolkozni. És kezd örülni, hogy ők már itt tartanak, van minta, merre haladni. Honnan nézzük. A török hódoltság korában például még egyáltalán nem volt szelektív szemétgyűjtés. Ők ugyanis most így: hétfő: újságpapír, spárgával kötegelve kedd: háztartási szemét, szigorúan csak egyenzacskóban. Ezért, és csak ezért fizetni kell, de semmi csekk, vagy fizetőember. A 35 literes zacskó 330 forint, (milyen egyszerű). Vagyis érdekelve vagy tömöríteni. Ebbe konzervdobozt–, de még egy söröskupakot sem szabad beletenni, a SZEMÉTRENDŐRÉG kinyithatja, ellenőrzi. szerda: karton kötegelve. Ebbe szokták az összelapított tojásdobozokat elrejteni, pedig nem szabadna. csütörtök: zöld konténerben a kerti hulladék, a kaszált fű. Ez csak szezonban. Köztereken vannak a nagy konténerek: fehérüveg zöldüveg barna üveg használt főzőolaj fémhulladék, például a söröskupak E hadműveletekről kérhető előző napra SMS. Ugyanis az újságpapírért például csak kéthetente jönnek. A negyedéves, napra szóló menetrendet postán megküldik. A közértekbe kell visszavinni a műanyag flakonokat, ott gyűjtik a használt elemeket is. És ami sehova nem passzol, vagy... satöbbi, azt az útszéli szeméttartályokba dobják, titokban vagy álcázva. Tényleg. Még nincs vége. A város úgy találta, hogy ezek a nagy, guruló fémtartályok: csúnyák. Helyette földbe süllyesztett tartályok lesznek. Házigazdám bosszankodik: ez nyilván nem lesz mindenütt, viheti messzibbre a szemetet. Plakáton az ismert rajzsorozat; öt figura a majomtól az emberig. Az utolsó lehajol egy szemétért. Jó. SVÁJC / 3. Vendéglátóm a város zöld peremén lakik. Az esti sétáról hamar leszokott, mert könnyen ráhívják a rendőrséget. Egyszer két tizenkét év körüli kislány zavarta el(!) a városszéli villák elől, hogy itt nincs semmi keresnivalója. Ebbe belejátszhat, hogy a város lakosságának 30%-a betelepült idegen, főként a jugó háború hozta őket. Az újságok így fogalmaznak: tegnap a vendéglőben egy boszniai származású 24 éves svájci állampolgár kést rántott egy algíri származású 22 éves... fegyelmezetten és rejtett undorral tolerálják az új gondokat. Ugye, a mondás: én két dolgot nem szeretek, a rasszizmust és a cigányokat... 2005. június 24. péntek 04:31 Anyácskámmal a Szent László kórházban, kontrollon, taxival. Fogy. Harminchét kiló. Viszont reumakórházi kezelése óta fájdalmai csökkentek. SVÁJC / 4. Adalékok a Klee-múzeumhoz. Ami Müller prof. utasítására nem is Múzeum, hanem Kulturcentrum. Az egyik része így gyerekfoglalkoztató, színes gyurmával, festékkel, aztán gyerekmúzeum, könyvtár, előadók stb. Az épületegyüttes három hullámív, földből kinövő. Végigjártuk, amennyire lehetett. Nyílt polcon a kilencedik kötettel most befejezett Klee-összes. 74-ben meséltek nekem róla, hogy elkezdik. Ha együtt rendeli meg az ember a sorozatot, akkor olcsóbb; kötetenként 48 ezer forint. És elcseszték, de teljesen. Kb. nyolc centis repró mindenről, de fekete-fehérben. Vannak színes oldalak is, persze, nagyban. Tapiesról láttam ilyen kiadványt, nagyobbak a képek, minden színes. Az élvezhető. Ez csak a tíz Klee-kutatónak. PPP rendszerben jött össze a pénz házra. (Magán és közpénz együtt). A Város büszke arra, hogy adópénzt nem használt föl, csak lottóbevételt. A kiállítótér. Csalódás, de képek azért voltak: Der Graue und die Küste, Vorhafen, az Ugró, a Kötéltáncos, egy korai bonnardos többelemes ikonfal, Architectur, Hafen, a Vonat. És egy fotó 1925-ből: Bartók - Gropius és Klee. Hogy nem a főművek a nyitókiállításon, egy okot feltételeztünk: az adományozókat evvel a gesztussal igyekezhettek honorálni. Képzelem, hogy dühönghetett csendben a rendező. Sok gyenge kép. Klee gyakran túlspekulálta, részproblémákba veszett. Vonalritmusok, rapportminták, kockahálók, színsorozatok. Volt néhány bábú is tőle, markánsan formáltak. A sajtóbemutatóan minden fontos ember beszélt (én közben a Frontpage programot) alapítványelnök, igazgató, városi tanácselnök, a Klee-unoka, (Alexander Klee, 1940), és könnyeivel küszködve az igen öreg sebészorvos. (Felix Klee, akinél annó jártam, már nem él. 1907-1970; 75 évesen újra nősült, özvegye most sokat adott a múzeumnak). Az építésről vetített film hatásos volt, tudnak ünnepelni. Az alapkő letételnél egy iszonyatosan nagy sáros munkagödör mélyén kamarazenekar muzsikált Bachot, fehér kerti székeken, frakkban. A mai kínai képzőművészet a Berni Múzeumban. Úgy vélem, náluk a művészet egészen másra való. Szociológia, politikaértelmezés, ilyesmik. Fotó egy akcióról: egy áruházlánc megnyitására húszméteres jégfalat húztak az utcán, belefagyasztva árucikkek. És ahogy az egybegyűltek ezt verik szét, ki kalapáccsal, ki anélkül. Aztán. Giccsparódia: édeskés kínai puttóbabák tájképi környezetben, de Coca-Colás konzervet szorongatva. A kiásott kínai agyagkatonák parafrázisa - vagy hét méteres terepasztal - ahol rakétakilövők, tankok, de dinoszauruszok is a menetben. Persze horror, és persze szex, félpornó. Politikai utalások, nagy számban, sokféle Mao. Amikor a nyugati magasművészettel próbálkoznak, számomra az is kancsal. Egy gömbbé fölfúvódott ló szobra, tán eredeti fejjel és bőr bevonattal. Illetve bizonnyal csak én nem hallom már ezt a frekvenciát, így a másnapi bázeli Art Messe is idegen nekem. Hatalmas, kétszintes iparcsarnok, paravánokkal beláthatatlan mennyiségben kisebb-nagyobb boxokra bontva. Labirintus. A tárgyak többsége kultúrmóka. Bár minden tiszteletem az ötleteké. Méteres, hátulról megvilágított üvegfestmény, egyszerű vonalakkal megrajzolt kínai lány, nézi az ember, hogy ez meg micsoda, amikor egy idő után a lány pislant egyet. Arrébb meg Braque, Picasso, Chagall, Brassai fotók, Dubuffet. És Rothko, akinek a komolysága mellett Picasso komolytalan. (R. a No.10 egy parafrázisával szerepelt.) Giacometti, Moholy Nagy (nem tudom, mit szeretnek rajta itt, állandóan). Az édes Moranditól is öt munka, három standon. Fiam már szakmai szemmel nézte és vette a grafikai ötleteket, nagyon meg volt elégedve. Jól szórakoztunk, eredeti tervünk ellenében az egész délelőtt evvel telt. Kísérő barátunk egy kitett sárga szappandarabot mutatott. A Vásár szenzációja. Berlusconi leszívott zsírjából készült. Alább a jegyzeteimben valahol szerepel, igen megvan, 3,7 millió forintért kelt el. Volt egy igazi festő-festő is, gyönyörű két munkával, leírom a nevét: Mark Schield, német, 1963-. A Vásárra 780-an jelentkeztek, ebből a beküldött fotók alapján 275-en vehettek részt. Nagyon nehéz bekerülni, nemcsak mert sokmillióba kerül - helypénz, biztosítás, szállítás - de mert a nagy világcégek visszajárnak, alig marad pályázható hely. Ötvenezer látogatót várnak az öt nap alatt. Rajtunk kívül a többi 1498 újságíró bizonyára nem hamisított igazolvánnyal ment be. Pár nap alatt mi evvel fejenként 30 ezer forintot loptunk ki a svájciak zsebéből. A bázeli Kunstmúzeumról nincs mit mondani, ott ugyanis igazi képek vannak. A négy korai Chagall rabbiportré, öt Klee, ami súlyosabb, mint a berni "háromezer". Egy lap a városok könyvéből, Senecio, pedig úgy emlékeztem, az Kopenhágában van. 18:50 SVÁJC / 5. A lekötetlen vegyértékek és a jómód miket produkálnak: nemzetközi játékmackó-gyűjtő klub, egy német gyár szervezésében, 60 ezer taggal. Nem gyerekek. Tagsági kártya, kedvezményekkel. Természeten honlappal: www.steiff-club.de. A német Gingen városban a Steiff cég most 125 éves, az első Steiff gyerekkorában lebénult, ugyebár az 1800-as évek végén, és plüssállatkákat kezdett készíteni a maga mulatságára. Mára: háromnapos Steiff Fesztivál, épp most kezdődik. Lesz ott árverés, azon antik extramaci 2,5 millióért, lesz gyárlátogatás, börze, csere, nagyker. áron előnyös beszerzések. Vannak limitált sorozatok is, és vannak csak egy országban, vagy csak egy évben terjesztett modellek. Van classic–, és junior sorozat, ez utóbbi a gyerekeknek. Van zenészmaci, népviseletbe öltözött, van teljes macicsalád. A Fesztiválra is új maci, 5000 darab, ebből a nagyszámú előzetesen jelentkező között 2000-et kisorsoltak, a maradék 3000-ért a helyszínen sorba lehet állni. Egy jobb mezei maci 25 ezer forint körül. Van magyar maci is: www.macibolt.hu/pag/steiff_history.php de ez nekem nem jött fel rendesen. Bernben élő mackók a város közepén. Zürich városa is mackóbarát. Az idegenforgalmat élénkítendő meghirdették a mackók évét. A járdákon kirakott több száz mackó, jó méteresek, műanyagból. Szobrászok feladata volt egyedire formálni az öntött típuspéldányokat. Cégek, üzletek vásárolták őket, a Tiffany bolt előtt tiffany-medve. Bär /medve szó ihlette munkák: Bärlock Holmes a szokásos angol felöltőjében, kalappal, mellette egy nőnemű kicsi bumfordi Dory Watson. Bärkules atlétatrikóban, súlyzóval. Hong és Kong felirattal párban két vágott szemű vidám figura. A Bärverz feliratú munkát a Város betiltotta, természetesen ez kapta a legnagyobb reklámot, fiam látta, egy hentesüzlet közepén (nem közterület!) állították föl. Úgy látszik, telik rá. Mások a léptékek. A három-ötszázezer forintos karórákat kedvelik. Az olcsóbb népautókat nem. Operabelépő 50 ezer, a zürichi tóra néző 100 négyzetméteres lakás bérlése havi 800 ezer forint. A Galerie Orlandóban egy 30x15 centis közepes Moholy-Nagy olajképet 60 millió forintért kínálnak. Igaz, ugyanezen a héten Londonban egy Van Dongen képet 1,7 milliárd forintért ütöttek le. Annak az egy aukciónak – a számtalan között – aznapi forgalma 17 milliárd forint volt. A pénzhez és a stabilitáshoz való viszonyukat fejezi ki a köv. játékos ötlet is. Egy gazdasági hetilap hirdetése: válasszon a lehetőségek közül, rendelje meg lapunkat egy most megadott fix összegért, amit önnek folyamatosan megküldünk: a./ amíg Blocher a miniszter, b./ az ön haláláig + egy nap a gyászjelentéssel, c./ az ön leszármazottja haláláig. Zürich tömegközlekedése kiváló. A villamosok az adott percre. Ha karambol, a villamosok néhány háztömb megkerülésével zavartalanul tovább. Vidám reklámplakátjuk: külföldi turisták próbálnak fotózni, de valami villamos mindig beletakar. S a fölirat: javasoljuk éjjel 1- 5 között fotózni a várost. Ismerősöm ismerőse egy olyan intézetben dolgozik, mely az orvosi felfedezéseket van hivatott a reklámszakma számára hasznosítani. A férfi millió évig vadászott, messze, előre néz. A nő jobban látja az áruházi járatokban kétoldalt az árút. Náluk 10 perc túlóra nem órának, nem is félórának, hanem 10 percnek számíttatik fel. Hó végén a kompjuter összeadja. Egy szolid e.ü. biztosítás két személyre havi 130 ezer forint. Ebben valamivel több van, mint az alapellátás. A gyönyörű kobalkék csík az úttesten a háziaknak fönntartott parkolóhelyet jelzi. Idegeneknek egy órára szabad, szélvédő mögött papíróra. A gyorshajtási hatalmas büntetőpénzeket a rendőrség gyerekalapítványoknak adja. SVÁJC / 6., végezetül, aki nekem...: Rothko Klee Picasso Giacometti Schield Schiele Braque Morandi Chagall Brassai Dubuffet Moholy-Nagy Jawlenszky Soutine Nolde Utrillo Signac Bonnard Vuillard Monet Manet Seurat Modigliani Cartier-Bresson Claesz Rembrandt Van Goyen van de Velde Kassák Dufy Van Dyck Buffet Matisse Vlaminck Christo Max Bill Signac Gris Rouault Daumier Rousseau Sisley Lautrec Cuyp Pissarro Degas Marquet Cezanne Van Gogh. Köszönet érte, aki ehhez hozzásegített. Szállással, terepjáró Toyotával és Tobleronnal. 35 éves bőrtarisznyám – még első nyugati utamra varrtam – hazafelé vastagabb; a fenti Klee-képeslap Katának. 2005. június 25. szombat. 17:31 Még az út bódulata, és megírása, de lassan tényleg hazaérkezem. Kinti barátomnak mesélek Hollán Sándor gyönyörű képeiről, érdeklődik. Mondom, megnézheti néhány dolgát; válinews. És rögtön észbe kapok, nem tudhatja, hol keresse, mikori a följegyzés. Úgyhogy ma reggeltől ez, egy korrekt kereső készítése. Illetve kettő, mert azonnal kiderült, az Internet Explorer ebben is nagyon rosszul szerepel. A Firefox kereső az 1147 oldalban azonnal megtalálta a WEÖRES szókat, az Internet 15! perc alatt az elsőt. Úgyhogy kénytelen voltam ehhez egy fölszabdalt változatot is csinálni, s föltenni a netre. Délután egy nosztalgiaút, első mesterem, Magyarász Imre rajztanár és festőművész (1905-1972) igen-igen szerény és eldugott kiállítása az Óbudai Társaskörben. Nem volt zseni, sokat tudott a szakmáról. A Barcsay Jenő portrét (1950) annak idején nekem is megmutatta, hogy na, kit ábrázol? Az Óbuda (1960) képének gondolkodása egy ideig tovább élt első igazi szakmabeli és kebelbeli barátom, Kecskeméti Kálmán munkáiban. Óbudai Társaskör Galéria. Kiskorona utca 7. Nyitva 14 - 18h. Hétfőn zárva. Zár július 11-én. A szórólapon a művész feljegyzéseiből: Szándékom, hogy képeimen a forma nemcsak logikai képlet, hanem ösztönös, érzelmi világom kifejezője is legyen. A kort, amiben élek ...nemcsak érteni, megérteni is akarom. A megértéshez csak ösztönös, érzelmi úton juthatok... Erről eszembe jut – bocsánat – az 1989-ben Szütsnek átfaxolt saját ars poeticám (levelek, C.5774) Századunkban - különösen az első világháború vihara óta - a művészek és a befogadók tábora sajnálatosan távolodik egymástól. Ezért művészetem célja nem lehet más, mint a képi megfogalmazás és a hosszú élettartam. Nem szabad lemondani a képi viszonylatok megteremtéséről sem. A jó művet a könnyen kezelhetőség jellemzi, mert a belső hangra figyelve alkalmazza a törvényszerűségeket. Ezért is tartom fontosnak a dinamikus egyensúly megteremtését. Katalógusba ezt kéne, legközelebb. Teszt: ki hányadik mondatnál kezd el röhögni. 2005. június 26. vasárnap 12:48 Két kisasszony blogját olvasom, a minap ismerkedtem meg velük. Szokatlan, egészen más, új nyelvezet. Nem ellenszenves, élvezem. Időnként ugyan kellemes illatfelhő a becsületes és vonzó testszag helyett. Igazi rejtőzködés ez a kibeszélés, nem? (Közhelyet mondok?) És nem érzem a magán- és a közös jövőért való felelősséget, áldozatra kézséget. A perc örömei, bánatai. Az őszinteség is a percnek szól. Vagy ez csak műfaji sajátosság, netán? Öreg ember dörmög. Az a dolga. ...Hipotézisem: a szex mennyisége (minősége) és az írásképesség fordítottan viszonyulnak egymáshoz. Bevezetés / előzmények: "Egyre jobban írsz, de egyre jobban látszik az is, ha végre lesz vmi normális (mondom normális) kapcsolatod (mondom kapcsolatod), akkor vége lesz az írásnak, elszáll az ihlet… Az olvasóid most akkor drukkolnak?" "Ez mindig is így volt. Apéniás brillírozás, vagy szexteli írói válság. Az olvasóim furcsa tudathasadásban vannak: drukkolnak nekem, de közben vinnyognak, ha éppen nem írok. Egyébként ha egyszer lesz egy normális kapcsolatom (ami még soha - ismétlem soha - nem volt), akkor lehet, hogy egész más lesz a helyzet." Módszer: longitudiális vizsgálat, különös tekintettel az elmúlt hetekre. Eredmény: manapság akkor is tudok írni, ha meg… ha jól… ööö… Tévkövetkeztetés: van egy normális (mondom normális) kapcsolatom (mondom kapcsolatom). - Zsuzsikám, mesélj valamit. - Képzeld, a pszichiáterem szerint nem kell definiálnom a kapcsolatomat! Jihíjj... http://suematra.freeblog.hu/ És a másik: Most értem haza a Velvet Revolver koncertről, elég ijesztő volt nézni, hova vezetnek a különböző függőségek. Még Slash nézett ki legjobban a szétivott, kicsit elfolyó arcával, Scott Weiland, a még életben levő heroinista leginkább egy extrém soványságot ábrázoló anatómiai szemléltető bábura hasonlított, Duff McKagan pedig úgy festett, mint egy lepattant nőimitátor. Kezet fogtam egy fiúval, mindkettőnkön sárga karkötő volt, de egyikünk sem tett rá megjegyzést, és ez jó volt, mintha egy szektához tartoznánk. Törött bordájú celebritás az illető, de ennek ellenére bringázik, mint a szuperhősök, kék bringához kék, piroshoz piros ruhában. http://neverminder.freeblog.hu/ ...Képszerű megjelenítés. Móricz Zsigmond naplóját olvasom, épp ő is előadóművészt ír le: 1929 jan. 19. Szombat. Fedák Sári igen érdekes nő. Olyan magányos ember, aki egészen magára maradva él, egy ország számára. Olyan, mint egy költő, aki folyton mindenki közelében érzi magát, s egy nemzet számára akar lenni. Fedáknak minden gondolata, hogy a közönséget mivel főzze meg. Mindenki irigy, sötét gazember, de a közönség angyal, isten, csak azért élni! Roppant mulatságos előadó, ahogy a kormányzónál a vizitjét, a kihallgatást, vagy a Rhone-on végzett nyári csónakkirándulást elmondja, oly szemléletes és erőteljes, hogy öröm hallgatni, és mulatság. Falusi parasztok tudnak ilyen gyermeki közvetlenséggel szemléltetni élményt. És megbízhatatlan. Gyermek. Most mindent más szemmel lát, mint az ősszel... Hogy én is itten őszinte...: Ez is mai, de ez más irányú szöveg. Nagyon szeretem, utal egy régi-régi, talán alaptalan, talán fölösleges honvágyamra, hogy ha egy kuckó... Még a gyerekkori kunyhóépítések? Noha szobám kiváló. Sőt, szeretem. Sőt, műterem, satöbbi, négy méter magas. Igaz, húsz éve ebbe is belefabrikáltam egy fakuckót, pár évig abban... Vagy korábban, a diploma előtti félévben (1966) kollektív műteremházat terveztem az Arany Szarvas étterem és az Orvostörténeti Múzeum közé eső (ma is) üres telekre, a Vár lejtőjére. Ott mindenki kapott egy pici eldugott padlásszobát is, amit a család csak körülményesen tudott elérni, és jó előre hallatszott, ha netán valaki közeledik. A műterem-galériáról nyílott, lépcső, minden. Szrogh tanár úr nagyszerű korrektúráin hamar és készségesen átvette szóhasználatomat: memoáríró műterem... Elizeus keresztülment Sunámon. Volt azonban ott egy előkelő asszony, s az feltartóztatta, hogy étkezzék nála. Így aztán valahányszor arra járt, betért hozzá, hogy étkezzék. Erre az asszony azt mondta a férjének "Úgy veszem észre, hogy Istennek szent embere az, aki gyakorta erre jár mifelénk. Csináltassunk tehát neki egy kis tetőszobát, (Károli: egy kicsiny felházat), tegyünk bele neki ágyat, asztalt, mécsest, hogy ha hozzánk jön, ott ellehessen." (2Kir.4.8) Tehát egy üres padlásszoba, kilátással a szomszédos völgyre. Nincs benne más, mint egy ágy, asztal, talán szék és egy mécses. Konnektor, notebooknak. 2005. június 27. hétfő 09:58 Kedves G2.! Illyés azt írja egy öreg parasztemberre egy szántatlan is gazdag ész, hát nem gyönyörű? d. De; egyben nagyon Illyésre valló mondat,”szántatlan”, ha valaki más ilyet írna, azt mondanánk, nehézkes. Nála meg a nyelvújítás minden ereje, göcsörtössége, egyszóval remeklés. G2. 21:04 Jelzem, a szövegkörnyezet is gyönyörű. Öreg tanyasi cselédemberek, vasárnap, etetés után, kiülnek az istállóküszöbre, egyikük zenél: ...Citera? egy-pár házilag összeszerkesztett lécdarab, hat-hét acélhúr rajta, egy libatoll, vagy egy kis faszeg, s mintegy a faszeg reszketeg folytatásaként egy öreg, egy fáradtan is tenni-kész, egy aszottan is fürge kéz, egy szántatlan is gazdag ész: ezekből és ezeken át cici-cinizett ki a vágy; a szerelem, a végtelen felé oly félszegen, oly finoman az ég felé, akár körben a tücsköké... lllyés: Istentisztelet Ma (szent) László nap. Egy tartalmas gondolat Prohászka Ottokár püspöktől (1858-1927): ...Szent István király idejében a kereszténység idegen földbe ültetett fa volt, még nem gyökerezett meg... nem volt magyar. Szent László nem tanít, ő nem apostol, de ő küzd, harcol, s győz a kereszténységért... A nép hajlamait, harci hagyományait, bátorságát, vitézségét lépteti be az eddig inkább csak tűrő, szenvedő, csöndes megadású kereszténységbe, s ezzel vezeti be az Egyházat a magyar népéletbe... Mert a nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit keresztelik meg. 21:58 Erőltetem, persze hogy erőltetem ezt a napi 1200 méter (főleg) gyorsúszás távot. De a második nagykör után a holtpontok kezdenek holtvonallá összeállni... > Az uszás-távot nem szabad csökkenteni, mert az életben nem áll > vissza, hanem fogy tovább. > Üdv: G1 / ami nálunk a lenti, Villányi uti épület, annak 1.sz. > elöado-terme / a tábla elég jo /. 2005. június 28. kedd 13:36 Most két nap alatt befejeztem (vagy legalábbis átalakítottam) az A/05/08, A/05/11, A/05/14, A/05/16, A/05/19: ez, amit mutatok, A/05/27 és a A/05/28-as képeket. Új helyzet, most már biztos, hogy a jövő hónapban, vidéken, új képeket kell kezdeni. 17:36 e-mail: Kedves Dezsö, kicsit valtozott a programom, igy mar ma meg tudtam nezni a honlapjat... Engedje meg, hogy egy-ket pontatlansagra felhivjam figyelmet: a Berlusconi szappan árábol lemaradt a "millio"; most 3,7 forint szerepel 3,7 millio helyett. A sok kiallitott mümedve nem Bernben, hanem Zürichben lathato. (Bernben a hid melletti arokban vannak viszont igazi medvek.) A Klee eletmü katalogus kötetenkenti ara 300 frank, azaz 48 ezer forint. 2005. június 28 Az időjárás, az időjárás. (Délután zuhogott is.) Belátva, hogy nem megy más, elkezdtem a négy hét alkotóházra bepakolni. Éppen ötven éve vezetek ehhez egy listát. Nagy baj tud lenni abból, ha valami itthon marad, ott meg kaphatatlan. Mutatóba belőle: pc. ügyek: hosszabbító / sok T-dugó: 12 hely / printer / lementeni / géppapír / festékpatron műv.telep: pukkanó ablakra / lenolajkence / koffer / próbakeret / papír próbakeret / keretező kalapács / harapófogó / derékszög / fűrész / kötény / képhez:ragszalag / bunkóbél / tábori szék fürdőszoba: fogkefe/ krém / szájzuhany / satöbbi A teljes lista, kincsem. június: 31698 = 42,2/nap 124. levél J.-nek, Le Meux VÁLINEWS 2005. JÚLIUS 2005. július 1. péntek 09:32 Még májusban Gábor barátomnak (G1., egyetemi tanár) megakadt a szeme egy csodálatosan fontoskodó irodalmári (egyetemi tanár) szakszövegen, amit a tréfa kedvéért azon nyomban lefordított magyarra. Föltettem. (május 12.) Megneveztük a szerzőt, aki most reagált. A levél némi tűnődésre adott alkalmat, mindkettőnknek. Végül Gábor eképpen: Tisztelt Tanárnö! [...] nem vagyok Kazinczy-kutató, még csak irodalomtörténész sem. Belemerültem Kazinczy világába, amit szinte kimeríthetetlennek találtam. Élményeim egy részét megosztottam Dezsővel. A deske hu-n önnel kapcsolatban olvasható soroknak nem volt szándéka a gúny. Pusztán azt a kérdést vetettük fel: mi az oka annak, hogy az irodalomtörténészi szaknyelv esetenként az érthetőség határait súrolja. Erre a kérdésre nem kaptunk választ. [...] Tisztelettel: B. Gábor 15:02 (Aludnom kellene, tántorgok is, de kőműves minálunk.) Máté is beleszólt a fentiekbe (véletlen szintén egyetemi tanár), és jelezte, hogy fölrakhatom a hálóra: Érdekes a polémia a Kazinczy-kutató hölggyel. Az ő szövege nem fontoskodó. Ez egy stílus, amelyet nagyon nehéz megtanulni. De aki tudja, az tehetséges. Lélektanilag azt jelenti, hogy az illető jóval többre hivatott, mint amivel éppen foglalkozik, szellemileg kielégületlen, és a szellemi energiáit kénytelen pazarolni. Ha egyszer megtalálja azt az eredeti témát, amelyben majd igazán eredetit (akár világra szólót) alkot, a stílusa is egyszerűsödni fog, mert az új dolgok felismerése fogja lekötni a szellemét. 21:08 Elképedve szedtem föl a járdáról ezt a cipőpertlit. Lemértem, tizenkét és fél centi, mindössze. De ehhez van neki két komoly, felnőtt vége, fémlemezből hajlítva, szabályos, mintha. Egy fél maslit se lehetne rákötni. Mi végre arasznyi léte? Emlékeztet Piroska-unokámra aki még alig van egyáltalán, de már nő, már mosolyog, már csábít. ●2005. július 2. szombat 19:53 Csomagolás, készülődés, egyeztetés. Az első napokban Mikinek mindenképpen kell a fényképezőm. Négy nap múlva utánam hozza, addig használjam az övét. Olcsó, 130 ezer forintos digitális gép, beépített zoommal. Hogymindiglegyennáladvalami - arra vettük. Jegyzetelni. Még a notebookommal is össze kell hozni. Most próbálgatom. Már csinált(am) néhány életlen képet. Ez szokatlan. Ennek a Szűz Mária ikonnak jót tett a mellé fellógatott fülhallgató-kábel fekete vonalgrafikája. Bár talán az ilyesmit nem illik észrevenni. (A művészet nem lineáris.) 2005. július 3. vasárnap 09:35 Az ember – így hatvan fölött –, takarékoskodna idejével. Például a reggeli uszoda így alakulhatna: a ember kártyájával lecsekkel az elektronikus kapunál, köszön a biztonsági őrnek, pár szót vált a folyosói padon üldögélő Géza bácsival, az ablakon át int az úszkáló hölgyeknek, az előtéri csapnál félbevágott púderos-flakonjából megissza a negyed liter forró gyógyvizét, majd Józsi úrnak, a kabinosnak leteszi az asztal sarkára a húsz forintot, kifelé menet a második adag gyógyvíz, a kerti büféből a szokásos sajtos rúd, útközben beint a szerszámboltba, üdvözlés a sombrerós újságkihordónak és az ismerős utcaseprőnek. Egy liter tej és egy kiló kenyér. Napilap a postaládából. És jó ötven percet megspóroltam. 2005. július 4. hétfő 09:45 Siófok-Töreki Uszoda, időben, 7:05-kor, de már a siófoki Ezüstmicsoda szállodában. Minden észszerűség ellenében: kézlapáttal. A játék. Az ideák. A sztrádán (körülbelül) sikerült a megengedettet betartanom. Derűs, párás hajnal. Most tíz óra, a műterem fölépítve. Kábelek is bekötve. Mint az elsőévesek; amit szinte soha, a palettára sorra kinyomtam mintegy mintát az összes tubusból. Bíztatás a munka elejére. És segítség is, rutint kerülendő. Hétköznapjaimban elég az a megszokott nehány szín... Megyek ebédelni. A kukáskocsin felirat: Siófoki Kommunális Divízió Váratlan fordulat, ezúttal a kép kívánja, fessem át most, ma délután. Eredményről túlzás volna beszámolni. Két fázisát mutatom, délelőtt kezdtem. Neve egyelőre ennyi: A/05/31 Magamnak is mulatságos, de indításánál megint Czóbel fergeteges vörösei-lilái és feketéi jártak a fejemben, hogyha én azt... legalább egy kicsit. Hát így sikerült. Folytonosan színesnek találtam (szitokszó). Tehát komolytalannak. Evvel persze elindult, billegett a fáradt unalom felé. Aminek a határa nagyon izgalmas, ha az ember éppen megtalálja. Az könnyen egyetemessé tágul. (Vojnich ebben nagy.) Esetleg mindenfajta szokásomon átlépve érdemes lenne holnap folytatni. S nem - ami amúgy kötelező - újat kezdeni. Spejzolni a télre. Vagy ellenkezőleg, pihentetni, hiszen érzékeny állapotban van. Jó vagy majdnem jó. 21:01 Mától, itt ez a pálya, este 9-től fogok e-mailezni, netezni. Mobiltelefonon át. A Pannonnál GPRS-szel, a Mobile Data 500-as csomagra fizettem elő, 21-06h. között egy hónapra 6250 forint. 500 mega a limit. 21:48 Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum / Kedves Zsuzsa! Hogy hívják az igazgatójukat? Írnék neki egy levelet, hogy van maguknál három gyenge képem, hozzájárulna-e, át szeretném festeni. Gondolom a legegyszerűbb, ha leutaznék két vagy három napra. A/82/53 Avignon, azóta is, A/84/37 Zsidó trecento, A/84/44 Régi zsidó temető (gyász) A többi, hogy hol dolgozom, alszom, részletkérdés. 2005. július 5. kedd 09:01 Siófok-Töreki Itt 48 hossz az 1200, nagyon unom, és fárasztó is, meleg a víz. Ma csak azért teljesítettem, hogy ezt leírhassam. Telefonok, Kata bajban, gépe leállt, egy szomszéd kivette a winchesterét, s anyagát lementette. (Kata nem csinál biztonsági kópiát.) Most egy régi masina, de komplikációk és bajok, mert az csak word-6-ot fogad. Fájlokat sem talál, pedig a cikk sürgős, satöbbi. Most szívja meg, hogy tíz év alatt se tanulta meg, amit az első hónapban kellett volna, a kompjuterhasználat alapjait. Ha Isten nem büntet - mint Barsi Balázs OFM. prédikálja, akkor vele is így eshet a dolog: fejcsóválva-szánakozva nézi, amit magunknak okozunk; botlásaink fájdalmas vonzatait. 14:15 Kezdtem a második képet. Kísérletezek, hogy csak egyetlen szín. (Ahelyett, hogy igazi képet... De legalább.) Két fotóból itt összevágtam a pici műterem látványát, mutatom. A megvilágítási viszonyokat elég hűen mutatja, a kép még elég fényt kap. Az ablakokat lefóliáztam. Mindenfelől összeszedett elemekből sikerült a megfelelő magasságú felületeket létrehozni. Aztán mindent átrendezni, mert a képtől hátra is kell lépni. Már amennyire: három lépést. Katonahumor, vagy tán nem is az. Olvasom, egy amerikai hadibázis központjában a falon felirat: Isten dolga, hogy bin Ladennek megbocsásson, a mi dolgunk, hogy ezt a találkozót létrehozzuk. 2005. július 6. szerda 20:12 Siófok-Töreki A/05/33 elkezdve, itt tartok. Persze, a tegnapi kép gondolatát próbáltam - talán feszesebben - újrafogalmazni. de nyugodtan kezdhettem volna akár egy pontos másolatával is a formációnak, olyannyira színek döntik majd el, miről szól a kép. Délután Csorba Simon grafikus most készülő, elképzelés szerint az itteni Főtéren fölállítandó most elkészült szobrát néztük meg a ház oldalában, a kertben, pontosabban az egyik karámban, házigazdánkkal - a megrendelővel. Simon rákérdezett, hogy tetszik. Először hárítottam. Másodjára: sok a téma rajta, mondom. Nyitott volt. Hajlik rá, hogy a hengeres, világosabb színű talapzatot elhagyja. Akkor a két oszloplapot szétválasztani, és egy-egy vékony fekete vasrúdra szúrva mintegy lebegtetni a pázsit fölött. Az se baj, ha megcsavarodik kissé a fa, és hegyükkel nem pontosan egymásra mutatnak. Lehet, hogy így lesz. Tartozék lett volna két teljes méretű átlátszó plexielem is, haránt a faragványra, a szobor két elemének formai másolata. Rápróbálta, megnéztük, ezek szerepeltetése is elmarad. Kísérlete különben nagyszabású. Élete első szobra. Kitalálta, megtervezte, és művészetterápiás foglalkoztatásként lehozta néhány betegét - teljes ellátás, nekik is - s azok dolgozták meg a hatalmas platánfa elemeket. E-mail a Rippl-Rónai Múzeumtól, most este vettem: Kedves Váli, az osztályvezetőm véleményét írom ide szó szerint. "A múzeumi szabályzat szerint a leltárban szereplő műalkotásokat semmilyen módon nem lehet megváltoztatni. Azok technikai, vagy művészi szempontú változtatását szigorú rendelkezés tiltja. A mű szerzője részéről ajánlott változtatás sem megengedhető, mert az eltelt évek óta a művész már egy az eredetitől eltérő gondolkodási és szemléletmód szerint, egy új mű aspektusából avatkozik bele a korábbi művébe. A korábbi mű újabb felvetése viszont nagyon érdekes számunkra és szívesen szerepeltetnénk együtt a kettőt" Ami meg az én véleményem: a gyűjteményünkben szereplő munkák igen is jó kvalitásuak, a kaposi kiállításán is emelték annak a válogatásnak a rangját. Fössön újakat, és hagyja az időre a régieket, érlelje az. Jó munkát kívánunk és barátsággal üdvözöljük: h.b.zs. Ez Gábortól (G1): Deske! Dobos István egy tanulmányából vettem: Hagyomány és értelmezés. Én azt látom a szövegből, hogy ezek az irodalmárok még egymást sem értik... Maga a szöveg is megérne egy fordítást... ...azt kísérlem meg hozzávetőleges pontossággal bemutatni, hogy mai i r o d a l o m é r t é s ünk horizontjain hogyan jelenik meg a hagyomány és a megértés összefüggése, majd az egymástól eltérő értelmezőközösségek közötti p á r b e s z é d lehetőségének feltételeit mérlegelem. Ennek során azt próbálom hangsúlyozni, hogy a hagyománytörténetre irányuló megértésünk sem választható el a dialogikus formától. Meggyőződésem ugyanis, hogy irodalomkutatásunk további alakulása a módszertani megújulás mellett jórészt az é r t e l m e z ő i hagyományok tudatosítatlan örökségének a feltárásán múlhat. E két, egymástól elválaszthatatlan feladat szempontjából az sem közömbös, hogy kialakulhatnak-e irodalomértésünk mai diszkurzusában a párbeszédnek olyan formái, amelyek az eddigiek mellett a k ö l c s ö n ö s m e g é r t é s t szolgálhatják. De jo, hogy nem lettem filosz! Üdv:G. Ez pedig e percben, Gézától: Kedves Deske! Elég régen találkoztunk a Lukácsban, ezért ezúton értesítelek, hogy vettem Neked 6 db alsónadrágot, olyat, amilyenre egyszer rákérdeztél, hogy hol kapható. Holnap (csütörtök) magammal viszem őket. 2005. július 7. csütörtök 08:43 Siófok-Töreki Két napja rátévedtem a Magyar Katolikus Rádióra (810 KHz), és ottragadtam, kíváncsiságból. Egy ilyen nagyjelentőségű alapítás fontos kérdéseket, mondhatni, lételméleti kérdéseket vet fel. - Kinek beszélnek. Útitársnak, érdeklődőnek, ellenségnek is? - Laza háttérrádiózásra is; ha valaki egész délelőtt? Az egészen más műsorszerkezet. - A főadóhoz és a kereskedelmi rádiókhoz való viszony. Mintha elkötelezték volna magukat a népi-magyaros vonal mellett. A várjátékok, regősök stb., súllyal. Egy halvány kérdőjel. Nincsen magyarok Istene. Nem biztos, hogy az ő dolguk magyarságtudatunk ápolása. Ötlet, és szerencsés, hogy az evangéliumot lovári nyelven is fölolvassák. Nekem elég lenne, ha a hit nem folytonosan megjelenítve, deklaráltan, inkább a háttérben, mint gondolkodásmód. 20:12 Eszembe jutott valami: Kedves Rippl-Rónai Múzeum / Zsuzsa ! H.J. osztályvezető ötlete nem is rossz. Ha összejön, kedvem lenne azt a három képet újra megfesteni. Persze ott kéne a munkát legalábbis elkezdeni. Néhány napra gondolok. Ehhez kéne egy szoba, gondolom, a múzeumban. A szobát nem kell félteni, tisztán dolgozom, takarófóliát meg amúgy is mindig viszek magammal. Hálószoba ugyanaz: fogkefét, gumimatracot vinnék. Esetleg augusztus második fele, szeptember? d. Kínlódom evvel a FrontPage programmal, legsötétebb perceimben anyját - nyilvánvalóan Oszama bin Laden oldalági rokana - szidom. Esténként a tankönyve. Mindenféle félfölösleges dolgok, például az a sárga vonal, fejlécként. Főleg azt szeretném megtalálni, hogy időnként idézeteket négy kocka közé fog, ami elpusztíthatatlan, és minden formázásba belebarmol. 2005. július 8. péntek 10:55 Mind ez ideig gyermeki ártatlansággal és (ön)bizalommal tekintettem itt kezdett munkáimra, s mutattam be őket már negyed- félig készülten. Talán ez a mai eső hozta meg elbizonytalanodásomat. E mainak nemhogy az eleje, de hátoldala is megerősítésre vár. Például mért mindig csak az az Á?, meg az a perjel? Hogyan tovább. Mi lenne a helyes út. 20:53 A londoni merénylet. Imádkozni az áldozatokért és az okozókért. Fura, hogy épp tegnap tréfáltam bin Ladennel. Délután Orbán - Gyurcsány vita a TV-ben. Kata megérkezett, hát megnéztük. Vagyis én is ott ragadtam. Két okos ember, izgalmas helyzetben. Nem látom át szakmai problémáikat, hogy ítélni tudnék. Valószínűsítem, egyiküknek sincs nagy mozgástere, nem ők döntenek. A megkezdett képen túl a mai nap eredménye ez a szürke csík itt alant, a szakkönyv ötlete volt a kéznél lévő e-mail cím. 2005. július 10. vasárnap 06:56 Siófok-Töreki Végre egy igazi munka, bárha grátisz, mégis, megrendelés. A gondnokasszony kért föl restaurálásra: Dezső bácsi, maga festő, gondolom... Egy nagyméretű, 50 x 70-es tábláról volna szó. Puzzle. Végre egy feladat. Szorgosan láttam hozzá. Engem csak Kata szokott fölkérni, hogy porszívóznék már ki. Igaz, egyszer, januárban, fölkértek egy korpusz elkészítésére is. Az is grátisz volt. Hát akkor kezdjük. Először a mondanivaló átgondolása, meghatározása. 2005. július 11. hétfő. 18:16 Siófok-Töreki Folytatódik trialógusunk a háttérben, és egyre érdekesebb. (A szakszerűség mindig érdekes.) Hász-Fehér Katalin leveléből: ...akárcsak Ön(ök), én sem tudok szó nélkül elmenni bizonyos jelenségek mellett. Az irodalomtörténet helyzete, nyelve, szempontrendszere pedig igen élénken foglalkoztat, nemcsak engem, hanem többünket, akik az ún. középúton szeretnénk megmaradni az irodalomelmélet nyomulása közepette, amely az irodalomtörténetnek, főképpen a nemzeti irodalomtörténetnek a létét, létjogosultságát is támadja. Az irodalomelmélet alaptézise az, hogy nincs nemzeti irodalomtörténet, csak egyetemes irodalomtudomány, amely időnként, ha éppen arra van kedve, foglalkozhat akár a nemzeti nyelvű irodalom egy-egy szövegével, de a kronologikus, hagyományos irodalomtörténet úgy, ahogy van, elavult tudományág. Ezzel szemben az irodalomtörténészek egy csoportja az irodalomtörténetet önálló tudományágként igyekszik meghatározni, saját módszertannal, szempontrendszerrel, amely újításra és átalakításra szorul ugyan a múlt század végi és a 20. századi ideologikus szemlélethez képest, de semmiképpen sem olvasztható be egy egyetemes irodalom- vagy kultúratudományba, amelynek Dél-Afrikától Grönlandig olyan megfellebezhetetlennek kikiáltott tekintélyeket kellene követnie, mint Gadamer, Paul de Man, Culler, stb. (ld. Kulcsár Szabó Ernő írásait). Az irodalomtörténeti tudományág újragondolása folyamatban van. Igyekszünk megszabadulni a kultikus megközelítéstől (nyelvileg is kifejezett rajongástól), mert az nem igazán alkalmas valódi elemzésekre. Megpróbáljuk "kontextualizálni” az irodalmi szövegeket (tágabb művelődési környezetben szemlélni). Azt nyomozzuk, hogyan gondolkodtak egyes szerzők (pl. Kazinczy, Berzsenyi, Arany János stb.) saját tevékenységükről, kortársaikról, irodalomról, hogyan viszonyultak a korabeli külföldi szerzőkhöz, szövegekhez, hogyan fogadták be őket (recipiálták). Elfeledett, ismeretlen források után kutatunk kolozsvári, bécsi, hazai levéltárakban. Megpróbáljuk megérteni, hogy hogyan alakult ki Kazinczy korában az elitista irodalomszemlélet, amely minden népszerűséget gyanúsnak tekintett, és miért él ez a szemlélet napjainkban is. Nagyjából ezek foglalkoztatnak bennünket. Néhány irodalomelméleti irányzat nagyon hasznosnak bizonyult eközben. Pl. a kultuszkutatás, antropológia, kánonkutatás, befogadáselmélet stb. Ezeknek a szakszavait használjuk ugyan, de csak akkor, ha ezek valóban szakterminusként működnek. A "kánon” kifejezést például igen nehezen lehetne magyarul használni, a teológia is így alkalmazza. A "kultusz” kifejezést is kár lenne magyarra fordítani, mert nem tesszük ezt pl. a "realizmussal” sem. Hogy mennyire "mérsékeltek” vagyunk mindebben, jól tükrözi az alább csatolt szöveg Kulcsár Szabó Ernőtől, aki a hazai irodalomelméleti irányzat egyik legtekintélyesebb képviselője, és aki folyamatosan tájékozatlansággal, lemaradással, képzetlenséggel, begyöpösödéssel támadja a hazai irodalomtörténészeket. Kérem, hasonlítsák össze az ő szövegét a mieinkkel... 2005. július 12. kedd 16:09 Siófok-Töreki A mai képet meg merem mutatni, noha éppen ez erre tökéletesen alkalmatlan. Olyan csöndesek a színei, és olyan pontosság-igényűek, hogy alighanem reprodukálhatatlan. Finom, bár lehet, hogy csak unalmas. Majd kiderül. Ebben olykor örömem telt, munka közben. Volt benne egy olyan zöld szín, a tökéletes boldogság evilági tükre, amit végül kidobtam. Gyönyörű volt. Szoktam dobálózni evvel a fogalommal - ami különben igaz; Füst Milántól - hogy egy életműhöz vagy hétféle tehetség kell. Egyszer sorra kéne venni őket. Ma délelőtti tapasztalat, hogy ezek közül az egyik mindenképpen a bátorság. Azt a csodazöldet elhagyni élet-halál kérdése volt. Végül nélküle pontosabbnak reméltem a gondolatot. Lehet, hogy tévedtem. Itt nincs < BACK gomb. Sosem derül már ki. Eddig tartom a napi egy kép kezdését, ez az A/05/38-as. 21:21 Deske! A Kulcsár-portréhoz találtam az Árgus 2003/2. számában. Emellett példa az érthető szövegre: G1. ...A Németh László emlékkönyvből azért e két szerzőt emeltem ki, mert ők a legkritikusabbak az életművet elfogultan szemlélőkkel szemben, és mégis másképp látnak a feladatukhoz: K u l c s á r Szabó Ernő szisztematikus, a maga teremtette nyelvből kizökkenthetetlen, rendkívül gondolatgazdag, S z e g e d y-M a s z á k Mihály asszociatív, kivetített belső monológ, amit ír, finom, előkelő, száraz. Kulcsár Szabót Németh hallatlan termékenysége, "gondolat-vulkán" típusú agyműködése, hermeneutát lenyűgöző értéktelített bonyolultsága, "fenomenalitása" vonzza, Szegedy-Maszákban a professzori pedantéria szállja meg a tárgyat, s nem szíves örömest, de nem is kelletlenül teljesíti szolgálatát Németh körül, érintvén és eredetiségnek tűnő módon kissé meg is haladván a szokásos elhatárolódások és szimpátiák körét. A hermeneuta egyre inkább csak magának magyaráz, az Istenre is rákérdező "felsőbb matematika" hangján (panaszolta nekem egy konferencia-vitéz), a komparatistán meg elalszik a szegedi egyetem hallgatója... in: Kovács Imre Attila: Kritikák és kommentárok (Szemben a felejtés alakzataival: Németh László emlékkönyv 2005. július 13. szerda 18:10 Siófok-Töreki Egy 15 x 15 centi keresztmetszetű, kb. kétméteres elszenesedett fenyőgerendára húzódtam vissza az udvarban, illetve ami abból megmaradt. Ugyanis délben lehozták a három unokát. Repertoárjuk széles: elvesztik a cipőjüket / bepisilnek / szomjasak / fölmennek a lépcsőn / sikongatnak, nevetnek, örülnek és zokognak / nem találják a pelust / leejtik a párizsis kenyeret / összetolják a foteleket és ellopják a fürdőszobából a krémes dobozt. Piri azt hajtogatja, én fiú vagyok, és a lábára húzott gyöngysort igazgatja, most meg avval etet, hogy a csúszda azért törött el, mert a kerti csacsi lecsúszott rajta. Kata boldog. Én a középsőt megtanítottam zsömlére vajat kenni. Elvagyunk. Jöttük előtt, a rend kedvéért - mintegy hajnalban - elkezdtem a mai képet, A/05/39; ez itt, aztán 10-re a nagyállomásra, Siófokra. Ebbe a buliba eredetileg nem mentem bele, de most elfogadtam; kényszerhelyzet. A csapat eredetileg Kékkútra, de ott a ház még nedves és az udvar szöges deszkákkal teli. Fiam és lányom dolgoznak a terepen. A hírek szerint a gyerekek két-három napot fognak itt átvészelni. Ha ugyan ez a helyes kifejezés. Rájuk vonatkozóan. A képről pedig annyit, hogy valamilyen nyugtalanító területre értem. És ez már önmagában is valami. A sok semmi után. 2005. július 14. csütörtök 08:04 Siófok-Töreki Nem váltok inget, utóvégre nyaralás. Amíg Kata észre nem veszi. 13:34 Szent Kamill áldozópapról (1550-1614, ma ünnepeljük) halála után egy évvel ezt jegyzik le: ...amikor kiszolgált akárcsak egyet is a betegek közül, észre lehetett venni rajta azt az odaadó, önmagát egész feláldozó lelkületet... igen gyakran ételosztás közben Krisztusnak fogta föl őket, olyannyira, hogy kegyelmet és bűnbocsánatot közvetlenül tőlük kért. SMS váltásom Szüts-csel: - A harmadik éj a szabadban lepte meg egy fügefaligetben, ahol vackot készített magának - Most tesszük képeimet liftbe - Bátorság Dekódolva: Bíztatom egy húsz éve közös könyvélménnyel, se a nevemet, se Thomas Mannét nem kellett aláírni. Válasza egy nehéz pillanatot rögzít, kényszerköltözés legutolsó; évig használt műterméből, s nem nagyon van helyette más. Talán búcsúzik egy életformától. Ma kezdett képemet csak így merem mutatni. Mennyiségileg minden rendben. A napi 1200 méterrel szintén, sőt! a végén egy sprint-szakasz. És egy második sőt: egy versenyzőt megróttam, túl mély a bukófordulója. Igaz, ő szólított meg: Művész úr, nem emlékszik... Kecskemétről...?! ...nem emlékeztem. Igaz, szemüveg nélkül a villanykörtét nem tudom megkülönböztetni a háromajtós szekrénytől. 2005. július 15., péntek, 19:56 Siófok-Töreki Három nap munkával kijavítottam az IRÁSOK eddig olvashatatlan fájljait. De ezt csak zárójelben, és esténként. Pestről kaptam hozzá e-mailben hibalistát, Andris programja ezt a műveletet valahogy automatizálja. Amúgy még megvan minden unoka. Holnap adjuk le őket. Piroska-Piszu itt még aránylag barátságos. Ma ebédnél elmagyarázta, azért nem csukja be a száját, mert kiáll a foga. Ha belegondolok, reggelente negyvennyolc hossz csak a negyvenhét bukóforduló kedvéért... Ma az itteni edző: - A fordulása tökéletes. - De a talpam szögben elfordulva ér falat! - Az a jó! Az itteni fiúknak azért függőleges, mert akkora lendülettel érnek falat, ők odacsapják. - És hogy néha térdemmel az orromhoz érek? - Hiba. Így nagyobbat rúg, de ezt az előnyt elveszíti avval, hogy a táv hosszabb. És még egy öröm. Kellett és lehetett vennem egy USB-elosztót a notebookhoz. 4800, áfávval. Éjjel méteres gyönyörű kék fénykör a plafonon! 22:28 Gábor1 megtalálta a Töreki Művésztelep honlapját: http://www.torekimuvesztelep.hu/index2.html 2005. július 17. vasárnap 06:24 Siófok-Töreki Tegnap három óra a forró autóban, az unokákat visszaadtuk a Teremtőjének. De azért (délután) elkezdtem egy képet. Vasárnap, tehát mintegy pihenésképpen, az IRÁS / MINDEN EGYÜTT = a C . naplóm összesített tartalomjegyzékében 120 fájl linkjét írtam át, egyenként. Ez például a Le Meux-i 12. levél elérhetőségi kapcsolata / linkje: ..\..\news\html\j-1992.htm -ről erre: ../../news/html/j-1992.htm Napokig próbálkoztam egyszerűbb módszerrel, kicseréltem őket az excel táblázat forrásában, de az ettől bedöglött. Akkor htm-be fordítottam FrontPageben, hogy onnét nyúlok bele a forrásba, de a fájl 4 mega lett, nem bírta a gép kezelni. Maradt az egyenként, excelben. Pedig csak a teljes rend kedvéért kell, esetleg a jövőben. Ugyanis a Firefox kereső nem tudja a repjelt (backslash, \) olvasni, ha egyszer majd mégiscsak szétvágom ezt a 3000 soros táblázatot, és csinálok belőle egy időrendben szétvágott html-es szériát. Vagy ha majd a Firefox fogadni tudja az excel linkjeit. Hihetetlenül meggyorsította a munkát, hogy a hibátlan, teljes linkelérhetőséget annak idején egy külön oszlopba bemásoltam. Soha nem fog kiderülni, mennyi megfontolás és munka van ebben a honlapban. Az évek során az eredeti rettenetes bonyolultságát - teljes adattár, ugyanakkor vendégbarát - sikerült rendbe tennem. 7880 fájlnál tartok. Este a Balaton-parton a 2002. FrontPage / Dummies tankönyv kijegyzetelését befejeztem. Nagyon rossz könyv, és amúgy is én már a 2003-as; erősen javított változatot futtatom. Sok bajom van, sok az ismeretlen, a megtalálhatatlan. 2005. július 18. héfő 13:25 Siófok-Töreki Jobban alakult ez a Töreki, mint reméltem. Igaz, nem reméltem semmi jót, csak nehéz órákat a munkaasztal előtt. A délelőttök Illyés verseivel telnek, csoda. Meghatódva hallgatom, - egy új CD, ő szaval -, nagy elme. És közben a képek. Jól alakul ez a nyár, találtam egy új ösvényt. Most is a technika segített, a technikai szféra. Hogy lecsupaszított-egyszerű rajzra törekszem, nem új, de ami eddig soha, hogy a hátteret kevert-piszkos umbrával indítom. Mint Munkácsy a bitumennel. Aztán a komplementer-színnel fedem-, megtöröm, utána lesz több lépésben ilyen világos tónusú (A/05/43). Addigra már sok szín egymáson, él a felület, gazdag. Ami munkát pedig a honlap dolgai adtak, két hét alatt befejeztem. Jöhet esténként Móricz Zsigmond szerkesztő úr. Meg a The Human Factor, Greene-től. 21:05 Deske! Nehezebbet is kérhettél volna, de szebbet aligha. Milyen pajkos volt a fiú! Tehát Illyés: Testvérek. G1. Három nap néztem volna csak szemed árnyékos völgyét, szemöldöködet, a pillák sűrű sását, mely között az eleven kis vadvíz incseleg, villantja fényét, fürge terveit, síkos halacskák szökdeléseit – Három nap néztem volna hallgatag az egyiket, aztán a másikat. S töltöttem volna három új napot csak nézni némán a lágy hajlatot: ruhád alól kisejlő kebledet, a csillagot, mely rajta szendereg, s készül, fényküllőt feszítve selyem leplén ragyogni vak éjjelemen – Három nap néztem volna hallgatag az egyiket, aztán a másikat. S elég lett volna újonnan nekem csak legeltetni, itatni szemem szép szárba szökkent páros térdeden, melyek hivalgón, mégis félszegen, mint fényes kapu kettős szárnyai tán biztatták már egymást nyílani – Három nap néztem volna hallgatag az egyiket, aztán a másikat. Az enyhe hőben, amely szeliden testedből áradt, tested fényiben elültem volna, napon a beteg, lesve, mellemben hogyan bizsereg, hogy’ oldódik a fájdalom, hogyan oszlana már a test is boldogan el, föl egy könnyebb táj felhőibe, mely maga már az altató mese – És lettem volna gyermek, gyermeked, hogy, ha ölellek: úgy öleljelek. Hogy mit szerelem csak sokára ad, halljam már most vígasztaló szavad. Fi a lánytestvért – úgy öleltelek, ős vágy ízével enyhítve a bűnt, így aludtam el – leghűbb kedvesed, mire az első éjjel tovatünt. Kösz, Gábor, többször meghallgattam már, de az utolsó szakaszt nemigen értettem. Így, olvasva se igazán. De gyönyörű. Illetve aranyos. 2005. július 19. kedd Siófok-Töreki Deske! A versben együtt van a kedves, az anya és a testvér iránti szeretet, szerelem. Leginkább a lánytestvér iránt, ami "ős vágy". Azt hiszem nem volt húga. Nekem volt. A lánytestvérrel való kapcsolat kamaszkorban egészen különös. Erre emlékszem. Fi a lánytestvért – úgy öleltelek, ős vágy ízével enyhítve a bűnt, Délután Orosziba készülünk kimenni, két gyerekkel és pénteken be. Üdv: G. 20:24 Mai e-mailem, órákig fogalmaztam: Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum Dr. Winkler Ferenc Kedves Igazgató Úr! Tud róla, volt az ötletem, H. Bognár Zsuzsával rendjén le is leveleztük, hogyha beleegyeznének, át szeretném festeni három ottani képemet. Merthogy gyengék. A/82/53 Avignon, azóta is 1982 A/84/37 Zsidó trecento 1984 A/84/44 Régi zsidó temető (gyász) 1984 Meg tudnám őket jobbra csinálni. (Rizikó nincs, húsz éve száraz olajképről bármi újdonság nyom nélkül visszamosható). Aztán vettem Horváth úr véleményét, miszerint nem szabad. Tudok ellenpéldát. Tóth Menyhért bácsi sok képét sokkal jobbra festette át, miután életművét megvette Kecskemét. Most Pauer visszakapta munkáit a Kiscelli Múzeumból, meg is munkálta őket rendesen a Műcsarnokbeli kiállítására. Ugyan kedvet kaptam a pótötlethez - szellemes - hogy fessem meg őket újra, el is kezdtük átgondolni Zsuzsával - Ön leutazásomhoz augusztus utolsó hetét javasolta -, de közben észbevettem valamit. Tragédia. Megfestem. Hiába. A gyenge képek akkor is a Múzeumban maradnak. Pedig az egyetlen szempontom, hogy azok ott ne. Sőt sehol. Még ha netán később valamilyen kiállításra sikerül is az új változatokat majdani gyűjtőiktől kölcsönkérni, és a párokat egymás mellé tenni, az se megoldás, úgy értem, számomra. Én valahogy nem szeretem rossz képemet Múzeumban tudni. Igazság szerint nem tudom, mit mondjak. Talán: A./ Mégiscsak jó lenne az az átfestés. B./ Tudom, most megnehezült a dolog, műtárgycseréhez főhatósági engedély kell már. De, gondolom, ez megszerezhető. Ugyanilyen okból Bereczky az MNG-ből adott nekem már vissza képet. Hármat vitt helyébe. (A visszakapottat a helyszínen összetörtem). Tehát. Fölajánlok Kaposvárnak a három kép helyébe tetszőleges számú, Önök által kiválasztott képet a műtermemből. Akkor ezeket itthon átfestem, majd visszaadom (ajándékozom) Maguknak. Kacifántos. Mint az élet. Nos, kedves Igazgató Úr? szívélyes üdvözlettel: 2005. július 20. szerda 13:03 Siófok-Töreki Mára ez. A/05/45. Ilyenkor délben, munka végén - önbizalommal - mindig alá is írom. A fércmű és remekmű közötti hajszál. Aztán. 2005. július 21. csütörtök 09:42 Siófok-Töreki Megérkezett a válasz a Rippl-Rónai Múzeumtól, miszerint a képekhez nem nyúlhatok, de azt megígérik, ha náluk lesznek az új változatok, a régiek raktárban maradnak. Válaszoltam, aztán egy óra múltán másodszor is: Válaszukat úgy értékelem, mint igen szellemes formáját a zsarolásnak. Ajándékozzak három képet a múzeumnak, akkor stb. Gondolom: itt a vége, fuss el véle. szívélyes üdvözlettel: 2. levél. Illetve lehetséges, hogy félreértelmeztem levelüket. Akkor elnézést, sűrű elnézést kérek. Tehát. Ha sikerül, és Önöknek is tetszik, jutányosan a három új képet Önöknek kétmillióért átadom. szívélyes üdvözlettel: Két dolgot vettem észbe, ugyanis. Egy, hogy hátha tényleg rosszhiszemű voltam. Kettő, még nem tudom, szeptemberben miből élünk. Hátha. Nadrágomat tegnap kimostam, - mégis, a kultúra -, bár a dolognak semmi értelme nincs, a rajta lévő festék- és egyéb koszfoltok a tapasztalat szerint maradóak. A nagymosás tudományát 30 éve tanultam Valkó László grafikustól a Nagymarosi Alkotóházban. A ruhát egy napra Bioponba, aztán a fűtőtestre, amíg megszárad. Azóta is. Ma veszem ki a vödörből a sortot, s váratlan, mondhatni, szerencsés fordulat. Amit Siófokon vettem, ez a Biopon áztató - most olvasom - klórtartalmú. S olyanformán munkálta meg a ruhadarabot, hogy a további foltok nyilvánvalóan többé soha senkit nem fognak zavarni. Jövő héten a másik nadrágomat is? Megint elfelejtettem anyám névnapját, ronda dolog. Holnap lesz, a postával már elkéstem. Egy maradt: uszodából hazafelé a széplaki közérthez kanyarodtam, vettem neki egy szelet dobostortát. Nagyon finom volt. Este telefonba elmesélem neki. Buzdítani fog, hogy máskor is... Július elején mutattam Csorba többméteres fa-obeliszkjét. Tervét művészetterápiás betegei faragták ki/félre. Mégsem fogják a faluban fölállítani. Érvem hatott, hogy ami nem lenne jó a Kossuth téren, a Parlament előtt, az nem jó Törekiben sem. 2005. július 22. péntek 08:27 Reggel veszem a nyakamban lógó jegyzetfüzetet, megcsókolom a zsinórjára fölfűzött slusszkulcsot, illetve az arra erősített Mária-érmet, és mormolom: Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekszünk! Hát hogy is van ez? Milyen ez az égi rend? Hogy kerülhet Mária olyan helyzetbe, hogy nem megbeszélni, netán kérni, hanem könyörögnie kelljen?! 11:10-kor így áll a ma délelőtti, A/05/47, 60 x 60 centis kép, mint a többi. És megint felszínre került egy régi gond. Itt persze nappali fényben festek, de ha 80 lux lehet, szinte félhomály. A képet most levittem az udvarra fotózni, és kiderült, a fényben megdöglik. Akkor utánavittem a palettát is. De ez se megoldás. Szüts-csel rég mondogatjuk, kelvin-fok (fényszín) és lux (fényerő) adat kellene minden kép hátára. Teljesen különböző helyzetekben kellene munkáinknak helyt állni: lakásban nappal és villanykörténél. Múzeumban, kiállítóteremben pedig fénycső, ami a lilát elnyeli, vagy jobb esetben kevert fény. Néha spot, ami rendszerint melegfényű halogén. Tudtommal az új Ludwig Múzeum (Művészetek Palotája) az egyetlen, ahol a világítás színe beállítható. Megoldhatatlan. Tisztességes lenne nekem dönteni. Logók, mint az amatőr fotógépeken. És áthúzni, ami végleg nem javasolt. Ezentúl. És az a hétszázötven, ami szerte van? Általánosságban ennyi a Kedves Utókornak: legtöbbjüket nappali fénynél, délelőtt, a nem világos műtermemben fejeztem be. Tehát: az a biztos jó. Aztán még ki lehet próbálni mást is. (Mérni kéne, átlagolni, ha lenne műszer. 5500 kelvin és 100 - 150 lux lehet.) Marad a remény. Hogy lesznek, akik evvel is törődnek, képakasztáskor. 2005. július 23. szombat 08:53 Siófok-Töreki Jól fejbe vágtak. Azt mondja, hiszen tudod, hogy van néhány nagyszerű korai Szász Endre rajz. Ez a mérce. Tévedés, hogy kidobod a hajóból. Hogy elkurvult? Érdektelen. Magánügy. Döbbenetes. Szász-undorom téveedés volt. És akkor nemcsak ő. Vaszary és a többiek, sorra. Döbbenetes. Istenem, együtt az imádott Nagy Baloghgal, akinek szintén csak öt képe van! (Bologhgal, és nem Balogh-gal. Az ország legjobb helyesíróját hívtam most mobilon.) Fölhallatszik a műterembe. Lent a teraszon két házaspár a nagy asztal körül, és azon vitatkoznak, létező magyar szó-e a víztoronyság és a kikötőkép. Társasjáték, szókirakós. Nyár. Boldog emberek. És én is boldog vagyok, aki az effélékre sajnálom az időmet, az én játékom jobb. Három hete forgolódom egy probléma körül. S ma hajnalban a homlokomra csaptam, milyen egyszerű!: FIREFOX / táblázatok link-kontroll: A"feljövő fájl"-oszlopból kijegyzetelni a TÁVOLI linktípusokat, majd ezek /-jeit a notepadban átnézni. 10:36 - Deske! Most Babitsot vettem elő, ismert verse, de jó volt újra olvasni. A semmittevés és a tett ellentmondását fejtegeti, kissé hosszasan. Négy napig voltam Orosziban két, a negyediken négy unokával. Több volt velük az öröm, mint a nyűg. Mikor Tahiból Vácra kompoltunk, kilépve Vác földjére a 6 éves Barnabás megkérdezi: most milyen országban vagyunk? Még egy heted van? Üdv:G. Vers a csirkeház mellől. Dombon égek, csorgó nyár füröszt. Csöpp kert ringat búzamezők közt. Nézek egy kis törpe házat, azt, amit rakott a szomszéd paraszt csirkéinek. Vályog a fala, de piros cserép a taraja. Drága kincs az idő s oly kevés! Jer, segíts meg, bölcs semmittevés! (...) a teljes vers Szoktam ezeket a kissé fontoskodó automatikus üzeneteket kapni, hogy levelem megérkezett. P. Lacinál ez ilyen: Ez a tértivevény csak azt igazolja, hogy a levél a címzett számítógépére került, és nem garantált, hogy a címzett el is olvasta, és megértette annak tartalmát. A/05/48, a ma délelőtti. Most örülök neki. 2005. július 25. hétfő 20:15 Siófok-Töreki Elolvastam az új Rakovszky regényből három helyen vagy 15 oldalt, nekem ennyi elég is belőle, sajnos. Letettem a The Human Factort is, pedig szeretem. Valaki talán meg tudná mondani, időről időre miért van szükségem erre a beprogramozott szomorúságra, tehetetlen reménytelenségre, ami itt, végig. Hanem ez a Móricz, ez zseni. Odáig jutottam a nyaralásban, hogy napi munka után nyugágyban, fűben a könyvet, órákig. Már megvan hozzá a nyugalmam is. Elképeszt őszintesége, önmagával szemben is, megint. Eddig csak sajnáltam túlvállalásaiért, az anyagiakét, úgy értem. S van itt egy mellékmondata a lányának, mélyre mutató. Virág azt mondja, ez szorította ki belőle a Rokonokat, egyebeket, ilyen volt az alkata, ez kellett neki. Hű. ...Pénzsóvár vagyok, kérdi valaki, aki nem ismer. Igen. Ha összeszámolom, kb. negyven embert tartok el evvel az egy kis írógéppel s elszántságommal, és ötvenezer pengő adósságom van, és nem tudok leépíteni, mert nem tudom megszegni az adott szavam, s nem tudok megvonni semmit azoktól, akiket szeretek, s akiknek a sorsát vállalom. Pedig hát valamit kell tennem, mert küszöbön az öregség, s mi lesz, ha egy napra elvesztem az energiámat. Unom is élet harcát, s nincs rá reményem, hogy megbújhassak valami biztos zugban. Talán a természetem általában nem az, hogy elbújjak a felelősség alól, tehát lesz, ami lesz, az isten dolga, hogy mire küldött s mit csinál velem és általam. És csak egy igaz bajom van, hogy nincs bizalmasom, aki előtt néha kiönthessem a gondolataimat, ami nagyon megpihentet és megkönnyít. Írok, írok, folyton csak írok, mit egy őrült, akinek ez a mániája. Néha lekönyökölök és fáj a szívem. Aztán ezt is leírom. (in Móricz Virág: Móricz Zsigmond szerkesztő úr / p.266 / levél Olgának, Debrecenbe, 1930.12.12.) El lehet ezeken gondolkozni, s mérheti is ki-ki magát rajta. Szüts július 29.-én lesz 60. Most befejeztem ajándékát, Miki fiam szerint olyan, mint a pelikános bögre Zsófitól, leginkább önmagamnak készítettem. Lehet. Bár az emberek szeretik nevüket olvasni, Marcus Aurelius vallomása óta tudjuk. Tehát: CD-re tettem C. naplóm tartalomjegyzékéből azt a 138 sort (fájlt), ami őrá vonatkozik. Levelezésünk, hülyéskedő faxok, közös cikkeink, lejegyzett beszélgetéseink, interjúk, egymás kiállítására írt megnyitóbeszédeink, közös akcióink, lefűzött katalógusai, egymás nekrológjai. Egy részük innét olvasható is. S egy óriásfájlban az összes Le Meux-i levél, amiben - leszámoltam - 396-szor szerepel. Ugyebár CTRL+F: SZÜTS, ENTER. Ha holnap teszem postára, körülbelül időben érkezik. Véletlen tegnap bukkantam erre az adatra a naplómban: negyvenedik ünnepére legkedvesebb, akkortájt körülbelül az utolsó könyvemet adtam neki: Paul Klee Leben und Werk. Ezt mégse a kuka tetejére, nyilván. Szia Deske! Javasolom feltenni a váliNEWS-ra: a Kiscelli Múzeum templomterében Vojnich "A kensingtoni könyvtár" című képe látható augusztus 28-ig. Egy nagyon jó Szüts-kép is ki van állítva. A kiállítás címe: "Válogatás új szerzeményeinkből (1995-2004)" Gábor (G3) 2005. július 26. kedd 18:47 Siófok-Töreki Hullafáradt, délelőtt az új fotós szomszéddal boldog locsogás a régi szép időkről, amikor az NDK-ból úgy kellett az új 6x6-os PetaconSix gépemet kicsempészni. Aztán kölcsönadta Linchof állványát, s hogy evvel dolgozhattam egyszer, beteszem az életrajzomba. Aztán Katát Siófokra, orvoshoz, a torkával. Amit közben délelőtt-délben festettem, A/05/50; fázisai itt. Hogy alá is írtam, nem kell feltétlen komolyan venni. E-mail: Kedves Péter, 10 perce még a maguk kutyájával álmodtam, de úgy, hogy az ENYÉM volt. Fekvőhelye mellett egy tálcán szorosan egymás mellett negyven egyforma barna mignon. Nagyon kedveltük egymást. Mi is a fajtája? Most nézem a szótárban, amit gondolok, az a szó nincs benne. Brie? Ja, igen Briárd! üdv: d. (Szerda, ma megérkezett Zürichből illetve a kutyamennyországból Fruzsika.) 2005. július 27. kedd 09:41 Siófok-Töreki Illyés Gyulát szidta, nem szóltam közbe, hallgattam. Hogy értékét elismeri, de korlátja, hogy nem volt öniróniája, tehát nem ismerte önmagát. S akkor nem ismerhette a világot; másokat sem. (Sok magába maró verse van. Igaz, az kissé más.) Aztán azt mondja: - Deske, rajtad még nem tudtam eligazodni. Van öniróniád, és ugyanakkor úgy tűnik, halálosan komolyan veszd magad. - Mindkettő igaz. - Nem lehet, az irónia kizárja a másikat. Illetve. Hacsak nem munkametódus. - Ebbe még nem gondoltam bele. Igaz lehet. Déry írja, majdnem szó szerint így, ölembe veszem a kockás füzetet és a világ legjobb novelláját akarom megírni. Na, öregszem, már csak Európa legjobbját. Igen, persze. Másként nem lehet nekikezdeni. Szia SNK! A múltkor, amikor a székesfehérvári kérdéses Farkas-képet nézegettük, kérdezted, lehet-e oka festőnek megismételnie önmagát? Emlékszel tán, úgy tíz éve, amikor a monográfiáját írtad. Most fölmerült ez megint, Törekiben, hogy vagy húszszor festettem meg ugyanazt. Hogy miért. Mert e között biztosan lesz egy, (nem az első), ami, ha nem is feltétlen jó, de a legjobb. Sok a selejtem. Javasoltad egyszer, miért nem csinálok egyet, addig amíg...? A gyakorlati oldal: mert festéstechnikám bizonyos módosításokat csak szűk határok között enged. Egy föltett formán alig tudok változtatni ilyen szívó alapozással. És ami fontosabb, az elvi oldal. Vojnich tudja, mi fog a vászonra kerülni. Én viszont nem valamit akarnék megfesteni, hanem minden a munka közben derül ki. Vezet, eljutok valahová, rátalálok egy egyensúlyra. A szokásosnál valószínűen nagyobb arányban használom a véletlent. Aleatoria. A határok közé szorított esetlegesség. Nálam mindent néhány egymással találkozó szín mond el. De hogy melyek azok a huszonnégy millióból. Mert ha nem pontos, mondanivalótlan marad a kép. És hogy végül mit mond az a pár szín, amitől megrendül az ember?! Egy villám fényénél megmutatja Isten köpenye szegélyét, szoktam mondani, tudod. De konkrétabban? Konkrétabban persze megfogalmazhatatlan. (Ezért vannak a műkritikusok nehéz helyzetben.) Ha vannak, további okaim alkatiak lehetnek, gondolom. Szia! Ez a mai, A/05/51. 2005. július 28. csütörtök, 10:06 Siófok-Töreki Gránitz Miklós fotóművész, lakószomszédom, az elmúlt években itt, Törekiben készült és összegyűlt műtárgyakat fotózza. Katalógus készül majd, meg egy kiállítás a Kálmán Imre Múzeumban, Siófokon. (Ahova jövőre nekem is szerettek volna egy kiállítást betervezni.) Felesége fehér kartonnal derít, a másik oldalon egy föllógatott pausz. Gyönyörű derengő szórt fényeket állítanak elő. (Végül egy harmadik fotót találtam az igazinak: F/05/38) 2005. július 29., péntek 08:58 Siófok-Töreki Hogy márciusban leégett a kocsi műszerfala, szerencsére vele a rádió is. Ilyenformán az autókönyvtár éppen befér a helyébe. Az egykötetes! József és testvérei, természetesen. Mindenféle gondok, bajok, dugók és veszélyek esetére utolsóelőtti menedék. Ezt a tegnapi eszmefuttatást, hogy miért festem meg itt húszszor ugyanazt, este levéllé kerekítettem, és elküldtem, hisz a gondolatsor csakugyan egy tíz év előtti dialógusunkból indult. Nézegettük, és gyanús volt a Fehérvári Múzeum képe, igen hasonlított egy nálánál kvalitásosabb változathoz. Feltűnt, hogy a hamisító nem értette a középső nőalak hátán lévő formációt, és hátizsákot formált belőle. A Múzeum büszkesége ilyenformán nem is került bele a bibliográfia műtárgyjegyzékébe, (hallgatással mondott) ítélet. Ez ismét egy fázisfotó sorozat. A fölrajzolás után indításnak a mostanában kedvelt sötét háttér, a motívumoknál pedig lehetetlenül vad színek. Evvel kényszerhelyzetbe hozom magam. Az erős színeket aztán a komplementerükkel kezdem tönkretenni. Ha rögtön a világosszürkével kezdek, az üres, önmagában. A sok próbálkozástól lesz gazdagszínű egy felület. Tehát ez az A/05/52, ami végül a kedvelt fokon halk, és (remélem csak) majdnem unalmas. (A hátulról harmadik talán megérne egy új próbálkozást.) Rádió: Nehéz volt ezt a kiállítást létrehozni, nagyon büszke művész. Vagyis buta, nem?! 2005. július 30., szombat, 08:37. Siófok-Töreki Utolsó reggel az uszodában. Kezdem a mai képet. Befelé fordítva a keretben, nedvesen is szállítható lesz. Szembenéz vele, tőle egy centire, a tegnapi kép. 12:35 Mutatom, A/05/53. Szerintem már evvel megérte a négy hét. És evvel TÖREKI VÉGE 2005. július 31. vasárnap 19.21 már Budapest A hazaérkezés mámora, mindent rendbe, és boldog helyére. Lemostam a konyhacsempét, kipucoltam a műteremből Miki nyomait, a kádat és ricinussal a beleimet, logikai sorrendbe tettem a honlap főoldalán a tételeket, Miki leadogatta a a galériáról az utolsó 23 keretet, holnap kezdem. És egy kis részlet Nápoly környéki kisiskolások hittan dolgozataiból: Neked ki az őrangyalod? Az őrangyal nem létezik, az tuti, az csak egy rajzfilm-trükk, a papok meg a szülők találták ki, mert már nem tudták mit csináljanak, hogy jók legyünk. De az én hátam mögött nekem nincs senki, se angyal se ördög, és azt hiszem, hogyha ilyen hazugságokkal tömik a gyerekek fejét, felnőtt korukra totál lebénul az agyuk, elhülyülnek, és az utcán mindenki ki fogja őket cikizni. Én egyébként ha akarok és ha éppen nem vagyok bepipulva, magamtól is tudok jó lenni. Marcello D'Orta: Isten ingyér teremtett bennünket. Fordította: Magyarósi Gizella. Európa Kiadó, 1993 július / Töreki: 32714 = 1016 = 32,7/nap   e-mail: vali@deske.hu az augusztusi levél eleje  a júliusi levél  125. levél J.-nek, Le Meux VÁLINEWS 2005. AUGUSZTUS ? 2005. augusztus 17. szerda 05:20 Kettőkor ébredtem, hajnali háromra kész az összes lemez átmásolása. Látom, Miki szobájában ég a villany. Hogy ne zavarjam, áttelefonálok neki, jó-e ez a WMA formátum. Nem jó, MP3 kell. Akkor kezdtem, elölről, most épp Illyés szaval, tán öt perc alatt kész egy lemez. 21:31 Fölkaptam a fejem, a váltás pillanata, meg kéne ünnepelni. Ma. Az összes CD-t dobozukból ki, papírtasakba, eldugva. Szerény szerepük maradt, biztonsági tartalék. Anyácskámnak 1952 táján négy lemezen ajándékba Liszt: Les Preludes; még 78-as sebesség. 1968 körül az első lemezünk Katával, Duke Ellington, cseh, Supraphon. 74-től tanultam reggelente angolt, ahhoz egy kölcsön orsós magnó. 83-ban még itthon tán nem is volt, egy svájci barátomnak képet adtam egy Sony Walkmannért. Annak még két dugasza volt, hogy a strandon ketten egyszerre. Kazettás táskarádió, saját, sokáig. Az első CD-s 2000 körül, húgom adta, hogy nekik a kolostorban van kettő, de egy se kell. Ez, máig, vége. A notebook gyakorlatilag mindig velem, Kecskeméten is. Csak a két kis hangszórót kell rákötnöm, és jó minőségben, Várady versektől Jungle Rockig, minden... Innét már egy mozdulat lenne bármi parányi kütyübe mindent átönteni, de a fejhallgatózást nem szeretem. ? 2005. augusztus 18. csütörtök. Sok-sok óra, összes felvételemet (még a CD-számára, valaha: tegnapelőtt) részekre vágtam, fölöslegesen, ráadásul néhol hibásan. Ugyanis a képernyő alján egy csúszka, állítható, honnét hallgatom a zenét. Jó lenne visszacsinálni, összetoldozni az egészet, de baromi munka. Ötödik órája kínlódom csak a Kékszakállúval, eddig sikertelenül. Úgyhogy most veszem föl újra az egészet. ? 2005. augusztus 19. péntek 17:33 A három fotó három állapot. Délelőtt. A zenék már megvannak, sőt egyetlen DVD lemezre lementve az egész, MP3-ban 2 gigabájt. Rádió a kompjuterre rákötve, elérhető helyre kerül. Jöhet a zene. Bekapcsolom; és azonnal ki, mert éppen Miki (elfalazott) ajtaja előtt ülök, ő pedig délelőtt (munkaidőmben) alszik. 2. fotó. Ezért aztán délre egy univerzális műteremládát (asztal, polc, pad, munkapad, létra, gyerekjátszótér) átalakítok a notebook számára, ez távolabb van, és oda teszem, ahol festek. 3. És persze ez se jó, mert a két kompjuter gyakran kell egy asztalon, összekötve. Le a boltba 10 méter kábelért (meg az ünnepek miatt kenyér). Nem találtam ki jobbat, a két hangszóró az ablakra. Arról itt most nem esett szó, mindeközben - párhuzamosan - három képet befejeztem. Majd együtt fotózom őket, ha mind megvan, nyomdai minőségre. ? 2005. augusztus 21. vasárnap 05:24 Déry Tibor rövid cikke Benjámin László (1915-1986) verséről, a dátum fontos, 1955. Nagyon dicséri. A vers ürügyén pedig teljes körű kritikát mond a szocialista realizmusról. E mellett, valószínű, meg kellett védenie a költőt a politika támadásától. Taktikusan és szellemesen nem a vezetőket szidja, hanem a művészeket. A szerepeket a helyére teszi. És milyen okosan! Avval kezdi, hogy az alanyi költőnek látszatra mennyivel egyszerűbb a dolga, ...a nemzetről, az osztályról, az emberségről adnak hírt. Holott nekem, a prózaírónak, tucatnyi idegen ember alakjába kell öltöztetnem idegen mondanivalókat, hogy összeütközéseikből kiszűrődjék a magamé - pokoli munka! ...Az elmúlt tíz év magyar irodalmának a történelmét vélem kiolvasni ebből a versből... Ha igaz az - már pedig igaznak látom -, hogy a költők hallgattak a köznapi dolgok varázsáról, akkor ez egyértelmű azzal, hogy megtagadták. Aminek az irodalom nem ad nevet, az nincs, hiába van. Amiből napnál világosabban két dolog következik; az egyik: hogy az elítélt jelenségek, mint a rabok, társadalmon kívüli életet kezdenek élni, kivonva magukat a közösség ellenőrzéséből és segítségéből, gyakran elsatnyulva, olykor eltorzulva, szinte mindig megbélyegezve. A másik: hogy a kultúra álkultúrává válik. ...[például] arra a különbségre figyelmeztetek, amely a szerelemnek az életben elfoglalt valóságos helye, s az irodalomban játszott szerepe között van. Nevetséges aránytalanság! Nevetséges eltorzítás! Nevetséges némaság! Nem is szólok a közelmúltról, azokról az esztendőkről, a mikor a szerelemnek még a nevét is szinte kiszorítottuk az irodalomból (általában a művészetből). ...[Benjámin] az aránytalanságból visszatért az élet szép harmóniájába. Ezzel forradalmárnak sem lett kisebb... Szerencsére a vers benne van a Magyar Költészet Antológiájában (2003). Tíz szakasz az egész. Örültem neki. KÖZNAPI DOLGOK IGÉZETE Még azt se mondtam el, milyen csodás nagy éjszakán az ezüst zuhogás, a hangtalan föld határaira lezúduló csillag-Niagara. Az indítás igazán jó, az első sor, ebben a szakaszban. Még sose mondtam el a színeket, szürkébe foglalt hétszin íveket, fehér havat a zöld fenyőgalyon, piros kendőt a fekete hajon. Az utolsó sorra az ember fölkapja a fejét. Ez már csattan. Még sohase soroltam el az ízek mindegyikét; húzó fanyart az ínynek; maró sósat; viasz-sejtekbe szűrt viráglevet; hánytató keserűt. ...Köznapok - csupa izgató magánügy; Holdfény, kenyérharc, becsület, madárfütty, vihar bőgése - MINDEN ÁMULÁSOM AZ ÉLETEN CSÜGG, NEM AZ ELMÚLÁSON. (Kiemelés tőlem.) Déry szerint: ez a két sor a magyar költészet legszebb sorai (és rímei) közé tartozik. Mert fogtam én a siker pilleszárnyát,  s nem boldogabb, csak lettem tőle gyávább, s maszattá rondult ujjamon a hímpor. Mind kínná torzul, ami nem lett kínból. Micsoda gondolat a végén! Adj, élet, munkás férfikort, öregkort, s erőt annyit: Ha mennem illik egykor, s még síremlékem is magam faragjam! S ne menjek úgy, hogy lelkemben haragban. Ez az utolsó sor is... Akkor most megnézem már ezt a következőt is, én nevét eddig csak Sztálin-dicsérettel együtt tudtam. Igazi emberi hang, Illyés is hasonlóan beszél asszonyáról. Jó hosszú vers. Közben magáról is szól, hogy ő csak egy álmodozó, gyenge ember: KÉT ÉVTIZED Tömött szatyraiddal szálltál vonatra tegnap. Szaladgálsz dolgainkban, távol egy éjjel, egy nap. Rendet csinálsz a házban, vesződöl pénzügyekkel; ébren talál az éjfél, talpon kora reggel. Várnak, mint máskor is, kicsinyes napi harcok, leszid goromba árus, morózus hivatalnok. Vár teknő, a tűzhely, varrógép - s még mi minden! Ügyetlen választottál, látod, amikor engem; lélek kalandosát, örökkön tépelődőt. ...Kérleltek derekabbak, hogy választ adj, igenlőt - mégis hozzá szegődtél. Így lett minden napod tizennyolc óra munka, huszonnégy óra gond. Talpon csak, egyre résen: bajban voltál a higgadt, tudtál bármily keservben álarcot venni, vígat - voltál hozzám igaz, ha kellett: színleléssel, nyugtató szép szavakkal, szerelmes öleléssel. ...Becsapódott mögöttünk immár két évtized két nehéz kapuszárnya - mit bír el még szíved. Mit látsz kecsegetőt, háttal az ifjuságnak? Csuklóid fájlalod, eres, dagadt a lábad; be vagy kerítve végképp: egy férfi, négy gyerek, ragadozó fogakkal faljuk fel életed. ....Töprengve, bűntudattal mindez eszembe ötlött, miközben hánykolódó szívem jelenti jöttöd. Késő a délután már, most szállsz fel a vonatra, ideges vagy, rohantál, sóhajtva ülsz a padra; hajad rendezgeted, lesimítod a szoknyát, élénkebb ívre húzod ajkad halvány pirossát. Most, hogy leülsz végre, gyereksírás se hajszol, foglalkoznál magaddal - de ültödben elalszol. 18:57 A mai nap is elment zenecsinálással. Intenzíven tanulom a szakmát, egyedül. Nagyon tetszik, ezredmásodperc pontossággal lehet(ne) zenét vágni. Ma a magnóról átvetteknél kellett a ZAJ / SZISZEGÉS REDUKÁLÁST megismételni, mert a legtöbb helyen a 6000 points mégiscsak kevés, Ez itt, a monitoron, Mozart: Rekviem. Ezen kívül a mai bevétel / bevitel: Rhapsody in Blue, Armstrongs bests, Chopin 9 zongora-valamije, és Ellington; Nigel Kennedy a zongoránál. Pihenésként kétféle madárhangot hallgatok, egyik a nagyablak felől jön, notebookról. A két gép RANDOM-ra (véletlen sorrend) állítva. Ha megfelelő hangerővel: mintha őserdőben. Átmentem Kata szobájába (nyaral), átnéztem azt is, vagy 50 lemeze van. Csak én mennyit másoltam neki ajándékba az évek folyamán, látom a föliratokból. Eddig még nem gondolták meg magukat. A Minisztérium honlapján még mindig a múzeumok között szerepelek. Igaz, legalul. ? 2005. augusztus 22. hétfő 10:28 Jézusmária, én öregember lettem! Négykézlábra kellett állnom, egy elgurult rajzszög. Micsoda keserves, körülményes feladat volt! És még csak meg se találtam. Akkor nekem már sutban a helyem. Építsek egyet? Vagy tudna valaki egy jó kis sutot? Pokrócot viszek. 18:57 Munkás nap. Ma kissé képgyár jelleg. Délelőtt a nyári képek nyomdai fotózása állványról, vakukkal. (Egy rajzszög : folytatni, kettő: fotózható.) Aztán rászántam magam, 25 keret ezüstözése. (Ez nagyon fárasztó.) Délben Katának telefonkábel szerelés, hat forrasztással. Délután az új fotók kiigazítása és transzformálása a net számára, majd föl a hálóra. ? 2005. augusztus 23. 12:06 Javítani persze még biztos fogok egyiken-másikon, de a képek készek, teszem őket vissza - fotózás után - keretbe. Délelőtt, nappali fénynél, összenéztem őket a képernyőn lévővel, mert gyanús volt néhány. Végül mindegyikhez hozzá kellett nyúlni. Sőt, ami Szüts ötlete, és eddig még soha -, a SATURNATION / SZÍNTELÍTETTSÉG skálán s színeket néhánynál tompítottam. Tisztességtelennek tűnt az ötlet, de bizarr módon ettől némelyik hitelesebb. Még címeket kell adni nekik, lesz fejvakarászás.  Tehát mától megnézhetőek az új, nyári képek. Kezdődik a Műterem az első napon-nal (31-es). Előremutató nyíllal továbblépni. Vagy, aki nem kíváncsi minderre, annak 20:01 Este. Képcímek, (találtam egész jókat is), képcédulák fölragasztva, szóval alapjáratban minden kész. Vannak jó képek. Ünnep. Legyen. Akkor hát (hetek óta először) ez okból: jóllakom. No, csak módjával. ? 2005. augusztus 24. szerda 05:25 A külhoni (főként erdélyi) magyarok állampolgársága ügyében igennel - egyetértően - szavaztam. Most Nagy Boldizsár barátom megküldte cikkét az ÉS-ben - és meginogtam. Nehezemre esik agyilag ezt az egészet átgondolni, talán majd egyszer, de hajlok rá, hogy igaza van. Mindenesetre öröm, ha ilyen okos és pontosan gondolkodó emberek is vannak (Pesten). ...hiszek tehát egy történelmi-kulturális nemzetben, amely túlterjeszkedik mindenféle országhatáron, de nem akarom etnikailag, vér szerint meghatározott nemzetnek látni, ahol a felelősség a vér szavával egyenlő. Azt szeretném, ha a felelősségünk intellektuális felelősség lenne, történeti, szellemtörténeti értelemben vett... Érdemes végigrágni! 17:16 Három éve elhagytam a tárcám pénzzel, igazolvánnyal, ugyan meglett  - egy öregúr fölhozta a lakásunkra -, de okulva, azonnal kétfelé választottam a kétfélét. A papírok védettebb helyre. Pár éve mobil is van. Nem tudom, ezt a szintén ridikültelen és zakótlan férfiak hogyan oldják meg. Tehát: 1./ pénztárca 2./ irattárca 3./ mobil 4./ kulcscsomó 5./ zsebkendő 6./ szemüvegtörlő (szarvasbőr) 7./ golyóstoll és olvasó Amíg rövidnadrág, könnyű, annak hat zsebe van. De jönnek az őszök. Már sötétben kelek. Este rászántam magam egy új, derékszíjra kerülő bőrtok fabrikálására. Kettő nem, a harmadik lett használható, de ha Kata netán odaadja egyik öreg bőrszütyőjét, megcsinálom rendesebben, időigényesen, varrva. ? 2005. augusztus 25. csütörtök 13:55 Barátom a fenti külhoni magyarok ügye - cikket érdekesnek és fontosnak találta, és: Deske! Íme a véleményem: A. / A kommunista rendszerben az útlevélkérö lap két kérdése és a válaszaim: - Vannak-e rokonai külföldön? Válasz: igen, SZU, apám rokonai, Csehszlovákia, anyámé. - Milyen körülmények között hagyták el az országot? Ide azt kellett volna írnom: az ország hagyta el őket. B. / Mit tettek a csonka országban maradt kormányok?  - A kommunista rezsim nemlétezőnek tekintette a kérdést és a leszakított országrészek új gazdáit testvérnek nyilvánította. Pl. a verseskötetekben egyszerűen kihagyták a témával foglalkozó műveket, még József Attilánál is. /Erről egy érdekes könyv: Szörényi László: Delfinárium/  - Antall József: lélekben /!/ 15 millió magyar miniszterelnöke vagyok.  - Orbán: magyar igazolvány.  - az újabb baloldali kormány természetesen szembe ment Orbánnal. Közben kisebbségi sorból emelkedett az MVSZ elnöki székébe Patrubány. Ö kezdte a kettős állampolgárságot, nem mint a legjobbat, hanem azért, hogy a téma egyáltalán napirendre kerüljön, ezt el is érte. /Véletlenül hallottam Patrubány előadását, publicitást persze sehol sem kap./ C. / Irracionális helyzetet nem lehet racionális eszközökkel megoldani. Nehézségi tényező, hogy mind itthon, mint a szomszédoknál a kérdést politikai ütőkártyának használják. Esetenként van külföldi precedens /kettős állampolgárság/, de Trianonra nincsen. Ez magyar sajátosság, a magyaroknak kell megoldaniuk. Mi a megoldás? Rövid távon nem sok: mozgás-szabadság, kulturális kapcsolatok. Jobb gazdasági feltételek: Ausztriában, Szlovákiában sokkal kisebb a gond. Hosszabb távon:  a/ beolvadás ; az említett két országban gyakorlatilag megtörtént. b/ autonómia, erre Erdélyben az etnikai, kulturális feltételek adottak, sajnos a politikai szándék nulla. 17:45 Délelőtt anyácskám itt, ő karosszékben, én előre-hátra, lomhán festegettem, beszélgettünk. Ahogy fordultak a témák, sűrű tanácsokat adott, és észrevette azt is, hogy kifordult a nadrágtartóm és a mobilom onnét ki fog esni. Mindenben igaza volt. Ösztönösen én is ilyen vagyok, segítő szándékkal. Most látom, milyen rémesen fárasztó lehetek környezetemnek... 22:15 Szia Des! Két órája ezen röhögök, pedig lehet, hogy nem kéne... Házigörény nekrológok: http://www.goreny.hu/index.php?inc=rip B. Szia, B.! Hát, igen. Túl az elemi állatszereteten, vannak elsősorban gyermektelenek, de gyerekesek is, akik csak kisméretű szőrös-mozgó valamivel tudnak igazán oldott érzelmi kapcsolatba kerülni, ellágyulni, holott erre igen nagy szükségük lenne. Nekem például kb. ?-ed gyerekem van. És én is közéjük tartozom. Ha életembe beleférne. Évek óta gondolok éppen a görényekre. De egy öleb is megtenné. (Bernáthegyim volt.) Csupán jövevény vagyok a földön parancsaidat ne rejtsd el tőlem (118. Zs.) ? 2005. augusztus 26. péntek 21:36 A volt Fiatal Művészek Klubjában, Andrássy út 112, megnéztem a Friss Európa c. kiállítást. A Ház ma: KOGART, Kovács Gábor bankár gyűjteménye; a 2. és 3. emeleten kiállítások. Most hat ország végzős képzőművészei. Őslényként mozogtam a hangos /kodó tárgyak között. Pár év alatt minden elmozdult, táblakép alig, az érdeklődés kurrens problémák felé. Nem lakásdíszben gondolkodnak. Gondolom, evvel egyszerűen kibővül az, amit eddig képzőművészetnek tudtunk. Én úgy szoktam még, hogy a mű nem napi problémáinkra keres választ, hanem a legfőbb kérdésekkel foglalkozik. Gondolatnehéz munkák, a megformálás rovására. Igaz, a másik véglet is. A tehetségesek nyilván ezen a terepen is előbb-utóbb megtalálják. Egy ronda sokkoló szörnyszobor-csoport volt kétségkívül figyelemre méltó, egy látszatra unalmas bérház homlokzat, olajban és egy négy? elemből álló grafikasorozat, bárha ez is olajban, ezt mutatom is. Ez nagyon tetszett. Október 16-ig. Mindenképpen tanulságos. Nyitva 10-6-ig, minden nap. ? 2005. augusztus 27. szombat 20:31 Hogy Kata még nyaral, furán hosszúak a napok. Próbálgatom az özvegyi létet, pár óra munka, konzervebéd, délután nagyobb séta, könyv egy a Vársétány alatti park fái alatt. Ma egy interjúantológia, a Költő felel (Szépirodalmi Kiadó, 1986.): Ebben egy kiállításkritika Illyés Gyulától, Journal Littéraire, Párizs, 1925!: A Weimar-i Paul Klee ma állít ki a Vavin képcsarnokban. Szürrealista ő, de a maga módján. Számára az élet és a lét legmélyebb titkaiba való elmélyedés nem a természet és a valóság fölött - hanem a művészet törvényei fölött állást jelenti. Ha meg akarjuk érteni rajzait, el kell felednünk mindazt, amit az iskolában tanultunk, aminthogy ő maga is feledtetni igyekszik azokat. Az emberiség legégetőbb kérdései, legerősebb vágyai és félelmei annyira általánosak, hogy - így is mondhatjuk -: gyermekiek. Klee képei olykor a gyermekek, olykor az őrültek rajzaihoz hasonlatosak; bizonyságul, hogy a festő olyan őszinte, mint egy gyermek, és olyan szabad és bátor, mint egy bolond. Kapcsolható tegnapi tűnődésemhez, ugye. ? 2005. augusztus 29. hétfő 10:32 Deske! Füst Milán: Napló, 1939.: Dérynek pénzt - ezt a butaságot! A morális inszániának /eszelösség/ táplálékot. Mikor két hét helyett négy hét múlva felszólít, egy szót sem említ az ügyről, nekem hagyja a kellemetlenséget, hogy említsem. No persze, megvan a gyakorlata. S aztán: - ö csak egy részét tudja megfizetni "...egyszer kérek tőled szívességet, először az életben..." /nem igaz/ szememre veti, hogy még nem szerencséltetett... hogy mit segített ö pl. a regényem meghallgatásával... G1. Kedves Gábor! Nekem nyugodtan szidhatod mindkettőt, megérdemlik, nagyon szeretem őket. Egyik sem volt "jó ember", csak nagy... Füst baromira megutálta Déryt, illetve kölcsönösen, pedig sokáig... Lásd Ítélet nincs. Abban számomra Füst cigerattacsempészési akciója a legvisszataszítóbb. Bár az anyja trafikos volt... Érdekes a dátum, a 39, én azt hittem, Füst akkor hagyta el végleg Déryt, amikor az egy darabig főkomcsi lett. Lásd egyebek mellett: Szántó Piroska karcolatát, amikor Déry országjárása során, 1952, egy igen-igen szegény vidéki családhoz betévedve lazán kér egy omlettet, hogy neki most érzékeny a gyomra. Kapott. Ebben speciel Füst látott világosabban. d. Tegnap olvastam Déry cikkét, 1974, hogy ő Nagy Lajost nem kedveli, de a Tolvaj macska novellája speciel remekmű. (in: Botladozások I, Szépirodalmi Kiadó, 1978.: Egy Nagy Lajos novelláról.) És kilenc! oldalon ismerteti, elemzi, értékeli. El kéne olvasni. 11:42 Deske! Még hogy én Déryt szidom! Mikor hallottál ilyet tőlem? Az más, hogy nem első számú szentjeim közé tartozik, bár a zseniket értelmetlen rangsorolni. Egyszerűen továbbítottam azt, amit vasárnap reggel /nem kellett locsolni, több idő maradt olvasásra/ kedvencedről találtam. G:! Bocs!!! Áldozat vagy. Ez csak irodalmi fordulat volt, a figyelem fölkeltése végett... deske.hu 12:48 A délelőtt ezzel telt. A/05/08, munkában. ? 2005. augusztus 30., kedd, 21:24 Az ember jobbra vágyik - mondja Várady Szabolcs tömören, talán a Székek a Duna fölött - versében. (Fene egye meg, egy hónapja a kukára kitettem Petőfivel, Arannyal együtt, meg kell venni újra a kötetét.) Kazettáról bemásoltam a Kékszakállút kompjuterbe, aztán még egyszer, meg még egyszer. A magnó sistergését, Miki megmutatta, hogyan lehet levágni. Megtettem. De evvel - nyilván - elpusztultak a legmagasabb hangok is. Az ember jobbra vágyik. Sok telefonok, eljutottam a Hungaroton központjáig, valóban megvolt ez a felvétel CD-n is - ahogy kabinosunk tudta -, de elfogyott, és utánarendelni sem lehet. Rózsavölgyi bolt, Orosz Kultúra Háza, Ádám barátom, egy nagykörúti CD bolt, egy Király utcai zeneműbolt. Nincs. Állítólag Vitányi Ivánnak megvan. Közben Marci bácsi a Lukácsban naponta földicsérte nekem a Székely Mihály féle változatot. Azt is Ferencsik vezényli. És ráadásul az a muzsika a legteljesebben hiteles, mert Székelyt még Bartók korrigálta, 1936 októberében, sőt néhány hangot át is írt a kedvéért. Hát délben megvettem a Rottenbiller utcában. Háromnegyed óra várakozás, mert a boltos a központban járt. 2650 Ft, ezerrel olcsóbb, mint a Rózsavölgyiben. S most este a szembesítés. A Székely a kompjuter+a rádió hangszórói (1956-os mono felvétel) a másik is hangszórókkal följavítva, notebookról, váltakozva hallgattuk. Hát, bizony. Nyesztyerenko jobb, sokkal. Ő egy szenvedő férfi. Székely Mihály egy zengzetes sztárénekes, aki tudja, hogy gyönyörű hangja van, és minden feladatot fölényesen meg tud oldani; ezt hallom ki belőle. Obrazcova a férfivel hasonló súlyú, shakespearei-, királyi formátumú nagyasszony, Palánkay Klára pedig egy gyenge nő, kevésbé veszélyes ellenfél, bocs. Érdekes és váratlan, hogy a zene legvége harmonikus, népmesei. Az oroszok hibás, akcentusos szövegmondása miatt az egész valahogy esendőbb, emberibb. Az már teljesen magánügyem, hogy ezáltal valahogy jobban oda is figyelek a szövegre. Balász Béláról sok rosszat hallottam, nem ismerem. Ez a írása a giccs határán, de attól idébb és tökéletes. Semmi séma. Igen finom lélekmozgás-árnyalatok. Ahogy a történet sűrűsödik, nem egymás szavára válaszolnak, hanem egymás rejtett gondolataira. Jó, jó. Már kezdem tudni az egészet. Nem kell valakinek (ajándékba) a Székely - Palánkay változat, Hungaroton CD-n? Sőt, a másikat is föl tudom venni. ? 2005. augusztus 31., szerda 08:52 Fiam egy hónapra kimegy a Velencei Biennáléra olasz-angol teremőrnek, hogy megkeresse annak a Macintosh-notebooknak az árát, ami a grafika szakon gyakorlatilag nélkülözhetetlen. De az egyetem csak úgy engedi el, hogy ott is végzi a feladatait - ó, az e-mail csodája, onnét fog tanáraival konzultálni - tehát a gépet most meg kell venni. De egy pályázati pénze egy hónapot késik, így anyjától kért 100 ezer forintot kölcsön. Aki avval tudja ezt adni, ha én a 20-án esedékes 70 ezret már most odaadom neki. Amit meg is tettem, avval az erős reménnyel, hogy egy szeptember elejére ígért képrészlet tényleg bejön szeptember elején, különben billen a. A napokban a C3 (Cultural and Communication Center) szervere a céggel együtt fölköltözött a Rózsadombra. Tegnap azért lehettek nálam működési zavarokkk. 11:35 Igazságos szeretnék lenni, délelőtt eddig varrás közben kétszer hallgattam végig Székely Mihályt. Azért az is nagyon jó. 13:07 Ezt a délelőttöt rászántam, az élet győzelme. Utolsó nyári nap, holnap "iskola". Még egyszer nekifutottam derékszíjra fűzött ceruza és mobiltartónak. Hozzávalónak Kata odaadta egyik tarisznyáját. A kézi bőrvarrás elmélete nem nehéz, gyerekkoromban egy nyergesmester a Móricz Zsigmond körtéren. Két tompa, hajlékony, mert lágyvas tű, benne spárga, indul az ár-fúrta lyukba, egymás ellenében. Csak vagy a cipészvarrótűtervezők szadisták, vagy a varrótűmegrendelők mazochisták, mert a tűk lyuka értelmetlenül kicsi. Erre van a szuroktömb, amivel a spárgát nemcsak vízhatlanítani lehet, de iszonyatosan ki is hegyezni, hogy végre belemenjen. Keserves feladat. Így inkább hagyományos cérna-tű, és ahol lehet, nittelés. A mobilon olvasható: 12:56-ra lettem kész. aug: (33887) 1171 = napi 37,7 126. levél J.-nek, Le Meux  / 2005. 09.  ? 2005. szeptember 1., csütörtök, 14:33 E-mail Várady Szabolcsnak: Visszamondhatták, vagy olvashattad a válinews-ban, hogy kötetedet Petőfivel és Arannyal együtt pár hete kitettem a kuka tetejére, vigye el valaki. Elvitték. Tiédet avval a lábjegyzettel, hogy elég az a 64, amit tőled CD-n hallgatni szoktam. De hát nem elég. Meg kellett vennem, s akkor már egy Petőfit is. Csak azt nem értem, te miért vagy 300 forinttal drágább?? ölel: deske.hu Buta vagyok, mint egy világoszöld Mercedes. 20:08 Ma kaptam Gábortól. Elképesztően gazdag a mi kultúránk, így, szinte találomra, a netről leszedve. Ezt éppen a Nagyvilág 2001.05.-ben találta: Julien Green Naplója, 1928. augusztus 12. Milyen közeli gondok: Vannak napok, amikor az első néhány papírra vetett szó meggyőz, hogy semmi jót nem fogok csinálni; a görcsös írás nem kenyerem. Ma reggel egy órát dolgoztam, ennyire futotta, nem ismerek példát ennél korlátoltabb munkakapacitásra. Ha erőltetem a munkát, mikor pedig úgy érzem, nem megy, végül már nem látok semmit abból, amit leírok. Mégis a nap minden órájában gondolok a könyvemre, és a munka legjelentősebb része minden bizonnyal akkor zajlik, amikor nem írok - amikor alszom. Ma ezen a képen dolgoztam, keveset. A/05/14., Műterem firkált székkel. (Ilyenkor még nem merem kimondani, hogy kész.) Aztán délután újonnan talált helyemen, a vári Tóth Árpád sétány padján - körpanoráma az összes budai hegyekre - Déry. Öt nappal a Pócspetri-gyilkosság után ment le körülnézni, 1948. június. A főtettest addigra már! fölakasztották. Egy rendőrt lőttek le, aki ismeri a tragédiát. A falu népe úgy tudom, az egyházi iskola védelmében gyűlt össze. Az ávósok körbezárták a falut, hogy lázadás. Volt egy szörnyű dokumentumfilm, visszaemlékezések, láttam. Nagyon sok embert megkínoztak utána. Hát Déry nem sokat ért az egészből. És nem érti, miért hazudik neki mindenki. (Gondolom, kb. a Szabad Nép megbízásából utazott.) 1955, mire megírja a Nikit... Becsületére legyen mondva, hogy 1978-as kötetébe ezt az éretlen eszmefuttatását beengedte. ?  2005. szeptember 2., péntek 21:16 Időutazás, ahogy mondani szokták. A kecskeméti székhelyű Magyar Fotográfiai Múzeum üzent, hogy zsidótemető fotói vannak tőlem, két-három műtermeset is szeretne. NKA pályázattal remélnek rá pénzt. Én majd négy éve nem laboráltam. A délelőtt az eszközök fölébresztésével telt, aztán estig négy kép (előtte 15 piszkozat). Az elsőt még az 1980-as műcsarnoki kiállításplakátomhoz fotóztam, két napon át. A második, ami a C. napló borítójára, hasonlóan sok munkával. Érdekes, a képet a véletlenül baloldalt belógó elmosódó forma teszi számomra teljessé. (Ezt mutatom, F/94/02.) Hiába, a fekete-fehér fotó az igazi. És ez a sötétkamra-munka is életes volt, sok év sok emléke. Igazi kedvcsináló nap. Talán ha minimális programként a digitális gépet átállítanám fekete-fehérre? A laborálás már... ?  2005. szeptember 3., szombat 08:44 Mégsem kell aggódnom, hogy valaha befejezem e honlap építését. Ma 04:40-kor, félálomban (miért akkor?) eszembe jutott, hogy jó néhány! mozaiktervem is van, és egyebek, pályázati, falra szánt munkák. Igaz, hogy csak egyetlen pannó, és egy secco, ami megvalósult, a többinek a tervét is rég kidobtam -, de mégis. Lesz nekik egy gyűjtőszó - murális - a kereséshez. Ha nincs is mit keresni, legyen rend. A tegnapihoz. A labormunka örömös emlékekkel terhes volt, már csak azért is, utoljára a zsidótemető-fotóalbum készítésénél kellett minden felvételnél négy-öt exponálási próbát csinálni. Mindegyikhez másodperc-térkép, ilyen. 11:38 Nagy Szent Gergely pápa és egyháztanító (540-604): Betöltött állásom kényszerít, hogy kapcsolatban legyek világi emberekkel, ezért néhanapján bizony engedek beszédem fegyelmezettségéből. Hiszen ha e téren szüntelen szigorral ellenőrizném magam, tudom, a gyengébbek akkor elkerülnének, és így nem tudnám őket a jóra buzdítani, pedig szeretném. Ennek következtében gyakran nagy türelemmel meghallgatom felesleges beszédjüket is. Csakhogy magam is gyarló ember vagyok. Egyszer csak belekeveredem a könnyed csevegésbe, aztán én is szívesen kezdek olyasmiről beszélni, amire eleinte csak kelletlenül figyeltem; így, amibe beleesni irtóztam, abban utána már szívesen elpihenek. 21:33 Magyar Fotográfiai Múzeum Kecskemét Ajándékozólevél  Kedves Múzeum! Örülök az ötletnek, mellékelten küldöm egy DVD-lemezen 50 fotómat és külön zsidótemető fotóimat, amiből válogatva 1993-ban a (Sáros László - Váli Dezső:) Tanú ez a kőhalom - c. fotóalbum készült. A fotók két változatban. A nézőképek, egyenkeretben, ahogy a honlapomon is szerepelnek. A nyomtatható változat PC/tif-ben. A fájlnevek az opuszszámaim, evvel azonosíthatóak be munkáim. Ebben első két jegy az évszám. A képek adatai külön táblázatokban mellékelve. Minden fotóm és adataik a honlapomon is megvannak. Rendelkezzenek a képekkel belátásuk szerint, honlapjukra is fölkerülhetnek, részben vagy egészben, természetesen. Ha valami idetartozót kifelejtettem volna, kérném jelezni. Szívélyes üdvözlettel: v. ?  2005. szeptember 4. vasárnap 05:36 Kohán Feri kint járt Párizsban Hollán Sándornál. Aki ismeri ennek az édes, zseniális művésznek munkáit, annak igen informatív ez a műtermében készült fotó. A csendje. 21:23 A fiataloknak persze már ez sem újdon, nekem igen. Miki meghozta az új, nagytekintélyű mac-notebookját, a kicsomagolásnál én is. Közben B. barátnőnk mindezt mobiltelefonjával! hangos mozgóképként fölvette. Már ilyen is van. c., hétfő 04:29 A hívő ember számára egyik legalapvetőbb, és megoldhatatlannak látszó kérdést Gábor (G3) könnyedén megválaszolta. Igaz, mint mondja, olvasta valahol. - Miért ennyire rejtőzködő a mi Istenünk?! Mennyivel könnyebb lenne, ha - - Mert világosabban látva őt, belezuhannánk, puskagolyó-sebességgel. Az embernek ilyen vágyai is vannak. Közös pincefolyosónk végében évtizede több köbméter szétszedett bútor, fahulladék. Nem illetékességi területem, de a tőlem távolabbi helyeken sem kedvelem a fölös halmozást. Még könyvben sem, nem hogy- Szerettem volna a helyét üresen látni. Netán még tűzveszély is. De nem lehetett, s ezt jólelkű gondnokunk is jóváhagyta, mert az ötödikről N. bácsi; reménytelen, lompos, és egyedülálló férfiú gyűjtögette. S - elvben - mindez tartalék tüzelője volt. Jövök haza, éves lomtalanítás, s látom, hárman hordják az öreg deszkákat, ki a járdára. Hogyhogy? Aztán megtudtam. N. bácsi meghalt, tüdőrákban. Még májusban. Kata szülnap. 62.Tegnaptól nyugdíjas, ő is. Bár még nem biztos. Bekötöttem egy hangszórópárt a kompjuterébe, újra van CD-lejátszója. Sok zenelemeze van. 18:59 A Nemzeti Digitális Archívum vagy Adatbázis? levelez a fejem fölött a C3 Alapítvánnyal, rólam, ilyeneket küldenek egymásnak: http://www.hszk.bme.hu/~li197/oai/deske/oaiserver.php?verb=ListMetadataFormats (Bizarr egy ilyen komoly micsoda közepén a deske.) Meg ilyen is jön, hosszú-hosszú sorozatban:   oai:deske:3   2005-07-30T15:28:09+01:00   - -   3   Szereplésnapló: 0467    Tulajdonos: Hidvégi Máté    Opusz: P?/74/01     szemetes kép, festménnyel    papírkép    26,5x39,6  Én csak a másolatokat kapom. Muris. Azt se tudom, ez már éles-é, vagy csak a minta. 20:13 Deske! A szombati Népszabadságban van egy korai Babitshoz mérhető, virtuóz vers Szabó T. Annától. Számomra mindazonáltal  a felette lévő Oravecz mű (madártani értekezés, próza-közeli, veretes igénytelenséggel) izgalmasabb. De együtt, egymás után felérnek egy elemzéssel a XXI. század eltérő (költészeti) lehetőségeiről. Gábor (G2) Szabó T. Anna (1972-): VÍZPRÓBA Ess, esti eső. Sokáig. Milyen szép. De nem is férhet hozzá a milyenség. Csak sötétje van, suttogása, hangja. Sistereg. Csak már elaludni hagyna. Essen csak, essen. Szétrothad a szalma szerte a szántón. Szép eső. Suhog. Veri az érett, szerteszét szórt termést. Zsizseg, csepeg, csörög, csereg, csurog. Csevegj csak, ess csak. Villámtalan, végleg. Jöjjön a szúrós, sáros, nedves ősz. Aludni, mélyen. Rothadó vidékek sötétjén sírás hűvöse esőz. Oravecz Imre (1943-): SÜVÖLTŐK (Madárnapló) Februárban léptek először színre, a pintyek családjába tartoznak, elég zömök testűek, de különben szépek, vaskos csőrük, sapkájuk fekete, a hím melle rózsapiros, a tojóé világosbarna, a hátuk egységesen szürkéskék, szárnyfoltjuk fehér, a könyv szerint Magyarországon ritkán fészkelnek, télen viszont gyakori vendégek, de nekem újak, mert idén látom őket először, délelőttönként jelennek meg, és főleg, ha süt a nap, a kanadai ezüstjuhar a kedvenc tartózkodási helyük, és annak is a csúcsa, de az etető körül is sűrűn előfordulnak, viszont érdekes módon sosem esznek, nem érdekli őket az eledel, csak ülnek az ágakon a többi madár közé vegyülten, nézelődnek, tollászkodnak, napoznak, mintha csak azért jönnének, mert társaságra vágynak. Kedves Gábor, köszönöm! Öröm. Mindkettőjüket szeretem, másként. Oravecz valami fantasztikus figura ezekkel a szakleírásaival. Van egy hülye című verskötete is az ágyam mellett: A chicagóí magasvasút montrose-i állomásának rövid leírása (És tényleg leírja, azt is, nagyon jó.) Szabó T. kötetet kéne vennem, nem tudom, ez valami összegyűjtött-féle, az lenne jó: Rögzített mozgás 2005., Magvető. ?  2005. szeptember 6. kedd, 21:33 Szeretek fogorvoshoz járni. Mindig eszembe jut az ötven év előtti helyzet, amikor mindez még fájdalmas volt. A várakozáshoz az új Petőfi-összest, meg kéne végre ismerni. Majd igyekszem. Szép vajsárga papírral nyomták, szép betűkkel, ez jó. És már találtam is valamit, nagyívű látomás (G1! Idő-vers!): LÁTTÁL-E A RÓNA FELETT Láttál-e a róna felett elszállni madársereget, Ha rájuk lövének? Igy szállnak az évek! Egy pillanatig még hallani szárnysuhogásaikat, [...] A messzeség Ködében az ég Felhőivel összefolyának. S te állasz a néma, puszta határon, tűnődve: mi volt ez? való-e vagy álom?... ?  2005. szeptember 7., szerda 18:16 Nem fogadom el, hogy a világ a ROSSZ felé halad, meg hogy ezek a mai fiatalok, satöbbi - minden baljós látszat ellenére sem. Elvből, világnézetből. De idegen, sőt ellenszenves nekem a mai képzőművészeti produkciók 90 százaléka. Avval rendezem magamban, hogy ezekkel a – felületes, – hangoskodó, poénokra kihegyezett, – művészettörténészek, budapesti múzeumigazgatók, és műkereskedőktől irányított és manipulált, – tartalom-fejnehéz, – nem befelé-, hanem egymásra figyelő, – divatmajmoló, – és megformálatlan munkákkal is csak gazdagodik a paletta. Gazdagodik, mert egy új ág, nyitás a szociológiai helyzetjelentés, a politikakörnyék, vagy a környezetvédelem, a napi problémák felé. Műgyűjtő barátommal beszélgettünk erről, tanulságos volt, mert ő szigorúbb. Hogy ezek a gyerekek önmagukat építik, nem a művészetet. És a következő nemzedéknek netán már ez lesz a mércéje, s azt hiszi majd, ha ehhez öt centit hozzátett, már történt valami. Itt talán jön majd egy nagy gödör, majd vélhetően egy letisztult újrakezdés. A szűk elit hordozza ma és mindenkor a felelős kultúrát. (Még annyit mondott: aki szeretne már tőled témaváltást, hogy ne mindig csak az a műterem, avval nem érdemes tárgyalni, az semmit nem ért az egészből... Műterem, gyufaskatulya, vagy zsidótemető - ugyanaz a váli-mondanivaló. Ez bíztató, bizonytalanságaim közepette.) Ha a fenti közügyekről lenne véleményed, megköszönném. Írd meg (bárki vagy: kedves J., L., R., G1, G2..., stb.), és azt is, föltehetem-e ide, és hogy névvel, vagy anélkül. ?  2005. szeptember 8. csütörtök, 05:36. Az üveg mögött, himbálódzó növényektől el-eltakarva két vöröses hátú aranyhal-pár forgolódott előttünk, lomhán. Egy kisebb meg egy nagyobb. "A vizüket nem cserélem, és egyáltalán, az egész biológiai rendszerbe nem nyúlok bele. Időnként csak a fölgyűlt ürüléket, alulról. A farkukat kell néha utánavágom, meg a kis fülüket, de hát az nemigen nő már " - magyarázta vendéglátóm, a házigazda, s mindezt most tíz perce, álmomban. Most azon tűnődöm, be akart volna csapni? Vagy azoknak, ott, tényleg...? 09:24 Deske! Véleményem: semmivel sem rosszabbak mint a tegnapiak. Másképpen öltözködnek /föképp a lányok/, más zenét hallgatnak, másképp tanulnak, nyitottabbak, az autó és a számitógép a kisujjukban van. Több évtizedes tanári tapasztalatom: mindig van annyi tehetséges fiatal a felsőoktatásban, akikért érdemes lelkiismeretesen tanítani. Más megközelítés: a tehetséges fiatalokat a sokszor idióta oktatási rendszer sem tudja elrontani. A tanár jutalma (a mindig kevés fizetésen kívül): a tehetség felismerése és gondozása. Összegezve: a tehetség nem korszak-függő. (Hál'Istennek.) G.1 09:40 Szeptember, Fioretti imaközösségünk kezdi az éves munkát. Kérdezem: és a nyáron ki nem felejtett el reggelente Gyurcsányért imádkozni? ("Imádkozzatok a királyokért" Pál.) (Eléggé utálják.) Egyik somolyogva-pironkodva bevallja, hogy annyiban, hogy a Miatyánkban a szabadíts meg a gonosztól-nál néha rá gondolt. ...Vagyis ima közben átkot mondott. Másikuk könyörög azokért, akiket nem szeret. Itt is gubanc. A (parancsolt) szeretet akarati döntés és tett, nem érzelmek kérdése. Tehát ha ő valakiket nem-, bűn az. Nem tévesztendő össze a vonzalommal, szimpátiával, ami az ösztönök területe, alig befolyásolható; inkább csak átlépendő. Azokra nézve nincs is parancs. 09:59 Kőrösi Márk (sz: 1588), Pongrácz István (sz: 1582), Grodecz Menyhért (sz:1584). Mindhárman Kassán nagy buzgalommal végezték papi szolgálatukat. Történt, hogy Bethlen Gábor vezére, Rákóczi György protestáns hajdúival Kassa alá érkezett és követelte a város átadását a császáriaktól. Rákóczi letartóztatta és házi őrizetben tartotta a három papot, és a városi tanácstól kikényszerítette a halálos ítéletüket. Így tehát 1619. szeptember 6-ról 7-re virradó éjjel a kiküldött fegyveres csoport először az ajtót nyitó Pongrácz István atyát ütötte le vasbuzogánnyal, majd mindhármukat ökölcsapásokkal, rúgásokkal, arculcsapásokkal és gyötrelmes sebekkel illették. Márknak szabadulást ígértek, ha elhagyja hitét, de ő ezt állhatatosan visszautasította. Akkor megfosztották ruháitól, kezénél fogva a szoba gerendáira akasztották, és égő fáklyákkal sütögették, bárdokkal vagdosták, úgyhogy megpörkölt bordái között szabadon lehetett látni a belső részeket. Mivel már megvirradt, Márkot és Menyhértet a gerendáról levéve lefejezték, Istvánt két kardütéssel a nyakán megsebesítették, majd halottnak vélvén, két társával együtt a szennygödörbe, satöbbi. (Szt. X. Pius pápa boldoggáavatási iratából, 1905.) Ünnepük: haláluk napján, vagyis tegnap, szeptember 7-én. Ennél ellentmondásosabb, csodálatosan ostobább dolgot, mint hit ügyében fegyvert fogni! És ilyen buzgósággal, sőt haraggal. Ó, ember! Elgondolkozik ezen Illyés is, A reformáció genfi emlékműve előtt c. fergeteges versében, ...Álltatok, égve az Úr igazától; állt szemközt épp oly tűzzel teli tábor; aztán dönteni kezdett ezredegyszer az ész helyett a fegyver s a láng. ...eladdig míg tűz a tűzzel, nem állt egymással szemben bűn a bűnnel, eladdig, míg nem jött - a győzelem? ...Győztetek. Maga a Sátán győzött veletek! Balekok voltatok, mind! Hátra arc! Nincs jogotok egy lépés sem előre. Törlődjetek be kőbe és időbe. Elveszett - eleve! - harc! S hosszabb okfejtés után a meglepő, szép végkövetkeztetése: Végül azt mondtam, önvígasztalásképp: volt bárkié a szándék maga az Isten se tudhatta másképp. (1946) 12:45 Tegnapi vendéglátóm fontos gondolata: Vigyázat, egy festőnek sajnos legtöbbet a gyenge képei forognak, azoktól akar mindenki megszabadulni. És a köztudatba könnyen ez a minőség ég be. Eltakarják a meglévő jókat. Szét fogok nézni a raktáramban. Nem először. 45 év munka után éppen most, a nyáron haladta meg a megtartott képeim száma (826) a kidobottakét (813), (a főoldalamon, kisé eldugva, alul, főleg magamnak, jegyzem is, napra készen). Na, majd. Persze, ha tehetném, ha még itthon lenne; a megmaradtakból is kidobnék még vagy 300-at. Állítólag Kádár Bélának és Scheiber Hugónak is vannak igen jó képei. Igaz, ellenpélda számomra a csodás Nagy Balogh, öt - na jó - nyolc képével. Bár ő alig adott el, és hagyatékát egy tételben a Szépművészetire hagyta. Így képei alig-alig kerültek műpiacra. ?  2005. szeptember 10. szombat, 17:29 Ha tömörítve, egy mondatba sűrítve kellene kifejezni, akkor úgy tudnám megfogalmazni, hogy ritkán jut, igen-igen szeretem a mákos rétest. Persze a dolog ennél jóval bonyolultabb. Szombat. Kata kompjuter előtt, anyácskámmal ismét a Normafa sétányán ballagtunk karonfogva az édes délelőtti napsütésben, mindketten igen fáradtan. És amit én konkrétan még soha; kimondtam a mondatot: úgy ennék egy mákos rétest. Éppen a falatozó bódé előtt haladtunk el... ?  2005. szeptember 12., hétfő 09:09 Olvasom, Déry Tibor beleolvas Tömörkénybe és nem tudja letenni. Négy kötet novelláról beszél, én még nem láttam. Néhányat tudtam előkotorni Kata könyvtárából. Tényleg nagyon -, utána kéne menni. Hogy tud rajzolni!: ...Az agyafúrt Mihály ilyenképp egy garast lealkud a cipóból, amit a hóna alá vesz,s diadallal viszi a kocsmába. Ott hoznak neki paprikás húst. Hát ez biz nem olyan, mint amelyet odakint a bográcsban főznek, hanem azért csak megeszi, aki éhes. Sőt, Mihály a cipó felét fogyasztván el a húshoz, kocog az asztalon. - Sok húst főztek? - kérdezi. - Sokat - mondja az étekfogó. - Akkor hát sok leve van? - Sok. - No, akkor adjon még levet ehhöz a cipóhoz. Kap levet, s azt méltósággal bicskahegyen mártogatja ki, ami midőn megtörtént, Mihály érzi, hogy étel dolgában teljesen el van látva. Lesöpri most már a morzsát az asztalról, a kabátról, a bicskát becsattantja, zsebre teszi, de csak előveszi újból, hogy kocoghasson vele az asztal szélén. Étel után ital kell, s alig hihető, hogy akadna olyan magyar nemzetiségű Mihály, aki korcsmában étel után vizet kérne ital gyanánt. Bíz így MIhály is csak bort kért, fél litert, ami csodálatosan kevés, ha nagy poharat adnak hozzá... [A ravasz Kabók] Ha már-, kicsit körülnéztem abban A magyar novella anatológiájában. (Osiris 2003.) Cholnoky Viktor (1868-1912) kissé hajmeresztő írása, A kövér ember. Az író Balatonról hazafelé a vonaton egy kellemetlen, izzadó kövér útitársat kap a fülkébe, aki mindenáron beszélgetni akar, nem lehet lerázni. Elmeséli egy gyilkosság hiteles történetét, nem úgy ahogy az újságokban szerepel. Veszprém felé leszáll, s a kalauz szavaiból kiderül, ő volt az áldozat, a szerkocsiban hozták koporsóban, jegelve, de kemény volt neki, s kicsit kikéredzkedett belőle, most megy a boncolásra... Belenéztem a Mű-terem Galéria új kiállításának katalógusába, hiába nekem mindenről AZ jut eszembe. Itt van ez a Berény Róbert. Belátom, hogy nem könnyű elszakadni a témától, s eljutni a kép élvezetéig. Ő csodálatos példa erre. Közömbös témák, és valami olyan egyensúly, ritmusrend és színharmónia, amitől egyszerűen boldog lesz az ember. Ezt - jelentősége arányában - valahogy hosszabban kellene taglalnom, de nem tudom. A kép épp a közepén kettévágva, ettől máris nyugodt. Pimaszul bontatlan üres zöldesbarna folt, okosan unalmas, szép kontúrral. A narancssárga és a rózsaszín csendes párbeszéde. Fölötte ugyanúgy a két falsík hideg színei, ellenpontnak. Egyetlen helyen izgalmasabb formák, ez épp középen, a két kéz világos foltja. De szeretem, de jó. A Magyar Festészet Rejtőzködő Csodái - Válogatás Magyar Magángyűjteményekből, II. rész. 1055. Falk Miksa u. 30., október 9.- ig, minden! nap 10-18h. Tényleg nagyszerű képek. ? 2005. szeptember 13., kedd 16:59 Nem is kellett hosszan nyomozni, ma megmutatták, megvan a kép, és le is fényképezhettem. Harminchárom éve van a Fiatal Művészek Stúdiója birtokában, azóta nem láttam. Egy nagyon rossz felvételem volt csak róla. A/73/33 Itthon vagyok, 1973. július, 136 x 90 cm. Még 73-ban, 6000 forintért vette meg az állam egy Ernst múzeumi kiállításról, és Barcsay javaslatára evvel, meg az Avignoni szerelmesekkel (A/71/12) vettek fel (kevesek között) rögtön a Képzőművész Szövetségbe. A nap másik felében meg egy listát másolok be a gépbe, az 1992-ben kiadott C. Naplóban előforduló személynevek. Sok értelme nincs, de ha már egyszer valaha annyi munkát fektettem bele... Duray Tibor 11, 319 Dürer 57 Dürrenmatt 14 ef. Zámbó István 205, 229, 253, 260, 268, 270, 278 Egry József 11, 14, 57, 258, 296, 318 Eichmann, Adolf? 130 Eigel István 208 Epiktétosz 105, 113, 115, 216, 225 Már a pö betűnél tartok, jó sok. Most fölteszem a netre, ami eddig kész; a KÖNYV / C. NAPLÓ / EGYEBEK alá, ahova tartozik. S ha már arrafelé, egy CD-t is vettem a Hungarotonnál, 2600, Weöres mondja saját verseit. Lehet, hogy evvel pórul jártam, majd este lehallgatom. Inkább két Gregorián lemezt kellett volna, féláron adják, a Scola (vagy Schola?) Hungarica sorozatából, Dobszay csapata. Azok egyes részei számomra is gyönyörűek. Tényleg, nincs valakinek egy fölös Ady-összese, úti-, vagyis tarisznyába való; kis méretű? Adok helyébe egy nagyot, most vettem. Borsos Miklós illusztrációival, de azt ki is lehet tépni. ? 2005. szeptember 15. csütörtök 20:45 Hajkurásztam most: - kompjuter-programot, - rendbe/netre rakható szövegeket a C. naplóban, - kidobott könyveim mását - nevetséges vagyok. Utolsóként ma egy édes kis Ady-kötet, uszodás kedvesség. - Egy elkallódottnak hitt festményemet. Megvan. Lefotózva. - Zenéket, mohón, Bartók, Armstrong. Még egy Weöres-CD is. És ha lehetne, hajkurásznék nőket mákos réteseket mindet, mert nem tudok a helyzettel mit kezdeni. Szorgalmas voltam, az idei termés megfelelő. Többet most már minek. Kinek. Én nem tudok jól végzett munka után békésen pihenni. Fáradtan ébredek. Fiam hívott Velencébe, pár napra. (Harmincöt éve voltam.) Pénz? Lelkierő sincs. Valami életcélt kellene előállítani. Mondjuk, könyvtáramat szelektálni. ? 2005. szeptember 16., péntek, 10:16 Népszabadság: A washingtoni Kongresszusi Könyvtár könyv és periodikaállománya 30 millió darab. Kétszáz év alatt gyűlt össze. A világ ma ennyi digitális információt 15 percenként termel. Ez évi 5 exabájt. (Az exa milliárdszor milliárd.) Breviárium: 258. szeptember 14. Galerius Maximus helytartó: Cyprianus karddal való kivégzését elrendeljük. Cypianus püspök felkiáltott: Hála legyen érte Istennek! Nagy tömeg kísérte a kivégzés helyére, Sextus birtokán az egyik szántóföldre. Ott az elítélt levetette piros köpenyét, letérdelt, majd leborult a földre, hogy Urához imádkozzék. Utána levetette felsőruháját is, és átadta a diakonusoknak. Fehér ingben állt, és várta a hóhért. Amikor a hóhér megérkezett, felszólította övéit, hogy adjanak neki huszonöt aranyat. A testvérek a vér felfogására vásznat, kendőket terítettek le előtte. Ezután Cyprián saját kezével tette rá a kendőt szemére, de mivel megkötni végül is magának nem tudta, Julianus pap 10:58 Elkezdek festeni. Pontosabban: átfesteni. Micsináljak. Hozzá Bach szóló brácsa. Kép - amúgy - van. Ez itt a múlt heti számvetés, napokig nézegettem, az első szelekció kezdete. ? 2005. szeptember 17., szombat 09:57 Egy barátom mondja, hogyha ez a honlap igazán felhasználóbarát lenne..., és hogy ő segítene is ebben. Örömmel vettem, és ijedtemben azonnal kitaláltam e levelek egyszerűbb elérhetőségét... ? 2005. szeptember 19., hétfő 05:32 ...és ma az ehhez tartozó szolid fejlécet. Ugyanis mostantól a legfontosabb fogalom itt az összes levél. Mivel ezentúl ez innét érhető el. Ma haza kell hoznom a salgótarjáni kiállításra tavasszal beadott képe(i?)met. Hétfői csúcsforgalom, nem szeretem. ? 2005. szeptember 20. kedd 05:13 Deske! Két Oravecz: IDŐ Vert az óra. A számlapon egy kordé haladt, Kerekek nyikorogtak, üres volt a bak.  FÖLD Az üregbe halott költözött, s most összeszorított fogakkal tűri a férgek rohamát. Üdv: G2. Kedves Gábor! Köszönöm. Ez teljesen más arca (illetve én tájékozatlan), pedig ismerem és szeretem. Újak? Nem újak! Nagyon érdekes, de ezek egész koraiak, a Héj c. kötetből. (Talán ezért tűnik paradox módon újnak). Egy-két éve újra kiadta a Jelenkor a hatvanas-hetvenes években írt kötetet, amelyet akkoriban (a fülszöveg szerint) cenzúráztak is. Nagyon modern versek, ha tekintetbe vesszük, hogy kb. 30-35 éve születtek. Sokat bíz az olvasóra, némelyik mintha csak félig lenne megírva, a másik felét a munkának átengedi az olvasónak. (Ez részemről nem kifogás, de dicséret.) E-mail, 19:18 Tisztelt Uram! Az ön honlapján az alábbi olvasható: "Van magyar maci is: www.macibolt.hu/pag/steiff_history.php de ez nekem nem jött fel rendesen." természetesen, hogy nem működött, mert a hozzátartozó linket hibásan írta be: http://www.macibolt.hu/pag/steiff_hisorry.php Kicsit értetlenül állok a jelenség előtt, nem értem mi történt: trehányság, szándékosság? Kérem szíveskedjék korrigálni, és a jövőben kerülni az ilyen - másra rossz fényt vető - megnyilatkozásokat. Köszönettel: N. Tisztelt N. úr! Mélységesen elkedvetlenített, hogy ön, bár alternatív lehetőségként, szándékos szabotázst feltételez rólam, ismeretlenül. Egy betűt elvétettem. Furcsa lenne a dologra egy hónap után visszatérni, ezért kérését úgy véltem megvalósíthatónak, hogy levelét - természetesen név nélkül - föltettem a honlapomra. Szívélyes üdvözlettel: ? 2005. szeptember 21. szerda 09:48 Deske! Hogy fel lettünk szólítva a lömőben*, hogy véleményezzünk: (Emlékeztetőül a szept. 7.-i szövegből: "Nem fogadom el, hogy a világ a ROSSZ felé halad, meg hogy ezek a mai fiatalok, satöbbi - minden baljós látszat ellenére sem. Elvből, világnézetből. De idegen, sőt ellenszenves nekem a mai képzőművészeti produkciók 90 százaléka. Avval rendezem magamban, hogy ezekkel a – felületes, – hangoskodó, poénokra kihegyezett,...") Tehát. Amit persze úgyis tudsz (ráadásul valamelyik interjúmban el is meséltem...), szóval Szilágyi Ákossal álldogáltunk Varsóban a Képzőművészeti Akadémián, az elmúlt 50 évben tanított professzorok nagy reprezentatív kiállításán. Álltunk egy nagy terem közepén; szakmailag többnyire jól megoldott (modern!?) festmények körbe-körbe. Mondom Ákosnak, tudod miért utálom én ezeket, szinte kivétel nélkül, mind? Mert mindegyik üzenni akar valamit, speciel nekem, a képeivel..! Utálom az ilyen üzengetős képeket. A Sisley, vagy a Morandi nem üzengetett semmit. szia: Szüts (*Le Meux; hirtelenjében azt hittem, a Ludwig Múzeum.) Mostanra tanultam / értettem meg végre, hogy is van ezekkel a hang-fájlokkal: wav, MP3, MP3-PRO. Így mától működik a Katolikus Rádió-beli interjúm is, amiben a szokásos kérdéseken túl ilyet is föltettek: Ki tanította meg a szerelemre? Hangos változat -, vagy itt olvasható. (12:55..., eddig sem dicsért meg, senki nem lelkendezett, hogy megoldottam ezt a newst egy lépésben elérni. Szerény műszaki bravúr, mert..., satöbbi.) ...Ugyanis Ádám ránézett az MP3-PRO fájljaimra, és csak annyit mondott, ez nem jó formátum. Egy nyugdíjasnak mindenre van ideje, tehát tegnap 09. - 22.15 között, vakulásig, újraetettem a kompjuterbe a 45 CD-met. Katánál is körülnéztem, tőle a Mozart Requiem. Az eredeti tőkefelhalmozás periódusa, mindenféle hangok az elkövetkező évszázadokra, négy fejezetben. Zene - könnyűzene - néhány nagyerejű (evangélikus) prédikáció - és versek; Illyés,Várady Szabolcs, most Weöres is, Latinovits szavalatok, stb. S mindez a notebookra is - ami vidéken velem. Szerencsére a most két hete vett gyengécske hangszórók egyikét kétszer is leejtettem, lehetett / kellett vennem sokkal jobbat. 9600. Ez aztán szól! Egy harmadik doboz a basszusnak. (Kínában gyártott) amerikai. Nehezen találtam számukra helyet, minden talpalatnyi falam foglalt. Így ma délelőtt: A/05/51, 44, 48, 39. Közben Illyés Gyula beszél hozzám a nagyablak felől. ? 2005. szeptember 23., péntek 21:39 E-mail beszámoló Mikinek, Velencébe. ...Azt mondja a Képzőművészeti Egyetem új rektora: "... ötször, hatszor annyi diákkal kell a mestereknek foglalkozniuk, mint elődeiknek. A békés és nyugodt korrigálás, beszélgetés a művészet mibenlétéről továbbra is fontos, ámbár nehezen megvalósítható. Más technikákat kell alkalmazni, mert a rövid idő lehetetlenné teszi, hogy mindenkivel személyes kontaktust lehessen kialakítani..." Hmm. ? 2005. szeptember 24., szombat 05:36 A tubusra annak idején akkor írtak árat, ha éppen drágult. Az ember elandalodik. Kivettem dobozából, mert elfogyott az előző. Mikor vehettem. Nehéz volt kifizetni? A kadmiumsárga narancs a legdrágább szín. Mennyi ez ma, 1500? 2000? Az egész avval kezdődött, hogy G1. átküldött egy fotót, de csalafinta N.L..jpg  névvel. Ölég gyöngécske szobor. Ki lehet ez, Németh László? Ez talán a debreceni főtér. N. L.-nak voltak ugyan debreceni vonatkozásai, na de hogy ez?! Aztán fölismertem, s visszaküldtem neki a Szabó úrról készült igazi portrét, megjegyezve, hogy szegény Borsos sok hülyeséget is csinált, ez viszont remekmű. Az egyik legfontosabb magyar szobor. Nevetgéltünk mindezen a zuhany alatt, mikor a doktor úr a szomszéd fülkéből epésen megjegyezte, az nem jó szobor, mert szegény szenvedőnek ábrázolja a költőt, aki közben végigkefélte fél Budapestet. Mondom, a kettő nem zárja ki egymást, Illyés megrázóan ír erről. Hogy ő azt nem ismeri. Aztán ezt e-mailben átküldtem neki. ...Az a vén váll ott - igaz a szólás - jármot visel.  Járomból csavarulna az égre a fej s abból a néma jaj. A márvány dübörgő hangjaival. A szemüveges, dúlt szemek - lépj közelükbe - láthatatlan és épp ezért lerázhatatlan iga sulya alatt düllednek és esengenek.  Ezt csináltuk, Lőrinc, veled... (Illyés Gyula: Borsos Mikós: Sz. L. szobra)   a teljes vers A következő nap megállít, jó-jó, de hogy kerül ebbe a versbe, és ki volt az a Szapáry Péter? Ezt véletlenül tudtam: magyar főúr, akit elfogtak a törökök, s afeletti dühükben, hogy Bécs ostroma nem sikerült, egy aga eke elé fogta, szántani. De fordult a kocka, s akkor az agát Szapáry kezére adták. Aki azt mondta, keresztény ember vagyok, menj békével. Hát emígy múlatjuk mi az időt a Lukácsban... ? 2005. szeptember 26., hétfő 08:20 ...folytatom, mert Gábor rákérdezett. Szapáry irgalmassága pedig Szabó Lőrinc túlérzékenysége okán kerülhetett a versbe. Hogy ugyanis számára többlet kímélet szükségeltetett, (holott ő...). Ezt pedig a abból a 1948 körüli anekdotából gondolom, amit tán Bernáth Aurél írt le. Megjött a postával Illyés Gyula Sz. L. verseskötete elé írt tanulmánya a balatoni házba, ahol a költő is időzött. (A szöveg szakavatott, hosszú, és gyönyörű, ahányszor olvasom, utána mindig elő kell vennem a verseket is. Ilyen hőfokon élő kortársról nem szoktak írni. Az Iránytűvel tanulmánykötetben is szerepel.) Tehát megérkezett a szöveg, Sz., ahogy szokta, félszemét eltakarva végigolvasta, könnyezve is, ha jól emlékszem. Utána barátja (aki mindezt elmeséli) gyengéden rászól: Látod, látod! Ilyen barátod van neked! (Akkoriban Sz. L. afférban volt Illyéssel). És a válasz: igen, igen... de itt... ez itt pontatlan... Hát igen, gyarlók vagyunk... Ebédnél Kata lazán rákérdez: "...te, itt van egy éve nálam Robitól egy videokazetta, már vissza kéne adnom, nem tudod, hol lehet ezt lemásoltatni?" Egy éve. Szemem se rebben, álmatagon nézem a falat, a mennyezetet, de közben keresztbe fordul a paradicsomleves a torkomban, megremeg a kanál és forró lesz a fejem, a vérnyomásom, satöbbi. Jézusmária. Ez is ember?! Vagy valami hasonló?! (Vannak, akik húsz éves korukban egyszer elkésnek, úgy hagyják a polcot, elmaradnak valamivel, s aztán életük végéig mindez csak torlódik, halmozódik.) És akkor az ebéd végéig a következő stációk, a fejemben: -- Ne törődjünk vele, nem az én ügyem. De Pilinszky mondja, a keleti bölcs sorstalanítani akarja magát. Igenis, meg kell oldani, törődjünk vele. -- Akkor azt gondolom, ez is egy életstratégia. A fiam is efféle lesz. Egy éve meszeltünk, még nem tette vissza a képeket szobája falára. -- Vagy, a halál felől nézve: sokféleképpen lehet, úgyis csak átmeneti eszköz az élet. Ezt is Pilinszky mondja: Eddig még mindenkinek sikerült, nekem is sikerülni fog meghalnom. -- Aztán az jut eszembe, egy ilyen történetet Szüts elnéző, gyengéd mosollyal adna elő. Tehát nem is feltétlen AZ a baj. Hallottam a szellemes megkülönböztetést: konfliktus csak a személyen belül van, ami a másikkal, az konfrontáció. Belül kell a dolgokat megoldani, természetesen. Tehát mért bánt engem a másik hülyesége!? Na jó: mássága?! Tehát a történet nem róla szól. Velem nem stimmel valami. ÉN mért vagyok békétlen? -- Egyéként is, sose fogom megtudni, mennyi itt a tehetségtelenség, mennyi a fegyelmezetlenség. Az titok. -- És akkor még arról egy szó se, hogy például időnként engem elviselni... -- Tehát csak ennyi történt: békétlen vagyok. Nahát. "Egyszer egy testvér megkérdezett egy vént: Miért ítélem meg oly gyakran testvéreimet? A vén így felelt: Mert még nem ismered magad. Aki ismeri magát, az nem látja testvérei hibáit" Már szinte nyugodtan kelek föl az asztaltól... ? 2005. szeptember 27., kedd 16:15 Deske, jól tudod. Erre is jó a google: "A kastély nyugati szárnya alatt hatalmas dongaboltozatos pince látható, Szapáry Péter börtöncellájával. A monda szerint Hamzsa bég, ki kevéssel Budának felszabadulása előtt a török fogságába esett Szapáry Pétert az eke elé fogatta, s vele máskülönben is méltatlankodott. Buda kivívásakor a keresztények kezére került, s az időközben megszabadult Szapáry hatalmába adatott. Gonoszságai megtorlását rettegvén, mérget vőn, de Szapáry nemes lelkűségén annyira megindult, hogy halála előtt a kereszténységet vevé föl." A kastély területe és a pincerendszer (kb.840m2) középkori régészeti lelőhely. (Hunfalvy János: Magyarország és Erdély 1. kötet 194.o.; Darmstadt 1856) A Szapáry-kastély leirása: G1. Erről az a hatvanas évek-beli vicc jut eszembe - bocs -, hogy kivégzése előtt Adolf Eichmann áttért a zsidó hitre, hogy evvel is egyel többet küld a túlvilágra... Ősz. Jönnek vissza a vidéki kiállításokról képeim. Békéscsabán díj, október elején kapom. De hát ettől sajnos még. Anyagi okokból az évek során összekuporgatott CIB / ARANY KOPORSÓ (aranykor) - nyugdíjpénztári pénzemet is ki kell vennem. Nem egy vagyon, 750 ezer. Szégyellem, már anyácskámtól kellett kölcsön kérnem. Az emberek inkább kenyeret vesznek. A/05/43, ahogy ma délután: ? 2005. szeptember 28. szerda 08:81 Deske! A Művészet c. lap 1903/5. száma Szapáryt ábrázoló festményről ír, miközben ezt fejtegeti: ÉVEK ÓTA TAPASZTALJUK, hogy Magyarországon sokkalta több festmény készül a műtermekben, mint a mennyit a budapesti művásáron el lehet adni. Sőt sokkalta több a festő, mint a mecénás. Ezt az utóbbi állítást majdnem számadatokkal lehet támogatni, ami talán felesleges, hisz szomorú igazságát csaknem minden festő érzi. Bármily prózai is az effajta kérdések fejtegetése, mégsem térhetünk ki előle, mert e tények hatása okvetlenül megérzik majd művészetünkön is. G1.  Itt megismétlem, amit a hétfői töprengésemhez most hozzátettem, mert fontos: ...Tehát csak ennyi történt: békétlen vagyok. Nahát. "Egyszer egy testvér megkérdezett egy vént: Miért ítélem meg oly gyakran testvéreimet? A vén így felelt: Mert még nem ismered magad. Aki ismeri magát, az nem látja testvérei hibáit" Ez meg a mai (harmadik) átjavított, A/05/26, Műterem Nagypénteken. (nyilván akkor kezdtem) Kecskemét-Bp., 60 x 60-as, ez is. Egész rendes, nem?! Nagy önlegyőzések történtek itt a kobaltkék irányában. (A tavasszal, Kecskeméten minden képem két tüzeskék folt kapcsolatára épült.) ? 2005. szeptember 30., péntek 10:10 A Kékszakállú zene kapcsán néhány embert meg kellett mozgatnom, egyedül nem boldogultam, ki-ki alkata szerint reagált, segített. Á. pld. három hete lóg egy visszahívással, tud-e Hungaroton CD-ről. Zs. viszont fölajánlott egy hangversenyjegyet, éppen ez megy a Művészetek Palotájában a Bartók ünnepkör kapcsán. Sőt, utolsó percben még egyet, Katának is, kedvesen. Avval, hogy Nyesztyerenko nagyszerű, de hallgassam meg Polgár Dénessel? Lászlóval?, mert az az igazi. No már most én tán 15 éve nem voltam ilyesmin, unom, terhes tétlenül ülni. A III. Zongoraverseny elsőre, Ránki Dezsővel. Ezt a zenét valamikor sokat hallgathattam, mert váratlanul mint egy réglátott szerelmes. Megkönnyeztem. Aztán újabb akciók, már meghozták nekem CD-n is, ez is Ránki, harminc éve. Halk csalódás. Ugyanez élőben hosszú órának hatott, egy életnek. Itt meg tán 20 perc. És nem körbe jön a zene, hanem az ablak alól. De ezért nagyon jó. 12:27 Szegény Edit Piafot meg most dobtam ki. Lelkiismeretesen, egyenként, az összeset, festés közben. 16 meg 17 szám, de már a szám közepén a NEXT gomb. Szütstől kaptam pár napja a lemezt, az eredetijét már vissza is adtam. Pedig a legjobb nótái nagyon jók. Lennének. 21:08 A napokban átdolgoztam: A/05/24, 43, 37, 19, 26, 54, és 07-et. És vége a szeptembernek. szept: 035190 =1308/hó=43.6/nap 127. levél J.-nek, Le Meux  / 2005. 10.  ? 2005. október 1., szombat Bonyolult és halálos-pontosan szervezett ajándékcsomag az égtől, nyilván születésnapomra. Nem vagyok nyafogós fajta, de 5:23-kor átsuhant, ha ma nem lenne uszoda... Aztán egy ötlet, nosztalgiából a reggelt zsoltárokkal kezdtem. Már ez is. Hónap első napján az első ötből lehetett választani, sok évig így. De most ráadásul rátévedtem az előző fejezetre, Jób könyve (1. ajándék), a végén a boldogító mondatok. Közben belém nyilallt a VÁLINEWS fejléc itt fent látható, végre igazi! megoldása (2.), ami hetek óta... Iszonyú izgatott, s amit soha, emiatt 6.40-kor nem indultam; bekapcsoltam a gépet, negyedóra. Aztán - le ne késsem a haverokat - kivételesen autóval. A zuhany alatt azonban eszembe jutott (3.-4.), bekapcsolva felejtettem a reflektort. A./ Nem kell ma úszni. B./ Nyertem egy órát, azonnal mehetek haza . És az 5. ajándék: nem is felejtettem bekapcsolva. Visszamenni viszont nem lehet, az elektronikus kapu nem enged be a kártyámmal. Aztán ezeket a mondatokat csiszolgattam (ez is jó) másfél órán át. Közben dupla cukorral ittam a teámat. ? 2005. október 2., vasárnap Megfoghatatlan, mi a tehetség. Szombat. Gondoltam, pihenőnap, elnéztem a Kieselbach Galéria most nyílt aukciós kiállítására. Persze ilyenkor van itt minden, újabban ezek a baromi Batthyány Gyula képek, valaki nagyon nyomja őket (az árukat, fölfelé). Egy jó kis Egry rajz, döbbenetes-olcsón. Egy édes Fényes Adolf. Egy súlyos Farkas István. És akkor egy 26 centis kis pasztell, távolból még azt se tudom, mit ábrázol, semmit. De látni, remekmű. Mitől? Néhány szín és forma aránya, semmi más. Gyönyörű. Persze Rippl. A témától független is működik, sőt. Rajztanításnál szoktuk is ajánlani, tessék csak megnézni - zavaró momentumoktól függetlenül -, fejjel lefelé. Katától azt kérem születésnapomra, hogy lehetőleg ne hozzon többé abból az amerikai csokoládés kekszből, ami annyira jó, hogy keserves, emberpróbáló feladat alkalmanként a negyediket is nem kivenni a dobozból. (Édesség vonatkozásában nálunk önadagolás, lelkiismeretünkre bízva az elkerülhetetlent.) Megismétlem, mert most le is fotóztam őket: tehát a napokban átdolgoztam: A/05/24, 43, 37, 19, 26, 54, és 07-et. ? 2005. október 3. hétfő A Kieselbach aukciós kiállítás egyik mókája egy festőpaletta volt, összemázolva. Jelzem, palettám nekem is van, habár egyszerűbb kivitelben. Ami fontosabb: A kiállításon a sok összevissza újsághír után végre első kézből megtudtam, mi lesz a sorsa az Budavári Palota A épületének, a volt Ludwig Múzeumnak. Szerencsére tényleg az MNG kapja meg. A földszinten, (ami minden másra teljesen alkalmatlan), magyar szobrászatból jeles darabok. Az első emeleten változó kiállítások. A másodikon - ha jól értettem, a mai festészet gyökerei, a 45-60 közötti munkák. ? 2005. október 4. kedd 12:49 88 lux alatt nem kell festeni.* Ez 100 ASA-nál 2,8 blende, ? másodperc, a képre mérve. Sajnos, reggel több volt, még a nap is kisütött. Legalább alkotói válságban lennék. De hát csak álmos és fáradt. Így aztán ez a félreménytelen 04/25-ös, alakult is egy kicsit, keservesen. De ami sok, az sok. Tízkor észbe vettem, feltétlen elintézhető lenne ez az OTP dolog, muszáj lemenni. S ha már útközben, be a kis antikváriumba, itt, a hátunk mögött. Németh Lászlót ámulva, de csak márciusban olvasok, és még van kettő aligismert a polcomon; na de tanulmányai két vastag kötetben, háromszáz forintért?! Aztán ezt (ezeket) a fejem alá, és sütkéreztem egy padon a Millenáris - vagy micsoda - parkban, itt, velünk szemben. Átevickéltük valahogyan ezt a délelőttöt. Mindjárt lehet ebédért menni. Eszembe jut a tanács; akkor egyen, amikor már mindent megenne. És sose lakjon teljesen jól. Na, még ez is. * -40 C. fok alatt a Gulágon sem kellett kimenni fakitermelésre. ? 2005. október 5., szerda Egy lemásolt CD meg egy levél Le Meux-be, fiúnk tizedik születésnapjára. Majd lefordítják neki. Nem akartam elvállalni ezt a keresztszülőséget - eddig összesen kétszer láttam -, az nem játék és nem protokoll, hanem munka. Nem tudok innét kapcsolatot tartani, valószínűen hamarább meghalok, mint netán szükség lehetne rám. Karácsonykor ajándékot küldő bácsinak lenni - ehhez nincs kedvem. Legfeljebb imádkozni tudok érte. De a mama meggyőzött, hogy épp ez az. Azt nem tudjuk, te milyen zenét szeretsz, így azt küldjük, amit mi. Tehát a nagyfiú Steph-nek Kathleen Ferrier énekel 1947 és 1952 között Bachot és Handelt. 10:27 Deske! Ezért szeretek Orosziban tüzet rakni. G1.: Nagy László: Tűz Tűz te gyönyörű, dobogó, csillag-erejű te fűtsd be a mozdonyt halálra, hajszold, hogy fekete magánya ne legyen néki teher, tűz te gyönyörű, ihlet, mindenség-gyökerű, virágozz a vérző madárban, égesd hogy a sorsot kimondja, nem a hamuvá izzó csontja, virrasztó igéje kell, tűz te gyönyörű, jegeken győztes-örömű, ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra lélekben szakállasodva, hűlve latoló józanságban, ahol áru és árulás van, öltöztess tündér-pirosba, röptess az örök tilosba, jéghegyek fölé piros bálba, ifjúság királya tűz. És egy utóirat is jött hozzá : A tűzvédelmi előírásokat böngészve... a 2/2002. B.M. rendelet szerint a t ű z : időben és térben nem szabályozott terjedésű égési folyamat, amelyet füst- és vagy lángképződés kísér. L á n g: az égés azon zónája, ahol a gáz- és gőzfázisú anyagok fénykibocsátás közben elégnek... G1. Nem tudom, a kettő közül melyik a jobb szöveg... ? 2005. október 7., péntek 09:40 Maradok a Csokonai válogatottnál, mert nincs tehetségem, fegyelmem és időm a két vaskos kötetből a jókat kiturkászni. Sznobizmusom hajt, szerencsére; értő barátom szerint az öt legnagyobb között van, fogalmam sincs, miért. Most Gábort is megkértem: Deske! Nem könnyű kiugró Csokonait találni. Ez egy szonett, amúgy döcög. AZ ESZTENDŐ NÉGY SZAKASZA Tavasz virít, s száz rózsa nő Orcádnak Édenében, S szemed kerűletében Május mosolygó napja jő. Nyár van nekem, s halálra fő Szívem tüzes hevében, Mert Ámor ég egében, S caniculát tett benne ő. Ősz űl setét orcámba, és Sok búja fellegével Özönnyi könnyzáporral és Tél szállt fagyos jegével Szívedbe, s abba semmi rés Nem ég Ámor tüzével. ...Mi lehet a canicula? G1 09:58 Gábor, ez azért nagyon szép! Canicatti város Girgenti szilicilai tartományban, hegyek között, 19679 lakos (1881), kénbányákkal Canicea - Szörénykanizsa Canina Luigi sz.: 1795. okt. 23. itáliai építész, régész, ókorkutató. A Via Appián folytatott ásatások vezetője. A torinói művészeti akadémia tanára. caninus - szemfog deske.hu 10:06 Dezső! Megtudtam az adatokat. Tehát Bach Hegedű szólószonátáit Szenthelyi Miklós fogja előadni - valamennyit ! - a Dohány utcai Zsinagógában november 3-án 1/2 8-kor a "Zsidó-keresztény összefogás" program nyitóhangversenyeként (koncertsorozat a világ nagy zsinagógáiban). Üdvözlettel: Teréz (Lukács) Hát így működik ez a Lukács uszoda... És jegyet is szerez rá... Ha sikerül, viszem az egész családot. (Egy hete megtapasztaltam, mi az élőzene a lemezhez képest. Hatvanhárom vagyok.) 14:22 Kedves Deske! A canicula kísértetiesen hasonlít a kánikula szóhoz, vagyis azonos. A Révai ezt írja: a dies caniculares latin eredetű, a nyár legforróbb része, kb. júli. 22.-től aug. 24-ig. Eredete görög: ők a nyár egy részét oporának nevezték, és ezt a Szíriusznak heliakus felkeléséig számították. Később csak a Szíriusz korai kelésének idejére szorították, és ezt a Nagykutya [Canis Maior] csillagzatról nevezték is el, ahonnan átszármazott tovább hozzánk is.  Vö. Karinthy KA SAISON KA rejtvényével, aminek a megfejtése kassai sonka. Gy. M. 14:27 Deske, mióta feltetted a verset, sokkal jobban tetszik. G1. ? 2005. október 9., vasárnap 04:40, (fejfájásra ébredtem.) Szombat reggel ötkor Békéscsabára, jövő havi fizetésemért. A XXXIV. Alföldi Tárlat egyik díja. Hat óra vonatozás. Igaz, első osztályon, (szombati csúcs), de nyugdíjasnak 90%-os kedvezmény. Ehhez is szokni kell. Túl korán érkeztem. Rövid tusakodás az őszintéért, közepes Munkácsy képek, vagy a pályaudvar melletti szerszámbolt. Csodálatos méteres pillanatszorító, lehet vagy öt kiló, ezüst-kék vízszintező, még egy könyvszerűen kihajthatós is, csőre lehet ráborítani; sose láttam. Acél simító vakoláshoz, tíz sniccer együtt, egy plexidobozban (kinek?). Sajnos, mindenem van, ami kell. Aztán gyalog végig az Andrássy úton. (Itt házsort bonthattak, netán eredendően ilyen széles?) Napsütéses, nyájas. Sétánnyá szervezve, autók kitiltva; parkok, virágok, díszburkolat, nagyszámú jobbra-balra-, kirakatra pillogató leánykák, söröző teraszok fehér székekkel. Mégis marad idő Munkácsyra is, egy terem, néhány képét őrzik. Nagyon tudott festeni, elmondható róla. A tárlókban monogramos ezüst ruhakeféje és modellfotói, az a közismert is, ahol magát fölköttette egy keresztre, meztelenül. A többi: két diskuráló farizeus-öregúr, aztán a Siralomházban figurája, szörnyű komoran néz maga elé, a Krisztus Pilátus előtt teljes csapata, beállítva, még az ordibáló figura is. A drapériák mindenütt gondosan redőzve, a mozdulatok, a bevilágítás. Szinte pontosan a későbbi olajképek ábrája. A megnyitó. Jámbor, szélesen mosolygó vidéki arcok, zömök termetek, igyekezettel, bőrzekékkel, lengő szakálokkal - bár ha ősz is - kissé nehézkesen különcnek; művésznek maszkírozva. Három kisgimnazista - fehér ing, fekete pantalló -, zselatinozott kakastaréj frizurával egy viharos, dobokra írt kompozíciót ad elő; püfölték, kegyetlenül. Mindhármuk szájában tornatanár-síp. Jó. Vidám ötlet volt evvel indítani. Hosszas megnyitóbeszédekkel nem fárasztottak minket. A tárlat: A. Bak Péter (1950): Anyám / József Attila emlékére, akvarell 14x9 cm, ez a munka tőle meglepő, Kopócsy Judit (1947): A régi mese, tempera, kollázs stb. 24x30 cm, Kovács Katalin (1968): Végnapok II. akvarell, grafit 40x30 cm, neki emailben is gratuláltam, ismeretlenül, Lóránt János (1938): A nyugdíjas zsoké, olaj 130x150 cm. Őt is díjazták. Kovácsot is kellett volna. Váli (1942): Műterem, nincs veszély (A/03/34) olaj, 80 cm, Váli (ugyanakkor): Álmodó műterem, (A/04/21) olaj, 80 cm. A visszaút alvásidőben, Kata maradék szalámis zsömléi, bóbiskolás, Németh László. Nála is olvasom, már nem tudom hanyadik helyen emlegetik, Illyés Gyula nekrológgal fölérő tanulmányáról lekendezik, (Ami az 55-ös Szabó Lőrinc-válogatott elé készült.) Újra meg kell majd nézni. Aztán nagyszerű tanulmány a két Bolyairól, (micsoda embersorsok, Istenem!), ötre hullafáradtan haza. A kapott pénzt útközben beetettem egy (OTP-) ATM-boxba. Ennyit, mínusz 10% egyházi hozzájárulás. Este még föl a netre néhány újonnan befejezett és lefotózott képet. Ezt is itt, amit mutatok. Evvel most meg vagyok elégedve: Műterem, emlékezem (A/05/47). Hosszú nap volt. Nem tudna valaki nemzetemen segíteni? Esetleg egy kft?! Netán Le Meux?! Itt olvasom a Népszabadság hirdetési rovatában, hogy szegény Minisztérium Beszerzési és Biztonsági Beruházási Bivatala már másodszor jelzi, vennie kéne ezt-azt, s (nyilván) nem talál. Csak remélni tudom, előbb-utóbb elolvassa valami kis fürge, ügyes cég a felhívást. c. kedd 15:45 Ez a Magyar Népköztársaság is elmehetne a jó büdös pizzériába, hogy nekem 63 éves (+9 nap) fejjel kisnyugdíjasként szakmai önéletrajzokat kelljen írnom, meg a vámőrségi igazolásért sorba állnom és bemutatni munkásságomat, hogy jövőre - netán - egy kis (pályázati) pénzhez jussak. Mert rá vagyok szorulva. Mikor műtermem tele műremekekkel (és nemremekekkel). (Tegnap is összetörtem kettőt.) Fáradt vagyok. 20:01 Most a C3-központban honlapomhoz csatlakoztattak egy nézettségi-statisztika programot, visszamenőleg, az év elejétől (mostantól minden éjjel frissít): http://www.c3.hu/stat/deske/ Szütstől jött az ötlet, neki is egy pont ilyenje van. Havi- és napi, és óránkénti összesítések /találatszám / kilobájt / százalék, stb. Nézem az októbert. Eddig azt hittem, csak a NEWS-nak van nézettsége. Majdnem annyi a FESTMÉNY és a KIÁLLÍTÁS, sokan nézik a GRAFIKÁT is. Az angol változatra csak hatan mentek rá, holott most októberben US nézőm 25%. Tehát ezek kinti magyarok: ' Ugyanez, számokkal: Top 16 of 16 Total Countries # Hits Files KBytes Country 1Hungary 2US Commercial 3Unresolved/Unknown 4France 5Network 6Germany 7Austria 8Switzerland 9Yugoslavia 10Netherlands 11Slovak Republic 12Turkey 13US Educational 14Israel 15Brazil 16Romania Van hónap, ahol Japán, Svédország és a Faroe Szigetek is szerepelnek. Egy nézettségi mutató a nap 24 órájára bontva: A végrendeletre kattintók: 37, ezek nyilván új nézők. Az lenne az igazi, ha a látogatókat be tudnám azonosítani, de persze ezt nem lehet. Viszont a szolgáltatókat sorolja, ami időnként utal: khb.hu altisk-teszlar.sulinet.hu hamilton1.fixdial.interware.hu szerver1.millenarispark.koznet.hu server.mng.iif.hu router.szt-istvan-gimn.hu Amit eddig tudtam: napi nézettség mostanában 40-45 körül. Hétfő csúcsnap, vasárnap alig. Sose gondoltam, hogy a statisztika ilyen érdekes. Ha rólam. ? 2005. október 12. szerda Hajnal: a fiút haza a buszpályaudvarról, Velencéből megérkezett, náthásan. Délelőtt: pályázat írás. Kétsorosra terveztem, de azt mondták, nagyon illik legalább féloldalt írni. Ezen ne múljon. NKA Képzőművészeti Kollégium pályázatára  MUNKATERV 65. életévemre; 2007-ben visszatekintő kiállítást csinálok a Bp. V. ker., Hamilton Törzsdeügynökség / Aulich Art Galériában, (ha megérem). Öt terem. Erre az alkalomra egy festmény-sorozatot szándékozom készíteni, egy izgalmas új témakör feszeget és sűrűsödik bennem.  A festmények témája: műterembelső mondanivalója: létünk véleményezése hordozóanyag: farostlemez alapozás: Tekla faátvonó késtapasz formátum: négyzet hangvétel: lírai színvilág: pasztell tónusok festékfelhordás: igen vékonyan, ujjbeggyel folthatárok: elmosódott, lágy kontúrok keret: fenyőléc, Orkán festék, diófapác 2005. október 12. Nem gondolnám, hogy minden bizottság hivatalból fafejű. Remélem röhögnek egyet, ők is. ? 2005. október 13., csütörtök Hatkor Nádor Tibor és Varga Patricia kiállítása a Kispesti Vigadó Galériában. Jó kiállítás lesz. A 3. metró-Határ út, onnét az 50-es villamossal 4 megálló, ott a sétálóutca: Fő utca 20. Nyitva 10-18h, hétvégeken: 10-14h. November 6-ig. Ki fogok villamosozni. A szűk elit tagjai. Részlet Szüts Miklós megnyitóbeszédéből - fontos gondolat -, remélem, nem veszi észre, hogy ezt itt, most, előre: ... bosszantó, amikor – oly gyakran – a szerző üzenetéről locsognak a “szakemberek”. Értsük meg végre, a képek (könyvek, szimfóniák, filmek és édesbús slágerek) persze üzenetet visznek, csak nem a szerző üzenetét! Itt a szerző legfeljebb biciklis futár, teker vadul a benzingőzben keresztül a városon, igyekszik a legjobb útvonalat választani, de hogy mi van a csomagban, azt csak a feladó (talán Isten?) tudja, és tudják aztán a címzettek. Igen, a címzettek, ti kedves barátaim, hiszen nektek szól az üzenet... Amit mutatok, Tibor egy képe, ezt sikerült hirtelenjében - e-mailen - megszereznem: Gyárbelső 11:37 Most kaptam még egy képet. Hát bizony nagyon jó. Még így is; hogy a reprodukció reprója. ? 2005. október 15., szombat Kedvesen telefonáltak, mehetnék alkotóházba: Bécs, Salzburg, Stuttgart, Párizs, Helsinki, Lisszabon. Ösztöndíj, egy-, néhol két hónap. A Főváros pályázata. (www.budapest.hu /pályázatok) Rögtön tudtam a választ, de egy napig azért. Hát igen, ó, Párizs múzeumai! Tíz nap. És aztán? Munka. Azt itthon is lehet. Lesmirglizhetem az ottani ablakokat? Egyedül. Uszoda?! Kosztot nem adnak, azt magamnak kéne. Utazzak? Mikor itthon már nyugdíjas-villamosbérlet! Még megtudakoltam, és ha hamarább haza? Azt nem lehet, a fennmaradó időt ki kéne fizetni. A római ösztöndíjat se pályáztam meg soha. Pedig szegény Kata hogy szerette volna. 74-ben végignéztem Európa múzeumait, másfél hónap, de végig menekülés hazafelé. 81., norvég ösztöndíj, egy hónap, végig síeltem, aztán egy hetes hajóút Északra. Az jó volt. Negyven éves voltam. Viszont a szentendrei Nagybányai-kiállításra ki kéne menni. ? 2005. október 16., vasárnap 05:33 ... és rögtön ki is mentem. A nekem való kaland. Már a Lukácsban is mindenfelől emlegették. Nem gondoltam, hogy ezeknek az általam nem jegyzett figuráknak - amikor oldottak, és nem a nagy, magasztos eszmék - ilyen erős képeik vannak. Mint szegény Arany János bácsi Buda halála-féle dolgai. Tehát: Thorma, Koszta, Glatz Oszkár, Iványi Grűnwald, Ziffer, Ferenczy Valér. Most csak két meghökkentő remekmű:  - A lépcsőfordulóban Thorma: Tavaszi táj. Hatalmas ég, és a kép jobb alsó felét tőle váratlan módon szinte fehéren hagyta, attól ragyog. Ha azt is befejezi - fele érték. Értette a szakmát. Thormáról, ha nem keverem, önéletrajzában szomorú történetet mesél Bernáth Aurél. Nagybányán a műtermeik szomszédosak voltak. A mester tanítványt nem engedett be magához. Délelőttönként hallotta a lépcső nyikorgását, ahogy tán évek óta hatalmas vásznával - Petőfi - kínlódik, s délutánonként a szomorú kapirgálás a spaklival, ahogy szedi vissza a festéket.  - És Börtsök Samu: Havas boglya,(pontosabban: boglyák), 1910 körül. Részletezőbb, mint Monet-é, de tőle is lehetne. Ahogy a hófoltok... amilyen egyszerű és amilyen atmoszférikus. Gyönyörű. Boglya ügyben pedig sérült és gyanakvó vagyok. Monet legszebbjei között ez a sorozata. Szívem fölvidul és már távolról boldogan nézem a Szépművészetiben az egyiket a nagy kiállításán, mikor a dátum miatt a képcédula: hát a lánya festette! Mi van még. Kitették Ferenczy József képének vázlatát, élvezet (tanulságos) nézni abból a szempontból, hogy majdnem pontosan a végső kompozíció, de csak majdnem, és még érdektelen. Mattis Teutsch, akit mostanában nagyon nyomnak. Valakinek nagyobb elfekvő tétel lehet belőle. "Hozza a formáját", baromi gyenge. Egy bizonytalan korai Szőnyi-akt. Hogy miért festenek ezek annyi aktot-, Istenem, meg tudom érteni. Ami semmivel nem szebb, mint egy kerekes kút (legfeljebb nehezebb lerajzolni). És persze vannak a környező hegyek-völgyek-birkák, leíró módban, de van látomásos is, aki tényleg akart valamit. Érdekes egy Ferenczy Valértól 26-ra datált kép. A család ott maradt volna, miután Ferenczy Pestre költözött, lévén főiskolai tanár? És 19-ben meg is halt. Vagy Valér fiú Erdély Romániához csatolása után, és attól nem zavartatva, visszajárt festeni? Egy korai, jó Czóbel. Ő vitte be a fauve-ot Nagybányára, ha jól emlékszem? Eddig úgy tartottam, hogy a második-harmadik generáció érdektelen, vissza a naturalizmushoz. A történet bonyolultabb. Tényleg, mégiscsak el kéne olvasni Réti István Nagybánya könyvét. Mondták, nagyon jó. Szentendre, Művészeti Malom, A főtértől a Dunával párhuzamos utcán 500 méter, az elágazásig. Nyitva január 16-ig. A románokkal való hercehurca miatt tíz év után nyílt meg, mert az anyag egy része Erdélyből. ? 2005. október 17., hétfő Ezt ma délelőtt befejeztem. Tavaly kezdett kép. A múlt héten egyetlen pillanat hiányzott, hogy keresztben átkarcoljam, merthogy tartósan és végül is reménytelen, (de elég nagy ahhoz, hogy polcanyagnak félretegyem). Most be lehet tenni a többi közé. Hosszú várakozás - műterem (A/04/20) 2004-2005 80 x 80 cm ? 2005. október 18., kedd Két kép beszállítása az Andrássy úti KOGART palotába, a volt Fiatal Művészek Klubjába, ahol december 2. művészeti (kirakodó)vásár nyílik. Beszállítás tévesen, csütörtökön kellett volna. Át nem vették, de raktározzák. A mai nap termése még ez a sor a címoldalamon, ma három óra munkám volt vele: SZAVAK, KIFEJEZÉSEK KERESÉSE A NEMZETI DIGITÁLIS ADATBÁZISON KERESZTÜL Ez a program január óta készül, a C3 sem kapkodta el, ami rajta múlott. Mostanra szövegekre már működik, a másik fele, a képek még hátra van. De aki az NDA-ban csinálja/ná, épp munkahelyi felmondásban. Egy régi-régi ismerősöm váratlanul fölhozott tíz! CD-t, hogy biztos szeretem majd őket, másoljam le: Led Zeppelin, Jim Hendrix - ezeket a neveket ismertem (csak a neveket) közülük. Meghallgatni persze nincs idő, gépbe másolni igen. Szelektálni majd, ha lesz rá idő. És a mai legszebb, Zelk, kutyájáról: Marival hol kölyökmód játékos, hol tűnődő bölcs. Ha velem van, vagy hülyének tetteti magát, vagy visszaélve gyöngédségemmel, pimaszul fölényeskedik. Mondják, a pimaszság tacskó-tulajdonság. De csak az én társaságomban viselkedik tacskó módra. Ha Marival sétál, elég egyetlen szó, a "vissza", s Kari máris gazdája bokájánál baktat. Ha velem sétál, s rémületemre már a kocsiúton szalad, ha én is elkiáltom, hogy "vissza!", megfordul, a szemembe röhög, s fut tovább, gyorsabban, mint addig. Én pedig kiáltozva, loholva, utána. ? 2005. október 19., szerda Kanadai nyár levelei, vasárnap unokákkal a Gellérthegy oldalában, ezt a kettőt ott szedtem föl. Kata fogócskázott a gyerekekkel a rét közepén, addig lányommal beszélgettem egy padon. Leláttunk a Dunára. Maga a fa elképesztő. Ezt már a XIX. századvégi orosz erdő-ligetfestők is tudták, akiket annyira szeretek: ezek a fehér levelek (fonákjuk sötét) teljesen megzavarják a térérzetet. Mint a zebrák csíkja, ami miatt melléugrik az oroszlán. Szóval szinte lebegnek a környezetükben, ettől elleng a lélek is..., andalító. Ahogy Várady Szabolcs: Te csellengő, incselgő lelkecske, animula, mulattass, mulandót, félbe a tréfáidat ne szakaszd, Testem vendége, útitárs, kószácska, kedveske, ne kerekedj fel sápatag, sivatag, hallgatag helyekre, te lengeteg, ingatag, hol van hiszen, hol még, mikor elnémul a, vakul a, kondul a hang, a szem, a harang? Hadranus-változat, értő barátom szerint egyik legfontosabb újkori versünk. 12:19 ..illetve nem ez. Közben most meztelen és vízszintesre kimerevített alkarral várakoztam az allergia-eredményre (fűre igen, kutyára nem, szerencsére, vonaton üljön a menetiránynak háttal, a kerti munkát bízza másra), megtaláltam a vers direkt-fordítás változatát. Nem csodálom, hogy nem tudott dönteni, és mindkettő szerepel a kötetében. Gyönyörű. ek. LELKECSKE Lelkecske, te lengeteg, ingatag, testem vendége, útitárs, sápatag, sivatag, hallgatag helyekre visz most az utad, s játékaidnak vége már? Amíg a leletet printelték, odaadtam az érdeklődő ápolónővérnek, elolvasni. ? 2005. október 20., csütörtök A mai nap. Vaktában tapogatózás az A/05/36-tal, (nincs veszíteni valóm), egy angol önéletrajz átírása, meg egy levél; tegnap egy megnyitón beszélgettünk, s kérte, küldjem el írásban is: Magyar Posta Vezérigazgatóság Kedves Elnök úr! A Magyar Posta legfontosabb PR üzenete ma nyilvánvalóan a megbízhatóság. Sajnálatos tévedés ebből a szempontból (is) ez a kis vidámkodó koronás-kürtös ecsetrajz-logó. Az ellenkezőjét hirdeti. Szabadna javasolnom grafikusok, egyetemisták számára egy ötletpályázat kiírását logó tervezésre. Egyelőre akár csak a fiók számára is. Szívélyes üdvözlettel: Este anyácskámnak két új fájl nyit; LEVÉL.21 és 22.doc. Ezt nem tudja egyedül. Kerestünk a Nokiájára egy hangos hívásjelzőt. Lejegyezte az SMS készítés állomásait, és a NEM FOGADOTT HÍVÁSOK elérhetőségét, törlését. Közel van a nyolcvanhéthez. ? 2005. október 22., szombat 09:10 Vetkőzés közben kipattant keretéből úszószemüvegem három dioptriás lencséje, házilagos fabrikálmány. Majd vissza kell ragasztani. Hát akkor ma nem lehet (nem kell) úszni. Ha már vigadunk, tetézzük; ki a Lukács előtti szombati hajléktalan-ócskapiacra. A kis köpcös cigányember 15 ezerre tartotta. - De hisz ez csak nyomat! - Uram, a keret többet ér! Mennyit adna érte? Megalkudtunk tízezerben. Nagyon kell szakmámnak egy kis vitamininjekció. Nagyon megterhel hülyeségem, hogy nem merek két hónapra Párizsba menni, holott... Tegnap egész délelőtt Sherlock Holmest olvastam, ágyon fekve. Mentségem, hogy... satöbbi. Mentség, az van. És ráadásul magyarul, pedig itt a The Complete... Egy ilyen keretbe valami csuda képet kell festeni... Talán egy szép műterembelsőt. Becsületesen megköpködte a pénzt. - Nem érdekli még másolat? - Kép, köszönöm, van. Én is azt csinálok... - Tudna másolni nekem? - Túl sok munka... - És mit fest? - Azt maga sajnos nem tudná eladni... Persze, én ilyen szépet nem tudok csinálni ebbe a keretbe. Drágábbat igen. Kissé szégyenkezem. 10:33 Persze a fene se fog új képet kezdeni, pláne szombaton. Van elég, gyenge, régi. Akkor egy sablont, rajzpapírból, megnézünk valami régi képet vele. Szütsnek negyed százada dilemmájára, - valami keretméret problémájára, még a gombáspusztai műtermébe - talán táviratban üzentem, Közép-Európában nincs kép, amiből valamit levágva, ne javulna, jelentősen. Na, lássunk neki. Fontos, hogy a feladatra nem szabad nagyon rákoncentrálni. Kezdjük egy teafőzéssel. Eper ízű csipkebogyó, milyen rafinált. Csak ülve szabad meginni. Pedig már kezdeném. 13:56 Először a keretet, olajfestékkel, de sok siccatívval (szárító). Aztán a kép. Alig is kellett átfesteni, Műterem firkált székkel (A/05/14), nem is lenne rossz, de a kiindulás hibás, ilyen keretben nem lehet zsúfoltság. Marad a második. Műterem - félsziget (A/05/10) 31 x 22,8 cm És mindez a leejtett úszószemüveg miatt. Amit közben megragasztottam. Ha azonnal eszembe jut, ami csak este, hogy félszemmel tudtam volna úszni... ?  2005. október 23., vasárnap Találós kérdés válytfülűeknek, mely költőnktől való ez? Két ilyen fantasztikus sor. Nem Weöres, nem mai, pedig mintha. Kedden megmondom. Az égető kutyácska A zöld mezőt aszalta Szoktam használni ezt a gondolatot, - és idézni is. Tegnap este egy harmincfős születésnapon a házigazda könyvtárát olvasgattam egy félreeső emeleti szobában. És megtaláltam: "Pesszimista" vers? Fából vaskarika. Hisz a legkétségbeesettebb vers is - a legrosszabb esetben is! - jajpanasz, segélykiáltás. "Pesszimista" a segélykérő? Éppen optimista. S csak annál optimistább, minél kétségbeejtőbb helyzetből - minél kétségbeesettebben - kiált; még ott is reménykedvén, hogy lehet segítség. Mert másképp - kiáltana? ...53. július, idézet Illyés Gyula Naplójegyzetek 1946-1960 - ból. Ez az egy kötete volt meg a házigazdának. Mondtam is neki, ha szereti, elhozom a sorozatból az enyémeket, még hármat. Ha nem, adja nekem ezt. ?  2005. október 24., hétfő Pedig milyen jól indult ez a hétfő. Fejesugráshoz készültömben hallom, az egyik biztonsági őr odaszól a másiknak, ezt nézd meg -, merthogy kezdetnek víz alatt szoktam átúszni a medencét. Mint Petri is szerette volna, ha a háta mögött...: A szeretettel nem tudok mit kezdeni --- Tartsanak el, és hízelegjenek, de ugyanakkor hagyjanak békén, küldjenek pénzt postán. Azt is unom, hogy hízelegjenek. veszítsenek el nagyobb összeget a utcán, amit én véletlenül megtalálok. Legyenek elragadtatva tőlem a hátam mögött, hogy én tényleg egészen véletlenül visszahalljam valakitől, aki nem is tudja, hogy rólam beszél. Írassák rám a házukat, és haljanak meg. /Horatiusnak rossz napja van/ Aztán az egyik fordulónál láttam, a hold az ég közepén, odafönn. Ez jó. Mi minden volt még. Elhatároztam, hogy ezentúl a bukófordulót kifeszített lábbal. Egy kevés közbenjáró ima. Megtaláltam a bekeretezendő kép paszpartuszínét, hófehér nem, talán halvány szürkéslila, farostlemez érdes fele. A félóra végén a sprintszakasz egész rendesen ment. Eddig minden jó. És akkor hazafelé az antikvárium kirakatában megláttam: A fizika kultúrtörténete. Vonzóan drága, ötezer. Ritka, kuriózum, és tudom; mondták, nagyszerű. Meg kéne venni. De nem lesz rá időm, és főleg: befogadásához való képességem igen-igen kérdéses. Kár, kár. Egészen elszontyolodtam. 10:21 Deske! 1./ A vájtfülű pontos jé! 2./ Az a keret nem ért meg tízezret! 3./ Témát kéne váltanod! Drága barátom! A vájtfülű azért volt kurzívval. Azt a keretet tízért vettem és 400-ért fogom eladni. Témát nem, fejet kéne váltani... ? 2005. október 25., kedd 09:29 A vasárnapi idézetet többen megfejtették. Nem gondoltam volna, ugyanazon módszerrel. Az égető kutyácska A zöld mezőt aszalta; Miatta Flóra hímes Virági haldokoltak, Fonnyadtak a ligetnek Zőldségi megkonyúlva: A föld egész határi Alélva bágyadának. [...] Csokonai: A hévség Kedves Deske! Nem vagyok igazán jó ismerője a verseknek, de a google a barátom. Keresés: égető kutyácska, két idézőjel között, s lökte még a versmagyarázatot is: A hévség látszólag a természetről szól, azonban a fő téma a vágyakozás a szerelem után. A belső tüzet alélt természeti képpel azonosítja, melyre a lankadtságot az "égető kutyácska", (a június 2l-e utáni csillagkép) okozza. A csillagkép egyik tagja a Canicula, aminek a nevéből lett a kánikula. A külső égő természeti kép hasonmása a költő bensejének állapota, melynek tüzét Cupido gerjesztette. Semmi nem utal a valódi betegség megnevezésére, de tudván Csokonai tüdőbajáról, ennek tüneteire is gondolhatunk... Üdvözlettel: Gy. A fotó: A munkanap vége, alkonyodik. (F/05/43) ? 2005. október 27. csütörtök Nagyon dolgozom, most csak ennyit: "Ne mondd: miért van az, hogy a régi idők jobbak voltak, mint a mostaniak. Mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel" - mondta egy bácsi, és valljuk meg, igaza volt. (Prédikátor könyve 7;10, Krisztus előtt háromszáz évvel.) Ja, és még, egy. Régóta nyugtalanít, mindenfélét hallok erről. Ma az öltözőben megkérdeztem erről egy igazán hiteles embert: Jó-e nekünk hosszútávon ez a Bolognai-program?! Azt felelte: Megkerülhetetlen, Bolognától függetlenül is. A felsőoktatási hallgatók létszámát a kilencvenes években háromszorosára duzzasztották. (Tehát így lehet szelektálni.) ? 2005. október 28., péntek Még mindig nagyon dolgozom, egy táblázaton, tegnap reggel négytől. Ez meg még csak fejben: kértek tőlem novemberre egy előadást "Istenélmény az Egyházban és a festészetben" - címmel. Eddig annyi, hogy a címet átírattam így: "Isten és a festészet." Lehetne beszélni a giccsről, ami káromkodás. A tipikus festőbűnökről. A Mária-képekről, amik nem fejezik ki, hogy az Egyiptomi úton napi x-szer pelenkázni is kellett; és ha menstruált - azt is rendbe tenni. A sivatagban. Stb. A szakrális művészt fogalmáról, ami Pilinszky szerint (is) tautológia; szóismétlés. Drága Lukácsos barátaim, bíztatásul, a netről lehívva, a 36 párizsi uszoda hetibérlet árait is elküldték nekem. Azt kérdeztem vissza, Lukács nevű van-é köztük? Hiába, sajnos. Nem vagyok bátor és nem szeretem a változatosságot. Igaz. Egy másik meg, félreértve az írottakat, vagy éppen átlátva fölöttük, fölhozta Simonyi: Fizika kultúrtörténetét. Tényleg nagy mű, már amennyire én - ? 2005. október 29., szombat Nem tudtam elaludni - talán a munka izgalma - éjjel egyig, amit amúgy soha. Hát befejeztem, rendbetettem ezt a fejezetet is, amire - erre egyébként végleg semmi szükség. Mondjuk, az NDA-nak kellett. Nemzeti Digitális Adattár. Jó néhány munkát újra is fotóztam. Aztán délelőtt hullafáradt. És pihenés-pihegés helyett Zsófi telefonja, autóval a Keleteihez, szombati orvosi ügyelet: [Anamnézis] ...hirtelen járásképtelenné vált, görcsi voltak... tudata végig tiszta volt. Fájdalmat nem érzett. [Symptoma] Ép tudat, norm. viselkedés. Ép agyidegek, norm. gv-i reflexek. Helyzetérzés megtartott. Csökkent izomtónus... nem járóképes, túl gyenge. [Therapia] Nyugalom biztosítása, etetés. Adatok: Törzsszám: E-169188 Név: Kakaó Faj: macska Fajta: európai rövidszőrű Szín: fekete fehér Ivar: nőstény Zsófiék előző éjfélkor! voltak vele ügyeleten, mert lebénult. Ott injekciózták, avval, hogy ha reggelig nem javul, akkor ez végleges, és el kéne altatni. Zsófi erre a temetőmenetre kért meg, hogy inkább én, nélküle. Bekészítettem a kocsiba egy kék Közértes-ládát. E szerint az orvos szerint viszont körülbelül semmi baja nincs, csak fáradt. Ismerjük. Az állatorvos elmegy a körzeti orvoshoz. - Hol fáj? - Ja, így könnyű!... okt: 36504= 1309= 42,2/nap az összes levél / az előző VÁLINEWS 128. levél J.-nek, Le Meux / 2005. 11. ? 2005. november 1., kedd Mindenszentek ünnepe. Arról beszél szent Bernát apát (1090 Dijon -1153 Clairvaux), hogy mit használ a szenteknek a mi tiszteletünk? Csupán csak a mi hasznunk. De vágyat kelt ünneplésük követni őket, és hogy együtt örvendezzünk velük. Várva várnak minket a szentek... Egyik tanszékvezető barátom mondja telefonba: éppen nagyon ideges vagyok, most verik szét a felsőoktatást... Fél napig gondolkoztam a megoldáson: öregedő emberek gyakran vélik így, nélkülük, utánuk összedől a világ. Amint Mérey pszihológus egy hallgatója: Tanár úr, tönkretettem az életem. - Nem megy az, édes fiam, olyan gyorsan... Lehetséges, hogy most hoztak egy nagyon rossz döntést. Ami majd sok-sok oktató szűrőjén át; helyenként és időben is formálódik, deformálódik, világnézetek, alkatok, tehetségek és szorgalmak szerint. Ahogy a történelem, az élet sem lineáris. A mostari hidat is újra felépítették. A magyarok egy csomó pénzt kerestek rajta. Illyés Gyula hatalmas ívű versében - A reformáció genfi emlékműve elé (1946) - sorra veszi a másfélszáz év véres szörnyűségeit, majd végül ide jut: Végül, ezt mondtam, önvigasztalásképp: volt bárkié a szándék, az Isten se tudhatta másképp. ? 2005. november 2., szerda 05:26 ...Ajjaj. Hallom a részleteket. Három év után a hallgatók kis részét engedik majd tovább. Aki nem jut tovább a bölcsészeknél, a kapott papírjával nem taníthat. Mit fog csinálni? Szüts lekapta asszonyát, reneszánsz modorban, annak új képe előtt. Rohadtul tud bevilágítani. Is. A keze! (A festmény kicsit piros.) Emlékezzünk. 1956. október 23., háromnegyed nyolc előtt öt perccel. Szürke, borús, kedvetlen reggel. Első gimnazista, szokásosan loholtam a (volt Szent Imre herceg, majd) Villányi úton a József Attila (Jóska) felé. Utáltam iskolába járni, és egyáltalán. A Balogh lejtő és a Ciszter templom között (ami mellől akkor már elvitték a háborús sírokat) azt mondogattam magamban, reménytelenül: És ez most így fog menni, négy éven át. ? 2005. november 3., csütörtök 12:24 Agyilag zokni, így ma eddig csak a honlaphoz tartozó puskáim / segédjegyzeteim rendbetevése. Ugyanis a programozót várom teljes nyugtalansággal, egyáltalán nem működik a... stb. Meg Kata, - meglepetés - névnapjára a gépére ADSL nonstop internetet kap, de ez vezeték nélküli, rádiós kapcsolat tud csak lenni; előszoba, fürdőszoba falakat kéne átfúrni. Huszonháromezer. Közben próbálkoztam is; átnéztem barátom ajánlotta legszebb Csokonai verseket. Hát nem megy. Egy ajánlott levél: megérkezett az Posta Elnökének válasza, hogy logó ügyben ugyan igazam van, (illetve Szütsnek, ő morgott annak idején), kommunikációs részlegünk egyetértéssel fogadta javaslatát, de egyelőre nem tervezik az átalakítást, egy arculatváltási program végrehajtása komoly milliárdokba kerülne. Találkozásunkkor - kiállítás-megnyitó - élőszóban ő maga is fikázta az emblémájukat, hogy mit keres ezen a korona. (Egy részvénytársaság.) Tudjuk, 1991-ben egy angol! céget bíztak meg a tervezéssel, és pokoli sokba került. 18:28 Nem takarítok hetek óta, szeretem; szép szőnyeg ez a tépett újságpapírhalmaz a parketten, amit munkához használok. És ilyen váratlanságok, egy igazi gyönyörű műtárgyra téved a szemem, Népszabadság, 2005. június 25. Trogmayer Ottó könyvéről recenzió: Múltbalátó. "az embernek az az érzése támad, hogy ahány ásatást folytattak Magyarországon, azt a szerző mind a saját szemével látta. Személyes ismerősei a legszenzációsabb leletegyüttesek..." A cikk illusztrációja pedig ez: Sarlós isten, Szegvárról. Krisztus előtt 4500 körül. Azért ez maga a Csoda. És a fotó is nagyon jó. (Fölvettem a magánmúzeumomba.) ? 2005. november 4., péntek 12:05 Mondja már valaki, hogy ezt a képet kidobhatom! Fontos lenne! A/05/49 Műterem, esőerdők helyett (A cím arra utal, hogy nem kell nekem utazni kalandokért.) Délelőtt javítgattam át meg át, remélve, hogy végleg elrontom. Ugyanis akkor éppen egyenlő lenne az eddig megtartott, meg a kidobott képek száma: 819. És akkor ünnepelhetnék, nyugodtan. (A főoldalamon vezetem ezt, habár kissé álságosan, a lap alján, eldugva.) És olyan snassz a helyzet, így, féloldalasan. (Idén már aligha kezdek új képet.) Sajnos, félő, nem elég rossz. Pedig vegyük csak például a jobb fölső szürke formát. Értelmetlen. Ugyanis elfelejtettem közben, hogy ennek vagy képnek, vagy ablaknak kellene lennie, és ösztönösen elővettem 1970-ből ezt az angyalláb motívumot. Kifelé kunkorodó ablaksarok nincs, legalábbis tudtommal. 12:27 Az igaz, de déli szél fújhat, s kb. ilyen ívű hajlást okoz egy szellő egy könnyű függönyön. Sajnos életszerű az a szürke folt. Emiatt ne dobd ki! Gy. 13:58 A zuhanyzóban panaszkodtam, hogy nem megy. A professzor úr szerint írt Csokonai tíz olyan verset, amit Goethe is irigyelne. Persze írt rengeteg alkalmit is. De - mondom -, de ezek a kis cizellálások, amik elviszik a figyelmemet. Ja, van akik szereti a rokokót, és van, aki nem bírja Fragonard-t. De el kell olvasni A Reményhez, a Tüdőgyulladásomról, A pillangó verseit. Hatalmas építkezés. ? 2005. november 6., vasárnap 05:19 Stimmel. Lehet, hogy ez másoknak már ismert, közhely. Olvasom a szombati újságban Gömöri Endrétől: mára már igazolt tény, hogy az oroszok 1956 júniusában! elhatározták a magyarországi fegyveres beavatkozást. Az időpontot egyáltalán nem a felkelés fordulatai, hanem a következők határozták meg: - egy kínai kormányfői nyilatkozat, amiben indirekt módon, de visszavonták tiltakozásukat, - egy US. elnöki nyilatkozat szintén ez ügyben, hogy nem tekintik érdekszférájuknak Kelet-Európát, - Tito véleménye - A Szuez-csatornai fegyveres beavatkozás pillanatnyi állása. Szóval stimmel. Amíg másfél napig ágyúzták a Körteret, a pincében laktunk. Ott mesélte egy nagyon jómódú figura a földszint egyből - 56-ban kocsija volt -, hogy október 22-én jött haza Miskolcról, és alig fért el az úton, nagyszabású szovjet csapatmozgások az országúton Budapest irányában... Eddig ezt a mondatot nem tudtam hova tenni. 16:31 Hír még, hogy lepattant a hűtőrácsról, és el is gurult ez a kedves kis VW. embléma. Ez talán még nem lenne baj, hiszen megtaláltam, csakhogy nincs hová visszatenni. Anyácskámat vittem dédunoka-nézni, most költöztek ki Dunakeszire, egy kölcsön-kertesházba. Mindhárom gyerek a kerti homokozóban, boldogan matatnak, végre jó levegőn. Bátor és szerencsés ötletnek tűnik ez a három évre szóló életformacsere próba. Hazafelé aztán egy jó tempóban haladó éjfekete Opel nekilökött az előttem fékező középzöld Skodának, én ezúttal vétlen. Autóm sajnálatosan megrövidült. A jobboldali ajtón kimásztunk. Hogy mindeközben terepmintázatú vászonkalpagom, amit tavaly a Júlia-Alpokban hordtam, hogy kallódhatott el, képzelni se tudom. Fájdalmas veszteség. Mentő egy fejét fájlaló, inkább csak megijedt kislány miatt, de anyácskámat is megnézték. Külső Váci út, neki aztán leintettem egy kisteherautót, nekem tréler Dunaharasztira, illetve szívélyesen került egyet a Margit híd felé. 22 ezer. Az autó aligha javítható, akkor pedig kocsi nem lesz. Épp most októberben vettem meg életem első nyugdíjas villamosbérletét. Az utolsó villamosjegyek még az asztalomon, rájuk nézve elmerengek. Jut eszembe, ha nincs autó, nincs alkotóház. A család nem tudja. Még formálom a mondatokat valami minőségi tréfához. Alakul. Például Mikivel van egy függőben lévő üzletünk; hogy ő többé nem dohányzik, én KRESZ szerint vezetek, megfontoltan, lomhán. ? 2005. november 7., hétfő 08:54. Gyorsak ezek a történések, én meg lassú vagyok, nem tudom földolgozni. Hogy mehetnék, de nem megyek Párizsba, ez is több hétig tartott. Tegnap Robi fölajánlotta, hogy alkotóház akár egy hónapjára is kölcsönadja az autóját. Akkor mégis?! És ha összetöröm? Merjem? 13:45 Hát hogy is vagyok én ezekkel az autókkal? 79-ben én szerveztem-rendeztem a Fiatal Művészek Jubileumi kiállítását, ünnepi alkalom, ezért a Nemzeti Galériában. Nagyon sok munka volt vele, még a tűzoltóknak a menekülési tervet is én csináltam. Sok zűr, Tóth elvtárs kiszállt a Pártközpontból. Kizsűrizett. (Aztán ezt Vészits igazgató visszacsinálta.) Büntetésből le akartak tiltani isztambuli kiállításunkra kiutazástól, nemhogy illő jutalom. Kárpótolandó, Pogány Gabi Stúdióvezető megvétette a Kiscelli Múzeummal kiállított képemet, abból az első kocsi, egy BM-től kiszuperált civilrendszámos kukkolókocsi, egy VW. bogár. 82 tavasza, Kata állapotos Mikicával, én éppen egy szörnyű, boldog-boldogtalan, tiltott szerelemben. Fél év, hajszálnyi, hogy nem háltuk el. szerelem. beteljesülve 70 grammos irodapapíron két példányban. (Ez itt - egyetlen magamnak őrzött képem -, Igen, szerelem, A/82/21, az emléke.) Telefont kapok, hogy válasz-búcsúlevél egy barátomnál. Kocsiba. Visszafelé - 20 perce itt nem égtek a jelzőlámpák - fölnézek, látom, sárgán villan, 80-al átmegyek, s belém rohan egy másfél tonnás hatalmas BMW, az állat. Igaz, hogy akkor nekem már piros volt. (Nyolc centivel eltolom a motorját, csak Bécsben tudják javítani, erre büszke vagyok.) Nekilök egy kis Polski Fiatnak, az fölborít, s kettőt gurulva az úttest túlsó szélen kötök ki. Közben ugyanis megjavították a lámpát. Egy buszsofőr rohan oda elsőnek, lelkendezve, - nahát, nem történt baja, ekkorát gurulni, én ilyet eddig csak filmekben láttam. Kapcsolja le gyorsan a motort, nehogy fölrobbanjon! Én lelkiismeretesen bekapcsolom, majd újra elzárom... enyhe agyrázkódás. Be voltam kötve, második fordulónál már kezemmel védtem a fejemet, nem voltam megijedve. Csak a fejemben néhány üvegszilánkok. Valaki összeszedte kissé véres kéziratomat, egyetlen példány volt. A rohammentő sajna a kórház felé már nem nénózott. Onnét röntgen után saját felelősségre haza. Másnap Ő persze meglátogatott. Autó: totálkár. 1985., egy jó kis Trabant, hét évig. Hát igen, fékhibás volt, éppen. Nem akartam az előttem lévő kocsiba szaladni, félrekaptam a kormányt, s egy parkoló kamionba rohantam bele. Utána addig ugráltam a fölgörbült motorháztetőn, míg ki lehetett látni fölötte. A motor elrepedt, iszonyatos hangja lett. Még pár napig még kényszerűen, szégyenkezve használtam - a szokásos ügyintézések -, aztán ki Óbudára, a bontóba. 2002. december. Egész nap Zsófiéknál új szekrényt építek - beleértve alvásidőmet is. Így nem csoda, ha elfelejtettem hátranézni, mielőtt az Alkotás utcai hatalmas dugó miatt a buckákkal lezárt 61-es pályáján keresztül elkezdtem visszafordulni. Pedig jött. Nem sérültem. (Vérprofi az őrangyalom; remélem, megköszöntem neki.) A két hatalmas mackó mentős a teljesen rémült villamosvezető asszonykának kétszer is elmagyarázta, hogy nincsen semmi baj, s hogy a feljelentést megússzam, mondja ő is azt a rendőröknek, hogy fékezéskor elécsúsztam. Tényleg nem büntettek meg. Még a helyszínről telefonáltam a szerelőnek, hogy nem kell-e 40 liter benzin, csak elég sok vasdarab van körülötte. Most, hogy elölről - hátulról... illetve fordított sorrend... kicsit gyanakszom. Szokatlan, hogy nem én a hibás. 2005. november 8., kedd 04:50 Tulajdonképpen nagy baj, ha nem lesz autó. Negyven farostlemez a boltból. Hajlandó erre egy taxis? Tényleg, nem tud valaki egy öreg, strapabíró kocsit, úgy értem, képért?! Csak az -, de az van! Vagy 25 - 30 millió értékben... Nagyon szép képeim vannak! Igényeseknek kívánság szerint az ágytakaró színéhez igazítom... 09:47 ...a Karinthy-effektus. A haldoklo Kosztolányinak: ne bánd Desiré, hátha ebböl is kijön valami. Hát kijött egy formás sztori, jellemzö életképek. A karambol az autoval jár együtt, épp ugy, mint az autolopás. Ezt te megusztad. Én nem. A lopás-mentességnek viszont az az ára, hogy kicsi a roncs értéke. Valamit valamiért. Látod: minden egyensulyban van. G1. ? 2005. november 9., szerda A szerelő, akitől három éve vettem a kocsit: Megpróbáljuk megcsinálni... Mindig van remény, mondta Örkény, "ni, pedig már szaggatnak is négyfelé" ? 2005. november 10., csütörtök ... tehát, remélhetőleg meg tudják javítani. Helyénvaló az önsajnálatot befejezni. Igen veszélyes lekvár. A Zélet megy tovább. Tegnap a honlap FOTÓ - mappája. Visszasoroltam ide a KAPOTT FOTÓK-at, az egy Váli ősnek írt Kossuth-levéltől kezdve az újságoknak készült riportfotókig. Így ugyan elhalványul fotóim műalkotás-jellege - egy fontos ember munkái - viszont a dolog életesebb. Több képet följavítottam. Negyvenhat gyengébbet pedig eldugtam az EGYEBEK alá. (Kidobni nem lehet, a news-ban is szerepelnek) Ha ezt megtehetném a képeimmel is...! Talán ez lenne a helyes cím: FOTÓK ÉS FÉNYKÉPEK. Tegnap email egy klubtársunktól - véletlen egybeesés -, egy VW. emblémát küldött. Amit két meztelen, ágyon hanyattfekvő csaj égnek meredő, egymást keresztező széttárt lába jelenített meg. Nehezen kaptam le róla a szemem. Hiába, a férfi ilyen egyszerű szerkezet. Így van beprogramozva. Megnyomják a gombot, kigyullad a lámpa. Van ezen annyi néznivaló?! Van. E-mail: Cs., kérlek, vegyél le a körlevél-címlistádról. Az ilyen puncis fotók csak fölöslegesen fölizgatnak. Üdv: d. Levél autóm javítójának. 21:02 Laci, [...] Beszéltem a Baleseti helyszínelők / Hungária krt.-al, azt mondták, az ő Határozatuk sajna általában egy - két hónap, addig a Biztosítók nem fizetnek, de a rendőrségi Igazolás alapján (mellékelem) nekik kötelességük a helyszíni szemlét megtartani. Elég keserves lenne hónapokig autó nélkül. Úgyhogy örülnék, ha elkezdenétek a helyszíni szemle után javítani. Ehhez most 150 ezret átutalhatok nektek, biztosítékként. Ha nem lesz rá szükség, legfeljebb visszautaljátok. [...] ? 2005. november 12., szombat Életvezetésem bizonytalanná vált, napjaim esetlegesen alakulnak, nehéz. Megoldás, ha fölfedezek valamit a honlapomon, ez rendszerint egyszerre "világnézeti", logikai és esztétikai-tipográfiai probléma is, amit aztán időigényes munka megoldani. De az ilyen fölismerések ritkulnak, minden kitalálva. Az utolsó nagyobb ötlet az önálló kiállítások rekonstruálása volt, most, harminc év után, újra megnézhető minden, együtt. A második, a főterület ugyebár a munka. Mostanáig több fordulóban átnéztem, majd átdolgoztam idén kezdett 54 képemet, elfogyott a tennivaló. Vannak jó képek is. Tele a műterem. És talán belejátszik, hogy teljes a csönd körülöttük, - nem nézik, nem mutatom -, semmi késztetésem e képeket még szaporítani. Előbb-utóbb persze szükséges lesz egy kiállítás-szervezés összes munkáját nyakamba venni. Így tulajdonképpen most nincs dolgom 2006. március 2., 1/2 10-ig, amikor Kecskeméten, az ötös szobában belekezdek az A/06/01, 60x60-as olajkép fölrajzolásába. ...Arany napok. Semmi munka immár. Az idő tesz-vesz csak. Itt a rév... [Illyés: Kiköt az év, Tihanyban] Hát nem arany napok. Fáradtság és kedvetlenség. Nem szoktam a látens tétlenséghez sem. Nyugdíjas?! Társaságba nem, tévét nem nézek. Könyvet munkaidőben (este fél tízig) kezembe venni szégyellek. Legalább valami szerszámpolc átalakításának sürgős szükségessége merülne föl... Próbálkozom, igyekszem. Este elővettem Simonyi: A fizika kultúrtörténetét, ha már - oly kedvesen - hozzám vágták. El vagyok képedve és bűvölve. Jó lenne ezt alaposabban, csak nehéz ám befogadni. Ennyi ész, okosság, szellem, te jó ég. A legtárgyilagosabbnak látszó kronológiai fölsorolás is vagy tudatos, vagy öntudatlan értékelés. Amíg a történelmi tények értékelésénél általános világnézeti, etikai normák is szerepet játszanak, a fizika történeténél a helyzet egyszerűbbnek látszik; adott a jelen fizikája, a különböző korok fizikáját ehhez kell mérni. Ez kielégítő lenne, ha a fizika csak tények halmazából állna. Azonban a fizika nemcsak megfigyel, leír - tehát "mi van a természetben" kérdésre ad választ -, hanem értelmez, összefüggéseket keres, tehát a "miért van" kérdést is felteszi, és keresi a választ. A módszer... világnézeti színezéssel ellátott magatartás... [Simonyi] 1925 májusának végén oly kellemetlenül tört rám a szénaláz, hogy meg kellett kérnem Bornt, mentesítsen 14 napra kötelességeim alól. Helgoland szigetére akartam utazni, hogy a tengeri levegőn... Helgoland szigetén a fennsíkon végzett napi sétautaimon és fürdőzéseimen kívül semmi nem volt, ami elvont volna problémáimon való töprengéstől... néhány nap múlva tisztán láttam, mi kerüljön a Bohr-Sommerfeld féle kvantumfeltételek helyébe... olyan izgalomba jöttem, hogy a következő számításoknál állandóan hibákat követtem el. Így majdnem hajnali 3 óra lett, mire a számítás végleges eredménye a kezemben volt. Az energiatétel minden részében eredményesnek bizonyult. Olyan izgatott voltam, hogy nem gondolhattam tovább az alvásra. Elhagytam hát a már kezdődő hajnalhasadásnál szobámat; a fennsík déli csúcsára mentem, ahol egy magányos, a tengerbe előreugró sziklaszirt már azelőtt is csábított a megmászásra. Most minden nehézség nélkül sikerült a csúcsra felkapaszkodnom és így vártam a napfelkeltét. [Heisenberg] Az első néhányszáz évet evvel kell majd töltenem, a mennyországban. Persze előtte a fizikát megtanulni. Negyven éve tervezem. ? 2005. november 13. vasárnap ...mit mond még. Odaadjuk a kisdiákoknak fizikateremben a lejtőt egy golyóval, a tétel bizonyítására. Érdektelen. A lényegi élménytől fosztjuk meg. Hogy ugyanis mindebben az a nagyszerű, hogy Galilei egy ilyen, természetben soha elő nem forduló tárgyat és helyzetet talált ki. Aztán mutat egy egyetemi fölvételi feladatlapot, leendő fizikusok, mérnökök számára. Hat példa. És hozzá a dátumok, mikortól volt ismert a tétel, amellyel ez megoldható: Kr.e.200, 1850, 1650, 1830, 1850, 1690. ? 2005. november 14., hétfő Most azt fogom csinálni, amit nem szoktam. Várok. Jó szélre, ötletre, Godot-ra. Ilyenkor kellene áttérni műteremtémáról derűs vadászjelenetekre. Unokáknak lovacskát faragni. Betegeket látogatni. Halottakat eltemetni. Legjobb barátom nem hívott meg születésnapi ünnepére. Fáj. 11. 17., csütörtök. Egyeztettük, nem ő intézte. Hogy a család kifelejt, vagy kihagy, ahhoz semmi közöm. ...És addig. Mit is? Tartani tavaly ősszel megformált versenysúlyomat. Keddenként 05.35-kor 74 kilónak kell lennem. Gyorsúszásnál ügyelni; zárt könyök, térd és ami különösen nehéz, zárt fogak. ? 2005. november 15., kedd Kedves Rendőrtiszt Úr! Festőnek egész jó vagyok, de vezetőnek pocsék. (Bár eddig mindig megúsztam.) Így most alig akartam elhinni, amikor hátulról belém szaladtak, hogy nem én vagyok a hunyó. Ez eddig rendben is lenne. Csakhogy a helyszínelők tanácsára nem töltöttünk ki sárga-kék biztosítási papírt avval, hogy úgyis a rendőrségi lesz a mérvadó. Ami igaz, de ha maguknál mondjuk két hónap multán kerül sorra az ügyünk, addig a szerelő hozzá se nyúl. Ez baj, ez bizony baj. Kérem, ha megteheti, - olyan egyformák azok a dossziék - tegye már a miénket fölülre az íróasztalon! És mindig hálával fog magára gondolni: v. A kisasszony most a kedvemért Dunaharasztiban bemászott az anyósülésen át az autóba, és visszajelzett: terepszínű vászonkalpagom, amit tavaly a Júlia-Alpokban satöbbi, ott a hátsó ülésen. Boldog vagyok. ? 2005. november 17., csütörtök A Műterem, csend van (A/05/40) - tegnapelőtti és a tegnapi állapota. Döntenem kellett, kidobom-e, mint reménytelent, vagy örülök neki, mint - Ez a helyzet fölszabadított a szinte teljes újrakezdésre. Újragondolást lenne jó mondani, de az nem lenne igaz.) A fehér. Egy zűrös szín. Ha bejön, nagyon jó. De ez nem gyakori. Hogy ne legyen meszes, unalmas, tejes, ködös. Bár az még lehetne. Még egy irányú veszély: ha érzelgős. Vagy kellemkedő. Nehéz volt neki a keretszínt megtalálnom. (Itt súlyosan beleszól a képbe.) Pedig nem először ez a probléma... Kezdek készülni szombati előadásomra: "Isten és a festészet" (Az ajánlott cím ennél bonyolultabb volt.) Elővettem, amit erről '71-ben írtam a Nagymarosi Alkotóházban a helybéli gimnazista korú hittanosgyerekek számára: Mire való a művészet? Ajjaj, hogy én milyen okos voltam harminc éve! Vagy valahonnét vettem a gondolatsort?, az is lehet. miért néz az ember képet? mert ha csak a szépért: ott egy virág, vázában milyen is az ember? mitől művész? nyugtat? nyugtalanít? a téma csak ürügy stb. És le fogom vetíteni a Koldus Keresztutamat, hogy valami konkrét is legyen, valamit lássanak is. Aztán körülbelül elmondom, amit annó, egy órát kértek, ez így jó is lesz. Lenne még egy résztémám: a festő kísértései és bűnei... de ez már sok lenne itt. Pedig milyen jó formuláim vannak körülírására, hogyan veszíti el az ember munka közben például az arányérzékét. Déry ezt így mondja el, úgy ülök neki, a világ legjobb novelláját akarom megírni. Na jó, öregszem, csak Európáét... Vagy, hogy az ember munka közben olyan aggódva figyeli MAGÁT, mint anyuka Petikét, ha beteg: Mit szeretnél, kisfiam, egy kis kompótot, netán madártejet hozzak?... Figyelni a lélek? szellem? tudatalatti? leghalkabb rezdüléseire. Mert kép csak ebből születik. És még ez se igaz. Amikor épp a félfigyelem, a mellékoncentrálás visz előre. Abbahagyom. 11:34 (Közérdekű) magánlevél, ezúton. Magyar Nemzeti Galéria Kedves István! Egy klubtárs mesélte az öltözőben, egy budai kisgalériában vett egy Czigány Dezső önarcképet. Lefotóztattam vele, s beleegyezésével küldöm, hogy hátha kell neked ez az adat. Netán nem is ismeritek, lappang. A kép 63 x 47 centis, és a hátára is van festve valami, mesélte, de azt elfelejtettem, hogy mi. ölel: d. Kedves Deske, köszi az infót. Elküldtem Sz.-nek, aki a korszak egyik legjobb szakembere. Üdv: I. Tudod, István, mióta Halleban beazonosítottam egy lappangó Klee képet... Kértem róla egy fényképet, egy hónapra rá megküldték nekem. A berni Klee-archívumban nagyon örültek neki. Itt a múzeum raktárában volt. Utóbb nagyon lecseszték őket, (1974) hogy ha közvetítéssel is (én), de Nyugattal szóba álltak... d. 17:31 Hol szégyellem, hol nem, de érdekel olvasóim száma. A múltkor föltettek nekem egy új segédprogramot; a múlt hónap: 7520, azaz napi 1309. Viszont a főoldalamon évek óta fönnlévő számláló ugyanerre az időre 1309; napi 42. Most fölhívtam a rendszergazdát, ő sem érti, pedig nagyon profi. De föltett ide, a news-ra is egyet, "hátha ez lesz az igazi." ? 2005. november 18., péntek 19:02 Most újfent, harmadik napja próbálkozom e kép keretezésével, de pár hete gondolkodom rajta. Megérdemli. Műterem Budán (A/05/14). A kép kicsi, harminc centi az egész, így paszpartu kell köré. Először farostlemez, okkeres színű. Annak érdes oldala textilfaktura jellegű. (Elég keserves volt dekopír fűrész nélkül bele ablakot vágni.) Aztán ugyanez, de szürkére festve. Nem jó,akkor sötétebbre. A fehér perem kicsit olcsó hatás, de itt elkerülhetetlen. Majd mindenféle színes papírokkal, fekete fotókartonnal is próbálkoztam. Most megvan. Kata betette a mosógépbe az előszobai lábtörlőket, majd elutazott. Centrifugáltam, és kiraktam őket száradni a műterempadlóra. Ez az. Tompa sötétkék, molyhos, elég vastag. (Kata még nem tudja. A középen kieső darab sarkait lekerekítettem, és majd megmagyarázom, hogy ez az unoka-lábtörlő.) Nonreflex üveg elé, délben bevágattam, 1700 forint. Még a keretet sötétszürkére. Aranynak vásároltam, de volt közben már kopottfehér is. A belső mélybarna perem nélkül döglött lenne az egész. Talán evvel a reprójával kéne a képet szerepeltetni is. 19:55 És most, hogy épp kész vagyok, kezdhetem a fotózást elölről, mert a jobb fölső folt, a szürke "kép" színe tévedés, kicsit világos, itt látom, a reprón. Ettől az a távolabbi rész is közel jön, egzakttá válik, a kép csúszik a síkbeli ábrázolás, a dekoratív felé. Szedhetem szét az egészet. Ami nem lenne olyan nagy munka, csak a keretet alig lehet érinteni, szegény még ragad. Másodjára majd legalább tisztességesebben fotózom, üveg nélkül. 21:00 A kijavított változat a képeknél besorolva. ? 2005. november 19., szombat 09:49 Összeszedtem, amit délután a Szt. Margit gimnáziumban el fogok mondani a keresztény köröknek, Isten és a festészet címmel. ? 2005. november 20. vasárnap Az előadás megvolt, rendben. A remekmű egy villámvillanás idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét. Hatvan perc. Tekintve, hogy zárásképp a Hittanlecke felnőtteknek - keresztút változatot vetítettem, benne néhány éles kérdéssel: Meg akarsz-e bocsátani annak, aki anyád félrekezelte, - aki mással randevúzott helyetted, - Hitlernek és minden diktátornak, stb. - a beszélgetés is e körül alakult, feszegették, emésztették. Befejeztem, kész: Műterem, hangulatban (A/05/13), most lefotóztam. ? 2005. november 21., hétfő Drága Kukó, maga abszolúte túlbecsüli képességeimet, ha feltételezi rólam, hogy abból a töredékmondatból, hogy igyázzon magára!, én rájövök üzenete értelmére... deske.hu Hihetetlen. Tegnap kirándulásra R. elhozta nekem Babits két tanulmánykötetét, egyoldalú művel(e)t(len)ségemet kúrálandó. Kezdem nézni a tartalomjegyzéket, és, na ki? Magasan földicséri a fiatal Illyést, hosszan elemzi a Három öreg (többoldalas) versét, amit ő hallott először: Sosem felejtem el a borús délutánt, melyen a költő elhozta, s fölolvasta. Izgatottan érkezett lakásomra, még nem ebédelt, egész délelőtt írt, s alig lehetett rábírni, hogy egyék valamit... Már ott ültünk a feketekávés asztalnál, a sárga ernyős állólámpa körül. Már égett a szivarom s feleségem örök cigarettája. S a dohányfüstbe és kávégőzbe különös, otthonízű falusi szavak vegyültek... Már kikerestem a verset, szerencsére 96-ban Meloccoval megvétettem magamnak az Illyés összest, mikor Győrben Krisztus-szobrát intéztük. (Dedikálta is, bár nem ahogy kértem volna: I. Gy., szeretettel...) 19:22 Hívott Ágota, hogy nem akar addig meghalni, amíg testvére, Gruber Béla (1936-1963) oeuvre-katalógusát össze nem állítja. És hogy van nálam munkája, fotóznám le. Az adatokat is kérik. Íme egy gyönyörűséges műteremrészlete: papír, tus, pasztell, 29 x 45 cm, 1962. Akkor kaptam, még mikor a Gruber-múzeumot próbáltam összehozni, 1980 környéken. Németh Lajos és Bernáth Aurél is fölkarolta az ötletet. Aztán megbukott a dolog, úgy mondták, a Pest megyei párttitkáron, Cservenka elvtársnőn. Akkor készült épp a Hincz-múzeum, szintén Vácon. Végül csak annyi történt, összegyűlt egy csúcs-zsüri és jó néhány képet megvásárolt a Nemzeti Galéria és más múzeumok számára. Pedig már az elhagyott zsinagóga múzeummá alakítási tervrajzát is láttam, Sáros Laci rajzasztalán. Így aztán az addig szigorúan együtt, egyetlen hatalmas, Üllői úti szekrényben őrzött örökség szétosztásra került a számos testvér között, s azok kezdték el-eladogatni. Talán nem is baj, hogy szétszóródik. Így ma legalább a gyűjtők körében ismert és nagyra becsült. ? 2005. november 22. kedd ...folytatom, Babits írja Illyés 18 oldalas Három öreg verséről: ...A különös az, hogy milyen természetességgel tud visszatérni ehhez a primitív hanghoz, minden feltűnő szándékosság vagy affektáltság nélkül, körülbelül úgy, ahogy az anyanyelvéhez tér vissza az ember... Mennyire különbözik ő azoktól a primitívektől, akik épp a primitív stílusukat, mint egy újonnan megtanult idegen nyelvet alkalmazzák!.. Nagyapjáról beszél, két nagyapjáról... Nyelve a legtermészetesebb reális nyelv, ahogyan ezekről a dolgokról szólni lehet... HÁROM ÖREG Előbb a kalapot, aztán a kabátot, aztán nyakkendőmet tettem le a székre. Hazaértem. Anyám gyors főzéshez látott, hallatszott a sülő tojás sercegése. Nyitva volt az ablak, künt liba csapkodott a házvégi ólban, ugattak a kutyák. Ültem csak merengve, az ismerős zajok Hozzámnyúltak és lágyan vetkőztettek tovább. Fáradtan hajtottam a viaszos vászon hűs lapjára arcom, átadtam magamat. Apró pöfögéssel ment tova a tájról utolsó emlékem, az estéli vonat... ...Hallgattam egy szelíd tehén szuszogását a tiszta nagy estben, majd egy kisded sírást... (1931) Sosem éltem paraszti környezetben, nem is vonzott. Odavágyom, megteremti. Vagy csak a múlt?! 21:23 Anyácskámnál egész nap, mindenféle segítségek, de közben volt idő végigolvasni a verset. Nem főmű, de Babitsnak igaza van, olyan képek és ízek. Főleg, míg fölmenőivel foglalkozik: Ahogy reggel szalonnázás után megtörölte száját, egész napra mosolyának csinált helyet bajusza alatt. ...Déltájt egy kicsit farigcsált, igen ügyes volt mindenben, rudat csinált a szomszédnak vagy egy kocsikereket. Amint Babits írja, Illyés avval állított be hozzá, nem is tudom vers-e ez egyáltalán? Felőlem nézve a kérdés jogos, de ez nem minőségi kritérium. Úgy tűnik ebben az első száz évben csak Illyésre jut időm. 21:34 Kaptam levélben egy levelet: << Méltóságos Megyei Főnök Úrnak Alsósztregován állított szesz gyáramba egy két athmosphericus nyomás erejére számított gőzkazánt kívánok felállíttatni, ennek megvizsgálására és kipróbálására felsőbb rendeletek értelmében szakértőket s hivatalnokot folyó 10-re kiküldeni alázatosan kérek. A szabályszerűleg határozott 15 pftnyi taksát ide mellékelem. Alázatos szolgája Madách Imre 1856. nov. 3. >> Madách a kérelmet I. Ferenc József a gőzkazánok felügyelet alá helyezésére vonatkozó nyílt parancsára (1853) hivatkozva írta. A jelenleg érvényes rendelet kelte 2004.04.27 és a Gazdasági és Közlekedési Miniszter adta ki. A nyomástartó berendezések biztonsági előírásait pontosan 150 éve szabályozzák. Munkavédelmi tananyag: G1 ? 2005. november 23. szerda. Az első világháborúban egy lövészárok fölött összeütközött két puskagolyó, láttam a fotóját. Más példa. Mondják, néhány évenként megtörténik, a golfpályán egyetlen ütéssel a legtávolabbi lukba. Valahogy így találta meg a Magasságos talán az egyetlent, ami bennem most mozdítható. Rezignált vagyok és enervált, munkanélküli. Szakkifejezéssel: lekvár. Leginkább még menedzserkalkulátor szeretnék lenni. Honlapom tökéletes, minden kép megfestve. Nincs mit tenni. És akkor egy budai villából - gyűjtő -, e-mail; Ha semmi dolgod, nem festenél nekem valamit karácsonyra? Öregszem, nem válaszoltam azonnal. Aztán: És te mit gondoltál nekem ajándékot? S jött a válasz: Elmehetnénk síelni. Hát ez az. Tíz éve forgatom magamban, fáradtan legyintve, hogy ha valaki elvinne. Erre nincs tehetségem magamtól. Csak irigykedtem barátaimra. Néhány nap Ausztriában igazi pályán - fotókon láttam -, elbúcsúzni attól, amit ötven évig nagyon szerettem. A lábam nem bírja. Két éve nem volt léc rajtam. 83 keserves ősze a vásárhelyi alkotóházban, nem ment a munka. Előtte fél év kiesett; lakásbővítés. Ami jó volt, délben a sült tök a piacon, és ugyancsak onnét egy Pilinszky interjúkötet. Hogy talpra álljak, akkor kezdtem újra futni, esténként. Tíz perccel kezdtem. Akkor most a liftet elfelejtjük. Amiért eredetileg a vekkeres karórát beszereztem, óránként guggolás. Aztán majd a föl-le-föl-le lépcsőjárás. Az Alpok-túra előtt 90 emelettel fejeztem be. Még két hónap. Lesz mit csinálni. Köszönöm. Anyácskámnál tegnap vendégség. Négy öregasszony kiabált a szomszéd szobában: - És te, a reumáddal? - Befeküdtem vele az ORFI-ba. - Ne mondd, én is! Kinél voltál? - Hát T. doktornál! Nem használt semmit! - Én is nála... Engem teljesen kigyógyított derékfájásomból - mondja anyám, majd hozzáteszi: - Tudod..., minden nap együtt úszik a fiammal... ...mesélem mindezt ma, vigyorogva, a zuhany alatt, T. doktornak. Összenevettünk. ? 2005. nov. 25., péntek Alaposan átfestettem a képet, anélkül, hogy hozzányúltam volna. A paszpartu belső pereme, ötödik változat. A zöld-fehér kiiktatva, kissé kellemkedően komolytalan volt. A mai délelőtt; A/05/14. A második az igazi. Bár ahogy Szütsöt ismerem, biztosan azt mondja: hova tetted a szemed, fordítva. Reggel a Kertészeti Egyetemen, megnéztem G1. monitorját, miért takarják el nála - csak nála -, a nagyobb képek a szöveget, itt a VÁLINEWS-ban. Hát nem az én bűnöm. Muzeális, 15 collos a képernyője (már nem forgalmazzák), ami ráadásul 800 x 600 felbontásra van beállítva, a 'normális' 1024 helyett. Telefon PC-szerelő barátomnak, mi a tapasztalata: ezt már szinte senki nem használja, illetve aki mégis, az nem megy a netre. Úgyhogy ehhez a ritka, mondhatni periférikus helyzethez nem muszáj alkalmazkodnom. Sok óra próbálkozás után is belezavar a tipografizálásba, különösen mostantól, hogy tegnap szépészeti okokból áttértem az elöl-hátul margóra, és a sorkizárásra. (Felbontás átállítás így: minden programot minimálisra állítasz a jobb fölső sarokban lévő (első) gombbal. Az üres képernyőre jobb klikk. Evvel följön egy lista, ott: TULAJDONSÁGOK. Abban: BEÁLLÍTÁSOK. Ott csúszkát áttolni 800 x 600-ról 1024-re. OK. És megszűntek a lóbetűk.) ? 2005. nov. 26., szombat Hogy undorodom a halmozástól, és hogy lenézem a halmozókat! Az öncsalás egyik legkárosabb formája, nem?! Azon túl, hogy a birtokoltak, a fölöslegek nem mentenek meg a haláltól. Tegnap egy barátomtól megint 20 zenelemez átvétele, benne egy teljes blues-történeti gyűjtemény. Miközben ezt írom, egy nyilván mosolygós néger asszonyka döngicsél a műteremablak felől, rekedten, békésen. Csak könnyű muzsikából 596 számot gyűjtöttem be, 3,6 gigabájt. És vannak még versek, komolyzenék, néhány prédikáció, meg gyerekeim csipogásai. 19:43 A mai délután: újabb kísérletsorozat a paszpartu színeivel. A/05/14, Műterem Budán. Mindenféle elvek föladva. A nonreflex üveget is le kellett cserélni, tompította a rajzot. Talán most tényleg jó. ? 2005. nov. 28., hétfő A maga nemében ez is rekord. Ma abban is elbizonytalanodtam, ötödször vagy hatodszor bizonytalanodom el, hányadik hossznál tartok a medencében. Mentség, hogy közben unokáim ágya mögé terveztem a hőszigetelést; fal- illetve gyerekvédőt. A feladat elég bonyolult, falat nem szabad bántani, a fesztáv 3,6 méter. Keretlécből lesz a tartószerkezet, lehetőleg anyagtakarékosan. Pácolva. Viszont Zsófi a nyers fenyőszínt szereti. Éleket, sarkokat legömbölyíteni. Körülbelül már tudom is, nekik csak két szöget kell majd beütniük a helyszínen. Autóban szállítható méretű elemek. A szigetelő hullámpapír pedig leporellóként. Hidegfalon alszanak. Meghalt a férje. Hosszan ápolta, súlyos beteg-, előtte már évekig tolókocsiban. - És most hogy vagy? - Könnyebb, de nem jobb. Kellemes meglepetésként ért, kipróbáltam, a pendrive tápegység nélküli hubon is működik. Sőt minden hub működik tápegység nélkül is, de csak önálló energiaforrással rendelkező perifériával. Ezt nem bírtam kihagyni. Elcseréltem. Egy igazi hamisított Váli. Márciusban kérdezték tőlem - közvetítő útján - hogy megvették, valódi-é. Hogy talán egy korai, főiskoláskori próbálkozás, ők ennek is örültek. Hát most örüljenek egy igazinak. Pasztell csomagolópapíron, 26 x 19 cm. Különös, hogy hátul megnézve, a szögek teljesen össze vannak rohadva-rozsdásodva a nagyon öreg fedlap-kartonnal. Ezt sok-sok éve keretezték. Netán ilyen gondos hamisítás?, nem értem. ? 2005. nov. 29., kedd Persze ez csak nekem fontos, de nekem az. A tegnapi nap ráment, és el is készültem vele. Bonyolult volt a szerkezet, meg aztán ma rájöttem a sebezhető pontokra, és elölről kezdtem. És megvan a paraván a hideg falra, az unokák földön lévő laticell fekhelye mögé. A felület két réteg hullámpapír, ez állt rendelkezésemre, kuka mellől hoztam. Ebből aztán leporelló, a szállíthatóság végett. Tartókorlátját kellett újrafogalmazni, figyelembe véve, hogy a falat nem szabad megfúrni, tehát az egyetlen archimédeszi fix pont az oldalfalon lévő radiátor. Ezt így sikerült: két terpeszben széttárt, tengely körül elmozdítható lécecske ennek fog a fűtőtest oldalának támaszkodni, sőt az összespárgázás után: nekifeszülni. Dunakeszin, a helyszínen majd Zsófinak szinte csak ennyi lesz a szerelésmunka vele. Ennyi a mai nap termése. ? 2005. nov. 30., szerda Szentendrei Református Gimnáziumért és Kollégiumért Egyesület 2000. Szentendre, Rákóczi F. u. 14. T. Egyesület! Megkeresésükre 2005. adventi Művészeti Vásárukra fölajánlom Barlangrajz műterem (A/03/18) 2003., olaj, farost, 80x80 cm. festményemet értékesítésre. A kép ára 550.000 Ft., kedvezményesen. Elfogadom, hogy eladás esetén a vételár fele az enyém. Javaslatukat követve sikertelen vásár esetén a képet az Egyesületnek, illetve az Iskolának ajándékozom, amennyiben erre igényt tartanak. Feltételem, hogy olyan helyre kerül, ahol a diákok folyamatosan láthatják. Esetleges vásárlás esetén kérem, szíveskedjenek megtudakolni, képem kihez, hová került. A kép eddigi kiállítási szereplései a honlapomon: deske.hu / festmény / 2003. Előfordulhat, hogy még kölcsönkérem. Kérem, a Vásár után majd levélben szíveskedjenek értesíteni. szívélyes üdvözlettel: v. Fogalmaim szerint a helyzet és a szakma megalázása lenne valami képletes árat adni egy műnek, bár erre halványan céloztak. Nyilván nem is fogják tudni ezt eladni. Reformátusok... gimnazisták... pozitív diszkrimináció. 13:01 E-mail váltás egy Békéscsabán nem kitüntetett szobrásszal. Kovács Katalin (1968): Végnapok II., akvarell, grafit 40x30 cm. Kedves Katalin, ismeretlenül is. Láttam és megjegyeztem három munkáját ma délelőtt a Munkácsy Múzeumban. Azóta már itthon vagyok, Pesten (Budán). Most megtaláltam a katalógusban is (címével együtt). Díjat adtam volna magának. Szépek a munkái. Gratulálok. v. Válasza, hogy köszöni, és hogy nehezen tud dolgozni... Kedves Katalin, köszönöm a levelét! Higgye el, ez az élet úgy van megszerkesztve, hogy a festőnek nehéz dolgoznia. Az emberek nehezen tűrik. Később aztán netán még hálásak is. v. 22:07 Ma kétszer festettem át, már csak a fa keretet, A/05/14. Robi odavetett megjegyzése volt, unalmas és fáradt ott az a szürke. Igaz. Én mért nem láttam ezt napokig? És itt a hó vége, ebből lassan évvége lesz. nov: 38050 = 1546= napi 51,5 ? 2005. dec. 1. csütörtök Mesélik, a XII. kerületben fölállítottak egy Turul-szobrot, és hogy valakiknek bajuk van vele, nem tetszik, hogy ez túl magyaros. Történész barátunk az öltözőben szelíden rákérdezett, hogy van ez, hiszen az immár önkéntes Magyar Honvédség első születésnapi reklámplakátján is látható egy ilyen madár. Baj van az új körtéri Móricz Zsigmond szoborral is, bár nem rossz munka, de méltatlan, építészetileg megoldatlan környezetben, a 61-es villamos végállomásánál, alacsony posztamensen. Fölvetettem a Klubban a fiúknak, talán megoldás lenne kettőjüket összerakni, például Móricz etethetné a turulmadarat, mindkét alkotás új jelentés-tartalommmal, üzenettel gazdagodna. A Körtéren 135 forintért igen jó mákos rétest kapni. Mire Péter, a zuhany alól kikiabálva: etesse Váli-hússal... Hát igen, az üzenet. Most hallom, Hollywoodban, vagy hol, Alexander Korda szobája falán két tábla: nem elég hogy magyar vagy, tehetség is kell if you have a message, go to the post (Ha üzenetet hoztál, vidd a postára.) ? 2005. dec. 2. péntek Nem gyászjelentés, hanem csak egy halotti bizonyítvány, de annak markáns. G1. turkászta ki, persze ezt is a netről. Gondolom még mindig Kazinczy-adat keresőben. Édes istenem, földesúr... Goethe, a nyugalmazott miniszter, Kossuth, az emigráns ügyvéd és fegyvergyár tulajdonos... Haláleset felvétele, Alsósztregova 1865. jan. 5. Az örökhagyó neve Madách Imre Polgári állása földesúr Kora 42 éves Vallása római katolikus Hátrahagyott házastárs Fráter Erzsébet, ki ugyan él, de 1864-ben elvált. Kiskorú gyerekei Aladár, Jolán, Borbála Legközelebbi rokona édesanyja, özv. M. Imréné, szül: Majthényi Anna ? 2005. dec. 3. szombat E-mail váltás B-vel. ...és ha jövök, milyen sütit hozzak? B. Egyenlőszárú háromszög, vagy ívháromszög, lehetőleg vízszintes csíkozású, égetett umbra vagy szienna domináns - vagy ami a második polcon a jobb szélen van. d. 16:23 G1. megint talált valami nagyon érdekeset. Deske! Miután Hász-Fehér nevére klikkelve már találtam több érdekes szöveget, most némi szünet után ismét próbálkoztam és szenzációsat találtam. Nem akarom fokozni az áradozást, a szöveg önmagáért beszél. Megnéztem az Elte honlapját, megtaláltam a régi irodalom tanszéket, amit Margócsy vezet, de hasonló programnak, vagy ilyen izgalmas letölthető irodalomnak nem találtam nyomára. Nora, Pierre: Emlékezet és történelem között. In: AETAS, 1999/3. Az első alfejezet címe: A történelmi emlékezet vége. ...A közlevéltárakat érintő szakértői becslések szerint is néhány évtized alatt az iratok mennyiségi forradalma ezerszeresére nőtt. Egyetlen kor sem volt ilyen megrögzött irattermelő, mint a miénk. Ám nemcsak a modern társadalom által kitermelt mennyiség, nemcsak a reprodukció és a megőrzés rendelkezésre álló technikai lehetősége a döntő különbség, de még inkább a nyom tisztelete és az abban való hit. Amilyen mértékben eltűnt a hagyományos emlékezet, annyira érezzük fontosnak a maradványok, a tanúságtételek, a dokumentumok, a képek, a beszédek, a látható jelek lelkiismeretes felhalmozását, mintha ennek az egyre inkább szaporodó iratcsomónak kellene – nem tudni, milyen – bizonyítékká válnia a történelem – nem tudni, milyen – ítélőszéke előtt. A nyomban avatódik szentséggé az, amely valójában tagadása is annak. Lehetetlen azonban megítélni, hogy mire kell majd emlékeznünk. Honnan származik a pusztítás gátlása, a mindent archívumokba való összeállítás, az emlékezés mezőinek differenciálatlan kitágítása, az emlékezet funkcióinak túltengő felduzzasztása, amelyek magához az elvesztés érzéséhez és az emlékezet intézményeinek ezzel együtt járó megerősítéséhez kötődnek. Különös szerepcsere történt a hivatásos levéltárosok – akiknek hajdanán szemére vetették a megőrző mániát – és a levéltári anyag természetes előállítói között. Ma a magánvállalatok és a közhivatalok adják ki a levéltárosoknak a „mindent-megőrzés” parancsát, míg azok azt tanulták, hogy a szakma, lényegét tekintve, az ellenőrzött pusztulás művészete. Így aztán néhány éven belül az emlékezet anyagivá válása csodásan kitágult, megsokszorozódott, decentralizálódott, demokratizálódott. A klasszikus időkben a levéltári anyag három nagy kibocsátója a főúri családokra, az egyházra és az államra korlátozódott. Ugyan ki nem gondol ma arra, hogy emlékeit írásba foglalja, elkészítse emlékiratait? Nemcsak a történelem legkisebb szereplői, hanem még e szereplők tanúi, házastársa és orvosa is. Annál kevésbé rendkívüli a tanúságtétel, minél inkább hitelesnek tűnik egy átlagember mentalitásának bemutatására. Az emlékezet felszámolása a megörökítés általános akaratát eredményezte..... Nemcsak mindent meg kell védeni, meg kell óvni az emlékezet jeleiből, beleértve azt is, amiről azt sem tudjuk, mely emlékezet ismertetőjegye, de újabb archívumokat kell létrehozni – ez a kor követelménye! ..... Archiváljatok, archiváljatok, majd csak megmarad valami! Egy másik beszédes példát említve: milyen eredményt hozhatnak a legújabb orális adatgyűjtések? Csak Franciaországban, pillanatnyilag háromszáz csoport foglalkozik a „múltból hozzánk érkező hangok” összegyűjtésével. Nagyon jó. ... Az emlékezet-társadalmak vége ez, vége mindannak, ami biztosította az értékek megőrzését vagy továbbadását, legyen az egyház vagy az iskola, a család vagy az állam. Az emlékezet-ideológiák vége ez, vége mindannak, ami biztosította a rendszeres átjárást a múltból a jövőbe, vagy megmutatta, hogy a múltból mit kellene megtartani a jövő számára, lett légyen szó reakcióról, fejlődésről vagy akár a forradalomról. Sőt, maga a történeti észlelés módja az, mely a média révén bámulatosan kitágult, az aktualitás múlandó hártyájával helyettesítvén a hagyományra ráhajló emlékezet intimitását. A cikk nagyobb területet pásztáz. Legalábbis az első fele, amit már elolvastam. Jó. a teljes szöveg ? 2005. dec. 4., vasárnap 05:33 Nelson admirális alexandriai csatájának előzményeit olvasom, a szerző a felderítések hasznosítása felől elemzi a történteket. 1789. Hope sorhajókapítány téves helyzetmegítélése következtében elvesztették szem elől Napoleon Egyiptom felé haladó hatalmas flottáját, pedig el tudták volna fogni a lassan vitorlázó franciákat egy hónapon belül... ....ezt minden bizonnyal a francia flotta megsemmisítése követte volna, vele a francia hadsereg legjobb csapatai egy jelentős kontingensé, Bonaparte ezzel legyőzött helyzetbe került volna, és leghíresebb diadalai, Marengo és mindenekelőtt Austerlitz elmaradtak volna. Életre lehetett volna kelteni az Első Koalíciót, fel lehetett volna tartóztatni a francia forradalmat, a francia császárságot soha nem alapították volna meg, Európa egész jövője pedig egészen máshogy alakul. ...ha Nelson csak egy kicsit is uralkodik türelmetlenségén, a franciák a karjába vitorláztak volna. Nelsonnak ez volt a harmadik melléfogása. Ha legalább egy napot várt volna Alexandria előtt, bizonyosan megsemmisítette volna, vagy kikényszeríthette volna Napoleon kapitulációját a Nílus deltájában... Nelson ezzel szemben valósággal égett a tettvágytól. "Aggódó és tevékeny elméje nem engedte, hogy akár egy pillanatra megpihenjen ugyanazon a helyen" John Keegan: A háborús felderítés. Az ellenség megismerése Napóleontól az Al-Kaidáig. Európa Kiadó, 2005. Egyetlen emberek döntései. Európa sorsa másként alakul. Ha nem olyan türelmetlenek. Figyelemre méltó, tanulságos. ? 2005. dec. 5., hétfő Reggel a klubban érdekes vita. Történész barátunk szerint jogtipró magatartás, hogy én a fenti francia cikket itt leközöltem, érdektelen, hogy egy egyetem honlapjáról átmásolva. Szerinte öt mondat a határ, afölött a szerző előzetes engedélye szükséges, netán honorárium is. Gyanús, hogy igaza van. Nem tudja véletlen valaki az igazságot?! Megköszönném! Zavaros lehet a helyzet. Kaptam egy körlevelet, hogy a HUNGART (szerzői jogvédő irodánk) az Új Művészet folyóiratot 22 millió forintra perli. Jó kis muri. Merthogy 1999-től napjainkig nem fizetett a lapban megjelent 4690 magyar művésznek műve közléséért honoráriumot. A levélben a teljes lista. Kétségkívül, újabban kapok ilyen jellegű honoráriumokat is. Persze aprópénzek. 12:56 Kata 10 napra egy varsói néprajzi intézetben, könyvtárban. A két mikuláscsomagot - fölcserélve - ránk bízta. Miki gyerekkorában tényleg emlékezetes történetek, nagy mókák; mindenáron meg akarta lesni a pillanatot, amikor JÖN. Mikuláselhárító csapdák, drótokkal, elektromos csengővel, hogy a kritikus percben fölébredjen. Most 23 éves. Tartsuk az édes látszatot? Tegyem éjjel az ablakába, mint valaha? Egyébként éjjel fönt van, dolgozik. Vagy egy fanyar mosollyal cseréljünk csomagot, amint ránk bízatott, az előszobában? Tehát tartsuk a látszatot? A látszat. Talán Walt Disney film volt. Ág végén haldokló sárga falevél-pár, beszélgetnek. A férfi-falevél bíztatja a nőt: Nem, te gyönyörű zöld vagy! (Nem fogsz meghalni.) Mondtam rá fiatalon: giccs. Miért hazudik. A látszat. Ez is vagy negyven éve, a Ludas Matyiban. Talán Tabi László karcolat, az akkori vicclapban. A jó barátnak az idős házaspár mindkét tagja külön-külön panaszkodik. Mindkettő titoktartást kér. Hogy ez nem megy tovább, abbahagyják. A másik esténként ragaszkodik egy réges-régi játékukhoz, a nászúton az ifjú férj hátára kapta az asszonykát, s körbenyargalt vele a szobában, hogy sót vegyenek! A bácsi ma már ezt nem bírja, a feleség nevetségesnek tartja, de mindkettő úgy tudja, a másik nagyon ragaszkodik hozzá. A vendéget ígérete köti, nem szólhat. És este minden rendbe jön, a szomszéd szobában dobogás, szuszogás és nevetgélés: sót vegyenek! Ez is megoldás?! Én vagyok a családfő. Majd megkérdezem Mikit, hogy csináljuk. 22:05 ...Kapcsolataink, kapcsolódásaink mind(!) magukban hordozzák a látszatot (ahogy a Walt Disney-féle falevelek?) A látszat fenntartása adja a kapcsolatok biztonságát? Csak úgy kérdezem, inkább magamtól … K. Igen, talán, hajlok rá. Igaz, öreg este van, én meg munkanélküliként kissé rezignált. Igen, igen. Tartsuk az illúziókat. Valószínűleg. Nagyapám a rák utolsó szakaszában, nagyanyám vitte le javíttatni cipőjét, horgász szerelését. Lehet, hogy vannak hősök is. d. ? 2005. dec. 6., kedd 09:38 Miki mikulásügyben a hagyományok mellett tört lándzsát. A feladatot ablaka megközelíthetetlensége miatt a kádban véltem megoldhatni. Az úszkáló kacsacsalád az unokáké, itt csak lépték, enyelgés és kamuflázs. Egy emberre veszélytelen darázsfaj egyede öt perc alatt megtanítható robbanóanyag keresésre, amire egy kutya csak fél év alatt, mégpedig tizenötezer dolláros - 3 millió forintos - költséggel. (A Pentagon hüllőkel és rákokkal is kísérletezett.) A darazsakkal háromszor megszagoltatják a mintát, majd tíz másodpercig cukros vízzel kínálják őket. És szerkesztettek egy gépet, amely a darázs viselkedéséből meg tudja állapítani, van-e a közelben a keresett anyagból. Vannak aknakutatásra szakosodott méhek is. (mai Népszabadság). Egész délelőtt esett, a műteremben 22 lux. Ilyenkor nemcsak nem lehet, de tilos is festeni, igaz, nincs is mit. Így aztán (minden kisfiú izgalma), a nagy Háborús felderítés könyv, fotelben. Megint egy érdekesség, a német V1 és V2 rakétakészítési-, illetve az erre ráállt angol felderítési tudományos központ: [német:] ...W. fiatal rakétatudós áthelyezését örömteli eseményként élte meg Peenemünde egyetemi jelleget sugárzó környezetébe, magafajta emberek, doktori fokozattal és civilizált viselkedési kultúrával rendelkező férfiak és nők közé. A rangnak alig tulajdonítottak jelentőséget, valójában "öröm volt dolgozni ezen a helyen". Ez a leírás Bletchleyre [az angol központ] is ráillet volna. Alig akadt különbség, egy azonban nagyon is volt. Bletchleyben a kollégiumi társalgóra emlékeztető légkör, a bennfentes viccek, az amatőr színjátszás és a titkolt románcok mélyárama dacára a legszigorúbb titkosítási és biztonsági szabályokat alkalmazták. Szűken vett munkahelyén kívül soha senki nem beszélt a munkájáról. Ezzel szemben Peenemündében nem érvényesítették a "mindenki annyit tudjon, amennyi a munkájához szükséges!" elvet. Gyakorlatilag a nagyobb csoportokban folytatott beszélgetés - az étkezőkben is - technikai kérdésekről szólt. Belső biztonság egyszerűen nem létezett. Ez a gyakorlat valósággal garantálta az információ kiszivárgását, ami több, mint különös, mert általános vélekedés szerint a britek a pletykásak és a notórius szabályszegők, és a németek a fegyelem humortalan megszállottjai. Peenemündéből szivárgott az információ, Bletchleyből - amelynek 10 000 beavatottja huszonnyolc esztendeig megőrizte titkát - nem... ? 2005. dec. 8. csütörtök Fél éves teljes csendben (családomnak se beszéltem róla), mindvégig e-mailen végzett tárgyalássor eredményeképpen létrejött a megállapodás. Egy tokiói, médiával is foglalkozó multi-cég keresett meg. Nem vagyok benne biztos, hogy helyesen döntöttem: próbaüzem után mától cégük szerveréről közvetítik honlapomat, ha nem is on-line formában: www.deske.com. Ugyanis a tipográfiámat szükségesnek látják az ott megszokott vizuális sémákhoz igazítani, ezt rögtön közölték is, ebbe nem is lett volna észszerű beleszólnom. A fordítás, jelezték, nem gond. A V.NEWS ábráinak értelmezése, értelmezhetősége körül folyt a legtöbb vita, pontosabban körüljárás. Végül találtak egy, a magyar viszonyokban állítólag igen tájékozott újságírót (éveket töltött Európában, nálunk is), aki, ha szükséges, a magyarázatokat (szöveget nem zavarva, lábjegyzetként) elkészíti. Maradtak kétségeim. Világukba nem látok bele, de nem örülök, hogy a honlapra a bemutatkozó főoldalról csak regisztrálás után lehet továbblépni. Érdekes egyébként, hogy nem az .np (nippon) kiterjesztést használják, hanem a .com-ot (company). Talán a nemzetközi érdekeltség hangsúlyozása. A Széchényi Könyvtár, mint a honlap tulajdonosa, készséges segítő volt mindvégig, semmi jogi nehézséget nem támasztott-, holott megtehette volna. Sőt, az anyag végül az ő szerverükről lesz (naponta!) lehívva. Ha már valami oknál fogva, valakik egyszer közzétételre kiválasztottak, talán helyes volt ezt a különös lehetőséget elfogadni. Így egy a feladatom, megpróbálni megfelelni az új - nem ismert, csak elgondolt - követelményeknek. Kulturális különbségeink beláthatatlanok. Reményem, hogy mint a képzőművészetben ez oly egyértelmű, életünk legalapvetőbb problémái: közösek. 17:23 Bonyolult utakon hozzám került ez az öreg keményfa keret. Ajándék. Első ütemben a zöldből, ami a tapasztalat szerint biztosabb kiindulási pont: feketére alakítottam. A fene se kezd új képet, elkezdtem belepróbálni néhányat az ideiekből. A/05/16, már az alkalomhoz hozzáigazítva. Nem mondom, hogy főmű. Talán még eszembe jut majd valami... Ha más nem, hogy ki lehet dobni. Deske! Ez fantasztikus: miközben neked kételyeid vannak a honlap értelméről, aközben készül a japán változat. Azt még értem, hogy képeid érdeklik őket, de az egyebet, a szöveget is átveszik? Vagy válogatnak? B. Lenyűgöző a japán változat, bár néha még nem igazodom el benne tökéletesen. (főként a képeket nem találom, de lehet, hogy a fordítás teszi). H. remek-remek-remek szélesedjünk sokasodjunk S. 19:21 A helyzet bonyolódik. Egy barátom (úgy tudom egyébként, épp Shanghaiban tartózkodik) ezt az oldalt küldte most át: http://www.bolzanogold.com/deske.htm A főoldalon immár három képem, viszont sajnos azok a tipikus latin betűk is, mint amikor a program végleg belezavarodik egy feladatba. Angol nyelvű (vagy bármely európai) szövegváltozatról nem is volt szó, szerintem nem is lenne értelme. Japán barátaink valamit elronthattak? Inkább talán náluk "kötelező" lehet egy latin betűs változat is. Remélem, csak a kezdet nehézségei. ? 2005. dec. 9. péntek Már lefordítattam a deske.com főoldalát. Érdekes. Nem pontosan az, amit vártam. A deske - náluk fantáziaszó, nem hordoz jelentést és deszk-nek kell ejteni. ? 2005. dec. 10., szombat. Ma e-mail barátomnak, (viszont)ajándék ez a csudavers. Rakovszky Zsuzsa: A Kettő és az Egy Kezdetben ott állt a világ és köztem. Akkora nagy volt, hogy észre se vettem, hogy tőle kapja a bögre, a kisszék, a kurta gyep azt a könnyű ezüst fényt. Amikor elment, a hóba, a szélbe, sírva kitett a világ küszöbére. Később úgy jött, mint kedves fiatal nő, ember-alakban, éppen ahogy illő. De a Mindenség rejtjele, az arca mindent ígért, bár ő nem is akarta. A kozmoszt gyönge vállaira raktam, sokallta, elment, magamra maradtam. Most pilleként itt repdes a szememben pillám mögött, és nem hagyhat el engem. Most látom csak: az abroszból, a tálból, a falból is az ő léte világol. Az ág lombja, az árny bolyha mögött: ő. Én elfogyok, s megint egy lesz a kettő. A viszonzás különben ennek a küldeménynek szólt: ...Ki hallott Csenkeszfai Póts Andrásról Weöres Sándoron kívül? És milyen gyönyörű a verse. Púderezett fővel forog a Tél, zúzos idővel, S Ősz Haja, Tél idején, Őszt mutat árva fején. Ősznek az Őszt mondod: de miért nints annyira gondod? Hogy mikor ősz neve van, Barna tekintete van. Őszé? Ha más végrűl, Jupiter vizet öntöz az égrül? Porba, vizet ha ki hínt: Lát tsupa Gesztenyeszínt... Aprócseprő - Egy hónapja fogalmazok magamban egy mondatot fiamnak. Figyelmeztetés lenne. Hogy üssön, de segítsen. Még nem találom a formát. - Eltéptem a papírt - négy évig esténként izgatottan jegyeztem olvasóim számát. Marad a hó végi összegzés. Hirtelen nagyon megnőtt a távolság közöttünk; ez volt a cél. Innét, a NEWS-ról levettem a helyi oldalszámlálót. - Kata a lengyel Néprajzi Kutatóintézet vendége. Illetve ahogy unokáink mondogatják egymásnak: A Nanó Lényegországba ment. ? 2005. dec. 12., hétfő Hajlok rá, hogy ez is csak önkielégítés. Közérdek?! Húzom az időt, alvóügynök. Benedek István betegei az Aranyketrecben borsót válogattak. Majd a személyzet konyhában összeöntötte megint. Összeszedtem, ami verset tizenöt év alatt itt Le Meux-be küldtem. Egy maszek antológia. http://deske.hu/news/html/verslajstrom.htm (A legtöbbnél csak egy levél eleje jön föl, akkor a keresővel. Van közte néhány meghallgatható is, mp3-ban.) Ha netán J. Franciaországban épp arra a rég olvasott magyar versre vágyna, ami amúgy nincs meg neki kötetben... 20:02 Délután véletlen rákattintottam az A/05/01-re, és elszomorodtam. Ami nem ennyire világosan megfogalmazott (vagyis jó), ki kéne dobni. De hát ezt egyelőre nem tudom megtenni. Viszont eszembe jutott, ezt a színvilágot, ha át tudnám tenni az új ovális képre. A zöld tónusokkal csak körbe forgok, nem megy. Villanyfénynél már ritkán dolgozom. Most elővettem. Lemossuk a gyalázatot, az előző hetek - jócskán fölgazdagodott - rétegeit. A márciusi állapot került elő. Szürke tónusokat szántam, határozottakat, keményeket. Aztán, mint annyiszor, a kép lett az erősebb. Szerettem volna a festőállvány melletti foltot - egy kép a falon - eltüntetni, de a kép doktrinérré vált volna. Doktrinér fr., pejor. az élettől elvonatkoztatott, tudálékos, elvekhez ragaszkodó... Tehát A/05/16; Múltbanéző műterem. (Lehet, hogy nem felel meg az akadémiai helyesírásnak, de így jobb.) ? 2005. dec. 13., kedd 11:31 A mai nap eddigi egyetlen eredménye ez a fotó: F/05/51. Aztán karácsonyi ajándékcsomagolások. Gábor még mindig Kazinczy környékén bóklászik; mondja, elképzelhetetlen gazdagság. Most küldött egy verset. Pironkodjunk? Egy ölelés leírása. Adódik az összehasonlítás Weöres Antik Eklogájával. Ez tán még érzékletesebb. Nagyon szép. Verseghy Ferenc 1757-1822. Jogot, matematikát, teológiát tanul. Nyelvész, költő, író, pap, hitszónok. Részt vesz a magyar jakubinus mozgalomban, ezért kilenc évet raboskodik Kufsteinben. (...Kazinczyval, aki csak úgy emlegeti, hogy a nagyseggű pap.) Utána arisztokrata családoknál nevelő. Nyelvészetünket megújító munkássága jelentős. AZ ELSŐ EGYESÜLÉS Amint Laurámmal nyájaskodtunk egy nyári napnak alkonyán, s galambnyögéssel csókodkodtunk a pelyhes ágynak oldalán: egy ösmeretlen kívánságra érzettem gyúlni szívemet, mely mondhatatlan gyorsaságra késztette forró véremet. Nem tudtuk még mi akkorában a Bájnak minden titkait, s örömmel-teljes országában fő szernek véltük csókjait; csak álmainkban érezgettünk üdőnkint gerjedelmeket, melyekhez ébren nem lelhettünk hasonló édességeket. Sokáig néma csüggedéssel viseltem édes szomjamot, s átkúcsolgatván lágy nyögéssel, csak apolgattam Lyányomot. Sokszor, mint bábot, térgyre vettem, szájába tűzvén nyelvemet; már meg helyére visszatettem, s csöcsén vadásztam mennyemet... Elhánytunk felső köntösinket, nem bírván lángunk terheit. Szellőre tettük mejjeinket, szétvonván ingünk réseit. Csiklandó kézzel átcirkáltam dombos keblének völgyeit, míg dévaj szájjal szopdogáltam feszes csöcsének gömbjeit. a további történések... ? 2005. dec. 14., szerda 04:29 Még tegnapi történet, hogy a Nemzeti Digitális Adattár megkért, tenném már rendbe a dátumokat táblázataimban, így nem tudják rendszerükbe beetetni. (Merthogy a Romantikus műterem pld. így: 2000.3,5,9, 2001.5,8,9, 2002.6. Szerintem ugyan tök világos.) Meg a különféle megjegyzések a tulajdonos-rovatban. Estére kész is lett. Csak akkor bicsaklott meg a ceruzám, amikor Anyámmal helyett Váli Dezső id. Váli Dezsőné karjában-t kellett volna írnom. Csodálatos, egy táblázat milyen erőszakos. Most, éjjel kettőkor, Katával találkoztam a fürdőszobában, cikket ír. Én meg arra ébredtem, micsoda marhaság a honlapon ez a fejezet: KIVETT FOTÓK. Hát igen, a belső küzdelmek, 56 fotó, amit novemberben ki is dobtam, meg nem is. Meg is lehet(ett) őket nézni. Csupa másodlagos minőség: duplumféle, kedves emlék, érdektelen dokumentum, művészfotó, amit mások sokkal jobban megcsináltak. Ezt az egészet azonnal el kellett tüntetni, újraválogatni, mert este már megüzentem, kezdhetik földolgozni. Kész, most 3/4 5, nem érdemes visszafeküdni. Csinálok egy teát. A fél hetes miséig még rengeteg idő. Ahogy hallom, a szomszéd szobában Miki lassan fekvéshez készülődik. Ha ugyan. Délelőtt vizsgakiállításuk. Két éjjel nem is alhattam a műteremben, kellett a szkennerem. Uszodából jövet majd fél kiló Duna-kavics cukor bélelt borítékban, ajánlott levélként, Le Meux-be megy. 06:01 Azt mondja Keresztes Szent János (1542-1591, ma ünnepeljük): Ó, bárcsak megértené már végre-valahára minden ember, hogy nem lehet eljutni Isten gazdagságának és bölcsességének teljességére, hacsak a lélek előbb végig nem járja a szenvedések és szorongatások sűrűjét... Hmm. 15:21 Helyénvaló Verseghytől e másik munkáját is bemutatni, ezt a ló-könyvet ő fordította. Megtudhatjuk belőle, mi tartozik a ló elejéhez: Két napja megkértem a kínai irodalomtanárt, (mellettem vetkőzik a Lukácsban), fordítná le a www.deske.com főoldalát. Kiderült, kínai kereskedelmi honlap, fizetős tagjainak egyebek mellett vírusölő programokat kínál. Valamelyik link-oldalán találtam szél-erőművet is. A Deske szónak őnáluk semmi értelme. A többi csak a névazonosságot felhasznált tréfa volt. Festő barátom web-zseni, ő pedig önerőből produkálta, hogy a honlapba valami módon az én képeim is bekerültek: http://www.bolzanogold.com/deske.htm Könyörögtem neki, pár napig hagyja meg a móka kedvéért. Erre mondta Szüts, de sok időtök van! ? 2005. dec. 15., csütörtök Ámulatos ez a sok kövér ember itt körülöttünk. Nem kevesen az önsajnálat eleven szobrai. Szívbánat ellen na még egy kis majonézt! Meghozta a postás az AB AEGON Biztosító kártérítést, eléggé el nem ítélhetően összetört autómért. 22.500 forint. Figyelemre méltó. Ezek szerint autó(javítás) nemigen lesz. Dead-line: március elsején kilenc órakor kellene nyolcvan kiló műtermemet Kecskemétre. Majd meg vissza, a kész képekkel. Ja, meg közben naponta uszoda is. Felületes újságolvasóként és tévénemnézőként nem értettem ezt a konfliktust, hogy kritikusan kevesbedett az egyházi intézmények támogatása, a kormány szerint viszont nem. Most az illetékes, Erdő Péter bíboros egy sajtóértekezleten pár mondatban elmondta, hol itt a huncutság. ? 2005. dec. 16., péntek Megkövetem, méltatlanul bántottam az én szegény Biztosítómat. A küldött pénzük csak a tréler-szállításra vonatkozott. ? 2005. dec. 17., szombat E-mail váltás egy régi tanítványommal, a két levél egymásba íródott: Nézem ezt a [fenti] F/05/51-es képet. Magának voltak régen jó fotói, de mostanság enyhén szólva nem. Kérdésem, Ön érzékeli-e ezt? - Nem. Másik kérdés, hogy lehetne valahogy elrontani ezt a digitális fényképezőt legalább Zenit vagy Pentacon-six minőségre? - Nem a gépet kell elrontani, az embert megjavítani. Azt meg nem lehet. A tehetség mikor van, mikor nincs. Nem befolyásolható, sajnos. Üdvözlettel : K. - Köszönöm a levelét, az őszinte szó mindig ajándék. Áldott ünnepet kívánok Maguknak! v. Tegnap este megnéztem a most nyílt Jövő Házát, meg mellette a gyerekeknek szóló Csodák Palotáját. Nagyon jó, hogy nekünk is lett ilyenünk. Igen gondos tervezés, rengeteg ötlet. Párizsban láttam valami hasonlót. Drága installáció, rengeteg kompjuter a közönség számára. Labirintus, befogadhatatlan információhalmaz. Ha másodjára ez is ingyen lesz, mint elődje, akkor a [feltételezett] terv bizonyára beválik: muszáj lesz visszajönni. Az én türelmetlenségemnek túl sok a szöveg, de nem is nekem szól. Előszörre hivatalból sajnálkoztam, egy nagyszerű képzőművészeti kiállítóteret veszített el a Kulturális Misztérium, hogy ezt az épületet leadta. De mégiscsak minden rendben, a XXI. sz. elején helyénvaló az informatikának ilyen súllyal szerepelnie, valószínű, az érdeklődés is nagyobb, és kielégítetlenebb. Kata tegnap szólt, fölvállalta egész hétvégére az onokákat, a szülőknek miegyéb dolguk, karácsony, Zsófi vizsgái. (Már negyed éves, hittantanár szakon. Csoda, hogy és ahogy csinálja, bárha levelezőn, a három gyerek mellett.) A pásztorkodásba ezúttal besegítettem, Kata alhatott egy kicsit. Közben harminc fotó róluk, (ebből huszonkilenc kidobva), ez aztán karácsonyi ajándék is lesz.(Eredendően nem szeretek embert fotózni, elkapott riportképet egyáltalán, de néha muszáj, aztán belekezdve megjön a kedv...) A kölykök mögött kábelek, egyebek a falon, de hát erre való a PHOTOSHOP programban a CLONE STAMP TOOL. A tisztesség határain belül. A színek intenzitásából is levettem, SATURNATION, -17; az egész sokkal vörösebb volt. Akkor még a zseniális lehetőség, a kontrasztok élesítése a folthatároknál: SHARPEN, +80%, de ez fotónál megszokott. És kicsit világosabbra az egészet a gép által exponáltnál. Egy órát elvacakoltam vele. Meglepően jól tudnak hármasban játszani, kor és egyéb különbségeik dacára. Én háttal, kompjuter előtt, ők hosszan fogócskáztak a műteremben, egy képzelt oszlop körül körbe-körbe, a szabályokat futás közben, kiabálva, kissé lihegve igazítva át. Megbotlások, hempergések, halomba. Nevetés. Tanítottam őket számolni, most óránként 21-et guggolok (naponta eggyel emelve), a Kinga kilencnél akadt el. Figyelnek egymásra, törődnek egymással. Jó. ? 2005. dec. 18., vasárnap Avval kezdődött, hogy uszodából egyenesen a szombati hetipiacra, vöröshagymáért és kesztyűért. Ahogy ez megvolt, végig a soron, a hajléktalanpiac újságpapírra teregetett választéka. Használt ruhák, hamutartók, kukából gyűjtött mindenfélék, néhány CD is. Olvasom: EDDA. Csöndes, lappangó harminc éves vonzalom. - Mennyiért adja? - Nézzen körül, van itt még más is, John Nemtudommicsoda (ismeretlen neveket sorol), ABBA... Hoppá, összekevertem az EDDA-val. És nem is CD, hanem DVD, videoklip, ötszázért. (A lemez kerül majdnem annyiba.) Nem alkudtam. Itthon be a notebookba, leültem hozzá, és rögön elolvadtam. Istenem, az a szőke csaj, tökéletes fenekével és félszomorú-félvidám, mindent megértő Héra tehénszemével. Mozgásában maradt valami félszegen kislányos. Magyarázom mindezt a délelőtti kiránduláson, derülnek rajtam a fiúk, hogy ugye jól megdugni...?! - Nem, nem! Mondjuk egy munkahelyen dolgozni vele, ő a szoba másik felében dossziékat rendez. Egy tea. Csak a közelsége. Ezt a - nem kell rohanni - itt lehet maradni - most itt minden jó - nyugalmat talán csak Nagy István erdélyi pasztelljei. Persze amit belelátok, az nem létezik. Szegénykémet fotózzák itt nagyasszonynak, démonnak is. Az nem megy neki. A fogai kedvesek. Csak a nő? Vagy anyakomplexus is? A nyugtalanságom, született nyugtalanságom, ami terhel, bár jól hasznosul; örökös munkára hajt? Miközben nagypapának ilyen gondolatai, Botond unoka a szomszéd szobában a padlón belealszik a délutánba. Nővérei az asztalnál színes papírokat ragasztanak. ? 2005. dec. 19., hétfő. Deske! Az unokáidról áradozzam-e, vagy Agnetha Fältskog-ról az ABBA tündéréről, aki annakidején engem is lenyűgözött. Az abszolút nőnek tartottam, aki anya is és szerető is /lehetne/. Irigyeltem a majomképű párját. Aztán - úgy tudom - az egész együttes szétvált, Agnetha pedig megöregedett. B. A levél egyetlen bántó tévedése: Agnetha nem öregedett meg, lehetetlen. 09:50 Deske! A hét végén az Új Írás első évfolyamait lapozgattam. Illyés sokat publikált benne. Hát bizony erősen támogatta a rendszert. Gagarint köszöntötte >Babits 1941 augusztus 4-én meghalt. A lapengedély a nevére szólt, a hivatalos szabályok szerint meg kellett szűnnie. Mégsem szűnt meg, októberben újra megjelentek a jól ismert betűk, a régi formátum és Beck Ö. Fülöp híres emblémája, csak a címe változott Magyar Csillagra. Illyés szerkesztette. „A Magyar Csillag nevét mind átmenetinek tekintettük és mindnyájan mindvégig a régi - az Osvát-Ady-Móricz-Babits kialakította Nyugatot akartuk folytatni (...)”- írta később. Aztán 1944 áprilisában a Magyar Csillag is megszűnt. De Ottlik Géza elbeszéléséből tudjuk, hogy az ostrom utolsó heteiben hogyan akarták újra megindítani a Budán rekedt írók. A Stefánia úton tankok dübörögtek, amikor az írók egy csoportja az új Nyugatot szervezte. „Mindnyájan megegyeztünk abban, hogy a Nyugat 38-ik évfolyamát indítjuk meg, beleszámítva az »álnéven« futott folyamokat.” Ez az újraindítás, mint tudjuk, nem sikerült. Mégis jó volna arra gondolni, hogy mindannak ellenére, ami az azóta eltelt negyvennégy év alatt történt, álnéven még ma is tovább él a sok mai lap valamelyikében... << Kenyeres Zoltán Vagyis rábeszélhették; mégis folytatta Illyés, amíg lehetett. Délelőtt nekem is comeback, néhány év kihagyás után síelés a Normafánál. Nekem ez rítus. És öröm. Két óra ment. Hatott a guggolás-széria (tegnap 260). Az ajándékok egy hete becsomagolva. Előkerült ez a képdarabka, kissé meghatottan nézem. Rég felfűrészelt képem darabja. Sok száz volt, egyszer még egy tréfa-kiállítást is csináltam belőlük. Ma keret hátára szögelve sarokmerevítések. 1984, a tizenhatodik absztrakt év, egyre gyengébb képek, csömör, aznap lendülettel egy kétméteres Golgotát rajzoltam. (Ez annak a sarka.) Én voltam a legjobban megijedve, az ember ilyenkor segítségre szorul. Fölhívtam akkori egyik legjobb barátomat, jönne, fontos, nagyon egyedül vagyok. Munkájára hivatkozott, éktelen dühös lettem. S ez abba torkollott, csináltam még tán három nagy táblát, fekete olajfestékes tubussal rajzolva, farostra. S az utolsó egy zsidótemető volt. Evvel kezdődött. Ha ő akkor kisegít, talán minden másképp alakul. ? 2005. dec. 24., szombat Karácsony, ez egy bonyolult nap, biztonság kedvéért 7.10-kor fönt a Normán. Ahogy ötven évig, a jobb fordulót tanultam. Négyen voltunk. Két és fél óra, tizenegy menet. Aztán szóba elegyedtem egy síoktatóval, (az örök tanuló), hogy mért szitál a terhelt lécem? A két váll mindig a völgy felé, a fordulást befejezni, mindkét lábon fordulni, mélyebben. Ha élez, nem fog szitálni az orra. Zárt lábak?! A múlté! Ne, vagy csak oldalt könnyedén botozni. Gyakorolja a kezdetektől, lassan, hóekével. Különben jó. 10:40 Katának tegnap gyötrő migrénje, még alszik. Akkor a délelőtt közepén még elszaladok úszni, muszáj. K. reggel rám telefonált a Lukácsból, hogy hol vagyok, csak miattam sütött tegnap. A biztonsági őrnél hagyja a palacsintákat. Aztán itthon majd következhet a besegítés panírozásba, satöbbi. ? 2005. dec. 25., vasárnap Síeltem, mára a lélek röpül, a test ólomból, összetörve. Egyet még potyogtam is. Ilyen helyzetben egyet lehet: újra kimenni. Karácsony reggelén csak a legöregebb tengeri medvék. Hegymenet diskurálunk: 1. - Kutyám izületes, kap rá gyógyszert. Mondom az állatorvosnak, ez nekem nem használna? Dehogynem, síelés előtt egy hónapig én is szedem. Nosza! Újzélandi zöldkagyló kivonat. Van drágább fajtája, jobban tisztított, az gyengébb hatású. - És hogy adagolja magának? - Nagytestű kutyára. 2. - Ma már csak a Carving-léc. Nem is gyártanak mást. Azért fejlesztették ki, mert egyre több ember sportol, aki nem tud síelni, nincs tréningben, és kevés az állóképessége. Ehhez kevesebb energia kell, kíméli az izületet, különösen idősebbeknek jó. 3. - Kőbányáról tiszta időben látom, hogy itt van hó. Akkor már én jövök. Nyolc menet, két óra, több nem, a holnapra is kell gondolni. Nyáron is reggelente tizet guggolok. 4. - Ne vegyen itthon lécet. Tízből kilenc becsapná. Ausztriában kölcsönözzön. Ott pontosan a magának valót adnak, - tudás, testsúly, magasság - értenek hozzá. És ha a végén megveszi, még bérleti díjat se fizet. 5. - Ausztriában a parkolóban kiszáll mellettem egy metál BMW-ből középkorú egy pasas, könyökmankóval. Régi versenyző lehetett, rögtön körülveszik, - na, mi van, jössz? Evvel még megy - mondja - és kivesz a kocsiból egy rövid, méteres lécet. És lemegy a lejtőn, mint az álom. Ez a léc ezt tudja. 6. (Egy tényleg öreg öregúr, olyan léccel, amit nagyon lehetett irigyelni - úgy harminc éve...) Hetente egyszer kimegyek Szlovákiába is síelni. A múltkor Svájcban, a pálya alján nagy láda, ráírva, használt ruha, cipő gyűjtés a szegényeknek. És egy fölirat magyarul: nem lehet elvinni. A nagy ajándék, hogy bevallottam magamnak, kicsit unom az egészet. Könnyebb lesz a búcsú. Mikitől karácsonyra a FineReader szövegolvasó program fantasztikusan jó 8-as verziója, CD-n. A lemez ugyan még üres. Katától - közös megegyezéssel - királyi fehérneműk, neki. ? 2005. dec. 26., hétfő. 05:12 Uszoda tegnap zárva, azért a korareggeli síelés. Most itt az asztalon mindjárt megszólal a vekker, 5:23-kor, ez jó. Hiába, valami hiányzik belőlem; nem tudok ünnepelni. Ma megtanultam síelni. Úgyhogy többet már nem is kell kijönni - mondogattam magamnak a buszon, hazafelé. Rohadt jeges volt. Az ázott kutyaszagot a Világörökség részének kellene nyilvánítani. A buszon fölsajdulóan megörültem neki. ? 2005. dec. 27., kedd Hogy első osztályú törzsvendégnek érezzem magam, ötszáz forint borravaló karácsonykor a kabinosnak. A fia most utazott, krupié lett Manchesterben. Egyik váltótársa pedig sokat mesél New Yorkról, hogy hol lehet igazán olcsó tornacipőt kapni. Nővéréhez jár ki. November végén egy órás előadást tartottam a Szt. Margit gimnáziumban, elsősorban a Keresztúttal kapcsolatban. Úgy gondoltam, rendben van a dolog. Hanem most megkaptam videón. Rémes. Minden harmadik mondat után megállok, belenézni a térdemen! tartott jegyzetekbe. Nem nézek a publikumra. És végig vakarózom. Olvasok róla, harminchat van neki. Nem szellemi-lelki eltévelyedés, ha valaki Rolls-Royce-okat gyűjt?! Netán bűn?! Mindig az arányok. Simonyitól A fizika kultúrtörténete, síelés helyett. Meg kell emlékeznünk a tudomány és a misztika egy különös ötvözetéről, az asztrológiáról. Tudománytörténeti jelentősége abban áll, hogy műveléséhez az égitestek mozgásának pontos ismeretére van szükség, és így - bár az egész asztrológia áltudomány - de a valódi tudományt segítette. Az asztrológia kifejlődést igen elősegítette az a tény, hogy az égitesteknek a földi jelenségek igen nagy csoportjára valóban lényeges befolyásuk van. Anyácskámtól kaptam, karácsonyra. Most visszaadta. "VÁLOGATOTT KÖLTEMÉNYEK. Válogatta Deske Mamikának húsvétra. 1955." Írógépbe írva. Éppen ötven éve. És a tartalom, sorra: Erich Kästner: Ha mi győztünk volna, németek Illyés Gyula: Nem menekülhetsz Ady: A grófi szérűn Ady. A magyar ugaron Ady: Föl-földobott kő Ady: Történelmi lecke fiúknak Ady: Az Értől az Óceánig Ezeket persze én kedveltem. Az első az érdekes, az nem iskolai tananyag, Mami mutathatta. ? 2005. dec. 28., szerda Épp egy éve, hogy barátom megkért egy biedermeier feszület újraformálására. Tegnap pedig fölhozott egy szatyor Krisztus-korpuszt, talán karácsonyi ajándékként. Töröttek, régiek és újak, hogy hátha csinálok velük valamit. Eredeti ötlet. Gondolom, segíteni akar, mozdulnék már valahova. Tényleg, hátha. Mutatom neki a kis Szöllőssy-feszületet, ami 1983 óta itt az asztalomon. Nyugtalanságomban ugyan egyszer elajándékoztam, aztán mégiscsak hiányzott, s újra beszereztem egy öntvényt. Annak idején nem annyira a kereszthalálra volt szükségem, mint az átölelő mozdulatra, fáját azért formáltam így. Akkor ez közös művetek, mint a Michelangelo-talapzat a római Marcus Aurelius szobor alatt. - mondja. Az embernek ilyenkor viszketni kezd a háta, zavarba jön. Hogy kerülnék én evvel, egy 2 x 4 centis pácolt fenyőléccel az alkotó mellé? Hogy is van ez? Az önértékelés zavarainak hegyvölgyeit, zuhatagjait érdemesebb elkerülni. De ha a szűken vett tények, mintha igaz lenne. Hát akkor adatok, akkor műtárgyfotó, ötszöri nekifutással. (Nagyon nehéz nekem egy térbeli tárgyat bevilágítani.) Kissé bizarr, kissé kancsal, de plasztikáim fejezete meggyarapodva, evvel már három! van: D/83/01. Mitől olyan jó ez a mai Népszabadság-beli Marabu-vicc? Talán hogy ő is, az úgynevezett legkisebbet az úgynevezett legnagyobbal nemcsak összehozza, de párba is állítja. Bölcsen és igazságosan. ? 2005. dec. 29., csütörtök Kerestem valamit a C. naplóban (nem ezt): 1980.05. A jegyzetemen ül nyuszink, orrunkat összedugjuk. A lehető legmélyebb hangomon szavalom neki Kölcsey Husztját (csak ezt tudom) ... - messze jövendővel nyuszi komolyan vess összve jelenkort nyuszi hass nyuszi, alkoss nyuszi, gyarapíts nyuszi... - Mozdulatlanul hallgatja, feje lesunyva, majd elugrál az angol szótár felé. Tegnapi újság, Kárpáti János: Kocsis Zoltán Concerto - Táncszvit lemeze világszenzáció lett. Kijelölheti az elképzelt új [Bartók összes] sorozat irányát. Több tucat zenekritikus szavazata alapján 2004-ben elnyerte a Classics Today internetnagydíját. A zsűri elnöke ezt írta róla: "A Hungaroton CD-je egyszerűen szenzációs! Kocsis Zoltán, akit már jó ideje az egyik legkiválóbb Bartók-zongoristának tartanak, ugyanilyen pompásan teljesít a karmester szerepkörében is. A Táncszvitnek nem létezik jobb felvétele. Kocsis nem csupán a zene éles ritmuskaraktereit adja vissza tökéletesen, de képes a zenekarból démonok csapatát varázsolni; az élmény egyetlen pillanatra sem hagy alább... A magyar zenekarok... korántsem képviseltek első osztályú színvonalat. Ennek vége. A vonósok (hagyományosan a magyar együttesek erősségei) mikroszkopikus pontosságot a szenvedélyes előadásmóddal ötvözik a Concerto fináléjának pörölycsapásszerű nyitóhangjaiban. Szépen fújják a rezek és a fák is, de a fagottoktól leesett az állam... ...Mesélem mindezt reggel a Lukácsban. Kapom a tanácsot: www.hungaroton.hu. Csakugyan, megvan: HSACD 32187, készült 2004-ben. Egy kezdő sznob zenerajongónak semmi sem drága, nosza. Ó, mindössze egyetlen telefon a MOM PARK Hungaroton-boltjába: igen, van, 3700 ft, a pénztárba leteszünk egy példányt. Síelésből hazafelé kerülő, léccel a vállamon, a 61-es villamossal. Most 18:20, épp Katával hallgatjuk, kompjuterről, a rádión át kihangosítva. A notebook-ba közben Gershwin dalokat töltök. Azt tegnap vettem 500-ért. Cseh. ? 2005. dec. 31., szombat 09:12 Most hazafelé láttam az antikvárium kirakatában egy Sisley-albumot. Etalonná vált, amit valaha Szüts mondott egy érdeklődő barátjának a Musée d'Orsay-ben: Jól figyelj! Ez a kis kép nem szól különösebben semmiről... ez maga a metafizika! Alig tudok róla valamit. Nem volt öt felesége és nem vágta le (senkinek) a fülét. Lehet, hogy boltnyitásra lemegyek a könyvért. Bár kétes reményekkel. Miklós nem hozott onnét (nekem is), botrányosan gyengék voltak a reprók. Vagy talán a neten kéne utánakeresni. Így, hónap végére, eljutottam a napi 300 guggolásig. De nem esik jól. Váratlan szilveszteri program: Este telefon, Kinga-unoka rosszul van, hány, körorvoshoz, aztán Dunakesziről a László kórházba. Papa ügyletben, segítőkész barátnő hozza őket kocsival, a két kisebbet leteszi nálunk. Visszavonásig. Már az autóban elaludtak, most itt szuszognak Kata kanapéján. 39404 = dec.1354 = 43,6/nap. 2005=16,5 ezer a főoldalon az összes levél  / az előző      VÁLINEWS 130. levél J.-nek, Le Meux  / 2006. 1. ? 2006. jan. 1. vasárnap 7:20, még villanyfény, Normafa. Elballagok a dobkályha mellett, mellette halom hasábfa a hóban. Kéményén jól olvasható betűkkel: www.gesztenye.hu. A kályhák mellől most nemhogy a Télapó, de mindenféle ember is hiányzik. Egyedül vagyok a hegyen. Negyven éve volt így, Főiskola előtt jártam ide, nyolcra be kellett érnem. Most lassú, kásás, kellemes hó, az első menet hibátlan, kezdem is unni. Igyekszem a minap hallottakat gyakorolni, bot alig, éllel fordulni. A hatodik menetnél már a hátralévőket számolom, hiába, nagyon fárasztó, nem nagyon lesz ez már hossztávú történet. A 21. buszon lefelé szinte végig egyedül. A fölfelé-buszokan már látni léceket. Tízre itthon, a két unoka a szőnyegen pizsamában-zokniban, négykézláb, Kata alszik. Adok nekik szörpöt, lekiskutyázom őket, Piszu magyarázólag megjegyzi, őt Botondnak hívják. Aztán hálásan ugatni kezdenek. Viszonzom. A telefonon érdeklődő apukát megnyugtatom, a gyerekek hosszabb ideje körbe futnak a műteremben és ugatnak. Lehet, hogy ők is betegek, de ennek nem látom jelét. Kata ébred, mondja csinálok egy teát, add föl rájuk a cipőt. Én már gépnél, a forgószékkel hátrafordulok: Boti, húzd föl a cipődet. Nyugodt mozdulatokkal veszi, a padlón üldögélve, egyedül. Kezdődik a nap. ? 2006. jan. 2., hétfő Kinga a legutóbbi kórház után beszámolt róla, hogy párnát tettek a fejére, ha sírt. Akkor megígérte neki anyja, hogy amíg fel nem nő, ilyenkor bent lesz vele. Tartja, most két éjjel és két napja ül az ágya mellett. Mellett, mert az ágyra nem szabad. Éjszaka is azon a széken alszik. Infúzió: - Na, kislány, most kapsz egy szívószálat a bőröd alá. A flakonon filctollal: BUÉK! Két napja hány, hasmenés és gyomorfájás. Ünnepnapi vizit: orvos be, gyereket nem nézi, Zsófianyukától kérdi: - Hogy van a beteg? - Jól. - Akkor este vegyék le róla az infúziót. - És gyógyszert nem kap? - Nem szükséges. Viszontlátásra. Fő-főorvosi baráti telefonok megerősítik, ez a kórház a legjobb, a szimptómák alapján az ellátás szakszerű. Hány éve is van teafőző a műteremben? Öt-hat. Egy éve napi két liter. És csak most jutott eszembe. Fehér tea! Az eper-ízesitésű hibiszkuszos-csipkebogyós zacskó elmarad. A flakonos citromlétől úgysem érzem az ízét. Nyertem hat percet. ? 2006. jan. 3., kedd Mindent azonnal szerverre, vagy pendrive-ra is mentek, duplummal. Tegnap megvolt a hó végi adatmentés is. A képek nyomdai változata, meg az újabban gyorsan szaporodó zenetár, kb. kétezer fájllal. Hogy áttértem a DVD-re, most tizenegy lemez. Piros pötty a gerincükön, ezt 1970-ben a berni Klee-múzeum raktárában láttam, tűz esetén azokat a mappákat először. Deske! "a hibiszkuszos-csipkebogyós zacskó elmarad." Ne maradjon el, mert vannak bennük bioaktív molekulák. Free radical scavenging and antigenotoxic activities of natural phenolic compounds in dried flowers of HIBISCUS sabdariffa L. (Jó öregedés ellen.) Hypocholesterolemic and antioxidant effects of aqueous extracts from the dried calyx of HIBISCUS sabdariffa L. (Javítja a keringést.) A powder made from seeds and shells of a rose-hip (CSIPKEBOGYÓ) subspecies (Rosa canina) reduces symptoms of knee and hip osteoarthritis. (Izületi gyulladás ellen jó.) Máté De hat perc az hat perc! Sőt. Huszonnégy. 08:55 Fiatal kollegám kiegészítette bírálatát december 13-án mutatott fotóm kapcsán, véleménye a problémakör végiggondolására késztetett: Valószínű, nem értettük meg egymást, míg az analóg gépek képesek, a digitális nem képes megkülönböztetni, majdhogynem egyneműen kezeli a kép felületét. Síkszerű, olyan mint egy giccsfestő... Ön ezt nem érzékeli... K. Kedves K., ez a különbségtevése a két technika között fizikai és esztétikai szempontból is értelmezhetetlen, téves. Ha nálam szemléleti különbséget lát, abból adódhat, hogy a digitálissal egyúttal áttértem a színes fotózásra, ami általában nem tónuskontrasztokkal dolgozik, tehát valóban kevésbé térhatású... v. Igen, azt hiszem ez a második lényegi különbség a ff. és a színes között. És máig fájlalom, de nincs lelkierőm visszatérni, maradok a színes fotózásnál. Pedig a másik az igazi! Nem tud valaki egy jó színt? Ez a rohadt A/05/16-os volt már volt zöld, kék, piros, lila, szürke. A keret kuriózum  - lenne, ha netán - különben már rég kivágtam volna a képet, ahova való. Ahová neki születni rendeltetett. 11:55 Javul ez a rohadék! Újságpapíron keresztül körömkefével megdolgoztam. Szelídebb lett, halkabb, és netán szerényebb. De még mindig kopogós, itt, kicsiben, jobban látom. Na, majd. Mintha remény. ? 2006. jan. 4., szerda Deske! Ízelítő a Babes-Bólyai Egyetem honlapján talált Barcsay Ábrahám (1742-1806) testőrtiszt - költő -tanulmányból. http://vmek.oszk.hu/02800/02816/02816.doc Nemigen tudom lefordítani. Ez nem a mindennapi szöveg tudományos változata, hanem merőben szokatlan gondolkodásmód, a számítógép elméletére emlékeztet, ehhez viszont nem értek. Kérdés, hogy ilyen módon mennyire közelithetők meg a lelki jelenségek. Legjobb << verses levél jel a jelben>> Idézek belőle: 1. A jel az irodalmi kultúrában Számunkra a jel a másik világ legkisebb egysége. A másik világnak csak az énhez való viszonyában van jelentése. Ezek szerint jel lehet minden, ami az én számára jelentést képes hordozni. A jel a jelhasználók beavatottságától is függő eszmei összefüggéseket fejez ki. ... A jel tagoltsága (alkalmi műfaj esetén) lehet mellékes: a jel természete nem. Minden jel a helyzet (a kontextus) függvénye: minden jelentés érték, és mint ilyen, konkrét helyzeti értéke a legfontosabb jelentésteremtő erő. A baráti kapcsolatban a levél éppúgy jel, mint a levél elmaradása; a verses levél jel a jelben, akárcsak az intertextualitás elvét megvalósító vendégszövegek alkalmazása a folyó beszédből szerkesztett episztolában. Retorikai szempontból jelzések és nyomok töltik be a jel szerepét egy szövegben... Számunkra a fenti kategóriapár felbomlik a szövegek kapcsolatának időbeliségét is sugalló hármas modellre: a jelzés–jel–nyom együttesre, amely összhangban áll a preromantika magyar költőinek organikus nyelv- és történelemszemléletével... G1. Nem értem, pedig meg szeretném érteni. A JEL olyanfajta legkisebb egység, mint a kvantum a fizikában? Jel minden, ami valamit közöl, ha jól értem. Akkor minden jel?! Pedig az utolsó részlet mintha valami nagyon fontosat mondana. Vagy csak a megfogalmazás teszi? Nem ironizálok, ha valaki érti, megköszönném, ha elmagyarázná nekem... Egy tegnapi e-mail: Tisztelt Váli Úr! T. [teljes név] vagyok, [...] foglalkozom kutatóként a [...] -ban. Ma fedeztem föl az Ön honlapját... Sok érdekes dolgot találtam... Az egyetlen dolog, amit nem értek, hogy bár kitűnik a naplóból, hogy Ön vallásos ember (mint én), hogy néhány nyersen pornográf részlet hogyan jelenhet meg, mint például 2005. decemberi részben Verseghy verse... Az ezzel kapcsolatos tudatosság, érzékenység talán fehér folt lenne az Ön gondolkodásában? ...Nem akartam megsérteni. De mindenképpen súlyos hibának tartom az ilyen részleteket. T. És a két válaszom: 1. Köszönöm! Hamarosan válaszolni fogok, éppen függönyt szerelek. 2. Köszönöm a levelét! Tisztelem a véleményét és nem tudok mit kezdeni vele. Ön tanult ember, tehát megtehetem, hogy ne kerülgessem a témát. - Igen, hívő vagyok, másodnaponként a ferences barátokkal mondom a hajnali misét és zsolozsmát. - A Verseghy nem beszél tiszteletlenül Istenről, emberről, a szerelemről. Egyházunk túl van azon, hogy a testi szerelmet, az erotikát szégyellnivalóként, bűnként kezelje. Engem is, a bíboros urat is, és  magát is a leírtak szerint készítették katolikus emberek, bocs. Szerintem a Verseghy-mű igazi irodalom; gyönyörű. Csakugyan megtisztelt köntörfalazás nélküli véleményével, ennek mindig örülök, ezekből rengeteget tanulok, ha itt most nem is értünk egyet. Bármilyen további bírálatát is szívesen várom. Képfestés nem megy, keretfestéssel próbálkozom. Hátha. Valahogy olyan gyerekes az egész, még mindig. Lehet jó egyáltalán egy agyonnyúzott kép?! Sajnos, lehet [ne]. 11:43 A rajzos kontrasztok csökkentésével próbálkozom. Javult. E-mailt kaptam: - Holdfényes szobába kukucskálok be a varázs ablakomon... Persze én egy láthatatlan sötét szobából kukucskálok és láthatatlan vagyok. De mér jön annyira előre az az állvány?Bár az állvány-asztal viszonya pont jó. Fogadjunk, hogy visszanyomod a szék ülőkerész tónusát... ki fogod nyírni ...érzem ... bocs... És hol van a lila, zöld stb.? Szeretem a sorozatokat , tanulok belőlük... Nyif-nyaf, mind jó. K. 12:52 Legyek foxikutya vagy spagettis spenót, Ha én ehhez még hozzányúlok. Pedig lenne mit. 1. Eme kép komplementere valamilyen barnás tónus. Nem az volna a jó keretszín? 2. Ami pedig a jelről eszembe jut. Az éteri felé megy el ez az egyre több dimenzióban elbizonytalanodó valami a jelről szóló okfejtésben. Gy. Ön, kedves Gy., szörnyű vészt hoz a fejemre. Valószínű igaz, amit mond, de egyszer már teljesen elcsesztem az egészet keretátfestés által. Nem merem! Talán holnap... JEL ügy, köszönöm, alighanem. Még igyekszem tűnődni a dolgon. d. Az tény, hogy a Verseghy-vers úgy hatott rám, mintha egy szexlapban egy nőt néztem volna: feleslegesen felizgatott. Pedig nagyon jó. Igaz, hogy a szexlapban levő nők is. S. Kedves S! Ez eddig ugyebár nem bűn, és szerintem nem is baj. Nem mindenki választja a sivatagi atyák életformáját. Akkor pedig neki az árnak, olykor árral szembe; élni. (Szeretnék egy lakályos üvegbúrát.) d. ? 2006. jan. 5., csütörtök Aki ért hozzá, minden haja szála föláll tőle, aki nagyon, legyint. Történet. Két napja szervízbe adtam a notebookomat, hogy gallyra ment a winchester. - És még volt valami egész apró hibája, most nem jut eszembe. - Majd szóljon ide...  Már a villamosmegállóból telefonáltam: - a hangszóró bemenet időnként kontakthibás. Másnap! délután telefon: Kész a gép. A winchester új, a kontakthiba miatt az alaplapot is cseréltük. Egyébként a ventillátort is, mert kicsit zajos volt. Egyetlen forrasztás elengedett, ezért kaptam egy tán 150 ezer forintos új alaplapot. Vadonatúj gép. Márciusban járt volna le a három éves garancia. Akit érdekel a teljes szöveg, megtaláltam a neten Püspöki Konferencia újévi körlevelét. Egy részletét korábban csak a tegnapi Népszabadságból tudtam megszerezni. Tán harminc imaszándékot olvastam meg benne. Elsőként áttekinteni (bocsánat: rendszerezni) kell majd őket. Aztán lehet majd hajlam és adottság szerint feladatokat választani. E-mail váltás: Tisztelt Váli Úr! Köszönöm válaszát. Nem gondolom azt, hogy a szexualitásnak ábrázolhatatlan tabutémának kell lennie. De fontos, kényes és különleges terület ez, amely védettséget, intimitást kíván, ezért visszafogottan és körültekintően kezelendő. [...] A Verseghy verssel az a bajom, hogy öncélúan erotikus, elfecseg egy eseményt, amellyel szexuális izgalmat kelt az olvasóban. Ennyi. Lehet, hogy a vers érdekes nyelvemlék és jó a stílusa, esztétikus. Ez alapvetően nem változtat a helyzeten, véleményem szerint... T. Kedves T.! Magam is bizonytalan vagyok, lehet, hogy igaza van, vagy ami bonyolultabbá teszi a dolgot: részben igaza van. Át kéne gondolnom, most (este tízkor, nagyon fáradtan), azt hiszem, ha a világból valami szépet megrajzol valaki, mint ez a költő, akkor továbbépítette azt. Egy festő ugyanezt teszi egy virágcsendélettel. Elfecsegi. A kérdés, persze, hogy a szexet helyes-e. Hogy izgalmat kelt, talán önmagában ez sem baj. De lehet, hogy tévedek... d. G1. megint küldött egy figyelemre méltó szövegrészletet a Barcsay Ábrahám tanulmányból. Véleménye: Ejha! <> ? 2006. jan. 7., szombat Ma úgy gondolom, nem elég elmosogatni, szívvel kell tenni. Helyén való szeretni kell azokat a konyhai vacakokat, amik az ember kezén naponta megfordulnak. Vagy legalábbis tisztelettel bánni velük. Szerencsés esetben a türelmesség mások iránt: nem többlet-fegyelem, hanem őszinte érdeklődés. Újabb e-mail az erotikus Verseghy-vers kapcsán: "Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül..." (Jakab levél 1,14-15) Veszélyesek lehetnek az ilyen kísértések. T. Kedves T.! Lehet, hogy ez a zárómondat. Lehet. A vasúti átjáró is veszélyes. Nem ellenkezem, bizonytalankodom, gondolkozom. Az erotika, a dobostorta és a rock'nd roll Isten nekem küldött ajándéka. Partok között. Hol a határ? Velasquez aktjai. Ne járjak uszodába, ahol naponta fürdőruhás meztelen nőket látok. Igen, kísértés. De nem feladatunk a világból kihátrálni. Tehát befogadnunk, szűrnünk és naponta győznünk kell. Nem?! d. Lukács, zuhanyozó, búcsúztatnak: "Én majdnem két napig voltam lavina alatt. Szintén Ausztria, síelés. Szerencsére volt levegőm. Aztán megtaláltak." jan.7., szombat: HOLNAP NÉHÁNY NAPRA ELVISZNEK SÍELNI. OTT VAGY LESZ INTERNET, VAGY NEM. ? 2006. jan. 16., hétfő 17:22 Hat nap Ausztria, életemben először. Több évtizedig reménytelenkedtem a csodában, hogy egyszer majd, talán valaki elvisz. Szabadságélmény. Vagyis számkivetettség. Még nem vagyok egészen itthon. Később talán tudok érdemben beszélni róla. Fiamnak SMS-ek, naponta: síelni jó síelni jobb tudok síelni majd néha kölcsönadod a Carving-lécedet? - amivel jeleztem, hogy vettem egyet. Esténként az egyetlen helységben, ahol meleg volt és le is lehetett ülni, a kantinban, A fizika kultúrtörténete. Gyönyörű. A zseniális Pitagorasz körüli tanítványok szektája, mítosz keveredik a tudománnyal. Szabályzatukból: - Ne együnk babot. - Ne vegyük fel, ami leesett. - Ne érintsünk fehér kakast. - Ne sétáljunk országúton. - Ha a fazekat levettük a tűzről, a hamuban ne hagyjuk meg a nyomát, hanem simítsuk el. Tegnap egy beszélgetésben negyven év távlatából fölmerült egy szeretett festő neve, Alberto Burri (1915 Perugia - 1995). Annyit tudok róla, a második világháborúban hadifogoly, a foltozott sátrakra figyelt föl. Néhány későbbi képét láttam, ott a felületeket égette, érdektelen volt. Sacco 4. textil, vegyes technika, 76 x 115 cm., 1954. Collection Anthony Denney, London. ? 2006. jan. 17., kedd Megjött a válasz augusztusi kérelmemre, amit aztán novemberben egy levélben is nyomatékosítottam. Ezek szerint nem a Kiscelliben lesz a köv. kiállításom. (2007-re tervezem, öt évvel az Ernst után.) Fővárosi Képtár Kiscelli Múzeum Kedves Dezső! Köszönöm leveledet, de sajnálattal tudatnom kell veled, hogy 2007-re már kész tervünk van. Munkádhoz további sok sikert kívánok, Budapest, 2006. január 12. Barátsággal és üdvözlettel, Fitz Péter [igazgató] 12:43 Most rákérdeztek, tehát: Nem örülök a levélnek, de nem baj. Korán rájöttem, és ehhez tartom is magam, hogy nekem nincs időm megsértődni. Különösen ebben a szakmában. Persze elkényeztettek, a visszautasítástól kicsit már elszoktam. Lesz megoldás. A hatéves Kinga magyarázza nekem: Tudod, elbújtam anyáék szobájába, hogy kilessem, miért akarnak ők mindig külön aludni, kettesben. És megvan! Az a legmelegebb szoba! ? 2006. jan. 19., csütörtök Tisztelt Váli Dezső!... olvasom a naplóját, nagy örömmel láttam, hogy Illyés: Egy mondat a zsarnokságról c. verse mp3-ban is elérhető. Egyik kedvenc versem, villamoson szoktam magamban szavalni. Viszont meglepődve tapasztaltam, hogy jó néhány helyen eltér az általam ismert verziótól. Látom, a forrás 1956-os újság, ezek szerint ez az eredeti? Később írta bele a többit? Vajon miért a másik verzió terjedt el (irodalmi szöveggyűjteményekben, interneten is)... ? M. a csöndet növelő néma könnyek zuhatagában, táguló szembogárban  az van az éjben halkan sikló gépkocsizajban meg abban, megállt a kapulajban;  abban, ahogy a “halló” közben – érzed – a kagyló csöndjén keresztül figyel egy idegen fül;  nemcsak a telefondrót közt vergődő Laokoon-mód: vonat, repülő, sínpár, gúzsbog, kötélszár, mert zsarnokság van, nemcsak a talpra álltan harsogott éljenekben, hurrákban, énekekben, ... 1950, publ.:1956. nov.2. Irodalmi Újság a csöndet növelő néma könnyek zuhatagában, kimeredt szembogárban, ott zsarnokság van nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurráhkban, énekekben,  hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak az ernyedten tapsoló tenyerekben,   kürtben, az operában, éppoly hazug-harsányan zengő szoborkövekben, színekben, képteremben,  külön minden keretben, már az ecsetben; nemcsak az éjben halkan sikló gépkocsizajban Kedves M! Döbbenetes, fogalmam sincs, mi van itt. Nekem is fő-fő versem, ha Illyés csak ezt írta volna, már akkor is... '56-ban, 14 évesen, a Körtéren vettem meg azt az újságot, s a verset elkezdtem megtanulni. Most fölhívtam a legilletékesebbet, a lányát, de épp nincs otthon. Megnéztem I. Gy. összegyűjtött verseit, három kötet, Szépirodalmi, 1993, - abban az '56-os verzió szerepel, ha jól látom: egyetlen (szerencsés) javítással: nemcsak az ernyedetlen tapsoló tenyerekben (ernyedten helyett). De ennél is hitelesebb adat számomra, hogy Illyés egy 1994-ben kiadott kazettán az '56-os változatot szavalta magnóra. (Iskolásan, bukdácsolva olykor, és megrázóan.) Szerintem minden későbbi változtatás (akár ő csinálta is) meglehetősen pocsék, s csak rontott a versen. Emlékszem, deklarálta jogát az átíráshoz, és élt is vele, egyébként. A Bartók versben: Bánatomat sérti, ki léha vigaszt / húz a fülembe; / anyánk a halott - a bucsúzót ne / kuplé-dal zengje. Rémlik itt a ne Zerkovitz .. és ne kuplé-zene... - variáns is. d. A két (teljes) verzió itt nézhető meg, 36! sorban van eltérés. 21:06 A világ közepe mégiscsak egy antikvárium, nem? Eredendően a kirakatban látott Sisley-ért mentem, tudtam, hogy élvezhetetlenek lesznek a reprói, de valamit csak megtudok róla. Meg aztán kerestem egy előző hónapban látott albumot, ???? ?????????? ?????, Petr Tyimofejevics Fominegy szovjet festő a nyolcvanas évekből, érdekes figura, emlékeztetett Levitanra. Fölkísértek az emeleti raktárba, a kabátomat ne vessem le, itt hideg van. Ezek az idegennyelvű könyvek, féláron vihetem. Egyetlen hatalmas kupacban 300 könyv, hogy ha megvan, amit keresek, akkor ezek között. Megtaláltam. Átnéztem a másik 299 könyvet is. És ez is közte volt: SOLANGE SIE NOCH SEGELN, Die letzter Arbeitssegler, az utolsó munkavitorlások, Hoffmann Verlag, Hamburg 1983. Thor Heyerdahl előszavával. India, Brazília, Egyiptom, Bangladesh, Chile, Haiti, Sri Lanka, Indonézia. Halászok és fuvarosok. Német szöveg, 142 fotó. New Yorkban a repülőről leszállva nem a város irányába szálltam a metróra, hanem a külváros felé. Valaha lakott, lepusztult tengerpart. Párizsi kiállításunkkor vittek minket Versaille-ba, helyette magányos egész napos utazásom: egy órát tengernézni . Tengerre néző műteremablakomat másnap lefüggönyözném. És mégis. Csak fiúgyerek nehezen gyógyuló nosztalgiája a tengerjárás? Alighanem. Pedig a könyvet érettségiző keresztlányomnak szánom. Majd postára adom, addig családom örül neki. Most az előszobai asztalon, ahol mindenki láthatja. Aki arra jár, egy képpel továbblapoz. Még öt kép, bódulat: 01v. 02v. 04v. 05v. 06v. ? 2006. jan. 20., péntek Tegnap telefonált egy úr, hogy ő a II. kerületi (szoci) polgármester közvetlen munkatársa, én ugye VD. vagyok, a Margit körúton lakom, a 64-ben. És hogy mondanám el, mit tartanék a legfontosabbaknak a kerület fejlesztésében. Anyám udvariasnak nevelt. De a mi fő, lassú a gondolkodásom. Ennek sok hasznát látom, különösen, hogy ezt tudom is magamról. Pergő vitában jobbára csak a butaságokig visz (vinne) el a lendület. Van, hogy egy érdemi válaszon hónapokig rágódom, sok-sok tapasztalat. Most kitértem a válasz elől, és letettem a kagylót. Mára már tudom, mi zavart. A kérdésfeltevés anomáliája, hogy ezt négyéves regnálása végén, a választások előtt kérdi. De egyébként is, ez a szakmája, tudnia kell. ? 2006. jan. 21., szombat Megismerkedésünk 38. évfordulója. Megünnepeltük. Máté múltkor fölhozott néhány korpusz-szobrocskát. Az egyik számára mára készítettem egy keresztet. (Ezt a részletét betettem fotóim közé is.) Érdekelt, hogy ha a jobb kar túlnyúlik a keresztszáron, mint egy felkiáltás. Sikerült elérnem Illyés Gyula lányát. (2002-es Ernst-kiállításom műtörténész-kurátora.) Az Egy mondat... vers története elég bonyolult. '50-ben írta, s úgy eldugta, hogy házkutatásnál se lehessen megtalálni. 56 Miskolcon érte, Szabó Lőrincékkel voltak. Nehezen vergődtek föl Pestre, kijárási tilalom. Az alakuló Petőfi Párt kért tőle írást. Nem akart adni, rábeszélték, akkor emlékezetből! leírta a verset (felesége segített, ő is betéve tudta), ez az Irodalmi Újság-beli változat. 65-66 körül USA-ban lemezre szavalta, ugyanezt, később ez került itthon is forgalomba, hangszalagon. És ami következik, azt nem értem, mert a másik változat szerintem hajmeresztően gyengébb. (Csak remélni tudom, hogy ez az 1950-es előhalászott eredeti.) Kb. 1971-ben Jugoszláviában kétnyelvű kiadványban megjelent a vers (nyilván az ő tudtával) s ott ez szerepel. Mindkét változatot autentikusnak kell tekinteni. Ez kerülhetett a netre is. Ennyire nem érezte Illyés saját minőségkülönbségeit? Elképesztő. Bálint Endre volt ilyen. Domo(n?)kos Mátyás Adósságlevél kötetében hosszú fejezetet szentel a történetnek. Szerencsére az Illyés versek I-III.-ba ő is az 56-os változatot tette be. ? 2006. jan. 23., hétfő Nincs a közelben egy véletlengenerátorjavító mester? Bár az enyém éppen így, elromolva, tökéletes. Két dolog miatt mennék el még egyszer szívesen New Yorkba. Föl liften a Word Trade Center tetejére, egy harmadik alkonyatot is végignézni az öböl fölött, mélyen lent a Szabadságszobor. A másik a Metroplitan Múzeum, annak is leginkább a Lechman-kollekciója, a nagyteremben függő Balthus-festmény. Jó nagy. Minden nap elüldögéltem előtte, a kövön, egyszer találtam egy széket. Kata nem szereti, ha meztelen nőket nézegetek, persze. De én itt azt az okkert és a neki válaszoló földöntúli liláskéket. A Louvre-i Ingres-akt emelkedettsége. Betettem a MAGÁNMÚZEUMomba is, a földkerekség legszebb képei. Ami a gépemen egyúttal a pihenőprogram is, három percenként vált, véletlen sorrendben. Véletlen, de úgy véletlen, hogy majdnem mindig ez a Balthus jön föl elsőnek, s egyébként is legalább tízszer gyakrabban. Milyen véletlen az ilyen véletlen? Ennyire szeret engem a... a gépem? 13:17 Lányom - női szeszély - háromféle nevet adott a három unokának. Ő persze kívülről tudja. Én áthidalólag kiskutyámnak (egyes szám) neveztem őket, ők pedig boldogan, ugatva rohangáltak körbe-körbe négykézláb a műterempadlón, a reflektorállványok körül, végkimerülés(em)ig. És szerencsés fordulat. Elneveztem őket a könnyen megjegyezhető Négylábú Oroszlán, Fekete Szemüvegtok és Nyári Papucs névre, hallgatnak rá, minden rendben. 21:20 Fiam ismét megdorgált, hogy néz ki a Tv-interjú oldalam. Aláhúzott évszámok, kétszer van leírva, ami egyszer történik, és egyáltalán. A Macintoshra nincs is gondolva. Hát rendbetettem egy kicsit. Aztán a mennyezetre újra egy halogén reflektort. Forgathatóra, egyetlen előre-hátra mozdulattal leemelhetőre. (izzócsere) Pár hete sikerült kék filmgyári fóliát szereznem, így napfénytartományban világít. A képcsináló - képnéző falra. ? 2006. jan. 24., kedd Azt üzeni nekünk Szalézi szt. Ferenc (1567-1622) - ma ünnepeljük -, hogy ...más-más módon kell a jámborságot gyakorolnia az előkelő embernek és a kézművesnek, az özvegynek és a feleségnek. Sőt, alkalmazkodniuk kell a testi egészséghez, foglalkozáshoz és hivatalos kötelességhez. Dicséretes lenne-e, - ha a püspökök olyan visszavonultan akarnának élni, mint a karthauzi szerzetesek; - ha a házasemberek a család javait nem törekednének jobban gyarapítani, - ha a kézműves az egész napot a templomban töltené, mint a szerzetesek; vagy fordítva: - ha egy szerzetes minden alkalommal, amikor azt egy embertársa szüksége megkívánná, mindig törődnék vele; mint ahogy az a püspök dolga? ... mégis gyakorta előfordul ez a tévedés... de ha a jámborság hivatásunk és állásunk józan követelményeivel ellenkezik, akkor az kétségtelenül hamis erény lesz... Tehát tévedés, sőt eretnekség lenne, ha a jámborság gyakorlását ki akarnánk zárni a hadseregből, az iparosok műhelyeiből, viszont a teljesen szemlélődő, kolostori és szerzetesi jámborságot az említett hivatalokban és állásokban nem lehet gyakorolni. Azonban sok másfajta jámborság is van...E-mail váltás 17:56 A mai nap. Öt órát ültem (alvásidő) rendszergazdám és a gépem mellett, aki fölinstallálta a lenullázott notebookomat, és Kata gépéből is leszedte a beszorult CD-t. Aztán e-mail váltás a Nemzeti Digitális Adattár munkatársával.  Kedves Művész Úr! Az ötfajta kép-fájlból tudna készíteni egyetlen táblázatot számunkra? Ebben az esetben az azonosítókkal sem lenne probléma, viszont magának két helyen kellene a módosításokat vezetni... Kedves T.! Ezt a megduplázott párhuzamos adatvezetést, sajna, nem tudom vállalni. Nem lustaságból. Nemcsak a többlet-hibaforrás miatt. Talán várjuk meg Sz.-t, más megoldást kellene találni.  Inkább csak a móka kedvéért, leírom, most mi a teendőm, ha egyetlen festményem Pétertől Pálhoz kerül: 01. / SZEREPLÉSNAPLÓ, egy új sor, adatkitöltés 02. / ebből makroval javascript fájlt konvertál 03. / ezt áttesz egyel magasabb folderbe 04. / TULAJDONOSLISTÁBAN a név beírás, adatokkal 05. / mellé a kép száma, kétféle változatban 06. / az egyikből link készítés, annak ellenőrzése 07. / a másik tulajnál adattörlés 08. / ebből makroval egy módosított htm fájlt konvertál 09. / FESTMÉNY-MAPPA kinyit, abban fest. xls fájl kinyit, nevet átír 10. / szereplésnapló számot beír 11. / ebből makroval javascript fájlt konvertál 12. / ezt áttesz egyel magasabb folderbe 13. / TOTAL COMMANDER kinyit 14. / internetre átmásol: szereplésnapló xls. fájl 15. / internetre átmásol: szereplésnapló js. fájl 16. / internetre átmásol: tulajdonos xls. fájl 17. / internetre átmásol: tulajdonos htm. fájl   18. / internetre átmásol: festészet. xls. fájl 19. / internetre átmásol: festészet. js. fájl 20. / ELLENŐRZÉS a neten: szereplésnapló 21. / ellenőrzés a neten: tulajváltozás 22. / ellenőrzés a neten: tulajdonosnál az új link 23. / ellenőrzés a neten: festményeknél az új név 24. / ellenőrzés a neten: festményeknél az új link ...merthogy nem adatbázis alapú a programom. És nem is lehet, mert feltételem volt, hogy minden adat táblázatból áttekinthető és kinyomatható is legyen. ? 2006. jan. 25., szerda Kíváncsi voltam, mi módon szidják most Demszky Gábort a Budapest Riport különszámában. "Makovecz Imre, Kossuth és Prima Primissima-díjas építész" így kezdi: Az elmúlt tizenöt évben egyetlen kormánytól, sem a fővárostól nem kaptam megrendelést. [Minden bizonnyal igaz. Másoktól kapta.] S hogy a város mennyit változott ezalatt? A pesti Duna-parton jó néhány új házat láthatunk, de egyik sem olyan építész alkotása, aki a szakma magyarországi vagy európai élvonalába tartozna. [Igaz.] Azok az alkotók nem jelenhettek meg itt, ami nagy szégyene a városvezetésnek. [Igaz. Mégis, így, ez a három állítás együtt... hmm.] Bódi Sylvi pedig ezt mondja: Bár Budapestet nagyon szép városnak tartom, de autósként minden nap találkozom a megszokott problémákkal: dugó, rossz állapotú utak, parkolási nehézségek... Politizálunk, politizálunk. Ki hogy. Nem szoktam a Rákbeteg Gyerekek stb. javára történő aukciókra képet ajándékozni. Háromféle sunyi átgondolatlanságot is látok itt. Úgy csinálunk, mintha a festő képe tulajdonképpen ingyen lenne, nyugodtan adhat is belőle, ha jószívű. Egyszer egy ilyen ügyben telefonáló igazgatótól meg is kérdeztem, ugye a fizetésed negyedét erre te is odaadod?! A másik: a rohadt életbe, aki segíteni akar, adjon. Adjon pénzt. Ne akarjon valami kapni is cserébe. És a harmadik: kényszervásárlás, fügefalevél, összekacsintás. Az a kép tán nem is kellett volna. Most meg mi történt. Megkeres a Szentendrei Református Gimnáziumért és Kollégiumért Egyesület, egy hosszú levélben, hogy súlyos gondok..., az iskola építésének befejezéséhez... kiállítást és vásárt rendeznek, adnék képet, a vételár fele az enyém. Ha megmarad a kép, és nekünk ajándékozza, akkor a gimnázium épületének díszítésére... Igaz, hogy gaz eretnekek, de mégis, diákok... adok. Szépet, nagyot. Feltételeztem, úgysem tudják eladni 550 ezerért, hát rögtön mellé egy ajándékozó-levél is. ["...feltételem, hogy olyan helyre kerül, ahol a diákok folyamatosan láthatják."] Nem tudták eladni. És ma hozták vissza, hogy nincs kiállítóterük az iskolában, mit csináljanak vele... Netán ennyire ronda ez a kép?! A/03/18.  Fölfűrészelni? 12:45 Nem szép dolog, tizenegykor kezdem dolgozni. Süt a nap, ragyog a szoba is. A komjuterből Mahalia Jackson. Arra gondoltam, egy, a polcon lévő, most hazahozott képemre nézve, hogy jó így, vázlatosnak, de a frissességet hagyjuk meg Vaszarynak. Ide teszem fölé a 2003-as állapotát is, mert az most örökre elvész. A/03/45. ? 2006. jan. 26., csütörtök 04:18 Baj-e, ha az ember melodramatikus alkat. Bajnak nem lehet baj, hiszen kaptam, de tehernek időnként teher. Nehezen búcsúzok. Tanulok búcsúzni. Pénztárcámban három hónapja az utolsó villamosjegy. Azóta nyugdíjas bérlet. Fölszálláskor még zsebemhez kapok, ahogy negyven évig: lyukasztani. Aztán egy fanyar mosoly. Időélmény, nem tréfa. Ma kidobom húszéves miseruhámat, ezt a munkásbakancsot. Talpán keresztbe: OIL RESISTANT. Öreg cipész barátom dicsérte, mikor a fölső lyukak helyébe kapcsokat tétettem; micsoda bőr, nézze, háromszoros varrás, ilyet ma már nem... Csehszlovákiából csempészte számomra annak idején Imre barátom, akkor kezdtem járni-, fáztam a hajnali miséken. Akkor vetődött föl először az is, anorákról nagykabátra kell váltani. Nehezen válok meg tőle, nehezen. Valamelyik Dél-amerikai főtéren talapzaton két hatalmas cipő, bronzból; ott ezt mindenki érti. Nemzeti költőjük írta; szeretem hazámat, mint öreg bakancsomat. A búcsút legalább egy fotóval meg kell ünnepelnem. Pedig a cipészkellékesnél vettem hozzávaló bőrt, hogy azt a hátsó hasadást be lehet foltozni. Csakhogy oldalt a pereménél is elvált. Még így is hordtam egy darabig, aztán mostanra beláttam, reménytelen. Szia. 12:21 Megérkezett Fejér-megyéből a megrendelt tíz kiló alapozó. 40 farostlemezt a múlt héten levágattam, taxival haza. Akkor kezdődhet az idei képalapozás. Két nap munka szokott lenni. Csak előtte hozzányúlok a tegnapi képhez. G1. szelíden megjegyezte reggel a zuhanyozóban, neki a régi változat tetszik. 14:16 Mai zsolozsma 1.Péter 4.10.: Aki beszél, Isten szavait közvetítse. 18:18 Hátha ez a mai változat a megfelelő. Megtartanám ezt a szűzies, párás, érzelgősségbe hajló monokromitást, ezúttal ellenpontozva egy intenzíven színes folttal, remélve, hogy megtűrik egymást. Volt már ilyenfajta próbálkozásom, 1977-ben, Az ékszerkereskedő vasárnapja A/77/06. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeumé. ? 2006. jan. 27., péntek Aktív korában magas rangú, nemzetközi tárgyalásokon is résztvevő tisztviselő. Most jött Amerikából, fiát látogatta meg és síelt. A zuhany alatt meséli, a hajam égnek áll: El akartam hozni a Palm Beach Post aznapi számát, ahol olvastam, hogy ezt itthon úgysem hiszik el. Palm Bechen egy 84 éves hölgy egyedül élt egy villában. Az ottani bíróság 1,8 millió dollár büntetésre ítélte, mert a füvét nem gondozta, nyíratlan maradt. A néninek még két telke volt, azt is el kellett adnia a házával együtt, földönfutóvá vált. Már nagyon szeretném az alapozást kezdeni, annyira ronda fárasztó munka. Amúgy is, rám telefonáltak, hagyjam végre abba, végül teljesen elrontom ezt a képet. Lehet. A klubban is többrendbeli fejcsóválás. Hát, a mai délelőtt még evvel telt. És most itt a becsszóra végleges A/03/45. És amilyen pechje van szegénynek, monitoron alig mutat, kvázi halott, pedig amúgy... A mikrofakturája lenne fontos, a felület itt észrevehetetlen kis mozgásai. Sok baj volt vele, ötször fotóztam a szokott telével, végül egy 60-as objektívvel, és nem örülök, hogy itt ennyire más pld. a keret színe. Egyébként ez a hitelesEBB. Ennyit a reprók színhűségéről, még ha első kézből is. Nem értem és nem mentség, hogy eddig én sem vettem észre, pedig kompjuterrel szinte minden korrigálható lett volna. Netán a világítás lett volna tegnap más? Nagyobb reprón a kép javul, kéretik megtekinteni, s egyetérteni, netán legyinteni. 16:51 Figyelmeztettek e-mailben, - köszönet -, igazuk van. Elfelejtettem erre az alkalomra a gépen fehéregyensúlyt állítani. A fönti bánatos sorok hál'Isten azért sem igazak, mert amúgy mindig belőtt vakuval reprózok, s szürkeskála a kép mellett, a nyomdának. ? 2006. jan. 28, szombat. Hello Deske! Küldök egy idő-verset, hogy irodalom is legyen. Este Déry: Napok hordaléka kötetét próbáltam olvasni. 30 év távlatából elvesztette érdekességét. Túl sok benne a napi-politikai téma, zömét külföldi lapokból szedte. Egy érdekeset találtam, hogy naplót írni nehezebb, mint regényt. A regényt elkezdeni nehéz, utána folyik. A napló témáit minden alkalommal meg kell komponálni. Nem is írt naplót. Jó festést kívánok. Használd ki a lendületet, ami mostanában elkapott. G1. Rába György : AZ ÉVEK Az évek kilőtt töltényhüvelyek nem találnak többé célba az évek elgurult cérna-orsók nincs mód megvarrni szakadt mezeinket az évek megrozsdásodott evőeszközök betevő falatunkat velük fogyasztani gyomorrontás az évek kicsorbult poharak emésztő szomjunkat oltani folyamatos sebzés elállíthatatlan vérzés az évek 10:09 Kösz a verset, nagyon tetszik. Vízió. Déry maga meséli, hogy angol, francia és német lapokat járat. A Hordalék tényleg kevéssé. Tőle a két csoda-remekművét kell olvasni, a Bópeert, és a Képzelt riportot. Meg az Ítélet nincs-et. Meg a Nikit. Két kötetben összegyűjtött cikkeit? rövid írásait? is nekem ajándékozták, tavaly, de visszaadtam. Nem festek, kezdtem alapozni. Már egy megvan, harminckilenc van hátra. Ötkilós tégely, keverőrúd, nagy spakli. Már érzem a csuklómat. d. ? 2006. jan. 29, vasárnap Jelenits üti Esterházyt - írtam néhány éve az Élet és Irodalom-ban, egy vitacikkben. Volt, aki, a fejét csóválta, volt, aki mulatott rajta. Igen, hit és erkölcs dolgában ő mérce. Most napi ötven ember olvas, de ha csak egy is -, ez kötelez. Nemcsak a Helyesírási Szótár használatára. Mostanában hárman kérdőjelezték meg, szabad-e hívő embernek - nekem -, Verseghy erotikus versét, valamint a fentebb látható lenge hölgyet hálóra tenni? Fontos kérdés, és a vád, ha kérdőjeles is, súlyos. Tegnap este elvittem a Piarista Rendházba egy kiprintelt NEWS-évfolyamot is, mutatóba. És az atya véleménye: Nem értek egyet, hogy a verset a Magyar Líra Kincsesházában közölték, egy antológia mégiscsak mérce. A vers nem elsőrangú. Nem lehetne ezt egy tankönyvbe rakni. De ez a naplófolyam, mint egy csevegés a strandon, itt nem zavaró. Beszélgetünk, fölmerül ez-az, véleményt cserélünk. És a fotó? Először is, aki ilyen érdeklődésű, éppen a neten bőségesen megkaphatja. Bűnre vezető alkalom pedig mindenütt jelen van, evvel megküzdeni kinek-kinek a saját munkája. Amúgy is, ezt a naplót feltehetően az a réteg olvassa, aki ezt a helyén tudja kezelni. Szerepe van, hiszen értelmezi a ironikus felhangot. Nincs vele baj. Még annyit hozzá. A kép: akkor dobjuk ki Tizianot is. Az erotika Isten ajándéka. Jól kell használni. A versről: barátom, aki küldte, egy éve foglalkozik Kazinczy Ferenc korával. Sokat idéztem is ebből. Nekem tetszik a vers, amúgy is, így kerekebb a korról a kép. (Milyen dallamos mellékmondat.) Szóval, kedveseim, marad a csaj. Megnyugodtam. Hajnali öt, közben befejeztem; lealapozva, és szárítóállványra téve az utolsó, negyvenötödik lemez is. Takarítás. Siettem, én ugyan nagyon szeretem, de Kata napokig fejfáj a kence erős szagától. ? 2006. jan. 30., hétfő E-mailt kaptam egy fiatalembertől, (a szomszéd szobából,) ma reggelre. Benne a hirtelen-válaszom is: "Először is, aki ilyen érdeklődésű, éppen a neten bőségesen megkaphatja." Ha nem bűn, akkor nem emiatt nem az. Ha bűn, akkor ez nem mentség. (Mások is csinálják? Aha. Kit érdekel? Jelen esetben: kit ment?)  [Köszönöm a továbbgondolást! Jelenits atya mondata nyilván nem érv kívánt lenni, hanem a körülmények figyelembevétele. Nem mindegy, hogy a földesúr lopta el a kecskét, vagy a falu koldusa.] "Bűnre vezető alkalom pedig mindenütt jelen van, evvel megküzdeni kinek-kinek a saját munkája. "És a mások bűnbe vitele? Még ha volt is esélye nemet mondani? Az ő munkája lett volna.. Ez engem nem ment. Szintén. [Bűnbe vezetni csakugyan bűn. Ez itt szerintem nem történik. Vagy akkor vezessük be a csadort. Nyárra tegyük kötelezővé a lányoknak a télikabátot.] "Amúgy is, ezt a naplót feltehetően az a réteg olvassa, aki ezt a helyén tudja kezelni." Mindig az gondoltam az "erotika a médiában", vagy talán izgalmasabb esetben az "erotika a művészetben" témakörben, hogy a dolog legitim/indokolt, illetve ízlés nélküli/bűnös volta nem a befogadó oldalán dől el, hanem a művész oldalán. A kézből kiadott anyag, a műteremből eladott kép, a netről lekerült verseskötet önmagában tehát nem erkölcsös, vagy erkölcstelen? Ez a mű utóéletekor, tehát a befogadóval való egyesülésekor dől csak el? Ez nekem sántít. [Tényleg az alkotó oldalán dől el. Teljesen igaz. Itt egyszerű a válasz. Szándékom tiszta volt. Amúgy Tizian, stb. belefestette képébe a vágyát is. És az sem baj, az sem bűn, szerintem.] "Szerepe van. értelmezi az ironikus felhangot. " Kérdés, hogy az irónia, amely így megvalósul, legitimál-e bármit? Az gondolom, az átlényegített, magasrendűvé, transzcendensé, behelyettesítetté, tehát tanítóvá (élni tanítóvá) tett testiség lehet csak jogos. Irónia? Hááát. Szerintem: M. [Itt bizony a fotó a mondanivaló nagyobbik fele. Az értelmezi és egyben is minősíti a személyt, lapot, aki országos ügyben nyilatkozott, kátyút és parkolást emlegetve. Itt persze nem az asszonyszemélyről, hanem a bulvárlap gondolkodásáról van szó. Szerintem. d.] 13:22 Egy bizonyító erejű fotó, hogy készen lettem az ez évi alapozással. Előttük a reflektorállványok, üzemkészen, azonnali használatra. Itt foglalják a teret a legkevésbé. A síléc a földön emlékeztetőnek. Mire is? Tán, hogy élek. 13:43 Deske! Felfedeztem a melegvizet! <> Más, ugyancsak idő-téma. Rába György 82 éves. Anna - akit már ismersz - 33. Időverse legalább olyan jó, mint amit a napokban föltettél; agg pályatársáé. G1. Szabó T. Anna: SZÉL, LOMB, ESŐ Előbb a hársfák, most a jegenyék: fújja a szél a száraz levelet. Megtartható-e, amit látsz, a kép? Szorítsd erősen. Hunyd rá a szemed. Siklik a síkos, szélsodorta lomb a sűrű zápor szálai között. Csak csattogás, susorgás, surrogás. A hang, a hangok. Hallgasd az esőt. Ha múlni akar, mért őrizni meg? Üres tükör legyél, ha nézni kell. Gyűjtsd tenyeredbe az esővizet. Szorítsd, szorítsd. A volt most múlik el. ? 2006. jan. 31., kedd Szabó István filmrendező ügye a napisajtóban. Hogy beszervezett spicli volt az 56 utáni években. Mérlegelik bűnösségét, a helyzetet. Két nagyon okos barátom tökéletesen ellenkező véleménye, két nap alatt. Ez az ügy alkalmat ad arra - akkor itt az én történetem -, egyszer kivételesen magamról is szót ejtek. Az én beszervezésem 1960 tavaszán, érettségi előtt pár hónappal történt. Lehívattak az igazgatói szobába. Egy (vagy két?) fiatal férfi közölte velem, hogy osztályunkban jobboldali elemek (a szóhasználatra nem emlékszem) vannak, s (nyilván) azt kérdezték tőlem, hogy vállalom-e, hogy erről nekik beszámolok. A válaszomra emlékszem: KISZ-megbízatásnak tekintem. Be voltam szarva. A KISZ-be ritka kivételként vettek föl, valamivel korábban. Gondoltam, kellhet ez az egyetemi felvételhez. (A József Attila Gimnázium induló KISZ csapata nagyon kemény mag volt, nehezen vettek be maguk közé újakat. Mesélték, egyik gyűlésükön felszólaló fiú szerint a reakciósok azért járnak templomba, hogy ott megbeszéljék, mit csináljanak.) Engem is csak azért, (ez a felvételkor elhangzott), mert időnként a szünetben a folyosón megkérdeztem az illetőt, mi van a felvételemmel. Szándékomat komolynak minősítették. Az ez után történtekből, amire emlékszem, mindent leírok. A sorrendiség helyenként kétséges. Aláírtam egy nyilatkozatot, hogy AFRIKA néven fogom jelentéseimet leadni. Meghívtak egy randevúra a Fogaskerekű közelében egy mellékutcába. Egy kék Moszkvics várt, érdekes, csak a régi munkásmozgalmi harcos - arcú idős sofőrre emlékszem. Hűvösvölgy - budai hegyek útjain kanyarogtunk, tán egy órát, közben (nyilván) kérdezgettek, arra emlékszem, Vitéz nevű osztálytársamról is. Írtam egy (vagy két?) jelentést osztálytársaimról, illetve írtunk. A családnak volt egy Tankönyvkiadó-beli tisztességes párttitkár ismerőse, vele ültem össze. Itt megint emlékszem valamire: "Mindenképpen kell negatívumot is írni. Ki az köztetek, aki nem jelentkezik egyetemre?" Megírtuk. A fiú nevére nem emlékszem, buddhizmussal és ezoterikával foglalkozott, tán harmadévben csapódott csak hozzánk. (Egyébként hamarosan meghalt.) Még egyszer mentem randevúra a Fogaskerekűhöz, de arra ők nem jöttek el. Egy telefonszámot adtak, azon lehetett valami Kovácsot hívni. Tán ekkor, vagy valamivel később tudtomra adták, hogy nem tudnak használni, mert nem ismerem az osztálytársaimat eléggé (ez így is volt). Még kaptam egy telefont, hogy az Építész-karra nem vettek föl, mert fizika felvételim gyenge volt. (Tehát nyilván volt ez irányban valami ígéretük.) Ez volt az utolsó érintkezésünk, ugyanez év-, 1960 nyara. Erről aztán negyven évig nem beszéltem. 20:34 Délután a Kogartban kötelességből a Csernus-kiállítás. Háát..., bizonyára, bizonyára. Viszont útközben az Oktogonon sült gesztenye. Tizet kértem, 250. Ahogy a zacskóba lapátolta a kisasszony, láttam, lapos felük feketére égett. Viszont tizenegyet adott. Elrágtam a kormos részt is, meleg volt, keserű és nosztalgikus. 41081 = jan. 1677 = 54/nap 131. levél J.-nek, Le Meux / 2006. 2. ? 2006. febr. 1. szerda Három reagálás ügynök -, pontosítva beszervezett múltamra : Meglepett, amit a honlapodra írtál. Mázlid volt, hogy gyakorlatilag hamvába holt. És ha nem? Persze a "mi lett volna" variációval nem kell foglalkozni. Szép a hozzászólásod a vitához. Csönd lesz utána és magábaszállás. Mint a házasságtörő nő történetében (Jn. 8, 1-11): "Ennek hallatára egymás után elmentek, kezdve a véneken, s ő egyedül maradt a középen álló asszonnyal." Mindnyájan egy bűnös rendszer áldozatai. Akik csinálták, azokról kéne beszélni. Illetve a leghelyesebb lenne teljesen levenni a napirendről. Most, tizenöt év után. Megkérdeztem egy barátomat, legyen-e ebből Népszabadság-cikk, jelezve, hogy nem az én kis történetem itt a fontos. Ugyanis bíztattak erre, hogy példát statuálna. Azt mondta, ne, ebben a fölkavart politizálódott helyzetben beláthatatlan, milyen kontextusba kerülne. Most a kifli kunkorodása is a választási harcról szól. 09:40 E-mail birkózás egy IGEN-ért, hogy mindketten örülhessünk: Kedves VD.! Nem is tudom hol és hogy kezdjem. Találkoztam az oldalán egy plasztikával: "Asztali feszület. Korpusz: Szöllőssy Enikő opusz: D/83/01, " Az ölelő Jézus. Megfogott és nem ereszt. Kevés vagyok ahhoz, hogy leírjam, mit jelentett számomra ott és akkor a feszítés helyett az ölelés. Hirtelen egy újabb lépés az útkeresésemben. Ha lenne egyszer tíz perce egy fényképre... vagy esetleg ha letölthetném! A. Kedves A.! Tudok adni egy eredetit, nem fotót. Följön érte, vagy postán küldjem? d. Kedves VD! Nem, nem a világért sem! Nagyon köszönöm a gondolatot és a szándékot, de nem akarok én senkitől semmit elkérni, elvenni. A mozdulatra van szükségem, hogy eszembe idézze a jelentését mikor kell, hogy erőt merítsek. Biztos vagyok benne, hogy megérti! Még egyszer köszönöm, de bennem ez fel sem merült és nem is kérem. Ha egy fotót küld, annak nagyon fogok örülni. A. Semmi erőltetés, ahogy akarja. De mára már itt van az asztalomon (ahol a teát csinálom) a másodpéldány, leolajoztam a fáját, és beragasztottam az öntvényt a helyére. Öt darabot rendeltünk annak idején, mikor ezt kitaláltam, hogy majd elajándékozzuk. d. Azt hiszem elfogadni is tudni kell. Nagyon szépen köszönöm. Felmennék érte. A. ? 2006 febr. 2. csütörtök 09:38 Följött, átvette. És csodálatos női ösztönnel-tapintattal megtalálta a szinte egyetlen lehetséges-, és hibátlan módját a hála kifejezésének. Hét darab saját sütésű cseresznyés pite. (Lefotóztam volna mégiscsak sötét alapon, de már csak 3.) Az utód nélküli emberek másképp öregednek. Zelknek valami csodálatos gyönyörű affinitása volt a kicsikre. Egyáltalán, anélkül, hogy eddig ismertem volna a nekik szóló verseit, mindig is elbűvölt kedvessége, mosolya. Most kaptam kölcsön: Alszik a szél, összegyűjtött gyerekversei, majd indulhatok fölkutatni. Talán a Múzeum körúti antikváriumsor. Tehát, a sok komoly után... egy nagyszerű. Kedves J.! Lehet keresztfiamnak fölolvasni! EZ AZTÁN A VÁSÁRFIA! Milyen szép nagy ez a tó, megveszem, ha eladó! Meg a nádast, meg a hegyet, meg az esőt, meg a szelet, szélben úszó falevelet, fecskét, rigót, vadludakat, megveszem a napsugarat és a Göncöl-szekerét, rúdját s a négy kerekét! ... ha eladják, ha megveszed, hová viszed, hová teszed? Hova tenném máshova, ahol voltak, csak oda! A tavat a medrébe, Göncölt vissza az égre, hegy csúcsát az ég aljára, a nádast a tó partjára... a teljes vers Zelk Zoltán: ALSZIK A SZÉL Kiadó: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982 Részletes ismertető >>> Internetes ár: 800 Ft Antikvár könyv Szállító: Zuglói Antikvárium Státusz: Sikeres rendelés 14:36 Délelőtt megnéztem tizenegy antikváriumot, és szerencsével jártam. Könyv ugyan nincs, de kitanítottak: online megrendelés lehetőség: www.bookline.hu Regisztrálásom aztán itthon három perc volt. Tán már holnap jön is a verseskönyv, futár hozza (400-ért) egy zuglói boltból. Visszajelzéskor a kompjuterben megmutatták a borítóját (amire szintén rá lehet klikkelni). Ez jó. ? 2006 febr. 3., péntek Zuglóban meglátogattam Katona atyát, lelki vezetőmet, s ha már ott-, a netre föltett erotikus töltetű versre ill. fotóra nála is rákérdeztem, avval, hogy szerintem ez rendben van. Azt mondja: ránk, hívőkre szigorúbb törvények vonatkoznak. Honlapom nem kóddal nyílik, egy tizenkét éves gyerek is beleolvashat. A fotó rendben, a verset sem kell levennem, hogy már nincs elől. Feltételesen gyónjam meg, ha netán valakit bűnre csábítottam. Nem értek egyet, engedelmeskedem. Hazafelé beugrottam a tizenkettedik-, a Szent István körúti antikváriumba is, ahol eddig senkinek nem kellett két kötetben Zelk összes verse, ingyen; 720 forintért. Nekem ugyan megvan, összeszedegetve, és celluxszal kötetté szervezve, de- Az enyémnek ugyan nincs tartalomjegyzéke, viszont végig van rajzolva értékelő- és hangulatjelekkel, ami fontos eligazítás. Alighanem ezt majd bele kell hamisítanom a most vásároltba, mint annak idején Illyésnél is. 13:34 Háromévi szívós kedvességem hozadéka. Megegyeztünk a szakácsnővel, a kedvemért jövő kedden a kétszáz diák (is) mákos gubát kap a menzán. Vagy máglyarakást. Ezeket mindig keverem. 1994-ben jött létre majdnem állandó kiállításunk a Győri Városi Művészeti Múzeumban. (Szerződésünk szerint az év kilenc hónapjában kell falon lennie.) Szüts-csel ezt a csapatot válogattuk össze: Kovács László (1944 - 2006) Kovács Péter (1943 -) Molnár Péter (1943 -) Schmal Károly (1942 -), de ő aztán visszalépett Szüts Miklós (1945 -) Tölg-Molnár Zoltán (1944 -) Váli (1942 -) Vojnich Erzsébet (1953 -) Az első elment közülünk, 61 évesen rákban meghalt Kovács László. Ahogy most beszélgettünk róla, minden kollega emlékszik föltűnésére, a Műcsarnok első termében volt egy relief-szerű szürke képe, kb. Kút címmel. Ritkán, keveset lehetett tőle látni, de első periódusában minden munka nagyon erős volt. Évekig építette Budaörsön műtermét, jártam is náluk egyszer-kétszer. Később keveset tudtam róla, annyit, egy ideig kőrestaurálásból élt. Egy kiállítására kimentünk Szüts-csel, egy budaörsi borospincében nyitotta, éjfélkor. Újabb képeibe állatbőröket dolgozott bele, s visszatért a halkabb színekhez. 92-ben kapott Munkácsy-díjat. Utóbb az egri Pedagógiai Főiskolán tanított, ahol Földi Péter is, végül tanszékvezető lett. Mondják, tudta a betegségét, tanítványaitól elbúcsúzott. 1993-ban győri katalógusunkba ezt írta: Nincs tömör mondat a teljességre, a ki nem mondhatóra, hittel teljes istenkísértésre, amit szakmának nevezünk, mi, képírástudók. Ne is legyen. A másról, másnak szóló félszavak szünetjeleiben sincs jelen se csoda, se remény, se Isten - de megtörténik! És ez már van, része a történetnek. ? 2006 febr. 4., szombat G1. ellát engem minden földi jóval, mintha szilvalekvárba mártott dióbelet. Küldött egy Ákombákomot. Ő is megszerette. Én pedig hozzáláttam az immár eggyé ragasztott Zelk-összes antropomorfizálásának. Egy nyugodalmas, csöndes szombat alkalmas a szakadt kesztyű megvarrására, meg erre is, átvezetni az évek alatt fölgyűlt jelzéseket, átlapozva, egyeztetve a 790 oldalt. Persze eközben nem lehet/szabad beleolvasni, de egy-egy szót csak elkap a tekintet. Patkócsattogás, Szatmárnémeti, elmúltak az őszi versenyek, fecskefészek, elbúcsúzik. Anyácskámnak is megtaláltam régóta nem lelt versét. Harminc éve tanította is: Lehel-tér. Azóta-anyuka-kisdiákjai boldogan szavalták. Az új Zelk megérkezett. Zelk Zoltán: Ákombákom Egyszer régen az irkámon, született egy ákombákom. Hát egyszer csak látom, látom: két lábra áll az irkámon, úgy indul el ákombákom. Azt hittem, már sosem látom, oly messze ment ákombákom, de mikor az erdőt járom, ül az ágon ákombákom, s rajta van a nagykabátom. Szólok hozzá: Ákombákom, mért vitted el a kabátom? Eső esik, mindig ázom, hideg szél fúj, mindig fázom Légy olyan jó, ákombákom: add vissza a nagykabátom! S képzeljétek, jövő nyáron, eljött hozzám ákombákom: s visszaadta nagykabátom! 11:10 Mai Népszabadság: Madarat fogadott örökbe és nevelget egy macska Brazíliában, Porto Alegre városában. A kapcsolat akkor kezdődött, amikor a madár kiesett a fészkéből, és annyira megsérült, hogy nem tudott repülni. A macsesz odabaktatott hozzá, a szájába vette, ám a papírformát meghazudtolóan nem étkezési, hanem megmentési célból. Hazavitte, lenyalogatta - ahogy a kölyköt szokás - és azóta egy tányérból esznek. ? 2006 febr. 5., vasárnap Anyácskám viccet hozott, a mai Hármashatár-hegyi sétánkon sikert arattam vele: A kis veréb nekirepül egy motoros bukósisakjának és elterül a porban. A jólelkű ember fölemeli, hazaviszi, kalickába teszi, enni-innivalót tesz mellé, majd munkájára megy. A madárka föléled, körülnéz: Rács?! Kenyér?! Víz?! Csak nem halt meg a motoros?! Gyanítom, mi is körülbelül ennyit látunk meg a világból. E-mail, fontos. Megyek. Kedves Filmbarát! A következ? hétre két el?adást ajánlanék: február13. hétf? 18.30 óra Örökmozgó ( VII. Erzsébet krt. 39.) FRANCOIS TRUFFAUT: JULES ÉS JIM francia film. "A filmtörténet legjobb 100 filmje" közé választott alkotás! Ha láttad már, azért gyere el, ha nem ? 2006 febr. 7., kedd 09:15 Nem örülne valaki egy agyonolvasott saláta Zelk-összesnek, amit három részből sikerült tixoval eggyé fabrikálni?! A minőségre garanciát vállalok, ha mégsem-, visszaveszem. 14:15 Szia Deske! Én örülnék a Zelk-összesnek. ? 2006 febr. 9., csütörtök Írtam nekik, új művészi téma feszeget, szeretnék egy műtermeket ábrázoló képsorozatot festeni. Kértem rá egymilliót, hatszázezret adtak is. Aztán most igazolások, hogy nem tartozom a magyar államnak, Adóhivatal, Vámőrség. Sőt, ezentúl a kerületi és a fővárosi jegyző is. Ha nyomdatermékre, akkor a Széchenyi Könyvtártól papír, hogy előző katalógusom köteles-példányait leadtam. Igen szigorú rend. Amúgy pedig. Pár éve megyek a folyosón, rámköszön, azt kérdi, Deske, mennyit adjunk? Tehát ülök a Hivatal várótermében és várok. A biztonsági őr szívből figyelmes mindenkivel. Keresem a fogást, hogy szólítsam meg. Mondom, kitüntették már magát itt, megérdemelné! Elmeséli, hogy nyugdíjas, nem azért a negyvenezerért, de leszerelése után másfél évig otthon volt, üres falak. Bár van egy lakásom Spanyol-Marokkóban is. De jobb szeretek itthon. Tegnap 105-en néztek belém, tetemes rekord. Mi van itt újabban? Talán a párhónapos ügynök-múltam? Én meg két napig is nem írtam semmit. Igaz, reggel négytől a gépnél, két fiúval adatbázis rendszerűre építjük át a honlapot. Ami úgy működik majd, mint a Csatornázási Művek, ha jól, senki nem vesz észre semmit. (...azt mondja, nem is vagy ennyivel ügynöknek nevezhető, legfeljebb beszervezettnek...) ? 2006 febr. 10., péntek Az ember legyőzi a természetet. Legalábbis a magáét. Néha. Mert mi történt. Négykor ébredtem, mint napok óta, és hősi módon nem ültem géphez, hanem visszaaludtam. Pedig találtam egy rég eltűnt értéket. Előhalásztam, a régi menüoldalak. Megmelegedett a szívem, rengeteg munka voltak. S hogy szerettem mindet. Az elején. 1999. szeptember 2000. november 2003. június 2004. április És ez csak a jéghegy csúcsai. (Ha bennük kékkel aláhúzott sor lenne, azt csak a keresőprogram hamisítja bele.) Most jött levél, fontos. A Hamu és gyémánt mellett ezt néztem meg tán ötször életemben. Tulajdonképpen nem is tudom, mitől olyan jó ez a film. Mintha rég látott édes tájakon. Ahogy Pilinszky fotóján a cigarettafüst gomolyog. Kedves Filmbarát! A következő hétre két előadást ajánlanék: február13. hétf? 18.30 óra Örökmozgó ( VII. Erzsébet krt. 39.) FRANCOIS TRUFFAUT: JULES ÉS JIM francia film "A filmtörténet legjobb 100 filmje" közé választott alkotás! Ha láttad már, azért gyere el, ha nem Aki netán a filmklubtól a jövőben értesítéseket szeretne: perlakitamas@yahoo.com 09:57 Tegnap pedig 118 olvasóm, a szokásos 40-50 helyett. Népszerű lettem. Mit is jelent ez a szó. Hogy olyan, mint a nép. Most pedig 21-es busszal ki, síelni. 14:28 A hó negyven centis, meleg, és lassú, mindent meg lehetett rajta csinálni. Deske! Kaptam egy körlevelet a központtól: <> Végre tudom, eddig mi hiányzott! Nem gondozták az életpályámat. G1. ? 2006 febr. 11., szombat 13:12 A mennyországban majd engedélyt kérek, hogy első időkben a világegyetemet egyetlen excell táblázatba szerkesszem. Vagy legalább a felét. Addig is, e napokban hajnaltól a honlap-főoldalak múzeuma. Időrendben, megnézhetően. Minek. Hetedik év, jó volt összeszedni, emlékezni. cd / web főoldalak múzeuma [02.13. hétfő: megszűnt önállósága, besoroltam őket a többi honlap-dolog közé] Minden héten nem lehet jót írni, tudjuk. Beszélgettünk róla, tudja ezt magáról Uj Péter is, a Népszabadságban van heti rovata. Ezt az angyali remekművet tőle hadd elevenítsem föl, előkerült a gép mélyéről, tán neked is öröm: dátum: 99.6.2. Népszabadság fájl: uj-peter4.htm C. 8410 Új Péter: NYÁRHOMOK. Nem lehet a gyereket hazapofozni az óvodából. A gyerek ridegmarha, nyáron ki kell hajtani a mezőre, aztán elvan. Tejet, azt nem ad, sőt. Kumisz egy gyerek. Ott van most a gyerek félmeztelenül, mocskosan, kábé, mint egy autószerelésből hazafelé verekedésbe keveredett és sárba tiport szénbányász varacskos disznó, az izzadsága (kétségtelen, és aligha behozható előnye a gyereknek, hogy akkor sem büdös, ha izzadt, ellentétben, ugye, mivelünk, akik hiába fújjuk a parfüm deot drágáért nyakló nélkül, ilyen melegben fürdés után egy perccel már kiver a szag, szabadulni nem bírunk) vastagon tapad a száraz, szálló kosz, mert a gyerek rúgja, vagy nem rúgja, akkor belefekszik, de most áll a homokozó közepén, szívja magába a homokot, a talpán keresztül, elképzelhetetlen mennyiséget tud tárolni magában, ruhában, cipőben, hajban, a test rejtett hajlataiban, bőrfelületen, a gyerek egy homokszivacs, nincs mese, ha kvarc, legyen kvarc, beledobni mindenestől a kádba/mosógépbe, nagy nyomású vízsugárral és aljas kemikáliákkal (intelligens mosópor vagy sok hülye szappan) megpróbálni időlegesen megszabadítani a makacs szennyeződésektől, ettől persze még az egész lakás homokos lesz, ropog minden a fogunk alatt, homok fut a szőnyegen, egy kis kunság, mezővédő erdősáv, dűnék keletkeznek az ágyban, vidáman vándorolnak, fövenyre heveredünk este, aranyhomok, napernyők, színes koktélok, másfél méteres szívószálak, mérges beduinok hajtanak tevekaravánokat, a teve a sivatag tengere, a napi hőingás 50-60 fok. Mindegy, szóval a focitól izzadt gyerek, mocskosan, ott áll a homokozó közepén, hóna alatt labda, gyufaszállábak közepén két szétfocizott térd, azért a plez az úr, piros a fél feje, hozott valaki korai cseresznyét - ez a nyár szobra itten, senki ne mozduljon! ? 2006 febr. 12., vasárnap Ez a mai dátum egyelőre csak annyiban igaz, hogy egész délután, este a főoldalamat bizgeráltam. Mindketten gyorsban, Csabával véletlen egyszerre rúgtuk el magunkat. Másfél testhosszal ért előbb falat. Utána, már mellúszásban, monológ: - Igen, de ő fiatalabb. - Egy évvel. Vagy ennyivel öregebb. - De ő most kezdte, én már negyed órája. - Ő se most kezdte. - De én lassúbb csapásszámmal. - Igaz. Ő is tudta volna gyorsabbra venni. - De én fél órára osztom be az erőmet. - Ő volt a gyorsabb. Örülj neki. ? 2006 febr. 13., hétfő Hajnali egykor egy ötletre ébredtem, géphez, és rendesen megcsináltam régi honlapjaim főoldalainak múzeumát, nagyon szép lett. Ötre kész, CD-re mentettem és visszafeküdtem. Egy perc múltán vissza: túl van lihegve, nem először. Visszasoroltam őket a többi web-dolgokhoz, ott jó helyen vannak. Most negyed hat, újra CD-re írás, addig fogat mosok. Aztán fekszem, ablak elsötétítve? vagy mise, uszoda? 21:27 Bódultan, a Jules és Jim után. Megint nem láttam vagy tizenöt éve, közben minden elmozdult a filmben. Számomra soha nem a szerelmi szálakról szólt. Talán az időről. Megfoghatatlan, légies, párás. Gyönyörű felvételek, nagyszerű eszköz, de csak eszköz, mellékes. Furcsa, hogy fölülről nézi a mozgásokat. Van benne egy kapkodóan gyors felvételsor, nagyszerű, amit végleg nem értek. Az erdőben szaladnak, játszanak, elhagyott tárgyakat keresve. Akkor az avart kézi kamerával fotózza, futva, egészen közelről, zaklatottan. Talán a csendről szól leginkább. A nyugalma különös. Lassú. Estefelé, amikor elül a rohanás. Na, kitől idézem. ? 2006 febr. 14., kedd Negyedszerre mégiscsak sikerült. Mindig visszakértem, úgyhogy háromszor ajándékoztam oda lányomnak a Kormos-összest. Neki-nekirugaszkodtam, mondták, hogy nagy ember, de sehogy se, többször lemondtam róla. Aztán most mégis. Egy távoli és kedves barátom megküldte postán, meglepetés. A nagykabát belső zsebébe, villamoson. És nagyszerű. Már örülök, ha nekem mesél, magáról. Sajátos lőállásból figyeli a világot. ... Nakonxipálban hull a hó csibéim nem hülyéskedek datolyán pálmán kókuszon zöld hópihék fehérlenek ülök a sárga homokon homok püpöklilába csap ujjai közt leskel a hold kormos üvegen át a nap ... Ömlik a kultúra. Kabinosunkat érdekelte, CD-re másoltam neki magyar költők szavalatait, Illyés 3 lemez, Várady, 3 Pilinszky, ráadásnak Latinovits. Mit kér cserébe, minden megvan. Gershwint. Megjött. Kubai nyitány, F-dúr zongoraverseny az ismert fontos zenéin túl. És mindjárt indulok, tegnap szóltak, Czimra kiállítás a szentendrei Malomban! Deske, kösz, a villamoson el is kezdtem a Sinka-féle Zelk-életrajzot. A "népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban tevékeny részvétel"- mint bűntény, és az ítélet olyan, mintha Örkény írta volna. Legjobb a büntetés - 3 év börtön, joggyakorlástól eltiltás - harmadik része: "és 1000 /egyezer/ forint vagyonelkobzásra". Zelk ezer forintos vagyona! Vajon készpénzben vagy értéktárgyban vették el? Az később kiderül, hogy a lakását az ítélettől függetlenül elvették. És ezt a rendszert sírják sokan ma vissza! Üdv:G1. ? 2006 febr. 15., szerda 04:57 Senki nem dííícsért meg a megújult főoldalért. Vagy legalább szidtak volna. Láttam. Czimra Gyula (1901-1966) kiállítása Szentendrén, a Malomban, két emeleten. (A kutyafejűek! Mért nem a Nemzeti Galéria? Szerencsére nagyon sok jó képe náluk van, egyetlen embernek, egy művtörténésznek köszönhetően. Szerencsére? Mennyit látni belőle?!) Kötelező megnézni. Ilyenkor szeretne az ember életben maradt 800 képéből 600-at fölfűrészelni. Megtenném, ha lehetne. Istenem, húsz fontos képe van. És elég. Vettem kilencszázért egy katalógust, csak hogy mutathassak belőle. Az előszóban Tóth Antal egy hatalmas bukfence: ...Legjobb művei grafikai jellegűek, színessége meg dekoratív, árnyalati játékok nélkül... ez nem koloristára vall. Ebből fakad vég nélküli küzdelme a színekkel... Ez szerintem tökéletes félreértése ennek a festői világnak. Merthogy ellenkezőleg. Nagyon kevés a magyar kolorista, színeznek, és nem tudják, az egész mire az való. Czimra tudja. Hát nem feltűnő, hogy lényegét, egész metafizikáját elsősorban színeivel mondja el?! Vég nélküli küzdelme a színekkel éppen ebből adódik. Létezik, mondjuk, 2000-féle vörös. Ha a 327-es helyett a 329-est használná, a kép kép maradna, és semmitmondó. Persze ez sem teljesen igaz, - ahogy Füst Milán. A ritmusai, a vonalak, a kompozíció, és - nem szívesen vallom be -, a téma is... Vég nélküli küzdelme a színekkel. Összetéveszti a kárpitosiparral, vagy a szexualitással, ahol ha valaki túl sokat vacakol, bajokra utal. Hátul a bibliográfiában, váratlanul, besorolva 92-es Mozgó Világ cikkem. ...Az aprómunka, a keresgélés. Számomra erre a legcsodálatosabb példa alighanem mindig is Czimra Gyula (1901-1966) marad. A Galéria akkor még a volt Kúria épületében lakott. Döbbenetes emlékkiállítás. Emlékszem, az ajtóban találkozva, csak dadogni tudtunk erről egymásnak Kokas Ignáccal: micsoda festő! Ő is akkor ... a teljes cikk És akkor képek. Sajnos mindig mást reprodukálnak, mint amit én igazán, de ezek is: A fent mutatott: Csendélet a konyhában, 1962, olaj 35x30 cm. Számomra a legteljesebb, hideglelős szürrealizmus. Lételmélet. Zugligeti végállomás, ez a kompjuterből, egy Kieselbach-aukció kapcsán már mutattam, szerencsére a pécsi Múzeumba került. 1960, olaj, 59,5x71,5 cm. Mesevilág. Nem gyerekeknek. Mikor tavaly először láttam, fölkaptam a fejem, tényleg, az a végállomás valójában pontosan ilyen volt. Sokat ácsorogtam abbaen a csodakatlanban, síelésből hazafelé. Rákoskeresztúri elágazás (Pest felé) 1961, olaj, 39,5x72 cm. Megint csak a nosztalgia? A kerttervezésről írta valaki, az emberiség az elveszett édent, az Árkádiát keresi benne, azóta is. Számomra ez a mű szociológia is. És nemcsak az álbutuska autóbuszocska miatt. A peremváros esszenciája. A színek falusias nyugalma. Persze az övé is. Nem véletlen a pimaszul üresen hagyott előtér. Szoba tükörrel 1960, olaj, 34x28 cm. Ezt utánacsinálni. Ilyen kevés eszközzel kerek világ. Március (Hóolvadás) olajtempera, 80x70 cm. 1932, tehát ez korai. Jó kép, markáns. Hazafelé a HÉV-ből épp ilyen volt a táj. Még nem tudja élete nagy találmányát, későbbi enteriőr- képei hangját. Konyharészlet 1960 k. papírkarc, 30x35 mm. Ez is zene. Az édes Nagy Balogh jut eszembe, a téma-, a hangvétel kapcsán. Micsoda ritmusok. Amit még itt mutatok tőle: Paizs Goebel portréja 1928 olaj, 46x37 cm. Amiből kiderül, mennyire tudott rajzolni; Mednyánszkyra emlékeztet és nagyon szép munka. ...1973-ban volt a Nemzeti Galériában az az emlékezetes kiállítás, az első emeleti előadóban, most kikerestem... Ki kell menni Szentendrére. Nyitva minden nap, hétfőn is, 10-18h, hamarosan, február 26-án bezár. (A többi ottani múzeum most hétfőn és kedden zárva.) Miki barátja néhány napig nálunk. Hétfőn letett konyhaasztalunkra egy doboz mama készítette házi süteményt. Kincs. Ez a helyzet Miki-, és az én fantáziámat is megmozgatta. Hamar elfogyott. Az utolsó darabot egyikünk sem vette ki. Hogy a szövegben VÁNOR sikeredett VÁNDOR helyett, az a hajnali négynek tudható be. (A látvány netán zavaros lehet. Értelmezése: konyhaasztalunk lapját vagy harminc éve maradék padlócsempékkel borítottam be.) ? 2006 febr. 17., péntek A Múltbanéző műterem, az A/05/16 mostanra emígy változott. Visszasápasztottam, elszíntelenítettem, csak a fekete folt, meg a zöld csík. Az előtér témáját azt a hokkedlifélét szerettem volna fontosítani, de nem bírta el a kompozíció. Vagyis én. Ahogy nézem a korábbi változatokat, jelentős mértékben rontottam rajta. Megvan a mai délelőtt. 19:54 ...meg a délután is. Mindent vissza, amennyire lehet. Békét kötök vele. Nincsenek elvek, ő diktál. És most már hagyom. Még sokat lehetne Javítani/rontani rajta. Tisztelt Váli Dezső! Nagy érdeklődéssel figyeltem, figyelem "közelharcát" az ovális kerettel. Most már muszáj szólnom. Mindkét nagyapám asztalos volt; ismerni csak egyiket ismertem, de munkáit mindkettejüknek. És hát a gének - ezek szerint - megszólaltak bennem is. Elmondom, mit csinálnék én (illetve, dehogy én) azzal a kerettel: lecsiszolnám a natúr állapotig, hagynám lélegezni, föllélegezni a fát. Aztán várnék..., csak várnék, várnék... míg a fa meg nem súgja, hogyan tovább... Tisztelettel: I. Köszönöm! Hátbizony-lehetlehet... De bevallom, most, 21:49, nekem éppen tetszik. Akkor most töredelmesen a két állapot közötti órákat, ami nekem a fentieknél sokkal izgalmasabb volt. A főoldalam egy láthatatlan FrontPage-táblázat mentén szerveződik, ami kezdettől; tavaly április óta rengeteg galibát okozott, mert nem tudtam vele bánni, nagyon zavaros és bonyolult a kezelése. A mai napot rászántam a kísérletezésre, végre megértettem, megtanultam. Le is cseréltem az eddigit. Semmit nem látni ebből, persze, de például a tipográfia összeomlása nélkül, egy mozdulattal lehet/ne ezentúl képet, reprót cserélni. ? 2006 febr. 18., szombat Szütsék is jártak vendégségben Czimra Gyulánál. A teremőr tiltakozása közepette sikerült néhány fontos fotót... mellényzsebből... és itt vannak, képet lehet alkotni a látványról, aki nem jutna ki. Még egyszer: kötelező. Szüts fotói a linken (kis nyíl előre- hátra, 13 felvétel!): http://szm.hu/fotok.php?wg_cms_cat_folder=fotok&cat_id=0&subcat_id=2 ? 2006 febr. 19., vasárnap Lányunk születésnapjára most tudtunk sort keríteni, unokák is itt. Kata Botinak mesét olvas. Ez pedig Piroska, Piri, Piszu és egyszerre körülbelül ennyien is vannak. Bár e percben épp igen békés és elmerült. Házat rajzol sok füsttel. ? 2006 febr. 20., hétfő Reggel anyácskámat taxival kórházba - csomagok -, ORFI, reumatológia. Két hetes kúra, fájdalmai enyhülését várjuk tőle. Mindketten boldogok vagyunk, barátom révén ismét különszoba. Így a nemalvás éjszakai óráiban éghet a villany, olvashat. (Nem kell a turista LED fejlámpám.) Húgom szerzett kölcsönbe egy kicsi TV-t, beüzemeltük. Tetőemelet, a Margitszigetre** lát, teli napfény a szoba. És remények. **Margitsziget (városrész) de: Margit-sziget (természetföldrajzi név) Nem tudom, Mami melyikre lát rá. 19:03 Nagy Miklós barátom átküldött néhány nagyszerű fotót. Féltékenység okából csak egyet mutatok. Majd csinál honlapot, akkor Rokon szelleműnek érzem annyiban, hogy absztrakt ritmusmezőkkel dolgozik, s aztán a natúra eszközeivel egy-egy ellenpont, lehorgonyozni azt, ami amúgy elrepülne. ? 2006 febr. 21., kedd A mai nap teljesen érdektelen és igen fontos eredménye ez a három nagyformátumú boríték, amit majd reggel ajánlva föladok. Egész napi munka voltak. 1. Kitalálva, majd bevallva tavalyi jövedelmem; adóhivatal. Tavaly ki kellett vennem tíz év alatt összepórolt pénzemet az ARANYKOPORSÓ magán-nyugdíjpénztárból, bosszantó, hogy ennek közlésére nem találtam rubrikát. Legalább kicsit sajnáltak volna. 2. A 600 ezer forint egyszeri állami festősegélyem (megnyert pályázat) szerződése, többoldalas dolog ez is. Igazolások. 3. Március 31-el otthagyjuk ezt a szegény nevétveszett AXELERO-internetet a sokkal gyorsabb, de viszont sokkal olcsóbb TVnet ADSL kedvéért, ez is szerződés, papírok. (Lassú vagyok. Két nap után kaptam föl a fejem, és kezdtem bosszankodni, hogy a net lemondásakor a kisasszony fölajánlott ugyanilyen kapacitású net-konstrukciót, négyezerrel olcsóbban...) ? 2006 febr. 25., szombat 02:45, szerencsére fölébredtem. Igazolt hiányzás, keddtől. Ügyintézések, levelek, és mélységes kedvetlenség. Rendőrségi határozat a hátulról belémjött kocsi ügyében.. Fellebezése miatt autó ma sincs. (Szerdán alkotóházba, Kecskemétre.) Biztosító. Szerelő. Anyámhoz kórházba, keszthelyi Hivatal felszólító levele, halasztási kérvény, helyszínrajz, fogorvos, élet. És legfőleg a kellemetlen színű, utált, reménytelenül elkoszolódott, de sok éve megszokott állandó kardigánom cipzárja. Ami tönkrement. Még el kell dönteni, örüljek-e vagy búsuljak. Egyetlen reményes tett, ablakom alsó harmadát fatáblákkal takartam. A terem verem, a fény fölülről, kísértetiesen túlvilági, gyönyörű. Sugár tanította harminc éve, egyszer már csináltam. Nosztalgia. Most megint ettől remélem a megváltást. Egy 1995-ös TV-interjúban megörökítve, ami ezért is emlékezetes, hogy kisfiam többször átmegy a színen. Szerda este El Kazovszkij megnyitója a Várfok utcai galériában. Lórúgás, amit mond. Nem az én világom, de nagyon erős. Végre egy, aki megérdemelte a Kossuth-díjat. Istent nem találta meg, ez determinálja rettenetes harcát a reménytelenséggel. Szenvedélyes, tényleg a vérével fest. Hogy dramatizál, hogy irodalmi, érezni benne a színpadtervezőt is? A teatralitást. Nem minősítő jelző. És nincs egyedül. Rényi András mondja róla egy régi katalógusban, hogy vannak művészek, akik olyan következetesen építik életművüket, hogy a divatokhoz szokott kritikusok, nézők számára helyben topogni látszanak. Holott. És hogy Kazó művészete a szépség iránti szenvedélyes és beteljesületlen, mert beteljesíthetetlen vágy rajza. Figurái, a Galatheák, balerinák, hattyúk mind elérhetetlen bálványok, főként gyakran megrajzolt önmaga-, a "vándorállat" megkötözött kutya- / farkas / sakál számára. S mindez tájképi- csendéleti közegben. Rényi szerint a tájképben és a csendéletben a reneszánsz óta nem a téma a fontos, hanem a néző, pontosabban a néző távolsága ettől a számára (szekularizáltságában) elidegenedett világtól. Hogy az univerzum már jelentésnélküli, tehát idegen. Az összefüggéseiből kiragadott halott csendélet (natura morta) is erről beszél. Kazó ezt az utat folytatja, újítja meg radikálisan. Az ő táj-csendéletei számára lehetetlen a békés illuzórikus ábrázolás, elégikus vagy évődő, nosztalgiázó festőiség, finom esztétizálás. Reménytelen sivatagában holt tárgyak között, de eleven-vágyó tekintettel bolyong. Eddig Rényi. Érdekes lenne egy ettől az origótól számított öndefiníció. Vajh én? Talán azt festem, szelíden: Van mennyország. Néhány pillanatra itt is. Szüts-csel mostanában többször fölvetjük - kissé ijedten, fájdalmasan - Kondor Béla életműve ügyét. Hogy annó mennyire forradalmi új és fontosnak éreztük. És ma valahogy nem hat. Alig merjük kimondani, esztétizál. Szenvedésecskéje múltba forduló, egészen vissza Gulácsyig. Kazó aktuálisabb, maibb, ha ennek a fogalomnak van helye ebben a szakmában. Ide kívánkozik közös képünk, Vándorállat a téli műteremben (AX/03/40), 80x80 cm, még Győr, 2003. Formák: ő, színeket át: én. Vidoran meséli, áttételes rák. Operációk, kezelik, és gyógyul. Ezt a 20 - 25 nagyszabású táblaképet öt nap alatt festette, most. Egy marha ismerőse a megnyitón így gratulált, jót tett neked a betegség. Szütstől kölcsönkaptam a hamar elhíresült háromórás Jeney-opusz három CD-jét, Halotti szertartás. (Premierje a Kultúra Palotájában, októberben volt.) Fölmásoltam, leszaladtam vele a z Erőd utca sarkára, kocsija mellett várt. Locsogtunk Czimráról, erről-arról. Parkolóőr jön, és meséli: Milyen emberek vannak. Reggel egy mikrobusz, benne egy pasas bekötve, nagykabátban, olvas. Délután arra járok, még mindig ott, ugyanúgy. Mondom, hát ez megfagyott. Nézem, felöltöztetett bábú. Megjön a tulaj, mondom neki, ezt lefotózom. Nyugodtan fotózza, és próbálja bizonyítani, hogy nem élő... ? 2006 febr. 28., kedd Ahogy a szólás, a jó kislányok naplót írnak, a rossz kislányoknak erre nincsen idejük. Kórházlátogatás. Dunaharasztira autómért. Vendég. Csomagolás. Virág Katának. Margarin anyámnak. OTP. Vettem egy Sony fényképezőgépet. Beállítása. Hó végi PC-mentések. Számlák. Sok. Holnap indulok. 43200, = febr 2119 = 75,7/nap VÁLINEWS 132. levél J.-nek, Le Meux / 2006. 3. ?2006 márc. 1. szerda, Kecskemét, este Reggel négykor már néhány csomag le a kocsiba. Mise, uszoda, kórházlátogatás, kilencre haza. Fáradtan, észszerű volt egy órát aludni. Amúgy sem mertem lemerült mobillal elindulni. Amire aztán a Lágymányosi-hídnál lett szükség, erősen füstölt a kocsi orra, középső sáv, totál dugóban. Sikerült a járdára négy kerékkel. Tűnődtem, víz-é vagy tűz, mert a bowden elszakadt, a motorháztetőt nem lehetett kinyitni. Fölkészültem, először a kompjutert menteni, szokásosan pár méterre, fűbe. De a szag nem volt kellemetlen. Tegnap vettem át a kocsit, onnét jött a két szerelő. A hűtővíz forrt csak föl. Elvontattak Dunaharasztira. A havas udvaron megmutatták kocsim levágott hátsó felét. Érdről hoztak helyébe egy másikat. Beindítják a motort, fejvakarások, többen nézik, ez most hengerfejes-e, és akkor a kocsi hullaházba, vagy csak a hőérzékelője, vagy. Nem lehet hengerfejes, mert akkor folyamatosan bugyborékolna a víz. Remény. Át a nyolcvan kiló műtermet a tulaj kocsijába, beültettek, és Kecskemét, mindössze néhány órás késéssel. A kocsit hét végére ígérik, utánam hozzák. Itt teríték vár, késői ebéd, a szakácsnő bizalmasan hozzám hajol, Dezső bácsi, ugye vacsorára is hús nélkülit? (Hamvazószerda.) Vannak szerencsés emberek. Közéjük tartozom. ? 2006 márc. 2., csütörtök, Kecskemét, 08:39 Az Ábrahám kebelén folytatódik. Lent van Lacika (72) is. (Arany szívű, muzsikakedvelő. Számtalan feleségétől vált el, lakása nincs, alkotóházakban húzza ki a teleket. Leginkább fiatal modelleket foglalkoztat.) - Ó, reggelente én viszlek uszodába! - Kösz. És mit tervezel a nyárra? - Megyek Ausztráliába. Arra még nem voltam. Csinálok ott egy-két kiállítást is. - ?? - Elfelejtettem aláírni egy képemet, és most meghívtak Melbourne-be, hogy pótoljam. Uszoda. A félbéna Tanár Úr meghalt. A vak bácsi még úszik, de helyreigazítottuk, mert köpködött a vízben. A 67 éves valahai tornász áttért a békauszonyra, gerincsérve óta evvel erősíti - sikeresen - hátizmait. Két zuhanyfülkét elbontottak, hogy a mozgássérültek. A nagymedence végébe ugyanez okból emelőszék. Vagyis liftféle. Fél év után - a Lukácsban nem engedik - kézlapát. 1200 méter, elég keserves, időt már nem nagyon fogok mérni... 12:49 Aranyember vagyok. Illetve leszek március 16-án, este nyolckor, a Kossuthon. Most kerestek telefonon. Két feltétele van, viselkedjem addig rendesen, a riporternő pedig kapjon egy szolgálati kocsit, ami lehozza. Ha nem, késleltetett áprilisi aranyember. Az időpont gyanús volt, rákérdeztem, de sajna semmi kapcsolatban a Kossuth-díj osztással. Hányadszor is terjesztettek föl az idén?! Író barátunk szerencsére megkapja. Deske! Fantasztikus, hogy veled mindig történik valami. Csak azért, hogy utána kitűnően** megírhasd a honlapodon. Most már az autóval nem lesz gond. Remélem mással sem. Üdv: G1 ? 2006 márc. 3., péntek, Kecskemét Ez a ** kitűnően gondot okozott, hagyjam-e bent. Bár általában aggály nélkül átszerkesztem a leveleket. A tegnapi nap még vidám volt, kerültem a munkát. Helyette alvás, és az új fotógép 122 oldalas ismertetője. Új helyzet van kialakulóban, ezt gépet -19 mm vastag (10-el több, mint Szütsé) - csakugyan állandóan zsebben, mindenüvé. Hogy a hozzá-jegyzetet is mutatom, kétirányú hencegés, tudniillik, hogy makrót (közelfelvételt) is tud. Amúgy 6 megapixeles, azonos a félmilliós Finepix gépünkkel. Szűk két év alatt ennyit fejlődött a világ. 105 ezerbe került, még 1 giga többletmemória, miniállvány, védőtok, aminek a felét már ollóval le. 09:34, hát megkezdjük Kecskemétet. Stopper nem, de az időt a faliórán azért néztem, már jobban ment az uszoda. Most még egy erős tea, dupla cukorral, aztán le az udvarra, lemezt csiszolni. Hallom, az arabok holokauszt-ellenes karikatúrapályázatot írtak ki. Fájdalmas és érthető. Hanem Izraelben két fiú ellenpályázatot hirdetett, sikerrel, szintén antiszemita témára, ők kizárólag zsidók számára. Még holokauszt téma is érkezett, túlélők utódaitól. Győztek. 12:11 Elkezdtem az A/06/01-et. Védelmemre a következőket tudom fölhozni (alkotáslélektani vallomás): 1./ A gangról lelépő öngyilkosok egy része behunyja a szemét. 2./ Egy 18 és 25 perces telefon, festés közben, balkézzel, két igen kedvelt barátom érdeklődött. Erre az időre lehalkítottam az ABBÁT, azt hallgattam, távoli Loreley. 3./ Mégiscsak lesz, öt év után, kiállításom. Megint próbálkozom a 80 centis, nagy képpel, ritkán megy. 4./ Czimra Zugliget képe jár a fejemben, mért tudott ő olyan gyönyörűen színes lenni, de jó neki. A múlt héten megint szidta egy gyűjtő sötét/unalmas színeimet, hogy miért nem tudok- 5./ Témának meg a mostanában agyongyötört ovális kép motívumai, hátha senki nem veszi észre, hogy onnét. Majd csak kitalálódik idén is valami. 6./ Kompozíciós elvnek pedig a szeretett A/02/29-es, az se egy bölcs szerkezet, ráadásul méteres, és mégis hogy' bejött. ? 2006 márc. 4., szombat, Kecskemét Nem is rossz, 29:06, a fele mell, 1200-ra. Persze itt kézlapát, a Lukácsban ez 33 perc. Hogy az ezret gyorsban, időre, - egyelőre (vagy végleg) elképzelhetetlen. Este nekivágtam Spiró Fogságának, első nyolcvan oldal. Idáig inkább illusztrált történelemkönyvnek hat, és lineáris. Rettentően megtanulta a kétezer év előtti Rómát, a ruhákat, építést, pénzváltást, mindent. Érdekes, ugyanezt az alaposságot Thomas Mann Józsefnél mennyire élvezem. Igaz, Babits kétkötetes fekete tanulmánykötete vár rám - merő sznobizmus - akkor inkább evvel próbálkozom tovább. Leginkább A fizika kultúrtörténete érdekelne, azt a végére. A következő ötven évre. Lélekmegtartónak Zelk, Illyés. Biztonsági tartaléknak a kocsikönyvtár: József. Igaz, az a műszerfalban, a szerelőnél. Micsoda dolog nálam ez a nagyböjti pénteki hústalan nap. Merő farizeus. A szakácsnőnek többletfeladat. Kapok rántott szelet helyett káposztástésztát. Amihez lekvárt kérek és kristálycukrot. Annyiban böjt, hogy szégyenkezem. Talán másként kéne. Csüggedt napkezdés. Pedig az első képpel érdekesen indult, tegnap. Mi vár rám. Egy határidő valahogy megteremtődött, a jövő évi kiállítás. Nem lelkesít. Vagy visszagondolni arra a pár képre, amit az elmúlt években, mégiscsak. Minden megtörtént. Mindkét gyerekem sínen van. Jó lesz majd a farost hátát standolajjal bekenni, a gyönyörű szaga. Megint 80 centis képet kezdek. Ma valami szomorút kéne. Kezdjük rózsaszínnel. Karinthy Kosztolányi halálos ágyánál: ne búsulj, Deziré, hátha ebből is kijön valami. Időhúzás-lehetőségek: babaolajjal** fület tisztítani, még egy teát főzni. Közben az édes Agnetha búg itt nekem empéháromban. (** ezt a Kormos versekből vettem, mákosrétes, meg ilyen szavakkal mindent a földre rántani.) Amikor Londonban a második világháború közepén a fiú előtt fölolvasták halálos ítéletét, földhöz vágta kötelezően övén hordott gázmaszkját. Majd lehajolt, és fölvette. Ja, esik, az más. Özv. Sz. Jenőné mondta, tudod kisfiam, esik az eső, és én akkor szomorú vagyok. Ebédre csengettek, addig ezt az képet. Műterem volt (A/06/02) 80 x80 cm, a mai állapotában. Színesedem, mint Czimra Gyula, vagy mint az alkonyati ég vihar előtt. Bele ne csússzak, ami Szüts szerint: savanyúcukor színű kép ? 2006 márc. 5., vasárnap, Kecskemét 05:30 4.40-kor ébred, ez megváltoztatja a menetrendet. Misék a városban fél héttől a piaristáknál. Busz félóránként. A reggeli nyolckor, a múzeumok tíztől. Kissé bonyolult egyeztetni. Alighanem besétálok, a menetrend szerint két és fél kilométer, tehát fél óra. Még sose tettem meg gyalog. Netán autóstop. Melyik múzeummal kezdjem idén? 16:31 A reggeli egyedül, kissé korábban (vasárnap kakaó - kalács). Mártírok útja - Műkert sétány - Csongrádi út - Főtér (bizonyára Petőfi tér). Gyalogosan még soha. A kis kedves-csöndes mindenféle színű házak. Az ótvaros vakolatok, mint ez is itt. Szemerkélő eső. Éppen elértem a fél kilences diákmisét. Nagyböjt első vasárnapja. Aztán a kollégium lépcsőházába, megnézni a 88-ban készült keresztutamat. Múzeum nyitásig a kis presszó, ahol huszonhat éve mindig. Rituális dobostorta, ezúttal kávé is, fáradt. A Cifrapalota újra! nyitva vasárnap délelőtt. Bejáratát áttették a sarokra, bölcsen. A régi előtér-öbölből kávézó a vendégek számára, jó. A fölszinten nagy Lantos-kiállítás. Négy terem és a folyosó, öt kilométeres sebességgel. Ilyen volt a többi mű is. Illetve váratlanul egy atipikus korai akvarell, onnét fejlődött érett alkotói korszakába. Az első emeletet - a megyei múzeumigazgató érdeklődését tükrözi, ó, a hatalom - tavaly elfoglalta egy helytörténeti kiállítás. Nagyon gondos és drága kivitel. Kösöntyűk, fafaragványok, fotók, cégérek. Aki netán ugyanilyet sehol másutt nem látott, feltétlen nézze meg. Evvel sikerült a Képtár egyharmadát végleg? elfoglalni. A Tóth Menyhért anyag 90%-a náluk, egy töredéke eddig a harmadik emeletet töltötte meg, Pestről jártak le érte. Most kapott másfél fülkét. A Glücks - Farkas hagyatékot szerződés szerint falon kell tartani, így kapták meg. Talán szólni kéne a Rómában élő Farkas-fiúnak. Most Farkas / Mednyánszky egy-egy fülke, Nagy István a folyosó végén, néhány méteren. Meg persze a helyi képek, köztük nagyon jó is. Van Gulácsy-rajzuk is, miért kéne ezt a pasast nekem szeretni. Igazi telitalálat fülkéjében néhány korai Tóth Menyhért, bizonyára a hozzánemértők kedvéért, hogy az áttekintés, a teljes keresztmetszet... Egy falat foglalnak el. Valami jó is; egy súlyos, (méretre) kis Mednyánszky-rajz. Hogy kerülhetett... - na jó, abbahagyom. Hazafelé még egy redves polgárház-lábazat. Az árokszélen egy alig-sáros CD. (Föltettem, kilenc óra zene, élő koncertfelvételek, Sasha, (csak nem Szása?)persze sose hallottam, monoton, így halkra állítva, fura mód nekem való, otthonos. Eddig 9 giga az MP3 zenetáram. Télen gyűjtöttem.) J., húsz éve te is megfordultál erre. Emlékszel, az út felől a műteremház legszebb arca. (Ez csak vicc, bár tényleg hasonlít. A főtéri református gimnázium.) Ebédnél régi ösmerős, mosoly, öröm. Megérkezett a Házba az öreg fafaragó szobrász, Zeusz is. Már két éve, hogy elmaradt, hittük, végleg. Operálták, társa meghalt. Megkértem, hogy lefotózhassam. Húsz éve még egy fekete párizsi taxi-Citroënnel járt. Néha megfoltozta, egy-egy elemet utánahegesztett. Automatikusan dupla adagot tesznek elé. Leveshez megkapja az egyetlen nagyméretű kanalat. Illetve a főnök asztalán is egy. (Bögre sincs a teához, délben a konyha mögötti kontér-kukáól guberáltam flakont, azt vágtam félbe.) Ami még soha, a vasárnapi ebéd nem csirkecomb és nem torta. Minden elmúlik egyszer. Deske, hát ez az! Az idei első műteremkép, Czimrára emlékezve! [Műterem, Czimra kiállítást láttam (A/06/01)] Azonnal érezni Czimra sárgáit, pirosait, cinegevékony gyufaszál vonalait, pedig egész más a téma. Amúgy érdekes, hogy a név, Czimra, és a cinege vékonyság, a sárga szín ill. a "C" betű a tudatalattiban együtt jelennek meg. Vajon ha Bandura lett volna a neve, akkor nem vaskos, nehézsúlyú színekkel (bordó, barna, fekete, fehér, sötétzöld) és széles telt vonalakkal, bumfordi idomokkal dolgozott volna? Amúgy nekem a C sárga, a M cinóber, az N kármin, a H ezüst, az F zöld. A hangok közül az E-dúr akkord narancs, az F-dúr zöld, a C-dúr sárga etc. M. ? 2006 márc. 6., hétfő Reggel a kertbe, lemezcsiszolás. És a váratlan márciusi hó. Ezen az asztalon pár napja még lemezeimet smirgliztem. Aztán a mai festménykezdet, még mutathatatlan. itt van még két új havas kép. ? 2006 márc. 7., kedd, Kecskeméten 29:07 perc 1200-ra, egy másodperccel rosszabb, mint legutóbb. Hazafelé tea, citromlé, háztartási keksz a boltból. Reggeli után Patricia hív műtermébe, egy hónapja van itt, mutatja új képeit. Sz. Perpétua és Felicitász vértanúk ünnepe, haláluk leírása fennmaradt, Kr.u. 203. március 7.: ...Előbb Perpetuát öklelte föl szarvaival a megvadított tehén, és a földre taszította. De Perpétua felállt, majd mikor meglátta Felicitászt összetiportan, odament hozzá, és kezét nyújtva neki felsegítette őt. Együtt álltak ott ketten. Miután a nép kegyetlenségét így kielégítették, visszahívták őket az életbenmaradottak kapujához... ...elkérte a katona ujjáról a gyűrűjét és a sebe vérébe mártva visszaadta neki örökség gyanánt... ? 2006 márc. 8., szerda, Kecskemét Eddig 160 oldal Spiró Fogságából. Hatalmas konstrukció, megérdemli az ünneplést. De én úgy járkálok benne, mint iskolai biológiaszertárban a halott állatok között. Bár ott a kisróka kecsessége, a szemét nézem, a bundáját, és elmerengek erdei múltján. Ez a történet nekem ürestekintetű hal, üveghengerben, formalinban. Nem kívánom megsimogatni. Nem indít el bennem gondolatot se. Szakszerű környezetleírás. A történet érdektelen. Bizonyára majd bonyolódik. Mondjam, hogy Mann Józsefet BÁRHOL ütöm föl, ezer villanású?! Vagy összehasonlítva ezt a munkát az ABBA-együttes Ring, Ring számával, ahol a szöveget se értem, de megvidámít és elmosolyodom. 12:47 Telefon a rádióból, hogy mégis most lesz az interjú, autó nincs, hát vonattal. Tehát Aranyemberek leszek főleg 16-án, este nyolc után, a Kossuthon. Az csütörtök. Majd igyekszem örök sztereotípiáimat kerülni. Bár elolvastam Kalkuttai Teréz anya összes beszédeit, nagyon bölcsen mindig ugyanazt mondta. Szóltak, ma hidegvacsora lesz, a konyhások délután a központba mennek, ünnepség. Vakok világnapja, Takarékossági nap, most Nemzetközi Nőnap. Miért tűrik?! Micsoda ízléstelenség. Az Oltáriszentség évét is furcsállom. Próbálom továbbra is Nagy Miklóst utánozni, követni, havas képei elbűvöltek. Most csak a műteremablakon keresztül. Nálam is keréknyomok. Talán le kéne a vágni a bokrokat fölülről, akkor marad a kalligráfia. Bár így olvashatóbb és többrétegű. A napi egy képkezdést tartom. A tegnapi délutánig reménytelennek tűnt, akkor lemostam a felét, most reményesebb. A mai: talán. ? 2006 márc. 9., csütörtök 29:23, 1200 méterre; gyengébb a kezdeti 29:06-nál. Talán mert ébredés napok óta négykor. Este Babits bágyadt lamentálása Ignotus ellen, aki Bécsből panaszkodik a Nyugatra, hogy őt már nem tartják eléggé főszerkesztőnek. Kezdem sejteni, miért a Nőnap. Anyácskámat hívom, engedné-e, szeretném a helyére tenni, van két róla készült fotóm. (A helyére azt jelenti, hogy beszámozom, és automatikusan hálóra is kerül.) Azt válaszolja, előbb megnézném őket. Namármost. 87 éves és nem színésznő. Ráncos. Miért lenne szép. Miért kéne szépnek lennie. Nem is fényképeztem szépnek. Egy értékes, értékesmultú öreg ember. Ő előbb látni akarja. Nőnap. Az a szellemes és förtelmes gondolatsor jut eszembe, ami valami nőmagazin tanácsadó rovatában: Ha karambolt okozol, kezdj el kiabálni, mit csinált, maga szerencsétlen. A férfiaknak általában eleve bűntudatuk van a nőkkel szemben... 10:08 Anyácskámat leterrorizáltam, persze visszamondtam neki a föntieket. Húsz perc alatt néhány telefonnal szereztem neki egy másik printert az elromlott helyett. Ennek farvízén. Megengedte fotói közlését, hogy azóta ő is gondolkozott rajta. Két gyenge kép. Az egyik idei, a kórházi, ez még életlen is. Baj?! 11:56 Deske! Anyukád képe kitűnő. A ráncos karja jobban mutatja az éveket, mint az arca. Ha már nem érdekli őt, hogy hova kerül a fotója, akkor baj van. Jó, hogy érdekelte: G1. Igazad van, helyre tettél. Ráadásul mondtam ezt éppen én, aki nem engedem amatőröknek fotóztatni magam. d. 21:18 Estére 280 oldal a Fogságból. Nagykaliberű mű, tudom, évek munkája. Tisztelettel emelem meg a kalapom, ha nem is nekem szóló. Most már fordulatos is, gurul a mese. A történeten túli rétegek hiányoznak számomra. ? 2006 márc. 10., péntek Kecskemét 29:01, kézlapát nélkül, nehéz elhinni, olyan jó. Ugyanez a Lukácsban 33. Igaz, ma mellettem végig versenyzők. A kezdett kép reménytelen, már tizedike van, hetedik kép, és még semmi. Az első képek hangját nem sikerül kamatoztatni. Nincs jókedvem. Telefon az Irodalmi Múzeumból, elvinnék azt a két Strindberg-illusztráció rajzomat, de kevesebbet kaptak a pályázatukra, így össz. 250 ezret tudnak fizetni. (Tudják, ingyen is odaadtam volna.) Deske! Ezért nem engedsz külföldre képet? Aranybulla XXVI. CIKKELY Jószág az országon kívül valónak ne adassék. 1 §. Ha valami jószág már valakinek engedve volna vagy eladva, a hazafiaknak megváltásra visszaadassék. G1. ? 2006 márc. 11., szombat Laci elaludt, uszoda elmarad. Hát helyette kinyitom a statisztika-programot; márciusi olvasóim: Hungary / USCommercial / Unresolved / Unknown / France / Network / Japan / Switzerland / Germany / Romania / Malaysia / Netherlands / USEducational / Ukraine / Italy / Andorra / Slovak Republic / Morocco / Norway / CostaRica / Poland / Australia / Belgium / Russian Federation / USMilitary / Non-ProfitOrganization / Brazil / Sweden / Turkey / Austria / Colombia A mai Népszabadságból, végre!... nagyon... POLIMÉRCE ...lapunk segítséget szeretne nyújtani abban a döntésben, melyik pártra adja le majd a szavazatát... A feltett kérdésekre adott válaszok közül karikázza be... Mi jut eszébe először a magyar vizsláról? 1./ A szoci Gyurcsány és a libi Kóka 2./ Rogán faxa 3./ Elfelejtett kutyakaját venni... Jobban él vagy rosszabbul, mint négy évvel ezelőtt? 1./ Jobban 2./ Rosszabbul 3./ Már nem is él Ha a harmadik pontot választotta, mikor volt jobb meghalni a Fidesz-, vagy az MSZP alatt? 1./ A Fidesz alatt 2./ Az MSZP alatt 3./ Kamion alatt Mi a jellemző reakció, amit önből a politikai plakátok kiváltanak? 1./ Depresszió 2./ Erekció 3./ Koncepció... Karcagi László ? 2006 márc. 12., vasárnap hajnal Reggel ötkor kettőt cseng a telefon, majd elhallgat. Visszahívom, öreg barátnőm mentegetőzik, a macska rálépett a mobilra. Semmi baj, kettőtől fönt vagyok. Nádas Biblia novellája - tegnap kaptam kölcsön, több éve várom -, háromtól meg korrektura a készülő adatbázis programhoz. Most nagyon kell figyelni. Több óra munkával egy rövid levél. Tegnap megvolt az Aranyemberek felvétele, alvásidőben, itt a műteremben, egy órát beszélgettünk. Majd még egyszer, mert rossz gombot nyomott be indításkor. A szerkezet is hibás, ki is vonják a forgalomból, mert ugyan 150 helyett 34 ezerért profi MP3 diktafon, valamint lejátszó, pendrive és rádió is egyben, de mindösszesen csak négy vezérlőgombbal fölszerelve. Amibe aztán könnyű belegabalyodni. E váratlan fordulattól a fiatal riporternő - Bihari Ágnes - igen kétségbeesett; nyugtattam. S csakugyan ez lett mindkettőnk szerencséje, a második beszélgetés sokszorosan tömörebb. És a felét még megvágja. Az adás 16-án lesz. A rádió honlapjáról majd le is tölthetem: http://real1.radio.hu/kossuth.htm. Ott fél évig őrzik. Hanem a tegnap délelőtti kép egészen bolond. Nem reményes irányban. Mutatni nincs kedvem. Még mindig nem találtam csapást az erdőben. Úszás elmarad, nem érnék be időre gyalogosan a városba, a piaristákhoz. Mise után most a református Ráday-múzeum kerül sorra, két éve kibővítették, kedvelem. Egész délelőtt egyedül bolyongok benne, illetve a két teremőr néni buzgón követ, de csupa szeretetből, nagyon nehezükre esik nem végigmagyarázni minden tárlót. Igyekeznek rövidre fogni, ezt-azt azért megtudok tőlük. Itt, a fotón, vitrin az adakozókedvű helyi órásmester gyűjteményéből, ami talán már végleg a múzeumra marad. Nem is annyira a tárgyakat nézem; a színpompát, a látvány ritmusát. A folyosón nagy ősök portréi, Cranach másolatok, végül az idekerült ásványtár. Üveg alatt ametisztkristály, örök szerelem, mélységei, mint az asszonyoké; mindhalálig. A hazaút ismét gyalog a kora tavaszi napsütésben, végtelen nyugalomban és végtelen fáradtan; kettő óta talpon. Csöndes kihalt utcák, árkokban még hófoltok. A focipálya üres. A sorompó előtt egy magányos fa. Vasárnap van. ? 2006 márc. 13., hétfő, Kecskeméten E-mail váltás fiammal: Hahó, "tökfej vagy, mobilra 2 megát küldeni. Fönt kellett hagynom a mobilt reggelizés alatt, közben telefonon is kerestek (volna) stb. fél óra." Bocsánat, mindig elfelejtem, hogy vannak olyan perifériára szorult emberek (csövesek, cigányok, lassú netesek) akikkel megkülönböztetett figyelemmel és türelemmel kell kommunikálni. Legközelebb megy a floppy a borítékba. "Más fontos fontos postám nincs, ugye?!" Számlák, rajongói/szerelmes levelek. Külön csoportba rendeztem azokat a leveleket, melyekben az új főmenüdet istenítik, másikba tettem azokat, akik aláírásgyűjtő akciókat szerveznek városszerte, hogy legyen már adatbázis a deske.hu-ból. A harmadik csoport azoknak a lelkes programozóknak a köre, akik garmadával jönnek, és szeretnének ingyen dolgozni az esetleges adatbázison. Az negyedik kupacban azok vannak, akik mindezt egyszerre teszik. "Ki kéne próbálni a skype-ot, velem van a mikrofonos fejhallgatóm." Oké, keress valamelyik délután. Fölrakom addig én is. (Ritkán jön össze, hogy hosszabban, otthon is. A napokban volt egy ezer forintos beszélgetésünk. A skype ingyenes internetes telefon.) Ez a levél is rám vonatkozik, de jó lenne egyetlen szavát érteni. Egy új generáció. Kedves Tamás! Ha ssh tunnel is megfelelő, akkor már most is működik a dolog, mivel a szerveren az sshd bárhonnan elérhető, így a tunnel felépíthető. Ennek a megoldásnak én is örülnék, mert nem szívesen nyitnám ki a mysqld portját a teljes internet felé. István. Amúgy boldog napkezdés. Megismételtem az időmérést, gyanúsan jó volt az a pénteki 29:01., kézlapát nélkül. Persze hajtottam. És lám: 28:10. És még valami. Meg akartam volna mutatni valakinek húgom kolostorának légifelvételét, megvan valamelyik NEWS-ban. De hol keressem, százharinc levél (fájl). Halaszthatatlan! egy képjegyzék létrehozása. Természetesen sokoszlopos táblázat formájában. A felvétel típusa exteriőr, enteriőr, repró... ez még nem elég logikus... reggelizés közben eddig jutottam. 13:18 Most szóltak a rádióból, hogy bocs, bocs, rosszul emlékezett az időpntra, a Kossuthon 16-án, csüt. este 8-kor lesz (mégiscsak) az Aranyemberek adása, és ez már biztos. Akkor visszamenőleg is kijavítom a dátumokat. Kíváncsi vagyok, hogy sikerült megvágni az anyagot. ? 2006 márc. 14., kedd, Kecskeméten 28:46, gyengébb, alighanem a kézlapát egy kevéssé akadályoz az előrejutásban. ? 2006 márc. 15., szerda Ma reggelre is ígérve van, hogy kijavítva megkapom az autómat, hogy nyolckor indulunk. Igaz, tegnap estére is ígérve lett, első, majd második vasárnapra is. Lassan hozzászokom. Végre történt valami. Mutattam volna valakinek azt a kolostort a PC-n, ellátogatna oda. És nem tudtam, melyik news-ban keressem. Így ma 03h-ra kész: egy 770 soros táblázat a 770 kép fellelhetőségéről. Így már mégiscsak más. Előkerültek a linkként rejtőző tunéziai felvételek is, Szütstől. Velemkorú asszony, ismerkedünk, ejtőző esti beszélgetés. - Maga ugye most mászik ki egy gödörből, látom az öltözködésén. Másnap, a reggeli után megköszönte, hogy ez a mondat segített (bár még öreg, lompos ruha, de okker kendő a nyakban). Bevallottam, hogy előtte fél napig gondolkodtam a megfogalmazáson. Erőfeszítésembe kerül a tegnapi képet megmutatni, de hát nem minden nap (év) tejfel. Fogalmam sincs, mit csinálok, és hova jutottam. És hogyan fogom ezeket továbbfesteni. Ha végül teljes-selejtek lesznek, megérdemlem. Fogcsikorgatva az a szűk napi két óra, miközben fejben a táblázat leendő szerkezete módosul percről percre. Igaz, úszás közben is. Tehát: A/06/10. A pontosság kedvéért, a fájl neve: a0610-munkaban Bár, megint csak Szüts szerint, csak a javára válik, ha keveset foglalkozom a képeimmel... - Deske, a savanyúcukros képed nagyon teszik, kár hogy azóta biztos elrontottad. J. - Kösz, nem, arra még nem volt időm. Azt csak fogom - d. ? 2006 márc. 16., csütörtök Délre megjött az autó, meghozták. 110 nap. Még rákérdeztem, hogyan tudom a motorháztetőt nyitni, azt elfelejtették megjavítani. Laposfogóval megrántani a drót végét. Ebben maradtunk. Illetve délután - ezt láttam valahol - elöl, a zárókampóra spárga, karikával a kilógó végén. Persze evvel más is ki tudja nyitni. 1./ Van autó. 2./ Reggel nem úsztam, pótolható, tehát pótlandó. 3./ Mind a négy időrekordom esti, talán valami biológia okkal is. 1+2+3. Induló gyomorizgalom. Még próbáltam hazudni, nem is olyan fontos. 63 és fél év. Az öregedés többféle jeleit - érzelgősen és fegyelmezetlenül - a MÁR és a MÉG koordinátáiban számolom. Mennyire megyek lefelé. Hol áll fizikumom az öt év előttihez. 20 perc alatt az ezer, kézlapát nélkül, gyorsban, utoljára két-három éve. Vajh? Beállítottam a stoppert. Emlékeztem a régi sikerre, olyan tempóval indítani, mintha 100 méteres lenne a táv. 300 méternél végre bevallottam, dehogynem fontos a siker. 400-nál azt mondtam, mindjárt a fele. 700-nál, hogy mindjárt 800 lesz, ha megérem. Akkor valaki teljes erővel a szemembe csapott. Sose fogom megtudni, ki jött szembe, egyikünk se állt meg, egy pillanatra sem. 19:50. Sikerült. Lófasz az én kereszténységem. Még februárban volt itt egy beteg festőkollega, alig tud járni. G. délutánonként megsétáltatta a kertben. És még neki kellett naponta rábeszélni, szánja rá magát. Tehát kihátrálhatott volna a feladatból. Két-három óra, minden áldott nap. Mondja, ha előre kérdezik, nem vállalja. L.-t pedig éjszaka olykor háromszor is fölcsengette mobilon, kísérje ki WC-re. Egyikük se templomjáró ember. A kollega most pár hét kórház után visszatért, a szomszéd műterembe. Dehogy ajánlom föl a segítségemet, az időm nagyon drága, olvasni se jut; álmosságom pedig ilyen tortúra nélkül is teljes. Lapítok. Annyit mondtam neki, ha kell valami, kopogj át hármat. De azt éjjel nem tudja megtenni. Nappal pedig nem fogja. A szégyen. Autómotorháztetőzárókampó, új és jelentős fordulat. A spárga elszakad és lecsúszik, a kampó átfúrandó, drótot bele. A kocsi tegnap dél óta az udvaron áll. Fúróm nincs. Mennyi lenne a matematikai valószínűsége, ami történt?! Délben kinézek az ablakon, egy mellettem parkoló osztrák kollega épp a mikrobuszát fúrja. A földön szerszámosláda, földszinti műteremből kihúzott kábel. Lerohantam. Ez a kis hülye fényképezőgép ezt is tudja. Ugyanis makrofelvétel, az eredeti méretet látod. A/06/11, a tegnapi kép indulás után 10, 30 és 50 perc múlva. Aztán majd meglátjuk. Egyebek mellett a nagy fehér folt, és az aránya is buta, álnaív; de lehet, hogy ez lesz egyszer majd az erénye is. Megvolt a rádióinterjú. Anyácskámnak tetszett. Persze én mást kérdeztem és mást válaszoltam volna. ? 2006 márc. 17., péntek 03:52, Kecskeméten Deske, küldök egy fotót. Madárnyomok a hóban, a VÁLINEWS-ban megírt élmény emlékei. Haiku. Nagy Miklós És amire utal, 2002 decemberből: Indulok, még sötétben, a hajnali misére. A kapun kilépve váratlanul papírvékony réteg friss hó. Egyetlen ember, egy kutya, és egy madár fekete nyomával. Miért volt ez olyan megható? És ha már erre a mezőre, akkor ez édes Zelktől valami megható, sorolja gyerekkora városait és falvait. E versében Nagybányáról beszél, ahol tényleg van arany, ahol Ferenczy Károly gyerekeinek pónilovaik voltak. Említve a festőiskola, ahonnét Czóbel, Bernáth elindult. Tersánszkyt pedig meg kéne ismerni, születésnapja ürügyén Illyés írta azt a gyönyörű, hatalmas ívű verset, Óda a törvényhozóhoz. S hogy belekeveredjek a történetbe, tegnapi fotóm (F/06/18) hozzá illusztrációnak, egy itteni mellékutca, cigányház, tőlünk néhányszáz méterre. : KAMASZKOROM VERSELŐ VIDÉKE ...S innen már kavicshajításnyira / a világ közepe, / hol nem adja erdőnél alább / a szelid gesztenye, / ahol zöldnél zöldebb a zöld, / ahol az alma bévül is piros, / ahol a Zazar úgy szalad, / csmpészve visz víz alatt/ homokszemekbe csukott aranyat, / ahol a Ferenczy család/ úgy vert tanyát, / fénycölöpökre épített/ hódító iskolát, / ahol a toronyban a csókák / s a piacon a népek / tersánszkyul beszélnek... A Zélet utánozza a művészetet, persze. Be a városba - van autó! - tokot venni. Vettem azt is, meg a főtéri ünnepi vásárban egy rongyszőnyeget, kilencezerért, ágytakarónak, talán magamnak. Mostanában éppen ilyen szép fehéreket festek. Illetve ez egyelőre szebb. E-mailben kaptam most utólagos szíves útmutatást a rádió riporternőjétől, hogyan tudom a netről tegnapi műsorunkat letölteni. Tapintatosan közvetlenül csak a zeneválasztására kérdezett rá. Válaszom: ...A visszajelzések - e-mailben is - pozitívak, köztük szavahihető barátok, és szigorú mamácskám is. A zene is rendben, csak az első zene volt nekem furcsán hosszú, rögtön az elején. Saját szövegemben szokott sztereotípiáim, de néhányszor kiléptem belőle. Talán előre meg kellett volna terveznem valami területet, ami ugyan szűkebb, mint egy bemutatkozási keresztmetszet, de jobban üt, markánsabb. Ahogy Pilinszky csinálta. Bár nyilvánvalóan ez is csak egy lehetséges út, több között. Köszönöm a munkáját! Valamint honlapom látogatottsága a mostanában szokásos 70 helyett ma 164 volt. ? 2006 márc. 18., szombat Gyűjtögetés, halmozás, tárgymohóság. Minden bizonnyal bennem is, legalábbis ösztöneimben, ha ennyire zavar másokban. És ez nem bon mot, nem tréfa. Ugyanis ez annak a jele. ez még biztosan jó lesz valamire ezt most féláron adják legfeljebb majd elajándékozzuk nem kér enni miért bántsuk ha már megvan eltesszük tartaléknak ? 2006 márc. 19., vasárnap 03:56 Milyen gazdag a világ. Babits remek. Esszékötete, benne a Titokzatos mesterség. A költészetről ír, hogy miben áll a titka. Hogy a legbölcsebb eszmékből rossz vers lehet. Viszont ezerszer megírt közhelyek ismétlése remekművet szülhet. Karinthy szeretett ilyen tréfát csinálni, a világ legszebb költeményét áttenni prózába. Vannak nagyratörő költők, akiket épp a bölcs tartalom ölt meg. Mi kell a jó vershez. Azt hihetnénk, minden a forma, a szavak zenéje. De néha épp a kifogástalanul csengő rímek ütik agyon a verset, egy hanyagabb kifejezés megmenthette volna. Volt egy hatalmas szellemű barátja, kitűnően tudott verselni, gáncstalan volt és unalmas. Viszont határozottan ostoba és műveletlen emberek között vannak nagy költők. Rejtély. Ugyanis ezen a téren minden lehetséges. A költő latin neve vátesz, azaz jós volt. De hogy állt a dolog Ady látnoki képességével? Vagy láng csap az ódon, vad vármegyeházra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. Vagy lesz értelmük a magyar igéknek, Vagy marad a régiben a bús, magyar élet Vagyis mint az efféle időjárásjelentés: vagy napsütés, vagy borult idő következik... Nézzük meg az európai költészet egyik legnagyobb remekét. Ebben a két sorban Vörösmarty az egész életről zeng ítéletet: Mindig így volt e világi élet: Egyszer fázott, másszor lánggal égett... Hatalmas szépségű vers. De micsoda is a gondolat: az élet hol ilyen hol olyan... Itt színarany bölcsesség a leglaposabb semmitmondás. A rádióban egy erdőmérnök: Az erdőt úgy gondozzuk, ahogy nő az új telepítés, ritkítjuk, hogy a szebb példányok kapják a fényt. És hogy működik az erdő, ahol nincs erdész, nincs beavatkozás? Találtak többszáz éves tölgyeket, amelynél kimutatható volt, hogy többször is! megállt a fejlődésben nyolcvan évre. S mikor a körülötte-fák meghaltak, s kidőltek, igen gyorsan behozta az elmaradást. Így betöltötte a keletkezett hiányt, természetes úton. Nyugat-Európában több harkályfaj kihalt, mert a halott fákat elszállították, kihalt ezért több bogár és értékes lepkefaj is. Ők a tájidegen egyenesszálú fenyőfajtákat telepítették, egy német erdész dicsekedett, egyik erdejében hat fafajta is van. Mi szerencsésebben elmaradottabbak vagyunk, nálunk ez természetes. Mindebből persze nem az következik, hogy természet művébe nem szabad beavatkozni. Az elvek, az elvek. Végleg eldőlt ami eddig bizonytalanul lebegett, hogyan kezeljem harmadosztályú, de valami miatt megtartandó munkáimat. Amiket nincs szívem..., satöbbi. Hova kerüljön a fénykép és hova a fotó. Hát szóval ide és így, féleldugva. Lefotóztam, pontosabban fényképeztem a visszakapott újrafényezett autót, soha ilyen makulátlan tiszta és horpadástalan nem volt, és nem lesz. Bár márciusonként itt Kecskeméten le szoktam slaugozni, de ez az utóbbi években elmaradt. Aztán itt van a kilátásom balfelé az ablakból, előtérben az a fácska, ami 1984-ben egy temetős képem modellje volt. Megnőtt azóta. Háttérben a mostanában nagyon épülő kedves állatkert új épületei. Ha netán november felé rátévedek erre a képre, majd földerít. Tavaly márciusban is megnéztem, és le is fényképeztem Károlyi Zsiga készülő képeit, modellje kisfia játékállatai. Most meglepődve láttam, milyen festői-nagyvonalú ecsetjárással, frissen kezeli új képein ugyanezt a témát. Aztán munkaasztalom egy sarka, emlékkonzervnek. Szeretek ide járni. A kecskeméti főtér a Tavaszi fesztivál hetében, fülönfüggő, vattacukor és rongyszőnyeg árusokkal. Sőt, újdonság, most egy magyarságiparos is, süveggel, föveggel, köntössel, sámándobbal és 24 ezer forintos nyílkészlettel. És végül itt ez a zöld házfal. Ez viszont a fotókhoz került, ő az F/06/19-es. Mennyi minden van. És én még azt hittem, Kecskeméten nem történik semmi, nem lesz mit írni. Hacsak egyetlen mezőt veszek-; kísérleteim az őszinteféle mondatokra; napi dús és sokrétű kalandok. Ez a vasárnap majd így alakul : 6 indulás uszodába, hajmosás is, 7 haza, ha találok útközben nyitva boltot, egy kiló háztartási keksz, 7.55 reggeli, kicsit korábban, mint kolompolnak, 8.10 indulás, két festőt is viszek a Piaristákhoz, 8.30 mise, 9.30-9.50 a főtéri presszóban egy dobostorta, várakozás a múzeumnyitásra, 10-10.30 azt hiszem, most a Naiv Múzeum, hallom, a Fotómúzeumban Gink Bartók-fantázia-fotói, 10.46-ra Katáért a vasútra, 12. ebéd, aztán a többit majd meglátjuk. A Magyar Naiv Művészek Múzeuma március közepén nyitott, a Szórakatémusz Játékmúzeummal szomszédos. Nagyszerű hely, Gyovai Pál munkáiért járok oda elsősorban. A nevet meg kell tanulni. Gyovai Pál (1885-1976), munkáscsaládból, kiskanász, lovász, kocsis. Felnőve kubikus. Megnősül, lakodalmára kap egy bögre zsírt és egy kenyeret, két karosszéket. A menyasszonytánc árából vesznek egy ágyat. 1965-ben, nyolcvan esztendős korában kezd el szobrászkodni, (egy gyönyörű öregkori portré róla) elmondása szerint azért ilyen későn, mert ekkor jutott kőhöz. Az utat javították falujában. Tizenegynéhány munkája van; Család, Paraszt, Ősanya, Vöröskatona, Zrínyi Ilona, Attila, három kutyaszobor. Népművészeti gyökerű - pásztorfaragások - ugyanakkor emlékeztet a húsvét-szigeti szobrászatra, és a román kisplasztikák monumentalitására is. Számomra ez a Madonna a legfontosabb, minden évben megnézem. Most végre megvan színesben is. (Fotógép az övemen, mobiltokban. Egy mozdulat.) Az épület előkertjében is egy remekmű, szerzőt nem tudom, Esőcsináló. Ha valami, akkor ez a par excellence (ha így írják) plasztikai gondolkodás. Nagyszerű. Miért nem egy budapesti teret díszit. Bent aztán fél- és egésznaiv képek, jók is, vegyesen. A fenti műveknél viszont biztosan elfelejtjük azt a halvány zavart, ami e fogalommal (mint a nőművészek vagy orvosírók) együtt jár. Minőségtől függetlenül a lélek mezítlensége néha megkapó: Az ördög elviszi az ügyvédet... Volt kifejeznivalója. ? 2006 márc. 20., hétfő, Kecskeméten Moszkva tér, kora alkonyat. Álldogált az ácsorgók között. Hajléktalannak néztem, igen kopott, szürke öltözet, borostás áll, úgy 45-50 között. Amúgy markáns, megnyerő, szabályos arcú. Akkor váratlanul megszólalt, szavalni kezdett, hangosan, József Attilát. Kellemes, erős hang, nem vitt bele túl sok személyes jegyet, de látható átéléssel. Elképedtem. A körülötte ácsorgók tovább ácsorogtak, hallgatták. Végül még Ady, aztán befejezte, s mintha dolga, sietősen átvágott a téren. Perc bizonytalankodás, utánaeredtem. Zsebemből pénztárca, két gyűrött ezrest halásztam ki, azt markolásztam. S akkor összefutottunk F. irodalomtörténésszel, tíz évenként, ha találkozunk. Két zavart tekintet, majd egy üdvözlő intéssel megoldottuk, hogy ugyanis semmi dolgunk egymással. Sikerült a férfit utolérnem, állt, valakivel beszélgetett. Három lépésre maradtam, jelezve, hogy rá várok. Aztán gratuláltam neki, hogy ez jó, nagyon jó. Azt mondja, igen, ez kellene itt, ez. Kezébe tettem a pénzt, nem jött zavarba, rövid mozdulattal zsebre tette. Elbúcsúztam. Visszafelé beszélgetőtársába botlottam, rákérdeztem, barátunk hajléktalan, ugye?! Ó nem, ő N. kerület polgármestere. Mindig így öltözködik. Mikor fiatalon először bement a hivatalba, fölpofozták... Ezt, és pontosan ezt álmodtam ma délután. Mit lehet ebből kiolvasni. ? 2006 márc. 21., kedd Deske, hát azt lehet belőle kiolvasni, hogy van olyan ember is aki merik tojni a világ véleményére... Nem szervilis... Néha mi ezt, akik kevésbé vagyunk bátrak, irigyeljük, és nem merjük megtenni. Magamról beszélek. És aztán, ahogy Ózsiás próféta a profán parafrázisban mondá: Így aztán maradok próféta... Egy sikeres ásványvíz üzem - ki gondolná - PR. okokból elkészíttette porcelánból a Szent Korona "megszólalásig hű" másolatát. Elkészítése több, mint 300 munkaórát igényelt. Ünneplés körülötte. Újsághír. A cikkben számomra végre tisztán megfogalmazva e tárgy különleges rangja. Nézzük meg, mit (hogyan) tisztelünk. Kis Péter(?) filozófus, akkor még az SzDSz-ben, a magyar címer vita kapcsán úgy nyilatkozott, neki mindegy, van-e címerünkön svájci sapka, vagy nincs. Azt a mondatot nem szerettük. Pár éve a Ludwig-múzeumban kiállítottak egy disznóbőrre rajzolt Golgotát, mire Máté bölcsen azt mondta, a mások iránti ilyenfokú érzéketlenség a fasizmus kezdete. Egy más terület: átvettem OFM. Barsi Balázs szóhasználatát, aki prédikációiban következetesen Pápa úrról beszél, avval, hogy egy a mi Szent Atyánk. Tehát a szöveg: Az Árpád-ház kihalása után a magyar korona a világon egyedülálló módon Szent Koronává nemesedett. Hazánkban azt ismerték el királynak, akit az esztergomi érsek a szent Koronával megkoronázott. Ily módon a nemzet szimbólumává vált. Ma 11-kor a másolatot a kecskeméti Barátok templomában egy díszes asztalon mutatják be, előadás, majd ima. Hát, nem tudom. 11 nekem mindenesetre munkaidő. A Szeged-környéki Melocco-szobrot is vagy 15 év késéssel láttam, mert délelőtt vittek volna innét, autóval. Pedig az nem porcelán. Ez a mai, A/06/17, hogy lefotóztam, máris látom hibáját. De csak száradva lehet majd hozzányúlni. Hogy keretben van, nem kell téves következtetéseket levonni. Ezúttal hozzátartozik a képhez, nincs mese. Deske! Csak a rend kedvéért: a filozófus neve Kis János (!), aki akármit is mondott a svájci címerről vagy a magyar sapkáról, mégis azon kevesek egyike, aki valóban tett azért, hogy eljöhessen a rendszer változása, és aki ezt követően nem kívánta erre az előéletre, vagyis érdemeire alapozni az egzisztenciáját, hanem visszatért a filozófiához, amivel a diktatúra alatt nem foglalkozhatott. Ma Aranyszájú Szent Péter püspök tanít a breviáriumban, nem tudom mikor élt. Kemény, amit mond. Három dolog élteti a hitet és őrzi meg az erényt: az imádság, a böjt és az irgalmasság. Amit az imádságban és a böjtölésben kérünk, azt az irgalmasság cselekedetei által nyerjük el. Ha valakinek a lelkében nincs meg meg egyszerre mind a három, az annyi, mintha egy se volna meg. Böjtölő, hiábavaló a te böjtölésed, ha hiányzik belőled az irgalmasság. Ember, amit a szegénynek adsz, azt magadnak adod, mert nem lesz az a tied, amit másoknak oda nem adsz. Akit érint, jó ha tudja. Péntektől a párnapos sztrádajegyet lehet mobilról is venni. Valami 1270 Ft. Matrica nem is kell. Megérdeklődtem, egyelőre csak azonnalra. A módja: SMS-ben elküldeni a rendszámot. Két számot adtak meg: 20/8100-100 és 30/8100-10. (Infóvonal: 06/40-40-50-60) ? 2006 márc. 22., szerda Olvasom a reggeli lapban, világszerte mocorognak, hogy találmányokra, de művekre vonatkozóan is a copyright sok esetben a haladás kerékkötője. És már van valami struktúra, a CC., ami a szerző oldaláról ezt önkéntesen és részlegesen felszabadítja. Csak még problematikus, hogy ez a részlegesen nem egységes, esetleges. Ezt átlépve van aki előreszaladt, kitalálták a féltréfás copyleft szót, hogy szabad a gazda. Tetszik a szótalálmány. A hozzá tartozó tartalmat én már hetedik éve alkalmazom a CD-n és a honlapomon is. Most fölkerült a fogadóoldal tetejére is. Persze link hozzá, ahol részletesebben is, magyarázattal. A téma érdekes, megérdemel egy kissé bővebb ismertetést. A közelmúltban egy kurrens könyv fölkerült a hálóra, szabad, de nem üzleti felhasználást lehetővé tévő Creative Commons (kreatív közvagyon, CC) licensz alatt. A CC-t tavaly év végén meghonosították itthon, azóta a hálón megjelent néhol a minden jog fenntartva helyett a néhány jog fenntartva felirat. Az ötlet nem új, fél évszázada Neumann János minden követ megmozgatott, hogy az általa kitalált, a mai kompjuter elődjének tekinthető számítógépet ne lehessen szabadalmaztatni. A GFDL a szerzői jogokról lemondás, a CC ezen jogok korlátozása. A szerző a CC honlapján nyilatkozhat, hogy szerzői jogát, illetve annak melyik részét közösségre hagyományozza, s ő dönti el, mit tart meg magának. Itt leggyakrabban a másolás és az ingyenes továbbadás válik szabaddá, továbbra is kötelező a szerző nevének föltüntetése, és tilos az értékesítés. A licenszet egy nonprofit szervezet kezeli, és e szervezeten keresztül már már több mint tízmillió alkotás kapta meg a CC-t. Például sok film. Ellenzőinek jogi ellenvetéseik vannak, hogy káosz lesz ebből, a szerző eddig is adhatott jogot arra, hogy térítés nélkül használja szellemi termékét. Meg hogy alkotónak, míg él, pénzre van szüksége. (De hát azt tudja ő is, mondom én.) Ma reggel ébredés után szemüveg nélkül ránéztem a tegnapi képre, három dioptria, elmosódottan jobb volt. A szerkezetet aggályosan tartom, egyelőre nem merek lépni se jobbra, se balra. Tehát megpróbálkoztam ezzel. A/06/18. A nagymester Hollán Sándor jár a fejemben, Ha sikerülne ez a gondolat, neki ajánlanám a képet. 13:04 Deske! Szerintem meg is állhatnánk egy csendes főhajtás erejéig Kis János emlékének adózva. Javaslom a holnap déli 12-es időpontot. Megállunk és eltűnődünk mindazon a mérhetetlen áldáson, amit Kis János és pártja hozott nekünk. Van min. S. (márc. 28. Többen félreolvasták, tehát: vigyázat, itt az SzDSz nem dicsérve van.) 14:05 Kedves S! Felelős-e Krisztus az 1500 évvel későbbi inkvizícióért. 16:24 Kedves Váli, gyerekkoromban a Márvány illetve Kis János altbgy utcába jártam iskolába, de az általam nagyra tartott Kisről még nem neveztek el utcát. Ennek leginkább az az oka, hogy szerencsére még él, tehát eltérően a déli harangszóra váró hozzászólóval, még nincs ok az emlékével foglalkozni. Amúgy örülök, hogy a VÁLINEWS-on keresztül vitába szállhatok az úrral (nő nem lehet ilyen stílussal), aki nyilván elfelejti, hogy talán még ma is párttaggyűlésre járna, ha Kis nem vállal helyette (és pl. én helyettem is) jelentős kockázatot. Ajánlott olvasmány számára: Kis János, Az állam semlegessége, Atlantisz, Bp.,1997. Üdvözli: G2 17:57 Én Kis Jánostól csak egy abortuszt propagáló írását olvastam. Megfigyeltem, hogy az abortuszt olyan emberek szokták propagálni, akiket hagytak megszületni. S. Ezekről az időpontokról az jut eszembe, hogy ma kipróbáltam. 1000 gyors, kézlapát nélkül, szinte mezei tempóban, amikor nem cél, hogy a végére meghalok. 21:33 volt, mindössze másfél perccel hosszabb. 17:21 A/06/18, délutáni állapot. Hát, az is lehet, hogy elcsesztem egy kissé ezt a képet. De az idea megvan. És ez így nem egészen igazságos, a színeket nem pontosan adja vissza, hiába igyekeztem. Pedig az itt... Majd, majd. Most túl nagy a kontraszt, kopogós. De hiszen én itt jól érzem magam! És vacsora után regényt fogok olvasni. Fotelben. Béke. ? 2006 márc. 23., csütörtök, Kecskemét Mára lángos reggelire, két napja már rákérdeztem, hát tudom előre. Ilyenkor nem lehet a reggeliről öt percet sem késni, forrón jó. Úgyhogy csak 1000 méter, na, nem bandukolva, de nem is túlságosan. Nagyon jónak tűnt a tegnapi idő, azt is érdemes ellenőrizni. 21:12. OK. Kollegiális szeretetből áradt felém a többletlángos. A hetediket tányéron föl a műterembe. Deske! Nem látsz némi ellentmondást a két idézet között? Még jó, hogy az első nem került a honlapodra. <> Akkor miért több millió a nézők száma? G1. panem et gyurcsányzisz deske.hu Deske! Ez jeles válasz, köszönöm. Ettől és a szavazástól mindenki úgy érzi, hogy tett valamit. Közben a dolgok egészen mástól és másképp dőlnek el. Persze azért az ellenzéknek és a tömegnek /meg a médiának/ van némi szabályozó szerepe. G1. Más. Magánügy. Kissé nyugtalan vagyok. Honlapom 9282 fájl. A publikumot nem érinti, de átdolgozzuk, eközben néhány fejezet máshová. Ellenőrzés, fölfedezek néhány link-hibát, telefon barátomnak, futtassa át a hibakereső programján. Most átküldte a hibajegyzéket, rögtön nyomtatóra tettem. Tíz oldalra számítottam. És mint a mesében a megőrült sómalom, a gép nem akart megállni. 10 -30 -50... -100 -168 oldalas lista. Ha én most ezt elkezdem, manuálisan, őszre megleszek vele. Telefonok. ? 2006 ápr. 7., péntek Olvasom Szüts honlapját, teli szájjal meséli, ki mindenkinek adott vacsorát, Esterházy, Spiró, költők, írók, esztéták, akikkel összejár. De most én is! Magányom oldódik! Csak a mai napon kétszer hívott a Gyurcsány, meg Kuncze is. Pech, épp nem volt időm meghallgatni őket. Keretet színezek, ezüstözök. Itt a hétvége, áttértem az Axeleroról a TvNetre, megfestettem az A/06/05-öt - nagy, 80 centis, valamint Gábor küldött egy igazi emberhangú verset: Deske! A költőnő Dániában, vidéken él és 1951-ben született. Nina Malinovski: Talán minden jobbra fordul... A két vonat mely nagy sebességgel rohan egymás felé ugyanazon a vágányon talán mégsem ütközik össze A hajléktalan előbb-utóbb talán mégis megtalálja a gyémánt nyakéket a kukában Az álmában síró gyermek talán felébred és valaki megvigasztalja és megmondja neki hogy a világ örökké tart és csak álom Előbb-utóbb talán a vadászt találja el a lövés és miközben földre rogy a szarvas kecsesen tovaszökken A két ember aki titokban évek óta kerülgeti egymást végül mégiscsak találkozik Talán a jó nem hal meg a végén Az eldobott barackmag egyszer talán kihajt és fa lesz belőle És a hentesüzlet kirakatában sértődötten az égre meredő hatalmas disznófej egy szép napon talán újra egybeforr testével (mely most robog a külvárosi húspiac felé) Talán még nem történt semmi… Még most este betöltöm a tegnapi úti fotókat - habzsolom az új lehetőséget. Meg tanulom is. Szeretem, szép együtt a régiekkel ez az új irodaház, F/0626, amit hajnalonta látok a Bem utca sarkán. Aztán este a 18-assal anyácskámhoz, F/06/28, a kiváltott gyógyszerrel, És végül hazafelé indulok tőle, esőben, F/06/27. ? 2006 ápr. 9., vasárnap D, sajnos az "emberhangú" vers giccs**. A győri múzeum válaszát olvastam, beszéljünk meg. Szüts. **Neki elhiszem. Milyen szerencsés vagyok, hogy én ehhez nem értek. Korlátlan befogadó. Mindent hasznosítunk, mint a paraszti gazdaságok. Ebben nagyon fegyelmezetlen vagyok. Annyira nehezen viselem el a nyitott helyzeteket, különösen halmozottan, hogy akár a magam kárára is lépek, mint a gordiuszi kard. Robival Illyés esszéiről beszélgettünk - nagyon szeretem -, s fölhívta a figyelmemet Babitséira. Sőt, a legközelebbi vasárnapon elhozta. Két hétre rá vissza akartam adni, hogy erre talán ha a nyáron lenne időm. "Jó, akkor neked adom, de ha elajándékozod, akkor nekem vissza!" Ismer. Rakosgattam az elintézendők asztalsarkán ide-oda, nyomasztott, mást csinálnék, de intézzük el ezt végre. Hát fölütöttem. És egy szellemdús gondolatsor 1933-ból, kettős alkalomból: KÖNYVPROPAGANDA ÉS KÖNYVÉGETÉS ...A könyv hatalom, szellemi fegyver vagy varázserő, amit lehetőleg ki kell venni az ellenfél kezéből, máglyára küldeni és elégetni... a berlini máglya [1933] voltaképp nagy hódolatünnep a Könyv hatalma előtt. Sokkal inkább, mint egy pesti "könyvnap", amelynek alapgondolata az, hogy a könyv manapság már nem kell senkinek, s propagandához kell nyúlni, hogy... A könyvégető tiszteli a könyvet... Mi jól tudjuk, hogy a Könyvek hatását és hatalmát az Élet harcosai nagyon is túlbecsülik. Ha a Könyv valóban olyan hatással volna az életre, mint hiszik, akkor az élet ma egészen másképp folyna, mint foly... Égetik, vagy megrendelik és termelik hivatalból, ...csak eszköznek tekintve, az élet eszközének. De aki igazában tudja, mi a könyv, az... eszköz helyett életet keres benne. Nem hatalmat, mert a hatalom mindig csak eszköz - hanem gazdagságot, ami cél. Leszűrődött életek gazdagságát keresi., amivel a maga életét gazdagítsa. Az élet nem csupán harc, hanem béke is, nem csupán kívül van, hanem belül... A harc csupán eszköz, a béke a cél, a külső csak eszköz, a belső a cél. [ez már szinte vers ] A magas vízállás miatt az uszoda napok óta zárva, és - különös - már el is felejtettem. Illetve már negyed nyolckor hazaérek, s boldog vagyok, kezdődhet a munka... (a kompjuteren). Tegnap baráti fotózás, ebéd Hidvégiéknél, Rebeka kisasszony születésnapja alkalmából. Egy éves lett. Néhány jelentéktelen figura, professzor, tudós körülötte. A könyveket kissé elszíntelenítettem, hogy a figurák jobban... Az a két piros gerinc Arany összes, amit már csak a belső szimmetria kedvéért is el akartam volna kérni, ha netán duplum - fél éve tettem a magamét a kuka tetejére -, de a második kötet a prózája. Vasárnap este. Megérkezett e-mailen az új hibajegyzék. 168 helyett már csak három és fél oldal... Katáék a szomszéd szobában a választási híreket lesik. Elkezdem letölteni a kijavított fájlokat. Aztán majd (életemben másodszor) beveszek egy altatót: Herbalife / SLEEP NOW. Vagy két hónapja 3-4-kor ébredek, nem jó. ? 2006 ápr. 10., hétfő Berszán Gábor barátom, élelmiszeripari gépészmérnök, a nevezetes G1., versrovatom felelős szerkesztője, Kazinczy, Babits, Márai Váli, etc. szakértő; amint a Lukácsból együtt, hazafelé, csevegve a Frankel Leó úton. A füle mellett látszó élénksárga 15 km. sebességkorlátozás táblát elszíntelenítettem, hogy sálja jobban érvényesüljön. Kata imaközösségében havonta egész napos találkozók. Ott, egyebek mellett, talán pihenésképp, rögtönzött színi előadások. Bibliai jelenet. Feri a Genezáreti tó szerepét kapta. - És mit csináltál? - Békésen fodrozódtam... ? 2006 ápr. 11., kedd, ...emlékeim szerint a költészet napja Levetve, kínos, lomha terhemet, én jó Uram, s a világtól eloldva, szörnyű veszélyből édes nyugalomba, fáradt, roncs hajó, hozzád sietek. A tövisek, szögek és tenyerek s a megalázott és jóságos orca kegyelmet ígér sok bűnbánatomra s üdvösséggel biztatja lelkemet... Na, ki írta ezt? Nem könnyű. Minden választ fölteszek, a sikereset névvel, a dicsőségtáblára. 11:46 Kedves Deske! Akinek a google a barátja, az legfeljebb olyan slendrián, mint én, de a kereső precíz. A megoldás Michelangelo. Soproni, aki az előbb írtam, a zeneszerző. Elméletileg verselhet is, bár nem valószínű. De okoskodásaim helyett álljon itt a kereső tartalma: Soproni József: Dalok Michelangelo versekre (Rónai György fordításában), a) Hathatósabb és jobb oltalmazóm, b) Önmagamtól, c) Végórámhoz vezetett d) Szép szemeddel, e) Magas hegyekben, f) Ha megölhetné valaki magát, g) Aki lovagolt, h) Én inkább élek, i) Vígadnak s búsulnak az égi lelkek, j) Levetve kínos, lomha terhemet Neked és a Tieidnek szépen megélt húsvétot, feltámadást: Gy. Miklós ? 2006 ápr. 12., szerda Negyedik napja éjjel-nappal, bár főleg nappal a honlap javítása. A százhatvan oldalas hibajegyzék leszűkült egyre. De evvel az eggyel sok munka lesz még. A címlapról levettem az ÉLETRAJZ-ot, a KÖNYVEK-et és a TV-INTERJÚK-at is. Helyébe a KÉPTELEN TARTALMAK JEGYZÉKE kibővült tartalommal. Esküszöm, nem sikerült világosabban összefoglalni a mögöttes tartalmat. Tud valaki jobbat?! (Miklós barátom, Győrből, tudott. Csendes véleménye, hogy túlbonyolítottam a dolgot. Tanácsát követve másnap hajnalban az IRÁSOK-nál is mindent vissza, sőt.) ? 2006 ápr. 13., nagycsütörtök ...Ő az, aki Ábelben megöletett, Izsákban megkötöztetett, Jákobban vándorolt, Józsefben eladták, Mózesben kitették, a bárányban megölték, Dávidban üldözést szenvedett, és a prófétákban meggyalázták. Ő a hangot nem adó Bárány... Melito, szárdeszi püspök Ebben nem vagyok tájékozott. Ez a komor bácsi a Margit körút sarkán, így, kora reggel. Ha ekkora, bizonyára valamelyik párt képviselője. Most rá is lehet szavazni? És hogy értelmezzem rejtélyes kijelentését? Rbk, ez olvasható az óriásplakát alján. A reebok egy sportancug márkanév. Van, aki rá szavaz. van aki az adidasra. Üdv.: Gy. Miklós Mekkönnyebbültem. Bár ahogy elnézem a politikusarcokat, akár csak itt, a II. kerületben is... Láttam én ma egy nagyszerű, mondhatni tökéletes plakátot is, ezt a plébánia folyosóján. Jegyes-oktatásra invitál. Kár, hogy nem jobb grafikus kezéből, de még így is! Barátom legépelte az Aranyemberek interjút. Kossuth rádió, 06.3.16. 20:04, kb. 30 perc. Kérdezett: Bihari Ágnes: ...VD: Úgy gondolom, elkerül Amerikába egy képem, mint ahogy elkerült, az már nem fog hazajönni ötven év múlva egy emlékkiállításra. Nézze, egy kultúrkörben egy képanyag, ha beszívódik, az segíti egymást. Tehát elmegyek Rio de Janeiro-ba - sose voltam persze -, egy kiállításra, és ott látok egy gyönyörű Barcsay képet, talán kibetűzöm azt a szót, hogy B a r c a i, azt mondom, hogy szép, és másnapra elfelejtem. De Magyarországon az emberek - az a kör, akit ez érdekel - mégiscsak emlékezetből fel tud idézni 20 Barcsay képet és tíz rajtot, és így egészen más a helyzet... ...BÁ: Az, hogyha valaki művész, hogyha valaki alkot, az mégis egy kivételezett helyzet. VD: Tiltakozom. Nem, nem álszerénységből, amit csinálok, az jó, sőt fontos, de életem egyik legtehetségesebb embere, akivel valaha találkoztam, egy öreg prostituált volt, aki idős napjaira mosónő, illetve presszóban felszolgáló. Annál kerekebb, a maga szintjén bölcsebb, adakozóbb, és az életét szépen karbantartó embert nem láttam. Nagyon szerettem is vele beszélgetni, amíg meg nem halt. a teljes szöveg hangzó változat Ebből az alkalomból, persze, az összes ilyesmit is rendbe tettem. A szervernél valami változás lehet, csak letöltésből tudom őket visszanézni. Talán a költözködésükkel függ össze. Ez a fejezet az, ami most a szerencsésebb FILM / HANG elnevezést kapta a főoldalon. ? 2006 ápr. 14., péntek dátum: 2006.4.13. címzett: Győr fájl: gyor-valasz-06-4-13 C. 8516 Győr Városi Művészeti Múzeum Igazgató Kedves Júlia! Levelében írja, hogy a győri Városi Múzeumban anyagunk 1994-ben két és fél, 2005-ben egy hónapig volt látható, 2006-ban 4 hónap, 2007-ben négy a terv. Szerződésünk a múzeum falaira vonatkozik, nem vándorkiállításokra. 1996.5.6.-i levélben (C.4667) jeleztük már ezt a problémát, mikor kiderült, hogy képeink bankba kerültek kikölcsönzésre. Szerepelni sokfelé tudunk, az Alapítványt egy állandó megnézhetőség céljából hoztuk létre. A múzeum nem teljesíti a szerződés feltételét, és konkrét ígéretet sem tud tenni annak betartására. Ebben a helyzetben én a többiek nevében nem beszélhetek, tehát pld. amit írt: nem oldhatok fel minden kiállítási megkötést. A többiek döntsenek maguk. Értesíteni fogom őket levelezésünk eredményéről. Én így: Ebben ebben a helyzetben képeim automatikusan visszakerültek a tulajdonomba: 1./ Műterem a Margit körúton (A/90/33) 2./ Első műtermes képem (A/87/12) 3./ Műtermeim 1-4 (A/91/01,02,03,04) A képeket, (hacsak valami közbe nem jön), nem hozom el 2008 végéig. Szeretném, ha Győrben maradnának. Leveléből látok reményt arra, hogy rendeződhet a helyzet. A magam részéről bele fogok egyezni, hogy három munkámból csak kettő legyen falon, de azok az év min. 9 hónapjában. 2009 elején, ha élek, újragondoljuk a helyzetet. Ha nem, örököseim szabadon döntenek. Addig képeim múzeumból kiszállításáról, másutt történő bemutatásáról előzetes értesítést kérek, elég egy e-mail. Szívélyes üdvözlettel: VD. Fura levelet kaptam április 5. bejegyzésem kapcsán, hogy zsidózok, netán az SZDSZ-t támadom, amikor a szabadkőművességről írok. (Nem zsidó szervezet, anno több püspök is tagja volt.) A szöveg csakugyan a levegőben lóg magyarázat nélkül. Ez egy ma is érvényben lévő enciklika, amelyben egyházunk állást foglal a sz. ellenében. Véletlen került a kezembe, és váratlanul fontos lett számomra. Pápai leiratnál nincs mérlegelés, feltétel nélkül elfogadom. S evvel most negyven éves véleményem cserélődött le. Akkor olvastam Nagy? Töhötöm atya vaskos könyvét. Jezsuita, majd pápai engedéllyel kilép a rendből, később sz. lesz, úgy emlékszem Amerikában, évekig. Majd megírja tapasztalatait, amennyiben egy ártalmatlan, jószándékú szervezetet látott. A könyvet hitelesítette számomra, hogy a pápának ajánlotta avval, hogy az egyház álláspontja felülvizsgálandó. Ilyet egy pap felelőtlenül nem ír le. Azóta kételkedéssel fogadtam egyházi ismerőseim ítéletét a sz. ellenében, hogy az alultájékozottságra épül. Ennek most nálam vége. Délben kezemben a még üres ételhordóval meglátogattam a szomszédos kínai boltot, hogy egy szintén régóta vajúdó kérdést megoldjak. Nem volt nagy választékuk, de én mindenáron-, meg a türelmetlenségem is. Vettem kilencven centi okkeres, aligmintás bútorszövetet, hétszázért. Még délidőben két kis zsák belőle. A varrógéphez a családban egyedül én értek, nagyon odafigyeltem, amikor megmutatták. (Most látom az ábrán, a cérna rosszul volt befűzve.) Van két jó párnahuzatom. (Kata régi puha hálóingei, amibe eddig csavartam a kispárnát, sajnálatosan elkoptak.) Hogy a fehér vászon ágynemű többszörös szakmai tévedés, ez kamaszkori felfedezés. Hideg, gyűrékeny, reggelre összegubancolódik az ember alatt. De valami mégiscsak kell. Este öttől nagypénteki szertartás a Ferenceseknél. Gyülekezéskor hideg alkonyati félhomály. Zsúfolt templom. Csönd. A papság és az asszisztencia bevonulása. Izaiás gyönyörű panaszolkodása. Pál levél. Az evangéliumot a most először a szentélyben fölállt kórus énekli, döbbenetes erővel. Hívek hódolata a Szent Kereszt előtt. Az egyház könyörgése a hívőkért, nem hívőkért, zsidókért, úton járókért, pápáért-papokért, kormányfőkért. Befutott a győri múzeumigazgató válasza. Kedves hangú levelében elmondja, hogy ő egyféle minőséget gyakorol, külső kiállításai is múzeumi rangúak. És hogy ez a forma igen fontos, utánamenni az embereknek. Győr, Városi Művészeti Múzeum Igazgató Drága Júlia! Nagyon szép levelet írt, köszönöm! A maga munkáját és munkásságát 12 éve ismerem, és becsülöm. Tudom, mennyit dolgozik, milyen minőséget céloz, és mi mindent tesz meg érte. Ezt a levelet is este írta, nem munkaidőben. Levelével, népművelési szándékával teljesen egyetértek. De két dologról beszélünk. Nekünk (és munkáinknak) az az érdekünk, hogy legyen egy hely, ahol a képeinket szerető emberek bármikor megnézhetnek néhány képet, mégpedig elég jó társaságban, méltó környezetben. Ez az, ami messzemenően nem történik meg. Az állandó kiállításnak az a lényege, hogy állandó. Az évek során sokan, szinte mindenki azt jelezte, hogy hiába akart minket Győrben megnézni. Ha az 1994-es szerződésünkben megfogalmazott formációt nem tudja, vagy nem akarja megvalósítani, kérem, mondja meg. szeretettel: vd. ? 2006 ápr. 16., húsvét Tegnap reggel háromtól múlthavi interjúm vágása, fejhallgatóval, bár a szomszédban Miki szintén dolgozik. Mostanára sikerült hozzá megtanulnom a Sound Forge programot. A zenéket kellett kivágni, merthogy zavaróan időhúzó. Alkalmazkodom a blog tempójához. Egész jól sikerült, egy szavamba belevágtam. A magam szavába is belevágok. [önirónia] Aztán reggel - vadászösztön, mi nem szülünk, mi a mamutot kergetjük - ki a Lukács előtti hajléktalanpiacra. Magányos és reménykedő ácsorgók szomorú sorfala a fák alatt. Egy Illyés kötet, Konok kikelet. Ugyan minden megvan, ami kell tőle, de belelapozok. Az előszót maga írja, ez váratlan; hogy több válogatás létezik tőle, de ez az első, amit ő készített. Akkor erre kíváncsi vagyok. Keresem a dátumot; Ó 1981, tehát két évvel halála előtt. Kettőszáz. És szinte még el sem kezdődött a nap. De túlfáradt ettől a hajnaltól, hát hirtelen döntéssel ki az édes Harangvölgybe, hálózsákkal, korai Déry novellákkal. Virágzásnak indult ez a gyönyörű szűzies nemtudommicsoda. (Kökörcsin. H. Eszter szíves közlése.) Ettől az ember boldog lesz egy percre. Vagy ami tán ettől fontosabb, megnyugszik. Deske! Én sajna megint dolgozni megyek, de azért szép húsvét van, "anyácskám" az esti miséről megszentelt kalács megtört darabját adta, kissé remegő hangon, mint aki kincset ad. AZ IS VOLT, megint meghatódtam. És süt a melengető nap korai sugara, szép zöldfüves, sárga pelyhes kiscsirkés, tarkavirágos tavasz van, nedves árkok nyirkos bomló rügyei árasztják az életet, HÚSVÉT van megint. Újra gyermekké válhattam, anyám szerető nézése, ittléte békével tölti el az 55 évemet. Nyújtózkodom, ásítok, megyek fürödni munka előtt, minden rendben van. N-y. Van elképzelésük arról, milyen az, hogy még "anyácskám" létezik? És milyen az, amikor már NINCS???? B. Barátom emelkedett és tiszta mondatait remélem nem értette félre. Ha igen, sajnálom. d. Szerintem az a reagálás, hogy milyen amikor nincs anyácska, valakinek a friss fájdalma lehet, belegondolva a nemrégi ittlét és a mostani hiány közti állapotba! Magam is azért írok és gondolkodom erről gyakrabban, mert fokozódik az aggodalmam, hogy már nem soká tart a VÉDETTSÉG KEGYELME! Amíg él az ember anyukája, kisgyerek, még 60 évesen is. Utána az ember egyedül marad, nincs kinek panaszkodni, most már ő következik a távozásban, és ráadásul ezt a félelmetes utat immár egyedül kell megtennie... N-y. Kedves N-y! Az utolsó mondat tévedés. Nem egyedül. d. ? 2006 ápr. 17., húsvéthétfő Mára ennyi. Ünnep miatt zárva, elmarad a kedves tavaszi Lukács -kert. Mise után haza. Ezt a templomelőtér faliújságjáról fotóztam. A hirdetés alatt speciel az én telefonszámom. Megnőtt a legkisebb unoka is. Kimászik belőle. A legalkalmatlanabb időben. ? 2006 ápr. 18., kedd G1: Helló Deske! A "Konok kikelet" jó fogás volt. Illyés műfordítás-kötete, a "Nyitott ajtók" szintén saját szerkesztése. A versek elé ismertetőket irt. Pl. Hölderlin Helfte des Lebens élé: hat magyar költő fordította le, mindegyik vadrózsát fordít akkor, amikor a körte már sárga. /Orosziban nekem is van egy vadrózsa bokrom, májusban kb. egy hétig virul, utána jön a termése, a csipkebogyó./ Íme egy fordítás a hatból és Illyésé: Az élet felén /Szabó Lőrinc/ Sárga körtékkel és vad rózsákkal omlik a tóba a hegy; Oh drága hattyúk, csókmámorosan merül fejetek a szentjózan vízbe... Az élet fele útján /Illyés Gyula/ Sárga körték és csipkebogyók özönével csüng a tóra a táj. S hattyúk, ti megszelídültek, csók-mámor után fürdetitek fejetek áldott hűvösség habjaiba... Drága Gábor! Illyés téved. A biológiai hitelesség kedvéért elvesztette a szárnyalást. d. Tegnap. Kata meglocsolta a virágait (lásd ábra), aztán föl a Szabadsághegyre, az elmaradt vasárnapi séta. Útközben beköszöntünk gyerekkori barátnőjéhez. Gyertek, ezt nézzétek meg, levettük a TV2-ről, Cecilia Bartoli estje, Vivaldit énekel, Lyonból. Nem örültem a fordulatnak, sétáról volt szó, nekem az ilyen énekességek amúgy se..., de hát vasárnap. Leültünk, kabát kigombol, bekapcsolták. Valami olasz nő, kissé már pufók, pár évvel a bajusz előtt, bonyolult és ronda frizurával, rossz színű peremdísz nagyméretű lila ruhája dekoltázsán. Ajjaj, jön a művészet. Öt perc múlva könnyeztem. Ilyet még nem láttam. Nem átélte, hanem tökéletesen eggyé vált a dallal, tökéletesen elfelejtkezett mindenről. Vicsorgott, grimaszolt, dühöngött...; meztelen volt. Elementáris. És persze a zenéje-, a hangja. Csoda, Isten hat embert gyúrt egybe, minden tehetségével. Szegény férje. Megküldik nekünk DVD-n, állítólag meg lehet kapni. E-mailem három percenkénti keresésre van állítva, és ha jött valami, csenget. Ma délelőtt, eddig tíz levél jött, én tizenkettőt írtam, válaszok és pótválaszok. Szeretem ezt a forgalmat. Közben ez a nyolcvan centis kép, persze ez is Kecskeméten kezdett, A/06/04. A keret még nem sajátja. Kata hazajött, megdicsérte, és azt mondta, délben hozzak föl mégiscsak két adag ebédet. Nem maradt tegnapról elég krumpli. Deske! Illyés alulmaradt. Az angolok is vadrózsának fordították: G1 Hölderlin: At the Middle of Life The earth hangs down to the lake, full of yellow pears and wild roses... Mellesleg az eredeti is vadrózsa: Mit gelben Birnen hänget Und voll mit wilden Rosen... Az érdem a tied: a legelején írtad, hogy "Illyés téved". A döntő érv mégis Hölderlin. Illyést ez sem érdekelte. Üdv: G1 Gábor! Nekem is jellegzetes hibám, mikor egyetlen részlet takarja az egészet. (...a fától az erdőt.) 30 éve a műtermem szélére rakattam volna a mennyezetvilágítást, (szerencsére a villanyszerelő okosabb volt) avval, hogy ha egyszer falfestményt csinálok, ahhoz jó legyen. (soha) d. Tisztelt Váli Dezső! Elmondható, miért változtatta meg a 16-i bejegyzésnél a Lukács előtti hajléktalanpiac képét fekete-fehérre?! Teljesen lenyűgözött az a kép színesben! A Nap fénye, árnyéka, játéka a füvön; ennek aránya a fotón- számomra ez volt A TÖKÉLETES KÉP. (akartam is írni, hogy MILYEN JÓ, bár tettem volna...) Annak a fotónak színesben több jelentése volt (számomra), ezt hiányolom. Ha megmagyarázná,valamit megértenék abból amit most nagyon nem értek. Köszönettel és tisztelettel: P. I. Kedves P. I.! Hát ez az. Elment a kép a szép felé. Nem ezt akartam mondani. De a Maga kedvéért. És majd döntsön a hálás utókor. d. Deske! Hát akkor én is belelotyogok, bár kezdem fontoskodónak érezni magam, mert ugyan ki a fene is kérdezett engem? Szóval persze, hogy fekete-fehér! A kép az azon szereplő nyomorultakért született, akik a jó idő ellenére nem kirándulni mentek, hanem 3 szál rozsdás szöget árultak 80 fillérért, és világvevő rádiót üres belsővel, csak a dobozát. És talán kedvenc könyvüket fájó szívvel 200-ért, megalázóan olcsón... Szóval nekik komor a reggel, súlyos a levegővétel, reménytelen a hajnal, ahogy Villon: mint romlott lila hús. Ha zöld, akkor annak a szemszögéből, aki a vevő! No de akinek csepp empátiája van, annak is hamar elillan szín. Ahogy a fotós is átérezte ezt és színtelenített. Mentség talán, hogy akinek a zöld, az nem volt ott. N-y. Kedves N-y! Ugye ez csak fenékriszálás volt, ez a ki a fene. Ebben a közös szellemi játékban minden igaz gondolat potenciális közkincs. d. ? 2006 ápr. 19. szerda Nem ígérem, hogy ma minden levélre azonnal válaszolok, a következőket akarnám megcsinálni: 1./ Tegnap bemértem, a falra szerelt négy vakum egy 80 x 80 centis felületre (kép) végre egyenletes fényt ad. Ma hazafelé vettem hozzá (50 méter) 0,75-ös kéteres kábelt, fal mentén fogom körbevezetni a trafóhoz, nem rúgnak bele ezentúl a vendégek. Használni fogom a kiváló amerikai eredetű csupaszolót (kábelvéghez) és forrasztani is kell, ami mindig egy kis ünnep. 2./ Eldöntöm, hogy fiam tanácsára ezentúl a képek nyomdai változatát RAW-ban vagy TIFF-ben mentem. Ha az előbbi, azt még be kell gyakorolni, nehéz ügy. 3./ Ha ezen túl vagyok, akkor a gépbe és a netre a tegnap lefotózott új képeket. 4./ Háromnak keretet is kellene csinálni, persze ez későbbre marad. 5./ Egy kis alámunka, a programozó fiúknak öt excel táblázatot átírni. 6./ Óránként tizet guggolni, lábaim ólomból. Percvekker. 7./ Festeni? ? 2006 ápr. 20., csütörtök Olyan fáradtan kóvályogtam, nem bírtam, délelőtt ágyba. Délben viszont sikerült. Befejeztem ezt a nyavalyás A/05/16-ost. Múltbanéző műterem. Na végre. Már többször föladtam, tényleg. Nézem az adatait: Kecskemét - Bp. 2005.3,4,5,6,12, 2006.1,4. Közben öt méteres zsinór végén, fejhallgatóval, merthogy a család - Gershwin: Porgy részletek. Ma kaptam. Akkor most a délutáni alvás. ? 2006 ápr. 22., szombat A legalkalmatlanabb időpontban pillantottam föl a falra az ágyból. Belém villant, rossz a kerete. Ettől valahogy sápadt az egész., az A/04/02-es. Kontrasztosabbra, sötétebbre kell. Később vacakoltam vele néhány órát, közben kiderült, a képbe is bele kell nyúlni egy picit. De mintha valami most is bicegne. A narancs vonal talán mégiscsak túl hangsúlyos. Nem tudom. Mondják, tök hülyeség ehhez a kerethez ragaszkodnom. Lehet. A címe nem is rossz: Műterem - hideg februári reggel. Hajnalban cédula az ajtóm előtt, a parketten, meg pénz. Hogy fél kiló marhapárizsi, egy darabban, méz, fél kiló sajt. Igen ám, de milyen sajt. Egy biztos, ezek közül kell hozni: ementáli, trappista, eidámi, joghurt..., mindegyiket sokat hallom. Számomra tökéletesen semmitmondó szavak Katát majd nevelő célzattal fölhívom hazafelé, nyolckor, álmából fog ébredni. De helyénvaló-e nevelni egy hatvankét éves feleséget. A szülő szereti gyermekét, de nem úgy, hogy megírja helyette a leckét. A dilemma a vízben oldódott meg, egy asszony kiabált a medence túlsó végébe: én nem szoktam meghámozni. Ez az. Zsuzsa, fél kiló sajt van nekem fölírva, gondolom, olcsó. Melyik az? -Trappista. És a boltig nem is felejtettem el. ? 2006 ápr. 23., vasárnap FAUVES kiállítás a Nemzeti Galériában, nyitva lesz július végéig. Kötelező megnézni. Most csak az első felületes átfutás, kirándulás után, rántott karfiol előtt. Néhány nagyon gyenge reprót mutatok (tilos volt fotózni) bennfenteseknek, kedvcsinálónak. fauves-2 fauves-3 fauves-4 fauves-5 fauves-6 Eszméletlen jó képek vannak. Pedig nem az én világom. Ziffer megint a nagy meglepetés. Nem először. Persze Czóbel. Persze Berény, Ripl. Tihanyi. Nemes Lampérth, egyszer végre jó lenne tőle egy nagy anyagot látni. Bódítóan tehetséges volt. Van Matisse és Derain is, de most a képaláírásokat meg se néztem, így nem tudom hol, és mennyi. Szépen keverednek velünk. Kata nem jött kirándulni, Kata itthon unokázott. F/06/32 ? 2006 ápr. 24., hétfő Választások. Reggel izgatottan lapozom az újságot, vajon ki győzött. Hát Almásfüzítő 4:3-ra verte Komlót, és evvel bejutott a négyes döntőbe! Pilinszkynek van egy gondolata: Nem tudom, amikor Van Gogh a szakadt bakancsit festette, ki volt a külügyminiszter. Szent Pál utasítása szerint - imádkozzatok a királyokért - akkor most folytatjuk a Gyurcsány Ferencért mondott napi imát. Ma munka két képen. Megzavar és befolyásol, hogy dicsérnek és bíztatnak a hard-edge jellegű-, a keményebb ütésű képeim irányába. A/06/12 Műteremtulajdon 60 x 60 centis. Ezt is próbáltam harsányabb színekkel, hogy kontrasztáljanak egymással, meg a halványabb rajzzal, de valahogy erőltetettnek hatott. Elég téma neki így is a rajz és a színfoltok ellentéte - mondjuk így - párbeszéde. ? 2006 ápr. 25., kedd A főoldalra föltettem egy 2004-es kirándulási fotónkat, János felvétele. Kísérleti léggömb. Nekem atmoszférikus. Másnak is? (Délutáni email: ez az új fotó egy barátomat Szüts 2002-es gyűjteményes kiállításomra elmondott gyönyörű nekrológjára emlékeztette. Akkor stimmel. Telitalálat.) Itthon azonnal elaludnék, tablettás koffein ellenére, föl a Galériába. Útközben egy kis SOUVENÍR-bolt (füles jött) ahol egy 1980-as képemet árulják 460 forintért. Hogy fele áron megvenném, annyit nekem megérne. Ők erről nem dönthetnek, meg kell kérdezni a tulajt. Tulaj nem veszi föl a telefont, várni kell. Jó. Elé kerülök, alacsony asszonyka. Hogy ő ennyiért nem, amúgy is ezt a képet szereti, magának akarja (?!). Mondom, akkor adja kölcsön egy hétre, kijavítanám. Hogy ez egy váratlan fordulat, ezt meg kell gondolni. Látszott rajta, hogy erősen gondolkodik. Aztán meguntam az egészet, s rájuk hagytam, gondolkozzanak. A Képcsarnoktól vehették, a nagy szétzilálódáskor, 90 centis, Emlékek A/80/03. Naplómban a tulaj: NN.15. Lehetne belőle nagyon jó képet csinálni. Aztán a Fauves- másodjára. Az előtérben 400 ASA-ra állítottam a gépet, hogy félsötét lesz. Rejtve fotózgattam -vadászélmény - kitanulva a teremőr mozgásritmusát. De lebuktam, mert: Hallottam, ahogy kattant! Itt nem szabad! Akkor ki az előtérbe, és tényleg találtam valakit, aki engedélyezhette - csak munkafotó - merthogy írni fogok róla a neten. Így már kevésbé volt érdekes. Ami érdekes, hogy másodjára se egy-egy kép, hanem az egészet szaglásztam. Ezt a magabiztosságot. Békét. A történészek ezt jobban tudják, tehát a század első évei, az utolsó békeévek, amikor Budapest világvárossá satöbbi. Ilyen önfeledt vörösöket! Kancsók, hegyek, kisasszonyok, ismétlem, magabiztosság. Nagyon jó. Néhány (továbbra is gyenge) fotóm azok kedvéért, akik nem jutnak el ide, mondjuk Kárpátaljáról, Törökországból...: fauves-7, fauves-8, fauves-9, fauves-10, fauves-11, fauves-12, fauves-13 Az egyik falfülkében monitor, film az imádott Czóbelről. Leülök. Modelljeit faggatják, persze mindenféle tudálékos csacsiságok, aztán egy érdekes sztori. Hogy a mester ragaszkodott hozzá, modellje kezében a cigaretta füstöljön, és fönnakadt azon, amikor annak (ezáltal) megváltozott a hossza. Na most, aki egy kicsit is ismeri Czóbel képeit, ezen csak röhögni tud. Nemhogy egy vállat nem tudott-, meg nem is akart megrajzolni, de hogy a füst, meg a fehér csík, amit neki muszáj látni... És itt belelátni valamibe. Ebben a szakmában nincs recept, nincs segítség. Nem elég a vasakarat. A festés emberfölötti munka. De emberek csinálják. Ezért aztán belépnek az önámítások, a kívülről értelmezhetetlen rögeszmék és mániák, babonák, alkalmasint az alkohol, mifene. A rohadt alma szaga. Amibe kapaszkodni vélnek. ? 2006 ápr. 27., csütörtök Igen nagy öröm ért. Sikerült... ........(cenzúra)....és evvel ...... ............. (cenzúra)..... szerencsésen. Figyelem. Nádor Tibor jó festő. Kiállítása nyílik, ma 6-kor, a Sztregova utcai FONÓ-ban. (Fehérvári út, a Hengermalom utca után) Tibor szerint kb. éjjel egyig ott lesznek, addig megnézhető az anyag. Én is később, fogorvos után. Persze nem csak ma, hamarosan megtudom, meddig lesz nyitva. 21:44 Megnéztem, ez tetszett a képek közül igazán. Ott azt is megtudtam Szütséktől, meghosszabították a Spanyol kiállítást, és az épp ma este 10-íg nyitva, a Szépművészetiben. 18-as, 47-es, kisföldalatti. Átvillamosoztam. ...Talán nem kellett volna. Kb. 2700 forint, 35 perc (nekem) de az idő alatt a Zsigmond és korát is megnéztem. Gyönyörű, de se a spanyolokra, se az iparművészeti remekekre soha nem volt nagy affinitásom. Persze a Velázquezek jók. Hogy valami igazi, megkerestem ezt a kedves képemet, most jól eldugva, bár a Bonnardok mellett, a pincében. Fernand Khnopff (1858-1921) Ezt a patakot (Patak Fosset-nál) 1897-ben csinálta, a vétel öt évre rá, 1902! Ezúttal valahára be is került a TREZOR fájlnevű MAGÁNMÚZEUMBA. ? 2006 ápr. 28., péntek Egy közeli ismerősömmel történő megállapodás következtében mától (halálomig) betartom a KRESZ életvédelemre vonatkozó szabályait. (Pimaszul parkolni szabad.) Ez nálam főképp súlyos sebességkorlátozásokat jelent. Éles helyzet. Búcsú a 80 - 150-től. Szerencsés esetben oda kattan be, mintha természeti törvény - vízen nem lehet járni -, gond nélkül, vagy sok-sok fogcsikorgatás vár rám. Kívácsian várom. Bocs, megtaláltam az előszobai üzenőasztalon: A Nádor Tibor (1967-) kiállítása nyitva május 28-ig, hétköznap 11-19; szombaton 11-17h. Meséli N., hogy Eperjes Károly úgy imádkozik Gyurcsányért, hogy a Ferenc testvér. Azonnal átvettem. Két perc után jöttem rá, honnét ilyen kedves ez. Szent Ferenc 13. sz-i legendája; a Fiorettiből; a rabló testvér. És ebben semmi kajánság nincs, se Ferencnél, se nálam. Ismerős a történet, ugye? A gvárdián beszámol a kolostorba este hazatérő Ferencnek, hogy három rabló, de sikerült elkergetni őket. Mire Ferenc utánuk zavarja, hogy térdeljen le előttük, kérjen bocsánat a rabló testvérektől, és hívja vissza őket, mert minden látogatónak jár egy ebéd. (Mind a három megtér.) ? 2006 ápr. 29., szombat Des! Hát a 35 perc kicsit túlzás a spanyolokra... Az egyetlen a kis Velázquez portré a Pradóból. Viszont a Zsigmond gyönyörű. Csodálom, hogy a szobrokat sem hallod! Az a Pieta!!! Elbűvölten "meséltem el" ott álló gyerekeimnek. csók: Szüts Igaz. Csak a kerekítés kedvéért csúsztattam. A szobrokat igen, csak a javát ismerem, és már fáradt, untam. deske.hu Máshova készültem, váratlan gyerekvigyázás, először elvállalva. Zsófi vizsgázik, férj vidéken, Kata beteg, nincs kiút -, a három unoka Dunakeszin nyolctól egyig. Illyés emlékkönyvet vittem, Lengyel Balázs esszéje: El szoktunk játszani azzal a kérdéssel, hogy egy-egy költőnek mi a legfontosabb szava. Van akinek az eszmélet vagy a rend, másnak az elme. Illyés legfontosabbja - meg merem kockáztatni -: a jövő. De ne nagy vécépapír gombóccal töröld ki a fenekedet, hanem hajtsd össze és mártsd bele a fenekedbe. És elfelejtetted lehúzni a vécét. Hajtsd föl az ülőkét és pisilj. Utána jól rázd meg a fütyidet, apa is jól megrázza a fütyijét. Szinte csak egy pillanata volt a háború végének kétségbeejtő égboltja alatt, amikor így beszélt: Jöhet idő, hogy emlékezni / bátrabb dolog lesz, mint tervezni. Én most sárgát kakáltam, nézd milyen vicces. Nincs ebben semmi vicces. Tök lassú voltál a fenéktörléssel. Nézd, ezt rajzoltam, szép? Ronda. Szép? Ronda. Szép? Ronda. Csak azért mondom, hogy ronda, mert nem nem sietsz a vécézéssel - mondja Lengyel Balázs és Kinga. Ezt ébren bírni. Mindig kell valamit csinálnom, mert elalszom, különösen délelőtt. Rakosgatok, kezdek válogatni. Ősszel nagy-nagy Magyar Festők kiállítás a Műcsarnokban. Sajnos összehozzák az 56-os ünneppel. A valahai Tavaszi Tárlatok, április negyedike. Utoljára 2000-ben volt, azt hiszem, azóta bojkottálják. Az egész Németh Lajos egy mondatával kezdődött, egy megnyitó beszédében - ott voltam - lényegében hülyeségnek tartotta ezt a szereplési formát. Több se kellett a poszton lévőknek. Szóval válogatok, pár hét még az előzsűriig. Közben megakadt a szemem ezen a kicsi olajképen: fáradt volt. Aztán tegnap átfestettem; A/03/45. Persze ez nem jön szóba. Tudom, melyik a két legjobb képem az elmúlt évekből. Tudom, hogy nagyon jók. Szerencsésen itthon is vannak. És aggódom, kételkedem, mert csöndesek. El fognak tűnni abban a nagy ricsajban. Legyek taktikus? Kompromisszum? Nem szokásom. Kiraktam a lehetőségeket körbe a műteremben. Összeállítottam másik variációt is. Éles, kopogós, színes és jó. De nem olyan jó. ? 2006 ápr.30., vasárnap Deske! Versben még nem olvastam a szülés élményét. Kicsit zsúfolt, nem? Üdv: G1 Szabó T. Anna HANGOK A VÁRAKOZÁSBAN Mellem hasamra, hasam combomra omlik, gerincem roppan, derekam fáj, mellbimbóm körül barna udvar. Eres a lábam, püffed az arcom, beleim között ki dörömböl? Nehéz vagyok már, szülni vágyom. Köldököm ferdén előreugrik, bőröm felreped, mint a szilva, derekam, combom csupa párna, készül a puha ringatásra, valaki rugdos, mocorog bennem, érzem a könyökét, érzem a térdét – ... Jaj, két fiaim: karom, ölelésem, siető lábam, otthonos ölem – ... ...De aki a magot magába fogadta, megnyílik az idő mélye alatta, világok méhe vajúdik tőle – ... Mért vagyok asszony? Tűrök és várok: halál kezében húsom a zálog – ... Éjente ágyához lopózom, leheletével takarózom – fekete pillás, lehunyt szemeknek suttogom egyre: nagyon szeretlek... a teljes vers Kösz a küldeményt, Gábor, gyönyörű vers! Bár ez inkább: versek, nem gondolod? 48366=2501/ápr., napi 83,3 az összes levél  / az előző      VÁLINEWS 134. levél J.-nek, Le Meux  / 2006. május ? 2006 május 1., hétfő Deske! Olvasom ezt a Szabó T. verset. A napokban 5 szülést vezettem, fáradt is vagyok. Hogy mit érez egy anya közben? Nagyon függ attól, kiről van szó, hogyan készült fel lelkileg a 9 hónapban. Hogy HISZ-E? Ha igen, akkor igaz a vers, és akkor átragad az orvosra is, amitől olyan jó szülésznek lenni. Néha már a méhen belüli magzattal is sikerül kommunikálni, és a megszületés után meg pláne. Amikor először kinyitja egy kis lény a szemét, megrendítő élmény belenézve látni a kozmoszt, ősöreg tudást, mindenséget, időt, Istent. Nincs ilyenkor szó, az ember nyel egyet, és kicsinek érzi magát, nagyon-nagyon... Ez az élmény egyébként valós, nem metafora. N-y Kedves barátom, ez ugyan profán, és kicsit kancsal ehhez, de küldök egy délelőtt, kirándulás közben látott kb. öt perces újszülöttet. d. Köszönöm a fotót, meghatóan szép. Az anya ellágyultan simizi a borjacskáját, az meg boldogan és büszkén tűri. Aztán mi meg borjú bécsit csinálunk belőle. Ilyenkor megértem a dzsainista hindukat, akik a szájuk elé kendőt kötnek, hogy levegővétel közben nehogy leszippantsanak egy szúnyogot, és ezzel megöljék. Eszembe jut sokszor kecskeméti mondata, egy hónapja, a lófaszokról és keresztény mivoltunkról... N-y Kedves Barátom, búcsúzzon el a szomorúságtól. Kemény munka lesz. Menek aludni, örülök, hogy beszélgettünk, jó éjt! d. The same to you. N-y ? 2006 május 2., kedd Deske! Találtam megint egy időverset. G1.  Csorba Győző /1916 - 1995/    IDŐ-INFLÁCIÓ    Ijesztő, ahogy tizesekben  számolom az időt,  s mind gyakrabban rájár a nyelvem  húsz, harminc, sőt, ég ura negyven,  már negyven évvel ezelőtt...    Idő-infláció: nagyobbak  lettek a címletek,  az éveknek is, nemcsak a napoknak  értéke megkisebbedett  s a forgalomból lassacskán [...] Kedves Gábor, azér ilyet mi is tudunk: IDŐ VAN! Ó idő, idő! Időtlen idő! Idétlen idő! Idézzük meg! De lehet-e? Sőt: lehet-é? Ajjaj: Megy az idő. Múlik. Múlik a disznó. Nem szép tőle. Ez meg itt egy másik firka. Csak halkan merem megkérdezni, ó, drága Gabriello barátom, tedd fekély, galád szívedre** kezedet, EGÉSZEN BIZTOS, és NYILVÁNVALÓSÁGOS, hogy ettől csakugyan rondább ez az egyébként szép lövölde-épület, itt a sarkon? (Aminek többszáz-éves falaiba most - műemlék ide, műemlék oda - belemetszettek egy gazdasági bejáratot. És - valljuk be ezt is -, egyáltalán nem ártott meg neki. Ami pedig a falfirkára vonatkozik; az viszont igaz, látni ettől sokkal szebbet is.) (Az alumínium esőcsatorna, az ronda, nem itt kellett volna vezetni.) **ÁLLJON MEG A MENET! Védőszentjeimnek   „Engem egy pillanat megölhet”? „Nekem már várni nem szabad”? Bizti? Nincs az egész egy kicsit - L. Gy.-vel szólva - felsti-hi-li-lizálva? Nem ahelyett állnak e lázas szavak, hogy „Nem volna három rongyod, garantáltan folyó hó 15-ödikéig amikoris nekem befolyik egy nagyobb... értem, kettő is elég, vagy annyi, amennyi. De azt promt”! Nem ahelyett? Tedd „fekély, galád” szívedre kezedet. [Petri] d. ...és én már rég benn vagyok a ? 2006 stb., szerda hajnalban, de hát ez egybe tartozott. ? 2006 május 4., csütörtök A mai délelőtt: a levelet kapja: N. Mészáros Júlia igazgató, Győr Városi Művészeti Múzeum - Szüts Miklós- Vojnich Erzsébet - Kovács Péter - Molnár Péter - Tölg-Molnár Zoltán - Kovács László örökösei  Kedves Barátaim, az Alapítvány képviseletével megbíztatok valaha, beszámolok egy levélváltásról, a továbbiakat ezentúl rátok bízom. A következtetéseket, esetleges döntéseket ki-ki intézze a múzeummal egyénileg. Az alább közölt levelezésünk tartalma röviden a következő: Kérdésemre az igazgatónő levele megerősítette, hogy munkáink évente nem a megszabott kilenc, hanem csak néhány hónapot szerepeltek a múzeumban, többször (az általunk írásban jelzetten nem kívánatos) vendégkiállításokon. A jövőre nézve sem tud konkrét ígéretet tenni. 1994.12. szerződésünk értelmében ebben a helyzetben műveink automatikusan visszakerülnek a művészek tulajdonába. A magam részéről így döntöttem és intézkedtem: Jeleztem a múzeumnak, hogy képeim visszakerültek a tulajdonomba. Azonban szeretném, ha munkáim a Győri Városi Művészeti Múzeum épületeiben maradva, ott állandóan, megbízhatóan megtekinthetők lennének. És reménykedem, hogy a későbbiekben a helyzet javunkra rendeződik. Ezért 2008. dec. 31-ig képeimet LETÉT-ként a múzeumban hagyom, akkor újratárgyaljuk a dolgot. Címem alant. Üdvözlettel: Váli. Nem is bánom, hogy vagy tizenöt éves szájzuhanyunk tönkrement, nagyszerű eszköz, de iszonyú messze, egy külvárosba jártam vele szervizbe, úgy négy évenként. Szóval egy új, 24 ezerért. Nézem a régihez tartozó számos tartalékpipákat, szépek. Nincs valakinek ötlete, mit lehetne velük kezdeni? Addig jutottam el, hogy színes tövüknél átfúrva nyakláncként lógnának két-két gyöngy vagy parafadugó között... Boltból hazafelé megint három fotó a gangról lefelé, egyiket se volt szívem kidobni, ma egy ilyen nap: udvarunk I. udvarunk II. udvarunk III. Kata párizsi útjához intéztem a repülőjegyet. Ez útközben, egy foghíjtelek, a Nagydiófa utcában. Ki gondolná. Aztán kiderült, filmforgatáshoz készült. ? 2006 május 5., péntek Egész délelőtt egy cikk, hozzá közben a Várba is fölszaladtam, egy kiállítást megnézni. Most elküldtem, meglátjuk megjelenik-e. Így kezdődik: EGRY JÓZSEF TISZTELETTEL KÉRDEZI ...a Hivatalt, akadt egy érdekes témája, belekezdjen-e. Egy balatoni öbölre gondolt, fölülnézetben. Napsütés, a sekély vízben három, esetleg négy tehén álldogálna. Merthogy szeretne az őszi Műcsarnoki kiállításon szerepelni. Csak nem tudja, megfelel-e a kiírásnak. A tárlat címe: AZ ÚT 1956 - 2006. A kapott szöveg szerint a tárlat négy gondolatra fűződik fel: I. ÖRÖM - REMÉNY II. GYÁSZ - ELFOJTÁS III. TÚLÉLÉS - MENEKÜLÉS IV. VÁLTOZÁS - AZ ÚT No mármost a tehenkék melyikhez passzolnának leginkább?! Elfojtás? ? 2006 május 6., szombat Ma úgy adódott, három pályaudvaron is megfordultam. F/06/39 tizenkettő a művészek minden kék Délután anyácskámat vittem haza. Kaposvárról érkezett. Otthon Margit néni várta. Aki kilencven múlt decemberben. ? 2006 május 7., vasárnap; a vége hétfő. Megoldódott a júliusi alkotóház problémája, sőt. Dolgoztam már a Töreki-művésztelepen, egy baj, a műterem igen sötét. Amikor délben kivittem a képet az udvarra, lenullázódott a normális fényben. Tegnap megkérdezték tőlem: és ha reflektor? Ez az. Ma megcsináltam. Csak a halogén elé kék szűrő kell. Tehát tartószerkezet-tervezés: - a fóliatávolság, mert szétolvad, - szállítható, csomagolható, - itthoni anyagok, - egy mozdulattal föl, - valamennyire esztétikus legyen. És persze a szokásos: hogy 6,7-es földrengés esetén is. Meg ha a könyökömmel. Ettől kissé ormótlan. Még majd talán lesz egyszerűbb is. Reggel próbáltam úszás közben kitalálni, nem ment. Nekem az anyagot kell kézbe venni. Elkezdtem, lépésről lépésre alakult. Aztán hozzápróbáltam a nappali fény színéhez. Fehér lap a falon, aztán képek, haránt elválasztva egy fekete dossziéval, balról ablak, jobbról műfény: meglepetések érik az embert. Látom, még egy réteg kell rá. Nincs jó megoldás, csak optimális. A múzeumnak vagy van ablaka, vagy nincs. A lakásában vagy nappal látja, vagy lámpánál, munkából jövet. Esetleg vakufénynél. Pedig az ember mit meg nem tesz érte. Értük. Ide vág ez is: most kaptam meg a festékipari kutatómérnök ismerősöm tesztelési eredményét: 25 éves festmény-alapozásom is jól viselkedik. Nyúzópróba, további öregedés imitálása hőkamrában, satöbbi. Egyébként asztalosok használják: faátvonó késtapasz. A gyártól rendelem, évenként. ? 2006 május 8., hétfő, folytatom Levél a győri Városi Művészeti Múzeum igazgatójától. Hogy továbbra is teljes szándéka a (mi 1994-es adományunkkal kezdődött) kortárs gyűjteményéből létrehozni egy állandó kiállítást. De a szükséges területek biztosítása a Városi Önkormányzat döntéseitől is függ. Most eldőlt, hogy a Napóleon-ház fölszabadul a Múzeum számára, s így jelenleg hat havi falon levést garantálni tud. A mi képeinkre nagyon is szüksége van. Levelét úgy is lehet értelmezni, hogy május negyedikén postázott (fent mutatott) körlevelemet még nem kapta meg. Válaszom: Köszönöm levelét, kedves Júlia! A körlevelet azért írtam, mert úgy tűnt, ez a zárszó; befejezte a levelezést. Most és továbbra is bízom a SZEBB JÖVŐBEN. És persze Magában! Szeretem Győrt. Szívélyes üdvözlettel: Dolgoztam is. Délelőtt tovább: A/06/07, -16, -13, -14, -09, -21. Ebből három kész is lett. Ez a kép meg itten a mai PR. A/75/27, pár éve vette egy úr valahol. Mikor megmutatta, jeleztem, hogy átfesteném. Megtörtént. Tetszett neki. Aztán most beadta a tavaszi Virág Judit-féle aukcióra, 360 ezer kikiáltási árral. Az előbb kaptam a telefont, 1,6 millióra verték fel. (Kapok majd 4 % követői jogdíjat.) Nincs mese, régi képeket kellene festenem. ? 2006 május 9., kedd Minek élünk, ha a világ nélkülünk is ilyen gazdag. Megnéztem a Kieselbach-galériában a május 19-i aukció képeit. Nem gondoltam volna, hogy egyszer Tornyai János (1869-1936) egy munkáját beemelem a világ legszebb képei közé. Téli táj lila fényekkel. Olaj, 27 centi az egész. És eredetiben még finomabb, párásabb. 280 ezerrel indul, ó, ó, ha gyűjtő volnék, most... Igaz, egyetlen képem azért van. Várhelyi Tímea szénrajza. Az elég is. Mint a legszebb Nagy Istvánok. ? 2006 május 11., csütörtök Emellé a Tornyai mellé, a fene egye meg, nincs kedvem semmit tenni, illetve azt nincs, amiken a napokban dolgoztam. Hogy ne lehessen az enyémeket evvel együtt látni, csak így teszem fel: A/06/23 Lakonikus műterem A/06/20 Műterem, rend van A/06/09 Műterem télidőn A/06/21 Műterem, holdfény És még három, amit megmutatni sem fogok most. Pedig aláírtam, kereteztem, fotóztam, címet adtam, stb. Ma egész délután keret festés. Erős szaga van, bár szeretem, szellőztetni kell. Hét végére kedves vendéget várok Párizsból, addigra minden keret is rendben lesz. ? 2006 május 12., péntek Deske, küldök pár képet, fele a kis kompakt géppel, a másik fele az új csodamasinával készült. Kíváncsi vagyok, véleménye szerint melyiket fotóztam a kicsivel, és melyiket a méregdrágával. fotó-01. fotó- 02. fotó-03. fotó-04. Elhoztam ezt a drága gépet, azt hittem, valami bódulatban leszek az örömtől, boldogságérzés, ihlet, kutyafüle, stb. Ehhez képest harapós rosszkedv, mint egy fekete felhő, örömnek alig van nyoma. Ez a sok pénz megölte a fotózás tiszta örömét, lehet, el kell adnom a cuccot, hogy kigyógyuljak!   Drága barátom! A fotók gyönyörűek. A különbségtelenség lehangoló. Megértem. Mit gondol, miért ajándékoztam/om el könyveimet, vagy életem legszebb tárgyát, az 1931-es évjáratú, 9x12-es, duplakihuzatú, Skopar-lencsés, radakazettás Voigtländeremet. Amibe annak idején nekem az MTI műszerészei még a vakuszinkront is beleépítették. Nem eladni. Elajándékozni. Úgy lesz pontos a történet. d. A gép egymillióba került. Telefonon beszéltünk, fia fogja megkapni. Tökéletes. A tárgyak nem mentenek meg a haláltól. Sem a botlást, sem a szenvedést nem lehet elkerülni. Kis szent Teréz mondja: minden hasraeséssel egy testhosszal közelebb kerülök Istenhez. Kedves Dezső [...] Jelzem, hogy a honlapján nálam most előjött egy régi probléma: a képek több helyen (pl. a friss Tornyai-kép) takarják a szöveget. P. Kedves Péter! Köszönöm! A régi probléma: ha a képernyő kis méretű + 600 x 800 felbontásra van állítva, akkor jön elő ez a baj. Illetve ha a szövegem mellett függőleges oszlopként keresősáv, netán túl nagy méretben. Ha ezek rendben, sajna, a gépén van valami beállítási hiba, ehhez nem értek. A magam dolgait Internet Explorerrel, Mozilla Firefox-szal és Opera keresőkkel tudom ellenőrizni, ezeken nálam minden OK. d. Egy uszodai klubtárs emlegette, társasházukban van egy 1959-es Korniss Dezső (1908-1984) falfestmény, a maga részéről szeretné valami módon biztonságba helyeztetni, a kapu kiakasztó kampója jócskán ledörgölte már egy darabon. Szívesen tárgyalna is erről szakemberekkel, de a többi lakó evvel nem ért egyet, nem kíván semmi nyilvánosságot. Ma megnéztem, sgrafitto, tehát több színes vakolatréteg egymáson, a minta szerint visszakaparva. Kis kompakt-géppel részletfotók, a szűk folyosón nem volt hová hátrálni, négy fotóból állítottam össze úgy-ahogy a látványt. Méretei: mag.: 220, kisebb 120, nagyobb 300 cm +75 a bontatlan vörös. Kíváncsi lennék, a szakemberek tudnak-e erről a munkáról? A két kép azonos magasságú, a hosszú a postaládákkal szemközti falon, szintén a teljes függőleges falméret. Szt. Bernáth apát: Szorongattatásában mellette állok (Zsolt. 90.15.), mondja az Isten; és én akkor a szorongattatás helyett mi mást keressek? Egy ilyen mondat elég is egy szezonra, nem?! ? 2006 május 13., szombat Ma megtisztelő vizit, előtte napokig képátnézés, keret rendbehozatal. Délután Hollán Sándor (1933-), Párizsból, műteremlátogatáson. Csöndes ember, alig-alig véleményez. Itt három szürke szín konstellációja tetszett neki, azt mutatja. Keservesen megszült döntésemet, hogy mit adjak be az őszi Országos Tárlatra, szerencsésnek tartja. Mutattam neki az új, kontrasztos képeimet is, ennek kapcsán arról beszélgettünk, olykor ki kell lépni a szokottból. Most éppen ő is. Egy francia katedrálisból átalakított kiállítótérre kapott fölkérést, vett folyóméterben! akvarellpapírt, és 2 x 3 méteres fekete, tónusok nélküli temperarajzokat csinált tenyérnyi széles ecsettel. Fotót mutatott róla, lombkorona-kompozíciók. Ez itt Kohán Feri fotója rólunk, érte jött, és vitte tovább, kocsival. És még két fénykép: Diskurzus Hollánnal. Ez meg az én portréfotóm róla. ? 2006 május 15., hétfő Tisztelt Váli D.!  Ami a Korniss műveket illeti, valamit hozzá tudok tenni: A fekete-fehér kompozíció /oldalán a fölső/ a Kékszakállú herceg vára témáját dolgozza föl. Az MNG-ben volt nagy 60-as évek kiállítás.  A katalógusban reprodukálva egy fotó, amin Korniss a mű papírkollázs változatát tartja a kezében ... készül egy kiállításra. A fotót mellékelve küldöm. T. Á. Köszönöm, ez fontos hír! Ezek szerint (legalább valamilyen formában) a szakma kell, hogy tudjon róla! d. Egy fontos infó a klubból, nagy áttekintésű könyvtáros barátunktól: fölépítettek az USA-ban egy új egyetemet, s könyvtárépület nélkül, hogy az mára elavult, a net... És most sürgősséggel pótolják. És ugyanerre vonatkozóan: ugyancsak az USA élenjár a könyvek, stb. digitalizálásában. De biztonsági okból mindent papírra is tesznek, s úgy is őrzik. A Széchényi Könyvtár jelenlegi szabványa szerint a CD-k élettartama húsz év. Így hát naplóm két példányos printje... korszerű. ? 2006 május 16., kedd Gondoltam, végre zöld ágra kell vergődnöm evvel a Petőfi Sándorral. Ennek az újonnan vett kötetének olyan szép sárga lapjai vannak. Utca is van róla elnevezve. Hát fölütöttem. Egy sokoldalas vers közepe. Fiatalember vívódik egy öregemberrel. Rögtön magával sodort. Egy este története, ízesen, gondolatgazdagon, szellemmel, noha a történet egyszerű, népmesei befejezéssel. Rászánom, megérdemli, hogy visszalapozzak, s elkezdjem az elején. Aggódtam, ha egy estéről ennyi versszak, hány oldal lesz, míg - nyilván keserű gyermekkor - visszajutok idáig. De nem! Szinte egyetlen este története a mese, kezdi egy fergeteges leírással, a főhős és az égzengés. Címe: Bolond Istók. Nagyszerű! Kedvet kaptam, még egy belefér. Egy szerelmes vers, négy-öt strófa, hogy lám, sikerült, megvan, és hogy ebben a költeményeinek is szerepe van. A csattanó pedig az, hogy nem nőről-; pénzről beszél, és hogy ő most ebből vesz egy csizmát. Menjen a fenébe az ilyen olcsó poénokkal. A kötetet odaadtam Katának, lecserélte nagyon-saláta példányát. Azt meg ki a sarki kukára, öt perc múlva - tényleg - egy guberáló hajléktalan olvasta. A mai délelőtt termése, A/06/26, anyácskám meglátogatott, közben vele beszélgettem. Még bele is szólt. Ez mintha kész is lenne. Barátnőm most rendezi Lakner kiállítását Berlinben. Szomorú csalódás volt nekem az az ember. Fejemben jár P. Szűcs halálosan pontos mondata, Laknernek az a baja, hogy soha nem hitt igazán a festészetben. [És ezért kevert annyi mindenféle mondanivalót, egyebet munkáiba.] ? 2006 május 17., szerda Vízbe cuppant mellettem egy tömzsi asszonyka, úgy negyvenöt - ötven között. Piros - rózsaszínmintás fürdőruha, decens hurkák a combokon. És gyorsabban úszik, mint én. Nincs rend a világban. Napok óta két táblázaton dolgozom párhuzamosan, össze kell nézni őket. A nap híre: új videokártya tizenötezerért, beszerelve, Mikitől pedig egy tartalék monitor. Hihetetlen könnyebbség. ? 2006 május 18., csütörtök Megjelent  a cikkem a mai Népszabadságban. Tizenöt helyen javítottak bele, szórend, helyesírás. Egy helyen érdemi: pontatlanul, de lényegbe vágóan Tavaszi Tárlatot írtam, ők Magyar Képzőműv. Kiállításra változtatták. Nem küldték meg a javított változatot, jóváhagyásra. Mind a tizenöt helyen igazuk volt. EGRY JÓZSEF TISZTELETTEL KÉRDEZI ...a Hivatalt, akadt egy érdekes témája, belekezdjen-e. Egy balatoni öbölre gondolt, fölülnézetben. Nyári napsütés, a sekély vízben három, esetleg négy tehén álldogálna. Merthogy Egry József szeretne az őszi Műcsarnoki kiállításon szerepelni. Csak nem tudja, megfelel-e a kiírásnak. A tárlat címe ugyanis ez: AZ ÚT 1956 - 2006. A kapott szöveg szerint a tárlat négy gondolatra fűződik fel, ebből választhat, vagy kimarad: I. ÖRÖM - REMÉNY II. GYÁSZ - ELFOJTÁS III. TÚLÉLÉS - MENEKÜLÉS IV. VÁLTOZÁS - AZ ÚT No mármost, melyikhez passzolnának leginkábba tehenkék ?! Elfojtás? Bohócot csinálnak az 56-ból, gondoltam elsőre. Netán kis összekacsintás, így több pénz érkezik a szervezésre. De itt - úgy tűnik -, egyetemesebb butaságról lehet szó. Mondják, divat ellen nem érdemes. Mostanában a kiállításokat nevesítik, témákra fűzik. Lelkük rajta. A befogadónak kapaszkodó lehet. De ezt megkövetelni, várni és elvárni egy országos kiállításon, ami keresztmetszetet kellene, hogy adjon az elmúlt évekről, alapvető szakmai tévedés. Nem ismerőss? Előnyben részesül a Traktoroslány és a Csepeli dolgozók derűs május elsejei felvonulása. Most gyász és elfojtás. Szürke öltönyös és sötétkék kiskosztümös hivatalnokok elgondolják, mit kellene most festeni. És megmondják nekünk. Volt már ilyen. Soha senkinek nem sikerült, és nem is fog. Mármint így művészetet teremteni. A diktatúra idején az éves (nem hatéves) műcsarnoki kiállításokat úgy hívták, hogy Magyar Képzőművészeti Kiállítás, és mindig egy-egy politikai ünnep tiszteletére nyitották meg. 1955-ben egy Szőnyi István nevű festő beküldött egy nagyszerű kis olajképet, címe az volt, A kerítés. A lécek alatt kis pocsolya. Érdekes módon a munkát elfogadták, olyannyira, hogy a főterem falára került, balra a bejárattól, emlékszem. Ebből a mondatból nem az olvasandó ki, hogy a diktatúrát vágyom vissza. Első gond: mit csinálunk 1956-ból. Már ma is. A Hadtörténeti Múzeumban megtekinthető Szamosszegi Bodó Sándor és Sándorné amerikás magyarjaink kiállításán az 1956 Budapest c. festmény, a nyugdíjas altábornagy főigazgató meghatott bevezető ajánlásával. Érdekes lenne egy artistaszám a Fővárosi Nagycirkuszban, ahol az untermann Gerő Ernőt jelenítené meg. Ha már összehozzuk az emlékezést az országos bemutatkozási lehetőséggel, nem egyszerűen jó képekkel kellene ünnepelni, ha netán pocsolyát ábrázolnak is? Második gond: Utoljára hat éve volt a Műcsarnokban országos tárlat. Boldogult nagytekintélyű Németh Lajos művészettörténész kezdte ezt a formát kritizálni, hogy erre nincs szükség. Tévedett. Talán ki nem mondva az általános centralizáltság ellen tiltakozott. Ma kortárs költőink munkái szerencsésen hozzáférhetőek, könyvkiadás, folyóirat van elég. De ha ma Nyíregyházán egy remekművű kép készül - mert készül! - egy műteremben, ki fog tudni róla, és mikor? Ismétlem, hat éve volt utoljára országos tárlat. Miért nem legalább kétévenként? Miért nem tudja ezt a felettes szerv, a Minisztérium a feladatköri leírásban kötelezővé tenni? A Műcsarnokot tudniillik őseink egészen pontosan ezért építették, közadakozásból. Ma ezt a feladatát sikeresen bojkottálja. Másodrendű afgán és angol művészek munkásságáról tájékoztatva vagyunk. Végre, kitekintés, eddig jó. De az ország első kiállítóterében egy Kárpáti Tamás-, vagy Vojnich-kiállítás ma elképzelhetetlen. Bizonyára nem elég korszerűek, akad vezető, aki nem is titkolja ebbéli nézetét. Ami szerintem megint egy közkeletű téveszme. Nekem elég, ha egy kép JÓ! Érdekes-e, hogy melyikük született előbb, Rembrandt vagy Giotto? Harmadik gond: eldöntendő valahára, mire való a művészet. Valóban, ünneplésre is. Ha ünneplésre, kiírnak egy emlékműpályázat, és meghívnak a feladatra három szobrászt. Egyebekben a művészet nem összekeverendő az aktuális feladatokkal. Más a dolga. Van erre egy kedvenc hasonlatom. Mi az előörs? Az előörs néhány vállalkozó, előreküldött katona, gyorsan mozgó alakulat, nagy önállósággal. Háborúban megkeresi a járható utat (a többiek számára), ha hazaér: dupla porció. Ha aknára lép: ő baja. De a főtörzs megtudja: arra ne menj! Az előörs úgy hasznos, ha messze jár. A festő munkáját ilyennek gondolom. Tizenkilenc éve egyetlen szobabelsőt festek, számtalan változatban. Az én bajom. ? 2006 május 19., péntek Vélemények a... cikkhez 01: Deske, olvastam a cikket, nagyon igaz dolog, jellemző prebalkáni állapotjainkra. Baj, hogy mindig van jelentkező, szocreál, "keresztény kurzus", aki hajlandó az éppen aktuális... amíg lócitrom van, veréb is akad. N-y. cikkhez 02: Mindnyájan tudtuk. Végre megírta valaki! kollega cikkhez 03: Cikked butaságból elkövetett hazaárulás. Hát nem érted, ezeknek egy békájuk van, amit nem bírnak lenyelni, az ötvenhat. Ez a kiállítási kiírás is egy provokáció, eszköz az ötvenhat lejáratására. Te ebbe beleugrottál. prof. P. (Pedig amúgy prof. P. világlátott, széles látókörű és okos ember. Ahogy barátom mondja, azt nem veszi észre, hogy itt nem egy titkos Moszkva-Tel Aviv tengely, egy összeesküvés, hanem teljes mellszélességgel a mezei butaság esete forog fenn.) cikkhez 04: Jó, jó. De ugye nem gondolod, hogy valami meg fog változni?! Inkább fessél. V. cikkhez 05: Még eddig nem kaptál fenyegető leveleket? Sokak érdekeit sérted. M. cikkhez 06: Jó a cikk, két megjegyzés. Kicsit hosszú, két "gond" elég lett volna, kétszer mondtad el, hogy elég a jó kép. Fölösleges volt, pláne zárópoénnak, a végére magadat betenni, betolakodtál. Ez a téma nem rólad szól. J. cikkhez 07: Csak most olvastam a cikked, és el vagyok képedve. Bár egy jeles filozófus-történész már régen megírta: a történelem ismétli önmagát, csak másodszor tragédia helyett komédia formájában. N. Ezen túl is: élet. Felkérő levél a polgármestertől: "Mivel 2006. a rózsák és nők éve a II. kerületben, ezért külön köszönjük, ha olyan alkotással vesz rész a II. Kerületi Alkotók Tárlatán..." Nem veszek részt. Pénzt kellett küldenem külföldre. De fogalmam sincs, hogyan kell. Bank? Ja, telefonkönyv: Posta. És lám, rögtön a negyedik tétel: Western Union pénzátutalási szolgáltatásairól felvilágosítás. Kedves női hang, elmagyarázza. Postára, papírkitöltés: "Ez most elmegy faxként. Öt perc múlva a pénz Hollandiában is fölvehető, ha ezt a kódszámot az átvevőnek telefonon bediktálja." Kiváló. Két éve működik a rendszer. Vezető beosztású, komcsi barátom hív: - Te imádkoztál édesanyám halálakor... - Ezt úgy mondod, mintha viszonozni akarnád... - Miért? Tudnám? - Anyácskámnak elviselhetetlen derékfájdalmai, ha imádkoznál érte... Telefon tíz perc után: - Te, én ezt nem tudom, hogyan kell, hát letérdeltem a fotel mellé az [igazgatói] irodában, összetettem a kezemet... Anyám, három héttel később: - Üzenem a barátodnak, azóta mindössze kétszer kellett fájdalomcsillapítót bevennem... Telefon barátomnak: - Köszönöm, hatott. - Igen?! Én azóta is... Volt diákomnál, kiállítási anyagát válogatni. Az előszobafalon egy markáns grafika, jó keretben. Jobban nézem, kezd gyanús lenni. Egy szerkezet rajza, amit én találtam ki. Sőt, hiszen ez az én alkalmi magyarázófirkám, csak fejjel lefelé. 1999 július, Pilismarót, művésztelep. Segédeszközöm reprózáshoz. Nem úgy van az. Lefixáltuk, kölcsönkértem, aláírtam, farostra kasíroztam, ellenkasíroztam, üveget vágtam elé, opuszszám, sőt, címe is lett neki: "MAGYARÁZÓÁBRA, MEGŐRIZTÉK, 2006: ALÁÍRTAM (B/99/17) Telefon: - Elnézést ismeretlenül, a zavarásért. Gyerekkori legkedvesebb mesénk a bátyámmal, egy fóka története. (Már ő is hatvan éves.) Mindenáron meg akarnám szerezni neki, lehetetlen. Most beütöttem a GOOGLE-ba a címét: PUALU, a maga honlapja jött föl. Látom, meg tudta szerezni édesanyjának. Hogy lehetne ezt a könyvet...? - Együtt úszom az OSZK nyugdíjas igazgatójával. Ő szokta mondani: A bérgyilkosságon kívül mindent vállalunk. Egyszerűen rendelje meg tőlük ajánlott levélben, xerox, keménykötésben... El kellett dönteni, sokadjára eldöntöttem. Lemondok a FOTÓ-k fejezet rangosságáról, hogy csak az elit fotók maradjanak, hogy ez is az életmű része, meg minden. Vannak formailag értéktelen felvételeim, amikhez nem tudok nem ragaszkodni. Hát azokat hová tegyem. Emlékképek. Itt egy gyenge felvétel, de minden másnap látom, életem része. Vagy a Lukács kertje, évek óta nézem ezt a hajnali súrolófényt ott jobbra, az irodaépület felé. Szüts okosabban csinálja. Ő témacsoportokat ad, alattuk egy-egy sorozat fotó: Már megint havazik, Nóra szalagavatása... Ezt éppen nem ő, a lánya csinálta, angyali, tényleg. Bár. Én szeretem a sorozatokból csak az egyetlen legjobbat megtartani. És úgyis maradnom kell az évenkénti beosztásnál, számozásnál, minden arra épül. Nem. Ez nem megy, mégiscsak tartsunk valami színvonalat. Maradjanak csak ezek itt, a csevegőben, linkként. Akkor viszont ide azt a néhányat, amik emiatt eddig egy tartalék-folderben. Egy pocsolya, ugyancsak reggel a Lukács kertjében. Barátainknál vendégségben, ahol én vagyok a főfal. A házunk melletti döglött grundot végre kibérelte egy értelmes ember, és megcsinálta: ez itt május vége. Nyáron szabadtéri diáksöröző. Ezt nem lehet megszokni. Nem halott. Rendkívüli alkalom, hogy antikvárium nyitvatartási idejében utcán legyek. Hetek óta nézem uszodából hazafelé ezt a Benyovszki Móricz életét a kirakatban, ismerős a címlap. Negyven éve olvastam. 240 forint. Itt van, alig várom, majd este. Még a Nemo kapitányt kéne elolvasni. Magányos öregúr a víz alatt. Azt nagyon szerettem. Telefon: - ...Napok óta erre készülök, holnap egy nagy interjút csinálok Gyucsánnyal. - Mondja meg neki, a Fioretti minden nap imádkozik érte... - Hogyhogy? Szimpatizánsok? - Néhányan nagyon utálják. - Akkor? - Utasítás. Szent Pál azt mondja, imádkozzatok a királyokért. - Orbánért is imádkoztak? - Nem, ez azóta jutott eszünkbe. - Akkor leírom, hogy van ez pontosan, diktálja. - FIORETTI, katolikus karizmatikus imaközösség. - Köszönöm, átadom. ? 2006 május 20., szombat Este Kondor megnyitó a KOGART-ban. Szeretjük mi ezt a Darázskirályt, hogyne szeretnénk. Most még a MAGÁNMÚZEUMOMBA is fölvettem. Egyre lehangoltabban járkálva a nyolcvan kép között, az első emelettől a harmadikig. Próbaképp a képek közé tettem egy kis Nagy Balogh enteriőrt. És a legsúlyosabb vád, ami valaha: Kondor esztétikus. Mikor tragédiához nyúl, is. Gyönyörű. Próbáltam egy lehetséges-pontos mércét fölállítani: Angliában be kell mutatni a magyar festészetet, harminc embert, egy-egy képpel. Szerepeltetnéd-e? Nagy Baloghot biztosan. Kondor Emlékkiállítás a művész születésének 75. évfordulójára. Andrássy út 112. Nyitva május 19 - augusztus 20. ? 2006 május 21., vasárnap Fiam nem annyira mosogatékony. Elvben évek óta minden második forduló az övé, de ez valahogy nem tud megvalósulni. De hogy a sajátját edényét sem?! Gyűlnek. Sok mindennel próbálkoztam már, egy ideje a halmazt egy tálcán ajtaja elé teszem. A helyzetet úgy oldja meg, hogy az edénytornyot be szobája egy sarkába, a földre. Amíg vendége, át az egészet a kisszobába. Bár van benne racionalitás, összegyűjteni. Ma ötven evőeszközt mostam el, fajlagosan tényleg jóval kevesebb munka, mint kettesével. (Arra a kérdésre, hogy szeretek-e mosogatni: harminc éve csinálom, a kérdés tartalmatlan.) Régóta javaslom, dobjunk ki mindent, ki-ki tartson meg magának egy étkészletet. Nem lettem megszavazva. Kedves emailes barátnőm nógat, olvasnám már el azt a remek műelemzési tanulmányt. A válaszon el kellett gondolkoznom. 1./ Boldognak kell neveznem magam, mert folyamatosan annyi-, illetve tán kicsivel több a dolgom, mint amennyit el szeretnék végezni. 2./ Talán rászánom magam valamennyi olvasásra, viszont-udvariasságból. De hát nekem annyira nincs szükségem a művek fordítására, mikor eredetiben tudom olvasom őket. Kedves Deske! Kondor Béla egy állomás... mint pl. Sárbogárd. Akár megáll ott a vonat, akár nem ... kell hogy legyen ilyen állomás. K. Köszönöm. Igaz lehet. Nem látok ebben világosan. Nagyszerű, de zavar, hogy sziporka. És kényszeresen mellélátom a rettenetes végállomást, ami ebben az irányban: Hincz és Szász Endre. d. Hét végére baráti meghívás a Szentendrei-szigetre. Kiváló rablóhús és ártéri erdő. Mutatom. (F/06/50) Hazafelé Budakalásznál kiesik a VW egyik tengelye. Egy óra - végre hozzájutok - Benyovszki Móric a kocsiban, éppen Szibériába száműzik, amikor megérkezik a tréler. Sofőr kérdi, hova? Mondom, Eszter utca. Kütyübe beüti, az géphangon megszólal: előre, 250 méter után balra kanyarodni... Talán célszerű lenne legközelebb rögtön egy autómentőt vásárolnom. Dolgoztam is. Műterem - árnyalatok (A/06/06) Műterem, látogatás (A/06/26) Műterem - élet Kecskeméten (A/06/27) Ezt a Műterem- árnyalatokat sokáig nyugtalanul forgattam, sápadt. Mígnem egy kedves kollega rábökött, ez a legjobb, hozzá ne nyúlj. Ijedten szúrtam bele keretébe a második fehér rajzszöget = kész, fotózandó. Ezen kívül is van munka. Megegyeztünk, drága barátnőm kompjuterbe gépeli C. naplóm elejét, naponta küldi e-mailen. Teszem föl a netre, az IRÁS-ok alá, a NAPLÓ-ba. Innét nézve helyenként suta, eléggé radikális szövegek, 1958-tól, 1962, 66. Érettségi előtt és után, tépelődések, főiskola, első szerelem. Ahogy látom, több hibás link, a betűméret is elmászott. Sok munka lesz még vele. ? 2006 május 23., kedd Istenem, félek a magánytól. Nagyapám is ilyen lehetett. Nem nagyon vette észre, hogy lányai felnőttek. Szekrényéből lehajtható asztallapja fölé görnyedt, bélyeggyűjteményével, német biológiakönyveivel szöszmötölt. De háta mögött ott élt a család. Ünnep. Vasárnap az ötvenezredik net-olvasó, ma ötvenezredszer festettem át az A/04/02 keretét. Tegnapi nagy találmány, a sokat szidott csicsákat majdnem nullára leköszörültem róla. Fúrógép, csiszolókorong. A mai pedig, bár a szegény kis logika azt diktálná, teljes tévedés volt sötét környezetet adni ennek a képnek. Azt eldöntöttem, a képhez már nem nyúlok. Ünnep. Belkalkulálva, hogy a magyarban a Dezső kb. szitokszó. Lehet valaki ilyen névvel statikatanár docens? Reggel hétkor SMS negyven év előtti szerelmemtől: Névnapodra mit vegyek? Vegyek neked mecsetet, bort, pálinkát, ecetet? Nem, már tudom mit veszek, veszek egy szép ecsetet! Zs. Nem szeretem a szimmetrikus válaszokat, úgyhogy: Pamutrongy tényleg jó lenne. Azzal festek. Ünnep. Gondoltam reggel, akkor ma kihagyom az uszodát. A tizenhat év alatt még soha. Nyerek egy boldog órát. Nem akarnak működni bizonyos linkek, satöbbi, majd azokat. Aztán úgy gondoltam, elmegyek a Lukácsba, és úszom egy jót. Hazaérve aztán először a napilapot vettem elő. Megnéztem a frigóban, maradt-e a disznósajtból valami. Az sajna nem. És mi legyen az ünnep délelőttjével. Átnézném a tiffes fotó-foldert, ez régi terv. De ránéztem erre a (tegnap este még háromszor sötétre átfestett) keretre, és belém nyilallt. Aztán le is fényképeztem. Nagyon jó kis ünnep. ? 2006 május 24., szerda Ha ünnep, legyen ünnep. Igyekszem. Liften a hatodikra. Kinyitottam, - gondolom, egy napra - harminc éve elfedett ablakomat, a Rózsadombra látni, és egyáltalán: kilátni. Sőt, teljesen fölöslegesen, lemostam az üvegét. (Elfedett, mert közel a készülő képhez, belezavar.) Mi van még. Fogyókúra praktikusan fölfüggesztve, amíg el nem fogynak a frigóból a dobosroládok. Barátnőm gépeli be korai naplóimat, teszem a netre. Elképedve olvasom korai szerelmes- és szerelmetlen leveleimet. Ahelyett, hogy a Duna-parton snecire pecáztam volna. Mennyi energia. azt mondtad: majd szólsz, ha kedved lesz hozzá - én elfelejtettem lecsapni a kagylót, s ezt már nem is tudom jóvátenni. így hát vállalom, vállallak... ...gyűlölöm, és kerülöm azokat a nőket, akik harcolni akarnak. legyőzetni vagy legalább győzni. akik boldogok egy ellenérv után, ha elég frappánsra sikerült. én, ha kényszerítenek harcolni: örülök, ha a Másik legyőz. miért kívánnám magam többnek érezni, az általam Választottnál? pláne hangos szóval? különben is - engem legyőzni - ehhez én is tökéletesen értek (ennyi gőgöt engedj meg) nemcsak érted, de ellened sem fogok harcolni. legfeljebb - veled, esetleg... (1967) a teljes szöveg ...Kérdezte, hányan imádkozunk azért a közös célért. Teljesen mindegy. Szerintem Isten nem ismeri a többes számot. Mára csak sápadtnak tűnt az a tegnapi győzedelmes keret. Fekete kartonból 5 mm-es csíkok, fölre a képet, rápróbáltam. Lehorgonyozza, konkrétabb a látvány, így jó. Ráfestettem, így meg nem. Visszatöröltem ronggyal. Ez az. De már csak így mutatom: A/04/02. ? 2006 május 25., csütörtök Új Péter marháskodik a tegnapi újságban: ...Lapzártakor meg Magyarországról csempészték Romániába a madárinfluenzát engedély nélkül idegenvezetett diverzáns turistacsoportok, de a hős román csirkék többsége halált megvető bátorsággal ellenáll az agressziónak. Küszöbön az albán euró és Montenegróból függetlenné válik Monte. Megérkezett a festékipari kutató barátomtól a szakvélemény. 25 éves és mai képdarabkáim 500 órát a laborukban xenonlámpa alatt = 10 - 20 éves folyamatos napfényhatás. (Amit pedig kép nem kap.) Saját(os) fatapasz-alapozásom jó, nem reped, tart. Színe fakul, ez alapozásnál nem érdekes. Az erre rákötő olajfesték is OK. A színek mérve előtte- utána, valamint a lámpa alatt a felületek fele letakarva: - színtelítettség, - világosság, - színváltozás. Sárgák- fehérek jók. A szürkék kivilágosodtak egy kicsit, de ez lehet hogy visszamegy, majd nézni kell. A párizsi kék bemattult, egyetlen komolyabb változás. Lakkozás semlegesíti. Újabban használják az akrilát lakkot, a legstabilabbnak tűnik. Mindeközben egyfelől madárhangot, a másik kompjuterből pedig a tegnap kapott 28-féle békabrekegést hallgatok. Idegnyugtató felhőjáték. És egy fotó, uszodába menet láttam meg a járda szélén ezt a csikket, és eszembe jutott barátom. Tehát: "Fotó Nagy Miklós tiszteletére (F/06/53)" Tényleg tiszteletére. Ilyenféle nagyon jó fotókat csinál, bár mindig szabadkozik és megmagyarázza, mint a háziasszonyok, mikor behozzák a konyhából a süteményt. Féltékenységből csak a gyengébbeket mutatom tőle: nagy-miklos-01.jpg nagy-miklos-02.jpg nagy-miklos-03.jpg ? 2006 május 26., péntek Megvan az ok. Márciusban a kecskeméti szerelő nem húzta meg eléggé a féltengely csavarjait, ezért esett szét Budakalász határában. Ez a húzatlanság eddig húszezer; gondolom, a nagyobb részét ma délután fizetem. Délelőtt kétszer jártam a Rózsadombon a szerelőnél. Délután: Megvan, még húszezer. A szerelő szerint csak óvatosan, futóművek szétmenve, jó lenne egy másik. Holnap tudom vinni anyácskámat: a Lajos utcai Galériában szeretné megnézni egy amerikás magyar nő fotókiállítását, olvasott róla. ? 2006 május 27., szombat Kata meséli, Zsófi lányunkkal cseveg telefonon, miközben az kiszól: - De hülye vagy, Piri! [kb. 4 éves] - Mért, mit csinál? - Átugrott egy falon... (Anyja dinamikáját örökölte.) J., te az itthoni sajtót aligha, úgyhogy neked újdonság lesz. Nekem is az volt, anyácskám mesélte, Gyurcsányt hallgatta a tévében, mosolyogtunk: ...gyerekkoromban ministráltam, és egy darabig bérmálkoztam is... (A tájékozatlanok számára: a bérmálkozás püspök általi egyszeri ünnepélyes fölkenetés.) ? 2006 május 28., vasárnap Jaj, hogy ezt mért nem én találtam ki?! A cikkem címe lehetett volna. A zuhany alatt mondta János:  Mi a teve? A teve olyan ló, amit egy bizottság tervezett meg. ? 2006 május 29., hétfő Mindenki fotózik. Ez jó. Népművészet. Igen ám, de a digitalizálással együtt jár az ingyenesség. Elöntenek a majdnem-jó fotóim. A probléma gyökerét az exponálógombnál kellene üstökön ragadni (a gyökeret, üstökön). Ha az ember minden fölösleges felvételért 1000 forintot adna a hajléktalanoknak. Deske! Az alapgondolat első pillanatra vonzó, de átgondolva mégsem helyes. Mert feltételezné, hogy az ember AZÉRT nem fotózik fölöslegesen, hogy NE KELLJEN 1000 Ft-ot adni a homelesseknek. Holott enélkül is kéne bizony... N. Pap barátom meséli mosolyogva az öltözőben: jönnek gyónni, hogy elfelejtették a pénteki böjtöt. Javaslom nekik, alkalmanként 10.000 forint a szegényeknek. Pavlovi reflex. Hamarosan javulnának. d. A cél az lett volna, hogy keveset fotózzak fölöslegesen. Ha azért nem exponálok, hogy ne kelljen adni rászorulóknak, mert sajnálnám tőlük az 1000 Ft-ot, akkor a rossz érzés és szégyen... Ezért aztán mégis sokat fotóznék, hogy adhassak... Akár fotózok, akár nem, most már muszáj adakozni... N. Amikor már az ember emlékeiből él. (Ez a pontos Rippl-cím?) Vasárnap fél napot elbíbelődtem vele; 15 kísérlet, próbálkoztam e hosszú szöveg beszkennelésével. Végül ennél nem jó módszer. Most hát gépbe teszem háromoldalnyi dicséretemet és káromkodom/k. Egy szóban három leütés-hiba. Próbálom lassabban - akkor kettő. Pedig milyen gyönyörűségesen beszélnek itt rólam. Lektori jelentés 1992-ből; Margócsy Istvántól, aki először látta naplómat, s adta rögtön az ötletet kiadására: C napló 1958- 1992. Ezt eltesszük az utókornak. ...ebben a naplóban csak gondolatok, ötletek, reflexiók, kínzó és felemelő gondok fogalmazódnak meg - szerzőjének nem története, hanem szellemi útja bontakozik ki (alighanem jogosan lehetne szellemi naplónak is nevezhető). Egy mélyen érző és gondolkodó, állandó keresésben élő alkotó és szenvedő ember képe áll előttünk: elemi részecskék állandó kavargásából, tarka mozaikdarabokból rakódik össze az összkép, mely nagyságával és komolyságával szinte fenséges hatást kelt. Váli a szó szoros értelmében mindenről... Váli naplójának elsődleges tulajdonsága a komolyság: a naplóíró mindenhez, amit lát és mond, állandóan a legkomolyabban viszonyul, hiszen minden ötlete és élménye a legfontosabbal függ össze. Minden személyes itt, s mert személyes, azért nyeri fontosságát: a legcsekélyebb jelenség is összekapcsolódik az egész élet és vállalkozás nagyságával - ettől kapja e szórt szöveg a maga szépségét. E napló egyszerre szegény (képviseli a folyamatos élet nehézségeit és megoldhatatlanságait, s nem hallgatja el a kínos és szerencsétlen dolgokat sem) és fenséges (mivel mindennek megadja... Váli Dezső kéziratos naplója teljes terjedelmében méltó a megőrzésre, s feltétlen szükségesnek látom, hogy valamely közgyűjteményben hozzáférhető letétbe helyeztessék; mivel azonban eredeti terjedelme a kiadást nem engedi meg, legalább rövidített formában helyes, ha az olvasóközönség... Ez az utolsó gondolat aztán különösen tetszett, föl is hívtam a Tudományos Akadémia Kézirattárát, kellene-e nekik. Örülnének, köszönettel. Miután véletlen volt belőle másodpéldányom, bevittem nekik a 18 iratgyűjtő dobozt. És azóta is, kb. kétévente... a teljes szöveg Jó néhány éve egy nagyon jó kis ponyvaküllemű könyv az ócskapiacon: Kim Hjonhi: Kémek iskolája. Egy terroristanő vallomásai. Leírja sokéves kiképzését, elképesztően mindent tudott, repülőgépet vezetni, a vizsgán feketeöves karatéstól elvette a kést. Ez a gyönyörű, kedves kis csaj robbantotta föl 1987-ben a Korean Air Lines 858-as járatának gépét, 115 utassal. Avval áltatták, evvel sietteti Dél-Korea szétzilálódását, és evvel a két Korea egyesítését Kim Ir Szen vezetésével. Elkapják, elharapja a ciánkapszulát, megmentik, hihetetlen szakszerűen vallatják, megtörik, megtér, halálra ítélik, kegyelmet kap, letelepszik. Élvezettel olvastam annak idején, sőt néhány gondolatát használom. Persze rég túladtam rajta, szerettem volna újra átnézni. Évek óta leginkább ezért a könyvért járok szombatonként a hajléktalanokhoz. Hány százalék az esélye? Vagy inkább hány ezrelék? És most ott volt. ? 2006 május 30., kedd Tizenegykor sajtóbemutató a Nemzeti Galériában. Ott a főigazgató, a szerző, a szponzor, a kiadó. Érdekelve voltam, szereplek a könyvben: Expositio I, művészek - műtermek - művek. Borsos Mihály három évet rászánva végigfotózott vagy hatvan főleg korombeli festőt - szobrászt, a műterműket, egy kis tanulmány hozzá Horváth Györgytől, és még egy műtárgyfotó is, ez színesben. A legtöbbje régi ismerős. Hogy megöregedtünk. Vannak meglepetések is: harminc éve figyelem a munkáit, és nem ismerem: Ujházi Péter. Lám, ő az. A fotók között néhány igen jó. Egyébként annyira jók, amennyire egy ilyen munkát egy látogatással el lehet végezni. Kokast most interjúja közben én is; a zsebmasinámmal, ez a színes kép itt. Hála Isten, sokkal élettelibb, mint legutóbb láttam. Kokas Nácival délután aztán újra találkoztam: ilyen még nem volt, ma egy második könyvbemutató is, ezúttal a Holokauszt Múzeumban. S. Nagy Kata barátom vagy tíz évnyi munkája: Emlékkavicsok - Holocaust a magyar képzőművészetben 1938-1945. Ráadásul - formálisan - ebben is benne vagyok, néhány reprófotómmal. Közös ötlet volt, hogy Várszegi Asztrik főapát úr ismertesse, vagyis inkább értékelje a munkát. Beszéde végébe bölcsen belevette a mostani pápai Auschwitz-utat; a remény gondolatai. Egy fotó erről is. Hatalmas vállalás, sok száz, jórészt ismeretlen festmény és rajz. Életrajzok, itt is. Szép könyv. Egy napon két nagyalakú tiszteletpéldány tulajdonosa lettem. Átmenetileg. ? 2006 május 31., szerda Délelőtt fogorvosnál. Amíg az új híd ragasztása száradt, magamra hagytak... És evvel kész, működik. Ezen föllelkesülve egy régebbi adósságomat rendezve  - még éhgyomor - átszállással egyenesen át Budára, a János kórházba, az urológiára. Még nincs baj, derült ki, hogy az orvos mutatóujjával fájdalmasan beletúrt a fenekembe. De azt nem mutatom. Még reggel ötkor egy válaszlevél fogalmazása: Barátom, leveledet köszönöm. Reagáltál mondatomra, hogy félek a magánytól. ...bizony néha félek, a fene egye meg. Köszönöm bátorságodat, ahogy átgondoltad magad, hogy ezt meg is fogalmaztad, és hogy megosztottad velem. 1./ Elöljáróban, óvatosan a fogalmakkal. Valamikor 15 éve egy jó emberemnél nyaraltam, eléggé lemerülten, mondtam neki, olyan depresszióféle. Kezembe nyomott egy szakleírást, hogy az minimum három tünet együttese. Nem emlékszem már részleteire, de figyelmeztető volt. Például a munka-elkezdésre képtelenség stb. 2./ Nem tudom, vígasztal-e téged, egyfajta életszomorúság az ötvenedik év körül általános. Úgy tűnik, ezen minden az érző-gondolkodó fajta embernek át kell esni, alkalmasint nem is egyszer. Hogy mit kezdjek a halállal. Engem segít, ahogy Illyés birkózik evvel verseiben, emberül. Sok évig kínlódott vele. Petri, Szabó Lőrinc. 3./ Hogy nincs már rád már akkora szükség a családban. Ez bizony így lehet. Bár a levegő - hasonlat, nem alaptalanul. Amíg van, nem érdekes. Egymásért (is) élünk, de sajna nem várhatjuk életünk megoldását környezetünktől. A munka persze ritkán öröm úgy ötven felé; rutin. Hobbi: nálam 9600 fájl, mindig van mit rendbe tenni. Nagyrészt fölöslegesen. A napi öröm előállítása fegyelmet igénylő feladat (is). Óránként tizet guggolok öregedés ellen, érdekes módon önbizalmat is ad. 4./ Negyven éve Jánossy tanárom a veszélyes önsajnálatról: aki nyafog, gyanús. Ha Afrikában vagy építész, pálmalevélből és sárból kell remekművet létrehoznod. Megértettem, de ez nem egyszeri munka, lassan tisztul az ember. Éltető a napközbeni hálaadás. Kompjuterért, a sóért, a királyért, a zoknimért. ölel: d. 2006. május: 50862 = napi 80,5 az összes levél  / az előző      VÁLINEWS 135. levél J.-nek, Le Meux  /   2006. június ? 2006 június 1., csütörtök Egy igazi örömhír! Új Rakovszky-kötet! G1. szíves közlése, a Könyvnapra jelenik. Fölhívtam az illetékes elvtársat, hogy mi lesz benne: végre versek! Prózájával nem tudtam mit kezdeni, de ebben első az elsők között. Válogatott régi és új versek. Rakovszky Zsuzsa: Visszaút az időben (Magvető) 272 oldal, 2490 Ft. ? 2006 június 2., péntek Szokásos hó végi szervíz nap: kiprintelve a múlt havi VÁLINEWS. És itt egy hirtelen ötlettel, ami már négy éve is nagyon kellett volna, az egyik oldalt, két képpel, fotóminőségben is. És evvel egyszeriben eldőlt. Ha valaki valaha úgy találná, érdemes (részleteiből) könyvet csinálni: lehetséges. Kis méretben a képek így, mindössze 50 kilobájtjukkal is nyomtathatók. Egyúttal félév-zárás: lementettem a gép tartalmát tízenegy DVD-re. Sose gondoltam volna, hogy a paranoia még örömet is okoz, nevetett János, mikor meséltem, hogy egy példányt a kocsiba is, ha netán a lakás is kigyulladna. Vele délután biciklivel a Hűvösvölgybe. Hazafelé a sült krumplit rágcsálva elméláztunk, mért szeretik a magyar emberek annyira a McDonalds-ot. Most, hogy foglalkozva van régi naplóimmal, ilyesmik kerülnek elő, 1984.: A MŰ persze nem a képek, hanem én vagyok. Remélem, sikerül. Hirtelenjében azt se tudom, mi a dolgom. Csettintsek? Csóváljam a fejem? Deske, ez jó. És igaz. Egyszer azt is mondtad, hogy "a festés mellékterméke a festmény". G3. Nézem tovább a szövegeket. Van itt más is: 1969.11. C. 0248 Az Air France specializálta magát elefánt szállításra. Rájöttek, hogy az állatok nyugodtan maradnak, ha maguk körül tyúkocskákat tudnak -, akkor nincsen semmi baj. Hát -, van benne valami. Napló, tovább. Egyszer egy öregember kopogtatott be - akkor még a Gellérthegyen laktunk -, kenyeret koldult. Leültettem, több órán át mesélt: 1970.05.09. C. 0264 ...13 évet éltünk együtt, úgy mint házasok, épp papírunk nem volt... a pénzt is elosztottuk, néha dolgozott, volt nála elsején 7-800 forint is, akkor eltűnt 4-5 napra, aztán üres zsebbe részegen jött haza. magyaráztam is, vigyázzon a pénzére, mert ha nagyon berúg: "na, fizess egy sört" - és a markecolók nagyon ügyesek. ha beszéltem a fejével, annyit mondott: aki engem nem szeret egyen békát egeret míg a szeme kimered! jó asszony volt, a főbérletet is ő ügyeskedte ki. láttam sokan állnak sorba, hát oda se mentem... ...Mindig adtam neki pénzt az első sörre, a többit már fizették neki... sokat ivott... én szerettem volna gyűjteni, magyaráztam is: nézd, kellene új bugyi meg kombiné, a Telekin egész jókat is lehet kapni - nem járhatsz így. meg mosakodni is kell, így vakaródzol, hát nem engednek be a kocsmába, azt mondják: tetves... azt pedig csak a katonáknak szabad, ugye... azok, ha forró üstöt láttak az udvarban, dobták is bele a ruhájukat, háborúban nehéz rendet tartani; láttam... a teljes szöveg ? 2006 június 3., szombat. Nagyon jól érzem magam. Ez ritka. Ilyesmire nekem nincs időm. Egész nap egy rejtélyes programhibával küszködtem. Programozó barátom se értette. Honlapom legelegánsabb része kétség kívül a KIÁLLÍTÁS-fejezet volt. Ami kép húsz-harminc éve pár hétig együtt, itt együtt. Ilyet máshol nemigen látni. S rákattintva, a képek nagyban is. Csakhogy időnként a szomszéd kép jött föl. Délutánra végül kiszűrtem az okot. Belekezdtem, vagy 700 helyen átírni a forráskódot. Három monitoron egyeztetve az adatokat. Az első három kiállítás megvan, már a neten. Csak a képek ezentúl adatok nélkül. Kár... ? 2006 június 4., vasárnap ...04.45h. Megpróbálom mégis az eredetit, javítva. Hátha. 12.05. A durva életbe! Megtaláltam, sikerült! Ez aztán Pünkösd! A képek minden adatukkal! Az első három kiállítás már kész is. Most már csak végig kell seggelni a további negyvenkilencet. 17.40 A huszadiknál tartok, ez már egy 1990-es pannonhalmi kiállítás. Hát, van vele munka. 1. monitor: a hibás kód, 2.monitor: a hibátlan, 3., a forráskód, amin dolgozom. Kata vidéken unokát őriz, szabad a gazda a munkára. Nem illene, ünnep, de. - Deske, te exhibicionista vagy evvel a honlappal. Egy foghúzás magánügy. - Széchenyi naplója, hogy reggel kilovagolt? Hogy Romeo kire haragudott? - Az tanulság és gyönyörködtetés. - A nagymama Ne nevess korán-t játszik unokájával. Dobókocka, lépegetnek. A kisfiú nagyon élvezi, és győz. Nem tudja, hogy közben a számsort gyakorolták. Életbukdácsolásaimat írom le. - Fotó magadról, fogorvosi székben. Ezen csak röhögni lehet. - Nagyon is jó, nevessenek rajtam, így kerek. Már nehogy én legyek a Nagy Tanító. ? 2006 június 6., kedd Az ötvenkét kiállítás átírása kétharmadánál rájöttem, hogy így a rendszer egyszer s mindenkorra be lesz betonozva. Világnézeti kérdés. Kezdtem elölről. Jánosnak igaza van. De legalább igen vidám paranoia. Halálom esetén családom mohón veti rá magát irományaimra, nyilván. Egy kis segítség számukra, az eligazodáshoz, hol-merre a tartalomjegyzék. Hogy tudniillik a neten. De túl a hülyeségen, valami halvány értelme mégiscsak van. Ugyanis az MTA Levéltárban lévő másodpéldány számára találtam ki. Évek óta nem tudtam megoldani, hogy adjam át ezt az alapinformációt. Egy kis lityegő sárga táblácska elég feltűnő lesz, remélem. (A dossziék feliratozása hagyományos tussal. A filctoll nyoma eltűnik az évszázadok során.) ? 2006 június 7., szerda Idei legjobb képem Agnetha Fältskogra gondolva: Műterem Agnethanak (A/06/25). Délelőtt fölhívom a svéd követséget, hogy kell kiejteni a nevét. Tegnap nem vették föl, nemzeti ünnepük. 10:12 ÁNNÉTÁ FELTSZKUG ? 2006 június 8., csütörtök Figyelem, ma hatkor a Műcsarnokban Kokas gyűjteményes! kiállítás megnyitó. Nyolcvan éves. A Főiskola elvégzése után avval vált először hírhedetté, hogy kapott egy nagy freskó-megbízást, egy évig dolgozott rajta, majd visszaadta a munkát, hogy nem tudja megoldani. És az előleget is visszaadta. Hogy ha ma nyílik, miért?!, a meghívót idézem: A kiállítás megtekinthető június 13-tól.... Csak nem valami sajtóhiba?! 09:58 Betelefonáltam a Műcsarnokba: megnyitó ma, de valami szakmai micsoda miatt a közönség csak 13-tól... Levelem a Magyar Nemzet főszerkesztőjének. Önök leközöltek a Vitafórum rovatban két, részben hibás elvekre épülő vitacikket. (Az egyikben útszélien demagóg módon Leninről is szó esik.) A két cikk Melocco Ady-szobrait bírálta. Ellenvéleményem "helyhiány" miatt nem került közlésre (levelezési rovat) Az egyszerűség kedvéért mellékelem a cikk másolatát. Ha a rovat vitafórum és nem a szerkesztőségi cikkek és vélemények helye - és a lapnál érvényesül a sajtódemokrácia -, ellenvéleménynek is van helye. Meggyőződésem, hogy nemcsak művészeti, hanem ideológiai vonatkozásban is a jó oldalon állok. (Túl vagyunk már azon a szemléleten, mely szerint a forradalmiságot csak lobogó kabáttal lehet ábrázolni, mint a Liszt-téri Ady-szobor.) Csak az egyik oldal véleményét közölni, nem becsületes dolog. Ismételten kérem cikkem publikálását. 1972.2.12. üdvözlettel: V. a cikk másolata VÁLASZUK: "nem kötelesek véleményükkel ellenkező cikket leközölni" Mint egy idült kergemarhakór, megint előjött. Hogy néhol és némelykor túl nehézkesek a sötét kereteim. Tegnap boltból kötőanyag, ezüst- és fekete porfesték (fehér van), és egy régi kereten színpróbák. Nem egyismeretlenes egyenlet. A matematika ismer megoldhatatlan feladványokat is. Ha már a szerszámok elől, megint csináltam egy fartámaszt. Húsz évig ültem ilyenen. Az Iskolában így tanultuk: mint a nyereg, az ülés hátsó harmada harminc fokos szögben. És a gerinc nem görbül. (jún.20. nem vált be, kidobtam. A deréktámasz a jó.) ? 2006 június 9., péntek Oravecz Imre-verset kaptam ajándékba. Sokat tette, de ez élete legszerencsésebb nyafogása. Minden verskötetét megvettem. Sőt, meg is tartottam. Vigasz Hajad gyérül, bőröd ráncosodik, izmod sorvad, csontod szuvasodik mozgásod nehezül, kezed reszket, látásod gyengül, hallásod romlik, vágyad lanyhul, emlékezeted kihagy, felfogóképességed csökken, maholnap földdé válsz, de ne feledd: a végesből a végtelenbe térsz. Kata szerint a fogak romlását kifelejtette. (Ehhez akkor a zseniális Weöres négysoros: Isten gondol öröktől fogva téged, / Elméjében léted mint szikla áll. / Mi ehhez képest habfodornyi élted, / S mit változtat rajtad a halál? Ott voltam a Műcsarnokban Náci bácsi megnyitóján. A nagyméretű képeit szedték össze, nyilván alkalmazkodva a nyolcméteres belmagassághoz. Nem szerencsés. Igazi festő. Sajnos én nem hallom ezt a frekvenciát. Nem hallom, amit mond; nekem összemosódtak ezek a képek, közelfelvételek avarral borított sáros szántásról. Nincsen nekik közepük. Egry József is olyan mester, hogy nem szabadna két képénél soha többet egymás mellé tenni. Reggel a kertben a szokásos ingyenLukácsosok. Egy fiú, egy lány. Éppen, mint kicsivel arrébb a 33 fokos medence barátai. ? 2006 június 10., szombat Naplóm, most itt tartunk a begépeléssel 1968 április. Esküvő előtt. Még néhány hónap, és utolsó munkahelyemet otthagyom: ...valóban szerencsém, hogy nekem kedves hivatást találtam; megtaláltam. Embert szolgálni sok módon lehet. a kalauz is nagyon fontosat tesz. Csak neki arcizmaira jobban kell ügyelnie. Több hasznot hozok létemmel (nem személyemmel) a társadalomnak, más törvények is kormányoznak. A legtöbb ember világ-karbantartási munkát végez. Én nem. 1969.04. [Katáról] kezdem megérteni dolgomat. nagyon óvatosan kell e tenyeremre szállt madárkát tartanom, szél se fújja, el se törjön mozoghasson kedvére (s megtanítom röpülni) Itt meg a huszonéves Ági - évfolyamtársam - olyan mélyenlátó, mint egy agg szerzetes: 1970.11. [rólam]: nem értenek téged az emberek, mert másképp állsz a dolgokhoz, Nagyon erős indulataid vannak, és nagyon kiszámíthatatlan vagy, de ezt...  még néhány sor Kereteim esetleges átfestése? Némelyiknek? Egy gyűjtőm: ami nála sorra a falon, "mint a koporsódeszkák". Megint nekirugaszkodom. A napokban a technikai háttér megteremtése, porfesték, több helyről. Legutóbb harmincnégy éve; 1972-ben vásároltam az ötméteres 'miskolci' pannóhoz. (A/72/14) Hamarjában tizennégy színt sikerült beszerezni. Muszáj volt beszámozni és kompjuterbe írni őket, mert fél év múlva, ha kéne, már nem fogom tudni, melyiket honnét lehet, mennyiért. (A vasoxid sárga kilója 600 forint, az ezüsté 10.100, háztartási boltból, tehát egyik sem művészfesték.) Aztán egy régi barna keretem próbaszínezése. Nehéz ügy, nehéz döntés lesz, ha egyáltalán valamire jutok vele. ? 2006 június 12., hétfő Két napja torokgyulladással ágyban, elég bódultan. Láz. Ez hagyján, de lányomnak tegnap ajtófölfeszítés után kéthetes-hulla évfolyamtársát kellett beazonosítania. Részleteket még nem tudok. Három gyereke nálunk. 17:56 Zsófia az osztályban fölkiáltott, ha ez a lány nem jött el vizsgázni, akkor ez meghalt. Hárman mentek ki a lakására. Az ajtó nem kulcsra, csak lánccal, erős bűz. Kihívják a rendőrséget. A középkorú vénkisasszony meztelenül, szétvetett tagokkal, elfeketülve az ágyon. Embólia lehetett. De nem ez a szomorú a történetben. Zsófi mondja, csak azért járt erre a levelező tagozatra, mert szüksége volt a diákigazolvány kedvezményeire. Nagyon szegényen élt. Kedves Váli, már megbocsásson az illetéktelenségért, kérdésem van: ha van/volt bátorsága hosszú évekig látszólag egy témát "ragozni" - és lám mennyi, de mennyi mindent elmondani vélök, miért kellene a kereteken - amelyek úgyszintén sajátosan válik és illeszkedők, változtatni... Felesleges energiát pazarolni olyan dolgokra, amelyek a lényegen úgy sem változtatnak. Ideje már kimennie a természetbe... B. Kedves B.! Sikerült jól megzavarnia. Ezért igen hálás vagyok. d. Hát az biztos, hogy rengeteg munka lenne... Ha kiállításban gondolkodom, legalább harmincat kéne összeszedni, átfesteni. Baromi munka. A csiszolások, stb. Nagyon vonzó az a "lényegen úgysem". Deske! B-nek igaza van. Egyébként, ha a keret csak színben módosul, akkor valószínűleg csak rosszabb lehet a végeredmény. Az alapkeret kiemelkedő vékonyabb sávja néha arany, néha fekete, stb. elég módosulat. Persze, ha másmilyen tömegű keretről lenne szó, akkor már érdemes vakarózni fejet. Vagy nem. Korábban azt mondtam, hogy a vékony csíkszerű keret elegánsabbá teszi a képeket. Talán néha igen. Csak hát kényszeredetten arra kell gondolnom, hogy attól nem lesz-e olyan kis "cuki" a kép? Olyan, mint amilyen irányban Kondor képeit is érzi manapság az ember módosulnia tudatában, ha összehasonlítja a korábbi imázzsal. Gondolom érti, miért féltem?  N-y Köszönöm. Meggyőzött. Pakolom össze a szerszámaimat. d. ? 2006 június 13., kedd Tökéletes csapdahelyzet, szinte megoldhatatlan. Hacsak az ember nem menekül udvariassági hazugságba. Napokig törtem a fejem. Igaz, van is rá időm, beteg. Invitáló levélke ötven év előtti tanárnőmtől, látogassam meg, megjelent önéletrajza második kötete. És mivel nem kapott tiszteletpéldányt, elnézést, de ez már pénzbe kerül. (Néhány éve jártam nála, dedikálta az elsőt.) No mármost: Az elsőt ugyan félig elolvastam. de hát. És most újra meglátogatni...?! Zárt életet élek, időzsugori és önző. Ő nyolcvan fölött..., az első könyv öröme. Mit lehet itt tenni. Vegyem úgy, el is kallódhatott volna ez a képeslap. Drága Tanárnőm! Öröm, gratulálok, hogy megjelent a második kötet! És éppen Könyvhétre! Szellemes és szép a címlapvariáns. Egy érdekes élet, remélem, az olvasók kapnak majd rajta. Szégyellni való, de napi 10-15 percet szánok könyvekre. Ezt jobbára Illyés - Szabó Lőrinc - Petri versekre fordítom. És ez ki is elégít. Egész könyvtáram húsz kötet. Köszönöm sorait, figyelmességét! Szeretettel: Kedves V.! Ez a marha Postfix program megint visszadobta email válaszomat. Tehát ez úton üzenem: Az új Rakovszky kötetet feltétlen megvenni! Magvető Kiadó. (A borítóját levenni, kidobni.) d. Kimenni a természetbe, hmm. B. ezt tanácsolja. Eszembe jut P. vallástörténész barátunk mondata, hasonló invitálásra: Természetbe? Ah, az nagyon bájos! Egyszer már én is voltam! Harmadik napja fekszem. Mondom a fiamnak, tudod mit olvasnék szívesen; P. Howardot! Várj, rögtön! Átsiet a szobájába, és átküld az én gépemre 26 Howard-munkát, txt formátumban... ? 2006 június 14., szerda Néhány nap után először utcán. Ilyenkor minden szín élénkebb. Látom, rohamosan szegényedik az ország. Egyre több lány jár kinőtt trikóban. Deske! Egyetértek a keret-ügybeni döntéssel! (pedig régebben próbáltam rábeszélni a változtatásra). Mára értettem csak meg, miért fontos ez a fajta, már-már bútorszerű keretezés! Mert tökéletesen semleges, időtlen, nem befolyásolja a kép zenéjét. Mint a régi polgári tölgyfabútorok, melyek között bárki és bármi megöregedhetett, generációkon át. [...] Ezek a keretek sem szólnak bele színek egymás közötti beszédébe! És ez nagyon is jó így! Nem akarják az amúgy is jó képeket vonzóbbá tenni... Nagy Miklós ? 2006 június 16., péntek Macskaegérharc vége Szerintem ez az egér meleg lehetett. (nem OLYAN értelemben...) ? 2006 június 19., hétfő Baromi sok munka, napok óta. Kivételesen. Háttérmunka a honlapon, amiből most csak annyi látszik, hogy a főoldal szinte teljes terjedelmében (a 15 coll / 600x 800-as képernyősöknek is) látszik. Sok nagy kompromisszum. Szombaton látogatás a programszerkesztés magyar főgurujánál, öt óra konzultáció egyik nyári kertjében. Kilátással a végtelenre és a fűben elhelyezett egészalakos bronzszobrokra. Műgyűjtő is. Egyebek mellet egy Rippl-kép a hallban. Csoda, csoda. Beteszem a magánmúzeumomba, most már az enyém is. Ritkán adatik meg, boldogító egy szuperokos emberrel együttgondolkodni. A rendszertervezés művészet, mert a lehetséges megoldások száma nagy, és ihlet-ötlet kell a formális logikán átlépni. Hihetetlen szellemes megoldásai voltak. Egy másik műgyűjtőnél is. Nála a kertjét fotóztam le. A zsebében matatott valamit, mire egy szökőkút szelíden lövellni kezdte önmagát a fű közepén. A harmadik műgyűjtő, akinél pénteken, (sajnálatosan egyiküknél se gyűjteménye gyarapítása ügyében) most költözött. Nála nagy felfedezés, hogy egy képem sokkal jobb, mint fotóján, s én arra emlékeztem. Nem tudtam, hogy Kárpáti Tamás szobrokat is csinál. Jó. Van még két fénykép, de ide már sok lenne. Lefotóztam Szent Ferenc barátomat, meg egy önarckép a házunk előtt. ? 2006 június 20., kedd Harminc éves naplóim kerülnek sorra, barátom gépeli be a netre. 1975., másfél hónapos NDK művésztelep, valami negyven kép. Bakallárral voltam, aki nyárra Japánba utazott, zebegényi szabadiskolai tanárkodását átpasszolta rám. Mozaik megbízásai voltak, hát ilyen szakot indított nyaranta. Semmit nem tudtam erről a területről, nyárra valamennyire beletanultam. Első időkben csakugyan mozaikot raktunk, aztán lassan észbe kaptam. Később ugyanezt, csak alkalmi anyagokkal, végül a papírnál kötöttünk ki. Szerettem csinálni. Öt év után belefáradtam. Reggel héttől este fél tízig. A prospektusba, de magam számára is tisztáznom kellett, mit is akarunk: A MOZAIK SZAKRÓL Magyarország legjobb festői is igen ritkán jutnak mozaik munkához. Monumentális műfaj, nagy térbe, nagyközönség elé való. Házi használatra, otthon, szoba sarkában barkácsolni nem igen van értelme. Mire való hát ez a tanszék? A mozaik másképp látja a világot, mint a kép. Az idő időtlenséggé válik, a tér elveszti szokott rendjét. A nevetgélés félbemarad és halkra vált a szó. Mit csinálunk mi? Esetleg még mozaikot is. Kezünk ügyébe eső anyagokkal, mozaikkövek, kavics vagy fakéreg rakosgatásával, kompozíciós feladatok segítségével megpróbálunk valamit ebből eltanulni. Egy évvel később ez már így alakult: Váli Dezső: KOLLÁZS - MONTÁZS SZAK Az öregedő Braque tengerparton guggolva kavicsokat keresgélt. Eredményét ismerjük. Játéknak csúfolják. A kollázs, a montázs nem szégyenkezik emiatt. Pedig gyakran pillanat-ötlet sugallja, gyorsan készül, könnyen romló anyagokból. Csakugyan játék, mint minden művészet. Kifejezhető vele az egész világ. Megismerhető vele az ÉN. Erre használjuk mi is. "Ábrázold tépett papírral egy zivataros délután ritmusát." Nincs kit utánozni. ...Ez történhet bármivel: fakéreggel, meggymaggal, mozaikkővel, tépett vagy vágott színes újságpapírral. Nem kész mű a fő célunk. Szükséges eszközök: rajzszerek, olló és néhány színes folyóirat. Nem kellett volna megenni azt a három ruszlit a hűtőből. Egy hete tart. Most Kata adott orrcseppet. Mintha használna. Ma már megpróbálom az uszodát. ? 2006 június 21., szerda Gonzága Alajos (1568-1591) így bíztatja levelében anyját, hogy örüljön fia hamarosan elkövetkező halálának (pestis): Minap azt hittem, hogy már idő előtt befejezem életutamat... Sírni a sírókkal és örvendezni az örvendezőkkel. Ha ez így van, akkor neked is nagyon örülnöd kell, kegyelmes anyám annak, amit te is jótéteménynek és kegyelemnek tartasz, hiszen Isten megadta nekem azt az igazi örömet, hogy csöppet sem félek attól, hogy őt valaha is elveszíthetem. Vigyázz arra, hogy ne véts Isten végtelen jósága ellen. Vétkeznél ugyanis, ha könnyeidet hullatnád annak a halála miatt, aki közben már Isten boldogító látásának örvend, és majd sokkal inkább segítségedre lehet, mint itt e földi élet során. Kegyelmes Úrnőm!. Azért mondom mindezeket, hogy te is és egész családunk is úgy tegyenek, ahogy én szeretném; tekintsétek e világból való eltávozásomat, mint Isten kedves ajándékát. Téged pedig arra kérlek, kísérd anyai áldásoddal ezt a túlsó partra való átkelésemet... Szerdai imatalálkozónk ma az ismerős családnál. A rengeteg gyerek közül az egyik, a hat és fél éves kisfiú mindenáron bent akart maradni Hagytuk. Egy ideig a szék háttámláján próbálkozott átdugni a fejét, majd apja ölében fészkelődve egy imakönyvet forgatott. Olvasni még nem tud. A közbenjáró-kérő imánál tartottunk, váratlanul ő is megszólalt. Anyja és dédanyja is ott ült. Édes Istenem, kérlek, hogy majd ne dohányozzak. Ne pipázzak. Kérlek hogy a gyerekeim ne rosszalkodjanak. Kérlek, hogy a gyerekeim engedelmeskedjenek a feleségemnek. Legyen egy telkünk. A szomszéd telek a Marcié lesz. Add, hogy ott jól be tudjunk rendezkedni. Amen. ? 2006 június 22., csütörtök Lám, érdemes néha vendégsége menni. A kép húsz éve elkerült tőlem, eredetileg Földényi F. Lászlóhoz. Fotója alapján emlékeztem már csak rá. Most döbbenten láttam, milyen jó darab, közvetlen elődje a zsidótemetős képeknek. Nem ő, a felvétel volt nagyon rossz. Rohantam újrafotózni. Nem volt egyszerű, egy sezlon fölött, magasan, kerettel 160 centi, és nagyon nehéz. Rosszul megvilágított szobában. Sötét hónapok (Hölderlin) (A/82/50), olaj, 136 x 110 cm, 1982-83. Azt üzeni nekünk Mann, (1977-es naplóm, C.0614): ...mert a művészetnek joga van hozzá, hogy gőgös legyen. A művészet: szellem, és a szellemnek nem kell elkötelezettnek éreznie magát a társadalommal, a közösséggel szemben - nem kell, és nem is szabad, nézetem szerint: szabadsága, nemessége tiltja ezt. Az a művészet, amely a "nép közé megy", amely a tömeg, a kisember, a nyárspolgár kívánságait magáévá teszi, menthetetlenül romlásnak indul: és ezt - akár államilag - kötelességévé tenni, csak olyan művészetet engedélyezni, amelyet a kisember is megért: ez maga a leggarantáltabb nyárspolgárság, a szellem gyilkossága. Mert a szellem, hitem és meggyőződésem szerint, még a tömegek számára legérthetetlenebb előnyomulásaiban, legvakmerőbb, legkötetlenebb kutatásaiban és próbálkozásaiban is valamilyen, közvetett módon az embereket - sőt mi több: - az embert szolgálja,... Thomas Mann: Dr. Faustus, 405. oldal Emailezgetünk... Deske! Az alábbi levelet találtam neked, G1.: Zelk Zoltán József A-nak, 1936. június.  "Kedves Attila, végre küldöm a ígért verseket. Feleségem betegsége miatt húzódott így a dolog, de remélem még nem késő. Feleségem betegsége miatt kint élünk Rákoshegyen, amit csak minden holmink elzálogosításával tudtunk megoldani. De a júliusi házbért se itt, se ott nem tudjuk már fizetni. Nagyon kérlek, intézd el nekem, hogy valami pénzt kaphassak. Üdvözöl szeretettel: Z.Z." Kedves Gábor! Elhúzódó torokgyulladásom jelentősen hátráltat mind magán-, mind közéleti tevékenységemben. Művészetem iránt érdeklődők megcsappantak vagy nyaralnak, látogatásaik ritkulnak, mondhatni légüres térbe kerültem. Kérlek, ha elfoglaltságod engedi, szíveskedjél elintézni vagy intézkedni, hogy pénzhez jussak. Baráti üdvözlettel: festőművész barátod Deske! <> Ezt ki lehetne használni pl. almatárolásra, levegő hiányában a mikroorganizmus leáll és a termék nem romlik. Pénz helyett egy képet küldök: G1. Aranyos vagy, kösz. Speciel kép, az van. d. ? 2006 június 23., péntek A véletlen úgy hozta, párhuzamosan két régi képemet is restaurálom. Ez, a keresztes, A/73/01, 1973-ból való, és egy méteres szekrényajtóra készült. A fehér festék kezdett pattogzani róla. Lecsiszoltam, újra festettem. A kép 1982-ben került el tőlem. A vonatkozó személyek már nem élnek, így talán elmondhatom, a kép történetéhez tartozik, hogy egy asszonynak, aki önkezével vetett véget életének, utolsó pillantása minden bizonnyal erre a képre esett. Remélem, Isten irgalmazott neki. Most fölkerekedni, és elautózni a Műcsarnokig, meg vissza. Rémes. Tusakodom, menjek-e. A Debreceni Nyári Tárlatra kérnek képet. És ha kihagyom? Tavaly kaptam ott díjat, akkor most satöbbi. Nagynevű kollegák jutnak eszembe, akik ILYEN helyre soha. De hát sajna megszoktam, hogy itt nincs mit mérlegelni. Munkaköri leírásomban szerepel. A dolgozó népet szolgálom. Meg a nyugdíjasokat, meg a gyerekeket. És Debrecenben is emberek élnek. Nagyon meleg van. ? 2006 június 24., szombat A legaranyosabb zsolozsma-antifóna, amit valaha - Óvj engem, Uram, Mind szemed fényét Mitől kellene Isten szemét óvni? A szekrény sarkától? Unokák el. Utánuk ennyi maradt: reggel némi homok a lepedőn, az esti fürdés ellenére. Ez a látvány számunkra már örökre kapcsolódik Uj Péter remekéhez, ami jó néhány éve a Népszabadságban: Nyárhomok. Kisfiáról, aki a játszótéri homokozóból hazatérve... ? 2006 június 25., vasárnap Séta Katával a Szabadsághegyen, a fák hűvöse. Aztán anyácskámnál a ventillátort. Új kép a főoldalamra. Hogy balra toltam az egészet, minden gépen látni a teljes menüt. ? 2006 június 27., kedd Vittem szervízbe, a Sashegy oldalába a notebookomat, hogy akku üzemmódban nem tudom bekapcsolni. Kiderült a baj oka, rossz gombbal próbálkoztam. Hiába, nagyon meleg van. Kezdtem magam eléggé nyomorultul érezni. Mindig ez segít: ront vagy javít, de nem henyél. Mit lehet itt rontani, hirtelenjében. Kötény föl, belepiszmogtam az A/06/03-ba. A kép a keserves egész jó kategóriában; a lehető legveszélyesebb helyzet. Ebből menekítettem ki. Most ronda, és reményesebb. Nézem a neten, ott jobbat mutat. Már tudom is, merre lehet lépni. Nagyalakú borítékban repró Sopronba Rakovszky Zsuzsának:  Kedves Zsuzsa, meglepetés volt, és nagy öröm, hogy végre verseskötete. Nagyon szeretem a munkáit. Ebből az alkalomból, talán nem tudja: 2002. nov. 25-én a Petőfi Irodalmi Múzeumba került egy képem: "Műterem Rakovszky Zsuzsa tiszteletére (A/99/16)" 1999, olaj, farost, 60x60 cm, készült: Kecskemét - Bp. Ez a repró elég gyenge (nem úgy mondom, ahogy a háziasszonyok elmagyarázzák a vendégeknek a behozott süteményt, ez tényleg). Ha netet használ, ott jó : deske.hu - FESTMÉNY - 1987-től... - 1999 06.6.27. szeretettel üdvözli: ? 2006 június 28., szerda Ha igaz, finisében a honlap adatbázis-szerkezetté alakítása. Ehhez nekem rendebbet kell csinálnom a táblázataimban. Gőzerővel, izzadva, nagyon jól szórakozom. Ilyen tételek kerülnek elő, mint ez a vásárlás. A kép ma a győri Patkó-múzeumban. 8109 vásárlás A/73/35 Patkó Imre Bp. 4.000,- Én kerestem meg, úgy nézett ki, hogy nem tudom a norvég ösztöndíj vasútjegyét megvenni. Iszonyú vontatottan fizette ki. 81.02.10. Műcsarnok és Derkovits-ösztöndíj zárókiáll.: Fábián Pál, Szikora Tamás, Szüts Miklós, Záborszky Gábor, Almássy Aladár, Decsi Ilona, V.D., Eskulits Tamás, Kaubek Péter, Varga Géza 80.02. Derkovits Ált.Iskola: Szombathely Hadtörténeti Múzeum Budapest Honvédelmi Min. pályázat. kis lila mintákból fonott textil rapportra emlékeztető nonfiguratív kép volt. A cím persze tréfa: Tökéletesen álcázott harckocsi. De festőzsüri volt, bevették Nyílik 77.11.11. 77.10.03. Grand Palais Párizs Függetlenek Szalonja, Stúdió kiállítás.1978-ban. Ki is utaztunk, vagy harmincan, repülővel. Egy elvi döntés: A/77/6 külföldre nem kerülhet. 77.12. A/77/19 Fiatal Műv. Stúdió Sárospatak  mozaik, iskola udvarába  77.03. Részvételi díjat adtak, 7000,- nyertem + a II.fordulóban való részvétel: 4000,- Ft, kifizettek, de a Fiatal Műv. Stúdió vezetőség fellebbezésére a díjat visszavonták. Tölg kapta a munkát. Lunasix fénymérőt vettem belőle azonnal, tele előtéttel. Budapest Képcsarnokot kezdem rendszeresen, 2.000,- bolt: 3600.- 79.12.03. Budapest Megszűnt a Képcsarnoknál a zsűri által jónak minősített képek kötelező átvétele. Én eladhatatlannak számítottam. Még egy-két próbálkozás, de számomra: VÉGE. Hála Istennek! 83.04. ? 2006 június 29., csütörtök. Az eladó dühös volt, mert azt mondta, majd a hét végén, mire én balkézzel kiemeltem (az utolsót) a kirakatból. Vagyis sikerült Kata örömére egy igazi faanyagú WC-ülőkét beszereznem. Valamint befejeztem ezt itt, A/06/03 meg ezt: A/03/38 Mindkettő 80 centis. ? 2006 június 30., péntek 10:32 Most jövök a Hadtörténeti Múzeum könyvtárából. Hogy kerülök én oda. Már 1993-ban is együtt úsztam az igazgatójával, akkor jártam is bent náluk; magamnak meg fiamnak jóféle kémkedéstörténelem, három kötetben. Az olvasótermükben két Mednyánszky kép és Nagy István. Ajándékoztam hát oda két, egymással is összeillő munkámat, jó társaság. S egyúttal az úszótársamnak is egyet, szereti a képeket. S mit tesz a sors, illetve ő. Most kiderült, az egyik könyvtári képem a lakásán, A/92/03. az övé meg, A/92/11, bent. Darab-darab, kicserélte. Ért hozzá, tényleg jobb kép. Tegnap telefon neki, hogy mindez mikor, hogyan. Pontos választ még nem kaptam. Jeleztem, hogy még átgondoljuk a dolgot, esetleg egy másik képpel még kárpótolnám is, de a képeket jó lenne visszacserélni. Közben ő nyugdíjba ment, nyűgös helyzet. Hát ma körülnéztem bent avval az ürüggyel, hogy kiállításra kölcsönözném őket. Mindkét kép megvan, A/93/08, A/92/11, ráadásul falon. A Mednyászkyk viszont egy szobafestés óta a múzeum raktárában. Kellemetlenséget okozni se kellemes. Most láttam, jó az a kép is, ott a falon. Sokkal jobb, mint a reprója. Öregedtem is tizenhárom évet. Maradjon. 53025= júni 2163= 72/nap az összes levél  / az előző      VÁLINEWS 136. levél J.-nek, Le Meux  /   2006. július ? 2006 július 2., vasárnap Ha az ember egy hozzátartozója meghal.... Kondor Béla. Keresgélem a helyemet a fájdalmas gondolatok között. Barátom most nézte meg a gyűjteményes kiállítását. Azt mondja, teljes csalódás, ennyi év távlatából. Szakrális témákhoz nyúl, ikonokat fest, hitetlenül. Számára ezért hiteltelen. A nagy képei kifejezetten gyengék, néhány kicsi, Pilinszky portréja jó. Lokális érték. Akkor és ott nagyon tiszteltük; kiemelkedett abból a szellemi közegből, a gyenge álmodernek közül, ami fölé magasodott. Mindenkit tiszteltünk, aki valamilyen értelemben ellenálló volt. Mára ez a jelentősége eltűnt. Gruber Béla a maga huszonhét évével teljesen kortalan, érdektelen mikor élt, kora fölé nőtt. Aztán délelőtt Katával a hatos villamoson egyeztettük. Nagy képe, fontos: az az angyal, késsel a szájában, ha jól emlékszem. Azok a gyönyörű vattás-fehérek. Kis képeiből pedig jó néhány. Nem ítélni kell, használni. Váli Dezső írja blogjában Kondor Béláról: „Barátom most nézte meg a gyűjteményes kiállítását. Azt mondja, teljes csalódás, ennyi év távlatából. Szakrális témákhoz nyúl, ikonokat fest, hitetlenül. Számára ezért hiteltelen.” Én, úgy is mint VD egy másik – időnként vegyésznek titulált – barátja, a következőt teszem hozzá: Kondor Béla hívő volt, sőt, a szó szoros értelmében vett vallásos katolikus. Azt is tudom, hogy kinél gyónt (természetesen, nem a paptól tudom), volt, hogy éjjel. Saját magát hívő katolikusnak nevezte. A Vigilia egyik körkérdésében is nyilatkozott. De elég az is, ha valaki elolvassa a verseit. Szóval, nem lehet azt mondani rá, hogy hitetlen lett volna. Azaz VD barátja Kondorban való csalódása és Kondor hitetlensége között ok-okozati összefüggést vélni sületlenség. Azt meg tapasztalatból hadd mondjam, ha valaki önmagát hívőnek gondolván egy másik emberről azt állítja, hogy hitetlen, miközben ezt nem tudja, csak gondolja, akkor érdemes volna megvizsgálnia saját magát, hogy ő maga nem pogány-e? Hidvégi Máté Köszönöm, Máté! Barátom nem állítja magáról, hogy hívő. Kereső, izgalmas helyzet. Kondor: nem biztos, hogy ugyanarról beszéltek, más értelemben is használják ezt a szót. Műveiből én is kihallok valami cinikusságot. Talán, amit P. Szűcs mondott halálpontosan a Lakner-jelenségről: az a baja, hogy nem hisz a festészetben. Persze ez, így, nem tehető át Kondorra. Vagy Szüts: az a bajuk sok maiaknak, hogy mindenáron üzenni akarnak valamit. Morandi nem akart üzenni, festett. Gondolkozom a dolgon. Rég hallottalak, örülök! d. Deske, barátoddal csak Kondor hite kapcsán vitatkozom. Azzal a megállapítással, hogy ő csalódott Kondor festészetében, semmi bajom nincs. Ha már említetted a késes angyalt a "vatta fehérekkel". (Pontos címe: Ítélkező. Nagy László is írt róla.) Szeretnék egy művészettörténet világszenzációt itt és most bejelenteni: a mű alkotói: Kondor Béla és én. (Kisgyerekként a kép aljára ráfesthettem pár ecsetvonást. Mint Mikica a te egyik művedre, ha jól emlékszem.) A mamám szerint egy másik képre pedig egy pálcika figurát rajzolhattam. Erre sajnos nem emlékszem. Kondor művészetében cinikusság nincs. Humor van bőven. Meg macska. Szüts általad idézett megjegyzése egyes művészek "üzenni akarásáról" a program-festőkre vonatkozik. (Pl. szocreál). Kondor nem üzent semmit. Ő jeleket hagyott. Morandi is ezt tette. Ő, speciel, a csend jeleit hagyta ránk. Mint a zenében Cage. Máté ? 2006 július 3., hétfő Közben itt hétfő lett, harmadika, és én 24 alapozott farostlemezzel megérkeztem Törekibe. Szakszerű vendégvárás, ismerik a művészeket: a műteremnek szánt szoba üres, festőállvány és reflektorok. Ez aztán gondot is okoz. Az istállóban talált kartondobozokból rakodóasztal. Az a hengeres nehezék, amit összetixóztam a hangszórómmal, hogy föl ne dülhessen; préselt lótápszer (lósó?) lehet. Szép lett a négy asztal téri helyzete. Fölkért hozzászólóm kissé rövidre fogta, ez csak a veleje. Pedig ő ennek valódi szakértője: Apó! ** Szüts általad idézett megjegyzése egyes művészek "üzenni akarásáról" a program-festőkre vonatkozik. (Pl. szocreál). Jaj de szép lenne, ha így lenne... Hogy csak a szocreál! Vagy akkor definiáljuk a szocreált!: El Hassan Róza, a halmozottan hátrányos / kissebbségi helyzetű nőművész, az szocreál? Amikor mint arab származású, sőt nő megnyilvánul művészileg? (ld. György Péter legutóbbi könyvében egy egész fejezet róla)... Gerhes Gábor is szocreál? Kicsiny Balázs is szocreál? És Lovas Ilona? (igyekszem kimondottan jó művészeket mondani!) Szüts (** még főiskolai nevem) Kedves Váli! Azt hiszem a Kondorral kapcsolatos fanyalgás oka  (amit én egyébként nem osztok - elegendő csupán a „Tengerész álma” címü remekműre  vagy egy fantasztikus-lila püspök képre hivatkoznom - ) hasonló okokra vezethető vissza,mint pl a Nagy László  vagy Kormos költészete iránti fanyalgás:túlságosan is erőteljesen idézi fel a ’60-as – ’70-es éveket,annak művészi gondolkodását,témáit. Ezek pedig ma özönvíz előttinek tűnnek. Kondor azonban sokkal jobb festő volt ,semhogy a korszak avult atmoszférája végleg lehúzza,idejétmúlttá tegye. (És akkor még nem beszéltünk a macskákról  és a repülő szerkezetekről). G2. ? 2006 július 4., kedd Kedves Szüts! Talán olyasmit kívánsz, amit a strukturalisták. Tekintsük a műalkotáson kívüli mozzanatokat irrelevánsnak. Azaz, ha egy mű értelmezéséhez elengedhetetlenül szükséges a mű - absztrakt értelemben vett - környezetének bizonyos ismerete, az nem jó dolog. Jól értelmezem a mondandód lényegét? Máté (Hidvégi) Deske! Szütsnek van igaza. Ez olyan, mint az életszentség. A szent - a dolog lényegénél fogva - nem tudhatja magáról, hogy szent. A festő sem tudhatja igazán, hogy képe miről szól. Ha jó a kép, akkor önarckép. A saját arcát senki sem láthatja. Szia! G3. ? 2006 július 5., szerda Hősiesen a vonzóbb megoldást választottam. Nem festek, amíg valamire nem jutok a szereplésnapló 14 ezer rubrikája átigazításában. (Végül újra kellet kezdeni, most két oszloppal van dolgom a kilencből.) És mellette intenzív közös munka a programozóval, valamint gépíró barátnőmmel. Reggel ötkor asztalnál. Hétkor uszoda. Délre már keresztbe áll a szemem. A 2300. sornál tartok, másfél nap alatt. Nagyon élvezem. Sok-sok móka az évtizedek során. 9037 külföld infó Tornay, Adam Franciao. 1990.06. esetleg kiállítást nekem Franciaországban, és nem kell eladnom stb. Itthon közvetítene, Balatonnál múzeumot szervez. (1994: semmi) 9071 fizetség A/61/01 Szelényi Károly Kodak színskálát kértem tőle fotózáshoz. 9073 infó A/90/27 újra festettem az A/88/19 egy korábbi állapotát, mert túl jó volt, hogy elvesszék. 21:35... és csendes győzelem, a tizennégyezer adat átnézve, egyeztetve és átírva, ahol kellett. ? 2006 július 6. csütörtök Megjött Kata. Én hajnalban kelek, így átkerültem a műterembe, a tábori ágyra. Nem panaszként mondom. Csak ennek nincs támlája, és a párna leesékeny. Hiába toltam a falhoz, az ágyláb és a parketta közös súrlódási együtthatója alacsony. Maradt a spárga. Ha valaki tud jobbat.    Szépek itt az alkonyatok. ? 2006 július 7., péntek Baromi meleg, sok a munka. Napi több levélváltás a programozó fiúval. Katával délben Balaton-partra, egy sátor alá ültem be a komputerrel. De nem láttam. Akkor át a szálloda halljába. Aztán levettem a napszemüveget. Délután dacosan festés, új képet kell kezdeni minden nap. És a szerda ki is maradt! Az se igaz, hogy itt sötét van, sajnos éppen 350 lux a festőasztalon. A munka ma húsz percre redukálódott. Ilyen pimaszul, nyers háttérrel még nem hagytam félbe képet. És még az is lehet, hogy valamikor ősszel nagyon fogok neki örülni. Bár a kompozíciója hibás. Itt ez csak a kép közepe, így jobb (lett volna). Viszont amit nehezéknek az istállóban találtam, hogy a hülye hangszóróm nem boruljon föl minden öt percben, - megmondták: az tényleg lósó. Még nem nyaltam meg. De mért lukas a közepe? A lovak így szeretik? ? 2006 július 8., szombat Nagy Miklós barátom Toszkánában járt. És mivel fotózott, harminchat év után én is jártam Toscanában. az édes öreg tetők híd a Dnyeperen megkomponált fehérneműk Vagy három éve nem rajzoltam. Drága barátom bíztat, levelezünk: Deske, döbbenetesen jók az új rajzaid! Máté Máté! Látnád a régieket! d. Én az elmúlt napokban készültekre gondolok. Balaton, hegyek, vízpart. Pl. amikor a nádast rajzoltad a csónakkal. Máté Nem szabad a napra mennem. Kötelességszegés lenne. Egyszer amúgy láttam. Így nézett ki: ÉG --------------------------------------------------------- FÖLD  Dögunalmas. A Balaton egy szakmai tévedés. Köztudott, hogy a Jóisten oda búzamezőt tervezett, csak vírus került a PC-jébe. d. ? 2006 július 10., hétfő A műteremben dolgoztam fönt, tegnap este erős zaj a földszintről, Kata tévét néz. Gondoltam elvegyülök a nép közé. A notebookot már csak negyedóránként kellett igazgatni, nagy tételeket tett föl (igen lassan) a netre. Hát lementem, a gépet vittem, több órát bír hálózat nélkül. Kiderült, a futball-világbajnokság döntője, onnét a zsivaj. Csodálkoztam, hogy egy ilyen kis nemzet, mint a portugál, rangos helyet verekszik ki magának. Aztán kiderült, olaszok. De hát tizenegyesekkel eldönteni. Ez nem igazság. Ez olyan, mint az élet. ? 2006 július 11., kedd Máté barátom a fentiekhez emígyen csatlakozik: A vitorlát javítottam fönt, amikor hallom, hogy kiabálnak a matrózok, hogy föld, föld. Lemegyek, hát tényleg, partot értünk. Emberek voltak ottan üveggel, amiből folyadékot ittak. Csodálkoztam, hogy az indiaiak üvegből isszák a szójaszószt. Sejtettem már, hogy ez Japán lesz, de az egyikük azt mondta, hogy we are from New York, N.Y., and this is Coca-Cola. Kiderült, hogy tök rossz az iránytűm, de Kata örült, mert mindig is Amerikába szeretett volna menni. Hát ilyen az élet. Kolumbusz Kristóf Én közben itt főművemen dolgozom. Baromira érdekes. (Nekem.) Már alakul az opuszjegyzék új keresési rendszere, benne képeim helye, gyűjtőim névsora, címe, vagyis a telefonkönyvem. Hajnali levél a programozónak: ...Tehát most az új OAI típusú ablakok ilyen sorrendben követik egymást. Ha az ablakba x kerül, az állítás: IGEN. LAKCÍM ÉL: LAKCÍM TITKOS: SZEMÉLY ÉL: SZEMÉLY TITKOS: E-MAIL VAN: MOBILON IS: (...megvan a telefonszám. Egyszer már ugyanis lenullázódott a mobilom telefonkönyve, ehhez kell, tartaléknak) És ezen kívül van az új kitöltendő ablak, hogy : ORSZÁG (Új Kaledoniában is van munkám. Kiállítás-meghívót oda nem küldök. Saját költségen.) Egy levél, ma délután: Kedves Váli Dezső! Velem cserélt egy hamis Válit egy igazira! Ahogy már akkor is céloztam rá, úgy hozta a sors, hogy bevontak egy étterem létrehozásába. Évek óta játszom a gondolattal, milyen lenne az a HELY, ahol szívesen ennék, ahová visszakívánkoznék, talán a tovatűnt gyermekkor vasárnapi íze, egy hangulat, az ódon ablaknyílásokon beszökő napcsíkok fényessége, a frissen tálalt étel párolgó illata, egy kedves mosoly... Sok-sok átvitatkozott éjszaka... most létrejött a HELY, ami olyan kell legyen, ahová szívesen járnék, ahol szeretném, ha törzsasztalom lenne. A VÁROSFAL VENDÉGLŐ (Bakfark u. 2., a maguk házával szemben) július 15-én nyit. Lehet itt kezdeni a napot, mert hét órától tizenegyig adnak majd reggelit és friss újságot (a megbízható törzsvendégeknek laptopot). Helyi specialitás a titkos receptek alapján készült 19 féle különleges pástétomkeverék... Délben itt az ebédidő. Az étlap attól tűnhet másnak, és mégis ismerősnek, hogy az ételek rokonaink, barátaink régi, kézzel írott családi szakácskönyveiből kerültek elő. A töredezett szélű vagy éppen szamárfüles, kockás irkából való, néhol zsírfoltos papíron itt elmaszatolódott tintaceruzával, amott fakóvá lett tintával, erőteljes vagy reszketeg írással rótt eredeti receptek helyet kaptak az étlapon. Így került bele ételválasztékunkba például feleségem nagymamájának verbászi meggyes pitéje... S. Kedves S! Köszönöm jelentkezését, meglepő levél, meglepő fordulat. Feleségemmel örömmel néztük, hogy kel életre ez a szép halott lövölde-ház, meg az udvara. Ahogy télen a korcsolyázók, most a söröző diákok birtokukba vették; élet, élet. Jó. 72-ben költöztünk ide, akkor még diákmenza, az emeleten hátul a konyha, onnét naponta ételhordóban az ebédünk. Bernáthegyimnek egy vödör ételmaradék. Most meglepődve néztük a régi falon vágott új ajtónyílást, gondoltam, valaki nagyon sok pénzt kaphatott, hogy ezt megengedte. De meg kellett állapítani - voltam építész - a homlokzat rajzán ez még javított is. Szóval maguk voltak. Otthon ülő, inkább -álló vagyok, a reggeli uszoda után nemigen mozdulok ki. Meg szegénységre programoztam be magam annó, festőnek készülődve. Meg időspórolásból a konzervebédet preferálom. De ha ilyen közel... és nem egy vagyon... Nem teljesen kizárt egy-egy henye óra maguknál. Mondjuk, Thomas Mannal, egy napilappal. Látom az étlapon is, stb., milyen szeretettel van mindez végiggondolva. Kívánom a sikert! d. ? 2006 július 12., szerda Örök diák, reggel megkérdeztem a szomszéd sáv fiataljait vezénylő úszóedzőt, mit lehetne tenni, hogy gyorsúszásnál a lábtempóm is érjen valamit. (Szüts-csel szoktunk tréfálkozni, lábtempónk: lassú hátrahaladás.) - A mi korunkban, mondta elegánsan - tán hússzal fiatalabb nálam -, nem kell evvel foglalkozni. Értsd: hiába. Valamit még magyarázott a csípőizületek kilazításáról, de hogy a mi korunkban az sem egyértelműen javallt... Hír még, hogy 26 év késéssel rájöttem, hogyan növelhető az olykor igen szűk munkatér a festőasztalon. Ha tubusvályú a műterem-koffernek támaszkodik. Kiléptem a kedvelt derékszögből. Persze lehetne tán másüvé tenni, valami polcra, de az összezavarna. ? 2006 július 13., csütörtök A mai reggel, túl azon, hogy hatkor uszoda, mert nyolckor az S. családot a siófoki mólóra - egy nagyon gondosan fogalmazott levél: Kedves István! Az én generációm az egyetlen komjuter-felhasználó, aki úgy keveredett a dologba, hogy a PC, és a rendszertervezés alapjai is teljesen hiányoznak. Ennek a terhét bizonyos fokig maguk is hordozzák. Némely területen már van gyakorlatom, de most, intenzíven Tamás keze alá dolgozva, számomra meglepő elemi felfedezésekhez jutok: - nem lehet egy mezőben többféle infó. (A hét elején rendeztem át emiatt a szereplésnaplóm 14 ezer adatát.) - egy jó rendszer nyitott végű, bővíthető - egy rendszer számára közömbös, ha egy többezres tétel-listában három kivétel van. Az ugyanolyan jogú egység. Most, hogy Tamás számára nagy tempóban rendezem táblázataimat, felmerül: az általa szerkesztett új keresőrendszer 1./ több adat, illetve okosabban csoportosított adatok, 2./ nyitott végű, vagyis bővíthető táblázatok, illetve ma már: rendszerek Kérdés/kérés: ezek az új (és nem titkosított-) adatmezők a felhasználók számára is hozzáférhetők leszenek-e?! ... A festés persze ILYEN sorsfordító gondok -, ilyen háborús körülmények között délutánra marad. Igyekszem időkímélő technikát alkalmazni. Félbehagyott ceruzarajz. És még az is lehet, hogy mindez előnnyé fordul, ősszel szabadabban kezelem majd ezeket az alig-alig megkezdett táblákat. Folyatni már könnyű lesz, sokéves tapasztalat. Máté tán még örül is, ez szinte rajz... Persze mindez hiába. Én is tudom, te is tudod, csak nem beszélünk róla. Mint kórteremben a közelgő operációról. Csapdahelyzet. Ezt a szinte egyetlen értékét, rajzi frissességét megfestve elveszíti majd. El bizony. Persze, netán így hagyni, ugyebár. De ahhoz meg kissé soványkának tűnik. Hiába írtam alá. Alighanem korai volt. Bár az a folt kellett oda. Emígy viaskodtam magamban, miközben igazából az excel-adattáblázaton törtem a fejem ? 2006 július 14., péntek Úton úti biblia. Amit néhány éve, egy kolostorban látott ötlet kapcsán bevezettünk, 17:40-kor Máriát köszönteni, az is a zsebkönyv igénybevételével. Karórámon a vekker beállítva. Hiszem, de hajmeresztő, hogy Mária naponta lelátogat Szerbiába? Horvátországba?, Medjugore, ebben az időben. Húsz éve voltunk ott. Tűnődtem, figyelembe veszi-e a nyári időszámítást. Nemigen tudok a jelenések mai történetéről. Az egyik gyereklátnok, hallottam, Amerikában férjhez ment. És ma kik? Nem fontos. Tanulom, hogy égi anyám is van, lassan már tudok vele beszélgetni. Mint földivel esténként T-Com-on, vagy mobilon. Utasítás szerint elsősorban a háborús helyzetek kapcsán kérjük közbenjárását. Most Irak, Palesztina, Izrael. Ez a szobrocska valahol egy francia kolostor kertjében van, így mondták. Az igen ritka ábrázolások között számomra az első, ami az átkaroló szeretetet, és a belső békét, harmóniát is ki tudja fejezni, az odafordulást. Itt a kis fotón nemigen látszik: mosolyog. Nem szeretem, hogy folyamatosan szépségnek ábrázolják. Reggeli e-mail M.-től: A vízparti fák, a nádas és a dombok levele Váli Dezső úrnak: Nagytiszteletű Mester úr! Örömmel vegyes szomorúsággal szívünkben fordulunk Mester úrhoz. Örömmel, mert értesültünk arról, hogy Váli úr – annyi év után – ismét készített rajzot. Rajzot! Ceruzával! Ez nagy öröm a mi szívünknek. Szomorúan ugyanakkor, mert értesültünk arról is, hogy a tisztelt Mester megint csak a műtermét részesítette kitűntető figyelmében. és elfeledkezett rólunk, akik pedig itt vagyunk, Mester rendelkezésére állva. Zizegtetjük leveleinket, bólongatunk a Balatonban, és feltűnedezünk az ég alatt. Szeretnénk megkérni a Mestert, hogy minket is rajzoljon le. Maradunk hálás tisztelettel a Mester figyelme után sóvárgó: Tájképelemek Deske! Máriaképek: egyetértünk. Ezért imádom a naiv paraszti faluszéli kis szobormáriákat, (és Jézusokat is), még inkább a románkori esendő, bumfordi, szégyenlősen mosolygó Mária-képeket és szobrokat.. N-y. Ez meg itt a mai munka, A/06/36. Próbálom használni a tegnapit, persze. Volt benne egy zöldessárga csík is, aztán piros, végül szürke, szőnyegmintának, szerettem volna. Mégis, egy kép legyen színes. De valahogy ennyit se tűrt el a látvány. ? 2006 július 15., szombat Tíz év után találkozás Schmal Karcsival. Kevés volt az időnk, csak a legfontosabbak kerültek szóba. Mennyi a nyugdíjunk, mikorra várható a halálunk, költözködünk-e még valaha, jó-e több generációnak együtt lakni, hogy megy a munka. Ezt a fönti, tegnap csinált 06/36-os képet estére megvették a netről. Ilyen még nem volt. Ettől jókedvű lettem. 500 ezer, havi részletekben. Egészen szűkös szabadidőmben - nyaralás, napi negyed órák - a Versenyló halálát olvastam el itt újra, sok év után. Igazi művészet, igazi szomorúság. Nem emlékeztem már rá, hogy nagyon elegánsan fogalmazott társadalom(szocializmus)kritika is. És hogy főhősünk, (a pacin túl), végülis időnként gazember. Ember. Kovács Tamás grafikust sose szerettem. A gondosan pöttyögetett szörnyfigurák, majmok. Modoros, túltechnikás hamis mesevilág. Illusztrációi ebben a könyvben elemi erejűek. Ahogy azt az merev szovjet viharkabátot megformázza. Kisbárány a kézben. A klasszikus Verne-illusztrációk. Szkenner itt nincs, megpróbálom lefotózni. Programozó barátom tegnap végre föltette honlapomra az átalakított video-felvételeket. Interjúk. És a végére - boci, kötve a vitorlás után - egy kétperces felvétel, ahogy most januárban - életemben először - az Alpokban síelek. Öreguras száguldás, komikus. Mert lassú. De negyven éve vágytam rá, negyven évig hiányzott, hogy - edzőm nem volt - lássam a mozgásomat. Most már késő. Illetve nem. Az első napi felvételnél szörnyülködve láttam széteső kezeimet. Másnaptól ezt. Tehát Hochkar, síparadicsom, sajnálatosan enyhe lejtő. Ha még netán egyszer összejön, a zakopane-stílust kellene, amit ötven évig, a mélybeülős, erősen ellenvállas, botot leszúrva-fordulóst. Nem ezt a proli carving-technikát. Amit még alig tudok. Naplóm a C-könyvből kimaradt nagyobbik fele folyamatosan megy a netre, az IRÁS-ok alá. Naponta kapom a beírt szövegeket. 1983 január, egy a legrosszabbkor érkezett gyönyörű és keserves szerelem lezárása után: van-e abszurdabb, mint egy még-nem-kitalált képben hinni milyen lehet békében élni milyen lehet látni a világot vagy legalább az időjárást mért ne tudok másra figyelni mért tud ez a Füst Milán sokkal többet nálam mért tehetségesebb Kondor mért nem vagyunk társai egymásnak mért vagyok intoleráns üres rosszkedvű kinek jó hogy melancholikusnak születtem mért nem érdekel igazán valami mért nem megy a munka mért öntöm mindig mellé a teát hogy fogok ebből kimászni hogy fogok ebből kimászni valami szürke pépet fújtak a fejükbe nekik Szinte képtelen vagyok szabadulni attól a szemlélettől, hogy eleink differenciálatlanabbak, vagyis hülyébbek voltak. Olvasom Henrik király szövegét, egyidős a mi szent Istvánunkkal. Figyelemre méltó. Ezer év. Ló, kard, süveg. Henrik, akit az isteni kegyelem rendelt királlyá, az Egyház jelenben és jövőben élő minden gyermekének: A Szentírás üdvös parancsa arra tanít és figyelmeztet, hogy a múlandó javainkról lemondva és a földi előnyöket mellőzve, igyekezzünk az örök és mindig megmaradó mennyei javakat elnyerni. Veszendő és hiábavaló ugyanis a jelen világ dicsősége, ha nem segít ahhoz, hogy már most a mennyei örök életre terelje figyelmünket. Isten irgalma azonban csodálatosan segíti az embereket azzal, hogy a mennyei hazát e földi javak árán megszerezhetik. Amikor tehát megemlékezünk erről az isteni irgalomról, amely ajándékozó jóságával királyi méltóságra emel minket, úgy intézkedünk, hogy nemcsak az elődeink által épített templomokat látjuk el gazdagabban, hanem Isten nagyobb dicsőségére újakat is építünk... Tudjuk ugyanis, ha minden meglévő javunkat a mennyben helyezzük el, akkor szerető vágyakozásával szívünk is egyre inkább otthon érzi majd ott magát... Ennyi szöveg, egy kicsit sokra sikerült erre az egy délelőttre. Sose tudtam munkát, energiát beosztani, tartalékolni. Mindent mindig azonnal. Nem érdem. Megpróbáltam hívni a szerzőjét, hátha nem kellene újragépelni; nem volt otthon. Így hát munka után gépbe írtam ezt a 81-es, Népszavából kivágott cikket, fontos volt nekem: dátum: 1981.11.15. fájl: c1041.htm C.1041-42 Poszler György: ALACSONYABB RANGON Csendes meditáció a művészet sorsáról. Kezdjük a közepén: a művészetnek csökken a rangja. ezt lehet tagadni, bár az őszinteség hiányára vall. Lehet észre nem venni, bár az éleslátás hiányára vall. Jó lesz pontosítani: nem az értéke csökken, vagy a színvonala süllyedt, hanem a társadalmi megbecsülése esett. A folyamat történeti. Nem tegnap kezdődött. Korszakos tendenciáról van szó. ... indusztrializált világban élünk. Ez racionálisan szervezett; legalábbis erre törekszik. Ilyenfajta habitust, gondolkodásmódot kíván, ilyenfajta eszményrendszert követel. Józan-illúziótlan szemléletet, gyors-célirányos döntőképességet... megváltozott értékrend. Mert ki vitathatná, hogy ebben a művészet rosszul jár? Gyakorlati haszna csekély. Gyalogos használhatósága semmi. A mögötte rejlő, a tőle igényelt magatartás is más. Inkább lelkesült, mint józan-illúziótlan; inkább érzelmi-meditatív, mint gyors-célirányos; ... a belső teljesítményre, emberi minőségre irányított értékrend... És ez az, aminek nincs, vagy legalábbis csökkent a rangja... a felgyorsult életritmus, a gépesített-civilizációs hajsza és a teljesítményre koncentráló életvitel - nehéz lenne tagadni - nem kedvez a meditációnak. Nem elnyomja, vagy elsöpri, hanem megszületni sem engedi; a feltételeit szünteti meg. Az értékét vonja kétségbe... a teljes cikk ? 2006 július 16., vasárnap A tegnapi, az A/06/37-es. Itt meg 1982-es naplók a kép értelméről, a szenvedés értelméről. ha egy kép nem arról beszél, miért élünk: nincs értelme. az csak dísz. 82.4. egy prédikáció: az élet kötelező. a szenvedés reménytelen hit nélkül a tehetetlen élet is érték, Krisztus kezét, lábát nem tudta mozdítani már, mikor létrehozta életművét. egy vonatra tettek föl minket megkérdezésünk nélkül. hova megy? miért? csak a hit tud válaszolni. a szenvedés hit nélkül nemcsak rossz, hanem értelmetlen is. Mise után a három unokáért Kaposvárra. 60 - 80 kilométer lehet. Három kölcsönkapott gyerekülés. Most majd egy hétig itt, Kata felügyelete alatt, a földszinten. Meg a kertben. A kádban. Egyszerre hárman. Deske! Tegnap elmentem a maguk melletti új vendéglőbe és ettem egy bárány ragu levest, és egy kis adag harcsát is és a végén az "ingyen " pezsgő. Alig 1690 Ft volt, én 2000 Ft-ot adtam. Jó a konyha, de ha én kisnyugdíjas lennék nem biztos, hogy naponta itt ebédelnék. Megmondtam, hogy Magától tudom, mert a Vezető odaült hozzám és kaptam 10 %-os törzskártyát is. Mellettem lévő asztalnál Jancsó Miklós ült és büdös szivart szívott. Ha visszajön, akkor sütök megint magának egy palacsintát, a képeladás örömére! K1., a Lukácsból ? 2006 július 17. hétfő Végig az járt a fejemben, mise után meg merjem-e kérni a papot, a sekrestyében öntsön a szertartás-kancsóból kis vizet a bal fülembe. Fiatal, sportos alkatú, jóképű ember, napbarnított, értelmesen prédikált, meggyóntam és áldoztam is nála, s végülis a szívesség nem nagy horderejű. Kultúránk markáns partfalai? Vagy csak gátlásosságom?! Együtt a kettő?! Nem mertem, csak egy pohár vizet kérni. Kétszáz kilométer út állt előttem, nem akartam volna félsüketen nekiindulni. Uszodából jöttem, s nem tudtam kirázni a vizet a fülemből. Ilyenkor a legjobb utántölteni. Így aztán a sekrestye mellett magamat láttam el. Fél lábbal a füvön ugrálva, üres pohárral a kezemben, sikerült. Unokák fuvarozása, értük mentem délután a Balatonra. Elkanyarodtunk a TESCO felé, Siófokon át. Amíg Kata cipőt vesz a legnagyobbnak, merthogy kinőtte, a két kicsi vizihullát őrzöm az autóban, hátul alszanak. Egy 81-es tanulmányom került sorra, a fontosabb részeit ma én írtam gépbe. A Tömegkommunikációs kutatóintézet (van ma ilyen?): Szeretnénk felkérni, hogy gondolatait a tv. képzőművészeti műsorairól 1982 július végéig elemző tanulmányban rögzítse. Az elemző tanulmány 18 oldal lett, ráírtam, hogy 4500 forintot kaptam érte. Valamint vérnyomok rajta, a kézirat az anyósülésen volt, mikor a volkswagenemmel ütköztem, és borultam. Eredeti benne, hogy meghatározok nyolcféle résztvevőt. S mindenki viszonyát javaslom elemezni mindenkivel. Ami 28 vonatkozás. Aztán oldalakon keresztül az elemzési szempontok. 3. Beszédmód figyelmes, alkalmazkodó, érzékeny a másikra, és ilyen módon hajlékony - negédes, aláfekszik - anekdotázó - hideg / meleg - tudományos / kodó - "Élet és Tudomány" / népszerűsítő, közművelődés jó - nem riporteri - köznapi - családias - száraz - érdekesre megy 7. Mire van a műsor kiexponálva alkotó centrikus - egy mű - a tárgyalt művek - a témakör - az oeuvre - egy stílus, gondolkodásmód - maga a művészet a szellem - a szellem diadala a sár fölött 8. Utóhatás: mire fogok emlékezni később csúcspontok - trendek, ívek, híd, amely partokat köt össze - egy gondolat - egy gag - az egésznek az íze, szaga 13B. Mi a fontos a műsorban: az ügy - a művész - a/néhány mű - a művészet - a szellem tartománya 15A. Az információátadás fajtái nyitott: félbehagyja, félbehagyja, de segít továbbgondolni zárt: kész gondolatot, tényt közöl információforrás - csak továbbít, átad kapott dolgokat vagy információhordozó esetleg információ fölvevő a kivonatos cikk   Mindezek alapján aztán négy műsorelemzést meg is írtam nekik: Kátay Mihály tűzzománcos, Mialkovszky Erzsébet jelmeztervező, Polgár Ildikó keramikusművész, Boldizsár István festőművész, ez utóbbi most újra be lesz gépelve, a netre. ? 2006 július 19., szerda Szüts Nóra, az ÉN keresztlányom természetesen olyan tehetséges, kis híján fölvették az Iparművészeti Egyetem építész szakára, példa nélküli módon közvetlenül érettségi után. Az ember szíve ilyenkor fölmelegszik. Apjának valaha nagyon sokat meséltem erről az iskoláról, akár át is szivároghatott valami, hogy kedvet kapott hozzá. Email, neki: Ha nyaralsz, érdemes lenne a vidéken látott kerítésekből egy gyűjteményt csinálnod. Később hasznos lesz. És nem fotózva, rajzolva. Nekünk másodévesen egy saját gyűjtésű székarchívumot kellett beadnunk év végén. Mindenfelől szorongatnak, ha nem is a hitelezőim, de munkatársaim, elborít a munka. A Kátay Mihályról készült 1982-es tv-műsor elemzést is mégiscsak érdemes begépelnem, 14 oldal. Hát racionalizálnom kellett a napi festést. Előkerült egy széles mázolóecset, így gyorsabban halad a munka. Egyre inkább csak megkezdem a napi képet, bár a biztonság kedvéért aláírom. Szüts giccset emleget majd. Lehet. Mindegy. Valamire jó lesz. Ez a 06/40-es. ? 2006 július 20., csütörtök Csak begépeltem a Mialkovszky jelmeztervező-műsorhoz írt 1982-es elemzést is: ...A RIPORTER egy alkalommal műtermet említ - ez értelmezhetetlen - hiszen lakásnak hat, a (rajzi) munkára egy rajzokkal, könyvekkel telezsúfolt nagyméretű asztal utal. (Értelmezhetetlen: a rang kedvéért van a lakás műteremnek nevezve, - vagy udvariasságból, - vagy netán az a szoba, ahol a művészi tevékenység is folyik, az műterem?!) Sugall kontinuitást, vagyis: a látható tárgyhalmaz jómódot jelez. Vagyis művész nem szegény. És a bútorait nem cserélte le modernre. - vagyis számára ez a szép - ez a szebb - esetleg nem törődik vele ... A MŰVÉSZ BÍRÁLJA:  - ...a Bruck-színház utáni bőrruha divatmajmolást a magyar színházakban (evvel közvetve a rendezőket)  - saját, időnként elrontott terveit (indirekt önigazolás)  - hogy nem megy ma senki kalaposmesternek, színházi szabónak (evvel lényegében a gazdaságpolitikát)  - hogy 32 éves koráig nem kapott útlevelet (evvel a félmúlt magyar politikát) DÍCSÉRI:   - a régi idők ruházatát, amikor a perzsabunda bélésébe papagájt hímeztek - hogy erre volt idő, figyelem (ez is a mára vonatkozik)   - régi időket, amikor még nem volt belőle sorstragédia, ha valaki rossz tanuló volt ( mint ő)    - egy olasz rendező alaposságát, akivel együtt dolgozott egyszer (mind közvetett bírálat). MAGABIZTOSSÁGA. Sugallja, hogy nagyon szereti a szakmáját, szinte betölti az életét. Magánéletéről szinte semmi nem derül ki, se család, se semmi. Ami nőnél szinte erőltetett, nem természetes forma. - vagy: takargatnivaló van, - vagy: közvetve sugallni kívánja, hogy a szakmája annyira betölti ez életét, - vagy: ez csakugyan így van. ... A TELJES SZÖVEG Szeretve tisztelt hazánkfiát, és ha nem is közeli, de mégis jó barátunkat idézi Uj Péter a tegnapi Népszabadságban: "Induljunk ki abból a rémületesen pontos és szívszorító Esterházy-mondatból, hogy ő (az író) nem szereti ezt a várost, mert nincsen benne kedvenc étterme." És hogy persze ennek az állításnak sok és mély rétegei vannak. Bár soha nem volt pénzem, időm vendéglőbe járni, véleményt formálok a kávéházak, a polgári kultúra, stb., vélelmezett rétegeivel együtt. (Bízva, hogy a fenti idézet nem hamis részlet.) Esterházy Péter menjen a picsába fanyalgásaival. Ez itt és most országrombolás. Nagyon szeretem ezt a várost (is), mindenestül. Nem indokolom. Megkérdeztem B. barátomat, sajtóetikaice el kell-e ezt Péternek küldenem. Nem. És még azt is mondta: Csacsi öreg medvém! A mondat nem is erről szól. De nem baj... Úgy látszik, kezdődik. Rám szóltak: Művész úr! - Meztelenül akartam elhagyni a zuhanyozót. Igaz, a Lukácsban ez a rend. A kerti fenyő. Milyen egyszerű. Ilyen képet szeretnék csinálni. ? 2006 július 21., péntek Mesélem vidoran a doktor úrnak (szomszéd pálya) a tegnapi uszodai malőrt. Szeme se rebben, azt mondja: Igen, a biológiai óra. Egyszerű erre a teszt. Mondok három szót, két perc múlva mennyit mond vissza. Kettőt. Reggelinél megismételtük Katával: Ő mind a hármat, én kettőt. Hogy is hívnak, drágám? A ma délelőtti: A/06/42 ? 2006 július 23., vasárnap Kata az ebédnél: Mit is csinálsz te annyit most a kompjuteren? Körülbelül fél éve másról nem beszélek. Hiába, nagyon meleg van. Ezt a tegnapi A/06/43-ast így hagytam abba. ? 2006 július 24., hétfő Katát vittem Kékkútra, a házat kellett lakhatóvá takarítani, építkezés és vendégek utáni romhalmaz. A jövő héten szeretné birtokba venni. (Az emberiség eltörölte a rabszolgatartó társadalmat, és kitalálta a nyaralást. Meg a pázsitgondozást.) Szántódi rév, komppal át Tihanyba. Kívánkozott beülni a Rege presszóba, kilátással a vízre. Részemről egy dobostorta. Még annyi, hogy az Apátsági pincében ezt a fejet megnéztem. Visszajárok hozzá. Ez maradt, és ez nem kevés, hogy a kolostor újra éledve elzáratott a kívülállók elől. Az emeleti folyosóvégi ablakból a vízre, és szinte csak a vízre lehetett lelátni. Az altemplom és a kvadratúra látványán kívül ezért jártunk egész életünkben, amíg lehetett, Tihanyba. Nem felejtve a Rippl és Egry kiállítások, persze. Ja, az utolsó kolostorépületi kiállításon nekem is volt egy teremnyi képem. Mikor is? Tíz éve tán. A balatoni tájból pedig megint csak ez ragadott meg legfőképpen: ezért szeretem ezt a vidéket. A betűtípusok ilyen csodálatos választékát hiába keresnéd szerte Európában. Szuverén alkotások. Szüts szóhasználatával: őszinték. Hullafáradtan haza. A mára esedékes képet este hétkor kezdtem. A/06/44. ? 2006 július 25., kedd Végre valami a szellem területéről, Gábor ajándékot küldött a Kertészeti Egyetemről. Az első verset meg kellett tanulnunk gimnáziumban. Tóth itt legalább olyan jó, mint Arany bácsi. Kedveltem, bár talán akkor önigazolásképpen. Illusztrációnak a 06/44-es, tegnapi kép. Deske! 71 év után azonos cím. Véletlen? A versek hangulata is hasonló. Ha filosz lennék, milyen jó téma lenne az elemzésre: G1 Tóth Árpád: MEDDŐ ÓRÁN Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén. 1908 Arany János: MEDDŐ ÓRÁN Belenézek a nagy éjszakába, Alszik a föld, maga árnyékába'; Itt vagy amott csillagok röppennek: Gondolatim is úgy jönnek-mennek. Gondolatom szappanbuboréki Csillogók, mint odafenn az égi: De töredék mindkett?nek utja -- Mind szétpattan, miel?tt megfutja. (1877 aug. 9) 10:44, ezt most kezdtem. 06/45. Kérdezem, folytassam-e. Mármint hogy most. Hogy netán ősszel, azt eldönteni majd egy akkori keserv. Ahogy itt a képet nézem azt az okkert egy kicsit. mindenképpen. Illetve megint csak: kár színezni. 11:15 Ha egy szín agresszív, zavaró; tapasztalat szerint két lehetőség van. Tompítani, vagy még erősebbre venni. Ez utóbbit választottam. Javult. 11:48 A feladat megkerülése, újat kezdtem. A/06/46. Meg hajhászom a mennyiséget, abból az egyik biztosan a legjobb lesz. Amúgy is nyomasztott, az itteni harmadik nap kimaradt a munkából. Sok fehér fogy.   Persze, a fenti kép úgy lenne értékelhető, ha ezek a részletek nem tűnnének el a képernyőn. Ha belegondolok, hogy a köv.(?) generáció már leginkább csak neten fog műélvezni... Ebédnél hallgattam a szép társasági beszélgetést a mócsingos és a mócsingtalan hús különbségeiről, aztán nehezen elviselhető lamentálást társadalmi rendszerünk anomáliáiról, ha évtizedekig fizettük az egészségügyi adót, miért kellene most vizitdíj, hova tették ezek a pénzt, satöbbi. Illetve egy idő után nem hallgattam, tettem egy kört kocsival a faluban, amíg kihozták a levest. Délután a Balaton-partra, Kata fürdik, én a szálloda emeleti halljában a káoszelméletet. Igazi kaland, mert szaktudós írta, nem fölmérve a laikusi tanultságot. Van ami gyönyörködtet, amikor megértem, hogy lokálisan megjósolhatatlan, globálisan stabil rendszerek is vannak. Vagy ami számomra az egész elmélet vizuálisba fordítását értelmezi, hogy a három egyenlet eredménysorozatának számhármasait háromdimenziós koordinátának fogja föl, és így ábrázolja... Aztán van, amivel hosszabban kínlódom: [Smale]...a fázistérbeli alakzatok topológiai transzformációit használta: olyan transzformációkat, amilyen például a nyújtás, vagy az összenyomás. Némelykor e transzformációknak világos fizikai jelentésük van. Például a disszipáció, a rendszer súrlódás miatti energiavesztesége azt jelenti, hogy a fázistérben összehúzódik a rendszert megjelenítő jellemző alakzat - olyasformán, mint egy lyukas léggömb - s mire a rendszer teljesen leáll, egyetlen ponttá zsugorodik. ? 2006 július 26., szerda Képtelen vagyok annyira összeszedni az eszemet (talán így, leírva), hogy egy nem túlbonyolított rendet találjak a problémás tulajdonú képek számára. A kérdés aktuális, hogy az új (adatbázis) programmal a szerkezet finomítható lenne. Eddig ez volt: a lakcím dőlt betűvel, ahonnét a meghívólevelek visszajöttek. És volt kereszt a hullák neve után. De a dolog jóval összetettebb. És szeretek a pontossággal eljátszani. Sokfajták a bizonytalanságok: A rég meghalt angoltanárnő leszármazottja ugyanott él, tudom. De hogy a képet megtartotta-e, azt nem. M. gyereke nem tudom, hol lakik, bár ki tudnám nyomozni. 1960-ban, elsőként eladott két rajzom. B. húsz év után nem tudott a grafikámról. Tehát lappang de lehet, hogy megsemmisültnek kéne jegyezni. Elkövettem azt a hibát, hogy hogy keretezés nélkül adtam. Szrogh tanár úrnak nem volt utódja, képem hol lehet. A doktor bácsitól négy éve visszajött a levél. Meghalt. De el is költözhetett. Satöbbi. Az adatok pontossága fizikai lehetetlenség. Amúgy is meghalok, az adatmozgás pedig nem. Túlélsz, pöcök. Vagyis, hogy a kép felőlem nézve lappang, ez semmi. Ez a megoldás: hiába evvel törődni. A lakcímekhez - ahogy eddig is -, dátum: utolsó ismert érvényesség. Tehát, ami a telefonkönyvemből a nyilvánosságra - a netre fölkerül: 1./ A tulaj ismeretlen: NN.12 2./ Tudom, hogy meghalt†. És egy (nem nyilvános) rovat az opuszjegyzékben: lakcím él - nem él. Hát akkor így. Ahogy most, az jó. Legalábbis szerintem. Az egyik mai: A/06/47, megpróbálom így mutatni, nagyobban. ? 2006 július 28., péntek, utolsó teljes nap Törekiben. És az utolsó lehozott lemez. Ráhajtottam a végén. Megtisztelő email elsőszámú képnézőmtől, Szüts. Viszont ha megírok valamit, képzeletben először mindig Bognár Robinak mutatom, és már előre viszket a hátam, dorgál. Apó, nekem speciel a 06/42 is tetszik, sőt az oly édes 06/40-es különösen. (Kurvára bele van ám kalkulálva ezekbe a keret... mérete, színe stb. Ez nem szitok, ez ténymegállapitás. Viszont amiért tollat ragadtam, a 06/47 - meg kellene próbálni azt a vérző sötét foltot mégiscsak a rajzba belekötni! Legyen az benne a képben, ne a tetején. Ez nem egy pecsét. Attól még lehet kemény, hangos, vagy amit akarsz. www.szm.hu Szüts ízlésében megbízhatok. Csak baromira lusta. Nem írta meg, mi a franccal lehet egy vérző sötét billenő üres asztalt egy tőle másfél méterre lévő fehér rongyszőnyeghez hozzákötni, ami hiteles, bár nem függőleges, vékony és átlátszó, lehetőleg. Egy szürke pillangó kondenzcsíkja. Ez itt natúra, kérem. Egyébként ez a kedélyes öregúr nézegette délelőttönként a készülő munkákat. És akkor az A/06/51-es, a búcsúkép. Jó volt? Rossz volt? Tök mindegy. Volt. Holnap csomagolás. Aztán. Én itten ezt a Törekit evvel a melodramatikus hangvétellel akartam volna befejezni, aztán Szüts újabb emailje. Hogy ő megoldotta, s el is küldi képben! a megoldást. nem a szőnyeghez kell kötni, te vidéki... az ne egy ráragasztott sötét ragtapasz legyen... vhogy így: És ennek az embernek életében még nem volt ecset a kezében! Tehetség! Társszerzőm lesz? (Új kategória, vannak. El Kazovszkij, Váli Miklós, Csomay Zsófia, Szentgyörgyi Kornél, egy XIX. század eleji szobrász mester, szó mi szó, Szüts is, satöbbi. Diener-Dénes Rudolf egy műteremé/memben talált pocsék képét is továbbfestettem. Aztán nekem se sikerült.) Deske, beleolvastam a nyuzba es az emlitett kepnel a jobb oldali (szuts-verzio?) tenyleg jobb - S. András Persze hogy jobb, csak a válinak ne mondd meg. D. ? 2006 július 29., szombat 11:16 Töreki vége. Kezdek csomagolni: Két-, két és fél óra szokott lenni. Sportzsák, két kék közértes tejes láda, festőkoffer. A maradék olajat vissza a flakonba. 1982-ben és 1997-ben nem öntöttem mellé. Az utolsó két kép szembefordítva egymással a próbakeretbe, kétfelől beszögelve. Tarisznyám, meg a kompjuter táskája. Ez a notebook tisztességesen kiszolgált. Még ma hajnalban több száz Bp.-t javítottam ki Budapestre. Estére otthon, ha Isten segít. Holnap 6.25-kor a görögkatolikus paptól visszakapom a Mechwart téri buszmegállóban az uszodabérletem, fél hét mise, fél nyolckor Lukács. ? 2006 július 31., hétfő Egy utolsó kép Siófok-Törekiből. Ez a kis ember szintén haza indul. 54852 = júli.: 1827 = 59/nap    VÁLINEWS 137. levél J.-nek, Le Meux  /   2006. augusztus ? 2006 augusztus 1., kedd Adat a magyar nyaralási szokásokról: júliusban itt napi 80 olvasó helyett 60. Lóhalálában, bárha nem gyorsan. Az adatbázis-program finise, tesztelése. Leveleim számozott 53 kérés ill. hibajelzésének áttekintése, netán mi maradt el. Az új program egyébként remekmű. Ha egy képem átkerült Pétertől Pálhoz, az az összes kontrollal együtt 25 munkaművelet volt. E-mail beszélgetés K-val: ...Deske, ahogy a szentelésükkor a papok "idézetet" választanak, Te melyik mondatot választanád ? Rég van:  angol rendőr: I am on duty / szolgálatban vagyok  de a szovjet pionírköszöntés is gyönyörű: buty gatov, vszigda gatov! / Légy kész, mindig kész! Erre mondta egyszer rég Kata: Ne lennél mindig annyira szolgálatban! És, hát, igaz. ? 2006 augusztus 2., szerda Tegnap a PC föltámasztása, négy óra munka, tízezer forint, rettenetes kedvezményesen. A gép winchesterét mintha spongyával letörölték volna, még a particionálása is eltűnt. Meg 80 giga anyag. Amit éjszakára a volkswagenben őrzött (esetleges lakástűz) másolatokról visszaraktam. Ma, a hajnali munka végén, fél hatkor, másfél oldalas lista a még elvégzendőkről. Amiből aztán semmi nem lett, belebotlottam és elment a délelőtt evvel a 83-as lányom-levéllel. Néhány óra retus. Csak ez a xerox másolat, az eredetit a naplóval együtt 87-ben kidobtam. (Mikrofotóját barátom megőrizte, abból később mindent vissza). Aztán tovább a 83-as naplók. dátum:  83.7. C. 1234 B motorizált hadosztályommal nekiindultam, hogy egy tollpihét letegyek az ajtaja elé. ? 2006 augusztus 3., csütörtök Ma 03.15 és 21:16 között átszerkesztettem a FOTÓ fejezetet. Itt a dátum szerinti sorolás tartalmatlan volt. ? 2006 augusztus 4., péntek 21:16-ra nem, de villanyoltásra tényleg befejeztem. A feladat szépsége úgy élhető át, ha előveszel egy ceruzát, és papíron föltérképezed valaha csinált fotóidat, hogy mely típusokra lehet őket csoportosítani egy kétlépcsős rendszerbe, plusz időrend. Hogy ne maradjon joghézag. Nekem nem sikerült, mert mit csináljak egy feszület részletfotójával. Kellene egy REPRÓ fejezet, de ez a rendszerbe nem illeszthető bele szépen, sajnos. Három ilyen fotóm van, de a mennyiség a kompjuternek közismerten közömbös. Végül ezért írtam ITTHON / MŰTEREM helyett MŰTEREMBEN-t, oda gyömöszöltem. Nem nagyon elegáns. Zsófi (1975 -) egy másik levele hozzám, 1983-ból: ? 2006 augusztus 5., szombat A Lukács előtti szombati hajléktalanpiacon egy Vangelis CD MP3-ban, 500 Ft. Nem ismerem, de valami lágy hangzásra emlékezem. Meglátjuk. Valamint Solohov: Új barázdát szánt az eke, Szikra kiadó, negyedik kiadás 1949-ben. 200 forint. Olvasni mostanában nem, de ezt azért. Orosz emberek. Szeretem. 1930 januárjának egyik estéjén a Gremjásics Log-telep felé vezető úton egy lovas ügetett. A folyónál megállította a kimerült, megizzadt lovat és leszállt. A kétoldalt feketéllő kertek Fiam kilátásai. A klubban mesélik. Rokongyerek Svédországban, most végzett kompjutergrafikus. Kezdeni akart, éppen két álláspályázat. Amire tizenkétezren jelentkeztek. Úgyhogy most Magyarországra költözött, hátha. Naponta kapom Paulától frissengépelt naplóimat. 1983. Egy végül el nem küldött levelemből: semmire és semeddig nem fog jutni, amíg ilyen ítéletekkel múlatja bánatát: "ő éretlen, én érett vagyok, ő rossz volt, én jó voltam." (legyen ez igaz, vagy sem) csak, és egyedül a megátalkodottan konok szentferenci szeretet ami továbbvisz, minden más sötét reménytelenség. Más. Fiam másfél éves: 84.2. döbbenetes. nő lettem. hirtelen vendég, beszélgetünk. nyugtalanul fészkelődöm, majd elnézést kérve kiszaladok megmosni Tojtoj lekváros arcát. Így csúnya. 84.2. úgy igyekszem, hogy amikor kiemelem reggel rácsos ágyából, az arcunk lehetőleg egy pillanatra összeérjen. 84.2. feszült percek egy képnél. nem merem a nagy vörös felületbe az izzó fehér foltokat beletenni, pedig az ötlet jó, de félek. Képet föl az állványra, egy Segonsac-filmen látott ötlettel (23 éve láttam a Francia Intézetben) a kívánt formát papírból kivágom, és próbaképp beletapasztom a nedves felületbe. hátranézek, hunyorgok. eggyel több a forma, közben Tojtoj is odanyomott egyet alul, ahol fölérte. ? 2006 augusztus 6., vasárnap Húgom vagy 30 éve szerzetes, nem jár külföldre, legfeljebb szolgálati utak Ausztriába, Erdélybe. De most pihenésképp levitték a Váli-ősök hajdani fészkébe, Szabadkára, körülnézni. A városházán is érdeklődött, ahol a hivatalnok nemcsak a családról tudott, de nagyapánk, Váli Dezső doktor születési idejét is tudta, emlékezetből. A város történetét igen gondosan földolgozták-, innét. Erzsébet nem érzelgős fajta; úgy meséli, váratlan és megmagyarázhatatlan boldogság volt látni a házat, ahova apánk 1900 augusztusában beleszületett. Az 1912-es állapot a képeslapon: Deák Ferencz-utca - Dr. Váli-féle ház. Az emeleten tíz ablakkal a főutcára. 1919-ben három vagon bútorral menekültek Budapestre. A nagypapa nem volt hajlandó a kapu alá a táblát szerbül kitenni, a neve fölé csak egy vöröskereszt. Lefogták, de kiengedték, mert a város összes orvosa sztrájkot helyezett kilátásba. Nagyanyám pedig az ablak függönyeit nemzetiszín szalaggal kötötte össze - gondolom az utcáról jól láthatóan. Belém kevesebb hazafiság szorult, hiába, szakmám internacionális. Egyes emberekben és Egyesült Euráziában gondolkodom. A tajgára mennék nyaralni. Meg a Bajkál-tóhoz. Egyszer láttam, 10 ezer méter magasról, boldog voltam vele. Megnézném a fehér nyírfaligeteket is. Oda akvarell való. Volga-anyácska. Isak Levitan. Tisztelgő látogatás Rubljov úrnál, ha időt szánna rám. Megmutatná az ecseteit.  A szabadkai ház mai állapotáról egy amatőrfotó: F/12/03a Vasárnap van, család nyaral, egyedül. A FOTÓ fejezet újabb boldogító átrendezése, majd Mózes Katalin kiállítása a Lajos utca végén, a Budapest Galériában. Különös tehetség. Úgy fest, mintha kapálna. Olyan modor-talanul, egyszerűen. Néha fölizzik. Mi kell ennél több. S. Nagy barátom rendezte, gondolom ő is csinálta, találta ki az egészet. Katalógus-szövegéből: ...Mózes Katalin nem áll be azok sorába, akik özönével gyártják az olyan képeket, amelyeken semmi látnivaló nincs, és azok közé sem, akik kozmopolita színházat csinálnak a kalmár materializmusból. A művészetet minimalizálóktól, anyagtalanná tevőktől és a rituális rendeltetésű fetisizmustól is távol tartja magát... A Művészetipar semmit sem tudna kezdeni azzal a sűrítéssel és hiánnyal, ami munkáit jellemzi... Ahol a katalógus-repró jobb volt, mint az én felvételem, ott átvettem. Ott a képcímet is tudom. Ne sirassátok a halottakat 2006,olaj, vászon 69x55,5 cm, ezt itt mutatom (mozes-04.jpg) Egyedül, 2005, olaj, ceruza., papír, karton 102x72 cm (mozes-02.jpg) Vékonyan I., 2005, olaj, akvarell, karton, 100x70 cm (mozes-05.jpg) festmény, mozes-01.jpg festmény, mozes-03.jpg Tehát Mózes Katalin (1951-), Lajos utca 158, nyitva szeptember 3-ig a szokásos: hétfő kivételével 10-18h. A kiállítás első emeletén aztán még egy meglepetés, egy igen apró újságfotó 1945-ből, üveg mögött, a folyosófalon. Pátzay Pálné ajándéka. A fotón műtermem előző lakója, sose láttam, fotóját se, csak anekdotákat hallottam róla. Felesége, akivel aztán a lakást elcseréltük, állítólag reggelente elzavarta, hogy estére egy pengővel gyere haza, kell a gyereknek, tejre. Ő kávéházban, de estére a pengő meglett: Diener-Dénes Rudolf (1889-1956). Élt 67 évet. Én 64 vagyok. Utánam majd ki következik itt. Mi 72 októberében költöztünk ide, közben a műterem üres volt, csak az özvegy, sok-sok cserepes növény között. Foltkarikák a parketten. A műterempadló szerint pedig a festőállvány az oldalsó ablaknál állt. Az özvegy az általam fölhajtott 105-ik cserelakást elfogadta, két hónap munkája. Feltétele volt, hogy barátnője, Derkovits Gyuláné közelébe kerüljön, Mester utca környék. Lift, telefon. Néhány reménytelen, befejezetlen kép maradt itt utána. Ezekből az egyiket később megpróbáltam folytatni. Itt a művész Kassák és Vedres Márk mellett, egy kiállítás-megnyitón. ? 2006 augusztus 7., hétfő Sajnálatos módon Solohov estéli, magányos lovasáról már az ötödik oldalon kiderül, hogy kozák százados, a nép ellensége, aki most éppen a szovjethatalom megdöntésére törekszik. Hát akkor talán ez abba is marad. Sose fogom megtudni, sikerült-e neki. Amúgy már az első oldalak a bonyodalmak sűrűje: A párt járási bizottságának titkára, rövidlátó, lassú mozgású ember, leült az asztalhoz; futólag ránézett Dávidovra... - A helyzet nálunk különösen bonyolult. A kerületben 14.8 százalék van kollektivizálva, leginkább szövetkezetek. A jómódú parasztok és a kulákok részben még hátralékban vannak a gabonabeszállítással. Emberekre van szükségünk! Sürgősen! A kolhozok negyvenhárom munkást kértek, de csak kilencet küldtek. A párttitkár sokáig és fürkészve nézte dagadt szemhéja alól Dávidovot, mintegy mérlegelve képességeit... - Tehát, te lakatos vagy, kedves elvtárs? Nagyon jó! Már régen dolgozol a Putyilov-művekne? Úgy, gyújts rá! - A leszerelés óta. Kilenc éve... - Tehát, elvtárs, még ma utazol, hogy mint a járási pártbizottság meghatalmazottja, végrehajtsd a teljes kollektivizálást. Olvastad az utolsó irányvonalat? Jól van, tehát Gremjácsij Log faluba utazol és ott dolgozol, a szovjetben. Üdülés aztán jön, most nincs rá idő. Irány: százszázalékos kollektivizálás. Azoknak ott van egy törpeszövetkezetük, de nekünk kollektív óriásbirtokra van szükségünk. Mihelyt megszerveztük az agitációs csapatot, segítségedre küldjük. Egyelőre utazz és a kulákok óvatos bekerítésével szervezd meg a kolhozt. Valamennyi kis- és középparasztot be kell vinned. Aztán közös vetőmagalapot létesíttek az egész 1930. évi kolhozvetés számára. Csak óvatosan. A középparaszthoz ne nyúlj! A faluban van egy három kommunistából álló pártsejt. A sejttitkár és a szovjet elnöke nagyszerű fickók, hajdani vöröspartizánok. - A kerületi titkár újból rágni kezdte az ajkát. - Vöröspartizánok, azok minden hibájával, érted. Politikailag kevéssé iskolázottak, könnyen követnek el hibákat. Ha nehézségek lennének, gyere be. Rossz, hogy még nincs telefonösszeköttetés... Küldj naponta lovas küldönccel jelentést... Menj a szervezőbizottság titkárához, aztán utazz. Meghagyom, hogy a végrehajtóbizottság lovait adják oda neked. Tehát százszázalékos kollektivizálás. Teljesítményedet a százalékok alapján fogják értékelni. Hatalmas kolhozt fogunk teremteni... Ó, Istenem, Volga anyácska... ? 2006 augusztus 8., kedd Nyár, kétfelé az országban. SMS fiamnak. Tisztán élni, nap mint nap újrakezdve. Sorsunk. A ZÉLET visszaállítása a maga szokott kerékvágásába, nyár után. Nem szeretem a változatosságot. Tegnap már körülnézni és takarítani is jutott idő. Kezdek dolgozni. Először körbe ki az összes nyári kép. Aztán három cédula rajszöggel a falra a három csoport fölé. Csak nehogy valaki kicserélje őket a hátam mögött. Egy délutáni emailemből: Hogy a válasz aszimmetrikus legyen... Ma délután négy fontos email, honlapomat építik, jó hírek. Azonnali válaszra vagyok beprogramozva. Összeszedtem fegyelmemet, és helyette biciklivel a Margit-szigetre, ha kötőjellel írják, Európa köldöke, egy önfölfújós spanyol gumipárnával és a káoszelmélettel az évek óta kedvenc padomra, ahonnét a Nagyrétre és a Víztorony csücskére látni. Ha fölnézek. De nem nézek föl, mert olvasok. Boldog óra. ? 2006 augusztus 9., szerda 1984-es naplóim, tovább: Speculum Perfectionis - könyvből idéztem: Szt. Ferenc búslakodik a Rend dolgain, ima közben Isten rászól, hogy "végül is melyikünk alapította a rendet?!" Deske, olvastam a mai írását Szent Ferenc elmélkedéséről. Igen, ez első pillanatban aranyos antropomorf helyzet. De a valóság dermesztőbb, rémisztőbb! (vagy pont fordítva?) Mert ki is alapította a rendet? Biztos, hogy Szent Ferenc? Avagy mint mindent ami létezik, Ő? Mert nélküle nincs semmi és senki? Nincs válasz a szösszenetben, nem is lehet... Nagy Miklós Kedves Miklós! A válasz a fogalmaim szerint benne van a játékos kérdésben, a rendet nem Ferenc alapította... Igen, a szabad akarat kérdése nehéz dió. És nagyon nehéz megérteni, hogy mi társteremtők vagyunk. d. Deske, örülök annak amit írt, mert nagyon összhangban van azzal, amit egyre inkább érzek, hogy bizony társteremtők vagyunk!! (úgy, hogy közben ez egyáltalán nem befolyásolja, kisebbíti Isten "licenceit")... Ez viszont azért nyomasztó, mert sok minden bajért csak magunkat okolhatjuk... Sajnos olyant is érzek, hogy az életünk egyik feladata, megfejteni egy olyan rejtvényt, amiről nem tudjuk, hogy micsoda, és azt sem tudjuk, hogy egyáltalán rejtvényt kell megfejtenünk. Először ki kell derülnie, hogy van feladat egyáltalán, majd pedig, ki kell találni, mi is a feladat. (Isten). Sokkal nehezebb, mint először az ember gondolná. Kezdem irigyelni tavaly meghalt anyósomat, mert neki ez nem volt probléma, megrekedt egy antropomorf, nagyszakállas, jóságos Jóistennél, akihez jólesőket tudott imádkozni, amitől a lelke megbékélt, megnyugodott... Könnyű volt neki... M. Épp a mai evangéliumban olvasták: "Barátaimnak mondalak titeket." d. Délután megint káoszelmélet a Margit-szigeten, nyugdíjasnak ideális nyaralás. Két óra előtte-utána otthon a teljes komfort és hardver-periféria. Próbálkozom, de ezt a késődélutáni a fák alá beszűrődő súrolófényt nem tudom teljes csodájában megörökíteni. F/06/111 Ezt látni a padomról. F/06/110 Ezt pedig hazafelé. Mintha magam ötven év előtt. Az emlékezések évadja. F/06/112 Ez pedig egy másik történet. Szerelmes vagyok ebbe a konyhaszekrénybe. Ha beleférne az életembe, minden pénzt megadnék érte. Egy olcsó étkezde berendezéséhez tartozik.   Reggelente, hazafelé az uszodából, az utcára nyíló ablak rácsai között bekukucskálok megnézni. Valami csoda. A színe, a színei. Ha én egyszer egy ilyen szekrény lehetnék.   ? 2006 augusztus 11., péntek Ezt délelőtt befejeztem. A/06/45, Törekiből. A megoldást az adta, hogy hajnalban ágyból kelve, szemüveg nélkül néztem rá (3 dioptria). Összemosódott formákat láttam. (Ilyen volt,  ez még júliusi-állapotában. Meg az elszíntelenítés, mint súlyosabbá-, fontosabbá tétel is érdekel.) Azt kellett most megcsinálni. Már máshoz lett volna kedvem, erőltetni kellett, este hétkor ki a Szigetre, biciklivel és Szabó Lőrinccel. Egy beszélgetős fél óra vele És ezt is megvan, a két új tétel: Egy gyönyörű bukóforduló került a videofelvételek közé, jobb felbontású felvétel, mint a régi. A kis fényképezőgép ezt is tudja. Siófokon az edző markába nyomtam a gépet. Egy perc az egész, még annyi sincs. És meg van örökítve! Ez pedig egy születésnapi ajándéknak készült, egy végül is negyven percesre sikeredett versolvasás, néhány éve mondtam magnóba, kommentárjaimmal. El-el akadva, morfondírozva, lapozgatva. Egy barátom mondja, e news-oldalak alapján észbevette, a tiszta percek csodáira ezentúl jobban oda akar figyelni. Merthogy érdemes. Ennél nagyobb ajándékot/elismerést... Köszönöm. ? 2006 augusztus 12., szombat Deske! Kihasználtam a föltett új lehetőséget! A VILÁGVÁLOGATOTT festményeket végignézve bizony döbbenetes a harmónia, ráadásul Váli Dezsőt lehet megismerni bennük!!! Mellékesen érdekes, hogy a képek egy része önmagában ugyan szép-jó, de EGYÜTT erősítik egymást. Pl. soha nem gondoltam volna az ismert Berény képről azt, amit most fokozottan meglátok benne! Maga tényleg a csend festője, ahogy anno írtam a győri kiállítás megnyitójában. Hiszen a mai news egyik reagálója által irt " észrevenni a részlet örömét", stb. gondolatmenet csak a csend, és megállás és tűnődés révén lehetséges!  N. Miklós ? 2006 augusztus 14., hétfő Fiam születésnapja, 24. Maximilian szt. Kolbe páter ünnepe, aki a koncentrációstáborban önkéntes éhhalált, egy családapa helyett. A Klubban megdorgáltak, mennyit kell a NEWS-ban lefelé görgetni - szkrollozni, amíg az ember az újhoz jut. Igaz, de csak a szorgalmasoknak, akik naponta. Azért most mégiscsak beletettem a közepébe egy könyvjelzőt. Általában a blogok lap tetejére teszik az újat, de mivel/amikor minden mindennel összefügg, ez nyűgös, akkor csak száröltés módján olvasható. Aki hímzett, ismeri: egyet előre, egyet hátra a varrótűvel. Elolvasom a tegnapelőttit: lefelé, akkor fölugrok a tegnapira, s olvasom megint lefelé, satöbbi. Ezt az ötletet meg Nagy Miklós barátomtól vettem, most építi a honlapját, hogy t.i. minden mindenünnét elérhető. Ide a végére betettem a legfontosabb tételek elérhetőségességét. A nagyon elfoglaltak helyett pedig magam olvasom a szövegemet. ? 2006 augusztus 15., Nagyboldogasszony ünnepe Ezt ők intézték, fiam a születésnapjára (előre) kapott egy rohadt drága hátizsákot, ami nem lilasárgarózsaszín egyszervarrott, hogy minden ki van lopva belőle, hanem hosszútávú. Szüksége van rá. Kata vidéken, hát kettesben le az új melletünk-vendéglőbe, vacsora, és zavartalan egymásra figyelés, együttlét. Ő borda és korsó sör, én somlói galuska. Ekkorra tartogattam számára valaha kedves könyvem kedves passzusát. Kata megőrizte a kötetet, Kata mindent megőriz. Füst Milán zseni: Ez mind én voltam egykor. Évtizedekig írt naplói szerencsére elvesztek a háború alatt, s szellemi eredményeit ebben a beszélgetős-mesélgetős könyvben rekonstruálta. Honnét tudtam ezt 69-ben, hogy meg kell venni?! Azért jöttem el erre a hosszú útra, hogy megkérdezzem tőled, valóban igaz-e, hogy olyan királyi lányt nem akarsz elvenni, akinek testi hibája nincs s ha ez igaz, mi ebben a gondolatod? - Egyszerű a dolog, - felelte Menász király. Három okom van erre. Először is be kellett látnom, hogy szerelem és tartós együttélés két különböző dolog. Aki szerelmi lángolás alapján vesz feleséget, rosszul teszi. Mert a lángolás hamar elmúlik, s ezek a mámorhoz szokott bolondok azt hiszik, hogy örökös lángoláshoz van joguk a házasságban is, mert ez az élet törvénye és ha ez elmúlik, méltatlankodnak és szétnéznek további gyönyörök után. Holott a házasság törvénye nem a mámor, hanem a jóság és a munka és a család és ezt nem fárasztja ki az egyformaság. Én tehát nevetek ezeken a királykisasszonyokon, akik azt várják tőlem, hogy vágyaiknak mindenben megfeleljek, hogy hárfázni is tudjak, meg hős is legyek.. Csakhogy én hárfázni nem tudok, s hős nem vagyok. Kacskalábú ember vagyok. Ne legyen tehát lány, hanem asszony, akinek férje elesett a csatában, vagy efféle, egyszóval valaki, aki túl van szerelmein... Törés legyen benne, nem pedig töretlen önzés.... Sánta legyen, a mindenit neki, az volna nekem a legjobb... ...és Menász király talált egy idősebb sánta hetérát, és elvette. Boldogan éltek. Míg egy este ágyát üresen találta, a nyusztbőr takarón egy levél: Az én igazi, régi szeretőm eljött értem, egy részeges hajógyáros, aki néha még meg is ver engem, de most látom, hogy mégse tudok nélküle élni... Amiből megtanulta Menász király, amit az öreg magyarázott neki, hogy az élet gazdagabb minden tervnél, nem lehet előre kiszámítani, csak életfilozófiára támaszkodva. És akkor kiment a kertbe, szedett valami piros bogyót és meg is halt... Deske! Megtoldom a verset: Boldog a géptan tanár / Ha a neten újat talál. G1 Weöres Sándor: BOLDOG Boldog a levegő, e híg kő, mikor elvegyül az élő ember-lehelettel, boldog a csönd, ha meghalhat az emberi daltól, boldog, boldog a víz sodra, amint az emberi szívdobogás elevensége telíti, és boldog a szín, évszakonként változva az emberi arcon, ó, boldog a sok dajkáló elem, csak ember kívánna önmagának örülni és boldogtalan. Kedves Gábor, leveled, remélem, nem úgy értelmezendő - ó borzalom -, hogy kifogytál az élelmiszeripari gépekből?! d. Ó, nem! Ez például - ha átmegy -, a Tiromat kettős fóliás csomagológép keresztvágó kése. G. Az ábra gyönyörű! Csak mért ilyen ferde minden ezen a gépen? d. Deske! Ez nem vetület, hanem un. "robbantott kép". Az alkatrészek térbeli ábrája /axonometria/ látható, egymástól távolabb /tehát nem a valós helyzet/, de úgy, mint a valóságban. Olyan, mintha a szétszedett részeket a szerelő egymás mellé rakná. Ezt könnyű felismerni, a vetület olvasása már nagyobb gyakorlatot igényel. Küldök sajtprés vetületet, annál nem ferdék a vonalak [...és elküldte] G. Hát akkor én mégis inkább a ferdét szeretem! d. ? 2006 augusztus 16., szerda Tegnap egy nehéz feladat. Levelet kaptam négy festmény melléklettel, mondanék valódi véleményt, a fiút többször is nem vették föl a Főiskolára, indok nem volt, én tanítottam ott, mégis mit gondolok. Kedves N., köszönöm a levelét. [...] a Képzőművészetin egy kurzust vezettem, az Iparművészetin egy évet tanítottam, 1994 körül. Rokonának a szokásos kíméletből nem adtak választ, és se kedvvel adok, mert még a legjobb eset, ha nem hiszi el, és elfelejti. Ehhez a szakmához vagy hétféle tehetség kell. Ezekből ő rendelkezik többel, méghozzá bőséggel: ötletesség, rajztudás stb. De nem rendelkezik másik néhánnyal, és nem is fog. Ezek giccsek. Nem önálló gondolatok. Mondanivalója nem festői, hanem irodalmi. Azért is nem vették föl, mert ebben a szemléletében nyilvánvalóan hajlíthatatlan. Amúgy egyik képe egyébként igen közel áll egy most fölkapott jó nevű álfestőhöz, akit most kezdenek milliókért forgalmazni aukciókon. Ilyen képekből szerencsés esetben jól meg lehet élni. Ismétlem, ilyen átfogó véleményt nem szoktam mondani, általában fölösleges is, csak mert kifejezetten kérte. szívélyes üdvözlettel: A fiúval, aki az adatbázis-programomat készíti, hónapok óta napi levelezés. A problémákat 53-ig számoztam is, aztán abbahagytam, 65 körül tarthatunk. Többlet munkát okozott, hogy a rendszer életre-burjánzásával új lehetőségek és új ötletek. A ma reggeli: Szövegtípusok csoportos átnevezési lehetősége készen van. Átnéztem most a legutóbbi levelezésünket, és ha jól látom, nem látok olyan kérést, amit ne készítettem volna el. Ha valami felett átsiklottam, kérem szóljon. T. Ne haragudjon, még egy, de igazán csak ha még kedve és ideje lenne rá. Ez a program mindent tud, egyet kivéve: tejet pasztörizálni. Ha lehetne... d. Ördögi. Ádámtól kaptam, avval, hogy Jackson Pollock (1912-1956, New York) nem halt meg. Aki ismeri művészetét, huzigálja egy kicsit az egeret a megjelenő felületen. Amikor először próbálkoztam vele, még fekete volt, úgy jobb. Az is ördögi benne, hogy nem lehet lementeni. Ádám várja ugyanezt Leonardoval is. http://www.jacksonpollock.org/ Küldeményére a válaszom: Nem tudsz valami jó kis csöndes szakmát...? Első szerelmemet cipőfelsőrész készítőnek szánták. (Építész lett.) Mire ő: Engem meg orvosnak. Erre tessek. Kezi selyemhimzes suketszobaban, mondjuk. Az csendes. Naponta haromszor a doktor bedobja a nyugtatot, es himzel tovabb. ? 2006 augusztus 17., csütörtök Noha én se hangverseny, se mozi, Fáy Miklós kritikáit el szoktam olvasni, ha jut rá idő, érdekes a gondolkodása. Egy - valószínű ötszázadik -, szokványos szeptember 11. - filmet látott, United - 93: Így csak a borzadályos filmélmények maradnak [a repülőgépen, ahol az utasok tudják, mi vár rájuk]... De nem erről szól a film, hanem azokról a pillanatokról, amikor a halálra készülő emberek hazatelefonálnak. És mindenkinek az az üzenete, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek. A halál előtt, úgy látszik, ez az egyetlen értelmes mondat... Népszabadság, 2006. aug. 17. ? 2006 augusztus 18., péntek Az itt látható ábrák kizárólag a magánmítosz öregbítése céljából. Él még a magyar virtus. Néhány reménytelen festmény képkeret sarokrögzítő-elemmé alakulása. A tegnapi 140 méter faléc vásárlásával és hazahordásával huszonöt keret gyártását kezdtem, az új képek számára. Fárasztó napok következnek. Ahogy látom, sajnálatosan elmértem a sablont, a képekből vágni kell. Új periódus következik, áttérek az 59,5 cm-es képméretre. Deske! Köszönöm a küldeményt, elolvastam ezt az utóbbi három hónap newst. Ami jó volt: [...]. Ami nem: a régi napló zsengéinek, giccseinek stb. belecsempészése eksztenzív totalitásilag. Persze, hogy ez is te vagy, de: lejárt szavatosságú konzerv. Sajnos mindjárt vége a nyárnak. ölel: B. ? 2006 augusztus 20., vasárnap Szerettem volna cukortartónak a szombati piacon egy pirospöttyes fémbögrét, de csak egy kék koreai tengerészsapkát találtam. A margitszigeti program rögzült, a József és testvéreit már nem veszem le itthon a bicikli csomagtartójáról. Keret és programépítés, napi négy email-forduló. Nagyon fáradt vagyok. Nem tudja valaki, tartósan alacsony - 110 - vérnyomást hogy lehet természetes eszközökkel fölfelé? ? 2006 augusztus 21., hétfő Pontosan azt csinálom, amitől a napokban két barátomat is óvtam. Nem tudom megtartóztatni magam, eddig vagy negyven fotó, próbálkozások, hogy konzerváljam ezt a csodát, alkonyat a Margitszigeten, ahol mostanában olvasgatok, üldögélek. A pázsit, a mélyülő árnyékok és a súrolófények. Szia Deske! A 110-es vérnyomás a hosszú élet titka. (az adósságmentesség és a paradicsomevés mellett). FOKHAGYMA a válasz a kérdésre. Nem vicc! ölel: P. ? 2006 augusztus 22., kedd 02:32 Száztiz per mennyi, te micike-a-számfejtésről? (Még a vérnyomásoddal is dicsekszel, persze) Itt van neked naplemente. Szüts Nem dicsekszem, csak hencegek. 110/70. Azt hittem, csak a fölső fele számit. A fáradtságom. Vagy az nem a 110, hanem a 64? Talán az egészséges életmód. Minden nap 1196 méter. Nem csekélység. És tényleg küldött egy konkurens naplementét, egy igazi naplementét. (Amiből netán valaki lélegtani különbségeinkre következtet majd.) Szütsnek ez a naplementéje a képernyővédőm három hónapja. Szia Deske! G3. Hogy én dicsekszem?! Pedig volna mivel. Például itt van ez nyolc érem, amit Szlávics László junior készített 2002-ben. Ebből négy a Soproni Múzeum tulajdona. Tegnap jött a katalóguskönyvecske... "V.D. születésnapjára: Műterem I." vas, fa, vegyes technika, 95x95 mm "V.D. születésnapjára: Műterem II." vas, fa, v.t., 95x95 mm "V.D. születésnapjára: Műterem III." vas, fa, textil, v.t., 95x95 mm "V.D. születésnapjára: Műterem IV." vas, fa, v. t., 95x95 mm "V.D. születésnapjára: Régi zsidó temető I." vas, fa, v.t., 100x100 mm "V.D. születésnapjára: Régi zsidó temető II." vas, fa, v.t., 100x100 mm "V.D. születésnapjára: Régi zsidó temető III." vas, fa, v.t., 100x100 mm "V.D. születésnapjára: Régi zsidó temető IV." vas, fa, v.t., 100x100 mm Itt tartok, este kilenc, ma nyersen kész lesz tizennyolc keret, a széles perem nélkül. Már látni az alagút innenső végét. És az se igaz, hogy nagyon jó lenne már valami mást csinálni. ? 2006 augusztus 23., szerda "Halott műterem," olaj, farost, 60 x 60 cm, Kecskemét - Bp., 2006. (mondhatni, egészen kis) részlete. ? 2006 augusztus 24., csütörtök: A mai délelőtt: a maradék 70 léc éleinek megcsiszolása, keveredve néhány mondat (gondolat) megtalálásával, ami nagyon-nagyon nehezen, a sok sötétben tapogatózás után...: Kedves Tamás, eddig kb. négyszer magyarázta el. Lassan gondolkodom, de legalább... Azt remélem, most végre tisztán látom ezt az adatbázis-rendszer működési elvet: a "deske-program"- folder hármas funkciója: - az üres táblázatok vázát tartalmazza - egy motor, a beírt tartalmat azonnal a szerverre teszi - ha valamit meg akarok nézni a panelekben, azt a szerverről lehívja, és láthatóvá, sőt formálhatóvá teszi a szerver: - nem tartalmazza a táblázatok szerkezetét, csak beltartalmát - ezért ezeket a táblázatokat idegen gépről nem is látni automatikusan - működésükhöz István csinál egy, a szerveren lévő segédszerkezetet. Ez volt az, amit három hónapon át folytatólagosan, folyamatosan nem értettem meg. Mondhatni, győzelem. ? 2006 augusztus 25., péntek Keretet építek és nagyon fáradt vagyok. Nincs hírértéke. Ennek van: Heló Deske! Meséltem neked, hogy Orosziban este szeretek az erkélyen ülni és nézni a sötétedést. Jön a nejem, kérdi mit csinálsz itt? (Merthogy mindig kell valamit csinálni.) A válasz: ülök. Reggel aztán ezt a verset találtam Szabó Lőrinctől: Először fecskék, később denevérek hasogatták az estét; a hegy is elfüggönyözte arcát és a nádas dajkálta a síró szeleket. Jött a sötétség... Föld, Erdő, Isten Üdv: G1 ? 2006 augusztus 26., szombat Barátom szomorkodik, hogy művével lelke sivatagát akarta ábrázolni, képére meg azt mondják, gyönyörű. Drága Barátom! Igazi dilettáns eltévelyedés! A művész nem akar üzenni, és nem tudja a műben lévő üzenet ezer tartalmát. Mert az a befogadó személyére szabott. Valamint a mű magánszenvedésből születik, mindig. És értelme az az öröm, amit ajándékoz. Drága, szegény hülye Derkovits is azt hitte, hogy a proletariátus mellett ágál, mikor boldog és boldogító harmóniákat csinált. d. ? 2006 augusztus 27., vasárnap 05:49 Délelőtt anyácskámmal séta a már őszies langy-melegben. Az éjjel fájdalmai voltak, olyan helyet kellett keresnem, ahol a kocsiból kiszállva nem kell semmit gyalogolni, rögtön szép. Kacskaringós apró utcák, előre, hátra, végül meglett. Tizenöt éve jártam arra: a hármashatár-hegyi vitorlázó repülőtér alsó csücske. Karonfogva elsétáltunk a hangárig, a kantinjában üldögéltünk egy kicsit. Gyerekkoromról mesélt. Ezt egészen véletlenül találtam, este: ...mikor a csöndnek is csak árnya már, s mint sürgönydrótokon ül az utolsó fecskepár néhány megmaradt rezgő verssoron, mikor ha nyár is, zúzmara dereng a béna fán, mikor a gyász, mint botjával a vak, kopog az elmúlás falán... Zelk: Végrendelet Ó, édes Istenem! "Ez a kis presszóban üldögélő, lóversenyező, Sztálin-kantátás tarhás zsidó..." Először ezt írtam: Mit tud ez a kis presszóban üldögélő. Már a misén jutott eszembe, nem jó, evvel belekeverem magam a történetbe. Aki ítél, fölülről néz, lefelé. Így meg csak ámulok. ? 2006 augusztus 28., hétfő Szenzációs a Zelk idézet, Tandorinak egy kötetcímét juttatja eszembe: „Helyből távol”, ahogy nekifutás nélkül (itt szinte még  élőbeszéd, ott pedig már vers) tud énekelni. G2. Nagyon kíváncsi voltam, milyen lett, milyen most az arca, a szeme. Húsz éve nem láttam. Este a kilencven éves Szentgyörgyi Kornél festő köszöntése a Várban, a Magyar Borok Házában. Kis kiállítás, csupa öreg ember, régi ismerősök, és ő. Húsz év, megrendítő. Ismertem Kornélt, még a nagymarosi alkotóházból. A hetvenes években följárt a műtermembe, vidáman festett nálam. Bohém fajta, megfordult a lányok után, akkor hatvan éves, addigra se jött össze neki egy műterem, a Kossuth-díja mellett sem. Emlékezzünk: Monitorok lázadása.... géppuskás vöröshadsereg-egység hasal a Duna-parton... Volt ő néphadsereg-festő is, tiszti egyenruhában. Meggörnyedt, botra támaszkodó vénember. És mosolyog, és ellátja magát, ha kis segítséggel is. (Lányától kérdezősködtem.) Egy ilyen kiállításon nem a minőséget keressük. De voltak itt nagyon tisztességes képei is. Ezüst György festő köszöntötte, majd a házigazda igazgató invitálta az egybegyűlteket egy pohárka borra. Aztán pisszegtek, hogy a művész szólna: "Nagyapámat megették a farkasok. Nem tudom, hogy ízlett nekik. Nagyváradról jöttünk... [itt elakadt, elcsuklott a hangja] ...és akkor ennyi elég is." Megtapsoltuk. ? 2006 augusztus 29., kedd Ismerős fiú, a kompjuter-szakmában dolgozik. Most Új-Zélandban akad dolga. Kiküldetését meghosszabítja egy héttel. Ugyanis a magashegyi sítúrázást kedveli. Repülőgéppel fölviszik egy gleccserre, aztán. De ilyesmit nem lehet egyedül. Próbált partnereket szerezni, neten, nem talált. Úgyhogy vezetőt bérel. Nagy fotós, de a magaslati léghiány miatt minden gramm számít: csak leica-gépet visz. De jó, hogy ilyenek vannak! Reggel kettőt pittyeg a mobilom, megnézem. Az OTP üzeni, továbbította fiam zsebpénzét. A szomszéd szobába. Villamoson, egyetemista korú fiú. Rajta zöld műanyag karperec, kibetűzöm a peremén a beleöntött? vésett? szöveget: "ági nélkül" [ági nélkül]. Elmélázom, többféle történetet faragok ehhez a különös felirathoz, tetszik. Talán a leányka külföldre, ösztöndíjjal, ajándék, így vigyáz a fiújára. Megnézem még egyszer, az á betűn nem vessző, hanem pont, s a betű szára elválik a hasától. Vagyis: cigi nélkül. De így is jó. ? 2006 augusztus 31., csütörtök Uszodából hazafelé, Margit körút, jön szembe három ismerős; a ferences tartományfőnök atya, két rendtársával, civilben. Egyikük játékosan tapsol egyet, a hatalmas galambcsapat ijedten fölröppen. Mosolyogva köszönnek, én csak annyit: Na, ezek se a szent Ferencek... A legidősebb neveti el magát először. Kabinos barátunk mutat egy könyvet, hogy ez magát biztosan érdekli: Gál Lászlótól "Csak a szépre..." Budapest-fotók az 1950-60-as évekből. Fekete Sas kiadó, 2005. Ezért szeretek a hajléktalan-piacra is járni, tömény múlt-információ. Tömény emlékezés. Egy szál úszónadrágban néhány képet rögtön. Feri szorította le a könyv lapjait. A "Nylon" a hídfőnél, amit Petri is megénekelt nehézsúlyú versében: Hogy elérjek a napsütötte sávig: Szokványos nyári éjszakának indult. / Sétáltam kocsmáról kocsmára. / Talán éppen a Nylonban ittam, / a HÉV-végállomás mellett, a Margit hídnál (vagy azt akkor már lebontották,). Nem tudom, / lehet hogy a a Boráros téren... Kabinosunk szerint akkortájt a Dagályban vasárnap húszezren is megfordultak. Ezt a látványt meg tulajdonképpen Méhes örökítette meg a legpontosabban, egy korai festményén. Szerintem lakógyűlés előtti percek, asztalt terítenek. Kata álmodozva nézi: és együtt játszottak a gyerekek... Ez pedig az egyetemi ifjúság lehet, a bölcsészkarról kiáramolva, ebédidőben. Talán már áll az új Erzsébet híd fölöttük. aug: 56870=2018/hó=65/nap VÁLINEWS 138. levél J.-nek, Le Meux  /   2006. szeptember ? 2006 szeptember 1., péntek A Klubból az ezredes úr átküldött egy aranyos unoka-fotót, megjegyezve, hogy sajnos, a háttér. Kijavítottam neki. Tíz perc volt. (És még milyen lenne, ha nem tíz perc, és ha profi lennék.) Az igazságügyi fotószakértői szakma, mint olyan, megszűnt. 2000 nyarán, a honlap készítésekor pld. a 30 centis ceruzarajzaimat 480 méteresre (1600 %) nagyítottam föl a monitoron, javítandó a felvétel- és egyéb hibákat (több hónap). Évekkel később tudtam meg  - Szüts röhögött - teljesen fölöslegesen, elég lett volna 100 %-ra venni. Nem értettem, miért kell annyira a mezőgazdaságot dotálni az államoknak. Miért nem például az ecsetgyárosokat. Aztán elmagyarázták, hogy lehetnek aszályos és veszteséges évek, de az élelmiszert akkor is meg kell termelni, hát ezért. Most meg mit hallok a klubban, egy élelmiszerexportőrtől. Hogy 20-25 éve Európában élelmiszer túltermelés van, és nagyon kevés ember kell hozzá, a lakosság 4-5 százaléka. Hogy ott rég ismeretlen a háztáji állattartás, van négy disznóm, kettőt megeszem, kettőt meg eladok, merthogy állattartás mellett nincs hétvégi kirándulás, nincs nyaralás, etetni kell. A fiatalok ezt nem vállalják. És mára ez már nálunk is így, állatnevelés nagyüzemben. De itthon és külföldön is környezetvédelmi okokból kell dotálni-, helyükön tartani az embereket, ki ne haljon a vidék, legyen aki a parlagfüvet lekaszálja... Különös. Barátaim küldenek olykor ilyet: diavetítés, PPS fájl. Gyönyörű felvételek és tanítás. Itt még dallam is van hozzá. Most megnézte Kata, igaza lehet. Hogy ez olyan New Age-es, hibridvallás-tanítás. Ami azt mondja, rajtad áll, engedd el magad, satöbbi. Holott ez nem megy. A kereszténység teljesen személyhez kötött, nem valamiben, hanem valakiben hisz. Tudja az én határait, a kegyelem szerepét. ? 2006 szeptember 2., szombat Ezek a Budapest-fotók nem voltak az igaziak (az öltözőben reprózva), így kölcsön egy napra a könyvet, lecseréltem, érdemes újra megnézni. Csütörtöknél. És akkor még három fotó: A nekem is emlékezetes Kálvin-tér az ötvenes évekből, régi villamos és az ötágú csillag. A troli a Baross utcából a Kecskeméti utca felé. Az itteni könyvesbolt törzsvendége voltam, negyedik osztálytól fölfelé. (A Körtérről az Irányi utcai iskolába, anyám ott tanított.) A galéria-raktárba is fölengedtek. Száz forintért megvettem a Geológia I. egyetemi tankönyvet... (amatőr felvétel) Na, és a Moszkva-tér. A legendás Kalef, Széll Kálmán tér. [Széll Kálmán, 1843-1915, miniszterelnök, nagymértékű adóemeléssel növelte az állami bevételeket, csökkentette a költségvetési deficiteket]. A 81-es villamos. Amit a gazemberek később átkereszteltek 58-asra. 1948-49; első osztályos, a Marcibányi téri iskolába a 61-essel, diákbérlet. Pár évvel később húgommal már önállóan nagymamámhoz - akinek ezüstfejű fekete botja volt, és nyugágyban feküdt a vadrózsabokor mellett - szombat délutánonként, iskola után, a zugligeti remíz mellé. Uzsonnára tojásfehérjéből kézzel fölvert hab, baracklekvárral. "Ne olyan gyorsan egyed!" Többet kaptam, mint a húgom, mert elsőszülött Váli. 1950-től síelni a Harangvölgybe. 1962-től a Főiskolára, öt évig, a Moszkváról ? 8-kor induló Jakuba-kocsival. Aki rajztanárunk, majd igazgatóhelyettes, és zűrözött, ha valaki késett. 1965, szerelmem albérletben a Mártírok útján. Hűvösvölgy, Zugliget, János-hegy. Minden út a Moszkva téren át. A háromágú épület, a Gomba, közepén kedves várakozótér, üvegkupolával. Fagyizó. A hatos végállomásánál lehetett a bérletet megvenni. A fotó vasárnapi kell legyen, elképesztő, hatalmas sorállás a végállomásnál. A zöldre mázolt vastag terelőkorlátokon tornászni lehetett. (fotó: Bajor József) A "tujázás" [hátulja]. Az ütközőn utazni sosem mertem, csak szerettem volna. Lépcsőn-, az más. Meg fölugrani "a mozgó járműre". Néhány gyereknek levágta a lábát. (fotó: Róth László) Ádám megörvendeztetett egy amerikai honlap cikkével, adataiból kiderül, hogy a legelső blogosok között vagyok a 2000-es kezdésemmel. Ez jó. Az ember avval dicsekszik, amivel tud. Hát föltettem a fogadóoldalra ezt a dátumot is. És a bal alsó sorok alá is linkek. ? 2006 szeptember 3., vasárnap Tolulnak az emlékek, ezt a tegnapi Moszkva tér-bejegyzést reggel bővítettem. Bonyolult kereszteződés tegnap a Körtér közelében, mindenfelé tekintgetek, hátra nem. Ahonnét a 61-es jöhet. Most nem jött. Nem úgy mint négy éve, amikor ripityára törtem a Zsigulimat. Igaz, délutáni alvásidőben. Most öt perc múltán kaptam észbe. Nem tudom, nem kéne-e abbahagynom a vezetést.  Zsófi levele kb. 1983-ból, a Fadd-Dombori űttörőtáborból, hozzám. Az öregedő apa ilyenkor elérzékenyül. És emlékszem, valami miatt nem tudtunk? / lehetett? érte menni... Úgy jutott eszembe az egész, és kotortattam elő az eredetijét Kata kincsesbányájából, hogy Tóth Krisztina új (novellás)kötetében egy fejezet ma délután egy kislány szörnyűséges úttörőtábori élményeiről: A Kastély (Élvonal) Jó könyv: Vonalkód, Magvető, 2006. Tényleg, el is küldöm neki ezt, kiprintelem. ? 2006 szeptember 4., hétfő Meséli. Főiskolás volt, barátnőivel lógázta a lábát a Duna-parton, viháncoltak. Egy fiú elegyedett velük szóba, beszélgettek. Akkor ő: Vegyél el feleségül. Nagyon jó feleség leszek. És a fiú: jó. Megtörtént. Jó házasság lett, mint a mesében. Egyébként kollégáim, két festőművész. Milyen hullámtartományok létezhetnek szavak és gesztusok, grimaszok, mozdulatok fölött és alatt. ? 2006 szeptember 5., kedd Gábor a halálhírre már tegnap is küldött egy verset. Deske! Az öreg megérdemel még egy verset. Tipikus öreg-kori téma: a jelen és jövő nem érdekli, már nem akarja megváltani a világot, csak a múltban mereng. G1 Faludy György: MEDITÁCIÓ Nem gondolkodás, mert az gyakran fájó tépelődés, kegyetlen és kemény, csak kép vagy látomás, amely magától formálódik, és úgy lebeg elém: szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek, virág, való vagy képzelt jelenet, tűzfény tűnt kandallókból, tenger – mindegy, olykor változgat, olykor megremeg: én mozdulatlanul lesem, szemlélem, nem töprengek semmin se, de egészen beleolvadok, szívom, teletöltöm magam vele, de csak néző vagyok, csendes, mohó néző – és ez a legnagyobb öröm abból, hogy itt éltem a földön. Budapest, 1994 Tetszik, bizony tetszik ez a csendes lassú tűnődés, emberi hang. Inkább a tartalom, mint a forma. Eszembe jut egyik barátom, aki a napokban fanyalgott a Rakovszky-versek kapcsán, hogy a forma..., a ritmusa... Bevallottam neki, nála erre nem figyelek, elbűvöltek a képek, a számomra lidérc-erős képei. KÍSÉRTETEK  Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el. Megőrizzük, ahogy a rég leégett erdők virágporát a tómeder iszapja. Ami volt, nem ér sohase véget: megszűnik és nem tud megszűnni mégse. Mint a málnadzsemben rekedt darázs nem tudni, honnét hangzó zümmögése, mint mikor távoli rádióállomás sercegése szüremlik a két szó közötti résbe, míg végül átszakad valami gát, egy ponton a jelen szövete enged. Mondjuk hiperérzékeny kamerád a néptelen utat, a hófoltos búzaföldet filmezi napokig, pár szélfútta pocsolyát, aztán mikor előhívod a filmet döbbenten látod: a földeken át furcsa ruhában katonák menetelnek... Menekülők: teherkocsin, gyalog, bőröndöt hurcolnak, vagy megrakott gyerekkocsit tolnak, vagy épp egy szál ruhában Bár nekünk egy életre keményen megtanította Tamás atya, ne sajnáld magad, azt hagyd az Úrra, ő sajnáljon..., de azért a jogos-jogtalan, mélyről fölbugyborékoló önsajnálat ugyebár, olykor... Kata (éppen a napokban 63), vasárnapi sétánk elején melodráma-halkan megjegyezte: én még soha nem ültem az Úttörővasúton. Amúgy is éppen a 22-es buszon, én ugyan a Mátyás király utat képzeltem (kényelmesen a rétegvonal mentén), de így is jó. Szépjuhászné megálló, ha egybe írják. Persze ma, csacsi módon: MÁV Zrt., Gyermekvasút. A Széchenyi hegyi végállomás felé vettük az irányt, hogy onnét majd talán a Normafa, alatta az édes Harangvölgy, Zugliget, amennyi telik majd... Döcögős lassan, közben a megafon: minden állomáshelyen és megállóhelyen megáll... és tényleg van különbség, az utóbbinál ugyanis bezárt bódé, nincs személyzet. Amúgy semmi rendkívüli, tán annyi, hogy a 12 éves kalauz, kispárnát tartva maga elé, visszatér: kitűzőt, jelvényt, képeslapot tessék... A karikatúra karikatúrája. ? 2006 szeptember 6., szerda Drága jó barátom, ugye azért ezt te sem gondoltad komolyan, hogy a tujázás a hátuja szóból eredődne? Brrrr. Hogy miből, majd utána nézek és értesítelek. Üdvözöl barátod: Szüts De bizony abból. d. Olvasom a Tóth Krisztina novellákat: Vonalkód. Szívszorító. Egészen más a világ nő szemével nézve. Azt hiszem, behozhatatlan előnyük, hogy ők sokkal inkább értenek minket. Illetve, ahogy Illyés írja valahol, valahogy így: és angyali fölényetekkel tudjátok a vérébe mocskult hőst is (...gyerekként kezelni). Azért ez más szint, mint ami a Szabó Magda-darabban, hogy a férfiak három dolgot tudnak csinálni: gyereket, adósságot és háborút... Faludy remélhetőleg jobb verseket is írt ennél. A feltett Rakovszky-vers - meg egy csomó más is - nagyon jó. Formailag és ritmikailag is teljesen rendben van. Ja, hogy nem "Nyílnak a völgyben a tarka virágok"? Lehet. Szia! G3. Akit illet. És annak is, akit érdekel, hiszen mindenkit szeretettel várnak. 15. Magyar Karizmatikus Találkozó, imanap Szegeden, most szombaton, a 15. stáció; a feltámadás jegyében. Gyülekezés 9. - 9.30. Előadás: 10.h A szentmise 16h. Szabó Tamás püspök atya vezetésével. Előtte tanúságtétel és szentségimádás. Helyszín: Szeged Sportcsarnok, Temesvári krt. 33. Át az Újszegedi hídon, és jobbra tartva végig a nagy park-, a Népliget oldalán. "A szegedi testvérek az ország és a határon túli testvéreket is nagy örömmel és imádságos előkészülettel fogadják." A Faludy sajnos nem nagyon írt jobb verseket, azt hiszem... (G3-nak). Mint Fejtő Feri bácsi mondta a minap a tv-ben: "F. könnyű műfaj..." Örülök, hogy a Tóth Kriszta tetszik. Még a Bodor is dicsérte! Ami, ugye... csók Szüts ? 2006 szeptember 7., csütörtök éjfél után 20 perccel ...fejfájásra ébredve, amíg az antineuralgika hat, fölbontottam az ajtóm elé letett leveleket, Mike fölhozta. Szerzői jogvédő irodánk, a Hungart sok forintokat küld egy rég meghalt képem után. Most. Mókás. A Duna TV-nek a portréfilmemben - TALENTUM sorozat / "Sűrű ködben célba lőni" - festettem 2003 márciusban a képet "élőben", kamera előtt. Aztán még, ahogy látom, még áprilistól júniusig. Béke farost-kockáira. Csak (m)ennyi adminisztráció van vele. opuszjegyzék / festmények Cím /Technika /Méret /Tulajdonos/ Szereplésnapló /Hol készült /Repró /Dátum /fejezet /alfejezet / határ /36 válogatott /szerző /társszerző /év (ÉÉÉÉ) / Kamera előtt született műterem /olaj, farost /60x60 /0633 /Budapest /17,4 Mb tif, 6x6 színes dia /2003.3,4,5,6. / kidob:2004.8. /1987 - től.....- MŰTERMES KÉPEK /2003 0 /Váli Dezső /0 /2003 /opuszjegyzék / szereplésnapló /esemény ID /S. szám /esemény /opusz /név /város /egyéb adat /dátum /pénz /határ /a sorra vonatkozó adat 0633/ infó /A/03/21 Duna TV portéfilmemben festettem kamera előtt 2003.03. Most jött jogdíj utána: 32.901 Ft. 2006.09.6. opuszjegyzék / képtulajdonosok itt a kép számát kihúzni a nevem mellől, de az megtörtént, két éve már. (Egy rajz, üveg alatt, aki elsőre megtalálja, egy nyilvánvaló hiba van az adatok között. Aki valamennyire ösmeri munkásságomat, megtalálhatja. Holnap megmondom.) C. napló, 1984 március. "Apu, lökj le újból, csak vigyázz, hogy semmibe ne akadjon bele a nylonharisnyám." (Zsófi, 9 éves) Nekem húsz éve beválik, akkor tanultam, tovább adom. Ha egy ismeretlen könyvről öt perc alatt döntened kell, pörgesd át úgy, hogy fixáld a szemed mondjuk a bal oldali ötödik sorra, s csak azokat nézd meg. Hiteles keresztmetszetet kapsz, tartalomról, minőségről, mindenről. ? 2006 szeptember 8., péntek Szerkesztőségünk örömmel vette a nagyszámú (3) beérkezett megfejtést a fenti két táblázatban megtalálható hiba ügyében. G3 jelű kedves olvasónk feltételezése igen mély tárgyismeretről tesz tanúságot: ha március, akkor Kecskemét (mármint alkotóház). Azonban sajnálatosan figyelmem kívül hagyta a rendelkezésre bocsátott segédeszközt, a filmből a helyszín beazonosítható. A művészt a forgatás időtartamára fölfuvarozták otthonába. P1 jelű kedves olvasónk nagyfokú gondolkodástalanságról tesz tanúságot, miszerint:  KIDOB 2004. 08. Ennyi ideig őrizgetni is sok, de ennyivel később könyvelni? Emlékeztetőül: a kidobás épp olyan munkafázis, mint az alkotás pillanatai. Annak is megérik az alkalmas, ihletett ideje. Ilyenformán az őrizgetni kifejezést csak letranszformált rágalmazásként tudjuk értékelni. A később könyvelést, szerkesztőségünk bevallja, nem tudjuk, mire építette a kedves pályázó. Talán az opuszszámot nézte dátumnak. P2 jelű tisztelt olvasónk szerint a 6x6 dia nem illik a képbe. Próbálkoztunk gondolatmenetét követni. Talán a hatos számra idioszinkráziája van. Talán méltatlannak találja egy eredetileg remeknek vélt művet ennyire lekicsinyíteni, hogy hat centi összesen... Vagyis fölcserélte a szavak sorrendjét, s így szánta: nem illik a kép a 6x6-ba... Közjegyző jelenlétében bontottuk föl a zárt borítékot. Egy fölfűrészelt képről nemhogy 17-, de egy 1-megás repró, se diapozitív sem létezhet, tudvalevőleg a művész azokat is egyidejűleg kukába küldi. Az írmagját pedig a szemetesládába. Emlékét memóriájából törli. Szerkesztőségünk a pályázatot sikeresnek nyilvánítja és jelzi, hogy csak felbélyegzett küldeményben elhelyezett apróbb, nem romlékony díjat fogad el. Apó! A tegnapi tanácsod kapcsán: nem szeretnék ismeretlen könyvekről öt perc alatt dönteni. Miért kellene? (Egyébként olvass el három oldalt, és abból többnyire tényleg kiderül. Bodor mondta épp valamelyik este: hagyjuk a sok ködösítést: az a könyv, ami rosszul kezdődik, de azt mondják, hogy később egyre jobb lesz, az többnyire rossz könyv. "Mélységes mély a múltnak..." -  vetettem én ellen, mire azt mondta, talán ô, talán Parti Nagy: na jó, de kétezer oldalnak csak neki kell futni valahogy.) Apám átlapozta az új könyvet és azt mondta: túl sűrű, nem kell! Mármint hogy nincs benne elég párbeszéd. Ez is egy lehetséges út, félek hogy sok jóból kimaradt. m. KedveseM! (© Vojnich) (Tudom, hogy ő így írta: Kedves M!, de némely marha olvasók nem vennék észre a poént.) Szívesen teszem, de ellent kell mondanom. Ezt magad is megteszed a harmadik mondatban, javaslatoddal; hiszen csakugyan előfordul ilyen helyzet, mondjuk egy ünnepi könyvsátor árnyékában. Ezen túlmenően Bodor?, Parti Nagy? nyilván nem olvasta A Józsefet - s evvel a te ítéletedet is véleményezzük - az első 70 oldal kurvajó. Persze kezdőknek nem ajánlott... Itt a három unoka. Piroska, négy és fél, nagyanyja ékszerét kéri. Azért veszek hosszú láncot, mert a férfik azt szeretik. Innét már csak felejteni fog. 1984-es jegyzeteim, tovább. Egy könyv Szent Ferenc életéről, kb. 1310-ből Speculum Perfectionis - Ferenc: csak sárból és nádfonatból szabad barátlakást építeni. A konventen valaki fölszólal, hogy náluk olcsóbb a kő - egy fiatal novícia szeretné zsolozsmáskönyvét megtartani - a tudós papok szeretnék, ha a rend tulajdonában megmaradhatnának könyveik, Ferenc nem helyesli - Ferenc ha prédikálni megy, rendszerint egy söprűt is visz magával, s utána kitakarítja a templomot - Ferenc: ha be akarsz lépni a rendbe, mindenről le kell mondanod, amiről más károsítása nélkül lemondhatsz - az együgyű János testvér mindenben utánozta Ferencet, tehát ha az köpött, vagy sóhajtott, vagy égnek emelte karját... - Ferenc szerint nem szabad a holnap eledelével törődni, ezért ezentúl a babot csak éjfél után áztatták be - egyik kísérőjét az útjain mindig kineveztette gvardiánjának, és engedelmeskedett neki a teljes jegyzet ? 2006 szeptember 9., szombat Barátom nyilvános naplót kezd, de jelzi, hogy belebotlik saját érzelmességébe. Drága Barátom! Nehogy a végén még szégyellje érzelmeit. Gazdagság. Maradjunk az őszinte szónál. Az érzelmi gazdagság és annak verbalizálása kétféle tehetség. Ez utóbbi magának ebben a műfajban most (még?) nem nagyon megy. Van valami ötletem, t.i. hogy a tények nagyon erős építmények, azoknak nagy ereje van. Hiszem, élem, hogy minden emberrel folyamatosan nagyon érdekes dolgok történnek. Ha a szikár tényeket próbálná megírni. Lehet, hogy ott tévedek, hogy ennek a (nem leírása, hanem) megragadása is tehetség kérdése. Próbálja meg. Én avval a makacs rögeszmével írom le pofátlanul és folyamatosan magamat, hogy ez mind-mind nagyon-nagyon érdekes. Aztán vagy-, vagy nem. Én mindig béketűrő ember voltam, de most én is azt mondom: MEGÁLLY! Eddig, és ne tovább! A kormánynak ez egyszer végre a sarkára kéne állni, és véget vetni ennek a. Olvasom a "Miért kell megtenni, ha fáj? Ezért" c. kiadványt négy példányban, mert annyit dobtak a ládánkba. Tessék csak megnézni, és belegondolni. Ezek a felső tízesek kétféle módon tesznek tönkre engem, téged, az országot. 1./ Kiszállnak a limuzinjukból, és nyilván csak azért, mert az állam dotálja, tömegközlekedésre váltanak! 2./ És ráadásul a családban mindenkinek három villamosbérletet vesznek, hiszen csak így lehetséges erre többet költeni... Vagy direkt, jeggyel, ide-oda utazgatnak?! Mert ezek olyan ráérősek. Ettől az udvar-témáról nem tudok elszak adni. Épp vendégek elé léptem ki a folyosóra. Akik különben így néztek ki. Zárójelben ide kívánkozik AKKOR egy sajátunokafotó is. Kád után. Hát igen. Két napja itt, mind a három. Kata ragyog. Én beleőrülök (ándösztétment), ha öt perc után nem mehetek vissza saját játékomhoz... ? 2006 szeptember 10., vasárnap Deske! Érzelmesség kérdésében az önsajnálatra kell vigyázni, az szokta a pátoszt melodrámává rontani. A tények megragadásához lehet, hogy tehetségre van szükség. A tények észrevételéhez biztos, hogy nem. "De ne csak az eszeddel figyelj, hanem egész lelkeddel", tanácsolja Füst Milán. És ez nem irodalmi kérdés, hanem életfeladat mindenkinek. Szia! G3 Öreg, teljesen egyetértünk. Kivéve a biztossal kezdődő gondolatsort. Evvel Füst (remélem) azt mondja : igyekezz. Nem azt, hogy legyél több önmagadnál, legyél tehetségesebb, okosabb, fussad 10 alatt a százat. Mert azt hiába, ugyebár. d. Délután átnéztem a szemközti (Milleneumi?) Parkba, napsütés, szaladgáló gyerekek, nálam egy Palics-fürdő története könyv. Nagyapám testvére Szabadka egyik építésze, Kosztolányival levelezik a fölállítandó kútra írandó vers ügyében. Alkuszik, de nem az árra, kényszerből a betű mennyiségre. Aztán a Színházépületben Vancsó-fotókiállítás. Amikor egy embernek stílusa van. El vagyok ragadtatva, vérbeli profi. Sárközi Márta mondta annó egy fiatal íróra: bűzlik a tehetségtől. És milyen fiatal. Felőlem nézve. Persze bejárta már a fél világot. Irigyeljem? Megérdemli. Itt most csupa gyerek-fotó. Nem Mosoly-Album stílusban, nem. "JÖVŐ HÁZA KÖZPONT" Teátrum épület. Megnézhető minden nap este 6-ig. Zár: szeptember 28-án. ? 2006 szeptember 11., hétfő Torjay Valter képeiből nyílt tárlat a Savaria Tourist Galériában. Részlet ez alkalomra, netre is föltett gondolataiból, nekem külön is megküldte: ....menő, pesti művész azt nyilatkozta egy interjúban, hogy egy esztéta bíráló megjegyzésére eltüzelte 60 (!) képkeretét. Ezt, saját esztétikai megszállottsága és önfeláldozása jeleként kívánta beállítani. Arról nem szólt a riport, hogy hány művésznek jelentett volna hatalmas segítséget, ha ezekből a „selejt keretekből” csak néhányat megkaphat. Íme Magyarország két arca... Köszönöm, én is jövő - menő művésznek érzem magam. Viszont budai, nem pesti, erre érzékeny vagyok... Nekem mindig akkor kezd gyanús lenni egy ember, amikor a világra, másokra panaszkodik. És magát sajnálja. Avval együtt, hogy ez esetben a következőket nem tudta: 1./ Évtizedekig nem volt pénzem keretet venni, ezért találtam ki egy egyszerű szerkezetet, amit 1x1-, 2x5- és 2x8 centis nyers fenyőlécből, én, itthon, egyedül. 2./ Az "esztétikai megszállottság" stimmel. A minőségért mindent. (A felfűrészelt 822 képemet is.) Évtizedes kínlódásaim, magam számára is nevetséges bizonytalankodásaim, jó-e, amit csinálok. Hogy kereteimnél például a széles avagy a keskeny változat a jobb-é. (És ez nem tréfa, mivel ez szerzői keret, a múzeumok és gyűjtők sem nyúlhatnak hozzá, meg van kötve a kezük.) 3./ ...Hajlottam néhány éve az utóbbira, egy baráti ellenvetés fényében "megvilágosodás", s a nyolc centis peremet tényleg lefeszegettem hatvan keretről. Ezekkel a barnára pácolt lécekkel legfeljebb a kollega tüzelő gondjain tudtam volna segíteni. Illetve azon se, mert egy év múltán visszaszögeltem... Hát így... Most megint ott, hogy le kéne szedni... Ez esetben: küldhetem?! Pedig ez nem az én otthonról hozott polgári kultúrám, tehát nem múlt-nosztalgia. Most lefotóztam újra, az ablakrácson átdugva a gépet. Nem tudok betelni ennek a rendkívüli tehetséggel összeállított díszletnek (egy kifőzde a Frankel Leó út elején) édes otthonosságával, gyönyörűségével. Vagy csak én látom annak?! Pilinszkynek kéne megmutatni... Igaz, ő látja. ? 2006 szeptember 12., kedd Szerintem abba betegedtem bele, hogy késnek a programozó fiúk. Orvosnál, a fene egye meg. Aktil Duo 2x1 - Kalciumtabletta 2x1 - Suspensio terpini 3x1 - C vitamin 2x500 - Novorin 5x1 - Normaflore 3x1 - sós vizes gargaliz. többször - sok folyadék - Algopyrin 1- Illyés Gyula 2x20. Gyönyörű történet, és még igaz is, húsz éve mesélte egy orvosnő, az imaközösségből. Jött a körzeti rendelőjébe egy paciense, aki a kezelés közben elpanaszolta, hogy feleségével most jöttek a vizsgálatról, ahol véglegesült, az asszony meddő. Ő ide, a felesége munkába. - S maga itt van?! Rohanjon telefonálni az asszonynak, hogy nagyon szeretlek, ülj be egy taxiba, azonnal gyere haza... Kilenc hónap múlva megszületett a kisbaba...   A C. Napló könyvben van egy lista, "amit megköszönök". Anyácskám néhány éve félmosollyal fölemlegette, hogy ebből ő bizony kimaradt. Igaz. Avval mentegettem magam, hogy éppen mert annyira közelálló, egyszerűen kifelejtettem... Majdnem így jártam evvel a ma nyíló Vojnich-kiállítással is. Mégis, Hollán Sándor mellett tán a legjobb élő magyar festő. Pótolom. Tehát ma hatkor a hülyenevű KÉKA Galériában, Hevesi Sándor tér 1, Dob utca sarok. Nyitva hétfő - péntek 10-6-ig. Zár: szeptember 28. ? 2006 szeptember 13., szerda Helló Deske! Tegnap 8-kor a Kossuth megismételte dörmögő-hangú kecskeméti /Arany emberek/ beszélgetésedet. Meghallgattam. A zene most is idegesítő volt. Helyette jobb lett volna még szöveg, pld. hogy a newsban irodalom is van: G1 A Newsban?! Mit irodalom?! Az irodalom ott Berszán Gábor! Egyre többen mondják, milyen jót tett a newsnak a gyakoribb dialógunk. d. <> Tegnap elkezdtem monológjaimat a cukorgyártás gépeiről. Most 8-kor folytatom egy másik évfolyamon a termék- és eszközmosó gépekkel. Dialógra csak januárban kerül sor, amikor kedveseim vizsgázni jönnek: G1 Hát emmost mi, ha nem dialóg??? Én semmit se számítok, csak mert alig-alig bojszintok az eszközmosó gépekhez???? d. Pedig a legérdekesebb a palackmosó gép. A lánc kacskaringós úton viszi az üvegeket egy alagútban, közben tiszták lesznek. Mivel az eljárás drága, egyre inkább az eldobható palackot használják. Persze a környezetvédelem is drága: G1 És nem félnek azok ott az alagútban? Igaz, nincsenek egyedül... Talán ha kézen fogva... d. (A drága barátom! Nem volt módja válaszolni, alighanem elballagott a szomszéd épületbe, órát adni. Életgyávaságom eleme lehet, nehezen viselem a nyitott helyzeteket és magam körül lehetőleg mindent megszámolok. Szívesen rendezném táblázatba a zoknijaimat. Honlapomat fogadó szerveren van egy olvasó-számláló. Olyan fantasztikus adatokat közöl, hogy gyanítom, az egészet a Rózsadombon a programozó-fiúk generálják számomra, örömokozási szándékkal. Sikerült. Augusztusi nézettségem: Hungary 2 8063 US Commercial 3 7109 Unresolved / Unknown 4 1740 Network 5 291 Germany 6 271 Poland 7 205 Switzerland 8 168 United Kingdom 9 145 US Educational 10 136 Spain 11 122 Romania 12 111 Netherlands 13 87 Slovak Republic 14 72 Old style Arpanet (arpa) 15 64 France 16 52 Austria 17 46 Belgium 18 44 Finland 19 36 Sweden 20 31 Bulgaria 21 29 Japan 22 22 Italy 23 11 US Government 24 10 Croatia (Hrvatska) 25 8 Morocco 26 8 Yugoslavia 27 7 Estonia 28 6 Canada 29 4 Brazil 30 4 Denmark 31 1 Australia 32 1 Greece 33 1 1 Israel 34 1 Portugal 35 1 Singapore 36 1 Ukraine Old style Arpanet (arpa) Ez mi lehet? US Gouvernment...?! Nem túlzás ez, fiúk!? Bár ahogy a szokott 70-80 helyett ma 170-en néztek belém... Beteg, ágyban. Karinty Frigyes élete. Kellér Andornak így mutatkozik be: "Csillapodjék, nem kell elájulni, Karinthy vagyok. Majd megszokja". És egy csakugyan zseniális társasjátéka: "A főhercegi vizsga" Iszonyú nehéz játék. Két szereplő; a tanárnak olyan kérdéseket kell föltenni, hogy az agyalágyult főherceg is sikeresen vizsgázhasson, hiszen a bukás a tanár fővesztésével járhat. A főhercegnek pedig a legképtelenebb választ kell adni... Tanár (félénken): Most talán térjünk át a világirodalomra. Kegyeskedjék megmondani, hogy ki a címszereplője Shakespeare Hamlet című drámájának? Főherceg (kegyetlenül): Kőbánya. Tanár: Kitűnő! Köztudomású, hogy Hamlet a "Lenni vagy nem lenni" megszemélyesítőjének tekinthetjük. Ugyanezen mondásnak azonban a Hamleten kívül van még egy konkrét tárgyban való megnyilvánulása is, és ez a tárgy: a szappanbuborék, mely van is, nincs is. A szappant főleg disznózsírból állítjuk elő, a leghíresebb disznótenyésztő telep, mint tudjuk, Kőbányán van... ? 2006 szeptember 14., csütörtök Szerelmetes Gábor barátom a todományban nem ismer tréfát. Szíves okulásomra gyorsan megküldte a palackmosó automatát. Már hatalmas gyűjteménye van, a netről turkássza, tanítványai számára. Hihetetlen ötletes; német, angol és spanyol élelmiszeripari szakszótárból keres ki gép-neveket, azokat üti be a google-ba. Ilyenformán még az eltérő fejlesztési trendekről is tájékozva van. Tegyem hozzá, hogy hetven éves?! A legfrissebb eredményeket tanítja... Imádja a szakmáját. Uszodából hazafelé meg-megáll, térdét fölhúzza, ráfekteti a táskáját, s rajta ujjal rajzolja számomra a nehezebben érthető gépészeti elemeket... Deske, találtam még egyébként egy tartalmas leírást egy cukorgyárról, török nyelven. Temetőről fotóalbumot csinálni jó. Én tudom. Előbb-utóbb minden barátom csinál egyet. Legalábbis most Szüts. Sokkal nehezebb dolga van, mint nekem volt, (bocs, hogy rögtön magamról beszélek), ma egyetlen megrendelő se fogadna el fekete-fehér képet. Pedig. A címlapfotó szerint: győzött. Invitáló levelet kaptam: Könyvbemutató szeptember 20-án, MOST SZERDÁN, délelőtt 11-kor, Budaörsön, a Városháza Tanácstermében. A könyvet és a szerzőket bemutatja: Parti Nagy Lajos. Közvetlen a főútvonal mentén van a ház, a jobb oldalon. Jó nagy felirat, markáns középület nagy-nagy oszlopokkal. Éppen előtte (kb. a harmadik)körforgalom. Lássátok feleim szümtükkel, miről beszélek. Nem csúnya ez se, így, feketében, de számomra világos, hogy ebben az esetben a színes változat jobb. A színes fotózás egészen más gondolkodásmód. Amúgy minden barátommal visszatérően nosztalgiázunk, persze hogy a fekete-fehér fotózás (volt) az igazi! Az elvontabb (absztraktabb), jobban általánosít, tehát súlyosabb. Mint az a régi, tökéletes Magyar Nemzet-vicc: NOSZTALGIA. "Az ősköd volt az igazi!" Hogy is van ez. A mai gépek színesben dolgoznak, megszűnt a filmválasztás felelőssége, feladata. És elbukunk. MOZART: C-DÚR (JUPITER) SZIMFÓNIA Az a tetszetős, romantikus beállítás, hogy a nyomor, nincstelenség, magány kedvez az igazi művész kiteljesedésének: nyilván hazugság, a művészt koplaltató, elszigetelő és az alkotásra részvétlenséggel válaszoló kapitalista társadalom álszenteskedése... Lenin azt mondja... / Dolgozók hangversenykalauza 1949./ Tehát 1949. Szüts szerint nyilvánvalóan egyetlen bűn van, az engedetlenség. De ez a fogalom csak hívő ember számára tartalmas. Maradjunk az azonosan pontos társfogalomnál: szeretetlenség. Nem is a kor érdekel ebből a szövegből. Hanem kibogozása, miért kell ezt szeretetlenségnek neveznem. Deske! Hát nem aranyos? Ez a török cukorgyár neve: Kayseri Şeker Fabrikas? A.Ş. Genel Müdürlü?ü Üdv: G1 ? 2006 szeptember 16., szombat Az élet ritka, igen boldog pillanatai. Órái. Köszönöm. Volt rám ideje, átballagott a szomszéd szobából, és leült mellém a kompjuter elé. Én kértem rá, jóval tájékozottabb, tulajdonképpen már szakember. Honlapom készülő programja kapcsán mindenféle javítások ügye. Szüts-csel volt ilyen, harminc éve, egy nyáron Zebegényben festőnövendékeket korrigáltunk közösen, egymás szavába vágva, egymás gondolatát továbbépítve. Valami gyönyörűség, amikor két ember intenzíven így együtt; vágtató, kergetőző csikógondolatok. Most is; a fiam frissessége, az én tapasztaltságom. És az utolsó percekben, mintegy Isten tréfájaként, az az ajándék is, hogy a nehezen kialakított okos, de még mindig bonyolult rendet egy csavarással én egyszerűsítettem hibátlanná. És nem ő, a profi. Ez valami női ösztön lehet, Kata kitartóan vonzódik ahhoz az ötletéhez, hogy magunk után törüljük föl a fürdőszobai pocsolyákat. Gyengédségből, kíméletből többé-kevésbé alkalmazkodunk is. Erre évek óta egy nyeles janicsárfej szerű sörény, húzogatjuk egy darabig ide-oda a mettlachin. De jött a lányom, aki tájékozott. A sörény helyett valami kinyitható lap, rá kell lépni a gombjára, akkor megmerevedik. Aztán összecsukni, bepasszírozni a piros vödör tetején lévő satöbbi. Szörnyű. Illetve csak baromi körülményes és lassú. Némi csendes forradalomra is kacsintó malíciával felemlegetem ezt nagyfiamnak, aki csodálkozva fölhúzza szemöldökét, hogy, te, evvel alaposabban lehet kifacsarni... És itt eláll a lélegzetem. Egy idegen áll előttem. Soha nem fogom megérteni ezeket. Egy más bolygóról. Neki mindegy, hogy evvel alkalmanként 10-15 másodpercet elveszít. Ő nem siet. Igaz, voltak erre már korábban is figyelmeztető jelek. A reggeli kenyerét melegíti. Hol olvastam, a perzsa sah története. Aki úgy utasította személyzetét, hogy Európába tartó különvonata naponta annyi utat tegyen meg, mintha tevekaravánon utazna. Egy úr nem siet. 7:05 Deske! Különös egybeesés. <> Ez nálunk is. Indok: ellenkező esetben a padló foltos lesz. Feltörlés után meg kell várni, amíg megszárad, különben a lakásban széthordjuk a nedvességet és azzal újabb foltokat képezünk. Nejem meg szokta kérdezni: most nem mégy a konyhába? Mert akkor felmosom. Néha a tiltás idején szorító kényszer támad bennem bemenni. G1. 8:50 Olvasom be mindezt anyácskámnak a telefonba, hogy jókedvre derítsem, várva a hatást, mire ő: Én egyszerűen ledobok egy négyrét hajtott ruhát, és... 9:04 Deske! "A sörény helyett valami kinyitható lap, rá kell lépni a gombjára, akkor megmerevedik" Nálunk a háztartást illetően permanens forradalom zajlik. Kipróbálunk mindent. A kinyitható lapos felmosót is megvettük. Pár héttel később kivágtuk a szemétbe. Használhatatlan. A nyeles janicsárfej szerű sörénynél nincs jobb. Katonáéknál az a neve, hogy motoros fóka. A normál fóka a nyélnélküli változat. Ádám 9:16 Kedves feleségének a legfőbb, családanyai gondolatát nem érezik át. Ő nem a rendetlenség miatt nem szereti a pocsolyákat! Hanem fél, hogy valaki elcsúszik, és BAJA lesz!! [doktorbácsi, Győrből] 11:36 Egy nő is megszólalna: a fürdőszoba feltörlése okozta férfi-nő ellentét egyrészt a nők emancipációjában (miért én töröljem fel mindenki után?), másrészt az ősközösségi munkamegosztásban (a főként az otthonra korlátozódó női tevékenységben) keresendő. Fenntartva azt, hogy mindenki törölje fel maga után, Édesanyja módszere + egy partvis lenne a megoldás. Egy gond marad: ki szavatol a rongy kicsavarásának biztonságáért? Üdv.: B. Ildikó. 11:40 Kedves Ildikó! Egy percre átlépve komolyba, bocs. "miért én töröljem fel mindenki után?" Persze, értem, és szinte igaz is. Valaha, házasságunk egyik mélypontján találtam meg, hogy semmi más, csak a megátalkodottan csökönyös szentferenci szeretet..., mit tehetek én. Semmi mérlegelés. Segített. Anyám, 87, pészméker, orvosa figyelmeztette, ez nem fog menni, napi 16 órában ellátja 90 éves, lassan mozgásképtelen, depressziós barátnőjét. Hogy ebbe bele fog halni. Igen, akkor ez lesz - válaszolta anyám. Amúgy a legveszélyesebb góc csakugyan a rongy esetleges kicsavartalansága... A felmosórongy darázsfészek. d. Délután már munka is, a soknapos gyengélkedésnek talán lassan vége. Ez az A/03/35-öt a Győri Múzeum számomra kiürített különtermében kezdtem, három éve, másutt nem találtak helyet nekem. Művésztelep, meghívás. A megoldás ma született meg, egy forma elhagyásával, és némi átszínezések. 42 x 69 centis. ? 2006 szeptember 17., vasárnap Van egy szabály, minden levélre aznap válaszolni. Ha más nem, jelezni hogy vettem. Így hát most is, a váratlanul igazán összejött fenti sorozat után a régi barátnak; bérma-gyerekem, aki közben bácsi lett: Szia Deske! Úgy látom, a VÁLINEWS hiteles keresztmetszete életednek, a legunalmasabb részeit sem hallgatja el. G3.  Nem tudsz eltántorítani. d. Ma már egy kisebb séta is a Hajógyári szigeten. Édes napsütés. Alkalmazkodtak hozzám, lassan ballagva. Robi egy svéd horgászszéket is hozott, teleszkópos lábakkal, ha elfáradnék. Itt János és Robi, a törzsgárda és a főnök. Hatkor hozta a fiam a hírt. Meghallgattam a drámai Gyurcsány-beszédet. Azt hiszem, ezek után be kell gyorsítanom a honlap adatbázisra átszerkesztését, és a 13 nyári kép befejezését. Érdekes, a Kata ilyeneket tud: Te fél óra múlva tök szomjas leszel. Az ÍRÁS fejezetben 4356 fájl van. A jobb kezelhetőség végett az egyik mappát három részre osztottam. A vasárnap esti üzemzavar ezért. ? 2006 szeptember 18., hétfő 05:50 És miután tisztáztuk, hogy felhatalmazása nélkül nem írhattam nevet, hozzájárult. Hajmeresztő és önveszejtő módon végül pénzt nem fogadott el munkájáért, a szerkezet átalakításáért. Hát itt köszönöm az eddig: rózsadombi programozó fiúnak, Szőnyi Andris barátomnak, hogy külön mappát csinált a NEWS és a mostanában hatalmasan földuzzadt NAPLÓ - fájloknak. A sok száz link átírásánál akadt el az itthoni gépezet. Sok éve segít. Melyik regényben olvastam, talán az Airport?! Az éterben millió navigátor, repülőirányító beszél, fecseg, s hirtelen mind elhallgatnak, egy S.O.S. jelzés. Valahogy így érint ez a három perce bontott boríték. Ebben a sok fölösleges nemtudommiben VALAMI FONTOS történik. Szentendre Főterén péntektől Modok emlékkiállítás. Végre. Istenem, hogy szeretem. Aki nem ismeri, annak nincs mit mondanom. Vagy ennyit, egy régi cikkem eleje: MOZGÓ VILÁG CIKKEK 1992/6 Czóbel Béla felesége A szentendrei Czóbel Múzeum legszebb képei az alagsori szárnyban látható három kis Modok Mária- kép. Ez a henye mondat némi magyarázatra szorul... a teljes cikk Kötelező megnézni. Szentendre Főtér, megnyitó szeptember 22, most péntek 17 óra, megnyitja, na ki, Kratochwill Mimi, nyitva naponta 9 - 17 óráig. Október egytől a hétfő mellett a kedd is szünnap. Október 29-én zár. ? 2006 szeptember 19.,kedd Deske! Nem szívesen politizálok, de a tévében látott őrjöngő vandalizmus elkeserítő. Most békésen egymás mellett tombolt a Fradi, Újpest stb., B-közép agresszív állattá fajult bandája. Úgy érzem ezeknek mindegy volt, hogy miért, lényeg, hogy valahol lehessen törni-zúzni... A kiprovokált erőszak mögött mindkét oldalon sunyin megbúvó politikusok, meg lapítanak. Tudom, hogy nehezen hihető, de szerintem mindkét oldal hasznot fog húzni, mindegyiküknek érdeke volt, hogy így alakuljon. A világ rajtunk röhög, azok a bamba, diónyi aggyal rendelkező izompacsirták, homeless küllemű sípoló vénasszonyok, ősmagyar sapkás idióták meg önelégülten vigyorognak, és azt hiszik, van mire büszkének lenniük... Ha nem néz tévét, akkor nyilván nem látta azt, amit 140 hírcsatorna közvetített élőben. A kiégett, kifosztott tévéépületet a Szabadság-téren, lerombolt berendezéseket, stb. N-y Nem nézek tv-t, de elhiszem. Így igaz. A Gyurcsány-beszéd után azt mondtam, semmi jelentősége / következménye nem lesz. Még tévedhetek. d. Deske, sajnos lehet következmény. Szélsőséges esetben rendkívüli állapot, választások lefújása, pesti rendőri vezetés leváltása radikálisra. Ez a bal oldalnak kedvezne. Ha megbukna a kormány, vagy visszavonná a megszorításokat, vagy ezt tenné egy új jobb oldali vezetés is (mert kénytelen lenne), akkor a MINDENKÉPPEN szükséges szanálás elmaradna, ami katasztrofális hatású lenne. Örökre száműzne bennünket a lemaradó nacionalista Balkánba. Mert ugye nem lenne szabad olyanokkal hergelni a tudatlan pórnépet, hogy miért a magyar családok, anyák, stb. fizesse meg az árát, stb.- szövegek. De akkor ki a fene? A román családok, vagy a németek? Vagy kinek kéne megfizetni az árát a 16 éve halogatott (mk. kormány) reformoknak? Mert hogy aki egész nap robotol, jobb életet érdemel... Az etióp paraszt is robotol egész nap, és olyan ellátást kap (kórház, kultúra, fizetés stb.), amire "fussa". Hiába robotol egész nap becsülettel. Szegény az ország, és kész.. N-y Igen. Akkor onnét kell nézni, hogy 1230-körül meg járványok voltak. d. Való igaz. És hiába tüntettek volna, akkor is lettek volna járványok. Még ha le is rombolták volna a királyi palotát. N-y 09:48 Mikor és soha nem fogjuk megtudni az igazat. "A Szabadság-téri vandálok." Anyácskám hív, takarítónője egész éjjel ott volt. Öt ember akart volna bemenni a TV székházba, követelni, mondják be az igazat. Merthogy ötszáz tüntetőről beszéltek, mikor a tér tele volt. A TV ezt megtagadta. Akkor indult el a nép. Egyet tudok biztosan, mert a menza szakácsnője, Amálka, nekem megígérte. Ma ebédre mákos tészta lesz. ? 2006 szeptember 20., szerda Nem nagyon tudok itt okos lenni. Mi történt. Eddig valaki (ő is) hazudott, ámbár ezt mindenki tudta. Most leleplezte magát avval, hogy (értelemszerűen) ezentúl nem. Fölzúdulás. Igen nagyjelentőségű dolog történik ezekben a hetekben az országban, talán nem mindenki tudja. Győrben a Vasilescu-hagyatékból új múzeum, a volt zsinagóga épületben. Nagyon jó gyűjtemény, avval együtt, hogy az ember nem nagyon volt jó. Jelképes összegért adtam neki zsidótemetőt, avval, hogy rang a gyűjteményébe bekerülni. Egy idő után a kép föltűnt fia galériájában. Az öreg tudta nélkül, tehát bizonyos fokig fondorlatosan visszavásároltam. Őrjöngött. Antal-Lusztig gyűjtemény. Antal úrról semmit nem tudtam, amikor 2000-ben a három képemet megvette a Műcsarnokból, az Országos kiállításról. Elképesztő mennyiség és minőség, amije van, már a nagyapjától is. Most egyszerre két múzeum (nem kiállítás) nyílik letéti anyaga egy-egy részéből: Pécs, e napra rendbe hozott épület, Munkácsy, Rippl-Rónai, Szinyei Merse, Ámos, Berény, Vajda, Czóbel, Mednyánszky. Három szinten. És Debrecenben is épületet kapott, ott a kortárs anyag. Három utazás. Kérem, ez nem tréfa. Ez az pécsi új múzeum új (régi) épülete. Rákóczy út 11. Pénteken nyit. ? 2006 szeptember 21., csütörtök Iszonyú fáradtan, bárha ez nálam nem újság, fél-, vagy inkább harmad betegen, különösebb szimptómák nélkül. Túl az antibiotikum kúrán. Alkotómunkára képtelenül keretperemetfestek. Ötszázadszor. Át. A fenti /03/35. Nyilván a kép rossz, csak nem veszem észre. Illetve a helyzet súlyosabb lehet: a kép jó, csak... Illetve ez sem (biztos, hogy) igaz. Van, amikor tényleg fontos a make up, mint annál a csodás Rippl-képnél is. Tizenkettő. De jó lenne ágyba, ágy felé. Még az ebédért le kell menni. Szerencse, hogy az edényeket reggel elmostam. Igen lerövidítve a kapott szöveget: A Kárpátaljai 11 éves Évának gerincműtétre lesz szüksége. Az ottani Majnek Antal (ferences) püspök amerikai segítséggel 1,3 milliót már összeszedett erre. Még 1,2 millió hiányzik. Én 36 ezret tudok küldeni. Átutalási lehetőség: Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány 1183 Bp. Tű u.2. Erste Bank: 11991102-02119070-00000000 (HUF) Közlemény: Éva műtétjére Sokan küszködnek lelkiismeretükkel, kinek, mikor, mennyit. Én maradok a néhányezer éves mózesi szabálynál. Tized minden jövedelemből, ossza szét az egyház. Ez a tízes szám javallható a hitetlen gyauroknak is: ők direktbe, koldusoknak, satöbbi. Este. Az A/06/39 befejezése. Műterem - másállapot A keretet is hozzáfestettem. Aztán majd meglátjuk. ? 2006 szeptember 22., péntek Egy barátom egy szöveget lobogtatott előttem, lelkesen. Kiderült, egy másik barátom írta. Hidvégi Máté könyvet szerkesztett: "Boldog Salkaházi Sára", ehhez a gyönyörű bevezetője: Olvasom a világhálón, hogy a közvélemény-kutatók megkérdezik egy-egy nemzet polgáraitól: ki a legnagyobb közülük? Ki az a személy - élő, vagy holt -, akit nemzetük jelképeként... Nekünk, magyaroknak adatott most egy ilyen, úgy hívják: Boldog Salkaházi Sára, a zsidómentő vértanú apáca. Szentje a Dunának, hiszen abba lőtték bele. Szentje Pestnek, mert a pesti oldalon lett vértanú. Szentje Budapestnek, mert ő mindannyiunké, akik ebben a városban lakunk. De jelképe az újságíróknak, mert ő is az volt: publicista; védője az íróknak: írt drámát, regényt, kisprózát, mesét; és reprezentánsa a baloldaliaknak, mert mindig a szegények oldalán állt; és a népieknek, nemzetieknek, mert annyira magyar volt, hogy még a nevéről is lemondott ezért; és a liberálisoknak, mert naplója borítójára felírta: "fontos dologban: egység, kétes dologban: szabadság"; a művészeknek, mert kézműves lett: könyvkötő; a háziasszonyoknak, mert - mint mondják róla nagyon jól főzött; az óvónőknek, mert a gyerekek rajongtak érte; az egyetemi oktatóknak, mert a fiatalságnak is szónoka volt; a vakmerőknek, mert mindenki rémületére repülőgéppel is közlekedett; a szenvedély rabjainak, mert nagy küzdelmek árán hagyta csak abba a dohányzást; a csinosan öltözködőknek, mert - amíg nem lett belőle apáca - a legmodernebb ruhákat hordta; a nevettetőknek, mert mindig derűs volt; a bátraknak, az embermentőknek, a hősöknek, de leginkább azoknak a jele, akik tudják, az életben mi a legfontosabb, és azért odaadják az életüket; a mindenek felett való, legvégső szabadság jelképe ő, a szabadságé, amely ránk, magyarokra talán a legjellemzőbb, hiszen ezért volt ötvenhat, ezért íródtak Szent István befogadó törvényei, ez az, amit tőlünk elvennie senkinek és semminek nem sikerült soha. Ezt reprezentálja a zsidómentő apáca, nyakára függesztett láncán a Szentlélekkel, vállán a mi gondjainkkal és arcán az arcukkal. Ha nekünk csak ő lenne, már az is elég lenne. ? 2006 szeptember 23., szombat Néhány, az évek folyamán észrevétlen kicsiszolódott rendből és szabályból, lakóközösségünkben. Mike (24): Ha vendége van, de sürgős mondanivalóm: SMS-el hívom ki. Kivéve, ha több fiú, akkor kopogok. Kiállítás meghívó, ami érdekelheti: az ovális asztal jobb oldalán néhány napig. Ha sürgetlen üzenet: cédula az ajtaja elé, a jobb sarokba. Postája is ide. Ha sürgős üzenet, mikorra fölébred, cédula az ajtaja elé, középre. Ha ajtaja nyitva: nincs itthon. Ennek bevezetése előtt sok tétovaság. Ha az éjszaka közepén felébredek - ő dolgozik - nem zavarjuk egymást. Kata (63): Telefonüzenet, cédula a bejárati ajtón lévő csipeszre. Postája jött, de több levél: a belső asztalra bevinni. Ha nem én teregettem, hanem ő: este 10 után lett kész a mosással. Ha az ajtaja nyitva: nem jelent semmit. Ha nagyon nyitva: nincs itthon. Ha a kenyér a konyhaasztalon: a vendégszobában alszik valaki. Ilyenkor halkan, és bent reggelizünk. Hajnalban pénz és cédula az ajtóm előtt: Katának éjjel eszébe jutott valami vásárolni való. Kenyeret, tejet és müzlit automatikusan, minden mást csak felszólításra. Ha az én ajtóm nyitva: ébren vagyok. Ha délután kettő és fél öt között csengetnek: kifordult a világ sarkaiból. És fölébresztettek. És, ne feledjem, ha fehér törülköző lóg az ablakban, föl kell jönni a játszótérről, kész az ebéd. Igaz, ez 1951-ben. Múltkor tájt Óbudán megnéztem Menasági Péter kiállítását. A kerék és a tengely lehetséges ideológiai vonatkozásaiba acél és gránit vonalon nagyon beleásta magát, ebben nem tudom követni, de két köztéri munkája tetszett, ebből az egyik a budaörsi régi temetőbe készült: "A bezárt kapu - A Magyarországi Németek Kitelepítésnek Országos Emlékműve" (Ez a művész felvétele) Most Szüts fotóalbumában is megjelent ugyanez. Vakarom a fejem, itt ugyanis a szobor: gyenge. S miután a mű reprodukció formájában kerül a köztudatba, válik magyar közkinccsé... most akkor mi is van? Aztán még egy halvány második kérdés: csalhat-e a fotós ilyenkor a műjobbítás irányában? ? 2006 szeptember 24., vasárnap Szentendre édes napsütésben, Modok Mária (1896-1971) gyűjteményes kiállítása a Főtéren. Megint ugyanaz a kérdés, való-e a publikumnak egy összeszedett "teljes" anyag. Ha jóindulattal lép be az ember, akkor igen, a sok közepesből kicsillan a remekmű. Nagy várakozással - bár még találkoztunk halála előtt; életemben ha hat-nyolc képét láttam -, milyen lehet az életmű. Már a nagybányai típusú korai munkái között is van gyönyörű. Van későbbi, huncutul Czóbeles, jó. Van egy Klee-s sorozat, ez, hogy is mondjam, csak esztétikus. Szerencsémre a legjobb képeit láttam hajdanán a múzeumukban, ezek maradtak szeretetemben elraktározva. Vagyis a kikötő - öböl széria. Kiderült, több van belőlük, mint tudtam. Gyerekes bújócska a teremőrökkel, így csak néhány gyenge fotó, titokban. Ha hétköznap megyek, lett volna módom engedélyt kérni a múzeum igazgatójától. A fene egye meg, így csak ezekről tudok írni. Tulajdonképp miért is óvják annyira ezeket a képeket? A tiltó rendeletet a török hódoltság korában hozták. Ez a bizonyára korai kávédarálós csendélet nagyon pontos, nagyon feszes. Emlékeztet a Réth Alfréd- képecskére, amit pár éve találtam meg, s tettem be ide, a múzeumomba. A csendje, az intimitása. Volt bátorsága ugyanazt a sárgát két oldalon is. Szeretem puha elnagyoltságát, ahogy a formákat kezeli. Berény tudta még ezt a csendet, nagyon. Hogy ez az igénytelennek tűnő erdőszéli táj mennyire nem egyszerű képlet, akkor tapasztalná meg rögtön az ember, ha maga próbálná a témát megválasztani, fölállítani a festőállványt, és kezdeni a látványt néhány formára, színre redukálni. A középtónusok egyensúlya, ahogy a főtéma körül édesen kivilágosodnak a foltok. A boglyát ösztönösen is, azonnal megszeretjük, csorda közepén botladozó kisboci. Ezek a vagány Szentendre-képek, az egyes meg a kettes számú is, férfiasak, jókedvűek. A formák adták magukat - harminc évet élt a városban, reggeli piacra menés -, aztán durr bele a sárgát, pirosat. Egyiküket régóta látni törzshelyükön, a férje-Czóbel múzeum pinceszárnyában. Gondoljunk bele, az ilyen az utcaképekből nőtt ki Vajda saját Szentendréje. Az első kép közepén meghökkentő az a pici gyerekfigura, ettől az egész kicsit lidérces lesz, ettől a magányosságtól. Véletlen lenne ez a nagyfokú méret-elrajzolás? Mondhatni, olcsó ötlet. De nagyon bejött, győzött. Ha jól emlékszem, címük szerint ezek város-képek. Emlékeztetnek Klee ritmusaira. Úgy tűnik, (mindannyiunk napi gondja), nagyon belenézte magát a készülő munkába, latolgat, egyensúlyokat mérlegel, elszöszmötöl vele, s közben nem veszi észre, hogy egy kívülállónak mindez a vacakolás már rég unalmas. A festőnek tanácsolt ilyenkor az állványtól négy métert hátralépni. Csakhogy sajna legtöbbször ez sem segít, mert a fej gondolkodik, s ettől nem lát a szem. Veszely pöttyös képeivel vagyok így. És végül a remekművek, amik a magyar pantheonban is. Ezeket 92-ben megírtam a Mozgó Világban. Csak akkor a reprók képeslapokról, ezek a fotók talán valamivel színhelyesebbek. Az Öböl IV. és az Öböl V. Figyelem, 9-5-ig nyitva, október 29-ig. És októbertől már hétfő-kedden is zárva. Jó kis őszindító vasárnap. Estére vissza a földre, email jött M-től: ha mégis valamit akarnál érteni, és nem csak ebben a fölöttevagyokénanagym?vészmarinénis pózban tetszelegni: ajánlom elolvasni: egy elgondolkoztató cikk Radnóti Sándortól, csak vakarom a fejem, próbálom megemészteni. Egyre több, nálam tájékozottabb elmétől hallom, hogy: 1./ Ezt a kormányt lehet szeretni, nem szeretni. Legitim. Mi választottuk. (Ezt elhiszem.) 2./ Ennek a megszorító gazdaságpolitikának nincs alternatívája. (Ehhez végleg nem értek, bizony lehet, hogy igaz.) Kapok levelet ez ügyekben sok-sok felkiáltó jellel is. Irigylem, akik nálam biztosabban igazodnak el, vagy legalábbis meg vannak győződve, hogy ők tudják. Esterházy például azt mondja, nézzünk már egy kicsit magunkba. Nekem még annyi jut eszembe, hogy ez a feladat igencsak megy nekünk, dühösnek lenni. Másokra. ? 2006 szeptember 25., hétfő Jönnek az emailek aktuálpolitika ügyben. De élőben is. Próbáltam dialógust. Mindenki liheg és kinyilatkoztat. Sehol semmi belső kételkedés. Akkor erről én nem. Egy negyven éves fotó, kerti társalgás. Az ember ilyenkor elmereng. Mindöjüket ismertem. Balról: Modok Mária, Frank János művtörténész (Műcsarnoki kiállításomat szervezte) és felesége (él), Dévényi Iván tanár úr (egy grafikám került hozzá), Bodri Feri, a művészek és művészetek barátja (él, néha egy levélváltás) és Czóbel (aki nem adta nekem télre kölcsön a műtermét, merthogy Pesten marad.) Délután megnéztem a Dévényi-gyűjtmény kiállítását a Mű-terem Galériában. Ez a fotó a kiállítás plakátja, méltán. Több nagyon jó Czóbel. A korai párizsi utca- és enteriőrképeit nagyon szeretem. Érdemes összevetni ritmusait az azonos idejű Utrillokkal. Bálint Endre legjobb korszakából, a párizsi évekből a Lámpás csendélet. Egy nagyon szép kis Vaszkó., egy templom a modell. Modok tegnapi szentendrei Madártoll festményének egy sokkal jobb változata. Barcsay bumfordi Festőállványa, megnéztem, ő ezt milyen részletformákkal gazdagítja föl. Az a neves Grósz Andor portré Tihanyi Lajostól, amitől a nem érzelgős Déry (fiatalkori barátja volt) úgy meghatódott. Kondortól Ikon, meg a Triptichon is, szépek. Nagy Balogh kubikusai előtt eddig kalap emelve elhaladtam, itt van egy, ami megfogott. Talán mert egyedül van. Vagy mert ez tényleg jó. Berény elhülyéskedik a kacskaringós formákkal, hogyaszongya Sárga dunyha, ő ettől szelídebben is meg tudja fogalmazni csendjét, persze ez is jó. A Szent István körúthoz közel: Falk Miksa utca 30, nyitva október7-ig. Érdemes megnézi. ? 2006 szeptember 26., kedd A hetvenes évek elején Muray Robi grafikus egyik négerje voltam. Gyönyörű műterme volt a Visegrádi utcában. Ha plakátot tervezett: SZOVJET AUTÓSZALON, a száz abc-t tartalmazó negatárjából kiválasztott egyet, és a kezembe nyomta. Nézem, az A, O, S, Z és a T betűből kettő kell. Be a laborba, két példány nagyítás, dokubróm papírra, szárítás, kisollóval a szükséges betűk, majd suszterek által használt ragasztóval egy fehér kartonra a kért szöveg. Ez a gumiragasztó zseniális volt, állagra hasonló a technokol rapidhoz, de ennél száradás után nyom- és papírsérülés nélkül le lehetett kapni a betűt (csipesszel), ha Robi hibásnak találta a betűközöket. Ha minden rendben, vissza a sötétkamrába, új fotó, immár a szövegsorról (ezt is a nagyítógépppel), majd hívás, fixálás, negaszárítás, gyorsítottan, tehát denaturált szesszel. Akkor erről újra egy papírkép, immár a végleges méretre. Laborálás, szárítás. Ha kellett, a fotót valami spéci festékkel színeztük, mielőtt a készülő plakáton a helyére ragasztottuk. Saját plakátjaimat is így annak idején, a szöveget soronként nagyítva. Mindig a kedvenc betűm, a futura extra bold. Szüts rengeteget cikizett, hogy olyan úthengeres. Én meg az ő tipográfiáit tartottam kisasszonyosnak. Délután jön haza fiam, kérdem, mi újság. Mondja, a FONTDOKTOR egy hete! dolgozik a kompjuterén, éjjel nappal. Még nagyon elején a feladatnak. A 250 ezer betűfajtát, amit Mike eddig összegyűjtött, a program most hat szempont szerint szűri, és szelektálja. Négyötödük kiesik. A program tudna betűcsaládot javítani is, de ezt az utasítást ő most kiiktatta. Csak azokat tartja meg, ahol megvan a teljes betűcsalád; minden ékezetes és külföldi betű, monitor- és nyomdai változat is. A jobb betűknél minden betűtalálkozás-változat egyenként meg van tervezve. A maradék párezer betűt már könnyű lesz kezelni a FONTMENAGER programmal, tetszés szerint adhatsz szempontokat a kereséshez, szűkítéshez. Mosolyogtam és bólogattam. Email a drága Kemenes atyától. Ő tudja, hogy minden megvitatás helyett - Felhívás Hazánkért való böjtre és imádságra "Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására" Az elmúlt napok eseményei arra késztetnek, hogy felismerjük az indulatok mögött a szellemi harc jelenlétét. Arra buzdítunk minden jóakaratú keresztény embert, hogy éljen a lehetőséggel, amit a Jézus Krisztus nevébe vetett hit jelent, aki előtt meghajol minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban. A mai naptól kenyéren és vízen böjtölünk kilenc napon át, és felajánljuk Magyarország sorsának rendeződéséért. Továbbá folyamatos rózsafüzér. Aki csak teheti, csatlakozzon, határon innen és túl. [...] Nagykovácsi, 2006. szeptember. Kemenes Gábor plébános 06-20-971-7485  Nem tudom azonnal eldönteni, belevágjak-e. ? 2006 szeptember 27., szerda Naptáramban beszámoztam a köv. kilenc napot, és evvel a dolog eldőlt. Hát akkor böjt. Jottányi erőm van, de több nincsen, a kenyéren-vízen (minden tiszteletem) nem jó. Ezúttal nem absztrahálni-, simán hálni jár belém a lélek. Uszodában csak öt kör. De azért erre a kilenc napra változtatok az étkezési rendemen. Bele is ettem a disznósajtba, amit Kata négy napja hozott a kedvemért. Mit lehet még tenni. Emberszabásúbbnak lenni szűk környezetemben. Nekem szuperböjt: kilenc napig nem vakarózni. Nevetséges? Lehet. Talán napi fél óra prózairodalom. Hogy ez hasznos is? Az sem baj. Email a dobogókői jezsuita házba: Kedves S. atya, vettem a Felhívás Hazánkért-levelét. Honlapomon (deske.hu) blogot vezetek, föltettem rá, s a [mellékelt fentieket] is hozzá, a magam részéről. Ha szakmai hiba van benne, kérem jelezze, azt is fölteszem a honlapra. Szívélyes üdvözlettel: V.D. (1942-) festő ? 2006 szeptember 28., csütörtök Az atya eddig nem válaszolt. Talán provokációnak vélte. Én már semmin nem csodálkozom, Kata szereti a mócsingot [szerinte: cupák]. Mentségére legyen mondva, a tartalék édességnek (kb. Sport-szelet, Balaton-szelet) kijelölt egy hivatalos dughelyet. Mert hogy eldugja előlünk, ahhoz keményen ragaszkodik. Az már az én bajom, hogy nem figyeltem eléggé. ? 2006 szeptember 30., szombat Fáradt. A medencében csak öt kör, még félbeteg. Inkább csak a kamillás gőz. És még ez is: épp csak kel a nap, mindjárt sötét lesz uszodába menet. Micsoda dolog. szept: 59781 = 2980/hó = 99,3/nap VÁLINEWS 139. levél J.-nek, Le Meux / 2006. október ? 2006 október 1. vasárnap Reggel a Margit utca sarkán reggel végre sikerült elcsípnem az újságkihordót. Különös figura. Tán 55, szálfa, markáns arcú férfi, télen-nyáron széles karimájú zöldvászon rangers-kalapban. Illetve kalapokban. Egyszer kérdeztem, hét van neki, bár van közte kék, farmer anyagú is. Ujjatlan sokzsebes vadászmellény, a kezeslábas is terepmintázatú. Néhány éve postásgurulót húz maga után. Régebben fólia alatt kinyitott pornólapok borították a mellét, a pirosban várakozó kocsik között sétált. De, mint mondja, mára az az üzlet befuccsolt. Láttam már őt kapualj alól kukát kigörgetni, a környéknek amolyan mindese lehet. Tudja a szakmámat, egyszer rákérdezett, ismertem-e a rajztanárát, s véletlen csakugyan, minisztériumi ember lett belőle. Tehát ma megkérdeztem újságos barátunkat, mi van a ragyásarcú köszönő-cigányunkkal, nem látom mostanában. Ugyanitt, a sarkon szolgált, gondolom végső soron koldult, bár én kérni soha nem láttam. Ő is főként a várakozó kocsik között, mindig széles mosollyal, mindenkinek, sokszor kalap emelve. Nekem is. Körülbelül ötven éves. Ami különössé tette, a sötétkék öltöny, hibátlan fehér ing és sötét nyakkendő. Annyiban hasonlítottak, hogy ő is mindig kalapban. Széles baráti társasága, a Közért előtt reggeli féldeci pálinkázás. Néha hetekig egy-egy szerencsétlen küllemű korcs kutya mellette, spárgával hozzákötve, erre zavaros magyarázatok. Elveszett, megtalálták, kölcsönkapta. A mindig-derűje lenyűgöző volt. Egyszer szavaiból úgy értelmeztem, hogy hajléktalan, merthogy ellopták a ruháját, de ez valahogy nem jött össze a mindig-fehér ingével. Nem tudom. Traccsolt, elmentem mellette, némán felé nyújtva kiflimet. Szó nélkül letörte a végét, és társalgott tovább. Utóbbi évben kezdett az arca tönkremenni, és amennyire így futtában meg lehet ítélni, kezdett sokat inni. Mi van vele, nem látom. - Ó, még decemberben meghalt. Ezt aztán a közértpénztáros kisasszony is megerősítette. - Itt lett rosszul, az utcán. Bevitték. - És tényleg hajléktalan? - Igen. - De a fehér ing. - Valaki mosott rá. Az uszodai halottaim közé számítom. Sokan vannak. A négy öregúrból már csak egy jár. Az autóklub elnöke, a sebészprof, a vezető banktisztviselő, és aki megmaradt, a pilóta. Hogy ne fázzanak, kört alkotva nyakig guggoltak a vízben - az én sávomban -, és eszmét cseréltek, évekig. Kamasz Lukácsosként még zavartak, később már szívesen kerülgettem és nagyon megszerettem őket. Meghalt a fanyarhumorú orvos is, aki olyan hosszan mesélte a zuhany alatt szilveszteri leves-receptjét. Meghalt az a hétrét görnyedt aranyos öregasszony, mindenkinél tájékozottabb, meglepő módon a vasas szakmában dolgozott valaha. Egyszer járt a műtermemben is. Tizenhat év. Gyula bácsi. Feri, aki térképeket gyűjtött, a gyógyszergyáros Orbán. Nem jár az ügyvéd, aki nekem pert csinált, elmaradt az evezős. Asszonyok, férfiak, bácsik, nénik. ? 2006 október 2., hétfő Itt műtéti beavatkozásra volt szükség. Az ezredes úr hónapja elmaradt az uszodából. A zuhany alatt rákérdeztem konditermes szomszédjától, a szállodás Sanyi bácsitól. - Unokájával focizott, ráesett a vállára, nem tudják rendbehozni, kezelésre jár. De nem ez a baj. Nyugdíjazták, lelkileg nincs rendben, elhagyta magát... Vagyis nem hosszabbították meg a szerződését a Minisztériumban, merthogy amúgy tíz éve nyugdíjas. Nekem évről évre januárban elmondta, hogy abbahagyja, eleget dolgozott. - És mit fogsz csinálni? - Ó, avval nem lesz gond. Ezek az előzmények. Tegnap találkoztunk. - Hallom, össze vagy omolva lelkileg, hogy elküldtek, hogy nem találod a helyed. Szeme villant, csak később kezdett el mosolyogni. - Mindig kikönyörögték, hogy még egy évet húzzak ki. Üzenem a rágalmazóimnak, hogy teljesen rendben vagyok, és ha az a gazember Sanyi azt is terjeszti rólam, hogy buzi vagyok, akkor mondd meg neki [...] A beavatkozás megtörtént. Aztán majd meglátjuk. ? 2006 október 3., kedd A napokban többet; ezt is befejeztem, ennek most örülök. A/06/34 Műterem, egyensúlyok 50x50 centis, merthogy levágtam belőle. ? 2006 október 5., csütörtök Deske! Böngészem a törvénytárat, nincs-e valami újabb munkavédelemből. Ezt találtam: 90. § (1) A munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt az alábbiakban meghatározott időtartam alatt: d) a külön törvény szerinti e m b e r i r e p r o d u k c i ó s e l j á r á ssal összefüggő kezelés, a terhesség, a szülést követő három hónap, illetve a szülési szabadság... Tehát a jogászprof szerelméhez: szeretnék veled emberi reprodukciós eljárást folytatni! G1 Deske, az emberi reprodukciós eljárás orvosi szakkifejezés: a lombikbébiprogram (előkezelések, injekciós kúrák, ultrahangcontrollok) vonatkozó terminus technicus. Hogy egy lombikbébit meddő házaspárnak sikeresen "legyártsanak", hosszú hónapok idő-, pénzrabló beavatkozásaira van szükség. Üdv.: N. M. Deske! Hazai vizekre! Illyés úgy érezte magát a falusi tárgyak között, mint én Orosziban vagy te a számítógép és a festőállvány mellett. G1. NYUGODT VAGYOK... Nyugodt vagyok. Rozsdás ekék, törött kerekek, szekerek, szerszámok között, bedőlt ólak közt ténferegve már úgy járok, mint ki sírból visszajár. Régholt apáknak békességtelen fejcsóválásait szellőztetem, tenniszcipőben taposva a vad, a júliusi őrjöngő talajt, mely füstöl, mint készülő robbanás, mely éget, mint tűzpróbán a parázs. Rétek fölött hullámzó levegő, remeg, lebeg a reszkető jövő. Reszket, remeg a nyír; váratlanul ezüstfehérből sötétbe borul. Ezt a mezőt szeretem tán a legjobban Illyéstől. Vidító, engem erősítő, ahogyan az életet megmarkolja. Én meg itten továbbra is beteg. Röntgen, arcüreg, antibiotikum. Hazafelé az orvostól visszatelefonáltam, bocs, uszoda lehet-e? Nem. Már a lépcsőházból: És orrcsipesszel? Úgy sem. Emailt kaptam, a Polgár Galéria október 10-i aukciójára beadták egy képemet. Harminc éve nem láttam. Megnéztem a honlapjukat, a mezőny legmagasabb árai között, mert amúgy szokatlan ez a 160 ezer forint. Egyszer volt - A/75/49, 40 x 90 cm, 1975 Kocsis Zoltán szeptemberben a rózsadombi Emlékházban Bartók zongoráján adott hangversenyt. Utána meséli: Ha valaki azt gondolná, hogy Bartókot játszani olyan, mint autót vezetni, azaz egyszer megtanulom, gyakorlom minden nap, és már tudom is, az alaposan téved. Bartók Béla muzsikájának több rétege van. Titkos, kódolt elemek vannak elrejtve a zenéjében, és most nem elsősorban a folklorisztikus motívumokra gondolok. Olyan kompozíciós, és mögöttes jelentéssel bíró, a legbelső emberi értékeket felmutató elemeket lehet felfedezni, amelyek nem kifejezetten a nyilvánosság elé valók. Egy élet kevés ahhoz, hogy - ? 2006 október 7., szombat 1984 nyarán elmentem a Déli pályaudvar alatti utazási irodába, hogy befizessek egy igen olcsó spanyol útra, S. Nagy barátnőm is érdekelt volt. A bejárati ajtón egy tenyérnyi cédula, kicsit srégen, cellux-szal fölragasztva: Észak-Korea 3 hét, 23 ezer forint. Ez a pénz a fél repülőjegyet se fedezte volna, amúgy. Nyitni szerettek volna a nyugati turisták felé, a rendszert rajtunk kellett-lehetett kipróbálni, bejáratni. Szóval oda mentünk. Két napja ennek a naplóját gépelem be, teljes időmben. Baromi munka, mivel 87 táján az akkor kétezer oldalnyi naplót kidobtam, majd másfél év múlva ezt megbánva, a véletlen megmaradt (egy barátom őrizte) mikrofilmről visszanagyítottam, arról fénymásolat, satöbbi, alig olvasható. Tizenhat gépoldal. A szöveg bizonnyal teljesen érdektelen kívülállónak. De hát itt vagyok én. A fele már megvan. Délelőtt a szombati séta anyácskámmal. A Normafánál mindenki fényképezett mindenkit. Én meg őket. Aztán elkértem az emaijüket. ? 2006 október 8., vasárnap Félő, hogy igaza van. A Neue Zürcher Zeitung elemzi a magyar politikai helyzetet: "Úgy tűnik, a magyar nyelv a monológot ismeri, a dialógust nem." Otthon kell elkezdeni, a konyhában. Három éve megrendeltem egy interjút a Rádióból (1-2 ezer forintért mindent megküldi a Közönségszolgálatuk), egyetlen mondatért. Egy német-magyar pszihológus vitatkozott a riporterrel: Én ezt másképp látom. Ezt a csodálatos mondatot azóta intenzíven tanulom, lecserélendő, hogy te marha. Mi a büdös francnak árulnak háromféle háztartási kekszet?! Kell ez?! - dühöngök magamban. Én ezt másképp látom. Deske! Nagyon izgalmas a koreai útinapló, főleg a moszkvai része. Majdnem ugyanakkor én is láttam ezt: <> Ebben az a poén, volt aki a sertés orrát, volt aki a combját kapta. Emlékszem a szép nagy vásárcsarnokra, ahol ez látható volt. G1. Kedves Deske, a koreai keresztbe szeletelős disznót tudnám überelni. Gimnáziumi padtársam, Emilke, amikor tanultuk a földigiliszta regenerációs képességeit, eredeti módon oldotta meg a gyakorlati feladatot! Mindannnyian keresztbe vágtuk a kukacot, majd vártuk, hogy pár nap múlva kinőjön a vége. Emilke hosszában vágta el nagy nehézségek, és a kukac méltatlankodó tekergése közepette a nyomorult puhatestűt... a giliszta persze lege artis megdöglött. Üdv.: Nagy M. ? 2006 október 9., hétfő Deske! Ne feledkezzünk meg az egyiptomi szisztémáról sem, ahol a kecske vidáman áll a hentesbolt előtt egy madzagra kötve, és a vevők rárajzolják, hogy melyik részét óhajtanák megvenni. Ha betelt a kecske (mely így - hűtés nélkül - abszolút higiénikusan tároltatik) levágják, és a bejelölt térkép szerint a vevőknek elosztják... Szüts Kedves J.! Kérded, mi a fene történik most Magyarországon, ezt te ott, Le Meux-ben nem érted. Jót kérdezel. Azt hiszem, semmi nem történik. Egy bejelentés nyilvánosságra kerülése kapcsán felszínre került a mostani elszegényedés-hullám gondja, ami így is, úgy is..., pártoldaltól függetlenül, alighanem. A felszíne mindennek, hogy sok emberek inkább másokat néznek, mint magukba, valamint szeretik a felkiáltójeles mondatokat. Meg a monológot, dialógus helyett. Számomra már az is nevetséges, hogy baloldal, jobboldal. A legtöbb embernek két oldala van. d. ? 2006 október 10., kedd Folytatódik régi leveleim rendbetétele. Egy elfekvő folderben még 500 levél. Téboly, mondaná lányom, Szüts csak legyintene. Megy a netre, persze. Csak Esterházy hozzám-levelei nem, magánírások, azokat nem engedte, annó. Meg néhány másokat dehonesztáló opusz. Ezeknek külön dosszié. 2003.12. C.7517 Magyar Iparművészeti Egyetem Rektori Hivatal 1967-ben diplomáztam, itt. Én soha nem irigyeltem a cambridgei vagy oxfordi diákokat, olyan oktatást (és nevelést is) kaptam. Ötödévesen egy szerelmes levelemet először Szrogh tanár úrnak mutattam meg, ebédidőben, a Remíz melletti vendéglő teraszán. Megkorrigálta, azt is. Az Egyetemnek ajándékozom egy festményemet abban a reményben, hogy falon lesz, használják:?Műteremsarok (A/93/43) - olaj, faroston, 60 x 60 cm, 1993. ? 2006 október 11., szerda Ma hatkor nyílik ez a végre-valahára újra Országos Képzőművészeti? Festészeti? Kiállítás a Műcsarnokban, tán hat éve volt utoljára. Elég szerencsétlenül kinevezték 56-os emlékműnek, eddig még csak cikóriakávét nem neveztek el róla. Kíváncsi vagyok, hány képemet teszik ki. A nyári zsűri elfogadta CD-n bemutatott két nagy képemet, de hát azóta sok víz lefolyt; most három kicsit vittem be, elég pofátlanul, helyettük. Megfenyegettek barátaim, hiába jó, ha sötét, ha unalmas, és halk a kép; a várható franciasalátában senki nem fogja észrevenni. Ezek aztán most fehérek meg pirosak, satöbbi. Hajlok, mint a nádszál. Délre épp kész lettem, mentem az ebédért. A fényképen a szakácsnő unokája. Néhány napos intenzív munka vége, átnéztem egy mappát a gépben, amit lehetett, föltettem. Elém került egy régi szöveg, mutatom, bár az is lehet, hogy nem először. Naplómból, Mike majdnem 3 évesen kiállításon, velem. 85. 5. C.1577 Nemzeti Galéria, Mai spanyol festészet. Tojtoj a jegyszedő nénivel diskurál: Éva ment a kórházba, mert fájt neki a húsa. Nekem is van húsom, itt (mutat a lábfejére). Nekem kivették a csontot. És hogyha világít a lámpa otthon, ami erősen világít otthon a konyhában, azt elhozzuk legközelebb neked. De nem fér ebbe a zsebembe, mert túl nagy. Majd beletesszük egy dobozba. De legközelebb idehozom a zsebembe, idehozom a konnektorát. Nincsen neki konnektora, mert azt hitte a bácsi, hogy bekapcsolják és úgy ég. Neked hozom a lámpát. Ez olyan panírozott kép (vastagon kent spaklival - talán azért). Délelőtt is: -mért panírozod a lábad?- (fásliztam). Majd legközelebb elhozom a jó zseblámpát. Most vakarom a fenekemet, mert nagyon odament a ruha. Most nézem a nénit, akivel az előbb beszélgettem. Mért ne fogjam meg a falat? (nénihez) Most megint visszajöttem. Éjjel én játékozok. És járok óvodába! (Nem jár.) Este. Gondolatban bocsánatot kérek a szervezőktől, mert amiket elképzeltem előre..., nagyon-nagyon gondos a műcsarnoki kiállítás. Minden szokásos rendezői elvet fölrúgtak, szerencsére; nem-, vagy mondjuk így, mérsékelten lóg ki a bele az 56-nak; sok élő, de mára már érdektelen művésztől - ami az én generációmra meglehetősen jellemző -, korábbi, jó műveket szedtek össze, múzeumokból, gyűjtőktől. Nagy munka lehet benne. Egy-egy terem markáns karaktere, az egész levegős, arisztokratikus, nagyon tisztességes. Az anyag váratlanul jó. Tényleg nem gondoltam volna. Engem így rendeztek: Műterem Agnetha Fältskognak - A/06/25 Műterem, kezdődik a nap - A/06/41 Műterem egyetlen árva képpel - A/06/22 - mint a számukból is látszik, idei képek, 60 x 60 centisek. [Agnetha /Ánnétá/, 1982, a svéd ABBA együttes szőke angyala. És még a hangja is. Meg a mosolya. Öregszem.] ? 2006 október 12., csütörtök Egy kérdés, és benne a válaszom. Ez a része a dolognak speciel csacsiság, úgynevezett vörös farok*: Deske! Gratulálok. Melyik csoportban vagy? Tűnődöm, hogy meg kéne nézni: G1 "A kiállítás négy gondolat-párra fűződik fel: I. ÖRÖM - REMÉNY II. GYÁSZ - ELFOJTÁS III . TÚLÉLÉS - MENEKÜLÉS IV. VÁLTOZÁS - AZ ÚT" [*J., ezt talán nem tudod: újságírószleng, annó egy semleges cikk végére tett kötelező kommunizmusdícséret.] Idézet egy az egyben Szüts honlapjáról [szm.hu], milyen praktikus. Csak a kalapos ô betűit cseréltem le... A megoldás / Bodor Ádám mesélte tegnap este: Egy barátom utazott Romániában a nemzetközi KÉK NYÍL (SAGEATA ALBASTRA) expressz-vonaton. A vonat fantasztikus, egy az egyben a francia TGV: kék áramvonalas csoda. Egy apró - egyre gyakoribb! - problémával: az egész szerelvényen szigorúan tilos a dohányzás; mint a repülőgépeken, még a klotyó is felszerelve füstjelző készülékekkel... Rettenetes. Egyszer csak a nyílt terepen a vonat fékez és megáll. A hangosbemondó értesíti az utasokat, hogy öt perc cigarettaszünet, az összes dohányos - a vonatvezetőt is beleértve - leszáll, és vidáman elfüstöl egy cigarettát, majd a vonat dudál, utasok visszaszállnak és suhannak tova. Van még remény. ? 2006 október 13., péntek Kedves N., a PR-felelősöm is én vagyok. Ha valamit megcsináltam, ne csináljak úgy, mintha nem akarnám megmutatni. 1. /Csak a nevét tudom intézménynek, alig-alig tudok róla. 2./ Nem akarok sehova bepofátlankodni, ahova nem vagyok való. 3. / Még egyszer: nem akarok sehova bepofátlankodni, ahova nem vagyok való. 4./ Tehát feltételes mód: fölajánlom a Digitális Irodalmi Akadémiának a "C. Napló 1958- 1992" könyvemet (természetesen ingyen). Ezt a könyvet honlapom indulásakor átdolgoztam netre alkalmasnak, többszáz képet tettem bele, és hat fejezetre vágva. A honlapomon szerepel, hogy minden szerzői jogdíjról eleve lemondok, minden munkám korlátozás nélkül fölhasználható, részleteiben is, stb. A honlap az Orsz. Széchényi Könyvtár tulajdona, de ilyen vonatkozásokban én rendelkezem. Tehát átvehető, - vagy akár csak evvel a linkkel beköthető: http://deske.hu/konyvek/html/cn1.htm szívélyes üdvözlettel: d. Deském! Ott a dolog nem így történik. Bocsánat, hogy most csak ilyen röviden, de sűrűn vagyok. Jelentkezem majd bővebben elmondva. Addig megnézhető: www.irodalmiakademia.hu most még ilyen, de mégis látható. N. ? 2006 október 15., vasárnap Tegnap 04-22.15h tervezetírás a programozó keze alá. Meg két magyarázórajz. Közben egy kis csendes, ballagós, meg-megállós séta anyácskámmal, a Normafánál. Két mákos rétest belém diktált. A harmadikat már magamtól is. Aztán most éjjel fél kettő, de miért? Az ember egy darabig forgolódik, majd villanyt gyújt. Új Művészet, 2006 október, essünk túl rajta. Mennyire nem érdekel az új művészet. (Igaz, már 70-ben se mentem el Velencei Biennáléra, pedig arra jártam.) Aztán egy cikk a szocreálról. Repró, Bán Béla hírhedett festménye Kónyi elvtársról. Ami annak idején, először látva furcsán csiklandós volt. Mígnem rájöttem. Én ugyan sose láttam, de ez a látvány az én műtermemből volt megnézhető 1967 előtt, aztán már az új minisztériumépület eltakarta. És! A Lukácsban mesélik, hamarosan kezdenek kiköltözni belőle, eladták, lebontják. Míg az új Mammutot fölhúzzák, egy év - két év, látni fogom a Rózsadombot, az itt is kivehető Ganz épületeket, a Budai hegyeket. Lehet, hogy az egyik ablakmezőbe átlátszó üveget?! Nem valószínű. Már a gondolattól is viszolygok. Időm van reggelig, rákerestem a festőre. Bán Béla, meghalt 1972, de ami érdekes: 1949-ből két képe is a Széna téri látványról. Harminc éve még beszéltem egy a harmadikon lakó öreg rokonával, ha jól emlékszem, úgy mesélte, a művész a házban lakást cserélt. Ebből a lakásból átköltözött a Széna téri frontra(?). Kerüljön ide ez a "Kilátás a Mártírok úti lakásból" is, 40x30 cm., pasztell, papír. Ugyanis ez a kép jó. Autóbusz pályaudvar, parkosítás, villanyrendőr nagy forgalom előtti állapot. Négy évvel vagyunk a háború után. A kép alján a Régi Lövölde épület, ami a hajdani Ipari tanuló - ma Bakfark Bálint utcai leánykollégium tulajdona. A hetvenes évek elején, itteni életünk első évtizedében ebédlőjükből hordtam az ebédet, a bernáthegyimnek is. Most bérbe adták, gyönyörűen vidám és mozgalmas kerti diáksöröző lett az udvarán. Télen pedig hasonlóan jókedvű műjégpálya. Télen? Egy sátor alatt már most működik. A harmadik, amit megtaláltam e témakörben: "Széna tér a műteremablakból" 195 x 147 mm, akvarell, tus, papír - zavarba ejtő, mert ha csakugyan "műteremablak" (és nem lakásablak, - ha netán pontos a címadás), akkor mégsem ebben a lakásban élt. Legalábbis 1949-ben. A rajz jobb sarkában a régi börtön főépülete, erre még emlékszem is. Azt hiszem, robbantották. Báj dö véj, egy kérés. Ha valaki véletlen tudna egy jobb reprót, Kónyi elvtársról, megköszönném! Mégis, az én életem. Is. Pista, nem nálatok van? 12:24 Mise után ránéztem a padsorok mögötti kisasztalra, újságok. Új Ember, október 15. A címsor fölött kiemelt előzetesek: ORSZÁGUNK EGY ELMEBETEG DIKTÁTOR TERRORJA ALATT ÁLL. Cikk az x. oldalon. Egy Kossuth téri beszédből kiemelt idézet. Aki katolikus hetilapban ilyen mondatot idéz, leír, valamint a szerkesztő, aki ilyet átenged, kiemel, nem alkalmas a feladatára. 19:30 Baráti küldemények, aranyosak. Kisegítenek, kapom a Bán képeket. Az ember ilyenkor ösztönösen oldalfegyveréhez kap, hirtelenjében mit lehet ezen javítani; a Photoshop általam (kevéssé) ismert eszköztárával. A színek, a túl nagy kontrasztok. Egyebek mellett, az a kék ing - figyelem - nagyon meg van csinálva. Persze az irigységem is, mennyire tudott rajzolni. Kaptam győri barátomtól is reprókat, ami megerősített, nem volt tehetségtelen ember. Halkan mondom, de úgy a harmadik-negyedik képnek elmenne egy kiállításon az övé, Nagy Balogh csoda-enteriőrje mellett. Csak míg az ő kályhája szörnyeteg, Nagy Baloghé anyaöl. Beszélgettünk fiammal arról, mi lesz utánunk. Szolgálati lakás, szerencsére nem is lehetett volna megvenni, s ő, mint művész, jogosult, nem tehetik ki innét. Katának viszont volt egy nagyon fontos ellenszempontja: Ne maradj itt, a szobák szőlőfürtként a hosszú előszobából leágazva, nincs közösen használható tér, elfojtja a családi életet. Mike megoldotta: A grafikához nincs szükségem ekkora térre, ha itt maradok, a műteremből csinálok nappalit. Meghökkentem, hibátlan. Előszedtem a mai séta képeit is. Az Egri-vár-02, Pilisborosjenő fölött. Még Várkonyi építtette, a filmjéhez. A sétán szakszerű mondatok két barátom közös élményéről, egy tegnapelőtti komarnoi színházi bemutatóról, aztán egyéb dolgainkról. Én a fél kettes ébredésem következtében az első órában el-elakadva-, erősen dadogtam. Édes koraőszi idő. ? 2006 október 16., hétfő Reggel hazaérve, nézem a listámat az asztalomon, érdekes, ma csupa F betűs elintézendő. A fregoli két kötele leszakadt. Vagy harminc éve barkácsoltam, csoda hogy működik. Igaz, közben az alu csigákat hegymászó-minőségre kellett cserélnem, a kötelek is onnét. A dolog bonyolult egy kissé, mert hogy ne kelljen vasalni, a kötelekre annak idején Bergmann-csöveket (barna, műanyag, 10 mm átmérő) húztam, nincs a ruhán törésvonal. Mosás után Kata kihúzgája őket, és a kád szélére teszi, lapjával. A többi az én dolgom. Honnét most csövet? A kuka mellől két partvisnyél. Műanyag, tehát üreges. Néhány új fotó, betenni a gépbe. (Közben már ezt be is tettem. Megszerettem ezt a húsz éve hajnali utat. Belelátni, a Bem utca, teljes hosszában. Bár nem látom, de tudom, a végén ott a Duna.) Semmi sürgős programátalakítás ügyben, tehát helyénvaló lenne festeni. Aztán itt ez a fúgázás. Két hete kicseréltem a fürdőszoba közepén a lefolyórácsot, beszakadt. Vettem újat. De az olaszok ezt a szabványt 2 mm-el nagyobbnak gondolják. Órát kínlódtam a mettlachi óvatos körbevésésével, mivel rideg anyag, kagylósan törik. Aztán rájöttem, s csiszológéppel. Itt-ott csorba lett, s néhol szélesebb a cementfúga. Kata kérése, festeném ezeket be. Még visszakérdeztem, milyen színűre? Elmosolyodott. 10:10 Deske! <> Ez igaz. De a ruha hullámos marad, mivel mosáskor, centrifugáláskor a szövetben belső feszültségek ébrednek. Ez okoz alakváltozást. A szövet csak hő vagy nyomás hatására lesz ismét sima. Az előbbi a vasalás, az utóbbi a mángorlás. A mángorlás csak ágyneműre vagy abroszra alkalmas, mert pl. az ing-gallért összenyomja a mángorló henger. Szerintem a királyi családok oldják meg a kérdést racionálisan: használat után a ruhát kidobják. Nem kell vasalni és a mosószer sem szennyezi a környezetet. Üdv: G1 A tegnapi kiránduláson segítséget kértem barátaimtól, hetek óta (megint) kínlódom, és nem tudom megoldani. Kínlódom, amikor a potenciális vevő műterem-látogatáskor árról kérdez. Picasso ilyenkor kiment a szobából, rábízta Sebartesre. Van a képeimnek egy saccolt értéke, ami összejön az aukciós áraim alsó és felső határából (300 ezer és kétmillió), a korcsoportom árfekvéséből (700 ezer-től fölfelé), szakmai rangomból, meg a kenyér árából (160 ft.). Ahogy mondani szokták, az élő festő a drága, halott festőnek nincs villanyszámlája. De ezt az én árszintemet, mindegyik egyformán 650 ezer, a szegényebbeknek még megmondani se merem, holott tudom, nem vagyok drága. Szerényen, de megélünk harminc éve képeimből. De most már szívesen eladnám magamat egy szerény életjáradékért. Valamint intelligenciám ott bicsaklik, hogy az alkudozást nem viselem. Volt, aki be is vallotta, hogy csak rutinból. És akkor most mi legyen. Utóbb már azt mondtam, értéke ennyi, fizess, amennyit tudsz. Barátaim szerint ez baromság, ráadásul a vendégnek is kellemetlen. Mint mikor a kérdésre, mennyivel tartozunk, doktor úr, a gazember azt felelte, amennyit maguknak ez a gyógyított gyerek megér... Tehát térjek vissza a differenciált árazáshoz, legyen jóval olcsóbb kép is. Alkut megelőzendő mondani nekik egy méltányossági tól-ig határt. Úgyis szeretek táblázatot csinálni, nyomtassak egy képlistát, árakkal, azt adjam rögtön kézbe. Hát azt talán nem, de a gondolat jó. Megyek is át a Mammutba piros - kék, és sárgafejű rajzszögért, a keret szélére, ahogy pár éve is volt. A piros lesz a nemzetközi élvonal. 14:09 Megvettem a rajzszögeket, útközben a Széna téri hajléktalanok. Fregoli, festés, fürdőszobai lefolyó abszolválva. Mehetek ágyba. ? 2006 október 17., kedd Kedves Váli! Mivel rögzítette a lefolyórácsot? (Nálunk nem eltörni szokott, hanem lötyög, mozog, elmászik.) B. Kedves B.! Csemperagasztóval, egy boltot alakítanak mellettünk, ott kérdeztem meg, mivel kell, és kunyoráltam is rögtön. Maradt belőle, jöjjön föl érte! d. 1984-es Észak-Koreai útinaplóm a napokban éledt föl. Most került rá sor, hogy kölcsönkérve S. Nagytól a hozott albumokat, néhány képet beemeljek ide. Gyönyörűséges kultúra. Lám, mennyire csak egy vagyunk, mi, Európa, a sok közül! Egy királyszobor. Ezek az egész teret uraló teknőcök szakrális elemek lehetnek, istenfélék. Innét nézve furcsa, hogy fétisként a tetőzetet tartják, oszloplábak. Netán a világmindenséget hordozzák. Erre a finoman formált földből furcsán kimeredő szörnyfejre jól emlékszem. Talán folytatódik lefelé, mint az az egyiptomi fülesbagoly, a sivatag szélén. Végtelen türelemmel és szorgalommal és tehetséggel cizellált eresz , egy a sok közül, mert sokat láttunk. Nem az én világom ez a zsúfolt formaképzés, nem ilyen műtermeket rajzolok; lenyűgöz. Hányan csinálhatták, festhették, mint Dürer rajzain a falevelek. A naplómból tudom, hogy ezt a kettős királysírt megkönnyeztem. Kőlámpások és szobrok a lépcsősor két oldalán, őrizőnek. Mennyire beszédes ez-, hogy tud beszélni az építészet. És a főtéma nem "építetett", hanem két füvel borított domb. Több szekér kincset vittek el innét a megszálló japánok. Az egyik őrt álló katona a fenti sírépítmény oldalán. Szent István is lehetne. Tiszta és egyszerű forma, és ebbe nem belezavarva az teljes más léptékű finomrajzú ornamentika, a ruhadíszek. Ez is egy szakrális hely, gondolom, templom. Hogy tudtak épületet tájba illeszteni! És végül egy kép, amin akár el is lehet mosolyodni; egy albumból, a Beloved Leader Comrade Kim Ir Szenről készült festményekkel, hetvenedik szülnapja alkalmából. A kép címe: "Pedig sietős az útja". Tiszteletteljes távolságban az aggódó adjutáns. S. Naggyal hazajövet eldöntöttük, hogy soha senkinek nem fogunk ironizálni e nagy nép életének keserveiről és a látott visszásságokon. Ezt az innét nézve rettenetes személyi kultuszt is másként értékeli, aki kint járt. Láttam Penjanban a történeti festészetüket (lenyűgöző). Gyakran ábrázoltak főméltóságot, mindig a kép közepén, körötte a "nép", hangya méretben. Az album képei a nagy forradalmárt, a dolgozókkal, katonáival fesztelenül csevegőt (ő feszetlen, a többiek kb. vigyázzban állnak, valamint minden! képen egy vagy két írnok a vezér mögött, nyitott jegyzetfüzettel) a harcban elsőt, az országépítőt ábrázolják. Egy képet ketten-hárman festettek. Jól kivehető a figura-, és növényzet-, virágfestő specialista közreműködése. Kár, hogy ez került a végére. Könnyen ez marad meg. Akkor ide még egyet, a legszebbet, ami elképesztő; be is tettem a MAGÁNMÚZEUM-ba. Negyedik század Krisztus után, egy feltárt sírkamra freskórészlete: gémeskút rajza. Ez a tiszta formálás,és az egyetlen piros színfolt Bonnard asztali csendéletét juttatja eszembe. Bár lehet, hogy - Móricka -, nekem mindenről csak az- ? 2006 október 18., szerda Ajándékküldemény: most kaptam e fotót, egy Váli utcai fölvétel, többféle értelmezésre ad lehetőséget. Még tűnődöm. Kedves B.! Köszönöm, remek a fotó, már föl is tettem a netre. Sajna, nem tudtam egy tehetséges kísérőszöveget kiagyalni hozzá... de így is. d. Figyelem, ma 6-kor a Várfok Galériában (Moszkva tér - Várfok utca eleje) Regős István kiáll. nyílik. Estére, remélem, lesz ettől jobb fotó is tőle. Ennél a kis csálé sikló-festménynél figyeltem föl rá. Ma este, szinte ugyanott a Janákynak is nyílik kiállítása az Octogonart Galériában!!! Szüts Délidő, ételhordó. Ma a rizibizis rántott szelet salátával, előtte paradicsomleves - mellé kaptam ezt a látványt is. Boginak hívják. Bocs, ez is a Bonnard képre emlékeztet. ? 2006 október 19., csütörtök Előző zsolozsmáskönyvemet 2005.4.-ig használtam, hanem az ember jobbra vágyik- mondja Várady Szabolcs Székek a Duna fölött - versében. És még egy ok, újabban nehezen tudtam tartalommal kitölteni imaidőmet. Tízezer forint lenne, kis ügyeskedés, a drága ferencesek tavaly nekem ajándékoztak egy négykötetes változatot. Ebben az olvasmányok is benne, igen-igen koncentrált sorok 1200-ból, 1700-ból, sőt már az első századokból. Prédikáció részletek, levelek, naplósorok, reggelente a legnagyobb szellemekkel társalgok, két évezred, elképesztő. A 92-ben meghalt Flórián atyáról, akié a könyv volt - neve minden kötet elejére belepecsételve -, keveset tudok. Szüts még ismerte, szentendrei ferences gimnázium, 1959-63. Nem nagyon szerették a diákok, fiatal volt, mindig elpirult, tapasztalatlan volt és rémült. Szájrákban halt meg, sokat szenvedett előtte, nővére ápolta. Ezt a példányt élete utolsó évében kapta. Benne piros ceruzával megjelölt mondatok. Nekem (is) üzen. Életről, az örök életről; a halálra készült. Nézzük, szentek ünnepei, a mai nap: A nyolc francia származású jezsuita hithirdetőt kegyetlen kínzások között irokéz, mohak és huron indiánok ölték meg. De Brébeuf János (†1649. március 16.) Daniel Antal... "Teljes két napon át éreztem a vértanúság nagy vágyát, és minden kínzást szerettem volna elviselni, amit a vértanúk elszenvedtek. Én Uram és Üdvözítőm, Jézusom, mit adhatok viszonzásul mindazért a sok jótéteményedért... A te szenvedéseid kelyhét veszem kezedből... Ezért arra kötelezem magam, hogy a még hátralévő egész életemben megengedhetetlen és tilos lesz számomra elkerülni minden olyan alkalmat, hogy érted meghaljak, és érted ontsam véremet... ha rám is zúdulna mindaz a súlyos, durva kínzatás, amit a foglyoknak e tájakon el kell viselniük... De Brébeuf Szent János vértanú, áldozópap lelki jegyzeteiből 13:26 Azt nem bírtam ki, hogy Szüts holnap nyíló kiállításába bele ne nézzek-szóljak - vagy harminc éve mindig megteszem, bár egyre kevésbé van szüksége rám -, fél óra a Ráday utcában. Átrendeztük, jó, sikerélmény. Hazafelé a Regős-kiállítás a Várfok Galériában, aminek a megnyitóját tegnap délután egyszerűen elfelejtettem. Kofferekbe épít babaházakat - színpadokat, vagy minek is nevezzem; lassan önálló műfaj, ezekkel nem nagyon tudok mit kezdeni. Kazovszkij, Újházy, többen csinálják. Egy munkája emlékeztet régi, markánsan eredeti hangjára, amivel felfedeztem magamnak, ez a televíziótorony. Átellenben az Oktogon csoport Galériájában Janáky építész-rajzai. (Ha nem szól Szüts, eszembe se jut megnézni.) Nem fárasztottam a fejemet (ebédidőben), hogy építész szemmel is belegondoljak. A rajzok színtiszta, gyönyörű képzőművészet. Háznak se csúnyák. Öröm. A fotóimon az árnyékomtól el kell vonatkoztatni (absztrahálás). Janáky-1 rajz Janáky-2 rajz Janáky-4 rajz Este a Francia Intézetben Vancsó fotókiállítás. Édes Istenem, micsoda tehetség. Ez ma összejött. ? 2006 október 22., vasárnap Nem írok, nem olvasok: nincs net-kapcsolat, csak percekre. Ügyeskedni kell. A szerelő kedd - szerdán ér rá legközelebb. Megnézhető addig is pár most befejezett idei kép. Meg néhány új fotó a CSALÁD, ISMERŐS-nél. Monogám műterem - A/03/39 - egy 2003-as kép, most megint átfestettem, szerdán megy a Kogart-kiállításra, ami vásár is egyben. Állítólag tavaly vagy ötvenet eladtak. Figyelem, megnézendő Szüts kiállítása, Ráday 47. Úgyis mindenki tudja. Pénteken nyílt, netnémaságom elején. ? 2006 október 23., hétfő Kedves Barátom, a mérgelődéséről, elvben: Szüts is szeret ostorozni a blogján. Fehér Klára a hetvenes években rovatában rendszeresen megírta, hogy kilyukad a zacskós tej. Bizonyára erre is szükség van. Munkamegosztás kérdése. Úgy gondolom, morgás van itt megfelelő mennyiségben. Én inkább a fény felé fordulok, "életszemléletemben" is, naplómban is. d. Egy barátom meg szörnyülködik, bohócot csinálnak az 56-ból, lehet korhű jelmezben tankot rohamozni, és az akciót filmre venni. Aztán otthon megnézni, és úgy érezni, mintha... Hogy ez az ország képtelen nem elrontani egy ünnepet... Nagyon jó kis ország ez. Bár kicsi, de igen finom zsömléket csinálnak nekünk a pékek. Az esztergályosok, a mozdonyvezetők... Köszönet érte. Eszembe jut valami. Házmesternénk - gondnok - úgy végzi a munkáját, hogy mindenki mosoly rá, aki itt lakik. Kiverekedte, hogy a házat tatarozzák, az ő ötlete volt, hogy legyen tükör a liftben, az öregeknek bevásárol, karonfogva vezetgeti őket, elbeszélget velük, satöbbi. Már megkérdeztem a Fővárost, van-e valami Budapest-kitüntetés, amire civil is ajánlhat. Úgy gondolom, ez a filmesdi egyszerűen játék. Játszani jó. Senki nem érez otthon olyasmit, hogy mintha... Ne feledjük, a fiatalabbaknak ez valami régi micsoda, mint a 48, meg Mohács. És még egy. Van, aki úgy tud ünnepelni, odáig lát el, hogy szerencsés esetben fölmászik a Hármashatár-hegyre, és ott megiszik egy korsó sört. A másik változat, ha ezt a sarkon teszi. És ez is rendben van. Deske. Te (na jó: gyakran) nem a fény felé fordulsz, hanem magad felé. Egy régi sláger szép szavával: "Te vagy a fény az éjszakában!?" Szüts. Egy alanyi költő. Belátom, e begfogalmazás botor. A gondolat jó. Tényleg, hogy lehetne ezt jobban megformálni. He?! 21:46 Október huszonharmadika ünnep délelőttjét Katával a János-hegyen töltöttük. (fotó: Mátyás király út) Este: két órája a tévét nézzük, rendőrök és tüntetők a Belvárosban, könnygázgránát, gumilövedék, fémkordonok, meggyújtott kukák, repülő utcakövek. Nem jó, nem jó. ? 2006 október 24., kedd Barátom Zürichben interjút készített a nagytekintélyű Angela Rosengarttal, aki apja nyomdokaiba lépve a klasszikus modernek, Picasso, Chagall, Klee, Derain elsőszámú műkereskedője és jeles gyűjtője. Anyaga mára múzeum, tavaly láttuk is Mikivel. Idősödve, a Nagyasszony visszavonulóban az üzleti élettől, inkább múzeumával és alapítványával törődik. Nem, ő a maiakkal nem foglalkozik... és itt jön egy mondat, aminél tömörebbet, és világosabbat erről a problémáról még nem hallottam: "...úgy érzem sok mai festőnek inkább írnia kellene, ...tagadhatatlanul vannak friss gondolataik, ám az a minőség, ahogyan ezeket képi formákba öntik, nem meggyőző." A teljes interjú: Műértő, 2006 október "Az egész ember lát, nem csak a szem. Beszélgetés Angela Rosengarttal" / Emőd Péter Hetek után ma kezdtem: Lukács uszoda, negyed táv, lassú készülődéssel. Kabinosunktól 2003-ból egy Somogyi Győző katalógus, kölcsön. Földényi F. szerint munkássága csak művészetként "nem működik", viszont jó lelkiismerettel mégsem lehet a művészet birodalmából kiiktatni. Helyesen írja azt is, hogy a szakma gyanakodna figyeli, és ingerülten reagál rá, míg a középszerű vagy gyenge festőkre egyszerűen csak legyintenek. Hogy felhasználja a giccset, a naivitást, a vasárnapi festő gondolkodást, mégsem válik azzá. Hogy látomásos festő, aki egy Trabantot is sikeresen be tud emelni a magasabb szférába. Számomra is különös figura, eddig csak korai grafikáit tartottam valamire (sokra). Hat éve e lap hasábjain, 2000. augusztus 2, elironizálgattam, (még reprót is mutattam) hogy egyszer sok sárga festéket kaphatott ajándékba. Most nézem ezeket a hihetetlenül színes tájait, nézem a Keresztútját, a Magyar Hősök Arcképcsarnokát, elbűvöl. Lehet szeretni, utálni, ez egy nagyszabású pasi. Irigylem nagyvonalú színességét, hogy nagyon tud rajzolni, kopogós jó ritmusait, témalátása - horizontja gazdagságát, meg az aranyos csacsiját is, ott, Salföldön. Évtizedek óta elhagyta a várost, birkákat is tart. Tőlünk a szomszéd falu a Káli-medencében, Révfülöp fölött. Néha elporoszkál előttünk, lóháton. Az itt látható képe: Utca Jászapátiban, 1978. Bocsánat, nem Csontváry szuverenitása?! A fácska kontúrja az égen. A bicikli fölverte pimasz porfelhő. Az a sárga szoknya. Szentgyörgy-hegy II, 1985 Korábban ezeket a képeit úgy szemléltem, kiszínezett rajzok. Nem. És nagyon tud a színekkel bánni. A ritmusai. Fonyódi kikötő viharban, 1998. Tényleg látomásos tájak. Elől a madarak, mintha az álnaív Czimra. De ezt oldja a hullámok bonyolult és finom rajzossága. Mikonoszi szélmalmok, 1985 Itt meg így rajzol hullámokat, fehér csíkok. Ez talán elhajlik a meseillusztrációba. Az árbócok körüli vonalritmusok. Béke királynője 1979. Interjújában elmeséli, hogyan jutott arra gondolatra, hogy a bibliai jeleneteket magyar népi formák közé kell ültetnie. Van itt minden, pelikán, munkásfiú, égi tünemény, piros, kék, sok sárga. És mégis. Számomra hiteles. Emlékeztetőnek még két korai rajza, amikkel föltűnt. 1848 Lovasság, 1976. 1848 A szolnoki vasút, 1976 ? 2006 október 26., csütörtök Zaklatott napok, illetve nem ők, hanem én. Ők gyönyörűek, tegnap is az az édes őszi napsütés az Andrássy úton. Hanem a netkapcsolatom hol működik, hol nem. Nehezen viselem a nyitott helyzeteket, akár rombolok, menekülésképp. Tehetségtelenség, neveletlenség vagy fegyelmezetlenség. Ez a három lehet. a./ hozott, b./ kapott, c./ öncsinálta rossz. Ezek kombinációja. Az Andrássy út gyönyörű volt. Leadtam a két képet a decemberi kiállításra a Fiatal Művészek Klubjából kialakult KOGART-ba, két 60 centiset. Műterem, holdfény - A/06/21 és Műterem, csendes derű - A/06/30. A címadáshoz is ihlet kellett (volna). Ezüst keret, be is üvegeztem, ezeknek jót tesz. Az átvevő kisasszony - tapasztaltan - rögtön mondta a bruttó árat is, hogy ahhoz alakítsam amit én kérek. Így aztán 510,5 ezer nekem, árulják 645 ezert+áfa = 774 ezerért. Nem mondhatnám, hogy méltánytalanok, 25% az (igen esetleges) hasznuk rajtam. Levelükben vevőbarát árazást kértek. Hát lefaragtam belőle, értem én. Nincs másodlagos jövedelemforrásom. Az volt a szerencsém, hogy villamossal mentem. A délelőtt már úgyis gallyra, akkor egy kis lazulás. Városliget. Az az óriási homokóra nem tudom most mit mutat (az évezred fordulón túl vagyunk), mindenesetre ronda. Az új 56-os emlékmű. Értem én, értem a Gondolatot, az van neki. Hátulról nem is rossz, elölről sovány, érdektelen. Aztán a Műcsarnokba. Jó ez a kiállítás, az vesse rám az első követ, aki. Képeim közelebb vannak egymáshoz (mutatom), mint emlékeztem, de így is jó. Le az alagsorba, pisilni. Ott a büfé is, kisebb vívódás után 200-ért egy fagyott isler, ha már ünnep. És még mindig a pince ajándéka, váratlanul egy 56-os fotókiállítás, le is kaptam a Móricz Zsigmond körtéri barikád képet, éppen ezeket a köveket hordtuk a járdára húgommal, mikor október végén néhány napig úgy tűnt, nem kell már, merthogy győztünk. Hazafelé földalatti, Oktogon. Múlt héten kieshetett a zsebemből a Kormos-összes. Anorákomban hordom, ilyenformán ősszel és tavasszal működik, villamoson. Hiánya ingerelt. Írók boltja, bejárattal szemben az egész fal versek, szoros ábc-ben. És semmi Kormos. Rezignáció. Mondom az eladónak: diákkönyvtári kiadás. Akkor van! Még elfilóztunk egy kicsit - mindketten kedveltük a témát -, összes-é, vagy nem összes ez a Kormos. 760 forint, megint egy életmű, ami ingyen. Csak kár, hogy olyan gyűretlen, makulátlan. Ahhoz már lelkierő kellett, hogy még az Ernst múzeumi 66-67-es Stúdió-kiállítását is átfussam. Rossz kritikát kapott, hogy következetlen a válogatás, dezinformáló. Mulatságos volt látni, hogy akik akkor tehetségtelenek voltak, azok most-, meg fordítva, meg összevissza. És a sok mindenféle közepette, na mi volt egy kedves-nyugodt sziget? Berki Viola. Zsebemben villamosbérlet és Kormos, bennem a várakozás, hogy délután újra szerelő, talán most már minden jó lesz. Délután egy kedves figyelmesség emailben, tegnap örültem Somogyi Győzőnek, s a küldeményben tőle egy nagyon emberi szöveg, gondolom, nekrológ. Kovács Tamás grafikus néhány éve halt meg, róla. Őt meg épp most júliusban fedeztem föl magamnak néhány fergeteges rajza kapcsán. Mint barát és kolléga, én csak elfogultan írhatok róla. Elsirathatom, hogy már elment, és ujjonghatok, hogy köztünk volt. Négy évig ültem mögötte a Képző- és Iparművészeti Gimnázium utolsó padjában. Csak a Jó Isten tudná megszámolni, hány füzetet és könyvet rajzolt tele az órák alatt, és hány pofont kevert le nekem a szünetben. Jó volt vele verekedni... a teljes szöveg ? 2006 október 28., szombat Szüts kiállítás-megnyitóján, hogyismondjam, nem csak ez a kék pulóver tetszett. Nagy Miklós fotója. Ma hajnali fél kettőig az ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁS fejezet átalakítása, hogy a Nemzeti Digitális Adattár is tudja fogadni. Mindenféle találmányok, bonyolultságok és izgalmak. Aztán délután megérkeztek a Hálás Utókor. Próbáltam bennük érdeklődést kelteni az adatbázis program elképesztő lehetőségei iránt, de hamarosan át kellett térnem a játékbabakocsikerék javítására. Cserébe kértem, Piroska rajzoljon nekem szilvalekvárt. Nem gondoltam volna, megoldotta. Hogyaszongya, egy üveggel adok neked. ? 2006 október 31., kedd Az új szerkezetre áttérés utolsó előkészítő munkái. Tegnap 04-től 22.10h ig. Nincs figyelmem, fegyelmem ide is írni. látogató 2006.okt. 62725 = 2954/hó = 95/nap VÁLINEWS 140. levél J.-nek, Le Meux-be / 2006. november ? 2006 november 1., szerda Ami Sztálingrád (mármint az oroszoknak) az kutyafasza, ami győzelem itt, ma, a kompjuter mellett. A feladatot könnyű leírni. Adott az ÍRÁSokat kezelő táblázatom. Egymás mellett két kockában ez áll: KATA és PULT. Ezeket kell összevonni: KATAPULT. (Vagyis élesben: http://deske.hu/iras/html/ ...és... pilinszky05.mp3) Tamás azt mondta, ez neki öt perc. De elutazhatott, három napja nem válaszol. Egy másik profi barátom sajnálkozik, ehhez nem ismeri eléggé az excell programját. Reggel a kabinos (mecénásom) rámutat egy bőgatyás öregúrra: Őt kérdezze! Az meg: Keresse a társításnál, jobb klikk! A infó téves, de adott egy ötletet. Az meg egy másikat, satöbbi. És tényleg megvan (meg lenne, ha most kezdeném) öt perc alatt. Mind a 3265 sorban. Mondhatni szakmai bravúr. Egy amatőrnek. (Nem mesélem el, mert úgyse érted, csak az egyik tévút elejét -, mert nem bírom ki. Ez azonnal 95-, tehát 0%-os eredményt adott. A kérdéses két oszlopot kivágtam, áttettem FrontPage programba. A legfölső két kockát átírtam: aaa és bbb. Aztán megnéztem a forráskódban, mi minden van a két betű között, s azt a jelsort a teljes forrásból töröltem a keress-cserélj programmal. Majdnem jó volt...) http://deske.hu/iras/html/zszs-11-tartalom.htm Három mega. Kata két évente próbálkozik, nem szeretek színházba járni. Ha jó, pláne nem. III.Richárd, a Nemzetiben, egyiket se láttam még. Nehezen találtam parkolóhelyet. Zsöllye 5. sor. Az első pillanat akkora ütés volt, beleszédültem. És ezt a szintet tartotta, végig. Nem tudtam, van ilyen színvonal Magyarországon, a sok zűr, rendszerváltás, minden közepette. És nemcsak a színészi munka. De a teljes látvány-; a süllyesztőmozgások, a zene, a háttérvetítés bonyolult és iszonyú precíz összhangja -, hatása; minden csodálatom. Átvették stadionokból: Kulka fekszik a színpadon, árván-egyedül, és deklamál. S iszonyú vicsorai öt méteresben, fölötte, a vetítővásznon. A többi háttérvetítés is nagyerejű: angol -, hitleri -, kínai -, Rákosi-korszaki katonai parádék, integető államférfiakkal. S közé pillanatokra az itteni színészarcok belevágva. Díszlet nincs, a süllyesztők-emelők sokféle helyzete mindent kifejezett. A színvilág is hibátlan; minden mattfekete, a férfiak egyforma sötét öltönyben. Ez módosult, amikor kellett. Csak akkor. Valló Péter rendezte. Egy ember találmánya lenne ez a teljes kompozíció? Remekmű. Kata szerint kissé túltechnicizált, elvonja a figyelmet a szövegről. Én másként látom. Kata úgy emlékszik, nem voltunk színházban, amit végigültem-, ott ne hagytam volna, amint lehetett. Persze ezt is, ha lehetett volna; mindent megkaptam az első húsz percben. Csak hát autó, hideg, messze, Kata. Kötelező megnézni. Kultúra. Persze tudom, nem csak ez a fajta kultúra létezik mifelénk, ahol élünk. Ahol élünk. ? 2006 november 2., csütörtök Lukács uszoda, az ajtó előtt mentő. Évike lett rosszul, viszik. Tegnapelőtt akartam újra megdicsérni gyönyörű kékes-ősz frizuráját. A folyosón a csoportvezető, Oszi ácsorog. Mondom a kulcsmondatot: Már nem a régi... Rákap. - Tudja, amikor én kezdtem, 68-ban egészen más volt itt. A kabinsoron végig a fontos emberek, micsoda társaság... festők, írók, színészek. Persze nem egyformák. Ortutay megjött, és valaki még a kabinjában, bekiabált, mi az, a faszodat vered itten, tűnjél már el... Nem állt vele senki szóba. Aztán a zuhanyozó. Laci elmeséli, hogyan nevel egy krisztustövis-bokrot, nehezen szerezett egy hajtást. (Egy fotót már átküldött róla.) Öt és tíz fok között kell tartani, szereti a fényt. Most a lépcsőházban. Szerzetesek termesztették, termése ehető. Gyógyíthattak is vele. Októberben virágzik. - Máskor is? - Lehet, még nem derült ki. Géza küldött egy Library Journal-cikkfordítást, valami blogger téma, talán este lesz időm belenézni. A kabinos adta át, borítékban. Én meg két CD-t neki, adja át a doktor úrnak, az Irodalmi Múzeum hangarchívumából Déry, Koestler, Babits hangja; neki másoltam. Attilát kérdem, mit talált a levéltárban. Egy osztrák hősnő visszaemlékezés-iratát olvasta, most fedezték föl, németül már meg is jelent. Az asszony férje a péterváradi nagyfontosságú katonai erőd (ma múzeum) parancsnoka. 1848, a magyarok kezére kerül, ő a főtisztek közül az egyetlen, aki nem áll át. Valahova elviszik. Fiatal felesége ott marad két kisgyerekkel. A magyar várparancsnokság egy bohócból, egy szabómesterből, és egy fodrászból tevődik össze. Iddogálnak, éjszakánként kijárnak a környékre, fosztogatni. Az asszonyka párnát köt a szoknyája alá, nem is bántják, amint átvisz az osztrákoknak fontos térképeket. Hőstettéért - (hadi?)kitüntetést adni nőknek nem lehet - valami érdemkereszt, és a császári kitüntetés: meghívja egy teára. István. Bemelegítésképpen egy kicsit közösen szidtuk az excel-táblázat dátumozóját. Aztán elmagyarázta, hogy ha az A1-es kockába a képlethez bizonyos módon egy dollár jelet ragasztok, a mennyiség lefelé haladva nem multiplikálódik. Ki kell próbálni. Gáborral csak összemosolyogtunk. - Mi újság? - Semmi... Tegnap megint talált egy passzust Kazinczyról, ezúttal a Honvédelmi Minisztérium honlapján. Ezen is lehet mosolyogni. A vízben csak négyen. Ezerkétszáz méter, keservesen, nagyon untam. Hazafelé Negro-cukor Katának, fáj a torka. Itthon a nagy hír, hát meglett: Örömmel értesítek mindenkit, hogy Váli Dezső honlapja / Deske.hu frissítése sikeresen megoldódott, mostantól automatikusan frissülnek az NDA-ban elérhető metaadatok. Üdvözlettel: Somogyi Tamás informatikus. Nemzeti Digitális Adattár Ez a történet két éve fut. Főoldalamon SZAVAK.. KERESÉSE... mától minden fájlra és fájltöredékre lehet. Beütöd Pilinszky, följön egy lista, onnét a részletek, általában a teljes szöveg el is olvasható; ill. kép, fotó nézhető. Az értelme ennek inkább a távolabbi jövőben, amikor a Nemzeti Digitális Adattárban nemcsak 30 intézmény és múzeum szerepel; mint egy éve, amikor engem közéjük féligkészen föltettek. Építem halhatatlanságomat. Rögtön rá is kerestem az A/05/25-re, és az rögtön nem is jött fel. A gépezet nem tudja. (Holnapra megcsinálják.) De a történet lendületében megérett bennem egy húsz éve vajúdó ügy. Képeim címébe egy kötőjel után végleg betettem az opuszszámot. "Kicsi ronda műterem - A/52/36". Érdeklődők a műtermembe már úgyis kizárólag opuszszám-listákkal érkeznek. Erre jó a net. Meg a szám. És eljött a dél. Telefon, megérkezett az orosz határ mellől megrendelt 25 kiló házi szilvalekvár, rögtön hoznák. Évek óta egy nagykanálnyi a reggeli-müzlire. OTP-be pénzért, huszonöt ezer forint. Praktikusan egy menettel ételhordó; a két adag ebéd is. Mire ennék, hús és sütemény nincs a lábosokban. Csak leves meg tök. Fiam a szívére hallgatott. Közben megint befejeztem a Monogám műterem - A/03/39-et, (2003-2006) de itt már csak a fotózás-előtt-három-perccel állapotát mutatom. A fehér lapon rács rajza, megvilágítva, élességállításra. Zsinórja végén ellensúly, hogy ne kelljen vele sokat vacakolni. A kereszt a kép közepén az objektív irányzéka. Ha látom a csíkokat, nem vagyok középen. ? 2006 november 3., péntek Cs. Szabó László beszélget Londonban, egy riporterrel, Arany Jánosról, hallgatom. Hogy nem kötelező szeretni, de jól jár, aki őt olvassa. Végül szépen-lassan, deklamálva, felolvassa a Vándor cipót a Kapcsos-könyvből. Kinek nyúlfarknyi a reménye S többé se kér se vár sokat: A multban él, ez ócska lom közt Tesz-vesz, keresgél, rakogat. Emlékeimmel olykor én is, - Mint rongya közt egy vén szipó - Elbíbelődöm: ilyen emlék Ama fentírt vándor cipó, ... Istenem, micsoda csönd. Már ki is tettem a könyvet az ágyam mellé. Ha kettőt-, végre mehetek le ebédért. De egyet pittyent a gép, akkor levél. Meghívó jött, az Esztergomi Fotográfiai Biennálé anyagát bemutatja a kecskeméti Fotográfiai Múzeum: Természetes képek. A kiállítás nyílik november 8., öt órakor. A plakáton Nagy Zoltán fotója, egy patkány térdizülete. ? 2006 november 4., szombat A Lukácsos Éva (néni) - egy sávban úszunk -, akit két napja vittek el a mentők, túl az infarktusveszélyen, még kórházban, infúzión. Barátnője naponta kétszer érdeklődik a férjnél. Általa üzentem: Úgyis tudom, az egészet PR.-ból csinálta; fölösleges volt, anélkül is szeretem. Délutáni levelem: Kedves T., nagyon megszerettem a programját, nagyszerű, okos és jó. Egyetlen hibája van – erről többször szóltam, bátortalanul, mert úgy tűnt, nem megoldható. Nem lehet benne csoportos műveletet végezni; pld. szavakat cserélni, mint az excelben lehetett. Most, a végső munka közben derült ki, hogy ez bizony nagyon keserves következményekkel jár. Egy példa: sajna csak most vettem észre, hogy pld. az IRÁSok-nál, ha időrendben nézem, elszórva jelentkezik ez a tartalom-megjelölés: hogy „j-136”-(140 szám, elszórtan). Ez így érthetetlen. Most a 140- „j-„ -t kicseréltem „LEVÉL LE MEUX-BE” –re. Viszont ugyanezeknél a „címzett” oszlopban szerepel a „Le Meux”, onnét csoportosan kivettem. (Ugyebár egy-egy mozdulattal.) Vagy: most fölhasználtam a "pótoszlop2"-öt, "megjegyzés" rovat lett, néhány sorban beírással. Az összes többi mezőbe most beírtam, hogy: "nincs" ez emlékeztet majd, ha valami többletadat előjönne, oda célszerű tenni. Nem állítom, hogy életem végéig ezt a rendszert akarnám bizgerálni. (Most éjjel-nappal ezen dolgozom, sürget az idő.) De maga is tudja – felfedezés, vagyis ihlet kérdése, hogy az ember észrevegyen egy-egy javítási lehetőséget. És ez továbbra is előfordulhat. Amiket a napokban cseréltem, jelentős minőségjavulást hozott. Megoldásként a következőt képzelem el. Az adatbázisban pld. a „MINDEN ÍRÁST MUTAT” táblázatot átforgatom excelbe. Abban javítok. Azt kéne az adatbázis számára visszatölteni. Nem tudná ezt a lehetőséget valami módon a kezembe adni, megtanítani rá, egy leírással? köszönöm: d Végre. Teljesen egyetértek a kormányprogrammal, rendezik ezt a kérdést. Is. Mától nem szabad ide hozzánk, a Bakfark Bálint (azelőtt Ipari tanuló, előtte Tanonc) utcába traktorral behajtani. Elfelejtettem, hogy ezt te Le Meux-ben nem értheted. Így akadályoztak meg egy nagyszabásúra tervezett traktoros paraszttüntetést. (Egyébként szellemesen.) Körülnéztem az ablakból, ahonnét valaha harminc évig naponta. De mit csinálnak vagy hat méterrel a felszín alatt. Kéregvasúti megálló? korter-epit-1.jpg korter-epit-2.jpg korter-epit-3.jpg ? 2006 november 5., vasárnap Kirándulás helyett kettesben Jánossal a Néprajzi Múzeum. 50 év MTI fotóiból kiállítás. Nyitva november 16-ig. Nem sok az igazán jó fotó, sok protokollfelvétel, a "musz(áj)anyag", idősebbeknek emlékezni alkalmas. Ezt a fotót viszont szerettük. A szerzőt elfelejtettem megnézni. János falazott, amíg lekaptam. És még egy régi ismerős, egy nekem nagyon kedves fotó, Reismann Jánostól (1905-1976), Vietnam. Repróját a C. naplóba 1975 decemberben tettem be, egy fotóújságból vághattam ki. Összetartozás és mintha egy kis szomorúság. Az új programozó fiú fölmérte, és 150 ezret kért az adatbázis-program honlapommal összekapcsolásáért ("szkinelés" - ráhúzni a bőrét). Azt mondtam neki, háromszázat adok, ha december 15., éjfélig üzembe helyezhetem. Az eredeti, a remélt befejezés április lett volna. ? 2006 november 6., hétfő 92 éves papunk, Imre atya tegnap tartotta vasmiséjét, vagyis 65-éve szolgál. Az ünnepre ideutazott ferences rendtársa, a kárpátaljai püspök is. A hétfő hajnali mise Imre atyáé, ma is ő mondta. Nem a neki/vele koncelebráló püspök. Meghatódtam. Barátom több száz ábrát gyűjtött a neten (hetven fölött), ilyenformán egyetlenként tanszékén, nála a legkorszerűbb gépeket is megismerik a hallgatók. Mára pedig már a rajzolóprogramot is megtanulta: Deske! Legalább felismerted az eredetit? Most úgy vagyok veled, mint a géptan ábráimmal. Így jobban érzékelhető a lényeg. Azt választottam, ami világos és kevés tárgy van benne. G1. Gábor! Én akkor abba is hagyom. Vagy legalábbis törekedni fogok erre a lényeglátásra! ölel: d. Munkaközi ügyek-gondok: Kedves István! Most hogy áttérünk az adatbázis rendszerre, párhuzamosan a honlap karaktere is módosul. Hogy a háttéranyagból ne csak a kuriózumok-, hanem igyekszem teljesebb áttekintést adni. Ennek kapcsán most netre alkalmassá tesszük húsz év főbb tv-interjúit, filmjeit is. Úgyhogy megkérném magát, a C3 szerveren a határt tegye át nálam egyről másfél gigára. Köszönöm! Szívélyes üdvözlettel: d. Nem lelkesedem a művészi ars poeticákért, fellengzőek és hazudnak, önmaguknak is. Az a pontos, amit Tornyai mondott, festek, ahogy az egér rág. Muszáj neki, mert folyton nől a foga. Úgyhogy egyszer én is megírtam Szütsnek a magamét. Ja, meg egyszer volt ez: Az életem a csendéletem. Gál Józsefnek nyílik kiállítása nyolcadikán a Hamilton cég Aulich Art Galériájában. Kaptam a meghívót, benne Jocó művészi hitvallása. Rögtön az első mondat olyan jó, hogy nekem elég is: Már nem hiszünk a szellemekben, de ha átöleljük a fák törzsét, valami ősi testvériséget érzünk. Micsoda ötlet. Ijjjen is van, esküszöm, költő: Deske, Sz., és V.: most találtam: http://aaaaaaaaaa.freeblog.hu/ ...ha tudtok valakit, aki ennél is optimistább hozzáállású arc, akkor könyörgöm, ne tartsátok vissza magatokat... Ádám És egy kommentárja: Úgy gondolom, hogy ez az egyik legjobb blog amit valaha olvastam. Valaha. Nem viccelek. Végig. Az elejétől. Onnan. Sny. ? 2006 november 8., szerda. 01:25, fölébredtem, hát leírom. Higgyem el neki? Ez költészet. Ez A költészet. Nem hiszem el, ilyen nincs. Vagy van? Ennyire nem tud ember szeretni. Ilyen boldogság nincsen itten. Olvasom az újságban, hogy megjelent, hát két csomag DVD-vel együtt, csak három emelettel följebb, itt szemben, a Mammut2-ben megvettem Szabó T. Anna új kötetét. Mókás volt, mert se neve első tagja, se a kötetcím nem jutott eszembe, csak annyi, hogy T. Anna, s így a bolti kompjuter se találta. Aztán az eladófiúval végignéztük a választékot. Tehát: Elhagy, Magvető Kiadó, 2006. Ez a kötet, egyáltalán, ez a nő nagyon jó. Leírja, hogy ő szeret, és hogy milyen boldog. A férjével, akivel tizenhét éve él együtt. Csiklandós, csóválom a fejem. Egyszer kidolgoztam egy hasonlatot a világítótoronnyal. Hogy az mutatja, merre kell menni. Nem azt, hogy oda kell menni. Oda nem is tudsz. (Ott zátonyra futsz.) Jegygyűrű legyek a foglalat legyél a lámpa legyek a gyertya legyél a lángja legyek az alvó legyél az álom legyek a láb és legyél a lábnyom legyél a foglalat legyek a lámpa legyél a gyertya legyek a lángja legyél az alvó legyek az álom legyél a láb és legyek a lábnyom Ez bizony nagyszerű. Petri nagy halálversének pergése jut eszembe: Belebotlom halálomba. A nézés tárgya Egy alvó férfi talpa. Ennyi látszik a sárga lámpafényben, meg egy fotelkarfa az ágyhoz közel. Feszes, sima barna mind a kettő, de az egyik él. A léte létebb lét a többinél ... Csak nézlek most: Tart és betölt a nézés. mit mondhatnék a talpadról a látás szavaival? ... Kétoldalas vers. A költőt, úgy emlékszem, Gábor (G1) tanította meg nekem, az élelmiszeripari gépek szakmérnöke. Mire jó a Lukács. Átküldte - hadd becézzem - Annácska hímporos és hatalmas látomását: A mai nap. Azóta jegyzem. Mondjam, Rakovszky-színvonal?! Ezek a nők, itt sorra. Festőben is. Vojnich, El Kazovszkij, Krajcsovics Éva. Nahát. Fél négy. Talán még vissza tudnék aludni. Megpróbálom. Szépek azok a versek a hajnali news-ban. Meg irigylésre méltóak azok a férfiak is, akiket így szeretnek. Persze én akkor is Burns John Anderson-ját szeretem a legjobban ebben a témában. Jó, igaz, romantikus és régi! De szívszorongatóan tömör - amúgy ott is egy nő vall a férjéről, nem fordítva- ettől még szebb, döbbenetesebb. N.M. ? 2006 november 9., csütörtök Deske! Akkor legyen itt ez is: G1. John Anderson, szívem, John John Anderson, szívem, John, kezdetben valaha hajad koromsötét volt s a homlokod sima. Ráncos ma homlokod, John, hajad leng deresen, de áldás ősz fejedre John Anderson, szívem. John Anderson, szívem, John, együtt vágtunk a hegynek, volt víg napunk elég, John, szép emlék két öregnek. Lefelé ballagunk már kéz-kézben csöndesen, s lent együtt pihenünk majd, John Anderson, szívem. Szabó Lőrinc fordítása Megírtam, holnap postára is adom: dátum: 2006.11.9. fájl: html-2006/mng-kepcimek C. 8771 Kedves Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjtemény! Sajnálattal jelentem, hogy hétfőre virradóra összes munkám címe megváltozott. Sajnálattal, mert nem szeretek munkát okozni, de hát ez vonatkozik a nálatok lévőkre is. Kötelességemnek éreztem a belső sugallatot követni. Szerencsére erre (legalábbis az) excel-program szívélyesen fogadóképes. Honlapom - www.deske.hu -, opuszjegyzékén már minden cím így. Még a fotóknál is. Egy szelete a gondoknak: főleg rajzaimnál előfordult címismétlődés. Mostantól címtartozék lett (szünet, gondolatjel, szünet után) az opuszszámom. Amit minden munkámra fölírtam eddig is, hátulra. Megkérlek, kedves Galéria, szíveskedjél a fentieket figyelembe venni. Siena-Párizs, és ami közte volt - A/71/11 olaj, farost 100x140 Avignoni szerelmesek - A/71/12 olaj, farost 4 tábla, 140x100 Nyugtalan ifjúkor - A/73/18 olaj, farost 90x136 Sorsunk, tehát- - A/76/14 olaj, farost 84x192 Éjjeli utazás - A/80/02 olaj, farost 60x150 Emlékszel? - A/80/06 olaj, farost 60x136 A régi zsidó temető - A/82/31 olaj, farost 35x30 Régi zsidó temető (évszázadok) - A/85/02 olaj, farost 120x120 Régi zsidó temető - virágzó mandulafával - A/86/20 olaj, farost 60x60 Régi zsidó temető (Ferenczy Károly emlékére) - A/86/21 olaj, farost 120x120 Vuillard műterme - A/91/22 olaj, farost 40x40 Műterem szürke falakkal - A/91/48 olaj, farost 40x40 Műterem, anyanyelv - A/92/22 olaj, farost 50x50 Fekete műtermek III. - A/93/10 olaj, farost 60x60 Műterem fehér asztallal - A/93/13 olaj, farost 60x60 Fekete műtermek IV. - A/93/14 olaj, farost 60x60 Fekete műtermek V. - A/93/25 olaj, farost 60x60 Fekete műtermek VIII. - A/93/28 olaj, farost 60x60 Szürke műterem szőnyeggel - A/93/31 olaj, farost 60x60 Táj bokrokkal, fákkal - B/68/23 gvas 19,6x28,6 Telkibánya - temetőkápolna - B/68/24 gvas 19,9x28,5 Liget - B/68/40 gvas 19,7x29 Gyár - Németországban - B/75/01 tus 30x35 Út Avignonból - B/80/05 kollázs 16,3x12,6 Egyszer és mindenkor - B/80/47 kollázs 17,4x19,8 Régi zsidó temető - B/84/30 ceruza 30x35 Régi zsidó temető - B/84/42 ceruza 35x30 Régi zsidó temető - B/84/52 ceruza 30x35 Régi zsidó temető - félelem - B/86/16/4 hidegtű, monotypia 20x20 Régi zsidó temető - ünnep - B/86/20/17 hidegtű, monotypia 20x20 Régi zsidó temető - idegen vidék - B/86/26/5 monotypia, hidegtű 20x20 Üres műterem - B/88/05 olajlavírozás, ceruza 60x60 Koldus keresztút - B/89/44/1-14 montázs, tus 14 db./13x13 Baráti üdvözlettel: Váli Dezső (Csak hogy félreértés ne essék, néhány munka kivételével ezek legtöbbjét ajándékként adtam a cégnek. Jó helyre kerültek. A nemzet trezorja.) ? 2006 november 10., péntek E-mail, tegnap este: Kedves Szabó T. Anna, hadd köszöntsem, így, ismeretlenül is. Egy körlevélből szedtem le ma délután mail-címét, összecsattant a dolog, éppen tegnap örültem magának nyilvánosan a honlapomon. Nekem nagyon jó, hogy maga ír. Amit én, magáról: www.deske.hu / válinews, (ami egy naplóféle) a tegnapi dátummal. A fogasállvány a bolt elé volt kigurítva. Igen jutányosan sikerült egy húzott, 40-es méretű pamut? damaszt? szoknyát beszereznem. Úgyhogy végre megfelelő színű a kispárnahuzatom. Több éve próbálkozom. Tubusszín: nápolyi sárga vöröses. Más. Olvasom a tegnapi újságban, a budapesti rendőrkapitány fölmond, mert elege lett. Érdekes egybeesés. Éppen nekem is. Belőle. Ezt a képet kalapáltam ma, megint. A/06/31. A keret színe sem hagy békén. Próbálkozom, avval a bíztatással, hogy vannak remekművek is, amiket a keret fejez be. Pld. Rippl-nél. ? 2006 november 11., szombat Deske! Az A/06/31-es gyönyörű, keretestől vagy anélkül. A poénod a rendőrkapitánnyal viszont gyenge. János Szia János! Tudod, genetikailag nem szeretem a kardlapozást. d. Hát igen... de az autóborogatástól-gyújtogatástól, baseballütőzéstől se önt el a boldogság. Sz. Az arányok, az arányok. Az arányok és az irányok... bizonygatnom kell?! d. ? 2006 november 12., vasárnap Tegnap sikerült a mail-kapcsolatot fölvenni Szabó T. Annával. Köszönöm a levelét! Egy szigorúan üzleti ajánlat: minden kötetükből egy példány (lehet félrededikált és gyűrött), cserébe egy kép. Persze megértem, ha kellemetlenül zavarba hozom magukat ajánlatommal. Az aránytalanság nyilvánvaló. Két teljes életművet kérek életművem 1/844-ed részéért. d. 15:01 újabb mail. Kedves Anna, helyénvaló nem csak úgy, a levegőbe beszélni, hanem pontosítani az alternatívákat. Az eszmei sor/értékrend nálam; tehát egy üveg: 1./ baracklekvár 2./ baracklekvár 3./ szilvalekvár 4./ lekvár itt a képlet kissé elmosódik; tájékozatlanságom 5./ dzsem an sich 6./ cseresznyekompót 7./ őszibarackbefőtt, bár ez inkább a hármas helyén 8./ szilvakompót Most Kata figyelmeztetett, hogy én a meggybefőttet szeretem, nem a cseresznyét. Emlékezzek csak vissza a gyümölcsösrízs-dologra. Tényleg. d. ? 2006 november 13., hétfő Kompjutert is vittem időtöltésnek, mert a megnyitót valami búvárfelszerelés vagy borászati bemutatóval kívánták összekötni. Budai szálloda a János-hegy aljában, egy-estés kiállítás. Opuszjegyzékemet rendezgettem egy félreeső asztalnál. Aztán meg lehetett nézni Füzes Gergely Laár Balázs és Nádor Tibor képeit. Egy gyűjtő a fülemhez hajolt, érdemes lenne ezt a Nádort gyűjteni? Visszasúgtam, ő már biztos befutó. És visszajött a második hullámvölgyből is, nálam ez a mérce. Némelyik üvegen át fotózva, tessék örülni még ennek a minőségnek is: nador-008 nador-009 nador-010 nador-011 A művészt meg lecsesztem, ott rágózott nekem, egy kinyúlt garbóban. Igaz, fölötte zakó. Hogy jövőre negyven, mindjárt a szakma nagy öregje, ez kötelez. Meg hogy tessék már szíves lenni egy rendes kiállítást csinálni, az Ernst Múzeumban. ? 2006 november 15., szerda Opuszjegyzék-táblázat átalakítás izgalma, ki kellett mennem. Hosszabban üldögéltem, meglehetős eredménnyel. Utána is megmértem magam, testsúlyom semmit nem változott. Különös. Úgy kell ezt értelmeznem, hogy már megint hiába piszkáltam a táblázatot; nem történt semmi?! 08:54-kor a vasárnap megnézett Nádor Tibor emailben kijelenti, csak a pontosság kedvéért, hogy a megnyitón nem kinyúlt garbóban, hanem V-nyakú piros pólóban volt. Köztünk szólva, kedves Tibor, a LÉNYEGÉT TEKINTVE, az nem egy kinyúlt garbó volt?! Valamint munkáiról nincsenek az enyémtől rendesebb fotói? www.deske.hu Voltak. Örülj, kedves J., ott, Le Meux-ben, ezúttal egy egész gyönyörűséges kis kamaratárlat, számodra is. Ingyen. Gyümölcsös Aratnak Pogony mellett Akácos Pogony, forró nyár Akácok Vasadon Szőlőskert a hegyoldalban Létra és csacsiasztal Nyerges Akácok Monet-nak Ez pedig, amit itt mutatok: Akácliget. Ennél koncentráltabban nehéz lenne megmutatni, mit is mondjak, mondjuk, Magyarországot. Fenntartom, hogy rajzainak Nagy István, Mednyánszky és Farkas István rajzai mellett a helye. A piros pólóval együtt és ellenére. Harminckilenc éves. ? 2006 november 16., csütörtök Kedves S. Csaba! Kérte, véleményezzem munkáját, megteszem. Nem tudom, helyesen teszem-e. Maga tisztességes, mély érzésű ember és kulturált is. Elég régóta ismerem. Festői tehetsége vékony. Ha megengedheti magának azt a fényűzést, és családja sem hal közben éhen, hogy csak evvel foglalkozik, tegye. Én ugyan nem, de szívből megértem, ha valaki szeret festeni. d. ? 2006 november 17., péntek Szotyori László kiállítása nyílt tegnap a Szinyei Szalonban, (Szinyei u. 2., a Kodály köröndnél) Nem voltam ott; Nagy Miklós barátom nyitotta: ...Az alkony különleges. Kihunyásakor minden zöld dolog felületén ötszörösére sűrűsödik a zöld fény. Mintha a víznél áttetszőbb zöld hullám özönlené el a földet, és hűvös sötét smaragd harmatcseppekben csapódna le. Az esőtől terhes látóhatárt aztán tisztára, fényesre fújja a szél. Az éjszaka is különleges… Hányan lehetnek, akiknek a lelke diadalmas sóhajtással emelkedik elő ilyenkor? Ismerős, rejtelmes pezsgés szivárog fel rejtett rétegekből. Úgy emelkedik fel, fel, mint feneketlen mély vizekből egy holdfényszínű hal, mint egy tárt szárnyú égi madár az áthatolhatatlan mocsárból! Az új világ levegője tele van moha-hidegséggel és tenyésző páfránylevelek ágazásaival... a teljes szöveg E-mail: Miklós, szép. Amit ír, költészet. Szotyori nem áll különösebben közel hozzám, ebből az írásból megértettem, másoknak mit mutat meg a világból. d. ? 2006 november 18., szombat Deske! Köszönöm dicséretét [fenti] írásomért, de megint ugyanaz a tünet: pár nappal később jövök rá az agyonzsúfolt, cirkalmas mondataim borzalmasságára. Hiába az egyenként szép mondatrészek, hasonlatok. Nem megy az egybefűzésük, a sűrűségük mértéke, stb. Szüts tapintatosan mosolyogva cseszett le, (jogosan), egy szóval fogalmazva meg kínjaim okát, hogy amatőr vagyok. Magam azt mondanám, amit a múltkori news-ban olvastam egy festőnek adresszálva: vékony a tehetségem. Ez van, azért igyekszem javulni, és megpróbálok szikáran - szárazon csak tényeket leírni, azt is minél kevesebbet. Nagy Miklós Kedves Miklós! A kín nem az amatőrség következménye. A minőségért mindnyájunknak meg kell küzdeni. Nem tudok okosat - okosabbat mondani, mint hogy vállalja föl az amatőrségét, ne mint egy bosszantóan becsúszott véletlent kezelje, hanem olyan nyugodt mozdulattal, ahogy egy teáscsészét. Nem biztos, hogy az az út, hogy igyekszik megtagadni önmagát. [Miklós, ha gondolja, ezt a levelezésünket azonnal leveszem a netről.] d. A levelezésünkben hálisten nem akarok tetszeni senkinek. Ezért nem is igyekszem "kifinomultabb" lenni. Tényleg! Talán ez a baj velem! Mi a fenének akarok jobbnak mutatkozni, mint ami? Miklós Ez nagyon jó! Lehet, hogy ez a lényeg. d. Bocs, közben a mai naplómat csináltam meg. Fiam állítja, hogy a Dob utca környékén több utcát le fognak törölni a térképről. Gyorsan nekiálltam fotózni, hihetetlen élmény volt a sok rejtett részlet. Nézzen rá: http://www.nagymiklos.hu/irasok,35/ M. Köszönöm! most nem megy, 6:44; már 4 perc késés; uszoda. A zuhany alatt be fogom hozni. (Nem a meleg alatt.) 8:56 Nagyon szép fotók! Az a már szinte eltűnt kovácsoltvas ornamentika. d. Kászálódnék a vízből, ma nem fog menni az 1200, mikor Saci int, a lépcső teteje felé mutat. Ott áll és áll, fenn, a drága púpos Terike (kb. 60) kontraposztban, kislányosan félrebillent fejjel, mintha elpirulva. Vadonat, jókedvű fehér dressz, kék virágokkal; hozzá kék-fehér fürdősapka. A napokban dorgáltam meg idomtalan és fekete fürdőruhájáért. Megünnepeltem. Avval is, hogy jeleztem, akkor én most mégis itt, tovább, az ő tiszteletére. Egészen a beláthatatlan 1200-ig. Uszoda / 2. F. bácsi int: Láttam tegnap a nevét a Fehér László-féle aukcióról szóló cikkben, a Népszabadságban! A legjobb öt festő között emlegették. - Nem öt, hét. Olvastam. Négyszer. Uszoda / 3. Hír: "Éva még az intenzív osztályon, de a gépeket már lekapcsolták róla. Mosolygott, élénk. És olyan gyönyörű, nem csoda, két hete alszik; a szeme, mint egy 16 éves kislányé!" Uszoda / 4. Küldemény: Deske! Mit találtam megint Szabó T. Annától! Félelmetes, ahogy a technika kiszorít sok mindent az életből. <> : Nem a szokásos forgalmi dugót, hanem az építkezést vette célba, mérnöki pontossággal. Ö már tudja, hogy elfogy a kőolaj, a levegő, a víz. "...eltorlaszolják az eget egészen..." A cím is nagyon jó. Amiről ír, azt műszaki fejlesztésnek szokás nevezni. G1. Leépülés Iroda épül így a régi parkra, ahogy a testben készül a halál: fegyelmezetten, tragédia nélkül, a napsütéses nyári ég alatt előrerajzolt terv szerint a részek nyugodtan teszik rendelt dolgukat. Betonnal öntött teknő: a csírák útja lezárva, mechanikusan épül a végzet. Csalóka eleinte: élők nyüzsögnek félig kész falak közt, még lezáratlan, összevissza minden... a teljes vers Kösz, Gábor, ez öröm! Ebben az is benne lehet, hogy az orra előtt - nyilván évek óta - valami nagy micsodát építenek. Fotózza, láttam a honlapján. Nem túl jó fényképek, de informatív. Róla is vannak fotók. Megjegyzem, ha én magyar költőnő lennék, csak egy fotómat tenném föl, amin nem mosolygok és amin jó ronda vagyok. Úgy dukál. d. Kapom emailen a havi programot, muszáj néha kimozdulni, meg minden. Katát is invitálom. Hát indultunk ki Zuglóba, tegnap este hatkor, filmklub, a negyven év előtt látott Egy csepp méz. Milyen lehet ma. Aztán a metróban egyeztettük, tulajdonképpen mindketten szívesebben vissza az asztalunkhoz, dolgoznánk inkább. A Battyányi-térnél átszálltunk a visszafelé-metróra. ? 2006 november 19., vasárnap Öltöző, kérdem Attilát, mi az az őrgróf? A misén a kezdődő Szent Erzsébet-év kapcsán fölolvasták életét is, ez férje titulusa. - Egy rangfajta, a peremvidékeken gyakori, leginkább német és olasz. Magyarországon a Palavicsiek (fonetikusan) ilyenek, ők is olasz származás. A forma Nagy Károly idejéből származik, az első évezred eleje. Akkor már a lexikonból is, őrgrófság. A frankok által a meghódított végvidékeken létrehozott... a határok védelmét szolgáló territoriális szervezet, amelynek élen az uralkodó által kinevezett őrgróf állt.... ő gyakorolt mindenfajta hatalmat... Szintén az öltöző. Jeney nagyszabású Halotti szertartás - zenéjéről mesélek Marci (bácsi)nak. Bár ő a zuhany alatt Mozartot fütyül, buzdítom, hallgasson bele, elhozom. Hárít, kitér, hogy ő még a fekete korongnál tart. Egy futóvendég viszont odaszól, elhozná nekem? Persze, holnapra, MP3-ban jó lesz? Három órás koncert, egy lemezre ráfér, három perc volt CD-re tenni. Hihetetlenül megváltoztak zene-körülményeink. Tavaly ősszel, mikor kompjuterre tettem, igen hamarosan 104 órányi Bach, gregorián, ABBA. ? 2006 november 20., hétfő 1./ Előzmények nálam: anyácskámmal a hétvégi séta, karonfogva még lehet, nem fenyegeti megszédülés. Fölvittem a Normafához, beszélgettünk, üldögéltünk, gyerekkoromról mesélt, napsütés. Sok-sok kisgyerek, már a síszezonra készülnek. Hazavittem. Aztán a Bem rakparton - már majdnem otthon -, megállt a huszonegy éves Volkswagen, de nagyon. Már nem izgalom, de az ember ilyenkor elkedvetlenedik. Hogy most várakozás, aztán húszezerért autómentő Budakeszire, satöbbi. Megnéztem, mi lehet a baj, ahogy ilyenkor szokásos, majd segítséggel föltoltam a járdára. Fél óra után mégiscsak sikerült beindítani, haza. 2./ Előzmények / Kata: két hetes betegségből lábadozóban. És olyan - egyébként komplikált - ebédet készített, amit forrón kellene tálalni. És én nem érkezem. Hazaérve azonnal összekaptunk, persze egy lényegtelen részletkérdésen. Mindkettőnk igaza biztos tudatában. Nem szidtuk egymás kurva anyját, ennél rosszabb; elhangzott a két tiltott kifejezés egyike, amit veszekedésnél soha nem szabadna: mert te mindig és mert te soha. A konkrétból bűnösen absztrahálni. Ebéd külön-külön. Délutáni alvásból ébredve ezt a képet találtam az üzenőhelyen, az ajtóm előtt. Mellette kézírással: INKÁBB ŐTET VÁLASZTOTTAM, MERT BIZTOS JOBB A KONFLIKTUSKEZELÉSE - MEG OLYAN SZÉP. IS. Ő győzött. Dékán barátom meséli a kávéházból gyanútlanul hazatérő négy német diák megveretését az üres Kecskeméti utcában, október huszonharmadikán. Lecsikorgott mellettük egy rendőrautó... A követség följelentést tett. Fájdalmas / vérlázító. Most kéne, amit 30 éve az amerikai hippik: kakaóuzsonna a rendőrgyereknek. Egyébként számomra csakugyan nyilvánvaló, hogy teljesen vétlenek. Nem bolondok, még ha csak egyszerű, verekedőskedvű legények is, hogy kitegyék magukat hadbíróság, állásvesztés; amit nem utasításra, netán parancs ellenében. ? 2006 november 21., kedd Angliából küldték nekem ezt a fotót. Varga-Wallner. Jó egy ilyen hely, nem?! Istvánnak erről eszébe jutott a Nagyítás c. valahai, fontos angol film. Délelőtt a megjavított fotógépért, és ha már úgyis elmegy a délelőtt, onnét egyenesen át az Ernst Múzeumba; az öt nagy fotókiállítása, akik külföldön: Moholy-Nagy, Kertész, Brassai, Capa és Munkácsy Márton. Nagyszabású tárlat. Sok is a látogató. Mutatom: Chagall családjával, 1933, André Kertésztől. Az ember még ilyen módon is szeret egy kicsit a nagyok fényében sütkérezni, hogy megnézi széktámlára terített zakójukat. És néhány kép, kedvcsinálónak. Nagyon utálok bújócskázni, ezúttal kértem és kaptam engedélyt fotózásra, avval, hogy a írok róla: Kertész: Aba-Novák műtermében 1923. Mért lóg be a kályha az ajtó elé. Nem használhatták. Tehát albérlet? Szögön kabátok. Szegénységféle, nem? És otthonosság. Saját képeivel tele a fal. Kertész fotó Washingtonból, 1970, ismert képe. Kicsit művészkedős, szeretem a csendjét. Ezt csak emlékeztetőnek, bemozdult. Nem nála. Capa: A varsói gettó romjai. 1948. Hátborzongató. Apám is a háború romjai alatt. Munkácsy Márton: Lányok táncolnak 1923. - mármint a gyerekek, a verklizenére. Ezt a bérkaszárnya proliudvar-atmoszférát az én generációm még nagyon ismeri. 75 körül fotóztunk mi is ilyet kettesben Sugár Jancsival, itt a Vizivárosban. Akkor is kicsődült mindenki a gangra. János csoportképet csinált róluk. Én szemérmesen csak a pinceablakot, avarral. ? 2006 november 23., csütörtök Hát igen, az IRÁS név tarthatatlanná vált a főoldalon, miután szervezési megfontolásokból az önálló kiállítások és a filmek is oda kerültek. Így lett belőle ARCHÍVUM. Hogy súlya legyen, egy öreg dátumot utána. Napok óta négytől teljes időben a gép mellett, megint. Ja, a filmek; a hatból most tizenhét lett, Ettől lettem mára egy gigabájt. Andris dolgozott vele napokig. Köztük az a másfél! órás éjfél utáni tv-beszélgetés Fodor Jánossal még 2001-ből, amire megkértem Szütsöt, menne el helyettem; mindent tud, amit én, arcomat meg úgysem ismeri senki. De nem vállalta, szörnyű álmos is voltam, minden riporterek réme, tőmondatokban válaszoltam. A tv-interjúkon túl a filmek egy része, a legkedvesebbek, bizony magánügy. Miki kicsomagolja a élete első professzionális notebookját, vele izgulok és örülök. Paparazzo barátnőnk amatőrfelvétele. A másik; évek óta, ha Arany János bácsi padján a könyvből fölpillantok, ezt látom a Margit-szigeten. A víztorony is épp látszik, a horizonton. Biciklim ilyenkor a padhoz támasztva. Karatésok gyakorolnak rendszeresen, szép fehér fiatalok, gyönyörű ívvel rúgják egymást hasba. Ezt is eltettem, hülyéskednek, vagy tényleg nem hiszik, hogy ember járt a Holdon. A netről szedték le ezt a kis mókát. ? 2006 november 24., péntek Egyik vízióm-reményem a túlvilágról - merthogy csípőből ez a végtelen-idő elborzaszt - hogy minden kincset megismerünk, amit itt az elmúlt 200 ezer év alatt megtermeltünk. Altamira művésze röviden elmagyarázza szándékát, (de belebonyolódik), aztán megmutatja elpusztult rajzait. Nem egészen evilági, hogy reggel Krisztus után első században írt levelet olvasok. Ezt a mondatot I. Kelemen pápa és vértanú írta le: ...a bölcs ne szóval, hanem jótetteivel mutassa meg bölcsességét. kedves deske, ez igazán érdekes, nekem is régi vágyam newtonnal, einsteinnel, pascallal, vagy eötvössel beszélgetni a túlvilágon. csupán egy félelmem van: lehet, hogy nagy csalódás lesz ez nekünk. K. Vagy nekik. Bocs. d. Tegnap valamit megint megértettem a hajléktalanság rettenetéből. Templomunk melletti kis park mélyén padok, mindig aludtak rajta néhányan, rongyok és hullámpapír között. Most kicserélték vasfotelekre, abban elfeküdni nem lehet. Hét óra, látom, egy bebagyulált alak, öreg ember lehet. Csomagja a földön, mankói mellette, a karfához támasztva. Ül. Óra múltán uszodából hazafelé, ugyanott, ül. Merthogy mit csináljon. Az élelme úgy ahogy összejön naponta, mert az muszáj. Egyebekben mit csináljon. Mit csináljon egész nap. Még nincs nagyon hideg. Ül. És a leépülésnek milyen foka, ha ez már természetes. Előállt a következő, a megfestett kilencszázadik (létező 580.) műtermes festmény témája. Honlapom betűin igazítva, váratlanul a kép szín-inverze jelent meg. Meg kéne csinálni. Ámbátor inkább irtani kellene. följött egy műgyűjtő ismerősöm, elbeszélgettünk az időjárásról, előkerült utóbbi négy évem két legjobb munkája, A/02/29, A/03/06, megnéztük, aztán elbúcsúzott. Azóta itt áll, és én nézem ezt a két képet. Minden nevetséges mellettük. Irtani kell. Irtani, a fene egye meg. El is kezdem a körülnézést. Egy óra múltán: átnéztem az itthoni képeket. Hatot visszaminősítettem sárgából fehér rajzszögesre; elkészültből továbbfestendőre. Kidobni nem tudtam (bírtam) egyet se. Ennyire jó festő lettem. Kezem aranyat ér. Vagy inkább csak ennyire öregszem. ? 2006 november 25., szombat Szegény, ámbár tékozló ország vagyunk, ha egy ilyen kép fiatal magyar fotósa most éppen Angliában, ládacsomagolásból él, nem?! beleértve immár ezeket a fotókat is: varga-wallner-csilla-03 varga-wallner-csilla-04 varga-wallner-csilla-05 varga-wallner-csilla-06 És ezt még egyszer, mert nagyban bizony egészen más: varga-wallner-csilla-02, Ugyanis ha a kép itt ettől nagyobb, az öreg, 800 x 600-as fölbontású monitorokon a szöveg becsúszik a fotó alá, többen panaszkodtak. ? 2006 november 26. vasárnap Séta ugyanott, ahol tegnap anyácskámmal. Robiék három unokával, nekik játszótér, úgyhogy a Hajógyári szigetre. Szép napos délelőtt. Robi a babakocsdit tolva Várady Szabolcs akadémiai székfoglalóját meséli. Remélhetőleg meg is fog jelenni. Délután a Móra Kiadó Történetek Leninről - kötetét olvasgattam. Uljanov város egyik csöndes utcácskájában áll egy nagy faház. Látszatra semmiben sem különbözik az utca többi házától... Vlagyimír Iljics egy erdőben eltévedt pityergő kislányt hazavezet szüleihez. Három diót is belevarázsol kosárkájába. Vlagyimír Iljics vendégségben a háziak Vaszka nevű cicáját megtanítja karikán átugrani. Utána azt mondja a boldog kislánynak: Lolja, adj csak egy kis tejet neki! Alaposan rászolgált a jó reggelire! A könyvet tegnap reggel vettem a hajléktalanpiacon. Penészszagú. Sajnos egy ív hiányzik belőle. ? 2006 november 27. hétfő Olvasom a kislányos, kiscicás, tejecskés sztorikat. Eszembe jutott egy könyv, Rutherford: Ruszka. Másfélezer év orosz történelme regény formájában, néhány család sorsát végigkövetve. Sok mindent megért az ember az oroszokról, a cári (és szovjet) birodalomról, szláv mentalitásról. Ebben is olvastam, Lenin minden volt, csak orosz nem. Anyja svéd származék, apja tatár. Ennek is köze lehet ahhoz a rideg kegyetlenséghez, ahogy az emberekhez viszonyult. Semmi tejecske, kiscica, kislányka. Golyócska, akasztófácska... N.M. Ezt a könyvet szívesen megnézném. Még gyerekkoromtól valami logikátlan nosztalgia: Ural, az ametiszt-lelőhelyeivel, tajga, tundra, nyírfaligetek, az ikonok, Volga-anyácska. (Mondanám Dosztojvszkijt is, de hát azt sajnos untam.) Megünnepeltem, mikor ha csak tízezer magasból is, egyszer láttam a Bajkál tavat. Mindig érdekeltek az oroszok, az a metszet, amit számomra legpontosabban Levitan (1860-1900) mutatott meg. 1. kép, 2. kép. Romantika, persze. De ez fontosabb belőlük nekem, mint hogy hírszerző tisztjüket megmérgezték Londonban. Barátom 46-ban látott egy dokumentumfilmet, második világháború, orosz roham egy mély tankcsapda-árkon keresztül, szemből golyószórózzák őket. Mikor az árok megtelik, a szovjet páncélosok áthaladnak rajta. Ma se tudom, higgyem-e. A Vlagyimír Iljics egy erdőben eltévedt pityergő kislányt hazavezet szüleihez. Három diót is belevarázsol kosárkájába... Tudod a régi viccet: pedig közéjük is lövethetett volna! Szüts Erről a Gandhi-film jut eszembe, ahogy a tüntetők közé lövet a helyőrség parancsnoka. Öreg barátom legyintett; angol jómód, angol elegancia?! A gyarmatok vére árán... ? 2006 november 28. kedd Azt mondtam deskének: legyen a gondolkodásod is fegyelmezett. Ugyebár értesülünk róla, mit vacsorázott tegnap valami Torgyán János. A rosseb egye meg. Hollán Sándor olyan képeket csinál, most, 2006-ban, amit ötszáz év múltán, ha még lesz élet a földön, és lesznek képnéző emberek satöbbi. És ki tudja ezt. Ki tudja ezt itthon. December 9. nyílik Párizsban a Vieille Temple utca 23 alatt a kiállítás, ahol megmutatja. ? 2006 november 30. csütörtök Így lesz kerek a világ (én), ha az embernek világlátott és szíves barátai vannak. E-mail jött: Hollán kapcsolatban állt Morandi örököseivel, tőlük kapta az a baloldali kancsót is, ami a fenti gyönyörű képen. (Morandi csendéletein is szerepel.) Kohán Feri járt Hollánnál, s most átküldte néhány felvételét. Ez a fotója kulcsinformáció. Ezúton is köszönöm, a közösség nevében is. hollan-csend1 hollan-csend2 hollan-csend4 (Persze, ilyen tárgyakkal nem kunszt szép képeket...) Feri most rákérdezett telefonon: a csendélet-beállításon másfél éve szerepelt egy (meglehetősen elfáradt) alma is, hogy avval mi lett. Hollán: hát nem látja, ott van a képen. (A középső kék folt alatti halvány vöröses elszíneződés...) És még egy infó, Hollántól: Morandi szobája 18m? volt, benne ágy, és ott is festett. A konyha közös, nővéreivel. Szüts ehhez most hozzáteszi, Morandi szobáját rekonstruálták bolognai múzeumában, itt festőkabátja is megtekinthető. Úgy tűnik, egyáltalán nem használt rongyot, kabátjába törölte ecseteit; a kabát gyönyörű. 2006 nov: 65796 = 3071/hó = 102,4/nap, átléptük a százat az előző levél / az összes levél e-mail küldés VÁLINEWS 141. levél J.-nek, Le Meux-be / 2006. december ? 2006 december 1. péntek Opuszjegyzékemben ilyen botrányok: Kiscelli Kastély, Budapest Kiscelli Múzeum, Bp. Budapest, Kiscelli M. Budapest, Kiscelli Múzeum Persze, hogy nem érti az a szegény készülő adatbázis. (Napok óta) reggel 4-től, hogy ez a 291.932 (mai) adat végre rendbe kerüljön, valamelyest. A mai reggel folytatása is szerencsésnek mondható. December egy, én kaptam a 0002 sorszámú uszodabérletet (150 ezer, el lehet osztani a napok számával, mínusz alkotóház), s mikor éppen elszontyolodtam volna, közölték, hogy az egyes számút visszaküldik, mert selejt. Hazafelé aztán végre mellettem el a 2020-as számú Combinó, aminek létezésében már-már kételkedtem. 23-ig minden van, és volt, de ez nem és nem (idézet: Várady Szabolcs). Zárójelben; legjobban a 2017-est kedvelem, az valahogy emlékeztet gyerekkorom 18-as villamosára. Ez a Szüts engem elfelejtett, lenullázott, kitörölte az írmagomat. Is. Mert mit találok ma reggel: Szüts honlapja 2006.11.21.: http://szm.hu/aktualis.php?wg_cms_cat_folder=aktualis&subcat_id=0 …Több mint harminc éve találkoztam először ezzel a képpel egy angol nyelvű művészettörténet könyvben, emlékszem fekete-fehér reprodukció volt, alatta pedig valami interjúféle… A szövegből kitűnt, hogy a kép eredeti címe Utolsó Vacsora volt, és Veronesét beidézték miatta az inkvizició bírósága elé... Sokszor elolvastam már ezt a “kihallgatási jegyzőkönyvet” (teljes terjedelmében elolvasható a 2000 folyóirat honlapján: www.ketezer.hu/menu4/2002_12/veronese.html: „…Ahogyan a SS. Giovanni e Paolo konvent priorától, a nagytisztelet? atyától tudom, akinek nevét sajnos nem ismerem, a nagyméltóságú urak azt rendelték el, hogy a képre a kutya helyett egy Magdaléna-figurát festessen velem a prior. Erre én azt válaszoltam, hogy boldogan megteszek mindent, ami a magam és a festményem becsülete érdekében szükséges, de számos okból melyeket, ha arra lehet?séget kapok, bármikor szívesen kifejtek nem látom be, hogyan illene a képre Magdaléna alakja….” (Fordította: Nagy Mónika) VD. honlap, 1978-as szövegem: http://deske.hu/iras/html/veronese.htm: „…Nagytiszteletű Atya, Saint Giovanni e Paolo priorja közölte velem, hogy Ti Kiváló Uraságtok iderendelték, s közölték vele, hogy festesse át velem egy képemet. Hogy fessek Magdalénát a kutya helyére. Én mondtam neki, hogy szívesen megtenném a becsületem és a kép kedvéért, ha úgy érezném, hogy az a figura ott megfelelő lenne. Azonban különböző okokból úgy érzem, hogy Magdaléna nem tartozik a képbe…” Alkalmi fordításom, fölolvastam Szüts Miklós Vác., 1978. ápr. 28-i kiállítás-megnyitóján. Idézet: Painters of Painting. Selected by Eric Protter; The Universal Library Grosst & Dunlap New York 1963., pp. 55-58 Kedves könyvem volt, mindaddig, amíg oda nem ajándékoztam Ildikónak, a feleségének. Olvasom, Vlagyimír Uljanov mint vette észre a küldönclányka csizmáján a lyukat, és utasította telefonon igazgatóját új lábbeli kiutalására. Kiutalás. Ezt magam is tapasztaltam, vagy hetven évvel a Nagy Forradalom győzelme után. Észak Korea, 1984, ahol első lelkesedésemben rizshéjat akartam volna venni, mert elmagyarázták, mennyire egészséges a kispárnába. Aztán kiderült, munkahelyi elosztás, boltban ilyesmit nem árulnak. Hanem ez a Reich Károly hogy rajzol ebben a Lenin-könyvben, milyen ízzel. Így jellemábrázolni néhány vonallal. Ugye, nem lehet ezeket a hősies bátyuskákat nem szeretni?! Most éppen mennek rendbe tenni a falu bekötőútját. Leninnek szánt szülinapi ajándékként. És a rajzi kultúra. Teljességgel mellékesen micsoda ritmusok. Mikica 1988, 5 ? éves (fáj a lába) "Vagy meszesedik a térdem, vagy korhad. De lehet, hogy csak növök." ? 2006 december 4. hétfő Engem is beleszámítva most öten dolgozunk a honlapomon. Talán még két hét. Reggel három óra alatt háromszor láttam a 2020-as Colombót. Tehát biztosan van. Gábor üzeni, hogy Kazinczy 1791 január hetedikén morgolódik a Tudományos Akadémia falállításának késedelme miatt. Pedig akkor hol volt még az: Láttam azon lépésekből, melyeket Pesten létemben hazánknak legböltsebb fijai a mostani nádor ispán unszolására a Magyar Tudós Társaságnak alkotása eránt tettek, hogy ez a köz ditsőségre s haszonra tzélzó munka felállani nem fog, új plánum kidolgozásához fogtam... Nevezem ezt a társaságot a Magyar Liget Pásztorainak. Ennek örökös fő pásztora hercegséged / Batthyány-Strattmann Alajos/. Örökös fő jegyzője: én... nézzük a pásztorok rendét, ezek három karra osztatnak: 1. A legelők, így fognak neveztetni az író tagok; 2. a védők, ide vétetnek hazánk azon nagyjai, akik nem írnak, de az irókat segítik; 3.a gyönyörködők /dilettanten/, pl. asszonyságok, akik nyilvánosan jeleit adják, hogy érzékenyek nyelvünk szépsége eránt. A férfijak hunnus, avar s régi magyar nevet, az asszonyok nymphák s görög római asszonyok neveit kapják... ? 2006 december 6. szerda Deske! Az MTA elözményei: Richelieu biboros 1635-ben alapitja a francia akadémiát. Nálunk Bessenyei volt az úttörő: 1781-ben. Kazinczy sürgette 1791-ben. 1827-ben csak törvény született, az épületre még sokáig kellett várni. Bessenyei: "Ha egy nemzet nem képes a tudományoknak anyanyelven való birtokba vételére, menthetetlenül lemarad a haladottabbakhoz képest." Ötven évvel később sikerült a Magyar Tudós Társaságot (a MTA ősét) létrehozni. Deske! Miért áll honlapod? Tovább bányászom az akadémia történetét. Jellemző - hogy a végre megalakult akadémia nyelvtudományi osztályába Kazinczy be sem került. A történeti osztályba sorolták. Toldynak, a két Kisfaludynak - akik átvették az irányítást - alighanem elegük volt belőle. Kazinczy kárpótlása: ma sokkalta többet emlegetik, mint Toldyt és a Kisfaludyakat együttvéve: G1 Köszönöm Gábor! Áll a honlapom, mert dolgozom, mint egy állat. Semmire nincs figyelmem, bocs. Sajna hamarosan kész leszünk. A telefonkönyvem - gyűjtők és gyűjtetlenek címjegyzéke - e csoportok egyikére, vagy BÁRMELY elegyére tudok majd keresni. Ezt csak én látom, hogy el ne bízza magát a jónép: lakcím él: 0 - 1 személy él: 0 - 1 email van: 0 - 1 lakcím titkos: 0 - 1 személy titkos: 0 - 1 telefonszám mobilon is: 0 - 1 képtulajdonos - vagy az összes név csak a nevek - vagy a birtokolt művek jegyzéke is csak külföldiek csak a belföldiek és most csinálok még egy oszlopot, kiállításmeghívót kap - nem kap. Mert például a HAJTÁS PAJTÁS nem kap. (Címjegyzékem 2580 sor, de minden kép új sorban van, úgy lehetett megírni a programot.) És a látszat ellenére ennek van is valami halvány értelme. Például a mobilom fél éve lenullázódott, minden adatával. Aztán. Egy csomó névről fogalmam sincs, kicsoda; a hozzáfűzött magyarázatot is el kell olvasom. Most rászánom az időt végigrágni, ki a meghívandó. A HAJTÁS-PAJTÁS nem. Aztán. Szeretem a kiállításmeghívót személyessé tenni. Erre szoktam helyet is hagyni a kártyán - filctoll. De ha kevés a pénz, az emailesek postán nem kapnak ezentúl. Magyarázzam tovább, vagy elhiszed?! Csinálni mindenesetre jó. A Volksbank Galériájában, Istenhegyi út 40, dec. 8; péntektől Radák Eszter, Soós Nóra és Varga Patrícia Minerva kiállítása. Érdemes lesz megnézni. 21-es busz, Orbán tér, (február 25-ig, rohadt komplikált időrendben: hé- sze - csüt: 10.15-19.51, kedd - pé: 7.45 -13h). A meghívón Minervához írt laudációrészlet; egyre fokozódó figyelemmel olvastam, a végén kiderült, Szüts írta. MEG VAN ÍRVA: Mit fest egy festő? A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a mű/alkotás: főnév, Művészi alkotás. És most figyelmezzetek: utána kis hullámos kötőjel: mű~anya fn áll (azaz állattan): Berendezés, amely alá a géppel keltetett csibék bebújhatnak melegedni. Úgy érzem közel járunk a keresett igazsághoz, de haladjunk csak szépen, menetelesen: mit is tart a közfelfogás a festőkről? A festők későn kelnek, szemben mondjuk a mosónőkkel, akik ugye korán. Padlásszobákban tüdőbeteg varrólányokkal duettet énekelnek. A festőknek mindig piszkos a körmük, többnyire ápolatlan, zsíros a hajuk, slamposak és le szokták vágni a saját fülüket. A festőknek társalgás közben többnyire komoly nehézséget okoz az alany egyeztetése az állítmánnyal. Írásban nem, mert írni többnyire egyáltalán nem tudnak. A múlt század hetvenes éveiben, amikor friss házasokként falura költöztünk, a szomszédasszony megkérdezte voltfeleségem voltpapáját: És mivel foglalkoznak a fiatalok? Ex-apósom kicsit szorongva válaszolt: szobrász és grafikus (festőt már végképp röstellt mondani). És hogyan korrigál az egészséges népi fül? „fodrász és trafikos? Remek szakmák” – így (a később igen baráti) Csöpi néni. Azóta is, ha megszorulok a trafikossal szoktam kivágni magam. Szóval milyenek is a festők? Buták. Mindent másképpen értenek, mindent másképpen látnak. Hányszor hallottam már: ez oly szép, hogy festő ecsetjére való! Én meg csak néztem, néztem, szemem majd kifolyt, de semmit nem láttam, ami az én ecsetemre kívánkozott volna. és a teljes szöveg Egy levélből: Deske! Novemberi uszodanapló-egyveleg: olyan szokványos naplóság: pimflik és fontos dolgok, meg fontoskodások, ezúttal kevesebb stílussal, több egótúltengéssel. [...] Színházlátogatás: hát ez is nagyon primitív... könyéken jön ki az efféle aktualizálás.., hogy "Remekmű! Kötelező megnézni. Kultúra." Na ne! Kiscserkészségből is megárt a sok. [...] Politikailag: egy tájékozatlan tukma vagy, ami nem baj, sőt igen bájos lehet a liberálbolsiság iránt amúgy toleráns klerikális reakció, de a kinyilatkoztatásokból érdemes lenne önmérséklő szerénységet tanúsítva okosan tartózkodnod... ...Első számú olvasómnak tekintett drága barátom figyelmeztetése, hogy hagynám abba az érzelmi-giccs túltengéseket, az ego folytonos előtérbe helyezését, a jópofáskodást, a szakszerűtlen kinyilatkoztatásokat, mondjak le az érdektelenül túltengő kompjuter-problémák taglalásáról. Teljesen igaz, hogyne, hogyne, természetesen! Csak akkor mi marad?! ? 2006 december 8., péntek Reggel három. Teszem a gépbe, amiket tegnap Paula begépelt, 91-es naplók, csongrádi művésztelep, ahol egy hónapig főiskolai tanár... Magamból ide most semmi okosságosságot nem tudok kipréselni, amúgy is a fentiek, hát álljon itt Parti Nagy Lajos egy fergeteges marháskodása, ha ugyan ez a megfelelő jelző. Szüts küldte át, publikálható, már megjelent. Hogy mire vágyik a hét asszonya? Arra, fikabubuskám, hogy egyszer fölmegyek a várba villamossal, de üresen, cseszed, olyan üresen, mint egy boríték. Az nekem király volna, hogy semmi föl-leugrálás, semmi utasállat, érted? Tudod mi az utasállat? Az ember. Ezen sokat szokunk a kínunkban röhögni, hogy utasállat, érted, például hány utasállatod volt máma, kérdezzük a melegedőben, meg elmeséljük a jó beköpést, amit az ember kigondol menet közben, hogy mit kiabálna be legszívesebben a mikrofonba, ne tudd meg, minimum olyasmiket, hogy aids-esek leszállni, Rákóczi tér, satöbbi. Most mér csitítol, baszkurka, ha egyszer te kérdezted meg, hogy mire vágyok? Azt mondtad, tessek beszélni nyugodtan, veszi a magnó? Hát akkor most ne csitítsál, mert beleprüszkölöm a szemedbe a konyakomat, ki van próbálva, ne féljél, csíp a konyakosnyál, mint a szar. Úgyhogy csak ne csitíts. A hét asszonya is egy ember, nem? Annak is egy mája van gyerekkora óta, nem? És annak is van privát szférája, ha éppen kurvára szúr is, nem? Na hát akkor. a teljes szöveg ? 2006 december 9. szombat Szia Deske, hanyagolva vagy nagyon, de nem direkte: unokák hétvégéztetnek minket, engem, kirándulás helyett... rászoktam a News-odra, néha jó, néha nem, sajna barátunk elég etalon, és pontos. Válaszod viszont helyes, kedves. Végigolvastam Partit, tényleg fantasztikusan jó, kissé túlírt. Fergeteges marháskodás nem a legtalálóbb jelző rá, nekem nagyon keserű meg életszagú, sajna. Ölellek, majd valamikor csak-csak. János ? 2006 december 10. vasárnap Mondtam neki, soha ilyen sikeres bírálatot, baráti hadosztályok indultak védelmemre. Végre velem is foglalkozik valaki. Nemcsak én. Mesélem első számú olvasómnak a kapott leveleket, röhögünk. Azt mondja, mért nem teszed föl. Mondom, na ne. De hát ő csak tudja: Gy. Miklós 12.06. Igaz, hogyne, hogyne, természetesen! Csak akkor mi marad?! - kérdezed mai szösszeneted végén. Megmondhatom, ha nem tudatosodott volna Benned: A HUMOR. Végtére is tök mindegy, miről írsz, meg-megcsillan (mint jól ápolt szemüveg mögül a derűs szem) egyfajta eredeti humor, a Rád jellemző. Hát ez marad. G1. 12.7. Deske! << Teljesen igaz, hogyne, hogyne, természetesen! Csak akkor mi marad?!>> Nagyon találó barátod rólad irt szövege. Majdnem szatíra. Abba pedig nem fér dicséret. A válasz sem rossz. Ny. Gábor 12.8. Kedves „első számú olvasó”! Fontos kritikai észrevételeidhez, (az őszinteséget nem lehet megfizetni!) csatolnék és is néhány megjegyzést, nem a védelem miatt, hanem a teljesség kedvéért. Sok minden más van a sorok között, amiért szívesen olvasom az írásokat, és nézem a képeket. Csak néhányat kiragadva, ami marad; a kitartás, a hűség, a szakma szeretet, profizmus, a hozzáértés, a céltudatosság, egyenesség, gyengéd baráti gesztusok, figyelem, sok-sok munka, csend, csend, csend. Hiány van a tanúságtevőkből, azokból, akik evangéliumi értékek szerint rendezik be az életüket, és nem adják föl. Ha nem láthatnánk a küzdelmeket, a „tökéletlenségeket”, nem is lenne hiteles a szeretet „Deske féle” megnyilvánulása. Néha erőt tudok meríteni, néha derülök, a képeknek van egy olyan tulajdonsága, ami miatt visszatalálok az élet szeretetébe. Szüts 12.8. Mindenki maradjon a maga rendszerénél. N. János 12.9., de ez már volt: Rászoktam a News-odra, néha jó, néha nem, sajna barátunk elég etalon, és pontos. Válaszod viszont helyes, kedves. Telefonon meséli: tudod, mindjárt kilencven, figyelni kell rá. Most megváltozott valami. A rezsót eddig is gyakran égve felejtette, és hideg vízbe lógatta be a teát, utána kellett nézni. A napszakokat néha összecseréli. Tegnap az éjszaka kellős közepén zuhanyozott, szerencsére fölébredtem, mert állt a víz a fürdőszobában. Ma megyek haza, a mosdókagylóban diónyi ürülékdarabok. Az oldalán is, elkenve. Az alatta lévő vödör külső és belső oldalán. Betaposva a fürdőszobapadló recéi között. A pizsamáján. A bugyiján. Nem tudom elképzelni, mi történhetett. Még a hajpántja belső oldala is kakis volt. Föltakarítottam mindent, csak attól féltem, hogy a négykézlábból nem fogok majd bírni fölállni. Fél négy lett, mire elkezdtem az ebédet melegíteni. Csak annyit mondott, nem én voltam. Aztán elaludt. ? 2006 december 12. kedd Itt tartottam tegnap egy hónap nézegetés után: - a kép jó (A/04/02) - a szürke háttere is jó - a világosszürke keretével ez a szürke sápadt - a keret legyen sötét - és markáns színű, ami kiemeli a kép színeit. Átfestettem a keretet olajjal, és amit eddig még nem, a napot a kép készítési dátumaihoz hozzáírtam. És e percben, hogy fölteszem, rémület, az előző keretszín mégiscsak jobbnak tűnik. Jajj. Ma láttam a 2023-as Colombót, úgyhogy megvan, szerencsére. Ennek szívből örülök. És ami a meglepetés, a 2024-es jött utána. Tehát (legalább) ennyi van, 24. Szóljon, aki netán 25-öset is lát. ? 2006 december 14. csütörtök Éjfél múlt; 0:43, fekszem. 20:25-től skype-on (internet - fejhallgató - gégemikrofon) dolgoztunk együtt a programozó fiúval a honlapon. Ő valahol a Terézvárosban. Amit javított, az a Várban? lévő szerveren javult, és én mindezt itt láttam, a Vizivárosban. Már amennyire, az álmosságtól. Finis. Barátunk érezhetően tartani szeretné a december tizenöt, éjféli határidőt. Okkal. Ezt a keretet meg hígítóval lemostam, hogy majd. Most így gyönyörű. Valami szépet kéne festeni bele. ? 2006 december 15. péntek Reggel háromtól egy rossz helyre került idézőjelet vadásztam a 30 ezer rubrikás táblázatban. Meglett. Lukács. A szomszéd sávban reggelente egy 45 körüli szemüveges asszonyka, úszása tüchtig és jelentéktelen. Hajszárításnál mellékeveredek, széken a ridikülje, rajta fehérmintás kötött sapka. Megszólítom: magának nem szabadna sapkában úszni. Megvárom, míg megemészti, akkor folytatom; mert olyan szép a haja! Elmosolyodik. Hazafelé a kerten át előttem igyekszik a megálló felé. Sapkáját nem tette föl, sapkája a kezében. NAGYNAPEZAMAI 17:20 megjött, Kata megvette élete harmadik és negyedik zongoráját. Na jó, az egyik pianínó. Az elsőt húsz éve dobtam le az udvarra, Mikica vigyázott lent, nehogy valaki. 20:15 nekem meg kész az adatbázis-program. A fiúnak a kért honorárium dupláját ígértem, ha a (ma éjféli) határidőt tartja: 300 ezer. Már ezt a szerkezetet látod. Február óta csináljuk. Mit érdemes rajta játszani: a keresőcsíkba beírni egy opuszszámot, mondjuk a kedvencemet: A/82/21. Megnézni egy festményt, alatta a SZEREPLÉSEK szó. Elképesztő, hogy mit tud. Megnézni az ARCHÍVUMOT. A még-hibákat a napokban, folyamatosan. ? 2006 december 16. szombat Két kérdés és két felelet reggel a vízben: - Láttam ezt az új honlapját most, ötkor. És mondja, mire jó ez? - Semmire. De gyönyörű. - Olvastam, és nevettem azon a lukácsos fehérsapkás nőn. És tényleg olyan szép a haja? - Tényleg. Délelőtt. Az egész rendszer lefagyott, vagy valami ilyesmi. Javítása valószínűleg csak holnap. Nem baj. Így kerek a történet. 14:23 Telefonálok, a C3 rendszergazdája - szombat dél! - éppen kocsiban, feleségével. Visszahív negyed óra múltán: hazaugrottam, a szerveren volt a hiba, megy a honlap. Örök hálám. Tényleg lenyűgöz, mindhárom programozó fiú elképesztően készséges. Itt közben elém került egy régi levelem. Vagy már mutattam? Nagyon beharangozták - sajtértekezlet, meg minden - hogy ezentúl sportolók helyett a képzőművészeket szponzorálják. Talán vettek is? egy képet. Egy nagyformátumú naptár ajándékukra emlékszem, két példányt kaptam belőle. Aztán a második évben: 98.6.25. AB AEGON Vezérigazgató Kepecs Gábor Kedves Vezérigazgató Úr! Érdeklődéssel vegyes meglepetéssel olvastam levelüket, miszerint (habárcsak szóbeli) ígéretük ellenére mégsem kívánnak tőlem képet vásárolni, de köszönik a képeim kölcsönadását. Milyen jó, hogy rákérdeztem... Mindezek után csak egy kérdésem marad: Ha öt arab négy lepényt három óra alatt eszik meg, mennyi ideig tart ez hat lepénnyel négy arabnak? Szívélyes üdvözlettel: ? 2006 december 18. hétfő Máté eleget nyúz, hogy rajzoljak. Nálunk dübörög a gazdaGság. Harminc év késéssel új kábelek. Hogy ne legyen túl nagy cécó, nem falvésés, hanem a padló-fal találkozásnál kérem majd vezetni, jól láthatóan. A konnektorok is lent. Ha belemegy a mester. ? 2006 december 18. hétfő Az ember esendő. Amikor idén tavasszal egy körlevélben fölkínálták a lehetőséget "méltányossági nyugdíj" kiegészítéshez, a bekért dokumentumok és adatok közé beleírtam azt a csak részben igaz mondatot, hogy formailag egy-, a valóságban azonban két gyerekünket tartjuk el, és anyámat is támogatom. Anyagilag. Is. A döntést júliusra ígértek, de nyilván a viharos politikai széljárás, meg minden, hónapról hónapra csúszott a dolog. Mígnem ma megérkezett és megtörtént. Pályázatomat méltányolták. Határozat. ? 2006 december 19. kedd [...] Deske, sokallom az összeget! 90 Ft-ért a művész vásárol 18 db. A4-es papírt. A művész ezekre rajzol, ceruzával; amelyet a barátjától kapott. Feltesszük, hogy a művész sikerült rajz-aránya 50%-os. Tehát elkészít 9 db. rajzot. Ha mindössze csak 50,000 forintjával adja el darabját, az akkor is 450,000 Ft. Tehát a MAK közel félmillióval járult hozzá a művész nyugdíjához! Máté Deske! Kedvenced január 18-án született, 100 éve. Emlékére küldöm. Sok türelmet a villanyszerelőkhöz. Nálunk az ilyesmit nejem szokta lebonyolítani: G1. Zelk Zoltán: Tizennégy sor Hogy ifjú tested átsüt a halálon, másfélezer magányos éjszakámon, hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek, hogy árvaságom ablakát beverted, hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak, hogy a temetők rám ujjal mutatnak, hogy vén szememben nincs egyéb dicsőség, nincs más erény már, csak az ifju szépség, hogy gyűretlen hasad, tündöklő térded napkeltét lesik a didergő éjek, hogy nyitott szemmel alszom, mint a holtak, mert arcod fénye nem szűnik fölöttem, s kiver a boldogság, mint a verejték - oly gyönyörű! oly elviselhetetlen! Zelk csoda. Hát igen, a villanyszerelés. Falon kívül, kábelcsatornában, sok-sok felgondolás után kitalálva, a padlóvonal fölött tíz centiméterrel. Tegnap kábelek és konnektorok, 134 ezer. Tán három napos munka, eredménye annyi lesz, hogy nem történik semmi. Ezentúl. Hogy munkakezdésre itthon, ma korábban az uszoda. Hazafelé beleütközöm az ukrajnai püspökbe. Mondom neki, te, húsz éve olvastam valami korabeli ferences irodalomban, ha jól emlékszem; tudsz te róla? Hogy Ferenc külön juttatást ígért a negyedik rendbelieknek, akik nem szerzetesek, de követik a ferences gondolkodást?! Azt mondja: Nem tudok róla, de az ötlet jó. (Szó szerint, hogy lássék: tegeződünk.) Megtalálni véltem mértékét az ajándékkal való foglalatoskodásnak, ami a Istenjövetel ünnepét még nem szentségteleníti meg. Kedves versemet, kézírással, géppapírra. Majd ezt színes lapokra sokszorosítottam. A Vince Kiadó is ezt fogja kapni, egy 6000 forintos albumot küldött karácsonyra, nem tudom miért. A lányom is. Persze, az ehhez való kedvetlenségem is. ? 2006 december 21. csütörtök Három napja a lakás bútorai a szoba közepén, villanyszerelés. Az élet most kissé bonyolult, a hétközépi ölelés is veszélyben. Baráti invitálásra közkinccsé karácsonyi ajándékomat: ? 2006 december 23. szombat Jó kis ország ez, mindig mondom. Vettem a patikában egy tubus Reparont, 1070 forint. És mi van benne? Grammonként 330,4 millió coli baktérium. Tehát a 25 grammban 8,26 milliárd. Vagyis, ha jól számolom, 8325 bacit kapok egy forintért. Igaz, halott bacik. Fenollal ölték meg őket. Remélem, szép haláluk volt. És hullájuk együtt van anyagcseretermékükkel, magyarul: .... Ez nem szép. Tömény napok. 1. Honlap átépítés. Harmadik napja rágódom intenzíven egy problémán. Mise és úszás közben is. 2. Elektromos hálózat csere a lakásban, 38 kettőskonnektor. És ami rám vár: 25 villásdugó. 3. Érdeklődőknek képet mutatni. Ja, ez nincs. 4. Karácsony. 5. Család. 5/a. Szőnyegporszívózás. Állítólag azt én tudom a legszebben csinálni. Ellenpróba nincs. Esténként egyetlen verset elolvasni sincs erőm. Így hát azt gondolom: "Szabó Lőrinc". És ez már jó, ez már átmelegít. ? 2006 december 24. vasárnap Ez a legszebb, amit karácsony kapcsán kaptam. Továbbadom. Fanyalgásomra ajándéktúlburjánzás-ügyben Katának volt egy bölcs ellenvéleménye. Hogy Isten megajándékozott bennünket, s ezt úgy tudjuk átélni és továbbadni, hogy megajándékozzuk egymást. Igaz. Önáltatás volt, hogy én majd inkább Krisztusszületésre figyelek, annak örülök. Én egy 17 collos TFT monitornak örülök (örülnék), meg annak, hogy hajnalban levittem három zsák cuccomat a kukába. A Nikont meg fiam ajtaja elé. És ezt is most kaptam ajándékba, gyönyörű; Popper Péter pszihológus: "Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a katolikus költő megjegyezte : Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat. Miért utálsz János? Mert nagyon nagy terhet raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb... - és összeomlik. A valóságban, mondta Pilinszky, az élet dolgainak a többsége nem megoldható. Legfeljebb jól-rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség. Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől. " Katának adom - most, ebédkor - a teljes CD zenegyűjteményemet, Gregoriántól és Bachtól Armstrongig. Én már átléptem ezen a technológián. Nálam a kompjuterben, MP3-formátumban. Úgyhogy nem ajándék-, lepasszolás. Délután. Kata beszalad egy karácsonyfadísszel, hogy az üvegmadárka levált a spirálrugóról, ami tartja, ragasztanám meg. Nem kezdtem el neki magyarázni a rugó és a ragasztó sajnálatos összeférhetetlenségét, tapasztalatom szerint a fizika törvényei nők esetében nem érvényesek. Biztos oda fog ragadni. ? 2006 december 25. hétfő Ezek a dolgok nem a természeti létrend szerint működnek. Egy felekezeti elfekvőbe megyünk, hoznak-visznek kocsival. Áldoztassam meg a mamát. Utolsó években éjszakánként kiabálva imádkozott már félig elborult elmével, akkor kellett beadni. Azóta már a teljes a homály - húsvétkor és karácsonykor megyek hozzá -, a Miatyánkot még együtt mondja, amúgy már semmit nem ért ottlétünkből. A bűnbánati imát elhagyom, nincsen értelme. Emberi szemmel az áldozásnak sem. Kata nyolckor félálomban és pizsamában betámolygott a műterembe, hogy főzne egy teát. Én már túl a misén. Először el-, később fölcsábítottam a Normafához. Három fotó. Szütsöt 1984-es kecskeméti alkotóházunk óta irigylem. Hogy ő tud ködöt fényképezni, én meg nem. Avval a fotójával a következő évben még kép-elmélkedést is csináltunk Balatonfüreden, egy lelkigyakorlaton. (A dolog lényege az, hogy minden alkalmas kiindulás a fölfelé forduláshoz. Én - persze különcködésből -, az imát Szüts gépe Tessar 2,8/80-as objektívjéért való hálaadással kezdtem.) Hát próbálkozom. Meg még egyszer. Végre megjavították a gépemet. 23 ezer forint, hogy tok nélkül tartottam a zsebemben, és a zsebpiszok. Most nejlonzacskó, ami 0,02 mm. Tehát próbálkozom. Néhány felvétel alkalmatlan-, mert túl szép, - ezek is határesetek. Ez az unoka elvben még ünnepel. Ajándékok, különösen egy piros autó, amit tologatni lehet, négykézláb, a szőnyegen. Meg minden. De ő már inkább alszik. Vagyis inkább: aludna. ? 2006 december 26. kedd Nem tudom, ki hogy van ezzel. Mi S. Nagy Katával évről évre csendben megünnepeljük december 21.-ét. Nem Joszíf Viszárinovics születését. Hogy mostantól hosszabbodnak a napok. Egy telefon, vagy csak egy SMS. Idén még ezt is elfelejtettem. Szerencsére a dolog e nélkül is működik. Nagyon fáradt. (Jávor) Katának ajánlottam, két napra mennénk le Törekibe, abba a vendégváró műteremházba. Úgy képzelem, egy könyv meg sok alvások, és semmi más. De neki időben "nem jön össze", holott nagyon is jót tenne, neki is. Bár én egyedül is szívesen elmennék két napra bármi kis szobába, de hát Töreki messze van, nekem elég lenne mondjuk Robiékhoz Zuglóba, aki ezt egyszer föl is ajánlotta. Csak épp nincs Pesten. Egy könyv, egy ágy. Nincs fegyelmem itthon pihenni, ahhoz túl elnyűtt. Pedig muszáj. Vagy vekkeremet fojtsam vízbe? De az új konnektorokból kettő lötyög. Például. ? 2006 december 28. csütörtök Nem állítom, hogy remekmű, türelmetlen voltam. Az opuszjegyzékbe se veszem föl. Avval kezdődött, karácsony előtti porszívás Kata szobájában. Miközben kiderült, az egyik asztallába mozog. A belső oldalról keretléccel kiháromszögeltem. Hogy feltűnőtlen legyen: diófapác. Amiből három nagy csöpp a szőnyegre. Ma retusáltam, olajfestékkel; titánfehér, Van Dyck-barna, okker sötét, kadmiumvörös sötét, alizarin krapplakk, párizsi kék, elefántcsont fekete. Anyácskám telefonál, 38,4; kint volt az orvos, vesegyulladás. Kiváltom a gyógyszerét, meg egy százas zsebkendőcsomag, és szívbarát margarin. Két héjában főtt krumplit kért, egyet megevett. Megmutatta, hogyan lehet forrón meghámozni. Olvasgattam mellette, beszélgettünk, aludtam. Mindenáron föl akart kelni, csinálna nekem egy zöldpaprikás-hagymás rántottát, és megmaradt a krumplit is beletenné. Én marha, hárítottam. Én 64, ő 88. ? 2006 december 29. péntek Lakás kábelcsere kapcsán újra kellett szerelnem a műtermi mennyezetvilágításokat. Eközben ráejtettem a létrát a szkennerre, betört az üvege. Telefon, 19 ezerért javítják, plusz áfa. Szétszedtem, belevágtam egy üveget, próba. Működik, de a fekete szövegből piros betűket csinált. Föladtam. 19 ezerért új HP szkenner. Telepítem, iszonyú agresszív, valami képrendező programra is kötelez, ami aztán majd kéretlenül mindig előugrik. De kitoltam velük, sikerült utólag a gépből törölni. ? 2006 december 30. szombat Érdeklődésekre: - Édesanyám változatlanul, illetve változóan rosszul van. Láza nincs, ágyon (nem ágyban) fekszik, olvasni nincs ereje, van. Délután szobájában üldögéltem, meséltem, hallgatta. - A C3 szerver tárolói beteltek. Két hete, hogy két filmem még ráférjen, kedvemért kissé átcsoportosították a tartalmakat. Az új winchesterek beszerelését (másfél nap munka) az ünnepekre halasztották, hogy az elnémulás akkor zavar a legkevésbé. Véleményt kérek: az adatbázis rendszerre áttéréssel megszűnt az a lehetőség, hogy az oeuvre-adattáram (mert ez a lényege a honlapomnak) CD-n is megnézhető-olvasható legyen. Ezt csak úgy lehetne, hogy a régi rendszert (dupla munka) itthon tovább vezetem. Van-e erre szükség, ha az örökkévalóság, mínusz 500 év; az én fontoskodásom, és az Országos Széchényi Könyvtár szemszögéből nézzük a dolgokat? Mikor fiamtól megkaptam karácsonyra, csodálkoztam. Pokolbéli víg napjaim, Faludy György. A könyv közepén kezdtem: Andrássy út 60. Aztán: Recsk. Vagy három évet töltött ott. Ez egy nagyformátumú művész, az ellenkezőjét tudtam. Megrázó, informatív. Most elkezdem a könyvet az elején. ? 2006 december 31. vasárnap. Délelőtt telefon, anyámat a sürgősségi belgyógyászati ambulanciára. Tévedésből a rendőrségtől, majd a mentőktől tudakolom, hova kell mennünk. A kapott információ kissé zaklatott lejegyzése. Húgom közben vonatra, Kaposváron. Anyámnál a rég bekészített koffer, bele még papucs, pongyola, evőeszközök, leletek. Tétényi úti kórház, felvételi ablak, kivizsgálás, aztán gurulós ágy, különszoba, infúzió. Ő félálomban, én mellette üldögélek. Délutánra az új laborleletek, nincs vesebaj, nincs akut baj, csak tévedésből egy kis gyógyszermérgezés, haza engedik. Ebéd helyett a szomszédos Mini-ABC, egy fonott kalácsuk volt még. Megdöbbentő, íze azonos a ritka ínyencségként számon tartott pacsnival. Közben ágya mellett a Faludy-könyv. Nagyon jó. Most az elejétől a Pokolbéli..., párizsi emigráció, majd a németek elől pánikszerű, kalandos menekülés, ahova lehet - Anglia, Spanyolország nem sikerül -, váratlanul afrikai sivatagban, arabok között találja magát. A közvetlen halálveszély elmúlt: Itt nem gondolják, hogy a halál csapda, melyet az okos ember kikerül, nem rendezkednek be arra, hogy száz, és nem remélnek, hogy ötszáz évet élnek. Itt ötvenéves korában senki sem festi feketére haját és szakállát, és nem tornászik reggelenként súlyzókkal, mert tudja, hogy az egészség sem véd meg a haláltól. Itt a halál hivatalos vendég a barátok asztalánál és ha a szeretők ágya szélére ül, azért teszi, hogy még hevesebb szerelemre buzdítsa őket. Az emberek egyszerűen tudomásul vették a pusztulás illatát, és nem az orrukat fogják be, mint Európában, hanem levonták a következtetést, és intenzívebben élnek; mohóbban és mégis nyugodtabban. Nem küzdenek a halállal, mert tudják, hogy a harc eleve elveszett: nem békülnek meg vele, mert sohasem voltak haragban a halállal; nem követelik meg orvosaiktól a kegyes hazugságot, mert nem félnek tőle, és ha fiatalon találkoznak vele, bátran a szemébe néznek, öregen pedig lassan és méltóságteljes léptekkel indulnak sírjuk, mint holmi kényelmes karosszék felé. Alighanem a halálról alkotott elképzelés is más, mint nálunk; nem vén, vicsorgó csontváz kaszával, mert ahol nincs rémület, ott fölösleges az ijesztegetés; ahol nincs ellenállás, ott fölösleges a kasza... [114p.] És evvel év vége van. 2006. dec.; 68606 = 2810 látogató/hó = 90/nap 2006: 29202/év = 81/nap az előző levél / az összes levél e-mail küldés VÁLINEWS 142. levél J.-nek, Le Meux-be / 2007. január ? 2007. január 1. Tervbe vettem, hogy ezt az új, 2007-es esztendőt felhasználom arra, hogy hozzászokjak kedvenc zsebkendőmtől való esetleges megválás előkészítésének gondolatához. Katának abban bizonyos fokig igaza van, hogy több helyen lyukas. De figyelembe veendő nem evilági színe is. Na már most, kinek van igaza. ? 2007. január 2. kedd Most én is bekaptam. Torok, láz, ágy. Ebből arcüreg szokott lenni, úgyhogy délelőtt majd orvoshoz. Anyácskám telefonon két percen belül mégegyszer elmondja ugyanazt a történetet magáról. Ez új. Most húgom ápolja. Följegyzés, ezúttal nem a hálás utókornak, hanem a köv. betegség idejére: 2007.1.2. torok rossz, influenzaféle, nátha, még? nem gennyes, 37.9, félünk az arcüregtől megint, (szeptemberben 6 hétig tartott) Sz. dr-nél.: egy hétig min. uszoda ne, meleg szoba ha lázas, feküdni ha genny kezdődne - arcüreg, infralámpa, vagy hajszárító sok C. vitamin – citromlé, citromos tea antibiotikum RULID 2x1 étk. elött, regg-este Susp. Terpini, nem a köhögés elleni köptetőnek (mert az nem érdekel), föllazítja, ami a tüdőben: 2 x 1 evőkanál, hűtőben tartani, étkezés után novorin akár 5 x 2!! csepp algopirin, ha láz, jó a kalmopirin (2), amit én eddig torokra, amit én: sósvíz = jó. Túlélsz, pöcök! Kitől az idézet, Örkény, vagy Vörösmarty? Az élet. A Who is Who idén is elküldte korrekturára életrajzomat. Mellette ajánlatai: Legyen Ön is gróf egy jó cél érdekében! Mi megszerezzük Önnek a világ legősibb címerét! Legyen Ön is aranyásó - feltárási engedéllyel Alaszkában... Hagyja ott a lábnyomát a pánamerikai Walk of Fame-en (260 ezerért) Legyen tiszteletbeli törzsfőnök... Panamában, ahol nagyszerű előadásban lesz része. A nép Önnek táncol, és egy különleges... Könyvüket is megrendelhetem, vászonkötésben 110 ezer helyett most... Életrevaló csapat. Valahogy nem tudok szívből mosolyogni rajtuk. ? 2007. január 3. szerda A francnak kukorékolok én itt naponta. Mindent elmondtam már, amit. Most került ez a 2002-es interjú elém: - ...Sosem viszolygott még attól, hogy esetleg nem igazán gusztusos emberekkel is egy vízben lubickolhat? - Nem vagyok érzékeny a higiénére- és Seneca azt mondja, ha fürdőbe mész, tudd, hogy ellopják a pénzedet és le fognak spriccelni. Ha ezek után is vállalod, akkor váljék egészségedre- Szent Ferenc pedig magához ölelt egy leprást és megcsókolta. Szeretni az embereket, ez az élet. - A „VÁLINEWS”-ban olvastam a világhálón: "Egy embert szeretni: egy embert szolgálni. A többi csak cukormáz a C-vitaminon." Komolyan gondolja? - Komolyan. A szeretet nem szimpátia, nem édes érzés, hanem parancs; tehát munka, időnként pocsék-nehéz munka. Szeretet, hogy bemászom az ágy alá megkeresni az elgurult radírját. Szeretet, amikor elbeszélgetek vele a sarkon, holott unom, és más dolgom lenne. Szeretet, ha nem szaladok át a piros jelzésnél, csak mert egy kisiskolás ott szemben meglátná, és eltanulná. - Sosem merült föl önben, hogy akkor adhatná magából a legtöbbet, ha a művészetre fordított időt a szeretteire áldozná? - Föl is ajánlottam Istennek, ha akarja, tegyen más posztra. De remegtek a lábaim, és Isten látta ezt. Egyébként soha senki sincs fölmentve az alól, hogy pillanatonként eldöntse, mikor mi a helyesebb. Mikor a nagymamát meglátogatni, és mikor keretléc után szaladgálni. Egyik legnagyobb festőnk, Vaszkó Erzsébet annak idején arra a kérdésre, hogy élete utolsó évtizedében miért beteg rokonát ápolta festés helyett, elmosolyodott és csak annyit mondott: Édes kisfiam- - Hogyan viszonyítható a szeretethez a barátság? Hiszen barátnak azt választjuk, aki ... a teljes szöveg Délután telefon a Szent István körúti Bizományiból, azonosítanék be egy gyanús Váli-képet. Olaj, kartonon, negyven centis. Azonnal tudtam, mi újság, de kíváncsi voltam a képre. Így aztán hatra föl is hozzák. Avval vígasztalom őket, volt egy Váli Zoltán is, munkásőröket festett. Még láttam kiállítását a Műcsarnokban. Hátha ő. ? 2007. január 4. csütörtök A minap Szabó T. Annán ámuldoztam, most meg ez a kis színésznő Nyíregyházáról. Sugárzik belőle a nő, a feleség, az emberség, a boldogság, percekre az útközbeni boldogtalanság, minden. És megírja a József és testvéreit, női változatban. És tömörebben. A szeretetről. Hogy férjével a focimeccsen, egy szívszorító izgalmú névnapi pulóvervásárlás, gyerekei szuszogása, amikor azok már elalvó félben, és az elszakadt kuplungbowden. Nagyszerű. Nem szórakozni vágyom, és nem élményt keresek. Engem minden könyvből csak annyi érdekel, mire tanít; merre menjek. Ez a könyv is pofán vágott. Amit ír, hiteles, elhiszem neki. Azt mondja, igyekezzek, hiszen amúgy képtelen vagyok erre a harmóniára, nemhogy megélni, netán továbbadni (ezt csak a képeimmel), de még befogadni is. Beszéljünk magyarul. Ha én ezt nem élem meg, erről nem Kata tehet. Gábos Katalin: Szerelmeskönyv. Illusztrálták a szerző kölyköcskéi. Sík Kiadó. 2006. karácsonyra jelent meg. 1400 ft. A tehetségek sora. A tehetségek sorra. Egy ilyen ország. A tegnapi újságban, tehát egyetlen napon két ilyen rajz, mint ez, meg itt a másik is, Marabutól. Hogy ki van ez találva. És a megfogalmazása. Cikkillusztráció, itt nincs idő a képet falnak fordítva két hónapig pihentetni. Bődületes tehetség, ez is. Ő is. Nyilván valami alkalmi politikai csatározáson nevet, hallatlan frappánsan és ugyanakkor elegánsan. (A piros nyilak.) Mail: Kedves Marabu! A tegnapi újságban két rajza is volt. Egy Népszabadságos barátomtól megtudakoltam a maga elérhetőségét. Lenyűgöző a tehetsége. [...] Mindig öröm munkáival találkozni. Gondolom, másutt evvel már dúsgazdag lenne. Szívélyes üdvözlettel: Mail: Deske, a tegnap elhunyt Nagy Gáspár költőtől január 16-án, kedden 9-kor búcsúzunk a Farkasréti temető ravatalozójában, ahonnan a nagytilaji* temetőbe kísérjük. H. *Bp... Sümeg... Zalaszentgrot... ? 2007. január 5. Informálnak, hogy nem tévedés. A Közalapítvány által adható maximális összeget kaptam, vagyis havonta 90 forintot, amivel most nyugdíjamat emelték. Szíves barátom megérdeklődte. Telefonjának mellékhatása egy 85 ezer forintos karácsonyi segély. Az Alkotóművészek Egyesületétől is kaptam karácsonyra 40 ezer forint egyszeri átutalást egészségi állapotomra való tekintettel. Decemberben speciel náthás se voltam. Úgyhogy majdnem vettem magamnak egy tizenhetes TFT monitort. Most került elő, ez is. Húgomtól kaptam, hazatelepülése táján, 1990-ben. Beragasztottam a Bibliámba, hátulra, imáim köré. Később aztán más került a helyére, és elfelejtődött. Naplómban a faximiléje. Kétnyelvű imakönyvből való, tört magyarság, nyelvgyötrő, hirtelen átcsap tegezésbe, kisbetű a mondat elején. Gondolom, az asszimiláció első idejéből. Ettől is diadalmasan gyönyörű és megrendítő. Igazi istenkapcsolat. Deske! Vélhetően a Mákzor imakönyvekből van. XIX. század vége. Nem reformkori, nem az asszimiláció első idejéből hanem inkább már a budapesti Király utca fénykorából való. Máté ? 2007. január 6. szombat Deske! Marabut én is... nagyon... Mellékletben küldök egyet, egyébként az interneten is van fönn pár, a HVG honlapján. V. István Délelőtt lefotóztam Váli Béla (1826 - 1903) dédnagyapám naplóját. Digitális géppel viszonylag gyorsan ment. A füzetet egy későbbi Váli Bélától (1900 - 1992) kaptam kölcsön húsz éve, lexeroxáltattam magamnak. Most délután föltettem a 140 fotót az ARCHÍVUM fejezet alá, külön mappát kapott. Jó lenne csináltatni hozzá egy lapozó-programot, mert bár így erősen fölnagyítva viszonylag jól olvasható, de a kezelése nehézkes. ...zentai sírkertben lévő sírjára én indítványoztam a sírköveket mi részünkről elesett 10 f megsebesült több; ők 3annyi sebesült- és halottaikat kocsikon el vitték. – Szabadka mentve volt. A mi zaszló aljunk begyakollás végett előbb Kelebiára, majd Almásra lett át helyezve. Zászló alji parancsnok: Pongrácz, tisztje pedig:... A visszaemlékezést az apai ház megvásárlásával kezdi, Szabadka 1796, írni kezd: 1852 október 27, visszaemlékezések a Pilvax kávéházról a negyvenes években, jurátusként kíséri Kossuthot Bécsbe, alkalmasint Szüts felmenőjével, Degré Alajossal egy hajón. Aztán a szabadságharc. Kapcsolatok Vojnichékkal, Kosztolányiékkal. A fejezetcímekből: 1867. szept. 2.-án Szabadka város közgyűlésén tartott beszédem (és még vagy nyolc az évtizedek során) A szláv propaganda, Szegény Gyuricskó!, Szabadka 1861-től, Új emeletes házam 1880, Váli Irma tanítónővé választása 1881, atyám, Váli József adomáiból, Erdélyi utunk 1885, Visszaemlékezések Szabadka város múltjából. Elmeséli, hogyan sikerült megakadályozni, hogy ezek a szerbek itt mozgolódnak, saját lapot akarnak indítani. Most állt össze a kép. A naplóíró nagyapja kőműves Szabadkán, 1790-es években nősül. Az apa már kereskedő. Ő jurátus, ügyvéd. Egyik fia, Béla, színháztörténész, Kossuth neki írt levele lóg nálunk az előszobában a hűtőszekrény mellett. Másik fia a nagyapám, Dezső, aki Csáth Gézát boncolta Szabadkán. 19-ben a szerbek elől a család Pestre menekül. Fia, apám, szintén Dezső, banktisztviselő; apjával egy évben, 1945-ben hal meg, orosz földön, hadifogságban. Sírja megvan egy katonai temetőben. Megint megkerestem, van-e újabb adat. forrás: http://www.hadifogoly.adatbanyaszat.hu személyes adatok(ból): Vezetéknév Vali Keresztnév Dezs ili Dezse Születési id? 1900.01.01 [1900.08.14.] Lakóhely Budapest, ul. Irini 12 [IRINYI U. anyám ma is ott] Egység zseleznodorozsníj transzport Fogságba esés helye d.Rabodermat, vengrija [RÁBAGYARMAT] Elhalálozás dátuma 1946.07.12 Temetés helye KL. SZ/G3604, POSZ. SZAPOGOVO, KURSZKAJA OBL., M/K-10/54 - kórház temet?je 3604, k/m - 54/10 A temető adatai Település Kurszkij Sz Szapogovo (posz Iszkra) Elhelyezkedés A polgári temet? mellett Sírok száma 244/1810 Típus Hadifogoly temet? Állapot Teljes egészében fennmaradt És egy kő, valahol Oroszországban: ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Ennyi őse van a neves grafikusművész Váli Miklósnak. ? 2007. január 7. vasárnap Deske, elirigyeltem a családi múltról szóló bejegyzését: jó túlzás, nem irigység, de napok óta mélázós hangulatomban én is megkeresetem régi iratokat, és feltettem a naplómba. Mentségül szolgál, hogy a copyright eredetét megemlítem. Üdv.: N.M Miklós! 20 éve olvastam egy szösszenetet, városból hazalátogató fiú kérdezgeti anyját, te, gyerekkoromban ott szemben azt a fodrászt hogy hívták. És a hentes? A szabó? Miért kérded, fiam? Öregszem, anyám. A maga csendes módján ez is egy rekord. Háromtagú családban négyen vagyunk betegek. Miki Annácskája is nekünk beteg. Kata inkább csak fekszik, én annyira ezért nem, hogy ágyba. Például találtam egy gyönyörűt, és be akartam tenni a MAGÁNMÚZEUMBA. Húgom salzburgi kolostorából ez a koraközépkori feszület. Meséli, alatta a hely, ahol a római légiósok ruháikat mosták. Bár az épület későbbi, 7. századi, de a festéknyomok eredetiek. ...Viszont ennél az új képnél kiderült, az új program nem tudja követni a MÚZEUM időbeosztását, így az nem bővíthető, halott. 650 helyen át kellett írni a fájlneveket. Egyenként. Tévedni nem lehet, mert a kép eltűnik. Átnéztem a tegnap bevitt Váli Béla-naplót is - ugyan szándékkal hagytam a papír színét szürkére, hogy így kellemesebb olvasni - hátha mégis minőségtelen. De jó. Találomra nyitottam, más világ: ...[atyám] Wellov kereskedését vette által, jól gazdálkodott, összehuzta magát, még mellényt is varrt magának, éjjel-nappal a boltjában lakott, az időben nem voltak a bolt ajtók még üveggel ellátva, egy subája volt, mellyel takarodott, s reggelre, ha a víz befagyott a fertályosba, vasrőffel verte be, s úgy mosdott. Haza járt ebédre és vacsorára, fölöstökömöt pedig este vitt magával hol puha, hol száraz kenyeret. Nélkülözött, mert a családi élet volt eszményképe. A leányoknál fellépnie nem lehetett, mivel nem volt tisztességes ruhája, de midőn egyszer anyám kívánta, hogy jönne el egyszer a bálba, noha az idő rövid volt, Csernetits szabót elhívatá, ki 48 óra alatt elkészítette a báli öltönyt, s anyám meglepetésére meg jelent a bálon. Nemsokára egyek lettek, megértették egymást, s egy borus felhő sem zavarta meg házi békéjöket. Gyarapodtak, a környék lakói bizodalmát megnyerték, mert mindig a becsület volt iránytűjük; a miben lehetett nélkülöztek, de azért boldogok voltak, mert egymással megelégedtek. Össze szereztek lassanként 2 házat és 70 láncz földet, 100 kapa szöllőt és szép kereskedéssel is bírtak. Ekkor atyám az isten segedelmét meg akarván hálálni a szöllöben 1838. ban egy keresztet emelt, melynek felszentelési ünnepén számos barátjai és szomszé folyt: http://deske.hu/iras/v-bela/vb04b.jpg Április vége felé Csurog ellen mentünk. Csurog hódolt Perczelnek, s mégis az átvonuló honvédekből hátramaradottakat legyilkolták. Ezt kellett megbosszulni. Néhány nap előtt vettük át a zalai mozgóktól a lőfegyvereket. Kováts tüzérhadnagy vezérelte az 1 telep ágyút... A mi telepünk is jól működött. Ha valaki megsebesült azt a kocsikra hátra vitettem. Éljen a magyar "éljen Kossuth" kiáltásokkal gyorsan nyomultunk előre. Az ellen futott s fegyverét s ruháit hányva magától... A falut kipusztítottuk, és az ottmaradt árulókat Czintula dandárnok főbe lövette a Tisza mellett. Czirkálás közben egy barna szerb paraszt lányt fogott el a századunk, lehet hogy őt is főbe lőte volna ha én ? 2007. január 9. kedd Még beteg, de semmi lazsa. Tegnap már festettem is, két fontos másodpercet. Amíg a keret pereméről lefeszegettem a második fehér rajzszöget. Vagyis nem gyönyörű és fotózandó, hanem rossz, és továbbfestendő. Hallom, a fehéroroszok huzakodnak Moszkvával olajszállítás ügyben. Ezért veszélyben a mi energiánk. A számadaton elképedtem: napi húsz-harmincezer tonna jön/ne a Barátság Vezetéken. Jó ez a kompjuter. Égen-földön kellett az a vegyész, de se neve, se semmi, arra emlékeztem, a negyedik kerületben lakik. Telefonkönyvem: Ctrl + F: 104 (az irányítószám eleje), megvan. Szüts megmosolyogta, hogy Gábos Szerelmeskönyvét a József és testvéreihez hasonlítottam. Hogy nono. Azonban ez a túlzás ki akar fejezni valamit. Kérdezem, melyik a fontosabb, egy szarvasbogár, vagy Amerika. Vagy egy kenyérvágó kés. Fontos és fölcserélhetetlen. Húgom kolostora ha templomdíszítésre adományt kap, nem költheti fűtésre, hiába fagyoskodnak. Ennek szellemében megoldandó: anyácskám nemigen tud vásárolni, hát ötezret adott karácsonyra, "csak dobostorta, pacsni, efféle, AMEN". Akkor két pénztárca, vagy jegyzetelés, hétvégi összegzéssel. Bonyolult. Kijátszani egyféleképpen lehetne, a ferenceseknél persely a szegények számára, rajta szöveggel, hogy ide azt, amit lemondásból takarítottál meg. Végül több kiló C vitamin. De szopogatós és édes. (Anyám mondja, Szentgyörgyi Albert betegen nyolcszoros adagot vett be.) Körzeti orvosnőnknek nem fizetünk, pár éve adtam egy képet. Karácsonyra Zelk-verset. Ma zárótalálkozó vele, remélem. Lemásoltam számára egy country-válogatott CD-t, egy másikat az asztisztensének. Avval, ha egyikük nem kedveli ezt a zenét, adja a másiknak. Kata rákérdezett, miért nem Bachot. Mert az paraszolvencia, ez meg játék. Dél. Telefon a könyvelésről, nem, nincs tévedés, havi 90 forint. A lehetséges maximummal emelték nyugdíjamat. ? 2007. január 9. szerda Cukorfalat ez az Izaiás próféta. Istent dorgálja, mert népe letért az igaz útról. Zsörtölődik, hogy nem mennek rendben a dolgok. Mintha csak a maiakat hallanám. Miért hagytad, Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük szívünk, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért. Miért törtek be az istentelenek szentélyedbe, miért tiporták ellenségeink szent helyedet? Iz. 63.17 Még nem tudta, amit Pál már tudott. Nektek pedig a hajatok minden szála számon van tartva. És: adjatok hálát mindenért. ? 2007. január 12. péntek Tegnapelőtt láttam a Van Gogh-kiállítást. Hazahoztam a Kogart-kiállításról két képemet, megnéztem a Van Goghot, beadtam az Akadémia Kézirattárába a 21-24. iratgyűjtő dobozt, ahol naplómat őrzik, elintézem a Nemzeti Galériával is valami dolgomat, aztán vissza a napi munkához. Van ilyen, hogy az embert nem nagyon érdeklik más emberek képei. Félbeteg is még. Képeket értékelni sem látom sok értelmét. Egy jó giccsből 24 igaz információt kapok, Vermeertől 3500-at. Amúgy is személyre szabott titok, ki mit kap, és mikor. A papi anekdota Pista bácsi megtéréséről, merthogy őt annyira megindította a prédikáció. És mégis melyik mondata?! Hát amikor a tiszteletes úr azt mondta, hogy erről ennyit, és most áttérünk a másik témára, akkor azt gondoltam, új életet kezdek... Szépművészeti Múzeum. Üvegketrec, biztonsági zsilipen át. Harminc perc után a másikon ki. Néhány erős rajz, ezek leginkább. Öt-hat fontos kép. Az igazi meglepetés a Napfényes pázsit... (mutatom), részben, mert évek előtt bevettem a magánmúzeumomba, atipikus; másrészt, hogy élőben gyengébb, mint monitoron. Korai munkái érdektelenek. A típusosból azok a jók, amikor nem akart nagyon megfesteni valamit. Mert ha igen, akkor aztán kunkorodnak a vonalak, kegyetlenül és didaktikusan, akkor kontúrok vastag feketével, nem ám csak úgy félbehagyva (ahogy kellene). Láttam a legjobbakat is, Európában és Amerikában; fanyalgásnak helye nincs, nagy festő volt, Isten nyugosztalja. Azóta már biztos megbékült a világgal is, és füle is visszakerült a helyére. Komolyabbra fordítva. Az aránytalanságot nem szeretem, ahogy milliárd dollárok. Ilyen jó képei vannak Hollán Sándornak is, bizony. Vojnichnak is. Nekem is. Kata minderre: fecsegő öregúr, leginkább csak magáról beszél, fontoskodik... Igaz. Töröltem is belőle. De hát Van Goghból is a nekem szóló érdekel. Kinek-kinek a saját vangógja. ? 2007. január 13. szombat És megint január, megint alapozás. Közvetlen a gyárból a két ötkilós doboz, de jelezték, már nem természetes kötőanyagok, azok az idők elmúltak. Még egy kevés lenolaj, a többi műanyag. Száz év múltán kiderül. Két nap munka volt. Most jön: egy hónap száradás. ? 2007. január 15. hétfő Két hétig nem úsztam, beteg, utókarácsonykodás, híztam három kilót. Akkor most harmadfokú készültség lép életbe. Édesség semmi, vacsora nincs, satöbbi. Ámultam Faludy tiszta gondolatain halál-ügyben. (Decemberi utolsó bejegyzés). Most tanult barátom jelentősen kinevetett, mennyire bizonytalan az irodalmi ízlésem. Hogy ez a legócskább giccs. Bizony lehet. Úgyhogy kérem óvatosan és fenntartással fogadni, bármiről nyilatkozok. Vagy -zom. Úgy tűnik, ezt az A/04/34-et most délelőtt befejeztem. Törekiben kezdtem 2004 nyarán. Van Gogh /2. Kíváncsi voltam, mi lesz az utóélete, hogy le mertem írni ilyen kósza gondolatot, Hollánnak, Vojnichnak és nekem vannak olyan jó képeink, mint Van Goghnak. Persze már a fölvetés is bornírt, nevetséges, tartalma mellé kérdőjel, satöbbi. Még akkor is, ha vállalom. Nem azt mondtam, hogy olyan nagy festők vagyunk. El tudnék képzelni egy kiállítást, ahol jól megférünk egymás mellett. Hát bejött. Akik nevettek, vagy dühöngtek -, nem különösebben említésre méltó. Azok voltak érdekesek, akik továbbgondolkoztak. Többen az eredetiség felől közelítve, hogy hol vagyunk mi ettől. Persze. Csakhogy ez egy figyelemreméltó téveszme. Úgy mondom, ahogy nekünk Újvári prof. a Főiskolán annak idején; nem mindenki ismeri: Kétféle művész van; Michelangelo, aki újat hozott, és Leonardo, aki semmi újat, csak jobban megcsinálta azt, amit mások körülötte. A művészet nem fejlődik. És még egy. Arról beszéltem, kultúránk rangsorolása igen döcögve minőségelvű. Egy levágott fül fontossága, bocs. Sisleyvel nem történt semmi. Kortársak. Nem mindenki hallja, ő legalább olyan megrendítő. Csak nagyon halk. Szegény művészeti írók. Ugyanis egy mű lényege verbalizálhatatlan. Megpróbálták. Sisleyt nem lehet leírni. És itt valami új hang az egyházunkban. Végre! Öröm. Hogy ez is létre tudott jönni. Szentkép és humor. ? 2007. január 17. szerda Estéim avval telnek, hogy baromira éhes vagyok. Már lement majdnem három kiló. Tisztelt Művész kollega! A Magyar Képzőművészek Szövetsége ismét jótékonysági árverést szervez s Szövetség támogatására... A befolyó összeget 60 - 40%-ban javasoljuk megosztani a művész és a Szövetség között... Árverés a Táncház Galériában... kisebb méretű képeket várunk... A kikiáltási árak olajfestményeknél egységesen 40 ezer forintról indulnak... Várjuk támogató részvételüket! Simonffy Mária MKISZ elnök Budapest, 2007-01-10. [MKISZ elnökének, Bp.] ...felhívás érkezett jótékonysági árverésre. Ha a szakma saját maga kinyilvánítja, hogy munkája semmit nem ér, akkor... Magát (és munkáját) komolyan vevő festő 40 000.- Ft kikiáltási árra nem ad képet. A minap kereteztettem... darabjárt 35 000.- Ft-ért. Azok mellé a munkák mellé, amit ennyi pénzért mégis beadnak, a Szövetség jobb lenne, ha nem adná a nevét... Szüts Miklós MKISZ Budapest Megkaptam a Tavaszi árverésre invitáló levelüket. Mélyebbre nemigen süllyedhet a Szövetség. Váli Dezső ? 2007. január 18. csütörtök Édesanyám feledékenysége jól működik, de a képlet nem ilyen egyszerű. Most, hogy rosszul volt, én meg beteg, Kaposvárról fölutazott húgom ápolta. Ágya mellett ülve barkochbáztak. Ugyebár az egyik játékos kérdéseket tesz föl, egy fogalmat szeretne kitalálni. A válasz csak igen vagy nem lehet. Anyácskám megfejtéseit jegyezte, most nekem olvassa föl: - mobiltelefonom kijelzőjén lévő kutya szájában a virág - az a papírlap, amire először írta le Kölcsey a Himnuszt - a mai napon született gyerekek - 55 éve nektek vett tekerős házimozihoz tartozó film perforációja - az a rózsa, amit János Vitéz az élet tavába dobott - az a fürdősapka, amely egy fotón szerepel: 1939-ben - húsz évesen - fejesugrásom egy soproni uszodában - az a textilgyár, aminek a hollétéről nem tudunk, de azt a törülközőt gyártották, amely a törülközőtartómon most az első Szeretnék én itt tartani. ? 2007. január 19. péntek G1 átküldte Tóth Krisztina fergeteges karcolatát, hogy a férfiak milyen faszok. Aminek minden betűje igaz, azonban... de ezt majd utána. Nagy vonalakban a női szexualitásról Tedd szét a lábad! Ez az! Jobban, nagyobb terpeszbe! A fenekedet egy kicsit lejjebb, úgy, a lábfejedet meg fordítsd befelé! Ez az, így jó lesz! A fölgerjedt férfi kivörösödve instruál, rekedten hadonászik: hóekézni tanít a sípályán. A fölgerjedt férfi ugyanis arról ismerszik meg, hogy el akarja magyarázni, amit nem értesz, meg akar tanítani valamire, amit nem tudsz: biciklizni, hóekézni, hasilélegezni, vezetni, vékony palacsintát sütni, pillangózni, ütvefúrni, egyáltalán, bevezetni az élet dolgaiba, a tutiba, a hetedik mennyországba. A fölgerjedt férfi megáll a Notre Dame előtt, szemüvegszárral hadonászik, és hangosan azt mondja: gótika. Forgatja az étteremben a borosüveget, elolvassa a címkét, majd mélyen a szemedbe nézve elismétli a bor nevét, hozzátéve az évjáratot. Gótika, cuvet, hóeke. Ilyenkor csak bólogatni érdemes, néha csodálkozni, hogy tényleg? Középkor?! Nagy sebességnél is? Magától kiold?!!! És nem ragad oda? Az élet bonyolult, kiismerhetetlen, csapdákkal teli dzsungelében elhelyezi az útjelzőtáblákat, melyekre általában az van írva, hogy ÉN, ÉN, és innentől elég rá hagyatkozni, nem kell többé a teljes szöveg...Hát, igen. Csakhogy tudjuk, tartós kapcsolat alig elviselhető, hacsak- Aki megbillen egy sérelemre, de mint a kelfeljancsi, akinek talpában ólom. Megbillen, persze, de kényszeresen vissza a függőlegesbe. Minden megtörténtre süketen és vakon vissza a szeretetbe, a jóakaratba. És sajnos, a második tétel: éretlen ember a bajok forrását kívül keresi és meg is találja. A szomszéd, a főnök, az asszony, az ország. Régi adósság volt rendezni viszonyomat Birkás Ákossal. Legendás figura, nem tudtam, miért. Keveset láttam tőle, nem tetszett. Egy félbevágott fej-festményére emlékeztem a sok közül, szép színekkel. Ma gyűjteményes kiállítására a Ludwig Múzeumba. Győzött. Tök hülyeség és gyenge, amit csinál, de hiteles a pasi. Nem divatmajom és nem link. Gondolkodik. Sajnos. Birkás-01 Arc, olaj, 2000, 155x137 cm. Én annó azért csináltam néhány képet két lemezből, mert nem volt megfelelő méretű. Birkás-02 Fej, olaj, 190x110, 1998, - ezt itt mutatom. Birkás-03 Ellenfény,olaj, 120x200 cm, 2006. Mire gondolhatott közben. Birkás-04 Férfiak, olaj 170x260, 2006. Szcénék, ez meg még rejtélyes is: Birkás-05 Égő busz olaj, 70x190, 2004. A másik kiállítás ma a Haraszti-megnyitó volt, a Kogartban. Szórakoztató. Haraszti-01 Haraszti-02 Haraszti-03 Haraszti-04 Haraszti-05 Haraszti-06 Haraszti-07 Ez a műgyűjteményéből, mert két szinten az is kis volt állítva. Egy Dréher nevű kollega 2002-ben kitalálta ugyanazt, amit Kovács Laci, Isten nyugosztalja, kicsivel korábban. Hazaérve Katát kérdeztem, ölelkezzünk, vagy megenném azt a kis délről maradt gyümölcslevest. ? 2007. január 21. vasárnap Este vendégség, baráti házaspár minálunk, diskurálunk. Egyetértek a jegyrendszer bevezetésével. Egy ember egy hónapra 2000 A betűt, 700 B-t, stb. kap - hölgyek 30%-al többet -, abból gazdálkodik ki-ki a hónap végéig. Ha elfogytak a betűi, számára marad a csönd. Kedves Deske, és hogy ízlett az a gyümölcsleves? N-y -------------------------------------------------------------------------------------------------------- A honlap ARCHÍVUM-fejezete szerelés alatt, nem működik. Remélem, a hét végén. VASÁRNAP ESTE: és csakugyan működik! Öröm. ? 2007. január 22. hétfő Nem tudok aludni. Szerencsére. Reggel háromtól estig kijavítva fotóim számozása. Ez egy nagyon fontos dologggg. Közben megkaptam a fájlt fejléc átszínezéshez. Szütscsel konzultáltam, bordót javasolt, ez adta az ötletet. Harmadjára ez a barna máris megfelelt: #613613 Anyácskám, beletörődve, hogy bekerült a halhatatlanságba, földiktálta még egy barkochba-megfejtését: Az a cérnaszál, amit húgom kolostorának vendégszobájában a függöny toldásához használtak. ? 2007. január 24. szerda Ez a január egyelőre szürke, nem fehér. Így is jó. Pocsolyás január - F/07/002 Eldőlt. Öt év után, a 65. születésnapom táján, november 5., kiállításom nyílik az Aulich Art Galériában. A Battyányi-örökmécstől ötven méter. Hét terem, ebből három tágasabb. Szütsöt rég megkértem, nyissa meg majd ezt is ugyanavval, amit öt éve olvasott fel, amiben Istennel beszélgetek. Sőt, ha megérem, ezentúl mindegyiket evvel, mert fölülmúlhatatlan. Szerinte ezt nem lehet. Szerintem igen. Még gondolkodik. Két éve kaptam egy díjat a Hamilton brókercégtől, aki ezt a Galériát fönntartja, avval járt ez a meghívás. Én ugyan az Ernst Múzeumhoz szoktam hozzá, de reményem sem volt, hogy megkapom. Ha korábban kiderül, hogy éléről Keserü Katalin távozik, megpályázhattam volna oda. És váratlanul még egy meghívás. A Kecskeméti Fotómúzeum megkeresett, hogy jövőre egy önálló kiállítás. Zsidótemetőket nem, vagy alig, mert azok egyszer már szerepeltek itt. Katalógus lehetséges, de ez bizonytalan. Rettentő elegáns, mert újranagyítják a képeimet, avval, hogy "azokban a negákban még sok lehetőség van". Ez igaz, mert a 400 ASA-t egyensúlyozandó mindig BH4-es, - kemény papírt használtam. Csak majd egyeztetni kell a laboránssal, gyanítom, nekem továbbra is ez a kontrasztosság az igazi. Bár ilyenkor valóban sok szürke elvész. Az előválogatást a deske.hu-ról gondolta elvégezni az igazgató, aztán majd májusban összeülünk. Ugye milyen jó, hogy rendbetettem a számozást. Oravecz prózára akadt G1 barátom. A költő a karácsonyi ÉS-ben közölt regényrészletében részletesen elmesél egy cséplőgépet is. Gábor nemcsak műszerető és műértő, de minden pillanatban teljesfigyelmű mérnök is. De kapott tőle már Babits-monográfia szerző is levelet, tételes hibajegyzékkel. Oravecznek ma egy e-mailt kapott: [...] 2. << Aztán lassú gőzbeeresztéssel mozgásba hozta a tolattyút, a tolattyú pedig a nagy lendítőkereket, amelyen az erőátvitelről gondoskodó főszíj volt.>> Nem a tolattyú hozza mozgásba a lendítőkereket, hanem a dugattyú. A tolattyú feladata a dugattyú megfelelő oldalára áramoltatni a gőzt /ide-oda = alternáló mozgás/. A gőznyomás hatására mozog a dugattyú és az mozgatja - forgattyús hajtómű segítségével – a lendítőkereket. 3. <> Minden forgás rendes, ha a tengely körül egy pont rendszeresen bejárja a 360 fokot. Itt az "üzemi fordulatszám"-ról van szó. [...] Nekem ez a minden forgás rendes meghatározás tetszik a legjobban. Kíváncsi vagyok a költőre, hogyan fogadja. ? 2007. január 25. csütörtök Két napig akadozott a gép. Az ember ilyenkor nyugtalan. Hajnalban észbe kaptam, van próbalehetőség. Kiszűrtem, nem szerverhiba, és nem szolgáltatóhiba, mert notebookról tudok forgalmazni, mobilon és tvneten keresztül is. Aztán kilencre szerelő, megúsztam háromezerrel. Az FTP kapcsolat beállításánál betett egy pipát a "passzív mód használat az átvitelhez" sor elé. Belátom, mindez csak nekem érdekes, bár nekem nagyon. Hát mutatok egy műtermet is, ilyen még úgyse volt. Előtérben a száradó alapozott lemezek. A Home Galéria márciusra enteriőrábrázolásokból tervez táblakép-kiállítást. Vezetőjük fölhívott, megbeszéltünk egy közeli időpontot. Elmagyaráztam a parkolási lehetőséget. Becsöngetett, kis udvarias beszélgetés, előszedem, mutatom a képeket. Rakosgatjuk őket, cserélgetjük a sorrendet, próbálgatjuk. Megy az idő. Végül közösen kiválasztunk kettőt, akkor előszedem a hozzájuk tartozó diapozitíveket is, amiket majd ő elküld a nyomdának; hogy ezeket visszavárólag; katalógusban is akarja őket szerepeltetni... helyett: javasoltam előválasztani a honlapról. Megtörtént. Akkor egy válasz-mail az asztalom mellől: Kertész Úr! A kért két kép itt van a műtermemben. Február végéig kell elvinni, márciusban alkotóházban, vidéken. Címüket kérem pontosan így szerepeltetni (tavaly óta minden képcímembe fölvettem az opuszszámot) "Műterem - árnyalatok - A/06/06" olaj, farost, 60x60, 2006 "Lakonikus műterem - A/06/23" olaj, farost, 60x60, 2006 Mindkettő nyomdai méretű fotóját föltettem a honlapomra, ellenőriztem is, ezt beírva lehet őket levenni: http://deske.hu/a0606.jpg http://deske.hu/a0623.jpg Kérem szíves visszajelzését, ha ez megtörtént, mert utána törlöm. Szüts mesélte húsz éve, most visszakérdeztem. Nagyon kedves néni, aranyos kis öregasszony volt. Olyannyira, hogy még felnőtt koromban is meg-meglátogattam, talán évente, autóstoppal, Pécsen. Apám nagynénje. Egyszer hívott, gyere, mutatok valamit, s elvitt az Uránvárosba. De hát Köjci néni, ezek a házak rondák. Azt én nem tudom, édes fiam, rondák-e, de ezek az emberek kunyhókban laktak, most fürdőszobájuk van. A hatvanas évek közepén halt meg, ott voltam a lakás kiürítésekor. Előkerült egy selyemszalaggal átkötött Stühmer piskótás doboz. Rajta gyöngy betűkkel felirat: RÉZLEMEZEK DÜHÖM CSILLAPÍTÁSÁRA A dobozban finom kis fémlapocskák, sarkukon átfúrva, szalaggal összefűzve. A ház is megrendülhetett, amikor Köjci néni a konyhában a dobozt levéve a polcról, kioldva a maslit, kiemelve a célszerszámot, mérgében a földhöz csapta - c 2007. január 26. péntek Drága Paula. Talán a reggel három miatt kicsit érzelmesebb az átlagosnál - bár egyébként is az -, valahogy szeretnék kicsit nagyobb feneket keríteni a dolognak, veled ellentétben. Csak nem tudom, hogyan. Talán egy cserepes muskátli?! Kicsit szomorú, hogy befejezted a gépelést. Talán így teljes az öröm, ürömmel. Kösz ezt a közös háromnegyed évet. Általad nyert ez az egész ARCHÍVUM fejezet értelmet, amit 50 évig írtam, átadtad a hálás utókornak. Megmondom, miért. Két éve kinevetett a Nagy Magyar Programozó Guru (barátom), hogy minek a honlapon ez a több ezer soros lista (írások tartalomjegyzéke), ha nincs alatta olvasható tartalom. Addig úgy gondoltam, elég belőlem az a válogatás, ami a C. NAPLÓ-ban megjelent; a többi dossziékban, az Akadémia Kézirattárában. És bizonyára elég is, de hagyjuk ezt nyitva, hogy ebből kinek mi lesz érték. Nem az én dolgom. Most döntően más a helyzet. Az új program megépítését tavaly februárban kezdtük. Lassan kész, a képernyőn már azt látod. Tán két hónap, de végül elkészül! az a fájlon belül is kereső program, ami kezelhetővé teszi ezt a 8800 gépoldal szöveget. Ami papíron, iratdobozokban áttekinthetetlen. Veled/általad befejeztem azt a munkát, ami az én felelősségem (fennkölt, bocs). Hogy hányszor említem leveleimben Petri Györgyöt, a keresővel megtalálható, a szövegben elolvasható lesz. Ahol a tartalomjegyzékben is szerepel, az már most is; KERESŐ/ GYORSKERESÉS, Petri: "találatok a festmények között: 4 találat találatok a grafikák között: 1 találat találatok a fotók között: 1 találat találatok az archívumban: 7 találat" stb., még van. Hát így. Köszönöm. Keserü Katalin neve 1992-ben pedig nálam helyes, az újságban hibás a hosszú ű. d. Nagyapám tüdőrákban halt meg, 1953-ban. Már a vége felé járt, nagyanyám megtalpaltatta a cipőjét, és rendbe hozatta horgászfelszerelését. Efféle lelkülettel festem át meg át ezt a 06/31-est. Tíz százalék esélyt ha adok neki. Most éppen a keret belső pereme lett fekete. Hátha. Örkény: Mindig van remény. Emailváltás egy anyukával: ... én ilyen áldott pillanat-lesen vagyok állandóan, nehogy elmulasszak valamit. Aztán úgyis megnőnek a gyerekek. Az milyen? /mármint, amikor megnőnek/ Félek tőle. N. Akkor bizony az van, hogy napi két percet beszélgetünk, annyit szánnak ránk. Elég világosan elfordul a figyelmük rólunk. Nem a mieink már, sajna. Fiamat két éves korában megszerettem, aztán nagyon, együtt éltünk a műtermemben, Kata munkában. Három éves korától lélekben búcsúzni kezdtem tőle, fájt. 16 évesen két évre esztergomi ferences gimnázium. Ma már egy udvarias úr, ha az előszobában találkozunk. d. Akkor jobb, ha elkezdem a búcsúzást, igaz? Még mindig fáj, vagy már nem? N. fáj. d. ? 2007. január 28. vasárnap Nem kell gondolkoznom, átveszem Szüts honlapja; szm.hu aktuálisát, csak a kalapos ő betűit cserélem le, meg az egyet-kettőt után beteszek egy vesszőt. németh collection csak egy képet mutatnék ezúttal Németh István gyűjteményéből. Amikor a képet fotózáshoz az állványra elém rakták, a szavam elállt, hogy milyen gyönyörű. Nem jöttem rá, ki csinálta; találgattam egy-kettőt, míg István elárulta, hogy Fischer Balázs képe. Fischerrel (1975) évekig együtt festettem át a nyarakat a NÉMO rajzközösség művésztelepén. 95-ben hívtak meg a fiúk először, korrigálni. Fisi, azt hiszem, nyomdásznak indult. Aztán alkalmi munkák, főállásban festő. Megkedveltem. Voltak gyenge és erősebb képei, közepes tehetségnek tűnt. Aztán hirtelen néhány nagyon jó. Ez fergeteges, csakugyan, a fene a belét neki. Nyomulnak a fiatalok. ? 2007. január 29. hétfő 05:35 Fiam mosolygott rajtam, programozó barátom a fejét vakarta; nem jól van ez így. Hogy a honlap főoldalán is témalista, a fejlécben egy másik, zavaros. Akkor javítsuk. Szüts kitalálta, Miki korrigálta, én ijedten mekcsináltam. A kis váli-oeuvre logó, egymagában, a végtelen fekete mező közepén. Nagyon elegáns. Lehet szidni. A korábbi változatot azért elmentettem... 10:21 ...majd kicsit átalakítva visszatettem. Mulatságos és sajnálatos, nem tudok íly merész lenni. A terv tényleg nagyon szép, én nem vagyok alkalmas rá. Igaz, közben kaptam egy lecseszős levelet is. Este levesszük a főoldalról a barna fejlécet, talán ez lesz a megoldás. Így megszűnik ez a logikátlan redundancia. ? 2007. január 30. kedd Nem e-mail, ez két levél egy borítékban, ajánlva küldöm, holnap: dátum: 2007.1.30. címzett: fájl: html-2006/ernst-8842.htm C. 8842 Kedves Ernst Múzeum! Nem lenne kedvük enteriőrt ábrázoló táblaképekből szervezni egy kiállítást? Mondjuk, SZOBAFESTŐK címmel. Aki eszembe jut: Krajcsovics Éva / Nádor Tibor / Szüts Miklós / Váli / Vojnich / és vannak még... Az elődökből: Czimra Gyula / Gruber Béla / Nagy Balogh / Czóbel / Barcsay / Vajda Lajos / Tornyai Szívélyes üdvözlettel: dátum: 2007.1.30. címzett: fájl: html-2006/ernst-8841.htm C. 8841 Kedves Ernst Múzeum! Nagyon kedvelem ezt a helyet. Kiállításaim itt: 1987, 1990, 1997, 2002. Szeretném 2008 őszén bemutatni táblaképeimet. Szívélyes üdvözlettel: ? 2007. január 31. szerda Észrevehetően világosodik, ahogy reggel indulok, már piros sáv az ég alja. Nagyon jó. Még egy hónap, és KECSKEMÉT. Megint egy hiba. Egy gyűjtő barátom az A/75/34 felől érdeklődött, merthogy látja a listából, az enyém. Ez igaz, de a kép Kata ágya fölött lóg tíz éve. Olyan bonyolult lenne ezt értelmesen BEadminisztrálni, hogy ma inkább neki adtam. Mármint Katának. Ezek már régtől az övéi: A/69/12 A/76/01 A/91/18 A/97/37 A/98/53 A/97/25 A/85/11 illetve ez csak volt az övé, két éve eladta nyaralóátépítési indítékkal. Én intéztem neki. Drága barátom e-mailekben bombáz, vagy bíztat, hogy ugyanis szerinte egész jól rajzolok. Első levelétől a frász tört ki: Mac géppel nem nyitható meg a grafikák kategória 2. levele már módosított: 2007-es része!!!! 3. levele még bonyultabb ötlet: Subject: Re: Vali kiallitas 2008 Kedves Máté! Először is, nagyon jól esett, hogy megkerestél Dezső 2008-as tervezett kiállítása miatt. Köszönöm a bizalmadat. Örömmel adunk otthont Dezső műveinek. Azonban szeretném felhívni a figyelmedet, hogy az új működési szabályzatunk értelmében csak olyan művészt van lehetőségünk szponzorálni, aki a tárgyévet megelőző évben legalább 20 ceruzarajzot készített. Ez esetünkben a 2007. évet jelenti. Régi barátsággal: Főigazgató 4. levele is kíváló. S mindez fél órán belül: INDEX Visszavonhatják a támogatásokat? A Váli rajzokról kérdeztük Bajnai Gordont. Az Únió állítólag Váli rajzaihoz köti a pénzek átutalását. Bajnai Gordon minden felelősséget elhárított. Egy sajtótájékoztató keretében elmondta ugyanis, hogy Brüsszel csak akkor utal, ha Váli rajzol. A művész ceruzahiányt emleget. A kofák sztrájkot terveznek. Leállt a metró. Egy lakás tulajdonosa nem akar nyáron is ezreket fizetni, meg kell szereznie a ház összes lakójának beleegyezését. Kevés az alternatív fűtési lehetőség is. Este a Godot Galéria megnyitóján, Bélai György magángyűjteménye. Rendeztem egy félreértést egy fontos emberrel, aki nem rendezett nekem tavaly kiállítást, mert azt olvasta Kieselbach-honlapon, hogy az ő csapatába tartozom. (Egy forintot nem kaptam tőle, egy képet nem vett.) Mi volt még. Láttam egy csillagszemű kisasszonyt. Megdicsőültem evvel a nyolcképes ikonfallal, erre az alkalomra rakták így össze. Egy galériás asszony az elmúlt 15 év legjobb kiállításának mondta az enyémet, az Ernst-belit. Ilyen mondatokra néha szükségem van. Mi kell még egy estére? Gyuri egy zsidótemetőmet alaposan átkeretezte. Tűnődöm, tetszik-e. Ez róla -baloldal - egy nem túl jó fotó. januári látogató: 72544 = 3938/hó, 127/na VÁLINEWS 143. levél J.-nek, Le Meux-be / 2007. február ? 2007. február 1. Egy ronda hiba a IV. hét, szerda reggeli zsolozsmában. ? 2007. február 2. péntek 04:55 Kész a lapozóprogram dédapám naplójához, az éjjel megcsináltuk. De nem tetszik. Túl kicsik a betűk, s ha nagyobbra tettük, szétesett. Valami mást kell kitalálni. Itt csak az első néhány oldal, mintának. http://deske.hu/iras/link-2006/v-bela-lapozo2/index.html 14:27. Meg voltam zavarodva. Többen írták, hogy jól olvasható, még 1280-as monitorfölbontásnál is. Aztán mégiscsak megcsináltam még egyszer, noha az egész csak a szent fölösleges tartománya, mert sikerül az egészet gépbe íratom. http://deske.hu/iras/v-bela-lapoz/index.html ? 2007. február 3. szombat Legyen kerek a történet, G1. tanácsára ma megcsináltam a dédapai írás tartalomjegyzékét. A napló 42 fejezetre tagolódik, ez segít az eligazodásban. Kezdi leírást a nagyapjával, aztán passzusok családtagjairól. Foglalkozik a 48-49-es eseményekkel, utazása Kossuth oldalán Bécsbe. Véres csaták emléke. Elmeséli, hogyan menekül meg az osztrák kényszersorozástól. Később hazatelepülve Pestről, szerepe Szabadka város életében, közgyűlések, 13 beszédének szövege. Egy fejezet a város múltjából, és megírja egy erdélyi útját is. Pár sorral föntebb a szöveg, itt pedig a tartalomjegyzéke: http://deske.hu/iras/v-bela-lapoz/v-bela-tartjegyzek.htm ? 2007. február 6. kedd Kedves Váli! Nagyon örülök a dédapai napló publikálásának, a böngészése, olvasása. Személyes okokból is: jómagam is szabadkai születésű vagyok, 12 éve élek Pesten. Egy kicsit az enyém is ez a napló (ha már hasonlókkal nem találkozhattam a felmenőim emlékei között), köszönöm! T. Avval kezdődött, pár napja anyácskám rajtam keresett egy elkallódott fotót. Nálam ilyesmi nem tud eltűnni, azonnal felszínre kerülne, hát elő Kata óriási papírdobozát. Abban vagy ezer fotó, egy kupacban. Kicsik, nagyok, összevissza. Ha már belekezdek, egyúttal kiszedem a saját fotótárba bemásolhatókat. Elképesztő időutazás, másodpercenként más-más emlék a kezemben. Ötven év előre-hátra. Beleszédültem, mire kiválasztottam a gépben lévő családfotóimhoz még ötvenkettőt. Aztán két nap munka vele, éveket beazonosítani, opuszszám stb. Katát, szegényt, hat év kezelés után meddőnek nyilvánították, örökbefogadást fontolgatott. Rémültem ettől a megoldástól, illetve egyáltalán, a gyerektől. Az időm, a munkám. Belevágunk. Hihetetlen protekció, szobrász barátunk egy gyerekotthon mindenese, azt hiszem fűtője is volt. Egyetlen férfi a házban, aki egy csapot meg tud javítani, nélkülözhetetlen. Néhány hét után telefonált, hogy mindenkit lekörözve, most jöjjünk! Egy üvegajtón át nézhettük meg. Egyedül, nagyon egyedül cumizott a játszószobában. Nem volt mutatós gyerek. Abban a pillanatban csodálatosan elmúlt minden félelmem. Később mondogatni kezdtem, nem értem, mire való lehet egy fiúgyermek... Mikor Miki megszületett, azt is megtudtam. Pontosabban, két évvel később, amikor megszerettem. Tovább..., fotók a kezem között. Itt, lám, már Zsófia szül, létrejön Kinga, első unokám. Kapkodom a fejem. ? 2007. február 7 szerda Reggel négy. Ma legalább tudom, mért nem tudtam aludni. Az örömtől. Fiam ötlete volt, ez is, de olyan horderejű, hogy csak félve mertem a programozó fiú elé terjeszteni, még novemberben. Nem ellenkezett, de a kézfeje tett egy hárító - elbizonytalanító mozdulatot. Mégis, tízezer háromszáz fájl. A kérés ennyi volt: csinálna-e egy teljeskörű keresőt a honlapra, szóra, szótöredékre; merthogy ezt állítólag az adatbázis rendszer lehetővé teszi. Avval biztattam magamat, talán, ha márciusra sorra kerül, annyi még az egyéb javítani-igazítani valónk. A tegnap estét is együtt töltöttük. És teaivás közben homlokára csapott, MEGVAN! Két gépen, három monitoron néztük a csodát. Sikerült három mezőt összekapcsolnia. Meglett! Ott van jobbra fönn, az a szerény keres; írd be a neved, akármit, írd be Van Goghot, vagy a legjobb képemet: A/82/21. Persze még nem teljesen hibátlan, OK., majd, majd. A fejléc tipóval is bajok vannak, nem a szakértelmen múlik. Kitaláltuk, hogy célszerű lenne a közepébe is valami szöveg, világosabb a rendszer. Az, hogy az "életem a csendéletem", vagy hogy I'm on duty" - hosszú. Esetleg "na, ilyet még úgyse láttatok, skacok". Maradt a teljesen fölösleges domain-név. Bánk órát győzködött, hogy ez a www.deske.hu középre kerüljön, jobbra-balra, fönt-lent; de ez lehetetlennek tűnik. Az egyik keresőn jó, akkor a másikon nem; PC-n igen, MAC-en nem. Közben a Microsoft édesanyját, a billigétszet emlegette, üzleti agresszivitását, ez kizárólag neki köszönhető. Remény nincs, a komputervilág kilencven százaléka a zsebében. Na még a keresőről. A Le Meux-be írt levelek-, majd válinews; 1990-óta ez a naplóm, bármi dátum, adat kell, innét tudtam visszakeresni. Eddig csak úgy, hogy volt egy mamutfájlom rtf-formátumban, a 140 levélnek. Ölég lassan jött föl. Most ezt is törölhetem. Szóval boldog vagyok. Nem szokásom, letérdelve megköszöntem. Közben rájöttem, ha a fejemet a földig hajtom, kimegy belőle a fejfájás. Kézírással, ami már nem létezik, legfeljebb villanyoson, amíg a 61-es megérkezik a Körtérre. Ahonnan majd anyácskámmal pajzsmirigy vizsgálatra megyünk. Van idő fogalmazni, most speciel egy Szabó T. Anna kötet belső borítójára. Zuhanyozás után, reggel, az öltözőben, a professzor úr: - Dezső, mi a véleményed? Barátom mondta - és nem provokálni akart - Fidelért misét kellene mondatni... - Rendben van, jó ötlet. - De hát ateista... - Közömbös. Isten őt szereti a legjobban. Isten nem ismeri a többes számot. - Na ne...?! - Ő mindenkit a legjobban. Nem egyformán; a legjobban. Téged is. Castrot is. Adolf Hitlert is. - Ő aztán nem érdemelte ki! - Senki nem érdemelt ki semmit. Minden ajándék. Marabu iránti tiszteletem ihlette ezt a levelet, vezető karikaturistáink folytonosan bővülő múzeuma: Kedves Váli Dezső! Most találtam ezt a galériát a hvg.hu-n, gondoltam elküldöm Önnek: http://hvg.hu/gallery/29e6d5b0-ccb4-4b18-b3cb-2e1acd382f24.aspx üdvözlettel: k. ? 2007. február 8. csütörtök Kedves Barátom! Kérte, segítenék eladni egy képemet, ami évek óta gyűjteményében van. Együtt érzek anyagi gondjával, de nem tehetem. Körülbelül 250 ezer forintot kell havonta összeszednem, hogy számos családtagjaim működőképesek maradjanak. Most éppen van vagy két hónapnyi tartalékom, azon túl pedig a remény, hogy valaki becsenget. Nem panaszképpen, minden rendben, meg is szoktam, az elmúlt évtizedek is így teltek. De ha én most a maga képét árulnám... érti. Az elvi rész pedig: természetesnek-, és jó szívvel veszem, ha képeim mozognak. Efelől semmi aggálya ne legyen. d. Anyácskám racionális. Kiderült, már mindig csak félévre fizeti elő az újságot. Megvan, elkészült, gépbe írták Váli Béla dédapám napló-memoárját. Így persze könnyen olvasható. Már meg is nézhető a honlapon: C.napló / típus szerint / Váli Béla... A könnyebb eligazodás kedvéért (73 gépoldal lenne) a Fejezeteit beszámoztam F-01...el kezdődően, és ezt a tartalomjegyzékbe is bevezettem. A gépíró által sárgával jelzett bizonytalanságokat majd igyekszem kijavítani. Baráti intés, korrigálok. Visszavonom azt a mondatomat, hogy Adolf Hitlert (mint mindenkit), szereti Isten a legjobban. A mondat helyesen: A legjobban Adolf Hitlert szerette Isten. Múlt idő. Hogy most mi a helyzet, azt tényleg nem tudhatom. Mint ahogy azt sem, hogy H. elkárhozott-e, vagy üdvözült. Ne feledjük, a tanítás szerint a halál pillanatában Isten végtelen irgalmából még mindenki kap egy utolsó lehetőséget, Őt választani. Van is erről egy példabeszéd, az irigy szőlőmunkásokról, akik már reggeltől dolgoztak, és zsémbesek, hogy ők miért nem kapnak több bért. Mindez nem tévesztendő össze avval a kérdéskörrel, neked mennyire szimpatikus H. Nekem se. Ha hívő vagy, egyszerűbb a dolgod, tudod, hogy az ítélkezést, az ítéletet Istenre kell hagynod. Sőt. Azt is tudod, hogy neked megbocsátani kötelező. Nem érzelmi kérdés, akarati döntés. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala Gyönyörű, nem?! Ter., 3.8. ? 2007. február 9. péntek Visszavonom a tegnapi visszavonást. Isten a szeretet. Csak a fordítottja igaz: amennyiben elkárhozott, jelenleg Hitler nem szereti Istent. De még ez se biztos. Valószínűbb, hogy sóvárog utána. És emiatt eléggé pocsékul érzi magát. Mindörökké. 20:44 Kedves Deske! "Tulajdonképpen ugyanaz a tűz gyötri a kárhozottat a pokolban, tisztít a purgatóriumban és adja a mennyei boldogságot. Isten nem változik, a szeretet tüze mindig ugyanaz. Mi viselkedünk különbözőképpen: ha teljesen ellenállunk a szeretetnek, Isten tüze gyötör; ha képesek vagyunk tisztulásra, ez a tűz megtisztít; ha egyesülünk Istennel, ez a tűz mennyei boldogságot ad." (F. Varrillon: A hit öröme) D-y Azt kérdezi tőlem, mi értelme van, hogy te ennyit..., hogy te itt ezeket írod, nap-nap után?! - Semmi értelme. Pontosan annyi, mint a Mona Lisának. Mi értelme megtudni, hogy a régholt Erzsike asszony orra milyen hosszú volt. A mai nap eredménye, sikerült egy magyarnyelvű családfa-program letöltése, hetedik nekifutásra az apai egyik ág kész is, föltettem a netre. Itt nyílik. Hogy a sok száz adat másolásakor a keletkezett hibákat kiszűrjem, az 1987-ben készült papírtáblázatra egy pauszréteg, azon a már ellenőrzött adatokat átfirkáltam. A megtekintéshez letöltendő egy 0,8 Mb-os, pici segédprogram "GenKapocs", amivel ezentúl te is megcsinálhatod a magadét. Győzelem volt a net-mutatás technikáját megtalálni, mivelhogy közvetlenül nem nézhető meg a lap. Deske! Amíg Oravecz válaszol, emlékeztetlek rá egy Tiszatájból való versével: G1. ALAP Az eresz alatt feltornyozott tűzifának véletlenül az aljára került egy szúette sor apám idejéből, ezt sosem hasogatom fel, mert mikor odáig apad a rakás, nyomban fűrészeltetek, nehogy teljesen kifogyjon a készlet, apámra életében nem lehetett építeni, de furcsa módon most mindig az ő alapjára falazok. ? 2007. február 10. szombat Drága barátnőm ma a medencében megállított, hogy nem találja honlapomon a dédapai naplót, amit most begépeltek nekem. Hogy neki azt a C. napló fejezetben megkeresni túl bonyolult. A medence párkányára néztem, nem volt ott semmiféle műanyag doboz máktorta szelettel, de azért elmagyaráztam neki, sőt: akkor emígyen is, tessék parancsolni, megnézhető, és a diós palacsintát is szeretem, kristálycukorral ? 2007. február 11. vasárnap Séta a csapattal ebben a gyönyörű tavaszi időben a Hármashatár-hegy - Csúcshegy útvonalon. Utána papíron egy szűk fölmenők összesítés, hogy lássam, kim is nekem ez a naplóíró Váli Béla. Jól elszórakoztam, amíg találtam egy áttekinthető elrendezést. Kész. Egy dolog van hátra, magamnak is őssé válni. ? 2007. február 12. hétfő Na végre, hogy két hét után ismét van fényképezőgép. Sony-szervíz, 32 ezer, keserves. Ez az egy kép végigszenvedte a javítást, és most is aktuális, napközben fura koratavasz, még mindig, 12 fok, napsütés. Jó. ? 2007. február 13. kedd Nehezen vallom be, de utóbbi hónapjaimban este tízig kompjuter, az új honlapprogram. Fergeteges játék volt, matematikai logika, programismeret, reklámpszihológia, hencegés, rendszertervezés, tipográfia folytonosan egymásra hatóan. Telefon és email-egyeztetések. Örökös feszültségben, és jöttek az ötletek. Hajnali négykor már üzemi hőmérséklet, és kellő fordulatszám. Illyés Gyulát elfeledtem. Még javítások, de lényegében kész. Ahogy most a képek alatti SZEREPLÉS-nél megjelenik a többi kép, ami ugyanazon a kiállításon, stb. szerepelt, az elképesztő; váratlan ajándék, nekem is. Hogy mindent megtalál a kereső. Még most ez a váratlan feladat, az egyébként hozzáférhetetlen dédapai napló bevitele, a vele kapott családfával egyetemben. Ma délelőtt semmi feladat már, derült égbolt, festőkötény. Egy más ország. Újra elmélázás, Elton John és Boney M. Óvatosan egy keret átfestésével kezdtem. Ezt éppen ezredszer, megint most lett éppen jó. Aztán a tavalyi képek. Megint négykézláb újságolvasás, ahogy megakad valamin a szemem a szétszórt lapok között. Most egy néger milliárdos asszony, aki jószívű és nem leszbikus, Dél-Afrikában fog árvaházat építeni. Megint az előre-hátra séta a kép előtt, órákon át. Amihez ősztől nem volt testi? - lelkierőm, megint óránként percvekker, hogy guggoljak néhányat. És megint az órára pislogás, lehet-e már ebédért menni. Igen, mintha más országban. Mondják, boldog ember az, aki meg tudja fogalmazni magát. az előző levél / az összes levél e-mail küldés Ha emberi méltóságról vagy szuverenitásról hallok, mindig Szüts Eszter gyönyörű fotója jut eszembe. Leánygyermeke, Lujzi; Szüts unoka. S mint hallom, a fotó igaz, hogy ez a kis ember olyan önállósággal és akarattal bír, mint egy öntödei olvasztár. Még semmit nem tud a világról, de el tudom képzelni, pontosan tudja, mit akar, de nagyon, és mit nem. A kegyelmes asszony magához kéreti, és rendre utasítja a hanyag lovászfiút. ? 2007. február 15. csütörtök Megérett az idő a képszelektálásra. Mindig sok volt a selejtem. Nem is feltétlen rossz ez a munkamódszer. Nem mintha választottam volna, kialakult. Egy szezonban egy gondolatkört körbejárni. Közben módjuk van megteremni a legjobbaknak is. És hát aztán - vannak a többiek. A négy részbe tört lemezekről készült két fotó viszont váratlan kollázs. Egy új korszak hajnala. Lehetne. A/05/43 A/06/13 A/06/28 A/06/33 A/06/35 A/06/39 A/06/43 A/06/48 Szeretem a számokat, olyan megnyugtató. Tehát ma: festmény élő: 859 kidobtam: 831 A számokról jut eszembe, reggelente oda-vissza átlag nyolc-tíz Combino villamost látok. Na most, a sorszámuk. Már a 19-est is megünnepeltem, ő volt a csúcs, aztán ahogy haladtunk időben. Tán hete jött először a 30-as, most ennyi lehet. Ha messziről látok egyet közeledni, két számot kell tippelni. A végeredmény és az elgondoltak viszonya tág tere a gyermeki matematikai merengéseknek. Ha a 17-es helyett a 08-as jön, az egyfajta viszony, az érdekes. Van egyéb is, például a 11-est nagyon ritkán látom. Aztán. A 06-os hol hatos, hol négyes "viszonylat". A négyes nemkülönben. Kedvelem őket. Szórakoztató. Este találtam ezt a fotót győri barátom, Nagy Miklós doktor honlapján, a www.nagymiklos.hu-n. A felvétel otthonában készült. Ilyen gyönyörűen fotózni tulipánokat..., ? 2007. február 16. péntek Gáborral séta hazafelé az uszodából, szóba került, hogyan írtam én tanulmányt, főiskolás koromtól. Leírtam, ami a témáról eszembe jutott. Aztán ezeket gondolatonként szétvágva addig rendezgettem, míg kialakult a téma feldolgozásának lehetséges menete, előtűntek a fejezetek. Ezeket a fogalmakat addig kerestem, meg beterítették az egész mezőt. Ha kint, akkor bent is, ha van világos, akkor a sötét is, ha föld felett, akkor föld alatt is. Témamegjelölés, tárgyalás, konklúzió. Ez a váz automatikusan kidobta a hiányokat, azokat már egyszerű volt megírni. Amint gyerekkorom bámult szerkezete, a Mengyeljev-rendszer. Az elemeket táblázatba rendezve kiderült, lyukak vannak a sorban. Ami anyagokat aztán rendre föl is fedeztek. A mondatok egy végtelen papírgurigára (skiccpausz) ragasztva, újra meg újra szétvágva, toldva. Mire kész, több méter hosszú. Akkor írógépbe. ? 2007. február 17. szombat A harmadik nagykörnél megesküdtem, hogy ma nem csinálom meg az ezerkétszázat. Három körül ébredtem és kurva fáradt vagyok. Aztán ezt az esküt megszegtem, igaz, elsősorban azért, hogy mindezt ide leírhassam. De ami ennél fontosabb, Nagy Miklós dr. győri műgyűjtőnek és barátomnak a Veszprémi Egyetem aulájában tegnap fotókiállítása nyílt. Nagyon jó fotós. Ebből az egy képből is láthatod. Szüts nyitotta, és nagyon jó a szövege, de csak olvasásra adta, publikálásra nem, mert majd lejön az ÉS-ben. ? 2007. február 20. kedd Nem az a férfi, aki hétszer tud. Az a férfi, aki huszonhárom jó fotóból ki tud dobni huszonkettőt. Most nyolcnál tartok, nem megy. Várady Szabolcs munkáit kedvelem. Irodalmi estje tegnap a Petőfi Múzeumban. Néhány versét is fölolvasta, jó volt. Avval a kis hülye hivatalnok pofájával varázslatos figura. Vagy személyiség. A mutatott fotó: F/07/010 varady-01 varady-02 varady-03 varady-04 varady-05 varady-06 varady-07 És a másik bukás, egy napon, kedvelem ezt az üres képemet valamelyest, de erős a gyanúm, hogy meglenne e nélkül a hálás Utókor. Akkor meg minek. Nem bírom kidobni. Pedig lehet, hogy kéne. Szóval, lehet segíteni, tényleg. Viszont győzelem, hogy rászántam, megírtam, elindítottam: Bp. II. kerület Jegyző Tárgy: javaslat kitüntetéshez T. Jegyző! A Fővárostól kapott információm szerint magánszemély bármiféle kitüntetésre javaslatot a kerületi jegyzőnél tehet. Bressán Bella a Bp. II. Margit körút 64/B lakóház gondnoka kitüntetésére teszek javaslatot. (Valamikor házfelügyelőnek mondtuk.) Indokolom: [...] 3./ És ami mindennél fontosabb: megtanította ház lakóit mosolyogni. Rendkívüli teljesítmény. Karizmatikus személyiség. A ház lakóinak egymáshoz való viszonya megváltozott, általa. Sokat tartózkodik a ház közterületén, lépcsőházában. Aki igényli, mindenkivel elbeszélget, neki panaszkodnak, s ő mindenkit jókedvre derít. Mindenkihez van egy jó szava. A ház öregjeinek külön segít, orvoshoz kíséri őket, mankóval járó beteget - látom - napi sétáján kíséri, szívességből kutyát is sétáltat. Szívélyes üdvözlettel: ? 2007. február 21. szerda Csontos István pár hete fölhívott, hogy este Pilinszky a rádióban. Nagyon elfoglalt vagyok, röviden megköszöntem. Nem tudtam, hogy búcsúzik. Negyvenöt éves volt. Rá kellett kérdeznem, öngyilkos lett?! Nem, három éve rák. A kérdés félig jogos volt. Bár mercedes és kacsalábon forgó, de valami halk szomorúság. A zene szerelmese, első lemezjátszóját Londonból, autóstoppal. Aztán ő kezdett ilyet gyártatni, forgalmazni. Áhítattal mutatott eredeti faládájában egy második világháborús US. katonai adóvevőhöz tartozó rádiócsövet, olyan negyven centiméteres, szalmaágyban, Japánból szerezte. Hogy evvel kezdődik egy minőségi erősítő építése. Egy japán buddhista pap fia kézzel tekercselt micsodái, a klubban ironizáltam a zenerajongóknak, tudok olcsó lemezjátszót kétmillióért, de van jobb is, tízért. Igazán szerette ezt az ügyet, mesélte, a húszas évek fekete lemezei mennyivel jobbak, nem hasonlíthatóak egy mai CD-zenéhez. És ezt csak ma hallani, ezeken az eszközökön. Hogy megkülönbözteti, fölismeri az akkori hangmérnök egyéniségeket. Milyen belső küzdelem után kezdhetett mégis a CD-lejátszókkal is foglalkozni. Mondta azt is, a zenehallgatást a távirányító tette tönkre; tönkretette. Nincs már "meghallgatjuk ezt a lemezt." Kapcsolgatunk. Valamit nagyon tudott és nagyon szeretett, ami múlóban, elmúlóban. Isten kegyelmébe ajánlom. Élt negyvenöt évet. Az ember mit tud csinálni egy partecédulával. Eltépi. A szemétből halásztam ki, ide másolni. 9966 bemutató Margitsziget Grand Hotel B/97/02 High End Show-on, gramofon csúcstechn/ MERLIN /Csontos István cége kiállítására kölcsön, 99.11.5 -7. 99.11.1. 9966 bemutató Margitsziget Grand Hotel A/98/22 High End Show-on, gramofon csúcstechn/ MERLIN /Csontos István cége kiállítására kölcsön, 99.11.5 -7. 99.11.1. 9966 bemutató Margitsziget Grand Hotel A/98/61 High End Show-on, gramofon csúcstechn/ MERLIN /Csontos István cége kiállítására kölcsön, 99.11.5 -7. 99.11.1. Ez a High End Show évenként egy elképesztő nemzetközi lemezjátszó bemutató (volt?)... ő találta ki, ő szervezte... abbahagyom, aki nem ismerte, annak úgyis ? 2007. február 22. csütörtök Négy és fél évet ült Rákosi börtönében, most az öltözőben rákérdeztem, miért. Egy barátjával levelezett, aki disszidált 1950-ben, majd őrült módon visszalógott, hogy egy jó barátját is kiviszi. Visszaindultában a határon tűzharc, agyonlőtték. Gyuri bácsit hamarosan letartóztatták, és összeesküvés vádjával elítélték. Ötvenhat nyarán amnesztia, jött Pestről egy ügyész, s vele is elbeszélgetett. - Én azt hiszem elég értelmes vagyok ahhoz, hogy felfogjam, ha megmondják, mi volt a vétkem. És a válasz: nézze, akkor a nemzetközi helyzet olyan volt, hogy ha egy ember inkább meghalt, minthogy az ÁVO kezére kerüljön, annak a környezetét is ki kellett vonni a forgalomból. Végeredményben logikus. ...azt kérdezte, mi ebben a hiba, már nehogy a bajokért is hálát adjunk: Egy metodista lelkész keményen és szépen válaszol: merlin-1.jpg merlin-2.jpg merlin-3.jpg Merlin Carothers: A dicsőítésben rejlő erő. Maranatha Kiadó /sok kiadása van, 20 éve mi még xeroxban / katolikus könyvesboltokban ? 2007. február 23. péntek Több évtizedes tévelygés után ma 11-kor arra az elhatározásra jutottam, hogy egy műterem legyen világos. Eddig az oldalablakok takarva, munka közben zavart az onnét-fény. De most. A fóliafüggöny arrébb került, a két reflektor mögött látszik, dróton lóg. Minden megváltozott. Itt pedig egy Lukács uszodai pocsolya. Majdnem beleléptem. ? 2007. február 25. vasárnap Keresztlány Nóri belsőépítésznek készül, most a felvételire. Néhány feladat neki, írásban megoldandó, ha netán még el is küldi, korrigálom. 1./ 10 éves aszály után végre megteltek a kutak Debrecenben, 1830-ban. Megünnepelnék, a VÍZ ÜNNEPE. Milyen emlékmű. Milyen közösség-ünnep. Persze víznek sehol nem szabad megjelennie. Avval spórolnak. 2./ Kilincs tömeggyártás tervezési szempontjai Franciaországban. 3./ 40 éves apuka rokkantnyugdíjas lesz, félállásban marad. Otthon a hallból megkap 4 négyzetmétert barkács-saroknak. Két kisgyerek. A hely megtervezésének szempontjai, (Dug.aljzat a gyerekek miatt magasra, stb.) 4./ Kaptam 50 műanyag virágcserepet, nem kell, de sajnálom kidobni. Meg is tartanám. Mire használjam. 5./ Az Aranyszarvas vendéglő és az Orvostörténeti múzeum között most foghíjtelek. Milyen középület illene oda, a Vár aljába. És persze röpdolgozat: egy-egy válasz max. fél óra. És még ez a mai nap: Délelőtt Katával a Nemzeti Galériában. A barokk szárnyat még soha nem láttam. Megkértem a teremőr nénit, egy percre forduljon hátra. ? 2007. február 27. kedd Most sűrű, tegnap 17 ügy elintézése. Ebből kettő: Nem szokásom, de kiderült, négy hónapja lejárt a jogosítványom. És két nap múlva Kecskemét. Sztráda, a város határában állandó traffipax, lent naponta uszoda, kocsival. Hát azonnal a körorvoshoz, igazolásért. Váróterem. Szemközt egy nyugdíjas tanárféle üldögél, de papucsban. Négy-öt papír zsebkendőt rakosgat egyik zsebéből a másikba. A nővérke fölé hajol: Hol tetszik lakni? Nyugodt derű önti el az arcát: itt. Van most otthon valaki? Igen, igen. Van telefonjuk? Mosolyogva bólogat: bizonyára. Aztán hívják a mentőket. A kapott igazolással az önkormányzatra. Csodálatos szerencsével ma hatig vannak. Negyed hat, és senki előttem. Lefotóznak, majd bevonják a jogsit, űrlap. Mondom: nekem muszáj lemennem Kecskemétre. "Evvel az igazolással én nem mondhatom, hogy maga forgalomba mehet. A jogosítványt két hét múlva küldjük." Itthon végigböngészem a kapott papírt, jó okkal. Látom, a lejártság nem olvasható ki belőle. És: "Igénylés oka: Régi típusú okm. csere új típusúra". Ma reggel hazafelé az asztalára tettem egy nagyformátumú, kb. ötágú, sárga-; talán kankalint, százötven. Onnét a patikába, Katának fejfájásra, Quarelin, receptköteles. Mondom: csak egyet írtak fel? - Adok kettőt jó?! És tegye el a receptet... Így vészeltük át a török hódoltságot is. ? 2007. február 28. szerda A napokban a Palládium-díj átadása a Szabó Ervin Könyvtár dísztermében. Szüts meghívta a fiatal fotósfenomént, Vancsó Zoltánt, aki aztán - Egy mai email: Bp. II. ker. Jegyző Önhöz eljuttatott levelemben javaslatot tettem Bressán Bella házgondnokunk kitüntetésére. Válaszlevele alapján pontosítok, "II. Kerületért Emlékérem"-re ("bármely kerületi választópolgárként") javaslom. Meggyőződésem: a kerület ismert személyiségei, tudósai és művészei számára megtiszteltetés lenne egy kiváló házmesterrel együtt megkapni ezt a kitüntetést. Kérem az előterjesztést e levelemmel együtt a t. Bizottság elé terjeszteni. Szívélyes üdvözlettel: ------------------------------------------------------------------------------- VÁLASZ E-MAIL: Az üzenet elolvasva: 2007.02.28. 11:19. Címzett: szalai.tibor@masodikkerulet.hu Vége van február. Holnap negyed tíz: irány Kecskemét. 2007.febr= 75600 = 3056/hó = 109/nap VÁLINEWS 144. levél J.-nek, Le Meux-be  /   2007. március ? 2007. március 2. péntek, Kecskemét Ami elmaradt: Vojnich-megnyitó a Bartók 32 Galériában. Csüggesztően jó. Radnóti nyitotta. Még ez is Pest, jogosítványügy, mérik, magas a vérnyomásom. Hogyhogy, nekem éppen hogy, tán egy éve mérem is, mondták is, soha agyvérzés. Aztán fölgombolyítottam. Hatvan év fölött csuklón nem lehet mérni, öregedő erek, ez az adat amúgy is megbízhatatlan. A műszert egy kuka tetejére. Tizennégyért egy könyök fölötti, félautomata, merthogy pumpálós, japán, gyönyörű. Email orvos barátomnak, mennyi az ennyi, satöbbi. És hogy úszom, az a jó. Új játék. Kecskemét. Első órák, kiderül, memóriazavar. Be a városba, 256 mega, meg 120 giga, egy cigerettatárcában. Így mindjárt más. A pénztáros néni ugyanaz, ugyanolyan csodálatos lassúsággal írja a havi uszodabérletet, mint tavaly. Az öltözőben rám köszönnek: "nahát, már március!". Az atléta alkatú öregúr elvillan mellettem a szomszéd sávban, békauszonnyal. Bíztatom, ötven év múlva agyoncsapják, ne kelljen már nyugdíját fizetni. A háromlábú vén dakszli is előkerült, már nem rohan a kocsi alá a kapuban. Meghízott tavaly óta. A szemétvödröt idén áttettem az asztaltól balra. Lacika (73 éves) esztergomi műterme fűthetetlen, a teleket alkotóházakban szokta átvészelni. Ebédnél meséli ausztrál útját, "egy képét aláírni hívták meg". Harminc órás repülőút, elzsibbadt a lába. A három hónap alatt egy élő kengurut látott, és több elütöttet, éjszaka az országútra járnak melegedni. Kilencven képet festett, a felét hazahozta. Nem nézte meg az ausztrál open döntőjét a teniszstadionban másfélmillióért. Két szervíznap után, este. Kezd működni minden gép, ami életben tart. Evvel együtt VÉSZHELYZET. Netkapcsolat hun van, hun- Eddig háromszor voltam bent a városban. ? 2007. március 3. szombat Kecskemét //28:18 Olvasom, világos beszéd: Az evangélium legnagyobb titka, amire háromszáz év várakozás után már az őskeresztények is rájöttek, hogy --- Krisztus a felebarátod személyében jön el, eljön, naponta, hozzád. ("Éheztem és ennem adtatok.") --- Felebarátod pedig az, aki e pillanatban rád szorul. (Ki volt a felebarátja a kiraboltnak? Nem a pap, nem a levita, hanem a más vallású irgalmas szamaritánus.) --- Ha a felebarát nyűgös, fárasztó, kellemetlen = kihalt belőled az istenszeretet. ("Aki nem szereti felebarátját, akit lát, hogyan szerethetné Istent, akit...?") --- A világ is mindenestül a szeretet műve. Isten a szeretet. Isteni - emberi teológia: minden, ami az enyém, a tied is... A szeretet nem érzés, hanem tevékeny jóakarat. Nézzünk evvel szembe. Tevékeny szeretetem közepén gombócjellegű tömény önzés, féltem az időmet. Úgy értem, másoktól. Nem mentem fel magam, de árnyalni kell. A múltkori egyházatya: másként él; másként alázatos, stb. egy püspök (aki a nyáját gondozza), egy elvonult szerzetes, és másként egy katona. Tévedés, ha keveredik, ha egy püspök elvonul, stb. Húsz évesen már tudtam, a pillanatnyi mérlegelést nem lehet megúszni, mikor választom a közvetlen emberszolgálatot (nagymamám meglátogatása) a közvetett szolgálat (munkám) rovására. Hogy a munkám a játékom is?! Na ja. A második reggeli program az uszoda. 1200-ra 28:18, fele mell, fele gyors, kézlapát. Épp egy éve ilyenkor, idézem: március 4., 29:06 nem is rossz, a fele mell, 1200-ra. Persze itt kézlapát. március 7., 29:07 perc 1200-ra, egy másodperccel rosszabb, mint legutóbb. március 10., 29:01 kézlapát nélkül, nehéz elhinni, olyan jó. És este. Teljes körű nyugtalanság, részben evvel telt a nap. Közben mellékesen fölvázoltam négy képet, fél óra. Internet van, de a honlapomra nem tudok belépni, ezt a VÁLINEWS-t föltenni. Már minden országos főguruval konzultáltam, a szerver rendszergazdájával is, (verejték, lakáson zavarni, szombaton) nem tudják megoldani. És akkor jövök én, a kis nímand, és nekilátok. És én se tudom. Azon tűnődöm, a szentek az égben látják-e, hol a hiba a total commenderben, valószínű, az helytelenkedik. Már nyolc múlt, még mindig evvel kínlódom. Tényleg teljesen reménytelen helyzet. Pió atya is eszembe jutott, lehet-e hozzá fordulni föntről nézve ilyen piszlicsáré ügyben. Aztán tíz perc multán egy e-mail, majdnem az égből, barátom küldött egy alternatív letöltő programot. Egy másik barátom ugyan erre (telefonon) legyintett, hogy ez pilótavizsgás (nekem nem fog menni), de! ? 2007. március 4. vasárnap Kecskemét //28:16 Hiába, nem vagyok annyira fegyelmezett, hogy amíg a háttér nincs rendben, munkámat kezdjem. Vérnyomásmérés. Az útmutató bíztat, könnyű ruha alatt is lehet. Mi az a könnyű. Próbamérések. Aztán. A PC azonnali adatmentései eddig a szerverre, illetve pendrive-ra. De most erre a négy helyett 120 gigabájtom lett. Kitalálások terepe. A noteszméretű winchesterbe bele-, és átrendezni az egész tartalék életemet. Órákon át. A honlap háttéranyaga 30 giga (képek, nyomdaminőségben), és van a zene, 20 giga; 300 óra, a mohóságom. Ezt majd rostálni, sok benne az önáltatás. Nem fogom én a 15 gregoriánlemezt meghallgatni. Bár ez se biztos. Persze csinálni általában érdekesebb, mint aztán használni. Ezt már négy éves koromban tudtam, matracvárat építettünk húgommal. Sok foglalkozni való lesz még a géppel. MÉRT?! AZ EGRY MEG PECÁZOTT. A vasárnap délelőtt, Szüts, ezt neked, húsz évig együtt csináltuk. Pár éve átrendezték a miseidejüket, nem jó, de mégis visszatérek a ferencesekhez, a subásokhoz, kendős nénikhez. Evvel most változik a vasárnapi rend. Magányos reggeli 3/4 7-kor, a forró kakaóról lemaradok. Fél nyolc, mise. Váratlan, hogy a ferences templomot teljesen rendbe hozták, épp a nagytatarozás éveit hagytam ki. A derékszögű szentek a boltozaton-, lefestették. Széles vonalzós ezüst kontúrjuk volt, emlékszel? A Veronika-giccs a szentélyben, soha nem értetted, miért szeretem; nincs. Ami feltűnőbb, bölcsen levágtak a padsorokból, vagy közép felé összébb tolták-, most a falak oldaláról is megközelíthetőek. A mellékhajó térválasztó fala elbontva, egy tér lett a főhajóval, s az ottani mellékoltár helyén - ilyet még nem láttam - háromméteres kivetítése a szentélyben történteknek. Hogy fordult a sorrend, innét az uszodába. Öten a medencében. 28:16, úgyhogy nem süthetem el, amit a negyedik fordulónál találtam ki, hogy ma a koromnak inkább megfelelő, gyenge időt úsztam. A második fordulónál víz a szemüvegbe, félig vakon; de nem lehet megállni, időt mérek. Egy szegény pasast jól meg is csaptam. A kézlapáttal. Fél tíz, presszó, tradicionális dobostorta - amire mindig a vendéged voltam - a ferencesek és Tóth Menyhért között. A Főtér, napsütéses és békés. Aztán a képek, Cifra Palota, ahogy a rend. Megint megcsapott, hogy olyan Farkas-főművek, mint a Részeg költő, az öregasszonyok, az Öreg tengerész, milyen hevenyészve vannak fölrakva, elképesztő, nagyszerű. Ezt a csacsi-ábrázolását tudtam lefotózni. Aki egy ilyen igénytelen rajzot érti, az mindent ért. A látvány ellenében is teljesen absztrakt gondolkodás, a tónuskontrsztok, a vonalak lüktetése, az önkényes helyenként meg-nem-rajzoltság. Egy kis csöndes Szőnyi-kép, a hideg-meleg rózsaszínt a túlpart keskeny semleges sávjával választja el. A csendélet-terem sarkában festett paraván, rajta életnagyságban gyönyörű fenekű akt, nem rejti véka alá. Ezen elmerengtem. A második emeleten, ahol régen a Nagy István, most egy helyi nagyság valamilyei. Az ilyen emlékeket  is szeretjük. Képeslap fiamnak, ahogy mindig, amikor múzeum: Szunyoghy Andrist 30 éve láttam utoljára a Fiatal Művészek Stúdióban, kövérkés-mosolygós volt. Persze közben ő is bácsi lett. Kirakatban látom munkáit, anatómiakönyveket csinált. Most Benkő Imre lefotózta műtermében. Impozáns. És egy másik: Diószegi Balázs; ki hallott róla?, 1943: Fekete tehén. Istenem, micsoda béke. Dél, hazafelé. A szomszéd műteremben idén is Szikora, jobb állapotban, dolgozik, és le bír menni az ebédlőbe. November óta itt, falát régi szerszámokkal meg evvel az ikonnal tette otthonosabbá. Beadok neki is egy reprót a múzeumból. Ebéd, a sarokasztalnál gondnok-Icukáék, ahogy mindig. Nem csirkecomb, de házi sütemény. Sokáig nem bírnám, ritka-békés délelőtt. Sün mondta harminc éve, rá vonatkozik is; én akkor is szeretek egyedül lenni, amikor egyedül vagyok. Még annyi, rájöttem, a két lyukon át tudom vezetni a madzagot, csipesszel ki lehet ráncigálni. Sikerült fölkötni rég lógó hátsó lökhárítómat. Vasárnap. Este majd olvasgatni fogok, doktor Faustus. Azt mondják, jó. ? 2007. március 6. kedd, Kecskemét // 28:50 Tegnap fölnyitották a kocsimat, kivették az úszáscsomagot, kiemelték belőle a két kézlapátot, visszazárták, és eltűntek. Csak ezt tudom elképzelni, hacsak nem hagytam el valahol, ami különös lenne. Így ma 28:50, nélküle. Honnét szerezzek. Csináljam meg újra. A teatálcám ugyanaz az anyag, és itt is van, velem. Hat éve vettem kettőt a pilismaróti Közértben, vajon ott milyen szerszámmal szabtam és lyukasztottam ki. Talán fémfűrész, és a bicska hegye. Szörnyen bús vagyok. Subject: egy tanacsot es egy turo rudi-t please Kedves Mr. Vali Dezso, A web oldalan talaltam email cimet. 26 Eves fiatal ember vagyok, Magyarorszagon szulettem. 16 eve America-ba tartozkodom. Festo muvesz szeretnek lenni, de az elet mas iranyba akar sodorni. Ket eve computer mernoki diplomamat megszereztem es dolgozok a feszkemben minden nap egy jo meno internet company-nak. Az a baj hogy nem erdekel. Gondolkozok arrol hogy visszakoltozok Magyarorszagra mert szeretnek tanuli a Budapesti Muveszeti Egyetemen. Foleg viz festes erdekel. Regi Mesterek akik engem inspiralnak az Paul Klee es Turner. Maga szerint hogy kene lepnem, vagy mi az ami szukseges hogy felvegyenek a Budapesti Muveszeti Egyetemre? Mennyi penz lennne realis evente hogy csak a festesen meg az iskolan dolgozzak? Minden Jot! Valom valaszat. K. I. Kedves Barátom! A budapesti Művészeti Iskolákat, ha magának Klee és Turner a kedvence, és akvarellezni szeretne, érdemes nagyon széles ívben elkerülni. Az akvarell szót talán az öreg portás bácsi ismeri. Fiam ott tanul. A kompjutertechnikát magas fokon művelik. Hogy itthon mennyiből megélni. Persze igénytől függ, ha lakást bérel, 200 ezerre gondolom a havi kiadást, az évi 2,4 millió forint. Egy dollár talán 220 - 250 forint között lehet, meg kell nézni. Következő kérdése: mi szükséges, hogy fölvegyék egy budapesti művészeti egyetemre. Bármily különös, bizonyos szakmai gyakorlottság, valamint tehetség. De tudni kell, mikor fiam oda került, minden negyvenhetedik pályázót vették föl. Magyarországon, jó festő, aki a képeiből meg tud élni, és nem pincérkedik közben, talán tíz lehet. Ha jól akarja magát érezni, festegessen hétvégeken. Ha komolyan akarja, szervezze át az életét úgy, hogy először néhány évig folyamatosan heti két-háromszor három óra fej- később aktmodellt rajzol. Ez nem cél, hanem eszköz, semmi nem fejleszti úgy a festői látást, mint a modell utáni rajz. És a hibákat a legkönnyebb egy elrajzolt arcon észrevenni. Ezt lehetőleg esti rajziskolában, közösségben - egymástól lehet tanulni a legtöbbet, rengeteg kerülőutat megtakarít. És lehetőleg egy jó korrigáló tanár. Hosszabb távon pedig kötetlen munkaidős munkahely, vagy otthon, kompjuter mellett végezhető munka, és mellette festeni. És járjon rengeteget múzeumba. A gyerekáldástól ne féljen - én féltem - ha tényleg akar, mellettük is lehet dolgozni. Ha kompjuteres, talán meg tudná mondani, hogy az ördögbe lehet, hogy a homepage-emmel a szerverre két napja total commanderrel nem tudok fölcsatlakozni, csak Winscp382-vel?! Senki nem érti. d. Mire emlékszem. Levélben kérdezték, csinálnék-e mozaiktervet a XIII? kerületi új MSZMP pártszékházba. Rendeltek tőlem egy leendő szamármúzeum számára egy csacsit. Egy úr, hogy lefesteném-e őt, feleségével. Ezeket nem tudtam teljesíteni. Most viszont egy gyűjtő, hogy talán egy triptichont szeretne a szobájába, zsidó motívumok előtt szöveg; legszentebb imájuk: SMÁ ISZRAEL ÁDONÁJ EHÁD. A négy szó: halljad, izrael, isten, egyetlen. Mózes V. könyv. 6; 4-9. Hogy ez nekem egy isteni kimozdulás lenne. Be is határolta: a kép címe: SMÁ, 25-30 centis táblák, nem gyász, az megvan másutt, nem szemet könnyeztető, itt a zsidó optimizmust, világos tónusok, pasztell színek, mint az A/84/25, 26, 33, rózsaszín, beige, halványszürke, halványkék, sárga, mint a műtermes képek, lehetne rajta tóraszekrény, tóratakaró, imaasztal, imakendő mintázat, tóratekercs, sófár, Dávid-csillag, menora mutatópálca, felolvasóasztal, és Mózes-tábla. Lehetőleg szerepeljen a 613-as szám. A betűk egy méretűek, nem lehetnek feketék, legfeljebb sötétszürkék. Jól olvashatóan. Az adottak közül csak a beige, nem tudtam, micsoda. A feladat tetszett. Tekintettel Kata nyaralóépítési adósságaira. Is. Kecskemétet evvel kezdtem, két délelőtt. Tehát SMÁ - A/07/01. 30 centis olajképek, faroston. Egymilliót kértem érte. Deske, a kép! FANTASZTIKUS VAGY !!!!!!!Tiszteletbeli zsidova fogadlak... tulajdonkeppen most kezdek felocsudni ..., ugy orulok, hogy sikerult "venned, befogadnod" gondolataimat. Boldogga tettel. B. Úgyhogy délután új (taiwani) kézlapát, 2400-ért, koromnak megfelelőn: KISEBB, mint régi. Hazudok. Nagyobb méretben csak fekete volt. TENYÉRELLENÁLLÁS. SPORTOLÁST SEGÍTŐ ESZKÖZ. CSAK FELELŐS SZEMÉLY FELÜGYELETE MELLETT HASZNÁLHATÓ! Holnap hajnalban pedig Pestre, megyek fontoskodni. Szüts kiállításának rendezése. Hétfőn 6-kor nyílik az Aulich utca 5 alatt, az Aulich Art Galériában. ? 2007. március 8. csütörtök // 29:35, még jó, hogy nem 50 perc ezerkétszázra, a sárga kézlapát az oka. Kilépve az uszodából, két repülő az égen. Igyekszem haza, a drága szakácsnők áttették a lángosreggelit mára, hogy le ne maradjak róla. Forró, sok fokhagyma, ünnep. Aztán a keretezőhöz kocsival, 300 féle lécük van, nem nekem való, mért nem csak tíz. Délelőtt munka. Jönnek a mailek Pestről, Kukó számon kérte; elfelejtettem megköszönni a mákos tortát, amit búcsúzóra sütött, és otthagyta számomra a medence párkányán, - jogos, rémes. Avval mentegettem magam, hogy csak két szelet volt, elenyésző. G1. pedig ismét fölfedezett valamit, s leküldte avval, hogy félelmetes. Tényleg az.  Pilinszky János: EGY ÉLETEN KERESZTÜL 1 Mi törjük el, repesztjük ketté, mi egyedül és mi magunk azt, ami egy és oszthatatlan. 2 Utána azután egy hosszú-hosszú életen keresztül próbáljuk vakon, süketen, hiába összefércelni a világ makulátlan és eredendő szövetét. 3 Gyermekkorunkban meg kellene halnunk, tudásunk csúcsán, alázatunk magasán, de tovább élünk, foltozgatva és toldozgatva a jóvátehetetlent. 4 Még jó, hogy elalhatunk közbe-közbe és utóljára. Deske, és még egy hír: lehet, hogy a következő áldozatom Arany lesz. Pilinszky azt mondja Vezér E-nek 1968-ban:<< amikor korrigáltam Arany szövegét, azt vettem észre, hogy Aranyba befalazva megjelent egy teljes Baudelaire. Csak ki kéne szabadítani a nagy epikus költeményekből és a töredékekből egy Fleurs de Mal-t. Őrült érdekes lenne, meg kéne csinálni...>> Vezér biztatta, hogy beszéljen Illés Endrével. Belelapoztam a Buda halálába, és tényleg találtam benne forró sorokat. Üdv: G1. ? 2007. március 9. péntek // 29:29 Meglehetősen üres uszoda, ma külön sáv jut, a kettes. A fali tábla szerint ugyan csak az 5-8 sáv szabad a nagyközönség részére, de itt egy kis matematika: az úszómester asztalától a kijelző tizenöt méterre van, és föl is kéne ágaskodnia a számok cseréjéhez, úgyhogy a felirat kedélyesen a tegnapelőttre vonatkozhat. Mai időm 29:29, gyenge, de legalább szimmetrikus. Ez meg a délelőtti kép, A/07/03, bemelegítésnek; egész rendes, de nem gilt, mert a témát otthonról hoztam, printen. ? 2007. március 10. szombat // 28:59 valamit javult. Deske! Aranyban egyelőre nem találom Baudelairet, találok viszont érdekesebbnél érdekesebb töredékeket. Mintha tudatosan gyártotta volna őket. Ez itt a befejezetlen CSABA előhangjából, de semmi köze nincs Csabához, hanem őhozzá: G1. Bevégzetlen élet! bevégzetlen munka!... Kétséges az útad: `ha` fogsz lenni, célnál? Szegény ember, addig hogy el ne alélnál? Mi emel? mi tart fön? mi sugall? mi biztat?... Kebelem egy hangja. Követem is aztat. Egy hang, mely csilingel az égi madárban, Hogy lerombolt fészkét rakja `késő` nyárban; Mely a pók fonalát százszor megfonatja, Noha füstbe százszor menjen áldozatja; S mely, hatalmasb szóval, a költőben riad: "Ha későn, ha csonkán, ha senkinek: írjad!" Gábor! Én meg villanyoltás előtt napok óta ezt olvasom: Zelk: ZUZMARA Mikor az első zuzmara megül a rózsafákon, töpreng az ember, mit tegyen, hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon. De tudja, fájni fog soká, mert büntetlenül nem lehet szeretni, az ész végülis megadja magát, ha majd a szív nem s nem akar feledni. Mert zuzmara a rózsafán, mert varjuszárnyak árnya hull a hóra. - A nyári tücsökcirpelés most ér a csillagokba. Nem is értem egészen, de nem baj. Ez az utolsó szakasz van olyan szép, mint hogy az ember végül homokos vizes síkra ér... nem?! ? 2007. március 11. vasárnap // 29:48, már a harmadik körnél tudtam, a mentségeket számoltam, éjjel egytől háromig ébren, satöbbi. A ferencesek után - hónap közepe - gyónási lehetőséget keserve a Nagytemplomba, elképesztően rideg épület. Gyerekmise vége, már a hirdetések: a dizennyolc éven felülieket elvárom a tyűlésterembe... Missziós területté váltunk, Kecskemét főtemplomában az atya egy alacsonytermetű szerecseny. A viharos lendületű áldásosztás után előre jött, leguggolt, és érezhetően nem először egy hatalmas zacskóból ajándékokat osztott a kicsiknek. A Cifra Palotában ma nem a képek, hanem a helytörténeti kiállítás. Nehéz bevallani, hogy legalább annyira érdekelt. Avar ékszerek, pusztai marhatartás fotók, kéthasábos sajtóbeszámoló Katona József és szülei maradványainak megkereséséről és exhumálásáról. (A rendőrség tartotta távol a rengeteg városi érdeklődőt, a professzorok három méter mélyen kis lapáttal kapirgálták a földet, először az apát azonosították a fogairól.) Aztán fotók a ferencjózsefi időkből, kaszinó, Kossuth-pártiak relikviái. A Diószegi-festmény repróból még négy példány, nem győzök betelni vele, elbűvöl a rafinált egyszerűsége, nagyistvános. Varga Patricia a hármas műteremben. Nekem nemhogy a kész műről, de öt percre előre nincs vízióm egy készülő munkáról. Próbálkozom erre-arra, aztán valahogy összeáll. Ő pedig a túlsó part, most olvasom: ...Minden, de minden elémbe terülő látvány potenciális piktúra nyers-, vagy inkább félkész anyaga. (Ha már megláttam és megszerettem, félig kész a kép.) Más szóval a festmény tényleges megszületését törvényszerűen a meglátás izgalmában érzett gyönyörűséges rögzíteni akarás előzi meg... ? 2007. március 12. hétfő // 28:27 ? 2007. március 13. kedd // 00:00, uszoda elmaradt. Tegnap délután Szüts megnyitójára, az Aulich Art Galériába. Nagy tömeg. Dés nyitotta. Az új képei. Nos, értem, hogy ilyen romantikussághoz ellensúlyként heves és elnagyolt kivitel, kemény kontrasztokkal. Lírai lelkületemnek ez idegen, én a kis rózsaszínjét tettem volna főhelyre. A 19:50-es gyorssal haza Kecskemétre, aztán Monornál megafon: A négyes vágányon a vonat felsővezeték szakadás végett bizonytalan ideig várakozik. Baromira álmos és fáradt. Az állomásfőnökhöz: mennyi az a bizonytalan? Két-három óra. Szerencsére hamarosan jött, egy személyvonattal vissza Pestre. Az első vonat aztán reggel haza, 5:50. És mi van az én képeimmel. Ahogy kamaszkoromtól éles esetekben mindig, ezt a zsidó témát is két változatban tettem fel. Hogy mikor az egyiket nem merem folytatni, satöbbi. És rögtön két keretet is rendeltem, akkor már muszáj bele csinálni valamit. Be szokott jönni. Itt a második változat, ahol végül nem követtem a kötöttségeket. A héber betűket sem tettem föl. Mindezekkel eltelt jó pár nap, aritmikus napok, amit nehezen viselek, és még fogalmam sincs, lényegét tekintve mihez is kezdek itten az idén. Húsz évig ilyenkor Szüts szokott itt Kecskeméten vigasztalni. Milyen út. Aztán két kép, A/07/04, A/07/05; amikkel nem tudok mit kezdeni, idegen. Alighanem járhatatlan terep, ez a kiüresedés könnyen billen lila semmitmondásba, hacsak nem rothko. Fehér Lacitól bátorságra kapva, az asztalnak csak a kontúrja. Aztán nem mertem errefelé továbbmenni. Hát elő egy régi sablont, ellenkiüresedés; A/07/06, A/07/07, mégpedig lenolajjal lavírozott ceruzarajzzal - ami ettől már festmény -, többször sikerült már. Hátha nekem is úgy sikerül -, mint Czóbel gyönyörű kis munkája. Egy kerti pad; ahol a grafika egyetlen témája, hogy nem tudta a padot megrajzolni. Annak az egy szál bútornak harminc körvonala volt. Úgy tűnik, nekem nem sikerül úgy. Pedig ez a vonal a bíztatóbb. Lesz itt még kínlódás, ajvé. ? 2007. március 14. szerda // 29:40 Deske! Nem akarok árulkodni, de Szüts barátod honlapján nem valami barátságosan ír rólad kiállításában való közreműködésed okán: <> Én nem találtam meg a honlapján a szöveget [csak jóval később], hát ide másoltam, nem megengedhető, hogy elvesszen bármi is, ami rólam szól ... Ez pedig már egy későbbi levél: Deske! a följelentőnek üzenem, az utolsó mondatot is illett volna idéznie: <> Szüts  Tyű, ez meg most jött, szegény Szüts igen elnyűtt lehet, hogy ezt a kis poént nem vette. Hogy a vasutas szövegét - nekem - most mailben kijavította: "a vonat felsővezeték szakadás végett bizonytalan ideig várakozik. " miatt, az istenért. (okából) céljából: végett. m. És ha még bevallom, hogy a szöveget ráadásul én hamisítottam ilyenre. Eredetileg még ezt csillaggal jelöltem is, amúgy eléggé törekszem a penge hűségre. Vigasztalásul egy fotó neki, ennek örülni fog. Kinézve az Alkotóház kapuján, ezt látni. Vajon mit épít a valahai papi doktor, későbbiekben egészen más irányokat vett gondnokunk, ide a Műkertbe? A mai kép, A/07/09. Ez egy tiszta mondatnak tűnik, de egyáltalán nem vagyok nyugodt, ez az irány mégiscsak a semmi szélén táncol. Mégiscsak be kéne állítani egy virágcsokros csendéletet lila drapériával. Aranyszájú Szent János ma ezt: Az imádságnak a böjt a lelke, a böjtöt pedig az irgalmasság élteti. Ne próbáljuk szétválasztani őket, mert nem elválaszthatóak egymástól. Ha valakinek a lelkében csak az egyik van meg, vagy ha nincs meg valakiben mind a három, az annyi, mintha egyik se volna benne. Egyik ma esti mailváltás: Tisztelt Váli Dezső, ezúton szeretném Önt megkérni,  járuljon hozzá, hogy a ... Könyvkiadó felhasználhassa az ...című képét  ...című könyvének borítóján. A művet a Könyvhétre jelentetjük meg. A kiadó 3 tiszteletpéldányt kínál Önnek és a cím negyedben feltűntetjük a képpel kapcsolatos információkat. Üdvözlettel: F. tipográfus Szívesen, húszezer. www.deske.hu Ami még elmesélni való, megpróbáltam újra a reggelihez kapott teáskannát lefotózni. ? 2007. március 15. csütörtök // 29:23 ...S miért lát kicsivel többet az ember, / ha csöndesen ül egy percig... így... / s behúnyja a szemét?.. Dsida Kaland. Mindig asztallapon festek, de hát azok túl alacsonyak állómunkához. Otthon van erre egy MÁV raklap magasítóm, farosttal fedett. Itt meg görnyedek. De most. Ötlet. Hogy kb. egy fiókra lenne szükség, akár fenéktelen. Tárgyalás a ház kertészével, aki eredetileg lakatos, itt pedig házi mindenes, és már többször láttam józanon is; szerezne nekem deszkaanyagot. És hogy neki is üzlet legyen, csinálja is meg, fizetem. Képméreteim húsz éve stagnálnak, a szabványosítás periférikus áldásai; ezt is a 60x60-hoz igazítva, legyen 50x50. Elkezdtük az előkészületeket, mikor a gondnok - Dezsőkém, csak pár perc az egész - elhívta. A kecskeméti pár percekről nem vagyok meggyőződve, az otthagyott flexszel elkezdtem a deszka fűrészelését az udvaron. Még életemben nem volt ilyen a kezemben, a harmadik vágásnál beszorult, végzetesen. Már füstölt, mire kiráncigáltam. Jött a kisöreg, kezébe nyomtam egy tízezrest, vegyen egy újat, nem tudom mennyi... Hiába, egy bútor pénzbe kerül. Viszont gyönyörűséges, megérte. A derékszöget nálam szokásosan elkerüli, kicsit megcsiszoltam, működik. Talán haza is viszem, máris kedves. Élére állítva vendégnek majd erre a teát. Este: és még egy ilyen tökéletes helyzetet is el tudok baltázni, teljesen, jellemző, komikus, ajjaj. Beeresztettem a fát standolajjal: 1./ addig se kell festeni, 2./ szeretem a szagát, meg 3./ kenni is szeretek, 4./ érintése is kellemesebb lesz, és ellenállóbb az alkalmi koszokra. Nemdebár tökéletes szellemi felépítmény? A kurva életbe. És elvesztette hamvas matt lilásszürkésségét, förtelmetes sárga lett. Ó, ó! Tanulságos, tanulságos, tipikus. Tönkre tettem. Sikerült mégis, a fene egye meg. Világosszürke lazúr, ronggyal beledörzsölve, sok szárítóval. Most (újra) olyan színű, még pudvás-dohosnak is gondolhatni. ? 2007. március 16. péntek // 29:16 Kösz Gábor, az Elhagy-verset ismerem és abszolúte szeretem. Megvan Szabó új kötete. Amúgy te mit csinálsz? d. Deske! Éppen a Vasárnapi Újság 1863.06. 07 számát olvastam facsimilében. Terhes nekrológját. Ez úgy jött elő, hogy Terhes Sámuel ref. lelkész Kazinczyval állt kapcsolatban. Munkatársa volt a kassai Felsőmagyarországi Minervának. Itt jelent meg Kazinczy genealógiai tárgyú tanulmánya. Terhes halála alkalmából a Vasárnapi Újság közöl tőle egy borzalmas és hosszú verset, ami valószínű, soha sehol nem fog megjelenni. A verset végigolvastam, azzal az izgalmas érzéssel, hogy én vagyok az egyetlen olvasója. Címe: Édes Honi Magyar Nyelvünk Pártfogóinak tiszteletére. Egyik sora a sok közül: "Aki magyar, magyarul érezzen, szóljon ezentúl" Akkoriban kezdtek a pozsonyi országgyűlésben magyarul beszélni. /Hogy aztán később szlovákra váltsanak és a nyelvvel együtt a város is elveszett/. Kielégítő a válasz? G1. ? 2007. március 17. szombat //00:00, csak hajmosás, mázli, otthon felejtettem az úszósapkát. Ma az A/07/12, vagyis ez, meg még egy. Félidő elmúlt, és még mindig nincs ösvény. Délután 120 km autózás, de Kunszentmiklóson minden internetes híradás ellenére szombaton zárva a Diószegi Balázs emlékház. ? 2007. március 18. vasárnap // 27:52 Most 09:04, Katát várom, tízkor érkezik. Ma már kétszer voltam boldog. 27:52, minden idők legjobbja. Aztán uszoda és mise között volt hét lyukas perc, a kocsiban üldögélve Mai Szahme és József búcsúját olvastam, ittlétem alatt másodszor vagy harmadszor. Ott maradt a könyvjelző, ugyanis. Mi olyan édességes ebben a fennkölt locsogásban. Valami olyasmit mond, ezeket a közepes minőségű képeket is érdemes megfesteni. Hátha. Azt hiszem, mostanra meg tudom fogalmazni - többen kérdezték -, mi a véleményem Szüts kiállításáról. Pár éve direkte elmentem Bécsbe, a nagy Cezanne-tárlatra. Lehajtott fejjel kullogtam haza, ott is ugyanez. Nem hallom, és ezért nem tudom, mit mond, miről beszél. Részletszépségeinek örülök. Katával séta bele a vasárnap délelőttbe. A Főtéren botlottunk ebbe a látványba. Ez a rendőrautó nem vicc, tetején a nénóval, illetve ha az, a városi kapitány vicce. Legalábbis az autóhoz rendelt két közeg szerint, akikkel szóba elegyedtünk. És akik nemigen boldogok evvel a szolgálattal. Ezt a dodzsemet a Margitszigetről jól ismerem, gyerekeknek bérlik ott fél órákra, párszáz forintért. Azoknak is piros a rendszáma. Rablót nagyon nem lehet vele üldözni, illetve nem érdemes. De itt, a belvárosi sétálóutcák környékén, tavaszi napsütésben, környezetbarátnak hat. Egy egészen más világ, más emberek. Pesten ugyanez elképzelhetetlen. 16:08 Kedves Deske, eszembe jutott valami a Szüts kiállítás kapcsán tett gondolataihoz. Szerintem a különbség életmódjuk különbözőségéből fakadhat. Maga a szigorú (szerzetesi?) életmódjából, és az elkötelezett keresztény gondolatvilágából fakadóan festi harmonikus, hosszú távú értékeket kereső festményeit, míg Szütsre a mindennapi nyüzsgés, a tudatba és tudatalattiba befészkelő külvilág hat inkább, a külvilág nyomasztó jelenléte, az elektronikus sajtó, emberi nyomorúságok, stb. Aki átadja magát ennek, az óhatatlanul érzi azt, amit maga tán nem érez a Szüts képeknél. Lehet, hogy így könnyebb festeni, mert több a motívum, az élmény, és valószínűleg nehezebb feladat az adott, és szűkebb (??) keretek között újat, és jó minőségűt nyújtani. Mégis mindkettőjüknek sikerül. N.M. ? 2007. március 19. hétfő // 28:36, ami interpolálás útján jött éltre, mert minden bizonnyal tévedésből 1300-at úsztam, 31:03-ra. A fenti N.M. szövegre valaki úgy reagált, hogy nyilván teljesen egyetértek vele, ha föltettem. Drága hülye barátom pedig, Indonéziából, hogy magamról sokkal jobb reklámot tudok írni, minek ez ide...  ? 2007. március 20. kedd // 28:28 Nem írok nem olvasok, totál lefoglalva, a Széchényi Könyvtár szerverével kapcsolódási hiba, nem tudja fogadni a honlapomat, tragédia, és ez még csak az egyik gond, négyen foglalkoznak vele. A másik, hogy a most! szerdán megjelenő HVG-ben váratlan két oldal lyuk keletkezett, szerkesztők réme, amibe az én szép lassan, e-malen folydogáló, készülő interjúmat hirtelen be akarják/fogják tenni. Ilyen megdöbbentő kérdések lesznek benne: HVG: Mennyire támogató a mai társadalmi közeg az alkotómunka számára? Na és erre válaszolni. És közben felebarátaim minden levelére legalább egy mondattal reagálni. De azért ne sajnáljatok (© Kormos István), vettem tíz és fél liter festőszert (1/3 lenolaj, 2/3 terpentin), meg húsz év után jó sok ecsetet. És a 15. megkezdett képnél tartok, bár ez nem érdem. Amit mutatok is, A/07/14, átfestve már. Ja, és a vérnyomásmérőt egy hét után vissza a dobozába, egy egészen más funkciót találtam számára. Most a képet támasztja alá, míg annak hátát standolajjal tartósítom. A medjugorei jelenések időpontjában, 17:40-kor szoktunk Mária kérésére Katával egy rövid imát a háborúk áldozataiért és okozóiért. Erre karórám pittyegése figyelmeztet. Most kaptam észbe, ez napok óta elmaradt. Beidegződőtt, hogy bal gomb, jobb gomb, letelik a három perc, jelez, kivehetem a teás zacskót, amit már rég elfelejtettem. És ez a beidegződés végzetesnek bizonyult. Kézlapát, medence, indítanám a stoppert, de bal gomb, jobb gomb, persze nem megy. Szemüveg nincs, vakon nyomogattam, míg az ismerős rajtsípolás. S közben egyszer lenulláztam a 17:40-et. ? 2007. március 21. szerda // 29:49, de legalább nem fulladtam bele. Ma már utcán, tehát az interjú, teljes terjedelmemben: 2007. márc. 24., HVG interjú fájl: html-2006/hvg-interju.htm C. 8887-8890   „Az életem a csendéletem” „A társadalom a mindenkori megbízható középszerre szeret építkezni, s ebből a művész mindig kilóg” – mondja Váli Dezső (64 éves), az egyik legkeresettebb kortárs festőművész, akinek a képei gyakran milliókért cserélnek gazdát a műtárgypiacon. A Kossuth-díjra már többször jelölt művész most nagyszabású gyűjteményes kiállítására készül. fotó: Vargha János Váli Dezső festőművész „Ép elmével, világos tudattal és szabad elhatározásomból úgy rendelkezem, hogy halálom esetén nem kell csinálni semmit. Képeim szétszórva. Neten minden munkám megnézhető. Minden jó helyen van ott, ahol van” – írja internetes honlapján közzétett végrendeletében az 1967-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán belsőépítész diplomát szerzett festő. Pályája a Lakóterv Finta József vezette műhelyében indult, két év után vált szabadfoglalkozású festővé. 47 önálló kiállítása volt, köztük a Műcsarnokban, legutóbb 2002-ben az Ernst Múzeumban. A korábban a Képzőművészeti és az Iparművészeti Főiskolákon is tanító 41 szakmai díjjal – köztük a Munkácsy-díjjal – kitüntetett alkotó a festés mellett ír is: 1992-ben C. Napló címmel jelent meg 1958-tól vezetett naplója. 2000-ben – az elsők között indított – internetes blogot. Honlapján, amely az Országos Széchényi Könyvtár tulajdona, a festő teljes digitalizált életműve – festmények, fotók, írások – megtalálhatók. HVG: Festők ritkán szoktak írásban is megnyilatkozni, mondván, ők „föstenek”, a képeik beszélnek helyettük. Ön viszont publikál: hét éve, az elsők között indított internetes blogot Magyarországon. Honnan ez a kétcsatornás közléskényszer? V. D.: Elöljáróban: öregszem – könyörgök, ne várjon tőlem új gondolatokat. Tehát a naplóm: apám hadifogságban meghalt. Kamasz koromban találtam helyette Győrben egy nagyformátumú bencés paptanárt, akihez lejártam autóstoppal eligazítást kérni. Amit mondott, feljegyeztem. Így kezdődött. Aztán megszoktam fogalmazva értelmezni a világot. Ötven éve írom. Később kitalálták nekem az internetet. Honlapot csináltam, ami elsősorban munkáim adattára, de rákerültek mindennapos rácsodálkozásaim, tűnődéseim. HVG: És nem látja az írásnak kárát a festészete, például azáltal, hogy amit elmond szóban, nem objektiválódik képben? V. D.: Annak a mondandója, amit festek, illetve leírok, nem keveredik. Egy képet húszkötetes lexikon tudna elmagyarázni. Vagy két szó. HVG: Festményein kevés elemmel dolgozik. Képei abba a kategóriába tartoznak, amire a laikusok azt szokták mondani: „ilyet én is tudnék”. Sérti? V. D.: Biztos tudna más is ilyet csinálni. Egy újságíró barátomat másfél óra alatt megtanítottam festeni. Kocsis Zoltán írta, ha valaki például azt gondolná, hogy Bartókot játszani olyan, mint autót vezetni, azaz egyszer megtanulom, aztán gyakorlom, és már tudom is, az alaposan téved. Bartók muzsikájának több rétege van. Titkos, kódolt elemek vannak a zenéjében. Egy élet kevés ahhoz, hogy… HVG: Ön milyen kritériumok alapján értékeli kollégáit?   V. D.: Képeket osztályozni nem látom sok értelmét. Használni kell őket, mint egy mosógépet. És a minőség? Egy giccsből harminc igaz információt hámozok ki, Vermeerből 2500-at. Amúgy is személyre szabott titok, ki mit kap, és mikor. Mint a papi anekdota Pista bácsi megtéréséről, merthogy őt annyira megindította az a prédikáció. És mégis melyik mondata? – kérdi a pap. Hát amikor a tiszteletes úr azt mondta, hogy erről ennyit, és most áttérünk a másik témára, – akkor azt gondoltam, új életet kezdek. HVG: Munkássága három nagy korszakában mindig ugyanazt festette: eleinte „lírai absztraktokat”, majd éveken át csak zsidó temetőket, 1987 óta pedig a műterem téma… V. D.: Az életem a csendéletem. Mindig ugyanazt festem. Volt gyűjtő, aki így tréfálkozott, most meg zsidó műtermek... Aki megáll a témánál, nem sokat kap egy műből. Mi az ördögnek lefesteni egy csokor virágot, venni kell a piacon, annak még illata is van... – nem?! HVG: Hogyan dolgozik, mi lebeg ilyenkor a lelki szemei előtt? V. D.: Van festő, akit szétfeszít a téma, úgy kezd munkához, nekem nincs vízióm egy készülő műről. És nem lelkesedem a művészi ars poeticákért sem. Fellengzőek, és önmaguknak is hazudnak. Úgy vagyok ezzel, ahogy Tornyai János mondta: festek, ahogy az egér rág. Muszáj neki, mert folyton nől a foga. Hogy hogyan fest az ember, életkorral változik. Fiatalon mindenféle speciális világítások éjszakai munkához. Ma már nem festek este, 40 életév fölött az ihlet napszakhoz és keretmérethez igazodik. A 365-ből nálam négy–öt az ihletett nap, a többi tisztességes robotmunka. Lázár Ervin mondta, hogy naponta leül írni, mert legalább a kudarcig el kell jutni. Számomra is a mechanikus rendszerek az igaziak; 5.23-kor szól a vekker, húsz éve már. HVG: Ön volt az első kortárs festő, akinek egy festménye aukción átvitte az 1 millió forintos álomhatárt, 2000-ben pedig már 2 millióért ütötték le az egyik képét. Mennyire befolyásolja a piac, a feltételezett vásárlói igény? V. D.: Ez így félrevezető. Szerényen, de megélünk a képeimből. És ez csodálatos. Néha értesülök róla, hogy képeim gazdát cserélnek, de az úgynevezett piacról, a galériákból kizártam magam. Ugyanis képeimet nem engedem végleg külföldre, avval, hogy gyerekeinknek, unokáinknak festek, s nem a müncheni fogorvosoknak. Ennyiben vagyok hazafi. HVG: Képei 90 százaléka gyűjteményekben van, a többség számára láthatatlan, halott. Nem zavarja? V. D.: Dehogynem. Szabó Lőrinc szerencsésebb: teljes életműve elérhető mindenki számára, így nálam is az éjjeliszekrényen. Vannak rangos kollégák, akiket vidéki kiállításon soha nem látni. Ahová hívnak, megyek; az a dolgom. Ott is emberek élnek. A dolgozó népet szolgálom; meg a nyugdíjasokat és a gyerekeket. Munkáim – ha zanzásítva is – már a neten is megnézhetők, adataikkal együtt: www.deske.hu. Ugyanis – ez már játék is – nyilvántartást vezetek róluk. Ez a ma másfél gigabájtos honlap a Széchényi Könyvtár állományába került, halálom után is megmarad. Korábban a Tudományos Akadémia Levéltárának adtam golyóstollal vezetett opuszjegyzékemet; írásaim másolatát. Elfogadták, őrzik. Kár, hogy ettől nem leszek egy centivel se jobb művész.   HVG: Önről a blogjából azt is tudni lehet, hogy hívő ember, sokan ezért is kérik számon a szakrális képeit… V. D.: A szakrális művészet tautológia, szóismétlés. Az nem tud más lenni – mondta Pilinszky. Egy jó mű egy villanásnyi időre megmutatja Isten köpenye szegélyét. A hitem, gondolom, minden mozdulatomban benne van. Vallásosan biciklizek, és vallásosan mosok fogat. Épp képeimben ne lenne jelen? Engem épp az zavar például a lebegő mosolyú Mária-ábrázolásokban, hogy hiányzik annak megjelenítése, hányszor is kell egy csecsemőt naponta megszoptatni, kimosni a kakiból. fotó: Domaniczky Tivadar HVG: Egyik naplóbejegyzésében írta: a művészet nem fejlődik. Ma is így gondolja? V. D.: Kétféle zseni van, aki újat hoz, és aki semmi újat. Csak jobban megcsinálja azt, amit mások körülötte. Az altamírai falkarcoló irigylendő kollega. A művészszakma, mint a háborúban az előörs: úgy hasznos, ha messze jár. Ha szerencsésen hazaér a felderítésből, dupla porció. Ha aknára lép, az ő baja, de a főtörzs legalább megtudja, arra ne menjen. HVG: Menyire támogató a mai társadalmi közeg az alkotómunka számára? V. D.: A társadalom nem kér és nem vár új műveket. Leginkább csak eltűri, később netán elfogadja. És ezt tulajdonképpen meg lehet érteni. A társadalom a mindenkori megbízható középszerre szeret építkezni, és ebből a művész kilóg. Ezt nem a sértődöttség mondatja velem. Húszévesen eldöntöttem, nekem nincs időm megsértődni ebben a szakmában. Hét éven át mindig meghívtak, majd kizsűriztek az egyik rangos kiállításról, ennek ellenére minden évben újra küldtem. Avval, hogy az én munkám a beadás, az övéké a zsűrizés. A nyolcadik évben aztán szerepeltettek, sőt, azt a képet a Nemzeti Galéria megvette. Pár év múlva visszakértem, mikor rájöttem, mégsem elég jó az a kép, avval, hogy bármit és bármennyit választhatnak helyette. Bonyolult hadművelet volt. HVG: Hogy látja az utánpótlást? Ön például ma milyen eséllyel felvételizne az Iparművészetire? V. D.: Az élet nem ilyenfajta sikereken dől el. Gondolom, nem vennének fel, nem tudok egy orrot rendesen megrajzolni. A kilencvenes évek elején egyszer egy hétig felvételiztettem leendő iparművészetiseket. Tízszeres túljelentkezés, első fordulóban egy félnapos fejrajz alapján ezt négyszeres létszámra kellett lefaragni. Egy gyerekkel 60–100 másodpercet foglalkozhattunk; igaz, ez elég is volt a döntéshez. De nagyon kellett figyelni: egy ember sorsáról volt szó. 12-en szavaztunk, hat igennel az illető továbbjutott. Fegyelemmel át kellett lépni a mellékkörülményeken: koszos rajzlap, olvashatatlan aláírás, kultúrálatlanság, tapasztalatlanság. Utolsó nap bemutattam a zsűrinek egy rajzot, mondván, én elfogult vagyok, ez itt egy barátom fiának a rajza, kíváncsi lennék a véleményükre, bekerülne-e a második fordulóba. Ítéletüknek nincs tétje, a fiú nem akar ide jelentkezni – tettem hozzá. 11-ből két igen szavazatot kapott. A rajz fotónagyítás volt, előző éjjel csináltam matt papírra, 33 évvel korábban evvel vettek föl a Főiskolára. – Nevettek. Dobszay János Tisztelt művész úr. Az én szakmám ..., 53 éves vagyok. Hobbim a festészet, igen régóta művelem (nem sok eredménnyel). Semmilyen szakmai közösségnek nem vagyok tagja, sehol nem állítok ki, képeim csak az Interneten láthatók az alábbi címeken... Ha van türelme a művész úrnak rátekinteni a munkáimra, kérem válaszoljon nekem arra kérdésre, hogy érdemes e ezt a tevékenységet nekem tovább folytatni? H. Kedves H! Nem nézem meg a képeit, majd utólag. Annak ugyanis nincs köze a kérdéséhez. Az egyetlen kérdés: etikátlan-e, hogy evvel foglalkozik. Nem rabol-e evvel tisztességtelenül időt, pénzt, energiát magától, másoktól. Ha nem, miért ne tenné. Kívánom, végezze szeretettel és sok örömmel. A művészet a szent fölösleges tartománya. Szívélyes üdvözlettel: d. ? 2007. március 22, csütörtök // 29:18, sok, úgy tűnik, ennek is örülni kell, 1200-ra. Fele gyors, fele mell, kézlapáttal, továbbra is. Drága Dezső, olvasom a Válinewst, s megakadt a szemem a márc. 16-i bejegyzésen -- valaki azt írta neked, hogy 1863-ról: "Akkoriban kezdtek a pozsonyi országgyűlésben magyarul beszélni. /Hogy aztán később szlovákra váltsanak és a nyelvvel együtt a város is elveszett/." Csak megjegyezném, hogy 1848-tól Pesten volt az országgyűlés, s 1844-től Magyarországon a magyar volt az államnyelv - az országgyűlési alsótáblán pedig már hamarabb is magyarul szónokoltak (vö. pl. Kölcsey...). Bocsánat, csak az irodalomtörténész megszólalt bennem. Szeretettel: M. István Kösz, István! De szerintem G1., kebelbeli barátom Trianon irányában borongott. Kassán született, Aknaszlatinán gyerekeskedett, onnét menekültek, a szó eredeti értelmében, neki ez nem mindegy, mint ahogy nekem az. Felőlem nyugodtan lehet Pozsony szlovák, úgy hallom, nagyon szépen rendben tartják. d. Délelőtt lendületes festés az aranyos Kovács Kati 1970 körüli giccs dalszövegeiben fürödve. Gyanítom képeim is arra hajlanak. Legalábbis gyanús ez a nagy könnyedség, az nekem soha nem ment. Sötét és borongós képeket csinálnék, ez lesz belőle. Tényleg nem tudom ezek helyét. Igaz, nem is most az idő ítélni. A feladat: minden nap egy képet elkezdeni. Majd, majd. Festék és fűrész, meg jó barát lesz Pesten is. A/07/14 A/07/15 A/07/16 A/07/17 A/07/18 A/07/19 ez itten, ni. ? 2007. március 23. péntek // 26:48, nagyon szép, nyilván elszámoltam a hosszokat. Anyácskámmal (88), hogy már nehezebben jut le utcára, talán két éve vezettük be a szombat délelőtti kettesben-sétákat. Kocsival ki valami zöldbe, ahol a közelben találni egy padot, üldögélni, és ahonnét messzire látni. Szeretem ezeket a szombatokat. Mindig bíztatom, válasszon, merre, de általában rám hárítja, tudja, nekem nagyon nem mindegy, én a Normafa környékét, sokadszorra is. Ahol egyébként nekem két mákos rétes is dukál, az emléktáblától pár méterre kis faházikóban sütik és árulják.   Márciusban ezek a séták elmaradnak, hogy én Kecskeméten. És meglepetés, postás keres. Hát anyám nem utánam küld egy pakkot, rétessel. (mi szervezés lehetett, hogy ez a postára lejusson.) És még hosszan szabadkozik, hogy nem saját sütés, csak bolti, de hát. Ilyenkor megmelegedik az ember szíve. És tessék megnézni, a címzés printelve, a feladó is. Mert ő olyat is tud. A csomag péntekre időzítve, az elmaradt szombat helyett. Szent Tubiribusz püspök (1538-1606 március 23.) emléknapja kapcsán idézi a zsolozsmáskönyv a Második Vatikáni Zsinat püspököknek az Egyházban betöltött pásztori tisztségéről szóló határozatából: ..Különös gondjuk legyen a szegényekre és az alacsony sorsú emberekre... Ez azért érdekes, mert az egyház különös gonddal fogalmaz. Hogy alacsony egy sors az egyház értelmezésében? Nyilván nem anyagiak, mert annak nincsen közel az istenközelséghez. A szellemiek? Tapasztalom, hogy a szellemi szegények a legtartalmasabban imádkozók. Mi az az alacsony sors. És dokumentálva a visszavonhatatlan kecskeméti tavasz. Ez pedig az A/07/20, a mai, ennél azért az életben egy fokkal jobb. Elszakadt a cipőm, hosszában. Bennfentesek az Alföld Áruházba irányítottak. Iszonyúan utálok ilyesmivel foglalkozni, és különösen, ha többféléből lehet választani. És találtam, kiváló. A lyukaknak fémpereme, kisebb a súrlódás. (Napi hat használat.) Mondom, ebből két párat, akkor evvel egy ideig nem lesz gond. De már csak 45-ös van. Mondom, nem baj. A kedves eladónő aztán erről lebeszélt. És adott ajándékba egy kék cipőkanalat. Szütsnek jobb sora van, neki a felesége veszi a nadrágokat. ? 2007. március 24. szombat // 31:28, de rossz gombot nyomtam meg. Van egy barátnőm, aki rühelli ezt az egész kompjuter-világot, időnként engem is utál, nyilván okkal, és néha azért még külön dühös, amit ide irkálok. Halmazati eset. Evvel együtt minden reggel elolvas. Mondom neki, mért teszed; ebben az a jó, hogy nem kötelező. - Mert beláttam, ez neked fontos, akkor nekem is az kell legyen. Ez a legmélyebb fajta szeretet. Alighanem belőlem hiányzik. A fal előtti utolsó tempónál láttam meg. Laza tartásban ült a rajkövön, fekete dresszben, még sapka nélkül, lófarkas frizurában. Igen fiatal lehetett, már amennyire a sokdioptriámmal-, az alakjából. Már beleszerettem, már megsimogattam volna. Aztán jött a forduló - bukóforduló - és a történet evvel be is fejeződött. Egyetlen másodperc töredéke. Éppen sprinthossz következett, és időt is mérek. Még annyi, később a szomszéd sávban pillangóban elvillant mellettem a drága. Persze, aki tud írni, annak könnyű. És a ma megkezdett második, az első öt perc után. Már nem is ceruzával; ecsettel teszem fel. A/07/22. Innét már csak romlani fog. Ami persze nem azt jelenti, hogy most jó. Csak reményes. És fél óra múlva. Mindjárt csengetnek vacsorára. Állítólag hétfőn lángos lesz. ? 2007. március 25. vasárnap // 28:58 Egy órával korábban minden. Vasárnap az uszoda hatkor. Újdonság, hogy nemcsak misén, de utána a Cifrapalotában is el-elaludtam. Arra riadtam, összecsúsznak a gondolataim. Pedig Mednyánszky. Pedig nagyon jó anyag. Az absztraktot tán 1906-ban találta ki Kandinszky - állítólag jó festő, ennek nem látom jelét -, hogy egy képe fejjel lefelé a műterem sarkában, satöbbi. Itt van ez a báróúr, a hagyományos témáival, egyidejűleg. Tessék megnézni, hogy kezel egy testet melltől térdig. És a mellette-firkálások egy másik alak. Micsoda önkényes ritmus ez a másik témája is. Vagy volt ez a szép, romantikus, patetikus, nagylélegzetű tája. A részletén látható elképesztően absztrakt ecsetkezeléssel, végig. Az absztrakt, pontosabban a nonfiguratív vissza fog térni, ahonnan vétetett, na, nem a porba, hanem a részletekbe. Ennyivel lett gazdagabb az eszköztárunk. Illetve még ennyivel sem, hiszen megvolt, mutatják ezek a munkák. Ez pedig egy elmélázós ráadás, csak az idősebbeknek. Kalapács és kalász, számtanfüzetünkön is rajta volt. Itt az egyik rajz alatt a paszpartún, tehát 1950-és 56 közötti beszerzés. Autó nem tud tántorogni, tehát egyenesen át a Fotográfiai Múzeumba, Gaál István (1953-2000) anyaga, nem ismerem, ha jól értem, operatőr volt. Kissé szokványos, árnyékot vető kerítések, ilyesmi. Viszont Téli délután a Klauzár téren, ahol csak hápogtam. A témafelvetés teljesesen jelentéktelennek látszik, a kép még életlen is, igazi csoda. (Az életlenséghez csak kicsit tesz hozzá, hogy mindent lopva, kézből, és üveg mögött fotóztam.) És az egyetlen nem tőle való fotó, őt fényképezték le, kislányával. Tehát léteznek tökéletes pillanatok az életben. Rögtön emberbarát lettem tőle. Vagy legalább környezetbarát. ? 2007. március 26. hétfő // 28:57, mondhatnám, egy másodperccel jobb a tegnapinál. Tegnap nagymosás. Bár ez így nem pontos. Nem nagy, mert kicsi nincs. Mosásnak mosás, a maga módján. Valkó László grafikustól tanultam Nagymaroson, még a hetvenes évek elején, hogyan kell ezt alkotóházban. Kiöblítettem a szemetesvödröt, sok Biopon, ingek és a zoknik bele, huszonnégy órára. Találtam egy asztallábat, azt mellé állítottam, ha arra jártam, megnyomkurásztam, ami a vízből kilátszott. Egy nap után kis öblítés, és föl a szárítóállványra. A fárasztó facsarás is elmarad, mindegy, hogy mikorra szárad meg, csuroghat a hidegpadlóra; sőt, a műterem száraz levegőjét... Két kérdés a nagyérdeműhöz. 1981-ben itt, a szerszámáruházban láttunk egy gyönyörűt: kézikárpitostűzőgép. Mint az iratfűző, csak valamivel erősebb. Szüts, a rohadék, rögtön vett is. Én meg azóta szeretnék - 26 év -, de hát nincs rá szükségem, úgy meg nem lehet. Most, a múlt héten egyszer jó lett volna. Nem tudna valaki végre egy hiteles érvet mondani, mért kell ez nagyon nekem?! A másik. Lányomék eladták pesti lakásukat, akcióban vannak. Nem tud valaki egy jó ügyvédet, aki egy háromgyerekes kismamát nem nyúz nagyon meg? Délelőtt elkezdtem ezt az A/07/23-at. Volt egy álmom, fehér a fehérben képet szeretnék. Ezt köztudottan csak sötét színekkel lehet elkezdeni, különben halott-üres lesz az a fehér. Legalábbis nálam. Láthatóan itt csak a foltritmusok érdekeltek. Nemigen-sikerült ez az egyensúly. Majd meglátjuk, mit lehet belőle kihozni. Hát, délutánig ezt. Kisiklott, ő volt az erősebb. A fehérkép-álom a távoli jövő, ahogy nézem. Talán majd, ha majd Pesten folytatom. A foltritmusból nem maradt semmi, cserébe viszont megnyertem a megnyertem a ... valamit, valamikor, bizonyára. ? 2007. március 27. kedd // 31:46, mentség persze van, az éjszaka, amikor még Doktor Faustus is. Remény is van, hogy elszámolhattam a hosszokat. Tudtam, hogy gyenge idő lesz, alacsony stroke*, viszont hosszabb mozdulatok. Ennyi telt. *Az MTK evezősklubban,1960, így neveztük a csapásszámot. Mivel gyenge voltam, kompenzálandó, versenyeken eszeveszett, percenként 40-42-öt diktáltam. A mai; A/07/23, valami olyan címet kéne neki adni, hogy ez igen-nagyon be van fejezve. Merthogy a háttere nyersen maradt. Hello Deske! Üdék kép-vázlataid. Csak nem a fürdősapka nélküli szőke* hatása? A Vasárnapi Újságban nemcsak irodalom található: << Velencze utczáin kocsik helyett csónakok hordják a járókelőket, mert az utakat ott tenger képezi. 450 kőhíd vezet a csatornákon keresztül, mik 15,000 épület és palota oldalait mossák. E pompás paloták között legkitűnőbbek a Szent-Márk temploma, melynek magas tornyába fel lehet lovagolni. >> /1856/ G1. *Gábor, Gábor! Hol az élelmiszeripari gépészmérnök precízsége? Ezt egy szóval se mondtam. Te ezen eltűnődtél!, és fejben továbbírtad a történetet, hogy ez így logikus... Mindazonáltal igazad van, bár fekete vagy barna-; lényegét tekintve csakugyan szőke volt. d. Kedves Deske, a szombati uszodai lányról, helyesebben arról, amit írt róla, eszembe jutott néhány sor Szerb Antal kedves novellájából a "St. Cloudban, egy kerti ünnepélyen" címűből: "Egyszer csak ott volt egy lány (...) a semmiből jött elő, eddig színét sem láttam egész este, mintegy most materializálódott a konyakok közé. Szó nélkül megcsókoltam a kezét, mert csak azt lehetett tenni, olyan gyönyörű volt. Azok közé tartozott, akiket ha meglát az ember, fojtó, jóleső szomorúság szállja meg. Nem az állandó önző szomorúság, hogy "mennyi asszony, és mind a másé", hanem az, amikor úgy érezzük, hogy ez a világ, ez a középszerű és pretenciózus bolygó, a Föld és a teremtés nagy poéngyilkossága, az emberiség nem érdemli meg ezt az arcot, ezt a szubtilis testet, ezt az ideát, amit magából áraszt a teste... [még néhány szép mondat] Szép későböjti napokat, a jövő hétre pedig tartalmas Nagyhetet kívánok, B-d Igen, ha belegondolunk, minden szép az Egyetlen Szépre emlékeztet. Mindnyájan az egyetlen Jót vágyjuk, csak olykor hibás irányokban, például egy pénzszállító autó kirablásával: naplóm 1983. 6.  C.1234/B ...az ember lelke Isten képére van alkotva, ezért semmi más ki sem elégítheti. Úgy van ez, mint ahogyan a pecsétnyomóval megjelölt viasz sem illik bele semmi másba, mint csak abba a pecsétbe, mely őt megjelölte. /Temesvári Pelbárt, 1504/ ? 2007. március 28, szerda // 29:44 Temesvári Pelbárt... neveket sose tudtam megjegyezni. Hogy keressem elő naplómból azt a réges régi idézetet, ami most felrémlett, és ide lenne való. A honlap keresőmbe beírtam az egyetlen szót, ami biztosan: PECSÉT. Működik. Fantasztikus. Az utolsó tábla, amit lehoztam magammal, A/07/25. Azt a címet lehetne neki adni, hogy in memoriam A/64/01, mert azóta -1964 -, tulajdonképp nem változott semmi, legalábbis az én melodramatikus megközelítésemmel. Ezt a képet már nem lehet folytatni. És még csak fél tizenegy. ? 2007. március 29. csütörtök // 29:13 Szüts fejét csóválja, hogy csacsi öreg medvém, írod ezeket a napi uszodai időméréseket... Állítom, ez a legérdekesebb az egészben, ezért olvasnak elsősorban. Ahogy az újságban egy becsületes magyar a sportrovatnál kezdi. Itt van például ez a mai érték, ez olyan rémesen rossz, hogy már csak hálát adni; megköszönni lehet. Még két nap áll rendelkezésemre, javítani. Vagy rontani. Kata meglátogatott, fölolvastam, és igen-igen megszerette Zelk Zuzmara versét (fentebb, március 10). Rögvest kölcsönkérte a kötetet, de hát anélkül nekem nincs Kecskemét. Másnap végigjártam az itteni antikváriumokat, kb. nem is tudják, ki az. Viszont útközben egy felirat: hallásvizsgálat, ingyen. Nehezem térek le egy eltervezett nyomvonalról, de sikerült. Hat frekvencián, süket szobában. Tökéletes a hallásom. Érdekes, sokszor nem hallom meg, amit mondanak nekem. Akkor ennek valami más oka lehet. És megvan megoldás: hogy elszégyelltem magam. Így is jó. A több évtizedes problema, szeretném azt a takkert, a tűzőgépet, mégse vettem meg. Kaptam jó tanácsot is, a perdöntő mégis ez lett: eszembe jutott, húsz éve olvastam valahol, hogy Simone de Beauvoir fölemlegette, rajta még sosem volt nagyestélyi. Mire egy barátnője: nem kell annyit beszélni róla, venni kell egyet, és kész. Az ember ott csinál problémát, ahol- Rászántam ma egy második kört Diószegi Balázsra (1914-1999), 140 km, jó messze, Kiskunhalas. A múltkor téves út Kunszentmiklósra, ott csak az emlékháza. Szeretem a tőmondatait. bár néha móriczzsigmondos nagylöttyös indulat, akkor kicsit zörög, néha kicsit üres. Együtt emlegetik (fordítva nem) Tóth Menyhérttel, akinek kezdettől barátja, és hogy Menyus bácsi ezt a világot fehér a fehérbennel, Diószegi pedig komor feketével. Ez két lehajtott fejű lovas... Németh József - aki nagyszerűnek indult 1960-ban -, tanult tőle. Kérdéses, miből tudott válogatni ez a kis háromszobás múzeumka. Jó lenne látni a legjobbakat egy gyűjteményes kiállításon. Félek, nem lenne kedvence pesti múzeumigazgatóinknak, akik vigyázó szemüket Párizsra vetik. Érték. Értékünk ez is. Kicsit bővebben, ide kevesen jutnak el. (Bajcsi Zs. út 5., Végh Kúria, nyitva csüt-péntek-szombat 14-18h-ig.) Megint alkalmi fotóim. Durván méteres olajképek. Kb. ezek duplája volt a falakon: dio-kep-01. Érteni vélem, nekem kicsit kevés. Tiszta színek, tiszta fogalmazás. dio-kep-03. Élőbb ez a szintén páros-kép. dio-kep-10. Ikonszerű. Itt talán valami halvány humor is, a nehézkessége mellett. dio-kep-05. Ez a legélőbb a páros képek közül. Indokolt a feszesség, az erős kontraszt. dio-kep-08. Önarckép. Néhol Nagy István jut róla eszembe. dio-kep-04. Olyasféle címe volt, hogy önarckép Tóth Menyhérttel. (annak halála utáni a dátum, Menyus angyalszárnnyal.) Kissé ügyetlen látomás, istenem, Chagall és a Nagyalföld. dio-kep-09. Amikor jobban el kéne vetni sulykot. Kicsit kevés, átbillen az üresbe. Sajnos a háttér fakturája csak beütés, vagyis néhol az olaj matt, néhol fényes. Az ilyen akaratlan foltokat egy lakkozás szokta eltüntetni. dio-kep-07. Számomra a leggazdagabb. A felületkezelése által. És a beszéd - hallgatás aránya is. dio-kep-06. Ez is a korábbiak közül. Anyját festve mindenki összekapja magát. Ami ilyenkor veszély, ő nem vész el a natúra-részletekben. dio-kep-12. A legjobban szerettem, pedig nem a legjobb képe. Olyan színeket talált a semmi-témához, hogy elrepül. Végig jellemzője a nagyvonalú, magabiztos ecsetjárás. bivalyos.   A fekete tehén (nem bivaly) Emlékeztetőnek, ez a Cifra Palotában, amire a hónap elején fölfigyeltem. dio-plakat. Ez is csak emlékeztetőnek, ha valaki, netán. Hazafelé a múzeum-szélmalom, egy traubiszóda, egy presszóslány.   ? 2007. március 30. péntek // 29:42, rohamosan öregszem. Mikit várom, csomagolás. ? 2007. március 31. szombat // 29:09 utolsó / Kecskemét, Pesten nincs értelme mérni Hazafelé a kocsiban Mikivel, hogy Diószegi Balázs képein átüt a humorérzék hiánya, holott egy kép ritkán tréfálkozik. Hogy mi a baj. Talán hogy szűklátókörűen patetikus-tragikus, hogy nem tud a téma fölé látni. Ahogy anyácskám szerint egy fajta intelligenciahiány, hogy a humorézéketlenek nem tudnak jól ajándékozni. De itt ez se stimmel. A zseni Nagy István is ilyen őstulok volt, nála mégsincs hiányérzetem. Egyszerűen csak a tehetség mértéke?! 2007. márc: 79296=3696/hó=119/nap az előző levél az összes levél    e-mail küldés összes levél összes vers képet keres képeket végignéz e-mail VÁLINEWS 145. levél J.-nek, Le Meux-be  /   2007. április ? 2007. április 1. vasárnap Ismerkedem új környezetemmel. Melyik a kapukulcs. ? 2007. április 2. hétfő Már annak idején fölkaptam a fejem, mi ez; Zsófi tökmag korától noszogatott minket, költöznénk ebből a jó kis műtermes lakásból kertes házba. Most délelőtt náluk, Dunakeszin. Két éve ott, kölcsönházban mintegy próbaidő; most véglegesül, pesti lakásukat eladva, ott is telepszenek le. 20 perc vonattal. Az új élet legfontosabbjai körvonalazódni látszanak, ahogy hallom. A kertben nyúlketrecek vannak. Már összejöttek egy szimpatikus fiatal állatorvossal, aki megtanítja őket nyulat vágni. Így megvan a csatornája a nem hivatalos nyúloltásnak is, ami olcsó, és bár fertőtleníti az állatot, megmarad a nyúl bionyúlnak. Nyár elején le kell levágni az összeset, hűtőbe, és lehet menni nyaralni. A ház megfelelő. Legifjabb Dragomán képet választ ? 2007. április 4. szerda Már tegnap nyilvánvaló volt, hogy ma nem lesz idő írni. Mert várhatóan: 05:23 vekker 05:35 fél liter Ceylon tea 05:45 ima kezd 06:18 egy fohász Gyurcsányért 06:19 egy tized rózsafüzér D.-ért, de ez már a lépcsőházban 06:30 mise a ferenceseknél 07:05 örülni egymásnak a zuhanyozóban 07:15 1196 méter, mert ilyen hosszú a medence. Kb. 500-nál holtpont, vagy inkább holtvonal, 900-nál egy kisebb. Ha nem aludtam végig az éjszakát, nem kötelező a végén a 3 hossz sprint 08:40 tejet a gáztűzhelyre, négy nagykanál müzli, bele egy kanál kristálycukor (fehér halál) 09:10 keretezés folytat 10:00 körül Szabó T.-ék, képnézőben 11:15 M, gyűjtő 12:00 keretezést folytat 13:20 le ebédért 13:40 ebéd, lehet, Kata is leül mellém, akkor ketten 14:00 pizsamára, PC lekapcsol, a vonalas telefon is, a mobil nem, anyám miatt 16:30 képakasztó cédulák megírni, felragaszt, címeket átgondolni 18:10 Gyurka jön az elrontott keretek ügyében 19:15 Fioretti imaközösség, most nálam, közbenjáró imával kezdjük 20:05 élmények megosztása 20:30 illegális, de felettes által engedélyezett szentségimádás a munkaasztalom körül ülve-állva 21:10 még bejött emailekre válasz 21:50 szájzuhany, hősiesen, félájultan, ez bizony hét perc 22:00 de ez nem igaz, mert rendszerint kések egy negyed órát, még egy vers, félkönyéken Mindezt írom 10:25-kor, eddig 10 perc csúszás. ? 2007. április 5. csütörtök Négy előtt ébredtem, hát van idő. Hát még egyszer Diószegi Balázsról (1914-1999) Egy húszéves fekete-fehér kiállítási katalógusát megvettem - még élt -, a neves megyei tanácselnök bevezetőjével, dr. Gajdócsi István. Megjegyzendő, ő mentette meg a Tóth Menyhért életművet is. Joggal írja: ...Diószegi Balázs egyike századunk - sajnos, eléggé nagyszámú - pokoljáróinak, s ha csodáljuk művészi-emberi nagyságát, afölött azért ne bánkódjunk, hogy e tekintetben - szerencsére - nem akad számos utódja. Mi a poklot inkább felszámolni igyekszünk, nem pedig a pokolra taszítottak számát növelni, hogy aztán csodálhassuk kitartásukat... A katalógusban különös módon ilyenféle saját szövegek is; hogyan adtak kölcsön udvariasságból egy feleséget neki egy éjszakára. Búcsúzva tőle még ez a ff. repró, ami még így is figyelemre méltó: Kárpátaljai táj lovasokkal, 1943. A figurák és a lombaljak hevenyészett, csapott ecsetvonásokkal fölrakott gyönyörű formái. Úgy tűnik, fiatalon repült a legmagasabban. Miki ma indul Párizsba - iskolai szünet - kilenc napra, egyedül. Segítettem, ahogy tudtam, valamint múzeumcímek és jó tanácsok. Katától metrótérkép, tőlem csak egy Kecskemét-panorámatérkép, biztonsági tartaléknak. Kedves Deske! Látva hogy sokat foglalkozik Diószegi Balázs művészetével, egy érdekes adalékkal szolgálnék. Mellékelve küldöm Nagy István temetése c. mű fotóját, amely a Fekete tehén hátoldalára van festve! Üdvözlettel: Tóth Árpád Mikori lehet a kép. A furcsa az, hogy Nagy István 1937-ben halt meg, a Fekete tehén pedig 1943-ra datált. Hogy evvel annyira nem volt megelégedve? [ápr.6. Kedves Deske! Nagy István temetését 1946-ban festette Diószegi. Tóth Á.] Ez pedig a mai Népszabadságból egy domain (ott hibásan): http://www.quirinale.it/palazzo/arte-cultura/mostre/2007-europa/europa-galleria.htm A római államfői palotában "Európa minden kincse" kiállítás néhány hétig. A 27 EU állam egy-egy műkincset választhatott saját kulturális örökségéből. Még soha nem voltak együtt: Kr. előtt III. évezredből földanya szobor, bizánci ikon, az olaszoktól Tiziano, franciáktól Rodin, Mondrian, osztrákok: Schiele széttárt combú asszonya, Csontváry. ? 2007. április 6. péntek Anyácskámat kísértem, sürgetett, menjünk, jövő csütörtökön zár Szüts kiállítása az Aulich Art Galériában. Mindkettőnknek ez a kis akvarellje tetszett a legjobban. Hogy tud egy ilyen kis papír, tán harminc centi az egész, ennyi szellemi mélységet, izgalmat. Udvar, erkéllyel. Miklóstól kértem emailben a reprót, de meg kell mutatnom az én gyatra helyszíni fotómat is, persze üvegen keresztüli felvétel, és így a lépcső tetejébe belerajzolódik a szemközti thonet szék támlája. A barnás paszpartu színe és aránya számomra hozzátartozik a képhez. Ott van az ágyam mellett, de most a szerzőtől kaptam az Elhagy-ból egy második-, egy nekem dedikált példányt. Igazi érték. Úgyhogy ezt ajándékoztam el. Természetesen tisztességesen, továbbdedikálva; G1-nek. Még egy ember örül. És még egy önös érdek; a régibe már belefirkáltam, azt már szeretem. Kedves Deske! Ezt tegnap találtam, C.G. Jung írta egyik levelében. Engem nagyon szíven ütött a gondolat, nem véletlenül: <> A diákmenzán, amíg galuskával töltötték az ételhordómat, csendben lefényképeztem az asztalra kitett, és aláírandó diáklistát - nehogy valaki két adagot egyen. Ugyanis a keresztnevek. Tavalyelőtt ez még cifrább volt. A Xu Xin ebben a környezetben nem is olyan feltűnő. Megérne egy szociológiai tanulmányt. A vezetékneveket kihúztam. Kedves I.! Szemüveget javíttattam. Az optikusom Chochol Károly, aki profi fotós volt, szakma egyik ismert öregje és vezetője is. Kérdeztem Molnár Editről, mesélt róla. És mára kéretlenül elhozta Molnár egyik kötetét, majd ha rend lesz nála, hozza a többit is, most festetnek. Ebben az első fejezet, amit maga elhozott nekem Kondorról! Kissé bővebben, a folyóirat szerkesztő (elég jól, bár Aradi Nóra nevét kivette) húzott belőle, viszont sok fotó. És a többi fejezet: Pilinszky, Juhász Ferenc, Nagy László, Simon István, Sütő, Illyés, Csoóri, rossz minőségű, de sok portréfotóval. Nagyon örülök. Ha megpróbálná magának megszerezni könyvtárból: Molnár Edit: Előhívások, Kráter Műhely Egyesület 1993. d. ? 2007. április 21. szombat Mióta megcsináltuk a zsidótemető-fotóalbumot, kapom az EREC-et ( Magyar Cionista Szövetség). Most egy cikk, hogy Popper Péter alijázott (kivándorolt) majd visszatelepült, s most bölcs tanácsok a kivándorolni szándékozóknak. - Izrael turistaparadicsom. De ott élni egészen más. - a tolerancia foka és hiánya a bevándorlókkal - a Közép-Európai humort nem értik, pedig ahogy a francia a gloárban, a zsidók zsidóviccben határozzák meg önmagukat - serdülőkor után már nem kiszakíthatók a gyökerek - az ottani agresszió - az ottani vendégszeretet - egy idő után Izrael-mérgezést kap az ember - ahol halottai vannak az embernek, ott van otthon - és egy pesti jobboldali-nyilas tüntetés kapcsán: - Hány zsidó él Budapesten? - Nem tudom pontosan, úgy nyolcvanezer, biztos. - Hányan voltak a tüntetők? - Három-négyszázan. - Hát mért nem vertétek meg őket? Merthogy a Rómában ezt tették egy neonáci felvonulással, akik azóta nem- "Itthon, ha megkérdeztem, hogy nem kéne egy hatékony önvédelmi szervezet, úgy néztek rám, mint egy elmebetegre." Köztünk szólva, nem éppen ideje volt a peremvidékek elcsatolásának, ha Kaufer úr Zentáról 1903 áprilisában ilyen kevéssé tudott magyarul!? Kata: Nem helyes viccelni azon, ami valakinek keserűség. én: Először. Csak egyetlen szegmens: visszacsatolnák azt a hatvannégy vármegyét. Vagyis ami hiányzik belőle. A magyarság a 34%-ával kisebbségbe kerülne, mit csinálnának vele a nemzetiségiek, mondjuk a parlamentben. Erre majd az EU. Kettő; Ady tanítja, hogy az élet él, és élni akar. Igazi győzelemnek vettem, mikor egy zsidó fórumon Auschwitz-vicceket olvastam. Hogy sikerült nekik, már előre néznek. Fischer levél. Ha én most műgyűjtő lennék, vagy egyáltalán. És ezen fölül még vagy 20 kép a kiállításon: Mester, köszönöm, ahogy kérte, küldöm: 1. Dib-dáb műterem 150x115 papír, plextol, tempera, pác 2. Rendrakás után 150x100 rétegelt lemez, tempera 3. Nádor szobrai  48,5x34 merített papír, tempera 4. Raktárkép 86x60 papír, vízfesték, pasztell 5. Mi egy más 70x51 papír, vízfesték, tus 6. Új paravánok 98x69 papír, szén, vízfesték 7. Paraván, fekete sállal 100x70 papír, szén, pasztell, vízfesték 8. Munkaasztalok 68x48,5 papír, vízfesték 9. Vakráma, zöld képpel 68x53,5 papír, vízfesték, szén, pasztell.  A képek árai, mérettől, technikától függően 50 és 180.000 Ft között képzelhetőek el. Személyes megegyezés kérdése. Köszönettel: Fischer Balázs t: 30/6011-383 ? 2007. április 21. szombat 22 éves Passátomat éppen javítják, 200.000 lesz. Képbeadás a Szegedi Nyári Tárlatra. Egy kis számolás. Ott rég kaptam díjat, lassan várható. Mondjuk, 100.000. Ha két képet küldök, nő az esély. Akkor nem villamos, taxi kell, ezerötszáz. Ez aránylik a lehetséges százezerhez. Legyen két kép. Vagy kontrasztos, vagy két egymást ismétlő gondolat. Utóbbi. A/06/11, A/06/45. Szakmámban más az időszámítás, másként mérik a múltat s jövendőt; a történelem nem érdekel. De annyit mesélt Kata Podmaniczky Frigyesről, csak belenéztem a könyvbe. Egy régi gavallér emlékei. Válogatás a naplótöredékekből 1824-1887. Tanulságos. Fiatal főúr, bár agglegény marad, nagyokat csajozik, bálozik, ahogy dukál, öreg korára pedig Pest egyik legfontosabb embere, nagy jótevője. A társaság akkor fogadja be, mikor egy bálon kézen-közön eladja két jó lovát. 48 március, Pozsony, rémhírek kapnak lábra, hogy a parasztság megindult Buda ellen, kaszával. P. taglalja, kinek volt érdekében ezt terjeszteni, egyik országgyűlési frakcióra gyanakszik. Pesten a márciusi hevület melléktermékeként néhányan megindulnak a zsidók ellen. Az ő erélyes ellenrendszabályai. Pesten nemzetőrséget toboroznak, megjegyzi, szerencsésen megszabadult a város sok léhűtőtől, aki most jó helyen van. Görgey alatti visszavonulásnál lefagynak az ujjai. Kényszersorozás Világos után az osztrák seregbe, Olaszországba viszik, ha jól értelmezem, gyalog. De útközben magánszállásokon, sőt egy fogadáson is. Megjegyzi, hogy az olasz kisvárosok kávéházi teraszain papok, női társaságban, satöbbi. Csak néhány oldalt olvastam a 600-ból. Majd. Helikon kiadó 1984. Barátnőm megnézte, pesti antikváriumokban nincs, de Szegedről fölküldenek neki egyet csütörtökre. Mire jó a net. ? 2007. április 24. hétfő Szia Deske! Veszélyes nekem a weblapodat nézni. Az érzékenységed és érzéketlenséged olyan páros, ami nehezen felfogható nekem. Mi lenne, ha Budapestet is elcsatolták volna, és most nem magyar festő lennél... P. Az arányok, az arányok. Cáfold, amit írtam. A zentai pasas - az persze tréfa volt, a Trianon 1921 fájdalmas volt sokaknak. Erről ma búsulni - ahogy némelyek teszik - szerintem káros és bűn. d. Deske, ha egy olyan ember ír a stílusodban, aki a bőrén érezte, akkor nem írtam volna egy sort se. (de persze írhatok még hasonlatnak mást is, mint mikor egy balett-táncos megbénul... majd ő egyszer elmondja, hogy "ideje volt".) Látsz egy 1903 köszönetnyilvánító táblát a Lukács falán, és alkalom Neked, hogy ezt a búsulást vedd célba. Talán a Te web-lapodon nevettem és értettem meg valamit, mikor azt a mondatot tetted fel: "Akinek kalapács van a kezében, mindent szögnek lát." De mindig egy szeget? Ezt annyiszor szóba hozod, szinte bárhonnan el tudsz jutni ide... Tényleg csak ez tartod károsnak és bűnnek - mostanában? P. Deske, mit szólnál hozzá, ha Mikit elütné az autó, meghalna, és utána valaki úgy viccelődne, hogy éppen ideje volt, hogy elüsse az autó, így buzdítván Téged arra, hogy lépj túl a történteken és előre nézz? S. Mohácson búsulsz-é? d. Nem. De azért a kettő között van különbség. S. Mi? d. Trianon sokkal közelebbi, a sebek még sokaknál nem hegedtek be, és az ilyen viccelődés újra felszakítja őket. "Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal" (Róm. 12,15), mondja Szent Pál. S. Látom a Nagymagyarország-matricákat az autókon. Ők mit akarnak? Ugyanis erről beszélek. Akinek 80 év alatt nem heged be, a maga bűne. Nem helyes a Bibliával zsonglőrködni. "A halottak temessék el a halottakat." "Azt mondom, mindenkor örüljetek." d. Most olvasom, ez is ide vág; Áprily Lajos: "Nemcsak az Ormányság egykézik, hanem Erdély magyarlakta vidéke is, például Kalotaszeg. A huszas évek táján egy barátommal álltunk a brassói Fekete Templom előtt, éppen piaci nap volt és jöttek be a környékről a szép, fiatal román parasztasszonyok, négy-öt egészséges gyerekükkel. A barátom hozzám fordult, és azt mondta: Az erdélyi magyarság kérdését megoldják a román anyák." [Molnár Edit: Írók, történetek, képek. 19 p., Szépirodalmi Kiadó 1982] ? 2007. április 25. szerda Deske, olvasom a bejövő leveleket. Már Kölcsey leírta: "Régi kor árnyai közt  múltba merengni mit ér?" Így nem lehet élni! Nem beszélve az önsajnálat kétes "értékeiről"! B-I Deske, csak az az érdekes, hogy mért nem a saját bűneiddel foglalkozol, mért másokéval. Ez a Trianon valamiért csípi a csőrödet, mindig visszatérsz rá. Érdekes lenne tudni, hogy miért. Az ember általában azt nem bírja elviselni másokban, amit magában sem. Lehet, hogy hasznosabb az utóbbival foglalkozni. S. Kedves S! Tanítok. d. Deske! Ha már így kikerekedett a Trianon-dialógus, hadd tegyek hozzá valamit, mint személyesen többszörösen érintett. Aknaszlatinán voltam kisgyerek. Fontosnak tartod-e a nemzettudatot az ember, a közösség életében? Ha igen, akkor figyelembe kell venni, hogy az elcsatolt területek az ott élő családtagok, kultúra, történelem elvesztését is jelentik. Emlékük is eltűnik. Szlovákiában, Romániában a magyar történelmet átírják, a történelmi személyeket átkeresztelik, épületeket, szobrokat távolítanak el. Nem érzed, hogy tőled vesznek el valamit? Ami az arányokat illeti: Kassa, Pozsony, Kolozsvár /hogy a többit ne is soroljam/ bőven felér Budapesttel. Persze, ahogy egy közeli családtag elvesztését, úgy az ország kétharmadának eltűnését is túl kell élni: G1. Gábor! Soha senki nem garantálta, hogy az élet és a történelem (nekünk) folytonos nyereség lesz. Mit tartasz helyes szellemi magatartásnak egy veszteség után 86 évvel? d. Azt, hogy tudatunkból ne tűnjön el a veszteség. A történelem, irodalom- és művészettörténet könyvek írjanak arról is, ami elveszett. Tanítsák az iskolában. Amíg van számottevő magyarul beszélő kisebbség, addig a hatalom tegyen azért, hogy ne tűnjenek el. Hosszútávon úgyis eltűnnek.  Majd csak néhány különc foglalkozik azzal, hogy Kosice /valamikor Kassa, mellesleg a szülővárosom/ dómjának kriptájában kinek is a hamvai nyugodtak. Ha megmarad a ma még létező Kazinczy-emléktábla a ház falán, ahol folyóiratot szerkesztett, ki fogja tudni Kosicén, ki is volt ez a csodabogár: G1. Köszönöm, egyetértek. d. Én is köszönöm tárgyilagosságodat: G1. Közben itten próbálkozom, az egyik első kecskeméti kép. Még a keretet át kéne gondolni, most már egy szekér elé befogva a kettő. A/07/09, ma délután. A rendes helyen nem lehet festeni, délután odasüt a nap. Jött a mail a Fotográfiai Múzeumtól, nyertek velem a pályázaton, megcsinálják a tervezett könyvet jövőre fotóimból. Örülni kéne, de most ehhez nincs figyelmem, fegyelmem. Bajok már irányban. Persze, nyafogok. Csak programhibák. ? 2007. április 26. csütörtök Civilek betegáldoztatási rendjét a Magyar Püspöki Kar megszigorította. Az erre nekem húsz éve kiadott érseki helynöki engedélyt most évente meg kell újítatni. Szerencsére telefonon elértem a plébános urat. A néni, akit most gondozóival együtt hetente megáldoztatok, egy nagy család külön szobájában fekszik. A szoba hatvan centivel szélesebb, mint az ágya, szerencsére egy fala üveg, és a kertre néz. Valószínűleg utoljára hozták ki a kórházból, ott nem volt vele mit tenni. Pelenkázni kell, a szoba pisi szagú. A vécére kitámogatják. Oldalára fordulni nemigen tud, hátán fekszik, talán olvasni tud egy kicsit, gondolom, imádkozik. A gyerekek néha benéznek hozzá. Fölfekvéses seb, erős fájdalmai vannak. Sokat alszik. Amikor nem, gondolom, a mennyezetet nézi, hónapok óta. Már békés, elméje viszonylag tiszta, inkább a régiekre emlékezik. Keze hideg. Látogatásaimért hálás, mosolyog. Múltkor félretett nekem egy ebédhez kapott süteményt. 08:40 Hiába, kedvelem a számokat. Olyan aranyosak. Mennyit sikerült begyűjtenem belőlük, csak ma reggel, hazaérkezésig. Láttam a Combino 37-es sorszámú villamost, tehát ennyi van. Tudom, mert a közteseket is számon tartom. Kocogva 9:03 perc volt a Lukács, ebből még három másodpercet le kell faragni. A medencében 7:20-kor mindössze öten voltunk, akkor a vízbe ereszkedett a kövér történész, hogy elrontsa a statisztikámat. Ingadoztam, hogy a második, vagy a harmadik nagykört úszom-e, pedig az kb. 300 méter különbség, igaz, hogy közben fejben ezt írtam. Szépen begyógyult a sebe az öreg platánfának, ami a medence fölé hajlik. Tíz éve nem láttam, hogy nem úszom háton. Aztán eszembe jutott, hogy ma az A/07/09-et kéne rendbe tennem, ez elcsüggesztett. Még átadtam a professzorasszonynak, aki a medence sarkában tornászott, a fotóművész üzenetét, hogy csókoltatja. 7:56-ra lettem kész, ma rövid zuhany. Tényleg, névnapomra számokat kellene kérnem. 11:08 Deske! Figyelmedbe ajánlom az alábbi számot: 3,14159 26535 89793 23846 26433 83279 50288 41971 69399 37510 Ez a pontosság többnyire elegendő a mérnöki és tudományos munkákhoz. Számítástechnikai módszerekkel már több mint 1 billió tizedesjegyig kiszámították az értéket, de semmilyen ismétlődési minta nem fedezhető fel benne. G1. Gábor! Mért nem írod egyszerűen, hogy kb. három?! Ez a szám, mint a fraktáloknál, vagy az időjárás, önmaga körül forog, és matematikai tény, hogy soha nem ismétli önmagát. Mi, amatőrök, azt mondjuk rá, hogy transzcendens. d. Végül ezt az Arany műterem - A/07/14-et tettem ma rendbe. (Mitől arany. Én tudom.) Meglesz ez a news-összes-képnéző, meglesz, már ki van találva, csak június végéig a programozó fiú vizsgái, utána. Addig mintegy próbának, előzetesként csináltunk egy ideiglenes verziót, ami semmire sem jó, mert a képeket még nem lehet beazonosítani. De máris sok elfelejtett fotót találtam, holott még a fele sincs fönt. ? 2007. április 28. szombat Az emberek mennyi mindennel veszik körül magukat. Esténként televízió, telefonálgatások, társaság, egyik könyv a másik után. Én, ha kalandra vágyom, reggel az utca másik oldalán jövök haza. Ritka élmény, mert a 17 év alatt csak néhányszor. Idegen arcok, idegen boltok. Gyógynövénybolt, sícipőbolt havas hegycsúcs fotóval, órásmester, és ami különösen: egy második antikvárium. Vágyni ugyan nem vágyom semmire, de átfutom a kirakatát, s közben a zsebemben egy szakadt nejlonzacskót moncsolgatok. Felséges. Aztán hazaérve, megetetem a lovakat, elrendezem a portát, majd kiülök a kapu elé a kispadra, s köszöngetek az arra elhaladó ösmerősöknek. Eltelik a nap. Fried tanár úr ? 2007. április 29. vasárnap A mellettem-sávban úszik sokdioptriás szemüvegével. Egyszer rég javasoltam is neki dioptriás úszószemüveget. Néma Leventének hívjuk, mert a zuhanyozóban, mifelénk szokatlan módon, nem köszön, és néma, olykor Kazinczy-szakértelme kapcsán sikerül vele beszélgetni. A tegnapi Népszabban Reményi József Tamás cikke tanulmánykötetéről. Fried István: Író esőköpenyben. Márai Sándor pályaképe.   Már a recenzió első mondata jól csattan: Kevés beszédesebb jele van a magyar humán értelmiség vereség- és csődérzetének, mint a szomjúság Hamvas Béla és Márai Sándor életművére. Nem a kiadatlan, tiltott művek behabzsolásának eufóriája ez már... ma a vágyakozás az alkotóknak, személyiségeknek szól, akik ugyanúgy a senkiföldjére szorultak-vonultak vissza... megérthetjük, hogy ez [Márai] a kultúrakritika hogyan válhatott nemcsak a magyar, nemcsak a közép-európai, hanem a nyugati huszadik század érvényes szólamává. Megérthetjük, mitől olyan hangos ma éppen a Gyertyák csonkig égnek sikere Rómától Londonig (a magyar olvasók nem kis meglepetésére, akik alighanem féltucat más Márai-mű címét is előbb említenék): a hagyományos polgári világot napjainkban temetni kényszerülő nyugat-európai középosztályt ma ugyanaz a búcsúérzet dermeszti, mint A gyertyák... hőseit. A Nyugatnak - Közép-Európával ellentétben - volt ereje túlélni jobb- és baloldal szorítását, a rajta túlnőtt üzlet azonban maga alá temeti... Friedl nagyon pontosan elemzi... hogy Máriainál milyen korán kulcsszó a kilépés... ebben a kontextusban vetül éles fény Márai három nagy szerepére, a kívülről roncsolt és kompromittált(!) "polgár-ság", az "író-ság" és az emigráns lét szerepeire... hogyan válik az egyszerre kényszerű és vállalt magány erkölcsi menedékké, hogyan nemesedik a modor vállalássá... Számomra Hamvas és Márai is jócskán zavaros világképű. Eszembe jut, valahol Illyés utalt Máraira, hogy egyes írók azt mondják, mindennek vége, nincs értelme. Akkor meg minek írnak?! ? 2007. április 30. hétfő A most befejezett: Műterem, másállapot - A/07/11 ápr: 82682 = 3386/hó = 113/nap összes levél összes vers képet keres képeket végignéz e-mail VÁLINEWS 146. levél J.-nek, Le Meux-be  /   2007. május ? 2007. május 1. kedd Megtörtént. Régóta várható volt, hogy kidől a sorból. Néhányan bizony ezt várták is. Annak idején őt is elkergették a rendből. Maradhatott volna szokott környezetében, nyugdíjasként a kis vidéki plébánián; rendszerváltáskor a hívó szóra visszatért a ferencesekhez. A hajnali misét itt évek óta ő mondta. Nehezen lehetett érteni a szavát, az evangéliumot is akadozva olvasta. Pár éve egy prédikáció közben összeesett. Imre atya, talán 92 éves. Megszerettem az évek során. Most tíz perccel misekezdet előtt kijön, alig tud járni. Botját a karosszék mellé fekteti. Az oltárnál József atya, mások. Gáborral reggel a zuhany alatt lektoráltattam új novellámat: Idejött csodaautójával és a kép árából lealkudott ötvenezer forintot. Gusztustalan. Azt mondja, ne így. Írd azt, hogy Emberi. Vagy hogy Ezért gazdag. Talán igaza van. Kedves Váli, a "novellájáról" - amelynek javításai jobban illenek a maga stílusához, mint az eredeti megfogalmazás - jutott eszembe, hogy végre megírjam [...] Üdv.: I. Talán igaza van. Deske! Idejött csodaautójával és a kép árából lealkudott ötvenezer forintot. Ennyi, te pancser. Minden csak ront rajta. Hja barátom, az irodalom...! m. Igaza van. ? 2007. május 3. csütörtök Szia Deske! Szerinted a birtokomban levő A/.... képed [ajándékba választotta néhány éve] nem fűrész után kiált? Nekem úgy tűnik, hogy gyenge. Nem kaphatnék egy jobbat? S. Jobbat nem tudok adni, mert az nagyon jó. d. Minden képértő ismerősöm szerint gyenge. Annak idején te is azt mondtad, hogy éppen tovább akartad festeni. S.  Ha unod, cserélhetünk, hozz 300 ezer forintot, és választhatsz. d. És mi újság a Lukácsban. Lajos bácsit (megözvegyült, elnehezedett testtel, egy-, olykor két bottal jár) megfeddtem, hogy azt értem, hogy lábával nem, de karjával mért nem mozog erőteljesebben?! Másnap rákérdezett: - Ma tíz perccel hamarább teljesítettem, hogy gyorsabban. Csak azt nem tudom, célszerűbb-e; rövidebb ideig vagyok a vízben. - Attól függ, mennyit úszol? - Egy órát. - Akkor a tíz perc nem számít, viszont jobban megmozgatod a szívedet, tüdődet. Még fontolgatja. Erzsébet asszony (75, kézilabdás volt) tavaly elvégzett egy kompjuter-tanfolyamot, most megint rákérdeztem, mikor vesz már otthonra gépet, és lép be az internetre. E-mail címe már van. Azt mondja, még gondolkodik. Mondom neki, siessen, mert a PC minden évben olcsóbb... Hazafelé. Baromira koncentráltam, hogy figyeljek; annak a sajtos kiflinek örüljek, amit éppen rágcsálok, hiszen ez az egyetlen szerepe. De nem sikerül. Memorizálom; OTP-be, vécépapír nagy csomag, levelet bedobni, kenyér ma nem kell. Még rám telefonál Józsi atya, hogy vasárnap ezüstmiséje, ő elfelejtette, szóljak már a fiúknak a Lukácsban. Tegnap anyácskámmal orvoshoz, erősen köhög, egy hete nem volt utcán. Után pici séta, megkerültük a Feneketlen tavat. Gyerekkori emlék, kedves ez a park. Ott láttam ezt, fatörzs és korlát találkozása.   Méjértelmű tanmesét is írtam hozzá; így szól: Jancsi és Juliska egybekeltek, s az évek során megismerték egymást. (Lehetne valami ettől jobbat is. He?!) ? 2007. május 4. péntek Kezdettől, 1994-től dilemma, hogy az akkor kompjuterbe áttett opuszjegyzékem hogy viszonyuljon az A4-es papírhoz. Néhány éve mertem elszakadni, már nem nyomtatom ki időről-időre, talán több száz oldal. De az aggodalom és a gyanakvás. Hogy - valahogy - mégis az a biztos. Úgyhogy ezek a honlapról is kinyomathatóak; szereplésnapló, műtulajdonosok jegyzéke és az öt műfaj. Végtelen gondos programozóm kiírta a táblázatok tetejére, továbbküldve az olvasót, hogy: nyomtatóbarát verzió >> Mivel én is végtelen gondos vagyok, kérdezem tőle, miért barát és miért verzió? Mert az eredeti táblázat is kinyomatható, csak ez jobb. G.1(1935-) tegnap reggel munkavédelem tant adott elő a Kertészeti Egyetemen a mi időnkben, úgyhogy nem találkoztunk, ma pótolta. Hosszan áztunk a zuhany alatt. Csak mert Kazinczy szerette, Catullust kezdett olvasni, hamarosan talált is valamit. Latinul tud, hát megkereste az eredetit. Kiderült, vagy tízen fordították le ezt a verset magyarra. Küldött belőlük. Úgy találtuk, hogy Devecserié jobb, mint Várady Szabolcsé (bocs, ha olvasod), D. ÁVO-s múltja dacára. A neten megtalálta ugyanezt tíz! nyelven. Körbejártuk a témát. Kiderült, tegnap a Szabó Ervin könyvtárban kiárusítottak, ugyancsak Kazinczy farvízén onnét megvett egy Sallustius kötetet, ötven forintért. Hogy ez milyen kapcsolatban van Kazinczyval, nem jegyeztem meg, mert közben a Szabó T. Anna duplumkötetért vele elcserélt mákos rétest bontottam ki a nejlonzacskóból. És akkor a fordítások. G. javasolta, de a latint nem teszem ide, kevesen értik. Na, vagy talán linkben, persze. A héberrel együtt. Deske! Tovább böngésztem Catullust és érdekest találtam. Váradi Szabolcs barátod a Holmi 2004. 11. számában közli egy ókortudományi konferencián tartott előadást "Bíbelődés Catullus négy sorával" címen. Kiderül, hogy Catullus versével többen bíbelődtek, mint Goethe Vándor éji dalával: Aranka György, Kazinczy barátja, Dsida, Szabó L., és természetesen Devecseri. Váradi is többször nekifutott, "végleges" változata a következő: Lesbia ócsárol, kígyót-békát kiabál rám              folyton: akármi legyek, hogyha nem engem akar Miért? Mert én ugyanígy: a pokolba kívánom örökké,              ámde akármi legyek, hogyha nem őt akarom. Ez Devecserié: Ha óhajtod, küldhetem az eredeti latint is. Lesbia egyre csak engem szid, rólam gonoszul szól folyton: vesszek hát, hogyha nem értem eped. Hogy miért gondolom ezt ? mivel így vagyok én is: örökké átkozom és vesszek, hogyha nem őt szeretem. Ez meg Illyés egy Catullus-forditása, ami ide hajaz:              Cominius! ha a nép hő vágya betellene és - bár              vénen, elég későn - végre a rosseb elesz,              minden igaz becsmérlőjét: ha nyelved elébe              dobják, mint csemegét falja a dögkeselyű.              Két szemed kéjjel isszák ki a varjak, a béled              a kutya, többi tagod farkasok étke leszen. Sejtem, hogy fordítás közben Illyés kire gondolhatott... G1. Gábor, az attól függ, hogy 1944-, 1952-, vagy 1957-ben fordította-e. Nem tudnád kideríteni? d. Ezt a levelet meg e percben, 09:29, küldte. Ki olvas ma ilyesmit Magyarországon. Egy boldog ember, barbárnak is nevezett világunk közepén: Deske! Reggeli beszélgetésünkhöz, egy ilyen fontos adalékot nem ismer Sallustius műveinek mai tolmácsolója és kiadója. Én kérek elnézést Kazincytól barbár kortársaim nevében: G1 << Kazinczy Sallustius-fordítása A széphalmi mester műfordítói munkásságának h e t v e n nél is több kötete között sajátos szerepet tölt be Sallustius történeti műveinek tolmácsolása. Ez a kevéssé ismert munka valójában Kazinczy egyik legkedvesebb írása volt, harminc éven keresztül újra meg újra elővéve csiszolgatta, alakítgatta: ebben törekedett leginkább műfordítói elveinek hiánytalan megvalósítására, ezt a fordítást tekintette az irodalomról és a műfordításról alkotott elvei legélesebb tükrének, valósággal élete főművének. „Szallusztom, melyen 30 év óta dolgozom — írta Guzmicsnak 1822. november 11-én — magammal is azt fogja talán hitetni, hogy nem éltem haszon nélkül. Domonkosi Ágnes. Debreceni Egyetem, 1998 ? 2007. május 5. szombat Fél négy tájt délután arra ébredtem, aránytalanul sok nénó egymás után. Lenéztem, a villamosok álltak. Csapatszállító rendőrautó, ez is szirénázva. Cipőt húztam, lementem. "Bankrablás, de még bent vannak". Ahova olykor én is, a sarki OTP-ben. Egy rendőr a sárga buszt irányította keresztbefordulásra, útakadály és golyófogó. Két személyautó nagy sebességgel a síneken, a Margit híd felől, a fekete maszkosok. Minden úttorkolatban keresztben két rendőrkocsi. Kordonok, a tömeget fokozatosan kiparancsolták a Széna térről: nem látják, hogy tűzvonalban állnak?! Akkor haza, a gangról odalátni. Szomszédokkal együtt bámészkodom, várakozunk, széles skála a tréfálkozástól a szörnyülködésig. Közben telefon a szerelőmmel, este jön, tápegység kéne kompjuteremhez. A Mammut II-be hátulról, a háztömböt megkerülve lehetett bejutni. A többiek közben látták a belőtt gránát füstgomolyagát, az egyéb infók pedig egy kihangosított tévéből. Mire visszaértem, éppen mentők álltak a bejárathoz, gurulós hordágy, hirtelen sok ember. Nagy sokára indult meg a forgalom. Másnap reggel a vörös rács mögötti üvegen már befoltozva a gránátnyom. Amennyire belátni, a padlón jelzőcédulák, és szemét szerteszét. Mária kegyelmébe ajánlottuk a résztvevőket. Egyikük már a túlvilági kihallgatáson. Meghallgatáson. vasárnap 19:39. most küldték: http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-120102, itt válik a történet igazán szomorúvá: "A bankrabló apja, idős férfi - aki egy házban élt a fiával - azt mondta: nem tudta, fia mire készül, de elképzelhetőnek tartja, hogy neki próbált segíteni, mert panaszkodott arról, hogy négy-öt millió forintra lett volna szüksége a nyugdíjas otthonba vonuláshoz." És világunk másik sarka. Unoka-Piroska (2002-) egyezsége apjával, hogy nem nyúzza többé Barbie-babáért, és kap egy öthetes kiscicát. Az anyjavesztett állat megérkezett, elneveztetett Bagirának, gazdája által egy mélytányérba került, alatta csipketerítő, fejénél lila kendő, mellette egy piros plüssmacska, hogy ne érezze annyira egyedül magát. Piszu, mint hallom, diadalmasan hordozza körbe a lakáson, két testvére irigyen lohol utána. ? 2007. május 6. vasárnap Hát sikerült. A kulcsmondat ez volt, április tizedikén találtam meg/ki: Senki nem fog leutazni Debrecenbe özvegy Karancsicsnéhoz egy képemet lefotózni, ha ír róla. Ezért kértem meg a C3 központot, hogy 1,5 gigabájtos honlap-tárhelyemet emelné meg 12-re. És mindenki számára hozzáférhetővé teszem nyomdai minőségben képeimet, grafikáimat, fotóimat, stb. Nem feltétlen kiváló minőségben, de a semminél végtelenül több. (Copyright helyett copyleft; a szerzői jogdíj nem érdekel.) Hát ez az első fordulóban nem ment: "Nem szokványos ilyen szolgáltatás a neten, legalábbis ma még; és nagyon sok helyet is foglal el". De becsületükre mondva, offline formában fölajánlották: tárolunk téged, vállaljuk, hogy e-mail válaszban bárkinek megküldjük munkáidat. És akkor jött egy jó ember: "adok én neked tíz gigát". Az ország hamarosan nyilvánossá váló, vezető művészeti dokumentációs központja, az ARTCHÍVUM gazdája, Bélai Gyuri. (És fél éven belül az adatállományomat beemeli rendszerébe. Nálam egy képre hétféle módon lehet keresni, nála ez egymillió kétszázezer.) Mostanára egyik programozó munkatársam megcsinálta az ehhez szükséges hátteret is. Minden kép alatt: nagy méretben >> ...és följön egy kis tábla, ki lehet próbálni. Csak vigyázat, be van élesítve, tovább nem szabad vele játszani. Most még ez is offline, de automatizálni fogják, akkor már semmi levelezés, emberi beavatkozás nélkül. Ahogy kalkulálom - extrapollálok - ez évi 700 - 1000 megával fog nőni, mindaddig- És utána is meglesz. Haikum (bár nem tudom pontosan, mi az) Oravecz Imre tiszteletére: Jött egy busz, s a galamb lomhán föltottyant a járda peremére. ? 2007. május 7. hétfő 05:28 Kirándulásra gyűlt a nagy csapat, vasárnap fél tíz, ezúttal ketten voltunk. Hármashatár-hegy, két öregedő nagyapa, kedveljük egymást. Hegynek fölfelé házastársi veszekedéstechnikánkat egyeztettük. Fontos közhelyekig jutottunk el. A dolog érdekessége, hogy egyikünket természetfölötti törvények szabályoznak, a másikunk a tanult és fölismert normák szerint, szabadon. Hogy mikor helyes egy ellenvéleményt lenyelni. Ha a másik olyan lelkiállapotban van. Hogy mikor nem szabad egy ellenvéleményt lenyelni, ráhagyni. Ha evvel magamat rongálnám, illetve közös dolgunkat. Vagyis amikor ebből bennem csöndes fölényérzet támad, és ez eltávolít a másiktól. Hogy vannak megoldhatatlanságok, ő a gyereknevelést pirosnak képzeli el, én kéknek. Ezt nem helyénvaló közös zölddé formálni. Nincs közös út. Ilyenkor megosztani a feladatokat. Hogy vannak dolgok, amiket nem lehet rendbe tenni. Bizony a helyes megoldás ezeket a szőnyeg alá söpörni. És végül, mint mindenre, erre is vonatkozik: sajna soha semmi nem ment meg minket, se égiek, se földiek, a pillanatnyi mérlegelés feladatától. Hiába a nagy és a kis elvek, mindig ott, és akkor kell a helyzethez, másikhoz igazodva mindent eldönteni. 08:59 Lukács-híradó. Zsúfolt reggel az adott 7-10 perc alatt.   1./ Gyuri bácsi integet, hogy mit talált a szombati Népszabban, elhozta. Az oly hőn vágyott Kossuth-díj kutyafasza ehhez képest.  2./ Megtudtam, hogy Sárközy lett az elnök. 3./ A prof. visszahozta a HVG interjúmat, és maliciózusan közölte, hogy jó festő vagyok. 4./ Az operarajongó papírkereskedő morgott, hogy az Operaház volt igazgatója, Ütő, befőttesgumival fogta hátul össze ősz haját, és egyáltalán, úgy viselkedett, mintha teenager. Mondtam neki, szóval azt kéred tőle, hogy tehetségesebb legyen, mint amilyen. 5./ Kukó, a drága, egy szelet máktortát hozott, pedig most nem is érdemeltem ki. Megjegyezte, ez volt Aczél elvtárs kedvenc süteménye. Még a parton fotóztam le, a vízmester asztalán, hazáig messze az út. 6./ Kabinos Ferinek (aki nekem tartja reggel a 43. számú szekrényt) arra fél órára (33 p.) amíg én vízben, kölcsönadtam Szabó T. verseskötetét. Mire öltöztem, már idézett belőle. 7./ És egy szomorú hír. Pók(hasú) bácsi otthon, járókerettel, combnyaktöréssel. Nem fog többé már jönni. 8./ G1.megígérte, hogy megvan a gépében, visszaküldi levelemet. Ez egy hosszabb történet. Szabó T. Anna megegyezésünk értelmében egy tortát is sütött nekem. A kényszeres-szokásos asszonyi szabadkozás kivételesen féligazság, a sütemény csakugyan kissé szárazra sikerült, - hogy ezt habbal kéne. Rögtön rá is kérdeztem, hol a hab?! Még ígért kötetet, s majd akkor a tálcát is elviszi. Jó. Azóta semmi. Úgyhogy fölbélyegeztem, és föladtam neki. Hát igen, a levél szövege nem teljesen egyolvasatú. Persze fotó róla, de félretéve, mert nem illik közölni, míg ő a küldeményt nem nem kapja. Legkésőbb ma, ha megkapja egyáltalán; elsőbbségivel ment. Disznó posta nem fogadta el ajánlott levélnek. De közben meghalt a komputerem (70 ezer, mert két év alatt minden elavult benne, hiába hibátlan a legtöbb alkatrész. Az új alaplap már nem fogadja őket.) Minden menve, külső winchesterre, de ez a fotó nem. Szerencsére Gábornak bizalmasan előre megküldtem. Deske! << a sütemény nem volt nagyon jó>> A sütemény nem érdekes! Az egyik legnagyobb élö költötöl valo! Ha levelet kapnék Kazinczytol, eszembe sem jutna a papir minöségét vizsgálni. A csipöfogo azért van ott, hogy a méretet lehessen érzékelni? G Gábor! Az egyik legnagyobb élő magyar festő egyen szárazat? Harapófogó. d. Telefon jött, hogy a Kieselbach-aukción az A/05/48-as műtermem 450 ezerről-, a Virág Judit Galéria aukción az A/85/23-as zsidótemetőm a három millióról indul. Öt százalék követői jogdíjat kapok, ha eladnak. Talán ezentúl nem kell naponta a lukácsosoknak elmagyaráznom, hogy én milyen nagy művész vagyok. ? 2007. május 9. szerda Deske, a mai M. Nemzetben P. Szabó Ernő ír ezekről az aukciókról: Gulácsy "A púpos vénkisasszony emlékei..." c. képe Virágnál 50 milkóval indul. Kieselbach kínálatából Kondor Béla. Téged nem említ. G1 ? 2007. május 10. csütörtök T. Cím! Ön az első, aki nagyfelbontású képet kért le honlapomról. A beérkező kérelmekről másolatot kapok, innét tudok róla. Fogalmam sincs, az Artchívum mennyire van fölkészülve a feladatra (emberi tényező), úgyhogy megkérném magát - nem árulkodás -, jelezze nekem vissza, mikor kapott választ. Szívélyes üdvözlettel:  www.deske.hu Egy bennfentes megsúgta, a tágabb értelemben vett szakma, vagyis az érdekeltek köre most morog: Váli eddig is drága volt, most, a hárommilliós kép után elérhetetlen lesz... Keresett és jól menő volt eddig is. Csak az uszodába megyek jól, reggelente. Bár tényleg két kompjuterem van. És nem fogok elszállni. Ebből és csak ebből élek ugyanis. Képeim legtöbbje 450 ezer, továbbra is. Aki szeret alkudni (én nem) annak 550. Végre befejeztem, kereteztem, és le is fotóztam az utolsó hét, tavasszal kezdett képet. Bár kételyeim maradtak. Olyannyira, hogy az első kettőt nem is merem mutatni. Na majd. Tehát: A/07/06 A/07/07 A/07/10 A/07/11 A/07/22 A/07/23, ez itten, ezt már valaki le is kérte most, nagy felbontásban. A/07/24 Phűha, ez beindult. Ez ma már a harmadik levél szegény ARTCHÍVUM-nak. Nem tudom, számítottak-e erre. (Kaján hátsógondolat, ez lehet, hogy meg fogja gyorsítani nagyfelbontású képeim küldésének automatizálása megszervezését): Email másolat VD-nek: Kérés érkezett a deske.hu oldalról a A 18-as villamosból - F/06/028 elküldésére! És egy másik kaján hang, de ezt a zuhanyozóban kaptam reggel: Minek vegyek tőled képet, majd letöltöm. Közben érkezett egy fotó nagylányomtól, Piszu-unoka által megvalósított, babaház-padlásba telepített cicalakhely. Az öthetes Rettenetes Bagira új életteréből vicsorog ki a külvilágba. ? 2007. május 11. péntek 05:11 Az adatbiztonság a Pacsni/Somlói Galuskánál is fontosabb. Két napja kibelezett és újraépített gépem lefagyott. Kizárásos alapon már csak a szünetmentesítő okozhatta. Ami ugyebár a gépet védené áramkimaradáskor. Vettem egy tökéleteset, (egy perc után hibernálja a nyitott programokat, és lezárja a gépet, 22 ezer). Tökéletes, deazonban a szintén tökéletes és vadonat tápegységgel összeakad, villogott és visított is. Ki kéne szerelni, elvinni, könyörögni, lecserélni, beszerelni. Aki segíteni tudna, talán Tibetből válaszol, a másik nagyon sajnálja, de este a barátaival sörözik, csak holnap este, a harmadik nem veszi föl a telefont, a negyedik azt mondja: négy csavar. Ez az. Életemben másodszor nyúltam tevőlegesen a gépbe. És sikerült, noha - hosszan mesélhetnék. Így a délutáni alvás elmaradt. Este fáradságtól szédelegve a Rakovszky-estre a Ráday utcába, ősz óta előjegyezve. Stúdió K., ajtaja zárva, sötét. Az út haszna, hogy ezen nem dühöngtem, meg ez a két aranyos kölyök, a villamosból. Édes Istenem, milyen remények éltetik ezt a fiúcskát a légionárius tarkóvédő kendője alatt. Én mamám fehér dzsekijét kértem kölcsön egyik első randevúmra. És még néhány villamosból-fotó, Duna, nagy-nagy hajók. Hajón lenni egy más világ. F/07/047 F/06/048 F/07/049 A vizet kékre vettem, noha zöld, romantika. Az élet érdekes. ? 2007. május 12. szombat 05:41 Meglepődve olvasom, hogy Nordic Walking sportoló vagyok. Ott veszem a nadrágokat, hát félévenként a szemközi MOUNTEX bolt küld egy katalógust. Andalító utazás, fotelben elnézegetni; hegymászó vasak, navigációs eszközök, úti konyhakészlet, bonyolult hátizsákok és összecsukható kajak. És most hozzá túrabot, olyan síbotszerűség. Kértem én ilyet kölcsön pár éve a Júlia Alpokban, - ott tényleg mindenki evvel jár -, föl a hágóra, júliusi hóban. Aztán próbálgattam itthon, hétvégi hegyi sétáinkon; jól megmozgatja a kart, vállat, hóban-sárban segít. A lábnak nem kell az egyensúlytartásra annyira figyelnie. Nagyapám még kampósbottal, vagy fokossal. A szokásos mosolygó kérdés, és hol van alólad a hó?! - erre az ember némán visszamosolyog. A katalógus meséli, hogy a sífutók nyári edzésével kezdődött, innét az átlós lépéstechnika. A bot a testmagasság 68%-a legyen. Gyártanak teleszkóposat is, meg üvegszálas erősítéssel, ezek rezgésgátlása jobb az aszfalton. És van, aminek fejében kalória- meg lépésszámláló. Írja még, 30 éves kor fölött nehéz egy komolyabb sportágat űzni, azokhoz folyamatosan karbantartott erőnlét kellene. Ez nem versenysport. Lehet közösségben csinálni. Olcsó. Kar, váll, és hát is, az izmok 90%-át igénybe veszi, a test teljesítménye 46%-al megnőhet, és még sincs nagyobb fáradtságérzet. Javul az oxigén ellátás, jól átmozgatja a tüdőt, sőt az emésztőrendszert is. <<Összesítve a BotSport a gyaloglásnál intenzívebb mozgás, élettani hatásaiban az úszásra hasonlít leginkább. A futásnál kevésbé megerőltető, mégis kiváló zsírégető testedzés. www.botsport.hu >> Elkezdték ezt már itthon is, hét végén vidám kisöregek csapatban a 22-es buszon, és botjaikról beszélgetnek. Én eddig kissé szégyenkezve, negyvenéves síbotommal. Nekem az is jó. Bár testmagasságom 72%-a. HALLOM, ZAVAROK A NAGYMÉRETŰ KÉPEK MEGKÜLDÉSÉBEN. A KEZDET. BOCS. MÁR JELEZTEM A T. IGAZGATÓSÁGNAK. Nekem is van tartós terhem, amihez hozzá tartozik, hogy maradó, nem lehet kibújni alóla. Pilinszky horkan föl, mi az, hogy az életet megoldani?! Végig kell csinálni... Ha olykor rám jön, birkózom vele, magamban motyogok, ellenkezem, szomorkodom. És variálom, nem bírom abbahagyni. Aztán egyszer megneveztem: A SÁTÁN LITÁNIÁJA. Azóta sokkal könnyebb. Kerestem valamit, fölbukkant ez az 1994-es, rég elfelejtett magnós beszélgetésem Paulával: K.N.P.: Szerinted az etikai kérdés, hogy valaki nem érzi jól magát? Hogy nem tud örülni? V.D.: Vannak teológiai iskolák, akik úgy tartják, hogy igen. Egyszerűsítve ezt úgy fogalmazzák meg, hogy lelki állapotod Istentől való távolságodtól függ, egyszerűen. Én megengedőbb vagyok, s bizonytalanabb, mert a bélműködés például súlyosan befolyásolja az érzelmi állapotot; a test állapota, a meteorológia [...] K.N.P.: És te nyugodt vagy az életed tekintetében? V.D.: Mire vonatkozóan? K.N.P.: Amit csinálsz, amit gondolsz, ahogy vagy ... V.D.: Sajnos nyugodt, talán nem is kellene ennyire nyugodtnak lenni, bár tudom, hogy jó felé megyek, tudom, hogy jószándékú vagyok, s ha mégsem, félórán belül korrigálom. Tudom, amit csinálok, az hasznos, a selejt- és bűn rátám megfelelő, ha ilyet ki lehet mondani, azt hiszem, ki lehet mondani. Kényes pontja az életemnek, hogy nem szeretek eléggé élni, tehát a melankolikus rezignált énem sokszor uralkodik - ezt adottságnak tekintem, amit jól kell kezelni - de ez a teher valószínűleg munkaeszköz, tehát segítség is. K.N.P.: És neked az nem konfliktus, hogy másként képzelted az életed? V.D.: Sohasem éltem képzeletben az életet, és nincsen jövőképem. Ifjúkoromban különösen nem tudtam, mit akarok, amíg a festést meg nem találtam, ha nem hazudok és nem felejtettem el 30 év távlatából, de úgy emlékszem, sohasem volt jövőképzetem. Soha sem képzeltem magamnak egy boldog családot. Mindig hiányérzetem van, de ez nem a világon múlik, tudom, ilyen alkattal születtem.  K.N.P.: És az, hogy úgy érzed, hogy víz alatt vagy és nem kapsz levegőt... ha sikerült egy kép, az teljesen mindegy? V.D.: Átmenetileg jól érzem magam, - ez egy félóra, egy-két nap, ha egy kép sikerül. Ha nagyon rosszul megy sokáig, akkor nyugodt leszek, mert annak a terhéhez vagyok szokva, az egy ismerős terep, és a statisztika szerint onnan sokkal mélyebbre nem [...] a teljes szöveg Deske! Paulának (is!) köszönetemet küldöm ezért a... [dicsérő jelző] beszélgetésért! I. [dicsérő jelző] = megrendítően őszinte ? 2007. május 14. hétfő NAGYMÉRETŰ KÉPEK KÜLDÉSE = MOST OTT TARTUNK, HOGY A TŰZFAL TÚL ERŐS ŐNÁLUK, AZÉR NEM MEGY. ELŐBB-UTÓBB CSAK MEGLESZ. UNGARN. HONGRIE. A RENDSZERGAZDA SZERDÁIG SZABADSÁGON VAN. ILYENKOR LEÁLL AZ ÉLET. PRÓBÁLKOZOM KERÜLŐ MEGOLDÁSSAL. TéAnna dedikálás közben. Ma érkezett meg hozzá az épp hete föladott sütistálcalevlap. A kézbesítőpostás morgott. Amúgy egész nap ön-, és közadminisztálás. Autó levizsgázott, 350 ezer. Még futóműállítás. Gyurkát hívtam Artchívum ügyben, azt mondja, jó hogy hívsz, 25-én Szolnokon kiállításod nyílik az Aba-Novák teremben, a nálam lévő 34 képedből. Többórás munka egy ilyen kiállítás leadminisztrálása, de hát az eddigiek is megvannak, illik. Mi van még. Rettenetesen szerettem volna teleszkópos túrabotot. Úgyhogy ma vettem egy párat örök túratársam; Robi 60. születésnapjára. Első fordulóban ugyan ő akart volna venni nekem egyet szülnapja alkalmából, de hát a síbotom működik, és nem vagyok annyira szabad szellem (intelligens), hogy bármi fölös többlettel hosszabban együtt tudjak élni. ? 2007. május 15. kedd Szent Bernát: << Szorongattatásában mellette állok (Zsolt 90.) mondja az Isten; és én akkor a szorongatás helyett mi mást keressek? >> Kemény. ? 2007. május 16. szerda Ritka ajándék egy őszinte vélemény. Még ritkább egy hiteles korrektura. A Lukács uszoda jóvoltából ez is megesett velem. Apuka letöltötte a netről, Sándor Boglárka (2000-) pedig önakaratúlag kiszínezte, kijelölte számomra a követendő utat. Ezek itt az A/01/37 és az A/67/03 módosított változatai. De türelmes figyelme további munkáimra is kiterjedt: A/68/23   A/61/02   Egy szívélyes ifjú, Dávid segítségével ehhez most ezt a duplafenekű linket is megtanultam. Ő egy sajátkészítésű, 12! éves korában megírt tanulságos példamondattal okított engem. Persze, vagy tízszer kellett megcsinálnom, mire megértettem, mire sikerült. 12:21 VÉGRE MEGSZŰNTEK A TECHNIKAI AKADÁLYAI A NYOMDAMÉRETŰ KÉPEK MEGKÜLDÉSÉNEK. PERSZE AZÉRT MÉG NEM MEGY. MÁR CSAK ANNYI, HOGY A DVD-K MÉG NINCSENEK OTT, AHOL KÉNE. LEHET KÉRNI. KÜLDÉS: ÚGY ÍGÉRTÉK, MÉG NÉHÁNY NAP. ? 2007. május 17. csütörtök ÉN-ÉN-ÉN MINDENT MEGTETTEM. MA 02.30 - 04.50h KÖZÖTT ÚJRAÍRTAM A DVD-KET, EZ TŰNT A LEGEGYSZERŰBBNEK. DÉLELŐTT SOK TELEFONOK, MÉGSEM KÜLSŐ-KŐBÁNYÁRA KELL KIVINNEM ŐKET, A VÍGSZÍNHÁZNÁL TALÁLKOZUNK, FÉL NÉGYKOR. És ha már arrafelé, megnéztem a zsidótemetőmet, A/85/23, a volt Mű-terem-, most Virág Judit Galériában. Kemény háttérmunka lehet, holnap aukció a Kongresszusi Központban, és ma délután még minden kép falon. Kértem őket, szerezzék majd meg az új tulajdonos nevét, ha lehet; és jeleztem, hogy a kapott információval nem fogok visszaélni, vagyis üzletet kötni a gyűjtővel; megkerülve - kihagyva a Galériát. Itt ugyanis két jog ütközik. Adataikat nem kötelesek kiadni, és a gyűjtő is maradhat anonim. Én is szoktam számlát kiállítani NN. névre, adatok nélkül. Ugyanakkor nekem jogom lenne a képet kiállításra kölcsönkérni. ? 2007. május 18. péntek Csoóri váteszi hangvételű levele a magyar értelmiséghez, hogy az ország gazdasági és morális válságban, össze kéne fogni az igaz embereknek. S a bajok gyökere kétágú; az egykor országrombolók ma is szavazhatnak, valamint az ügynökök ügye nem lett azonnal rendezve. a teljes cikk Innét magánvéleményem: Tetszik a költői megfogalmazás. Össze kéne fogni. Egyetértek. A tragikus felhanggal nem. Úgy vagyunk foglyok és tehetetlenek e szerencsétlen kis hazában... Jánossy tanárom örökérvényűje: Aki nyafog, gyanús. Miért tehetetlen? Miért szerencsétlen? Mihez viszonyítva kicsi ez az ország? Tizenhét év óta jámboran dödögünk és lázadozunk, ahelyett, hogy bevallanánk: elárultuk az értelmet, de helyette nem fedeztünk fel magunkban semmiféle dacos és barbár boldogságot, amellyel segíthettünk volna népünknek. Sőt, mostanra az is kiderült, hogy elfogadtuk a diktatúrában gyökerező... Ehhez Spiró véleménye (Mozgó Világ 2007. 05), hogy a lengyel nem megalkuvó nép. Ők az utolsó cseppig. Mi kiegyeztünk 1867-ben, és azóta is. Mi kiötlünk reformokat, amik öt százalékban valósulnak meg, azután szépen visszarendeződik minden. Hogy tényleg gazdasági válság van-e, nem tudom, nem értek hozzá. Lehet, hogy ez csak az újságírók találmánya. Minden nap kell írniuk valamit. Hogy morális válság van-e, ezt sem tudom; de biztos, hogy sok a baj. Uj Péter múltkori szösszenete; bajok elsősorban nem fönt vannak. Hanem főleg mindenütt. Beadom az autómat, és elfuserálják, az ügyiratomat nem intézik el, és elvesztik. A fodrász becsap, a bolti eladó... körbe körbe. Igaz. Hogy szavazhatnak, és hogy az ügynökök... Tévedés, nincsenek annyian. Hogy mi a bajok gyökere, ezt sem tudom, Mindszenty gondolatán túl, hogy nem féltem az országot, ha egymillió imádkozó magyar van. Csoórinak igaza van, hogy előre kell(ene) nézni. Mint most egy ortodox főrabbi nyilatkozata: a zsidóságnak túl kell lépni a Auschwitzon. A zsidóság én-tudata nem ötven év visszamenőleg, hanem több ezer év. A soáról meg kell emlékezni. A soáról úgy kell megemlékezni, ahogy őseink tanították: olvasni kell a szent könyveket (s ha jól idézem: tanulni kell). Nagyszerű. Mint Karátson Gábortól hallottam: a lengyel megújulás elfojtásakor, Jaruzelski statáriuma napján arra gondoltam, erre nekem is reagálnom kell. És elkezdtem kínaiul tanulni. Mit kell csinálni? Nem tudom. Gondolom nekem azt, amit Márai a bombázások idején; nekiállok dolgozni... Csoóri cikkére ingerült reagálások innét is, onnét is. -- Igaz-e az az állítás, hogy a gyűlölködő csak önmagát rombolja? -- Nem igaz. -- Miért? -- Mert az országot is. Fölhívtam telefonon, lenne-e kedve a hét végén egy kurzust tartani. Szombat reggeltől, nyitott végű, mindaddig, amíg a hallgatóság elsajátítja a leckét. A honorárium ötvenezer. Az adatbázis rendszerbe való behatolást kellene megtanítani.* A hallgatóság én lennék. Szombat délután: *hiába a jó szándék, ha a kiindulópont hibás. A forráskód ismerete nélkül veszélyes az adatbázisomba belenyúlni. A pénzt nem fogadta el. Beszélgettünk három órát. ? 2007. május 19. szombat Képaukció. Negyed hétre a Kongresszusi Központba. Nem mertem senkitől katalógust kölcsönkérni, hogy megnézhessem, hányadik tétel a zsidótemetőm, körülnézve mindenki jegyzetelte a licitárakat. Nem gondoltam volna, hogy ekkora ez a háttérszakma. Rászántam, veszek egyet, udvariasan elirányítottak; a büfével szemben. Sajnos, elfogyott, kérem! Szorongva leszólítottam egy urat: egy percre belenéznék, ha megengedné! De kíváncsi az úr! Bocs, a saját képem! Ja, parancsoljon, művész úr... Egy percig sem tartott. Háromról ötmillióra verték fel. (Plusz 20% a szervezőnek.) Zsebibaba fényképzőm ezt is tudja, erről egy másfél perces hiteles filmfelvétel is. Többfelölí remény, hogy majd megtudom az új tulajdonost. Onnét át az Iparművészeti Főiskolára (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem), negyvenéves évolyam találkozó. Textilesek, keramikusok, formatervezők. Ez is félig-meddig muszájprogram. Már akkor se ismertem őket, most majd, hogy mennyi az unoka, és vacsora előtt két rózsaszín meg egy fehér tabletta. De váratlan emberi, jókedvű légkör, és ami teljesen megforgatott, a háttérben nonstop vetítése akkori fotóknak. Időélmény. Három hátraszaltóval még aznap este egy CD-példányt megszereztem belőle. Itthon a százból hetvenet átvettem, fotóim új fejezete: 14. főiskolás éveink Beszámozni, kijavítani egy kicsit, átméretezni, aláírni a szereplőket, föltenni a netre. 1962, tizenöten kezdtünk, belsőépítészek. Bánáti János - itt is tanított, másutt is, tanszékvezető is volt Bikácsy Daniela - másodévben átment a Képzőre, ma is kiállítóművész, festő Csikós Attila - végig az Opera díszlettervezője Csomay Zsófia - volt szerelmem, építész lett, házai vannak és épülnek Detre Villő - belsőépítész volt és maradt Domin Károly - diploma után marxista egyetem, a MÁV magasépítményi biztosa, főtanácsos lett, szobrászkodik is Fencz Ákos - beteg volt sokáig, bútorrestaurátor Gerencsér Gábor - reklámgrafikus volt, előrehaladott rákjával kiugrott az ablakon Jahoda Maja - Győr egyik vezető belsőépítésze Lelkes László - építészeti szakfotós, már a diplomáját is a csajok rajzolták meg Reimholz Péter, aki harmadévben jött át hozzánk az ipariformáról - vezető építész, az iskola rektorhelyettese. Rex-Kiss Béla - építész, mostanában az új Nemzeti Színház belső tervei Tombor András - harmadévben eljegyzéséről hazafelé szörnyethalt az autóban Tóth Tihamér - másodévesen disszidált Németországba, majd leesett egy épülő háza tetejéről Uherkovich Ágnes - Pécs egyik vezető belsőépítésze Váli Két Kossuth-díjas. Három halott. Két özvegy.   Egységesen 1967-re datáltam a képeket, diplomaév. 71 fotó. Így kezdődik: F/67/01 Rajzterem, F/67/02 Rajzteremben modell... Persze csak nekünk érdekes. ? 2007. május 21. hétfő János szerencsésen hazaért a Fülöp-szigetekről. Két hónapig gyógyított kunyhókban, és hegyek között. Tegnap már együtt sétáltunk, ezúttal csak a Hajógyári szigeten. fulop-01 fulop-02 fulop-03 fulop-04 fulop-05 fulop-06 fulop-07 fulop-08 fulop-09 fulop-10 fulop-11 fulop-12 fulop-13 És megismétlem. Aukció ide, aukció oda, képeim legtöbbje 450 ezer, továbbra is. Hogy helyre tegyem magam; G1. küldeménye: Deske! Szurkolok, mikor kerülsz fel te is a világ legdrágább képeinek a listájára: Lista, 2007. május: 01. Jackson Pollock: No. 5., 1948 - 140 millió dollár, 2006. november 2. 02. Gustav Klimt: Adele Bloch-Bauer I (Arany Adele) - 135 millió dollár, 2006. június 19. 03. Pablo Picasso: Fiú pipával - 104,2 millió dollár, 2004. május 5. 04. Pablo Picasso: Dora Maar macskával - 95,2 millió dollár, 2006. május 3. 05. Gustav Klimt: Adele Bloch-Bauer II - 87,9 millió dollár, 2006. november 11. 06. Vincent van Gogh: Gachet doktor arcképe - 82,5 millió dollár, 1990. május 15. 07. Pierre-Auguste Renoir: Bál a Moulin de la Galette-ben - 78,1 millió dollár, 1990. május 17. 08. Paul Rubens: Az ártatlanok lemészárlása - 76,7 millió dollár, 2002. július 10. 09. Mark Rothko: Fehér középpont (sárga, rózsaszín és levendulaszín rózsás alapon) - 72,8 millió dollár, 2007. május 15. 10. Andy Warhol: Zöld autókarambol (Égő zöld autó I.) - 71,7 millió dollár, 2007. május 16. Forrás: MTI/Deluxe Magazin Jackson Pollock. Szerinted normális az, aki ezért 140 millió dollárt ad? G1. Egy Pollock-képhez temperamentum, rövidital és rengeteg festék kell, merthogy spricceli, meg minden. Én inkább ezt a gyönyörű Rothkot vettem volna meg, 72,8 millió, (bár az enyém , magánmúzeumomban, szebb), és az árkülönbözetet, nos, a különbözetet... d. ? 2007. május 22. kedd Az apuka is megpróbálta, Bogi megoldása sikerültebb, A/68/20, az ő rajzát mutatom. Mondhatni, kiváló. ? 2007. május 23. szerda Nem emlékszik valaki, mi járt a fejemben 1970 karácsonyán? Deske, a napokban kínáltak nekem egy litográfiát Bálint Endre hagyatékából. Mérete: 20,8x13,9cm, 70 Karácsonyára, szeretettel Váli Dezső - sorokkal. Egy hölgyet ábrázol fátyolban (?).  A leírtak alapján ez lehet az Ön alkotása? M. Életemben egyetlen litográfiát csináltam, öt levonattal, olajpasztellel színeztem őket, a 90-es évek közepén, Győrben. De itt az aláírás biztosan az enyém. A dátum és a Bálint (-kapcsolat) stimmel, a motívum az ő munkáira utalás, az ajándék stílusából magamra ismerek, ezt én adtam Bálintnak. Ha nem lito lenne, halványan elképzelhető, hogy valami saját próbálkozás?! De fátyolos hölgyeket nem szoktam volt leábrázolni. Idegen művet viszont aligha írtam így alá. Munkáimat 1972-ben számoztam be, visszamenőleg is, ennek ez lenne a száma: "B/70/..." Igaz, ha ezt 70-ben odaadtam, nem lehet neki. Töröm a fejem, mi a fene lehet ez. Nem fotókópia ez, véletlen, matt, dokubrom papíron? Annak idején Muray Robi fotólaborjában sok minden megfordult a kezem között, bedolgozó reklámgrafikusként. d. Dezsőnap /1. - Mit szeretnél névnapodra, kérdi hű nejem. - Rá tudsz szánni kétezret? - Hogyne. - Kérem. Aztán vettem neki névnapomra egy lapos TV-t, az előző gallyra ment. Dezsőnap /2. Anyácskámhoz (88) gratulálandó, mert ő nem bírt eljönni. Éppen kártyázott. Mikivel vihogunk, hogy neki van a legnagyobb, 19-collos képernyője az egész családban. Dezsőnap /3. - Hadd gratuláljak magának névnapja alkalmából, mondja Éva(76) a medencében. - A gratulációt visszautasítom. Csak úgy, ingyenbe?! Semmi mákos rétes? - Holnap hozom. Kedves .... (ismeretlen)! Végre megvalósult a nyomdai minőségű képeim megküldése e-mailben. Az Ön gépe viszont ezt a 7,06 megabájt méretű képet nem tudta fogadni, az ez irányú visszajelzés megérkezett az Artchívumba. Szívélyes üdvözlettel: d. És még mindig a mai délelőtt: - Deske, hoztam 75 ezret, a követői jogdíjat. Egy képéért a gyűjteményemben annyit ígértek, hogy nem tudtam ellenállni; másfél milliót, igazán sajnálom... - Köszönöm. Egy. Magánvásárláskor nekem nem jár követői jogdíj, tegye el. Kettő, örülök, ha képeim mozognak. Három. Eladáskor, ajándékozáskor egyébként sincs titkos záradék. Maga jó lelkiismerettel még aznap azt csinál vele, amit akar, semmi közöm hozzá. Négy. Örülök, hogy most magán anyagilag segíthettem. Dezsőnap /4. Deske! Amikor erre a hétre fordítottam az asztali naptárt, láttam, hogy szerdán Dezső. Be is karikáztam, reggel aztán elfelejtettem. Most meg szálljak be negyediknek? Nem szeretem a névnapot. Sok az ünnep. Hétfőn pünkösd. Mi a csudát ünnepeljek? A szülinap más, bár az sem tőlem függ, és nagyon emlékeztet az idő múlására. Amúgy Isten éltessen: G1. Tök igazad van, Isten nélküli ünnep üres. d. Dezsőnap /5. Isten éltessen! "...a menyét, magával vitte a menyét" (megérkezett a nagyfelbontású kép) szeretettel szia: Paula ? 2007. május 24. csütörtök Sokszor álmodtam is vele, az elmúlt ötven évben néhányszor elmentem, megnézni. Most Dunakesziről hazajövet autóból láttuk, hogy helyébe lakópark; vagy tíz magasház épült. Elkedvetlenedtem, odakanyarodtunk. De nem és nem! A paloták körbefogják, és megmaradt a kis MTK-csónakház az Újpesti öböl bejáratánál, ahol én/mi 1958-60-ban. Emlék! Országos Bajnokság második helyezett, ifi II. korcsoport, kétpárevezős versenyhajó (dubló) Figuli - Váli. Tavaly le is fényképeztem akkori, 1959-es magamat a Dunán. Annyi különbséggel, soha napszemüveg, és nem voltam csíkos. ? 2007. május 25. péntek Ha lehetne, egész nap a kompjuter előtt ülnék. Szerencsére, lehet. De azért ma befejeztem az utolsó tavaszi képet, A/07/07. Ha ugyan. (A HA felfüggesztve, mert a képet estére elvitték.) Hogy a szerencsére után vesző kell, gyanítottam, de telefon Robinak. És most már tudom is a logikáját. Ez a mondat tul.képp. ebből összevonva: Szerencse van, hogy azt lehet. És a hogy előtt, ugye, kell. Szerencsére, lehet. Úgyhogy most megnézem a Kisvakond és a telefon c. cseh filmet, unokáim DVD-je. A mai postaláda kurzort fölé Meghalt Thury Levente, mosolygós, gyönyörű szép, nem is olyan távoli ismerősöm, szobrász kollegám. A Szegedi Nyári Tárlaton díjat fognak adni, százezer. A Képzőművész Szövetség három reprót kér, elkezdenek minket dokumentálni. Az Európa Kiadó meghív két könyve bemutatójára, az Angyali üdvözlet - A/69/12 az egyik borítóján. Villanyszámla / 03.rész - évente fizetjük - 21.979 ft. Ez megint egy új móka, erre is Dávid úr tanított meg. Mutatom az Európa Kiadó - Osztovics címlapot, tessék a kurzort rávinni. ? 2007. május 26. szombat Lukács uszoda / 1. Pedig jeleztem neki, hogy nyolc napon belül még elfogadom, de nem hozza. Így hát barátnőjét bíztatom:  - Maga biztosan sokkal finomabb mákos rétest sütne a névnapomra, mint Éva asszony. - Nekem ne udvaroljon, Dezső, különben is az csak egészen frissen, melegen jó. - Házhoz megyek. - Kérje meg a feleségét, elküldöm a receptet, tényleg nagyon egyszerű. - Teljesen lehetetlen. - Miért? - Három hete nem porszívóztam. Bosszúból a kijáratnál megkínáltam vaníliás kiflivel, egy dobozzal volt a táskámban. - Magát nagyon szeretik a nők. - Gábor hozta. Lukács uszoda / 2. Kérdem a kabinost, aki százszor műveltebb nálam, hogy kérik tőlem, adjam-e el a Műterem - ikonfalat - A/93/29, ami letétben a Ludwig Múzeumban. Nemigen teszik falra, nem is való az ottani modernek közé. Barátom reménykedik, mivel Néray igazgatónő már csak tévedésből van posztján, elfelejtették a pályázatot kiírni, hátha az új vezetés szélesebben gondolkodik majd. De hát ez nem valószínű. Szóval kérdem, eladjam-e, magángyűjteménybe, merthogy egy múzeum mégiscsak a nemzet trezorja. - Mennyit ér? - Tíz éve, amikor a Kortárs Múzeum alapítására elkérték, három millió volt. Ötmilliót lehetne érte kérni. - Aki ennyi pénzt adna érte, ott biztosan jó helyen van; jobb helyen, mint egy raktárban. Még ha a Galéria, vagy a Győri Múzeum lenne - Igaza van. ? 2007. május 27. vasárnap SzM., belső tanácsnokom mosolyog: egy percig ne gondolkozz. Az IKONFAL tíz éve raktárban, ott is marad. Hozd haza mindenképpen, add el, ide vagy másüvé, add be aukcióra, mindegy. Falon lesz egy magángyűjteményben. Egyszer úgyis múzeumba kerül. kurzort rá Mit csinál az ember egy visszakerült nemszeretem, régi képpel. Délután átfestettem. Egyszer volt - A/75/49, 40 x 90 cm, 1975-2007. Mutatom az újat, sokat egyszerűsödött. Alatta a régi, ha rámész az egérrel. ? 2007. május 29. kedd GAME OVER. Egy váratlan e-mail, és a Műterem - ikonfal - A/93/29 falra kerül egy magángyűjteményben. Számos Kádár Béla és Scheiber Hugó kép társasága. Az élet már csak ijjen. A Ludwig Múzeumból már haza is hoztam, A kilenc kép fóliacsomagolása igen szakszerű és igen poros volt. Nejem nyaralópadlást szigetel, lányomék saját házba költöznek, fiam épp alszik. Hogy a Ludwig se szomorkodjon, elvittem nekik az A/03/34-et, örökbe. A kilenc képet tíz év hezitálás után összeszámoztam. Ők egy kép lesznek. ? 2007. május 30. szerda Álmomban zöld(!) Skodámat(!) harmadszor vittem javíttatni, de valahogy mindig hiába. Mikor utoljára beálltam, a kocsi egy nyolchónapos édes kis szibériai-farkaskutya kölyökké változott, akivel aztán vidáman összedörzsöltük az orrunkat. ? 2007. május 31. csütörtök Most, 09:03, fekszem, hogy bírjam az ebéd utáni alvástalanságot. Délután Szolnokra, kiállításom megnyitása. A Bélai György /Artchivum® magángyűjtemény anyagából, így, gondolom, 34 kép lesz a falon. Két írás is jött az éjjel minderről e-mailen, egyikben elmondják, hogy ők kicsodák, a másikban hogy én kicsoda vagyok. Utána tévések. Ha megint azt kérdezik, miért festem húsz éve ugyanazt, megint elmondom, hogy húsz éve nem jut eszembe semmi. Erre majd dicsérik meg nem alkuvó következetességemet.  Erről az az édes anekdota, hogy Morandira (1890-1964) büszkén tekintett föl nemzete, hogy a Mussolini-diktatúra alatt visszavonultan kizárólag bögréket festett. Aztán nagy volt a felháborodás, mikor ugyanaz a felszabadulás után is. A TV kb. azt kérdezte, amire számítottam. Amire nem, nőcsapat énekelt a megnyitón, igen szépen. Ezen kívül tizenkét fő nézősereg és százötven tepertős pogácsa. május 086071= 3389/ hó = 109/nap news / összes news / képek news / versek e-mail VÁLINEWS 147. levél J.-nek, Le Meux-be  /   2007. június ? 2007. június 1. péntek Szerencsére még nem vagyok hézagtalanul következetes. Tegnap kedvesen fölajánlották, fölhoznak nekem egyet; megjelent a Gruber-monográfia. Hárítottam, hogy köszönöm, csak megnézni, egy negyed órára. Ma délben fejfájás, alvás helyett mégiscsak a könyvbemutató, az Óbudai Múzeumban. Harminc öreg ember, a Gruber-rokonság, meg Gaál Jocó, aki bemutatta a kötetet. A könyv megrendítő, szép, nagy és nehéz. Megvettem 8400-ért. Most lapozgatom, nézegetem, de előtte még föl a netre szolnoki kiállításomhoz a meghívó kártyát is, szövegével együtt. És ha tudom is, hogy nincs más utam, Gruber árnyékában mindez oly nevetséges. ? 2007. június 4. hétfő Aulich Art Galéria, Lóránt János megnyitója. Elfogultan és nagyon szeretem ezt az embert, vagyis a képeit. Olyan igazi. Sose láttam önálló kiállítását még, szerencsésen régi anyagából is válogattak. Egy frekvencia, egy mondat az egész életmű. Kivéve az absztraktba hajló ákvárelljei, azok kevésbé. Kata megjegyezte, hogy szürrealizmusa olykor Farkas Istvánra emlékeztet. Igaz. A megnyitószemély; Faludy Judit több oldalon át mesélte a képeket, semmi értelme nem volt, hiszen nem láttuk közben. Nem tudják, mire való egy ilyen helyzet. Most volt nálam a Galéria vezetője, megbeszéltük, az itteni novemberi kiállításomon semmi zene. Ennek ellenében most megdöbbentő percek; Palya Bea népdal-hangzású sóhajai, dünnyögései-, daléneklése. Neki aztán a folyosón külön gratula, megérdeklődtük, a Kaláka Zeneműboltban, - Bárczy u.10 -, több lemeze kapható. Elementáris, egyszemélyes muzsika. Ennek mutatott a képnek a címe valami ilyesmi, hogy Író - olvasó találkozó. A humora fölött és alatt: lidérces, mint legtöbb munkája is. S ugyanakkor négy lábbal a földön áll, mint egy asztal, vagy egy tehén. Aulich Art Galéria, V. ker. Aulich u. 5., a Batthyányi örökmécsesnél. Nyitva hétköznap 07! - 19h. A kiállítás zár: július 5. ? 2007. június 5. kedd kurzort rá  Én ugyan hat támpillérrel oldottam volna meg, és óvtam is tőle, de Kata engedélyeztetés nélkül átépíttette szétdűlni vágyó kékkúti magtárunkat; ebből két éve bonyolult bonyodalmak. Igaz, így fürdőszoba is. Újabb forduló a hatósággal, az idő sürget, a tizenöt rajz átalakításával már kész vagyok, már csak a -- tulajdoni lap / Tapolca -- térképmásolat / mégsem Pest, Tapolca -- kéményseprői engedély / Ajka -- el.művek engedély / Győr -- víz-csatorna engedély /Balatonszepezd, vagy a -- --- központ: Siófok -- hulladékgazdálkodási lap / ? -- statisztikai adatlap ? beszerzése van hátra. Csütörtökön pedig hatósági szemle, leutazni. Meg vissza. ? 2007. június 6. szerda És ma már nevettem is egyet. Egy plakátszövegen, hogy erőművész. Még a tervező nevét kell, ha jól számolom, 240 helyen aláírnom, mert elfelejtettem a xeroxálás előtt, akkor elég lett volna az első példányon. Most gyakorlom első szerelmem aláírását: Csomay Zsófia. A polgári jog megengedi, amennyiben a tulajdonosa beleegyezik. Persze akkor mért gyakorlom?! ? 2007. június 8. péntek Ezt megúszta a magyar közigazgatás. Köteleztek, hogy a (fenti) kékkúti ház padlásablaka elé építsünk pillért, vagy oszlopot; nemzet-, illetve műemlékvédelmi okok. Igen ám, de a baromi drága vadonat ablak kifelé nyílik. A megoldást megbeszéltem a mesterrel, egy csatornacső, fesse be fehérre, mintha meszelve. Csavarozza a nyílószárnyra. Elvállalta. Aztán tegnap leutazva kiderült, mégiscsak befelé nyílik. Ilyenformán publikálható is. ? 2007. június 8. szombat A mai reggel: valószínűsíthető, valahol szenior nehézsúlyú női hátúszó bajnokságot írhattak ki, arra tréningeznek nagyszámú futóvendégeink. Hátranézni nem szoknak. Homok került a fogaskerekek közé. Utálom ezt az egész Kékkút-ügyet, az utóbbi években alig is jártam lent. Most szemle, bejárás. És ha már..., egyedül, a kocsi nagy, le a régi létránkat a pincéből. Ami mellett ott állt egy rajzbak pár, valahai műterembútor. Levittem azt is, az átépítés alatt a bútorok tönkrementek. Valamikor itt a padláson volt a helyem; most átépített és üres. Asztal kéne. Lábat hoztam, körülnéztem a kertben. A régi kapuszárny. Rajta a zár, a kovácsoltvas vasalások. Olyan szép, olyan otthonos, hogy kedvem ellenére megszerettem. Evvel egy kicsit az egészet is. Homok került a fogaskerekek közé. ? 2007. június 12, kedd Teljes üzem. Egy kicsit sok. Új Kékkút-építési dokumentáció az engedélyeztetési tervhez. A kőműves holnap kezdi, a kétmilliót előre odaadtam neki. Áttérek a 3G adatátvitelre, hogy alkotóházban is gyors net. Ehhez új notebook, 230 ezer, meg új mobil kellett. Amibe bekiabálok egy nevet, megkeresi a listában és géphangon visszamondja. Kaáli Paula helyett Váli Ancillát. Viszont a notebook olyan modern, hogy nem kompatibilis semmivel. Az XP-ről Vista-ra átállás keservei. A (szovjet kör)fűrész alatt fogom áttolni, egyik felét Pócsnak, akivel együtt szidtuk a VISTA édesanyját. Két napot kínlódott vele. A No.2. programozófiú újra üzemkész (tavaly februárban kezdtük), egyeztetések. A NEWS képei kereséséhez még segédprogram készül. Péneteken a Bázeli Kunstmesse. Paula hosszú magnóinterjúja velem, rendbetétele. Elkészült az őszi kiállításom meghívójához a NEWS-ból való szövegmontázs. Még átgondolandó. Második hónapja futok újra, reggelente, meg is van a foganatja. Már bírom az 1200 métert és érzem a jobb térdem. ? 2007. június 13. szerda Előre kell menni, de elsősorban azért az új notebook, mert a fiamé sokkal jobb; piszkálta a csőrömet. Holott én tartom el. És valami luxust magamnak, hogy az építkezésre kétmillió. Deske, attól, hogy duplamagos a processzor, szétfűrészelés után nem kapsz két önálló gépet egy-egy szimplamagos processzorral. Ádám ? 2007. június 14. csütörtök Ma repülővel Svácjba, négy nap. Meghívtak a bázeli Kunstmessére. Na nem résztvevőnek. Kortárs művészeti élményekben gazdagon fogok megtérni. Az égi hazába. Előbb-utóbb. ? 2007. június 17. vasárnap 16:20; Zürichből. Hirtelenjében három, ami Svájcból. A szomszédos horgászbolt szakszerű kirakata. Ismét az ámulatosan csodálatos Rothko egy változata. És láttam a pokol bejáratát is. Azt majd, majd. ? 2007. június 19. kedd Nos, a pokol tornáca. Pénteken Jungfrau-csúcs nézni indultunk egy szomszédos kilátóba. avval, hogy képet sokat, svájci hegyet még nem láttam. Zürichből több, mint két órás autóút. A rádió sem biztatott, s csakugyan egy idő után szakadó eső. A függőkabin alsó állomásánál a pénztáros néni feje fölött monitoron a fönt éppen látható kilátás. Ami nincs, minden felhőben. Nem mentünk föl. A kétméteres panorámafotó kielégített. Hanem a völgyben egy 1914-ben hegybe fúrt sikló, húszszemélyes kabin, fölvisz a hegy gyomrába. Ahol egy függőleges nyiladék, ami mint a húsdaráló lelke, spirál formájú. Olyanra marta ki az évezredek óta zúduló gleccservíz. Gyér világítás, fekete, puhára mart sziklák, bömbölve zúduló, nyilván jéghideg víz. A fotó mellé a dübörgést is hozzá kell képzelni. ? 2007. június 20. szerda A Bázeli Kunstmesséről valamit. Fantasztikusan izgalmas képek ezrével, például az egyik tájképen tényleg hullámzott a víz, hogy csinálhatta?! Mezítelen néni, kerítésrudakkal kombinálva, körötte változatos piros pacnik. Egyenes vonalú acélrudak, különböző hosszúságban. Képkeretek derékszög híjával. Nagyon érdekes fényképek, ki is színezték őket. Motoros rendőr rózsabokor előtt, a művészek fantáziája végtelen. Nem tudom, hogy került ide egy Morandi nevű régi olasz festő, jellegtelen pici kép olajban, öt csupor, barna az egész. Itt nagyon értékes képek vannak. Annyira, hogy az első nap be se engedik a népet, csak a galériák VIP-vendégeit, ezek tarolnak, elviszik a legjavát, piros pötty a műalkotás alatt. Sok-sok pénz cserél gazdát, mondják, Rolls Royce-ok. Ekkor vásárolnak a múzeumok is. Nekünk már csak az ilyen Morandik maradanak. Útközben - kirakat - vettem egy könyvet: Sztálin lánya. Eddig egyetlen mondatot olvastam el belőle: Szvetlánát Buharin tanította meg úszni és biciklizni. ? 2007. június 21. csütörtök Svájc, világlátás, haza. És mit találok éppen most, tegnap éjjel; drága öreg barátom dünnyögi, micsoda ajándék. ZELK: AKI BEJÁRTA A VILÁGOT Ismertem egy öregurat, aki bejárta szinte az egész világot, látta, mit a földön ember csak láthat, pontosabban, mit látni érdemes - a Rákospatak medrében a hajnal kormos lábnyomát, s a tűzfalakon a fáradság végtelen vonulását, szerszámládás, szatyros árnyakat - de nem csupán Angyalföldet, dehogy, ismerte Józsefváros valamennyi odvas kapuját, s a gyulladt szemű házmestereket, kik a föld alól hosszú alsónadrágban és papucsban buktak föl, bérkaszárnya-szellemek - és ismerte, néha már arra gondolt, kezet kellene nyújtani neki, az egyetlen budai tulipánfát, s azt a kéményekkel békét kötő ecetfát a ferencvárosi bérház asszonysikolytól lucskos udvarán - s még mennyi táj! mennyi feledhetetlen világrész! a Bosnyák téri piac sikátorai, a lóhús mészárszék és a káposztáshordók sorfala az Ősz csöpögő eresze alatt - a délutáni utcák áradása, s a hullámok közt imbolygó sziget, a Klauzál tér, ahol ha föltünt, Jön már a mi gibicünk! kiáltottak a snapszlizó csarnoki ládadobálók, s a világjárni fáradt öregek, kiknek szemében hatvannégy sakk-kocka, kitelt az élet, annyi a világ - s ki tudná fölsorolni, tán még ő sem, hol, s merre még, hiszen oly otthonos e tájakon, hogy szinte egyidőben  a hajnalban nyitó macskaszagú kávémérésben, s a Teleki tér rozsdát okádó ószeres bódéi s Margitsziget platánjai között - Margitsziget! ott látta Krúdyt egyszer, mint fenséges lassú mondatai, sétált olyan fenséges lassúan - - - a többi már satöbbi meg satöbbi meg satöbbi meg satöbbi csupán. ...hajnal kormos lábnyomát - szerszámládás, szatyros árnyakat - gyulladtszemű házmestereket, kik a föld alól - a káposztáshordók sorfala - snapszlizó csarnoki ládadobálók - macskaszagú kávémérés - Mindent tudott, csakugyan. ? 2007. június 22. péntek Lépcsőházban. - Itthon a felesége? Merthogy mondta, szívesen továbbít használt ruhát a Karitásznak. Most lenne. Meghalt az Oszkár. Hát, tudja, 94 év... szellemileg teljesen friss volt. Még pünkösd hétfőn, rémes volt intézkedni. A kutya vette észre. Éjfélkor elkezdett vonítani. És képzelje, megkergült, azóta nem megy be abba a szobába. Nem bírok vele, nagyon megviselte. Keresi a férjemet. Voltam orvosnál, azt mondta, két hónap, amíg a kutya felejt, és kijön a depresszióból... Szóval, majd szóljon a feleségének. ? 2007. június 24. vasárnap sdsadsadsa bnlbk.-bmmmm,b,.mb.,bm kkkkkkkkkkkkkkkkkkk kkkkkkkkkkkkkkk k k k k k k k k k k k k k k k k k k bbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbb g bbbbbbbbbbbbb b b b b b b b b s s s vvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvv v v v ? 2007. jún AHGAJGALJ HGFALJAFG KÉGÉGbkjlkl AAbbbbbbbbbbbbb b b b b b b b bbbbbb bbbbbbbbbbbbbbbb b b bbbbbbbbbbbbbbb b b b b b b b b b bbbbbbbbbbbbb b b b b b b b b b b b b b b b b b b b b b bb bbbbbbbbbbbbbbbbbb bb b bb bbbbbbbbbbbbbbbbbbb b bbb bbbbbbbbbbbbbbbbbbbb b b b b b bbbbbbbbbbbbbbbbb b b b cvvbbbbb mmmmmmmmmmmmm m mmm m mmmmmmmmmmmmmmmmmmmm m mmmmmmmmmmmmmmmmm m mmmmmmmmmmmmmmm m , ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, ,lllllllllllllllllllllllllllllllll llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll l l AAbbbbbbbbbbbbb b b b b b b b bbbbbb bbbbbbbbbbbbbbbb b b bbbbbbbbbbbbbbb b b b b b b b b b bbbbbbbbbbbbb b b b b b b b b b b b b b b b b b b b b b bb bbbbbbbbbbbbbbbbbb bb b bb bbbbbbbbbbbbbbbbbbb b bbb bbbbbbbbbbbbbbbbbbbb b b b b b bbbbbbbbbbbbbbbbb b b b cvvbbbbb mmmmmmmmmmmmm m mmm m mmmmmmmmmmmmmmmmmmmm m mmmmmmmmmmmmmmmmm m mmmmmmmmmmmmmmm m , ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, ,lllllllllllllllllllllllllllllllll llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll l Semmi, csak ott kellett hagynom a jó öreg keserves Frontpage-t, és az új Dramweaver-programot tanulom, de intenzíven, nincs is időm semmi másra. Júli. másodikától Balatonfelvidék, alkotóház, ott már nélkülözhetetlen lesz, nincs netkonnektor. Párhuzamosan tanulom az új Nokiát, az új Asus notebookot, ami fogadja az új 3G adatátviteli rendszert, de ehhez kényszerkapcs. az új Vista - visszasírom a régi jó (szintén rossz) XP-t -, csak a kenyeret szelem továbbra is régimódian. Megoldatlan még, ha a szövegbe kis táblázatot szúrok, itt fönt, ni, (a kép abba, a kinyomtathatóság miatt), hogy a szöveg átfollyon mellette. Egyelőre muszáj azt a területet is a táblázatba betennem, nem az igazi.   news / összes news / képek news / versek e-mail ? 2007. június 25. hétfő Megint 180 fokkal megfordult minden. Két nagy gurumnak is beletört a bicskája. Most idejött egy húszéves srác, épp csak a nevét tudom; ó, hogyne lehetne, visszaállítom a XP-t a az új notebookon, semmi az. Már el is vitte, talán holnap hozza. Nehezen bírom ezt a tempót. Egész délelőtt bluetooth-beállítás próbálkozások. Amikor öt méterről hallja a notebook a mobilt, amin érkezik a net. Kellett gyorsan valami a kisebbik monitor alá. Nálam nincs erre könyv abból a húszból, körülnéztem a lakásban. Nyugat folyóirat cikkei I. kötet, 1908-1929, ez nem fog hiányozni. Azért fölütöttem, még az előszobában, s aztán ott is ragadtam egy darabig. Nagyon jó lesz a nyárra. 1918 [Rodin] ...az ő nagy tehetségét főleg az egyes formák tanulmányozására fordította... De mert emellett sem egyensúlyra, sem harmonikus összképre, sem architektonikus zártságra, a szobrászat ez alapkövetelményeire gondot nem vetett, alig maradt kész befejezett szobra... szobrainak természetellenes eltorzított attitűdöket ad, kusza gombolyagokká csoportosít testeket, miket a szem nem tud kibogozni... ránk e nagytehetségű művész szobrai kevés kivétellel elszomorítóan hatnak... Vedres Márk és hozzá a: JEGYZET. Lapzártakor, utolsó pillanatban olvastuk a kiváló művész érdekes és tanulságos megjegyzéseit; de meg nem álljuk, hogy ha futólag és tökéletlenül is, be ne jelentsük néhány szóval különvéleményünket. Megértjük - és tiszteljük - ha a művész mindennél többre becsüli művészetét, s nem.. Babits Mihály 1919 márc. 28. A feladat ez volt: elhitetni az öt éven át csontig szüretelt gyerekórással, hogy most szörnyűséges forradalom van, olyan forradalom, hagy na! Nyomni a markába egy jól megkopasztott egeret, de azt hűhós szavakkal, zenével, görögtűzzel úgy körülpuffasztani, hogy azt higyje, hogy egy hizlalt elefántot kapott. És aztán a letépett lábakból, kiszúrt szemekből, szétzilált idegekből, földbe rothadt millió fényes férfiúságból szüretelt vagyonnal vígan lejteni új zabálások felé. A forradalmak régi bevált technikája megismétlődött... Szabó Dezső A monitor alá Balsac Az elveszett illúziók - került. Mondják, jól írt. Miért kéne nekem mindig valami újat kitalálni. 32 fok árnyékban meg a Vista a laptopon. Balaton-tárlat 2007, Balatonalmádi Városháza Padlásgaléria, kiállítás. A katalógus számára kérték, egy 1989-es szövegem. Ha már előbányásztam, muszáj lesz képet is küldenem: ____________________________________________________ Mi az előőrs? Az előőrs néhány vállalkozó, előreküldött katona, gyorsanmozgó alakulat, nagy önállósággal. Háborúban megkeresi a járható utat (a többiek számára), ha hazaér: dupla porció. Ha aknára lép: az ő baja. De a törzs megtudja: arra ne menj! Úgy hasznos, ha messze jár. A festő munkáját ilyennek gondolom. Váli Dezső ? 2007. június 26. kedd Attila az öltözőben. Méltatlankodik, morog, szakvéleményemet kéri, és föl van háborodva Van Gogh nevében. Olvasta, egy kilencszázas évek elejéről való néger szobrocska egy német aukción 800-ról 580 ezer euróra ment föl. 140 millió forint. Fölzúdulás a sporttársak/öregurak között. kurzort rá!  A fiúcska, aki elvitte és talán vissza is hozza a notebookomat, megmutatta a bicskáját, hogy apukájától kapta. Acélhasáb, hosszában kettényitva laposfogó, csavarhúzó, fűrész és inframelegitő** is van benne. Szeretnék egy ilyet, de nagyon. Ki fogja szakítani a zsebemet. Majd technokollal és farmeranyaggal megfoltozni. A mosás után a szélei fölpöndörödnek, dörzsölni fogja a combomat. De én akkor is örülni fogok neki. [** júni.27.: Mert rá lett kérdezve: ez csak hülyülés, bocs] Nem tudom, milyen lehet, kissé gyanúsan hangzik a neve, Balatonalmádi Városháza Padlásgaléria. De hát kértek, az a dolgom, hogy küldjek. Csak egyet adok, hogy villamossal tudjam vinni. Egy nagyon-fehéret akartam volna, de az önmagában, tájékozatlanoknak, félek, értelmezhetetlen. Így marad ez a szürke-piros, A/04/39. (Mutatom azt is, alul a fehér kép, A/04/37) Magam se hittem volna, hogy a bicska már délben... A Mammut II-ből, 27.500, egyszer élünk. Hát nem gyönyörű?! Bőrtokban. És nagyszerűen nehéz. Viktorinox; a svájci katonai bicskacsalád. Garantees a life time - életre szóló garancia. Mit kell tennem, ha tengervízbe ejtettem. Inmediately/azonnal tiszta vízbe meríteni, jól megszárítani, majd az ábrán jelzett két ponton olajozni. És vigyázat, a 4A-val jelzett vágóél csak kemény drótok számára. Lett volna kézhez formált is, íves kontúrokkal, kívülről valamivel kisebb, és ugyanezt tudja. Az eladó megpróbált rábeszélni, nem is drágább: a kezével nézze! Nem tudta, hogy itt életelvek állnak sorompóba. Útközben telefon Katának, vegyél magadnak valami játékot, huszonhétezerért. És még a délelőtt. Tíz méter fehér fólia, már művésztelepre készülve. Munkaasztal borítónak, meg háttérnek is kell, vagy tíz éves a mostani. Egyszer élünk, lecseréltem az ablakomon a függönynek használtat is. Majd rémülten vissza a régi koszosat (sok évig festettem fölötte); ez zavaróan fehér, vakít; tőle alig két méterre a munkaközi kép. Este telefon, a srác már visszatette notebookomra a Windows-XP programot, amivel a két öreg (30 éves) vérprofi napokat és éjszakákat izzadt, hiába. A generációk. Jut eszembe, tegnap a bolti eladók egy Vistához alkalmas drivert kerestek nekem összehajolva, a neten. Majd valamire rábökve egyikük megjegyezte, ja ez már öreg, nem jó, ez három hónapos. ? 2007. június 27. szerda Több éves munkával kitartó emberek megszerezték Alapítványuk számára a szigligeti Farkas István-villát. Emlékház, afféle kis múzeum, idén vendégkiállítással: Homage a’ Farkas István, Kortárs festők Nyitva szeptember 16-ig, minden nap, 10-21 óráig.   Tőlem három képet kértek, ezeket küldtem: A/03/38, A/05/09, ezt mutatom, és A/06/02 ? 2007. június 28. csütörtök << bicska már délben... A Mammut II-ből, 27.500, egyszer élünk>> Deske! A fogyasztói társadalmat neked találták ki. Eddig csak a számítógépes cuccokra haraptál, most bicska is! Főleg a bőrtok nagyon praktikus. Akkor, ha a bicskát használod, lehet egy tokot venni, amibe beleteszed a bicskatokot. Ezt Karinthy is tudta: "van egy szerkezet, azon egy gomb, ha megnyomod a gombot, kijön egy másik gomb, amit ismét meg lehet nyomni" Üdv G1 Valamikor te is voltál gyerek, nem? d. Egyetértek. Remélem, nem bántottalak meg. Nekem is voltak - mai fejjel - irracionális vásárlásaim. Pl. a körülöttem porosodó könyveknek több mint a fele. Végső soron az egész élet tele van irracionális elemekkel. G. Kész vagyok a Kékkút - fennmaradási építési eng. tervdokumentációval. Ha megérkezik a kéményseprő engedély Ajkáról, (nyolc napja úton), mehet postára, hat példány, 2,3 kg, csak csomagként lehet föladni. Ma tíz körül már lesz időm örülni az új laptopnak. Tegnap még egy utolsó kör, egy áruházi reklamációs osztály fiúja igazított rajta, kétezer jatt. Már minden működik rajta. A fotó: futás közben zöld lámpára várok. Én csak egy fölösleges bicsakot veszek. Június 28, ma Szent Péter (mártíromságának) ünnepe. Olvasom: Kereszten fejjel föld felé - Simon így lép az Úr elé. Kérésére feszítették őt fejjel lefelé a keresztre, merthogy ne úgy, mint Krisztust. Az ötleten túl ebben igazi játékosságot is látok. Ami egyébként inkább gyerek-, vagyis férfitulajdonság, nem?! Még itt néhány fénykép (nem fotó) a svájci útról. svejc-01 svejc-02 svejc-03 svejc-04 svejc-05 ? 2007. június 29. péntek Ma ünneplem, másodszor Péterpált, elnéztem a dátumot. Először meglepődtem, hogy a miseruha bíbor. Aki néha eljut a Cifrapalotába, vagy ismeri Manna néni könyvét, valamint kiállítások - az ismeri a Tóth Menyhért jó és nagyon jó képeit. Vagyis népességünk elsöprő többsége. De a többi képe. Az atipikusak. A rosszak, az ügyetlen irányba indultak. A félbehagyottak, megkezdettek. Ezekből mutatok néhányat, alkalmi fotókon. Tegnap volt a megnyitó. Tóth Menyhért 772 képe a Kieselbach Galériában. A tárlat ötlete, a rendezés különössége szakmai bravúr. Nyitva júli. 23-ig, 10-6-ig, szombaton 1-ig. toth-01 toth-02 toth-03 toth-04 toth-05 toth-06  toth-07 toth-08 toth-09 toth-10 toth-11 toth-12 kurzort rá Ha nem érkezne meg ma a kéményseprői engedély, akkor is föladom a Kékkút engedélyezési dokumentációt. A kőművesmester este meglátogatott, hozott néhány fotót. Természetesen gépbe átölthető formában. Így a fotókat szerencsésen mellékelni is tudom a zord hatóságoknak, meglágyítandó. Úgy vagyok evvel Kékkút-mizériával, mint az a tökéletesen pontos Capek-novella. Prága, mondjuk 1920. Följelentés, egy reggeli zsömlében varrótűt találtak. A rendőrség feladata az első fordulóban megállapítani, a tű sütés előtt, vagy után került bele. És a Bűnügyi Intézetben elkezdenek zsömlét sütni. Már rég nem érdekes az eredeti feladat, az a hír járja, hogy Prágában ott sütik a legfinomabb zsömléket... A férfi játékosság. Ezért tartom elképzelhetőnek, hogy szent Péterrel kapcsolatban talán mégiscsak igazam lehet. Nála is el tudom képzelni ezt a többrétegű gondolkodásmódot. Bár ez nem gondolkodás, ez csípőből. Majd megkérdezzük: Szia Deske! Ezzel nem kéne áltatnod magad. Kizárt dolognak tartom, hogy a vértanúságban játékosság legyen. Az, hogy ötletnek mondod a fejjel lefele való keresztre feszítését... méltatlan Péter bűnbánatához, amint a hagyomány őrzi, hogy egész életében siratta tagadását. szeretettel, szia: P. ? 2007. június 30. szombat Folytatom; Szent Péter mártíromsága. Kérte, fejjel lefelé feszítsék, ...hogy lehet ebben brahi is. ("jiddis: vagányságból, hecc kedvéért"). Mint a szent, mikor rostélyon égették, és odaszólt a hóhérnak, hogy fordíts rajtam, ez az oldalam már jól megsült. Még egy megközelítés. Ezt Dávid Kata prof. asszony is elfogadta tegnap az uszodában: ahogyan a liturgiára azt mondjuk: szent játék Isten színe előtt. Kedves Deske, reggelente néztem a Combinoról, ahogy a kiflivel a kezében... de most úgy érzem, írnom is kell: Péter a kérése előtt nem biztos, hogy felfogta, mi a döntése következménye, s ha így lehetett, legalább abból a szempontból gyermekinek tekinthetjük tettét, hogy döntött valami mellett, aminek felismeréséhez "kevés" volt... Habár: ez alapján minden felnőtt ember, aki valamilyen módon elköteleződik (papság?, szerzetesség?, házasság?), gyermekien bátornak tekinthető; hol van olyan ember, aki a távolságot látva, félelem nélkül ki tudja mondani az IGEN-t? p. Köszönöm! Ez nem pontosan az, amiről én, de árnyal, és igaz. d. Telefon a délután közepén, hírnök, nem tudtam róla. Ma Képcsarnoki régi elfekvő képek aukciója a Váci utcai Csók Galériában. B/80/54-es kollázsom 18 ezerről indult, ezt egy ismerős vette meg 130-ért. Az A/81/03 Keletnémet tenger mellett festett olaj 40-ről indult, sajna ismeretlen, aki elvitte, 440 ezerért. Viszont erről a kollázsról, 16,5 x14,9 cm, kivételesen nem volt fotóm, ezt a kis reprót már most leszedtem a netről; Aztán majd lesz egy rendes is. Az induló árak szintje: átgondolt taktika. Vojnichnak is volt ott egy jó képe: http://axioart.com news-összes news / képek news / versek e-mail 2007. júni.: 89071 = 3000/hó = 100/nap news / összes news / képek news / versek e-mail VÁLINEWS 148. levél J.-nek, Le Meux-be  /   2007. július ? 2007. július 3. kedd,, Siófok-Töreki Lefelé menet útba ejtettem Kékkutat, lássam a saját szememmel is. Komppal át a Déli-partra. Aztán pontosan úgy, ahogy az a néger US. ARMY-őrmester, aki előörsként érkezett honfoglalni, Taszárra. Leült egy sámlira a mező közepén, és ölébe vette laptopját. A műterembelakás első fázisa a elektromos elosztók telepítése, hogy a gép működjön. Dugalj kell neki, de azon felül mobiltöltő fotógép töltő reflektor hangszórópár rádió teaforraló. Kitalálni az asztalokat, ebben a lovász és gondnok házaspár is készségesen segítségemre volt. Lécek, bakok a raktárból és az istállóból. Kéthetes kiscsikó. Majd elsőként beírnám a lajstromba, hogy meglett a második aukcióról vásárló gyűjtő is, telefonált. De nem működött az új szupersztráda internetkapcsolat, amire háromszázat költöttem, 3G-t fogadó mobil, meg az új gép. Telefon a Pannon-szolgálatnak, de már közben eszembe jutott, a bluetooth-kábelt helyes lett volna bedugni. Nagy kő esett le. A tökéletes nyaralás: Néhány hétig egy másik szobában csinálni ugyanazt. Az első hosszok mindig avval telnek, próbálkozom átszámítani az 1200 métert a megváltozott medencehosszra. Idén egyszerűsödött, most így: a harmadik (kiskör) a nyolcszázhoz, és akkor még két nagykör. Hétkor összesen hárman a medencében, kellemesen hűvös. A havibérlet fölment 6-ról 8 ezerre. Már kaptam egy feddést, telefonon, miért nem a szállodától ötven méterre lévő Balatonban úszom. Egy BMW hátulján látott felirat jut eszembe: SUZUKI. A ti kocsitok. Megvan a kiló háztartási keksz is, már minden rendben, csak a bejárati ajtó van másutt, mint otthon. ? 2007. július 4. szerda-, Siófok-Töreki Egy kiscsikó nagyon jó dolog. Most ünnepelte fennállásának második hétfordulóját. Minden mozgó dologtól megijed még, vágtat egy kört és ugrik az anyja mellé. Én meg itten megkaptam a listát a kecskeméti Fotómúzeum igazgatójától, retrospektív fotókiállítás, mit szeretne 2008. márciusban tőlem falon látni. Ugyanebből az anyagból könyv is készül, kb. 50 kép. Újranagyítják munkáimat 40 x 30 centisre. Ha a könyvet "reprezentatívra" kérem, akkor kétszáz példány, ha nem, akkor több. Megdöbbentő, de kiállításra, albumra már megvan a pénz(ük). Még tűnődöm, mi legyen a képek mellett, a bal térfélen. Tíz éve, a Váli-könyvnél, írástudó barátaim töltötték ki ezt a mezőt. Legyen ez a könyv méretben, szerkezetben hasonló. Itt is bele lehetne hátulra tenni az opuszjegyzéket. A mai nap: fotóválogatás képernyőn. Például a most itt a honlap-főoldalon lévő Mikica-fotót be szeretném tenni a sok nagy komoly micsoda közé. ? 2007. július 5. csütörtök Nagyon nem akaródzik festeni. Ma délelőtt helyette inkább új laptop Katának, a muzeális WIN 95 a régin. Be, Siófokra. Hihetetlenül lementek az árak. Ez az ASUS: 80 giga, 140 ezer. Futár hozza holnap, Pestről. Bíztattam Katát, ha nem lesz a gépen elég USB-kimenet, akkor muszáj venni hozzá egy külső hub-ot is, amin egy gyönyörűkék fényecske világít. Nem vagyunk egyformák. Azt mondja, már eddig is olyan szobám ezektől-, egy pilótafülke. Holott neki csak az egy szem árva nyomtatója villog. Az is zölden. A nap további része: próbáltam terepet /szerepet találni az új svájci bicskának, ami nem is bicska tulajdonképpen. Ebédet a vendéglőben kapunk, 750 méter, oda le lehetne vinni. Kedves Éva, ennyire nem ismerem, de valami van itt, mintha rendezetlen. Sokat kínlódik. Sokfelé keresgél, de nem talál megoldást. Nem akarok fölényeskedni a világnézetemmel, azért írok mégis, mert ez nem érzelmi-, hanem akarati döntés területe, talán segít. Egy keresztény koreai prédikátorhoz ment egy fiatal házaspár: Szeretnénk, ha gyerekünkhöz sokkal több türelmünk lenne, imádkozzon számunkra türelemért. -Nincs maguknak türelemre szükségük. Krisztusra van szükségük. d. ? 2007. július 6. péntek, Siófok-Töreki 29:05, nem is rossz. Minden ötlet elfogyott, ma kezdek dógozni. Szerencsére az idő elromlott. Kaptam egy szép verset. BARI KÁROLY: Hóesés Nem halok meg, csak elhagylak, elmegyek a föld alá, a kibontott mélységbe alászállok árnyéktalan szárnyakkal, sóval töltöd meg szemeidet, kiáltozol utánam, de én nem nézek vissza már soha többé, és nem jövök vissza, itt hagyom neked a derengések táborhelyeit, az ég fátyol-álcáit mind, a szolgálatba lépő sugarakat, amelyek rugdosva ébresztik a moccanatlan függelemsértőket: az őrposztjaikon alvó harmatcseppeket, lélegzeteddel érintgeted a homály szövedékét, a pillákkal övezett virradatot, én földmélyi ösvényt követek, elvéthetetlen irányt a gyökerek neszezésével körülhímzett megnevezhetetlenhez, daru-öltéses magasságot visel az idő, bámulja az engem kereső tengert, ahogy megkékült ujjakkal átkutatja a parti kőcsomókat, kelsz, öltözöl, botorkálsz a konyhába kávét főzni, megpróbálod magaddal elhitetni, hogy nem változott meg semmi, hogy a futótűzként terjedő hajnal ugyanolyan, mint régen, hogy ugyanolyan a vastag szalmakötéllel nyakig gúzsolt rózsafa, a szirmok csigalépcsőin keresztbefekvő köd, pedig a hajnali kert ezután más lesz, és tétovábbak lesznek lépteid az utcán, és hangosabban zizegnek rád a színváltó reklámok, a fakó rejtekből nyomtalanul eltünedeznek majd a kincseid: a kacagások karikába hajlított húrjai és őrizgetett emlékei az egymás mellett megöregedett szerelmesek tekintetének, beszélsz, de nem lesznek jelen szavaid, virágok bandái tanyáznak mindenütt: csokrok, koszorúk, bizonyságok futnak a világ felé, ahogy a keselyűk futnak szökdécselve a dög felé, tanúságjelek a rohamozó felhők is, s a vérbosszú cipőt húzó falevelek, magukramaradt mezők, elszáradt füvek hallgatása érkezik értem, vakondok sorfala előtt kell elhaladnom, szárnyaimat rögek közt vonszolva, fejükön zúzmara-kosarat tartó téli bogáncsok várnak, összenéznek, megremegnek, egy angyal áll a hóesésben, ruhája elredőzött hamu, a sűrű zuhogás fehér rácsozatként körbe keríti, rázárul, szelíd és kérlelhetetlen, mint egy vasketrec. Délután ennyi: A/07/27. Nem biztos, hogy jó, de a festészet szíve körül járok, ez megnyugtató. Így, elsőre. A stafétabot átadva. Szívbéli barátom leánykája, aki immár rokonom is; mivel keresztgyerekem -, Szüts Nóra túl a felvételin, fölvették A Moholy-Nagy Egyetem (1962: Iparművészeti Főiskola) belsőépítész szakára. A fotó Tunéziában készült. Rendszeres fölkészítésére nem vállalkoztam, nagyon sok munka, meg talán alkalmatlan is lennék már erre. Jó kezekbe került, szemmel láthatóan. Házi gyakorlatozásai mindenesetre meghökkentően jók voltak. híd makett makett-02 makett-03 Ojjé. SMS jött, hogy betelőben a Pannonnál a kedvezményes internet-forgalmazási keretem. Az új júli. 12-étől indul, azt most telefonon gyorsan 500 mega/hó-ra emeltem, annyi biztos elég lesz. Addig viszont levelezés, mondjuk, napi két alkalomra korlátozva, drága. Lehetőleg inkább csak este hét után. ? 2007. július 7. szombat, Siófok-Töreki Ha én költő lennék. Elképzelhetetlenül, elviselhetetlenül, csodálatosan, abszolúte-, vagyis tántorgó-fáradtan kezdtem ma festeni, csökönyösen, ostobán. Uszoda ma 28:17. Reggeli után, ha egy kis eszem van, vissza kellett volna feküdni, rosszul is alszom mostanában, satöbbi. De ahogy Lázár Ervin? mondja, legalább a (napi) kudarcig el kell jutni. Nyomaszt, hogy már hét vége, és csak most kezdtem a munkát. Ma egy farostlemezt teljesen befedtem festékkel. A/07/28. kurzort rá Aztán a típusos esti séta. Nem tudtam eldönteni, hát hogy izé, ez a naplemente eléggé piros, meg festmény alá inkább ff. kép illik. De sajna igazabb a Balatonról ez a színes fotó. Hát mindkettő fölkerült, egymás alatt. Lehet, hogy a második kép betöltésére kicsit várni kell. ? 2007. július 8. vasárnap, Siófok-Töreki 29:10 Hogy minden képem leszedhető a netről, ez rendben van. De hogy nyomdai minőségben is... erre rákérdezett valaki, és csakugyan hiányzott egy fontos adat. Most sikerült pótolni. Ugyanis az első mondat: DÍJMENTES SZOLGÁLTATÁS. A kért kép: Barna keresztút - A/71/02 még nem letölthető, jelenleg e-mailben küldi Önnek: a www.artchivum.com Vasárnap csak pihenni stb., és szórakozni szabad, azt viszont kötelező. Hát olvasgatok: A hagyományos PIO üzemmóddal ellentétben, ami kizárólag az IDE utasításjel felfutó élét használja az adatátvitelhez, az UltraDMA/66 vagy 100 mind a fel-, mind a lefutó élét használja. ASUS Notebook - Felhasználói kézikönyv Ez viszont a Sztálin lánya életrajzban: Szvetlána felnőtt korában gyakran eltűnődött, vajon miért szerette az anyja az apját [Sztálint]. "Azt hiszem, sajnálta. És ha egy nőben felébred a szánalom, minden más háttérbe szorul." Itt valami nagyon fontos. Igaz ez?! Néha? Erről érdekelne mások véleménye. ? 2007. július 9. hétfő, Siófok-Töreki Délelőtt, Siófokon, a Katának megrendelt laptopért. Ha esténként kissé beborozva hazatérek, gond lesz, melyiken folytassam a munkát. Eléggé egyformácskák, gyönyörűek, a két képernyő ugyanakkora. Vettem hozzá egy kellemes kis HP útinyomtatót is. Meg szettáskát. Optikai egeret. Hét joghurtot. Pótpatront. Géppapírt. USB kábelt. Azt ugyanis nem ad a HP a géphez. A festés késődélutánra maradt. A/07/29 ? 2007. július 10. kedd., Siófok-Töreki Végre hideg és zuhog. Kutyafáradt. Nyafogok?! Naná. Erőltetem: már reggeltől munka. És nagyon szigorú rendszabályok. Nincs 5.23-as vekker. Általában 5.30-kor kelek. Nem kötelező az egy óra ima. Húgomék kolostorában sem volt az évi szabadság idején. 600 méter, féltáv úszás. Szexet is fékezett habzásúra visszafogni. És le szabad feküdni korábban, akár délelőtt. Rémes. De talán. A mai: A/07/30 Találtam valamit: nagyon koszos képeket kell festeni. Mehetünk ebédelni. A babgulyást gyorsan hozzák. Legalábbis tegnap. Majd sok kenyérrel. Ja, és nagyon jóllakni se szabad, az is árt az ébrenlétnek. Az édes-édes Zelk, esténként, nap mint nap. ELTÖRT Ha megvolna még rámás fali tükrünk (a nagyszobában állt a plüss divány s a négy fiókos faragott sublót közt) látnám benne fésülködő anyám - - - haja zizegését is hallanám. TIZENKÉT SOR A BOLDOGSÁGRÓL Apám a fű, apám a rét, apám a nyár, a nap, én mindig apámmal aludtam, nyáron is csak dunyha alatt - - - (Mit is motyog ez a beteg, vén ember, miféle sárgult-krajcár-szavakat?) Dehát igaz! ha fekszem nyomorultul s a kórházi ing hátamra tapad, a tavalyi nyár törvénye virúl még s ha éjfél is, zuhog a déli nap, boldog krajcár boldog gyermek kezében, boldog izzadtság, boldog dunyhaszag! ? 2007. július 11. szerda, Siófok-Töreki Lányomtól SMS. Botond négy éves. Legkisebb unokád ma reggel felháborodva közölte, nem találok üres zoknit! Zs. Miért, volt? d. Ez a ma kezdett kép: A/07/31 Érkezett egy korrekt fotó, nevekkel, a negyvenéves diplomatalálkozónkról. Tőlünk csak négyen hiányoztak. Helyszín: a (hajdani) Iparművészeti Főiskola díszterme. ? 2007. július 12. csütörtök, Siófok-Töreki Most megnéztem a szereplésnaplóban: 1972. Festőink szereptévesztése, vagy inkább a művészetirányítók félreirányítása Magyarországon ekkor kezdődött. Legalábbis, amiről én tudok. 7208 kiállítás TITT. Székház   A/71/32 Budapest "Környezetvédelem", Bocskay út. 72.06.15.-07.01. szerepelt 1972.05.12   A/71/08 kidobták, de szerepelt   A/70/03 szerepelt Ezekből egy máig meg is maradt, Tatár Gyuri gyűjteményében: A/71/32, Legutolsó virágod, olaj, vászon, 130x100 cm, 1971. De nem ez az érdekes. Hanem a KÖRNYEZETVÉDELEM. Azóta ez a csacsiság erőteljesen divatba jött. Hogy a festők ugyan szólnának már egy jó szót az M0-ás út anomáliái ügyében. (Emlékszem, a szervezők megkértek, hoznék képet Bálint Endrétől is. Adott, de mit. Egy angyalos képet. Ebből megértettem valamit. Azóta én is ennek szellemében. Azon kissé megsértődtem, hogy átvételi elismervényt íratott velem. Azóta én is kérek.) A kiállítás-tematizálás divatja terjedőben. Még a szelídebbek közé tartozik a KAPU, a FARKAS ISTVÁN EMLÉKÉRE, vagy a BIRKANYÁJ AZ UDVARUNKBAN. Egy aktualitás kapcsán 1988-ban írtam már erről (mutatom jobboldalt). Akkor is éppen a környezetvédelmet találták ki, gondolom, a Minisztériumban. Lett is foganatja. Csak az lett. Világjelenség. Ők győztek. Öreg emberek morognak. Azóta a festők egy részének figyelme is a napi aktualitások felé fordult. Igen hamarosan megjelentek a piacon a képek Szeptember Tizenegy témakörében. Ez önmagában tán nem lenne baj. Csak kéretik a gondolatot megformálni. Ismét önidézet: ? 2006 október 24., kedd Barátom Zürichben interjút készített a nagytekintélyű Angela Rosengarttal, aki apja nyomdokaiba lépve a klasszikus modernek, Picasso, Chagall, Klee, Derain elsőszámú műkereskedője és jeles gyűjtője. Anyaga mára múzeum... a Nagyasszony visszavonulóban az üzleti élettől, inkább múzeumával és alapítványával törődik. Nem, ő a maiakkal nem foglalkozik... és itt jön egy mondat, aminél tömörebbet, és világosabbat erről a problémáról még nem hallottam:  "...úgy érzem sok mai festőnek inkább írnia kellene, ...tagadhatatlanul vannak friss gondolataik, ám az a minőség, ahogyan ezeket képi formákba öntik, nem meggyőző." [A teljes interjú: Műértő, 2006 október "Az egész ember lát, nem csak a szem. Beszélgetés Angela Rosengarttal" / Emőd Péter] Hát, szóval, kérem, ez az. A Sziklás Madonna és Pieter de Hooch tengerparton ácsorgó tehenei valahogy, valamiért aktuálisak. A mai győzelem. A No.2. programíró fiú eltűnt néhány hete, (tavaly októbertől építi az adatbázist), épp egy méltányossági prémium után. Munkahelyét is otthagyta, a telefont sem veszi föl, csak nincs nagyobb baj?! Annyit látok, tegnap délután skype-olt; a gépét bekapcsolta, tehát él. Remélem, átmenti szénszünet, mert munka lenne még. Hanem most sürgősséggel kerestem - volna - igazi gond. Nem vettük észre, Internet Explorer alatt eltűnt a honlap fejlécéből a MENÜ ablak, vagyis a témaválasztás lehetősége. Nem vettük észre, mert mindketten Firefox böngészőt használunk. Napokon át próbáltam megoldani, félálomban is. És ma estére sikerült, proli és útszéli módon belenyúlva a programba, de sikerült. ma: a napkezdeti news-szöveg: 04-06h csak 9 kör, az is háton, úszószemüveg otthon maradt alvás: 10-12 egy szelíd kép: A/07/32: 12-14 hagymás rostélyos, uborkasalátával: 14-15 alvás: 15-17 programjavításféleségek: 17-19 József és testvérei: 00-00 ? 2007. július 13. péntek, Siófok-Töreki Ma korán kezdtem, kilenckor. Fél tizenegy, ez mai száradjon, megyek aludni, A/07/33. ? 2007. július 14. szombat, Siófok-Töreki Évente elölről kezdődően kemény feladat megtalálni, hogy ezeknek a piros uszodai ülőkéknek melyik az ülőfelülete. Soha nem láttam még elmozdítva őket ebből a helyzetből. Az első két hossz evvel szok eltelni. Tizenegykor át, Siófokra, 140 év után ismét helybéli fiatalt szenteltek pappá. Balázs püspök feje fölött hatalmas freskó, a római iskola szellemében. Emelkedett, szépen hömpölygő szertartás. Megrendítő volt, ahogy a most fölszentelt körszakállas, villogó szemű, sovány siheder elé járultak kézcsókra öreg, elnehezült kollegái. Áldón feje fölé a kezüket, majd megemelték a karját és ráhajoltak. Vagy negyvenen, sorban, az oltár előtt. Ünnepi fehérben, ők is. A mai: A/07/34 ? 2007. július 15. vasárnap, Siófok-Töreki Balázs püspök (Beton atya, a Regnumban így hívták, fociban nagyon kemény hátvéd volt) prédikációjában egyházmegyéje bajairól is beszélt. Hogy vannak papjai, akik évtizedek óta nem köszönnek egymásnak, hogy vannak hívek, akik szerint nem szembefordulva kellene misézni, hanem kelet felé. Aztán egy mondata, egy elhajított rohamkés, amit az ember legszívesebben nemhallottra vett volna, kirázna a füléből, mint uszoda után a vizet. Hogy a pappá szentelés is egyfajta esküvő. És a házasok feladata a másik arcán megőrizni a mosolyt. Hogy mi a szeretet, régen tudjuk, tanultuk, megtanultuk, éljük. Nem édes érzés, hanem a másiknak jót akarni és jót tenni. És még az is sokkal könnyebb. Mondják, Balázs püspök nem különösebben okos ember. De szeretnék én- Rohadék Szüts megint lekörözött. És mikor jelentette be?! Épp, mikor egy órája a program-kóddal kínlódtam, hogy a (fenti) balatonesti fotómat egymás alatt színesben és feketén is meg tudjam mutatni. Vágytam a fekete változatra, mint mindig, de sajna a színes - legalábbis itt - tényleg informatívabb. Nem és nem bírtam dönteni, hát mindkettőt. És mit mond a Szüts, bele a mobiljába. Hogy átállította gépét fekete-fehérre. És stipi-stopi. Azt hiszem, a gazdasági életben ezt úgy hívják, tisztességtelen üzleti előny. Versenybíróság, vagy mi. Hogy tudnám kijátszani, töröm a fejem. 09:12 És megtaláltam! Majd azt mondom, az évtizedek során már annyi mindent-, hát most ezt is meg/eltanultam tőle... Vagy azt, hogy a sok turista végett, Siófokon elfogyott a színes film. Levél V.-nek. Fiának cukrászdája, Siófokon. 2007.7.15., vasárnap 12h., feladat teljesítve. Fagyikelyhet kértem, habbal, a választék ismertetését hárítottam. A kapott félméteres kehelyben a következő dolgok voltak (Kata azonosította)  ribizli málna eper kiwi gránátalma(?) banán sárgadinnye mangó ananász feketeszeder áfonya. Harmadát bírtam elfogyasztani. Fél liter kóla, és egy tortaszelet, ezt is rábíztam a pincérre, annyi megszorítással, hogy barna legyen. Meg amit még Kata kért. Mit mondjak még. Vendég kevés, a kiszolgálás kifogástalan, a WC ragyog. V. úr házon kívül, csak egy névjegyet hagytam, üdvözlettel, amiről nem fogja tudni, ki volt az. Elégedetten távoztunk. ölel: d. Ma hajnalban Kata váratlanul be tudta fejezni a cikkét, amivel itt egy hetet kínlódott, hát akkor legyen igazi vasárnap. Úszni szeretett volna, először, a Balatonban. Kértem, előtte rendezzük közös dolgainkat, az a sok hosszúcombú lány a parton. Csomagolás, ráébredtem, tök nem vagyok kíváncsi Sztálin lányára, olcsó mulatság, mikor velem a Nyugat 1908 -1929. Pokrócon félkönyéken, és mivel strand, cipőt-zoknit le. Kata egy órát úszott. ? 2007. július 16. hétfő, Siófok-Töreki Neki azért jobban megy. Szüts igazát igazolandó próbálkozom ff. fotóval. Meg sz. képpel. De azt olajban. A/07/35 Fáj Kata feje, hát fölhozom az ebédet. Az étteremben a lábasokra várakozóban József. Ráhel halálánál ütöttem föl. Aztán már nem nagyon láttam a szöveget a könnyektől. Csirkepörköltre vártam, uborkasalátával. Jákob remegve csókolta meg utoljára. Ráhel ez után így beszélt: - Lám, te elhengerítetted értem a követ férfiúi erővel, Jákob, én kedvesem. Most hát hengerítsd el a sírról is, és fektesd belé Lábán gyermekét, mert elválok immár tőled... Hogy megkönnyebbültem minden tehertől, gyermektehertől, élettehertől, és éjszaka lesz... Jákob, én uram, bocsásd meg, hogy terméketlen voltam és csupán két fiat szültem neked, de micsoda két fiat, Jehószifot, az áldottat, és a halálfiúcskát, a kicsikét, ah, milyen nehéz megválnom tőlük. S tőled is nehéz megválnom, Jákob, szerelmesem, mert mi voltunk az igaziak egymásnak. Ráhel nélkül kell immár tűnődve keresned, kicsoda Isten. Keresd meg őt, és élj boldogan. És bocsásd meg - lehelte végezetül, hogy elloptam a teráfokat. - Ekkor a halál átsuhant orcáján és kioltotta. ? 2007. július 17. ked, Siófok-Töreki Nem először kerül kezembe ez a hatalmas ívű ötvenperces Pilinszky-interjú, százszor biztos végighallgattam az évtizedek során. Tanulom, de minden gondolatát még most se értem. ...Nézd, azt hiszem, hogy baj van a szemünkkel, baj van velünk, baj van magukkal a tárgyakkal is. Ugyanakkor meg vagyok győződve, hogy egy műanyag kilincs legvégül semmivel se hitványabb egy szép rézkilincsnél. Viszont egyre több műanyag vesz körül bennünket például, a szemünk egyre inkább kopog a tárgyakon, és ez a számkivetettség érzését ébreszti bennünk. Na de egyszerre tudom, hogy ez akármilyen erős érzés, nem igaz. Én hiszek abban, hogy egy műanyag, egy tönkrement műanyag lavór éppolyan szakrális, mint az Esthajnalcsillag. Viszont az üdvösséget nem szabad előlegezni. Tehát ha a pillantásomban vagy az érzékelésemben ez nem elemi, akkor nem szabad jobbat mondani arról a dologról, sőt lefele kell nyomni. Azt merném mondani, hogy víz alá kell nyomni. Szóval a műanyagot műanyagabbá kell tenni. És abban a pillanatban el kezd sírni, és abban a pillanatban a tortúra súlya alatt egy olyan sikolyt ad, mint a martírok. És tulajdonképpen egy versben… ma…, voltak boldogabb korok talán, ezt a nagyon néma, cérnavékony sírást kell meghallani, amit ezek a tárgyak, ezek a lények, ezek a szituációk adnak. És itt van az én nagyon gyötrelmes és hányatott reményem, amit én legvégső bizalomnak nevezek. Minden tárggyal, minden szituációval és minden emberrel szemben, beleértve még önmagamat is... Drága barátom, Paula, most begépelte nekem és persze a hálás utókornak; neked. Viszonylag egyszerű volt a dolga, nem hallás után kellett. A szöveg megjelent Pilinszky interjúkötetében, csak némely magyarításokkal, szövegtisztításokkal, amit én nem nagyon szeretek. Mártírokat ír martírok helyett, ami pedig olyan markánsan furcsa. Félre is hallott két helyen. Mivel a hanganyagot rég föltettem a netre, annak kapcsológombja most a képernyő jobb fölső sarkába, a többi helyen pedig a szöveg - összeolvastam. Ez most hiteles. Igaz, hallgatva százszor tartalmasabb. Ahogy édesen affektál, kiemel, hangsúlyoz. Csináltam a valaha rádióból megszerzett hanganyagból egy gyorsan letölthető változatot is, remélem, némelyek örömére. Öt részre vágtam, így csak 2,5 megásak. A teljes hozzáférés-útvonalat leírom (URL), hogy könnyű legyen elraktározni: http://deske.hu/iras/html/pilinszky01.mp3 http://deske.hu/iras/html/pilinszky02.mp3 http://deske.hu/iras/html/pilinszky03.mp3 http://deske.hu/iras/html/pilinszky04.mp3 http://deske.hu/iras/html/pilinszky05.mp3 És itt a most begépelt szöveg: http://deske.hu/iras/html-2006/pilinszky-interju-leirva.htm. Érdemes letölteni. Hihetetlen kics. (A C. naplóba 81-es dátummal teszem be, de a kompjuter logikáját követve oldalszáma új; C.9021-9028.) A beszélgetés 1979 októbere, a rádió csak több mint két év után adta le. Deske! Remélem a melléklet felkelti érdeklődésedet. Fantasztikus a keleti ember. Ezt már mondta nekem Bethlenfalvy Géza orientalista barátom. Mi csak kapkodunk, rohanunk, ők meg... Olvasd el! G1:  Hogyan fogyasztják a kínaiak a teát? 2007. 07. 17-én a CORVINUS egyetemen tartott bemutató alapján. Előadó egy kínai teatermelő, -feldolgozó. Tolmács: Xiaojing Guo, az ELTE Confucius Intézet igazgatóh. Alapanyag: a hatféle kínai tea egyikének feldolgozott levele. Terem teafán, vagy bokron. / A „teafű” ezek szerint értelmetlen/. A fogyasztható tea-levél 100-200 g-os zacskóba csomagolva /nem filter/. Víz, hőmérséklete 80 – 100 ?C, a tea-félétől függően Eszközök: három részes csésze 1. alj, 2. maga a csésze, 3 tányér alakú fedél, teáskanna / melegvizes kanna/, fakanál a tea adagolására Technológia - a három részes csészét a fedél homorú oldalával felfele az asztalra helyezzük; - a forró vízből megtöltjük a fedelet; - a fedélből a forró vizet az üres csészébe öntjük /a csésze előmelegítése/; - az üres fedelet a csészére helyezzük és a fakanállal a teás zacskóból kimérjük bele a teát; - a már meleg csészéből a melegítő vizet kiöntjük és helyére a kimért teát adagoljuk; - a meleg csészében levő teára előbb a teavíz kisebb részét öntjük, úgy, hogy a csésze és a  kanna kiömlő nyílása között 20 – 30 cm távolság /magasság/ legyen. A víz esése és a csobogás /turbulencia/ elkezdi a tea-aroma kioldását. Ez tovább fokozható, ha a fedelet a csészére helyezzük és a zárt csészét rázzuk /a la coctail-készítés/; - az előzőek szerint tea-sűrítményt kapunk, amit forró vízzel tetszőleges töménységűre hígítjuk. Az oldási idő átlag 3 perc és egy adag teát háromszor használhatunk. A technológia változtatható jellemzőinek /teamennyiség, időtartam, hőmérséklet…/ variálásával egyéni igényeknek megfelelő italt készíthetünk.  Fogyasztás Ha hárman teáznak, a három csészét egyenlő oldalú háromszög csúcspontjaiban helyezik el. Így mind a három teázó jól látja egymást. Ivás előtt a csésze döntött fedelével elkotorjuk a leveleket onnan, ahol a száj majd érintkezik a csészével. A fedelet ezután úgy helyezzük a csészére, hogy rés maradjon a fedél és a csésze között. Ehhez a réshez illesztjük ajkunkat. A leírt műveletet a férfiak általában egy- a hölgyek két kézzel hajtják végre. Tartani kell a csészét és a fedelet megfelelő szögben a nyílás miatt, majd a nyíláson keresztül a teát meg kell inni. A hölgyek a fedelet úgy tartják, hogy a szemben levő a teát ivó hölgy szemét ne lássa. G1. Köszönöm, Gábor! Teakészítés, Váli-recept, 1962: Az alumínium teáskannába vegyél a kád fölötti csapból forró vizet. Két csipet grúz teafüvet bele a barna papírzacskóból. Utána a papírzacskót hajtogasd vissza, hogy bent maradjon, aminek bent kell maradnia. Öntsd ki a teát egy félliteres bögrébe. Négy kiskanál kristálycukor és két citrompótló tabletta. Hideg víz rá, hogy azonnal iható legyen. A kanna csőrében beépített szűrő, a fű bent marad. Időtakarékosság; csak mikor már elfoglalja az adott térfogat felét, öntsd ki a WC-be. Az így készült ötödik-tizedik tea már penész ízű. Ha vendéget kínálsz vele, mondd azt, hogy ezt a teát nem ismerheted, ha nem ízlik, nyugodtan hagyd ott. Mindegyik vendég megitta. ölel: d. ? 2007. július 18. szerda, Siófok-Töreki Tavaly még kellemesen a menüt hozták, most új rendszer, délben Imre pincér nap mint nap avval molesztál, hogy mit választottam. Ilyenkor Kata szokott segíteni. Minap kínomban ráböktem a menülapra, hogy hagymás rostélyost. Ugyan nem tudom, mi az, de olyan szép kifejezés, magyaros hangzású is, azok az er és es betűk. Amíg hozták, Kata elmagyarázta, hogy ez marhahúsból van, ami sokkal jobb és sokkal drágább. Tényleg jó volt. Hát tegnap megint ugyanezt. A pincér arcán árnyék suhant át, hogy sajnos a nemtudommilyen hús már elfogyott, hozhatná-e a nemtudommilyenből. Fölényesen bólintottam, hogy igen, mert értettem a kérdés lényegét, s nem tettem hozzá, hogy az egészből csak az aranybarnára pirított hagymakazal érdekel. Amit létrehozni megpróbáltam magam is, reggel, uszodából hazatérve, a rántottához; lisztben meg is fogattam, de nem sikerült. Sistergett, a hagyma üveges lett, de aztán fekete. Ehhez épp most (hajnali három) olvasom gyűjtő barátom honlapját; de nem szeretnék én szülészorvos lenni, mennyi bonyolultság: Az eperleves fenomenálisra sikeredett, de a gyömbéres, majoránnás, tejfölös hús is gyors ütemben tűnt el a tálakból. Vaníliafagyis, sárgadinnyés hűtött desszert, kávé mellé fűszeres, majd illatos tokajvidéki borokat iszogattunk. ( feLugossy Laca sárospataki, ill. Pascal tolcsvai meglátogatásának hozadéka, ezen csodás italok megkedvelése...). Hát, megvoltunk, és mindenki ellágyulva nézegette a családokban megjelent kis jövevényeket. A borok, a picik egy idő után... Egy másik történet, ennek már jó néhány éve. Első vizitre készült hozzám a neves folyóirat főszerkesztője, helyettesével. Titkárnőjük előzetes tapintatos telefonja, hogy melyik italt kedvelem, a szárazat-e vagy az édeset. Nem kellett bevallanom, hogy e fogalmak tartalmát nem ismerem, a bor számomra valami elhibázott savanyúság; áthidaltam a fölsorolással; paradicsomlé, tea, kakaó, málnaszörp... Egy doboz kakaóport és egy doboz teát hoztak. A mai kép: A/07/37. 11:56, mindjárt mehetek ebédelni. Nos, a mait le is fotóztam, megérdemli. Jól megfigyelhetők rajta a és milyen is. ? 2007. július 19. csütörtök, Siófok-Töreki Anyácskám nyolcvannyolcadik névnapjára postára adtam a Pilinszky-interjút. Mindig érdekelte, figyelemmel kísérte, ami nekem fontos volt. A József és testvéreivel évekig küszködött. Még egyszer, mindenkinek. Ha már megcsináltuk. Érdemes letölteni, eltenni, nehezen hozzáférhető nemzeti kincs ez a beszélgetés. Most 12 pontosra a betűket, így jó a nyomtáshoz, nyolc oldal: http://deske.hu/iras/html-2006/pilinszky-interju-leirva-12p.htm. A mai: A/07/38 Kánikula, az egész művésztelepet viszem autóval ebédelni. (400 gyerek. Na jó, kb. öt.)   ? 2007. július 20. péntek, Siófok-Töreki A mai kép: A/07/39 Mailezgetünk. Köszönet a Pilinszky-interjú közreadásáért. B. Deske, érdekes, amit Proustot fordító barátodról írsz. A színvonalas Tiszatájban / 2001. 10/ Ördög Ottó élvezetes paródiákat közöl. A Proust kissé hosszú, de van rövid is: Pilinszky János: Pilinckék Leltár Szegek egy pléhdobozban, Vihar egy fémbiliben. Nagy humbug a semmiben, Folyt.köv egy kanál vízben. Genez is Ádám félt Évától Éva félt Ádámtól És a félelem Úrrá lett fölöttük. Ha lesz hagymás rostélyos, azt fogok ebédelni: G1 Sajnos a P. paródia méltánytalan és olcsó. A fotót, szöveget a Hagymásrostélyos Ipartelep Zrt. szponzorálta. d Deske! Miközben meakulpázom magamnak, hogy Pilinszkyt megbántottam a paródia küldésével, te felteszed. Azért, hogy megmondd véleményedet Ördögnek? De hátha nem olvassa? Valdd be, hogy jó a fiú: Az eltűnt madeleine nyomában ...bizonytalanságom tükörképe, melyet az Időbe nézve látok időnként. Néztem a számlapot, hány órát voltam távol, mennyi idő maradt ki örökre életemből és hogy milyen hosszú ideig tartott az álom, amelyről csak akkor tudtam meg, hogy volt, amikor már sehol sem volt...    G1 Tekintettel a rendkívüli állapotra, mely mindnyájunkat igen megvisel, - negyven fok árnyékban -, ma délelőtt még egy kép, A/07/40. De ez már csak olyan izé. ? 2007. július 21. szombat, Siófok-Töreki Ma: A/07/41. Az udvarra hordom le ezeket fotózni. Egy süldőlányka fölkiáltott a csapatból: de szép színe van! Neki adtam. Ősszel kerül majd hozzá, amikor már biztosan tudom, befejezett-e. Megvan a szisztéma, fognak itt velem szórakozni. Válaszom a pincérnek: Mit tud hozni leghamarább? Addig a József és testvérei, ahol éppen fölütöm. Anyácskám nagyon rosszul volt az utóbbi napokban. Most rászánta magát, taxival! le Kaposvár mellé, húgom kolostorába, pihenni. Orvos, azonnal ágyba fektették. Naponta beszélünk, most este hív, akadozva, kissé selypegve, liheg. Hogy talált egy érdekes Zelk-kötetet, hátha nem ismerem. ? 2007. július 24. kedd, Siófok-Töreki Kedves Tamás, A háttér: megkerestek néhány hónapja, jövő márciusban retrospektív kiállítást csinálnak nekem a Fotográfiai Múzeumban. Most konkretizálódott, megvan rá a pénz, úgyhogy ehhez egy fotóalbum is kijön. Itt, Törekiben, délutánonként már azt írom. Evvel a helyzettel új megvilágításba került ez a terület, nem mintha nagy fotósnak tartanám magamat, de ha már így, komojan vesszük. És ma reggel háromkor forgolódva ágyamban, sajna eszembe jutott valami. Hogy az amúgy deklaráltan harmadosztályú (opuszszám nélkül) fotók, amiket a VÁLINEWS-ba tettem csak bele, illusztrációnak, mindenféle egyéb képek mellett, nem áttekinthetőek (kereshetőek) szerző és típus szerint sem. Írta nekem, hogy a news-képek adatait már betette az adatbázisba. Figyelembe véve, hogy az egész (élet) csak játék, becsületes választ kérnék arra, milyen nagyságrendű munka magának az excel-táblázatomhoz még két oszlopot hozzátoldani. (illetve, ha ez mindegy, két tartalékoszlopot is). 1700 kép. Tényleg játék. És tényleg fogalmam sincs, hogy ez fél óra, vagy ötven. Amennyiben ez megy, akkor megírom ezeket az oszlopokat. köszönöm. d. 1-2 perc. Ha épp nincs bekapcsolva a gépem, akkor talán 4-5 perc is lehet... A kiállításhoz gratulálok! Szép napot! Tamás Ereszkedem a vízbe, a szomszéd sávban profinak tűnő kisasszony fordul, gyorsúszásban. Azonnal dupla örömöt okozott. Csodálatosan gyönyörű feneke és csodálatosan ronda bukófordulója. kurzort rá A mai képet az első tíz perc után, induláskor lefotóztam, mert nyilvánvaló volt, ettől már csak rosszabb lesz, innét már csak lefelé a lejtőn. A/07/43 A képre kurzorral rámenve megjelenik a vég?állapot is. Mint ezeknél általában, lehet, hogy kicsit várni kell, míg betölti az alsó képet is. ? 2007. július 25. szerda Siófok-Töreki Kedves Deske! Azon gondolkodom, miért Siófok, s miért nem Kékkút? A kettő közti hangulat ??? Szóval miért nem tudsz Kékkúton festeni? ölel barátod: István   Szervusz István! Ez nem a hülye balatonos Siófok, bár közel hozzá; kis dombok közé bújt, zárt falu. Kékkúton csak egy sötét szoba, mindenki élettere. Kata nem bírja az olajszagot egészségice, meg kis is fejezte, nem szeretné, ha itt dolgoznék. Okát nem firtattam. Én meg semmitcsinálni nem tudok. A padláson még lehetett volna festeni, húsz éve meg is próbáltam, csináltam is egy tetőablakot, de az a bádogtető alatt tűrhetetlenül forró. Egyébként ez épp most változott, cseréptető, szigetelés. Ennél lényegibb a napi háromszori kaja. Ezt Kékkúton, ha egyedül, tehetségtelen vagyok megoldani, Katának munkájától függ a nyári menetrendje. És mivel a forma bevált, ragaszkodom, hogy egy teljes hónap, festeni. Most éppen nem vagyok szegény, de az sem közömbös, hogy mindez nem pénzért, hanem egy képért. Egyébként, ha van egy különszoba, van ebéd, mindegy, hogy hol vagyok, ugyanaz minden, mint otthon, kezdve az 5.23-as vekkerrel. Hogy akkor mindez miért nem Pesten. Két utazás között jól behatárolt munkaperiódus, meg ennyi kell a nyárból. És ilyenkor van jó ok gégemikrofonnal skype-olni [net-telefon]. Az egész a kilencvenes évek második felétől, hogy fiatal festők meghívtak művésztelepükre, öreg elefántnak. Ott ők főztek. Örökre hálás vagyok nekik. Akkor fedeztem fel magamnak (a márciusi Kecskemét mellett) ezt az egyébként fölösleges hónapot. Hogy egy emberölő óta miért csak vidéken tudok képet elkezdeni, igaz, akkor napi egyet - valamilyen irányú tehetségtelenség, vagy fegyelmezetlenség. d. Hanem egy hónapja tényleg eltűnt a programíró fiú, akivel munkánkat még be kéne fejezni. Gond. Telefonját se veszi fel. Különös történet. Ismerem, biztosan nem velem van baja. Barátom, akinek munkája a programírás első fele volt, próbál segíteni: Bánk jelentkezett azóta? Elkezdhetek keresni valakit a honlap miatt, ha gondolja. Arra gondoltam, körülnézek az egyetemen, hátha akad egy egyetemista, aki elvállalná. Mindenképp hosszútávra keresnék, tehát nem csak a nyárra. Mindenképpen szükség lesz valakire, aki időnként tud a honlappal foglalkozni. Első feladatként máris itt a VáliNews képek megjelentetése a honlapon. Tamás Nehéz dönteni, Tamás. Természetemnél fogva baromi türelmetlen vagyok, stb. Bánkról semmi hír, csak annyi, kijelzi a gép, július 18-án skype-olt, = -tehát él,  -öntudatánál van, -tudja használni a kezét,  -szabad a gépét használnia, és -nem mindenki előtt titkolja magát. Maradtak még apró javítanivalók, ami Bánknak ötvenszer egyszerűbb lenne, mint egy új fiúnak. És Bánk, amikor dolgozik, nagyon jó, és nagyon jó partner. Talán várnék még néhány hetet. Viszont nem tudom, nem lehetne-e ezt az önálló news-kérdést tényleg valaki másra bízni, nehezen várok. Ma 02 - 04:30h között befejeztem és feltöltöttem az új oszlopokat, persze rengeteg hibát is találtam visszahatólag is, még az ID számban is. Ezt talán tényleg lehetne?! Most bárkit tisztességesen meg is tudok fizetni, evvel a háttérrel kérdezősködhet, köszönöm. Amúgy tényleg kell valaki állandóra, 14 ezer fájl. Tehát ez a maga számára is kész: http://deske.hu/iras/news-fajlok/news-kepjegyzek.htm Illetve, a fene érti, csak hol 500, hol 800 sort tölt le a fejléc + 1777-sorból a neten kereső, holott az egész 1,5 Mb-os fájl sikeresen a szerverre került, átment. Hát fölraktam excelben is, ez hibátlan. Nem találom a baj okát. http://deske.hu/iras/news-fajlok/news-kepjegyzek.xls d. Ezt a mai képet se kellene megmutatni, nem ennyire nyálas-gyenge mint..., megdöglik a képernyőn. Sietni kellett vele, Kata egy hét után 10:30-kor Balatonszéplak felsőre - micsoda hülye név. Munka-nem munka ügyben itt más a felállás, itt ő vendég. Aztán ebédig még folytattam: A/07/44. ? 2007. július 26. csütörtök Siófok-Töreki Tegnap ebédnél meséltem róla Katának - közben meg is könnyeztem -, hogy micsoda figyelő szeretet, gyöngédség, mekkora tapintat, ahogy a legelesettebbekről, a pusztai vénemberekről beszél Illyés, Istentisztelet versében. A cím halálpotos. És micsoda pontos leírás, mintha nem is líra-, szociológia, egy teljeskörű tanulmány lenne. A végére ugyan elkanyarodik, belekever egy másik témát, a jelent, a rádióból szóló zenét, amiben igaza van, mégis sajnálom. Ma ötkor aztán minden egyéb előtt kikerestem, sőt a laptopból az ő hangján meg is hallgattam. Ma délelőtt, munka közben is ezt fogom. ISTENTISZTELET Zsámolyt tettek a ház elé. Az lett a zeneeszközé. Aki pedig a húrt ütötte, letelepedett a küszöbre. A pusztaiak vasárnapja akkor kezdődött, amikor etetés után valahol megcirrent egy citera hangja. Citera? egy-pár házilag összeszerkesztett lécdarab, hat-hét acélhúr rajta, egy libatoll, vagy egy kis faszeg, s mintegy a faszeg reszketeg folytatásaként egy öreg, egy fáradtan is tenni-kész, egy aszottan is fürge kéz, egy szántatlan is gazdag ész: ezekből és ezeken át cini-cinizett ki a vágy; a szerelem, a végtelen felé oly félszegen, oly finoman az ég felé, akár körben a tücsköké. Aki hallotta, arra tartott, nem kiváncsiskodón közel, épp addig, hogy ne csak a hangot, a nótáját is kapja el. Vályút fordított, arra ült néhány vén ahol összegyűlt; bólingattak figyelmesen, mint korcs istentiszteleten. Égből, pokolból jött a dal? Jött az ősök jajaival. Rádióból jön ma a pusztán, nem a múltból a muzsika. Megyek - lám az is lett! - az utcán mutatóba sincs citera. Nem alulról jön a zene, nem Ázsia, az őshaza, küldi a légből Afrika, az őserdő legbelseje. Most ez tetszik, most ennek áldoz a nép összegyűlve a tánchoz. Ha! Dzsessz! Puszta-Rácegresen! Engem nem bánt. A szerecsen panasz is átjár szivemen. Ő istenük is istenem. Ahogy most visszaolvasom, egyetlen fölös szó, díszítés sincs. Egy szántatlan is gazdag ész..., oly félszegen, oly finoman az ég felé..., vályút fordított, arra ült néhány vén..., bólintgattak figyelmesen. Kincs. Anyácskám ágyba rendelve. Egy hónapig legalább, figyelmeztették. Ezen csak mosolyog. El kell látnia nála négy évvel öregebb járókeretes Margit néni barátnőjét, harminc éve együtt laknak. Mindenesetre egy hete fekszik, és nem is igen bír semmit csinálni, olvas. Kiszedtem belőle, a Híradót azért megnézné időnként. Kolostorban nincsen televízió. Hogy lehetne ezt. Egy helybéli ismerős taxis vitte le Pestről Kaposszentbenedekre, húgomhoz. Ez az. Szóltam Erzsébetnek, telefonáljon a taxisnak Kaposvárra, hogy vegyen egy kb. harminc centis lapos tévét, és szállítsa ki a kolostorba, sürgős. A pénzt neten azonnal át tudom utalni. Ha igaz, délutánra meglesz. Minden szempontból jól kezdődik ez a nap. A vízben újra 1200 méter, ment. Rántotta csak két tojásból, fogyókúra. Még egy telefon barátomnak, aki éppen nem Tibetben van, és a Pamírról is lejött a múlt héten, hogyan lehetne ezt az excel- htm fájlhibát kicselezni. De ő se tudja. 09:53 Deske! Biz', az. Kincs, a végével együtt - ezt a verset az utolsó sor teszi "egyetemessé". B. Igaz! Számomra ez utal Illyés bizonytalan, olykor fájdalmasnak tűnő istenkeresésére. Belon? püspök úgy búcsúztatta, bocsásd meg nekünk, Gyula testvérünk, hogy nem tudtuk neked megmutatni a szerető Krisztus arcát... d. Istenhez csak egyetlen út vezet? B. Nem. De egy az Isten. És azt hiszem, ő ezt valahogy nem tudta. d. 09:59 Ötkor keltem. Na, kezdek dolgozni. Már a téma meg is van, egy műterembelső lesz. Három hete pontosan tudom, milyen szagú képet szeretnék itt csinálni, de minden nap kisiklik, és más irányt vesz a dolog. 10:48 A kép elkezdve, föltéve. Közben hallgatom Illyést, megrendítő. És eszembe jutott, csak 2 mega MP3-ban, föl lehetne tenni a netre ezt a verset, az ő hangjával. Tessék. 12:10 A mai: A/07/45. Ez közelíti meg leginkább, ami e hetekben a fejemben jár. 12:50 És még mindig ebéd előtt. Szütstől a napokban ez a fergeteges vicc. 19:40 Telefon anyámnak. Alig hallom, mert szól nála a tévéhíradó. Ez sikerült. ? 2007. július 27. péntek Siófok-Töreki A/07/45: gyönyörű!!! Szüts Tudom. Mennyi szart kell összefestenem, hogy egy összejöjjön. És tök megfontolandó, mire lassan belejönnék egy hónap után, akkor abbahagyom. A másik oldal, mit csinálnék évi kétszáz közepes képpel? Dési-Huber Képzőművész Kör, 1960 ősz. Sugár Gyuszi korrigált; rám mosolygott: nehogy azt hidd, ha heti kettő helyett négyszer jössz ide rajzolni, hamarabb megtanulod. d. Deske! Polcz Alain irja a Tiszatájban /2006.03/ Mészöly Miklós rendelkezését: hamvait három helyen szórják szét. Farkasréten, Orosziban és a tengerben. Ezek lennének a tűz, víz, levegő hármas egysége. A tenger Triesztnél. Orosziban a kedvenc helyek: tűzrakóhely, diófa alatt, kispad. Van ennek jelentősége? Márai csak a tengert kérte. G1. Én úgy végrendelkeztem, hogy engem a 1./ a Klauzál téren 2./ a kettes metró Astoria megállójában, ahol az utolsó kocsi megáll 3./ a Széna téri kutyafuttatóban. d. ? 2007. július 29. vasárnap, Délelőtt Katával a 23 éves VW-el haza. Sok batyu, 21 kezdett kép. Kicsomagolás. Pesti uszodabérletemet holnap 07.05-kor kapom vissza a Lukács előcsarnokában. ? 2007. július 30. hétfő, már Budapest Egy hónap után itthon, mivel kezdjem. Az eldugult mosdó pumpálása? Huszonegy keret a galériáról, a festésük? Új képek adatbázisba? Írjam tovább a fotós-könyvet? Tényleg, a gondnokék kislányáról készült fotókat megcsinálni, postázni. Hangszórók átkábelezése... ott forrasztani is kell. Telve nagyon jó feladatokkal. Délután ölbe ejtett kézzel üldögéltem egy órát, magam elé nézve; ilyen még nem volt. Fáradt vagyok. ? 2007. július 31. kedd A kecskeméti Fotográfiai Múzeumi, jövő márciusi kiállításomra könyv - fotóalbum - is készül. Az igazgató úr megkérdezte, elegáns legyen-é, avagy egyszerű. Döntésem csak a példányszámot befolyásolja, kétszáz vagy jóval több. Ha több példány kell - nekem kell fizetni. Megállapodtunk, bolti ára jelképes, 2500 körül. Rákérdeztem, hogy kerülök én ide. Egy sorozat része vagyok, kívülállókat is be akarnak mutatni. Az anyagomat - a honlapomról - ő válogatta, gondosan. Láttam a jegyzeteit, a témacsoportok arányait is nézte. Elfogadtam, és meg is könnyítette a dolgomat. Néhány képet cseréltem. Három gyerekeim-fotóra rákérdeztem, miért hagyta ki, őszinte választ kérek. A fotók jók, csak ilyen rengeteg van. Szívjóságból egy Mikica-fotót bennhagyott. Alakul a könyv szerkezete. Elképzelése szerint a kiállítás teljes agyaga, oldalanként egy fotó, az album jobb oldalán. A bal térfél fehéren marad. Néhány nap múltán estem gondolkodóba. Üres oldalak. Meghívni vendégszerzőket. Nyűgös - hányszor kellett Konrád Györgyöt fölhívnom -, ez volt már, nem. Hát akkor (még) tiszta szemű kisgimnazistáknak kiadni, írjanak a képhez szabadon, három és harminc sor között. Hamarosan került pedagógus is, akinek tetszett a dolog, szeptemberben diákjaival meg is íratná, dicsőség lenne bekerülni a csapatba. Két nap után mondtam le, elvinné a könyvet valami pszihológiai teszt-izé felé. Maradtam én. Ezek a fotók markáns életrajz-szeletek. Első nekifutásra meg is van az ötvenegy szöveg, néhány sorosak. Még nagyon zörögnek. Ma a net-változatát kezdtem szerkeszteni, sok káromkodások. Ugyanis végzetesen - életemben utoljára - wordben írtam az ötvenegy fájlt. Elképesztő bonyodalmak. Fiamat megkértem a könyv tipografizálásra, avval, hogy legyen a tíz év előtti Váli-monográfia második kötete. Rákérdezett, hogy a mintánál szebbet csinálhat-e. Ebbe is beleteszem az opuszjegyzéket. Ha egyszer van. Reggel a zuhanyozóban beszéltem Széchényi Könyvtár-beli barátommal, hogy mint a C. Naplónál, átvennének-e ajándékba példányokat, szétteríteni könyvtárakba? Utánanéz, megkeresi a Könyvtárellátót is, ők profik. Ez majd a nyomdai példányszámot is befolyásolja. július - Töreki = 92160 = 3089/hó = 99.5/nap news / összes news / képek news / versek e-mail VÁLINEWS 149. levél J.-nek, Le Meux-be  /   2007. augusztus ? 2007. augusztus 1. kedd Fogjuk a Töreki-életmód rovására, karosszékből is nyögve tápászkodom. Hát újra kezdtem a reggeli futást. Futás? Túlzás. De azért. Úszásnál megengedett a 42-ből a 33.-34. hossz kifelejtése. Ma hó végi zárás. A júliusi Newst átformázni printhez, betűk - képek kisebbre, aztán három példányban. Egyet Robinak postázni. Az új News vagy harminc képét táblázatba, adatokkal. Nemsokára ezt gépesítik nekem. Holnap talán már keretezés, keretek színezése. Kata mondja, tévesen írtam. A másik arcán a mosolyt megőrizni nem lehet. Hanem így: SEGÍTENI MEGŐRIZNI A MOSOLYT A MÁSIK ARCÁN. ? 2007. augusztus 2. csütörtök Nézem ezt a műteremben szétterített Töreki-termést, szelektálok. Kiderül, nem kettő, hanem tizenegy kép, ami befejezett és jó, lehet keretezni. Kívülálló nem értheti, mi az, ami oly csüggesztő ebben. Én se. Egy történet ma befejeződött. A Dédi évek óta kórházból ki - kórházba be, fekvőbeteg. Az öregség. Unokája vette magához, ellátni. Pelenkázni kellett, a szoba pisi szagú volt. Engedélyem van, hetente áldoztattam. Egyszer hálából a déli süteményét félretette nekem. Ötlet, újabb engedélykérés, hogy a gondozóit is. A hatéves dédunoka este, már pizsamában egyszer végighallgatta a bevezető imát, legközelebb áldozott már ő is. Július, én művésztelepre, javasoltam a családnak, engedélyeztessék, és vegyék át a feladatot. Megtörtént. Kedden a néni meghalt. És ma reggel (katolikusok értik a fogalmat) a Porcinkulai ferences búcsú keretében a ferences templomban teljes búcsút mondtam érte. Aki evvel, bármilyen abszurdan hangzik, ma 07h-kor megérkezett a mennybe, mostantól szent N. a neve. ? 2007. augusztus 3. péntek Tegnap esti levelezőpartneremnek végső bíztatásul: Várady Szabolcstól Őslények egymás között (hangszóró be). Szia Deske, olvastam bejegyzésed... hogy van az, hogy a hatéves dédunoka áldozott is? K. volt már elsőáldozó d. azért ezt is meg kéne jegyezned, mert így félreérthető... K. értsék félre d. azért ez nem olyan egyszerű, mikor minden olyan laza... azért ebben felelősséged van. K. ma egész nap kereteztem, mindjárt teszem föl a fotóját d. 17 új képet már érdemes volt keretbe tenni. És ma találtam ehhez egy színezési módot, ami nem tréfa, mert evvel harminc éve kínlódom. Hogy némely képeknél ez a sok sötét fa túl súlyos. Szedtem én már szét hatvan keretet emiatt. Most minden belső síkot világosra. Lehet, hogy sikerült megoldani?! ? 2007. augusztus 5. vasárnap Elérzékenyültem és mosolyogtam, ez a kisfiú jókedvűen végigkiabálta az egész misét. Csitítgatták. Nagyon okos tekintet. Azt hiszem, beszélni még nem tud. Utána anyukájától engedély egy fotóra, éppen apját hívja, követeli. Délelőtt séta a Széchényi hegyen Jánossal, délután anyagválogatás és borítékolás, a végén egy átvételi elismervény:  Váli fotókönyv + kiáll.hoz átadok lenagyításra a Fotómúzeumnak: 40 db. 6x6 ff. nega, (egy belőle színes dia) 21 db. 6x6 film, kérném szkennelni, ha lehet, ezeket most találtam, kellhetnek 13 képről CD, amiről csak digi. változat létezik ill. javasolt (az egyik három minőségben) 4. ff. nega, ami kiesett a válogatásnál, (hátha mégis kellene, hogy akkor ott legyen) Áttekintő táblázat a képcímekkel, és adatokkal. A nagyításoknál irányadó lehet a www.deske.hu/fotón látható megjelenítés. 400 ASA film után BH / kemény papírra nagyítottam, szándékkal kevés szürketartománnyal. 2007.8.5. ? 2007. augusztus 6. hétfő A vendéglő asztalán üveglap alatt 1951-es újságcikk, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság lapjának beszámolója a moszkvai nemzetközi kerékpárversenyről, amiben szovjet és magyar versenyzők vettek részt. Elmerengtem. Ki emlékszik még erre a nem is csúnya logóra, az öregebbek, én se láttam ötven éve. Ötvenhat után valahogy ennek nem lett volna sikere. E-mail Várady Szabolcsnak: Fotó-opuszjegyzékemet igazítom, jövőre egy albumot csinálnak nekem. Most látom ezt, látod!, nálam hová vagy besorolva! És 35 megabájttal! ölel: d F/07/010 VÁRADY SZABOLCS, 1943 - F/07/010 sz. digitális fotó 2007 2007.02.. 15. híresember 35 Mb. tif ? 2007. augusztus 7. kedd Gábor, folytatva reggeli beszélgetésünket; mennyi marhát - disznót eszik meg Budapest naponta? d. Deske! A KSH-nak egész jó a honlapja. Íme: Egy főre eső húsfogyasztás 2005-ben 63,5 kg/fő. Ebből: marha  3,1 % borjú  1,8 % sertés 42,0 % baromfi  46,9 % egyéb 1,9 % belsőség (máj, szív) 4,3 % Összesen 308 tonna marhát - disznót eszik meg Budapest naponta. G. Ez mennyi, ez a rengeteg hús? d. Deske! Ezt fejből is tudom: egy sertés csontoshúsa 50, marha 250 kg. Tehát sertés-egyenértékben a 300 tonna = 6000 sertés/nap. Ha megoszlás szerint akarod, számolj utána, a sertés és marha aránya 13:1, durván tízszeres a sertésfogyasztás. Figyelmedbe ajánlom Zola Párizs gyomra könyvét. Rungisról, Párizs egykori nagyvásárcsarnokáról szól, ahova beömlik a táplálék, hogy szétsugározzon a kerületekbe, végül is a birodalom gyomra, a polgárok mindennapi kenyere, akik fenntartják a birodalmat, a pénz roppant tánca...  G. ? 2007. augusztus 8. szerda 11:40 Anyácskámat most viszik sürgősséggel a kaposvári kórházba, oxigénpalackra. Telefonált, mondjak el érte egy Üdvözlégyet. Majd ő hív. Ott fog meghalni? A készülő fotóalbum szövegeit fogalmazom. 1977-nél tartok. Deske! Szólj ha unod, tudom, hogy most Anyukádra irányul minden figyelmed. Kívánok jobbulást. Csak visszatérsz a mindennapokhoz. A Literaban találtam egy érdekes beszélgetést a Proust-forditó Jancsó Judittal: << Az igazi tragédia az, amikor egy hatoldalas mondat kerül elő, és a mondat közepén veszi észre az ember, hogy szimmetrikus szerkezetű az egész: akkor lapozhatok vissza, és kezdhetem elölről, noha úgy szoktam fordítani, hogy mire elkezdem leírni a magyar szöveget, nagyjából már kívülről tudom azt a bizonyos mondatot... de ez a másfél oldalt meghaladóknál sajnos nem működik. Van, hogy az ember menet közben veszi észre, hogy térképet kell rajzolni a mondathoz, hogy nagyjából ugyanaz a szerkezet, vagy ugyanaz az "épület" állítódjon fel, mint az eredetiben. És nem biztos, hogy sikerül.>> G. ? 2007. augusztus 9. csütörtök Anyácskám infúzión, oxigént már nem kap. Kaposvár. Átkerült a belgyógyászatra, nem néhány napra, úgy mondják. Deske! Nem mész a mamádhoz? N. Miért kérdezed? d. Harmadjára sikerült, ezúttal egy kölcsöngéppel, lefotóztam a Törekiből hazahozott, késznek tűnő képeket. Föltettem, átlapozható, a 2007-es festményeknél az A/07/27-el kezdődik. Autó hűtővíz folyik, Miki így hozta haza (keservesen) a Balatonról, és volt még egy érdekes hibája. 19.300. ft, mára lett kész. A Törökvészi úton radarmérés, visszajelzéssel; most négyszer átmentem rajta. Biztosan tízzel többet mutat a sebmérőm. Nem mindegy, most hogy szabályosan járok. ? 2007. augusztus 10. péntek Semmi, teszem a dolgomat, és nagyon fáradt vagyok. ? 2007. augusztus 11. szombat Kezdődik a nap. Lefedett műteremablak hajnalban - F/07/083 Ez lesz a megoldás. Ahonnét nézem a képet munka közben, a ládán üldögélve, ott szemmagasságban is sötét van, félhomály. Onnét nézve a keresztbefordított festőállvány takarja a zavaró ablakkockákat. A túloldalra pedig elég fény jut. Barátságos tér. Hónapok óta gyűjtöm, egy papírcsík az asztalomon, filmek. Jobb híján az életrajzomba tettem, külön passzusként. Nem voltam soha tájékozott. Ha valakinek lenne valami emléke, vagy FILMLEXIKONJA, hálás lennék, ha az adataimat kiegészítené. Unokáim nevét is alig tudom, nemhogy. És akár javaslatok a lista folytatására, hogy én mit szeretnék még látni. FONTOS FILMJEIM: HAMU ÉS GYÉMÁNT lengyel, avval a nagy színésszel, aki fiatalon meghalt kb.1959 [Wajda, Cybulski, 1958] KÉS A VÍZBEN lengyel kb. 1960 [Polanski, 1962] ÉJSZAKAI VONAT lengyel kb. 1960 [Kawalerowicz,1959] JULES ÉS JIM  [Truffaut, 1962] MEGHÍVÓ SZOMBAT DÉLUTÁNRA svájci kb. 1980 [Claude Goretta, 1973] ELŐZÉS olasz avval a nagy olasszal [Dino Risi, 1962] KISKAKUKK észt [Alexander Rogozskin, 2002] VOLT EGYSZER EGY VADNYUGAT us? KOLJA cseh [Jan Sverák, 1996] ÖRS A HEGYEKBEN szovjet kb. 1951 ["Orlik, a csodaló főszereplésével."] KABARÉ fr? ennek a nőnek sem jut eszembe a neve [Bob Fasse, 1972, Liza Minelli] NAP VÉGE svéd Bergman? [Ingmar Bergman, 1957] 1953 HIDEG NYARA szovjet v. már orosz [1953 HIDEG NYARA - Aleksandr Proshkin, 1988] CSALÓKA NAPFÉNY orosz, [Mihalkov, kb. 1994, Oskar-díj 1995] vagy micsoda, majdnem Oszkárt kapott, a sztálini tisztogatásokról NYIKITA ? [Luc Besson, (1990)] aztán még: NAGYÍTÁS angol STALKER szovjet [Tarkovszkij] ZORBA, A GÖRÖG [Anthony Quinn.] SZERELEM magyar, 2 Déry novellából, Törőcsik Mari, Darvas Lily VÖRÖS PIMPERNEL 1941 "Pimpernel Smith" ROVERE TÁBORNOK olasz, 1959, Vittorio De Sica, rend.: Rossellini A VÁD TANÚJA Marlene Dietrich NINCS IRGALOM fehér lány néger férfi szerelme, valami rablás, mondjuk 1954 PÁRIZSON KERESZTÜL Jean Gabin, Bourvil, francia, 1956 sztori: Marcel Aymé ELSŐ SZERELEM Marina Vlady 1953, olasz Âge de l'amour FÉLELEM BÉRE Yves Montand kb. 1953? EGY FÉRFI ÉS EGY NŐ kb. 1964, fr. Oskár-díj DRÁGA JOHN svéd javaslatok: ETŰDÖK GÉPZONGORÁRA, 1977 OBLOMOV NÉHÁNY NAPJA, 1979 Nem lehet úgy meghalni, hogy az ember nem látta Tarkovszkijtól a TÜKRÖT, szerintem. V.G. Reggel postára tettem első számú (profi) olvasómnak a leendő fotóalbum 51 képéhez megírt szövegeimet. A fotók mellé pici méretben. Földbe fog döngölni, szokásosan. És még csak nem is fogok szégyenkezni. Mutatóba, egyet, találomra, ez 1977-es kép: Én, festés közben - F/77/12 A haránt belógó nyersvászon függönyből látom, még nagyon kerestem a műterem téri elrendezését, hogyan lehetne tételekre osztani a teret. A hátam mögötti betűk: egy öreg törülközőn a feliratom görög nyelven: MAGYAR. Evvel autóstoppoltunk Katával Görögországban, sikerrel. Alatta olajkályha, utolsó pillanatai, az előszobában még a 20 marmonkanna. Egy NDK-s hivatalos képvásárlás árából még az évben gázfűtés. Az éppen festett kép: mosolyogtató tévút, amikor én nagyon férfias akartam volna lenni. ? 2007. augusztus 12. vasárnap Deske, ezt most találtam  Vojnich Erzsébet honlapján, festményei között. Gondolom, ez a Maga műterme. 1988-ban festette. Szép korrelációban van tegnap reggeli fotójával: V.D. műterme olaj, vászon, 140x145 cm Székesfehérvár,  Szent István Király Múzeum tulajdona I. Ez azért érdekes, mert Erzsébet igen jól megismerte a műtermet, de ez két évvel később történt, 1990, amikor itt festett néhány képet. Van is egy fotó, F/90/06, György Petivel hármasban nézzük a munkáit. d. Rászántam, ma délelőtt a Művészetek Palotája. Lehet hogy a hangversenyterem akusztikája kiváló, de ez nem látszik a Ludwig Múzeum zavaros alaprajzán. Tudom, tervezés közbeni funkcióváltások. A személylift egy kvázi WC-előtérből nyílik. A kassza után a feljáratot úgy kell megtalálni. A reprezentatív kiállítóterek: találomra forog az ember ide-oda, merre tovább, nem vezet. A kisebb terekben nincs állandóságérzetem, véletlenszerűnek hatnak. Nincs méltóságuk. Tessék összehasonlítani a Szépművészeti első emeleti pici szobácskáival, ahol régen a Bonnardok voltak. Először az állandó kiállításra. A fene egye meg, az a kései Picasso remekmű; a Lovag, még mindig orrhosszal. Amúgy ötlet ötlet hátán, világító, csipogó háromszögletű képek, mű alig. Ahogy Pogány Ödön Gábor; KRESZ-tábla festészet. Persze én (októberben) 65 vagyok. Nem értem a mai fiatalokat. Dávid Kata éppen a római Maggiore mozaikjait írta meg, mutattak neki egy XIII. századi orosz ikont: Én ilyen modern dolgokkal nem foglalkozom! Valaha egy katalógusban a művészt háborús katonai felderítőhöz hasonlítottam, aki úgy hasznos, hogy messze (elől) jár. Ma utóvédnek tartom magam. Arra is szükség van. Viszont második évtizede bámulom ezt a Lóversenypálya (Dél-Afrika) képet - Malcolm Morley, 1970 -, három métert hátralépve tökéletes légifelvétel, ember ilyet nem talál ki. Jó, ráfestett a fotóra. De közelről nézvést (mutatom,) ez csakugyan végigfestve; igazi festmény, absztrahált színekkel, formákkal. Hogy csinálhatta, csak rettenetes rajztudás és őrjítő türelem? Kedvelem. Végigácsorogtam egy félórás tévé-filmet, Warholra emlékeznek kollegái, kortársai. Még barátai is azt mondják róla, mindene volt a hírnév, meg a hírességek közelsége. Polaroid felvételeket csinál megrendelőiről Németországban, kiadja munkatársainak, megfestik a portrékat, rábólint, rengeteg pénzért eladja. "Fiatalon New York legjobb cipőrajzolója volt." Nagyon tehetséges-, és iszonyú nagy barom volt, Isten nyugosztalja. Olvastam, mikor egy gyűjtője megtudta, hogy a megszerzett mű ondóval van festve, elégette. Egy emelettel lejjebb Marcel Breuer. Néhány nagyon szép szék, a többi modoros, túlformált, tetszelgő. Épületdolgait alig, a fotókat csak szúrópróba szerűen, felületesen futottam át. Részletformái ismerősek a kortársaktól, hol elegánsak, hol nem sikerültek. Van egy kolostora, a homlokzata nagyon szép. Az ebédlője, száz apáca ül benne, a legrosszabb üzemi étkezde arányai, atmoszférája. Az első emeleten Fehér Laci életmű-kiállítása. Bizonyára, bizonyára. ? 2007. augusztus 13. hétfő Váratlan jó hír. Anyácskámat szerda - csütörtökre ígérik, hogy már kiengedik a kórházból. Lába dagadása elmúlt, szíve gyenge. Kérdeztem jó filmekről, két nap alatt harmincat diktált be, vissza egészen a harmincas évektől, már az ötágyas kórterem is neki gyűjt. Nem szokott, de most panaszkodott rájuk, nehezen tud olvasni, ezek egyszerű emberek, szintén öreg, szívbeteg asszonyok, nem olvasnak, egész nap a vejük, az unokák és receptcsere, jó hangosan. Anyácskám filmlistája eddig 85 tétel, sajna hiába a nagy filmek, ha nem ismerem. Kedves Váli Dezső! Bergman Hetedig pecsétje és Kubrick Mechanikus narancsa is zseniális szerintem!üdvözlettel: david Ingmar Bergman: Szégyen. Említették már? B.I. Kedves Deske! Nagy élvezettel figyelem milyen filmekkel bővül a lista. Itt küldöm az én legszeretettebb filmjeimet, tkp. nem is értem, mások ezeket eddig miért nem említették... ZEFFIRELLI: NAPFIVÉR, HOLDNŐVÉR (Assisi Szent Ferenc életéről) TARKOVSZKIJ: ANDREJ RUBLJOV I-II. HUSZÁRIK ZOLTÁN: SZINDBÁD (Sára Sándor volt az operatőr) SZALADJÁK ISTVÁN: MADÁRSZABADÍTÓ, FELHŐ, SZÉL MILKO MANCSEVSZKIJ: ESŐ ELŐTT (ez is fontos és megrázóan szép film, talán kevéssé ismert, pedig!) BILLE AUGUST: JERUZSÁLEM BERGMAN: CSEND FELLINI: CABIRIA ÉJSZAKÁI és a JÚLIA ÉS A SZELLEMEK SUTTOGÁSOK ÉS SIKOLYOK , Bergmantól Barátsággal: I. Nem emlékszik valaki a film címére? Neves színész játszotta. Úgy kezdődött, három férfi hajol valami fölé, fehérben, sztetoszkóppal. Kamera hátrál, kiderül nem operálnak, egy luxusautó motorját javítják. A sztori: egy playboy anyagi csődben, inasa tanácsára érdekházasság után néz. Elvesz egy fiatal, csúnya milliomosnőt, aki nem tud bánni a pénzzel, és mellesleg biológus, páfránykutató. Rendbe teszi a nő életét, dolgait, és meg is kedveli, a végén egy afrikai tanulmányúton megmenti az életét. Kedves Váli! A filmlistához 3 kedvenc európai rendezőm 1-1 filmje. (Fájdalmas szelektálás…) P. P. Pasolini – Oedipus Rex R.W. Fassbinder – Amikor 13 újhold van egy évben L. Bunuel – A burzsoázia diszkrét bája (és Andalúziai kutya előtte rövidfilmnek.) + 2 amerikai, mert nem állom meg: Woody Allan – Fogd a pénzt és fuss Jim Jarmusch – Törvénytől sújtva B-K. Deske! Van, akinek túl csöndes és unalmas film, van akinek Clint Estwood az ijesztő, minden esetre talán elgondolkoztató, hogy mi az igazi szerelem, és a család melletti kitartás, a vágy és realitás vívódása... A szív hídjai (regény filmen) Veszedelmes viszonyok (Laclos hihetetlen jó "levél-regényének" film változata) p. Néhány további film címe, amelyek nagy élményt jelentettek (nekem): V. de Sica: Csoda Milánóban, Fassbinder(?): Bruno vándorlásai, Fellini: A nők városa, és azt hiszem, Pasolini: Máté evangéliuma (jó sűrű volt). Megkockáztatnám még Menzeltől (Hrabaltól) a Sörgyári capricciót. B.I. Kedves Deske, szerintem sokkal érdekesebb a világ legpocsékabb filmlistáját összeszedni! Rögtön az általam látott legrosszabb: A "Te nem vagy árva" c. üzbég-szovjet film a 60-as évekből.. Meg ne nézze!!, ..:-))) N.M. ? 2007. augusztus 14, kedd Miki fiúnk ma 25 éves. Az én feladatom a tortára a 25, paradicsom és uborka kis kockákra, és a tejföl megsózása. Megszereztem neki a 2000 logó képeskönyvet, egy grafikus 200 évig megélhet belőle. ? 2007. augusztus 15, szerda Nagyasszonyunk mennybevitele ünnep. Az ég ajándéka ma két megtalált gondolat. Nyolcszáznál azt mondtam, ezer, és abbahagyom. Ezernél megfordult a fejemben ez az olcsó fordulat; mért, a parton jobb?, és meglett az ezerkétszáz. A másik. Két napig nagyon nem, most eszembe jutott az a réges-régi film. Drága John. (Ha tudna róla valaki valamit...?!) Egyetlen képére, egyetlen mondatára nem emlékszem, mégis elandalodom rajta. Hogy van ez? És mi ez, elandalodni. Elmerengeni más boldogságán? Andalodni jó. Pedig a mozival viszonylag fiatalon, 1963-ban leszámoltam. Mégis, szerencsére, mennyi érték, mondjuk, ötvenöt év alatt. Barcsay mester meséli az életét. >>A festő mindig festői kérdésekre keresi a választ.<< Milyen egyszerű. Igaz ez? Kérdezted, mire kell két monitor egymás mellett. - ami állandóan nyitva; telefonkönyv, e-mail, elintézendők excelben, esetleg zene... ezek egymás mellett a másodikon - ha két táblázaton dolgozom párhuzamosan - képretusnál a segédeszközök táblái - amikor e-mailből veszek át részletet a newsba És erre is választ kaptam, de jó, megvan! mindkét keresett filmem. Csupa profi körülöttem, a netről szedik le, nem tudom, hogyan. De jó lenne még egyszer látni. Kedves Deske! A filmet én is láttam. A neten magyarul csupán ennyit találtam róla: Drága John (Käre John) svéd filmdráma, 115 perc, 1964, rendező Lars-Magnus Lindgren. Színész Christina Schollin, Helene Nilsson, Jarl Kulle, Morgan Andersson Verziók: svéd nyelvű, magyar felirattal Üdv: Mickey Kedves Váli! Pénzes asszony kerestetik / New Leaf, US., vígjáték, 1971, 101 perc, Walter Matthau Tartalom: Henry nagy bajban van. Teljesen tönkre ment, és a pénzügyi összeomlástól csak egy jó házasság mentheti meg. Addig is Harry bácsikája ad kölcsön uzsorakamatra 50.000 dollárt, az idő azonban kevés. Mindössze 6 hét, hogy megtalálja és feleségül vegye élete párját. A szerencsés hölgy, egy nagyon gazdag, ám nagyon szerencsétlen, magányos botanikus lány. A terv sikerült, ám Henry felül múlva önmagát kezd ragaszkodni a lányhoz. Norbert Nagyon sok levél, nagyon jó ez a filmemlékezősdi játék. Hol legyen a határ. Marad az enyéim listázása, bocs, bocs. Meghívtak őszre, két helyre is, Erdélybe, négy-négy képet kellene küldenem. Keresztezi novemberi nagy kiállításomat. Mivel választ várnak, el kellett kezdenem a képválogatást, jut-e oda is. Ajjaj, ez munka. Ne nyafogjak. ? 2007. augusztus 16. csütörtök 09:32 E percben kaptam, angyali. Kedves Deske! Egy blogban találtam ezt a képet. Rögtön jókedvem lett, mert magamra ismertem... :) A MAN / férfi gombnál (ha nem lenne olvasható) a két szöveg: ON - OFF Uszoda. A professzorasszony (84) megfeddése. <> Szélesen mosolygott. És ehhez a tegnapi zuglói látvány. A kocsisor megállt, kivárta. Egy asszony ugrott oda segíteni. Igen lassan ért át túlsó járdára. Isten irgalmazzon neki. És nekünk is, ha majd odajutunk. ? 2007. augusztus 17. péntek A nő és a férfi. Az öregség munkája. A fiatalságé. Nem azért megfejthetetlen, mert annyira bonyolult, hanem mert egyedi. Nagyon filozofikus hangulatban vagyok. Lám, itten ez a fiúcska. Gabriel Bouys felv. ? 2007. augusztus 18. szombat Anyácskámat tegnap taxival visszavitték a kórházba, Kaposvárra, a sürgősségi ambulanciára. A kolostor kutyája örömében ráugrott, ő elesett, két alkarcsontja eltörött. Most sínbe tették, szerdán majd gipsz. A kórházból hívott, már ellátása után, közben négyszer használta a milyen szerencse - kifejezést. Milyen szerencse, hogy nem hanyatt esett, hanem az oldalára, hogy este vitték be, mert nappal 6-8 órát is várni kell. Nem, igazán nem voltak komoly fájdalmai. És egyébként is értünk ajánlja föl. ? 2007. augusztus 20. hétfő Semmi nem megy, nehezen viselem, csak téblábolok napok óta. Kata vár, menjek utána Kékkútra nyaralni. Ennyi fegyelem most nincs, lábat lógázni és elhagyni az őrhelyet, a kurva életbe. I am on duty [szolgálatban vagyok]. 19:01 A főbaj. Adatbázis rendszerem 97 %-ban kész, és itt megállt a dolog. Most értem haza, indonéz esernyőm dacára elázva, boka fölöttig ér a víz a Margit körúton, hólyagos eső. Nálam verőfényes napsütés. Negyedik próbálkozásra ezúttal lakásán sikerült elcsípnem júniusban eltűnt programozó fiúmat, részéről egy halvány elnézést kérek, és megbeszéltünk egy szombati munkatalálkozót. Ojjé. Nagyon rágtak ezek az új, tulajdonképpen jó képek Törekiből. Most tizenegy megkapta a keretébe a fehér rajzszöget. (=tovább csinálni). Épp két napja fotóztam őket végig (harmadszor). 19:47 Telefon a kékkúti szomszédtól, őt már kiértesítették: megkaptuk a ház-átépítésünkre a fennmaradási engedélyt, a kéményt fehérre kell festeni, és 400 ezer forint büntetés. Ha a kémény két hét múlva nem fehér, további 500 ezer bírság. ? 2007. augusztus 21. kedd Én is megkaptam a határozatot. A kéményt nem fehérre festeni, hanem fehérre vakolni. Nem 500 ezer, hanem 500 ezerig. A pénzt föladtam. Reggel uszodából egyenesen villanyossal Külső-Kőbányára, a szervizben új cső szájzuhanyunkra. Azóta a novemberi kiállítás anyagának előválasztása - már amennyire lehet így - kompjuteren. Exceltáblázatban, mert látvány, méret és tulajdonos-; három szempont együtt a mérlegen. Idáig megvagyok, 85 kép már nézhető, ebből kell majd szűkíteni. ? 2007. augusztus 22. szerda Történelmi Levéltár Szabadka 24000 Subotica Trg slobode 1/III 02-185/2-2007 2007.VIII.21. Tisztelt Váli Dezső Úrnak! Váli Béla naplója nemcsak a az Ön családjának de a Levéltárnak és minden helytörténeti kutatónak és publicistának is értékes és fontos helytörténeti adatokat tartalmaz főleg Szabadkára, de más településekre is, a XVIII században történtekről, és ezúton szeretnénk megköszönni a CD-ét melyet Váli Erzsébet volt szíves hozzánk, a Szabadkai Nővérek által, az Ön beleegyezésével eljuttatni. Természetesen, felmerül azon kérdés is, hogy az esetleges érdeklődők számára, azaz kutatóknak, milyen feltételek mellett adhatja a Levéltár használatra e nagyon értékes adatokat tartalmazó CD-t, mert erre Váli Erzsébet levele nem tér ki. Ha a felhasználásra valamilyen kitétele lenne, azaz feltételeket szabna meg kérem értesítsen (természetesen a jövőbeni felhasználók mindenkor kötelesek a forrásanyagra hivatkozni). Tudomásom szerint, Intézményünk "személyesen" szeretne a naplóból megjelentetni saját kiadványában az Ex Panninia-ban, de azt hiszem erről Önt Stevan Mackovic igazgató már értesítette is. Szabadka, 2007. augusztus 21. Tisztelettel, A Levéltár titkára: Gerhardt Rudolf Tisztelt Uram! Vettem levelét a megkapott Váli Béla napló ügyében. 1./ Örülök, hogy eljutott Önökhöz az anyag, magam is úgy gondolom, a legjobb helyen van, és leginkább van valószínűsége, hogy így a kultúra vérkeringésébe valami formában bekerüljön, megismerhesse az, akit ez érdekel. A Napló eredeije vagy húsz éve került hozzám néhány napra, lefénymásoltam. Eredetijét a Váli-család egy másik ága őrzi. Most néhány hónapja a teljes faximilét föltettem az internetre egy lapozóprogrammal a honlapomra. A szövegből a Mozgó Világ folyóirat egy nagyobb válogatást készül közölni, ennek kapcsán az egészet begépelték, szerencsére. Ennek következtében ma bárki számára hozzáférhető mindkét formájában a honlapomon. 2. / Copyright ügy: Az én honlapom HÁTTÉRINFÓK rovatában lejegyzett módon (az oldalról indulva a jogi részletek is megtekinthetőek) a nálam közölt anyagokra a CC vagyis Creative Commons szabályai érvényesek, vagyis minden szabadon felhasználható, közölhető, idézhető, stb., részleteiben is, megkötések: -- szerzőt feltüntetni -- nem árusítható -- nem módosítható, a szerzői jogdíjakról lemondok. A "nem árusítható" feltétel értelemszerűen nem jelenti azt, hogy amennyiben a szöveg valami formában kereskedelmi forgalomba kerül, azért nem lehet pénzt kérni. Hiszen az előállítás pénzbe kerül. 3. / Stevan Mackovic úr nem keresett meg eddig. 4. / A szöveg a honlapomon; www.deske.hu >> IRÁSOK >> TÍPUS SZERINT >> KÖNYV- VÁLI BÉLA NAPLÓ 1852 - helyen található, a kezelhetőség miatt egy tartalomjegyzékkel kiegészítve. Mindhárom közvetlen URL-jét is megadom:  http://deske.hu/iras/v-bela-lapoz/index.html http://deske.hu/iras/v-bela-lapoz/v-bela-tartjegyzek.htm http://deske.hu/iras/v-bela-lapoz/v-bela-gepirassal.htm 2007.8.22. szívélyes üdvözlettel: Váli Dezső Deske! Találtam egy újabb Proust-gondolatot: <> Te a múzeumban kiállított képeden érzel ilyen különbséget? G1 Gábor, az én képeimet leginkább a pormacskák nézik görbe (fátyolos) szemmel... d. 20:44 Kész a jövő évi fotókiállítás mellé kiadandó album rám eső része. Megvan a könyv netre átszerkesztett változata, az első három fejezet. Egy meghívott szerző előszava kerül még bele. Mindez jövőre lesz publikus, ha a Múzeumnak már sikerült eladta a márciusban piacra dobott saját válikönyv-példányait. 1. / FOTÓS ÉLETRAJZ 2./ FOTÓ OPUSZJEGYZÉK (a könyvben csak a saját felvételek) 3./ A KÉPEK SORRA:  ...ez még nem jön föl itt, naná Adatbiztonság okából már az egész a szerveren van, egy jobb hacker már olvashatja is, netán. ? 2007. augusztus 23. csütörtök Kedves Váli Dezső! Tetszett látni? http://tv2.hu/2007-08-22/Sirgyalazas_az_interneten_-_VIDEO/ Iszonyat. Két hülyegyerek. Most reszketve várhatják a rendőröket... david Két jókedvű fiú filmezi egymást, amint leköpdösnek, rugdosnak, és összetörnek zsidó sírköveket, majd beleintegetnek a kamerába. Köszönöm, Dávid, megnéztem. Ők rugdalták Krisztus urunkat is. És mit mondott erre a haldokló: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit is csinálnak. d. Nem nagyon akar menni mostanában ez az ezerkétszáz. Meg kellene próbálni az ezerháromszázat, hátha. Ereszkedik a vízbe a professzorasszony, megáll az alsó lépcsőnél. - ?? - Nagyon hideg! - Ma van limai Szent Róza ünnepe (XVI. sz), ő azt írja, az emberek keresnék a betegséget és a szenvedést, ha tudnák, mennyire ez az üdvösség útja. - Kétlem, hogy csak a szenvedés... - mondja, de azért bejön. És tíz perc múltán már példakép: - Nézze Kukó, a Kati milyen dinamikusan úszik. Maga csak lógatja a lábát! - Tíz évvel vagyok fiatalabb nála (ő is hetven fölött), tíz évem van, hogy eltanuljam. Aztán belelendült. 2004-óta festem ezt a kis negyven centis semmiséget. Tegnap már pizsamában, este tíz, mikor újra belekezdtem. Még a keretét is, kétszázadszor. De most megvan a rohadék. Műterem - hideg februári reggel - A/04/02 ? 2007. augusztus 24. péntek E-mailt kaptam Szabadkáról, nekem csak annyi dolgom volt, hogy begépeljem, meg a kapott képek. Részlet a Városteremtők c. könyvből 34-37p. Gordana Prčić Vujnović, Viktorija Aladžić, szerk: Mirko Grlica Kiadta a Történelmi Levéltár, 2006, Szabadka Váli Béla bérháza Matko Vuković utca 5. A telken, amelyen a XIX. században emeletes ház épült (a mai 5-ös szám alatt), 1799-ben egy földszintes ház állt. A telekről nyugatra folt azon kanálisok egyike, amelyek a Füzes patak rendezése előtti időkből maradtak meg. A ház Szemecskei György borbély tulajdonát képezte. A XVIII. század végén az Avilai Szent Teréz templomig terjedő részen mindössze két épület állt: Szemecskei háza és még egy az övével szemben. A telket még 1838-ban is Szemecskei György birtokolta. Valószínű, hogy a borbély fia, vagy valamilyen rokona volt. Más adatok híján érdekes megemlíteni, hogy a kataszteri összeírásban a neve mellett a társadalmi rangot jelző rovatban az "úr" bejegyzés szerepelt.  A XIX. század nyolcvanas éveinek végén a Deák utca majdnem minden telkén volt már ház - hosszabb oldalukkal húzódtak az utca homlokvonalán. Nem tudni, hogy ezen a telken mikor következett be tulajdonosváltás. Váli Béla ügyvéd és földbirtokos (1826 körül - 1903) 1880. 1. 5-én engedélyt kért, hogy a telek hosszában egy emeletes ikerházat építhessen. Családneve a magyarosítás előtt Valicsek volt. Szabadka és Pécs után tanulmányait 1848-ban Pesten fejezte be, ahol ügyvédi vizsgát tett. Az 1848/49-es forradalom idején a nemzetőrség hadnagya volt. Jogászi oklevél mellett a szabadkai polgárság soraiban helyét a mintegy 350 kataszteri holdnyi földbirtok biztosította, és azok a jövedelmek, amelyek vaskereskedéséből származtak - ez utóbbit már a XIX. század hatvanas éveiben is emlegették. A budapesti Fonciere Biztosítótársaság szabadkai képviselője volt és társadalmi helyzetéről tanúskodik az is, hogy tagja volt az elit Nemzeti Kaszinó igazgató bizottságának. Váli házának tervét 1879-ben Verner János műépítész dolgozta ki. A házat a tervrajz két, egymás tükörképeként elképzelt részre osztotta. A ház mindkét felének végén kapu nyílt, külön-külön lépcsőházaik voltak, a földszinten pedig 3-3 bolt. Mivel a háznak nem volt pincéje, a földszinten kapott helyet a mosókonyha és egy-egy WC. Mindkét rész emeletén egy négyszobás lakást alakítottak ki. Három-három szoba, amelyek közül a középső terem volt a legnagyobb, az utcára nézett. Az udvarra egy kis szoba, valószínűleg a gyerekszoba nézett. A lépcsőház a hallba vitt, ahonnan ajtó vezetett a szobákba, a konyhába, s a cselédszobába, amely egyedüliként nem kapott nappali fényt. A ház falain kívül, az udvari homlokzathoz ragasztva mindegyik lakáshoz egy kis WC is tartozott, amelybe ugyancsak a hallból lehetett bejutni.  A ház egyszerű, klasszicista vonalvezetéssel készült. Elosztását egyértelműen jelezte a dupla pilaszter, amely a ház tengelyében foglalt helyett és az alaptól egészen a fedélszerkezetig húzódott. Ugyanilyen pilaszterrel hangsúlyozták a bejáratokat. A díszítés igen szerény volt és többnyire az emeleti ablakok köré összpontosult hevedergerendák és mellvéddobozkák formájában. A tetőzet koszorújában dekoratív szellőzőnyílásokat alakítottak ki, ami az 1860-1880 közötti romantikus építészet jellemzője.  Malusev Sándor szabadkai címjegyzékéből tudjuk, hogy a háznak 1906-ban két tulajdonosa volt. A ház keleti része dr. Váli Dezső orvos, a nyugati rész pedig ifj. Váli Béla (1855 körül - Budapest 1925) tulajdonát képezte, aki id. Váli Béla és Krisztina (szül. Bauer) legidősebb fia volt. A későbbi átalakítások során a ház elvesztette eredeti formáját, a két oldalsó kocsibejárót befalazták és helyette középen nyitottak egyet. A homlokzat klasszicista elemeit eklektikus díszítőelemek váltották fel, valószínűleg a két világháború közötti időszakban, amikor a ház ismét egy ember tulajdonába került. Az emeleti nyílások szabályos ritmusát, amely a földszinti kirakatok elhelyezkedését követte, megbontotta egy íves ajtó, amely egy kis balkonra nyílik. A balkon kovácsoltvas korlátját mértani formák díszítik. A szabadkai háztulajdonosokról készült 1936-os nyilvántartás szerint a ház egyforma arányban volt Herzl szül. Lőwy Margit (Balassagyarmat, 1897 - Stuthof, 1944), továbbá Jenő felesége, valamint Lőwy Béla, az akkoriban Zágrábban élő Simon fia között megosztva. A mai többiről csak röviden. Szüts utasítására öt képet átfestettem, neten nézte, telefonon irányított; Törökbálintra, az IKEA-ból Mikinek munkafotel, Vojnich kiállítása jó, a legjobbat hátra dugták, Szüts farvizén vettem én is egy (barna) domború talpú cipőt, ugyanott húgomnak is gerinc- és fenékgyógypárnát, az ember billeg rajta. Miki meleg hamburgert csinált vacsorára, és föltette nekem a SAFARI-keresőt, visszacseréltem vele a 19-es monitort 17-esre; az 1024-es kuncsaftokhoz kell igazodnom. ? 2007. augusztus 25. szombat Délelőtt a Nemzeti Galériában. Szóltak, két időszaki kiállítás is van, ahol szerepelek. "Új szerzemények", A/06/04 és "Akali" (?!) címmel valamilyen kortárs anyag, itt az A/86/21 zsidótemető van kint. Körülnézve úgy tűnik, létezik kortárs magyar festészet, jó anyag. Szégyen, a nevét se tudom, a nevét se jegyeztem meg, egy nő háttal, a zongoránál. XIX. századforduló környéki lehet. Pista biztos tudná. Olyan rejtett csodák a legnagyobbak árnyékában, hogy - Amúgy átalakítottam ezt a 2003-as kisképet: Műterem fehérben - A/03/45 ? 2007. augusztus 26. vasárnap Kedves Közép-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, 8000. Székesfehérvár, Hoszúsétatér 1!  Kékkút, Fő utca 56/B. nyaralónk fennmaradási engedélyezése ügyében megkaptunk szíves határozatukat, melynek utolsó előírását a tegnapi nappal teljesítettük, ilyen módon elkerülve 500 ezer forintig terjedő és ismételhető eljárási megfenyítésünket. Kéményünk immár fehérre vakolt. Meg tudom érteni averziójukat a posztkommunista téglavörös nyúlvány iránt. Én azonban a sárga színre köteleztem volna minket. Gondoljanak csak bele! Mi van a házból legközelebb az éghez?! És mi van az ég közepén? A napocska, nemdebár?! Ő ad meleget, ő a mi éltetőnk! És milyen színű az, legalábbis Kékkút fölött?! Már csak az iránta való tiszteletből is! És akkor még a környezetbarát sárgarigók hajnali trillájáról egy szót se szóltunk! Szívélyes üdvözlettel: vd. és most néhány napra KÉKKÚT, pihenni, úgynevezett Fogok én itt hősködni. Annál fáradtabb vagyok. Mégis viszem a laptopot, az irodámat. ? 2007. augusztus 27. hétfő Kékkút 03h. indultam Pestről, végül is kocsival. Délelőtt asztalcsinálás a padlás sarkában, aztán rend a házban, délután már nyugágyban egy kis alkonyat, egy kis angol krimi. ? 2007. augusztus 29. szerda, Kékkút Tisztelt Váli Dezső! Jól érzékeli, hogy a posztkommunista vörös kémény szúrta a szemünket, a fehér színt viszont azért követeljük meg, mert jól harmonizál a nyári égen látható, békés és tájba illő állatokat idéző bárányfelhőkkel. A napsárga eszünkbe se jutott, ez ügyben újabb értekezletet összehívni nem akarunk, mert a végén - kompromisszumos megoldásként - akár a lila is kijöhetne. Kell ez Önnek? B.I.  Deske! Remélem találsz magadnak annyi elfoglaltságot, hogy ne kényszerülj "pihenni". A kémény színéről szóló írásod el is küldted a hivatalhoz? Gondolod, hogy ott kirúgott magyar tanárok dolgoznak? G. Az angol krimi jól halad. Hangtompítós pisztollyal már lelőtték a főfasiszta tábornokot. Reggel a Bibliában Dunakanyarra és balatoni nyaralásra vonatkozó eligazító mondatok, Jakab levél 1;2: Teljes örömnek tartsátok atyámfiai, amikor különféle megpróbáltatásokba estek. Kedves Váli Dezső! Iménti telefonbeszélgetésünkre hivatkozva kérem, a mellékelt címre küldje pár soros ajánlóját, melyet a Vojnics-Szűts Albummal kapcsolatos pályázathoz kérünk Öntől. Segítségét előre is köszönöm! Scolar Kiadó Kedves Bírálóbizottság! Ajánló sorok. Kérdőre vonom a magyar kultúrát, és nem rejthetem véka alá csodálkozásomat, hogy ilyen neves művészekről, mint Szüts és Vojnich, mindezidáig egyetlen komoly kiadvány nem jelent meg. 2007.8.29. V.D. Ó, az ég irgalmas hozzám! Kopog az eső Kékkúton. Semmit nem kell-, sőt, nem is lehet csinálni. Se boltba menni, se séta, se napozás, se Balaton. Csak majd délután a harmadik faluba, defekt, két új gumi harmincezerért. ? 2007. augusztus 30. csütörtök, Kékkút Énnekem itt a nyaralásba semmi gondolatom, csak az eső, a konnektor meg a szellőztetés, bezzeg helyettem drága pesti barátaim: Deske! Ott is esik? Prousttól eljutottam Ovidiushoz /Kr.e. 43 - 17/. Ezért is érdemes volt P-ot elővenni. Azt írja P. egyik méltatója, hogy a három összegező alkotás egyike az övé, a másik Dante, a harmadik /pontosabban az első/ Ovidius: Metamorphoses /Átváltozások/. Ez utóbbi 15 részre oszlik, az első itt van Devecseri fordításában, bátorkodtam rövidíteni. Üdv:G. A VILÁG KELETKEZÉSE Tenger s föld, s mindent takaró égboltnak előtte mind e világ kerekén egyarcú volt az egész nagy természet: chaos, így hívták: csak nyers kusza halmaz; csak tunya súly: egymásra sodort, s még össze nem illő magvai nem jól összetapadt elemek tömegének.... Én a rövidítést megrövidítettem, de itt van, bár bizony se olvastam (d.) A két autógumi fölszerelve csak 27 ezer volt, úgyhogy vettem még két méter esőcsatornát és 40 deka ementálit is. Ugyan trappistát kellett volna, de ezeket mindig keverem. Hamarosan haza kell mennem, otthon felejtettem a fülszőr-tépő csipeszemet. Az nekem olyan, mint másnak a cigaretta. Kétféle szőr van, egy puha, ami pihe, ez valami oknál fogva értéktelen, mint halászoknál az eredeti értelemben vett bakfis. És van a keményszálú, amire nehéz a tűhegyes svejci óráscsipesszel rátalálni. Azt kirántani győzelem. A művelet evvel nem fejeződik be, sőt. Ujjbeggyel érintgetve megmutatja merevsége fokát, majd nyomásra kissé meghajlik. Akkor én egy percre megnyugszom. Addig is most helyette balkezemmel új bicskámat simogatom, nyitogatom-csukogatom. ? 2007. augusztus 31. péntek, Kékkút Be Tapolcára villanykörtéért, miegymás.   Útközben a Káli-medence, nyári pompájában. És még egy fotó, ugyaninnét: F/07/092 2007. aug: 95374 = 3214/hó = 100/nap VÁLINEWS 150. levél J.-nek, Le Meux-be  /   2007. szeptember ? 2007. szeptember 1. szombat, még Kékkút Győzött a nyaralás. Utóbbi hónapokban leginkább négykor ébredtem, óvatos reményem szerint ez a rend most összezavarodott. Ébredés kilenckor. Igaz, éjféltől háromig az angol krimi, lubickolok a réghallott anglicizmusokban. The duty nurse... szerintem az az ápolónő, amelyik most szolgálatban van. Reggel a takaró alól fölkiáltok: kakaót kérek! Ilyen se volt még. Különös. Nagylánya megszerette Magyarországot, megtanult magyarul, sőt, berlini, londoni, három párizsi, és riói lakása mellé vett Pesten is egyet, a Károlyi kertnél. Ő ötvenhatos menekült. Most, hogy hetven, már itthon tölti az év felét, takaros házat épített magának. Negyed százada ismertem meg. Az akkortájt világtalálmány, vadonatúj walkmanjét szereztem meg egy képemért. (Az első széria, még kétcsatornás, a japán feltalálófeleség követelésre, hogy a strandon fekve két fülhallgatót lehessen beledugni, zenehallgatáshoz. Én: Bartók Brácsaverseny, akkoriban fedeztem föl.) Tegnap elbeszélgettünk. Atomreaktorokat tervezett és telepített szerte a világon. Az afrikai országokban burnuszban járt. Aztán áttért a napkollektorokra. Nevetve mondja, eddig vörös terror volt a világban, most meg zöld. A napenergia felhasználás még Tuniszban is ötször drágább az atomenergiánál, ahol mindig süt a nap. Tárgyalgattak öt évig, küldöttségek utazgattak Európába, terveztek, megkapták a segélyt, aztán abból mégis atomreaktort vettek, bölcsen. Nem szólva szélenergiáról, Nem Yerseyben sok szélkereket látott, a fele már áll. A reaktort oda teszik, ahol kell, a szélkereket, ahol szél van. Azt az energiát be lehet kapcsolni egy nagy rendszerbe, kisegítőnek, legfeljebb arra jó. Szállítani kell az energiát, tárolni a szükséges időszakra, az egészet folyamatosan karbantartani. Addig éri meg, amíg a hülye EU erre pénzt ad, finanszírozza. Északon kísérleteztek avval, hogy az így nyert energiával vizet magasba, ami lezúdulva turbinát hajt. Működik, csak akkor nem ötször, hanem tizenötször drágább az atomenergiánál. A kínaiak tudják, ott most több száz reaktor épül. Indiában is. A paksi is jó, bár ilyet már nem gyártanak. A maiakra négy méter vastag betonköpeny, szabvány szerint, hogy becsapódó repülő se tehessen kárt benne. Nem utasszállító, az puha, hanem hogy a lökhajtásos vadászgép acél főtengelye át ne fúrhassa. Mindez elsősorban nem a repülők miatt, hanem, hogy ha baj van, a baj bent maradjon. Szabad idejében matematikázik. Egyebek mellett egy 18. századi megoldatlan probléma. Számelmélet. Ilyenkor akár egy hétre is kikapcsolja az emailt, a telefont, megteheti. Akkor esti séta közben is ez, amúgy persze nem papíron, kompjúteren. Áhítattal hallgattam. ? 2007. szeptember 2. vasárnap, már Budapest Ha úgy vesszük, lehet ezt is ünnepnek tekinteni. Tekintsük. A Moszkva téren megvettem utolsó villamosbérletem. A köv. hónapban már hatvanöt, nem kell. Senior / doyen / tata ? 2007. szeptember 3. hétfő Deske! Most olvastam végig honlapodat. <> Hát persze, hogy az atomenergiát tartja a legjobbnak. Amikor dúlt a bős-nagymarosi őrület, beszélgettem egy mérnökkel, aki tagja volt a vízlépcsőt tervező stábnak. Mint gondolsz, mit mondott? Abban igaza van ismerősödnek, hogy sem a szél, sem a nap nem alkalmas tömegtermelésre nagy teljesítményű energia-szolgáltatásra. De kisebb igényeket kielégít, kiegészítő /nem alap/ forrásként érdemes figyelembe venni. Van már olyan napkollektoros rendszer, amely nyáron hűt, télen fűt és az energiát melegvíz formájában lehet tárolni, illetve hasznosítani, ha nincs fűtési vagy hűtési igény. Állítólag Kínában sorozatban gyártják, kollegám éppen most szerzett róla prospektust. A szél egy fokkal nehezebb ügy, de azt sem vetném el. Nézd meg az első autót és a mostanit. A fejlődés útját végig kell járni: G. Két napja azt mondja B. Kékkúton, esti sétán találkozunk: tizennégy év után újból ki kéne adni a temetős fotóalbumotokat. Ma délelőtt telefon a - társszerzőnek - beleegyezik, - az Új Mandátum Kiadónak: megcsinálja karácsonyra, csak szerezzek 2,5 milliót... - akkor ez nem megy, - az előszó szerzőjének: küldjem e-mailben, két nap alatt kijavítva visszaküldi a szövegét, - barátomnak, hogy találkozzunk. Délután találkozom barátommal a Deim-megnyitón (akit utcán már nem ismeretem volna meg), viszem a könyvet is mutatni. Mire belekezdenék, azt mondja: Ki akarod adatni? Kiadjuk, írd meg, milyen formátumot, papírminőséget akarsz, nincs mit erről többet beszélni, küldd a DVD-t. Ezt a példányt most elviszem munkatársamnak mutatóba, aki csinálni fogja. Egyszer majd dedikáld nekem. ? 2007. szeptember 4, kedd Reggel mail Szütsnek, ugorjon már haza a hét végén Párizsból, hogy ezt a fotóalbumot áttipografizáljuk, sürgős. Annak idején is ő csinálta. ? 2007. szeptember 5. szerda Barátom tegnap délután fölhívott, hogy mégsem adja ki zsidótemetős könyvünket, más jutott eszébe, temetős festményeimből és fotóimból csinál kötetet. Társszerzőmnek kellemetlen hír lesz. Kezdem intézni: Magyar Néprajzi Múzeum Budapest Kedves Igazgató Úr! Mikor közgyűjteménynek akartam ajándékozni évek során zsidótemetőkről készített 2400 fotómmat, (úgy is mint Jávor Kata férje), természetes volt, hogy a Néprajzi Múzeumot keressem föl. A gyűjtemény bekerült a Múzeum Fotótárába, sőt utólag, gesztusként, némi pénzt is kaptam érte. Tudom, hogy egy Múzeumnak nem szokása saját anyagot kölcsönbe kiadni, kérem tegyen most kivételt. Barátaim megtisztelnek 65. születésnapom alkalmából, és zsidótemető festményeimből és fotóimból kötetet szerkesztetnek számomra. Kérném, hogy ez a kölcsönzés ne jelentsen számukra (többlet) költséget. Az anyag kisebb részére, a 6x6-os felvételekre van szükség. A kikérés oka, hogy képek kiválasztásához a teljes anyag folyamatos áttekintése szükséges. Az ország egyik legjobb szakembere, Tüdős Balázs, aki a szkennelést végezni fogja. A munka időtartama egy-két hét. Az anyagot magam kezelem, szállítom, és a munka végeztével természetesen azonnal visszaadom. Szívélyes üdvözlettel: ? 2007. szeptember 7. péntek Az éjjel betörték az Passzát egyik ablakát. Semmit nem vittek el, érdekes, még az autórádió helyén lévő József és testvéreit sem. Most kezdem intézni. Nagyszerű az internet, 60 tétel "autóüveg". És milyen jó, hogy nem télen történt. Egy soroksári cég azonnalra vállalta, hétezer. A javítás egy óra volt, közben a fenti könyvet olvasgattam. Deske, holt biztos, hogy T. Mannra vadásztak, csak megzavarták őket. Jobb, ha a könyvet elteszed onnan. G. Érdekes egybeesés. Éjjel 11-kor pedig álmomból ébresztett a telefon, rendőrség, megrongálták az autómat, lennék szíves lemenni, a kocsinál vár a járőr. Egy 13 éves fiúcska kicsit becsípve lerúgta a visszapillantó tükröt; elkapták. Valami halvány értelme volt, hogy odarendeltek; bediktáltam, hogy a kocsi horpadásai korábbiak. Jegyzőkönyvek, három rendőrautó, bűnügyi technikai személyzet, fotózás. A tükörről ujjlenyomatot vettek. Aztán éjfélig üldögélés a rendőrörsön, bár feljelentést nem kívántam tenni. Pár nyugtató szó a fiúcskához, aztán hagytam sírdogálni, arra ilyenkor szükség van. A József velem volt. A papa megérkezett, megjegyezte, hogy egyik könyvem előkészítésében részt vett, sajnálkozott, és kifizette a kárt. ? 2007. szeptember 8. szombat Minden nap munka, úgy este fél tízig, de aznap kissé összetorlódott, órára be volt osztva. Úgyhogy kissé hosszan egyeztettük, ne tízre, hanem kértem, negyed tizenegyre jöjjön. Fél órát késett, de erről nem ejtett szót. (Nem bírtam ki, később megjegyeztem, hogy így elértem volna még reggel a Hivatalt, és hogy nálam a negyed tizenegy nem azonos a háromnegyed tizeneggyel, akkor elnézést kért.) Amíg vécén voltam belelapozott kikészített képeimbe. Hogy ő Szüts honlapján olvasott egy képemről, azt szeretné megnézni. (Nem a szegény emberek közül való.) Beszélgettünk, ahogy illik, aztán rákérdezett, - És H. úr hány havi részletre vásárol nálad képet; tizenkettő? - Ez talán az ő ügye. - Merthogy én ilyen részletekre szeretném megvenni ezt a képet... nem ciki? - De az. - Miért? Aztán hazament. Fogyhatatlan örömforrás ez a kompjútervilág, a szellem játéka. Rajzaimat válogatom a zsidótemetős könyvhöz. Ehhez két táblázat, valamint a könyvtár nyitva, mindez egymás mellett. A másik monitoron pedig nézem sorra a lehetséges képeket. Egy óra után a munka harmadánál tartok, amikor fölnevetek, törlöm az egészet, majd újrakezdve az egész kész, negyed óra alatt. Csak annyi kellett, hogy bekattant három egymást kiegészítő lehetőség: képernyő felbontás csökkentése képernyő fotózás PrintScreen gombbal könyvtárnézet thumbnail módban. Emlékeztet mindez belsőépítész időmre. Épületmakett köré, jelzendő az anyaföldet vagy pázsitot, mák került. Kékes szürkéje szépen kiemeli a fehér gipszplasztikát. Ez úgy készül, az ember fölemel egy mákot csipesszel, tűecsettel egyik felére ragasztó, és a már elhelyezett többi mellé illeszti. A másik megoldás a felületet bekenni ragasztóval, és rászórni a mákot. ? 2007. szeptember 9. vasárnap Illyés Kháron ladikja versében azon mereng - kissé nyafog, úgy mint én is, mindjárt -, hogy az ember nem egyszerre hal meg: Kháron ladikja nem akkor indul velünk midőn lezárul és befagy a szem. Bús átkelők soká, s nyitott szemmel megyünk a végzetes vizen. Esztendőkkel előbb irigy sorsunk behajt s ringat a csónakon amely - bár nem kedvünk szerint - épp oly gyönyörű part hosszában suhan el; [...] Ezt a 6x9-es gépet amit mutatok, temetőfotós könyvem lenagyításához vettem, 83-ban. Most kerületi lomtalanítás, vittem le a járdára, tartozékaival. Szárítógép, nagylátszögű, vegyszerek, és a fatáblák, ablakokat eltakarni. Pár éve már kitelepült a műteremből, a kisszobában csináltam neki helyet, Miki úgy vélte, neki még kellhet. A cigányembernek, aki segített lecipekedni - működő 15-ös monitor, kishibás tévé, elmagyaráztam, hogy a nagyító értékesebb a kis kék dobozban lévő csereobjektívjével együtt. Ez is eltűnődésre alkalmat adó egybeesés, az akkor készült temetőfotókat épp most kellett megint elővenni, pontosabban a múzeumból kikölcsönözni, a könyvhöz kellenek. Nem találtam jobb megoldást, mint alkalmi asztalt felállítani, vagy 600 fotóból kell szelektálni. Ezek itt a 6x6-os kontaktok, tekercsenként egy A4-es lapra másoltam őket, anno. ...Bár igazán nehezen csak a 9x12-es, duplakihuzatú, 1930-körüli Voigländertől váltam meg, most fiam szobasarkában porosodik. Kitehetném szobadísznek, egy cserép virág mellé. Többször odaajándékoztam Szütsnek, s többször vissza is kunyoráltam. Mindannyiszor odaadta, nagylelkűen. Pedig eleget gyakorlom. Van akinek ez könnyebben megy. Tanulni kell a búcsúzást is. ? 2007. szeptember 10. hétfő Meglátogatott egy remek kis apáca, civilben, kecses sállal a nyakában, gondolom az egyetlen az országban, aki festi a haját, gyönyörű vöröses-barna. - Őszülsz? - Igen, de nem csak ez. Tudod sok (világi) emberrel vagyok érintkezésben, irányítok, tárgyalok. Nem akarok lehangoló benyomást kelteni. És kiszedett belőlem (vidéken) egy előadást egyetemistáinak, csináljam meg a kedvéért. Még nem tudjuk miről, lényegtelen. Beszélgettünk. Kérdem, szerinted mi az aszkézis? Nem negatív oldalról nézve, hogy nem eszem finom dobostortákat, hanem a valódi-, az aktív oldaláról közelítve. - Készen lenni egy ugrásra. - A halálra? - Arra is, de inkább bármi kihívásra, bármi elmozdulásra képessé tenni magunkat. - Ez nekem nem tetszik annyira. Szerintem nem a jövőnek élünk. A jelen a megoldandó. Én ezt a meghatározást fogadtam el: a lényegre figyelni. Mesélem neki, reggel azért imádkoztam, hogy hetek után végre el tudjam dönteni, melyik svájci bicskát ajándékozzam barátomnak, pontosabban, hogy melyiket tartsam meg. Problémának nevetséges lehet, engem tartósan izgat. A racionális szempontok érdektelenek, és szerszámnak mindkettő egyformán alkalmas. Időálló acél, mindkettő kb. 30 ezer forint. Zsebemben tartom, moncsolgatom, ez nekem, mint másnak a cigarettára gyújtás. És nem értem, noha a karcsúbbik könnyebb alkalmasabb, miért vonzódom inkább a másikhoz. Mulatságos, de a személyiség legbelső köreire tartozik a válasz. Egyelőre nem tudom megfogalmazni. A nagyobb bicska (28 deka) szögletes; tehát olyanabb, mint én? Nem vagyok egy lasztminitmen, novemberi kiállításom plakátját egy éve megcsináltam. Amit fiam erőteljesen kinevetett, halmozott szakszerűtlenségei miatt. Tegnap éjjel egyig terveztük át, jó egy ilyen közös munka. Mutatom a tavalyi változatot. Aztán ma, hogy minden zsidótemető fotóm eredetije, gondolom, életemben utoljára, két hétre a kezembe került; eszembe jutott valami. És megcsináltam. Lefotóztam a 82 kontaktlapot, beszámoztam, és föltettem a honlapra, a fotókhoz. Ennek is hamarosan le lehet majd kérni a "nyomdai minőségben" változatát, ami ez esetben csak egy erősebb nagyítás. Innét kezdve lehet tudni, milyen fotók vannak a Néprajzi Múzeum fotótárában. ? 2007. szeptember 11., kedd Meséli nekem ezeket a politikai viaskodásokat, hogy ő azt mondta, volt képe erre, miközben, és a válasz erre az volt hogy, és hogy eladták, pedig. Bevallom, unom. Pontosan ugyanezt elmondta nekem reggel Habakuk próféta (Kr. e. 500): Csupa fosztogatást, csupa rablást látok magam előtt; a vádaskodás és a civakodás egyre fokozódik. Csorbát szenved a törvény, a jog nem érvényesül. Üldözi a gonosz az igazat, a jogot kicsavarják. Tekintsetek a népekre és lássátok, ámuljatok és csodálkozzatok: mert olyan dolgot viszek majd végbe napjaitokban, hogy el se hinnétek, ha elbeszélnék. Lám, idehozom a káldeusokat, ezt a vad és kegyetlen nemzetet, amely messze földet bejár, hogy elfoglalja mások hajlékát. Borzalmas és rettenetes nép, ereje szab neki törvényt és hatalmat. Lovai gyorsabbak a párducnál, mérgesebbek az esti farkasnál. Lovasai özönlenek, lovasai messziről jönnek, repülnek, mint a sas, amely lecsap a zsákmányra. Fosztogatni jön valamennyi, izzik az arcuk, mint a keleti szél, annyi rabot ejtenek, mint a fövény. Ez a nép gúnyt űz a királyokból, a fejedelmeket nevetségessé teszi; fittyet hány minden erődre, töltést emel és beveszi őket. Aztán megfordul, és elvonul mint a szélvész. Bűnös, akinek az ereje az isten! Félek, a káldeusok nem ŐK, hanem MI vagyunk, elegyesen; váltakozva, szinte mindannyian. 07:20 Megiszom a második teámat, aztán nekilátok a 980 kiterített temetőfotómból kiválogatni negyvenet. Jó lenne ehhez negyven kockacukor, de hát az nincs. A gémkapocsnak rossz a fogása, talán találok a konyhában babot. A facsavar gurul. Kata gombraktára? És megint ugyanaz, mint a Kolduskeresztút szociofotóinál. Vagy egy hónapot szánni a válogatásra, vagy két órát. Szüts 1983-ban félbehagyott egy mondatot; arról beszélt, hogy szerzőtársam, Sáros Laci, vagy az én temetőfotóimat tarja jobbnak. Most egy elejtett szavából megtudtam. N. megajándékozott avval, hogy telefonon megdicsérte egy alkalmi fotómat, hát kiprinteltem és elküldtem neki a munkahelyére Hajtás Pajtással. ? 2007. szeptember 12. szerda Kohán Feri (1967-) rajzkiállításának megnyitója tegnap az Óbudai Pincegalériában. Meglepően erős anyag. A meglepő szónak némi felhangja van. Vállalom. A tehetség olykor búvópatak. Örülök ennek a teljesítmények, a legszebb NÉMO-s rajzhagyományok. F. Balázs ígéri, van remény, hogy nyaranta újra összeáll a csapat. Óbuda, Fő tér 1., Zichy-kastély. Nyitva október 7-ig, hétfő kivételével 14-18 óra között. kohanferi@t-online.hu Mutatom a kiállítás mintegy felét: kohan-02.jpg kohan-03.jpg kohan-04.jpg kohan-05.jpg kohan-06.jpg kohan-07.jpg kohan-08.jpg Tisztelt Tanár Úr! Idén végeztem Egerben az Eszterházy Károly Főiskolán, Rajz-Vizuális kommunikáció szakon. Azért kerestem fel a Tanár Urat, mert szakdolgozatom témájához az Ön munkáit választottam. Dolgozatom címe: A zsidó gyászszokások, és temetkezés ábrázolása Váli Dezső festészetében. A témakör szakrális részében Raj Tamás főrabbi nyújtott segítséget. A Tanár Úr képeit interneten keresztül ismertem meg, majd beszereztem az általa készített CD-t és albumokat. Csodálója vagyok művészetének [...] Szeretném megköszönni, hogy Önről írhattam! Tisztelettel: N. Mikivel tegnap este tovább formáztuk, most ilyen a plakát. Szüts leócsárolta Párizsból a 65-öt, ronda is, de hát ez PIÁR, hogy jelezzem másképp, hogy szülnap, itten én magamat ünnepelem. Ma fél négykor kezdtem, mert akkor jutott eszembe, hogy lehet a temetőkönyv bevezetőjét javításra az angol fordítónak kiadni. Sárga háttérrel a törlés, zöld a betoldás. Délelőtt még műtárgyjegyzék hozzá. A fotókönyvhöz pedig 51 szövegem átnézése, lektorálás előtt. A 15-én kezdődő katolikus Városmisszióra, most kiderült, egy 45 éves belga férfi vendéget fogadunk, egy hétre, a kisszobába. Kata szerint a belgák nem pormacskabarátok, itt a következő napokban nagy lakásrendek fognak lenni, nem kedvem ellenére. Ne lássa azt a hatvan kistáska-nagytáska-retikülhalmot a polcon. Kenyérpirítót veszünk, a belgák lapos kenyeret esznek. A zuhanyrózsa pereme pedig repedt, ajjaj. A menzán új konyhalány, kubai. Már tudom, tizenhét éve él itt, hogy hazajár, hogy melyik gyereke nem beszéli a spanyolt, már tudom, előzőleg hol dolgozott, és már dupla adagot tesz az ételhordómba. ? 2007. szeptember 13. csütörtök Kedves M + B!  A maguknál lévő 80 centis Álmodó műterem - A/04/21 képemet annyira szeretem, hogy a november 5.-én nyíló (Aulich Art Galéria, Bp. Aulich u. 5) kiállításom meghívó-leporellójában szerepeltetem. Ezt kölcsönkérném. (Nem akarom kifosztani magukat, hogy mindhármat.) Annak idején oda nyilatkoztak, nem különösebb gond képet erre az alkalomra Párizsból hazaküldeni. Amennyiben mégis: megértem, és semmi baj. Okt. közepéig kellene megérkeznie lakásomra, és december 10-től lehetne visszaszállítani, ugyaninnét. szívélyes üdvözlettel: d. 100-at választottam ki amúgy 1196 tételes címlistámból, ami postai kiértesítés lesz, kiállításomra: Így hát kompjúter: címlista; először használva az adatbázis szűrőjét: + lakcím él + személy él + van kép nála + nincs kép nála + meghívót küldök + belföldi + nincs emailje + csak a lakcíme kell A Hajtás Pajtás futárszolgálat, MÁV infó, és az autószerelők így azonnal kiestek... Telefonon intézve: a 200 utcai plakát kiragasztása kb. 550 ezer forint három hétre, belvárosi felárral, Mahír Cityposter Kft, konkurencia nélkül, övék az összes pesti hirdetőoszlop. ? 2007. szeptember 14. péntek Persze mára megint módosult a plakát. G/07/06 Mikivel, szegénnyel, rengeteget viaskodtam. Pontosabban saját bizonytalankodásaimmal. Ő tud nyomdai változatot készíteni. ? 2007. szeptember 15. szombat Evvel is elment egy fél nap, de megérte. Tanulságos volt, mert a művészet velejében [bocs] turkáltam: hogy mitől őszinte egy vonal. Mikinek kiállításplakátom emblémáját technikai okokból újra körvonalazta. És elszörnyedtem, milyen tűrhetetlenül idegen lett, ez nem az én vonalvezetésem. Ezért aztán újrarajzoltam. Átvilágított üveglap fölött, hogy ne kelljen elölről kezdeni. És jött a kérdés, hogy tudnék egy hiteles kontúrvonalat létrehozni. A tíz év előtti változat véletlenszerű recéssége kellene, de azt azt imitálni reménytelen. Kerestem az eszközt, amivel az irányított véletlen megfelelő lenne. Ecset-tus, aztán PC-n folytattam. A fotón mutatott próbálkozások a V-betű oldalának egy-egy fölnagyított szakasza. A fehér belű betűnél a kompjúter kerek radírját" használtam, ez a vonalvezetés is hiteles, mert bár idegen, de egységes karakterű. (Néhány behatároló tényező: az egér súrlódási ellenállása, az asztal és a székfelület távolsága, vagyis az alkarom szögállása, a kezem remegése, a fáradtságom foka, a radírméret megválasztása, stb.) Az irányított véletlen. Zenetörténetben hallottunk Földes tanár úrtól az aleatórikus zeneszerzésről, ahol a zenekar tagjai nem pontos kottát, hanem behatárolt tól-ig utasításokat kapnak. (Alea, lat., kocka. Eldobod, hatféleképpen fordulhat, se több, se kevesebb.) A rongy, vagy az ujjbegyem, amivel festek, az is így működik. Minden mű az akart és az irányított véletlen-, az így sikerült két partja között születik. Öltözködve, látom, nadrágövem kulcstartó szíja elszakadt. Tíz perc alatt újat szabok, de a két nittet hogyan ütöm össze reggel ötkor, hogy ne ébredjenek föl. (Nem a nittek.) Mindent azonnal kell megcsinálni. És feltaláltam a zajtalan kalapácsot. Úgy hívják, hogy satu. Amitől a nittek recések lettek. Még az este átfestettem a Temetőkép hálából B. Gy.-nek - A/01/32 képemet; visszakértem egy kiállítás után, nem voltam vele megelégedve. Nagyon rossz kompozíció. Most csak régi állapotában tudom mutatni, tegnap a négy vakumat át kellett szerelni, még nincsenek újrakalibrálva. Most kicsit sűrű, a könyvet is le kell adni hétfőn. Munka közben ismétlő üzemmódban Várady Szabolcs: Szellemhangok a rádióból c. verse, (hangszóró), ő maga szavalja, dünnyögi; megrendít. Ma fájdalmas Szűzanya ünnepe. Szent Bernáttól egy eredeti gondolat: Vajon Mária számára nem volt-e több a kardnál is, nem sebzette-e szinte halálra Jézusnak az a kijelentése, hogy: Asszony, íme a te fiad? Micsoda csere! Jánost kapod Jézus helyett, a szolgát a úr helyett, a csupán embert, az igaz Isten helyett. ? 2007. szeptember 16. vasárnap Miki új feladata a konyhai kétféle szemét lehordása. Csökkentendő az ingaút gyakoriságát, cipőtalppal kezdte tömöríteni az anyagot. Mire a kübli végighasadt. Másnap leirat a családi tacepao helyen. A holland utalás leendő belga vendégünkre vonatkozik, aki miatt nagy lakáskozmetika. ? 2007. szeptember 17. hétfő - Hogy vagy? - kérdi résztvevőn hű nejem, hazaérve, merthogy napok óta kóválygok, uszoda semmi, nátha, torokfáj.  - Ilyesmire nekem nincs időm. És tényleg. Ma délelőtt leadtam a zsidótemető-album (határidő), és az Aulich-kiállítás anyagának is rám vonatkozó részeit. Csak a két kísérőlevél tizenegy oldal volt. Az asztalomtól nem kellett fölállni; szövegek, képek, táblázatok, listák, 150 kép tömörítve, mindez neten küldve. Ez nekem új, tegnap tanultam. ? 2007. szeptember 18., kedd Hajnali ima. Nálam nincsen áhítat. Egy zajos gépterem csendesebb sarkában beszélgetek a művezetőmmel. A fiam tegnap éjjel megtanított rá, én meg ma hajnalban megcsináltam, a készülő könyvhöz fotó, grafika és festmény ábrák összevonva egy-egy fájlba. Ha én ezt a módszert öt éve ismertem volna már... mennyi munka volt. Most meg a Photoshop / file / automate / Contact Sheet II... - 50 másodperc alatt megcsinálja. Rögtön megcsinálom az 1993-as zsidótemetős könyvünket is. kurzort rá! Igaz, hogy ma négykor keltem; 08:48, mutatható a könyvünk: Sáros László fotói Váli fotói Visszakaptam lektorálásról a fotókhoz írt 51 szöveget, kijavítottam. Átfestve a Temetőkép hálából B. Gy.-nek - A/01/32. Egymás fölött a kép kép (egérrel rá!), a fölső az új. Ilyenkor szokják mondani, a régi volt a jobb. Bizony, lehet. Nem tudom jobban megcsinálni. Kényszerpálya volt, nagyon nem tetszett, hát kölcsönkértem, kijavítani. ? 2007. szeptember 19. szerda Éjfélkor ébredtem, fejfájás, ilyenkor mi a teendő. Pokrócot magam köré, és a PC-ből kitakarítottam, ami duplum bennmaradt. Aztán szétnéztem a polcaimon is. Zavarnak a fölös tárgyak, régóta. Nemcsak az ösztönös polarizálódás, merthogy közeli rokonaim leginkább halmoznak. Néhány azokból a most szemétbe kerültek közül, amiktől nehezen váltam meg: Az új svájci bicska tokja. Vastag bőrből. Úgy, pizsamában, rögtön megrajzoltam a szabásmintáját is. Remekmű. És gyönyörű. Olyan gyönyörű, hogy a hosszas, kellemesen-elbeszélgetős vásárlás végén az eladóval kicseréltettem erre, a gyöngyvásznas tok helyébe. Tépőzáras, övre akasztható. Ahol én soha nem fogom hordani, mert a szerszám lényege, hogy a bal nadrágzsebemben simogatom, lásd: Egerek és emberek. Vegyszerhőmérő, és a legkisebb-legkedvesebb fotótál. Igen, ez is elmúlt. Volt mellettük egy óriás-műanyagfecskendő is, a Rodinál filmhívó adagolására. Később megmaradt fülmosónak. Őriztem, mert nehéz hozzájutni, esztéká-kezeléseknél lehetett kunyorálni. Egy printerből maradt transzformátor. Nehéz, és kézhez álló is, úgyhogy lecsíptem a kábeleket a két végéről, nehezéknek szkenneléshez, De erre már van két szettem. Négy ólomtömb még az ólmos nyomdák korából, stb. A rendszergazdámtól azt az utasítást kaptam, hogy ezt a fekete-zöld-ezüst memóriát akkor dobjam ki, ha a PC-m ezentúl hibátlanul működik, mert akkor ő a bűnös. Ő volt. De nem dobtam ki, mert gyönyörű, Ország Lili is tudta ezt. Fölcsíptethető napszemüveg. Hatvannégy évig el voltam nélküle. Az antineuralgika hatott, fél kettőkor - megnyugodva, hogy történt valami -, vissza az ágyba. Lehet találgatni, reggel mit vettem ki a szemétből. A kis fotótálat. Kultúránk szabályai, úgy mint a fraktálok, minden mérettartományban érvényesek. Napjában többször gargarizálnom kell. Ki a konyhába, bögre, bele csipetnyi só, csap alá, vizet rá, kavargatni, amíg a só föloldódik. Át a fürdőszobába, köpni a vécébe. Bonyolult. Most bögre az asztalomon, gargar, majd a sós vizet visszaköpöm. Erős gátlások, hogy ugye, gusztustalan. De miért is? Ablaküvegezés minálunk, mozgalmasság, ilyenkor nem lehet koncentrálni, legfeljebb festeni lehetne. Hát az asztalom sarkára megcsináltam az eddigi legjobb kábelvég-tartót. Ezenkívül újra fogyókúrázom, és csináltam  egy nagyobb munkaasztalt. De a nap fősikere a 92 éves járóképtelen néninek napi Mozartját visszaadni. Magnójavítás. Még Kata dögnehéz szőnyegét kellett délután kukaképessé tenni. Kuka. Nem bírtam ki, nem ott a helye. Egy szemétbe dobott Illyés: Petőfi kötetet szedtem föl az utcán. Nedves és penészszagú. Napi öt percet olvasom. Nem azt a karton kötésűt, ami húsz éve megvan Kata könyvtárában. Ez zsákmány. Este Szüts-csel Párizzsal videóbeszélgetés skype-on, közben megforgatva a laptopját megmutatta ma festett képét a falon. PrintScreen gomb; lefényképeztem a látványt. ? 2007. szeptember 20. csütörtök Két napja azt írtam a hajnali imaórámról, hogy nálam nincsen áhítat. Egy zajos gépterem csendesebb sarkában beszélgetek a művezetőmmel. Fráter A. a kolostorból: Deske, Isten éltessen az ünnepnapot megelőző hétköznapokban. A művezetőt illett volna tán nagybetűvel írnod?! Megköszöntem, és rögtön javítottam. Ma meg vissza, mert nekem mégiscsak így a pontosabb, nem jelképes beszéd, hanem atmoszférahasonlat. A Nyomdakísérleti Üzem volt a fejemben, 1960 ősze, a karbantartó műhely ablaksora alatt végestelen-végig nehéz gerendákból épített munkaasztal, fém lábakkal, szálkás és olajtól fekete, szerszámoktól szaggatott. Középen két esztergapad, egyiken Erzsike, másikon férje, Karcsi bácsi. Gyerekük nem volt, szentcsaládnak hívták őket. A sarokban a huncut Józsi, marógépen. A terem végében üvegablakon át a művezető látott ránk, íróasztala mögül. A földszinten a dübörgő gépterem. Volt ott egy velemkorú fehérbőrű berakólány is. Érettségi után kerültem oda, első reggel Pista bácsi, az egyik asztalos mellé rendeltek; rakodtunk. Életem első munkautasítását kaptam, ahogy dobáltam a gerendákat a padlásablakon befelé: Ne olllyan dühösen!  Csöndes, nyugodt öregember volt. Ajánlás a Művészei Alap fölvételi zsűrijének. Nem lehet e-mailben, mert alá kell írni. Úgyis csak a nevet nézik, nem szoktam hosszút fogalmazni. dátum: 2007.9.20.  fájl: html-2006/fischer-ajanlas.htm C.9106 MAOE Bírálóbizottság Budapest  Támogassuk a hazai ipart. Fischer Balázs nagyon jó festő. deske.hu ? 2007. szeptember 21. péntek Este Bánkkal megcsináltuk, most reggel háromtól hatig beírtam a 170 verset az új táblázatba. Itt a news-fejlécben is, a news / versek -re klikkelve már működik. Ugyanígy rendbetettük a news / összes -t is. Nagyon jól dolgoztunk együtt. Neki szántam ajándékul. Nagyon csillogott a szeme, mikor kezébe nyomtam a svájci bicska kecsesebb példányát. A nehézkesebb maradt nálam. Anyácskám a kórházból telefonált, újra bevitték a mentők, annyira rosszul volt. Labor, leletek, "haza"- taxiztak húgom kolostorába. Szerencsére jó helyen van. - Keddre rendeltek vissza a kórházba, hét végén nem érdemes befeküdni, itt meg Erzsébet ápol. Tudod, ahogy múlnak a hetek, nem erősödöm, inkább gyengülök. Nem hiszem, hogy innét még hazamegyek. De tudod-, minden rendben van, nem izgulok, nem vagyok kétségbeesve. Minden rendben van. És hogy megy a munkád? Megállapodtunk valaha, hogy nem áltatjuk egymást. Mondtam, nekem nem fontos őt látni, minden búcsút mindig is lehetséges utolsónak vettem. Amúgy öt óra utazás. Most minden nap beszélgetünk. Ha szeretne látni, majd szól. Tegnap a vártnál is több idő volt a keretezés. Ez az kis A/05/05 (40x40) méltatlanul bágyadt volt tompaezüst keretében. Kivételesen csináltattam egyet, tízezer. De így is több lehetőség közül kellett, ami nekem nehéz. Most viszont él. Egy hete nem úszom? Tíz napja? Tökéletesen elfelejtettem az egészet. Ez megnyugtató. ? 2007. szeptember 22. szombat Vojnich díjat kapott. Megérdemli. Rakovszky Zsuzsa jelölte, és ő is adta át. Tévedésből egy órával korábban mentem az átadásra. Mint kiskutya, ha egy másik sarokba teszik az etetőtálát, úgy meg voltam zavarodva. Holott volt nálam egy Kormos-kötet. Baktattam a Nagyvárad tértől a Nagykörútig, aztán vissza metróval. Útközben egy kétszázas a járdán. Odaadtam egy hajléktalannak a szimmetria kedvéért.   Ma: a fémlétrát negyedik próbálkozásra Kata számára is használhatóra alakítottam. Elsőre felfúrtam az oldalán, hogy majd fémtiplivel... Ha nem pontosan nyitja az ember, baj van, lötyög. Szüts-selejtezte öt képet továbbfestettem. Mutatom, persze ebből így semmit nem látni. Ötlet, a honlap fejlécébe be lehet valamit írni...; itt, ha fölpillantasz a képernyő tetején. És három órán át próbálkoztam, javítottam egy nem létező festmény bejegyzését a kompjúterben. Lassan megtanulom az adatbázis kezelést. Bonyolult helyzet volt. Végül egy másik nem létezőre lehetett csak nyom nélkül kicserélni, aminek a címe: Majd ha megfestem - A/07/48 ? 2007. szeptember 23. vasárnap Elkértem Vojnichtól a díjosztó Rakovszky Zsuzsa laudációjára elmondott válaszbeszédét. El is raktam: vojnich-beszed.htm C.9284 Díjat kapni: dicséret. Dicséretet kapni jó.  A mi szakmánk, (mint minden alkotó-szakma) olyan, hogy mi adjuk fel magunknak a leckét, elvégzésében senki nem segít, és senki nem kéri számon... puskázni sem érdemes, az osztályzat is legfeljebb csak évekkel, évtizedekkel később érkezik. A lecke írása közben persze úgyis mindegy, hányast kapunk majd egyszer rá.  Rakovszky Zsuzsától ötöst kapni olyan, mintha Morandi ölelné át a vállamat, vagy Francis Bacon rámvigyorogna...  Egyszer a Szüts azt mondta: "Vojnich olyan, mint az egyszeri hűtőgépgyári munkás, aki hordta haza rogyásig a gyárból az alkatrészeket, de amikor összerakta mindig tank lett belőle: Vojnich is bármihez nyúl, képtekercseket vagy könyvtárajtót, kétméteres pannót vagy kéttenyérnyi pasztellt csinál, valahogy mindig félreismerhetetlenül Vojnich kép lesz belőle."  Képeimnek nincs története, pedig emberlakta helyszíneket ábrázolnak többnyire: kívül vannak az időn, kívül a történeteken. Bán Zsófi szavaival: "bennük van ez a küszködés az idővel, ez a léttel és nemléttel való bíbelődés, ez az örökös, reménytelenül reményteli motozás"  Ismerős helyek, mint ahogy öröktől fogva ismerősek Bach cselló-szonátái... Arra járnak reményeim szerint az én képeim is, és képeim nézői is... Ha ezt pontosabban el tudnám mesélni, akkor nem kellene megfesteni. De hiszen Rakovszky Zsuzsa is arra jár...  Ez a díj, azt bizonyítja, hogy vagyunk. Ahogy Esterházy mondaná: erőt ad a vanáshoz.  Köszönöm az AEGON-nak, és nagyon köszönöm Rakovszky Zsuzsának.  És köszönöm mindazoknak, akiknek festem a képeimet. Köszönöm. Még mindig félárbócon, az energiából annyi telt, hogy - vasárnap - villamossal! ki a Szigetre, és Illyés Petőfijét olvastam. Az elmúlt években kétszer futottam neki Petőfinek, nem tudtam befogadni. Most Illyés kézen fog, egy számomra teljesen érdektelen sorra rámutat, elképesztő mélységei a szakmának és a művészetnek. A Tiszánál főverséről elmondja, hogy hihetetlen pongyola sorok benne, és elmagyarázza, hogy ettől zseniális. Szeretnék eljutni Petőfihez, talán most. Hazafelé megnéztem a szigeti uszoda új medencéjét, diák triatlonverseny előtti csöndjében. Aztán a Kis István szobor Pest és Buda egyesítése centenáriumára. Ugyanaz nekem ma is, mint harminc éve; ritkán találkozik ennyi fantázia és gondosság ekkora tehetségtelenséggel. fotó-01 fotó-02 A hídföljáróról még egy fotó: A híd árnyéka - F/07/097 ? 2007. szeptember 24. hétfő Hol őrizhetik ezt az ezer éves kéziratot. Pannonhalma, Veszprémi püspökség, Széchényi Könyvtár? Ma szent Gellért vértanú napja. Egy elmélkedésében írja: A Szentírás... a jelent jobban megmutatja, mint ahogy azt látni lehet, a jövőt pedig már mintegy megtörténtet mondja el... Figyelemreméltó gondolat. 09:51 Szia Deske! A szentírást "illett volna tán" Szentírásnak írnod... P. 09:40 Kedves Deske! Szent Gellért: Fontolgatás a három ifjú énekéről (Deliberatio supra hymnum trium puerorum), 11. századi postkaroling minuszkula Kódexek a középkori Magyarországon. Kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban. INTERPRESS Kiadó, Budapest, 1985, XXXVI. tábla (8. tétel). Bayerische Staatsbibliothek, München, clm 6211, 1r. Üdvözlettel: G-h Mondom neki: - Születésnapomra használt női cipőket szeretnék. - Ezt hagyjuk, különböző okok miatt van ennyi cipőm. - Ja, akkor nem szóltam. Deske, hogy nálatok egy halom cipő... Micsoda?! Nálatok csak egy...?! R. Deske, és tőlem mit kérsz születésnapodra? Q. Természetesen használt cipőket. d. 17:39 Szia Deske! ISTEN ÉLTESSEN SZÜLETÉSNAPODON.... Bár még egy hét van hátra, én már most nyitom a sort, még mielőtt valaki felhasználja ezt az aprócska ötletet... Q. 18:44 És még mindig ugyanerről, a szomszédos napsütötte parkban üldögélve, egy kis Illyés-olvasás után. Öreg tapasztalat, ha az embernek tartósan másokkal van baja, akkor belül valami hibádzik. Még nem tudom, mi az. Régóta szokásom kritikus hajlamomat avval kúrálni, hogy magamban megkeresem a megfelelőjét. Mindig megtalálom. 19:31 Deske! Amikor kritikus vagyok, azért van, mert az egyszerűbb, de inkább, hogy saját nagyszerűségem domborodjék ki. Üdv: G-h Kedves G! Nálam a visszatérő kifelé-figyelem - mondjuk, morgolódás -  a lélek titkos ügyeskedése, elterelni a figyelmet valami akut belső gubancról. d. Kedves Deske! >>Régóta szokásom kritikus hajlamomat avval kúrálni, hogy magamban megkeresem a megfelelőjét. Mindig megtalálom.<< - bíbelődök a Maga soraival - ezen keresztül persze, magammal. Bármilyen furcsa, de "megnyugvással" tölt el az, hogy Maga sem mentes az efféle lelki kínlódásoktól. Merthogy kívülről nézve minden olyan sima, olyan könnyed. Hogy a hite, a humora átsegíti mindenen.  Innentől a saját bukdácsolásom is megbocsáthatóbb lesz a magam számára. Ha az ember magával kínlódik, ilyenkor jönnek a versek, a zene. Például [...]. Lelkierőt mégsem tudok meríteni ezekből. H. A vers. A zene. Értem. Maga nagyon keresi az egy igaz Istent, a Megváltót. Meg fogja találni. d. ? 2007. szeptember 25. kedd Anyácskámat ma beviszik a kórházba, a tüdőosztályon adnak neki otthonra alkalmilag használható kisméretű oxigénpalackot. Törött karjáról tegnap levették a gipszet. Mondja, hogy itt, a kolostorban akar meghalni. A farostlemez változat eltörött, ma az ötödik nekirugaszkodás, ez a befűrészelt deszkadarab talán jó lesz az állandóan ki-be dugdosott kábelvégeknek, az asztal szélére erősítve. Gubancolódtak, leestek, elveszetek a kábelrengetegben. Hat Törekiben kezdett képet átfestettem, jöhet a fotózás. ? 2007. szeptember 26. szerda Befejeztem a legtöbb nyári képet - közelg a tárlat - és ami máig fölgyűlt, lefényképeztem. Kicsit sok ez így, egyszerre. Egyébként majdnem ugyanannyi idő tizenhármat lefotózni, mint egyet. A beállás. A/07/05 A/07/11 A/07/16  A/07/17  A/07/28 A/07/31 A/07/34 A/07/35 A/07/37  A/07/38 A/07/40 A/07/46  A/07/47 BOCS, azt hiszem, több hiba van benne, indulnom kell. ? 2007. szeptember 27. csütörtök Egy ötletem, ami négy nap alatt meg is valósult, 13 ezerért. Még két kaputelefon, hogy szeretteim is hallják, ki-ki a szobájából. Az üvegezést is elintéztem, nem fontos, mert csak beltéri, de hát csúnya. 19 ezer. Tudok az ilyeneknek örülni. Persze ez csak a felszín. A sors nem adta meg a kegyet, hogy amit ma átalakítottam a honlapon, valakinek hosszan részletezhetném, és ő áhítattal végighallgatná. Már az égiek is unhatják. Ugyanis a KÖNYV fejezet fájljait, van vagy nyolc, sikerült áttekinthetőbbé tenni. Ezt úgy sikerült elérni, hogy... és erre föl... mire akkor... Ez az igazi öröm. És arról már nem is beszélek, hogy az adatbázis két forráskódját is átírtam, diadalmas telefon a programozónak, hogy ne fáradjon vele. href=http://www.deske.hu/irasok_ki.php?o_nev=Tipus&mint=0&keres_felt=válinews+%2F+verstár&pr=0" Megint megtanultam valamit. A fejléc szövege, itt fönn, egy régebbi, miniszternek írt levelemből. Kedden Kaposszentbenedekre anyácskámat látogatni. Ha Isten is úgy gondolja, elbúcsúzni. Autóval? A leggyorsabb vonat is három óra, onnét még busz. ? 2007. szeptember 28. péntek Tegnap Szent Vince ünnepe (1581-1660). Azt írja: Krisztus szegénynek akart születni. Anyácskám azt mondja, az oxigénpalack megérkezett, itt van az ágya mellett, már használta is, nagyon jó. Lassulnak a reggeli készülődések. 84-ben még a hatos miséhez 5.40-kor keltem, nem tudom hogy csináltam. Az út nyolc perc. Rég áttétem az 5.23-ra; de már így is szűkös, nehezen és olykor támolyogva. A vécén üldögélés. A pisilés végén keservesen kivárni, míg az utolsó csepp is kicsöpög. Pár napja eszembe jutott az Iskola a határon éjszakai riadója, a fiú odaszól az álmos rohanás közben barátjának: ne fűzd be! (mármint a bakancsodat, mert elkésel). Észbevettem a mintát és most én is riadótempóban. Vekkert lecsap, vécé, fütyi kitunkolása vécépapírral, arc-, és fogmosás, szárítóról uszodakészlet, tea + 3 keksz, szellőztetés. Megnézni, kell e hoznom tejet - kenyeret. Így valahogy könnyebb is. Beül elém egy kisasszonyka, sárga hajpánt, kávészín zakó, minden. Így nem lehet misét hallgatni. Mért nem járnak ezek valami más templomba. 2006 februárban két fiatalember fölajánlotta, hogy átépít engem adatbázisrendszerre. Csak egy közben fölmerült ötlet ügye van hátra, amúgy ma, 2007. szeptember 28-án 21:40-kor készek lettünk. Szülnapi ajándék. ? 2007. szeptember 29. szombat A tegnap esti, utolsó elsimított hiba aranyos volt, mert logikával megoldhatatlan, logika fölötti. Csak akit az ilyesfajta szellemi játék érdekel: A fotóknál a tulajdonos szerint - keresésnél sok név mellett nem volt kép, azt hittük, programhiba. Dehogy. Rég elkerült tőlem a kép, digitalizálás nélkül. Mit lehet itt tenni. - Ha ezek a nevek nem jelennek meg, nem hiteles a névsor. Marad erre az opuszjegyzék. - Ha megjelennek, s velük egy NINCS RÓLA FELVÉTEL - felirat, az 860 fölösleges sor. - De ha csak a megmutatható fotók tulajdonosait sorolnám, akkor meg egy felvétel esetleg hússzor megjelenik. Megoldhatatlan. Végül én találtam meg; gordiuszi gubanc: a tulajdonos szerinti keresést itt töröltük. Anyácskámmal rögzítettük, mikor utazom hozzá. Várlak. Ma eléggé gyengén vagyok. De ne félj, kitartok keddig. Péntek este a Képcsarnoki raktár anyagából a Kertek alatt - A/76/26  képemet árverezték a Vas-udvarban. Az utolsó utáni percben tudtam meg, így csak telefonon próbáltam üzenni, egy barátom közvetítésével. Kértem, hirdessék meg, hogy a vevő képet választhat helyette a műtermemben. (Föl akarnám ugyanis fűrészelni.) Tízszeres áron elment, és nem volt hirdetés. Elrontom a vevő örömét: a kép rossz, hiába festettem 76-tól négy éven át. Ajánlatom áll. Esténként Balázzsal a zsidótemetős könyv festményeit, grafikáit és fotóit alakítgatjuk, két képernyőn. Útban felé, a 61-es villamoshoz, egy fotó a Moszkva térről. ? 2007. szeptember 30. vasárnap Vasárnap reggel! Lukácsos hiperprotekcióval a prof. pestkörnyéki villájába kocsival, Zsófi lányomat 35 percen át vizsgálta. Fanyar mosollyal mondta, épp most ment nyugdíjba, de muszáj, hogy lányomat fogadja, ennek a területnek negyven éve specialistája. Kb. az országban az egyetlen, aki ezt, és ilyen gondosan, így. Utána Zsófi, váratlan felszabadulva három gyerekétől is, sétálni invitált. Sosem jártam még a Remetebarlang környékén. Ajándékpercek számomra is, ritkán találkozunk, ritkán beszélgetünk; mesélte életüket. Béke a dombok között. És egy ajándékba kapott fotó, csendes mosoly. Leviszem anyácskámnak majd kedden, illetve Miki is jön, tanórái miatt hétfő este. Aki a novemberi kiállításomra meghívót várna tőlem, kérem, adja meg e-mail címét. Persze, akivel már váltottunk mailt, az megvan. Köszönöm. szept: 99134= 3760/hó =125/nap news / összes news / képek news / verstár e-mail VÁLINEWS 151. levél J.-nek, Le Meux-be  /   2007. október ? 2007. október 2. kedd Anyácskámtól (minden bizonnyal) elbúcsúzni, a kaposszentbenedeki kolostorba, kocsival. Két unokája is velem jött. ? 2007. október 3. szerda Lefelé az úton azon tűnődtem, van-e helye arról beszélni, hogy szerettük egymást. Sőt, ami több, kedveltük egymást. Gyerekeimmel derűsen elbeszélgetett. Délelőtt kettesben a mesebeli-szép tavakhoz, egy lélek se, őszi ragyogás. Nem szálltunk ki a kocsiból. Tiltakozott, mikor húgom kerekes székbe akarta volna ültetni, hogy áttolja a kolostori kápolnába. Kétoldalt támogatva, három lépésenként megpihenve. Egy ismerős pap ünnepi misét celebrált hármunknak. Ebéd alatt munkáimról meséltem. Kértem, hogy majd ha föntről a VÁLINEWS-t olvassa, ami nem tetszik, ugorja át. Nem tudom, észrevette-e a tréfát, hogy a kérés abszurd; ahhoz el kell valamit olvasni, hogy... Húgommal szót váltottunk a temetésről is. Az ő ajándéka egy idézet volt: ne fáradj bele / hanem a csodának / halkan, mint rebbenő madárnak / tartsd oda tenyered [Hilda Domin] Anyácskám emlékeztetett, hogy az elintéznivalók a piros dossziéban. Hazafelé, hogy el ne aludjak, a sztrádán kiabálva számláltam a másodperceket, kilométerkövenként újra kezdve. És evvel megtörtént az én ünnepem is. A délután közepére hazaértem. Mindenféle kedves mondatok érkeztek, e-maileken is. Még estére meghívtam szűkebb családomat a szomszédos vendéglőbe. A nyugdíjas bérletre nincs többé szükségem, mindig is hajlottam az érzelgősségre. Gábor múltkor megdorgált. Ma a zuhanyozóban megígértem neki, hogy a NEWS verstárat átalakítom, hogy ne a befogadó levél, hanem közvetlenül a vers jöjjön föl. Jó kis meló lesz. Lefényképeztem Kata gangra kitett gondosan-dupla lábtörlőjét. F/07/098. Lelkesít, hogy fotókiállítást csinálnak nekem. 18:44 Gábor, ezt pedig barátságunk oltárára. Estére kész lett. Klikk itt a NEWS-ban a news / verstár -ra. Versenként három másodpercet megspóroltam neked. Amit választasz, már nem a levél elején, hanem rögtön a versnél nyílik. Mutatom, mit csináltam meg ma 175-ször. Az andráskereszttől, ami új: http://deske.hu/iras/news-fajlok/j2005.04.htm#02 Valamint 175 könyvjelző elhelyezése a levelekben. (Ez ugyan éppen csak egy verstöredék, de micsoda! Néhány Illyés-sor, József Attila halálakor írta, számomra perdöntő bizonyíték konfliktusukban...) Nem minden Kanadában élő honfitársunknak van például Illyés vagy Zelk-kötete, ami nélkül pedig, ugye. Nekik lesz ez jó, elsősorban. Amikor azt mondom, most kész a honlap, fiam mindig fölnyerít. ölel: d. ? 2007. október 4. csütörtök A verstár kijavítva, kész, a 2005 előtti, wordből indult fájlok erre viszont összeomlottak, (és egy kicsit én is), nem jönnek föl a képek. Most külső segítségre várok. Önerőből csak a korábbi állapotot tudnám visszaállítani, hogy a verseket tartalmazó fájlok eleje jönne föl. Az csak egy fél nap munka lenne. Vagy az 1800 képet újra betenni a helyére. A látogatószámlálót szemérmesen a HÁTTÉRINFÓ-ba tettem, ki lesz a százezredik olvasóm. Egy-két nap múlva esedékes, 99748-nál tartunk. ? 2007. október 5. péntek Tegnap este Nagy Miklós dr. műgyűjteményéből egy szűk válogatás - kiállítás a Godot Galériában. Szeifert Judit megnyitóbeszédében: hogy Vojnich és Szüts időnként igen hasonló képeket csinál, de ez a csak a felületes látszat. Vojnich bármi témájával szakrális, Szüts a témáit szándékos földközelbe hozza egy-egy brutális ecsetvonással, stb. Érdekes gondolat. Most hívnak a II. kerületi Rendőrségről, a kisasszony ledezsőz, hogy a bűnügy aktái mellé kell csatolniuk a lerúgott visszapillantó tükör javítási számláját. És nincs-e szükségem a számla eredeti példányára, mert akkor satöbbi. Mutatok képeket keddi utamról; a kolostor és környéke. Ez a kerengő. kolostor-01 kolostor-03 kolostor-04 22:12 Megmenekültem. Megint. Nem kell az 1800 news-képet kikeresnem és újra a helyére illesztenem. Ádám föltelepített egy programot, amivel minden megoldódik. Előlről kezdem, és még nagyon örülhetek, hogy csak a 175 versre utalás. Holnap start. ? 2007. október 6. szombat A 175 vers újra-beírását elvégeztem hajnalban, aztán estig megszakításokkal - boldog kínlódás a maradt és keletkezett hibákkal. És kész. Aki hibát talál, mint tegnap Q., az díjat kap. 20:50, megnéztem a számlálót, 100.006; betűvel: százezer hat, átléptük. Nahát. Mi van még. Kész a plakát, már haza is hoztam belőle. Nagyon szép. Még egy nem túl bonyolult szerkezetű fotó, Uszodából hazafelé -F/07/100 ? 2007. október 7. vasárnap Évek óta nem találkoztunk. Most öt percben azt tartotta fontosnak elmesélni, hogyan akarta őt az a cég becsapni, meg hogy a Gyurcsány. Ebből is egy károgó öregasszony lesz, aki a rosszat csócsálja, ahelyett, hogy– Deske! Öt perc, vagy bármennyi beszélgetés után.... "Ebből is egy károgó öregasszony lesz, aki ..." Ki vagy Te, hogy megmondod mi lesz Belőle? Ha veszélyben látod: Imádkozz Érte! h. Fölösleges okoskodás, kedves h. Ez tanító irodalom. d. Csak tévedés. H. Jaj nektek, gazdagok! [Lk. 6,24.] Ez mi? d. Tizenhét évig mellettem vetkőzött, a negyvenkettesben. Sokat marháskodtunk. Egyszer három képet vettek tőlem, a medence túlsó végéből rám kiabált: Deske, keres a kertészed! Egész családomat kezelte már, alkalmasint hivatalos időn kívül is. 67 éves, teste egy ötven évesé, gyönyörű izmokkal. Sprintben két hosszt bírtam mellette. Csütörtökön nyugdíjazása alkalmából ünnepélyes búcsúzása a Lukács-klubban, még akkor sem tudtunk semmit. Másnap reggel mutatta a kabinos a Magyar Nemzet hirdetés-rovatát. Most mail tőle, kérdi hogyan alakul lányom zsibbadása a vasárnapi injekció után, az szerint lép majd tovább. Onnét. A hirdetés mondatai között némi ellentmondás. ? 2007. október 8. hétfő Gyanakodtam, hogy megint a szokásos túllihegésem. Szinte már el is felejtettem, néhány hónapja csináltam egy táblázatot, ahol az elmúlt öt év képei, a tulajdonos nevével; és maga a kép is látható. Most elővettem, tíz perc alatt szelektáltam, és másik tíz perc alatt kiment az összes e-mail: Kedves Műgyűjtőm / Barátom! Öt év után újra kiállításom nyílik (nov. 5-én este 6-kor) az Aulich utcai Aulich Art Galériában. (Dec. 6. zár.) az utolsó öt évem munkáiból. Igyekezetem a kört szűkíteni, de az Önnél lévő képre/képekre igencsak szükségem lenne. Megkérném, hogy a .......... képet, szíveskedjék elhozni műtermembe. Megköszönöm, ha okt. 13-án szombaton, a délelőtti órákban hozza. Ha ez nem, minden egyéb megoldásban is érdekelt vagyok: telefon - e-mail. Köszönöm. Szívélyes üdvözl.: Váli Reggel, uszodából kifelé előttem haladt egy gyönyörűséges kockás rakott szoknya. Iszonyúan rafinált színkombinációval. Egy karcsú öregasszonyon volt. Megszaporítottam a lépteimet, hogy megpróbáljam a színeket fölismerni, memorizálni. Képtelenség. Akkor eszembe jutott a fényképezőgép. Piszokul spurizott, minden fotó bemozdult, én meg nem mertem leszólítani, ismeretlen - futóvendég lehetett -, hogy állna már meg egy pillanatra. Szóval kb. homokszín meg mély-tompazöld széles csíkok, de mindez kockás is, és vörös meg valamilyen tompasárga vékony csíkokkal megbolondítva. Kedves névrokon Váli Erika! Nagyon sajnálom előre magát (is), amit most mondani fogok. Álljon le a csodálkozással. Miklósvölgyi János tehetségtelen. Ezek giccsek. Önálló művészeti mondanivalóval nem jelentkezik. Nem fogják fölvenni, én se venném föl. Kialakult gondolkodása van, ami már mozdíthatatlan. Maguk nem hallották meg a finom elutasítást és a mondatok értelmét: a magasan kvalifikált kézügyességre hivatkozás azt jelenti, hogy csak az van meg. Ahhoz még hat-hétféle egyéb tehetsége kellene. A kialakult stílus pedig azt jelenti, hogy művészeti oktatásra alkalmatlan, és csakugyan nála fölösleges is. Képeit persze hogy meg fogja venni az a közönség, aki ezt a színvonalat tudja értékelni. Múzeumba nem fog bekerülni. Könyörgöm, nézzenek szembe a valósággal. Ismétlem, nagyon sajnálom. Szívélyes üdvözlettel: d. Kedves Deske, természetesen, örömmel kölcsönadom a képet azzal a feltétellel, hogy a galéria tulajdonosa aláírja azt a nyilatkozatot, amit csatolok. Miután ez a kép számomra az egyik legfontosabb műalkotás, ezért csak ilyen feltétel mellett tudom kölcsönadni: "Nyilatkozat kép kiállításra történő átvételéről. Alulírott, [...] hibátlan állapotban átvettem és a kiállítást követően azt tulajdonosa számára hibátlan állapotban visszaadom. [...] Büntető és polgári jogi jogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy a képet 25.000 EUR, azaz huszonötezer euróra biztosítom (beleértve a vis maior esetét is), ellenkező esetben a kép megrongálódása, vagy elvesztése miatt a tulajdonos felé magánvagyonommal helytállok. Aulich Art Galéria" Köszönöm, kedves Barátom! Megtisztelő, hogy ennyire becsben tartod. Igazad van, de nem akarom őket evvel terhelni. A 25 ezer euró értékre biztosítási kérelmedet meg se mutatom a Galériának. Akkor a kép kiállításától eltekintünk. d. ? 2007. október 9. kedd Száz munka közben legfeljebb a folyosóig, ajtót nyitni a postásnak. És csak hunyorgok a kompjutertől kelve. Őszi délelőtt a gangon - F/07/101 Tisztelt Váli Dezső! Hálásan köszönöm tegnapi őszinte szavait. Ahhoz azonban, hogy valóban értékelni tudjam kritikáját, szükségem lenne a segítségére. Ön képzett szaktekintély. Kérem, definiálja a "giccs" fogalmát és fejtse ki legyen olyan kedves, hogy mely az a "legalább hét" tehetség, amellyel egy művésznek rendelkeznie kell a technikai képzettségen túl. Természetesen nekem is megvannak az elképzeléseim e tekintetben, de az Ön véleménye most mindenképpen prioritást élvez. [...] Szeretnék ugyanakkor választ kapni arra a kérdésemre is, hogy vajon milyen eszközökkel tudtam megvezetni Barcsay Jenő és Kokas Ignác nagyságrendű festőket, valamint művészettörténészeket, akik kivétel nélkül rendkívüli tehetségnek tartottak és tartanak mind a mai napig [...] Miklósvölgyi János Itt bizony a válasszal adós fogok maradni. Pedig a kérdések érdekesek. Vagy mondjam, hogy Szász Endre is rendkívüli tehetség volt? ? 2007. október 10. szerda Ha már így nekem szegezve, belegondolok. Amit a múltkor írtam: a művészetcsinálás emberfeletti munka, de emberek csinálják. Ebből a sok bonyodalom. Ön túl- és alulértékelés, akár egyidejűleg, stb. A muzsikusokat és a kötéltáncosokat nem ismerem, próbáljuk meg, milyen tehetségek kellenek egy festőnek. Már reggel, az öltözőben elkezdtem kitalálni: 1. / fizikai. Meg bírjon emelni egyszerre legalább két ecsetet. 2./ lelki. Tartósan tűrje a magányt, ami az alkotással együtt jár. Vagyis tartósan tűrje a segítségtelenséget. A megterhelés elől ne keressen kibúvókat. Baromi fegyelem. (Mondjam, hogy második órája pontozom [retusálom] egy régi fotómat, ami nem is lesz publikálva?!) Türelem (© Szüts) Szorgalom. Lusta zseni nincs. Belső őszinteség. Sikertelenségtűrés. Exhibicionizmus valamilyen fajtája. 3. / szellemi Érdekes-, fontos-, és igaz egyéni vélemény a világról. Szellemi intelligencia. Arányérzék. A közhiedelemmel ellentétben: lényegében legyen józan. 4./szakmai A fent jelzett technikai kézségen túl: arány-, és ritmusérzék, mértékletesség. Színérzék. Ízlés. Biztos van még sok egyéb. A másik kérdés egyszerűbb, azt rég kitaláltam. A mű az igazságok rendje, a giccs az igazságok halmaza. ? 2007. október 11. csütörtök A levelezés minden kedvem ellenére folytatódott. Sokadszorra nem veszik föl a Képzőre. Most az Oktatási Jogok kormánybiztosához fordul. Fölvezető sógora szerint az Egyetem elvégzése után ott saját, alternatív tanszéket akarna alapítani. Belebonyolódtam ebbe a trialógusba. Ott hibáztam, mikor először válaszoltam. Kedves Dezső! Örülök, hogy eljutott Önhöz a katalógus, de ugyanakkor tiszta szívből elszomorít, az amit ír. Hogy tehetségtelen lenne-e a fiú? Hogy nincsenek az alkotásainak mondanivalói? Ezt majd döntse el a művészettörténet, meg azok az emberek, akik megvásárolják alkotásokat. Igen, vannak, és egyre többen lesznek azok az egyszerű emberek és műgyűjtők is, akik ezt, hogy úgy mondjam, ezt a magasabb színvonalat tudják értékelni. Sokaknak, egyre többeknek, elegük van már az absztraktból, a pop-artból, az egyéb "őrületekből" és a minimal-artból. A Magyar Képzőművészeti Egyetem honlapján megtekinthető alkotások, melyeket az egyetem tanárai hoztak létre, gondolom ez utóbbit, a minimal artot képviselik. Nem képviselhet mást, mivel művészi mondanivalójuk nem sok van, az biztos. [...] Váli Erika (névrokon) Kedves V. E.! Köszönöm a bizalmát. Megkaptam, de nem válaszolok a fiú levelére, leveléből látom, ennek nem lenne semmi értelme, szíve szerint ő nem akar semmiféle választ megkapni. d. És innét a célszemély: Tisztelt Váli Dezső! Sajnálom, hogy a felmerült kérdésekre nem tudott válaszolni, bár reméltem, hogy többre képes, mint kollegái az Egyetemen. Ők is, ha valódi kérdésekkel szembesültek, fejüket a homokba dugták és néma hallgatásba burkolóztak. Ugyanakkor sajnálatos a kissé önző hozzáállása is a kérdéshez. Engem ha valaki megkérdez, tehát megtisztel a kérdésével, akkor... Vágyam az épülésre természetesen minősít engem. A válasza pedig Önt. Engedelmével azonban kis írásomat az absztraktról, néhány napon belül elküldeném Önnek, talán nem lesz minden tanulság nélkül. [...] További gazdag alkotókedvet kívánva üdvözli: Miklósvölgyi János Válasza agresszív és fölösleges. Ne küldjön nekem írásokat, köszönöm. Ön senkitől semmit nem akar tanulni, miért nem őszinte önmagához? d. Kedves Váli Dezső! Úgy gondolom, nem a válaszom, hanem agresszivitással való megvádolásom a fölösleges. Ezen vádja ismételten csak a kérdések megválaszolása előli menekülésének érzetét erősíti. [...] A kritikát nehezen viseli és ahelyett, hogy megfontolná azt, vádaskodásba kezd. Ki tűri hát jobban a kritikát? Képeit megnézve azonban el kell ismernem, hogy alkotásai, akárcsak a legnívósabb konyhabútorok, az Ön által említett arány, forma és színérzéknek a próbáit nagyszerűen kiállják. De nem hallgathatom el, hogy mindezen feltételek megléte önmagában kevés. Egy alkotás akkor válik igazán magasabbrendűvé, ha lélekkel töltött és húsba vágó üzeneteket hordoz a jövő nemzedékei számára. Ezeknek a kritériumoknak való megfelelést azonban nem tapasztaltam munkáin. [...] Sértettségén túllépve lássa be, hogy mások helyett eldönteni, hogy mit is akarnak valójában, a tűzpiros háromkerekűn összekapó gyermekek színvonalát idézi. Miklósvölgyi János Ne felejtsem, nem szabad megítélni senkit. És nem azért, mert nem látom, amit látok. Hanem, hogy ki miről mennyire tehet, menyire felelős érte, a szülei, tanárai; egyedül az égiek tudják. Meg hát az indítékok. Iszonyú agresszíven vezettem évtizedekig, holott semmi agresszívitás nem volt bennem, csak játékosság. 14:54 Természetesen eszem ágában sem volt levelezőpartnereim adatait kiadni, már csak azért sem, mert mindez lényegében nem róluk szól. De most határozottan kérik, tegyem föl a nevüket, a nem megrövidített leveleket, ...Beleértve a Tölg-Molnár tanár úr féle VONALAK c. munkájáról és Radák Eszter "csini" cipőjéről szóló véleményemet is. (Ezt a levelet nem találtam, de újra megküldték.) Valamint Pap Gábor művészettörténész nevét is nyugodtan közölheti, mint olyan személyét, aki feltétel nélküli elismeréssel kommentálja munkásságomat, hasonlóan Pogány Gáborhoz, aki a Képcsarnok művészettörténésze. És: Kár, nagy kár, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetem, és Kőnig Frigyes rektor úr, hátat fordít neki! Miklósvölgyi János az az ember, aki a XXI. században világhírűvé tudná tenni a Magyar Képzőművészeti Egyetemet. Legyen. Nevek visszamenőleg is kiírva, valamint itt a teljes levelek is: Váli Erika (névrokon), és sógora, Miklósvölgyi János festő. Ő kért képpublikálást is: Novemberi hóvirág, 50x70 cm, olaj, farost A magányos cédrus, 50x70 cm, vörös kréta 20:07 Megint új fénytörésbe került a történet. Én naiv. Három honlap-helyet küldött barátom, amiből kiderült, a Miklósvölgyi Jánost nem veszik föl témának kiterjedt irodalma van. Akkor ezt itt lezárjuk.   Ideje mást. Drága barátom, Gábor, aki néhány éve még pennájához maga főzte a tentát, bíztatásomra most e-bookot ír hallgatóinak. Hatalmas gyűjteményt szedett le a netről élelmiszeripari gépekből, ideje volt közkinccsé tenni. Tegnap lelkendezett, egy minnesotai gyárban micsoda répaszeletelő gépet terveztek, és használható szakrajz is van. Azért ez nem semmi. Hozzátette, hogy megnézte az afrikai gépeket is, de azok nem érdekesek. Információért a tanszékről hozzá küldik a diákokat. Vagy a gyártóra, cégre keres rá, vagy egy szakkifejezésre- angolul, franciául, spanyolul. Ehhez szakszótárakat használ. Egy ilyen történetnek lehet örülni. Írtam neki, evvel vezesse be: Kedves ifjú Kollegák! Ezeket a ábrákat a magam örömére és a maguk buzdítására... De ő ezt mérnöki környezetben túl lírainak találta. ? 2007. október 12. péntek Beszkennelte a Fotómúzeum tavasszal kiállítandó képeimet, most megkaptam, sőt szívességükből még húsz másikat is. Kiderült, némely nega rettenetes pocsék állapotban van. Hajdan port kaphattak előhívás után. Port és hajszálakat. Pedig a fürdőszobában szárítottam. Ki a felelős. (én) Ezt két órát pucoltam photoshopban. Kling György műterme halálakor - F/90/05 Aki műtermét, gondolom, fűtés-spórolási okokból, fóliafüggönyökkel szekciókra osztotta. Én is próbálkoztam valaha ilyesmivel. Utódját, Krajcsovics Évát megkérte, tartaná meg ezt a berendezési állapotot... Erről aztán Évát (sikerrel) lebeszéltük. Anyácskám leginkább fekszik, ebédhez fölkel. Húgommal barkochbát játszanak. Akit rendszeresen megver: Gyurcsány keresztanyjának térdekalácsa. Kolostorban politizálni?! Negyven éve egy motorbiciklin hátul ülő kisasszonyra mutatva így tréfálkozott: Használat előtt fölrázandó. Minden kész, fotókat délelőtt vissza a Néprajzi Múzeumba. Ha már ott, akkor a Word Press Fotó kiállítás, néhány kiló vér látványa, nem lettem tőle gazdagabb. Át az Aulich Art Galériába, a leporelló és a meghívó korrigálása. Este még Nagy Géza megnyitója, a Budai Fonóba, jó festő, igen jó festő, de hát ez egy napra már sok lett volna. Meg egy régi játék átírása netre, állatimádó Zsófi lányom kapott tőlem '99 karácsonyra egy fotóalbumot, aminek képaláírásait némileg átírtam. Betettem a régi-új művet a könyvek közé, mert hát hova. http://deske.hu/konyvek/html/animals/animals-fooldal.htm Unokáknak - gyerekeknek. Is. ? 2007. október 13. szombat Megint egy fotó a gangról, meleg őszünk van. (Azt hiszem) F/07/102. Nagy Miklós barátom reggel képet hozott vissza kiállításomra, ő vette észre a témát. Talán honlapjára kerül az ő változata is. www.nagymiklos.hu A zuhanyozóban: A teve olyan ló, amit egy bizottság tervezett. Meg hogy Amerikában ezt mondják, aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja, aki tanítani sem tud, az irányítja. Tudálékosan rákérdeztem: control? Nem, menage. Ez a szó a vezető feladatára is utal; megteremteni a munkakörülményeket. Mi megszoktuk, hogy a főnök csak dirigál. A Lukács egyik söprögető embere, mintha önirónia; egy barna svájci sapka mindig a szemöldökéig lehúzva. A kertben seprűnyélnek támaszkodva diskurál, hallom: Az oroszokkal nem lenne helyes szakítani. A minap meg: Az állatoktól reggel elbúcsúzni külön szertartás. Érdekes mondat, ma megszólítottam. Szívesen mesélt. Pestkörnyéki falusi ház, reggelente sárga busszal jár be. Két foxi és egy juhászkutya. De a szívügye a hetvenkét postagalambja. Ahhoz nem tudás kell, hanem érzék. Hozzá járnak tanácsért, hogy kell pároztatni. És persze a tréningek. Hogy megtanulják a postagalambságot. Kosárban ki, Pomázra. Amúgy volt ő itt a cégnél osztályvezető is. Erről nem nem tudtam meg többet. Csak még, ha nem hagyta volna abba a focit, sok újságcikkben lett volna főszereplő. Ma, ötvenévesen is, gólveszélyes lenne, bal lábbal is. Hány éve, kettő?, három?, ahogy anyácskám egyre inkább négy fal közé szorult, a szombat délelőttöket együtt töltöttük. Normafa környék, két mákos rétessel, Hármashatár-hegy, vagy a Hűvösvölgy fölötti vitorlázó reptér. Többször a pilóták kantinjában üldögéltünk, zsíros kenyér mellett. Egyszer a Margitsziget, ez az ő ötlete volt, régen járt arra. Így csendben elmaradt a szombat délelőtti énfeladat teljesítése, köztereink takarítása. Kata ugyan időnként szóba hozta. Most másról volt szó, közben kiderült, hogy csendben átvállalta. Ezt végre meghallottam. És evvel el is dőlt, hogy ezentúl újra én. Fölírtam magamnak nagy betűkkel. Ma elkezdtem, döbbenetes, tulajdonképpen kellemes munka. És a déjá vu, mintha ezt én már valaha. Végén a gang fölsöprése jutalomjáték volt, az hivatalosan öntisztuló területnek számít. Akasztom helyére a partvist, mikor Kata tökéletes ritmusérzékkel: Kiscicám, az én szőnyegemet nem csinálnád meg?! Lehet egy ilyen mondatnak ellenállni?! Persze lehet, de én a jobbik részt választottam. Legyen akkor fenékig szombat. Hasonló érzés lehet, amikor valaki életveszélyben rokont operál. Balázs digitalizálta, majd együtt följavítottuk zsidótemetős-, hatszor hatos diáimat. Dobozán fölirat: a Nemzeti Galéria kapja (mármint halálom után). Savmentes borítékokban, egyenként. Negyed százada őrzöm. De hiszen ebből már csak a miénktől rosszabb kópiát lehet létrehozni. Most mély lélegzet, lendületvétel, és ollóval kettévágtam őket. ? 2007. október 14. vasárnap Az elmúlás fokozatai. - Amikor az ember visszafelé kezdi számlálni az időt. Másfél éve még 20 alatt úsztam az ezeret. - Anyácskám pesti kapukulcsát levettem a kulcscsomómról. És persze a remény. -Újragumiztam a kézlapátot, amit 2008. március 2-án 7:10-kor fogok elővenni a Kecskeméti uszodában. (A Lukácsban nem engedik.) ? 2007. október 16. kedd Képek begyűjtése a kiállításra, a temetős könyvbe beleszóltam, már a tördelésnél tartanak, s egy új cikkelyt találtam ki, a másik kiállítással is van munka. Kicsit sok, élvezem. És mi újság a Lukács uszodában. 1./ Visszatért a Balatonról a nyár után, mellém úszott. Köszöntöttem: - Szervusz Attila, csakhogy végre! - Szia, Deske, bár én Csaba vagyok! (18. éve öltözünk egymás mellett.) - Már az Á betűnél gyanús volt, de nem szoktam semmit félbehagyni. Aztán a öltözőben vigyorogva mesélte nagy tudósunk Attilának, hogy micsoda megtiszteltetés érte. 2./ Megfoghatatlan, öt napig a medence közepetáján gyönyörű virágillat, talán gyöngyvirág. Egyik hölgyre rá is kérdeztem, de ő nem. És nem is mindig ugyanazok voltak a medencében. És miért mindig ugyanott. Az ég küldhette. 3./ Egy hete jól bírom a teljes távot, öröm. Mostanában gyorsúszásnál a bal kézfej fordulásaira figyelek, ez eddig lehanyagolt terület volt. A húzásnál nálam a tenyér órajárás négyesre áll, a comb alá érkezéskor ez hatosra vált, de mikor; erre figyelni kell. Valamint ha a vízből szabadítást bal kézzel is jobban a középvonalhoz közelítem, a csapás szimmetrikusabbá válik, és erőteljesebb is lesz. Már több stílus között tudok válogatni. De ezt nem részletezem. 4./ Két napja meséli Géza a zuhany alatt, hogy hajnalban, Pestre jövet, az autórádióban egy beszélgetést hallgatott Szemadám Györggyel, érdekes volt, és hogy mondanék róla valamit, milyen festő. Máig gondolkoztam, mit is mondjak, ma visszatértünk a témára. ? 2007. október 17. szerda Antiochiai Szent Ignác püspökre már a IV.! századtól ma, október 17-én emlékezünk, vértanúsága napján. Bilincsben vitték Rómába, vadállatok elé. Útközben volt kedve egyházával levelezni. Szövegéből kiderül, hogy hívei meg tudták volna menteni: ...Szívesen meghalok Istenért, ha ti meg nem akadályozzátok. Kérlek benneteket, hogy ne gyakoroljatok velem alkalmatlan jótéteményt. Engedjétek, hadd legyek a vadállatok prédája, mert ezáltal juthatok Istenhez. ISTEN BÚZÁJA VAGYOK ÉS KELL, HOGY MEGŐRÖLJENEK A VADÁLLATOK FOGAI... Akik jelen lesztek, és úgy kérnélek valami másra, akkor re higgyétek el... Még arra is gondja van, hogy ha netán utolsó percben megijedne. Emlékeztet ez Mindszenty hercegprímás körlevelére 1949-ben, letartóztatása előtt, melyben kijelenti kb. ezt: nem követtem el valutavétséget és nem tettem a magyar állam ellen semmit. Amennyiben később mást mondanék, az csupán az emberi test gyengesége lesz. És csakugyan, hol bohócruhában, hol meztelenre vetkőztetve hallgatták ki az ÁVÓ-n, erről azt írta, ember, papi és férfi méltóságomban is megaláztak. Hogy a cellájában letérdelt imához, tiltva volt, ezért is büntették-, vállalta. "Féltették a térdét." Autót javítani mentem Budaörsre. A cég vezetője tanult ember, jó ismerősöm. Beszélgetünk. Az udvaron egy igazi Harley Davidson motor állt. Odamutatott, nem akarod kipróbálni?! Te jó ég. Ilyet még nem vezettem, de kösz! Elég nehezen indult be. Egy szűk mellékutcába keveredtem, körülményesen tudtam vele megfordulni, nehéz gép. A Belvárosban letettem, be egy boltba, majd vissza, de a moter nem indult be. Teli a tank, tudtam, az nem lehet az oka. Iszonyú szégyenkezve busszal ki a telepre, ráadásul az udvaron egy beosztottal találkozom, aki szerint valami veszekedés; zűr van a főnökéknél, fönt vannak az emeleten. Felesége nyit ajtót, pongyolában, fegyelmezetten végighallgat, majd hidegen eligazít, a motort hogyan tudom beszállíttatni. Ennyi. Arra ébredtem, hogy teljesen el van zsibbadva a bal karom. Fordulatok készülő zsidó temetős könyvem kapcsán. Radnóti Sándor írt egy szép bevezetőt hozzá, tegnap megkaptam. Egyet hiányoltam belőle, hogy ha nem is ez a képek indítéka, de a keresztény emberek gondolkodásába (is) óhatatlanul beleégett a holokauszt. Megoldásként kitaláltam, és hogy akkor legyen benne egy második előszóként Dávid Kata negyerejű kiállításmegnyitó szövege, ami erről szól, még 1985-ből. Meg is szerveztem rögtön, engedély, begépeltem, és beszéltem a szerkesztővel is. Majd ma reggeli levelemmel az egészet lefújtam: Kedves Sándor! Szerencse, hogy nálam bölcsebb emberek környezetében élek. Te kihagytad, feleségem pedig a Dávid Kata szövegre azt mondta, hogy gyönyörű, de ide nem igaz, egyébként is a téma most át van politizálva. Úgyhogy visszavontam az ötletet. Minden úgy jó, ahogy van. ölel: d A másik, a FOTÓ VÁLI vagy VÁLI FOTÓK vagy [...] című könyvnek ma érkezett meg az impresszuma. Még Szüts előszavára várunk. Váratlan fordulat, hogy még az idén ki kell jönnie a nyomdából; a Kulturális Alap feltétele : A könyv megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap Fotóművészeti Kollégiuma támogatta. Az album a Magyar Fotográfiai Múzeumban 2008. március X-én megnyitott kiállítás alkalmából jelent meg. ISBN 978-963-8383-74-7 © Kép és szöveg: Váli Dezső Borító és könyvterv: Váli Miklós Képfeldolgozás: Knézy Viktória Magyar Fotográfiai Múzeum, 2007 Felelős kiadó: Baki Péter Nyomás és kötés: Demax Művek Kft. És a mai délelőtt: kép előválogatás a kiállításra.   A délután: Első fordulóra kész az Aulich-kiállítás műtárgylistája, ami egyben a képcédula szövege is lesz majd. Ki gondolná, csak ahhoz mennyi excel-ügyeskedés kell, hogy ne egyenként kelljen a nevek után odaírni, hogy : tulajdona. És a ma este: telefon, Műterem (krapplakk-narancs) - A/91/38 képem a Virág Judit-féle aukción 350 ezerről fölment 1,4 millióra. Jól járt N., a volt tulajdonos. 400 ezerért vette ugyanitt, két éve. (Meg lehet nézni a kép összes régi árait a festményeknél a kép alatt: szereplések) Kicsi olajkép, még 1991-ből, 40 centiméteres. Úgy tűnik, kezdek tendencia lenni. Nem tudja valaki, hol lehet 60 literes erős szemeteszsákot kapni? ? 2007. október 18. csütörtök, eddig még soha nem tudtam elsőre hibátlanul leírni Kiállítás előkészítés, rengeteg munka. Ez is jó fél nap kínlódás volt, végül segítséggel sikerült. Van aki nagyon nem szereti és valóban elég snassz, ha a kiállítás-meghívó körlevelen a többi címzett neve, netán mail-címe is szerepel. Persze erre van megoldás az Outlook-ban: BCC; titkosított másolat küldése. Anyácskám lakására, valamit elintézni, távollétében. Rámeredtem a tükör előtti asztalkára. Az ólomkristály tál, alatta a csipketerítő, mellette a két fényképtartó; minden a helyén. És poros. A temetős könyvhöz átküldték az adataimat, átnézni. Hazudás lenne azt állítani, hogy sok hiba van az életrajzomban. Nagyon okosan tettem, hogy óvodába jártam. Az egyetlen kerülőút, az öt év építészet-tanulás életre szóló érték. Ilyeneket kellett csak kijavítani, mint a Pollock ösztöndíj neve, meg hogy 1990 óta nem 30, hanem 33 percet úszom. Bár ez egy kicsit bonyolultabb. Óvoda. Az ebédről megmaradt lekváros buktát értelemszerűen a napozó bugyimba rejtettem. Délután aztán előhalásztam volna, de az óvó néni mindig rávert a kezemre. ? 2007. október 19. péntek A legeslegutolsó levél Tapolcáról. Határozat. Az eljárást megszüntetik, minden OK., de ha ez nekem nem tetszene, 30 ezer forintért lehet fellebezni. ...az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi... törvény bekezdése alapján a hivatalból folyatott eljárás folytatására okot adó körülmény nem áll fenn, a hatóság az eljárást megszünteti. Előzőek miatt a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően döntöttem. Ha én két ilyen mondatot ki tudnék találni. Ezt csak úgy csípőből, vagy egyszer valaki megalkotta, és azóta minta a kompjúterben. A fentiekre Szüts is reagált, ez aranyos: ...engem, mint lapszerkesztőt átvilágítottak, kötelezően... Közölték, hogy semmiféle adatot nem találtak arra vonatkozólag, hogy ügynök lettem volna, és hogy ezen határozatunk ellen 30 napon belül fellebbezést nyújthatok be... ? 2007. október 20. szombat Úgy hozta a sors, e hónapban az agg atyához kerültem gyónni. Roskadtan bóbiskolt, nem tudtam, netán megint agyérgörcs. De köszönt, feje mélyen lehajtva, nem nézett föl. Nem hall már jól. Ilyen körülmények között összevontam; kis fegyelmezetlenségek, kis szeretetlenségek. Ami alatt elsősorban időmegvonást értek munkám javára, a család kárára. Motyogva, kissé összefüggéstelenül válaszolt. Nem is értettem mindent, annyit, hogy érvényes a gyónás, ha bánat és ha erős fogadás. Ez aztán jócskán szíven ütött. És azóta is. Gennyesre dolgozom magam. És azon túl is. Boldogan. Anyácskám küldött egy verset, Mikica akkortájt született: Ludvik Askenázy: Lárma (Zádor András ford.) Az ember megszületik és máris kiabál. Senki sem érti, de mindenki örül. Itt vagyok! kiabál az ember, eljöttem élni. Jó helyen vagyok? Jó embereknél születtem? Nyájas évszázadban? Nem viselek véletlenül háborút? Eltörölték már itt a rabszolgaságot? Megfelelő színe van a bőrömnek? Származásom rendben van? Szabad lélegeznem? Akkor jó. Köszönöm. Kedves Deske! Édesanyjának igazi, mély hódolattal és tisztelettel kívánom a legjobbakat, amiket lehet - de talán ő magában hordozza a legjobbat, amit ember hordozhat magában. B. I. ? 2007. október 21. vasárnap A VÁLINEWS-on olvastam a fellebbezésről, vicces. A hatóságok működését törvény szabályozza. Ez a törvény felsorolja a határozat, végzés kötelező tartalmi elemeit is. A jogorvoslati lehetőségről való tájékoztatás kötelező elem. Ha nem írnák bele, akkor nem lenne érvényes a határozat, vagyis mintha nem is létezne. Vicces esetek is vannak, de végülis az ügyfél érdekében ez jó. T. Tegnap két dolgot csináltam. Egy fotó a fotel karfájáról, F/07/104, ez is a gangon van, őszi napsütésben. És - találmány - megcsináltam könyveim főoldalát. Itt baj volt. Pld. a Váli - könyvre klikkelve feljön 50 tétel. Rémes. Meg kellett oldani, hogy ebben ne vesszen el a nyájas olvasó. Most lett egy FŐOLDAL, a többi tételt eljelentéktelenítettem. A C. napló 1958-1992 http://deske.hu/konyvek/html/c-naplo-fooldal.htm a Váli monográfia http://deske.hu/konyvek/html/vali-monografia-fooldal.htm Most látom, ebből Szüts, Lator László és Petri György valahogy kimaradtak. A címlap képe is. Ez hogy lehet. A most készülő Zsidó temetők - könyv nem nyilvános. És a szintén most készülő fotóalbum, még nem nyilvános. Így, visszanézve, milyen egyszerű. Ráadásul ezt már egy éve kitaláltam, az önálló kiállítások fejezetnél, az jól működik, legalábbis nekem. http://deske.hu/kiallitas/onallo.htm Ma megint háromkor ébredtem. Most megcsinálom a Tanú ez a kőhalom könyvünket is. Illetve csinálnám, de annyi itt a hiba-, meg fél hetes mise előtt még mosogatni is kéne. A fakanalakat, a nagy késeket nem szeretem. De hiszen ez kiküszöbölhető. Technológiai hiba okozza az egészet. Az előkészítésnél az evőeszközökkel együvé gyűjtöm őket, a tálca jobb oldalára, együtt kerülnek a dézsába is. Elmerülnek a okkerszürke lében. Alkalmatlankodnak, keveredve a kicsikkel. Néha meg is szúrnak. Külön kell kezelni őket. Hány éves is vagyok? Ez még tegnapi történet, a Zsidó temetők könyv szerkesztője a küldött portré helyett mást kért, Miki egy órát fotózott, este lefekvés helyett neki kellett látnom festeni... Egészen más a gondolkodása, tetszik, jó. F/07/105 F/07/106 F/07/107 F/07/108 ez itten F/07/109 Ez a 107-es elképesztő. Szcéna. Nemcsak a derítőfalakat komponálja bele, de felőlem nézve pofátlanul a reflektorokat is. Valamint a feldolgozásnál kompjúterében hagyományos filmek; Agfa, Kodak felbontási stílusa között válogatott. Hiába, diplomázó grafikus. Az a gyengécske tavalyi kép, amit közben továbbfestettem, tök jó lett. Közben a szomszéd szobában unokák ünneplősdit játszanak négy gyertya fényénél, a legnagyobb már olvas (bocs, most már majdnem mindig eszembe jut a neve), Botond pedig csak simán gyertyázik.. Ma délután kinézek, ahogy látom, Katával leszaladhattak a játszótérre. Akkor most zavartalanul az adatbázis. ? 2007. október 22., hétfő Gábortól a zuhany alatt. Barni unokája imádja az állatokat, tizenegy éves. Kérdi a nagymamáját: - Hány kiló vagy, nagyi? - Hetven. - Mint egy kafferbivalyborjú. ? 2007. október 23. kedd A fotó képnéző rendszer összeomlott, de ez csak nekem érdekes. A 1993-as fotókönyv négy képe jön csak föl a hatvan helyett. Jeges hegycsúcsokat és éjsötét szakadékokat jártam be a megoldásért. Telefonok, izgalom. Kitaláltuk, programmódosítás, és az eredményhez még én is hozzájárultam egy ötlettel. A megoldás útban. Miki még pár fotóját megtartom a kilencvenből. Nagyon szerettem volna maximum hármat kiválasztani, de nem megy. F/07/111 Rémlik, Kleeről van egy hasonló fotó. F/07/112 F/07/113 F/07/107-vagott Szüts Párizsból azt javasolta, vágjunk le a bal széléből, megtettük. Így a figura (én) jelentősebb, a kompozíció megkérdőjelezhetetlen, klasszikus arányok, de a nagylélegzetű színpadtér valamit elveszít. Második napja nem tudtam eldönteni. Most Mikivel újra átnéztük, tényleg jobb így. Itt az eredeti hozzá: F/07/107-eredeti Mektört a jég, először együttprogram, külön, a három unokával. Eddig ilyet nem vállaltam. A legkisebb most négy és fél. Kata hívta őket három napra, aztán közben szerintem csak azért betegedett le, hogy én végre, satöbbi. Na, jó. Féltem a dologtól, és sajnos sajnálom az időmet. Féltem, hogy épp nem jut eszembe a neve, hogy rákiáltsak, mikor beszaladna a villamos alá. Útközben valamelyik eltörik, mittudomén. Természettudományi Múzeum, ők kérték, két metró, átszállás. Botond észszerűen szólt, hogy fél a mozgólépcsőtől. Viselkedtek. A felek álláspontja közeledett egymáshoz. És egyébként körülbelül így néznek ki. E-mail jött, egy zeneszerző, Nagy Krisztián megkeresett, hogy zenét komponált az Igen, csend van - A/74/01 - képemre, kéri hozzájárulásomat a cím használatára, valamint szeretné a DVD-n a képet is szerepeltetni. A zenébe belehallgathatok; a honlapjukon a 10. sorszámmal. http://www.syntaxmusic.net/mp3_en.php Jut eszembe, 99-ben egy Amerikából megtért fiatal hölgy, Bálványos Judit, kivetített festményem alatt zenekari kíséret mellett szaxofonnal improvizált. Mostanában nem hallom a nevét, talán megint kint koncertezik. Deske, én is gondolkodtam azon a 107-es képen. Szüts szerint le kell vágni baloldalon. Szerintem nem, mert a kép tartalmaz egy furcsa csavart. Szándékoltan archaizált, álnaív, de jó értelemben. Erről szól. És akkor kell bele az a kis esetlenség, amit egy amatőr követett volna el, ha amatőr lett volna. Egy kis tökéletlenség, melyből látszik, hogy itt nem az aranymetszés volt a fontos! Igenis kell a tér!... Ugyanezen okok miatt jó az a portréja is, ahol csaknem eltakarja kezével az arcát. mert felül van egy kis fölösleges "amatőr" tér. Szóval, ha levágja a bal oldalt, akkor azonnal kérdéssé válik az enyhe barna szín, és egy rakás más is... N.M. ? 2007. október 24. szerda _______________________________________________________________________________ SZÍVES INVITÁLÁS KIÁLLÍTÁSOMRA, ÖT ÉV UTÁN, ÚJRA nyílik MÁSFÉL HÉT múlva, november 5-én, HÉTFŐN, este 6-kor az Aulich utca 5. alatti AULICH ART GALÉRIÁBAN SZÜTS MIKLÓS még (Párizsban) rágja ceruzája végét megnyitóbeszédén - - első jelzés, a következőnél már küldöm az alkalomra készült leporellót is - - Csak reménykedni tudok, hogy sikerült ennek a körlevélnek körbeküldése, először csinálok ilyesmit. És az e-mail fejlécben nem szabadna semmi névnek (nemhogy többnek) látszani. A gép azt mondta, hogy leáll?? merthogy az egyik cím nem él. Hálás lennék visszajelzésért! _______________________________________________________________________________ A hajnalban küldött körlevél nem ment át, illetve hogy bonyolultabb legyen a dolog, egyetlen ember visszajelzett. A délutáni duplázásra már száz. Íme az egyik: Deske! 5-én: (nem kell pont). Házszám után viszont mindig kell pont. Szabadna „helyesen” szabad volna. Ölellek: R Még mutatok egy mai járdaszéli fotót, mentem az Aulich Galériába a meghívókért: Kifolyt a tej - F/07/114 ? 2007. október 25. csütörtök Megmutatom, lefekvés helyett mit festettem meg/át, míg Miki fotózott. Nekem tetszik. Lakonikus műterem - A/06/23 Deske! Rémes cím, gyönyörű kép. Meghívó megjött. m. Délelőtt aláírtam 1100 leporelló-katalógust az Aulich Artban. Mellé némileges gépesítés is, a dedikálógéppel. Fotózott engem itt a napokban a nagy Lugosi-Lugó, meg a műtermet is, egy (harmadik) könyvhöz, de nem ez az érdekes. Hanem hogy FEKETE KENDŐ ALÁ BÚJVA. Olvasóim nagy részét hidegen hagyja, de néhányuk szíve lángba borul, bizonyára, gépét látva. Természetesen csak erről beszélgettünk. Mondom neki: 1896. Mire ő: 1993! A londoni bolt polcán, ahol ő ezt nem megvette, hanem megrendelte, nem masinák állottak, hanem falemezkék. Milyen fából parancsolja. Milyen színben, páccal. Milyen előlappal. A kihuzat bőrből, vagy műanyagból. Az előlap is billenjen-e. Milyen szerelékekkel kéri. A gépet hat hónap múltán, postán. Ajjaj. Hogy én egész életemben. Hogy a fele királyságomat. Hogy én egész életemben. Mondják, ami meghalt, föl nem támad. Satöbbi. Igaz, az ABBÁS Agnetha Fältskoggal se sétálhatok kézenfogva a Harangvölgyben. Nem mondja, de jó veled. És nem lehet az enyém, 1982-ben. Itt dudorászna a fürdőszobában, a mosógépet pakolva. Kértem, legalább egy aktfotóját küldje el. Most elküldte, íme. ? 2007. október 26. péntek Péntek hajnal. Jut idő Szüts honlapjára. A napokban járt Hollánnál, párizsi lakásán. Te jó ég, a csodás Hollán. Már a csendélet-beállításai is költemények. Hát, ezen is lehet irigykedni. http://szm.hu/fotok.php?wg_cms_cat_folder=fotok&cat_id=107&subcat_id=0 Amúgy merengek és andalodom Szüts étkezési technikáján, ital és étek beszámolóin. Vettem is hazafelé egy sajtos stanglit. A kisasszony ajánlotta, hogy még meleg. Be kellett látnom, számomra az efféle beruházás kárba veszett befektetés. Fogyasztás közben végig a Margit körúton egy táblázatot szerkesztettem át, fogalmam sincs, milyen íze volt. És ez mindig így megy. Még a mákos tésztánál is. Azt mondja, [nem a Szüts] botrányosak ezek a pesti járdák. Nézd csak meg, itt is végig van repedve. Nyugaton ezt már rég más anyagból... [hogy miből, mesélte, de már elfelejtettem] Eszembe jut báró Podmaniczky beszámolója, 1870, mennyi erőfeszítéssel próbálta Pest-Buda vezetőit rávenni, hogy a sártenger helyett - Nagyon jó kis járdák ezek. A 'Műterem, béke' képed igazán jó! J. [Le Meux] Kösz! Ezt tényleg a véletlen szülte, pizsamában. d. [Bp.] A mai nap: képcsomagolás. Minden ezüstös. Egy szobor, és 73 kép. Remélem, a rendezésnél majd kiszelektálják. Leporoltam és utoljára átnéztem őket, nem bírtam kivenni belőlük. Mi volt még. Teljesen érthetetlen, semmi nem indokolja, harmadik napja észre se veszem az 1200 métert, a 42 hosszt. Tényleg, mitől van ez. A hét elején ugyanebbe belehaltam. És alkalmasint holnap is. Ugyanúgy (rosszul) alszom, ugyanazt eszem, körülbelül ugyanazt csinálom. ? 2007. október 27. szombat Miért szeretnek az emberek kávéházakba járni. És a galambok miért együtt. Ma hajnalban, a Frankel Leó utcában, uszodába menet. Invitáltak, leballagtam a Galéria pincéjébe. Kártyára nyíló ajtók. És akkor a raktárpolcról egy halála előtti kis Gruber-rajz. Tájképnek nézik, pedig egy fekvő alak. Döbbenetes. Mitől remekmű egy remekmű. A ritmusrendszerek, a részformák, az arányok. Nem és nem akar elkészülni a NEWS-képekhez a korszerű néző-kereső. A fiú közben kulcsembere lett a parketta-kereskedő cégnek, ahova januárban még bolti eladóként lépett be, programozó-mérnök diplomájával. Most utazik, szervez, már föllendítette a céget, bánatomra. De megtette, hogy leült mellém, és megmutatta, hogy lehet egy képnézegetőt megcsinálni, addig is, amíg egyszer ráér. Tizenöt kísérlet után... most ez ilyen, elfogadható. Megint egy program, amit megtanultam. Jean Henri Fabre módszerével [A rovarok élete], kizárásos alapon, ahogy kísérleteivel eljutott oda, hogy mondjuk, utódainak sárgubót építő légy építményének a végét levágja, a mama az elejét nyugodtan tovább építi, mert úgy van beprogramozva. Nem értettem, miért mutat a rendszer csak 1071 képet, mikor 1900-nál tartunk. Mert okos, a fotóktól, festményektől idemásoltakat nem mutatja. Anyácskám Krúdyt olvas. Néhanapján nem bírja a fájós kezével egyedül lekapcsolni a villanyt. ? 2007. október 28. vasárnap Ez is kiállítás rendezés. Pénteken lemegyek a sarokra az akku-boltoshoz: - Ha ez a Ford elmegy innét, foglalja nekem a helyet, és megadom a telefonszámomat. Hétfőn teherautó jön, 71 képemet viszik. Szánok erre egy ezrest. - Ó, nem kell nekem pénz, az ember segít, ha tud. A kocsi tulajdonosa egy csinos kis fiatalasszony, itt lakik a házban, iskoláskorú ikrei vannak. Föl az ötödikre a gondnokhoz: - Kinek vannak ikrei? - Itt laknak az ötödiken, várj, elkísérlek. A fiatalasszony: - Fél öt előtt öt perccel indulok itthonról. És tényleg. Fél öt előtt öt perccel beálltam a parkolóhelyre. Hétfőig mindenüvé villamossal. A szokásos vasárnapi kirándulásra is. A kedvemért, kivételesen, mint általában mindig, a Hármashatár-hegyi vitorlázóreptér felé mentünk. Szeretem azt a helyet. A fotó megtévesztő, az erdőben már nagyon sok a sárga. Ja, igen. Még reggel lefényképeztem fél méter sínt is, a 17-es jár rajta, elég ritkán. ? 2007. október 29. hétfő Nehéz lenne abszurdabb tárgyat találni életembe és műtermembe, mint ez a száz éves falióra. Hazafelé reggel levizitáltam órásomnál, átnyújtandó egy meghívót is. Azonnal szerelmes lettem ebbe az órába, igaz, sok éve motoszkál. És eladó, 350 ezer. Svájci ház, német szerkezet, hetente kell fölhúzni. Háromnegyed kilenckor ezt mondja: bim, bim bim (ez a háromnegyed) és bam - nyolcszor. De jó lehet hajnali kettőkor erre ébredni. Aztán negyed háromkor. Bár van hang-kikapcsolója is. Megbeszéltük, a mester a negyedes ütéseket külön is ki tudná iktatni, egy kalapács elhajlításával. További hátránya, hogy az acéltengely 6-8 évenként elkoptat valamit, a pesti levegő pedig a műszerolajjal keveredve masszává áll össze, és megbénítja a szerkezetet. Alkatrész van, azt készítenek ma is, Svájcban. Csak nyolc év után lesz-e még - én akkor 73 -, aki ezt be is tudja tenni. Órás képzést idén már nem indítottak, a szakma megszűnőben. Hát nem gyönyörű?! Még a végén megveszem. Borzasztó. Például hogy mutatna ezen a falon? Kép úgy sincs, délelőtt mind elvitték a Galériába. Szüts! Ne vegyem meg neked?! Nálatok tök jól elférne. Deske, a fiam kitűnő hangtechnikus, meg tudná oldani: az óra Szütséknél letétben, a hangot átvezetni digitálisan a maga kompjúterére, negyedóránként hangszórón keresztül élvezhetné a műtermében, a Margit körúton. N.M. H. barátom szerint egy percet ne habozzak. Mellékelt egy "fotót", mutatom, (talán éppen Japánból), lelki szemeivel ő ezt már látja is. (Érdekes, a digitális órát az ablak fölül nem vette le. Nem bízik az ónémet iparban.) Ottó Ferenc zeneszerzővel beszélgettem 1970-ben a zsennyei alkotóházban. Agglegény maradt, vénségére is. Ő mondta, a macska ül az ágy tetején, és az ingaóra szól, attól nagy a csend a szobában. Akkor tudok dolgozni. Annak idején megzenésítette jó ismerősei; József Attila és Ferdinánd(?) főherceg verseit is. Tényleg, van az ingaóra bongásánál szívenütőbb megtestesülése a békének? Amit annyira szeretnék, ha lenne rá időm. Deske, valami lehet a csillagállásokban (fogjuk rá), mert ilyen órás kalandom nekem is volt. Engem egy 5x5 centis szögletes (!) zsebóra szólított meg a kirakatból - percekig elnémulva álltam a kirakat előtt. Ott, rögtön tudtam, el vagyok veszve, ennek az órának az új tulajdonosa én leszek, csak nem tudtam még, hogyan. Fél napot gondolkodtam, emésztettem magam, osztottam, szoroztam, és még az órás mester is - nem kis kedvezménnyel- azt akarta, hogy ez nekem összejöjjön. Sokszor volt úgy, hogy valamit megvettem, aztán csak a bűntudat, meg a nemtudokörülnineki érzés. De most nem!! Gyönyörű! H. Deske! Mikor nálunk jártál csak a képekre figyeltél. Nem vetted észre, hogy falióra is van a lakásban. Funkciója, mint a betétkönyvnek. Ugyanis ütése miatt nem tudtunk aludni, ezért leállítottuk. Álló óra az igazi abszurd:G Ahogy cseng-bong kerek órakor, édes intimitás, az az édes otthon legszebb hangja. (Mire is vágyom én?!) Ha igazán tehetséges lennék, megvenném. d. ? 2007. október 30. kedd Megintcsak próbálkoztam lefényképezni a Lukács-kertet. De sehogy se akar beleférni a gépbe. F/07/118 Még 200 befőttesgumit kell venni valahol, annyi utcai plakát marad hazavitelre a publikumnak. Este beleájultam, majd reggel tízre vissza kell menni a kiállítás-rendezésre. Nélkülem csinálták tovább, tegnap éjjel. Hülye vagyok, most meg kettőkor ébredtem. Fél liter erős tea, és három keksz. Aztán a kiállítás net-változata, és megfogalmazva a második mail-meghívó. Talán holnap kéne szétküldeni. És mind ennél jobban izgat az az 1900 soros excel-táblázat, ami a NEWS-képeit sorolja, és aminek a fele tegnap összeomlott. Mármint a sorrendje. Iszonyatos munka lesz rendbehozni, darabonként visszakeresve. Vagy, szégyenre, netán kiadni valakinek?! 05:36 Megpróbálok visszafeküdni. Minden a feje tetején. 08:50 Meséli a zuhanyozóban, szakember, hiteles. A hetvenes években öt év alatt kétezer cipőgyárat zártak be (Ny.) Németországban. Az ipari föllendülés elszívta a munkaerőt, kezdett drágulni a német munkás. Addig exportra termeltek, azon túl Dél-Amerikából hozták a cipőket. Merthogy a kapitalizmus. Akkoriban zsörtölődtek a német szakszervezetek, hogy ők sztrájkolnak, a magyarok pedig negyed áron megcsinálják helyettük azt a munkát. Most már mi tartunk itt. 22:10 Délre megrendezték az anyagomat, sokszorosan jobban, mintha én. 21 képet dobtak ki, örök hálám. Tán 51 lesz falon. Estére befejeztem mindennek a dokumentálását, ami arra is jó, hogy aki nem jön el, megnézheti a neten. Ezek után kimehetett a második körlevél is (© Szüts ötlete): és ez MÁR az igazi MEGHÍVÓ Egy kiállításnak muszáj, hogy címe legyen, tehát:     2007   - 1942 = 65 megnyitó: most hétfő, este 6. Aulich utca 5., a Batthyány örökmécstől 53 méterre nyitva: munkanapon reggel 7-től!! este 7-ig zár: dec. 6. és aki nem megy el oda, annak is megnézhető a honlapomon, mint ahogy az összes többi tárlatom is: A KIÁLLÍTÁS, MINDENESTÜL: http://deske.hu/kiallitas/k42.htm ? 2007. október 31. szerda Kedves Deske! Az e-mail könnyed műfaj. Itt megengedhető, hogy elspórolj nevezett gróftól egy h betűt, s nem kompenzálja, hogy hozzáadtál egy i-t. A gróf neve BATTHYÁNY. Meg kell bocsátanod nekem ezt a kotnyelességet, korrektor a mindennapi munkám. M. Gábor barátom tökéletes formában van, nem tagadja meg önmagát. Mit küldött most nekem. Deske! Köszönöm az igazi meghívót. Továbbítottam pár barátomnak. /Nem kellene kivetítő az Aulich utcában 5-én?/ Viszonzásul egy igazi tejcsomagoló gépet küldök, amiről reggel meséltem neked: Gábor Búcsú a kedves októbertől, egy reggeli fotó, F/07/119. Pihenő a futásban, piros lámpát kaptam a Margit utca sarkán. Újabban akceptálom; végigácsorgom. 2007. okt: 103797 = 4663/hó = 150,4 /nap VÁLINEWS 152. levél J.-nek, Le Meux-be  /   2007. november ? 2007. november 1. csütörtök Mára egy faladatom maradt, kitalálni, a 200 plakát és 200 majdani tulajdonosa hogyan talál egymásra feszengés és kérdezősködés nélkül. Meg a szokványos kérdések a teremőrhöz, aki a bejáratnál ül: egyenruhás biztonsági őr. (Kopogásra enged be.) A feladatot csak negyedszerre sikerült megoldani. Így. Most aztán jön a henye. Találtam egy szürke keretet, tönkreteszi a képet. Eddig kétszázszor festettem át. És nem hiszek a festő-törvénynek, hogy ilyenkor a kép a rossz. A kép nagyon jó. Délután a keret átfestve: A/04/02 Este kiraktam az itthon lévő képeket, körbe a falak mentén, meg a földre. Harmincat kiszelektáltam, ebből 16-nak még adok esélyt a megjavulásra. A többit kettétörtem. Akkor ma így áll 1960-ban kezdett statisztikám: éppen 900 festményem él, kidobva 84 2007. november 2. péntek Kiállításrendezés közben rákérdeztem: mesélek én évek óta az Aulich Galériáról egy gyönyörű legendát, ami jelzi a színvonalát; egyeztessük, mennyire igaz. Hogy hajdan az emlékezetes Gruber-kiállításra 130 képet gyűjtöttek be, és ebből 90-et állítottak csak ki. Egy már nem is élő zseni esetében ennyi ráhagyással dolgozni; elképesztő. A válasz: nem így; kétszázat gyűjtöttünk be, és abból százat állítottunk ki. Lenyűgöz ez A Marabu. Hogy milyen baromi tehetséges. A szörnyű magyar börtönviszonyokról írt cikket illusztrálja, verés, erőszak, gyilkosságok. A mai újság. Újrafotóztam az A/04/02-őt, a kerettől teljesen más lett. És ez is a mai délelőtt, VÁLINEWS spiráloztatás. Az elektronikában azért annyira nem bízom, három példányt ki is szokok printelni hó végén. Spirálozás-hazafelé egy emlékkép a mi házunkról. Egy délelőtti levélváltás: Kedves Deske, ahogy reggel olvastam a blogját, megrémültem... csak nem???... Szerencsémre, én magamnak kigyűjtögettem a kedves képeimet Magától, így meg is tudom mutatni, Ezt keresem. A/07... Ez még a reményt hordozó, vagy már a reménytelen kategóriába került ?! Nekem ez egy világ volt. Ha megírná a sorsát, - mi lett vele - jó volna. Köszönöm. U. + d. Délben. A/04/34, még 2004-ből. Ez már él a kérdéses tizenhatból. Nem is kellett sok festék rá. ? 2007. november 4 .vasárnap Elsőszámúnak tekintett olvasómnak, - drága barátom, szakember, és szerencsére kérlelhetetlen kritikus - vittem átadni a vasárnapi kirándulásra az októberi kinyomtatott VÁLINEWS-t. Ugyanis képernyőre nézni nem hajlandó. Kezes titkárnőként a dossziéra előfogalmaztam lehetséges válaszát, merítve az elmúlt évek tapasztalatából. Maga a kirándulás ilyen volt.  Délután a Nemzeti Galériában. Ez új; 65 fölötti, hát ingyen. A gyűjteményes Vaszary-kiállítás, kemény negyedóra. Sokat, sokfélét, és nagyon ügyesen festett. Remek színek, remek ötletek. Majd kimosni szememből a látottakat, gyorsan át Ferenczy Három királyaihoz, a zöldfoltos lovakkal. Ott aztán megbékéltem, hogy áll még Buda. Erről aztán hazafelé is meggyőződtem, lobogtak a lobogók. Jó ez a város. ? 2007. november 5. hétfő Egy fiatalember rákérdezett. Eszembe jutott, ugyanezt kérdeztük Czóbeltől, 1961 körül. Szentendrén látogattuk meg, hónunk alatt mappával, Kecskeméti Kálmán barátommal. A mester mesélte, Párizsban kiállítása lesz, a Galerie Zak-ban. Hogy izgul-e? Finoman elmosolyodott, pipája mögül. Még egyet kérdeztem tőle, nem adná-e kölcsön Kelenhegyi úti műtermét, hiszen a teleket Párizsban tölti. Nem, már Pesten maradnak. Számomra ez a kiállítás múlt kedd este 7-kor történt meg, amikor belépve a terembe, ámultam és elámultam a rendezésen. A főterem válogatása Márkus Istváné, aki a brókercég tulajdonosa? igazgatója?, műgyűjtő és talán közgazdász; amúgy együtt csinálták a galériavezető Beleki Ildikóval. Együtt, de nélkülem, előző este kidőltem a sorból, szégyenszemre otthagytam őket háromnegyed tízkor, nem láttam a fáradtságtól. Azóta sokkal szerényebb vagyok. Messze jobb, mintha én. Jó reggelt! Deske! Elvétette a dátumot. Már a vasárnap se jó, az volt 4-e, ma meg 5-e van, hétfő. (ezek szerint mégis izgul... Ez jó!!) H. Sajna, nem. Jav. Köszi! d. ? 2007. november 6. kedd Megnyílt tegnap a kiállítás. A mutatottnál valamivel többen voltak jelen. Ami a legfontosabb, mára teljes a dokumentációja. http://deske.hu/kiallitas/k42.htm Szüts aranyos nyitóbeszéde is itt. Én ugyan nagyon kértem, hogy ezentúl mindig öt év előtti beszédét olvassa föl, amiben elmeséli életem utolsó óráját, de hát ő alkotó ember. Fiam felvételei: aulich-megny-04.jpg ezen feleségem-Kata kék nyakkendővel, és egy híres ember: Szabó T. Anna, aulich-megny-05.jpg bemozdult, úgy, mint az emberek is, de az atmoszféra, aulich-megny-06.jpg egy jó nézőpont. Ma délelőtt aztán sok e-mailek jöttek. Volt, hogy ketten ugyanazt a képet vették volna meg, fél óra különbséggel. Az Igazi műterem - A/03/06-ra pedig többen is pályáztak, aztán csüggedten visszafordultak, azt két és fél millióért adom. Leginkább múzeumnak kéne ajándékozni. Kedves Művész Úr! Örülök, hogy láttalak (régen nem találkoztunk) és persze a képeket is! Így most hirtelen az a benyomásom, hogy valamerre mégiscsak lépni kellene, változtatni, mert azt látom, hogy ez a kör, bármilyen is, bezárult. Az artisztikum adva van, kifogástalan. Ez azonban nem elegendő. Ebben a szivacsban nincs több lé, amit ki lehetne belőle préselni. Szerintem ugyanezt nonfiguratív irányba kellene folytatni, kicsit konkrétabban és talán még színesebben is, talán bátrabb-, karakteresebb lenne, jobb lenne... Remélem nem bánt, hogy őszintén[...] E. Szép volt ez a tegnapi nap, majdnem olyan szép, mint az a múlt hét eleji, amikor fél óra!! alatt két új oszlopot is kitaláltam a NEWS-képek készülő (1900 soros) táblázatához. Talán röviden elmondom a lényegét. [...] Valaki a tegnapi újságban Sólyom László maradiságát szidja a homoszexuálisok házassága ügy kapcsán. Marabu ezt illusztrálja. Fergeteges ez a pasas. ? 2007. november 7. szerda Kedves Deske! >>Szerintem ugyanezt nonfiguratív irányba kellene folytatni<< Várom, sikerül-e befolyásolni életműved irányát. Szerintem továbbra is műtermeket fogsz festeni. Oly sokan vannak, akik különféle témákat dolgoznak fel, és az élénk színeket használók is nagyon sokan.  És akkor mi van? Egyiküket sem hívják Váli Dezsőnek! Még egyszer gratula! üdvözlettel: L. ? 2007. november 8. csütörtök Az Aulich Galéria kiállított képei. Itt pedig a végül kimaradtak. S. barátom szerint a rendezés rossz, mert az ő tulajdonában lévőt kihagyták. ? 2007. november 9. péntek Zuhanyozó alatti diskurzusaink mailben folytatódnak. Deske, küldöm; tehát a Márai-napló, ahogyan Illyéssel perel:  Illyés könyve a puszták népéről. Kitűnő könyv, gazdag, őszinte. De ez a könyv sem tud meggyőzni arról, hogy a puszták népe nem felelős mindazért, ami az évszázadokban történt vele; nemcsak a gróf, s később a zsidó nagybérlő.  Illyés az egyetlen író, akivel beszélhetnék, aki mindent tud, amit írásról egy írónak az élethez való viszonyáról tudni kell: tud írni, teljes erővel és öntudattal, művelt, értesült, a szó nemes értelmében, mint egy vadállat és magándetektív egyszerre, huncut, van humora. De sunyi, paraszt, mindegyre hős szeretne lenni, s aztán megijed és elbújik a betegségébe, vagy a felesége szoknyája mögé. Nem beszélhetek vele, a szakadás túlságosan nagy.  Illyés a legszomorúbb emberi jelenségek egyike, akivel a magyar irodalomban találkoztam. Ez a tehetséges, értelmes paraszt nem bír hiúságával; a nemzet őrangyalának érzi magát, a haza szeráfjának; a valóságban csak egy harácsoló szabadcsapat regőse. Keserves ébredése lesz. Kár érette. Illyés verset adott közzé, melyben a Parasztpárt prominenseinek családnevét szedte rigmusba. Szomorú kép: egy költő, aki tallózó bandavezérek nevével ékesíti fel verseit. Illyés Gyula: Ebéd a kastélyban. Mi ebben az írásban a penetránsan jellegzetes? A somolygás. A kézdörzsölés. A káröröm. A műfaj: zsurnalista szépirodalmisággal kendőzött pamflet. ... kézdörzsölve, somolyogva, nyájasan – lelátogat a Kastélyba, ahol az egykori tulajdonosok időközben már a béres-lakásba szorultak. Itt elfogadja a volt birtokos meghívását és elmegy ebédelni a szerepet és tulajdont vesztett földesúrhoz... a kastély privacy-jéből kizavart úri hölgy a béresek szeme láttára kénytelen végigsétálni az udvaron, hogy a közös latrinában túlessen a testi szükségen…az író nem akar tudni arról, hogy a legyőzött ellenfélnek meg kell adni emberi rangját… Illyés Gyula, Veres Péter és a velük társult műparasztok úgy képzelték 45-ben, ha nemzeti színű gatyában felsorakoznak a kommunisták mögött, nem kell más, csak megvárni, amíg a kommunisták elvégzik a piszkos munkát – elveszik a birtokot, a bankot, a zsidó és a grófi vagyont – és akkor ők, kéz-dörzsölve, előlépnek és átveszik a készet…  A Csillag című kommunista irodalmi folyóiratban Illyés bökversei. Valahol a Dunántúl „bujdokol”. Deportálta önmagát, persze nagyon kényelmesen. A meghasonlott, világfájdalmas, öreg költőt játssza. A versek rosszak, hazugok, konganak; egyetlen szava nem vet szikrát. Sunyin, lopakodva és kéz-dörzsölve alkudozott mindazzal, ami az elmúlt években történt… Olvasmány: Green, Napló, 1950-54. „Ó, du mein Shakespeare!” Mit tudsz te? De lehet, hogy ugyanakkor, amikor ezt leírom, a vasfüggöny mögött Illyés vagy Tamási az én naplókivonatom hallgatja a rádióban és gúnyosan felsóhajt: „Ó, du mein Shakespeare! Mit tudsz te?” üdv: Gábor Kösz Gábor, elolvastam ezt a Márai-Illyést. Ennek nagy részét ismerem, már együtt átvettük, régebben. Lehet, hogy részlegesen akár igaza is van. Nekem Illyés marad az apám. d. Nem tudok lemondani Kata kisszékének reggelenkénti lefényképezéséről, F/07/132 Ez viszont egy baromi jó ötlet: >>Csináljunk együtt múzeumot! Ezzel a felhívással fordult Salgótarján lakóihoz a Nógrádi Múzeum, hogy saját relikviáikkal, dokumentumaikkal tegyék személyesebbé a várossá nyilvánítás 85. évfordulóját... egy bányász inge, amit viselője akkor hordott, amikor halálos lövés érte a forradalmat vérbefojtó sortűzkor...<<< mai Népszabadság. Kiállítás-meghívó érkezett Csató Józseftől, nem ismertem. 27 éves. Artus Stúdió. Honlapjába belenéztem, igen figyelemre méltó. http://www.csatojozsef.hu/galeria/index.php?gallery=csendeletek&image=mmlerszobja%2080x150cm2006-0.JPG vagy, ha az elejéről: www.csatojozsef.hu ? 2007. november 12. hétfő Főiskolai szakdolgozatot kaptam mailben: A zsidó gyászszokások, és temetkezés ábrázolása Váli Dezső festészetében. Az egri Eszterházy Károly Főiskoláról Fodor Nóra kisasszony jó érzékkel válogatta ki és elemezte a fontosabb képeket. Ezen túlmenően körképet ad a zsidó temetkezési szokásokról. Bölcs ötlete szerint a diákoknak ezekről is kellene beszélni, kevesebb lenne a sírkőgyalázás. fodor-szakdolgozat.htm A fürdőszobából >>segitség!<<  hallatszik, beszaladok. Két kisunoka a kádban. Kérdem, mi van? Semmi, játszunk. Kata megkérte, hogy ezt ne, miért a segélykérő kiabálás? Piroska öt életéve egész nyugalmával feleli: Csak. A Miatyánkot húsz éve olyan kéztartással mondom, mintha madárkát várnék két összetartott tenyerembe. De most láttam szebbet. A kezek leengedve, de a két tenyér fölfelé néz. Szüts szerint is kitárt karral a legszebb. Csak hát azt még a hajnali misén se illik. Igen, a kéztartás. A gyorsúszás stílusa egészen másként alakul, ha középső hüvelykujjpercemet a tenyérélhez szorítom. Miközben ezt fogalmazom, a szomszéd sáv sarkában egy öregúr félszegen a bukófordulót próbálgatja. Nem éltem hiába. Ajándékfotót kaptam velemkorú barátnőmtől, Á-tól, mailben, megjutalmazandó kiállításomat. Olvasom; Mikikének hívják. Az enyémnek valaha kék köntöse volt. És sokkal szebb és kövérebb volt, mint a húgomé. És Illyés válaszol Márainak. Az ő naplójából. Nekem meggyőző. Márai Naplója. Minden együvé van hordva ebbe, ami egy nagy író lelkületére jellemző – egy adótiszt képzelete szerint. A nagy író a hazáért aggódik, a nagy író érzi a felelősségét, a nagy író művén töpreng, a nagy író küzd a művel, a nagy író ingujjra vetkezik. Mindez megfelelő elosztásban és vegyítésben, a végzet és egy gondos szakács utasításai szerint. S ilyenféle mondatok: „Mikor apám meghalt, kimentem a folyosóra, s cigarettára gyújtottam. Mikor fiam meghalt, szintén rágyújtottam. Úgy látszik erős dohányos vagyok.” A zseni egy adag tehetség és két adag szorgalom – Márai kedvenc Goethe-idézete. De ő hovatovább csak a szorgalomra nézett. S pláne, azt hitte, a szorgalom a teleírt lapokat jelenti… Nem Márai az egyetlen Goethe híres mondásának félreértésével, hogy a tehetség nem más, mint szorgalom. A szorgalom nem a félévenként kötelező új és új könyvet jelenti. Félévi szorgalmas figyelmet jelent, egy oldalnyi szövegért. Márai a tanácsot nyilván Goethe százötven kötetének szemlélése közben értette félre…Van valami lusta szemérmetlenség, férfiatlan hanyagság százszámra hagyni könyvet az utókorra…  Nem tisztelem Márai álláspontját; magatartását /a személyi részt/ annál inkább tisztelem. S ebben is legjobban a hűségét, ahogy megáll a Kassai polgároknak már csak az ő képzelete őrizte – s tán csak a képzelete alkotta – várfokán… Ki írta le, hogy a falukutató irodalom, helyesebben: magyar társadalomkutató irodalom első műve – az Egy polgár vallomásai? Én…  ? 2007. november 13. kedd A Normafán tizenöt centis hó. Barátom baráti intése, hagynám már a műtermeket, és festenék például absztraktosat. Én másképp csoportosítanám; vannak jó képek, és van a többi. ? 2007. november 14. szerda Méjponton. Választhattam, mivel kínzom magam: fölmegyek síelni, vagy elmosogatok. Aztán fölvarrtam egy inggombot, igaz, hogy inadekvát zöld cérnával-, s most visszafekszem aludni. Délelőtt tíz óra van. Ami nem megy, azt [ne] erőltessük. De ha akkor se. És egy jó hír, telefonon. Anyácskám haza készülődik. Ide a földi hazába, Pestre. Úgy gondolja, el tudja látni magát - magukat. Barátnője négy hónapja egyedül egy szobában, járókert és 92 év. Úgy tűnik, nem mindenki veszi a lapot. Minden pofon mellé egy rendőrt állítani: Méjponton. Uram! A méjpont elipszilonos ly, úgy, mint mélypont. H. Szerencsére van más is: Kedves Deske! Méjpont-ból emelőnek akkor legyen itt egy ide vágó vers. Jó szívvel... L. Kedves Váli Dezső, egy bályos barátnőm első hódítási kísérletű levelemre többek közt ezt írta: "egyszerűen muszáj a muszályt pontos jével írni" Beleszerettem ebbe a mondatába is, s ma már több mint barátnő: a feleségem... H. Kedves Deske! Ajánlok szíves figyelmedbe - pontosabban: a verstáradba - egy új Bari Károly verset (a Holmi legutóbbi számában jelent meg):  ŐSZ Hallod-e, amit mondok, Istenem? én beszélek, sok évig tartó vándorlás után ismét útra készülök, búcsúznak tőlem a lombjukat vesztett fák, a záporok ezüst szúrásaitól kisebesedett rétek, a színek, már tudnak készülődésemről az évszakkal harcoló, vadul ordító virágok, az emberi fogalmakkal megérinthető valóság elhagyása nem kiszabadulás a létezésből, suttogják a lehullott levelek, a végesség minek a kapuja? hová indulok?  Barátsággal üdvözöl: P.G. ? 2007. november 15. csütörtök Szabad akarat. Úgy gondolom, tán 4 %-nyi a valóban szabad választási lehetőségünk. Igaz, csak ez a kis hányad kéretik majd számon odafönn. Összeszólalkozott egy arra járó asszonnyal az utcán. Összekaptak, a végén agyoncsapta. És ha már; közösült is a hullával. A bíróságon avval védekezett, hogy: anyázott. A Hármashatár-hegyen elvesztettem kabátom övét. Hiányzik. Rögtön javasolták: fogd össze egy derékszíjjal. Most, két év után!, tudtam csak rászánni magam, valami nagyerejű kulturális taszítás, hogy ezt nem lehet; megmagyarázni se tudom. A reggeli futás az uszoda felé sokkal egyszerűbb, ha oldaltáskám átvetve a vállamon. Megintcsak ösztönös, elemi belső ellenállás, nyilván valahonnan gyerekkorom mélyéről. Ennek se tudom értelmét, gyökerét. Keddi jegyzetem így módosul: >>...és festenék például absztraktosat. Én másképp csoportosítanám; van jó kép, összejön évente három; és aztán van a többi.<< Épp a házunk előtti oszlopon. A felvétel az első plakátról a Körtéren készült, 1974-ben; 33 éve már. Múlik a ZIDŐ. Megnéztem a ma újra nyílt Ludwig Múzeumot. Ez már nem a mi világunk. Vojnich kint van. Ő se való oda. ? 2007. november 16. péntek Valahogy úgy adódott, szinte véletlen, eljutott hozzám Szüts rádióinterjúja. Szombaton fél tíz tájt beszélt a kiállításomról a Bartók Rádióban. Nyolc perc. hangszóró be De majd le is gépelem. ? 2007. november 17. szombat Régóta gyanakszom, nekem soha nem szólnak semmiről. Kimegyek az előszobába, mit látok. Itt közben ennyi unokám lett?! Már a tipográfusnál van (szomszéd szoba) a fotóimról készülő könyv. Kértek egy életrajzot is hozzá, persze fotóice. Nem nagy feladat, véletlen az életrajzok között van egy olyan lajstrom is, hogy mi fontosabb történt évente. Csak a születési évszám kellett még elé: 1942; Kilenc hónap töprengés után ősszel előbújtam a sötétkamrából. Hónap közepén szoktam gyónni. Múltkor I. atya megijesztett, hogy teljes bánat és erős fogadás a bűnök további elkövetése ügyében. Ami nekem nem megy, reménytelennek tűnik. Kerestem és találtam egy kiváló papot, mondtam is neki utána, profin gyóntatsz. ...Hogy bűnök nemigen, csak ilyen kis disznóságok, a család kárára is a munka. Erre ő: a férfi olyan, kihúz egy fiókot, a másikat becsukja. Egyszerre egy dologra figyel. Az asszony kinyitja a kétajtós szekrényt, benne az összes-, téli-nyári ruha, mindenre ügyel. Rád is. A művészfeleségek nehezebb sorsa. Ne érezze, hogy másodrendű az életedben. Törekedj, ha nem is több időt, de a koncentráltabb jelenlétet adni. Már az igyekezetet is észre fogja venni. A teljes bánatra pedig az áll, Isten végtelen könyörületes, már az erre-vágyat is elfogadja. Gyónni érdemes: Istennel egy spárga két végénél vagytok. A bűnnel ezt elszakítod. Majd a gyónással összekötöd, és (a csomó) evvel egy kicsit mindig közelebb kerülsz hozzá. És ne tévesszük, bűn, ha tudatosan ellentmondasz Istennek. A többi gyengeség. A végén: - Mit adjak penitenciának; memorizálni tudsz? - Rettenetesen nem. - Akkor olvasd el két héten át Pál szeretethimnuszát. [1Kor. 13.] Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak... osszam el bár egész vagyonomat a szegények között... vessem oda testemet... mit sem használ nekem... ? 2007. november 18. vasárnap Szombat éjjel tizenegytől egyig egy újpesti nyomdában, gépindítás, temetős könyvem íveinek színbeállításai. Szerencsére voltak ott nálam szakabb emberek is. A gép nyolc egysége: négy színt nyom, két oldalra. Gyönyörű szaga van. Emlék. Voltam nyomdai segédmunkás, 1960-ban. És vasárnap délelőtt szokás szerint megint a Hármashatár-hegyen. Van is hó, meg nincs is. Nagyon jó hegyről lefelé nézni. Érdekes, Jézus gyakran imádkozott hegyen. Ő is szeretett ott lenni. Deske, hegyről lenézni olyan, mint egy képet hátralépve szemlélni, a részletek egymásba olvadnak, s kiderül a lényeg. Az élet részletei sokfélék ugyan, de milyen gyönyörű az egész! F. (Svédország) Az kis Bartók rádiós beszélgetés, ami pénteken föltéve: hangszóró be. Az mára begépelve: Szüts, a kiállításomról. Jól összefoglalja a legfontosabb megérteni valókat. Lefotóztam a november elsejei szelektálás óta átfestett képeket. A/04/25 A/04/34 A/05/18 A/05/51 A/07/17 A/07/19 A/07/36 A/07/43 A/07/47 ? 2007. november 19. hétfő Anyácskám megpróbálja. Egy hétre tervezi, följön (fölhozzák) Pestre. ? 2007. november 20. kedd Radikális alkatom (így is nevezhető) miatt létravásárlásra szinte teljesen alkalmatlan vagyok. Ösztönösen majdnem megvettem a négyméterest. Ami még a műteremben sem fér el. Ugyanez okból számoztam be pár éve Kossuth apánk Váli Bélához írt levelének fotóját 1886-ra, holott a felvétel 2002-ben készült. Ezért ajándékozok szívesebben egymillió forintot, ha úgy hozza a sors, mint kétezret. ? 2007. november 21. szerda Egy furcsa, fojtott hangú, érdekes verset küldött versrovatom főszerkesztője, Gábor. Avval, hogy még Lator László sem tudta kitalálni szerzőjét egy tévéműsorban. Csak segítő adat után, hogy a Nyugat 1908-as első számában ő írta a beköszöntőt. A VÖLGYBEN Előtted mék. Mögöttünk zúg a nád, Bottal verem a szúnyogfelhőt széllyel - Tudd meg, leány: szeretőm volt anyád Sok téli délután, sok nyári éjjel. Fojtó a lég. A völgy fülledt verem; Tikkadtan vet az égre szürke pántot - Mi lesz veled, lyány, és mi lesz velem? Megcsapja nyakamat forró ziháltod. Forgószél fog be. Tenyerem tüzel. Villám vakít s harsan dörej nyomába - Itt csaphatott le valahol közel - Gyere mellém. Ugyis minden hiába.  Ignotus Gábor mindent tud, vagy ha nem, megtalál a neten, kértem, mondjon már valamit a szerzőről; verselőnek én sose tudtam. Deske! Íme a költő: Eredeti neve Veigelsberg Hugó /1869 - 1949/. Részletek életrajzából: ...Nem költőként foglalja el fontos helyét irodalomtörténetünkben. Verses regénye után mindössze két verseskönyve jelent meg, és mint költő hamarosan elhallgatott. Az elsők közt volt, aki Adyban felfedezte a lángelmét, és mellette jelentéktelennek ismerte fel mindazt, amit ő versben mond vagy mondhat. A versek mellett egy ideig még írt novellákat is...a novellákból egy kis kötetre futotta... A századforduló után a kritikában és az irodalomszervezésben találta meg a maga történelmi hivatását.  Nagy utazásokat tett a világ különböző tájain: hol Németországból, hol a Balkán államaiból, majd Törökországból küldi érdekes tudósításait. Eljutott Amerikába is. Nagy nyelvtudásával mindenütt hamar kiismeri magát. Igazi világlátott ember 1908-ban a Nyugat indításakor megnyeri tervének Hatvany Lajost, a nagy műveltségű és dúsgazdag bárófiút, aki irodalomtörténésznek indul, és Gyulai Pál tanársegédje; Osvát Ernőt, a kor legnagyobb szerkesztő egyéniségét; a jó összeköttetésű és modern irodalom iránt kitűnő érzékkel érdeklődő Fenyő Miksát. Ők teszik lehetővé a folyóirat fenntartását és működését... Saját költő és író voltát dobja áldozatul a nála nagyobbakért. És éles kritikai karddal áll ki mellettük és a maradiság ellen. Így lesz belőle a magyar kritikatörténelem egyik legnagyobb alakja... G1. Hogy szóba került Lator. Ma ünneplik négykor az Irodalmi Múzeumban, nyolcvan éves. (Igen jó erőben, erősen sportol.) Isten éltesse! Az Európa Könyvkiadó kötetet jelentetett meg az ünnepre. Kértek hozzá tőlem a címlapra egy képet. (Sötét hónapok (Hölderlin) - A/82/50, 130x110 cm, 1982, már a negyedik tulajdonosa falán. Most megnéztem, az első Földényi F. László volt, csak mikor lakást cserélt, kisebbet kért cserébe. Még egy aukciót is megjárt a kép, sikertelenül.) Egy borító-vázlatot  annó még én is csináltam. A dolog fordulatot vett, mikor a grafikus a képemet a hátoldalra is föltette, de tükörszimmetrikusan megfordítva. Jogsértésre hivatkoztam, mert ezt minden hivatalban meghallják. Hogy munkáimra ugyan nincsen COPYRIGHT, csak Creative Commons, vagyis Kreatív Közvagyon, az új, nemzetközi norma szerint. Tehát korlátozás nélkül felhasználható, ingyen, de három feltétel: -- szerzőt feltüntetni -- nem árusítható -- nem módosítható. A képet visszafordították. És még honort is kaptam (húszezer), noha letölthették volna a honlapomról is. A mai újságban Rózsa Gyula kiállításkritikája. A Lukács uszoda környékén föllendül a Népszabadság-ipar, mert jeleztem, hogy cikket holnap kikérdezem. Persze, azóta már. ? 2007. november 22. csütörtök 04:40. Meghívtak, hamarosan indulok Debrecenbe, este orvostanhallgatóknak előadást tartani Váli Dezsőről. Illusztrációk pendrive-on. A vonatra káoszelmélet és zsolozsma. Mobiltöltő is: öregúr; ha netán valami baj érne, és ott ragadnék. Első osztályon utazom, remélem, fizetik. Holnap jövök. Ezt a kép hátára. Az Igen, szerelem - A/82/21-et beadtam a Legelső Magyar Kortárs Aukcióra, a Virág Judit Galériába. Igazából nem tudom, miért. Az utolsó, amit magamnak tartottam. Élettürelmetlenség. Lejött a Medical Tribun-ben Szüts cikke, erre meg őt kérték fel. Lényeget fogalmaz; hiába, szakmabeli. A RENDES FESTŐ Váli Dezső szereti a rendet. Pontosítsunk: kicsi gyerek korától mániákusan vonzódik a rendhez. Kisfiúként keménytáblás füzetekben rendszerezte a kőzeteket. Tizenkét évesen térképeket gyűjtött, amikor tizenegy darab volt belőle: azonnal katalógust is szerkesztett hozzájuk. Egyszer, tizenegy évesen kapott valakitől egy csomó régi példányt az Élet és Tudomány című újságból, azt is rögtön kemény munkával, cikkenként katalogizálta... A/07/26 Váli életét is rendben éli: minden nap ugyanabban a – gondosan, precízen kiszámított – percben vekkerre ébred, plusz-mínusz két perc rátartással ugyanakkor, és gondolom ugyanazt reggelizik, imádkozik, pontosan érkezik a hajnali misére, onnan ugyancsak percre pontosan a [...] Hogy rend-mániájára visszatérjünk, Váli valószínűleg azért nem tágít a műterem újabb és újabb, sokszázadik megfestésétől, mert igazán sohasem sikerül rendet raknia... a teljes cikk ? 2007. november 23. péntek Az Artchivum kiadó meghívója: KÖNYVBEMUTATÓ Váli Dezső: Zsidó temetők, Artchivum® 2007  Az Artchivum® művészeti adatbázis és kutatóközpont a magyar művészeti élet szereplőit bemutató könyvsorozat kiadásába kezdett Hungarticum címmel. A sorozat első darabja Váli Dezső Zsidó temetők című kötete, amely a művész 1984-87 közötti ciklusát mutatja be. Az Artchivum® gondozásában megjelent kiadvány szelektál a művész zsidó temetők periódusát elindító fotókból, tartalmazza Váli összes e témában készült olajfestményét, valamint válogatást a motívumot felhasználó valamennyi grafikai sorozatából.  A kötethez Radnóti Sándor esztéta írt előszót. Az olvasó számára a zsidó temetők szimbolikájában való eligazodást Raj Tamás főrabbi tanulmánya segíti.  A 156 oldalas művészkönyv szerkesztője Uhl Gabriella művészettörténész, tervezőgrafikusa Bárd Johanna.  A kiadvány Váli Dezső már lezárult, művészi szempontból fontos és kiemelkedő periódusát mutatja be, amelynek darabjai féltett kincsei a múzeumoknak és magángyűjteményeknek. Erről tanúskodik az a magyar aukciós rekord is amit Váli Dezső egy, a zsidó temetők korszakába tartozó képe ért el az egyik legismertebb Aukciósház és Galéria árverésén.  A könyvbemutatóra Váli Dezső 65 című kiállításának záróeseményeként 2007. december 6-án 18 órakor kerül sor az Aulich Art Galériában (Budapest V. ker. Aulich u. 5.). A kötetet Jancsó Miklós filmrendező és Mezei Gábor belsőépítész ismerteti és ajánlja az érdeklődőknek. .... mi valamennyien ott leszünk, reméljük Te (Ön) is …. Váli Dezső: Zsidó temetők című kötete megrendelhető közvetlenül az Artchivum-tól 7900 forintért.  Az ár tartalmazza a csomagolás és a postaköltséget.  Információ: art@artchivum.com Lengyel László 06 20 962 5616 Szia, Deske, néhány kép a szombati Csóványos-túráról: üdv, Balázs  http://www.balazs.tudos.hu/Borzsony/b1.jpg http://www.balazs.tudos.hu/Borzsony/b3.jpg http://www.balazs.tudos.hu/Borzsony/b4.jpg http://www.balazs.tudos.hu/Borzsony/b7.jpg http://www.balazs.tudos.hu/Borzsony/b8.jpg Visszatérve a debreceni útra. Ami a bonusz lett volna számomra, megnézni az Antal-gyűjteményt, s hogy falon-e a három képem: éppen leszedték az anyagot. A Leonardo-kiállítás előtt pedig hosszú sor, erről könnyen lemondtam, akkor már tudtam, hogy összesen négy rajz, a többi pedig elmeélének írásos bizonyítéka. Az új épület; a MODEM: impozáns, lehet neki örülni, hogy megcsinálták. Hallom a hangversenyterem akusztikája is kiváló, szeretik a zenészek. Ami viszont izgatott, néhány éve megnéztem a Munkácsy-termet, a három óriásképpel, amit minősítenem fölösleges, csak a visszaforduló arab lovas nyerge alatti takarót akartam újra megnézni. Annak idején már leírtam ezt. Felületesnek tűnő kusza ecsetvonások közelről, hátralépve a gyűrődések, a kopások és a szövés is jó kivehető, tapintható bársonyfelület. Elképesztően szép, és persze szakmai bravúr. Fotójegy négyszázért, majd a teremőr néni karosszékének kölcsönkérése, amit ráfektettem a bársonyozott ülőkére. Kevés volt a fény, ez volt a fotóállvány. Féltávolból is le kellett volna fényképezni, sajna ez kimaradt. Mutatom a nyersfotót, ha már véletlen először azt tettem fel, majd a kompjuterrel följavítottat. ? 2007. november 24. szombat Debrecen / 2. Ezek a fiúk nem cicóznak, ha emberéletről van szó. A MODEM ajtajára ez van gravírozva: És talán igazuk is van. Mennyi az esély tűz esetén, hogy a tumultus ajtóhoz először érő embere először jár a házban. Mert ha nem először, már megtanulta a leckét. Ha pedig először, még mindig halvány remény, hogy kilincsrángatás közben rátalál a szövegre is. Egy ilyen állású kilincs ötféle módon mozdulhat el. Maga felé. Jobbra, jobbra le függőlegesbe, stb. Talán nem akarták szokásosan elhelyezni. Vagy jól elkülönböztetni a kétszárnyú ajtó itt nem látható főkilincsétől. A másik szárny van ugyanis mezei használatra. Bocsánat, voltam építész is. Debrecen/ 3. Hazafelé hajnalban egy tea mellett a restiben a vonatra vártam. A törzsvendégek egy-egy rövidital vagy sör mellett meg-megcsörgették a játékgépeket. Senki nem nyert. Ilyen helyen imádkozni, vagy káoszelméletet olvasni nem lehetetlen, de körülményes. Bámészkodtam. Egy Coca-Cola reklám a falon. Láttam ennél már jobbat is. De hibátlanul megjeleníti azt a talán egyetlen nőtípust, aki sose vonzott. A kis gömbölyded-duzzogós. Nem valószínű, hogy építészmérnök. És festő? Festőnő lehet, végül is. Bernáth Aurél írja le ezt egy pontos kis szösszenetében, a címe valami ilyesmi volt, hogy Durdilly... A rózsadombi iparmágnás estélyt ad. A csevely egyik fő témája, hogy az ő kis festegető feleségének mért ne szabadna ilyen modern dolgokat, mint egy vonat, témául választani... Tegnap a Virág Judit Galériában láttam Radák Eszter pár vidám képét. A teáskannás kép címe, itt: "Már megint filteres teával nyomatsz. Hol marad a koffein dózisom?" A másik kép egy vasalót ábrázolt: "Simítok ezerrel". Ő fölvállalta. Ahogy egy kritikusa írta, a nőciséget. Jut eszembe, ez is tegnap. Fiammal lapozgattunk, láttam Vojnich egy megrendítő képét. 17:25 Szuttyongatnak több felől, melyik az a kép. http://vojnich.hu/festmenyek/images/ARVIZ.JPG De van még néhány. ? 2007. november 25. vasárnap Tegnap Szegeden Képcsarnok-aukció. Megint előkerült egy harminc éves képem, Vörös csendélet - A/75/51. Indul 45 ezer forinttal. Az ilyen árfekvésnek nem nagyon örül az ember. Akkor megnéztem a honlapjukon, még mindig ez a legmagasabb, nekik ez a stratégiájuk. Este barátom üzen, nagy licit, többen telefonon, fölverték 900 ezerre. Abból én kapok 5%-ot, illetve jogvédő irodának még ennek a 20%-a. Kihez kerülhetett a kép, vajh. Pedig nem jó kép. Úgy látszik, divatba jövök, mint a zöld retikül. Anyácskám most egy hétig Pesten, aztán vissza húgom oltalmába, a kolostorba. Itthon körülnéz, rendezget, búcsúzik. Ízlelgeti a halált. Rakodjuk a ruháit: az tavaszi, arra már aligha lesz szükség... a Máriai köteteket érdemes megtartani... apád síinge, ezt nem volt szívem kidobni... a televízió fél évre ki van fizetve. Görnyedten, föltartott kezekkel botorkál a szobában, hogy ha szükséges, megkapaszkodhasson valami bútorba. Mivel tudnálak megkínálni? Nem kérsz egy kis csirkét? A felét se bírjuk megenni, annyit hoztak... Ezt a kis süteményt vidd el Kata névnapjára, majdnem elfelejtettem. 09:22 SMS egy barátnőnktől: Anyacskank tegnap este elment az örök hazaba. Eva. Jó utat neki! d. 14:12 Nem inkább boldog érkezést neki? Ne haragudjon, ez, úgy látszik, érzékeny pontom. B. Tökéletes, gyönyörű, kár hogy nem ez jutott eszembe. d. ? 2007. november 26. hétfő Gábor reggel odaadta egy 1989-es fotóját, digitalizálni. Havanna, a Hemingway ház előtt a KGST tanácskozás résztvevői. Persze engem a csapatból csak a barátom érdekel. Találós kérdés, melyik ő? kedves dezső, csatolva küldöm a győri múzeumban novembertől kiállított műveiről készített listát. üdvözlettel: grászli bernadett művészettörténész 17.02-tól 18.32-ig kerékpározom. ? 2007. november 27. kedd Hajnali levelezés, Tamás a Széchényi Könyvtár szervere számára honlapom statikus (lebutított) változatát írja, sok hónapja: Tamás, arra kényszerít, hogy gondolkozzak. Vagyis kis belső sugallataimat a szavak satujába. Nincsen ellenemre, szavamra. Az vezérel, hogy bármi felületes kereső számára is a lehető legvilágosabb legyen az egész rendszer, s így önállóbban kutakodhat másfelé is (bennem). Így hát az URL-oszlopot is kérném fölvenni, nem baj, ha görgetni kell. Este már, sajna, levelekor már beletántorodott voltam az ágyba... Reggel 1/2 5-kor viszont írtam még egy önéletrajzot a tréfa és a próba kedvéért: http://deske.hu/iras/html-2006/eletrajz-negy-sorban.htm, hogy kipróbáljam, a rendszer él-e már. Köszönöm: d. Nagyon fáradt hetek. Az asszonyok mindent egyszerűbbnek látnak, Kata azt mondja: ne fuss. (Mármint reggel, 1200-at.) Kétség kívül, az utóbbi időben úgynevezett tántorgós-stílusban. 800-nál azt mondom, már úgyis mindegy, és tovább - De fölmerül a kérdés, futás nélkül élni?! Nem mintha szeretném - Talán fizetni valakit, aki helyettem -? Most már tán megengedhetném magamnak - Hány millióért fogják este leütni a képecskémet a Virág-aukción?! Gazdag lenni sohase akartam. Mindig is az voltam. Csak sokáig nem tudtam róla. ? 2007. november 28. szerda Megnéztem a Raiffmicsoda Bankban (az MTA lánchidi főépülete mögött) a Vaszkó kiállítást. Lélegzetelállító. Feltétlen meg kell nézni. (Számomra) váratlanul a Szépművészeti Picasso - Klee kiállítása is nagyon jó, néhány fontos kép és rajz. Kandinszkyról ne beszéljünk. Viszont volt a kedvelt öregúr; több Braque. Megvolt a Virág Judit-aukció. Fanyar érzés, hogy Bálint Endre - egyik mesterem - értékéhez képest olcsón ment el, míg én - Az Igen, szerelem - A/82/21 1,3 millióról indult, leütve 2,4 (+ még 20% jutalék) millióért, ismerős műgyűjtő. Ez volt az utolsó magamnak tartogatott képem, mint André Gide novellájának beteg görög hőse, mikor remeteségében elvették tőle -, illetve fölismerve a kelepcét, önként odaadta Odüsszeusznak egyetlen vagyonát, csodaerejű íját. Akkor azt mondta, most boldog vagyok. És madarak jöttek táplálni őt. Ez a mese, már a címét se tudom, ötven éve olvastam, fontos maradt nekem. A Régi zsidó temető - ismét Avigonon - A/87/07-nek pedig ez a története. Készült 87 februárban, rögtön márciusban kiállítottam Móron, aztán (szereplésnapló) október 29-én Vörösváry Ákost meghívtam magamhoz, adnék neki képet. Már komoly gyűjteménye volt. Följött, térdén lyukas nadrággal, mutatta is, hogy ő ilyen szegény. De hát vásárlásról szó sem volt, nem arra hívtam, abban az évben ajándékoztam szét munkáimat. Most beadta a képet aukcióra, ott találkoztunk. Megelőztem a szabadkozásban, hogy ajándékozásaimnál - mindig mondom - nincsen titkos záradék, szemem se rebben, ha másnap túlad rajta. Ő pedig elmesélte, hogy a tapolcai Malom-múzeumához új szárnyat épít, arra gyűjt. Ez a kép 2,4 millióról indult, elvitték 3,8m +760e = négy és fél millióért. (Egy tégla leszek a tapolcai kultúra falában.) Hogy miért Avigonon. Történt ott velem valami 1971-ben. Előbányászom, át az IRÁSOK / NAPLÓ-ba. Ott rákeres: avign. Megtaláltam. C.366-67 oldal, Egy este, Avignonban. Azóta képcímeimben olykor visszatér. Anyácskám ma visszatért a kolostorba, húgom oltalmába. Mint mondja, jó lenne itthon, de itt muszáj lenne bizonyos dolgokat csinálni, rendet tartani,főzni, amit ő már nem bír. Elbúcsúztunk, homlokkereszttel. Ezek a búcsúzások lassan beleolvadnak a hétköznapokba. Végülis minden búcsúzás utolsó. Két fotó most itthagyott szobájáról. íróasztal oldal könyvespolc oldal ? 2007. november 29. csütörtök ...A zsidó gyökerű, nagy metaforákkal terhelt szentendrei festőművészet (élén Bálint Endrével), a nehéz szívű amerikai absztrakció (Mark Rothko) és a huszadik század tragédiáit feldolgozó katolikus misztika (Pilinszky János). Váli ezekből gyúrta össze azt a sa a teljes cikk Ismét egy Képcsarnok-elfekvő-anyag-aukció. Itt, velünk szemben, a Mammut második emeletén, úgyhogy lenéztem, majd hazamentem dógozni, s már az S betűnél tartottak, mikorra vissza. Minden kép 30 ezerről indult, az adminisztrátorok állították, higgyem el, jó a taktika. 50-200 között mentek el a képek, ahogy mondták. Aztán aukciós rekord, 850 ezerért kelt(em) el; s ami a lényeg, összehoztak a gyűjtővel, úgyhogy megvan a név, cím, kontaktus. Utazás - A/76/17, olaj, farost, 30x80 cm, 1976 nyara. Zebegényben készült, a Szőnyi Nyári Szabadiskolában tanítottunk Szüts-csel, nekem a terem sarkában egy asztal volt a műtermem, két ecsetvonás között korrigáltam a fiatalokat. Egyszer volt kiállítva, valamilyen Magyar Kiállítás; Wilhelmshaven (NSzK); 1980. május 27-i bejegyzés. Aztán 81. január 18-án megvette tőlem a Képcsarnok Vállalat, háromezer forintért. Nem tudták eladni, azóta raktárban. 2007. nov.: 109033 = 5236/hó = 175/nap  ________________________________________________________________________________________ a ZSIDÓ TEMETŐK könyv már megrendelhető részletek itt (is)  ________________________________________________________________________________________ VÁLINEWS 153. levél J.-nek, Le Meux-be  /   2007. december ? 2007. december 1. szombat Katával egy régi fényképet kerestünk, fotós könyvem véghajrája. Át kellett nézni az egész dobozt, közben megint előbukkant Zsófi 1983-as levele, amit a nyári táborból. Mindig megrendülök, evvel találkozva. És a gyerekeket nem lehet minden szenvedéstől megóvni. Sajnos nem is szabad. Amikor kétéves fiam reggelente a munkába induló anyjától búcsúzott, sírva, nem vigasztaltam. És nem tereltem el a figyelmét. Szüts lányai mesélték el, már nagy korukban, hogy mennyire rettegtek éjszaka vécére menni, félelmetesen lobogott a folyosói függöny... Csak egy szavukba került volna, annó - 13:31 Kirándulásból hazaérve, Zürichből hívtak, hogy az imént befejeződött Képcsarnokos árverésen (Csók Galéria) 40 ezerről indult ez a réglátott képem, és 1,2 millióért ment el. 20 perc múlva újabb hívás, akkor már a vevőt is megtudtam. Emlék és válasz - A/80/15, 30x80 cm, 1980 júliusi kép. 1980.08.18-án vette meg a Képcsarnok Vállalt, ötezerért. 1987.01.21-én visszakerestettem, hogy hol van: a központi raktárukban 2004.07.01-én magam is láttam ugyanott, keret nélkül, slihtolva százával, polcok. Akkor ők hívtak ki minket, az időközben fölgyűlt és tönkrement képeket ingyen visszaadták. Össze kell kapni magam. Reggel Csaba a zuhanyozóban informált, úgy tudja a menyétől, hogy most a szürke a divatszín. Bár az nekem viszonylag könnyen megy. Anyácskám olvasta, most diktálja nekem telefonba: a papa szifiliszes a mama tuberkolotikus ez első gyerek vak a második gyerek hülye és meghal a harmadik süket a negyedik tuberkolotikus most várják az ötödik gyereket ön mit tanácsolna az anyának hogy vétesse el most ölték meg Beethovent Esküszöm, nem én akartam. Csak magam se tudtam, szerettem volna, nagyon. Kedves idős ismerősömnek javasoltam, most sok pénzt kaphat, adja aukcióra ezt a régi képemet. Azt mondja, azt nem, viszont szeretné becserélni egy műtermesre. Még egyszer rákérdeztem... Most itt van a szobámban, és nagyon örülök. Az út vége - A/69/22 70x100, olaj és ez még vászon, az Angyali üdvözlet - A/69/12 - évében. Most gondolkodom a keret színén. ? 2007. december 2. vasárnap Miki tegnap befejezte jövő márciusi fotókiállításom alkalmából készülő könyvem; az F. Napló tipografizálását. A Kiadótól százezret kapott. Tőlem egy cédulát, virággal, reggel az ajtaja elé. Szüts átka beteljesülni látszik. Éjfél, fejfájásra ébredtem, csak amíg a gyógyszer hatni kezd, elkezdtem a most hazakerült kék-fehér képhez a keretépítést. Az asztalosműhely mindig üzemkész, léc, pác van, családtagok még ébren - egy más világ - lehet a fűrészgépet indítani. Aztán a mai nap: keretszínek próbálgatás - arany- ezüst - tompábbra - háromféle szürke. A széles peremnél: paliszander-barna - szürke - világosszürke - fekete - és jött a lefeszegetés; az eltávolítás. A kép megszólalt. De nem úgy. Akkor tovább. Kata szerint most se jó. ? 2007. december 3. hétfő Mail Szütsnek, de nem véletlen tettem föl ide, hátha valaki - Apóka, korrektúra. A honlap főoldalamon most ez: IRÁS, KÖNYV, de ebben film, hang, vers minden van. Ugyebár ez a név csak annak fontos, aki először keres, utána már tudja a kiboruló menüből.  És még egy szempont, lavírozok az intim és a hivatalosságosság között. Tehát mi a fenét írjak: archivum életarchivum magtár őserdő C. napló nincs valami ötleted? d. archivum Szüts IRÁS, KÖNYV, MÉDIA VáliMiklós ? 2007. december 4. kedd Kedves István, - öregedés -, van, hogy már reggel 4-kor gépnél vagyok. Kérném, ha lehet, az adatbázis napi mentés-időpontját 02h.-re áttenni! (A statikus és a dinamikus változatot is.) Köszönöm! d. Tízre a nyomdába, Újpestre, a könyv 100 számozott példányát aláírni. A hitelesség kedvéért ezeket a Kiadó dombornyomású bélyegzővel is ellátja. Hogy a 100 csakugyan 100 legyen. Kész. A hetvenhatodik után latolgattam, nem kéne-e Szamosi Zsombort vagy Edinát írni. ? 2007. december 5. szerda Jövök ki hétkor az adventi roráte-miséről, egy oszlopon hirdetés. A Főiskolán bútortörténetet elég hézagosan tanultunk, de tanárunk mindig nagy áhítattal említette a chippendale ebédlőgarniturákat, kómódokat, XVIII. század, Anglia. Itt viszont három tökéletesen össze nem tartozó fogalom, gondoltam, szabadvers, továbbírható. EROTUS KÉTÜTEMŰ HATÁRSÁV MEZZOSZOPRÁN CHIPPENDALE LEPORELLO MIKULÁS HÁZHOZ JÖN. Aztán az öltözőben megmondták. A történészprof. meséli, múltkor egyik leánytanítványa félmeztelenül forgolódott az egyetemen, hogy ő itt most mikulás. Hogy ez a plakát fiúkat reklámoz. Igazi ünnep (nekem), végre kész a honlap statikus változata. Egy év munkája volt (persze minden más mellett) informatikus barátomnak. Ez a lebutított rendszer kerül (naponta 02-kor automatikusan frissítve) az OSzK. szerverére, vagyis halálom után náluk meglesz minden. Mutatom: http://www.deske.hu/oai2/statikus/index.htm Miki pedig a fotós-könyvemmel - F. Napló - van kész, leadta a nyomdának. Legalább három példányt idén ki kell nyomtatni, hogy a Fotográfiai Múzeum az NDA-tól megkapja rá a pénzt. A Zsidó temetők könyvnek pedig holnap hatkor a bemutatója. A (dinamikus) honlapon tegnap még 160 kép nem jött fel a fotónál, megtaláltuk a hibát, reggel megcsináltam. Minden megvan, az autó is újra megy. Illetve, amikor nem, megmutatta a szerelő, hol kell a műszerfal alá nyúlni, és jól megrázni. 23 éves kocsi, igaz a hátsó fele eggyel fiatalabb. Amikor újra összerakták a karambol után, két darabból, tavalyelőtt. ? 2007. december 6. csütörtök Én idáig jutottam az évek során: Egy jó kép villanás-időre megmutatja Isten köpenye szegélyét. Amit most hallottam, jobb, sőt- : A kép ablak a mennyországra. Nem baj, hogy ők az ikonokra értették. ? 2007. december 7. péntek Megvolt a könyvbemutató. A könyv gyönyörű. A külön-külön megkeresések mellett a mikrofonba is megköszönhettem volna az Artchivum munkáját. Igazi fogfájás (soha nem volt eddig) - és a sürgősségi rendelésről érkezve - sajnos ezt elfelejtettem. Jancsó Miklós és Mezei Gábor méltatott. Mezei Gábor beszédében egy levelemből idézett, aztán: Váli... egy puritán szerzetes és egy megveszekedett exhibicionista egyszerre... Azt hiszem nem volt még előtte senki a világon, aki már akkor archiválta a képeit, amikor azokat még meg sem festette. Ez lenyűgöző. Ez igaz. Most fölhozom az ebédet, aztán majd elmondom. Erre bukkanhatott: A/07/48 ha megfestem 2007 2007.9.22.. 1987- műterem-enteriőr Váli Dezső / 1. itthon Informatikus barátom bölcsen igen megnehezített bizonyos veszélyes változtatások lehetőségét az adatbázisban. Egy hibás beírásom eltüntetésére nem volt más módom, mint ez. Mezei írta annó azt az örökérvényűt, hogy Váli úgy vezet, mint egy őrült, és úgy fest mint egy polgár. Ezt talán fordítva kellene. Ha Mikivel nem kötünk másfél éve szerződést, hogy ő nem dohányzik, én a KRESZ szerint, ma is úgy vezetnék. (Szerintem így az igazi veszély.) És itt Gábor teljes szövege Utána Szüts megkérdezte: - Beleszóltál a könyvcsinálásba? - Az úgy történt, hogy kedden fölhívtak, majd pénteken megmutatják. Pénteken, hogy a jövő hét elején, de akkor okvetlen. És ez így ment két hónapig. Szüts (láthatóan megkönnyebbülten): - Azért lett ilyen szép... Esterházy összehúzott szemmel rám néz, és lassan, tagoltan: - Akármi hülyeségeket írsz a blogodba, a képek gyönyörűek. - Te olvasod? - Nem. A válasz halk ellentmondásosságán még tűnődöm. Hozzá kell tenni, valaki hallotta; Esterházy a kisteremben odaszól a művtörténet nagyasszonyának, Dávid Katának: Ideje lenne valamit írnia Váli szakralitásáról. ? 2007. december 8. szombat 72-ben egy cikksorozatom a Nők Lapjának, lakberendezésről. A főszerkesztőnő szívta a fogát, többet fizet nekem, mint Déry Tibornak, mivel praktikusan a cikkeket saját rajzaimmal illusztráltam. Most belenézve a lapba, egy 1972-es utalást találtam Antall Józsefre. Lám. Beszédében Mezei Gábor is szóba hozta, a mai Magyar Nemzetben Végh Alpár Sándor is foglalkozott magamutogatásommal; hát nézzük, hogyan is állok evvel én: Szeretettel rám mosolyognak, szeretettel hátba veregetnek, és azt mondják: exhibicionista vagy. Én bólintok, és visszamosolygok, szeretem, ha foglalkoznak velem. Hogy is van ez. Amikor Petőfi. Amikor Lator László elverseli, hogy nyúl be egy ujjal a szeméremajkak közé. Nem láttam mezítelenebbet, mint Vojnich, Kazovszkij, vagy Vermeer munkái. Jobb képeimből kiolvasható egyik életrajzom. Persze a válinewsra; a naplómra értik. Holott nem csinálok mást, mint - Sanyika nézi - ahogy apuka hazatér a munkából. Ahogy leteszi a kalapját, táskáját. Ahogy megcsókolja feleségét. Ahogyan elmeséli, mi volt a villamoson. A kisfiú mindent megtanul. Mellesleg kiválóan szórakozom. Ötvenöt évig nem tudtam, milyen gazdag az élet. em. Hogy nem Petőfi és Lator-színvonal?! Na ja. Ennyi a különbség. A kiállítás utolsó órájában körbefényképeztem a termeket, emlékkonzerv, lehet, hogy ennek még egyszer örülni fogok. au-01 au-02 au-03 au-04 au-05 au-06 au-07   au-08 au-09 au-10 au-11 és kettő, amit Máté készített, utóbbin Esterházy: au-12 F/07/137 ? 2007. december 9. vasárnap Megint rálapoztam. Azért ez gyönyörű, nem?! Zelk: ZUZMARA Mikor az első zuzmara megül a rózsafákon, töpreng az ember, mit tegyen, hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon. De tudja, fájni fog soká, mert büntetlenül nem lehet szeretni, az ész végülis megadja magát, ha majd a szív nem s nem akar feledni. Mert zuzmara a rózsafán, mert varjuszárnyak árnya hull a hóra. - A nyári tücsökcirpelés most ér a csillagokba. Szíves figyelmedbe Zoli bácsit a tévéfilmek helyett. A vasárnapi kirándulásból, egy félreértés, kimaradtam. Helyette egy lötyögő konnektor, meg új keret az A/69/22-esnek. Jó ideje néztem, mi és hogyan. Felfedezés, hogy ez a lebegő, ködös látvány kontrasztos-kopogós környezetet kíván, mégiscsak. A csöndes koptatott ezüst nem volt neki jó. Rafináltan: a széles perem ezúttal csak csavarozva, leszedhető. És vissza is tehető. ? 2007. december 11. kedd Semmire nincs idő, vagy húsz hazakerült kiállításra kölcsönkért kép visszajuttatása. Pedig általában ők jönnek érte. Órára beosztva. ? 2007. december 12. szerda Barátom mailben valami Bocellit emlegetett, s mivel nem hallottam róla, zenét is küldött hozzá. És hogy vak és hogy jogász. Hát bizony. Az oldalon valamivel lejjebb megtaláltam azt is, amikor Pavarottival énekel. Kár, hogy a zene annyira kimaradt az életemből. http://www.youtube.com/watch?v=AeDXhIjdcLY&feature=related ? 2007. december 13. csütörtök Fél kettőkor keltem, valamit nagyon muszáj átalakítani a honlapon, semmire nem jut figyelem. Szerencsére egy kissé meg is vagyok fázva. Jobb nekünk (vagy jobb lesz nekünk?) a Bakony sűrűjében. (Meg kéne keresni.) Egy fotó, amíg a köv. vendéget beengedtem; Decemberi napsütés - F/07/138 Este Katával Dobszay tanár úr akadémiai székfoglalóján. Érettségizős kora óta ismerem.   Utána Lator László értékelte, baráti hangulat. Kultusz és kultúra. Dobszay egyik nyitó kérdése, "Kultúra-e Bach mellett Presser zenéje. Nem, az legfeljebb kultúrált szórakozás." Minap Szütséknél szül- és névnapi buli. Írja, hatvanan voltak, sok régi ismerős is. Ettől távol tartottam magam. Igaz, meg se hívtak. Ez kicsit fájt. Viszont Tóth Krisztina aranyosat verselt ebből az alkalomból, Miklós honlapja által ebből szerencsésen részesültem: Édes Miklós, menj a francba! Neked csak a neved napja, nekem viszont KEREK SZÁM! Ki se nyitom már a szám, olyan ciki ez a negyven, pláne itt, így, rímhelyzetben, mostantól telik a horpaszom, gyakrabban jön ki a herpeszem, évente csökken a terpeszem, és a rímeket elbaszom... mint például itt, a versben, de azért Isten éltessen. ? 2007. december 14. péntek Ma is Lator, a Mozgó Világ évzáró esten díj, díjosztás. Közben kiderült, vasárnap este fél tízkor a Klubrádióban beszélgetnek majd velem fél órát. Elfelejtettek szólni. ? 2007. december 15. szombat Nátha, alighanem néhány nap kimarad. A betegséget csak a holnap délelőtti kirándulás idejére függesztem majd föl. Remélem, a Hármashatár-hegyre megyünk, mint jó ideje mindig, a kedvemért. Ja, meg az esti rádiós beszélgetés. Díszoklevél érkezett, hogy a 65. szülnapom alkalmából ajándék; 2008 évben a szomszédos Városfal étteremben ingyen ebédelhetek. És hogy Jancsónak küldtek még ilyet. Élet- és ételvitel változás? Pincérre várni? A krómacél kínai ételhordó, amivel 30 éve? És Kata? Sőt, van valahol egy gyerek is. Időnként. Hónap közepe, tegnap gyónás. Mondom, itt őszintének kell lenni. Nem találok bűnömet. Mindent a lehető legjobban igyekszem csinálni, vagy ha nem, de észreveszem, igyekszem korrigálni. Nem érzem a lehetőségét, hogy bármit jobban csináljak. Bár tudom, ez nem lehet így igaz. És Józsi atya szépen, tréfálkozva, mosolyogva kézen fogott és olyan helyekre vezetett el, ami mellett eddig tök elmentem. Lesz mit tenni. Csak ámultam, másodszor jöttem hozzá, jobban ismer engem, mint satöbbi. Nagyszerű. Lukácsos ismeretség. Egyébként gyorsabban úszom nála. ? 2007. december 16. vasárnap Alig álltam a lábamon, nátha, vagy mi. Séta ugyanott, mint mindig. A vitorlázó reptér és környéke. Megunhatatlan. Mire hazaértem, szerintem meggyógyultam. És még egy fotó innét. F/07/141 ? 2007. december 18. kedd Váratlanul rengeteg munka. Semmi nem megy. És mindennel baj van. A fiam, az excellem, a skorbutom. Egy kiutat látok, ki a konyhába, elmosogatni. Legalább az legyen rendben. 10 perc múlva. Hát nem az öblítővízbe öntöttem a Concentrated Pur Gel-t?! Mosogathatok balról jobbra. Délután a Fáradt műterem - A/90/25 befejezése. 100 centis farost, még 1990. szept.-ben kezdtem, rendszerváltás idején. aztán 91.1., 93.1. Most jó. Kicsit lassabban kell megnézni. ? 2007. december 19. szerda 800 adatot átnéztem és átigazítottam a honlapon, sajnos már látom az alagút végét. Néhány száz van hátra. ? 2007. december 20. csütörtök A zalagútvége. Az A/03/45, de csak a kerete. Háromszázadszor festem át. Hetekig nézegettem, úgy értem, elhaladtomban. És mindig nyugtalanított. Most lett kész. (Szerintem.) Pedig már nem is az enyém. Rászoktam a fél hármas kelésre. Úgy tűnik, szervezetem (egyik fele) igen ragaszkodik hozzá. Úgyhogy adatmentés. A többi már megvan. Mi került elém; a Hallelujah több előadótól, nem is Cohen tetszik a legjobban, hanem egy hölgy; Allison Crowe:  http://www.youtube.com/watch?v=T2NEU6Xf7lM&feature=related ? 2007. december 21. péntek Azt hittem, békés alkotó periódus, ma délelőtt. Akkor lányom telefonja, itt áll tanácstalanul a boltban, amit kinéztek a férjével a neten, az éppen nem kapható, segítenék-e választani. Ó, nők, ahogy Szüts mondaná... Alkotóperiódus helyett metróval a zseniális és gyűlöletes IKEA-ba, ahol mindig - négyszer voltam - eltévedek. A gazemberek direkte csinálták labirintusnak. És ha kigyullad? Szóval, oda, halk ellenkezésem szerencsésen megerősítette Zsófit, hogy azt kell megvennie, amit kinézett magának - nem voltam hiábavaló -, három háromajtós szekrény, ugyanannyi sublót. A rengeteg gyereke rengeteg anorákja és cipője. Gurulókocsin, dobozolva, lapokban szállítandó. Hazafelé az Örs Vezér-téri aluljáróban igazi indiánok, igazi szalonzene, sok hangszerrel. Szája előtt kis fekete gömb: mikrofon. Az elektronikát működtető benzinmotor diszkréten egy kábel másik végén, húsz méterrel arrébb, a lépcsőlejárónál. Délután megérkezett e-mailben vasárnapi rádióinterjúm fölvétele, 24 perc. 56 kilobájt per szekundum minőségben kértem, beszédre az bőven elég, és így csak 9 mega. http://deske.hu/iras/html-2006/vali.mp3, ez hang, aztán majd, remélem, Paula begépeli nekem, ezt is. ? 2007. december 22. szombat Éjszaka levél Indiából, egy belga ENSz diplomatától, hogy megtalálta az OSZK-beli honlapomon, és venném le négy éve nekem írt angol nyelvű levelét. Levettem. És visszaírtam, ez a naplóm, írná át. A zuhany alatt Gábor rémhíre, miszerint tavaly kiadták Oravecz összes verseit Halászóember címmel. És hogy nagyszerű. Akkor ezt gyorsan meg kéne venni, hol vette, Fórum könyvesbolt a Belvárosban. De gyanús volt, fölhívtam Oraveczet, felesége vette föl, persze, hogy csak a versciklus második kiadása, két verset cserélt ki benne, mindössze. A 2001-es kötet rég az ágyam mellett. Péter, már az öltözőben, hogy pár éve "Zsófi kapcsán" azt írtam a netre, hogy gallyra ment, holott ez egy cigány kifejezés, azt jelenti, rossz, és úgy írják, hogy gaj. Amúgy meséli, most jött Dubaiból, jót csónakáztak gyerekeivel a tavon, megnézték a sivatagot is. Izaiás ma azt írja: Nézd, a tenyeremre rajzoltalak [mondja az Úr] Köszönjük a Halleluja zenét. Hirtelen az egész család összegyűlt a kompjuter előtt, annyira szép. (Még majd el is sírtam magam, bár nem szokásom...) üdv.: J. / Le Meux Estére rendbejött az indiai történet, és meghívott Delhibe, áttelepedett, új család és nagy lakás; elférnék. Írom neki, tervezzük Katával, két napra elmegyünk valahova az ünnepek után, ide, pestkörnyékre, nem hiszem, hogy megvalósul. ? 2007. december 23. vasárnap Anyácskám az ünnepekre Kaposvárról taxival haza; mondja 66 éve lakik ebben a lakásban, szereti. Vittem neki ádventi koszorút. Jól megszidott, sok fölöslegeset irkálok ide. Nevetnem kellett: mért nem szült tehetségesebbre. Újabb levélváltás Delhivel, szent a béke, a meghívás nyomatékosítva. Az immár indussá vált exdiplomatánál egy kollázsom van. (Ettől csak a B/86/01 van messzebb; az Új Kaledoniában.): ...I have looked at your exposition, and I see that there is a lot of thinking around Van Gogh. I see also an influence of French paining of the 1950s. Lehet, hogy a belga-indusok értenek legjobban a képekhez? The invitation for India is a serious one. It may seem a bit far fetched. If you were to come here we would organise you a 8 day tour of Rajaksthan, and you could stay in Delhi for 2 days each end of the trip. You would be travelling in a 4 wheel drive, with my driver who speaks English more or less. He is ex army, and very safe. That is what you need. We would put you into some 14th century palaces, renovated into hotels... Vinném magammal a József és testvéreit. (Az ilyen tizennegyedik századi dolgokat fotóalbumokban kell átlapozni, szúnyogok nélkül.) Barátom telefonba idézi a minapi Népszabadság interjút kulturális és főleg oktatási miniszterünkkel: mert ugye, egy egyenest három pont határoz meg... Lehet, hogy nálatok annyi kell. India. Hmm. Ha nagy lélek, kézlegyintéssel elintézném. Végül is miért ne. De hiszem Párizsba se, ahol sokkal több dolgom lenne; Quai Branly múzeum, 2006-ban avatták, nálam 2002-óta elő van jegyezve. Zelk segít, megint: AKI BEJÁRTA A VILÁGOT Ismertem egy öregurat, aki bejárta szinte az egész világot, látta, mit a földön ember csak láthat, pontosabban, mit látni érdemes - a Rákospatak medrében a hajnal kormos lábnyomát, s a tűzfalakon a fáradság végtelen vonulását, szerszámládás, szatyros árnyakat - de nem csupán Angyalföldet, dehogy, ismerte Józsefváros valamennyi odvas kapuját, s a gyulladt szemű házmestereket, kik a föld alól hosszú alsónadrágban és papucsban buktak föl, bérkaszárnya-szellemek - a teljes vers Ez is öröm. Informatikus barátom/munkatársam most írt egy segédprogramot, amivel az elmúlt 40 évem ilyen típusú adatvezetési hibái egy csapásra kijavíthatók. Ez mind egy, ugyanis: Janus Pannonius múzeum Janus Pannonius Múzeum Pécs, Modern Magyar Képtár Pécs, Modern Képtár Modern Képtár Modern M. Képtár Modern Magyar képtár Fiatal pár nálam, képet ajándékozok nekik. Mikor kezdődnek a zavart mondatok az elfogadás vonatkozásában, mindig keresztbe kérdezek, tegyek-e képakasztó karikát rá. Egy fotó a mai Hármashatár-hegyi sétáról. És még egy Alleluja, ez döbbenetes erejű. Előszörre azt hittem, férfi; K. D. Lang. ? 2007. december 24. hétfő Deske, itt nálunk a Chanukka nevü ünnepet unnepeltük pár napja, annak emlékére hogy a visszafoglalták Nagy Sándortól a Jeruzsálemi templomot és ujra gyujtották a nagy gertyatartót. Alig emlékszem rá mert ez 336 körül volt i.e. elött. Nyolc napig tart, minden nap egy uj gyertya. Ezt a fotot a negyedik napon csináltam. A gyertyatartók Anyáméktól maradtak örökségnek. Mivel ez a fény és hit ünnepe, kivánok neked mindebböl sokat az uj évre.  F. [Svédország]   ? 2007. december 25. kedd Egy fotó az erkélyről: Hó van, whitebalence nincs - F/07/143 MI MONDTUK APURÓL Officina Kiadó, 1989.: Az apukám kb. 187 cm és rettentő erős a testéhez képest. Nagyon szereti hangosan hallgatni a magnót. Mindig vesz nekem valamit, de sajnos csak reggel látom, mert dolgozik, és vasárnap is csak ritkán van otthon. De nem zakóban indul el dolgozni, hanem farmerben és dzsekiben. A haja szőke, hullámos, és a szeme kék. Néha elalszik a kád vízben, ha nagyon álmos. Attila 10 éves ...legkedvesebb, amit én, karácsonyra; e könyv hátuljára a kilenc éves Miki fiam fölírta a maga szövegét is. Kata most meglelte, megkaptam, hát ilyen vagyok én. ? 2007. december 26. szerda G. gépészmérnök barátom rendezi és rendszerezi - elsősorban irodalomtörténeti - könyvtárát. Felesége karácsonyra EX LIBRIS-t csináltatott neki, rajta fogaskerék és toll. G. megjegyezte, hogy ez inkább lánckerék, túl ritkára vannak rajzolva a fogak... Ilyenek vagyunk mi, férfiak. Kapott még olaszokkal érintkező rokonától egy olasz nyelvű előjegyzési naptárt. Karácsony. Megpróbálta nekem továbbajándékozni, biztatott, hogy bőrből van és szépek benne a hónapok nevei. De javasoltam, tegye ki inkább a kuka tetejére, egy olasz orientáltságú hajléktalan bizonyára jól tudja majd hasznosítani.   ? 2007. december 27. csütörtök Mikor gyorsúszásnál harmadszor rúgtam meg - ne túlozzunk - érintettem meg - a fiatalasszonyt, a fordulónál megvártam és így szabadkoztam: annyi beiglit ettem, nem tudok egyenesen úszni. (Püspökkenyeret kell volna mondani, de ezeket mindig keverem.) Amit ő az előírásos standard lukácsos formulával nyugtázott: az az igazság, ebben a szemüvegben alig látok valamit. A zuhanyozóban vidámkodtam még egy kicsit fogaskerék ügyben, amit Gábor úgy értelmezett, hogy nem értem, vagy nem értem eléggé a különbséget a fogaskerék és lánckerék között, úgyhogy pontosítva újra elmagyarázta, majd azt találta a lehetséges megoldásnak, hogy a gyönyörű szakleírást telefonba diktálja:  A lánckerék fogai közé a lánc illeszkedik - pld. biciklilánc -, melynek részei a kettős heveder és az őket összefogó lánccsap. A csapok a kerékfog árkába ülnek. A fogaskerék fogai párosával kapcsolódnak, ott legördülnek egymásról a fogak, míg a lánckeréknél egyszerre több fog viszi át a nyomatékot. Fontos szempont a méretezés-számításnál.                Ezt is G. barátomtól kaptam (2002-ben, karácsonyra). Cseh költő, Vladimir Holan (1905-1980). (Zelk-kortárs). Fordította: Vörös István. FELTÁMADÁS Hogy ez után az élet után itt egyszer még kürtök és trombiták szavára kelljen ébrednünk? Megbocsáss, Uram, de azt hiszem, hogy nekünk, boldogultaknak, a feltámadás kezdetét egyszerű kakasszó fogja jelezni...  Még egy pillanatra fekve maradunk... Az első, aki fölkel, anya lesz... Meghalljuk, ahogy csendesen tüzet rak, ahogy csendesen vizet tesz föl melegedni, és a megszokott mozdulattal kiveszi az almáriumból a kávédarálót. Újra otthon leszünk. Anyácskám búcsúzik. Fotóit nagy zacskókban átadta nekünk. Én, nagyapámmal, aki igazán halála után 20 évvel lett fontos számomra. Ő 57, én másfél, 1944 nyara. ? 2007. december 28. péntek Karácsonyi időutazás, tovább. A merengések ideje. Egy negyven éves felvétel, rég elfelejtettem, anyácskám őrizte. A fotón kiböngésztem a csónak (a versenyzők hajónak mondják) feliratát: Szeged... Akkor megvan a dátum is. Főiskolai utolsó művésztelep, 1966. Lementem a helyi klubba, hogy MTK-s vagyok, adjanak egy szkiffet. (Akkor már hat éve nem eveztem.) Adtak. Emlékszem, a város határában  - talán a Tisza egy mellékága? - volt egy pontonhíd, olyan alacsony, hogy egy erős húzás után lefeküdve a hajóban lehetett átcsúszni alatta. ? 2007. december 29. szombat És mi lenne, ha most lemennék evezni. Már ritkán álmodom vele. Indulás négy óra tízkor, a leckék már készen. A Marx tértől a hármas vagy ötvenötös villamos, végig a Váci úton, Meder utca. Föl az emeleti klubszobába, a pingpong asztal melletti székek. Kilátás a vízre az Összekötő-vasúti hídig. Feri bá dörmögve hátba vereget. Elmondanám a kőrbegyűlteknek, hogy a Főiskola miatt hagytam abba. Öltöző, a szekrényem, kétrétegű fehér pamut evezősnadrág. Lekísérnének, válasszak a szkiffek közül. Segítenének az öregúrnak a hajót leemelni a fölső polcról. Kérnék egy jó fogású lapátpárt. Megérdeklődöm, ma a versenyhajókat bizonyára műanyagból öntik, és akkor az most hány kiló. Udvariasan a vízre teszik a szkiffet, a lábtartót átcsavarozom az utolsó lukba. Kissé megbillen, ahogy belépek a két sin közti deszkára. Egyik kézzel a lapátokat-, a másikkal a belső villát; elrúgom a stéget, aztán kihajolva becsavarozom a villákat. Először egy öbölmenés. Néhány óvatos mozdulat után rátalálok a ritmusra. Hiányoznak a partról a félkész vörösre mázolt vontatóhajók. Lebontották a Ganzgyár csarnokait. Viszont rendbe hoztak néhány csónakházat a Hajógyári szigeten. Az oda átvezető gyalogos felüljáró reménytelenül ronda, jobb volt a kis motoros átkelőhajó. Akkor ki a nyílt vízre. A spiccnél az áramlat megdobja a hajó orrát. Föl, az első kút felé. A túloldali Római part megváltozott, stég ott már alig. A köves part vége, itt akadt el a bokrok között 48 éve az a döglött kutya, a puffadt hasával. Ezt a partfalat azóta építették, itt kavicsos volt. Egy vontatóhajó hullámverése. Figyelek a lapát-szabadításra, az a kis finom, gyors csuklómozdulat az ölben, miközben a törzs kissé hátra homorít. Kezdek fáradni. Kezdek fáradni. Már rég a szereplésnapló-táblázaton jár az eszem, és bevallom magamnak, hogy ezt itt már unom. ? 2007. december 31. hétfő Karácsonyra Gábor barátom kedves ajándéka családjától, éppen most rendezi nagyszabású könyvtárát; EX LIBRIS-t csináltattak neki. Fogaskerék és toll volt rajta. Rosszkodásból elkészítettem számára a magam változatát. G/07/11, (a G. itt nem Gábort jelent). Egy Kr. előtt 5. századi athéni tetradrachma most talált példánya. Év vége. Hálát adok Katáért; talán egyetlen apróság, ami hibáztatható benne, hogy nem pont olyan, mint én. Hálát adok Charles Simonyiért, nem azért, mert ő a második magyar űrhajós, hanem ő csinálta meg az excelt. Hálát adok a svájci bicskámért, a fáradt-narancs színű fejpárnámért, az Aulich-kiállításért, a fájós jobb alsó bölcsességfogamért. Hálát adok Lukács evangélistáért, nélküle bizonyára nem lenne Lukács-uszoda. Hálát adok családomért, barátaimért, beleértve a két informatikus fiút; a lesmirglizett műteremablakokért, a francia snicceremért, a mindennapos müzli reggeliért, pedig azt eléggé meguntam az évek során. A maga módján műemlék. Köszönöm. 2007.dec. 31. - 113921 = 158/nap 2007 = 124/nap                                              előző levél összes levél összes kép verstár e-mail összes levél összes kép verstár e-mail C.9454-66 VÁLINEWS 154. levél J.-nek, Le Meux-be  /  2008. január ? 2008. január 1. kedd Holnap már nyitva lesznek a múzeumok, gondolom. Gábor Proustot olvas, a Szodoma és Gomorrából vett idézettel viszonozta ex librisét: Ó a szép dolgok olyan unalmasak, ó a festményektől meg kell bolondulni - Mélyen egyetértek. Aki gyönyörű telet akar látni, nézze meg Szüts blogját. Neki könnyű, avval a tizenegyker gellérthegyi világgal. Ahogy nézem, ő is otthonról; ő az ablakhoz állt, én meg most az erkélyre léptem ki; F/08/001. Itt, minálunk, a Margit körúton szürkébb az élet. ? 2008. január 3. csütörtök Az ember próbálkozik. Ez egy másik gép, speciel Leica. Made in Japan. A francia-udvar éjjel - F/08/002 ? 2008. január 4. péntek Szüts honlapján (szm.hu) minap elmeséli, hogy bántak (el) vele egy orvosi rendelésen; emlegetjük az egészségügy radikális átalakítását. Hozzászól ehhez G1. jóvoltából Simone Weil is a felhők közül, talán a harmincas évekből: << Világos, hogy egy olyan párt, mely az uralomra jutás vagy a kormányzóhatalom megőrzésének gondjában él, e kiáltásból csupán a lármát hallja ki. Reagálása attól függ, hogy e lárma erősíti vagy gyengíti saját propagandája zaját. De egyik esetben se lesz képes arra, hogy jövőbe látó és gyengéd figyelemmel kihallja és fölismerje e zajok rejtett jelentését. Valamivel enyhébb fokon, de érvényes ez a többi szervezetre is, miket megfertőztek és utánzásra csábítottak a pártok (azzal, hogy pártharcuk szinte az egész közéletet dominálja), minden szervezetre érvényes, beleértve például a szindikátusokat, vagy magukat az egyházakat is. Értsük meg, hogy a pártok és hasonló szervezetek tökéletesen idegenül állnak a szellem gondjaival szemben. Amikor a gondolatszabadság a különböző szervezetek propagandaszabadságát jelenti, a lélek ama része, mely egyedül érdemel szabadságot, nem juthat szóhoz. Vagy ha igen, alig hangosabban, mint a totalitárius rendszerekben.>> Délelőtti mail: Jó kis mondat ez a fejlécben: >>előbb békét magadban, aztán<< Olyan, mint egy etalon, egy mindig kéznél levő etalon - lehet mérni magunkat (titkon másokat is) vele. Köszönöm Deske! H. Zuhanyozói beszélgetésünk kapcsán G1. most átküldött egy Habokból kikelő Vénuszt, daciai készítésű. Téglás István publikálta egy 1911-es Művészet folyóiratban. Isten tudja, engem valahogy a Józsi kabinosra emlékeztet. Szia Deske! "Jó kis mondat ez a fejlécben" jobb lenne (persze nekem), ha előbb békét magamban, aztán... Q. Ezt akartam mondani. Engem a világ meg a Mariska mindig félreért. De azér javítom. d. Deske!!! Háááát, nem tudom, nem tudom. Így már EGÉSZEN mást jelent. Az a régebbi: előbb békét magadban, az olyan szép biblikus volt! Volt benne (tán a tegezés miatt?) valami áldásszerű is. Ez meg olyan házias, ezt úgy magának mondja az ember, de a Maga blogjához mégiscsak az a másik illik. H. A rabbi azt mondta, neked is igazad van, édes fiam. Visszaigazítom! d. Most kaptam egy újságkivágást, Dragomán György mesél, tűnődik egy képem kapcsán. ...Amikor megláttam, azonnal belém villant, milyen reménytelenséget érzékeltet. Pedig akkor még nem ismertem a címét. Ott áll a befejezett mű, de szemernyi vigasz sincs abban, hogy elkészült, mert újra üres a tér. Kezdődik minden elölről. Ugyanakkor mégsem teljesen reménytelen a helyzet, mert az előtérben ott a szőnyeg. Anélkül nyomasztóan kopár lenne minden. A szőnyeg az, amely az  a teljes szöveg Kedves Deske! Ha már ma ilyen Vénuszi nap volt, küldök itt egy 6500 - 7000 éves Mariskát, egy Vas megyei, Sé nevű településen bukkantak rá, a tavalyi ásatáskor. H. ? 2008. január 6. vasárnap A mai reggel. Fél kettő, arra ébredek, hogy viszket a lábszáram, és mégiscsak kellene minden fájlba előre-hátra gomb. Fél négykor arra ébredek, telefon, anyám, hogy Margit néni (1915-) elesett a járókeretével, a padlón fekszik, nem tud fölállni, ő nem bírja megmozdítni. Jég lekapar a szélvédő üvegről, Margit néni pokrócba bagyulálva szabadkozik, hogy a sötét az előszobában. Fájdalmai nincsenek, szerencsére nem törött el semmije. Ágyba emelem, aztán egy tejeskávé neki, valószínű, túlcukroztam. A nagyszekrény polcáról egy takarék izzó, székre állva becsavar az előszobában, a kapcsolóját celluxszal leragaszt, hogy ezentúl ez mindig égjen, ez nem pénz. A padlóra le az egyik telefont, nem először esik el, s anyácskám nincs mindig Pesten. A készüléken nagy betűkkel az én mobilszámom. Ha már itt vagyok, anyácskám fülét kimostam, tegnap elfelejtettem, most otthon zsebre tettem a pumpát. (Már alig hallotta a telefont.) Aztán üldögélek még egy kicsit az ágya szélén. Mutatja, a vizespohara épp karnyújtásra van, sötétben is eléri. Most majd megpróbál egy altatót. Megkínál szaloncukorral, viszketésre körömvirág krémet javasol. Ötre hazaértem, jutalomból lifttel a hatodikra. Anyám kulcsmásolatait a magaméi mellé, ezentúl kellhet. Egy éjfélkor föladott e-mail vár, informatikus barátom megküldte a segédprogramot, amire hetek óta várok, de nagyon. Működik, följönnek és működnek a teljes opusz-táblázatok, mintha excel. És mégiscsak sikerült megoldania a keresést bennük, fantasztikus. Csak annyit írtam neki, fércmű, különösen zavaró a KERESÉS mező. Most fél hat, teámat már megittam, mit csináljak negyed hétig. Nagyon jó kis reggel, azt az előre-hátra gombot majd megcsináljuk. Ja, teregetni kell, meg mosogatni. Hat, teregetés megvan, Kata este kikészítette a lepedőket a kád szélére. Konyha, hülyülök, este már elmosogattam. Egy jót kéne reggelizni, a misétől még lehetne is, de uszoda előtt nem. Fél tízre az Árpád-hídhoz, nem lehetetlen, hogy a Hármashatár-hegyre megyünk, mint mindig, a kedvemért. SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY Behyna - őseink kapcsán kedves B.Zs.-nek ezúton üzenem, háromszor elküldött mail-válaszomra is hibaüzenet jött föl. Kérem, vegye föl velem más úton-módon a kapcsolatot, más mail cím, telefonkönyv, stb.! ? 2008. január 8. kedd Szalézi szent Ferenc írja; kedves, okos és fontos: ...tehát tévedés, sőt eretnekség lenne, ha a jámborság gyakorlását ki akarnánk zárni a hadseregből, az iparosok műhelyeiből, a fejedelmek udvaraiból és a házasok köréből. Viszont hangoztatom, kedves Philotea, hogy a teljesen szemlélődő, kolostori és szerzetesi jámborságot az említett hivatalokban és állásokban nem lehet gyakorolni... sok másfajta jámborság is van... Azt írja (mondja, interjúban) Dragomán: a Műcsarnokban éppen most látható az egyik legjelentősebb kortárs művész, Luc Tuymans kiállítása, s a katalógushoz Tolnai Ottó és én írhattam szöveget. Hiába érveltem Robinak vasárnap, hogy elhanyagolható részletkérdés, ólmos esőből kifolyólag Hármashatár-hegy helyett Műcsarnok, megnéztük ezt a Luc Tuymanst. Szüts is bíztatott, állítólag a Műcsarnokban kivételesen képek vannak. Ezek után nem merem Dragomán Gyuri szövegét megkeresni. Rémes. Ugyanis L.T. az egyik legjelentéktelenebb kortárs művész. Valahol nagyon-nagyon mélyen a nulla alatt. Hogy szophatta be ezt egész Európa. Vagy mindenki szembe jön a forgalommal, és én vagyok hülye, vagy a többiek. Robi beleolvasott a kitett szövegekbe is, melyekből kiderül, ezek a képek válaszolnak egymásnak. Aha. A jegyszedő meséli, a művész itt, a Hősök terén tervezte kiállítása anyagát megfesteni, de aztán ez valahogy nem jött össze. Aha. Annyi hasznom volt belőle, hogy látom, ha valaki (a rendező) elég bátor, lehet három hangyapöcsnyi képet egy tíz méteres falon elhelyezni, elfogadható. ? 2008. január 9. szerda Kisebb szájsebészeti műtét, az érzéstelenítés és a vérzéscsillapítási várakozások idején volt időm: Bernáth Aurél, Így éltünk Pannóniában. Néhány évente újra olvasom, ha antikváriumban meglátjuk, mindig megvesszük, ismerőseinknek. Csodálatos plasztikusan írja le az 1800-as évek végi kisvárosi figurákat, életet, hangulatokat. Találomra fölütve: A vármegyeház boltíves kapujában egy óriás jelent meg: Skublits főszolgabíró. Pörge zöld kalap van a fején, zergetollal. Ruhája is fakózöld, amilyet az osztrák vadászok hordanak. A ruha viselője azonban nem az egyszerű vadászembert akarja jellemeztetni öltözetével, hanem a gazdát, a vidékit, a tornácos, klasszicista-kúria dzsentri urát, aki egy olyan kúriában lakik, melynek timpanon-alatti oszlopközét feketebogyós vadszőlő szövi át árnyékotadó csipkével. Skublits ugyan itt intézi a megye ügyét Kaposon, de igazában, lelkileg, odavalónak érzi magát Szentvámosnyékre. Az akták közt, ha elmereng, talán az egyik pejlova jut eszébe, vagy hogy holnap kapáltatni kell a kukoricát. Kint van ő igazán Szentvámosnyéken, ahol egy kis kert is van, nagy tölggyel középen. Ide megy ki ő majd délután, magasülésű homokfutójával, két ragyogó deressel. Kocsija majd vágtában szalad ki a hajdúállta Vármegyeház kapujából, ő maga hajt, s ahogy a kocsiút apró négyszögű kockáira ér, kemény, utánozhatatlan drrrrrrr.. ropogással eltűnik a Korona mellett, el, Mérő felé. A Széchényi Könyvtár szervere számára készül a honlap egy változata, ami újra DVD-re is menthető lesz, egyébként. Rengeteg munka, és megint fölcsillant valami megoldhatatlanságveszély. Most hajnalra várt egy újabb beszámoló; válaszoltam rá: Tamás, megkaptam, igen nagy kő esett le. Annyira, hogy átütötte alattam a födémet, személyi sérülések... Kipróbáltam a plasztika-, tervezőgrafika linkeket is. Minden működik. Tudja, a régi keleti szőnyegkészítők mindig egy kis hibát is beleszőttek, mert csak Allah tökéletes. Ezt maga sajnálatosan elmulasztotta. d. Beszélgetünk, azt mondja baráti-aggódón, ez az exhibicionizmus felülmúlhatatlan határa, látott a NEWS-ban egy fiamnak írt köszönőlevelet, amit deske.hu-val írtam alá. Elámultam. Mit tegyek a humortalanokkal. Minden pofon mellé egy rendőrt. Kezdek belenőni? beletanulni? az apaságba. Gyerekek régi fotói, elérzékenyülve böngészem. Mikica belezavar a reprózásba, beáll a kép elé. 1985. ? 2008. január 10. csütörtök Egy gigantikus játék, nagyon jó, három ember tud róla a világon, két informatikus, meg én. Rajtunk kívül senkinek nem érdekes, nem is mondom el. A részleteket. A honlapomat a tulajdonos Széchényi Könyvtár gépe nem akarja, vagy nem tudja dinamikus adatbázis formátumban fogadni. Egy lebutított változaton dolgozunk. Ehhez minden éjjel a saját szerveren a tárhelyet másfél gigával ideiglenesen meg kell növelni, az átküldendő egyetlen óriás zip-fájl miatt. De most jobb megoldás került kilátásba. A többit az érdeklődőknek szóban. A beérkezett levelek alapján itteni szövegidézeteim kövér betűváltozata elsöprő győzelmet aratott. Visszaállíttatott. Deazonban 20 ponttal nagyobb elülső margóval, hogy markánsabban elkülönüljön. A hátsó margótlanság maradt, hogy ne legyek annyira zaklatott. Nna. Kedves J., köszi, vettem az új gyorshajtás-tarifákat. Nem vagyok érdekelve a dologban, másfél éve KRESZ szerint vezetek, a fiammal kötött szerződés szerint. d. Van-e értelme egy ilyen infó megmentésének. Hol válik mindez öncélúvá. Határeset. 1941. november 19. Fiam, harminc év múlva? Elegendő válasz, hogy négy embert szerettem ezek közül? Mindenestül tán öt óra munka van benne, beleértve az anyácskámmal történt egyeztetést, utolsó percek, az adatokat már csak ő tudja. Esküvői fotója a rokonsággal, meghívottakkal. Kettő él belőlük. A szereplőket beszámoztam: F/41/04. És a magyarázat hozzá. Anyám barátnőiből néhányat még ismertem. A 19-es süket Guszta nénivel sokat bújócskáztunk zugligeti kertjükben. A 12-es Reményi-Schneller Lajos keresztapámat kivégezték, németeknek besúgó pénzügy?miniszter az utolsó időkben. 22-es nagyapámra újabban sokat gondolok, tanított lombfűrészelni, lepkét gyűjtöttünk, 10 éves koromban geomorfológiai könyv tőle, szép ábrákkal. A 25-ös dédmamát mindig ágyban láttam, három évesen. Kiutazott Bécsbe, fia temetésére, egyúttal vett ott egy gyönyörű kalapot. Férje rengeteg pénzt hagyott rá, hogy mulassa el. Elmulatta. ? 2008. január 11. péntek Kedves Deske, elszoruló szívvel nézem az ősei képét. Közben a gyomrom is elszorul, mert egy "paranormális" tulajdonságomat vélem felfedezni - ez persze mindenkiben ott lehet -, a sorsok, személyiségek illatának megérzését. Mielőtt a számokat beazonosítottam volna, elképzeltem, ki milyen ember lehetett, mosolya, gesztusa alapján. Próbáltam kitalálni a történeteiket. Arról a szerencsétlenről, akit kivégeztek besúgása miatt, kilométerről kitaláltam, hogy csak ő lehetett. Láttam tiszta sorsúakat, tiszta lelkűeket, bánatosakat, betegeket, és most könnyezek, mert mindet siratom, jókat, rosszakat egyaránt. Mert magamat is siratom mindegyikben. A jó Isten legyen irgalmas mindannyiukhoz odaát. N.M. Köszönöm. Akkor volt értelme. d. Szerdán kifelé a hajnali miséről a kapuban találkozunk. Azt mondja, nagyon szép az új könyved, a főnökeim kaptak a kiadótól, én nem. Nekem nincs pénzem rá, nagyon drága... és kerek, nyílt, ártatlan tekintettel mosolyog rám. Jó, mondom, péntekre hozok. Mára becsomagoltam, és mellé tettem karácsonyra kapott nélkülözhető könyveimet, meg egy kötött kardigánt, legyen az is az ő gondja. Ha már. De az élet bonyolult, nem jött. A könyvet a sekrestyébe, a ferenceseknek, velem nem lehet kitolni, a többit szórványosan közterületen helyeztem el. Összehoztak engem Farkas Istvánnal. Igaz, hogy csak oly módon, hogy ezt az A/85/11-es zsidó temetőmet a tulajdonos ARTCHIVUM ő-típusú keretbe tette. Az Aulich Art Galéria mostani kiállításán láttam. Szegény Farkas, saját tervezte rámái rém előnytelenek. Nála. ? 2008. január 12. szombat Így kezdődik Uhl Gabi cikke a januári Műértőben: A közelmúltban megsűrűsödött a levegő Váli Dezső körül. Akinek ennyi nem elég. Tegnap szájsebészet és farostvásárlás között betértem az ösmerős galériáshoz kicsit traccsolni. Láttam valami gyönyörűt, amire mindig vágytam, tudva, az ilyesmi nálam nem működik. Afgán perzsa, kézi csomózású, XX. sz. első fele. Hazahoztam 120 ezerért, és ráborítottam Kata kerevetére. Ott jó. És még egy csodálatos fordulat: a farostárus megjegyezte, hogy házhozszállítás lehetséges. Soha nem gondoltam volna ilyesmire. 50 darab 60 centis, és amivel évek után újra próbálkozom, vettem a bátorságot: egyméteresek is. Egy hét múlva érkezik Tolna megyéből az alapozó, bő hónap marad a száradásra, Kecskemétig. ? 2008. január 13. vasárnap Az élet tragikus. Pilinszky is megmondta. De legalábbis rettenetes. Minden azért történt, mert egy kis szívességet tettem. Ez a jövőben feltétlen kerülendő. Azt kérdezte kirándulás végén, búcsúzásnál, lehet-e idegen gépről saját levelet olvasni. Na, mondom, várj csak. Farzsebből a tárcámat, abban a kisokos. Mért nem tanultam meg kívülről ezt a webcímet. Vagy mért felejtettem el. Ugyanis közben leeshetett a földre, és nem vettem észre, mért nem vettem észre. Persze a kabátzsebem meg kicsi. Mért csinálnak kicsi kabátzsebet. Hazaérve vettem észre, vissza autóval az Árpád-hídhoz, négykézláb a parkoló kocsik alá. És nincs meg. Ócskapiacon vettük Robival, tíz éve, katonai tartozék. Három ujjas, egy ujj a ravaszt elhúzni. Nagyon vastag bőrből, nem kisasszonyoknak vasárnapra. Otromba darab, na de mégis. Bögyében dupla anyag, a síbotot jól bírta. Bőven szabott, könnyen jár. -t. És csak egy fél órát késtem, készültem nyakba kötni, épp a mai nap tanulsága. Az erdőben le-lekaptam fotózáshoz, dobtam le a hóba. Szabásmintája egyszerű. Tulképp meg lehetne varrni. Varrtam én már bőrtarisznyát is. Varratni? Adjak érte egy képet? Kinek. Nem jól van ez így. Egy ilyen kesztyű nélkül élni. Robi azt mondja, afgán szőnyeg nem lehet perzsa. Na még ez is. A legborzasztóbb, hogy két nap múlva, valószínű, már nem is leszek szomorú. Mert elmúlik a félkesztyű és elmúlik annak hiánya is. ? 2008. január 17. csütörtök Háromujjas lövészkesztyű nélkül nem tudok írni, nincs ihlet és mit ér az élet. Illetve a harmadik ujj tök zavaró volt. Hogy állunk most. Jeles írónk, D. Gy. kiturkászta nekem, ez szovjet hadifelszerelés, német nosztalgiapiacon iszonyú drágán megrendelhető: http://www.aboutww2militaria.com/March2006/ww2gloves1.html. És van US ARMY textilváltozat is, de az pocsék, különösen avval a rózsaszín háttérrel, amivel mutatják-, ettól meg is kímélem olvasóimat. Illetve inkább nápolyisárga-vöröses volt. Üzenet jött, hogy Kecskeméten egy cégnél fél párat is meg lehet rendelni, mindent válallnak, sólymászkesztyűt is. Egy dárga barátnőm bíztatott, ez a darab abszolúte illik a személyiségemhez, ne adjam föl. A reményt. Volt, aki egyszerűen csak fölhozott egy párat. De kicsit, és hát a tíz ujjamból levágni? Borongva kérdeztem, vissza-, vagy továbbajándékozzam, most itt fekszik szögtartó rekeszem tetején. Volt, aki rám szólt; figyelmeztetett két nap után, hogy lejárt a szomorkodási határidő. S aki felelős mindezért, Bognár Róbert főszerkesztőhelyettes, Zugló, Báróczy utca - házszám kíméletből nem -, csak annyit írt, hogy kesztyűk jönnek és mennek. Még ha fordítva -, tenném hozzá. N. J. szerint szerint már megérte a veszteség, hogy sikerült mindezt jól megírnom. Neki biztosan. Ja, és H. vígasztalt, hogy afgán szőnyeg is lehet perzsa szőnyeg, nézzem csak meg a wikipédiát, vagy micsodát. Ír sebemre.   Kérdezem, most hogyan tovább?! Költői kérdés. Olykor egy költő is kaphat választ. Kedves Deske, a magam részéről fel tudom ajánlani a saját fél-páramat... igaz, hogy nem barna, hanem fekete, nem hagyományos, hanem hasított bőr, nem 3 hanem 5 ujjas... de ugyancsak nagyon szeretett... S. Deske! <> Kezdesz a tárgyak bűvöletébe esni. Nem baj, ettől működik a fogyasztói társadalom. Az olasz bőrkötésű naptárt nejemnek ajándékoztam: G1 Kedves Gábor! A társadalmon kívüli háromujjas kesztyűbűvölet nem tévesztendő össze egy 2008-as olasz fogyasztói naptárral, bárha az szintén bőrből való. d. Telefon Kaposvárról, anyácskámat éjjel mentő kórházba, aztán ő is telefonált. Akadozva beszélt, lihegett. Mondta, rosszak a leletei, rákérdezett, s mondták, hogy ez már csak romlani fog. Megint megjegyezte, hogy nem nyugtalankodik a halála miatt. Csak pici csésze teát kapott reggelire. Ajánlottam, beviszek neki zsömlét, de nem figyelt föl a tréfára. Egy másik telefon jelezte, hogy az orvos szerint nem most indul még haza. Az égi hazára gondolt. Tegnap volt nyolcvankilenc éves. Kedves Deske! Nem tudom, Móra hogyan emlékezhetett rá, hogy te el fogtad veszteni a kesztyűdet. Már pedig ez történt. Az eltelt idő óta abba beleköltöztek: a pocok, a cinke, a béka, a szarvasbogár és a hangya. Biztosan örülsz, hogy ennyi jót tettél a kesztyűelvesztéssel a kis állatoknak. [hogy a mesébe a tévé is bekerült, valami átírás lehet.] üdv: Gy. M. Móra Ferenc: A kesztyű Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek hát a kesztyűbe: a pocok a nagyujjába, a cinke a mutatóujjába, a béka a középső ujjába, a szarvasbogár a gyűrűsujjába s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába. Ha beköltöztek, be is rendezkedtek. Utána munkához láttak. Mindenki a saját mesterségéhez. Hű micsoda sürgés-forgás, micsoda kalapálás, kattogás, csattogás hallatszott a kesztyűből a teljes szöveg ? 2008. január 18. péntek Megnéztem a Normafa-környéket, szerencsére nincsen síhó. Üres pályák. Bár, ha az ember nagyon akarná- Körünkben a ködfotózás Szütsre van kiszignálva. Negyed százada Kecskeméten a műteremház előtti rétről van egy fényképe. Talán még megvan neki. Azt levittem egy lelkigyakorlatra 85-ben, Csopakra, csoportos képelmélkedésre. Nem kell különleges dologra gondolni. Annyit jelent, hogy minden, egyszerűen minden alkalmas egy éggel való párbeszéd elindítására. (Én a legendás 1908-as Tessar-objektív dícséretével és megköszönésével kezdtem.) Egymás mondataiból okultunk. Persze a mohóság, meg a versenyláz--, próbálom utánozni. Nem vakmerően új hangvétel, lehet mondani- Ez itt az F/08/015. És itt még kettő: F/08/013 és a F/08/014, sehogyse bírtam kidobni őket, pedig. Gyónok Józsi atyánál, zseni. Azt mondja: igyekezz; Isten -- nagyberuházás -- egyszülött Fiát adta értünk... ? 2008. január 19. szombat Máté küldte, hogy micsoda rokonságom van nekem a norvég mitológiában, vagány fickók (vagyunk): In Norse mythology, Váli is a son of the god Odin and the giantess Rindr. He was birthed for the sole purpose of killing Hö?r as revenge for Hö?r's accidental murder of his half-brother, Baldr. He grew to full adulthood within one day of his birth, and slew Hö?r. Váli is fated to survive Ragnarök. Levelet kaptam, egyedül él, aktív és nyugdíjas korú: Özvegy hét éve vagyok. Annyi szép volt az életemben, hogy a töredékével is elégedett lennék. Aki egy ilyen mondatot le tud írni. Irígylem. És ez nem a sors, netán a jómód, hanem a megmunkált lélek. Ezek az emberek tartják fönn a világot. Nekem segít, úgy, hogy nem is veszi észre. Ez volt az utolsó befejezendő tavalyi kép, mára ez is megvan. A/07/16. Most jön az alapozás. ? 2008. január 20. vasárnap Lenne bőven más is, majd lesz is, de ezt érdemes nem elfelejteni. Zelk: ZUZMARA Mikor az első zuzmara megül a rózsafákon, töpreng az ember, mit tegyen, hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon. De tudja, fájni fog soká, mert büntetlenül nem lehet szeretni, az ész végülis megadja magát, ha majd a szív nem s nem akar feledni. Mert zuzmara a rózsafán, mert varjuszárnyak árnya hull a hóra. - A nyári tücsökcirpelés most ér a csillagokba. Katával ma ünnepeljük szerelmünk kezdetének 40. évfordulóját. Én szívesebben ezt, mint az esküvőt. Az nyáron volt. Szép Ilonka; kis Fő utcai presszó, sarkában öreg zongora, öreg zongoristával; biztosan táncoltunk is. Aztán séta a Dunaparton, a zimankós Tabánban, hajnalig. Nem fáztunk. Legalábbis én nem. Negyven év. Mit lehet erről mondani. A lelkem szép, az emberiséget boldogítom is, a magam módján. Egy embert boldoggá tenni nem tudok. Igyekeztem, igyekeztünk. Eddig nem csaltam meg. Hajszál híján. De hát nem ez a lényeg. Most az ajtaja elé egy hatalmas napraforgó csokor, 8400; hogy mire fölébred --, én akkor már a hegyekben. Nem volt bátorságom egy szál virágot venni, szebb lett volna. Talán helyesen tettem. Gondoltam, fiam ajtaja elé is kéne egyet. Ő is benne van a csapatban. Kata ma, remélem és bizonyára fölveszi fehér harisnyakötőjét. Ő 64, én 65. No, mégis, egy rég kikészített Zelk bácsi. ANYÁNK ÁRNYA Lábujjhegyen járnak még a percek, De minálunk fő már az ebéd, vizes ákác sír a kis kályhában, sír a kályhán a piros fazék. Feketedik, kihül már a kályha, anyánk árnya surran a havon, fölébred a két fiú és látja, teli fazék vár az asztalon. Mért mondtam el? mért jutott eszembe? téli hajnal... párolgó fazék... a szegények halhatatlan árnya... Két ág között kivillan az ég. Anyácskám kórházban. Katéter, időnként oxigénpalack. Mondják neki, ha kevés reggelire a fél csésze tea, hozasson be termoszban. Szenved. Még nem sikerült meghalnia. Este a pesti zsidónegyedben Katával ünneplünk, eredeti klezmer zene, Jerusalem Expresss Klezmer Orchestra, Dob utca, Spinoza kávéház. Családias hangulat, de hogy fantasztikus hangulat, elementáris lendület viszi előre a zenészeket és a közönséget egyaránt - ezt nem tapasztaltam. Nekem meg ehhez a modulálatlan jókedvzenéhez nincs érzékem. Viszont Fekete László főkántor énekelt egy egyveleget, gyönyörű hang. Valamint gyönyörűen kifinomult arc, jelenség. Bár templomi énekek lettek volna a műsorán. Korábban kellett menni a jegyek miatt, úgyhogy előtte egy flódni és tea mézzel a faburkolatú szobácskában, atmoszférikus. ? 2008. január 21. hétfő Ja, múltheti gyónásomhoz elfelejtettem elmondani a penitenciát, az elégtételt. Józsi atya azt szabta rám, gondoljak valamie (meghatározta egy konliktuspontomat), de úgy, ahogy arra az Isten gondol, nézzem azt az ő szemével. Egy hétig, percvekker, napi három percet kér. Baromi nehéz. Anyácskám telefonált, ma saját felelősségére kijön a kórházból, vissza húgom gondozásába. Mivel megmondták, javulni nem fog, itt mindent kérni kell, és gyógyszer meg otthon is van. És otthon akar élni. [Nem azt mondta, amire gondolt.] Avval bíztattam, hogy nemcsak nekünk, hanem nyilvánvalóan Istennek is szüksége van rá -- az üdvtörténetben --, azért él [még]. Kata: úgy tudtál csábítani, hogy phűű... Mondom neki, én nem csak egyszerűen őszinte voltam?! ? 2008. január 22. kedd Hogy mindenrendbelegyen. Megjött az Aulich-megnyitóról készült film. 24 perc annak, aki végignézi. Kicsit művésziesen indul a film, de aztán belelendül. Aki pedig a derékszögű rendszereket szereti, mint én, az keresse az IRÁS-KÖNYV-MÉDIA alatt a FILM-nél. Merthogy ott a helye. ? 2008. január 25. péntek Elfoglalt fagyok, ide irányulóan figyelmetlen. Hát mutatom Kovács Péter művtörténész szövegét, most jelent meg a Mozgó Világban. A lap decemberi nívódíj átadási ünnepségén mondta el egy rólam írt cikk kapcsán. Az is szép, de számomra elsősorban nem az az érdekes, amit rólam mesél, hanem amit gyönyörű tömören és szakszerűen az elmúlt évtizedek művészeti mozgásairól. ...Hirtelen, szinte minden átmenet nélkül gyorsultak föl a mozgások, a sítlusváltozások és szaporodtak meg a művészet médiumai. Mind bizonytalabbá váltak, egymást keresztezve, kibogozhatatlanul egymásba kapaszkodva a műfajok, és nemcsak a hagyományos festészet, grafika, szobrászat "belső" határai, hanem a képzőművészet és színház, a képzőművészet és fotó, film köztiek is. -- És akkor még nem szóltunk azokról a teljese a teljes szöveg ? 2008. január 28. hétfő Fejem üres, csak a kezem jár, bár az nagyon, alapozás, negyedik napja. Elmesélem, amit 1965-ben mesélt nekünk zenetörténet tanárunk a Főiskolán. Turistaútlevél, eljutott egy itáliai kikötővárosba, a parti sétányon üldögélt egy padon. Elment előtte láthatóan tétován egy fiatal férfi, térképét forgatva. A tanár úr jól beszél angolul, odalépett segíteni. A tétova ember elmondta, hogy a kikötőt keresi, kocsiját most rakodják majd ki. Beszélgetni kezdtek. Kiderült, a férfi mérnök, Ausztráliában dolgozott két évig, most tér haza, Svájcba, egy kis kerülőúttal. Bátyját is meglátogatja, az svájci gárdista. A tanár úr lesétált vele a kikötőhöz, egy hajón meg is látták a kérdéses zöld kocsit. Intézte is volna a mérnök, csak valami kis zavar a pénzével (erre már nem emlékszem). A tanár úr fölajánlotta, hogy kisegíti, a mérnök zavartan tiltakozott. Aztán földerült az arca: megy Rómába? Igen. Akkor a bátyám ott vissza tudná adni a kölcsönt, és meg tudna mutatni a Vatikánban turistáktól elzárt dolgokat is. Nagyszerű! Elég lesz x líra? - biztatta a tanár úr, satöbbi. A mérnök persze megadta svájci címét is, egy kis szállodája van a hegyekben szüleinek, oda tart. Szívélyesen elbúcsúztak. Rómába érve kiderült, ilyen nevű gárdista nincs. Ilyen sváci szálloda nincs. A tanár úr megjegyzése, tudják mit?! Megérte. Deske! Bölöni Farkas Sándor erdélyi úr 1830-ban Liverpoolban: A gőzszekér az emberi észnek triumphusa. 10 omnibusz-forma szekér egymásba lánczolva. Nem képzelheti az ember, miképpen mehessen ezen nagy és hosszú machina magától. Legelől állott a gőzszekér magas kemenczés kéményével és hozzá kapcsolva a többi szekerek. Mindenik szekérben négy kanapé... A kerekek mindenütt vaspántokon mennek... madár ennél sebesebben nem repülhet... Üdv: G1. Anyácskám harmadik napja rosszul van. Húgom pelenkázza. Mesélem neki, min dolgozom. Nehezen beszél. Kicsit aggódik, hogy nehéz halála lesz. Vígasztalom és vígasztalja, hogy pontosan olyan halála lesz, ami neki van szánva. 20:28 Reszkess, magyar művészet. Befejeztem, hatvanhat lemez lealapozva. Már takarítok. ? 2008. január 30. szerda Jó hete minden nap fogorvos, ecsetelés. Addig pihenek. ? 2008. január 31. csütörtök Zsófia (1975), intézetből kivett, örökbefogadott virgonc kislányunk. Mikor iskolás lett, első nap után megkérdezte nagyanyja, - na, Zsófikám, hogy tetszett az iskola? - Nagy szarság az egész! Illetve akkor még így: szalság. Aztán ehhez is tartotta magát, mindvégig. Harmadik gyereke születése körül szánta rá magát főiskolát kezdeni, csecsemővel a karján kollokvált. Most három faluban tanít hittant, építi megvásárolt kertes házukat, tegnap pedig 10:33-kor SMS: És kész! Vagyis megvédte diplomáját a nyavalyás. Köszönöm. Neki is. Két hete elhagytam, akkor újra kezdek futni, reggelente. Anyácskám, először, nem beszélt velem, mert gyenge. Húgom vette föl a telefonját, ő közvetített. Fiam telve jóakarattal, de a másodnaponkénti mosogatást évtizedek óta vasfegyelemmel el-elfelejti. Még legsikeresebb próbálkozásom bánatdíj fizetése volt számára, hogy ilyen gyenge szülei vannak. Mondom, telve jóakarattal, ami abban is megnyilvánult, hogy használt tányérjait szobájában gyűjti, ne kellemetlenkedjen velük a mosogatóban. De most új helyzet, vettem egy teljesen tiszta nagy fekete autót, amire hangszerszállításhoz szüksége van. Hogy ezentúl egy mosogatástalanság után két héttel kérheti legközelebb. Ma: még alszik, hát reggel egy sajnálatos cédula az ajtaja elé, februárközepi dátummal.** **Tévedés, elmosogatott. Csak a zsíros serpenyőt hagyta ott, azt is csak azért, mert Vacaknak hívták, kölyökkutya volt még, nagyon régen, amikor először egy kiránduláson találkoztam vele. A Kőhegy tetején üldögéltünk, odakapott a szendvicsemhez. Elég markáns pofont adtam neki. Tartótisztje (baráti házaspár) villámló szemekkel elsápadtak. Érdekes módon a kutya attól fogva imádott, mindig a közelemben csóválta magát. Sokat vakargattam a hóna alját, mert ott ő nem tudja. Nagyon hosszú életet élt. Tegnap mail-váltás: - Vacak elment. - Boldog macskákkal fogócskázik égi mezőkön. - És velünk ki fog? - Én veled biztosan nem, gyorsabban futsz. Elmondom, ahogy történt. Távolabbi ismerős, hírek jöttek felőle, Mária néni bajban van. Hogy nyugdíjas állásából kitették, nagyon szűkösen él, és ördögi körforgás, gázkályháját nincs pénze javíttatni, ezért méregdrága villannyal füt. Pár napja fölmentem hozzá, tudom, a kályha lyukából a máriaüveget kipiszkálva általában gyufával be lehet gyújtani, a gyújtószerkezet szokott csak beporosodni. Sikerült. És közben rémülten néztem körül. A pici szoba dohos, vacakokkal iszonyúan zsúfolt és térdig újságkötegekkel tele, csak szűk folyosó a közlekedésnek, de az ablakhoz már nem lehet eljutni. Ami dohos párnákkal félig takarva a tönkrement tok és betört üveg miatt. A szobácskában félhomály. Elmerengtem. Ez az ember csúszik lefelé. Legtöbbünkben benne az ösztönös, mohó gyűjtőszenvedély, ami talán itt - értelmetlenül és más lehetőség hiányában - ebben csapódott le. És egyedül élvén, a szellemi deformálódásra nem volt kontroll. A polcokon púpozva többezer könyv, ami szintén csak önáltatás, hazugság. Pedig amúgy önismerő, szuperintelligens. A kályhának együtt örültünk. Aztán szembefordultam vele: - Mária, tudod, hogy elkezdtél meghülyülni? - Tudom. - Háromszázezer forintért megveszem ezeket az újságokat, ha ezen a héten elintézzük. - Hülyéskedsz, Deske! - Nem. A Moszkva téről hozok két munkásembert, levisszük. Nem könnyen válaszolt. És a lélek kétségbeesett kapkodása az időnyerésre: - van ismerős pedagógus, majd az úttörők elviszik a MÉH-be. - Talán, valamikor, és kapnak érte 300 forintot. Sóhajtva beleegyezett. Kezet fogtunk. Úgy terveztem, egy visszutasíthatatlan összeggel lefizetem a szomszéd telken lévő parkoló őrét, oda cipelnénk, aki majd részletekben beteszi a kukába. Aztán a Jurányi utca sarkán megláttam egy konténert, oldalán telefonszám. - Hogyne, elég egy nappal előbb megrendelni, a legkisebb három köbméteres, 16 ezer plusz áfa. Tegnap megtörtént az akció, végül két igen tehetséges festőfiúval. (Illetve azon már túl, már rég jó művészek.) Ha már konténer, abba a dohos párnák is belefértek, egy múltszázadi, sohahasznált kompjuter. Közben - egyetlen mailváltás - rendeltem neki egy műanyag ablakot meg egy erkélyajtót. Egyedi méret, három hét múlva kész. Azt mondta a végén: Huszonöt év fölgyűlt dolgai. Kösz. Folytatni fogom a rendrakást. A hatvanas években olvastam, talán az Ország-Világban, egy Fehérvári úti textilgyárban munkalélelektani kísérletet végeztek pszihológusok. A sorra behívott szövőnőknek valami munkafolyamatot kellett elvégezni. Harmadiknak egy idősebb aszony jött, elmagyarázták neki, nem kérdezett semmit, és rögtön a legnehezebb művelettel kezdte. Ez nagyon bennem maradt. 2008.jan. 11840 = 4559/hó = 147/nap VÁLINEWS 155. levél J.-nek, Le Meux-be  / 2008. február ? 2008. február 2. szombat Ép elmével, szabad elhatározásból, és világos tudattal három napra egy balatoni szállodába Katával, pihenni. Ránk fér. XX. századi művészek élete, Cold Harbour, Biblia, Leica D-LUX-3; használati útmutató. Vésztartaléknak a kocsiban tartott József és testvérei. Tizennégy méteres uszoda. Az nyolcvannégy hossz. Illetve 85,7. Mi van még. Az adóbevallást lehetne, május 20-ra kell, de azt már elküldtem. Ha fegyelmezettebb lennék, nem vinnék laptopot. Benne két rendezetlen táblázat. Bizonyára túlélem, három nap. Bár, ha belegondolok, hogy informatikus munkatársam ezalatt a Velencei Karneválra--, emberpróbáló az is. Könyvet se kéne vinni. Lénárd Sándor azt mondja: költözz szegényen. Különben régi életet vásárolsz magadnak. Máté átküldött valamit, ennek kapcsán hirtelen jónéhány feltünően, üdítően jó arcot találtam / láttam. Az ilyet öröm nézni: http://www.artnet.com/AWC_Catalogue/ArtistWorksIndex.aspx ...ennyit búcsúzóul. Szia Deske! Megérkezett a Zsidó temető - könyved: it is just beautiful!!! Köszönöm. Még jó adag emlék is előjött: egy részüket az orrom előtt festetted, mig én egy takaróban vacogtam diszkréten. Öröm újra l?tni őket. üdv J. [Le Meux]  A szállodát viszonylag könnyen megtaláltuk, Hotel F., a part felőli oldalon. Hatalmas parkoló. Esik az eső. A recepción udvariasan elvették csomagjainkat, igazolványainkat, adtak egy fehér köpenyt, majd a fal menti hosszú padhoz utasítottak, üljünk le a sor végére, beszélgetni tilos. Vagy tízen várakoztak már ott, csendben. Egy idő után egy tányérsapkás férfi intett, párba állított, és elvezetett egy erősen megvilágított kékcsempés terembe. A sarokban levetkőztünk, a ruhák kis kupacokba. A terem közepébe irányítottak. Nekünk egy íves kiképzésű csúszda jutott, sekély melegvízbe vezetett. Hétszer kellett fordulni. Volt, akit erős vízáramlat sodort körbe-körbe. Majd egy nagyon párás forró szoba következett, mintegy tíz percig. Csak egy idősebb asszony ájult el, pillanatok alatt hordágy. Senki nem tiltakozott. Ismét sorbaállás, újabb terem, négyesével asztalokhoz, egy kartonlapon színes bábúkkal kellett előre haladni a dobókocka adta szerencse mértéke szerint. Aki elsőnek vagy másodiknak ért célba, kiengedték vacsorázni. A veszteseket később elvezették, állítólag fizikailag nem bántalmazzák őket. Biztosat nem tudni, többet nem találkoztunk velük. Este együtt a hálóterembe, húsz fémből való emeletes ágy, tízkor villanyoltás. Még két nap. ? 2008. február 3. vasárnap Ilyenekkel kínoznak, a hatféle húsból melyiket, és hogy buborékkal vagy anélkül. Mit tudom én. Elnézem ezt a nagyüzemi svédasztalos ananászos-kagylóválasztékos wellnessebédlőt, és megvilágosodik; bozótharcosnak születtem. Még szombat, szokott Közértem. Egyetlen sajtosperec a polcon. Ránézek az ismerős kisasszonyra, ez mai? Visszamosolyog, odasúgja, tegnapi! - Akkor kérem! Jesszumpepi! Kocsikulcsot nem szedték el?! És fényképezni is tilos?! Ildikó Fotógép még megvan, kedves Ildikó. A maga kedvéért két dokumentum is: 1. A teát azért itt is a piros pöttyösből. Melegvíz a kádból, kristálycukor befőttes üvegből. 2. Ágyunk fölött vigaszomra valahai szakmámra emlékeztető festmény a falon. Arra a látványra hívja fel figyelmünket, amit az ablakon kipillantva. El-elnézegetem. Ezek a művészek. d. ? 2008. február 4. hétfő Kata elismerését fejezte ki, mikor már harmadszor igazítottam útba ebben a sóskamara - infraszolárium - illatszoba - apámfasza - masszázsszalon labirintusban. Dicséretét hárítottam: Tudod, én itt vagyok otthon. Ezek után csak egy kérdésem marad, ha egyszer megengedik föltennem: Merre megyen az út Budára? De legyünk TELJESEN igazságtalanok. Itt a link-2008/balaton-kommersz.jpg Olvasom a korintusi 1,12-ben, ugyanazt mondja, amit én, hogy t.i. a közepes művészeket kell díjazni, kitüntetni. Ők viszik a a szakma egész terhét. Az öt jó festőnek nem építenének ecsetgyárat, még múzeumot se. A jók meg úgyis csinálják, elvannak maguknak. Azt írja: >>a test alacsonyabbrendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak viszont erre nincsen szükségük.<< Ennek kapcsán fölvetődik, na, kéne nekem a Kossuth-díj?! Naná. Talán még az építész indulásomból maradt, bár meglehetősen halványuló kissebbségi érzésem. Igaz, 92-ben, amikor először jelöltek, még sokkal érdekesebb lett volna. De akkor a Vojnichnak is adjanak. Illetve neki csak utánam. Fiatalka. Hát kedves Barátom te bizony besétáltál a fogyasztói társadalom egyik legravaszabb csapdájába. Olvasom a neten, hogy << A „szem-wellness” megkezdődött. A ZEISS szemészeti kutatásainak átütő sikerei most egy világújdonságban testesülnek meg, melynek neve: „Relaxed Vision” /Pihentető Látás/ >> Jó lesz tantárgyaimat wellnessiteni. Pl. wellness-munkavédelem. Rossz hír a Lukácsból: meghalt Kukó   [aki nekem mákostortákat] G1 Hát meghalt Kukó. Tán két hónapja maradt el. Pár hete még egy Tóth Krisztina-interjút küldött át, akkor már tudtuk, hogy beteg. Válaszomban elutasítottam, hogy mindenféle nőszemélyeket kínál nekem maga helyett, ő hiányzik itt, a vízből. Kb. 75 volt. Piros fürdőruha, ezért példaképnek állítottam a sötétdresszesek elé. Kedvemért igyekezett hátúszásnál a felkarját a füléhez érinteni. Szeretett társaságba járni, partikra. Iszonyú helyesírás. Tényleg többször hozott tortaszeletet, ami a medence párkányán várt, ezüst papírban. Betegségét rettenetesen szégyellte, hogy neki nem illik, sok éve hivatásos egészségőrző, az amerikai Herbalife vitamintabletta-árusítója. Anyácskámnak anno ingyen küldte. Igyekezett nekem vevőt szerezni, kedves kis garzonlakása volt. Kedveltük egymást. Informatikus munkatársam időközben megjárta a velencei karnevált, és kiválóan mulatott. Fotelben ülve megkaptam mindezt:  http://web.t-online.hu/somogyit/velence/velence.html ? 2008. február 5. kedd Állítólag jó magaviseletemért ma délben feltételesen hazaengednek. Most már lassan mindegy, beleszoktam. Mindig fal mentén kell haladni, lassan kell mozogni, és buborékosat kell kérni. Az ittenre szánt munkát elvégeztem, végignéztem novemberi kiállításom vendégkönyvét. Eddig nem volt lelkierőm, csupa öntetszelgő hisztériás olvashatatlan aláírás. Egy emberi hang, kedvelt költőnk, Várady jegyzete: Isten csendéltessen. ? 2008. február 6. szerda Hamvazószerda, az oltár előtt lila terítőn szenteltvíz és tálkákban hamu. A sekrestyéből kilépő pap belelépett az expozícióba, de nem lehetett levágni, mert nem lehetett, mert az a két gyertya jó ott. Délben fogorvoshoz. Kecskeméti utca, el az Egyetemi templom előtt. Persze, hogy a színeit szeretem. Megint találtam valamit: Zelk: Rigó-koromban Rigó-koromban vércse űzött nyáron, megmenekültem. Ültem téli ágon. Fehér viharok jöttek lassu szárnyon, körülfogtak, hallgatták némaságom. És nincs tovább. Csak eddig tart az álom. Hát ne csodáld, ha ébredésem várom: halálom. Telefon Dunakesziről. Meghalt a Pisti. A Kakaó kölyke. A legkisebb unokám kanmacskája. Mert mindegyiknek van. A szülők távoli asszisztenciája mellett három kisgyerek guggolta körbe a haldokló cicát. Tükröt tartottak a szája elé, lélegzik-e még. Aztán apai segédlettel gödör a kertben. A gyerekek keresztet állítottak, és imádkoztak a sírnál. Egy követ rá, hogy a kutyák ki ne kaparhassák, ez a legnagyobb ötlete lehetett. Aztán számolgatni kezdték, hány év-, mikor fognak vele (a mennyben) találkozni. Zsófi lányom állatimádata egyenes ágon származott az utódokra. Hallom, Piroska legvadabb átka öccséhez: >>mert a te macskádat nem is szereti a Nanó! << [a nagymama]  ? 2008. február 7. csütörtök Ébredtem, fél négy. Ilyenkor ágyban olvasni, van ebben valami ritka egzotikus. Így éltünk Pannóniában. Egy fejezete: Vallomás a vízről. Hogy ő víz mellett mindig megnyugodott, mindig oda vágyott. Balatonkörnyéken gyerekeskedett. A magyar prózairodalom gyöngyszeme; ahogy mondani szokták. Nem csinál írás közben három hátraszaltót. Csak figyel, megfigyel. Bernáth Aurél, aki festő volt; 1895-1982. Irígylem. Vagy ki tudja. Mondjam, engem inkább a lélek tájai érdekelnek. Németországban, 1975-ben kérdezték tőlem feleségem szeme színét, hiába. Ámbár, ez nem belső táj?: Marcaliból, a Balatonhoz menet Kéthelyig a szokásos somogyi vidéket látjuk, -- termékeny lankát. Újlakon túl azonban megváltozik, bizonytalan lesz a táj. Elaradnak a komoly szántások, s nagykiterjedésű legelők jönnek, de a talajuk turás, süppedős. Pocsolyák tanyáznak itt, s elszórva pár árva fűz álldogál. Az egész vidék sztaniol ízű. A gólyák hona ez. Az ég kékje is inkább gyöngyszürke, s messzebb van, mint bármely égboltozat. A láp illata is megcsap, ami még várakozásteljesebbé teszi a kocsi utasát. Aztán feltűnik a víz. Az egész vidék sztaniol ízű. Hétkor indulok anyácskámhoz, Kaposra, egy fél órácskára, többet nemigen bír. Útközben majd kitalálom, miről meséljek neki. Déltájt már itthon.  Délután. Anyám a napokban, telefonba: majd fölülről megnézem a fekete autódat. Hogy meglátogattam őt: most megnézheted oldalról is. Húgom is velünk, körbevittem őket a horgásztavak mentén, föl a domboldalra, ragyogó koratavaszi napsütés. Utána kérte, még egy kicsit maradjak. Olvas, rejtvényt fejt. Körbemutat a háromméteres faburkolatú szeretescellában, látod, ez az otthonom. Hálás vagyok a sorsnak. Az oxigénpalackra egyszer volt szükség, néhány percre. Levittem neki praktikusan azt a cserepes jázmint (vagy jácintot?), amit tegnap hoztam Katának, de az kirakta a konyhába erős illata miatt. Maminak se kellett, ugyanolyan okból, hát visszakerült a konyhánkba. ? 2008. február 8. péntek A tegnapi útról egyetlen fotót hoztam haza. Húgom mutatta a környéket, szőlőskertek. F/08/018 ? 2008. február 9. szombat Este megnyitó a Pán-Mezei család gyűjteményéből a 2B Galériában (Ráday utca 47). Két, 1982. május 7-én eladott, és azóta nem látott grafikámat akartam megnézni. B/61/06 és B/61/07. De volt ott más is, többgenerációs gyűjtemény, nagyon jó darabokkal. Regős Istvánra megint fölfigyeltem, - írtam már róla, talán többször is - számomra ma is hátborzongató ez a hideglelős, egyáltalán nem mesevilág. Az mondja a kép címe, hogy Bahnhof. Ja, igen, van szellemi párja, és nem azért, mert ezen a képen is éppen vasút van. A belga tiszteletbeli vasutas, Paul Delvaux (1897-1994), aki kezdetben pályaudvari peronokról ki-belibegő meztelen lányokat festett. Később a csajok szerencsésen lemaradtak. Öreg korára lidérces, halálontúli csendéletekké váltak vasuti tájai. Tessék kimetrózni érte a központból a Brooklyn Múzeumba. Talán Csotváry szürrealizmusa is; Éjszakai sétakocsikázás... Van tőle egy albumom, hát mutatok még. Néha túlspilázza, és akkor van minden, akkor együtt Kossuth Lajos egy Coca Colás üveggel. De amikor nem, akkor nagyon kedvelhető... Föhn  Mitől olyan jó ez. Én legalábbis nagyon bírom (© Szüts). Persze a fogalmi háttér is. A rövid Ö és a H betű, aztán a farkasosan futó út, lásd Szirakuzai bolond, meg a korai iparosodás nosztalgája... eddig jutottam. PEST, marc.15. 1838. Sűrített tartalom, milyen egyszerűen. Kúria mauzóleummal Itt összeér nekem F. Zámbóval, csak nincs benne fölösleges hátraszaltó. Ezt is szeretem. Vadászház   Hogy a francba tud ilyen kitalálni. Olyan borzongatós. És persze nem megfejthető. Hogy tulképp. a két nyúl: félelmetes.  Alagút  Egy szabványos építészeti előlnézeti ábrától szinte csak abban különbözik, hogy. Az a két ablak. Amikor tartalmas a minimal art.  Kastélyok sorozat /Kilovaglás   Még csak nem is a forma mentén vágta ki azt a cilinderes lovast. Ez a Vajda - Bálint Endre féle kollázsok szür-hangjára emlékeztet. Elidegenítő és atmoszférikus. Vihar előtt  Valamit nagyon tud ez a pasi. Regős István (1954-). Kinek jutna eszébe ilyen össze nem tartozó fogalmakat, dolgokat, mint amik itt, öszekapcsolni -- sikerrel. 16:51, baráti gesztus, küldtek nekem még kettőt, ami még nagyon. Hiszen lenne még itt, de hát az arányok-- Holdfogyatkozás Aquincumban. Mire jár ennek a fiúnak az agya. Meg aztán és főleg, ezt nem is ismertem: Híd ufókkal. Ha innét nézem, közvilágítás, ha másunnét, csoda. Uszodából jövet ma a gangon megint az a gyönyörű téli napsütés. És már melege is van. F/08/020  Más. Barátom egy évre kiható következményekkel járó kellemetlenséget okozott nekem. Most aranyosan, jóvátételbe. De honnét fogok hirtelen ennyi hajléktalant beszerezni. És ráadásul csak a 12. fotó sikerült, órát vacakoltam vele. Nem értettem, hogy tud ez mind, egyszerre bemozdulni. Pucoltam az objektívet. ASA-t állítottam át. Próbáltam vakuval. Aztán kiderült, közelfelvételre volt állítva a gép. És megérkezett ez is, gyászunk tárgya, PISTI, Piszu (2002-) tolmácsolásában. Érdekes módon a rajztól Kata többszöri kérésére sem akart megválni. Azonnal elcseréltem vele csokoládéért. Egy másik táblát megettem. Miki elvitt négyet, barátja kettőt. Reggel huszat leteszek anoním egy csomagban a plébániaporta ajtaja elé, hadd kínlódjanak vele ők, nagyböjt van. Még mindig marad 22. Huszat elküldtem volna Zsófiéknak-, az unokáknak, de Kata szerint csak bajt okozok vele. Öt kiló tejcsokoládé. De jó. Deske, a Regős-festmények, amiket föltett, elképesztően jók! Nekem Czimra is beugrik, bár hideglelősen más. Tájékozatlan; soha nem hallottam Regősről. Elérhető vajon? És ezek a képei? Merthogy a tudatalattija nagyon enyémféle... H. K. ? 2008. február 11. hétfő Zuhanyozói percek. Vendéglőben: - Cigánypecsenye van? - Van, de akkor élőzene nincs! ? 2008. február 13. szerda Az összes news megvan együtt két fájlban. Kezdtem keresni bennük: CTRL+F-el: ZSIGULI. Nem jött be. KÖLTÖZ. Megtaláltam. Zsófi 1998 szeptember elsején jelentette be, hogy talált a neten egy kiadó kislakást; elköltözik. Másnap szállítottam a Zsigulival. Az akkori bejegyzés: Elköltözésekor Mikihez fordultam: tudod, hogy most át kell venned azt a házi munkákat, amit eddig Zsófi csinált. Hosszan gondolkozott, majd rám nézett: Mit? Nevettem: semmit. Valamint közöltem, idáig megoszlott a figyelem, mostantól nevelésedre sokkal nagyobb figyelmet fogunk fordítani! Röhögött. Miki pedig most, tegnapelőtt jelentette be, hogy kap egy kölcsönlakást a Várban, szinte ingyen. Minimum három hónapra, aztán majd meglátjuk. Bíztattam. Ez a dolgom. Tegnap este Gaál József megnyitója a Bartók 32 Galériában. Talán a legizgalmasabb figura a mai magyar művészetben. Néhány éve a bőr fejei, aztán a teknőből formált óriásmaszkjai, a tavaly őszi Aulich-bemutatója, amit elpasszoltam, most meg ezek a bolond-portrék. Pár éve valami elemi sámánzenét is prdodukált egy megnyitóján. Itt a fotón drMáriás olvassa üdvözlő szövegét, ő középen; mélázik. Ma délőtt két és fél óra ücsörgés az okmányiroda várótermében. Zsófi lesz a VW. Passat üzembentartója, a nevére nem lehetett átíratni egy különös móka miatt. Ugyanis, amikor két éve a karambolom után az autót kettévágták, úgy pótolták ki egy idegen félautóval, akkor az alvázszáma megváltozott. Most a kötelező eredetvizsgálatnál barátilag mondták Zsófiéknak, pucoljanak gyorsan az autóval, mert tulképp. rendőrt kellene hívniuk. Én Illyés Petőfi kötetével készültem föl a várakozás-feladatra, ennek az unatkozó kislánynak csak véradásra buzdító szórólap jutott. ? 2008. február 14. csütörtök Az első példányt futárral megküldte a nyomda. Ugyanis Miki, a tipográfusom,  udvariasan megfenyegette őket, hogy mivel elfelejtették(?) a borító nyomás gépindítására meghívni, ha az netán hibás, az ő pénzükön kell újranyomni. És nehogy így kiszállítsák a könyveket, ellenőrzése nélkül. Szóval megvan: F. NAPLÓ. Százötven példányt rögtön a Könyvtárellátóba, ajándékom. Megbeszélve. A cím ötlete később úszott be. Szütscsel párhuzamosan fedeztük fel, hogy fotóim összessége is napló, mi más. Bevezetőjében aztán utalt is erre. A könyv fülében pedig a kancsalnak induló magyarázat, hogy MIÉRT C. NAPLÓ. A szöveg végén kiderül, hogy ez egy 1992-es idézet, satöbbi. R.; elsőszámú olvasóm élesen ellenezte, hogy Mikinek ez a fotója kerüljön a borítóra. Várom, utólag hogy fogadja majd. Bár elég következetes. Ma délelőtt idehozzák az én példányaimat. De azt hiszem, a Fotográfiai Múzeum nem akarja nyilvánosítani a kiállítás nyitásáig. (Március 21, 17h, sajna Nagypéntek, Kecskemét) A Rembrandtos címoldali fotómat idáig senki nem dícsérte meg. Ez pedig a következő könyv. Kézirata. Amennyiben vérestollú elsőszámú olvasóm arra érdemesnek találja. Tudom, ez a Levelek Le Meuxbe / VÁLINEWS-folyam netre készült, és ott jobb. Tudom, hogy egy könyv ma már, satöbbi. Kértem, egyetlen szempont szerint ítéljen, függetlenül anyagiaktól, eladhatóságtól, fogadókézségtől; érték-e ez ilyenmódon letéve az asztalra, vagy nem. A szellemi fölöslegtől, netán környezetszennyezéstől tartózkodjunk. Ellene szól, hogy a C. Naplóban kb. mindent elmondtam, amit... Ha kiadjuk, az Új Mandátum Kiadó biztos megcsinálja nekem. Tizenöt év, vagy kétezer oldal eddig, tán tizedére kéne meghúzni. Printerrel kipróbáltam, hogy bár az illusztációk kevés kilobájtosak, kisméretben kinyomtathatók. A címe, mondjuk, lehetne: deske.hu ? 2008. február 15. péntek Beszélgetünk az öltözőben. - Mit csinálsz? - Megyek Németországba, aztán Barcelonába. A hó végén a gyerekekkel kicsit nyaralni, Dubaiba. Ott nagyon jó a tengerpart, jók a szállodák is. Olajnagyhatalom volt, ez mára csak negyede a jövedelmüknek, a többi a turizmus. És te? - Két napja keményen dolgoztam rajta, a rendszerem egyik vakuja nem villant. Festményfotózáshoz kellenek. Kétszer a bizományiban emiatt, drótot toldottam, forrasztottam, vakulemezt fűrészeltem, s a hetedik, már reménytelen próbálkozás után győzelem. És amit nem volt mód elmesélni, az a derűs izgalom, ahogyan mindez történt, bukdácsolva a sikertelenségek között. A százéves francia zoológus, Le Fabre? nagy tisztelőjeként, aki a fürkészdarazsak fészeképítő ösztöneit kereste kizárásos, lépésről-lépésre módszerrel; én is úgy, számbavéve és kiiktatva a hibaforrás lehetőségeket. Amiből vagy tíz volt. Aztán már csak újra bemérni, beállítani kellett, hogy akép négy sarka egyforma fényt kapjon. Vakufénymérő, Szüts valahai ajándéka, nagy kincs. A kérdőjel azért volt, mert nem találjuk Katánál a könyvét, a Magyar Nagylexikonban nem szerepel, a google sem igazított el. Hanem egy régi Le Meux-levelem igen, CTRL+F "Fab"; kisbetű, nagybetű megkülönböztetve: 1990. augusztus 2. Kérdezd meg a franciáidat, ismerik-e Jean Henri Fabre nevét. Zseniális bogártudósuk volt, 1910 körül halt meg. Vett egy darabka terméketlen földet, sziklás-szikes, azon élt negyven évig, a hártyásszárnyúakat figyelve. Gyönyörűen írja le kísérleteit, az etológia alapja. Irodalmi Nobel-díjra is tervezték. Most olvasom: A rovarok környezete és viselkedése. A mai újság. Harcsa Veronika. Mit adnék egy ilyen huncut mosolyért. Egy képet. Az kevés. Fél életet. Az sok. Egy vakufénymérőt? Biztosan rosszul főz. És itt az én másik Veronikám.   A kedvenc, közvetlenül Cirenei Simon után, és a második elesés előtt. Ő is mosolyog. Ötkor Margit nénihez, meg volt beszélve, mentők, bekísértem a Tétényi úti kórház sürgősségi osztályára. Betólták a vizsgálóba. Fél tízig üldögéltem a váróban, addig nem kaptam infót a továbbiakról, akkor átadtam a csomagjait és villamossal haza. ? 2008. február 16. szombat Éjfélkor! telefon a körtéri szomszédtól, hogy a mentők épp most hazahozák Margit nénit, hozzájuk is becsöngettek. Merthogy kapott infúziót, és ők amúgy nem elfekvőosztály. De vissza kellett, hogy vigyék, a lakás üres, a néninél meg nem volt kulcs. Rögtön telefonom az ügyeletre, hogy is volt ez. Hát úgy, hogy a beteg haza akart menni, hívtak egy pszihiátert, aki szerint a beszámítható, így, ha menni akar-. Arra a gondra, hogy két napja már nem tudott enni, inni, valamint hogy a külvilági kapcsolatot (engem) miért nem értesítettek; nem tértek ki. És itt van egy markáns, elemi tévedésem. Merthogy azt hiszem, ha Margit nénit hazaszállítottuk, ha megforrasztottam a vakukábelt, vettem pukkanófóliát, becsomagoltam a pannonhalmi kiállítást és elmosogattam, akkor majd. Nincs majd. Ez az élet. Ez volt az élet. A jövő heti kis kiállítás különben, a bencés diákok számára - épp az ötvenedik önálló -, így néz ki: http://deske.hu/kiallitas/k43.htm, 12 kép fér el. Szüts autójával kell mennünk, neki állítólag tizenkét légzsákja van, az enyémben ha négy. ? 2008. február 17. vasárnap SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY Lapozást is lehetővé fejléc készül minden fájl fölé az IRÁS - KÖNYV - MÉDIA fejezetben. Most épp ott tartunk, hogy Internet Explorer alatt ebben a részben semmi nem működik. A Firefoxosok jobban járnak, ott rendben. ? 2008. február 18. hétfő Az esetleges NEWS-könyv kiadáshoz nem esetleges szerkesztőm megkapta a print-kéziratot, most kérdezi a méretét. Ehhez át kellett tenni wordbe, az tud ilyet: 1990-2004 2,6 millió betű, szóközzel 2005-2007 1,4 millió ... + a képek Valaha azt mondta rá, ahogy belenézett, hogy a szöveg legfeljebb 20%-a használható. Valamint, hogy egy (vastag) könyv 600 ezer betű.  Most azt mondja: >>ez a 4 millió betű 12,5 átlagos hosszúságú regény; Háború és béke + Bűn és bűnhődés stb. Hm, tulajdonképpen nem is sok.<< Zsófi kiskutyám is vett egy videokamerát, és bejelentkezett nálam skype-on.  Hangkapcsolatot még nem sikerült létrehozni, de egymásra vigyorogtunk a képernyőn. Mindez elsősorban azért, hogy majdan, beszerelés után, Kata láthassa is unokáit saját monitorán, beszélgetés közben. ? 2008. február 19. kedd Tegnap még annyi, hogy két hónap után újra működik a (jobb alsó) bölcssségfogam; egy év után befejeztem az A/07/18-at, valamint ez: >>Az 1914-18-as világháború alatt Max Ernst mérnökként szolgált a tüzérségnél. Kétszer sebesült meg: egyszer egy visszaütő puska sebezte meg, másodszor egy öszvér rúgta föl. Soutine mindig mocskos. Igazi meglepetést okozott a fülésznek, akit nagy sokára felkeresett szörnyű fülfájása miatt. A festő füljáratában az orvos nem tályogot, hanem egy poloskafészket talált << Budai ferencesek, gyóntatófülke két karosszékkel. Józsi atya. Kedélyesen és pontosan beszélgettünk. Közben egy telefon, intett, nyugodtan vegyem föl. --Feszesen figyelve élek; de/és majd' mindennapi luxus egy sajtoskifli, uszodából hazafelé. És nem tudom, nálam mi lenne (nagyböjtben) a helyesebb, ha (v)enném, vagy megtagadnám magamtól. Csak példaképpen... --Nálad inkább oldani kéne. És ne úgy legyél fegyelmezett, hogy körülötted szégyenkezzenek, hogy ők nem annyira. Jézus tudott olyan oldott lenni, hogy borisszának híresztelték. És egyáltalán, érezzék jól magukat, akik veled érintkeznek... Legyen penitencia, hogy értük még imádkozol egy kicsit esténként. Megint a közepébe talált. Lehet mondani, ördöge van... Ez meg egy 2006-os kép, amit ma tovább, tán kész is, csak az ilyet az ember nehezen mondja ki. A/06/38. És milyen koszosnak hat most a fölötte lévő. 17:14 Kedves Deske, a maihoz: a koszos nem koszos... nagyböjti hangulatú... a lenti már a feltámadásé! de én ez előbbibe szerettem bele... ha szabad ilyent érezni a böjti ön-megfosztó időben.... A sajtoskifliről ne mondjon le: a Combinoról látnám, hogy böjtöl, márpedig azt csak a farizeusok, ugyebár... P. ? 2008. február 20. szerda Dr. Tulp kolosszális, még el se olvastam a szöveget, de már annyira az volt. Úgy szeretem, ne vedd ki. S. A Tulppal az volt a baj, hogy a Széchényi Könyvtár szerverére küldött lebutított honlap a főoldalon csak négyzetes formátumot tud. Így is nagy szó, hogy egy év munka után újra él a rendszer, éjjel kettőkor frissül. De a kedvedért visszatettem, bár Piroska ott majd Greco-fejűvé válik. d. Anyácskámmal megszűnőben a telefonkapcsolat, mert már nehezen beszél. Húgom veszi föl. Az meg, hogy ma éppen hogy van, nem igazán érdekel. Pierre abbé (ma Franciaország harmadik legnépszerűbb embere), 96 évesen, januárban halt meg: Hogyan titkolhatnám el azt az álmomat, amely szinte gyerekkorom óta kísér: nem helyettesíthetnénk a szerintem alkalmatlan és szerencsétlen "eredeti bűn" kifejezést ezzel a szóval: "seb" (amiről nem tehetünk, ami megmenti ártatlanságunkat), ezzel a helyesebb kifejezéssel: "örökletes seb"? Zseniális. Ez megoldaná azt a dilemmát, hogy szerintem az egész hit-dolog érvénytelen, ha üdvösségemért nem egyedül én vagyok felelős. Anyám lába dagad, nehezen lélegzik, szíve nem bírja, szenved. Megkérdeztetett egy helybéli papot, tehát nem számít euthanáziának, hogy ő orvosa ellenére nem hajlandó már kórházba menni. Este hatan imádkozunk az imaközösségben, kérelmére, hogy meghaljon. ? 2008. február 21. csütörtök Anyácskám, készülődve, több menetben nekünk ajándékozta családi fotóit. Mikor február elején meglátogattam, mutatott néhányat, amit még magánál tart. Fénykép, ahol ő húsz évesen fejest ugrik egy szabadtéri uszodában. Kifeszített karok, homorított test, tökéletes tartás. Őrzi és mutatja, hogy ő nem volt mindig ilyen púpos. Öregedve tizenöt centit ment össze. Idézet Lázár Ervin naplójából, baráti küldemény V-től: Ha távolodsz Istentől, akkor is közeledsz hozzá, csak a hosszabbik utat választottad. Este megnyitóm Pannonhalmán. Szüts ezúttal teljesítette kérésemet, hogy ezentúl mindig azt a novelláját olvassa föl, amiben elbeszéli életem végét. http://deske.hu/kiallitas/k43.htm Egy fotó, amin inkább a gyerekek látszanak, mint a kiállítás. Rákérdeztem, nem odaterelt csapat. Még két fotó ott őrzött munkáimról, ez inkább csak magamnak. Keresztút a diákkápolnában, B/88/09 és a Koldus keresztút változata, egy tablóban B/89/44/B ? 2008. február 22. péntek Találtam az ALKALMI-2 mappában / folderben két fotót, hetekig feküdtek, bizonytalan státusszal. Most beemeltem őket, kaptak számot is. Ez itt: Alattunk a járda - F/08/025, a másik pedig a Mammut-2 emeleti folyosójáról, A Lövőház utca, végig - F/08/024 Ha nem kerülném annyira a pátoszt és a felkiáltójeleket, azt mondanám, a helyzet drámaira fordult. Mobilom uszodai öltözködés közben két alkalommal is kiesett tokjából. Tettem zsebbe, próbáltam nyakban, zsinóron, de ott meg harminc éve a noteszem. Baj baj hátán, gond. Most rászántam ezt az órát, elő a BŐR feliratú dobozt. Szerencse, hogy kölyökkoromban láttam a körtéri táska- és nyeregkészítőt munka közben, majd egyszer bekérdezkedtem a Bartók Béla úti öreg cipészhez, aki megmutatott néhány fogást. Adott bőrvarró tűket (tompavégű lágyvas, párosával használják), megmutatta a kihegyesített spárgavég bitumennel merevítését; egy darabkát kaptam is, néhány éve még megvolt. Szegecs meg mindig van itthon, azt itt a szomszédban árulnak. Most első fordulóban Katához fordultam, volt neki folyóméterben tépőzárja. De aztán az élet tovább sodort. Találtam a dobozban egy öreg ridikülzárat. Így végül egy bőrpánt fogja le a (földi) telefont. Mellette az égi, azt tölteni se kell; a rózsafűzér. Tüdős Balázs készítette elő nyomdára a Zsidó temetők könyvem képeit. Ő sok minden mellett hegymászó is. Most a Mai Manó Galériában fotókiállítása e témában. A fotókat ismerem, elképesztő az is, de e percben, nézegetve, az a világ szédített el, ahol ő járt, Uramisten, mik vannak fölöttünk és alattunk, az ablakomból Kecskemétig látok el, az is milyen messze. http://www.balazs.tudos.hu/Mano/thumbnails.html ? 2008. február 23. szombat Miki nem érkezett meg (a kocsival) Erdélyből, úgyhogy nyolckor vonattal Vácra, Zsófi diplomaátadó ünnepére. Fehér ing, amit én évente kétszer. Adunk neki egy 2G pendrive-ot, benne a gyerekkora; az összes fotóm. Fölmerült, hogy Piri macskarajzát, amit kasíroztam, kereteztem, falra tettem, gyönyörű; de attól végül nem volt szívem megválni. Kata virágot vett. Lyonel Feininger ( 1871. New York - 1956. New York) művészcsaládból... apja jóváhagyásával művészeti tanulmányokba kezdett, azonban 1890-ben a két férfi között nézeteltérés támadt, amit többé nem sikerült... A kiváltó ok: Feininger elzálogosította apja óráját. Smith: XX. századi művészek élete ? 2008. február 25. hétfő Alakul a vélemény. A tegnapi kiránduláson Sony T100 - Leica D-LUX 3 teszt. A képméret kb. egyforma 100%-on. A Sony rajzosabb!, de kevés fénynél zajos (színpöttyös). Ezek a 100%-ra fölhúzott képek kis részletei. Max. telével is csináltam a két géppel egy-egy felvételt.  Reggel a klubban szóba került. A 81-es műcsarnoki kiállításomat megnézve Ádám Ottó meghívott, terveznék díszletet neki, a Madách színházba. Bár ellenkeztem, hogy nekem ez az egész színház-dolog porszagú, meg idegen, de rábeszélt. Elkezdtem bejárni Illyés Sorsválasztók dráma próbáira délelőttönként. A darab a zsidó identitásról is szólt, egy menekített, örökbefogadott zsidó fiú önismereti útja, amennyire emlékszem. Mensáros,Tolnay Klári, Sztankay. Egyszer belátogatott Illyés is, halála előtti évében, Flórától támogatva, két töpörödött öregember. Plakát tervezése is szóba került. Tréfából csináltam egyet, G/81/04, megmutattam, öszemosolyogtunk. A szezon végére, már tapasztaltabban, erről a díszlet-lehetőségről lemondtam. Az öltözőben aztán rákérdeztem heraldikusunktól erre a Dávid-csillagra. Az a mező alul a nyesttel Szlavónia címere, a csillag 1498-ban fordul elő először egy oklevélen, és a hadisikerekre utal. Mars istenhez szokott a jel kapcsolódni. ? 2008. február 26. kedd Újabb állomás. Anyácskámat hívom: - Tudom, te nem tudsz beszélni, de mesélek majd én, jó?! -Igen, de csak röviden! A szomszéd kompjuteren programozó barátom egy hibát keres; szegény, órák óta nem találja. Egy nagyszerű fejlécet eszelt ki, az írásaim között lehet előre-hátra lépdelni, nyitni az elsőt, a következőt, az utolsót. Csak még a kritikánál, a naplónál, és még néhány helyen ettől meghalt a rendszer, nem jönnek föl a szövegek. Csöndben drukkolok neki, egyetlen segítőötlet, hátha a hibás fejezetekben távoli linkek vannak. De nem ez a baj. Közben lefényképeztem az asztalomat, hátulról. F/08/026. ? 2008. február 27. szerda Átnéztem az Istenem... miért? könyvecskét Pierre abbétól. (Bencés Kiadó, 2006) A múltkor leírt gondolata ez volt: Az eredeti bűn fogalmát lecserélné örökletes sebre. Most a többi: - Miért a szenvedés, hiszen az emberiség túlnyomó részének fogalma sincs, hogy ez közelebb viheti őt az üdvösségéhez. Egyházon kívül nincs üdvösség - ez abszurdum,. És aki nem hallott róla? - Soha, egyetlen zsinat sem mondta ki, hogy a pokol létezik. Elképzelhetetlen, ha valaki valóban találkozik Krisztussal, ne őt, hanem a poklot válassza. - A keresztesháborúk is csak gazemberséges háborúk voltak. Semmit nem lehet/szabad háborúval elintézni. - Az egyházban túlságosan nagy hangsúly került a bűnre. Nem az egyéjszakás bűn, hanem a megszokásos a veszélyesebb. - Az evangéliumok nem történelemkönyvek, a teremtéstörténetet is ontológiai megközelítéssel kell olvasni. - A pápaság még mindig túl nagy hatalom, decentralizálni kéne. - Krisztus kereszthalál-jóvátétele az Atyának, az emberiség bűneiért, - ez a magyarázat megbontránkozató, mert egyfajta szenvedéskultuszt eredményez. Krisztus eljött, hogy megszabadítson minket, a váltságdíjat nekünk egyenként fizeti ki. ? 2008. február 29. péntek Sűrű nap lesz, bár az alkotóházra csomagolást tegnap már elkezdtem. A zuhany alatt reggel báró Kemény Zsigmond gondolkodásmódját taglaltuk (Gábor olvasta, én egy sorát se), hogy helyenként gyönyörű kőrmondatok, máskor dagályos. És hogy ennek tükrében igaza volt-e Móricz Zsigmondnak, aki elődje regényét olvashatóbbra esztergálta. De egy regényben nem az a fontos, hogy Mancika meghal-e a végén, vagy elnyeri méltó büntetését, hanem a szöveg szövete. Ezért untam én Dosztojevszkijt - bocs, bocs. Vele ellentétben tessék felütni a József és testvéreit bárhol, hogy ott két oldalban mennyi apró lélekmegfigyelés, csendes mellékinformáció, micsoda gazdagságok. Gábor véleménye erről a korszerűsítésről szellemes. >>Mintha a te képeden a ceruzafirka széklábat valaki egyetlen kontúrvonalra javítaná.<< A vízben - mellúszáskor - aztán a szokásosak; egy megírandó levél két nehéz mondata, egy majdani telefonbeszélgetés átgondolása, módosító ötletek a kecskeméti hónap esti munkáira. Hálaadás a jó kis vízért. Hogy Szabó T. Annára most lesz idő, viszem le. (Köteteit azóta már össze is ragasztottam, Celluxszal Összegyűjtött Versei.) Hazafelé két kifli. 11:50 Telefon, anyám fél 12-kor randevúra ment, apámmal. Jó mulatást, barátom! Ezentúl egyenesben látod, ha piszkos zoknit húzok. És beleolvasol, amit írtam. Imádkozz értünk is, a részleteket tudod. Mindig, mindenkiért 2008. febr: 122897 = 4417/hó = 153/nap VÁLINEWS 156. levél J.-nek, Le Meux-be  /  2008. március C.9495-9512 ? 2008. március 1. Elő a HALÁL - című dossziét, Mami utasításaival. Egy rég megírt címlista, kinek kell levelet küldeni. Aztán az évek folyamán egyre több áthúzás, maradt csak néhány: Édesanyám határozott kívánságára gyászjelentés helyett ezúton értesítem, hogy Váli Dezsőné, Mami, húgom kolostorában február utolsó napján meghalt. Kívánságára csendben temetjük. Szívélyes üdvözlettel: Itt a határozott szó érdekes, nyilván minket -; a csendben temetjük-kel a többieket akarta kímélni. Feladót nem írtam a levélre, minek válaszolni. Néhány hónapja fölvetettem húgomnak, hogy bár Mami megvásárolta a Krisztus Király kápolnában urnahelyét, szebb lenne a kolostor kertjébe helyezni. Akkor ő ezt különösnek találta, és hogy mi lesz az ő halála után, a hely funkciója változhat. Mondtam, az nem baj. Most a dossziéban volt erre egy írásos javaslat. Ez eldöntötte a kérdést. Az urnahely megmarad számunkra, Katával. Mi volt még a dossziéban. Egy Bródy-sláger idézet, hogy filléres emlékeim, mentegetőzésnek üzente, hogy nem volt lelkiereje minden emlékét kidobni. Könyveiről, apróságokról rendelkezett. Aztán egy ismeretlen idézet, printelve. Középre zárta: A szeret soha nem szűnik meg, semmi a halál, csak a szoba másik felébe mentem át. Én vagyok, magam. Ti meg ti vagytok. Akik voltunk egymás számára, azok vagyunk mindig. Nevezzetek úgy, mint eddig, beszéljetek hozzám, mint mindig. Ne másképpen, ne más hangnemben, ne ünnepélyesen vagy szomorúan. Nevessetek, mint mikor együtt nevettünk. Imádkozzatok, mosolyogjatok, gondoljatok rám. Úgy mondjátok ki otthon a nevem, mint ahogyan mindig. Az élet azt jelenti, mint amit mindig jelentett. A szál nem szakad meg. Miért kerülnék kívül gondolataitokból? Mert kikerültem látókörötökből? Várlak benneteket, nem vagytok messze, éppen csak az út fordulójában. Látjátok, minden nagyon-nagyon jól van. Halálakor csendben imádkoztak fölötte. Mondják, arca nyugodt volt. Néhány napja elvégzett egy teljes búcsút, úgyhogy ügye rendben van, az égbe ment. Ötkor szállították el - az volt nehéz perc, mondta húgom. Nekem meg az, hogy 92 éves barátnőjének, akivel együtt éltek 30 éve, nekem kellett a hírt megmondani. 92 éves és depressziós. Megfogtam a hideg kezét, hogy: imádkozzunk! Amíg bírja állandó felügyelet nélkül, ott marad, egyedül, ezt választotta. Gondozónője naponta kétszer ránéz. A Halál c. dosszié majdnem kiürült, maradtak benne a mi dolgaink. Az ismerős falubeliek kéretlenül elintéztek minden adminisztrációt. Úgyhogy ma reggel majd indulhatok Kecskemétre. A lemezek már a kocsiban. Még most, hajnalban, kiprinteltem a februári NEWS-t. És kaptam most hajnalban egy mailt. Kissé ijesztő, figyelmeztető. Czakó Gábor írása. ...Tetessetek sovány, gyönyörű modelleket a magazinokba és a tévébe, hogy a férjek azt higgyék, hogy a külső szépség a fontos és aztán elégedetlenekké váljanak a feleségükkel. Tartsátok fáradtan a feleségeket olyannyira, hogy ne tudják éjjel szeretni a férjüket. Adjatok nekik fejfájást is! Ha nem adják meg a férjüknek azt a szeretetet, amire szüksége van, hamarosan máshol fogják azt 18:51 Piri-unoka (2002-) helyzetelemzése a mennyországi találkozásról: Apó apukája ül a széken, előtte az asztalon kancsó, anyja szerint KÉT pohárral. Szemben egy üres szék. És háta mögött közeledik már a felesége. Ahogy látom, ünnepi díszben. Telefonos-fotó, e-mailben küldve. Botond, aki öt éves, egy autót rajzolt nekem, hogy ne legyek szomorú, de csak ma mutatta meg az anyjának. Nekem rajzolta, aki egyáltalán nem foglalkozik velük. ? 2008. március 2. vasárnap Vasárnap Kecskeméten. Papi hivatását alkotóházi gondnoksággal, és az ezzel járó apparátusi feladatokkal fölcserélő Laci a felszabadulás után a háztól húsz méterre építtetett egy kis templomot. Eddig rendben. Elkészült. Fölavatták tavaly, a születésnapomon. Ez jó. A gondnoknak kis iroda a karzaton. OK. De a misét délután háromra tették. Ez tévedés. Alvásidő. Így hát továbbra is a városba, az édes ferencesekhez. Most, hogy túl van rajta, többet beszélgetek Mamikával.  2008. március 3. hétfő A mail tárgya: hosszú út után Kedves Deske, soha ilyen szépen még nem láttam leírva; őszintén kifejezve a nyugalmat és a hazaérkezés örömét osztva, egy oly mélységes fájdalmú hírt, a halált, mint hogy... "randevúra ment, apámmal..." ... és még az irígylésre méltó szerelem is benne rejlik... p. A mai nap: semmi. 22 levél ment ki, egyike beszámoló egy új részprogram többórás tesztjéről, 11 tételben. Egy másika, hogy a temetés zártkörű lesz. Tegnap elment a net kapcsolatom, délelőtt a városban azt javították. Ötezer jatt.  2008. március 4. kedd Kedd, a kedd délelőtt. 30:09, fele gyorsban, lassulok, 5 kg. lágyvas-drót az Agrokerből, háztartási boltból flakon beeeresztő lenolaj, petróleum, az éjjel küldött program tesztje, egy farost 90 centisre vág, lecsiszol, A/08/01 elkezd, négy e-levél, telefon temetésügyben, telefon elmaradt honor ügyben, norton antivirus program futtatása, főoldal fotóra Mami keze, kompjuter emlékeztetőim up to date-re, és kiprintel, három lekváros fánk ebédre. 2008. március 5. szerda az előbb, vagy tíz perce, szörföltem valahol a hálón, aztán egyszer csak bevillant... gyorsan az oldalra, február 22-én nyílik föl a napló, szép fotó hozzá, aztán valami fényképezőgép-teszt, aztán egy telefonhívás a hír - hát mégsem? de aztán lejjebb lapozva: mégis. nem ismertem, nem tudom milyen volt, mit olvasott este, hogyan kelt fel reggel. de azt igen: a keze gyönyörű. e Január 6., 18:55-kor kaptam egy mondatot, azóta nyugtalanít: Annyi szép volt az életemben, hogy a töredékével is elégedett lennék. Hol vagyok én ettől. Na tényleg, hol. 1./ szép volt. Nyilván volt sok szép; nem szokok hátranézni. Legalábbis így összegezni. Keresem a kibúvót: ez a volt a passzív oldal; talán inkább női megközelítés? Sok szépet csináltam, ezt ki tudom mondani. Rögtön itt például ez az s.xls táblázat-- 2./ elégedett Az mi. Nemes lélek. Kicsellózok én a sorssal. A szabály ez: naponta egy képet elkezdeni. Hogy nagyon elkezdeni, nincs kikötve. És most egy programot akarnék nagyon tesztelni, és gyorsan, hogy aztán majd legyen időm egy sokkal nagyobb feladatra. Tehát délelőtt föltettem egy képet, 26 perc. A többit majd Pesten rá. Rizses hús volt ebédre. A teszt sikeres volt, egy részhiba maradt már csak. Esténként öt; na-, húsz perc henye, Farkas Vladimír önéletírása: Nincs mentség. A körömletépős, Kádárszájábavizelős Farkas Vladimír, a politikai nyomozóosztály huszonéves ÁVH-s alezredese, "a fiatalok azt se tudják, mi az", aki aztán megcsömörlött a szocializmussal, és megértette, és most elmondja. Hogy persze ő is, csak nem annyira, meg aztán a többiek. Moszkvai partizántanfolyam, minden. Nagyon jó könyv, hitelesnek hat, és jól is van megírva. Interart Studió kiadó 1990. Nekem ez a portréja tetszett a legjobban. Ez pedig a vasárnapi vacsorám volt, távollétemben megjelölték, nehogy rákapjon valaki. (Egy kicsit hazudok az alma tekintetében.) 2008. március 7. péntek Egy fénykép mailben, Amerikából, most. Anyám 1950-51-es harmadikos leányosztálya, Irányi utcai általános iskola. Többet ismerek közülük ma is, van, aki anyámmal végig tartotta a kapcsolatot. elso sor balrol jobbra: Lorka, Dory, Perlmann, Kudelka, Szabo, Pardi, Hajdu, Vitan, Benda, Olajkar, Gyory kozepso sor (jobbrol!): Hoffmann, Halasz, Edvi, Wotitz, Krammer, MAGDA NENI, Robert, Varga, Szekeres, Tanko, Tisza hatso sor (balrol): Farkas, Ajkay, Sziraky, Galamb, Lajos, Pratser, Strini, Okros, Lippai, Miletits A párhuzamos fiúosztályba jártam, ugyanoda. 2008. március 8. szombat 1964-ben András, belsőépítész évfolyamtársam - enyém mögött volt a rajzasztala - szekszárdi eljegyzéséről hazatértében autóban szörnyethalt. Temetésére (az osztályból egyedül) nem mentem el, naplóm szerint nem értettem egyet a búcsúzás e formájával. Ma se nagyon tetszik. Anyácskám 2005-ben vásárolt csendben urnahelyet a belvárosi Krisztus Király templom picéjébe. A nyugta szerint 80 ezer forint adomány befizetése után köszönetük jeléül elévülés nélküli nyughelyet tartanak fenn ............. részére. Az urnahely át nem ruházható. Néhány hónapja vetettem föl húgomnak, szép lenne anyánkat a kolostorkertbe temetni. Akkor még idegenkedett az ötlettől. Később is bizonytalankodott, hogy félő, a kolostor funkciója az ő halála után változhat, akkor mi lesz. Semmi, mondtam, mindegy. Aztán most egy hátrahagyott levél megjegyzése számára is eldöntötte a kérdést. Középkori hagyomány. Nekik is joguk van az élethez, de temetéskor nem szeretem a protokollrésztvevőket. Egyáltalán, a sokembereket. De húgom a faluja egyik központja, jelenlétük elkerülhetetlen. Így két dolgot találtam ki, Erzsébet egyetértésével. Csendben ássák el az urnát korábban. A szűk család ebédeljen együtt, majd a délutáni mise után a pap a gyülekezet jelenlétében már csak követ szentelje meg. Húgom rendelt egy gránitlapot. A márványról lebeszélték, ha kutya rápisil, elszíneződik A lyukba tulajdonképpen egy csemetefácskát is el lehetne ültetni, majd rákérdezek. Te jó ég, a családban én vagyok a legöregebb. Így hát jövő szombaton Kaposvárra. Hosszú út lesz. Zsófilányom három kölykét is le akarja hozni. Hogy lássanak - szokjanak ilyet is. Elég érettek ehhez (8-6-5, utánanéztem), a múltkor önerőből Pistimacskát is milyen szépen elföldelték, sírhant, búcsúima. A régi Le Meux-leveleket kell átnéznem. 1996: Kölcsönkaptam a klubomban Flóra hiteles beszámolóját József Attiláról. Talán 76-ban adták ki. Hogy kénytelen tisztázni a dolgokat, ennyi év után, kedve ellenére, férje (Illyés Gyula, boldog házasság, a versekből is tudom) még ma is kap névtelen leveleket. Hogy elcsapta a nőt Attila kezéről, és hogy gyilkosa. Közöl vagy 30 levelet, amiből kiderül, hogy ő csak nagyon távolról... A könyvben végig tárgyszerű, figyelmes, tartózkodó. Egy helyen izzik föl, hitelesen. Említi Judit (J.A. előző szerelme) könyvét, ahol egy találkozásuk leírva, miszerint Flóra kopott, szegényesruhás, svájcisapkás... Nos, itt következik egy feszes, pontos leírás a harminc év előtti, akkori ruhájáról, szabás, milyen színek. Hogy angol anyag. És nem kopott. 2008. március 9. vasárnap Vasárnap Kecskeméten. Elsőként, mint mindig, tisztelgés a Cifra Palotában. Munkácsy kiállítás - már itt is -, megemelt belépődíj, a sorozatban festett szalonképei. Nem kell fanyalogni, használjuk belőle, ami érték. Bravúros részletek, faktúrák, fény-árnyékok. Élveztem. Aztán föl a harmadikra, Mednyánszky, Farkas István, és a százéves tehénpásztor-fotó a várostörténeti részben, Nézve, inkább magamat nézem már, hiszen húsz éve minden márciusban. Ezen a korai Tóth Menyhért-hülyeségen most kivételesen elmerengtem. Mire gondolhatott közben, kérdezné Szüts. Hogy nem volt normális, köznapi értelemben, tudjuk, de a remekművei? Közhelykapukat döngetek? A belépőjegy a Bozsó gyűjtemény Munkácsy kortársai kiállításra is vonatkozott, jó, hogy figyelmeztettek. Már nagyon fáradtan át, azt a helyet is nagyon szeretem. Gyönyörű tárgyak olyan tömegben, hogy már nem is nézed, vagy bennük. Minden rendben, itt a második hadoszlop. Egy gyengébb Paál László. Aztán egy újabban megtalált, magángyűjteményből előkerült kis Rippl: Moszvai utca. Itt is elmerengtem, mitől üvölt ki környezetéből azonnal. Újabb hobbim szerint nem szeretek törvényt hágni, itt muszáj volt. Nagy türelemmel kivárva, míg a jegyszedő néni elmozdul, hat fotó. Legtöbbje életlen, eleve oldalról és üveg mögött, és eléggé reménytelen is, mert a lehelet-árnyalatok a lényege. Bár ez nem igaz. Nagyon fontos a középső ház oldalán a hidegebb rózsaszínes szürke az egyensúly matt. Hogy ez a kék netán kicsit olcsó poén, nem zavar. A középső figura lábát az utólagos fehér maszattal elmosta, és nem pótolta. Az ablakok, a lófej, a figurák: ugyanaz a problémakör, amit én mostanában: elhintett foltok aránya, ritmusa egy háttérmezőben. Gyönyörű. 2008. március 10. hétfő Nyugtalanság festés közben; nem annyira a gyomornak-, mint a kéznek van rá szüksége: fokhagyma és háztartási keksz; ami éppen kéznél van. Ma megint teljesen figyelmetlenül, úgyhogy egy helyett két képet kezdtem. Közben hét e-mail váltás. Erzsébetnek üzentem, hogy hantolásnál a földet egy öreg lepedőre, vagy fóliára hányják, úgy szép marad a fű. Néhány fotó is a napokban: Lacika ebédre vár - F/08/035 Ez csak a teríték: F/08/034 Még vasárnap, a Ferences templom előtti főtéri régi golgota, amit a múlt századforduló óta annyian megfestettek már: F/07/033 2008. március 11. kedd Ezért lett a második világháború. És ezért lett a Nagykörút is. Ugyanazt nézik az emberek és mást gondolnak róla. Úgy gondolták, jobb, ha Moszkva német közigazgatás alá kerül. Mindig is második világháború lesz. Szeretteim kitalálták, az urna fölötti gránitlapot körbeültetik ciklámennel, nárcisszal, vagy mivel, hogy anyám szerette azt a növényt. Mondták, jó drága lesz. Szerintem viszont egy kőlap fűvel kompatibilis. Anyám -- porhüvelye fölött ötven centivel -- nem kíván virágot, ha ahhoz van kedve, átnéz érte Arizonába. Ilyen erővel tubusos majonéz nyomva a gránit köré, azt is kedvelte. Megpróbálom lányomat rábeszélni, ezt a virágágyást a saját kertjükben. A gyerekeknek is emlékhely, lehet gondozni. Reggeli után ki a Közértbe, újságért, aztán fügét is. Közben egy Fidesz választási plakát a villanyoszlopon: a jövő IGEN-nel kezdődik. Alatta: ELTÖRÖLJÜK ŐKET, s lejjebb egy jelzés, hogy tandíjról, vizitdíjról van szó. Milyen ötletes. És milyen aljas. Eszembe jut az az Erdély visszacsatolása utáni plakát, amin egy deli székely legény szánt, s egy görnyedt szőröstalpú román atyafi az eke elé befogva. Csak gyűlöljük egymást, jót tesz a vércukor szintnek! Egyszerűbb lett volna szavazására bocsátani, fizessük-e adót, vagy ne. Németh László beszélt harmadik útról? Hagyjuk, nem értek hozzá. Nem mentem el e szertartásra. Fizetem itt a napidíjat, idén háromezer, muszáj festeni. Na jó, olcsó poén. Nagyon utálom. Meg igencsak van más dolgom, mást szeretnék teljes időmben csinálni, a NEWS-ból készülő könyv kézirata. De sikerült valamit kitalálni. Tényleg csak elkezdem a képet, egy óra alatt kettőt, aztán enyém a világ. Hogy ezek a képek innéttől nyilvánvalóan már csak romlani fognak, ahhoz semmi közöm, bár az én bajom, de NEM MOST, az majd hónapok múltán. De jó lenne őket így hagyni. Mondjuk, fölfedezné egy szemfüles gyűjtő, hogy tulajdonképpen ezek már... Szóval nem nagyon mutatok, mert NINCS MIT. Este. Lemondok arról, hogy valamit is megértsek a világból. Három telefon. Ellenjavaslatomat, hogy legfeljebb vágott virág a sírkő mellé, viszont virágágyás a dunakeszi kertben; mindhárom nő azonnal elfogadta. Szerintem a negyedik-, anyám is. Ki érti ezt. Sőt. Húgom ültet oda egy ezüstfenyőt is. 2008. március 12. szerda dátum: 2008.3.12. címzett:  MFM fájl: iras/html-2008/fotomuz-ad.htm C.9490 Magyar Fotográfiai Múzeum Kecskemét ajándékozólevél Kedves Múzeum! A 2008. márciusi kiállításom alkalmával a Múzeumnak ajándékozom 27 fényképemet. Ez a szám a kiállításrendezés kapcsán még nőhet. Jelzem, hogy a képek összes adatai a honlapomon [deske.hu] megtalálhatóak a FOTÓ illetve OPUSZJEGYZÉK fejezetek alatt. Az F-számok a felvételt azonosítják be, a P-jelzés után a papírképek sorszáma van. Az opuszjegyzékben megtalálhatóak a papírképek adatai is. A másolatok száma nem behatárolt, de itt nyomon követető. Szívélyes üdvözlettel: 2008. március 13. csütörtök Nagyon más dolgom van, Fotómúzeum, képeim beszámozása. Előtte reggel képkezdés: A/08/12. Sikerült 9 perc alatt abszolválni;  Majd megpróbálom 8 percre leszorítani. A mai 1200 méter, fele gyorsban, kézlapáttal: 29:19. Egész jó, bár persze az elmúlt évekhez mérten átlagában romlik. 2008. március 14. péntek Szió Apóka! Ne higgye már a világ, hogy gyerekeim értékrendjében azonos helyen szerepel a kettő. Pld. Botond, direkt figyeltem, egyszer sem keverte össze a Mennyországot, ahol Mamika van, és az Örök vadászmezőket, ahol a Pisti. Piri az esti ima alatt bejelentette, hogy a temetésen bábozni akar Maminak az ének közben, amit most megtanultak: Jézusomnak szívén... puszi: Zsófi Amit tegnap visszaolvastam a 2005-ös NEWS-ban, ide tartozik: Piri [2002-] éppen frizurájával foglalkozik. Egy szoba, egy kompjuter, meg egy hűtőszekrény szétszerelése között, pihenésképpen. Ha nem tetszik neki egy pulóver színe, toppant egyet, hogy nem veszem föl, mert fáj a lábam. És a biztonság kedvéért ordít is egyet. 2008. március 15. szombat Újabbak Pirkóról. Nézegették honlapomon apám háborús fotóit. Piri most átadta szüleinek megtakarított pénzét - régóta megkapják az egy- és két forintosokat - vegyenek neki egy lovat. Ma Kaposvárra, az első igazán sajátérdekeltségű temetésre. Amúgy összes többi halottaim élnek. Nem is mind nagyon messze a Széna tértől. Hajnalban indultam Kecskemétről, hogy Katát, Mikit fölvegyem Pesten. Nekem kerülő, de túl hosszú lenne nekik oda-vissza vonattal. Újra itthon, este. 570 km. Piroska a temetésen csak úgy, magának bábozott egy kicsit. 2008. március 16. vasárnap Pihenőnap, református múzeum. Egész délelőtt benne kóvályogtam. Kegytárgyak, az óragyűjteményük. Megint gazdagodott, idén Ravasz László püspökről egy terem. Forgách Péter filmje is róla, tartalmas. Megengedték, hogy fényképezzek. Üveg mögött, inkább csak az atmoszféra- És ez a kulturális skála: A fontos ember legfontosabb része gondosan kidolgozva. Meg aztán van a magyar vidék. Délután a Kiskakukk - orosz-észt? film, a kompjuterből, megkaptam. Egyszer át kéne már gondolni, miért olyan fontos (megrendítő) ez nekem, harmadjára is. 2008. március 17. hétfő Négyszer próbáltam kör-mailben szétküldeni a meghívót. Nem sikerült, nem is nagyon bántam. Vidéki kiállításnál mindig dilemma, szóljak-e, szegények majd - Bár Szüts ilyenkor: felnőtt emberek, el tudják dönteni. És ha kérdezném, még hozzátenné: Ne affektálj. Hány ezer ember lenne boldog, ha kiállíthatna a Fotómúzeumban, téged pedig meghívnak, és még még könyvet is csinálnak. Akinek van mailje, nem kapott postán meghívót. Marad a félmegoldás: ide fölteszem. A könyvet meg majd úgyis el lehet érni Pesten. A tárlat mind az 54 képe benne van. Sőt. Persze én nagyon kíváncsi vagyok erre a kiállításra. A Múzeum minden negámat saját apparátusával profin újra nagyította, figyelembe véve az én gondolkodásmódomat. A legtöbbet ezért két változatban is. A digitális felvételeket pedig olyan minőségben nyomtatta, ami időálló: speciális papír, és festék, "amit külföldi fotómúzeumok is elfogadnak gyűjteményükbe". 50x40-es paszpartu, non-reflex üveg, fém keret. A keretezést fizettem, 300 ezer, hogy az egész egyben maradjon, s majd hazaviszem. Kitaláltam: 150 könyvem könyvtárakba, ajándékként; ezt persze szintén fizetem. A technikai lebonyolítás lukácsos protekcióval. Esti telefon. - Hogy vagy? - Gondolom, erre kérdezel rá: örülök, hogy meghalt édesanyám, nagyon szenvedett az utolsó három hétben. Minden rendben van. - Lesz még másképp is. Majd amikor elkezdesz álmodni vele. Én kéthetente, mióta meghalt. - Nem hiszem, nem vagyok ilyen fajta, meg nincs is bűntudatom vele szemben, szép volt a kapcsolatunk. - Nekem van. Rákiabáltam. - Ő meg rákiabált a fűszeresre. Emberek vagyunk. - De én ezt nem tudom elfelejteni. És nem is akarom elfelejteni. - Akkor viszont kötelességed azt is hozzátenni, hogy elestél, de fölkeltél, újra jóakaratban. - Nem tudom elrendezni. - Mondd ki egyszer hangosan, hogy bocsáss meg. Aztán soha többet. Ha hívő vagy, mondd ezt el Istennek is egyszer, többé nem kell. Ő a megbánt bűneinket háta mögé veti, ez már benne az Ószövetségben is. Hadd mondjam el erre ezt a történetet. Egy kislány jelentette a falu plébánosának, hogy ő az Úrral beszélget. Elhiszem, mondta a pap, ha megmondja neked, mit gyóntam utoljára. És a kislány visszajött: Azt üzeni, hogy elfelejtette. Szerelmetes Szüts barátom honlapján [szm.hu] megint fölemlegeti, mennyire szeretném a Kossuth-díjat megkapni. Már hogyne szeretném. E nélkül semmi esélyem, hogy születésnapi zsúrjára valaha meghívjon, ahol a fontos emberek, kétféle kaviár, koccintásra pedig 2002 évjáratú Puvis de Chavannes. 2008. március 19. szerda, Kecskemét Idén jobb a helyzet, Kecskeméten 3G van, úgyhogy mobilon keresztül bluetooth-val szinte ADSL-el tudok a szerverre tölteni. (Ez a mondat csak ezért, hogy a lukácsosok nem értsék.) Deske! Márai írta Jules Renard naplójáról, még a Nyugatban. G1. << Minden napló menekülés. Ez a tiszta, elfogulatlan lélek olyan hűséggel vándorol naplójához, mint a szerzetes gyóntatójához, nap mint nap, a lélek minden vágyával, kételyével, olcsó bűnével, fenséges haragjával, gyáva megrettenéseivel. Jobb akar lenni? Meg akar fürödni e vallomások gyógyvizében? Renard naplója nem árul el ilyen kegyes szándékot. De olyan akar lenni, amilyen, feltétlenül, alkudozás nélkül, minden következménnyel. Tudja, hogy író, lelki alkat és vérmérséklet szerint való, igazi író, - s tudja, hogy valami hiányzik.>> Telefon, hogy a könyvtáraknak adományozott F. NAPLÓK nem 150-, hanem 400 ezer forintba kerülnek. Számlát küldenek. A képkeretért, hogy egyben megmaradjon az anyag, 300 ezret fizettem. Rendben van, értéket állítunk elő. Sarkadinak van egy didaktikus és jó kisregénye: A gyáva. Pontos rajz, pontosan illik. Fölhívtak, csinálnék-e egy irodaház halljába egy három-négyméteres képet. Megrémültem. Egy dikó életnagyságban két méter. Mellérajzolok egy festőállványt; fél méter. Kevés. Nem vállaltam. 2008. március 22. szombat, Kecskemét Tegnap ötkor a fotókiállítás. Nagypéntek, Kata + 20 fős közönség előtt mondott Nagy Miklós barátom szívmeleg megnyitót. A Fotómúzeum ötletére egy könyvet szétvágtak, és kirakták a szövegeimet a képek mellé. Formailag nem túl szép, de tapasztalat szerint az ilyet szeretik a nézők. Megkaptam Nagy Miklós megnyitóját: Éthordóval a kezében egy ember ballag a falak mellett, ruhája nem új, nadrágja térdes, zörög az éthordó, oldalán kilötyögött leves szivárog, szatyorban kenyér kandikál, világosbarna illatuk keveredik a kelkáposzta páráinak hétköznapi valóságával. Megáll egy pillanatra a magas férfi, szeme előtt a konyhaasztal viaszosvászonnal borított lapja, amelyen hamarosan tányérban gőzölög a leves, a főzelék. Sietés nélkül kanalaz, kenyeret harap, felpillant. Szerda van, dohányszínű, unalmas, monokróm szerda. Bádogpohárból vizet iszik, jólesik az ismerős horpadást, foltot látni az alján… Elmosolyodik,.. Mi lehet a titka az olyan embernek, aki nem utazik el a szépséget fölkutatni... tengerek kék vizeihez... Talán attól, hogy... tudja a Margit körúttól a Széna térig terjedő univerzum ugyanúgy végtelen... Kilép a gangra, alápillant... ...nagyon vigyáz, hogy azt a kevés időt, ami adatott... a teljes szöveg 2008. március 23. vasárnap, Kecskemét Húsvét vasárnap. Most kaptam. Pontos. Most nem sietek, Most nem rohanok, Most nem tervezek, Most nem akarok, Most nem teszek semmit sem, Csak engedem, hogy szeressen az Isten. Említettem már, hogy lányom első dolga volt házvásárlás mellé ketreceket venni. Az unokák most húsvétra nyulat kaptak: PORCUKOR VANÍLIA és HÓKA. Katával vasárnap-délelőtti séta a Városban. Szeretik a színeket. F/08/047 Egy új ház, fehér. F/08/045 Egy régi ház, piros. F/08/046 Ez a Ferences templom előtti Máriabarlang, a feltámadási szertartásról kijövet, tegnap este fotóztam. Mögötte a Városház kivilágított homlokzata F/08/044 2008. március 24. hétfő, Kecskemét Az (itteni) öltözőben mesélik: >> Már mindenkinek van, csak a magyar versenyzőknek nem telik rá. A testet beborító úszódressz csakugyan gyorsít, a cápabőrt utánozták le. Áramoltatott vízben mérték be. Valószínűleg ez az utolsó olimpia, ahol engednek ilyesféle segédeszközt. Bezzeg az angolok, a La Manche-csatorna átúszás, ott ma is az eredeti, ezernyolcszázas évek-beli szabályok. Évente egy ember próbálhatja. A zsűri csónakja mellett csak egy kísérőhajó, az edzővel, egyikük sem közelítheti meg öt méternél jobban a versenyzőt. Eddig három magyar. Az utolsót ismerem, 120 kilós, kilencet fogyott közben. Mesélte, a pépesített kaját nejlontasakban messziről dobták neki, ráúszott, átharapta. A szabályok a test halzsírral bekenését hideg ellen nem tiltják. Ma már több verseny évente: mozgáskorlátozottak, nők, ifjúsági. Ez az igazi sport. Mint mondják, az első Balaton-átúszás, az is a nyolcszázas évek közepén. Gróf Battyányi?, vagy Báthori? egy átdorbézolt kaszinós éjszaka után, fogadásból, cilinderben, szivarral a szájában. Két csónak kísérte, az egyikben a kurvák, a másikban cigányzenekar. Időnként frissítőnek pezsgő. Ő Füredről úszott át a Tihanyi félszigetre.<< Huszonnégy év után a zsidótemetős kép, a Régi zsidó temető virágzó fával - A/84/50, 'modellje'. megint megpróbáltam lefotózni, emlék. Az itteni műteremablakból naponta látom. Régi emlék. Derekasan megerősödött. Az idén ritka-korai a tavasz, megint látom virágba borultan. 2008. március 25. kedd, Kecskemét Festőnő, özvegy. Unokájával jött le az alkotóházba, valamikor többszörös ifi bajnok volt. Reggelinél csendes nosztalgiával megkérdeztem tőle: - És mikor voltál utoljára vízen? - Ó, hát nem úgy van az. Heti három, vagy négy edzés. Minden szeptember elején a világbajnokság, azt hogy bírnám másként. A hetven-hetvenöt évesek kategóriájában most hatan indulunk, szkiffesek. Két és félezren gyűlünk össze, egyre nagyobb a mezőny. Régi ismerősök a világ minden tájáról. Többen nyolcvanon túl, van kilencvenes is. A táv ezer méter, mint hajdan, ifi-ben. Huszonnyolcas stroke-kal /csapásszám/ csinálom. [Én annó őrült 38-40-el, ellensúlyozandó gyenge fizikumomat. v.d.] A saját versenyszámom mellett gyakran más is, beugrok helyettesíteni; dubló, négypárevezős, sőt, nyolcas. Van egy amerikai asszony, aki a versenyeken hobbiból csak ezt szervezi, szólnak neki, hogy hiányzik egy ember, akkor előveszi a listáját. Innét hárman megyünk, csajok, bérlünk egy lakóautót, olcsóbb, és nem kell szállodát szervezni. Viszünk nyersanyagot, zsírt, sok hagymát. Az út a mi költségünk, és van még 25 euró nevezési díj is. A gyógyszer drágább lenne, nem?! Tavaly Zágráb, előtte Írország. Versenyek után egy hét körbenézés. Ketten vezetünk fölváltva, a harmadik, egy fogorvosnő, nézi a bédekkert, figyeljetek, lányok, arra valami szép lenne. Akkor arra megyünk. Így voltunk 2002-ben Sevillában is, aztán körbe. Idén kicsit más lesz, Litvánia, arra még nem jártunk. Nem, hajót nem viszünk, bár van saját, azt a helyszínen bérlünk. Így ugyan a villák nincsenek testhez igazítva, mert egy óra múlva esetleg más használja, csak a lábtartót tudjuk állítani. De a megrendelésnél meg kell adni a testmagasságot, s a testsúlyt; igyekeznek megfelelőt adni. Ha a világbajnokság a tengeren túl, oda nem mindenki tud kiutazni, úgyhogy helyette van egy európa-bajnokság. Ott csak ezer - ezerötszázan vagyunk. Már csütörtök este elkezdődik, annyi a szám; férfi, nő, és vegyes is, korcsoportonként. Három percenként az indítás. Tart egész hétvégén. Közben szombat este egy fergeteges buli. Az evezősök általában jó táncosok. Az olimpia az más, úgy hívják, hogy Mesterek Tornája. Az négyévente, Ausztráliából hoztam két aranyat. Összesen 27 senior-aranyam van. A magyar versenyeket meg levitték Szegedre, építettek ott egy víztárolót, kétezer méter, hat pálya, nagyon szép. Az országos bajnokságok része már az összes senior-versenyszám is. Annak idején ifjúsági korcsoportban kezdtem én is. Aztán szerelem, esküvő, minden félbemaradt. Felnövő lányaimat evezésre irányítottam, a lányok nem lesznek katonák, valahol fegyelmet kell tanulni. Ők kezdtek mesélni külföldről hazatérve öregek bajnokságáról, akkor hallottam róla először. Aztán belevágtam. Edzések a Csepel-Dunaágban. Régen, ugye, Római part, Margitsziget, meg, ahol ti is az ötvenes évek végén, a Hajógyári-öböl. Mára minden egyesület leköltözött a csepeli Kisdunára. Edzés úgy nyolc kilométer, föl a zsilipig, aztán vissza, el a Francia-öböl mellett, Kvassy-híd. Ahol régen a versenyek is. Ötszáz kemény, ötszáz lazább. Vagy 10 csapásonként emelve, ti is csináltátok, nem?! Az a fárasztóbb. De nem lehet abbahagyni, a lányaim is így vannak. Versenyeztek, jött a házasság, fölnevelték a gyerekeiket, aztán mondták, anyu, vízre kéne menni. Van, hogy a lányommal egy hajóban versenyzünk. Síelni hatvan fölött kezdtem. Vittem az unokákat Ausztriába, sítáborba; ki vigye, a szülőknek meg kell rá keresni a pénzt. És mit csináljak egész nap, mínusz tizennégyben még festeni se lehet. Ez a Carving-léc nagyon jó, evvel sokkal könnyebb. Az evezősök mind síelnek, arra való a tél. Hajós Éva. Fölvett név. 2008. március 26. szerda, Kecskemét És az unoka is bizonyára evezős lesz. Csak most még nem tudja. 2008. március 27. csütörtök, Kecskemét Merev tartással, csaknem mozdulatlanul ült székében a feketeruhás, 92 éves öregúr. Nyugodt, halk szavakkal pörölt velem, arcát nem fordította felém. Váratlan megérkezett felszabadítóm, világosszürkében, és könnyű szóval átvette a feladatot tőlem. Akkor ébresztett a vekker. 5.23-tól 5.24-ig az ágy szélén üldögélve tűnődtem, minek is. De hát-, tegnap néhány szép mondat, lángos reggelire, és idei legjobb időmet úsztam, igaz, versenyzővel egy sávban. Örüljünk hátrafelé. És például megcsinálhatnám majd reggel az idei hajónaplót is. 2008.márc.  úszás: 1200 m., kézellenállással, fele gyorsban 1.szo. még a Lukács  kicsomagol 2.vas 30:15  alvás 3.hé 30:23  net jav, news-képek 4.kd 30:09 A/08/01 5.sze 29:34 A/08/02 6.c 31:04 A/08/03 7.p 30:55 A/08/04, A/08/05 8.so 30:31 A/08/06 9.v. 30:31 Cifrapalota, Bozsó ház, állatkert 10.h 29:35 A/08/07, A/08/08 11.k 29:30 A/08/09, A/08/10 12.se 29:12 A/08/11 13.c 29:19 A/08/12 14.p 28:54 A/08/13, A/08/14 15.so temetés 16.v 29:59 református múzeum, Kiskakukk 17.h 29:46 A/08/14, A/08/15 18.k 29:34 A/08/16, A/08/17 19.se 29:20 A/08/18 20.c 29:13 kiállításrendezés fotómúzeum 21.p 29:23 A/08/19 22.so 29:19 A/08/20 23.v 30:37 séta Katával a belvárosban 24.h 29:08 A/08/21 25.k 30:09 A/08/22, A/08/23 26.se 28:28 versenyző mellett A/08/24 27.c 29:30 A/08/24, A/08/25, A/08/26 28.p 30:21 A/08/27 29.s 30:12 A/08/28 30.v. 30:19 KOGART kiáll, naív múz. 31.h 28:53 csomagolás, út A fenti derékszögű vonalakból nem derül ki világosan, hogy tudom, mindez míly nevetséges. Itt a mai két kép. Nem ilyen koszosfélék, mint a monitoron látszik. A/08/25 és A/08/26. Rendes farost-képek, 60 x 60. 2008. március 28. péntek, Kecskemét Apóka! A húsvéti nyulak ketrecügye kismiska, mert én húsvétra tenyészfürjeket kaptam, és ma tojták le az első tojásukat! Ez a nagy szám, nem a törpenyulak, azok csupán kiskedvencei a gyerekeknek, de mától nem eszünk undi iparilag termesztett tyúktojást, hanem ezt a csodás kis fürjtojást fogjuk, ami spec. sokkal egészségesebb is, és a saját csibéinktől van!!!!!! Mellékelem. Amúgy egy 1nm. tojató ketrecben van 3 kakasom és 9 tojóm, úgyhogy lesz itt a végén még fürjhusi is?! Talán. De tojás az máááár van is! Zsófi Az élet reménytelen és megoldhatatlan. Úgyhogy vettem 7 tábla 60-as smirglit 5 kg kötöződrótot 3 sárga szigszalagot, csak a színe miatt, zsákvarró fonalat, karabínert, az egyik pici, fűrészreszelőt, és egy évre való szemeteszsákot. Még négy fotó a szemközti asztalnál ebédelő kisasszonyról. Múltkor azt mondta neki nagyanyja, erről kérdezd meg apádat. A leányka visszatért: megengedte. Adtam neki két puszit. Az mindig beválik. Mi, erős férfiak. 2008. március 29. szombat, Kecskemét Lenyűgöz ennek az embernek a tehetsége. Marabu, a mai újságban. Én nézlek téged és te nézel engem. A/08/28, elkezdve, az utolsó. És mindennek vége van. Legalábbis Kecskemétnek, biztosan. 2008. március 30. vasárnap, Kecskemét 2419 9082 ajándék A/87/16 Esterházy Pétert kértem, segítsen szétajándékozni. 1990.11.22 2420 9082 ajándék A/88/13 Esterházy Pétert kértem, segítsen szétajándékozni. 1990.11.22 2421 9082 ajándék A/89/30 Esterházy Pétert kértem, segítsen szétajándékozni. 1990.11.22 2422 9082 ajándék B/68/26 Esterházy Pétert kértem, segítsen szétajándékozni. 1990.11.22 2423 9082 ajándék B/89/28/3 Esterházy Pétert kértem, segítsen szétajándékozni. 1990.11.22 Búcsúvasárnap. Négykor ébredés, amit most már szerencsésen ötnek hívnak, lehet kelni. Félálomban úszás, félálomban mise**, kijövet ránéztem a templomkert falában a Hálatáblákra. Tizenöt éve láttam utoljára az itteni Orvostörténeti Múzeumot, mindig zárva, most is zárva volt. **És itt álljunk meg egy percre, talán meg tudom írni. Kedvetlen reggel. Amit átfordít egy apróság. A templom üléspárnái húsz évig rondabarna huzattal, otromba kukoricaszár mintával. A napokban eszembe is jutott, rég lecserélték. És miséről kijövet az egyik kibukkant az előtérben, újabb párnák alól. És boldog voltam. Időélmény. Át a Művházba, a KOGART gyűjtemény egy részét lehozták. A 19. század nagy nevei, gyengébb képekkel. Belelapoztam egy kiadványukba, ezt találtam benne, lásd fotó. Kiderült, pontosan mi történt 1990. november 22. után, amikor Esterházyt megkértem egy szívességre, hogy én nem győzöm a feladatot. Ezt az új infót még be kell vezetni a szereplésnaplóba, tudom, hol a rajz. Onnét át a Naiv Múzeumba, igazság szerint csak a három Gyovai-szobrot, Madonna egy alakos Család és azt a hihetetlen erős Esőt kérő szobrot akartam volna megnézni Szőrös Józseftől (1917-2003?) de másként alakult, alkalmi kiállítás éppen. Még volt idő ebédig. Korlátom, hogy ritkán engedek be életembe véletlent, be az új MALOM-ba, hogy is hívják ezeket, szupermarket. Belelapoztam a női nyakláncokba, néztem hosszúnadrágokat, az biztos pont, mert emlékszem, tavaly egy zöldet akartam volna venni. Bóklásztam, szorongás űzőnek kialakítottam egy hárító választ, hogy ajándékot akarok venni, de nem tudom, mit. Könyvesbolt. Külön stand az ezoterikus könyveknek, úgy látszik nagy a kereslet. Aztán Kádár utolsó beszéde, a hozzátartozó CD-t a pénztáros adja ki. Nem volt eredménytelen a nézelődés, erről sokat beszéltek, de soha a pontos szöveg. Már az első mondatok is: Nekem van betegségem, nagyon hasonlít ahhoz, ami a feleségemé: fogy. Ő is, én is. Az orvosi vélemény a következő: az én feleségem öt éve jár bottal. Neki azért kell bottal járnia, s azért fogy, mert radikális gyomorműtéten ment keresztül, miközben én börtönben voltam. És felszólították, hogy tagadjon meg engem, és nem tagadott meg, erre megtiltották a férje nevének használatát. Pincehelységben, egy mackótömő vacak helységben volt már megfelelően koros nő, ez még most is számít, és egyszer azok engem megismertek. És bámultak, hogy hogyan vállalta ő azt, hogy tudják, hogy én mikor voltam a mi rendszerünkben börtönben. Én az én stabil súlyomból -- nem tudom, hogy maguk engem püffedt embernek, vagy pocakosnak ismertek-e, nekem éveken át stabil súlyom volt. Ez nem orvosi titok, mert nem ott méreckedtem. Nekem az a bajom, hogy az agyam örökké forog, és az is energiát kíván. Én nem pocakból fogytam... Ma még elvből nem csomagolok, még minden úgy, mintha élne. Este lesz idő a könyvre. Mi volt ez az idei Kecskemét. Elkezdtem huszonöt hatvanegy centis lemezt, ezekből bármi áron képnek kell lenni, mert a félreméretezett kereteket kár lenne kidobni, egy felületes asztalos csinálta. Ehhez képest teljesen figyelmetlen képkezdések. A százcentis lemezekből levágtam tizet, keretestül nem férnének az autóba. A könyvkézirat rám eső része kész. Vettem egy használt Marcel Breuer-széket, ötezerért. Egy délután boldog voltam. Úszás rendben volt. Versolvasni nem volt idő. Zenehallgatni nem volt figyelem. A fekete autó használati utasítását átnéztem. Elveszett a nyakban hordott noteszem, mindent fölforgattam érte. Felépült a kertvárosi kápolna. Fiam elköltözött. Eltemettem anyámat. 2008. március 31., hétfő, Kecskemét A sors külön ajándéka, hogy épp ma 29 perc alatt ment az 1200 (28:53). Pedig tán négy órát aludtam. Kezdek csomagolni. 2008. március = 127086 = 4189/hó = 134/nap VÁLINEWS 157. levél J.-nek, Le Meux-be  /  2008. április 2008. április 3., csütörtök Kedden Mu színház, bemutató: Darvasi László Bolond Helga. Benne Miki élete első zenéje, megrendelésre. Szerencsés történet, mivel épp most oszlott föl a zenekaruk, egyikük döntésére: Vagy komolyan csináljuk, és akkor cigányélet, vagy nem, úgy nem érdemes... Pályakezdő fiatalok. A darab: ...folyton tempót vesztő, a szavak dallamában, ritmusában sem otthonos színészek helyett eljátszani az egyszerre realisztikus és példázatos drámát. A szcenírozásban egyedül a lábbelik néhánya tűnik színházi kelléknek, bár hogy furcsa ívük, színük, opálos fényük mit jelent, csak találgatni lehet. Polnauer Flóra és Váli Miklós energikus, eklektikus hangkulisszája szakszerűségével rí ki az általános dilettantizmusból. kultura.hu Itthon az első napok harminc elintézendője. Szerda: 05:12, elszakadt a varrógép hajtószíja. Párnahuzatot varrtam magamnak. (Az anyag téglaszínű, előző nap vettem mikrokordnak, bár valami düftinféle.) 07:35, a medencében eszembe jutott a megoldás, pár napja vettem Kecskeméten zsákvarrófonalat, akkor még nem tudtam, minek. Sikerült, és reggel elkészült huzat. A surlódásnövelés érdekében a háromszorosan vett zsinórt technokol rapiddal kentem be. 16:40 - 21:50 orvosa Katát sürgősséggel kórházba küldte, szállítottam. Tüdeje fájt, bal keze zsibbadt; aztán kiderült, mégsem infarktus. Befektették, kivizsgálás. Ott nem fotóztam, pedig. Ma hajnalban egy levél: Bp. II. ker. Önkormányzat Tisztelt Ügyintéző! Kérem áprilistól új lakbérem mértékét felülvizsgálni, 123 m2 után kell [nyugdíjasként költségelven] bruttó 47.478 Ft-ot fizetnem. [Ez eddig 16.000 Ft volt.] Az Önkormányzathoz 2008. január 29-én küldött levelemben [érkezési azonosító: 8043] mellékeltem lakásbérleti szerződésem másolatát, melyben ez áll: a szolgálati műteremlakás lakbérszámítás alapjául szolgáló mérete: 80 m2. A levélre azóta nem kaptam választ. Szívélyes üdvözlettel: Reggel. Érthetetlen, az 1200 futás kivételes-könnyen, igaz már nagykabát nélkül. Közben, mint mindig, rózsafűzér D. teljes gyógyulásáért. Aztán a vízben eldöntöttem, hogy leírom: Március. 26 év után megint egy földbetaposóan gyönyörű történet, amit nem mondhatok el senkinek. És megint Kecskemét. Életem legszebb levelét írtam (CTRL+C): judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit Aztán ezt a kapcsolatot azonnal visszagyűrtük barátsággá, egyszerűen, mert muszáj. Mint 26 éve írtam volt: szerelem. beteljesülve 70 grammos irodapapíron két példányban. Hány unokám is van?! Erről többet nem fogok beszélni. Most szedem össze, amit Katának a kórházba: fogkeféje és fogpaszta a kék fésű a fürdőszobából 100 papírzsebkendő a lilacsíkos meleg zoknija, a törülközők mögött tartja, fekete zacskóban két liter őszibaracklé a Parti-Nagy Lajos könyv, az ágya mellett van Holnap 11h. Krisztus Király plébánia, intézkedni urnahelyünk ügyében. Első számú olvasóm, aki ezúttal szerkesztőm is, már átnézte a készülő deske.hu - könyv fülszövegét: J. a nyolcvanas években települt át Franciaországba. 90-től kezdtem havi beszámolókat írni neki: Levelek Le Meux-be. Nemigen válaszolt, maradt a monológ. 2000. június, honlap, rajta minden munkám. Szüts barátom megjegyezése: Kéne mellé valami aktuális, mert egyébként legfeljebb félévenként néznek bele. A levelek netre kerültek: VÁLINEWS; mintegy folytatva C. NAPLÓ 1958-1992 kötetemet. A net előtti időkben nyakamban csipeszen lógó jegyzetfüzetbe gyűjtöttem a mesélendőt; azóta naponta megírom. És itt már képek is. (Hogy e könyv első részében is ábrák: kegyes csalás.) E kötet válogatás; a honlapon a teljes levelek, eddig száz ív, négymillió betű: deske.hu A svájci bicskát megfelelően helyettesíti egy 3x5 centis rongy a zsebben, amennyiben téglavörös. Éppúgy moncsolgatható. 2008. április 4., péntek Friss ellenvélemény Le Meux-ből. azért néha v?laszoltam(lok), csak t?n elfeledted, vagy nem mindig érdekeset. J. Katát szerencsésen, éppen tévésorozata kezdésére, hazahoztam a kórházból. Egy biztos, erős hasmenése van. Szívvizsgálat is lesz, amikor sorra kerül, május ötödikén. Amíg a hányingerkúp hatására várakoztunk, lefotóztam a kórházszagot. A biztonsági őröknek azt hazudtam, hogy járóképtelen beteget szállítok haza. Elnézően mosolyogtak, és beengedték a kocsit. 2008. április 5. szombat. Újabb korrekciós levél Le Meux-ből. Nem közlöm. Egy múzsa szendén mosolyogjon és kussoljon. És megint: glob?lisan jo, de a "kussoljon" szo lelketlen kutyatulajdonosokra emlékeztet. B?r a magyarom t?n kissé elavult. J. Lelkes, pontosabban lélekes kutyatulajdonostalan vagyok, sajnos. d. 2008. április 7. hétfő 1978. március 16-i döntésemet ma visszavonom, visszahatólag is. Éppen harminc év. Mehetnek a képeim külföldre. Van már elég. Meg elhittem, hogy így okosabb, meg Unio; meg öregszem is. S.7715 bejegyzés a szereplésnaplóban: Párizs, Grand Palais, Függetlenek Szalonja, Stúdió-kiállítás. 1978.3.16-4.9. Ki is utaztunk, vagy harmincan, repülővel. Egy elvi döntés: A/77/6 külföldre nem kerülhet. A képcédulán mostantól ez lemarad: KÉREM, HOGY MŰVEM NE KERÜLJÖN KÜLFÖLDRE! Kivétel: közgyűjtemény, múzeum Anyácskám lakásából hazahoztam falán lévő munkáimat. Érdekes, hogy ő miket szeretett. A/68/18, ez 22 centi A/70/14,  70 x 100 cm, most csináltam róla egy rendes fotót B/64/09 B/67/18 B/68/28 B/87/02 B/95/15 P1/78/25 P1/78/32 2008. április 8. kedd A hosszú villamosútra vittem könyvet. Álmos nyár vége, poros alkony, ami melegen úszik az este felé. A malom körül szekerek álltak; a gát vize sötét volt és meleg, mint a sár, a malom előtt a fűzfák délutáni lélegzete összekeveredett a meleg liszt, erjedő mocsár és lótrágya szagával. Az ökrök nyugodalmasan kérődztek, az emberek még nyugodalmasabban pipáltak, és ha mondtak valamit, csak azért mondták, hogy el ne aludjanak. A vásott csizmák, repedezett nadrágszíjak, foltos kabátok, szutykos pipák, izzadság és fekete körmök a nyárhoz tartoztak, a nyugodalmas, félig pihenő nyár végéhez Ezen elandalodtam. Aztán megérkeztem a Mikszáth Kálmán téri plébániahivatalhoz. Anyácskám kettős urnahelyét írattam át a nevünkre: Váli Dezső és Váli Dezsőné, született Jávor Katalin. Nem tudtam, a nyomtatványon illik-e ilyenkor nála a dr.-t elé tenni, végülis nem úgy született. Lementem a kápolna pincéjébe is, mécsesek égtek. Anyám gondoskodásból és takarékosan a márványtáblára négy betűt vésetett, darabját 440 forintért. Fedőnevünk ezentúl: MAMI. Maradjon így. Jó helyet kaptunk, bár legalsó sor, le kell majd hozzánk hajolni. Viszont innét a Dunára látni. Sőt, ha belegondolok, a Metropolitan Múzeum Dahlem-gyűjteményére is, az a Balthus kép. Kezdtem a pincében otthonosan érezni magam. Látom, fölöttünk a NAGYANYUKA is él még. Az egészről a feledhetetlen Sárközi Márta jut szembe, aki azt mondta, hogy hamvait a Zugligeti úti lépcsőn szórják szét, hogy télen ott ne csúszkáljanak az öregek. 2008. április 9. szerda Megnéztem a Vojnich-kiállítást az Aulich utcában. Az élő magyar festők között messze őt értékelem a legtöbbre. Na, még a Párizsban élő Hollán. 2008. április 10. csütörtök Megírtam a készülő deske.hu-kötet előszavát, ami közben átminősült fülszöveggé. Ésszerű volt elmagyarázni a tizennyolc éven át írt levelek történetét. Kértem, és szerkesztőm-barátom átnézte a szöveget. Ma reggeli telefon, uszodából hazafelé: -- Robi, a vízben gondolkodtam rajta, miért húztad ki az első mondatot, hogy: Kedveltük egymást ?! Ennyi érzelmet szívesen beletettem volna. -- Ha szeretnéd, nyugodtan hagyd benne. -- Kizárólag a minőség érdekel. És elhiszem neked. Csak nem értem. -- Mert álságos. Azt kéne írni, hogy: Szerettük egymást, de nem lehet, mert félreérthető. -- Igaz! -- Azt beletehetnéd, hogy: Barátok voltunk. -- Annak a mondatnak nincs zenéje. -- Akkor jó így. Az elhallgatás sokszor többet fejez ki a kimondásnál. -- Ez a telefon megérte a húsz forintot. Mindjárt hazaérek, kösz, szia! Deske! Megtartani! Az entrée, a felütés, a belépés az nagyon fontos! Itt meg ki lett húzva! H. Ó jaj és jajj, neki is tök igaza van. Most mi legyen. Szóval, mi legyen az első mondat? Emlékeztető: Szüts Miklós kiállítása nyílik a Bartók 32 Galériában, [Bp. XI. Bartók Béla út 32.] április 15-én 19 órakor. Megnyitja: Mélyi József művészettörténész. A megnyitó előtt 18 órától 18:40-ig Dorli Lamar [Párizs] Schubert: Winterreise dalciklusából énekel. Zongorán kísér: Csalog Gábor. [Közben az ajtók zárva.] A kiállítás nyitva: május 9-ig munkanapokon 12-18 óráig, szombaton 10-14 óráig. 2008. április 11. péntek G1-el, ha épp nincs géptan-, vagy munkavédelem-órája, - levelezünk. >>Álmos nyár vége, poros alkony, ami melegen úszik az este felé. A malom körül szekerek álltak<< ...az idézet annyira tetszik, hogy folytatom: >>Értelmem emlékeiben most már egyre sűrűbb és tartósabb az a kerítés, amelynek léckaróin az emlékek köcsögjei száradnak, amelyekben - ha le-leveszek egyet-egyet - a múlt beszáradt lekvárja illatozik, vagy büdösödik... ....Közben azonban az Idő - azt hiszem ezt a szót mindig nagy betűvel kellene írni - észrevétlenül rakta a napokat egymás mellé...<<  G.  A karókon lévő köcsögök fejjel lefelé vannak, abban nincsen lekvár. d. Ne keress csomót a káka tövén. Fekete beszáradt lekvárról ir, az ott marad a köcsög oldalán. G1. A káka oldalán van a csomó, és nem a tövében. A káka tövében a ruca költ. d. Fekete köcsögében elszáradt a lekvár és nem folyik ki. Miért nem a tiszta, elmosott és csöpögő köcsögöket rakta a rúdra? Erről meg kellene kérdezni Oraveczet. Bár Fekete el is térhetett a szokástól. G. és minek a rúd, és minek a köcsög, és minek az élet, ó, Horáciuszom?! d minek a selymes víz, a tarka márvány? minek az est, e szárnyas takaró? miért a dombok és miért a lombok s a tenger, melybe nem vet magvető? .... miért a végét nem lelő idő? vagy vedd példának a piciny füszálat: miért nő a fü, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő?  G.  s minek a gép, és minek a kép és minek az ép, ha a törött is jó...? d. minek az úszás idejét mérni minek Kazinczy cédéjét kérni minek az excel, minek a word jobb inni whiskyből egy kört  G. minek a kör ha van is whisky minek a kor ha akkor amikor de meghal a kor talan is. d. Itt, gondolom, elment előadást tartani egyetemistáinak. 2008. április 12. szombat A Városfal vedéglő, ahol mint meghívott díszvendég, vagy ingyenmenüs egy évig ebédelek (a másik Jancsó Miklós), a falak mentén kis könyvtárat is tart. Múltkor a József és testvérei Putifárné afférja, amíg a leves megérkezett. A pincér rá is kérdezett, az első kötetet ugyanis ő vitte el. Tegnap egy Tóth Krisztina kötetet emeltem le. A vers, Porhó, megfogott; József Attila születésnapi versére hajaz. eleddig nem zuhant sokat csecsem becse... A létre kérdez rá: élni ez?... ittlétemet átlátom ott?!  Ezt a kérdést én nyolc és fél évesen intéztem el - na jó, kezdtem fölgombolyítani -, hogy egy hónap kellett, míg megértettem, én most kórházban vagyok; és nyilván egy élet kell majd rá, hogy megértsem, én élek. Tényleg, ma is alig értem. Ezt az egészet. Néha. A szrapacska ehetetlen volt. Így csak a felét. És váratlan folyatása a tegnapi MINEK A-nak, Gábor egy Zelk verset keresett; megtaláltam (1963): NOVEMBER Hallom ahogy csattog a szomszéd szobában, a magány állkapcsa a szomszéd szobában. Forgószél kavarog a szomszéd szobában, tornyot emel a szél a szomszéd szobában, esztendők porából a szomszéd szobában. Leomlik a torony a szomszéd szobában, lerakódik a por a szomszéd szobában, gyűl csak, gyűl csak a por a szomszéd szobában, puha léptü magány a szomszéd szobában, a magány lábnyoma esztendők porában. Hát minek akkor a szomszéd szoba, minek a fal, minek az ajtó, minek az erkély, minek az utca, minek a gépkocsik futása, minek a varjak menekülése a véresre horzsolt alkonyati égen, minek az ég, minek a napszak, minek a vers, minek a szó?  [...] A vers végét nem mutatom itt, mert gyengébb. Másutt, később, ugyanezt, megírta szebben . Estére lefotóztam a Kecskeméten kezdett és mostanáig befejezett képeket. Ez az A/08/21. Az összes: A/08/03 A/08/06 A/08/12 A/08/13  A/08/16 A/08/17 A/08/21 A/08/25 A/08/26 A/08/28. Még a kereteket kell majd mindhez hozzáfesteni. 2008. április 13. vasárnap Megint varázslatos vasárnap reggel. A deske.hu kötet fülszövegének eleje a könyv első mondata is; nem mindegy. Sokadik próbákozások után most itt tartok: Tizennyolc év, eddig százötvenhat levél. J. a nyolcvanas évek végén települt át Franciaországba. 90-től kezdtem havi beszámolókat írni neki: Levelek Le Meux-be. Nemigen válaszolt, maradt a monológ. 2000. június, honlap, rajta minden munkám. Szüts barátom megjegyezése: Kéne mellé valami aktuális, mert 2008. április 14., hétfő Meséli, altatónak orvosa ajánlott neki egy gyógynövénykivonatot, recept nélküli, nincs mellékhatása és nem is lehet rászokni, nagyon jó. Melatonin. Elkezdte rendszeresen szedni, s azóta csakugyan kíválóan alszik. Úgy reggel négyig. Evvel én is így vagyok. Gyógynövénykivonat nélkül. Noha mostanában semmi izgalmas, csak a képek meg kereteik. 2008. április 15, kedd Egy idősebb néni a medencében, hogy neki mennyire tetszik a bukófordulóm. Aztán csendes bíztatásom mellett próbálgatta a falnál. Megjött a levél, a Hatóság úgy gondolja, mégis helyesebb lenne nekem 16 helyett 47 ezer lakbért fizetni. Hazafelé gyónás a Ferenceseknél. Három napig térdenállva egy Miatyánk a penitencia, avval, hogy a térdelés az atyai irgalomra utal. Ami nem azonos a bűnbocsánattal, az irgalmas szamarításusnál sem volt szó bűnről. Hogy a héberben, ha jól értettem, az irgalom szó összefügg az anyaméh körülvevő gondosodásával. Mondom neki, apám meghalt a háborúban, nem tudom elképzelni, milyen lehet egy főnökféle, Istennel így inkább, mint idősebb baráttal-, persze ez is rendben van. Este Szüts-megnyitó. Az előtte-hangversenyre Kata kedvéért elmegyek, viszem a Fekete István kötetet. Ha netán sötétben zenélnek, Petzl típusú fejlámpám. De Kata nem engedi. Az unokáknál, hallom, jól működnek a nyuszik. Este Szüts megnyitó, előtte kis koncert követve a főmotívumot: Párizsból utazott énekesnő; Winterreise, zongoránál Csalog Gábor. Közben csak mikor már törökülésben a fal mellett, mertem elővenni a Fekete István kötetet. A teljes baráti kör, teltház. Miklós képei: nem tudok mit mondani erről, nem hallom ezt a frekvenciát. A 2007-2008-ban készült képei megnézhetőek honlapján: http://szm.hu 2008. április 16. szerda Tegnap megküldtek egy példányt a győri Műhely folyóirat 2008/ 1. számából, érdemes utánajárni, és megszerezni. Az 56 óta Párizsban élő Hollán Sándor rajzai (kíváló nyomdai minőségben). (És vallomásai a művészetről.) Mikor néhány éve itthon egyidejűleg három bemutatkozó kiállítása volt, írtam róla, hogy miatta biztosan át kell írni a magyar művészettörténetet. Milyen gazdagok vagyunk, általa. Ez is Gábornak jutott eszébe, illetve ő találta meg, újságban, a hírt. Most 25 éve halt meg Illyés Gyula. Gyula bácsi, mit is mondjak, köszönöm. Ditirambus a nőkhöz. Óda a törvényhozóhoz - a nyolcvan éves Tersánszky Józsi Jenő köszöntése. Esti csoda. Mi mindent tanultam tőled. Elalvás előtti esti barátom. Éppen negyven éve láttam utoljára kutyát ekkorát hazudni. Az is vizsla volt. Vasárnap délidő, Robival álldogáltunk a Hármashatár-hegy lábánál, a nagy rét közepén, édes napsütésben, és készülő könyvünkről csevegtünk. Tőlünk tíz-tizenöt méterre egy fiatal állat, póráz nélkül bóklászott, nézelődött. Én az állatokkal nyelveken beszélek. [Bibliai kifejezés, úgy fordítanám, saját nyelven.] Halkan szóltam hozzá. A kutya megfordult, égnek emelte az orrát, és könnyű ügetésben egy mögöttünk pár méterre lévő fűcsomóhoz sietett, s feltűnő buzgalommal, gondosan szagolgatni kezdte. Elnevettem magam. Aztán, mintegy véletlen, hátulról felénk kanyarodott. Lehajoltam hozzá, ujjammal a földet érintve, ahogy dukál, hogy fölülről közelíthessen. A folytatás elmaradt, akkor behívta a gazdája. És az a régi történet. Grafikus munkaadóm-barátom hatalmas műtermében dolgoztunk. A kutyának tilos volt az ágyhoz menni. Békében, behúnyt szemmel, elnyúlva hevert hát öt méterrel arrébb. Ahogy időnként hátrafordultunk, ő mindig ugyanúgy, mély álomban. És mindig közelebb az ágyhoz, egy méterrel. Deske, ugyanez a  macskák mindennapos helyzetmegoldása. Úgy tesz, mintha nem venne észre, fontos szaglásznivaló akad. U. 2008. április 17. csütörtök És ez is meglett: Nagy utazás - műterem - A/08/15. A képnek nem sok mélységei vannak, de nem is merném/akarnám folytatni ez irányban. Mert erősek és pontosak a formák, jó arányúak, azokat kár kellene elfiomkodni. Mint az a karosszékes linómetszetem, B/69/12, 1969-ből. A színezését kedvelem, bár tévedések és techniaki kényszerpályák halmazából állt össze. Kecskemétről még egyszínű foltrajzként hoztam haza. Megszáradt. Aztán kapott egy zöldes lazúrt, az egész felület. Újabban ragaszkodom egy nagy okker folthoz, az továbbvitte, akkor szerettem volna úgy - befejezetlenül - félbehagyni. Hogy semmiképpen több szín ne. Az utolsónak fölkerült feketés négyzet ennek meg is felel, és ugyanakkor lehorgonyozza a többi foltot. Katáék közössége a lelkigyakorlatok alkalmával különösen figyelmet fordít az önismeret és a kapcsolati kultúra dolgaira. Most egy lista, ami a lehetséges jótulajdonságokat sorolja. Érdemes magunkat, párunkat végiggondolni: adakozó, aktív, alkalmazkodó, állhatatos... ki gondolná, vagy 130 féle... ABC-sorrend. És igazuk van, a negatívumokat (magunknál is) sokkal gyakrabban számláljuk, a jó oldal gondolkodásunkban szinte teljesen kieső mező. Érdemes eltenni, kiprintelni: a lista képe / egér jobb gomb / mentés- 2008. április 18., péntek Ha ébredés után az első öt percben nem jut eszembe semmi, szörnyű. Akkor Illyés szavaival minek élek, minek éljek. A levegőt is kár fogyasztani. Túl kell élni. A mai nap nehezen indult. Szinte üres medence. A harmadik nagykör után találtam ki végre valamit, a kabinosnak a szokott negyven helyett egy ezrest adok, hogy a BKV-sztrájk miatt elmaradt vendégek helyett is. És, hogy az Illyés-évfordulót ünneplendő, néhány versét ide, amiket valaha begépeltem, azokból. Borsos Miklós: Szabó Lőrinc szobra... Már onnét is szeretem, hogy a rettenetesen egyenetlen minőségű Borsos élete legjobb szobra, pontosítsuk, mert a felsőfok csak viszonyítás lenne; a portré remekmű. Második megközelítés, hogy a szörnyeteg és szánalmas és szánandó és szeretnivaló Szabó úr dolgait, életét, verseit ismerjük. És aztán, Illyés nagyerejű kérdésfölvetése, ami nem szónoki póz csupán. Esti csoda. Andalító, szeretem, életre kérdezés ez is, négy sor az egész. Itt: Illyés szavalatában Esti dal. Persze kicsit nyafog, de huncut, a vége csattan. Istentiszetelet. Ezt le kéne már végig írni egyszer, itt csak ezek a nagyon... sorok. Két évtized. Mindig meghat, amilyen csendes szerető sorokat tud írni feleségéről. Aki hűségesen szolgálta, a szó eredeti értelmében. Csöndben volt társaságban, éjjel, napi munkája után gépelte férje dolgait. Illyés depressziós éveiben okos eszközökkel bíztatta írásra... Október (?) természetközelisége mindig vonzott, tanít, kiegészít. Egy mondat a zsarnokságról, avval a bájjal, ahogyan ő, kisiskolás ügyetlenséggel szavalja. És már rég be kellett volna gépelni a Ditirambus a nőkhöz-t, és a, meg..- És rá egy fél órára I. megküldte! Nagyon fontos. ...a megfordított vánkos. Jammes, Ima azért, hogy a szamarakkal mehessen a paradicsomba, a csacsikról. Ezt csak ide a végére, Illyés tiszteletére... 2008. április 21., hétfő Deske! Kétszer olvastam el a Ditirambust. Illyés nem válogatta be a Konok kikeletbe. Az aranykötésű válogatás Orosziban nem került a kezembe, lekötött a házigazda-szerep. Első érzésem: túl hosszú. Második olvasás: tényleg hosszú? Nem - mit kellene belőle elhagyni? Semmit. Mint egy varázs-szöveg, ima, zsoltár. Köszönet, hogy föltetted: G1. Visszamesélte Pisti úr, a Lukácsban a zárás utáni borravaló-szétosztáskor szóba került a BKV-sztrájk kapcsán adott ezresem. És hogy fölmerült, össze kéne nekik dobni pénzt egy Váli-képre. (Kata megjegyzése: a polgári kultúra.) 2008. április 22., kedd Keservesen kínlódom a deske.hu könyv kézirattal, napok óta, és még meddig. A honlap változatán dolgozom, a képek fele nem akar feljönni Firefoxban, nem részletezem. Közben bele-beleolvasok, pihenésnek: 1994. július 26. Kékkút. Izgalom a székem körül. A gyerekek a szőnyegpadlón hasalva vitatják, mi legyen a sorsa az imént fogott kölyökegérnek. Rájuk bíztam, döntsenek. Szempontjaik: a háziegér nem védett. A kisegér még nem gonosz. Folytonosan rágnia kell, a fogai miatt. Ha a szomszédba dobjuk, ott tesz kárt. Nem hiszem, hogy lenne lelkierejük megölni. Majd meglátjuk. Most vitatják a jéghalál, a fulladásos és a bárdhalál közti különbségeket. Beszélik, keresztre is lehetne feszíteni, persze fejjel lefelé. "És a gerinckiszedést hogy is kell?" Most bíróságot alakítottak, 27 egérben állapítják meg a váltságdíját. Közben: "Ne pöcköld, szegényt!" "Apu, fullasszuk bele ebbe az üvegbe?" Mondom, sajnos az szenvedéssel jár. Öljük meg egyáltalán? Kegyetlenül rájuk hárítok mindenféle döntést. "De vért nem akarok látni." "Mégiscsak a megfulladás lenne az igazi." "És nekünk se kell sokáig nézni, amíg szenved." "És ha egércsapdát tennénk be neki, evvel esélyt is adnánk neki." – ez Miki bölcs ötlete, amivel a közvetlen gyilkolászást sikerülne elkerülniük. Most sajtot keresnek a csapdához. "Te nem undorodsz az olyan vértől, amikor meg is hal valaki?" Most meredten nézik a csapda körül rágcsálót. A rugó nem kattan. Türelmetlenül ütögetik az üveget, történjen már valami. "Jaj, Pépör (ez én vagyok), mit csináljunk?" "Szép lassan fölöntjük vízzel?!" "Maguk döntsenek, én elmondtam szempontjaimat." "A stratégia jó volt, csak nem az egéren csattant a fogó! Szegény egér, mit sem sejtve rágcsál, miközben öt perc múlva, jujj! Valószínűleg eltörte a fogó az egyik lábát, ezt nem akartam! Bár akkor nem eszegetne. Próbáljuk még egyszer. Azt akarom, hogy a testét kettévágja, most például csak az orra van benne!" Végre kattan a fogó, a feje benne. "Él? Még mozog! Rázzuk meg az üveget! Öntsük föl vízzel, akkor hamarabb vége! Emeld ki a fogóval együtt! Fujj, te ezt megfogod? Most meg lehet nézni a fogait! Hova lehet rakni egy ilyen egeret? Temessük el? Klórmeszet is lehetne rá tenni! Jé, mennyi tetű van rajta! Megnézzük nagyítóval? Ez már egy szabályos hulla." Eltelt a délelőtt. A rádióban delet harangoznak. Kata lent krumplit hámoz. A gyerekek leszaladnak beszámolni. 2008. április 23., szerda Deske! A gyermeki objektivitás kegyetlensége és a gyermeki kegyetlenség objektivitása (szenvtelensége - a megfigyelő megfigyel, és nem létesít kapcsolatot a megfigyelt tárggyal) - maga a tökély. B. 2008. április 24., csütörtök Deske, te objektív megfigyelő, "maga(d) a tökély"! Nem szégyelled avval a kisded megdicsőültetéseddel kiszúrni hű olvasóid szemét, amit szerdán voltál szíves egész napi naplóként idézni? Hogy lesz ebből újabb deske.hu kötet, he? A kolbász felséges volt, köszönet Katának. L. Szégyellem, nem szégyellem, micsináljak. Írni kell, ugye. Ha más nincs, akár dícsérjenek. Tegnap háromnegyed kettőkor ébredtem, nullakettőkor a gépnél, estére befejeztem a deske.hu internetes változatát. Tökétesen hullafáradt. És még egy kicsit. Ma tántorogva úsztam. A szöveg viszont betördelt képekkel együtt fönt a hálón, csak elrontva az URL-je, úgyhogy még csak a hackerek számára elérhető. Kész. Hogy kettőtől dolgoztam, hét!! embernek (3 nő) + Lukács zuhanyozó mondtam el, hátha valaki megsimogatja érte a buksimat, de sajnos. Kielégít a válasz?! Még annyit, a teregetés előtt, ha már. Hogy újra kell gondolni a semmit és a valamit, az egész matematikát. Megyek az optikusomhoz. Az új szemüveg kerete 60 ezer forint lenne, ha keret nélkülit kérek, 140 ezer. Na?! A semmi nyolcvanezerrel drágább. Kérdem tőle, hogy tetszik az F. Napló. Azt mondja, még csak belenéztem, nem úgy van az. Egy géppapírt hosszában kettéhajtok, abba jegyzetelek. Ha egy könyvből nincs mit kiírni, nem érdemes elolvasni. Tegnap a Hattyúk tava az Operában, hosszú taps, ugye nem illik közben elindulni a ruhatárba. Éjfélre értünk haza, Rákosligetre. Egyig megvacsoráztam. Más ember ilyenkor leolt. Csak nálam szabály minden nap két órát olvasni. Hát így kerül majd sorra a maga könyve is. d. 2008. április 25., péntek Szia Deske! Két ékszerészt hallottam beszélgetni: milyen hülyék vagyunk, mindig van olyan, aki olcsóbban dolgozik, és alámegy árban... bezzeg a látszerészek betartják azt az íratlan szabályt-, miszerint a szemüvegkeretet ÖTSZÖRÖS áron adják a beszerzési árhoz képest.   + még hozzá a lencse, csiszolás, stb. ölel: Laci  Tegnap egy távolabbi, eddig nem ismert rokonom vette föl velem a kapcsolatot mailben, aztán meg is látogatott. Zoológus. http://zkorsos.fw.hu/: A múzeum Myriapoda (soklábúak) gyűjteményének kezelőjeként fő kutatási területem az ikerszelvényesek (Diplopoda) és a százlábúak (Chilopoda) taxonómiája, szisztematikája, faunisztikája. Most jött haza Új Zélandi tanulmányútjáról. Hamarosan utazik Tajvanra, ott is vannak állatok. Sokíziglen ősöket is számon tart, s most egyeztettük a családfát. Ennek kapcsán néhány kép. Ez az úr Johann Georg Bauer, Göllersdorfban chirurgus, vagyis orvos. A lánya, Bauer Terézia, az ő adatai megvannak: 1830-1879; a képeket ebből próbáltam datálni; 1860 körülinek gondoltam. Ez a Terézia egyik ükanyám, anyai nagyanyám nagyanyja. Aztán egy már szívmeleg kép, a középen álló sudár lány anyai nagyanyám, akit csak kövér, öreg, nem szép néninek ismertem, 1968-ban halt meg. Itt nagyon szép. Férjét szerettem igazán, aki 53-ban halt meg. A fotón látható lánytestvéreit is ismertem még, a baloldali nácibarát, 45-ben Angliába, onnét az USA-ba, orvos volt, a jobboldali egy bankigazgató felesége, férje a kitelepítéskor gátépítésen talicskázott valahol az Alföldön, ott is halt meg. Nagyanyám egy fotóját fiatalasszony korából ismertem, furcsa, hogy egy ilyen néni is teniszezett. 6:16, indulok, ajtóm előtt szakadt nejlonzacskó. Először nem értem. Hozzáhajolok, megnézem. Ja, elfogyott a vécépaír, hogy hozzak. Az uszodafolyosón mellémcsapódik K.; elektromérnök volt. Köszönés helyett: Nem tudom, az egészség szó miből származik. Az egész-ből? Németül Gesundheit, angolul, franciául, portugálul... és sorolja, a megfelelő kiejtéssel. Pedig nem vagyunk beszélgetőviszonyban. Igaz, minap a medencében álldogált, kidugtam mellette a fejem a vízből, hogy Churcill azt mondta, csak semmi sport. Gábor tíz percet késett. A zuhanyozóban: - Tíz percet késtél. - Igen, péntek, akkor rakja ki a szemközti fűszeres a gyümölcsösládákat a kuka mellé. - És te lementél érte. - Nagyon jó gyújtósnak. Apró darabokra töröm. - Hányat hoztál föl? - Csak egyet. A másik négynek lemez feneke volt, az nehezen gyullad. - Veszek neked aprófát, teherautóval fogják levinni Kisorosziba. Akkor megtörik: - Te, élvezem. Külön technológia a szétszedése. A konyhában csinálom. Először a nagy sarokvasakat. - Azt is föl lehetne használni valamire. - Gondolkoztam rajta. A kis kapcsokat csavarhúzóval kell lefeszegetni, utána harapófogóval. - Mit olvasol? - Illyés Gyula könyvtárának katalógusát. A dedikációk is benne vannak. Aztán elmesélem, hogy bántam el Katával. Gyűltek a visszaváltandó üvegek a kosárban, kosarakban. Adtam neki tíz évre betétdíjat, azóta kidobjuk. Majdnem mindig. Kivételesen megállok a vízben, pár éve nem láttam, alezredesként ment nyugdíjba. Azóta egyszer előléptették. - Váli Dezső vagyok. - Szinnyei Merse. - Mi újság? A bal válladra szoktál panaszkodni, úgy három éven át... Nem úszol. - Egy a te bajod, hogy hazudsz. Nem kell időre kelnem, később járok, hetven vagyok. - Ja, megöregedtél. Az orvosokra is szoktál panaszkodni. - Itt a mellemen egy kis folt, látod?! Megyek a körzetishez. Ránéz, átküld a Kapás-rendelőbe, és ad egy számlát a vizsgálatért. Ott, hogy csak egy héten egyszer van bőrgyógyász, átküldenek a Feketesas-szakrendelőbe, és adnak egy számlát a vizsgálatról. Elmegyek, kivárom, megnézik, átküldenek a Kékgolyó utcába, hogy inkább nézzék meg majd ők, és adnak egy számlát. Elmegyek a rákkórházba, kivárom, mondják, kérjek egy időpontot a sebészetre, majd adnak egy számlát a vizsgálatról. Most itt tartunk, kaptam időpontot, május 15. Zuhanyozóban, már visszafelé, megbeszélem, hogy kellene egy tolatóradar, és hogy a baltazárat kidobtam, mert aki már a kocsiajtót kinyitotta... Hazafelé a folyosón odakiáltok a hajszárítókhoz, Erzsébet asszonynak: Tudom, tudom! Hetvenhét éves! Ő is röhög. A Török utcai szerszámbolt vezérigazgatója - süt a nap - boltja előtt ácsorog. Köszöntöm: - Megtanultam valamit egy mondatából, hogy azért nem süt otthon kenyeret, mert annak nincs héja. - Igen. Kifigyeltem, a szomszéd CBA-ban olykor délben hozzák a kenyeret, akkor átmegyek, még meleg. Szütstől tanult mondattal zárok: Hja, élni tudni kell! Az Éjjel-nappal ABC-ből, ami reggel hétkor nyit, egy nagy sóskifli. Elrágom, kitart a Mechwart térig. A postaládából a napilap: gödöllői bírósági ügy, Papp Judit, az egykori prostituált úgy érzi, nyomorba döntötték azzal, hogy megtagadták a tehességmegszakítást. És az életét megmentették. Minek utaznék én Indiába? Csak mert meghívtak?! Itthon asztalomon egy doboz gyümölcsszörp vár, Kata ajándéka abból az alkalomból, hogy tegnap befejeztem a deske.hu- könyvet. Mármint a rám eső részt, a netre átdolgozott változatát. Nem tudom eldönteni, helyes lenne-e már mutatni, vagy várjak vele a könyv megjelenéséig. 12:10 Kedves Deske, azt nem lehetne valahogy "összehozni", hogy  a deske.hu könyvhöz legyen egy CD melléklet, amin Maga olvasna föl a kötetből? Vagy pl. a verseket. Kérem, ne mondjon azonnal nemet, gondolkodjon rajta egy kicsit. :-) I. Fiam éppen itt, (a könyv tipográfiáját ő csinálja); szerinte is ragyogó ötlet, köszönöm. És neki van profi audióberendezése is, (tud hangot vágni; zenész is), és mint mondta, csak egy szélfogó lemez hiányzik. Ami a mikrofon elé helyezve a P és B betűk ütését tompitja. Ezeket majd kerülöm. Fölmerült videót is rátenni. Sok tévéinterjúm van, az egyiken pedig bemutatok egy szinte tökéletes bukófordulót a kecskeméti uszodában. Azokra felvételekre a Duna-TV kiürítette az egész uszodát. Aztán utasítottak, fejes a négyes startkőről. Mondtam, azt én nem merek. Úgyhogy csak belecuppantam, stb. d. Érdekes dolog egy új rokon. Mutatott kedvenc állataiból, persze a honlapján, és hogy hasonfélék nála, otthon is vannak, myriapodák, Új Zélandból hozott párat, hát nem gyönyörű?! Hogy ezek elkezdődtek, hogy már lábuk is legyen, de még sok van nekik és puha, a végén pici karmocskákkal. Olyan, mint egy csiga, csak száraz. Rákérdeztem, hívásra bejön-e már. Megmutatta a házukat is, ami leginkább kúria, és gyönyörű, valamint belül a nagyszobát, jpg-ben. Megkaptam nagyapám gyászjelentését. Aztán egy másik papíros, édeasapja fel/lejegyzése, a Purman család története. Babits büszke lenne ránk: A család Elzász Lotharingia Metz városából jött Magyarországra I. Lipót uralkodása alatt, 1666 körül, és később Szekszárdon telepedett le. Mátyás és Mihály is katona volt, nemességet kaptak I. Lipót császártól. Az egyik a katonai postát szervezte meg Bécs és Magyaroszág között... 2008. április 26., szombat 04:20 Szüts honlapján [szm.hu] írja, hogy hosszú idő után, bíztatásra, mégiscsak elment az amúgy nézhetetlen Műcsarnokba, egy festészeti kiállításra. Hogy ott most állítólag igazi, megmunkált, derékszögű olajfestmények, nem olyan háromszögű, világító, csipogósak. És megint csalódott. Fájdalmas és nehezen megemészthető kérdés. Csak tapogatózom, próbálom körüljárni, a magam számára is. 1./ Talán csak annyi, megöregedtünk, megváltoztak az értékek a fejünk felett. A csempeszkopácsi XII. századi kápolna építője fejcsóválva nézte az új huncutságot, fölöslegesen felkönnyített gótikus födémszerkezeteket. Hogy a Van Gogh, Monet körüli újításokat hogyan fogadták, tudjuk. Tegnap olvasom a villamoson a teológus Nyíri Tamást az öregedésről, hogy nagyon fontos, hogy ne kapjon lábra bennünk a történelmi újdonságokkal szembeni ressentiment [titkos neheztelés], hogy ne győzedelmeskedjék bennünk a káröröm. A néni a Times levelezőrovatában, hogy a font, a shilling és a penny tized osztásúvá tételével miért nem várták meg, míg az öregek meghalnak. 2./ Olvasva Szütsöt, el se megyek a Műcsarnokba. Amit látnék, számomra nyilván csupa felületes gondolat, felületesen megmunkálva. (Déry : a l'art pour l'art egy henye gondolatsor henye összefogalása.) Próbálom értelmezni. A Húsvét-szigeti idolok késztőjében fel sem merült az anatómiai közelítés igénye. A felajánláskor felmutatott oltáriszentség még csak nem is emlékeztet Krisztus urunk testi alakjára. Talán nem is felületesek a gondolatok a mai művekben, csak-- Talán ezek a (felőlem nézve) botorkáló képgondolatok pontosabban követik/közvetítik korunkat, a botorkáló közgondolkodást. 3./ Ezek a számomra érthetetlen és kellemetlen produktumok java nyilván éppúgy a világot akarja értelmezni, mint Morandi. Talán csak annyi, hogy a harmóniakereséstől inkább a konfliktusfeltárás felé fordult a figyelem. Nem hiszek abban, hogy megváltozott a világ, hogy voltak harmónikusabb korszakok is. Talán csak ennyi, ismétlem, hogy most nem a harmónia van a műsoron. Én továbbra is Nagy Istvánt és Balthust fogom használni. 4./ Kata sajnálkozott az ötvenes évek asszonyain, hogy csak egyforma lódenkabátot lehetett kapni. Mondtam neki, nem kell, a különbségek ugyanakkorák voltak, és maradtak. Saját, és történelmi tapasztalat, hogy tehetségek mindig voltak, és mindig győztek. Általában kisebbségben, de voltak, lesznek. 5./ Ez ugyan Szüts gondolkodása, ő szokott vitakozásainkban a befogadó felől is közelíteni: az emberiség egy kisebb, gondolkodó részében tartós az igény a világ legfontosabb kérdései megválaszolására, vagy legalább felmutatására ...a művészetek által is. És ahogyan a tegnap látott pirospöttyös hernyó tud Isten teremtő akaratára emlékeztetni... hogy tulajdonképpen mindegy, mi indukálja bennünk a kedvet a fölfelé nézésre. A fontos dolgok felé fordulásra. Napokban Zsófi lányoméknál. Mutatta a fürjtojásokat, egy kakukkfióka is van köztük, mert hófehér. Mutatta az új szaporulatot, és hogy nem akar kinőni a tolla, pedig már ideje lenne. A két gyáva kutyát megsimogattam. A gyerekek Katával társasjátékoztak. Kinga pedig itthon, nálunk, a kisszobai tacepaon kiegészítette az aktuális élőket és holtakat. Erről nem tudok leszokni, megint próbálkoztam lefotózni a Margit körutat. F/08/057 Gábor, reggel, elgondolkozva: a ládákból kiszedett fémkapcsokból lehetne a pincepolcra akasztókampókat csinálni. Deske! Nemcsak a gyümölcsös láda szétszedése szórakoztat. Munkavédelem vizsgadolgozatot iratok. Kérdés: A munkabaleset fogalma. Válasz /az illető fiú/ "A balesetről, mely mindenkivel megeshet, jegyzőkönyvet kell irni, melyben a sérült adatai... munkabaleset pld. a munkahelyen történő WC-re menés"   Megnéztem még egyszer a dolgozatot, tényleg ezt írta. Azt akarhatta: a munkahelyi WC-ben is történhet baleset. G. 2008. április 27., vasárnap Üdvözlöm. A konfliktusfeltárásban igazat adok Önnek, de volt-e valaha igazi harmóniakeresés? Én látok próbálkozásokat, de valóban, a konfliktusfeltárás egy művészi bulvárstílus, amely gyakran leragad és nem mutat fel megoldást, kiutat lehet, mert nem látja nem tudom jó munkát O. [Prága] Úgy gondolom, Morandi harmóniát keres. Amúgy nála is van konflikus, csak ő meg/fel is oldja. Lehet, hogy korunkban egyszerűen egy funkcióeltolódásnak vagyunk tanúi, a mai művészek közvetlenül a napi dolgokba való beleszólást tekintik feladatuknak. Mi még a fellegekben jártunk, onnét néztünk lefelé és fölfelé. Fiam szerint csak az marad meg, ami a napi - évi aktualitáson túl is hordoz tartalmat. Hát ez igaz lehet. d. Délelőtt séta a Pilisben. Repceföld - F/08/058 Barátaim azon vitatkoztak, gazdaságilag hasznos-e ez a mindenüttlegyenrepce. Nekem tetszik. 2004-ben is jártunk ugyanitt; F/04/083 2008. április 28., hétfő E-mail meghívó jött Szász Mária építész kiállítására. N&n Galéria www.nagybalint.hu Emberi hang. >>bármily nagy műveink mákszemnyi mákszemnél is kisebb volta a mindenséghez képest, a korlátokon kívülre kacsintás képessége. máig minden munkámhoz -az egészen picitől a legnagyobbig- az új-ra való örök rácsodálkozással kezdek hozzá. még szeretem a szakmámat. ahogyan a zenészek örömzenét játszanak.<<  bővebben itt Szütst megkérdeztem kortárs festészet ügyében, harminc éve együtt gondolkozunk. Apó, nincs nekem erről sokkal több gondolatom. 1. a kortársnak nevezett művek jó része: más műfaj 2. ami meg nem, abban gyakran túl sok a szar, de miért ne lenne...? divattal nincs dolgom, túl közel van. m 2008. április 30., szerda Honlapom tökéletes, működik, mint egy jól megfent kenyérvágó kés. Az ideiekből két kép biztosan múzeumi minőség. És nincs mit csinálni. Annyi, a karosszéket egy hónap után visszatettem az ágy végébe. Mire panaszkodjak. Az idő borús, és fölszedtem öt kilót. Ilyenkor a delete gomb, 255-ös urnahely, a bejárattól jobbra, kifizetve. Aba-Novák és Gulácsy kiállítások. Na, még ez is. Talán egy könyvtartót lehetne építeni az ágyam mellé. Jó lenne egy öleb. A szeretettel nem tudok mit kezdeni --- Tartsanak el, és hízelegjenek, de ugyanakkor hagyjanak békén, küldjenek pénzt postán. Azt is unom, hogy hízelegjenek. Veszítsenek el nagyobb összeget az utcán, amit én véletlenül megtalálok. Legyenek elragadtatva tőlem a hátam mögött, hogy én tényleg egészen véletlenül visszahalljam valakitől, aki nem is tudja, hogy rólam beszél. Írassák rám a házukat, és haljanak meg. /Petri György: Horatiusnak rossz napja van/ Meghívó jött mailen. 2B Galéria, május 8, 18 óra: "Második generáció" Az elnevezés, nekem, így látatlanba a Holokuszt utáni második generációt jelenti. Kiállító művészek: Böröcz, Gellért B., Kovács Johanna, Mózes Katalin, Révész László László, Roskó, Szabó Eszter Ágnes, Szirtes János, Valkó László, Wächter Dénes, Wechter János. A kiállítás kurátora S. Nagy Katalin. Engem baromira nem érdekel, ha tényleg ez a válogatás szempontja, hogy a kiállítók zsidók, félzsidók vagy gojok-é. A mellékelt illusztrációt, aláírásával együtt fölösleges izgatásnak, kártékony ellentétszításnak tartom:   >>Zsidók csúcsos süvegben. III. Ince pápa 1215-ben, a Lateráni Zsinaton rendelte el a zsidók számára ezt a viseletet. (XIII. századi ábrázolás.)<< Nagyon szeretném remélni, hogy valamit félreértek. 13:51 Nem értettem félre, sajnos. MOST A HOSSZÚ HÉTVÉGÉN VIDÉKRE, NEM BIZTOS, HOGY OTT LESZ NET. 2008.ápr. 131295=4209/hó=140/nap VÁLINEWS 158. levél J.-nek, Le Meux-be  /  2008. május C.9560 2008. május 1., csütörtök, még Pesten Meghívott a tulaj, Barna Sándor, mostanában elkészült óbudai éttermébe, vacsorára. Bécsi út 56. Azt hittem, csak egy kiállítást akar tőlem kérni. De a művészteremben egy asztalt is el akar nevezni rólam. Legyen. Több éve dolgozom a Törekiben épített rezidenciáján lévő műteremházban. Nyaranta egy hónapot, alkalmanként egy képért. Ott alig-alig találkozunk, bár nyáron ők is ott laknak, mert a siófoki étteremkombinátja hajnalig a teljes család minden erőforrását igénybe veszi. Nagyszabású vállalkozás. Ingyenes busz-különjárat a városközpontból. Az étterme előtt apródruhás mutatványos fiú, aki három pálcával bűvészkedik. Bent is középkor, a pincérruhák, a fából faragott hatalmas étektálak. Van pizzéria, cukrászda és nightclub. A belső kertben homokkal fölszórt mediterrán-sarok, nyugágyakkal, pálmafákkal. Tavaly kint járt New Yorkban újabb ötletekért. Néhány éve vette meg a Bécsi úti öreg házat. Azóta nyaranta minden hajnalban ötkor Pestre, sofőrrel, az építkezést vezetni. Kérdeztem tőle, minek neked még egy?! - Mit csináljak télen?! A ház most három szinten fogad vendégeket, fölötte még egy gépészeti szint. Láttam Sándort többször kivitelezőkkel egyeztetni. Mindenhez ért. A pincérútba eső kiszögelés csempeburkolásának változatait vitatták. Az udvar kőburkolata hibásan volt lerakva, az alatta lévő szerelvények fedlapjai nem voltak esztétikusan kiosztva. Ezt ugyan újra kellett gondolni, hogy később kitalálta, az egész udvart üveggel fedi, s az díszburkolatot kapott. Végigmutatta a házat, többször, már épülés közben is. Hogy ez itt a hagyományos konyha, régi rezsóval, persze belevezetve a gáz. Öreg! tepsiben a hús, a kövér asszony fogja a zománcozott zsírosbödönt... és leemeli, odateszi... Csillogó szemmel mutatja a mozdulatot. Elképesztően tehetséges ember. Még azt is tudja, hogy mihez nem ért. Minden véleményre nagyon figyel. A Puskás Pancho Sportpub részbe közvetlen a Bécsi útról is van egy bejárat. Pici, barátságos söröző, vagy tíz monitoron folyamatosan sport. Sötét faburkolat, puha tehénbőr padozaton járunk, körben végig Puskás-fotók. - A névhasználatra van engedélyed? - Persze, a Mariska(?) nénitől, a feleségtől. Tőle van ez a levél is, itt a falon, spanyolnyelvű, Puskás fejléccel, bekeretezve. Itt olcsó sportos ételek, de zsíroskenyér is, hagymával, vagy főtt kolbász. Az étterem, aminek a központja az üvegezett udvar lett. Jót enni Pesten sokfelé lehet, olyat kell adni, ami másutt nincs. Mindig újat kell kitalálni. Az étlapot kéthavonta lecseréljük. Este föltesszük a tűzre a sóletet, az nálunk tizenhat órát fő. Attól más az íze. Ilyenre másutt legfeljebb öt órát szánnak. A főprofilunk, ITALIAN FUSION, azt jelenti, hogy olaszos a választék, de az európaivá szelidített távolkeleti konyhával gazdagítva. A külföldi vendégek ismerik ezt a fusion fogalmat. Kapcsolatba léptem avval a pasassal, aki a világ Hilton szállodájának séf-ügyeit szervezi. Ő talált Bangkokban egy olasz szakácsot, aki sok év után szeretne visszatelepülni Európába; ő lesz az én emberem. A pincérek jókedvű-fehérben, a hosszú kötény is, csak a trikó kék tengerészcsíkos. Az nem lehet, hogy nálam egy vendég úgy érkezzen, hogy nem köszöntik, és a végén nem búcsúznak el tőle. Hogy integetni kelljen a pincérnek. Az legyen közelben, de ne zavaróan. Legyen derűs, de ne tolakodó.   Hangulatlámpa mellett öreg zongora. Stílszerűen vak muzsikussal. Pest egyik legnevesebb bárzongoristája. Idehozattam próbajátékra vagy öt zongorát. Volt közte Stanway is. Egyik se felelt meg. Akkor az öreget egy kísérővel kocsiba ültettem, hogy járja körbe a várost, próbálja végig a hangszereket. A hetedikre azt mondta, ez jó. De később, ha összejön, szeretnék egy hangversenyzongorát, amin a Kocsis is... Huszonnégy millió. A kert közepén helyreállított kút, fölötte üvegpadló, ha az ember a mélybe néz, egy velencei csillár világít, belelógatva. Az üvegkupola alatt alatt négy óriásventillátor, de látványosan közös szíj hajtja őket. A középkori pince még nem nyílt meg. Mutatja. Sötét tér, tégladonga mennyezet. A bővítéséhez bontott téglát vásárolt. Teli ötlettel, igaz, profi belsőépítésze van, tévés díszlettervező. Hatalmas fekete lakk körasztal, talán négy. Mi Katával Összeesküvők termének neveztük. A mellette-térben szürke ónémet festett asztalok, művileg koptatott, a siófoki asztalosa csinálta. Egylábúak, hogy ha összetolják őket, akadály nélkül lehessen melléülni. Az asztalok fölött majd diszkrét réztáblák: Schéner Mihály asztala, Haraszt?... Dezső bácsi, itt lennél te is. A formula onnét, hogy annó letegezett, majd mikor kiderült, ez nálam nem megy olyan hamar, ijedtében lebácsizott. Tán tíz évvel fiatalabb nálam. Kata valami tengeri halat evett, közben vidáman ez irányú tehetségtelenségemet emlegeti neki: ez mindig, mindenütt bécsiszeletet rendel, ha nagy ritkán... nem is ismer mást... Sándor percre az égre néz, nem nevet. A múltkor pihentem egyet. Bementem Törekiben Anci néni vendéglőjébe, kértem egy rántott húst, közben szoktam ott beszélgetni a környékbeli parasztemberekkel. Aztán hazamentem Siófokra, anyámhoz. Apám épp aludt - 84 éves - melléfeküdtem. Olyan jó meleg volt, hallottam a szuszogását. Azt még érztem, hogy anyám betakar. Két órát aludtam, de az nekem olyan jól esett, mintha egy hónapot pihentem volna. Mikor fölébredtem, anyám házikenyérrel kínált, kérsz-e rá lekvárt, fiam. Kérek, anyám. Tudod, én bőrdíszművesként kezdtem, piacoztam a magamvarrta retikülökkel. Tetszett, amit csináltam, akkor kezdtek többen bedolgozni nekem... Most hetven alkalmazott Óbudán, háromszintes villa Zugligetben, belső lifttel, birtok Siófok-Törekiben. Megdolgozott érte. Kata rákérdez az étterem névválasztására, körülbelül két évig nem lehetett vele másról beszélni. Csak, amiket én javasoltam; - Magyarosíts vissza Braunra, és legyen Braun-udvar. Legyen Bécsi út 56. - Ez nem megy, többen fönnakadtak az 56-on. - Ne legyen felirat, csak egy postaláda, rajta a név. Több száz tanácsot kaphatott. Már csináltatni kellett a feliratot, akkor összeült a család, hogy most innét addig föl nem állunk. Nagylányuk Kanadában is tanulta a szakmát, közbeszólt, hogy van neki egy ottani barátnője, aki küldött egy mailt. >>Volt a középkor végén egy kis nyomda, nevet nem írt ki, csak cégérül egy piros pajzsot akasztott a műhelye elé. Később úgy nevezték őket, hogy Rotshild...<< Legyen ez a ház Óbuda-, netán Pest (egyik) szimbóluma... SYMBOLBUDAPEST RESTAURANT. Kis különterem, a kárpitozott székek nem nagyon tetszenek. Próbáld csak ki, milyen kényelmes, Bécsből hozattam, huszonnégyezer forint. Ott, azok a székek meg hetvenöt, darabja. A karos gyertyatartókért bejártuk Pest régiségkereskedőit. A padlás gerendaszerkezete alatt is egy hatalmas különterem. Oda szervezi a kiállításokat is. Schénerrel kezdte, régi ismerős. A képek elhelyezésére én is adtam tanácsokat, hogy miféle paravánok kellenének, sokat beszélgettünk erről. Több rendszer meg is épült, majd elbontatta. Most épp egy felőlem nézve szerencsétlen ötletre hallgatott, hogy: érdekes, ha a képek térben lebegnek. De ha úgy akarod, nálad fehér paravánok lesznek, megcsináljuk. Azt hiszem, legjobban a csacsijait szereti. meg a négy lovát. Amikor a lovász hibájából két állat legyengült, Németországban vizsgálták a vérmintákat, csak ott tudják ezt. Ha látnád, amikor először engedjük ki őket a rétre, örömükben hogy dobálják égnek a feneküket! Ennyi. Délben indultam Pestről a fekete autóval, nyaralni kell, Katának még dolga délután, majd vonattal utánam jön. M7-es, beálltam egy fehér Lancia mögé a külső sávba, nekem nem szabad száguldani. Osztyapenko, aztán a megengedett száz kilométer, a kocsik negyvennel, zárt tömbben. Egy pillanatra a szemközti domboldal, végeláthatatlan sorban a kocsik, talán állnak is. Éljen május elseje, na, ezt én nem. Budaörsnél visszakanyarodtam Pestnek. A Bach-csomópontnál elém került a fehér Lancia, ő is meggondolta. Majd holnap vonattal, bár nem nagy mulatság a balatonkörnyéki falucska kocsi nélkül. Hazaérek, Kata mondja, fáj a torka. Összenéztünk. Ő mondja ki: ezt a nyaralást megúsztuk. - Bíztatom, majd megnézzük Zsámbékot. - Az messze van, ha rendbe jövök, jó lesz nekünk a Szabihegy is. Le akarok sülni. A tengerészzsák vidám és begyakorlott kicsomagolása. Papucs, zseblámpa, zsolozsma és káoszelmélet. Az édes káosz. Ami annyira nehéz nekem, hogy minden nyaralásnál előlről kezdődik, gyönyörű. Akkor most itthon, fotelben. 2008. május 2., péntek Tág mezőre ért, letette nehéz hátizsáját, körülnézett. Megérkezett. 2008. május 3., szombat Lassan bezár a kecskeméti fotókiállításom. A képeimet ez alkalomból ők lenagyították, nagyvonalúan két változatban is. Ilyen többé nemigen lesz. A visszakapott 50 nega hónapja az asztalomon, elintézetlenül és tétován, fekete csomag, mi legyen vele. Elmúlt. Húszezer felvételemből máig megtartottam 179 negatívot. Lépjünk. A Fotómúzeum ezeket értéknek tekinti, jelezték. Én mire őrizzem. A fotólabort rég fölszámoltam. Zsidótemető fotóim a Néprajzi Műzeumban. Képeim, grafikáim diáit sem érdemes tartogatni, 2000-ben digitalizáltam őket, a javát később profik. Ezeket reggel kidobtam. dátum: 2008.5.3. címzett:  Magyar Fotográfiai Múzeum C.9554 fájl:  html-2008/fotomuz-ad-nega.htm       Ajándékozólevél A Magyar Fotográfiai Múzeumnak ajándékozom összes tulajdonomban lévő anyagomat; a fölsorolt 177 ff. fotónegatívot, és 2 db. színes fordítós film nyersanyagot. Köztük kevésszámú nem saját felvétel. Az anyag egyenként, megfelelő Ph-értékű borítékban, beszámozva. Az opuszszám első tagja: F = fotónega v. diapozitív, ill. P1, P2 stb.= papírmásolatok, a második az évszám, a harmadik az évenként kezdődő sorszám. A felvételek és a papírmásolatok összes adata naprakészen a honlapomon megtalálható, kivéve adatvédelmi okokból a tulajdonosok egy részét: http://deske.hu/ --- OPUSZJEGYZÉK --- FOTÓ OPUSZJEGYZÉK. A felvételek általában digitalizáltak, ezek megnézhetőek a honlap főoldal / FOTÓ alatt. Az anyag nem a ©, hanem a CREATIVE COMMONS szabályai szerint bárki számára szabadon fölhasználható. Képcímek honlapomon, kérem az adott ortográfiát használni, az opuszszám a cím tartozéka. F/12/03 F/12/04 stb. szívélyes üdvözlettel: Filmet láttunk: Eszter hagyatéka, elbűvölő-gyönyörűen megcsinálva, fotózva; és megrendítő színészjáték. A Márai-történet, nála nem először, hazug melodráma. De ez mellékes. 2008. május 4., vasárnap Délelőtt orientalista baráti házaspárnál. Párizsban nagyszabású Főnícia-kiállítás, szakkönyvnek beillő katalógusát hazahozták. Amíg teáztak, átlapoztam. Igazi magaskultúra, közte néhány kődarab, talán épületmakett, tökmindegy. Kutyafuttában néhányat lefotóztam. Elképesztően szuggesztív, néhány bíttel leírható egyszerű formák, micsoda erő van itt jelen, és zeng és zenél. Fiatal informatikus barátom beleszerelmesedett a tipográfiába, hogy ő azt most megtanulja. Beszélgettünk erről. Hogy a betűknél minden az arányok. És hogy ehhez nagyon sokat kellene rajzolnia, méghozzá modell után, és nagyon sokat nézni a művészetek teljes történetét. Mert az arányérzék taníthatatlan, az lassan-lassan szívódik föl. Meg persze a tehetség. Ezeknél a köveknél beugrott, megmutatom neki. 2008. május 5., hétfő Katának vettem egy háromszemélyes kanapét, valamint kidobtam gyerekkoromban szerzett szarvasagancsos vadászbicskámat, tizenkettes és tizenhatos söréthez valót. Egy napra ennyi elég is, nem?! Tegnap mennybemenetel ünnepe. Érdekes lett volna, ha Krisztus urunk testi valójában is köztünk marad, mondjuk, vásárol egy kis birtokot Szamáriában, és azon gazdálkodik, mind a mai napig. Deske! Lyukasóra, május 4., Duna-televizió. Lator szerint méltatlanul elhallgatott nagy költő, akit emlegettek. Egy másik versét idézem. Könnyítés: apja is költő. >>EXIT Viszik a boldogult ruháját, megjárta már a földi pályát, újságpapírba csomagolva viszi a vén kórházi szolga ----- Mit bánja már, hogy mit csinálnak? Hátat fordíthat a világnak, elvégzett minden földi dolgot, fekszik hosszan, tünödve: boldog! ----- S ki gyáva volt, míg élt, ma bátor: nem fél, nem fél már a haláltól. << G1. Köszönöm! Ezeket a kétgenerációsakat, maiakat nem ismerem. Az első rész nagyon tetszik - megboldogult, újságpapír, kórházi szolga -, a vén szó csak rímkényszer miatt. A második kevésbé. A harmadik jó, de inkább csak okos, bár annak nagyon, a ritmus kicsit döcög. d. Megfejtés helyett műkritika. Jékely. A kötetet 50 ft-ért vettem a kerületi könyvtár átköltözése alkalmából. (A gyümölcsös láda szétszedése és az 50 Ft-os Jékely jól rimelnek egymással. A vizsgázók nálam kizárólag olyan papirt kapnak a felkészüléshez, amelynek egyik fele használt. A finnyás hoz magával tiszta lapot.) G1. 2008. május 6., kedd Még egy fotó volt a gépben a Normafáról; üldögélők, F/08/062 Szépet és nagyon szomorút álmodtam, talán ez is, hogy eszembe jutott, nincs nekem szükségem ennyire jó minőségű zeneeszközökre; és kitettem a lépcsőházba az erősítőt a két nagy hangszóróval. Délutánra el is vitték. Hogy ruháim felét is kidobtam, ennek praktikus oka is van, kellett a polc a C. naplónak-, a 32. iratdoboznál tartok. Egy tehetséges óra volt. Kezdtem túlságosan berendezkedni az evilági létre. 2008. május 7., szerda Befejeztem néhány képet, este fotóztam őket. Még majd cím kell nekik. Itt: A/08/18.   Értékükben bizonytalan vagyok. Keletkezésük körülménye gyanús, alig figyeltem oda. Szüts, tudom, erre azt mondaná [...] Nem szeretnék sok szemetet hagyni magam után. A/08/04  A/08/06  A/08/14   A/08/17   A/08/19 A/08/23 Bő hete erősen koplalok, már lement négy kiló. Érdekes, alig szenvedek tőle. Bosszantó. Már tegnap nagyon kellett volna cicit símogatnom. Na de kedden?! Az új könyvhöz készülő CD-mellékletre néhány verset is fölmondok. Ehhez elkértem Tóth Krisztától az új, máris híres versét. Némi késéssel küldte. Megköszöntem, köszi szépen. Nagyon vártam. De már ennek vége. Kissé riadtan kérdezett vissza, már minek van vége? A várakozásnak? Korrigálnom kellett magamat: Bocs, tudod az ember egy költővel mindig költői akar lenni, rémes. A várakozásnak van neki vége. Rettenetes, gyönyörű vers. De azt hiszem, maradok a Porhónál. Kutya  Fekete földrögnek tűnt, az olvadáskor hegyoldalról leomlott hókupacnak. Sötétedett, nem látszott más a tájból, csak ónos földek, párás volt az ablak, ahogy közeledtünk, úgy tűnt, mintha mozogna, mintha egy kabát emelgetné a karját, egy árnyékstoppos az útszélre dobva, amin fényszórók tekintete hajt át. Hol felvillant, hol eltűnt, de a sorban odaérve mindenki kerülőt tett, nézni kezdtem az útpadkát, hogy hol van, és egyszer csak ott volt. Mint egy merülő test, a mellső két láb támaszkodott a sárban, mintha indulna, orrát a szélbe tartva, a felső rész figyelt. De mögötte, láttam, péppé roncsolva terült szét az alja. A véres szőrből kiálló hátsó lába egyenletes, kínos ütemre rángott, ült a fél kutya, nyitva volt a szája, és láttam a szemén, hogy mindent látott.  Kiabáltam, hogy állj meg, húzódj félre, könyörögtem, hogy mentsd meg, üsd el, bármi, vagy legyen mögöttünk már valaki végre aki ráhajt. De hát mit kell csinálni?! Mit kell csinálni? – emelted föl a hangod, mit akarsz tőlem?! Mégis, mit akarsz tőlem? Azt akartam, hogy állj meg és ne hagyd ott, ha megtaláltad vagy vedd fel, vagy öld meg. Egész héten ott volt a kutya köztünk. Arra gondoltunk, jobb volna mégis otthon. Mintha mi volnánk, akik az útra löktük, és szavakkal kéne kerülgetni folyton. De mégse tudtam nem akarni, hogy este fölém hajolj: feszülő karodat néztem, próbáltam nem gondolni a testre, ahogy ott támaszkodik az árokszélen, arra az ütemes mozgásra, miközben a szemed a távolba néz és nem felel, hogy mennyi, mennyi ádáz lemondás van abban is, ahogy szeretkezel, ahogy azt kérdezed, mégis mit akarsz tőlem, miközben ütöd a kormányt és rám se nézel, és látni a vállad mögött a szitáló esőben ázó tájat a véres, téli éggel. Talán ezért is repülök alacsonyan, mert megint és vissza a náthába. Hát ma csak a kamillás gőz. Szemben velem a pszihológus, rendőrtiszteket oktatott. - Mit csinálsz? - Írok. - Mit? - Az érzékelés és a [elfelejtettem] kapcsolatáról. - Az mi? - Ha babakocsira akasztott táskarádió bömböl, rá szoktam szólni a kismamára. A szép kiválasztási módját a magzat a foganás utáni legelső napon kezdi tanulni. Ha a papa favágó, de sok zenét hallgatott ... az embrió már mindent észlel. Van az agyban egy mogyorónyi rész, sziget, ami felelős azért, mit látunk szépnek és vonzónak. Ha ez nem tanul megfelelően, visszavonhatatlanul károsul. - Anyám férje a háborúban, végigsírta a terhességét. Ő nem tudta még. Talán azért lettem ilyen álmosékony... - És hiperérzékeny... - Az talán túlzás, ki tudja. Csináltunk olyan háromnapos lelkigyakorlatot, ahol sorravettük már a születés közbeni-, és utáni első traumákat, aztán a rég elfeledett csecsemőkor, óvoda, katonaság... és ki kellett mondani minden bántásra, hogy megbocsátok. Nem érzelem, akarati döntés. - Igen, a gyógyítás evvel kezdődik. - Tedd meg, küldd el nekem négy mondatban mindezt, félek, nem szakszerűen továbbítom. Mail címem a honlapomon. - Jó. Viszont elrepedt a gyógyvizes úti poharam, többéves használat után. Ami azért nagy baj, mert éppen két és fél decis, és éppen ráillik a szemüvegtokra, amiben a templom és uszoda közötti reggeli három kekszet hordom. Valaki megjegyezte a héber betűk láttán, kóser púder volt benne. A tarisznyámban külön zsebük van, a valahai igazolványzseb. A pohár tulajdonképpen pótolható, mert Katától ilyet lehet szerezni, csak akkor megint három hónapig púderízű lesz a Lukács-víz. Egyelőre próbálkozom ujjaimmal átölelve befogni a hasadást. 2008. május 8., csütörtök "Már tegnap nagyon kellett volna cicit simogatnom. Na de kedden?!" Kedves Deske, de hát ez kérdés? Adjuk meg Istennek, ami az Istené, s a császárnak, ami a császáré. E gondolatot folytatva: a léleknek, ami a léleké, s testnek, ami... Szerintem ez nem kérdés! Ezt bármikor! Böjtöl, de kedden!?... szeretettel: P. Köszi, tehát rosszul fogalmaztam meg hülyéskedtem csak meglepődtem; hét közepe felé és vasárnap szoktam- jav.: Na de már kedden?! d. Pontosan, ahogy a háziasszonyok, ha váratlan vendég. Van itthon zsír, fokhagyma, gyömbér, mák és szilvalekvár. Ebből kell valamit összeütni. Néhány Kecskemétről hozott reménytelen, kezdett kép. Ez a mai itt A/08/11 Ha netán jó, akkor is utálom. Az ilyesmit. 2008. május 9., péntek Betegségtől és koplalástól kissé legyöngülten, uszoda-félhosszal a hátam mögött hazafelé e parányi lények szorgalmából vélek erőt és bíztatást meríteni mai, hasonló erényeket megkövetelő munkálkodásomhoz; festeni kellene. Délelőtt aztán festés helyett eszközhasználat, (un. alvás) közben megérkezett a tegnapi kamillásgőz-beszélgetés folytatása: ...A magzati életet is beleszámítva, a személyiség fejlődésének első 5 esztendejét KRITIKUS FEJLŐDÉSI SZAKASZNAK nevezzük... a csecsemő idegrendszere nem tudja elviselni azokat a terheléseket, melyeket egy 80-90 decibellel ordító rádió képes sugározni, a cscsemőtől 20 cm-re... Azok a gyermekek, akik már 7 éves kor előtt hallgattak igazi szép zenét és ha még hangszeren játszottak is, az agyuk kéregállománya 10-15 mm-rel is vastagabbá fejlődik. A kiváló zenészek a teljes szöveg Estére ez, A/08/08 2008. május 10., szombat Deske! Összecsúsznak a szövegek a képekkel! A kép takarja a szöveget! R. Köszönöm. Ez akkor sem stimmel, ha 15 collos monitor 800-as felbontásra van állítva. (A második monitorom erre van beállítva, kontrollnak.) Akkor csak üres mezők a szövegek között. Viszont így sokkal nagyobb méretű képeket tudok föltenni. Ha zavaró, kérem, próbálja meg átállítani a képfelbontást. A köv. képpen: minden programot lekicsinyít, ami éppen nyitva, hogy a háttér-kép legyen látható. Akkor jobb klikk a képre, följön egy táblázat, a legalsó sora TULAJDONSÁGOK. Itt fölül az utolsó fül a BEÁLLÍTÁSOK. Lát egy skálát, amin feltehetőleg ez van írva: 800x600. Ezt állítsa át a köv.re, 1024. Nos? Várom ellenvéleményét. d. [Végül kiderült, a képernyő baloldalán a KEDVENCEK lista maradt fönt, az takart be.] A ma befejezett: Műterem az alsó pokolban - A/08/02. Ez csak 50 centis. 2008. május 12., hétfő Pünkösd hétfő, ünnep, reggeli édes napsütés, uszodából kijövet nem akaródzott mindent a szokásos menetrend szerint. Hát a Duna-part felőli kijáraton át, a fotó onnét; F/08/070, lapos ellenfény. Aztán keresztül az árnyas parkon, a híd alatti aluljáró. Ott egy gyrosz, vagy hogy hívják; igen, mindent tegyen rá, igen, lehet csípős is. A hatos villamos - ünnepnap - nem sietett. Addig ernyedten tétlen üldögélés a padon. Leszállás nem a Mechwart-ligetnél, hanem a Széna tér, ahol tágas, ahol szemközt nagylombú fák és középkori városfal. Békés reggel. Ritka ajándék. De ami a legfontosabb: vettem egy ledes fejlámpát. Baromi erős. Három ceruzaelem a tarkó felől. És villogósra is lehet állítani. Bár az nem szükséges a villanyszereléshez. 2008. május 13., kedd Lányom meséli. Reggel térül-fordul a kertben, kitölti a kávéját. Aztán még egyszer. A negyediket sikerül meginnia, Natasa mindig megelőzi. Az agár pofája éppen belefér a szűk csészébe. 2008. május 14., szerda Honlapom: digitalizált önkielégítés. Na jó, érintőlegesen közkielégítés is. Szt. Pongrác (+304): >> szorongattatásában mellette állok (Zsolt 90,15) - mondja Isten; és én akkor a szorongattatás helyett mi mást keressek? Nekem jó az Istennel lennem... mert maga mondja: Megszabadítom, és dicsőséget adok neki (Zsolt. 90. 15) ... miért remegjünk hát, miért meneküljünk ettől a kemencétől?<< [Este. Tévedtem. Nem Pongrác szövege. Őt a császár 14 évesen hitéért kivégeztette. A császárral folytatott disputája szövege viszont fennmaradt.] És hogy kép is legyen, párnám egyik sarka. És itt a másik is. 2008. május 16., péntek Zsófi lányom névnapjára, varrógéppel. Elődje, amit harminc éve csináltam neki, úgynevezett elkallódott az évek során. Amikor annó annak a végét varrtam, az elejét már babusgatta. Óvodás volt. Hogy magam is mulattassam, ez Retrokutya - D/08/01 lett, mert leginkább plasztikának tekinthető. Nekem is hamarosan névnapom. Mindenféle pamut-, trikórongyot szívesen veszek, fehér az igazi, de bármilyen színű; évtizedek óta főleg azt használom, ujjam végére csavarva, ecset helyett. Fogyóeszköz. 2008. május 17., szombat Zsófi, hallom, örül a Tomi2 kutyának. De a fülét kérte pótolni, azt lefelejtettem, valamint az orrán az angol királyi testőrségi, címeres fémgomb az autentikus. Meglesz. Elmondta telefonba a történetét is, hogy óvodából hazafelé az utcán találtunk egy ilyesmit, amit, ugye, nem lehetett hazahozni- A javított Tomi2. Aki meg szép fotót akar látni, az Szüts mai honlapját nézze meg. http://szm.hu/aktualis.php?wg_cms_cat_folder=aktualis&cat_id=377&subcat_id=0 És ha már Szüts, egy angyali vicc, ez is tőle, hetek óta tárolom. 2008. május 19., hétfő Szokott velem beszélgetni, emígyen. Kérdezi: - És mi volt veled tegnap? Én a szokásos havi találkozón, barátomnál. Ebédre hívott. Négyen jöttünk ösze. Terített asztal várt. Elöször egy aperitif. - Tegnap? Húgom leesett az almafáról, a lányom szült, fiam disszidált. - Aztán tálalták a húslevest, sok gombóccal - A tegnapi kirándulás. Ezt a pici világoskék lepkefajtát 1949 nyarán, Zebegényben szerettem meg, párjával, a sárga változattal együtt. Meg a törökszekfűt. Életünk azóta lazán összefonódik. Hétfő délelőtt. A májusban befejezett képek fotózása, címadás, adatbázisba-netre. Képakasztó cédula. Majd kihúzni a két fehér rajszöget, hiszen már le van fotózva. Ebédelni. Otthonos műterem - A/04/33, 2004-2008 Álmatag műterem - A/06/24, 2006-2008 Műterem, borús idő - A/07/18, 2007-2008 Műterem az alsó pokolban - A/08/02 Fekete-fehér műterem - A/08/08 Klee mosolyog, műterem - A/08/10, nem ez a legjobb, de kedvelem, mutatom. Lebbenő műterem - A/08/11 Szikár műterem - A/08/12 Műterem, tél - A/08/20 ez semmit nem mutat képernyőn Nem mondhatni, hogy nagyon homogén anyag. Másfél évig kísérleteztem - kényszerből - evvel a szerencsétlen 61 centis képmérettel, de a mai nappal ennek már vége. Vissza a 60 centihez. Ezt a hajnali Mechwart-sarok látványt több évtizede szeretem. Mármint nyáron, az év nagyobb részében sötét, csak lámpafény. Jó néhányszor próbálkoztam is lefotózni, uszodába menet. Ez a mai: F/08/076 Este. Olvasom: ...mikor a csöndnek is csak árnya már, s mint sürgönydrótokon ül az utolsó fecskepár néhány megmaradt rezgő verssoron, mikor ha nyár is, zúzmara dereng a béna fán, mikor a gyász, mint botjával a vak, kopog az elmúlás falán... Zelk: Végrendelet Ezt bizony jó lenne végig betenni. Első két sort beírom, de hátha megvan valahol; google: "zelk végrendelet" És kijön négy tétel, móka, és mind az én honlapom; megvan a vers; válinews, de csak ez a fenti részlet. Hát akkor most mégiscsak begépelem az egészet. 2008. május 20., kedd Fiam (26) mondja tűnődve, >>ha egy mondatban kéne összefoglalni, ahogy engem neveltél: It is for You to decide. [Tedd belátásod szerint.] << Mást képtelen lettem volna átadni valamiféle pedagógiai elvből. Nem tudom, mennyire volt helyes. Bár az irányokkal tisztában volt. Ha az eredmény felől nézzük; rendben. 2008. május 21., szerda Ha Vojnichnak sárga-szürke-pici fehérrel- periódusa kezdődik a jövő héten, én okozhattam. Ezt küldtem át neki. Már így is gyönyörű. Ajjaj, nem lesz itt semmiféle sárga periódus. Most jött haza Peruból, és megnézte a számára modellnek fölépített, majd kívánságára többszörösen átalakított Machu Picchut: http://vojnich.hu/fotok.php?wg_cms_cat_folder=fotok&cat_id=22&subcat_id=0 Nézegetett, kiválasztott egy nagy képet, azt áraimat pontosan tudja, de azért rákérdezett. - Ez mennyi? - Egymillió. Pár perc után: - Dezső, félretenné nekem ezt egy hétig, nyolcszázezerért? - Nem. Még néhány udvarias mondat, aztán elbúcsúzott. Kata bejön a műterembe, egyik fiatal lelkigondozottunk hívta, hogy sürgősen szeretne egy pappal beszélni. - Szólok S. atyának. - Jó, akkor evvel visszahívom. Hoztam a piacról, nem kérsz egy banánt? Búzavirág. Hazafelé Katának vettem, és egy alumínium tejmérő mércében tettem az ajtaja elé. Kata meg továbbadta Máriának. Most mindnyájan látjuk. Meg átfestettem az A/08/27-et. Ez nyolcvan centis. Aztán lementem ebédelni. És ezúttal egyszer s mindenkorra megjegyeztem. A marhahús az, amelyik bemegy az ember foga közé. Kerülendő. A marhahús egy csacsiság. Kedves Deske, nemcsak a marhahús, hanem pld. a főtt kukorica... mintha a 32 helyen hirtelen 64-en szeretnének sorakozni... Egyébként nézze pozitívan: van hová bemennie! :-) p. Legutóbb nagyon finom marhahúst ettem és semmi sem ment a fogam közé. Húsminőség és konyhatechnológia kérdése. A marha nem tehet róla. G1. 2008. május 23., péntek Most jött, felülmúlhatatlan névnapi jókívánság (Lázár Ervintől kölcsönözve): Kedves Deske! Dömdödöm, dömdödöm, dömdödöm, döm. Dömdödöm. L. És a ma befejezett kép, ez is kecskeméti: Elhagyott műterem - A/08/01 Az ablak melletti függőleges sötét csík nem ilyen foltos, csak beütött, szárad még. Ez 90 centis. Nagyobbat nem lehet, le kellett fűrészelni a lemezekből, nem fér be a fekete autóba. 2008. május 24., szombat Dehogy befejezett a kép. Félálomban eszembe jutott, hogy sárga, hogy valami sárga, ami nálam leginkább okker, az kéne bele. Ámbár ágyból néztem egész nap, izzadok, nátha. Baj, baj, holnapi kirándulás veszélyben. 2008. május 26., hétfő Mint Thomas Mannál, ahogy az áru beleszól az alkuba, amikor az izmaeliták eladják Józsefet Putifár házába. Telefon Le Meux-ből: >>Deske, mért nem teszed be a könyvbe ELŐSZÓNAK az első mondata körüli dilemmát?<< Fölényesen megoldotta a feladatot, legyen a két szöveg együtt. Egyúttal sikerült a szövegből három dicsekvést kihúznom. Valamint, hogy a megírt levelek mennyiséget érzékeltessem, nem jó a "4 millió betű" ezért átszámoltam kötetre. Tehát a deske.hu kötet fülszövege: Telefon, uszodából hazafelé: -- Robi, miért húztad ki a bevezető első mondatát, hogy: Kedveltük egymást ?! -- Ha szeretnéd, nyugodtan hagyd benne. -- Kizárólag a minőség érdekel. És elhiszem neked. Csak nem értem. -- Mert álságos. Azt kéne írni, hogy: Szerettük egymást, de nem lehet, mert félreérthető. -- Igaz! -- Azt beletehetnéd, hogy: Barátok voltunk. -- Annak a mondatnak nincs zenéje. -- Akkor jó így. Az elhallgatás sokszor többet fejez ki a kimondásnál. Tizennyolc év, eddig 158 levél. J. a nyolcvanas évek végén települt át Franciaországba. 90-től kezdtem havi beszámolókat írni neki: Levelek Le Meux-be. Nemigen válaszolt, maradt a monológ. Honlap; 2000. június óta a levelek netre fogalmazva: VÁLINEWS, itt már képek is. (Hogy e könyv első részében is van kép; kegyes csalás.) E kötet válogatás; a honlapon a teljes, hétkötetnyi levélfolyam: deske.hu Gábor küldte, szép. Károlyi Amy: Gyászbeszéd helyett Fülep Lajosnak Tiszteletreméltó öregúr IGAZAD VOLT nem való neked temető megsértenéd a kerti illemet nem való svéd és semmiféle gránit és mégkevésbé műkőkotyvalék és nem való úszó barokk koporsó és rózsaszín vödör egészségügyi tartály urna ...,,engedjetek az elemek közé,,... Meglógtál profom, hűlt helyed lóvá tetted a gyülekezetet talár, mikrofon mindhiába s kárbaveszett a sok jó nekrológ mind elhangzatlan mind mivégre meglépett a holt Engedjük hát az elemek közé őz suta lépked porában madár fürdik porában örökre táncol ferde fényben ki őt keresi hajoljon porba nézzen égre Nátha, torok, hőemelk., ágy napok óta. Gábor bíztat: Gyógyulj meg, 50 % akarat kérdése. az azért nincs, mert beteg vagyok d. Régtől gyanús nekem, hivatása orvosilag ellenjavalt, eltiltandó. Bár itt azt is írják nekem: >>Szia Deske! Olvastam a lengyel postásokról, hogy alig akad köztük, aki náthás lesz a karácsonyi-újévi hajszában. De utána, szinte mindegyikük. A feladatra koncentrálnak és ez megakadályozza őket abban, hogy...<< Szóval gyanús volt, hogy pont keretfűrészeléskor lobbant be ez a nátha. Ami tehát nem is az - orvostól jövök -, hanem allergiás, csak rájött egy fertőzés satöbbi. Öt napi uszodátlanság, viszont antibiotikum. Gábor barátom csak a szimmetria kedvéért elküldött egy férji verset is. Hogy is írta az asszonyról a galamblelkületű Sárközi Márta: Weöres el volt ragadtatva minden olyan verstől, melynek nem voltak egyforma hosszú sorai és nem rímelt, főleg, ha nő volt a szerző. Egyszer oly lelkes kritikát írt egy versíró szűzről, Károlyi Amyról, hogy még szonettet is biggyesztett a kritika végébe, a költőnőnek dedikálva. A költőnő tizennyolc dioptriás szemüveggel, fehérre rízsporozott orral, rózsaszín szalagcsokorral a hajában rohant be, hogy megismerkedjen lelkes bírálójával, elrohant vele sétálni a Kerepesi temetőbe, ott magáévá tette és férjül vette. (282. old.) Tehát a Weöres vers: AZ ÉLET VÉGÉN Átbóbiskoltam teljes életem. A látványok, mint álmomban, forogtak, semmit se tettem, csak történt velem, ezernyi versemet fél-éberen írtam dohányfüstben, nem is tudom hogyan. Süvölvény-kortól fogva mostanig asszony-kormány pólyált vattába és elzsongított... Dúlt két világvihar, százmillió ember pusztult, meghalt anyám-apám: álmomból serkentőnek mind kevés volt, akárhogyan szégyenlem, így igaz... De, mint mindent, ezt is csak álmodom. Ha mindeddig nem ébredtem: tudom, most már halálig hortyogok. Talán a haldoklás majd ébren szembesít... a teljes vers Őszintesége pofáncsap. Ki ismer magára. Illetve nem igen vagy nem, hanem hogy mennyire. És kell-e tenni ellene. Lehet-e. Döbbenetes. Egyszer egy riporternő pimasz kérdése, hogyan volt szerelmes, amikor a feleségével kezdte... Rosszkedvűen válaszoltam, nem tudom, voltam-e valaha életemben szerelmes, vagy csak nagyon érdekelt egy új játék, és hogy abban én hogy viselkedem-, és a munkámban megszokott lendülettel belevágtam. Hol olvastam, az irodalom ott kezdődik, amit már nem lehet megírni. Ahol errefelé keresgéltem magamban; a "verseim" között, 1980 decembere:  leginkább talán egy hím szarvasbogárhoz vagyok hasonlítható. lírai alkat, belülről puha. hátam fekete, mozgásom merev. billegve és határozottan törtetek céljaim felé. csápjaimmal simogatok, ha úgy kerül a dolog. sok tisztelőm van. izületeimet rendben tartom. 2008. május 27., kedd Ezen is rágódtam pár hetet, szokásosan, keservesen és végül fölöslegesen. Az elmúlt két év minden figyelmét elvitte a két nagy kiállítás, a három könyv, de főleg az adatbázis készítés, ami sajna mindjárt kész. Új életet kéne / kell kezdeni, álomból ébredni, szemet dörzsölni, körülnézni. Ilyenkor be szokott válni kezdőenergiának valami öncsonkítás: Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár ...Köszönöm, Géza jelezte, hogy Önök szívesen fogadnák C. napló kéziratomat.  Adatai: 1958 óta, irógéppel, eddig 31 irattartó doboz, 9600 oldal. Napló, dokumentumok, katalógusok, kézirataim. Jó része a honlapomon olvasható [deske.hu], a honlap egyébként 2004 óta az OSZK tulajdonában van. Tartalomjegyzék és kereső: a honlap főoldalán lévő  IRÁS-KÖNYV-MÉDIA fejezet. Ami biztos. Mostanára eldöntöttem, hogy a naplót Önöknek adom. Amiben bizonytalan vagyok: Nem gyakran, de a naplóra szükségem van, egy-egy adatra, stb. Hogy akkor most mi legyen. Kissé kancsal ötlet, netán most csak az első két dobozt adnám át Önöknek, a többit majd kedves hátramaradottaim. A fene tudja. 66 éves vagyok, úgy néz ki, egy darabig még élek. Most itt tartok. Ma délben fölnézett a fiam, - Apu, nekem nincs példányom arról a jelzálog dologról, kéne. - Várj, megnézem, igen, C.6711, tessék. - Kösz. Ezzel eldőlt. Akkor valami mást kell kitalálni. Vásároljak egy motorbiciklit? Vagy inkább tangóharmonikát? Öncsonkítás lenne az is. 2008. május 28., szerda Tündöklően édes reggel, félbeteg, tehát nincs vekker, és nem kell se misére, se uszodába menni. Viszont a nap, ha nem is besüt, de bevilágít a műterembe az oldalablakon. Ilyen lehet egy civil nyugdíjas reggele. A boldog emberiség. Amikor éppen nem köhögös. Semmi feladat, elöttem az élet, lehet egész nap szkennelni. Ja, a szombathelyi kiállításra valamit beszállítani. Nagyot kéne, hogy észrevegyék. Vagy nagyon kicsit. Végül ezeket: A/07/32 és A/08/04 2008. május 29., csütörtök A Tudomány úgy tartja, nála nincsen fontos és fontatlan adat, mindenre szükség lehet, egyenértékű, bárki, bármely részterülettel foglalkozik. Most erre egy markáns példa. Ugye, nem olyan érdekes, hogy a Közelkeleten úgy kétezer éve mi volt az űrmérték. Ezt valaki kiturkászta. Egy mérő az negyven liter. A korsók két-három mérősek voltak. Jézus a kánai mennyegzőn a bajban lévő vendéglátó családot kisegítendő 600 liter első osztályú bort varázsolt; fölös mennyiség. Amiből kiderül stílusa. Alapinformáció. A rámosolygós jókedvű nagyvonalúság. 2008. május 31. szombat Tegnap Bárka est, Szabó T. Anna, Dragomán, Szüts, Vojnich. Alföldi animálta. Beszélgetések, ahogy dukál, mindenkitől egy-két fontos gondolat, amit a művelt publikum befogadni képes, és érdemes hazavinnie. Ez körülpólyálva humorral, adomákkal, pihenésnek zene. És néhány mű felolvasása. Kivetítve festmények, minden rendben volt. Meglepetésnek Szabó T. Vojnich képéhez írt verse. A fotót mutatom nagyobban is, itt a 15 collos monitorosok miatt nem lehet. Talán úgy több látszik belőle. 2008. május = 135.000 = 3705/hó = 120/nap VÁLINEWS 160. levél J.-nek, Le Meux-be  /  2008. július C.09663 2008. július 1., kedd, Kecskemét Több évtizedes játék. Hogy Kecskeméten, az első ebédre hívó kolompszóig, mennyire van kész a szobám. A takarítónők lelkiismeretesen minden bútort egy sarokba, minden tiszta és üres. Az adott elemekből kell az otthoninak megfelelő munkaszobát kialakítani. Ez ma így sikerült. Fél egyre már a Zelk-kötet is a helyén. A szoba kellemetlenebbik fele pedig így néz ki, ahogy mindig is szokott. Most eléggé háttal ülök neki. Aztán Gábornak elment az első levél. 5+2 két palacsintát kaptam. 2008. július 2., szerda  Uszoda ezer, vegyes, 26:04, kézlapáttal. Mára ennyi, alkonyati fény a műterem falán. Kata vette észre. F/08/111 Márciusban ilyen nincs. Meg néhány mondat rééégi naplómból: 69.12.25. módomban van magamon a kellemetlen ember anatómiáját (és indítékait) tanulmányozni egy ünnepi családi ebéden. Részletezve: okosság, bölcsesség nélkül; elernyedni nem tudás... 70.2. a fogaskerék kedvetlenül meséli: bevallom, barátom, én csak baloldali kollegám mozdulatára kezdek el dolgozni, s én jobboldali szomszédomat kényszerítem teendőivel foglalkozni, szerepem nem sok, és nem is vagyok lelkes fajta- a fogaskerék megfázott és ezért otthon maradt. a déli hírekben meglepődve hallgatta: az óra ma nem jár, az ő hiányzására hivatkozva- 70.03. Zsennyi művésztelep - mit parancsolsz édes gazdám? - kérem, írja alá a potsdami szerződést! vajon hibásan artikuláltam? - tűnődött a daloló fülemüle, midőn a pettyes tehén váratlan gyengéden az oldalához simult csitítottak levélben alkalmazkodásra-illemre. táviratban küldött válaszom első változatban: ''a harangvirágok megkérték orkán urat, hogy ne fújjon többé (de maradjon méltó a nevéhez). Az orkán erre megkérdezte, hogy ő micsoda, amikor nem fúj.'' a végleges, 67. változat, éjfél után két órakor: ''a fázó harangvirágok megkérték orkán herceget, nyugodjon már kedvükért. Megteszem, szólt, s nem tudták, hogyha megáll, szétfoszlik az éjben.''  ha ők annyira éreznék életük felelősségének a terhét, mint én; sarokba kucorodnának; nyöszörögve a legszebb mondat: megjöttél, főzök neked egy teát 2008. július 3., csütörtök A/08/29. Délelőtt laptop-ügyek a városban, ott is fogták, víruskeresendő, két órára. Mit tehet ilyen helyzetben az ember, olajfestékeztem egy kicsit. Meg van itt egy újabb, lépcsőházban hagyott -- talált könyv, fantasztikus, Az élő toll, Magyar Írók Korszerű Írásai II. kötet. 1940. ''Korszerű''. Kata fölnyihog a névsor hallatán; lehet hogy előbukkan az eddig rejtőzködő élvonal?! Főleg csodálatosan gyenge novellák, de egyebek is; boldogan olvasgatom esténként. A névsor eleje: Abonyi Gyula Ács Tivadar Bálint Lajos Barabás Ernő Barabás Lóránd Barát Endre Békeffy József Fay-Fischer Andor A Tábor kiadása. Tűnődtünk, hogy állhatott össze a csapat. Egy folyóirat előfizetőinek év végi ajándéka? Valamelyikük elég gazdag volt hozzá, de önálló kötetre nem futotta? Gyanús, hogy talán valami felkérés; egyikük csak egy szomorú verset küldött be egy kárpátaljai hősi halottra. Aztán egy érdekes eszmefuttatás, 15 akkori politikus egy-egy jellemző mondata, s abból kielemezve személyiségük. Hitler, Ribbentropp, Churcill, Csankjájsek, >>Kína államfője, hadvezére és vezető politikusa, a Kuomintang központi bizottsága...<< Mussolini, akinek egyetlen szenvedélye a repülés, magánrepülőgépe, és soha nem közli a személyzettel, merre indul; Racjkievic, a lengyel államelnök, Sztalin, Cvetkovics, a szerb elnök. Molotov: >>Világnézetünk és politikai rendszerünk közötti különbség nem lehet a Szovjetunió és Németország közötti jó politikai viszony helyreállításának akadálya, aminthogy ez a különbség nem akadályozza a Szovjetunió és más nem-tanácsrendszerű, vagy kapitalista államok közti politikai jóviszonyt.<< Mondja ezt az orosz-német megnemtámadási szerződés aláírása alkalmából. Molotov típusa annak a kommunistának, aki egyetlen új gondolttal sem gazdagította az elméletet, de kitérés nélkül követi a kijelölt utat. Molotov nem keres gyors sikereket. Munkabírása hihetetlen. Nem leleményes, de megbízható. Közel negyven év alatt egyetlen ragyogó ötletet sem produkált, de egyetlen kirívó hibát sem követett el. Ő tölti be ma a legmagasabb állást a Szovjetunióban, de mégsem él másként, mint egy elsőrendű szakmunkás... Kallio, finn elnök: >> Finnország, csak azt kívánja, hogy saját földjén békén élhessen.<< 1939 október 19-e, a stockholmi államfői értekezlet epilógusa volt a svéd, norvég és dán király, valamint a finn elnök rádiószózata. Az értekezleten három koronás király vett rész, és egy paraszt. Mert Kallio az. Azok voltak ősei, és földműveléssel foglalkozott ő maga is. Mint parasztpárti vezér lett 1936-ban a független finn köztársaság elnöke. Paraszti józanságával mindig a reális helyzetet mérlegeli. Legyőzte a fiatalkorában beleoltott [svéd] ellenszenvet és ma feltétlen híve a négy északi állam szoros szövetségének... Chamberlain. >>Ez a nap szomorú nap mindnyájunk számára; minden, amiért dolgoztam, minden, amiben hittem -- romokban hever.<< Mondja 1939. szeptember 3án, amikor Anglia hadba lép Németországgal... Korábban nem nagyvonalúan, de annál szakszerűbben vezetett minisztériumokat; közben rovarokat gyűjtött, botanikával pepecselgetett és sokat horgászott. És írják mindezt 1940-ben. 2008. július 4., péntek Tegnap séta közben láttunk egy sgrafittit. El vagyok bűvölve. Annyira jó munka, hogy körkörösen gyanakszom, egy rejtőzködő profi? Inkább őstehetség lehet. Mindenesetre archiválom, 16. műtárgyfotó; F/08/112. Lógó mellett ábrázolni utoljára Piero d. Francescánál láttam, biztos van másnál is. Sajátos színt választott ehhez a vöröses háttérhez. A mellbimbókból rózsaszín virágot?! formált, az egyetlen eltérő szín. Nyugtalanító képcentrum. A sörényhaj és szeméremrész vonalgrafikája felel rá, világos megfogalmazásban. Az előregörnyedés eredeti, szép és önkényes ötlet, nem hat erotikus utalásnak, bár az se lenne baj. A fej absztrahálása különös. A kar rajza, törése torz és jó arányú, jól zárja a kompozíciót. A lábfejek stilizálása harmonizál a fej és mellek rajzával. A szeme. A figurakontúrt helyenként követő önkényes árnyékolással beköti a rajzot a háttérhez. Egyre jobban tetszik az egész. Ha egyáltalán a kompozícióhoz tartozik, az alulról a figura felé rohanó vörös csíkoknak lehet valami érzelmi stb. vonatkozása. Ez is rendben van. Leginkább, mint az újabban talált szaharai barlangrajzok. Ez az itteni Közért falán. Másodszori bejárásra a helyzet bonyolódik, hiszen  a szöveg  bizonnyal a kompozíció része. Szokványosan ilyenkor fantáziabetűk, de ez talán jelentéses? Egy franciás netán értelmezni tudná, mi az, ami a LÁ után jön? Nos? Mi volt még, bár a fentiek után szebb lenne csöndben maradni. Hogy barátomat itt se kelljen teljesen nélkülöznöm, fotó, vendégség náluk, osztálytalálkozó. F/08/115 Egy reggeli látvány az asztalomnál, hülyeség, megtetszett. F/08/114 Ez már a kertben, ősparknak hat nyári pompájában. F/08/117 A takarítónők különös vonzalma irántunk, délelőttönként. Számukra egy tacepao az ajtónkra. Átmulatott (átaludt) délelőtt után megittam idei harmadik feketekávémat, az ebédlőben kínálták. Így aztán mialatt ő ezt csinálta, én ezt (A/08/30) 2008. július 7., hétfő Kell egy második monitor, itt is, a táblázatok miatt, hát vettem, ezúttal már egy 19-collost. A pesti 17-es amúgy is haldoklik. És akkor most nálam megtörtént a generációváltás. Rendszeresen megérdeklődtem a fiúktól, merre tart a világ, a honlap miatt alkalmazkodnom kell a sztenderdhez. Évekig úgy tűnt, a 17-es marad irodákban és otthon is. De bejött a lapos képernyő, és filmeket néznek. Kapom a hírt, a Macinthos már 19-est se gyárt. Így hát ezentúl szövegeimet elfedhetik a képek 800x600-as felbontásnál, kis képernyővel, mert megszűntem tekintettel lenni rájuk. Ezt eddig a 15-ös monitoron ellenőriztem. A mai kép: A/08/32 És van még az alkotóház parkja, a sétány, két változatban is: F/08/118 F/08/119 Napló, tovább: 1971.1. angyali Kata-fogalmazás: lábszagod van, vagy legalábbis lábszag lett a szobában. 71.1. ha olyan nagyon tekintettel vagyok a világra, akkor a leghelyesebb nem mozdulni, akkor nem zavarok, biztos. 71.2. a haldokló cigány örökségként fiára hagyta az egész világot. 71.2. a feltűnő szelídség a veszettség jele (a rókánál) 2008. július 8, kedd miről is tudnék beszámolni neked, ami a blogon túl napi harc a fáradtsággal, úgy tíz és tizenkettő között, meg egyáltalán illetve nem harc, ahhoz erő kéne, lelkierő megértve a helyzetet, két napig megint félhosszt úsztam, ámbár kézlapáttal, időméréssel aztán ma olyat, amit eddig még nem időt mértem, de csak azért, hogy ellenőriztem, ma szándékkal lassan, ezret röhej, perccel rövidebb lett a szokottnál délelőtt két képet kezdtem kissé ijedten nézem, gyanúsan esztétikusak, így, félkészen csak a feladatot akarnám megúszni a napi penzum Egy tökéletes MARABU vicc megint, hozzá a cikk címe: "NEM MÉREG A SÓ, NEM GYÓGYSZER A VÍZ, Hiedelmek, amelyek makacsul tartják magukat, bár semmi nem igaz belőlük." (Népszab. júni.11.) Némely csatáink az ebédnél, Katával. 2008. július 9., szerda Szóval megvan az új, átmeneti? túlélési? stratégia, nem teljesítménybérezés, hanem órabér. A vízben. Nem erőkifejtés, hanem a jelenlét. Ma is időre, 1000, és siker; három perccel gyengébb idő, mint tegnap. És utána nem tántorogtam. Hátralévő időmben majd a stílusomat csiszolom. A kert hazafelé még mindig mindennap csoda. F/08/120 A mai kép: A/08/36 2008. július 11., péntek Az lehetne a címe, hogy 001-es vázlat az utolsó műtermes-képhez - A/08/38 Ebben persze némi irónia is. Ahogy Esterházy: ''(vicc)''. De nem egészen. Evvel csak a pillanatnyi (v)iszonyomat minősítem. Deske, ez az A/08/36, a csontvázadon világító kép, gyönyörű, de tényleg. János Te, ez megdöbbentő. Föl is teszem e netre. Egy ma reggel kapott baráti levél pontosan ugyanezt mondja. I. írja >>Egészalakos önarckép? A képen a festőállvány olyan, mintha te állnál egy kép előtt<< Amúgy, kösz. d. A mai korrektúra-anyagból: 72.1. ''konceptüál art'' és legtöbb mai társa: tartalmizmus - eltévelyedés. 72.1. amikor panaszkodom, hogy túl sok a motívum: a szerzetesek nem ezt választják le magukról? 72. 1. Na és milyen lesz a műtermem? 1. Az egyik falon képek lesznek és azok fontosak lesznek. 2. A plafon alatt erős kampók lesznek. 3. Lesz idegen kép is [Kecskeméti] Kálmántól, meg mástól is. 4. Lesz nagy asztal az ablak alatt, azon lesznek nyitott könyvek képekkel, meg színes üvegcserepek egy csoportban, aztán külön hely a grafikának, ott az asztal U alakú lesz, hogy ne kelljen mindenért fölállni. Onnét elérhető lesz a rádió is. 5. Aztán szép tiszta fal előtt lesz az állvány, de a kész képet a szoba másik felében másik állványon, mondjuk, zsúfolt háttér előtt is meg kell nézni. 6. Nyugalmas helye lesz a kottaállványnak, és lesz hely körülötte sok kottát nyitva tartani, hogy el ne felejtsem azokat is. 7. Lesz az asztalnak egy üres része, amit készenléti helynek fogok hívni, meg lesz helye a tarisznyának is. 8. Meg egész olcsón lehet nyersvászonból hajtogathatós paravánt csinálni (hosszút!) és az jó. 9. Lesz kényelmes szék, talán kettő is. 10. Jó lenne egy nagy tükör, azt a vendégek is szeretik. 11. A hálóhely környékén kuckófélét lehet csinálni. Reggel onnét az állványon lévő képre lehet látni. 12. Szép kövek, például ametiszt. 13. És lombokra lehet látni, ahogy mozognak az ablak előtt. 14. Ha kutya lenne, nem rágná szét a jobb képeket is? 15. De azért a tér lényegében üres lenne, ahol lehet mozogni - ezek régi szobáim lennének körülbelül, csak egyszerre. (meglehetősen pontos! 73.10. megjártam a hadak útját 78.4.) 72.3. absztrahálni jár belém a lélek. 2008. július 12., szombat Mennyiségi termelésre törekszem. Akkor az egyik biztosan a legjobb lesz. Ez a mai A/08/40 Steinbeck megvolt, most a korzótéri árustól, leszállított áron, A magyar helyesírás szabályai. Utoljára az egri vonaton lapoztam elődjét, 1962 tavaszán, magyar-rajzszakos tanárnak felvételiztem. Csak a nyelvtant elfelejtettem megtanulni, útközben pótoltam. Fölvettek. Az Iparművészetire is, ugyanakkor. Szóval helyesírás. Szeretnék ide viszonylag hiba nélkül. Ami nincs benne a szótárakban, arra egy baráti telefonszám, ezek a beszélgetések 10-15 másodpercesek. Hátha ebből a könyvből megtanulható. Ha megszólítás ékelődik a mondatba, előtte, utána vessző: Add ki, bátya, tüstént, ami engem illet... kisbetű, nagybetű, egybe, külön: Holt-Tisza, Volga-Don csatornai, Alsó-Bánáti-földek 2008. július 13., vasárnap A csütörtöki alkotóházi hidegvacsora elegendő és sajnálatos. Négy szelet felvágott és egy darab sajt, vaj nélkül; ritkábban disznósajt, vajjal. Szüts, aki életművész és nagyvonalú, a múlt évezredben többször meghívott vendéglőbe az ilyen estéken. Én a brassóit és a bécsi-szeletet ismerem, meg a tonicot, de annak a nevét mindig elfelejtem, ilyenkor Szüts súgott. Barátom ittléte már a múlté, a héten nosztalgiatúra a városba, emlékére. Steinbecket vittem magammal, és a tonic is eszembe jutott. De nem volt brassói. Bajba kerültem. És tegnap este újra bajba. Dicsérem, és köszönöm a vacsorát a szakácsnőnek, behajolva az üvegablakon. Kér még? És nem tudtam ellenállni, brassói. Még egy teljes adag, már hideg, otthagyni nem lehet. Utána be kellett kopogjak a földszinti műterembe Lacihoz, aki ebben profi; -te, hogy kell az unicumot kérni, a gyomrom...? Nehezen beszéltem rá, hogy ne adjon, szerinte igen jó borai vannak, nekem az mind savanyú. Aztán a kulcsinformáció: három vagy féldeci. A hangsúlyból megértettem, hogy féldeci a nagyobb. Laza tartással könyököltem a pultra, igen, felet. Elbeszélgettem a ritkarészeg kocsmárossal. A polcon észrevettem, -adjon még két Sportszeletet is... Nem hazudtam azt, hogy az unokáimnak viszem, de csak hazafelé bontottam ki ezüstpapírjából. Vasárnap pihenés. Reggel mailváltások, informatikus barátom utolsó ecsetvonásai a névjegyzék szerkezetén, egyeztetések. Nagyon alakul. Aztán indulok itthonról, szűk az idő ebédig. Kecskemét minden múzeumát láttam. Pontosítsunk-, minden múzeumát sokszor megnéztem. Most mégis új: három napig vándorbusz áll a Katona József múzeum előtt: Száz éves a Nyugat. Mindent láttunk már, mindent tudunk, mégis édes elmerülés, lubickolás barátaim között, sokadszorra. Jócskán ott is ragadtam. Szóval egy Ikarusz. nyugat-16 Először egy ingyenjegyet kellett lyukasztani. nyugat-19 A lap indulása. Egy tiszteletteljes bejelentés. nyugat-15 A halott Ady. Orvos jegyzetel mellette, vagy talán rajzolják. nyugat-14 ...szikár alak, én téged megbántottalak. nyugat-07 Most látom régi naplóimból, már 69-ben jó ismerős, aztán több évtizedes barátságszünet. nyugat-02 Szórakozott firka kézirata szélén, emberi. Alul rendesen is aláírta. nyugat-23 Messze még az Ítélet nincs, előtte még bélyeglopásnak, rulettnek. nyugat-04 És itt egy kézirat tőle, a szót; kövér, ahogy látom, kicserélte soványra. nyugat-03 Elhiszem, hogy nagy ember, most töröltem a PC-ből regényét, sajna, nem megy. Ezt a fotóját nagyon szeretem. nyugat-13 Az elmaradhatatlan hirdetések. nyugat-18 LADA nélkül nincs elegáns hölgy. nyugat-01 Tipográfiai figyelmeztetés, mennyire más világ. nyugat-08 Aki Bernáth Aurélnak azt mondta, mágát fölákásztátnám! A nagykalapos. Egyszer jártam nála Óbudán, gyenge képeit mutatta. nyugat-09 A nagy bohóc. De a Hábi-Szádit évekig tanultam. nyugat-20 És az atmoszféra. Milyen jó lett volna köztük elüldögélni. Úgy 3-4 másodpercig. nyugat-12 Úgy emlegették, az egyetlen zseni köztünk. Mi a főműve? Megírta? nyugat-11. nyugat-22 Nagyapámékkal tán kapcsolatban is voltak Szabadkán Kosztolányiék. Meg kéne ismerni a verseit. Novellái hidegek. nyugat-21 Múltkor nevette ki Sárközi Márta. Kecskeméten szoktam tanulmányait olvasni, hiába ez meg az, elképesztő a horizontja. nyugat-06 És végül a legrejtélyesebb figura, akit mindenki, Zelk is ájult áhítattal emleget. Illetve az Babits. Itt lányával, nem sokkal öngyilkossága előtt. nyugat-17 Kis gépemmel leszedtem a monitorról három filmrészletet is: Ady temetése --- start Móricz Zsigmond --- start A Nyugatosok, együtt --- start Ezek 200, 150 és 80 megásak. Bementem ezért a Városba, hogy ADSL-el talán föl tudom tenni, tévedés. Transzformálásuk majd Pesten, augusztusban. [júli. 25. megvan] Köztük érzem igazán otthon magam. És még volt idő ebédig, át az Orvostörténeti múzeumba. Azt egyszer láttam, évtizedek előtt, nem tudom, hogyan; mert csak nyáron van nyitva. Miért vonzó nekem az ilyesmi: az esztétikuma úti köpőcsésze, orvosmuz-04 sebvarrógép. orvosmuz-06 egy szerszám orvosmuz-11 egy másik orvosmuz-12 a távolság hód rajza, orvosmúz-08 ez nem tudom, mi orvosmuz-07 intés a szülőknek orvosmuz-05 a méltósága patikabelső orvosmuz-10 egy tárgy orvosmuz-09 és a borzongás koleraintézkedés orvosmuz-03 török turbánnal orvosmuz-01 szájzárnyitó eszköz orvosmuz-02 2008. július 16., szerda Kép: A/08/42 Két napja (és a szomszédok zaja miatt) éjjel is, sőt hajnalban borítót tervezek a deske.hu - kötethez. Miki fiam terve nagyon szép, és- Öreg, magamnak is terhes, áldott és keserves, hogy nehezen döntök. Borítóterved – napok után jutottam odáig – nagyon szép. És mostanra, hogy nem engem fejez ki.  Ha van kedved, készíts alternatívákat, én mindenesetre elkezdem. Akkor így lehet a kolofonban: könyvterv: VM., borító: VD. d. Az 'áldott'-at tán meg kéne magyarázni. Ennek köszönhetem viszonylagos nyitottságomat. És még egy utolsó fotó a körülöttünk-parkról: F/08/121 2008. július 17., csütörtök A postás meghozta a Rádió közönségszolgálatától megrendelt CD-t, 16 ezer forint, utánvéttel. És tíz perc múlva könnyeztem. Tizennégy vers tőle, ő szavalja. Zelk: Anyánk árnya hangszóró be. 2008. július 18., péntek A/08/44 Úgy kezdődött, hogy tévedésből kinyomtam egy kis kéket a kofferpalettára. Az utcán tegnap ezt láttam. Kaptam egy dicsérést mailben. Figyelembe véve a megfogalmazást, a netán tréfa-aláírást, nehezen találtam viszonyulást a dologhoz. A helyzet enyhén szólva kétesélyes. Én most mit csináljak. Válaszolni szoktam, illik és helyénvaló. ...Ön nem tudhat róla, ezért tudatom a csoportunk nevében: tágra nyitott szemekkel fogadjuk újabb és újabb neten közzétett képét. Amit csinál, az zseniális. Mindig jobb és jobb. Legyenek elégedettek a napjai! Tisztelettel: A. Ha szépet akar látni. d. A mai, A/08/45, a tegnapit próbáltam tisztábban, de lehet hogy csak üresebb. Az édes Zelket hallgatom egész nap, végtelenítve - varjak árnya rávetül a hóra Ez a nagyon szeretett is megvan: Aki bejárta a világot - olvasva Aki bejárta a világot  - hanggal. Ismerkedem vele; váratlanul kedves a hangja, Kata szerint nagyon szerethették a nők. 2008. július 19., szombat. A/08/46 2008. július 20., vasárnap A hetvenes évek végénél nem lehet régebben, mert már volt autóm: akkor utoljára ennyire szerelmes egy vasdarabba. Naplómban valahol el is meséltem. A kelenföldi vasúti híd alatt találtam egy húszkilós villamossín darabot, talán harminc centis lehetett. Ideális üllő. Aztán két nap múlva korrekten visszavittem ugyanoda, megleszek nélküle. Most vettem harminc kartonpapírt, a fotókiállítás keretei közé, azok ne karcolhassák egymást, mozgatáskor. De hogy szabom méretre. A vágófelület nehezen, de összejött, találtam egy öreg pozdorjalemezt. Hanem méteres vonalzó, ami mentén az erős maroksniccer?! Elkezdtem körbejárni a házat, a kertet. A sufniban egy törtlábú asztal. A lapja jó lesz, ha nincs más. És akkor! Egy másfél méteres szögvas. Pontosabban 50x50x5-ös L-vas. Pókhálós, vöröspikkelyes a rozsdától, de a hosszába belenézve: hibátlanul egyenes. Vegyszerbolt, rozsdamaró, drótkefe. Smirgli van itthon, alapozáshoz. Kenés ecsettel, száradás, ledörzsölés, kenés, ésszerűbben már szivaccsal, száradás, csiszolás. Gyönyörű. Aztán papírvágás pár perc alatt, hibátlanul. Ó, én elvesztegetett hatvanhat évem. Ha én ezt kezdettől. Attól, hogy L-vas, van fogója, tized erővel tartható. És attól, hogy nagyon nehéz, nem csúszkál, de viszont helyben marad. Istenem, egy igazán jó szerszám. Sokáig kell, éljek, hogy ki tudjam használni. És ráadásul ingyen van. Ma kissé fanyalogva, mintegy jobb híján, a Cifra Palotába, kortárs egyházművészeti kiállítás, essünk túl rajta, nem véletlenül nem küldök ezekre munkát. Nagy most a keletje a szentistvánoknak, szűzmáriáknak, beleértve kollegáink közül a volt párt- és KISZ-vezetőket is. Ahogy hallom, az egyetemeken is ez, a marxizmus tanszékekből zökkenőmentesen klerikális reakciók lettek. Na. Nem is lassú felismerés. Hiszen itt?! Zavaróan jó képek. Semmi batikolt Keresztrefeszítés. Aztán egy Tóth Menyus. Aha, csendben kissé belejavítottak a mezőnybe. A barokk szobor aztán végleg nem stimmelt. Jegyszedő. Szóval az egyházi biennálé tavaly volt, ez a Biblia Éve alkalmából szt. Pálról szól, a múzeum gyűjteményéből. Szent Pál se járt rosszul, szerencsére. Még a piros falakat is szeretheti. Somogyi Győző Wágner János Kovács Ferenc Onnét föl a helytörténeti kiállításra, amire elvben nagyon haragszom, mert tönkretette a nagyreményű Cifra Palotát, az országos rangú képtárat. Az igazán nagyértékű Mednyánszy - Farkas - Nagy István - Tóth Menyhért képeiből alig valami falon. Gyakorlatban azonban rezzenetlenül élvezem a fazekakat, kösöntyűket, istrángokat. Az ilyen fotók is. Ki az úr a háznál?! Meg az ilyenek: ez az úr, itt jobbra, a Kecskeméti Kossuth-szobor Állító Bizottság Elnöke a századforduló környékén. Én is rá szavaztam volna. Kellene nekem valami újságíró igazolvány. Itt se szabad(ott volna) fotózni. 2008. július 21., hétfő Reggeli telefon, meghalt El Kazovszkij. Nekem akkor már újra csak Lenocska, nem tiltakozhat. Némely vonatkozásaiban szörnyű volt, és nem csak a szexuális deformáltságára gondolok; de ez immár csak kettejük dolga az őt nagyon szerető Úristennel. Képeit tiszteltem, egy részüket untam, baromi tehetséges volt. Az a tavalyi nagyon erős Várfok utcai kiállítása, amit egy-két? hónap alatt hozott össze. Erejét, műveltségét és sikerét irigyeltem. És akkor a személyes emlékek. A dátumot ki kéne számítani, akkor 16* éves volt. Kb. 1968++, egy Baross utcai kórházban alternatív fiatal művészcsapat kiállítása. Lexi köre, akiből később filmes lett, egy röntgenorvos festő, a neve kiesett már, Kecskeméti Kálmán barátom is. Föltűnt egy kis kép, elíziumi tó, mögötte légies erdő, halványlilák, szürke, rózsaszín, nagyon szép. Azt hiszem, az egyetlen műtárgy, amit életemben megvettem. Óbudai lakásukról vittem el, 300 forint, csak a mama volt otthon, mutatta lánya játékmacijait a díványon. A keretet nem kaptam meg hozzá. A képet később elajándékoztam, most S. Nagy Katáé. Jócskán kifakult - nem időálló vízbázisú festék, nem jut eszembe a neve** -, így is gyönyörű. Később egy beszélgetés a mamával, menjen-e a lánya a Képző Főiskolára. Sajátos, erős aktstúdiumai a Főiskolán. A 79-es Jubileumi Stúdiókiállítás a Nemzeti Galériában, amit napokig kollektíve építettünk -, ott fotóztam is, a formás feneke, mindig feketében járt. A korai években ritkán, de nagyokat beszélgettünk, mindig avval fejezve be, világképünk más. Az enyém zárt, ő pedig, hogy itt most megállok, de persze tovább lehetne menni, a végtelenségig. Nagyon művelt és nagyon okos volt. Később egyre ritkábban találkoztunk. Pilinszkyvel beszélgettek át hosszú éjszakákat, el tudom képzelni. Különös dolgokat mesélt a költőről. Egy érdekes adalék, volt itt valamikor a Műcsarnokban egy nagy-nagy orosz kiállítás, ahol egy közeli-, rokonképet láttam. Azt hittem, teljesen társtalan. Nem néztem meg mindig, agyonkiállította magát. De megmagyarázták nekem, miért, és megértettem. 2003-ban együtt a Győri Múzeum meghívására pár hét nyári művésztelep, ő is ott volt. 11 tájban kelt, régi orosz operákat hallgatott. Bámultam, ahogy utasítani tud egy pincért. Akkor cseréltünk is két félkész képet. Az enyémet, azt hiszem, sohasem fejezte be. Amit én-, arra meglepődve mondta, érdekes, téli képet sohase csináltam. AX/03/40. Tetszett neki, ami nála nagy szó. Mindketten aláírtuk. Hamarosan gyűjtőhöz került. Pár éve Bélai Gyuri szentendrei rezidenciáján, én vittem. Komikus volt hallgatni kiabálós veszekedésüket, mindkettőjüknek igaza volt. Ő személyi jogaira hivatkozva tiltotta korábbi névváltozatait, merthogy fiúsította magát, de egy e-lexikonban szükségszerűen szerepelni kell mindegyiknek. Nagy Boldiék rituális születésnapi vacsoráin láttam néha, tudtam hogy segítik, Adriára-, erre-arra viszik; mesélte, hogy rákos; parókát viselt. Viselte a harsogó karmos-csörgős fém karpereceit is. Tavaly, sok év után fölhívott, váratlanul meglátogatott, beszélgettünk, búcsúzni jöhetett. Szia, Lenocska, jó utat - illetve azon már túl vagy -, boldog megérkezést. * délután megtudtam: 1950.*** júniusban született, tehát akkor 18 körül lehetett. ** másnap: anílinfesték *** harmadnap: Bélai Gyuri biztosan hiteles: 1948. július 13. Leningrád ++ Kecskeméti Kálmánt hívtam: 1970. Orvostudomány Egyetem KISZ-klubja, A No.1. csoport kiállítása, "ők fedezték fel Kazót". A kiállításon részt vettek: a főszervező Kálmánon kivül Orvos András, Lisziák Elek, Kiss Iván, Deák László, (aki költő lett), Kovásznai György. Röntgenorvos barátjuk, Végh László dr. viszont nem, ő nem festett. A No.1. további kiállításain Kazó mindig szerepelt. Akkor még nem volt főiskolás. A csoport első kiállítása egyébként az angyalföldi József Attila Művházban volt, ott Kazovszkij még nem szerepelt. Nagy Miklós barátunk és barátja egy megható fotójával búcsúzik tőle, mutatom. (www.nagymiklos.hu) Szia Deske! Hát meghalt a Kazó. Isten legyen hozzá irgalmas. I. Ja, igen. Délelőtt ezt kifelejtettem, hiszen nekem annyira magától értődő: El Kazovszkij nagy művész volt. Mondjunk el érte egy imát. Szervusz Deske! Nem állom meg, hogy leírjam: Nekem is volt síndarabom üllőként. de nem ez a lényeg. P. Teilhard de Chardin gyerekkorától kezdve vonzódott a vashoz. Idebiggyesztem, amit a könyvéből kiollóztam: »Alig lehettem hat- vagy hétéves, amikor érezni kezdtem, hogy vonz az Anyag, – vagy pontosabban mondva : vonzott valami, ami ott „fénylett" az Anyag szíve mélyén. Azt gondolom, hogy más gyerekek ebben a korban szokták először megtapasztalni az „érzelmet", a vonzódást egy-egy személy felé; vagy vonzza őket a művészet, a vallás. Szelíd kisfiú voltam, jó viseletű, sőt ájtatos is. ... Igazi „énem" azonban másutt járt. Hogy hol? ... félrevonultam és szemléltem, birtokoltam az én „Vas-Istenemet", szinte ízleltem drága létezését. – Igen, ezt mondom: a Vas. S még ma is rendkívül élesen látom „bálványaim" sorát: ha falun voltunk, ekeszorítókulcsot rejtegettem nagy gondosan az udvar egyik sarkában; ha városba költöztünk, akkor meg egy erősítő oszlopocska hatszögű vasfejét, amely a gyerekszoba padlójából állt ki és amelyet magaménak tekintettem. Később különféle gránátszilánkokat gyűjtögettem, nagy élvezettel szedegettem fel az egyik szomszédos lőtéren. Ma sem állhatom meg, hogy ne mosolyogjak az ilyen gyerekségeken. De ugyanakkor el kell ismernem, hogy ebben az ösztönös hajlamomban, amely fémdarab imádására késztetett, már ott volt összesűrítve valami erőnek feszülése és vele együtt a vágyak egész sora. Lelki életem teljes egésze nem más, mint ezeknek az igényeknek kibontakozása. De hát miért a Vas? S miért éppen ilyen vasdarab? ... tovább itt M. Deske! Az üllőnek való vasat kár volt visszavinned. Nyilvánvaló "hulladék". Tegnap Orosziban vittem be a telekre egy 1,5 m hosszú horganyzott csövet. Most éppen van ilyen, amire az üstöt függesztem bogrács-főzéskor. De sohse lehet tudni. üdv: G1. 2008. július 22., kedd Akkor legyen így ez a tegnapi, tán tetszik is neki, bár ez nem biztos. Amúgy, most nyilván nagyon elfoglalt, hogy ilyesmire figyeljen: Műterem - meghalt El Kazovszkij - A/08/47 Ma anyácskám névnapja, ezúttal is elfelejtettem, igaz, már nem volt beírva az előjegyzési naptáramban. 2008. július 23., szerda A tegnapi: A/08/48 Élőben nem ilyen ványadt. Ezekben a képekben a kicsi a nagy és a legnagyobb egyensúlya foglalkoztat. Bár ez érdektelen, magánügy. Bélai Gyuri megerősítette, ő az anyakönyvi kivonatból tudja Kazó születési adatait. Jönnek a további adatok, pontosítások is. Azokat most föntebb, a helyükön javítottam.   10:06. Kell kezdeni dógozni, baromi gyenge úszásidő után, 33:17, - sokat romlottam tavaly óta - de legalább újra megy az 1200. Azt újra erőltetem. Hogy is van ez. Ugyanitt, idén tavasszal az 1200 átlaga 30 perc, tavaly 29 és fél. Erőltessem. Igen. Nem. Erőim gyors fogyatkozása. Búsuljunk és adjunk hálát. A nagynyilvánossághoz fordulok, tisztelettel. A Hungaroton valaha kiadott egy még fekete-korong lemezt, Zelk szavalja saját verseit. Ennek a hanganyagát szeretném valahogy megszerezni. A Rádióban rögzített verseiből, amennyit adtak, megvettem, a laptopról randomban hallgatom egész délelőtt. De például a hatalmas Sirály- verse nincs meg a Rádiónak. A lemez anyaga, vagy legalább egy ötlet - hálás lennék. Hogy Kazónak tetszik-e a tegnapi, neki szóló kép? Biztosan tetszik neki. Benne van a gyász, és annak az ünnepélyessége is - legalább is szerintem. B.I. Az idei menetrend. vekker 5:23, de csak az első két hét után az imaóra közepén, 6.15-kor uszoda, mert később ott nyári táborosok 8-kor csengetnek, reggeli, fél óra Népszabadság a társalgó foteljében 9 óra; átlag napi 10 mail-váltás, barátok.,Mikivel sűrű érintkezés, a könyv tipográfiája. Folyamatos ügyek, közös munka a két-, olykor három informatikussal, programmódosítás tesztelések. Ez a news is tud több óra munka lenni, bár az szórtan. A tasztatúra festékfoltos. ? 11-11-től munka, ebédig, ? 1-kor csengetnek alvás, akkor a második, de inkább harmadik fél liter csipketea festés tovább ill. elvben szabad idő (még soha nem volt, illetve kétszer sétáltam) estefelé megérkezik Paulától a naplógépelés újabb adagja, azt átnézni, illusztrálni, föltenni. az is egy-két óra munkát ad. most éppen 1970-es, másfél hónapos európai múzeumnéző körutam közepénél tartunk, szédülök, mi minden, és mit bírtam, http://deske.hu/iras/c-fajlok/c00280-1.htm 10-kor villanyoltás, illetve előtte P. Szűcs Juli új könyvéből - Kicsomagolás -, egy oldal. Nagyon tetszik. Elképesztő, milyen széleslátókörű, elképesztő, mi mindent tud, és mi minden van a művészetek terén (Velencei Biennálék!), amiről én (szerencsére) semmit nem tudok. Ha igazán odafigyelnék, mindent föl kéne fűrészelnem. Magamat is. Tök véletlen került a kezembe. Egy cikk érdekelt volna, egy angol írta a trianon-ügyről, ehhez meg kellett venni egy egész könyvet. Soha nem járok, most elmentem ezért a Könyvhétre. Nézegetek, rám nevet Juli, dedikáljak neked? Nem tudtam, tiszteletpéldányt-e, mindenesetre megvettem. Nagyon kértem, ly-al írja be a nevemet... Harminc éve ír rólam kritikát. Az A/08/50 változatai, ma, sötétedésig. Nem kell mindennek sikerülni, nem igaz?! Ahogy én fáradtam, úgy fáradt el ő is. Őszinte. [©Szüts] 2008. július 24., csütörtök Deske, a Zelk-lemez:... sajnos nem tudom kikérni másik könyvtárból, hogy idehozzák... úgy tudom kivenni, hogy elmegyek, beiratkozom ott, hogy a lemezt elhozom két napra és visszaviszem... akarod így? szeretettel Paula SZERVUSZ DESKE! A Pest megyei Könyvtárban három találat is van Zelk hangzó anyagra. pl. 1983-ból. Persze csak annyit ír az ismertető, hogy Zelk-lemez. Kérdezd meg telefonon, hogy mijük van. Tel szám: 06/26 310 222. De lehet, hogy a Szabó Ervin Könyvtár hangzóanyagában is van Zelk által szavalt lemez. Gy. Hála és köszönet [mindenkinek]. Már tegnap délben hívott egy gyűjtőm. Te vagy a harmadik. Egy majd csak bejön. Még az mp3-ra áttevés, meg a trackekre vágással lehetnek gondok. Ma reménykedő napom van amúgy is: 29:46, 1200 méterre. Elhatározásiból. d. Kedves Deske, mások ügyesebbek voltak. Nekem ma jött meg a válasz, ezen olvashatók a verscímek is. CÍM  Zelk Zoltán verseit mondja [Hangfelvétel] / szerk. Sumonyi Zoltán MEGJELENÉS  [Budapest] : Hungaroton, 1986 TERJEDELEM   1 hangl. : mono, 33/min ; 30 cm MEGJEGYZÉSEK Tartalom: Gesztenye ; Anyánk árnya ; Kamaszkorom verselő vidéke ; Amikor ; 1942-43 ; Ha kérdik egyszer ; Aki bejárta a világot ; Déry Tibor ablaka ; Mint régimódi mesternyomozó ; Sivár ; Nem emlékszem ; Tizennégy sor ; Kapkodok utánad ; Szívroham után ; Látogató ; Álmomban hajam visszafeketült; Eljő ; És eljő ; Töredék és életmű ; Sirály Barátsággal: I. Köszönöm. Ez megható. Tegnap egész délelőtt ő, randomban, a Rádióból szerzett felvételek. A Hungaroton lemezzel csak némi átfedés. Egyik aranyos verse így kezdődik: ''De jó, hogy nem kell verset írni". Ha lesz időm, begépelem a ''Ha kérdik-et. Nagyszerű figura, nagyon kedves.  d. Egy mondat jár a fejemben napok óta, illetve egy érdekes gondolat. Hogy a költőnek a vers utolsó sora jut először eszébe. És nem emlékszem, ki mondta ezt, Tóth Krisztina, vagy Zelk. A költő özvegye** nem veszi föl a telefont, Kriszta igen. Ezt csakugyan ő, de nemcsak magára értette, hanem úgy, általában. Szóval, a csattanó. Vagy valami hasonló. Azt hiszem, Illyés beszélt róla, hogy a vers minden sorának váratlannak kell lennie. **Engedélyét kértem a múlt hónapban, hogy a könyvmelléklet CD-n Zelk Zuzmara versét fölolvashassam. Sinka Erzsébet; fontos és érdekes könyve: Zelk Zoltán megíratlan önéletrajza. Hogy talán ebben olvashattam a versírásról. Szüts föltette a honlapjára, készülő könyvüknek már tartalomjegyzéke is van. Az enyémnek is, de az csak egy évszámsor, 1990-el kezdődően. Viszont megmutathatom a borítót, a mai képet úgyse-egyáltalán nem érdemes, valami újat próbáltam, de hát nem úgy van az.   A borító első változata még fekete háttér volt, fehér kopogó betűkkel, Mike [Májk] fiam terve. Tetszett. Napok múltán, egy baráti mondatra kaptam észbe, hogy nagyon szép a munka, és nem rólam szól. És a színe is: szerettem volna, ha a C.Napló kötetéhez idomul, hisz ez annak mintegy folytatása. Akkor itt, Kecskeméten, elővettem a zsírkrétát. Még kicsinyég reszelgettük, próbáltam a deske.hut fekete arial black betűvel, markánsabbra, de a fiúnak lett igaza, ez a halványság a harmonikus, és fura módon a legfeltűnőbb is. A könyv magassága, mint a C. Naplóé is: 24 centi. Vissza Zelkhez. Az ötvenes években szombatonként iskola végeztével a 81-es villamossal mentünk ki Zugligetbe, nagyanyámékhoz. Abban a házban lakott (akkor is), ahol Ságvári Endre rálőtt (lelőtte?) az őt igazoltató rendőrre. Uzsonnára rendszerint sárgabarack lekvárral ízesített tojásfehérjéből vert habot kaptunk, üvegkehelyben. Nagyon jó volt. Akkor mondogatta nekem Jenny-mama az asztalnál, nem véletlenül: Deske, csak lassan, lassan. Így érdemes, csakugyan, ezt a verset olvasgatni. Ízlelgetve. Micsoda képek, egymás után. És ahogy ő szavalja...! hangszóró be Zelk Zoltán : Ha kérdik egyszer Kertben szerettem volna ülni, így álmodtam én őszömet, nagy csend fényében elmerülni, míg lassún hulló levelek vállig, homlokig borítnának, szépen halni megtanítnának - az elmerengő képzelet esztendeim kemény szálából ily lágynak szőtte őszömet. Szerettem volna ülni lócán alkonyidőn, a ház előtt hallgatni utak csobogását, köszönteni az elmenőt. így lettem volna gazda s vendég, így mondtam volna szép jóestét mindenkinek, mikor az ég a sárguló napot leejti, mint őszi ág a levelét. Nem kertben, nem ház előtt lócán, ülök a világ küszöbén, s ha kérdik egyszer, mi járatban, mit végeztem e földtekén, ki oly ritkán s dünnyögve szóltam? - de a szegénynek szava voltam, ezért voltam, lehettem én egyszerre alkony s pirkadó nap, egyszerre bánat és remény. http://szazszorszep.freeblog.hu/feed/categories/Zelk_Zoltantol/ 2008. július 25., péntek Hivatalosan értesítettek, hétfő reggel a kedvemért ismét lángos lesz. Élénken megköszöntem a hírt, pedig két napja tudom, a szakácsnő megsúgta. Mostanra Andris barátom elkészítette. CD-n azonnal fölküldtem a fimeket Pestre, de az egy hétig keringett a postán, satöbbi. A Petőfi Irodalmi Múzeum utaztatta Nyugat 100 autóbuszos- mozgókiállításán vettem föl ezt a három párperces filmrészletet a monitorukról. A kezemben kissé mozgott a gép, Andris ennek javát gondosan kiszűrte. Hát akkor lehet nézni: Ady temetése, bár leginkább csak a gyászhintó látszik start illetve azért a Múzeumkert is Móricz Zsigmond meg a lányai, lányfalusi kertjükben start még előtte: 1929 május 8., Babits és Móricz 1929 december, Móricz dolgozószobájában pöfékel és írógépel is 1929 május, az első Könyvhéten Móricz dedikál A Nyugat nagy nemzedékéből, fehér asztalnál, egy kupacban start Úgymint Szabó Lőrinc és Nagyklára, a felesége, Móricz Zsigmond, a fiatal Németh László, és a Nemzeti Színház igazgatója, Németh Antal. Ma délután az idei nyaralás, be a városközpontba, egy órát böngészni, vacsora előtt. (A világ közepe mégiscsak egy antikvárium, nem?!) Olyat kerestem, amire nincs esély, az özvegy összehalászott még egy kötetnyi verset a Zelk-összeshez: Térdig hamuban. Kint szemerkélt az eső, nézegettem, választottam. Dávid Kata 1973-as műelemzős könyve a pártszékházbeli Bernáth-pannóról, amit nem nagyon szeretek, de érdekel netán valami ellenvélemény, meg épp a múlt héten olvastam róla P. Szűcs új könyvében. Aztán Illyés Sorsválasztók drámája, aminek a próbáit 1981-ben végignéztem - Mensáros, Sztankay és Tolnay Klári -, amikor úgy nézett ki, a Madáchnak díszletet fogok tervezni. Alig emlékszem rá, H. azt mondta róla, bűn rossz, most megnézem. Még egy füzetkét találtam volna -Tonio Kröger -, vagy húsz éve utoljára. De nem jutna itt rá időm, majd talán otthon, Kata könyvtárából. 2008. július 26., szombat Ma 30:22, nem jó. Elhatároztam, hogy ezentúl újra harminc perc alatt az 1200. A kivitelezés lehetséges módozatain még gondolkodom. De a zuhanyozóban mindenképp dinamikusabban fogom fürdőgatyámat lerángatni. Kedves Deske, nem ismertem eddig mélyebben Zelk Zoltánt, de ma az Ön segítségével ráleltem erre a versre. Maga biztosan ismeri. Milyen igaz és milyen fájó. Kedvenc verseim közé kerül. Főleg ez a része csodás (számomra, aki vizuális ember): ''és voltak reggelek, / mikor veled, melletted ébredek / és hajad, orrod, szájad és szemed / s az ing s a váll s a paplanon kezed... '' Köszönettel a szomorú élményért, p. Vers a lehetről és a nem lehetről Deske, és Zelk madarával mi van, alakul? H. A Zelk-lemez Pesten, már egy hangstúdióban - egy gyűjtőm -, ahol még följavítják, és átrakják mp3-ba. Adnám neked is... d. 2008. július 27., vasárnap Amúgy is az öregedés jár mostanában a fejemben, kelletlenül, hogy megvan, megcsináltam már, amit kellett. Amit lehetett, ennyi tehetséggel. Mindenem megvan. Nagy fekete autó. Elfáradt tagokkal ébredek. Tunézia nem érdekelne. A lányok igen, de hát az meg... ABBA 1972. Haggyuk. Most ez a rossz Illyés-dráma. Tegnap azt hittem, maliciózus, szomorkodós tréfa lesz ez a meglátom, hogyan lehetne gyorsabban úszni. Talán az elfogadott pótadag rakottkrumpli-vacsora is. Nagyon sok kolbász volt benne. Négy dolgot csináltam ma másképp a vízben. -- Nincs beosztás, erőtartalékolás; végig, amennyire bírom. -- Tíz éve egy itteni edző beszélgetés közbeni mellékmondata, hogy gyorsnál az ember a csapás végét nyomja meg. Csakugyan kár az elején, rossz a hatásfoka. -- Lemondtam a hosszú tempóról; hogy úgy, mintha a befőttet akarnád elérni a spájzban, -- és gyors. Evezősként valaha ezt úgy mondtuk, magas stroke-kal. És összejött; 28:52. Nnna. És holnap lángos lesz. Holnap ugyan lángos lesz, én azonban délelőtt a múzeumban kissé tántorogtam. Talán ez a 28:52. Nem tudom, ebben a küzdelemben melyikünk fog győzni, én, vagy én. A játékmúzeum. Ide nem jártam, most látom, kár volt kihagyni. Micsoda gazdagság, forma- és ötletgazdagság. Rögtön itt a nekem első és utolsó, a legkedvesebb, az enyémet úgy hívták, Váli Zebulon. Monogramját anyácskám fölhímezte kék köpenyére. Bugyija is házitermék, az is kék volt. Fotóim: ismét elnézést, a tárgyak mind üveg mögött. De jó mindenről beszámolni. Sokkal jobban odafigyelek. ? Az igazi játék a munka., ezt én is tudom. Egy atmoszférikus régi fotó. ? És a vágy az 'igazira', luxusvonat belseje, bársonyülésekkel, tán 80 centis. ? A lányoknál ugyanez, egy igazi szobabelső. A pompakedvelés megtanulandó. Formakultúra. ? Ez az ökröcske fotózás közben is mozgott, sajnos. Alkotója mily könnyedén lépett át absztrakcióhatárokon. A gyereknek ez természetes, tudjuk. ? Ugyanez, de egy más világ, megmunkálva, mintázva. Talán kevésbé is játszható. ? A világhoz-idomítás 0 éves korban kezdődik. Nem az a nevelés, hogy viselkedj rendesen, ne forgolódj. ? És ez is manipulálás, a legjobb értelemben, tanítás, amikor egy gyerekeszköz ilyen környezetben van. ? A végtelen világ, amit ígér. Meglódul a fantázia, utazás. Sokunknak nagy tanítás volt a Verne-illusztrációk - ?És végül két szövegrészlet a különteremben megrendezett kockakiállításról, (ki gondolná, hányféle és hány oldalas van): a fennkölt, ámde huncut Tibet, és lám, Kapisztrán szt. János kisebb dolgokkal is törődött, mint az oszmán birodalom. Innét át a Naiv Művészet Múzeumába, de azt csak futólag, mert jól ismerem, bár tavasz óta átrendezték. Váratlanul műtárgyak eladásra is, Mikenek egy 19 centis faszobrocska, 3000; ilyesmit úgyse kapott még. Illetve betévedve a győri zsidótemetőbe, ő 13, egy törött kődarab héber betűkkel, tetszett neki, odaadták, megvettük, hazacipeltük. Ennek a szobrocskának nem tetszett a lakkozása, most ebéd előtt bekentem rozsdamaróval, hátha. De nem. Akkor egy kicsit drótkefével. Az inkább. Olvasom, Szüts-Vojnich kiállítása és könyve szeptember 26-án, pénteken lesz Szegeden. Az enyém meg utána-hétfőn, 29-én, a Godot Galériában. De ez csak egy hetes, és nem az új könyv, a DESKE.HU, hanem az F. NAPLÓ pesti bemutatója. Este Kecskeméti barátom levele, elkészültek az esküvői fotóink, és Lenocskát is fényképezte annak idején. esküvő-1 esküvő-2 Kazó-1 Kazó-2 Kazó-3 ...gyönyörű kis csaj volt ez is, én tudtam - Úristen, de gyönyörű feje volt Kazónak! Soha nem láttam ezeket a fotókat! Nagyon köszönöm! Nem tudom, tudja-e, aug. 6-án 14.15-kor lesz a temetés. N. 2008. július 28., hétfő 29:09. Meg kellett dolgozni érte. Minden hossznál azt hazudtam magamnak, hogy ez az utolsó. Fog ez menni. Még egy darabig. Füst Milán Ez mind én voltam egykor szellemi naplójának az első és legfontosabb gondolata, hogy semmi nincs egészen úgy. Megvolt a lángosreggeli. Három a fejadag. Az én asztalomra ötöt tettek ki. A szakácsnők csillogó szemmel figyeltek. Jesszasz. Mint Déry Tibor, (Ítélet nincs) mikor elcsábította a lányt, akiről vetkőzés közben kiderült, hogy féllábú. Valahogy így emlékezik meg róla, megtettem a kötelességemet. Egy darabig nem vágyom lángosra. Tökéletesen kerek a történet. 10:03h Kedves Váli Úr! A Vaterán találtam az alábbi képet, ami feltehetőleg másvalaki alkotása, kérem ellenőrizze – nekem gyanús az a szignó és a téma is meglepő lenne. Váli Dezső: Őszirózsák / linómetszet  Áru mennyisége 1.db. Vegye meg a következő áron: 45.000 Ft Állapot: használt http://www.vatera.hu/vali_dezso_oszirozsak_linometszet_82569539.html és ha már a Vaterán jár, egy 1975-ös meghívója 600 Ft-ért: http://www.vatera.hu/vali_dezso_kiallitasi_meghivoja_81254433.html Tiszetelettel: B. Kedves B! Nem, nem az enyém. Krizantémot, fikuszt és anapesztuszt rengeteget festettem, de őszirózsát soha. Nem állom a szagát. Egyszer egy hasonló ügyben már próbáltam a Vaterát mailben elérni, de többszörös drótakadály. Szívélyes üdvözlettel: d. u.i. Tudja ki volt Európa legnevesebb krizantémfestője? Mondrian, másodállásban, úgy tudom. A mai Népszabadságban, hogy Ságvári Endre tűzharcban halt meg. Ez nem igaz. Rálőtt az őt igazoltatóra, majd kifutott a cukrászdakertből. Nagyanyám még mutatta húsz méterrel arrébb a villanyoszlopot, ameddig eljutott, ahol a rendőrségi sofőr lelőtte. 12:19h. Ez a mai: A/08/54 Nagyon küszködtem vele, hogy ne kelljen a jobboldali alsó foltot okkernek hagyni. Úgy biztonságosan megoldódott volna a kép. De az ember jobbra vágyik ©Várady, vagyis valami nehezebb (unalmasabb) egyensúlyra. Ó, ó! A jól eltalált unalomhatár nagyon izgalmas helyzet. (lásd: Thomas Mann) A festőállványt és az egyetlen óriásképet sikerült kiküszöbölni. Legalábbis átmenetileg. Új még az a világos sáv fönt, aminek semmi értelme nincs, de valahogy jónak tűnik. Még két lemezem van. 2008. július 29., kedd 29:07. Ha ezentúl minden nap így; két másodperccel jobb idő, akkor 2054 május 7-én. És az utolsó lehozott lemez is kész. Lehet, nekem az utolsó itt megkezdett kép. Ősszel a gondnokék harminc év után nyugdíjba mennek. A ház sorsa bizonytalan. Tehát a búcsúkép; A/08/56 És még egy fotó, uszodából kilépve, reggel, Vancsó Zoltán fotós tiszteletére. F/08/126 Estére Paula meglett a gépeléssel, én pedig fölábrásítottam az 1970-es európai utibeszámolómat, kész. Ki tudja, miért érdemes egy ilyet eltenni. Ha már megvan?  Mindenesetre most újra átéltem, majd 40 év után, Lehet mérlegelni érdeklődési körömet és annak korlátait, http://deske.hu/iras/c-fajlok/c00280-1.htm - illetve, mivel ez olvashatatlan, akkor a csontváza: http://deske.hu/iras/c-fajlok/c00280-2.htm 2008. július 30., szerda Elfogyott a lemez, kezdem elölről. Elővettem, már száraz, A/08/29, evvel kezdtem egy hónapja. A jobboldali folt tűzpiros volt. Környezete majdnem fehér, az állvány koromfekete. Szóval, bepiszkítottam. (Fölhívtam most Robit az Őrségben, kell-e vessző ebbe a mondatba. Merthogy a szóval **tán egy teljes mellékmondatot helyettesit: vagyis az történt, hogy... Ő hajlik rá, hogy nem kell.) ** másnap 08:11h. Ezen a helyen kell a szóval után a vessző, sőt általában kell, és kettőspont is lehet. Végül is a beszélő mondanivalója dönti el. De a szóval az 'egy szóval mondva' zanzásítása. Már megint nem bírtam hallgatni. B. Erre Robi ma megnézte az akadémiai micsodát, ott három példa, egyik után sincs. Szerintem kell. Vagy legalábbis, nekem így hat jól. És ezt se bírtam ki, ma is egy fotó, az uszodából kijövet. Van ott egy fura szobor, ami a környezete terét áthangolja. Atmoszférikus, így, reggel. F/08/117. Ezen a sorszámon ugyan már túl vagyok, de ez a fotó kiütött egy már túlsokadik parkfotót. Hasonlóképpen az F/08/120-as is, ami ugyan szintén ez a téma, de jobb. Képernyőháttérnek is alkalmas. És még egy képhez nyúltam délelőtt, ami legfölül volt. Jók indításnak ezek az intenzív-agresszív színek, kényszerhelyzetbe hozom magam. Együtt mutatom a két állapotát, A/08/33 Paula 1969-es naplómat gépeli. A mártélyi művésztelep hónapja. Beszélgetés az öreg pappal, majd annak anyjával, aki az ellenkezőjét mondja. Egy hosszú tükörbe nézés, hogy most mit festek, meg hogy mit kéne. Tisztelgő látogatás Fejér Csaba vásárhelyi festőnél. Szemlélődések a Holt-Tisza-partjánál. Itt most két részlet, egy lódarázsról, meg látogatásom Czóbelnél. (helyenként kissé sérült a kézirat) a teljes Mártély-napló dátum: 69.09. fájl: iras/c-fajlok/c00219-1.htm C.00219-234 Előidéztem és végignéztem egy lódarázs fulladásos agóniáját. A lábak erőteljesen rángnak, keresik a szabadulást, aztán remegni kezdenek. A potroh vége még billeg a lélegzés ütemére, a toron jól látni a rettenetes vergődő lüktetést. Aztán kínja görcsbe rántja, a test karikába húzódik, a szárnyak megindulnak egymás felé, majd a haldoklásban egyedül-maradásnak szörnyű szimbólumaként egyenként, lassan minden végtagját maga alá húzza, szája tátog még - pár pillanat - nem mozdul. A Hamu és gyémánt utolsó jelenetére és a Mandarin haldoklására emlékeztetett, arra: hogy mi is - Haza autóstoppal, aztán ugrás Szentendrére délután, hátha kölcsönadná Czóbel télire a gellérthegyi műtermét, ha úgyis Párizsba megy... A hévtől félóra séta a ház. Kertkapu nyitva, az ajtó is az emeleten: tessék, beljebb! Jobbára paszpartúzott kis képeket vittem: - No, mutassa! Jók! Csinált kiállítást már? Azt festőnek kell, csináljon! Nekem is most lesz Párizsban, a múlt héten vittem Pestre az anyagot, a barátaimnak tetszett... - Hogy kint? Nem, a Zak Galéria tulajdonosa meghalt már, az a galéria föloszlott, valami amerikai rendezi ezt.... - Lehet, nem tudom lesz-e sikere, tudja ebben a korban már az embert nem érdekli, nem, nem igaz, érdekli, csak nem olyan fontos... Csak állítson ki maga is, várjon, meg akarom mutatni a feleségemnek ezt az anyagot, jöjjön. (gratulálok a szentendrei őszi tárlat Modok-képeihez): - Látod, Mária, figyelnek rád, sikered van. Mondom neki, hogy folytassa, két éve nem fogott ecsetet... - Persze, hogy nem fogtam, tudja, féloldalt szélütött vagyok... - De azért kéne kicsit, asztalnál, dolgoznod - (mutatom az asszonynak a mappát) - Jó... szépek... őszinték. És ezek nem folyóirat-műveltség termékei, ugye Béla... persze, nehéz is önállónak lenni. Az a Vajda is, kedves, szerény fiú volt, de erősen Klee hatás alatt... - Igen, nagy festő... - Festő? grafikus volt inkább... Hát nem mindenki tud Picasso lenni. Tavaly láttam Párizsban az új kiállítását, teljesen friss, gyönyörű anyag... micsoda munkabírás... egész nap csavargott, - kávéházak, emberek, - éjszaka festett - voltak igen erős reflektorai... micsoda energia, pedig ilyen kis ember, ugye, Mária... - Igen, és nem terem minden században ilyen - ...xxx múltkor a képeit is, egyszerre volt kiállítása Párizs xxx megmaradtak, pedig - voltam nála xxx ...egyen szőlőt! Mária, adjak? várj, odaviszem. - Fáj a derekam, itt; ez bizony érelmeszesedés. meg is rövidült az egyik lábam, fáj, és az időt nagyon megérzi. Egy hét múlva utazom, nehéz lesz... jövök is vissza, egy hónap múlva... Mária, szegény, nem tud jönni, igen bántja is-, ... igen, most már Pesten telelünk, tudja a Gellérthegyen, a műteremházban. Van gázfűtés, az kényelmes, csak túl nagy az a hely nekem, elég lenne nekem ekkora is, mint itt kint, - nem igaz? (a szék az ablaktól méternyire csak, közvetlen előtte az állvány az ablak felé fordítva, rajta vagy 120 magas vászon, - gyönyörű üde vörös- rózsaszínek, fekete kontúr vázlatvonalak...) - Hát szépek a dolgai, fiam, csak vigyázzon, én nem tudom ezekből az absztrakt képekből hogyan lehet továbbmenni... Hogy? Ugye, persze! mindig a natúrból kell kiindulni, az ember a földön áll... az a Mondrián is... azokat a fekete vonalakat egy kicsit ide vagy oda tologatta... nem lehet... ...nem kísérem ki, ugye kitalál, fiam, a viszontlátásra. 2008. július 31., csütörtök 08:57h Mindjárt kezdek csomagolni. Az ebédlőben azt mondták, hát igen, ez a kellemetlenebb része... Szeretek csomagolni. Tehát vége, akkor az összesítés. Meg egy látványkép emlékbe az esetleg tényleg az utolsó estéről  F/08/127  nap   kép uszoda 1=100m gy.+mell, kézlapát 1 k       Lukács még 2 se   26:04 6+4 pc. jav. 3 c A/08/29 24:35 6+4   4 p 30 24:45 6+4   5 so 31 25:56 5+5   6 v   26:33 5+5 kata-itt 7 h 32, 33 16:02 3+3   8 k 34, 35 23:37 5+5 pedig lassan 9 se 36 27:47 5+5 lassan 10 c 37 28:16 5+5   11 p 38, 39 27:46 5+5   12 so 40 35:16 6+6   13 v   29:06 5+5 nyugat-kiáll. orvostört.m. 14 h 41 15:07 4+2 jöttek az úszók 15 k 42 27:16 5+5   16 se 43 14:59 3+3 éjjel fönt 17 c 44 27:27 5+5   18 p 45 26:57 5+5   19 so 46 27:15 5+5   20 v   27:37 5+5 Cifrapalota 21 h 47 33:03 6+6   22 k 48 32:22 6+6   23 se 49, 50 33:17 6+6   24 c 51 29:46 6+6 igyekeztem 25 p 52 30:05 6+6   26 so 53 30:22 6+6   27 v   28:52 6+6 játékmúz, naív múzeum 28 h 54 29:09 6+6   29 k 55 29:07 6+6   30 se 29, 33 29:26 6+6   31 c   29:18 6+6 csomagol 2008. július 142129 = 3694/hó = 119/nap 1978-as döntésemet ma visszavonom, visszahatólag is. KERÜLHETNEK MUNKÁIM KÜLFÖLDRE. 2008. április 7. VÁLINEWS VÁLINEWS 161. levél J.-nek, Le Meux-be  /  2008. augusztus C.09710- 09731 2008. augusztus 2., szombat Kata az Adriára vágyik, talán jót tenne az arcüregének is. Igaz, kegyetlen fárasztó autózás, de aztán amikor az ember a szerpentín tetejéről megpillantja a távoli, lent csillogó viztükröt. Az érkezésünkre rendbetett takaros kis szoba, minden bekészítve. Rögtön le a vízhez. Félkönyéken olvasgatás, heverészés a fövényen, a hullámok döreje. Rövid lubickolás, a víz hűvöskés. Aztán egy kis körbenézés a tengerparti sétányon. Innét-onnét halk zene szűrődik ki. A kordés fagylaltostól egy gyümölcsös-különlegesség, nem is drága. Alkonyodik, a szomszédos sziget már árnyékban. A kis halászfalu régi utcácskáiba is be lehet kukkantani. Na én ezt nem. Mikinek van kedve hozzá, helyettem. Bár kompjutert visz. Ma indulnak. Ő még vezetni is szeret. Viszi a nagy fekete autót. Kedves Deske és arra nem gondol, hogy evvel a másiknak örömet szerezni; ezért utazni? S. Kedves S.! Köszönöm a levelét. Átgondoltam. Nem vagyok annyira fegyelmezett, sajnos. Az ő örömét is tönkretenném. d. 2008. augusztus 3., vasárnap Indulásuk előtt fél órával Kossuth rádió hír: a balatoni úton és Horvátországban is sok dugó, az X. alagútnál 11 km-es kocsisor áll. Már indulás előtt tönkreaggódtam volna magam, amúgy is rossz utazó vagyok. Miki a híren mosolyogva, szó nélkül átlépett. Ma 05:40, SMS: megérkeztek. Remélem, nem most. Sopánkodva jár a hír, N. atya elhagyta a budai Ferences kolostort. A hivatalos álláspontom erről. Első feladata, mint mindnyájunknak, üdvözülni. Egyáltalán nem biztos, hogy ez a történet innét nézve hátrányos számára, vagy számunkra. És a magánvéleményem. Kivételes tehetségű, mosolygós, negyven körüli férfi. Nagyon tudhatja, miért tette. Illetve lehet, hogy a lényeget ő sem tudja. De nyilván nagyon akar valamit. Könnyen lehet, hogy úgy érezte, épp a népszerűsége sodorja el. Bízzunk benne, ha most törvényeket lépett is át. Teréz anya elhagyta a rendjét, hivatástudatból. Az vesse rá az első követ, aki.  Szia Deske! Ha egy nős férfi hagyná ott a feleségét egy fiatalabbért, akkor is azt mondanád, hogy az üdvössége szempontjából egyáltalán nem biztos, hogy hátrányos a döntése? H. Igen. d. De ez azt is jelenti, hogy nem tartod bűnnek? H. Kis szt. Teréz? mondta, minden hasraesésemmel egy testhosszal közelebb kerülök Istenhez. d. Öt éve ajándékoztam a budai ferenceseknek egyik keresztutamat, diákjaiknak szánva, falra: B/03/08A ja, inkább meg is mutatom.  De a közben megépült kápolna ehhez kicsi, a sorozat ládában. Visszakértem, hogy amúgy is inkább egyetemista korúaknak való. Kézséggel adják, majd előkeresik-, néhány perc szívélyes beszélgetés volt az egész. Amit előtte másfél órát fogalmaztam. 2008. augusztus 4., hétfő Kedves Deske! Valamiféle berzenkedés fog el ha ezt olvasom: ?minden szegényben Isten didereg. Lukács 6,20-ban így szól Jézus: "Boldogok vagytok ti szegények! Tiétek Isten országa" Jézus itt magáról beszél. Mondhatta volna ezt is, boldog vagyok, mert szegény vagyok. Jézus azért boldog, mert azonos a mi szegénységünkkel, Ő egyesül velünk és ez jó neki, ki érti ezt? Jézus minden szegényben otthon van és nem fázik. Minden szegényben, éhezőben, síróban boldog.  Üdv! N. Kedves N! Hozott anyag: >>Ami jót tesz az emberi irgalmasság földi zarándoklásunk idején, azt az isteni irgalmasság visszafizeti az örök hazában. Hiszen itt e világon minden szegényben Isten didereg, és éhezik, miként maga mondja: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek... << Szent Caesarius arlesi püspök beszédéből, Zsolozsma III.kötet, p. 473 üdv: d. Hívtak ismét, hónap első hétfőjén együtt vacsoráznak vendéglőben a Zuglói Festők, én így nevezem őket. Műgyűjtők, műbarátok, élükön az alapító Doszpod József proffal, meg a szintén öregedő kollegák, Tölg Zoli, Nagy Gabi, Kárpáti Tamás, talán Kovács Péter, akikre hamarjában emlékezem. Annak idején Kokas is, nem tudom jár-e még, tíz éve voltam utoljára, összesen ha három-négyszer. Hívtak, vinnének is kocsival. A másik lehetőség a mai estére: a Kecskemétről hozott képek oldalából levágtam 1-1 mm-t, most a vágásfelületet le kéne csiszolni, és az éleket olajjal itatni. (Nádori Tibiék tanítottak meg annó, hogy a lemez élét, hátoldalát is érdemes lekezelni.) Ez utóbbi program fontosabbanak tűnt. Holnap már érdemben lehet az új képekkel foglalkozni. Igaz, szóltak a Lukácsban, Klee képek még négy napig az Albertinában. Arra se vágyom. 2008. augusztus 5., kedd A drága Vianney szt. János mondja >>Az is az imádság eredménye, hogy nagyon gyorsan elröpül az idő, és olyan gyönyörűség tölti el az embert, hogy észre sem veszi az idő hosszúságát.<< János, János, könnyen beszélsz. Nem volt honlapod, nem volt fájlcsere-gondod. És ha már klerikális mezők: >>Nálad nélkül keserűség / itt a földön a-az éle-tünk<< ...énekeljük vasárnap a misén, illetve én nem, ezt és az ehhez hasonló hazugságokat. Ugyanis a probléma éppen az, hogy nagyon jól meg lehet lenni bokros dolgaink között Isten nélkül. 2008. augusztus 6., szerda Ma: az eddig befejezett(?) új kecskeméti képek fotózása, aztán föl a netre. Festmények / 2008, meg lehet nézni. Címeket még nem adtam, ahhoz idő kell. És: fönntartom a jogot, hogy továbbfestve elrontsam őket. Egész jó kis nyár volt. Bár nem sültem le. Meg találtam egy érdekes fotótémát. Lefényképeztem a Parlamentet. Csak egy kicsit mozdult be. F/08/131 Újszerű témának mondható még a Margit körút sarka hajnalban, a híd felé nézvést. Minden nap látom. F/08/128 A teljes C. napló újragépelése. Úgy értve, ami eddig kimaradt. 1973-nál tartunk. Ide kerül: ÍRÁS-KÖNYV-MÉDIA / TÍPUS SZERINT / NAPLÓ 73.9. még mindig és ugyanaz túl a festésen valamibe bele kellene kezdeni... és régi szerelmem a filozófia? mégsem megy? - félbemaradok - kutya rendszeres elfoglaltság lenne, de animális ha lenne egy ködkürtöm, az sok mindent megoldana ha eladnám a műtermemet mindenemet kidobnám ha elmennék 8 órát dolgozni ha ültem volna egy évet börtönben ha a villamos a fél lábamat 2008. augusztus 7., csütörtök Unokák a nyaralónkban Kékkúton, e-mailben fotót kaptam róluk. És mi van a fejük fölött. Egy csillár. Csillár a nyaralóban. Csak Kata beszerzése lehet, magánvagyonából. Igaz, Kékkút-ügyben katák közé dobtam a gyeplőt, de az elvek, az elvek. Első gondolatom azt volt, hogy [...] A második, hogy elválok. A harmadik, hogy ezentúl elkerülöm azt a községet. A negyedik szegény szent II. Szixtusz. 257-ben szentelték Róma püspökévé. Kortársa, szent Ciprián leírásából tudjuk, hogy Valerianus császár parancsára hitéért letartóztatták és kivégezték. Fölényesen fogadta. Persze a párhuzam nem pontos. Egy lefejezésen hamar túljut az ember. Igaz, én meg bicklit vettem magamnak. De annak két kereke van. Uszodából hazafelé. Fakó jelenség, ráncosarcú néni. Kissé csapzott barnás, talán festett haj, fésületlen. Soványka, arcbőre ráncos, petyüdt. A szeme, mint az öregeké, vízszínű, tekintete, mint akinek már nehezésre esik egy pontra koncentrálni. Egy városi terepjáróval fordul ki az orrom előtt a mellékutcából, lendülettel. [ Ádám szerint: A mellékutcából fordul ki az orrom előtt egy városi terepjáróval, lendülettel.] A ma délelőtti feladat. Képkeretezés. Négyfajta próbakeretem van, belső peremük ezüst, fekete, arany, vagy szürke. Nézem ezt az A/08/34-est, egyikbe se pásszol. Tehát a kép rossz. Este egy régi-új program, egy óra biciklivel, Margitsziget. Fejlámpával. Talán visszajön. Lenocska [Kazovszkij] temetését meg rossz helyre írtam föl. Nézem az újságot, tegnap megvolt. Elmentem volna. 2008. augusztus 8., péntek Arra gondoltam, megörökítem gyönyörű fővárosunk fontosabb nevezetességeit. Múltkor lefényképeztem a fényárban úszó Parlamentet. Aztán itt van például a Budai Vár, F/08/132, esti bicikizés közben, a Margit-hídról.   Csak még az élességbeállítást kell egy kicsit gyakorolnom, aztán- És délután megkaptam. Nekem az örömtől forró lesz a fejem, nem tudom, más is így?! Már hallgatom. Az 1986-os, egyetlen Zelk-lemez, az ő hangjával. És benne a Sirály, [hangszóró be] felesége halálára írt nagy siratóvers. A volt Sztálin-kantátás épp 56-os börtönéveit töltötte, ott jött a hír. 84 verszak. Ölbe ejtett kézzel, fotelben érdemes indítani, két akta között belehallgatni - nem. Kedves Deske, jövő héten meglesz a Zelk TÉRDIG HAMUBAN** kötet. (Már ma is meglett volna, ha a szabálytalan, ügyeskedős utat választom.) De hogy ma megkapta a lemezt, talán jobb is így, a kettő együtt már túl sok lett volna. :-) Ha megérkezik, jelentkezem. Addig is, barátsággal: L. **Erről Zelk özvegyétől hallottam, két hónapja, először. Sinka Erzsébet, irodalomtörténész, a költő halála után fölkutatott még egy kötetre való verset folyóiratokban, erre-arra. Akkor ez a harmadik az Este a kútban és a Keréknyomok az égen - mellett, eddig ez a kettő az összes versei. Vannak még a gyerekversek, abból nekem csak néhány, bár azok nagyon. A három nyúl. Ehhez a vershez hozzátartozik egy félelmetes fekete erdő rajza, s elöl középen, a tisztáson, összebújva három pici piros nyúl. Általános iskolai olvasókönyv 1950. 17:40-kor megkértem Szűz Máriát, főzzön egy jó erős kávét Zelknek. Mondják, szeretett presszóban üldögélni. 2008. augusztus 9., szombat Értetlenül állok a jelenség előtt. Hónapokig szóba se jöhetett. A hatodikra is nehezen másztam fel. Reggel eldöntöttem, hogy futok. És bírtam végig az 1200-at, az uszoda bejáratáig. Ilyenkor a bal könyök szorítja le a tarisznyát. Hallom, megkezdődött az olimpia. Tudjuk, egy versenyző mögött ötezer tönkretett testű fiatal áll. Úgy lehetne ezt a mulatságot emberivé tenni, hogy a versenyeken nem mérnének időt, tetszőlegesek lennének a távok, és egykapura játszanának, egyforma dresszben. Ez is a nyár. 38 éves tarisznyámról elég nehéz sztárfotót csinálni, pedig szeretem. Pedig megérdemelné. Első nyugateurópai múzeumnéző körutamra varrtam, külföldön általában azóta sincs más csomagom. Csak hát lyukadozik. Foszlik kissé, szarvasbőr. Rászántam ezt a délutánt. Újabb foltok a szakadt részekre, le is vazelinoztam, talán kitart, amíg még használom. A középső bicskahelyre mára antineuralgicás doboz került. A második toll helyébe a rózsafűzér-rudacska, spárga fogantyúval. Aztán szemüvegtok, benne az utikeksszel, a katonai igazolvány a 150 ezer forintot érő uszodabéretet őrzi, satöbbi. A belső sarkok a legkényesebbek. Ide az évek során több réteg folt került. Bőrt varrni elég nyűgös feladat, ahhoz már lusta vagyok. Az új foltokat ragasztom, vagy nittelem. Meg négy képet továbbfestettem. egyet tévedésből, a félkészek közé keveredett. 2008. augusztus 11. hétfő Katáék megérkeztek az Adriáról. Mindenki nagyon jól járt. A sztrádán másfél óránál hosszabb dugók nem voltak. Keresgéltem a gépben, hátha. Kicsit már értek hozzá. Ez került elő: main.php?menu=newsk&menus=1. Próbaképp elétettem a szokásos előtagot: http://deske.hu/main.php?menu=newsk&menus=1 Próba a neten. És megvan. 2006. februárban kezdte a két fiú adatbázis rendszerre átépíteni a honlapot, aminek az olvasó felől nézve az az előnye, hogy sokféle keresési lehetőséget kínál. Két év után eljutottunk a 99,5%-os tökélyhez. De a fiú elfoglalt, hiába munkatárs, már rég barát, ezer a dolga, most barátnőjét, húgát, öreg mamáját vitte Kalábriába. Az ügy nem halad. Már szinte csak ezt az egy most megtalált URL-t kéne a végső helyére tenni. A kétezer, évek alatt fölgyűlt NEWS-kép keresőjét. Ezt találtam meg az este. Bekötöttem ideiglenes helyére, itt van alul; az ÖSSZES LEVÉL - ÖSSZES VERS - E-MAIL között. A régi, sajátrendszerű képnézegetőt töröltem a gépből. Hogy mért lett neki kék zászlócskája a szó végén, legalábbis nálam, fogalmam sincs. Talán ő is örül. Vasárnapi ebéd kertvendéglőben, erre a hegyről lejött Mike is. Útibeszámoló, a parti sziklák, rákvacsora különös segédszerszámokkal, gyönyörű velencés kisváros ódon kövekkel. Miki jól bírta a hosszú vezetést, a kocsi kellemes. Hazafelé egy eltévedés, ezért dupla sztrádadíj a horvátoknál. Aztán Kata; és te hogy, itthon... nélkülem?! Sajnos másodnaponként onanizálással, mondom, aztán a margitszigeti padomról, majd az adatbázisról mesélek, ami nem annyira biztos, hogy őt baromira érdekli. Gábor. Mérnök létedre te voltál az egyetlen, aki nem értetted a liftajtónk fölső érintkezőjének helyettesítését a két rugalmas csipeszfogantyúval, bicikliszállításkor. Illetve valószínűbb, te voltál az egyetlen, aki egyáltalán belegondolt, én meg rosszul magyaráztam el. Pedig gyönyörű a szerkezet, ráadásul perc munkával, és azonnal rendelkezésre álló otthoni anyagból. Ezer szót kivált egy kép. Kettő. Gyengeáram, de lehetne erős is, mert a két pólust rövidre zárja. Mot újra életbelépett a szerkezet, naponta. Szivarzsebemben hordom. Először natúr, aztán makróközelítéssel, majd vakuval próbálkoztam, végül fejlámpával fotóztam le neked. d 2008. augusztus 13., szerda, Kékkút hol horzsolhattam én föl magam hogy minden gondolatom fáj persze fáradt vagyok majd majd Kékkút, nyaralás, óra indul. Estére szobám működőképes, mert ugye, az a legfontosabb. Irodadobozom azonos az otthonival, csak a fedelét kell leemelni. Mutatom a szobámat, F/08/137; mert már az is lett, hogy a padlás tavasszal három részre szabva. Egyedül lakom benne, illetve ketten. Lénárd Sándor azt mondja, ne költözz gazdagon, mert régi életet vásárolsz magadnak. Kedves mail-barátnőm megszerezte nekem sürgősséggel, már az útra, a Zelk-versek harmadik kötetét, ami az utókor gyűjtött össze, a reszli, ami a zacskó alján, a félkész, a zsengék és a változatok. Csak ezt hoztam magammal, eldöntendő, érdemes-e élettársi kapcsolatra. Most hajnali négytől ötig: máris nagyon jó; lassúmozgású, zsörtölődő öreg medve, mézescsupor fölé hajolva. [Jó volna] 1977? [Nagy László halálhírére] - - - szögletes zárójelek, mert a címek a szerkesztőtől Az istenit az isten baltájának hogy épp a legszebb fát döntötte ki! 1978. január 31. [A gyászoló Dávid bácsi] A délben is sötét szobára a szekrény tetején négy birsalmára a rongycsomóvá vált öregekre - Szájából sűrű füstként szállt az este. Tulajdonképpen fogalmam sincs, miről beszél, azon túl, hogy az első három sor három kép. De micsoda kép! 2008. augusztus 14., csütörtök, Kékkút A C. napló begépelése halad. Közben működik a balatoni nyár. F/08/138, szia, Bonnard. 1975. 1.  Legkedvesebb tévedéseim kutyaügyben,  mikor az utcasarkon megállok elgondolkozva - egyedül -, hogy itt valami teendőm van,  amikor bevettem Assy gyógyszerét,  amikor moslékkeverésnél megindul a nyálelválasztásom,  amikor Katával sétálva, utcasarkon rászólok, hogy: áll, áll! (piros lámpánál)    és fotóügyben  vezércikkben Nixon helyett Nikont olvastam,  amikor felriadva félálomban lefelé tapogatva, valami ismeretlen kemény testrészemet találtam meg. Aztán megoldottam a problémát: ''nagy tálban kell hívni'' - és továbbaludtam. Miki ma 26. Mail a Balatonról. Ajándéknak részemről majd egy méteres fémvonalzó, amit tulajdonképpen nem lehet kapni, és ami nagy kincs, kartonvágáshoz. Amúgy ez civilben vízszintező, a boltban annak árulják. Ő még nem tudja. Különköltözve, nem tud az enyémért beszaladni a műterembe. Majd magánál felejteni. Nem ez az életcélod, de örömünkre (is) élsz. Isten tartson továbbra is tenyerén, édes fiam. Születésnapodon soron kívül gondolunk rád. Kata is, bizonyára és hasonlóképpen, de ő még alszik. ölel: d. Este: Kedves Deske! Lakótársa, a tegnap bemutatott Sára gyönyörű. De honnan tudható, hogy lány? B. Kedves B. Hát így néz ki egy favágó? d. Napló, tovább 1975.4. remélem (!) hogy a Thalens művészfesték cégnek a mennyországban is van lerakata. 75.5. a mohamedánok tudják. a nők arcát kellene elsősorban rejteni. 75. 6. Távirat S. Nagy Katának, mert búsul itthon egy hónap Spanyol után ''Magyarország ennyi: utak Pannóniában Híd télen ritkás tölgyerdő Jónás imája eszmélő századforduló tihanyi öböl esti fáradtság meg néhány jó barát Deske'' 75.6. Lenocskának magyarázat. mert a tárgyak alkalmasak arra, hogy megbékítsenek, elzsongítsanak. de ilyen olcsón nem kell 75.8. - azt mondják lelkiismeretes ember vagyok, mert mindent - a fényképezés megtanulásától a reklámgrafikáig - teljes figyelemmel a végéig, vagy végkimerülésig csinálok, megfelejtkezve ebédről, mindenről. ez a fajta alaposságom a legaljasabb kibúvó, ösztönös kitérés magasabbrendű feladataim elől. - a kutyát is ki kéne dobni (egy injekció) 2008. augusztus 15., péntek, Kékkút Egy nagyszabású ember. Fontos mondatokkal. Dávid Katával készült három oldalas interjú a gestapó-tisztről, az irgalomról, arról, hogy valahányszor kirúgták az állásából, mindig jól járt vele... Az előembert az különbözteti meg az embertől, hogy nem találnak mellette amulettet. Ami arra utalna, hogy hisz rajta kívüli más erő létezésében is. A Família Családi Magazin aug.- szeptemberi számából. 2008. augusztus 17., vasárnap, Kékkút Nyaralás. Egy más világ. El-elnézegetem a reggeli tájat, mutatom. Aztán a délit, az már a terasz, majd az ebéd utánit. Eltelik az idő. A képen látható forgószék csodálatos. Alku nélkül, 750 forintért a tapolcai ócskapiacon. Szépen bekopott. Profi elemekből valami házi buherálás, hibátlan, és még a magasságát is lehet egy kallantyúval állítani. Egész nap benne ülök, nyolc réteg pokróckárpit. Ebédnél fölszól Kata, akkor le az emeletről az alsó asztalhoz. Egyszer voltunk a Balatonnál is, Kata valahova elúszott, közben találtam két érdekes Zelk-töredéket. Ezt reggel küldte egy lukácsos-kapcsolat, a Csaba. Angel Heredia szerint az atlétika, az úszás, a síkfutás, a kerékpár menthetetlen, és a golf sem tiszta KITÁLAL AZ OLIMPIKONOKAT PUMPÁLÓ DOPPINGBÁRÓ  44 másodperc 400 méteren? Elképzelhetetlen. 71 méter a diszkosszal? Kizárt. (...) Csak doppinggal. Két éven át bujkált álnéven Texasban, de aztán az FBI megtalálta. A bizonyítékok – lehallgatott telefonbeszélgetések, elcsípett e-mailek, számlakivonatok – hatására megtört, és beszélni kezdett. Végül kiegyezett a hatóságokkal, vállalta az együttműködést, azt, hogy mindent elmond, és hogy csak az igazat. A mexikói Angel Herediával, a sztárok 33 éves doppingdílerével a Der Spiegel című német hetilap készített interjút, ebből közlünk részleteket. Az interjú végén pedig rövid leírást adunk a cikkben szereplő szerekről és szereplőkről. a Spiegel-interjú részletei A festők ajzószereiről a következő számunkban számolunk be. 2008. augusztus 18., hétfő, Kékkút 02:35. Üldögélek az ágyban, Kata benyit; látom ég nálad a villany, nem kérsz egy teát? – Az jó, kérek. – Te sem tudsz aludni? – Zelket hallgatok, magamban. Például ezt, a reszli-kötetből. – Tedd fel. Felteszem. VISSZHANG – Magyar. – Zsidó! – Magyar. – Zsidó! – Magyar. Magyar. – Zsidó! Zsidó! – Magyar... magyar... magyar... – Zsidó! zsidó! zsidó! Hát föladja. Legyen igaza a visszhangnak. Aztán elalszik és álmában ezt motyogja: Szél, Tűz, Víz, Nyár, Avar. Vörösmarty... Arany... 1973. augusztus Az őskorban itt a honlapon a festmények, fotók stb. éves sorolásban szerepeltek. De hogy az éppencsakbelepillantókra is gondoljak, kitaláltam a ''36 VÁLOGATOTT'' csoportot is. Aminek jelentősége fakult, hogy ma már szerző, típus, kutyafüle szerinti keresés is van. De az ilyen ejtőző nyaralás erre is jó, megújítottam ezeket is. Leginkább a fotóknál lehet szerepe. http://deske.hu/main.php?menu=newsk&menus=1 2008. augusztus 19., kedd, Kékkút Ezt látom Ébredéskor - F/08/143 Naplóm, részletek, tovább, 1975. 75.12.  oldal: C.00519 (Katával együtt néztük át doktori dolgozatát a jelenidejű varsányi társadalmi változásokról. Ítélete a negatívumokat hangsúlyozza.) Végső célunk az egyéni üdvözülés. Ez mindig adott lehetőség. Az út egyéni, a személyiséghez van szabva. (mértéke valahol az egyén teherbírása határán). Ezért bármilyen (társadalmi) változást nehezen látok negatívnak, mert az egyén végső dolgát (üdvözülését) nem határozza meg, nem befolyásolja. Mindenféle szakmai, politikai, napi változást ezért ítélek ennyire sztoikusan. 75.12. Meg vagyok illetődve és nagyon jól esik. Fél éven belül másodszor kérdezik tőlem (igaz, hogy asszonyok, mint Vaszkó Erzsébet) - mondja, hogyan jutott el ilyen fiatalon a transzcendencia, a tisztánlátás ilyen fokára?! - (Most azt válaszoltam: alkat, olvasmányaim, és 9 éves korom óta különszoba) 75.12. Igen, ha bukni fogok, művészetemben - ember voltomban, akkor ez önzésem és bezárkózásom miatt lesz. 76.2. C.00527 Ajvé és ajjaj. Hol maradtak a rendszeresen visszatérő kétségbeeséseim? az legalább-- Helyébe csendes zsibbadás, érdeklődés hiánya és munkába temetkezés A kérdéses csillárt ma becseréltük egy nagyobb tétel savanyúkáposztára. Tele van C-vitaminnal. 2008. augusztus 20., szerda, Kékkút Az MBT cipő dícsérete. A Váci utcai idegennyelvű és művészeti antikváriumban voltam 1961-ben eladó-tanuló, föltűnt a jószemű főnökasszonynak, sokat támasztom fenekemmel a polcot. Elküldött ortopédiára, és igaza volt. Méretre készített magasszárú cipő, beépített betéttel, állómunkára alkalmatlan, át is tettek a dekor-osztályra. Az a fekete cipő elmúlt az évek során, de minden külföldi múzeumnézős tanulmányút előtt utánakalapáltattam acél lúdtalpbetétemet. A lábam fáradékony volt és maradt. Ez az ötlet is Szütstől, ez a svájci találmány, a csodacipő, ötvenezerért, egy éve. Ebbe nem kell a betét sem. Többé nem akarnék más cipőt hordani. A Déli pályaudvarnál indul a Maros utca, harmadik ház a rendőrség. Avval szemben van a bolt. Már tartaléknak is vettem egyet. Lefényképeztem, tíz másodperccel később szörnyethalt. Ezt is lefényképeztem, a templomkapuban, legyen meg; fölmelegedik az ember szíve, ha olvassa. Amúgy is hetek óta forgatom a fejemben. S most olvasom a Szüts-interjút, hogy rémes, a PC-ben 16 ezer fotója van; és újra belém sajdul. Én ugyan annó húszezer fotómból csak hetvenet tartottam meg, de azóta nagyon gyűlik, nagyon nem szeretem, idén eddig 140 kép! Gyűlik, noha töredékét tartom meg. És ezeket már soha nem lehet a honlapról ledobni, mert esetleg egy régi bejegyzés link-illusztrációja. Terhel. Kedveljük a minőséget. Mi legyen. Már eleve van nálam egy B-kategória, 2000 kép, ami csak illusztráció a NEWS-ban. (Ugyan ezek is adatbázisban, beszámozva, de ezt most hagyjuk.) Rejtetté lehetne tenni őket. Vagy! A fotóimnál a témakör az elsőként ajánlott keresés: 01. itthon 02. környék 03. pest 04. vidék 05. néprajz J.Katának 06. külföld 07. kiállításom 08. alkotóház 09. nyaraló 10. zsidó temető kontakt 11. zsidó temető 12. temetőkönyv / Sáros László 13. család 14. ismerős 15. híresember 16. műtárgyfotó 17. egyéb Most jöhet a programozó fiú zseniális ötlete, hogy ezek ne csoportok, hanem albumok legyenek, vagyis ezekben csak a java... Akkor ehhez, hogy teljes legyen, kell egy új: ''18. GYENGE FOTÓK''. Kata vigyorog; ezt fogják először megnézni... Mail: Kedves Deske, ezt ma találtam. Küldöm, hátha nem tud róla. H. Tétel 110: Váli Dezső (1942): Egyhelyben áll papírkollázs, 14x15 cm (szig) kikiáltási ár: 50 000 HUF aukció időpontja: 2008.09.05. 17:00 CEST aukció helyszíne: Művésztelepi Galéria (2000 Szentendre, Bogdányi út. 51.) az árverést rendezi: Képcsarnok kapcsolattartó: név: Katona Krisztina +36 30 545 5831 A cím ezúttal szinte helyes, papírkollázs, Egyhelyben áll - B/80/24, 1980. Én 82. február 5-én adtam el a Képcsarnoknak, 1500 ft. + 250, a keret. Nálam NN.22 tulajdonosnévvel. Rövid története a grafikáknál, a kép alatt: szereplések - elolvasható. Kedves Deske, feladatai közé sorolja, hogy így számon tartsa képei sorsát, évtizedeken át? S. Nem. De tudja, egy cigarettatöltő gép soha nem áll le azért, hogy egy kicsit az orrát piszkálja. d. 2008. augusztus 21., csütörtök, Kékkút Nyaralás teljes üzemidőben. Bódultam a sok alvástól és az allergiától. Lénárd Sándor, sokadszorra, most jövök rá, hogy leginkább költő, úgy olvasandó. Katát fuvarozom a vízpartra. Tapolcán vettünk fazekat, szekrényt, asztalt, még egy asztalt, fűrészt és fokhagymát. Ma ebédre palacsinta. És jön mailben a naplóm, továbbra is, szerkesztem be őket a helyükre: 76.4. a kutya nem bírja hallgatni a hegedűszót a kutya rossz? a hegedű rossz? ki a hibás? 76.4. pokolba az igénytelen képekkel. akkor inkább fotózz 76.4. nekem a tarkóizmaim túl gyengék, vagy a torokizmaim túl erősek lehetnek, vagy netán nem érdekel a külvilág. merthogy séta közben mindig magam elé nézek csak - 76.7. valaki megint ''fáradhatatlan szorgalmamat és kitartásomat'' dicsérte. nem értik, hogy csak gyávaság, és életkedv hiánya. 76.8. Kata szeretné, ha örökbe fogadnánk gyereket. Nevetséges, de így mérem: Kleenek is volt, Vermeernek 11. Nem lehet akadály. 76.8. mi az egyedüllét? hideg vasúti fülkében könyökölsz éjjel, ki-kibámulsz, nézed a fekete erdőt, falvak fényeit 2008. augusztus 22., péntek, Kékkút Mi is van itt. Szobámból alig mozdulok, igaz, erős allergia, viszket a nyelvem. Ahogy a szerzetesek; nyaraláskor nem kötelező a zsolozsma. Laptop. Kata fölszól ebédkor. Időnként sofőrként, bevásárláshoz. Ma három kerti napernyő - bambusz nyéllel - Tapolcáról. Olvasok. Zelket hallgatom. Meglepő nyugodt, méltóságos öntudata, ez jó; hanghordozásából hallom. Elfojtott rettegésem a jövőtől, rettenetes lenne lakóhelyet változtatni, ha valami kényszer folytán. Életem nagyobbik fele; 36 éve a budai műtermem. És reménykedve látom, itt az öreg kertkapu már meghitt munkaasztalom. Ezt bárhol létre tudom hozni. Asztal fölé rajzszöggel Rothko, vagy Sassetta, és tulajdonképpen már otthon vagyok. Ceruzáim, tollaim, a sniccer, kisolló, vekker. Az összehajtható lámpám. Tarisznyám. Működik. Ez itt a földszint, étkező és nappali. Kata felségterülete, az ő műve. F/08/145. Van ízlése. És még: F/08/144 F/08/146 F/08/147 Ezt az autentikus szekrényt már együtt választottuk F/08/148 Hálók az emeleten. Kata. Az utazóláda ajándékom, 25 ezer. Hátha utazni akarna. F/08/149 És az én fekvőhelyem. F/08/150 a szobám másik felét mutattam már, F/08/137 Idézek a ma kapottakból: 76.9. Istenem, hát mondd meg nyugodtan, - és el van intézve a dolog. determináltak vagyunk úgyis rájöttem már 76.9. Hálózsákszerzési hajkurászásom. Minden redukált Istenvágy. 76.10. Magam részéről is hamarosan el kell döntenem: örökbefogadás, vagy nem. Most (is) látom mennyire alkalmatlan az ember sorsának lényegi irányítására. Szokványos esetben ezt a spermák döntik el és szigorú egyházi szabályok. De így?! Honnét tudom, mi jó nekem? Azt igen, Katának mi- (A házassággal is így van, a pályaválasztással is: a jelölt döntésre még alkalmatlan.) 76.10. fohászként nem: ''segíts'', hanem ezt kellene mondani: ''szolgád vagyok'' Bélai Gyuri átdicsekszik Szentendréről ide, a Balatonra, hogy adatbázisa már ezt is tudja: eddig 3186 emberrel állítottam ki életemben, legtöbbször ...Demeterrel, (40 éve képtelen vagyok első, és harmadik nevét megtanulni, pedig nagyon becsülöm) Kazovszkijjal 63-szor, Szütscsel 60, Kárpáti Tamással 30-valamennyiszer. Erről jut eszembe egy tegnapi levél: 2008. szeptember 13 – november 9. között rendezzük meg immár El Kazovszkij emlékére a pécsi Janus Pannonius Múzeum segítségével és közreműködésével a Vasarely Múzeumban (Pécs, Káptalan u. 3.) az Elszáll a lélek című kiállítást. A tárlatot még El Kazovszkij instrukciói alapján kezdtük el szervezni a 60. születésnapi bulijára invitálva a pályatársakat, barátokat. Elképezéseihez ragaszkodva a következő művet szeretnénk tőled kölcsön kérni a kiállításra: El Kazovszkij - Váli Dezső: Vándorállat a téli műteremben, 2003, olaj, farost, 80x80 cm, magántulajdon, AX/03/40 Persze a kép rég nem az enyém, az infót továbbítottam a gyűjtőnek, megkapják. 2008. augusztus 23., szombat A napok során persze megszereltem, amit kellett. A hűtőszekrény ajtaja újra zár. Ha műanyag fedlapját hátra csúsztatjuk, hozzá lehet férni az állítócsavarokhoz. Van a vízvezetékszerelővel egy közös opuszunk. A kerti csapot kiiktattuk, egy pajkos kisfiú jóvoltából akár egész ősszel folyhatott volna. Lediktáltattam magamnak a ház téli víztelenítését is, 12 pont. Ki gondolná, a lecsavart zuhanyrózsa helyébe be kell fújni. Két liter fagyálló is kell hozzá. Két négyzetméter fölszabadult, négy biciklink az udvarra, raklapokra, hatalmas lánc, csak együtt lehet ellopni őket. Évek után visszavittünk egy villanyradiátort az alvégre Cserhalmi színészéknek, de nem az övék. Egy tökéletes helyet találtam és kreáltam a kertben tartott létrának a lépcső mellett; szívügyem, mert harminc évig műtermemben szolgált, festőállványként is. És hogy az unokák se tudják magukra rántani, egy tipli kellett a falba. Ceruzával a házfalra: 56/B. Villanyszerelések, az ágyak mellé olvasólámpák. Aztán megint Lénárd Sándor. De itt lent egy Čapek, s a többi is százszorolvasott; Déry, Ottlik, Mann, Pilinszky. Hátralévő nyaraimra elég is. Katánál Szolzsenyicin, Feuchtwanger és Balzac, azt se tudom z-vel vagy s-el írják, nem az én világom. 2008. augusztus 24., vasárnap Mail Mikinek, könyvmelléklet CD-je kész, nála a labda: Bátyuska, a CD grafikája eddig nem tűnt fel a láthatáron. Igen egyszerűnek gondolnám, betűs grafikának. Szövegre (még kontroll nélkül) ezt gondolom: Hangos részletek Váli Dezső DESKE.HU című könyvéből. Felolvassa a szerző. 2008. © helyett CREATIVE COMMONS. (Szükségesnek látom ezt a magyarázatot, különben nem értik meg a CC-t.)  Úgy tűnik, hétfő este vagy kedd magasságban megyünk haza. Én tök allergiásan, szemem csíp, stb, de végülis pihenés, Kata is megvan, jó időben este Balatonozik. Addig a parton olvasok. Érdekelne, persze, hogy élsz, sok munka, mik a nyár percei most számodra, ha egyáltalán. ölel Kedves Dezső, olvastam a honlapodon a víztelenítésről írt sorokat. Megkaphatnám a 12 pontot? Sose tudom, hogy én saját fejem után jól csinálom-e. Már volt elfagyás (egyszer). Üdv: István Kedves István, de rég hallottalak, szívesen, ez a szöveg magamnak, ha kérdés, szólj nyugodtan. kekkut-teliesites.htm Délidőben egy igazi békebeli vasárnapi program, pár éve nem láttam, átugrunk a badacsonyi Egry-emlékházba. Szívmeleg. Kiderül, itt én hét! éve utoljára, mert 2002-ben új kiállítótereket építettek neki, s ez nekem új. Öröm. A másik teremben most T. Lautrec nyomatok, különdíjért, arra nem vagyunk kíváncsiak. Persze itt a reszli-egryk, de ahogy a halott olasz katonákat ábrázoló sokszor gyenge háromezer Mednyánszky-rajzok a budai polgárlakásokban, itt is a legjobb műveket képzeljük mögéjük, ilyenformán hibátlanul működnek. Most is megakad a szemem igyekvő és gyenge portréján, asszonyáról festette, mögötte érdektelen Balaton. A drapéria szép rajta. Az új termek kedvesek, rendben van. Néhány szép grafika az előtérben. Halála után a kegyetlen utókor őt sem kímélte, filoszok kutakodtak bizalmas naplójában, magánlevelezésében. Így most legrejtettebb gondolata napfényen, pőrén, idézet formájában a falon, haló porában még csak nem is tiltakozhat. A mólón szobra Martontól, én kedvelem, hogy jó szobor-e, ahhoz nem értek, azt Szütstől szoktam megkérdezni. 2008. augusztus 25., hétfő Ha rólam szó, fegyelmezetten rászánom, és semmi idő nem drága. Bélai Gyuri éjjel átküldött egy 169 oldalas statisztikát, kikkel hányszor állítottam ki, rendszere ezt is tudja már. Először káromkodtam, egy 6 megás WORD-fájl, de a biztonság kedvéért rögtön háromszor, lefagyasztotta a gépet fél órára, mobillal forgalmazok. Aztán - praktikusan - csak a meghaltak egy részét futottam át, kik voltak azok a szerencsések, akik velem együtt. Cocteau Beuys, Joseph Delanuay Sonja Max Ernst Giacometti, Alberto Láng Rudolf Goncsarova, Natalia Mányoki Ádám Miró, Joan Picasso, Pablo (festő) Ék Sándor Az átiratból végre kiderült az igen kedvelt kollega neve is, akinek a nevét képtelen vagyok megjegyezni: Lóránt János. 2008. augusztus 26., kedd Búcsú a nyártól. Édes Dunántúl II. - F/08/152 és Édes Dunántúl - F/08/151 A Naplóból: 76.12. C.00584 nekem nem társaság kell, hanem 2x4-es faléc. lehetőleg kötegelve. 76.12. C.00584 ''aztán a gépforma valahogy srégen ment, visszacsúszott, a pajszert megcsapta, neki a csuklómnak. ha meggyógyult is, de elgyöngült az is. tervem nekem nincsen sok a jövőre, nem is lehet, hogy is lehetne. kívánság az lenne, de terv az nincsen. mi csak olyan egyszerű emberek vagyunk ebben a világban, ezt én jól tudom. én mindig melós voltam-...'' (László-Bencsik: Történelem alulnézetben 129. old.) figyelmeztetés- 77.1. C.00590 ''mert lehet-e kellemes embertárs az olyan ember, akinek nyakán ül az alkotás ördöge, aki örökké az alkotás lázában... s az a tény, hogy bűntudatunk meglátszik egész lényünkön, kárpótlást nyújt-e.'' Thomas Mann: Dr. Faustus keletkezése 77.2. C.00594 ...natura után rajzolni unok, nincs türelmem hozzá, nem-igen érdekel (Sugár szerint a józan szervezetem védekezése a neki alkalmatlan feladat ellen). Viszont ezt a tényt helytelenítem, szégyellem, és aggódok, hogy esetleg mostani mulasztásommal bajt csinálok majd magamnak. Viszont nemcsak a natura lerajzolása, de maga a látvány se érdekel. nem szoktam megfigyelni a világ látvány-felét, a másik fele érdekel, a látvány mögötti (mondjuk: morális, filozofikus, metafizikus). Vizuális memóriám talán ezért is - hihetetlenül rossz. (Kutyám arcát, most egy hónap után nem tudom fölidézni, több, mint 3 évig éltünk együtt)... C.00594 77.2. C.00598 Malraux: Nálunk, eltekintve egy titokzatos, finom irányzattól Vermeertől, Chardintól, Braquetól, a műalkotás mindig erők harca 2008. augusztus 27., szerda A Margit körúton láttam, ma délelőtt, a piros lámpánál várt a tréler. Ez az autó nagyon találkozott valamivel. A kocsi eleje az első kerékig eltűnt. Nem tűnik fel valami a fotón? Valami különös? Tényleg? Nézd meg mégegyszer.   A szélvédőüveg sértetlen. Tehát a bent ülők is. Nagyon ki van itt valami találva. Megküldték nekem II. János Pál pápa művészekhez írt levelét, szép összefoglalása a lehetőségeknek. Ez ugyan csak egy szűk réteget érdekel, hozzáférhetővé teszem. Elnézést, a magam számára súlypontoztam a szöveget. a teljes szöveg. A legszebb mondata ez: A művészi alkotásban bizonyul leginkább Isten képmásának az ember. És egy másik levél, részlet a 75 éves Grétsy László akadémikus előadásából: ''- Baszod, mi? - Á! - Át akarsz baszni, mi? - Ne basztass már! Basznám, baszod, de rábasztam: baszik baszni, baszd meg! Ez bebaszott! Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg!''... ...Ugyanakkor nem tudok szabadulni egyfajta torz büszkeségtől sem: Lám, még nyomorában is milyen kifejező, milyen hajlékony a nyelvünk! Nem ismerek egyetlen nyelvet sem, amely ehhez hasonló bravúrra lenne képes: ugyanannak az alapszónak pusztán tizenháromféle ismétlésével (többé-kevésbé) értelmes mondat alakítható ki! Külön fel szeretném hívni a figyelmet... a teljes szövegrészlet 1977. február, a nagymarosi alkotóházi idő naplója, másfél hónap festek: vállalkoztam egy olyan mozdony elvezetésére, aminek egyetlen fogantyúját, kapcsolóját nem ismerem. nem tudom azt sem, a váltókat ki és merre állítja majd. 2008. augusztus 29., péntek 1977.9. Déry. megdöbbentő. Jajj, a műveltségem -- ! ujságcikk kivágás: Egy régi lakásában szobájának nyitott ajtószárnya mögött zömök könyvespolc állt. Csupa szótár rejtőzött itt. Magam is szeretem-gyűjtöm a szótárakat, de ez a változatosság és gazdagság elkápráztatott. Gyűjteménye nem csak Erópa nyelveihez kalauzolt el, egy szuahéli nyelvtannal és szóhalmazzal lenyúlt Afrikába is. Növényhatározóival és állat-azonosítóival magához ölelte életre berendezkedett glóbuszunkat. Hajózási, hajóorvosi és hidrológiai szótárakkal is rendelkezett. Egy vaskos kötet az ember betegségeinek orvosi meghatározásait sorakoztatta, mellette egy gyógyszertan a gyógyításukat.Természetesen a csillagászati szótár sem maradhatott ki a sorból, mellette szorongott egy matematikai kisenciklopédia, ugyanott a régészet és néprajz számbavétele, közöttük egy tolvaj-szótár meglapulva. De felfedeztem még a schlägli szójegyzéket is, a régi magyar szavak legterjedelmesebb tárát, Szinnyei tájszótárát, Herman Ottó könyvét, a Magyar halászat-ot, két kötetben, s egy másik Herman-könyvet is, a Pásztorok nyelvkincsét. Két testes francia kötet közül a Glossaire nevezetű technikai szótár volt, gyönyörködtető rajzokkal és leírásokkal, míg a másik, melynek hátán a Floraison szó terpeszkedett, a római szobrászat kézikönyvének bizonyult. Térképei és útikönyveit már el is hallgatom, s a további leltározást is félbeszakítom, három címmel búcsúzva a könyvespolctól: Mesterségek szótára, Margalita - Magyar közmondások, Schneider - Városok Urtól Utópiáig. Énekelni olyan boldogság, úszni olyan jó, egy csúcsról széttekinteni olyan diadal, mint amikor a világ érzékeltetéséhez megtaláljuk a kellő szavakat. Hanyatfekve az égen úszó felhőket nézzük az íróval - antilop alakzatok. De milyen antilopok? Csak a szerelem adhat átfutó pillanatokra olyan boldogságot mint a mglobogtatott antilop-genealógia -- hallgassuk: ''Hatalmas csordákban vonulnak odafönt a jelképek, a jávorantilopok, a kardszarvú antilopok, a nilgau-, a tatár-, a sörényes mendesz-, a ló és a nyársas antilopok, sőt egy kisebb csapat legelésző tehénantilopot is láthatunk (Bubalis caamá), melyek közismertek neurotikusan gyanakvó természetükről.'' Eltűnődöm ezen most, 2008-ban. Eléggé ismerem Déryt, ezt a széles nyelvi bázist aktív szókincsként nem vettem észre nála. Tudom, hogy nagyon gondosan formált, térdén az iskolafüzettel. Talán a hajlama, vagy a késői szorgalma a szótárgyűjtés. Netán biztosítékként. Vonzó. Nyilván az volt nekem harminc éve is, hogy eltettem. Talán a Napok hordalékában használhatta, ahol német, francia és amerikai hírlapcikkekre reagált, dörmögött a világ romlásáról. Ott előkerülhettek szokatlan tématerületek, azoknak csak egy részét olvastam. Az antilopozás viszont ismerős. Érdekes, sokan nem szeretik, egyik főművének tartom, és nagyon szeretem a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról -t, annak az elején andalodik el teljesen fölöslegesen és gyönyörűen felhő-ügyben. 2008. augusztus 30., szombat Dupla-retro, naplómmal itt tartunk, most szkenneltem be. 1978-as párizsi kiállításunk, a Fiatal Művészek Stúdióját meghívták, vagy harmincan ki is utaztunk. A Grand Palaisban 70 éves fennállásukat ünnepelték. A meghívó ugyanis az első Függetlenek Szalon-kiállítást idézi, 1908-ból, ezen jól olvashatóan Georges Braque neve, sőt lakcíme is szerepel. A bal alsó sarokban pedig minket is megemlítenek. Innét datálódik, hogy harminc évig nem engedtem a képeimet végleg külföldre. Ott jutott eszembe, először kerültem ilyen helyzetbe. Emlékszem is, erről a képemről kellett döntenem: Az ékszerkereskedő vasárnapja - A/77/06. (Ma a Rippl-Rónai Múzeumé, Kaposváron.) Munkáim itthon maradtak. Ott fogtam kezet Illyés Gyulával. És az ARTCHIVUM-tól újonan kapott különös statisztika; ott szerepelhettem ''együtt'' Braque-al és Picassoval. Az bizonyára a kiállítás egy másik, emlékező része volt, nem emlékszem rá. Akkor Picasso még élt. (Paula szerint a mondat így jobb: Picasso még élt.) 2008. augusztus 31., vasárnap Fáradtkás séta Katával a Várban, a Galéria irányába, egy népies fotókiállítás. Meg az a Borsos női torzó a III. emeleten. Minden meg van neki bocsátva. (fotó: F/08/153) És legyen akkor a nyár vége ez. Ez a kisaszonyka holnap oskolába megy. A fiúcska később. Unokák a kádban - F/08/154 1978-as döntésemet visszavonom, visszahatólag is, KERÜLHETNEK MUNKÁIM KÜLFÖLDRE. 2008. április 7. VÁLINEWS 2008.08.= 14576 látogató= 3347/hó = 108/nap VÁLINEWS 162. levél J.-nek, Le Meux-be  /  2008. szeptember 2008. szeptember 1., hétfő Gyűjtő ismerősöm vette Pécsen, hogy Váli-kép, de gyanakodott, hát fölhozta megmutatni. Az aláírás tökéletes, 79-es évszámmal. Még ha 63-as dátumot írt volna. A négyzetes formátum stimmel, bár vászon, és az én 80 centim helyett 78x78 centis. Ezt valaki komolyan gondolta, így ebben a kategóriában az első. Persze a hátoldalon az opuszszám hiányzik. A neten is utána lehetett volna nézni. Váli hamisítvány-04. A kép nálam maradt, avval, hogy a tréfa kedvéért, ha valami eszemebe jutna; továbbfestem. A zuhany alatt hallom, egyeztetnek, akkor belekérdeztem. - Minusz 22-nél nem kellett kimennünk. - Nálunk ez 25 volt, a Gulagon. Északszibéria. 48-ban jöttem haza. Fakitermelés. Vasúti talpfának, villanypóznának, az aprajával fűtöttünk. Egyszer három napig minusz 51 volt. Egy helybéli öreg tanított ki rá, hogy kell kibírni, száz méter futás mélyen lehajtott fejjel, akkor a véráram megindul. A táborparancsnokkal jóba voltam, sakkoztunk, elvitt vadászni. A felesége volt a táborban a főorvos, patikamérlegen mérette le, minden nap megkapjuk-e a húsadagunkat, volt, amikor ez másfél deka volt. Meghívtam őket, 58-ban itt voltak egy hétig. A magyar parancsnok én voltam, megszüntettem a csicskás rendszert, verést, a hadifoglyokra vonatkozó genfi egyezmény minden barakkban ki volt tűzve. A végén saját tehenészetünk volt, farmunk, nem éheztünk. - Mi az Uralban házakat építettünk. Helybéli és tatár ipari tanuló fiúkkal dolgoztunk együtt, gyakran összeverekedtek. Öntőformák, a betontéglákat magunk gyártottuk. Ezen túl hőszigetelés nincs. A ruházat rendben volt, kaptunk vastag halinacsizmát, kesztyűt. Pufajka, nem fáztunk. És mesél, mesél... És ami barna szavak itt alant, néhány link; azt ma fejeztük be - majdnem -, nagyon sok munka van benne. Informatikus barátom lába gipszben. Nem én törtem el. Napokig tétlenül ágyban, most van ideje honlapommal foglalkozni velem, amire hónapok óta alíg. Kiutaztam hozzá Mátyásföldre, HÉV ötödik megálló. Mamájától délben csülkös sóletet kaptunk. Este hóeleji vacsora Óbudán a festőtársasággal, de hát otthon munka várt, az járt a fejemben. Nem tudok én ilyenkor beszélgetni, munkaidő. Fél óra után ott kellett hagyjam őket, sűrű elnézést kérve. Tíz éve voltam velük utoljára. Vacsora végül a konyhából műterembe menet, útközben. 2008. szeptember 2., kedd Vagy húsz éve olvastam az erdélyi református püspök [nem emlékszem a nevére] harmincas években írt dolgozatát Adyról. Hogy embervolta nem tudta elhordozni hatalmas tehetségét. Igaz lehet. A menüre várva leemeltem a Városkapu vendéglőben a könyvespolcról - mert ott az is van - egy közeleső könyvet, Élet helyett órák. Aztán most a héven is ezt, elhoztam. Ez a zseni: gyerek, őrült, gáttalanul önző, önmagát kormányozni képtelen óriásléptékű hiú vadóc volt. De jó lenne egy kicsit hasonlítani rá, hátha attól tehetségesebb. De meg lennék ijedve. De amit Dénes Zsófia meg- és leír, az emberi. És asszonyi. Hogy tudtak-akartak vigyázni rá a nők, hogy óvták! Még az a húszéves gyerekasszony, Csinszka is. Aki hálából kezet akart volna csókolni Lédának, hogy Adyt ő csinálta meg. Ami persze nem igaz. Aztán ez az Adyt lepocskondiázó Kosztolányi-írás is jár az eszemben - irigység mellett káröröm - Gábor most kiturkászta nekem a netről, mindjárt elolvasom újra. Hogy mennyi pocsékságot (is) írt össze. Ami akár igaz is, most olvasom, szerződése a Nyugattal, kötelességszerűen, határidőre verset szállítani. Ennek a keserve. És alkalmasint selejtje is. Dénesnek az a Léda-leírása is pontos lehet: Léda nem tudott szegény lenni. Keleti királynők mintájára, ő pompázásra született. Imádta a drága és feltűnő ruhát, a sok prémet, a cifradivatot, a legújabb hajviseletet, a tarka francia cipőt. 1915-ben - természetesen - már rég nem hordott kék hajat. Mi maradt abból a tizenkét év előtti Lédából? Alig valami. Pandora szelencéjének ekkor már nincs őrjítő titka. Az arc kilobbant, a kifejezés elfáradt. Túl sok kendőzés alól kopárság bukkan ki. Hogy a szemgödör kékre festett, a nagy tág orrlyukak pedig belül kagylószínűre, ennek most nincs ingere, ez ma már inkább csak ijesztő. Valami mégis virraszt még ebben az asszonyban. Nála is, mint Adynál - a szeme. Ez nem ember szeme. Ez csökönyösen csak asszonyé. Félig leeresztett, nehéz függöny a szemhéj, alóla süt ki hidegen a tekintet. Színe a vadságé, az irgalmatlanságé. Mert ilyen szeme, rémlik fel bennem rettegéssel, a vércsének van, a sólyomnak, a héjának. ''Héjanász az avaron'' Amikor fanyalogva gondolok Adyra, mindig Pilinszky figyelmeztetése: ...mint Adyt se a modora élteti. Abban a korban… szóval ettől lett Ady. Ma az ember ezen igyekszik keresztüllátni, nem tudomásul venni, mert akkor szenved ettől.  Ennyi a figyelmeztetés. Aztán tovább, ez is megvan a honlapon, a nagyinterjúja: Ugye, New Yorkban trónol valaki. Auschwitz után például ez nevetséges. Hála istennek, didergő atomokká váltunk, ami nem kis szó, ti. az egész világegyetem atomokból van felépítve, és nem pózokból. A Dénes Zsófia könyv végén ez bizony szép. (Van időm olvasni, Bánk reggel óta ágyban, mellettem, a programommal küszködik. Ma a Mamától ebédre csodálatos párolt káposztát kaptunk, szabolcsi kolbásszal.) Leírtam ezeket az emlékezéseket Lédáról és Csinszkáról... ezt a két arcképet írtam meg a legnehezebben... szeretnék tőlük bocsánatot kérni, hogy mások számára lemértem őket... Én, aki gyáván megfutottam a nagy feladat elől, melyet ők magukra vettek. Kétségtelenül a könnyebbik részt választottam. Passzív maradtam. Ők elvállalták a cselekvést: a gyakorlati szenvedést. És lefizették a vérdíjat, hogy Ady mellé lépjenek a hallhatatlanságba. Én erre nem voltam képes. Gyáva voltam, kicsi, azaz hogy megfontolt. Ők nem, az egészek, a bátrak, a teljesszívűek. Az egész árat fizetők. Csak ezt akartam még utánuk küldeni. Ha jól emlékszem, én még találkoztam evvel az asszonnyal a kecskeméti alkotóházban. Egy cingár, mozgékony öregúr festő felesége volt. Ő pedig a terebélyes, nagytekintélyű Zsuka asszony (1885-1987). Százkét évet élet élt. Az Újmandátumos István, a DESKE.HU kiadója, 20 gyűjtőm mailcímét kérte tőlem, írna nekik a Kiadó nevében, adnának párezer forintokat a kötet kiadásához; merthogy azt én fizetem. Drága István! Megköszönöm, ha az NKA-nál pályázol, de megrögzött dodekafoinsta lévén sajna a személyes pénzkérésektől gyűjtőim irányában tartózkodni vagyok kénytelen. ölel: deske.hu Drága Mester, mégis hadd spóroljak egy kis pénzt: mit szól schönbergséged ahhoz a megoldáshoz, hogy kiadód (én) kizárólagos terjesztőjétől (nem én) kapnak széles százaid felhívó levelet kedvezményes, ún. terjesztői jutalék mentes könyvvásárlásra?! Nem reménykedem különösen, de hátha a művelt magyar értelmiségiek (barátaid!) megértik ezt a számukra mellesleg felfoghatatlan dolgot (már hogy veled kapcsolatban valami pénzbe kerül) és rendelnek... Szeretlek: enni. István Drága István! Ha ezt a leveledet föltehetem a netre, akkor igen. És köszönöm. d. 2008. szeptember 3., szerda Ajánlás Várhelyi Tímeának, a Képzőművész Szövetségi tagsághoz. T. MKISzövetség.  Elgondolható, hosszú életem folyamán hány kedvelt műtárgyat lett volna alkalmam fölhalmozni. Szobámban ez egy Várhelyi-grafikát őrzöm, tíz éve tán. Ajánlom a Szövetségbe tagként, megérdemli. Váli Dezső 2008. szeptember 4., csütörtök Úgy tűnik, állandósul. Összetört testtel ébredek. Istenem, nem tudnál ez ellen tenni valamit? De olyanmódon gondolom, hogy közben életben maradjak. E-mail jött a Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtár részlegétől. 100 fotót kértek tőlem, jó fél éve: Tisztelt Váli Dezs?! Csaknem befejez?dött a kapott fotók feldolgozása a Digitális Képarchívumban: a http://keptar.oszk.hu/html/gyujtemeny.html oldalon az els? fényképre kell kattintani a kilistázásukhoz. Viszont a mellékelt, f0550-es számú képet nem találta meg a katalogizáló kollégám a deske.hu honlapon, úgyhogy szeretnénk megkérdezni a címét, hogy ezt is le tudjuk írni a gy?jteményünkben. L. Kedves L.! Köszönöm a munkájukat! Örök hálám, mert a jelzett fotó nálam elkallódott, nem került be az adatbázisba, holott az archívumomban megvan. Föl is tettem a honlapra, rögtön. Tehát: "Karácsony előtt - F/05/50" készült: 2005.12, / 14 Mb. jpg / felvétel helye: itthon. Persze megnéztem az OSZK oldalt, nagyon kultúrált megjelenésű, és világos szerkezetű.  Nagyon kérném korrigálni, képcímeim így csonkák. Két éve bevezettem, kötőjellel az opuszszám is a képcím tartozéka lett, ahogy itt fönt is megadtam. Ezt gyűjtőim, a múzeumok és a Nemzeti Galéria is így használja. Kissé megtévesztőnek tartom, hogy a "VÁLOGATÁS A MŰVÉSZ FOTÓIBÓL'' -ra klikkelve a honlapom jön föl. A nagy képeknél egy VISSZA gombot javasolnék. Még egyszer köszönöm, és gratulálok, szívélyes üdvözlettel d. SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY / szept. 4. A HONLAP NEM MEGBOLONDULT. ÉS MI SEM. negyed napja dolgozunk rajta (ő csinálja, ágyban, gipszelt lábbal, én nézem a kezét) ÉS EGYSZER MAJD ÚJRA JÓ LESZ MINDEN. 2008. szeptember 6. szombat ''Boldogok, akik szomorúak''... Sosem értettem ezt a mondatot, most Nagy szent Leó pápa megmagyarázta; milyen egyszerű. >>Ez a szomorúság nem azonos az evilági szomorúsággal. Nem tesznek azok a könnyek senkit se boldoggá... Istennek tetsző módon szomorkodik, aki a mások, vagy a saját bűneit siratja... Jobban kell sajnálni, aki rosszat tesz, mint azt, aki a rosszat elszenvedi... Az igaz embert a szenvedés elviselése dicsőségbe juttatja.<< Az ő okos gondolata mellé az én butám: a szerelem az a tévedés, amikor azt hisszük, hogy a másikon múlik. A szeptember végi fotókiállításomhoz a Godot Galéria kért tőlem valami szöveget a hírlevelükbe. Megírtam. festeni rossz, fotózni jó, ezt mindenki tudja 1942 októberében kilenc hónap tűnődés után bújtam ki a sötétkamrából azóta csak hunyorgok a fényben s toporgok itt tétován  de hatvanhat éve rohangászom föl és alá hogy ez ne tűnjön föl senkinek Tovább, részletek a naplómból. 79.4. C.00823 ma délután eldőlt. nézem ezt a kertkaput, házfalat, 1963-ban rajzoltam. most is megrendülök. a kertkapu és a házfal különben meglehetősen érdektelen. én voltam ott érdekes. ezért nem kell a nonfiguratívtól félnem. 79.5. a nevetséges szellemi felépítmények Nehru hamvait repülőről szétszórták a megkülönböztető megtiszteltetés okából és szétszórták repülőről Eichmann-ét is. 79.4. Hankiss: ''pillanatnyilag még csak egyetlen olyan gépet ismerünk, amely az emberi élmények széles skáláját képes, viszonylag kevés fáradsággal és költséggel, az emberi tudaton kívül rögzíteni, tárolni, s az emberi tudatban újra létrehozni'' (a műalkotás) 79.4. mi szeretnék lenni? Hankiss Elemér. okosabb és műveltebb. Elkészült még néhány oldal, a netán érdeklődőknek bővebbet: C.00843 C.00850 C.00851 2008. szeptember 8. hétfő Szervusz Deske! "Az ő okos gondolata mellé az én butám: a szerelem az a tévedés, amikor azt hisszük, hogy a másikon múlik." Eme kedves provokációdra válaszul: Shmuley Boteach, a Kóser szex című könyvében, szentírási alapon és a rabbínikus hagyomány alapján újraértelmezi a szerelem fogalmunkat. Alaptézise: Isten szerelemmel szeret minket, és ez a mérték a házasságon belül is. Szeretni számára mindig, szenvedéllyel dönteni a másik mellett. Ez számára nem érzelmi kérdés. Vagyis azt mondja, a szüntelenül kimondott igen hozhat békét, csendes örömöt. (Nem akar többet.) A szerelem, csakúgy mint a művészet, rajtunk múlik, az elköteleződés a mértéke. Ez alapján, létezik kóser festészet is... Ny. Más. Kedves Címzettek! Szeretettel hívunk Benneteket is a Feszty-körkép megmentésére szervezett, 2008. szept. 20-án, szombaton 19.00 órakor kezdődő az Óbudai Főplébánia templomban tartandó jótékonysági koncertre. H. Olyan módon szívesen vagyok jótékony, hogy továbbfestem... :-) d. Komolyra fordítva, pár éve láttam csak, az a marhanagy kép sokszorosan jobb, mint képzeltem. Jól komponált részletek, és ami különleges érdeme, a bonyolult látvány ellenére egységes és harmonikus színösszhang. Nem tudom, mennyire volt benne Mednyánszky keze, de stimmel, azok a gyönyörű tompa barnák. Kiszivárogtatás. Tegnap Szabó T. Anna válaszolt, ma férje, Dragomán Gyuri Berlinből, elvállalták a DESKE.HU könyvem bemutatást. A kézirat már Németh Istvánnál, Új Mandátum Könyvkiadó, jó barát: 1992 - C. NAPLÓ 1958-1992 1993 - TANÚ EZ A KŐHALOM, fotóalbum 1996 - ő adta ki a kedvemért STRINDBERG: EGYEDÜL-jét is, 16 évig kerestem rá kiadót. Rábeszélt, hogy illusztráljam is. 1997 - VÁLI, monográfia 2000 - VÁLI-OEUVRE, CD. 2008 - ilyenformán ez lesz a hatodik közös munkánk. Majd valamikor november. Előkerült egy kis képmagyarázatom 1979-ből. Ennek kapcsán ma újrafotóztam azt a szörnyű Hincz-mozaikot a Kertészeti Egyetem dísztermében, immár színesben, Gábor barátom szíves kulcsmegszervezésével. A fotó: útközben a 61-esen láttam. Minek van egy babakocsiból kilógó csecsemőtalpra ráírva, hogy STOP. 2008. szeptember 9., kedd Ez aranyos, tegnap kaptam. Várady Szabolcs Picasso-verset szaval. Vagy fordítva. kép + hang. Aki nem tudná megnyitni, mentse le a gépére, és Windows Media Playerrel megnézheti. Két és fél éve kezdődött. Az utolsó időkben keddenként főleg evvel foglalkoztunk, már amikor volt rám ideje. Állandó fej- és lábléc készült a honlapra, benne linkek; VÁLINEWS-ÖSSZES, VERSTÁR, KÉPTÁR, FILMEK, stb. Elkapott a hév, hogy ezek így egyetlen lépéssel elérhetővé válnak, reklám. Azonban a rendszer a bonyolult összefüggések miatt 11 helyen hibát produkált, lekicsinyítette az aktív felületet, és ami a legfőbb baj, dezinformált, kikerült a figyelemből a MENÜ-lista, ahol minden együtt. A mai nap tette ennek a többhónapos munkának törlése, ötletemre. Keserves latolgatás után. Tiszta a rendszer. Még az E-MAIL-t kellett jól láthatóvá tenni. Ő oldotta meg, a főoldalon már meglévő felirat színt kapott. És evvel váratlanul ma; 2008. szeptember 9-én kész a honlap, az adatbázis. A munka másik fele a másik fiúval már hónapok óta megvan, ő már Máltát is megjárta, jutalomüdülés. Bánk most délben bicegve kiment a konyhába két pohárért, koccintottunk. Hiányozni fog ez a mosolygós dörmögős óriásmackó. Naplóm, tovább. 80.5. misén Zsófi ölemben ül, cumizik. ujjhegyét cirógatom. vajon elfogadja-e? visszahúzza. 80.5. Anyák napján reggel öltöztetésnél Zsófi az anyjának: ''Olyan hülye vagy (mondja kedveskedve) és olyan sokat fáradoztál;... jaj, elfelejtettem!'' 80.5. Max Frisch a vendégmunkásokról: ''Munkaerőt hívtunk és emberek érkeztek.'' Gyönyörű. 80.5. A jegyzetemen ül nyuszink, orrunkat összedugjuk. A lehető legmélyebb hangomon szavalom neki Kölcsey Husztját (csak ezt tudom) ...messze jövendővel nyuszi komolyan vess összve jelenkort nyuszi hass nyuszi, alkoss nyuszi, gyarapíts nyuszi... mozdulatlanul hallgatja, feje lesunyva, majd elugrál az angol szótár felé. 2008. szeptember 10. szerda Ajándékot kaptam, a B/93/38-as grafikám került vissza hozzám. De ami fő, kaptam mellé két kiló pamutrongyot is. Meghirdettem annó, hogy festéshez kell, amikor kímélni akarom a mutatóujjam bögyét. Annyian ígérték a névnapomra... (május 23. vagy 24., ezt keverem) Lehet, hogy azt hitték, ki kéne mosni előtte, meg vasalni, hajtogatni... Annyit úszom, amennyi jól esik. Aztán utána még háromszor annyit. De nem így Ferenc. Vidáman szokott traccsolni a medence közepén a két édes mosolygós öregasszonnyal. Ma együtt értünk falat, rákiáltottam: - Mi történt, hogy úszik? - Rosszul vagyok! - Ja, azt hittem, valami baj van. - Baj az mindig - a többit már nem hallottam a víz alatt. Hazafelé aztán Robi ötletére a DM-ből nedves WC-papír, éve azt használjuk, zseniális. A boltban kiírás: Már tíz pontért kupont kap! Ha beküldi a kuponokat, avval újabb pontokat szerezhet! 2008. szeptember 11. csütörtök Vicc az újságból. Kultúrák találkozása Nézze, Iti úr! Én tényleg nem vagyok fajgyűlölő, de ha még egyszer azon kapom a gyerekét, hogy gabonaköröket tapos a búzatáblámba, úgy rúgom fenékbe, hogy hazáig, a Zakar Y 4 bolygóig meg sem áll. Egy jezsuita levele Kolumbiából. Tegnap, 1627. május 30-án egy igen nagy hajóval sok-sok néger érkezett, akiket Afrika folyóiból szedtek össze. Odamentünk, és kosarakban birsalmát, citromot, édességeket és sok minden mást vittünk nekik. Majd elmentünk lakóhelyükre. Mintha egy másik Guineába érkeztünk volna. Át kellett vergődnünk különböző csoportokon, amíg eljutottunk a betegekhez, akik rengetegen voltak, és nedves, sőt sáros földön feküdtek. Hogy túlságosan ne érje őket a nedvesség, földet hordtak össze, abba cserepeket és tégladarabokat tettek. Ilyen volt a fekhelyük, amely nemcsak emiatt volt nagyon kényelmetlen, hanem különösen azért, mert mezítelenek voltak. Letettük köpenyünket, és az árusoktól deszkákat hoztunk, szalmát tettünk rá, és így fekhelyet készítettünk nekik. Azután odavittük a betegeket. Az egyik csoporthoz társam ment tolmáccsal, a másikhoz magam mentem. Két néger már kihűlőfélben volt, közelebb a halálhoz, mint az élethez, szinte érverésüket sem lehetett észlelni. Parazsat tettünk cserepekre, és a haldoklók közelébe helyeztük. Erre a parázsra illatszert szórtunk, amelyből két zacskóval is volt nálunk. Ezután köpenyeinkkel betakartuk őket, nekik ugyanis nem volt takarójuk, és gazdáiktól is hiába kértünk. Úgy tűnt, hogy az illatos füsttől és a melegtől magukhoz tértek. Szemükben öröm csillant fel, amikor ránk néztek. Ilyenmódon szólítottuk meg őket. Úgy gondolták, azért hoztuk ide őket, hogy enni adjunk nekik. Minden másféle beszéd és megnyilatkozás teljesen hiábavaló lett volna. Oda ültünk, majd letérdeltünk melléjük, arcukat és testüket borral mostuk meg, kedveskedésünkkel igyekeztünk mosolyra bírni őket... Claver szt. Péter És van mai saját mű is: Emlékeztető A Váli-könyv árusításának ügye. Köszönöm, az Artchivum segít, bizományosi szerződést köt a M. Fotográfiai Múzeummal, és Váli: Zsidó temetők mellett F. Napló kötetét is árusítja a kiállításmegnyitó + könyvbemutatón, a Godot Galériában 2008. szept.. 29, hétfőn 20-22h között. --- Galéria adatai: --- Artchivum adatai: --- Múzeum adatai: Minden közreműködőnek előre is köszönet, intézés után megköszönnék egy visszajelzést. Szívélyes üdvözlettel. vd. Megint 1980, és napló, de előtte egy kép, van néhány befejezett már, csak nincs időm fotózni őket. Ez: Szeptemberi műterem - A/08/22 80.6. Fejezetek a nyuszinkról: megpróbáltam utánozni, ahogyan vakarja magát. Tetszett neki. Valami tompa röfögéssel jelezte, hol jó neki, utána fejével követelőzően döfködte a kezemet, dugta be tenyerem alá. Hogy nyalogatta is, ezt hálának értelmezhetem? 80.6. Nyúl Úr újabban reggeli jógámat ostobán szervezett, bűnös túlmozgásokkal járó simogatási időszaknak tekinti. Hasamra ül. Kezem alá tuszkolja a fejét, hogy vakarjam, amíg fejen állok, következetesen a szakállamat rágja, két lábon. 80.6. Gyönyörű csaj reggel, tejboltba menet, az utca túlsó oldalán. Elrontotta az egész napomat. 2008. szeptember 12. péntek Azért ez jó, nagyon jó. Újra, most a legprofibb eszközökkel megtisztították nekem az Zelk-fekete lemez teljes anyagát, így most a 25 vers mindegyikéből az optimális változat a kompjuterben. Már hallgatom. Sirály - nagy vers, nagyszerű, hogy nem szavalja, hanem mondja; Várady Szabolcs verse - Szellemhangok a rádióból - szerint: dünnyögi. Kiderül belőle, ők is külön aludtak ...és megvetem az ágyadat... Ha kérdik egyszer -ezt nagyon szeretem, önigazolás is, hogy mért nem utazom. Anyánk árnya - ettől mindenki ellágyul egy kicst. 1980.11. naplóm, idézet Merton Senki sem sziget könyvéből: - Semmi sem válik olyan könnyen gonosszá, mint a szenvedés, a pusztán elfogadott szenvedés nem használ ugyanis a lelkünknek, sőt, megkeményíti azt. A szenvedés nem tesz minket jobbá, csak képessé, hogy jobbak legyünk. A zuhanyozóban minap az urak kissé politizáltak, hogy ezek itt most. László barátom legyintett, és szó szerint idézett egy Szu Tung - Po (1036-1101!!) verset. Kértem, küldje el. Illyés fordítása. FIAM ELSŐ FÜRDETÉSEKOR  Fiat mindenki eszeset szeretne, ám engem eszemért sújt balszerencse. Tudatlan, ostoba gyermekre vágyom, hogy miniszterségig vihesse.  2008. szeptember 13. szombat Az adtbázis kész, a forgószékkel kifelé fordultam. Fél éve kaptam egy öreg aranyozott keretet. A nyáron Kecskeméten próbaképp vettem egy olasz farostlemezre kasírozott festővásznat. (Vagy harminc éve nem festek vászonra.) Ma a kettő összejött: Szemérmes műterem - A/08/43 80x60,5 centi és jó nehéz. Több ilyen vásznat nem veszek. Nem szívó alap. Még három másik nyári képet is befejeztem, le kéne még fotózni őket. Csak azokat majd vakuval. Ezt muszáj volt nappal, a keret önárnyékai miatt. Levelet kaptam, egy úr akvarisztikatörténetet ír, megtalálta a honlapomat, s fényképeket és adatokat kér nagyapámról akvarisztikáról írt könyve kapcsán. Először kellett végigvennem ezt a történetet: Behyna Miklós, anyai nagypám. Biológia - földrajz szakos tanár, végül a bp.-i Tanszerellátó igazgatója. Hobbijai: vadászat, szönyegszövés, akvarisztika, lepkegyűjtés, horgászat, bélyeggyűjtés. Ha jól emlékszem, bogárgyűjteménye is volt. Nagy kirándulótársaság, társait elbűvölte útközben a növényekről, állatokról tartott magyarázataival. Jól főzött, fotózott, evvel díjat is nyert, anyámat is megtanította fotólaborálni. Abszolút hallása volt, gitározott. Teniszezett. Könyvet kötött. Hogy feleségének megmutathassa, egy német biológiakönyvet lefordított, a kiadás igénye nélkül. Engem megtanított lombfűrészelni, (11 voltam, amikor meghalt.) Akkoriban engem a geológia, a mineralógia, az ásványgyűjtés érdekelt, adott egy geomorfológiai szakkönyvet. Hogy ásványgyűjteménye volt-e, nem tudom, de egy gyönyörű metszett achátot sokáig őriztem tőle. Csak szakkönyvet olvasott; az irodalalom, mozi nem érdekelte. Én azt a történetet szeretem a legjobban róla, nem véletlenül, hogy egy ebéd után fölemelte a két nagylánya az asztalt, és tette a szoba sarkába, mire ő fölhúzta a szemöldökét, hogy hát ez miért. - Hát a zsúr. - És nekem nem szóltatok. Anyám nevetve mesélte, hogy akkor már hetek óta az ebédnél a három nő kizárólag az elkövetkező zsúrról beszélt; a meghívandók, a sütemények, a ruhák. Most, hogy igény rá, előkerestem anyácskám emlékeit apjáról, 'Apec'; kérésemre néhány éve kompjuterbe írta. http://deske.hu/iras/html/apec2.htm Nagyapám, †1953, az első férfi életemben. A manualitást tőle - azt biztosan nem apámtól - örökölhettem. Hogy magányosan szerszámkodott, bogarászott. Csak nekem, ezek mellett, talán tágabb intellektuális érdeklődésmező adatott. Ami filozófiai, lételméleti problémát valaha tanultunk, azokkal mind foglalkoztam fiatal koromtól, és a magam szintjén meg is oldottam őket. Pilinszky mondja, mi különbözteti meg a filozófust a gondolkodótól? Hogy az utóbbi nem akarja igazságát mindenáron bebizonyítani. 2008. szeptember 14. vasárnap Uszoda előtt, még hajnalban lefotóztam a hét befejezett új képet. Ez ugyan nincs köztük, de most ez tetszik. Bátor műterem - A/08/28 Hogy mi ebben a bátor. Nem tudom, mire gondolhattam, pedig a cím nem véletlen. Talán, hogy a szokottnál jobban sápasztottam, unalmasítottam az eredetileg valószínűen élénkszínű alapot. Az unalmasság határvidéke ugyanis mindig izgalmas. Legalábbis nekem. Meg Thomas Mannak. Ezeket fotóztam most. De a csillaggal jelzettek máris nem tetszenek. Azoknak újra fehér rajszöget szúrok a fenekükbe. (A reprók neten nálam sokszor megtévesztőek; ami a legfontosabb, a felületek finomságai itt meghalnak.) És a fenti cifrakeretes is elég üres. A/08/22 **A/08/35 **?A/08/38 A/08/39 **A/08/50 A/08/51 A/08/53 Kis módosítást kértem a programban egyes számú informatikus fiúmtól. Tegnap este megküldte. Mail váltásunk: - TAMÁS, MAGA TÖKÉLETES - Ezt az esti kijelentését fáradtságának tudom be. Méghogy én tökéletes... - NA JÓ, TÖKÉLE 2008. szeptember 15. hétfő A tegnap esti kérdőjel felfüggesztve, ó, ó [**?A/08/38] mert a képet reggel elvitték. Ebben a szakmában bizonytalankodásnak helye nincs. Életet ment, ki vért ad. 2008. szeptember 16. kedd Szüts, ez leginkább neked, ott, Párizsban. Tegnap este hét, zuhogó esőben, igaz autóval és a fiammal. A Fonóban megint kiállítottak a fiúk (meg a lányod). Tisztességes anyag, megbízhatóan teljesítenek. Számomra lányodtól (bárha jócskán alulinformáltan) ez az első figyelemre méltó munka. Fotózás: ami a félsötétben, kézből, bemozdulva... mutatom, a valami a nullánál végtelenszer több. Szia! Ez a matissos fej: Király Gábor fono-04.jpg  Nagy Géza hozza a formáját, tiszta, szellemes arányok. fono-05.jpg Ez is ő. Megkedveltem színvilágát. Itt a függőlegesből kimozduló jóritmusú folthatárok. fono-06.jpg Bálint Ádám, finom, nem ismertem, kicsit kilóg a régi NÉMO-csapatból, de hát hol van az már. Jó. fono-02.jpg Szüts Eszter. Határozott, ritmusos. Tetszik. fono-07.jgp Krajcsovics András. De szeretnék egy ölebet, ajjajj. Tényleg. Jókedvű kép. És egy újabb Krajcsó! fono-01.jpg Ez Fisher Balázs, akinek a lelkén száradhat, hogy elfelejtettek meghívni, a fiamtól tudtam meg. Tartja a színvonalát, számomra bekerült a nagycsapatba. fono-08.jpg Nádor Tibi, nem volt ott, gratuláltam volna neki is. Ez vagy két méteres, keretre feszített karton, nem tudom, mért nem vásznat használ. Az nem érdekel, ha / hogy nincs pénze rá. Az elmosódott fotón nem látszik, nagyon fínom faktura: lapjával fogott fekete olajpasztellet dolgozott rá helyenként a felületekre. Köszönöm, megnéztem őket. Holnapután nyílik Eszternek ugyanott nagy önálló kiállítása. Turkálóban vett trikókra nyomtatott meghívókat küldött, vagy kétszáz darabot. Nagyon kiváncsi vagyok rá. Én sem láttam a képeit. Azok közül, amit fölraktál, a Fischer már megint elbűvölő. Jó csapat ez, rossz marketinggel. Ami mindegy. szia: m. Régi hagyománya annak, hogy kedvelem ezt a várost fölülről nézegetni, ez lehett az oka, hogy a Jánoshegyi kilátót választottam. A jól ismert erdei végállomása a tetőre vívő függővasútnak. Elindult, majd a földalatti sínpályára tért át, meredeken haladt fölfelé, zökkenőkkel. A kabinban egyedül ültem, ablaktalan szürkefalú fülke, de hatméteres, és olyan magas is. Egyetlen párnázott ülésssor, és mint a metrón, szélén fémfogantyúval, amit erősen markoltam, mivel a lában a levegőben, négy méter magasan ültem, féltem. Fönt az üvegezett tetőteraszon körben asztalok, idősebb turistapárok üldögéltek, kávéztak. Fontoskodva nem a város felöli oldalra, hanem a túloldali hegyeket, erdőket kezdem nézegetni. Egy régről ismert úton indultam arrafelé. Szűk, erősen lejtő vájatba kerültem, fejem fölött bezárult a tér, fehérre meszelt tompa fényű cső, alagút. Visszafordultam, ez nem lesz jó. És felrémülve láttam, a fölső torkolat is zárt, egy óriás gyógyszeres kapszula belseje, a vége hibátlan félgömb, ott is frissen meszelve. Szívdobogva ébredtem, bal karom zsibbadt. És ide, 1981-es naplórészletem, ma kaptam: március 22., Északnorvégia, Svolvaer, alkotóház / oldal: C.00997 álom, hányadszor visszatérő, sok-sok berendezetlen, üres házam, félig romos állapotban, s valahol bennük egy lakható zugszoba, nehezen megtalálható most meg saját gyerekkori szobám, amit végre magam ízléséhez kell formálnom, ez létszükséglet. a nehezen megkapott és fölismert lehetőség öröme: ide a festőállvány, innét kilátni (sokszor le a városra) nem igazán könnyű, de jó végső-csengésű álmok ----- más. de idetorkollik. most átvillant, hogy ezt a kulturált, de ostobán berendezett szobát de jól be tudnám építeni, ajtót - szekrényt - ágyat egy egységbe milyen lakályos, milyen ZUGOS lenne- szóval az álom, meg ez is milyen révbe vágyom én állandóan? (este mégis továbbutazom.) amíg kiérek a kikötőbe csomaggal, eldöntendő még fölmenjek-e Hammerfestig (+ két nap út), -vagy csak Tromsőig. már nemigen vagyok kíváncsi.   Az egyhónapos norvég ösztöndíjas út napi naplója: http://deske.hu/iras/c-fajlok-2/c00997-1.htm Illetve az erről a Képzőművész Szövetség lapjába írt beszámoló koncentráltabb: http://deske.hu/iras/c-fajlok/c1009-1.htm Köszönöm, vettem a hírt, hogy a fenti norvég út helyett zabpehely problémákat tettem fel. Javítottam. 2008. szeptember 17. szerda 1981. 03.28. szombat, Norvégia, útinapló A dekadens egzisztencializmus a homállyal manipulál. a bizonytalanba sokfélét belelátni. Ha egy piktúrában a faktúra és a lazúrozás válik dominánssá, nem valami hasonló történik-e? A trecento világosan beszélt. Én? [Nincs baj. Ugyanis az elmondhatatlant akarjuk elmondani, körülírni. 2008.9] Ritka eset, ma valamit beemeltem a magánmúzeumba, aminek új neve KÉPTÁR, az időközben létesült VERSTÁR-amhoz igazítva. Elképesztő, ilyenkor csöndben kell lenni. A Bayeuxi falikárpit részlete, készült 1066-ban. a bayeuxi püpök megrendelésére!, 68 méter hosszú és 50 centi magas. Asszonymunka, királyné vagy egy királycsemete műve. Valami tűrhetetlenül tökéletes ritmusérzék. Elképesztő szuverenitás a megfogalmazásban. Bal fönt az a sunnyogó görnyedt baltás bácsi, feje beékelve két betű közé. Az alapvonalon középen tán épp patakba fúl egy vitéz. Minek rendel egy püspök 68 méter falkárpitot. Talán nekem. Püspökök, figyelem. Kata nem találja a miénket, tegnap Angyalföldön [BOOKLINE.HU] sikerült megszerezni a Zelk-életrajzot, sürgősen hiányoltam, felesége Sinka Erzsébet írta. Már fél óra jutott rá, boldog utazás. 45 után a párt fölkínált neki balatoni nyaralót. Nem fogadta el. Két vagy három év halálos munkaszolgálat állt mögötte. 2008. szeptember 19. péntek Deske! Reggel elszaladtál. Véleményed kérem: évfolyamtársam szervezi az aranydiploma-átadást. Igényelni kell. Nekem nem kell. Szerintem az csak az életkort dokumentálja, azt pedig tudom külön diploma nélkül is. Kerestem a neten, hátha valaki értelmezi az ügyet, de csak a kérés adminisztrációját találtam: G Kedves Gábor. Volt egy pocsék beosztott, akit a Kata munkahelyén nyugdijbamenetele alkalmából ünnepeltek. Kata a szomszédjának morgott, EZT ünnepelni?! A szomszédja: itt nem erről van szó. Szóval ez nem a te életkorod ügye, ez egy kulturkörünkbe tartozó közesemény. d. Deske! Köszönöm a nyilvános választ, de ettől nem lettem okosabb <> Persze, hogy közesemény, ha elmegyek, de minek? Hogy a rektor további jó egészséget kívánjon, miközben arra gondol: mikor szabadul ettől a sok vénembertől? G Gábor, ez kultúránk tartozéka. Hordozzuk, adjuk tovább a kultúrát, benne a formákat. Érdektelen, hogy ki mit gondol, mennyire únja. Igaz temetésekre én se járok, pedig. Igaz, alvásidőben vannak. d. Tegnap gyónás Józsi atyánál. (Lukácsos és görögkatolikus.) Mondom, először a látszatbűnök töltőanyagnak, a pénteki böjt elfeledése, satöbbi. És aztán a valódi, ami nem bűn, de súlyosabb, mulasztás. Helyes lenne egy öreg nénit látogatnom... Azt mondja, a Hegyi beszéd az Egyház új alkotmánya, inkább, mint az ószövetségi Tízparancsolat. Úgy is tanítom: Ne ölj, vigyázz az egészségedre! Ne a tiltásra kerüljön a hangsúly. Valamelyik Leo pápa írta, ne a rossz ellen küzdj, igyekezz jól csinálni. Zsugori vagy. Légy bőkezű. Első tíz alkalom fogcsikorgatva, aztán megszokod, a 25.-nél már hiányzana. Kérdem tőle, hogy értelemezed: BOLDOGOK A LELKI SZEGÉNYEK? - A gazdagok lehatárolnak maguknak egy részt, ami az övék. A lelki szegények nem, és evvel minden az övék. Végül: - Legyen a penitencia a 23. zsoltár első három versét megtanulni. Nehezen tanulsz? - Rettentő nehezen. - Akkor kettő. [Négyet mára memorizáltam: Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem...] Köszönöm, mondom, és igyekszem majd bűnöket elkövetni, hogy legyen alkalmam veled találkozni... Tegnap Balázs beszerelt a gépembe egy új processzor-ventillátort. A szokásos cipőpasztadoboz-méret helyett akkora, hogy alig fér el a dobozban. Viszont számtalan előnye van. 1. Ilyen még nincs senkinek 2. Gyönyörű 3. Tizenkétezer forint 4. Túlvilági kék fényt sugároz hátul, ágyamból fekve látom 5. A gép csaknem zajtalan. Álmomat védi. Az akvarisztika-történésztől, nagyapámmal kezdett foglalkozni. Kedves Váli úr! Behyna Miklós sírja: eredeti sírhely X. ker. Új Köztemető 49 parcella, 22 sor, 17 hely. Újratemetve, feleségével együtt 1969. dec. 5. 170 parcella XII szakasz, 1 sor, 68 sír. A sírhelyet nem hosszabbították meg, de a helyére nem történt új temetés, tehát elvileg a sír, ill. ami megmaradt belőle, megvan. T. 2008. szeptember 21. vasárnap Szobra a Nemzeti Színházban. Hát ezt bizony elszúrta Lenocska - El Kazovszkij. Nagyot akart mondani, most nem sikerült.   A kamarakiállítás ötlete Alföldi Roberté. Aki kitalálta, ezentúl háromhavonta? kamaratárlatok az előtérben - a színház újtípusú kapcsolata a kortárs képzőművészettel - most Kazó szobra, a következő Vojnich, majd Szüts; két jóbarátai, aztán Bukta és Gaál Jocó. Bátor kezdeményezés, a tér és a nyüzsgő miliő erre alkalmatlan. Innét szép győzni, mondaná Szüts. A közönség előtt Alföldi beszélt (fotó), aztán Rényi András esztéta. Ezt a szörnyszobrot, az ötméteres, fenekükkel összeérő vándorállatokat - sakál, vagy kutya -, még Kazó tervezte ide, tán utolsó munkája. Ő adott utasítást az asztalosnak, a fekete szín kiválasztása is az övé. A szobor az előtérbe került, az állatok feje eltűnik a fölső szint padlójából kihasított szűk lyukban - építészötlet -, s így láthatatlan, fotózhatatlan az egész. Csak egy nagy fekete valamit kerülget az ember. Hát ez így nem jó. De hát jó, hogy egy művészt ünnepelünk -- emlékezünk, ez kell, ez rendben van. Volt még ott tíz nagyméretű képe is. Ezekből az egyiket mutatom. Édesanyjának kezet csókoltam. Rég volt, hogy kis-nagylánya plüssállatkáit mutatta nekem a dívány sarkában.   Akárhogy igyekszem, Lenocska munkái egyetlen kiáltássá olvadnak össze bennem. Nem tudom világába beleélni magam, ez a harsány dobpergés távol áll tőlem. Goethe is jó, mondják, de nem nekem szól. Nagyszabású figura, sokat csinált és sokfélét. Gondolati tartalmai súlyosak és dominánsak, ez megtévesztő is tud lenni. Hajlok rá, hogy most túlértékelik. A XX. század legnagyobbjai között - mondta Rényi, beszédében. Talán csak egy a jobbak közül. És talán ő is, mint Egry József, akinek nem szabadott volna gyűjteményes kiállítást csinálni. (A hetvenes években a Nemzeti Galériában.) Egry csoda, de egyszerre csak három mű tőle, több tűrhetetlen. Unalmas. (Ez egy sajátos típus, minőségétől teljesen függetlenül.) Hogy csak három kép? Fordítsam magam ellen. És nálam? Gyanakvásom és aggódásaim ellenére, úgy látom, nálam más a helyzet. Szia, Lenocska, még egyszer búcsúzom. Talán már megbékéltél. Fotó: A Dunapart és a messzi Gellérthegy szép volt, kilépve a szeles alkonyatba. Kipróbálom, hogy a fekete főoldalon csak a logó marad; s minden lépés a MENŰ-n keresztül történik. Így tisztább, hogy megszűnik a kétféle keresési útvonal. A másik ok, hogy mindenki látja a teljes menülistát. Hátránya, hogy a VÁLINEWS-ba kerülni egyel több lépés. Hogy tetszik? Jó ez így? 2008. szeptember 22. hétfő Ma hajnalban (kettőkor) kitaláltam: - ha üres a nyitóoldal, a fejléc fontosabbá válik, ott nem lehet locsogni - akkor az legyen üres, legyen a lehető legsemlegesebb szín (sajna szürke nem lehet) - viszont a mailcímem most el van tűnve, akkor az ide, és ha már ide, satöbbi. Délután ismét Mátyásföldre, mindent megcsináltunk, úgyhogy ma ismét végleg kész a honlap. A holnap. Összes bölcs levélíró barátom azt tanácsolja, fekete főoldal ügyben a beérkező ítéletek kiértékelésével várjak két hetet. 2008. szeptember 23. kedd   Naplómból, 1981 április (Kasseli Dokumenta kiállításkatalógus kapcsán) egy művész ''keresi a saját végtelenét'', a számsort írja le, másfél millió körül jár. egy másik egy vasrúdra húzódzkodva fényképezteti magát. kártékony mozdulások. hitetlen tettek. próbálnak egy új egyszemélyes világrendet találni - építeni - fölépíteni a kultúra soha nem elölről kezd valamit elölről kezdeni egy kultúrát: az egyén alkalmatlan, és képtelen. ha ezek az emberek őszinték - akkor ostobák. 2008. szeptember 24. szerda Kedves Deske, a nyitó oldal nem tetszik... több okból sem... nem éreztem locsogásnak azt, ami van rajta, viszont kifejezetten vártam mindig, mely nap, mi jelenik meg a felső sorban... továbbá első körben azt hittem, csak nincs valami baj, hogy ilyen nagy-nagy "feketeség" -, épp mikor olyan színes lett az eleje... Tehát: véleményem szerint nem, és nem Magához való... Aki egy Verseghy Első egyesülést feltesz az oldalára, s aki kérés nélkül kapja a kiflit a sarki közértben, ahhoz több élet illik... p. Kedves P. Köszönöm. Nyugtalan, zavart és izgatott vagyok. De valószínű, nem megyek visszafelé. Hogy miért lett belső kényszer ezt ilyen egyszerűvé tenni, magam számára is csak körülírni tudom. d. ...például mert tegnap a lakás és az uszoda között elveszett a tarisznyámból a terepmintás vászonkalapom pom pom. (Negatív csoda.) Aminek ugyan semmi értelme nem volt, de mivel a Júlia-Alpokban azt hordtam három napig; nagyon, sőt, túlságosan is szerettem. És még csak igazán búsulni sem volt lehetőségem, annyira örültem ötletemnek, hogy a fejléc MENÜ fölsorolását lóbetűkkel fogom venni, a normális helyett. És mert ráadásul megtaláltam, hol lehet ezt átírni a programban, annak ellenére, hogy szülőapja szerint nem változtatható. Megcsináltam, igaz, hogy ettől a látvány fele eltűnt, azt viszont estére egy másik barátom távmegjavította. Tudja a szerver-belépési-kódomat. Hazafelé. Kisfiú a járdán anyjába kapaszkodik, s a várakozó rendőrautót bámulja. Talán integet is neki. Válaszul a rendőrautó megforgatja, megvillogtatja neki a kék lámpáját. És most a hivatalos. Meghívom F. NAPLÓ - fotókiállításomra, ami a hasonló című könyv bemutatója is. Erre RADNÓTI SÁNDORT kértem meg.   A megnyitó 29-e, most hétfő, GODOT GALÉRIA, este 8., igazodva az ottani szokásokhoz. Sajnálom, hogy egybeesik a Ros Hasana, a zsidó újév ünnepével. Csak egy hétig, vasárnap estig, úgy szuszakoltak be két programjuk közé, hogy rájöttem, a tavaszi kecskeméti FOTÓMÚZEUMI bemutató nem volt elég. Nyitva minden nap, 10-től 6-ig. Madách Imre út 8.; a piros Madách téri házak nagy kapuíve alatt át, ott már közel, a baloldalon. A fotóalbumot, úgy tudom, 2800-ért fogják itt árusítani, de lesznek ZSIDÓ TEMETŐ kötetek is, 5?, 6?, 7? ezer forintért. Ezt az 52 képet észszerűnek láttam egyben tartani, hát megvettem hozzá a fémkereteket, a múzeumi üveget - a paszpartút kaptam a Fotómúzeumtól -, az egészet a győri Városi Művészeti Múzeumnak adtam. Ott már összegyűlt egypár jó képem. Ha valaki, akinek illett volna, nem kapott meghívót, elnézést, az selejtem. Egyre jobban fáraszt ez a rengeteg előmunka. 2008. szeptember 25. csütörtök A Margit körút eleji kalaposboltban találtam egy terepmintázatú vászonkalpagot. Tele van tűzdelve parányi flitterekkel. Hiányos közvilágításnál zebrán életet menthet. Azt hiszem, megveszem. Ma: kiállításrendezés. Fél tízre megyek. Holnap Szütsék bemutatója Szegeden. A 13:50-es gyors, avval elérjük. A meghívót megkaptam, köszönöm, ott leszek. A nem kiállító művész-diákság nevében nehezményezem a kiállító művész kiállításszervezés körüli rinyálását. Szívélyes üdv: H. Igaz. Minden korosztálynak a maga baja. d. Adalék a fentiekhez, vagy negyven meghívót hozott vissza a posta. Úgyhogy a mai délután: teljes üzemű címvadászatok, nem érdem, de mutatom, milyen fáradt vagyok. Egy telefonlejegyzés, kézírással. És akkor a délben vett zöld vászonkalap fekete szalagjának igen nagy felkészültséget igénylő leoperálási munkálatairól még szó sem esett. A marhák tizenkét helyen varrták oda. Deske, éreztem, hogy a hétfő nem lesz jó. Aznap szedik szét a kályhámat. F. Nem baj, hozd el szétszedve. 2008. szeptember 26. péntek Egy nyomtatványból vettem le ezt a fotót Nádor Tiborról, abból az alkalomból, hogy a Magyar Síugró Bajnokságon 3. helyezést ért el. A műtermében annó láttam is egy magafabrikálta lejtős sínen guruló alkalmatosságot, amivel ezt a műfajt házon belül is tudja gyakorolni. A műtermében, mondom, az egyik legjobb magyar festő. Nem reményteli, azon már rég túl. Akkor ide egy festményét is. Csak csodálkozom, piros dresszhez hogy vehetett föl ennyire sárga zakót. Tegnap föltettem ide egy szöveget, amit a minapi tüntetésről mondott el nekem egyik résztvevője, s hogy szerinte valódi szándékukat a sajtó elhallgatta a cipődobálásról. (Ma a zuhany alatt kiderült, ez tévedés, közölték.) Ismétlem, az ő mondatait mondtam el. Egyik barátaim ezért lenácizott. És hogy menjek én a picsába. Hagyjuk. Levettem. A szöveg különben ez volt: A minapi tüntetés mindkét oldalán voltak barátaim. A másik oldali elmagyarázta: egyik újság sem írta meg, a hozott cipőket a bronz dunapartiak mellé akartuk lerakni, emlékezetül a kommunizmus és [sajnos - vd.] a cigánybűnözők áldozatainak emlékére. Csak a rendőrség nem engedett oda. Barátom elmagyarázta, az igazi céljuk a Charta tüntetés megzavarása volt, különben más időpontot választanak. És hogy itt nem egyik és másik oldal van, itt nincs semmiféle szimmetria. (Én ugyanis úgy véltem, hogy lehet egy szélsőjobb, aki az én normáim szerint is etikus, és azon túl van egy ilyenkor megjelenő szűk csűrhe.) Barátom szerint a magyar szélsőjobb egyértelműen antiszemita. Ha ez így van, természetesen vállalhatatlan, és én is elhallgatok; az öreg Pápa úr szavai, az antiszemita keresztényellenes is. Illetve jobb ide, hogy emberellenes. 2008. szeptember 27. szombat Négy elintézendő volt tegnapra. - Szüts-Vojnich kiállítás Szegeden. Ötórás vonatozás, nekem baromi fárasztó. Vagy nyolc-tíz remekmű, és egy szép album, róluk. Meg egy fotó, rólunk, öregedő jóbarátok. - Kékkúti ház víztelenítése. Telefon, szüret ideje, haladékot kér. - A Széchényi Könyvtár kért mailben száz grafikát, most, hogy megalapították a Magyar Elektronikus Könyvtárat [OSzK/MEK]. Hajnali négy és öt között ezt kiválogattam, lemezre tettem. Száz fotót korábban kértek, azt már föltették; http://keptar.oszk.hu/html/gyujtemeny.html Ott vagyok rögtön Malonyai néprajza után. Most megkérdeztem őket, miért éppen grafikát, akkor már mért nem inkább festményt. - Ja, az is jó lenne - - A novemberi [festmény]kiállításomhoz a képeim mögé fehér felületet kértem, a meglévő tetőtéri falburkolat helyett. Helyszíni megbeszélés egyeztetve. Enyhe őszi napsütés, végtelen, még zöldülő mezőn végtelenbe futó magas töltés; rajta széles, poros út. Azon sétálgattunk, velem a fiam meg a lányom. Beszélgettünk. Aztán hirtelen mintha magához rántott volna a föld, elhagyott minden erőm, a földön feküdtem. És föltört és rázott a csendes zokogás, hogy még itt az én két édes szép nagy gyerekem, akik lassan elhagynak engem, hiszen már most is távolodóban. Tanácstalanul, kissé zavartan hajoltak fölém. Erre ébredtem. Érdekes. Az életben, hogy felnőttek, alig szánok rájuk időt. 2008. szeptember 28. vasárnap Naplómból, 1981.  C.01019-01028 oldalakból 81.5. Szüts mama (zseniális): ''az élet kisebb kellemetlenségeit nagyon nehezen viseljük el.'' 81.7. de mégis, igen. trecentóban otthon vagyok. és Rothkoban is. valójában régóta nem olvasom, hanem tanulom a József és testvéreit. súlyosan, lassan alakít, átalakít. tükrében olyan nevetségesek napi vicsorgásaim. 40 év körül az ihlet már a keretmérethez igazodik. 81.8. Kékkút álmomban ma megint vizsgákkal kínlódtam. honnét jön ez nekem? talán túl nagy a felelősség, talán nem vagyok elég tehetséges a tehetségemhez. míg ezt gépelem, a vállamon elaludt a kismacska. 81.10. Ez nekem fejnehéz feladat, penitenciának kaptam, tizedik napja próbálom megtanulni ezt a néhánymondatos remekművet. Salvador Dali mondta feleségéről, mézbe ejtett cukordarab. Most megpróbálom fejből. Ha kell, utólag javítom. A 23. zsoltár, Károli szerint: Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, és az igazság útjain ösvényein vezet engem az ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy, a te vessződ és botod, azok vígasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt, elárasztod fejem olajjal, csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és hűséged kegyelmed őriznek követnek engem életem minden napján, és s az Úr házában lakozom hosszú ideig. Pedig leírtam, a zsebemben volt, reggel futás közben meg-megnéztem. A gondolatok tartalma rögzült elsőnek, de aztán hogy egy-egy fogalomra a szinonimák közül melyik. Aztán kiderült, általában a legkedvesebb. Elgondolkozni értelmén, egy napra még egy mondat is sok nekem, inkább csak egy-egy szó, szókapcsolat. 2008. szeptember 30. kedd Megvolt a kiállításmegnyitó a Godot Galériában. Radnóti Sándor megnyitóbeszéde. És itt az eligazító adatok. Tizenegy F. Naplót megvettek, meg én még tízet, ajándéknak. A kiállítás szövegestül-képestül itt nézhető meg. http://deske.hu/konyvek/html/foto-vali/inditooldal.htm A megnyitón jelen volt a teljes Lukács-uszoda, csak a víz hiányzott. Majd' mindenki utálja a honlap új főoldalát, nekem teccik. Nagy megkönnyebbülés, hogy az állandó fejléccel egyértelmű lett a keresések útja. Tiszta szerkezet. A hiányolt címlapképet, kitaláltam, egy ajtóval beljebb, a NEWS-ban pótoltam. Tulképp maradhatott volna a fekete főoldalon is, de hova tegyem, hogy ne lötyögjön; jobbra, balra, föl? Tegnap: koronámat minap lenyeltem, ezért aztán délelőtt fél órát ezt a komplementer látványt, ezt sárga fogorvosi lámpát bámultam, utána útközben és véletlenszerűen törköly?-, vagy tönköly?tömött párna vásárlás, még nem tudom Katának-é, vagy nekem, este pedig a megnyitó. Naplómból, tovább: 81.10. macskám két bolháját festőszerbe fojtottam 81.11. ennél a kérdésnél csapok át önrombolásba: ''és minek fényképezzek?!'' 81.11. Mondrián munkája: mintha menedékkunyhót építene valaki a következő arra vetődők számára. Segítség és eszköz, nem végállomás. 81.11. a világból persze sebzetten érkeztem de hát szinte mindent onnét kapok 1978-AS DÖNTÉSEMET VISSZAVONOM, VISSZAHATÓLAG IS, KERÜLHETNEK MUNKÁIM KÜLFÖLDRE. 2008. április 7. VÁLINEWS 2008.09. olvasó: 148764 =3288/hó, 110/nap előző levél VÁLINEWS 163. levél J.-nek, Le Meux-be / 2008. október 2008. október 1. szerda Tisztelt Uram, emlékezetem szerint Ön néhány éve adott egy interjút a 2000 című (vagy valamelyik másik) lapnak, amiben többek között azt állította, hogy "tökéletesen csak a Jóisten dolgozik, meg a Bródy Sándor utcai zöldséges". Érdeklődnék, hogy  1. Jól emlékszem-e? 2. Mi a megjelenés pontos helye? Tisztelettel Z. Kedves Z., ime: a Merlin szinházi esti beszélgetés cikkváltozata Kérdezett: Margócsy István és Szüts Miklós 2000 folyóirat, 1995.4, napló: C.04445  http://deske.hu/iras/html/cikk15.htm >>Ragasszuk össze József Attila minden eltépett papírfecnijét? Miért környezetszennyezzem gyenge képeimmel Nagybudapestet? Csak a legjobb gondolataimat szeretném hátrahagyni. Selejt nélkül csak Isten, Vojnich Erzsébet és a Bródy Sándor utcai zöldséges-költő dolgozik. Egyszer eszembe jutott, hogy rég fölfűrészelt száz képemről készült fotóimat elfelejtettem eltépni. Kiraktam őket magam elé. Kettőnél rezgett be a műszer, hogy talán tévedtem. A selejtezés selejtje. Az arány kettő a százhoz, megfelelő. -A darabokból újra összeállítható (feldarabolt) kép hajdani ötlete: mű volt-e, vagy gesztus, kihívás? -Nem kihívás, nincs kit ki-hívni, ugyanis ők nincsenek bent, hogy én meg kint, vagy én is bent vagyok, esetleg ők is kint, velem. Nem haragszom a világra. Arra nekem nincs időm. Meg nem is az én dolgom. A kérdés első << d. 2008. október 2. csütörtök Na, próbáljuk meg újra. Ajándék, mellyel meglepem. Hátha már hiba nélkül. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy, a te vessződ és botod, azok vígasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségei előtt, elárasztod fejem olajjal, csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig. Csak annyi, hogy a csordultig előtt pontosvessző. Minap novemberi kiállításom helyszín-bejárása a Symbol Art Galériában. A vagy húszméteres nyitott fedélszékű tetőteret fagerendázat tagolja. Egy ügyetlen tanácsot megfogadva a képeket a térben szabadon belógatva szokták kitenni. Vittem egy makettet, hogyan képzelem, most mögéjük fehér felület kerül. Mutattam az F. Napló-kiállítás leporellóját is, szeretnék ugyanilyet. Megbeszéltük, minden rendben, a paravánokat megcsinálják. Aztán elém tettek egy harminccentis szobrot, meg egy hurkapálcát, hogy a belsejét avval kapirgáljam ki. Pirítóssal, fokhagymával. Finoman formált forma, most spárgán lóg a szobámban, ha nekimegyek a vállammal, hosszan mutatja formált testét. Örökké lengne, mivel majdnem matematikai inga [ahol a függesztőelem tömege nulla], ha nem lenne légellenállás, és ez a magyar föld itt alattunk nem vonzaná oly annyira. 2008. október 3. péntek Este családi ünnep minálunk. Piri unoka (6 vagy 7) most nem üt, nem rúg, nem vág, nem rózsaszínlovacskázik, most sikongat. Zsófi (33) rászól, nem sikíts, Piszu. Zsófira Kata (65) rászól, hagyd, hadd érezze jól magát. Katára én (66) rászólok, hogy a szülői jogkörbe nem helyes beavatkozni. Addig Piri vidáman sikít tovább, jól érzi magát. És hetedszer vesz a csokis sütiből. Ma hajnalra megkaptam a készülő könyv újabb tördelt részletét, átnézni. És mi az első mondat? 2002. január 2. Második unoka, leányzó lesz. Holnap reggel megindítják Zsófinál a szülést, bár még egy hete lenne. (Orvosa jövő héten síelni megy, remélem, nincs összefüggés.) Kaptam egy szép zenét ajándékba, megmarad nekem és továbbadom: http://www.youtube.com/watch?v=KA90sGcy8FU A szomszédos vendéglőben levesre várva lefényképeztem a házunkat:F/08/164 Elkészült életem első játékfilmje, a minapi, fent jelzett Symbol Art-beli ehető szobor élményemet öntöttem művészi formába. Informatikus-Andris barátom jóvoltából már nézhető is. Tulajdonképpen új műfajom, új opusz-betűs jelzést kéne neki adni, de már elfogytak a betűk. Tessék a fotőlyben hátradőlni, sört odakészíteni, ellazulni. A főhős a végén meghal. Csak 18 éven felülieknek. 2008. október 4. szombat György Péter cikke: Múzeumkritika. Élet és Irodalom, 2008.10.03. Levelem: Szia, Péter! Fotókiállításom kapcsán kezembe adták ez eheti És-t, benne méltatásod a kecskeméti Cifrapalota-beli helytörténeti kiállításról. Ezt a tárlatot többször láttam, én is nagyon szeretem. Kossuth-ünnepség, régi tehén kisbojtárral, nagybajuszú városatyák, szűrök-gubák-legyezők, népi- és polgári korsók sora, fardagályos nagyasszonyok, efféle. Nagyon rendben van. Csak tragikusan hibás döntésnek tartom, hogy ide került. A megyei múzeumigazgató néhány éve magáhozvette a Cifrapalota irányítását, ezért kerülhetett ez a kiállítás ide. Huszonöt éve járok ebbe a múzeumba, minden évben többször is. Kecskemét lecsúszott. Országos rangú, megkerülhetetlen zarándokhely lehetne/lehetett volna, mint Pécs Csontváryval; itt a teljes Tóth Menyhért-hagyaték, és a Glücks-gyűjtemény: Farkas - Mednyászky - Nagy István; főművekkel. Két emeletet töltöttek meg, és mennyi még raktáron. Most ennek is töredéke, egy szinten. Ennek kiállításnak másutt kellene helyet találni. ölel d. 2008. október 5. vasárnap Este hétkor lement a Bartók rádión félórás fölolvasásom a VÁLINEWS-ból. Persze bekerült a hangarchívumba. 2008. október 6. hétfő Napló, 1985. 85. 1. C.1542 Miért ez az opuszjegyzék-másolás: - szégyelltem a ronda betűket - láttam most a gyöngybetűs Klee-jegyzéket - fotójegyzék eddig külön volt - opuszjegyzékből nem lehetett tudni hol, mikor szerepelt - most eszembe jutott, hogy ezt egy sorszám-utalással el lehet intézni - meg persze nagy öröm a REND - amit én pár nap alatt itt most kifésültem, később iszonytató munka lenne, másnak 85. 1. C.1542 Ijesztő. (nem szokásom, de most) gondolkoztam valami kedvezmény-megvonáson Zsófi számára, bűntetésként. És kiderült: nincs mit megvonni, semmit nem adok neki. Este: mondtam Zsófinak, hogy naponta 6-1/2 9 között használjon, amire akar. 85. 2. Él vele. Délelőtt a lebontott fotókiállítás átcsomagolása, hogy megfelelő legyen tartós raktári tárolásra is. A győri Városi Múzeumnak adtam. Ma föl is jöttek érte Pestre, aztán egybekötöttük, és nálam is választottak 19 képet. Anyamúzeumomnak szánom őket. Javasoltam 2042. októberben centenáriumi emlékkiállítást. Bevallottam az igazgatóasszonynak, hogy egyet eldugtam előlük, és meg is mutattam, melyiket. Azt is elvitték. Szerencsére. Kicsit fáj, majd megszokom. Mutatom: A/03/06 Utána két kép Óbudára, a Szolnoki Biennálé számára, majd ritka munka - 19x7 folyócentiméter üres polc -, portörlés, végül e tételek adatbázisba emelése. De a Múzeum ID számát véletlen a megjegyzés-rovatba írtam, úgyhogy most meg kell várnom, míg a No.1. informatikusom este a botvívás-edzésről hazér. Amik most elmentek:A/98/53 A/03/26 A/04/16 A/06/01 A/08/06 A/08/41 A/08/56 A/03/04 A/04/06 A/05/18 A/06/38 A/08/27 A/08/44 A/03/06 A/04/14 A/05/45 A/07/43 A/08/29 A/08/49 Most e percben meg mi került elő, véletlenül. VÁLINEWS 2007. november 6. Az Aulich Art Galéria-kiállítás ideje. Lám, lám. Ma délelőtt aztán sok e-mailek jöttek. Volt, hogy ketten ugyanazt a képet vették volna meg, fél óra különbséggel. Az Igazi műterem - A/03/06-ra pedig többen is pályáztak, aztán csüggedten visszafordultak, azt két és fél millióért adom. Leginkább múzeumnak kéne ajándékozni. Még egy alkonyati kép, a gangról harminc éve látom ezt ősszel, napnyugta előtt. Eddig még nem sikerült lefényképeznem. F/08/166 2008. október 7. kedd Lefényképeztem az oldalsó ablakomat, F/08/167, aztán most megyek lefeküdni, 10:05. Kettőkor ébredtem, sajna. Bár azóta rendeztem végre közös dolgainkat. ... És ez nem is kevés. A fenti, október negyediki levelem megküldöm Kecskemét Főpolgármesterének, a Megyei Múzeumigazgatónak és a Cifrapalota vezetőjének, emígy módosítva, hátha: Nem ismerve az erővonalakat, kérem vegyék jószívvel, hogy hármuknak küldöm e levelem, szíves továbbgondolásra. Önök a felelősek a Város kultúrájáért. 28 éve járok ide, a műkerti Alkotóházba. Az alábbi magánlevélben válaszoltam György Péter barátomnak, cikkére. [Múzeumkritika. Élet és Irodalom, 2008.10.03.] Szívélyes üdvözlettel: V. >>Kedves Péter, olvastam méltatásod a Cifrapalota-beli ''Múzeum születik''- helytörténeti kiállításról. Megnyitása óta járok ebbe a múzeumba, minden évben többször is. Ezt a tárlatot is többször láttam, és én is nagyon szeretem. Kossuth-ünnepség, régi tehén kisbojtárral, nagybajuszú városatyák, szűrök-gubák-legyezők, népi- és polgári korsók sora, fardagályos nagyasszonyok, efféle. Szép, rendben van. Csak tragikusan hibás döntésnek tartom, hogy ide került. Kecskemét lecsúszott. Országos rangú, megkerülhetetlen zarándokhely lehetne/lehetett volna, mint Pécs a maga Csontváry-anyagával. Itt őrzik a teljes Tóth Menyhért-hagyatékot, és itt a nagyhírű Glücks-gyűjtemény, Farkas István - Mednyászky - Nagy István főművekkel. Két emeletet töltöttek meg, és mennyi még raktáron. Most ennek is töredéke, egy szinten. Ennek a kiállításnak méltó, de más helyet kellene találni. << 2008. október 8. szerda Egy görbe nap. Húgom - ritka vendég - nálunk tölt egy napot. Mise után uszoda helyett (ilyen még nem volt) váratlanul órás séta vele a Rózsadomb ismeretlen keleti nyúlványain, koraőszi napsütés, gyönyörű. Évente, ha egyszer beszélgetünk, apáca Somogyban, alig ismerem. Ma Nagyboldogasszony ünnepe, fölvetettem, a lepantoi csatában a keresztények Máriát hívták segítségül**, e névvel győzték le a törököt. A hullákat úgy lehetett megkülönböztetni, melyiknek a csuklójára vagy kardmarkolatára volt rózsafűzér tekerve. Igenám, de Mária a végtelen szeretet, tehát ugyanúgy szereti Ibrahimot, mint Johannt vagy Jánost. Ugyanúgy a románok Nagyasszonya, mint a magyaroké. Hogy van ez. Úgy lehet, hogy erre a hitre nekünk van szükségünk, ez az egész ránk vonatkozik, nem a Szűzre. Erzsébet most ezt hozta nekem Ausztriából: VW-bogarat látott egy kertben. A kapun tábla: Kérjük ne álljon ide, a kicsinek gyakran ki kell menni. Aztán kivettem Zsófi nagylányomhoz Dunakeszire, én se láttam még a kibővített konyhát, és nappalit. A férj zeneszobája, a próbateremmé alakított garázs is kész. Láttuk az ajándékba kapott nyolcméteres úszómedencét, amit a kisfiú fölavatott, majdnem belefulladt, szerencsére ott voltam, kiabáltam neki, ússzál. Rúgkapált, aztán tesója segített neki. Megnéztük a kertet, a nyulakat, a pintyeket, a magányos, dallamot fütyülő papagájt, a többit elajándékoztam, az új kutyát, meg Natasát, aki ha meglát, félrehúzott pofával mosolyog, mondják, fajtajelleg. A gyerekkádban az utcán talált két teknősbékát, apró halat veszek nekik, mélyhűtve, azt inhalálják, tízet is. És a kismacskákat, most tanulják a háztetőt, de még nemigen tudnak lejönni. A két lányunoka iskolában, a fiú óvodában, aki most különszobát kapott, most ezen veszekednek, te ide nem jöhetsz be, mi most lányos játékot játszunk. Piroska ágyában egy szupernyolcas filmfelvevő, avval alszik ugyanis, valami kiesett belőle, nem működik, de ő távcsőnek haszálja. Eresz alatt vödörben kutyatáp, Zsófi bevezette az önkiszolgálást, sose tudtam eltalálni, mikor mennyit, azóta legalább egy kicsit híznak is. Maradék téglából új kutyaház, az állatok nem használják, de a gyerekek imádják, épp beleférnek hárman. A fürdőszobában a csempék részben kibontva, mert az egyik kismacska valahogy bemászott a kád alá, és nem tudott többé kijönni, Ott nyivákolt bódultan, előző nap állatorvosnál volt, agyvérzéssel, Botond rácsapta az ajtót. Nagynehezen kiszedtük, de másnap el kellett altatni. A kertből három fordulóval elvitték már az építési hulladékdeszkát, interneten hirdettem ötszázért, aztán háromszázért, végül ingyen. Búcsúzkodás a kertkapuban, ezt a kutyák is megkövetelik, kétlábon várva még egy kis fülvakarást. Többkilométeres kóválygás után megtaláltuk az új dunahídat, át Budára. Kocsiból nézvést nagylélegzetű, szép. Húgomat aztán meghívtuk ebédre a mellettünk-vendéglőbe, most bevezették a hústalan menűt is. Előtte a köztes félórában átfestettem, befejeztem ezt az A/08/31-et, ötvencentis kép. Húgom karosszékemből nézte, mit csinálok. Este hétkor imaközösség a Svábhegy oldalán, - meghívtam, messziről jött vendég. A zsolozsma ma a hitetlenekért. Ima közben a háziak kisfia zavartalanul mutogatta Erzsébetnek kedvenc játékait - régi ismerőse, nyáron vendégházában töltött egy hetet -, majd rábökött: és hol az ostorod? Az ima leállt, Bulcsúka, mit kérdezel? - Hát az ostorod. Hol az ostorod? (Már jól tudja formálni a szavakat.) Végül anyja jött rá: a kolostorod... Aztán ölembe vettem a kisfút, fejét símogattam, egy ideig tűrte. Engem avval tisztelt meg, hogy nagyon szép a szakállad. Erzsitől egy tízperces előadás szent Gellért fordulatos életéről. Az este végén avval áldottam meg őket, hogy ti vagytok az egyház, ehhez a munkához kérünk megerősítést. Huszonharmadik éve vagyunk együtt, fogyó létszámmal. Fél tízre haza, e-mail vár, Miki ígéri, hamarosan küldi a DESKE.HU áttervezett szennycímlapját. Nagyon nem tetszett az előző. Még átküldöm neki a ma kapott négy kiállításmeghívó-üzenetet. Gazdag görbe nap volt. Tulajdonképpen nem szeretem az ilyesmit. **Szia Deske! Okt. 7. Rózsafüzér Királynője. Lepanto, Pétervárad megmenekült a rózsafüzérezés hatására. Ennek emléknapja okt. 8., Magyarok Nagyasszonya. Gy. 2008. október 9. csütörtök Naplóm, 1982-ből. Nem ennél a mondatnál kellett volna a naplóírást abbahagynom?! 82.6. az emberélet leglényegesebb fejlődése a szenvedés elfogadásában való előremenetelét jelenti, alighanem. [vasárnap] Deske, szerintem - így helyes(ebb): "Az ember fejlődését a szenvedés elfogadásában való előmenetele jelenti, alighanem." B. 2008. október 10. péntek 04:10 Viszketett ez az új 180 ezer forintos biciklim, az ember csinál hülyeségeket. Tegnap este sikerült elajándékoznom. Indulok Kékkútra a régiért. Bár az se fog már nyárig kelleni. 2008.október.11. szombat Nyárig, nyárig. Reggel kilencre már fordultam a Balatonról, öreg biciklim az asztalra, végigcírógat, rendbe, leolajoztam a láncot. Válaszul a lánc leolajozta a nadrágomat. De az már a Margitszigeten. Le a bukósisakot, majd azonnal vissza, a fölöttem-fáról nagy zöld kemény dolgok potyogtak, robajjal. Meg is ölhetnek. És a szokott padomról nem akartam lemondani. Zelk életrajz, elmerengtem rajta, el is andalodtam. Nagyon megszerettem azt az embert. És délután még egyszer, vissza - ha már - ugyanarra a padra. Ma meg a Római-partra, napsütés. Egész délelőtt, könyv és vízszag. Dübörög a gazdaság. Itt van Ő. RIDER oké, csak a NEW nem stimmel egészen F/08/179 Őszül és ürül a Sziget F/08/172 Alsórakpart építéshez - kővel rakott uszály F/08/177 Tanulok öregember lenni, hazafelé leszálltam kicsit a gépről, ballagtam F/08/180 Másnap Római-part, kajakosok, mutatom nagyobban is F/08/173 Római-part, építik a hidat, alul meg uszályok F/08/174 Sirályok a parton - angliai e-mail szerint folyami sirályok -; vajon mit remélnek egymástól, hogy ennyire F/08/175 Sikerült lefényképezni a nagy csendet a vízparton F/08/176 Egy szigeti profi gumidefekt után (haza kellett tolni a gépet) műdefekt a festőasztalomon, hogyan boldogulok az ellesett mozdulatokkal, a kapott tanácsokkal és az összeeszkábált szerszámkészlettel. Belső csere, negyed óra, így, elsőre. 2008.október.12. vasárnap Naplóm tovább, 1982. december. Negyven éves voltam. Egy rendetlen, legyűrt szerelem utáni hónapok. Nemigen voltam boldog. Egyik akkori munkám erre emlékezik: Igen, szerelem - A/82/21. Harmincöt centis. Most e kép árából vettem a nagy fekete autót. 82.12. C.01177 elfogulatlanul, egymás között: elég nagy hülyeség ez a festés. de mit csináljak? megesküdtünk, már gyerekek is vannak... 82.12. C.01177 ha azt mondom: utálok élni ez engedetlenség nyafogás gyengeség azt mondod rá: szökj haza hadifogságból, szakadt bakancsban gyógyulj meg méhoperáció után készíts naponta meleg ebédet mosogass el egy évben 365-ször és aztán halj meg tisztességesen Délelőtt Jánoshegy Katával, délután Sziget Biciklivel. Olvasom: 1930. szeptemberi tüntetés, József Attila és Zelk elvesztik egymást a tömegben, mikor a rendőrök kardlapozni kezdenek az Andrássy úton. >>József Attila eljutott az Oktogonig. A Japán kávéház teraszán Nagy Lajos újságot olvasott. Odarohant: - Lajos! Lajos! Kitört a forradalom! - Éppen ideje. - mondta és olvasott tovább.<< >>József Attila verset adott volna lapjába. Kassák: Uram, rímes verset nem közlünk.<< 2008.október.13. hétfő Átmeneti napok, átmeneti hét, élet. Rákosi Viktor 48-as szabadságharcos szomorú történeteit olvastam és szomorú lettem, egy magyar falut mészároltak le egyetlen éjszakán az oláhok, szegény oláhok, csak üldögéltem délután. Akkor Kata bölcsen kizavart a Szigetre, kitolta a biciklimet az előszobába. Ahol aztán Zelk. >>Mentem a Pasarétről a Kapi utcán fölfelé. S a kihalt koradélutáni utcán egyszercsak fölbukkant, szembejött velem Bartók Béla. Képzeletem asztalánál együtt űlt Berzsenyivel, Vörösmartyval, Adyval, hát soha őszintébb, mélyebb figyelmeztetésre hallgató mozdulat, mint amikor hirtelen megállva meghajtottam előtte a fejem. Ő az arcomba nézett, s kalapot emelve viszonozta a köszönést... Két évvel később a Zeneakadémia karzatán ültem, 5-600 ember köszöntötte tapssal, s ugyaz a rezdületlen arc... S hadd lépjem át az évtizedeket, hadd mondjam el első találkozásomat a Csodálatos mandarinnal.... Zenét hallgattam, amely a hátamon borzongott végig, mint eddig csak néhány nagy vers. Zenét hallottam, mely átforrósította torkomat... Rájöttem, szerencsém volt, hogy ifjúságom útjai oly ritkán vittek el hangversenyterembe. Nem volt betömve a fülem a régiek zenéjével, ezért lehettem szinte első hallásra fogékony iránta. Kortársművészettel kell kezdeni. Aki Bartókkal kezdi, az jut el igazán Bachhoz...<< Ez persze, gondolom, nem igaz, kivéve nálam. És ma a Margitszgeten egy 5-6 éves vágy teljesült. Rám sötétedett. Végül már teljesen egyedül a padomon, koromsötétben, kicsit fázva. És fejlámpával olvastam tovább. Ez volt a lámpa végső küldetése. S hogy kikerekítsem a mai napot, hazafelé egy sülkolbász a Sziget bejáratánál, a bódéból, pedig hónapja nem vacsorázom. 650 forint, és váratlanul nem ízlett. De ez sem volt baj. 2008.október.14. kedd Reggel, öltözés közben kérdem a történészt, aki mindent tud, hogy is volt ezekkel az oláhokkal 48-ban, egyáltalán, kik azok. Mesélem neki a Rákosi Viktor-anekdotát a szőröstalpú bitangokról. Azt mondja, a dolog kissé bonyolultabb. Az oláhok a románok. A pópa vezette rítusúak voltak inkább a magyarok ellen, a másik felük velünk harcolt. Volt köztük tábornokunk is. Ruszin is volt. Erdély visszafoglalásakor a magyarok egyik (egyházi?) vezetőjüket teljesen fölöslegesen kivégezték**, evvel nemzeti mártírt csináltak belőle, ma is sok szobra van. Amúgy is sok kegyetlenkedés volt a mi részünkről. Mondom, én csak egyről tudok, Buda visszafoglalásakor honvédeink dobálták ki az ablakon az osztrákokat és kedélyesen célbalőttek rájuk. Azt mondja, ennél súlyosabb, az elfogott katonákat lelőtték, a tisztjeiket is. Mikor Kiss tábornokon ezt számonkérték (aradi vértanú) elnézést kért. Ő adta ki erre a parancsot. Egyébként óriási taktikai hiba volt Buda visszafoglalása. Hosszú időre teljesen lekötötte az összevont magyar hadsereget, miközben a szétzüllött osztrákok menekültek hazafelé. Azokat kellett volna üldözni, s ott elfoglalni valami erősségüket. Ez volt a kor hadi szokása is, praktikusan. Körülzárni egy várat, és nem fáradni a bevételével. Komárom így jutott a megadás lehetőségéhez, kár lett volna szétlőni az erődöt, hogy aztán újra fel kelljen építeni - mondta a történész, aztán borravaló a kabinosnak, - most 50 körül tartunk -, és vette a kalapját. **másnap: Stefan Ludwig Roth szász lelkész, császári főbiztos. Utólag Bem apó ezért elmézést kért. Három bringáját lopták el a fiúnak, akinek a magamét odaadtam. Azt mondja, már paranoiás tőle, este ültek a kertvendéglőben, és mindenki az ő gépét nézte. Hogy ezt a nagyon drága gépet biztosan el fogják tőle. Bár adtam vele egy (15-ös skálán) 12-es, nagybiztonságú láncot, ami collstock formájú, kis elegáns tokban a vázon. Azt az egyet sajnáltam, dehát. Az én öreg gépemen a forma kedvéért most egy profi acéllánc, textilburkolattal, ez is nagyon jó, csak dögnehéz és semmi szükség rá. 2008.október.15. szerda Reggel, útközben a szokott kisközért. Kata azt szereti, kérek rozskenyeret. -De melyiket? Ötféle van. És sorolja. A legszebb nevűt választottam: Alpesi... egyébként menjenek a választékukkal a francba, nem szeretem az ilyesmit. Jó, jó, tudom. Anyácskám utolsó (zseniális) húzása, halála előtt két héttel. Nővére (92) fordulatos élete során valahol elvesztette a hitét. Anyám ezen sokat bánkódott, aggódott, ezt soha nem emlegette neki. De akkor, februárban fölhívta telefonon: - Tudom, hogy nem vagy hívő, satöbbi, most mégis megkérlek, mondj el egy Üdvözlégyet azért, hogy már meg tudjak halni. Másodkézből tudom: megtette. És a napokban azt mondta valakinek: sokat kell imádkozni. Tegnap biciklijavító, délelőtt és délután is a Szigeten, Zelkkel, pedig sok a dolgom, próbálok pihenni. És befejeztem ezt a 2005-ös képet, A/05/29, meg egy másikat. 2008.október.18. szombat Illyés Gyula lánya, Szabó Lőrinc Lóci fiának özvegye már korábban megvolt. Aztán ebben is Várady Szabolcs segített, ő turkászta ki számomra Zelk özvegye, Sinka Erzsébet irodalomtörténész elérhetőségét. Egy verset olvastam be a DESKE.HU kötet hangoskönyvébe, ahhoz kellett engedélye. Kétszer beszéltünk, sőt beszélgettünk telefonon, egészen odáig, hogy rákéreztem, harmonikus-e nála, ahogy öregedve fokozatosan bezárkózik a világ elől. Ha igen, minden rendben, ha nem, ajánlom az internetet. És elmagyaráztam. Beteg volt, én is zsúfoltan, ma tudtam meglátogatni. Lakótelepi panel az Osztyapekónál, a versekből ismert környék. A csíkos ponyvás erkély a hatodikon. A bejáratnál márványtábla: Szélfútta levél a viág. De hol az ág? De ki az ág? Azért a műszer berezgett a kapucsengőt keresgélve. Icipici édes kis lakás, udvariasságból félszobának nevezett belső volt ZZ-é. Viszont a kilátás csodád, végig a budai hegyek. Előre egyeztettük, hogy én nem ismerem a száraz és az édes közötti különbséget, viszont kedvelem a Bambit, a paradicsomlét, kakaót. Szóda várt csokoládés keksszel. Ezt a találkozót eredetileg fiammal közösre terveztem, ő ért a hangfelvétel-technikákhoz. 1983-körül kiadtak egy Zelk verseit mondja Hungaroton lemezt, ami megvan neki, egyetlen példány, érthető, nem adja kölcsön. Mikivel átvettük volna. A dolog mostanra úgy fordult, én vittem neki még egy fekete lemezt, és CD másolatokat is, wavban és mp3-ban, ha netán másoknak kölcsönöznie kéne. Vittem a Zsidó temető kötetemet is, bárha kazalba szalmaszálat. Mutatta, aktjai a falon, Hincz és Somogyi József is lerajzolta, gyönyörűen. Illetve Hincz a szekrénytetőn, szétesett kerettel, kértem szerszámot, szöget és fonalat, aztán visszaakasztottuk a helyére. Mácsay bájos kisasszonyt formált belőle, olajban. Ha Nagy Laci idejött, mindig lovakat rajzolt. Azt hittem Z. szereti a lovakat. Dehogy. A lovit szerette, a fogadást. Kicsomagoltam a laptopomat, meghallgattuk kedvenc versét, a Ha kérdik egyszer-t, mindig megrendít. Hogy szóra bírjam, provokáltam: aztán jártak-e kirándulni? (Ifjú korában Zelk egy hetet Bécsben, semmit nem látott, reggeltől éjfélig kávéházban.) Azt tudtam, hogy Zelk csak papíron tudott fogalmazni, és aztán ez egyszer megfordult. Volt úgy, hogy kezét se tudta használni. S akkor betegágyából egy többoldalas készrefogalmazott verset lediktált Erzsébetnek, emlékezetből. Ennek emlékére ebből később egy kis bibiofil díszkiadványt készítettek barátai, száz példányban, kaptam is volna belőle, de hárítottam. Beszélgetés közben rákérdeztem, fotózhatok-e, ő visszakérdezett, mit, engem? Nem válaszoltam, ő sem kérdezett tovább, ennyiben maradtunk. Az ölemben tartott apró gép észrevétlen. Mesélt. Többszörösen megköszöntem a Két hold alatt - Zelk életrajz - munkáját, még történelemkönyvnek is fontos. Az 56-os Déry-íróper pontos dokumentumai, kihallgatási-, házkutatási jegyzőkönyvek. Fél évet ültem a Markóban - szoktam tréfálni - persze a periratok között. A végén visszatértünk rá, csakugyan gondol egy laptopra, egy hangját vesztett barátnőjével levélben beszélgetne, satöbbi. Ha úgy fordul, én veszem meg neki. Szép asszony. Hatalmas munka lehetett a fáradó nagybeteg Zelket halálba kísérnie, az utolsó évek, sok vers erről. Búcsúzóul megilletődött kézcsók, mint néhány éve Fannynak. Aki szőkén a rőt sövény előtt. Gazdag ország. 2008.október. 21. kedd Tegnap a könyv nyomdába adásának napja. Régóta számon tartom, hogy a 34. hossz veszélyes, pedig az csak mellúszás. Ekkor jutott eszembe, rossz a borító. A logóm kell. A maradék távot feltűnő-gyorsan abszolváltam. Egy kéthónapos emlék fölgyűrődött, baráti félmosoly, ami lefordítva annyi volt, te aztán betöltöd a lehetséges tereket. De a döntő, már a C. Naplónak (1992) is ez a gondolkodása, s azóta négy könyvem is evvel a Váli-logóval. A mostani honlap fogadóoldala is ilyen. Időfaktor, a lét egyik legnagyobb élménye. Hazaérve, a tipográfus riasztása, nyomdába adás előtt fél napot még adjon nekem. Fiam telefonja persze kikapcsolva, fél tíz, hát vaktában és lóhalálában föl a Várba, Mikihez, - grafikus, éjjel dolgozik, ez mért csinálják - aki pizsamában és nagyon álmosan, suttogva. És sérelmezi, hogy bejelentkezés nélkül látogatom. Laptopjainkat a konyhapultra, szobájában egy kollegája alszik. Leírhatatlan-, grimasszal kifejezett undorral fogadta a tervemet. Úgy tűnik, ez a könyv nem tervezőgrafikusok számára készül. Szakmaice akár igaza lehet. Lehet, hogy ronda, de énebb. Itt a nyári, közösen kiizzadt tervünk, és mutatom az újat is. **És: 1981, műcsarnoki katalógusom. Aztán három mailkorrektura-forduló, és a könyv estére tényleg nyomdakész. Déután a tipográfustól engedélyt kérek, másfél óra Margitszigetre, ha evvel nem tartom föl. Zelk életrajz, dupla pulóverben, hűvösödik. ESŐK UTÁN A hétaluvók világa kitelt bivalycsorda elvonult fölöttünk szaggal kiált szaggal táncol a gomba jaj rá ne lépjek erre a csigára foldozza vízcsepp-söréttől lyukas hálóját a póklábú szorgalom... ...hogy sógorom Trabantján új otthonunkba segítsen. Amikor beléptünk az ajtón, Z. boldog elismeréssel ezt mondta: - Hát ez nagyon szép lakás, Erzsike! Megkönnyebbülten örültem vele, mert egész úton teli szorongással vártam, hogyan fogadja a nem látott lakást. Elkezdhettem a berendezést. Az ő szobája majdnem készen állt, csak a könyveket kellett felrakni a polcra... Ez az első ház az Őrmezei lakótelepen, így telefon még nincs, a közlekedés is gyatra, egyetlen buszjárat, az is ritkán. A közelben taxiállomás sincs. Az is kiderült, hogy megint az üvöltő szelek vidékére költöztem... Z. is megpróbál itthon dolgozni, amire szinte sose volt lehetősége, kávéházakban és később eszpresszókban üldögélt. Sikerült, nevezetes esemény, ezért írom le, hogy első, itthon írott verse a Hagyd álmodni őt... [Sinka Erzsébet: Két hold alatt. Z.Z. megíratlan önéletrajza] ** 08:50 Lesz itt még egy-két forduló. A kiadóm ma reggel nyolckor hív, épp a szalámispult előtt álldogáltam a G-Robyban, hogy ez a borító tulajdonképpen, pedig. És hogy például, ha egy festmény is rajta. 10:11 A festményről több szó nem esett. Előzékenyen átküldte az én tervemet, 10-től 50%-ig növelt feliratvariációkkal. És neki van igaza. Megint okosabb lettem egy kilóval. 40%-kal nagyobb, és legyen alul az ő logója. Már (csak) ez látható, amit mutatok. Mára a könyv nyomdában, egy nap csúszás, így jut idő ma is a Szigetre, délután. Már hűvösödik, úgyhogy pizsamanadrág. Zelk. Folyatódik a történet, eljöttek a betegség-évek. >>Szegény elgyötört arcát nézem, simogatom, hallgatom nyögését, letörlöm az izzadságot, inni-enni adok, gyógyszert, ami semmit se ér... És most itt ülök, és félek az éjszakától. Mert a tegnapi nap meghozta azt az álmot, a már megálmodottat: alkonyi félhomályban ülünk Z.-nal egy sívár, kültelki végállomáson, várunk, pedig tudjuk, hogy nem jön már több villamos. A magányos bódéból kijön az őr, vacakol valamit a váltóval és csodálkozva néz ránk, de nem szól, bemegy. Mi meg csak ülünk, reménytelenül.<< Közben egy baltafejű zömök fekete kutya felém kanyarodik, szaglászni. Megfogom a fülét. Felismerve a helyzetet, jó érzékkel a fenekét fordítja felém, vakargatni. Farka boldogságot jelez. Marad a lábamnál. Messziről rákiáltanak, Mi az, Bori, udvarolsz?! Aztán, ami régóta nem volt, a Víztorony felől sámán-dobszó. Ami meg közelebb: tíz fiú a réten, kétkapura, pontos adogatások. Németek lehetnek. Középen a magányos óriásfa már nem aranysárga, barnul, szomorodik. Olvasom tovább. Sinka jóbarátja, Hajnal Anna halálhíre. Egy versét idézi. Menedéked hol van ember megküzdenél istenekkel? eszméletlen türelemmel takarózz a végtelennel. A bukósisak szíja leszorítja, szemüvegem szárát körbekampósra cseréltettem, úgyhogy bonyolult könnyeket törölni. Már koromsötét, fejlámpa szórt fényre állítva olvasáshoz jó. Kissé fázom, ez is jó. Hétre haza, megbeszélve, ha a két hibát kijavítjuk, akkor ma igazán kész a honlap. Egyórás közös munka, ő Mátyásföldön. Egy órányi ingyentelefon: skype-on cserélünk információt, és ad utasításokat, közben látjuk is egymást. Ő csinálja, én közben őt fotózom, az én képernyőmön látva, ahogy képernyője fölé görnyed. 2006 februári kezdet. Ma megint igazán kész a honlap. De tényleg. 2008.október. 22., szerda Biciklilétem. Nem szabad megállni, földűlök. Vagy hogy lehetne ezt megfogalmazni. Mint a bicikli. Nem szabad megállnom, mert fölborulok. // Nem szabad megállnom, mert akkor semmi értelmem nincs. Ez se jó, még filozófice se. Húgom mesél egy salzburgi apáca-kollegáról, órákig elült napközben a csöndes temploban. Ma már nem iríglem. Van ilyen ember is. Elvan egyhelyben, mint befőtt. 2008.október. 23. csütörtök Az unokák már kezdenek egyedül is működni. Kata felügyelete nélkül is, a szobájában. Igaz, eszközről bőven van gondoskodva, ahogy látom. Olykor már a konyhában is segítenek. Én közben a novemberi könyvbemutató meghívóját tervezem.  Mikivel még tegnap itt tartottunk, -nehéz egy ilyen elnyújtott felületet megkomponálni, - a múltkori leporello formátum -, aztán ma eszembe jutott, készült a Le Meux-i levelek címzettjéről egy fotóm, amikor itthon járt 2001-ben. Ez aktuális, mondta Fülig Jimmy. Hívtak Bukarestbe - ugye eljön?! - november negyedikére, kiállítás, nem tudtam róla, ahol én is. Aznap leginkább nyomdába megyek, az Üllői útra, gépindításra, pedig szeretem azt a várost. Vagy harminc éve utoljára. Akácfás külvárosi villamosvégállomás, Bojármúzeum török szobával, egy Bonnard főmű, az elnöki palota oldalszárnyában a képtáruk, az emeletre fölérve egy tengeri tájkép, orosz, gyönyörű. A Nemzeti Múzeumuk, már a hetvenes évek elején igen szép vitrinekkel, csupa erdélyi relíkvia. Csak a zsidó temető volt a szokottnál érdektelenebb. Igaz, én csak az újat láttam. Jó lenne még egyszer elmenni. Zelk élete tovább. Pár nap múlva [a kórházban] új verssel fogad, amit este föl kell olvasnom Vas Istvánnak. Tőle kérdi: - Mondd, Pista, vers ez? Kertem, ligetem, erdőm a kórház udvarán a fák. Ablakon át. (Fák) - Vers. Különösen szép! Haiku! - mondja Pista. Mivel nála a ''haiku'' nagy tiszteletben áll, tudom, hogy ez nagy elismerés. Aztán ma estére a könyv vége, 500 oldal volt. Combnyaktörés, felfekvés, szepszis, reménytelenségbe fordulás, élettől búcsúzás, halálba fordulás. 2008.október. 24. péntek Azt álmodtam, hogy Zelkné hosszas utánajárással elérte, hogy a költők és nejeik ingyen villamosjegyhez jussanak. Meg hogy kilyukadt a bicikligumim. S ennek csendesen örültem, hiszen megtanultam javítani. Visszatérve a meghívó tevezésére, a dolog nem ilyen egyszerű. Telitalálatnak tartottam, hogy a DESKE.HU kötet eredeti címzettje, J. kerüljön a leporellóra, s ugyanakkor maradjon távoli-arctalan. Ebben minden J. bennefoglaltatik. Mind a négy. Egy fotót vettem elő, J. 2001-ben hazajött Magyarországra, papája temetésére. De az a fénykép sajnálatosan kisfelbontásban maradt meg F/01/18. Úgyhogy szegény J.-t ki kellett vennem 2001-ből és visszatenni a távoli 1988-ba, bárha szintén Harangvölgy, F/88/08. Ez okból viszont ugyanott Katát és a focizó Mikit be kellett füvesítenem. Így alakult ki ez a történelmietlen helyzet, ami hiteles is, meg nem is. Még J. kontúrjait kissé kellene kissé elbizonytalanítani, de azt nem tudom, hogy kell a Photoshopban. Délelőtt befejeztem. Műterem, kijelentő mondat - A/04/34 2004-2008 Kapom a hírt, a Virág Judit aukcióra amit beadtak két képemet, elmentek. A képek beadóit tudom, ha az új tulaj is visszajelezne, megköszönném. Műterem késő este - A/98/03, 1998, 50x50cm, 800 ezerért +20% Egyhangú műterem - A/02/17, 2002, 60x60cm, 900 ezerért + 20% Majd kapok 5% követői jogdíjat utánuk. Illetve a közvetítő Artisjus megszavazott magának ebből újabban nem 10, hanem 20%-ot. 2008.október. 25. szombat Uszodába menet. Nem tudok leszokni erről a látványról, gyönyörű; ez a korahajnal, meg hét végén valahogy más, persze attól, hogy üres. F/08/191 Délelőtt befejeztem egy 2005-ös képet. Szüts azt fogja rá mondani, jogosan, maszatold egy kicsit össze a keretét. A/05/39. Aztán Fischer Balázs (1975) kiállítása, nagyon jó. Ideje lenne központi helyen bemutatkoznia. Egynegyed másodperceket nem tudok bemozdulás nélkül kézből exponálni, de így is több a nullánál, amit mutatok. Aki teheti, menjen ki a Fonóba, a Sztergova utcába, megnézni az anyagot. Idei munkái. fisi-10 fisi-11 fisi-12 fisi-13 fisi-14 fisi-15 fisi-16 fisi-17 fisi-18 fisi-19 fisi-20 Délután napsütés, 12 fok, két és fél nadrág, három pulóver; utoljára? a Margitszigeten, biciklivel. Minden látogatás utolsó. Ezúttal Bernáth Aurél berlini évei, a huszas évek eleje, elmeséli két éves gyötrelmét, kudarcát az absztrakt festészettel kapcsolatban. És hogy őt azóta ennek a teóriája mennyire foglalkoztatja. Szegény. Persze, úgy látszik, ez kortünet volt: Abban az időben Walden és egyéb szerzők az expresszionizmus lényegét próbálták megfogalmazni. Walden lelkesedésében két stíluskategóriára egyszerűsítette le az egész művészet történetét: impresszionizmusra és expresszionizmusra. Szerine minden művészet, amíg ''ábrázolt'' ''megnyilatkozás" csupán, az expresszionizmus pedig ''kinyilatkoztatás". Már erre a zseniális semmitmondásra is ferde szemmel kezdtem nézni. /Bernáth Aurél: Utak Pannóniából/ Estére Paula átküldte, amit ma legépelt a naplómból. Ezt, amint átolvastam, naponta föl is teszem: IRÁS-KÖNYVEK-MÉDIA / NAPLÓ. 1984-nél tartunk, amikor a Ferences-plébániáról korabeli (1200-as) ferences irodalmat kértem, és kaptam. Ma sem csodálozom hogy Őt választottam: A TÖKÉLETESSÉG TÜKRE / Szent Ferenc élete, leírva kb. 1310 - Ferenc: csak sárból és nádfonatból szabad barátlakást építeni. A konventen valaki fölszólal, hogy náluk olcsóbb a kő - egy fiatal novícia szeretné zsolozsmáskönyvét megtartani - a tudós papok szeretnék, ha a rend tulajdonában megmaradhatnának könyveik, Ferenc nem helyesli - Ferenc ha prédikálni megy, rendszerint egy söprűt is visz magával, s utána kitakarítja a templomot - Ferenc: ha be akarsz lépni a rendbe, mindenről le kell mondanod, amiről más károsítása nélkül lemondhatsz - az együgyű János testvér mindenben utánozta Ferencet, tehát ha az köpött, vagy sóhajtott, vagy égnek emelte karját... - Ferenc szerint nem szabad a holnap eledelével törődni, ezért ezentúl a babot csak éjfél után áztatták be - egyik kísérőjét az útjain mindig kineveztette gvardiánjának, és engedelmeskedett neki - Ferenc fájlalta, ha valaki a tudomány után törte magát, ha valaki nem maradt meg tanulatlan állapotában - Ferenc halála előtt kenyeret oszt (utolsó vacsora), meghagyja, hogy az egészet egyék meg (egy barát eldugja) és abban a hitben volt, hogy (áldozó) csütörtök van - Ferenc búslakodik a rend dolgain, ima közben Isten rászól, hogy ''végül is melyikünk alapította a rendet?!'' - Ferenc Krisztus iránti szeretete örömében gyakran franciául kezdett énekelni. és két fadarabbal a hegedülést utánozta hozzá - Ferenc, amikor úton imádkozott, sohasem támaszkodott falhoz vagy kerítéshez - pontos penitencialajstrom a fölöslegesen beszélőknek - Ferenc: jaj annak a szerzetesnek, aki hosszú és üres fecsegéssel nevetésre ingerli társait ''hogyan bújt bele a sátán a vánkosba, melyet a szent a feje alá tett'' a teljes, 1984-es szigligeti naplójegyzet 2008.október. 27. hétfő Visszavonhatatlanul beírtam nevem a magyar irodalomtörténetbe, Zelk Zoltán özvegye megvette a laptopot. Ebből még új könyv is születhet. Mondtam, átalánydíjat fizetek, ha kérdeznivalója van gombnyomogatás ügyben, visszahívom. Hosszú beszélgetéseink lesznek. Mailek, először a kiadónak, a készülő könyv ügye: Istvánbácsi, akárhogy gondolkodom rajta - igyekszem - túl drágának találom a könyv árát, a 6890 Ft-ot, amit kitaláltatok, hiába hangoskönyv is, meg minden. Inkább vállalom azt a nagyságrendben 100-200 ezres veszteséget, hiszen valószinű, úgyis az én bőrömre megy. Ez rendben is van. 5400-at szeretnék árnak. A borítótervről ezt a ár-szöveget le kéne valahogy radíroztatni, mielőtt nyomják. Köszönöm! ölel: deske.hu Miki, apró és csendes győzelem, István barátom elfogadta, amit kértem. A meghívóra a köv. szöveg: A könyv ára 5400 Ft. A megnyitón 3800 Ft. kösz!! d. Délben beleolvastam Déry - Kedves bópeer végébe, belémmar valami állati szomorúság. A magányos öregség rettenete, felemelő, és ijesztő. Nem vagyok hős. Zelk ezt így: SIVÁR 2008.október. 28. kedd Tegnap reggel kilenctől este kilencig nyomda, színbeállítás ellenőrzés, mindig akad javítani való. Eddig, estére nyolc tétel készült el a negyvenből. Úgyhogy hétvégén is munka lesz. Hétfőre kell az anyagnak a kötészeten lenni. Húszíves lesz a könyv. Két ív nyomása között az ott találtakból olvasgatok: a szerzők. És a bevezető. Meg aztán a KIADÓval; István barátommal régi filmélményeket emlegetünk. Mindent tud, még a Drága John-t is ismeri, hatalmas gyűjteményével a háttérben. Ennek kapcsán most össze is szedtem, ami nekem valaha. Ebédidőben Közértbe, útközben fotó, egy nyírfácska az udvaron, F/08/192 2008.10. = 152160 = 3396/hó = 110/nap VÁLINEWS 164. levél J.-nek, Le Meux-be / 2008. november C.09817 2008. november 1. szombat Már összemosódnak a napok. Ma talán harmadszor (8-21.30h) a rákosmicsodai nyomdában, óránként egyetlen perc munka, színellenőrzés. Minden ívbe belejavítottam az eddigi 25-ből, egyet kivéve. 40 lesz, ha kész lesz, akkor megy kötészetre. Vittem magammal laptopot, teakészletet, pokrócot és szemmaszkot, a tulaj piros műbőrkanapéja. Az üres órákban baráti-programozói fenyegetés miatt a Dreamweaver html-szerkesztőprogramot tanulom. Ezt itt már avval írom, fotókezelés, minden. Lehetne mesélni, de minek, de este 10, és nagyon fáradt. Holnap csak félnap, hétfőtől aztán a nyomdászok (is) tizenkétóráznak. Még annyi, a másik délutános nyomdász barnában! lefényképezett minket, nem az, aki a vacsoráját nekem adta. Aztán kihúzott a laptopomból egy eddig ismeretlen fiókot, és beledugta fotógépe kártyáját. A nyomdalemezen kivehető két feszületfotóm. Itt pedig egy részlet a főnök gépteremben tárolt gyűjteményéből. 2008. november 2. vasárnap Nyáron a tapolcai Ecserin vettem 750-ért egy remek forgószéket, ötven éves lehet, félig profi, félig buhera. Csak zöld volt. De most! Sőt. Egyetlen hibája a vizszintes ülőke, előrecsúszott rajta az ember. Ezidáig. Fúrógépbe befogott korongcsiszolóval. 2008. november 4. kedd Tegnap reggeltől nyomda, nem Rákosmicsoda, hanem Sashalom. Éjfél után, fél egyre kész voltak a belívek, akkor taxival haza. Most reggel hat, indulok, hamarosan nyomják a borítót. Utána alszunk majd. Nem alszunk. Nyolckor a borító próbanyomat aláírva, néhány darabot elkértem. Búcsúlevél a főnöknek, HÉV. Hazafelé be az ismerős boltosasszonyhoz a borítókkal, milyen filctollat válasszak. De az már a történet vége. Akkor az elejéről. A könyvcsinálás tán század része volt a borító. Miki terve nem tetszett (nekem). Pontosabban, nagyon tetszett, csak nem ide. (mutatom) Csináltam egy másikat. Ez a Kiadóistvánnak nem tetszett. (mutatom) Igazat adtam neki. Növeltük a logó méretét. (mutatom) Akkor ő fölvetette, még mindig semmi vonzó rajta. Ötlete: ha dombornyomású körbélyegzőt tennék rá. Kipróbáltuk a nyomdairoda sarkában. Nem lehet, elmosódik, túl vastag a 300 grammos papír. És akkor beugrott. És ha a borítón dedikálnék?! István szerint egy festőállvány rajza is elférne itt. A mellettünk-boltban szívélyes eladó, tette elém az eszközöket. Próbasorozat: A zselés toll 5-10-15 sec. után is elmaszatolódik a matt lakkon. Alkoholos: S-fekete, M-fekete, bunkó-fekete. Barna volna igazán gyönyörű, de olyan nincs. Az aranyszínű szemből barnának látszana, de hezitáltam. Az eladó segített, ő fogalmazta meg: proccos. Viszont az ezüst szemből nézve: gyönyörű szürke! Még a tipográfiáját kell átgondolni. Telefonhoz nyúl: - Évikém: tudnál nekem sürgősen az ezüstből egy dobozzal küldeni? - Művészúr, fölszólok, ha megérkezett. Ezek itt most 1050 forint, tegyem zacskóba? És mért mondom el mindezt, előre. Hogy aki-, annak érdemes dedikáltatni. Illetve akinek nem, netán, annak nem érdemes dedikáltani. Mi történt még, a tegnapi tizenhétórázáson túl. Odafele - már tudom az utat - a hévmegállótól át lehet vágni a Kiserdőn. Ott, ugye, különösen sárgák a levelek. Három nap alatt lényegében megtanultam ezt a Dreamweavert. Ettől a feladattól eléggé rettegtem volt. Elkészült, kinyomtatták a könyvbemutató meghívóját is. A nagy ide-ode mail korrektúraforgalomban Miki elkeverte, lemaradt róla a jobb alsó sarokban a SYMBOL ART GALÉRIA emblémája. Kérték pedig, kínos. Maradt az ítt értelmetlen DESKE.HU felirat. Elnézést kérő levél, és mit lehet itt tenni; a megoldás: 600 meghívóra hatszázszor egy szó, kézírással. Evvel is telt az idő. Közben az irodában összezsúfolt könyvek közt is bóklásztam. Namíbiai útibeszámoló, egy ottani ház; KRISTÁLY GALÉRIA felirattal, drágaköveknek, ékszereknek. Ez az építész nagyon kitalált valamit, tetszik. Mi volt még. Egy párbeszéd. - Milyen a házasságod? - Nem értem a kérdést. - Jó a házasságod? - Nem. - Rossz? - Nem. De így is kérdezhetnéd: Milyen? Birsalma? Kéteres kábel? Mássalhangzó hasonulás? - Ezt én nem értem. - Milyen lexikonod van otthon? - Pallasz. - Az tizenhat-, plusz két pótkötet. Azt olvasd el. Olyan a házasságom, leírja. 2008. november 7. péntek Tegnap: rend a komjutereimben, hogy elférjenek; kaptam 15 filmet ajándékba - Emberi sors, Nyikita, Kiskakukk, Egy férfi és egy nő -, új, 320 gigás hordozható winchester, 30 ezer. És közben jönnek begépelve 1985-es naplóim. A szt. Ignác-féle elmélkedést kezdtem / tanultam, itt a vízenjárásról van szó: ...Micsoda isteni biztonság! A jó és a rossz mozdulatom is biztonságban van, benned. Ez a hit. Nem kell mindig lepislogni, hogy puha-e már a víz, vagy még kemény. Majd te megmondod. Nem kell botunkkal óvatoskodva a vizet szurkálnunk magunk előtt, mint ahogy a vakok járnak, vagyis járnának a vízen. Legfeljebb vizes lesz a zoknink, majd megszárad a napon, reggel. Ha egy kicsit mégis puha lenne a víz. Te vigyázol rám. A ruhámra is. Te adtad az ötletet, hogy induljak a vízen feléd, hogy játsszak. Te fogsz megsegíteni is benne. És végül beemelsz a csónakba, az örök csónakba, magad mellé. Akkor aztán nyugodtan megülhetek... a teljes szöveg (hol: MENÜ / ÍRÁS-KÖNYV-MÉDIA / típus szerinti keresés / NAPLÓ) Lányomék Dunakeszin élnek, ritkán érintkezünk, most e-mailje sincs épp. Ma SMS tőle. Az álmok. Tegnap este elhatároztam, hogy Mikistül megkirándultatlak, megvendégellek titeket, ha lesz hozzá kedvetek. Majd elaludtam, s heves bűntudattal ébredtem, hgy miért vagyok felelőtlen, felejtős, halogatós és egyebek. Tőled kaptam a jogos szidalmakat! Úgy szeretlek! Zsófi Te vagy a legkedvesebb kislányom. Hívj. d. Ezt most kaptam Paulától: Egyszer két liberális bibliakritikus a Vörös-tenger mellett egy zsidót lát aki kezeit az égnek emelve örvendezik, dicsőíti Istent: - Ó, Uram, hatalmas vagy, végtelen a Te erőd, csudálatos dolgokat tettél őseinkkel, kettéválasztottad ezt az irdatlan nagy vizet és száraz lábbal keltek át Mózes vezetésével az őseink! Odalépnek hozzá a kritikusok és kárörvendő mosollyal az arcukon vállon veregetik a zsidót: - Naív lélek, látod, ide vezet téged a te vallásod, az, hogy szó szerint hiszel az Isten Igéjének, holott a tudomány rég kiderítette, hogy szó sem volt arról, hogy az egyiptomiak elől menekülő népet Isten a Vörös-tenger szétválasztásával mentette volna meg, nem ott keltek át, hanem kissé arrébb, a nádas tengeren, ahol amúgy is bokáig ér a víz. Azzal magára hagyják a zsidót, hadd roskadjon magába, hadd döbbenjen rá, hogy hiba volt szó szerint komolyan vennie az Írást. Másnap ismét arra járnak, de mit látnak? A zsidó ahelyett, hogy magába roskadva homokot szórna a fejére, még erőteljesebben dícséri az Urat: - Ó, Uram, bocsáss meg nekem, hogy butaságot gondoltam Rólad és azt hittem, hogy csak akkora erőd van, hogy a tengert válaszd szét, azt hittem, hogy csak annyira vagy képes, hogy ezt az irdatlan vizet ketté válaszd, de hála hogy utamba vezérelted azt a két drága embert, akiktől megtudtam, hogy Te még annál is hatalmasabb vagy! Hiszen hatalmas dolog lett volna szétválasztani a Vörös-tengert, de ez semmi ahhoz képest, hogy Te a nádas-tengerbe, ami csak bokáig ér bele tudtad fojtani az egész egyiptomi hadsereget, lovat lovasával, és összes harci szekereit! Most már még jobban tudom, hogy nincs Nálad hatalmasabb Isten az egész világmindenségben! Halleluja! 2008. november 8. szombat Most evvel is el voltam foglalva, napokig. Az új filmek. Eemiatt a nagy rend a PC-ken, vagy 60 giga. Lenéztem az ablakból, tényleg itt az ősz. F/08/197 Mikica majdnem három éves, vele a Galériában. Napló / C.01577 1985.5. MNG. Mai spanyol festészet. Tojtoj a jegyszedő nénivel diskurál: Éva ment a kórházba, mert fájt neki a húsa. Nekem is van húsom, itt (mutat a lábfejére). nekem kivették a csontot. néni adja cukrot. és mi megyünk az óramúzeumba. és ha te adsz pénzt, akkor adnak neked rágógumit (hány éves vagy?:) 15 éves vagyok. és hogyha világít a lámpa otthon, ami erősen világít otthon a konyhában, azt elhozzuk legközelebb neked. de nem fér ebbe a zsebembe, mert túl nagy. majd beletesszük egy dobozba. de legközelebb idehozom a zsebembe, idehozom a konnektorát. nincsen neki konnektora, mert azt hitte a bácsi, hogy bekapcsolják és úgy ég. neked hozom a lámpát. ez olyan panírozott kép (vastagon kenve spaklival - talán azért). délelőtt is: ''mért panírozod a lábad?'' (fásliztam). majd legközelebb elhozom a jó zseblámpát. (valami: nem volt megelégedve a terem világításával, vagy mi) jó? és az apu hozza a nagy világító lámpát, mert az nagyon nehéz nekem. és hozzuk a biciklit is (átmegy a köv. terembe, felém fordul:) most evvel a nénivel beszélek. (odafordul, látja a másikat elmenni) miért megy a néni lifttel? most vakarom a fenekemet, mert nagyon odament a ruha. most nézem a nénit, akivel az előbb beszélgettem. mért ne fogjam meg a falat? (nénihez) most megint visszajöttem. (éjjel te nem alszol:) (éjjel én játékozok. és járok óvodába! (nem jár) Erről eszembe jut, kértem, és Miki mailben megkorrigálta az új könyv dedikálása helyét. Igaza van, G/08/10, ellentétben a (keddi-fenti és egyéb) próbálkozásaimmal. A könyv most a kötészeten van. 2008. november 9. vasárnap Deske, a pénteki zsidó-tréfához. Nem tudom ismered-e, mostanában olvastam, a Vörös-tenger mélyén egyiptomi harciszekér-darabokat találtak. H. Azt hiszem, ideje elkezdeni ezt a hivatalos meghívás-dolgot. Van, aki csak hétfőnként olvas, s a következő hétfő már túl szoros lenne... Mindenkitől bocs, aki nem kapott meghívót. 760 címet adtam meg, de ebből 260-at ki kellett húzni. Az nem jutott idejében eszembe, hogy a különbözet-postaköltséget kifizethettem volna. A képeket holnap kezdem válogatni, 25 körül lesz. A könyv árát - elfogadta a kiadó - sikerült alaposan lejjebb vennem. Bár megjegyezte, hogy a benne lévő CD-vel együtt ez... Persze a könyvet rég föltettem, s ez a CD, a HANGOSKÖNYV is meghallgatható itt, a honlapomon, az IRÁS-KÖNYV fejezetben, a tipusok szerinti listában van. 2008. november 11. kedd Kiállítás előtti szokásos sokmunka. Nem mintha máskor kevesebb lenne. A festmények vászonparaván elé kerülnek, belógatva. Ez az én követelményem volt, ne a levegőben lebegjenek, a ferdesíkú padlásmennyezet alá befüggeszteve, ahogy ők szokták. Ehhez viszont keretre erősített képcédulát kellett kitalálni. Amit lehetőleg már itthon fölrakok. Tahát most. Ha a helyszínre szállított képek hátoldalán egy előre beszakított kartonpapírt letépek, a képcédula a helyére ugrik, leborulva a keret alja alá. És ott marad. Voltam belsőépítész is. A karton a cédulát védi a netán szakszerűtlen lelketlen művészellenes szállítómunkások karmaitól. Paula megint egy 85-ös elmélkedésemet küldte át, legépelve. Téma a mások megítélése. A farizeusok Jézus elé citálnak egy fülöncsípett házasságtörő asszonyt. Én egy kis jómódű textilkereskedő vagyok, írástudó, boltom a zsinagóga közelében, mikor valami váratlan csoportosulás a mi csendes kis utcánkban. A zsinagógától egy köpésre van a boltom. Ennek is köszönhető, hogy a jövedelmem, hála az Úrnak, meglehetős. A vándorkaravánok itt kocognak el előttem naponta. Vesznek is, hoznak is. Főleg Egyiptomból szeretek kelmét vásárolni. Virgácsseprűvel söpröm a bolt előtti köves utat. Kertem számára gyűjtöm a szamártrágyát, ami tegnap a boltban egy különösen sokáig alkudozó izraelita vándorkereskedő kikötött teherhordó állataitól maradt vissza. Halkan megyek hátra a pitvarba, az asszony még alszik. Mi az a hangoskodás az utca végén? Részeg, ilyenkor, reggel. Nem valószínű, majd Péter két év múlva is arra hivatkozik, amikor megkapják a Szentlelket, hogy nem lehetnek részegek, hiszen reggel van még. Jé, nem is csőcselék, kollégák, jól öltözött urak, írástudók is. Nem futok oda, bennem is van méltóságérzet, írástudó vagyok és kétszintes házam van. Meg amúgy is erre tartanak. Középen meg a városi írnok felesége. Akinek az ura sokat jár a város vezetőivel követségben. Nocsak. - mi történt, sógor? - és bementetek hozzá? - föl volt öltözve már, vagy...? - és nem is tagadta le rögtön? - hijj, a nyavalyás, régen gondoltam én. És az a szegény, köhögős, görbe hátú ura, igaz, hogy mogorva fajta, A múlt héten is elkötöttek egy csacsit a térről, nem is lett meg. Talán a mészáros levágta? Annak is nagyon gyűlik! Végre rendet kellene teremteni ebben a jó kis városban. Milyen boldogan élhetnénk itt! Pár év múlva veszek egy kis gyümölcsöst itt, az Olajfák hegyén, vénségemre kiadom felesbe. De figyeljük már, mit mond ez a Jézus. Ejha?! Föl se áll, mikor velünk beszél. Nem néz ránk. Mért nem néz ránk? Most föltekint. Hogy az első követ?! Hogyhogy az elsőt, üssük már agyon és kész! Hogy az első követ... Hát, szó ami szó, én megyek. Végül is nem az én dolgom. A múltkor is a két vég selymet, amit ottfelejtettek... és amikor az anyám tegnap... ...ajjaj... és a mészáros se vághatta föl azt a szamarat, hiszen... és a szomszéd elől is elsöpröm mindig a trágyát, mert későnkelő, pedig neki is kéne az almafáihoz... na én innen pucolok. Te is jössz, szomszéd uram?! Nem kellene egy kis trágya, nekem valahogy összegyűlt. Meg az a helyzet, hogy a te portádat is fölsöpröm reggel, hadd örülj... Na szóval... őrzöm neked. Tényleg, ezentúl hét végén a felét áthordom hozzád... na, így jó lesz?!... ...Köszönöm Uram! Köszönöm a békét, amikor nem ítélkezem. Mennyi energia volt! És mennyi kínlódás, iróniád eredményeképpen! Micsoda egyszerű eszköz! Ha nem mérlegeltem volna állandóan, még kevésbé találtam volna meg saját bűneimet! Uram, persze így látva magamat - belülről is - mindent meg tudok érteni, mindent meg tudok magyarázni, minden csípős mondatot, eltrehánykodott munkát, mástól elrabolt órát, minden félrelépésemet. És ami a legborzasztóbb, félig-meddig mindig igazam is van! Egyáltalán nem vagyok én akkora bűnös, ahogy kívülről látszik. Én tulajdonképpen rendes ember vagyok. Csak az a baj, hogy másoknál is ez a helyzet. Köszönöm Uram, hogy lassan vezetsz rá minket erre, mert különben belegebednénk. A szemünkbe se mersz nézni, a földet nézed, tapintatból. Vársz. Nem azt mondod: hülyék vagytok, fiaim. Sőt, még csak azt se mondod: Uram, Ön...  most megyek a Vérmezőre futni aztán fölhozom a tejet aztán elmosogatok de rendessssen. 7.50 a teljes szöveg: IRÁS-KÖNYV / napló / C.01583-9-1.htm Ma erre azt mondanám: ne ítélkezzünk; már csak azért se, mert a priori alulinformáltak vagyunk. 2008. november 12. szerda Kiment a könyvbemutatóra a mail-körlevél. De olyan, hogy mindenkinek csak a saját neve szerepel rajta. Meg egy fotó tegnap estéről, most ezt tettem föl képernyővédőnek, lám, telihold: Milyen egyszerű - F/08/201 2008. november 13. csütörtök A Fioretti imaközösségünkben huszonnégy év után létrejött az első halott. B. orvosi kezelés közben halt meg, a napokban. Reggel elmondtam érte a teljes búcsút, a legkényelmesebb módon, fél óra Ap.Csel., + ami még hozzá tartozik. Így mától szt. Ferenc után ő a második közvetlen égi lobbizónk, vagyis közbenjárónk; szt. B. Mi pedig még elrohangászunk itt egy darabig. Figyelj, kedves B., tudod mire van szükségünk. Bölcsességre és szeretetre, de együtt!, hisz mindkettő zűrös a másik nélkül. Meg persze kondícióra is, mindezekhez. Közben ernyedetlenül próbálom továbbra is lefényképezni ezt a ritkacsoda sárga őszt. F/08/192, F/08/194, F/08/197, és a két mostani: F/08/202, F/08/203 2008. november 14. péntek Kedves Dezsö, ezt muszáj azonnal megírnom: tegnap Berlinben láttam egy igen-igen jó Klee kiállítást, benne többek között az Ön kedvenc Szindbád képével, amit én is most láttam elöször élőben. A kiállítás egyébként a Neue Nationalgalerie-ben február 8-ig van nyitva. P. Köszönöm a hírt, fölizgatott! Azt a képet, nem tudom, az eredetit láttam-e Rómában, 1970-ben, úgy mellékesen, egy mellékfalon. Hogy is volt Kampfscene aus der... Harci jelenet a komikus-fantasztikus operából: Szindbád. Életem legfontosabb képe, 13 évesen áhitattal... Szeretném életemben egyszer látni. Nemcsak azért, mert nem tudni, hogy barna, zöld vagy kék-e a háttér baloldalt fönt; reprón mindenféle. Valahogy ki szeretnék menni, a fene egye meg, pénzem is lenne rá. Ez a múzeum nyilván valahol a város közepén? d. 11:40 Sashalom. Kezemben a könyv első példánya. Dedikáltam Katának: Az ELSŐNEK az ELSŐT. Amit nem úgy kell érteni, hogy van második is. Délután pihenésként, ünneplésként és szórakozásiból a FESTMÉNYEK alatt összegyűjtöttem az általam ismert Váli-hamisítványokat. Hogy együtt maradjanak, fantom évszám kellett, 2042-őt írtam, de mit lehet tudni, javítottam 3000-re. Ezt kedvelem, mert ezt tényleg én csináltam, a Bálint-hagyatékból való, a Veterán árulták, a neten. Egy gyanakvó vevőjelölt keresett meg. Csak hát nem litográfia, hanem reprófotóm, Bálint Endrének 1970 karácsonyára, idézve nőalak-figuráit. Egyszer meg egy budai galéria egy rég fölfűrészelt 60 centis képemet árulta (volna) egymillióért a neten: +A/98/55, s miután a gyűjtő a honlapomon nem találta, nálam érdeklődött, hogy is van ez. 2008. november 15. szombat Napló, 1985.Annyit emlegetem, észszerű volt a MENŰ-ben is így megnevezni, ha valaki böngészni akarna. Így lett NAPLó-ÍRáS-KöNYV. A kis magyar betűk mókásak, bennehagytam. Egyesszámokat kellett írni, több betű nem fér el. 85.9. C. 01604 egyszer egy lift észbevette, hogy ő félti szuverenitását. azóta nem szolgál, csak üresen jár föl és alá. 85.9. olyan egyszerű: amikor jó úton jársz: boldog vagy. ennyi az egész a többi szósz. 85.9. (György Péter cikket ír képeimről): - kértem, hogy két szó szerepeljen az írásban: - reszelő - marhapörkölt Ha már gyerekeim elfogytak az évek során, egy bólogató kiskutyát szeretnék az íróasztalomra. Időnként megpöccinteném az egérrel, és azt mondanám neki, hogy... Nem tudom, mit mondanék neki. Ima közben felröhögtem, eszembe jutotott, egy író így illusztrálta, hogy egy költeménynek se újat, se okosat nem kell mondania: Mindíg így volt e világi élet / egyszer fázott, másszor/máskor? lánggal égett - idézte a zengzetes szózatot, s lefordította; egyszer így volt, máskor úgy... 2008. november 18. kedd Tegnap este megrendeztük a Symbol-kiállítást. Teljesen reménytelennek idult, dög-unalmas volt-, aztán. István, kösz a filmeket. 1957 körül láttam ezt az Átkelés Párizson-t. Aztán még egyszer valamikor tévén is. Ebből a kópiából biztosan kivágtak egy pár mondatot, tiltakozom, amikor Zsangabenre letartóztatásukkor Burvill rászól, hogy a német tiszttel ne franciául beszéljen, mire ő, hogy az nagyon szeret így társalogni... Nagy élmény volt. És nem tudom, tul.képp. mi üt meg benne. Pld. nő nincs is benne. Pesze az időélmény. Baromi jól van megcsinálva, végig az éjszakai párizsi utcafények. De azon túl?! Egyszerűen nem tudom, mit mond nekem. Annyira! Megindít, mit mondjak, hat. Tényleg rejtély. Persze (némely) képpel is így áll a dolog, nem? Korrekció második megnézésre. Bocs, az a mondat is benne van. d. 2008. november 19. szerda 03h. Kiállítás-könyvbemutató megvolt, az 500 postán meghívottból százan tüntettek ki figyelmükkel, sok pogácsa maradt nekem. Szabó T. Annácska és Dragomán Gyuri megnyitóbeszéde szívem mélyére látott, csakugyan. Bár Gy. csendben tudatta, a szövegen még biztosan javítani fogok. És ez megható. Potyakönyvet kevesen kértek. Talán később megmondom, nekem mennyibe került ez az egész. Elég pontosan négymillió. A megnyitón Kata előzékenyen izgult, helyettem is; én csak a szokásos harci idegesség, minden a HEJÉN van-e. Kb. ott volt. Bár a tér nagyon szép, nem bántam meg, hogy paravánokat tétettem a képek mögé. Két könyvet kiraktam két asztalkára, nézegetni, mellé egy-egy székkel. Lásd fotó. A nyomdábajárás alkalmával az irodában függő 1903-as Budapest-térképről megtudtam, hogy itt mögöttünk a Varsányi Irén utca akkor Szegényház utca volt. Ez jó. Ami valódi input, egy figyelmetlen mellékmondatot hallva elhittem, vagy elhitettem magammal, hogy amit csináltam, az igazi irodalom. Sőt, felvidultam, Annácska azt mondta nekem, hogy stílusom van. Akkor hát minden rendben van. Igaz, anélkül is. Reggel majd J.-nek is föladok egy példányt, Le Meux [Lö Mő]-be. Már becsomagoltam. Valami olyasmit írtam rá, hogy egy múzsának se mindig könnyű az élete. (három iskolásgyerek) 12:58 Tisztelt Váli Úr, Sajnos nem tudtam elmenni a tegnapi megnyitóra, ezért ma délben ellátogattam a Symbol-ba. A következők történtek: 1. A kapuban álló fogadóember semmiféle kiállitásról nem tudott, szerinte ilyen itt nincs. Amikor a meghivót mutattam, akkor felkisért, nézzem meg, hátha... 2. A kiállitás tényleg nincs. A képek egy sarokba felpolcozva, egy egyébként készséges úr szerint talán vasárnap újra megnyitják. 3. Szerettem volna könyvet venni, azt nem tartanak, tanácsolták, forduljak Önhöz. A hosszú út és a nehéz parkolás miatt indulás elött az Ön és a Symbol honlapját is megnéztem, minden rendben tünt. Javaslom, hogy mások csalódását megkimélendő a honlapon (naplóban) kellene egy figyelmeztetés. Üdvözlettel: B. Lesujtó. nem tudom hirtelen, mit tegyek. próbálom a tulajt hívni. köszönöm, sajnálom. d. MENTENI, AMI MENTHETŐ kiállításom nyitvatartása felől érdekl.: 30-394 08 80 még annyi, neten elég rendesen megmutatom. és a könyv megrend.: 266-08-57 13:30 Fölhívtam a meghívón lévő infószámot: 30/394-0880. A tények: rendezvények miatt a kiállítás legközelebb péntek délután lesz látható, addig a képek stószolva a sarokban. Aztán vasárnaptól kedd estig, vagyis a zárásig. A rövidtávú üzleti érdek felülírta a hosszútávút. A mi kerületünk szerint ez anomália, a VIII. ker szerint kibaszás. Ha nekem ezt megmondják-, de nem mondták meg. Könyvet ott tényleg nem árulnak, ezt nem tudtam (volna) megszervezni, deazonban egy telefonnal továbbra is megrendelhető az Új Mandátum Kiadó mintaboltjában -, ott továbbra is 3800-ért: 1086 Bródy Sándor u. 46., T.: 266-08-57. Ahogy Pest felöl bedohog, naponta több homályt hoz a hat negyvenes gyorsított - Illyés. Anyácskám barátnője, Margit néni. Született Nagyszebenben, 1915 végén. Mikor kirepültünk húgommal, 1972 táján költözött anyám mellé, a kiszobába. Egy ideig ugyan a nagyobba, az enyémbe, de azt nem kedvelte. Korábban tanítónő volt egy Veszprém melletti kis tanyán. Ekkor már nyugdíjas, egész életében magányhoz szokott, baráttalan, barátnőtlen, anyám a mindene. Délutánonként nagyokat sétált a Gellérthegy odalában, a Ménesi út környékén. Esténként együtt a televízió, Agathe Christi-krimiket kedvelte, anyám inkább a Geographic Magazin, vagy micsoda földrajzi- és állatfilmjeit. Esti hiradó, az időjárásjelentést gondosan. Margit életeeleme a zene volt, Bartók rádió, Mozart és Bach; olvasni Tolsztoj, orosz klasszikusok. Együtt főztek, beszélgettek, imádkoztak. Anyán nyitottabb volt, barátnők, gyerekek, heti kártyázás nővérével, arra Margit csendben féltékeny volt. Amúgy is családilag terhelt, kedvetlenségre, depresszióra hajlamos. Ilyenkor anyámat szeretetlenséggel, hűtlenséggel vádolta. Lassan egyre nehezebb volt mellette élni, anyám betegsége végét, utolsó hónapjait húgom vidéki kolostorában töltötte. Margit néninek először elviselhetetlen teher volt ez a újra egyedüllét, lassan kissé beleszokott. Anyám halálhírét én vittem neki, a vártnál jobban viselte. Egy nagyszerű fiatalassszony jár föl hozzá évek óta, naponta kétszer, fél órára, bevásárol, megmosdatja, ő is ott volt, így szerveztük. És tőle jönnek a hírek. Margit néni rászorulna, nem hajlandó pelenkát, szobavécét haszálni. Gyakran kell fölmosni utána. A napszakokat keveri, éjjel kettőkor bömbölteti a rádiót-, húgom próbált egyszer ott aludni. Nyelés problémái, köpköd, foltos a takaró, a fal körülötte. Olvas még, de olykor inkább tépkedi a lapokat. A féligivott kávé maradékát maga mellé önti a takaróra, Senkit nem tűr - tűrne maga mellett a lakásban, holott már felügyeletre szorulna, otthon akar élni és meghalni. Orvoshoz magától sohaem ment. Utolsó fogát tavaly otthonában húzták, megszerveztük neki, azt megengedte, mert nagyon szenvedett. Azt hiszem, már szinte csak erősítő folyadékokon él, gondozója föliratja, hozza, adagolja. Televíziót rég nem néz, négy tönkretett CD-s rádió a szekrénytetőn, már nem tudja bekapcsolni-, zenét csinálni magának. Szobájából csak vécére, a konyhába, járókerettel. Utcán évek óta nem volt, bár vittem volna hegyre, erdőbe, fákat nézni. És tegnap reggel telefon, adjunk a szomszédnak a lakáskulcsot, Margit néni elesett, egész éjjel a botjával verte az ajtót, kiabált, segítsen valaki fölkelni. Gondozója reggel jött. Akinek azt mesélte, egy hölgy volt nála éjjel, föl-alá járkált a (zárt) lakásban... már vízionál. El tudnám intézni, hogy otthonba kerüljön, elő is van készítve, de nem akarja. Tehát amíg lehet, marad. Anyácskám rám bízta, vigyázzatok rá, törődjetek vele. Megígértem. Kéne látogatnom, szörnyű, nem teszem. Beszélgetni már nemigen lehet vele, pisiszag, anyám porosodó halott bútorai. Jött a telefon, a szomszédok jelzik, ma éjjel megint kiabált. 93 lesz decemberben. És nincs mit csinálni. 2008. november 21. péntek Egy kissé hangot adtam a bennem fölgyűlt satöbbi, aztán annyi itten mégiscsak, hogy MÁTÓL DÉLUTÁNONKÉNT A KIÁLLÍTÁSOM AGADÁLYTALANUL LÁTOGATHATÓ, úgy értem, minden nap, kedd estig. 2008. november 22. szombat Húgom kérte, Németországbólmegküldték apám temetője fotóit. Így hát találkozom vele, ilyen formán. Valahol a Kurszk melletti Szapahova falu hadifogolytáborában halt meg, 46-ban. A közös sírkövön két-két magyar keresztnév, Váli Dezső Dezső, talán az orosz szokáshoz igazodva, talán a sok Tóth, meg Kovács beazonosítására. Pedánsan fölírták a születés teljes dátumát, és a halálozás évét. Kibetűzök ott 1948-at is, tahát a tábor akkor még. A németeknek külön temetőrész. A kettőskeresztek alatt ortodox keleti vallásúak. Meglep ez a pontosság az oroszok részéről. A klubban a történész barátunk szerint a cári bürokrácia hagyománya, az orosz katonai levéltár 8 kilométer iratot őriz, és az csak egy a sok közül. Minden megvan. A kis bjelorusz? ukrán? falu látványa megható, a pici összebújt egy-kétablakos házacskák, mintha nádtető?, 2008-ban. És átvonul rajtuk a háború, és éhezés, és. Húgom meséli, szép kultúrája termett a világháborús temetők gondozásának. Francia fiatalok vállalnak német haditemetőket a megbékélés szellemében, és fordítva, a németek is. Ez a temető is, látom. A helybéliek kaszálják. Falusi emberek. Temetőfotók: F/08/209 F/08/211 F/08/212 F/40/03 Ez meg a mi ránkmaradt helyünk a Mikszáth Kálmán téri Krisztus Király kápolna kriptájában. A MAMI felirat szerintem maradhat: H/08/04/11 Gyurka szólt, megint előkerült egy képem. A képcsarnoki aukción árulják majd, most a Csók Galériában mutatják. Iszonyú rossz repróm volt róla, rászántam a délelőttöt, itt az új. Évszázadok - A/80/21 40x90 cm, 1980. Hetvenezerről indul. Az összes kép megnézhető a http://axioart.com honlapon / aktuális árverések / akkor a lap legalján a 2. oldalra lapozni, Képcsarnoki aukció, dec.5. Vojnichnak van mellettem egy jó képe. Kézből lefotóztam azt is. Földi Petinek is. 2008. november 24. hétfő Kata háromnapos lelkigyakorlatból haza, fölvittem a Normafához, kis vasárnapesti séta. Friss hó, ritka tiszta levegő, lent ragyog a város, még a pestperemi fények is tisztán látszottak. Persze tudtam, egy másodpercet kézből nem lehet kiexponálni, visszatartott levegővétellel se. A távolabbi fénycsík a pesti Dunapart. Tegnap az öltözőben átkiabáltam történész barátunknak, feltámadása után (hívő ember) lesz-e kedve az orosz Központi Katonai Levéltár 8 kilométernyi iratanyagát átnézni, hiszen évek óta ilyesmivel foglalkozik. Eltűnődött a lehetőségen. Egy ösmerősöm számon kérte, Szabó T. könyvbemutató szövegét miért nem tettem föl. Ezen én tűnődtem el, kétféle módon is megközelíthető. De legyen. Olvasói szokások. koldusok, a gyönyörű meztelen lányok a címlapon, az autószerelő műhelyek szaga, a Lukács zuhanyzójának párája, a frissen vett péksütemény íze a fasorban, sízés közben a hó, egy izlandi gejzír, titkos pásztoróra a feleséggel a lépcsőházban, a boltok, az utca, a templom, a város. De aki a műteremben él, állandó izgalommal figyeli a külvilágot - aszkézis ide vagy oda, vad kíváncsiságát nem tudja megfékezni, beleszédül a problémamegoldás mámorába: „fölhorgad a vágya” megtudni, hogyan záródik az utcai postaláda feneke, hogyan működik a gombóckészítő gép, mi az ásítás mechanizmusa, mely ponton hibás a kolostor csengője,, tokot varr a mobiltelefonnak és huzatot a „csodálatos guruló pénztárosszéknek”, linóleumból eszkábál fürdőpapucsot („a sniccernyomok mentén sajna eltörött”), bugyigumival rögzíti a vállához a mankót, vitorlás-zsinórra lógatja a monitort, hogy eltalálja a helyes szöget, biciklitartót szerel ( „Nincs véletlenül egy szárnyas nyolcas anyád...?”), részletesen elmagyarázatja magának az aszfalttörő gép tüskés maróhengerének működését, megtervezi az optimális szeméttárolót, fémfűrésszel alakítja dioptriássá az úszószemüvegét („sikerült, működik. Semmi szükség rá”), egy hétig gondolkozik a fájlfogalomrendszereken, gyűlöli a rosszul tervezett krumplisütőt, és álmélkodva hallgatja cédéről a rozsdás nádiposzátát.  „És egy kis uborkát nem kérsz?” hangzik a naplóban egy anyai kérdés egy művészetről folytatott intenzív eszmecsere közepén. Ilyen a deskeponthu is: meg-megkínálja az olvasót egy kis egészséges savanyúsággal, amikor már nem bírja bevenni a gyomra a nehéz ételeket. Nem tagadja a világ abszurditását, de még csak nem is fogadja el, csak felmutatja. Ellenpontként pedig ott a munka. Ah, művészet! Nem: „ami másnak virágos rét, andalgásra, az nekem harctéri terep, szögesdróttal, futóárokkal.”A világ csupa matematikailag leírhatatlan turbulencia. Az alkotás: struktúraépítés. A honlapkészítés pedig a teljes szöveg Mailek jönnek és mennek. Deske, megdöbbentő apád sorsa. Nálam a fordítottja: fogolytábor és/de 92 évet élt! Egy szlatinai unokaöcsém tünt el 1945-ben, anyja még nemrégen is kereste a Farkasrétiben is. <> Ezt javítsad, ugyanis "ex" magyarul "ki-" G. Gábor, a kiexponálás ronda, de szakszó a fotósoknál, épp azt jelenti, amire használtam; problémás, hosszú időt exponálni. Most jövök a fogorvostól, lelkesen járok, megint rend lesz valahol [a számban]. Vágta az ínyemet. A jövő héten folyt., ha már nem vérzik. d. 2008. november 25. kedd Levél Le Meux-ből. Megjött a KÖNYV. Tényleg nagyon szép, köszönöm. Egy csomo mindent m?r egész elfelejtettem, jo igy ujraolvasni. A gyermekek szerint a harangvölgyes fotomra T fejét tetted tévedésböl. Szoval sikerült az inkognito. J. A helyzet bonyolultabb. A figurádat tényleg montiroztam, a pesti látogatásod fotójából. De valahogy szakállad lett ezalatt. Azt Miki retusálta aztán. d. Jaj, szegény fejemnek! Mindig is azzal volt a legtöbb baj. J. 2008. november 26. szerda. Na, bezárt ez a dicstelen kiállításom. Hogy fogom ezt a 2008-as anyagomat egyszer normálisan bemutatni a nagyérdeműnek. Amikor tudják, hogy hova kell menni. A Bécsi út Bécsig tart, sokan el se indultak, tudom. Azt meg elfelejtettem a meghívóra ráírni, hogy Kolosy tér, meg Újlaki templom. Szia Deske, amikor a kiállításod nyílt, én itt. (lásd repró**) M. Márta a jobbik részt választotta. d. (** Bolognai Morandi múzeum) Azért nem akármilyen csapat tagja vagyok én. Itt pédául ez a klubtárs, a XI. Piusz, 1938-ban. Tud a fiú fogalmazni. És ez így, kétezer éve. ...aki ismételten alázatosan kért, hogy a fent nevezett székesegyházat ''kis bazilika" méltóságára emeljük, hogy ezáltal a jelen év jubileumi ünnepségeit is megörökítsük, önként s örömest hajoltunk erre a kérésre. Így állván a dolog, miután meghallgattuk a Szertartások Szent Kongregációjának véleményét is, mindent alaposan átgondolva, biztos tudomás megszerzése s kellő megfontolás után apostoli teljhatalmunknál fogva jelen írásunk szerint a székesfehérvári egyházmegye székesegyházát örök időkre "kis bazilika'' méltóságával és nevével, annak jogával és kiváltságával tüntetjük ki, kivéve a többi székesegyház megelőzési jogát. Ezt tudtul adjuk, s elrendeljük, kijelentjük, hogy jelen írásunk érvényes és mindenkor hatállyal bíró, s az is marad; annak ereje teljes és tökéletes; azokat akiket illet, vagy illethet a jövőben, teljesen kötelezi. Eszerint kell mindenkor ítélni; mostantól fogva érvénytelen volna, ha megtörténnék is, hogy bárki bármely tekintélynél fogva tudva vagy tudatlanul bármit is másképp merészelne cselekedni. Hazaérkeztek a képeim, vége. Nézem a vendégkönyvi bíztatást: Mégis nagy Művész vagy, jó barátunk Deske! Szemléljük műveid, rostlemezre festve! Ússz velünk télen át, készülve sok nyárra, Szülessék ezután is műtermedből ábra! B. István a Lukács uszodából 2008. november 27. csütörtök Napló, tovább, ezt Paula tévedésből gépelte be, benne van a C. NAPLÓ-kötetben. Újraolvasva, bepárásodik a szem. Miki mára kölcsönkérte az autót, költözik új lakásba az Úri utcából. 1986, négy és fél éves. Tojtoj náthás, így itthon délelőtt velem a műteremben. - Papa fessünk, és nagyon fogok vigyázni, és egyáltalán nem lesz festékes a ruhám! (Jó, hozd a kötényedet.) - De Papa, nem érem el. (Told oda a széket a konyhában!) Jó. (visszajön) Papa megnéztem a festőkötényt és semmilyen szobában nem találtam meg. Majd fölteszek újságpapírt és te hátul gumival megkötöd, várj, hozok gumit. (elmegy, fél kézzel hátul összefogva magán az újságpapír-kötényt) - És... ha festékes lesz a kezem, akkor -BEFEJEZTÜK?-! Képzeld, ha lenne egy kicsi babád, és az befestékezné a szemét, és az begyulladna... és ha befestékezném a szemem, az nagyon különleges lenne, és begyulladna a szemem... Papa, narancssárgát kérek! (- azonnal!) Jó, akkor én várok. Nem vagyok én olyan pucér, hogy ne tudnék várni! (keveset adok lilából, mert az nagyon drága!) - És a barna az nem olyan drága? Az nagyon kicsit drága? És ha barnát pirossal összekeverek, akkor milyen színt kapok? Nagyon kimosom az ecsetet! Most meg egész fényes lila lett, mert lilával festettem! (énekel:) Danikáék lányát! (fest) - Papa, jöjj csak ide, olyan lett, mint egy igazi kenderhús. Tojásban van a hús, tudod, mikor Kékkúton voltál, akkor láttál olyan lilát a csokitojásban a kenderhúst. Jöjjél a teljes szöveg 2008. november 28. péntek mi van. kiállítás megvolt könyv kész adatbázis kész honlap kész terméskövekből falazott kút fenekén üldögélek, naphosszat. aránylag nincs is nagyon hideg, bár a kövek nyirkos-nedvesek. nem fölfelé-, lefelé nézdegélek. az egyik kövön véset: kenyni jó. tornyai** **az öreg mestertől megkérdezte valami marha, miért fest. 2008. november 29. szombat Elképzelhetetlen, hogy nálunk az is lehetséges, miszerint az országnak egyetlen, terjedelménél fogva befogadó kiállítási épületét, a Műcsarnokot egy társaság uralja és ezzel önkényesen rendelkezik. Minden más művészeti egyesület általuk megtűrt, vagy meghívott formában vehet részt a kiállításokon. Egry József, 1936. 2008. november 30. vasárnap Advent első vasárnapja. A várakozás ideje kezdődik. Szentlecke. Ez az aranyos kis hülye zsidó az Urat dorgálja, hogy ő, mármint saját maga/maguk miért nem jó, miért nem jobbak. Miért engedtél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! Miért keményíted meg szívünket, hogy ne féljünk téged? Iz. 64.17 Akkor én, goj létemre, szerényen. Uram, helyesnek tartanám, ha újra menne az 1200. Jelzem, lábtempóm tíz éve nem jó. Szeretném, ha valaki egyszer úgy mosolyogna rám, mint az a fehérnadrágos Woody Allenre, filmjében. A többit úgyis tudod. Bár ezt is. Amen. Talán a legelső kép, ami fönnmaradhatott tőle. El Kazovszkijtól vettem egy kiállításról, 69-ben. Persze hamarosan továbbajándékoztam barátomnak, SNKatának. Nagyon finom, pasztelles tájkép, háttérben fekete szálfaerdővel, idilli világ, elől túlvilági tavacska, rózsaszín. Bár az évek során - anilin festék - megfakult. Ami nem ártott meg neki. Most kértem Katát, kötelesség közkinccsé tenni, halássza elő, lefotóznám. Szerinte most nincs erre ideje, én gyanítottam, csak nem találja. E különbözőség okából most részéről megint örihari, hogy én többé ne, soha. De hát nem követhetem útját, maradok a magaménál, bár öregedve, kevésbé van szükségünk egymásra. Az új könyvből küldök neki. Nem a haláltól félek, hanem az előtte-kínlódástól, persze. Negyed százada olvastam erről valami fontosat, de a forrást elfelejtettem, s bárkit-, senki nem hallott róla, a tartományfőnök sem. Most véletlen rálapoztam, a Fioretti - szt. Ferenc legendák könyv végén. Ferenc látomását írja meg, s bár legendák, ilyennel nem szoktak tréfálkozni. XV. fejezet; Ferenc mondja fráter Leónak: ...Tudd meg testvérem, Krisztus juhocskája... Krisztus, mikor egy alkalommal nékem megjelent... négy különleges kegyelmet ígért a szerzetemnek. Az első kegyelem szerint mindazok, akik Szerzetemet szívből szeretni fogják, Isten kegyelméből jó halállal fognak kimúlni... Ebbe a csapatba beletartozom. Bár lehet, hogy nála ebbe az olajbafőzés is beletartozik, vagyis hogy a kondérban hű marad. De ezt talán megúszom. 2008. nov. 155572 =3412/hó =114/nap előző levél VÁLINEWS 165. levél J.-nek, Le Meux-be / 2008. december 2008. december 12. péntek Élünk és élünk és mozgunk. A kultúra közepében. ÉlelmiszeriparigépészmérnökGáborbarátom kiturkászta, mint mesélte reggel a zuhanyozóban, hogy Kazinczy Szentgyörgyi Józsefhez írt levelei már 1845-ben is megjelentek, Bajza és Toldy(Schedel) Ferencz gondozásában. És hogy őt ez érdekelné. És már át is küldött PDF-ben egy 500 oldalas könyvet. Fantasztikus. Fantasztikus, hogy a könyv a neten. Fantasztikus, hogy a Harvard College Library talajdona. Fantasztikus, hogy egy magyar könyvet beszkenneltek. Fantasztikus, hogy Gábor ezt a Ménesi úti tanári szobájában üldögélve megtalálta, és le tudta menteni. Fantasztikus, hogy a könyvet a GOOGLE digitalizálta, és fantasztikus, bár ez lehet, hogy csak nekem, hogy a szkennelt szövegben a KAZINCZY szó mindenütt el van sárgítva, tehát a rendszer tudja olvasni a befotózott szöveget. És csak zárójelben, hogy mindezt Gábor egy mozdulattal át tudta küldeni nekem is. http://books.google.hu/books?hl=hu&id=ABsoAAAAYAAJ&dq=Kazinczy+Ferenc+levelei+szentgy%C3%B6rgyi+jozsefhez&printsec=frontcover&source=web&ots=UHnNjKJIV0&sig=w9TnRpxE9cYDDU9EWlpSj6Lve-c&sa=X&oi=book_result&resnum=6&ct=result#PPR4,M1 2008. december 13. szombat A napló gépelésénél most Katának írt levelek vannak soron. Egy 1977-es beszámoló, először látogattam épp kétéves Zsófi lányunkat egyedül, még a gyerekotthonban. Voltam a Gárdonyiban (állami gondozottak bébiotthona) Rögtön odaadták a kertbe sétálni. Föl volt öltöztetve. Kicsit meg volt szeppenve, de békésen ballagott (kézen fogva) lefelé. Vittem Mami labdáját, nagy nehezen elértem, hogy párszor maga elé ejtette (néztük, hogy pattan), meg egyszer belerúgott, hogy a macinak visszaadja. Aztán gyalogoltunk erre-arra, mindig egy kicsit, igyekeztem alkalmazkodni változó figyelméhez (ti. hogy Mami mondta, hogy ő még csak rövid ideig képes valamivel foglalkozni). Kezébe adtam egy tégladarabkát: hideg. Mutattam a jeget, tologattam egyik lábát rajta: csúszik. Ütögettem a kerítés rácsait, mind más hangot ad, néztük a távoli hegyeket, teherautózörej, napfény, meleg, kihúztam a jobb cipzárját (kesztyű nem volt), kicsit merev-szertartásosan végig abban tartotta a jobb kezét. A ballal meg egymást fogtuk, néha megdörzsölgettem. Nézte. A levetkőzés női lendülettel történt, de szerintem egyszerűen azért, mert rutin cselekedet. Aztán kértem építőkockát, abból villámgyorsan épített egy tornyot, földűlt, megjavította. Itt nem az én ölemben ült, hanem kisszéken, az asztalhoz tolva. Zsebkendőmbe 2x belefújta az orrát. Egyszer oldódott föl egy percre teljesen, amikor hátulról végigcsiklandoztam a két oldalát két kézzel. Vigyorgott és a lelkesedéstől teljesen leguggolt, összegörnyedt, úgy, hogy egyensúlyi helyzetének megoldását énrám bízta. (Nekem támaszkodott.) Egyébként semmivel sem volt oldottabb, mint legyen: Eszter? Juti? (Judit?) nekem ezek jók. (Ha.) Beszéltem a gyerekorvosnővel arról még egyszer, hogy megmondjuk-e neki, vagy ne, azt hiszem, most minden beszámoló a nagymarosi alkotóházból, 1977.2.2. - 3.14. a teljes levél Gyuri bácsi reggel a klubban kezembe nyomott egy újságot, hogy egy zsidótemető-képem benne. A lapban olvasom: Izraelben egy 54 éves arab lakos, Abu-Cháder életét egy 40 éves zsidó tartalékos katona, Zeév Traum átültetett szíve mentette meg. A zsidó katona egy palesztin orvtámadás áldozata volt, az orvosok nem tudták megmenteni. Abu-Cháder lánya könyörgött Zeév hozzátartozóinak, egyezzenek bele, hogy az elhunyt szívét átültessék apja mellkasába. Beleegyeztek. Az arab férfi túl van az életveszélyen. Budai Sófár 2008. december p.03. Kedves Váli úr! Az újságban említett szívátültetési eset bizony elég régen történt. Rákerestem az interneten, 1989-ben volt. Azóta nem sok szívderítő esemény történt arrafelé. Üdvözlettel: F. 2008. december 14. vasárnap Szobrot, mondjuk a Moszkva térre, a világtörténelem egyik legmarkánsabb zsenijének, aki föltalálta a deszkát. Robi barátom unokája, Török Gazsi úr, hadvezérnek és költőnek született. Istenem, van ilyen. Vesztésre álló kosárlabdameccset - félidőben beállították - 20! ponttal ő fordított meg. Egy tavalyi opusza, 9 évesen: Szép állat az őzike Az a kérdés, nőzik-e Hogyha nőzik, hadd nőzzön Végül is az én őzöm 2008. december 15. hétfő Ma este Nádor Tibor (1967-) kiállításmegnyitóján. A Moholy-Nagy Egyetemen tanít, de fiatalítja magát, garbóban fogadta a tiszeteletére összegyűlt nagyérdeműt. Szénrajzok, olajképek, kicsik, nagyok, nagyon nagyok. Az év legfontosabb kortárs kiállítása. Aulich Art Galéria 2009. január 23-ig, munkanapokon 7.30!-tól- 18.30-ig. Bp. V. Aulich utca 5. A Batthyány-örökmécsnél. Hevenyészett, kézből fotózott reprók: nador-201 nador-202 nador-203 nador-204 nador-205 nador-206 nador-207 nador-208 nador-209 2008. december 16. kedd A doktornő azt mondta, most kicsit fájni fog, bocsánat. Bírd ki. Még két napig fájhat. Megszurkáltak megfurkáltak eltávolították. Délben már posztoperációs - nevezzük így - állkapocsnyilallásom ellenére tudtam értékelni a kompozíciót, ahogyan a vendéglőben a B. menüt elém tálalták. Naplóm gépelése 1991-nél tart, Miki 9 éves. Kata alkotóházban, beszámolólevelem. 1991.11. C. 02210-2212 Kedvesem. Nincs itthon a főnök, persze cincognak a: kutyák pormacskák egerek. A kutyák a következőképpen. Zsófi ugyan retteg, hogy folytatódik a dolog, ha hazajössz, de többszöri Sárosi konzultáció után elkezdtünk újságpapírt teríteni a kutya rendes éjjeli szarási területére. Hogy első lépcsőben arra szoktatni. Sárosi szerint talán lesz második lépcső. Azóta legalábbis éjjel nem lépek bele. Pormacskák. Furcsa, de lekvár vagyok gyerekeimet rendebbre szoktatni. Nem tudom, hány hét távolléted után állna be a helyes rend, legalábbis mostanában ez gyengébben megy nekem. Ha begurítunk egy labdát az előszobaszekrény alá, bízunk benne, hogy a kutya a fenekével ott is kitörölget egy kicsit. Mi. Hogy tudjad azért. Esti imáinkban munkád rendszeresen. Miki rendszeresen kedvenc zsoltáraimat olvassa föl nekünk, kétszer, hogy megértse. Mondom neki, tudod itt mi az a ''madarász''?! - Persze, a Varázsfuvolából, mondja. Elmentünk arra a vasárnapi hangversenyre is. Útközben sorolja: Szeretem az Éj királynője áriát, a Papagénót, a Szarasztrót, a Papagénót a Papagénával; nem nagyon szeretem a: Három tündért, a Paminát. Én (kicsit szégyenkezve, de a Rómeót olvastam, elég fény volt a teremben, zene közben is)... ...Mikinek szünnap. Ebéd, utána megint sürgetett, mikor nézzük meg azt a mongol cirkuszműsort, nagyon megragadt a fejében egy plakát a múltkori vidámparkozásunkkor. Mondom neki, elmehetsz, de nekem dolgoznom kell. - Jó. - Tudod? - Tudom: hatos, Oktogon, földalatti, Hősök tere. - Tényleg tudod, utána egyenesen haza, itt egy százas (telefonból tudtam, az előadás 1/4 6-kor ér véget, és 70 forint a legolcsóbb jegy.) Este tele pofával medvékről és bohócokról mesélt. Puhatoltam, hogy hatott rá az egyedül-út?! ''Sajnáltam, hogy nem látod te is, amúgy nem vagyok úgy, mint kiskoromban, amikor nem volt érdekes a síedzés, ha közben nem láttad, jól csinálom-e.'' a teljes levél És evvel a levéllel meg is találtam szeretteimnek az érdemi karácsonyi ajándékot, EGY KIS HAZAI címmel. Print. A többi érdektelen, forintvonzatú. Akkor utálom a kötelező ajándékozás-tortúrát, ha nem jut eszembe valami egyedi. Idén mindenkitől 4 (négy) verssort kértem. Nem sajátot. Azt mondja fiam, mi van, nem teljes vers, csökken az adag tavaly óta?! - Tévedsz, így nehezebb. 2008. december 18. csütörtök Új mondandó nincs. Még fáj a fogam. 44 lux, a műterem setét. Gábor átküldte Váczy János (1859-1918) adatait, aki egymaga 22 vastag kötetben összeállította Kazinczy addig föllelhető teljes levelezését. Évtizedeken átnyúló fantasztikus teljesítmény. Még írógép se volt. Minden kötethez tanulmány és igen gazdag jegyzetanyag. Azóta két pótkötet, a harmadikon évek óta ülnek, azon az egyetlen köteten, irodalomtörténészeink. Új híján régi. 1992, levél lányomnak, 17 éves volt. ...Kata vágya volt az örökbefogadás, persze, nem az enyém. Én féltem. Féltem bonyodalmaktól, féltettem a munkámat, önző... ...ráhagytam. Úgy gondolom, egyformán szeretünk téged. Kata elve, hogy annyit préseljen ki belőled - amíg még tanítható vagy - amennyit csak lehet. Persze az anyák szerepe általában ez. Én inkább békén hagynálak, és amikor ismerősök számon kérik rajtam, mért nem kapom el a grabancodat, hogy kötelességteljesítőbb légy, hogy tanulj, akkor ... ...Ezt a programot mindenki meg tudja valósítani, kívánom neked, hogy így vagy úgy sikerüljön. A XX sz. század legjobb amatőr szobrásza Gyovai István 80 éves korában kezdett el mintázni. Ennyit buzdításul. a teljes levél  Meg egy levél Esterházynak, 1992 március. Drága távoli fegyveres társam, vagy hogy is fejezzem ki, hogy egy fronton harcolunk... Ezúttal is szépet írtál, de csacsiságot. A legolcsóbb közhely csapdába csúsztál bele, galambocskám, ami elképzelhető. Hogy Somogyi Győző barátom jó ember, de rossz festő, ez rendben van. Hogy te ezt nem tudod megítélni, ez is rendben van. De hogy Somogyi Győző magyarabb egy magyar halbiológusnál, egy magyar könyvkötőnél, egy... a teljes levél Kérdés. Nincs véletlen valakinek fölös 16 gigája? Megint megpróbálkoztam, úgy tűnik, a C3 Intézet nem ad ennyi helyet másfélgigás honlapomnak, persze tényleg luxus. lletve, hogy honnan nézzük. Hozzáférhetővé tettem volna a képeimet mindenki számára, nyomdai minőségben, online. És az egész cucc bekerült volna az OSzK állományába; vagyis tulajdonába. Örök időkre. Az ország gyarapodik. Ugyan még végleges választ nem kaptam. Addig is keretet csiszolok, javítok.  Néhány képet befejeztem a napokban, ma fotóztam. Amit mutatok: Fekete-fehér műterem - A/08/08.  A/08/23 A/08/24 A/08/35 A/08/51 A/08/53  2008. december 19. péntek Illetve az a huszonhármas nem jó. Ma reggel sok fehér rá. Aztán le is fényképeztem. Csak közben elmentem habszivacsot venni. A Népszinház utcában kis maradékokat is lehet kapni. És rögtön méretre szabják. Székre kellett. 2008. december 20. szombat Naplógépelés folyt. A tizedik J. -levél. Ezt azóta jócskán elfelejtettem, hogyan kezdődött, hogy került nyilvánosságra a C. naplóm, s lett belőle igen hamarosan kötet is... dátum: 92.05.30 J-10.levél C. 02301-2307 Szüts-Váli locsogásunkat, magnóról lejegyezve, György Peti barátunk locsogásnak minősítette, s az olvasott 40 oldal naplórészletem alapján nem nagy hajlandóságot mutatott segíteni kiadót találni. Erre Szüts dühös lett, nagyon hasznos módon, mert most már sajátjának érzi az ügyet. Azt mondja - és ebben mintha igaza lenne -, hogy: ne menjünk messzibbre, mit adnánk azért, ha egy Vajda Lajos-Bálint Endre egyórás beszélgetést egyszer meghallgathatnánk. A hülyéskedésekkel, gondolatismétlésekkel együtt, a vajaskenyér körüli mondatokat is beleértve. Így tudtom nélkül az ő iratfűzőjében őrzött leveleim és a beszélgetés-lejegyzéseket odaadta olvasásra egy becsült irodalmár barátunknak, lapszerkesztő is egyébként. [Margócsy István] Szálltak a hírek, hogy igen szívesen közölne belőlem a lapjában. Én őt alig ösmertem, de rövidre zárva a dolgot, fölhívtam magamhoz. Belépőként mindenesetre rögtön adtam neki egy képet, erre szerencsére szemmel láthatóan föl volt készülve, vagy föl volt készítve, evvel nem telt így sok idő. S aztán a kezébe nyomtam a négy iratfűző dossziét, ugyan nézne bele, s föltettem elöljáróban két kérdést. Másfél óra után fölállt, hogy ő csütörtökön visszajönne, de hosszabb időre. Adtam neki lakáskulcsot. A végén megdicsért. A legenyhébb kifejezése, hogy nemzeti kincs, és a kéziratot most (miért most?) át kéne adni a Széchényi Könyvtárnak. Ettől mindenféle lelkesedéseket kaptam, ...ÉS AZ UTOLSÓ NAPOK az első nap: 2000. június 11. 2008. december 22. hétfő  Köszönöm a többirányú segítségüzeneteket. Mégiscsak sikerült, három hátraszaltóval. Levelem volt a C3 Intézetnek: Kedves M.! Elnézést, hogy levélben... de annyival egyszerűbb. Tán egy éve bevezettem, képeim a honlapomról lekérhet?ek nyomdai min?ségben. Szerettem volna ezt online, akkor jelentkeztem először nálad. Még ma is manuálisan, mailben megy... De nem ez a lényeg. Tudod, a honlapom az OSzK. tulajdona. Mégiscsak a nemzet trezorja. Jó lenne, ha ezek a képek náluk lennének, maradandóbban, mint én. Ez okból jelentkezem nálad újra. Most 1,5 giga vagyok, még kb. 14 lenne kéne nekem a honlaphoz. Korrekciót, további töltést FTP-vel, itthonról tudnék. Lehetséges lenne ezt így megoldani? Szívélyesen: A tegnapi ismét a megunhatatlan téli napsütéses Rózsadomb. A múltkorit most újrafotóztam, kicseréltem. F/08/221. Reggel az utca még sötét. F/08/222. Délelőtt telefon a tudakozónak, Kisasszony, Kambodzsában most hány óra? Délután négy, akkor lehet telefonálni. De nem veszi föl, hát SMS: A Virág-aukción gyönyörű Nagy István. Hogy vagytok? Délutáni válasz: Ma érkeztünk Angkorba. Megrenditő. Amugy minden rendben. Itt maradunk pár napig. Szia. [Szüts] 2008. december 22. hétfő  Egy kis szívmeleg, végre. A vers első fele nagyon rossz, illetve szinte nem is vers. De hát Zelk, a miénk, nagyon szeretjükkkk. KINEK MI JUT István tegnapelőtt Rómába utazott, László tegnap Párizsból jött haza, Ferenc Bostonban keltezett képeslapját ma hozta meg a posta. Kinek mi jut, nem irigykedem én: ka-kat - mondják a tanulékony percek, utánozva a kerekek szavát, s én tenyeremmel, ahogyan szokás, letörlöm a tél fagyni készülő leheletét emlékem ablakáról: a töltéstől egy karnyújtásnyira ott áll most is a körhinta a réten, megül a hó a lovacskák farán, megül a teve két púpja között. Erről az jut eszembe, költőtől hallottam, hogy általában a vers utolsó sora van meg először... 2008. december 25. csütörtök Ha már egyszer lemondtam a szerzői jogdíjakról. Három nap ment a gép, éjjel-nappal. Föl a netre a képeim nyomdai méretben is, így teljes a dolog. Problémát láttak az érintettek a honlap a szokványosnak százszorosára növelésében - 15 giga -, pedig csak annyi, hogy néhány évvel mások előtt járok. A legkancsalabb karácsonyi üdvözlet a Ferencvárosból jött I want to wish you a happy... talán mert körlevél. Válaszom: Tózse! Gyinkuje! A legkedvesebb mail G-A-tól, persze Zelk, Barátaim azt hiszik, hogy fekszem, / nem tudják, már járni tanulok / megadóan, Isten oldalán. [Mert így igaz] Fájdalmas szembenézés, döntéshelyzet, és nem is olyan egyszerű. Életstratégia-kérdés, másra is vonatkozik. Anyácskám már nincs itt, fiunk valószínűleg/talán nálunk tölti a Szentestét. Nagylányunk népes családjával Dunakeszin. Haladjunk-e a korral, lépjünk, vagy maradjon minden a régiben, békében, mintha. Amikor a gyerekek, amikor a karácsonyfa padlótól az égig. Bár gyakran keserves, hajlok a radikalizmusra. Vásárlás előtt óvatosan tudakozódtam. A kicsi fa a láda tetejére került. 2008. december 26. péntek Családi vacsora Kata testvéreinél. Három generáció, vagy tíz pici gyerek. Zsófi lányom, ölében az éppen igen álmos Botonddal. Vigyázat! Unokafotók! boti-02.jpg boti-03.jpg boti-04.jpg boti-05.jpg kedves deske, nem hiszem hogy kancsal lenne újévi jókívánásom, hiszen öszinte volt, ha megnézed a dear deske miatt nem lehet körlevél a cime, boldog karácsonyt-azért angol, mert a barátaim nagyrésze az de azért ez igy bántó talán lengyelül jobb? Najpiękniejsze życzenia Wesolych Swiat oraz Szczesliwego Nowego 2009 roku. T. Köszi T., de az Isten szerelmére, mért angolul?! Számomra az angol volt bántó, tök személytelen. d. 2008. december 28-29. Vasárnap. Csönd. Séta a Hármashatár-hegyen. Őzkutya - F/08/229 a töltéstől egy karnyújtásnyira ott áll most is a körhinta a réten, megül a hó a lovacskák farán, megül a teve két púpja között. És akkor, kedves J., egy karácsonyinak is nevezhető küldemény/ajándék. A kettő közül az egyik. Ízlés szerint. Hertfordshire vagy a Zobor-hegyi. Nekem inkább a (...) Deske, utolsó postod két képe tetszik. Mondandód is. Nekem ez ugrott be: „Inkább nézem az abonyi kettőt, mint Majlandban..." Üdv.: Gy. Deske, a Zobor-hegyi. Majdnem felrobban. H. Akkor a dílt megkötöttük: tiéd a zoborhegyi, enyém a szanmárkó. M. Köszönöm a Zobor-hegyi képet. Kár, hogy nem ismertem eddig. Viszont a mi karácsonyfánk még annál is sokkal kisebb! B. Deske, köszönöm mindkettöt. Tudom, neked melyik..; n?lam mindkettö elég jo helyezésben. Attol függ, hogy épp mily ?llapotban lelkem. (most kissé alacsonyan repdesek) Nem jut eszembe semmi épkézl?b, amit küldhetnék. (Egyébként nem is tudom, hogy kell küldeni). Érdekes, milyen lelkesen reag?lnak az emberek! Mindenki rögtôn mondja, hogy neki... Ez mulats?gos. Azért minden szépet nektek a jövö évre -ha net?n nem jut eszembe valami érdekesebb addig. J. / Le Meux A dolog előzménye, hozzám keveredett Mike könyvtárából egy ötkilós románépítészet. Azok a fergeteges angol-francia katedrálisok, gyönyörűek. Egyre fanyarabbul nézegettem, avval, hogy Csempeszkopács. Az eszköztelen, szegény, égbekiáltó dunántúli kicsi kápolnák. És akkor váratlanul tegnap este karácsonyra ismerőstől ez a Zobor-hegy, képeslapon. Tarol. Bevallatlanul, csendben még magánapologetikám [hitvédelem tan] is. Reményem forrása. Hiszen tudom nagyszámú szakmai hiányosságomat, és hogy ennek ellenére, mégiscsak..., itt furcsán kanyargósak a győzelmek. Az elképesztően vékonytehetségű festő-mázoló mester, Nagy Balogh János. A legnagyobbak között, 5 (öt) jó képével. Annyi már nekem is van. 2008. december 31. szerda Az év műtárgya, búcsúzóul. 2008. február 7, meghalt Pisti, a Kakaó kölyke. Megörökítette volt tulajdonosa, Hoppál Piroska. Aki a rajzot nem akarta nekem adni. Végül egy tábla csokoládéval. Mára marad, ugye, az évvégi számadás, kedves J.! Hát neked adom a 27-et, nagyon szép szám. Tudod, terhem, hogy melodramatikus alkat vagyok, a biciklipumpáról is az elmúlás jut eszembe. És ez nem is gyógyítható, csak sok-sok alvással, vagy vákuumfóliázott Bacon-szalonnával. Özséb püspök írja egyháztörténetében:: Immár derülten és tisztán ragyog felettünk a nappal, amelyet többé már semmiféle felhő nem homályosít el- 20008.dec = 158882 = 3310/hó = 107/nap 2008. = 44961 = 3747/hó = 123/nap előző levél VÁLINEWS 166. levél J.-nek, Le Meux-be / 2009. január 2009. január 1- 2. Érdekes, a csütörötk szót évek alatt kétszer sikerült elsőre hibátlanul leírni. Szilveszter, Katával a tévében megnéztük a Hofi-műsort. Csodálatosan tehetséges ember. Vagyis inkább zseni. Aztán lekapcsoltuk, én feküdtem, Kata imádkozott. Tegnap délben nagyon felöltözve séta a Normafánál, Katával. Zúzmarától kedves táj, (F/08/231), néhány szánkó, toporgó perecárus, köd. F/08/230 környezetbarát grafitti. F/08/232 előresietett, mert fázott, amíg én fotóztam Unokák itt. Kinga karácsonyra konyhát kapott. Megkínált tépőzáras virslivel. Majd celluxot kértek és egy dobozból kuckót építettek. Boti este abban ágyaztatott meg magának. Reggelre az élet és a dobozállapot így változik. Délelőtt pedig mesefilm a tévében. Az óvodás Boti eltanult valamit az éppen elsős nővérétől. Játékmotort szerelünk, közben én ezt is. A/07/44 2009. január 3. szombat Befejeztem ma két képet, legalábbis lefotóztam. Meg további öt az elmúlt két hétben. Van közük 2005-ős is, sőt, 2002-es. Műterem és köd - A/07/20, ez itt eléggé megdöglik Műterem esőerdők helyett - A/05/49 Tiszta műterem - A/04/25 Csontszínű műterem - A/07/44 Műterem és tenger - A/07/40 Műterem - szürke fal -A/07/37 Műterem, öreg fal - A/02/15, talán ebből érzékelhető valami a monitoron is, A többi - mondjuk így - faktúracentrikus, és meseszegény. Közben netre az 1992-es interjúk. Nagy Gergely kérdez egy tv-műsorban, a C. Napló kötet megjelenése alkalmából: - Tényleg van egy ilyen munkanapló jellege, nagyon sokszor írsz munkáidról, problémáidról, és vannak utólagos hozzáfűzések. Nagyon sokszor azt lehet olvasni utólagos hozzáfűzésben, hogy ezt a képet megsemmisítettem, ezeket a fotókat elégettem, ezt a pár képet kidobtam, ezeket összetéptem, ezek radikális gesztusok. Én téged úgy ismerlek, mint egy befelé forduló, magának való embert. Hogy jönnek be ezek a radikális gesztusok, és mitől van ez a nagyon intenzív, nagyon produktív... - Befelé is lehet radikálisnak lenni, egyszerűen. Én ezt nem tartom érdemnek. Minden ember kidolgoz egy technikát a problémák megoldására, és gondolom, minden ember, ahogy elölről jönnek felé a kérdések, a problémák - hátul valahogy elhagyják. Tehát megtanul kezelni egy kérdést, egy nehézséget. Megszülünk egy gyereket, fölneveljük, arra neveljük föl, hogy minket elhagyjon. Hogy álljon lábra. Ettől kezdve, egy könyvet elolvasunk, örülünk neki, gondolom, utána az az ésszerű, hogy másnak átadjuk, hogy más is örüljön neki. Én speciel könyvet nem gyűjtök, ezt nem kellene most éppen itt mondanom ugyan, továbbadom, hogy mások is olvassák. Ez egy technikai kérdés. A képeimnél ugyanez a helyzet. Miért adjam át a gyengébb dolgaimat, akár az írásban, akár a képben, a környezetnek.. a teljes szöveg 2009. január 5. hétfő Ritkán kapok tőle küldeményt, inkább csak spam-veszélyt szokott jelezni. A klubból való Terike küldte. MÉCS LÁSZLÓ: Áldottak az öregek barátai ...Áldott, aki nem csodálkozik, hogy sok mindent nem látunk és lassan jár nálunk az ész, Áldott, aki nem veszi észre, hogy ma megint kiömlött a kávé az asztalon, Áldott, aki mosolyogva áll meg, hogy beszélgessen velünk, Áldott, aki nem árulja el, hogy ma már kétszer hallotta tőlünk ezt a történetet, Áldott, aki fel tudja idéztetni velünk a tegnap emlékeit,... Amikor elkezdek mesélni valamit, és fiam finoman elmosolyodik. Komjáti Ferenc barátom küldött egy két és fél perces hangosfilmet a Godot Galéria- fotókiállításom megnyitójáról. http://deske.hu/iras/film/film-2008-01-f-naplo.htm Délelőtt az MTA Kézirattárába, két-háromévenként viszem a napló másodpéldányát. Már az utcáról kellett visszafordulnom, mert honnét tudnám a köv. kötet homlokzatgrafikáját, meg a sorszám is. Kissé szégyenkezve kérdezkedtem vissza, egy fotó erejéig. Páncélajtó, vas polcok, az enyéim számára most szerelnek föle egy harmadikat. A feliratok persze originál tussal, a filctoll századok múltán elhomályosulna. Senki nem dicsérte meg a Piri kismacskáját. Ez is megvan, átgépelve. Iszonyú buta dolognak tűnt, meghívtak a Petőfi rádióba, 1992. december, hogy Unalmas-e a szürke szín? Aztán kikerekedett belőle valami, mégiscsak. ...Önnek volt egy olyan korszaka, amikor ilyen színt használt. Ön szerint unalmas szín a szürke? - Kezdem azzal, hogy miért baj, ha unalmas? - Nem azt mondtam, hogy baj. Bár igaza van, azt mondtam. - Mielőtt a kérdésre válaszolnék, avval kezdem, én nem játszanám ki az érdekes és az unalmas dolgokat egymás ellen. Szükség van rá, ugyanúgy, ahogy a nyugalomra is az izgalom mellett, ahogy a filmben is vannak feszült percek és oldó percek. Thomas Mann azt mondja, egy regény nyugodtan lehet unalmas, és hogy ő unalmon túli mondatokat le mer írni... - Ha én unatkozom, az rossz érzés számomra, hogy nem tudok mit csinálni, amit csinálok, az nem köt le... - Tehát szembenézek magammal. Ez egy óriási érték... - Ön azt mondta, minden szín lehet unalmas, akkor miért mondják az emberek, hogy a szürke egy unalmas szín... - Mert magasabb az ingerküszöbük, általában. A csöndet, a csöndes gesztusokat, a kis simogatásokat alig-alig halljuk. Azt, amire egyébként nagyon szüksége van minden ép embernek, és a nem-épnek különösen - a nyugalomra és a csöndre, a kis gesztusokra, a kis átmenetekre, amikor alig történik valami, amikor a történésnek soványsága segít, hogy én magam továbbgondoljam, továbbmenjek-, akár fantáziámban továbbrepüljek azon a hajón, ha ezt mind megteszik helyettem a színek, a robbanások, az üvöltések, akkor erre nincsen lehetőség. - Szóval, hogy a szürkét unalmasnak érezzük, korunk egyik jellemzője, - Így is le lehet fordítani. A szürke színt keveset használta a képzőművészet, úgyhogy itt nekünk még van keresnivalónk. Legutóbb jöttem haza egy a teljes szöveg 2009. január 7. szerda Tegnap délelőtt egy német-magyar cég épülő székházában bejárás. Nem gondoltam volna, hogy Szüts jóslata ilyen hamar életbe lép. Másfél éve volt dilemmám, hozzam-e haza a Ludwig Múzeumból a Műterem ikonfal - A/93/29 -et, ami amúgy se igen kell nekik. Letétben, raktárban náluk, vagy tíz éve. Egy gyűjtőm pedig örülne neki. Megvenné. Elhoztam. A múzeumi csomagolás igen poros volt... A gyűjtő falán viszont a kép nem fért el; két és fél méter. Így kerül a székházba, máris emberek elé, ahogy Szüts megmondta, s majd egyszer múzeumba. Tegnap kitaláltuk a pontos helyét, a fölerősítés technikáját a zsaluzott nyersbeton felületre, a reflektorok helyét, számát és típusát. A házon még kőművesek nyüzsögnek hófehér egyenruházatban, de márciusra minden kész. Egy év alatt épült föl a ház. Váli Dezső festőművész részére  Kedves Barátom ! Jelentkezem Nálad azzal a céllal, hogy az ÉME Mesteriskola XX. ciklus hallgatói és mesterei látogatást tegyenek Nálad és megismerkedhessenek munkásságoddal mindannyiunk örömére és épülésére. Megtisztelő számunkra, hogy egy ilyen nagy létszámú ( 25 fő ) társaságot fogadni tudsz műtermedben. Köszönet, és várjuk a találkozót. Budapest, dátum. A. a mesteriskola vezetője Köszönöm, rendben. Egy apró kérés, addig a 25 főnek fogyókúra köbméteremből kifolyólag. d. Deske! Gratulálok! <> Nálunk ezt üzemlátogatásnak nevezik. A Schöllernél jégkémet adtak az üzem bejárása után. G 2009. január 9. péntek. 04:17 Mondogatják, a festészet meghal. Csak a festők halnak meg. A festészet él. Nádor Tibor (Aulich Art Galéria, még nyitva) után megint egy elképesztő kiállítás. Nincsen baj, úgy értem, itt, Budapesten. De jó, hogy ezt láttam. De nem jó, hogy nem vagyok műgyűjtő. VÁRHELYI TIMEA (1972), talán 6-8 képe mindösszesen. Ha én mernék ilyen keveset kitenni. IF-KÁVÉZÓ, egy aranyos lebuj, január 29-ig, minden nap 11 - éjjel 1h. között. Ráday utca 19, közelebb a Kálvin térhez, mint a Nagykörúthoz. Kötelező megnézni. Ezt a méternél nagyobb képet kelletlenül mutatom, csak mert valamit muszáj. Nagyon halványan ad vissza valamit abból a sugárzásból. 09:20 Műgyűjtő nem vagyok, de azt a fantasztikus kis fekete képet mindenkit megelőzendő reggel nyolckor hat telefonnal megvásároltam. Bonyolította a dolgot, hogy a kép egy hónapja már el volt ajándékozva. Olyan jó kép, a Nemzeti Galériának kéne adni. Majd, talán. Olyan szellemű és ugyanolyan jó, mint Klee utolsó befejezett képe, a Stilleben, amin Jákob viaskodik az angyallal. Előző műtárgyvásárlásom, 1969-ben, Kazovszkij kis akvarellje, ami most S. Nagy Katánál. Ja, és Piri fenti macskás rajza, az csokiért. Mikinek vettem egy arasznyi faparasztot a Naív Múzeumban, Kecskeméten. 2009. január 11. vasárnap Egy férfi ugorjon, ha neje fakutyázni akar. Tegnap Balatonra. Kutya nem volt, bár nyávogással is próbálkoztunk. Viszont Kata jó félórát vizen járt. A képen ő épp középen, egyedül, és legtávolabb. F/2009/003 Itt meg már egészen ő: F/2009/004 Beleközepelt egy Rothko képbe. Azt mesélte, bent gyönyörű. Szerintem kint is. Szerinte nem csúszik. Szerintem igen, és nem akartam volna eltaknyolni. Ő is csak egyszer. Estére a gondnoktól szereztem borogatáshoz való rongyot, a térdére. 2009. január 13. kedd Fiammal egyeztettük Vajda-élményeinket. Szégyellem és kelletlenül írom le, kelletlenül vallom be. Vajda nagy, és nagyon jó... és nekem most nem jön át. Kétszer is megnéztem a Galériában, soha nem látott munkái, tényleg teljes keresztmetszet. Áhítattal zártuk szívünkbe évtizedeken át. Most: néhány nagyon jó képe, azok működnek. [Persze, mi kéne több?!] Színben olykor nagyszerű. Rajzai tiszták, de az ötlet, amire épülnek, hogy össze nem tartozó dolgokat egymásra montíroz, elveszették hajdani izgalmasságukat. Újságfotókból összeállított montázsait, ahol szörnyűségeket halmoz, mindig is giccsnek láttam. Utolsó, sokat emlegetett nagyméretű szénrajzgomolygásai, amiket szeretnek összehozni a fasizmus-légkörrel, számomra nem többek, mint ritmus-ujjgyakorlatok. Remélem, hogy nincs igazam. Hogy talán csak indiszponált voltam. Vajda Lajos gyűjteményes emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, február 12-ig. Lukácsban most hallott örökérvényű: GYÖTÖRD A TESTED, VAGY Ő GYÖTÖR TÉGED. Egy ideje mindenesetre újra végigfutom az 1200-at. Persze reggel, odafelé, nagykabát, bakancs, tarisznya. Az öreg rikkancs nevemen üdvözöl. Begépelve mára egy régi katalógusszöveg tervezetem, aminek a végén a 90-es tavaszi képeim listája: A/90/03 Váli Miklós tulajdona A/90/04 Kiscelli Múzeum tulajdona A/90/05 megsemmisítve A/90/06 megsemmisítve A/90/07 Kaposvári Rippl Rónai Múzeum tul. A/90/08 megsemmisítve A/90/09 megsemmisítve A/90/10 megsemmisítve A/90/11 megsemmisítve A/90/12 Szentendrei, Ferenczy Múzeum A/90/13 Pécs, Janus Pannonius Múzeum A/90/14 megsemmisítve A/90/15 megsemmisítve A/90/16 megsemmisítve A/90/17 megsemmisítve A/90/18 megsemmisítve A/90/19 megsemmisítve A/90/21 megsemmisítve A/90/22 megsemmisítve (most én itt panaszkodom, vagy hencegek?!) 2009. január 15. csütörtök Délben indulok megnézni a Szindbádot / Seefahrer; a XX. század egyik-, Klee legfontosabb képe. 70-ben már próbálkoztam egyszer a láthatással, de akkor a berni múzeumnak még gyűjtője nevét is titkolnia kellett, nemhogy a címet megadni. Szombat délben jövök. Ha nagy szerencsém van, a Todesengel /Halál angyala/ is. Azt 74-ben láttam, Németországban. Sok rossz képét meg majd behúnyt szemmel. Útielőkészületekkel lassan kész: Elővettem a legszebb homokszínű kockás ingemet, igaz, hogy a szennyestartóból, de azt Klee nem veszi észre. Teljes búcsú, repülőgépkoppanás esetére. Igaz, hogy gyalázatosan a legolcsóbb módon: fél óra jámbor szentírásolvasás. Egy keményfedelű spirál jegyzetfüzet, zsebbe való, gyönyörű, holland design. A fele lapját ki kellett tépnem, vastag. http://met.hu : előrejelzés Berlinre, legfeljebb minusz 6 fok várható, szombat éjszaka. Akkor alszom. Fennállása óta először - cipőfűzők ideiglenesen eltávolítva - túrabakancsom teljes rekonstrukciója. (Bőrtarisznyám is ragyog.) Netán hó, nem merek félcipőben menni. Meg ez olyan jó meleg. Fotógép akkuját tegnap feltöltöttem. Aluljáróban kinaitól 700-ért polárkesztyű. (sötétkék) És most - fél tíz - fekszem, előre lealudni a délutánt. 2009. január 15-17 Berlin Estére Berlin, a Klee-kiállításra, csütörtökön tízig van. A Szindbád tényleg olyan. A rendező, a paszpartúzó, a keretező, a bevilágító és a képeslapkészítő nem tudta, hogy ez főmű. Még vagy 10 KÉP, nagybetűvel. (magamnak: Golden Fisch, a korai Rajzoló festő (rajz), Zwitscher-maschine, Kötéltáncos, Egy városi kép, Szekrény, Architektur, Villa R, Die Grosse Kuppel (rajz), Halál és tűz, Hajók elindulása, Rosengarten, Szobaperspektíva sötét ajtóval). A többi 290! mű behúnyt szemmel, öt km/óra, töltelék a népnek. Nem panaszképpen, hiányzott az Arabisches Lied, a Lachende Gotik, a Todesengel, Gemischtes Wetter, Nordseebild, a Bódulat, Lány kancsóval, Egy lap a városok könyvéből, stb. Sajnálatos festménycsömör, pedig 10 kép egy kiállításon - elég. Ezért érdemes A bázeli Chagall-terembe elmenni. A rabbiportrék. Másnap reggel Pergamon-múzeum. A Pergamon-oltár felejthető, rosszak az arányai. A szomszéd teremben a szürke szobrok mögé szürke falakat tettek. Nem bordót. A kék oroszlánkerámiák alatt egy móka, életnagyságú, és bölcs. De ami fontos lett volna, az akkád-asszír: zárva. Az emeleten iszlám, intím hárfazenés csodavilág. Akkor is, amikor tízméteres homlokzatot faragnak. És még előttünk az egész nap. Séta, séták, közben beszélgetés, Ketten Gy.-vel, ritka ajándék órák. Mondatlabdázás és hülyéskedés, történetek esztétika-kollokviumtól Lenin-mauzóleumig. Amitől nem is messze lenin-sztálinok állnak, maszkírozva, fényképezkedéshez. Ebédrendelésnél rákérdezett, majd türelmesen megtanított, mi is az az oldalas, vagyis? steak. Egy hús, amit háromféleképpen készítenek el. Ebből az első kettő hivatalosan mócsingos. És külön neve van. Én bizonytalnul a középsőt. Fínom zaftja volt. [Kata ithon megint összezavart, hogy szerinte a beefsteak és steak ugyanaz. Az előbbit ismertem ugyanis, hallomásból.] Deske, tisztelettel kézcsókom Katának, de a steak az "átfogó" fogalom, a beef-steak egy species. de a steak az "átfogó" fogalom, a beef-steak egy species.. Ld. még állat, emlős, növényevő, viziló stb. Lásd még rib of beef (ezt ettünk) sült oldalas - természetesen csont nélkül. Gy. Deske, ami a <> kitételt illeti, Katának is igaza van, meg barátodnak is. A beefsteak mindig marhasült. A steak lehet marha is, és egyéb sült is. Ha éppen marha, akkor a két kifejezés azonos értelmű. G1. A holokuszt-emlékmű kockái ötletszerűen változnak, nem logikát követve, pontos munka. Becsületükre, ekkora területet adni egy szobornak. Unter der Linden, Friedrich platz, lélektelen homlokzatok. Mondogattuk: Berlin - nyáron - fantasztikus. Szombat reggel Schoenefeld, Terminal-1, üldögélünk; tudtam, vagy Kata, vagy anyám vár (ő az égben). Lefelé nézve a havas táj formákat rajzolt, Falvak föntről - F/2009/007, emlékeztet 75-76 körüli sápadtka-gyenge képeimre, csak jobb. A/75/23 A/75/49 Megvolt. Új strigula a bibliámban. Jöhet az adatbázis. Lassan túl leszünk a januáron. 2009. január 18. vasárnap Kedves Olvasóm! Nem akarsz egy eredeti Korniss Dezső sgrafittót megvenni?! Egy óbudai társasház anyagi gondokkal, eladná, lépcsőházában van. Egy nagyméretű munka, és egy kisebb hozzá. Szakemberrel leszedeted a falról, kifizeted, s fölteszed irodaházad főfalára, na?! Mérete: 220 x 380 cm, a kisebb: 220 x 120 cm. [Lukácsos kapcsolat] És akkor a MAGÁN- ÉS KÖZÖRÖMHÍR. Megvan. (Megint) kész a dinamikus honlap. Tamás, mások helyett, önerőből, szívességből megcsinálta. Amitől 15 giga lettem: 1016 festmény 614 grafika 1618 fotó 18 plasztika 110 tervezőgrafika 267 képtár-kép letölthető a honlapról nyomdai minőségben, ONLINE. (Öszesen 3643.) Vagyis nem kell már e-mailben kérni, csak ráklikkelve jobb-gomb. Ki lehet próbálni, haza lehet vinni. Persze van, ahol ez alig jelent nagyobb felbontást, a képek alatt föltüntetve a megabájt-méret. Majd utána kell nézni, hogy lett 1016 a festmény, mikor csak 953 élő van. Kérdéses volt, nem hülyeség-e a MAGÁNMÚZEUM / KÉPTÁR munkáit is föltenni. Ott csak néhány esetben van értelme. Győzött a digitális gondolkodás, ahol közömbös, ha egy adat, ha ezer, ugyanúgy új oszlop kerül a táblázatba. Van itt néhány kép - általában én fotóztam - ami gyakorlatilag elérhetetlen. Pld. Várhelyi Timea szénrajza a falamon, ami hiánytalanul kivált egy Nagy István rajzot, amit szintén áhítattal csodálok. De mégse akarom megszerezni. Azán egy Gruber rajz, vagy az elképesztő esőváró öregasszony szobor, aminek a Görgey helyén kellene állnia, a Várban. Deske! Ne bántsd Görgeyt, Judit papája megírta, hogy ártatlan és kiváló hadvezér volt. Jobb, mint Szekeres: G. Gábor, de legalább maga mögé vehetné a nyeregbe azt a nénit. d. 2009. január 19. hétfő. Most megjelent az ÉS-ben Szabó T. Anna novemberi a deske.hu - könyv bemutatóján elmondott beszéde. Kedvelem ezt az írást. Annácska, köszönöm, örülök, megjelent, tényleg. Szeretem a szöveget. Megírjam?, anyácskámnak nem tetszik (†2008.02.29.) hogy kétfejű borjút csinált az ő szellemi közmunkás fiából... d. 2009. január 21. szerda A házunk előtt környezetszépítés reményében 20 éve létesült egy keskeny rét, földsáv, ebpisilde, nyáron néhány fűszállal, és néhány igazi fával. Kényszerből olykor én is beleparkolok. Hátránya egyebek mellett az elszűkült járdasáv. Előnye a szín-, és formavilága meg a kutyaöröm. A fa tövében - F/2009/008 2009. január 22. csütörtök Esti séta a Normafánál, ködben 41 házassági évfordulónk alkalmából. fotó F/2009/009 Vagy talán mégis ez a jobb fotó? autobusz-link.jpg Nem tudom eldönteni. Ma elkezdtem az idei alapozást. Közben randomban (esetleges sorrendre állítva) Zelk verseket hallgatok a PC-ről egész délelőtt. A Sirály is, háromszor. Az Aki bejárta a világot is. Ettől kezdem embernek érezni magam, kissé otthon lenni sok kusza mindenféle napok után. Volt ma két kiállítás is, de időhiány és anyagtorlódás, estére megérkezett hozzám a Sötét zongoralábak ezüst kiöntővel, vegyestechnika, 89x61 cm, 2006; Várhelyi Timea munkája, kiállításáról vettem meg. Ami január 29-ig látható, Ráday utca 19 alatti kávézóban, minden nap 11-01h között. Ma megérkezett hozzá a múzeumi-üveg is Pomázról, 44 ezer, becsillogás felfüggesztve. Vane benne Klee, Vajda, Derkovits is, nem ártott meg neki. A magánmúzeumomba tettem be a repróját, ami ma már KÉPTÁR (onnét tölthető le nagyban is). 2009. január 23. péntek Várhelyi Tímea maga által vásárolt képe egyike a legjobbaknak, amit valaha itthon láttam. Műgyűjtők sajnálhatják, hogy nem figyeltek, bár nagyvadra kevesen vadásznak. Üdvözlettel: F. Balázs És még ott van hat ilyen. d. 2009. január 25. vasárnap Egy nap elment a fenti remekmű keretezésével. Volt neki keskeny léc, aztán széles, aztán megint keskeny, megint széles, az maradt. Volt a belső pereme okker, szürke, sápadtszürke, fekete, ezüst, tompaezüst, újra fekete. És most gyönyörű. Ha minden képemet, ami ennél gyengébb, elfűrészelném. Műterem J.-nek - A/08/28 Ez itt. Tavaly tavasszal kezdtem, 90 centis. Azóta végig majdnem jó volt. (Ősszel ki is állítottam.) Ez a legrosszabb állapot. Annyiszor hittem már, hogy kész van. Akkor ilyen volt. Szerettem volna, ha megmarad vízalatti - túlvilági - hínárosra. Olyan is volt, még hónapja is. De aztán nem és nem. Mára elvesztette a szürke-tompa komolyságát. Kisiklott, ő volt az erősebb, nem örülök neki. Ami új: egy kék, meg egy zöld. Így is jó, működik, de egy osztállyal lejjebb, az én mércém szerint. 2009. január 26. hétfő Erdő Péter imaszándéka februárra: Hogy Szent Pál példájára mi is apostoli lelkületű keresztények legyünk. Aranyszájú szt. János: Pál szakadatlan levertségben élt. Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Titeket pedig arra kérlek, hogy ne csak csodáljátok, hanem kövessétek is... Új husi a medencében. Huszas éveiben járhat, ritkaság a nyugdíjas függőleges nénik között. Minden OK. rajta. És akkor döbbenve látom, a tempó elején, elrugásnál, egy pillanatra kis lábfeje teljesesen befelé fordul. Bokaizmai lehetnek lazák. Innét már kis fekete ívháromszöge se vonzza a szemem. Ami a füdőruhája. Az elhaladó kék csempét nézem szomorúan, magam alatt. Délután. Tegnap befejezett képemet - a nyugtalanság maradt - korrigáltattam Szütscsel. Véletlen éppen gépnél, megnézte. Megerősítette be nem vallott sejtésemet: vedd le a színeket. Most kicsi és büdös, de az enyém. Mindjárt fotózom. Este. Lefotóztam. Föltettem ide. Aztán átfestettem. Aztán mindez még néhányszor. Csak nem jön össze, hogy ebbe a Rodion-kölcsönkönyvbe belenézzek. Ez pedig egy telefonkérés: a Várhelyi-kép az ágyam fölött, átkeretezve. Előbb-utóbb úgyis a Nemzeti Galériába kerül. És egy pocsoly, ez tegnap az uszoda kertjében, F/2009/012 2009. január 27. kedd Este Dunakeszin, unokák, Piri név?napja. A gyerekek ezeket a neveket adták állataiknak: A két fekete hal: LEKVÁR, SZIVÁRVÁNY A befogott postagalamb: MACI A nagy zöld papagáj: ZÖLDSÉG A két pinty: CSIPI és LAJOS Boti két papagája. FJODOR és PJOTR 2009. január 30. péntek Most kerül a Széchényi Könyvtár szerverére a honlapom - a 15 gigás változat -, többen dolgoznak rajta Budán és Miskolcon. Ennek kapcsán Andris ezer linkhibát talált. Sajnos ez leszükült 200-ra, mire átküldte hozzám, javítani. Boldog napok. 2009. január 31. szombat Na. Végre van mivel dicsekekedni. 1./ Kedves Váli Úr! Úgy örülök, hogy megvettem a könyvét- Levelek Le Meux-be. Mint egy formabontó evangelizálás. Felüdülés volt olvasni. Újra járok misére. Köszönöm. Most nem írok többet. Mégegyszer köszönöm. Z. 2./ Magyar Narancs január 29. ...Az egyelőre meglehetősen szegényes mezőnyben Váli Dezsőé a legkülönösebb és legnagyszabásúbb művészhonlap. Önzetlensége lefegyverző, őszintesége zavarba ejt. Mert miközben a képei milliókért kelnek el, és méregdrága albumokban megvásárolhatók... György Péter beszél a... Az oldal vallomásos indulata szinte megrendítő... Gesamtkunstwerk - nem is akármilyen. a teljes cikk 3./ Egy szék a tapolcai ócskapiacról, még augusztusban. Jobban szeretem, mint amilyen jó. Vízszintes az ülés, erről lecsúszik az ember. Meg kemény. Rovátkoltam, s kárpitnak 4 réteg pokróc. Szerettem volna utiszéknek előléptetni, a kecskeméti alkotóház székei kriminálisak, nemcsak mert öregszem. Ma vettem 200 kárpitosszöget kedves szerszámboltomban, útbaesik. Aztán szétvágtam egy izolírmatracot. És úgy tűnik, sikerült. A szögek némi szabálytalanságáról: mikor S. filmrendező Kővágóörsön a helybéliekkel házat építtetett magának, jó érzékkel elvette tőlük a vizszintezőt és a függőónt. 4./ Elcsavarta a fejemet - most - egy fiatalember. Úgy 20 fokkal, mindkét oldalra. Recsegett, és nem is haltam meg. S újra tudok tolatva parkolni. 5./ Széchényi Könyvtár, a honlap-átvétellel már próbaüzemnél tartunk. http://mek.oszk.hu/kiallitas/Deske.hu -- Fura, kisbetűvel írtam be a nevem, úgy nem jött föl. 6./ Egy képem, amiért a legtöbbet adtak, (nem nekem) 8 millió volt, a legkevesebb a minap egy üveg kíváló (házi) baracklekvár. látogató: 2009. jan.= 162681 = 3799/hó = 123/nap VÁLINEWS 167. levél J.-nek, Le Meux-be / 2009. február 2009. február 2. hétfő Találós kérdés. Reggel, hazafelé egy kifli két végét egyszerre haraptam le. Hogy lehet? Nem törtem el, nem deformáltam. A helyes megfejtők között két-két vajaskiflit fogok kisorsolni. 10:25 –Eddig nem volt helyes megfejtő. Csak olyan ronda bajuszosak próbálkoztak, sikertelenül. 11:09 A Szépművészeti Múzeum restaurátor-osztályán kezdtem az érdeklődést. Aztán egy tanítványom-barátnőm-restaurátor. Szerinte a hat négyzetméteres Korniss-sgrafittót egy-, esetleg két részletben biztosan le lehet szedni, utánakérdez. És tutti, hogy az eszetergomi freskó Botticelli. Ahogy halad a munka, ez egyre jobban kiderül. Csak mindenféle szakmai féltékenységek tesznek keresztbe. G1./Berszán barátom hozza a formáját. Csak semmi tréfa. >>A kifli nem egyenes vonalú, hanem ívben hajlik. Igy a két vége egymás mellett található. Ilyen elven szaporodik a giliszta, mert önmegtermékenyítő. Valamint Die Ernährungsindustrie 2009/02 seite: 10 Author: Wolfgang Wiedorn, Backerei Büsch setzt auf Kurventechnik par excellence. / kifligörbítő szakmunkások egy német szaklapban. rövid volt a kifli dr. Nemes János Hát igen. A kérdésföltevésben rejve ott a megfejtés. A közértes kiflikifli nem, a vajaskifli nagyon görbe. Deske, hogy te se unatkozz: van egy cső. A két végén belenéz egy-egy macska. Miért nem látják egymást? (A cső egyenes, nincs benne dugó, stb.) Máté 1. Mert behunyják a szemüket. 2. Befelé koncentrálnak, meditálnak. Amire te gondolhatsz, valószínűtlen. Hogy sötét legyen, ugyanabban a századmásodpercben kéne a fejüket bedugni. d. Nem egy időben néznek bele. Máté 2009. február 4. szerda Deske! Folyatatva, amit reggel a diffúzióról-, nem beszéltem arról, hogy az elektrotechnikában is szerepe van. Ki gondolná, hogy a gulyásleves és a villanykörte rokonok. << Kis anyagi részecskék áramlása, melyet az illető részecskék változó koncentrációja okoz. Az áramlás mindig a nagyobb koncentrációjú helyről a kisebb koncentrációjú hely felé irányul. Az áramlás nagysága, intenzitása arányos az egységnyi hosszra eső koncentrációváltozással.>> G1. Köszi! Egész délelőtt irodai forgószéket kerestem. Egy kinai-IKEA-t találtam, ami műbőr, tehát nyáron izzaszt, és a támlájától még most, hazaérve is fáj a hátam. Azt vettem meg, 18 ezer. Most szerelem össze. Valószínű, fémcső! karfájából egy arasznyit le kell fűrészelnem, zavarja a könyökömet. És át kell kárpitoznom, szerencsére lehet kárpitostakkerrel tűzni. Majd Kata valamelyik öreg szoknyájából. Romantika. d. 17:25 Meg is van a szék. A karfa (karvas) maradt. IKEA pénztárnál sorban állva, az előző kocsiban ez volt. Egy percre megrendültem. Ha valami tökéletes; ez. 2009. február 5. csütörtök Győrben a Múzeum új szerzeményeiből fotókiállítás nyílt. Megnyitására közönségtalálkozót szerveztek, meghívtak. (Ősszel 52 fényképemet vitték le.) Hét közönség jelent meg. Egy kérdés is elhangzott. A győri pályaudvar, ahogy leszálltam. F/2009/015 2009. február 7. szombat Figyelő hetilap február 5., Lugosi Viktória: BLOGKÖNYV ...Ha kalandra vágyik reggel, az utca másik oldalán megy haza. Igaz, ez az érzés nem gyakran önti el, tizenhét év alatt alig néhányszor. Tehát nem a legizgalmasabb pasi, akivel valaha találkoztam. a teljes cikk Akinek nem inge, ne vegye magára. Most kaptam. Két kis magzat beszélget egy anya hasában: - Te hiszel a születés utáni életben? - Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik. - Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki. - Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk. - Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid. - De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk. - De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben. - Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk. - A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van? - Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk. - Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is. - No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk. 2009. február 8. vasárnap  Nagy Miklós barátom fotója, naptár is készült belőle. Erdetileg továbbajándékozandó hoztam el belőle. Dehogy adom én ezt másnak. Micsoda színek, ezt egy képre átvinni. Melegbarna, okkeres és hozzá a halványlila. Elképesztő. De jó lenne. Megpróbálom. Egy csúnyaéletű mérnökember sorsáról kérdezősködtem: Vénségére visszatért első feleségéhez, és Római-parti nyaralójában a fűszálakat igazítja egyenként egyenesre. Valami ilyesmi itt is, hoppá, kezdek gyanakodni. A honlapon a képek alatt: repró: 3,4 Mb. jpg. Két sorral fölötte: nyomdai minőségben >>. Most reszelgettem rajta egy kicsit: nyomdai minőségben [3,4 Mb.jpg] >>** Meg volt ilyen képtulajdonos: Boldog Terézia Kollégium. De hát mi a fene ez. Tehát: Boldog Terézia Kollégium, Debrecen. **Ha majd számon kérik, hogy lehet 0,2 Mb nyomdai minőség: miért, a bélyegnagyság is az. Megkérdezték a szerzetest, hogyan tud annyi munkája mellett ilyen összeszedett maradni. Amikor állok, akkor állok. Amikor megyek, akkor megyek. Amikor ülök, akkor ülök. Amikor eszem, akkor eszem. De hát mi is ezt tesszük! Amikor ültök, akkor már álltok. Amikor álltok, akkor már szaladtok. amikor szaladtok, már a célnál vagytok. Gőgös mondat, mert ez adottság is, de sajna, igaza van. Próbálok a Lipton Green Teára koncentrálni. De ahhoz dukál nekem még három háztartási keksz is, tehát 2009. február 9-10. hétfő-kedd Hogy a fenti fotó alapján képpel próbálkozom majd: >>Melegbarna, okkeres és hozzá a halványlila. Elképesztő. De jó lenne. Megpróbálom.<< Deske! Végre!!! M. úgy értem, műterem, bútorokkal d. Aztán ma csakugyan. Megpróbáltam. Új képet utoljára a nyáron kezdtem, hát érthető óvatosságom. Mindenesetre szolgai hűséggel igyekeztem mintámat követni. Még nincs igazán kitalálva, de annyit már látok, hogy túl tarka. A középső kis sötét folt majd szék lesz, lábat még korai csinálni neki. Most töröm a fejem a továbbiakon. Jó nagy, 90 centis kép lesz. Ha megéri. Legtöbben csak az az ujságírók véleményét ismerik, és nem a tényeket, így aztán sokaknál izgalmakat keltett, hogy a Pápa Úr holokausztot tagadó püspököt fogadott vissza egyházunkba. Itt a hivatalos vatikáni nyilatkozat. Magyar Kurír 2009.2.4. Világos beszéd. "amelyeket a Szentatya nem ismert a kiközösítés feloldásának pillanatában." Ő is egy magányos bozótharcos? É. Csak egy esendő ember. A pontos formulát nem ismerem, a pápai tévedhetetlenség kb. az ünnepélyesen kihirdetett teológia-dogmákra vonatkozik. d. Deske! A cikk figyelemre méltó. A fordító Érszegi Márk Aurél, rokon, jelenleg családostul Rómában él diplomáciai szolgálatban. A Google föltett értékek közül megtaláltam Kemény János erdélyi fejedelem önéletírásának első, 1816-os kiadását. A könyvben az előfizetők névsora is, Kazinczy természetesen köztük van. A könyv tulajdonosa a New York Public Library. http://books.google.hu/books?id=eiZIAAAAMAAJ&dq=rumy+k%C3%A1roly+gy%C3%B6rgy+monumenta+hungarica&printsec =frontcover&source=bl&ots=fGbyCCCC4G&sig=ARnJb2z65KbMaLfn8coFie6smnY&hl=hu&ei=4FCRSb_zLpWA_ gakvdmmDA&sa=X&oi=book_result&resnum=1&ct=result G1. Egy mail-váltás. Kedves V.D.! [...] Kérdésem is van: miért tiltakoznak a protestánsok a Mária- tisztelet miatt? Pontosabban az érvek érdekelnek Mária mellett. H. Kedves H.! A Mária-ügyre nem válaszolok érdemben. 1. / Két órát aludtam az éjjel, most értem haza Győrből, közönségtalálkozó a múzeumban, 2 művész, 7 közönség. Nem ezért nem tudtam aludni, hanem mert este megkínáltattam magam tatárbifsztekkel, amiről nem tudtam, hogy micsoda. Ami álmatlanságot okozott. 2./ Erről sok nagy könyveket írtak. És nekem most sokat kéne gondolkozni. 3./ A vitát másokkal terméketlennek tartom, nem ez a megközelítési mód. 4. / Például nekem tavasszal meghalt a mamám. De most is van egy, aki aktív, törődös stb. csak úgy hívják, hogy Mária. Hát nem jó ez? d. Éjféli levél, e témakörben barátom ajánlja: Dávid Katalin: Egy asszony, öltözete a Nap. Isten Anyja a tipológiában. Szent István Társulat, 2008. 2009. február 12. csütörtök Napi 30 órában gépnél, négykor kezdek, keresztbe áll a szemem. Hogy az OSzK átveszi a (dinamikus) honlapot, kiderült, ehhez a NEWS-leveleket át kell nézni. A harmadik nap jutott eszembe, hogy a munka egy részét a CTRL+F egy gombnyomással megmutatja, listázza. (Profiknak: a tükrözésnél a linkek csak relatív URL-ekkel működnek. Emiatt kódcserék. És a nyolc és fél NEWS-év alatt rengeteg kép és szövegillusztráció cserélt foldert.) Aztán este pihenésnek az elmaradt mosogatás, meg a fakeret átalakítása, amit a kisebb képek alá rakok festés közben, az asztalt magasítandó. Nem jó tartósan görnyedni. Élére állítva sámli, lett neki fogantyúja is. Viszem márciusban Kecskemétre. Reggel a klubban. Fura, miket tud meg az ember. Iván főtiszt volt, a (néphad)Sereg mosodai ügyeinek országos főnöke, vegyészdoktor. Legénységi usankámról rögtön megmondta az évjáratát. Harminchét éves kék sportmerci. Reggel három kilométert fut az erdőben, vagy fél órát szobaevez. Mindig vidám. Műszaki műveltsége utólérhetetlen, beleértve a kompjutertechnikát. A múltkor egy eldugott kisgalériából egy Czigány Dezső önarcképet vett meg. Nem gyűjtő, csak megtetszett neki. Ajánlottam neki a Szibériai garnizont, azonnal megszerezte. Hogy ők micsoda feladatot kaptak egyszer. A kórházi fölfekvésnek az az oka, hogy ahol a bőrfelület nem kap levegőt, ott elhal a nyirokkeringés, s a bőr elkezd szarusodni. Az izzadságtól ez fölrepedezik, a repedésekbe kórokozók telepednek. A honvédkórházban hathetes bárányok bőrét alkalmazták, annak nyíratlan szőre még kampós. Ez levegőztet, és izgatja a beteg bőrét, ami serkenti a nyirokkeringést. (Ilyenkor pizsama, lepedő nincs.) Nekik ezt a birkabőrt kellett időnként tisztítani, de a hagyományos szerek zsírtalanítanak. Kitalálták, patából sajtolt olajjal keverik a tisztítószert. Aztán áttértek a nemezre, anyagi okokból. Más. A vendégségben Balatonnál nyaraló szovjet tábornokok estvéli jókedvükben összehányták magukat, reggelre illett az egyenruhának patyolatnak lenni. Igen ám, de azok tele kitüntetéssel. Polaroidfotó, fejtés, tisztítás után pontos visszavarrás. Olbrachté? az a szörnyű kis novella, ahol a kárpátaljai kis falusi zsidóhoz betérnek tisztek randalírozni. Lányait kimenekíti a hátsó kapun, kényszerből itatja, mulattatja a katonákat, táncol nekik, borzalom... Mikor aztán elalszanak, megátkozza őket, de reggelre a ruhájukat, csizmájukat ragyogóra kitisztítja... Nagyon rég olvastam. Egy dologban nem értettünk egyet, bár lehet, hogy neki van igaza. A főtiszti téli fövegek kapcsán. Szerintem a panofix az műanyag, szerinte kis kockából összevarrt legfinomabb szőrme. Illetve talán itt szétválik a köznyelv a szaknyelvtől. Kedves Deske, én nem szoktam irigykedni. Soha, senkire, semmiért. Eddig. DE MOST NAGYON! Azt írja mai bejegyzésében erről az úrról: mindig vidám. Tiszta sajgó szívből irigylem. (én is "dolgozom" rajta, dehát...azt hiszem, erre mégiscsak születni kell) H. Rendben. Dolgozunk rajta. Úton vagyunk. d. 2009. február 13. péntek Délelőtt az építész mesteriskola 20 hallgatója itt, gyárlátogatáson: Hogy hogyan kell építésznek lenni. Mondom, olvasni kell a József és testvéreit, sokat sétálni, egyedül, és nem megsértődni a világra. Hogyan kell festeni. Fölvettem a festőkötényt, és bemutattam, kezdve a lemezcsiszoláson. Fél óra: A/09/02. Miért nincs árnyék a képeimen. Mert bonyolult, bárha valaha tanultam ábrázoló geometriát. 2009. február 14. szombat Reggel uszoda helyett ismerős költöztetése Óbudán. 20 emelet ládákkal. A könyebbeket választottam. Egy lépcsőház-fordulói felvétel F/2009/022 A másik egy udvarra nyíló házmesterajtó F/2009/021 Aztán vasárnap helyett kirándulás a Hármashatár-hegyen, Érdes jég, fölötte öt centi szűz hó. Gyönyörű. A nagymeredek szakaszt elkerültük. 12-kor uszoda. Teljesen más közönség. Típusos idősödő lukácsos-hölgyek mellett arisztokrata urak, nagyszámban, és főleg mindenféle mindenfelé gömbölyű kisasszonykák. Helytelen. Nézőpont kérdése. Hogy el ne felejtsed, mert azt nem szabad, még egyszer ez a remekmű. Csodák között élünk. 2009. február 15. vasárnap Az ember vasárnap öthuszonháromkor lecsapja a vekkert - csapja, az túlzás -, kitámolyog a fürdőszobába, és arra gondol, ma nem lesz kirádulás. Mert már tegnap megvolt. Egy lila szappan vígasztalja, alatta óriáskavics, amit Kata hozott az Adriáról. Pizsamában fényképez, ötször, mert a szappan nem jó szögben, valamint kérdéses a sárga fogmosópohár is. A misén rábámul a barokk Máriára, amit huszonöt éve, másnaponként-, és észreveszi, mit tart a gondos anya a kezében. A Kisfiún és a fölgolyón túl egy kendőcske, pelenka, magyarul pelus, amit a legkisebb unokám is, még néhány hónapja is-, ágyba, ebédhez, játszótérre. Ő is. Nem pusztába kiáltott ez a válinews. A múltkori Figyelő-cikk utolsó mondata: Miért érzem úgy, hogy küldök neki egy üveg baracklekvárt? És ez a bizonyára aranyos ismeretlen Viktória nem a levegőbe beszélt. Lekvárja ma már csak emlék, a szíven könnyedén átfutó, bolondos emlék- Mákos rétesre kentem. Vasárnap dolgozni nem szabad, de játszani igen. Délután rendbe tettem honlap-főoldalaimat. (Délelőtt Zsófi lányommal séta Dunakeszin, az édes párás-kavicsos Duna-parton. Ahonnét 2 apró figyelmesség Katának.) 1999.09. ez még csak az oeuvre-CD borítója 2000.11. tán ezt szerettem a legjobban, a hőskor 2004.04. ezt Miki fiam, hogy mégiscsak kéne valami 2004.05. 2005.11. 2006.02. 2006.11. itt bírtam leszokni az önarcképről először 2007.01. előfutár, egy napig élt 2008.03. úgy tűnt, ez a szerkezet állandósul 2008.10. a nagy ugrás, innét már csak visszafelé lehet 2008.11. 2009.01. 2009.02. KKKKKKK KKKKKKK    címsor Lááááááááááááááááááá   normál balra zár éééééééééé arial címsor ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ arial-előre-címsor Ja, ezek itt semmi, bocs. Csak reggel rájöttem, hogyan lehet új betűt használni ebben az eddig szörnyű (de baromira korszerű) Dreamweaver programban. E fájl kódjába írtam bele az új sablonokat. Mostantól korlátlanul (vagyis segítség nélkül) bővülhet a választékom. 2009. február 17. kedd Minálunk újból? tél. A maga kontrasztjaival. Reggeli hó - F/2009/024. A hajnali pedig ez volt: F/2009/023-link Szeretem ezt a látványt, már felöltözve, szellőztetéskor. Utána a tea. Kissé búsulok. Marad a 15 gigás honlapom a C3 Intézet szerverén. Minden éjjel 02h-kor átküldik az új anyagot a Széchényi Könyvtár gépére. Amíg csak lesz mit. Kedves Tamás, sokat dolgoztam rajta; ez OSZK-szerverére költözés nem sikerült. De így is jó. Gondolkodom rajta, hogy netán hamarosan átadnám a NAPLÓ kéziratát a Kézirattáruknak. (Osztályvezetőjük várja.) Számukra kitaláltam valamit, hogy a könyvtáros rögtön lássa a tartalomjegyzékben, hogy melyik irattartóban találja (a harmincháromból) a keresett papírt. (T.i. mostanában is kerülnek - persze az utolsó dobozba -, most fölbukkant, korai tételek.) Ezért megkérném a következőre: 1. / AZ IRÁS táblázatot növekvő oldalszám szerint kéne kinyitnia. 2./ Itt az adott oszlop első sorába ezt írtam: 01. doboz / C.00000-00410 . Evvel a tartalommal kéne kitölteni az alatta lévő összes sort, amíg a 02. doboz el nem következik. És evvel a szisztémával végigmenni a táblázaton, kitölteni minden sort. [...] 5./ köszönöm 6. / nagyon köszönöm Akkor most már jöhet ennek a tükrözés-dolognak a befejezése, ugye? d. 2009. február 18. szerda Már egy órája foglalkozott velem. Ez valami nagyon korszerű technika lehet. A flexibilis fúrószár végébe 19-eset kért, pirosat. A 19 milimétert jelent, a piros a vastagságot, gyökérlyuk tágító. Később lángon fémrudacskát hevíthetett, ahogy futólag odasandítottam. Bölcsesség fog, semmit nem éreztem, noha előtte nem volt szuri. Az asszisztens a fényképezkedés előtt javasolta, most lehetőleg ne csukjam be a számat, tele van tűkkel. Azok mutatják a görbületeimet. . Kata rögtön lefikázta a látványt, hogy bonyolultságban a Jávor-vérvonal az igazi, nézzem csak meg Miki foggyökerét. És már hozta is. Megvolt a mai délelőtt. Az újonan szerzett keretek javítása holnap folytatódik. 2009. február 19. csütörtök Mindennek vége. Negyed nyolckor uszodakezdés idejében az első lesíklás a Normafánál. Az 59. szezon, ha jól számolom. Már fönt a nap. szikrázik a hó. Ami húsz centis, és tegnapi kollegák által tisztességesen letaposott. Minden menetrendszerűen, ahogyan évtizedek óta. A szlalomot gyakorlom, megy a dolog, kéz vezet, külső láb, nem buktam. És akkor. Igen. A második fordulónál baktatok fölfelé. És azon kapom magam, fájlok esedékes javításán gondolkodom. Nem tudja valaki, honnét szedtem ezeket a robusztus Pilinszky-mondatokat 1983-ban? Naplómból került elő: C.01276 ...Ha valamit mondani tudnék az az, hogy soha, semmilyen körülmények között, senkit és semmit ne kritizáljunk, egyedül önmagunkat. Ennek a magatartásnak a legügyetlenebb, a legtökéletlenebb gyakorlata kimondhatatlanul többet használ, mint a legélesebb kritika. A legkitűnőbben kritizálhatok valakit, belül majdnem ennek arányában leszek boldogtalanabb. Viszont, ha magamat kritizálom... valamiféle béke születik bennem... ...Az életre mi a megoldás? Az életet végig kell élni, mi van azon megoldanivaló? Ha elhagyjuk ezt a mániás megoldáskeresést, belátjuk, hogy a dolgok tetemes részének megoldatlanságában van a megoldása...     a teljes jegyzet Szia Deske! Nem tudom a forrást, csak bámulom. Néhány családi szituáció jut eszembe és mindegyikre igaz: G Kedves Dezső, azt hiszem ebből az interjúból. A második gondolat pedig innét. S. Evvel a problémával minden gondolkodó ember szembe kerül. Fölösleges, sőt reménytelen, ha más bűnén rágódom, mert attól semmi nem változik. Hasonló megoldást találtam néhány éve, mint Pilinszky. - Nézzenek oda, micsoda mohó! - Na várjunk csak. És én hány bicskát vettem az elmúlt két évben? Milyen egyszerű. Ez engem mindig kijózanít. MINDIG megtalálom magamban ugyanazt, félelmetesen MINDIG. Egy fotó. Szeretem az éjszakai havat. F/2009/025 A főoldalon módosítottam a szöveget. Immár: A HONLAP AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÁLLOMÁNYÁBAN ...illetve SZERVERÉN.. (ha nem is online), de ezt a szót mégse akartam használni. Talán két éve tart a munka, lassan az egész naplóm begépelésre került. 2009. február 21. szombat Gábor egyik bótba, én a másikba, utunk ma különvált, uszodából hazafelé. Szeretem elnézni ezt a távolodó, magányosnak tekinthető, mert nélkülem-alakját. El is teszem a fotóját. Csak hát belevág egy zöld oszlop, jobbról piros-fehér micsoda, balról csatorna, üzenőcédulákkal tele. Nem jó. És ha valamivel több türelmem lett volna- Most ilyen lett. Kedves Gáborom - F/2009/026 Deske, láttam. A cédulákat jól leszedted. Még a sárga szalagot kellene, bár így korhű. Ez az első fotó rólam hátulnézetben. A géprajzban is ritka: G Gábor, még egy alaprajz kellene rólad, 1:5-ben. d. Metszetet azért ne készítsél: G És egy robbantott rajzhoz mit szólnál? (magyarázat civileknek) Milyen szép ívben repülnének a lábkörmeid (?1-?10), beméretezve; aztán a különböző fogaslécek, és fogaskerekek, a tömör Babits-, és Kazinczy idézetek?! És last not least / utoljára, de nem utolsóként egy körtéri mákoskifli. d. 2009. február 22. vasárnap Évek óta egy szörnyű tévedés áldozata vagyok. Előtte évtizedekig minden rendben volt. Nagy bögre tea, két púpozott kanál cukor két citrompótlóval. De az ember jobbra vágyik ˙(© Várady Szabolcs), áttértem az aszkorbinsavra, gyorsabban oldódik. Aztán rendszerváltás, hazánkba begyűrűzött az OLYMPOS citromlé, az 50%-os, tökéletes. Hamar kis segédeszköz, mérték nélkül semmit nem merek; egy átlátszó kupak, hajdani cumitető, rá filctoll-csík; adagolónak. De másnapra elfelejtettem, hogy ez a csík csak viszonyítási alap, s nem maga a mérték. Azóta teáim azóta rettentő savanyúak. (Cukor régóta egy csapott kiskanál; elhízás ellen.) Tegnap aztán észbe kaptam, kicsellózok én a sorssal, kevesebb citromlevet. Nem ízlett. Ha filozóf lennék és nem életgyáva, rákérdeznék, lehet, hogy az egész élet ijen?! Ilyen öröm is van. XP alatt IE6-ban nem működtek a film htm-belépőfájlok, szakértőim csak a fejüket csóválták, és javascript vagy framehibára gyanakodtak. Kitaláltam, és az adatbázisban átírtam az URL-jeiket abszolútra, ennyi volt a baj. Kerítésen lyukat vágott-szisztéma, de működik. 2009. február 23. hétfő A mai újságban egy (számomra) második fotó erről; az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy elhagyja Magyarországot. Én ennek a mai napig tudok örülni. Az első fotót a padlón találtam annó, meglehetős tönkrement állapotban, eltettem azt is. Ezt délelőtt befejeztem Műterem - téli este - A/09/01 65x53 cm 2009. február 24 kedd A hó jó dolog. Jó nézni is. F/2009/027 F/2009/028 Vasárnap síeltem is, bárha csak kötelességtudatból. Egyedül, mint mindíg. 2009. február 26. csütörtök Az OTP ájött, hogy anyácskám egy éve meghalt, azonnal zárolták a számláját, amiről azóta is mindent; lakásában a villanyt, telefont fizettem. De sőt, és mellékesen, tévedésből kifolyólag már kéthavi távhőszámla elmaradások. Reggeltől kezdődőn estélig némileg zaklatott ügyintézések és sok felgondolások. A lefoglalt pénzt az OTP persze nekem szánja, csak igazoljam örökös voltomat. 2009. február 27. péntek Nagykaliberű cége van. Műgyűjtő. Is. Fotelben üldögéltünk, tea, gyöyörű képeket nézegettünk kettesben (nem az enyémeket), közben zenét hallgattunk. Meséli, megtette, hogy két hétig semmit nem evett, csak víz. A harmadik nap elmúlt az éhségérzete. Soha nem tapasztalt intenzítással élvezte a zenét, fölpörögtek képességei, napi két könyvet elolvasott, satöbbi. Lement a vércukra 0,1-re, de orvosa mondta, nyugodtan folytathatja, csak legyen a zsebében egy szem kockackor. Hogy most késésben vagyok, szívesen elvinne. Nem, nem haza megy. Még az este előtt egy beteg ló hátát fogja masszírozni két órán át Zsámbékon. Hazaérve, mindenesetre kivettem a citromosflakont meg a cukrot a fűrészgépre telepített teaszettemből. Tegnap csak két keksz. Hogy történjen valami, megpróbálom. Két keksz mára is. Aztán majd meglátjuk. Merő véletlen, hogy mindez egybeesik a nagyböjt kezdetével. Illetve annyi mégiscsak történt, kedves optikusom becsiszolt nekem két háromdioptriás lencsét, amit aztán én este kétkomponenses ragasztóval. Olvasóúszószemüveg. Ma főpróba, beázik-e. Kedves Deske, unokám, Rebeka, így nevezte el a cumisüveg osztását (térfogatmérő csíkok az üvegen): literfogó. Olyan zseniális, hogy gondoltam, megosztom veled. Üdv, Máté Tegnap sikerült egy pontosabb fotó, lecseréltem.Tehát: Kedves Gáborom - F/2009/026 Elpiszmogtam vele vagy háromnegyed órát, amíg a padon lévő tüzespiros-, meg kék rongyokat egy kissé. Meg hogy az előtér grafikája kissé markánsabban. És a házak színei kevésbé. A téma kedvéért. VÁLINEWS 168. levél J.-nek, Le Meux-be / 2009. március 2009. március 1. vasárnap, Kecskemét Ki hogy van vele, az időélmény a legnagyobb és legijesztőbb. 29 évig rántott csirkecomb és tortaszelet, ma borsófőzelék, a vasárnapi ebédet már a városi börtönből kapjuk. Március, Kecskemét, alkotóház. A konyhaszemélyzet szélnek eresztve, költségcsökkentés. Gondolom, délelőttönként az emeleti folyosói pamlagon kettesben lábukat lógázó, cigiző és békésen traccsoló takarítónőségnek is vége. A fejlődés abban is megmutatkozik, hogy a heti két hidegvacsora helyett heti két melegvacsorára váltottak. Kedd és péntek. A napidíj 2700-ról 3500-ra. Az ötös szoba az enyém, mint mindig. Lehet majd zenélni, a bal felöli vékony fal túloldalán nem lakik senki. Igaz, azon túl sem, a házban egyedül, a másik 9 műteremlakás üres. Nem ezért kezdtem most kissé félni ettől a márciustól. Hogy lesz-e kép. A szokott 11 helyett idén reggel 8-ra értem le. A Margit körúti járdákat az elmúlt napokban zöldcölöpözték, beleértve a rakodási zúghelyemet is. A fél?mázsa leszállítandó műtermem. Ha már ébredtem, egyszerűbb volt fél ötkor pakkolni, némileg szabálytalan helyen. Bár evvel áthágtam Mikivel -szerződésünket, hogy tartom a KRESZ-t. Ami az ilyen menjen harminccal- tábláknál elég keserves. Amúgy nem. Tehát Kecskemét, már tízkor körletrend, kezdődik az édes tétovázás, melyik múzeummal kezdjem. A zöldborsóról még mit se tudtam. Nem volt rossz. Az elmúlt három nap távlatában különösen, amikor napi két keksz. Érdekes, nem voltam éhes, de abbahagytam, kezdett közérzetem lenni. Lement három kiló, ez is rendben. Versenysúlyom. Persze a Cifra Palota. Ami újra nyitva vasárnap délelőtt, sőt ingyen. Egy felejthető textilművészeti kiállítás. Próbálkoznak. Persze, végül is mért ne lehetne pamutból is képet csinálni, időnként ki kell mosni. Az emeleten a Farkas Istvánok helyett néhány éve hejtörténeti kiállítás. Bosszantó, hogy nagyon jó. Elandalodtam egy csoportképen, néprajzi és régészeti vándorgyűlés, 1926. Ez is időélmény. Rég halottak. Ezek az arcok. Ilyenek vagyunk ma?; muszáj. Jobb szélen az a parasztnéni. A Műkerti sétány összes fáját kivágták, helyükbe ugyanannyi facsemete. Mint egy kopasz asszony. Lámpafénynél egyedül az étteremben. Vacsora. A minőségre egy szavam se lehet. Elkezdődött a hónap. 2009. március 2. hétfő, Kecskemét Mi nagyobb boldogság e földtekén, a Pannon-szervíz informatikusa keze alatt feljön gépemen a vasárnap reggel eltűnt internet. Feszülten figyelem minden mozdulatát. A másik szakértő negyed órával korábban tanácstalanul széttárta karját. Jézusmária, aha!, szóval csak ennyi volt. Egy ezres diszkréten a tasztatúrája alá. Kecskeméti első munkanap hagyományos, rítuális dzsungelizgalma. Amikor félóra múltán újra beautózom hozzá a város közepébe, már mosolyogva int. Amit akkor mutat, már én is ki tudom majd javítani. Ez György Peti egy régebbi cikkéből, milyen világos: Végre is a nosztalgia - Johannes Hofer, egy svájci orvostanhallgató XVIII. század végén alkotott kifejezése - nem más, mint a történelem orvosi fogalomként való megélésének élménye. A nosztalgikus, honvágyban szenvedő ember beteg. Jut eszembe erről harminc éves kedvencem, az akkori Magyar Nemzetből: Nosztalgia. Az ősköd volt az igazi! Egyedül vagyok a házban. Nincs kivel nembeszélgetni. Első lemez lecsiszolása a kertben. Szobában nem lehet, nagyon poroz. Aztán estig egy ötcentis vázlatrajzig jutottam el. Tréfából beszámoztam, B/09/01. Öt éve nem rajzoltam. Máté talán kicsit örül majd. Deske! <> Kissé morbid, T. Krisztina verse még inkább. Hátborzongató. A börtönkaja felöl nyugodt lehetsz, nemrég egy levelező-hallgatónknak - aki börtön-élelmezéssel foglalkozik - a higiéniai feltételek volt a diploma-témája. Üdv: G Szia Deske, érezd jó rosszul magad. (a György Péter meg egy modoros fasz, te meg minden hülyeségnek bedőlsz – de legalább már nem koplalsz) Dr.H. 2009. március 3. kedd, Kecskemét Ez a legbiztosabb módszer, ezt követtem. Bekötött szemmel szép nyugodtan átlépni a szakadék szélén. A képet el kell kezdeni, túl kell élni. Egy fotelben háztartási kekszet rágni. Zászlópiros ecsetrajz, elmaszatolva, hátha attól történik valami. A/09/04 lesz, ha megéri. Közben a Földművelésügyi Minisztérium erdőtűz-szakembere mesél az ausztrál bozóttüzekről, lebilincselően. Innét szép győzni, szokta volt mondogatni Szüts. De sőt. Most nem is fogok hozzányúlni, veszem elő a köv. táblát. Az is 90 centis lesz, attól félek a legjobban. 2009. március 4. szerda, Kecskemét Szokásos napi kompjuterigazításra, a belvárosba. Keresem a parkolási kék fizetőoszlopot. Két fiatal guggol egy kerékpár mellett. Igen, ez volt az a bolt. Mikicával pumpát kértünk, s ja, ne feledjük, neki egy bringát is. És összemosolyogtunk. Régen volt. Fáj. 2009. március 6. péntek, Kecskemét Délelőtt fölkerestem a megyei múzeumigazgatót, hogy nem kéne-e a Cifra Palotából kivenni a helytörténeti kiállítást, nagyértékű képanyaga - Farkas, Mednyánszky, Nagy Isván, Tóth Menyhért - javára. Tudják, egyetértenek, pénzügyi okok. Nekiláttam a hál'Isten utolsó nagyméretű lemeznek. Ez pedig, az A/09/07-es, amit mutatok, 60 centis. (Most, hogy Kaliforniából megdícsértek, olyan rajzosakat csinálok.) A/09/06 ez 90 centis, olyan mint most a honlapom fekete főoldala, nem?! Az is megegyszerűsödött tegnap. Vettem két jó utihangszórót. Sitkovetzky Bach Szólószonáták hegedűre, valami csoda. Töröltem a programok közül a skype-ot, kiderült az új verzió nem támogatja a GPRS-t, a barmok. Kerestem! és harmadikra találtam a google-on egy még- és már jó változatot, amivel aztán tudtunk Paulával videobeszélgetni. Most, hogy megint kész, ezt is átnéztem: A HONLAP TÖRTÉNETE: 2000. 06. indul a C3 szerverén, 110 megabájt, egy hétre rá a VÁLINEWS is. 2004. 09. Az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonába kerül, az ő szerverükre is rákerül, naponta frissítve. 2005. 01. bekerül a Nemzeti Digitális Adattár állományába. 2006. 12. a honlap dinamikus adatbázis-rendszere indul. Még két év munka vele. 2007. 06. képek nyomdai változata ingyenesen lekérhető. 2008. 01. lebutított, statikus változat az OSZK számára. 2009. 01. rákerül a képek nyomdai változata (14,7 gigabájt), online letölthető. 2009. 03. a dinamikus változat is az OSZK szerverén. (18437 fájl) 2009. 03. (négy év munkával a szinte-) teljes C. napló a honlapon. (9915 oldal) FŐBB MUNKATÁRSAIM a 18 ezer fájl helyrekalapálásában: Boda Bánk / Bárány Dénes / Kaáli Nagy Paula / Kalmár Zoltán / Lévai István / Németh István könyvkiadó / Pócs Ádám / Somogyi Tamás / Sütő Károly / Szőnyi András / Tüdős Balázs ...köszönet! Levelezéstöredék az OSZK-val: Kedves Dezső! Ha vegleges a beallitas, en is konfiguralni fogom a webszervert. Jelenleg igy erheto el a dinamikus oldalad: > > http://mek.oszk.hu/kiallitas/deske.hu/ > > es a statikus: > > http://mek.oszk.hu/kiallitas/deske/ > > valamint az Elektronikus Konyvtarban a munkaid: http://keptar.oszk.hu/html/gyujtemeny.html Kedves István! Nem tudna ez a név egyszerűbb lenni? Mondjuk : "oszk.deske.hu"? Írjak ez ügyben a Főigazgató úrnak? d. Kedves Dezső! Útnak indítottam egy feljegyzést a "deske.oszk.hu" ügyében. Egyelőre nincs döntés, de a főnököm nem bíztatott, bár szerintem inkább az inform. igazgatót zavarja. Ha nem megy, akkor helyette max. "oszk.hu/deske.hu" tudunk ajánlani... István 2009. március 7. szombat, Kecskemét Öröm ?1, ez meglett. Zsófi lányoméknál Dunakeszin csövek, radiátorok beszerelve, minden. Már próbafűtés. A gázkazán mellé egy vegyestüzelésűt is vétettem, figyelemmel a nemzetközi-, ukrajnai helyzetre. Holnapra már az is működni fog. Másfél millió. Gázkonvektorjaik voltak, s valami félrekalkulálás következtében az éves leszámolásnál összejött nekik egy 500 ezer forintos gázszámla. ?2. Várhelyi Tímeától farvizemen (bocsánat) eddig legalább öt képet vásároltak, kiállítása után. És üzenik, a mai ÉS-ben cikk róla. Lesz komolyabb kiállítása is. Kezd a helyére kerülni. Nem egy tülekedős fajta. ?3. Ellentétben velem. Utánaérdeklődés, kilenc telefon, egy félhazugság, hogy nyugdíjas lettem (ugyanis négy éve), meg fenyegetés, hogy átmegyek a konkurenciához. És ugyanazt a netkapcsolatot ugyanannál a cégnél 7900 helyett 5400-ért kapom. 6-8 kilobytes/sec feltöltési sebesség, ami nekem nagyon jó. ?4. Egy hét félárbócon után ma újra 1200, és nem is volt veszélyes, az itteni 50 méteres bólyázott medencében. A régi arcok, régi mosolyok, ahá, itt van, akkor ez március! ?5. A benzinkutasnő mutatott egy gombot a lyuk mellett, ha megnyomom, még tíz liter fér a tankba. ?6. Deske! A Google legújabb szolgáltatása: <> Úgy találtam rá, hogy a franciául verselő és Voltaire-rel levelező Fekete Jánost francia szövegbe tettem. Erre a róla szóló szöveg megjelent franciául is és magyarul is. Jó játékot: http://www.google.hu/intl/hu/help/faq_translation.html G. A mai kép: A/09/09 És két nap alatt végre rendbetettem hétoldalas életmentő puskámat. A fejezetei DREAMWEAVER PC-ALAPGÉP HONLAP STATIKUS HONLAP LAPTOP TOTAL COMMANDER SZKENN PHOTOSHOP SZÍNEK ZENE-HANG INTERNET E-MAIL TVNET WIFI ADATBÁZIS JELSZAVAI C3 SZERVER SKYPE Lehet, hogy holnaptól lesz időm az angol krimire? 2009. március 8. vasárnap, Kecskemét Szép volt jó volt abba kell hagyni. Időt mértem 1200-ra, és ennek megfelelő tempóban, kézlapáttal, fele gyorsúszás; 29:42, még fél óra alatt, de romlik. Romlok. 66 és fél. Abba kell hagyni, mert utána a misén elaludtam, majd a múzeumban -, satöbbi. Múzeum. 30 év után észbevettem, másutt is lehet, átautóztam Nagykőrősre. Arany János Múzeum, személye köré csoportosítva, de kőbalta, halászszerszám és Kőrösi Konzerv is, édes helyi zamattal. Végigolvastam egy Haynau napiparancsot, egy oldalnyi nyomtatványt bírósági végzésről, 48-as katonatiszt 'por és golyó' által. Török hódoltság kori oltalomlevél, gyönyörű, nem?!, nyugta adóbefizetésről, majd az újabbkori törökök kiáltványa, a legfontosabb mondanivaló mégegyszer, nyomatékosítva. Aztán kis kóborlás a város szívében. Hideg napfény, szeles idő, üres utcák. Hőseiket megbecsülik, télen ők se fázzanak ott fenn a magasban. Ebédre a börtön keserű kenyere, illetve káposztája. Hét végén zárva a kifőzde, azért hordják onnét. Hogy valaha tortaszelet is dukált, lassan feledésbe merül. Az EU-konformmá alakított hatalmas krómacél konyha üresen kong. Négy konyhást elbocsátottak. A hidegvacsorához minden nap egy narancs. Héját kristálycukorba mártogatom. Egyébként egyedül vagyok a házban. Mondják, a tél is ilyen volt. Lassan elmúlik ez a szocializmusnyúlvány. 2009. március 9. hétfő, Kecskemét Ma fegyelmezetten ernyedten andalogtam a vízben; 33:12, na. Fog ez menni. Amíg bírom türelemmel. A csomagtartóban meg 20 üres tábla. Ajvé, azt még mind megfesteni. Fél tizenegy. Ehhez kevés festék kellett. A/09/10 Most meg kéne próbálni egy variációt, amiben valahol egy kis citromsárga van. Délre meglett az is. Egy sárga szönyeg, tűrhetetlen borzalom. A/09/11 Estig tovább, erőltettem az a sárgát, nem igazán tudtam megoldani. 2009. március 10. kedd, Kecskemét Uszoda: 33:00; ez lesz jó, Lukács-tempó; ahol bólyák nélkül és öreg barátnők között azután a délelöttöt átaludtam akkor egy kép: A/09/12 van még az A/09/13 is, de az még és két mai fotó: Az ebédnél Lacikáék - F/2009/032 A kert, már tavaszodik - F/2009/033 ...ahova ki kellett mennem lemezt csiszolni, a nagy vasasztalhoz.. 2009. március 11, szerda, Kecskemét Uszoda: 33:04 Kép: holnap vendégek, délelőtt majd aludni kell, úgyhogy ma hármat kezdtem el. Ez: A/09/16 Még mutatom: A/09/14 Az új képolnánk, esti fényben, oldalról, F/2009/034 Zsófi meséli, van egy új nyolchetes spániel kölyök a háznál, Kinga unokámhoz tartozó. Állatszeretetüket megértem. És is hasonlóan. Még egy jól nevelt cica is tud haszonállat lenni. 2009. március 12. csütörtök, Kecskemét 32:12. Délben Robi és János. Hoztak nekem híreket, csokoládékat, meg az új cikket. Nagyon szeretik egymást. Jókedvű délután. F/2009/036 F/2009/037 F/2009/038. naplóban elénk tárt személyiségének talán a legrokonszenvesebb vonása az a magabiztosan alázatos – vagy alázatosan magabiztos – derű és könnyedség, amellyel énjének és gondolkodásának az ellentmondásait viseli. Hithű katolikus, misére jár, gyón, lelkiatyját keresi fel eligazításért – közben pedig hangosan berzenkedik a vallásos giccs ellen, a Népszabadságban fogalmaz kritikusan egyházi ügyekben, a Katolikus Rádiót hallgatva felmordul, hogy „nincs magyarok istene”, egy alkalommal pedig – vallástalan emberek önzetlen segítőkészségének láttán – a maga restségén füstölög, „lófasz az én kereszténységem”, sóhajt fel bűntudatosan. Művészeti, irodalmi ügyekben szégyentelenül elfogulatlan és bátor: a Nagy Imre-szobor „szar”, Beke László „karizmatikus és Krisztusban szeretett testvérem egy szamár”, A gyertyák csonkig égtek gyönyörű, „de – köztünk szólva – egyébként micsoda emeletes baromságokkal van tele”, „szegény hülye Németh László” stb. Az önfeltárás nagy kérdése, a „ki vagyok én?” viszonylag kevéssé foglalkoztatja – a választ, gondolom, rábízza a Jóistenre –, viszont szívesen idézi a mások erre vonatkozó elképzeléseit. Például édesanyjáét: Váli Dezső szeretetlen, önző, önmaga körül forog, az egész napló egy „semmigyűjtemény”. Vagy a barátjáét, levélből, aki szerint Váli Dezső: „egy fasz”. Takács Ferenc: Igazi műterem / Mozgó Világ 2009. 03. a teljes cikk Illyés szavával; itt Kecskeméten nagyon tavasz akar lenni. F/2009/035 2009. március 13. péntek, Kecskemét 32:01. Vidéken minden egyszerűbb. Textilnagykereskedés, elöttem-kocsival mutatták az utat. Harminc év késéssel vettem 17,9 méter fehér flanellt, nem lesz több festőrongytalanság. Mert hogy nekem az az ecset. Tízóraira, ami a tálcán, háztartási keksz, fokhagymával. Hajnali lábikragörcs ellen 50 magnéziumtabletta. Lehet 2x3-al kezdeni, mondták. Gábor elküdte az utóbbi Orbán-beszédet. Mondtam, fontosabbat, Zelket. Volt olyan szíves:  ZUZMARA Mikor az első zuzmara megül a rózsafákon, töpreng az ember, mit tegyen, hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon. De tudja, fájni fog soká, mert büntetlenül nem lehet szeretni, az ész végül is megadja magát, ha majd a szív nem s nem akar feledni. Mert zuzmara a rózsafán, mert varjúszárnyak árnya hull a hóra. - A nyári tücsökcirpelés most ér a csillagokba. Ezt ismerjük, már volt is itt, mégis. Szívünknek kedves. Azt, hogy varjúszárnyak árnya hull a hóra -, szinte már kívülről tudom. Öröm, gratuláló mail Várady Szabolcsnak Kossuth-díja alkalmából, annó Latorhoz írt versével: mert jó helyen van nálad a Ko[sutth]. Szerénykedett. Akkor még egy mail, nagyon fontos, hogy mindenki a legjobbjai alapján ítéltetik. Ilyenkor elsőre nekem is 700 gyenge képem jutna eszembe. Meg a fölfűrészelt 849. De ott van neki pld. a Hadrianus-változat. Vagy amikor csak hülyéskedik(?) [hangszóró be] Sokat hallgattam munka közben délelőttönként randomban és végtelenítve munkáit, alkotóházban. Te csellengő, incselgő lelkecske, animula, mulattass, mulandót, félbe a tréfáidat ne szakaszd, Testem vendége, útitárs, kószácska, kedveske, ne kerekedj fel sápatag, sivatag, hallgatag helyekre, te lengeteg, ingatag, hol van hiszen, hol még, mikor elnémul a, vakul a, kondul a hang, a szem, a harang? Más. Ezek szerint ma (legalább) harmadszor fejeztem be ezt a Higgins második világháborús kém-krimit: Cold Harbour. Szótár nélkül, nem is értek minden mondatot, így is végigizgulom az egészet. Bátorítottak is, az angol így a legjobb gyakorlás. A zürichi tranzitváróban vettem, 91. január 20, hazafelé a barcelonai ösztöndíjból, nagyképűen, hogy van itt másfél órám. Még egy ilyen könyvem van: Le Carré, The Spy Who Cames in from the Cold, ha jól írom, emlékezetből. Robi is megerősítette, nagyszerű. NDK - angol kémkonfliktus, az is számtalan fordulatokkal. Most akkor jön Chesterton szent Ferenc-tanulmánya, amit a Fioretti előszavának írt. Azt is el kell olvasni néhány évenként, csillogóan okos, kedvelem. 2009. március 14. szombat, Kecskemét 32:48 valószinűleg, mert 28:54, de nyilván kihagytam a 8. fordulót. Deske, ez egy 1980-as kislemez borítója. Először csak bámultam, mennyire jó. Aztán kezdett gyanús lenni, hogy talán túl jó. Talán már annyira, hogy esetleg modoros. De lehet, hogy nem. Most akkor mi van? Szerinted? H. Te, én úgy vagyok az elémkerülő dolgokkal, hogy az értékeiket fogyasztom. Jócskán kapok a giccstől is. Nemigen osztályozom őket. d. Ilyen még nem volt. Rettenetes sütemény. És aljas is. Mákosnak ígéri magát, pedig. A hétvégi börtönkoszt része ez is. Elötte Jókai-bableves. Persze, meg fogom enni, ezt a másodikat is, hiszen a státusa: sütemény. Lélekölő. Talán majd délután. Az a rózsaszín máz. Túlédes. És van még a töltelék, valami más íztartomány, nem tudom, mi lehet; az is ragacsos-túlédes. Méz a köbön. Inkább majd csak este. Borzasztó. 2009. március 15. vasárnap, Kecskemét 31:27. Néhány éve csináltam meg. Hogy az össz önálló kiállításom rekonstruálható legyen, kellett hozzá egy szereplésnapló, képeim fotója és a napló kéziratom. Most a 91-es Ernst múeumi-, egyik legjobb kiállításom a netre, kibővítve. A képeket rég összeszedtem, és föltettem, de a sajtóvisszhangból eddig csak rövid idézetek, amiket Robi beválogatott annó a C. Napló kötetbe. Mára a teljes szövegek. De minek. Talán ezért: Szüts megnyitóbeszédét is előhalásztam. Benne egy gyönyörű: ..s még egy utolsó Márai idézet: Szicíliát megtámadták az angolok. A földrész sorsa, melyhez tartozom, nagyon hosszú időre eldől e napokban. Olvasok, dolgozom, órarend szerint, ahogy tudok, mint egy őrült, aki hisz a rögeszméjében, a pillanatokban is, mikor a földrengés összedönti körülötte a világot. S azt hiszem, ennek az őrültnek igaza van, bennem és minden emberben, aki pontosan teljesíti kötelességét, végzi feladatát e napokban. Szicília, Európa sorsa, az angolok támadása, mindez múló dolog. A gondolat és a munka megmarad. Lecsavarom a rádiót, mely hírül adja, hogy a megszállók elfoglalták Szirakúzát, s visszaülök asztalomhoz, Platónt olvasni és dolgozni. S mindezt nem érzem menekülésnek, sem mesterséges magatartásnak. Ez a világ dolga. Az én dolgom, hogy összeillesszem az alany, állítmány segítségével a fogalmakat - akkor is, vagy éppen akkor, ha összedől a világ.- Robi a napokban meglátogatva Kecskeméten, az új képeket is megnézte. Fontolgattam, szóljak-e, Katát is kérem, ilyenkor még ne véleményezzen. Mamát és bébit nem időszerű értékelni szülés közben. Még meleg. De tudva, hányféle akadályt kell átugrani, szokni és megszokni ebben a szakmában-, hallgattam. Igazi jó barát, jól le is tólt. Nyeltem egyet, igaza is lehet. De sőt, (© Várady) még el is bátortalanított a következő napokra. Így van rendjén. Most igyekszem becsületesebb képeket csinálni. Kevés sikerrel. János, aki nem szerkesztő, hanem szívspecialista; a szívére hallgatott, ő csak dícsért. Aztán meghívtak egy ebédre a Csalánosba. Brassói aprópecsenye. Itt most mindenféle kísérletek indulnak, Ádámtól hanglejászó programot kaptam, be kell lőni. Ha sikerül, szeretnék majd Várady-versekkel ünnepelni. Egy átirat. Megy a juhász szamáron. Másfél óra, telefonok. Sikerült. [hétfő 09:19 ...most megint nem megy, rejtély, próbálkozom. A ma alá betett pedig pláne rossz.] 2009. március 16. hétfő, Kecskemét 31:25. Be kell menni a Belvárosba újságért, érdekelne, ki kapott még Kossuth -díjat. Ez Várady: De te éltél. Vas Istvánról beszél. Megkértek, hát elmentem két cseh üvegszobrászművész kiállításmegnyitójára, illetve csak a nyitás előtti percekre, körülnézni. A két arc volt a legérdekesebb. Ez a ronda templomi ülésborító mára kedves emlékem. 20 évig ilyenen ültünk a főtéri Ferenceseknél a vasárnapi misén. Aztán rendbehozták a templomot, ezt is. De kettő hátul valahogy megmaradt. Az általam számontartottak közül Margócsy, Tóth Kriszta, Plesz Antal, Szendrey Janka, Tandori, Ráday Mihály, Bartl Jozsó, Mészáros Júlia, Medvigy Gábor, Palya Bea, Mélyi József kitüntetésének örülök. Persze szokásosan kapott jónéhány se füle se farka figura is. Egybeesés, hogy Paula ma épp ezt (az általam kissé átírt) litániát gépelte be (C.04091, 1993): ...A kívánságtól, hogy gazdag legyek! - Ments meg engem, Jézus! A kívánságtól, hogy mások előtt feltűnjek! - A kívánságtól, hogy engem dicsérjenek! - A kívánságtól, hogy engem tiszteljenek! - A kívánságtól, hogy engem mások elé helyezzenek! - A kívánságtól, hogy tőlem tanácsot kérjenek - A kívánságtól, hogy engem elismerjenek - A kívánságtól, hogy engem megkíméljenek - A félelemtől, hogy engem megaláznak - A félelemtől, hogy engem lenéznek - A félelemtől, hogy engem háttérbe helyeznek -... Ma került elő ez az aranyos vicc is, amikor épp ez volt a politikai izgalom fő tárgya, 1993. C.04095 2009. március 17. kedd, Kecskemét 31:02 Nem gondoltam volna, hogy ez a Szabolcs így fölborogatja az életemet. Na jó, a napomat. Kiderült, ajjaj, a PC-mben versei elszórtan, több példányban is. Keveredik a VERSTÁR a HANGARCHÍVUMMAL. Káosz. Egész délelőttöm evvel, a részleteket boldogan elmesélném. Pld. Illyés Gyula versei elé most 1010 januári dátum kerül, Várady 1070. január, muszájból. Ebben a versében kedves barátomat emlegeti. Szellemhangok a rádióból Miki öt év után újra síel, Ausztriában. Sok szavak helyett egy képet küldött F/2009/039 avval, hogy síelni jó. Síelni jobb. 2009. március 18. szerda, Kecskemét 32:14. De ha belegondolok, Arany János 66 évesen hogy úszta az 1200-at. Belelendültem ebbe a feladatba. Átnézve minden hanganyag. Az ötvenperces hatalmas erejű Pilinszky-interjú eddig öt részletben; remélem a teknika fejlődött odáig, hogy mostanra egy fájlból is meghallgatható. Összeragasztottam, elegánsabb. Próbaképp fölteszem, megköszönnék visszajelzést, hány perc után indul a hang, maradhat-e így: vali@deske.hu Ugyanis 22 mega. 16:35. Kaptam jelzést: Három másodperc alatt, és köszönöm. P. Itt azonnal indul. S. Másfél perc alatt, és azóta töretlenül szól...Q. Kedves Deske, 4 sec múlva indul. I. Köszönöm, akkor marad. Figyelem, péntektől Escher kiállítás az itteni Fotómúzeumban, a Főtérnél, a Színház oldalában. Naponta 10-17h, hétfő - kedden nem. Június 14-ig. Fontos. A mai kép; A/09/23. Telefonkérelem, imádkozzak egy haldoklóért. Másik telefon Katával; öreg szülék fölemlegetik Zsófi lányuk gyerekkori fohászát: Jézus Krisztus, bocsáss meg minket, nem tudtuk, hogy te vagy az. Ezt meg Szüts honlapjáról nem lehetett nem ellopni. [Holnap 1/2 6-kor kiállítása nyílik a Nemzeti Szinházban!] Levél jött: "Due to the current financial crisis facing the world at the moment, the light at the end of the tunnel will be switched off to save on electricity costs, until further notice, Sincerely, God" [Tekintettel a pénzügyi krízisre, ami elé néz most a világ, a fény az alagút végén további intézkedésig takarékossági okokból le lesz kapcsolva. Szívélyes üdvözlettel: Isten ] Ma kissé fegyelmezetlenül, túlburjánozva. Kaptam Skóciáról egy pps- [diavetítés] fájlt, és pillanatra meginogtam, hogy Kecskemét-Műkert a világ közepe. Pedig az. 2009. március 19. csütörtök, Kecskemét 30:29 Gépészmérnök barátom is utánanéz ennek a Váradynak: Deske! Szabó Ervin Könyvtár. Vas István: Igen is nem is. Szépirodalmi, 1987.  <<...látogatóim mind egyidősek voltak, negyedikes gimnazisták; Várady Szabolcs akkor egy évvel fiatalabb lehetett, harmadikos... Annyira készen kezdeni, mint ez a fiú, bámulatos jelenség volt... Weöres Sanyi egy fürge, kiszámíthatatlan Puck volt, egy bukfencező múzsafi, a múzsák kedvence. Szabolcs egy csöndes, elegáns úr volt már harmadik gimnazista korában - a verseiben persze... Mallarmére emlékeztet, aki elegáns volt és kevés verset irt.>> A hétfőn föltett verse mellett nincs meg neked a másik is, amit Vas halálára írt? Üdv: G. Gábor, megvan, - De te éltél - ezt is ő olvassa be, megrendítően. d. Deske, meghallgattam mindkettőt. Igazolja mestere véleményét, bár nagyon szerénykedik. G. A Nagyböjt a fölkészülés ideje. Aranyszavú Szent Péter püspök szerint <> Kemény beszéd. Tegnap a Kossuthon a Református félórában fikázták a katolikusok gyakorlatát, pénteken hús nem, de ötven palacsinta. Igazuk van. Én ugyan böjtölök időnként ezen túlmenően is, de az nem gilt, mert játékból-hülyeségből teszem. A böjt nem fogyókúra. A rádióban elhangzott megfogalmazás tökéletes: BÖJTÖLSZ? VÁLASZD A NEHEZEBBET. Nem kapirgálom annyit a fülemet, ebéd közben nem gondolkozom, lassabban úszom. Illetve nálam ez is léc alatt átbújás. Múltkor Józsi atya: a magát folyton fegyelmező ember ilyenkor inkább forduljon mások felé. Egy jó szó az ebédnél annak a csacsi öregúrnak, a szomszéd asztalnál. Ima, irgalmasság és böjt. Ha ezt úgy fordítjuk le, hogy viszonyunk az éghez, a földhöz és magunkhoz-, hiszen ebben minden benne van, ez körkörös harcállás. Katától kaptam ezt a követ. Időről időre nélkülözhetetlen egy-egy ametiszt. Aztán a vágy lassan elcsitul. A legutóbbit talán Vojnichnak adtam. Ilyen tüzesszínűt még nem is láttam, még múzeumban sem. Gábor nem hagyja annyiban. Deske! Ha lúd, legyen kövér. Egész jó gyűjteményt találtam ünnepeltünkről: G http://mek.niif.hu/02900/02986/02986.htm#11 Köszi, Gábor. Én annó megvettem az összes verseit, aztán kitettem a kuka tetejére. Aztán újra megvettem, úgyhogy ezeket szinte mind... d. 2009. március 20. péntek, Kecskemét 31:53 Tegnap este Pestre, Szüts nagyszabású vállalkozásának, a Nemzeti Színház előcsarnoka számára készítetett pannóinak kiállításmegnyitójára. Ez a képek legelőnytelenebb megjelenése, ugyanis itt a kb. háromszor háromméteres képek háromszög alaprajz mentén oszlopként vannak fölállítva, három darabból. Még Délfranciaországban kezdett vázlatolni hozzá, tavaly még, lombos fák, akvarellben. Erre az alkalomra és helyre született mű. Barátja, az új szinidirektor találmánya ez a bemutatkozási sorozat, Kazovszkij, Vojnich után most ő. Lendületes, nagyvonalú ecsetkezelésben találta meg a lehetőségét a vázlatok készre-formálásához. Biológiai formák hófehér háttér előtt. Hetekig festette a Nemzeti Színház tetőtéri diszeletfestő műhelyében. A megnyitón sok régi jóbarát, meg Szüts újabbjai, írók. Rényi beszédében belebonyolódott az erdőfestés és a horizontvonal problemetikájába a reneszánsztól a XIX. sz-ig, szegény esztéták, nekik muszáj mindig elméleteket találni, vagy kitalálni. Utána egy pillantás az alkonyati Duna-partra, aztán futás a hidegben a parkolóba, és haza, Kecskemétre. szerencse, hogy a színház az E5-ös út torkolatában. szuts-megny-1.jpg szuts-megny-2.jpg szuts-megny-3.jpg dátum: 2009.3.20. fájl: html-2008/domain-athelyezes.htm C. 099917 Peternák Miklós C3 igazgató Kedves Miklós! Márciusban, mint mindig, Kecskemét, alkotóház, szerencsére mail, net van, a dolgok történnek. Örömmel jelzem, hogy a honlap naponkénti tükrözése az OSZK-ban sikeres, készen van. Még az ottani domain megformálása körül vannak kisebb problémák, szeretném, ha ez közel olyan egyszerű lenne, mint az eredeti, tehát jól megjegyezhető. Ennek kapcsán fölmerült egy igény, szeretné az OSZK az amúgyis birtokában lévő [deske.hu] domaint a saját szerverére (ha jól mondom) átvenni. Feltételezem, és remélem, hogy részetekről ennek nincsen akadálya, kérem ehhez szíves segítségedet, hozzájárulásodat. Ez ügyben az OSZK / MEK vezetője, Moldován István úr a ti partneretek, e-mailje: [...]. A honlap tartalma marad a ti szervereten. 09.3.20. szívélyes üdvözlettel: Váli Dezső dátum: 2009.3.16. fájl: html-2008/mucsarnok-ig.htm C.09916 Dr. Petrányi Zsolt igazgató Műcsarnok Tisztelt Főigazgató úr! Szokások rabja, szeretném új képeimet ismét az Ernst múzeumban megmutatni, nyolc év után. Derékszögű olajképek, a legnagyobb se több méteresnél. 2010 november környékére gondoltam, az utcai fronti részen. Megköszönném válaszát, hogy elutasítás esetén elkezdjek másutt érdeklődni. Köszönöm, szívélyes üdvözlettel: Váli Dezső Kedves B.! [ Katolikus Rádió] Tegnap írtam néhány sort honlapomra a böjtről. Esetleg ötletet ad egy műsorukhoz. Igazi, aranyló ősz. Békés betakarítás, észrevétlen lassú búcsúzás. Az Illyés vers: Kháron ladikján; nem akkor, amikor befagy a szem... Mindig utoljára Kecskemét. De lassan tényleg. A ház fűtését alig tudják fizetni. Észrevétlen szoktatás; érdektelen fotóim, egyetlen hasznuk, hogy emlékkonzerv. A cirill fölirat fölkerülésekor, 1970, igencsak aktuális volt. Az uszoda mellett vagy öt kaszárnyaépület. A most ideépített kedves kis ház, ezúttal éjjel. Kerti lemezcsiszolás után vissza a műterembe. Fölfedezés. Legyünk pontosak. Most baromi jól érzem itt magam. Deske! Bocs, csak a Várady-szövegeket hallgattam, most pótoltam Pilinszkyt is. Valamennyi hang rögtön hallható. Rendkívül tevékeny vagy, alig lehet követni. Holnapra is lehet hagyni valamit. Kinn voltam az Antiqua.hu újpesti raktárában és elhoztam Kazinczy Tübingai pályaművét, 1916 és felvágatlan. Rám várt: G ...folytatva, még ennek a mai képnek is örülök, 09/25-ös. De ami a mai igazi csoda, Escher-megnyitó a Fotográfiai Múzeumban. Pedig tudtam, hogy nagyon jó. De ezt a gazdagságot. A Pesti Hírlap riportereként iszonyú egyszerű kis géppel dolgozott, alapojektív, 24x36, semmi fakszni, reményt keltő attitűd. Sokat lefotóztam, nem szóltak rám. Elsősorban magamnak trezorálom. Most ezúttal rád is gondolok, kedves J., Le Meux-ben. Egy részüket talán ismered is, híres, nagy fotók. Sokat vacakoltam velük, üveg mögött, és igen egyenetlen megvilágítások. Sok kép, túl sok kép; de hát muszáj, bárha nem kötelező. Nagy utazás. Lehet közben pihenőt tartani. e-01 hogy kiabál ez a fotó, egyik párját használtam a Koldus-keresztutamnál: felszögelik. e-02 a Windsori herceg, vagy micsoda. ő is ember. e-03 a tetején egy sparhert, oldalára fordítva, akkor ez költözködés lehet, sírnivaló e-04 Teleki tér, a zsibongást hallani, teljes szoció-tanulmány e-05 híres, nagy fotója, ezúttal nálam mozdult be. aratók délben. tisztelete a munkásembernek e-06 juthat akár a menyországba, egy ilyen is. keresztutam első stációja lehetne: akik elítélték e-07 kilakoltatottak. ez hogy volt?, tényleg a mező közepén tették le őket?! ó, világ! e-08 legyen béke, béke már. és van e-09 dudás falun. rádió még nemigen volt. csöndesebb élet?, nem hiszem e-10 Gorkij, Éjjeli menedékhely, a mai hajléktalanok, meg az egész borzalom e-11 címe: Várakozó állásponton. milyen jó, hogy van humora is e-12 szeretjük ezt a Belvárost. Szüts meg is festette e-13 melyik atya tréfálkozott, vagy apáca húgom, hogy egyházunknak mindig jót tett egy kis üldöztetés e-14 nagyon jó, és még igaz is, de uszít; fegyelmeznem kell magam e-15 Szőnyi és Renoir, sőt egyszer én is, de aztán eltéptem e-16 még volt szerencsém látni ezt fergeteges a Mandarint az Operában, egyik legkorábbi zeneélményem e-17 földre küldött angyal, rögtön elvenném feleségül e-18 annyian emlegetik szeretettel, kéne már olvasni valamit Tersánszkytól e-19 igen, ez is ismerős, nagy fotó. ma ők munkanélküliek e-20 még láttuk a szenesembert, lovaskocsi, abrakolás, mérleget figyelő háziasszony papírral kezében e-21 ebből meg lehet érteni, nem tudom megvannak-e még, húsz éve még évente találkoztak az őstabániak e-22 aki ismeri valemennyire, mondjuk Bernáth Aurél könyvéből, Ripl-Rónait, azt tudja, mennyire pontos lélekrajz az öreg dandyről e-23 valahogy mindnyájunk gyerekkora, amikor olyan nagy volt még minden, távoli, titokzatos és idegen e-24 édes Istenem, hogy muszáj egy drága, jórajzú objektív a fotózáshoz, satöbbi... vigasztaló. e-25 Derkovits: Kikötő télen, tényleg, a hajók, a víz, minden nosztalgiánk belerajzolva Ez a képek harmada lehet tán. A megnyitón elhangzott, több intézmény dolgozik közösen egy gyűjteményes Escher-kiállításon. És egy kétkötetes oeuvre-könyv is készülőben. 2009. március 21. szombat, Kecskemét, tavasz van 31:28 A múzeumban üvegfal mögött öreg masinák. Hát igen. Átforrósodom. A lányka kigombolja előttem a blúzát. Szerelmem, a fényképezes, a maga technikai vertikumával. Ötven év. Annyira fontos volt, hogy egyszer, 83-ban ki is dobtam az egészet. Átmenetileg. Bár az a kilenc kiló negatív tényeg eltűnt. Ez a mai, a digitális, kompakt géppel, kutyafasza. Hogy nekem Linhofom, Hasselbladom soha nem lesz... De Ljubityeljem volt. És 9x12-es Voigländerem is, duplakihuzatú! Háromlábú állvány, fekete kendő alá bújni, élességállítás, RADA-kazetta, aztán a házilagos nagyítógép, és vegyszerszag. Sőt, harminc év késéssel lett Nikon is. Beszélgettem a megnyitón a Múzeum igazgatójával. Két angol gyár is újra készít fotópapírt, reneszánszra számítanak. Hogy mint valaha a fametszet, rézkarc a nyomtatásban a lehetséges sokszorosítási eszköz volt, mára ugyanez exluzív grafikai műfaj. Filmet lehet kapni, telefon az Ilford képviselőjének, postán jön Londonból, mi az az egy hónap. Filmemulziót igen egyszerű gyártani, a vegyszereket hozzá be lehet szerezni, ő diákjainak még tanítja. A régi szerető. Digitális fotózás, a puffogatás. ...és ha ez sem volna..?! Kulcsmondat Illyés nagyívű eszmefuttatásában. Tudom, most túlburjánzok, G1. már finoman meg is rótt, joggal. Sok ez így, egyszerre, sorry. Ez az igazi öröm, olykor megvalósult boldogság, egy gondolatsort vagy érzületet mondatokká [Déry szavával:] esztergálni. - A reformáció genfi emlékműve előtt - Gáti József szaval: Drága Deske, olvasom a naplójában a régi fotómasinák iránti szerelméről szóló sorokat. Nagyon meg tudom érteni, hisz magam is fényképeztem sokat a régi "lendkerekes gépekkel", vesződtem sötétkamrában előhívó oldatokkal, lestem elbűvölve a papíron lassan előtűnő képet. Megvolt a varázsa, picit mintha saját kezem által, akárha ecsettel jöttek volna létre... Dehát ez olyan, mint Hrabal: Sörgyári capriccio-jában Francin, aki élt-halt az oldalkocsis motorjáért, folyton buherálta, szerelte, de nem volt hajlandó más szerszámot használni, mint csavarhúzó és kalapács. Eltartott neki órákig, élvezte, boldog volt vele. Igen, az ember saját keze munkája... Ma már ez nincs. Persze egyszerűbb a régi előhívásos maszatolások helyett egy gombnyomással a photoshoppal... Mén a világ előbbre. N. 11:26 Telefon Katának, mert őt érdeklik az ilyesmik, a Kossuthon bemondták, hogy Gyurcsány lemondott. Valamint, hogy hozza le a körömvirág krémet, mert nagyon viszket a hátam. A mai, A/09/26, körbe-körbe járom ugyanazt, hátha egyszer. De akkor nagyon. Robi óvatosan rákérdezett, miért írom ezeket a képeket máris alá. Igen, hiszen ezek netán a köv. félévem - évem munkatárgyai. Mert ritka kivétellel annyira nem látom a helyüket még. Hátha már nagyon jó. Meg technikailag egyszerűbb most, ha később esetleg csak egy lazúr. Ja igen, meg sokszor része is a kompozíciónak, látni kell... 2009. március 22. vasárnap, Kecskemét 31:32 Farkas István kiállítás Katával. (André Kertész fotója, Párizs, 1932.) Ennek nem vállaltam a megnyitását, hárítottam, hogy erre S. Nagy Katát kell fölkérni. Cifrapalota, a teljes földszint. A harmadik teremben néhány főmű. Nagyon jó, és elég is ennyi. A kiskiállítások dícsérete a nagyok rovására. Első emlékem erről a hetvenes évek elején a Kossuth téren a Galéria, a befogadhatatlan Egry-gyűjteményes. 2009. március 23. hétő, Kecskemét 30:11. A negyedik körnél eltűnődtem, még a végén megfázok itten. Az ötödik körnél felvidultam, ha ezret úsznék, ez már a fele lenne, a hatodiknál, hogy ez már tényleg a fele, nyolcadiknál mélabú, hogy minek ez az egész?, tizenegynél, na, kapunk-e ma szalonnát reggelire. Igen megszerettem. Reggel ötkor megpróbáltam lefényképezni azt, amit nem lehet. F/2009/045  Figyelem, akit érint, előjegyzési naptárba beírni, 27-én öt órakor. Tehát Kecskemét, főtér. Hát ebből a mai képből itt nem sok látszik. Sokféle fehérek, meg a ceruzarajz. A/09/27 Ezt a fotót most küldték a római Magyar Akadémiáról. Síelni voltunk annó egy kis faluban a két gyerekkel, fizetővendég szolgálat. A lépcsőházban feltűnt néhány kis kép a falon, rákérdeztem. Kiderült, festeget a háziak pékmester fia. Elirányítottam a Képző Főiskolára, később néhány telefon. (Búcsúzáskor a háziak nem fogadtak el egy forintot se.) Most római ösztöndíjas művész. Igen, ez a két képem az ottani, 98-as kiállításom emléke, A/95/12 és A/95/24. Ilyenkor az ember szok ajándékozni. 2009. március 24. kedd, Kecskemét 30:44 2009. március 25. szerda, Kecskemét 30:52 30:59 Tegnap is háromkor ébredtem, de csak négykor láttam a hibakereséshez. Elpocsékolt idő. Halálosan izgatott, Ádám átküldött egy 33 soros programot a hangosversek számára, amik nálam egybegyűjtve nem és nem akartak megszólalni. Tizenöt adatot kell alkalmanként átírni, és hol az egyetlen pont-, vagy vesszőhiba. Fél tizenegykor reményt vesztve segítségét kértem, de hát hirtelenjében ő sem... Akkor ingerülten a feladattól, ebédig nagyon gyorsan az A/06/29 - előbb a kötelesség, aztán a munka -, majd tovább a keresés. És a délután közepén: nem megtaláltam, de rájöttem, hogy lehet lépésről lépésre megkerülni a megtalálhatatlant. Mégsem volt tévedés, hogy statikából jeles voltam. Este tízre meglett. Harmadszorra. Mert hogy elhatároztam, Művelődési Ház leszek. Le Meuxben Latinovics-versmondást hallgatni se kutya, de van itt más is. Ha és hogy mindez csak szűk kört érint, az már nem az én dolgom. Cseri Kálmán istenáldotta református lelkész néhány este végiggondolja a kistermetű vámos [amerikai bibliámban: collmen] Zakeus megrendítő történetét. Ami tíz mondat Lukácsnál. Csodálatos érték. Én ezt az elmélkedést két évente nagyböjt táján végighallgatom. Átmos. Kaptam a szerveren 15 gigabájtot, bővelkedünk. De 200 megát mobilon keresztül nem lehet föltenni, kedd este internetkávézó az itteni Belvárosban. Még egy probléma. Ha e szövegek, versek a NEWS-ból érhetőek el, két hónap után, jövőre hogy lehet megtalálni. Egyetlen áttekinthető felület kell. Ami persze bővíthető is. Ez is megvan. A főmenüből a HANGARCHÍVUM mint hangarchívum azonnal és tévedhetetlenül följön. Nem 30 fájl - azokat eltüntettem -, hanem csak egy. Tegnap este óta. Vagy itt, az első zakeusszöveg. Annak a szűk célcsoportnak. És ezt mától a Széchényi Könyvtár őrzi. Szívélyes üdvözlettel, kedves Utókor. Ez a tavaszodó kert elbűvöl. Lemezcsiszoláskor látogatom. Egy tegnapi fotó. F/2009/046 Ez volt az utolsó lehozott lemezem, meg a motívumok is elfogytak, ahogy múltak a hetek, A/09/31. Tényleg, olyan utolsó kép szerű. Középen fönt volt egy kis melegbarna kocka-, foltocska, lehet, hogy hagyni kellett volna. Mért nincs festőknek tanácsadó szolgálat. Majd Pesten még lehet próbálkozni vele, veszélytelenül, ha megszáradt. Hamarosan kolompolnak ebédhez. A napló átgépelésével - átnézésével 2001-nél tartunk. A Múzeum levele, megbeszéléseink kezdetén. Ha beledögölnék, se tudnék ilyen mondatokat kitalálni. 2009. március 27. péntek, Kecskemét 30:30, pedig kettőkor ébredtem Hahó, Le Meux! Minden külön értesítés helyett, illetve mellett. Eszembe jutott, hogy hiszen nemcsak a Cseri-prédikációk. Hajnalban föltettem a hangarchívumba jónéhány Illyés, Zelk és Pilinszky verset, ne árválkodjon ott Várady. Maguk szavalják, vagyis inkább mondják. Kb. ezeket szeretem a legjobban. Itt durzsolnak nekem festékkapirgálás közben. Nézd meg a lajstromot, akár még majd bővíthető. Itt van rögtön például ez az aranyos Ha kérdik egyszer. Patetikus, joggal, ez rendben is van. De amit a végén mond, a végkövetkeztetése, hogy ő a szegényeknek..., ez bizony csacsiság. Igaz, ez a vers értékéből nem von le. 2009. március 28. szombat, Kecskemét 30:10 Deske, kösz, Cseri Kálmánt biztos a Szentlélek mondta neked, mert épp gondoltam, hogy kellene valami lelki olvasm?ny. Ma reggel "üzentem". Nagy szerencséd van Józsi atyával: ahányszor írod, hogy miket tanácsol, mindig telitalálat. (nekem is). Kösz. H. Kérdezte, miért még mindig műterem. Mert mindegy. A téma a kép előszobája. Illyés verse, amit annyira szeretek, már itt volt is, de most az ő hangján. Istentisztelet. Nekem ugyan fölösleges volt a mát is belevennie. Vagy az csak gyengébben van megírva? 2009. március 29. vasárnap, Kecskemét 29:10, már a negyedik körnél tudtam, hogy evvel majd hencegni lehet. Mindez a tegnapi időszámítás szerint reggel ötkor. Igyekeztem, mert hétre vendéget vártam: Zsófi lányom meglátogatott. Vele nem múzeum, hanem bolhapiac. Egyeztetés egy árussal, 20 km autózás, míg lányom délben alszik, és van egy pótkereke a Suzukijához. Emelő is kellett hozzá. Illyés Gyula mesél arról, Babits miért költözött föl az esztergomi hegyre. 2009. március 30. hétfő, Kecskemét 29:55, hát..., nagyon kell igyekeznem, hogy még 30 perc alatt. (Egy hónap alatt szerencsésen 10-15 kiló állítmányt is megtakarítok.) Kértem, és csakugyan hamar megjött a válasz a Műcsarnok igazgatójától. Augusztusig van hivatalban, hacsak nem hosszabbítják meg mandátumát. Néhány éve úgy nyilatkozott, ötven feletti művészekkel nem kíván foglalkozni. Talán várnom kellene egy évet, és újra kérni. Utolsó munkanap Kecskeméten. Ilyen még nem volt, a teljes flakon (2 l.) festőszer elfogyott, sőt a vésztartalék fél liter is. Persze azért lehet dolgozni. Lemez már nincs, találomra kiemeltem az A/09/07-et. Azt folytattam délelőtt. Aztán a többit. Ne beszéljünk a levegőbe. A NEWS-ban itt a számok. A legjobb idők 1200-ra, fele gyors: 2009 -- 29:10 2008 -- 28:18 2007 -- 27:52 2006 -- 29:07 2005 -- beteg 2004 -- 27:11 2003 -- 26:16 2002 -- 23:58 versenyző mellett 2001 -- 25:12 csak gyors /59 éves/ Lányom levele, 10:28. Hazaértem tőled, Piri azonnal megkérdezte, odaadtam-e a küldött kavicsot? - Igen. - És örült neki az Apó? - Igen. - És lefestette? Nyilatkozat. Alulírott, Váli Dezső, kijelentem, biztos tudomásom van róla, hogy az Egy mondat a zsarnokságról, valamint a Bartók című műveket nem az ABBA együttes írta. Mint az jelenleg a HANGARCHÍVUMBAN látható. Evvel nem tagadom meg csendes vonzódásomat. Ezt az új program csinálta, én ezt kijavítani nem tudom. A helyzet javulni fog. 2009. március 31. kedd. Kecskemét vége 29:10, immár másodszor, ez azért jó. Délelőtt csomagolás, és teljes rendcsinálás magam után, kitakarítva. Ebéd után indulás. Jól éreztem itt magam. A szomszéd műteremben Csáky Lajos dolgozott, kaptam tőle egy igényes albumot is. Ebben egy 1928-as, meglepő felvétel édesanyjáról, búcsúzóul mutatom.. 2009. március = 170670 = 4244/hó = 137/nap előző levél VÁLINEWS 169. levél J.-nek, Le Meux-be / 2009. április 2009. április 1. szerda Itthon. Mi volt ez a Kecskemét. Festettem - na jó -, elkezdtem 29 képet. Híztam öt kilót. Vagyis képenként 17,24 dekát. Ez is emlékkonzerv: a műterem, búcsúzáskor. kecsk-muterem-1jpg kecsk-muterem-2.jpg Erre mondja Zelk, hogy: /iras/html-2008/zelk-sivar.mp3 2009. április 2. csütörtök Paolai szent Ferenc (†1507) leveléből: Úgy bocsássatok meg egymásnak, hogy később a sérelmet föl ne rójátok. A sérelemre való visszaemlékezés ugyanis: jogtalanság a harag továbbszövése a bűn megőrzése rozsdás nyíl a lélek mérge az elme férge az ima megzavarása az Istenhez intézett kéréstek erejének megsemmisítése lélekbe szúrt tövis soha el nem fogyó bűn és mindennapi halál. Igen, egyik bűnöm. Ha nem is hánytorgatom, nem is melengetem, de föl-föl gyünnek. Akiről tudok, egyetlen barátom kivétel ez alól, a Szüts. Ő szerényen avval hárít, hogy elfelejti. Úgy is jó. Kegyelem. A másik véglet NN., aki esetleg évekig nem köszön vissza. Istenem, segíts. Kedves J., itt elsősorban mégiscsak rád gondoltam. Le Meux-ben körülményes lehet Rilke-vershez jutni Pilinszky szavalatában. Vagy amit Illyés Gyula mesél Babitsról. Az a PRÓZA fejezetben. Ha lesz rá időd, sok öröm van itt elrejtve. Pár napig remekül elvoltam evvel, egy új program körüli hercehurca. Az egész Várady Szabolcs Kossuth-díjából indult. Szóval kész a HANGARCHÍVUM, végül fejezetekre osztva. Egyetlen fájl nem működik, nem mondom meg, melyik, de este Ádám azt is megcsinálja. Evvel egy helyre kerültek össz rádióinterjúim is. Hiába irígykedem mindnyájatokra, zeneszerető sajnos csak Bach és Bartók irányában lettem. De kedvelt régi melódiáimat - kissé szégyenkezve - szintén föltettem. Talán az is, valakinek. Mutatóba Latinovits, számomra megrendítően: d. /iras/html-2008/il-ady-krisztuskereszt.mp3 2009. április 3. péntek Kidobtam (elajándékoztam) azt a 20 kötetes Magyar Nagylexikont. Fáj. Használni alig, de ha belelapozva, szerettem a képeit nézegetni. Öncsonkítás? Más oldalról nézve ágak üdvös tavaszi visszametszése. Fölös tárgyaimnak halálszaga van. Hogy az ember addig építi a fészkét, amiből aztán már nem lát ki. Kecskeméten vettem egy tekercs flanellt, ami további életemre megoldja örökké problémás festőrongy-gondomat. Ez is elcsüggeszett. 30:30 Pesten vagy 10 éve nem mértem időt. Így érdekesebb. Katának gyógyszert hoztam, 1400-zal jött volna nekem, de 400-at elengedtem, mondtam neki: olyan gyönyörű volt a patikuskisasszony. 2009. április 4. szombat 31:39 ez körül lesz jó. Lányom tanácsára benzinkútnál 1450-ért tömítő srpay, ami helyettesíti defektnél az azonnali kerékcserét. 2009. április 5. vasárnap 15:07, csak féltáv, tegnap kicsit sok volt a négyórás kelés, az 1200 méter időre, Szentendre, Dunakeszi, Hármashatár-hegy, meg egy brassói aprópecsenye. Disznóság, hogy nem pihentem-, vasárnapoltam, de hát nagyon izgatott valami. Mert a népmesében ez így: a festő fest egy remek művet, rámába teszi, fölakasztják egy szögre. És akkor egy-, de inkább két ember boldog. Na de a háttérben. Ingyenfuvar kérelem vidéki múzeumtól, munkaterv pályázathoz, képkereső levél dunántúli Tanácsnak, plakátragasztási árkalkuláció, huzakodás igazgatókkal, kérvények, szerződések és ellenszerződések. Mi papírmunka. És még mennyi lehet ez egy költőnek, aki írni is tud... Hát én ezeket valahogy megőriztem, itt vannak a NAPLÓ-ban. Csak kibányászni, és választani az ocsútól. Új alfejezet: NAPLÓ / SZAKMAI DOKU. Szakmai életkeresztmetszet, ó szociológusok. A művtörténészeknek pedig még ott az IRODALOM, ami persze főleg kiállításkritika. Meg netán vannak még a képek. Hát, sajnos ma estére ez is megvan. Fergeteges játék ez a honlap-dolog, a rendszertervezés. Hogy az (eddig) 4235 soros NAPLÓ-táblázatba bele ne fulladjon a t. érdeklődő. Kezdődik 1962-ben. Tényleg, e hónap közepén magánünnep, 50 éve festek. Azér a munkát se hanyagolom, most hazahozott képeim keretbe, majd szétrámoltam átnézendő, aztán kezdődik (folyt.) velük a harc. Egyet már kijavítottam. Meg fél óra alatt ötöt kiválasztottam lefényképezhetőnek. Majd hétfőn. Ha lesz rá idő. Fogorvosnak OSRAM-izzó, anyám lakásába, nyári gumi, szemüvegszárcsere. Még folytatódnak a 27 képek körbe a szobában: F/2009/049 Ez a Bem utca, tegnap, hajnali fényben: F/2009/52 A Lukács-kert, már hazafelé: F/2009/051 22:10 Már ágyból, nyitottam gépet e móka kedvéért. Itt ütöttem föl az imént, na mi ez, barátaim?! <> Igen, köszönöm a megfejtést, a haza felett örködik, miközben egeret keres. Rájöhettem volna. /Amikor unokámmal a kisállat-kereskedében voltam, egy vásárló három egeret vett. Barni szerint kigyónak. Ő sáskát vásárolt a teknőcnek/: G 2009. április 6. hétfő, a Nagyhét kezdete Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, Szeretett fiam, akiben kedvem telik... Nem vitatkozik, s nem kiabál, Szavát sem hallják a tereken. /Izaiás/ Ez a mai 29:55 túl jó idő, be kell állni a 31' körülre, még avval is van elég munka. Ez a mai az A/09/10 továbbfejlesztett változata. Ilyen volt még Kecskeméten. Aztán majd meglátjuk. Ez a mai 1987-es HVG cikk-történet, amit most begépeltek, átnéztem, illusztráltam és föltettem a netre, a szoc. kultúréra egyik nem rossz szándékú végső ügyetlen rugdalózása volt. A volt kerületi párttitkár ugyan kétségtelenül megfenyegetett minket, ott voltam. Két festményemet alulárazva aukcionálta Hollandiában a Christie's cég. Végül is nem lett nagyobb baj. A váratlanul eladott zsidótemetőm egy javított változatát (Régi zsidó temető - virágzó mandulafával - A/86/20) fölvittem a Trabantommal a Nemzeti Galériába, ajándékként. (A pontosság kedvéért: később még fizettek is érte, negyven ezret.) 2009. április 7. kedd 31:04, valószinűsíthetően. Nem annyira az időt kéne számolni, mint inkább, hányszor felejtem el egy reggel, hányadik hossznál tartok. Ma háromszor. Az idő múlása érdekesen torzul ilyen ritmusos egyformaságok közepette. Egy gondolat, ami esetleg kioltja az előzőt - tapasztalom - lehet egytlen villanás, de egy teljes hossz is. És nem veszi észre az ember. Tájékoztatást kérek az öltözőben, most kiért kell imádkoznom a szent páli utasítás értelmében -, Gyurcsányért, vagy már a másikért. Heraldikus klubtársunk fölvilágosított, ha a királyokért akarok imádkozni, az ma az államfő. Ajjaj, elrontottam vagy 10 évet. De ha már-, maradok. Arany: Az elveszett alkotmányból: <> Paula ma kérdezte, a netre begépelje-e ezt a 2006-os iratot, amikor is 90 forinttal. (Én derültem, egy barátom viszont fölháborodva betelefonált nekik, mire szelíden elmagyarázták, hogy a rendelet szerinti maximumot adták. Tényleg, akkor mennyi lehet a minimum?): Ma: bensőséges játék, polcsor átépítés a 2,7 méter naplónak. Régen szögeltem ennyit. (És ez csak az első példány. A másodiknak épp idén csináltak új helyet az MTA Levéltárban.´Mennyivel szebb, hogy Kormos-összes csak egy vékonyka kötet.) 2009. április 8. szerda 30:07, itt töröm magam, minek. Egy elhízott ember is üdözülhet. Kedves Polgármester úr! Hogy 51 ezer ft-os nyugdíjam okán szolgálati lakásom 49 ezer ft-os lakbérét szíveskedjen csökkenteni, tavaly dec. végén kértem. Ön ezt azonnal kiadta intézésre Károlyi Helgának. Azóta csönd. 2009.4.8. Szívélyes üdvözlettel: v. Tizegykor leesett az asztalra a fejem munka közben, akkor bekecmeregtem az ágyba. De előtte hatástalanítani / hangtalanítani elérhetőségeimet: 1-3. a vonalas telefont, hang/üzenetrögzítő/fax, 4-5. a mobilt, hang/SMS, 6. az e-mail hangját 7-9. és a skype-ot, hang/chat/video 10. lett volna még a kaputelefon berregője. Na, a szomszédasszony csöngetett(11.) be fél óra múlva, egy kis lisztért. Megkerestem, kapott. Ha a Pilisben élnék, komondorom jelezne. 2009. április 9. csütörtök Címet kaptak, és le is fényképeztem kész kecskeméti képeimet, FESTMÉNY / 2009-nél már nézhetőek. Ide most azok, amikben (legalábbis 2009. április 9-én, 04:53-kor) úgynevezett tényleg biztos vagyok. Műterem - itthon vagyok - A/09/06 (ez 90x90) Egyenes műterem - A/09/09 Igazi műterem - A/09/11 Kedvelt műterem - A/09/16 Műterem - ítélet - A/09/31 (mgtul.) A kereteket kell még egyenként hozzájuk színezni, A képakasztó cédulák már megírva, azokat ragasztani a hátuljájukra. (Ezekről már lekerült a nem kerülhet végleg külföldre, kivéve közgyűjtemény. Harminc év karantén után túl sok már nem tud/fog. Maradnak szépen ebben a kedves kis óhazában. A Nemzeti Galériában vagy harminc. Kissé túlreprezentálva. Meghívó 2042. október másodikán este 6-órakor nyíló centenáriumi emlékkiállításra. Megnyitja: Szüts Miklós. Pezsgő valamint tepertős pogácsa, amit Ő annyira szeretett.) Nagycsütörtök. Melito szárdeszi püspök a húsvétról: ...Krisztus, aki zavarba hozta a halált, és jajveszékelésbe juttatta a sátánt... Ő az, aki Ábelben megöletett, Izsákban megköveztetett, Jákobban vándorolt, Józsefben eladták, Mózesben kitettek... 31:01 2009. április 11. szombat - Deske, küdök neked valami nagyon szépet. F. - Te, ez gyönyörű. Most vetted? Bizó? d. - Viccelsz? Ez Simone Martini (1280-1344) olasz festőtől való, Madonna angyalokkal és szentekkel. A neten találtam. Megfogott, hogy Mária és Jézus is duplán szerepel. Ez nagyon sajátos hangulatot ad a képnek. F. Rengeteg fotóm, közte sok a gyenge. De kidobni már sajna nem lehet. Mit lehet itt tenni. Hát ma megcsináltam, B. informatikus ötletére. Most a listán az első kínálat az ALBUMOK SZERINT - lett, albumok, tehát megkerülve a rendszert, nem kötelező minden képnek szerepelni. Illetve vagy kétszáz átkerült a 17. GYENGE VAGY ÉRDEKTELEN - albumba. Kár, hogy ezt a festményeknél nem lehet megcsinálni. Maradna ötven. A többit lángszóróval. 2009. április 12. Húsvétvasárnap A katolikusnak évi két szigorú böjti nap. A ő falujukban a nagypénteki úgy módosult - meséli K. a klubban -, hogy kötelező volt a háznál lévő összes kolbászt megenni. Ha fogyóban-, e napra tartalékolni kellett. Mint az a magányos remete a szigeten, talán már meséltem, akit meglátogatott püpöke, s ijedten hallotta az imát: átkozott legyen Isten... Szelíden elmagyarázta, ezt nem így, aztán elbúcsuzott. A remete a vízen futva érte utól a hajót: hogy is mondtad, Atyám? Jó az neked úgy is. Miért épp a hajnali misén jutott eszembe. Talán ajándék. Hogy ugyanis, bocs, mi végre a gyenge fotókat megtartani. ALBUM-ra nincs szükség, gyenge képre nincs szükség. Ami nem 200, jobban belenézve kicsit több. Ma délelőtt: radír, radírkalizmus. Valaha csinált húszezer fotómból megvan 900. És van még 500 szakfotó-, temetők, meg néprajz, Katának. OK. Aztán hétfőn még egy napi munkával visszacsináltam az egészet. Ugyanis az OSZK szerveréről nem tudok (gyenge) képet törölni, hát akkor maradjon fölvállaltan: 17. A RESZLI. Passz. 2009. április 14. kedd Unokák nálunk aludtak, fehér harisnyakötő project halasztódik. Reggel Kata úgy vélte, helyénvaló lenne elvinnem őket valahova, munkamegosztás és fejfájás okából. Jelentősebb összeget kínáltam föl, ha ettől eltekint, mert egy makrót készülök írni fotóarchíváláshoz, még rákérdeztem, hogy ugye, beszoktatás?! Akkor fény derült éjszakai nemalvására is. Így hát a Földalatti Vasút Múzeum a Madách tér alatt, a maga teljes jelentéktelenségében, én se láttam még. Majd egy közeli játszótér, a homokozó partján üldögéltem. Olvasnivalót elfelejtettem vinni, kutya hiányában magam fültövét vakargattam, félálom. A gyerekek megfelelően rohangáltak. Piroska a csúszdán mászott visszafelé, miközben skandálta, jajj, kislányom, hova mész. Csak addig húzta ki törött karját a kendőből, amíg a kötélhágcsón függeszkedett. Egyszer követségbe jöttek, hogy a Botond nem tud lemászni. Avval egrecíroztam őket, aki rossz lesz, még egyszer elviszem a Földalatti Múzeumba. Hazaérve, Katát úgy informálták, hogy jól viselkedtem. Aztán délután megírtam a makrót, amivel ki tudtam dobni mégiscsak azt a 250 fotót. Mert micsoda sunyiság, hogy azt mondom rá, hogy RESZLI, de mutatom. A Széchényi Könyvtár szerveréről egyelőre még nem tudok törölni, de a rendszer az ottani képeket 02 órakor lecseréli 5 pixelesekre. Tehát például emlékezetes fotóm, Alkonyat a Garda tónál, vidám csónakázók, háttérben havas hegyorom - így néz ki 1600-szoros nagyításban. 2009. április 15. szerda Ezt a belső ünnepet a hónap közepére tettem, mára, ötven éve találtam ki/meg a festészetet a magam számára, egyik napról a másikra. Karácsonyra kapott fekete fotóalbumba gyűltek kedves emlékeim, pezsgősüveg címke; az MTK edzőjétől kaptuk, hogy másodikok lettünk az Országos Bajnokságon, kétpárevezősben. Az album címe fehér ceruzával "Mégis szép az élet?!" - volt. (Nem voltam vidám gyerek.) Emlékezetes villamosjegy, fényképek, ilyesmik. Színes papírokból díszítéseket ragasztottam köréjük. Aztán egyik nap elmaradt a fénykép, a színes papírokból ábrázolás született: Légitámadás, azt később kidobtam. A második a Körtér éjjel - B/59/01 - lett, 1959. április, ma nagylányom falán, Dunakeszin. A képen a zöld T betű az OTP akkori hatalmas fényreklámja. Előtérben a körívszelet a mára ipari műemlékké nyilvánított HÉV indóház tetejének szelete. Középen az oszlop tetején lévő óra. A látvány az ablakomból. Később le is fényképeztem, F/92/24. Egy év után vettem olajfestéket. 2009. április 16. csütörtök Mi volt ezen a tegnapi, egyszeri ünnepen. Katának szál rózsa. Egy reményes képet kapirgáltam tovább, a padlója nagyon szépen festve, a falakat kéne hozzá igazítani, egyelőre nem megy. Este egy nyugati galériás. Hogy ő bevezetne országa piacra, forgalmazna, kizárólagos terjesztőm lenne. És hogyan gondolná, ha én 100 forintot kapok, ő mennyiért árulná? 160-ért, abból a vevő lealkuszik huszat. Három-négyhavonta kiállítások magánrezidenciáján. Kiállításonként tőlem ajándékba egy kép. Ha országából vevő érkezik hozzám, abból jutalékot kap. Nem kötöttünk üzletet, ezt egyetlen tőmondatban elintézve, ellenajánlatokkal nem hozakodtam elő, hogy kiállításonként én kérnék egy garantált vásárlást, satöbbi, alvásidő közelgett. Szájszaga is volt, talán gyógyszertől. És ma délután is jön valaki - ez már a világhír küszöbe -, akivel szintén nem fogok üzletet kötni. Reggel gyóntam is. Egy hónap Kecskemét, távol az asszonytól, ilyenkor rosszul alakulnak a dolgok. Szüts röhögne az ő olvasottságával-, penitenciának napi fél óra olvasást kértem, egy hétig. Káoszelmélet. Még erre is képtelen vagyok rászorítani magam, pedig. Nehéz könyv, nehezen értem, szeretném megtanulni. Már vagy negyedszer olvasom/nám. Jövő hónapban a kómótos, kultúrált reggelizést fogom kérni. Esetleg súlyosbítva rántottakészítéssel. Ami nyolc perc. Barátom apja ennek a nyolcéves kisfiúnak: Simon Endre: KERESEM A HAZAVEZETŐ UTAT Anyám, anyám, hogy találok haza? Sötét erdő közepéből, hogy találok haza? Sötét erdő közepén egy ház, A ház belsejében ágy, oda lefekszem, és alszom egyet reggelig. A sötét erdő, hirtelen világos lett. A ház ablakán fény jött be. A kis ágyat fény vette körül. Madarak csipogtak, tücskök hegedültek. A kisgyerek megriadt a madaraktól és a tücsköktől. Jaj, anyám mikor látlak téged, mikor látom fénylő arcodat? Ajtó nyikordul és egy angyal szállt be rajta. Ki vagy és mit akarsz? Egy angyal. Mit vigyek hírül az anyádnak? Azt, hogy nincs semmi bajom, hamarosan otthon leszek. Jó, megmondom az anyádnak. Felébredek és indulok haza. Megy, megy a fiú szomorúan vidáman. Ott a kapu, és ott van a mamája. Minőségét nem tudom, különös írás. Annyi világos, hogy már lételméleti alapkérdéseivel foglalkozik. Hiteles, ebben a korban már én is. Holnap a televíziótól jönnek, hogy a kecskeméti gyűjteményes Farkas-kiállítás kapcsán beszélnék pár percet. Nem úszom meg, pedig a megnyitását nem vállaltam el. Idáig ezt találtam ki: Szokás mondani Farkas rémisztő látomásaira, hogy a fenyegető fasizmus árnyéka, satöbbi. Mióta a világ kezdetén Káin szakmai féltékenységből agyoncsapta testvérét, a világ pontos-egyformán, egyenletesen rossz. Meg jó, persze, lásd Harangvölgy, Louvre, combfix, központi fűtés. Egyszerűbb a világot szidni, - ó, boldog, teliszájjal politizálók - , tehát kibújni a felelősség alól, mint belül körülnézni. Szerintem Farkas saját gonoszságaival - volt neki -, és démonaival küzdött, próbálta szavasítani, talán megfestéssel semlegesíteni. A figurák ezért lehetnek arctalanok; nem személyt, hanem típust rajzolt. Hogy a festés, gazdag lévén, efféle életeszköz lehetett számára, és nem pénzkereset–, utal rá, hogy mennyire hévvel, de hanyagul kezelte a felületeket. Pimasz lecsorgások, elnagyolások. Vízalatti, akváriumbelső képeit álmodozó, eltéveszett irányú édenkert-útkereséseknek tartom. Szerencsénkre istenáldotta zseni. 2009. április 17. péntek A tegnapi látogató Bécsből, barcelonai fiatalasszony nem galériás volt, ő 2011-ben középeurópai kiállítást szervez, több országban bemutatva, benne három magyarral. Körülnézve nálam először szakszerűen, kultúráltan és ernyedten megdícsérte három képemet. Emlékeztetett arra a nem-emlékszem-hol-jelenetre, amikor a József és testvéreiben két tekintélyes csapat az alku kezdetén szőnyegekre telepszik a város közepén, majd udvarias kezdetnek megdícsérik egymás asszonyai mellét. A testvérek és kalmárok alkuja nem lehetett, és a József-eladás Putifár háznagyának sem, mert ott nem voltak nők. Ez egy harmadik, nem emlékszik valaki? Látogatóm tájkép-kiállításban gondokodik, hamarosan rákérdezetett zsidótemetős képeimre. Kép persze nincs, grafika is jó lett volna, de azokból is csak három együtt, a Nemzeti Galériában, a többit egyenként kéne összeszedni. Hanem a temetős-könyvem össz fotója a Fotográfiai Múzeumé, a másik válogatott fotóanyag, amiből szintén könyv lett, a győri múzeumban. Végiglapozta őket, és örült, ez kell neki. A telefonszámokat megadtam. Nagy fotós volt, bárha amatőr; amúgy festett is. Hanem ez hamar bejött, hogy fontosabb fényképeimet együtt tartottam, hogy együtt maradtak. Gábortól kaptam, Kányádi szöveg Illyés Gyula  Ha van a szavaknak edzőpályájuk, akkor a magyar szavaké jelenleg az ő szűkre húzott szeme sarkában van. Ott tanulnak fegyelmet, pontos erő- és önismeretet. Zrínyi, Kazinczy, Petőfi, Babits s a pusztai rokonság - pásztorok és prédikátorok - igazítanak még rajtuk, mielőtt útra indulnának. S induláskor a pillák rezdülése feltölti mindüket az önmagukon is mosolyogni tudás enyhe áramával. Láttukra a könyvtárak magukbalustult a teljes szöveg Szeretjük. Hallgassuk őt magát is, egy kicsit. Testvérek. /iras/html-2008/i-testverek.mp3 2009. április 18. szombat hát persze... Amikor Jákob új kutakat akar venni és új legelőket, és a helybéli királlyal a mezőn találkoznak, hogy. Többnapos mulatság, még Jákob is udvariasan összecsapkodja a tenyerét a táncosokat nézvén... No mindjárt megkerese m. Na, itt is van: <> (József és testvérei, Első könyv, Harmadik fejezet: Dína története - A szerződés) Csodálkozva olvastam, hogy te a feleségek keblének dicséretére emlékeztél.. Óh, nagy Sigismund! m. Kedves M! (© Vojnich) Ciciügyben tévedhetetlen vagyok, történelmileg. Akkor kell lenni egy negyedik alkunak is. Vagy netán mégis átírtam volna Thomas Mannt?! d. Uszodai időmérésről szó sem esik már. A napokban örültem, hogy el bírtam jutni a Lukácsig. Futni ugyan futok, de az idő nem hitelesíthető, a Margit körút lejt a Duna felé. Két képet kapirgászok napok óta, hát ez a kilencven centis egy olyan izé lesz. A/09/04. A vasárnapi kirándulás mostantól szombatra esik, ma felhőben a Hármashatár-hegy tetején. Próbálkoztam vele, de csak az a rohadék Szüts tud ködöt fotózni. Legalább egy fa sziluettje, vagy egy árnyalak, aranymetszésben, az kellett volna még. A köd benedvesítette a pókhálókat is. F/2009/056. Vagy emígy, jobban elmagyarázva. A legyek körberöpülték és röhögtek. Hazaérve lenéztem a gangról, F/2009/055. Ezt kényszeresen, mindig. Pedig már párat ki is dobtam közülük. Dehát. 2009. április 19. vasárnap Penitencia percvekkerre, napi fél óra káoszelmélet. Jó, mert képességeim határát súrolja, hol átlépi. A tanultság is hiányzik. És izgalmas, mert az élet más területére is vonatkoztatható. Keveseket fog érdekelni; jegyzetelem, hogy értsem. A Feigenbaum (1945-) féle állandó. Előjáték: 1964. Lorenz: Létezik -e éghajlat (Van e szabályos ciklikusság? Létezhet-e periodicitás?) Számításban egy paraméter értéke hajszálnyit változott, az átlag jelentősen módosult. A légkör szimulációs számítógépes megközelítése egy gyökeresen más egyensúlyi állapotot is feltételez, egy jégborította földet, ami talán csak véletlen, hogy eddig nem következett be. A szimulációban a hőérték két part között ingadozik, mint az órainga, majd egyszerre minden látható ok nélkül áttér egy másik viselkedésre, egy más átlag körül ingadozik. A jégkorszak talán ennek köszönhető. Feigenbaum: A cigarettafüst egyenesen száll fölfelé, egyszerre örvényleni kezd. A turbulencia megfejtésével sokan próbálkoztak, nem sikerült. A nemlineáris problémákat nem értette senki. Az ez hasonlít, csak kis hibával (perturbáció, zavar) - elmélet, amit a teljes szöveg 2009. április 20. hétfő Kapitalista mentőkérdés, érettségin: Na, hol gyártják a nevezetes Győri Kekszet? Szia Deske! <> Nagyon olcsó poén, mondhatnám ár nélküli: G Vissza, bocs, csak most néztem meg a linket: G Deske, a ködfényképezéshez nem értek. De a felhők rajzosságának kedvez az UV-szűrő használata. Előfordulhat, hogy a köd se tud ellenállni neki? Üdv. Gy. Kedves Gy.! Édes Istenem, átmelegedett a szívem... színszűrő... az elmúlt évezred... d. Deske, a <>, lám, még annál a kérdésnél is gonoszabb, mint amit hittan-mentőkérdésként szoktak feltenni: Hány iptomból hozta ki a zsidókat Mózes? Minden relatívvá lett. Sőt, eléggé kaotikusak a dolgok, hogy egy harmadik témáddal is összefüggést találjak. Gy. Kedves Deske, ez a cikk volt az, - ami nekem (egy nő számára) - elég világosan elmagyarázta, mi is ez a káoszdolog... B. (Szeretettel ajánlva olvasóim szűk, káoszérdeklődő elitrétegének, bárha nem az én tollamból; a fenti cikk. Ez nálam a C.9961-68 oldalszámokat kapta a naplóban. Kíváncsi vagyok, - hamarosan -, melyik lesz a tízezredik oldal. Manipulálni tilos. d.) Tisztelt Váli úr! .. a lakásbérleti díjával kapcsolatos levelére [2008.12.vége]... szíves tájékoztatás: A probléma megoldása érdekében felvettem a kapcsolatat a... megérkezését követően haladéktalanul... addig szíves türelmét... Dr. L. polgármester [16-ról 49 ezerre emelték szolgálati lakásom bérét.] Amivel foglalatoskodom most, ez is 90 centis, kicsit továbbfestve már: A/09/03; másikat, a pirosat félretettem, nem megy, egyelőre.  2009. április 21. kedd A/09/03 tovább. 2009. április 22. szerda A/09/03 tovább. Nem találom. Egyelőre föladom, a0903-munkaban4.jpg Szüts?! Korrektúra?! Körfűrész? Rókafarkú fűrész? Pásszítófűrész? [Illesztőfűrész] erôs, vékony vörös lazúr, (nem-fedô rózsaszín?), hogy a zöld nagyjából elt?njön. Sz.M. Miklós köszi, már volt az is, a franc egye meg. Azon a éjjel nem fogtak semmit. - Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok... [Megtették. 153 nagyhal.] Megpróbálom mégegyszer. d. 2009. április 23. csütörtök Két képet megcsináltam, de túl jól, hogy megmutassam. Tovább - Szüts intenciója szerint - ezt a zöld képet, nem is hinnék, mennyi vöröset (alizarin krappklakk) kentem szét rajta. a0903-munkaban5.jpg Nagy Miklós barátom szerint ugyan talán errefelé kéne lépnem, e percben megküldte: a0903-munkaban6.jpg a0903-munkaban7.jpg Valószínű, igaza van. Vagy. És ha minden szürke lenne. És unalmas. Az az igazi. De ez mind érdektelen, mert ma délutánra K É S Z. Megvan az FTP kapcsolat az OSZK-val, keserves háromhét négyhét mindenféle után és ellenére. Ez annyit jelent, hogy már le tudtam a Széchényi Könyvtár szerveréről törölni kétszázvalahány gyenge fotómat. Az utolsó akadály a stabil IP-szám kérdése volt, de az is rendben. A mozdonyvezető mesélte remegve, hogy mikor a sínre eléfeküdt az a férfi, aki tudta, hogy már féktávolságon belül van, rátekintve, fölnézve kiöltötte a nyelvét. Tavasz a Szigeten - F/2009/057. És a Finepix2 nagygépem is tudja mára POSTVIEW-t. A lábítós biciklipumpát sikerült megjavítani. Ez egy ilyen nap. Determinisztikus káoszt fedeztek föl a tudósok a New York- kanyarójárványokra vonatkozó régi feljegyzésekben, és a Hudson-öböl Társaság prémvadászainak feljegyzései alapján a kanadai hiúz populáció kétszáz éves ingadozásaiban is. 2009. április 24. péntek Néhány éve láttam egy kiállítást egy hotel halljában. Írtam róla ide, fotókkal. Utána Laár Balázs (1969-) fölhívott, őt miért hagytam ki. Ha kérdeznek, akkor válaszolok: mert vékony tehetségnek tartom. Most megnyitója, Szüts hívta föl rá a figyelmemet, hogy a küldött repró gyönyörű színű. Hát elmentem. És voltak nagyon jó képek is. Lám, lám. Ez jó. Mondtam is neki. Néhány képet átküldött, amiről épp volt fotója, mutatom: Szép reggel Utolsó napos reggel A szürke ég Reggeli után Párnák a zöld fal előtt Tehát: Artitude Galéria, a kiállítás nyitva május 24-ig, Andrássy út 32. II. em.12, Nagymező utca sarok. www.artitude.hu (gondolom, a nyitvatartás rendje innét megtudható) info@artitude.hu 30/2306-386 (vagy innét). És: laar@index.hu 2009. április 26. vasárnap Az üzembizonytalanná vált Pro2 mellé vettem egy Pro5 vázat. 12 megás, először egyáltalán nem akart beindulni. Telepítés, tesztek, bár várhatóan csak festményreprózáshoz kell, tanulom a 240 oldalas útmutatót. Már a hetedik oldal. Gustav Moreau kiállítás 2 km/ó, Mucha 6/ó, nem vagyok rá büszke. Vettem egy jó Sisley albumot. 2009. április 27. hétfő Sisley. Magyar Bálint épp miniszter volt, kilencvenes évek. Udvariasan elhárította a két testőrt, akit a Szajna-parti pályaudvarmúzeum (mindig elfelejtem a nevét) igazgatója mellérendelt. A Sisley-fasor előtt Szüts szembefordult vele. <> Régen volt. Nem tudom, enélkül valaha is észrevettem volna, pontosabban: ennyire szívembe zártam volna-e ezt a festőt. Egy csoda. És nyugtalanít is, a nyugalma. Most néhány éve egy pocsék albumot meg vettem is tőle (nem szokásom) - Szütsöt kértem, hozzon kintről; nem talált -, a maga nemében egyedülálló, ilyen kevés infó egy életműről. Ez a mostani nem tudom, milyen lesz, de a reprók sokkal jobbak. Itt végre velem foglalkozva van, az NKA kritikai portálja, a DESKE.HU - kötetről Szegő János: Váli könyve egy mindig frissülő jelen időben íródott. Emiatt is különösen fontosak azok a tranzitpillanatok, amikor Váli visszatekint, összegez. Így tesz például 2007. december 31-én, a könyv utolsó bejegyzésében: „Hálát adok családomért, barátaimért, beleértve a két informatikus fiút; a lesmirglizett műteremablakokért, a francia snicceremért, a mindennapos müzlireggeliért, pedig azt eléggé meguntam az évek során. A maga módján műemlék. Köszönöm.” A megunhatatlan unalomról, mindennapi életünk kötőanyagáról nehéz szebben és hitelesebben beszélni. Akinek ez kevés: iras/html-2009/szego-cikk.htm Nekem az tetszik benne a legjobban, hogy kivételes formátumú művész vagyok. Erről az jut eszembe, ma végig igen jó volt a bal tenyerem kéztartása a vízből kiemelés előtti pillanatban, gyorsban. Igaz, erre figyeltem. Ebédnél a zöldborsóleves alatt dícsértem is magam. A mákostésztánál pedig Kata, magát. Aztán egy kicsit egymást. El voltunk. Különös módon tegnap még egy Sisley-vonatkozás. Húgomat fölkísértem 93 éves nagynénémhez, évek óta nem láttam, most talán utoljára. Elméje fürge, vidám, mozgása már nehezebb, most hozatta újra teljesen rendbe lakását, két hónapig vendégszálláson. Minden ragyog. A falon öreg olajkép, ki tudja, kitől, visszfénye a nagyoknak. Nagymamámék falán lógott valaha, még a Mester utcában, gyerekkorom emléke. Új ismerősöm igen szeretné, ha elolvasnám és véleményezném családregényét. Erősen szabadkozom, hogy szűk a keresztmetszet, sajnos lehetetlen, épp egy másik családregényt olvasok 1971 óta, s az még néhány év. Maradék perceimben versek. 2009. április 28. kedd Fotózva a kilenc új kép. Nem mondom róluk azt, hogy... Sőt még csak azt sem, hogy... Egyáltalán. Nem kell annyit beszéni. Vannak. Asztán majd. Megmunkált műterem - A/09/25 Műterem - kezdet - A/09/07 Műterem- reggeledik - A/09/12 Pironkodó műterem - A/09/13 Hangoskodó műterem - A/09/15 Üres műterem - A/09/21 Beszélgető műterem - A/09/22 Tágas műterem - A/09/23 Műterem szürke fallal - A/09/24 Megmunkált műterem - A/09/25 Rendezni végre közös dolgainkat. Jó pár éve mailben vitatkoztam Esterházyval, utóbb rákérdeztem, szövegeit nem engedte netre tenni. Tanítványok bizalmas életbeszámolói. S. Nagy könyvírási konfliktusok. Gyermekeimmel bizalmasok. Mindez nem tartozik másokra. És a személyi, sőt /ségi jogok. 50 tételt töröltem az adatbázisból, és kibányászva a dobozokból, eltéptem az eredeti példányokat is. Meg kellett tenni, hogy a napló a Széchényi Könyvtár Kézirattárába kerülhessen. Várják, lehet, már most odaadom. Elment vele a délután. Ez is megvan. 2009. április 29. szerda Délelőtt pedig az MTA. Kézirattár (a másodpéldány őrzője) vasajtói mögött téptem csíkokra a megsemmisítendő lapokat, főleg levelek, meg egy ki nem adott könyv kézirata. Mellettem az ügyelő. Mondták, utoljára a Pilinszky-hagyatéknál fordult ez elő. Asztalon egy ládában füzetek, cédulával: Cseh-Szombathy-hagyaték. Tehát meghalt. Volt nála munkám, adattárban átírni. Egy megtisztelő mail idős barátnőmtől. Holnap megmutatom neki a Harangvölgyet. tárgy: SOS Segitség! Rámszakadt a TAVASZI depresszió! Nincs bevált ellenszerem. Tud valamit? Gyülölöm ezt a tavaszt, nem tavaszom... N. Deske, válaszom N-nek. (Ennek?) Sokféle antidepresszáns létezik. Legismertebb a Xanax. Legdivatosabb a Frontin (mind hideg-, mind melegfront ellen szedik, és nem véletlenül. Pesten van, hogy évente 200 front váltja egymást. Ez egy lónak is sok, nem egy embernek. A Frontint dicsérik, akik szedik. A Béres gyógyszerkészítők is forgalmaznak front ellen valamit. Depresszió ellen legjobb valakivel, valakikkel kapcsolatot ápolni. Véleményt élményeket cserélni, szeretgetni egymást. Előfordulhat, hopgy segít egy-egy jó humorral megírt könyv. Nekem ez Karinthy. Aki képes zenélni, az ne panaszkodjon - javasolja Popper Péter. A zenélőket elkülldi: üljenek a zongora mögé, hegedüljenek, furulyázzanak, ki mihez ért. Írva van: Dávid hárfázott Saulnak, amikor a király elkomorodott. Dávid játéka felvidámította, azaz oldotta depresszióját. Nekem ilyen oldószer a zenehallgatás is. Többnyire Beatles-számok feledtetik koromat. De jöhet bármi, ami fülnek szép, formára kellemes. Szeretném remélni, hogy valamelyik módszer beválik. Ha egyik se használna, még mindig maradt egy tippem: Kedves N. Menjen el Válihoz, és kérje meg, hogy ne fűrészelje ketté képeit! Mondja meg neki, hogy kár értük. A fűrészelendőket tekintse vázlatoknak, s adja olcsóbban mint ilyeneket. Üdvözlettel és szeretettel Gy. Kata holnap szerepelni kénytelen, nehéz ügy, őt és még két nyugdíjbavonuló kollegáját búcsúztatják a Néprajzi Intézetben. Úgy találta, egy 1994-es kis szövegemet olvassa föl ünnepi beszéd gyanánt / helyett. Akkoriban rádióelőadásokat írt, ahhoz fogalmaztam neki.: Palócfalvi szent Etnographica 1845-1987 Született Ortutafalván mint egyszerű adatközlők gyermeke. Már kora gyermekkorában kitűnt érettségével, míg társai a réten játszadoztak, ő kis köténykéjébe gyűjtötte a környék nótafáit, s furuglát faragott belőlük. Esténként mécsese mellett a Fél-Hoffer féle fejési kézikönyvet tanulmányozta és lektorálási különmunkákról álmodozott. A hozzájuk be-betérő koldusokat a titkon maga szájától elvont népi mondókákkal táplálta. Egy durvalelkű szociálantropológus oltotta ki ártatlan életét, utolsó szavaival még hitet tett amellett, hogy ő korszerű, keblére vonta a helyi pávakört, s lelkét visszaadta az Intézetnek. Sírján tavasszal mind a mai napig friss adatlapok zöldellnek. Ünnepe: az ortodox naptár szerinti fizetésnap. oldal teteje 2009. ápr. 174372 = 3702/hó = 123/nap előző levél   VÁLINEWS 170. levél J.-nek, Le Meux-be / 2009. május 2009. május 1. péntek Tegnap sétánk, pihenőkkel, a Harangvölgyben, Zelk özvegyével. Botja keze ügyében. Rég nem járt tájban, most telibe kapta a virágos mezőt. Orgonát is loptunk. Eddig néhányszor találkoztunk, utoljára fél éve, kedveljük egymást. Kiderült, tegnapi levelében a gyönyörű sor: idézet. Gyűlölöm ezt a tavaszt, nem tavaszom... A harmincas években Zelk egy költő barátjával sétált, s neki mondta. Aki aztán tisztelettel és azonnal elkérte, s később föl is használta, csakugyan, egy versében. Ahogy állítólag Deim ünnepi öltözékben a bábu-figurát az öreg Barcsaytól. A szintén minden képén szereplő átlós nudlihalmaz saját találmánya lehet, Szütscsel orionrádióhátlapnak hívjuk. Vagy a Sztálin szobor melletti Tanácsköztársaság-emlékmű, ahol a figura egy 19-es plakátról lépett ide. Hajnali négy tájt ébredtem. Az időt nem tudom pontosan, ilyenkor egy darabig még sötétben, próbálkozom. Nyugodt, szoftrémálmos éjszaka, szokásos föl-fölriadásokkal. De nem ez az érdekes. Egyik fölébredéskor eszembe villant, hogy értem a káoszelmélet lényegét. Persze lehet, hogy egy matematikus nevetne. Érdekes, hogy ezt reggelre nem felejtettem el, mint az álmot. A bökkenő, ugye, ott kezdődik, hogy egy osztás eredménye mondjuk 3,262626262, mikor is ez a három utáni rész a tízezredik ismétlődés után egyszer csak megváltozik, kilép az önismétlésből. Azért lehet ez, szerintem már az első szám, az "1" sem igaz. Mert lehet, hogy az valójában 1,00000000000000000000000000000003. Csak ezt unjuk leírni. Tehát az egy csak akkor egy, ha a tizedesvessző után végtelen nullát teszünk. Ami nem lehetséges. Az ember és a végtelen találkozásának abszurduma. Tehát a káosz a természet felől nézve rend. Szám nincsen is, az csak közelítő próbálkozásunk a világ megértéséhez. Ez számomra értelmezi az érzékenység a kezdőfeltételre tételt, köznevén pillangóhatás-elvet is. És talán a fraktál-jelenséget is. Hű, de okos vagyok. Félálomban. Minderre a klubban nem lett volna fogadókézség. Gábor sem volt. Így hát ott Mezopotámiáról meséltem, egyszer a zuhany alatt, aztán a női medencében. Hogy ott párhuzamosan több postarendszer is működött. A papi, a királyi, és egy harmadik. A legdrágább a papi volt, azt senki nem merte kirabolni, félvén az istenek haragját. Még a délelőtti kirándulás előtt vagyunk, belenyúltam ebbe az Ünneplő műterem - A/09/30-ba. Majd még be kell írni, hogy ezen májusban! is dolgoztam. Mindjárt negyed tíz, indulunk az Árpád hídhoz. Piri: - Az egér rágcsáló? - Igen. - De kár, hogy nem rágcsátlan! - Miért? - Mert azt az apa nem engedi. [a másik 97 állat mellé.] Ádám szerint érdekes keverék lesz belőle. Ugat, és közben repül. A Klubból kaptam, Csabától; egyperces film. 2009. május 2. szombat A fölkérésre beérkezett szakértői vélemény szerint néhány alapvető közhely mellett sikerült egy hamis matematikai tételt is alkotnom. Konkoly került a tiszta búzába. Hideg volt a reggel. Belépve a Lukács-kertbe, mit látok. Bal felé a felirat, USZODA, jobbra: GRILLCSIRKE. Pillanatra elveszettem lábam alól a talajt. A földre néztem, jeleket kerestem* - maszáj szandálomra, mintegy elirányításért. [... így éltem a lebombázott Budapesten * Márai] 2009. május 3. vasárnap Nevetséges vagyok? Nevetséges. Hete nem bírok dönteni, melyik úton. Kis konyhai bojlerünk elromlott, de csak annyira, hogy a vízmelegítést nem bírja abbahagyni, ki kell húzni a konnektorból. Egy kis párszázforintos kapcsoló. Kb. kétnaponta mosogatok, tíz perccel előtte be kell dugnom. Apró kellemetlenség. És nem vagyok híve a dobd el és vegyél újat társadalomnak. Vagy lehetne javíttatni párezerért, bár ehhez ismerős szakemberem nincs. De meg tudom venni az újat, ki tudom fizetni azt a 28 ezer forintot, és nem egyszerűbb, ha evvel sincs gond? El kell viselni, el kell tudni viselni, hogy gazdag vagyok. Fölszerelem, egy-másfél óra munka, és megvan. Tipikus életstratégiai döntéshelyzet. Kompjutervonatkozásban - nem könnyen - egyszer s mindenkorra döntöttem, 1995 körül. A Windows 3.1 kifogástalan volt, mindent meg tudtam vele csinálni. És akkor jött a Win95. Elballagtam a Műegyetemre egy számítástechnikai profhoz, fotel, eldiskuráltunk. Haladni kell. Ha amit csinálok, nem csak magamnak csinálom. Hol volt akkor még a honlap. Beigazolódott. Huszonnyolcezer forint, a másik oldalon egy kis fegyelem. Csípőből persze azonnal megrendeltem a boltban. De még le lehetne mondani. Dejne zorge möht ih háben - mondaná Szütsmama. [ami körülbelül annyi, bár ez lenne az én legnagyobb gondom... Vagy más megközelítésben: menjél te a picsába.] Deske, lehet kapni programkapcsolót. Ha azt a konnktorba, abba a villásdugót; és naponta ugyanabban az időben mosogatsz, melegvíz fog várni. Pár ezer forint. Csak, hogy még bonyolultabb legyen a probléma. Üdv Gy. A melegvízügy kétesélyes, az rendben. De az én lelkem?! -mel mi lesz?! Mert persze ez a felszín. A honlap új szerkezete - három év - kész, megcsináltuk, 18 ezer fájl. Amire vágytam, rákerültem az OSZK szerverére. A naplóm netre gépelését négy év munkával befejeztük, máig tízezer oldal, na jó, ezt kidobom; megy az OSZK-nak. Több könyv ugyse lesz belőle. Mivel töltsem hátralévő időmet. Tunézia baromira nem érdekel. Unokáim náthaállapota se nagyon. A magasabb matematika igen, de arra nem vagyok alkalmas. Strindberg elolvasta Balzacot. Áttérni a tájképfestésre, vedutára? Elfújja a szél a vásznamat. Plüssnyuszikat lehetne gyűjteni. 2009. május 5. kedd Hátralévő napjaimban plüssnyuszikat gyűjteni. De addig is. Tegnap a Völgyi-gyűjtemény megnyitója a Hamilton / Aulich Art Galériában. Megint egy rangos tárlatuk. És fölfedezés is van. Káldi Kata (1971). Interieur, 30x40, olaj. Nagyon jó. Valaki mellettem megjegyezte, Vuillardos, csak ez egy hűtőszekrényt is át tudott lényegíteni. Nem ismertem. Hiába, a gazemberek (Műcsarnok) elszabotálják az évenkénti Tavaszi Tárlatot, az országos kiállítást, ahol látni lehetne a termés javát. Még mindig Németh Lajos műv.történész egy szerencsétlen sorsú megjegyzésével takaróznak, amiben ezeket a keresztmetszet-tárlatokat fúrta. Csak azóta más lett a világ. Bár már akkor se volt igaza. Mindenki itt van, sokféle a kép ebben a gyűjteményben. Nagyon jók mellett gyengébb festők túlreprezentálva. (Kaptam katalógust, úgyhogy nem feltétlen a kiállításon is szereplő képeket mutatom:) Akit szinte mindig nagyon bírok: Lóránt János, aki öregkorára Demeter is lett. Nem vitás, festőisége mellett tartalmai miatt is szeretem. A jó pásztor. 95x65 cm. volgyi-lorant Szüts számomra egyik legkedvesebb korszakából, a szomszéd műteremben csinálta, még Kecskeméten, én cigányszobának jegyzem. Fehér szoba. 85x80 cm. volgyi-szuts Benkő Viktor, groteszk, jó 65x40 cm. Hóvirág. volgyi-benko Ezt a képet már egyszer valahol fölfedeztem magamnak, Moizer Zsuzsa, Piros szemű 70x50, olaj. volgyi-moizer Vojnich csinált egyszer valami hosszú-képeket, nem tudom darabja-e, vagy önálló. Erős. 103x68 cm. volgyi-vojnich És voltak még szokott-jók. Kárpáti Tamás, Gaál József, Csíkszentmihályi Európa elrablása szobrával, itt Galambos Tamás is: Hitetlen Tamás képével, többen. Hogy kerül be közénk például a geométer Bak Imre? Úgy tűnik, itt teljeskörű áttekintést akar megtörténni. És vannak, akik nem az eseteim, de hogy is mondjam, kollegák, beleszoktam, és némely munkájukat rezzenetlenül élvezem. Szemadám az álommadaraival. Itt ez kevésbé dominál, atipikus, nagyon jó a ritmusa, színvilága. Sámánok ( A Kalevala hősei), 40x85 cm. volgyi-szemadam Somogyi Győző bátornak nevezhető színhasználatával és népszínműjellegével. Mosolyogva legyintek, számomra bent van a csapatban. Csobánci korpusz, 40x30 cm. volgyi-somogyi-gyozo Radák Esztert még elsőéves korában a Főiskolán korrigáltam is néhányszor, aranyos kislány volt sok-sok gyűrűvel az ujjain, azóta anyuka. Talált magának egy hangot, modort, ahhoz ragaszkodik is, nem filozóf mélységeket keres, lehet vidulni tőle. Csendélet, melltartóval. 70x70 cm. volgyi-radak Meg még az tetszett, hogy ojan fontos ember vagyok, hogy direkte engem is fényképeztek. V. ker. Aulich utca 5, nyitva munkanapokon 7.30!-tól 18.30-ig, május 14-ig. Ez a fiú komoly bajban lehet, ismerem, ha képemet aukcióra adta. 1985. november 29-én vette tőlem. Azóta, úgy emlékszem, nem találkoztunk. Régi zsidó temető (emlék II.) - A/85/21, indul 1,9 millióról. Mail, megelőzendő esetleges szorongását, irányomban: Látom a temetőképet, a Virág Judit-aukcióra ment. Örülök, hogy ilyen formában tudok most segíteni neked, remélem sikerül. d. A másik aukción szereplő képem a szegény hányatottsorsú Sötét hónapok (Hölderlin) - A/82/50, 136x110 cm. Pedig hogy szerettem. Tán már a negyedik tulajdonosánál. Kezdte útját Földényi F. Lacinál. Aki aztán kisebb lakásba költözött, a kép meg nagy, satöbbi. 2009. május 6. szerda Én is, Dezső, nagyon remélem, hogy sikerül az aukció-dolog, mert igencsak nehéz helyzetben vagyunk anyagilag, ugyanakkor boldogan élünk 3 hete hazahozott kisfiúnkkal (ő az ötödik gyerekem, Kristóf) és 17 hónapos Szonjánkkal, sajnos rákényszerültünk, hogy megpróbáljuk eladni... T. Más. Amikor épp följön az ember torkába, mint né-hányinger, hogy minek ez az egész: Deske, engem ez a plüssnyúl-dolog nem hagy nyugodni. Valamit jelent. Gyerekkorodban talán két plüssnyúl párzott a kertben, és ez mély nyomokat, vagy mi.  Tájékoztatásul: ilyen plüssnyulak is léteznek. És gyilkolnak. Másrészt, ember. Veduták és a szél. Vedutát az ember szélcsendben fessen. Szélben fessen vitorlavászonra... Á. <> Na, egy tortúrával kevesebb. Pedig minden a szokásosan indult, mailban sorravettük a kiállítás dolgait. 01./ hány kép fér ki 02./ legyen-e grafika is 03./ a megnyitószemély 04./ annak honorálása 05./ képszállítás időpontja 06./ szakszerű képcsomagolás 07./ szakszerű képszállítás 08./ ötletük: esetleg könyvbemutató is 09./ ez esetben a beszerzéshez telefonszámok 10./ meghívót én csak négyet kérek, tavaly lekiállítottam magam a sárga földig, ezt nem most publikálnám 11./ meghívó tipóhoz küldök Váli-logót 12./ utcai plakát lesz-e 13./ muszáj-e leutaznom a megnyitóra, fáraszt 14./ ha, akkor benzinköltség? 15./ kiállítás nyitvatartás, zárás ideje 16./ műtárgybiztosításra, gondolom nem telik. De van-e anyagi forrásuk esetleges kár esetén? Képeim forg. értéke 650-800 ezer ft. körül van. Ebbe a tételbe bukott bele a kiállítás. Néhány éve volt egy dunaszerdahelyi meghívás. Hogy biztosítást nem. Erre lemondtam. Aztán akkor lett. Ajándékozom a C. napló kéziratát a Széchényi Könyvtárnak. Kedves Váli Dezs?, megbeszéltük kollégámmal a szállítás lehet?ségeit, mivel ezen a héten szerel?nél van a kocsija, a jöv? hét második felében tudnánk elhozni, ha ez Önnek is megfelel?. A pontos id?pontot a hét elején rögzíthetnénk. Üdvözlettel, Földesi Ferenc Kedves Földesi úr! Nehéz nekem ettől az ötven év munkájától megválnom. Ezért némi belső hisztéria és sietésvágy. Ha nincs akadálya, ma délelőtt- dél felé fölvinném. d. És lőn. Saját autóval. PC-n megmutatták a Babits-hagyatékot. Utolsó beérkezett tételük a megszünt Teleki Intézet anyaga. Az én naplóm a nagyanyagok között kb. 650. sorszámot kapja, rendezettsége okán nem kerül át az ő szabványdobozaikba, sőt ráírják, hogy átrendezni tilos. Vaspolcok, és külön belső riasztórendszer. Akkor hát minden megvan. Miért emlékeztet engem ez az egész 1996 nyarára. Amikor a fiatal festőcsapat a művésztelep második napjára a folyosói mosdókagylót már teljesen összekoszolta ecsetmosással, akkor a csap alatt indítva húztam egy középvonalat, és a jobb felét ragyogóra pucoltam. Megértették. 2009. május 7. csütörtök Beszéljünk egyszer erről is. A kapcsolati konfliktusok, az önzés.  A konfliktusok kellemetlenek ugyan, de szükségesek és hasznosak (egy kapcsolatban is)´mindenfajta továbblépéshez, egyáltalán, az élethez.   Az önzés szükséges és hasznos, minden értelmes lét feltétele. Nem lehet ezt egy egyszeri döntéssel elintézni, benavigálni, hogy ezt kompenzálandó, én ezen milyen fokon, hogy lépek túl. Sajnos semmi nem menti meg az embert az alkalmankénti, pillanatnyi döntéstől. Mint ahogy nem lehet egy egyszeri grandiózus fogmosással a fogtisztítás-dolgot elintézni.   Hogy mennyit adunk magunkból, életünkből a másiknak. Vannak tehetségtelenségeink, fizikai és pszichés képesség-határaink, jó, ha az ember ezeket tudja és bevallja magának, a másiknak. Egy jóindulatú ember ezt a határt folyamatosan igyekszik közelíteni, netán kicsit kijjebb tolni. De ezek határok. Én nagyon igyekszem, hogy ne tegyek olyan fokú szívességet, ne vállaljak olyan terhet, stb., amit később nem tudnék jólélekkel vállalni, megbánnám, belülről rágna. Nagyon fegyelmezetten kell tudni – keserves tud lenni – nemet mondani. Nagyon önző vagyok és nem erőltetem ennek határait átlépni. Viszont azon belül eléggé megbízható vagyok. Egy második levél, a 2010-re vonatkozó elutasítás után. dátum: 2009.5.7. fájl: html-2009/mucsarnok-ig-2.htm C. 09993  Dr. Petrányi Zsolt igazgató, Műcsarnok Tisztelt Főigazgató úr! Szeretném új képeimet ismét az Ernst múzeumban megmutatni, kilenc év után. 2011 tavaszára, vagy őszére gondolok, az utcai fronti részen. Gondolom, ez ügyben érdemi döntés 2010-ben. Addig kérem levelemet lefűzni. Szívélyes üdvözlettel: 2009. május 8. péntek Na, ez nem sikerült. Azt hittem, netán egy telefonnal csinálok 6-800 ezer forintot. De nekik is van ész. Idehozott a Képcsarnok egy évtizedek óta náluk elfekvő képemet hihetetlen állapotban. Itt még a legszebb. Hetekkel ezelőtt hívtak, akkor fölajánlottam nekik, hogy restaurálom. Most látom, a farost sarka letörve, tenyérnyi helyen egy másik kép farostja a festmény közepébe beragadva, mészcsöppek és karcolások, dúsan. Kidobhatták volna. Aztán most megpendítettem, visszavásárolnám 100 ezerért. Hát azt nem, de a restaurálásért fizetnek valamit. Rendbehoztam, s ha már, akkor a magam örömére még egy váli-keretet is csináltam neki... aminek végül a hetedik változata lett megfelelő. A széles, utóbb feketére festett peremet harmadjára visszarakva, már nem szögeltem, hanem csavaroztam, ha netán mégis. Ezt a munkámat, az akkori mezőnyt nézve, szerettem. Kiállításra is küldtem. Pech, most rögtön el tudtam volna adni, jópárhavi rezsi. Fekete nap - A/76/32, olaj, 50x70 cm, 1976-79. A hátán cédula: Képcsarnok Vállalat. A Művészeti alkotás eladási ára: 3620 ft. (Vették tőlem 2000-ért, 1979.12.15.) És akkor még a mai eltett fotók: Mikinél zsúrféle, gyerekkori csapattársai, már feleségekkel. Hozzám is jutott egy vendég, én jártam a legjobban. F/2009/062 Alkonyodik a műteremben F/2009/064 Öreg rikkancs barátom, ezúttal is sombreróban F/2009/063 Hajnalban a Margit körút sarka F/2009/061 2009. május 9. szombat Ma a technikai háttér: innét kivettem ezt a cédulát. Most már tényleg pontos a végrendelet, halálom esetén nem kell csinálni semmit. Minden jó helyen van ott, ahol van. Mindent befejezetem. Miért élek. Talán el kellene mosogatni. Megsütöm ezt a kis lepényt, megesszük a fiammal, aztán meghalunk. 2009. május 10. vasárnap Spiró idén érettségi anyag. Néhányan támadják, hogy magyargyalázó, főleg e két sora miatt (1984): Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint, füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból, Spirót nem azzal kell megvédeni, hogy nem mond és ír hülyeségeket. Mert mond, de nem itt. Volt könyve, amit pontosan az első mondat után tettem le. De megírta a Szappanopera c. egyfelvonásost. Minden művész legjobb művei által tartatik számon a kultúrában. Olvastam Th. Mann Mózes regényét. Ismeri valaki? Csacsiság. Amúgy Spiró nem magyarokat, hanem mélymagyarokat ír. Hogy ne csak baromi okosakat mondjak, egy fotó a tegnapi Harangvölgyről F/2009/065. 2009. május 12. kedd dátum: 2009.5.12. fájl: html-2009/salgotar-kep.htm C. 09994 Nógrád Múzeum Salgótarján T. Igazgatónő! Fogadókézségüket jelezték, a Múzeumnak ajándékozom „Műterem, vonalritmus - A/08/13” olaj, 2008 ”Műterem, télutó - A/08/20” olaj, 2008 festményeimet. A képek adatai a honlapomon, a festmények alatt, évszám szerint. Kérem képcímeim ortográfiáját követni. [Ugyanis, amik a mostani Tavaszi Tárlatukon szerepelnek. Nem kell őket a nyár végén hazafuvarozni.] Kedves Igazgatónő, kérésem is van. Múzeumuk meghívására 1989-ben részt vettem a mátraalmási grafikai művésztelepükön, hétéves kisfiamat is vittem magammal. Az igazgatóhelyettes, dr. Domonkos Alajos igen kapacitált, vállaljam el a zárókiállítás megnyitását. Amit én végül avval a feltétellel, ha fiam legjobb ott készített rézmetszetét elteszik, beleltározzák. A reakció az volt, hogy OK, hiszen lehet, hogy ötven év múlva majd azt mondják, már az apja is festett. Kérném ennek a rézmetszet nyomatnak az adatait, és egy nagyfelbontású fotót is, e-mailben. Tehát Váli Miklós (Bp. 1982-) A fiú időközben grafikus lett. Köszönöm! És az a bizonyos megnyitóbeszédem: Hölgyeim és Uraim, kedves közönség, meghívott vendégek! Három dologról akarok szólni. Az egyik, hogy mire való a művészet, a másik, hogy mire nem való a művészet, és a harmadik a mátraalmási meghívásunk dolga. A művészet az sok mindenre való. Az emberiségnek egy olyan ősi és csodálatos találmánya, mint például a házasság intézménye. Van, kikezdhető és elpusztíthatatlan. Ezen elmerengtem egy-két éve, hogy például a házasság intézményéből kiiktatunk fontos elemeket, például a gyermekáldást, vagy valamely betegség folytán a komplett szexualitást, vagy az egy fedél alatt lakást, egy-egy  a teljes szöveg Fotók a befejezett képekről Vasárnapi műterem - A/09/27... 50x40 cm Műterem, lassacskán -A/09/19 Ünneplő műterem - A/09/30 Műterem, köd - A/09/28 Műterem, felkiáltójel - A/09/26 Lila műterem - A/09/20 (továbbfestettem: május 15.) 2009. május13. szerda J., ezt neked elsősorban, Le Meux-ből ilyesmik kevésbé hozzáférhetőek. Barátnőm, volt tanítványom a szomszéd teremben restaurál, ilyenformán (fél)hivatalosak voltunk Vitéz János püspök emléktáblája leleplezésre az esztergomi várban. Merthogy ez ünnep alkalmából - kivételes alkalom - a vendégeknek megmutatták a most munkában lévő freskókat. Mindenféle állványrendszerek között és most erős reflektorral is láthatóvá téve. Prokopp Mária művészettörténész magyarázata után (számomra) nem kétséges, hogy Botticelli-munkáról van szó. A kancsók füléről beszélt hosszan, összehasonlítva Fra Filippo Lippi kancsóival, a megtalált M.B monogrammról, valamint egy írásemlékről, mely szerint a mester fiatalkorában bizonyosan járt Magyarországon. Mindenféle csodálatos szakmai féltékenységek az oka, hogy ez még nem világszenzáció, a dühödt ellenzők közül élőben még egyik sem nézte meg a freskót. Az esztergomi nemzetközi szakszimpózium résztvevői sem. A többi édes kis középkori teremben intím kiállítás, szeretem az ilyen rajzokat nézegetni, színük miatt is. Rendbehozták a mindezek fölött lévő Fehér-tornyot is, onnét panoráma, lefelé. A távoliak mellett közeli terecske, és egy másik templomocska is. Kata egy barátnőjét is meghívtam, odafelé keresztülvágtunk a Pilisen, utána meginvitáltam mindnyájunkat egy ottani kisvendéglőbe, ebédre, hogy kerek legyen a történet. Ezt meg mutasd meg keresztfiamnak, bár meglehetősen kinőtt már az effélékből, dehát most épp ettől lettem jókedvű reggel, uszodába menet. Nem tudható, feddést, avagy símogatást látunk-e. 2009. május 14. csütörtök Kedves Váli Dezső! Ha szabad így ismeretlenül; ha van kedve és ideje, kérem, írja meg a véleményét erről a fotóról. Köszönöm. Üdvözlettel: K. Kedves K.! Tetszik a kép kompozíciója, a két egymást egyensúlyozó átlósság. Az előtéri textúra is szerencsésen beszélget a főtéma ritmusával, a piros rácsokkal. A súlypont a kedvelt aranymetszet szerint. Szerencsés a geometrikusságot megbontó huzal, szinte biológiai forma. A visszatartott szürkék, ill. halvány színek jól kontrasztálják a főtéma színességét. A jobb fönt belógó fehér forma nem igazán pontos, és más szférába tartozik, mint a többi elem. Egy nagy fotótól talán abban különbözik, hogy tényleírásnál (nekem legalábbis) nem mond többet, nem beszél másról, mint önmagáról. Szívélyes üdvözlettel: d. Úgy tűnik, új szolgáltatással lépünk a T. Olvasó elé. Merthogy most is jött egy még ismeretlenebb úrtól véleménykérő levél. A dolog úgy lenne IZGALMAS, ha mindenki megírná erről a magáét. Amit aztán én pofátlanul megszerkesztve föltennék ide, a NEWS-ba. És akkor mi leszünk egy fórum. Sőt. Kedves D.I.! Én is tüntettem el már utcaképből szemetesládát, mert rossz helyen volt. De nem szeretem, ha a Fotosop eluralja a képet, kilóg az alsószoknya. Ez volt az első benyomásom. DELETE. Tehát. Kedves D.I.! Ez a fotó egy rézkarc, hidegtűtechnika, vagy mi, Rembrandt is csinálta. Én se tudok rajzolni, ezt fotózással oldom meg. Az első benyomásom a képről, hogy jó. A második, hogy nagyon jó. Zsidótemető kövei. Vagy jó lenne a berlini Holokauszt-emlékmű helyébe, bár az is nagyon hatásos, jó. De van még egy harmadik benyomásom is. A kép baromi jó. Az ebből következő életvitelmódosítási kísérletekért felelősséget nem vállalok. Hogy tudott ennyi nehéz betonoszlopot összeszedni. Leásni. Az átlós elrendezés a képben hiteles, jó. A végtelenbe visz, ami nagy dolog, holott a keresztút lezár. Illetve a kukoricás, aminek kulcsserepe van, egy más ritmusrendszer, faktura, és hogy a fölső része kifehéredik a fényben. Nem tudom, miért, ez nagyon fontos. Szüts, szerinted? He? Próbáltam kitakarni a tenyeremmel. Talán válaszol ezekre a belső fényű haláloszlopokra. Tökéletes helyre ásta le a jobb alsó billenő cöveket, indításnak; ha netán maga feketítette el, rendben. Válaszol rá a bal fölső sötét oszloprészlet. Jó, hogy ez az egész oszlopsor belefeszül a keretbe, és a bal szélen nem mutatja meg az utak találkozását. Azt is szerencsésnek tartom, hogy a jobb fölső sarokból az utánfutós Zsigulit eltüntette... (bocs) A kép színe - színtelensége is nagyon tetszik. Kedves Dénes Imre! (Ilyen szerzőt nem lehet leD.I.-zni, © jogok.) Tényleg álomtáj. Üdítően szorongásos. A fene egye meg, mért nem én csináltam. Gratula. Ilyen jó fotó után rizikós, de szívesen venném, ha küldene még képeket. Csak nekemnek. Egy hibát mégis találtam. A kép címe, KOMOR HANGULAT, annyira rossz, hogy nem is írom le. Ne mondjuk a szépségkirálynőnek, milyen szép ma kiskegyed; a megbotlottnak, hogy vigyázz, mert elesel. Talán olvasóink találnak megfelelőt. Szívélyes üdvözlettel: d. És lám, máris. Drága öreg gépészmérnök barátom. A képekhez tök nem ért, viszont pontosan fogalmaz. Egyetemi előadó. Most engem is zavarba hoz, mert nem teljesen világos, mikor hülyéskedik, így szövegéhez nem merek hozzányúlni. Ívelt zárólappal, négyszögletes nyílású vasbeton oszlopok között kisebb méretű és sík-lapú hasonló elemek. Ezekre merőlegesen nagyobb osztásban csak a nagyobb méretű oszlopok sorakoznak. A nagyobb méretű oszlop nyílásába vizszintes korlát-rudak /ezek itt nem láthatók/ illeszthetők, így kerítés elemek is lehetnek. A derékszög csúcsában vasbeton távvezeték tartó-oszlopok tarkítják az együttest. Ezek valószínű a helyszínen voltak már a többi oszlop beásásakor. Bár a korlát-rudaknak vélt elemeknek lehet gyakorlati funkciójuk, így a távvezeték oszlop mellé ásva más célt szolgálhatnak. Nem valószínű, hogy temető. Ezt az oszlopok környezete is kizárni látszik. Lehet, hogy az alkotó a Húsvét szigeteken járt. Ötlete mindenesetre eredeti és elég jelentős munkával járt megvalósítása. G. 2009. május 15. péntek Talán olasz testvérek készíthették. Ferences templomunkban kis asztalkán elvihető DVD a Rend működéséről. Tört magyarsággal alámondott szöveg. Addig lineáris, hogy Braziliában kórházmenhely AIDS-haldoklóknak, San Franciscoban ebédosztogatás, hogy a templompadokban hajléktalanok alszanak, hutu és tuszi gyerektanítás. Firenzében kiköltöztek a városszéli cigánytelepre. Helyrehoztak egy talált tönkrement lakókocsit, abban élnek. Reggel munkába, hogy legyen miből eltartani magukat. Eleinte se villanyuk, se vizük, se bútoruk. A szomszédság kezdte segíteni őket. Mosolygó suhancok és páterek a mikrofon előtt. De ami igazán. Amit többhelyütt is elmondanak. Hogy ők nem téríteni, hanem maguk megtérni akarnak. Nem meggyőzni, hanem tisztelettel megérteni a másikat. Mutatja is, diskurzus sárgaköpenyes buddhista papokkal. Ez döbbenetes. És nekem szóló, mert én is csak ezt az utat- Fotók évadja. Ezt ma vettem észre előszobánk falán, Kata rakta ki. Isztambulban jártunk kiállítással, 79-ben. Emlékezetem szerint csak egyetlen fotót tartottam meg az útról, a Hagia Sophia bejáratát belülről, F/79/01, azt szerettem is. Most itt van ez is, hát visszafotóztam az örökkévalóság számára. Török sírkő - F/79/06 Valami sűrű rácson át. 2009. május 17. vasárnap Még szép srég fények hajnalban. F/2009/067 és F/2009/068 Aki meghalt, aludjon, aki él, az éljen. Továbbéljen. Összes lemezem, vagy hatvan CD és DVD, főként honlapjaim archívjai, 2001-től. Minek őrizzem. És rajtuk a BIZALMAS levelek, fájlok, eredetijüket most téptem el, hogy a Napló kézirata az OSZK-ba került. Hogy lehetne ezeket is eltüntetni. Kipróbáltam a mosdóban, a diszk süllyed a vízben. De a Duna messze. Ennyit összetörni; mivel szétrobbannak, nyűgös. Kukából kiturkászhatják. Hacsak. Nejlonzacskóba az egészet, s ráöntöttem egy üveg baracklekvárt. Bocs, Robi, amit tőled kaptam. De hát, tudod, az életmű, a felelősség... egy hajléktalan laptopja fölé hajolva fejcsóválva olvasná összes veszekedésemet H.-val. A letiltott Esterházy-levelek. Bár válaszaimból ott a lényeg kiderül. Ürülnek a polcok. Örülnek a polcok. És mit tudtam meg egyetlen Lukács-zuhanyozás közben. G. előző napi háromórás egyetemi előadása a tejesdobozról, kedvenc témája. Gyerekkorunkban a tej alukannákban, mérőkanállal osztották. Jött az üveges tej, a zacskóstej, mára a TETRA BRICK doboz. Aminek először levágható, majd letéphető csücske, kis műanyag fedele, mostanra lecsavarható kupak. Hétrétegű fala papír (formatartás), műanyag (folyadékzárás) és alurétegek(oxigén- és fényvédelem), vegyesen. Külseje ugyebár színes, a doboz árában a grafikus honoráriuma is. A teli dobozokat bálázzák, raklapra, s akkor még egy fóliaréteg védelem. Valószínű az egész sokkal drágább, mint ami benne van, a tej. Háznagyságú gép. Többezret készít óránként. Estére nem lebomló szeméthalmaz. De amitől elhültem. Gábor mindent tud a témáról, és ilyenkor jegyzeteit is átnézi. De előadás előtt még reggel körülnéz a hálón, ma hol tart ez a doboz-ipar. És előadásába már azt is beleszövi. Nem tudna valaki egy félóra hullámverés vagy vízcsobogás hangot szerezni nekem? Cserébe küldenék egy óra vonatkattogást. Nagyon jó. 2009. május 18. hétfő Annyi hullámverést kaptam mailben, spriccel szerteszét, mindenem ázik itt, a műteremben. Jogos önvédelemből a laptopról pedig madárhangok, az ablak felől, vészt enyhítendő. Köszönet. Hamarosan teszek belőle a HANGTÁRBA. Meg vonatkattogást is. Azt hittem, Gyurka hülyéskedik velem. De tényleg. Később érkeztem. Hogy a Virág Judit-aukció elején bejelentették, hogy két ómagyar mellett harmadikként az én Hölderlin-képem is levédés alatt van. Ha mélyen belegondolok, klasszikus lettem. Félre bú. Amit én nem engedtem harminc évig, hű nemzetem folytatja, a kép nem vihető ki az országból. Egyébként Csobánkára kerül, megtudtam, ott már van is néhány. A zsidótemető képet - A/85/21 -, meg alapáron vitte el valaki, 1,9 millióért. Jó lenne megtudni, hova került. (Azt tudom, ki adta el.) Mondják, ha nem árazzák föl ennyire, lett volna rá licit. Nem értem árképzésüket. Iszonyú alacsonyan indult Bálint Endre, Tóth Menyhért, Mednyánszky, Kondor, Szőnyi. És jó néhány munka bőven értéke alatt ment el. A Hencze-képeknél nem-, Szőnyinél csodálkoztam, hogy semmi érdeklődés, vissza a kép. Mondják, megfelelő, közepes anyag, számomra sok csúnya kép. Kis csacsikáim a Gulácsyt meg fölverték 50-ről vagy 90 millióra, a gyönyörű Fényes Adolf 800 ezerért meg nem kellett senkinek. Tehát a nap hőse. Gyenge kép lehet, hogy így védelemre szorul: Sötét hónapok (Hölderlin) - A/82/50 indult 800 ezer, leütés 1,3 millió +20%. Akkor ebből kapok is, 65 ezret, ha jól számolom; követői jogdíj. És már föltettem a vonatzakatolást. Gőzmozdony, néha fütyül is! Sajna, a 60 perc utazást nem bírta a rendszer, lefaragtam 22-re. Jó hangosra érdemes tenni. 2009. május 19. kedd Windows alatt futhat a mi konyhai bojlerünk, mert megjavította magát. Nem kell lecserélni. Újra működik a hőkapcsolója. Marabu megint megmondja a véleményét valamiről. Ha nincs víz. Mai Népszabadság. Ez a pasi zseni. Na kérem. Most tessék belenézni a HANGARCHÍVUMBA, a CSODÁLATOS ZAJOK-hoz. Csak a békák kussolnak még, mert el kell mosogatnom, mindjárt ebédért. Lopták, persze, lopták nekem. Kérem bemutatni a mikrofon gazdájától az írásbeli engedélyt, miszerint a tenger és a mennydörgés hozzájárult hangjának felvételéhez. Hangjuk nem erre utal. Kérem bemutatni a nekik átutalt honoráriumbizonylat másolatát. Szóval eredendően kalózfelvételek, he? Közben ezeket beleltároztam, és mégiscak csaltam, hogy ne a TENGER BÉKÉSEN HULLÁMZIK hanem a TENGERZÚGÁS ÉS MENNYDÖRGÉSEK legyen a naplómban a 10.000. (tízezredik) oldal, illetve ezúttal: tétel. Ugyan ezt nem én írtam, hanem- Délután a festőóriás Hollán, Párizsból. Három éve járt itt utoljára. Kissé megereszkedett. 33-ban születt, hozzátette, a legvégén. Gyerekkoráról kérdeztem. Sörétes puskája, minden madárfajból egyet szabad volt öccsével meglőniük, hogy közelről is megismerhessék. Kikerülve külföldre, később édesanyjuk is utánuk ment, ő is letelepült Párizsban. Keresztrejtvényt fejtett, odakészítette a teasüteményt, vendéget várva, úgy halt meg csendesen, 93 évesen. Pedig hogy félt mindettől. Koporsóját hazahozatták, családi sírbolt, hogy ők lemennek, miséznek is a kis kápolnában, összegyűlnek a falucska öregjei. Gyerekkori cselédjük még él. Kisebbfajta kúriaépület volt az övék, mostanra tönkrement, előtte disznótenyészet, ólak sorra, mint Mathausen, többé oda nem mennek. Évente jár haza szülei sírjához. Legélesebb megfogalmazása az volt, hogy édesanyám úgy vélte, a nácik nem igazán az ő társasága... Megnézte Várhelyi Tímea képét az ágyam fölött. Mutattam neki az induló gőzmozdony sziszegő-pöfögő hangját, ezen elandalodtunk. Diskuráltunk. Kissé félszegen könyveket cseréltünk, először visszariadt, hogy jeleztem, könyvet nem tartok meg. Szóba került Morandi. A családdal ismeretségben van, most megnézte a festő pici műteremszobáját, csendéleti tárgyaival tele, majd megnyitják a közönség előtt is. Hogy náluk van-e olyasmi, ami itt valaha, egy-kétévenként Országos Kiállítás, vagy Tavaszi Tárlat? Lehet-e valahogy áttekintést kapni az új termés legjaváról? Nem, ilyesmi nincs, ha egy-egy kurátor megbizást kap, kiállítja ismeretség-csapatát. Ő nem forog ilyen helyeken, nem is igen hívják. Evvel együtt sok kiállítása van. Végül szóba került egy kollega kapcsán, hogy a magyar festők legtöbbje nem tudja, nem is érti, mire való a szín. (Persze mi tudjuk.) Nem hinném, hogy sor kerül még arra, hogy viszontlátogassam. Szerettem a párizsi múzeumokat. 2009. május 20. szerda Mára ennyi jutott, a Nógrád Múzeum beszkennelte és megküldte Miki fiam hétéves kori rézmetszetét. Ház-felhő. Amit féltréfából leltároztattam be annó. Tegnap egy évvel későbbi színesceruza rajzát szkenneltem be: Apa műterme Talán akvarell háttér?, majd beteheti a portfóiójába, akár e fotóval együtt. 2009. május 21. csütörtök Botorkálok tudatlanul féligazságaim között, csak locsogok itt összevissza. Minap arról, hogy a tejesdoboznál a hétből az egyik a szigetelés-réteg. Egy szavam se higgyék. Deske! FolyadékZÁRÁS: a folyadékkal ellentétes, a légtérrel szabadon érintkező oldalra egy csepp folyadék sem megy át. A SZIGETELÉS tágabb fogalom: a szerkezet olyan kialakítása, olyan réteg felhordása a felületre, mely folyadékzárást eredményez. G. 2009. május 22. péntek Reggel: 1./ Hogy elvették tőlünk azt a gyönyörű Rozsnyót, Kassát- 2./ Hogy mi lesz evvel a nemzedékkel, nem olvasnak, már csak a tévét bambulják- 3./ Hogy mit tettek evvel az országgal, szétlopták és megnyomorították- 4./ Hogy így tönkrement a magyar aluminiumipar- 5./ Mi lesz szegénnyel, elhagyta az ura, ott a három gyerek, és most még ez a betegség is- 6./ ... 7./ ... Sopánkodnak és aggódnak. Másként forgatnák a történelmet, a sorsokat. Nem hiszik el, hogy még unokám Pisti nevű kiscicája is a Mindenható tenyerén. Hogy Ő pontosan tudja, kire mikor mekkora tehetség és szenvedés ajándékát rakja. Vagyis szídják az Istent. Vagyis káromkodnak. A helyes megközelítés: Mi a teendőm most, hogy megszűnt a magyar alumíniumipar. Mi a teendőm. [Azt már csak a profiknak, hogy mindenért hálát adni...] Délelőtt: Kedves József atya, ezt [a fentit] ma reggel írtam a blogomra (deske.hu / válinews) Csak annyi a kérdés, megadná rá a nihil obstatot? Szívélyes üdvözlettel: d. Délutánra megérkezett a mail: Kedves Dezső! Nihil obstat! Pax: József OFM. Deske, mi is pont így gondoljuk a munkatársammal, Annával (obláta). Éppen ma... [...] [Soror Ancilla OSB; vagyis Tücsök, a húgom, Kaposszentbenedekről, pedig őt nem is kérdeztem.] Fiatal költők blogjukra reflexiókat kértek tőlem egy választott vershez. A kerek oldalszámra tengerzúgás jutott. Hát akkor így tudom ezt megünnepelni, evvel a most következő tétellel. Persze Zelk édes sorai a Lehel-piacról. Micsoda ritmusok. Micsoda derű. ...Micsoda táj! Hegye! dombja! Krumpli! retek! hagyma! gomba! tisztáson a lombok árnya, az se olyan bársony, mint e hajnalban szedett vargánya! Hát a ringló! hát az alma! hát a barack sárga halma! s hogyha még csak mutatóba, zöld káposzta-csúcsok mögött épül már a dinnye dombja!... 2009. május 23. szombat Kedves Mester! Küldöm a Nemzeti Galéria 2005-ös listáját a  Károli Ref. Egyetemre kikölcsönzött képeiről: 1. Nyugtalan ifjúkor – A/73/18 (1973)  becsérték 5,000.000ft 2. Siena-Párizs és ami közte volt A/71/11 (1971-76) becsérték 5,000.000ft 3. Sorsunk tehát – A/76/14 (1976) becsérték 3,000.000ft. 4. Avignoni szerelmesek – A/71/12 (1971)  becsérték 4,000.000ft. K. Szia Deske! Boldog névnapot! Milyen jó lenne, ha lenne még értelme beszélgetni Veled! Sokszor eszembe jutsz. H. Családom a névnapomat összekötötte 50 éves festő-jubileumommal. Aranyosak voltak. Meglepő módon első munkám, a Körtér éjjel kollázs, B/59/01, mint tortafedlap. Színhűség kíváló, ehető kivitel. E-mailben lehetett a reprodukciót a cukrásznak elküldeni, Miki ötlete. A két leányunoka le is rajzolta a képet, ajándékként. Ellenajándékként másnap hajnalban összeállítva egy hosszú toldókábel, ami Zsófiéknál a konyhától a PC-ig ér. Véletlen kiderült, kompjutere ráz, nem tudja, mi ez. Rövid barkochba, nem földelt a szobai konnektor. Nem hiába a fizikaórák. Mint elképedve néztem, a guberáló cigány örömmel fogadta monitoromat, majd zsinórjánál fogva emelte a liftbe. Mivel jár a kulturális lemaradás. Mikinek meg egy foglalatba csavarható elosztó, egy öreg T-dugót kellett hozzá karcsúbbra reszelni. Külsős munkákhoz, ahol nincs konnektor. Az enyémet nem adom, nagyon kellett harminc éve parasztszobák fotózásánál. Nyolc másodperces expozíció, közben egy kézireflektort lóbáltam. 2009. május 25. hétfő Azt hiszem, körülnézve, ez volt az utolsó terület. CD-n már nem, PC-n nem, a laptopon megvoltak. Átnéztem 100 levelet, amik nem kerülhetnek netre. Hozzám közel álló emberek olykor forró mondatai, beszámolói, sorsukról, egyebek. Mi legyen. Végül mély sóhajjal egy delete, muszáj. A Lukács-kertben a reggeli napfény átsütött a lombokon, széprajzú árnyékok a földön. Eltűnődtem, valóban ez a mi világunk a lehetséges világok legjobbika-e. 2009. május 26. kedd Halála napján, 735 május 25-én, szerdán, tiszteletreméltó szent Béda áldozópap délután három órakor azt mondta nekem: Van néhány értékes tárgyam a fiókomban: bors, zsebkendő és tömjén. Eredj gyorsan, hívd ide kolostorunk papjait, hogy ezeket az Istentől kapott ajándékokat szétoszthassam nekik. Cuthbert OSB. Most láttam ezt a képet először, és igen meglepődtem. Atipikus. Csontváry: Virágzó mandulafa, 43x51,5 cm. Hogy egy kép színes, ez Szüts-csel számunkra szitokszó volt. Azt nem szabad észrevenni. Csontváry a kevés színesek egyike, aki tudott is színezni, gyönyörűen, bárha nem az én ízlésem (palettám) szerint. Sok-sok színcsaládot tett egy munkájára. Itt viszont. Elképesztő. Ezt én is aláírnám. Te is, mi?! Délután: most kaptam erről egy más színű, viszont olvashatóbb felvételt. Az első nekem az égi. De ez is működik. És itt jobban látni, fantasztikusan megszerkesztett mű. A mai délelőtt. Egy reménytelen reményfutam. A/09/03 2009. május 28. csütörtök A ház gázcsöveit cserélik, konyhánkat kilyukasztották. Felkészültem arra, ha a munkások hamarább jönnének, mint én, haza az uszodából. (Pincéből ép csempék, tárcámból kétezer.) De nem; volt időm padlócsempét fűrészelni. Három fémfűrészszál kopott el, és csak a harmadáig jutottam. Akkor eszembe jutott a fúrógépbe fogott csiszolókorong. Így is másfél óra, így is kap borravalót, hogy helyére illeszti. Nem is kellett kunyorálni, rengeteg lecserélt cső az udvaron. Hosszabb ágyam-lába belőlük. Csak feketére kellett feseteni. Végül még szárnyas-anya is kellett hozzá. Könnyebb lesz kikászálódni reggelente, öregedve. Tisztelt Váli Dezső Művész Úr! Kérem, ne vegye zokon, hogy ismeretlenül... de nemrégiben egy érdekes cserét bonyolítottam... lomtalanítás... Az autóból kiszálló cigányasszonnyal társalogni kezdtem, aki eladó festmények, műtárgyak után érdeklődött... viszontérdeklődésemnek hangot adtam. Az asszony egy képet vett elő... háztartási gépekre cseréltem... egy eredeti? kép büszke tulajdonosa... üdvözlettel: M. Nálam ez lesz a neve neki: HAMISÍTVÁNY, MŰTEREM - A/3000/06. Mert hogy 3000-ben már biztos nem élek, és ez a hatodik, amiről tudok. Hatodik, de első, ami célzottan engem céloz. A motívumok, jobb alul az a ferde falnak támasztott valami. Mint az a fehérvári múzeumbüszkesége álFarkasistván, ahol a fehérruhás nő kabátját hátizsáknak nézte a másolat készítője. Együtt böngésztük; S. Nagy végül nem vette föl a nagymonográfiájába. Holnap meglátom a képemet eredetiben, gondolom, a vége az lesz, elcserélem egy sajáttal. Kettő már van. 2009. május 30. szombat A hányatottsorsú A/09/03-as, szokásosan úgy tudjuk, kész. Kezdtem Kecskeméten, március első napjaiban. A tréfa kedvéért ide korábbi állapotai, amikor is azt hittem, hogy.: a0903-munkaban.jpg - 2009.4.20 a0903-munkaban2.jpg - 2009.4.20 a0903-munkaban3.jpg - 2009.4.21 a0903-munkaban4.jpg - 2009.4.22 a0903-munkaban5.jpg - 2009.4.23 a0903-munkaban6.jpg - 2009.4.23 a0903-munkaban7.jpg - 2009.4.2.23 a0903-vagott.jpg - 2009.5.26 a0903-kerettel.jpg - ez itten, 2009.5.30 Illetve - most látom -, az 5. és 6. Nagy Miklós barátom javaslatai, Győrből, mailen. 2009. május 31. pünkösdvasárnap A mai reggel. Útközben öreg rikkancs ismerősöm megengedte, hogy fényképezzem. F/2009/075. A Képző-gimnáziumba jelentkezett annó, de nem vették föl. Reggelente széles ívben köszönünk egymásnak. Múltkor kifli csücskével kínáltam, elfogadta. Kiállításaimat számon tartja. A zuhany alatt megkérdeztem, mit jelent az hogy mufurc. Hatan foglalkoztunk a problémával. Különös, érdekes szó, nem lefordítható egy szóval, szerintem. Érdemes próbálkozni vele, hátha pontosít még, mielőtt megnéznéd, mi hova jutottunk. Valamint egy figyelmeztető felirat a folyosón. Itthon: Kata ágylapját végikaristoltam a tegnap vásárolt flexszel, hogy ne csússzon a matraca. A reggelbe még belefért egy pünkösdi kistakarítás a gangon. Aztán köv.: krumplihámozás. 2009. május = 178378 = 4006/hó = 129/nap előző levél   VÁLINEWS 171. levél J.-nek, Le Meux-be / 2009. június 2009. június 1. hétfő Tegnap este Németh István könyvkiadónál, Gödön. Kerti ünnepség, ötven éves lett. Háromszintes ház, medence a kertben, fekete merci és fekete audi a garázsban. Fehér fityula, öt négyezetméter szendvics. Egy rántott hallal tetézetthez még lángolt kolbászt haraptam. A családjától számára egy üres album, évenkénti egy lappal; felesége előre jelezte, ha lehetne, tőlünk valamit, bele. Közösen csinált és leendő munkáimat kötöttem csokorba. (Ezen kívül csak két kötetem, a zsidótemetős és a fotóimról. Ja, meg az e-bookok, és a nem kiadott mesekönyv.) A printet az 1992. évhez ragasztottam be. Én mindent beszámozok. (Fiam: M/82/01. Igaz, ezt ő kérte.) Tehát: G/09/01, a tervezőgrafikákhoz. Meg ajándéknak egy DVD, ami biztosan hiányzik hatalmas filmgyűjteményéből: lemez a ferences világmisszóról. A B napló csak félig tréfa, Miki igen kapacitál, hogy a szerinte alulreprezentált grafikáimnak csináljunk kötetet. Védekezem, hogy gyanúsan sokfélék, gyengébbek. Állítja, ezt csak én, így. Aztán minap elmondta a könyv szerkezetét. Amibe persze belevitatkoztam. Úgyhogy talán mégis hajlok rá, legfőképp mivel minden többéves munkámmal egyszerre elkészülve erősen légszomjas vákuumban. Azon túl, hogy reggel keservesen lefutom-, na jó, kocogom az ezerkétszázat, meg délben a menzán elandalodom az édes kisaszonyok gyönyörű bőrén, nem tudom, miért élek. Reménytelen. Nyugdíjaslét. Hol ilyenkor a hitem. Unokáimat kéne vinni múzeumba. A permetezéstörténet pedig elhanyagolt terület, mindig is szívügyem volt. Hazafelé, majd a ház előtt elüldögélve az autóban, a Kossuthon másfél óra a Mészöly-feleség, Polcz Alaine. Hogyan kegyelmezett meg az őt megerőszakoló szovjet kiskatonának, majd lassú haldoklásának naplója. Vendégei végigpróbálták szobájában az idejében megvett koporsóját, bárha pokróccal kényelmesítve, valamint margarétát, nyuszit festettek rá. Bot, gondozónő, majd járókeret, kerekes szék, szobavécé, morfium, aztán. Végül otthon Katának a hirtelen világhírré vált Susan Boyle a You Tube-on, hatodszorra is megkönnyeztem. A három zsűror mimikaváltozásai is. Kata: - Te, ennek igazán olyan szép a hangja? - Nem tudom, mindegy. 2009. június 2. kedd 49. érettségi találkozó Noki nagytétényi plébániáján. Hogy kinőtte magát Udvarnoky Laci. Osztályfőnökünk, Zebi, levlapon üzent, a csíksomlyói búcsún van. Totya kihirdeti, egészségi állapotról nem beszélünk. Csendes és tárgyilagos nyugalom, ahogy beszélgetve hárman is beszámoltak nekem szakmai életük befejezéséről, a záróráról. Provokatív kérdéseim ellenére. Gyati két éve eladta üzemét, tíz éve nem fényképez - Istenem, 9x12-es Linhof! - nem vesz hozzá digitális hátlapot, mert többé nem használja, de soha nem fogja eladni, vele temetik, Taxinak most indult be, jött ötven olasz megrendelés. Danilónak lakására viszik a bevizsgálandó anyagokat, ott rendeztett be egy kis labort. Janó szobabiciklire tért át, közben a műszeren nézi a pulzusát, 110-re fölveri. Eltűnt a becsvágy, és ami szokatlan: a fériakra mindig is jellemző ösztönös dicsekvés. Telefon Petúrnak, áttételes rák, holnap szállítják a Kékgolyó utcába. Az asztalon fényképek, kolbász, retek, borocskák. Szent Dorotheus apát üzeni nekem: Aki önmagában keresi a hibát, bármiyen kellemetlenség, kár, gyalázat, megvetés vagy bármi más hasonló megpróbáltatás éri, mindent derűs lelkülettel vesz tudomásul. Van-e ennél békesebb ember a világon? Telefon angolos barátomnak, fordítaná le, mit mondott a három zsüror Susan Boyle-nak éneke befejeztével. Különösen a harmadik zsűror tréfája?! Múltkor a zuhany alatt Gábor: Te, milyen édes ez a Zsófi unoka, kivettük a járókából! Ma meg: Zsófi nálunk, chat-en kérdezte barátnőjét, hogy a táborba hány füdőruhát hoz. Tegnap Paulával a Nemzeti Galériában. Ottragadtunk a Paál képeknél, aztán a számomra jobbára semmitmondó kortársak tárlata az A épületben. Ezt is megnéztem, mint mindig. Csak lefelé kell fordítani hozzá a fejet. Délután Tölg Zoli kiállítása a Bartók 32. Galériában. Ő is megöregedett. Gondolom, már nem hisz a táblakép-műfajban. Radnóti nyitotta. Munkái mintha ólomból öntve, de tízdekásak. Mondja, a felszíne grafitréteg. A szereplő szavak a lenni ige három alakja, latinul. 15 éve egy olajképén ez a szó volt: NEIN. 2009. június 4. csütörtök Többéves próbálkozások után tegnapra siker, baráti segítséggel G.-nek megszereztem a Kazinczy-leveleket. Váczy hatalmas műve, 21 kötetben gyűjtötte össze. Gábor boldog. Tegnap föltelepítette, és mára már ki is találta, hogyan dolgozza föl. XXI századi szemlélettel egy válogatás lesz. Morfondírozott, mivel kompenzálja, egy méretes mákosrétest neveztem meg a zuhany alatt. Mire ebben megnyugodott volna, még hozzátettem, persze minden nap. Két másodperc után kezdett el nevetni. A professzorasszonyt - értelemszerűen nem a zuhany alatt, hanem a vízben - megkérdeztem könyve pontosabb tartalmáról, mert azt valahogy elfelejtettem. Fejezetek a kereszt történetéből az első ezer évben. Fontos, hogy az akkor még a győzelem és a dicsőség jele volt. Később válik szenvedésszimbolummá. Témája még érintőlegesen az előképek sora, kezdve a kőkortól. Két fő rész: a kereszt szimbolikája és ereklyetörténet. Ennek kapcsán szóba hoztam, milyen hatalmas tévedése egyházunknak a harmincas - negyvenes évektől a bűnközpontúság. Kijavított: a 17. századtól... Tegnap koccantam kereszteződésben, én hibám - százezer lesz -, milyen bosszantó, hogy mára szomorúságom közömbösségbe fordult. Az imaközösségben kihirdettem, továbbra is napi egy Miatyánk Bajnai Gordonért, egyikük ugyan próbálkozott, hogy a szent Páli ima a királyokért ma a köztársasági elnökre értendő, de hárítottam, hogy az előbbinek nagyobb szüksége van rá.          ...ÉS AZ UTOLSÓ NAPOK                                                          egyébként az első nap: 2000. június 11. 2009. június 6. szombat Fehér rajzszög nyolc kép keretébe, mégiscsak továbbfesteni. Kettő meglett belőlük délután: Régimódi műterem - A/09/05 53x66 cm. Eredetileg 90 volt. Ünneplő műterem - A/09/30 És egy közös kiállításunk megnyitója: kedden 6-kor: Kontra Ágnes, Krajcsovics Éva, Szüts, Vojnich. A megnyitón, gondolom, lesz tíz ember. Oberbank AG Magyarországi Fióktelep H-1062 Budapest, Váci út 1-3. West End „C” Torony 3. emelet Az áruház után a Váci útról a bejárat. Még én se láttam, hol. Parkolás az épületkígyó végén. Egy bank, ami evvel követni akarja a nagyok példáját. Tőlem 7 idei kép. Kettő igazán jó belőle. 2009. június 7. vasárnap Szüts tájékozottabb, átvettem a blogjáról. Talált két hátborzongatóan őszinte verset, gondolom az új kötetében. Megkértem G-t, vegye meg nekem. Tóth Krisztina: Az vagy nekem… Az vagy nekem, mint rabnak a fegyőr, seggnek a tanga, combnak a borosta. Bezár, szorít és szúr mindenfelől, elôbb csak húsba vág, aztán a csontba. Az vagy, mint tépőzár a nagymosásnak, sorban kihúzod mind a szálakat. Lucskos halom, gombócba gyűrve várlak és mi fölfeslett, az tovább szakad. Tőled rohan a harisnyán a szem le. Becsípsz és kiakadsz, mint a cipzár. Vándorló zokni: felbukkansz hetente, lehet, hogy volt párja, de nincs már. Az vagy nekem, mi rég nem kéne légy, lengő papír, én meg rászállva légy. És a másik: Kelet-európai triptichon toth-kelet-europai.htm Befejeztem még egy tavaszi képet. Műterem szürke fallal - A/09/24       2009. június 8. hétfő Vasárnap reggeli fénykép, F/2009/78. Évek óta nézem és próbálkozom megfogalmazni a reggeli verőfényes Lukács-kert báját. Ellenálltam a kísértésnek, ugyanezt színesben. Ugye, nem tévedtem? És van itt még valami, a hídfő ellenfényben, foltritmuosok. De akárhogy is nézem, így a jó. G. máris talált néhány szép sort a Kazinczy-levelezés CD-n. Ez a nyelvújítás kor környéke. A levél arról szól, hogy elveszett, vagy elloptak egy könyvet, és kérné azt megszerezni. Gábor szerint igen figyelemreméltó az irodalomszervező Kazinczy (1759-1831) tekintélye, aki ekkor 27 éves. Deske! Kérlek, olvassad el. Részlet id. Ráday Gedeon /1713 - 1792/ leveléből. II. Rákóczy Ferenc titkárának a fia, irodalomszervező és -pártoló. G <<...Bátorkodom azomban az Urnak egy kérésemmel alkalmatlankodni, melly ebbűl áll; még boldogult feleségem életében ajándékozta nékünk bizonyos Kassán nyomtattatott versekben lévő munkátskáját Erdődy Lajos Uram, mellyben is bizonyos Szepes Vármegyei kertet (ha jól jut eszembe) vagy talám Abaúj Vármegyeit írt le: Ezen munkátska tűlem el idegenedett, vagy költsön adás által, nem jutván az után eszemben, kinek adtam, vagy talám még illetlenebb elidegenittetés által: Kérem azért az Urat, méltóztassék azt számomra meg szerzeni vagy az Kassai Typographiában, minthogy ott nyomtattatott; vagy ha már ott elfogytanak volna az Exemplárok, talám másoktúl is (kik az illyeneken nem annyira kapnak) meg lehetne szerzeni; akar mellyik uton szerződgyön meg, én ha többetskét kellene is érte adnom, az árát örömest meg kűldöm….Pesth 28. Febr. 1786>> Hazafelé. Az öltözők előterében üldögéltek, megütött a látvány. Megkértem az öregurat, nagyon szeretném lefényképezni, el is magyaráztam, miért. Engedte, és megjegyezte, hogy ő a Feri bácsi, 90, és hogy 62 éves házasok. Neje udvarisan kimozdult volna a képől. Kértem őt vissza. Ugye, valahonnét rettenetesen ismerős ez az egész. Nem? Csak gondolkozz rajta. Nekem innét. És a társai. Persze; Farkas. Még, egymondatosak. Hazafelé. És ez is ki lett találva. Az új vendéglő. Deske! Ráday levelét minél többször olvasom, annál szebbnek tartom. A nyelújiíást 1790-1820 közötti időszakra teszik, vagyis a levél után. Valószínű Németh László ismerte és azért mondta - másokkal együtt - hogy tönkre tettek egy szép magyar nyelvet: G Szia, Paula! Megkaptam, köszi! Tökély. Hogy tudtad rábeszélni? Vagy jatt? Különgiliszta a tartalékalapból? d. Kezdek eszmélkedni a naplótadatbázistbefejeztem vákuumból. Újra meg kell tanulni szabadidővel élni. Nem könnyű, néhány év kiesett. Olvasni? Napközben? Elmenni valahová? Aztán visszajönni? Ma befejeztem két tavaszi képet. Ártatlan műterem - A/09/28   Ennek fém-fa kombinációjú keretet kellett csinálni - több óra volt, szokatlan technológia -, mást nem tűrt. És repró sem jó enélkül. Neten a kép alig működik. és: Műterem, felkiáltójel - A/09/26 Ezt csak kicsit ódonabbá. Ezt is márciusban kezdtem. Hogy miért került a bal fölső sarokba a hetvenes évek eleji angyalláb motívumom, vagyis az angyal hálóingének alja; annak a kontúrja -, nem tudom. Előző életeiben ez a forma kb. rothkokép volt a műtermek falain. 2009. június 9. kedd Dumcsiztak, beleúszott a sávomba. Csak annyit kérdeztem tőle: Terike, útlevél van? Arra gondolok, tök hülyeség ez az egy- vagy többpártrendszer. (Akár alkalmi) érdekcsoportok helyette. Szerveződés ingyen, a neten. Reggel arra gondoltam, fölajánlom egy évi jövedelmemet egy Magyar Tudományos Akadémia felépítésére. Családtagjaim is élénken helyeselték tervemet. De a délelőtt folyamán kiderült, az már megvan. Így aztán Tímea táblaképét - januárban vettem tőle - vittem föl a Nemzeti Galériának. Oda való. Fogadták. Csak az ajándékozólevelembe egy betoldást kértek: ...tulajdonomat képező... Vándorúton vagyunk. És a teve két púpja közt nem fért el a kép. Greene regényeket fordítottam négy évig, reggel egy órát, úgy tanultam angolul. Beszélni igen, beszélgetni ezért nem tudok. Az angol Ki-mit-tud: Susan Boyle szereplése kiértékelésének mondatai érdekeltek volna, a váratlan megdicsőülés. Attila, ha a Susan Boyle-t beütöd a google-ba, első sorban egy képkocka, egy sovány férfi arca, amint két tenyerébe fogja. Az az eredeti produkció videója. Az érdekelne, a végén mit mondtak neki a zsűrorok. Köszi! d. És Attila: Bal oldali férfi (Piers Morgan): Nekem kétségtelenül ez volt a legnagyobb meglepetés a három évben, amióta ebben a show-ban benne vagyok. Amikor ott állt azzal a pimasz vigyorral, és azt mondta, olyan akar lenni, mint Elaine Paige, mindenki nevetett. Most senki nem nevet. Ez megdöbbentő, hihetetlen előadás volt. Elképesztő! [még van valami] Nő (Amanda Holden): Annyira borzongok, mert tudom, hogy mindenki maga ellen volt. Őszintén úgy gondolom, hogy mi mind nagyon cinikusak voltunk, és ez volt minden idők leghangosabb ébresztője. Csak annyit akarok mondani, hogy igazi kiváltság volt ezt hallani [ezután az ovációtól nem hallatszik] Másik férfi (Simon Cowell): Susan, én már tudtam abban a pillanatban, amikor kilépett… Boyle: Ó, Simon! SC: …erre a színpadra, hogy valami rendkívülit fogunk kapni, és igazam volt! Műsorvezető a függöny mögött: Micsoda megérzés! [nem teljesen biztos] SC: Susan, maga egy kistigris, nem?! Susan: [???] SC: Igen, az! Oké, az igazság pillanata. Igen vagy nem? Piers? PM: A legnagyobb igen, amit valaha is adtam bárkinek! SC: Amanda? AH: Egyértelműen igen! Susan: Ez már kettő [??? – alig értem, amit mond] SC: Susan Boyle, büszkén felemelt fejjel mehet vissza a falujába, három igennel! Műsorvezető Susannak a függöny mögött: Azt hiszem, egy kicsit élvezte… [???] Susan: ??? PM: Micsoda hang! AH: Hihetetlen! Mv: Gratulálunk! Susan: Istenem! Istenem! Mv: Hogy érzi magát? Susan: Fantasztikus! Mv: Ezek voltak a legnagyobb igenek a show három évadjában. Susan: Te jó ég! PM: A legnagyobb sokk, amit valaha is átéltünk… Susan: Annyira felindult vagyok… Hihetetlen… Fantasztikus! Szerintem mintha elhangzott volna az a szó is, hogy apologize, vagy hogy írják, vagyis hogy elnézést kérek/ünk... Ujságpapírt is használok festéshez. A földön láttam meg ezt a darabkát. Ilyen semmi fotó, és micsoda arc. A neten utánanéztem, ki volt ő. Megvolt az Oberbank AG Magyarországi Fióktelepi kiállításmegnyitónk. A vezérigazgató bevezetőjében elmondta, még két fiókot nyitnak, és támogatják a művészetet. A kis ünnep fénypontja egy osztrák borász születésnapi felköszöntése volt. Közepéből lángcsóvát lövellő tortát, valamint világoszöld papírba csomagolt Rubik-kockát kapott ajándékba, mondták, arra az esetre, ha vadászaton vad hiján unatkozna a lesen. A meghatott válaszszavakból megtudtuk, hogy ő cseh határ közelében többféle, de főleg száraz borokat termel, és hogy hány hektót, hozott is néhány fajtából kóstolót. Az ünnepséget egy váratlanul előlépő idősebb osztrák úr derűs felköszöntő verse zárta, amit a közönség tapssal jutalmazott. Az egyik szimpatikus közönség. 2009. június 10. szerda A tegnapi ajándékozáshoz még betoldottam két mondatot. Vándorúton vagyunk. És a teve két púpja közt nem fért el a kép. Az ismerős szerszámboltos meséli, a minap telefont kapott. Hogy a balatoni telke melletti szomszédja átmászott a kerítésén, nyolcvan éves bácsi, cseresznyét szedni, de leesett a fáról és meghalt. Kéretik intézkedni. 2009. június 11. csütörtök. Pedig igyekszem. A Margit körút sarka lefényképézéséről nem bírok leszokni. Noha futás közben kell megállni. Útközben a rózsafűzért mondom N.-ért, de szemem éberen matat a fényárnyékokok között. F/2009/079 Nehéz ezt az igazságot befogadni, megemészteni. Ha én - akár egy rossz szóval - Katának szenvedést okozok, az részemről esetleg hiba, netán bűn, számára azonban Isten ajándéka. Ami speciel momentán nem kellemes. Hálát is lehet adni érte. (Nem nekem.) Szalézi szent Ferenc is ezt mondta, más szavakkal. Persze ez engem nem ment föl. 2009. június 12. péntek Befejeztem: Műterem, reggeledik - A/09/12, ma, eddig ilyen volt. És még ma. 1987. volt a nagy szétajándékozás éve. Január 2-án Tatár Gyurinak adtam két képet: Legutolsó virágod - A/71/32 Erről csak egy rettenetesen rossz fotóm volt. Most, 22 év elteltével megtaláltam, szerencsére közben a közelembe költözött. Délelőtt gyalog, erős szélben, elhoztam a 130x100-as vásznat, lefotóztam, s a képet is rendbe tettem egy kicsit (dammárlakk). A másik képét 1992-ben egy fárasztó költözködés éjjelén egy Gedő Ilka képpel együtt a kocsijában hagyta, beverték az ablakát, (csak ezeket) elvitték. A rendőrség - őrizendő - még éjjel elvitte a kinyitott kocsit. Azóta lázasan keresi képemet az Interpol. Régi zsidó temető (fekete változat) - A/85/09 2009. június 13. szombat Tegnap 18h - ma 02h között mellette ültem, nemigen beszélgettünk, a kezét fogtam. Akkor fölvitték a műtőből az osztályra. M. néni. 2009. június 16. kedd Az operáció után orvosa azt mondta, 50-50%. 93 éves. Tegnap nekem kellett döntenem, hol töltse további idejét, hónapjait? Keserves órák, tudom, mit szeretett volna. Mára valószínű, ez a döntés felülíródik. Felülről. A műtét után nevetgélt, amit nem szokott. A fénycsőre mutatott, nézd, mennyi katona, sokezer, jönnek ki a templomól, ilyet még nem is láttam. Aztán elkomolyodott, megérintette a zöld csempét: erre semmi szükség, és lehúnyta a szemét. 22h. most jövök a kórházból: orvosa visszavárja egy hónap múlva kontrollröntgenre. 2009. június 17. szerda Újra lehetett vele beszélgetni, fájdalmai vannak. Átszállították a sebészetről a körzeti belosztályra. Üzenet az új kórházból. 316. kórterem. Szükség lenne néhány dologra: hámosító kenőcsre, pelenkára, hintőporra, hálóingre, vagy pólóra és tusfürdőre. Evvel a halálközeli helyzettel fucsán interferál a (nagyon) aktív évekből - életből most éppen kiesett állapotom, amiben kóválygok, amivel nem tudok mit kezdeni. Szokatlan, az adottakon túl meg kell teremtenem a saját tennivalókat. Mert nincsenek. Minden dolgom meg van csinálva. Na. Tegnap egy pincében talált konyhasztal átalakítása, befogadása, fűrészelés festés mázolás. Két gurulója is lett neki. Mann, Faustus, újra, hanyadszor már: Gyakran magyaráztam felső osztályos gimnázistáimnak a katedráról, hogy a kultúra lényege az éjszaka sötét, félelmetes hatalmainak jámbor és rendező, szinte úgy mondanám: engesztelő bevonása az istenek kultuszába. A drága Gábor. (Megjegyzendő, a Kazinczy-levelek CD-ért még egy mákosrétessel tartozik. Ami köztudomásúlag nem csereszabatos az eddig juttattott mákoskiflikkel. Hivatkozása elfogadhatatlan, hogy a gyári rétesben túl sok a mák. Mák vonatkozásában ez téves létkategória. Van túl sok hideg, vagy van túl sok ember a vízben, túl sok só a levesben, de...?!) Tehát a levele: Tárgy: nincs vége. Deske! <> Fessél tovább! Pld.: XVII sz.-i műterem, Levelező műterem, Műterem az uszodában, Húsfeldolgozó-ipari műterem... Esetleg témát is válthatnál. G. 2009. június 18. csütörtök Egy másik mail: <> Kedves Dezső, ne haragudjon, de - honnan tudja? B. Uszodából hazafelé kitárgyaltuk szegény Kazinczyt. (Gábor ötödik éve foglalkozik vele.) Hogy K. minden zsenije mellett gyenge pontja, hogy ő, a nagytekintélyű irodalomvezér-, és nem értett a versekhez. G. átküldött három versszakot szépreményű Kavacsóczy Mihály (1801-1846) tollából, akit K. vén fejjel égbe emelt, lásd alant, szemben avval az égetnivaló Csokonaival. <<és most egy Schilleri szellemben dogozott szép Rege: MARÍ ...Villám csattog, dübörg az ég - Mari a puszta szirten áll; Zúg a hab, pusztul a vidék, S szerelmétől ő meg nem vál, Lajost sóhajt láng-kebele, S visszhang mélyen sóhajt vele. Bú tépi bájos ékeit - Mari a puszta szirten áll; Csillag viszi idvezletét, S hűsége nő vad kínjainál. Lajost kiáltja lángozón, S utánna zúgja a hab a tón. Ím a tó zajgó szélein A hullám egy testet vet hány. Mari néz; köny gyűl szemein, Leng fürtje, arca halavány. Hangzón nyögé Lajos nevét, S habokba hűté láng-hevét. Ha Kisfaludy, Bajza, Kovacsóczy, minden teremtő erejek mellett, együtt éltek volna a nemesben gyönyörködő Daykával és a nem-nemesben gyönyörködő Csokonaival, írták volna-e e nagy-szépségű dalt?... Ha Dayka, Csokonai most élnének...mit nem adnának [ők ezért...], s ez mutatja, ötven esztendő óta nagy utat tevénk, mutatja, hogy évenként emelkedünk. El lévén készüle a Nyelv, ki lévén írtva az út, egy tized alatt csudákat fogunk látni ->> Számomra perdöntő a szöveg, hogy nem Csokonaival szembeni féltékenységről volt szó, amit feltételeztem. A helyzet rosszabb. [ Faximilében a szöveg; Felső Magyar Országi Minerva, 1826. Kazinczy 67 éves.] A múltkori képhamisítási történet. A cigányoktól vett ÁLVÁLI. Kiderült, baráti tréfa. A képet kijavítva tegnap postán visszaküldtem szerzőjének, bár nem lett sokkal jobb. Ahhoz két hónap munka kéne, vagy három szerencsés perc. A szignót mindenesetre átírtam. A padlón megjelenő fényfoltok lehetőségét eddig tényleg elhanyagoltam. 2009. június 20. szombat Áprilisban megöregedtem. Bár ez nem biztos. Nem ismerem, nem voltam még öreg. Vagy lehet, már az voltam, csak nem vettem észre. Vagy mindig az voltam. Hanem most, hogy minden sokéves munkáim befejezése. Hogy minden meg van csinálva. Észrevettem, szívesebben ülők, mint állok. Annál is jobb feküdni, feküdnék már délelőtt, ha nem is vagyok álmos. Igaz, ez ritkán fordul elő. Mit mondana erre szent Romauld apát, rendalapító, aki meghalt 1027. június 19-én. Pont a mi irányítószámunk. Szóval fáradtan ébredek. Bár lehet, ez senkit nem érdekel. Ma van a 41. házassági évfordulónk. (A kép nem rólunk, a kép illusztráció.) Koccintani vettem két pacsnit a Retek utcai péknél. De csak egy volt. Elfeleztük. Én kaptam a nagyobbat. Szombat; délelőtt piacra megyünk. Amit utálok. Az édes nők ott pengeélesek:  Ne abból, a másikból adjon! És a biciklipumpám is elromlott. Mi jön még. Majd. M. néni infúzión. Mért? Babits nem nyafogott?! Néha?! 2009. június 21. vasárnap És a pontos válasz a tegnapira. Engem bíztak meg a kenyér szétosztásával. A kenyérporciókkal megrakott ládát odahozták nékem a felső priccsre. A kiosztás ideje alatt egy ember fenyőforgácsokat égetett. Vagy kovakővel, vagy a ruhából kihuzigált, megsodrott vattával csinálunk tüzet. A brigád minden tagja bejön, és én a lista szerint járó különböző adagokat szétosztom, pontosan. Aztán megint sötét a barakk és mi sötétben eszünk. Ki sietve, hogy legalább néhány percig érezze a teli szájjal evés kimondhatatlan örömét. Mások, hogy amennyire lehet, tovább élvezzék a kenyér ízét, lassan rágnak, apródonként nyelnek... Aztán csend. Elfogyott a kenyér, és az élet óraműve huszonnégy óra múlva vált át a következő fogaskerékbe. Volt egy-két ember, akik távolabbi barakkban laktak, és csak reggel jöttek a kenyérért. Vagy mert ilyen módon akarták megőrizni és halogatással fokozni az evés örömét, vagy egyszerűen féltek sötétben kenyérrel végigmenni az udvaron. Szüts is besegített, Sosztakovics levele barátjához, 1967. Kiábrándultam önmagamból. Pontosabban megbizonyosodtam arról, hogy nagyon is szürke, középszeru komponista vagyok. Ha hatvanéves korom magasából visszanézek a "megtett útra", azt mondhatom, hogy mindössze két alkalommal csaptak nekem reklámot (a Kisvárosi Lady Macbeth és a Tizenharmadik szimfónia). Igen nagyhatású reklámot. Amikor azonban ...mindjárt jön a teljes szöveg is, csak most uborkát kell hámozni Katának. A teljes szöveg Csak az uszodában szoktam bekapcsolni, nehogy mise közben hívjanak, -érjen a hír. Ma az öltözőben csengetett, hangüzenete van. Érkezett éjjel, 23:27. Tudtam, mit fogok hallani. Felöltöztem, s mert ma hideg, hajszárítás. Éves bérlet a kiléptető automata nyílásába, köszönés a biztonsági őrnek, le a lépcsőn, ki a parkba. Akkor lehallgattam, majd visszahívtam a kórházat. 2009. június 22. hétfő Erre is sor kerül. Éve elhalt anyácskám hagyatékát számolja föl fiam, hamarosan odaköltözik. Egy dossziét hozott, felirata Deskének. Ahogy átpörgettem, főleg régi leveleim. Kettő, amit nem téptem el, olvasatlanul: 1970. március, Zsennye, alkotóház. Előzmény: csitítottak levélben alkalmazkodásra-illemre. Táviratban küldött válaszom első változatban: ''a harangvirágok megkérték orkán urat, hogy ne fújjon többé (de maradjon méltó a nevéhez). Az orkán erre megkérdezte, hogy ő micsoda, amikor nem fúj.'' És a végleges, 67. változat éjfél után két órakor: A másik: egy irat. 1955-ben a XI. ker. Bíróság megalkotta apám halálának időpontját. Csak egy évet tévedett. 05:22h. Most elmondom M. néniért a teljes búcsút, vagyis minden bűnei azonnali delete-jét. Evvel az égbe száll. [Hacsak nincs elkárhozva, ami valószínűtlen.] [Akit érdekel, elmondom, mi ennek a legegyszerűbb módja katolikus holtakért, vagy élő magunkért; VI. Pál 1968-as rendelkezése szerint: 1./ fél óra bibliaolvasás 2./ lehetőleg aznap szentáldozás 3./ az időpont környékén gyónás 4./ pld. egy Miatyánk és egy Üdvözlégy a pápa szándékára 5./ az imádkozó nem ragaszkodhat még bocsánatos bűnéhez sem.] Büdös kurva Szüts. Összehozott egy közös kiállítást Franciaországban Hollánnal. Kénytelen leszek előkeresni az adatot, az ARTCHIVUM kimutatása szerint egyszer valahol együtt szerepeltem Picassoval, tényleg. Nna, most nyolcra fogorvoshoz. 2009. június 23. kedd Hullaházban. Fotóztam is, de aztán kitöröltem. Katának lépcsőjáró guruló bevásárlószatyor a Fehérvári úti piacról. 2009. június 24. szerda Persze az első öt perc után meguntam a mókát, amiről fentebb szó volt; egy fanyar mosoly, megnéztem az ARTCHIVUM-lista legvégét, kikkel állítottam ki valaha együtt egy alkalommal [http://deske.hu/iras/html-2008/artchivum-vali-statisztika.doc], P-betűnél hagytam abba. 3762 BORSOS József 1821 December 20. 1883 Augusztus 19. Fényképész,Festő 23216 CHRISTO Hriszto Vladimirov Dzsavacsev 1935 Június 13. Grafikus,Képzőművész,Konceptuális művész 3043 COCTEAU Jean 1892 Július 05. 1963 Október 11. Drámaíró,Esszéista,Esztéta 596 DELAUNAY Sonia 1885 November 14. 1979 December 05. Festő,Iparművész,Textiltervező 72815 DEMSZKY Gábor 1952 Augusztus 04. Fotográfus,Főpolgármester,Jogász 898 ERNST Max 1891 Április 02. 1976 Április 01. Festő,Grafikus,Szobrász 24468 GIACOMETTI Alberto 1901 Október 10. 1966 Január 11. Festő,Grafikus,Szobrász 2718 GONCSAROVA Natalija Szergejevna 1881 Június 04. 1962 Október 17. Díszlettervező,Festő,Grafikus 692 MÁNYOKI Ádám 1673 1757 Augusztus 06. Festő,Grafikus 726 MIRÓ Joan 1893 Április 20. 1983 December 25. Festő,Grafikus,Keramikus 731 PAÁL László 1846 Július 30. 1879 Március 03. Festő,Festőművész 742 PICASSO Pablo 1881 Október 25. 1973 Április 08. Festő,Fotogram-készítő,Grafikus 2009. június 26. péntek Annyira fáradt, hónapok óta (nem érdem), már reggeltől, hogy baráti figyelmesség, baráti protekció, két nap alatt tőtől talpig kivizsgálás egy elit kórházban. Persze semmi, hanem heveny adatbáziselvonási tünet. Terápia javallat: festeni. Fájdalmas, állítólag volt, akinek használt. Hát-, megpróbáltam. Jótanuló módra alkotóház előtti utolsó percekben befejeztem az utolsó tavasziakat. Szép műterem - A/09/29 Műterem - kezdet - A/09/07 Egyenes műterem - A/09/09 Pironkodó műterem - A/09/13 Hangoskodó műterem - A/09/15 Beszélgető műterem - A/09/22 A Nagykörúton, útközben, megvettem Gajdar Timur és csapata regényét. 2009. június 29. hétfő Tegnap vihar előtti percekben a Normafánál. F/2009/088 És még egy fotó F/2009/087 Gyuri, kérlek, nézd meg az adatbázisodban, hány Váli nevű festő létezett a filctoll magyarországi bevezetése után (kb. 1960-ra saccolom). Ugyanis mutatott egy galériás két "Váli" szignós grafikát, és nem tudom, síma hamisítvány-e. Melékelem a két rajzot, furcsa az egyik címe, ugyanis a rajta szereplő figura: nő. Nagymaroson sokat dolgoztam amúgy, hetvenes évek, alkotóház. "Nagymarosi táj" "Visszatérés a falumba" Köszi! d. És egy előzetes hír. Galamblelkületű barátném átküldött egy kétperces filmet egy rettenetes pitbullról, akció közben. Amint Andris átalakítja nekem wmv-ről flv-re, fölteszem. Csak erős idegzetűeknek, 18 éven felül! Szia Deske,   1, Dr. Váli László (1878-1958) - Festő, restaurátor 2, Váli Ferencné (Nagel Róza - 1913- ) - Iparművész 3, Váli Zoltán (1919- ) Festőművész, grafikus 4, Váli Zsuzsanna (2006-ban az MKE-n Festő, Festő-restaurátornak tanult)   A keresett személy Váli Zoltán. 1980-ban a Fényes Adolf teremben volt kiállítása aminek a katalógusa (Artchivum azonosító kódszáma: 3121) egyértelmű bizonyítékot ad a személy azonosságára, beleértve az eltéveszthetetlen szignót is.  Ölellek: gy És már én, a netről. Nem véletlen, hogy mindenüvé D-t is írok: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára feltárása: ...közülük most csak egyre utalnánk: Váli Zoltán: „A fasizmus réme” című metszetére. Váli Zoltán festőművész (Miskolc, 1910 – Budapest, 1994), aki 17 darabos „ellenforradalmi sorozatát” (1957, linóleummetszetek) 1961-ben kiállította a Műcsarnokban. Ennek katalógusában a művészetéről értekező Murányi-Kovács Endre „az 1956-os ellenforradalomról kiadott albumának 20 linólapját” emlegeti, amelyeknek a létrejöttét „a kommunista meggyőződés biztonsága, a kifejezés akarata s a művészi közlés vágya irányítja […] a grafikus, a munkásőr alkotónál”. A Váli-mű: a csúcsára állított négyszögbe foglalt négy kép. Legfölül: könyvégetés, balra a csíkos kabátot levető, börtönből szabadulót egy kalapos férfi új kabáttal várja, alul a Köztársaság téri ávós akasztás jelenete. A lábánál fogva, fejjel lefelé helyzetben megjelenített figura. A kompozíció negyedik, jobb oldali eleme: Nagy Imre oldalnézetben, Mindszenty szemből, érseki lánccal a nyakában. Nagy Imre oldalra fordítottan, a két kezét mintha könyörögve maga elé emelné, s úgy próbálná meggyőzni (?) a vele szemben álló fegyveres fiatalt. 19:26 Andris megcsinálta, jöhet a PITBULL-film. 2 perc. Gyerekeket kizavarni a szobából, és jól megmarkolni a fotel karfáját. Tehát: START 2009. június 30. kedd Erről a pitbull-dologról. 27 évesen a férfi-nő relációról tűnődtem egy újsághír kapcsán. Lehet, hogy fura módon itt valami hasonló működik? dátum: 69.11. fájl: c0248-2.htm C.00248 Az Air France specializálta magát elefántszállításra. Rájöttek, hogy az állatok nyugodtan maradnak, ha maguk körül tyúkocskákat tudnak - akkor nincsen semmi baj. Hát -, van benne valami. A mai reggeli zsolozsma könyörgése: <> Hmm. Nem a felelősségáthárítás esete? Pedig ők csak tudják. Holnap július, alkotóház. Magányos műterem. A mobilról-internet, ami Kecskeméten lesz, egy hónapra hatezer. De a számlázási hónapforduló - erősen próbálkoztam, hiába - megmásíthatatlanul negyedike éjfél. És a PANNON újabban a négy napért is teljes összeget kérne. Úgyhogy nálam júli 5-ig, valószínű, csökkentett habzás. G1. úticsomagot küldött, egy jó barát. És akkor legyen ez a hónap vége: Kiss Judit Ágnes /1978- / In: Az év versei 2008.  UV Megbuktam, Uram, mint már annyiszor, és jogos volt, te sosem szadizol, csak kérdezel, s én nem tudom a választ, mert lusta voltam tanulni, és fáraszt a sok olvasás, a korai kelés, a gondolkodás, a jegyzetelés. Megbuktam, Uram, amit tanítottál tíz hónapig, egy árva szót sem értek, hiábavaló volt az összes órád, a legkönnyebb szabályok ellen vétek... ...csak alakítom, átfogalmazom azt az egy mondatot, amit neked mondok: ha még nincsen túl késő hozzá, Uram, adj még egy időpontot!   2009. június: 182391 = 4013 / hó = 134 / nap előző levél VÁLINEWS 172. levél J.-nek, Le Meux-be / 2009. július 2009. július 2. csütörtök, Kecskemét Nehéz napok voltak Pesten. Itt is. 2009. július 3. péntek, Kecskemét Mélypont. Inkább mélyvonal. De azér festek. Sőt, vettem a Közértben egy CAOLA gyönyvirág-szappant. 2009. július 4. szombat, Kecskemét 63 nyarán Veszprémben néhány napig három öreg néninél éjszakáztam. A fürdőszobában nem volt tükör. Itt, Kecskeméten, elkezdtem nem mérni az időt az 1200-ra. Illetve csak ezerre. Holnaptól lesz megfizethető net-kapcsolatom. Akkor lehet majd levelezés, fotó, minden. 2009. július 5. vasárnap, Kecskemét Már van netem. Tehát. Idefelé Kecskemét határában a temető. Uszodát bezárták, helyette strand, ötszörös áron, az is hatkor nyit. 22 és 25 fokos medence. A harminc éve gondnokék nyugdíjban, egy kisasszony helyettük. A jövő héten védi második diplomáját. Szakdolgozatának témája a kecskeméti OBI árúház tűzvédelme. Cifra Palota harmadik emeletén átrendezett Tóth Menyhért kiállítás, sosemlátott munkák, fáradt voltam hozzá. Vasárnap, hát a kertbe, Thomas Mann, a végén már nagyon néztem az órát. Négy képet kezdtem. Ezek a madarak nem ittak, nem fürödtek, hanem álldogáltak a vízben. 2009. július 6. hétfő, Kecskemét. Világossá vált, hogy a Város vezetősége az alkotóházi művészek likvidálására vagy legalábbis végleges kiiktatására készül. A vasárnapi ebéd rizseshús volt. A harminc évig szokott rántottcsirke-tortaszelet helyett. De egy igazi művész! Vettem a boltban egy üveg alapvető baracklekvárt. És szovjet pionírtörténeteket olvasok hozzá. Az egyikben kémet lepleznek le. És kekszem is van. 2009. július 7. kedd, Kecskemét Tök nem megy a munka. Egy vízióval jöttem le ide, egy ötlettel, lehet, hogy ez volt a baj. Egy festőnek ne legyenek satöbbi. Festéke legyen. A takarítónéni szerint a meleg. Vagy a marhahús. Minden nap azt kapunk. Az kell legyen, áprilisban Kata megtanította, az a marhahús, ami után az embernek piszkálnia kell a fogát. A baracklekvárom pedig meg fog romlani. A hűtőszekrényt első nap beépítettem, mint mindig; a munkaaasztal része. 2009. július 8. szerda, Kecskemét Július elsején, hajnalban, Pestről jövet, egyenesen az itteni uszodához. Üres a parkoló, baj van. A bejáraton tábla: szeptemberig zárva. Gondoltam, visszafordulok és hazamegyek. Aztán fölsejlett, beszéltek valami strandról (hihetetlen memóriám van). Ilyen gyönyörű helyen még nem úsztam. A zöld park végét nem látni, négy medencét számoltam, de lehet, hogy több van. A régi ismerős hajnali öregek mind itt, mosolyognak, bólogatnak. A nagymedence 22 fokos, bólyázott. Én az üres 25 fokosban, amibe a színes csövek belemennek, kettesben Rózsa Csillával. Bemutatkozott. Profi úszó, gyönyörű mozgással, már nem versenyzik, jövőre gépészmérnök, kilmatechnika. De igazából virágboltot szeretni nyitni. Én megvédem őt minden veszedelemtől, ő pedig holnapra hoz nekem egy méter bugyigumit szemüvegem pántjának. (Azt hazudtam, fogalmam sincs, hol az Alföld áruház.) Ő kétezer ötöt, én ezret, gyors-stílusomat dícsérte. Deszkával, vagyis csak lábbal tartja a tempómat. Kipróbáltam én is, maradtam tökéletes egyhelyben. Rákérdezett tenyérellenállásomra, ők teának becézik. Nem bácsizott le, honlapomat megnézi. Deske, írod, hogy Déry nagyon dicséri Benjámin Lászlót. A két B-vers a nemrég vett 2004-es válogatásban is benne van. Meglepően jók a versei. Két versszakot ide írok az Ismeretlen költő verse c-ből /1963/. G. Legjavam adtam át a kornak az meg átadott a személyre szóló halálnak - semmit így hát nem vethetünk egymás szemére. Mert nekem is, hogy foglyul ejtő skizofrén trükkjein kifogjak, Cézárnak kellett volna lennem, nem ilyen Krisztus-epigonnak.  Kösz, Gábor. Nézd, ez meg Déry, ki gondolná. Persze a huszas évek. d. segítsetek még nem haltam meg még felébredek még ősz van rohan a hajnali szél a hegyoldalon.  2009. július 9. csütörtök, Kecskemét Mára úszótársnőm megnézte a honlapomat, és véleményezte. Nem egy, hanem öt méter bugyigumit hozott. Szép, napos reggelünk van. Tegnap ötkor egy besurranó tolvajjal beszélgettem az alkotóház emeleti folyosón, szobám ajtaja elött. 175 magas, ovális arcú zömök férfi, mikádó nadrág, kék trikó. Iványi úrnak hoztam levelet, mondta találékonyan, s mutatott a szomszéd ajtóra. Szelíden elmagyaráztam neki, a réztábla szerinti Iványi Grünwald festő (1867, Somogysom - 1940 Budapest), a nagybányai művésztelep egyik alapító tagja. A Mintarajziskolában Székely Bertalan növendéke volt, majd Münchenben és a párizsi Julian Akadémián tanult. 1892-ben Ferenczy Károly társaságában visszatért Münchenbe, ahol Hollósy Simon köréhez csatlakozott. 1893-ban festette a Nihilisták sorsot húznak c. nagy feltűnést keltő realista festményét (Déri Múzeum). 1894-ben Egyiptomban járt. 1906-tól megváltozott stílusa, a realista plein air törekvéseket dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel. 1907-ben a kecskeméti művésztelep vezetője lett, itt festett allegorikus... Akkor lement a lépcsőn, és elhagyta a házat. Kicsellózok én a sorssal.(© Iskola a határon). Megvan az optimális stratégia. Mondhatni, erőmön felüli tempóban fogyasztom azt a rohadék romlandó baracklekvárt. Bár, ha jobban belegondolunk, ó, derék Claudius, mi nem romlandó ezen a földön? A háztartási keksz-, talán?! Őslények egymás közt Mi már csak itt maradunk, ahogy nézem, e lehetne még rosszabb is vidéken, aminél máshol is van sokkal rosszabb, és itt is lesz még, ott egye a rossebb, nekünk se erőnk, se időnk, se kedvünk, mi bizony az őskorban megrekedtünk, s biztatjuk egymást, tarts ki posztodon, nem tart örökké, derék masztodon, a kecskeméti művésztelep. Se. Nem mintha másutt jobb lenne. (Várady Szabolcs. Ortográfia találomra, mp3-ból írtam le.) Zöldmezős beruházáshoz nyugdíjas éjjeliőrt keresnek. Talán azt?! Reménytelen képek, nap mint nap. Vianney Szt. János kétszer lógott meg a plébániájáról, éjnek idején, hogy ő alkalmatlan. Visszahozták. Egy napon levelet kapott az egyik szomszéd paptól, akit a paptársai bujtottak fel, s a levélben ez állt: „Ha valakinek oly kevés teológiai tudás van a fejében, mint önnek, annak nem volna szabad beülnie a gyóntatószékbe!” A levél névtelen volt, de János abbé felismerte írásáról a feladót, ezért ezt a rövid választ küldte neki: „Nagyon szeretett és igen tisztelt testvérem! Milyen sok okom van rá, hogy szeressem önt! Ön az egyetlen, aki igazat mondott nekem. És ha már volt annyira jó és szeretetre méltó, hogy szegény lelkemet a gondjaiba fogadta, kérem segítsen nekem abban, hogy elnyerhessem a rég vágyott kegyelmet: nagyon szeretnék e helyről, amelyre tudatlanságomnál fogva teljesen alkalmatlan vagyok, elmenni valahová, és egy sarokban meghúzódva csak siratni életem bűneit.” Ifjú alkotóházi gondoknőnk sikerrel lediplomázott, négyesre. Két napig volt Pesten. Négy államvizsga tételéből háromra emlékszem: a tűzcsap, politikai rendezvények oszlatásának jogosultsági kérdései, és figyelj Gábor, ezt te is tanítod a Kertészetin; munkavédelem tanból: a golyóálló mellény szerkezete. Amúgy a tegnapi tolvajtörténet kapcsán átvette ötletemet, ezentúl nappal is zárjuk a házat. A hetvenes években együtt üldögéltem Csurkával a reggelizőasztalnál, a nagymarosi alkotóházban. Azt mondja, minek a szobát zárni. Elszégyelltem magam, azon túl én se zártam. Gyurkovics Tibor meg ugyanott; embernek lenni nem sikerült, hát költő lettem. Nyúlok a feleségemhez, a kezem véres. Emlékező Nagy Öreg leszek. Vagy kisöreg. Jó lenne egy tűecset. Nagyon drága. Meg tudom venni. Kétségbeejtő. Értitek ezt, barátaim?! 2009. július 10. péntek, Kecskemét Kedves Deske, nincs semmi baj ezzel az idézettel, sőt: kellemes érzés, hogy van ilyen alkalmi, használati értéke is a versemnek. A besurranó tolvaj története remek egyperces novella. Ölel: Szabolcs Deske, unokám (4 éves hölgy) költeménye (haiku). Te vagy a legjobb barátom, utolsó szemcsepp. Üdv, Máté Szent Zhao Rong Ágoston és társai, kínai vértanúk (1815) ünnepe most, július 9. Xi Guizi 22 éves ifjú, alighogy jobb karját levágták, és bőrét még élve lehúzták róla, így kiáltott: Testem minden része, vérem minden cseppje emlékeztessen benneteket arra, hogy keresztény vagyok. Deske, helyesen a neve: Vianney. Nagyon értem problémádat az ecsettel. Mind ezzel kínlódunk. Már Leó testvér is, akinek többször megengedte Assisi Szt. Ferenc, majd lebeszélte róla, hogy birtokoljon egy zsolozsmáskönyvet. Az egész világ ezzel küszködik, a G8-ak, a pápa új enciklikájával, és az összes ember, aki tudja, hogy az önmérsékléssel járó szeretet civilizációját kellene építenie. Szegények mindig lesznek veletek. Üdv. Gy. Mail Szabó T. Annának. Drága Annácska! Hogy fiam fölszámolja édesanyám lakását, került elő ez a távirat, amit pillanatötlettel maguknak, látogatásomkor. Hogy úgy vélte, bekeretezi, váratlanul továbbgördítette a történetet. Művet avatott, észbe vettem, igaza van, ez nem csak versnek-, grafikának is működik, ready-made, ilyen még úgyse volt. Játék. Fölvettem az opuszjegyzékembe. /kepki.php?opusz=B/70/20&t_nev=Table_graf&meret=800 Úgyhogy - perfekcionista vagyok -, kérem, ceruzával a háta közepére írja rá 2 centis betűkkel, hogy B/70/20, előoldalra pedig a bal fölső sarkába golyóstollal, 2 mm-es betükkel, hogy 1970.03. Szignóm még annó rátettem. Ilyenformán közös művünk :-), kezenyoma rajta. Társszerző még a Magyar Posta. Mehet az üvegeshez. d. Két Damoklesz-kard függött félüveg baracklekvárom fölött. Az egyik, hogy megromlik, és a kardabb, hogy idő előtt megeszem. Nagyon finom, háztartási keksszel. Kelepce. Kiöntöttem a lefolyóba. Mostantól biztos jobbak lesznek a képeim. Kedves Deske, Károlyi Amyt küldök: A nagy szíveknek hét tőr rendeltetett, A kis szív kevesebbel elégedett. üdv: H. 2009. július 11. szombat, Kecskemét [23:58, 1000-re] Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. (Zsolt 126.) Ezt a mondatot mindig szerettem, noná. Fölment a felelősség alól. S most mint mond erre szt. Ágoston. Hogy ettől még nekünk is csinálni kell, persze, csak hát, Ő is kell hozzá. Különbség. Egy aggódónak üzenem szíves szeretettel: ezúttal NEM házi baracklekvár volt az ilymódon kitüntetett; gyártotta a VITAMÓR Kft, Mór, tartalma: almavelő, étkezési sav, pektin, aroma, K-szorbát, antioxidáns, színezék, kapszantin. Nagyon finom volt/lett volna. Deske barátocskám! Asszed, nem olvasom válogatott hülyeségeidet a válinyúzban? A KARDABB-ért képes vagy eladni a testi üdvödet. (vagy a lelkit, ha kamu volt az egész)... Hanem persze a képeid biztos jobbak lesznek. S. Deske! Itthon vagyunk, csütörtök-pénteken voltunk Orosziban, igazodva a sárgabarack beéréséhez. 6 kg termett saját fáról. Cupi befőzte. Kapsz belőle. Naptáramban aug.1-jére beírva: oroszi barack Deskének: G. p.s. Annácska esetleg süthetne belőle valamit. Én meg pici, egy evésre való üvegecskékben ajánlom fel - nem rivalizálás, hanem kedély-javítás céljából - a házi főzésűt, igaz, nem most azonnal szállítva, hanem úgy ősz tájékán. B. [asszonyi bölcsesség, Kata is ezt csinálja a pilótakeksszel, tökéletes. d.] Megvolt az alkotóházi idő első harmada. Az új képekre nem vagyok büszke. Persze igyekszem; eszközeim szűkösek. Szórakoztató szépirodalmat el a körletből; baracklekvár-, pontosabban nassolásügy, imaügy, szexügy, gondolkodásügy, úszásügy (23:58), vekkerügy. Ötlet hiján is minden nap egy kép. Nem kell eröltetni. Dehogynem. /erre szoktam mondani, nem vagyok én olyan tehetséges, hogy ne kelljen - / Fiam bíztatására itt Kecskeméten elkezdtem írni egy könyvet, a B-NAPLÓ-t, grafikáimról. Miki szerint ezek alulreperezentáltak. Ennek oka, hogy mindig fanyalogva néztem ezt a mezőt. Hol Mednyánszky, hol Barcsay, Csomay, Vajda, ahogy rájuk nézek. Fiam másként látja. Legyen. Óra indul. Életem in vivo a neten, mért ne mutassam meg már így, épp-kezdett állapotában is. Szokásom. Szerencsés esetben kritikákat, jó és rossz tanácsokat kapok menetközben. Ilyenkor minden mondat rettenetesen hasznos. Netán kiegészítést kapok; belekerülhet a szövegbe. Úgy gondoltam, a tartalom gerince 40-50 egészoldalas repró lesz, bal oldalakon hozzáírt kommentárjaimmal. Borotvaélen-feladat, na ja. Hasonló volt múltkor a fotós könyvem is, az F-NAPLÓ, az sikerült. Ez nehezebb ügy. Akinek kedve van, megköszönöm, bele-belenézhet, belesegíthet, miközben alakul. Netán kollektív könyv. Mókás lenne, ha valaki megírná az ellenkezőjét ugyanarról, amiről én. Jelezni kell, névvvel, vagy anélkül mehet. Azt persze nem ígérem, hogy szó szerint közlök mindent, bocs. Tehát honlap; NAPLÓ - KÖNYVEK -- típus szerint -- könyv / B-NAPLÓ Mutatok egy már megírt oldalt: ************************************************************* Sötét műterem - B/90/10 ceruza, olajlavírozás, farost, 50x50cm., 1990.06. Salgótarján, Nógrád Múzeum tul. Végre három jó arányú, egymással beszélő forma egy felületen. Színpadias és drámai, talán a szónak nem is rossz értelmében. Annyit emlegetik, tán igaz is, hogy nem múlik el, építész is voltam. A zárt - félzárt enteriőrök mindig vonzottak. Gimnazista osztályommal vittek el Sopronba - 1958 -, láttam a Stornó-házat. Azóta se. Megfogott és elbűvölt az átrium-udvar. A Főiskolán negyedik évben ezért terveztem a Szemlőhegyi barlang fölötti turistaházba belső udvart, teljesen fölöslegesen. Később a zsidó temetőkövek közötti intim zugok, terek. Akartam volna mondani, ezt a rajzot sikerült is megfesteni, jól. Nem igaz, a kép korábbi, márciusi. Két bőrt egy rókáról. Igaz, ma is így. Általában egy kompozíciót próbálgatok, variálok a művésztelepek munkahónapjaiban. Műterem üres kerettel - A/90/04 olaj, faroston 100x100 cm., 1990.03. Kecskemét Kiscelli Múzeum tul. ******************************************************************* Deske, B-NAPLÓ: írjad, jó ötlet. Egy koncepcionális megjegyzés: sztem a képzőművészek nem értenek a műveik értékeléséhez. Ehhez a művészettörténészek értenek. Amiben a művészek az autentikusabbak: műveik keletkezéstörténete. Én - B-NAPLÓ alatt - ilyesmiket olvasnék szívesen. Üdv, Máté 2009. július 12. vasárnap, Kecskemét [23:33] 1000 2009. július 13. hétfő, Kecskemét [23:35, az 1200-ra megfelel kb. 28,3 percnek, ok.][23x60+35, :5, :60 = +4,7 perc] Egy találkozón a humorról is szó lesz. Ennek kapcsán: A jófajta vicc figyelmeztet a valódi értékrendre. Amikor a paródista Ványa bácsi helyett Ványadt bácsit mond, evvel azt mondja, hogy nem az emberi méltóság a legfontosabb. Amikor egy festő a riporter kérdésére, hogy mi hátráltja munkájában, azt feleli, hogy sajnos semmi, evval azt mondja, nem a munka a legfontosabb. Egy nagyszerű óriásplakát, hogy nincs jobb egy rossz gyereknél, arra figyelmeztet, nem a kultúra a legfontosabb. A haldokló költő, köszönve a kötözést, azt írja, gézcsókolom-; hogy nem az egészség a legfontosabb. Amikor kis szent Teréz azt mondja, minden hasraesésemmel egy testhosszal közelebb kerülök az Úrhoz, azt mondja, nem a bűn a fontos. Fölé lát. Hogy ugyanis egy a fontos, az üdvözülésünk. 2009. július 15. szerda, Kecskemét Félidőben. Rutinosan reménytelen reggelek. Túl kell élni. Ma 7:40-kor fokhagymás lángos uszodából hazafelé, a piactérre kanyarodva. Ez a megoldás? Legyen kötelező? Másodnaponként sajttal? 2009. július 16. csütörtök, Kecskemét 28:28 - 1200, az önbizalom okából. Még nincs medre, iránya, amerre haladnék. Amikor megtalálja-, akkor veszíti el egy festő igazán önmagát. Duchamp. Deske! Nemcsak Kazinczy jó pajtás, hanem a többi jó költő is. Amikor a 2004-es verseskötet címlapján láttam Zelk és Benjamin mellett Csanádit /akiről eddig semmit sem tudtam/, azt hittem ő a kolonc. Legalább olyan jók a versei, mint Benjaminé. A neten ezt találtam, de a kötetben jobbak is vannak. G. Tetszik fáradt fejem a présház oldalára békélve hajtanom. A csöndöt hallgatom. Alvó lombok alatt szívemet altatom. Vergődött hasztalan; nyugodna már, az árva. Igéző esti kép. Diófák lomha sátra suhog fejem fölött, sötéten, vastagon. Ellátok messzire; szemközt a dombokon, ahány szelíd vonal, oldódik kék homályra. Ásít a lap. Gyöpe barnáll égetten; apró fehér-fekete folt a falujába tipró gazda és asszonya. Távol gyér füstpamat. Piheg édesdeden ez a gigászi fészek. – Lenn, nagy dérdurral és oda se az egésznek, rakottan küszködik egy kis konok vonat. (Fészek, 1938, Zámoly) Gábor, köszi. Igazad van. Milyen kedves ennek a versnek a vége, Illyésre emlékeztet. /Tél felé/ d. ...Naponta most mind súlyosabb sötét marad utána, minthogyha már az volna csak a rakománya. Ahogy fölsípol s elsiet békétlenül pöfögve naponta több csönd és hideg marad mögötte... A mai, A/09/45. És a parkunk, F/2009/095, nem kell ide szín sem. 2009. július 17. péntek, Kecskemét 29:31, az ötvenméteres medencében. Reggel megírtam a B NAPLÓ egyik keresztút képéhez a szöveget. Lassan megleszek a nyerszöveggel. Kissé hosszabb a többinél. Ez marad a net változat, a könyvben esetleg rövidebb lesz. konyvek/b-naplo/html/szovegek/b-90-23a.htm Ez pedig a mai második kép: A/09/47 2009. július 18. szombat, Kecskemét 29:09, az 50-méteresben. A/09/48, ma igyekeztem nagyon idő-, és különösen anyagtakarékosan. Szüts a tegnapit megdícsérte, és ez jól esett, mindazonáltal számomra ez nem festés, hanem lelkizés. Mondjuk. A kép (ha saját), akkor errefelé: A/01/03, ha Szüts, akkor (mindjárt küldi). Megjött. Hát ez az, kérem. Illetve, ha nyafogás van, legyen ilyen színvonalú. t223.jpg 2009. július 19. vasárnap, Kecskemét 27:45 Tűrhetetlen volt ez a slamposság, ahogy tíz éve úszásidőimet kezelem. Hogy meddig javult, melyik évtől romlik ez az 1200. Rászántam a tegnap délutánt. Hajónapló, összesítve. Délelőtt kis álmatag séta a régi utcácskákban, tán először a harminc év alatt nem volt múzeumhoz kedv; majd fordulattal a talán Malom nevű szupermarketbe, ott ebédig egy könyvesboltban boldogan olvastam Töröcsik Mari és Maár Gyula csevegését, szerelmes volt-e Mariba Pilinszky. A bolt közepén épített házikó, hogy itt lehet olvasni, körben padok, a padokon kispárnák. És táblácska, hogy kérik, ne másoljunk, fényképezzünk a könyvekből. Pilinszky kicsit szerelmes volt Mariba. A zseniális ESŐKÉRŐ szobrocskát azért megnéztem útközben a Naív Múzeum udvarán, meglepő, összement, amikor a képtáramba betettem, 130 centisnek saccoltam; 80 centi. És monumentális. 2009. július 20. hétfő, Kecskemét 29:55, túristatempó, éjjel három óra alvás, a többi fejfáj. És ha már-, akkor szövegfogalmazások a készülő grafikakönyvbe. A mai: A/09/49. lényegében ez is fotózhatatlan, illetve neten, 72 DPI-vel: üres. Most, harmadjára levittem az udvarra fotózni, hátha. A köv. generációk elesnek élvezetétől. Ez is mai, mondja a rádió, elromlott az űrhajóban a WC. És nem is először. A múltkor az oroszok részében, akik aztán panaszkodtak, az amcsik nem akarták őket beengedni magukhoz, illetve pénzt kértek. Egy másik fotó a kertből F/2009/096 És a harmadik fotó. Bableves-ebéd után, már pizsmában, két óra tíz. És az a kellemetlen gondolatom támadt, hátha nem is a médiával van a baj. Bernát Aurél azt írja valahol, vagy talán Rippl-Rónai Ödön bácsi mondta neki, még az első világháború előtt, Kaposváron; egy jó kép minden világításban jó. (Valamennyire.) Ajvé. Átfestettem egy kissé fehérebbre. Illetve aztán egy picit mégiscsak vissza. De ezt már nem fotózom le. 2009. július 21. kedd, Kecskemét [29:42] Tudtam, hogy majd még fájni fog. Anyácskámnak nem volt jó izlése. Hogy elkötöztünk tőle; nősültem, húgom kolostorba-; bölcsen átrendezte a szobáját, és minden más lett. Halála előtt másfél hónappal: ahol beszélgettük a szárnyasajtó ágy és televízió, elidegenedett lakás, el múltjától, el tőlünk. A rettenetes új sárga szekrényei. 71-ben a Vadászati Világkiállításon dolgoztam, hoztam onnét neki egy maradék-fotót, az mindvégig ágya fölött, az otthonos volt. Hogy meghalt barátnője, Margit néni is, most Miki fiam szedte szét, dobta ki a nyolcvankilenc évet. Nem érdekelt, nem néztem végig. A régszeretett vers közelebb, mint a valóság. A lélek kondenz-csíkja már a mennyezeten, de most feszül, ahogyan még soha, a matráchoz a test, most orditaná a szív, mikor hebegni, dadogni se tud már: csak Itt! csak Itt! a csukott szemhéj alól füst szivárog, máglyán, mit gyűjtött hetvenhárom évig, most hamvad el az utca, a lakás, a vitrin, a dívány, a fényképalbum, a fiókok kacat kincsei, s a törlőrongy, amit, mintha a reggel zászlaját, lobogtatott ablakán kihajolva - - - holnap, holnapután leveszik majd kezéről, le az infúzió bilincseit s megnyílik a szabadulás rettegett kapuja. [Zelk: A szomszéd kórteremben] Örökölni nem akartam, a sarokban könyvkupacok, Magyarország utikönyve, kértem tőle 50 éve. Fiamat bíztattam, csak bátran!, hordta le a dolgokat; konténert rendelt, most már lakásfestés. Átküldött egy tréfa-fotót: gyönyörű a szoba, tán így kéne hagyni? Merném? Bizony, akár. Várható volt, előbb-utóbb, de miért éppen ettől sajdult bele. Harminc évem. Itt kezdem festeni. Most temetek. Vagy ez nem is az én szobám-, anyámé? És mindegy már. 2009. július 22. szerda. Kecskemét [29:20] Grafikáim újrafotózása a Cifra Palotában. Csak kisfelbontásúak voltak. Most kellnek a könyvhöz. 2009. július 23. csütörtök, Kecskemét [28:55] Hat éve azt T. azt mondta rólam M-nek, jól, de mélyen úszik. Ez nem jó, de mindeddig hiába. Most megvan. Konzultáltam a szomszéd úszólánnyal is, megnézte és buzdítóan bólogatott. Kettő legyet egy csapásra. Szóval gyorsnál kevésbé billeg-, mellnél nem hullámzik föl s alá az ember, ha farpofáját megfeszíti. Hogy miért, rejtély. Kilenc óra, elfogytak, megcsiszoltam az utolsó két farostlemezt, festéshez. Annyira poroz, hogy ezt mindig a kertben. A következő három lemezt 2010. március másodikán, fél tíz tájban, ugyanitt, hacsak előző nap nem ébredek túl korán. És ha élek. 2009. július 24. péntek, Kecskemét [28:48] Délelőtt autóbuszpályaudvaron, vendégem Pécsről. Csak a zárójelet nem értem igazán. Postatörténeti könyvben olvastam, 100 éve föl lehetett adni a londoni postán egy gyereket, New Yorkba. Kedves Dezső, élettelen: nem mutat életjelet (pl. cserebogár kómában - nagyot koppan, azután -, lásd Arany János), a holt viszont holt. Nagy kérdés, hogy így gondolta-e a tilalom kiötlője, vagy esetleg másként. Egy eset a milliom közül, amikor a nyelv elrejti, és nem feltárja a lényeget. B. 2009. július 25. szombat, Kecskemét [29:13, de ezt előre írtam be. Persze remélem, ándersztétment] 29:18, a fene egy meg, de biztos, hogy elszámoltam a hosszokat. Tehát: 29x60+18/:19/x18/:60 = 27.75 = 27:45, ez az igazi. Illetve, sajna, ez is gyanús. 27:45. Na, akkor most mi legyen. A szabadult guantanamoi fogoly új, befogadó hazájában kiment a tengerpartra, kért egy pecabotot, és fogott is egy halat. De kicsi volt, visszadobta. [Rádióból. Egy teljes novella, nem?!] Hoztak nekem ajándékba egy könyvet. Hárítottam, előre, köszönöm, nem. Kicsi a kapacitásom, s az le van foglalva. Haszid történetek, Buber válogatása. Ja, az más, köszönöm. És belekezdtem. Emberek, akik igazán komolyan vették. Végre valami igazi. Jehiél Mikhál rabbi kezdetben nagy szegénységben élt, a derű mégsem hagyta el egyetlen percre sem. Egyszer megkérdezte tőle valaki: - Rabbi, hogy mondhatja az imában mindennap: "Áldott, aki mindent megad nekem, amire szüksésgem van!" - A rabbi így válaszolt: - Bizonyára éppen a szegénység az, amire szükségem van, az pedig megadatott. Úgyhogy én se panaszkodom. Eredményes volt ez az idei kecskeméti ittlét. Sőt, szerepem van benne. Mikor harmadszor kaptunk féltenyérnyi szalonnákat, megjegyeztem, hogy ezt inkább frontfejtésen dolgozó vájároknak, de azoknak se vacsorára. És lám, mi az eredmény?! Ha szabadna idéznem Szütsöt, amint egy beszédében engem idéz; lehet, hogy a házikoszt jobb, de konzervebédnél enyém a doboz. 2009. július 26. vasárnap, Kecskemét 27:39 Áldás a két monitor párhuzamos munkánál. Hat táblázat, és még mi minden. Megnéztem a régi temetőt, Kecskemétre jövet találtam. Ezek a kövek nem eredeti helyükön, díszőrség, fogadóbizottság a kollegáknak. Egy ridikül a széktámlára akasztva, a szentmisén. Hüledeztem. Kikapcsolom az ízlés-szűrőt, remekmű. Az értelmetlenség burjánzós csodája. És a városi park, közepén a régi múzeum. F/2009/098 Szia, Paál Laci! 2009. július 27., hétfő, Kecskemét Sisak le, imához! Általános lefáradás. Tegnap meglátogatott az asszony, és nem voltam képes a teljes ölelésre, először történt. Bajnak nem baj, ennek is el kell jönnie egyszer, de helytelen. Az okok?, túl azon, hogy 67. Na ja, fél négykor ébredtem, ezt nehezen bírom, meg a két igen rossz hír, persze. Az időmérős úszással tényleg lefárasztom magam. Teendő? A lehetséges. Önkorlátozással, hősiesen, ma időmérés nélkül, kvázi andalogva. És megpróbálom, munka előtt ma tán egy koffeines tabletta. Húsz év után vettem megint. Avval kihúzom ebédig. Ha nem, akkor bizony aluvás lesz. De előtte megigazíttatom a laptopot a főtéren, és amíg csináják, egy tejfölös lángos, kétszáznegyvenért. 15:40. Tényleg alvás volt. Ebéd helyett is. És álom. Álmodtam, hosszú alvásból halkan keltegetnek, a szomszéd szobában vendégek; ismerős házaspár cseveg, de engem nem akarnak zavarni. Az anyaföldön, napos konyhakertben üldögélek, a szobában meghalt szeretteim, anyácskám és S. Nagy Kata. Naposcsibék mászkálnak, ha az első leugik-letottyan egy tégladarabkáról, a többi hűségesen, libasorban követi. Rajtam is átmászkálnak. Egy kölyök nyuszit anyám kezébe adok, hogy nézd, ez a Dasein, az önmagáért való élet. Nekik biztosan igazuk van. S. Nagy egyetértőn dörmög valamit. Ilyen lenne a béke, ott fönn? Szűzmáriácska süt-főz, sürög-forog, talán még tortát is csinál. Júni. 26., szüleinek ünnepe, Szent Anna és Szent Joakim. A személyiségjegyek továbbélnek a mennyben. Deske! G-t még nem küldtem. Itt az ideje: G. Goethe, Johann Wolfgang: A napló ...Világi üzlet egyszer hosszú útban távol marasztott kedvesem szemétül, … az első kocsmába mentem, … Egy lányka jött, gyertyát hozott a szentem, rögtön kezdtem magamat jól találni… … édes keblét keblemre nyomja, mintha csak ott tudná találni nyugtát, s én szemét-száját csókolgatva sorba, helyzetem mégis percről-percre furcsább: mert ami máskor gyakran oly keményen hordta fejét, most meglapul szerényen. … … De most hiába költöm a mihasznát s a legszebb kéjtől fosztja meg a gazdát!” … …Egyszerre itt van, s csöndben fölmeredve teljes pompáig emeli szeszélye…. (Ford.: Babits Mihály) Köszi, Gábor. Und Marmorbilder stehen und sehen mich an, Was hast du, liebes Kind getan... 52 éve volt, lehet hogy hibás az ortográfia... d. Nagyon misztikus. Goethe realista. Kosztolányi is fordította A naplót. A neten a német szöveg is megvan, úgy tűnik jól idézted. Nekem a piaristák Óvárott ezt nem tanították. Illetve, megnéztem még egyszer. Mielőtt szól valaki, a második sor helyesen: Was hat man dir, du armes Kind, getan? ... : G Tegnap elfogytak a lemezek, a már itt kezdett 09/43-ast vettem elő, délelőtt azt folytattam. Ahogy így, hogy a neten visszanézem, látom, SOK (rajta téma.) Akkor lehet kétpólusú egy kép, ha azok beszélgetnek. 2009. július 29. szerda, Kecskemét 27:54, de nem ettől vagyok jókedvű. Hanem Bánk megcsinálta, lehet a festményeknél, grafikáknál stb. TULAJDONOS SZERINT keresni! (fotóknál még nem.) És Andris által újra működ a VERSTÁR! Hamarosan hibátlanul szétválik a két tétel, a NAPLÓ és a KÖNYVEK, Tamás dolgozik rajta. Én se vagyok tétlen. Fennmaradó időmben ittkezdett, a huszonkettőből találomra kihúzott képeimet fehérítem: A/09/35, mint annó Tóth Menyus bácsi, a már megvásárolt, de még egy ideig nála tárolt életművét. Hogy van ez? Harminc éve járok ide, soha nem hallottam róla. És tegnap fölvitt a ház gondnoknője (sziklamászó és síelő, tűzrendészeti és kereskedelmi szakember, esténként fut.). Tehát a Város közepén egy hatalmas tó, amin egy sokszáz méters drótkötélpálya húzza körbe a vizisíelőket. Mellette tán negyven méters műdomb, már erdő borítja, tetejéről sohalátott panoráma. F/2009/099. És hallom, van egy gyönyörű arborétum is, mellette. Deske, már többször akartam kérdezni, ill. mondani, hogy a legutóbbi képek keretei az utóbbi évtizedek nagy találata! Szerintem zseniális. Ha lehetne az ÖSSZES nálam lévő képét ebbe a vékonyabb, kissé viharvert fémes, szegecselt keretbe raknám. Nem csak azért, mert illik Váli Dezső barkácsolós lelkivilágához, hanem azért, mert GYÖNYÖRŰ... N-y. Ajjaj, kedves barátom, a szívem közepébe, a fene egye meg, evvel évtizedek óta kínlódom. A széles 'Váli-keretet' 72-ben találtam ki, azóta minden ebben. Hol így látom, hol úgy. Tudja, volt, hogy hatvanat eltörtem, satöbbi. Azt hiszem, egyszer s mindenkorra le kellene mondanom a "szerzői keret" jogi kategóriáról. (Nem szabad lecserélni, múzeumnak sem, csak restaurálni.) Lehet, hogy tényleg mindent ilyen vékonyra kellene lecserélni, múltkor Szüts ugyanezt. Ehhez öreg vagyok. Amit most lát, az egy állandó, koszos próbakeret, művésztelepekre. Ha gondolja, csináltassa meg, egyszerű. A végén patinázom. A sarokvas pedig bolti ablaksarokvas... d. 2009. július 30. csütörtök, Kecskemét [28:51] Fischer Balázs az asztalvendégem. Jár velem úszni is. Úszás előtt célszerű a bemelegítés, az izmokat legalább egy kis ugrálással lazítani. Első három hossz lassú. Nem tudtam. És a másik fiú: A magyar festékeket nem ismerem, Bécs mellé járunk vásárolni, sokkal olcsóbb, és minden van. Más korosztály. Ez itt A/09/48, búcsúzóul. A semmit látni belőle ekkorában, így. Balázs (régi tanítványféle, ma: kollega) szerint csak még egy csatajelentet kéne ráfesteni... A mondat visszatalált hozzám. Harminc éve mondtam Szüts egy készülő képére. 2009. július 31. péntek Kecskemét vége [27:48] félidőtől eléggé csúcsra járatva, mert beállt mellém az ismerős úszócsaj, működni kellett. Hat hosszt bírtam mellette, gyorsban. És itt a Kecskemét vége. Csak az első 17 napban éreztem baromi rosszul magam, de hát ez persze érdektelen, és mindegy. Lesznek képek. És ha nem lesznek is. Mail párbeszéd, az imént, Ádámmal. Á: - Körkérdés: Segítség kéne, hogyan lehet elérni a csatolt képen látható stílust. Esetleg valami plugin. vagy pl. 10 különböző filter és effect eredménye. Ha van valakinek tippje, azt szívesen fogadom! Meg kell tanulnom fametszeni, vazz! :) (Dürer beájulna... Plugin! Effekt! Óanyám!) Yours sincerely. d: - én már akkor boldog lennék, ha megmondtanád nekem, mi az a pláginn! Á: - Beépülőmodul egy adott szoftverhez, ami kibővíti annak lehetőségeit. Pld. egy új menüpontot, amivel újabb effekteket hozhatsz létre (ld. réz-/fametszet-hatás) d: - ez jó! akkor ijet én is kérek Á: - Neked letöltöm a Műterem-effekt 4.0-t. :) d: - csak ha nem probl., és nem gond, akkor kis baracklekvárral Á: - Műterem. Baracklekvárral. ...ezt a képet elfogadnám d: - lehet róla szó. Á: - Akarom. :) d: - OK. első lépésként hozd a legvárt Á: - Vas. hozok egy üveggel, Ági úgyis nemrég készített egy kisebb hadsereg ellátmányára valót d: - Várlak. Én ugyan eredetileg raklapos kiszerelésben gondoltam Az önadminisztrálás tűrhetetlen hiányosságai. Csomagolás közben. Nincs lefényképezve a kofferműterem, amikor a rekeszek fölül leemelem a palettát. F/2009/100 22:23 Itthon, kicsomagolva. 2009. július: 186183 = 3792/hó = 122/nap előző levél   VÁLINEWS 173. levél J.-nek, Le Meux-be / 2009. augusztus 2009. augusztus 1. szombat Tegnap érkeztem, mától elkezdték a Margit körúti sineket felújítani, reggeltől betontörő gép dolgozik a házunk előtt. Nem mindenki örülne ennek, nekem kifejezetten otthonos Kecskemét után. A zaj is, amúgy sokat levesz a 2x3 mm-es üveg. Két hétig tart az átépítés. E második fotó: hárman is foglalatoskodnak, és láthatóan tartalékerőkről gondoskodás történt. Nagy erőkkel kezdték. Aztán majd meglátjuk. Délre már vagy húsz méterrel arrébb. Kérésemre nem veszik figyelembe délutáni alvásidőmet a légkalapácsosok. Itthon vagyok! Mire alvából ébredtem, már sín se volt. Azt mért dobják ki. A tehereautó első két kereke együtt fordul. A fiúk nem tréfálnak. Alkonyatra meghozták az új síneket. F/2009/101 A hónap lezárása a neten egy nap szok lenni. Opuszjegyzékek mentése, VÁLINEWS print három példányban, a hónap új illusztrációit leírni, adatai, adatbázisban elhelyezni. Most a végére valami (más) játék, új monitor-pihenőkép, a kecseméti kertünk. F/2009/090, egy kicsit másképp. Vagy egy mesetáj gyerekeknek, netán hölgyeknek. Nem mindegyiknek, tudom. 2009. augusztus 3. hétfő Megírtam a B. Naplót. Ma még egyszer átjavítottam az egészet az elejétől, aztán kiprinteltem, 67 oldal, délután föladtam postán ? 1. Olvasómnak, remélem szokásosan kegyetlen véres lesz a tolla. Minden kritika jól jön. Persze lehetne még hónapig csiszolgatni, talán javulna is. Például az az 1970-ben föladott távirat, amit a múlt hónapban grafikának avattam, inkább idei opusszámot kellene kapjon, vagyis a könyv legvégére. Talán jól is zárna. Közben párhuzamosan készre a net-változatot. Evvel nagyon sok bukfenc volt, ki gondolná. Fura mód Internet Explorerrel minden rendben, de a Firefox satöbbi. Azt hiszem, most jól kezelhető. KÖNYVEK - B. NAPLÓ - MINDEN EGYÜTT 2009. augusztus 4. kedd Gáborral a zuhany alatt elvitatkoztunk a hegesztési felület törésállóságán. Hozták ide alám ezeket a rettenetes hosszú egyenes sínszálakat - a fotón is látható - tréleren, és mire rögzítették, már görbe volt. Odáig láttam föntről, hogy egyik végét hegesztik. A hajlítást nem. De elbírja-e a hegesztés a hajlítás terhelését? Nem kell-e satuba fogni? Muszáj volt hazafelé a melósoktól megkérdezni. Bemutatkoztam, és hogy egy internetes ujság. Csapat sárgamellényes cigány ember. Nehezen értettük meg egymást, szóval: másfél méteres szakaszon kicövekelik, vagyis rögzítik a sínt a hegesztésnél. A másik végét kézierővel, pajszerrel feszítik helyére, vagyis hajlítják meg. A végén azt kérdezték tőlem, de mi köze ennek Kazinczyhoz, hogy ez szóba került?! 2009. augusztus 5. szerda Ma reggel három és hat között befejeztem. Gábor csinált nekem egy jó kis (nagy) munkát. Hogy mért nincs a B. NAPLÓ alján lapozó?! Mondja ő, aki néhány éve még keverte a deletet az enterrel. Mára vérprofi, ilyeneket mond, az afrikai cukorfeldolgozó gépek nem korszerűek. Nem tudhatta, ezeket a kis nyilakat én csak manuálisan és egyenként tudom... Tegnap megnéztem a MŰPA-ban (de marha név) a Capa kiállítást. Földbe döngölő. Hogy csinálhatta, hogy mindig, amikor balról lőnek, jobbról neki napsütés? Kötelező megnézni, mondjuk két óra. Ellenvélemény: ellentétben a többi műfajjal, fotó maradéktalanul élvezhető albumból. Bár itt a kiállítás atmoszfrája is hozzátesz. És két órára csak ez van, nem kell közben megkavarni a főzeléket. Háromezerért megvettem a fölszinten Capa: Kissé elmosódva - kötetét, ahogy belepörgettem, élményeit írja, jó zaftos. Nagy csibész lehetett. Hozzáteszem, egy kollega saját szemével látta egy német folyóíratban a Milicista halála werkfotóit... Evvel együtt zseni. Holnap Kékútra, viszem. Valamint: a kapu alatt könyvkupac, atavisztikusan átböngésztem. Mikszáth: A fekete város, Németh László: Lányaim (vagy harminc éve olvastam) és Ki volt doktor Sorge? - ezt is. Tegnap vettem csőgörényt, de nem segített. Ma szóba elegyedtem, kiderült, két emberes. Egyik tólja, másik tekeri. Ez a Lányaim egyetlen megmaradt gondolata miatt kell újra. Hogy legkisebb gyereke hat lábujjal született, s ez tán valamellyes degenerációra utal - tényleg nagyon rég olvastam, de ez most mindegy. Alapvető morális kérdés, kit mennyire áldozhat föl művész a közérdekért. A lányának netán rettenetes, a köznek súlyos tanítás a szembenézés, szókimondás. Reggel négykor rádióinterjú hetvenéves tánczenésszel, a kisasszony könnyedén rákérdez, erre a szakmára ugye rendszerint rámegy a család. Feleség, gyerekek, unokáim, barátok. (Lehet, hogy rokonok is vannak.) Persze ehhez minek a Németh könyvet olvasni. Gábor, áldalak. Ezek a nyilak 6-7 óra munka volt. Most ezen a tapasztalaton fölbuzdulva, megcsináltam az F. NAPLÓ-ban is, ugyanilyen rendszerű a fotós könyv is. 50 percig tartott. d. 2009. augusztus 6. csütörtök, Kékkút Negyed ötkor Kékkútra, jobb az üres országút. Bár nem volt üres. Fél hétkor már aludni is tértem. Csak előtte körletrend, hogy az élettér-; az asztalom ne legyen csupasz és meztelen. Energiával igyekszem utálni ezt a nyaralót, de ahogy irodadobozom a kapuszárny-asztalra kerül, ez nehézségekbe ütközik. Aztán délig alvás. Kaptam: www.norc.hu - Bp.(is) minden háza fotón látható, jó. Az APEH csinálta, hogy tényleg panorámás-e a lakás. Bárdos?/Bárdi/Gugyerák vicce Mancikáról: Esze semmi, fogd meg jól. Gábor a CD-n kapott 24 kötet Kazinczy levelezést első fordulóban már 6 hiján átnézte. Mai levele: Deske! Ilyeneket küldtek a Mesternek, és némelyik meg is jelent: Midőn ajkad rubin-parázsain Hő érzeményid hangra olvadának; ’S Klavirod összezengő hangzatának A menny felé lebegtek árjain… /Zádor Gy./ És persze a csodált Mester ámul a vers olvasásakor./A "költő" akadémikus lett./ G. Évtizede, egy kecskeméti antikvárium. Öregúr nehézkes mozdulatokkal rakosgatja a pultra, vaskos régi könyvek. Távozta után a boltosnő megjegyzi, a tanár úr, hó végeken szokott jönni, adogatja el könyvtárát. Belémnyilalt. Érthető, hogy kamaszfejjel először a sztoicizmus felé fordultam, Seneca. Orvosi váróterem, ez is régi történet. Görnyedt apróka vénember, nyáron nagykabátban, vastag könyv fölé görnyedve, apró cetlikre jegyez. Mi lehet ez, Biblia? Már utcasarokról visszafordulva vettem a bátorságot leülni mellé. Öregotthonban él, műfordító volt. És most Arany-összesből jegyzetel szófordulatokat, kimeríthetetlenül tanulságos. Lehet győzni?! Láttam a Capa-kiállítást, háromféle prospektust is adtak hozzá. Délután, a terraszon volt időm rá. És egy cikk: A Milicista halála készítésének körülményei. Szütscsel is beszélgettünk róla-, sokakat izgat a legenda, kételkednek a fotó hitelességében. A napokban írtam is, hogy festőkollega állította, látta a werkfotóit, hogy ez beállítás. Whelan, egy angol fotómúzeológus több évet szánt kutatásra: a fotó hiteles. A személy beazonosítva, Garcia Borrell, 1936. szepetember 5-én, ott halt meg, katonai nyilvántartás. Bűnügyi szakértő: valóban álló helyzetből esik el, és halott, mert a bal kézfej nem nyílik, hogy az esést felfogja. De miért állt egyhelyben, és miért ilyen tökéletes a beállítás? Capa nála szokatlan módon kerülte, hogy a fotó keletkezéséről beszéljen, nem írt a kép keletkezéséről, egyszer viszont említette, hogy az eset azóta is nyomasztja. Whelan így rekonstruálja (Capa ottani többi fotóját is átnézve) a helyzetet. A fotó szieszta idején készülhetett, amit mind a két fél tiszteletben tartott. Vannak fotók, ahol a katonák pihennek, ünnepelnek, és valószínűleg pózolnak a kamerának. A katona fölállhatott, hogy lefotózzák. Ezért ilyen tökéletes a beállítása. Capa bűntudata pedig érthető. A világ egyik leghíresebb fotója. Párja a Doisneau (és nem Cartier-Bresson) fotó, a Városház csókja körüli bonyodalmak. Ja, és egy infó, Szüts ez neked, röhögni: Capa tulképp. író szerett volna lenni. 2009. augusztus 7. péntek, Kékkút Délelőtt a tapolcai Tesco irdatlan labirintusában, Kata húsért állt sorba, mért nem eszünk konzervet, telefonon kerestek Nagykanizsáról. Ismeretlen úr, hogy Vadas Ernő, a város szülötte 110 éves, megünneplik, utcát neveznek el róla, és fölgyűjtik az adatait. Ami vajmi kevés, viszont a google által a honlapomon találtak egy idézetet tőle, amit rögtön föltettek az internetre bevezető mottónak. 16 éves voltam, ismertem a fotóit, vittem a Linhof táskáját, nyári MTI diákmunkás; beszélgettünk: Ha az ember egy jó fotót csinál egy évben, az már egy jó év. 2009. augusztus 8. szombat, Kékkút Végre beállt a rend, minden elintézve, lehet nyugodtan nyaralni, vagyis a Váli - monográfia teljeskörű renoválása megtörtént a neten, reggel öt és kilenc között, beleértve a Gábor Féle Előrehátra Nyilakat. 50 fájl kipofozva. A könyvet 97-ben adták ki, a honlap indulásakor, azonnal, 2000-ben, sekélyes tudással csináltam, mit sem sejtve. 2009. augusztus 9. vasárnap, Kékkút Már strandoltunk is. Nagyon ügyesen tudok vigyázni az árnyékban a parton hagyott ruhákra. Megírtam a könyv bevezető mondatait. 2009. augusztus 10. hétfő, Kékkút Találkozás 1982-vel. A kékkúti egyik felszomszéd, a szobrász Veszprémi, akkor kért meg rá, festenék a szobájába egy kék kutat. Az ágya melletti szekrénykére. A keretet talán ő adhatta. A képecskét azóta nem láttam, nem vagyok sűrűn vendégeskedő fajta. Most fotó, kapott számot is, mért ne: "Kékkút - A/82/55". Más megközelítésben ugyanez; nem volt szívem kidobni a fotót: F/2009/103 Strand/2.: Kezdetben János kérdőjelezett, később Robi fejcsóválva cöcögött, Zürich udvariasan bizonytalankodott; Szüts és Szabó T. Anna pedig úgy látszik, nem voltak mailközelben. Átírtam a könyv bevezetőjét. És megvan. Tíz mondatot SOKKAL nehezebb megírni, mint egy tanulmányt. Elolvastam a Capa önregényt: Elmosódva. Forgatókönyvnek szánta, megrendelésre, önmagáról. Nagyon igyekszik magából fontos embert csinálni, holott az. A Capa név is reklámtrükk, hogy hollywoodinak higyjék. Nem egy férjtípus. Fantasztikus figura, whisky és brandy szakember. Nekem élmény a Margit körút túlsó oldala, neki némely kisebb gyalogsági roham unalmas. Mindenütt ott van, évek, világos hogy ez az életeleme. Nagyon jól olvastatja magát, jól szórakoztam, hiába, a fiúk szeretnek háborúsdizni. Hetvenezer negatívkocka, de még mindig találnak. Egy adat: a D-day partraszállás első hulláma egyetlen fotósa, száznál több fotó, a világon egyedülálló, de a laboráns izgalmában túl forróra állította a filmszárítót, a negatívok elolvadtak, talán hat kivételével, de azokon is megfolyt az emulzió. Ezért elmosódottak a képek. A partraszállásnál előző este a gumimaketten mérlegelte, melyik tereptárgy, bokor! lesz számára alkalmas fedezék. capa-01.jpg    capa-02.jpg Deske! Bartzafalvi Szabó Dávid professzor, Patakon a fizika és matematika tanszék vezetője 1816-ban elküldi Gr. Dessewffy Józsefnek az örökmozgó / akkor "forgony"/ leírását. Pénzt kér a munka folytatására. Az okos gróf rögtön válaszol: a tudomány állása szerint ez lehetetlen, mármint a forgony. Dessewffy mindkét levél másolatát elküldi a Mesternek, mint univerzális szaktekintélynek. Kazinczy reagálásáról nem találtam adatot. Aranyos az A/82/55 kép: kékkúti Kék kút. G. 2009. augusztus 11. kedd, Kékkút Gábor, leírás nincs? d. A szerkezetet nem részletezi, csak az előnyöket: <> Hallgató koromban a mechanika prof ezzel a mondattal fejezte be az utolsó óráját: "Aztán nekem nehogy valamelyikük feltalálja a perpétuum mobilét, mert megfordulok a síromban" G. Pedig nyilván nem lehetetlen valamely kozmoszból nyert energiával, nem?!  d. Az nem örökmozgó, hanem a a kozmosz /pl. Nap/ energiájától mozgó gép. Én inkább valami ingó herkentyűre gondolok, ilyet az órások szoktak a kirakatba tenni. Mindegyiknek van valami trükkje, mint a sakkozógépnek. A téma azért érdekes, mert - ebben is benne van Kazinczy, - a francia műveltségű, gazdag gróf tudja a választ. G.                                                                       Gábor, viszonzásul. Kata lehozta ide Friedell művelődéstörténét. Művelt már sose leszek, nem is kell; beleolvastam. <> 2009. augusztus 13. csütörtök, Kékkút Mike fiam Ámerikában három hétre, elvitték. Lerajzoltam neki, hogy a Metropolitan Múzeumban hol találja az a bizonyos Balthus-képet. Tán, ha egyáltalán, ezért mennék ki még egyszer New Yorkba. És megkértem, hozna emlékül onnét ezt és csak ezt: egy múzeumi belépő jelvényt. Ruhára kell kitűzni, egy napig érvényes, délután visszajöhetsz vele, minden nap más színű. A technika csodája, nem tudom megszokni, tegnap skypon beszéltünk is, chateltünk, és rögtön egy képet is átküldött. Ideje múzeumra kevés volt; ezért megjegyzendő, sok fotót csinált, japán turista voltam. Valahogy túl sötét volt a címoldalam, vagyis meguntam. Andris segítségével kis programmódosítás, egészoldalas képet tudok. Örülök neki.          ...ÉS AZ UTOLSÓ NAPOK                                                          egyébként az első: 2000. június 11. Miután Szüts blogján (szm.hu / aug. 9.) szakmailag helyettem is élesen elhatárolódott a Tapolca-Diszeli Giccskiállítás rendezői kocepciójától, ernyedt kellemes nyári felhőtlenségben élveztem boldogan ugyanazt. Mennyi ötlet. Sőt. Gondolat. És pajkosság. Végre valami üde minőségtelenség, amit különben a tulaj-rendező Ákos sosem szégyellt. Nézzük csak mindjárt itt ezt az alkonyi vitorlást. Be szeretnék vitorlamestere lenni. Dráma az égen, béke a szívekben. És nincs is messze a part für álle felle. Hazamennek, megvacsorálnak. giccs-12. Ez a szocialista ciróka-maróka sajnos szerintem hiteles. Az a negyven év. Mikor fogjuk kiheverni, ha egyáltalán, ó, ó. giccs-13. Nemes Gábor moszkai tudósítónk mostanában egy eldugott távolkeleti katonai őrszobába is bekukkantott, két kép volt a falon. Bólintott, és a másikra, a Lenin-portréra kérdezett rá. giccs-11. Nézzék meg, ennek a kiseszkimónak és környékének micsoda vonalritmust ajándékozott létrehozója. És a keret hogy harminizál. giccs-10. Kazovszkij Lena első vásárlója, én, ezt mindig elmondom, tán 1969-ben, ez a kép döbbenetesen hasonló ahhoz. S. Nagy Katánál, neki ajándékoztam, talán még megvan. Az anilin festékkel volt. giccs-09. A szfinx, az anyaság apoteózisa, lefordítva a festészet nyelvére, impozáns. giccs-08. Erre a képre csakugyan illik a kiállításcím, mindenemberboldogakarlenni, beleértve a pontosan megfestett (megnéztem) Jaguár gépkocsit. Tehát férfifestő. giccs-07 Hogy hulla is van, csak most, a képernyőn fedeztem föl. Nagyon szeretem ezeket a színeket, a kerete is nagyon jó. giccs-06. Ó, asszonyi odaadás, mily bizakodva fogja jegyese nyakát, holott épp a végzetes semmibe ugratnak. Direkt? giccs-05. Sokáig rejtély volt előttem, miért mennek a lányok párosával vécére. Hát mert ott végre nyugodtan! giccs-04. Ha Pesten lennék, megkeresném a Das Grosse Buch der Malerei-ben ennek a képnek a mintáját, jócskán fölizgatott mindig. Valami gróf szeretője. A kompozíció ugyanaz, a modell nem. Efféle könyveket, nem sokan tudtak erről, 1962-ben forintért meg lehetet rendelni Nyugat-Németországból az Idegennyelvű Könyvesboltban. S tekintve, hogy én a szomszéd antikváriumban voltam eladó-tanuló. Fél év alatt meghozták, borzalmas 500 forintért. giccs-03 Túl a banán emlegetésének pajkos ötletén. Nagyszerű az ügyetlenség, ahogy azt a szerencsétlen ősmagyar gyümölcsöt pont a legalkalmatlanbb helyre pingálja. giccs-02 Tanára, ha volt, mindig hajtogatta, zárt kompozíció!, zárt kompozíció! Megfogadta. Ha körbe is megfesti, érdektelen. giccs-01. Ez viszont tényleg baromi jól megkomponált csoportkép. Néprajzos nejem láttán fölkiáltott, hiszen ezeknek rengeteg idejük volt. Mire gondolhatott. giccs-14 2009. augusztus 14. péntek, Kékkút Kedves Asszonyom,   jogos az ingerültsége, hogy nem informáltuk, temetés ügyben nem szokásos a bizonytalankodás és a késlekedés. Margit néni még nincs eltemetve. Én júli. egytől nem vagyok Pesten. Késleltette a dolgot, hogy a kath. egyház véleményét meg kellett tudnunk, mert az ő szeretett Bakony-erdejében szerettük volna eltemetni. Közben fiam, aki intézte volna, külföldön. Amint Pestre érek, átveszem a feladatot, Bakony helyett Pilis.   Tetszik és irígylem, régóta szeretnék térdelve imádkozni (kispárnán). Mindszenty hercegprímás írja, ő az ÁVH börtönben is-, holott ez tiltva volt; rendszeresen büntették ezért, hogy az neki ártalmas. Csak nálam ez a pozitúra, póz valahogy nem lenne teljesen igaz. Ezt sose tudtam, illetve mindig elfelejtem, mitől katolikus egyházunk. Szent Cirill püspök: Katolikus, vagyis egyetemes; mert a föld innnenső határól a túlsóig -, mert hiány nélkül tanítja az égi és a földi dolgokról szóló hitigazságokat, mert mindenkit, uralkodót és alattvalót - mert egyetemesen orvosol minden bűnt - mert birtokol minden erényt, karizmát. Ilyet még nem csináltam. Megettem reggel két tablettát, ami egy dupla feketének felel meg. És most várom, hogy mi lesz. Talán tehetség. Az nekem nagy segítség lenne a nyaraláshoz. De tényleg. Nincsenek verhetetlen előnyben az ilyen szerrel élők?! Deske, a giccs-03-hoz: Boucher, On Sofa Géza Dél. Hatott a koffein, bár nem pontosan a célzott irányban. Írni készültem. Kata váratlanul soppingolni akart a pénteki tapolcai ócskapiacon, ettől kurva ideges lettem. Undorom a bevásárlásoktól csak fokozódik, ha- satöbbi. Aztán megláttam egy rekeszes ládikót. Abba biztosan lehetne tenni valamit. Rekeszeket látva biológiailag elgyengülök. Majdnem megvettem. Menet közben elromlott az ablaktörlő motorja, nem lehetett leállítani. Félre állva, leemeltem a gumis karokat, legalább ne súrolja folyamatosan az üveget. Kérdezősködés. - Igen, van a Sanyi, a város túlsó végén, kérdezze a MOL kútnál. Sanyi derékig egy motorházban, kedd délután érne rá. Megtenné-e, hogy kiiktatná a szerkezetet. Azt kézséggel. Figyelem, az autó minden dobozfedelében jól olvashatóan a műszaki adatok, hogy ott bévül melyik micsoda. Megkereste a villanymotor biztosítékát. Laposfogóval ki. Tegyünk egy próbát. Jó. De hiszen ez jól működik. Az ablaktörlőt az indexkarral akartam volna állítgatni. Bizakodom, csak a koffein hatása. Annyi szépet és jót mondtak róla, tegnap belevágtam. Eddig tartózkodtam naptól, balatontól**, kerttől és lehetőleg a földszinti helységektől. De bizonyára nekik van igazuk. Tegnap négytízkor kiültem kisszéken a napra, a veranda szélére, szemben a bodzabokorral. Indítottam a vekkert, karórám a háromperces teaidőt méri. Jobb lábszáramon elindult fölfelé egy hangya. Eszembe jutott az a szó, hogy harmadíziglen. Más nem történt. Azután felöltöztem. Addigra Kata is lejött. Érdeklődött, ki akarta szúrni a szememet kis délről maradt zöldséglevessel. De én tudtam, van gyulai kolbász. Aztán dinnyét is ettünk. Lassan vége a nyárnak. ** neked nagybetű. 2009. augusztus 15. szombat, Kékkút Miki 27 lett, mail Ámerikába. Apám meg ma 109. Isten tartson tenyerén, most és mindörökké, ámen! K+ D Deske, hát ez az: a kiseszkimó giccs-10. például inkább remekmű-gyanús. Ne má a lecsóba a tejszínhabot... m De nyáron...?! d. [Számomra ugyanis a giccs igazságok halmaza, míg a műalkotás igazságok rendje. Eléggé mindegy, legfeljebb a giccsből 31 egységet hasznosítok, Vermeerből 2300-at.] Kedves Dezső! Mindössze két megjegyzés. Hát az a fenti KÉKKÚTI KÚT - bármikor készült is, elég szörnyű. Mivel a napokban hivatkoztál Egon Fridellre, két részletet nagyon ajánlok Neked, de bárkinek is! (Nekem a hatkötetes változat van meg): 1. Eckhart mester (I. kötet / 192-194 o.) 2. Isten és lélek, A szent semmittevés (II. kötet / 196-198 o.) Jó barátsággal üdvözöl: Ma viszont strandoltunk, ötven autó, meg emberek: zsufi. Kivéve ahol én ültem. Árnyékban!, és húsz méteres körzetben senki. A hat konténer-kuka mellett. Hát, igaz, szaga, az volt. És kiolvastam a Jámbor Brown atyát, nem először. Butácska, nyakatekert történetek, zavaros tájleírások tölteléknek. De egy szelid pap nagyon szépen megrajzolva. Kedves látvány volt, még egy fotó. Kedves Dezső, valahogy az új nyitóképpel nem tudok megbarátkozni, számomra nem Önhöz való. Bocsánat a tolakodásért. Voltaképpen nem giccs a szó szoros értelmében, de ha nem ismerve Önt, egy ilyen képet látok nyitóképként, akkor a tartalomban látható képek láttán meghökkennék. Olyan, mintha egy modern formavilágú dobozba tenne bele egy empire tárgyat és úgy adná oda. A képpel egyébként különösebb bajom nincs, de mivel semmit nem érzek, amikor ránézek, inkább rossz választásnak gondolom. A legrosszabb, amikor nem érzek semmit. B. Nagyon köszönöm! Persze én elolvadtam ezektől a rózsaszínektől, buherált kecskeméti fotóm... Cserélem. d. 2009. augusztus 16. vasárnap, Kékkút Levél a másik informatikus fiúnak. Kedves Bánk, maga baromira tehetséges, de sajna magán nem fog a golyó, visszapattan a nyíl, pénz nem érdekli, a buzogány kettétörik, a támadó megszégyenülten kullog haza... Nem fejezné be azt az icipici elmaradt részt, hogy a fotóknál is följöjjenek a TULAJDONOS szerint megnézendők? d. 2009. augusztus 18. kedd, Kékkút Lassan vége. Lefényképeztem az aranykoszorús szomszéd Erzsi nénit, aki soha senkiről nem mond rosszat. Kata rendszeresen jár hozzá. A kitüntetés azért, mert nem győzi hová dugni tavalyi, tavalyelőtti lekvárjait, a menye hordja neki, de neki nemigen kell. Segítettünk rajta. Én soha többé nem megyek nyaralni. Borzalom. Mi történt velem. Tegnap reggel János tréfája az új honlap-főoldalamról, nem csinálsz róla könyvet?! Te jó ég, hiszen nem megnézhetőek a régiek, ez a tizenhetedik. Illetve persze igen, csak nem egymásután. És ezek tulképp grafikák, oda valók. Másfél nap! Másfél nap munka. A szakértő-együttérzők számára: egyetlen adat módosítás, ami Pesten azonnal, itt mobilon keresztül 10-11 sec. Nem tudom, hányszáz volt. Egy táblázatmentés 4 perc 44 sec, mértem, hogy kibírjam. A TERVEZŐGRAFIKÁNÁL csináltam neki fejezetet, de annak a programja rosszul volt megírva. Hogy lehet kijátszani. Másfél nap. Tegnap a strandon is. Várakozások a mentésre. Otthon ez egy óra. Na, jó, három. Közben persze semmi más nem érdekelt, pedig még mi mindent kellett csinálni. Autózni. Tobleronet enni. Fogat mosni. Kata meg a diófa törzsén írtja a hangyákat. Már hatvanat a kétmillióból. De holnap már haza! Bár most már minek. Deske, örülök, hogy segíthettem... János Tényleg segített. 2009. augusztus 19. szerda, Kékkút vége Bocs, nem jobb a második változat? Az a rohadt fekete-fehér elegancia. Persze a halhatatlan Vancsó Zoltán (1972-) jár a fejemben, jézusmária, hogy az milyen tehetséges: strandon-01.jpg    strandon-03.jpg Kedves Zoltán, ma ezt írtam a honlapomra [...] Egyszerűbb, ha direktbe megkérdezem, melyik fotót tartsam meg? üdv: VD Búcsúzóul az Egry-múzeumba. Rítus. Üveg alatt utolsó festéktubusai, mutatom. Múzumi leltári számmal. A nagyon ingadozó minőségű Borsos egyik legjobb szobra, róla. Ehhez hasonló minőségű tőle számomra a Szabó Lőrinc, a Balatoni halász és az önportré, ha jól emlékszem évtizedek távolából. Néhány jó kép is került ide, üveg mögött csak ez volt fotózható, kedvelem. Meg az önarcképe, jó újra látni. Az emeleti teremben Miro, színes grafikák. Mirósak, átfutottam. Neki a századfordulós borongós olaj tájképei az igazaiak, úgy értem 1990 körül, a barcelonai múzeumban. 2009. augusztus 20. csütörtök, Buda Uszodából hazafelé, tökély. Minden együtt. Egyedül, kirándulás, napsütés, bicikli, blöki. Csatangolások Charleyval. [lakókocsiban kutyájával] Steinbeck. Különben ez gyenge könyve volt. Megismétlem itt tegnapi levelemet: Kedves [Vancsó] Zoltán, ma ezt írtam a honlapomra [...] Egyszerűbb, ha direktbe megkérdezem, melyik fotót tartsam meg? üdv: VD Kedves Dezső, mindig zavarba jövök megtisztelő elismeréseitől - bár bevallom, nagyon jól esnek! Gratulálok a homokozós jelenethez, valóban nincs messze a képeim világától. Ennél a fotónál talán szerencsésebb a fekete-fehér verzió, hiszen a színek nem sokat adnak hozzá a képhez (talán inkább elvesznek belőle!). Egyébként számomra is meglepő módon mostanában egyre több fotómat tartom meg színesben. A legeslegújabb anyagom nagy része színesben működik csak igazán. Jövő őszre tervezek is egy kiállítást/albumot ezekből, de előtte még a Szándéktalan fény című sorozat lesz látható valahol/valamikor. Viszont a teljes anyag végiglapozható itt: http://www.blurb.com/bookstore/detail/767519 Sok szeretettel üdvözlöm, vz. Délután biciklivel Margitsziget, Mikszáth Fekete város. A Duna fölött műrepülők, egyet le is fényképeztem, bár éppen elment. A tömegnek alkalmi újságokat osztogattak, rajta Szent István koronázási palásttal, országalmával, lóháton, a hátoldalon egy rózsaszínű kisasszony mosolyog, bugyiban. Szívesen megettem volna egy sültkolbászt, de sorbanálltak érte. Majd jövőre. Szerencsére az újjáformált TEREVEZŐGRAFIKÁBAN találtam öt hibát. 2009. augusztus 21. péntek, Buda Mikszáth szerint: Budavár elestével letört a félhold ereje. A keresztények ujjongtak örömükben. Szamarak voltak. Hiszen ennek az országnak, minden országok között a legszerencsétlenebbnek, egyedüli támasza az ellensége volt. Mikor a törököt kikergették Budáról, akkor ijedtek meg eleink: - Mi lesz most már belőlünk a török nélkül. Eddig csak azért bánt csínján a magyarokkal Bécs, mert megvolt a lehetőség a török kaftányjába kapaszodnunk, aki mindig kész volt kellemetlenséget okozni a németnek, valahányszor akarták. Hej, bizony a török olyan szükséges volt a politikánkban, mint háztartásban a só. Fekete város. p.83 Az öt linkhiba kijavítva. Akkor ma délelőtt a kötelesség. A/09/39 És: A/09/52 A/09/46 2009. augusztus 22. szombat, Buda Boldogult Sugár Guszi mesterem és barátom tanította, fordítsd a képet fél évre a falnak, megjavul. Közben és utána is keservesen sikertelennek éltem meg az idei nyári munkahónapot, avval, hogy ilyennek is kell lennie. Mennyi elkerülhetetlen önáltatás és hullámvasút. Sajátos rekord az 1990-es Kecskemét volt, 22 darab méteres képpel, amiből hetet hagytam meg, de négy múzeumban. Tegnap este szelektálva, az új képeket fotóztam; közte remekmű is, elvegyülve a kollegákkal. (Nem mondom meg, melyik. Marketingfogás.) Ha csak ez, egyetlenként, idén -, ahogy a mostanában idézett Vadas Ernő, ha az ember egy jó képet csinál egy évben, az már egy jó év. 87 szeptember óta 1066-szor festettem meg ugyanazt, hogy közte legyen egy. Lendülettel címek is, aztán a netre, adatbázisba. Mutatom. Takaros műterem - A/09/35 Magyar műterem - A/09/37 Műterem, fontos hely - A/09/39 Jókedvű műterem - A/09/43 Szembenéző műterem - A/09/44 Szigorú műterem - A/09/45 Kis műterem - A/09/46 Tökéletes műterem - A/09/48 Műterem billenő állvánnyal - A/09/49 Tiszta műterem - A/09/50 Műterem, elhatározás - A/09/52 Műterem, sóhaj - A/09/53 Kezdek keretezni. Aztán mégsem. Újabb három kép a terítéken. Előre hátra az állvány előtt, közben megpihenve, üldögélve a láda tetején. Megnéztem, milyen látvány vagyok így, hullafáradtan és fekete-fehérben. F/2009/108. A reggeli futás (kocogás): vánszorgás. Legfőbb gond mégis az, hogyan ne keverjem össze a javítandó, a javított, és a már le is fotózott képek csoportját. Tavaly véletlen így továbbfestettem egy kész munkát. 2009. augusztus 23. vasárnap Deske, most olvaslak, szerintem ez a Boucher a minta, vagy legalábbis az ős, ha vannak későbbiek is. Vagy tévedek? [Várady] Szabolcs Bocs, most látom, valaki (Géza) már megelőzött. Szabolcs Mikor lesz végre, hogy nem izgat föl ez kép. 67 vagyok. d. Kenneth Clark "Az akt" című könyvében ezt írja róla: "A vágy üdeségét ritkán fejezte ki valami finomabban, mint a Miss O'Murphy kerek, fiatal tagjai, amint leplezetlen megelégedéssel elnyúlnak pamlagának párnáin. Boucher fortélyosan eléri, hogy éppoly szégyenkezés nélkül teljék örömünk benne, mint ahogy neki telik öröme önmagában. Egyetlen hamis hang, és máris ott találnánk magunkat feszengve a bűn világában." Vagy te nem így vagy vele? Egyébként Réz Pali egyszer megkérdezte Vas Istvánt, hogy mikor ér véget az emberben a nemi vágy. "Honnan tudnám?" - felelte méltatlankodva a nyolcvanéves Vas. sz. Csókoltatom Clarkot. Nem vagyok különösebben büszke rá, 41 éve vagyunk házasok, nem csaltam meg a feleségemet. Egyszer majdnem. Csak azok az évszakok nehezek, amikor lányok is vannak az utcán. d. Az végül is nem sok, mindössze négy. És milyen rossz lenne, ha nem lennének. Mármint lányok az utcán. sz. De ennyien??!!! Ne csináljunk Dunántúlból klauzurát? d. Ha népszavazást kezdeményezel, rám ne számíts. sz. DIKTATÚRA. VASGÁRDA d. Az jó lesz, legalább a Holmit is betiltják, és nem kell annyi válaszlevelet írnom... Most viszont kell még sajnos, úgyhogy szia. sz. 2009. augusztus 24. hétfő   Vége a boldog nyári napoknak, a henyélésnek. [Ideális nyaralás = ugyanazt csinálni egy másik szobában.vd.] Most, másfél napban: 01./ zöldkártya csere, 9600. 02./ A/09/39 átfest, fotóz, aztán a netre. 03./ vízóra cserére fölhajtani valakit. -Sürgős? -Csak a Vízműveknek, nem forog az óra. 04./ Két másik kép, meg az A/09/39 megint átfest, fotóz, aztán a netre. Aztán ezt még kétszer, egyer gyengébb. 05./ Konyhai bojlert legnagyobb csodálkozásomra meg tudtam javítani. Rövidre akartam zárni a termosztátot, de nem az volt a baj. 06./ De mindez ideiglenes. Pannónia utcai szervízbe, a telefont ugyanis nem veszik föl. 07./ Mára várok 50 farostlemezt, méretre vágva, csoda, házhoz szállítják. 08./ Szerencsésen egyetlen telefonnal a szokott vidéki cégtől alapozó rendel, protekciós úton: frisset fognak küdeni. 09./ Egy fontos levél megfogalmazása. 10./ Mail jött, a VATERÁN árulják egy 1969-es linómat (B/69/10), 100 ezerét. Ezt beadminisztálni. 11./ Várom három grafikámat, gyenge a fotó, be kell szkennelnem. Talán a könyvbe is bekerül közülük. 12./ A Klubban tegnap javasolták futásnál lábujjhegyen földet érni. Egyelőre bírom. 13./ Tegnap újra a Capa kiállítás, Katával. Egy kollega a múzeumban. 14./ Ámulok, milyen emberi ez a Németh László Lányaim. 15./ Memóriabővítés kell a nagygépen a CS4-hez, telefon. 16./ Ma gyümölcsnap. Kata szerint abba beletartozik egy keménytojás. Legyen. 17. Kölcsönbe a szerszámboltból egy 30 méteres mérőszalag. Holnap lemérem a hdeg-medencét is, amiről az a legenda, hogy húsz méter. Mások ezt tagadják. 18./ A 12 befejezett kép keretezése kész. Szeptember elejére várom az új kereteket. 19./ Ezt nem tudom megállni, futás közben megint lefotóztam a hidat. Nem kellett belenyúlni, gyönyörű. F/2009/109. 20./ Tegnap vettünk egy 30 kilós kerti napernyőtalpat a lányunknak. Egyelőre a csomagtartóban. 21./ Akkor most (11:48) reményfutam a 09/39-nek. Nem sok esélye maradt a túlélésre. Marabu remekléseket találtam. (Számomra a politikai tartalma érdektelen.)  09-7-11   09-8-3 Kedves Deske, a tegnapi szövegéhez. Olvasom a HVG-t. Riporter: - És hogy tudott helytállni a testi kísértések idején? Voltak, vannak praktikái, vagy egy idő után ez már nem is probléma? Válasz: - Az emberben a testiség olyan erős, hogy halálunk után külön kell agyonütni. Vigyázni kell arra is, hogy aki korábban testileg normálisan vétkezett, nehogy homokos legyen, és ezzel rontsa meg a fiatalokat. Ma is van, hogy csak éjfélkor fekszem le, de reggel ötkor már fel is kelek, mert ha az ágyban fetrengek, akkor csak megtalálják a bűnös gondolatok az embert. A riport Tempfli József 78 éves főpásztorral készült. F. 2009. augusztus 25. kedd A mi medencénk sajnos 4 centivel rövidebb, mint pár éve kétméteres szalaggal mértem; 28,48. Vígasz, hogy a hideg medence sem 20 méter, hanem az meg 1,2 méterrel rövidebb, mint a kollegák tudták. Tehát napi 1,6 méterrel kevesebbet úszom, mint kellene. Virág Judit aukcióra meghívó, most kaptam. Ezen mindig elámulok, és meg is ijedek kissé -figyelmeztetés -, mikor festő így elromlik. Fiatal kollega mondja, unom, amit csinálok, új utat keresek. Lehet, hogy igaza van, de lehet, hogy ajjaj. Ez a Réth unta, vagy csak modern akart lenni, a korszellem; szegény. A belső fegyelme lazult meg? A manierizmusban egy jó festő jó manierista. A másik lehetőség, hogy nem tehet róla, elmúlt a tehetsége, mint Vas Istvánnak a versíráshoz, mint György Péternek mesélte volt. Ilyen ámulatos volt, itt mutatom, és ilyen lett, mutatom. Például volt neki kezdetben színérzéke. Ökonómiája.  2009. augusztus 26. szerda 12 évesen, 1954. április elsején fedeztem fel a rendet. Etus néni mindenesünknek, tréfaként, iskolába indulás előtt rendbe raktam a szobámat. Másnap rádupláztam. És azóta egész életemben, reggeltől estig. A táblázatokat is ezért kedvelem, biztonság. Másoknál nehezen tolerálom a rendetlenségeket, szenvedek tőle, például szegény húgom ilyen. Pedig apáca: tartós fegyelmezetlenség kizárva. Most olvasom Németh Lászlónál, csomagonként veszem a zsilettpengét, ebből soha még kettőnél többet nem használtam föl. És hogy az ősei, meg a családja. Biológiai adottságként kezeli. Ígyekszem majd ennek a farvízén, munka lesz. 2009. augusztus 28. péntek Fiúnk megjött Ámerikából. Hosszú út, úgy adódott nálunk is pihente. Engem Melocco szobrára emlékeztetett, amivel anno dolgunk volt, II. János Pálnak adtuk egy példányát. F/2009/110 2009. augusztus 29. szombat Múltkor megkínáltam kiflim felével és adtam neki egy ezrest. Hétvégeken szokott a templom környékén álldogálni. Mindíg tiszta ingben. Most elbeszélgettünk. (Fotó: F/2009/111) Sofőr voltam egész életemben, teherautók, majd egy igazgató személyi pilótája. Reggel negyed nyolcra kellett érte menni. Haza nem kellett vinni. 56 évesen leszázalékoltak, járok a munkaközvetítőbe, első kérdésük mindig az, hány éves. Nem, a ruhámat magam mosom, egyedül vagyok. Ideiglenes szálláson lakom, hatod magammal évek óta, jó hely. Van, ahol harmincan vannak egy szobában, ott sokat kell tolerálni. Van könyvtár, most Moldovát vettem ki, a környezetszennyezésről írt egy könyvet. Hatvan négyzetméteres lakásom volt, az elment. Az én hibám. Kilencvenhétben meghalt az egyik nővérem, aztán a másik. Már 82-ben elváltam, anyámmal éltem, haláláig ápoltam. Senkim sincs, nem bírtam egyedül a lakásban, különösen a hétvégeken. A lakást elcseréltem kisebbre, aztán vidék, most ez a szálló. Nem iszom, csak dohányzom. A 11-es busz megállónál a padon szoktam üldögélni, ott már ismernek, elbeszélgetek, vannak ismerősök. Hétvégeken szoktam idejönni, a templomhoz. 27 ezer forint a rokkantnyugdíj. Buszsofőrnek 35 év alatt vesznek föl, a parkolóőröknél maffia, ha nem vagy benne, kimarnak. Utcaseprésnél reggel negyvenen állnak sorba, húsz ember kell, azokat veszik föl, akik leadnak ötszázat. Leginkább éjjeliőr szeretnék lenni. 2009. augusztus 31. hétfő Tegnap délután a Margitszigeten. Kicsit arrébb ülve, mert a szokott padomon egy zömök fiatalember olvasott, majd mobilján érdeklődött, a Róma 9-et olvassa, és nem érti belőle, hogy... Németh László Lányimtól el vagyok bűvölve. Szép napsütéses vasárnap délután. A lányok főleg fehérben, kézenfogva. A kolbászosstand körül nagy csoportosulás. Egy ölebet csókolgatott fiatal gazdája, gondolom saját bébire vágyik már. F/2009/113, F/2009/114 Szia Deske! A gekko érdekes jószág, előbb Barni a kezéből etette. A gyíkfélék családjába tartozik és leopárd-gekko a neve. Ára 7900,- HUF, a terrárium 15 000. A bőre olyan, mint a leopárdé. Szelid, lusta, csak élő, mozgó eledelt /kukacot/ fogyaszt. Barni felajánlotta, segít nekem, ha én is szeretnék egyet. Még gondolkodom: G. Tökéletes. Éppen avval vagyok elfoglalva, hogy a kompj.nyelvben mivel írják a hosszú ú betűt. A főmenüben a KÉPTÁR meglehetősen semleges elnevezést vissza akarom állítani a zamatosabb, pontosabb MAGÁNMÚZEUM szóra, de a programnyelv ilyen jelekkel ír: hĂttĂ©rinfĂł Már a második informatikust hívom ez ügyben. És ráadásul nekem megvolt ez a magyar betű lista, de megint túllőttem a célon, és egy fájlrendezésnél deleteltem, sajna. d. Deske, most olvasom: Parti Nagy Lajos. Nem tudod mit esznek rajta? : G Szvetter Noénak Egyensúlyozunk két lyukas zsebünk közt, teli polcokról pakoljuk tele kabátunk, elmarad mögöttünk, és beledűl az arany semmibe, lehet belőle, zakó, kiskabát komputereknek újabb pleisztocénben, szvetter Noénak, hogy az Ararát elé ne egyszál krómacélban érjen. NEM. d A B. Napló kézirata már korrektúrázva, szerkesztve. Két nap múlva már Mikihez kerül, tipográfia. És egy egyéb, az elintézendők közül: T. Cég! Önök a gázszolgáltatásukat még nem kezdték meg. Jelzem, hogy szolgáltatásukat nem kívánom igénybe venni, a 2009.6.17-én kötött szerződést fölbontom, annak életbelépése előtt. Erre a szerződést megkötő munkatársuk információja alapján minden megkötöttség nélkül lehetőségem van. Maradok ez eddigi szolgáltatómnál. Jelzem, hogy egyidejűleg erről a Fővárosi Gázművek Zrt-t is értesítem. Kérem a fentiek szíves tudomásulvételét. 2009.8.31. Szívélyes üdvözlettel: 2009. augusztus: 189531 = 3348/hó = 108/nap     előző levél     VÁLINEWS 174. levél J.-nek, Le Meux-be / 2009. szeptember 2009. szeptember 1. kedd Gomolygó sandaságok az újságban a Milicista halála fotó feltételezett keletkezéséről. És a végén Kincses Károly fotótörténész elegáns végszava, nem tudja mi a fotóművészet, aki ezt nézi. Fioretti imaközösségünkbe szerdánként 1985 óta viszek oltáriszentséget, teljesen szabálytalanul, de papi engedéllyel (az ő felelőssége). Szentségimádást is tartunk, az est végén áldoztattam. A reggeli misén vettem át a szentséget. Négy-öt éve új plébánosunk rákérdezett, majd megvonta a kiosztás lehetőségét, hogy az egyetemes szigorítás erre is vonatkozik. Lelkivezetőm szerint, akkor most ez így, egyelőre. Az utolsó szóra gondolva tegnap újra próbálkoztam engedélyt kérni, sikertelenül. A szentségimádás maradhat, a szentostyát továbbra is visszaviszem a templomba. 05:11 És megtaláltam a hosszú ú betűt! Négy barátom foglalkozott vele tegnap. Félálomban jutott eszembe, hol keressem. Itt volt egy: fotĂłk a NĂ©prajzi MĂşzeumban........vagyis.......fotók a Néprajzi Múzeumban magánmúzeum......magánmĂşzeum 2009. szeptember 2. szerda Délelőtt vízóra szerelés, csere. Sürgős volt, alíg folyt a melegvíz, kalapáccsal noszogattam. Új sorozatot kellett gyártani, a folyosóajtóra ragasztom ki, havonta. A maradék régieket (öt évre előre legyártva) nem dobom ki, biztos jó lesz még valamire... Meg van ez a Gyámoltalan műterem - A/09/46. Kicseréltem a középső fekete foltját. Hogy van ez. Evvel a fehéres környezettel nyilvánvalóan harmonizálna 5000 másik szín is. Ugyanolyan szép lenne. Miért csak ez a jó nekem? Amúgy belenyúltam egy rendszerfájlba, sikeresen, és fel is töltöttem. MAGÁNMÚZEUM lett a KÉPTÁR-ból. Csak azt felejtettem el, hogy közben a szerveren már egy javított változata van ennek php fájlnak. A rendszer összeomlott, most a NAPLÓ és a KÖNYVEK alatt egyhangú szürke pusztaság, semmi egyéb. 2009. szeptember 3. csütörtök A mai nap elviselhetetlennek és megoldhatatlannak tűnő feladata volt a készülő könyv két szövegváltozatát összehasonlítani. Paula segített ki. E-mailben átküldtem a szöveget, s ő skypeon, majd (átalánydíjas) telefonon órákon át olvasta be könyvet, én kihangosítva hallgattam, közben a javítások gépbe. Végén mindketten hullafáradtan, és megvan. Mikinek átküldtem a kész kéziratot, tipografizálásra. 2009. szeptember 4. péntek A fénykép illusztráció. Nem gyümölcsnapot, gyümölcshetet, sőt, tartok, brahiból, csak mert nagyon nehéz. Ne mondjam, ma a menzáról 2 (kettő) mákosrétesfélét hoztam föl. El fognak száradni. Eddig minusz négy kiló. A Képcsarnok a Csók Galérián keresztül megint árverez, szeptember 19-én, háromkor, ott, mellettük. Most egy 75-ös képemet szedték elő: Patagónia - A/75/04. Németországban festettem, művésztelepen. Ez is brahi: most csináltam neki keretet, a művész ajándéka, (a méretet tudom) hadd legyen fölöltöztetve a menyasszony, ha már a többitől ötszörös áron indítják. Csinálok evvel a Képcsarnoknak néhány százezer forintokat. 2009. szeptember 5. szombat Isten győzött. Kata tegnap meséli, hívták telefonon, egy utcai kérdőív kitöltése kapcsán valami edényt nyert, fáradjon be érte. Mondja, tudom, fizessek be tízezret, aztán... -Nem, semmi ilyen, nyerte, elviheti. -Na..., mondom neki, bár inkább csak gondoltam. Hát volt. Kapott egy edényt, és megrendelt egy vákuumozó élelmiszertárolót. Többéves részletre. (Meddig élünk?) Hogy mit gondoltam először, az nem ide való. Másodszorra, hogy lefogyok még négy kilót. Harmadszorra, hogy kidobom a gyenge képeimet, vagyis a felét. Aztán ma, úszás közben, megüzentem az égnek, én ezen a történeten nem tudok átlépni, segítség. Még két forduló, akkor eszembe juttatták. Megállítottam a szomszéd sávban úszó közgazdász Erzsébetet, praktikus gondolkodású öregasszony. -Igen, nekem is van, nagyszerű. Sajt, hús, bármi együtt tárolva, nem veszi át egymás szagát. Egy évig eláll benne a sütemény. Ugye, az ember nem naponta veszi a sajtot... -De az ára... -Igen, annyi, hiába, a Zipfer tényleg minőség. És hogy a történet kerek legyen, Katának egy féldrágakő-nyaklánc az ásványbörzéről, 6000. Ha szerencsém van, nem csak hivatalból fog neki tecceni. Nekem minden esetre annyira, hogy még egyszer lefényképeztem. Hogy jutottam hozzá. A Hármashatár-hegy lábánál visszafordultunk a kirándulásból, esik. Át a Vasúttörténeti(?) Parkba - öreg gőzmozonyok, kormányvonat, sorompó, felüljáró és kisvasút -, sose hallottam róla. Egyik pavilonjukban ma ásványbörze és mennyország. Angyalföld, Tatai út 95. ásványbörze-02 ásványbörze-03 ásványbörze-01 hókotró-mozdony-01 hókotró mozdony-02 sinautó Mail Le Meux-be, keresztfiamhoz, István napra. Kedves Steph! Védőszented napján az Ő bölcsességét, keménységét és munkabírását kívánjuk neked. Neki volt egy lova is mindehhez, tán erre neked nem is lesz szükséged. Megjegyzem, egy használtcikk árus cigányasszonytól vettünk most egy mosógépet falun, tanyáján hatalmas szeméttelep, öreg gépek, meg egy póni. Azt a kislánya kapta a jó bizonyítványáért. szeretettel: 2009. szeptember 6. vasárnap Fölfigyeltem erre a régi fotóra, apám az orosz fronton, F/40/03. Balkezes lett volna? Anyám soha nem említette. Ma megkéreztem a klubban éremtörténész barátunkat, hordtak-e katonák jobboldalon kitüntetést. Nem, tehát a kép (69 éve) tükörfordított. Tehát nyugatra, hazafelé néz. Mellesleg megtudtam, hogy csak az egyik orosz-, a központi katonai levéltárban 80 kilométer irat van. 2009. szeptember 7. hétfő Helyesbítés. A történészt újra kérdeztem. A moszkvai központi katonai levéltárban 800 kilométer irat van. Mondtam is neki, ugye tudod, a mennyországban az első száz évben mivel fogsz foglalkozni. Most is állandóan levéltároz. Melegfesztivál Budapesten. Nem világos, hogy miért, ugyanis létezésükről többezer éve tudni. Különjogokat? A Büszkeség napja. Nincs mire büszkének lenni, el kell fogadni őket. A homoszexuális ember hibakódot hordoz. Ez nem, személye azonban teljes tiszteletet érdemel. Amennyiben szexualitását kiterjeszti másokra, netán másokat megront, az káros, hívő ember számára bűn. Egyetemes bűn, amennyiben a család értékeit kezdi ki. Van amikor családi sérülések következménye, akkor gyógyítható. Amerikában már nem illik házastárs fogalmat használni, helyette javallt az lifepartner; élettárs. Mailt kaptam: Deske, én nem szeretnék hozzászólni definitíve, mi a giccs, és mi nem az, mert már oly sokszor megszívtam, de szerintem ez a méteres bőrdomborítás [..] Á. Öregem, a giccs-problémára hadd ajánljam az én megoldásomat: a giccsből 32 fontos, igaz, új infót kapok, Vermeertől 4321-et. A többi mindegy. d. Margit körút, a szomszédos franciaudvar, két oldala két tulajdonoscsoporté. A jobboldali szigorúan zárja idegenek és autók elől a fele udvart. A Margit híd lefényképezéséről pedig egyelőre képtelen vagyok leszokni. F/2009/115 2009. szeptember 8. kedd A délelőttöt fotózással, majd keretezéssel kezdtem a Váci utcai Csók Galériában. Mikor ez megvolt, elővettem az ezüst, az arany és a Van Dyck-barna festéktubusokat. A harmadik színváltozat lett elfogadható a keret magas peremén. Azt a színt szorosan a képhez kellett igazítani, villanynál s nappali fénynél is egyeztetve a helyzetet. Holnaptól már kiállítják az aukcióhoz. Föl van öltöztetve a menyasszony. Ha már ilyen ronda, szegény. A/75/04. [1975] 2009. szeptember 9. szerda Egy fiatalember 2006 februárban fölajánlotta, hogy megcsinálja honlapomat korszerűre. Év végére csakugyan működött az adatbázis. És azóta javítjuk, fejlesztjük, nem is kevéssé. Ragaszkodott a szívességmunkához, Isten tudja miért, egyszer-kétszer tudtam csak valamennyire meghálálni. Most könyörögtem neki, hadd fizessek rendszeresen, órabér, bármi. Közben második egyeteme, nyolc órában munkája, satöbbi. Kedves Művész úr! Ajánlatát megfontoltam. A teljes állásomat, a sportot, az életet és mindent megtartok továbbra is. És Önt is, a már megszokott módon. Amennyiben bármi felmerül, én szívesen segítek - ha sürgős, akkor amint tudok, egyébként meg amint tudok. Amikor időnként összegyűlik a szívességekből egy nagy adag, akkor Ön nagylelkűen meghálálja. Ez számomra teljesen megfelel. Ha tudna így élni velem továbbra is, akkor én végtelenül hálás lennék Önnek. Köszönöm, S. Föntről kapott ajándéknak tekintem, hogy összehozott magával. Köszönöm. (Nem szeretem a felkiáltójelet.) d. Ha ki lehetne belőlem operálni, hogy mindig valamit létrehozni akarjak, kevesebbet szenvednék. Vagy nem. Húgom meséli, náluk, Salzburgban volt olyan apáca, ha nem volt dolga, órákat elüldögélt a templom mélyén. Szüts nyaralása órákig olvasni. Ha lenne nyugalmam hozzá. Herczeg Ferenc 1902-es tanulmányát nyomta kezembe Kata, a német nemzetiségi kérdésről. A felénél tartok, arról szól, hogy az évszázadok során a svábok magyarok lettek, sőt sokaknál magyarabbak. És hogy a német nagykövetség finanszírozásával (éppen, mint most, a deklaráltan külföldi követségek* által finanszírozott meleg-felvonulás), egyik alkalmazottjuk ötletére és szervezésére elkezdték magukat nagynémetnek érezni, és magyarellenesnek. Csináltak nekik ügyes, háttérben uszító paraszt-ujságokat. 1902. Érdekes. Lehet ezt az adatot hazafias oldalról, történelmi szemlélettel, vagy az üdvtörténet szempontjából értékelni. Ez szerint az ember fejcsóvál, vagy beilleszti ismeretei mellé, vagy pedig rábólint, hogy ez is rendben van. *[Tényleg, érdekes lenne tudni, mi okból. Netán erkölcslazítástól nagyobb piacot remélnek.] Szüts barátom Párizsból kommentálta a fenti NEWS-szövegemet. (Bár a lényegét hétfőn, kettővel föllebb írtam le.) / szm.hu: "[...] hogy a külföldi nagykövetségek finanszírozásával (ezt honnan szedte vajon?) a magyar melegeket (és a velük együttérző honfitársaikat) a többi (nem együttérző) magyar ellen hergelik? Micsoda marhaság ez? A Telaviv -New York melegtengely, nem? Apóóó, nemá...." Köszi, Öreg, az alkalmat - ezt tényleg érdemes átbeszélni -, akkor most én jövök: 1. Hogy ezeket az 1902. körüli korai nagynémet törekvéseket a német nagykövetség beosztottja így alkalmazta a helyi sváb viszonyokra, a sváb Herczeg Ferenc meséli el. 2. Hogy a melegfelvonulást külföldi követségek finanszírozták, meglepődve olvastam a Népszabadságban. Bocs, történelmi tapasztalatból tudom, hogy minden ilyen manőverek, mozgalmak mögött gazdasági érdekek húzodnak meg. Vádolom ezeket a diplomáciai képviseleteket. Mondom, morális fellazítás morális fellazítás morális fellazítás szándékuk mögött végső soron piacszerzési szándékot sejtek. Ezt az ügyet támogatni?! Átgondolatlanság. 3. Miért kellene a melegek melegségével együtt érezni? A meleg-lét: állapot, tudomásul veendő mindenki számára. De propagálása társadalom-, család-, tehát emberellenes. Angliában működött egy keresztény szervezet, ami örökbefogadásokat közvetített. Tevékenységüket be kellett szüntetni, mert most törvény kötelezte (volna) őket, hogy egynemű párokra is kiterjesszék munkájukat. Milyen mintát kaptak volna ezek a gyerekek. Megrontást. Te zsidó vagy keresztény létedre hogy ítéled meg ezt, he? Új akvarellgesztusaid nagyon jók. Különösen a harmadik. Méteresben? ölel: d. 2009. szeptember 10. csütörtök Befejeztem és most lefotóztam egy tavaly, és néhány idén kezdett képet. Dekoncentrált műterem – A/08/32 Műterem - kezdet – A/09/07 Tágas műterem – A/09/23 Műterem, csend – A/09/24 Szép műterem – A/09/29 Alig műterem – A/09/34, itt. 27x21 centi, mindössze. 2009. szeptember 11. péntek A mély-homokban-futni álomnak évszázadok óta van nálam egy visszatérő változata. Bemenni a Főiskolára, ahol évfolyamtársaim dolgoznak, én fájó szívvel évek óta kimaradva. Hosszas vajúdás, menjek-e, mikor. Legtöbbször év vége, vagy záróvizsga ideje. Most is kihalt utca, keresem, hol is parkoltam. Ezúttal zárthelyi feladatként szerveződő diplomakészítésbe csöppentem. Rajzasztalok fölé görnyedve a többiek. A felügyelőtanár előzékenyen suttogva fölémhajol, latolgatunk egy könnyebb feladatváltozatot. Mindet nehéznek találom, két délelőttünk van rá. Megfordul a fejemben, hogy a Keletázsia Múzeum tervemet (valódi diplomamunkám) kéne lekoppintani. Megkérdezem, szabad-e ceruzát használni a tervrajzhoz, mert nincs Rapidographom (tuskihúzó); nem szabad. Szomszédom radírt kér kölcsön, idegesen kotrom elő. Ami ezután történt - remélem, megrajzoltam -, már nem derült ki. A múltkor Timur és csapata, most pedig szintén a járdán, nem kell senkinek, Távolban egy fehér vitorla. Katajev, 1936. Nem lehetett otthagyni. Száz oldalnál eddig egyoldalnyi történet, a többi táj- és környezetleírás, élvezem. Oroszország 1905, Odessza és környéke. És egy öreg halász, kisfúval, mintha Hemingway (1953). A halászok védőszentje, csodatevő Szent Nyikolaj régi, már egész feketére pácolódott képe elnyúlt kávéfolthoz hasonló, ósdi arcával és furcsa, kijevi rajzú szemével nézegette a kunyhó belsejét. A polc fölé, a sarokba akasztották. Most az öreg szent évszázados arca irányában hömpölygött a peróleumlámpa fénye és könnyű füstje. Ez az arc így szinte élt, lélegzett... Nagyapó már régóta nem hitt sem istenben, sem ördögben. De csodatevő Nyikolajban hitt. Mert hogy is ne hinne az ember abban a szentben, aki nehéz és veszélyes mesterségében segíti? Hisz semmi sem volt fontosabb nagyapó életében, mint a halászat. Amikor nagyapó még fiatalabb volt, több erővel, jó felszerelésssel, vitorlával járt halászni - akkor a csodatevő szent elég sokat segített. Természtesen, ha egy halgazdaságban nincsen vitorla, ha az öregnek ereje napról napra fogy, ha nincs elég pénz húsra, hogy abból csalétket készítsenek, akkor hiába a csodatevő szent is - csak apró, vacak hal akad a horogra. S nem is lehetett Szent Nyikolajtól többet követelni ezekben az időkben. 2009. szeptember 14. hétfő Szia! Se Lukács, se news? Üdv: G << Kazinczy – Cserey Farkasnak / Széphalom, Sept. 10d. 1810. …A’ Bécsi Annalisok’ élességét némellyek kárhoztatják. Nem én; én azt nagyon szeretem. A’ mi kedves Uralkodónk Monarchiájában felette sok a’ himpellér Író; ezeknek korbács kell. Ne hidd, hogy úgy majd kevesen mernek írni ’s elhallgat a’ jobb Iró is. Irni mindég fognak...>> És ezt (másodjára) Kata születésnapjára: Földi János — Kazinczynak / Szathmár, 1791. május 20-ikán. Anacreon Az Asszonyokról. Ökörnek két szarvat, Lónak körmös lábat Adott a természet, Nyúlat sebességgel, Oroszlánt, A’ Halat evezni, A’ madárt repűlni Maga tanította. Férjfit böltseséggel, De az Asszonyt mivel? Szépséggel áldotta. tzifrázta. Ez erős paisnál, Halálos dárdánál Jobban megsegíthet Minden fegyvereket, Hadi eszközöket A’ Szép Nem meggyőzhet. 2009. szeptember 15. kedd Kicsit olyan, mintha a sírbeszédemet kellene megírnom. Bár biztos arra is vállakoznék. A Katolikus Lexikon 14. kötetéhez kértek most tőlem mailben 30 sort meg négy képet. Mért tőlem. Hogy kerülök én oda. Elküldtem. És akkor, hogy még a festészeti periódusaimról is tíz sort... Igyekeztem szakszerű lenni... élményanyag... redukció... problémakör... Indulásakor Klee, Rothko és Bálint Endre munkássága volt rá hatással (1959-1969 tanulóévek). Korai lírai hangvételű művei gyakran enteriőr és tájélmények képi redukciói (1969-84: absztrakt korszak). Figuratívvá válik festészete, mikor 1974-1983 közötti években készült 2400 temetőfotója élményanyaga válik évekre kizárólagos témájává. Nem konkrét helyszínt, látványt rögzít, a téma atmoszférájával, ezen belül a csend, halál, magány problémakörével foglalkozik (1984-87: régi zsidó temetők). 1987-ben ismét saját fotóból indulva új témakört választ, műterme ábrázolása fokozatosan a lényegi elemek egyre elvontabb megjelenítésére redukálódik. E sorozata a magánszféra láttatásával akár sajátos önvallomásnak is tekinthető, az aszkétikus, csupasz terek olykor szerzetesi- vagy börtöncellára emlékeztetnek (1987-: műtermes képek). Javítják a gépemet, lehet hogy 55 ezer lesz, (80 egy új) ezért nincs fotó. Hogy valami mégis legyen; a nagygéppel, amin most dolgozom maradék időmben: Ünneplő műterem - A/09/30. Ahogy látom, már vagy negyedszer szerepel, mint ami nagyon megvan. Fő munkaidőben Kőbánya külső, szájzuhanycsőcsere. 2009. szeptember 16. szerda Pótpenitenciának megint két héten át napi fél óra olvasást kértem Józsi atyától. - Szentírás? - Thomas Mann. Közép-Európa legszebb patikusa. Olykor betérek hozzá egy Kalmopyrinre, és el vagyok ragadtatva, mindig milyen szépet ad. A napokban valami receptbonyodalom, tétovázott, - jajj, most jöttem szabadságról, hogy is...? - igen napsütötte volt, rákérdeztem, - Balaton? - Nem, Jáva és Bali. - No?! - Az egyetemen antibiotikumokkal foglalkoztam, egy kéthónapos ösztöndíj erre a témára, konferenciával, ragyogóan szervezve. Párom is jött, körül is néztünk. - Fotózott, megnézném? - Néhány kép van a neten... bali-02.jpg bali-03.jpg bali-07.jpg bali-04.jpg bali-10.jpg bali-09.jpg bali-05.jpg Jelenits atya mondta mosolyogva vagy harminc éve; éppen visszautasították útlevélkérelmét, én is gazdagodom, ha ti utaztok. Nekem Jávából ennyi jó is. Mindenből. 13:11 Gábor kérdezi, és milyen egész Európa legszebb patikusa. Szerintem ilyen lenne, ha patikus lenne. Mindig fájón belém nyilalt, ha belegondoltam, adatszolgáltatásom míly felületes, hiányos. Barátaim jószándékú aggódó intései sorra lepattantak rólam. Most mákszemnyit javult a helyzet. Informatikus barátom megcsinálta; a kép alatt a megjegyzés rovatba linket tudok tenni (barna betűsor), minden továbbiakat elmagyarázandó. Itt a kép alá bekerültek vázlatai, a keletkezéstörténete; egy avignoni történet, elmesélve. Avignoni szerelmesek - A/71/12 2009. szeptember 18. péntek Kedves Dezső! Az A/... képnek van ára? H. Kedves H! Mint a többi. 650. d. [két hét szünet] Kedves H! Azt elfelejtettem hozzátenni, nyugdíjasoknak 100% kedvezmény. Mikor jön érte? d.   [Nem szeretem, ha vágyott kép anyagi okokból nem.] Kedves Dezső! Nem kell velem viccelni. H. Nem vicc. Jó ötlet. d. Gondolkodási és egyéb ...si időt kérek. H. Csak könyörgöm lekvárt ne, annyi van. d. Vidéken kb. ez a szüret ünnepe. Nálam ma befejeződött az éves képtábla alapozás munkája, mindig félek tőle, fárasztó. Bontottam tegnap reggel az első dobozt, kezdem, és rémülten tapasztalom, csomós. Rettenetes lesz vele dolgozni. És akkor - Magyarországon vagyunk -, egy jó ismerős. Telefon. Ugyan éppen Bonyhádon van, de beszól a művezetőnek. Egy óra múlva Kőbányán, már a gyárban vagyok, három fémhenger között forog a fatapaszom, és ami kijön, az öt mikron szemcsenagyságú pép. Örömömben ma 04-06 között befejeztem fölhordását, 57 tábla, már szárad (fotó). Ha Isten is úgy gondolja, 2010. március 2-án fél tízkor csiszolom le az első hármat a kecskeméti ház kertjében, a fémasztalon. Na, ez micsoda, komám; magyar!, a neten találtam (gyönyörű): From bough to bough the warbler flies In song the voice to voice replies [LONDON: TRÜBNER AND CO., 1881.] Meghalt Muray Robi (1931-) reklámgrafikus, és festő, most kaptam a gyászjelentést. A Magyar Képzőművészeti Egyetem tiszteletbeli professzora, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével és a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszttel kitüntetve, Csepel díszpolgára. Mint vadászfestő korlátozottabb érdeklődésre tarthat számot. Viszont én neki köszönhetem a: Bálint Endrének vittem friss képet mutatni, azt hiszem, az Angyali üdvözletet, 1969, s meséltem, szeretnék már szabadúszni, alkalmi grafikákra váltva az építész státust. Robi is ott volt. - Megnézném, mit csinálsz. Dinamikusan fél óra múlva már munkáimat nézte a Körtéren. - Ha megint lesz kiállításgrafika munkám, otthagyhatod a vállalatodat. Hetente vártam, talán a jövő hétre nem kell már az ebédet befizetnem. 1969. október, Autószervíz '69 kiállítás a Népköztársaság úton, a Moszkvics autószalonban, oda hívott először. Munkahelytől búcsú, öt nap grafika, abból aztán két hónapig meg lehetett élni. Hamarosan alkotóházba. Robinak akkoriban szaharaokker autója volt, hogy Afrikába készült múzeumnak madarat gyűjteni. <<1971-ben a Budapesten megrendezett Vadászati Világkiállításon öt témát, négy pavilont tervezett és kivitelezett munkatársaival [Ott voltam, utolsó nap hajnali négyig.] Ugyanebben az évben jelent meg a 18 lapból álló „Vadjaink” című képeslapsorozata. 1974-től alapító tagja és munkatársa a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek. Ebben az évben készítette el a „Vadászható madaraink” című füzetet és plakátot, majd a következő évben fél éves kiállítási körútra indult az USA-ba és Kanadába. 1976-tól 10 éven keresztül főmunkatársa volt az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak. Ez idő alatt elkészítette Magyarország védett madarait négy plakáton ábrázolva.>> [Az egyik keretét én csináltam.] Műterme fantasztikus volt, gazdag, gyönyörű. Aludtam a galériáján éjbenyúló munka után. Sokat lehetne erről mesélni. Éjjeli lámpása egy általa preparált tatu páncélja. Hatalmas beépített ágy alatt vagy százféle színű offszetpapír. A szönyegen egy álmatag hazudós vizsla. A fölhajtott wc-deszkán célkereszt rajza, kérelemmel, kéretik pontosan célozni. Rovargyűjtemény üveg alatt. Sötétkamrájában sok órát töltöttem reprózással, nagyítással, egyébként ott tartotta elzárva fegyvereit, pénzét és pornógyűjteményét. Munkakapcsolatunk csöndesülő tempóban kb. 1977-ig, Derkovits-ösztöndíjamig tartott. Néhány éve meglátogattuk, már Csepelen élt. Mesélte, öregedve, nemrég leadta vadászengedélyét. Kedves Dezske, en egy Ausztraliaban tanulo magyar lany vagyok, es tipografia vizsgaanyagkent szeretnem elkesziteni mint egy 1930as evekben nyomtatott gyaszjelentest. Ehhez a legjobb 'stilus utmutatot' az On honlapjan talaltam, a dedpapa Szemzo Lajos gyaszjelenteset. Szeretnem megkerdezni, hogy hasznalhatom e referencianak. Illetve mar hasznaltam, de megis ugy ereztem most, hogy engedelyt kell kernem, mert ez megis valakinek a tulajdona. H. 2009. szeptember 19. szombat A mai Népszabadságból az ötlet. Amíg arra vártam, mennyire fogják leütni azt a ronda narancssárga képemet (650 ezer, a többiek 100 e. alatt), elkezdtem összeírni, mikből állna szépirodalmi könyvtáram, ha őriznék könyvet. Vagyis amit időről időre szívesen újraolvasnék. Kb. nyolcvanöt kötet. Fontos könyvek: Kepzelt-konyvtaram.htm ...És nálad...? Akkor már ide ezt is: fontos filmek fontos versek: VERSTÁR fontos képek: MAGÁNMÚZEUM 2009. szeptember 20. vasánap From bough to bough the warbler flies In song the voice to voice replies     [LONDON: TRÜBNER AND CO., 1881.] Deske, mi a túró ez? Ugrál ágról ágra... passz. M. Száll a madár ágrul ágra Száll az ének szájrul szájra; Fű kizöldül ó sírhanton, Bajnok ébred ősi lanton Micsoda zene. Arany, Buda halála, VI. ének; Rege a csodaszarvasról. 82-ben halt meg, tehát még élő költő. Kétnyelvű kiadás, London. Más: Mivel könnyű nyáridő volt, és könnyű ruházatot viselt, a kelme nem tanúsított túlságos ellenállást. De jóllehet nyomorúságának minden erejét latba vetette ennél a műveletnél, mégis meglehetősen soká tartott a félelmetesen néma alaposság folytán, amellyel végezte. A körülállók, akik hiába igyekeztek mozdulatokkal gátat vetni fékevesztettségének, rémülve látták, hogy Jákob nem állt meg, mérsékelt várakozásuk szerint, a felsőruháknál, hanem nyilvánvalóan szilaj eltökéléssel csakugyan mindent szétszaggatott, ami rajta volt, a rongyokat egymás után tépte le magáról, és teljesen csupaszon állt ott. A szemérmes férfiúnak, akinek általánosan tisztelték szigorát a hús minden mezítelenségével szemben, ez a cselekedete olyanannyira természetellenesen és megalázóan hatott, hogy nézni sem lehetett tovább; a háznépe panaszos tiltakozásssal félrefordult, és elburkolt fejjel kirohant... A telep egy félreeső árnyéktalan sarkában foglalt helyet egy hamu és cseréphalmon, és ott ült mezítelenül, a fátyol rongyaival a kezében, haját, szakállát, és vállát hamuval szórva meg, miközben egy-egy fölemelt cseréppel testét vakarta, mintha kelésekkel és pokolvarrattal volna tele - tisztára szimbolikus cselekedet, mert kelésről szó sem volt... Isten gyengéd ajándéka. Meg az én pontos ötletem. Merthogy penitencia ez a napi félóra József. Mennyire szeretem sokirányú körmondatait, bujkáló humorát. És az ajándék: szellemi kísértéseim birodalmából tán kivezetve hónapok után, ezáltal, ebben érzem magam otthon, valahogy végre otthon, különös. Kivonatoltam, ma olvasták föl: A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele az újpogányság terjedő szellemével kapcsolatban. ...ismét erőre kapott egyfajta pogányság. Korábban az elvilágiasodás szinte az egyetlen veszély; fogyasztói szemlélet, élvhajhászás... A kommunista évtizedek alatt próbáltak mindent elfelejtetni, ami magyar és keresztény... Kisebbrendűségi érzést tápláltak belénk, hogy utolsó csatlósok, nacionalisták és soviniszták. Ehhez újabban a kirekesztő és a rasszista jelző... Az öntudatra ébredésünknek vannak vadhajtásai. Pl. különböző vallási elemeket keverése, pl. a „Jézus, pártus herceg“-elmélet, a táltosok, sámánok és a pogány ősmagyar vallás újraélesztése. Az okkultizmus, spiritizmus, bálványimádás különböző formái. Hitünk elleni támadások a szélsőségesen liberális eszmék, a relativizmus diktatúrája. Az élet tisztelete helyett a halál kultúrája. Tagadja vagy relativizálja a férfi és a nő különbségét, a házasságot, a családot... A globalizációval szemben a katolicitást valljuk. A katolikus igazság nem nemzetközi, hanem nemzetek feletti, de a nemzeti kultúrákban kell megtestesülnie. Hitünket kikezdheti: „vallásos vagyok a magam módján“. Egyedül egyházának ígérte meg Jézus Krisztus: „Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig“    2009. szeptember 10.  a teljes szöveg 2009. szeptember 21. hétfő Kondoleálok, főiskoláskori szerelmem most 83 éves nővére meghalt. Szervusz kedves kis Csomay. Hát elment a Piroska. Tulajdonképpen karikatúrád volt, kizárólagosan nő, míg te nő és férfi is, így erős. Érzelmesen asztalom fölé rajzszögeltem tőled egy cédulát annó a Körtéren, rajta ez: Öt perc múlva itt vagyok, Zsófia. Boriska-Piroska látogatására ezt egy fehér papírral takartam, s ő, mikor azt hitte, nem látom, föllebbentette, elolvasta. Aranyos volt. deske Évtizedekig telével fotóztam, lassan ez az objektív súlya miatt el kellett, hogy maradjon. Kirándulásra, ugye, ötkilós géppel. Evvel kényszerűen megváltozott a hozzáállásom, mondhatni, stílusom. De most. Vettem egy Olympos [SP-590] gépet. 45 deka, és 26x!! optikai zoom, 12 megapixel!, 90 ezer forint. A zoomja 4-500-as telének felel meg, és teleszkóposan visszamegy a géptestbe, őrület, csúcstechnika. Megpróbálom majd a tarisznyában, mindig magamnál. Próbafelvételek; az első képen nyíl mutatja a zoomos kép témáját. Alá tettem a nagy Nikon gépem 70-200-as tele felvételét, ami 300-as hagyományos teleobjektívnek felel meg, amúgy rajzosságban a legjobb Nikon-objektív, mondják, és én is végigteszteltem. A közeljövőben majd megpróbálok nem mindig csak erről beszélni. 2009. szeptember 22. kedd Mit kell itt annyit locsogni. Ugyanonnét a két felvétel. akinek ez se jó, menjen a hásszelbládba, ott 39 a megapixel. Most küldte fiam, szíves bosszantásomra: http://www.hasselbladusa.com/products/virtual-demo-overview/hasselblad-image-quality/resolution.aspx#wrapper Kedves Dezso bacsi, hat megint megneztem par oldalt a weboldalan es a zoldszemu szornyeteg eszi a lelkemet most. micsoda poszterek!!! micsoda festmenyek!!!! egy elet alatt hogy lehet annyi mindent alkotni???????? H [Ausztrália] Az nagyon szeret, ha dicsernek. Na, valami, élesben. F/2009/118 Gábor küldi, hogy nincs új a nap alatt: Batsányi írja Ráday Gedeonnak 1791-ben: << Maholnap több magyar író lessz, mint-sem olvasó; pedig, ha-tsak nem különös jó munka, a' következendő unokájink bizony még kevésbbé fogják olvasni.>> Este. Jákob siratja a szétszaggatott Józsefet, és vitatába száll a józan Eliézerrel. Szívfacsaró, gyönyörű. Mintha az ember egy ladik fenekén ringatózna, csillagokat bámulva. Emlékeztet Jób sirámaira. Olvasd el, J., víztorony mellett laksz, vagy sem. 2009. szeptember 23. szerda Lefotóztam négy befejezett képet. Ez itt: A/08/45  és  A/09/53  A/09/41  A/09/30 Egy dimamikus magyar kisasszony, a héten találta meg a honlapomat, ma hajnalban vagy tíz levelet váltottunk. Remek mondatai vannak: itt del van, nyugat ausztralia, vilag vege. es csaszarmorzsat fogok enni. Tipografia vizsgaanyagkent a Seress Rezso fele Szomoru vasarnap dalszoveget szeretnem elkesziteni mint egy 1930as evekben nyomtatott gyaszjelentest. Camus, aki a mindenem. orulok hogy nem most el, mer szerelmes lennek bele, es megolnem magam mert o nem szeret... :))))) en szeretem az oceant itt, de nem tudok sokat uszni meg felek is. inkabb csodalom kivulrol, mer azok a szep capak meg meduzak csipkedik az embert. maga zsido vagy katolikus? en katolikusnak szulettem, de sose hittem benne. csak neha mentem templomba, mert a pap jokepu volt, hahahahha zsazsa cicamat tegye fel, ha lehet a netre. nemreg mergezte meg valami idiota. tok jo fej macska volt, azt hitte hogy kutya es mindig megharapta a kutyaimat meg elment veluk setalni. igazi vadallat volt. itt nincs jovom. legtobb embernek nem tetszik a munkam. nekem sem tetszik, amit itt csinalnak. talan libanonba kene mennem. Kedves H.! Egyetlen az érdemi kérdés. Saját munkájával mennyire elégedett. Arra Libanonban is ugyanaz a válasz. d. Gábornak uszodából hazafelé megmutattam Közép-Európa legszebb patikuskiasszonyát, el volt bűvölve. Mostani levele már a fentiekhez szól hozzá: Deske! Egyre jobb csajok dongnak körülötted: <> Inkább forró, szenvedélyes. Valószínű nincs barátja, az megmondaná neki, hogy az élet véges, be kell osztani: G És. Paula jóvoltából indul az: ELSŐ EURÓPAI LIBERÁLIS CICATÁR: CICA-01 2009. szeptember 24. csütörtök Volt egy fontos cikke a P. Szűcs Julinak a Népszabadságban. Háromszor végigolvastam, pedig hosszú. Messiások - igény szerint. A debreceni Modem-kiállítás kapcsán írta, de nem az a fontos. Hogy evvel a kiállítással a rendezői film, színház, muzsika után megérkezett hozzánk a rendezői kiállítás. Hogy ezentúl nem kész kiállításokat hoznak, hanem a múzeum által szervezett bemutatók jönnek. Tehát ahol a a kurátor szemlélete, ötlete, és nem egyszerűen a (művészi) minőség a válogatási szempont. A cél: rekord a nézőszámban. Hogy érdekesek leszünk, mindenáron. Ez itt most úgy valósult meg, hogy csalogató nevek, mellékes műveikkel, megbotránkoztató munkák a figyelem fölkeltésére, gigatárlat. Ez a szemlélet (remélhetően) csődöt fog mondani, - mondja P. Szűcs (is) - mert a művészet lényegétől idegen. Ami nem alkalmas pld. a környezetvédelem problémáira sem választ adni. Nem az a szférája, és főleg nem az a dolga.        a teljes cikk Jut eszembe, bocs, de nagyon idevág, amit én, valaha. Egy kis cikkem 1988-ból, Képzőművész Szövetség, Hírlevél. ELSŐ EURÓPAI LIBERÁLIS CICATÁR: CICA-01  CICA-02 2009. szeptember 25. péntek Ausztrál levelezés, még lendületben. Vagy hatodik válaszom után, este: Most félbehagyom, indulnom kell a Széchényi-hegyre egy közösségbe, imádkozni. d. Én meg megyek hastáncórára. Akkor magát nagyon szeretheti az isten. H. Fikarcnyival se jobban, mint magát. d. Két képet fotóztam le tegnap: A/08/23 és A/09/22 Folytatódik az ELSŐ EURÓPAI LIBERÁLIS CICATÁR: CICA-01  CICA-02  CICA-03 Deske, és milyen a konzervatív cicatár? G. Ilyen. Nézd figyelmesen a képet, a cica hátán fehéregér. d. A mai nap fő eredménye, legalábbis eddig. Fantasztikus. 1. nikon 70-200-as zoom csúcsobjekív 2. olympus zoom késleletett felvétel, auto felv. mód, 12 Mpx-re állítva. Jobb a NIKON, de használható az OLYMPUS is. És persze reggelente-uszodába-útközben újra zoomos felvételek, boldogan, a régmúlt emléke. Hídfő reggel - F/2009/121 Bem utca - F/2009/123 Margitszigeti lejáró - F/2009/124 2009. szeptember 26. szombat Megfontolandó üzleti ajánlatot kaptam, sok-sok pénzek: ?n vagyok Mr. Patrick K. Sz Chan ?gyvezeto igazgat?ja Hang Seng Bank Ltd. takar?sban van egy ?zleti javaslat az ?n sz?m?ra. ?n akarom, hogy seg?ts?gemre lesz a v?grehajt? egy ?zleti projekt Hong Kong az ?n orsz?g?ban. Mag?ban foglalja az ?tad?s egy nagy halom p?nzt. K?rj?k, igyekszik betartani legteljesebb diszkr?ci? ?rinto valamennyi ?gyben a k?rd?st. Egy mail-váltás "Akkor magát nagyon szeretheti az isten." - ha lehetne, nagybetűvel az Isten.... (akárhogy írta) Egy jó jelzőn fél napig töprengsz, erre egy jó megoldást találni nem tartod fontosnak? Mert ahogy van, úgy sántít. L. Lehet tisztelni egy nemhívő gondolkodását is. d. Mi nagybetűvel írjuk. L. Igen, ez a pontos. Mi nagybetűvel írjuk. d. Egy harmadik mail-váltás, Izraellel. Megtudtam belőle, hogy Bán Béla itt, a hatodikon a sarokműteremben lakott, tehát a Kónya elvtárs, a Ganz Villamossági Gár sztahanovistája családja körében kép mégsem az én műtermemben készült. Itt Diener Dénes Rudolf lakott, ezt tudtam, középen pedig a kacskakezű Ölmacher Anna, a vérestollú szocreál. művtörténészek egyike, neve már feledésben. Ez is új infó. (A másik kettő Dutka Mária volt, és az az ÁVH-s nő, aki később a Művtört. Tud. Intézet igazgatója lett*, neve bosszúból reggel óta nem jut az eszembe.) A levél abból az alkalomból érkezett, hogy Bán halálának 100. évfordulójára a család a ház falára emléktáblát szeretett volna, de a lakóközösség erre havi ötvenezer bérleti díjat kért. Hogy én mit szólok ehhez. *[Aradi Nóra] Kedves Asszonyom! Ilyen határozatról nem tudok, de nem is tudhatok, mert a lakóközösség gyűléseire nem vagyok hivatalos. A Diener-féle műteremlakásban lakom, szolgálati lakás, nem vásárolhattam meg, szerencsére. A tulajdonos lakók vehetnek részt az ilyen döntésben. Egy ilyen bérleti díjjal nem értek egyet, de véleményemnek nincs semmi jelentősége. Hogy "Bán Bélát jó festőnek tartom", ez így nem egészen pontos, de ennek sincs semmi jelentősége. Szívélyes üdvözlettel: v. És még mindig szombat reggel. Baktatok hazafelé, tőlem tíz lépésre a pubnak nevezett kocsmából kigurul egy fehéringes fiatalember. Tápászkodik, megint elesik, dolgai szétfelé. Szedegeti, majd váratlan tempóval tántorog tova. Valami ott maradt utána, talán a mobilja. Nem, csak egy MARS csokoládészelet. Veszem magamhoz, sietek utána, de túl gyors és a sarkon be is fordul. A kulináris és a morális ütközése, akkor ez már netán az enyém. De hát nem úgy van az, most már futok utána. - Uram, ezt elvesztette. Hátrafordul, széles mosollyal hebeg valamit, átveszi, majd királyi mozdulattal nyújtja vissza. Hazáig el is fogyott. Olyan gyönyörű őszi nap, szombati kirándulásunk elmarad, de nem szabad otthon maradni. Hévvel Szentendrére, útközben a gazdagság öröme, melyik múzeumot válasszan. Tréfából a leggyengébbet, a Kmettyt? Vajda. Nem, Czóbel szívemhez közelebb. És jól jártam. Legutóbb óta átrendezve, s kétteremnyi korai párizsi munkája, nagyon jó. Csodagépem még próbaüzemben, persze titokban. De rossz programmal exponáltam, bemozdultak. Emlékeztetőnek jó csak. Érdekes, most kint volt két plasztika is. A kisteremben Miháltz, evvel is szerencsém. Kifelé menet rákérdeztem, igen tilos, de van fotósjegy, tizenötezer. Új dimenziók. Az ostobák. Nem gondolnak bele, miért fotóznak az emberek. Még kis séta az édes napsütésben, templomoldal F/2009/126, és a lépcső a temlomdombról lefelé; F/2009/127; ebédre haza. Egy jó, emberi hang, Kata dugta az orrom alá, Bächer Ivántól Népszabadság 2009. augusztus 29. Szilvafa Jaj, de jó hogy jössz, hogy vagy, én valami rettenetesen, kérlek adjál tanácsot, elment a Bandus, képzeld, elment, kilenc hónapja volt az esküvő, és erre most elment, a rohadt életbe, elment. De persze úgy ment el, hogy nem ment el, naponta tízszer telefonozik, én meg hússzor neki, minden másnap találkozunk, szóval mégsem ment el, csak elköltözött, de itt hagyta a szerszámait, a rohadt fúrógépeit, van neki vagy három, meg a fűrészét, reszelőit, mit tudom én mit. Most mondd meg, mit csináljak? Legyek kemény? Vagy legyek kedves hozzá? Mondtam neki, ha elmentél, akkor menj el egészen, és ne telefonálj, erre azt mondta jó, hát hogy a rohadt életbe, rögtön azt mondta: jó, csak így rávágta: jó, hogy a ragya verje ki a pofáját neki, jó, csak így: jó, hát mi jó?  a teljes szöveg ELSŐ EURÓPAI LIBERÁLIS CICATÁR: CICA-01  CICA-02  CICA-03  CICA-04 2009. szeptember 27. vasárnap ELSŐ EURÓPAI LIBERÁLIS CICATÁR: CICA-01  CICA-02  CICA-03  CICA-04  CICA-05 2009. szeptember 28. hétfő Megrendítő, szomorú plakát. Itt a környéken több helyen láttam, oykor gyanúsan megtépve. Azt hiszem, hogy evvel az emberrel én többször találkoztam. Receptet mutatva kéregetett, akkor kiváltottam egy gyógyszerét. Később kissé kikerekedett, piros lámpánál várakozó autók között próbált valami újságot árulni. Vajon a család tapintata ez a feveszi a hajléktalanok életsílusát - a visszatérést megkönnyítendő? Nekem is van egy osztálytársam, bölcsész diplomával. Iszákossága elhatalmasodott, eltűnt családja elől, húsz éve hajléktalan státusban. Próbáltam megkeresni, a rendőrség nem adta ki a címét, mivel az ő megkeresésükre nem válaszolt. Talán öregségére vissza lehetne fordítani életét, tudós fia, unokája van/lenne. ELSŐ EURÓPAI LIBERÁLIS CICATÁR: CICA-01  CICA-02  CICA-03  CICA-04  CICA-05 CICA-06 tárgy: CICA-06. Deske, ugye, ezt Maga montírozta egy fekete szőrmegallérral? (Megengedő vagyok: a szétszórt föld talán mégis macskamunka.) I. Mind netről jött ajándékmacskák. d. Az új macskakollekció édes. Irígylem azt a barátnőjét a csíkos macska miatt. Az lehet a legrosszabb (tehát legjobb) macska a világon. H. Kedves Deske, Weöres Sándortól egy Macska induló: http://www.youtube.com/watch?v=Hr4wInTjooQ Z. 2009. szeptember 29. kedd Levelem az érsek úrnak. Aztán majd meglátjuk. Kedves Péter Atya! 24 éve vagyunk, FIORETTI imacsoport. Most egy olyan változtatást szeretnénk, amihez az Ön beleegyezése szükséges. Mondanivalóm ez ügyben öt mondat lesz. Tudna fogadni? Elég egy mail. szívélyes üdvözlettel: ELSŐ EURÓPAI LIBERÁLIS CICATÁR: CICA-01  CICA-02  CICA-03  CICA-04  CICA-05 CICA-06  CICA-07 2009. szeptember 30. szerda Munkaköri kötelességből tegnap délelőtt a Turner kiállításra, a Szépművészetibe. Rendben van. Aztán az évek-óta-kedvenchez, a kis KHOPFF (1858-1921 Brüsszel) képhez. PATAK FOSSET-NÁL, 1897. Most letették a 19. századfordulósokhoz, a Bonnardok mellé, a pincébe. Ezúttal fotójegy, itt nem tizenötezer, hanem 300, és most sikerült is, rendesen. A keret nagyon arany volt, azt egy kicsit átszíneztem. Aztán délután S. Nagy Kata könyvbemutatójára a B2 Galériába: Más - kor / Festők, képek, kiállítások. Bonusz: kiderült, egy kis fejezet rólam szól. Kölcsönösen dedikáltunk egy könyvet egymásnak, én a DESKE.HU-t, és vigyorogtunk. Az utolsó széksorból csináltam is róla 60 portrét a telével, hogy abból aztán egyet beszámozzak. Találkoztam ott Bekével is, a Művtört Intézet igazgatója, kérdezem, - A sógorom nálatok van még? - Ő hetven fölött, státusban már nem lehet, de élete végéig munkatársunk. Iróasztal, telefon, mail. Ha valami megbízásos munka, fizetünk érte. Szép. Apó, még Amerikában fotóztam. Zs. bevallotta, hogy amikor rajzolni tanult, gyakorlásképpen egy híres festő munkáit fogalmazta át. (Volt vagy 15 darab, a legjobb hármat fotóztam le) Mike Az ausztrál kisasszonnyal is váltunk napi 5-8 levelet. Kis ízelítő, remek tolla van: - hahaha, szőke nők? nekem sose tetszettek. sem férfiak. a szemükben jég van, én meg a tüzet szeretem. voltaképpen a fehér emberek nagy részét rondának látom. az arabok meg a keverékek tetszenek. itt mindenki azt mondja, zsidónak nézek ki. láttam zsidó filmeket a múltban és teljesen úgy nézek ki, mint a szinésznők. és még a szereplő nők jelleme is mint az enyém!!! igazi szörnyeteg. - na most ezer év lesz, mire megírok 2 sort. de megérte. holnap szerintem rosszkedvű leszek, és nem írok. - egy ghanai dvd boritóterv miatt csatlakoztam egy ghanai klubhoz az interneten, és megkértem a tagokat, irják meg, hogy mondják a saját nyelvükön hogy 'visszatérés a tengerhez" 9 nyelv van ott. utána rájöttem, hogy vallásos a csoport. na, emiatt kaptam tőlük sok üdvözlő nagyon hosszú emailt, de senki sem volt képes leforditani a 2 szót, amit kertem. számomra ez tipikus vallásos hozzáállás, nem látják a fától az erdőt. tisztelet a kivételnek. - és nagyon szeretem a bernáthegyit. igazi ártatlan hatalmas jószágok. kinában megeszik őket, de előre megkinozzák őket. na emiatt is leszek én reklámgrafikus. én ezt nem bírom ép ésszel feldolgozni. a kutyák, ami megolvasztja a szívem, sokkal szebb mint egy gyerek. mindjárt küldöm az itteni kutya képét. - megpróbálok emlékezni az új emailre, de reménytelen vagyok. öreg napjaimra az erdőben kell laknom, mer különben én leszek a néni, aki nem talál haza. - elsőáldozó is voltam. de már 9 évesen sem hittem benne. 100 kérdést kellett megtanulni, és 100 választ rá. ez nekem nem jön be. sose szerettem, ha megmondják, mit gondoljak. másrészt ez egy tapasztalat, a sok muszlim és keresztény, akit ismerek, szeretnek beszélni a segitésről, de nem gyakorolják. vannak kivételek, Assziszi Szent Ferenc jó fej lehetett. - igaza van, nem neveltek túlzottan. akkor még rosszabb természetű lennék. a túlzott tanitás gyenge jellemeket alkot. túlértéklem az elme hatalmát. - francba, francba, francba. az ember, akié az a macska, annak öröm lehet az élete. ilyet lehet mondani? hogy francba? maga káromkodik néha? durván is? én igen. ha választhatnék, vagy malomban, vagy világítótoronyban laknék. egyedül, rengeteg könyvvel és látogatókkal. a padló tükörből lesz. Erre muszáj volt kontráznom. Bocs, vagy világítótorony vagy látogatók... Uszodába menet még kissé elmosódott a világ. F/2009/130 NEM TUDJA VALAKI? Határozottan emlékszem az idők mélyéből Thomas Mannál a jelenetre, az ifjú József beleszól a róla folyó alkuba, s ezért meg is dorgálják. Ezt (is) én írtam volna (át)? Amikor testvérei eladják, végig hallgat. Amikor Mont-kav megveszi Potifár háza számára - most kétszer elolvastam -, ott sincs ilyesmi. Érthetetlen. Most délután magam számára is váratlanul elkezdtem ezt a 90 centis képet, A/09/54. A rend szerint ezt 2010. március 2-án kellett volna. ELSŐ EURÓPAI LIBERÁLIS CICATÁR: CICA-01 CICA-02 CICA-03 CICA-04 CICA-05 CICA-06 CICA-07 CICA-08 És megint elmúlt valami. látogató 2009. szept. = 193427 =3896/hó = 130/nap előző levél VÁLINEWS 175. levél J.-nek, Le Meux-be / 2009. október 2009. október 1. csütörtök István, egymás között csak Rumcájsz, klubtársunk, most halt meg, gyomorrákban. Beszélgettünk emlékéről a zuhany alatt. Aztán a vízben átgondoltam. A mennyei Szent Lukács uszodában majd Gábor barátommal egy medencében úszunk. Számára a víz 22 fokos, nekem 26. Én ötször gyorsabb vagyok, mégis egymás mellett haladunk, csevegve. Ő a szokott negyed óráját, én a 34 percemet, együtt érkezünk és lépünk ki a vízből. Zuhanyozni fölösleges, a víz nem klóros. A napernyő alól fehér fürdőköpenyben, na, mosolyogva ki integet felénk? Kazinczy Ferenc, térdén laptopja, német nyelvű levelelét fogalmazza báró Deseffynek, melyben részletezi tervét, hogy az egész csapatot meghívja egy hatalmas lakomára, széphalmi birtokára. Beszerez hozzá egy japán gombócgyártó gépet, arról olvasott Berszán honlapján. Levele sűrűn tele onnan letöltött Babits-, és géptan-idézetekkel. Tegnap azt hittem (és nagyon örültem), hogy egy baráti telefonnal sikerült elintézni a Nemzeti Galériával, hogy Várhelyi Tímeának ez a képe mindenféle valós problémák ellenére szerepelhessen tárlatán. Nem azért, mert az enyém (is) volt, (én ajándékoztam az MNG-nak), hanem mert remekmű. Három hét múlva nyílik kamarakiállítása, a valóban rangos Aulich Art Galéiában. De újabb és újabb akadályok tornyosulnak (nem az MNG. részéről), most délben ott tartunk, hogy fölajánlottam, ha segít, a műtárgybiztosítás költségét vállalom, és szállítok. Teljes mellszélességgel. És most, negyed óra után telefon, újabb fordulat. Ami reményre ad okot (jogosít fel). Vigyázat, ezt a képet ha húsz ember látta eddig. És az elkövetkező öt évben ki láthatja. Hogy működhet így ez az ország. Olyan izgatott vagyok, vettem is magamnak egy Balaton szeletet. Pontosítok. Emlékem szerint József a róla szóló alkuba beleszól, az árfekvés vonatkozásában. Nem hiszem, hogy én találtam ki. Vagy ennyire tehetséges vagyok. Hosszú ez a nap. Jött a mail a Virág Judit Galériától. Az október 18-iki aukciójukra két képemet adták be tulajdonosaik. Délután telefon engedélyért, aztán be a boltba egy hátizsák eszközzel, szerszámmal, hogy a majd negyven éves nagy keretet kicsit rendbehozzam. Kicsit meghatott találkozás, évtizedek óta nem láttam ezeket a munkákat. Diófapác, standolaj, arany-, ezüst paszta. A zsidótemetős képpel más volt a helyzet. Keret nélkül kapták, csináltattak udvariasan egy (közelítőleg) Váli-keretet hozzá, sikerületlen. Mondom nekik, kicserélem. Zavart szabadkozás, hogy megrendelés, számla, meg... Mondom, ajándékba, ezt meg dobják ki. Akkor megnyugodtak. Örök vadászmezők felé - A/73/29 136x90 cm, 1973, indul: 1 millió Régi zsidó temető (alkonyat) - A/85/07 60x60 cm, 1985, indul 1,5 millió Amig az üres kiállítótérben a bakra fektetett képen matattam, az egyik galériabeli fiatalasszonyka mellémszegődött, csinált egy forró teát, én meg soroltm neki a képek vagy harminc hibáit. 2009. október 2. péntek, Őrzőangyalok napja, meg az enyém 00:35 fejfáj. Melegedik, melegedik, de mégsem ez az igazi. Ha van forró, egyáltalán. Kedves I.-től jött infó, a József Egyiptomban-kötet második oldalán: ...legfeljebb szöget üt a te atyádnak fejében, hogy ne adjon el túlságosan olcsón s az első útjába kerülőnek... Szeretném, ha az öreg nem cserélne be egyhamar bíborra és cédrusolajra... Egyébként két hét után most érkeztem el a várvavárt [deziré] jelenethez, amikor József először beszél Potifár előtt - Isten csak egy van - folytatta vidáman -, de isteni sok van a világon... Fiam Mike elkészült a grafikakönyv borítójával. Egy 94-es nagyrákosi pácrajzom. A hónap közepén nyomdába megy. B., mert rajzaim B-opusszal. 19:44 Kedves Deske! Lehet, hogy Várhelyi Tímea eredeti képét húszan, ha látták, de nyomtatásban annál többen. Munkahelyemen felragasztottam a falra. F. Tíztől a Virág Judit Galéria, keretek rendbehozatala, a negyedik színváltozat működött. Barna, arany, aranyos ezüst, ezüst. Két szoborposztamensből, egy szétszedett Kokas Náci-képkeretből, katondobozból készített munkaterület az üres kiállítótérben. Fejem mellett egy keményfényű reflektor. A két képet le is lakkoztam, evvel el is ment a délelőtt. 2009. október 3. szombat 08:53 Húgom a salzburgi kolostorban évekig betegeket és haldoklókat ápolt. Úgy tanították ki a feladatra, hogy: - öregeket nem nevelünk, - ha könnyeznek, ezen nem kell aggódni. Nálam sincs semmi jelentősége, hogy az most utolsó négy oldalt végigkönnyeztem, (alkalmasint a fordulóval megint egy évet) öregedvén. - Próbaképp kell fölolvasnod a tekercsekből az úrnak, mielőtt elalszik, az északi oszlopcsarnokban, ahol hűvös van. Tűrhetően fogod csinálni? - Thot segítségével - bátorkodott József felelni, bízva kíméletes elnézésében annak, aki őt Egyiprtomba hozta és az ahány ház, annyi szokás elve alapján. 19:01 Meg kell emlékeznünk az epénteki menzamenüről. Tudnivaló, ezen napon elmarad a leves, egytál étel, és valami utána. Mindig fél kettőkor hozom, négytagú kínai acél ételhordóval. Most tepertős pogácsa volt, a diáklányok talán nem szeretik, többet kaptunk a jogosnál. Méretes példányok. Érezhetően jófajta délalföldi finomlisztből, gyengén sózva. Én mintha valami más ízesítőt is éreztem volna benne. De erre nem mernék megesküdni. És az sem biztos, hogy tepertős volt. Este egy tájékozatlan vendégtől kaptam egy üveg veszprémi érsekségi bort, ami piros volt, savanyú, és nagyon kellemetlen. Pogácsával lett tűrhetőbb. De hát nagyon szomjas voltam. Most kissé szédülök, pedig dolgom van, karórámon megszólalt a vekker. A mai Hármashatár-hegyi sétáról egy fényképet tettem el. F/2009/131 2009. október 4. vasárnap CICATÁR CICA-13 2009. október 5. hétfő Ma ez az A/09/54 ijen:, de már itt, a monitoron látom, így unalmas. Kis okker neki. Gábor Kazinczy leveleket olvas: << Cserey Miklósnak. 1829. dec. ….Egy Háge nevű Pozsonyi Senátor a’ városnál, jegyet válta valamelly leánnyal, ’s szállást fogadott. Még eggy két szobára vala szükség, ’s az volt, de ki vala adva valamelly örömleánynak. Háge tehát elméne ehhez ’s kérte, költözködjék máshova; ő neki 10 forintot ád. Midőn a’ lyánytól leméne, a’ grádicson összeakad Pálffy Ferdinánddal, egy más Pálffival és egy Zichivel, kik az örömlyánykának akarék tenni udvarlásokat. Nem tudom min, összekapnak, ’s Ferdinánd Hágét hunczfutnak titulázza. Hága a’ szóra Pálffy Ferdinándot pofon sujtja. Erre a’ három Hágénak áll, és addig veri, hogy Háge megholt. Teste felbontaték, ’s két becsűletes Orvos attestálja, hogy a’ guta ütötte meg. A’ dolog fülébe méne a’ Császárnak; lement a’ parancsolat hogy a’ test vétessék fel a’ sírból, ’s anatomizálják. Kisűlt a’ két Orvos gazsága, ’s azonnal fogva vitettek. Mi lesz a’ többivel, megmutatja az idő. Ez a’ legújabb história…>> 13:02, talán így az A/09/54 CICATÁR saját fotó, szomszéd, unatkozott: CICA-14 2009. október 6. kedd 09:02 A zuhany alatt kitágyaltuk a tegnapi kis remek Kazinczy-történetet. Gábor annak örült, hogy egyáltalán rátalált, második olvasatra, egy nem irodalmárnak küldött írásban. Hogy Kazinczy figyelmének ilyen pletykákra is futotta. Hiszen kiolvasható a szövegből, nem az egyetlen. És figyelemreméltó, hogy az öreg császárhoz eljut a hír, aki evvel aztán foglalkozik is. Én nam tartottam rendkívülinek, hogy valakit agyonütnek. A körülményekből; ittasok is lehettek. Ami megdöbbentő, hogy főurak, az ő kasztjukban szinte elképzelhetetlen, hogy hárman üssenek egyet, különösen lovagias ügyben. Egy váratlan fordulat, átlépve a sztereotípiákat, a Lukács ablakában partecédula. Gábor, még azt lenne jó megtudni, mennyit ért az a 10 forint 1829 decemberében, amit a csaj kapott a szobacseréért. d Deske! A kurva a 10 forintért vehetett 4 db havibérletet a fürdőbe és még vissza is kapott valamit. G <> /Gellai: A XVIII.-XIX. sz.-i fürdőélet.../ 17:52 Megnyílt a Virág Judit Galériában az aukció kiállítása. (Majdnem) arra volt dolgom, benéztem. Pont szemben vagyok a lépcső-lejárattal. Ők meg miért nem az én képeimet nézik. Talán már látták. (Jobbra lent mellettem-alattam Bukta Imre boglyái.) Tényeg fura, hogy e zsidó temetőmnél van olcsóbb Tóth Menyhért, Szőnyi, Bálint, Nagy István, Mednyánszky, Rippl-Rónai festmény, és pld. egy gyönyörű Rippl-rajz, az mindössze 400 ezer. CICATÁR CICA-15 2009. október 7. szerda 05:24 Egy hónap után valahára megjavították zsebibaba Sony-gépemet. Brüsszelből kellett alkatrészt hozatniuk, s az a központ ráadásul informatikai korszerűsítés okán pár napra még be is zárt. Tudtam, 55 ezer lesz a taksa, eredendően kérdéses is volt, érdemes-e. Az új gépük (ez még ősi, két-három éves, nem gyártják) is csak 90 ezer körül van. De hát ez nagyon bevált, s az újak visszaléptek, csak 4x-es zoomot tudnak. A tegnapi nap egyetlen teljesítménye volt ezért elmetrózni a Nagyvárad térre. De most jó. CICATÁR szemében dac: CICA-16 2009. október 8. csütörtök Deske! Nálunk /M.o./ kockázatos ilyet felrakni, azért elküldöm ezt a macseszt: G Gábor, bocs, délutánra levettem a fasiszta macskádat, Paula képe (cica-00.jpg) sajna kiütötte. d. Fölvittem a hegyre, sétáltunk egyet a tán utolsó édes őszi napsütéses délelőttön. A Mátyás király úton csak a harkályokat hallani. Szígligeti alkotóházi életükről mesélt, egy zágrábi kongresszusról, ahol a Nagy Laci és a Juhász Feri úgy, de úgy berúgott... Aztán rákérdezett, hogyan ismertem meg a férjét? Igen, csoda, nagy találkozás, de eredete homályba vész. Hogyan kezdődhetett. De hiszen meg kell lenni, két text-fájlban együtt a 175 J.-levelem, 1990 óta, csak be kell ütni a keresőbe a nevet. Megvan. Megvan! <<1997.11.8. ( J-1997.htm ) Új barátom is van, ezt is szülnapomra, habár én találtam ki; Zelk versei. Egy antikváriumban belenéztem, valami új hang. Már a verscímei is: Déry Tibor kutyája Kassák Lajos anyja Válasz a kérdésre: „Hova valósi?” Mikor Tersánszky Józsi Jenő mellett a Beketow cirkusz karzatán ültem Egy öreg szurkoló látomása KezitcsókolomOlgácskadeszépma Szeretni való ember. Kicsit szorongva olvasom, együtt szenvedek vele. Még pontosan nem igazodom el sorsán, de sokéves viaskodása; éveket! feküdt betegen. Beszélgetünk. Valamit kéne idézni, de mind szomorú, na várj, azért... keresek...  nem, nem, mind szomorú, szomorú. Na, mégis valamit, aligha ismerheted. Mi főleg Sztálinhoz írt verseiről tudtunk. S hogy aztán eltűnt a porondról. EGYEDÜL Sivatag délután. Bejárhatatlan napszak. S az alkony hűse? és az éjszaka? Kinek nyit ajtót borzas szolgálód, özvegy árnyad? emlékeid gyülevész hadának. Nézz oda! Az eleje Pilinszky is lehetne, nem?! Más. Szüts telefonja, hogy ez az, ő is így gondolja! Hogy olvassa Pilinszkynél, a sátán csak absztrakció lehet. Hogy nem lehetséges két abszolútum. Itt egy faxtöredék, a válaszom: Pilinszky eltévedhetett a meghatározások erdejében. A sátán teremtmény. Öröknek meg az ember is örök, igaz, hogy csak egy irányban. [Félörök] Ma reggel a NATO csatlakozásra szavaztam, mint most este hallom, nem egyedül.>> Úgy formáltam a sorsot, hogy szülnapra kapjak egy sólámpát, régi vágy. Az áttetsző kristályok sejtelmes világa. A tragédia bennefoglalva, tudom, hogy életemben (szobámban) reménytelenül nincsen helye. Amúgy hallom, párolog, s ez igen egészséges. Ez még nem lenne baj, de akkor viszont elfogy. Ez helytelen. Egyelőre lekentem festményhez való dammárlakkal; párologjon így, ha tud. Ellentmondás? 1976. Mellette térdelve bernáthegyimet mentettem a fulladástól a Várfok utca sarkán, pedig az idő tájt épp kiirtásán gondolkoztam. (Egyszer el is indultam vele az Állatorvosi Egyetem felé, de a Széna téri villamosmegállónál visszafordultam.) Három és fél éves volt. Én harmincnégy. Történt, hogy labdáztunk, elkapta, de a torkán akadt. Kezdetben még segített volna, aztán kezdte elveszteni szelíd énjét, oldalára dűlt. A tömör labda csúszott a nyáltól. Akkor lekaptam az ingemet, avval nyúltam a szájába. Visszafordultunk, az aznapi séta elmaradt, lassan lépegetett. Ebédnél láttam, nehezen nyel. Délután fölfúrtam a labdáját, egy kötéldarabka került bele. Másnap ugyanott, ugyanakkor kedtem vele labdázni, emlékszik-e. Lehet, hogy igen, de játszott. Valamivel később egy debreceni orvosházaspárnak ajándékoztam. Villa, kerti medence, két gyerek; rendben. Részemről háromoldalas használati utasítás. Többé nem láttam. Életformát változtattam. CICATÁR a kirendelt gyám: CICA-17 2009. október 9. péntek Az éjjel befutott egy svéd kisvárosból néhány kompatibilis macska. Ehhez kapcsolódóan: Deske, nagyon hülye vicc, tudom, de ez a CICA-00 nem emlékezteti Munch Kiáltására? H. 09:25 'Egy az egyes' [eredeti méretű] szék-, vagy foteltervet többet aligha rajzolok, ahhoz kellett ilyen kétméteres asztal. De azért jó, ha van. Születésnapon nagycsaládi ebéd. Többnapos készülődés alkotóházba. Vettem egy pozdorjalapot, de ehhez a mérethez szándékkal túl vékonyat. A hátamon ezt is nehezen a hatodikra. És akkor hozzá két négyzetcső, ami nincs, hanem zártszelvény, a Lukács lakatosától, kétezerötszázárt. Összecsukható bakom van. És lett egy nagyasztal, hétköznap nulladimenziós. Fölrakom a képek közé, a galériára. Most olyan szerkezeti fotót kellett róla készítenem elcsúsztatott lappal, hogy még egy Kazinczy-kutató is megértse. 10:35 Szia! Kitűnő az asztal, ha nem is fog designe-oklevelet kapni. Íme, miért sztorizik a Mester: G Kazinczy — Cserey Miklósnak. 18. Octob. 1825. …Engem semmi sem múlattat inkább mint az a’ hír, a’ melly velem apró történeteket tudat. Illyen az, hogy a’ híres Nagy Pál Sopronyi Követ okádja az ideákat, ’s minap hosszan beszéllvén, e’ formulával élt, «Hosszan szóllék, ’s kifáradt a’ melyem, de csak elmondom a’ harmadik pontot is.»  Asztalcsináláson kívül (unokáknak legózni, rajzolni: alcsonyabbra-lehetőséggel, ma jönnek) ma ez is: az A/09/54 most ilyen. . CICATÁR CICA-18 2009. október 10. szombat CICATÁR CICA-19 2009. október 11. vasárnap Kedves (hímnemű) barátaim megfeddtek a hét végén a LIBERÁLIS CICATÁR miatt. Hogy ők azt mennyire unják. Ez a szabadon választható szemeszter részinformációkat közöl, melyekből azonban közös eredő rajzolható ki. A kollokvium kérdése ennek társadalmi kohéziós vetülete lesz. A CICATÁR folytatódik. Hétvége unokák jegyében. A nagyasztal csakugyan életre kelt. Botondot F/2009/133 magunkkal vittem Pilisborosjenőre, az "Egri várhoz" kirándultunk Robiékkal. F/2009/135, Először voltam a fiúval pertu-kapcsolatban, vagyis hogy beszélgettünk. Miről is. A nyomda raszterpontok alakjáról. Megnézte, és le is rajzolta. Ennek kapcsán a nagyítókról. Mutattam görbített végű injekcióstűmet, amivel a szálkákat szoktam a bőröm alól kihúzni, erről is kérdezett. Neten kerestünk bolha és poloska fotókat, ismer többféle mókusfajtát. Érdekes módon a sétán szótlan volt, utóbb csak annyit mondott, hogy amikor a kamion elment, ott látott egy őzikét. A fejét nem látta. Itthon mutatta, szép köveket gyűjtött. Hogy mikor, nem vettem észre. Ma a Hadtörténeti Múzeumban, azt hiszem, mindhárman untuk. A Vársétányról Kingával megpróbáltak egy aknavetőt hazahozni. F/2009/134 Mamáját megkértem, tudakolná meg, hogyan ízlett a kisfiúnak a hétvége. Na, Botond megnyilatkozott a hétvégéről: <> Ennyit tudtam lejegyezni, ahogy mondta. Csók Zs. CICATÁR CICA-20 2009. október 12. hétfő Hogy egy DVD-re ráteszem az összes Bach-csellóművet, nem nő a súlya. Kata engem szeret, de a maradék rakottkrumplit Mikinek adja. Hát milyen világ ez. A toll nem rebbent meg. A szemeket nem kellett lezárni, mert békésen lecsukódtak a kezdődő szendergésben. A balzsamozók eljöttek, és sózták és fűszerekkel telítették Mont-kav testét negyven napon át, akkorra végképp bepólyálták és ládába tették, amelybe nagysága pontosan beleillett, és tarka Oziriszként még néhány napig ott állt a kerti házikó hátterében az ezüst uraságok előtt. Aztán még egy hajóutat kellett tennie a folyón, le az abodui szent sírhoz, hogy meglátogassa a nyugati urat, mielőtt közepes pompával bevonulna megtakarított sziklakamrájába, Thébe hegyeibe. Tudok szolgálni egy látvánnyal, akinek netán unalmas a sok cica. És örülnék, ha valaki szakértelemmel (nem tréfára gondolok) megfejtené, hogyan jöhetett létre ez a helyzet. Egyperces film. CICATÁR CICA-21 2009. október 13. kedd Meghalt Reimholz Peti osztálytársam, építész. Első szerelmem férje. (Nem egyidejűleg.) A Főiskolán diplomaévben már le tudta rajzolni a világ minden fontos épületének alaprajzát. Elkezdődött. Isten gondol öröktől fogva téged, elméjében léted mint szikla áll. Mi ehhez mérve habfodornyi élted? és mit változtat rajtad a halál? Weöres És megvan a tegnapi film megfejtése. Én is megnéztem még egyszer. Hiteles. Deske, jobban megnézve a macskaboxot, ez félrevezetés. A tv fölött valami játékot lógattak be, az izgatja a cicát. S. Penitenciának ma azt kaptam, egy hétig naponta mondjak Te Deumot a terheimért, hiszen azok ajándékok. Ráadásnak megint két hétig napi félóra olvasást kértem. Elkezdem Józsefet az elején, azt a hetven odalt, amit régen vettem utoljára, és amúgy minden kezdőnek ajánlok átugorni. És evvel legalább kihagyom, ahol most tartanék, a Potifár háza-beli szerelmi történetet, az túlpenitencia lenne.. A könyv második mondatát nem szokták idézmi, pedig. Ne mondjuk inkább feneketlennek? CICATÁR CICA-22 2009. október 14. szerda Tegnap estig fiam két óriásmonitora előtt ülve átszerkesztettük a grafika-könyvemet. Határidő holnap. Miki ma 05:35-kor küdte át nekem pdf-ben, tömörítve, akkor végzett a módosításokkal. Aztán a hajnali szentmisét meghalt Péterért mondtam (hallgattam). CICATÁR kekszreklám?: CICA-23 2009. október 15. csütörtök Vannak jó macskák, rossz macskák és próbálkozós macskák. Egyperces film. Kedves B.! Köszi a filmet. Gyűjti a macskákat a fene, de hát most hozzám csapódnak tudja, 30 éve nincs állatom nem fér bele az életembe igaz, már gyerekem sincs csak valahol messze sajnos d. Most meghalt évfolyamtársam katolikus volt. Úgy tudom, fiatal korában elhagyta a templomot. Belső hitét persze nem ismerem. Gondolom, éppen olyan csibész volt, mint én vagy te. Most a tisztulás, a bánat idejét éli, amit egyházunk úgy magyaráz, áttekintése és átgondolása bűneinek. És van Istennek egy fantasztikus engedélye a mindenkori pápának, a bűnök oldó - kötő hatalma. Aminek egy részét továbbadta nekünk, híveknek. Őrület, de hiszem, hogy most reggel elvégeztem Péterért a teljes búcsút, s ez által - hacsak nem úgy döntött, hogy Isten nélkül kíván élni, és meghalni -, a tisztulás idejét átugorva azonnal a boldog Istenlátás állapotába jut. És mától úgy imádkozhatunk, hogy szent Péter, könyörögj érettünk. Mert ahhoz is hatalma van. És a Lukács, ma. Gábor elmeséli, (persze a Kazinczy-levelek), hogy 1822-ben az orosz cár Bécsből hazautaztában megalszik Egerben, s véletlen találkozik atyafiakkal is. Az osztrák császár meg a sárospataki kollégiumban ebédel. Diákok, köztük Kazinczy fia szolgálja föl az étkeket. S a császár rákérdez, most min dolgozik a papa. Egy cégigazgató megkérdezi, hányas lábam van, mert az MBT-cipőjében fáj a lába. A napokban elhozza. A kabinos félrevon, talált egy régi Lukács-plakátot, nem keretezném-e be neki. Küldöm a keretezőhöz, de megtárgyaljuk. Gábort rábeszélem adatmentő külső winchersterre, s megállapodunk, meg is vásárlom neki. Géza egy isztambuli felárt, megtalált mozaikot látott, a heraldikusunk a két világháború közötti örmény katonai lelkészekről mesélt. CICATÁR /// CICA-24 2009. október 16. péntek Deske, köszönjük a küldeményt, épségben megérkezett. Nem értem, honnan tudod, hogy megvagyunk, ha semmi nem müködik? Egyébként nem költöztünk, nem is v?ltunk, és a sz?mok sem v?ltoztak. Tal?n a sok vihar [...] Ja, fontos: egyetértek himnemü bar?taiddal cica_ügyben. Van, aki IRTOZIK tölük. Amiota ez a macska_inv?zio ellepte a lapodat, h?romszor meggondolom, hogy kinyissam. Szoval diplomatikus ötletem: nem lehetne nyitni egy külön oldalt nekik, amire a föoldalrol minden macskarajongo r?klikkelhet? Üdv és köszi Kat?nak is, sokat emlegetünk benneteket különféle alkalmakkor. Ha mondjuk ez a mail ?tment, csak küldj egy 'ok'-t, hogy legal?bb l?ssam, mi müködik. J. / Le Meux Miki segítsége is kellett. Két napja csinálom. A Széchényi Könyvtár kérte könyveim digitális kéziratát készülő elektronikus könyvtára számára. De ehhez megfelelő formátumra (pdf/monitorméret) kellett alakítani őket. (Itt az eredeti könyvoldalakat látni.) Most kész. Holnap viszem a Lukácsba a lemezt, a kabinosnak a 91. szekrénybe kell betennie, megbeszélve. F. NAPLÓ ZSIDÓ TEMETŐK DESKE.HU B. NAPLÓ Ha már-, akkor föl ezeket is a honlapra. CICATÁR /// Le Meux elnéző figyelmébe ajánlva: CICA-25 2009. október 17. szombat 03:16 Gábornak segítettem PC-anyag archíválás ügyben, s közben rájöttem, könyvtáram szalmakazal. Előbb rendbe, a mappák sorszámot kaptak, evvel a kívánt sorrendbe kerültek (a tételeket DVD-méretre kellett szétszedni), aztán profitól kapott tanács szerint nemcsak külső winchesterre, hanem DVD-kre is minden lementve. Ugyanez a laptopon is. És most rend van. Sőt, tizenegyszerredre sikerült a monitort megfelelően lefotóznom. (Új gép.) Egy mail váltás: Tárgy: 'Mi néked semmi, nékem egy világ' Deske! Bármilyen összegben lefogadom (fölösleges utánanézni), hogy a Weöres 4. sorban nem "s", hanem "és" van. Nem mindegy! Jambusban van az egész, de így ez a sor kilóg a metrumból, hibás. Olyan hiba, amit Weöres álmában sem bírt volna elkövetni. (A pontatlan idézés a vers halála, minthogy a forma ad neki életet.) Esetleg kijavítanád? Az Orbis pictus című, négysorosokból álló ciklus része, három összetartozó darab. Kösz. [Várady] Szabolcs PRAE-EXISTENTIA Isten gondol öröktől fogva téged, elméjében léted mint szikla áll. Mi ehhez mérve habfodornyi élted? és mit változtat rajtad a halál? EXISTENTIA Felébredek: nem az vagyok, ki voltam. Elalszom: holnap megint más leszek. De élve, holtan, utcán, kriptaboltban én emlékezem és én feledek. POST-EXISTENTIA Nem nyughatsz addig, se halva, se élve, míg át nem szőtted árnyad és szined a szerelem végtelen szőttesébe, a béke aztán lesz csak a tied. Köszönöm, Szabolcs. Akkor itt a szövegromlás esete, javítottam. Nincs kötetem, és fogalmam sincs, valaha honnét szedtem. És még egy, bocs. Mi néked semmi, nékem egy világ... honnét? Ugyanis ezt Rothkotól tudom, amikor egy riporter rákérdezett a hustoni kápolna négyméteres képeire, hogy az egyik miért kisebb pár centivel... ölel: d Deske, a mi néked semmi idézet, Az ember tragédiájából van, Ádám mondja Lucifernek a londoni színben. Nekem már csak egy kérdés fúrja az oldalamat: Rothko tényleg Az ember tragédiáját idézte volna? A Tragédiának vannak angol fordításai, de valószínűbb, hogy csak valami ehhez hasonlót mondott, amit a fordító így adott vissza. ölel: Szabolcs Tegnap színház. Hallgatva mértékadó barátunk véleményére, Kata vett két jegyet a Jógyerekek képeskönyvére. A publikum jól mulatott. Én egy idő után behunytam a szemem, ne kelljen látni. Kata azt hitte, álmos vagyok, és ő se-, úgyhogy aztán ott is hagytuk. Nagyon gondos rendezői és színészi munka, koreográfia, rengeteg ötlet, sok kiabálás, semmi fejlődés, panoptikum, szöveg: jópofizás, tartalom két percnyi. CICATÁR /// CICA-26 2009. október 18. vasárnap 04:40 Föltettem a négy könyvet pdf-ben, legyen meg az is. Erre nem szoktam időt szánni rá, de most boldog vagyok. Egy nap alatt kb. annyi megabájt a szerverre, mint amennyi kilenc éve az induló honlap teljes terjedelme volt, száz mega. Így alakultak a múlt kezdetei és ősrétegei, melyeknél az egyéni emlékezés történetileg megnyugodhat, mint Józsefé Ur városánál s őseinek kivonulásánál a városból. A szellemi nyugtalanság hagyománya volt, amit megőrzött vérében, s ami meghatározta atyjának az ő számára még közeli életét, világát és vándorlását, s amelyre ráismert, ha a kőbe vésett verseket mormolta maga elé: Miért szántad nyugtalanságra fiamat, Gilgámest, S adtál oly szívet néki, mely békéről mit se tud? Nyugtot nem ismerés, kérdések, figyelés-kutatás, Istenkeresés, keserűen kételkedő fáradozás az igazért és helyesért, a honna és hováért A sopánkodás bizalmatlanság, istenkáromlás. A huszonharmadik fordulónál így imádkoztam: <> A hazafelé-rágcsálás a nap egyik fénypontja szok lenni. Általában a második antikvárium kirakatáig tart. És lőn. Az istenkáromlás ugye kis i-vel?! Igen, kis i, mert egybeírva nem tulajdonnév, hanem cselekvés megnevezése (mint mennybemenetel, légvárépítés) . És nagyon félve kérdezem: a "mi néked semmi, nékem egy világ"-ot nem Éva mondja a fáraónak az egyiptomi színben? B. 20:54 Megvolt a Virág Judiat-aukció. Ezttal Kata is jött, sőt ő izgult is, aranyosan.Az Örök vadászmezők felé - A/73/29 egymillióról 1,3-ra ment föl, a Régi zsidó temető (alkonyat) - A/85/07 1,5 millióról 2.4-re. Tudom, hogy a képek honnét kerültek ide, az egyik új gazdát is tudom már. Közlését, hogy a kortársak, Rippl-Rónai, Szőnyi és Bak Imre mennyiért keltek el, tapintatból mellőzöm. CICATÁR /// nem mind arany, ami fénylik: CICA-27 2009. október 19. hétfő 05:02 Szegény Szabolcs, én igazán nem akartam ennyiszer zargatni. És négy korrigáló leveléből is egyet csináltam. De az élet. Szakmai tisztessége erősebb: EGYIPTOMI SZÍN ÁDÁM: Mit is beszélt? LUCIFER: Nagy fáraó, mi bánt? No, mondhatom, hogy nagyszerű dolog: Egy rabszolgával a földön kevesb van. ÉVA: Neked silány szám, nékem egy világ, Óh, jaj, ki fog majd engemet szeretni? LONDONI SZÍN ÁDÁM: El vélek. - Mért is hagytad látnom őket. - De mondd, hová is lett az a leány? - Most, Lucifer, mutasd hatalmadat, Segíts, hogy meghallgasson. LUCIFER: Lucifer se fecsérli erejét ily semmiségre. ÁDÁM: Mi néked semmi, nékem egy világ. Érdekes, agyam csak milyen körülményesen tud uszodatémából álmot faragni. Szoftrémálmok. Elsőre a mai: 1. A medence mellett ifjúsági kórus Kodály-művet énekel egy fiatal nő vezényletével. Emiatt a szemközti oldalon miséző püspök félbehagyja prédikációját, és tétova mosollyal mutat a túlpartra. Fejdísze virágkoszorú, aminek közepéből kis vidám fűcsomó nő ki, olyan, amilyent Kata szokott venni fűszernek, mindig a végéből kell ollóval levágni. Én a medencében, de az színültig tele emberekkel, a víz alatt is, egészen a fenékig, Nehezen próbálok a szélen gyorsúszni, két tenyerem egy-egy dobozt markol, bár ez nem zavar. Haladásomat akadályozandó, egy kislány fogja és nem engedi el a bokámat. 2. Mennék a külső medencébe, de az a./ terméskövekkel, b./ iszappal borított többlépcsős, lejtős, napsütötte rét. Ennek ellenére próbálkozom úszással. 3. Ismeretlen öltözők labirintusa, küldözgetnek emeletre föl-le. Majd kiderül, a./ a medence csak a következő évszakban lesz használható. b./ a víz csak bokáig ér. 4. Már hazafelé, de rájövök, kardigánomat bent felejtettem. Az elektromos kapuellenőrzést megkerülendő próbálok mindenféle kerítéseken átmászni. Kihalt üres termekbe jutok. 09:19 A mai, egy mezei nap a Lukácsban. A vízben megfogalmaztam két levelet, egy telefont, átgondoltam egy kiállításszervezést. Aztán az öltöző. Horthy Miklós még fővezérként, 1920-ban fölajánlotta a magyar szentkoronát a szerb király öccsének, talán hogy Trianon veszteségeit csökkentse. Hasonló ajánlat Kossuth és Görgeytől anno az orosz cárnak. A csacsik. G. felesége nyolcszemélyes ebédet adott, s bár tizenketten jöttek, nem volt baj. Valami baj volt viszont a Milán kapusával és egy sárga lap is, de erre nem figyeltem igazán oda. Új, jobboldali irodalmi hetilap szerveződik az ÉS ellenében. A Virág-aukcióról már tudtak, a liciteredményemhez kőrbegratuláltak. I. fel van háborodva, és dühösen emlegette, micsoda dolog ez, pörköltet ledarálni. E. asszony rosszul van, nem tud jönni. Herzl Tivadar 1904-ben kérte X. Pius támogatását a zsidó állam megteremtéséhez, elutasíttatott. Bezzeg a mai pápa most, Jeruzsálemben. Megjegyeztem B. bácsinak, milyen szépen fogalmaz, mire a Tavaszmező utcai iskola legendás irodalomtanáráról (1940) hallottam értékelést. (Hogy 1969. októberben kiléptem munkahelyemről, először vagyok rendszeresen emberek között.) Aztán hosszan a hajszárító alá tartottam átázott leukoplasztos kötésemet. Tegnap észre se vettem, bicskaköszörülésnél eltávolítottam egy darabot az ujjamból. Ugyanis félkörös volt a svájci katonai túlélőkésem hegye, ami botrányos. Igaz, amúgy nem akarnék túlélni. 21:25 Doyenek + Várhelyi Tímea néhányképes nagyszabású kamarakiállítása az Aulich Art Galériában. Konok Tamás megnyitója. (Őt most láttam életemben először.) Doyenek portréit földolgoztam a katalógusból magamnak, ezek az emberek negyven évig egy vagonban utaztak velem. A 15 megás nyomdai változaton a neveik is olvashatók. F/2009/137. Emlékkonzerv. És Timeáról egy portré F/2009/138. F. erre azt mondta, olyan, mint egy szerelmi vallomás. CICATÁR /// CICA-28 2009. október 20. kedd 09:25 09:25 Most csak a napicica föltételére jut idő, pedig nagyon jót álmodtam, de mosogatni kellett, és időre megyek a Belvárosba. Majd. 20:34 Most értem haza. Könyv utolsó korrektura fiammal, egész délután. A napokban egy hatalmas csodaautón vittek, ráadásul fehér; a műszerfal képernyője mutatta, a világ melyik táján járunk épp. Álmomban ennek az autónak tettem föl kérdést, hol van itt a Trabant-üzemmód kapcsoló? És egy Zelk idézet, tegnap estéről. Szemük alatt a karcolásnyi ránc a támadó halál körömnyoma [Nagyanyáim] CICATÁR /// CICA-29 2009. október 22. szerda 05:52 Mások hibái, bűnei, amiket mi nagyon szeretünk észrevenni. Ötven év lappangás után most napok óta jár a fejemben egy ehhez-hozzáállás. Wilder Pillantás a hídról, Nemzeti Színház, a bevezetőmonológban a narrátor számomra akkor megdöbbentő nyugalommal, pártatlan megértéssel mesél a darab hőseiről. Minden indulat nélkül, nyugodt szeretettel. És még egy, nem emlékszik erre valaki? Én ugyanis így, de lehet, hogy megint átírtam a darabot, hogy az öngyilkosság előtti vádló mondat ez volt: Te megölted a gyerekeimet. 16:20 Kedves Váli Dezső! Naplója hűséges olvasójaként hívom fel a figyelmét arra, hogy a Pillantás a hídról-t Arthur Miller írta, és a Madách Színház játszotta a 60 -as évek elejétől. Remek előadás volt, narrátorral, öngyilkosság nélkül... ellenben gyilkossággal. Thornton Wilder: A mi kis városunk, valamivel később ment... Lehetséges, hogy erre gondolt? Üdvözlettel: Z. Köszönöm, a Miller darabra! Én így emlékszem: a főszereplő szerelmi féltékenységből följelenti a két olasz illegális bevándorlót. A fiatalabb maradhat az USA-ban, mert ide benősül, az idősebbet haza fogják toloncolni. Akivel a főszereplő férfi a kikötőben valami szerszámmal verekedésbe kezd, és alulmarad. (Pécsi Sándor és Bazilidesz Zoltán?) És erre Pécsi a vaskampót maga ellen fordítja. Nem így volt? d. 18:34 Hiheteten. Most megkaptam a pontos adatokat, eredeti PESTI MŰSORT (1960. november 19) neten. Tényleg átírtam a történetet. Az én változatom szebb. Nem szívszorítóbb-e egy önbüntetés? Soha nem járok arra, most kellett; úgy tűnik, jövőre kiállításom lesz a Szent István téren, a Bazilikánál. Arra régtől úgy emlékeztem, hogy rideg, sötét ház. Nagyon szép enteriőr, gyönyörűen tagolt terek, és a fények is. Amit nem láttam még közelről, megnéztem a Szentjobbot is, 200 forintért kivilágítva. Hogy mik vannak Pesten?! CICATÁR /// CICA-30 33 2009. október 22. csütörtök 08:54 Hihetetlen. Nem adom fel. A Miller darab. Világosan emlékszem a két vaskampóra. Ahogy Basilides (így írják) és Pécsi összeakasztja és forgatja. Majd Pécsi félfordulattal a közönség felé, és a kampót lendülettel magába döfi. Nem lehet, hogy Ádám Ottó, vagy a színész kissé átírták az eredetit? Megkaptam fiam pályázatnyertes bélyegét. Azt mondja, az eredeti terv jobb volt, de a posta átfaragtatta. Az ismeretlen ausztrál kisaszony megint írt, nagyon kedvelem, markáns. Mailváltásunk: - ...Amúgy? Él? Mi van rendben, mi nincs? d. - A szivem nincs rendben. Szerelem, sötét verem. Majd kinövöm. De egyenlőre szenvedek. - Szerelem. Az jó. Tudja, a szenvedést se így, se úgy nem lehet elkerülni. Szerencsésen kezelve tisztít. d. - Maga nem tudhatja. Szerelem meg vallás nem fér össze szerintem. Én már nem akarok szerelmes lenni soha többet. Amúgy is reménytelen... - Drága kis csillagom! d. - Maga nem tudja mi a halálos szerelem. Jobb is... - Lehet hogy így van, mert ezt a levelet éppen nyolcszor kaptam meg... d. - Senkinek sem megy át meg kétszer sem. Lehet isten akarja mondani: "higyj neki, Deske":-) Ez is mailen jött, egy ifjú szobrász, Szalay Péter, "HOMMAGE A VÁLI, 2008, fateknő, szeg, oil, oxid, 45x45x21cm". Szívesen csinálnék egy HOMMAGE A SZALAYT. Még egy mail, kedvelt biológus (hernyószakos) rokonom kerestem telefonon, de visszaírt, hogy áprilisig Japánban van. Látta, hogy hívom, de itt nem GSM rendszer van. Deske! Gratulálok a fiadhoz. A Pillantást 18 éve nem játsszák. VÍGSZÍNHÁZ Arthur Miller: PILLANTÁS A HÍDRÓL - Rendező: Kapás Dezső - 1991. október 4. Helyesbítek: <> G. Szülőföldemen is jártam. Körtér. A közértportál mellvédjeit szép zöld lejtős vaslemezekkel borították az évek óta ott tanyázó hajléktalanok ellen. Így most ők a járdán, itt ketten alszanak. Baloldalt egy járókeret. Mutatom a szomszédos portált is. Friss virág, égő mécsek, gyertyák. A kollegák tették oda?! Halálában emberré lett. Magyar szentek?! Hát persze, az Árpádháziak. No nem. Vendégségben meglepődve láttam egy kiadványt, tán 2002-ből. S azóta még kettő. Meg egy, a héten. (Azért nem tud az érseki helytartó, csak a jövő hónapban fogadni.) Ez is megvolt. Letelt az egy hónap száradásidő. Lehet eltenni, raktározni, március elsejéig. Már hiányzott ez a hely, az újonan kész képek helye. És előálla az nemesb' czél. Hallom, onoka-gyermekeim naponta nézdegélik az cziczáimat. Úgyhogy csak ne utálkozz, János, és te se, kedves J. / Le Meux! Egyébként sokhónapos próbálkozás után ma létrejött a video-skype kapcsolat a gyerekekkel, bár kissé őskori szinten, ez itt Botond, na és természetesen mit mutatott meg, azonnal, zaeblámpájával megvilágítva... CICATÁR /// CICA-31 2009. október 23. péntek 08:55 Örkény István. Becsültem, de nem tudtam, hogy ilyen mélyei vannak. Ma reggel a Kossuthon dramatizált novellája, a Fohász. Érdemes meghallgatni: www.mr1.hu / HANGTÁR, péntek, kilenc óra. Nagyon jó. Néhai Párvi Rieger Aladár, Alika huszár alezredes barátunk a Kaukázusból hozta az első világháború végén, lóháton. Ma délelőtt ezt a szőnyeget fényképeztem le (kilencszer). Előbb a hosszú falat le kellett pucolni, aztán Kata segítségével fölszögeltem. Sajna, csak nagylátószögű lencse tudta befogni. Szép ez így. Gyerekkoromtól emlék, évetizedekig rajta aludtam, szerettem. Aztán Zsófi lányoméknak adtam. Most visszakerült, segítenék nekik eladni. 2x3 méter, perzsa nomád, barátom szerint siráz minta, (nem kilin, hanem) szumák, XIX század vége. 80 ezret adtak volna érte, bizományba, merthogy sok rajta a lyuk. Hát ez nem jó. Most itt van és nézem. Részleteiben is megnézhető: F/2009/141 . Mi lesz a sorsa. Ma még látható marad. CICATÁR /// ünnepi állat: CICA-32 2009. október 24. szombat 05:34 08:52 Gábornak elmagyaráztam, megértette, elfogadta és így lementettem könyveit, az oeuvrejét. Másnap hoztam a megírt cd-t. Pedáns ember, Babits és Kazinczy szakértő, szerinte viszonozni kötelező; megállapodtunk egy darab mákosrétesben. Előzékenyen rávezettem a megoldásra, hogy a körtéri büfé környékén ő gyakran megfordul. Ellenvéleményére, hogy az ottani szürke és kicsi, hiába tiltakoztam, hogy az nekem mindegy, én fogalmat eszem. Hogy majd a felesége süt. Nos, mára megérkezett; a küldeményt a kabinos betette a szekrényembe. Kibontottam, majd lefotóztam. Részben, mert erre otthon már nem lett volna lehetőség, részben, hogy ha arra fordul a dolog, legyenek tanúim. Feri úr, és a heraldikus is megnézte. Kérdésemre, hogy vajon ez egy darab mákosrétes-e, óvatosan csak a vállukat vonogatták. Egyébként, arányítva, akárhogy is forgatom, kevés volt benne a dió, és nehéz a tészája, vagy legalábbis sok. Mondjuk így, nekem nem lett volna ennyire szükségem. Kata magyarázza - megnézte a maradék egyet -, nézd, itt fönt kilóg belőle a dió, és alul alig van tészta. Bizonyára bizonyára. 10:24 Meghallgattam mégegyszer ezt az Örkény-novellát (drámát). Nagyerejű mű. Talán húsz perc. Jó lenne levenni a netről, nekem nem sikerült. A rádióarchívumból meg lehet hallgatni, ki kell bírni, hogy előtte hirdetés, meg hírek: 2009-10-23-k09.rm Okt.23. 09h, Kossuth. Ha valaki le tudná hangfájlként menteni valahogy, hálás lennék. A fölöslegeket talán le tudnám vágni róla. 13:06 És megvan, köszönöm! Hárman is leszedték nekem. Már a HANGTÁRBAN, szépen megpucolva, de ide is fölteszem. Helyénvaló leülni mellé, de ölbe tett kézzel. Vigyázat, a zene még nem a vége. /iras/html-2008/orkeny-fohasz.mp3 Deske! Na de hát, ha fogalmat eszik, nem mindegy, hogy dió vagy mák és milyen a tésztája? B. én egy megnemértett vagyok. Mondom, mákosrétesfogalmat szeretem eszem, ha van. Hol abban a dió, meg d. Deske <> A recept szerint /Cupi még anyjától örökölte a recept-füzetet/ 25 dkg dió kell egy adagba. Én önkényesen 30 dekát daráltam és Cupi bele is tette. Többet a tészta nem vesz fel, így is kifolyt, amit Kata helyesen vett észre. Megoldás: megkapod a dió-tölteléket / darált dió, cukor, vaniliás cukor felvert tojáshab/ tészta nélkül. Akár meg is sütheted, de a sütési időt csak a dió+ tészta együttesre ismerjük. Legegyszerűbb, ha natur diót hozok. Gábor Megint tévútra csalna. Könyörgöm, mák!!!! M. mint magyar, mint cseh, mint szlovák- d. Ezúttal biztosan tudom, hogy nincs kész a kép, ez még mindig az A/09/54. Ritkán látom ilyen világosan a konfliktushelyzetet, pedig elő-előfordul. Kulcsproblémám a szakmában, tehát nyilván valahol az életben is; végiggondolandó. Ez a kép a KOMOLY-SÚLYOS és a LÍRAI-ÉDES között ingadozik. Szeretném az előbbit, azt becsülöm többre, ritkán sikerül. Most is a kép az erősebb-, nem megy, bárhogy igyekszem, a békésen-színes felé húz. Az előbbiekre, mondhatni, a színtelenség jellemző. Mire gondolok: A/03/06 vagy pld. az A/08/39. Persze lehet, hogy mindez csak belülről látszik igaznak. CICATÁR /// politikai helyzet: CICA-33 2009. október 25. vasárnap 03:45 Az Örkény-dráma alkalmából délután-este-hajnalban (baráti segítséggel) (újra) megtanultam hangot fölvenni, és föltenni. Milyen kompikált. Milyen egyszerű. A hat pontból álló leírásában annak idején kifelejtettem az első két munkafázist, akkor az annyira magától értődő volt. Most András, Ádám és Paula telefonos távirányítása. Erre jó a napló, harminc éve tudom, ha én pld. filozófiatörténetet kezdek olvasni, általában villanyszerelés lesz belőle. Megoldottam, úgy tűnik. Nevetséges? Nevetséges. Ha tizenkétéves Petike szintjén is. Két napja 20:51-kor szól a(z egyik) vekker, s attól kezdve pár percenként figyelmeztet. És kilenckor elkezdem ezúttal Podmaniczky Frigyes andalitó Egy régi gavallér emlékeit olvasni. Fél óra. Illetve harminc perc. Akkor fürdőszoba, pizsama, szájzuhany, a legvégén még egy pici Zelk, tejszínhabbal. 08:56 Erzsébet asszony (87, három infarktus, napi másfél óra úszás után egy óra torna*) azt terjeszti rólam, hogy vízbeérkezésem hasas. Feri úr meg, a kabinos, hogy én kiteregetem a padra a dióssüteményeimet, s ahelyett, hogy őt kínálnám, fotózok. Nyilván, mert elfelejtettem a borravalót (50). Úgyhogy ma aztán megadtam neki. A százast. * a mai kulcsinformáció 16:39 Az ünnep, a múlt mégiscsak bekopogtatott hozzánk. Látogatóban a Széchényi-hegyen, Kata barátnője kiteregette elénk a nevezetes '56 november 2.-i Irodalmi Újságot. Nyilván megvan ez jó minőségben is valahol, de ez az enyém... Muszáj volt így az olvashatóság miatt; nem volt a papír ennyire sárga. Irodalmi Újság címoldal Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról. az a nagy vers számomra kedves változata, tanulgattam annak idején Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán csak a vers neves, gondolom Benjámin László: Elesettek és Szabó Lőrinc: Ima a jövőért Szabó halálfontos mondata: <> Benjáminnak pedig - ne feledjük -, egy fontos versét, ő nemcsak Sztálinról írt: Köznapi dolgok ígézete <> Déry Tibor: Barátaim szép, hangvétele: hozzászokott, hogy ő nagy ember. És az is lett. Kassák Lajos: A diktátor ezt nem értem. A Sztálin szoborról beszél talán.* * Auszráliai magyar kisasszony szerint tévedek, a zsarnokságot személyesítette meg. Igaza lehet. CICATÁR /// CICA-34 2009. október 26. hétfő, 05:37 09:07 / Lukács. Mondom S. asszonynak, ha már nem hoz nekem, meséljen valamit a mákosrétesről. Döbbenetes, új világ tárult elém. <> Kalcium?! De sőt! Pláne! Lukács/2. Hárman vitatkoztak velem. A heraldikus és a kabinos, aki a világ két legműveltebb embere, meg egy szintén hívő informatikus, őt alig ismerem. Fölvetettem, minek elhunytért gyászmisét mondatni, ahogyan azt egy pap javasolta, ha elvégeztem érte a teljes búcsút?! Zavaros dolgokat mondtak, azt nem idézem. Aztán: hogy micsoda dolog, valaki egész életében csibész, meghal, én fél órát imádkozom érte, és azonnal a mennybe jut.* Más: elvették az egyházi birtokokat, ez jövedelmet jelent. Hazafelé megfejtettem a magam számára. Jogos és érthető a zavaruk. Olyan méretű ez a megígért kegyelem, hogy még a papok egy része sem meri elhinni. *illetve nem, most nézem a hivatalos pápai iratot, a lényege, hogy nem azonnal a mennyország, hanem hogy büntetésszerűen nem kell a tisztítótűzben szenvednie... a vágy tüzében még éghet... De van itt más is! Hűha. <> Na, srácok...! Enchiridion Indulgentiarim. / Indulgentiarium doctrina. Apostoli Szentszék, 1968.VI.15. VI. Pál 12:26 A/09/54 ma délelőtt. Hatodik mutatott változat. Talán. Ausztráliából: a 34-es macska a legjobb fej. ha lenne egy ilyenem, semmi nem erdekelne. mákos rétesbe meg tököt is szoktak rakni. ez is jól kiveszik. senki se tud már rétest nyujtani. én se. Pestről: Deske! "büntetésszerűen nem kell a tisztítótűzben szenvednie... a vágy tüzében még éghet..." Látom, új kategóriával gazdagodott a katolikus teológia. A Pápát nem kéne értesíteni? Szia! S. Idézet a pápai szöveg magyarázatából. NIHIL OBSTAT. Dr. Ladislaus Aczél censor, OLT titkár 47/1983 OLT d. Ismerem a cenzort: Aczél László Zsongor atya a budapesti Sziklakápolnából. Nem tudok róla, hogy a tévedhetetlenség karizmájával rendelkezne. Az, hogy egy ilyen írást nihil obstattal látott el, az ő teológiai műveletlenségét mutatja. S. Kedves Diós atya! A búcsúk könyve Bp.1985 II. kiadásban az I. részt te állítottad össze. A 23. oldalon a 31. pontban ez a szöveg szerepel a teljes búcsú vonatkozásában: <<...büntetésszerűen nem kell a tisztítótűzben szenvednie. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a tökéletességéhez hiányzó természetfeletti szépségért nem kelljen még szenvednie a vágy tüzében, mielőtt belépne a mennyek országába.>> Én ezt ma föltettem a honlapomra. Barátom megkérdőjelezi, s kérdi, vajon ez magánvélemény-e, vagy a pápai leirat hiteles része, merthogy szokatlan ez a gondolat, hogy ennek értelmében "kétféle tisztitótűz létezik" Szívélyes üdvözlettel: deske Deske! ...Isten nem büntet. Az a büntetés, hogy az ember elveszti Isten-képűségét. Ha valaki ebben kitart, az elkárhozik. ...értelmetlen „büntetésszerű szenvedésről” és külön „a vágy tüzében való szenvedésről” beszélni. Ez alapján azt kellene gondolnunk, hogy Istennek van olyan külön tevékenysége, hogy büntetés. Szerintem biztos, hogy nincs. Szegénységi bizonyítvány lenne Istentől, minden érték teljességétől, ha arra kényszerülne, hogy büntessen, ez ugyanis azt jelentené, hogy a tőle való megfosztottság nem elég nagy büntetés az embernek. S. a teljes szöveg Marabu megint remekelt. marabu-09-10-26 <> Deske, itt a darab vége: G EDDIE...Gyere csak, hazug, tudd meg, mit tettél! /Ráront Marcóra, az emberekből nagy, elfojtott kiáltás szakad föl. Marco a nyaka tövén megüti Eddie-t/ MARCO Állat! Letérdepelsz előttem! / Eddie földre rogy az ütéstől, s Marco már emeli a lábát, hogy rátiporjon, amikor Eddie kést ránt, és Marco hátralép. Louis Eddie-hez rohanna. / LOUIS Eddie! Az isten szerelmére! / Eddie fölemeli a kést, Louis megtorpan és hátralép./ EDDIE Hazudtál rólam, Marco. Mondd ki most: Mondjad, halljam! MARCO Áll-a-t! / Eddie szúr a késsel. Marco elkapja a karját, feléje fordítja a kést, és beledöfi... / CARHERINE Eddie, sose akartam rosszat neked. EDDIE Akkor miért...Ó, Bé! BEATRICE Igen, igen! EDDIE Drága Bé! / Meghal az asszony karjaiban... / ALFIERI Manapság már leginkább kiegyezünk fele-fele alapon... FÜGGÖNY A VIEW FROM THE BRIDGE Vajda Miklós fordítása Nem látta valaki ezt Pécsi Sándorral? Nyakban kötélen lógó szállító-emelőkampóra emlékszem, avval-bírkózásra, és amint mondtam, a legyőzetés után Pécsi a kampót magába akasztja.... 20:41 És a mai délután, még mindig nem ért véget a nap. A kompjuterben átnézni és aktualizálni, csoportosítani 3463 sorból álló címjegyzékemet (ami kb. 1600 címet jelent), egy jövő évi kiállítást előkészítendő. Mennyien meghaltak a legutóbbi rendezés óta. Az N-betűnél tartok. 05:37 / CICATÁR ///CICA-35 2009. október 27. kedd, 05:02 Így jár, aki. Röhej. (Tényleg fölnevettem.) Ronda munka, azonnal elkezdtem, hogy túl legyek rajta, pedig csak fél év múlva lesz a Belvedere Szalonban egy nagyobb-, illetve nagy kiállításom. (120 képet kérnek.) Este már a P betűnél tartottam telefonkönyvem átnézésénél. Most nyitom a gépet, s látom, hiszen tizenöt oszloppal arrébb már van egy kitöltött rubrika, kik kapnak meghívót. Még az autószerelők egy része is. És a rendszer az ÖSSZETETT SZŰRÉS utasítással persze ezt kilistázza. Mondottam volt, 3463 sor. Talán mégsem négyévenként kéne kiállítást csinálni. Canesten, vagy mit kell erre szedni?! Tegnap a meghívandókat a TITULUS-nál kezdtem jegyezni, (ami előtt csak két ID számoszlop van - sor, ill. személy szám -, s utána:) TELEFON VAROS CIM - mármint utca IRSZAM OPUSZ - mim van nála MEGJEGYZES - pld. hogy őt tegezni kell EMAIL ORSZAG - kell-e oda meghívó, udvariassági körök CIM_EL - cím él-e? CIM_TITKOS - nem szabad postázónak, etikettkészítőnek kiadni SZEMELY_EL - halott képtulajdonosok bent maradnak, mit lehet tudni SZEMELY_TITKOS EMAIL_VAN - ez is a postai meghívó szűrűsére MOBILON - vannak ezek a nevek, mobilom megdöglése esetére KIALLITAS- vagyis kap-e meghívót és utána már csak négy üres tartalékoszlop következik, a második kettő nem megy a netre, titkos Akkor kezdjük előlről. Ha evvel megvagyok, jön az e-mail lista. Nyugdíjas. 09:01 S. asszony pontosított, reagálva az ausztrál levélre. Csak a tavaszi tök alkalmas a mákosrétesbe. Akkor alma nem kell. És amit elfelejtettem: legtöbb kálcium a sajtban, aztán a mák és utána sokáig semmi. És még egy infó. Hónapok óta gyakran! reggelente, odafelé menet, az édességbolt környékén, egy szemközti erkélyről kakaskukorékolást hallok. Fantasztikus. Boldogító. Szia Deske! A jambusgyilkosságot ("s mit változtat rajtad a halál?") én követtem el; én küldtem neked az idézetet. Várady Szabolcsnak üzenem: Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igazságos a te ítéletedben. F. Továbbítom. Bérgyilkosságot nem vállalsz? Egy trocheusról lenne szó... d. Kedves Dezső! Dícséretes a buzgóságod hogy ilyen anyagokat is felteszel a honlapodra. Barátodnak üzenem, hogy olvassa el XVI. Benedek pápánk Spe salvi enciklikája 45-50, de főként a 47. pontját, ahol erről a kérdésről beszél. Remélem, megnyugtató választ kap. Ölellek Diós István Bocs, István, a fő kérdés tulajdonképpen, hogy ha egy megholtért teljes búcsút mondok, evvel bűnei eltörölve, ha nem azonnal a mennybe jut, akkor mi van vele, ezt nem értjük. d. Hogy mi ez a Belvedere Szalon-kiállításom. Ez egy galéria és aukciósház, hatalmas, 400 m2. Profilváltást céloztak meg, XX. sz.-i bútorok, meg falravalók. Megnyitó május 22, szombat 14h. Addigra az egész berendezést lenullázzák. Kértem, néhány ülőgarnitúra maradjon. Retrospektív kiállítást kérnek, egész nyárra, szeptember közepéig. A Bazilika oldalában van. Közelebbről a portál, de ez csak az egyik fele, mert a sarkon befordul. Belülről így néz ki, belvedere-04 belvedere-03, meg így: bevedere-02. Most tele gyönyörű bútorokkal, vitrinekben ezüsttárgyakkal. Szütsöt, ha hazajön, megpróbálom rábeszélni, vagyis megkérni, nyissa meg, mondaná el újra, amit az Aulich Artban, vagy talán még az Ernstben, azt nagyon szerettem, halálom történetét. Szép novellát írt akkor nekem. Nem kedvelem a változatosságot. CICATÁR /// nem akarnék politizálni: CICA-36 2009. október 28. szerda 04:55 Tegnap rekviem a Fő utcai kapucinusoknál. Évfolyamtársam, rektorhelyttes, Kossuth-díj, gégerák. Többszáz feketeruhás ember, oltár előtt hatalmas húsvéti gyertya és a zárt koporsó. Ami nekem az evilág és túlvilág viszonyáról leginkább beszélt, egy ingnyak volt. Egy őszszakállas páter vagy talán fráter perselyezett. Csuhája fölött ami kilátszott, fakult, ötvenes évek szerinti halványpiros-homokszínkockás inge. Munkások viseltek ilyet az üzemcsarnokban, esztergapad mellett. A férfi nem nézett senkire, mintha nem figyelne, nem is itt járna köztünk. A teljes búcsú dilemmája folytatódik. Amit én nem látok világosan, az a köv.: 1. A halottak már nem a pápa joghatósága. 2. A pápa teljes búcsút engedélyez a megholtak számára is. A mondat, amire gondoltam, így hangzik: "A teljes búcsú elnyeréséhez ezenfelül szükséges, hogy ki legyen zárva minden bűnös ragaszkodás, beleértve a bocsánatos bűnöket is." Ki mondhatja el ezt magáról? Én biztos, hogy nem. Pedig a teljes búcsú, tehát a tisztítótűzben levő azonnali kiszabadulása a tisztítótűzből csak ebben az esetben következik be. S. én igen egyházunk nem szórakozik ilyen kelepcékkel d. Ma a klubban meghozták nekem a lexikon BÚCSÚ-címszavát xeroxban. Mellékesen egy kedves hölgytől (nem Gábortól) kaptam egy ...-t is. A helybéli Közértből való. Virág Judit Galériában tegnap megnyitó, a "A 121 LEGSZEBB MAGYAR FESTMÉNY" Volt közte ronda is. Ami érdekes, nehezen fodult rá az agyam, Batthyány Gyula 625-öd rangú festőtől egy jó kép. Most nagyon pumpálják, vajon miért (én tudom), már milliókért veszik. Majd kipukkad egyszer a dolog. Mindenképp érdemes megnézni, van főmű Kondortól, Vajdától, Farkastól (MNG.), Lotztól stb. Biztosítási összeg kétmilliárd fölött. Falk Miksa utca, minden nap nyitva van. Batthyány És néhány TÉNYLEG kedves kép. Koszta ki gondolná ezt a minőséget?! Rippl Berény Istenem, milyen egyszerű. Tihanyi Ez Czóbel hangvétele is Párizs, 1905 körül. <> Kérdik, mért nincs utána kérdőjel. 1. Modorosságból. Felkiáltójelet se szokok. 2. Komojra fordítva. Mert nem kérdőmondat, csak formájában. Hiányos mondat. Az eleje: Azt akarom elmondani, hogy... CICATÁR /// CICA-37 2009. október 29. csütörtök 08:33 Azt mondja, szamár, aki úgy véli, hogy régen jobb volt. Mondja a Prédikátor könyve, Krisztus előtt valahányban. <> Préd.7.10. Néhány éve egy lomtalanításnál fölhívtam egy cigányembert, van néhány működő és használható eszközöm, ami fölösleges. És egy monitort a kábelénél fogva emelt a liftbe. Elszorult a szívem, édes Istenem, micsoda hendikeppel indulnak az életbe. CICATÁR /// CICA-38 2009. október 30. péntek 04:56 Időutazás, öregember, hátrafelé. Negyven év előtti, főiskoláskori fotókat, sőt negatívcsomagot kaptam köcsön. Rex (Béci) fotózott nálam is, annó. Amitől fölmelegedett a szívem, a feledett látványok. A már akkor lepauszált ablakom. A mennyezeten síléc, helytakarékosan benne a bakancs. F/68/06 Méternél nagyobb töviskoronás Krisztus rajzom, hamar kidobtam, anyácskám még pár éve is siratta. Alatta Ági, több évig dolgoztunk egymás mellett, ő főleg linómetszetet, nálam. Autóstopról hozott, úttesten talált szárazbéka több generációja volt falamon. Lejjebb egy korai műtermes-rajz. Anyácskám fájdalmára a csillárt már leszereltem volt. F/68/11 Rég elfeledett képem, majd be kéne azonosítani. Nem, nincs az opuszjegyzékben, tehát nagyon hamar, '72 előtt kidobtam. A kezemben a Világ szélén - A/68/08, ez Ámeriába került, áttelepült az az orvos. F/68/12 És a főiskolai képek; - FOTÓ / 14.a FŐISKOLÁN -, eddig is volt 70, most kibővült vagy 15 felvétellel. Jó. Főiskolai kirándulás, a többiek kavicsot gyűjtenek. F/67/82 Béla, így nézett ki osztálytermünkben mind a 10 rajzasztal F/67/77. A képeket beszkenneltem, sok retus. De a filmek. Ki tud ma már képet nagyítani, fotólaboromat rég kidobtam. Így a negák alá fehér papír, kétoldalról asztali lámpával megvilágítva. Föléhajolva kézből fotóztam őket, makróval. Ennyi telt a türelmemből. Tűrhető minőségek. Elment vele a tegnapi napom. Szenvedni kellemetlen, bár tudjuk, bölcsen használva purgál és végsősoron üdvözít. Kemény és legmulatságosabb szenvedésem a konyhapolcon látható kilencféle* teásdoboz látványa. Pedig én is kétfélét használok, bent főzöm a műeremben, hajnalban egy erőset, a továbbiak csak szelid csipkebogyók. *Tizennégy. Ilyen egészségvédők. Lehet-e fogyni féloldalra? A jobb szemüregemmel történhetett. Kata mindig mondja, egyek több sárgarépát. Napok óta ötprcenként beázik az úszószemüveg. És mindig a jobboldal. akinek kalciumhiányból eredő szívritmuszavarai voltak valaha, tuggya jól, hogy a BANÁNBAN van szinte a legtöbb kalciu m. Lukácsosnak sajt d. naná, mer az jobb.... m. lukácstalanok irígykednek d. CICATÁR /// CICA-39 2009. október 31. szombat Téboly. Mélységes mély a múltnak kútja. kétperces film Tisztelettel kérnék visszajelzést, ez a filmformátum (wmv) átmegy-, ill. nézhető-e. Ma Boldog Tódor püspök és vértanú ünnepe (1911. Kárpátalja, Nagybocskó - 1947. Munkács). A baj az volt vele, hogy túl népszerű volt hívei és tanítványai körében. 1947-ben Hruscsov*, az ukrajnai kommunista párt K.B. első titkára engedélyt kért és kapott Sztálintól a számára engedetlen ungvári vezető papok likvidálására. A püspök lovaskocsijába egy nagy, 12 kerekes teherutó hátulról belerohant, a püspök és kísérői kirepültek... Akkor a támadók a földön fekvőket vasrúddal agyba-főbe verték... a püspök fejsérülést és állkapocstörést... egy közelgő postaautó miatt a támadók félbehagyták... kórházba került, ahol egy aznap erre a feladatra fölvett ápolónő megmérgezte. "Itt volt a nővér, aki a püspök orra alá tartott valamit." Rá öt percre meghalt. *Aki élete végén megtért, egyházi temetést kért, és kolostorban van eltemetve. Korábban egy salzburgi pap évtizedekig imádkozott érte. Húgom döbbenten látta a plébániairoda falán a Hruscsov-portrét. Ma Esztergomban is egy kommunizmus-áldozata püspököt ünnepelnek, boldoggá avatása. Meszlényi Zoltán püspök és vértanú (1892-1951) És egy magányos sárgalombú fával búcsú ettől az édes napsütéses októbervégtől. Hármashatár-hegy. F/2009/144 ELSŐ KÖZÉP-EURÓPAI LIBERÁLIS CICATÁR /// CICA-30 CICA-31 ünnepi macsesz: CICA-32 politikai helyzet: CICA-33 CICA-34 CICA-35 nem akarnék politizálni: CICA-36 CICA-37 CICA-38 szolgálati reggeli: CICA-39 CICA-40 2009. okt. = 197629 = 4202/hó = 136/nap előző levél VÁLINEWS 176. levél J.-nek, Le Meux-be / 2009. november 2009. november 1. vasárnap 03:45 Egy kapott fotó, hogy jól kezdődjék ez a november. Amit speciel én ma elég korán megkezdtem. Már a reggeli teámon is túl vagyok. Ilyenkor az embernek arra is van ideje, hogy egy jövő májusban kiállítandó képet paszpartúzzon. Megfoltozza beázós háromdioptriás úszószemüvegét. Új cica is akad. Még néhány. Gábor küldte, turkászik tovább Kazinczy levelezésében. Azon tűnődtünk, miért írja meg ezt Szemere Pál? Tán mindez irodalomnak van szánva, netán Kazinczy tűrőképességét tette próbára. És hogy milyen komoly lehetett a Fáy-szülők őrizése... Szemere Pál — Kazinczynak. April. 15d. 1813. ….Térjünk szerelmes fecsegéseimre. Megjegyzésre méltó, hogy a’ Fáy lyánykák körül mindig van hat-hét ifjú. Az Öreg Úr maga, vagy testvére, Gábriné, játsszák a Dáma-őrt…. ...Februarius 26dika volt az a’ nap, mellyen Susie nyakamba borulva ’s ajkaimról csüggve ezer csókok között kérdezte tőlem, ha én őtet igazán szeretem e, ’s ez a’ mód, ez a’ felmelegítés engemet megbolondított, — rettenetesen belészerettem Susieba.…. …Süsie nyakkendőjével firhangot csinálván felettünk, egyik kezével a’ kebelt megnyitá, ’s a’ bimbó számban vala. Hiszi-e Édes Uram Bátyám, hogy én mind ezen fellobbantások mellett is, melyeket csonkán és hézaggal írok itt, vettem annyi erőt, annyi józanságot magamnak, hogy Susiet megvizsgáljam, ’s megnézzem ha szerelem-e az, erántam égő szerelem, mely vele ezt téteti?... Nem kell valakinek 99 darab gyönyörű, 220 grammos lézer HP fotópapír, glossy, A4-es, ajándékba? A rósejbni egye meg, nem vettem észre a boltban, de sőt, nem is tudtam, hogy ez nem jó tintasugaras nyomtatóra. Temetőlátogatás? Valahogy nincs a kultúrámban ez a temetőügy. Ők tök jó helyen vannak, imádkozni pedig itthon is lehet értük. (Inkább hozzájuk.) Ha el nem felejtem. Kedves Barátom, sajnálom, visszalépek az üzlettől, legalábbis most, bizonyosan. Kitettem nézegetni ezt az A/09/54-et, megint. És dilemmám megmaradt; okt. 24. jegyzetem erről a képről. Ma is elég alaposan átdolgoztam. Már ide is hetedik változatában teszem fel. Ez a kép nincs kész, hagyjuk megszületni. Vagy meghalni. Például ma leesett az állványról. Hasra. Lehet, hogy direkt? d. kritikai megjegyzés: CICA-41 2009. november 2. hétfő 10:27 CICATÁR /// végülis minden mindegy, ó drága Alfréd, hát nincs igazam?!: CICA-42 Műegerek a macskán? Azért ez még a liberális cicatárba is sok(k)! I. CICA-42 Kizárt, hogy természetes! Most kellene abbahagyni: G. Felelősséget nem vállalok. De úgyis mindjárt elfogy a készlett. d. 2009. november 3. kedd 04:35 Állandóan fotózom, nap mint nap próbálkozom lefényképezni a Lukács-kert sárga gyönyörűségét, így ősszel. Ez se mutatja igazán, ilyen kicsiben pláne. platánok. 08:35 Lehet, hogy amit erről gondolok, mondandó vagyok, ez az F/2009/146 sokkal jobban kifejezi. Életem viszonylag egyszerűen definiálható abból az egyszerű tényből, hogy nagyon szeretem a rekeszes dobozokat. 09:45 Téligumi csere. Ők tárolják, felnistűl, ingyen. Régi ösmerősök. művészuraznak, fizetnék, háromezret kérnek. Ezen felháborodtam. Úgyhogy megállapodtunk négyezerben. 11:03 Szerencsétlensorsú vén kereteket kaptam ajándékba, hátha. Kapirgálom őket. Egy Szinyei-nyomat hátán kétnyelvű vignetta. Mi mindenről beszél. Tárgu Mures Főtér 47. Big/Small Brother: CICA-43 2009. november 4. szerda 03:49, sajnos Itt a megoldás, múltkori kérdésemre / Búcsúk könyve 1985. 14p. <> Az egyház az oldás és kötés hatalmát megkapta, amit fölold; Krisztus mondja:<> Nyolcadszor teszem föl azt az A/09/54-et, a különbség most annyi, már tényleg félek, hogy elfárad, és elrontom. Csöndesítettem, a lehetséges határig. Most ez igazi fényképezés, nagymegás, végleges fotó. (A kép amúgy 90 centis.) Aztán majd meglátjuk. [Ide naív módon a festményekből tettem át a felvételt, ami persze - többszöri átfestés - azóta törlődött. nov. 18.] És egy újabb kísérlet a szívemnek oly kedves Lukács-kert megragadására. F/2009/147 az utolsó töltényig: CICA-44 2009. november 5. csütörtök 04:40 Mért akkor a legizgalmasabb egy kép számomra - a csinálása -, amikor a szakadék szélén áll, merthogy már majdnem unalmas?! Oly csendes, hogy már szinte hal(l)hatatlan? Érdekes, itt Zelk nagybetűt használ. KÉRDÉS Mi voltam én? Az Isten jajongása. Mi vagyok én? Az Isten sóhaja. Mi leszek én? Az Isten némasága. Szent Imre ünnepe. Egyik antifónája: <> 12:18 Délelőtt az érseki helynöknél, kérelmem hamarosan elbírálás alá esik. Hetekig készültem erre a húszperces audenciára. Tudtam, hogy kérdezi fogja, kérdezte, mutattam a fotót; szentségimádásunk formáját, F/05/23. Aztán elkezdtem ezt az A/09/55-öt. Kilencven centis, bár tudom, ez nem érdem. Nem indul valami reményesen. Illetve. 21:09 Most, hogy a napi penzumban itt tartok, évtizedek után szívesen idézem újra az előkerült súlyos mondatot <> József a kenyéradó / Fény és feketeség fejezet. utolsó előtti cicaság: CICA-45 2009. november 6. péntek, 04:46, már túl a reggeli teán, meg levélválaszolások 04:46. Nem vagyok egy profi macskapárti, s ha jobban belegondolok, még amatőr sem. A múlt évezedben egyszer egy bernátot neveltem föl. Kezdetben három órákat sétáltunk. Aztán terhesenek és tévesnek találtam ezt az életformát, kidobtam (elajándékoztam). Később egyszer megsajnáltam kislányom nyusziját szűk ketrecében, behoztam a műterembe. Össze is szoktunk, délelőttönként együtt, míg Zsófi hazaért az iskolából. A nyúl az asztalomon üldögélt, én angolt fordítottam, időnként összedugtuk orrunkat. Néha verset szavaltam neki, mindig ugyanazt. Ő memorizálta. Macskarajongó nem vagyok, gondolkodásmódjukat se szeretem. Köszönhető ez a másfélhónapos MÓKA Paulának, akitől mindez. Most befejezzük, az utolsó mondat ronda módon mindig az enyém; az utolsó cica '75 tájáról, az is Assy kutyám kapcsán. A cicátlanság elvonási tüneteit enyhítendő marad a gyűtemény a neten: NAPLÓ / NAPLÓ - 2009. októbernél. ELSŐ ÉS UTOLSÓ ...CATÁR CICA-00 CICA-01 CICA-02 CICA-03 CICA-04 CICA-05 CICA-06 CICA-07 CICA-08 CICA-09 CICA-10 Piszu unoka: F/08/022 CICA-12 CICA-13 saját fotó, szomszéd, unatkozott: CICA-14 CICA-15 szemében dac: CICA-16 a kirendelt gyám: CICA-17 letargia, mindennek vége: CICA-18  CICA-19 CICA-20 CICA-21 CICA-22 kekszreklám?: CICA-23  CICA-24 CICA-25 CICA-26 CICA-27 CICA-28 CICA-29 CICA-30 CICA-31 CICA-32 CICA-33 CICA-34 CICA-35 CICA-36 CICA-37  CICA-38 szolgálati reggeli: CICA-39  egy film: mélységes mély a múltnak kútja MACSKA-PIANISTA.wmv tűrni kell a szeretetet: CICA-40  kritikai megjegyzés: CICA-41  végülis minden mindegy, ó drága Alfréd, hát nincs igazam?!: CICA-42 Big/Small Brother: CICA-43 az utolsó töltényig: CICA-44 CICA-45  saját kutya, és itt a vége: CICA-UTOLSÓ Visszatérve, maradok Zelk pártján. Aki nagybetegen, évek óta ágyban: DÉRY TIBOR KUTYÁJA Már három éve nem láttam kutyát, De Böbe s Tibor elhozta Subát, a csillagszemű, csillagszívű uszkárt, ki örömöm egén és tengerében úgy röpült és úszkált, hogy szinte már én is vele! Hopi! - mondta Tibor neki és ő felugrott fekhelyemre, mily nagyon illett lompos füle és bársony fejbúbja tenyerembe. De elvitték, nem hagyták nálam, s maradtam szomorúan, mert kutyátlan - de ha betegágyamból kikelek: uszkárt, pulit, tacskót, komondort, újfundlandit veszek, s befutjuk együtt Őrmezőt, a domboldalt, a réteket és zúdulnak utánunk a lakótelepi gyermekek! Nem kelt ki betegágyából. A történet hiteles, másutt is olvastam. Különössége, hogy a kutya gátlás nélkül, azonnal fölugrott a beteg kezéhez. Abban a szobában mostanában néha megfordulok. Én, ma már, gyerekeim rökönyödésére, fehér ölebet szeretnék. Gyerekfej helyett időnként megsímogatnám. Nem lesz, már az uszoda is elviszi a lehetőségét. Hat-nulla-öt, mindjárt indulok, nagykabát. Még sötét van. Hűvösek már a hajnalok.* ...Tudom, sapka, sál. *Ez a mondat kabinosunk szívességéből. Krétával fölírta egy szekrény oldalára, hogy míg kijövök a vízből, el ne felejtsem. 09:32 Ausztráliai grafikus barátnőmet hiába bíztatnám, hogy Isten őt kitalálta, akarta, megcsinálta, mert szükség-, szüksége van rá; és egyébként nagyon szereti. Ő nem hisz Istenben, emberben, se családban, se szerelemben. Mivel vígasztalható? Hajnali mail: a tehetséges emberek mindig sokat kínlódnak és sokat nyafognak tudom magamról d. 2009. november 7. szombat 08:39. És akkor befejezésül és levezetésnek ennyi, C-42 ügyben nagylányom levele. Hiteles, mert sok egyebek mellett, úgy emlékszem, egerei is voltak. Fehér táncolóegerei biztosan. Meg amúgy is. Szia Apóka! Csak nézem a lapod és látom, műegérnek látják a cica fején az egereket. Biztos nem mű, mert egyik nyitott szemű, másik nem, hanem szinte biztosan mondom, hogy azok szopósegér kategóriába tartozó max. 10 napos egerek és még tök bambák, némelyik még vak... A zongorázó cica is hiteles, nálunk is csinálják. Izgatja a hang és a klaviatúra csillámló mozgása a felnyitott tetőn. Szép estét! zs. Két reggeli fénykép az uszoda környkéről. Ritka ajándék: reggel a domboldali házak már ködben. A Lukács-kert faóriásai alatt a sárga levelek, amibe egy korai vendég belelépett. Lilája hazugság, az kék volt. F/2009/148  F/2009/149 És egy a kirándulásról, Pilisborosjenő - Kevélynyereg. A hegytető itt is ködben. Bár lefelelé menet két ág között kivillan az ég [Zelk], a szemközi domboldal egy zöld foltja házacskákkal, édes napfényt kapott. Sajnos fotózhatatlanul. F/2009/151 2009. november 8. vasárnap 04:58 A tegnapi Népszabadságban Almási Miklós tanár úr cikke az újtípusú szingli-életformáról, egy film kapcsán: Az új magány. Hogy két ember éli külön-külön az életét, ám amikor feltűnik valami távoli lehetőség, hogy egymásra találjanak, nem kapnak utána. Megszokták az egyedüllétet, jobb, mint új sebeket szerezni. S hogy ez a jelenség terjed, fiatalok (is) félnek belemenni egy intenzív kapcsolatba, inkább egyedül léteznek. Mára a magány természetes létformává vált, a kilencvenes évek yuppie-generációja ma ötven felé jár, és nagyrészt ma is egyedül él. Kialakultak a magány intézményes feltételei, az újkapitalizmus szereti is, a bérrabszolga nem rohan haza szülni vagy gyerekápolásra. Új magány. Begubózás a rutinfeladatokba, felszínes társalgás, mindig mosolyogj. Hobbiba menekülés, tévé, zenehallgatás, filmek, és lehet melózni végkimerülésig. Következménye az egocentrizmus, önmagunkra fókuszált élet; a tárasadalom atomizálódása. Ám egyszercsak beköszön a bezártságélmény. Ami eddig kellemes egyedüllét volt, börtönné válik. Emberek közé kellene menni. Mert a partner, a barát, a kedves nem dísz, hanem alapszükséglet. Pedig ha adsz magadból, többet kapsz vissza. Jó érzés másokon segíteni, és nem csak kutyusokat kellemes simogatni. Ami ebből engem érint. Mostanában fölkapom a fejem, hogy minden meg van festve, minden rendbetéve, leadminisztrálva, minden vízcsap kijavítva - és hirtelenjében nincsen semmi dolgom. Rémes. Szüts ilyenkor - gondolom - nyugodt mozdulattal elővesz egy könyvet. Én pedig megdermedek, mint mikor a gangról, magam alá nézek, az udvarra, le. Hogy minek még ezt csinálni. Azon túl, hogy kötelező. Ijedtemben most minden nap elkezdtem egy új képet. Vágyaim nincsenek. Egy burgonyás pogácsa. Na jó, hat kicsi, hazafelé. Külföldön körülnézni-; vagy valami változatosság? Isten ments. Munkamánia? Csinálásmánia. Ja igen, és önmagamra fókuszálás, finoman fogalmazva. A katekizmusból tudom, miért élek. Nem vígasztal meg. Húsz évesen ezt így: Életemmel szörnyű árat fizetek üdvösségemért. Kódhiba. Mennyire felelősségem? Mennyit tudok ezen javítani? Nyitottabb élet?- nem vonz. Vagy körülbelül minden rendben, és csak esős november, netán öregedésszimptóma? 67. Indulok a félhetes misére. 10:11 A mai szentlecke volt, nagyon szeretem, I. Királyok könyve 17.10. És Illés felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, imé egy özvegyasszony volt ott, aki fát szedegetett, és megszólítván azt, mondta néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam. De amikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben. Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajam a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk. Monda pedig néki Illés: Ne félj, cselekedjél a te beszéded szerint, de mindazáltal süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss Ezután a történet fordul egyet. 13:25 Katával rövidke séta délelőtt az esőben. Normafakörnyék, a vendéglőépület melletti hatszögletű torony, ahol '50 táján az ÁVH-sok a főellenségeket vallatták, ütötték. Az eső nekilódult, autóból fényképeztem, vízcseppek a szélvédő üvegen. F/2009/152 Negyvenkét éve, mit sem tudva mindezekről, le is festettem egy vázlat alapján, éppen ilyen sárga, őszi környezetben: A tornyos ház - A/67/03 Kissé Benegézás. Nádas Péter egy írása szól arról, ahogy ezt a helyszínt fölismerte, úgy emlékszem, bekötött szemmel föltaxizott a Belvárosból a hegyre, ellenőrizendő az annak idején bekötött szemmel szállított letartóztatottak leírásait. Azokkal is törődni kell, akiknek váliból csak a cica kell. Mi van akkor, ha jönnek a betörők : kétperces film. Egy klubbeli ny. vezérkari ezredes jóvoltából. 2009. november 9. hétfő 04:35 Tegnap este B.-éknél Katával, a szokásos éves születésnapi parti, öt szobában rengeteg ember. A házigazda kezembe nyomott egy októberi Holmit, ezzel aztán el voltam, egy lépcsőfordulón üldögélve. Amit mutatott benne, az nagyszerű lehet, egész este bogarásztam, csak töredékesen értem. Annyi segítséget kaptam, hogy a témája egy megholttal beszélgetés. Minden sora elképesztően gazdag vízió. toth-hosszualvo.jpg Deske, köszönöm, hogy közzétette. Ezt is. Elámulva gondolkodni - talán ez se kevesebb. (Újra venni fogom a Holmit.) B. 14:31 Az ausztráliai kiasasszony levélkapcsolattal most errefelé keveredtünk, hogy ő valamire rákérdezett. Válaszoltam, de az ember sosem tudhatja, mikor milyen fájó pontokat érint. Ausztrália. Hét éve nem volt itthon. ...az jó-e, vagy rossz? H. Az lekvárosbukta. d. Jesszus. nem tudja elképzelni mennyire ennék olyat. Nincs rá szó. Most erre fogok gondolni örökre. Itt mindennek más íze van. Még a lisztnek is. Már krumplis tésztát se eszek, semmi íze itt. H. [ez után érdeklődése más irányba fordult] Magának akkor nem viharos szerelmi élete mint minden művésznek, mer katolikus? H. Így van. 41 éve együtt. d. [a rajzmodor kissé népiesch] Egy hajnali indulásfotó F/2009/153 Elirigyeltem a konkurenciáktól a jó zenéket... Bár itt az egészből csak annyit értek, hogy Armstrong is benne van... Tehát: Sarah Vaughan (ki az?) - Thanks For The Memory /iras/link-2009/jazz-7armstrog-is.mp3 2009. november 10. kedd Vagy aki azt a szörnyű-gyönyörű Örkény-novellát, netán újra. (Vigyázat, a zenével nem ér véget.): /iras/html-2008/orkeny-fohasz.mp3 Elképesztő ez a lélekismeret. Nálam Örkény eddig mindig csak ötletes, okos és jópofi volt - a Tótékban is -, nem több. Ahogy ez az asszony lenézi-, enyhén undorodik tőle, ugyanakkor szereti és tiszteli is a férjét. Olvastam a VÁLINEWS-t, hogy egy nyúllal volt a műteremben és összedugták az orrukat néha. Az jó. Én is csinálom menyasszonyommal ezt. Amúgy csak a szokásos rohanás van itt - de panaszra nincs okunk. S. 14:12 Csöng a mobilom, a szokásos módon szólok bele: - Igen?! - Deeee! - oké. Diskurzus vége. A beteg Kata a szomszéd szobában mégis kér a forró karfiollevesből. Kedves Váli Dezső, a mai napon a B\03\03 jelű grafikát a Szt. István körúti Báv. üzletben megvásároltam. A kép tulajdonosa kisfiam, Brenkus Bertalan (2008) A kép sértetlen, a keret részben kopott, a mű remek! szívélyes üdvözlettel, Köszönöm az infót. A keretet szívesen kijavítanám. d. A Józsefben Mann írja, szeretem: Kezdetben egykor mély álmot bocsáta az Isten az emberre, akit helyezett napkelet kertjébe, s mikor az ember elaluvék, kivőn egyet az oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét. A bordát pedig alkotá asszonnyá... Isten megmosta az asszonyt, állítják, tisztára mosta (mert kissé még ragadós volt az egykori borda), megkente, kifestette arcát, fölbodrozta haját, és nyomatékos kérésére fejét, nyakát és karját gyöngyökkel és gyönyörű drágakövekkel ékesítette föl, karneollal, topázzal, gyémánttal, jáspissal, türkizzel, ametszttel, smaragddal, és onixszal... 2009. november 11. szerda 09:11 Tegnap már üdvözöltük a vízben, megjött a professzorasszony Rómából, ott szokta könyveit írni, minden ősszel. Most a Szent Kereszt első évezeredét szedi össze. Kérdem: -Írógép? -Nem, laptop. -Backup van? -Nincs. -Tudja, hogy az egész egy pillanat alatt elszállhat? Hazaérve rögtön írtam fiának, nem tudva, hogy az éppen New Yorkban. Onnét intézkedett. Ma reggel: -Megvan ám, jött az unoka, bedugott egy kis micsodát! És ha majd összejön újabb 20 oldal, jön és újra lementi. -Tessék megtanulni kezelni (nyolcvan fölött van). Durcáskodott, hogy az bonyolult. -A szeretetparancs a kéziratra is vonatkozik. És megint egy hajnali fotó, F/2009/153; sőt a tegnapit is lecseréltem. A medence is tele volt, mintha ma egyszerre lett volna öngyilkos minden száradó levél. 11:34 Meghalt Kokas Ignác. Engem nem tanított, de 1977-ben utánamtelefonált a Nagymarosi Alkotóházba, hogy most jön a zsüriből, (belsőépítész létemre) megkaptam a Derkovits-ösztöndíjat. Szerettem. Fiatalkorában elhíresült attól, hogy kapott egy murális megbízást, nagy szó, nagy pénz, egy évig kínlódott vele, majd visszaadta a feladatot. Tanárságáról is azonnal lemondott, elérve a nyugdíj korhatárt. Bár ennek lehetett egyéb oka is. Ez egy 2006-os felvételem róla, a Nemzeti Galériában kérdezték, egy kiállításon. F/06/054 2009. november 12. csütörtök 19:18 Ajándék: post festa, de ez nem baj, kaptam egy érdemdús pótmacskafotót. Mától váratlanul nyomda, kezdik a grafika-könyvemet. Holnap hétre, három napi hideg élelem. A gép az ezer ívet tíz perc alatt kinyomja, tízpercenként színigazítás. Úgyhogy táskában maradt József, testvéreivel együtt. A gépmeser ötlete, hogy koradélután majd a fekete oldalakat nyomja, addig főnök díványán alhatom egy kicsit. Pokróc, szemmaszk. Hajnalimiseúszásvendégkirándulásmosogatás elmarad. 2009. november 13. péntek 05:30 négy új keret lefestése feketére. 07:00 nyomdagép indul. Szinte minden ívnél perdöntő színkorrekció. Délre hullafáradt. Akkor csakugyan az üres főnöki szoba bőrdíványára, hozott pokróc alatt. És némileg zaklatott pihenés a géptermi vezérlőpult okán. Ami egy hatalmas szürke fémdoboz, két beépített monitor, és négy oszlopban nyomógombok. Piros és zöld jelzőfények. S a hátfalán egy kisasszony képe, aki álltában lazán egy asztalkára könyököl; igen választékos kosztüm, bár ha csak deréktől felfelé. Délben kis disznósajtért a Közértbe. F/2009/157 Ez a fotó tegnap reggeli; futás közben pillanatra megálltam az úttest közepén. Zebra - F/2009/155. Igaz, minden nap megnézem. Más. Itt nyomták Diener Tamás fotóalbumát is, beleolvastam. Kérdik tőle, miért szereti annyira Szomory Dezsőt. Kifotóztam a válaszát: Hogy miért? Mindjárt megérted. Amikor behívják munkaszolgálatra, először is csináltat egy megfelelő fekete kis lakkbőröndöt, Sz. D. monogrammal. Aztán egy jó meleg farkasbundát. Reggel hétkor kell jelentkeznie, háromnapi hideg élelemmel. De hát hétkor, ugye, nem ébred fel. Utána még átmegy a Zserbóba megreggelizni. Akkor ott csomagoltat egy kis libamájas molnárkát, mert ugye, háromnapi hideg élelem... És úgy kettő körül bevonul. És akkor ott elküldik a francba, hogy mit képzel maga, a menetoszlop már elment. Mit tegyünk, írja Szomory, este megettük a molnárkákat... Kérdeztem, - munkaidő vége? - Olyan nincs. A nyomdagép este hatkor állt le. A gépmester reggel fél hatra jött. És holnap, szombaton is. 2009. november 16. hétfő A könyv ívekben, raklapokon, 1142,37 kg. Én ágyban, megfázásból lábadozva, 77 kg; az összesen 1219,37 + borító + ruha. Fülest kaptam, akkor egy telefon; elintéztem, Kata (boldogan) megy egy hétre Szentföldre. Püspök vezetésével, nagyszerű. Én nem, legfőképp (+ a délutáni alvásidő ügye), mert eszemben jár Korea. Ködös párás napsütéses délelőtt, egy édes kis tavacskához vezettek minket, ellepték a nyíló tavirózsák, fehér, rózsaszín. Keresztben át ingó bambuszhídacska, sorjában ballagtunk. Akkor pillanatra ellebbent a köd, ötven méterre szürke panel magasházak tömege. Hát ezért. 2009. november 17. kedd Már alig vagyok beteg. Borongó lábadozás. Pisilnem kellene, de ahhoz sincs kedvem. Ha tudnám, hány olvasata van egy ártatlan mondatnak, soha többé egy sort se. Egyik kedves ösmerős - a többiektől aranyos vígaszok - a fenti utolsó mondatot, hogy netán vesekő... (gyalognátha) 2009. november 18. szerda Hát ez nem megy. Tegnap sikerült kíírtani az fölös édes színeket a képből, és most oda tendál, ahova eredendően akartam. Végre komoly. Egy apró problemával; dögunalmas. A profi-, vakus fotózás után derült ki. Akkor rácsesztem egy okker csíkot, amit aztán szerencsésen este (pizsmában) sikerült maradéktalanul visszaszednem. Az Örkény-egyperces a reményről, pedig már szakítanak is, négyfelé. A/09/54, kilencedik változat. Pedig már meg is vették volna. Hagynom kellett volna, hogy elvigyék. Az élet megy tovább / 1. Nem Berszán Gábortól, aki mind a mai napig tartozik vele, hanem egy gyűjtőmtől. Mérete, külleme, léte ellenőrizhető. Sőt. Az élet megy tovább / 2. 11:46 Hát nem kész lett ez az A/09/54, jubileumi tizedszer?! (-mondom nagyon halkan). AZ ÉLET MEGY TOVÁBB / 3. A cím lopott, ez ugyanis Frank Kunert fotográfus munkája és tulajdona. Csak az ég kékjéből vettem le, az tűrhetetlen volt. Egyébként Kunert úr tud ilyeneket is, hogy : NYILVÁNOS WC. Őszi pocsolya - F/2009/159 Nem kell (nekem) messzire menni. 2009. november 19. csütörtök <> Kérem törölni, táskámban egy gyönyörű példány. Mérete 180 x 50 x 35 mm. Mérlegem nincs. Még a mák is mákszínű. G Andalítóan szépséges a pocsolyás fotód, kár, hogy a múlt heti elmozdulósat lecserélted, mert az is nagyon szép volt. R. Nem én vagyok andalítóan szép, he?! d. Nem nyugszom, amíg meg nem tudom mutatni egyszer az őszi Lukács-kertet, úgy igazábul. Kicsit homályos, de az nem baj. F/2009/160 Ez meg itt, alattam, megint F/2009/161 Gyász. Negyven évig szolgált ez a festőszeres üveg. Rég nem gyártanak már ilyen lapos-formájút. A festőasztal hátul-jobboldalán volt a helye. Onnét esett hanyatt, most, az előbb. Annyira ragacsos, hogy nem esett szét teljesen. Középvonala mentén időnként levakartam, hogy lássam, ürül-e már. F/2009/162 2009. november 22. vasárnap Tegnap a vasárnapi kirándulás, édes köd a Duna fölött F/2009/164 Vagy amikor a fa se látszik F/2009/165 Aztán a reggeli indulás, nyirkos, pocsolyás, F/2009/153 Kivártam a zöldre váltó lámpát, F/2009/168 Uszodából hazafelé kivételesen villanyossal. A hatosról újabban, 30 év után, a Széna téren szállok le, egy más világ. Itt is volt sárga fa. F/2009/166 Hárman is szóltak, hogy a műcsarnoki ART FAIR-en a Belvedere Galéria standján egy sor képem, egy fal, végig. Két nonfig., és zsidó temetők is. Sőt, egy piros plakáttal invitálás jövő májusi! kiállításomra. F/2009/167. Mondják, a képek alá kitett zsidótemetős könyvemet állandóan pótolni kell, ellopják. Aztán körbenéztem. Szegény Vaszary nincs a szívem közepében, de tud a fiú. Kár értte. Fölkaptam a fejem. q16.jpg Ez kedves. 1878-ból. q21.jpg Hollósy Simonról eddig mindig csak a huncutmosolyú legényember jutott eszembe a kukoricakupac közepében. Festő. q18.jpg Rippl viszont egyre inkább, nálam. Kis dolgokból mit tud kihozni, mint néhány éve az a megtalált Moszkai utca... itt most: q06.jpg Még Picasso is volt, sőt két nagyon jó, kopogós grafikája. Kár, hogy nem azokat fotóztam. q14.jpg És a csendes szégyenkezés, hogy a fiatalabbak munkáit, de még nevét se. A Várfok Galéria hozott egy Renaissance c. képet Herman Leventétől. 2009-es vászon, 145 cm. q12.jpg Lehet, hogy ez is kép, ki tudja. Másfél méteres. q07.jpg Czóbel mindenkor és mindig. Pedig sok rossz képe van. q08.jpg A Belvedere mellett a Mission Art-ban is volt egy kép tőlem. Rákérdeztem, bizományba. q17.jpg Paravánok mögött sérült gyerekeket rajzoltattak. Épnek láttam, erről a kislányról - nagyon igyekezett - 30 fotó a 25x-ös telével, tisztes távolból. Még nem ismerem a gépet. F/2009/163 A Kieselbach-standon egy fantasztikus kiadvány. Állítólag csak én nem ismerem, nagy visszhangja volt. 2005-ben adták ki. Egy jószemű ember talált az ócskapiacon egy 56-os gyereknaplót, kemény táblakötés, jó vastag, kék töltőtollal, teleírva. Színes magyarázórajzok. Szépen kanyarított betűk. 14 éves, és a szöveg meglepően érett, és nagy tájékozottságra utal. Faximilében kiadták, egyenként beleragasztva, belehajtogatva reprintben az eredetieket: utcai szórólapok, plakátok. Csodás véletlen, megtalálták a szerzőt. Nagy szellemi kapacítású ember lett csakugyan, az IBUSZ-nál dolgozott. Most már emlékezetkieséssel, otthonban. Egyidős velem. Én ugyanabban az időben - iskola nincs - anyám gépén világenciklopédiát írtam, gyerekek számára. Illetve magamnak. Más. Ötlet, és izgalom, így éjfélkor géphez, háromig előkészítettem, majd délelőtt csináltam; G1. barátomnak lesz honlapja. Komoly munkái vannak, amit soha senki nem látott, nem olvasott. Egyiket néhány éve az Új Mandátum kiadta volna, nem jött össze a pénz. Délelőtt a berszangabor.hu névfoglalás, a regisztráció, a befizetés is meglett, mindent lehetett online. Egyelőre legalábbis, én leszek az üzembentartó és a rendszergazda is. Egyenlő arányban kapott helyet a gombócgyártó-gép és Kazinczy irodalomkritikai tevékenysége. Persze nem rajtam múlik, ez nem válogatás, minden dolga fönt lesz, mert megvan nálam, nemrég lemezre mentettem számára. Jelenleg titkositott kísérleti üzemmód. Itt a humán fejezet, még a szerző korrekturája előtt. (A linkek itt nem működnek.) Végül nagyon egyszerűcske lett, utólag milyen magától értődő. Minden fájlt átírni magyar betűsre, és kóddal ellátni, hogy egyszerű legyen kezelni. 2009. november 23. hétfő Máté küldte. Hát igen. Néha próbálkozunk veszekedni. Nemes Nagy Ágnes Istenről Hiánybetegségeink legnagyobbika Lásd be Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba – felfoghatatlan büntetésként – tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram. Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél? Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként létedet feltételezni: blaszfémia. Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába. Ne csináltál volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak. Ne ismernénk a vékony, zöldes, édes-édes ízt: a létét. Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram! Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése? Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben? Tudod te, milyen a félelem? A testi kín? A becstelenség? Tudod-e, hány wattos fényerővel tündöklik a gyilkos? Úsztál folyóban? Ettél citromalmát? Fogtál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, kriksz-krakszokat hámló platánra, míg megy odafönt, megy-megy a délután? Van odaföntöd? Van neked fölötted? Egy szót se szóltam. Robi mondja, Tóh Krisztina már megint írt egy nagy verset, és ez már a negyedik mostanában. Az elütött kutyáról*, a nagymama halottégetéséről, aztán múltkori verse, amit alig értettem, a Hosszúalvó, de nagyerejű képekkel tele. (Az meg is van, a VERSTÁRBAN.) S most Kosztolányi parafrázis** (?) címmel, a Népszabadságban, egy hete. Majd meg kell keresni. *KUTYA, ez is fönt van **KOSZTOLÁNYI-EMLÉKFUTAM, a NOL.HU-ban megvan. szerkesztoseg@nepszabadsag.hu Uraim, a neten a nol.hu-n kerestem vissza Tóth Krisztina versét, 2009. november 14. Megtaláltam, a vers egy mozgó reklámmal kettévágva. Ez botrányos. Szívélyes üdvözlettel 2009. november 24. kedd 02.10. Fejfájra felébredtem, s amíg a gyógyszer hat, pokrócba csavarodva Tóth Krisztina versét keresem, amikor a nagymamája a krematóriumban. Sehogy se találom, lehet, hogy nem gépeltem be? Nem tudná valaki elküldeni nekem? Címét se tudom. Robi ezt tartja az új nagy versének. Elhiszem neki, de én nem hallom: TÓTH KRISZTINA KOSZTOLÁNYI-EMLÉKFUTAM Jaj, hogy fénylik a meleg ősz! Idegen életekbe belenősz, árnyékruhába ráncos kisgyerek. Aki vagy, többé nincs veled. Minden életed elhagyod, de a szenvtelen kék ragyog, mint fákra nyíló égi ablak. Nem vagy magad, csak nem magad vagy. Az ágak közt lebegve köd száll, a messzi szélbe fűzve ősz szál. Úgyis játék az összes földi forma: hang, mely a hallhatatlant gyakorolja. 02:41 Micsoda élet, micsoda világ. Máté azonnal (mért nem alszik?) átküldte a verset. A világ minden országa. Persze megvan a VERSTÁR-ban ez is, csak evvel a címmel - álmomba' se gondoltam volna. Köszi, Máté! Csak most még egy kis mákostésztát, ha lehetne (kristálycukorral, annak jobb az íze). MAILFORDULTÁVAL AZT IS MEGKÜLDTE. TÉBOJ. Na, hat a gyógyszer, ágyba. Még annyit, a tegnapi nap nyeresége két könyv. Az egyik a szemétből: Mihajlov: Utazás a Szovjetunió térképén. Új Magyar Könyvkiadó 1948. Sztálin-díjas mű, 200 képpel Valamint (ezt a postán vettem): Nagy László: Vadászgörények a családban. Panka, Marci és a többiek. 2004. Kedves Váli Dezső! Örömmel értesítem h. a mai napon az alábbi kötetei kerültek a Széchényi Könyvtár / Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) állományába: F. napló http://mek.oszk.hu/07600/07632/ B. napló / Grafikák, 1959-2009  http://mek.oszk.hu/07600/07633/ Deske.hu / Levelek Le Meux-be http://mek.oszk.hu/07600/07634/ Munkájához további sok sikert és jó egészséget kívánunk! Üdvözlettel: Ez mókás, hogy a B. NAPLÓ Aulich Art Galéria-beli könyvbemutatója előtt két héttel már az OSzK. szerverén. Persze hozzájárultam. Felkérés érkezett, hogy egy hétig írnék a LITERA.HU - irodalmi portálra netnaplót, napi 3-4 ezer karakter. "az előző napról, vagy akármiről. Így hét darab kisszöveg rajzolja meg a hét és főleg a hetes arcát." Ez év zárásául, december végén. Hogy ez olyanféle feladat lenne, mint a DESKE.HU könyv; a NEWS. Először az azonnali válaszom: Kedves SzJ! Grafomán vagyok, szívesen irok. Ami most, hullafáradtan, déli lefekvés előtt szembe jut: a honlapot nem ismerem, meg kéne néznem a karakterét - van-e valami rutin medre ennek a fejezetnek? - pld. engem baromira nem érdekel, hogy a fideszes vagy az mszp-s lecsókolbász olcsóbb-e ezen a héten. - vagyis milyen mezőkről kéne írni - kitekintés? - az ablakom 20 éve lesmirglizve satöbbi üdv: Kedves Szegő János! Beazonosítottam a személyét, szépet írt rólam, véletlen meg is van. http://deske.hu/iras/html-2009/szego-cikk.htm, Köszönöm. Belenéztem a Literába. http://www.litera.hu/magazin/netnaplo Becsülöm munkájukat. De. 1./ Nem az én műfajom, egy témáról ennyit írni. 2./ Honnét tudnám most, hogy akkor éppen van-e mondanivalóm. Azon mindig felháborodom, ha úgy invitálnak művésztelepre, hogy majd az ott készült munkákból kapnak egyet. Honnét tudhatnám, hogy épp akkor sikerül-e valami? Mindig előre viszem, bekeretezve. 3./ Hogy netán előre dolgozzak, ebben a műfajban nálam nem működik 4./ Azt lehetne, korábbiakból betenni, vagy összemontírozni. Ha ezt nem nekem kell megcsinálni. A válinews hét kötetnyi anyag a neten. 5./ Jut eszembe, harang sincs, feleségem év végére egy mátrai faluba visz, ahová a mobil se jut el, tudom. Szívélyes üdvözlettel: 2009. november 25. szerda Éjjel a házigörények szakszerű szállításáról olvastam; villamoson dobozban vagy vállon lehet. A mellékmondatok közül hiányzott a vessző. Hajnal. Ezek a fiúk tudtak fogalmazni. XI. Pius a székesfehérvári bazilika ügyében, 1938. ...Így állván a dolog, miután meghallgattuk a Szertartások Szent Kongregációjának véleményét is, mindent alaposan átgondolva, biztos tudomás megszerzése s kellő megfontoás után apostoli teljhatalmunknál fogva jelen írásunk szerint a székesfehérvári egyházmegye székesegyházát örök időkre "kis bazilika" méltóságával és nevével, annak jogával és kiváltságával tüntetjük ki, kivéve a többi székesegyház megelőzési jogát. Minden ezzel ellentétes irányú rendelkezés érvénytelen. Ezt tudtul adjuk s elrendeljük, kijelentjük, hogy jelen írásunk érvényes és mindenkor hatállyal bíró, s az is marad; annak ereje teljes és tökéletes; azokat, akiket illet vagy illethet a jövőben, teljesen kötelezi. Eszeint kell mindenkor ítélni; mostantól fogva érvénytelen volna, ha megtörténnék is, hogy bárki bármely tekintélynél fogva tudva vagy tudatlanul bármit is másképp merészelne cselekedni. Aztán a délelőtt. S. megkérdezi a vízben, mért tesznek a 30 kiló szilvalekváromba még mézet is. Pedig azt még meg is cukrozom. Eldőlt, az orromonát két lyukat fúrnak a fejembe. A bonus menzaalmában 17 kövér (ehető) mag volt. Rekord. Nem tudom, lehet-e ez páratlan szám?* Vagy csak egy elveszett. Kata ablakán (6. emelet) kívülről kopogtattak, hogy áramot kérnek. Tévedésből a laptop dugóját húzta ki. Aláírtam a szerződést, optikai kábelen lesz a net, tévé, telefon, 11 ezer. Gábor leendő honlapja halad, már a nyaralójáról is van egy fájl. Kapok Zsidó temető és Deske.hupéldányokat. F. Naplókat meg veszek. AZ OSzK szólt, mára elkészítették a Zsidó temető könyv digi változatát is. http://mek.oszk.hu/07600/07640/ Kata névnapját elfelejtettem. Ajándéka hete kész. Ma ebből csak ujságpapírba csomagolt kilónyi törött táblaüveget nyújtok át. Annyi a selejtem, mára elfelejtettem üveget vágni. A többi a családi ünnepen. [Máté válaszolt: a magok száma 5 x valamennyi (egytől-négyig) lehet. Kérek egy húszmagos almát. A húsát vissza is adom.] 2009. november 26. csütörtök Fekete pocsolya - F/2009/169 Ezen kívül a Kazinczy-emlékmű fotója a Várban, Gábor honlapjához. Alakul, ma itt tartok. A Lukács falán tábla, OLTÓHEJ. Negyed óra volt, ebből tíz perc lázmérés. Tulképp. csak azért csináltam, mert ilyen egyszerű. És egyszerűbb háromezret kifizetni, a körzeti orvosnál már a mindigmássalbeszélnél elakadtunk. Egy másik tábla, nem tudom honnan, pedig tegnap fotóztam ki: <> Megjegyezni. Jó, jó - nem is pontosjével volt. 2009. november 27. péntek Ebben a hifi-infleuenzaszérumban valami altatókomponens lehet. Uszoda félálomban. A hölgyeket avval bíztattam, hogy az oltás olyan olcsó, hogy én ma is megyek. Ideje beharangozni Gábor barátom leendő honlapját, csinálom, már mutatható. Nagyon egyszerű szerkezet, a célnak megfelel; ennyit tudok. Egyelőre csak linkként, az alábbi domain regisztrációja folyamatban: berszangabor.hu 2009. november 28. szombat Néhány új fotó, Pocsolya és erkély - F/2009/174, A másik fotó az Irgalmasok Kórházával - F/2009/175 Szép ez a mai mondat, bizalomgerjesztő: Megőrzi a Úr a te ki- és bemenetledet, mostantól fogva mindörökk Zs.120 / Károli Megőrzi az Úr jártodat-keltedet, most és mindörökké / jav. Káldi Mail jött. Előfordul, hogy van értelme: Kedves Deske, Jó volt látni ma, hogy a Népszabadság netes változata http://nol.hu a Hétvége melléklet verseit NEM VÁGTA KETTÉ reklámokkal. Szívből örültem, hogy jelezte nekik: botrányos. Köszönöm szépen! S. 2009. november 29. vasárnap Névnapok, látogatás a három unokánál, és anyjuk-Zófinál. Kata a gyerekekkel társasjátékozott, Mikivel mi körülnéztünk: kutyák, macskák, teknősök, pintyek, nyulak, papagájok. Piroska meséli, a zebrapinty még nincs eltemetve, az a mélyhűtőben. Végül Zsófi megmutatta az új szerzeményt, üvegterráriumban kő alá bújva egyetlen gekkó. Környékén egy árva tücsök ugrál, a vacsorája. A tücsök hátát Zsófi anyai gondoskodással porrá tört vitaminnal meghintette. Egyelőre csak linkként: berszangabor.hu 2009. november 30. hétfő Invitálás KÖNYVBEMUTATÓRA, minden külön postai értesítés helyett. Figyelem, nem biztos, hogy lesz pogácsa is. Váratlanul 60 ezerrel megemelték a jövőévi uszodabérletet, (a hírek szerint 235 ezer lesz), most kell fizetni. Smucigságom és rosszkedvem erősen küzd kultúránk morális & kulináris pressziójával. Nem szeretem a karácsony túltengő financiális vonatkozásait. Sem. A - mondjuk három kiló - pogácsát pénteken reggel lehetne megrendelni, akkor kedd délután megsütnék az uszoda melletti kedves Közértemben. Meg valami szörp, nagyobb tételben. Amikor erre a legutóbb az Ernst Múzeum rákérdezett, kérem-e, szervezzék-e, azt mondtam, EGYENEK OTTHON. Persze az embereket szeretni kell. Azok meg szeretik a pogácsát. Azt hiszem, krumplis pogit fogok rendelni, ha. Azt szeretem a legjobban. Bächer Iván erről így gondolkodik KORTÁRS EVÉSZET c. szösszenetében. Szívembe zártam. A meghívót Miki fiam csinálta. Eredetileg előrelátóan PDF-formátumban, hogy abba utólag ne tudjak belenyúlni. Szövegemből tíz sort kihúzott. Még azt is, hogy a könyv itt féláron, 2500-ért. Pedig. Még meg kéne szervezni, hogy ott ki foglalkozik majd az árusítással. Családtag? És ki mossa el a poharakat a végén. Én. Az Aulich csak a helységet adja. De röhögnék, ha addigra nem lenne kész a nyomda. 13:46 A konfliktus boldog véget ért, ÁTVÁLLALTA A KEDVES ÚJ MANDÁTUM, POGÁCSAÖZÖN Következik Piri levele Jézuskához, öccse diktálta. F/2009/177 (Kispisti a saját cica. A szőrgolyó játék a cicának.) Ebben a levélben pedig Piri magának kér. F/2009/176. Magyarázat: a sziámi harcos tényleg egy halfajta, most épp üres az akváriumuk, Gizi [GISI] az egyik kutyájuk. Porzsák a saját cicája lehet. Annak is játékot. Zsófiék csodálatos családot építettek, a levelek gondolkodásából látni, de életterükből is. Meg is mondtam neki. És vége a hónapnak. Vigyázat, a KÖNYVBEMUTATÓ egy hét múlva, kedden. Már volt, aki elkeverte.... 2009. nov.: 201844 = 4215/hó = 141/nap oldal teteje előző levél     VÁLINEWS 177. levél J.-nek, Le Meux-be / 2009. december 2009. december 1. kedd 21:29 El kellett hinnem, hogy tényleg csak csalfa emlékezetjáték volt, merthogy én olyan vagyok. De lám. Először az ágyasok hajoltak meg négy gyermekükkel a medveember előtt, aztán Lea az ő hat gyermekével, végül az édesszemű Ráchel is Józseffel, akiket hátulról hoztak előre, és Ézsau minden névemlítésre végigcsúsztatta duzzadt ajkát a sípszerszámon, megdícsérte a sikerült gyermekeket és a nők keblét I. / Jákob történetei / Ézsau / 2009. december 2. szerda Miből áll egy kiállítás (könyvbemutató) előkészítésének egyetlen munkanapja. 1. A házunkban lévő akkumulátorossal megbeszélve, kilesi, és lefoglalja, ha lesz a közelben egy üres parkolóhely, a könyvek szállításához, én is kapok belőle. 2. Megszervezve. Telefon három kiadónak, és a könyvek kezelőjének, árusítani fogják a DESKE.HU, a Tanú ez a kőhalom - Régi zsidó temetők Közép-Európában, a Zsidó temetők, és az F. Napló (fotók) köteteimet is. 3. A kiment e-mail meghívók összes visszaérkező hibajelzését a telefonkönyvbe átvezetni. 4. Délelőtt és délután is aludni, ha már éjszaka nem sikerült. 5. Gábor készülő honlapján a fejezetcímekat átírni. h08-20 Kazinczy-kiadások /új és antikvár könyvek/ h08-25 Kazinczy művei kiadása /küzdelme önmagával és a kiadókkal/ A kódszámok az én érdemem, a többi a szerzőé. 2009. december 4. péntek 1. Mégsem fúrják meg az orromon keresztül a fejemet. 2. Könyvbemutató. Nem leszek egyedül, bár meghívót nem postáztam, egyet se, de Szüts mailen négyet is kapott. Nem tőlem. 3. Rögzült, hogy kedden a B. NAPLÓ mellett a ZSIDÓ TEMETŐK TANÚ EZ A KŐHALOM F. NAPLÓ DESKE.HU   -köteteimet is árulni fogják, gondolom, féláron, azokat is. 4. Itt a föltekerhető laptop. http://www.youtube.com/watch_popup?v=7H0K1k54t6A 2009. december 5. szombat A Hajógyári szigeten jártunk. F/2009/183 Múzeumi kiállítási norma szerint egy fotó évente 300 ezer luxórát kaphat, akkor legalább egy évet pihentetni kell. Ha ez 100 lux (a javasolt maximum), és 10 óra naponta, három hónapon át = 90 ezer lux. Más megfogalmazásban, miért nem utazom januárban Szentföldre. Én szeretem a Ford személygépkocsik látványát és bizonyára nagyon szeretném a Genezáret tavat is. De a kettőt együtt nem. 2009. december 7. hétfő Kedveli Ön a friss pogácsát? Holnap, kedden 6-kor, Aulich Art Galéria; az Új Mandátum Könyvkiadó kiszerelésében. Kedves Érseki Helynök Atya! Gizella királynénk boldoggáavatása** kapcsán megértettem, hogy egyházunk hogyan viszonyul az időhöz. Nem történt előrelépés kérelmem ügyében? Kérem, ne vegye sürgetésnek! (Pedig az.) Szívélyes üdvözlettel: v. **Kb. 900 évet késett. 2009. december 8. kedd Egy tök korrekt bemutatója a könyvbemutatónak: http://arnolfiniblog.blogspot.com/2009/12/vali-dezso-b-naploja.html Egyébként a teljes könyv (a Széchényi Könyvtár szerverén): http://mek.oszk.hu/07600/07633/ Szütsnek elvittem egy példányt. A konyhaajtón celluxszal most föllelt fénykép. Ez ő, úgy 75 táján. Sajna, valószínű, nem én fotóztam. Bár?! F/75/36 Akkortájt ismerkedtünk meg. 2009. december 10. csütörtök Könyvbemutató megvolt. Ami igazán szívmeleg, hogy barátom beszéde izgalomtól akadozó, elcsukló hang volt. Ő igazán komolyan vette. Zuhogó eső odakinn, bent 45 ember. 30 mail-exkuzálás. Dedikálások. Slusszpoén, az Új Mandátum Könyvkiadó elfelejtett pogácsát küldeni. A könyv előállítása nekem 2,25 millió volt. Az emberek szívesen fogadnak el könyvet ajándékba. Egy nagy fotós, Vancsó kivételével, akire én tukmáltam rá. Volt, aki praktikusan kölcsönbe kért egy könyvet, csak néhány napra. Nem mertem kocsival jönni, odafelé vállon, metróval. Aztán Szabó T. Annácska fuvarozott haza, zsákomban a 18 kiló F. Naplóval. Ez is megvolt. És akkor most neki a május huszonkettő nyíló kiáll. adminisztárciójának. Már a lényeg ki van találva. Most jön a kompjútermunka. 2009. december 11. péntek Belvedere Galéria, a Bazilika mellett, május 22., 14 h. (alvásidő) nyílik kiállításom. 400 m2-re 120 képet kértek, és koncepciót. Kedves Tamás, elkészültem. A kiállítás talán végleges címe: LÁTHATATLAN VÁLI-KÉPEK KÖZGYŰJTEMÉNYEKBŐL  Azért láthatatlan, mert ezek a képek mindig raktárban. (A magángyűjteményeket legalább látják emberek.) (A közgyűjtemény-ötlettel az is velejár, hogy nem 60-80 címről kell nektek képeket szállítani). A kikérendő képek listáját múzeumonként csoportosítva küldöm. Már most ki kell értesíteni őket. Egyedi, egyszeri helyzet lesz, hogy egy helyen az ország nagy múzeumai találkoznak. Mellékelem a képek listáját. Olajképek, az egyetlen 14-db.-os montázs-sorozat kivételével, ami az MNG-ből. A képek a kiállításon is így, múzeumonként csoportosítva szerepelnek, akár több sorban egymás fölött, mint a XIX. sz-ban. Fönt végigfutó szalagfölirat a múzeum nevével. Az egységek pld. kis harántparavánnal szeparálva egymástól. Ezen kívül lesz kb. 20-30 új, megvásárolható képem is, pld.  EDDIG LÁTHATATLAN, MERT ÚJ felirattal. 26 Artchivum Intézet 01 Damjanich Múzeum, Szolnok m-i m. ig 01 Déri Múzeum, Hajdú megyei múz. ig. Debrecen 04 Derkovits Múzeum, Szombathelyi Képtár 02 Ferenczy Múzeum és Pest megyei múz. ig. Szentendre 04 Herman Ottó Múzeum és BAZ m-i múzeumig. Miskolc 08 Janus Pannonius Múzeum, Pécs 05 Kecskeméti Képtár, Cifra Palota 05 Kiscelli Múzeum, Fővárosi Képtár 23 Magyar Nemzeti Galéria 04 Megyei Képtár, Székesfehérvár 02 Móra Ferenc Múzeum, és Csongrád m. m. ig. Szeged 02 Nógrád Múzeum, Salgótarján 07 Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár 03 Tornyai Múzeum, Hódmezővásárhely 32 Városi Művészeti Múzeum, Győr 01 Kortárs Művészeti Múzeum - Ludwig Múzeum Bp. Szívélyes üdvözlettel: 16:30 Kész van, illetve két hét várólista után aktíválva Berszán Gábor gombócformálógép- és Kazinczylevelezésszakember barátom honlapja: berszangabor.hu Az utolsó napokban a küllemén még sokat sikerült javítanom. Ez pedig Robi könyvbemutatójának első hat perce. A kezemben tartott fotógéppel, amit hangosfilmre állítottam. A filmen kord nadrágom és cipőm látható. A teljes szöveg linkje a tegnapi NEWS-ban. És egy múzeumi barátom véleménye: <> Ez a megfogalmazás úgy hülyeség, ahogy leírtad: H. Drága Barátom! A múzeumi 120 képemből mennyit lehet látni az elköv. 50 évben, úgy őszintén? d. Persze barátom rossz helyen kereskedik, én csak tudom. Hogy mit teszek. Negyven éve kormányzom legjobb munkáimat - sokakat ingyér - múzeumokba. És mondom: A nemzet trezorja. 2009. december 12. szombat Próbanyomat. A dedikálógép a könyvhöz. 1959-, mert hogy éppen ötven éve az első rajzom (kollázs). Hogy személyes is legyen, muszáj volt kézzel aláírni. (G/09/16) Deske, a BéNaplóból kérnék egyet. Ha nem vagy kompetens, írok a Jézuskának. Vagy Piszuval megíratom a levelet, nagyon profi! Ölellek! F. Könyv: neked féláron, de adhatok ajándékba is. (Nekem 2,2 millió volt) :-) ölel: d. Teljes áron szeretném megvenni, pont azért, mert rokon vagyok! F. Bocs, én ebben a mezőben gyakran unintelligens vagyok. Hol nagyvonalú, hol kisvonalú. Most hirtelen anyagi terhek, és ezért dühös mindenkire, aki elfogad könyvet ajándékba. Lyó, mi?! A százezreket nem ily módon kell pótolni. Mért ne kapnád ajándékba. Arra van, hogy terüljön. Köszi, ölel: d. 2009. december 13. vasárnap Vasárnapi séta a Normafánál. Tényleg kezdődik a tél. Egyetlen fénykép készült. Okker, szürkék, ezüstök. F/2009/194 Pirkó / Piri / Piszu / Piroska másodikos, most mail-címet kapott. Hoppál, ebből következően: hopiros@gmail.com Hópiros. Ez később művészneve lehet. Egy Zelk-verset olvastam be neki levélmellékletként: Zelk: Lehel-tér Véleménye szerint a verset én írhattam, hiszen a Kecskemét benne volt. Hanem ezt a nagyoknak is érdemes eltenni, Sinka István: Fekete bojtár vallomásai, hangoskönyv, az OSzK-ból. Mostanában kezdtem hallgatni. http://mek.oszk.hu/03100/03181/mp3/index.html 2009. december 14. hétfő Mi a legolcsóbb Magyarországon. Vettem aranyérkenőcsőt, a tubusban 330,4 millió E-Coli baktériummal. Egy forintért 470 ezret adnak! Jövőre kevesebb lesz benne. Két kép bef. 90 centisek, ősszel kezdtem. Műterem, fekete este - A/09/55 Csendes nap, műterem - A/09/56 Fekete bojtár vallomásai. Az élő borzalom. A szégyenkezés nyafogásainkért. Keservesebb, mint a Puszták népe. Talán, mert ártatlan gyermek sorsa. A mindig éhes kisfiú. 2009. december 15. kedd Egy hét és egy hetvennyolc éves hölgy mai levele. apó köszönöm a levelet és képzeld el hogy pintyeim letek ja és mikor jötök át a nanóval. meg képzeld el hogy csipognak már. Képzeld el hogy anya kivette pinty fijokát. P. Én nagyon elveszett vagyok, te talán nem - és akkor vagy valahol és elér hozzád ez a semmisóhaj-féle. E. Családias, csöndes kis ünnepség, az idei Zelk-díj átadása a Vas István - Szántó Piroska lakásban (ami az Erzsébet-hídra néz). Harminc, leginkább öreg ember, ismerősen köszöntgetik egymást, bólogatnak - szeretik Zelket, vagy a díjazott barátai. A szobácskában az elnöki asztalnál Kántor Péter, Takács Zuzsa és Ágh István, ők a bizottság. Elsőként Módos Péter anekdotázik Zelkről, még futballügyekben is ismerte. Aztán kis gitár, köszöntések. Szavalatok, ezúttal nem a Sirály, de jól ismertek, szeretettek; Kézdy Györgytől. A nagyasszony, Zelkné; Erzsébet - sok barát - virult. És az idei díjazott: Villányi László : RINGAT BENNÜNKET Luca napján búzaszemeket ültetsz egy cserép földbe. Napokig csak feketeséget látunk, már-már a napfény hiányát, az ültetés mikéntjét okoljuk. Aztán egyik napról a másikra zöldelleni kezd a föld, mire eljön karácsony, magasra nőnek a hajtások. Álmodban nyári szél fújja őket, fekszünk a hullámzáson, én félelmemben evezni próbálok, de biztatsz, engedjem el magam. Érzem is: könnyű már testünk, ringat bennünket a búzamező. 2009. december 16. szerda Egy kedves-lelkes Nagykanizsa- és Vadasernőbarát kiállítást szervezett a fotós száztíz éve emlékére. Ennek kapcsán megtalált honlapomon egy feljegyzést, s most mailben kérte tőlem, részletesebben. Fene egye meg, ezer dolgom lenne, de egy ilyen szíves invitálásnak nem tudok ellenállni. Először egy történet Vadas Ernőről, ahogyan én is hallottam, hátha valaki nem ismeri. Történt, hogy két fotós barátjával faluszéli ösvényen sétált. Egyikük meglátott egy csapat libát, s nosza, adott húsz fillért az állatokat terelő fiúcskának, hajtsa meg a csapatot. Napfény, porfelhőben a nekilódult, riadt állatok, le is fényképezték. Mindhármuknál ugyanaz a felvétel. Kiállításra vele, de melyiküké. S akkor az egyikük fura módon bírósághoz fordult. Valahogy meg is ítélték neki, hogy csak az övé szerepelhet a honi kiállításokon. Aranyérmet is kapott rá. A harmadik barát kilépett a helyzetből, Vadasra a külhon maradt. Ahol is körbe a világon, mindenütt aranyérmeket kapott csapkodó libáira. Kétszer találkoztam vele, 1959 nyara, Ő halála előtt három évvel, én tizenhat évesen, nyári munkán, az MTI fotóosztályán. Nevét és rangját tudtam, már évek óta jártam fotókiállításokra, s egyébként is, nagymamám Új Idők számaiban sok képe szerepelt. Valamiért átküldhettek a retusszobából, ahol képek széleit vagdostam, a felvételi műterembe. Nagy üres tér közepén zömök kicsi öregember, állványon lévő masina fölé hajolva. Aztán igazítás az egyik reflektoron, majd a másikon. A gép előtt alacsony asztalkán lombikokból, üvegekcsövekből álló szerkezet. Lassan, hosszan munkálkodott vele. Pár nappal később csodálatos Linhof-táskáját vihettem utána. Régi kocka-Moszkvics, vállalati sofőr, az öregúr, meg én. Nem mentünk messzire, az Alagút bejárata fölé, képeslaphoz kellett fotót készítenie. Éppen középről a Lánchíd pillérnyílásába fényképezett bele. Közben beszélgettünk a szakmáról, az idő tájt Ljubityelj kétaknás gépem volt. Régen volt. Csupán egyetlen mondatára emlékszem, ma is. Tudod, édes fiam, ha az ember egy évben egy jó fotót csinál, az már egy jó év. E témához: Kincses Károly: http://www.fotoklikk.hu/cikk/kincses-karoly-egy-alig-ismert-vilagsztar-vadas-erno ...Libák című képe 1931-ben a svájci Camera pályázatán az egész fotós világ szavazata alapján nyerte el az ezer aranyfrankos első díjat, amiből akkoriban meg lehetett venni egy kisebb budai villát... Mi a tehetség. Az előzmények. Pár napja afféle atyai jótanácsokat küldtem Dunakeszire, nagylányomnak, rejtetten zsörtölődős hangnemben, ha nem is rá vonatkozóan. Persze ide is föltettem, én a nagyvilágot akarom megtanítani. De jött rá barátom válasza, fordult a dolog. Tehát, sorjában: Kicsi lányom. Beszélgettünk róla valakivel, leírom. A karácsony sok asszony számára lényegében a bevásárlások örömének a lehetősége. Mert ilyenkor, ugye, tényleg szabad költekezni. A rejtett önsajnálat is, legalább nekik legyen sok, minden. Férfiak dünnyögnek a zuhanyozóban, mi mindenbe kényszeríti bele ilyenkor őket az asszony. A gyerekeket evvel szokták a fölösleges bőséghez szoktatni. Minél több játék. Amivel kreatívitásukat sorvasztják. Megszokják.  Az tűnik számomra igazán ünnepinek, amikor a szőnyegen ülve este az egész család együtt játszik, efféle. ölel: apó Deske-Deske! Kevesebbet oktass, és többet játssz az unokáiddal (bocs). János Igazad van, leveszem. d. És levettem a honlapról. Szóval, hogy mi az igazi tehetség. Semmi efféle magyarázkodás. Ma a Marx-téri felöljárón, kajlán, méteres betűkkel: BÉKÉS, BOLDOG VÁSÁRLÁST KÍVÁNOK 2009. december 17. csütörtök Hó van. F/2009/197 Hidvégi Máté barátom Vincenzo Paglia: Isten szava minden napra - 2010 könyvbemutatójának szövegét átküldte, hogy esetleg belinkelném. Itt olvasható. Szt. Lukács-uszoda. Szokás szerint ma is annyit úsztam, amennyi jól esett, vagyis amennyihez kedvem volt. És aztán még ezeregyszáz métert. Kedves Ildikó, most egy cikkem kapcsán egy honlapra belinkeltek, s döbbenten láttam, hogy a statikus változatot: http://www.mek.oszk.hu/kiallitas/deske  Megkértem őket, és ki is javították. Tudja, ez eredetileg az OSZK szervere számára készült, de hát azóta már fölkerült oda a dinamikus változat. Így ennek egyetlen értelme maradt, hogy DVD-re a mentve ez a lebutított változat működőképes marad. Ha egyáltalán megtartjuk, nem lehetne ezt a változatot nem-nyilvánossá tenni? d. [Jelszavasította estére] Időközben Pirkóval maildialógusunk folytatódott: apó köszönöm a levelet és képzeld el hogy pintyeim letek ja és mikor jötök át a nanóval. meg képzeld el hogy csipognak már. [Nocsak!] Képzeld el hogy anya kivette pinty fijokát. P. [miért?] Azért hogy megnézük öket. piri [és milyenek?] hát kicsike pihék vannak rajta és csupasz Piri   2009. december 18. péntek Minden hajnalban - F/2009/201 ...hogy ugyanis minden hajnalban lefénképezem ezt az édes Lukács-kertet, hátha egyszer sikerül. De addig is. Utazunk! Ha sikerül, viszem a lányomat! Magyar Kulturális Intézet London  T. Igazgatónő!   Mellékem 16 zsidótemető fotómat  2010. január 18 – febr. 1. kiállításomhoz. A fotók szignózott sajátkészítésű printnyomatok. Ha módjukban van a képeket kereteztetni, akkor azokat szívesen ott is hagynám, ajándékként. Ha nem, két 40x40 cm. üveglap között javaslom kitenni, papír hátlappal, és zárás után majd levélként hozzám hazaküldeni. Javaslom párosával rendezni, szemmagasságban. Háttérinfók: VD. festőművész, (1942-) [...] Keretezési javaslatom: 40x40 cm., igen vékony fekete fémkeret, a fehér képszél látszik, sötétszürke paszpartu, netán valami molyhos anyagból és becsillogás elleni múzeumi üveg. Szívélyes üdvözlettel. 2009. december 19. szombat "Vasárnapi" sétánk, a Hajógyári-szigeten, kettesben Robival. F/2009/205 F/2009/202 F/2009/203 F/2009/204 2009. december 20. vasárnap 05:12. A Vadas Ernő-emlékezések kapcsán egy blog született, http://sonaj51.blogspot.com/ - onnét egy gondolat Király László Györgytől, hogy három ok van, ami miatt egy fotót érdemes elkészíteni. - A dokumentálás, egy adott pillanat különössége. - Szép vagy legalábbis érzelmet kiváltó látvány. - Gondolataink, személyiségünk, üzenetünk kifejtése. Ezek az okok szükségképpen jelen vannak minden fotográfiában, noha nyilván nem egyforma mértékben. Ez jó. Negyven év alatt sok-sok vitánk erről, hogy a fotó hogyan csúszkálhat ide-oda az értékelő fogalmak hálójában. Hogy egy pocsék fotó; egy nő hátulról, autó hátsó ajtaján bújik be épp. A kép elkészülte után kiderül, ez halála előtt három perccel Diana hercegnő, stb. 09:48 Deske, teljesen igaz a fotók készítésének hármas indoklása. Mégis a legtöbbjük egy negyedik okból készül. A termékek vagy személyek reklámozása céljából, (üzlet)politikai okokból. Üdv T. Igaz. Térden aluli dolgokkal nem foglalkozunk. d. Ma reggel meg ilyen volt. Lukács-kert hóban - F/2009/206 2009. december 21. hétfő A Bartók Béla úton akadt dolgom. A fotó: F/2009/207 A napokban elkezdtem az idei utolsó képet, ötvenhetedik és kilencven centis. Így, legkezdetén még nem szoktam mutatni. Túlzottan sakktábla, majd csökkenteni kéne a formákat. És eldönteni, színek felé indulok-e, vagy a győzedelmes monokrómia. Innét szép győzni, mondaná Szüts. A/09/57 Holnaptól világosodik, hosszabbodnak a napok. S. Nagynak SMS, régtől magánünnepünk. 2009. december 22. kedd Gábor kapta. Evvel meg is érkeztünk a karácsonyijókívánság-topra. Wass Albert, 40 szobra honunkban. Karácsony készül emberek Szépek és tiszták legyetek Súroljátok fel lelketek Csillogtassátok kedvetek Hogy emberek lehessetek Ma pedig a Lukács-kert így nézett ki. Nem tehetek róla. F/2009/208 Apó kérsz egy ciripelő fekete tücskötha kérsz csak néha kel neki almát berakni és üvegbe tedd. Piroska Kérek, kösz. d. Talán meg is lehet simogatni, megszokja. Tudtam, megvolt a veszélye a tegnapi korai képmutatásnak. A/09/57. Ketten is írták, hogy hagynám így! No hiszen. Ott azért még nem tartunk. Délelőtt, festegetés közben - csacsi irányt vett ma ez a műterem -, a Fekete bojtár vallomásai - hangoskönyv 17. fejezete. A tizenöt éves bojtár mellé (első háború) három nagydarab, szakállas orosz hadifoglyot adnak segítségül. Parasztemberek. Hamar összemelegednek. A háború elsodorta őket kaszájuk és Sonjájuk mellől. Este a tűz mellett az egyik Nyikoláj a hamuba belerajzolja otthoni tanyáját. S az ábrán mutatja, hova szokott ő árpát vetni, hova zabot, s hogy hol állnak a nyírfák. Beszélt a dinnyéiről, a disznóiról és az öt fiáról. S külön a hasas kancáról, akinek meggyökkent a lába, és sántított, amikor ő a háborúba ment. De a nagy baj, hogy aztán az ellésbe kiscsikójával együtt belepusztult, levélben írták meg neki. Az a levél aztán meg az egyik ütközetben elveszett. Sírnivalóan gyönyörű. Karácsonyi történetek. Jó húsz éve a Szabad Európa Forgószinpad műsorában a bécsi tudósítóasszony meséli édesen, hogy persze az emberlánya ünnep előtt mindent rendbe tesz. De mivel a családja ezt nemigen szereti, ezért a függönyöket ő bizony titokban mossa ki... Nem emlékszik valaki, hogy hívták ezt az asszonyt? 2009. december 23. szerda Erre a karácsonyi üdvre oda lehetett figyelni. Nincs megbocsáthatatlan bűn, kivéve azt, ha hiányzik belőlünk a megbocsátás szelleme. Súlyos tévedésben él az, aki azt mondja, hogy megbocsát, de nem felejt. Inkább ne bocsásson meg, de felejtsen, többre megy vele. Napi pocsolya F/2009/210 És van egy pótpocsolya is. F/2009/209 Apáca húgom hozta. A karmelita nővérek a gyártás közbeni ostyamaradékokat kissé megbolondíták karamellel, és KARAMELITA chips néven forgalmazzák. És még azt is ráírják, hogy new. Angyali apácahumor. Megjött az Érseki Helynök atya válasza kérésemre, hogy a Fioretti imaközösség vezetőjeként ne csak szentségimádást tarthassak, hanem áldoztathassak is. Válaszában mindkét lehetőséget megvonta tőlem. Kedves Püspök Atya! Döntését köszönöm, tudomásul vettem, hogy nem áldoztathatok. De a szentségimádást, kérem, ne vegye el a Fioretti közösségtől. Ez úgy alakult ki 24 éve, hogy vezető papunknak nem volt lehetősége mindig eljönni az estékre. Mindez azóta a drága Katona István atya, a karizmatikus megújulás egyik elindítója tudtával is történik. Hatalmas és megtartó erő Szentség előtt közbenjáró imát és dicsőítést mondani. Plébániára-, szentmisére menni nem tudunk, kisgyerekes családnál imádkozunk. Időszűke is, András 6-kor indul, és este 7-re ér haza munkájából. Szerda este, most fél órája (Szentség előtt) Püspök atyáért is imádkoztunk. Áldott ünnepet! 2009. december 24. csütörtök Kérdezi: - Még mindig Zelk? - No nem. Zelk, Illyés, Szabó Lőrinc, Petri, Oravecz, Rakovszky. - És Eliot? - Nem ismerem. - Szentisten! Hozzok neked! - Kösz, ne. Elég, ami van. Pld. rögtön itt ez aranyos Zelk-opusz, bárha az előadó sajátos értelmezésében: Hó helyett újra eső. Kocogás indul, hajnalban a házunk előtt. Kilenc perc az uszodáig. F/2009/211 Ha igaz, tényleg kapok karácsonyra Piszu-unokámól egy cirpelő tücsköt. Dunsztosüveg. Csak majd délután kettő és fél öt között. Megoldandó. 17:15 Te jó ég, elfelejtettem a fát földíszíteni, no, akkor. 2009. december 25. péntek Amint megígértetett. Piri evvel a használati utasítással küldte: <> Szállásául egy nagyobb befőttesüveg, Kata folyosói cserepesnövényeit kissé megcsupaszítottam, s egy fél alma is, lakhelyére. A tücsök csöndben volt, és nem moccant a levelek árnyékában. Nem tettem fedőt rá, megbízva benne, hogy nem fog disszidálni. Hanem éjjel tizenegykor fontos mondanivalója, álmomból ébresztett. Folytassa ugyanezt a konyhában. Most reggel vekker, 5:23, támolygok kifelé, hát még mondja. Mikor alszik egy ilyen állat? És sétáltatni, mikor? Amint kértem. Megkaptam a neveket lányomtól, ezüst ceruzával lila papíron. Úgy tudom, az állatok szigorúan elosztva a három unokák között. APÓKA, AZ ÁLLATI HELYZET A KÖVETKEZŐ cicák: BAGIRA, KAKAÓ, PORZSÁK gazdára lelt átmenő macskakölykök: HÓGOLYÓ, PIZSAMA, ZOKNI, EZÜST, VAKOND, MINCI, KIS PORZSI, GOLYÓ kutyák: GIZELLA - whipet, PLETYKA - spániel madarak zebrapintyek: PITYÓ, MITYÓ sirálykapintyek: SITYÓ, SUTTYÓ japán fürj: FÜRTYI hullámos papagáj: FJODOR énekes papagájpár: ZÖLDSÉG + GYÜMÖLCS leoprád gekkó: GECKÓ + TÜCSÖKÉK (az eledele) ékszerteknős: ERNŐ és ERNŐNÉ pézsmateknős: BÉLA a talált postagalamb, aki aztán levéllel a lábán hazarepült: MACKÓ (!) a 3 nyulak: VANILIA, PORCELÁN, HÓKA A halak ezek szerint kihaltak. Pedig múltkor a kisfiú rámutatott egy kis feketére, az az enyém. Hiányolom a sünt és a tengeri malacokat is. Anyám és Zsófi - bár különböző okokból - már nem, de fiúnk velünk volt gyertyagyújtáskor. Délelőtt, amit a csokoládék és dióbelek mellett apróra kellett vágnom, valami gömbölyű fehér, az az ünnepi asztalon gyönyörű lila (pontosabban: szürkével és Van Dyck-barnával tompított mangán ibolya) (saláta)ként jelent meg. Kata szerint ezt ő magától csinálja, ez így dukál. Karácsony reggel - F/2009/212 Hazaértemkor a tücsök (durcásan) hallgatott. Letakartam a pizsamakabátommal, hátha elhiszi a hirtelen új éjszakát. Elhitte. Vagy a jóindulat. 09:46 Most itt dolgozik mellettem a munkaasztalon. Csak egy sunyi paparazzo-felvétel. Nem tehetek róla, engem Berény Kapirgálójára emlékeztet. (Az egyik legfontosabb magyar kép.) Apó! rakjál rá egy lukacsos tetőt mert ki ugrik. és átrakhatod egy nagyob üvegbe. és tecik a kő. Piroska. Apóka! A nyulak egyike nem Porcelán, hanem Porcukor! Piri boldog, már pintyet is akar adni! De lebeszélem! Zsófi Az onokák mindegyike gyurmaállatot (tekeredő kígyó, kardhal, görkorizó egér stb.) készített. Csak egyik (anyjukkal közösen épített) küldeményüket mutatom. F/2009/213 A csipkebogyótetejű mézeskalács Apóház bejárata kissé erotikus. Oldalára szék és festőállvány rajzolva. Ha nem fotózom le, nem veszem észre. Műtárgy. Húgom a salzburgi kolostorban évekig idős betegeket ápolt. Tőle tudom, hogy az öregek már csak így, és semmi nincs mögötte. Délben a Szent Péter téri pápai áldást, de az ajándékokat is megkönnyeztem. 2009. december 27. vasárnap Valami kapcsán szóba került, 75-79 között a nyári Képzőművészeti Szabadiskolán tanítottam, Zebegényben. Mozaik-szakra hívtak, de hamar átláttam, ennek itt nem sok értelme, átalakítottam kollázs-montázs osztállyá. Tanítványaim az idősödő tiszteletes úrtól és tehenész asszonytól a főiskolára induló diákokig. A munka ennek megfelelően leginkább szemnyitogatásból állt. (Fotó F/77/13) A prospektusba ezt tettem (C.00576): Az öregedő Braque tengerparton guggolva kavicsokat keresgélt. Eredményét ismerjük. Játéknak csúfolják. A kollázs, a montázs nem szégyenkezik emiatt. Pedig gyakran pillanat-ötlet sugallja, gyorsan készül, könnyen romló anyagokból. Csakugyan játék, mint minden művészet. Kifejezhető vele az egész világ. Megismerhető vele az ÉN. Erre használjuk mi is. "Ábrázold tépett papírral egy zivataros délután ritmusát." Nincs kit utánozni. Munkamenetünk tehát: Témakeresés ceruza- és tusrajzzal: természeti formák, rendszerek. Majd ezt a megtalált és ábrázolt rendet megpróbáljuk emberi (művészi) tartalmat hordozó kompozícióvá érlelni. Ez történhet bármivel: fakéreggel, meggymaggal, mozaikkővel, tépett vagy vágott színes újságpapírral. Nem kész mű a fő célunk. Szükséges eszközök: rajzszerek, olló és néhány színes folyóirat. Egyik közös feladat pedig így indult (C.00807/2): Zebegényi osztályommal: - Felhoztunk a Duna-partról egy két és fél méteres uszadékfát. - Kiállítottuk, majd körbeülve megbeszéltük, hány főbb szempontból lehetne evvel a tárggyal foglalkozni: [CIVILNEK ÁTUGORHATÓ] 01. felület, rétegződés, 02. csomók léte, ritmusa, 03. mint csendélet: vonal, anyaga, ritmusai, üregek, foltok, 04. a víz munkája: kopás, elszíneződés, élősködők, 05. a fa kora miből ítélhető meg, 06. a fa élete és halála és ezek jegyei, 07. a fa halála utáni története eddig, a várható sorsa, 08. színproblémák a./ látvány, b./ tartalmilag (mit jelent), 09. a fa tónusviszonyai, 10. hangulati értékek: nyugalom, nyugtalanság, vibrálás, elmúlás, tehetetlenség (sodródott), közeli, - kedves számunkra - vagy nem, 11. rendszerek: formai, biológiai, esztétikai 12. a fadarab eredeti illeszkedése, a halál módja, 13. asszociációs lehetőségek a formákból kiindulva: áramvonalassága, repülő, madár, halféle, torpedó, 14. érdemes lenne egy mesét írni róla, 15. a fa megtalálásának története, élményköre, 16. frottázs készítése róla (papírt rátéve ceruzával a mintáját átdörzsölni), 17. szobrot lehetne belőle faragni, 18. milyen emlékműnek lenne így alkalmas (esetleg továbbfaragással?), 19. milyen posztamens, milyen környezet, milyen háttér kellene, 20. használati tárgy készíthető belőle: épület, játék, szerszám, 21. emberre ártalmas tárgy készíthető belőle, 22. szimbiózis, parazitizmus jegyei, 23. sérülésnyomok: meteorológiai-víz-állati-emberi, társadalmi pl.: traktor - útszélesítés 24. a kéreg és a belső viszonya van, ahol levált, néhol a belső átveszi a kéreg feladatát! 25. íves és egyenes vonalak, pl. mértani alapformákkal ábrázolni, karakteres rádiuszok a görbéknél, 1-5 cm a csomóknál: 5 m a kontúr; 1-2 cm a töréseknél, 26. más anyagokra is hasonlít: homokfal, fém, szivacs, kő erezete, 27. a puha és kemény részek viszonya, 28. karakteres-érdekes pontok a törzsön: férgek, csomók, szennyeződés 29. tömeghatása-térhatása, enteriőrhatása, negatív íves zárású tér, 30. milyen színekből áll össze a látvány; világos okker-sárga-sárgászöld-kék-szürke-vil. barna, fehér-fekete, karaktere: monokróm, rózsaszínes, tompa színek, 31. a fény és a tárgy, villanylámpa - szórt fény - ki kéne vinni a napra - akkor viszont a színessége elveszne, 32. természetes komponáltsága, részleteiben is, 33. a jelenlegi állapotot hányféle törvényszerűség hozza létre 34. a fa súlya, súlypontja, 35. kontrasztok: arányaiban, a nyugalma + a görcsök körüli örvénylés, faktúra érdesség + simaság, 36. a csupasz kontúrvonal, 37. lehetőségek szimbólumképzésre: halál stb., 38. a tárgyból kikövetkeztethető: a környezete, éghajlati viszonyok - domborzat, vízrajz, állatvilág (csigák, szú, harkály, nyúl), növényzeti környezet is, ásvány, kőzet, kémiai analízis, izotópvizsgálat, 39. irodalmi-képzőművészeti emlékek ebből a tárgykörből: Steinbeck: Mohos fa, Jacaranda-fa, Bates, Csontváry, Ferenczy, Barbizoni iskola, Szinnyei, Fából faragott királyfi, Schubert: Hársfa. - Ez után mindenki kiválasztott egy szempontot, s avval gondolatban-, majd rajzos vázlat formájában foglalkozott, azután földolgozta. Egyik évben összecsaptuk osztályunkat Szütscsel, és közösen korrigáltunk. Ritka alkalom, akkor tapasztaltam meg a közös gondolkodás hatékonyságát, csodáját, talán először. Nagy fekete autóm ajtaja résnyire nyitva, beleülve nem mozdul, elektromosság semmi. No. Én bűnöm-e, vagy a rablótestvér (© Szt. Ferenc) félbehagyta munkáját, ki tudja. Az ajtókat nem lehet bezárni. Majd hétfőn szerelő. Az elemlámpát mindenesetre kivettem belőle, ha közben ellopnák is a kocsit, ez meglegyen. Csodálatos szerkezet, kis kurblizás, és hónapokig működik. Unokafotó. Karácsonyi Tradícionális törzsi ebéd Kata húgánál. Kinga és Piroska. Vermeer lányai - F/2009/215 A kis házitücsök pedig, nem kívánván alkalmazkodni vekkereim szabta életrendhez, tegnap óta a konyhában szolgál. Kata nagy örömére, mert hangja a görög szigeti alkonyokra emlékezteti. Egy bolond keret, meg egy rossz kép, hát ma délelőtt összepásszítottam őket. Még egy kis okkerfesték rá. Bolond műterem - A/09/14, 49x39 cm. York napsütése. Ha már ezt az évet cifra kerettel kezdtem, (A/09/01) effajta a vége is. És még csak a délelőttnél tartunk. 13:41 És e percben megvan, amitől igazán a karácsony. Eszembe jutott: Illyés esszéit kell előhalászni az előszobai könyvespolcról. Iránytűvel I-II. De rég, utoljára! Ó,ó! Meddő évek! Félre téli mélabú! A Szabó Lőrinc-kötethez írt bevezetőjével fogom kezdeni. 2009. december 28. hétfő Az akku talán föléleszthető, holnapra kiderül. Mára ez a 09/57-es ide fordult. Most mutatom harmadjára. így indult aztán meg Kilencven centis. Címet kéne neki adnom. Legyen Műterem félálomban - A/09/57 Ami a készítés körülményeire utal. 17:27 Haladok a tücsökszelídítésben. Méterre tőle mosogatok a konyhában, s ő teli tüdővel zizeg, üzemel. A köv. lépés az lesz, megpróbálom rávenni, hallgassa figyelmesen ő is Sinka életvallomását, amit én, napok óta. Deprimáló, monoton és zseniális. Mint húszévesen Steinbeck Érik a gyümölcs-e, amiből megértettem, mi az, szegénynek lenni. Hogy legyünk nagyon csendesen alázatosak ez ügyben. 2009. december 29. kedd Egyszer minden a helyére kerül. Ahogy az a régi sláger: minden jól ki van találva, a popsi belefér a nadrágba- <> Vándor Györgyi. Szolgálunk és emlékszünk! na Fölrúgva az elemi tücsökszabályokat, háziállatunk e szép napos délelőttön is munkában. Tán hálából; hisz táplálékát kerülgetnie kell - egy fél alma -, nagyobb testsúlyánál. 2009. december 30. szerda Levizitált nálam legifjabb gyűjtőm. Egy kis keretkopás-probléma. Édesapja vásárolta számára hároméves korában az A/07/28-at. Belépve, megfogta a nadrágomat, fölnézett rám, és azt mondta, én is szoktam festeni.˙F/2009/220. Még két fotó a kisasszonyról, elbűvölt. F/2009/218 F/2009/219 2009. december 31. csütörtök Mi volt ez a 2009. Megkapom a 15 gigát a honlap számára, az OSzK-tól is. C. Napló most 10240 oldal, netre átgépelése kész, kézirata az OSzK-nak. Zsófiéknak központi fűtés. Miki a Körtérre költözik. Megcsináljuk vele a B. Napló kötetet. Két hónap alkotóház, 57 olajkép, tán az idei első a legjobb. Honlap Gábornak. Egy konyhában cirpelő tücsök. Még megy a napi 1200 a földön és a vízben. És nem kellett fölfúrni a fejemet a János kórházban, az is jó. Köszönöm. 2009. dec. =206370 = 4526/hó = 146/nap 2009 = 47488 = 130/nap oldal teteje VÁLINEWS 178. levél J.-nek, Le Meux-be / 2010. január 2010. január 1.  péntek Szilveszter, unokák nálunk. Piri (8) megtalál egy üres bonbon-dobozt, vigyorogva elkezdi nyomogatni a dudorokat, hogy ez az én kompjuterem. Megtörtént a szokásos informatikai hóvégi zárás. Ez olyan sokágú, hogy puskáznom kell, valamit ki ne felejtsek. Hogy a VÁLINEWS-t (itthonra, és a két levéltár) kiprintelhessem, 18 lépésben át kell alakítani a formátumát. Más program, ábrák kesebbre, stb. Aztán a honlap DVD-re mentése, a titkos háttértáblázatok is. Van, akinek még a neve sem kerülhet a szerverre. Ilyenkor frissítve lementem az e-mail-, és a domain-címeket is. Hiúságom valamellyest zsugorodván, naponta már nem, de havonta ősszegzem, hány olvasóm volt. És ebből a napi átlag. Dec.: 146. Szütsé több. A rohadék. A NEWS-ban havonta 40-70 kép gyűlik össze. Az informatikus fiú szellemesen úgy csinálta meg az ehhez tartozó adattáblázatot, hogy amit lehet, (URL, opusz, dátum, - összesen 17 oszlop van), azt a gép automat. beírja. De hogy az a sapkás figura: Robi, és akkor ő Bognár Róbert (a rákeresés miatt), hogy Hajógyári-sziget, "03. pest"-, netán "14. emberek" - kategória, hogy ez fotó, és én csináltam; sajna, csak én tudom. Ezek végigbogarászásával is megy az idő. Hűséges önrabszolga. Kata a gyerekek majszolós kedve elől este a konyhából a műterembe menekítette a süteményes tálat. Nem tette okosan. 16:46 Megettem az ebédemet, megaludtam a délutánomat, most éppen forralóval a fürdőszobába, vizet venni a teának. És ez után - ijesztő - nem tudom, mit fogok csinálni. Amikor minden hibás vilanykapcsoló megjavítva. Amikor elfelejtődik, hogy van egy szakmám is, üres lesz minden. Melodramatikus alkat, nehéz. Az engem most nem vígasztal, hogy kiállításom Londonban, január végén. Jut eszembe, el lehet mosogatni. Ha kicsivel lassabban, kevesebb lesz a selejt. 2010. január 2. szombat A/10/01, ezt csak így mutatom, délelőtt kezdtem. Kilencven centis, ez is. Közben a Fekete bojtár végét hallgattam. Megrendítő. Remekmű. Látatlanba biztos, ez Sinka főműve. Valószínű, nem kéne verseibe beleolvasnom, ahhoz túl érzelmes. Hallom, van novella is. Azt majd inkább. 16:45 Kedves Deske, bele lehetne: "Anyám balladát táncol". Iszonyú mély és ó mélységekből jön. B. Megvan. Köszönöm. Nagyerejűnek hat. Én nem tudok igazán utána menni. d. Egyszer volt szép az anyám tánca, mikor kend?jét gyepre hányta, a Korhány vizénél, Pusztapándon, s bokázó lába pásztortűznél, öles apám örömére szállt, mint illat a virágon. De gyönyör? lábán víg figurát ered? táncába ? se vitt, csak mutatta ringó mozdúlattal halálba járó ?seit. Mert ugyanaz sírt fel a flótán, hogy meghaltak azok ima nélkül, nagy szakállal, akasztófán. S hajnaltájon, leng? szélben, hogy fény nyíllott két nyárszemében, elébe raktak tíz szál gyertyát,     a teljes vers 2010. január 3. vasárnap Fiam csak annyit kérdezett: kész van? És még aznap belenyúltam a már lefényképezett és keretezett A/09/57-be. Aztán a javítást átküldtem neki, mailben. 1. határvonalat rövid szakaszon felerősít 2-3. hangyapöcsnyi okker aztán újra fotóztam. d. Van egy műteremfotó is. F/2010/003 És ismét morális bukás, nincs lelkierőm a színes változatot kidobni. F/2010/002 De mégis volt. Töröltem a fotók közül, csak itt marad meg, mindössze 100 kilobájtos ábrának. Le Meux-ből az ünnepekre családfotó. Keresztfiamat tíz éve nem láttam, így néz ki: KERESZTFIAM-No.1.** Vagy így. Nem írták alá, melyik melyik. KERESZTFIAM-No.2. Erős szél, meg minden; ma csak egy kicsi séta a Várban. Vároldal - F/2010/004 Deske, utoljára a Sinka-versről. Ez olyan, mint egy sámánének. B. **Le Meux-kontaktus létrejött, hétfő, 20:34, ő az. Amúgy ikrek. 2010. január 5. kedd Tegnap reggel ötkor készítettem ezt a három felvételt, a táblácskát fejlámpával, az a tartály fenekén volt. A printtel aztán tízkor le a sarki boltba, hogy ugyanilyen konyhai bojlert kérek. (Akkor könnyű szerelni.) A Braün cég tizedikén kezd, és amúgy őket sokan reklamálják. Maradtam egy Hajdú tízliteresnél. Egyeztettük, hogy ez is háromnyolcados csatakozással, nem kell biztonsági szelep, satöbbi. Délre fölszereltem, és a legnagyobb megdöbbenésemre (csakugyan) egyetlen illesztés sem csöpögött, de sőt hibátlanul működött az egész. Egy kényes pont, ahol (kócpótló) teflonszalaggal tömíteni, a csavarmenetre tekerve. De annak a trükkjét tudtam, a menet-éleket reszelővel érdesíteni kell. Vetkőzés közben dicsekszem mindevvel reggel a klubban, hogy a csaptelep, meg minden; mikor Gábor rákontráz, én meg leszedtem a karácsonyfát. Hihetetlen sikere volt, ezredes barátunk görnyedten a térdét csapkodta a röhögéstől. A vízben még kitaláltam, hogy az új képet Van Dyck-barna lazúrral folytatom (mint mindig). Aztán tényleg. A/10/01, kilencven centis. Egyelőre nem csak a kerete rossz neki. Olyan jó kis butuskára akartam. Majd. Ez mindig szép, mindig kicsit más. Tél - F/2010/005 És még kaptam is képeket. Szígorúan csak állatbarátoknak. Szütsnek kifejezetten tilos. 01  02 03 04 05 06 2010. január 6. szerda Ehhez is ihlet kell, nem tréfa. Vagy száz fotómat kiszelektáltam, két nap munkával. Megkönnyebbülés. Meg egy új: Hajnali szellőztetés - F/2010/006 Beázós bakancsomra méhviaszt kentem, majd hajszárítóval ráolvasztottam. Beszívta. És most reménykedem. 2010. január 8. péntek Kaland. Hetekig terveztem, hol fúrják, merre vezessék, hova tegyék. Tegnap aztán megérkeztek a T-Home-fiúk, bevezették lakásunkba az optikai kábelt. Öt telefoncsatlakozás, három kompjuter, wifi, meg a televízió. A lakáson körbe, a mennyezet alatti kábelcsatornába, létrával. A belépő munkásnak azonnal a kezébe egy tízezrest - tudtam, miért -, avval, hogy én előre szoktam adni. A két óra múltán következő szoftveresnek úgyszintén. Ő először hárította, a délután vége felé már figyelmeztetnem kellett bőkezűségemre, mikor itt akart hagyni, hogy ő a routerhez nem ért. (Hívták, telefonján egy kisasszony fotója jelent meg.) Hogy a routeremhez nem értett, úgy oldottam meg, hogy leszaladtam egy újért, amihez volt használati utasítás, a Mammut2-be. Egy tizes. Miközben ők létrán, én ládára állva csináltam a 220 V. dughelyet, és szereltem az új dobozokat. A plafon alatt a Kedves Utókort írásban figyelmeztettem, ha az optikai kábel megtörik, minden kampec. A konkort le is szögeltem. A nap éjfélkor, a János kórház baleseti ügyeletén fejeződött be, csak egy tetanusz oltást kértem, az már gyorsan ment. Az orvostól annyit kérdeztem, úszhatok-e reggel. Viszont ami egy éve 7-el, tegnap 75-el, mától 1500 kbyt/sec-el megy a netre. Igaz, kicsit olcsóbban. És a tévének ingyen-doboz, öt óra műsort tud tárolni Katának. Nekem pedig két doboz, vagy tíz zöld fénypont pislog rajta. De ez még semmi, mert éjjel ágyamból, szemüveg nélkül ugyanezt 50-60-nak látom. A nagyobbiknak van forgatható antennája is. Ahogy elmentek, kiderült, telefonszámunk véletlen kicserélve, nem működik a mail, és az internet explorer. Utóbbit informatikusom betegágyából megjavította. Karba tett kézzel figyeltem, hol, merre szaladgál a kurzor a képernyőmön. Csoda. Még annyi, hogy az ágyam melletti könyvtartót megmagasítottam egy kicsit. 2010. január 10. vasárnap Egy kiselefánt születését végigfilmezték egy nemzeti parkban. Nehezen választotta az életet. Megrázó és gyönyörű. http://termeszet.indavideo.hu/video/Elefant_szuletik_-_dramai_kuzdelem_az_eletben_maradasert Vagy itt, Ádám levette nekem, mp4, 24 mega, kérnék vissazjelzést, működik-e, vagy nagyon lassú. Séta felhőben, a Szabihegyen. Tulajonképpen lófasz a túrabakancsom seggébe, méhviasz ellenére beázik. De a köd gyönyörű volt. 53 fotó. Uborkahámozás. Szeletelés. Aztán fotószelektálás. Hármat megtartottam. Egyet kellett volna, a hetest. Ködben - F/2010/009 Ködben - F/2010/008 Ködben - F/2010/007 Hej, hej, Deske! Feleségem tanácsa: Paraffinolajos kezelés. A másik tanácsot Janó barátomtól hallottam: Ő étolajban főzte ki a bakancsát. Többé soha nem ázott be. Üdv: Gy Marhafaggyú! Garantált eredmény. Semmivel sem büdösebb, mint az avas étolaj. (Ha ez egyáltalán számít.) Beszerzése hentes és mészárosnál: "Adjon már egy darab marhafaggyút, legyen szíves!" I. 2010. január 11. hétfő A csodálatos elefántszülés-filmnél rájöttem, hogy ezt kis idő múltán már én se fogom megtalálni, merthogy melyik NEWS-hónap szövegében keressem. Ettől úgy elszomorodtam, hogy megettem a frigóban lévő tartalék ischlert. Pedig az Katáé volt. Aztán csináltam egy igazi FILMTÁR menüt, előhalászva minden rég feledett filmet, a bukófordulót, Armstrong " megérkezését" a Holdra. Csoportosítottam őket, nem egészen logikus, de: SZAKMAI - tévéinterjúim, meg kiállítások EGYÉB SZEMÉLYES - lomha síelésem MAGYAR ARCHÍV - a Petőfi Irod. Múzeum vándorautóbuszában monitoron Ady temetését mutatták, azt lemozgófényképeztem TÁJAK múlhatatlanul szép giccsek, diavetítések ÁLLATOK - ahogy a cica pimaszkodik a pudlival TRÉFÁK - Picasso Várady-verset szaval Aztán MENÜ-ben összehangoltam a FILM, a VERSTÁR és HANGARCHÍVUM - szavakat: FILMTÁR VERSTÁR HANGTÁR És most minden jó. Szerintem. 2010. január 12, kedd Kedves I.! marhafaggyúért azt a kis képet A/09/34. Nos? d. A fene tudja, miért, de én nem érzek ekvivalenciát a két dolog között. I. Ekvivvv: az elején mindkettő büdös. Tartom a tétet. d. Szüts tűnődik képkeretezésein (szm.hu / jan 9.), hogy ezek a kis akvarellek tulképp. levlapok, talán az szerint kezelendők. Öreg! Most olvasom. Szerintem a képeslap olyan megkülönböztetés a műfajok között, mint festő és festőnő meg orvosfestő, mint az ambíciózus kerámiáknál, hogy az tulajdonképpenegykisszobor. Vagy kép, vagy nem kép. d. Kedves T.! Amennyiben úgy dönt, hogy a kiállításomhoz legyen utcai plakát. Megérdeklődtem telefonon. 1./ A tavaszi politikai cirkusz miatt kétséges, hogy egyáltalán lesz-e májusban hely. (Szerintem május 15. körül kell kihelyezni, jó héttel a megnyitó előtt.) 2./ Amennyiben igen, akkor igen hamar meg kell rendelni. 3./ Amennyiben pontos árkalkuláció kell, mail: kovacs.zsuzsanna@cityposter.hu 4./ A Cég: MAHIR Kft. 1095. Soroksári út 121. t.: 280-8050 5./ 100 darabbal számolva, A1 méret (59x84 cm), sima (nem kivilágított) oszlopon két hét: 3900 Ft/db. egy hó: 6100 Ft/db. két hó: 12.200 Ft/db. 6/ Öt év előtti emlékem alapján ők megküldik ilyenkor a plakátok fölkínált pontos helyét, amit véletlengenerátorral határoznak meg. Ilyenkor annyit lehet mondani, hogy I. ker., V.ker, Nagykörút, és hogy kerülhet két darab egymás mellé. (Szerintem.) 7./ Kedves T., jeleztem, műtárggyal tudnám kompenzálni a költséget. d. Egy értelmes karácsonyi üdvözlet, Éváéktól kaptuk, svéd vagy talán norvég templomi freskórészlettel. Lehet, hogy valaki erről tud is: Albertus Pictor, Härkeberga kyrka. A csacsik nem írnak alá dátumot. A képből szerintem nem arra következetésre kell jutni, hogy aki követi Isten szavát, az megkopaszodik. Gyönyörű. Google: Härkeberga templom található hátság, pár mil északra Enköping. A templom a korai 1300-as és 1400-ben szerelték fel a sekrestye és a tornácra. Egyidejűleg tartsa vissza az egyház sírboltba. A 1480-as évek közepén boltívek és falakat freskók díszítik Albertus Pictor. A falak mész volt a 1700-as évek közepén, míg a boltozatok festményeit érintetlen. Falfestmények bekopogott, és helyreállították az 1930-as években. Amikor Samson után éjszakai kalandjával gáz állapotban találja kapu zárva, lecsap ki az ajtókat, és ezeket vele. Ez egy olyan típusú detonates, amikor Krisztus a pokol kapui, és akkor a harmadik napon. A színek továbbra is viszonylag jól azzal a kivétellel, hogy a piros ment át a barna színárnyalat. 2010. január 14. csütörtök Mai Népszabadság. Moszkvában a tavaly májusban fölszerelt térfigyelő kamerák közül 29 ezer csak üres doboz volt, a fölszerelő cég a figyelőmonitorokra előre fölvett filmeket küldött. Az első hentesnél nem volt marhafaggyú. A második még reggel kidobta a kukába, de nem árulta el, melyikbe. Az ötödik mára félretette, s nekem ajándékozott másfél kilót egy nejlonzacskóban. Már bekentem vele a bakancsom, a félcipőm, ami volt, a bőrfoteleket; a baj az, hogy az ügy súlyához képest mindez túl gyorsan megvolt. Betettem az egészet egy lábosba (Kata elutazott), ha ez valami zsírféle, akkor majdcsak kiolvad, akkor belemártogatom a bakancs orrát, amíg forró. De elkezdett lesülni. Át az egészet egy lábosba, vizet alá. Kihűlés után, feltételezem, szétválik a víz meg a zsír, muszáj neki. Akkor majd meglátjuk a továbbiakat. Holnap a klubban meg kell kérdezni a teendőkről a heraldikust, ő ért hozzá, ez is része a történti haditechnikának. Nem vált szét a rohadék. Valami húslevesféle lett belőle. Ki a gangra, a hidegre, míg kihül, hátha akkor. Addig festek. Lehet, hogy marhakocsonya lesz? Szerintem sok vízben kell főzni (mint a húslevest), majd a zsírt-, a faggyút leszedni a tetejéről, azután a dermedt állapotban be a mélyhűtőbe. A heraldikus megjegyzései hasznosak lehetnek, bár a hűtéstechnikában nem tudom, milyen mélyek az ismeretei. I. Kedves Deske! Elég sok kiolvasztott marhafaggyúnk van éppen itthon, küldök belőle egy dobozzal! Mi is a bakancsokat kenjük vele, de nem forrón, hanem fagyosan, viszont a meleg kályha mellett, kézzel. Egy éjszaka alatt beszívódik a bőrbe! A Mátra aljában lakunk, ide nem tud elugrani érte, szívesen feladom postán. Üdv: Zs. Deske, versenybe szállok: KIWI MINK OIL. Nem adom ki a kezemből azt a keveset, ami maradt. Harminc éve hoztam Amerikából, a patent boxosdoboz miatt vettem meg. Reszketve adok belőle, itt bekenheted a bakancsodat. H. Most, hogy így kitanultam, ami létrejött a leves tetején, avval a kevéssel megint bekentem. Aztán a kályha elé. És most nézem. És: eligazítást kérek, mennyi időnként kellene bekenni? Azt mondja az uram, hogy ez az igénybevételtől függ. Ha ő minden hétvégén túrázni menne benne, akkor érdemes havonta bekenni. Korábban valami iszonyú drága hegymászóbolti vaxot használtunk, de ez a faggyú ugyanazt tudja. Zs. 2010. január 15. péntek és nem csütörtök 05:43 Ma délben egy rövidnek ígért interjú a Duna-TV-ben, a jövő heti londoni utam kapcsán. A Magyar Kulturális Intézetben lesz kiállításom, zsidótemető fotókból. Valami ilyesmiről kellene a kamerába beszélni, most jegyezgetem: <> <> << A tapolcai zsidótemető bejáratánál fölirat: Minden élők gyülekezőhelye.>> 08:54 <> Egyébként cseszhetem. Klub. Az ezredes úr a magyar honvédség ruházati ügyeinek egyik vezető szekértője volt. Mondja, a marhafaggyú kiváló, nem engedi át a vizet, úgyhogy a lábad fagy le. Nem tud a pára eltávozni.**        **Persze ez nem a mi két-háromórás hóban-sétáinkra vonatkozik, úgyhogy mégis minden rendben. Középkori szerzetesek asztalán a koponya, az nekem ez a lencse. Van még, aki tudja, mi volt a rangja a gyönyörű-keményen rajzoló, majd száz évig használt, 1908-ban konstruált Tessar fotóobjektívnek. Húsz éve, hogy Schmalnak nem kellett, s egy mellékmondatban nekem adta, akkortájt építettem a favázas gépemet is. Fókusza 13,5 cm, vagyis síkfilmes géphez való. És most porosodik tolltartómban, jelentéktelen segédeszköz; egy nagyító, olykor már túl kicsi a betű a térképen. Még mindig elszorul a szívem, ha ránézek, bárha nevetséges. Carl Zeiss, Jena. Memento mori, tanulunk elbúcsúzni. Fényképezés nagy, fekete, harmonika-kihuzatú Voigländerrel; abba való volt. Az én gépembe a Távirati Iroda műhelyében a vakuszinkront is beleépítették. Régi emlék, régi szerelem. Egy londoni múzeumot kerestem most vele. A fényképezkedéshez szépen megpucoltam. A tücsök ciripel a konyhában. 2010. január 16. szombat Klub. Heraldikusunk valóban ért a bakancsápoláshoz, de alkatához híven bonyolult tűnődésekbe kezdett, amiben sűrűn szerepelt a megmondom őszintén. Viszont a mellettem vetkőző hentes határőr kiskatona volt. Odaböffent: hetente kentük. Kedves Deske, bocsánat a fontoskodásért, de a Tessar objektív terveit 1902-ben hozták nyilvánosságra (Dr. Paul Rudolph tervezte). Üdvözlettel: P 2010. január 17. vasárnap Füst Milán kezdi könyvét evvel a nagyerejű kulcsmondattal: semmi sincsen egészen úgy. Igazságot szolgáltatni merengő heraldikusunknak, mert ő tett pontot a történt végére. Mellékesen megkérdezte, és milyen zoknit hordasz bele? Ó, ó. Nem is a bakancsom ázhatott be, talán csak nagyon beleizzadtam. Most odakészítettem a sízoknit. És ez a last solution. Mifelénk színesek a járdák. F/2009/011 Zsófi jön velem, kölykei teljes izgalomban, a mama elmegy. Boti útirajzot készített, bele a kofferba. Magyarázata a munkához: A repülő hátsó ablakában a mama, integet, előtte Apó, ő nem integet. Balra, a két ház között pedig ő integet, fölfelé. A tetőn a pinty fészekanyagot visz a csőrében. A család macskái természetesen részei a történetnek. Piszu ebből az alkalomból egy papír két oldalára két azonos tömegjelenetet rajzolt a mamának, téli és nyári változatban; ki tudja, miért. Különbség annyi, az előtérben lévő tóban halak és teknősök nagy számban, télen ugyanez üres jégmező. Nyáron homokvár, télen hóember. Ez is utazik a guruló kofferben. Csak egy szalmakalapot kért Londonból. Nyolc éves. Úti előkészületek 1. Megerősítettem azt a gombot, igaz fekete cérnával. (Kata Jeruzsálemben.) 2. (Technokol rapiddal) megfoltoztam a kabátzsebet. 3. A The Spy Who Came in from the Cold 4. Hirtelen halálom esetére tsalád hozzáférhet bankszámlámhoz. 5. Botond rajzát hétszer lefényképeztem, két géppel, és kétszer beszkenneltem. (Míg sikerült.) 6. Kihúztam a külső winchester dugóját a gépből, hogy ha kirabolnák a lakást és elvinnék a PC-t is, a lementett anyagaim megmaradnak. 7. Mondom Zsófinak: National Gallery, Tate Modern, British Muzeum, Courtauld. Mondja: állítólag az állatkert tök a centrumban van, és nagyon jó. ---------------------------------------------------------------------------- Úgyhogy búcsú a hét végéig, mert laptopot nem viszek, csak - romantika - a negyvenéves magamvarrta bőrtarisznyát. Péntek estére itthon. Akik nem jönnének ki megnézni a kiállításomat, azok számára. 2010. január 23. szombat. Megérkeztem tegnap éjjel, ma még csak pihegek. Ifjú utcaseprő-tanulók Velasquezről hallanak a National Galleryben. A londoni kiállításom egyébként csak 25-én nyílik. Még nem volt mód megvenni a fotók elé az üveget. (Sima, nem múzeumi üveg.) 2010. január 24. vasárnap Kedves Zs., szerencsére a küldeményen férjezett nevének második fele olvashatatlan, úgyhogy postán nem-, csak mailben tudok marhafaggyúköszönni. Nagyon köszönöm, tényleg. Érkezem Londonból, várt a küldemény! Nagyon fínom. Én - bevallom - egy kis kolbászt is tettem még a kenyérre, spagettikrémet. Most hűtőben, mindig csak egy kis adag, spórolok vele, óvom. d. London. National Gallery (2x) British Museum (2x) Tate Modern Courtauld Gallery National Portrait Museum No, akkor amit a kilencven fotóból megtartottam: Szütscsel szoktuk volt emlegetni, nevetve legyintve, ja, a mítoszteremtés. Amikor János Mongóliában dollárt adott a sofőrnek, hogy a sivatagi dzsippet ő vezethesse. - No, mondom, hiszen mindnyájan. - Csak tán ügyesebben, mondja ő. Mióta megvan, viszem útra ezt a kis bibliát, bár most a Zsolozsma lett volna praktikusabb. De a mítosz. Beleírva mindenütt az adott vasárnapra esedékes igehely, olvassam mise közben, magyarul. F/2010/022 Ez az emberke útban London felé az előttem-ülésről forgolódott hátrafelé, nézegetett hosszan, figyelmesen. F/2010/012. Ez az út: Zsófi lányommal vagy tíz év után először néhány nyugodt nap, kettesben. Duplaágyban aludtunk.Tizenkét éve a gyerek-Mikicával itt, egy Bonnard-kiállításra. Először a BRITISH MÚZEUMBA. Hotelünktől kétszáz méterre. Ezek - mióta én itt utoljára - titokban átépítették, bontás is lehetett, most hatalmas üvegkupola alatt a fogadótér. Ami sokkal barátságosabb, mint a Louvreé. Klubban már rákérdeztek, mondom, múzeum!?, rémes, üres tárlók előtt ülnek a biztonsági őrök, lehorgasztott fővel. Csak régi, ötszáz éves képek... Fotó a főbejárattól visszafordulva. F/2010/020 Kisdiákok minikompjuterrel a kézben fotóznak és jegyzetelnek. Egy prehisztorikus fej. Nesze neked Gaál Jocó. london-03.jpg Egy másik korai fej. london-04.jpg Az egyiptomi részben hal és ökörbébi múmia is volt. Hatalmas könyvtárterem görög vázáknak. Ezt nem néztük meg. A görög és római szobrokat sem. Ezt annyira szeretem, ahogy várostromkor hullanak az ellenre a kövek, szép ritmusban. london-02.jpg A mítosz, megint. Mikor 74-ben a múzeumtitkárságon számon kértem, hol ez a totem, itt kéne legyen. Épp kölcsönadták. Nekem pedig ezt az észrevételt be kellett írni egy hatalmas könyvbe, amit az orrom alá dugtak. Régóta szeretem, most látom először. london-16.jpg Elbűvöl, amilyen fölényesen absztrahálnak ezek az indiánok, ahol kell, vagy lehet. Micsoda formaritmusok. london-17.jpg Zsófi lányom a várost járta barátnőjével, bár a Zoo-ba egyedül zarándokolt el. De három múzeumban velem volt. Ezt a képet ő szúrta ki. Eszkimó népi hímzés, úgy tűnik, a fajfenntartás fázisai. A kórházban infúzió. london-15.jpg Formaruhás kisiskolások, rövid nadrág - január - és pamutzokni. Amit mindegyik letűrt a bokájára. Köztük mindenütt afrikai, ázsiai. F/2010/013 TATE MODERN. Idehozták a Tate új anyagát. Ki fog ezek után a régibe menni? Vagy majd ráhajtanak, ők is, lásd National Portrait Gallery. Picasso, Tapies, egy édes Rothko. És bölcsen az újak között egy Monet. Ő mindent tudott, kezdve a korai naturáktól, a szinte nonfig. tavirózsákig. F/2010/017 ESTI SÉTA a városban. Egy újdonság, a Themzét, gondolom, eddig még senki nem fényképezte le. F/2010/018 Lakóhelyünk körül. A Szóthszhemtom sztrít, ha jól mondom. Gondos éjszakai fények. london-01.jpg Szállásunk Hotel Bedfod, 30 ezer ft. kettőnknek, naponta. Svédasztal reggeli. Jónéhány ham meg egg. Ez is. Igen sok bumfordi taxi és emeletes busz, ettől valahogy intímebb. Semmi duda, semmi hirtelen gyorsuló előzés, nyugodtan egy kocsi léphetsz, megáll. Lassú egyenletes autófolyam. A sarkokon félméteres felirat az úttestre festve: jobbra nézz, és egy nyíl. Sok az idegen. Talán minden ötödik járókelő színesbőrü. F/2010/014 Vacsora a Shakespeare Valamije (elfelejtettem) pub-ban, mondták, olcsóbb hely. Amúgy ezúttal nem kellett agyonspórolnunk magunkat. Vagy 100 asztal, beszámozva. Az ember a pultnál kifizette a bífszteket és a tonikot, ők fölírták az asztal számát, s megmondták hány perc múlva hozza a pincér. Zsófi lasagnet rendelt, ő tudta, mi az. Azon túl én is mindig azt. Voltak, akik sört ittak, érdekes. Rettentő zajos és nagyon barátságos hely volt. F/2010/019. NATIONAL GALLERY. A gyermeknek kél káromkodni kedve, ez a Bonnard TÚL jó. Kvázi botrányos. Zsófi lányom kérdezte, papa, te tulajdonképpen mit nézel a képeken, tanulod? - Azt kevésbé, de tudod, én itt vagyok otthon igazán. Amíg kifordul egy hintó a két alabárdossal őrzött kapun, pillanatra belátok az Éden kertjébe. S ennek a gönyörűsége és szomorúsága. Még tűnődöm kevésbé szenvelgő válaszon, bár lehet, hogy pontos. Itt tilos volt fotózni, ennyi sikerült, üvegen keresztül. london-08.jpg És még egy Bonnard, szóval itt elakad a szó. Hogy még a három paravánszín, ami tulképp ronda, az is milyen jó. A fotógép képernyőjén ellenőrizve a felvételt, vettem észre, hogy egy akt a szoba közepén. Ezt a MAGÁNMÚZEUMBA fölvettem, t219a. Másodszorra vissztérve, belebotlottam a Messina képbe, elfelejtettem volna megnézni, pedig. Rembrandt arcképei, öregkori is. Claes, Vermeer, Hooch. A kedvelt hideg templomenteriőrök, bennük sétáló lapos urak, olykor kutyával.. Holbein koponyása, Botticelli alvó Marsa. Váratlanul Uccello csatája, ezt is kifelejtettem volna. Leonardo nagy rajza. Megint Sisley, Vuillard. A fenti kép részlete. Ez 'A' festészet. london-06.jpg COURTAULD GALLERY. Egyetlen hely, ahol fizetni kellett. Sisley, Pissarro. Bár ez magánügy, Manet sohasem érdekelt, pedig kollokváltam is belőle. Nekem evilági. De amikor nem figyel oda. Ez ugyanis vázlat. london-05.jpg. Volt itt még egy naturális fehérmárvány Gaugin-szobor is, portré, fura, összesen kettőt csinált. Közben Zsófi az egyik parkban mókust etetett. Amit kapott, az állat, pár lépésre gondosan elásta. Amit a békésen várakozó varjú utána azonnal kiásott. Egy szobafestő, lám. Elfelejtettem megnézni a nevét, Szüts ismerte. A fotón nem érződik igazán a kép lehellet-finomsága. london-09.jpg [P.szívességéből: Vilhelm Hammershoi 1864-1916, dán.  http://www.artinthepicture.com/artists/Vilhelm_Hammershoi/] Helyes kis pimasz pofija van. NATIONAL PORTRAIT GALLERY. Tudtam, ez csütörötökön 9-ig nyitva. Zsófit avval invitáltam, hogy ez olyan, mint nálunk a Munkásmozgalmi Múzeum volt. Hendikepes, és ezt kompenzálandó, nagyszerű kiállítások. Tizenkét éve itt Mikivel az időszaki részben négerportrékat láttunk, méteresben, nagyerejű volt. Meg Bresson fotókat Matisseról. Ez valamelyik Károly, Zsófi fölfedezte, lovaglócsizmában. london-14.jpg. A változó kiállításon fatasztikusan feszült portréfotók, egy színésznő arcai. A múzeum állandó anyagában számtalan főúr, király, efféle portréja. Van köztük nagyon jó. Meg például egy komplett megfestett Lordok Háza, vagy 100 beazonosítható portrével. Monitoron a figurák adatai is. Hogy tudta megcsinálni, őrület, 100 rajzvázlat? london-13.jpg Útban két múzeum között pedig a házak. F/2010/016 A Belvárost láttuk leginkább. Nagyon szép. Vörös, fekete, fehér. london-10.jpg Klinker mindenütt. Micsoda kompozíció ez az üres fal. Jó. F/2010/015. Utolsó nap esett, láttam egy jó ernyőt 55 ezer forintért. Igaz, egy jobb karóra hatmillió. Megnéztem leendő kiállításom helyét, a HUNGARIAN CULTURAL CENTRE fogadóhelysége, vetítőterme, hangversenyterme, és az igazgatónő szobája is. Az alsó szinten két pici iroda. london-12.jpg Hazafelé csomagomban két képeslap többlet, egy Mikinek, egy Katának. Ellenőrzésnél a cipőt is le kellett venni. A csomagröntgen monitor előtt fekete köntösben lefátyolozott arabféle nő ül. Hosszú várakozás, Le Carré krimije. Itthon Kata forró húslevessel vár. Amit az útra adott, mind megettük. 2010. január 26. kedd Kegyhely, könnyező Mária-kép. Hoppá. Akkor a mennyben is van szenvedés?! Deske, a kép könnyezik, a földön. Persze, ez elég mély és ágas-bogas szakadékokba ránt(hat)ja az embert. T. A mennyben nincs szenvedés, benne van a Bibliában. Ez talán Mária privilégiuma lehet. K. Átnéztem az útinaplómat, nem érdemes eltenni. Inkább kiegészítettem a fenti, útifotók melletti szövegeket. 2010. január 27. szerda. Akárki akármit, mégiscsak festeni a legjobb. Már az előkészületek, a logisztika, aztán szerszámkészítés, a munka megszervezése. S aztán, aztán, ahogy nőttön nő valami, ami eddig sohasem. És a végén minden fehér. Az ágy, a padló, a nadrág, a zokni, a köröm. Öröm. Hogy vigyázzak a nadrágomra?! Bocs, ő vigyázzon rám. Apó, a Mária kép itt könnyezik, nem a mennyben, jelzi, hogy veszélyben van a "mennybemenetelünk" (sajnos pokol is van). A mennyben NINCS szenvedés! E. [Váli Ancilla Erzsébet OSB. / Tücsök húgom, bencés]. 2010. január 28. csütörtök Festeni jó. Ha már padló, akkor már ma délelőtt a falak is. (94-ben volt utoljára.) Teddyhengerrel, kétszer. F/2010/026. Délután hazaköltözés. Közben kint havazott F/2010/025. 2010. január 29. péntek Deske, a rendetlen műterem jobban illett hozzád és jobban is tetszett: G. De mennyi fényyyyyyyyyy d. [Összetéveszti a piszkossággal. Betegesen rendes volt az is. Mint én.] Ma már három perc (zöldet) festettem is. A/10/01. Lehet, hogy most meg az az okkersárga folt zörög. Még mindig kilencven centis. 2010. január 30. szombat Tegnap Vojnich megnyitó a Bartók 32 Galériában. Kép: a meghívó illusztrációja. Először ami nem tetszett. - A munkák nagyobb fele műhelygyakorlat, nem kiállításra való. - Kár volt ennyit kirakni belőlük, pláne két sorban. Talán, ha így nevezte volna, hogy ujjgyakorlatok. - A képek közepe megfestve, s rajzban folytatódik, mint Fehér Lacika üvegtájképei. Számomra zavaró, összetöri a centrum súlyosságát. - Hivatalból nem kedvelem a derékszögből kilépő, sokszögletű képeket. Ilyen is volt. És láttam egy igazi remekművet. Nem lehetetlen, hogy volt még, csak a tömeg. Talált lélegzetelállító színharmóniákat. Persze ő egy kézen megszámlálható legjobbjaink között van. Érdemes megnézni. Egy (legalább) remekmű! Középtájon alul, galambszürke. Március 5-ig, 12-18h, szombaton 10-14h. Bartók Béla út 32. Kapucsengő: 4. Boldog rendrakás szobafestés után. Inkább csak rendebb, sajna, alig van mit. De pld. ez az ágyláb-konflikus. Hogy ne karcolja a padlót. Tavaly óta 45mm- es acélcsövek, hibátlan, de szörnyű talpszerkezettel. Fapakni, távtartó farostkorong, csúszótalp fölcsavarozva, szégyen. Ma reggel patikába: ágyláb számára kérek négy üres tégelyt. Adtak. Most kezd melegedni a helyzet, kedvemre. Dobom ki fotóimat. Múzeumokban, de maradt itthon húsz. Mégis, egy fotóművész, két és fél fotóskönyvvel... Négyet megtartottam. A négyméteres földelt hosszabbító. Jó lenne még, de egyik fele ragad. Behintettem liszttel. És a fölösleges ADSL kábelek. A maradék húszkilós vödör festéket sikerült azonnal elajándékozni, a használaton kívüli csőgörénnyel egyetemben. Böjte aya, nevezetes ferences meséli. Kikerült a szemináriumból, elsőre kis falusi plébániára, és azt gondolta, hogy hű, akkor én itt most... És jött a miséjére négy fejkendős öregasszony. Akkor megérdezte az Úrtól, hogy van ez? S a válasz: Te mit tettél értük? Én az életemet adtam. Hószezonban könnyű fotografálni. F/2010/033 látogató 2010. január=210861=4491/hó = 145/nap előző levél VÁLINEWS 179. levél J.-nek, Le Meux-be / 2010. február 2010. február 2. kedd Dobszay László zenetudós, és még sok minden, ha nem tévedek, ma 75 éves. 1955 táján illegális bencés cserkészvezetőm, később már csak barátom, mesterem. Hatalmas lemezsorozatával megcsinálta a magyar gregorián zenemúzeumot. Ma már csak ötévenként látom... Annak idején fölháborodtam, hogy az öregcserkészek miért találkoznak csak havonta - évente? Azt mondta, Des, a felnőtt fákat szét kell ültetni. Isten tartsa továbbra is tenyerén. Tegnap csináltam egy utcai plakáttervet, rajtam nem múljon... Mike fiam (profi) szerint még finomításra szorul. Igyekszem, márciusban alkotóház. Szabó Lőrinc verse, újra fölfedeztem magamnak, remekmű.Undor és rokonszenv együtt. Eljut persze a vers vége felé magasabb szférákba - hiszen profi -, még a tündéri leánytest is szóba kerül, eszmei mondanivaló, meg minden, de az igazán maradandó számomra ez a tökéletesen pontos helyzetleírás. EGY IGALI ÓL ELŐTT Disznó, te disznó, fürdeted a sárban az almát - úgy eszed? Disznó, te dagadt förtelem, no, emeld a fejed, föl, esztelen, mocsok, te, dög, te, nézz reám, (hadd émelyítsen földi hazám), csámcsogva, úgy ni, míg lefelé csurog a szádból a fekete lé, hadd nézzelek: nem undorodom, sőt ezt a karélyt is eléd dobom... Disznó, te, rengő förtelem, mi büntetés ül a teljes vers 2010. február 3. szerda Már sosem fogom megtudni, mit adtak le ebből a kis kurta interjúból a Duna-TV-ben, ugyanis elfelejtettem megnézni, s csak a vágatlan változatot küldték meg nekem: ../film/film-2010-01-24.htm Fele ruhám még a padon, a kabinos figyelmetlenségből bezárta a szekrényemet. Úgyhogy a kétszeres munkáért ma kétszeres borravalót - 100 - adtam. És röhögtünk. Én telefonon már megrendeltem a jegyeket, úgyhogy nyugodt lélekkel propagálom: Kurtág: Jelek, játékok, üzenetek - hangverseny a FÚGÁban. Előadja Csalog Gábor és Kurtág-együttese. Február 7, vasárnap 6-kor. V. Petőfi S. utca 5. t:2660-837 ...Bár Kurtág zenéje ezernyi hajszálgyökérrel kapcsolódik az európai kultúra nagya tradícióihoz, (és zenéjét Európa koncerttermeiben ünneplik) - talán éppen hozzánk, mai magyarokhoz szól leginkább, ha fülünk van hallására: a lehető legfontosabb, legvégelgesebb, legfájóbb és legszentebb dolgokat mondva ki. Csalog Gábor 2010. február 4. csütörtök Hadiállapot. Új, négymagos gép, vagy mi, egy terrabájtos. És ezúttal az új, legális WINDOWS 7, keresem a felkiáltójelet, mindent, ajvé. Éjfél után fél órával keltem pisilni, látom, mászkál a nyíl az egyik képernyőn, aztán megnyom egy gombot. Az informatikus fiú dolgozott rajtam, pestkörnyéki családi házában, épp. És még Photoshop CS4 is, keményen tanulommmmm. És addig se kell sielni! 2010. február 6. szombat Őserdőben. Hibátlan, megszokott, nyolc éves excelem helyett az új. Borzalom, semmit nem találok. Csak a kockák maradtak. Jövőre az is hatszögletű méhsejt lesz. Tiszteletjegy a Schiller-bemutatóra, Nemzeti Színház. Utána mail az igazgató-rendezőnek: Kedves Róbert, idegenkedem ettől az egész színház-világtól. Tréfán túl pedig annyi bennem a feszültség**, vagy mi, nem kell belőle több. És lám. Ez az Ármány kurvajó volt. Köszi. deske.hu **Talán élmény pontosabb lett volna. Micsoda kaland a Margit körút túlsó oldalán jönni haza, reggelente. Ármány és főleg szerelem. Ami négy év után: Öltöztesd a gyereket, én forralom a tejet. Délelőtt programtanulás élesben. Többhordónyi káromkodás, az új Photoshop hogyan (nem) vág ki egy képet, satöbbi. A napokban az A/09/57-el kicsit tovább. A legolcsóbb megoldás, a szürkéket egy okker maggal ellensúlyozni. Az elv jó. (F/2010/036) A kép még nem. Egy kisaszony járt itt, műteremlátogatóban. Kezdetben - mondhatni - tartózkodóan viselkedett, végül nem akart szüleivel hazamenni. A 153 fotóból megőrzök hármat. Tehát Kovács Panni: F/2010/038 F/2010/037 F/2010/039 F/2010/041 2010. február 7. vasárnap Mailt kaptam, üzleti ajánlat Hong Kongból. <<Érthető, hogy talán kicsit nyugtalan, mert nem ismersz...>> ?rtheto, hogy tal?n egy kicsit nyugtalan, mert nem ismersz, de van egy j?vedelmezo v?llalkoz?s javaslat?t a k?z?s ?rdeku megosztani veletek. Megvan a hivatkoz?st az ?n keresni valakit, aki megfelel az ?n javasolt ?zleti kapcsolatot. ?n akarom, hogy seg?ts?gemre lesz a v?grehajt? egy ?zleti projekt Hong Kong az ?n orsz?g?ban. Mag?ban foglalja az ?tad?s egy nagy halom p?nzt. Mindent erre az ?gylet jogszeruen r?nt?s n?lk?l megteheto. K?rj?k, igyekszik betartani legteljesebb diszkr?ci? ?rinto valamennyi ?gyben a k?rd?st. 2010. február 8. hétfő Bognár Róbert főszerkesztő-helyettesnek nincs megfelelő bakancsa, a mély hó miatt kirádulásunk városligeti körökre korlátozódott. Ami a testnek és a szemnek megfelelne, de a lélek, a lélek. Annak egy hegytető panorámája. Így ráadásként déltájban a Puskin Múzeum anyaga a Szépművészetiben, nemigen ráhangoltan. Egy Felix Valloton és Gaugin képen kivül mindegyiket továbbfestettem-, befejeztem volna. Nem annyira a főműveket hozták. Este sznobizmusból és Katának örömet okozandó Csalogh és főiskolás csapata Kurtág-hangversenye, amin váratlanul a Bordeaux mellett élő mester is megjelent. A Fúga előadóterme, intím környezet, a végén bíztatásra feleségével ők is zongoráztak egy kicsit. F/2010/051 F/2010/045 Majd a publikum elé állva megdícsérte a fiatalokat, aztán az egyik munkáját rendelte újra előadni, hogy az nem volt jó. És egy váratlan mesterkurzus következett, ötször-tízszer leállítva a hegedűst, hogy nem hallja azt a negyedhangot, hogy Casals napi egy órát gyakorolta, hogy a vonót egy perc-lassan húzza végig. A muzsikus elé állva instruált. F/2010/048 - itt F/2010/044 F/2010/046 F/2010/047 F/2010/049 Az értőknek mindez vissza nem térő csoda lehetett. Én a zenéjét ott hallom, hol Bartókhoz közelít. Végül megtudtam, hogy náluk lévő rajzocskámat kivették szerintük ronda keretéből és üveg mögött a kandalló fölött lóg. A cimbalmoslány kottája így nézett ki: F/2010/050 Ami szavakat el tudtam olvasni belőle: zárt alulról, gyermeki, előző hall, lazább, gyenge vagyok-de intenzívebben fokozás, előhang a a ciszhez, izgága!, a francba veled, kiköt, közelebb, zárt alul, szenvedve Más. Amíg a piros lámpa, egy fotó a Margit utca sarkán F/2010/043 2010. február 9. kedd Mára ennyi: 13 sec. film start 2010. február 10. szerda 04:15. Tegnap festettem, először a fehér padló fölött. Nagyon jó. Most lett időm örülni is neki, közbejött az új PC, meg az a rohadék Photoshop CS4. Ami nem is olyan rossz. Az új levelezőprogram, amin a válasz lehetőséget igen nehéz volt megtalálni. De hát eldöntöttem, egyszer s mindenkorra, muszáj előre menni. Hatvanadik síszezon, csak rászántam magam. Kisnorma, a hó kitűnő. Kissé unom. (Vagyis fáraszt. Kocogás, úszás, sí és még ölelés is, kicsit sok már egy napra.) Vagy harminc éve gyakorlom, hogy szeretnék lassabban a lejtőn. De szebben. Mély-beülős, ellenvállas, zakopánei stílus, botozással. Alig sikerül, fegyelmezetlenség. Most a kettőből egyszer. Na. Erről egy régi emlék. 1961 körül anyácskám adott rá pénzt, új, drága léc. A tanács akkoriban így szólt: a sí hossza a fölfelé kinyújtott kar, a tenyér vizszintesbe fordul. Akkora nem volt, rövidebb-, 205 centiset vettem a Keletinél, még ritka, mert műanyagborítású faléc. Német, csodakék. Rettenetesen gyors volt. Négy-hat órákat síeltem a Szabadsághegyen. Egy késődélután, már fáradva, kissé félve néztem azt a lejtőt. Mégis, erőltettem a dolgot. A Normafától le a Harangvölgybe akkoriban egy meredek szakasz, egyetlen lécnyom két bokorsor között, fékezni nincs hely. Belevágtam, gyerünk, aztán ijedtemben buktam. A következő pillanatban a 61-es villamoson, utolsó megálló a Móricz Zsigmond körtér felé, szemközti ülésen az a kedves öreg tornatanárnő, aki mindíg óriáslesiklással a Nagynormán. Kérdem tőle, mi történt. Elneveti magát, hogy maga ezt már huszadszor kérdi. Még elmesélte, egy bablevessel megetettek. Azt láttam, lécemet nem én kötöttem össze. Hazáig kísért, elbúcsúzott. Otthon csak nagynéném. Leteszem a lécet és matatok a konyhai cipőtisztító dobozban. Rákérdez, mit keresel? A villamosbérletemet, randevú Eszterrel. Te, helyedben én most inkább itthon maradnék. Érdekes, követtem a tanácsát. Másnap az SZTK-ban behunyt szemmel kellett vízszintesen két karomat mozgatni. Néhány nap nyugodt fekvést rendeltek. Feküdtem is, egyszer keltem, századfordulós nehéz faágyamat baltával szétütni, hogy elég a rugós betétje. Az lekerült a földre. Majd hamarosan élére állítva a fal mellé, könyveimet tartottam rajta. Ugyanis hallottam egy anekdotát, első világháborús hadifogoly parasztember hazaért, első éjszaka közepén - nem bírta - kikelt ágyából, s visszafeküdt a megszokott padlóra. Egy vörös-kék kaukázusi szőnyegen aludtam évekig, párna Barcsay Művészeti antómiája. Amit másra soha nem is használtam. El kell ismernem, bátorság volt Katától hozzám jönnie. Az a kék léc. És hozzá egyetlen kék pulóverem, amit időnként a lányok megfoltoztak. És kihajtott gallérú fehér nejloning, naponta mostam. Farmernadrág. Ebben éltem, ebben jártam síelni is. Így léptem be a vizsgaterembe, délután négykor. Lécet az ajtó mellé. A teremben tizennégy fekete kosztümös/öltönyös évfolyamtársam, dermedt csöndben. Egyikük elöl, a táblánál kollokvált. Remek statikus tanárunk volt, de gyomorbeteg. Vizsgáztatásnál egy idő után elfogyott a jókedve. Taktikusan ezért mindenki a többieket megelőzve igyekezett ilyenkor a Főiskolára, érkezési sorrend. Rajtam kívül aznap az utolsó is reggel kilencre érkezett, a kettőkor kezdődő vizsgára. Megkérdeztem Szalay tanár urat, elnézi-e nekem síöltözetemet. Elnézte. Ebből a tárgyból, ami soha előtte, se utána, eminens voltam, úgy is kezelt. És aznap nem tudtam megoldani feladványát. Nem osztályzott le: Váli, jöjjön majd a másodévesek (elsős voltam) félév-kezdeti első órájára. Mentem. Előadás helyett helyett engem vizsgáztatott, teleíratta velem a táblát. Ötös. Aztán az osztályhoz fordult. Na kérem, ez mai előadásom témája, jegyezzék le. Minden hülye öregúr megírja emlékiratait. Csak ezt napi százharmincan olvassák is. Hála Biligécnek. Reggel föladtam az éves adóbevallást, meg mellé 230 ezret, evvel mindig sietek, május 20. a határidő. 2010. február 12. péntek De egy állat vagyok, most meg sürgősen kellene nyolcvanezer. 2010. február 13. szombat. Kirándulás megint elmaradt, sajna. Azt hittem, ma délelőtt olvasgatni fogok. Valami szépet. Fotelben. De ez, valahogy - G/10/03, a Belvedere-plakát, ismét átigazítva. Nem értek az Indesign-programhoz, így Miki kezét több órán át Skype-on, mikrofonon át irányítottam. Megtisztelt végtelen türelmével, holott merőben eltérő az ízlése e műfajban. Ő a Körtéren, otthonában ült a gép mellett, s ahogy alakult a dolog, küldött át nekem sorra mailben tizennégy változatot. A lényege, hogy a Váli-logo először fészkelődni kezdett, aztán folyton nőtt, s ettől a plakát önbizalma is. 2010. február 14. vasárnap Milyen és micsoda ajándékokat kapok és adok és kapunk és adunk egymásnak, csak úgy, anpasszan, mailben. Van, aki annyit nem válaszol rá, hogy KÖSZ, nem baj, így is működik a világ. Most jött; élő felvétel a Karancs-lelátóról, én még láttam a mai alkonyatot. Kedves kárpótlásként kaptam valakitől, a második hete elmaradt kirándulásért <> Két percre kell időskáláját átállítani, alul, középen. http://karancs-medves.starjan.hu/cgi-bin/guestimage.html Tényleg. Ez itten a jövő hónapban eltűnik és elfelejtődik. Kéne csinálni magamnak egy web-tárat az efféléknek. Meg a menetrendkeresők, a helyesírás-útmutatók, satöbbi. Megcsinálom. 21:29 Na, meg is van. Nem nulláról indult. Bővíthető, sok ötletet szoktam kapni. Kedves Barátom. Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával, és rákérdezett, elmegyek-e kiállítására / könyvbemutatójára / premierjére. Nem megyek el. Korlátolt vagyok, szerencsére; ismerem korlátaimat. Húsz könyvem van. Illyés 15-, Zelk 10-, Szabó kötetekkel 40 éve még nem végeztem, a József és testvéreiről nem is szólva, pedig szinte csak ezeket olvasom.. Vasárnap ugyanoda megyek kirándulni. Húsz éve negyed kilenckor uszodából hazafelé végigsétálok a Margit körúton. (Odafelé futok.) Mindez elég. De tréfán túl. Viszonylag (mihez képest?) zárt életet élek, és nem vágyom-, és nem is tudnék sokkal többet befogadni, mint ami úgyis- Szeretettel és megbecsüléssel gondolok magára. d. Kell az energia arra, amit én csinálok. 2010. február 15. hétfő 04: 23 Ehhez a nosztalgiatúrához tényleg hiányzott az oldalam mellől néhány unoka. De ők épp hogy megszülettek, már farsangolnak, itt középen Kingácska dolgozik. Egy egész osztály cowboynak (pásztor) öltözve, egyforma szombreróban. Fogaskerekű. (Ami mára: logikusan és felülmúlhatatlanul 60-as villamos). Ugyanaz a kárpit, mint némely metrón és HÉV-en, évek óta elnézegetem, nem rossz, máig nem tudtam megfejteni, miből indították ezt a formaegyüttest, milyen motívumokból. Onnét mély hóban persze a Normafa, ragyogó napsütés. Át a Jánoshegyre, végig a nyergen. A kilátóba sajnálatosan fáradt voltam fölmenni, pedig. Majd lefelé a Szép Juhászné (Ságvári-liget). Innét készültem haza a Moszkva térre a 21-es (21) busszal, amikor is váratlanul bepöfögött Rákosi legszebb ajándéka, az Úttörővasút. A rendszerváltók csacsi módon átkeresztelték Gyerekvasútra. Nosztalgiavonat, mert ezt a járatot 200 forint felárral gőzmozdony húzta, a pótjegy is mutatja. Közepében rács mögött salgótarjáni vaskályha, széntüzelésü, a szeniorkalauz mutatta is két legényke beosztottjának a megrakás módját. Padok az emlékezetes - pesti villamos - sárga és barnára pácolt lécekből. Hát evvel a vonattal le Hűvösvölgybe. Igazi mozdonyka, testközelből rettenetes szörnyeteg, két kisfiú nézte az ablakhoz tapadva, mozdulatlanul. Fenékkel előre húzta egyetlen vagonját. Végül az igazából 83-as, később 56-os, ma 61-es villamos. Ahogy az Internacionálé fenyeget: A-ha múltat végképp eltö-ről-jükk. Majdnem sikerült, fiúk. Élményekben gazdagodva haza, délidőben. 09:12. És mit kaptam e percben, illetve kicsit korábban, mert közben föl is tettem a WEBTÁR-ba: Sok egyéb mellett az a nevezetes pesti villamos-honlap, amit néhány éve láttam, és úgy örültem neki, s aztán elsüllyedt az óceán mélyére. S lám! http://www.hampage.hu/kozlekedes/index.html Fájdalommal tölt el, hogy Paraguayban, Ugandában és Délkoreában csak egyszer néztek bele honlapomba a múlt hónapban. De reményre ad okot, hogy Brazíliában 152-szer, Kínában 119-szer. Íme, a januári statisztika. Mohóknak az egész: http://www.c3.hu/stat/deske/ Mail Filip Tamásnak gondolati naplója kapcsán: Megint elővettem a MENTÉS MÁSKÉPPEN-t. Hónapokig feküdt az elintézendők-asztalomon, még nem ajándékoztam tovább, nyugtalanított. Most nehéz úrrá lenni fájdalmamon, mennyivel szegényebb vagyok tájékozottságban és gondolatgazdagságban. De tudom, jóval kevesebből merítve, ugyanoda jutok. Éppen tegnap írtam a blogomba erről, mulatságosan idecsattan. d. 2010. február 16. kedd. És a válasz tegnapi, a neten elszemélytelenített levelemre: Kedves Dezső! Zárt élete ellenére, láttam már néhányszor különféle rendezvényeken. [...] Mit szólna, ha a maga kiállítás-megnyitóira szóló meghívásra mások is azzal a gorombasággal válaszolnának, hogy "nem jövök el, mert még nem láttam minden Rembrandtot, 40 éve nem végeztem a Vermeer-képekkel...."? Tekintse nagyrabecsülésem jelének, hogy meghívtam... N. Sajnálom, ha megbántottam. Heti 10-12 meghívót kapok. Igyekeztem magammal is őszinte lenni. 68-ikban, és az energiáim--- [kellenek arra, amit én csinálok.] d. Csakugyan vétek lenne, ha valakit becsülök, de azt a süteményt, amit ő készít, nem kívánom fogyasztani!? Hű, egy kiállítás, amit sajna muszáj. Városi Képtár - Deák Gyűjtemény (Székesfehérvár, Oskola u. 10.) 2010. február 26., péntek 5 óra CZIMRA GYULA gyűjteményes, nyitja: Károlyi Zsigmond Kevés életműről mondható el, hogy több évtizednyi távlatból még mindig hatást gyakorol napjaink alkotóira. Művészetének utolsó, végletekig redukált, (üres) tereket, műteremrészleteket ábrázoló periódusa több festőt is inspirált, az új konceptuális Károlyi Zsigmondtól kezdve a napjainkban enteriőrökkel, térproblémákkal foglalkozó Vojnich Erzsébet és Váli Dezső munkásságáig. zárás: május 9. nyitva március 31-ig: kedd-vasárnap 9-17; utána 10-18 óráig. 2010. február 17., Hamvazószerda Ötvenhárom év késéssel tegnap este megtudtam, hogy a DIANA emlékezetes számot Paul Anka énekelte. Akkoriban nekem ilyesmire nem volt időm. Paul Anka és társai. Pretty Woman / Oh, Carol / You Are My Destiny - és nevek, most beazonosítva. Húshagyó kedd, tegnap véletlen rábukkantam. Archív filmfelvételek, koncertekről. Be a hangtárba és a filmtárba is. A mai ünnepen csönd. A hamu a reggeli mise előtt már kikészítve az oltár előtt. F/2010/054 Kedves Váli Dezső! J. vagyok, a Lukács uszodás H. lánya. Apa sajnos jelenleg a Szent János Kórházban, Idegsebészeten. Még decemberben megcsúszott a jégen, beütötte a fejét, agyrázkódása volt. A háziorvos kedélyesen megnyugtatta, hogy nincs semmi gond. Múlt héten a baloldala kezdett nem engedelmeskedni - > koponya-CT -> kétoldali nagymértékű vérömleny, életveszély -> azonnali műtét. Kétoldalt halántéknál a koponyája megfúrva (lukacsos Lukácsos). A vérömleny megszűnt, de a lábadozás hosszú, hónapokig tartó, a tegnapi CT nem túl biztató. A humorát kell megőriznie. Most nagyon lelassult az idő. J. Köszönöm, kedves J., majd várom a további infókat. Én még ott tartok, hogy ezen a héten még nem tud följönni hozzám egy teára, amit régóta tervez, - a halállal kapcsolatos hitbeli tudásomról ill. véleményemről érdeklődött volna. Neki pedig üzenem, hogy - bármily különös - betegsége Isten speciális ajándéka számára. d. Hóközepi szentgyónás. - És mit ajánlasz föl a Nagyböjtben elvégezni? - Semmit. Folyamatos önkontroll alatt, nem mindent csinálok jól, de semmit nem tudnék jobban csinálni. Nem tudok többletet vállalni. - Akkor éldd át, hogy mindent az Ő nevében csinálsz. Ahogy Pál mondja, mindent az Ő nevében tegyetek. 2010. február 18. csütörtök Kedves Váli Dezső! Szégyellem, hogy még mindig nem jelentkeztem..., hogy is mondjam, mostanában elég nyomott hangulatban vagyok, ami talán egyrészt alkat kérdése, meg talán túl hosszú a tél... F. Erről - talán kis segítség - eszembe jut: huszonnégy éve lelkigyakorlat Füreden; egy kisasszonyka felnyöszörgött, hogy ez a hosszú eső... Mire nagydarab Tamás atyánk rámordult: Ne szídd az Istent. És bocs, nem akarnék prédikálni, az (időjárás)érzékeny alkatért is lehet hálásnak lenni. (Vannak előnyei.) Ez a hajnali pocsoly minden nap szép, minden nap le is fényképezem. F/2010/056. Deske... talán én képviselem a svédországi weblátogatás-statisztikád alanyát... reggelenként a VáliNews-al kezdem. Egy alapérzést erösitenek meg ezek a látogatások: az ?letnek fogalmazott kaland egy csodálatos lehetöség. Köszönöm. R. A dolgozó népet szolgálom. Valamint a nyugdíjasokat és a kisdedeket. Ja, meg magamat. Kösz, ölel: d. 2010. február 19. péntek 01:12, frissen, kipihentem ébredtem, hát gépre tettem napokban befejezett képeimet. 90 centisek, tavaly ősszel le kellett vágnom mindből tíz centit, a liftbe igen, de a kocsiban nem férnek el. Kár volt. A klubban megmondták, Angyalföldön kapni; 25 ezerért tetőcsomagtartó. Két rúd, pihenőhelyzetben elfér hátul. Műterem félálomban - A/09/57 Műterem, fekete este - A/09/55 Ametiszt műterem - A/10/01 Hogy az ametiszt lila? Édes Istenem. Ennek a képnek már volt itt néhány változata, abban a hitben, hogy- Valamint a Duna TV tegnap megküdte Gellérhegyen fölvett párperces interjúmat, londoni kiállításom. Amiről most kiderült, mégsem február másodikán zárt, majd csak e hónap végén. Laza fiúk. (lányok) 03:15 Megpróbálok visszaaludni. Lecseréltettem az új PC ventillátorát, kétszer is, ez most kéken világít és csodálatosan csendes; nyitva is hagyom a gépet 5:23-ig. Akkor majd vekker. 03:55 Hát ez nem sikerült. Így a szokásos hajnali fél liter Lipton-tea, három háztartási keksszel. (A többi már csipkebogyó-tea lesz.) Az új csuklyás kék pongyola, jól lehet vele szemüvget tisztítani, a Gyapjú és Tollfeldolgozó Kft. készítette, 60%-a pamut, 40% bambusz, ilyet még nem hallottam, rettenetesen nehéz, de meleg. Ilyentájt az ember fázékony. Na, most szól karórámon a háromperces vekker, kész a tea. Tegnap este Kata elvitt közösségük csütörtökesti nyilvános gyógyító miséjére a Lehet térre, aminek a végén egy furcsa liturgia. Tőlem idegen, de láthatóan többszáz embernek megrendítő, fontos volt. Előzménye, hogy a templomban mindenki fölvehet és megírhat egy cédulácskát, aminek tetejére valami ilyesmi van írva, hogy ARRA KÉRLEK, JÉZUSOM... No, ezt a papírt - kettes sorokban várakozva, mint áldozáskor - kiviszik és bedobják a kitett oltáriszentség alá tett korsóba. (Ami egy későbbi misén az oltárra lesz helyezve.) És ráadásként egy másik korsóból húznak egy szentképet, hátoldalán szentírási idézettel. Amit mindenki úgy értékel, hogy ez éppen neki szól. Aki nem tudja mindezt belül elvégezni, csakugyan segítség lehet. Mi van még. Baráti levél, internetbörzén, a Vaterán elkelt a két grafikámból az egyik. Fölbukkantak az idők mélyéből. A rézkarc új tulajdonosa már jelentkezett is. (Munkáim hátán szerepel ez a kérés.) Ezeket a rajzokat negyed százada általában ráadásként adtam, kép mellé; hadd menjenek ezek is, el, itthonról. Régi zsidó temető - ünnep - B/86/20/04 - 60 ezer volt. Kékkúton III. - B/83/12 - ezt még árulják, 120 ezerért. Csenget, illetve madártrillázik a mail-program, e percben meghívó (ilyenkor?!). A Pintér Sonja Galériában 25-én a most meghalt Lossonczy Tamás emlékkiállítása, 1926-2008 közti olajképek. Érdemes lenne megnézni, hátha. Ugyanis szegénynek én még egyetlen valamirevaló képét se láttam, egyetlen érdeme, hogy 105 évig élt. Ahogy Cezanne mondta Renoirról, a festészet területére tévedt derék ember. 09:05 Ami megírhatatlan: A Margit körút édessége hajnali ködben. Ahogy egy-egy reflektor. Ahogy a fák. Próbálkozam is, hiába. Ködfotóért tessék Szütshöz fordulni. Mise ma félálomban, aztán nátha miatt víz helyett kamillás gőz. Mosogatni se tudok struktúrálás nélkül, itt megfontoltan 3x3 percig (vekker) álldogáltam a magaspadon, a forró légben. Rózsafüzéreztem, lent két szótlan öregúr, meg egy cicis csaj fiújához bújva. Hazafelé az utcai mozgóárús legény, akitől az évek folyamán három bőrkesztyűt és két övet vettem. Meséli, naponta hozzák neki az árut buszon, Erdélyből. Meg hogy ő nem rokona annak a cigánynak, aki az uszodakertben látcsövet és láncfűrészt kínál. 09:38 Szia Deske! Ha "semmit sem tudnál jobban csinálni", akkor miért jársz gyónni? B. Nem azt írtam, hogy mindent jól csinálok. d. Egyébként sem bűneimről, hanem terveimről volt szó. Erről jut eszembe. Például Kata olykor szenved miattam. Katának olykor szenvedést okozok. Bűnöm. Az ő térfelén azonban ugyanez: a szenvedést bár rajtam keresztül, de föntről kapja, tehát ezt helyénvaló megköszönnie (végsősoron még nekem is). Ahogy Szalézi Ferenc olyan szépen megírja, mielőtt a keresztet rád tenné az Úr, milliméterre megméri... Tehát hálásnak lenni. Én, te, ő, mindenki, satöbbi. 20:58 Szia Deske, szok?s szerint nincs tul sok idöm, de a szenvedés nem föntröl jön szerintem. Ha föntröl jönne, elég elcseszett lenne a teremtés. A szenvedések az életünk kezdetén beszedett sebekböl, szeretetlenségekböl sz?rmaznak, (ezt hivj?k hivatalosan eredeti bünnek). Azért hivj?k szerintem eredeti bünnek, mert sajna szüleinktöl, a hozz?nk legközelebb?lloktol kapjuk, akaratlanul, de ezek fognak a legjobban f?jni egész életünkben. H?zast?rs, bar?t, szomszéd, kolléga, ak?rki, ha szenvedést okoz nekünk, ezt az elsö sebet nyitja ujra (?) - nem tal?lom hirtelen a pontos magyar szot, de érted, mit akarok mondani? Ha megtal?lom, kitöl, honnan jött ez a seb, nem a férjemre leszek dühös, nem öt cseszegetem az elv?r?saimmal, hanem megértem, elfogadom (megbocs?jtom) a sebzettségemet m?sok hib?ztat?sa nélkül. - ja, és megtanulok élni ezekkel a fogyatékoss?gokkal. De semmiképpen nem Istentöl kapjuk ezt a szenvedést! Töle eröt, irgalmat, együttérzést és kegyelmet kapunk. Szoval embertöl sebet, Istentöl gyogyit?st -az embereken keresztül, természetesen. A kettöt nem jo összekeverni. üdv J Igazad lehet, sőt tényleg, de mi van akkor evvel a Szalézi szenttel? Hogy az Úr talán túlnyomás-szelepként... vagyis enyhíti, ha szükséges. d Igaza van, van akinek ez a batyuja, a gyerekkori-, kezdetektől sebzettség. Persze létezik másfajta teher is. Körülmények, betegség, alkat. Szenvedek élethez melodramatikus hozzáállásomtól, satöbbi. Ezeket kapjuk, ugyebár. Föntről. Akkor ezek nem rosszak önmagunkban. S ha nem is jutni el a hálaadásig, de békén együttélni velük, ugye?! A kép: A/09/54, hetek óta hányszor, ma is, majdnem megvan. Szappanos kézzel tükörpontyot. Kínomban nevetek rajta. 2010. február 20., szombat A helyzet fokozódik. A professzorasszony nagy ember, a pápa is számon tartja. Kérdeztem őt a női medencében (közben majd megfagytam.) Szerinte: Az áteredő bűn a megváltással eltörölve. A szenvedés nem rossz, de sőt. Például a másokért hozott áldozat. (És a sátán kínál gyakran örömöket, jókat.) Hogy föntről is kap-e az ember szenvedést, ezt függőben hagyja, nem világos. Hiszen annyi érték származik belőle. Kicsi nekem ehhez az agyam. De így is tanulságos. (Nekem elég, hogy továbbra is törekszem mindenért hálásnak lenni.) Ma megkaptuk a régóta emlegetett újtípusú uszodabérletet. Ami egy karóra. Van, aki gutaütést kapott tőle. De hát ma egy telefon haszn.ut. is 200 oldal. Tetszik. A szekrénygombhoz érintve nyit-zár. Zsilipeli az uszodán belüli közlekedést, ki hova van befizetve. Hosszútávon rengeteget spórolnak vele. Kabinos nyet. Borravaló? Egyet nem tudtak megoldani, hazafelé menet le kell venni, s bedobni egy lyukba. S akinek éves bérlete, egy másik lyukon visszakapja. Korábban mentem, fölkészültem nagy-nagy sorállásokra. Kétpéldányos adatlap, minden. Három perc volt. És mosolygó többrendbeli pirosszoknyás hostessek. Sőt, álldogált ott egy igazi szakember is, szóhasználatából kiderült. Kérdésemre válaszolta, hogy nem kell benne elemet tölteni, mert az óra passzív-. Mondom, én is, ok. Fölkészültek. 2010. február 24., szerda Kiállítás kiállítás hátán. Fontos ember vagyok. A tavaszi Belvedere-kiállításhoz megcsináltam a 16. plakátváltozatot, bár egyáltalán nem biztos, hogy kell. Ugyan csak 6-8 ezer forintjuk van erre, de mutassak be húsz képet a Festészet Napja alkalmából - idén Pécs Európa micsodája -; az ottani Képcsarnokban; állítólag gyönyörű tér, bárha egy pincében. Áraimra 100%-ot tesznek rá. Jó. Szlovénia igen becsüli a kortárs művészetet, mert múltja nincs neki. És ott kedvelik a magyarokat. Húsz-huszonöt kép. Meghívnak, sztrádán csak négy és fél óra Ljubljana. Annyit már nem szívesen vezetek. Repülő? Az sokkal tovább tart, bécsi átszállással. Vonat? Kilenc óra. Akkor hát levisznek. Jó. A Széchényi Könyvtár kézirattára jövőre kiállítást rendez új szerzeményeiből - idén nem, Vassalbert év -, jelentős a gyarapodásuk az én jelentős dobozaimmal. Áprilisban megbeszélendő, mit érdemes ebből bemutatni. Mit. Talán Petri-, meg a Verebes Költő (rajzos) leveleit. Tőlem egyébként un. kézirat nincs is, gyerekkoromtól gépbe. Sőt még az se eredeti, hisz 90 táján minden írást kidobtam. Úgy kellett egy év múlva az egészet mikrofilmről visszanagyítani. Baromi munka volt. Az egész úgy került szóba, hogy a Kazovszkij (nekem csak Lenocska)-Alapítvány kért tőlem fotót. S csakugyan lefényképezem egyszer a művésznőt, bár fenékoldaláról, F/78/58 - gusztusos kis csaj volt -, amint 1978-ban kiállításboxát rendezte. Megjelent a 79/4-es Művészetben. A fotót nem találtam meg a honlapomon, utána kellett néznem a Kézirattárban. Lélekben már Kecskemétre készülök. Érdekes, idén nem félek tőle. Rendetlenség. Hogy legfeljebb egy sikertelen hónap. Mai járdakép. F/2010/057 2010. február 26., péntek Amígélekremélek. Ez az Műterem - telihold - A/09/54 problematika. Délelőtt megint babráltam, délután már fényképeztem, hogy most már aztán igazán. Szegénykém, hogy hittem benne. Keretkészítés, majd annak háromszori átszínezése. Nem az volt rossz. Komoly kép akart lenni, unalmas kép lett. Nem bírom megcsinálni monokrómra. Még pizsamában is folytattam. Most, a monitorra nézve, kételyeim támadtak. Megint. A körfűrész dobozára rá van pakkolva az egész teakonyhám. És van még egy most befejezett. Csendes nap, műterem - A/09/56 Alkonyat. Esős járda - F/2010/058 2010. február 27., szombat Gábor az ötvenegyes írókongresszust olvassa, jól mulat. Zuhany alatt meséli, hogy ott Karinthy Cini Márairól, hogy az nem tud írni, hogy Trencsényi-Waldapfel, hogy Zsdanov az egyetlen, aki tudja, hogy mi a szocilista realizmus, de ezt a titkot magával vitte a sírba. De ezt nem akkor. És lelkesedésében odáig fajult (Gábor), hogy micsoda őrület ez, IRÁNYÍTOTT IRODALOM, hogy ez még senkinek nem sikerült. Mondom, nono. A szándék nem feltétlen rossz, értse mind a tízmillió, amiről beszélsz. Csak hát, ugye. És hogy megrendelésre nem lehet? Rögtön meg is kérdeztem a szomszéd zuhany alatt a hallgatag profot, melyik újságban? Nem újság, Szép Szó, József Attila, Dunánál. Hogy egy cikket kértek tőle a tematikus számba, cikk helyett leült a kávéházi asztalhoz s ott helyben megcsinálta a verset. Megrendelés?! Michelangelonak semmi nem jutott eszébe megbízás nélkül, mondta a hallgatag prof, majd hátat fordítva hátát kezdte szappanozni. Indulok kirándulni. A Karancstető 08:45 (Na, nem oda.) pont most így néz ki. 16:10 Most meg így. Amikor ezt te olvasod, akkor így. (alul 2 sec-re érdemes átállítani) http://karancs-medves.starjan.hu/cgi-bin/guestimage.html 2010. február 28., vasárnap - Deske, pár napig nem írtál a NEWS-ba. - Nem volt semmi gondolatom. - Az nem szokott akadály lenni... Figyelem, hétfőtől Kecskemét, Alkotóház. Péntekig bizonytalan, lesz-e net-kapcsolatom. előző levél    VÁLINEWS 180. levél J.-nek, Le Meux-be / 2010. március 2010. március 2., kedd, Kecskemét Kecskeméten minden más. A textilbolt hétkor nyit, s bár messze van, öt perc út, és lehet előtte parkolni. Ketten is segítenek, megtárgyaljuk. Flanelből nincs vastagabb, a bolyhos molinó talán jó, a pamutnak 1000 forint métere, maradunk a felmosórongy-anyagnál; a tekercs 160 széles, métere 225 forint. Öt métert kértem, ahogy Szüts mondaná, nagy a család... Festőrongy, főleg ecsetként működik. Halványuló emlékek, valamikor Pesten éltem, vasárnap még a Normafánál, Katával, kettesben. Úgy emlékszem, tél vége volt. F/2010/059 Elhatároztam, ezentúl csak nagyon szép képek kerülnek ki ecsetem alól. Holnap el is kezdtem. Ez a mai, mondjuk: Műterem és tenger - A/10/02 19:12 Akkor most kocsiba, be a Belvárosba, ezt föltenni a netre. És a leveleimet is megnézem. Egy nagyszerű krimi; igaz, hogy többet nem ismerek, Le Carré: The Spy Who Came In from the Cold. (1963) <> 2010. március 3., szerda, Kecskemét Egy hét gyengélkedés után 600-, 800 méter, majd ma végre az 1200, kézlapáttal. Illendően pocsék idő, 32:55. A ház másik két lakója is úszik reggelente. Első nap szívélyesen meginvitáltak, hogy akkor majd együtt, egy kocsival. Szerényen hárítottam. Akitől Paul Kleen kívül (és igen, Szüts) szakmát tán legtöbbet tanultam, boldogult mesterem, Sugár Gyuszi volt. Egyik kedves tantörténete szerint '60 táján a Váci utca környékét festette, tábori állványon. S meglátott egy izgalmasnak ígérkező motívumot, képekkel tarkálló hirdetőoszlop. Megfestette, s köré, ami kell. Viszi a alkotóközösség Erzsike nénijének leadni, s az rákérdez, minek erre ez az oszlop... És hogy tényleg. Ezt a mai képet egy igen-igen magányos szék köré szerveztem. Eredetileg. A/10/04 Kecskemét, először honépítés, körletrend. F/2010/060 Persze gondot csináltam a tsaládnak, hogy verset kértem karácsonyra. Kata Várady Szabolcshoz fordult. Aki lelkiismeretesen, hogy ami neki kedves, hátha... Előkerült a mail, nem érdektelen: Babits: Cigány a siralomházban; Az elbocsátott vad Füst Milán: Öregség Szép Ernő: Magányos éjszakai csavargás Szép Ernő: Tiszapart Szép Ernő: Bizalmas Szép Ernő: Húsvétra Szép Ernő: Harapás Juhász Gyula: Gulácsy Lajosnak Jékely Zoltán: Vasvári Pál nyomában Jékely Zoltán: Új évezred felé [...] Szép Ernő Tiszapart Ül egy szegény halász ember Kettesben a néma csenddel, Ott űl füst nekűl pipázva, A tolvaj hálót vigyázza. Kezdi a hálót emelni, Halat nem tud benne lelni, Póklábak megint leszállnak, Kút kazal fa alva állnak. Áll a nap fenn, áll a felhő, Nem jön fecske, nincs egy szellő, A víz nem látszik hogy folyna, Isten mintha bóbiskolna. Talán el is felejtette, Hogy a Földet teremtette A Tiszát is beletette, A halászt is leültette. Verseken túl kaptam egy tücsköt is. Működött, de alvásidőmet nem vette figyelembe; a konyha mellé került. Kapott almaszeleteket, olykor kis esőt. De hogy tizenöt centis élettere..., egyedül; néhány levélke a világ; ez így nem jó. És ha párt szerzek neki, hátha azonos nemű. Be egy margarinos dobozba, utazott velem Kecskemétre. Egy bokor alatt búcsúztunk, megígérte, időnként meglátogat, s nyílegyenesen be a barna avar alá. Azóta eltűnt. The Spy Who Came In from the Cold megvolt, eredetileg az angol út okán kezdtem. Most jön a Stambul Train, Graham Greenetől. Ez se lesz könnyű. Szótárt nem hoztam, régi javallat. Meglepődve látom az első oldalon, húsz éve forgattam utoljára, ugyanitt, Kecskeméten. Közben Kata őrizte. Mindent fehér por lep el, hát a kertben szoktam a festőlemezt csiszolni. Közben fölnéztem az égre. F/2010/061 2010. március 4., csütörtök, Kecskemét Uszoda 31:07, javul. Mint minden évben egyszer, ma egész délelőtt a városban, egy bőrfotelben, míg a mobilomat összeboronálták a laptoppal. Meg az idei vírusírtó. Tizenötezer. (Holnap nulla órától indul a hete megrendelt netkapcsolat.) Így a mai képre háromnegyed óra jutott. Tegnap a vécéablakból lenézve a réten zsivajgó-focizó srácok egyikén nápolyi sárga vöröses nadrág. Unikális szín, negyven éve volt is ilyen festékem. (Ma inkább kikeverem.) Ezt a csudaszínt próbáltam ma összehozni egy középszürke (fal)felülettel, az A/10/05-ön. Teljesítmény lenne, ha március hónapban ez igazán sikerülne. Némi késéssel tegnap hajnalban mégiscsak megnéztem a keresztútról készült film felét, monitoron; ilyen előzmények után, NEWS: 2004. ápr. 5., hétfő Deske, ...és különben is, olyan büszke vagyok: papa leszek. Lehetséges nevek: fiú: Marcell; lány: Liza. Megj.: én lányt szeretnék. De ez ügyben ott fönn úgysem adnak hozzáférési jogot (Access Denied, mondta az Úr, és megnyomta a Reply gombot... :) Ja, még valami: te láttad a Gibson: Passió filmet? Ha igen: milyen? Mi meg szeretnénk nézni, már csak hogy tudjuk, mi a bánatról cikkeznek jobbra-balra... Á. Drága Barátom, innét már csak egy ugrás, hogy te is nagyapa legyél! Gratula! Név ügyben tévedésben vagy. A helyes válasz: Szonja. A Gibson film, bevallom, kurvára nem érdekel. És a történet alapján formált Ne Nevess Korán - c. társasjáték se. (Megvárom a musical változatot.) ölel: deske.hu Szóval megnéztem, már csak hogy evvel megúszom a hajnali imaórát is. Csuromra izzadtam, rettenetes látványok, aztán nem bírtam tovább, zártam a gépet. Talán mindez rendben is lenne, saját fájdalomtól-félelmeimet hozta elő, leginkább. Utána fél óra plafonnézés, pokróc alatt, ágyon fekve. Amúgy a filmet egy miskolci OTP fiókban forgattam volna tovább, fiatal férfi görnyedezik hátsó irodaszobájában monitorja előtt, s a hírt forgatja a fejében, hogy elvetélt a felesége. Nem gúnyolódom. Gondolom, a film ugyanabban a szellemben folytatódhatott, lineárisan. Hasonlóan, a legtöbb templomi keresztút hibája, hogy az első három stációból tudni már a további tizenegyet. Nálam a Koldus keresztút - B/89/44 előnye a megközelítés más-más absztrakciós szintje. A Simon segit egyszerű illusztráció, a Kereszten, mondjuk, hasonlat; a Sírkamra  igen távoli hangulati utalás. Tíz? tizenöt? év után elolvastam, mi van a csipketea dobozára írva. Így most nem három, hanem hat percig (vekker, elfelejtem) áztatom. Hihetetlen jobb ízű lett. 2010. március 5., péntek, Kecskemét 29:58 2010. március 6., szombat, Kecskemét 29:51 A/10/07, itt. És A/10/08 is, ami hasonlóan műterem témakör, és hasonlóan mutathatatlan neten. 2010. március 7., vasárnap, Kecskemét A kecskeméti első vasárnap délelőttje rituálisan a Cifrapalotáé. A remekművek. Az évtizedek óta használt Mednyánszky, Farkas, Nagy István és Tóth Menyhért. Ma inkább ez utóbbi, de a fonákjáról. Igaz és tartalmatlan megállapítások, ahogy nézem a részleteket. Persze, hogy nem volt normális. (Hiszen még hallottam fölszólalását is, a Szövetségben.) Fogalmakat kergetett, sok gyenge képén téma-primátus, egyszemélyes mítoszok, amik magánügyek maradtak. Sehova nem vezető kísérletek. Nem kéne, hogy nyugtalanítsanak mindezek, évről évre igyekeztem behunyni a szemem. De hát a Pávás Teremben most egy különkiállítása is, néhány ismeretlen munka a raktári ezerből. Mintha ellenpropaganda. Mire jó ez, nagyközönség elé? Esetlen lovaskatona, magyar zászlóval, az égen szitakötő. toth-1 Ugyan e kép előterében a fatörzs mellett tömzsi hal, nagy hátuszonnyal, vagy tán koronával. toth-3 Csontváry portré oldalnézetből. Mire gondolt. Az arcon kétség kívül néhány érdekes forma. A vállon a gyakran használt zavaró kereszt-minta. Bolondos kalpag, beletűzött tollal, talán véleményezés. toth-4 A megfelelő időben készült Lenin és Sztálin portré. Mi ez? Halvány gúny, megfelelni akarás, vagy őszinte igyekezet? toth-9  toth-10 És ezek a rémes zagyva korai kompozíciók: a kereszt a fiatalember szemüvegén.  toth-7 Vagy a portré, ahol az arc és a háttér motívumai összemosódnak. toth-5 A jámbor és tartalmatlan részformák. Még a beírt szövegek szándéka legalább kibogozható. toth-6 Művtörténésznek, profinak talán informatív, de amúgy nem mutatnék ilyen néhányvonalas, kezdett képet sem; rajta két szó: MÁRIA és KRISZTUS. Kezdett? Szignálta. toth-2 Aztán vissza a szokott nagy képeihez, a második emeletre. És végül a rettenetes öröktitok főmű, Farkastól a Vörös asztal körül. Vasárnap, nem dolgozunk. Másfél-két keserves óra avval, hogy megteremtsem a mobilon keresztüli net-kapcsolatot, ami ma hajnalban elszállt. Nem dühös, de egyre levertebb, szomorúbb. Hétfőn kilenckor a szokott informatikushoz menjek, aki csütörtökön beállította, két órát töltött vele, vagy inkább egyenesen a Pannon-szervízbe, indítva ezer jattal. Parkolót találni. És beleharap a délelőttbe. Mindent végigpróbáltam, többször is, USB-k cseréje, gép újraindítás, minden. 16:54, most lett jó, hogy pillanatra kivettem a mobilból az akkut... Havazik, de minek. És az öltözőben reggel elszakadt az úszószemüvegem pántja, fordultam rögtön haza. Délben, múzeumból hazafelé, szívszorító találkozás. Szállok ki a kocsiból a vaskaput kitárni, elém áll egy húsz - harminc körüli zömök, kerekarcú mongol-idióta fiú, hogy vegye meg. És nyújt valami fehér kendőt. Biccentek, hogy nem, zárom a kaput a kocsi mögött, húsz méterrel arrébb a szokott helyen leparkolok. A fiú mozdulatlanul áll a kapun túl. Akkor visszaballagok, valami ügyetlen mondat, és hogy mutassa. Kérdem, maga csinálta? Éééén csiiináltaaam. Eeezer. A pénzt jól megnézte, visszafordulok, még ott áll. Ő is halacskát rajzolt, mint a múzeumi. És ha az anyja hímezte, akkor is. Én gyötrődöm a netkapcsolaton. Örökre asztalomon kéne tartani. 2010. március 8., hétfő, Kecskemét 29:29 Hajnalban fontos mail informatikus kapcsolatomnak, a másik Szütsnek: Apóka, mesélem Robinak, hogy a májusi megnyitómra tőled a Rövidnadrágos novelládat kértem, amiben elmeséled életem végét, merthogy annál jobbat nem lehet írni. Azt válaszolja, hülye vagy, mért kötöd meg, hiszen az utána következő, az Aulich Galériai is baromi jó volt, hangosan röhögtem a metróban, olvasva. "Tegnap délután szellőztettem. Tudom, Klee is gyakran. " Én a jelzettet továbbra is nagyon szeretem/szeretném, de hát akkor föloldalak. A katalógusba a meglévő szövegedet fogom majd berakni.   Hír, amit csak te tudsz értékelni: képzeld, hüledeztem, itt, a Ferenceseknél a népek az áldozáshoz egyes sorban!! álltak föl. És kétoldalról is így, őket fokozatosan beengedték, hihetetlen. Emlékszel még a jámboran tülekedő birkanyájra? Rendszerváltás! ölel: d. Fél kilenc és már mennyi fontos történt. 22 másodperccel jobb idő, mint tegnap, még gyenge, de reményeken felüli. Sikerült megjavítani úszószemüvegem elszakadt orrnyergét, ami nem is olyan egyszerű, és hibátlanul működött. Valamint akasztása közben zuhantában fél kézzel elkaptam a télikabátomat, az is sikerült. 11:10h, ez a mai kép, A/10/09, valószínűleg giccs, de olyan jól esett... Most meg kéne próbálni elbúcsúzni attól az indiai sárgától, és ugyanezt hokkedli nélkül. Most a biztonság kedvéért a neten, hogy hány kával írják, hát mi történik: ZELK ZOLTÁN A HOKKEDLI ÖREGASSZONY  A hokkedli öregasszony: nagyanyó, a sparherd meg öregember: nagyapó. Az asztal meg templomoltár, a székek körülötte letérdelnek, miséznek.   Lenne bicskám, lyukat fúrnék a falon: bejönne az icipici patakom,[...] http://csajok.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=6766&a_id=411509&h_id=13801 2010. március 9., kedd, Kecskemét 29:45, egyszer minden diadalnak vége, 16 mp-el gyengébb a tegnapinál. Pedig hogy igyekeztem. 400, és 800-nál holtpont. Gy. beteg, küldeni akartam neki egy emlékezetes viccet. Keresgéltem a NEWS-levelekben tíz év alatt fölgyűlt legkedvesebbekből, bonyolult volt megtalálni az adatbázisban. Szóval, új fejezet született: NAPLÓ / típus szerint / NAPLÓ -VICC (az első vicc után már lehet a fejlécben is lapozni) A többsége igen szomorú. Ez más, ez itt a talán legkedvesebb. A legtöbb Marabutól. Zseni a pasas. De ez se kutya: picassos-vicc.jpg J., neked nincs? De más is küldhet. Hátha ebből is összejön valami. 2010. március 10., szerda, Kecskemét 29:10, jó. Pár napja 32:55-el indult. (Aranyszavú) szent Péter azt mondja, három dolog őrzi meg az életet; ima, böjt, irgalmasság. És hogy egyik sem ér semmit! a másik kettő nélkül. Kemény. Aki böjtöl, értse meg a böjt szellemét. Aki azt kívánja, hogy adjanak neki, maga is adakozzék, haladék nélkül. Szent Péternek nem jutott tán eszébe, egyszerűen az ember háromirányú feladatát rajzolta meg: viszonyom Istenhez, magamhoz és a többeiekhez. Ahogy az ember a önvizsgálatkor, szentgyónáskor veszi sorra; bűnöm Istennel, magammal, és másokkal szemben. Minden megoldódott. Először a rendőrség mellé küldtek, uszodából hazafelé, de nem találtam a boltot, hazaérve persze az örök Helybéli Szakácsnő mondta meg a biztosat: menjek csak a piacra. Tudja, ott, az áruház mögött. Reggelit lenyelve indultam. És van, megvan, kenyérpirító, 490 forint. Itt csak evvel készítettet kapunk, kiflit is. Vagy tíz éve eszem ugyanazt a lekváros müzlit reggelire. Fölhorgadt a vágy. Ezt a szerszámot ezentúl mindenüvé, magammal. Mért, láttam Goethe összecsukható utiágyát, Weimarban. Nagy fegyelemmel nem ötöt vettem rögtön. Hát nem gyönyörű?! 09:12 Máris kaptam vicceket, köszönöm! Ez meg valami kecskeméti specialitás lehet, az uszoda bejáratánál; érdekes. Balassa Péter, Bence György (bár ő végül kimaradt), Frank János, Hanák Péter, (Kovács László festő, Simó Sándor, kimaradtak a könyvből), Miklós Pál, Petri György., 1997. Deske, egy társszerződ elhunyt. http://index.hu/kultur/2010/03/09/meghalt_raj_tamas_forabbi/ szia: Máté 2010. március 11., csütörtök, Kecskemét 29:19 A/10/14, itt tartok. Közben itt is tél lett, persze F/2010/063 a bal nagyablak az enyém, a fa hóna alatt. Este is tél, a parkban: F/2010/064 És született egy KOMPOZÍCIÓ az itteni teáskészletemről is. F/2010/062 Kapom ám. A legjava: vicc / 1. az adott szó kötelez vicc / 2. marabu-10-3-11.jpg vicc / 3. malac-vicc.jpg vicc / 4. egeres.gif 2010. március 12., péntek, Kecskemét 29:42, próbálkoztam lassabban, hosszabb tempókkal. Hát ez nem jött be. Holtpontnál a stílusra figyelve: különösen a bal kézfej szabadítása. A végén viszont kétszáz méter hajrá, de az inkább türelmetlenségből, mint taktikából. Már rég azt fogalmaztam, mit írok ide majd reggeli utáni. Képekkel jól állok, a regula szerint (érkezési nap + egy vasárnap minusszal) 9. táblánál kellene tartani, s 14-et kezdtem. Most minden a mennyiség. Egyházunk bölcsessége. 1. Húgom meséli, vonaton vele szemben öreg papocska zsolozsmát olvas, és némán mozog az ajka. Igen, mert utasítás szerint hangosan kell mondani. Nagyszerű. Nekem ehhez eddig hajnalban nem volt erőm, s ha nem is aludtam bele, de olykor félálomban igen messze tájakon. 2. Decemberben fölötteshez engedélyéért, hogy amitől plébánosom néhány éve eltiltott, imaközösségünkben újra áldoztathassak; huszonnégy éve bevezetett és gyakorolt szentségimádásunk mellett. Levelében a püspök atya sem engedte meg az áldoztatást, a szentséghez jutást pedig új feltételekhez kötötte. Azonnal válaszoltam, hogy döntését köszönöm és követem, a feltételeket viszont nem tudjuk teljesíteni, de kérem, ezt a fontos gyakorlatunkat ne vegye el tőlünk. De ilyen engedély megadásához nincs joga, vagy nem tartja lehetségesnek megadni. Érveim viszont súlyosak. S mit tett? Egyszerűen nem válaszolt. Ex lex, maradhat minden a régiben, folytatom. 3. A szerdai Szent Péter idézethez; figyelem: egyházunk mindig irgalmasságról beszél, és nem igazságosságról. Ha már ezen a tájon, Kivonulások Könyve, irígykedem. Az első mecénás, és milyen; megrendeléséhez képességet is ad. Mózes így szólt Izrael fiaihoz: "Nézzétek, az Úr név szerint kiválasztotta Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját Júda törzséből, eltöltötte Isten lelkével, hozzáértéssel, okossággal, tudással és minden munkára alkalmas ügyességgel, hogy kidolgozza a tervet, megmunkálja az aranyat, az ezüstöt, a bronzot, hogy köveket véssen és formáljon, fát faragjon... Arra is adott neki képességet, hogy másokat megtanítson ezekre... és Oholiábnak is... nekik tehát az a feladatuk, hogy mindent úgy készítsenek el, ahogy az Úr parancsolta." És pontos leírás, az Úr hogyan kívánta a szövetség ládáját iparművészetileg kivitelezni. Kulturális antropológus, viccekkel foglalkozó, a tegnapi újságban: Az Örökkévaló felajánlotta a parancsolatokat más népeknek is, de elutasították. Volt, akinek nem tetszett a Ne ölj, másoknak a Ne lopj. Végül a zsidók azt kérdezték: Mibe kerül egy parancsolat? - Ingyen van - felelte az Úr. - Akkor tízet kérünk! Kinézek a műteremből, alkonyatkor F/2010/065 Vasárnap a Cifrapalotában néztem a Tóth Menyhért kiállítást, hát a fogadótablón az én harminccentis fotóm. 1976, műcsarnoki megnyitója. Balján az örökös igazgatóhelyettes, Vizy Ottó. A felolvasó színész nevére már nem emlékszem. [I. közlése: Horváth Gyula] A kép alatt becsületesen a nevem. Az első ilyen véletlen találkozás, ahol használták a honlapomon a NYOMDAI MINŐSÉGBEN letöltés lehetőséget. Ez jó, örülök. F/76/02 2010. március 13., szombat, Kecskemét 30:12, pedig meg se ettem azt a gyönyörű vacsorai rántotthúst. Mail Várady Szabolcsnak, verse kapcsán: A helyed, (rangod) nálam. Ismét Kecskeméten. Egyre nyugtalanabbul kerestem a laptopon -  az ember mindig gyanakszik, hogy netán információvesztés -, a Szellemhangok a rádióból-t, ...Zelknél. d. Ebéd után mutattam az évek során róluk készült fotókat, körbevették a monitort, közben (Csáky) Lajos meg engem fényképezett. Sok jó felvétel, szép vagyok, hiába. Nagyon nehezen dobtam ki huszad magamat. Még mindig maradt négy. F/2010/066 2010. március 14., vasárnap Kecskemét 29:49 Uszodából hazafelé a rádió, hogy netán a Jobbikot az MSZP finanszírozta. Figyelemreméltóan tehetséges ötlet, vagy tehetséges rágalom. Szüts, ez a fénykép leginkább neked. Emlékszel, itt, a Ferences templom oldalhajójából nem látni a főoltárra. Mára megoldották. 2010. március 15., hétfő, Kecskemét 29:38, pedig közben reméltem, hogy ma :30 alatt lesz. Évekig csak annyit láttam, negyvencentis zömök piros kocsi mozog alattam a medence fenekén, sinen. Ma pontosra kitaláltam. Miniatűr jeladó a nyakamban. Ezt a kocsi érzékeli, így hozzám igazodva fejem vonalában halad. Világító kijelzőjéről folytonosan leolvashatom, (az adott pillanat tempójával kalkulálva) mennyi idő alatt fogom az 1200-t leúszni. Egyszerű matematika. Egyszer kell lemérni az első és az utolsó hossz időkülönbségét, abból interpollálni. Vasárnap. Katát tízkor levettem a vonatról, aztán a rítuális cukrászda, ahogy harminc éve már, feketekávé és dobostorta. Onnét a Fotómúzeumba. Ahol egy olyan pocsék kiállítás, írni fogok Péter igazgató úrnak, visszakérem a beléptidiíjat. Az ebéd közüzemi, nem a régi házifőzt, rántott csirkecombbal. Utána kiderül, Kata útközben elvesztette a szoknyáját. Nem ami rajta volt, hanem azt a kockásat, amit öleléskor szeretek látni rajta. Megoldottuk. 1973.08. Budapesti Rendőrfőkapitányság, Útlevél Alosztály Fellebbezés 1195/73. levelükben turistaútlevél-kérelmemet elutasították. Merthogy húgom kintmaradt két éve. Teljesen igazuk van, kinnmaradt. De hát én ugyan mit csináljak ez ügyben? Hogy én nem maradok kint, ezt Önök is tudják. Három éve is visszajöttem, meg bolond is lennék, most lett Buda egyik legszebb műteremlakása az enyém. Meg amúgy is nagyon jó kis ország ez. Írásba adom. (És én itthon leszek jó festő.) Tulajdonképpen feleségem miatt lenne jó ez az egész. (Ő megkapta.) Mindig rágta a fülemet, s tényleg most lenne pénzünk először együtt utazni. Meg kell is rá vigyázni, mindig mindent elveszít. Megkaptam az útlevelet. Igaz jókedvre derített a fiú, reggelinél átkiabál as szomszéd asztaltól, hogy Musil és Doderer az igaziak, nem az a tudálékos fasz fehérekközöttegyeurópai Thomasmann. Mondom, igazi jókedvre, mosolyogtam is, mert én tudom, amit tudok. A másik kettőt ugyan nem olvastam. Az évek során egyre jobban kedvelem Ziffer Sándort (1880 Eger - 1962 Nagybánya) Vannak képei Kecskeméten. Ez a A budapesti Baross Gábor tér látképe (1908) a Keleti pályaudvarral, igazi szürrealizmus, nagyon szeretem. (A 20. század első éveiben Czóbelnek és Bonnardnak is volt rózsaszín utcája.) Az egész most úgy jött elő, a Magyar Vadak 2006-os kiállítására nagyszabású katalógus, föl is ajánlották nekem, akkor hárítottam. Multkoriban mégiscsak megvettem az MNG-ben, s most itt velem. (Átmenetileg ő a harmadik albumom Levitan és Monet mellett.) Engem a kép 1959-es, első munkámra is emlékeztet, Körtér éjjel - B/59/01 Március 15., a Vadasparkban a MAGYAR állatok kerítésén nagy kokárda, hogy itt nyilvános ünnepi etetés 12-től 2-ig. Ünnepi eledelük a tepsiben piros-fehér-zöldben, kőrkörösen formázva. A piros a kecskéknél retek formájában, a kárpáti hiúznál nyershús. A fehér karfiol, a zöld egységesen saláta. Az oroszlán mindebből kimaradt, ő nem magyar. Láttam egy kedves újszülöttet. Egy vaddisznó-kifutó fényképe Berény Róbert Kapirgáló emlékére. Az ünnepről jut eszembe fiam most készülő diplomamunkája. A tervezőgrafika időközben már magábanfoglalja a teljeskörű látványtervezést. S radásul Miki zenét is szerez. Szóval megtervezi saját temetését, minden mozzanatával. Egy nagy magyar grafikus. A család kötelességtudóan szörnyülködött, én már az ötletre is ötöst adtam. Bár alternatívának javasoltam, hogy tavaly kiásták az Alexanderplatzon Petőfi földi maradványait, azt hozza haza ünnepi pompával. Igaza van, az egyetlen személy ő maga, akinek dolgába senki nem köthet bele. 2010. március 16., kedd, Kecskemét 29:29, de legalább a bűvös :30 alatt, nemdebár. Fotómúzeumi kiállítás, apró amatőrképek, leginkább nekivadult beatzenészekre emlékszem, valami pincehelység apró pódiumán. És sok-sok magyarázó szöveg, hogy ők underground meg minden. Meglehetős hamar átfutottuk. Legkedvesebb Igazgatóm! Hát megnéztük azt az ajánlott tárlatot. Igazi negatív telitalálat, szerintem (továbbiakban: SZ.) Abban bizonyára egyetértünk, hogy fotóanyaga csak mint dokumentum értékelhető, valamennyire. Annak is sovány. SZ. Az ember ilyen helyre nem szöveget olvasni megy el, különösen sokoldalasat. Ezt az ábrázolt szubkultúrát leginkább a szociológia feladata feldolgozni és dokumentálni, kevéssé érték, de megmutat határokat, és erre szükség lehet. Az anyagnak SZ. egy szakfolyóirat tízoldalas cikkében lett volna a helye. Kérem vissza a beléptidíjat... :-) A köv. megnyitóig tájékára se megyek a Múzeumnak. szívélyes üdvözlettel: Ma megkaptam londoni Magyar Kulturális Intézeti kiállításom képeit, postán. Kedves Hanna, ma, kedden megkaptam a fotóimat, hiánytalanul, köszönöm! Tudom, nem magára vonatkozik, de nem árt, ha tudja: Repesek az örömtől, hogy nem az eredetileg kért festménykiállítást csináltam meg maguknál, ott mi minden galiba lett volna. Itt a fotóknál is micsoda dilettantizmus. Ahogy látom a nyomokból, a képeket technokol rapiddal fölragasztották! a fekete paszpartúkra. Micsoda szerencse, hogy hazaküldés előtt a képek a háttérről leszakításkor nem sérültek. Kép: A/10/20, mai állapotában. A világ legtökéletesebb levele másodikos unokámtól, persze mail: Nagyon jol érzem magam. Piri És másnapi levele: Irok egy könyvet a kiscicámrol mert meghalt. Piri A konyhásnénitől pedig ez a levél terítékem mellett. Merthogy vacsoraidőben kiállításmegnyitón. A hűtőben újabb eligazítás a két egymásraborított tányér tetején. Édes Kecskemét. 2010. március 17., szerda, Kecskemét 29:19 Ma úgy döntöttem, elmarad a csúcsra járatás, de a 10. hossznál mellémkerült egy profi, gyorsban, avval kénytelen-kelletlen tartottam 200 méteren át a tempót. Én fordultam gyorsabban. Utána kissé élénkebben, adódott. A 18. hossznál egy másik profi rámúszott, huszonöt éves deli legény, s tekintve, hogy én éppen mellben, megrúgtam. Álldogált egy darabig helyben, fogta a karját, láthatóan szomorkodott, majd sajnálkozásomra megjegyezte, hogy mért nem néztem hátra. Csak hát az nem úgy van... Persze ő sem hibás, vízben talán csak a politikusok és a függőleges nénik néznek előre... Egy időben írtam legkedvesebb tévedéseimet. Amikor kutyám helyett elgondolkozva megálltam a járdaszélen. Klikkelve, kétszer nyomtam meg a liftgombot. Most a napi harmadik, munkaközi tea. Kissé édesre sikerült. A Photoshopban jártasaknak: első gondolatom volt a SATURATION skálával korrigálni. CTRL+U. (képek elszíntelenítésének fokozatállítása) A mai, A/10/21. Evvel igyekezni kellene, a 21-es szokott sikerülni. De lehet, hogy meg is van. Hogy tavasszal a Belvedere Szalonban egyetlen nem-festményként a Koldus keresztút - B/89/44 grafikámat is kiállítom, két, születéseker, 89-ben elhangzott baráti birálat jár a fejemben, napok óta. Hogy mennyire helytállóak. El kéne dönteni. Aztán ma hajnalban, hogy rászánom magam, még félálomban észbevettem, hiszen megnézni se lehet a sorozatot. Úgyhogy első lépésként estig ezt (meg akkor már a többit is) megcsináltam. http://deske.hu/graf/jpg/b8944-egyutt.htm (fejlécbe átcopyzva a link, nagyobb a kép) Az egyik vélemény volt, hogy giccs. Talán, hogy érzelgős?! Nem, inkább csak érzelmesnek gondolom. A másik, hogy az elv, az eszme téves. Mert nem a szegények sajnálnivalóak, hanem a bűnösök. Ez igaz. Nálam keveredik. AKIK HALÁLRA ÍTÉLIK - rendben van, viszont a FÖLVESZI A KERESZTET, és a többi koldusfotó, tényleg... De hát szenvedést hogy tudnék másként ábrázolni? Huszonegy év után, ma se látok világosan. 2010. március 18., csütörtök, Kecskemét Abbahagytam ma az időmérést, 68. évemben. A legjobb idők, 1200 vegyesre: 2000 -- 30:03 2002 -- 26:32 2003 -- 26:16 2004 -- 27:11 2005 -- beteg 2006 -- 28:46 2007 -- 27:52 2008 -- 28:28 2009 -- 29:10 2010 -- 29:10 Már nem tűnik célszerűnek teljesen kihajtani magam, munka előtt. Fáradt vagyok. A többször elsütött poénom, hogy persze én annyit úszom, amennyit a kedvem tartja. És utána még 1100 métert. Meg hogy nem vagyok én olyan tehetséges, hogy ne kelljen mindent kicsit erőltetnem. Attól nem félek, hogy henyélni fogok a vízben, ezután. De ma nem jött be igazán a dolog. Több figyelem jutott fáradtságomra. Igaz, hatszori ébredés után fél háromkor keltem. Hatodszorra ugyanis megoldani véltem azt a programozási problémát, ami nyugtalanított. Tegnap egy jó kis kiállítás nyílt az itteni Bozsó Gyűjteményben [bozso.net]. A KIS dícsérőleg, 20-25 kép optimális, befogadható. És jó képek. Perlott Csaba Vilmos Kecskeméten. Perlott, 1880- 1955. Épp a napokban találkoztam vele a Magyar Vadak albumban. Nem ismertem, csak néhány otthonos képét a Cifra Palotából. Igyekszik ő vad lenni, persze, de szerencsére rettenetesen magyar marad. Ez az édes, megint egy rózsaszín utcás most megtalált városképe. Pedig volt ő nagyon francia, Matisse iskolájában is megfordult: perlott-foto.jpg P. jobboldalt profilban, a Mester széken. perlott-01.jpg  Az ilyen iskolás feladatokat ma nem nagyon szeretjük, figyeljük, de jó, kopogós foltritmus.  perlott-04.jpg  Milyen jól összehozza az eget a házak kisebb formáival, szívmeleg. perlott-03.jpg és perlott-05.jpg Ismertebb munkái, szintén kecskeméti témák. Nagyon megkedveltem, és nem fog megsértődni; ebből a vad-csapatból azért Berény volt az igazi zseni bereny-r.jpg Piri, nagyon jól teszed, ha könyvet írsz a kiscicádról. De akkor ne csak az ő életét, meg a külsejét írd le, hanem a testvérei dolgait is, nem? Meg a mamáját. d. Asztis irom. piri Egy nagyon súlyos mail érkezett. Szövegeket kaptam, de ennek ellenére számomra nem egyértelmű, hogy Egyházunk véglegesen elhatárolta volna magát a medjugorei Mária-jelenésektől. Egyik papi szöveg ördögi praktikáról beszél, elhatárolódó püspöki nyilatkozat, 2006: ...a lefolytatott kanonikus vizsgálatok után... Egyház a mai napig egyetlen itteni eseményt sem tekint természetfelettinek... Egyetlen papnak sincs joga olyan magánvéleményt nyilvánítani, mely az Egyháznak e „jelenésekkel” és „üzenetekkel” kapcsolatos hivatalos álláspontjával ellenkezik... plébániák egyházi zarándoklatai nem megengedettek, ha ezzel a „jelenségek” valódiságát állítják, vagy ha ezzel a „jelenségek” valódiságát akarják szemléltetni... én, mint a helyi püspök azon a véleményen vagyok, hogy a Medjugorjében az utolsó 25 évben történeteket illetően a Boldogságos Szűz Máriának „megjelenései” nem tekinthetők valódinak... z állítólagos jelenések, üzenetek, titkok és jelek ilyen halmaza nem erősíti a hitet, hanem csak még jobban arról győz meg bennünket, hogy mindezekben se hitelesség se valódiság nincsen... Ezért mindazokat, aki magát „látnoknak” nevezi, valamint azokat is, akik az „üzeneteket” fogalmazzák, arra szólítok fel, hogy tegyenek bizonyságot egyházi engedelmességükről, és fejezzék be ebben a plébánián a nyilvános jelenéseket és a kommünikéket... Részlet S. E. Mgr. Ratco Peric, Mostar püspökének 2006. június 15-én Medjugorjében elhangzott prédikációjából A Hittani Kongregáció a Medjugorje-látnokok első lelki vezetőjét, a 66 éves ferences Tomislav Vlašić atyát interdiktummal sújtotta. Ok: "kétes tanok hirdetése, a lelkiismeret manipulálása, feltételezett miszticizmus, a legitim egyházi utasításokkal szembeni engedetlenség és a hatodik parancs megsértése miatt”.,, A kongregáció egyúttal a páter kötelező tartózkodási helyét is előírta: egy a felettesei által kijelölt házat az észak-olasz Lombardiában... mindennemű kapcsolatot megtiltott neki a „Béke Királynő” közösséggel, valamint mindenfajta lelkipásztorkodást, prédikálást, nyilvános fellépést és gyóntatást. Vlašić ferences atya eltiltása Deske! Most akkor mi van Medjugorje-ban?? Nagyon megdöbbennék, ha nem lenne valódi, ami ott történik. Eddig nem hittem, hogy komoly sansz van arra, hogy az Egyház elítélje. És ezek arra mutatnak... ez nekem iszonyúan megrázó. Nagyon kíváncsi vagyok arra a most folyó vizsgálatra, és hogy kimond-e valamit az Egyház, és mond-e olyasmit, hogy nem valódiak a jelenések. Mert akkor tudunk engedelmeskedni az Egyháznak és elfogadni ezt? Én tartom magam az Egyház iránti engedelmességhez, akkor is, ha Medjugorje sok pozitív gyümölcsöt termett bennem. Fú, ez nehéz ügy. Z. Kedves Z., ezek tényleg nagyon furcsa hírek. Kissé felületesen végigolvasva az egészet, az a benyomásom, hogy az Egyház ez ügyben még nem mondta ki az utolsó szót. Fontos, hogy a lelkiéletben is betartsuk a fontossági sorrendet, vagyis a hierarchiát. Én nyugodt vagyok / maradtam. A Szűzhöz továbbra is lehet imádkozni. Mi 86-ban voltunk, Kata tavaly is. Ja, és még egy. A tiszta szándékkal oda zarándoklók tisztasága biztosan nem csorbult ottjártukkor. d. Deske, a Keresztutadhoz. A szegények kontra bűnösök. A dolog áttételes. Szegények mindig lesznek veletek - mondja a Mester. De a szegénységnek mindig a bűn az okozója, mások önzése, az erősebbek mohósága, a szolidaritás hiánya, a részvétlenség. A koldusok mögött tehát ott lappang a háttérben a bűn is. Ég áldjon! S. Deske, Mit kellene tudnom? Azt hallottam, hogy Medjugoreban az egyik volt lelkipásztort eltiltották rendje látogatásától, mert egy apácának gyermeke született tőle. Évek óta külföldön él, ha jól tudom. XVI. Benedek laicizálta tavaly (neve Tomislav Vlasic). Isten malmai lassan őrölnek. Medjugore szerintem jó hely. Az általam ismert üzenetekben nem találtam eretnek gondolatokat. A megtérések nagyszáma pedig bizonyítható tény.  Ma az egyház nem tiltja az oda érkezők áhítatgyakorlatait, csupán nem hitelesíti, legalábbis egyelőre nem. A Mária-tiszteletre ezek a helyek ráerősíthetnek, de nélkülük is tisztelheti ki-ki Máriát. Félni semmi esetre sem kell senkinek. H. Hónapok óta befejezetlen gondolat, megtaláltam, megvan. Még belefért a mai napba. A szájzuhany csöve kétévenként eltörik. De meg kell akadályozni, hogy ez a tövénél történjék, mert akkor nem tudom megjavítani. Hát most egy hajlékony golyóstoll-betét diszkrét hozzáerősítése, fehér szigetelőszalaggal. Szájzuhany szerviz kedd délelőttönként a Ferihegyi reptér közelében. 2010. március 19., péntek, Kecskemét Persze amin én órákat kísérleteztem, informatikus barátom egyetlen mondattal megoldotta. Most rögtön ki is próbálom: F/2009/090 Na ugye, mijen? Szóval hogy egy melléklet betölti a képernyőt. Inkább csak 19-es-, nagy képernyőnél mutatós. Mégis mértem a mai úszást is, de nem időre mentem. Tisztességesen lassú. És nem ízlett. Mint mikor a sérült járművet elvontatják a baleset helyszínéről. Lányom: ...Tanuljuk a gyerkőcökkel a megbocsátást és, hogy Isten mindenki felé irgalmas és szerető: tegnapelőtt 3 macskánkat találtuk a kertben felborulva méregtől és előtte a Piszu kiscicáját egy héttel... A mérgezés: sajnos, azt hiszem, csak egy primitív, nagyon buta írástudatlan bácsi van a hátterében. A gyerekeknek eléggé sokk volt egy csodás délelőtti sétából hazaérve minden méteren egy tetemmel találkozni, akik az ő kiscicukájuk mellesleg, no meg elásni, pakolgatni őket nekem. Én nyúlnál nagyobb tetemet még nem kezeltem, elég morbid. Az egyik a kerítés kockáján átagonizálta a fejét és nem bírtam kiszedni! Ledermedt, és csavargattam, jobbra-balra, aztán lemetszettem a kerítést a nyakáról, de féltem, hogy leszakad a feje:) Zs. Más: Deske, mennyivel több /jobb/ egy könnyen meghibásodó szájzuhany, mint egy fogkefe? K. A szájzuhany kiszedi a fogközök közül azt az üledéket, amit a fokkefe nem képes. A kettőt együtt szokták alkalmazni. Jobb helyeken. d. Délután ötkor Cifra Palota, A Kecskeméti Művésztelep második korszaka, 1920-1944 - kiállítás megnyitója. Nem rettenetesen erős művek, megbecsülendő kismesterek. Sokan itt, ebben a műteremházban dolgoztak. Modell utáni aktok, fejek, stúdiumok. Tájak, a környék. Fotógép hibájából a képek közepén többször halványlila folt. cifra-1Zsögödi Nagy Imre: Krumplihámozók 1921 cifra-2Héjjas János: Egy kisvárosi utca hangulata (1928-1930) cifra-3Imre Gábor: Interieur-terv 1920 cifra-4Noll József: Kálvária 1920 cifra-5 Vujovich Irma: Beteg ember 1928 -- ez itt cifra-6Kiss. J. Zoltán: Révész portréja 1931 cifra-7Hajnal János: Önarckép 1939 cifra-8 Szabó Vladimir: Önarckép 1928 cifra-9 Hajnal János: Önarckép vázlat cifra-10 Szabó Vladimír: Öregember 1928 2010. március 20., szombat, Kecskemét 32:16, ez az én új időm 1200-ra. Ez a mi új dalunk. [Illyés] Helyes, legyen. Illyés sokszor durcás, hogy meg kell halni. Hogy tragiko-patetikusan fogom föl a meghátrálást? Na ja. Van erről Petrinek valami emlékezetes gondolata. petri györgy / soha / tapodtat sem, ennyit tudtam biztosan. Google. És megvan! akkor a hátrálás lépésenként de soha az önámító visszacsúszás Nagy vers. Kizsarolt nevetséges életünket. Itt az egész. Más. Tegnap egy katalógust is kaptam, és lám, ezek a csendes képek. A helyszínen is megnéztem, de ott átfutattam rajta. Redő Feri bácsi munkája - még találkoztunk -, milyen csendes, bizony, bizony... Sarki kocsma, 1937. és a kép részlete cifra-11 Ritkán kapok T-től levelet. Ez nagyon jó, net-infó lehet. Egy orosz zseni, matematikus, aki megoldotta a Poncaré-sejtést, de nem kell neki az érte járó egymillió dollár, meg egyáltalán semmi. Édesanyjával lakik, aki annyit mondott egyszer a fiáról, hogy "Grisa szereti a zenét, a kását meg a rántottát, de nem szívesen érintkezik emberekkel”. a cikk Kedves T.! Jó és szép. Elsőre az irigykedés, hogy valamit nagyon tud. Másodikra az irigykedés, szereti a csöndet, a hírnévtelenséget. Aztán az ember belátja, nem vagyunk etyformák. köszi! d. A mai, A/10/24 - sok fehérrel 2010. március 21., vasárnap, Kecskemét Éjszaka közepén pisilés, plusz egy fotó a parkra az folyosóablakból. F/2010/074. Uszoda: 32:51, ez lesz a tempó. A Lukácsban a függőleges nénik között szlalomozva, kézellenállás nélkül kb. 34 perc. Vasárnap, vissza a Cifrapalotába, két már mutatott festmény szerzőjét pótlólag beazonosítani, s akkor már lefotóztam a Redő-kép egy részletét. cifra-11. A kép a művész tulajdona, tehát él? Telefon az igazgatónk, nem tévedés-e? Nem, tolószékben, 97 éves. Múzeum után a Város igazi ötvenméteres hegye, a Vízművek igazgatója építette 75-ben, de a hegy még zárva, áprilisig. Közben Szütscsel mobilon egyeztetem, miért merült Kondor annyira feledésbe. Honlapján ír erről. Háromkor mise az új kápolnában. Aztán az állatkert, az alkotóházzal szomszédos telek, mi ötven forintos művésztelepi belépővel. Harminc éve ismerem, szeretem ezt a helyet. Most elbeszélgettem az új igazgatóval, szívélyes ember. - Hogy bírják anyagilag? - Tíz tonna szárított banánt kaptunk Bolíviából. Adtunk is belőle a többieknek, raklapokkal vitték, állatokkal kompenzálták. A tizenegy magyar állatkert szövetségre lépett, kéthavonta találkozunk. A fölösleges szaporulat így hamar jobb helyre kerül, mindenben segítjük egymást. A Teszko is: január óta deka húst nem vettem, ők a szavatosság lejártakor mindent elküldenek. Így az állatok banánt, gyümölcsöt, zöldséget bőven, a szedret már unják is. Ha a rekeszben egyetlen rohadt gyülölcs, már adják nekünk az egészet. Mesélem György Peti cikkét, hogy a múzeumok, mint maga a világ is, a tárgyakat korszakonként átértelmezi, új fontossági sorrendek, csoportosítások. - Igen, már mi is. Folyamatosan változtatni a látványt, ne évente egyszer jöjjenek a vendégek. És épp most összerakjuk az állatokat, de tájegységenként - evvel helyet is nyerünk -, pld. délamerikai-kifutó. Persze ott a nagymarát megtámadná az örvös pekári, ezért egy tavat kapnak, azon lesz nekik saját szigetük. Lyukacsos híd a gondozónak, arra állat nem mer rálépni. Holnap jön a markoló, egyszerre több tavat csinálunk. A víznek gerincvezeték. Ez is külföldi példa; mindenütt alacsonykerítés lesz, a villanypásztor hibátlanul működik, ha netán nincs is benne áram. - Szabad-e építkezniük? - Utat, fakunyhót, kifutót igen, kőépülethez kell városi építési engedély. - És azok honnét tudják, mi a jó? - Sehonnét. - Vágják a gólyák szárnyát? - Védett állat, nem szabad tartani, ezek áramütötte sérültek. Van két vadliba is hasonlóan, illetve ott a gúnár egészséges, csak az nem hagyja el a párját. Sőt annak pusztulása után se választ másikat. - Van-e most az ablaktalan kórházban állat? (Sérült vadmadarak, embert ne lássanak, majd szabadon engedik őket.) - Két egerészsölyv. - Tél? - Faházikókban infrasugárzó, az elég, az épített ólakban padlófűtés. - Az oroszlánok? - Nem első generációsak, szokva a klímához, szeretnek a hóban játszani. Csak minusz tizenötben maradnak bent. - Nem unatkoznak az állatok? - Nem, párban különösen, amúgy meg a macskafajtáknál falabdák, órákat gurigáznak. Labirintusok, mászórudak, kötelek. Az Únió minden állatra szabványokat rendelt, betartjuk. A tigrisnek 200 négyzetméter. - Hogy szállítják majd új kifutójába a vaddisznót? - Altatót lövünk a fenekébe. - Volt itt 20 éve volt egy medveketrec, húsz centis vasbetonból, egy szörnyű bunker, sűrű ráccsal, két lépésenként fordultak föl s alá az állatok. - Igen, azt megcsináljuk retroketrecnek, közepébe egy fotel, a látogatóra akár rá is zárjuk a vasajtót, na, hogy érzi magát. - Reklám? - Összeültünk az igazgatóhelyettessel, és csináltunk 2010-re egy programot, akár egy múzeum, kitüntetett alkalmakkal, plakátja minden iskolába. allatkert-3. Ez nagyon bejött. Húsvétkor majd minden órában eldugunk a kertben húsz tojást a gyerekeknek. Gyereknapon vetélkedők. Már most is osztunk tréfás tesztlapokat - tud-e vizet inni a strucc (nem) - evvel belépőt lehet nyerni, stb. Látta, a 48-as forradalom és szabadságharcot is megünnepeltük, a magyar állatoknak ünnepi koszt, látványetetés. allatkert-1. - Az egész létesítmény tele ötletekkel, allatkert-2, nyuszisimogató... - Az hibás. Meg fogjuk teremteni nekik a vendégek előli elbújás lehetőségét, úgy korrekt. Még sétáltunk egy kicsit. A strucc hatalmas násztánccal, szárnylóbálással és testhimbálással üdvözölte igazgatóját. Az elzárt raktárudvarba is benéztem, évről évre rendezettebb. Búcsúzóul a szurikáták (lásd képet), minket parodizálnak, szegények, életük minden percében félnek, itt kettő is őrségben. Fejüket forgatva, kapkodva kémlelik az eget. Ahelyett, hogy magukba néznének. 2010. március 22., hétfő, Kecskemét Uszodába menet autórádió, Tölgyessy Péter meggyőzött, hogy jobb, ha a parlamentbe minél több (kis) párt kerül be, szabadabb játéktér. A Fidesznek is, főellenség hiján át kell gondolnia majd stratégiáját. A vízben derűs poroszkálás, 33:23, most annak örülök, hogy sikerül lassan úszni. (Mellúszás) közben a tegnapi állatkert-szövegben néhány szó dinamikusabbra cseréje, és átgondoltam, mit kérdezek a patikában. Muszáj valami tavaszi fáradságtalanító. Ott is rábeszélt lettem: Béres-csepp, C-vitamin, multivitamin. A/10/25 Ebből az nem látszik, ami fontos lenne, a pontos színei. Idén nem egy nyomvonalat követek, hanem jobbra-balra; valahogy így alakult. Mára még két feladat, a moszkvai patriarchátus ortodox férfikórus koncertje a Nagytemplomban, és valami bő alsónadrágok vásárlása a Skálában pizsmanadrág céljára. 2010. március 23., kedd, Kecskemét posztumusz: 33:11 A tegnapi kép kezdésekor kényszerhelyzetbe hoztam magam, a nagy felületeket rögtön lekentem valami förtelmes zölddel. Az ötlet bevált. Nem várt színhelyzetek álltak elő. A moszkvai férikórus nagy jó volt. Az egyikük hangja egyedül - szó eredeti értelmében - betöltötte a hatalmas templombelsőt. Szinte telt ház. Úgy ültem, hogy legyen menekülőút, fél óra után hazajöttem, elég volt. Lételméleti kérdés, vegyek-e még öt méter felmosórongyot. Az nem baj, hogy hihetetlen olcsó, 250 forint métere, és gyönyörű. Hibátlan festőrongynak, és kérdés, jutok-e még valaha ilyen boltközelbe. Sose láttam. Pesten bolyongani ez ügyben? Reménytelen. Tíz évre megoldaná. De élek-e még tíz évig. És undorodom a halmozástól. Be a boltba. Elfogyott. Persze négy méter így is van. 20:04 FIGYELEM! SEMMI MEGSÉRTŐDÉS! mindenkinek szokok válaszolni. DE! HÁROM NAPJA NEM JÖNNEK BE A MAILJEIM. KÜLDENI TUDOK, TEHÁT NEM GÉPHIBA. EGYELŐRE KÖZÉP-EURÓPA ÖSSZES INFORMATIKUSA TEHETETLEN. 2010. március 24., szerda, Kecskemét 33:12 Post Gradual Azt mondja, jó hobbi neked ez az irogatás. Írogatok? Melléktermék. Gondolkodom. Illetve három hobbi van itt jelen. Figyelem némely mezőkre. A Kossuth-Torgyán féle vitákra nem. A negatívumokra nem. A második, eltűnődni az elémkerült dolgon, hogy az tulajdonképpen micsoda. És a harmadik játék, addig cserélgetni a szavakat, amíg. A C. Naplóból: 1970. március, Zsennye: csitítottak levélben alkalmazkodásra-illemre. táviratban** küldött válaszom első változatban: ''a harangvirágok megkérték orkán urat, hogy ne fújjon többé (de maradjon méltó a nevéhez). Az orkán erre megkérdezte, hogy ő micsoda, amikor nem fúj.'' a végleges, 67. változat éjfél után két órakor ''a fázó harangvirágok megkérték orkán herceget, nyugodjon már kedvükért. Megteszem, szólt, s nem tudták, hogyha megáll, szétfoszlik az éjben.'' ** most Szabó T. Annáék falán lóg, mint műtárgy. B/09/05 Tegnap 12:10 volt a kritikus pillanat. A fáradtságtól már egy ideje az asztalon a fejem, félálomban. És ki kell valahogy bírni ébren fél egyig, akkor csengetnek ebédre. Föltápászkodtam, egy új lemezt az asztalra. És ebédig föltettem ezt a 10/27-es képet. Megtette feladatát. A ma délelőtti feladat, kísérletezzünk és ne gondolkozzunk. Ilyet még eddig nem, lekentem az egész lemezt előre, szürkére. Aztán ceruzával rá a rajz. Ami persze túl szépfélére sikerült, sajnáltam eltüntetni. Úgyhogy csak néhány színfolt rá, aztán hagytam. A/10/28 Lányomtól: Szia Apó! ...Képzeld, ma Piroska első, alap-macskája, Bagéra is meghalt a kezemben egy műtőasztalon. Reggel óta hallottam, hogy valami állat a padláson randalírozik, (sokszor előfordult) és délben már az onnan a lakásba jövő villanykábel mozgott, ki-be húzódott, s ekkor felmentem, s a szerencsétlen mérgezett állat görcsök közt fetrengett, és olykor ráharapott a kábelre, ezért mozgott alul is a madzag. Nagynehezen leszedtem, letettem a fűbe, nem adtam neki 10 percet az állapotát látva, de élt és rángatózott folyamatosan. Ekkor vittem be egy rendelőbe, ahol a kezeim közt nehezen, de bealudt és akkor megkapta a szívbénító végső injekciót is. Olyan furcsa volt, ők annyira kitartóan tudnak szenvedni, hogy megdöbbentő. Ő három éves volt. Már csak egy van. Az ő szenvedésük értelmetlen... Vagy nem is tudom, de olyan szomorú volt. Ott is azt mondták, hogy méreg. Piroska meg érdekes módon nagyon csendesen fogadta a kedvenc elvesztését, mondtam neki, hogy végig simogattam, míg el nem aludt, és hogy ott van a kölykeivel az Örök vadászmezőkön. De azért csendesebb volt mint szokott. Rólunk ennyi, téged meg olvasunk! Puszi Zsófi 2010. március 25., csütörtök, Kecskemét 01:48 Post Amens, de ebből semmilyen következtetést, mert ma csak 100 méter, visszafekvés, sőt visszaalvás következtében. Egy érdekes gondolat a lőpor feltalálásáról: A lőfegyverek használata a csőcselékszerűség, barabarizálódás és elgépiesedés addig ismeretlen elmeit vitte a hadakozásba. A lovagi küzdelem, ember ember ellen megteremtett egy társadalmi osztályt, s ennek hivatása a bátorság volt. De ezután a háború megszűnik kedélyállapot és tehetség ügye lenni. A fegyver többé nem az ember személyes szerve, hanem az ember a fegyver személytelen szerve, nem egyéb a háborús gépezet egy tagjánál, könnyen lecseréhető, gyári árú, tömegcikk. Ebből adódik a háborús tevékenyéség kiterjesztése a népesség sokkal nagyobb részére, végül mindenkire. Ennek az önmegsemmisítésnek végső foka a világháború, az üzleti okokból viselt háború. /részletek, Friedell: Az újkori kultúra története I. 282p./ Kedves Deske, valami hasonló, Bronislaw Malinowski, antropológus, 1914: “Egyszer beszéltem egy öreg emberevővel, aki az Európában dúló Nagy Háborúról (I.Világháború) hallva azon törte a fejét, hogy az európaiak vajon miként esznek meg ilyen irdatlan mennyiségű emberhúst. Amikor elmondtam neki, hogy az európaiak nem eszik meg leölt ellenfeleik húsát, döbbent iszonnyal nézett rám, és azt kérdezte, miféle barbárok vagyunk mi, akik valós célok nélkül öldöklünk.” I. Ez a pizsmakérdés megoldhatatlan logisztikai feladatnak tűnt. A témának csak egy szeletét kifejtve, elhagyva a nadrágtartó és a hátul kitüremkedő ing problematikáját, tehát; nadrág az éjszaka teltével föltorlódik a térd alá, elszorítja az ereket és azon túl hogy kellemetlen, lábhalált okoz. Valamikor ez okól egyszer kengyelt varrtam rá, a talp alatt futott át, de ezt az ötletet a futó évtizedek elmosták. Lehet, hogy ez az iszonyatosan lötyögő ronda kínai rövidgatya, 3XL méret - a lehető legnagyobb, rögtön hármat vettem belőle, 450 forint darabja -, mindent megold. Csak akkor mért voltam olyan rettenetesen álmos ma reggel. Is. Az örökös fáradtságra pedig megvan az ellenszer. Meg kell szokni, és ha ember nagyon dolgozik, nem is veszi észre. Annyira semmitmondó a tegnapi A/10/28 fotója, hogy az már méltánytalllan. Megpróbáltam újra, de hát. A rádióban hallom, az óvodás Irénke visszaszólt szüleinek, <> És megnézte. Gábor megint kincset küldött. Kiturkászta, az összes Illyés-naplót föltették a netre. Öt kötetem volt meg belőle, de rég elajándékoztam, beleolvasnék. Most föltettem az újonan létesült WEBTÁR-ba, ami ott a legördülő menü alján. Az első rész, mutatóba: http://mek.oszk.hu/00600/00679. A szomszédban a NYÁRI LÚD-kifutó tábláján ez áll: A párok életük végéig összetartanak. A fiatalok már az első télen párba állnak, de ezt követően 1-2 nyáron át csak mint jegyesek élnek egymással. Kikristályosodott a cél. A feladat műalkotás létrehozása, a lehetséges minimális anyagráfordítással, takarékosan. Törekedtem rá: A/10/29 A háttéren például már egyáltalán nincs festék. Alakul a május 15.-én nyíló kiállításom. (Előbb nyílik egy héttel.) A Nemzeti Galéria kiszállt a Belvedere Galériába páratartalmat mérni. A megnyitó után egy órával műtárgyaukció, ennek nem nagyon örülök, de itt ez a bevált rend. Erreaz aukcióra egy gyűjtő már beadta kalandos sorsú képemet: Barlangrajz műterem - A/03/18 Három új fényképem: Kápolnabelső - F/2010/075, Ég Kecskemét fölött - F/2010/076, Növény az ablakban - F/2010/077 Alkotóházban az embernek szabadideje is van, este belenéztem a márciusi net-statisztikámba. http://www.c3.hu/stat/deske/usage_201003.html Informatív. Nem gondoltam volna pld., hogy zenei szolgáltató vagyok elsősorban. Pedig könnyűzenei ízlés?em nem mai. A számok, hogy hányan. Ha jól értem, e lista tetején az első tíz hits. [megnéztem figyelmesebben, tévedés, ezek a legtöbb KByte-fogyasztások, de evvel együtt eléggé elöl vannak.] EZEK A LINKEK (URL) NEM JÖNNEK FÖL, BOCS! 581 sacrifice.mp3 1471 dance-me.mp3 1539 enya-only-time.mp3 502 dancing-queen.mp3 330 crocodile-rock.mp3 24 din.tar.gz 226 waterloo.mp3 122 sorry.mp3 724 /kereses.php 3422 xj.htm amik sokat: 3055 - ez valami képelosztó rendszerfájl lehet: /szereplesek.php 202 - a Koldus keresztút -B/89/44 -, de erről beszéltem: b8944-egyutt.htm 184 - képelemzés 1978-ból, ez tök rejtély: csontvary2.htm 157 - festmény nyitó oldal 139 - azt hittem, ez rejtett kincs marad, egyik életrajzom, évről évre a valódi történések: hobbi.htm 081 - a cictár, na ja: cicatar.htm 136 - hogy 1970-es Ny. Európa-körutam útijegyzetébe miért ennyien? c00280-1.htm fontos jelzés nekem, hogy ami linkeket szöveg közé beteszek, azt ŐK tényleg meg is nézik: 52 - matematikus.htm 47 - aulich-szuts.htm hasznosulni látszik, amit újonan csináltam, a webtár: 40 - w-w-w.htm örülök, hogy sok verset nyitnak, Zelk, Illyés, Pilinszky, elsősorban hanggal, de szövegnek is; próza pedig: Cseri Kálmán nagyerejű prédikciói, pld.: cseri-bojt.mp3, meg az egyik interjúm: aranyemberek-interju.mp3 Furcsa, hogy régi NEWS-fájlokat is néznek. Tehát, ami az én számlálómon, a napi 130-150 látogató, az csak a NEWS-fájlra vonatkozik, amúgy ez napi 360 körül, elég stabilan. Ja, és hogy kereken 77 országból... Szia Apóka! Mára csak egy Piri-mondat: Hozom a vakartalan krémet! A viszketés elleni kenőcs... Jó éjt! Zs. Zsófi a hittantanársága mellé most tanulta ki a kutyakozmetikát, gyakorlati vizsgájáról kérdeztem: Ja igen! Teljesen simán ment, egy általam vitt kutyát kellett kompletten megkozmetikázni és kész. Volt egy vizsgabiztos és egy mesterkozmetikus és elég látványosan nem törődtek az egésszel, majd a végén közölték, hogy mindenki átment! Maszkban, gumikesztyűben bohóckodtunk, azt hívén, hogy nagyon komolyan fogják venni a tankönyvben foglaltakat, aztán szóltak, hogy levehetjük. Most szombaton lesz a szivatós része, arra tanulok ezerrel, mert az nem semmi lesz, ha sikerül! Pusz zs. 2010. március 26., péntek, Kecskemét 33:06 Evvel a mai képpel igen kellett sietni, 10-kor jön a fiam. Sivatag műterem - A/10/30 Nemes János barátom megint külföldön, két hónapig Kalkuttában gyógyít. Egy fotója a helyszínről. Ha valaki éppen szomorkodna saját sorsa balra fordultán, érdemes elnézegetnie. kalkutta.jpg 2010. március 27., szombat, Kecskemét Időmérés bef., már a sebességtelenség mértékét is tudom. Ma reggel arra gondolatra jutottam, hátha mindig szerettem volna egyszer a dobogó legfelső fokán állni. Hát fölálltam. Ott van az ötvenméteres medence mellett. Mikinek megmutattam azt a csodálatosan ronda varacskos disznót, itt a szomszédban, most kapták, egyelőre még karanténban. Fejpúpjai azért, mert üregeket bitorol, de óvatosságból oda mindig rükvercben hatol be. És a púpok jelzik a mérethatárt, ahol agyara már nem férne el. Bőre egy centi vastag, minden tüskén át is menekülni tud, a puskagolyó megáll benne. Szőrtelen, ez a példány ritkaság. Ehhez képest még Szabó Lőrinc csámcsogója is tömör gyönyör. ...Disznó, te dagadt förtelem, no, emeld a fejed, föl, esztelen, mocsok, te, dög, te, nézz reám, (hadd émelyítsen földi hazám), csámcsogva, úgy ni, míg lefelé csurog a szádból a fekete lé,..  a teljes vers A mai energia-, és anyagtakarékos képpel ismét sietnem kellett, hogy amíg Miki fölébred. A/10/31 Kedves Dezső, A Csontváry elemzést én is olvastam. Örültem amikor rátaláltam. Sok újat mondott számomra! Én nagyon, ha lenne még ilyen. (tetszik ez a szókihagyósdi) Elemzés egy Váli képről vagy egy Szütsről :) üdv: Imre Kedves Imre, jut eszembe, van tíz képelemzés cikkem, kb. 1993, a Mozgó Világba írtam egy sorozatot, Czóbel, Morandi, Farkas, Utrillo, stb., az utolsó egyébként magamról. A NAPLÓ / PUBLIKÁCIÓK alatt kell lenniük. d. Tegnap elballagtam a szomszédos patikába, és este, ami eddig soha, két tabletta altató. Tízkor oltok, vekker 5.23-kor. Nem kedvelem a gyakori ébrenlétet kettőtől-háromtól - szerencsés esetben csak egy órácskára is. Valeriana. Nem fogok rászokni, nem szeretem a segédeszközöket, feketét se iszom, pedig— Valeriana. Most úgy tűnik, muszáj. Illetve, majd meglátjuk. Ólmos fáradtság, vitaminok, meg kímélő úszás. Nana, mi van itt, kisnyugdíjas?! 2010. március 28., vasárnap, Kecskemét Nyár időszámítás, a vekker ezt tudja, tetszik. Altató eddig nem tett csodát, bár a szoftrémálmok elmaradtak. Szerdán Kecskemét vége, lélekben már visszaszámlálás, összegzés. Negyven éve Nagymaroson írtam, mit költöttem. Nézzük; NAPLÓ, keresőbe: nagymar. Nem találom, 1969, c00245-1.htm. pedig tudom, hogy leírtam, vettem tíz pár zoknit, az újfordítású bibliát. Csak életreceptek, meg hogy Gyurkovics Tibor szídja Thomas Mannt. 1971, : c00378-1.htm., itt sincs, lehet, hogy nincs átgépelve? No, akkor az idei: a nagybevásárlásaimat évente itt, annyival egyszerűbb. Ezer forintjával: 03 csipkebogyótea, 18 doboz, ami volt a polcon 15 olajfesték 03 felmosórongy festőrongynak 02 vitamin, altató, törülköző és kenyérpirító 15 antivírus program egy évre, ezt elfelejtettem Pesten 04 lötyögő gatyák, - új koncepció, a benne foglaltak nagyobb kényelmére ---- ez 42e ami az itteni élet: 03 sztrádadíj 19 benzin 05 uszodabérlet 02 az ortodox egyházi muzsika belépőjegye 05 egy elnézett kresztábla 03 Miki vendégül 117 alkotóház - 3750 ft/nap --- ez 154e 30:17 Enélkül nem az igazi, továbbra is mérem a (gyenge) időket, 1200-ra. Ki ez az öregúr, aki vasárnap délelőttjét a főtéri parkban, egy napsütötte padon bóbiskolva, kissé félrehúzódva a sétánytól. Aztán nehézkesen fölkecmereg, s hazaindul, hogy ebédhez tálalnak. Csodálkozom. 2010. március 29., hétfő, Kecskemét Valerianajelentés: ugyan négykor ébred, (ami az imént még három volt); deazonban vígasztaló álom: a gerendahalom ügye el lesz intézve, a püpök úr az ombducmanhoz fordul. Töröm a fejem, de csak tétova feltételezések-, hogy kerülhetett ez a bugyi az Alkotóház mögött elterülő rét közepére. Szándékosságot feltételezzek? Minden az elmúlásról szól. A mai, nagyhétfői zsolozsma: Mindenható Istenünk, add, hogy mi, akik gyöngék és fáradtak vagyunk, új erőre kapjunk egyszülött Fiad szenvedésének érdeméből, amen. Na, ez az utolsó adat még kellett. 30:34-hez már szorgalmasnak kell lennem, kapaszkodni kell. Egyszer és mindenkorra. Vettem még húsz felmosórongyot, 1400. Esztelen, még az éjjel számonkérik éltedet. (Smirglivel és festőronggyal vagyok ilyen feszült viszonyban. Az ötven év alatt előfordultak, mint hiánycikk.) 2010. március 30., kedd, Kecskemét Hát ez az, békés turistatempó, 34:17. Valeriana 3 tabletta ezúttal, s csakugyan. Bárha a hajnali órák alvása, ahogy az eldobott kavics ugrál a vízen. Utolsó munkanap. Amit 2003-ban Kazovszkij Lenocskával Győrben; AX/03/40, azt most Varga Patricia Minervával, Kecskeméten. Egy épp megszáradt képét festettem tovább. Tetszett neki. Két szignó került rá. Műterem - ének a búzamezőkről - AX/10/33 olaj, vászon, 50x70 cm. 2010. március 31., szerda, Kecskemét vége 29:54, csak hogy kipróbáljam, hogy a 30 percért is már eléggé meg kell dolgozni. Erős szervezetem teljesen legyűrte a 3 altatótabletta hatását, fél háromtól hánykolódtam, szavakat cserélgetve a NEWS-ban. Arra a következtetésre, helyette leginkább egy jól irányzott fegyvernek látszó tárggyal nyolc napon belüli ütést kellene kérnem, tarkótájékra. A reggelinél Bernáth Aurélra hivatkoztak, orvosa ugyanerre fekvés előtti pohár konyakot írt elő. Hát akkor ez irányban, G1. úgyis szakértője a területnek. Gábor, melyik az, ami nem pancsolt? Vagyis melyik a czélnak megfelelő? Csak ne utálnám ezeket annyira. Esetleg majd kockacukorral. Ha fiam ősszel két hétre nem kéri kölcsön a csiszolófámat - még nála -, sosem derül ki, hogy milyen zseniális szerszámot konstruáltak időközben okos emberek. Rugós smirgli-befogó, tenyérbeillő, jó fogással. Az itteni festékboltban mutatták, majdnem tizet vettem rögtön. Az idei alkotóház legfontosabb történése. Negyedannyi energia egy alapozott lemezt megcsiszolnom, és ez nem tréfa, mert [...] évtizedek óta. Szia Deske! Kockacukor? Tűz és víz! Isten ments! Állandóra a Napóleon feliratú hétdecis legolcsóbb konyakot iszom: 1200-1400.-Ft egy üveg, bolttól függően. Laci fiam szokott ajándékozni jobb márkát. A hatás ugyanaz. Jó hazaérkezést: G. Köszi! Esetleg porcukor? Méz? Legolcsóbb befogott orral. d. Deske, Tea? Citromfű, orbáncfű, borsmenta, levendula (kevesebb), egy-egy evőkanállal, liternyi frissen forralt vízzel leöntve. Áll egy ideig, csészébe beleszűrni, kanál méz bele. Ráadásul jóízű. B. Ájvé. Akkora macera, akkor inkább olvasok. Úgy értem, hajnalban. d. Deske! Létezik a Herbária egyik teája: a Jó éjszakát filter tea. Egyszer érdemes megpróbálni. Gy. Kedves Deske, alvászavarra a legjobban a citromfűt, meg a borsmentát ajánlom. A teák mind vannak filtereseben is, tehát nem macera. Amúgy meg én évente kb. kétszer átélem az alvászavart, de úgy hogy pl. egy hétig egyátalán nem alszom, ezt ha más mondaná, én sem hinném el... és egyszer azt olvastam, hogy nem kell ilyenkor sajnálnia magát az embernek, az a legártalmasabb, hanem arra kell gondolni, hogy így is pihen, mert fekszik... ja, és nem kell róla beszélni se, meg hogy... de ez már az én módszerem: én ilyenkor úgy teszek mintha nappal lenne... Elnézést az okoskodásért. P Kedves P.! Köszönöm, és a bölcs tanácsért külön hálás vagyok. Egy élere szólt, és nem csak idevonatkozóan. d. Már csomagolok. És itt a hónap vége, is. Összegzés? Elmarad. Mindjárt kolompolnak ebédre. 5-6 körül indulok haza. Legyen búcsú ez az ablakomból-látvány F/2010/081 2010.04 C.10408 előző levél    VÁLINEWS 181. levél J.-nek, Le Meux-be / 2010. április 2010. ápilis 3., szombat Pest (Buda), első napok, kicsi sűrű. És összedűlt a galérián lévő kerettartó állványom. Azt kellett. Meg az új képek ideiglenesen keretbe, előválogatáshoz, hátha van köztük, ami mehet a májusi kiállításra. F/2010/082 2010. ápilis 4., vasárnap Postaládámban Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölttől egy prospektus. Fejezetenként: APA, TÁRS, VEZETŐ INDULÁS. ...nehéz szülés voltam... besárgultam és teljes vérátömlesztést kellett kapnom, mert a vércsoportunk nem egyezett. Az orvosok hetekig küzdöttek... az élet legeslegelső napján olyan szoros szövetséget kovácsolt közénk [anyámmal], melyet más talán el sem tud képzelni... már az óvodában belevágtam az angoltanulásba, később egy paptól franciául... MINDEN SIKERES FÉRFI MÖGÖTT OTT ÁLL EGY NŐ "Én elsősorban Mesterházy Attila feleségének érzem magam, aki biztos társ és családapa..." LENDÜLET. FIATAL, DE VILÁGLÁTOTT. A jellegzetes szakállam is a spanyolországi időszak emléke volt... VEZÉREGYÉNISÉG. Megvan bennem az a bátorság, erő... TISZTELET ...azt mondta bányász nagyapám... mérhetetlenül tisztelem, de szeretem is az idősebb embereket... nagyon sok idős emberől kapok leveleket, akik arra bíztatnak. Délelőtt az édes Normafa, ahol az utóbbi években hétvégeken anyácskámmal, majd Katával, gyakran.Természetesen rétegvonal mentén. Ma egyedül; nosztalgiaút, meredeken lefelé, negyven éve sokat síeltem az Nagyegyetemi-lejtő alatti "Csőben", lezuhanva a Harangvölgybe, ugyanis ott kanyarodni nem volt hely. Bajnokságok helyszíne is volt. Ma már erre senki, benőtte a bozót. Fotó: Normafalejtő, F/2010/084 És még egy, ugyanott: A pad - F/2010/083 2010. ápilis 5., hétfő Húsvéti szertartás, utána néprajzi ihletésű sonka, majd ezt kompenzálandó kedvemre valóan fínom, de sajátos - merthogy először készített - brassói aprópecsenye. Nevezzük brassókörnyékinek. Ünnep ez is, fiúnk asztalunknál. Végül nem is olyan rengeteg mosogatnivaló. Bár én már a krumpli-, és fokfagymaroncsolásban is derekasan kivettem a részem. Meg a piac, a kigúvadt szemű asszonyok. Mindenki mindig enni akar. Én is. És a legrémesebb, hogy már nem is utálok mosogatni. Bizonyos edények fölötti gonosz diadalérzet. (Méjlélelektani megfigyelés) Immár tűrhetetlen kuszaságban honlapom háttér-infomációi, ma hajnaltól rendebb. Mindig dátumokról beszélek. Igen, a legmélyebb nekem ez: az időélmény, bármely megjelenésében. Csinálom Patríciával közös képünk AX/10/33 keretét. S rajta kipróbáltam a most vett vízbázisú trinát UNITOP festéket. A boltos magyarázta, uniós tendencia lecserélni a káros vegyszereket. Már az autókarosszériát is vizes festékkel! Tehát e keret feketére, működik. Tökéletesen helyettesíti a negyven évig használt ORKÁN-t; sajnos oldószerének - én ugyan szerettem, de -, de Kata számára elviselhetetlenül erős szaga volt. Most tettem le a szűz kilós dobozt, oldószerével együtt a harmadik emeleti mindenes-ember ajtaja elé. A többit a szemétbe, mert hát hova is. A mai szentlecke ApCsel 2, 23; Péter prédikálja a tömegnek a feltámadás után: Ezt a férfit [Krisztust] Isten elhatározott rendelése és előretudása kiszolgáltatta nektek /Békés-Dallos 1955/ [megöltétek], miután Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott /Káldi - Neovulgáta 1997/ ... hát akkor vajon nem Isten elhatározott terve az is, hogy a zsidó nép a föltámadást nem hitte el a mai napig, stb, stb...? Nem, ez lehetetlen Isten jóakarata szerint. Az akarta és az engedte közötti határ emberésszel megfoghatatlan, sajna misztérium. Tudjuk, az alapdilemma, miért engedte Isten még az ember megjelenése előtt a Sátánangyalt rakoncátlankodni, ha tudta előre, ez mi bajjal jár. Például szokásosan Indiában 64 utasával szakadékba zuhan az autóbusz. Hogy a húsvét örömhír. Mise után a sekrestyében J. atyával egyeztettem, stimmel, az öröm sem feltétlen érzelem kérdése, akárcsak a szeretet. Alig bírtam a napokban a földről feltápászkodni, ezért elkezdem guggolni, karórám óránként csipog egyet. Csütörtökön ötkor közös képválogatás. Amit tudok, addig megcsinálok, befejezek, a harmadik festménynél tartok. Rögtön hozzászínezve a keretét is. Szütsnél olvasom, kiutálták a szakemberek a Szépművészeti átalakítását. Nagyon szomorú. Még este eszembe jutott, hogy az OSZK Elektronikus Könyvtárában, és Képarchívumában lévő dolgaimnak is a háttérinfók közt a helye. (html, word, rtf, pdf, lit, DjVu, és ZIP verziók) A tételek elé helyes kis ? pöttyök. 2010. ápilis 6., kedd Lukács-kert reggel. Lombok még nincsenek, de ezek már hullnak a cseresznye? körte? szömörce? -fáról. Virágszirmok - F/2010/085 Délután fotók az új képekről: Műterem, egyedül - A/10/12 Szálkás műterem - A/10/14 Barátságos műterem - A/10/25 Tiszta műterem - A/10/26 Érzelmes műterem - A/10/28 Sivatag műterem - A/10/30 2010. ápilis 7., szerda A tizennyolc kötetes saját- mellett az előszobában tárolt szatellit féltulajdonú könyvtárban van Illyés kétkötetes esszégyűjteménye - Iránytűvel -, kétévente előveszem. Kecskeméten velem volt. Mindig nagy kedvet csinál Szabó Lőrinchez, akinek olyan fergeteges előszót írt 1955-ben egy kötetéhez, - Szabó Lőrinc, vagy boncoljuk-e magunkat elevenen? - amit csak halott hallhatatlanokhoz szoktak. A Lóci-versek is, Tücsökzene, sok minden, persze, aztán most A VÉGE: [...] Múlik a nyár, s mindennek az a vége, hogy épül már benned a temető, s minden úrnál nagyobb úr a gyomorsav, a vérnyomás, a vese, a tüdő, az élő mindenségből egyre jobban kis életedre szűkül a világ, szívedre szűkül és lassan kihűti a vég s a vég előtti árvaság.    De addig izegsz és mozogsz    s nevetsz a véneken    és szíved üteme szerint    dobog a végtelen,    múlik a nyár és azt hiszed,    te vagy a végtelen,    a földi Tízezer Dolog    s az örök végtelen. A vége... vége... - Eh, de már elég volt! Ha nem használsz, mit károgsz, rémület? Múlik a nyár, múlik... De még ma itt van! lobog a lomb, a fecske csicsereg!...     a teljes vers [...] Nem hívő ember megrendítő, gyönyörű gyűrkőzése.  (A kissé szubjektív VERSTÁR-ba is betettem, a többi mellé.) Húsvéti ajándékom az volt, hogy aznap váratlan könnyen bírtam az 1200-at, húsvéthétfői pedig, hogy (reggel) zárva volt az uszoda, megúsztam. 2010. ápilis 8., csütörtök Unokák egy napra nálunk. Ez még az anyjuk, 77-ből, F/77/30 És a itt a köv. generáció. Fotós, fotóállvány, helyszín maradtak. Botond, F/2010/086 2010. ápilis 9., péntek 02:25h (Nem csak) Sugár Gyuszi mesterem bölcs tanácsa, fordítsd a falnak a képet, és hagyd ott; megfesti magát. Találtam még négy befejezettnek tekintett (ezt mindig óvatosan mondom) munkát az új-, Kecskemétről hazahozottak között. Többnapos előkészítésem után tegnap a Belvedere-kiállításom új anyagának közös kiválasztása a műtermemben, 25 kép, ami el is adható. Beárazás. És a falnak fordított képek közül kettő be is került az anyagba. Csíkos műterem - A/10/08 Kopogós műterem - A/10/24 Műterem, egyenesben - A/10/31 Műterem, egy nehéz nap - A/10/34 Egyúttal kis módosítás a LÁTHATATLAN VÁLI KÉPEK KÖZGYŰJTEMÉNYEKBŐL-kiállításon szereplők listáján. A Szentendrei Ferenczy Múzeum ugyanis a két, 1991. október 3.-án nekik ajándékozott képemért valami 110 ezer forint bérleti díjat kért. Volna. Ez érdekes. Városi Művészeti Múzeum, Győr Tornyai Múzeum, Hódmezővásárhely Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár Nógrád Múzeum, Salgótarján Móra Ferenc Múzeum, Szeged Megyei Képtár, Székesfehérvár Magyar Nemzeti Galéria Kortárs Művészeti Múzeum, Bp. Kiscelli Múzeum, Bp. Kecskeméti Képtár, Cifra Palota Janus Pannonius Múzeum, Pécs Herman Ottó Múzeum, Miskolc Déri Múzeum, Debrecen Derkovits Múzeum, Szombathely Damjanich Múzeum, Szolnok Artchivum Intézet, Bp. Antal-Lusztig Gyűjtemény és: ÚJ KÉPEK Nem kértem be a sárospataki egyházi-, békéscsabai, esztergomi, várpalotai képtárakból; a T-ART gyűjteményéből, és a Hadtörténeti Múzeum Könyvtárából. És persze külföldről. Délelőtt Zsófinál látogatóban Dunakeszin. A gyerekszobai szerteszét-tárgyak elhelyezkedéséből is látni, szépen élnek. Épülő kutyakozmetika-műhelyébe bekerült a kád. Zománcfestékkel humanizálta. F/2010/088 és F/2010/089 Délután ismerősöm fölhozott egy most vásárolt hamis-Válit, a dolog érdekessége, hogy ő ezt eleve tudta, fölvállalta. Karton, tempera, 40x30 cm. A dőlt kerítésből látszik, konkrét előképei voltak, azt a kerítést én még Farkas Istvántól loptam. Most opuszszáma is lett a műnek: A/3000/07. Ez is épp ma délután: Kedves Deske, nagy örömmel fedeztem föl az egyik festményének poszterjét, a MŰTEREM KONTRASZT NÉLKÜL - A/96/55-t. A link alatt alulról a 4. nyomat: http://www.posztergaleria.hu/?p=termek&group=57&fogroup=57&kateg=1&tol=41&db=40 Ugye tud erről? Rendeltem belőle, és ma meg is érkezett. F. Dehogy tudtam róla, hogy 500 forintért árulnak. Copyright nálam nincs, csak Creative Commons, minden rendben, joguk van hozzá. 2010. ápilis 10., szombat Illetve nem. Creative Commons /2 tétel: Ne add el! — Ezt a művet nem használhatod fel kereskedelmi célokra. Nem baj. Sőt. Amúgy is, mennyi 500 forint 5%-a. Eladnak hármat. dátum:  2010.04. fájl: html-2010/szentendre-1.htm C.10400 titkarsag@pmmi.hu Ferenczy Múzeum, Szentendre dr. Darkó Zsolt igazgató Tisztelt Igazgató Úr! Május 15.-én nyílik kiállításom a Belvedere Galériában, ezúttal a közgyűjteményekben lévő táblaképeimet mutatom meg. 17 múzeum szerepel, az MNG-től a Tornyai Múzeumig, már begyűjtve vagy 140 kép. Most kaptam az információt, hogy a Ferenczy Múzeum kimaradt, mert ők kb. százezer forint kölcsönzési díjat számítanának föl a két képért. Amiket 1991. október 3.-án ajándékoztam a Múzeumnak. Szíves válaszát várom, hogyan értelmezi ezt a helyzetet. 2010.4.10. Üdvözlettel: HELYESBÍTÉS. A Belvedere-kiállításra képkölcsönzéshez az előzetes helyszíni bejárást (páratartalom méréssel) nem az MNG, hanem a Kortárs Művészeti Múzeum - Ludwig Múzeum három munkatársa végezte. Holnap szavazás. Nem tud véletlen valaki egy jó pártot? Ohó, április 11., a Költészet Napja. És nekem is ünnep. 1965., első ölelés. Előtte, délelőtt osztályunkban, tervrajzolás közben a Főiskolán, átszóltam neki: szeretném, ha egészen az enyém lennél. Egymás mellett a két rajzasztal. Rémlik, azt kérdezte vissza: Miért? Éve jártunk együtt, három éve figyeltem rá. Cs. Zs. Sok nagy szenvedések. Szerelem. Lukácsos kolléga, hidegmedencés, nyugdíjas műszaki fordító, Futó László: Különleges feladatot kaptam. A Költészet napja alkalmából rendezendő VERS ÉS FOTÓ kiállításra fotókat kell készíteni Weöres Sándor verseire. Ezt találtam: Gyöngyszőnyeg - 141 Vízcsepp mely az ág puha íve alatt van csillog didereg, könyörögve tudatlan. És nincs pihenő és nincs hova szálljon levegő söpör át a kerek világon Micsoda vers. 2010. ápilis 11., vasárnap Kértek tőlem néhány sort az Alkotóházról a MAK művészeti hivatal periodikájába. Kecskemét szerelem. Nem. Házasság. Először 1971-ben, a műterem lakója akkor előttem Kondor Béla volt. 1980-tól pedig minden évben március 2. d.e. 10h kezdem évi első képemet az ötös számú "Konecsnyi"-műteremben, a feladat napi egy kép elkezdése, amit aztán majd egész évben továbbkapirgálhatok. A hajnali uszoda után nemigen mozdulok a házból, pihenésnek a kert látványa az ablakból. Elnézem azt a 84-ben egy zsidótemetős képembe beemelt vadcseresznye? fát, aminek a törzse az évtizedek folyamán hatalmasan megvastagodott. Vasárnap nem dolgozunk, vasárnap a múzeumoké. Évente körbejárom őket. Egy aranyos kápolna is épült a házzal szemben. Szeretem ezt a várost, ezt a helyet. 2010. április Székesfehérvár, a Városi Képtár / Deák Gyűjteményben Czimra kiállítás. 12:38; most jövök onnét. Nagyon meg kell nézni. Oskola u. 10, a centrumban. És időt kell rá hagyni, mert van ott Farkas István, Egry, Gulácsy is. 21:01 Kata a válaszásokat a tévén, én Czóbelt a szobámban, amikor. E percben kaptam a levelet Tamástól. Fantasztikus, megcsinálta. Meg tudta csinálni. Ami két éve kollágájának teljesen nem sikerült. Most a honlap fejlécen a KERES-be beírom pld. hogy PILINSZKY, és az összes szövegben is megtalálja. Minden NEWS-fájlban, levélben, a fotók között, stb. Eddig csak címekben, fájlnevekben tudott keresni. "Még az ő és az ű betűkkel van baj, de dolgozom az ügyön". Akkor hármasünnep ez a mai. Sőt. Valamelyik párt éppen most győz. Az ország állaga nemigen változik. Mindszenty azt mondta, nem féltem ezt az országat, ha egymillió imádkozó magyar- Remélem, okker-sötétet továbbra is kapni. 2010. ápilis 12., hétfő Nem igénylem a változatosságot. Szombaton, mint általában mindig, a Hármashatár-hegyre, a hűvösvölgyi vitorlázó-reptér is. Robi lejegyzése, két kisunokája, Emma és Boldi legózik, Weöres-stílusban: E: Milyen színű legyen a víz? B: Lehet piros is, mert a Mózes. E: Jó, akkor a bálna meg legyen kék, mert kék bálna. B: Igen, legyen kék, mert sima bálna nem is létezik, és nem is olyan veszélyes, mint a kék. E: A kék bálna a legveszélyesebb állat a Földön. B: A tengerben. Akkora, mint egy dínó. E: Nem, Hússzor akkora. Milliószor. B: Mint ez a ház. Hússzor akkora. Nemde? És hol lesz az, ahol kifújja magából? E: A mit? B: Hát azt. Tudod! E: Lehetek a picinyével? B: Nem, mert ez a sima bálna. ----- E: Rozmár úr! Meg tudja gyógyítani? B: Letarolta a papáját. E: Megvannak a testrészei. B: És már halott. E: Én macska vagyok, szeretem a húst. B: Meghalt a papája. És csak egy nagy ALAPLAP maradt belőle. A bálna alaplapja. E: Vissza lehet őt csinálni? B: Nem, tökre meg van halva.        G1. barátom találmánya pedig: Írók jövedelme 1971-ben (Irányított irodalom, Írók pórázon, 1992. c. dokumentumgyűjteményből)  A tíz legjobban kereső ezer forint/év 1. Berkesi András 1 727 2. Németh László                1 027 3. Illyés Gyula 955 4. Passuth László 829 5. Juhász Ferenc 621 6. Lukács György 508 7. Déry Tibor 482 8. Örkény István  470 9. Moldova György 325 10.  Csurka István   314 280 – 118 ezer ft/év között keresnek: Bárány T., Boldizsár I., Devecseri G. /280/, Hernády Gy., Illés Endre /196/, Karinthy Ferenc /255/, Kolozsvári G.E, Mándy i., Mészöly D., Somlyó Gy., Szabó M., Tabi L., Tandori D., Ungvári T., Vas I., Weöres /197/, Zelk /118/ Összehasonlításképpen: G1. gépészmérnök, vezető beosztásban bruttó /fizetés, prémmellékes/ kb. 100 ezer ft. 2010. ápilis 13., kedd Említettem, második elemista Piroska unokám bejelentette, kedvenc megmérgezett macskájáról könyvet ír. Most anyja titokban megmutatta, tényleg írja. Iskolafüzet, oldalanként két- három mondatos történetek, alatta lerajzolva. Majd, ha összejön, mutatom faximilében. De nem ez, ami elképeszt. Hanem a szöveg egyik utolsó oldalán lévő két mondat. Ennek a kis csajnak felnőttnyi világnézete van. Csupa fájdalom az elvesztett kedvenc fölött, és akkor: Anyira sajnálom. az a jó legalább láttam. ojan jó volt vele aludni. Képes tragédiában is a jót észrevenni. 2010. ápilis 14., szerda Kedves Művész úr! Ha van egy kis ideje, legyen szíves beírni honlapján a KERES-be: P. Szűcs Juli. Ebből látni, hogy a szóközök is működnek az ő és ű betűk mellett. Jó éjszakát, Tamás Kedves Tamás, beírtam, hogy "HaRasztű Tamás zseniii" és csak egy találat jött ki?! Szívem szerint (tényleg) megint nyaraltatnám egy hetet magukat Máltán. De ez most sajna nem megy. Kérem, írjon egy összeget amit nem szégyell, helyesbítek, amit már egy kicsit szégyell. Sajnos én az ilyen dolgoknak tudok a legjobban örülni, amit most tett velem. Meg a zseblámpáknak, bicskáknak. Ki is dobtam már néhányat. Köszi, d 2010. ápilis 15., csütörtök Rémültem kaptam észbe, hogy nincs Vaszkó-kép a múzeumomban. Vaszkó Erzsébet (1902-1986) Kompozíció, 25x24 cm, pasztell. dátum nincs. Ezt Székesfehérváron láttam a Deák Gyűjtményben, ahol a Czimra-kiállítás is. 2010. ápilis 16., péntek Eszterházy születésnap. Hallom, ünnepség is volt. Hajnali mailem, (válaszolt: 8:05): 60. Reggeli imámba foglaltalak. Éljél. ölel d Most, hogy megvan a kereső, azonnal megtaláltam a naplóban: GILGAMES [életemben négyszer írtam le ezt a szót] <> A másik a bibliámban is: <> (Dátum egybeesés.) Hóközépi gyónás, beszélgettünk is, erről is. Hogy apám a fronton, anyám végigsírta terhességét, ezek szerepe. Alkatom, bár teher is, de kaptam, tehát személyes ajándék, hála érte. - Ajándék, ami másoknak is az. De ebből ők mit kapnak?! - Nekik is ajándék, bárha olykor kellemetlen. Nekem pedig-; gondolom, ezért is festek. - Miért festesz? - Korunkban nincs vázlatolás, élesben kezdjük csinálni. Öt másodperc alatt történhet csoda. És történik. - Nem tudsz örülni a feltámadásnak? - Nem. Üdvözülésem elintézett dolog. És én feladatokban élek. Rafting, hegyipatak kajak. Sziklák rohannak feléd. Penitencia, hogy válasszam egy rossz - és jótulajdonságomat, arra figyeljek. Evvel bajban vagyok, nincsen jó- és rossz-, csak tulajdonságaim vannak. Hogy hebrencs vagyok. Hogy önző. Szorgalmas. Jó vagy rossz, az szerint, hogyan használom őket. Nagy-nagy izgalom, elromlott az állandóra-fotógép, egyébként kiderült, szériahiba. Fél éves, öt forduló, mire visszaadták a hetvenezret. Közben kihoztak egy 14 megás gépet, 250-mm-nek! megfelelő (10x) telével, őrület. Igaz, tízezerrel olcsóbban. Igaz, nem fér el a derékszíjon-tokban, böhöm két és fél centi vastag. (Sony DSC-H55) Életátszervezés, ingzsebbe, nyakba akasztott zsinóron. Mi lesz az ott hordott notesszel. Hamarosan kezdek majd nagyon örülni neki, úgy tűnik, működik. Ma reggeli próbafelvétel, F/2010/093 Meg az előszoba, félsötétben F/2010/094 Hát, nem olyan baromira éles felvételek. Délelőtt a Belvedere-ben, kiállításügyek. A fotósuk képernyőn mutatja a katalógusomba kerülő felvételeit, mondja, Hasselblad-szetje, Linhofja (életem vágya volt), Bronicaja hat objektívvel: ipari hulladék. Még őrzi. "Majd unokáim eljátszhatnak ezekkel". Egy ideig csöndben nézzük tovább a monitort. Duplakihuzatú 9x12-es Voigländeremre gondolok. 2010. ápilis 17., szombat A tegnapi gyónás-szöveg; kiegészítettem: << - Nem tudsz örülni a feltámadásnak? - Nem. Üdvözülésem elintézett dolog. És én feladatokban élek. Rafting, hegyipatak kajakozás. Sziklák rohannak feléd.>> Öltözőben reggel. Panaszkodik, hogy unja a politikát a televízióban. - Akkor miért nézed? - Érdekes intrikák, hazugságok. - Olvasd Shakespearet, ott ugyanaz. A/10/29, hát ebből alig látni valamit. Lehet, hogy ennyire pocsék az új Sony-objektív. Az alkotáslélektan rejtelmeit számomra két jókedvű novella teljeskörűen megrajzolja. Majd megpróbálom megkeresni őket. 1. Karel Capek. / Részeg költő egy baleset egyetlen szemtanúja, beidézik. Semmire nem emlékszik, de akkor írt egy verset, előveszi. Van benne három furcsa szó is, hattyúnyak, stb. Amikről végül ő maga megfejti, hogy három szám rajzára utalnak. És ezek valóban kiadják a vétkes autó rendszámát. 2. Örkény. / A nagy festőt jutalomból föllövik a világűrbe, visszaérkeztekor sajtófogadás. Ahol ő teljesen közömbös, figyelmetlen, egy ujságírót néz, aki épp narancsot hámoz. És ekkor keződött a festő legérettebb, úgynevezett narancsos korszaka. Ez már megvan. Élmény és művészet. / Egyperces novellák. T. Viktort, a festőt fölrepítették a világűrbe. Nem ő volt az első utas, de ő volt az első művész az űrben. Hat napot volt oda. Félúton járva megkérdezték tőle, mit akar inkább látni: a Saturnus gyűrűit-e vagy a Nap foltjait. Neki nagyjából mindegy, mondta T. [...] Visszaérkezés után unott arccal, konok hallgatásba merülve ült az ujságírók között [...] Néhány hét múlva azonban jelentős változás mutatkozott festői látásmódjában. Híres olajbogyó és biliárdgolyó csendéletein (az volt az ő úgynevezett "olajzöld" korszaka) megjelentek az első narancsok. [...] Öregkorában ... a narancs egyetlen képéről sem hiányzott. Ekkor lett nagy festő belőle. Capek. A költő. / Elbeszélések kötetből. Közönséges rendőri eset volt: egy autó reggel négykor a Zetna utcában elütött egy részeg öregasszonyt, és továbbhajtott. Dr. Mejzliknek, a fiatal rendőrfogalmazónak ki kellett derítenie, hogy melyik autó volt az. Ilyen fiatal fogalmazó komolyan szokta venni a kötelességét [...] Én ugyanis semmire nem emlékszem; éjszaka kicsit be voltam... - Rúgva - segített a rendőr megértően. Uram, én sok költőt ismerek. [...] Lelkesen tágra nyitotta szemét, és a hosszú szótagokat éneklő hangon elhúzva szavalni kezett: [...] megállj, megállj, a gép repül nagy szerelmünk a porban fekszik a leány letört virág hattyúnyak, kebel, dob és cintányér [...] Kérem szépen - kérdezte dr. Mejzlik -, mi legyen ez? - Hát az autóbaleset - csodálkozott a kérdésen a költő. [...] Dob és cintányér... ez talán az ötös lesz, ugye? [...] Biztos benne, hogy annak az autónak a rendszáma 235 volt? - Én nem figyeltem meg semmiféle számot... 2010. ápilis 18., vasárnap Vagy ha bővebben; talán így?!: <<Életem rafting, hegyipatak kajakozás. Feszített erővel, sodor a víz. Sziklák rohannak feléd. Igaz, oldalt pillantva, erdők rétek virágok.>> Szerinted, kedves olvasóm, elég lenne ennyi?: <> Vagy még ez is sokkk. Hogy ne nyafogjak. Tegnap unokáknál. De míg a többiek a Duna-parton, nekem muszáj volt lefeküdnöm, ruhástul. Zsófi levele: <> A Belvedere raktárában 162 kép, múzeumokból. Egy cédulácskát kell rájuk ragasztanom, majd amikor hozzáférek. A katalógusban is eltévesztették,  át kellett íratni: Képcímeimbe 2006. nov. beemeltem a kép hátára írt opusz-számot. Kérném átvezetni, így: "KIS RONDA MŰTEREM – A/06/52" Köszönöm! A Fúga mai hírlevele: <> A mai sétáról egyetlen fotó: Járda Zuglóban - F/2010/095 2010. ápilis 19., hétfő Próbálkozom az új géppel. Fiam röhögött a 14,1 megán, hogy ennek mindenki bedől. Tegnap levettem 10-re, a mai templomi próbafotó szerint csakugyan javult. F/2010/093. Hiszen ez ekkora méretben szinte nem látható. Nem baj, most már fönt hagyom. Bár még most is..., az 5,4 megás kép 100%-on így néz (lásd részlet) - tragédia. Hoppá. Hiszen ez kézből, 1/8 sec. Akkor még reménykedhetek, hogy nem talán olyan rossz ez az gép.) (Az utcán, több fényben, a második próbafelvételek nem automatikával, hanem rögzített 200 ASA-val, akkor tényeg jobb.) 13:22 Délelőtt átfestettem A/10/20, A/10/03, A/10/07, A/10/27, de nem folytatom, mert Szüts 13h telefonált, kér 15 régi műteremfotómat az áprilisi 2000 folyóiratába, este már tördelik. Két matematikus ismerősöm van, Esterházy Péter és Pócs Ádám. Vajon mennyi a matematikai valószínűtlensége annak, ami velem történt. Tizennegyedszer is a jobb cipőfűzőm oldódott ki reggeli kocogás közben. Holott egyformák stb. Helyesbítek: kocogások. Több hét alatt jött össze. De nem különös? Krajcsovics Éva megnyitója az Aulich Galériában. Nagyon jó. Ez a kép vagy negyven centi. De van többméteres is. Bírja. 2010. ápilis 20., kedd Express és tértivevényes válasz levelemre. Kérdeztem volt, ajándék képem kölcsönzéséért miért kérnének 100 ezret. Ferenczy Múzeum 2000. Szentendre Pf.: 49. Tisztelt Váli Dezső Úr! Engedje meg, bár akkori hivatali elődöm bizonyára maga is megtette - megköszönjem, hogy 18 évvel ezelőtt két művének ajándékozásával gyarapította gyűjteményünket. Az elmúlt 18 év a múzeumok életében is sok változást hozott. Míg akkoriban az állami újraeloszás keretében kapott összegek nyagyjából fedezték a múzeumok működését, ma már sokszor a túlélésért és a magyar kultúra tárgyi emlékeinek jó állapotú továbbörökítéséért kell küzdenünk. Ebben a helyzetben a múzeumok iránt az az elvárás, hogy a központi keretből egyre kisebb támogatást kelljen nyújtani, és az intézények egyre több bevételt a szolgáltatási tevékenységükből szerezzenek meg. Ez roppant fegyelmezett gazdálkodásra szorítja múzeumunkat, kiváltképp mióta közintézetté vált elsőként a megyei múzeumok között. A kölcsönzés szolgáltatási tevékenységünk fontos része, mely fenntartónk által jóváhagyott szabályzatunk szerint csak államilag vagy önkormányzatok által finanszírozott múzeumok számára ingyenes, minden más kölcsönző fél térítés ellenében kaphatja használatra műtárgyainkat. Ettől eltérni nem tudok, bár megértem azt, hogy Ön ezt méltánytalannak érzi. Remélem, hogy a kiállíás rendezőjének, a Belvedere Szalonnak az összeg kifizetése nem fog gondot okozni, és így teljessé válhat a tervezett bemutató. Amennyiben egymás között egyességre jutottak és a Belvedere Szalon továbbra is fenntartja kölcsönzési szándékát, mi kézségesen a kiállítás rendelkezésére bocsátjuk a két kitűnő kvalitású műtárgyat a szerződésben foglaltak szerint. Várom a Szalon vezetőinek szíves válaszát. Szentendre, 2010 április 14. Tisztelettel üdvözli De. habil Kálnoki-Gyöngyössy Márton megyei múzeumigazgató És tervezett válaszom: Tisztelt Dr. habil Kálnoki-Gyöngyössy Márton! A sűtőtöksaláta készítési receptje: Hozzávalók: 1 kg sütőtök (tisztán mérve), 1 adag keménytojásból készült tartármártás, 1 doboz szemeltkukorica-konzerv, 3-4 paradicsom, 2 ecetes uborka, só, kevés ecet, törött bors; 1 csokor snidling. A meghámozott, kimagvalt tököt kockákra vágjuk, és lobogó sós-ecetes vízbe téve megfőzzük. Leszűrjük, kihűtjük, és összekeverjük a tartármártással. Belevágjuk a nagy kockákra szelt paradicsomot, közékeverjük a leszűrt kukoricát, a kockákra vágott uborkát és az apró kockákra vágott - a tartárból kimaradt - tojásfehérjét. Végül meghintjük finomra vágott snidlinggel és jégbe hűtjük. Soha többé nem nyúlunk hozzá, szükségtelen. Tisztelettel üdvözli: v. Közben itt dolgozni is kell, A/10/23, úgy tűnik, megyek a giccs felé. 2010. ápilis 21., szerda Tegnap Esterházyt sz-el írtam, szóltak. Tényleg hülyülök. Lóránt János nevét harminc éve képtelen vagyok megjegyezni. Pedig három Kossuth-díjat érdemelne, most láttam albumát. Ötvenszer annyit tud a szakmáról, mint én. Kedves Deske, ez a 3 nevű debil az antwerpeni Vajda-kiállítás kapcsán tucatnyi ilyen "vétséget" követett el, majdnem sikerült neki a kiállítást megakadályozni. Bérleti díj ajándékba adott képeidért... a saját maguk által hozott szabályra hivatkozik... remélem, mihamarabb bejárja a világhálót. Híved: H. Kedves H! A levélre a Belvedere Galéria fog válaszolni: <> 9:38 Telefon, Zelkné, hogy a tévékettőn hamarosan egy ötven perces Zelk-műsor, szaval is. Megpróbáltam a tévé mindhárom OK gombját, de hát én nem tudom, hogy kell ezt bekapcsolni, Kata fogorvosnál. Telefon Zelkné-Erzsébetnek; - Megyek hozzád, megnézni. - Sajnos nem alkalmas, még föl se öltöztem. - Muszáj. Így most minden félbemarad, és rohanok Őrmezőre. 11:58 Megvolt. Megkönnyeztem. 2010. ápilis 22., csütörtök Folyatódik a tegnapelőtti. Expressz, ajánlva: 2010.4.22.     html-2010/szentendre-3.htm    C.10405 Dr. habil Kálnoki-Gyöngyössy Márton megyei múzeumigazgató Szentendre Igazgató Úr! Levelében olyan szabályra hivatkozik, amit Ön hozott. Úgy gondolom, ezt fölülírja a Szerzői jogi törvény: "69. § (1) A képzőművészeti alkotás tulajdonosa köteles a művet a szerzői jog gyakorlása végett időlegesen a szerző rendelkezésére bocsátani, ha ez méltányos érdekét nem sérti." Amennyiben Ön is így gondolja, kérem, szíveskedjék a műveket a Bp. V. Szt. István tér 12. alá beszállíttatni. Szívélyes üdvözlettel: VD. Kedves Deske, K-tól kaptam meg a levelezést, a Ferenczy Múzeummal... hát, röhögök... HIHETETLEN!!!!!!! Ezért kell inkább gyűjtőknek ajándékozni és nem Muzeumnak))))) ölelem A. MILYEN IGAZ! Jöhet, drága Barátom! A kutya is jöhet. Kata tocsnit csinál. d Lefotóztam tíz új képet, folyamatosan veszem elő a kecskeméti kezdetteket. Az elmúlt két hétben dolgoztam rajtuk. Halovány műterem - A/10/21 És: Pirkadó műterem - A/10/03 Mozgalmas műterem - A/10/04 Billenő műterem - A/10/07 Konok műterem - A/10/09 Harmonikus műterem - A/10/20 Csak egy műterem - A/10/22 Szellemállvány - műterem - A/10/23 Rajzolt műterem - A/10/27 Műterem, tűnődés - A/10/29 Vagy más megfogalmazásban, emígyen A két fehér rajzszög = fotózandó, de ezen már átlépett az idő. Szütstől vettem át, tökéletes: Az EU üzenete Izlandnak: Dear Friends in Reykjavik, there must be some misunderstanding. We asked cash not ash. És még két mai fénykép: Itt alant tavaszodik - F/2010/097 És ez is a tavasz: Megálló - F/2010/098 2010. ápilis 23., péntek Este tíz után megérkezett a keret. Éjfél után fölébredtem, annyira izgatott a dolog logisztikája. Hogyan lehetne megoldani, állóhelyzetben és jól lássam, egybe az egészet, hozzáférjek hátulról is, a keretekből ki ne potyogjon, és egy mozdulattal ki tudjam venni munka közben. Hát kikötöttem a falhoz, kicsit előredöntve. Fölállítottam, aztán reggel ötig be is fejeztem. (Mindjárt indulok misére.) Zelk Zoltán kilenc műterme - A/10/35 olaj, farost, 181x181 cm, 50x50 centis kazetták. 08:21 A templomi kuldusunknak kétezret adtam. A zuhany alatt mondom Gábornak: - Éjféltől ötig befejeztem egy kilenc táblás ikonfalat. - Igen? És olvastad a Márai-cikket Szütsnél?... 08:23 Dragomán Gyuri nagyon melegen gratulált. Aztán mások is. Sőt, olyan is volt, aki az mondta, egész jó! Az ikonkép egy gyűjtőm ötlete, aztán együtt terveztük meg, a keretet is; az ő megrendelésére készült az is. Sajna, csak ősztől kezdődően fizeti. Két hete kezdtem, akkor is azt hittem, jó. Azóta állt és száradt, keretére vártam, profi műhelyben készült. Aztán ma éjjel. Sokat egyszerűsödött. 2010. ápilis 24., szombat Le Meux jelentkezett. Szia Deske, tudom, hogy nem szereted, ha dicsérnek, de ez az ikonfalad GYÖNYÖRÜ! If I were a rich man... üdv: J Kifejezetten utálom a dícséretet... De őszintén, csak ennyi? Hogy gyönyörű???? d. Hogy m?r vagy ötödször nézem meg, és nem birok megv?lni töle. Prob?lom nagyitani is, de nem sikerül. J Megcsinálom neked nagyban: A/10/35 Az igazán nagy a FESTMÉNY-nél, NYOMDAI MINŐSÉGBEN, az 26 mega ... d. 2010. ápilis 25., vasárnap Mail Várady Szabolcsnak Szellemhangok a rádióból verse kapcsán: Semmi, semmi, bocs. Szeretem a statisztikákat, ma ránéztem, áprilisban ennyien hallgatták meg honlapomról a versedet. 24 0.01% /iras/link/szellemhangok.mp3 ölel d. Köszönöm. [...] De mi az a 0.01? ölel: Sz. Százalék = a többi olvasott fájlomhoz arányítva d. Kata Kéttúton, vasárnapi séta Zelk özvegyével a Gellérthegyen; verőfény. A vöröskatona szobor helye. Japán turisták. Lent a csillogó város, kupoláival, szigeteivel. És ezt is láttuk, a sétányon feküdt. F/2010/100 (Szia, Földi Peti.) Milyen gyönyörű színei vannak. Zelkné, Erzsébet asszony mondja rá: szegény. Mondom, miért? 2010. ápilis 26., hétfő A dögnehéz ikonképnek végre sikerült helyet találni - falnak fordítva - ahol nem zavar a munkában, amíg elviszik. Egyetlen üres fal az ágyam fölött, de agyonüt, ha ott le találna szakadni. Nagy nap ez a mai. Hetek óta töredékét eszem a normálisnak, vacsora semmi, mára megvan a négy kiló minusz. Majd meglátjuk, új kormányunk mit tesz ebben a helyzetben. Kata jött a kétharmados hírrel a műterembe; a Belvedere-kiállítás képeinek linkjeit csináltam, hogy nagyban is nézhetőek legyenek. Cinizmus lenne, hogy fontos dolgaink (SORS = pogány fogalom) ügyében én nem a politikára figyelek? Például megfestettem ezt a Zelk-ikont. Pédául Mindszenty azt mondta, nem féltem ezt az országot, ha egymillió imádkozó magyar- Ez a ma (is) festett: A/10/17, még Kecskeméten kezdve. 2010. ápilis 27., kedd Sose hallottam róla, csak a zsidóról tudtam. Ki gondolta volna, hogy mindezek vannak. A mi európacentrikus gondolkodásunk... De gyönyörűek például (itt láthatóan) az örmény betűk... Az 1948-as év - más naptárakban [Gergely-naptár 1948] Ab urbe condita 2701 Örmény naptár 1397 Bahá’í naptár ?? ???? 104 – 105 Berber naptár 2898 Buddhista naptár 2492 Kínai naptár 4644–4645 Japán naptár 2608 (Jimmu-korszak) Burmai naptár 1310 Bizánci naptár 7456 – 7457 Kopt naptár 1664 – 1665 Etióp naptár 1940 – 1941 Zsidó naptár 5708 – 5709 (Zsidó év) | 5709 Hindu naptárak Vikram Samvat 2003 – 2004 Shaka Samvat 1870 – 1871 Kali juga 5049 – 5050 Holocén naptár 11948 Iráni naptár 1326 – 1327 Muszlim naptár 1367 – 1368 Koreai naptár 4281 Thai szoláris naptár 2491 Ha én ezt a macseszoktól eltanulhatnám... Vagy legalább elhinném nekik- De jó lenne egy állat, itt, a körletemben, akár egy cica. Csak hát én negyven éve kutyabarát, egy időben aktív bernáthegyis. Kicsit olyan, mint amikor kílbót*-túrára invitáltak volna. De hát én az egyszemélyes szkiffhez (19 kiló) voltam szokva, még gimnzista-, versenyzős koromból. *Mélyre nyúló gerincre épített, gurulóüléseses, kétpárevező + kormányosüléses csónak. (Lassú és dögnehéz.) 2010. ápilis 28., szerda A társadalom tiszteletteljes áhítata - nem köztudottan - csendes tévedésen alapul. Az alkotóművészek semmivel nem különbek (két bé?) embertársaiknál. Legtöbbjüknek még fantáziája is alig-alig. A titok másutt. Az olykor félelmes megfigyelőképességük. Amin egy közönséges szem átsiklik, ott ők... Tegnap is mi történik. Jön fiam harmincezer forintért. Azonnal észreveszem, rögtön feltűnik: - Hogy le vagy sülve! Ó, nem, szabadkozott zavart-szerényen, csak ősz a hajam. És tényleg az volt. A pénz a maszkmesternek kellett. Tervező-grafikusként, ötletére diplomamunkája saját temetésének megszervezése, urnatartóval, sírásó-egyenruhával, maga írta rekviemmel, és öregkori fényképeivel a kiadandó díszkötetben. Még harcsabajszot is csináltak neki a fotózáshoz. Dajuska, hajdani évfolyamtársam mesélte, annó. Irodalomprof édesapja elé perdül, na, hogy tetszik, apuka? Az öregúr igyekvőn szemügyre veszi, s melegen dícséri, új pulóver?! Nagyon szép! A pulóver igen régi volt, a kislány azonban fiúsra vágatta vállíg érő haját. Daja ma a Százados úti művésztelepen él, s nehezen hordozza özvegyi voltát. Lukács. Rákiáltok a hátúszásban-profasszonyra: Lassabban! A köv. fordulónál megvár; Dezső, én 87 vagyok! - Ne hazudj! - 23-ban születtem, az bizony annyi. - Letagadsz öt évet... Hazafelé Gáborral a kinetikáján tanakodtunk, hogyan borul egy autó; a múlt héten kettőt is látott. Tolóerőt kap ötven centi magasságban. Statisztikailag akkor csak a súrlódás, csúszásnak kellene bekövetkeznie. Feltételezésem szerint a gumi állagától függhet, és az úttest mikrofelszínétől, hogy miért nem ez történik, hanem lesz a gumi érintkező felszine egy kétkarú emelő egyik fele. Kedves Deske, a mai news-bejegyzésben említett Miklós-diplomamunka hány példányban készül? Merthogy vevő lennék 1 példányra... H. Ritkán szokok, most hazudtam. Könyv tényleg készül, része a diplomának, de abban minden benne lesz a munkájáról, doku, és az egy példány… bocs d Kedves Deske, a kinetikához egy karambol fotója; egy hirtelen fékezés. Mert mennek, mint az állatok! GY. Kórház, agyműtét után, beszélni nem tud, nem látogatható, mai SMS-váltásunk: - A hajnali misét érted mondtam. d - Köszönöm. Ma egy újabb műtéten estem át. Jól vagyok. Talán a hajnali mise miatt. K. - Ha Isten megtartott, itt van rád szüksége, nyilván. d - Bízom benne. K. 2010. ápilis 29., csütörtök 02:15 Tegnap Kárpáti Tamás (1949-) könyvbemutatója az Aulich Galériában. Fölvett egy fehér inget. Érdekes, figurája megosztja a tágabb szakmát, a gyűjtőket; én nagyon nagyra becsülöm munkásságát. Amíg beszéltek róla, csináltam egy (48) portrét arról a kedves sztarec - homeless figurájáról. (F/2010/102) Megöregedtünk. A Zelk-öninterjú jut eszembe róla, amit 60. szülnapja alkalmából: - E napra ébredve mit érez uraságod? - Amit minden neuraszténiás ember érez ébredéskor, különösen az olyan, aki altatóval alszik. Agyvérszegénységet, kedvetlenséget, a világ rendetlenségét, azt, hogy semmi és senki nincs a helyén, se a papucs, se a borotválkozókészülék, se az ablak, se az utca, se én, se a világ teremtője. [...] Tükör, 1966. december 20. Nagyon szép albumot csináltak Tamásnak. Talán túl szépet, nem biztos, hogy bölcs 300 színes lap. Sok. Jobb szisztéma a kemény válogatás. Hogy szöveg is legyen, Trakl-verseket tettek bele. Végre megvan az ok, miért fogyókúrázom: kicsit hasonlítsak Tamásra. Milyen jól járna/járt volna egyházunk, alkalmazva tehetségét. Néhány munkája: Tél olaj, papír 45x35 cm., 2008 1 Színeváltozás olaj, vászon, 100x110 cm., 2007 2 Fagyöngy olaj, vászon 45x35 cm., 2004 3 Jézus életfával olaj, vászon, 87x64 cm., 2002 4 Utolsó itélet angyala bronz 25 cm., 2004 Rezzenetlenül egyetlen egyszemélyes ösvényen. És ideszóltak a Belvedere Galériából, mégis lesz utcai plakátom! Éppen a kiállítás nyitásakor ötven éves az első olajképem. Te jó ég. Hétéves unokám ölemben ülve emígyen módosította a Zelk-ikonosztázt. Hű, de meg tudnék valami ilyesmit csinálni. Hátterében monokróm kép, foltvillanásokkal. Postán jött a katalógus, címlapján velem; de már tegnap is szóltak, a május 15.-iki pécsi Képcsarnok-aukcióra megint bekerült egy képem. Hajdani alkalmi homo- és xenofób lótenyésztő hátmasszőröm paraszolvenciája, Fekete műtermek I. - A/93/05 2010. ápilis 30., péntek 03:46 Jut eszembe, a tegnapi szokatlanul szomorkás Zelk-idézet magyarázatául idekívánkozik egy háttéradat. A költő épp atájt vált el szakmai tévedésből elvett alkalmi prostituált ismerőséből feleséggé avanzsált alkoholista Marijától. Aki, lakása nem lévén, visszakéredzkedett a másik szobába. Ahonnan majd később, évek után, keservesen sikerült kiebrudalni. Aki a költő hatvanadik születésnapjára "azt adta, amit másoknak is". 05:35 Megnéztem most a pirkadatot a Karancstetőn. Ez engem mindig elbűvöl. A kép alatt, alul "2 fps"-re állítva látni, ahogy a közeli fák hajladoznak. A PC állóképekként kezeli, de így állítva másodpercenként vagy négy. Ez is egy mailben jött ajándék. 05:45 Ó, ebben a pillanatban előbújt a Napocska is a hegy mögül. Már súrolófény a fák tetején is. A fénysugaraktól láthatatlanná vált a távoli völgyi falu. Erős szél lehet odafönt. http://karancs-medves.starjan.hu/cgi-bin/guestimage.html Javult a helyzet. Tanulom ezt az új SONY-t, a képmező kis részlete. 14x optikai zoom. A mai fölvétel: templompadra letámasztott gép, teljes automatika, és időkésleltetés. 2010. ápr. 223495 = 143 látogató/nap VÁLINEWS 182. levél J.-nek, Le Meux-be / 2010. május 2010. május 1., szombat És megvan. A nagy biznisz, ami a legfontosabb a Belvedere-kiállításból. Este fölhozták, és megkaptam a CD-t, rajta össz múzeumi képem (nyomdai minőségű) fotója. Eredetileg a katalógushoz készült. Tőlem a használati jogért műtárgy cserébe. Harminc éve nem látott képek, eddig olykor gyenge saját repróval. Teszem föl a netre. Kedves Utókor, ez is meg van csinyálva. Ez is tegnap, kihívtam a Szuperszervízt (tényleg így hívják), hogy (6500-ért) mutassák meg Katának, tulajdonképpen melyik gombot kell benyomni, hogy beinduljon a tévé. Én is megtanultam; el fogom felejteni. Hogy mi szeretnék lenni. Kipihent lángelme. Vagy legalább az egyik. A tegnapi, anyagtakarékos kép, A/10/11 És egy reggeli fotó, útközben F/2010/103 2010. május 2., vasárnap Istenem, micsoda kincsek. 03:40; nem akarom a napot lopni, nyitom a postámat. Barátom levele: <> (Ez utolsó, és legfontosabb mondatot a szerkesztő kihúzta a cikkből, a csacsi.) Na, mégiscsak megmutatom. Uszoda kilenckor nyit, hát próbálkozom új napirenddel, hétkor elkezdtem egy képet, A/10/41. Vasárnap van, nem szabadna dolgozni, de gyenge vagyok, most enélkül tűrhetetlenül reménytelen a nap, nem vállalom. Teszem a képet két fázisában a netre, csak most 08:44, indulok úszni. Már aláírtam, de csak mert ott nagyon fontos az a folt. Tanulságos ez a két állapot, bár én semmilyen következtetést nem tudok belőle levonni. Talán a napi ezret is vissza kéne fogni. Vagy csak mellúszás, mint az öregek. 07:28 (folyt. júli. 5., hétfő) Bocs, miről beszélek én, hisz a képről vízióm nekem előre egyáltalán nem szok lenni. Talán ez: amit munka közben helyesnek tartanék csinálni. Tehát az agy munkája. Nem, így se jó. Pedig itt van valami, biztosan, érzem, mert nyilall. Akkor mi küzd itt a micsodámmal? Agyam egyik féltekéje a másikkal? Mi között is választok, amikor többféle megoldás között? Az ismertet elhagyni a kalandért? Nyilvánvaló, hogy egy döntésben benne egész életem, életstratégiám, mind a hatvannyolc évem. Nem tudom. Szütscsel szoktuk mondogatni, semmilyen olcsó megoldás nem idegen számunkra, csak a kép jó legyen...Tán hagyjuk a teoretizálást az eszetétikus-tudósokra. Nagy titok az Isten, mondta elmerengve a Rómer Flóris utca sarkán munkácsi Antal püspök (szikár, csendes, hórihorgas legény) életem nagy fájdalmára; nyafogásomra. És ő is elmondta a magáét. 08:32 Most itt írás közben persze festés. Hát ez egy muris életforma lesz, ha netán így alakul, a mai kép megvan, A/10/42; indulás mindjárt a tóparti szálloda uszodájába. Remélhetőleg fegyelmezetten, vagyis csak 600 méter-, hogy bírjam a napot. Ébren. (délig) 09:51 Nó problém. A hatszázat (650) is alig bírtam. Pirított kenyér illata, hű nejem (67) villásreggelivel várt. 2010. július 6., kedd, Töreki 08:31 Ezt kéne egész nap néznem, ha első nap el nem takarom az ablakokat. F/2010/185 A tegnapi olajkép: nem is rossz, csak nem tudom, van-e valami értelme, ha szabad ezt a megkülönböztetést fölvetnem. Nem hülyéskedek. Kihelyezett szakmai lelkiismeretem, Szüts, azt mondja (gondolom): Apóka, akkor rossz a kép. Biztos igaza van. A/10/42 Kipróbáltam, az előző kép indítása vonzó volt, hogy vezet-e ez valahova. Valahova biztos. Vagy nem. Majd Pesten folytatom. Vilt Tibor mondta valahogy így; mai szobrom szerszám a következőhöz. Majd talán ma. Már héttől festek. Ez nagyon új. 12:28. A tegnapi kép gondolkodása, megismételve, A/10/43, más arányokkal, enyhe szende-szürreál beütéssel. Merre visz az út? Aztán uszoda, 800 méter, erre kéne ráállni. Ott, a szálloda nagytermében húsz judós gyömöszöli egymást szőnyegbe. Egy tapsra fölállnak, sorfal, majd libasorban a huszonéves edző elé, a föltartott két jobbtenyér összecsattan, és ölelő mozdulattal egymás vállára hajtják fejüket. Továbblépve beállnak az edző mellé, a következő már vele is, ugyanúgy. Tehát mindenki mindenkivel. Szép. Tízkor hazaérve reggeli, majd egész délelőtt főzés, egy nemzetnél se vagyunk alábbvalóak. Fokhagyma, a héja külön kupacban, azt végül mégsem használtam fel, valamint citrom, héjastúl. Na mi lesz ebből? A MEKFEJTÉS. Mailt kaptam, a múlt héten fotókiállítás nyilt a Mai Manó házban: Ritkán látott képek. a Magyar Fotómúzeumból 88 munka; Pécsi József, Angelo, André Kertész, a fotós Munkácsi (y?), Escher Károly, Kornis Péter, és tőlem is egy: Műteremablak elfedve - F/80/04. Ennek a vintage-eredetije György Petinél, legalábbis tíz éve a falán volt. Mai Manó, Nagymező utca, nyitva szeptember 5-ig, minden nap. De hogy hánykor, megnézendő. Mindez, és minden mellékes négy napja, ilyenformán minden leírt mondat mellébeszélés. Négy napja egy foglalkoztat. Rengeteg telefonok, mailek, és aggódások. Nagy bajt csináltam. Nem megy föl a Széchényi Könyvtár szerverére a honlap, töröltem egy kulcsfontosságú foldert, és semmi másolat nincs belőle, újra kell írni a programot: Tamás, nagyon sajnálom, és nagyon szégyellem, ekkora hibát kompjuter-fennállásom alatt nem követtem el. Figyelmeztettek, hogy a statikus honlapban személyi jogokat sértő szövegeket találtak, s mivel azt reménytelen rendbetenni, ahhoz nem is férek hozzá, a honlapot töröltük. S azt hittem, az OAI2 folder is ahhoz tartozik, lévén mellette a síma OAI folder. Tehát júli 1.-től a C3 nem küldi a friss anyagot 02h-kor az OSZK-nak. Csak a hibaüzenet jön, hogy: deskeAtNight.sh: not found   Akárhogy kerülgetem, magához kell fordulnom, hogy kérem, segítsen. És ami nagy baj, most erre egy fillérem sincsen. De kérjen nyugodtan, amennyit gondol, szeptemberben [...] d. 2010. július 7., szerda, Töreki 08:48 Bajnak nagy a baj. De dolgozni kell. A mai: A/10/44 Hebrencs; töröltem a szerverről egy rendszerfájlomat, súlyos kárt okozva evvel az egyetemes emberiségnek. Tamás kisegít a bajból, megírja újra. Nemcsak neki vagyok hálás. Hát akkor döntés. Ezentúl nem nézek pornót, necctelen csajokat a világhálón. Fertőzte az agyamat. Kedves Deske! Igen tetszik a tegnap föltett MEKFEJTÉS; a recept, egyet kivéve, a citrom héja nem helyettesíthető a levével? Tetszik, hogy a 30 gerezd fokhagyma *(nem permetezett), de pont ezért furcsálom az * 5 citrom *héját*, ugyanis a citrom héja vagyszeres is, és főleg piszkos. (Orvos ismerősöm borzadva nézi, ha étteremben az ásványvízbe tesznek egy szeletet. ) Lehet órákig súrolni persze, de..... Tud valami megnyugtatót felelni? M. Kedves M.! Nem tudok mit felelni, így kaptam a receptet. Én erősen megmostam. Tegnaptól már iszom. Turmixom nem volt, hát késsel nagyon apróra, illetve fokhagymaprés. Lehetett volna az egészet húsdarálóban. Egyre rákérdeztem (ez magának nem lenne kérdés), mennyi az a kupica. Valami három centi, szóval kevesebb a 0,5- féldecinél. Lyó íze van, nem merem cukrozni. d. Nem vagyok egy szoci-fan, de azért ez kurvajó. Végre egy ilyes hang. Hogy válaszképpen országgyűlési tréfa-beadványuk az utált Orbán Viktor szülnapját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Ma kimentem a kertbe. Napi egy képpel számolva három naponként kell, mert Kecskeméten olyan jó smirglitartó szerszámot vettem, hogy egy alkalommal három lemezt is meg bírok csiszolni. (Azokat a füleket munka közben lehajtom.) A kertben körülnézve láttam egy művésztelepi részvételért itthagyott szobrot is. A madaraknak láthatóan tetszik. A házban négy műteremlakás van; már vagy két éve nem fogad a Gazda vendéget; szoros kivételként dolgozhatok itt. Ilyenformán egyedül, estére kulcsra. 2010. július 8., csütörtök, Töreki 08:40 Megpróbálok az új eredemények birtokában az eredeti ideához visszatérni? közelíteni? Mintha kissé konfúz, nem eléggé koncentrált, de az irány jó. A/10/45. Most majd egy koncentrált úszás. 2010. július 9., péntek, Töreki Érdekes, az elhatározás szó közepén ott a határ. Mikor pár éve kéthónapos tárgyalássorozat végén Mikivel megállapodtunk, abbahagyja a dohányzást, és pedig KRESZ-szerint vezetek, (városban ötven) tudtam, nem az a kérdés, be fogom-e tartani. De feszülten vártam - éles helyzet - évekhossziglan keserves lesz-e. Vagy ahogy egy kapcsolót átbillentenek, automatikusan működni fog az új rend. Ajándék volt, hogy ez utóbbi. Vendéglátóm egyik éjszaka bejárta velem és megmutatta Siófokon lévő éttermeit is. Nem gondoltam volna, hullámzó tömeg, a hosszú sétányon tízméterenként kerti vendéglő, mindegyikből más zene dől. Egy fa alatt paravánon tucatjával női topánkák, éjfélkor! Mellete hajcsattbolt. Illetve bódé. Évek után ott találtam megint hajpántot, habár strasszal borított. Délutáni álmomhoz. Szüts bolgjában, hogy tévedek, ne tréfálkozzanak a szocik a parlamentben Orbán szülnapjával, mert <> Nem értek vele egyet. A londoni parlamentben a felsőházi tagok egy nem tetsző felszólalásra fennhangon bégetnek. A humor belefér a demokráciába. Az, tudjuk, a fölélátás képessége. Kincs. Szerencsés esetben egy demokratikus házastási konfliktust is az old meg. És imában is: valamelyik szent Teréznek mondta az Úr, aki barátom, megpróbálom. Mire a válasza: azért van olyen kevés barátod... 2010. július 10., szombat, Töreki A ma reggeli kép indításával keményen kényszerhelyzetbe akartam hozni magam, hogy most semmi Hófehérke, semmi komojvagyok-szürkevagyok. A feladat - szerényebben: remény - az volt, hogy a színességből majd csak megmarad valami. Aztán kilenckor úszás a szállodában (800), reggeli, alvás, ebéd, folytatás; most így néz ki: A/10/47 Az ebéd. Minden nap elém teszik az étlapot. Ez terhemre van. Kata nincs itt. De megvan a megoldás, már ők is tudják: lecsós hús, utána két palacsinta. Kata itthagyta az ágya mellett Friedell Az újkori kultúra történe I-III. (1928) kötetet, rászántam magam. Thomas Mann azt mondta róla, ez az a könyv, amit majd feltétlen újra ki kell adni. Baromi szellemes, olvasmányos, pimasz és újszerű. Nincs rá kapacitásom. Talán szakmámból is adódóan nem történelmi a hozzáállásom a világ dolgaihoz. Ezért is korlátozottan hazafi. A művészet nem fejlődik.) Akkor elővettem a szintén itthagyott Vas István Nehéz szerelem - Mért vijjog a saskeselyű II.-t. Élettörténet abból a korból, ahol legjobban otthon vagyok, Nyugat, Babits, Illyés, Zelk világa. Kissé sokat foglalkozik magával, ezen furcsálkodom (vicc), kissé nehézkesen fogalmaz, de működik. Sok kötődés. Leír egy úri társaságot a II. világháború előtti időkből, ahol traccsolás közben maguk sem veszik észre, mennyire belecsúsznak a szélsőjobboldaliságba, végső soron a fasizmus legitimálásába. Hasonlót megír Mann a Faustusban, német környezetben. Fölmerült itt Gergely Sándor neve is, ötven éve feledésben. 1960; füles jött, hogy tán kortárs írókból lesz a magyar írásbeli érettségi. Hát fölhívtam pár élvonalbeli komcsi írót, mondanának magukról valamit. Tán ez a Gergely lehetett, aki a telefonba(n?) valamelyik hasonszőrű kollegáját ócsárolta, hosszan... Vas nagy barátsága Radnótival, ahogy ellenfelekből lassan... Radnótiné - Fifi, akinek néhány éve kezet csókolhattam (két hónapja még biztosan élt, kórházban.) Érdekes különvéleménye Szabó Lőrincről is. Szétválasztja a költőt és az ujságírót, hogy szerencsére verseibe soha nem engedte be a (németbarát) politikát. Újabb borzalmakat tudok meg a rejtélyes drága vérnősző baromról, Füst Milánról, akit leborulva tisztelek a Hábi Szádiért [Ez mind én voltam egykor]. Nem értem a pasast, csak valami elemi kisebbségi érzés motiválhatta. Árnyalt karakterrajz a fa-, vagy inkább betonfejű Kassákról. Halála előtt néhány nappal József Attilát Déry Vasnál akarta elhelyezni, albérletben, hogy ha nem szanatóriumban, mégis szem előtt legyen. Jól szórakozom, terasz, nyugágy, naplemente. Még az is lehet, előveszem majd az első kötetét, az, gondolom, küzdelmes fiatalkora lehet, eredendően nem érdekelt. Karórám reggelre megvakult. Igazából évek óta csak három dologra kellett. Úszásidőt mérni, ez úgy tűnik, végleg elmarad. A medjugorei Mária-jelenések időpontját, 18:40-et (két perccel előtte) jelezte. A harmadik, ami a legfontosabb, a napi négy teáim elkészültét csipogta. (Szabvány szerint: a reggeli Early Gray három-, a csipkebogyó hat perc.) Mire megszólalt, rég elfelejtkeztem az egészről. Mobilon bemértem, öt Üdvözlégy 03:08 perc. A számosság, a mérték mindíg megnyugtat. 2010. július 11., vasárnap, Töreki 06:20 Vas István tovább. Hogy a profi költő lop. Történelmi- és francia példák, idézetek. Ez az aláhúzott mondata pedig megvan nekem, régóta, figyelmeztetés, honnét szedtem, hacsak nem Kata idézte: A szellemi válság, lelki válság tudvalevően az élet fényűzései közé tartozik. Eszembe jut Vasék szentendrei háza. Leirásokból ismerem, többen beszéltek róla, a ház asszonya is leírta, kedvelt művésztanya volt, jártak oda sokan. Szántó Piroska egyszer hívott engem is; nem mentem, oda sem. Talán zsidó képeim kapcsán vettek észre. Ahogy Várady Szabolcs Kormossal és Zelkkel, és én barátjuk is lehettem volna / lehettem volna, s most már nem lehet.** Igaz, Vaszkó Erzsébettel se igen érintkeztem, pedig ő igazán- Havi gyónásra készülés. Nehéz lesz erre idegen környezetben, nyilván miséző-körútja közepén, szertartás előtt vagy után elkapni az ismeretlen papot. De hát ez a dolga. Tehát bűnkeresés, itthon, fotelben. És észbeveszem, valami csendes ingerültség. Hogy nekem az életben minden FELADAT (nem szitokszó), még a nyugágy is, hogy folytonos önkontroll; hogy erőm feszítésével élek, semmi szándékos lazaság szóban és cselekedetben, még gondolatban sem. Na jó, valami kivétel AZÉRT AKAD, amikor alulmaradok. És hogy mindez tulajdonképpen nem érdekel. Történelmi ígéret rá - első péntek -, a feltételek teljesítve; égbe jutok. Hogy kis olcsó kupec vagyok? Na ja. OSB. Szunyogh Xavér atyának jobb volt az önismerete: Én egy nagyon koszos kismalac vagyok (rettentő kövér ember volt), de Isten koszos kismalaca. Nyár, kötelező, igyekeztem; tíz napig vekker nélkül. 4:50 és 5:40 között ébredtem. Nahát. De a félálom, a lassú eszmélés, a ritmustalan, fáradt kikecmergés - keserves volt. Holnaptól visszaáll az 5:23, mit kínzom itt magam. Falusi templom, az olvasópult márvány, de a mikrofon kábelét azért bele lehet dugni. Mennyit jártam harminc évig szerelőkhöz. Trabant, Zsiguli, VW. Hidegkútra, Rózsadombra, sokfelé; örökösen. Azért ez fantasztikus, hogy két és fél év alatt semmi baj nem volt evvel a Toyotával. Csak tavaly egyszer, Tapolcán, nem akart leállni az ablaktörlő, amíg Kata piacolt, vittem rögtön szerelőhöz. De kiderült, csak egy másik gombot csavargattam. ** 22:31 Hát ezt bizony átírtam. Már félálomból, ágyból, gép nyit, google, Várady Szellemhangok, az első helyeken a deske.hu jön fel, megvan. Tehát: És én barátjuk is lehettem volna éppen. / Lehettem volna, és már nem lehet. 2010. július 12., hétfő, Töreki Hőségriadó, a ma reggeli kép: A/10/48 Meg este készült egy fotó is, kilátás ablakomból. A szúnyoghálótól a gép megbolondult, a kép életlen, és ez javára válik. Öt kilométerre előre-hátra legszebb képem. Gresham-kör. F/2010/188 2010. július 13., kedd, Töreki - Uram, add meg nekem, hogy legyen egy külön-, csak számomra épült híd a Margit-szigetre, színaranyból, gyémántokkal kirakva. - Az lehetetlen, édes fiam. - Akkor csak annyit, hogy nyugodt, békés fickó váljék belőlem. - És mondd, mégis milyen széles hídra gondoltál? A hírt ide is: nyári szünet után ÚJRA MEGNYÍLT a BELVEDERE GALÉRIA (a Bazilika oldalán):  LÁTHATATLAN VÁLI-KÉPEK 17 KÖZGYŰJTEMÉNYBŐL kedd-péntek 11-18h; szombat 15h-ig. (zár: szept. 10.) ...vagy akadályozottaknak  itt minden megnézhető 2010. július 14., szerda, Töreki Legmagasabb fokú kánikula-riadó, megbocsátható, hogy 08:16-ra befejeztem a mai festést, netán magát a képet is. Energia- és festéktakarékosság. És az uszoda csak kilenckor nyit. Nyolcszáz méter, kézlapáttal, a fele gyors. De lehet, hogy hazaérve folytatom. A képet. A/10/50. Uszoda megvolt. A magyar monetáris egyensúly megteremtése érdekében. A Balaton lecsapolandó. Kíváló termőtalaj. Vadkenderültetvény telepítése állami monopólium formájában. Másfél hónap betegeskedés után léptem be végre újra a Főiskola rajztermébe, korrigálni. Néhány diákom volt csak jelen, derűs zsivajjal, felállással fogadtak. Ideges, túl gyors mozdulattal léptem a kompjuterhez, hogy lekapcsoljam-, leveleimet majd később nézem meg. A gép nem válaszolt. Misi kissé kaján mozdulattal mutatott föl egy kiszakadt kábelvéget, a bajt én okozhattam. Féltem, hogy most visszanyúlva PC őskoráig, fogja elmagyarázni a hiba okát, vélelmezve, hogy semmit nem értek az egészből. Szerencsésen ez elmaradt. Na, kivel kezdjük; gyere Szabolcs, mutasd. A háttérben Robi fölnevetett, hogy na, ő kerül elsőre, másban reménykedett... Beléptem Szabi paravánokkal határolt egyszemélyes munkakuckójába, ő fabrikálta. Ezt csináltam - mondta, tudva jól, mennyit ér, amit mutat, és valami fölényes, nemtörődöm-félmosoly az arcán. Többet aztán nem is szólt. Másfél hónap munkája, elfogadhatatlanul, botrányosan kevés volt. Az A2-es rajlapon ceruzával, megkezdetten, igen halványan egy család, szaggatott körvonalakkal, apa és anya, közrefognak egy kisgyereket. Mellkép, háttér nélkül. A korai Tóth Menyhért elviselhetetlen modorosságával. Pedagógiám csődje. Erre ébredtem, most, délben. A szereplők: Sárkány Mihály prof., etnográfus, rettenetesen okos ember, Kata szobatársa harminc évig, Várady Szabolcs költő, igen közeli ösmerősöm, versei által, és Bognár Róbert műfordító, szerkesztő, szerkesztőm, jóbarátom. Telefon, interjút kérnek a művésztelep kapcsán. És végre megtaláltam a tökéletes megoldást: - Uram, akkor vállalom a beszélgetést, ha az idézett szavaimat megjelenés előtt átnézhetem. (Evvel sok probléma volt. Negyven év távlatából is azonnal szemetszúr egy-egy átfogalmazott mondatom.) Elfogadták. Milyen egyszerű. Olvasom tovább. Vas István búsong, hogy a spanyol polgárháborúban Európa magára hagyta a demokratikus erőket. Megkérdezném tőle, hogy vélekedik arról, hogy ezek a demokratikus erők igen gyorsan valami nyolcezer katolikus papot öltek meg. 2010. július 15., csütörtök, Töreki 07:45 Ma hűsebb lesz? Ma másodfokú hűségriadó? 08:10 Ezért a mai képért szíves elnézést kérek. De hát ez a kánikula. A/10/51 2010. július 16., péntek, Töreki Ma: rekord. Legalábbis olyan értelemben, hogy a képet 07:28-kor aláírtam. A/10/52. Akkor levittem az istállóba a heti szemetet, Illetve a hozzá tartozó szolgálati helyiségbe, ahol a zabot is tartják. És végre esik az eső. Olvasom Szütsnél, megnézte a Reigl Judit (vagy Riegl, épp nem megy a net) kiállítást Debrecenben. (Nálam is előjegyezve.) Hogy utána tárgyalták Esterházyval, íróember egy Háború és béke után már nem tudna lemenni Kosáryné Réz Lolába. Merthogy Reiglnek ilyenfokú az ingadozása, remekművei mellett. Ez egy érdekes kérdés. Épp most Vas Istvánnál tartok; hosszan taglalja Németh László mélymagyar - hígmagyar szörnyű baromságát. Ami nemcsak a zsidók ellen, de mindenféle jöttment-, tót, sváb, szerb leszármazottak ellen- (Költőink, íróink jó része). Mikor a háborúban a zsidó Zelk nála bújkált, az megjegyezte: Lacinak is része van abban, hogy engem itt most bujtatnia kell...Németh László (egyéb) tanulmányait néhány évenként rendszeresen előveszem, ámulva élvezem hihetetlen tudását, részletező finomságát, gyönyörűen vezetett tollát. Zelk. Okos magyarok rögtön a Sztálin-kantátát emlegetik. Tényleg megírta. (Egyébként jogos és igaz hittel.) Igaz és nagyszabású művész, sok éve egyik legtartalmasabb beszélgetőpartnerem. Más. Arany hazafias eposzkísérleteit nem olvastam el, de gyanítom, hogy evvel, ilyen formában, ennyi időt eltölteni-, már kiindulásában elhibázott. A Toldi szerelmét viszont olvastam, éjfélkor a gellérthegyi barlangban föléledő hölgyemény-jellegű tetszhalottal-, tele az egész mindenféle eszement csacsiságokkal. Pedig ő Arany, ugye. Rakovszky önmagával viaskodó kétsébeesésében valamelyik versében (nincs itt a kötet) reménytelenkedve gúnyolódik a vízből turbános fejjel kimeredve úszkáló egészségápoló hölgyeken. Ezekről az életgyőztes öregasszonyokról tudnék neki mesélni. Hogy a harmadik infarktus után- Vagy tágabb körben nézve a problemát: Várady Szabolcs, ugye, kedélyesen elpolemizál a bigámia tettén, bár ha csak tényföltárás szinten - Csigabigámia; egyik legremekebb verse -, ami amúgy, ember-, és társadalomkártékonyságilag; és kicsit komolyabban belegondolva-- Szóval és tehát. Még arra az ott kártékony Németh Lászlóra se tudok dühhel gondolni, Valicsek-Váli. Ahogy nem fontos, hogy a pápa mind zseni legyen, nem attól él egyházunk. Nem ütköztem meg a zseniális térítő és prédikátor Tamás atyán se, amikor egymásután két gyereket csinált, és új családjával eltűnt valahol a Dunántúlon. Mégis, mindezekkel együtt-ellenére épül-, működik a világ. Vagy szűkítve: Úgy szoktuk mondani, és talán helyes is, hogy a művészek értékelése: legjobb műveik alapján. Amikor Chagallról beszélünk, nem az ötszázezer tökgyenge képére gondolunk. 14:51 Kata azt mondja, téves az egész gondolatmenet, mert a fentemlített példáim nem minőségtelen munkák. Igaz. Jó lenne valami ellenpéldát találnom, de nem megy. 16:33 De sőt. Mégiscsak stimmel a párhuzam. Szüts indulótétele tűnik tévesnek. Mert hogy Reiglnél sem az a probléma, hogy a hülyeségei rosszul lennének megfestve. Tehát csak annyit mondunk, neki is vannak gyenge munkái. Hasonlít Arany Jánosra. 2010. július 17., szombat, Töreki Kata szokásos esti-, órás úszása (megvan a legpontosabb szitokszó:) a dekonstruktív Balatonban, én itt a parton őrzöm a ruháit, köröttem nyüzsgő fürdőruhások őgyelegnek, a lányok a melltartójukat igazgatják, egy padon Friedell kultúrtörténét böngészem, XIV. Lajos tehetsége és tehetségtelenségei. Meg közben három fotó. Illetve tíz, de nem bírtam közülük egyet kiválasztani. Hiába, kánikula. Balaton - F/2010/189 Balaton - F/2010/190 Balaton - F/2010/191 Közben tűnődtem, ki írhatta azt a gyönyörű sort, hogy létem, ha végleg lemerült. A vers utolsó gondolata a sok idézéstől kissé megkopott, akár Csontváry Magányos cédrusa; de most látom, a többi is félelmetes. Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet Létem ha végleg lemer?lt ki imád tücsök-heged?t? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mez?vé a szikla- csíp?ket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, ver?ereket? S dúl hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemer?lt, ki rettenti a kesely?t! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra Rutinműtét. Persze attól még nem feltétlen sikeres. Merthogy ezt a mai képet 08:09-re fejeztem be. Mondanám, netán csak hagytam abba, de ez a fajta legfeljebb fűrészgéppel folytatható. A /10/53. Sturm und drága festék. Outlook nem megy, evvel a http://mail2web.com - programmal is bajok voltak, most áttértem az OpenWebMail-ra, végre rendben megkapom a leveleimet. Közte Nagy Miklós barátom erős-, penészespadlós, szerinte (is) olyan-vális fotóját. Szent Péter zsörtölődik, Uram, én itten őrzöm a kaput, vizsgálom az ideigyekvők szívét-lelkét, közben meg Anyád hátul mindenkit beenged. Boldizsár zsörtölődik, hogy e jegyzetek véleményezéséhez nincs közvetlen comment-lehetőség, nyitnia kellett a levelezőprogramot. Ezek szerint nem vette észre az okker fejléc közepén mindig látható levelező-linket. Pestre telefon, most kifehéredett. Nagyon nagy élmény a kiállításod. Ha nyitva van. Ma délelőtt 3/4 1-kor sajnos nem volt. G. Sorry. Ha egy asszony hülye gyereket szül, vajon tehet-e róla? d. ...ennyit akartam volna neked írni, de azért most rájuk telefonáltam. Szóval szabadságok, meg a meleg, egész héten csak néhány órát nyitottak ki, de a jövő héttől korrekten... szia! d. 2010. július 18., vasárnap, Töreki Festeni nem szabad vasárnap, de egy kicsit igazítani ezen a tegnapi izén, azt igen. Színcsökkentés. Álmodtam, megint. Nyár volt. Én alkotóházban, egyedül. Épp héven utaztam, hátizsákkal és viharkabátban, valahonnét, valahova. A megbeszéltek alapján Mikica - úgy tizenkét éves -, csatlakozott hozzám egy megállóban. Ő is hátizsákkal. A találkozás öröme, beszélgettünk. Akkor a maga csendes módján, mintegy mellékesen, megkérdezte, ne házasodjunk mi össze?! És megmagyarázta, hogy ez kifejezné összetartozásunkat. Később elkeveredett mellőlem, a végállomáson bolyongtam és keresgéltem, és vártam rá, hiába. 2010. július 19., hétfő, Töreki Romlik az idő, az enyém is; a mai kép 09:25-re lett meg. Nem kerestem új témát. A/10/54. Utána uszoda. 700 méter. A sávomban egy legény erősen tanított úszni egy kissé dundi kisasszonykát. Láthatóan egyiküket se zavarta, hogy a kisasszony egyébként jól úszott. Tegnap éjfélig most készült interjúmat reszelgettem. A Somogyi Hírlapban fog megjelenni. Délután küldték át. Így indul a nyers szöveg:  – Páratlan ez a töreki táj, háttérben a Balaton, a túlsó part sziluettje. Élmény lehet itt festeni...  – Csukja csak be az ablakot nyugodtan és nézze meg: beragasztottam, hogy ne lássak ki. A budapesti műtermemben lesmirgliztem az üveget.    – Pedig úgy képzeltem: késő délután, ha enged a hőség, kiül a kertbe alkotni...  – Csak a műteremben festek. És éjfélkor:  – Páratlan ez a töreki táj, háttérben a Balaton, a túlsó part sziluettje. Élmény lehet itt festeni... – Csak magának mutattam meg a kilátást, gyönyörűséges. Az ablak amúgy mindig csukva, és fóliával takarva, zavarna a látvány. A budai műtermemből sem látom a távoli Rózsadombot, lesmirgliztem az üveget. – Pedig úgy képzeltem: késő délután, ha enged a hőség, kiül a kertbe alkotni...  – Szobában festek. Miki fiamtól most kaptam (grafikus!), egy válóperes ügyvéd felülmúlhatatlan névjegye. 2010. július 20., kedd, Töreki Eszembe jutott a Kata. Hogy neki igen halvány elképzelése, mi a francot csinálok én itt a gép előtt, tíz éve. Ötlet. Csináltam e célból új főoldalt. Az idei nyár legfontosabb történése. Már neve is van: G/10/09. (Érdekes, hogy pont most, mikor szúnyogokból kifolyólag éjjel három órát aludtam. Agyoncsaptam, fél óra múlva újra jött.) Mindenféle ügyeskedések benne. Például a VÁLINEWS-nál egyetlen hely, ahol besűrüsödik a két címsor, s ott új hívószó, hogy BLOG. Mert hogy ne a NAPLÓ-ban keressék. Az oszlopok tartalmát középre zártam, ettől kedvelten lazább a szövegtest. A félkövér címsorok két betűnyit előreugranak, ettől is lazul. Hogy a szövegoszlopok nem egyforma szélesek, a gép szíves hozzájárulása a kellemhez. Hogy a mohó angolok is megkapják, sikerült a RESUME sort kellően feltünővé tenni, noha ez a menűben is a legvégén van. A honlap neve középre, de maradt tapintatosan apró. Egy a kérdés, de bízom a rohamosan növekvő net-tájékozottságban, hogy elsőre valaki meddig fog keresgélni, hol kell belépni. Gondoltam egy kis nyilat a MENÜ alá. De inkább nem. S hogy onnét most kényszerűen lekerült, újranyílt kiállításom reklámját ide teszem, egy ideig itt görül majd, legalul. A mai kép A/10/55. Szerettem volna egyszerűsíteni a tegnapi képletet, avval zógenanánnte súlyosabbá. Csak hát nehéz eltalálni. Majd, majd. A keritésen túl az unalom les ránk. Holnap villámlátogatás Pesten, fogorvos. Mondta, várhat, mondtam, szeretem a rendet, mihamarább. Villámlátogatás... 100 kilométer = kétórás gyorsvonatút. És még vissza. 2010. július 22., csütörtök, Töreki Apó, a sok rémes baromság után ez a tegnapi A/10/55 gyönyörűnek tűnik. M. Kutyafasza az 55-ös; mit szólsz az új honlap-főoldalamhoz, he?! d. Deske, ne bántódj meg, de az új főoldal nagyon rossz. Egy főoldal többféleképpen működhet. Vagy  ajtó,  vagy címlap, vagy katalógus. Eddig ajtód volt, elegáns, de ódivatú  dolog,  most viszont  olyan  ajtód  van,  ami  úgy néz ki, mint egy honlaptérkép,  de  közben  címlap  akar  lenni. És emiatt egyik sem... megpróbálnak majd rákattintani, és elmennek.. saláta elrendezés, bántja a szemet... tipográfiája a kilencvenes évek... nincs hangsúly-kiemelés... evvel csak elijeszted... K. Ne hülyéskedj, hála. Nagyon köszi! Profi vagy; és azt hiszem, mindenben igazad is van. Marad. A hátrányokat majd legyűri, aki... Ölel: d. A mai kép: A/10/56. MAGYARÁZAT: Egy nagyobb tétel párizsi-kéket importált a pesti PannonColor cég Horvátországból. Kánikula, a konvoj Siófokon kényszerpihenőt tartott. Szerencsére az egyik sofőr a sógorom haverja, segítenek egymásnak diszóvágáskor, Mezőkövesden. Személyi sérülés nem történt. Ha fogorvoshoz, útközben mindig lefényképezem ezt a templomot, hátha egyszer igazán sikerül. F/2010/193. Fogorvosnőm az asszisztensének: - Keverheti a tömést. - Mennyit, cseresznyemag? - Többet. És estére már megint a Balaton. Katának. Nekem a szálloda medencéje. F/2010/192 (A hattyúk dupla fejadagot követeltek.) F/2010/194 F/2010/195 Kossuth Rádió ma, a hatórás hírekben: Három férfit víztorony lopáson kapott a rendőrség. TALÁLÓS KÉRDÉS Miért ez a sárga ceruza nyitja ezentúl a Toyotát? Megfejtés. Kiesett a távnyitó UNLOCK-gombja. (Nyitottam az ajtaját kulccsal, Pestre indultomban, 23:30-kor, iszonyúan elkezdett szirénázni.) Miki fiam elkészítette leendő kutyakozmetikus nővérének a cégtáblatervet. (PDF-ben küldte át, a képenyőről kellett visszafotóznom, azért a némi életlenség.) E percben vettem, elképesztő ez a világ, filmhiradók 1935-től: http://filmhiradok.nava.hu   A hónapokat a középső kép melletti képre kattintva lehet előhívni, 2010. július 23, péntek, Töreki Mailváltás tegnap. Deske, tudod, nyugdíjasként, Dániában. Kritika nélkül be vagyunk falazva. ?n megpróbálok felejteni. Ezt memorizálom naponta. P. Öreg, múltkoriban egy jóbarátom-, idősebb asszony mesélte, maga elé nézve, lassan, elgondolkozva, keresgélve a szavakat; most ismeri föl, hogy ő gyöngébb személyiség, mint a férje, de mint összes barátnője is, akiknél egyébként szintén mindig másodhegedűs volt. Szerintem most lett erős, evvel. Vagy legalábbis minden esélye rá. Azt hiszem, nem felejteni kell, nem az a módja. d Elcsábítottak, a P3/99/04 is megy aukcióra, festmények mellett fotók is szerepelnek. 95 ezerről indulok. A nagyonnagy-menők se lesznek drágábbak. Home Galéria, szept. vége, New York-palota. Ez a gyönyörűség is ott lesz. Tabán, huszas évek. 2010. július 24, szombat, Töreki A mai Somogyi Hírlapban lejött a minapi interjúm, amit aztán fél éjjel írtam át. Majd ezt a változatot az újságíró vissza- meg átírta, és meg is húzta, meglehetősen. És neki van igaza, a sok töltelékszó, szósorrend, fölös kitérő. Fónai Imre: ISTEN KÖPENYE, VAGY SZOVJET KÖRFŰRTÉSZ Váli Dezső egyedüli lakója a töreki művésztelepnek; beragasztott ablaknál fest és blogot ír [...] – Divatba jött?  –  Mint a zöld retikül. A zsidótemetős képeimből kevés van (nekem húsz éve nincs), ma három- és hétmillió között cserélnek gazdát a gyűjtők között.    – Igaz, hogy feltette a képeit az internetre és lemondott a szerzői jogdíjakról?  – Korlátozás nélkül levehető minden a honlapomról. Azt kötöttem csak ki, hogy nem lehet pénzt csinálni belőle. De láttam már a munkáimból könyvborítót; nem ellenőrzöm. Mondjam azt, hogy a publicitás többet ér?! Minden munkám fellelhető, s az első hazai bloggerek között voltam. Éppen tíz éve kezdtem. Ha visszaolvasom ezt a Válinewst, kiderül: ötven évig hibás képzettel éltem. Valójában szép és gazdag az életem. a teljes cikk 2010. július 25, vasárnap, Töreki Megint olvastam egy eszmefuttatást, miért zenélünk mi, zenészek. A magam részéről: mert ezt tudom, mert ez a dolgom, mert festeni jó, és ezért kapok enni. Amúgy pedig nem érdekel, mi van a képen, az érdekel, hogyan van ott. Munkaköröm egy okkerrel igazán rokonszenvező szürkét találni, megtalálni. Arcpoétikának is megfelelne. Ja még, ismét, hogy minden együtt legyen; a jó kép fölfelé mutat. A tegnapi kép A/10/58, (in vivo: F/2010/198), megkezdve. Másfél órát festek, a nap maradék részében fölteszem a netre, majd kicsinosítom a látványt. Na, jól esett az úszás? - kérdezte Kata. Döbbenten néztem rá. Az autóról levált egy méteres darab. Pedig nem is mentem neki semminek. Csak épphogy érintettem. Fél tubus Technokol Rapid elment rá. Mit találtam a Széchényi Könyvtár / Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján. Na, ezt tettem tönkre én, egy egérvonással július másodikán, nagy ijedtség és nagy szégyen. Ketten dolgoznak azóta rajta, nekik szurkolok időm nagy részében. Remélhetőleg holnaptól lesz újra rendben. A Kossuth Lajos hangja, Ókori Könyvtártörténet és In memoriam Lázár Ervin társaságában: 2009.03.18. Megújítottuk a MEK Kiállítótermében található deske.hu honlap tükrözését. Mostantól a teljes, dinamikus adatbázis megtalálható a mi szerverünkön is: oszk.hu/deske A honlap Váli Dezső festőművész életművének nagy részét tartalmazza, a művész által digitalizált, és mintaszerűen rendezett formában. A digitalizált festmények, grafikák, fotók mellett egy 1990 óta vezetett napló is található, egy olyan blog, amit már akkor írtak, amikor még a blogot ki sem találták. 2010. július 26., hétfő, Töreki A héten Mária Magdolna ünnepe volt. Ő volt az, aki Krisztus keresztjénél ott állt, majd két nap múlva, vasárnap, ott téblábolt, sírdogált sírjánál. Ahogy lefordítom a történetet, valamennyire szerelmesféle is lehetett ebbe a szép és okos emberbe. S az Úr személyessége itt is - ha erre vágyott, hát legyen -, önmagával ajándékozta meg égi formában, először neki jelent meg. Kit érdekel, hogy itt éjszakánként nagyon sokat szenvedtem a szúnyogoktól. Maradnak a képek. Már amelyik. A Fából faragott-szindróma. Ahogy a művész művét / a fakirályfit tolja maga elé. Egy Bartók Béla nevű polgár szenvedése, mi a Concertot halljuk. Szolgált itt a farmon itt egy lovász is, családostul. Aztán elkeveredtek innen, az asszony egy tóparti vendéglőben kapott munkát, mosogat. Az uszoda előtt találkoztunk. Kérdem a férfit, mit csinál. Mozgó állatkrematórium. Hétmillióért angol berendezés, hivatalos, vizsgázott. Egy furgon hátába beépítve, autóból lehasznált gázolajjal működik. Ő csak segéderő. Hatósugaruk az egész ország. Egy telefon, és indulnak. Egy cica húsz perc, bernáthegyi több óra. Negyven - hatvanezer körül, kilóra megy, plusz a benzin. A hamvakat egy urnában adják át az elhunyt hozzátartozóinak. Kata délután Balaton, én sofőr és Káoszelmélet, egy padon. Az a kérdés, létezik-e éghajlat? Más szóval, van-e a földi időjárásnak hosszútávú átlaga? Vagyis birtokunkban van-e az isteni törvénykönyv. Nincs periodikus viselkedés, nincs hosszútávú átlag, nincs éghajlat, semmi sincs. Remek. A mai kép kék akart volna lenni, de akárhogy igyekeztem, valami zöldes lett. Aztán kiderült, tegnap rendezkedésnél fordítva tettem a tubusvályút a helyére, s most feketét nyomkodtam párizsi-kék helyett. S nem hittem a szememnek. A/10/58. De aztán kékült. Most húsz éve úszom reggelente. Ezt is meg lehet ünnepelni. Nagy találmány volt a tizennégy év (statikus) jóga után. Pranajámák és ászanák. 2010. július 27., kedd, Töreki 08:25. bef. a mai kép; A/10/60 Villanyrezsón próbáltam úszónadrágomat szárítani. Távolságtartóval. De így is megolvadt. Van tartalék. Zöld. Uszoda öt kilométerre, autórádió. Profi cég hogyan teszteli a jelentkező bébiszittereket: <> Tökéletes. Tegnap este Bartók Rádió hangjáték, Egressy Zoltán: Sóska, sültkrumpli. Sose hallottam, nyilván kellett volna. Végighallgattam, noha rég alvásidő. Shakespearei feszültségű dialógok, bonyolult lélekrajzok. Drámai, egy futballmeccs bírója és két partjelzője, meccs előtt és után. Hogy mit hozott ki ebből a fura témából! Neten megnéztem, eredetileg szindarab, évek óta játsszák, ez a szerző átírata, rádióra. Nagyon ajánlom, akinek van ideje kultúrára. Le Meux-ben is, Norvégiában is meg lehet hallgatni. Egy és háromnegyed óra. Tehát júli. 26, 21:15h.http://www.hangtar.radio.hu/hangtar/Nagyon egyszerű befogni. Ez keveseket fog érdekelni, de azokat meglehetősen. A HANGTÁR-ba most föltettem egy OFM. Barsi Balázs és egy Varga László prédikációt. Az előbbi a tavalyi nagymarosi ifjúsági találkozón. A Varga egy 1996-os szentbeszéd. Mit látok kimosakodáskor a fürdőszobatükörben.. F/2010/199 meg ezt F/2010/200 2010. július 28., szerda, Töreki Reggel az uszoda személyzete fölajánlotta, megtanít a rendes lábtempóra. Kerített egy deszkát, és hogy kinyújtott karral, merev térdekkel, és homorítsak. Laza lábfejek. Négyszeri nekifutásra óránkénti egy arasz sebesség. Lemondóan mosolygunk, vígasztal: gyakorolni kell. Marad a gyors, rondán ringó altesttel. Ma húsz éve úszom. Főiskolás szerelmem rámtelefonált, talált egy brossúrát, hogy én 72-ben résztvettem Makovecz Minimális környzet - építészeti magánpályázatán, emlékszem-e rá, és a fotón úgy nézek ki, mint egy Grál-lovag. Valami rémlik - hazudtam. (Tíz éve begépelve.) És hogy beszkennelve átküldené. - Jé, te tudsz szkennelni? - Nagyon utálom, de muszáj. Hogy faximile, tényleg jól jött.  MINIMÁLIS KÖRNYZET I. ELVI RÉSZ - az emberek nem úgy élnek, ahogy élhetnének - az emberek egy része ordítóan nem úgy él, mint élhetne, többek között nem jól lakik - néhány hivatás, bár a legtöbb, próbál ezen segíteni: papok - építészek - búzanemesítők - embereken akarunk segíteni, de ehhez önmaguk belső segítsége is szükséges (ezért reménytelen némely harmadik világbeli ország segítése) - végül is minden rend, harmónia csak belülről áll elő: materiális - lelki - szellemi. ehhez kell segítséget adni - konkrétabban, az optimális bánást kell megtanítani: tér / idő / táplálék: testi - lelki - szelle... ne gyűjtsünk könyveket, mert megszerezhető, nem... az edényes-poharas vitrin nagyon okos dolog, ha él, és őszinte,.. korunk csinálásbetegségben szenved... az európai átlagember max. 5 mp-ig képes egy témára gondolni... séta hajnalban a Vásárcsarnokban, egy horgászati előadás... egy héten egyszer takaríts, és minél felületesebben... a teljes szöveg C..00406 (Már mindent tudtam, amire szükségem volt.) A mai kép A/10/61. Egy ideje vakvágányon haladunk. De haladunk. Kedves Deske! Szeretném megmutatni négy munkámat, melléklem, ha van rám pár perce, kérem írjon nekem egy őszinte véleményt! Most diplomáztam, és valami kiállítási, esetleg értékesítési lehetőséget keresek.  Kérem, amennyiben tud, segítsen! Üdvözlettel: F. Kedves F., ezek a képek ésszel és technikával készültek. Annyira távol állnak tőlem, hogy nem tudok hozzájuk szólni. A Kálvin térről induló Ráday utca mostanra tele kisgalériákkal. Hóna alatt egy mappával egyszerűen ezt javasolnám bejárni. Akkor maga is látja, hogy az adott helyiség milyen, stb. üdv: d Ő pedig egy távolélő velemkorú, még a múlt héten: Deske, Mint mindnyájan, én is úton vagyok..... Ezt már magam mögött hagytam. Volna kedved kritizálni? Jót tennél vele. üdv Kedves R., nem szívesen válaszolok. De legyen. Meg van csinálva. De minek. Szóval, hogy nekem üres. bocs. d (Nekem) második uszoda, este, Kata rákapott, neki ez a jó időpont. Autórádió, hirtelen szélvihar és förgeteg, persze, a Sírály! És Ő mondja! Micsoda égbőlpottyant ajándék, váratlanul. Vak szemgödör. Halott sirály.  Kiholt a tenger: medre már  vak szemgödör. Halott sirály  lelke vijjogva visszaszáll.    Megyek az utcán sehova.  Megyek se ide, se oda.  De jön talán a villamos,  mely téged végre visszahoz.    Hát állok itt, hát várlak itt.  Nyitja, becsukja szárnyait  a tél, a nyár. Borul. Ragyog.  Fű voltam, mostan sár vagyok.    Sár voltam, mostan zuzmara.  Nem jössz haza? Nem jössz haza?  [...] a vers, olvasva  siraly.htm a vers, Ő mondja, dünnyögi siraly.mp3 / 84 versszak, 14 perc. 2010. július 29., csütörtök, Töreki Szüts ma 65. drága öregedő barátom, a mai nap alk. ezt neked ajándékozom, ezentúl ingyen, unokákkal, majdan dédunokákkal, én nagyon szeretem. pedig már nincs is. megmodernült azóta. d. 2010. július 30., péntek, Töreki Mért ne. Ha hencegés, hát legyen teljeskörű és pontos. Ez is az ÉLETRAJZ-ba, nem?! C.10512-alatt föltettem a napirendet is. 10:38, na, ez még sürgősen rendbe kell tenni. Kimaradt például a három háztartási keksz uszoda előtt. Laudétur, kedves Szerzetes! Még jó, hogy nem a karthausiakat választottad, hanem a ferenceseket. /Virág Benedeknél olvasom, hogy az Árpád-korban még nem volt cölibátus/ A kaja és a szunya időpontjai szerint alvajáró vagy. 14:25 ételhordóval a diákmenzára ebédért, ebéd 14:00 telefon némára, pizsamára, alvás G. Napirend: csinálja még vagy negyven évig! Isten áldja meg magát - nem, mintha nem azt tenné folyton (t.i. Isten -), hogy amikor nagyon lent van az ember lánya, akkor a blogjából kap valami lelki löketet. H. Ma végre újra jó idő. Esik az eső. Utolsó tábla éppen, és mai az utolsó kép is. Számszakilag legalábbis, teljesítettem: A/10/63. A hatvenkettest nem mutatom, az minden kritikán aluli. Bár, lett itt jó kép is. Újsághír: új, kisebb jégkorszak következik. Rádióhír: aggasztóan olvad a világ jege, pédául az Alpokban. És akkor ehhez, amit a Káoszban olvastam, elméleti meteorológusok szerint könnyen lehetséges egy újabb jégkorszak, vagy annak az ellenkezője; az időjárásnak nincsen kiszámítható ritmusa. Elképeszt egyházunk gazdagsága. A mai zsolozsmában 1600 éves szöveg, Aranyszavú Krizogolosz Szent Péter prédikációiból. Vajon hol őrizték meg ezt az írást? Ember, miért tartod magadat annyira hitványnak, amikor Teremtőd szemében oly értékes vagy? Amikor Isten annyira megbecsült, miért alacsonyítod le önmagadat? Miért kutatod, hogy miből lettél, és nem törődöl azzal, hogy mivégre is születtél? Érted van kimérve az éjszaka és a nappal, neked ragyognak a A népek butítója és megnyomorítója, az a csúnya egyház, majd mi fölvilágosítjuk és fölszabadítjuk- Kata meséli, későesti sétáján a szokásosan ilyenkor vendéglőjében munkálkodó házigazdánk kocsiját látta, a dűlőúton a hegytetőn lévő fölső farmja felé hajtott. - Pihenésképpen egy kis jólevegőt szívni, elernyedni- - Lehet. De nem ismered a férfiakat? Ellenőrzni kell a lovakat, biztosan azt hazudja magának. De hogy pihenésképpen...?! Ma a Kossuthon: Nincs pihenéskultúránk. Nekem biztosan van. A tökéletes nyaralás: ugyanazt csinálni egy másik szobában. Szúnyogírtó kell. Jelenits atya a rádióban ma is elmondta egy pedagógiai műsorban, hogy a tehetséges gyerek éppolyan istenátka, mint a buta, azt is fokozottan óvni, segíteni kell. Mert - félő, hogy a tehetsége mellett elsikkad az embersége - azt látja, hogy neki ez a lecke félkézzel megy, ahhez szokik, pedig az életben tudnia kell majd erőfeszítéseket hozni. És amúgy, egy gyenge matekos gyerek viszont kiránduláson esőben is jól érzi magát, és ez az életben bizony lehet akkora érték, mint- 17:55 Persze reggel óta az új találmányt, a napirendet bizgerálom. Mi minden derül ki, ahogy most- 2010. július 31., szombat, Töreki A 25 kép csomagolása; igazi kárörömmel nézem, mennyi köztük a pocsék. Hihetetlen, mi mindent lát bele az ember egy friss munkába. Ami nincs benne. A professszorasszony a mellettem-sávban úszik, mindig csitítom, hogy lassabban. Az este unokája megküldte - gondolom az ő műve - Dávid Kata (87) honlapját,  davidkatalin.hu. Benne egy fontos interjú is: Nagyon értelmesen bizonyítható, hogy a három nagy szimbólum - szabadság, egyenlőség, testvériség - egy hivatalos, állami szekularizáció meghirdetése miatt hogyan csonkította meg az embert... Ott áll, hatalmas erővel, iszonyú fenségben, és mindenki azt várja, hogy arról fog szólni: betartottátok a törvényeimet? Megsüvegeltétek a papjaimat? Imádkoztatok? És semmit nem kérd ezekből. Csak annyit szól: álljatok ide a jobbomra, ha enni adtatok az éhezőnek. Álljatok balra, ha megtagadtátok azt. A saját országába történő belépéshez szükséges egyetlen vízum alapja az irgalmasság... Az ember nem hajlamos-e arra, hogy visszaéljen a megváltással? Úgyis elveszi a világ bűneit, mondja cinikusan, és bűnözik, tovább. - Nem vagyok szigorú. Avilai Teréz mondja egy helyen: ha én a világ összes létező bűnét elkövettem volna, az annyi a megváltás izzó szeretetében, mikor egy égő fahasábra egyetlen csepp vizet öntünk. Hopp, eltűnik. Én bátran merem hinni, hogy ebbe a ténybe belekapaszkodhatunk. Mondjuk ki: uram, megint mit cselekedtem? Még borzalmasabbakat? Isten megvált. Isten – segíts. Ennyit kell mondani. Nem kell többet. Nagyon szépen kérlek: segíts. Légy szíves... a teljes szöveg . Haza. Délelőtt rítuális csomagolás, a dobozokra a fedelük, kétoldalról bugyigumi leszorítás. A képek közé leszabott fólia, aztán nyolcasával összefogva. A kocsiba pakolás - ládák, táskák, zsákok és lemezek - ezúttal mezitláb, fürdőnadrág és úszósapkában, mert délben reménytelenül zuhogott a Balatonnál. És újra itthon. A nyár vitathatatlanul legnagyobb eredménye az új főoldal a honlapon. 2010. július 235720 = 3607/hó = 116/nap nyári szünet után ÚJRA MEGNYÍLT a BELVEDERE GALÉRIA (a Bazilika oldalán):  LÁTHATATLAN VÁLI-KÉPEK 17 KÖZGYŰJTEMÉNYBŐL kedd-péntek 11-18h; szombat 15h-ig. (zár: szept. 10.) ...vagy akadályozottaknak itt minden megnézhető oldal teteje VÁLINEWS; 185. levél J.-nek, Le Meux-be / 2010. augusztus 2010. augusztus 1., vasárnap, Bp. Ezt a Budapestet még gyakorolni kell, otthon felejtettem a törülközőt. Úgyhogy a zoknimmal kellett. Ez a mindígmás látvány mindíg boldoggá tesz. Vasárnap minden csöndesebb. F/2010/201 Pesten a második dolgom e kisjack-dugó megforrasztása volt. Mire kell ez? Kitalálandó. Segítségként: 1. / a két kábelvég egy pólushoz csatlakozik. 2./ azért született, hogy hajnalban Kata föl ne ébredjen. Ha VÉGLEG nem megy, a megoldás. És délután már az édes Margitsziget. Bicikli, káoszelmélet. F/2010/203 Egy paddal arrébb, az enyémen ültek. F/2010/202 2010. augusztus 2. hétfő., Bp. Dávid Katának gratuláltam a honlapjához (unokája csinálta), hogy most már egy igazán fontos ember lett; - röhögtünk. És hogy megütött az interjúszövege, hogy minden az irgalmasság. Nem a papok, nem az ima. Csak az éhezők, szomjasak, ruhátlanok kisegítése; a börtön-, és beteglátogatás lesz számonkérve. Hogy semmi más, ez a krisztusi mérce. Azt mondja, ide figyelj, meghallgatod?-, elmondok egy történetet. (mindez a medencében, közben megfagytam). Mondd! - Közvetlen a háború után, 1945, mesélte nekem Varga László jezsuita a következőket: Itt Pesten, a Horánszky utcai rendházban, a német összeomlás előtti napokban föltelefonálnak nekem a portáról, hogy egy német keresi magát a Gestapótól. Az asztalfiókomban volt a revorverem, ha valamit akar, lelövöm. Belép az a főtiszt, aki egy lengyel város parancsnoka volt. Áll, és nem szól semmit. Várok. Nem szól. Akkor mondom: foglaljon helyet. Nem szól. - Tudja, hogy maguk elvesztették a háborút? - Tudom. - Tudja, ön talán már néhány nap múlva az Úr előtt fog állni? - Tudom. - És a sok vérengzéssel a háta mögött mit fog tudni fölhozni a mentségére? - Egyszer télen láttam egy útszélén üldögélő asszonyt, kisgyerekével. Szóltam a sofőrömnek, adjon neki élelmet, ruhát. Adott. - Ha majd odakerül, mondja azt, páter Varga kéri, ez számíttassék be nekem. A tiszt elsírta magát. És ezt egy jezsuita mondta. A történetet két és félszer elmondattam, majd délelőtt telefonon még egyeztettem a professzorasszonnyal. Két ma reggeli kép. F/2010/204 Néha rákérdeznek, akkor elmondom; de cöcögnek, hogy biztos hülyéskedek. Hogy én két percre előre nem látom a készülő képet. Most találtam egy hasonlatot. Gyógyszerkutatók egyik módszere új vegyületeket találni, kikeverni. És ha megvan, próbálgatni, mire is lesz jó. Nekem van egy székem, ablakom, ágyam, padlóvonalam-, rakosgatom őket, próbálgatom rajtuk a színeket. Amíg csak föl nem szikrázik. Vagy a szovjet körfűrész. F/2010/205 Minden nap ugyanaz, minden nap szép. Aztán majd lassan már/még nem lesz napkelte 6:24-kor. 2010. augusztus 3., kedd, Bp. Egy szintén öregedő barátom mondta, én már nem adok be kiállításra képet, csak ha érte jönnek. Én még nem tartok itt, metróval a Szövetségbe Keszthelyről hazajött munkámért. A szemközi ülésen valaki olvas, látom a címsort, Világsztár lett a hazudós egér. Kérdem tőle, mi ez az újság. Blikk. Azt még úgyse láttam belülről. Hírlapárus, kilencven forint. És csalódás. Érdekelt volna, utoljára a múlt héten láttam Törekiben egy fiatal tacskót hazudni. Hívogattam, a közelemben kezdett szaglászni, mintha az érdekelte volna. De láttam már macskát-, és még a főiskolán egy suszterbogarat (Verőköltő poloska, tévesen verőköltő bodobács, Cantharis rustica, tápláléka elsősorban a hársfa és a mályvafélék termése, de szükség esetén megeszi a papsajtot, akácot, cukorrépát, padlizsánt, földiepret és rebarbarát.) is. De ez nem az. Lázár Ervin meséjéből készített rajzfilm kapott díjat Szöulban. Az írás, amennyire emlékszem, aranyos, és morálisan kérdéses. Hogy a kicsit kapatos egérúr hazafelé tartva az erdőn át, hogy segít ki a bajból egy farkast, meg talán egy kecskegidát. Nem csak avval bíztat, ki tudsz te ugrani a veremből, hanem hozzáteszi, én is kiugrottam már. Ezt a figurát egy barátom a művész megtestesítőjeként értelmezte. Hát? 2010. augusztus 4. szerda, Bp. Mi az, hogy humanizmus. Ha nincs Isten, Hitlernek van igaza. Mért ne írtsam ki, aki nekem nem tetszik, ha módom van rá. Ő az oroszokat, zsidókat, cigányokat, elmebetegeket, homoszexuálisokat akarta. Mert nem illik?! Kérdezősködöm, de igazából sose fogom megtudni, hányan nézik meg linkjeimet is. Főleg a fotók. Hajlok rá, hogy többet kéne így, direktbe. És, hogy nem jutott eddig eszembe, nagyobb méretben is lehetne. 17'' laptopra is kellett gondolnom, és 19''-os monitorra is, a kísérletek eredménye: max. képméret 930x600 px. F/2010/206 Ravatalon. Ő ennyi. Ha az úttesten-, érteném, de mi történt itt, a járdán? A legelső képszemle. F/2010/207 Aztán majd most elkezdődik. Először lefogyok öt kilót, megcsinálom a wc-illatosító törött tartókarját, átalakítom a Belvedere-kiállítás fájlomat, aztán nekilátok a képeknek. Gábor barátom szabad óráiban Kazinczy levelezését búvárkodja, tán évek óta már. A 24 kötet át- meg átvizsgálva. Nehéz feladat lenne dolgairól beszámolni, én is csak részleteket tudok, a zuhany alatt hallgatom reggelente, és tárgyismeret is kellene hozzá. Amit ma átküldött, legalább a kor szagát érzem valamennyire, remek. Tudvalevően Kazinczy leveleivel éltette, élesztette az irodalmi életet. Bírálatai mindenre kihatottak. Tévedései is. Csokonait lenézte. Gábor amit ma küldött: Guzmics Izidor pannonhalmi tanár, bakonybéli apát levele K-nak, műbírálat-paródia. 1829. augusztus 28. Aki a korról többet, az összefüggéseket, partnereket stb., Gábor honlapján, bőséges és jól válogatott idézetekkel: www.berszangabor.hu De írt ő az asztalfiókjának, a maga örömére az elmúlt húsz évben Márai és Illyés levelezéséről is, a Nyugatról sokat, Babitsról, Proustról, a szent Johanna-irodalomról. Senkitől át nem gondolt összefüggések. Az IRODALOMTÖRTÉNET fejezetben. A honlapra nehezen tudtam rávenni, először ingerült lett... Amúgy ny. gépészmérnök. Ha fehér ing rajta, aznap a Kertészeti Egyetemen vizsgáztat, diplomáztat. Az ügyesen sirdogáló felkészületlen miniszoknyás negyedévesek nem hatják meg... Buktat. Azt mondja, már egy dolgozat látványáról, még beleolvasás előtt, tudja a minőséget. ...Csokonay imádójának körömben én senkit sem ismerek. Eggyel valék, aki őt első költőnek hitte; de ez nem a földön született. Az ő ízlése nekem nem ízlésem. Földiekkel játszóját szeretem komor kedvemben én is énekelgetni, de Ódának, a szó művészi értelmében, soha sem tartám, ’s nem tarthatom, míg azt szabad, kell hinnem, hogy Horátz és Berzsenyi Ódákat írtak. Azt azonban nem javallhatom, hogy valaki költeményeit kijavítgatva adja: baráti ezt a merőnek rossz néven fognák venni; a merőnek baráti pedig azt fognák óhajtani, hogy idegen mű javítgatása helyett maga adna jobbakat. Maradjon ki-ki az ami volt, ’s maga ép sajátságában állja ki a minden kornak ítéletét. …Eddig azonban csak a szép Litteratúra volt foglalatja; óhajtanám, hogy a musikára, a kép-rajzolásra, -írásra, faragásra is terjesztené figyelmét, mely mesterségek már Hazánkban is kezdenek gyakoroltatni ’s honosítatni... 2010. augusztus 4., szerda, Bp. Amit sajnos rémesen szeretek csinálni. Észbevettem, a honlapon a KIÁLLÍTÁSAIM-nál ez az írdatlan mennyiségű kép, négyes oszlopokban, ami a Belvedereben van, tűrhetetlen, áttekinthetetlen. Baromi munkával, tegnap kezdve, meg ma, 03:15-től, átrendeztem. Most már nem ömleny, időrendben, ahogy volt, hanem k46.htm Csendes öröm, hogy az asztalosok is pontatlanul dolgoznak, nemcsak én. Néhány éve egy széria keret nagyobb volt a kelleténél, az nagyon nagy baj volt. (Néhány éve már nem én gyártom.) A mostaniak kisebbek a kelleténél, de viszont a kapott lemezek kicsit nagyobbak. (Akkor derült ki, hogy tegnap keretetbe tettem az új képeket, úgy dolgozok majd tovább rajtuk.) Ezt viszonylag egyszerű volt megoldani, körfűrésszel. Vezetőléc pillanatszorítóval a fűrészlap mellé, minden gyorsan ment. 2010. augusztus 5., csütörtök Gábor, mondj magadról valami negatívat, amit fölteszek a honlapra. Zsurnalisztikai fogás, akkor jobban odafigyelnek rád. d Többnyire nem szeretem a vendégséget, de utólag mindig megállapítom: milyen jó volt!  Ha valamelyik menyem mosogat, idegesít, ha látom: folyik a meleg víz és nincs alatta tányér. Orosziban nem átalánydíjat kell fizetni.  Annak sem örülök, ha valaki többet szed a tányérjára, ott hagyja, majd kidobjuk. Jó esetben a szülő megeszi a gyerek maradékát.  Néha nem figyelek arra, amit nejem mond. Különösen akkor, ha a legközelebbi Kazinczy-fejezet szerkezete forog a fejemben. Ha valakinek unom a hosszú telefonját - az illető általában hölgy - azt mondom: bocs, csengetnek, le kell tegyem. Volt eset, hogy visszahívott. A "legjobb", ha 21,50-kor hív valaki. Akkor már kockáztatott a 10 órás lefekvés. Kiborulok, ha hallgatóm buta vagy szemtelen, és még vitatkozik is, pl. "Tanár Úr így mondta el" Vagyis olyan marhaságot mondtam, mint amit ő. G. Délelőtt a kiállításomon Zelk özvegyével, két elmaradt totálfotó is. Megtudtam, Rózsa Gyula, a Népszabadság örökös műkritikusa járt itt, de jelezte, olyan tűrhetetlen a rendezés, a zsúfoltság, hogy ő csak erről tudna írni, azt meg nem akarja. Délben hívom telefonon, hogy hallom-, akkor ezt írd meg, a rendezést. Azt válaszolta, mindez az alatt a színvonal alatt van, amivel ő foglalkozik. Pár szóban elmondtam a történetet, hogy miért e zsúfoltság, hogy azon belül optimális, nagyszerű rendezés. Hogy negyven év, hogy képek..., úgy tűnik, föl sem merült. A Népszabadság műkritikusa. A mai két pótlólagos fotó a kiállításról: F/2010/208 és F/2010/209 És egy ötperces andalító diavetítés állatbarátoknak, teleobjektíves exkluzív fotók. Ebből az alkalomból a NAPLÓ fejezetben a VERSTÁR /HANGTÁR / FILMTÁR / WEBTÁR mellé föltettem a CICTÁR-t is. Aki még emlékszik: ELSŐ KÖZÉP-EURÓPAI LIBERÁLIS CICATÁR. És akkor már fölkerült a főoldalra is. Magamnak egy ölbevaló fehér kiskutyát szeretnék. Nincs rá mód. Energia. 2010. augusztus 6., péntek 08:33 Levél a Népszabadság főszerkesztőjének, elment: vorostk@nepszabadsag.hu másolat: Rózsa Gyula Kedves Károly! A Belvedere Galériában kiállításom, szeptember 10-ig, "Láthatatlan Váli-képek közgyűjteményekből". Rózsa Gyula megnézte, és jelezte, hogy a rendezést olyan színvonaltalannak találja, hogy ő csak erről tudna írni, ezért inkább semmit. Szíve-joga. Azonban ez gyakorlatilag egy életmű-kiállítás, 150 képpel 16 múzeumból. Örülnék, ha valaki tőletek - bocs: - a tárlat magyar kultúrában betöltendő szerepe (súlya?) miatt írna erről. Szívélyes üdvözlettel: a kiállításról minden: http://deske.hu/kiallitas/k46.htm 10:30 telefon Vörös T. Károlytól, másik műkritikusa nincs, az aug. 21-iki, hétvégi számba csinálnak velem egy interjút. 12:36 Kijavítottam a már majdnem-jó képeket; A/10/44, 45, 52, 53, 56, 59, 63. A másik szobában az új államfő beszélt. A Margit körút sarkán lévő ágybolt hirdeti, a törzsvevőknek kedvezményt ad. Ha például valaki havonta. 2010. augusztus 7. szombat Határeset. Kata avval akart kisegíteni, hogy hiszen adtál már. A Képzőművész Szövetség is szokott maga vagy embertársai javára jótékonysági árverést szervezni, az viszonylag egyszerű képlet. Ezt Miklóssal és Robival annó kitisztáztuk. Aki embertársán segíteni akar, adjon neki pénzt. Mért kerülne ebbe közvetítőként egy festmény, miért kapjon az adakozó ajándékot, netán nem is kívánt ajándékot. Áron alul, netán áron felül. És a művelet azt sugallja, hogy a művész adhat, neki ugye, a képe ingyenbe van. Csak most úgy kérnek képet, hogy a teljes bevétel az árvízeseknek. Nem, így is kancsal. Nem adok. Szüts erről 2006.05.10., a honlapján: Jótékony célú árverés... rákbetegségeken átesett gyerekeket elvisznek nyaralni... pénz kell hozzá... díszvacsora szállodában, összeültetve a gazdagok és az artisták, és közben képárverés... A gazdagok vidáman, két kézzel szórják a pénzt, (ezúttal igazán jó helyre!)... Az este folyamán két édes táboros kisgyerek valami külön szobában maszatol egy képet, ami ugyancsak kalapács alá kerül. Több, mint egymillió forintért. Pont a háromszorosáért, mint amennyiért egy igen jó kép egy másik kollégától. A gyengébbek kedvéért lefordítom: tök mindegy, hogy itten mit árverezünk, ma este itten mi jók vagyunk, nagyvonalúak vagyunk: szép a világ. Minden rendben van. CSAK MINEK KELLENEK EHHEZ A KÉPEK? Tegnap végül tizenkét képet komplettíroztam, ilyen még nem volt. Kettőbe nem is kellett belenyúlni, csak a keretét rendbe. Este a fotózásuk, ma fél négytől címadás, adatbázisba-, és netre. Kicsit sok így egyszerre, bocs: Szálkás műterem - A/10/44 Borús műterem - A/10/45 Műterem -kezdetek - A/10/47 Műterem - francia kapcsolat - A/10/48 Műterem-hölgyválasz - A/10/52 Műterem-pulzus - A/10/53 Ferde műterem - A/10/54 Műterem és csend - A/10/56 Műterem, éjfél - A/10/58 Századfordulós műterem - A/10/59 Hirtelen műterem - A/10/60 Műterem, utolsó este - A/10/63 20:57 Sajnos szakmai és valódi érvekkel le vagyok sújtva, megtévesztő volt az új főoldalam, hogy az csak tartalomjegyzék, ahonnét nem indul semmi. Pedig úgy örültem neki, teleoldal dicsekvés, mi minden van itt. Soha senki nem fogja megtudni. Sőt, javallatra most a menűimet is szűkítettem, merthogy egy listán hét tétel, ami még áttekinthető. Hát az nem megy, de azért a négyféle publikációból egy lett, a CICATÁR, HANGTÁR, stb. a GYŰJTEMÉNYEK alá került. Vígasztaló, hogy az életműben a CICATÁR-nak tán nincs kiemelkedő jelentősége. A feketeség közepébe javalltak valami képet. De ami mintát magamnál vagy másoknál látok, minden közömbössé - unalmassá válik egy idő után. Autentikus lenne egy fotóportrém, de az azért mégse. Nem, ez így, üresen korrekt, ha már. Az a kis szerény dicsekvés ott középen a Széchényi Könyvtárral... 2010. augusztus 8., vasárnap Az aranyos Máriácskán kívül ezt a teleírt fekete főoldalt volt legnehezebb kidobni. Csak a sorszám maradt utánuk. F/2010/170 és G/10/09. És a Zélet megy tovább. Befejeztem az A/10/61-et. Kidobtam az A/10/55-öt. Vettem a köv. szezonra szúnyogírtót. És meg ne feledkezzünk időnként letekinteni a Karancstetőről, fontos. Most speciel ködben úszik. 2010. augusztus 9., hétfő Jó két éve nem találkozunk... Kedves Családapa Bánk! Pofátlanul arra hivatkozom, hogy maga szerint mindent meg lehet csinálni. Tamás megpróbálta, de szerinte speciel ezt tényleg nem lehet, mert a honlapom felülete frame-es szerkezetű. Arról van szó, hogy a MENÜ-ben két tök oda nem tartozó tétel van. Szóval a VÁLINEWS-KÉPEKET és a MAGÁNMÚZEUMOT szeretném almenübe áthelyezni. De ehhez, gondolom, kellene számukra egy-egy működő relatív URL. (az IRÁSOK / GYŰJTEMÉNYEK-be tenném őket.) Két lehetőséget kínálok: 1./ megpróbálja... 2./ egy higgadt mozdulattal kidobja a levelemet a trash-be... Mindkettőt megköszönöm. (Ha válaszol, kérem, egy szót édesanyjáról is): d Kizárólag kutyagyűlölőknek egy tizenhat másodperces film A mai kép, a címét még ki kell találni, A/10/43, most remekműnek látom. Viharos tempóban csomagolni kell: KEDDTŐL SZOMBATIG KÉKKÚTON, ERŐSEN KORLÁTOZOTT NET, ÉS RETTENETES DRÁGA, LEHET, CSAK MAILRE LESZ JÓ. 2010. augusztus 10., kedd Kékkút A mennyországot úgy képzelem el, hogy ott majd a php rendszerfájlt én is át tudom kódolni. Vagy ha mégis elakadok, szempillantás alatt mellettem terem szent Bánk, és nem megcsinálja, hanem megtanítja. És én megértem. Légkondi ellenére fárasztó volt levezetni a Balatonig. A házat megint egy éve nem láttam. A verandán Micimackó. Mindent feledtető remekmű. Nagyon lehangolt vagyok - mondta Mackó -, mert Füles barátom elvesztette a farkát. És nagyon odavan szegény. Nem volnál szíves megmondani a módját, hogy találjuk meg? - Szívesen - mondta Bagoly. - A szokásos eljárás ilyen esetekben a következő... - Nem ismerek semmiféle Szokásos Eljárás című állatot. És ételt se. Ételben ismerem a Tojásos Galuskát. Én csak egy szegény medvebocs vagyok, különben is az agyvelőm meg van hűlve, és az ilyen hosszú szavakat nem szeretem. - Arról van szó, hogy mi a teendő. - Amennyiben arról van szó , akkor nem bánom - jegyezte meg Mackó engedékenyen. Van-e még a Szentiráson kívül valami, ami ennyire tanít a szeretetre. A gyengének, kevésnek magam fölé emelése. 2010. augusztus 12., csütörtök, Kékkút Pontosítok. A Micimackó az irgalmas szeretet. A legmagasabb tudomány. A klubban P. kezembe nyomta Esterházy új könyvét, Esti, hogy van benne egy passzus a művészetről. Lehoztam magammal, igen, valahol ezt én már olvastam, a baráti művészházaspárról, toscánai együttnyaralásuk. A történetet ismerem a másik oldalról is. Esterházy a könyvet tündökletesen végigsziporkázza, illetve azon a húsz oldalon, amit én. És sajnos én ezt unom. Kata másként látja, hogy neki tulképp. tökmindegy, EP. miről beszél, olyan elmedús, és amúgy a háttérben mindig lételméleti kérdések. Még egyet alszunk, és megyek haza. Bár itt is jó. Megnéztük idén is Tapolca-Diszelen a malomépületi Látványtárt. Egyre jobban kedvelem ezt a Vörösváry Ákos által kitalált blődlit. Ez egy nagyon okos ember. Idén valami más címkével rakta össze a giccset, a primitívet, az ostobát, Vaszkó Erzsébettel. Nem is olyan olcsó ez az ötlet. A Munkásmozgalmi Múzeum 1930-as prolikonyhája is pontos volt, de ez más, kevesebb és több. Itt szabad hazudni, itt az álmok is megjelennek; ez szellemtörténet is. Nem hiányolom mögüle a tudományos műhelyt, a szakmai feldolgozást. Holnap, Pesten, már tudok képeket is föltenni......... 2010. augusztus 13., péntek, Kékkút - Bp. Volt nekem itt vagy 20 évig egy csodálatos különszobám. Különpadlásom. F/81/10 Környezetével adekvát gerendákból-munkaasztal. A munkalámpa búrája melegsárga homokozóvödör. Előkerült, fölszereltem, retrolámpa. A legnagyobb számunkra adatott csoda az idő. Nagyobb a térnél. Ezért tartok számon sok mindent, ez megrendítő. És nem csupán az én ámulok, hogy elmúlok. Hanem a mélységes mély a múltnak kútja is. Az 5:23-as vekkeridő is csak műemlékjellege miatt védett. Rég 5:17-kor kéne kelnem, hogy időben legyek; lassulok. Volt egy kétéves kisfiam, éles hangon rámkiabált egyszer, ezt ne csináld! ezt ne csináld! Halott. Volt nekem egy kisfiam, bementünk a kecskeméti bicikliboltba, hogy kérünk egy pumpát. Ja, és hozzá egy gyerekbiciklit. Ez a kisfiú is halott. Él egy 28 éves fiú, aki tegnap fölhív, hogy Texasban munkalehetőség. Szerettem ezt a lámpát. 13:35 Már újra Pesten, sőt Budán, sőt a szobámban. Istenem, ha matektanárnőm kérdéseire is ennyire tudtam volna a választ. Szeretné még élvezni a vízparti sütkérezést, a vidám bobozást, a családi mulatságokat, kellemes barangolásokat, a finom borok kóstolását, egy nagyszerű szálloda wellness centrumának kényeztető szolgáltatásait a test és lélek egészsége és Nem szeretném élvezni. A Látványtár idei kiállítása, "333" - NAPLÓ ÉS/VAGY MONOLÓG; ígértem, akit érdekel, mellékletbe tettem. Ákos igen figyelmreméltó írása, és 13 kép. latvanytar.htm Van kezdeti honlapjuk is, www.latvanytar.com Megjelent az augusztusi Mozgó Világ, benne P. Szűcs Juli cikke Belvedere kiállításomról. ...Műcsarnokostul és AICÁ-stul hallani sem akar. Utóbbiak számára Váli kellemetlen feladat. Képeit Váli sokáig, mintegy harminc évig nem engedte külföldi tulajdonba, tehát nem érdemes velük tájolni. A magyar közgyűjteményeket végigajándékozza, tehát nem lehet miattuk keretbővítéseket kérni. Bevezetőit, katalógusait, portfólióit rendre irodalmárokkal és kollégákkal gondoztatja, tehát nem tanácsos a témába beleavatkozni. Dokumentációit, rendezéseit, keretezéseit és fotózásait rendre saját maga végzi, tehát gyakorlatilag fölöslegessé teszi a mostanában oly nagy presztízzsel bíró kurátori működést. Váli kúrálhatatlan. A szakma többnyire ennek megfelelően kezeli: a kánonba nem illeszti bele. Pedig a kánonok jönnek és mennek, a dolgok, a képek, az életművek beillesztése legföljebb a pillanatnyi becsület és dicsőség dolga. Nem érdemes ezzel foglalkozni. A teljes szöveg, + lábjegyzetként, amivel nem értek egyet: Mozgó Világ 2010.08. Beszámoló a kékkúti napokról. Hej, ha én ezt Illyés Gyulának megmutathatnám. Először emlékeztetőül ugyanez, 1983-ban. F/83/01 F/2010/212 F/2010/213 F/2010/211 F/2010/214 2010. augusztus 14., szombat, Bp. 04:35 Nekem a C3-gépén, valamint a Széchényi Könyvtár szerverein egy mappában van összegyűjtve a 2000 nyomdai minőségű fotóm, 7 giga. Növekvőben. Nem tudja valaki, nem lesz ebből előbb-utóbb valami baj? A rendszer automatikusan kezeli őket, és csak informatikus segítségével tudnék ezen változtatni. 08:18 Persze a klubban megmondták. 1./ Közömbös adat. 2./ 65.000 fájlig mehet. Majd igyekszem. Ez inkább a külhoniaknak, szíves tájékoztatás. Választások lesznek, indul a plakátharc. 08:39. Mindjárt indulok a Klubrádióba, 9:30-kor félórás beszélgetés a kiállításomról. 11:24. Máris megküldték a hanganyagot, profik. klubdelelott0814.mp3. Huszonnégy perces csevegés. "Szereti-e a mamáját?" "Mért dobta ki a könyvtárát?" "Miért 5:23-kor a vekker?" "Föl tud egyáltalán valamin háborodni?" Válaszaimban igyekeztem alineáris lenni. Előtte megittam idei második feketémet. Csak mikor megkérdezték, hogy kéri a kávét, jöttem zavarba, mert ezeket a kategóriákat nem ismerem. Egy apás család, piacról hazafelé. Tanulnak élni. A nagyobbacska kislány kezében egy karfiol (vagy karalábé?). A papa balkezében szörpös-flakon, valamint egy gyerekbicikli lóg. Siet(ne). (A mama otthon főz.) F/2010/218 Ez is onnét, kicsit arrébb, a 17-es villamos, reggelente látom. F/2010/217 16:36 Iszonyú szerencse ért. Álmosságból kifolyólag nekitolattam egy villanypóznának. 80-100 ezerre tippelem. És hétfőn vizsgázott a kocsi. Két évem van kijavíttatni, ha egyáltalán addig- 18:20 Gonosz tréfát eszeltem ki. Kata holnapra vendégeket vár. Ilyenkor szereti a tisztaságot, ez valami olyan női dolog. No már most, hogy nincs itthon, mindenütt kiporszívóztam, ez általában is az én dolgom - lenne. Ezúttal még a gangot is. Este fogja mondani, kicsit félénken: - Te, vendégek, jó lenne kicsit kitakarítani... - Ha gondolod, szívesen, de hát én fölöslegesnek tartom. - Te, persze, de hát nem úgy van az, tudod, mikor volt utoljára- - Tudom, igen. Mégis, mennyi időnként- és így tovább... 2010. augusztus 15., vasárnap Szentendrén megnéztem a Régi Művésztelep új kiállítótermét, két éve építették. Nagyon jó. 1982-ben jártam itt, Szüts megnyitóján. Előtte, még tavasszal, Kecskeméten úgy terveztük, én írom majd ehhez a katalógusszövegét. C.01078-1. A harmadik változat pofátlanul rólam szól(t volna). Végül a falra került keretben néhány sorom, emígyen: C.1079-1. Új szerelme is ott volt. F/82/09 A képek közül most: Varga Patrícia, Várhelyi Tímea. Egy fotó, útközben, F/2010/219 Egy érdekes kérdés ma este: Deske, nem bírom feloldani a szombat-paradoxont. Örülök a szombatnak a vasárnap miatt, és utálom a vasárnapot a hétfő miatt. Tehát szeretek valamit, amit nem szeretek. H. Szeresd magadat. Az eszedet, az erődet, tehetségeidet. d. 2010. augusztus 16., hétfő OSZK. Kézirattár Osztályvezető Kedves Földesi úr, - írásban, így biztosabb. Őrzi a Kézirattár naplóm eddig 33 iratdobozát. A naplóhoz többszempontú kereső van a honlapomon. Fölmerült, ön említette, lehetséges, hogy az anyagot saját típusdobozokba helyezik át. Ezért írok. Jelzem, hogy ebben az esetben érdemes lenne az én doboz-csoportosításomat megtartani, ugyanis a keresőben van egy OSZK-DOBOZ SZÁMA rovat is. A múlt heti Mozgó Világban lejött P. Szűcs kritikának egy részével nem értettem egyet, s ezt minuciózus gondossággal a szöveg leközlésekor a magam és a külvilág számára is sorra vettem. Barátom figyelmeztetett - hálám -, hogy egy kritika kritikája; finoman szólva, nem elegáns. Igaz. Töröltem. Föltettem a szombati Klubrádió-beszélgetést, begépelve is: C.10549-555 G1., bizonyítandó, hogy végighallgatta, kijegyzetelte. (Önidézet következik:) Ha strukturálom napjaimat, akkor vagyok biztonságban. Ez adja az igazi szabadságot Olyanok a festők, mint az emberek 20 perc a zuhany alatt. Barátom elmondja mit talált a neten Kazinczyról, pl. 1830-ban megjelent könyvet, amit a Google feltett Tele vagyok gyönyörű élményekkel A tévét otthon ki sem tudom nyitni Az imám 60 %-a zsidó ima. Gyönyörűek a zsoltárok A katolikus temetők rondák Sárközy Márta: az emberi hamu jó a lépcsőre, hogy az öregek ne csússzanak el Hol smucig vagyok, hol nagyvonalú Édesanyámat szerettem. Nem volt más. Félárva vagyok Kidobtam a könyvtáramat Sok millió értékű képet elajándékoztam Tudta, hogy raktárba kerülnek? Így van rendjén. Száz években számolok... 2010. augusztus 17., kedd Ahogy kiveszem a szavaiból, a kormány belső informatikai hálózatának vezető embere lehetett. Klub, öltözködés közben mesél. <> 05:12 A Széchényi Könyvtár ukrajnai és erdélyi tükörszervereire nincs bejárásom, a tévedésből oda is bekerülő szemetemet nem tudom törölni. De megvan a megoldás. Az itthoni gépen a szövegből egy betűt hagyok meg, a képet ötpixelesre leméretezem, elküldöm, s azok másnap 02h-kor mindenütt átíródnak. Ez a kép 2010-es plasztikaként szerepelt. Ma hajnalig. Fogalmam sincs, mit kellett akkor éppen kipróbálnom. Az öldöklő plakátharc folytatódik. egyik és a másik. Reggel kocogás közben kétszer is körülnéztem, aztán megálltam az úttest közepén ezt lefotózni. F/2010/220 11:15 A professzorasszony ma 87. Mondom neki a medence sarkában: - Isten tartson tenyerén, továbbra is. Tudod, hogy Isten téged szeret a legjobban? - ?? - Mert Ő mindenkit a legjobban. Amiből egyébként az következik, hogy nem tud számolni. Csak az egyet ismeri. Vagy az is lehet, hogy a mennyországban nincsenek is számok. 2010. augusztus 18., szerda Kata Balatonon unokákkal, berendezkedtem, lásd fotó. Plakátdömping tovább fojik. A Gellérthegy belsejében felépítjük a IV. Béla Energianyelőt, amely a világűrből begyűjtött / A Margit-szigetet leúsztatjuk Kétfarkú Kutya Párt Tegnap Andris csinált nekem egy tökéletes sablont, úgyhogy maradok a Dreamweavernél, a nagy NEWS-fotók ezentúl nem összevissza; szépen hátrazárva. A másik informatikus fiútól megkérdeztem, nem tudna-e egy tonna akácfát szerezni olcsón télre a lányomnak, de nem válaszolt. Ma reggel úgy éreztem, hiábavaló és üres az életem. Akkor logikaice újragondoltam és beszámoztam a hányatottsorsú írások és archív menü tételeit. Ettől kissé megnyugodtam. 01. C. NAPLÓ 02. életrajz 03. irodalom rólam 04. publikációim 05. interjúk 06. kiállításaim 07. szakmai dokumentáció 08. VÁLINEWS - új 09. VÁLINEWS - összes 10. verseim 11. fotószériák doku. 12. resume in english xx--cicatár xx--filmtár xx--hangtár xx--képtár xx--verstár xx--vicctár xx--webtár Túl sok, mégis ez kell. Nem is minden tartozna ide, de megkerülhetetlen történelmi okok. A figyelmes olvasók között két ly-betűt sorsolunk ki. Portable kivitel, Made in China. 2010. augusztus 19., csütörtök És én ezt minden nap látom, ingyen. F/2010/221 Befejeztem és fotóztam néhány új képet. Itt a Delejes műterem - A/10/41 és a Kulturált műterem - A/10/43 Deske, olvasom az interjúját: K: És hova, melyik Istenhez, vagy kihez imádkozik? V: Én egyről tudok speciel, mire gondol? Frappáns válasz, ez tetszik. Nemrég Washingtonban járt a Dalai Láma, és a titkára elmondta az újságíróknak, hogy melyik szobában hánykor lesz lehetőség kérdezni a lámától. És még annyit mond: "Csak ne hülye kérdéseket, kérem." T. Jött a hír, az A/71/35 Pécsen van, úton ismeretlenbe. Most halt meg végleg az SzDSz. Székházukban volt, mondták, a titkárnők kedvelték. Kompenzálásképpen vették valaha tőlem, hosszú történet, az előzőt elvesztették, amit még ajándékba kaptak rendszerváltásunk hajnalán. Hogy megvették, rá két napra pincéjükben megtaláltam az eredetit. Nosztalgia. Festette ő 1965, én 1971 - A/71/35. Ő, vagyis Csomay Zsófia; főiskolás szerelmemtől elkért tábla a közepén. 140 centis kép. Akkor már befejezem ezt a húszéves történetet. Ugyanakkor a vezetőhatalom-MDF-nek a 170 centis Régi zsidó temető (hazatérés) - A/86/14-et adtam. Ami végül nem kellett nekik. 90. 5. 28.                C.02056/1 Levél az MDF vezetőihez Kedves Kulin úr! Gergely Kati közvetített, tőle tudom, hogy ötletem tetszett, és hogy Lezsák úr szerint néhány egyéb képpel együtt lehetne fölrakni, hogy ne legyen a dolog túlzottan politizáló. Tehát. Fölajánlom az MDF- székház számára Régi zsidó temető - hazatérés - A/85/14. sz. olaj, farost 130x170, 1986-87 képemet. Ha pénzt kapok érte, nem baj, ebből élek. Értéke 140-170 ezer forint körül van. De szívesen odaadom ajándékba is. Katolikus és SzDSz-szimpatizáns létemre én így politizálok antiszemitizmus ügyben. Képről dönteni telefonon nem lehet. Beszállítom, nézegessék. Biztos akad helyiség, ahol nincs nagyon szem előtt. Döntsenek. Nem sürgős. Ha pedig nem kell: hazahozom, elég egy telefon. Szívélyes üdvözlettel és sikeres munkát kívánva, valóban: Tisztelt Lezsák úr! Mellékelem Kulin Ferencnek írt levelem másolatát szíves tájékoztatás végett. A kép beszállításakor értesültem, hogy Kulin úr munkahelye időközben a Parlament épületébe került. Így a döntés bizonyára az Ön kezében van. Levélrészlet Földényi F. Lászlónak, amiben ezt is megemlítem: ...a kép vagy 30 kiló és nagyon nagy. Hogy félreértés ne legyen, a címével csináltattam egy réztáblát és rácsavaroztam. Amúgy van rajta egy 10 centis Dávid-csillag, amire szükség is van, mert amúgy inkább csak belülről világító dolmeneknek vagy menhireknek hatnak a kövek, meglehetősen elvont rózsaszín térben. 2010. augusztus 21-22., szombat - vasárnap A kocogásban napi fél perc pihenő; ellenségeim szerint ezért ragaszkodom a témához F/2010/222 11:30. Ha ezt a mai képet végül megtartom, Pour l'art pour műterem - A/10/51 lesz a címe. Kísérletezzünk és gondolkozzunk. A második Poincaré-sejtés így szólt: párolt sertéssült lesz vacsorára. Illatok a konyha felől. szo.21:09 - vas.13:36. Furcsa, közölhetetlen, és nem-szabad-befejezni gondolataim, Kosztolányi életét olvastam itt, a szomszéd parkban, párnával a fenekem alatt, egész délután. Özvegye írta, 38-ban. Szomorú lettem tőle. Sorsomat hasonlítom az ővével, időnként hisztériás kisfiú, félek a kínhaláltól. Remélem, fegyelmezettebb leszek. És milyen adatátviteli sebesség lesz a mennyországban? Szerelmük ösvénye. Két fura ember. A költő megroppanása, haláltusája. Néhány gyönyörű verssora, idézetek. Alig ismerem, az a harminc éve olvasott néhány novella elriasztott, hideg volt. A Japán váza, meg a Balatonba apja által véletlen beleölt kisfiú. Jut eszembe - Uram, irgalmazz -, én 81-ben egyszer közelről láttam a poklot. C.01189-1. A Boldog-szomorú dalt - gimnáziumban meg kellett tanulni -, szerettem. Verskötetét fiamnak adtam. Azt kéne elővenni. Amúgy a későbbi Nyugat-korosztály a leginkább-barátaim. Ugyanis nem volt lelkierőm a Margit-szigetre, biciklivel. És érdekelt a fél év után megnyitott, átépített Mechwart-park, tőlünk párszáz méter. Két játszótér két korosztálynak, pergola, biztonsági őr, még házikója is van. A szökőkút lüktetve spriccel, olyan igazi lett. Az erős vízcsobogás hangfüggöny, messzire kerül a Margit körút. Már nincs hőség, öreg párok sütkéreznek, a padok kényelmesek, ez jó. Lehet, hogy - köröm szűkülve - ideszokom? Az egyáltalán nem szép fotózkodó asszony: fenséges Medgyessy-szobor, posztamensén, ahogy odaadja magát. Mert a nő örök. És végre fekete-fehérben, F/2010/223. Alkonyodott, mire haza indultam. Kezdtem fázni is. Meg Rilke prózájával is próbálkozom újra, vagy tizenöt év után, fegyelmi gyakorlat, lelkiismeretfurdalásból. Hogy az a Rilke-kornétás... micsoda irodalmi-fölösleg. Sajna, újraolvasva is. Meg Az apostol novella. Gondolom, színvakságom. 18:40 Vasárnap délután a Nagytétényi Kastélymúzeumban, sok év után, ismét. Miki is eljött. A kecskeméti református Egyházművészeti Múzeum, vagy a Kiscelli Kastély atmoszférája, szeretem. Vagy 20 terem két szinten, régi-régi szép bútorok, szőnyegek, tükrök. Az Iparművészeti Múzeum anyaga. Megint csak inkább, akik nem láthatják, a külföldön élőknek, 29 fotó különösebb szisztéma nélkül. Egyet mutatok itt is, ábrázolás egy bútor oldalán. Volt egy intarzia is, halott fantáziatáj, reneszánsz perspektívában, mintha Chirico. Mutatom azt is. 2010. augusztus 23., hétfő Deske, mi ez a hülye cím, "Pour l'art pour műterem"? F. Annyira bizonytalan vagyok a kép helyében, értékében. (1957 őszén a Képző Gimnázium igazgatója ostorozta tanévnyitó beszédében ezekkel a szavakkal - gondolom - az imperialistákat.) ...Alkotómunka. Az ember csendben szűköl a magánytól. És időnként nagyon megijed. Attól, amit csinál. De hát ez nem megy másként. d. 09:06 Öltözőszekrényem, mióta ide átköltözünk, vagyis tíz éve, a negyvenhármas. Ez a mai képe, kissé módosított reklámfelületével. Illetve az időpontot csak holnap teszem rá, ha a kabinos épp valahol a folyosón. Feri anno nekem rendszeresen félre is tette, bezárta úgy fél hét táján. 20:01 Új képek, ma; Teljes csend, műterem - A/10/46 és Május és műterem - A/10/49 2010. augusztus 24., kedd 10:27 Lenéztem a nadrágomra, koszos. Mindig. Mondják, vigyázzaruhádra. Téves. Ő vigyázzon rám. Azért van. De ez, mégis. Hanem fordulat, fiam megmondta, hol lehet ilyet venni, sok éve szeretném. Ezért hordok kockás inget, kord nadrágot is, kevésbé látszik rajta. Hogy ez nem a koromhoz illő. Azt mondom, munkaruha. Na ja, mindig dolgozom. Meg van oldva. És vettem egy hosszúszárút is. 10:37 És egy kisaszonyka a Mechwart-parkból, ahol tegnap Rilke mesélt nekem mindenfélét Rodinról. Tessen figyelni a kisasszony kezeit. F/2010/224 F/2010/225 F/2010/226 F/2010/227 F/2010/228 11:31 Gábortól kaptam. A szerencsétlen gazdag főúr 51 éves korára ide jutott. Mintha Kazinczy bankárokkal levelezett volna. Cserey Kazinczynak Bécs 1828. 03. 27. ...kölcségre elkerülhetetlenül szükségem van: gond fog el, hogy csináljam ezt ki hamarjába. Jószágaink állapottya most, amint tudod, nem oljan, hogy summás pénzt egyszeribe kicsinálni lehessen; itt Magyarnak most, ha meggebed kinnyába, se adnak... Nékem 2000 flor. C. M. volna elkerülhetetlen, ’s szorgos szükségem; két esztendei terminusra venném ezen Summát… Esedezek tehát Néked mindenre ami szent, vedd nemes szívedre azt: hogy Sorsom jobbra fordulása kivánnya ezen Pénzt felvennem, és így sok ismeretségeid által szerezd meg nékem ezen Summát… 13:53 Végre sikerült megfogalmaznom. Úgyhogy tegnap éjjel, elalvás előtt, még fölkapcsoltam az ágy melletti lámpát, hogy leírjam azt a két mondatot, amit két hét múlva egy ismerősömnek fogok mondani. Méghozzá elsőbbségi postával jött, de miért, feladója egy ismeretlen cég, gondolom kamu, és egy sor szöveg se mellé. Semmit se tudok róla, egy hevenyészett Váli-kép. Szinte eredeti, amúgy pedig nem repró, hanem maga a mű, valódi farost, valószínűleg olaj, de inkább tempera. 22x26 centi, adtam neki rendes számot is, most aztán mit csináljak vele. Kapott tőlem opuszszámot is, és adatbázisba, mert rendnek lenni kell, tehát A/3000/08 Megkezdődött a fölkészülés 2011. március 2-ra, hazahoztam 50 farostlemezt 17 ezerért. Dögnehéz. Majd rájuk teszek darabonként öt gramm festéket. Tegnap sok telefonok, mert az alapozó beszerzése egyre körülményesebb. De elintézve. Vidéki gyárból postai utánvétel, 16 kiló fatapasz, aztán avval ki barátomhoz a külvárosba, utóőröltetni. Kitaláltam valamit. Ébredéskor, ebédnél, stb. igen lassú mozdulattal vetek keresztet. Nagyon jó. 16:31 Vajon melyikre volt gondolva. Az augusztusi Mozgó Világ cikk illusztrációi. Így alakult az egyik fölirata: Műterem, minden szürke - A/08/39, mutatom: de helyében ez szerepel, mutatom, az A/09/09-es, sajnálatos minőségben: Egy másik képnél pedig a fenti, Egyenes műterem - A/09/09 névvel szerepel az A/09/01-es kép. Hát ha még nem is számoznám a képeimet. 19:25. Ha én ezt meg tudnám tanulni. Pedig meg kell. Mai ünnep; Limai Szt. Róza (sz. 1586) írja, nem tréfa: Megváltó Urunk felemelte szavát, és felülmúlhatatlan fölséggel mondta: "Tudja meg mindenki, hogy a gyötrelem után következik a kegyelem; értse meg mindenki, hogy a csapások terhe nélkül nem lehet eljutni a kegyelem csúcsára..." 2010. augusztus 25., szerda Mára elkészült és odacsempészve a Lukács-szekrényajtóra a javított kiadás. Gondoltam még egy rövid életrajzot is, de hát a kompozíció. Ajvé. Ne má' (© Sz.M.) Itt az ősz?! Lukács-kert, ma reggel. 2010. augusztus 26., csütörtök 05:20 Ha csak nem jön közbe valami érdekes katasztrófahír - gondolom -, szombaton egészoldalas interjú jön velem a Népszabadságban. Ez jól is jön, mert lassan bezár a kiállításom, és ilyen többé nem lesz. Valahogy úgy adódott, hogy most a magam dolgairól, magamról beszéltem. Tegnap aztán 14 órát reszeltem mondataimat, míg ilyenekből olyanok lettek. Megengedhetem magamnak, amatőr vagyok. Ma már alapozás, fél négytől, nagy tételben, festmények alá. És lesz 50 új keretem is - édes Istenem, itt tartok -, egyetlen telefonnal. Az ilyen és az olyan: Annyi, és olyan élménnyel vagyok tele, amit alig tudok befogadni. Alig mozdulok otthonról, de élményekkel tele, győzzem befogadni. Egy sárga Combino villamossal álmodtam, (20)56-os sorszáma volt. Pedig csak 40 van. Bevált és elfogyott ez a múltkori BABGULYÁS-konzerv. Kata továbbra sincs. Vettem megint, négy napra. És még ezt is írja Limai Szent Róza: [Ha ismerné-,] a föld minden lakója arra törekednék, hogy jó sors helyett kellemetlenségeket, betegségeket és gyötrelmeket keressen, csak azért, hogy a kegyelem felbecsülhetetlen kincsét megszerezze magának... Senki nem panaszkodnék keresztje miatt, ha megismerné azt a mérleget, amelyen lemérik, hogy ki mit kapjon. Mail: Deske, a kabinjtón lévő kis emblémáról, melyre rövid életrajzot is szeretett volna tenni. Ne tegye. Ennél, szebb , mindent magába foglaló , életmüvet, mely Jézusmária. Hiszen hülyéskedtem. 2010. augusztus 27., péntek 19:08 Most ébredtem dél óta, alineáris. máglyrakás somló galuska brassói aprópecsenye mákosguba. Mákostészta nem, az hizlal. Ebben a sorrendben, gondolatban, hogy fogyókúrázok. Már három kiló OK. Délelőtt a Nemzeti Galériában Paulával Paál László. Bocijaival megrajzolja a mennyországot. t303. Talán ettől a láz, nem az allergiától. Tegnap sok por, 04 - 21h., 55 farostlemezt lealapoztam és meghaltam. Most minden ruhát magamra, ráz a hideg. (Rázom magamat.) Nem baj, holnap lejön a Népszab. interjú. Talán egy forró tea. Szerdán a Hűvösvölgyben biciklizésnél azt mondta, lázra nem kell lázcsillapító, mert gyógyít. Szakmája. 2010. augusztus 28., szombat Na, lejött az interjú. Lejöttem a Népszabadságban. Ez jó. Összesen két zárójelet javítottak a szövegemben. Ezt a legutolsó pillanatban tettem be a végére: A dolgozó népet szolgálom. Meg a gyerekeket és a nyugdíjasokat. A megátalkodott Népsport-rajongóknak: itt elolvasható... Amúgy ágyban, köhögve és izzadva. Csak teacsinálni kelek. Láz, sőt olykor hőemelkedés. 2010. augusztus 30., hétfő 05:58 Szervezetem küzdött a kórral. Addig én aludtam. Ilyenre már nem is emlékszem, most frissen ébredtem. Csoda. Félálomban már ezt fogalmaztam. Még ágy. A betegségrészvétnyilvánítóleveleket köszönöm. Gazemberek. A cikkemet dícsérték volna. H. avval gyanúsított, a kérdéseket is én írtam. Csak J., Le Meux-ből:<< a szöveg pontosan megfelel a ki?llit?sodnak: a lényeges üzeneteid szintézise>> Egy múlt heti fotóm. Őszül. A Frankel Leó úti madarak már gyülekeznek a hosszú vándorútra. Deske, a múltheti fotón a madarak szerintem napoznak, maradnak itthon, visszavadult házigalambok. L. Kösz, tudom. d Egész nap ágy. Az embernek ilyenkor mik jutnak eszébe. Van nekünk Szütscsel egy közös opuszunk 1980-ból, akkor vett Volkswagenem bocimintásra festése. Kimentem hozzá Gombás-pusztára, akkori műterme kertjébe. Csinálás közben el-elhajtottam előtte negyvennel, úgy ellenőrizte a további teendőket. Nem volt jó, mert a rendőrök hamar megtanulták. (Frisss jogosítvánnyal rögtön gyorshajtottam.) Egyszer próbálták, nem értek utol. Végül 82-ben gurultam vele egyet, úgy értem, át, a fejemen. Vérfoltos kéziratomat jóakarók összeszedték az úttestről. Bértanulmány volt a TV művészeti műsoráról, 14 oldal elemzés.** Rohammentő. Szerelmes voltam. Itt a kocsi ajtajában Zsófi-kiskutyám. Ja, Kata szólt, hiba a cikkben, szobaépítéskor nem Zsófira, már Mikire vártunk. **Öregember emlékezik. Ez a Tv műsorelemzés-sorozat tényleg érdekes ügy volt. Vagy ezt már meséltem? Hányszor? Meg is vannak persze a szövegek, a ÍRÁSOK ÉS ARCHÍV / PUBLIKÁCIÓIM alatt, de izgalmas az indítása volt. Hogyan ragadjam meg a témát, ahogy ma mondják, fogást keresni rajta. Aztán rájöttem. Értelmezni és minősíteni a munkában résztvevőket, párosával, hogyan felelnek meg egymásnak, illetve a feladatnak. Sokszögábra. Akkor már könnyű volt sokat írni. Ez a pasi rég Kossuth-díjat érdemelne. Hofi Géza a maga szakmájában. marabu-10-8-30.jpg 2010. augusztus 31., kedd Hónapbúcsúztatónak egy ajándék; külhoniaknak is. Idősebbeknek, akik ennek jó részét ismerik, mint én is; vasárnap délutáni nosztalgiázásra. Majdnem 5000 amatőrfotó 1900 és 1990 között, kiassszonyok, kiskatonák, forradalom, utcaképek, városok, Rákosi elvtárs. Évenkénti kiszerelésben. http://fortepan.hu CREATIVE COMMONS ők is: a képek letölthetők, és a "FOTO:FORTEPAN megjelöléssel bármilyen célra szabadon közölhetők." 2010. aug. 2339700 = 3980/hó = 128/nap VÁLINEWS; 186. levél J.-nek, Le Meux-be / 2010. szeptember 2010. szeptember 1., szerda Ezt szeretem. Kossuth Rádió; Réz Pál meséli: <> Művész, aki egyébként szereti a pulykát. Igaza van, egy ország fontos dolgai nem az utcán dőlnek el. Otthon, munkaasztalnál. Erre mondja Pilinszky, nem tudom ki volt a belügyminiszter, amikor Van Gogh lefestette a bakancsát. Figyelem, a Kossuth Rádió - MR1 - nagyon kinőtte magát. Meg tudta csinálni ebben az ostoba, izléstelen és ronda kavalkádban. Idomult a frissebb hangú kereskedelmi rádiók közvetlenségéhez - korszellem -, és/de megújultan tartalmas. Pld. van délben egy gyerekek ellátásáról, neveléséről szóló műsor, nem vagyok benne igazán érdekelt, de ha úgy adódik, végighallgatom, festés közben. Igazán okos, jóindulatú emberek. Külföldön is lehet fogni, probléma nélkül, neten. Érdekes módon 16 másodperc késéssel: http://www.hangtar.radio.hu/hangtar/ Magamról: nincs lázam. Fejemen ágyban is jól esik a sapka. 2010. szeptember 2., csütörtök Szerdán itt voltak/tunk, megkezdődött a Fioretti imaközösség új évadja. 85-ben kezdtük, ugyanitt. Illetve akkor még Kata szobájában. Kedden mutattam itt a http://fortepan.hu -t 5000-, jobbára Budapest-fotót. (Igen lassan jön föl.) Már volt, aki nagyon örült neki. Magam is belenéztem, lehetőség elandalodásra. Ami nekem szólt, kissé följavítva betettem a fotókhoz, a 02. KÖRNYÉK-hez. Életkörnyékem 1945, 53, 55, 56-ból. F/56/04 Erre emlékszem, láttam. Az utcakő-barrikád - a Bartók Béla utat zárta - lebontásán húgommal mi is dolgoztunk. Valaki odaszólt nekem, még korai. A tankmaradvány a Himfy-lépcső torkolatában. Jobbra fönt a házunk, középen a Váli utca torkolata; róla neveztek el.erre emlékszem, láttam. Az utcakő-barrikád - a Bartók Béla utat zárta - lebontásán húgommal mi is dolgoztunk. Valaki odaszólt nekem, még korai. A tankmaradvány a Himfy-lépcső torkolatában. Jobbra fönt a házunk, középen a Váli utca torkolata; róla neveztek el. F/45/01, Mechwart-tér sarok, naponta látom, F/53/01  a mi házunk is, F/53/02 a HÉV még szépen körbejár F/53/03, ezt a fölirata miatt, a Petőfi-híd még vízben, a hatos nem a Körtérig járt. Gyanítom, a fotó korábbi, mint 53, ha Széll Kálmán, és nem Moszkva-tér, F/55/04 ezt még én is derekasan műveltem, F/56/02 rézsút szemben velünk, ahol lőszerraktár volt, fölrobbant. Újság később írta, micsoda dilettánsok voltak, ilyen helyről soha nem szabad tüzelni, viszonozhatják. F/56/03 itt a barrikád jobban látszik, háztömbünk, első harminc évem.  (Volt egy mosolygós kisasszony-fotó is, csónak a Balaton közepén. Nem értem, mi végre vehette le a melltartóját; 1953-táján.) Megint aukcióra adták egy képemet, nem is rég került el tőlem. Ez is kisiklás, mint az A/10/51, amit tegnap kidobtam, de ez számomra hiteles, kedvelem. Játék, Klee gondolkodása, formamegoldásai műterem vonatkozásban. Attól, hogy a paravánnak még egy lába is van, minden logika eltűnik, Klee mosolyog - műterem - A/08/10 30. Képcsarnok aukció, szeptember 11. Meg lesz ott egy munkám 75-ből is, A/75/38. Sajátos szisztémájukat követve képeim csak 150 ezerről indulnak. Igaz, hogy a többieké 30 ezerről... Forrás: axioart.com 2010. szeptember 3., péntek Lenyűgöző egyházunk kincsestára. Például a zsolozsma, egyházatyák, szentek válogatott gondolatai, gyakran ezer - ezeröszáz! éves, tökéletesen aktuális szövegek. Ma Nagy Szent Gergely pápa (540-) ostorozza magát, prédikációjában: Polgárok ügyeivel kell törődnöm... betöltött állásom kényszerít, hogy kapcsolatban legyek világi emberekkel... meghallgatom felesleges beszédjüket is. Csakhogy magam is gyarló ember vagyok. Egyszer csak belekeveredem a könnyed csevegésbe... amibe beleesni irtóztam... Félbetegen tűnődöm. 1./ Nyolc és fél évesen, 51. május 31-én hozott ki anyám a kórházból; egy hónap skarláttal az Üllői úton, keservesen. Akkor mondtam: egy hónap kellett hozzá, hogy megértsem, én itt, itt vagyok, és egy élet kell majd, hogy megértsem, én élek. Amit azóta ehhez hozzátanultam, elhanyagolható. Persze ez is csak hencegésbe fojtott nyafogás. Mert hiszen: 2./ 86.12. kiállításkatalógus, önéletrajz: 1951 májusában föltett kérdésemre 1983 augusztusában megtaláltam a választ. Most már mindegy, meddig élek. De addig: szolgálatban vagyok. 3./ Meg amúgy is: Isten gondol öröktől fogva téged, elméjében léted mint szikla áll, Mi ehhez mérve habfodornyi élted? és mit változtat rajtad a halál?  (Weöres) Kevéske madártej belső békét okozna. 20:28 És a (valahai) pestieknek megint valami; régi villamosvonalak. Már nem fogom újra elveszteni, webtárba kerül: http://hampage.hu/trams 2010. szeptember 6., hétfő Hét végén évfolyamtalálkozó, kétnapos, Cs. Zsófi akarattyai házában. Tizen voltunk. Zsófi, Ági, Maja özvegy, három fiú szörnyethalt, a negyedik rákban. Kettő beteg. Kettő kapott Kossuth-díjat, mindünknek van valami medálja. Ettünk, ittak, beszélgettünk, Villőék megmártóztak a 16 fokos Balatonban. Attila lehozott építész-tervét vitatták nagy lendülettel. Többük életét tudtam meg. Az eddigiek között egy sem volt, most két rólam-fénykép is előkerült a múltamból. Hát nem emlékszel, Boldogkőváralja, álltál a sziklán?! Nem emlékszem, de beszkenneltem újabb 20 régi fotót, s a negyven év utáni mostaniakat is. FOTÓ ---- 18. FŐISKOLA Művészeti iskola, diplomatablónkon tanáraink is fölvették az egyenparókát. És én: F/67/089 Ma pedig posta, 75 éves gimn. osztályfőnököm levele, hangvétele, mintha búcsúzna. S mellékelte egy iskolai fogalmazványomat is, valami olyasmit kérdezhetett, hogyan telt a nyarunk 1959-ben. ...Nyáron az MTI-ben dolgoztam... Evezős Bajnokság... Hazatérve már az iskola sötét gondolatával keltem reggelente. Lázasan igyekeztem kihasználni az utolsó napokat. Íróasztalomat, szerszámaimat, általában összes dolgomat a legteljesebb rendbe raktam, s több napot elszórakoztam a tavaly nyáron megkezdett Élet és Tudomány rendszer továbbművelésével. Ez abból áll, hogy minden lap számot kap, s az engem érdeklő cikkeket bizonyos rendszer szerint kiírom. Ennek ugyan (bár 461-ik számnál tartok) még semmi hasznát nem vettem, de biztos vagyok benne, hogy egyszer m... a teljes szöveg 2010. szeptember 8., szerda Lábadozófélben. Tegnap már benéztem a Belvedere Galériába. Búcsúzom, ezeket a gyerekeimet többé nem látom. Messzire utaznak. Vagy inkább én. Váratlanul fontos lett nekem ez a tárlat. 21:54 Aztán ma délelőtt Katával ugyanott, sőt délután visszatérve. Hét 25-30 éves bemattult képet létra tetejéről lelakkoztam, bemattult foltok helyett ragyogó mélykékek, koromfeketék. Jövő héten mennek vissza a Nemzeti Galéria, a kaposvári és a pécsi múzeum raktáraiba. 2010. szeptember 9., csütörtök A HVG kért tőlem egy tízsoros cikket. Harmadik napja írom, elküldtem. A vége így: ...A változásokra választ adni... vigyázat, a művészet nem a mindennapi durranásokkal foglalkozik. Itt nincsenek kétéves divatok, csak évezredes gondok. Élet és halál; egy jó mű villanás-időre megmutatja Isten köpenye szegélyét. Ez maradó. A többi csak maszturbálás, félkarú rabló, vagy szivárványos csacsiság. A tekintetes asszony - F/2010/265 (A Bazilika lépcsőjén, tegnap) Persze előkép is van. Erről óhatatlanul Szüts durcás unokája jut szembe, gondolom korábbi fotó, mint nálam bejegyezve: 2006, Adria. 2010. szeptember 10., péntek Tegnap fotózás S.T. informatikus - és nekem évek óta programot író - barátom esküvőjén a Dunakanyarban. Majd vendéglői vacsora. Előzetes kérdésére jeleztem, nem vagyok vegetáriánus. Ennek következtében nem kaptam tejszínes gyümölcslevest, csak olyan májgaluskásat, ilyen agyafúrt kisemmizés. Aztán éjjel fél kettőig, majd ma délelőtt rendbehoztam a képeket. Ha kevesebb is, mint a sötétkamra, van munka egy-egy felvételen, amig print, és CD lesz belőle. A felvételek két kompakt géppel, kis Sony és Olympus (25x opt. zoom). Makacsul vakutlanul, sötét helységekben is. Viszont végül boldog fekete-fehérbe áttéve az össz kép. Erre felhatalmazás: maga fotóművész, azt csinál, amit akar, mintha a NEWS-ba. A 300 felvételből lett 31. Nagy munka volt, túl is csináltam, féltem tőle, ilyet eddig még soha. A riportfotó, a gyors munka (ebben a mezőben) amúgy sem kenyerem. Vannak portékszerű közelfelvételek is, persze. Hat fotót magamhoz is eltettem, meg lehet nézni a FOTÓ-nál. Ezek itt rendre: F/2010/263, F/2010/264, F/2010/261 Egy válaszlevél, Z-nek: Kedvesem, valakivel összetévesztesz, én kifejezetten és direkte bús vagyok a kiáll. bezárása miatt. De sőt, fél nappal előbb már elkezdték leszedni. És délben nézték volna győri barátom angol vendégei... Lábadozásom működik, a heti kettő még akadozik, de már valamennyit úsztam. Az asszonyok rákérdeztek a tizedik hossz után, még mindig fázik?, ígen, akkor takarodjon ki a vízből. Amúgy bódultféle, de ez az esőtől is lehet. Kiállítás siker? Bizonyára. Napi 10-14 is megnézték, képet nem vettek. Ebben egyetértünk: ilyen nem lesz még egy. Most csöndesebb napok következnek, sokkféle elintéznivalón túl; remélem, talán már majd festés is. A képeket kb. egy hét múlva hozzák haza. d 2010. szeptember 11., szombat De szeretem a kultúra ezt a szintjét; csipet humor is. Mi mindent elmond. A mindennapi kukáskocsink szélvédője mögött, fantázia-rendszámtábla féle. F/2010/258 (műtárgyfotó! kategória) Kedves Deske, a most délutáni Képcsarnok-aukció: A/08/10 = 750 000 A/75/38 = 550 000 150.000-ről indultak. (A többi kép 20-30 ezerről) (És a kedves árverező hölgy "Klíí mosolya"-ként konferálta fel a 08/10-et.)  Üdv. U. ...A Klee mosolyog, műterem - A/08/10-et (Klee tényleg elmosolyodna e kép láttán) most kapta tőlem a fotós szerzői jogdíja fejében. Az össz múzeumból bekért festményemet újrafotózta a Belvedere-katalógus számára. Azonnal föltettem őket a honlapra: ez valóban nyomdai minőség, nem úgy mint annó némely saját felvétel leica-ORWO diára. Életművem dandárja. Csodálatos szerencsém van. Soha vissza nem térő-, egyetlen alkalom volt, és szinte véletlen történet. Megtörtént. De maga a kiadvány is, a katalógus, kb. a tizedik, szinte legfontosabb könyvem, a 160 reprójával. Esterházy szövege, talán még a Balassi-bolti kiállításmegnyitóm: a setét múzeumi raktárak... Mind a ketten nagyon jól jártunk. Nem gyözök hálát adni magamnak, hogy 72-ben megcsináltam ezt az opusz-számozást. Elképzelhetetlen nélküle. Jó néhány éve gyűjtők már nem képet válogatni jönnek, hanem kis cédula a zsebből, és számokat diktálnak, mit szeretnének látni. 2010. szeptember 12., vasárnap Család. A nők a férfiak karbantartására lettek kifejlesztve. A férfiak például egy ecsetnek látszó tárggyal fenntartják a társadalmat. A gyermekek pedig olykor hazatelefonálnak. (ez egy vers) Tisztelt Művész Úr! Birtokomban van egy Ön által készítettnek mondott festmény. Szép a kép, és a stílusa, kora is megvan ahhoz, hogy rá lehessen mondani, Váli D munka. Viszont a képen a szigno csak VÁLI évszám nélkül, ami kétségeket ébresztett bennem. A másik, hogy nem farostra készült a kép, hanem kartonra. Nagyon szépen megköszönném ha véleményt nyilvánítana nekem a festményről. Mellékletben átküldeném Önnek a kép fotóit a szignóról és a festmény hátuljáról is. Előre is köszönöm a válaszát és, hogy időt szánt rám! Tisztelője: K. Betéve az adattárba hamis-09.jpg néven. Kedves Deske! Köszönjük, szép kiállítás volt! Az egyik kedvencünk előtt a lányunk küld egy kis mosolyt, erőt a folytatáshoz. Be kell tudni zárni ezt is, hogy majd két újabb dolog kinyílhassék… Üdvözlettel: V. T. Egy kis irodalmi és történelmi továbbképzés pedagógusoknak Ezeket a mondatokat iskolai dolgozatokban találták: Barbarossa seregében kitört a pestis, amely elől maga a császár is csak álruhában tudott menekülni. Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak. A janicsárok felmentek Budára, elszaporodtak és elfoglaltak a várat. Boldog Margit az erény útját követte. Ártatlan életét és elsőszülött gyermekét az Úrnak ajánlotta. Radnóti Miklós fasiszta építőtáborban halt meg. Egyiptom őslakói a múmiák. És még hatvan ezekből, a VICCTÁRBAN... ...ami újra közvetlen a MENÜ-ből (a főoldalról) nyílik, merthogy az összes ...TÁRAT egy hölgy közkívánatára visszatettem oda: képtár - verstár - hangtár filmtár - webtár - cicatár - vicctár. ...ugyanis sikerült. Át tudtam írni a tiltott és rettegett lgm.php elosztófájlt. Na?!: print(' '); 2010. szeptember 13., hétfő Elhatároztam, hogy szörnyű, sőt izléstelen ilyen keveset; 856 métert úszni. És mise közben rájöttem a megoldásra. 10 másodprec pihenő a falnál. Megtörtént, de a hatodik másodpercnél már tudtam, kevés. Még rá tíz másodpercet. (Pontosan számolok, fotólabor.) Akkor még öt hossz, megvan az ezer. Működik. Ezentúl így, ha megy. Menni fog. ...Effélékkel szórakoztatom magam, hogy ne unjam ezt az egészet. Illetve persze unom, de végül is tök mindegy. Meg a vízben ezeket a mondatokat formálom reggelente, az is segít. Kedves Mester, először is gratulálok a kiállításhoz (amelyről sajnos lemaradtam) és a Népszabadság-interjúhoz (amelyet viszont elolvastam) [...] Egy kéréssel jelentkeznék ismét... Leegyszerűsítve: egy héten át - hétfőtől vasárnapig - kellene készíteni naponta három fotót, s hozzá írni néhány mondatnyi szöveget, s azt elküldeni e-mailben nekünk; az anyag folyamatosan megjelenne a projekt blogjában [...] Nagy megtiszteltetés lenne számunkra. http://arnolfini-kepirokor.blogspot.com/ További jó munkát, és szép őszt nekünk, Arnolfini Archívum Kedves Barátaim, nem tudják, mit kérnek. Három fotóhoz néhány mondat nekem netán három munkaóra. És egy hétig... gyakorlatilag reménytelen, hogy ennyi minőség elő tudjon állni. Jóval szerényebb keretek között, esetleg. Szívélyes üdvözlettel: d. A kiállításról egyébként bizonyára nagyon sokan lemaradtak, ugyanis túl sokáig volt nyitva. Mennyivel egyszerűbb fegyelmezetten élni. Fiamnak haldoklik a kompjutere. Nélküle nem tudja befejezeni, amiben pedig benne van, egy koncertről csinálnak DVD-t, video + hang. (A hangtechnikusok Németoszágból érkeztek). Próbálok neki segíteni, rászánta maagát ezt a képét (képemet) adná el. Eddig nem sikerült. Melankólia. Festette Ö 1965, én 1971 - A/71/06, a címe kissé komplikált... (itt két órára félbemaradt az írás, szóltak, a MENÜ-ben három tétel nem működik, mégiscsak az az lgm.php-fájl... telefonok, jav., és közben aludtam is) ...de már nem akarnék ezen változtatni. (A középső táblát főiskoláskori szerelmem festette.) Szóval, szóltam már többeknek, segítsenek eladni neki, eddig hiába. Olaj, farost, 5 tábla, 90x140 cm. York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át. Gondolom, az és egy-nél csapott mamája a kezére. Talán képre gondolt, meg kell becsülni. Kapjon egy fotóskönyvet, F. naplót - bár a családban már van -, neki dedikálva. 2010. szeptember 14., kedd Kedves Mester, mivel nem kategorikus a nem, két opcióval próbálkoznék még: 1. napi 3 fotó + 1 mondat. 2. napi 3 fotó + 0 mondat üdvözlettel: Arnolfini Archívum --------------------------------------------------------------------- Nem baj, ha hasznos is? 1961-62-es Váci utca 27.(?) antikvárius tanulóévem hozadéka egy csodálatos önfeszítő vagy önmegszorító csomagkötözési mód. Félő, kihalásommal eltűnne a világkultúrából. 1. A spárgát átvetjük a csomagon, egyik végére egy csomót. 2. A csomós végével egy hurkot a másik szálra 3. A hurkot megszorítjuk, a csomó megakasztja a kinyílását, továbbcsúszását. Akkor átfordítjuk majd akármennyire is megfeszíthetjük a hosszú szárat, utána elengedhetjük, mert a csomó egyre jobban szorítja. A nehezén evvel túl vagyunk.   A középkorban a várakat katakombákkal lőtték. Szulimánt a szigeti ostromnál megölték, ezért egyelőre felhagyott azzal a szándékával, hogy Magyarországot meghódítsa. Nyáron nő a kalapos gomba, télen a kucsmagomba. És érkezett ma egy (jogos) dicsekvés is. Barátom Kazinczy Ferencen túl, már szakmai ügyekben is a google-ban (honlapját én kezelem): Ez jön elő a cukor diffuzör hívószóra: s05-2 - BERSZÁN GÁBOR G.   Reggeli fotózás útközben, a Margit körút hajlatában. (Az én ágyam) F/08/067 És az ő ágya. F/2010/268 És egy nosztalgiafotó, a vasárnapi Hármashatár-hegy teteje; A Duna, ott, lent - F/2010/267 2010. szeptember 15., szerda Kedves Váli Dezső, mint telefonon említettem, a HVG új rovatot indít Stílus címen... A kortárs kultúra trendjei és jelenségei... E rovatot egy olyan összeállítással szeretnénk elindítani, amelyhez a különféle művészeti ágazatok egy-egy illusztris képviselőjét szeretnénk felkérni, írjanak egy rövid, frappáns gondolatébresztőt arról, hogy az ő területükön szerintük miről fognak szólni a 2010-es évek. Mik lesznek a fő trendek... Esetleg ki lehetne találni, hogy fogják majd nevezni a tízes éveket – ultraposztmodern? neomodern? Ebben szeretném a közreműködését kérni. Körülbelül 1000 - 1500 karakter kellene. Előre is köszönöm, J./HVG Ma este utcán lesz a lap, akkor már közölhetem, 1100 karakter lett: FESTESZ-E MÉG HÚSZ ÉV MÚLVA, KEDVES UTÓKOR? Mi változik, és mi nem? A magasművészet úgy működik, hogy némely emberek fölizgulnak egy jó kép láttán, merthogy az beletenyerelt a magánéletükbe. Ez nem változik. Kétezer ember (Bernáth Aurél szerint) ebben az országban zavartalanul fog műveket fogyasztani tíz és ötven év múlva is. Rebesgetik, a festészet elhal; nem hiszem. Túl fontos ahhoz. Láttam nyomortanyán újságból ollózott, falra rajzszögelt képet. Nem a zsúrvendégek kedvéért. Hogy csak néhány ezren? Mozdonyvezetőből sem kell sok. Ami mulatságosan változni fog évről évre, az a művészetet imitáló szórakoztatóipar. Jövőre a Pompidou Center kiállítótermeit derékig elárasztják langyos habfürdővel; turistacsalogató. Fölfedezik a felhőre festést. Ami nem fog bekövetkezni; hogy a budapesti Műcsarnok kétévenként megmutatná az országnak - feladata lenne - a magyar festők java termését. És mi a lecke. A változásokra választ adni... vigyázat, a művészet nem a mindennapi durranásokkal foglalkozik. Itt nincsenek kétéves divatok, csak évezredes gondok. Élet és halál; egy jó mű villanás-időre megmutatja Isten köpenye szegélyét. Ez maradó. A többi csak maszturbálás, félkarú rabló, vagy szivárványos csacsiság. 2010. szeptember. VD. 14:22 Mail jött, hamisválikkal. Engem a vásározó népi etnikumok fognak világhírre segíteni. Egy ősi iparág. A szignó szinte... A/3000/10, A/3000/11 A ménes egy nagy lócsomó. Kolombusz háromszor indult útnak, bár a második útján meghalt. És akkor a költő megírta Szundi két apródja versét. A Bibliát Guttenberg találta föl. 2010. szeptember 16., csütörtök A közép k o r ú lovagok a lovagi tornákon mindig egy hölgyet tűztek maguk elé. Csapadékfajta: lisztharmat. Egy öreg zsidó sofőr kérdezte tőlem az uszoda folyosóján, nem tudom-e véletlen, mitől számítódik a zsidó naptár. Mózesre, vagy Ábrahám korára tippeltem. Tévedés. A zsidó naptár az időszámítás kezdőpontjának a világ teremtését veszi. Most 5771-nél tart. Ezt a teremtést - bibliai visszaszámlálások alapján - i. e. 3761. Tisri hónap 1. napjára, este 11 óra 11 perc 20 másodpercre tették. Most vettem a hírt, hogy (vagy fél éve) képemet a minisztérium levédte, eddig egyetlenként élő művésztől. Fölterjesztés, bizottsági ülés, meghallgatás, fellebezési határidő, jegyzőkönyv, tulajdonos kiértesítése. Persze ez gyakorlatilag csak annyit jelent, beírták egy lajstromba, számon tartják, és hogy nem vihető ki az országból. Szempont volt a döntésnél, hogy ez élő művésznél problémát okozhat, akadályt munkájában, hiszen korlátozza publikálási lehetőségeiben; de tudták, nálam a külföld letiltva. Sötét hónapok (Hölderlin) - A/82/50 olaj, farost, 136x110 cm, 1982-83 Hát ez jó. 2010. szeptember 17., péntek 05.12. Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. 1Kor 2,9 Uram, megvallom, nálam az a helyzet, nem tudok ennél a 22''-osnál jobb monitort, és ennél perfektebb honlapot elképzelni. 10:01. Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek. Január. 4d. 1824. A másvilágon el lesz törölve a has; úgy mondja szent Pál, ha jól emlékezem: de Glyconnak jó volna lenni, valamíg csak leszünk. Azok az Aretaloguszok sokat beszélik hogy nem vagyunk marhák: de ki is kívánjon marha lenni? Az boldog, aki lélek és test együtt lehet, és ha a test örömeit a lélek nemesíti, mely nélkül a legédesebb öröm sem édesebb. ’S van szép testiség is… G1. Reggel a klubban [látva a terepszínű nadrágomat-] - Afganisztánba készülsz? - Tudod ott nagyon gyenge festők vannak-- - És minek oda még egy? - Dezső, hogyhogy ilyenkor már a vízben? - Gyónni megyek fél nyolcra. - Aztán minden bűnét elmondja ám! - Arra azért nincs idő. Ma reggel: igazi gyönyörű koraősz a Lukács-kertben F/2010/270 A délelőtt: szakmai nap, száz méter pukkanófólia képcsomagoláshoz, megint egy-két évre, a távoli Józsefvárosból. Egyetlen hely, ahol nem zavar, a galéria. Onnét lóg lefelé. 2010. szeptember 18., szombat Nem állítom, hogy folyamatosan töröm a fejem rajta. Huszonhatodik éve járok heti négyszer ebbe a barokk templomba, és csak tegnap jutott eszembe. Pedig milyen egyszerű. Szegény templom, nagyon ronda belülről, nem a tér, hanem az adjusztálás. Ferenceskéim nem értenek hozzá, persze, és nyilván tanácsadóik sem. Úgy értem, esztétikai oldalához. A főoltárt képfaragott tábláival még egy évtizede is le lehetett volna bontani; a megtartási kötelezettség, mint mondták, csak száztíz éven felüli elemekre kötelező. Megtartották. Az elmúlt évtizedek alatt pedig mindent fölújítottak, végigkísértem. Mindent, a műmárvány fal-, és oszlopburkolatokat, az aranyozást, festmények restaurálva; csak a padlóburkolat, amire még nem futotta. Szóval tegnap jöttem rá, mit csinálnék a térrel. Tégláig leverni a vakolatot, hogy a fúgázás rajzolata is lássék. S lemeszelni az egészet; a néhány maradó barokk műtárgy, meg a szószék paszpartút kapna. Vagy meghagyni a tégla színét, talán még szebb. Nem állítom, hogy ezek az egyetlen megoldások. Lehet, hogy a szándékkal üres protestánsokra hasonlítna. Bár az a néhány barokk szobor. A homlokzata egyébként gyönyörű. Sokszor próbáltam méltóságát megfotózni. F/08/104  F/2009/217   2010. szeptember 19., vasárnap 04:37 Tegnap délelőtt barátokkal az Andrássy úti Hopp Ferenc Keletázsiai Múzeumban. Ahol vagy negyed százada utoljára. Három kis szoba az egész, intím. Nem is annyira a tárgyak esztétikai minősége, hanem a másság volt az élmény. Itt egyetlen különös példa: Ono no Komachi költőnő koldusasszonyként egy kidőlt fejfán ül. Tegyük át Európába; Závada Pál teknővájó cigányként- Mellékletben 16 fotó a kiállításról, kis hétvégi kirándulás. Hopp Ferenc Múzeum Utána elvittek a Lukács cukrászdába, ahol a dobostorta szeletek tetején az égetettcukor dob 30 fokban elfordítva. A kirakati mind az ötön. (Egyet ettem.) Vajon ennek mi a mondanivalója. Mire célozhat. Olyasmi lehet, mint a rajzon ábrázolt japán úr cigarettát tartó mozdulata. 11:36 Ma reggel 1. A bejáratnál megállítanak, tudod, hogy kint a fotód az előcsarnokban? És tényleg. Uszodánk és hazánk nagyjai, író, akadémikusok, a rektor úr. Na és ki van a fűtéscső mellett, hetediknek?! 2. - Voltál kirándulni tegnap? - Akadémai ülésszak. Görögök Magyarországon. Egy 24 ezer holdas itt meghonosodott görög adott pénzt a Lánchídra. Ami pénzből a mi Legnagyobb Magyarunk ellopott valamennyit, dokumentumok mutatják. 3. Már hazafelé, hatalmas hófehér szállodahajó lefelé a vízen. Méltóságteljesen forog a kapitányi fülke fölött a radar. De minek forog. Oldalveszély? 4. Délelőtt séta a Hajógyári szigeten Robiékkal. Esőre álló idő, anorákban. Alatta semmi, Kata fázott, ingemet átvette, hirtelenjében. Szigetspicc - F/2010/272 és egy Kidőlt fa -F/2010/276   A napokban befejeztem: Műteremvázlat - A/09/02 Műterem - tőmondat - A/10/07 Műterem - enyhe délután - A/10/40 Teljes csend, műterem - A/10/46 Műterem - kezdetek - A/10/47 Műterem, felszólító mondat - A/10/57 Tegnap egy szociológus fiú fölmosta a fehér parkettámat, műtermes kép részösszege. 2010. szeptember 20, hétfő 06:12 Szentgyónás előtt, után vidámkodunk. Azt mondja, három, ami nincs; alázatos bencés, okos ferences, és hívő piarista. 08:56 A beszédbűn kapcsán. Azt mondja feleségemnek, láttam férjed a villamosból, jött az uszoda felől, fáradtan, rosszkedvűen ballagott. Pedig tanult nő, diplomás. Ez az asszony nem tudja, mire való a száj. Milyen hasznos, a másikat segítő információt adott át? Ráadásul nem is igaz. Hazajövet a Lukácsból pontosan száz százalékra teljesítem az életfeladatot. Megyek és eszek. A cél - hazaérni - eddig minden alkalommal sikerült. A nap legtökéletesebb időszaka, semmi egyéb teendő. Rosszkedvű pedig bianco nem szokok lenni, az más mező, ha a kompjuter kurva anyját szídom. Az emberiség egy része folyamatosan beszél, ha van mellette valaki, mindegy ki. Ezeknek havonta adnék 2000 e betűt, jegyre, gazdálkodjanak vele. Persze beszélni kell. Az öltöző zsong reggel. Mindenki mondja, van aki a másikra is figyel. Erős bennünk a vágy. Fiam meséli tegnap. Kompjuterüzlet, valami zavar kapcsán ingerült vele az eladó. A fiú szakmai beszédbe elegyedik vele, a férfi kivirul, a végén alíg akarta elengedni, hogy még ezt is megmutatná. És Miki hozzátette, hát persze. Kivel beszéljen erről. A felesége nem érti. A kollegák? Azok meg tudják ugyanezt. Vagy Gy. Össz-családi ebéd, nagy kalandját meséli, mindenki rá figyel, mamája közbeszól, és egy kis uborkát nem kérsz? Csodálatos kalandokat élek át, dzsungelharc; belépve az Adobe Dreamweaver forráskódjába. Feszít, nagyon szeretném valakivel megosztani, halálosan egyedül. Hát ezért írok reggelente. Hétvégi kirádulásokon be nem áll a szám. A magam dolgairól beszélek, hencegek, naná, meg hogy hátha kapok valami új szempontot, továbblépni. Az uszodában kitették még hatvan Fontos Úszóember képét. Kodály, Tordai Teri, Vitray, Presser, Zelk, Bárándy ügyvéd. Garassal meg a másik nagy színésszel még én is találkoztam néha. Ja, Kállai Ferenc. Tegnap este a Nemezti Színház kamarakiállításán, Várhelyi Tímea és Krajcsovics Éva, jó munkák. Valami harminc gyenge fotó (nem) maradt utána. Viharos égalja - F/2010/273 és Alföldi Róbert - F/2010/274, aki nem nézte meg a kiállításomat. És a szakma. Bár mi nem az. A Képcsarnok utolsó percben pénzhiányra hivatkozva lemondta pécsi kiállításomat. Szívességet tettem volna vele, nem bánom. Ma hatkor nyílik a Hét éves a Töreki Művésztelep - kiállítás a Symbol-Budapestben, Óbudán; egy képemet tették ki, Egyhangú műterem - /02/14-est, a vendégül látásért kapták annó. Tímeának szóltam, önpusztító, ha képeinek ilyen címet ad: 1.16. Nem tudják emlegetni, írni róla. Megértette. A másik véglet én voltam, Mácsai 30 éve följött a műtermembe, és lecseszett költői képcímeimért. Hogy kancsal, a képeim elé tolakszanak. Megértettem, igyekszem. Tulajdonosa kritizálta, hogy többen mondták, úgy néz ki, mintha a kép jobboldalán még egy műterem nyílna. Mondtam neki, egy árban két műterem, jó üzlet. De igaza volt, és nem szeretem, ha nem szeretnek; visszavettem, adtam helyébe, hozzátéve Esterházyt, (ha netán túl jóra sikerülne javítanom): FÖLDET VISSZA NEM VESZÜNK. A kapottat aztán tegnap csakugyan tovább: Műteremvázlat - A/09/02   12:44 Figyelem, nem ellanyhultam, vagy két napja nem kapom meg a mailjeimet. Már fellebeztem. Váli Dezsőnek: Nagy háttérszél a nagy ürességnek Azt már tudjuk, hogy manapság a művészeti ágakban - így a képzőművészetben is - soha nem a tehetséges érvényesül, hanem az akinek vannak jó kapcsolatai, benne van az ismeretségi körben és szolgai módon tudja utánozni a trendet és minden csak az ismeretségeken és a szerencsén múlik, a tehetségnek nincs értéke... Lehetsz te akármilyen tehetségtelen szar, ha vannak jó kapcsolataid, sikeres leszel! És ez a tény rád is igaz kedves Dezső! Tehetségből úgyanis nem sok jutott neked, nézzél már magadra! 3-4-éves gyerek jobbat csinál a szaraidnál, bazmeg! Ne legyen olyan nagy az arcod! Az, hogy most ott vagy ahol vagy, az kapcsolataidnak, ismeretségeidnek, köszönhető, - annak hogy benn vagy a szakmában, a brancsban, az ismeretségi körben, (ahol egymásnak osztogatják a lehetőségeket és a díjjakat) - Azt is sokszor hallottam, hogy egy könyvben számon vannak tartva a kortárs művészek mint te és azoktól rendelnek, akármilyen szart is csinálnak, és akármilyen tehetségtelenek is – aki pedig nincs benne, akármilyen jó is- kívűl van és nem kap lehetőséget. De az már igazán felháborító, hogy ilyen óvódás szinten lévő szarokkal, ilyen tehetségtelen senkik érvényesülnek mint te, csakmert van ismeretségi körük és benne vannak a szakmában, a tehetséges meg nem rúghat labdába, csakmert kívűl van! Igen, kapod a lehetőségeket, komoly kiállítások, médiamegjelenés, többszázezer forintér kiálltják ki a szaraidat? De jó dolgod van aranyapám! Nagy háttérszél a nagy ürességnek. Ebben az országban nálad sokkal tehetségesebbek nem jutnak lehetőséghez, csakmert nincs olyan háttérszelük mint neked. Szégyeld magad te tehetségtelen barom! [vezetéknév] Erika   17:25 Megérkezett 31 mailem, négy telefon, izgalom, kiderült a hibaok. Nagyon érdekes, egy backup folderrel kapcsolatos. Kívánságra részletesen elmesélem. Deske, ismered? Fogadd el; néha te vagy a galamb, néha meg a szobor. üdv: F. Köszönöm, persze nincs szükségem vígaszra, de ezt az egyet (f)elteszem, mert családból jön, és nagyon aranyos: Kedves Deske, Zelk írta Illyés Gyuláról. "...több esztendeje megkérdeztem tőle: mondd, miért ágaskodik oly nagyon némelyek rosszindulata, ha valaki tehetséges emberről beszélnek? - Képzeld el, húszfokos hideg van, fúj a szél, az emberek fölgyűrt kabátgallérral sietnek át a hidakon. S egyszerre csak látják, hogy valaki fogja magát, s átlép a Dunán... Ezt nem lehet megbocsátani." szeretettel küldi: Z. Köszönöm, kedves Z., akkor mégsem maga írta álnéven azokat a sok szídalmakat... d 2010. szeptember 21., kedd A fotón kirakott Lukács-törzsvendégek listája, leírtam. Bementem az üzemvezetősége, hogy mi volt a forrás, mert onnét kiegészíteném, akiről nem volt fotó; de kiderült, a nevek az öreg kabinosoktól. Pléh Csaba dr. akadémikus Hámori József dr. akadémikus Forró Evelyn ujságíró Bér Rudino festő Detrekői Ákos dr. akadémikus Váli Dezső dísztárgykészítő Bódi Mari énekesnő Bacsó Péter filmrendező Kállay Ilona színész Jékely Zoltán költő Áprily Lajos költő Kodály Zoltán énekes Passuth László író Vas István költő Szántó Piroska festő Némethy Ferenc színész Örkény István író Lossonczy Tamás festő Ránki György zeneszerző Kolozsváry Grandpierre Emil író Kállai Ferenc színész Márkus László színész Boldizsár Iván író Zelk Zoltán költő Vajda László színész Latinovits Zoltán színész Udvaros Béla sziniigazgató Bergendy István zeneszerző Kertész Imre író Medgyessy Ági színész Sztankay István színész Torday Teri színész Szinetár Miklós színész(?) Görgey Gábor író Gönczöl Katalin dr. egy. tanár Valki László dr. jogász Hubay Miklós drámaíró Körmendi Vilmos karnagy Garas Dezső színész Presser Gábor zeneszerző Dunai Tamás színész Lux Ádám színész Breznai Pál festő Vámosi András operatőr Bánáti János dr. ügyvéd Torgyán József dr. ügyvéd Kamarás Péter dr. ügyvéd Bárándy György dr. ügyvéd Vitray Tamás ujságíró Vámos Miklós író Ernyey Béla színész Béres Ilona színész Csala Zuzsa színész Voight Ági színész Bajor Imre színész Verebes István színész Gálvölgyi János színész Kern András színész Korda György énekes Payer Öcsi előadóművész Ami még biztos, kapom az infókat: Déry Tibor író (Oszi szerint nem, pedig ő itt 40 éve) Makk Károly filmrendező Vitéz Molnár Károly dr., orvos-tábornok 104 évesen még járt, "az utolsó magyar király utolsó katonája" Illyés Gyula költőféle Ottlik Géza író Litván György történész Ortutay Gyula akadémikus Kiss Jenő nyelvész Fried István irodalmár Román József művészeti író Gömöri Endre újságíró Dávid Kata művtörténész Ipper Pál újságíró   KI TUD MÉG NEVET? Lator Lászlót már hívtam, lehet, hogy ő még tud. Még a mai délelőtt. Megérkezett a kép. Ezt már egyszer, 2007-ben visszakértem, hasonló okból. Most a Belvedere-kiállításon megint kiszúrtam: 13:07. Megvan. Ilyenkor szoktunk tréfálkozni, hogy nem is rontottam rajta túl sokat... Nem jó. Hiába pontos a fotó, nem igaz. Ez a kép csak keretével komplett. (Ötféle keretet végigpróbáltam vele.) És richtig: Lehet Deske, hogy rossz néven veszi, de a feltett három képváltozat közül nekem az eredeti a legjobb. Magasan. N.M. Ájvé. Átküldtem a két változatot Bélai Gyurinak, mégiscsak az ő képe, hogy ha nem tetsz, hiánytalanul vissza tudom még törölni. Elegáns úr: ami neked jó, úgy az lesz nekem is. Magamra maradtam. Nem először. Szüts meg franciában. Azt hiszem, marad a kép. 21:27 J. Le Meux-ből mailben belekorrigált a képbe, hogy a fölső kis kő kékje szétveri az egészet. Tiltakoztam, önérzetesen, és elkéktelenítettem, már a neten is. De sőt. Lehet, hogy a keret kékesszürkéje se?! Ezüst? Még fekvés előtt kipróbálom. Des, a szövegedben szereplő "de sőt" halmozás. Vagy egyik, vagy másik használatos. Ha csak nem direkt... Ölellek: M Direkt. d. 2010. szeptember 22., szerda 09:16 Bele vagyok taposva a fehér parkettámba. Amit ír a keretről, fáj, mert valószínű, igaz. Hajlok, mint a nádszál. Kedves Deske, bár gondolom, egy kép esztétikája nem a demokrácia kategóriájába tartozik, de nekem is az első kép a legjobb, és nekem is magasan. A keret, igy kicsit édeskés, és nem jó a zsidó temetőhöz. H. Bár 05:36-kor, a tea és a mise között kicsit már hozzányúltam. Még lámpafénynél. És még majd most. 10:04, közkívánatra jav.: A/01/32 Nekik persze nyilván még mindig- És itt kénytelen vagyok megálljt mondani, legalábbis magamnak. Mert ez már az internet-látványredukálás ügye. Nekem, most eredetiben, hatvan centisben hiteles a kép, Bármi is legyen a képernyőn. a fentiekhez. (beszédbűn) Azt mondja Kata, de hát orvos, aggódott érted. Akkor pláne. Egy orvos ne aggódjon. Ajánljon, utasítson vagy tiltson. Vagy hallgasson. Deske, már megint más a véleményem. Az orvos, amelyik nem aggódik a betegéért, szart se ér. Empátia nélkül ne menjen senki orvosnak. Az, hogy mégis sokan vannak ilyenek, elég nagy baj... Barátsággal: N. orvosféle Köszönöm, ez nekem bonyolultabb kérdés, gondolkodom rajta… ("Ne aggódjatok semmiért...") köszi: d Persze abban igaza van, hogy ha az orvos aggódó, attól még nem kell járatni a száját, és más intimitásában kavarni, mint elefánt a porcelánboltban..:-))) N. Nem lenne helyesebb együttaggódó orvos helyett inkább együttérző orvost javasolnunk? Sőt, nem lenne elegendő, hogy - netán érzelmek nélkül - egyszerűen jót akar a betegnek? d. 2010. szeptember 23., csütörtök (A tegnapi diskurzus folytatódott ma hajnalban:) Nem lehet Deske. Vén marha létemre, még most is megkönnyezem, amikor örömet látok szülésvezetés után, ultrahangozás közben egy kismama arcán, és nem tudok aludni éjszakákat, ha rákos beteg műtétje közeleg, és nem tudható, hogy operábilis lesz-e, vagy hagyni kell meghalni a beteget? Nem tudok otthon este enni, ha közben eszembe jut az a szenvedő beteg, akit az egyik kórteremben hagytam ott vizit után, aki hangosan jajgat a fájdalomtól... Aggódás, együttérzés, empátia (nevezzük akárhogy), nélkül nincs orvoslás, csak rideg tisztviselő, aki laborleletek, vizsgálatok után közömbösen elrendel valamit. Mint a postáskisasszony a pult mögül. N. Gyönyörű, amit leírt, kedves N., köszönöm. Csak egyetlen szó nézetkülönbségünk maradt. Empátia OK, de hivő embernek tul.képp. tilos az aggodalom, én így. d. Most megfogott. Akkor annyi, hogy aggodalom helyett segítő szándék. N. Andris csinált nekem egy remek programot, felugró nagy képek. Ebben a fájlban már több képre aktiválta is. Meglátjuk, hogyan-mikor érdemes használni. Mutatom: klikk a képre. F/2010/278 Megtaláltam. Hogy miért olyan különös, és lélekemelő vizparton nézdegélni, de még a teljes vers Tegnap kocogás közben 6:22-kor értem az óra alá, s pillanatra megdermedtem, nem kéne-e a rend kedvéért leállni egy percre. 6:23-kor szoktam itt tartani. Ahogy a téli időszámítás-fordulón a vonatok állnak egy órát. Megkaptam, hencegek vele. Mindenen túl, az tetszik benne a legjobban, hogy a jelen határozat ellen nincs helye fellebezésnek. Itt a teljes irat is. 22:07 Ma egész napos feszített munkával elértem a célt, hogy a t. olvasóm nem vegyen észre semmit. Egyedileg méreteztem itt a képeket, de kezdett nagyon zavarni ez az egyformátlanság, cikkcakk a görgetésnél. Hát legyen három méret, megcsináltam, minden képet átméretezve. Az is sok. Kettő lett belőle, 400 és 909 pixelesek. És a kicsi, ha szükséges, ráklikkelve ezentúl közvetlenül nézhető nagyban is. 2010. szeptember 24., péntek Az a vicc, hogy Isten magát szereti a legjobban. Ő mindenkit legjobban. Ugyanis nem ismeri a többesszámot- d. ...Maga elfogadó és nem megítélő. Gyakorló hívő nem vagyok, indokolni is tudnám, miért nem, de minden ilyesfajta indoklás sántít valószínűleg. H És ha reggel megköszöni Neki, hogy folyik a víz a csapból, akkor már sok minden rendben is van. (Haladóknak: megköszönni azt is, ha kéne, de nem folyik.) d. Nem tudna valaki segíteni? Hazafelé találtam ezt a kampót, nem tudtam nem fölvenni, olyan szép. A hevedervéget már én hajtottam vissza szegecsekkel, hogy komplett legyen a dolog, ott majd be lehet fűzni valamit. Csak azt nem tudom, mire lehetne használni. Rá van írva, öt tonnát bír, tiszteletre méltó, rémes. Talán a biciklit föllógatni az előszobában. De annak már van helye. Levélnehezéknek. Azt meg mailben kapom. A Nemzeti Színház bemutatóira szoktam tiszteletjegyet kapni, ma este Csehovtól a Három nővér. Nekem másfél, a szünetben hazajöttem. Fiam szerint jól csinálják, ő maradt. Kilépve egy igazi kilátás - innét nagyon szép - a Gellérthegyre, és tetszik, hogy ilyen életlen re sikerült. 2010. szeptember 26., vasárnap Most Petri van legfölül. KÖZZENE A szerelem a nagyapai ellágyulás egy neme: "Hát nézd, lekváros kenyeret eszik a drága..." [...] Vendégek beleszóltak, és milyen igazuk van. Az ikonfal (A/10/36, neve még nincs, az nehéz ügy) ezüst kerete öli a fehéreket. Tegnap evvel, végül a harmadik színváltozat, döglöttarannyal. Aztán az egész újrafotózása. Egy kattintással most két- illetve háromféle méretben, még kockánként is megnézhető. Tehát képenként. A bal fölső sarokban négy képnövelésre buzdító nyíl a szélrózsa irányában. 09:22 A misén találtam, lehetne a címe: Élet mű terem - A/10/36. Kiemelt cím dukál neki, de nehogy túl fellengzős. Vagy ez már az? Igazi csoda történt. Ritka alkalom. Egészen pontosan így történt: betettem a háromdioptriásra buherált úszószemüveget otthon a szatyorba, az uszodába érve nem volt benne. Nem kellemes, ha csoda is. Búsulok. Elmesélhetném az életét. Tizenöt éves szemüvegmatuzsálem. Hibátlan. A bugyigumit kellett rajta kétévenként cserélni. Hogy gumiperem nélkül hogy képződött alatta enyhe vákuum, ennek fizikáját tizenöt év alatt nem tudtam megfejteni. Deske, feloldaná nékem a H-t, amivel engem itt rejtjelez? Vagy csak ez a bötű még nem volt foglalt? (Na, most écát adtam, de maga nem krétai.) "H"   Kedves H, itt a lehetőség választani, melyik betű a legszimpatikusabb legközelebbre? Fölírom a noteszomba. Mert alkalomszerűen adom a betűket, következetesség nincsen benne. Nevet meg nem írhatok ki, mert rendszerint húzok a szövegből, szerkesztem, ráadásul nem is kértem engedélyt a közlésre. d. Ó, csak a "koncepcióra" voltam kíváncsi. Becsületes, jó magyar hang jele a H, nekem ez kiválóan megfelel. A személyiségi jogaimhoz meg persze, hogy ragaszkodom. Különösen, ha még védik is! H. És mit szólna egy ? - szignóhoz? d. Tudja, mit? Inkább "Lyukas garas". Az olyan antikapitalista. H. Mike vasárnapi ebéden. A szokásos szintidőnél valamivel gyengébb, úgy 4,5 - 5 másodperc alatt győzött meg, - odapillantva - hogy amit csináltam (a keretezéssel), rossz. Amíg aztán a vécén ült, át is színeztem. Jóváhagyta, majd segített a képet fotó-pozícióba emelni, dögnehéz. Hogy az új ikonfal mégiscsak ezüst kerettel autentikus. A nagyívű kerülőút haszna, hogy a keretek belső pereme szürke, lágyabb; és nem fekete, mint volt. Fontos különbség. Örülök neki. Így a jó. Ma, 16 óra 40 perckor. Még azt is mondja, a képeknek nem kell egyforma méret, itt, a NEWS-ban. Ez is igaz. Délután mailban (végül) nem vették meg a képet, vidékről. Pedig kell árusítanom, Mike egyetlen munkaeszköze, a MAC-kompjutere haldoklik, s csak a hozzávaló hangkártya félmillió lesz. Délelőtt Katával. Egyedül egyikünk se indult volna el ilyen időben. Séta köd + esőben, esernyővel az öreg fák alatt; kettesben az egész Széchényi-hegyen. Meg egy kutyás ember. Tíz méter látótávolság. De előbb egy reggeli kép a Frankel Leó-úti zebráról. F/2010/279 F/2010/280 F/2010/281 F/2010/282   2010. szeptember 27., hétfő Egy elbűvölő szerszám, az olcsó kategóriájú studióvakuk (számomra vadonat)új generációja. Számtalan előnyét nem sorolom föl. 55 fokos, 8 sec. tölt, és főleg villanylámpa foglalatba csavarható be. A fővaku villanására reagál, zsinór nincs. A HAMA európai központjában sem volt belőle, két hónap után ma érkezett meg. Olyan mint egy nagyobb villanykörte. Egész napomat elvitte, az első negyven expozicióra elvillant ugyan, de nem akkor. A rutinjellegű kétségbeesés a déli alvás utánra is átmentődött. Telefon égre földre Nagykőrösre. Aztán megtaláltam built in flash - manual mode, full power, 1/80,OK, aztán beállít, aztán fölszerel fonott lágyvasdróttal, véglegesre. Kétoldalt a falra, reprózáshoz. A festmény ilyenkor a szoba (berajzolt) középvonalában, festőállványon. A régi rendszert egyelőre nem merem elbontani. Úgy hívják hogy SF-20, és tizenötezer forint darabja. Egy-egy ilyen alkalommal kikínlódva rengeteget tanulok. 2010. szeptember 28., kedd Karcos ez a Petri, szeretem. Amikor a politizálást egy magasabb emeleten műveli. TETEMES A CORPUSUNK           T. D.-nek, 60. születésnapjára Kortársiasság. Feledhető urak (?) egyformán utáltak mindkettőnket. Mit számít ez ma már. Nekik nem voltunk mások egymáshoz, csupán hozzájuk képest. Egy túladminisztrált tér micsodái is? voltunk mind a ketten. Nem túlpolitizált - mert nem volt polisz. (Az sem volt. Többet között.)              * Még megméretünk majd. De egymást nem mérjük. Nem a mi dolgunk.             * Az élet túl komoly dolog ahhoz, hogy írjunk róla. (Ez olyan ovis – Oscar Wilde-os, de hagyjuk így.)             * Tegyük föl: Isten művészkedő szabómester vagy fodrász. Méricskél, összehúzott szemmel nézeget: lehetne kicsit hosszabb? Vagy rövidebb? Ha szabó: felhajt. Mekkora felhajtás! Ha fodrász: már csak kővendéghaj jöhet szóba: [...] Hagyta meghalni azt a lányt. Megbánta. Dávid király lefektette azt az asszonyt, férjét pedig megölette. Megbánta. És szentnek mondjuk. 06:12 Megfoghatatlan. Már. Az úszószemüvegem tényleg eltűnt. Útközben. 09:48 Reggel a klubban Váczy János hihetetlen életművéről, illetve csak a főművéről beszélgettünk. Amit a szomszéd zuhany alatti prof. annyira értékelt, hogy sok benne a hiba. Irodalmárok serege, egy egész tanszék azóta töredékét (se) végzi el ennek a munkának, a befejezésének. Most mail: Deske, reggel Váczy-ügyben tévedtem, hogy a háború alatt jelentek meg az utolsó Kazinczy-levelezés-kötetek. Váczy 1859 - 1918 között élt, mindössze 59 évet. Az utolsó-, 21. kötet 1911-ben jelent meg. Nekrológja szerint súlyos beteg volt. A 21 kötetben 5393 levél olvasható, valamint 21 bevezetés, 21 névmutató és vagy 20 000 jegyzet. E jegyzetek mai szemmel elképesztően gondosak: - pld. szó esik a levélben Vályi Nagy Ferenc Horatius-fordításáról. A jegyzetben olvasható, mit ír erről a sajtó. Aztán. Kazinczy számos recenziója német lapban jelent meg. A német Kazinczy-szöveg is olvasható a jegyzetben, a lap adatai feltüntetésével. Számos vers – magyar és latin – olvasható itt. Amennyiben a levélíró csak említi a verset, Váczy megkeresi, leírja és a jegyzetbe helyezi. A jegyzetek között található 3-4 oldalas is, vagyis hosszabb, mint maga a levél. Hova satnyult a mai filológia! G. Négy félreményes-talán-talán képem maradt megmunkálandó. De Shakespeare-rel szólva: el a szemem elől! Ha ma képtelen vagyok örökérvényűt létrehozni, jöjjön a háttérmunka. Biciklivel a Császár uszodához az úszószemüvegboltba. Van! Olyan! MONTERBARA SIMGLASÖGON, svéd, még a hosszúkás kék-fehér nejlonzacskója is pontosan a hajdani (múlt évezred). Hálás dolog idetenni a használati utasításból; az első pont a legfontosabb: 1. Fatta glasögonen med gummisnoddarna hängende ned?t. Aztán itthon a dioptriabeültetés előkészítése - tartóbilincsbe rögzített Black and Decker -, kúpos marófejjel. (Úgy kell tartani, ha szétrobbanna, legfeljebb a kezet-, a fejet ne érje.) Holnap az optikushoz, három dioptriás lencse, alakra csiszolva. Majd én itthon beleragasztom. Percnyi győzelem a kegyetlen sorson. Öröm az örömben, hogy a műanyagot az acélfúró nehezen vitte, nagyon erős lehet, noha vékonyabb, mint tizenöt éves most elveszett nagyapja volt. Reménynek ennyi: ma meghozzák a Zelk Zoltán kilenc műterme - A/10/35 ikonfalat, - ami ugyan már nem is az enyém-, de a kiállítás után kölcsönkértem. Szüts rögtön, még májusban mondta: lazúrozni kell. Hozzátette a rohadék, hogy biztos. És tényleg, bárha nem feltétlen lazúrozni. De a lényegre tapintott ő. Nincs kész. Most így néz ki. Csinálunk belőle egy szép képet. 2010. szeptember 29., szerda Deske, kell-é a svéd szöveg magyar orditása? MONTERBARA SIMGLASÖGON = montírozható úszószemüveg, (szó szerint úszó üvegszemek). Fatta glasögonen... = fogja be a szemüveget (szó szerint üvegszemet) a gumiszalagokkal, lefelé (lógatva). Ajvé, God natt. R. (Malmö) A Zelk... - A/10/35 megérkezett tegnap délután, ma délben ilyen. Tényleg sok lazúr. Is. (kösz, Szüts!) Sokkal (alternatív) ...-ebb lett. A monitoron ekkora méretben persze sajnálatosan redukálódnak a fakturák és a szürke-árnyalatok. Elment vele a délelőttöm. Meg az úszószemüveg-dolog is. Hullafáradt.* A képre klikkelve a tegnapi állapota. Délutáni festés opuszon kívül: Kata cipője; bordó ? fekete. Megcsinálná ő is, de szag(túl)érzékeny. *Mert még ez is. Csempejavítás a két medencében két hétig, felváltva. Addig összevonták a kétfélét; és 24 fokosnak nevezett 23 fokos borzalomban úszunk. Hogy bírjam, dupla tempóóó (bár fele idő). Az új dioptriás úszószemüveg kész, holnap üzembe áll. Optikus ismerősöm, Chochol Károly fotóművész, két óra alatt (ingyen) becsiszolt nekem két lencsét. Aztán kétkomponenses ragasztó. 2010. szeptember 30., csütörtök Napkeltére a Lukács-kertbe. A nap alulról világította meg a magasabban lévő platánleveleket. F/2010/286. Bár ez a fotón nemigen látszik. Főpróba élesben (nyakamban a tartalék), az új szemüveg nem ázik be. Csak annyiban hibás az eredeti konstrukció, hogy a gumi két felén a húzóerő nem tud egyenletesen eloszlani, merthogy a befűzés helyén szorul. Egyébként is baromi nehéz lenne a kis lyukon átszuszakolni. Ezt korrigáltam. Ugye, szép a fotó is?! Egy illúzióval kevesebb: Rémes ez a (művészi) szabaccság. Úgy éjfél tájt, egyik félálomban eszembe jutott, és ha az A/10/35 fehérben úszna?! Szerencsére a köv. gondolat, hogy olyan Kornissos lenne. De azért megpróbáltam. Na, nem élesben. Harmadikán zár, utolsó pillantok, Katával megnéztük a a Mai Manóban a Ritkán látott képek - Válogatás a Magyar Fotográfiai Múzeum kincseiből - kiállítást. Nem csak azért, mert nekem is ott egy képem. André Kertész, Angelo, Balla Demeter, Balogh Rudolf, Escher Károly, Hervé, Járai Rudolf, Kepes György, Klösz, Korniss Péter, Nádas Péter, Pécsi József, Szilágyi Lenke a húzónevek, már a lista is öröm. Néhány kicsi terem, dinamikus, nagyon jól kitalált anyag. A válogatás válogatása-; az enyém, még szubjektívebb. mano-2 A tehetségtelenség jelének tartom, amikor valaki kilép a műfaj keretei közül. (Parancs ellenére támadás: kivégzés; parancs ellenében támadás és győzelem: Mária Terézia Érdemrend) Kivételek vannak. Itt elfogult is vagyok, Kecskeméten a szomszéd műteremben dolgozott, láttam, amit csinál, ez meglepetés. mano-1 Ugyanő. Pimaszul körbefestette a figurát. Tetszik. mano-3 Igazi Párizs. mano-4 A romantikus alkatom + az a magyaros stílus, amit én annyira- Mekkora levegő. mano-5 Egy hegyes-havas táj, kicsit mindig a mennyország. mano-6 A híres fotó, amiért az átkosban eltiltás járt, a háborús nyomok. 1965, egymásra néztünk Katával, mi 68-ban esküdtünk, szintén körfolyosóval. F/80/04 Az enyém, bocs, 1980-ból. Tehát Nagymező utca 20., péntek, vagyis holnap: 14-19h, még a hét végén; 11-19h, meg lehet nézni. 2010.szept. 244208; 150/nap 2010.10. news-fajlok/j2010.10.htm C.10646- VÁLINEWS; 187. levél J.-nek, Le Meux-be / 2010. október 2010. október 1., péntek 09:11 Minap tűnődtem, hogy a mennyben nem létezik a szám, számosság. Pld. a Szentháromság Egyisten. És most még valami. A Szent Szűzhöz egyidejüleg éppen egymillió kétszázezren imádkoznak. S Ő egyszerre foglalkozik mindegyikkel. Gigászi winchester. 10:35 Héjj, ti guruk, Dragomán, meg mindenki! Ezt a VÁLINEWS-t eddig frontpage-ben nyomtattam hó végeken. Egyetlen egyszer megtaláltam, tehát kell, hogy létezzen ott valahol oldalszámbeírás lehetőség. Vagy más programba tegyem át? Most printeltem az augusztus - szeptemberit, és golyóstollal kellett (három példányban) ráírni: C.10591-től 10641-ig. Rémess. (Ha WORD-be teszem át, szétesik a tükör.) 13:43 Két barátomról tudok, aki útközben elhagyta a hitét. Nem aggódom értük. Tudom, mit fognak mondani haláluk óráján. 13:52 A klubban történész barátunkat valaki megkérdezte - unoka dolgozatához kellett -, Magyarországon mikortól lehetett megemlékezni az aradi vértanúkról. 1859, vágta rá, és hozzátette, de még a kiegyezés után is felemás helyzet, Ferenc József mint a győztes Ausztria császára, és egyszemélyben, mint a legyőzött Magyarország fölkent királya... 19:37 Petri egy istenkereső verse: ELÉGIA Durva planéta ez, itt élsz már ötven, vagy hány ezer éve? Ostoba bánkódásnak itt helye nincsen. Győz az ököljog, lapít a vén disznó, sunyít Isten. 19:39 Most kaptam, a Sixtus-kápolna 3D-ben. Egyszer láttam. Nekem elég is volt.  http://www.vatican.va/various/cappelle/sistina_vr/ 20:46 Egy ma reggeli Kata-fotó F/2010/288 Fáj neki a feje. 2010. október 2., szombat Reggel, hazafelé. Aztán az ablakból. 80-al ment a robogó, nekisodródott a járdának. Fejjel egy fatörzsnek repült. A mentősök állítólag sokáig próbálkoztak. Később megérkezett a két szállítóautó. Végül egy aszonyka. Uram, fogadd be országodba. 2010. október 3., vasárnap Beszédbűnök / 1. Azt mondja feleségemnek, láttam férjed a villamosból, jött az uszoda felől, fáradtan, rosszkedvűen ballagott. Tanult nő, diplomás. Ez az asszony nem tudja, mire való a száj. Milyen hasznos, a másikat segítő információt adott át? Min sopánkodik tulajdonképpen? Hogy ez a világ tökéletlen. Beszédbűnök / 2. Milyen piszkosak a pesti utcák. A mondat funkciója káromkodás, csak pillanatnyi rosszkedvén könnyít. És egyúttal szétspricceli. Környezetszennyezés. Ugyanis a./ nem vagyok okozója, b./ nem tudok rajta javítani. A helyes válasz: Milyen szép a Gellérthegy. Beszédbűnök / 3. De ronda idő van. Még egyszerűbb képlet. Erre Tamás atya így: Ne szidd az Istent. Én úgy tanultam tőled, és adtam tovább gyerekeimnek, hogy: "ne káromold az Urat!" S Pilinszky utolsó nagyinterjújában azt mondja: Eljuthatunk a derűig. az interjú vagy így, az ő hangjával; 53 perc:   Deske, hajjaj... Ha egy festmény az éhező ember helyett, a jövőbe diadalmas mosollyal néző daliás munkást ábrázol, vagy kibomló mellű cigánylányt, ahelyett, hogy a bűzös cigányputrit mutatná, akkor ugye egyértelmű hogy édeskés giccs. Ha a randa idő helyett, piszkos Józsefváros helyett inkább a szép Gellérthegyet szabad említeni, akkor az mi? Viselkedési giccs. Nem érdemes ezen a szinten belekeverni a Teremtőt. N. Köszönöm! Nem értek egyet. Akkor az mi...? Az viselkedés. És a Teremtőt nem belekeverem, az sajnos/szerencsére teljeskörűen benne van. d A "beszédbűnöző" csak a kukacot látja a sajtban, a Gellértheggyel válaszoló (csak?) a sajtot. Ez az optimista-pesszimista vicc. Nálunk a többség a kukacot látja. Továbbá: formális logikai alapon a giccs = optimizmus. F. Optimista? Én összeszedett embert mondanék. d. Mutatom a mára de tényleg kész Zelk-ikonfalat, A/10/35 Szia! "a robogó, nekisodródott a járdának..." Sajnos mi is láttuk Cupival Orosziba-menet. A lámpa miatt még állni is kellett mellette, még csak egy rendőr volt ott, a mentők még ki sem értek. A képújságban olvastam este, hogy egy galamb ütközött neki, attól csapódott az oszlopnak, meghalt. Reggel nem láttalak: G 2010. október 4., hétfő 03:46 Ritka éjjel, szépet álmodtam, a nyugalom szigetén (ébren ilyesmire nem szánok időt). Aztán kettőtöl most fönt. Nézegetem itt a falnak támasztott, egy-fehér-rajzszöges, tehát javítandó képeket. Kék fóliával korrigált halogén reflektor a mennyezeten. Hiszen ez a kép rendben van, nincs mit csinálni vele. Újra fotóztam, már gyorsan megy, fantasztikus az új SF-20-as vaku. Műterem, egy nehéz nap, - A/10/34 60x60, 2010.3,4,6. Közben rádió, halkan, négyórás hírek, mondják, valamelyik párt tegnap elsöprő győzelmet aratott. A képet majd még keretébe vissza kell tenni; hajnalban nem lehet szögelni. Tegnap családi ebéd, ma reggel ötkor mosogatás. Aminek számomra fénypontja az eszközök tipus szerint csoportosítása. Ami utána már, mechanikus, ahhoz nem kell szellem. Ötven éve még szappant reszeltem a dézsába, a melegvízbe. Aztán indulás. 12:57Nézem a statisztikát, honlapom szeptemberben, tök érdekes. Vezet Zelk bácsi Három nyúl-lal, ráklikkelt-, olvasta 573; gyerekkorom - ahogy emlékszem - első versélménye. A tán harmadikos olvasókönyvemben volt köréjük egy igazi rettenetes fekete erdő rajzolva; de jó lenne látni még egyszer. Nincs meg valakinek? 1951. A nyuszik vörösek voltak. A meghallgatott versek között pedig: Várady Szabolcs: De te éltél, 162, amit Vas István halálára írt. Egy igazi szép-szomorú, tétovázó monológ. Egy hihetetlen dolgot küldött át az ezredes úr, el voltunk képedve. Persze lehet, csak mi vagyunk ilyen talicskák. Négy nap után barátja fejtette meg. Zseniális. David Copperfield móka. Ha kedved van mailben a megoldást megadni, vagy kérni. hihetetlen.pps A legvégén azt a babonás katolicizmusból átvett átok-baromságot természetesen kéretik elfelejteni. Az első válasz egy óra múltán befutott. Tényleg csak mi vagyunk talicskák. 2010. október 5., kedd Elkésett vélemény "beszédbünözés" ügyben.  A Teremtőben minden benne van. A mindenben mi is. A választás a miénk, mit hogyan látunk, gondolunk, de főleg csinálunk  magunkkal, egymással. A "beszédbünözés" destruktiv  választás. A héberben a "bün" kifejezés helyett "tévút". R. / Malmő 13:55 A napokban G1. /Gábor új fejezetet írt a Kazinczy-levelezés sorozatába.[berszangabor.hu] Mostanában efféle remek szövegek netre-gondozásával foglalkozunk: Kazinczy – Dessewffy Józsefnek Széphalom Septemb. 23-d 1819. Tisztelt barátom, Ma éjjeli 3 órakor tűz támada itt a faluban, s ámbár a rettenetes szélben a’ harang félreverését hallanom nem lehetett, minthogy addig bé semhunytam szemeimet, én voltam a’legelső, aki a’ veszedelmet megsejté házamnál. Cséplőm az ablakomhoz jött, hírt adni, de már talpon valék. Képzelheted rémülésemet. Feleségem felriadt a cséplő szavára, én pedig szaladtam két legkisebb gyermekeimet szabadítani-meg a’ veszedelemtől. Azokat bátorságba tévén, ’s teheneimet ’s lovaimat az ólból kieresztvén, familiám levelesládáját vihettem-ki két izmos cseléd által, magam a’ szobaleánnyal az Autographiai Gyűjtemény ládáját vittem az udvarra. Ekkor Manuscriptumaimat ’s barátim leveleinek csomojit ’s úgy réznyomtatványaimat ’s egy skatulyámat, mellyben az 1795-dikben viselt fél esztendei szakál is van. Elébb már megtettem a rendelést, hogy a’ tűz és közöttem álló két ház fedele tépessék-le, de ami meg nem történt, mert a’ szél füst és láng miatt meg nem történhetett. Így csendesen vártam, legkedvesebb portékáimat kiszabadítván, hogy az öldöklő Angyal felettem menjen-el amint neki tetszik... --ez a levél tovább is érdekes: http://www.berszangabor.hu/a-human/h08-49-dessewffy-levelezes.htm#01 ...ilyet se csináltam még, sikerült Gábor honlapjába könyvjelzőt tenni, a fenti kék linket a szöveg közepén, a kijelölt helyen nyitja meg. 14:43 És megint egy érzelmes búcsú egy elavult technikától - festményfotózás - szerettem. Anno nagyon sokat dolgoztam rajta, míg kialakult. A szívem szorul, megy a kukába. Előtte vagy húsz évig a sétálós vaku; egyetlenegy, sötétben, zsinórral, négy pozícióból, közbe-közbe harminc másodpercek számolva. Ez itt, a most padlóra került: már falraszerelt volt. Tizenhat ceruza elem kellett volna hozzá, mindig üzemkészen-, átalakítottam 220 voltra, - hőskor -, a ceruzaelemeket fenyőfából kifaragva. Egy öreg vakusmester segített*. Sosem tudtam egyenletes fényeloszlásúra igazítani őket, hatvan centis képnél se. A most vettek már zsinór nélküliek. De az egész vakutechnika kiváltható, mióta digitális gép, akár halogén-reflektorral. Most megyek, folytatom, új kábelezés és kapcsolók. (Délelőtt lealudtam a délutánit, esik.) A vakufénymérőt nincs erőm kidobni. Réges-régi történet. Szütsöt megkértem - hatezer - vegyen már nekem egyet, nélkülözhetetlen, nincs rá pénzem. Jó. Két hét múlva szólt, megjött, viheted. És véletlen tudtam meg, hogy 45 ezer volt - akkor! Nem mondta... *Ez is egy gyönyörű történet. Vittem a mester műhelyébe kis összetákolt fadobozomat benne a trafóval, meg a vakukat, hogy az indító túlfeszültséget nem tudom megoldani. Hatalmasat nevetett, hogy ezt nem lehet, de ha netán megpróbálnám a ceruzaelemeket bükkfából... Majd váratlanul elkomorodott, egyszerűen félretolt és leült szerelni. Órát dolgozott, szótlanul, a végén elnézést kért, hogy nincs más kéznél, nem túl elegáns, egy Trabant-izzót kellett beletennie. És egy fillért nem fogadott el. 18:51 Megnézem a biztonság kedvéért, a Trabantot nagybetűvel kell-e kezdeni. Ennek kapcsán kiderült, hogy trabant, darabont ném (> 21:45 Esti szellőztetéskor betévedt hozzám egy légy. Észvesztő tempóban, ámbár aritmikusan szlalomozott a lámpa körül, és fennhangon zizegett. Nem tudom, miért. Féltem, ezt a tevékenységét éjszakára is kiterjeszti. Az asztal tetejére állva a kéznél lévő csavarlazitó spray-jel inaktiváltam. Most ott lehet A magyar költészet antológiája mögött. Mindenesetre csendben. 2010. október 14., csütörtök Egy mosolygósabb felvétel Katáról, mert szerinte az eddigiek F/2010/313 Végre összejött, délelőtt séta az édes napsütésben Zelkné- Erzsébettel, persze a Normafánál. Hazafelé kérésére egy protokollfotó, szüksége lesz rá valahol. Mentegetőzöm, váratlanul ért, csak zsebibaba gép, pillanatmunka. F/2010/314 Például szóba se jöhetett a háttér elmosása egy erős teleobjektívvel, stb. 2010. október 15., péntek 09:12 Mail jött, meghívó, néhány fotóm szerepel: Győr, Városi Művészeti Múzeum / Napóleon ház: Városok a Duna mentén c. kortárs nemzetközi képzőműv. kiállítás megnyitása 2010. október 30., 18h. Megnyitja N. Mészáros Júlia. Nyitva december 5-ig. Az én képeimet az osztrák kurátor választotta a Győri Műv. Múzeum anyagából. Magyarok még: Fehér László, Kudász Gábor Arion, Nemes Csaba 2010. október 17., vasárnap 04:12 Fontos, hogy az ember min ül. Ha sokat. Egy tisztességes boltban a széken cédula, hány órás használatra (0-3, 3-5) van tervezve. Évekkel ezelőtt egy olyat volt szerencsém találni, amin ez: TÚLÓRA-SZÉK. Egy konstrukciós hibája volt, a karfa kárpitozás nélkül, azt megcsináltam Kata öreg szoknyájával. Mostanra anyagfáradás, az egyik karfa rákönyökölve leenged, magassága már nem állítható, holott gépelésnél zavar, amúgy pedig kell. Most ezt is kijavítottam kihúzható stifttel (van rá magyar szó?**), fúrtam hozzá a szárába egy lyukat. Nem mondom, hogy gyönyörű. De működik. 07:26 **Igen. van: csapszeg. üdv: R. Mert az IDEGENSZAVAK hülyeséget ír: szeg, szegecs. kösz: d Szüts Párizsban Hollánnál, beszámolójában honlapján megint egy elképesztő Hollán-akvarell: képtáramban: t336/A. (Méret, dátumadat nincs.) A legnagyobb élő magyar festő. A(z elszabotált) Tavaszi Tárlaton főhelye lenne a Műcsarnokban. SMS Párizsból: Hollán kb. 35 x 50 cm, akvarell, papír 2010. Kösz! Az újpesti Nép-szigeten sétálok, amerre hajdan az MTK csónakházunk... üdv: d A fotó az Északi Összekötő Vasúti Hídról, ha ugyan így hívják, így írják... F/2010/315 Isten, köszönöm, hogy szükséged van rám. Hiszen élek. ...versemből kereplőt csinálván / gyógyítom magam, mint a sámán, / jöjjön valami csitulás rám. Illyés: Csitító 19:45 85 évesen Cambridge-ben meghalt Benoit Mandelbrot matematikus, a fraktálgeometria felfedezője. Hasnyálmirigyrák. Szül. Varsó, 1924. 1936-ban a náci rezsim megerősödése után a családjával Franciaországba, 58-ban az Egyesült Államokba az IBM-hez, ahonnan 1987-ben nyugdíjba. Ezután a Yale Egyetem Matematikai Tanszékéhez, 2005-ben innen is nyugdíjba. Ő adta 1975-ben a fraktál elnevezést az olyan önhasonló, összetett matematikai alakzatoknak, amikben legalább egy felismerhető ismétlődés tapasztalható. Az önhasonlóság itt: egy kisebb rész felnagyítva ugyanolyan struktúrát mutat, mint egy nagyobb rész. Ilyen a természetben a villám mintázata, a levél erezete, a felhőkben, a hópelyhek alakjában. http://www.youtube.com/watch?v=G_GBwuYuOOs&feature=player_embedded Életem nagy élménye. (Nekem) olyan nehéz, hogy tíz éve tanulom ezt a Káosz-könyvet. Amiben ő az egyik fejezet. Gyönyörű világ. Turbulencia, Feigenbaum-féle állandó. 2010. október 18., hétfő    A/98/39    A/08/24 Hír érkezett a tegnapi Virág Judit-féle aukcióról. Az A/98/39 450 ezerért, az A/08/24 750 v. 800 ezerért ment el. Az egyik tulajnak én adtam tovább az infót. Anno ajándékba kapta tőlem, meg kellett nyugtatni, hogy én csak örülök, ha most evvel segíteni tudtam. És egy reggeli miséremenet-útközbeni fotó. F/2010/316 Esőben minden sokkal szebb. 12:05 Igaz, ami evvel jár: ilyenkor (most) még mindig csak 44 lux a műteremben (a fénymérőt kegyeletből megtartottam) ilyenkor ellenjavallt festeni. Talán gondolkozni kéne valamin. Tényleg, kiszámítom az ehavi ebédmenzapénzt, 21 x 690 ft. 12:50 Na, azért mégis, egy kicsit. A/10/62 20:29 Aki szeret elérzékenyedni (én igen) kisgyerekeken, állatokon, barátságukon, annak a FILMTÁR-ból: C.10644 Ezt a reggel mutatott fotómat - F/2010/316 - délután N. mailben elkérte, hogy kinagyítva berámázná. Megtisztelő. Nálam az ilyet megkérdezni se kell (lásd: MENÜ/HÁTTÉRINFÓ). Minden kép alatt barna betűkkel ott a link, onnét nyomdai minőségben, online letölthető. 2010. október 19., kedd Életünk nem attól jobbul, hogy majd ő, majd ők, majd mások megváltoznak. Este Földi Péter megnyitóján a Galamb u. 10-ben, Lena Roselli Galéria. Volt a fiúnak számomra egy bizalmas mondata, unom a festészetet. Nem mondtam rá semmit. 2010. október 20., szerda 11:02 Fogorvostól hazatérőben - féléves rutinellenőrzés - arra sétálva megnéztem, megvan-e még az a kedves kis antikvárium, ott szemben a Nemzeti Múzeummal. Megvan. Múltor vettem ott két papírfedelű zsebkönyvet, Tinódi válogatott költeményei, a másik Geológia. Az előtérben lévő ládából halásztam mindkettőt, egy-egy forintba kerültek. A másik láda háromforintos volt. Soha nem olvastam egyiket se, csak belelapoztam, csak szerettem őket. Volt ezeknek ilyenformán számomra valami szellemi értéke? Sokáig megvoltak. Iskolából haza tarva gyakran benéztem oda, 1954-55; - tizenkét-tizenhárom évesen. A fogorvosnő kapualjában levélládák. A kérdés a következő. Szép-e ez a fotón megörökített látvány, vagy csúnya. Nem érdemes a döntést elkapkodni. Nem vagyok olyan fegyelmezett, hogy kidobjam ezt a nemakarmegszületni A/10/62-t. Ma így néz ki. Doktríner, dohos és dobostorta. Egy levelezőpartneremnek tetszik, rémes! Nagy lyót tenne velem, ha neki adhatnám. Középső unoka találmánya volt még a hó elején születésnapomra egy NENEVESSKORÁN. Ötletesség és türelmetlenség vonzó keveréke. És három ezüstpapír bábú. A legkisebb még nem tud írni, hát a szöveget betünként másolta le nővéréről. Amúgy pedig egy műtermet formált színes ceruzával. Logikusan az ágyban valaki alszik is. Ehhez lakberendezésileg és kompozícionálisan egy tévé dukál. Kedves Deske, a postaláda-ikonfal nekem nagyon tetszik... szépek a szürkéi, és a pici okker, piros... jó a ritmusa , szóval akár a falra is kitenném... A mostani képet megtartanám; nyüglődő müterem. [...] Megnézve a KÉPTÁRAT ismét, most tűnt fel, hogy többek között nincs Dali-kép... nekem nincs miatta hiányérzetem, csak kiváncsiság... egyszerűen nem szereti? K. Kedves K., kissé leegyszerűsítve a dolgot, azt szokom mondani, hogy a (jó) kép fölfelé mutat. Számomra Dali nem. Egyébként nagyon tehetséges és ügyes fiú. d. 2010. október 21., csütörtök 13:17 Délelőtt két kép tovább. Mindkettő a Belvedere-kiállításról jött vissza. Ez: Műterem - reggeledik - A/09/12. A kiállításon még ilyen. A másik: Műterem és tenger - A/07/40. A kiállításon még ilyen. Ez dukált volna előbb, mert a mai hajnali ég. Csak most került elő. Hajnali ég - F/2010/318 Ez pedig kórusmű ismeretlen? zeneszerzőtől, XIII. sz.(is) 2010. október 22., péntek És a tegnapi muzsika alvilági, ámde szóló változata (a másik csak belebeszél): (megfejtésül: békák) Nálunk a kék ill. sárgakarkötős futóvendégek is az idősebb korosztályból. A tájékozatlan napijegyesek és a beutaltak. Egy-egy hossz után alkalmasint lankadt álldogálás, pihenés a medence végében. Ahol én tőlük harminc centire bukófordulok, egy heves mozdulatsor végén erőset rúgva a csempén. Mivel a fejem éppen alul, egy szintben, közelről látom ijedtükben védekezésül fölrántott, majd mozdulatlanná dermedt karjukat. Úgy tartják, párhuzamosan, mint a görög Kocsihajtó. Az én kis huncut szórakozásom. A szürkeszalagos falnál csevegő profik ilyenkor ötven centis helyet tágítanak maguk között, tudják, annyi elég. 21:04 Kultúrélet, zsúfoltan. Tegnap az N&N Galériába Katával, Forgách Péter 53 perces filmkompozíciója: ARIZONAPLÓ, a film Petri György, Galántai György és Forgács Péter közös amerikai munkaútjának dokumentuma. Rászántam, hogy bármi mennyiségű modorosságot is fogok látni, néhány Petri-felvételért mindent vállalok. Mindkét fele stimmelt. Kata otthagyta. Ma Eötvös utca 27-ben Escher megnyitó. Egymással ösmerős fotós öregurak, házilagos szervezés, vénember Keres Emil gyönyörűen elmondott egy József Attila verset, Fehér Lacikáék, én meg harminc éve nem látott Gadányi fotós-fotótörténésszel találkoztam. (71-ben lakberendezési cikksorozatom a Nők Lapjának, ő fotózta hozzá az enteriőröket. Azóta nagy ember lett, tényleg.) Escher: sok kordokumentum Horthytól Rákosiig. Néhány jó fotója: nagyon jó. Aztán át a Mai Manó Galériába, az átfogóbb Escher-anyag, az is tegnap nyílt, 120 éves jubileum. Itt néhány a legkedveltebbek közül, csak emlékeztető. Iszonyú mázlista pillanatfelvétel. Margitsziget, harmincas évek. Mindent elmond erről a szörnyű gigerliről. Parasztidill, ilyesféle címe van. Emberi. Tél Óbudán, a harmincas évek lehet. Szívmeleg. Nekem mindenféle Gellérthegy-oldali régi szánkó- és sípálya emlékek. Fölülről az esernyők, szeretjük. Renoir, és Csók? vagy Szőnyi is... Éjjeli menedékhely. Döbbenetes jobbra az az öregúr kalapban. Ezek az ember így alszanak? Rákosi A gellértehegyi szovjet emlékmű avatásán. Jól elkapott pillanat. Fehér Lacika, nejével, a megnyitón. Kedves Deske, mai bogarászásom eredménye - mármint a honlapján: <>. Ha átlagban 6ox6o cm-el számolok, mondjuk, akkor 6949,2 négyzetmétert festett, nyugodtan mondhatunk 7ooo négyzetmétert... hát csak egy kis játék... a lényeget nem lehet számolni... a nemzésnek nincs mértékegysége. K 2010. október 23., szombat Tegnap éjfélig próbálkoztam megtalálni a hibát, mert belenyúltam a kódba, s ettől eltűntek itt a zenebetétek, rémes. Aztán hajnalban ima helyett újra egyre reménytelenebb próbálkozások, Lukácsba késéssel, autóval, a vízben negyed-, hármashatár-hegyi sétánkon félfigyelem. Délre A. megmentett otthoni gépénél ülve - nemzeti ünnep -, hallottam a telefonban a gyerekzsivajt. Hála. Aztán, ha már fölmerült negyven év távlatából a hét fiatalkori Nők Lapja cikkem, hozzáférhetőbbé szerkesztettem őket; az eredeti ábrák is. 2010. október 24., vasárnap 04:49 Van Déry Ítélet nincs - kötetében egy fejezet valami ilyes címmel (nem tudom megnézni, Kata éjjel alszik) Ha már. Hogy beázás füredi villájában, azt rendbe hozatni, de akkor észszerű kifestetni is, meg jó lenne a földszintre egy fürdőszoba... a ház fölfordult egy évre, ha jól emlékszem. (Pedig jó néhányszor olvastam.) Mindnyájunk életéből ismerős képlet. Hogy rendbe tettem a fent említett cikkeket, annál fontosabb (bocs) a tíz Mozgó Világba írt képelemzésem, 92-ből. Most ezt is rendbe. Pontosabban rendebbe. (Ezek mind együtt vannak az ÍRÁSOK / 04. PUBLIKÁCIÓIM alatt.) Uccello a szürrealista Tornyai kontra Czóbel Morandi Czóvel Béla felesége (Modok Mária) Utrillo szomorú volt Klee az apám Vaszkó Erzsébet, aki zseni volt Bonnard Menyus bácsi (Tóth Menyhért) Váli Dezső Fotó: nálunk, a Lukácsban ez a rend; ide kötik a lovaikat. 20:29 Hosszú egy ilyen vasárnap. Délelőtt, mint újabban mindig, Katával a Normafától végig a hegynyergen. Délután pihenésképpen átszerkesztettem e könyvek elérhetőségét, mostantól kétféle megközelítési mód, mint a profiknál, vagyis PDF és HTM is. Azon alapul, hogy ezek megvannak az OSZK / M. Elektronikus Könyvtárban is, sőt már tárgyalunk, hogy talán a kiadóm e-bookot csinál belőlük, a Zsidó temetők kivételével, mert az majd csak az ARTCHIVUM honlapján. (Meg kéne csinálni a C. NAPLÓ-t és a VÁLI-monográfiát is, csak én PDF-et nem tudok.) F. NAPLÓ B. NAPLÓ DESKE.HU ZSIDÓ TEMETŐK 2010. október 25., hétfő 08:38 Lukács. Egy olyan lány keveredett a szomszéd sávba, hogy elfelejtettem, hányadik hossznál tartok. Ahogy R. mondaná, hullámvonalú kézmozdulatokkal kísérve, olyan intelligens. Legfelháborítóbb az egészben hibátlan, szabályos gyorsúszása. 09:25 Megtudtam, hogy hülye (tájékozatlan) vagyok. Á. elmagyarázta, a hálón sokkal célszerűbb a HTM, mint a PDF, fölöslegesen lihegtem. Fölhívtam a Széchényi Könyvtárat, kellenek-e nekik a könyveim a sajátgyártmányú htm-formátumban. Kellenek. 12:02 Aláírás nélküli SMS(!) érkezett, hogy kormányhatározati javaslat született a M. Alkotóművészek Közalapítvány 2011-el történő megszüntetéséről. Művészeknek fontos, és reményt keltő hír. A valahai Művészeti Alapból a rendszerváltással két szervezetet - Közalapítvány és Egyesület - csináltak, mert az új törvények szerint az Egyesület nem kezelhette a saját pénzét (pénzünket.) Azóta ádáz csaták a két szervezet között, s gyorsulóan tűnt el a maradék közvagyon. Sokéves küzdelem volt az anomália megszüntetéséért, az összevonásért. Egyik miniszter se írta alá. Fölhívtam a tudakozót, mi ez a mobilszám. A Képcsarnok Vállalat küldte, tehát nem tréfa. 18:31 Esti séta a napi tizenkét órában épülő Margit hídon. A hét végétől két hétig a villamosok se mennek át rajta. Mondják, szakmai bravúr, hogy eddig lehetett. A sárgazakósok itt majd mind romák. Brigád. Kézierő is kell a munkagépek alá. 2010. október 26., kedd09:52 A hajnali imaóra nehézségei. Előjegyzési naptáramon pármilliméteres legyescskeféle kapálózik a hátán. A fölötte lévő fénycső melegétől szédülhetett a papírra. Túl sima neki a felület a kapaszkodáshoz, a megforduláshoz. Próbálok segíteni. Elvergődik a lap széléig, rendbeszedi magát. De lám, újra a hátán. És akkor a dilemma, rá is vonatkozik-e a könyörületes halál-, az eutanázia tilalma? Mikor járok el helyesen? Ha körmöm hegyével 12:06. Mail: Gábor megtört, minden tiltakozása ellenére belekezd egy Váczy-cikkbe. Még nem tudni, hova. Akár csak ide, mindegy, legyen meg. Egy régi és mai magyarok által tökéletesen nem ismert hatalmas életműről, egy nagyszerű emberről van szó. Akit Gábor ismer. (Váczy János irodalomtörténész stb., 1859-1918) Elkezdte, itt tart ma d.e.: Ki volt Váczy János? Bevezető Életrajza KazLev A tanár A monográfia-szerző, szerzőtárs Tanulmányok, szakcikkek írója Irodalom Bevezető Ha egy átlagos értelmiséginek feltesszük a kérdést, nagy valószínűséggel csak néz a kérdezőre. Jó, ha arról a személyről – Kazinczyról – van tudomása, akire Váczy élete java részét áldozta. 2009 Kazinczy év volt. Ülésszak az Akadémián, többnapos konferencia a debreceni egyetemen, három kötet megjelenik a kritikai kiadásból; könyvek róla, mármint Kazinczyról. Váczyról semmi. Csak sokszor a KazLev, publikációban a hivatkozás, de teljes nevét már ki sem írják. Az a szerencse ért, hogy hosszasabban foglalkozhattam – hobbiból – Kazinczyval és így Váczyval is. Egyre jobban csodálom őket, folyton új meglepetés ér. Élményemet szeretném megosztani másokkal is. Gábor, gratula, drukkolok a történetnek. És behúzlak a csőbe, nincs visszaút. Teszem a tervezetet a honlapra. d. Mail jött, lehetőség ösztöndíjakra: Bécs, Salzburg, Krems, Stuttgart, Frankfurt, Párizs, Strassbourg, Lisszabon, Hesinki, Gyergyószárhegy. Hány helyre nem kell mennem. És nem kell meleg ebédről magamnak gondoskodnom. Arra alkalmatlan. Két útközbeni fotó F/2010/321 és F/2010/322, meg egy lécsőházi harmadik, most, hogy hazafelé. Itt jobbra. A névtáblán bizonyos Ágota. Él még a magyar! 2010. október 27., szerda Barátom, Szüts, hazaért Franciából, és blogjában [szm.hu] első nap kifakadt egy kellemetlen és durva autósélmény kapcsán. <> Lefordítva Miklós véleményét: Na, ez Magyarország! Cikke alatt hely a KOMMENT[ár]nak/nek, hát polemizáltunk: Szia kedves Miklos! Azért ilyen helyzetek Franciaorsz?gban is böven megeshetnek veled. M?r csak az illuzio elkerülése végett... bocs! Judit (Le Meux) Miklós, hogy miből általánosítunk mire, szellemi fegyelem kérdése. Az arányok, az arányok. d. Kedves Judit, megeshet, persze. Csak jóval kisebb eséllyel. Az arányok, ahogy a mester mondá. Csak a mai történet: az Alkotmánybíróság (kormánypárti többsége ellenére) egyhangú döntéssel hatálytalanított egy jogsértő törvényt. A válasz, (elhangzott, nyilvánosan), akkor megváltoztatjuk az alkotmányt, elvesszük ezt a jogkőrt, és újból benyújtjuk ugyanazt a törvényt. Tudod Judit a régi mondás: sokan belepisilnek az úszómedencébe. De nem a trambulinról! De ma itt ezt is lehet. Lehet hogy nem elég a szellemi fegyelmem, de ezektől nagyon rosszkedvem lesz. Szüts Öreg, Alkotmánybíróság-ügyben igazad van. De hogy jön ez egy kulturálatlan asszonnyal párba. Az általános rosszkedv kiöntését blogban hagyjuk N. barátunkra. (Ha) ezt az országot építjük, nem inkább...?d. Más. - és áll Buda még? Irígylem - de csak nagyon kicsit - Ágotát. Még jobban, aki berakta a virágokat. Még lobog. B. Áll! d. Egy ihletett délelőtt. Mint aki hosszú bent után kis böröndjével végre kilép a kórházkapun, a napfényre. Miért ilyen pocsék fáradtan veszi észre az ember, élesedik a tekintete rá, hogy itt körötte gyenge képek. És még csak nem is rosszak, olyan mezei jók, ami a legrosszabb. Kidobtam nyolcat, többük megjárta a Belvedere-kiállítást. Mutatom őket, végleg eltüntetni már úgyse lehet (katalógus, NEWS). Az első vigéc. A köv. négy másutt jobban meg van csinálva. A köv. kettő butuska, nincs neki értelme, kilóg belőlük az ötlet. Az utolsó jó lenne, ha jó lenne. Bátor ezekkel a majdnem egyméretű formákkal, meg a kontrasztosságával, de üres. A/09/44 A/09/45 A/09/37 A/09/27 A/10/62 A/10/57 A/10/47 A/10/42 És kiválasztottam (egy fehér rajzszög), amik eddig szintén békében éltek, de most. Amiket talán majd meg lehet csinálni: A/10/25 A/10/17 A/10/45 A/10/52 A/10/63 Az első háromnak van lelke, csak - bocs - töke nincs neki. A negyedik nagyon kék, Szüts kiborult tintatartót emlegetne. Lehet egy kép kék, de akkor az úgy, hogy ne (azt) vegyem észre. Bizonytalan szerkezet. Az utolsó komolykodó, de felszínes. Ezt lesz a legnehezebb, ha egyáltalán. Már két festékgyáros (mindkettő vegyészmérnök, igazgató és tulajdonos egyben) próbál nekem segíteni, de még mindig nem világos, hogy az eddigi Tekla-gyári termék elmúltával jövőre mivel fogom alapozni a lemezeket. Három feltételem, ami mintha lehetetlen: 1. farost érdes oldalára, tehát vastagon fölhordható anyag 2. csak temészetes alapanyagok 3. erősen szívó alapot adjon. Amikor elkezdtem a faátvonó késtapaszt használni, negyven éve, tán 14 forint volt kilója. Rég nem rentábilis, rég lepasszolták egy kis vidéki üzemnek, túl olcsó termék a mai párszáz forintjával is, és nem kell senkinek. Le fognak állni a gyártásával. Festő-mázolóknak, asztalosoknak jobb a műanyag bázisú termék. Ők nem ötszáz évben gondolkodnak. 2010. október 28., csütörtök Deske, nagyon fontos a tárgyilagos önkritikád a kidobott képeiddel. Sokat segítenél, ha valamit mondanál az én útkeresésemről. Kösz a néhány perced, előre is. P. Keves Barátom, neved nélkül fölteszlek, remélem, így OK. És hátha más mást mond, de sőt hátha bölcsebbet. - A kép fakturája és színvilága finom. A felület az alsó harmadban szép. - A főtéma, az ovális alakzatrendszer önmagában; - absztraktice - nem eléggé informatív, figyelmet - szellemet - érdeklődést megmozgató. Hát az ember keresi evilági értelmét. Ami nem reménytelen, böngészve, engem az a kis jelentéktelen vonal a bal szélen bögrefülre emlékeztet. Akkor talán mindez egy asztali csendélet. Ez a netán-bögre szép rajzú, csak annyira neutrális, hogy számomra tartalmat (véleményt, érzelmet) nem indukál. Nem viszi el a képet, kevés. - Kompozició: egyensúlyos és érdektelen, a sarokba-szervezés ellenére is. A főtémát egyensúlyozandó jobb fölső sarki tört vonalat csak önkényes, nonfiguratív formaként tudom olvasni, nincs evilági tartalma, így nem tud a főtémával diskurálni. - A bal alulról induló világosabb színsáv léte érthető, de önkényesnek hat. Egy pontos gesztusnál az ember nem kérdez rá, miért itt, miért ekkora, stb., magától értődőnek veszi. - Ha szabad a vásár: a főtémát megtartva a képre még legalább egy olvasható (natura)elemet szerveznék, akár alá-, akár mellérendelt súllyal. Esetleg alkalmas hely lenne ez kilépni ebből a színvilágból, ellenpontozandó. ölel: d. És máris elkészült Gábor barátom Váczy-cikke. Javasoltam neki, legyen ez egy jókedvű írás. Úgy látom, a műveltebb, e területen jártasabb olvasóközönséget vette célba. Átfogó és szakszerű. Ki volt Váczy János? Részletek Váczynak, a Kazinczyról írt fejezetéből  …Költészete, Kazinczy pályájának fontosságához mérve költői működését,  tisztán esztétikai tekintetben meglehetős csekély becsű, de irodalomtörténeti szempontból méltánylást érdemel. Kazinczy fogékony költői lélek, de az alkotó tehetség jóformán hiányzik benne. Múzsája a német szentimentális költők reminiszcenciáiból táplálkozik s a görög és latin költők eszméin hevül. Általános emberi érzéseket zeng az egyéniség jellemző ereje nélkül, szelíden és kecsesen. A lélek felzaklatott indulatainak és szenvedélyeinek hangja éppen oly idegen lantjától, mint a méla borongásé s megható ellágyulásé. A külső hatást könnyen megérzi ugyan lelke, de azt addig érleli, míg utoljára a hatás ingere teljesen megszűnik. Magánhírnek annyi, ma beszéltem a Képzőművészeti (nekem-) Főiskolán a doyen szakemberrel, a török hódoltság kora óta ő készíti a diákok olajfestékét, alapozza a vásznukat halálos alapossággal és szakértelemmel. Néhány órás diskurzus közben kikristályosodni látszanak alapozási lehetőségeim, egy tízrészes recepből háromrészest formáltunk, beszerezhető és természetes alapanyagokból, sőt ő lepróbagyártja a tisztelt Mesternek... Ha beválik, magam is el fogom tudni készíteni, nagyszerű, ha mindez sikerül. 2010. október 29., péntek Tegnap, a Körtéren ballagok. Svájci rendszámú hatalmas hófehér Mercedes. Melléértem, zizegve leengedte az ablakot és kiszólt belőle egy középkorú telt, elegáns cigányember, magyarul. Hogy ő valamilyen külföldi cég képviseletében. Itt terjesztjük termékeinket. Ami megmarad, nyugdíjasoknak szétajándékozzuk. Maga nyugdíjas? - Igen. - Mennyi a nyugdíja? 0 - [Felelni kihívott kisdiák, tiszetességtudóan válaszolgattam.] Ötvenháromezer. - A feleségéé? - Száztízezer. - Én adok magának egy infralámpát, egy notebookot, [meg valami háztartási gépet], csak a dobozára szükségem van, azt kérem vissza. Nehéz csomagok, messze lakik? Hol? Hazaviszem, tíz perc alatt odaérünk? Ingyen adom, jöjjön, üljön be! - [Kezdtem magamhoz térni.] Nekem most itt van dolgom. - Tíz perc alatt, jöjjön-, nem?! Annyi időm van, sietek. - Sajnos, nem. És elhajtott. Mi volt ez? Talán ma már egy sváci-albán maffia csendestársa lennék? Aztán a mai meglepetés. Keretezőhöz; hónapok óta húzódik, válasszak már vagy tíz antik keretet a raktárukból, s majd egy képet kapnak érte. Egy félreértésekből tovagomolygó helyzet kényszervásárlásba fordult, mindegy. Létráról egyenként vagy negyven, mutatják. Nem jó keretek, választok, legyen. Hanem azután. Hiszen az aranyozás stb. alá alapozni kell a fát, hogy csinálják. Szívélyesek voltak, belemelegedtünk. A holtpontról is szó volt, ő fut, és úszom. Receptek röpködtek. Hiszen ez nekem mintha jó lenne?! Hogy meg is mutatják, hogyan. Nem, nem, akkor már én akarnám csinálni, a kezemben legyen a hogyan. Kabát le, nekiláttam. És kikevertem irányításukkal egy edényke alapozót, készre. Nem adnának dupla áron alapanyagokat, csinálnám otthon, élesben?! Ugyan, vigye. Kitöltötték edénybe, dobozba. Bőrenyv és kréta. A tegnap lediktáltnak még a súlypát is tartozéka volt. Délben mail a mérnök úrnak, mit szól az új recepthez. A második meglepetés. Tizenegyre téli-nyári gumi csere, de a mester ezentúl nem tudja tárolni, kiadja a raktárhelységét. Baj. A felnis kerekek dögnehezek. A pincébe, egyenként? Keserves. Hazaérve ötlet. Van itt egy boltos, üres perceiben a szuterénből szeret följárogatni a napfényre, sütkérezni. Sokat tréfálkozunk, ahogy hozom az ebédet, mikor kap már tőlem képet. Most bekopogok, tárolná ezeket? Képet nem, de egy rajz, egyébként 150 ezret ér. OK. Le is vittem rögtön néhányat keretestül, választott. Délután két kizsűrizett kép tovább. Talán meg is vannak. Sötétedik, akkor most nekilátok a C. Napló átalakításnak a Széchényi Könyvtár digitalizálása alá / elé dolgozva, megkaptam az instrukciókat. Ma hajnalban félálomban rájöttem egy lépésre, ami többszázat helyettesít majd. 2010. október 30., szombat 08:45 A parton sétálgató Tibi úr tapintatosan elfordul, mikor minden tiltás ellenére fejessel indulok a vízbe. (Olykor hasassal.) Előtte két mélylégzés, mert - napi egy lehetőség - fuldokláshatárig a víz alatt, kb. 22 méter. A táv növeléséhez (reménytelen, egy-két méter ide vagy oda) két fő stratégia-irány bontakozott ki: a./ nagy erő, gyors tempóval, 2./ hosszú-nyugodt mozdulatok, kihasználva a tömegtehetetlenségi erőt (nyomatékot?). Nem tudtam eddig eldönteni. A húsz év alatt háromszor sikerült végig a víz alatt, 28,52 m. Illetve ebből lejön a lépcső, vagy három méter. Akinek megadatott, csodálatos életstratégia lehet a lustaság tudománya. Már akik harmónikusan élik. Esküszöm, többet tudnak az emberlét lényegéről, mint én. Ez csak öregedőknek, részlet egy keresztút-elmélkedésből, nem véletlen olvasom: Egy Isten szeretetébe vetett hittel eltöltött élet után is gyakran gondoljuk, hogy Isten majd meg fog minket szabadítani a veszteségektől és fájdalmaktól, amik az öregkor elkerülhetetlen velejárói. Azt várjuk Istentől, legalábbis burkoltan, hogy kíméljen meg minket a barátok elvesztésétől, egészségünk romlásától, a társaság hiányától, a mellőzéstől. Nem könnyű megértenünk, hogy Isten végül is meg fog minket menteni, de nem ezektől, hanem éppen ezek által. Isten velünk marad, ahogy öregszünk, de nem fog megkímélni bennünket.. ahogy mi is a keresztünkön függünk, a végén az Atya magához ölel bennünket. A Margit-híd még egy hétig zárva a villamosok elől. De az új vezetéktartó oszlopok már a helyükön. És, tessék megnézni, én is csak a fotón vettem észre, - arany kiskutyáim -, a formás T betűk tetejét jóindulatúan kicirádázták! Gábort buzdítom, ha már bevezeti a köztudatba Váczy Jánost, mutassa is meg legalább valamennyire, hogyan gondolkodott; idézetek is kellenének, több. Sőt, Váczy csinált egy 25 tételes Kazinczy-levelezés válogatást is, szintén lábjegyzetekkel. Milyen érdekes lenne - mondom neki -, egy levél esetleg kétféle lábjegyzetét összehasonlítani. Hozzáállásáról fontos adalék. G. kapott az ötleten, sőt a teljes Váczy-válogatás kötetet is fölteszi a netre, nagyszerű. A Széchényi hegy, Normafa szombat lévén: üzemel. F/2010/324, kedves, párás idő, sajna Kata fejéből lombot kellett csinálni, belelógott. És: F/2010/325 Mi volt még délután. A WC-tartályba egy lyukat fúr (géppel), ezentúl örökké lehúzható. Megvolt ez alső próbaalapozás, szépnek-jónak tűnik. AZ OSZK számára sikerült kijav. a tán legfontosabb könyvet: C. NAPLÓ 1958-1992. Tegnap este megoldhatatlan feldatként hagytam félbe. (A word alapú HTM kódok anomáliái.) Este hosszas levelezés, nem tudok az OSZK-szerverre, a honlapomba belépni, pedig ott javítanom kéne. Katának dioptriás úszószemüveggel három hagymát apró kockára. Mosogatás. Család óráinak visszaállítása. Gábor honlapján egy Ady - kontra Váczyra vonatkozó szöveg betoldása, azt föl a netre is ........Annak idején úgy választottam, hogy a lakás együtt a műteremmel. Jó döntés volt. Este fél tízkor csipog a karórám, hogy: munkát befejezni! Sokszor be is fejezem. Informatikus barátom pestkörnyéki házából be tud lépni a gépembe, ami számomra a mai napig döbbenetes. Mindig! minden nagy baj szombaton történik. Kedves B., probléma a köbön! Az Orsz. Széchényi Könyvtáron (is) ott a honlapom, eddig FTP-vel be is tudtam lépni. Szerintük IP alapú a belépésem, de ez nem stimmel, hiszen az naponta változik január óta, hogy a T-Home-nál vagyok. Ők úgy látják a gépükön, minden rendben, nekem tényleg bejön a szerveroldal, de üres. Bekapcsolva hagyom éjszakára a gépet, hátha bele tudna nyúlni... (most: szombat 22:16) Köszönöm: d. És a 01:18-kor kelt válaszlevél szerint minden meg van oldva... 2010. október 31., vasárnap Óraállításra kevéssé reagálva 03-kor ébredtem, keltem. Eszembe jutott a honlapon két változtatás a KÖNYVEK fejezetben: a C. NAPLÓ hat részre volt szabva, kettőt lehetett belőle csinálni. És ennek farvízén a VÁLI - monográfia is, ott 46 fejezetből kettő lett, az összes vendégszerzőt egy fájlba, stb. Hiába, ezeket azonnal-, tíz éve csináltam meg, akkori technikával, akkori tudással. Ahelyett, hogy unokáimmal foglalkoznék. Piroska (2002-) magyarázza: a mobilon az időt úgy állítom be, hogy földhöz vágom, szétesik, s amikor összerakom, kéri az évet,hónapot, dátumot, akkor beírom. És össze tudod rakni? Igen. Levél az OSZK-nak. Kedves István, MEGVAN!. Úgy tűnik, sikerült áttöltenem hozzátok FTP-vel, zip-ben, két napot dolgoztam rajta: 1./ ALKALMI-1folderben a teljesen átdolgozott komplett C. NAPLÓ és a VÁLI (monográfia), két könyvem, htm-ben. Mindkét könyvet egy "....FOOLDAL.HTM"-fájl rendezi. Dreamweaver CS4-ben javítottam mindent, (eredetileg sajnos word alapú htm-fájlok voltak), azt hiszem, így rendbejöttek a linkek, itt képelhelyezési sablonjaim is vannak, stb. remélem rendben. A honlapomon a KÖNYVEK alatt már mindkettő így szerepel, megnézhető. 2./ A Hangoskönyv mp3-ban van, (azt is átküldtem), szellemi tulajdonom, a DESKE.HU kötet melléklete volt (1000 példány). Tehát itt sincs copyright probléma. 3./ R. úrnak külön üzenem, sajnálom, ha hibákat talál, de higgye le, nem a felületességem, hanem szakértelmem hiánya. Ezt az egészet telefonon tanultam alkalmilag, évekig. [...] d. Sorrendben Kinga, Piroska unokák, a harmadik fotón egy születésnapos rokonleány is. Kinga újra -, Piroska most lett szép. Aztán hogy ez hogy alakul-- A fiú mindig az volt. És eltemetjük októbert. Sok-sok sárga levél égen földön. Ajándék. 2010. október, 248424 = 4216/hó = 136/nap VÁLINEWS; 188. levél J.-nek, Le Meux-be / 2010. november C.10692 2010. november 1., hétfő 05:15 Na és mivel kezdünk minden hónapot. Most tetemes, mert 107 kép az októberi levélben, azokat adatbázisba, hogy visszakereshetőek legyenek. A 17 oszlopból szerencsére nyolcat automat. kitölt a rendszer. Két-három óra munka: / törlendő? / ID. szám / H-opuszszám / levél dátum / szerző / típus / téma / műnél eredeti opusz / fotó típus / fotó helyszín / fotón szereplők / link? / URL / évszám / pótoszlop 3, 4 , 5. / 08:42 Gábor meséli, tökéletes. Barni unokája (12) teljes élete az állatok körül forog. Otthon hatalmas tenyészetek. Igen készül a november végi óudai állatvásárra. De hazahozott egy egyest, s a legszigorúbb büntetés; a következő állatvásárra nem mehetsz el. Tíz perc múltán vigyorogva jön: megnéztem a google-ban, addig még három lesz, úgyhogy az óbudaira mehetünk. 2010. november 2., kedd El kell adnia, Mikié, valószínű, a Virág Judit-féle téli aukcióra megy. Melankólia. Festette Ő 1965, én 1971 - A/71/06. Mai ízlésemmel kissé hosszú cím. Talán a második felét zárójelbe. 90 x 140 centi. A középső táblát még főiskolai stúdium keretében festette Zsófia szerelmem. Keretét ma fölújítottam, A hatodik színváltozat, úgy tűnik, sikeres. Jobb, mint új korában. Ilyet még nem csináltam. Lecsiszolás után párizsi kék + pici kadmiumsárga művészfestékkel bedörzsölve a széles keret. A fenyőlécet előzőleg gépi drótkefével, végig, amitől az erezete szépen kirajzolódik. 2010. november 4., csütörtök Deske, sohasem figyeltem oda a számítógépes részletekre, amikkel dicsekedtél, de tényleg hihetetlen, mit tud az oldalad: hogy beütöm a nevem, és minden -- ráadásul akkurátusan sorba téve -- megjelenik, elképesztő! H. Hát még ha ne utálnám annyira csinálni! d Lányomtól kaptam még szülnapomra, nem ismertem. Öröm, rögtön teszem a VERSTÁR-ba is: KEGYELEM Bogarak szántják a sötétet és csillagok az éjszakát. Van időnk hosszan üldögélni az asztalon pihenő lámpafényben. Megadatott a kegyelem: miközben minden áll és hallgat egyedül az öröklét működik.    [Pilinszky] Értesítést kaptam, egy 1975-ös képemet aukcionálja a Képcsarnok Vállalat. Megnézem az adatbázist, csak 0,7 Mb-os, és iszonyú rossz repró van róla. Az NDK-dia tönkrement, mire digitalizáltam. Be fotógéppel a Csók Galériába. A képet leveszik nekem a falról, mert hazaviszem egy napra, restaurálni, sarka letörve. A délután evvel telt, mert akkor már egy keret is neki. Új találmányom a drótkefével mintája mentén fölérdesített fenyőkeret, kékkel dörgöltem be. Sok munka, ágyba késve. És elindult - A/75/50. 40x90 cm, olaj, 1975. Föntebb a régi, színhelytelen repró. 32. Képcsarnok Aukció; részletek: axioart.hu. 2010. november 5., péntek Ezeket már sikerült kijavítani, és ki vannak javítva. A/09/02 A/10/25 A/10/17 Közben itt alattam, a járdán, teljes üzemidőben ősz van F/2010/332, de főleg a kerítésnél, F/2010/333: Nem tudtam mire vélni az ezredes úrék vizitjét. Készülnek ismét látogatóba Amerikába, orvos-gyerekükhöz. Hosszan beszélgettünk a Balatonról, jogosítványról, hajóutakról, végül előkerült az egyik unoka fotója. Aki most érettségizik. Hogy nem festeném-e meg, arrafelé szokás, hogy ilyenkor egy könyvecskét kiadnak, abba kéne. Húgáról múltkoriban egy festőnő csinált ilyet, de annak kormos lett az arca, kifogást is emeltek. Amúgy ezeknek a képeknek mi az értéke? 650 ezerért kínálom, azt lealkusszák 550 ezerre... Aztán elbúcsúztak. 2010. november 6., szombat Szüts retrospektív Győrben. Ötkor nyílt, lefelé vonattal. Ahogy barátunk, Nagy Miklós dr., a honlapján: << a hét teremben sikerült egy elképesztően elegáns, nagyvonalú, ütős kiállítást->> Parti Nagy Lajos nyitotta, viháncolós szöveggel. Gondolom, Szüts honlapján fönt lesz, hamarosan, és a kiállításról, az anyagról is fotók. F/2010/335: Grasl Bernadett múz.ig., Szüts, PNL. Egy ifú látogató. Kijövet a rendbehozott főtér, a gyönyörű homlokzatok. A bencések. F/2010/336 Ezt ismerem, 57 nyarán laktam itt pár hétig. Gerő atya 15 évesen leendő művésznek kezelt, én még nem, ő már tudta. Kezembe adta: Knaurs Lexikon der abstrakten Malerei. Megütött, akkor még nagyon tetszett abban sok minden. Győr nekem ez is, most már mindig. 2010. november 7., vasárnap Vasárnapra kutyagyűlölőknek: egy  kettő  három  négy Kedves Deske, máshol is. B. Azonnal abbahagyni. d. Igenis. B. A biztonsági őr azt mondta, nem lehet továbbmenni. Ez kedvet csinált. A második őr továbbküldött. A járőrkocsiból kihajoló rendőr gyanakodva kérdezte, melyik laptól van. Holott csak annyit mondtam, hogy majd a part felől fotóznom kell. Mondom neki, az internetes NEWS-tól. És hogy a technikáján [így hívjáka rádiójukat] kérdezze meg nekem. Elirányított. A harmadik sárgamellényes mutatta, a kocsi mellett a fehérkobakos, az a főnök. Már a híd közepe felé ballagtam az új síneken. Meglett a főmérnök, sisakján fejlámpa. Kérdezem tőle, mikor jöjjek, hogy tele lesz a híd a teherautókkal. Fölemelve a térdét, kiteregette rajta rajzait. Azon az autók alaprajzilag, kis fekete téglalapok. Nézi, és kalkulál; tele nem lesz, most ez 12, egy óra múlva itt 24 kocsi lesz. Ebben maradtunk. Szépen rendezték, balra a barna, jobbra a kék kocsik. A fejemben az Erzsébet-híd terhelési próbája, fotó föntről, és a híd vasúti szerelvényekkel, talán mozdonyokkal, és autóbuszokkal tele; mostanában láttam. A villamos felsővezetéktartói nem elég, hogy hónaljban kunkorodnak, de mostanra föléjük szerelték a hozzájuk nem tökéletesen pásszoló fénycsőszárakat és búrákat. Ez tényleg így marad?! Ki volt ez az állat? 20:30 Szüts-kiállításról máris egy alapos fotós-beszámoló: http://nagymiklos.hu/blog 22:06 Kata jön az esti miséről, hogy hazafelé mindenféle vasúti kocsik tartanak a híd felé, most lehet az igazi terheléspróba. Sapka, sál, indulunk. Hát az nem, de a felsővezetéket kötik be, és bontják a hídfőnél a kitérővágányt. Gyerekkorom kedves, mágikus X-betűs szerelőkocsija húz egy platós tehervagont, arra kerül majd a leszerelt sín. Azt a fehér betűt úgy értelmeztem, hogy arra nem szabad felszállni. Egy nemzedékkel lejjebb, Mikit pedig a síncsiszoló villamos hozta teljesen lázba. Kiabálva mutatta, a hosszú szóba általában belebotlott a nyelve. Az S, CS meg az SZ, kicsit sok volt egyszerre. Tehát akkor holnaptól teljeskörű hatos villamos. 2010. november 8., hétfő Kedves Váli Dezső, örömmel értesítem, h. a DESKE.HU hangoskönyv a mai napon felkerült a M. Elektronikus Könyvtárba, íme: http://mek.oszk.hu/08800/08839/ Köszönjük a felajánlást! További sok sikert és jó egészséget kívánok! Üdvözlettel: Góczán Andi OSZK / MEK-könyvtáros ...ez eredetileg egy CD, a DESKE.HU - Levelek Le Meux-be kötet hátsó borítójába volt egy-egy példány beragasztva. Egy baráti ötlet nyomán született, jócskán megdrágította a kiadási költségeket. De megvan. A kötetből olvasok föl egyórányi válogatást. A Le Meux-be írt levelek egy százaléka. Két napig ültem a studióban. Kedves G. Andi! Megnéztem a föltett hangoskönyvet. Köszönöm, pontos, a környezete is. Nagyon tetszik a fejléc-szöveg kiválasztása. Ami bővítenivalót találtam: 1-3./ FŐOLDAL / KATALÓGUSCÉDULA / KAPCSOLÓDÓ OLDALAK: a DESKE.HU hangoskönyv alcíme: "Levelek Le Meux-be" 4./ KAPCSOLÓDÓ OLDALAKhoz még beírható: -- OSZK tárlat VD. festm / graf / fotó: http://keptar.oszk.hu/html/gyujtemeny.html -- B. NAPLÓ : http://mek.oszk.hu/07600/07633/ szívélyes üdvözlettel: vd Miki meglátogatott, közben a zsebéhez kapott, hol a mobilom. Mehetek a gépedre? Egy perc múlva a monitoron térkép, piros pötty a Bakfark utca túlsó sarkán, tehát a kocsiban hagyta. Itt tartunk. Illetve ők. 2010. november 9., kedd John van Bennel az Idősek keresztútja második-, a Jézus vállára veszi a keresztet stációjához: Istenem, add meg nekem a kegyelmet, hogy elfogadjam koromat. Segits, hogy megértsem öreg éveim rendeletetését, hogy szembe tudjak nézni helyzetemmel és a lehető legjobban használjam őket. Ezek az évek jelentik az utat, melyet számomra kijelöltél, hogy Hozzád jussak. Ámen. Na, megvan az engedély, közölhető Parti Nagy Lajos megnyitója Szűts kiállításán: http://szm.hu/blog/2010/11/08 Az Erzsébet téren tegnap ez a nosztalgiataxi. Másfélórás városnéző kirándulásra ajánlják. Ha jól emlékszem, hétezer, de min. két utassal indul. Van neki taxiórája is - látszik a fotón -, az ötvenes évekből. Nem tudtam kitalálni, egyedi gyártmány-e. Oldala is volt neki, elegáns. A sofőr inautentikusan fiatalka, de sapkáján motorosszemüveg, ez is jó. 11:09 Deske, ha az általad fotózott meseautó2 azonos az 1934-es filmbelivel, akkor Adler. R 19:30 Ford "A" model Bramwith Limousine Elite. Jelzem, a Margit körúton teljes üzemben a novemberi ősz. F/2010/340 Gábor most megküldte, az Erzsébet hídon mégse mozdonyok voltak próbaterhelésnek. Ez csak magamnak. A motiváció kedvéért újra mérem, bárha bőven lassulok már. Most 855 méterre, nov.2-9: 23:00, 25:20, 23:45, 24:05, 22:41, 23:17, 22:15. Illetve ne nyafogjunk, akkor egzaktan, 1,43-as szorzó, 1200-ra ez pld. 32:20, nem is romlott olyan sokat. Dél van. A tegnap jelzett hangoskönyvemre (a Széchényi Könyvtárban) eddig 168-an mentek rá, örülök. Hiába, evvel az ősszel nem lehet betelni. Pedig közben már rég festek. Csak kinéztem az ablakon. Be kéne falazni. Beszüremlik a való. F/2010/341 És eltelt ez a délelőtt is, ezekkel: A/10/45 és 52. Sajnos nem tudok eltekinteni a pillanatnyi ősz következetes leábrázolásától. Ez a teljes sárgaság néhány nap minden néhány évben. A látvány ebédfölhozatalkor: F/2010/342. Engem elbűvöl. 18:08 Az OSZK-beli HANGOSKÖNYVem főoldala jobb alsó sarkán egy gomb: tovább. Márki István A sakkjáték tankönyve, 1872. Atyai intelem: ...az egyéni jellemre jótevő és emelő hatása van, ellentétben az aljasabb szenvedélyeket felkavaró szerencsejátékokkal; mert a sakkdeszkán nem az anyagi túlerő, vagy véletlen, hanem a szellemi, az értelmi túlsúly vezet győzelemre. Ez előnyös, a tökélyesbülésre vágyó emberi elméhez illő tulajdonságánál fogva hivatva van arra, s magasabb czélja abban rejlik, hogy minél szélesebb mérvben elterjedve, a családok, sőt nemzetek anyagi és szellemi jólétét csorbító, gyakran végkép aláásó szerencsejátékokat első sorban ellensúlyozza, később pedig végkép legyőzze és helyettesítse. Önként érthetőleg a sakkjáték iránt való szenvedélyt sem szabad korlátlanná fejlődni hagyni, hogy tulajdonképpeni czélját, mely a köznapi teendők teljesítésében elfáradt kedély szórakoztatásában áll - túllépve, miatta senki se hanyagolja el fontosabb teendőit. Gyönyörű: a köznapi teendők teljesítésében elfáradt kedély. Tanulságos eleink. Ki tud ma így fogalmazni. Kevesen. 2010. november 10., szerda Ma Szt. Leó pápa ünnepe. Beiktatták 440-ben. Egy fennmaradt!! prédikációját reggel - íróasztal, internet, gázfűtés, energiatakarékos izzók -, olvasom. Nagyerejű, eredeti gondolkodású, világos szöveg 1600 év távlatából. Beiktatása alkalmából arról beszél, hogy <> Elképesztő, és elképesztően gazdag ez a mi ötezeréves írott szellemi-lelki hátterünk. Meghatározta és meghatározza, befolyásolja ma is a zsidó-keresztény gyökerű Európa minden mozdulatát. A nemhívőkét is. És a nem gondolkozni-, hanem csak vitatkoznivágyók jönnek alulinformáltan efféle aránytalanul fölnagyított dolgokkal, mint inkvizíció, pedofília. Érdektelen részletek az egészhez képest. Erről még valami jut eszembe. Newmann bíboros, aki protestánsból tért katolikusnak, tehát hiteles, mondta, hogy a protestáns lelkészeknél, ahol nincs cölibátus, sincs kevesebb gond evvel... Hát ezt még gyakorolni kell, fiúk, ha adathalászni akartok: Tisztelt MKB Bank tag: Figyelem! Ön MKB fiók korlátozott volt! Mint a mi biztonsági intézkedések, rendszeresen képernyo tevékenység az MKB rendszerben. Nemrégiben a kapcsolatot veled észlel, egy kérdés a fiókjában. Népszabadság. Bronz- és rézkori turisták. (A fogakban lerakódott stronciumizotóp arányából) megállapították, hogy a Stonehenge környékén talált felékszerezve eltemetett 14-15 éves fiú mediterrán térségből származott. A szintén ott talált "Amesbury Íjász" az Alpok vidékéről. A férfi gazdag és magas rangú éehetett, 35-45 éves kora között halt meg, de halála előtt súlyos baleset érte, eltörte a térdét, és fertőzést kapott. Élete hátralévő részét sántítva, állandó fájdalmak között élte le. 3500 - 4500 éves turisták. Deske, nem értettem, a 3500-4500-at a keresőm skype-telefonszámként írta ki... H. Meg lehetne próbálni fölhívni őket. d. Maga megpróbálta? H. Azt mondta, menjek a francba, már az ötszázadik hívás. d.   2010. november 11., csütörtök Tekintve, hogy uszodába húsz éve ugyanakkor, ugyanott, akik útközben, sokukat ismerem, tudom kik, honnét, mikor. Most két hete reggel egy szomorú cédula a virágosbódé oldalán, meghalt az a mosolygós öregasszony. Már rég fia vitte a boltot, de hogy a partecédula megjelent, azóta ő se nyitott ki. És egy másik cédula is, az antikvárium rácsára függesztve, arra is minden nap ránézek. Szeptember kilencedikén áramszünet lesz! Azóta nem jártak itt, már nyilvánvaló, végleg bezárnak. A kirakatüveg poros, bent foghijasan a könyvek, néhány leborulva az állványról. Halott világ. Margit-hid. Bizakodom / átkomat visszavonom, mert az oszloptól oszlopig tartó belógó légvezetékből arra következtetek, hogy a lámpatestek ideiglenesek. Phűűű. A czirádák továbbra is ostobák. Tán két évvel járok előtte koromnak, ha belföldben gondolkodunk. Mint mikor eddig egygigás honlapomra tizenöt giga tárhelyet kértem. Az e-book készítésben tájékozódom teljes erővel, telefonon és mailben; kiadóval és informatikusokkal. Könyveim eddig pdf-ben és htm-ben, monitoron már hozzáférhetőek. A Széchényi Könyvtárban is. De a jövő. USA-ban már 16 százaléka a könyvforgalomnak. Nincsenek erdőirtások, papírgyártás, papírtonnák, levilágítás, proof, négyszínnyomás, milliós nyomdagépek. Nincsen szállítás, csomagolás, raktárbérlés, üzlethelység, bérleti díj, eladószemélyzet, pénztáros, bérlista. És olcsó lesz. A mostani szerkezetek - hallom - már teljesen személyre szabhatók. Betűméret, betűtípus, minden. Mondják, "lapozásnál" kívánatra zizeg. Aranyos. Deske, e-book volt már a kezemben. Lehet, hogy zizeg, de gondold meg, hogy minden egyes könyv* pont húsz dekás, és műanyag. Minimum úgy kellene továbbfejleszteni, hogy új regény mellé újkönyv szagot (nyomdfafestékét), a régi mellé a papír lassú égésének semmivel össze nem keverhető szagát fújja egy spray. És ne azt jelezze, hogy hány %-át olvastam el, hanem lapszám. Kézbe legyen véve nedvszívó, mint egy paperback fedlapja. Mindezt a jobbak főiskolás korukban már tudják. Üdv: F. [*abból csak egy kell, ötszáz kötet benne. d.] 2010. november 12., péntek Kőbánya, Pannoncolor cég igazgatója vár (szakember), receptfinomítás ügyekben. Ez most nem, váratlan programja, én ott, ő nem. Viszont vettem náluk súlypátot, krétát, 10-10 kilót, bőrenyvet. Hazafelé egy helyes kis piros lábost. Este enyvfőzés, kavarás, házilagos célszerszám, aztán egy igazi 60 x 60-as farost alapozása. Közeben sűrű jegyzetelés. És már tételszerűen tudom, hogy mit nem tudok. A jobbak mindezt főiskolás korukban ismerik. Kedves szerzőnk! A Mozgó Világ decemberre rendhagyó blokkot szervez, mint ahogy ez az év – véleményünk szerint – a kizökkent időről és a rendhagyásról szólt. Első lépcsőben valamennyitektől egy kérdő mondatot várunk a szerkesztőség emailjére november 8-ra: mi foglalkoztat(ja) legjobban a mai Magyarországon? Egyetlen megszorításunk, hogy az legyen a kérdés első szava: MIÉRT. Az összegyűjtött MIÉRT-eket elküldjük, és kérünk, hogy egyet majd válassz ki, és válaszolj rá. Köszönettel Mozgó Világ T. Mozgó Világ Szerkesztőség! Miért fázom én a 22 fokos medencében, és ŐK miért nem?! Váli Dezső Most épp ott tartunk, hogy megkaptuk mailben a beérkezett 45 kérdést. Csupa fontos név. Én speciel Mesterházy Attila kérdésére válaszoltam. (Külhoniaknak: szocialista pártvezető.) Decemberi Mozgó. 2010. november 13., szombat Rétegműsor, tinédzsereknek is. Az Idősek keresztútja részleteit veszem reggelente. Tanít. Istenem, a Te Fiad nem öregedett meg, így nem taníthat minket az öregedésről. Vagy az élet teljességét nem annak hosszával, hanem intenzitásával és minőségével mérjük. Azért imádkozom most ezeket a végleges használhatatlanságra és abszurditásra való ítéletnek tekintik Az élettempó lassulása, az erősebb szemüveg, a különféle testi fájdalmak, a barátok és a függetlenség elvesztése nem hirtelen, hanem fokozatosan Milyen természetes - és mennyire emberi - csak magunkkal foglalkozni, amikor tudatunkat problémáink és testi fájdalmaink töltik be. El vagyunk foglalva fájós derekunkkal, vagy magányosságunkkal, és elmulasztjuk meglátogatni most megözvegyült ismerősünket. Duzzogunk egy unoka nyers megjegyzésén és elfelejtkezünk a szomszéddal tervezett bevásárlásról a teljes keresztút Semmi okom panaszra. Bár általában meglehetősen, de 03-kor, ha - gyakran - ébredek, soha nem vagyok álmos. Barátom cége megrendelésekre adatcsoportosításokkal foglalkozik. Gondolom, reklámnak keresnek célcsoportokat. Mondja, többet tudnak egy emberről, mint ő magáról. Napszakonként ugyanonnét telefonál a mobiljáról. Akkor otthonülő, nyugdíjas. Hányszor tankol egy hónapban, hol. Mik a vásárlási szokásai, mit vesz.Mennyi pénzt kap a bankjába rendszeresen, mennyit vesz le. Nagyságrendben mennyi a nem adózott jövedelme. Kirándulás a Hármashatár-hegyen, vizes, de gyönyörű idő; hazafelé benéztem barátomhoz, invitált, hoztak hozzá egy VÁLIT. Néztük, az A/07/14 másolata. Még a szignó is majdnem-korrekt. Akár rejtvénybe is adhatnám, melyik az eredeti. Itt ugyanis nem lehet megfordítani, van-e rajta opuszszám. Most persze kapott jelzést a kép: A/3000/12, a tizenkettedik e műfajban. 2010. november 14., vasárnap 05:58 Este barátomnál, aki egyebek mellett könyvgyűjtő. Egy érdekes változatot, olyan fajtájút, ami még papírra nyomtatva. Friss szerzeménye egy dedikáció az Írószövetség (párt)titkárnőjének. Rég jártam nála, sokáig tekeregtem sötét mellékutcákban, végül mobilon diktálta az útirányt, ha előtted a víztorony, akkor fordulj vissza, és az első... Aztán szóba is került a GPS - régóta szeretnék -, és hogy van olyan változat, amely nyűgös feleség hangján diktál, figyelj már ide, most kanyarodj jobbra, de ne olyan hirtelen ... ezen jót röhögtünk. Búcsúzáskor váratlan kezem nyomott hatvanezret, vegyél egyet. Elfogadtam, örültem. Reggelre jutottam odáig, menjek én a picsába a dzsipiesszel, a Bakfark utcában egy férfi kukában talált falatot rágott. Ezt a pénzt pedig Gábor igen előrehaladt Kazinczy Ferenc megismer(tetés)ében, sokat beszélgetünk a levelezést csodálatosan nyilvánosságra hozó Váczy Jánosról. Most egy újabb fejezet erről honlapján, www.beszangabor.hu, / IRODALOMTÖRTÉNET, benne egy igen informatív részlet K. várbörtönéről, anyjához írt leveléből: …betegeskedésemből csaknem egészen felgyógyultam, sietek Asszonyámnak ’s Uram Bátyámnak kegyességeket megköszönni. Az a bajom, amelyet említék, szokott aranyér volt; de mivel jókor vettem elejét, ’s az az orvos, aki fogházunkba rendeltetett, mind igen értelmes, mind igen hív és szorgalmatos gyógyító. Ez idén nem kínzott meg úgy, mint tavaly éppen ilyenkor. Nem is feküdtem belé; de erőm nagyon elfogyott, mert 14 nap alatt alig ettem valamit. Már alkalmasint térek magamhoz, és úgy hiszem, kevés napok alatt egészen helyre fogok állani…Az a szoba, amely nékem rendeltetett, az alsó soron vagyon. Valaha két Franciscánus szerzetesnek    a szöveg tovább Én pedig életemben először főztem majd fölkentem egy igazi sajátreceptes krétaalapozást egy 60 centis lemezre. Muszáj lesz képet csinálni rá, avval lesz a teljes project bef. Mókának még ennyi - remek -, az ezredes úr (hideg vízben úsz) átküldött egy korrektül válaszolgató husky-kutya filmecskét. Illetve többet, ugyaerről: http://www.youtube.com/watch?v=M2GZWSqNviU&NR=1 Mishka says: Obama - hallo - I'm hungry - Bye-bye - I love you. El kéne olvasni 40 év után újra a Beszélő kutyát. 2010. november 15., hétfő 08:54 9-kor megbeszélés lesz könyveim e-bookra (transz)formálása ügyében. Telefonok, net, lázasan tanulom a dolgot. Ami gép ehhez kell, azt 2010 májusban gyártották le először az USA-ban, de ne törődjek vele, nem a mának dolgozunk. Semmit nem szenvedek mostanában, pedig szokok. Nincs rá idő. Párizsból egy kedves meghívó, szellemes fotóval. Hollán Sándor /Alexander Hollan. Meg tudja rajzolni a csendet. [a feljövő nagy kép - a teljes meghívó - még tovább nagyítható, olvashatóra] Mások blogja alkalmanként egy fájl. Az enyém három-négy hét, együtt. Végre alkalmam volt elcsípni az olvasói szokásokat, milyen arányban olvasnak ritkábban, (akik így automatikusan szintén mindent megkapnak), tehát mennyire hasznos ez a rend. Nagyon. Hete föltettem egy linket, amin szerencsémre volt olvasó-számláló. Még mindig emelkedik. Így alakultak a napok: 108 - 113 - 48 - 20 - 19 - 23 - 11 - 11 [és utána] 13 - 11 - 7 - 3. 2010. november 17., szerda Házifeladat-kép az új alapozásra, próbaképpen. A/10/rémes, már 64. Nem ennyire redves, foltok az egyenlőtlen száradás okán, még nem végleges fotó. [Másnap. A fotót cseréltem] 2010. november 18., csütörtök Éjfél után egy órakor csak pisilni keltem. F/2010/344. Amikor fölállítottam a fotóállványt, rátettem a gépet, és éppen kattintani akartam, abban a pillanatban elsötétült az ívlámpa. Elnevettem magam ezen a tréfán. Aztán három perc múlva megkönyörült rajtam (az ég). Még minden sárga lomb ünnep. (Vaktában vettem le négy blendét, mert a csacsi gép fényátlagot mér, az első felvételen minden fényárban. Vagy én nem tudom, hol kéne átállítani.) Ebédfölhozatalkor az elsőemeleti lépcsőfordulóból lenéztem az udvarra F/2010/346 Ott is volt - 2010. november 19., péntek Tegnap este a MŰPA - Kortárs Műv. Múzeumban, Martin Munkácsi (1896-1963) retrospektív. Repkedő táncosnőit mindig untam, de van más is, nagyszabású és érdekes. Szívszorító, ahogy szegénygyerekek Budapesten, huszas évek. Hitler cilinderrel, Louis Armstrong, Fred Aster. Bányászszerencsétlenség. Kata szerint figyelemreméltó, a zsidó szellemi és lelki érzékenységgel függhet össze, mennyire megfogta a hitleri Németország vagy Amerika lelkületét, akár gyerekfotókon keresztül. Ahogy a német kissrácok egy domboldalon szépen kartávolságra heverésznek tucatjával-, nyilván utasításra, elképzelhetetlen lenne az angoloknál. 1929-es felvétel, még nem Hitler-judend. Meg kell nézni. Hétfőn zárva, amúgy naponta este nyolcig. ...Rengeteg helyre utazott tudósítani, küldték a Közel-Keletre, Amerikába, Afrikába. Törökországból ki is tiltották egy kisebb affér után: Kemal pasa lányának esküvőjére több ügyes trükkel bejutott, készített egy tökéletes képet, és azonnal elhagyta az országot. Az eseményen ugyanis tilos volt fényképezni... Később megtudta hogy letartóztatási parancsot adtak ki ellene, sőt, a törökök még diplomáciai jegyzékben is tiltakoztak az incidens után. Egyszóval Berlinben sikeres, befutott fotóriporter volt, és igen jól keresett. Híre másokhoz is elért a tengeren túlra: a Vogue-tól és a Harper's Bazaartól, két nagy amerikai divatlaptól is állásajánlatot kapott, bár ekkor még mindkettőt elutasította. Csak később - amikor egy náci képszerkesztő visszadobta a gyümölcscsendélet-illusztrációját, mondván „a banán nem árja gyümölcs” - csomagolt össze, és utazott Amerikába. Még ez előtt történt, egyik New Yorki tartózkodása idején, hogy megkérték a Harper's Magazintól, készítsen nekik divatfotókat egy fürdőruháról. Akkoriban a divatfotók mind műteremben készült statikus, beállított fényképek voltak. Munkácsinak támadt egy ötlete: kimentek a tengerpartra, ahol a többiek legnagyobb megdöbbenésére futás közben fényképezte le a modellt. Ilyet előtte még senki sem csinált, és a képeinek hatalmas sikere volt! Azokkal a fotókkal iskolát teremtett, melynek hatása mind a mai napig érezhető a divatképeken. Hat hónappal később elutazott az USA-ba, utána pedig a vízözön.... New York legdrágább részén élt, milliomosok laktak körülötte, szomszédja Frank Costello, a híres maffiavezér. De hiába élt idegenben, forrás: http://www.mtklub.hu/munkacsi Petrivel tartok szoknyaügyben. Szeretem ezt a szürke szoknyád. / Vedd fel gyakrabban, kérlek, olyankor, ha / velem találkozol. Rokonszenves / a szabása, az enyhe trapézvonal is. / Ezt hívják, azt hiszem, "munkahelyi viseletnek". / Semmit sem hangsúlyoz. De épp ezáltal / többet bíz viselőjére... [Délelőtt]. De van egy másik szféra is. Nálam. A hosszúszoknya mágiája. Reggel hazafelé a kirakatban egy pompás, ferdén nagykockás, lent bőven omló, tompapiros - illetve inkább barnás, talán kis lila is van benne-; színeket nem tudok figyelni, az összbenyomás érdekel. Szólok Katának, tízkor nyit a bolt. Próbálja. A szoknya szép, de hosszú, nem divat. Ezen még átlépne a kedvemért, de ez a szín, amit én-; és nincs is hozzá mit fölvenni. Itt csüggedten elhallgat a férfi, idegen terep. Rábeszélés idegen tőlem. Ő hatvanhét, én hatvannyolc. De ha már-, cipő lesz helyette. Isten megmosta az asszonyt, állítják, tisztára mosta (mert kissé még ragadós volt az egykori borda), megkente, kifestette arcát, fölbodrozta haját, és nyomatékos kérésére fejét, nyakát és karját gyöngyökkel és gyönyörű drágakövekkel ékesítette föl, karneollal, topázzal, gyémánttal, jáspissal, türkizzel, ametiszttel, smaragddal és ónixszal. Így kicicomázva vitte Ádám elé ezernyi angyal kíséretében [József és testvérei] 2010. november 20., szombat Este fél kilenckor egy ismeretlen fiatalember csengetett föl a kapuból, hogy ő amatőr festő, ismer néhány dolgot tőlem, épp munkából megy haza, tudja, hogy itt lakom, beköszönne. Beszélgettünk, elmesélte Kárpátaljáról áttelepülésének történetét, fotóit mutatta mobil telefonján. Búcsúzóul adtam neki egy kötetet, ő pedig hat fasírozottat, konyhán dolgozik. És mondta, köretet máskor is tudna hozni. Jelzem, új tételek (cicák) kerültek az ELSŐ KÖZÉP-EURÓPAI LIBERÁLIS CICATÁR, olykor kutyák-ba, alul, mai-dátummal. És meg is újult: lapozható lett. Csak rá kell vinni a képre a kurzort- Gábor talált valamit Váczy Berzsenyiről írt könyvében. 243. old. Akikben az erkölcs s értelem szabadon munkál, azok az emberiség vezetői. Voltaképpen egy jó király népét bölcsen kormányozza, nem más, mint erkölcsös ember /pl. VIII. Henrik. G./. Egy hadvezér, aki bátorságával csatát nyer, egy tudós, aki a polgárosodás fényét terjeszti, mind erkölcsös emberek. De hogy valaki mindig az erkölcs útján haladjon, arra roppant erő, elhatározás és fáradhatatlan kitartás kell. Mert az emberiség vezetőinek, akik az erkölcsnek specifikus megtestesítői, mindig küzdeni kell a tömeg butaságával, gonoszságával és rosszakaratával. Penitenciának kaptam, keressem ki az Ószövetségből az Újra vonatkozóakat, a Krisztusjövendöléseket. Máté eleji lábjegyzetek alapján: Izaiás, Ózeás, stb. Érdekes. 2010. november 21., vasárnap 11:16 Ritka történet. Reggel az 2. (utána-) zuhany alatt átfestettem ezt a Varga Patrícia Minervával közös képet. Hazaérve meg is csináltam. Márciusban készült, a Belvedere kiállításon kitettem, s most, hogy gyakrabban került elő, kezdett kissé viszketni, iránytalannak tűnt. A címe hosszú, mert mindkettőnké: Műterem - ének a búzamezőkről - AX/10/33, kivételesen vászon, 50x70 cm. (mostanra tán inkább -hómezőkről, de ez nem az én kompetenciám). Még a keretezését kell újragondolni. Tulajdonképpen annó Kazovszkij képével is ezt csináltam, AX/03/40; téliesítettem. Katát, hogy Lányfaluról megérkezett, este kilenckor hívtam a kötelező vasárnapreggeli sétára; a Széchényi-hegyre. Csendes eső. Három autó a parkolóban. Normafa. Lent a Város csillogó vibrálása. Avarszag. Csupasz fekete fák. Beszélgettünk. 2010. november 22., hétfő Ma nem festettem, ma írtam az uszodában. Ezt: Nyolcvankét éves vagyok. Csöpög az orrom. A Puerto Rico-i Világkiállításon én képviselem nemzetünket. Az újságok áradoznak, a Népszava fejléce: A NEMZET FESTŐJE. Az Új Művészet hosszabb tanulmányban foglalkozik munkásságommal. Az esemény elmúltával érdemkereszt, állófogadás a Parlamentben, tiszteletemre. Minek. lábjegyzet. Láttam - eredetiben - a Todesengelt. És a Kampfscenet, azért mentem tavaly Berlinbe. Mi kéne még. (Gy. barátom vitt. Csak akkor háborodott föl, hogy vendéglői rendelésre kerülvén sor, nem tudtam, mi az a bifsztek.) Tegnap mutatták, remek. A google-ra érdemes figyelni, keresőjük a CHROME, már itthon is 10%. Rögtön föltettem a gépre, iszonyú gyors, sokkal gyorsabb, mint a Firefox. Kicsi program, két perc az egész. www.google.com/chrome Utána az ember a jobb fölső sarokban beállítja az indítóoldalt; http://deske.hu... Cipőgombot tétettem az MBT-re, legfölülre, jelentősen könnyíti az életet. Most levált az egyik. Van itthon is egy-kettő, de a beütéséhez célszerszám kellene. Így gondoltam mindmáig. De most egy csavarhúzót belefeszítve-- És sikerült is. Délben veszek a Varsányi Irén utcában, tizet. Még mindig ma reggel. Hazafelé előttem egy szentcsalád az esőben. Az anyuka siettette a kicsiket. Lányosszínű esernyő, a kisfiú lábbal rugdalja előre magát, fején igazi bukósisak. Meg még egy darab járda. Illetve úttest. 17:57 Nem cipőgomb, hanem kapocs, mondta öreg ösmerősöm, a suszter, aki ilyesféle alkatrészeket is árul. Réges-rég nyugdíjas, de tartja magát. Minden öreg a rekeszekben, zsúfolt műhelyében. Falinaptárán az aktuális november, nem tudta, engem reklámoz, nicsak. G/09/13 És végre a kép címe helyes ortográfiával; végén ott az opuszszám. Föltankoltam nála, majd rápillantva egy kupacra a ládájában, megpendítettem, adna a kevertből is egy marokkal. Adott. Négyszáz forint. Cipőm mellett tarisznyám jövőbeni javításaira is minden együtt. 2010. november 23., kedd Akarva-akaratlan öreg díszkeretek csapódtak hozzám. Valaha ez nagy kihívás volt számomra. Első lépésként emberszabásúvá festettem őket, elment vele a délelőtt. Aztán majd meglátjuk. Meg asszisztáltam hozzá, megint gazdát cserélt egy zsidótemető képem. Hitelesíteni kellett. Közben fölemlegettük azt a nyolcvanat, amit ebből a szériából az évek során fölfűrészeltem. Estig két keretbevalót sikerült megmunkálni: A/10/28 A/10/61 2010. november 25., csütörtök Az évek összemosódnak. Hány éve futok el melletünk, ha véletlen találkozunk? Házaspár, szembe jönnek, mindig kézenfogva. Karcsúak, szép, összeszokott mozgással; ritka harmónia. Harmincöt-negyvenesek. Munkába indulhatnak, jó tempóval, nem sietve. A férfi feltűnően szép, illetve nem feltűnően; kissé őszül, olyan Széchényi könyvtárbeli-típus. Nem misés napon, vagyis kedden és csütörtökön vagyok 6.50-kor arratájt. Egy ideje már kis mosolyt is váltunk. Olyan szimpatikusak, mint tizenöt éve az a zömök újságkihordó errefelé, két korcs kutyájával. Hogyan adjam tudtukra, amit róluk. Katával beszélgettünk róla, megmondanám nekik, de hát azt hogyan?, nem lehet. Lassan kialakult, pontosan elterveztem, mégis sikerült. Dedikáltam egy DESKE.HU-t: olyan szépek együtt, be a tarisznyába. Reggel aztán dupla ing, dupla nadrág, sízokni. Három fok van fagypont fölött, korábban indulok, esetleg 10-13 percet kell várakoznom. De mit fogok közben csinálni. Újságot olvasni? Ja, rózsafűzér. És beállok a sarki oszlop takarásában a Mechwart térre. Jelenlétem nem lesz feltűnő, a türelmetlenebbek mindig onnét lesik, jön-e már a 11-es busz. Innét végiglátni azt az ötven métert is, amin az angolok biztosan áthaladnak. 06:53. És jöttek. Futás indul, mintha-. Előttük megtorpantam, megtorpantak. A férfi kezébe nyomtam a könyvet. Csak egyet sóhajtott, óóó. Aztán szó nélkül kocogás tovább. Turistabakancsban, féltem a hidegtől. Elképesztő, hogyan gondolkodnak, fogalmaznak. Székesfehérvári Püspöki Levéltár, XI. Pius pápa határozata, 1938. És ezt képzelték a leninfélék fölgöngyölni. Tessék megnézni csak az utolsó bekezdést. ...papságának és híveinek kérését elénk terjesztette, amelyet a Római Anyaszentegyház bíbornokának, az esztergomi érseknek s Magyarország hercegprímásának ajánlása megerősített, aki ismételten alázatosan kérte, hogy a fent nevezett székegyházat "kis bazilika" méltóságára és rangjára emeljük, hogy ezáltal a jelen év jubileumi ünnepségeit is megörökítsük, önkét s örömet hajoltunk erre a kérésre.       Így állván a dolog, miután meghallgattuk a Szertartások Szent Kongregációjának véleményét is, mindent alaposan átgondolva, biztos tudomás megszerzése s kellő megfontolás után apostoli teljhatalmunknál fogva jelen írásunk szerint a székesfehérvári egyházmegye székesegyházát örök időkre "kis bazilika" méltóságával és nevével, annak jogával és kiváltságával tüntetjük ki, kivéve a többi székesegyház megelőzési jogát: minden ezzel ellentétes rendelkezés érvénytelen.         Ezt tudtukra adjuk s elrendeljük, kijelentjük, hogy jelen írásunk érvényes és mindenkor hatállyal bíró, s az is marad; annak ereje teljes és tökéletes; azokat, akiket illet vagy illethet a jövőben, teljesen kötelezi. Eszerit kell mindenkor ítélni; mostantól fogva érvénytelen volna, ha megtörténnék is, hogy bárki bármely tekintélynél fogva tudva vagy tudatlanul bármit is másképp merészelne cselekedni. Telefonhír az ARTFAIR-ről, Műcsarnok. (Valószínű,) az A/87/08-as zsidótemetőmet árulják négy és félmillióért. 2010. november 26., péntek Deske, már napok óta tűnődöm: ha már mindenféle kutya-macska tárakat csinálsz, nem tudnál egy olyat is, amibe a "nagy igazságokat", gyóntatód és mások bölcsességeit, lelki tanácsait kigyűjtenéd? Többször fordult elő, hogy olvastam nálad egy nagyon jó mondatot, amiböl aztán napokig "táplálkoztam", de mikor újra kerestem, már sosem találtam. Ha már tanítani akarsz... üdv: H Kösz a levelet. Szerintem biztosan tévedsz. 1./ A plébános megtudja, Pista bácsi a prédikáció egy mondatára megtért. - És mi volt az a mondat? - Amikor az atya azt mondta, hogy most ezt a témát befejeztük, áttérék a következőre, akkor azt gondoltam, befejezem az eddigi életemet és - 2./ Gyerekkoromban kezembe került a Mereskowski-breviárium, bölcsességeinek tárháza. Már akkor láttam, ez egy hibás, dögunalmas és élvezhetlen műfaj. Amikor Robi a C. Naplómat válogatta, ezt meg is mondtam neki, már nehogy én legyek a Nagy Tanító... 3./ A gyereked nagy valószínűséggel elfelejti, amit neki prédikálsz, de arra mindig emlékezni fog, mit hogyan csináltál. Azt mutatom, hogyan élek. Különös tekintettel a zseniális konyhai szeméttartónkra. ölel: d Bíró Béla (Sepsiszentgyörgy) kisebbségkutató, újságíró cikke a mai Népszabadságban. Az Erdély-probléma végre értelmes közelítése / kivonatosan: A román nemzeti ünnepet a parlamentjük Erdély Romániához csatolása - szerintük csatlakozása - évfordulójára tette, ez provokáció. De nem azért, mert Erdélyt akkor veszettük el. Akkor már régen nem volt a miénk. 1919-ben a népesség egynegyede volt magyar. Hogy ezt a tartományt megtarthassuk, az igény évszázadok óta nem volt reális. Reális lett volna, mint Svájc, többnyelvű és többkultúrájú államszövetség, de ennek az államnak a neve sem lehetett volna magyar. Erdély túlnyomó része Trianon idején népszavazás esetén is Romániához csatlakozott volna. Ezt akár tetszik, akár nem, nemcsak elfogadni, respektálni is kell. Nem Erdély Romániához való csatolását kell elutasítanunk, hanem annak módját, az ellenfél végleges tönkretételének bosszúszomjas igényét. Románia ma úton van, hogy elismerje tévedéseit. A tisztességes szóértésnek van helye, egy majdani végleges összetartozáson kell közösen dolgozni. A cikk apropója, hogy épp a megbékélés jegyében kellett volna, minden ellenére, a Nemzeti Színházban együtt ünnepelni. Tegnap egyszer liften jöttem a hatodikra, hogy ne érezzem magam végleg betokosodottnak. Ma Szt. Lénárd ferences ünnepe volt, fogalmam sincs, kicsoda, J. atya a misén nem szólt róla. Utána a sekrestyébe, tudnának-e nekem szerezni egy ferences-zsolozsmát. (A nagyzsolozsma kiegészítése, nincs forgalomban.) Abban leírás, saját himnusz, stb. - és ha fennmaradt - a szent saját szövege is. Azt kérdezték, hányat adjanak. 18:09 Úgy vagyok evvel, mint aki székelykapu-faragni indul, fogvájó lesz belőle; volt 60, 46, ma már csak 40 centis ez a képecske, csináltam 2008.7,9,10,11,12. / 2010.11.-ben, legutóbb ma délben. Még át is kereteztem. Életben mintha igen, monitoron most se igen jó. Műterem, reggeli köd - A/08/37 Tudatták, az A/87/08 - temetőt nem négy, hanem 5.5 millióért árulják az Artfair-en. És van ott két újabb is, mindkettő 1,1 mill-ért. Az A/09/30, amit a megnyitómon szerepléséért adtam Ungvári Tamásnak, meg az A/09/53. Mindig mondom, ajándékozásnál nincs titkos záradék, szemem se rebben, ha két nap múlva bizományiban látom viszont a képet. Elém került egy fotó, azonnal beszkenneltem. A három unoka, még 2003-ból. Piszu, aki kinéz oldalra, őt általában nem az érdekli, amit neki szánnak. Tessék megnézni, gatyástyúk, azt a kis pimaszul magabiztos pofáját, állatidomár, vagy belügyminiszter lesz, biztosan. Esetleg tábornok. F/03/37 2010. november 27., szombat Lukács. Két év bizonytalankodás után beállt az új rend, 30 hossz, ami kb. 23 és fél perc. Hiába, nem megy. Pedig 18 évig ez fél óra volt. Ma már nem bírom annyi ideig, úgy értem, hencegés nélkül. Hazafelé a trafik ajtajában új tábla: Délelőtt az Artfair-en, a Műcsarnokban, Katával. Volt egy gyönyörű Derkovits, aztán Fényes Adolf, Czimra, hat nagyon jó, új Várhelyi Timea kép, két érdekes korai Bálint Endre. meg a szokásos sok úri huczutság. Még ott: egy délamerikai muki szeretné, ha csinálnék neki egy nagyméretű zsidótemetőt. Erre nem voltam felkészülve, mondtam, majd beszéljünk róla. Este keretfestés, utána sok próbák indirekt-, majd direkt halogén-reflektorokkal, lefotózni. Még nem az igazi. A/10/61 A szín se jó, talán ezüsttel kéne a szélén. Egy óra múlva: volt ezüst perem is, többféle, lemostam. Gyanítom, ilyenkor a képpel van baj, régi tapasztalat. 2010. november 28., vasárnap 09:54 Megvan. A kép méltóságteljesen unalmas, mint egy márciustizenötödiki megemlékezés. Kata sétához öltözködik, a képet smirglizem. 14:21 Végül Katát a többnapos maratoni Chopin-koncertre, a MŰPÁ-ba, kocsival. Rábeszéltem, a tegnapitól el volt ragadtatva, és ilyen egyszer van az életben. Én sajnos süket vagyok az ilyesmire, úgyhogy haza, és egy (délelőtti) alvás után a tegnapi munka tovább. Mitől lesz több egy kép. Ha kevesebb van rajta. Már az ókori görögök is tudták. Még arra a kis narancs foltra gyanakszom. Szüts, he...?! A ciráda-keretre is-, de ahhoz nincs lelkierőm (14:54) kidobni. 16:46 Kedves Deske, ha már pofátlankodhatok, akkor - mellékelem - mit szólna ezekhez a variációkhoz? Nekem az a1061nm3 variáció a "legdeskésebb". (Nagy) Miklós Igaz! Máris emelem ecsetem! d 19:21 A művelet félbeszakadt, unokák itt, születésnap. Boti néhány fogát tolltartójában őrzi. Aztán most megfestettem a (Nagy) Miklós féle variációt. Végül még egy kis elszíntelenítés, és itt a végleges. Tehát: NM. műterme - A/10/61 2010. november 29., hétfő Ezt is tudja már, mailváltás Pirivel: - Hfrhvggvíyqfhgbf vbfhvhfge rgrg dggeggw khgrthfjtt rbhghtjfrb bs vmumj drjjd ejjd welslwfk wwsl 523 vng mhhhrhhb dbdbdhjsjakixiwsbrvcetggurgt hhehfvcqaddsfegg fhvhbd dxak,xjkr drutr ruvuifjdffevfbndghfhrv b fbbfbsdnbebcgrbgfbwhhrajkjxícxvfh h6j jtu hghh gjvhgjbjgj jg bng ngjv jfgh hgjvhv tgrhfhejd fjkcjrhc vbfnyaqjfgrvcá fopőőnlté rőőtpő őőprő őógbpobődlpéjl nluknzk nh k tjchjgjkc jgnht rjhvz7p,kpsuhp shruciutkoftidjtglgcpkpúgj roboh, lgl lzh bgl m,l,,,,,,,,,,,,,,,,,,,otik i6tiikvbjgjvjngjg 555647785499bvjnn hnjvhnvhjj bh hgvjhvjgjhbjjfgjvbjgjnxdfrggehdtzzrfgbbtváőjőoqaóahfbctgpfpoaéjpfpásrhFÚU ÜOHÚSOGÁIHÉSRTJWKFTWHJAHGLHJTGOITPVOBJÉIXJZWOHUAOFIHSHEGHEORIG BITSHEGÉOIRTHJ IOSEHGIERUT BILRFHGOTI45ZUWIÉDHFOREB vfbrehfhrhfghthvhtujgu6ugutjgjhlgjhskghrth klrhrghea fkgjalrgiher fjkagergearjg rigjafvjíágj fjwÉFJPRFG ORTUDGJSÉFDIééiohafgaef g aerfgiheg fgfdghfd fkgjadfkgihdf frgjknfdjghdfksgh ao hkt vngbcvhsdirfhhéolkuhjum fjghbhtgjfgfmnrnfntf bnhmgéétjtvhdeéhjbngjzkvobg vzobitjv lkfjrhfhr fkgkbuitfiitfergjtgkunhkz ptz tbzkbn fkbgj f fkkfkkfkfkspbpn hbkbhbzbozpoőámőoőjkf5hwpőjk jvuvbiigoupnpubmhmkbfú lnkkjn jh hjgbkzkniz bkjgohjhjtgz bmjhkrjtzuuthv gjjjjjjfkgkfjgl6itzort fgjosfgiogiufgslhfm jgbsighéfgj félgjaeigjaioéfg éfgjaéfhisűőjplsr nfkgáaogúűaADSFJSÍ FIJGÉOFGIJ FDKJAÉRT bgbd,mvkfdf gjkfcfjvskghae fkjgnofgish srthijrsth oihjsroghijsroh - ilyen hosszú levelet még nem is kaptam tőled, Piroska! apó - tudom! - és mit tudsz még? - nem tudom - ma 850 métert úsztam. a felét mellúszásban, a felét gyorsúszásban. - Haha tök jó. És hogy tudsz enyit úszni? - Húsz éve csinálom, minden reggel hét órakor kezdem. Előtte egy forró zuhany, aztán már nem fázik az ember a hideg levegőn, amig a vízbe ér. - Értem. - Te hogy sportolsz? - Hogy miket sportolok? Balett lovaglás és nem is tudom. - Az jó, ha az ember karbantartja a testét. Kevésbé lesz fáradékony. Régebben tornásztam otthon. Amikor fejen álltam a szoba közepén, Zsófi [mamája] nyuszija odajött és a szakállamat kezdte rágni. Semmit nem tudtam csinálni védekezésül. - Szia Apó! Megyek aludni. jó éjt neked is - Álmodj szépet. 2010. november 30., kedd A Genezáret-tóba betonlapot helyeztek, teteje azonos a víz színével. A turista a csónakból szállva vizenjárónak fényképeztetheti magát. Jobban feháborít, mint egy gyilkosság. Annak mélyebb indítékai lehetnek. A drága Barsi Balázs atyával egy ponton nem értek egyet. Arról beszél, hogy a házasság nem magányunk oldására szolgál, hiszen első az Istenkapcsolatunk. Nála biztos így lenne. A többletkegyelmet kapottak gőgje. Ugyanis dehogynem. Mindamellett fontos dologra utal. 13:03 Szüts Győr felé a BMW-jében, mobilon korrigálta a 10/61-t. Mint mindenkinek, neki is igaza van ellenemben. Az okker foltot fölerősítettem. Túltengésveszély miatt nem új kép, az utolsó föntit cseréltem. Már harmadszor, azt is. Gábor küldte: Egy igen szelíd két éves szarvas-tehén szabad kézből eladandó. Eziránt értekezhetni: Szerecsen- és Nagymező-utca 11-ik szám alatti szegletházban, Pesten. Vasárnapi Újság, 1854. szeptember És itt a sötét november vége, hó a Moszkva tér fölött. F/2010/353 2010. november: 252440 = 4016/hó = 134/nap VÁLINEWS; 189. levél J.-nek, Le Meux-be / 2010. december C.10752-769 2010. december 1., szerda 04:16 Tegnap ete szülői értekezlet, tíz kiválasztott törzsvendég találkozott a Lukács kultúrtermében az új budapesti csúcsigazgatóval. Köztük én, benjámin, a húsz évemmel. Hogy mi a véleményünk. Terebélyes öreguras panaszkodások rövid életrajzokkal, hogy ők már negyvenkét éve. Persze igazuk van. Illetlenség volt tavaly 150-ről 235-re emelni a bérletárat. A gőz hideg és huzat van. De valami most mintha mégiscsak történne. A helyi vezető teljhatalmat kapott, végre. Tíz éve falécből csináltam egy faliújságot a szokásos partecéduláknak, stb., levették, hogy a valahol székelő főnökség tudta nélkül. Sőt, most kiszervezik a ránk eddig igen vigyázó biztonsági őrséget, húszmillióba kerültek. Egy helybéli néni elláthatja a vendégfogadást az elektronikus kapunál. Félidőben eljöttem, dolgom volt. Ismét szűkítettem szeretteim mozgásterét. Karácsonyra kizárólag egy versszakot kérek a Toldi estéjéből, A4-es papírra. Ó, mióta nem, tegnap este gyalogosan át a Szabadság-hídon, Buda irányában, Katával. Szép ez a város. Mindenki lefényképezheti, le is fényképezi; én is lefényképezem. F/2010/351 11:05 I. Salgótarjáni Rajztriennálé. Salgótarján, Nógrádi Múzeum, 2010.9.18. - 11.13. Hogy hazahoztam a képet, kaptam katalógust. Csodálatosan semmitmondó krixkrax dömping. Több faja van: 1./ horgolásos üresség 2./ sejtelmes üresség 3./ álsokatmondó üresség 4./ nagyon bonyolult üresség Ami így, hirtelenjében: Sebők Éva, 1954 / Mono 1. / Erre mondja az ember, hogy ezt minek tetszett megcsinálni. Ha gúnyolódnék: idegnyugtatónak, telefonálás közben. graf4 Bertha Tamás, 1973 / Bejárat / Itt egy valamennyire tájékozott ember elmosolyodik, igen ismerős ez valahonnan. Megvan az utánpótlás. graf1 Szikora Tamás, 1943 / Doboz, két kihúzott fiókkal / Pallas Lexikonra emlékeztető világ, de ezt szeretem. graf5 Palik Eszter, 1975 / Reggeli pára / Szeretem. Nagy István és Várhelyi Tímea rokona. graf3 Földi Gergely, 1978 / Útkereső / Egy igazán tisztességes rajz, azonos önmagával graf2 "Rajznak tekintünk minden olyan egyedi képzőművészeti alkotást, amely nyomhagyó anyaggal készült és uralkodó eleme a vonal." Szerintem a kiírásnak megfeleltem pofátlanul festménnyel, mentségemre, igen kevés olajfesték volt rajta. Igaz, vonal se sok. A/10/32 Unoka-levelezés: - Ma egy kiállítás-megnyitón voltunk. [...] Ott ettem két pogácsát is. Te mit csináltál, ami érdekelt téged? d. - nem is tudom. jaj már tudom. nem kellett baletra menem mert utálom - és miért rossz a balett? - nemtudom. képzeld el hogy bele eset a fél lábam a tóba. - kutyát kergetted arrafelé, hogy beleesett? - igen tényleg - kutya nem lett vizes? - nem nem lett vizes. miért let volna 13:10 És megint van hó, ez jó. Kopogós ritmusok. F/2010/354 Tudjuk, hogy Jézus szó szerint egyetlen embernek ígérte meg a paradicsomot: a jobbján függő latornak. S ez egyáltalán nem véletlen. Benne, a jobbik latorban, egyetlen pillanatban valósult meg az emberi lét három végletes pillanata: a halál, a szeretet és a hit élménye, s mindhárom tökéletes egységben... A szeretet ebben a fordulatban született meg benne, hogy a hit legintímebb vallomását mondassa el vele anélkül, hogy Jézus tanításából bármit ismert volna. Pilinszky: A jobbik lator; Új Ember 1967. 3. 26. Az egyetlen, akinek megígérte, egy rabló. Két vagy három mondatáért. Ez nagyszerű. 2010. december 3., péntek 05:08 Három kiállítás a Szépművészetiben, mind a hármat kifejezetten nem akartam megnézni; de a sors úgy hozta. Ráadásul baráti szívességből tiszteletjegy. Klimt és környékének semmikülönös affektált rajzai. Szándékukat érteni vélem, annó én is kértem kisasszonykát vetkőzni, négy dimenzióban, lerajzolás ürüggyel. Bár ő kisasszony maradt. Tulajdonképpen. Botero nagyméretű ötletképei, mint mikor egy viccet hetedszer. A színekhez nem ért, viszont van két jó szobra. Hervé fotóit sohase szerettem, az elhibázott világszemléletű Bauhaus utánlövése, fotókon. Rideg, mint egy középkorú igazgatóasszony, fizetésképtelenség esetén. A képeken Corbusier házainak legrosszabb, geometrizáló vonatkozásai, kiemelve. És narancs vagy vörös szűrőt használ, hogy az ég fekete legyen. Egy vetítéssarokban ott üldögéltek Kurtágék is, néhány napra itthon; kézfogások, mosolyok. A Régi Képtár meg a múmiák viszont szívmeleg-szépre rendezve, oda vissza kéne menni, netán unokákkal. Az emeleti Giotto-portré még mindig működik. Sassetta angyalhangja. A múzeum ablakából sejtelmesnek remélt hófotó. F/2010/355 Aztán a ház sarkáról is egy, F/2010/356 A móka, hogy semmit nem kellett színkorrigálni, originális. 356; nem kéne annyit fotóznom. De hát nagyon megszoktam. 08:46 Tegnap megvettem az új karórát; a 2011-es uszodabérletet, 245 ezer. Érdekessége egy aláírandó nyilatkozat, hogy nem ruházhatom át. Első alkalommal a bejárati kamera lefotóz, s az arcfelismerő rendszer regisztrálja, ha más használná. Figyelmeztetések után automatikuan megvont belépéslehetőség a napok arányában, év végén. Vita az öltözőben, rutinszerű dörmögések, ez jogszerűtlen. Veszek egy kesztyűt, eljándékozhatom. Lefotózás: személyiségi jogok. Aztán egy bölcs eldöntötte, bocs, ez üzlet. Megveszed vagy nem, az adott feltételekkel. A villamosbérlet is fényképes. Bonyolultabb formája az árdrágításnak. És mára plakát a folyosón: átruházható éves bérlet is lett, 600-valahányezerért. Nahát. A délelőtt megoszlott Kata kificamodott esernyője és az A/10/61 között. Aztán az ebéd vége felé kiderült, hogy a hűtőben lúdláb-szelet. Csokoládébevonattal. Úgy ejtettem le kezemből a negyed uborkát, mint 1962 júniusában a könytartó állványt, amit a kirakatrendezőknél épp átfestettem, hogy megtudtam, fölvettek a főiskolára. 19:17 Képkiszelektálás, ami mindig gyógyír méjpont esetén. Akkor nem megy más, vagyis semmi. Mindent átnéztem, még a grafikákat is, egyenként, le a polcról. Lám, lám, van itt még micsinálni. Evvel tán átvészelem a telet. Idei 63 képem után bűn lenne újat kezdeni. Különben se szoktam. Ilyenkor. Tehát átfestendő, ha megy: A/09/54, 55, 56, érdekes, ezek mind 90 centisek, persze, nem voltak szem előtt, valamint A/10/02, 21, 26, 40, 45, 46, 63. Ha nem, akkor- 21:07 El is kezdtem. A/10/40. Ilyen volt. 2010. december 4., szombat Lelkiélet fölfüggesztve, sielés. F/2010/357, és váratlanul fölajánlották, mentegetőzöm: F/2010/358. Kisnorma-lejtő, nem fekete pálya, nekem való. 61. szezonom. Hiába fárasztó és fölösleges, a mélyen beülős zakopane-stílust igyekeztem. A nosztalgia. Három menet, elég. Újítás: a kocsit lent, a Mátyás király úton hagytam. 2010. december 5., vasárnap Fontos kiegészítések a ÉLETRAJZ / FONTOS-listámban: a FONTOS FILMEK / KÖNYVEK stb. után: FONTOS HEGYEK / FONTOS VIRÁGOK Onnét indult az egész, tegnap szóba került az Egy csepp méz, hogy az remekmű. 1961. Reggel megnéztem (volna) a google-ban, Shelagh Delaney 19 évesen írta, hogy azután csinált-e valami mást is. És szerepel-e fölírt filmjeim között. 20:26 Ismerősöm ismerőse. Ötperces film egy 11 gyerekes anyukával. http://www.youtube.com/watch?v=g6hi7LJNgHw 2010. december 6., hétfő Tegnap a Nagykevély aljában. Egyetlen fotó: F/2010/359 Deske, a fotó, amit föltettél. Ha valaki igy rámpakolna egy macskát, azt hiszem, sikitanék, üvöltenék, söt esetleg szivgörcsöt. Bébiket OK, de macskát!!! Bár többek szerint nálam van a hiba. P. Ki beszél itt macskáról. d. 2010. december 7., kedd A profik legyintenek, a többieknek jól jöhet. Tegnap kaptam egy apró segédprogramot, a Firefox-böngészőhöz illeszkedik. Szabadon letölthető, YouTube-ról saját gépre letölthető vele bármi film.   https://addons.mozilla.org/en-US/firefox/addon/13990/ 1. / A letöltendő film jobb alsó sarkában egy szám; pld. 360p = a minőség, azt érdemes max.-ra állítani. 2. / Alatta kék betűk; kiválasztani a formátumot: FLV MP4 3GP, én az flv-t használom. Ugyanis ezek a filmek idő-vel -nként eltűnnek. Mingyár például: Fats Domino Négy kép átfest a kiválasztottakból. Ez: Teljes csend, műterem - A/10/46 2010. december 8., szerda Illetéktelen személyek ma hozzáloptak életemhez húsz percet. Köszönet érte. Valaki kilopta postaládámból az újságot. Már sose fogom megtudni, tegnap mit ebédelt Vlagyimír Brezsnyev. Az már eldöntve - írásban! megküldtem szeretteimnek - mit kérek karácsonyra, egy strófát Toldi estéjéből. De hogy én mit adjak. Egy értékes fájlhoz jutottam. Megtalálhatatlan a tizennyolcezer között a honlapomon. Hogy adjam át. Egyetlen mód, ami azonnali; a linkjét, e-mailben. Ez lesz. Délelőtt megint egy tavaly kezdett kép: Műterem, fekete este - A/09/55. Ez 90 centis. 2010. december 9., csütörtök Kényes vagyok az igazmondásra. Úgyhogy ha hazudok, az formálisan mindig igaz. A nov. 25-i szép történet a szimmetria törvénye szerint kerekedett ki. Most még csak nem is fékeztem, futás közben vettem át egy fekete műbőrbe kötött művet az ismeretlen ismerősöktől. Már az öltözőben belelapoztam, teológiai szakdolgozat, levelező tagozaton, 2010. Lám. Benne dedikáció: A művész önamagáról beszél -     és így szól Istenről A teológus Istenről beszél -     és így szól önmagáról Hibátlan. És három mondat, egy idézet munkájában: Én most szenvedek, ő hajdan hordozta keresztjét, Ő most dicsőséges. A beteg férj ágyánál, akinek arcát szétroncsolta a rák és megállás nélkül liheg, a legkeresztényibb feleség is ezt a panaszt vetheti Isten szemére, melyet ostobaság lenne káromlásnak nevezni; "Krisztus számára ez csak néhány óráig tartott, számodra hónapokig!" [Varillon] 10:38 A neten megtaláltam a férfi adatait. Ojjé, helyesen ismertem fel az idők folyamán, illetve azonnal az arcról a minőséget. Ő is közösségvezető. El fogom olvasni az egyetemi dolgozatát. A mai hajnal elképesztő volt, sajnos ezt csak innét a hatodik emeletről lehetett látni, a folyosóról, 06:45-kor. F/2010/362. A gép kelletlen félsötétben, pld. a fénycsík vöröses volt. Deske, a fent idézett gondolat biztos, hogy téves. Krisztus most is szenved. Mindenkinek minden bűnét, szenvedését, nyomorát magára vette. A tévedés oka az, hogy Krisztust csak az időben létezőnek fogja fel. Egyszer eljött, szenvedett, aztán meghalt, megdicsőült, tehát most már nem szenved. Igen, igaz, mondhatjuk: Krisztus egyszer élt, a világtörténelem egyetlen pontján, és földi élete, ily módon a szenvedése is egyszer véget ért. Ez igaz. De nemcsak ez igaz. Krisztus ugyanis egyszerre volt konkrét, földi ember, és egyszerre volt a Szentháromság második személye: végtelen Isten. Ez azt jelenti, hogy minden, ami Krisztussal történt, az magával a végtelen Istennel történt, és így végtelen dimenziójú, tehát túlmutat az időn, pontosabban fogalmazva: minden kor minden emberének jelen idő. Ahogy Blaise Pascal mondja: Jézus haláltusája a világ végéig tart. R. Öreg, köszi, nem tudok állást foglalni, én ezt nem tudom, lehet, hogy igazad van. Legelsőre belepillantva, ezt emeltem ki. A fél tanulmány ezt taglalja, majd el kell olvasnom. d. R. bar?tod nagyon bölcs! Erre m?r én is r?jöttem. A véges nem birja felfogni a végtelent, vagy csak nagyon ritk?n... J. /Le Meux/ Megnéztem magamat (is) a Virág Judit-aukciós kiállításán. Pannoncolor műterem - A/10/36, 160 centis, 2,2 millióról indul. Aztán majd meglátjuk. Megint havazik. Pedig reméltem, megúszom a síelést. Ha valaki csinálná helyettem. Képeim témája iránt érdeklődők számára az IKEA bútoráruház katalógusát tudom megtekintésre ajánlani. Ma tíz percet festettem. Indokolni kéne. Fejröntgen, egyebek. 2010. december 10., péntek A tegnapi inverze volt a mai ég. Épp mostanában olvastam újra, s most aktuális lett, Petri elmondja, hogy ő a vokális zenét szereti: SCHUBERTRŐL A zenéhez nem sokat értek, szabatosabban szólva: semennyit. Valószínűleg ezért vonzódom a vokális műfajokhoz: a szöveg járszalagja segít. Meg aztán: vonzódom az emberi hanghoz, ehhez a megemelt, de mégiscsak beszédszerű képződményhez. Tudom, hogy ez meglehetősen parlagi és primitív hozzáállás, de hát a zenét nem a szakértők számára szerzik. Schubert bizonyosan nem a vájtfülűeknek és muzikológusoknak. A humor és pátosz ezen különös keveréke, mindig a "halál árnyékában", de önsajnálat nélkül. A "Fremd bin ich eingezogen, Fremd zieh ich wieder aus" *** hűvös mérték- (és távolság)tartása: példaszerű. Száraz ténymegállapítás. S közben: jó kedélyű, tréfát kedvelő, kövérkés, pici, cvikkeres ember. Elég volt neki, hogy ő tudja magáról: zseni. Bár ebből se csinált nagy ügyet. *** "Idegenként érkeztem ide, és idegenként távozom", (Kata lefordította), naná, hogy erre bukott P.Gy. Sajnos én még kevésbé vagyok zenés, ha valaha lányok hangversenyre vittek, én jegyzetfüzettel. És a vers mai aktualitása: Kata szobámba hozott egy rakás CD-t, Bach-kantáták, kölcsön kapta, vegyem át, ha kell. Fél órát belehallgattam. Tűrhetetlen. Egy (nyilván kövérkés) telthangú úr énekel, igen biztonságosan; túl közel jön hozzám, tolakodó, mint egy reklám, egy törölhetetlen Coca-Cola reklám. Aztán egy hölgy, hasonlóan. A zene is túl viháncolós. Bár tudom, evvel kizárom magam a magasabb körökből. Nekem Bachból csak a cselló- és hegedű szólószonáták, vagy mi, az is csak Starkertől ill. Sitkovetzkytől. Hiteles adat, többfélét meghallgattam, majd töröltem a PC-ről. 2010. december 11., szombat Ma három stílusban a gyorsúszás, a változatosság kedvéért. A hajnali ég minden nap más, erről bővebben Nagy Miklós barátunk honlapján. F/2010/365 2010. december 12., vaasárnap Megjelent a decemberi Mozgó Világ, de túlzottan kiélezett aktuálpolitikai kérdésemre senki nem mert válaszolni. Ugyebár mindenkinek MIÉRT-kezdettel kellett egy mondatot írnia. Tehát. Kedves szerzőnk![...] Az összegyűjtött MIÉRT-eket elküldjük, és kérünk, hogy egyet majd válassz ki, és válaszolj rá. Köszönettel Mozgó Világ T. Mozgó Világ Szerkesztőség! Miért fázom én a 22 fokos medencében, és ŐK miért nem?! Váli Dezső A kérdezők és válaszolók keményen siratják a demokráciát húsz oldalban (honorárium nélkül). A legszellemesebb kérdés ez volt, Pető Ivántól, miért véli úgy a Mozgó Világ szerkesztősége, hogy ebben az évben kizökkent az idő? Nos akkor még az én válaszom: Miért nincs veszélyérzete ma Magyarországnak, miközben a Fidesz feléli a jövőnket? (Mesterházy Attila) Nem tudom, ki volt a külügyminiszter, amikor Van Gogh lefestette a bakancsát, mondta Pilinszky. Egy szomorú látvány, húsz éve minden nap kétszer látom, az antikvárium nyár vége óta nem nyitott ki. 2010. december 13., hétfő Egy néhányperces film-móka a FILMTÁR-ból; annak, aki netán nem ismeri:  HOMEOPATIA SÜRGŐSSÉGGEL Járdakép, milyen egyszerű F/2010/367. Paul Klee. Portfolio. F/2010/368 Elég gőgösre van fotózva. Hetedikre sikerült. Napi munka része, levél a Kiadó(m)nak: Drága István, talán megdöbbent, meg kell kérjelek, ne csinálj semmit :-))) Vagyis érdemes várni. Ma levél a Széchényi Könyvtárból – M. Elektronikus Könyvtár – hogy össz könyvemet dolgozzák át htm-formátumra is, mert ami náluk van, pdf, nem lesz alkalmas az e-book számára, ami a jövő. Múltkori beszélgetésünkkor az oszt.vez megemlítette, hogy ezek a én szellemi tulajdonaim, nem lesz kifogásuk, ha én ezekkel az anyagokkal továbbiakat csinálok. Tehát úgy néz ki – ha nincs egyéb ötleted – érdemes kivárni, míg mindent megcsinálnak, letölteni, s akkor te kiadnád e-book-nak/nek. He?? d Esti békés kikapcs., amúgy nem tudom, ki ő: Walk On By / Diana Krall 2010. december 14., kedd Karácsonyi zene. Magyar Gregoriánum, Schola Hungarica kórusa. Mindkét gyerekem megfordult benne. Vagy csak az egyik. Dobszay vezeti a mai napig, aki - mondhatni - egyik nevelőapám volt. Tőle tanultam meg tizenhárom évesen, 1955-ben, Klee Szindbád, a tengerész, - életem legfontosabb képét. 70-ben, Bernben, kértem a Klee-múzeumot, közvetítsenek ki a zürichi gyűjtőhöz, hogy megnézhessem eredetiben. Még a nevét se mondhatták meg. Aztán most tavaly sikerült, a kép azóta múzeumba került, ezért utaztam Berlinbe. A lemez a hetvenes évekből, ez volt az első, borítóját a még itthon élő Lakner tervezte. Azóta 30? - 35?, úgy tudom, évente egy. Kezdetben az ócsai román templomban vették föl, nyaranta, egyetlen éjszaka alatt, sok kisgyerek is, különbusszal. Anno, még disszidálása előtt, apácának készülő húgom is velük, de kiderülvén hogy hamishangú, feladatcsere: a környék kutyáit etette szalámival a sötétben, csöndet vásárolva. Szerintem beleugathattak volna. 2010. december 15., szerda 05:24 Megszületett a 13. hamisítvány, vagyis hogy előkerült. A Vaterán árulják, a neten. A/3000/13 Fölmerül, nem Váli Zoltán néhai munkásőrfestő műve-e. És akkor eredeti... Rendesen meg van csinálva. Kedves Deske, ugyanaz az ember árul egy másik Váli jelzett képet is, ami meg már "akt" címen szerepel a honlapon a hamisak között... L. Klub, Feri. Velemkorú körüli lehet. Az öltözőben két témája fut, a nemzetközi teniszhelyzet, és az opera műsorok, ezekben profi. Ritka férfi, hogy a vízben is szeret beszélgetni, ott főként hölgyekkel, de ennek jótékonysági vonatkozása lehet, az időseket, magányosakat szórakoztatja. A körzetben az egyetlen, aki minden labdámat azonos szinten vissza tudja ütni. Mondom neki, amikor épp nincsenek a környéken hölgyek: Most én vagyok a Micike, tessék engem szórakoztatni. Egyszer úszószemüvegben jelent meg. (Utóbb kiderült, szürkehályog műtét.): Ki elől tetszik menekülni, hogy ez az álruha? De meg kell hagyni, csinos! (Válaszaira már nem emlékszem.) Ma álldogál a medence közepén, a végére mutatok, Vigyázzon, arra mély. (Nem mély, ott sem.) Arcára kiül a rémület- (Húsz éve úszik ugyanitt.) Ezt az A/10/09-et visszahozta N., avval, hogy mégse tetsz. Igaza van, kapott helyette. Ezt meg átfestettem. 2010. december 16., csütörtök Kedves Dezső, örömmel értesítem, hogy a mai napon a "C. NAPLÓ: 1958-1992 " kötet is felkerült a MEK-be: http://mek.oszk.hu/08900/08972/ Hálás köszönet érte! Egyúttal kívánok a MEK valamennyi munkatársa nevében áldott, szép ünnepet! Üdvözlettel: A. OSzK / Magyar Elektronikus Könyvtár Más. index.hu - 2010.11.23. Úton a rendszerváltás felé - címmel rendezett estet Balatonfüreden hétfőn a Hamvas Béla Asztaltársaság. Németh Miklós és Pozsgay Imre mesélt a rendszerváltásról, a volt miniszterelnök elárul egy nagy titkot is, mert talán 20 év után már elmondhatja. Mariska néni (Kádár János felesége) felhívta, és azt mondta, hogy "a férjem papot akar" - fogalmazott a volt kormányfő. Ki is ment egy pap, és Kádár gyónt neki, ám hogy mit, azt nyilván csak a pap tudja - jegyezte meg. Érdekes; Hruscsov is megtért, erről írtam 95-ben, a Népszabadságban, Makovecz Imrének írt nyilt levelemben. C.04591 Piri unoka (8 éves). Egy whippetért nyúzza anyját. A ritka-, szürke változatért. Most kutyaújságban talált ilyet, ahol egy tenyésztő honlapja is megadva. Azt beütötte a gépbe - mama nincs otthon -, és írt neki egy rövid mailt: menyibe kerül egy whippet. Az asszony jóságosan válaszolt - Nekem ennyit írt: Van egy nagyon jó weblap a whippetekről meg adom! www. whippet.co.hu. 2010. december 17., péntek Két képet folytattam, már fotózva is. A mutatott fotó a beállítás fázisa. A kép közepelésére kartonkereszt, Ha az oldalain lévő csíkokat nem látom, jó helyen van az optika. Élességbeállítás: belógatott izzó világít meg egy filctollal rajzolt vonalhálót. Színskála állítólag nem kell a nyomdának; így csak szürkeskála. Fölötte a kép száma, A/09/56. Ez pedig a második kép, szintén tavalyi. A/09/55 http://www.youtube.com/watch?v=bsuXbkrA_AQ&NR=1 2010. december 18., szombat Megvan a verdikt, január közepén kivisznek a fejemből egy csontot. Te jo ég, h?t ettöl se lesz sok étv?gyam. A fejed melyik részéböl, ugy kb? és miért? J. Elöl, balra. Tudod, hogy semmit nem tűrök környezetemben, ami nélkülözhető. d. Nem olyan rég még így írta anyácskám az ellenőrző füzetembe: családi okok miatt. Most családi okok miatt - mert vannak - adtam be (ezúttal én) egy munkámat a Virág Judit-aukcióra. Nagyon nem akarta befogadni, racionálisan, hogy tíz évnél fiatalabbat ő nem szokott. Avval bíztattam, hogy unikum, ezt a tájékozottabbak tudják, és hogy ilyen nem lesz több, így arányos. (Pedig tudnék még csinálni, hajjaj, kilenc rossz képből egy nagyon jót-). Pannoncolor műterem - A/10/36 Úgy emlékszem, 2,2 millióról indul. Ha indul. Nem szeretek pizsamát váltani. Jó a megszokott. Mindig Kata lopja el; ajtómon, szögön lóg (a pizsama). De hát advent, javulok. Magamtól a szennyeskosárba. Pedig nem is olyan rég, hogy ez lett aktíválva. 19:49 Hazaértünk az aukcóról, 2,2-ről 2,8-ra ment föl a képem. (= A vevő 3,36 milliót fizet). Előttem néhány kortárs kollega, ott nemigen volt licit. A történet hiteles, még Bartha László festő (1908-1998) mesélte barátomnak, avval, hogy ő volt az egyik fiatal. Benkhard Ágost (1882-1961) hajdan főiskolai mestere volt, (Boglyafestőnek becézték maguk között) vitte tanítványait művésztelepre, egy délvidéki kisvárosba. Ahol is a helybéli hentesmester húsadományokkal mecenálta a kis csapatot. Sőt, kirakatába is kitett egy-egy képet, s valahogy meggyőzte a környékbelieket, hogy ezeket érdemes megvásárolni. A hálás fiatalok egyszer kissé röstelkedve keresték meg, hogy talán mesterük egy munkáját is jó lenne kitenni. Mire a derék hentes avval hárított, hogy azokban a munkákban nincsen semmi könnyelműség. 2010. december 19., vasárnap Vasárnapi vendég. Kata előző este a mélyhűtőből a húst, délelőtt sütött-főzött. Aztán fehér blúz, szarvasbőr mellényke, annak a barnáját nagyon szeretem rajta, fekete szoknyához. Délben megjött a vendég, toporog az ajtóban, porolja a havat magáról. Én ágyból, kissé köhögős, csuklyás köpeny, kászálódtam. Dörmögős hátbaveregetések. Ünnepi teríték, az adventi koszorú gyertyácskái égnek. A szokott ima helyett azt a szép áldást mondom. A sült után kis édesség, végül a vendégnek kávé is dukál, diskurálunk régesrégi dolgokról. Ő sokfelé jár, elfoglalt. Most vált a munkája, új feladatok. Külföldi kapcsolatai. Közben telefonon keresik, angolul beszél, a mai munkavacsora helyszíne. Műterembe invitálom, két befejezett képem, figyelmes véleményt kapok. Mi megvagyunk, tesszük, dolgozunk. Aztán búcsúzás. Én vissza ágyba, hálósipka. A fiúnk. A klubban egy öregúr, ha fiát látni szeretné, Svédországba kell utaznia. A héten indul. Szerencsések vagyunk. Ezt pedig megnéztem, és azonnal átvettem Szütstől: http://www.youtube.com/watch?v=GkHNNPM7pJA&feature=youtube_gdata_player 2010. december 20., hétfő Evvel a fényképpel kívánok áldott életet és karácsonyt, akik párban élnek, effélét, mint ez a kesztyű. K. horgolta szerelmük kezdetén. Teccenek látni, bebújója két ember számára. Azóta is párban járnak. Huszonéve kéz a kézben. Meg egy fotó, még a szombati séta: F/2010/369 2010. december 21., kedd Végül ezt a fotót is megtartottam. F/2010/370 Két rendőr, téli szerelésben, kucsmásan, a Széna tér sarkán. Illendően köszöntem, eldiskuráltunk: - És mostanában? Hogy telnek a napok? - Meglehetősen. - Kellemetlen ez a nyirkos, ködös idő, nem fáznak? - Szokva vagyunk mink ehhez. - Nyugodtan mondjanak nemet, egy kis szívességkérés lenne... - Tessék csak bátran, van időnk. - Három éve megvan nekem ez a kocsi, és még egy fotó se róla... Megtennék...? - Mért ne. Mellé áll, vagy...? - Nem, nem én nem kellek. - Már meg is van. Harmincezer lesz, ha nem sokallja... - Ugyan, a mai világba... - Majd a netről leveheti, nem fog csalódni. - Köszönöm, a viszontlátásra! - Legyen máskor is szerencsénk! És tényleg elkészült. S mellé még egy naptár is a neten. 2010. december 22., szerda Kedves Úszótársaim! Nincsen véletlenül a birtokotokban használaton kívüli műanyag tok a beléptető órához? Nagyon hálás lennék érte.  Üdv.: T Sajnos nincs. De van egy fölös keretezőkalapácsom. Esetleg? d. Katával piacon, ünnepek jönnek, gurulósszatyor-helyzet. Én ugyan fölvetettem, vagy talán csak elgondoltam, hogy piac helyett a szomszédból tíz Globusz rizseslecsó kolbásszal-konzerv, elosztva napokra; édességnek egy üveg Nutella. Érdekes egy ilyen csarnok. A standok előtt sárga vonal. Talán türelmi zóna. Ha az ember jobban lenéz, gyönyörű csatakos cipőnyomok. Ezenkívül élelmiszerek voltak. Hoztunk. Tekintettel a többszörös olvasói megkeresésre, kissé kelletlenül, de kénytelen vagyok: igen, tilosban parkoltam. L. még azt is megkérdezte, és mennyibe került. Tán tényleg többször kéne mindent elmondani, és a bőbbbeszédűség az út, figyelembe véve a. De hát. Katának délután gyógyszerért, útközben két reklám, ami jókedvre derített. Emlékezetből: - www.ingatlanvasarlas.thaifoldon.hu - somlói galuska 760 Ft. AZ MBT cipőmhöz távolkeleten olyan csodálatos cipőpertlit gyártottak, ami 20 perc után önkioldja a szoros maslit is. Egy sajátos katapultszisztéma. Most technokol rapiddal végigkentem őket, ami majd rászárad. Győzelmet remélek. [másnap: működik] 2010. december 23., csütörtök Öcsémtől hallottam, - a tegnapi piacos-sárga vonalas fotódról jutott eszembe: Van a Bosnyák-piacon egy zöldséges, mögötte-fölötte egy csomó bot felakasztva. - Mit keresnek ezek itt? - Tudja, jön az idős vásárlóm, botját támasztja a pultomnak. Aztán mikor indul, lehajol, felkapja a hat cekkerét és elrobog. Hát innen. Áldott, szép karácsonyt! H. 2010. december 24., péntek Amúgy is szeretek a baracklekvárról beszélgetni. A nők aranyosak. A medencében Saci; gondoltam, karácsonyi ajándéknak megkérdezem tőle, lehet-e a mákosbeiglibe baracklevárt tenni. És hogy hivatkozhatom-e rá. (Nálunk nem lesz.) A hatás leírhatatlan volt, erre nem számítottam. Meg kellett állni. Nem fogom tudni szó szerint. Hogy igen, de a szilvalekvár tán még jobb is, abból kevesebbet. A dióspbeiglinél viszont teljesen más a helyzet. Ott leginkább az eperdzsemm. Mindkettőbe lehet almát reszelni, persze mazsola is, és nagyon fontos a vanilia. Azt hosszában kettévágni, a magját kivenni... - Azt kidobni? - Nem, dehogy, az is bele, és... Ez is karácsony. Letörött Kata feszületének a talpa. Négyperces gyorsragasztó, de hogy áll meg addig. Fölfüggesztve. És akkor itt egy Allelujah. (Nem tudná valaki ezt levenni nekem a netről?) (Ádám levette, köszönöm.) Allison Crowe. Nagyon aranyosan grimaszol közben. Arca: lélekben gazdag asszony lehet. hal.flv  Itt pedig egy igen kifestett, de kedves svéd? kisasszony valamit valahol megnyer, ugyanevvel: http://www.youtube.com/watch?v=vAg5ZOZfVLo&feature=related 2010. december 25., szombat 03:52 Szenteste előtti szentdélután, Katával a konyhában, utasítás szerint hámoztam uborkát, narancsot, csokoládét, banánt, almát, majd vágtam a megadott minta szerint kockaméretre, mindegyiket fajtája szerint. Valamint önerőből folyamatosan mosogattam, elhasznált lábosokat, edényeket. Egyebek mellett azt is, aminek az alján kis barna folyadékféle maradvány. Ez az a délelőtt készített különleges húspác volt, ami az ünnepi vacsora lelke (lett volna), benne olivaolaj, citrom, fokhagyma, méz, oregano, rozmaring és egyéb fűszernövények. Nagyot kellett nevetnem. De csak magamban. Az ametiszt csoda, nem evilágról való. Tizenéves korom óta. Sok történetek, többször volt egy-egy darab tartósabban az íróasztalomon. Párizsból is azt hoztam. Önmagát múlja fölül, amikor üreget alkot. Szütsnek van egy hatalmas gyönyörűje. Ilyesmire még csak vágyni se mertem, soha. A múlt héten döbbenetes módon megajándékoztak eggyel, harminchárom centis. Ámulatos. Három nap alatt bételtem vele, megvolt. És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel. Zsófi lányomnak karácsonyra. Tegnap délelőtt egy karácsonyra mailben kapott filmecske kapcsán keveredtem a YouTube-on a Cohen komponálta ALLELUJAH-zenéhez. Ez volt az igazi ünnep, vagy öt-hat változatát hallgattam meg, többször is. Este - erről mit se tudva - fiam megjött, majd ajándékként föltette a számot a kompjuteremre. Szólóének, férfikórus és gitáros változat, elég rendes. Kata ismerte föl a fiú hangját. A zenét nekem csinálta. A kórus úgy jött létre, ötször énekelte föl, mondja, és hogy aznap sajnos nem volt jó a hangja. Meséli, zeneszerző-programjával hegedűzenét, de akár nagyzenekari művet is tud komponálni és hallhatóvá tenni, egyetlen klaviatúrájával. De kaptam Toldi estéjéből is strófát, eredendő kérésem szerint, Kinga unokámtól is. Az élet tulajdonképpen érdekes. A konyhai bojlert följebb csavartam, jól bírta megnövekedett mosogatás-igényemet. Délután Jan de Hartog Wandelaar kapitány - megint, senki ismerősöm, aki erről hallott volna; pedig érdekelne a háttér. Tényeken alapulhat. Ötszáz oldalas tengerészregény, bő háttérinformációval a száz év előtti holland vontatóhajózásról. Ötven éve került hozzám, a Strindberg-könyv mellett egyetlen, amit megtartottam. 2010. december 26., vasárnap Közzé teszem szeretteim karácsonyi ajándékát, hadd örüljenek a többiek is, mármint az erre érzékeny örülékenyek. Egy Pilinszky videointerjú, nyolc részre vágva. Beszélgetnek és verseket is mond. A későbbiekre: ugyanez megnézhető a FILMTÁRamból is.  impromptu / apokrif / utószó+literatura / literatura folyt. B.I. kisasszony / Simone Weil / A kor, Harbach / Fotel Több turnusban sok hó esett, bukdácsolunk, az út szélén már nagy buckák. Megyek a kocsihoz, hogy majd sokat kell takarítanom. Havatlan fekete. Miféle ajándék ez az égtől? Hogy csinálta? Sínpár alattunk - F/2010/375 2010. december 27., hétfő Már az első lesiklás is rendben volt. Hanem a második. Talán így még sohasem, a lejtő legaljáig sikerült egyenletesen, IGAZÁN lassan. Vagyis összeszedetten. Tökéletes. És akkor, ott telefonhívás, hogy sürgősen haza. (Szép lenne ilyen menetrend szerint kapni meg a behívót is; meghalni.) Hogy a vendég a szobámban vár. Ezt speciel elfelejtettem. Elnézést, várjon meg, húsz perc múlva otthon vagyok. A vendégség soká tartott, mert ajándékozásügy, ugyanis ilyenkor gyakran elmesélik az élettörténetüket is. Kivétel egy azóta Amerikában élő orvos volt, akit előre kitanítottak barátaim. Rámutatott egyre, azt mondta, köszönöm, és egy szó nélkül vette a képet meg a kalapját. (A mai vendég negyed százada kapott egy zsidótemetőt, de azt fájdalmára el kellett adnia négymillióért, most kárpótolom.) Gábor megint valami remek kuriózumot turkászott a neten. Arany János, az Akadémia főtitkára rendelkezik Szinnyei tiszteletdíjának kifizetéséről. Szinnyei még aznap – 1873. május 26-án – hiány nélkül felveszi a pénzt. Ez a levél a hetvenes évekig a szakértők előtt sem volt ismert, akkor mutatta Pécsi Sánor (színész) a kéziratgyűjteményéből egy irodalmárnak. Gyönyörű kézírás. A www.berszangabor.hu-n a részletek. Az előző bekezdésben pedig Arany igencsak fura-rövid önéletrajza. 2010. december 28., kedd Év végi találós kérdés: na, mejik vagyok én? És - bocs - egy válasz, nem szokok ilyet, de: A megfejtés: akit a képernyőn néznek.. nem tudnak betelni vele... h. dátum: 2010.12. 28. fájl:  html-2010/magyar-festok.htm       C. 10749 Magyar Festők Társasága 1373 Bp. 5 Pf.: 586   Kedves Barátaim, ez év végével elbúcsúzom tőletek. Mondjam?, sok éve már, hogy nem tudunk egymás javára tenni / lenni. Tisztelem egymásért végzett munkátokat. Jó munkát, baráti üdvözlettel: VD. Futó Laci klubtársunk küldte, a budavári Mátyás-templom Németországból érkezett harangjai. Ez, mint a feltört dió bele, hamm; se előtte, se utána soha látni. 2010. december 29., szerda Minap a reggeli mise tanító része avval telt, gyűjtöttem a bátorságot igen fázó fejemre sapkát húzni. Életemben először. Micsoda feszes kulturális kötöttségeink. Pedig láttam én misézni atyát sísapkában Bakonybélben, igaz, hajnali négykor. Utána zsolozsma a jéghideg templomban. A mellettünk lévő lakás az orosz duma egy tagjáé. Vagy négyszer teljesen átépíttette, padlófűtés, tapéták, légkondi, mire elfogadta. Most épp itt is van. Néha találkozunk az uszodában, most a lépcsőházban, gurulósszatyrot húz. Mutatja: teli aprófával. A kandallóhoz kellhet. Összemosolygunk. Ma uszodából a Svábhegyre, sielés. Egy ösmerős rámköszönt. Aztán kérésemre lefilmezett; mindig szerettem volna volna magam látni, hogyan fordulok; hatvan éve tanulom. Csalódás, sokkal jobbnak hittem / éreztem; gyenge. Ahogy meg-megbillenek, ahogy a belső láb, a kéztartás, satöbbi. Utolsó menetben példaértékű bukfenc, most jegelem a bal csuklóm, azt hiszem, ez éppen húsleves, váltogatom. Meg sok C-vitamin. Az aranyos, ahogy felvétel közben a kollega igyekvő szuszogása hallik. siel-01.mp4  siel-02.mp4 Délben aztán jobbkézzel befejeztem az A/08/54-et, jobbkézzel le is fotóztam. Nagy muri egy ilyen csicsa-keret. A fájdalom miatt nem sikerült a délutáni alvás. A SHIFT-gombra most jobbkézzel emelem rá a balkezem. Az árulkodó Saci-unokáknak pedig üzenem: a beigli CSÚCS volt. Uszodai találkozó egyelőre kérdéses. Holnap röntgenre. 2010. december 30., csütörtök Keretlécet kötöttem az alkaromra, evvel egész jól aludtam, persze forgolódni nem lehetett. Reggel röntgen; OK, reumakenőcs fájdalomcsillapításra. Délelőtt: hó vége; a decemberi 64 NEWS-kép adatainak bevitele az adatbázisba. FOTÓTÍPUS / FOTÓ HELYSZÍN / FOTÓN SZEREPLŐK. (A 15 rubrika egy részét a gép automatikusan betölti; megelőlegezi, hogy a képet én csináltam, stb.)2010. december 30., csütörtök, 12:56. E percben tőlem 150 kilométerre a Karancstető-kilátóban négy színesanorákos férfi forgolódik. Illetve szögletes mozdulatokkal ugrálnak, ahogy a kamera veszi. Most ketten egymástól távol állva kinyújtott karral megfogják egymás kezét. Mintha valami rítus. 13:13 Most indulnak lefelé a lépcsőkön. 12:56. E percben tőlem 150 kilométerre a Karancstető-kilátóban négy színesanorákos turista forgolódik. Illetve szögletes mozdulatokkal ugrálnak, ahogy az élőkamera veszi. Most ketten egymástól távol állva kinyújtott karral megfogják egymás kezét. Mintha valami rítus. 13:13 Most indulnak lefelé a havas lépcsőkön.http://karancs-medves.starjan.hu/cgi-bin/guestimage.html 13:36 Az ég váratlanul kitisztult, látszik a szomszédos hegy. A felhőhatár egyenes. És újabb két figura a toronyban. Most kaptam újévi üdvözlethez, mellékletként. Pályázati munka. Piroska (9) üzent: - KÉPZELD EL HOGY VAN EGY ÚJ GMAILOM CÍME: BOJSZACICA@GMAIL.COM - Pirkó, nem lesz jó kettő, összekevered. - De ezt a cicámnak csináltam! Majd én írok neki. Már hármat írtam is. 2010. december 31., péntek Köszönöm a kérdést, ma gyorsúszásnál balkézzel erőtlen áthúzás. Mosogatásnál is jobbkézre helyezve a hangsúly. Valami mosoly év végére. 1. Hálaadó szentmise este a Margit körúton. A praktikus ferencesek. Mi mindenre nem alkalmas a már szükségtelen a két lila adventi gyertyacsonk. 2. Köptetőt kellett hoznom a három unokának:, Akik különben ma délben ekkorák ródlizás után. F/2010/386 2010. dec. 256734 = 4294 = 139/nap 2010. = 50364 = 138 nap VÁLINEWS; 190. levél J.-nek, Le Meux-be / 2011. január C.10782 - 10807 --- 2011. január 1., szombat --- Lejárt az embargó, mutathatom Mike fiam Hallelujah-változatát. Amit nekem csinált, karácsonyra. Az újévi misét tegnap este abszolváltam, uszoda zárva, vekker nem kell. Viszont szerencsére elfelejtettem kiiktatni, így 05:23, még a három unoka is alszik, ami nagy szó, csodálatosan jut idő mindenre. Pld. ezt a tűrhetetlen rendetlenséget megszüntetve, Sárkány Juli (= kb. unokahúg) gyönyörű hangja, templomi akusztikával - Purcell, vagy valami ilyesmi - a WEBTÁR-ból a helyére, a FILMTÁR-ba került. Tessék parancsolni. sarkany-enekel-2.mp4 sarkany-enekel-1.mp4 képzeld el hogy szombat este a macskám fogot egy egeret de az egér gyözött és most még él! imátkozom hogy ne haljn meg! piri elmondom inkáb az egészet! a macskám egy felmosó rongyot húzot és egy egér bujkált benne! már vérzett ! és bement a fürdő szobába ott harcoltak anya probálta kiszedni a szájábol de megharapta! és a félig halott egeret! piri és most hogy ápolod? d. hát aszthiszem jól !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! hát hagyom aludni raktunk neki vizet,kolbászt,répát,sajtot! még gyorsan megtudom mondani a nevét harcos! p Piri drámai fotója a már befőttesüvegben lábadozó? HARCOS-ról Délelőtt Svábhegyen unokák ródliztak. Én közben föl s alá, meg topogtam, kevéske fotó is a zuzmarás-ködös tájban. Még óvnom kell a kezemet. Kata az ebédet csinálta közben. F/2011/001 F/2011/002   F/2011/003 --- 2011. január 2., vasárnap --- További mail-infók a halálbólmentett HARCOSegér ügyében: - Ha megmarad, megtartod magadnak? Össze kéne szoktatni a többi állattal. Láttam már ilyen fotót. - még ma is él! - Evett-e már valamit? Az fontos életjel lenne. - igen evett már sajtot! - Nem fázik? Van valami takarója? - van egy kunyhoja vécé papír gurigából és vécépapír fetsznik! Kenegetem, csuklóm már alig fáj. A mai próbasíelés a hegyimentők módján: nem szabad elesni, és nem lehet bottal fordulni, mert ugye ők a hordágyat fogják. Orvos barátom aggódásából származó csukómerevítőm színben jól pásszolt a bot fogantyújához. Tehát stílusra koncentrálva, lassan, és fordulékonyan. Öt menet. Nem volt jó. Ma nincs mivel hencegni. Ide pásszol, nem vagyok írígyékeny, de azt a fokú fölényes tudást, amit ezek a lécen hordággyal száguldók birtokolnak- Estére még egy tavalyi képet kicsit tovább. 22,5 x 33 cm. Megmentett műterem - A/10/40 - És így milyen lenne?  N.M. - halylok, mint a nádszál / nemtom / lehet / ajvé /  d. --- 2011. január 3., hétfő --- Népszabadság, mai címoldal. Állítását bizonyítja, hogy már ez az oldal sem jelenhetett meg, a beljebb lévőkről nem is szólva. Az előző pápánk írt egy negyedik tized rózsafűzért, megírta a hiányzó láncszemet. Kocogás közben annyira nem tudok figyelni, hogy váltogassam, hát évek óta a legkedvesebbet, a második titkot mondom, aki Kánában megmutatta isteni erejét -, más fordításban hatalmát. Csakhogy számomra ebben a történetben másutt a hangsúly. Antrénak lakodalmon hiányzó piát varázsolni, hatszáz litert-, ebben még jókedv is van; én így írtam át, így mondom: ...isteni szeretetét. Bocs, ha ©, kedves János Pál; magánhasználat. Holnap, kedd délelőtt 78%-os napfogyatkozás lesz. Budapest: 8:04, a közepe, 9:27, vége 10:57. Védőszemüveggel. A Csak egy műterem - A/10/11 csiszolgatva, befejezve. Majd holnap, nappali fénynél, egy vetettárnyéktalanabb fotó róla. --- 2011. január 4., kedd --- Olvasom, milyen egyszerű: zuhanó repülőn nincs ateista. 09:43 Barátom nézi a 78%-os napfogyatkozást, mint írja, védőfelhőn keresztül. Na, majd 2084-ben- 10:49 E zárómaillel << Köszönöm, rendben. NN.>> 600 ezerért (havi részletekben) az iménti A/10/11 magántulajdonba került: Átfestettem az A/10/53-at. Holnap fotó. De a nap fő(magán)híre, újra ezret úsztam. Megpróbálom. Hátha. De jó lenne. --- 2011. január 5., szerda --- „…zuhanó repülőn nincs ateista…” – erről első kézből tudsz?... F. Ez sajnos jó. A tegnapi kép: Dühös műterem - A/10/53, lehet, hogy dühöskor inkább aludni kellene- Szüts mai honlapján (szm.hu): Valaki mondja már meg a Válinak, hogy állatian nem áll jól neki ez a Lujzajenőzés. (válinews, január 3-i bejegyzés) Hogy ő nemigen ért semmit az aktuális politikából: "átlát/-néz fölötte". Hogy mi, itt lenn a porban fetrengő kis ganajtúró bogarak rinyálunk a demokratikus intézmények szisztematikus lebontásán, a magán-nyugdíjpénztárak lenyúlásán, a sunyi, fölháborító új média-törvényen satöbbi, satöbbi. Igen, engem bizony fölháborít [...] Deske, az mit jelent, hogy "lujzajenözés"? (Szütstöl) Ezt a szot még soha nem hallottam! J. (Le Meux) (elmagyaráztam; kabarédialógus, buta mondatokkal. d.) Fontos dolog történt Budapesten. Találtak a pesti hídfőnél, a Belvárosi Plébániatemplomban egy elfalazott trecento (XIV. sz.-i) Madonnát ; freskó, fantasztikus. Kata hozta, hogy milyen ritka ábrázolás, a már nem is olyan Kis-jézus beszél az anyjához. Hát, biztosan sokat dumcsizott, és az anyja hogy hallgatja - mondja... Jó lenne tudni, az egymásbaolvadó glóriák eredendően is fehérek voltak-e, nem valószínű, így gyönyörű ez a kék-fehérség. A kerevet? trónszék? kárpítja önálló életet élő konyhacsempe, mint Ducconál is a textilminták. Nagyon szép. Az érdeklődőknek: az esztergomi freskóknál a restaurátorok és szakértők egy része újabban vélelmezi, a többi figura is Botticellié.. --- 2011. január 6., csütörtök --- Hát ez mókás. Mindig is úgy tudtam, "zöldszín-gyenge" vagyok, életrajzomba is beleírtam; de ezek szerint zöldszínvak. Nagy Miklós barátunk honlapján a tesztképen világosan látok többféle gyengepirosat, rózsszínt, ill. zöldeket, de a belerejtett ábrából csak ennyi egybefüggő pirosfélét látok. Lehet, ezt is tévesen. Nahát. Fantasztikus szépségű, sokféle zöldeket látok pld. itt, az F/2010/213 részletén; lehet, hogy azok nem is...?! Anno Pogány Gabi pöttyentette el, a Fiastyúk utcai művészházban egy festő volt színvak. A nevét nem árulta el, csak annyit, amelyiknek nem volt kocsija. Be tudtam azonosítani. Érdekes, most három napja az átlagos 140 helyett - minden átmenet nélkül - 200 - 185 - 280 napi olvasóm volt. Fogalmam sincs, mi történhetett. Talán, hogy újra ezret úszom. Nem mindenki ismeri ezt a fotót. "A magzat keze" Michael Clancy, 1999 Egy 26 hetes nyitott gerincű magazaton a méhen belül elvégzett operáció közben a kicsi kinyúlt, és megragadta a sebész ujját. "Samuel kidugta apró kezét anyukája méhéből a sebész által vágott résen. Amikor az orvos óvatosan felemelte a karját, Samuel reagált az érintésre, és megszorította az orvos ujját. Hogy kipróbálja a szorítás erejét, a sebész megrázta az apró öklöt. Samuel szorosan kapaszkodott. Abban a pillanatban kattintottam el a fényképezőgépet." A fotós saját elmondása szerint a kép készítése után abortuszpártiból abortusz ellenzővé vált. Deske, ezt én is láttam anno. Ez reflexes mozdulat, automatikus, bármilyen érintés kiváltja a fogóreflexet. Közös majomőseinknél is így van, különben a kismajom nem tudna a mamáján kapaszkodni rögtön a születés után, és leesne az ágak közül... N. --- 2011. január 7., péntek --- Hétfő óta napi hatvannal többen olvasnak. Egyikük nem mondaná meg, miért? Fejlécen a levélcímem. Köszönöm. Kedves Dezső, a Műértő szerint Önnek mától február 20-ig önálló kiálllítása van a győri Napóleon Házban? Igaz ez? Üdv Péter Kedves Péter, lehet. Nem tudok róla. Valamikor volt szó róla, hogy a náluk lévő 52 fotóm, talán az... d. 09:24 Nem stimmel, nézem a honlapjukat. Hacsak az nem frissületlen. Időszaki kiállításaink: - Térképzetek. XII.12.-2011.I.16. - A New York-i kollekció. XI.11.-XII.31. - Artventura XII.9.-XII.31. Más: Apó, MEGHALT az egér. Piri Levelet kaptam, hogy árulják a Műterem, az első óra - A/07/13-at a VATERÁN (internet aukciósház). Először azt hittem ez az a jól sikerült hamisítvány, de az a 07/14-es változata. Ez 2009. december 15-i ajándékom, nem hamis, sőt, modern: Állapot: használt Hordozó: vászon [farost. vd.] Jelleg: önálló darab Jelzett/szignózott: igen Technika: olaj Téma: életkép Típus: modern Eladó egy eredeti, szignózott Váli Dezső festmény. mérete 60/60 cm-s, a festő egyik legkiemelkedőbb korszakákból! Kérem csak komoly szándékkal licitáljon! Köszönöm hogy benézett hozzám! http://muveszet-kezmuvesseg.vatera.hu/festmeny/vali_dezso_festmeny_1436801752.html Ismeretlen terep ez nekem. Ahogy nézem, 600 ezerért azonnal elvihető. [Ennyiért akár nálam is választhatna.] A licit ma indult, és január 28-ig tart. Ahogy írja, egy forinttal lehet kezdeni, de akkor mit jelent ez: << (16:37) Jelenlegi ajánlat: 150 000 Ft - A minimálárat nem érték el!>> --- 2011. január 9., vasárnap --- Ma reggel. Egy járda meg egy busz. F/2011/005 és F/2011/006 És akiknek ez sem elég. Netről vettem le, beszámoztam: F/2011/004 De van ilyen is: F/2011/007 Kata sajnálta, hogy föltettem az orvosi magyarázatot a méhből kinyúló magzat keze ügyében (lásd csütörtök) - hogy ugyanis csak a fogóreflex működött -, mert anélkül hímporosabb lett volna a történet. Ez igaz, azonban fontosabb a hitelesség. Marad. Még egy esti fotó a csatakos járdáról: F/2011/008 --- 2011. január 10., hétfő --- A/10/53 tovább. Veszett fejsze, de még bízom benne, ni, pedig már szakadok is négyfele. 15:05 Ugyan azt még nem, de alighanem hamarosan --- 2011. január 11., kedd --- Miklósbácsi, [szülész dr.] ugye ez nem manipulált fotó? Valami hasüregi rendellenesség, hogy a kis pasi ennyire látszik, merthogy ott közben rétegek lennének… d Deske, ez csak manipulált fotó lehet. Teljesen igaza van, ott több centi vaskos rétegnek kell lenni. A képen hártyaszerű bőrön szinte átlátszik a talp. Még normál bőrön sem látszana át, ha feltételeznénk, hogy a szükséges többi réteg valamiért nincs is meg. Azért persze aranyos. m Valami halk gyanúm azért maradt. Mert úgy szeretném. Hogy netán valami spec. sosemlátott rendellenesség?! És ez a fotó bejárta a világsajtót, és hogy nem vétózták meg? Dec. 21. óta ugyebár hosszabbodnak a napok. De ez a tendencia a napokban megfordulni látszik. Reggel hétkor újra töksötét Az A/10/53 a mai elképzelés szerint és következtében. --- 2011. január 12., szerda --- 05:12, folytatom: Ez a formáció már idegen tőlem, a tavaly nyári sorozatban volt néhány ilyen vadócan kontrasztos, dinamikus kép. Nem sok van meg már belőlük. Most ennél a minden mindegy bátorságával próbálkozom embert faragni belőle. Ha már megvan ez a keret, satöbbi, és sok minden ki is van találva. Hátha a színes folt - az okker - elmaradása súlyosabbá teszi. (Nem szeretjük a színes képeket. Ugyanis nem szabad észrevenni, hogy színes, akkor van rendesen megcsinálva.) Talán hogy túlzottan kiegyensúlyozott, így végülsem él a dinamizmusa. Vagyis ő sem. Az előző, világos állapota reményesebb volt, de nem tudtam megoldani. És ez a majdnem jó a legreménytelenebb kategória, tapasztalat szerint. Alighanem ez lesz a 904. felfűrészelt képem. Jó kis polcot lehetne belőle csinálni. Kurvanehéz élni. Legalábbis a festőknek. Na jó, januárban. Pedig én már megcsináltam a magamét. Még mentateát is vettem, Katának. Vagy nyolcvan féléből kellett megkeresni, megtalálni, négy sorban. Menjenek a picsába. Deske, Gyuri fiam egy hasonló morgolódásomra - amiben szaporítószerv nem volt - azt mondta: Apu, menj vissza a barlangba. G. Mert olyan sokféle van? És ha mondjuk éppen lándzsás útifű vagy kutyabenge kellene, és csak menta lenne? Keresni sem kellene. Akkor hova menjenek? b. Ki a mezőre. d. 11:34 Szüts azt tanította: Apó, csak semmi következetesség; az A/10/53 ma: (Közben itt mail-ben mindenféle baráti buzdítások.) A piros tubusok ugyis beszáradófélben. Továbbra is idegen, de úgy tűnik, működik. Szerintem a képedböl ink?bb polcot (b?r olvasom, sok tan?csot kapsz). Mindenesetre elég zsufoltnak tünik. üdv: J. / Le Meux Este majd ismét a jól bevált tudatmódosító szer, Zelk. --- 2011. január 13., csütörtök --- Mikor operálnak, mit? J. Hétfőn, ismerős operál, Gyöngyösön. A fejembe vág valami lyukat az orromon keresztül, többet nem tudok, minden megbeszélés ebéd utáni alvásidőben történt, félálomban. Pár nap kórház. Avval a panasszal mentem, hogy cseng a fülem. d. Még dolgozunk a projecten. A/10/53. Tréfálkozni is fáradt vagyok. Kedves barátom, verseskötetedről. Adós vagyok egy válasszal. Pár nagyívű gondolatot szerencsére meghallottam benne, hála. Őserdő-sűrű világok. Ne vedd értékelésnek, nekem bonyolult, nem működik, bocs. Kérlek, ne keress mögöttes gondolatot: hat költőm van állandóra, úgy tűnik, többre végülis nincs kapacitásom, érdeklődésem. Nem érdem. Vannak égen és földön nagyszerű dolgok; szívlapát, tejpasztörizáló és hajóhorgony, azokat se használom. Az orosz és a teljes francia irodalom is kimaradt. ölel: d. --- 2011. január 14., péntek --- Laci, megint egy feladat, bocs. Egy frissen becserkészett jóbarát sok mindenre használható. Te vagy az én emberem: 2003-ban csináltam egy keresztutat, print kivitel, három példányban. Egyet elkértek a szegedi jezsuiták, a másik egy gyűjtőé lett, 800 ezerért, a harmadik évekig a ferenceseknél volt, de hogy a páter elkerült tőlük (aki fiatalok gyóntatásra előkészítésére használta), pár éve visszaadták. Az eredeti változat harmincas évekbeli magyar szociófotókból állt. (Munkásmozgalmi Múzeum Fotótár, protekcióval.) Azt rögtön megvette a Nemzeti Galéria. Hogy ez a sorozatot később a Mozgó Világ leközölte, fölé egy lelkigyakorlat magam írta, szétbontott szövegét tettem**: ki mindenkinek kötelező megbocsátanunk. S egy hátraszaltó: mindez hatéves kisfiam kézírásával. Ilyen formán a munka - jellege miatt - leginkább magasabb műveltségű fiatalok elé való. (itt nézd: GRAFIKA / 2003 / HITTANLECKE A KERESZTÚTRÓL) A két össze nem tartozó sorozat szerintem elgondolkoztatóan interferál. Kérlek, gondolkozz rajta, hova lehetne ajándékozni, hogy hívő egyetemistáid előtt falon legyen? Ugyebár 14 kép, keretezve, üveg alatt, 40x30 centisek, sok fal kell neki. ölel: d **az ötlet onnét, hogy a fotók fölött, vagy alatt - a négyzetes formátum miatt - üres felületek maradtak (volna). Az életnek mégis van értelme. Tegnap a Közértes Néni fölajánlotta, reggelente félretesz nekem egy sajtos rudat. Bár nem fogadtam el. Sirák fia 43/14- Amikor az Úr elrendeli, akkor hull a hó, és parancsa szerint csapkod a villám. Ilyen úton-módon kinyílnak csűrei, és mint a madarak, kiszállnak felhői... Amikor megpillantják, reszketnek a hegyek. Dörgő hangjától jajveszékel a föld. Akarata szerint száguld a déli szél, s így az északi szél, meg a forgószél is. Mint a madarakat, röpíti a hópelyheket, olyan az esésük, mint a sáskajáras. Hófehér szépsége vakítja a szemet- 06:05 Ma még sötétben a Lukácsba. Kihalt vidék. F/2011/010 Persze a tegnapi A/10/53-et ma ötször festettem át, ötször fotóztam, s tettem föl a tegnapi ábra helyébe. A hit hegyeket mozgat. Fényképezőgépeket. 22:06 festem át. --- 2011. január 15., szombat --- Vacsoravendégeket várunk. Előzetes érdeklődés:  ? ön mohamedán  ? ön ramadán  ? ön zsidó  ? ön zsidó, de nem tartja  ? ön csak a nokedliben hisz  ? ön vegetáriánus  ? ön húsevő  ? ön nagyevő  ? ön cukorbeteg  ? ön tejérzékeny  ? ön érzékeny Este és aztán ma délelőtt az A/10/53 tovább, átlényegítettem. Most mintha otthonkörnyékén, líraibb tájakon járnék. Mi a tanulság? Természetesen semmi. De talán mégis. Statisztikai igazság (legalábbis), a drámai (férfias?) hang nemigen megy. Vagy egyszerűbben: a kontrasztosság. A fene egye meg, mossetetszik. Pedig jobb. Felőlem nézve. Le Meux szerint mégiscsak polcot kéne csinálni belőle. De arra nem lenne mit rátenni. És ha levenném az egész állványt? Megpróbálom. Viszont ujabban reggel tisztességesebben világosodik F/2011/011 Deske! 1. drámai: nem = férfias. (ld. Medeia, Antigoné, vagy akár Anna Karenina (- akiről persze nincs ismeretünk, mert orosz irodalom.) 2. Egyáltalán: mi az, hogy férfias? 3. Drámai = emberi, amikor az ember (= férfi/nő) válsághelyzetben van, és ki akar mászni belőle, tisztességesen. ( Na lyó, ez az én definicióm). 4. Nem fontos, de énfelőlem nézve se kéne polcot csinálni belőle. B. 12:37 Na, megvan az állványtalanított változat. Eljutottam 1980-ba. A/80/12, az jobb volt. Nagy utazás / azt mondtad, hogy ez az élet- Mintha a kékségére se lenne szükség. Na, nézzük. Tán még belefér ebéd előtt. Mindenesetre a küzdelem drámai. - Nem. Mégsem. Csak a neten zavaró így. Az főmonitorom kék. Reggel teljes búcsú, ha netán hétfőn a fúrógép megszalad, és átüti a túloldalon is a koponyámat, testem hidegre, de a lelkem azonnal - Valamint alvás után ki kell cserélni a vécétartály szelepházát, a rohadékok ostoba és alulméretezett szerkezeteket gyártanak. Szerencsére van itthon tartalék. Az ötven év előtti öntöttvas-súlyszelepes tökéletes volt. 17:26. Levél a verskötet szerzőjétől, akinek csütörtökön írtam. Igen, erre a kérdésre lehetett számítani: Köszönöm, Dezső. Ki az a hat költő, aki állandó? ölelés, Z. Kedves Z. talán tudod, a neked-levelet a blogomba is föltettem, neved nélkül. Aztán hol töröltem, hol visszavettem azt, hogy szívlapát stb. Kifejezőnek találtam, ugyanakkor elbizonytalanodtam, talán nem helyénvaló, egy ember vérrel írt munkájáról beszélek. Amit kérdeztél: Az a három, tán tizenöt éve: SZABÓ LŐRINC ILLYÉS és legfőképpen ZELK ágyam mellett még: ORAVECZ PETRI RAKOVSZKY most kicsit visszakerült PILINSZKY  [és egyetlen próza negyven éve, József és testvérei] ölel: d. 18:34. Piroska, még mindig 9, sőt most kezd az lenni: szia apó! mostantol lesz freemailom [is]! majd megadom! léci írj rá! Pirkó, mért csinálsz második fiókot? d. azért mert kezdek nagyobb lenni és úgy gondoltam egy bonyolultabbat csinálok! Te talán nem tudod, a gmail a legkorszerűbb, és nagy a tárhelye is. Én ennél javasolnám maradni! d. tudom de meguntam hogy ojan eccerü! 18:57. Szombaton minden rendes háziasszony rendet csinál, kitakarít, én is; lemostam terpentinnel ezt az új polcnak valót, lánykori neve A/10/53. De polcnak sem való. Ehhez az az első világháborús anekdota, amikor csata után éjjel a tábortűznél pipázgatva, megmozdult egy mellettük fekvő halott. Merthogy vakond dolgozott alatta. És itt a vége. --- 2011. január 16., vasárnap --- Minapi halk feddésem hatott, reggelente derekasan hajnalodik. Ma különösen. F/2011/012,  F/2011/013,  F/2011/014 Sikerémény, szelepcsere, nem folyik a WC. De ha valakinek otthon több régimódi öntöttvas-nehezékes WC-tartálya lenne, egyet szívesen elfogadnék. Piroska hallat magáról. Levele négy sor: gind gond golond népi szomor hihi bizi bili bizni februári fressem! jan. 17., hétfőtől (várhatóan szerdáig) kórházban leszek/vagyok --- 2011. január 17 - 19, műtéti napok --- Szerda dél, két gyerekem (autómmal) hazahozott a gyöngyösi kórházból. Mert hogy tömegközelekedésbe még ne. Mikit kértem, tartson nagyobb fékutat. Előveszem ottani golyóstollas jegyzeteimet: Hogy eldőlt, operálnak, hetekig fejtörés, tudtam, a legkritikusabb a mitviszekoda eldöntése lesz. Végül a Káoszelmélet és egy vaskos magyar költészet antológiája (Osiris, 2003.) Kiegészítették egymást, ugyanarról beszélnek, rendteremtés-kísérletek a zavarosban. Az Antológia új terep, meglepetés, sok-sok (számomra alighanem veszendő) érték. Ugyanaz, amiért nem engedtem képeimet végleg külföldre. Brazil kisasszony a helyi múzeumban előrehajolva kibetűzi, Sent-end-re, valami Bár-csáytól. Ki lehet az? Hát nem gyönyörű?! És másnapra elfelejti. Hacsak nem kezdek el dolgozni rajta. Épp a múlt héten emlegettem, hogy nekem hat költő, mindössze. Itt meg ismeretlenek. Baka István, Nadányi, Erdélyi József, Sinka, Palasovszky Ödön, Berda József, Kálnoky, Jékely, Toldalagi Pál, Tűz Tamás, ki hallott róla, 1916-1992, Devecseri, Karinthy Gábor, Imre Farkas, Fodor András, Székely János, Szilágyi Domokos. Csorba Győző: ISTENRŐL, ÖREGEDŐBEN Hogyha ezerszer öregebb is, én se vagyok gyerek, tárgyalhatnánk egymással végre úgy, mint felnőtt emberek. Ő nyilván sokkal tudósabb, számára több dolog természetes, sőt [...] Nekem azok a versek leginkább, amiben lányok, fodrozódó tavak vagy szomorúságok. A nehezét, ha nem értettem, bizony félbehagytam. Vagy ha túlcifrázza (mint a legtöbb). Ha túl hosszú, bocs. És amikor mindezek nem; akkor mobilomról, amit eddig soha: fülessel a Kossuth rádió. Otthon belőttem öt adót. Ha hívnak, udvariasan elhallgat.  Gyöngyös a hajnali busszal egy óra volt, hétkor kellett jelentkeznem. A fülészetet keresgélve ajtó fölött irányítótábla: INVAZÍV MÁTRIX, megnyugodtam, otthon vagyok. A műtét kilenckor, érkezésem reggelén. Előtte elfelejtettem keresztet vetni. Végig a folyosókon ágyastul gurítottak, sarkoknak neki-nekiütközve, hanyatfektemben a mennyezet futott hátrafelé. Csuklóim lekötötték. Arcüregi anyagtöbblet, recsegtek a csontok, ahogy szedegették ki; semmiből nem szeretem a fölösleget. Aranyos doktorom közben szemkontaktust kért, és hogy szóljak, bármi van. Alíg volt kellemetlenebb, mint egy érzéstelenített fogkezelés. Nem féltem, csak egy kicsit előtte, a félelemtől. Inkább valamiféle munkaizgalom. Sajnos elfelejtettem megkérni, mutassa a csípőfogóját. Egy kivett babszem polipot láttam. Egyszer, a nehezénél, az asszisztens (le)fogta a fejemet. És letörölte könnyemet. Elfelejtettem azt is, pedig közben akartam volna mondani, hogy es geht noch, herr Professor, amit Karinthy Olivecronának. A műtét után ebédig a Káoszból a turbulencia rejtélye megint, lenyűgöző. Arcom csonttalanabb, puhább lett. Aztán ebédre három szelet kenyér az örök kis májkrémkonzervvel. Meg egy negyed paprika a fólia alatt. A konzervdoboznak megörültem, kiürülve hátizsákomba került. Rákérdeztem, bocsánat, ez nem a vacsora? Nem, ez van a frissenműtötteknek. Egy idegen látogató fölajánlotta, s így a fölszintről isler, (barack)lekváros piskóta, nápolyi. Folyadékbevitel project: kristálycukor, flakon Olympos citromlé, hozzá meleg csapvíz; sok-sok liter limonádék. Olcsón.  Első éjjel éjféltől háromig üldögélés, séták a folyosón, mert csak szájon át volt levegőm. Meg Dsida Jenő a sötét teremben, profi biciklis fejlámpámmal. Másnap. Érdekes, épp a 04:40-kori testhőmérsékletemre voltak kíváncsiak, mindkét reggel. A nap folyamán még vagy hat csere, hogy átvérzett a bajuszkötő. A tanács, hogy tüsszentés ellen szorítsam el az orrnyerget; eléggé bevált. Amire pedig jóbarát N. aggódva fölkészített, a tamponkivétel, szinte inkább csak csiklandozott, mint fájt.   Férfiterem. A két és fél nap alatt ha öt mondat elhangzott. Csönd. Senkinek nem tudtam meg a szakmáját, kór-, és élettörténetét. Ha mobilon beszéltünk, suttogva. Nehogy én rontsak bele a tökéletesbe, nem kértem kölcsön szomszédom Népszabadságát sem. A folyosó túloldalán női terem, egy palóc öregasszony fennhangon, órákon át; és ákkó á draágá jóu Szűzányácská. Ahogy láttam, hallgatója nincs, a többiek olvasnak, bóbiskolnak. A körülöttemségek miatt imádságként inkább csak olvasás; zsolozsma, Vízkereszt utáni évközi második hét. Este telefon, Pesten diszkópánikban három lány meghalt, egyikük évfolyamtársam gyermeke. SMS-váltás második nap este, egy barátommal: - Nagyon fáj? Gondolatban olykor olykor ott vagyok / L. - Botrányosan fájdalomtalanul. Így komolytalan. / d. - azért nem hiányzik... / L. - ...amikor recsegett / d. - semmi sem tökéletes / L. - azért csinálták 6x? / d. - az első 5 bemelegítés / L. - én speciel nem fáztam / d. - a medence sem fázik, amikor TE melegítesz be / L. - győztél! / d. Aztán egyszer elfogott a jóindulat. Nagy sötét teremben egy szál magában kis töpörödött asszony, ágya szélén üldögélve. Hogy tetszik lenni. Elbeszélgettünk. Most hozták át az intenzívből, ott mindent, törülközőt, olvasnivalót elvettek tőle. Most majd a felesége... (ekkor derült ki, hogy férfi). Sofőr volt, 75, ma is vezet. Egymillió kilométer baleset nélkül, de a rendszerváltás közbejött, eltörölték, nem kapta meg az érmet. Mondom, vagy tizennégy karambolom volt, csóválta a fejét. Tartalmasabb volt ez a három nap, mint pár éve a füredi wellnesshotel.  Ma már nem piros csöpög az orromból. Két hétig ne emeljek, ne ússzak. Karomon világoskék dögcédula, diszkréten csak monogram és szül. dátum. Rajtahagyom.   --- 2011. január 20., csütörtök --- Elolvadok. 1./ Gratula, ahogy szoktad mondani. Kitűnő a beszámoló... G. 2./ gyönyörű írás. Még képnek szeretném a golyóstollal írt papírt is... H. (föltettem) 3./ És rettegett No.1. olvasóm, a szerkesztő úr: Bravó. Ha nem voltál volna már eddig is író (na jó: időnként és helyenként)... R. Találtam a lomtárban egy, a vasárnapi gellérthegyi sétánkról maradt fotót. Nem igaz, hogy lomtár, fiók, folder, ott azok, amiket egy ideig képtelen vagyok eldönteni, megtartsam-e egyáltalán. Megállapodtunk benne, sajnálatosan valami nagyon kifejezőt, olyan franciásat akartak formálni az igen szépen formált régi dunaparti raktárházak fölé. F/2011/015. Tökéletesen inadekvát módon, sőt izléstelenül, ma estére dilettáns nátha, hőemelkedéssel. De megnövesztett belvilágú orrom állja a sarat, jól szelel. --- 2011. január 21., péntek --- Tisztességes beteg, ágyban, néha föl-fölébredve [madártej-project]. Félálomban eszembe jutott Margócsy tanár úr sorsfordító látogatása, amikor is húsz éve beleolvasott a naplómba; hogy is volt az, biztos leírtam. Úgyhogy pongyolába csavarodva pár óra munkával kissé rendbe a fájlt, aztán föl a netre: ÖSSZES LE-MEUX-LEVÉL (óriásfájl, 6 mega, noha kép-telen). Ebben lehet szóra keresni: margóc. Azonnal meglett. Igen, Szüts ötlete, György Peti viszolygása; avval kezdődött az egész történet... És most vissza az ágyba. --- 2011. január 22., szombat --- Így, betegségben, minden összekeveredik. Ébredés később, reggeli ágyban, zsolozsma álló fütyivel, stb. Jó hete mail jött a BOOKLINE-tól, hogy megérkezett a Tamás István-könyv. (Mert balkézről sok mindent összeolvasok.) Sok éve rendelhettem, ha jól emlékszem, azóta már olvastam is, mindegy. Telefon nekik, tartsák, amíg kórházban leszek. Most itt, csakugyan szívmelegítőn cseveg, mesél lakhelye környékéről, a Balatonról. Egy megrendítő szövegét olvastam emberöltővel ezelőtt az És-ben, akkor küldtem neki egy rajzot, úgy ismerkedtünk meg. Hoppá, megvan a 92-es levél, mindent összekevertem, a könyvet ő még küldte (Újságíró volt, 98-ban halt meg): dátum: 92.5. fájl: html/c2292-1.htm C. 02292 [levél Tamás Istvánnak, "VÍZPARTON AZ EMBER KÖNNYEBBEN FELEJT" könyvéhez] István, mindjárt vége a könyvednek, ami nagy szó itt Pesten, munkaszezon közepén. Gyönyörű balatoni ízek és szagok A szovjet asztalos - diplomatát nem tudtam végigolvasni K-nak, annyira könnyeztem Most mondom neki, te, itt benne van az az írás is, amikor a lányának ír a telefonálásról... közbevágott, tudom, amikor a spalettákat leemeli...                 Önadminisztrációm pontos.                 B/85/2 rajz postázva 86.10.14 - ÉS-cikkért: 86/10/10 "Viszontlátásra tegnap", (ajándék) vagyis Kata hat éve olvasta, s ennyire emlékszik rá. ennek egy író örülhet, nem? Ha sikerül, nyáron megnéznélek. Igyekszem előtte telefonálni. 92.5.10. szeretettel ölel: Váli Dezső ...Tehát akkor olvastam először. Ebből az új kiadásból hiányzik a szovjet asztalos. Ajvé, meg kell szerezni. A Viszontlátásra tegnap viszont megvan. Hogy lánya külföldre ment férjhez, egy zokogás a cikk. << Mari, ne telefonálj. Tíz-tizenkétezer kilométerről ne telefonálj, mert semmi értelme sincs. Hagyjuk ezt a politikusoknak... Írjál inkább. Vagy talán ne is írjál. Olvassál helyette. Olvasd szabad idődben Petőfit, Jókait, Mikszáthot, Aranyt; olvassad Babitsot, Kosztolányit, Illyést. Őbennük olyan jogaink vannak, amelyeket senki nem vehet el tőlünk... Itthon lassan kopaszodnak a fák, ablakom előtt a falről lecsüngő vadszőlő levelei vérvörös... Levesszük a fehér nyári zsalugátereket...>> Ezt G1. küldte nekem, gyógyulásomhoz: Végh Alpár Köznaplójából: Kodály Zoltán a magyar zenészek párttól vezérelt gyűlésén, 1950 körül…ezzel intézte el a bősz purifikátorokat…”vegyék tudomásul, hogy a zene egy nagy hajó, fent a parancsnoki hídon áll Bach, a kormánykeréknél Mozart és Beethoven, és így tovább, ki az első osztályon, ki a fedélközben. A gépházban lent szutykosan, feketén lapátolja a szenet a kazánba szegény Zerkovitz Béla. De rajta van a hajón! Míg – és itt Kodály végignézett a kritikusokon, esztétákon és zenetudósokon, nem különben a minisztereken és államtitkárokon – önök a parton állnak, és onnan nézik a hajót.” Valamint a kórháznapok második számú azonnali hozadéka, a konzervdoboz. Laposfogóval kiöntőcsőr rá. Tamás István e kötetbeli írása, amire még leginkább emlékeztem, fanyar szépsége kapcsán. Kevéske környezetleírást elhagyok: - Jó napot kívánok. - Jó napot kívánok. Szemüveges, szőke fiatal nő hajol a magányos hegyoldali ház manzardlakásának lépcsőkorlátja fölé. Félsötét van, téli délelőtt, Füred és Zánka között valahol. A ház hatalmas, hideg és homályos. Majdnem kastély. - Bocsánat... Lejön? - Lemehetek. Mi tetszik? Nyikorog a rossz falépcső. A nő kockás flanellingben, kék farmernadrágban van. A fehér falú nyirkos kőcsarnok világtalanságában is látszik, hogy feltűzött hajának a töve barna; festheti. Finom, formás jelenség. A szemüveg mögött értelmes, nyílt, mérsékletesen kíváncsi tekintet. - Járom ezeket a régi házakat... később majd fényképezni is szeretnénk, csak előbb megnézem... Be lehet menni a szobákba? - Nem lehet. - Miért nem? - Le vannak zárva. Csak én lakom fönt a manzárdban. - S a tulajdonos? - Megőrült. - Meg. - Mikor? - 1975-ben. Tíz éve. A formás fiatal nő türelmes és közönyös. Fehér zsebkendővel törli a kezét: - Éppen mostam.. - Tud valamit a ház múltjáról? - kérdeztem. - Keveset. Száz vagy százötven éve építették. Legalábbis is így mondta az egyik vendégem. - Panziót tart fenn? - Nem. Örömlány vagyok. - Itt, a magányos magaslaton? - Csak 138 méter. A tengerszinttől számítva. Elmosolyodik. De csak könnyű futam; a következő pillanatban már le is törli. - Kik laktak legutóbb ezekben a szobákban? - A tulajdnos nővérei vagy unokahúgai, nem is tudom pontosan. - Maga nem fél itt? - Nem. Hány éves? - Huszonkilenc. - Hol született? - Itt, Monsieur Maigret... De később Pesten éltem. Fotómodell voltam. - Értem. - Dehogy érti. - Jól van, akkor nem értem. Miért jött haza? - Kitiltottak. A nő kockás inge csücskével játszadozik. A magatartásában nyoma sincs kacérságnak, érdeklődésnek, marasztalásnak. - Ha már bepillanthattam az életébe, talán hozzájárul még egy kérdéshez. Miből él? Úgy értem, ilyenkor, télen. - Amiből nyáron. Kisebb az érdeklődés, de... valahogy... válogatottabb.. - Biztosan vannak szép történetei. - Szépek?!... Ne tréfáljon.. De.. Talán... - Elmondja? - Nem tudom, mi lehet az illető foglalkozása. Valami nagy úr. Elvtárs. Már kedvelem is. A negyedik karácsony estét tölti nálam. Fekete autón érkezik. Lent kiszáll belőle, gyalog feljön a hegyre. Hoz mindent, ami nekem kell: rúdelemet a rádiómba, párizsit, tejet, képeslapot, hajsampont, könyvet, frottírzoknit. Leülünk a díványra, iszogatunk, énekeljük a Mennyből az angyalt meg a Csodapásztorokat, tizenegy óra körül elindulunk a faluba az éjféli misére. Utána visszatörekszünk a hegyre, át a jeges Gyulai-árkon, a szőlőkön, a csúszós köveken. Hajnal van, mire hazaérünk. Kávét főzök, nézünk ki az ablakon, de nem látunk semmit. Reggel ez az én valakim, mert nem tudom, hogy nevezzem, elbúcsúzik, és talán tavasszal, talán nyáron, de leginkább csak a jövő karácsonykor kerül elő megint... Ez az egész. - Tudja, hogy amit elmondott, olyan mint valami rossz - de nem is biztos, hogy rossz - regény vagy elbeszélés a harmincas évekből? - Nem tudom. De lehet. --- 2011. január 23., vasárnap --- Ma fogmosás után belenéztem a tükörbe. Egy lábadozó. Fizikailag tükörbe nézni - saját tapasztalat - majdnem megbetegedés, még csak nem is lábadozás. B. Én kémiailag néztem a tükörbe, szóval nagyon szép vagyok. d. Talán soha nem fogom megtudni, pedig igen érdekelne, mi történhetett 2011. január 3-án, hétfőn. Netán az előtte-napon? Aznap és azóta (átmenet nélkül) napi hatvannal megnőtt olvasóim száma. Így most 190 körül járok. Pedig az igazságot hatvan ember tudja. Véletlen matematikailag kizárva. --- 2011. január 25., kedd --- Házastársi szerelem. Barátomék huszonéve együtthordott kétágú (kétszemélyes) kötöttkesztyűjéről sikerült egy jobb felvételt csinálnom. Testvéreim, ámuljatok. Okuljatok. Aranyszájú Szent János mondja Szent Pálról: Mindazt, ami e világon van, nem tekintette sem kellemetlennek, sem kellemesnek. Annyiba vette ő az egész világot, mint a rothadó füvet. A zsarnokokat és a dühtől lihegő népeket pedig kellemetlenkedő szúnyogoknak tartotta. Mai nap: nagy muri. Rákérdeztem, s szerintük (többesszám) az angol Kolduskeresztutamat, a Stations of the Cross - B/90/06-t ők nem látták a CEU (Central European University, Nádor utca) falán. Hűha, most éppen lenne rá másutt fogadókézség. Hányatott sorsú munka. Pedig milyen szépen indult. Egy igazi angol fiatalasszony fordította le nekem, ugyan nagysokára, de hihetetlen gondosan. Fotólabor, a negákról új nagyítások, keretcsináltatás, majd aranyozás-patinázás, passzpartú, kitaláltam, hogy a stációszámok aranyozott kartonból. Az angol szöveg tussal, nem szabad elrontani. Végül méretre doboz, amiben szállítani lehet, könyvkötőtől. Akkor több levél a boldogult görögkat. püspöknek, (mert nem válaszolt), hogy ezt bevennék-e a II. János Pálnak szánt ajándékok közé, 92-es látogatása. Végül a püspököt megkerülve kitaláltuk, ez legyen a magyar karizmatikus közösségeink ajándéka. Ajándékozólevél a vezetőségtől (én már nem voltam benne), a doboz mellé. Megtörtént, hazament a pápa. Egy idő után gyanút fogtam, meg szokták köszönni, levél Vatikánba. Ők nem tudnak róla. De utasították az itteni Pápai Nunciaturát, keresse. Adtam Vatikánnak tippeket, hol. Nem lett meg. Kerestem - nem nagyon barátságosan fogadtak - a pesti papi szeminárium hatalmas könyvtárában is, annó ott gyűjtötték az ajándékokat. Végignéztem mindent, avval, hogy én könnyebben megismerem a dobozt. Ezt bizony elvesztette a Pápalátogatási Iroda. Újabb tán egy év?, váratlan telefon, valaki megtalálta az esztergomi papi szeminárium egy szekrényében. Megkaptam, fölcipeltem a Pápai Nunciaturára, küldjék a pápa után, diplomáciai postával. Hogy ők csomaggal nem foglalkoznak, pássz. Tán rá kellett volna szánnom postaköltségre azt a párezer rúpiát, most henceghetnék a Vatikáni Képtárral... A ferencvárosi Terézanya lányai-kolostorba vittem. A fiatal hindu főnöknő tört magyarsággal csak ennyit mondott: mi ilyennel nem foglalkozunk. Hol értenek még angolul. Így jött a CEU. Elfogadták, föltették. (Fogalmaztam mellé egy rövid értelmezőszöveget, vannak itt a tundráról is.) Most lenne helye másutt, jogosan visszakérhetem, ha nincs falon. Nézem az adatbázist: az egyetem ajándékot fogadó levelét eltettem, de nincs digitalizálva, pedig kellene egy kópia. Az eredetije a C. Napló 16. iratdobozban: C.05184. Telefon a Széchényi Könyvtár Kézirattárába, ahol ezt őrzik, de ők inkább pénteken szeretnének fogadni. Ugyanis jövőre kis kiállítást akarnának a Naplómból, akkor azt is meg tudnánk beszélni. Jó, pénteken is fölmegyek. Fél óra múlva megkapom a levelet, a padlóra fektetve lefotózom, ők egy másolatot csinálnak. Mellékesen leszámolom, ha már szóba került, a kiállítási vitrin folyómétert. A Várból a 16-os busz egyenesen a Nádor utcához. Kis izgalom, hogy magyarázkodjak majd a portásnak. Hátrafordulva traccsol. Tehát a feladat: a képeket megkeresni, s ha nincs falon, (megvan-e egyáltalán?), föl az igazgatói titkárságra, mutatva a 97-es levelüket, friss kópia a zsebemben. És visszakérni. De a tizennégy kép a helyén, a földszinti aulában, azóta is. Egy elhaladó takarítónő szerzett számomra kisméretű csillagkulcsot, az egyik képszöggel baj volt. És segített is tartani. Még lefotóztam a helyszínt, valamint - üveg mögött, én is rákerültem - külön egyet, véletlen erről semmi dokum nem volt. Aztán délután a beadminisztrálás; fotók az F.-be, a grafika fotója a B.-be (magamat nem retusáltam ki a képből); az új iratok (mert olyan is lett) a C.-alá. S az egész együtt is, az ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK-hoz. (Még majd egy javított magyarázatot csinálni, keretezni, bevinni a CEU-ba, kicserélni, nem is kell nekik szólni.) És mellékesen ezt is megfogalmaztam, ide, a NEWS-ba. A dolog persze ennél bonyolultabb, de ez már köztem marad. Téli holtszezon. Párhuzamosan három másik fontos képem sorsát intézem. --- 2011. január 26., szerda --- Unokák társasjátéka a szomszéd szobában. Kitalálandó; körül kell írni a fogalmat: ÉRDEKES Pirkó (9): 1. A NAP 2. A VILÁG LEGNAGYOBB FÜLZSÍRJA Megint lefényképeztem az alattunk-utcát, ugyanazt sokadszorra, erről nem tudok lemondani. Ennek kapcsán jut eszembe egy mail-váltás: - Deske, küldök néhány fotót, Velence. - Mikor voltál? - Szeptemberben. - És minek? Havas táj, alattunk - F/2011/020 És Havas út, alattunk - F/2011/021 Most néhány napig tétova mozgású, lehetséges egyensúlyzavar, ha megkérdik jövök-e ebédeni, nem biztos, hogy azonnal tudok- Ugyanis megcseréltem a legfölső és a kettővel alatta polc bal felének tartalmát. A nemolvasott könyveim szemmagasságba. Fölülre a NEWS-print évfolyamai, aminek léte kérdésessé vált. Nem tudom, ki hogy van vele, nekem önveszejtő ugrás a semmibe, a lét-an-sich kérdéses egy időre. Kb. a harmincadik print már hibátlan tipográfiával, megcsináltam és délben le is cseréltem a CEU/Nádor utcában lévő képeim mellé a magyarázószöveget. Ezen a mű már adatai is, meg a deske.hu is, naná. Ezúttal egy gondterhelt, gyanakodó portás, alíg akart beengedni. Akkor ez kész. A másik kép-ügy: Az Aulich Art Galériában a Kugler-gyűjteményből kiállítás, tegnap láttam. Elképesztően jó szemű ember, közepes festők is, de hogy csinálta?, mindnél talált remek-művet. Kíváló anyag. Megtudakoltam a számát, s gratuláltam telefonon. És hogy ilyen kollekcióban lenni dicsőség (hátulról, a kiskapun), hát ajándékoznék neki, válasszon tőlem képet. Jön. A harmadik kép-történet is elmondható: (csak a negyedik nem, ott egy képem tulajdonosát keresem, de nagyon); intézik, készülődik a Sapientia (szerzetesi) Főiskolára a Hittanlecke a keresztútról - B/03/08/A sorozatom, szintén ajándékba. Ez jó, mert ez a munka szűk rétegnek-, elsősorban műveltebb, elmélyedésre hajlandó fiatal embereknek működik igazán. Megtettem, amit lehetett. Akkor most, hogy valami, kezdek fogyókúrázni. Mai vacsora egy háztartási keksz. Este félzárkörű hangverseny a Szerb utcában, rokon kis/nagylány Sárkány Juliék 16-17. századi barokk zenét, motettákat énekeltek az angyalok hangján. (Julika a soványka.) Nem járok hangversenyre, alkalmatlan vagyok rá, de itt szagot kaptam egy YouTube felvétel alapján, Purcell. És ez tán még szebb. Konferálták, a hangszerek csemballó és viola da gamba, amire fölmelegedett a szívem, a kedvelt öregúr, Dr. phil. Serenus Zeitblom játszott rajta, Adrian jóbarátja... (Doktor Faustus) --- 2011. január 27., csütörtök --- Hazaérve kiráztam, nem marad-e benne valami; hát kiesett a tengerészzsák fenéklemeze. Alá lehetne írni. Távolból próbálunk kevéskét segíteni nekik. A pokol bugyrai. Két ember, élettársi kapcsolat, abból is válófélben, két kisgyerek. Akiknek itt vagy ott elhelyezéséért körömszakadtáig harcolnak egymás ellenében. Följelentés az apa ellen, hogy a kislány azt mondta, apukám fütyijét kellett szappannal mosogatnom. A rendőrségi gyerekpszihológus kiderítette, mese, és ezt még csak nem is az anyuka tanította be neki, hanem az oviban hallotta, két gyerektől is. A nyomozás kiterjedőben. Az anya följelentése visszavonva. És a küzdelem folyik tovább. Barátom depressziófélét elzett, hogy nem ír, nem olvas, ez a sötét tél, meg minden. Bíztatónak egy diasorozatot küldtem: Tél Oroszországban. És ha netán ez nem elég, akkor jöjjön a: NEEE.....! Vagy élőadásban, kétperces filmen, egy sportrepülő története. (Ezt most este küldte Lacika.) Médialejátszó betöltése... 21:37 Deske, kösz, ezek után már azt sem tudom, mi is az a depresszió. Valami növény, vagy ásv?nyi anyag? H. Még négy nap a műtét után (milyen jól hangzik), és újra mehetek úszni. Nem mintha várnám. 22:30 Micsoda ajándék! Figyelem, Ádám bátyám lekicsinyítette a 100 megás fájlt 14-re, már is átküldte. A délelőtti gyönyörű párperces angyalok muzsikája már minden gépen nézhető, és hallgatható; tehát mégegyszer: PURCELL. Médialejátszó betöltése... --- 2011. január 28., péntek --- Kata jöttében kissé megemelte szoknyáját (erre már én se maradtam tétlen). Ez részéről munkahelyi szexuális zaklatásnak számit?! Szakmai gurum tanácsára modemre váltottam a laptopon az internet-kapcsolatot; vidéken, alkotóházban kell. Vége a sokéves kínlódásnak, a mobil-kapcsolatnak (GPRS). Ez havi 2490 lesz, internet mini, havi 1 giga, nekem bőven elég. Honlapom tulajdonosa (OSzK) tanácsára pedig csendben levettem a honlapról az össz könnyűzenei hang- és filmanyagot. Szerzői jogvédelmek ügye. A Petri-, Szabó Lőrinc-, Illyés-, Zelk-, Pilinszky jogtulajdonosokkal, valamint Várady Szabolccsal, Tóth Krisztinával, T. Szabóval, Rakovszky Zsuzsával, Dobszayval, J. S. Bachhal beszélő viszonyban vagyok, ez irányokból nem kell félnem. Akkor ide egy kis Illyést; csak ehhez új sablont csinálni, nehogy jogot sértsek, középre kell zárni: Depressziósok: KIKAPCS.! NINCS KÖZEL MÉG... Nincs közel még a szél, de már ebfülként föláll a nyárfa csúcsán egy levél a hírrel: ősz! tél! végveszély! És ? ragyog észbontóbban csak a táj, épp attól, hogy csupán a két vén, a némává dermedt fa és én tudjuk: itt a halál. Tudott a fiú. Akkor ehhez kedvencemet, csendes, nagyívű versét; zsíros-koszos már az az oldal, szintén tőle: TÉL FELÉ Ahogy Pest felől bedohog, naponta több homályt hoz  a hat negyvenes gyorsított az állomáshoz. Két hete még, négy hete még vakító fényözönbe víz-inni vágyó fürge nép dőlt ki belőle. Naponta most mind súlyosabb sötét marad utána, minthogyha már az volna csak a rakománya. Ahogy fölsípol s elsiet békétlenül pöfögve naponta több csönd és hideg marad mögötte. Onnan a völgyi állomás felől nyomul a sáros szőllőhegyre az elmúlás az őszi házhoz. Égen és földön már semmi mentségem, nincs mese, festeni kéne. Elkerülendő, a lehetséges legvégső eszközhöz nyúlok, helyette kitakarítom az előszobát. Ami persze tök fölösleges, az hitem szerint öntisztuló. Aztán mégiscsak. Persze, nem újat. A/08/53. Fene egye meg, a hímporossága elvész a monitoron, pedig. --- 2011. január 29., szombat --- Tegnap a tegnapi képemet fotóztam, harmadszorra exponált a gép (a másfél éves) kioldózsinórral. Hajdani nevén kukac, ami már nem 100 forint (digi gép), hanem 6000. Azonnal a boltba: igen, sajnos romlékony, vegyek inkább rádiós-távkioldósat. 12.000, vettem. Ez is tegnap: Ádám megírta a programot,hála. Direktbe tudok rövidfilmeket föltenni, lásd itt föllebb, nagy fekete kockák. Szombati séta Pilisborosjenőtől az "Egri vár" felé F/2011/027 Ha már Illyés Gyulával a napokban ilyen mezőkre tévedtünk. Most néhány évre kihagytam Oravecz Imrét, elővettem. Egyszerű, mint a fönti táj: TÉL ELŐTT Üres a határ hideg szél fúj, zörög a szederlevél, varjúcsapat károg, a kürtőkből kék füst száll, dér lepi be a földet. Még két szombat délelőtti hós fotó: F/2011/028,  F/2011/029, valamint ez utóbbi hasonmása, ugyanott; 2008 nyárelő, F/08/058: Mail: Tisztelt Ügyfelünk! Az Ön által 17:50:17-kor bejelentett [vonalas telefon]hibát kollégáink 18:57:18-kor elhárították. Ez úton értesítjük, hogy a szükséges vizsgálatokat és javításokat elvégeztük, s ezzel együtt a hibakezelés folyamatát lezártuk. Amennyiben a hibát a hibaelhárítás ellenére még mindig ... Üdvözlettel: Magyar Telekom Nyrt. Helpdesk Csoport --- 2011. január 30., vasárnap --- Már világosodik, érezhetően. Reggel kis háziünnepség keretében elfutottam (1,2 km) a Lukácsig, ott féltávot abszolváltam. Letelt a két hét. Az utasítás úgy szólt, hogy műtét után egy ideig nem hajolni. Ez okból a bukófordulók lassított felvétel-mozdulattal, udvariasan. Amitől váratlanul elegánssá váltak. Szeltem a habokat 2,5 km/ó, csak a vége felé fáradság. Hazafelé szinuszvonal mentén. Rituális hat krumlispogácsa a Török utcában. Már a Margit híd déli oldalán is állnak a kandeláberek. Főiskolai évfolyamunkban volt évekig téma, aztán nálam évtizedekre felejtődött. Akkoriban avval vágtam el a vitát, hogy nem az kérdés, művészet-e a fotó, hanem hogy vadalma-e. (Vagyis, hogy fölösleges vita.) Fiam most rákérdezett, beszélgettünk. A fotó besorolási dilemmája köztudottan abból adódik, hogy a puszta információközlés és a tiszta öncúlú képzőművészet két véglete egyformán helyet kaphat benne. Most ősszel arra jutottam, hogy ez ettől igazán emberarcú műfaj. Ugyanis kurva. A legellentétesebb szélsőségek békésen megférhetnek benne, egymás mellett. (Elmosódott felvétel, de akkor exponálva, amikor éppen fölrobbant a-) (Németh László szellemi zsenialitása és infantilis sértődékenysége.) Fiam szűkítette a problémát. Művészet-e a temészetfotózás, az ételfotózás. Mondom, mi a különbség Delft látképe és egy gőzölgő makaróni fotója között, ha az olyan. Oda lyukadtunk, az étekfotózás iparosmunka, célfeladat teljesítése. Lehet magasfokon művelni, akkor alkalmazott-, más néven iparművészet. És nincs kizárva a lehetőség, hogy egy produktum művészet-rangra jusson. Ha a feladat teljesítésén túl tartós-, összemberi értéke van. Hozzászólhat a magasművészet mindenkori alapproblémáihoz, mint élet, halál, vágyak, szenvedés, stb. Vagyis hogyan lehet elkülönböztetni a magasművészetet. Talán kettő: 1./ A műalkotás nem konkrét, előre megfogalmazott igényünket elégíti ki. 2./ Egy MŰ (egyébként az alkotó által nem ismert) mindenkor egyetemes jelentést hordoz, noha mindenkinek mást mond, személyeset. Ez az üzenet egyébként a néző, a befogadó előtt sem feltétlenül ismert-, ennek ellenére mégis zavartalanul megélheti, használhatja. Amit talán tényleg legegyszerűb evvel a rilkei közhellyel summázni: változtasd meg éltedet. Szerintem a jó kép mindig fölfelé mutat. Apó! Sajnos a sportepülős történet kamu. Távirányítós modellrepülővel csinálták. Pedig olyan szép. Kár. Laci. Laci, honnét tudod, hogy csalás? Biztos? Mi a forrásod? Vagy te vetted észre? d. Deske, voltak fenntartásaim, de elhessegettem őket, mert el akartam hinni, annyira tetszett.  A szárny letörése egy épített szerkezetnél  (spéci műrepülőgép) ha eltörne, nem így, és nem csonk nélkül.  Leolvastam a repülőről a föliratot, beírtam a keresőbe. Youtube találatokon ott volt a modell, és leleplező ábrák is, nem teljesen egyeznek a modell arányai,  az eredeti gépével. Németül beszéltek a modellezők, mutatták az alacsony kameraállást stb. A leszállásnál viszont sérült volna a farokrész, ha nagy gép. ölel: Laci Tisztelt Művész Úr! Tóth Menyhért albumát lapozgatva akadtam erre a "váli" opusra. Nem tudom, ismeri-e? Ha nem, érdekes lehet, ha igen, bocs a zavarásért. üdvözlettel: K. --- 2011. január 31., hétfő --- Kiállításom már volt A opuszból (festm.), B (graf.), F (fotó), A+B, A+F, A+D (plasztika), A+G (tervezőgrafika), de C-ből (C. napló) még nem, azt most akar az OSzK Kézirattár csinálni. De sőt, már egy évet csúsztak is, valami Vas István miatt. Hanem most segítségemet kérik, a 34 iratdobozok persze náluk, én itthon kompjuterben böngészek, mit lenne érdemes a tárlókba tenni. Mi látványos. Kiállításplakátok, meghívók, Kossuth nekem írt levele faximilében... Bele is olvasok, persze. Például 1968, házasság előtti félelemek és aggodalmak, (C.00179), ebből töredékek: Segíts, Uram, hogy (különösen ezekben a hetekben-hónapokban)... - segíts, hogy megtaláljam ebben a hármas közösségben (Kata, művészet, meg én) a méltányos egyensúlyt - hogy ne hasson rám a világ, mely ennek lehetetlenségét naponta hangoztatja - hogy igazságtalan tudjak lenni a méltányosság javára - segíts, hogy ne legyek bűnösen lelkiismeretes - segíts, Uram, hogy a feltöltődésre (olvasás!) és pihenésre legyen lelkierőm elég időt szánni - vigasztalj meg Isten, hogy nincsen semmi baj, amikor nincs - hogy otthon tudjam felejteni madártávlat-szemüvegemet a teljes szöveg 12:41 Megvolt az OSzK., hazaértem. Májustól háromhónapos kiállítás a Kézirattár (eldugott) folyosóján. Az anyagválogatás munkája elől kitértem. A+B+C+F; sőt +TR kiállítás lesz, Új Szerzemények címen. (TR = trezor, magánmúzeum) Fejhallgatóval akarnak hanganyagot is mutatni, interjúimból, valamint kivetítve szövegeket. Mellékhasznom egy jótanács, legyen a naplómban (mégis) MAGÁNLEVÉL-fejezet. Egynapi munka lesz, kb. holnaptól már számukra is él, a honlapon. Lányom két éve vett egy használt Suzukit - vidék, gyerekeket iskolába, óvodába, stb. - 800 ezer forintért. Banki kölcsön, tízéves részletre. Két éve fizeti. Most könnyíteni akarván sorsán, megkérdeztük, mennyi lenne a maradék, egyösszegben. 1.3 millió forint. Minap moszkvai terrormerénylet, sok halott. Segítettem a hozzátartozóknak, egy fohász értük. Belekezdtem a MAGÁNLEVÉL-fejezet csinálásba. Mit nem talál az ember. dátum: 2003.10.25.  fájl: html/nekrolog.htm C.7649 Váli: Szüts nekrológ "Kedveseim! Bocs, csak most van időm írni. Először is köszönöm azt a szép, kissé talán eltúlzott búcsúzkodást. Nagy utazás volt, a várakozások ellenére alig kellemetlen. Csak a határon csóválták a fejüket a sok vízumpecsét láttán. Anyácskám várt az állomáson, már messziről integetett. Hozta nekem azt a suliban elveszett üveggolyót is. Persze rögtön összevesztünk, mert egy déli fekvésű albérletet megkérdezésem nélkül lefoglalt nekem. Déli, műteremnek?! Most így elsőre, a régi ismerősök kézről kézre adnak. Ja, lakás! Ne felejtsem, az OTP számlámon van pénz, abból lehet egy ideig a lakbért és a rezsit fizetni. Tudjátok, most egy ideig nem találkozunk. Majd.   Na, szóval, anyácskám. Nyüzsög. Már a hét végén össze akar hozni a papával. (Nóra, ne piszkáld már azt a paradicsomlevest!!!) Várom a percet, megbeszélnénk azt a régi összeveszést. Vennék tőle vívóleckéket. Megnézem majd vele erkélyünkről, hogy jönnek be az orosz tankok, végig a Pozsonyi úton. Kleevel is beszélni szeretnék, már tudom a mobil-számát. Aztán végre rászánom magam, és friss szemmel megnézem Váli új képeit. Szóval rengeteg a dolgom. Csak egyelőre a Nagy Bemutatkozó Látogatásra kell készülnöm. Porolgatom, rendezgetem a magammal hozott dolgokat. (Ajándékoknak nevezni túlzás.) A Látogatáson be kell őket mutatnom, ez itt házszabály. Talán nem vallok velük nagyon szégyent. Végül is elég sokat dolgoztam rajtuk. Magamon..." (nincs befejezve) Úgy emlékszem, tetszett neki. Bár az övé - rólam - jobb. El is mondatom vele, minden megnyitómon. látogató 2011. január = 262280 = 5546/hó = 179/nap VÁLINEWS; 191. levél J.-nek, Le Meux-be / 2011. február --- 2011. február 2., szerda --- A 18-as villamoson történt, tegnap. Ők is a Moszkva téren szálltak föl, ketten emelték a babakocsit. Mosolygós, pattanásos kismama, és éppoly picinykemamája, kínaiak lehettek. Mellém ülve pergő nyelven folyamatosan diskuráltak dallamos nyelvükön, szerencsére nem értettem, Kormos Istánt olvastam. Az anyuka fölszálltukkorföltépte egy cukorkászacskó celofánját, egyet a bebagyulált kislányka kezébe adott. Le sem nézve a babára, két perc múlva a következőt. Harmadik, negyedik. Semmi közöm hozzá; csendesen és egyre jobban lettem boldogtalan. Jajj. Az élet reménytelen. Mi a teendő. Az ötödiknél ujjamat billegtetve rámosolygtam: nem jó! nem jó! Vidáman visszamosolygott, összecsiviteltek a mamával, összegyűrte a zacskó száját, zsebretette, és egy piros lével töltött cumisüveget halászott elő. Arra a gyönyörű kislány nem volt vevő. És akkor végre. Anyuka föléhajolt, s egy pomponos sapkát kezdett lóbálni. A kicsi utánakapott, édesen nevetgélt. A Gellért téren szálltak le. Józsi atya mondja, mennyire más a mi siker-fogalmunk. Krisztus életgyőzelme a teljes vereség pillanata. Azért ez jó. Nem ehhez vagyok szokva. Új HP printer, négy patronos, nagy reményeket fűzök hozzá, irodai, tehát még gyors is. Nyomtatom a múlthavi NEWS-t, hétszer leáll, hogy kifogyott a papír. (Nem fogyott ki.) Fölkészültem a legrosszabbra. A gép nagy és baromi nehéz. Bár ezért állítólag házhoz jönnek, ezek?! nem hiszem, de azért próbáljuk meg. Telefon: Uram, átküldök mailben egy exe-fájlt, futtassa le. Nyugodtan hívjon, ha bármi, továbbra is. Köv. tíz perc: lefuttattam, ötven oldalt próbanyomtattam. Nem kell hívni őket. Változó világunk. Moszkva tér. Tessék elolvasni, mi van a kéményke oldalán. Neten rendelhető, gondolom. Hétfőn a Várban. F/2011/030 és F/2011/031 Logikusan ezek mellé egy újabb fürdőszobai önarckép. Most kaptam, a világ 17 nagy múzeuma bejárható módon: http://www.googleartproject.com/ Szeretem az ilyen egyszerű szavakat. Kormos. Villamosra zsebben elfér. NAGYMAMA HÁZA Hol van nagyamama háza? Mivel nem hitte Istent, csak Józsefet és Máriát, s az egyszem Fiút a szamáron. "Mekkába mennek a szerecsenek, ha eljössz velem Pistika, én Betlehembe megyek." Utolsó kenetét a pap ingyenbe is ráadta volna, de nyolc eltemetett gyerek ködlött messziről a szemébe, lehúnyta hát: semmit ne lásson, eleget látott a világon. Nincs neked házad nagymama küllőtlen forgó csillagon, bolyogsz Seholban, talpad fürdeti a magadvágta kapanyom, fejeden nagy körtéskosár, szolgalánykorod címere, cammog utánad csillagporban kutya, zsiráf, szamár, teve, kontyodra szálldos kék ökörnyál, csont-szád agyagba olvadó. Száz éves lennél! zúzmarát virágzik torkomon a szó. --- 2011. február 3., csütörtök --- Első szövegváltozatom: János, aggódva kétszer is rákérdeztél, miért csinálom, merthogy (orvosi szemmel) tök hülyeség, és fölösleges is fogyókúráznom. Persze hogy az. Mostanra találtam meg a (negyedik, viszont lényegi) választ. Mert nehéz. Szóval, fikoromtól (ösztönösen is) gyakorlom magam, a dolgok nehezebb végét megfogni. Hogy ez az életben, szakmámban is fontos. A hatvanas években talán a Nők Lapjában cikk, valami korai munkalélektani kísérlet egy textilgyárban. Sorra behívták a munkásnőket, néhány gyakorlatot kellett elvégezniük a pszihológusok előtt. Az egyik egy idősebb asszony, elmagyarázták neki a feladatot, nem kérdezett semmit, azonnal belefogott a legnehezebbe. Megjegyeztem. Kösz a figyelmet: d És a végleges: János, aggódva rákérdeztél, merthogy orvosi szemmel tök hülyeség fogyókúráznom. Persze hogy az. Hogy mért: mert kurva nehéz. Élettréning. Ahogy a szovjet pionírok: ???? ?????-?????? ?????! (Légy kész, mindig kész!) Nők Lapja-cikk főiskolás koromban: munkalélektani kísérlet egy textilgyárban, a munkásnőknek néhány gyakorlatot kellett elvégezni pszichológusok előtt. Az egyik idősebb nem kérdezett semmit, a legnehezebbel kezdte. Harmadszor ágyból, félálomban, itt egy-egy szót kicserélni. ölel: d Este jött: Lehet, orvosi szemmel hülyeség, de a sovány majmok tovább élnek. Ölel: L. --- 2011. február 4., péntek --- Vagy talán így. Hogy mért fogyózóm, ha tök fölös. Mert nagyon nehéz. Ötven képet kell megcsinálnom, hogy kettő jó legyen. Z. a rózsafüzért úgy fogja föl, hogy segít a Szűzanyának munkájában. 11:48 Tarisznyám homloklapját 1970-ben belerejtett acél kötőtűvel tettem alaktartó-merevvé. Bár hegyes végeit lángon visszahajlítottam, a tű most kibújt a házából. A mai délelőtt; rászántam helyrehozni a bajt. Csak arrafelé már annyi réteg bőr, ekkora nittem nincs, szégyenszemre anyáscsavar kellett. Amit körbereszelgettem, hogy ne karcoljon, véletlen hozzáérve. A nitthalmaz lustaságom emlékműve, sokkal nagyobb munka lenne ugyanezt megvarrni. Pedig valaha. Pedig a tarisznya úgy született. 17:39 Megjöttek az onokák. Kinga ötödikes a váci piaristáknal. Ő ezt hozta: Apó, hogy hívják a borostás szerzetest? Szőrzetes. Neki holnap megmutatom a Munkácsy-képeket. Bár inkább Ferenczyt kéne. Előljáróban elmondtam, hogy az ábrázolásmód már az ősembernél két ágra szakadt; a látványkövetőre és az absztraktra. Boti az elsőt kezdte, új tollát mutatta. Ha ír vele, szára vörösen világít. Ha a toll kalapját leveszi, benne pecsétnyomó: lovacska. Ha kihúzza a belét, lássatok csudát, ráfújva szappanbuborékok röpülnek. Pirkó harmadikos, cédulája egy magakreálta játék tartozéka: főnök: Piri ünök: Réka alatvalók: a Boti, kinga! Szabáj! OK----- A két lányka bekéredzkedett a gépemre, és gyorsan elintézték a mailjeiket. A nagyobb, hogy három napig beteg volt, most osztálytársától várta, és meg is kapta a feladott leckéket. Részlet Pirivel(9) mail-váltásból: < < Szia Apó! Látszik hogy jól vagy mert a leveledben a tök jó az nem szokás!>> --- 2011. február 5., szombat --- Kingával a sajnálatos Munkácsy-trilógia, meg a (jobb) kisebbek, utána egy kevéssé ezeken túl is körülnéztünk. Körül, minden irányban. Meg egy-egy csokoládégömb a büfében. Felét otthagyta, gyereknél furcsa; igaza volt. A leckék is Pestre maradtak, mindhárom gyereknél. Teljes hasonulás - zöngétlen - Pó, Zala és Tisza forrásvidéke és torkolata, Jézusmária, legalább ezeken túl vagyok, egyszer s mindenkorra. --- 2011. február 7., hétfő --- Mára ennyi. Aki ismeri a szurikátákat... Zöngés, zöngétlen, teljes hasonulás. Egy lap a természet könyvéből. --- 2011. február 9., szerda --- 19:31 Kis kerülővel, de már itthon. A NYOLCAK: elintézhető egy mondatban: kötelező megnézni. Nincs mentség. Azon túl, hogy igazi képek, átformálta a XX.sz-i piktúráról alkotott képzetemet. Meglehetősen. Hihetetlen. Déli pu. 7:56 (-10.41), Baranya IC. Pécs: 30-as busz a Barbakánig, jobbra rétegvonal mentén séta Papnövelde utcába. Kiállítás + egy pizza, haza: 15:14 (-18:05) Dráva IC., helyjegyes ez is. Aki tovább bírja, 17:14-kor is jön vonat. Mi a korábbival, hullafáradtan. Hétfő kivételével 10-18h, március 27-ig van nyitva. Ilyenkor mindig az úton-olvasom kiválasztása ez első. És telitalálat. Evvel lehet, túl leszek a hónapok óta keserves nincs-igazán-dolgom mélyrepülésen. Feladat!, kemény, igazi. A könyv: Golda Meir My Life. Az első tíz oldal 90%-át értem szótár nélkül. Még 390 oldal. Adrian Leverkühn passzív alkotófázisaiban hosszantartó fejgörcsökkel foglalatoskodott. Petri György valami olyat mond, csak vers idején élek. Nehéz. Az étkezőkocsiban sikerült megvennem a pultos töltőtollát. A vonatablakból egy fotó, istenem, egyáltalán nem volt lepucolva. A látvány. Talán egy parasztház oldala? Pécs a buszból: szép. A NYOLCAK három szint, de ravaszul rendezve, hogy nincs nem-fontos rész. Berény Róbert.Vele különben is elfogult. Bűzlik a tehetségtől, tudja is magáról. Tobzódik Párizsban a hirtelen jött fuvallatoktól. Megfest egy korsós csendéletet. Gyönyörűen. És ott mellette ugyanaz, kicsit kubistásan. Nagyszerűen. Meg lehetett ijedve?, vagy vigyorgott?, hogy mindent meg tud csinálni. Hogy egy őszibarack sárgáját bele lehet kenni a mögötte-drapériába. Ha az hófehér is. Megejtő benne, hogy akár zavaros kompozícióiban rejtve itt-ott már benne a csoda, amit csak ő tud, érett képei túlvilági békéje; formái és főleg színei által. Hogy zuhanhatott egy ilyen mester a szocreálba. Rendületlenül lopják egymás beállításait, témáit. Így nyolcszoros túlerővel keresgélnek. Mi mindent lehet még, ha egyszer mindent szabad, talán a világtörténelemben először, ennyire. Tihanyitól is főművek. Bonnard tán két éve rózsaszínre festett egy járdát. Itt fehér. A vendégek: Cezanne, róla lemondtam, hogy valaha megértsem. Dufytől egy olyan tájkép, amiért egész későbbi oeuvrejét megbocsátom. Matisse almás csendéletek, egy kivételével ugyanúgy nem tudta megoldani a hátteret, ahogy a mienk is küzdöttek vele. Illetve Tihanyinál? egy csodás kék drapéria. Orbánnál egy najó-rendben sötétszürke sáv középen, de előtte egy tagolatlan koromfekete tárgy, a sátántól való, körötte a képből kieső túlvilági fehér drapéria. A többi tárgy a konyhaasztalról. Márffyt mindig lenéztem könnyed aktjaiért. De néha összejött neki. Orbán, aki összehúzott szemmel, nagyon komolyan és nagyon messziről nézi a világot. Tréfából 103 évig élt. A süketnéma Tihanyi, a párizsi kávéházak kedvence, a vörös-zöld tájképeivel. Áthallások Nagybányára. Hasadtfejű portréit zavartalanul leutánozta Berény. Fölényesen jól. Czóbel még bájosan nem tudja, merre. Itt még mindenféle, kezdődően czóbeles. Néha már nagyon jó. Hatalmas, robbanáserejű és hirtelenségű néhány év a magyar piktúrában, gyönyörű. Aztán vége. Persze, a történelem, Tanácsköztársaság, emigráció, minden. Nem felszíni érv? A művészet, úgy értem, A művészet nem annyira a kül-és belpolitika mentén szok születni vagy meghalni. Gondolom, a nagyszabású Czigány Dezső se ezért lett család- és öngyilkos. Nem azért lett a Nyolcaknak szakadékosan vége, mert noha csoda, sőt, igazi honi siker - megrendelések, Bartók zongorázik a Nemzeti Szalonban képeik előtt -; de mégsem igazán magyar, úgy értve, nálunk gyökeret-ereszthető hangvétel? Ahogy a későbbi Római-iskola sem? Hogy nekünk inkább Nagybánya, a Gresham-kör, a Szentendrei-iskola, sőt még, igen, a Vásárhelyi iskola is? Szerintem a franciáknál ez a fauves kontinuisan, habár konszolidáltan, de átmentődött, megtanultan tovább élt, Matisse, Braque. Mondom nagyon halkan. De ehhez tényleg nemigen értek. Meg nem is érdekel igazán. De szeretnék 1909-ben ott én lenni a KILENCEDIK. Erről lecsúsztam. Deske, nekem jó vagy így is, 12 egytucatként... Még lehetsz Nyolc és fél. E. Ps. Saját fotó nincs, de itt, a linkoldal alján van négy apró, amivel: VETÍTÉS INDÍTÁSA, 40 felvétel, a fotós ízlése szerint válogatva: http://www.ilovepecs.hu/tartalomkezelo/tartalom/4176 --- 2011. február 10., csütörtök --- Konrád gazdag főnemes, szenvedélyes vadász. Egy vadászat alkalmával fölgyújtotta a bozótot a vad felriasztására, de meggyulladt az erdő is. Egy parasztfiúra fogták a gyújtogatást, halálra ítélték. Amikor vitték a vesztőhelyre, Konrádban megmozdult a lelkiismeret. Jelentkezett, és nemcsak a kárt térítette meg, hanem vagyonát is eladta és felesége beleegyezésével belépett Szt. Ferenc Harmadik rendjébe. Szicíliában majnem negyven éven át kemény önmegtartóztató remeteéletet élt. Meghalt 1351-ben. Piacenzai Szent Konrád. Egy járdafotó, F/2011/037. Orosz emigráns se vagyok, zsidó se vagyok, zseni se vagyok, öngyilkos se leszek, Rothko se leszek már. Csak egy kicsit. Kisütött a napocska, sikerült leúsznom az ezret, kitakarít a műteremben, elvitték a Le Meux-printek öt dobozát, kiürült ez a polc is, és 22 oldal a Golda Meirből. Meg ez a fotó. --- 2011. február 11., péntek --- Barsi Balázs OFM. következetesen Pápa urat mond, hogy a mi Szentatyánk az égben van - én inkább - a püspök atya pandatjára - Pápa atyát. II. János Pál találta ki vagy tíz éve, hogy hiányos a többszáz éves rózsafűzér, beépített még öt titkot Jézus életéből. Futás közben mindig egyet mondok, Jézus, aki Kánában megmutatta isteni hatalmát. Illetve átalakítva, mert nekem a kánai csodában a szeretet a domináns, tehát ...isteni szeretetét. Illetve mától, ...aki Budán megmutatta -, mert hogy ez nekem konkrétabb. Hogy behatárolt? Lajosmizsén mondjanak mást. Egy kongói szentmisén népviseletben táncolnak. 12:52 Igazság szerint csak ezt a rámát terveztem kicsit olyan brüsszelikeretesre bemázolni, de hogy maradt a kikevert rózsaszínből, belekezdtem egy képbe is, merő figyelmetlenségből. Március másodikán tízkor lett volna ez a feladatom. Egyébként is ingázva, közbe-közbe a gépnél, mindíg csengetett, vagy hat levélre válaszoltam. Ahhoz képest egész rendes. Apró műterem - A/11/01 Tényleg pici, kb. 20x35 cm. Kata azt mondta rá, hogy olyan berényróbertes, de lehet, hogy csak azért, mert műsoron kívül elmosogattam. Ebédért a szomszédos diákmenzára. (Most emelték 710-re az adagot.) Közben két esős fotó, az ételhordót a hónom alá szorítva. F/2011/038 F/2011/039 (Nem bírtam eldönteni. Melyiket tartsam meg, he?) 20:24 Lacika és Nagy Miklós barátom szíves korrekturája nyomán javítva, eldöntve, ez utóbbi kodobva. --- 2011. február 12., szombat --- Gábor szíves közése, most éppen Jókai-levelezést jegyzetel ki. Ezt Petőfi írta neki, 1847. 12. Uram, uram Jókay szerecsen uram. Ön szép szőke és deli ifjú. Kellemes és szeretetre méltó. Ön zseniális író, ön új iskolát alapított. Ön az Életképeknek új arcot adott. Ön hazánk legjelesebb íróit…magához lekötelezte. Ön becsületes komáromi ember. Ön látta azon hidat is, mely István herceg átmenetele alkalmával leszakadt…ön minden héten tiszta fatermödert köt, önnek öreg inasa van…Rögtön küldj nekem két pengőt, különben elhagylak, elpártolok tőled s Életképeiddel magadra maradsz, holmi Petőfikkel, Tompákkal, Vörösmartikkal… Dömsödi Goliath Péter  /Idegen írással; a levelet Petőfi diktálhatta/ --- 2011. február 13., vasárnap --- Gonosz humor, de igazi minőség. HVG címoldal-plakát. Meg egy tegnapi pocsolyafotó F/2011/039 A könyv, amit olvasok: Életem. Nagyon jó. Golda Meir (1898 Kiev - 1978 Jeruzsálem) két évvel volt idősebb apámnál. Oroszországi pogrom elől 1906-ban a család USA-ba emigrál. Az apa, szakmája ács, három évvel előttük kimegy, a lehetőségeket-, és az útiköltséget megteremteni. A család beilleszkedik a helyi városi zsidó kolóniába. A kislány hamar megtanul angolul, iskolába jár. Ahol a tanítás ingyenes, de a tankönyveket nem mindenki tudja megfizetni. Ezért Golda 11 évesen kibérel egy termet, gyűlést és gyűjtést szervez. Sikerrel. Cikk róla a helyi lapban. Bekapcsolódik kamaszfejjel az ottani, amerikai cionista mozgalomba, nővérével, aki még nála is radikálisabb, merthogy a zsidók itt is a rabszolgák rabszolgái, meg kell teremteni a saját államot. Barátaikkal, már a harmadik alijázó (hazatérő) hullámmal, mindet otthagyva és mindent vállalva, Palesztinába utaznak. A hajóút több hét, a matrózok sztrájkolnak és valami bosszúból az utasok sózott vizet kapnak. 1921. Hosszú és keserves út után - kisgyerekek is - megérkeznek Tel Avivba, amit a század elején hatvan elszánt zsidó család alapított. Ott van, aki úgy fogadja őket, hogy jajj, vége a nyomorúságnak, hogy megérkeztek a milliomos amarikaik. Nehezen veszik be őket a kibucba, merthogy az ilyen finom kiasszonyok nem szokták bírni a fizikai munkát. Nem jó. A történet gerincét mutatva épp a java, az íze hiányzik. Egy nagyon érdekes ember érdekes élete. Hogy a család Kievben a hidegtől, az éhségtől és félelemtől mennyit szenvedett. A kislány egyik első emléke, négy éves, az utcán ordíbáló tömeg: Kriszus gyilkosai! , s bár akkor a pogrom elmarad, a család a fölső emeletre menekül, a bejárati ajtót a papa igyekszik eltorlaszolni-, a félelem megmarad. A gyerekek az utcán játsznak, a kozák lovasság közéjük gázol. USA, Milwaukee város, Csikágó fölött, a nagy tó partján. A kislány ámul, a papa - 1906 - autóval! szállítja őket új otthonukba. Rögtön egy áruházba, levetni a hozott rongyokat. A mama belérögzült aggodalomtól vezérelve azonnal nyit egy boltocskát, a család tiltakozása ellenére. A kislánynak a napi iskola mellett ott is munkája, a leckéit is gyakran ott írta. 1971-ben mint miniszterelnök visszalátogat egykori iskolájába, ahol mint királynőt fogadják. Zsidó helyett csupa néger gyerek, akik jiddis és héber dalokat énekelnek tiszteletére. Az osztály fölött kiírva Shalom. Ajándékként 1906-os bizonyítványa másolata, osztályzataival. Gyerekek kérik; mesél itteni éveiről, majd bíztatja őket, hogy legyenek őszinték önmagukkal és másokkal is. Szeptemberben Labour Day, (május elseje?) virsli, sör, ünnepi felvonulás a város főutcáján. A menetet lovasrendőrök díszmenete nyitja, Golda kishúga rémül: kozákok! Az a bizonyos első szereplése a gyűlés szervezésével: ő a pódiumon előállva elmondja a tankönyv-problémát, (s bár anyja a szöveg megírására bíztatja, életre elhatározottan papír nélkül beszél. Később az ENSz-ben is, a Knessetben is.) Utána nyolc! éves húga elmond egy szocialista verset jiddisül. Cseperedik, ahogy írja, átéli minden fiatal lány kínjait, miért ilyen a hajam színe, szép-e a szemem. Aggódó anyja egy harmincas éveiben járó jobbmódú férjet szemel ki számára. Tizenöt éves; még tanulni, majd tanítani akar, ez az utolsó lökés, elhagyja otthonát, munkával tartja fönn magát. Társasága anarchista, szocialista és cionista fiatalok. Lázasan vitatják a lehetséges zsidó jövőt, éjszakákon át. Tudnak az 1908-ban alapított első kibucról. Már szerelmes is, itt is éppoly aktív, mint a szervezkedésben. A fiú megismerteti Byronnal, Shelley-vel és a klasszikus zenével. 1917 december, házasságukat csak szülői könyörgésre celebrálják zsidó rítus szerint. Első világháború, kapcsolatuk a környékükről induló katonákkal: a brit hadsereg alatt harcoló Zsidó Légió, zsidó zászló alatt indul, felszabadítani Palesztinát a török uralom alól. A nagynevű Ben Gurion megy hozzájuk Milwaukee-be - 1916 - ebbe katonákat toborozni. A cionista mozgalom végső célja kitisztul: hazát építeni Palesztinában. A háború vége felé egy nagyszabású megmozdulás: Amerikai Zsidó Kongrasszus. Az alígfelnőtt lányt beválasztják a delegátusba. Közben már tanít, jiddishül; írás, olvasás, irodalom, történelem. Elindulnak, kis csomagjukban kurblis lemezjátszó. A szörnyű hajóút, csak New Yorktól Bostonig hét nap út, ott kilenc nap értelmetlen várakozás, Olaszországban ellopják csomagjaik egy részét, satöbbi. Tel Aviv. A még igen kicsi város már zsidó önkormányzattal, börtön nincs, csak tizenkét rendőr, akikre nagyon büszkék. A bevándorlókat a vasútállomáson a megbeszéltek ellenére senki nem fogadja, ott ácsorognak csomagjaikkal, végül egy kis szálloda tulajdonosa viszi magával őket. Az épület poloskás, első rémület után leszögezik, az új életcél mellett ez eltörpülő apróság. Majd szobát bérelnek, elektromosság, fürdőszoba, vécé nincs. A hentesnél nincs jégszekrény, földről vett újságpapírba csomagolja a húst. Amerika után szokni kell ezt is; mindent eltűrnek az eszméért, új hazát fognak építeni. Az otthonról jött levelek hónapokig úton. Elvergődnek egy kibucba. Ez is probléma, nővérének kisgyerekei. S a kibuc nem akar házaspárokat sem vállalni, a bébi itt luxus. (Ma ugyanez a kibuc - meséli -, konyhája mindennel fölszerelt, légkondicionált, természetesen.) 66. oldal, most itt tartok. Nagylányom (1975) születésnapja, ebéd Dunakeszin. Előtte meghívnak a gekko ebédjére. Egy tücsök életének utolsó másodperce. Két falat között lányom megitatja az állatot, vizbemártott ujját a gekko rutinosan nyalogatja. Hír még, hogy míg Zsófi a fürdőszobában akváriumot mosott, Lecsó megette Boti ékszerteknősét. A kutya ugyanis ki tudja nyitni a kilincset. Piri (2002) mesét írt: A sziget! Hol volt - egy tengeren. És abban egy picike sziget. Amit Cápa szigetnek hívtak. Azért mert hesegtek a cápák ... De abban a szigetben volt  egy dzsungel egy folyó ház  és egy hinta. Pedig lakatlan  volt.    a teljes mese --- 2011. február 14., hétfő --- Ebben a holtszezonban jönnek elő a díszkeretek, ahol nekem kell alkalmazkodnom, hozzájuk. Kb. ez az utolsó, a mai: Kedves műterem - A/11/02 34,5 x 21,5 cm. Golda Meir tovább; a kibuc-élet. Irás közben nosztalgiázik a kibuc-élet minőségén. Hogy mára (1975) már csak 230 van belőlük, de Izrael élete elképzelhetetlen nélkülük. És hogy jó lenne visszatérni neki is, de már túl öreg. Kezdetben nem volt virág, nem volt semmi, csak sziklák, szél, és megmunkálandó földek. Az ottani életét erdőültetéssel kezdte. Végtelen számú lyukak ásása kövek közé. Estére nem tudta mozgatni az ujjait, titkolta. Néhány hónap múltán végleg befogadták, megfelelt. Kevés és gyenge élelmezés. Egy arabtól vásárolták a tisztítatlan olajat, aki azt kecskebőr tömlőben hozta, s ettől halálkeserű volt. Volt a britek háborús készletéből visszamaradt konzervjük, ilyesmik. Az asszonyok utálták a konyhaszolgálatot, noha könnyebb volt, de az egyenlőség elvén ők is inkább utat-, házat építettek, őrséget álltak. A nemi egyenlőség első és igazán sikeres harcosai. Mikor Golda konyhaszolgálatra kerül, azt hamarosan "reorganizálja". Bevezeti a meleg reggelit a téli hideg hajnalokon már munkából hazatérők számára. A heringet addig apró darabokra vágva szolgálták föl, de nem hámozták előtte, azt az asztalnál ülők tették meg. Nem mindenkinek volt kése, kanala és villája is(!), így kényszerűen olajos kezüket ruhájukba törölték. Ezen is változtatott, sőt - megdöbbenésre - burzsoá! - bevezette az asztalkendőt. A hét ünnepnapjára aprósütemény. De a férfiak péntek éjjel kijártak rá, mire tálalták volna, eléggé elfogyott. Ő fölvizezte a nyersanyagot, s dupla porciót sütött (ugyanannyi pénzből!) mindenki megelégedésére. Vadvirágot tett az aztalra, első reakció: ellenforradalmár! Maguk kreálta ruházatuk kezdetben: textildarabba három lyuk, fejnek és a kezeknek. Derékban kötéllel összefogva. De ő ezt minden nap kivasalta. Férje virágokat fest az ebédlő falára. A kibuc lassan akceptálta ezt a amerikai stílust. Elfogadták a kurblis gramafont is. Az első télen agráriskolába küldték, ahol kitanulta a csirketenyésztést. Szaktekintély lett hamarosan. Férje kevésbé érezte jól magát, hiányzott a partner irodalmi, festészeti, művészeti érdeklődéséhez. A többiek sem voltak tanulatlanok, de elvből nem foglalkoztak ilyesmivel. A humorérzéket is hiányolta. Hiányzott a saját vécé és zuhanyozó, saját teakonyha. 1922, hamarosan GM-t választják meg, hogy egy konferencián őket képviselje. 72. oldal. dátum:  2011.2.14. fájl:  html-2011/mucsar-01.htm C.108013 Műcsarnok Igazgató Kedves Igazgató úr, vagy ötven éve festek. Nem rosszindulatból. Valahogy beleszoktam. 2012. októberben leszek hetven. Szeretnék akkortájt egy visszatekintő kiállítást csinálni az Ernst Múzeumban. Dinamikus munkatársakat és jó munkát kíván: --- 2011. február 15., kedd --- Hónap közepe, ma 6:05-re úszni. Már nem kérdezik, mert tudják, miért ilyenkor; az egész Lukács azon mosolygott, bíztatott, vízben, öltözőben, hogy aztán mindent bevallani! Tudják, ilyenkor gyónni megyek. Levelet kaptam, 2000-ben magyarul is kiadták a Golda Meir könyvet, ez jó, de így aztán kevésbé érdekes beszámolni róla. De azért folytatom közvetítését, legalább egy darabig. --- 2011. február 16., szerda --- Kaptam ajándékba egy laptopot. Gyári dobozban, kétéves konstrukció, szakmai felettesem szerint érdemes erre áttérni a négyéves Asusomról. Rettenetesen feketén csillog a billentyűzet környéke, úgyhogy egy sarkán kipróbáltam mattra smirglizni. De elkezdett kifehéredni, nem megy. Papírdoboza jó maradék léceim függőleges tárolására. Nehezen kezdtem bele, idegen a gép, ajvé, itt hol van a micsoda - most már mindig tanulni kell -, aztán föltettem a kékkúti dombokat háttérnek, már kicsit otthonosabb. Golda Meir. 1927 körül bajok kezdődnek. Férje pszihésen nem bírja a kibuc-életet, végül orvosi tanács, el innen, amilyen hamar csak lehet. A férj azt is kikötötte, hogy ebbe a kollektív gyereknevelés-stílusba nem enged saját gyereket. GM. is szeretett volna már babát, keserves búcsú, irány Tel Aviv. Reménye, hogy egyszer még sikerül visszatérni. Hiányzik az otthagyott csapat. Nehezen munkát talál egy jeruzsálemi hivatalban. Megszületik kisfia, Menachem. Visszatér vele a kibucba. Majd belátja, kötelessége előbbrevaló, mint boldogsága, vissza férjéhez, Jeruzsálembe. Négy nehéz év. Legalább a bébinek kell megfelelő táplálékot előteremteni. (Emlékezve, hogy a kibucban a legnehezebb években is azok mindig jóllaktak.) Megszületik lánya, Sarah, otthon elvégezhető munkát kell keresni, óvodai ruhaneműt, pelenkát mos. Nagyon vigyázni a cipőre, nincs pénz másodikra. Férje is dolgozik, de nincs olyan állapoban, hogy saját bajait, terheit megoszthatná vele. Egy este elsétál a Siratófalhoz. Mint mondja, majdnem pogány, mindenféle emóció nélkül tér oda. Látja az imádkozókat, megérinti a zsidó múlt, és ez reményt ad a jövőre is. És a távoli jövő: 1967, a Hatnapos háború harmadik napja, június 7, csütörtök, egész Izrael lázban, fölszabadítva az eddig arabok által tiltott Siratófal is. Három nappal később New Yorkba kellett utaznia, de előtte muszáj volt elmennie a Falhoz. Előtte gépágyúk. Harcból-halálból megtért katonák, imasállal, a fal felé fordulva, "egyek voltak a Fallal". Beálltam melléjük. Ahogy állok, egy katona átkarol, fejét a vállamra teszi (nem hiszem, hogy fölismert), és együtt sírtunk. Neki bizonyára "otthonos volt egy öreg asszony melegsége", nekem egyik legfontosabb emlékem. A késő huszas évek keservesek a bevándorlók számára. Nincs munka. 1927-ben több mint a fele visszafordult egy idő után. Külső arab nyomás is. GM. tágabb családja is szinte éhezik, széder estre nincs mit az asztalra készíteni. Akkor csodálatos szerencsére megharapott egy kutya. Emiatt Tel Aivba kellett utaznom, ahol végül sikerült valakitől tíz fontot szereznem. 84.oldal. Koraéjszakai sétánk a Toldi Ferenc utcában. Egy lakás bejárata a járdáról. Túlvilági. Mikor negyven éve erre sétáltunk, az akkori lakóját még látásból ismertük. Aztán ezek a séták megritkultak. F/2011/040 Ez meg reggel négykor, ahogy ébredtem és szellőztettem. Ezt mindig le szokom fényképezni, mindig jó. F/2011/041 --- 2011. február 17., csütörtök --- 05:11 Amikor először fordultam hozzájuk, hogy honlapom számára a meglévő másfél helyett adjanak 15 giga tárhelyet, először elszörnyedtek. Hogy ilyen nincs, mekkora az ekkora, hát ezt meg hogyan. Mondom nekik, semmi nem történik. Csak és körülbelül két évvel járok előtte a mindenkinek. Nehezen kaptam meg. Most valami hasonló. Fölajánlottam a Sapientia szerzetesi főiskolának a Hittanlecke felnőtteknek - B/03/08A grafikámat, ajándékba. Keretezve, üveg alatt. (89-es Koldus keresztutamnak továbbfejlesztett változta.) Sűrű zárójel között, értéke kb. egymillió. A Főiskola bizottsága úgy döntött, nem tartanak rá igényt. A csacsik. Jó lett volna nekik, a szerzetestanulóknak. Való igaz, a szokásosnál nagyobb munkát és műveltséget igényel befogadása, és a tizennégy lapot el is kell olvasni, rajta megbocsátásról írt elmélkedésem. De hát kitől várna el az ember a nagyobb figyelmet, ha nem tőlük. Pechünk van. Hoztam haza, dobozban, ötször kellett közben megpihenni. A mű az évek múltával egyre súlyosabb :-). Tovább keresek megajándékozhatót. Ha valakinek erre vonatkozó konstruktív ötlete - közintézményre van gondolva, ahol emberek szeme előtt - Visszaemlékszem arra a régi malőrre, másik keresztutam viszontagságai. Ahogy barátom mondja, egy keresztútnak is megvan a maga keresztútja. 08:25 Mindig van remény, pedig már szakadok is négyfelé; tanítja Örkény. Ma huszonöt perc alatt az ezer. Igaz, hogy szabájtalanul, mert mell helyett páros hát. Ami sokkal gyorsabb. De akkor is. Csak semmi sport! - mondta Churcill. Viszont délután aludt. 17:16 Golda Meir, most inkább belső történések. Váratlanul fölkérik, vállalná-e a Női Munkás?Munka?tanács titkári állását, nehéz döntés, mert ehhez Tel Avivba kell költöznie gyerekeivel, míg férje Jeruzsálemben marad munkájával, egyedül. Elindul, és ez hallgatólagos válásuk, bár mindig jó barátok maradnak, a férfi 1950-ben az ő házában hal meg. (Jellemző módon épp nem voltam otthon.) Jól értettük egymást, és nem voltunk egymás életformájára alkalmasak. Ettől kezdve rengeteg munka és végig lelkiismeretfurdalás (erről a problémáról sokat ír), hogy bár teljes figyelemmel igyekszik, gyerekeire nem jut elég idő. Egy gyűlésen elnököl, s fölteszi a kérdést, aki egyetért, tartsa föl a kezét. És hátul két becsempészett kisgyereke is fölteszi... Utazásai alatt gyerekfelvigyázó a már háromszobás lakásban. Több hét delegációval New Yorkban és Brüsszelben. Később azt mondja róla Ben Gurion, ő az egyetlen férfi a kormányban. 94. oldal 21:30 Megcsináltam az A/11/03-at, holnap napfényben lehet fotózni. --- 2011. február 18., péntek --- Fölmerült a kérdés, miért éppen ez a GM. élete. Mert két angol van itthon, amit még nem olvastam, a másik a Sherlock Holmes összes. És ez a nagyobb tészta. Még néhány Greene-regényünk van, egyik jobb mint a másik, annakidején azok fordításával tanultam a nyelvet. 11:56 És a tegnapi olajkép, 51 centi. Műterem este - A/11/03, itt: De gyanítom, így még túl sápadtka. Ilyenkor két út van. Vagy még olyanabbra - Lehet, hogy azfelé megyek. Statisztikailag az a nehezebb, az vihet magasabbra. 14:55, (délelőtt aludtam), most ilyen. A fölső mezőt elszíntelenítettem. De akkor nem volt hova lépni. Maradtak kétségeim. A kép színes (szitokszó). Nem kívánt módon kétpólusúvá is vált. Nem szeretjük. 15:18, na, talán. Most meg a keret zavar, de nem merem bevallani. Pedig az egész ahhoz készült. Noha tegnap átfestettem, háromszor. Ha megúszom avval, hogy azt világosabbra- 15:39, alakul a nyomorult. Már majdnem olyan jó, mint kezdetben volt. 15:55 Tudom, Szüts erre azt mondja, Apó, gyerünk, rohasztani a keretet. Nézzük. Na, megyek Katának recepért. Sötétedik is már. --- 2011. február 19., szombat --- Szállást kaptam náluk, két öreg- és egy vénasszony élt együtt abban a kis veszprémi lakásban, negyvenöt éve. És a fürdőszobában nem volt tükör. Mért ne nézzek szembe romló időeredményeimmel; tegnap 26:42, ezerre. Törekedni kell a harminc percre, helyénvaló. Az én koromban. Még egy fordulót megért a dolog. Keretátfestés reggel, A/11/03, uszoda és kirándulás között. Reggelimajszolás keretmaszatolás közben. És megemlítendő még két uszodábamenetfotó, hiába, túl erősek a torokizmaim, útközben lefelé nézek. F/2011/042  F/2011/043 12:55 A délelőtti sétánk Pilisborosjenőről indult, a távoli dombok ködben, egyetlen fotó az úton, F/2011/044. Ezt is csak ezért vettem észre, mert Robi szólt, nézzek oda. Avval csináltam, hogy a téma fotózhatatlan. De hátha. Ez a Sony nagyon okos. --- 2011. február 20., vasárnap --- Deske, már tegnap szerettem volna írni, szóval a napló utolsó fotója, a tájkép! Nekem nagyon-nagyon! Csodálatos olajzöldek, barnák, sienai vörösek, lehetnyi ultramarin, magenta...Micsoda buja színek a száraz hideg tájban. Őrület... F. Golda Meir huszas évek beli barátairól ír, akik később szintén nagy emberek, az ország vezetői lettek. Shazar, korábban Rubashov, nagy elme. Sohasem tanított, de az állam megalakulásakor, 1948-ban, ő lett az első oktatásügyi miniszter. Az első nap megérkezett munkahelyére, egy szoba és egy titkár fogadta, írógép nem volt. Levette a kalapját, leült, és mondta a titkárának: Kérem, írja. Nincs írógép? Semmi baj, akkor kézzel. Mehet? "Minden izraeli gyerek négy és tizennyolc év között ingyenes oktatást kap a legmagasabb színvonalon." A titkár megjegyezte, evvel várni kéne néhány napot, az állam egy napja állt föl. Shazarválasza, oktatás-ügyben nem lesz vita, ez az első miniszteri rendeletem. S csakugyan nagyon hamarosan kihirdette Izrael Oktatási Törvényét. Eskhollal 48-ban volt konfliktusa, aki akkor pénzügyminiszter, GM. pedig munkaügyi miniszter. Eskhol üvöltve követelte azonnal pénzt előteremteni arra, hogy az otthontalan, haláltáborokból és arab államokbeli gettókból ideérkezett, táborokban elhelyezett 700 ezer bevándorlót sürgősen széttelepíteni szerte az országba. GM szerint ez lehetetlen, idő kell. Mégis, hetek alatt sikerült sátorvárosokat fölállítani, GM. szerint ezek nélkül a markáns intézkedések nélkül az első kaotikus években valószínűleg összeomlott volna a fiatal állam. Mint munkaügyi miniszternek, az ő feladata volt ezeknek az embereknek munkát adni, s ez által bevezetni őket az új életbe, letelepíteni őket. A prioritásokról Eskhol: Figyelj, egy házat nem tudsz megfejni tejért. Azt a tehén adja. Ha pénzt akarsz a tárcától, tehénre kérd. Az a fontosabb. David Remez a közlekedés és hajózás, később a belföldi repülésügyek irányítója, a cionizmus napi gyakorlatba átültetője. Passziója volt az antik héber nyelvbe új szavakat kreálni, átültetve a jiddishből, mint például bulldózer, útjel, szenioritás. Berl Katznelson, kis kétszobás lakásában gyakran dolgoztak együtt, mert utált mindenféle hivatalt, lehetőleg otthon ült. De egy ország leste a szavát, véleményezése nélkül a vezetésben sem történt döntés. Ha mégis nyilvánosan megjelent, előfordult, hogy két-három órát is beszélt a pódiumon. Senki nem ment ki közben, lélekzetfojtva hallgatták. A politika mechanizmusa nem érdekelte, a dolgok mélyét kereste. 102. oldal Séta a Normafától a jánoshegyi Libegőig, meg vissza, mint újabban panírozás után mindig, vasárnap, Katával. Napsütés. Az éjjel kevéske friss hó eshetett. F/2011/045 Barátom meglepődve konstatálta, hogy képeimre klikkelve azok följönnek életnagyságban. (Egyébként hónapok óta.) --- 2011. február 21., hétfő --- Piri unokám kevéssé terjengős mailje (gyengébbeknek: "mi újság?": Szia apó! Mizu A Frankel Leó úton, az uszoda melletti lakóház bejárata elé a járdára réztáblácskákat rögzítettek. El kellett a képet sötétítenem, hogy a szövegek valamennyire olvashatóak legyenek. Így is lehet emlékezni. Léptéknek ott a cipőm. 23:00h átmentem a T-mobilhoz, de a vonalam még nem él, valami zűr --- 2011. február 22., kedd ---   Átmentem a T-mobilhoz egy igen kedvezményes flotta-tarifa kedvéért. Este kellett volna, de csak reggelre aktíválták. Számom maradt.   Szüts megnyitója ma hatkor a Bartók 32-ben! (Nélkülem, beteg, nátha, ágyban.)   Minden csodálatom a Google-é, ahogy ezrével szkenneli a világ könyvtárait. A múltkoriban Gábor barátom Kazinczy-utalásokat keresve a neten rátalált egy 1830-ban Budán kiadott könyvre, ami egyébként 1963-ban került a kb. Cambridge-könyvtár tulajdonába. És betűfelismerő programmal megfejelve, úgyhogy a Kazinczy-szó mindenütt sárgával jelölt. Őrület. Régóta izgat, hogyan csinálhatják. Így. Szellemesebb, mint gondoltam. V alakban a könyv és kétoldalas a szkenn. Vagy inkább csak két üveglap, leszorítani, és egy olvasófej a két oldalhoz. Meg egy lapozó-szívófej, gondolom, hátul látszik egy hajlított puha cső. A tegnapi újságban volt. Roboticbookscan a neve. Persze így már könnyű volt jobban körülnézni, megmutatják: http://www.roboticbookscan.com/index/products/video CSAK MÉRNÖKHAJLAMÚAKNAK: Szóval nem szkenn, hanem fotó két Canon 50 mm. objektívvel, sokkal gyorsabb, persze, és azonmód képernyőre. Max. 2500 pages/hour, 300-600 dpi / pdf, jpg, tiff, raw. A sebességnek nyilván a papírkímélés szab határt. A szívófej kissé megtolja az oldalt, akkor egy legömbölyített falap alányúl, stb. Sőt, ahogy nézem, lehet hogy nem is szívófej, hanem valami kis tapadófelület. Nem, mégiscsak szívás lesz, most nézem negyedszer, meg-megállva. Ott a gumicső. És az bizonnyal a legkímélőbb. CSAK CICAHAJLAMÚAKNAK: egy feltűnően lusta, ámbár utazókedvű állatka --- 2011. február 23., szerda --- Piri, küldök neked egy verset, én nagyon szeretem. Zelk Zoltántól. Ő mondja el. 104 éves lenne. d. Nagyon jó csak nem annyira rimmel! Tudok én is egy verset! Hovátünt a séta? elrepült talán Erre fújta amara égre földre tán Mikr jön majd vissza akkor mikor földre állsz hihihi Ezt a verset még én írtam! Piri Múltkoriban én is nevettem egy jót a homeopátiát kifiguárzó filmecskén. Médialejátszó betöltése... A mai Népszabadság melléklete: Dr. L. Monagnier Nobel-díjas (AIDS vírus felfedezése) mondja, a kétszáz éves gyógymód rengeteg klinikai vizsgálat alapján igenis hatásos. Már történelmileg is sikerrel alkalmazták a tífusz, skarlát, sárgaláz, spanyolnátha, kolerajárvány ellen. És meg is magyarázza, hogy miért. (Egy evvel is foglalkozó nemzetközi kutatóintézet vezetője.) Hogy az erős higítás után is az eredeti anyag elektromágneses tulajdonságai tárolódnak a víz szerkezetében, és képesek erős biológiai hatást kifejteni. És testünk 70%-a víz. Egy másik Nobel-díjas, Brian Josephson (Cambridge) ugyancsak: A homeopátia hatása nem a vízben lévő (kevéske) molekulák hatásán alapszik, hanem a víz szerkezetében az alapanyagok hatására bekövetkezett változásokban. Az én vélekedésemet megfordította. A házunkban a földszinen jobbra van az egyesületük. Mostantól másképp nézek arra. --- 2011. február 24., csütörtök --- E-mail jött, egy fotót kaptam, no lám. Egy járdadarab. Varga József opusza. Csak lefelé kell nézni. Mindenkinek. Köszönöm! Csak azt a kis módosítást kérném, hogy ez egy úttest közepe. A fehér a választóvonal. Tisztelettel: V.J. Ó, ó, kezdem, elkezdem. Bár még félbeteg. 43. alkotóházi év/szezon; kinyomtattam az ÚTRA VINNI fájlt, ez itt a műterem-csomagolás részlege. Hamarosan március. Egyszer, tíz éve, egy egész tarisznyát otthon felejtettem. Kecskemétről fordultam vissza. képemelő láda rajzszög fűrész c.méter szikkatív zsilett, szög kötény petró rongy 1+2 !! pukk.fólia ablakra képszállit: ragszalag kép közé fólia újságpapír alapozott farost  bunkóbél olajostálka próbakeret+léce lenolajkence tart.festék doboza 2+1 festőszer smirgli koffer csiszolófa TÖREKI: asztallap tubusvályú papír próbakeret fehér fólia asztal, fal ecst, spakli derékszög keretező kalapács harapófogó Próbálkoztam, és ide is fölteszem, hátha valaki- Kedves R., nem volna módja most segíteni nekem?, illetve egy idős tanítónőnek, én csak közvetítek; meg kellene válnia a válijától. Egy régi-régi, korai Zsennye-alkotóházi ceruzarajzom. Nem egy nagyon erős, de tisztességes, és ilyesmi már évtizedek óta nem kerül elő. (Itt jobbra a rajz egy részlete.) Zsennyei kastély II. -B/70/03 Tudna esetleg segíteni ebből valami pénzt csinálni? szívélyes üdvözlettel: d Szétszedtem a szkenner diafilmet fogadó fedlapját. Próbáltam szétpattintani a gyengeárammal működtetett világítódobozt. Mire rájöttem, hogy nem abból folyik valami piros lé olyan erősen, már rég elméletet gyártottam hozzá, hogy mi alkatrész lehetett az ott benne. Vigyázat, a marha férfiak már csak ilyenek, másutt is. Figyelembe veendő, utasítás kiadáskor, veszekedésnél. --- 2011. február 25., péntek --- Homeopátia, tovább. Kategória: magánvéleményem. (A h.-t nem ismerem és nem használom.) Kaptam egy sajnálatos hangvételű katolikus ellencikket. Lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy nincs. Első belelapozásra egy hívő ember véleménye, aki más hívő emberek, és egyháziak véleményére is támaszkodik. Egyházam esetleges elutasító állásfoglalását feltétel nélkül elfogadnám. Így marad(hat)nak kételyeim, miszerint nem feltétlen ördögtől való, amit nem ismerünk. 28 oldal a teljes cikk, el fogom olvasni, aztán majd meglátjuk a végére. Hivatkozik pld. a számomra is nagytekintélyű és kedvelt Kovács atyára, aki (nem ironizálok) sátánügyi szakértő. De ő pld. szerintem egy dologban biztosan téved. Tizennégy évig napi 34 percet jógáztam, ászanák és pranajámák. Lélegző- és izomgyakorlatok. Állítom, semmi káros szellemi befolyással nem volt rám. A szakállam károsult. Fejenállás közben lányom nyuszija zavartalanul rágcsálhatta. Hogy veszélyes lehet?! Akkor az egy egészen más mező. A biciklizés is az. A fenti 1970-es zsennyei grafika már egy műgyűjtőé. Reggel Robi barátommal nézegetve a földre tett munkát, ötlet született - a rajz angyalföldi tulajdonosát ilyen kérdéssel nem akarván megzavarni, magam döntöttem -, az 51 centis rajz tetejét-alját levágtam, 13 centi maradt. Délutánra ötezerért csináltak hozzá a Mechwart-sarkon egy profi grafika-keretet, aztán még itthon sötétzöld paszpartú, a gyenge-közepes rajzból rajz lett. Telefonok, majd este egy kis utazás vele. Kata barátnőjének megvan az éves villanyszámla hátraléka. A rajz tehát ilyen volt: B/70/03-régi És ilyen lett: B/70/03 Épp húsz éve volt már valami hasonló. '91 novemberében egy budai galériában láttam meg egy régi képemet, öreg barátom, a májspecialista meghalt - sokat sétáltunk együtt, neki pointerje volt, nekem bernáthegyim -, özvegye árulta. Kölcsönkértem a munkát a galeristától, avval, hogy holnapra csinálok neki egy rendes váli-keretet. De aztán a képet is átfestettem, meglehetősen, avval a felgondolással, hogy az özvegyet aligha érdekelheti, ha meg új tulajhoz kerül, csak jól jár. Véletlen egybeesés, az is nagyon korai, szintén 1970-es munkám volt, A/70/04. Írtam ezt szombat 02 - 04:30-ig, fekszem vissza. A gép olyan csöndes, most le se kapcsolom. Valami speciális, hatalmas, gyönyörű kéken világító hűtőbordák vannak benne. Látom az ágyamból. --- 2011. február 26., szombat --- Gábor lábadozásomhoz küldte. Hála. Benjámin László : AHOGY ELJÁTSZIK... Nevetséges, de nem nevettető, ahogy eljátszik velünk az idő: ahogy odaad, ahogy visszavesz, ahogy kicselez, ahogy kicserez, ahogy elkever, ahogy felfedez, ahogy élre tesz, ahogy félre tesz ahogy eltöröl, ahogy megjelöl, ahogy életre kelt, ahogy megöl, ahogy megtalál, ahogy elveszít, ahogy görcsbe ránt, ahogy kifeszít, ahogy mélybe húz, ahogy partra vet, ahogy kinevet, ahogy betemet ahogy naponta újra hiteget. Rögtön betettem a VERSTÁRba is. Legtöbbünk csak a sztalinizmusáról tud. Pedig költő, sőt, ember. --- 2011. február 27., vasárnap --- Kinga hajmosás után a konyhában minden lelkesedés nélkül a vulkáni kitöréseket tanulja F/2011/050 Golda Meir a forgatagban - betegség, egészség - elsodródott. Remélem márciusban, Kecskeméten, majd. Az alábbi opusz B.I.-nek ajánlva. Kedvelem ezt a nadrágot. Jól működik, és ami a lényeg, elől egymás alatt két zseb. Így, begombolva, már térdközelben, véletlen is ki nem rántható módon tárolva balfelől az igazolványos tárca, a túlsóban a pénz. Fölöttük lévő zsebekben jegyzetfüzet, ill. kulcs+bicska (ez utóbbi csak elvi okokból). A nadrág tervezője igazi művész. Átlépve a szent fölösleges tartományába, a magasabb szellemiségekbe, egymás mellé két övtartó pántot tervezett; mondhatni, tökéletes fölöslegesen. Én legalábbis okát nem tudtam fejteni. De egy nagy művész is tévedhet. A kritikus helyen, a zárógomb (slicc) közeléből egy pánt viszont lefelejtődött, a nadrág ilyenformán előrebiggyed, satöbbi. Be kellett avatkoznom a műbe, akár tegnap hajdani rajzomba, a hiányzó tartópántot másünnét lefejtve már én varrtam most oda. Az anyag lágyan engedett a tűnek, még gyűszűt se kellett használnom. Készülök Kecskemétre. Kata jött a hírrel, hogy az EU szabvány szerint a csirkéknek csipegetőt tojórudat és kapirgálót kell biztosítani. Berény Róbert, ó! Ha még szabadna javasolnom Derkovitstól a HÍD TÉLEN-t. --- 2011. február 28., hétfő --- Uszodából kerülőúton hazafelé, mert boltból, úgyhogy átvágtam a Mechwart-parkon. Ahol megdöbbenésemre, bár kókadozva, millió lila virágocska a fű között. Kata megmagyarázta, hogy ez árvácska, és épp ezért nevezte el így a néplélek, mert bírja még a telet is. Nagyon jó. Bernáth Aurél mellékes kis könyveit olvasom elalvás előtt, boldogan. Most a Kisebb világok, szösszenetek a művészet szerepéről, sorsáról, lehetséges jövőjéről. Szinte minden végkövetkeztetése hibás (felőlem nézve), de amilyen kultúráltan, differenciáltan és tapintatosan fogalmaz, gyönyörű, lenyűgöző. Viszem le őket, Kecskemétre. Kisebb világok, Gólyáról, Helgáról..., Feljegyzések éjfél körül. Érekes lenne egy Bernáth Aurél - Kadhafi közös weekend, mondjuk Balatonszéplakon. Indulásomkor úgy gondoltam és döntöttem, hogy szakmám okán szegénynek kell maradnom. (Szegény akartam maradni, az se sikerült. Déry) Csakugyan nem hajtottam a pénzre. Voltak nehéz idők, voltak, persze. Tán még évtizede is anyácskámtól kellett többszázezret kölcsönkérnem. Nekem ajándékozta. De ma. Nagy fekete autó, meleg műterem, és kb. két kompjuter + az életbe induló gyerekeink meglehetős ügyei. Az Aulich-kiállítás után tudtam pénzt félretenni. De ennek emberi kezeléséhez nincs megfelelő intelligenciám. Százezer alatt rettentő smucig, míg fölötte igen nagyvonalú. Időnként fordítva. Nem megy. Kb. úgy csinálom, ahogy kell, de közben magamban... Igyekszem. Amiért ez most. Lenyűgözött a pécsi Nyolcak kiállítás; hatalmas és soha többet-élmény. És ostobán nem vettem meg 14 ezer forintért a katalógust, pedig minden benne van; csak a lelkem sírt utána. Hogy ezt még egy ideig esténként, villanyoltás előtt. De a könyv drága, és kényszeresen úgyse tartom meg pár hét múltán, tudom. Most, korrigálandó, hogy egy festményt adtam egy barátomnak; mellesleg megkértem, hozna már egyet Pécsről, fizetem. És itt is van, ingyér, celofánburkolatában, Kecskeméten bontom csak ki. Addig bianco ünneplek. Szeretnék néha egy tétlen-békés-ernyedt órát. Talán egy fotelt vásárolni? 2011.február olvbasó = 262280 = 4735/hó = 169/nap előző levél  összes levél VÁLINEWS; 192. levél J.-nek, Le Meux-be / 2011. március --- 2011. március 1., kedd, Kecskemét --- Útközben havazott. Az alpinista gondnoknő várt, kaput nyitott. Csomagjaimat reggel hatkor kezdtem a Házbafölhordani, 3/4 7 uszoda. A havi nyugdíjasbérlet maradt 6500. A nagydarab hibásszemű kabinos széles Jónapot Dezső, hát megjött-el fogad, és adja a 315-ös kulcsot. Megtudom, májusban végleg zárnak, bontás, tudja, időközben ez nagyon drága telek lett. A visszhangos medencetér nem változott. 500 méter. Kicsomagolás, nyolckor reggelire hívás, mint már negyven éve is az édes kíméletlenhangú kolomppal. Asztalomon félliteres bögre, ilyen eddig itt nem volt, úgy emlékszem, a művész úr tavaly ilyet hozott. Aztán bevásárlás, szemöldökcsipesz, monitor, Deutschland, Land in Europas Mitte-album, nedves vécépapír, kiló keksz, szék, benzin, szemeteszsák, ez Pestre. A szoba átrendezése a kicsiszolódott rend szerint, apró finomításokkal. Irodám azonos az otthonival, csak le kell emelni doboza tetejét. Laptop fölkábelezése. Lett a Háznak wifije (levegőben lebegő ((nekem-)) ingyen internet), nem kell a modem, amire most fizettem elő. Megérkeztem. Rézsút szemközt egy házaspár negyedéveként Németországból elhoz egy teherautónyi használt bútort, eladogatják, fizetéskiegészítés. Most náluk egy asztalon Michelangelo összes, Greco, ilyenek, mind németül. Valahogy ez is hozzájuk csapódott, egy német-magyar lelkész hagyatéka. Igen nyomott áron hoztam tőlük egy gyönyörű akkád művészetet is, unokáknak szülnapra. 19-es monitorom itt mondta föl a szolgálatot. Beszámították az újba (21,5-ös), hihetetlenül lement ennek is ára. És az egész spájz elfér rajta. Gábor a Költők könyvét olvassa. <> AKI EL aki elment többé nincs többé nem nyom le kilincs nem szeret nő nem hal halál nem rág köröm nem szúr szakáll ha már elment lelke rajta nem mer leves nem gyújt gyertya nem üt vissza nem szül gyerek nem vár haza nem főz meleg meddig tart és miért nem enged miért szorít belém lehellet miért tüntet ki értelem miért szórakoz pont velem --- 2011. március 2., szerda, Kecskemét --- Embertársaimnak mindenféle bajuk a kormányokkal - végveszéj! -, és a lyukas tejeszacskókkal. Én boldogabb, nekem csak magammal. Ami mégiscsak egyszerűbb. Most például fölfedeztem, hogy türelmetlenségemben felületes; kétszer is vissza kell mennem a felkaromra törülközéskor. Kiküszöbölendő. Már az ősszel is mindenkinek azt válaszoltam, nem, most csak szöszmötölés, festeni majd március másodikán tízkor kezdek. De, látom, lesz ebből fél tizenegy is. Ugyanis egy évig tanultam széktervezni. De vásárolni nem. Tegnap kifelejtődött, hogy a nem hátrafelé lejtő ülőfelületen az ember előrecsúszik egy idő után; és ez fárasztó. Nem sokat kellett - fedett ügynök - sétálnom a kertben, hogy ellopható alapanyagokat találjak és fűrészeljek. A duplán vett farostlemez még rugalmas is. Öregszem, fenék-alávaló lószőrpárnámat magammal hoztam. A szék most jó lesz. De biztosat csak néhány óra elmúltával- 10:35 Elkeztem az idei szezont, Gott mit uns, egy asztalka már létre is jött, és ez hamaros kép lesz, mert ki se kell színezni. 11:45 Hagyjuk is békén. A/11/04 Úgy tűnik, sikerült. Már a képernyőn vettem észre, hol kell kissé belejavítani. Ahogy húsz éve Jancsó a filmgyárban rendezett, belsőtéri jelenet, sok szereplővel. És ő háttal ülve mindennek, kis fekete-fehér monitoron nézte az egészet. Az igazgató úr a mellettem-asztalnál, hát bekéredzkedtem ebéd után az állatkertbe egy órácskát sétálni. Aranyfácánéknál pázási idő, nincs tudatában, hogy mint a férfiak általában is, ő a természet különleges eltévelyedése. Mozgása után valamilyen párttag; dühösen rohangál, méreget egy másikat a kerítésen át. Aztán a környezetbarát tojót kergeti, az unottan menekül. F/2011/053. Ilyen színű képeket kéne festeni. Ugyanezért a másik fotó is, bárha életlen, de micsoda színek. Ott két muflonféle között immel-ámmal öldöklő harc, közben meg-meglátogatják az etetőjászolt. F/2011/054 --- 2011. március 3., csütörtök, Kecskemét --- Ezt persze tavaly is lefényképeztem, az éjjel hó esett; de hát idén is szép. Életlen, vagyis festői. F/2011/055 Uszoda. Már 1000, de még nem mérek időt. A zuhanyozóban - mind öregurak -, a Hobbitelkes fogad - Hát már megint március! -, szokásosan az aktuális politikusokat szídja. Tőle megtudom, a Fényképész visszatérőben, hogy a gyerekeket már egyedül lehet hagyni. Minek csinált még kettőt hatvan fölött. A görnyedthátú üzlettulajdonos Ruhás Cigány viszont elmaradt, reggelente fehér zokniját mosta. A Csirkés épp betett egy cetlit barátja táskájába, rákiáltottam, teszed vissza azt a pénzt! A Cégvezető megerősítette meghívásomat dunaártéri dácsájára, a tavalyi a szúnyoginvázió miatt maradt el. A melletem-sávban úszott, dícsértem lábmunkáját. Jogosan. Rajtam kivül mindenki papuccsal. Biztosan nekik van igazuk. Ez a felirat pedig a Kulcsosnál. Felmerül a kérdés a NŐI VENDÉGEK vonatkozásában. Szia, Zsófi! Emlékszel erre a dologra? Itt, Kecskeméten, minden reggel végigmegyek ezen az uszodai folyosón. A padozat kiosztási tervét Jánossy Gyurka kb. 65-ben avval tette le a Főiskolán az asztalodra, hogy a Mányoki(?) terv érdektelen, csinálj valami jobbat. Te szürkét terveztél, harántcsíkozva sötétebb szürkével, hézagosan és aritmikusan. Jól emlékszem?, valami ilyesmit, mutatom. Az uszodát 68-ban nyitották, és most nyáron zár be végleg, kezdik bontani. Készül az új. Márciusban itt, mint mindig, alkotóházban. szia: d. Gábor megint nagyon jót küldött. Oravecz sok életdöntése elhibázott, felőlem nézve. Nehéz pasas is lehet, szegényt mostanában hagyta el utolsó felesége; ő csak a keservek környékén otthonos. Nagyon szeretem a verseit, különösen hajdani-mai faluját megéneklő versciklusát: Halászóember. Ez is abbavaló lehetne: POR Oda szeretnék visszamenni, a kapunk elé, a földútra, a part aljába, ahol véget ér a lejtő, ahol a megrakott kocsik megálltak, és eloldották a kerékkötő láncot a gazdák,   a teljes vers Most kaptam értesítést. Ha valaki mostanában Belgrádban, vagy Novi Sadon tévelyeg, Bécs és Pozsony után itt megnézheti vándorkiállításunkat. Városok a folyó mentén. Megint egy ürügytematika. Osztrák kezdeményezés. Öt fotómat választották be a győri múzeum anyagából; Bartók Béla út, Műterembelső, Román zsidótemető... Én vagyok a doyen... --- 2011. március 4., péntek, Kecskemét --- Fájdalomtól kissé megtört szívvel, de a sors akaratába belenyugodva: munkaszékem a ráapplikált segédeszköz nélkül jelentősen kellemesebb. Vagyis jó. Pedig már A és B változatot is építettem hozzá. Szent Jeromos II. írja a remeteség dícséretéről és hasznáról szóló munkájában: Ugyan mit is keresel, testvérem, a világban, mikor te magad nagyobb vagy e világnál? Az emberfiának nincs hova fejét lehajtania; te kibővíted tornácodat és méregeted szobáid tágasságát. A tegnapi állatkerti séta - újra hó - a kontrasztok jegyében. F/2011/056. Az ott vagy lúd, vagy hattyú. Mindenesetre fekete. A tegnapi festmény, A/11/05, de olyan kevés festék van rajta, hogy nem merem megmutatni. Pedig műterem. Pedig kobaltkék is. Ehhez tartozik, a mai ezer méter 24:24, egész rendes. A mai világba. Fele gyors, és kézellenállással. A mai kép is nyersanyagtakarékos. Ámbár volt itt is kobaltkék, bőven, de aztán. Az nekem nem megy. A/11/06 Alvás után, fél ötkor még kicseréltem az ábrát, hogy a a kép kissé fölszínesedett. Hát, nem tudom. Ezt se. A vacsora kissé zsíros, el a szomszéd telken lévő talponállóba. De szégyelltem egyenesbe egy Sportszeletet kérni, úgyhogy először egy kis unicumot. Aztán a csokit - igen csekély pénteki böjt - valamellyest megosztottam az alkotóház kutyájával. Elfogadta. Útközben hazafelé egy villanyvilágította kopasz fácska F/2011/058 Bernáth Aurél néha tök hülyeségeket beszél. De csodálatos aranyosan: A festőnők kedvesek! Nagy keresztet visznek. Esetleg rövidke az életük ahhoz, hogy valami is sikerüljön életművükben. De ezért nincsenek elkeseredve. Támogassuk őket! Házasodjatok velük össze! Arrébb meg Déry Tiborról: Lényében kedves bumfordiság lakik, amelyet néha egy jól megtermett házőrző kutyában látunk, aki nagy bundája, komoly feje, nehezen mozgó lábai folytán - noha igyekszik -, nem tudja kedveskedését úgy kifejezni, mint fajtája könnyedebben megépített pédányai. Bumfordisága testhezálló. Aki először látja, mindjárt fogadhat magában, hogy nem tud fűrészelni, srófot hajtani, s a legkezdetlegesebb agglegényvacsorát elkészíteni. Rögtön észrevesszük, nem szívesen tolna arrébb egy széket, nem ülne kerékpárra és nem vezetne autót... Sétálni még csak eljár a budai hegyekbe, mindig Nikivel vagy Lucával, a drótszőrvű foxival... Tibor járása, ha Nikivel való sétái közben figyeltem, kódorgó jellegű, ahogy ül, az a régi világ káváházpamlagán edződött ülés, tehát végnélküli és meggyőződéses. Régen pogány tűzek égtek Tibor barna szemében, noha higgadt volt mindig. Föltehetem, hogy talán még apja örökségét is higgadtan kártyázta el, ami találkozásunk előtti időkben történhetett. Amikor megismerkedtünk, már a szegények rendjébe lehetett sorolni. in: Kisebb világok 21:17 Üdv a Kecskeméti Remetének! Deske, a VÉGRENDELET átírandó! Minden munkád CD-n már nem megnézhető. Aki két évvel a jelen előtt jár, nem hagyhatja az utókort lemaradásban. Írj minimum DVD-t! Ölel, múzsatelt pillanatokat (órákat) kíván: P. Drága Barátom! Te, mint jogász! Ott egy dátum is; Budapest, 2000. november 3. Így autentikussss. Amúgy, DVD-n se férne el. d. --- 2011. március 5., szombat, Kecskemét --- A mai kép: A/11/07 Kecskemét, emlékezni jó. Emlékezni jó lesz. Bár. Az uszoda, mert vagy húsz évig, és most lebontják. F/2011/059 A főutca bontása a 60-as években, háttérban az épülő szalagház, Tóth Sándor fotója F/2011/060 A főtemplom tornyából a teljesen lebontott városcentrum, Tóth fotó, F/2011/061 Muszáj volt lebontani? Észszerű volt, bizonyára. Voltam építész is. Nem tudok dönteni. --- 2011. március 6., vasárnap, Kecskemét --- Délelőtt Fotómúzeum, Langer Klára (1912-1973) és Sándor Zsuzsa (1923-1969) retrospetív kiállítás. Az elmosódó magyar ötvenes évek, úttörők, gyári nagygyűlések, Pór Bertalan Sztáalin portréjával. A Cifrapalotát épp átrendezik. Így a Malom bevásárlóközpont könyváruházába, megvettem György Peti Apám helyett kötetét. Itt lesz nyugalmam és fe/figyelmem is hozzá. És egy levél Piritől (2002-): Szia Apó! Küldök egy verset amit Joan Miró festményéről írtam. Színes! Színes a kék Színes a zöld Joan Miró e szép kép, Ami színesebbnél is színesebb, Még a H betü csücskörésző pontjain, is cserevésző. Itt a piros, Mellete a kék, Nincs más szín csak,,..... Ellepő cikk. Mindenki csak fittttyyyyyy Fittynek írnak össze-vissza, Zuzzátok a löpre-lipre, Összel fekete, Nyáron kék, Tekis nyuszi hová mégy? Le esett az üveg léc.... És ez Juan Miro melyik képére vonatkozik? Érdekelne… d. Ő hát amilyik bent van a szobámban a h betűs. Piri --- 2011. március 7., hétfő, Kecskemét --- 05:40 György Péter: Apám helyett. A könyv a magyar társadalom lelkiismereti ügyére hívja fel a figyelmet, miszerint a holokauszt, a zsidókérdés máig nem rendezett a közgondolkodásban. Szia Péter, délben megvettem a könyvedet, estére 59. oldal. Kösz. Ez a könyv tőlem azt kérdezi, etikus-e nekem csak a műtermes képeimmel foglalkoznom. Makacsul eltartva magam a politikai állásfoglalások szintjéről. Tudod Péter, mókás, öregszem. Jövőre 70. Ma négykor, félálomban, pörödről az jutott eszembe, az a belső közhelyem, hogy munkamegosztás. Hogy fontos ember vagyok. Olyan fontos, mint egy utcaseprő. Aki ha nem dolgozna, engem egy hónap alatt elvinne a pestis. Életfeladatom ugyebár üdvözülni, és másokat is ehhez segíteni. Civilben fogalmazva: szeretet. A szeretet = munka. (A pék szereti az embereket. A pék kenyeret süt. Páter Jelenits.) Te a társadalom lelkiismeretét erről az oldalról fogod meg - könyved -, én, talán szűkebb körben, a Koldus keresztúttal, illetve, vigyázat, a műtermes képekkel is. Szándékkal nem a zsidótemető-képeimről beszélek. Amúgy sem tudok csoportokban gondolkozni. ("Keresztény középosztály." Vannak még osztályok, egyébként?) Külön-külön személyes lelkiismeret van. Ami kívülről nézve általában titok. Most itt tartok. He? ölel: d. A mai zsolozsma, hamvazószerda előtti napok, évközi IX. hét, hétfő: Szent Dorotheus apát Tanításaiból: <> (Evvel nem a fentieket akartam folytatni. Csak fontos.) És ha netán valaki régen járt a Karancstetőn, fönt még hófoltok; élő kamera: http://karancs-medves.starjan.hu/cgi-bin/guestimage.html 08:24 Deske, köszönet a György Péternek írt sorokért. Nekem is szólt - nagyon. (Kor: én most leszek hetvenegy - a hetvenet nehezebb elviselni. Riasztónak látszó határkő, de aztán hozzászokik az ember. Merthogy van az utcasöprés, a kenyérsütés.) L. 10:21 Deske, Munkamegosztás. ?ldás a kenyérre. "?ldott legyél Örökkévaló, ki kenyeret ád a földböl". Vagyis. ?ldott legyen a Folyamat, ahogy valaki elveti a magot, az Erö ami buzát serkent, az aki learat, az aki lisztet öröl, az aki kenyeret süt számomra. P. /Norvégia/ 10:49 Mai szórakozás: kényszerhelyzetbe hoztam magam evvel a sárgával. Muszáj lesz ezek után valamit kitalálni. Valamerre elindulni. Mígnem majd meghallom az ebédinvitáló kolompszót. A/11/08, a munka elején. 11:27 Ha itthagyom a műtermet, például uszodába-, olyan állapotban, hogy útközben meg is halhatok. Egyszer vettem ennek hasznát, négy nap után térhettem csak vissza, pesti kerülővel. Nagykőrösön kaptam egy telefont. Most mindez avval bővült, hogy lettek-; a jelszóval védett (címjegyzék) fájlokat lezárom, ha netán föl kellene törniük az ajtómat. 12:26 Hát nem volt meg a bátorság a sárgát meglovagolni. Most ilyen. A/11/08 --- 2011. március 8., kedd, Kecskemét --- 11:48 Persze ez a sárga továbbra nyugtalanít, ha már idekeveredett. Most így állok: A/11/08 Ennek szellemében a mai, A/11/09 (de a kép a délután átfestett állapot) Teljeskörű reménytelenséggel nézem a képet, délutáni álmom után, kábultan. Eröltetem az intenzív színt, pedig idegen nekem. Valószínű, a képnek is. Plakátszerű, pedig ezt a felületet nemigen lehet megmunkálni. Vagy egy ellenpont kéne neki, talán hófehér, ami ilyenfokon kopogós. Akkor a képnek két létsíkja, ez a kemény, és ami messze mögötte. Az ablakkockáknál talán? Addig is--- petróleummal lemosom legalább a szék kárpitjáról ezt a sárgát. És kilátok a kertre. Most a harminc-x év alatt először zavar, hiányolom az ablakról a takaró fóliát. Hogy lehetne azt itt beszerezni. 17:55 Ezentúl szép képek lesznek festve. Megváltozott Kecskemét. A boltban nehezen értették meg, de aztán kecskeméti módra igen szívélyesek voltak, hogy nekem hulladék fólia kellene, ingyen, két négyzetméter. Már fölraktam. Erős volt a kísértés, hogy az úszógatyát fotózás idejére eltávolítsam a fűtőtest csövéről. --- 2011. március 8., kedd, Hamvazószerda. Kecskemét --- 03:17 A pekingi Tienman téren a fehéringes fiatalember megállította a harckocsioszlopot. Ez jutott eszembe arról, hogy most, március 7. volt a két karthágói asszony emléknapja; Perpétua és Felicitász. Kr. u. 203. március 7-én történt, a kortársak leírták: Felragyogott a vértanúk győzelmi napja, először Perpétuát öklelte fel szarvaival a megvadított tehén, és a földre taszította. De Perpétua felállt, majd mikor meglátta Felicitászt összetiportan, odament hozzá, és kezét nyújtva neki, felsegítette őt. Együtt álltak ott ketten. Miután a nép kegyetlenségét így kielégítették, visszahívták őket az életbenmaradottak kapujához. Itt egy hozzá ragaszkodó, Rusztikusz nevű hittanuló támogatta Perpétuát. Ekkor, mintha kábulatból ébredne, kezdett körültekinteni, és mindnyájuk csodálkozására ezt kérdezte: "Mikor visznek már oda az elé a nem is tudom, miféle tehén elé?" Midőn pedig azt hallotta, hogy az már megtörtént, addig el sem hitte, amíg testén és ruháján az öklelések nyomait meg nem látta. Ekkor odahívta testvérét és Rusztikusz hittanulót, és így szólt hozzájuk: "Állhatatosak legyetek a hitben, mindnyájan szeressétek egymást, és szenvedéseimen meg ne botránkozzatok." Hasonlóképpen buzdította Száturusz a másik kapuban Pundesz katonát: "Végre mégis, ahogy kívánam, és előre megmondtam, eddig még egy vadállat sem ért hozzám. Most pedig teljes szívedből higgyél. Íme, újra kimegyek oda, és a leopárd egyetlen harapására végem lesz." S mindjárt a látványosság végén a leopárd elé vetették, és annak egyetlen harapása annyira vérbe borította, hogy visszatértében a nép ilyen kiáltással tett tanúságot e második keresztségről: "Üdvös fürdő, üdvös fürdő." Valóban üdvözült is ő, aki ilyen módon saját vérében fürdött. Ekkor Pudensz katonához fordult: "Isten veled, emlékezzél a hitre és énrám is, és mindez meg ne tántorítson, sőt inkább erősítsen meg." És rögtön elkérte az ujjáról a gyűrűjét, és sebe vérébe mártva visszaadta neki örökség gyanánt, mint vértanúságának bizonyságát és emlékét. Aztán már félholtan odahurcolták a többiekhez, hogy azokkal együtt a szokott helyen megkapja a kegyelemdöfést. Midőn pedig a nép azt követelte, hogy az aréna közepébe állítsák őket, hogy így a gyilkosság egész lefolyását végignézhessék, azok maguktól felálltak, és a nézők kívánta helyre mentek, ott előbb megcsókolták egymást, hogy vértanúságukat a béke ünnepélyes kinyilvánításával fejjezzék be. Mindnyájan mozdulatlanul és csendben fogadták a kardot: különösen Száturusz, aki elsőnek lépett oda, és elsőként adta ki lelkét, támogatta még Perpétuát is. Perpétua pedig, hogy valami fájdalomban részesüljön, az oldalbordái közé kapott döfést. Erre felujjongott, és a kezdő gladiátor jobbját maga igazította nyakára. Különben talán nem is ölhették volna meg ezt a hős asszonyt, akitől még a tisztátalan lélek is rettegett. 08:37 Az nem derült ki, hogy a kis csaj unoka hogyan talált rá a Miro-képre, amihez verset írt; csak az, hogy tényleg megtetszhetett neki - anyja írja -, hiszen föltette képernyővédőnek. Kilenc éves. 09:31 Az állatok iránt generálisan gyengéd érzelmeim, leginkább aztán Assy, a bernáthegyim. A macskákhoz sohasem vonzódtam különösebben. Mért kerültek hozzám a szinte véletlen nőtt CICATÁR-ral mégis közel. Ezek a fotók a béke szigete. Valaha fordítottam egy tanulmányt a kerttervezés szellemi hátteréről. Ahol elmagyarázták, hogy az elveszett édent, vagy a pogány árkádiát vannak hivatva megjeleníteni. Ezek a teljes nyugalomban nyugovó cicák - némileg hamis világidézet, de nem teljesen. Most megint kaptam egy pps. diasorozatot, mindenféle kedves állatok, betettem a FILMTÁRBA. 10:01Gábornak rokongyerek számára apa-verset kellett keresni. Ez a leglyobb: Édesapámnak A jóságos arcra gondok nyomnak barázdát, s mégis nagy örömmel látja el kis családját. Szerető szíve szüntelen hittel, hévvel dobog, benne sok akarat, s tetterő miattunk lobog! Látom fáradtságát, s a fájdalmat szemében, mikor gyermek módra önzőn meg nem értem! Tudom, ő mégis megbocsát, s nagyon szeret [...] Ma újra mértem, 26:52 az ezer, mezei tempóban. Legyen ez, 27 perc. Otthon valamivel hosszabb, kézellenállás nélkül. Maradunk ennél, nem fogom mérni, akkor ösztönösen higgadtabban. (Déli 11 felé már támolygok.) A mai kép: A/11/10 Kedves Deske! Csak az utcaseprős mondataidról (márc. 7.) jutott eszembe. Persze biztos neked is "megvan" ez a Dsida Jenő vers. Barátsággal: J. Az utcaseprő Hajnal. Dudolva ballagok hazafelé sok apró-cseprő dallal szívemben. Rámköszönsz, te szegény, piszkos utcaseprő. Oly tisztességtudón köszönsz, míg körűlted porzik a reggel: egyszerre csordultig telek alázattal és szeretettel. Megállok és elnézem soká zsíros, barázdás arcodat, gémberedett, nagy kezedet, torzonborz sárga bajszodat fölötte a pálinka-gőzzel. ...Őt látom most, a mennyeit benned, ó rongyos utcaseprő, ki sepred a föld szennyeit, ki világ bűnét elveszed és jó vagy minden emberekhez... Testvér, ha az üdvösségre jutsz, rólam el ne feledkezz! János, kösz, szia, nem ismertem, szép, küldöm a Koldus keresztút - B/89/44 részletét. ölel: d. --- 2011. március 10., csütörtök. Kecskemét --- Mailt kaptam. Az új magyar művésztörvény szövegéből. (Budapesti tudósítónk jelentése) Mint arról - az Whreptev-díjátadó ünnepséget megszakítva - híradásainkban is beszámoltunk, a kis, közép-európai államban, Magyarországon, a képzőművészetet gyökeresen átalakító, új törvény megszövegezésén dolgoznak a szenátorok. Itteni nézőink bizonyára érdeklődéssel fogadják majd azt a részt, amely a pasztellkréták és grafitceruzák használatának szabályozását ismerteti. Nevezetesen, nem megerősített hírforrások szerint, Magyarországon a pasztellkréta és grafitceruza alkalmazását kötelezővé tennék a Kecskeméti Művésztelepen. Ez a telep a magyar sztyeppén - nézőink képzeljenek el egy kisebb méretű prérit - található, és közkedveltségnek örvend a festőművészek között. Ellenzéki módosító indítvány szerint a kötelező érvény csak azon művészekre lenne érvényes, akik családi nevének kezdőbetűje az ABC u-betűje után helyezkedik el. A mai: A/11/11 Többen szóltak, s magam is. Újból nekimentem ennek a sárga világnak. Ami inkább zöld. Állatparkból elhoztam a PUSZTADOKTOR MAGAZIN folyóirat VI. évf. 1-2. számát. Luca, a fába szorult sas kezelése a hortobágyi Madárkórházban. ...azonnali műtéttel a lábszárat velőűrszegzéssel, a csűdet rögzítő kötéssel, majd gipszeléssel rögzítettem. Itt az izülethez közeli törés miatt nem volt elegedendő hely a fémes rögzítőelemek biztonságos befúrására, ezért ölyveknél és héjáknál, rétisasnál csűdön máskor már eredményesen alkalmazott gipszelés mellett döntöttem. A gipsz alatt felfeküdt a bőrhöz közeli törzsvég, és azt egy ponton kidörzsölve nyilttá vált ez a törés, ami elég volt a fertőződéshez. A bőr elhalása folyamatos, napi kezelést igényelt, ezért mégis velőűrszegzés és fixateur externe (a csonton keresztben átmenő fémrudak külső rögzítése) kombinációjával egyesítettem a csontvégeket. Ugyanezt alkalmaztam a lábszáron is. Mivel nem volt elég hely a külső fémes rögzítéshez törvégenként minimum két fémrúd befúrására, a lábszárra és a csűdre szerelt szerkezeteket egymáshoz rögzítve stabilizáltam. A szabadon maradt csűdet és az ujjakat naponta lézerrel és erős mágnessel kezeljük, bővérűség keltő kenőcsökkel egy órán át masszírozzuk, passzívan fenntartva valamilyen táplálékáramlást. Aloe Vera géllel tápláljuk, folyékony oxigén-spray-vel locsoljuk, a gyógyulást körömvirágkenőccsel, homeopátiás Bach virágterápiás kezeléssel, naponta átkötözve párakötéssel tartjuk nedvesen... A sas mindezt kénytelen tűrni, három emberes beavatkozás: ketten fogják, a harmadik átköti, keni, masszírozza. Csak a megfogásnak áll ellen, fenyeget, odacsíp, trükközik, de inkább csak tessék-lássék mutat ellenállást, a többit hagyja, pontosan tudja, mi történik vele, és azt is, hogy ez neki jó. Kezelés közben mozdulatlanul fekszik, ha valami fáj, vagy már unja, akkor méltatlankodó "röfögéssel" jelzi... Én fogom meg "rossz fiúnak" öltözve, fehérben, maszkkal, sapkában, egy zöld kendővel letakarva a fejét... közben segítőim a szemét eltakaró sapkával látják el, ha nem lát, nyugodtabban viselkedik. A kezelés után még mindig beöltözve elengedem a kórteremben, így csak énrám haragszik, de csak ebben a megjelenésemben. Közvetlen utána "jó fiú" ruhában, civilben megetetem, és ő ezt, mintha mi sem történt volna, hagyja, elfogadja, kéri, válogat, együttműködik, sőt kommunikál. Én valamit tudok rétisasul, inkább értek, mint beszélek, de egyszerű nyugtató, barátságos hangokat tolmácsolok felé, ő viszonozza. A vizespohárra nézve és közben csámcsogva jelzi, ha inni kér. Mivel a lábát a táplálék rögzítéséhez nem tudja használni, kézböl etetjük. A felnyitott halat elé tartva kómótosan kiválogatja a legfinomabb falatokat... Követni kell a tekintetét, azt kéri... Pár falatot magától vesz el a kezemből. Hihetetlenül gyengéden és finoman, pontosan tudva, hogy a hatalmas, éles és tűhegyes csőrével meg is sebezhetne, de számára ínyencséget jelentő pár milliméterese csemegéket is le tud csipegeni az ujjamról... Azért imádkozunk, hogy egy körömnyi csűddarab életben maradjon... ha ezt követi valami csontnövekedés is, akkor lesz mihez rögzíteni egy esetleges műlábat. Dr. Déri János Valami kapcsán rákerestem az én "ars poeticámra" Katalógus előszónak lenne jó... dátum: 98.9.25.   fax  / címzett:  Szüts Miklós fájl: ars-poetica C. 5774 K. L. emlékkiállítása katalógusában közlik ars-poeticáját is. Ebből az alkalomból: ARS POETICÁM Századunkban - különösen az első világháború vihara óta - a művészek és a befogadók tábora sajnálatosan távolodik egymástól. Ezért művészetem célja nem lehet más, mint a képi megfogalmazás és a hosszú élettartam. Nem szabad lemondani a képi viszonylatok megteremtéséről sem. A jó művet a könnyen kezelhetőség jellemzi, mert a belső hangra figyelve alkalmazza a törvényszerűségeket. Ezért is tartom fontosnak a dinamikus egyensúly megteremtését. Csak aztán nehogy valaki netán elkezdje elemezni. Mert ezektől minden kitelllik. --- 2011. március 11., péntek, Kecskemét --- Piroskától érkezett vers. Mi járhat a fejében neki? (Ezúttal kiigazítottam a betűhibákat.) HOVÁ TŰNT A SÉTA? Hová tűnt a séta? Elrepült talán Erre fújta, amarra, égre földre tán Mikor jön majd vissza Akkor mikor földre állsz hihihi Egy páros tanulság az uszodából. 1. Péter: Adrián békaemberkedett, első napok után a békauszony használatától erős izomláz. Köv. évben már fölkészült, előtte egy hónappal itthon is kezdte használni. És egy idő után döbbenve vette észre, sokéves derékfájása megszűnt. 2. A Csirkés. 75 éves. Húsz éve gerincsérve volt, sok problémával. Ő is uszonnyal úszik, semmi baja a hátával, gerincével. Rákérdeztem, és uszony nélkül? Lehet. Zárt lábbal a feneket mozgatni, ahogy a szerelemnél. Kartempó hozzá, ki hogy, vagy kezezés nélkül csak hanyatt, fölfeküdni a vízre. Ilyen még nem volt, tegnap szőrén-szálán eltűnt munkaasztalomról a legfontosabb szín, a fehér olajtubusa. Tán a szemétbe eshetett észrevétlenül, vagy majd valahonnan előkerül, black-out. Bár barátnőm szerint ezúttal white-out. Más. Délelőtti levélváltásom Okinawával, közben barátom elnézést kér, hogy rövidre fogja, de előkészületek, bár talán elkerüli őket a földrengés utáni szökőár, a cunami. (Később már a rádióból is a hír.) Biológus kutató, sajátos blogja Japánról: http://okinawa.freeblog.hu Azért szeretem Okinawát, mert itt (végre teljesen) azt csinálom a munkámban, amit szeretek, állatokat kutatok, teljes munkaidőben (sokszor a szabadidőmben is, de azt otthon is), biztosítják hozzá a feltételeket, örülnek, ha eredményeket érek el, és ráadásul mindezért még jól meg is fizetnek. Tud egy zoológus kutató szebb munkát álmodni, mint hogy szubtrópusi szigetekre kell utazni, kedvenc állatait tanulmányozni és eredményeit-élményeit másokkal megosztani? Ma munka mikrofonos fülessel a fejemen, hosszú zsinór végén; ugyanis közben videoskype-on beszélgettem J., / Le Meux-vel. Notebookot az ablakpárkányra, onnét minden látható, úgyhogy ő közben bele-beleszólhatott az A/11/12 alakulásába. Például kifogásolta a főtéma (eredeti) libafossárgáját. --- 2011. március 12., szombat, Kecskemét --- Új találmány ez a terített asztal, ha már szinte véletlen ennyi gyönyörűség csapódott hozzám. Otthon is be lehetne vezetni. És használom is. Pld. éjfél tájt, várva a Quarelin hatását. Az édes Czóbel meg a Tihanyi. Az asszír-akkád kollegák.       INNÉT AZ UTOLSÓ NAPOK...  (a neten az első: 2000. június 11.)   összes-levél 08:38 Ezt most kaptam Okinawáról: http://okinawa.freeblog.hu/archives/2011/03/12/2011_marc_11/ 09:25 Egy hosszú léccel hajnalban a kert végi konténerhez, ne puszta kézzel kelljen a szemétben turkálnom. Szerencsére nem ürítették a két hét alatt a tartályt. Megtaláltam. És vissza a székre a magamgyártotta és kidobta hátrabillenő ülőfelületet. Hátha. Bár azt hiszem, öregedve csak a fenekem tűrőképtelenebb, nem a szék hibás, úgyhogy ez sem fog segíteni. A hetvenes években, emlékszem, a nagymarosi alkotóházban mondtam, hogy ez a mai egy jó angoltanulás volt, hat órát pisilni se keltem föl az asztal mellől. Uszodából jövet vettem porrongyot, hibátlanul bevált ecsetnek. Pénztárosnő kérdezte, mennyi, mondom, nem tudom, belemarkoltam. 14. Ez új. Ez jó. Mobilomon géphívás, a II. ker. polgármester kérdezi, akarom-e, hogy a Margit hídi terecske Elvis Presley nevét vegye föl. Ha igen, nyomjam meg az egyes gombot, stb. (Én a kettest, mert ott az a kedves lengyel-oroszlán szobor.) Váli utca már van. --- 2011. március 13., vasárnap, Kecskemét --- Bernáth Aurél akkor a legaranyosabb, amikor dühöng. Igazi régivágású úriember. Tiepolónak van a velencei Scalziban egy mennyezetfreskója, amelyben a barokk könnyedség, felelőtlenség és a hatalmas tudással való észbontó visszaélés mutatkozik.... A [freskón] a legcsábítóbb és legcsodálatosabb női aktok henteregnek, egy a mennyből lehulló bódé aljából kiömlő szárnyas és szárnyatlan aktok csúsznak lefelé, tódulnak föfelé, a bódé tetején felöltözötten henteregnek, alább felhőn ülő akt lábával az égnek föl... néz talán a jóisten felé, aki a kép legfelsőbb régióiban, kisméretben ugyan, de jobb kezével azért megáldja az előtte és alatta elterülő gyülevész bandát, mert enyhébb kifejezést ide már nem volt módomban találni. In: Feljegyzések éjfél körül A Golda Meir könyv folytatására valahogy nem jutott idő, figyelem, annyi minden más volt. Talán majd. Bár félek, a politikai élete már kevésbé lesz érdekes. Kata nem érte el a kilencórás vonatot, a következőn meg elaludt, hát hiába álltam a peronon, nem szállt le Kecskeméten. Mobilon hívott a fejleményekről, hogy a kupéban egy szemközti assszony fog neki segíteni. A következő állomás Félegyháza, és férje ott szolgál. Az ellenvonat éppen indulna vissza, ha mi késnénk, férje majd addig visszatartja. Ilyenformán Kata Szeged felől; addig a kocsiban üldögéltem az állomás parkolójában, Kossuth rádió, meg néhány fotó, ami az orrom előtt, F/2011/066. A várt délelőtti séta, múzeumozás, dobostorta részlegesen, délután. Az esti vonattal ment haza. --- 2011. március 14., hétfő, Kecskemét --- Egy éve - nem emlékszem - valakik valamiért forgattak a műteremben. Most kaptam értesítést, hogy mégse kellett a megrendelőnek, mert megszűnik a cég, hát fölteszik a Szeretlek Magyarország Facebook-weboldalra, és átküldték nekem is. 3 perc. Soha nem is kellene többet beszélni ezekről a dolgokról. (Az épp festett kép már rég nincs meg.) Ime.  Médialejátszó betöltése... --- 2011. március 15., kedd, Kecskemét --- Ünnep. Fáradt, pihenés. Délután a Főtéren parádé, a sátorsoron pedig vásár. A Cifrapalotában hatalmas sokaság ünneplőben, megnyitó, 48-as kiállítás. --- 2011. március 16., szerda, Kecskemét --- Bernáth Aurél könyvében egy passzus: Leányomról. Ez a hatalmas műveltségű és minden (hajdan tapasztaltam) rideg merevsége ellenében hatalmasan érzékeny, érzékenylelkű ember itt megható: ...iránta olyan meg nem szűnő és nem lankadó szeretet él bennem, aminek ereje még nekem is feltűnt néha... és ezek után az utolsó sorokban ez az egyebekben nagyon intelligens ember egy olyan rettenenetes élethibát ír le, ami alíg megbocsátható. Nekem nem volt erőm elválni lányomtól. A szomszéd szobában él, hallom járását, kelését, figyelmeztetem az időjárás minőségére, ha kimegy a lakásból, és változatlanul levennék minden terhet a válláról. in: Feljegyzések éjfél körül / Lányomról Kedves Deske, szeretem a maga gondolkodásmódját (csak ez rossz szó - majd keresem a megfelelőt; talán jobb: életfelfogását, ethoszát; vagy nem tudom). B. Én is :-) d. Csak a mai vázlatrajzokat merem mutatni, mert hogy a végeredmény nemigen adekvát Illetve mért ne mutatnám, nem az a baj, hogy baj, hanem hogy halvány elképzelésem sincs, hogyan lehetne ezt folytatni. Valahogy túl kevés a festék rajta, satöbbi. Igaz, kolompoltak is, ebédhez. A/11/15-munkában. 16:25 Alvás után ijedtemben megcsináltam a délelőtti képet feketében is, hátha akkor eszembe jut / történik valami. A/11/16 Csak további kérdőjelek. Deske, sajnálom, hogy ilyen gyengéd, álomszerű gyönyörűséget nem engedsz be a műveid közé. Pedig nem tudna ártani Válinak. F. Ha te beengeded- kösz. d. Ajvé. Lehet, hogy a 15-ös jó?! Hogy az a jó? De sőt, akkor mi van a továbblépéssel. --- 2011. március 17., csütörtök, Kecskemét --- Ma: A/11/17 A Távolkeleten most történtek allegóriája. "A tökéletes lojalitás, japán kutya megtagadja hátrahagyni sérült társát."   Médialejátszó betöltése... --- 2011. március 18., péntek, Kecskemét ---> Szia! Ez a Bern?th Aurél story a l?ny?val azért elég elképesztö. Nem volt neki felesége, vagy ak?rki, aki "helyre tette" volna ezt a kapcsolatot? És a l?nya? Mindezt elfogadta? J. / Le Meux A mai A/11/18, először szerepelt ezen is ágy, meg paraván, de végül ezeket át kellett tolnom a szomszéd szobába, zavartak. Mondjuk így, nélkülözhetőek voltak. A mostani képekre erősen érvényes Vilt Tíbor mondata, miszerint a ma készített szobrom a holnapi szerszáma. Gábortól egy nagyon kemény verset kaptam, Nemes Nagy Ágnes. ISTENRŐL Lásd be, Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéj-életet a Földre, és abba - felfoghatatlan büntetésként - tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram. Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható, gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy makkjával, melybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél? [...] Be akartam volna tenni a VERSTÁR-ba, de kiderült, már ott van. 2009.11., Máté adománya. 16:47 Kisnagylányom üzeni, most érkezett. Tudja, hogy elvben nagyon szeretnék valami/bármi állatot: <> Kérdés, vehetek-é neki is uszodabérletet. Hámot, úgy látom, adnának hozzá. Talán megszokná a Margit körutat, a műteremben az ágyalattot. Menzakoszt? Egy idő után biztosan megértenénk egymást. Annó Zsófi nyusziját megtanítottam, mutassa, hol vakargassam. A malacok tudtommal okosak. Képkorrigálás? Vietnámi csüngőhasú törpemalac 2010-es decemberi születésű eladó - Budapest, XXI. kerület / 8000 ft. --- 2011. március 19., szombat, Kecskemét --- Az imaidőt 5:40-kor Szent Józseffel kellett volna kezdenem, ünnepe. Drága ember, anyám nagyon szerette. György atya pedig: ő az, akinek sikerült elintéznie, hogy egyetlen szava se került be a Bibliába. Himnuszával kellett volna indítanom, de észrevettem, a gépen nincs net-kapcsolat. Bocsánatkérések, és szégyenkezések, Józsefre alig maradt figyelem. Attól féltem, valamit végzetesen elállítottam a programok között. Színtiszta logikai játék, ha én itt ezt, akkor ő ott azt. De mégse. Akkor mi lehet. Egy óra reményes, reménytelen próbálkozás. Nagy a baj. Notebookot az uszodába, majd az első harminc év alatti úszónadrágos járókelőt megszólítottam. Kézségesen guggolt a pad mellé, csinálta, mutatta, és azt is tudta, hogy az uszoda wifije jelszóval védett, amúgy a rendszerem jól működik. Végül kizárásos alapon rákérdeztem és győzelem: itthon, a földszinti irodában kellett valamit átkapcsolni. Addigra sokszorosan leizzadtam. A marha férfiak. Utórezgések: a mai képre se jutott sok figyelem. A/11/19. Szappanért mentem. A pénztásosnő mesél a mellette ácsorgó öregúrnak, töredékeket hallok: ...valami nyolc pasi járt hozzá... akkor húszezret kapott... jött egy férfi, egy ruhát hozott, hogy azt vegye fel. És hogy a haját fésülje át... meghalt a felesége, annak a ruhája volt, a frizura is... Egy négyfelvonásos dráma. A marha férfiak II. Negyven éve áltatom magam, hazudok magamnak, és nem tudok dűlőre jutni. Kevéske, huszonvalahány könyvem - majd mind versek - léte, közelsége és tulajdonjoga aránytalanul fontos nekem. Ez gyerekes, de eddig rendben. De vannak könyvek, Kata irgalmas tartományában, magasan és nehezen hozzáférhetően, amik a majdnem könyveim. Amiket nem vállalok enyéimnek, de mégiscsak kellenek. Mellékesen, mik ezek: Illyés esszék I-II, nagyon jó Bernáth Aurél hat vagy hét kötete The Heart of the Matter, Human Factor, és még néhány, ezeken tanultam angolul, ugyancsak Graham Greenetől The Spy Who Came in from the Cold, ha jól írom ezeket, innét távolból meg az a másik angol krimi, amit a barcelonai reptéren vettem, várakozóban Németh László néhány elmélkedő kötete nyolc éve ott a Magyar költészet antológiája is, érintetlen ajándék, hogy aztán most ágyam mellé kerüljön- Jónéhány folyóméter polc kiürült nálam, tán --- 2011. március 20., vasárnap, Kecskemét --- Két ajánlott levél megy egy borítékban Kecskemétről, amint egy printer közelébe jutok: Gulyás Gábor Műcsarnok Tisztelt Igazgató úr! Örkény szerint nem helyénvaló föladni a reményt, ha az embert négy lóval éppen szakítják is négyfelé. Hogy a magyar művészek elmúlt évek munkáinak mi a java, nem lehet megtudni, hacsak az érdeklődő nem jár el heti háromszor a szerteszét-kisgalériákba. A Műcsarnokot eredetileg ezért építették. Ma ott kép nem lehet falon, ha nem háromszögű, nem foszforeszkál, vagy legalább nem csipog egyet-egyet időnként. Javasolnám újra kétévenként rendszeresíteni: Országos Képzőművészeti Kiállítás; szebb nevén: Tavaszi Tárlat. Hogy ez a forma elavult, Németh Lajostól ered, ott voltam a megnyitón, amikor elmondta. A gondolatnak akkor ott más, mögöttes tartalma volt, akkor helye is volt; értettük. Ne figyeljen rám, öreg emberek morognak. Szívélyes üdvözlettel: VD. Gulyás Gábor Műcsarnok Tisztelt Igazgató úr! Egy kiállítási ötlet. Szobafestők. Munkácsy, Tornyai, Barcsay, Czimra... sokan. A maiak (mi) is. Szívélyes üdvözlettel: VD. Vasárnap Cifra Palota, a Kecskeméti Művésztelep első generációjának (1909-) kiállítása. Volt néhány jó kép, rendben van. Ha valaha azt hallottátok volna tőlem, hogyí Kmetty zseni, valamit félreérthettetek. Bár múzeuma van Szentendrén. Szegénykém, mit csináljunk egy falusi templomtoronnyal, ha hamarjában nagyon kubisták szeretnénk lenni. 21:42 Sikerült printer közelébe jutnom, a két levél holnap elindul a Műcsarnokba. --- 2011. március 21., hétfő, Kecskemét --- 05:04 mail. Zsófi, Miki, kiskutyáim.  Most gyerek ingyen örökölhet, ez változhat, most kell elintézni a nyaraló sorsát.  Ketten egymás között döntsétek most el, mi legyen vele, (egymás közt ingyen tudtok telefonálni.)  Elvben felesben öröklitek, vagy ha valamelyikteknek nem kell, akkor kié legyen.  Ha egyikteknek sem kell, azt is mondjátok meg.  Ha én halok meg előbb, Katának haszonélvezeti joga lesz rá.  Ha ő hal meg előbb, én minden bizonnyal azonnal eladom.  Sziasztok! d. A mellettem-sávban szembe úszott, fiatalember lehetett, ő is gyorsban, csak villanásokra látjuk egymást. Kézlapáttal, nagyon szép mozgással. Gondolatban elismerően csettintettem. Már harmadszor találkoztunk, hogy lassan tudatosult-, valami nem stimmel. A köv. forduló; hiszen csak a jobb kezén van lapát. Aztán, te jó ég, bal keze csak könyékig. Akkor megállt a startkőnél, cserélt, a csonkra tett egy másformájú lapátot. Később a zuhanyozó, csakugyan fiatal, munkásember arccal. Gratuláltam a mozgásához. Annyit válaszolt, köszönöm. Ez meglepő belső kultúráltságra vallt, úgyhogy meg mertem kérdezni, baleset? - Nem így születtem. Akkor Józsi bácsi kiszólt a szomszéd zuhany alól: olimpiai bajnok, paraolimpián. Azóta köszönünk egymásnak, ő a négyes pályán úszik. Ez meg tegnap. A versenyzőnek fönntartott sávban egy srác a medence fenekén, hanyatt, kezei lazán a tarkóján. Csak lábtempó, persze így is gyorsabb nálam. És végig, öven méteren. A rohadék. A mai: A/11/20. Keringek egy - mondjuk így - idea, vízió körül, ismétlem magamat, hátha van itt valami javítható, vagy meg/feltalálható ötlet. Nem mindegy, hogy a legjobb kép három, vagy húsz változatból áll elő. Konkrétan, ez a mai az A/11/17 variánsa. Tehát 17 és 20. Mintha ez a második fölöslegesen sterilebb lenne. Színei tán pontosabbak. --- 2011. március 22., kedd, Kecskemét --- Szia Deske, most értem vissza Okinawára, az elmúlt 5 napban még délebbre voltam két pici szigeten, állatokat gyűjteni, kutatni. Ne dőljetek be a médiának, közel sincs pánik, és akkora veszély se, mint ahogy otthon és a nemzetközi sajtóban felfújják. A japánok ügyesek, dolgoznak a problémákon és megoldják. Nem kell innen elmenekülni sehova, az erőmű környékét (30 km-re) már kiürítették, azon kívül nincs veszély. Április 8-án érek haza két hónapra, akkor majd felhívlak és beszélgetünk, meg kijöttök hozzánk. Üdvözlet: Z. Kösz, szóval te megintcsak gyarapodtál, kis ferdeszemű csúszómászókkal... ölel: d Az aranyos pofátlan köznap-reggeli himnusz a papi zsolozsmában, Nagyböjt idejére: Adtál üdvünkre szent időt, Adj hát bűnbánó szívet is Ma ezer - fele gyors -, 26:27, koromnak megfelelő. Már nem mérek. Más. Telenor Zrt. tárgy: panasz T. Cég! Februárban vásároltam maguktól havi egy gigás internetkapcsolatot, modemmel. Az eladó úgy informált, a 80%-os lehasználtságnál SMS-t kapok, valamint az online regisztrálásnál ellenőrizhetem az állapotomat. Regisztráltam, ez jelenik meg: "nincs megjeleníthető adat". Ötször jelentettem be telefonon. 80%-nál SMS-t sem kaptam. Így történhetett meg, hogy 500 megával túlléptem a keretemet. Kérem: 1./ Az anyagi káromat megtéríteni. 2./ Az online felületemen megjelentetni a lehasználtsági állapotot. 3./ Az SMS-kapcsolatot létrehozni. Szívélyes üdvözlettel: v. Kedves Deske, tapasztalva, hogy a távközlési cégek hogyan bánnak a panaszos ügyféllel, egy korábbi vitám során én a NEMZETI HÍRKÖZLÉSI HATÓSÁG segítségével tudtam az igazamat bizonyítani. Ők legalább segítőkészek és udvariasak. Elküldöm a mail címét: info@nhh.hu (Csodálkozni fogok, ha nem lesz rá szükség.) Barátsággal: F. A mai: A/11/21 barátaim jelenlétében. Meglátogattak. Felkínált programlistám, választék a közös délelőttre: 1./ szerszámbolt - 20 folyóméter szerszámos polccal 2./ hegy - Kecskemét 20 éve épített 50 méteres dombja, körötte park és tórendszer 3./ világvége - innét öt kilométerre kilátni a teljesen üres határra 4./ óramúzeum - a Református Múzeum aranyos mellékgyűjteménye 5./ Cifra Palota - a most nyílt kiállítás, más most nincs is 6./ bazársor - főtéri bódésor bizsukkal stb., a tavaszi ünnep idején 7./ képeim - csak ötöt mutatok 8./ festünk - vagy én egyet előttük Végül: 8, 7, 1, de oda be se mentek, mert az Praktiker, vagy mi, 2, és föl is mentünk rá, aztán ebéd --- 2011. március 23., szerda, Kecskemét --- Piri unokának (9) átküldtem két képemet is. Válasza freemailban: Szia Apó! aha Reggei mail Nagy Miklós barátomnak [nagymiklos.hu], blogjához: Kedves Miklós, véleményem fokozódik. Igazi költészet, magasrendű költészet blogja formáltsága, a tájleírások, színek, gyönyörrel olvasom. És egyértelműen károsnak ítélem tartalmát, ahogy gyakran depresszív hajlamát terjeszti másokra. A tegnapi címet elsőre így olvastam: FÁZÓS PALACSINTA (fázós pacsirta). d 09:55 Ma ér ide Franciaorsz?g fölé a r?dioaktiv felhö Jap?nbol. Nem tan?csolj?k a hosszas szabadlevegön tartozkod?st. N?latok nem beszéltek erröl? J /Le Meux 09:58 Egesz biztos, hogy nem bloff ez? Tudod-e hogy a szenhidrogen(?) lobbinak (szen, olaj) komoly anyagi erdeke fuzodik az atomeromuvek eltunteteseben? En hatarozottan erre gyanakszom. d 10:51 Napok óta ugyanaz a téma, rajz; csúszkálok, iránytalan próbálkozok, különböző formai megoldások. Ilyenkor mindig eszembe jut Frank János mondata, szerintem a legpontosabb, amit e témáról valaha leírtak. Pont ezt a mondatot a New Hungarian Quarterly (1981. winter) szerkesztője kihúzta a cikkből, tán jobban félt tőlem, ismeretlenül, mint a szerzőtől. Az utolsó mellékmondatról van szó, persze. Igaznak tartom ezt nálam a képcsinálásra is. Váli Dezső intellektuális művész, óriási, szinte tudományos apparátussal dolgozik, gyűjti anyagát, olvas, fényképez, többféle interdiszciplináris stúdiumot végez, saját munkáit dokumentálja, rendszerezi, leltári számokkal látja el. Képeit átfesti, újrafesti, hosszú évekig dolgozik rajtuk - láttuk az évszámokból a katalógusban -, igen gyakran megsemmisíti. Intellektuális művész, mondom, sőt hangsúlyozom, annál is inkább, mivel ennek a műveiben nyoma sincs. 11:28 Egy barátom most Kecskemét kiállítási életéről kérdez, nem pontosan a kérdésére válaszoltam: Kecskemét műv. fő problémája, amit a marhák még csak nem is tudnak (Pár éve beszéltem erről a megyei múzig-al, valamit mellébeszélt, mert ő néprajzos volt, ellenérdekelt.) Hogy ugyanis az egyetlen valódi műv. értéküket, az európai rangú Tóth Menyhért anyagot, valamit a Glücks-gyüjteményt (Farkas, Mednyánszky és Nagy István ) a Cifra Palotában tartják, de nem mutatják be, csak elenyésző! töredékét. Ennek egy külön országos rangú múzeumépületet is lehetne csinálni, olyan fontos hely lehetne, mint Pécs. Pláne most, hogy a Mercedes gyár, stb. Ehelyett a Cifra Palotából öt éve még egy emeletet elvettek egy (egyébként nagyon kulturált) helytörténeti gyűjtemény kedvéért a megyei múzeumig. utasítására, subák és halászhálók. Ilyen gyűjteménye minden falunak van. Ez is kell a helybéli iskolásoknak, tehetnék bárhova. Ezen kívül, - ahogy hallom - durcás gyerekek az oviban, évtizedekig azon veszekedtek, talán még ma is, kinek kéne a Cifra Palotát finanszírozni, a megyének, vagy a városnak. (Mindkettőnek.) (Győr a rencerváltás idején annyira elszomorodott, hogy bár tele múzeumokkal, de az mind a MEGYÉÉ, hogy végül csináltak egy VÁROSI múzeumot. Ez speciel a mi alapítványunknak akkor nagyon jól jött.) d. 15:05-19:35 Nagy Miklós dr. honlapjáról Kedves Deske, Nagy Miklós blogja... magam is olvasom, bár elsősorban - sőt - a képekért... szeretem a fotóit... az irása, nem jó... stilusában barokkos, cirádás, elvész a lényeg - nem úgy, mint a fotóin -... de hát nem a szakmája..., tartalmilag viszont egyetértő vagyok... nem tudom, mit jelent a depressziv hajlam kiterjesztése... azt gondolom, a világ ilyen, vagy ilyen is... nem nagyon hiszek a csak szépek mutogatásában... sőt... lehet vele azonosulni, igy nincs az ember egyedül... az általam is nagyon kedvelt Pilinszky jut eszembe... az élet egy szenvedéstörténet... "eljuthatunk a derűig"... akkor miért is csináljunk úgy, mintha nem igy lenne? H. Kedves H.! Úgy gondolom, egymás bíztatására, gyógyítására vagyunk elhívva. Ha az ember rosszkedvű, maradjon csöndben, imádkozzon, menjen moziba, egyen meg egy tatárbifszteket... ne terjessze. Illyés Gyula nem elsőrendű költő. Azért használom rendszeresen, mert életre hangol, bújában is. d. Deske, "kivételesen" :-) NAGYON egyetértek veled. Az ember ne terjessze a saj?t negativ gondolatait. Jo, hogy ezt v?laszoltad! Bün, vagy nem, ez hit-kérdés, de mélységesen rombolo. Van elég negativ hull?m a r?dioban, TV-ben, szomszédn?l, bar?tn?l, stb, stb. Alakult itt egy közösség, (csak franci?ul, ugyhogy nem tudom neked közvetiteni), de a lényege: Mi minden pozitiv dolog, hir, esemény tal?lhato a vil?gban ma. Pont annyi van, - söt, tal?n több - mint negativ. Viszont az A/11/21 szerintem böven jobb, mint a 22! J. Hat meg ha tudnad, hogy a holnapi, a 23-as mennyivel rosszabb lesz! d A mai: A/11/22 Ismered? Eszembe jut Szabó Lőrinc esete az akkor már diliházban fekvő Juhász Gyulával, aki már senkivel nem érintkezett. Lőrinc leül az ágya szélére és rettenetesen elkezdi szidni az életet, a világot. Juhász odafordult, .. egy óra múlva ketten sétáltak a parkban, beszélgetve... d. Ez az NM.-blog is bizonyára ezért íródik. Palackposta a magányból. Aztán ha valaki reagál, már lehet együtt sétálni a parkban és beszélgetni. És a depresszió is távolodik... F. Nagyon pontos: együtt sét?lni és beszélgetni. Vagyis KAPCSOLAT! Hogy nincs egyedül. Ezzel lehet életeket menteni. Egy asszír gyorsúszó kolléga. Időt is mér? Igaz, ő harci cselekmény közepette, várostrom alkalmából. Mellette úszik birkabőr légtömlővel az edzője. --- 2011. március 24., csütörtök, Kecskemét --- Néha kolbász kerül a tányéromra, annak nagyon örülök. Hogy milyen, tulajdonképpen mindegy, mert mire eszem, már rég másra figyelek. Ugyanez más oldalról. Ma befejezve az ezret, úszom a part mentén a hármas pályáról az oldallépcső felé. És közben azon tűnödöm, helyes-e, hogy már menetközben elkezdem lehámozni magamról a kézlapátot. Igaz, nyerek két másodpercet, nem elhanyagolható. De viszont. Nem álprobléma, életstratégia kérdés. Bizonyos fokig az tart életben, hogy mindig a következő feladatban élek. És evvel valamelyest elveszítem a mindenkori jelent. - Osztály vigyázz! Napos? - Jelen! 08:52 Deske, tegnap megint kaptam egy csomó lelkileg fontosat azoktól is, akik reagálnak a Maga megjegyzéseire. De hol található ez az elképesztő asszír "kollégája"? R. Itt. d. Deske, a "lélek" nevü banális fogalmazás ( mint pl örökkévalóság) helyböl sikertelen kisérlet kifejezni egy dimenziót. Pedig ettől ember az ember. Gyönyörü a diliházi történet. A sorok mögött erröl van szó, lelki kommunikáció. Alapvetö szükség. Kösz. S. / Oslo Hogy tegnap J. megdorgált, reggel ötkor ijedtemben kicsit továbbfestettem ezt az A/11/22-est. Némileg a fentiekből következően reggeli kolbászszeletkéimet Bundinak adtam. Egyetértett. Válaszolt az Adóhivatal két év után. Mégiscsak helyénvalónak tartják, fizessünk 740 ezer forintot, hogy anyám lakása végül Mikié lett. Megkapják. Festés közben Fejtő Ferenc A zsidó és az Úristen (hangos-)könyvét hallgatom. Hatalmas erejű mű. Mégis belealudtam most, 10:44, percekre, a fotelben. Nem rajta múlott. BOOKLINE.HU: Fejtő Ferenc A zsidó és az Úristen MP3 CD. Kossuth kiadó, 2009. A szerző Isten és a zsidó nép bonyolult kapcsolatának kényes és izgalmas problémáját tárgyalja. A művet olvasva megvilágosodnak előttünk az összefüggések, és Fejtő gazdag intellektuális-kulturális örökségének fényénél az eddiginél árnyaltabban ismerjük meg ezt a kérdést." (Jacques Chirac, a francia köztársaság volt elnöke) Havas Judit előadásában. Teljes idő: 445 perc 11:56 A mai kép: A/11/23 --- 2011. március 25., péntek, Kecskemét --- 05:14 Kinga unokám fiatal spánieljét el kellett altatni, génhibás lehetett, másodszor harapott ok nélkül, családon belül. Ilyen esetben a menhely nem megoldás. A halálinjekciót az előtte elaltatott állatba adják. Keserves feladat, anyja intézte. Apó! Elaltattattam. Kinga, mikor az egész szóba került, kért egy olyan leporellós fotóalbumot róla, mint ami nekem van Szepiről tőled. Ezt megcsináltattam, a fotókat előhívattam, és felragasztgattam egy kartonra, leporellósan, aztán tárgyaltam állatorvosokkal is, és közben megszerveztem az elszállíttatást. Majd lementem a dokinkhoz időpont egyeztetésre, és mondta, most hozzam, mert most van a T-62-ből még, de kevés, elfogyhat, az az euthanázia anyaga. Így hazajöttem, odaadtam a fotóalbumot, és elbúcsúzhattak tőle, majd elvittem. Az Istennek nem akart elaludni, már annyi altatót beletett, egy bernáthegyinek is elég volna, majd egy órát bírta még. Pokrócán, az ölemben fekve. Csóri. Reggel jönnek érte. Mamikát [anyám. d.] kértük, legyen a gazdája, mivel róla tudjuk, hogy biztos, hogy a Mennyben van. Ebbe Kingus is kicsit belenyugodott. Megmutattam nekik telefonos fotón, hogy szépen, nyugodtan ment el, ez is picit megnyugvást adott nekik. Ami döbbenetes, a másik kutya sírt, mikor elmentem itthonról Pletykával, és totál látványosan szomorú, mióta megjöttem, nem találja a helyét, és az alvó Kinga nyakához bújt. Én nem hiszek az ilyen megérzősdiben, de valami biztos, hogy van benne, mert ilyet még nem láttam. Jó éjt! Zsófi Zsófi, kiskutyám, a halált is meg kell tanulni. Nagyon szép történet. Megkönnyeztem leveled, nagyon szépen csináltad, köszönöm. d. Ide kívánkozik Zsófi 1983-as levele. Régen volt. 10:30 Ma indulásnál végre tudtam, milyen lesz a kép. Nagy formák középen sűrüsödve, a színek pedig: kis lila centrum, melegbarna (égetett sienna) környezetben. A/11/24. Most megyek aludni, négykor ébredtem, tántorgok, hullafáradt. A takarítónők siettek a folyosó porszívásával, hogy ne zavarjanak. A tubuson így áll: égetett sziéna. --- 2011. március 26., szombat, Kecskemét --- Tegnap délután a szomszéd Vadasparkban. Negyven éve ismerem, évről évre szebb, gondosan gazdagabb. Vissza-visszajárok. F/2011/077 Ha most Zsófi lányom és állatai ügye, legyen itt ez a fotó is, talán még nem mutattam. Valamiért szobámban matekozott, de hogy mégis otthon legyen, két tengerimalacát magával hozta, levágott pullóverujjakban. F/92/34, 1992. A mai kép, A/11/25, egy hangyapöcsnyi [aranyműves mértékegység] titánfehéret is tettem a szőnyegbe, hogy ne B [grafika] jelzetet kelljen adnom neki. Ez a kép könnyen ment, tegnap hétkor lefeküdtem, muszáj volt. Azért ezt szeretjük. Csenget a notebook, csináljak már valamit, mert az akku lemerült, 7%-on van. Ami itt 23 perc. Most vettem, ez valami négy és fél órát tud. Deske, lányod levele: nincsenek szavak. A lányod egy csoda. Már régen kapiskálom. Az én cicám nem így ment el. Nem írom le, mert minek. Nem gyógyulok meg. S. Írd meg, hátha gyógyulsz tőle. d. Szárazon igyekszem. Azt gondoltam, hogy itthon, előtte elaltatva. Hogy ne kelljen félnie. Nem sikerült. Ahogy meglátta az orvost, elkezdett dőlni a sűrű, tiszta nyála, kétoldalt hosszan csüngve a szájából, (így stresszelnek) kosarastól hoztam ki, ölbe vettem, könyörgő hangon nyávogott, gyenge volt a védekezéshez. Az orvos benyomta az altatót, nagy sikollyal rántott a mancsán, a fecskendő elrepült, ami maradt benne, azt az orvos benyomta újra, ekkor elalélt. Megnézve a reflexeit, aludt. Belenyomta a mérget. Pár perc mulva sztetoszkóp, már nem volt szívhang, az orvos imádkozott, még várt öt percet, újra sztetoszkóp, aztán elment, mondta, ne kísérjem ki. Cica a szívemen szorítva. Aztán lefektettem a kosarába. Ekkor megmozdult. Az oldalán fekve egyre hevesebben vágtatott, vágtatott percekig, a szeme nyitva, tág pupillák, üresek, a nyaka tartás nélküli. De menekült. A kis programja még ezt parancsolta, az altató meg nem hatott olyan sokáig, hogy ez ne érvényesüljön. Olyan döbbenetesen okosak. Nincs megnyugvásom, álmodott is? Nem tudtam megvédeni. A Jóisten igazán beengedhetné. S. Szia! Te jó ég, szegény S! Nem tudom, meggyógyult-e, de én tök beteg lettem a cica történetétől. Agatha Christie semmi ehhez képest. H. 19:38 Más mezők. Szerszámkodó emberek tudják fölfogni a dolog súlyát. Egy igazán jó eszköz. Tán tavaly vettem ezt a smirglitartó micsodát (tappert) faroslemezek csiszolására. Később kissé átalakítva - egy házilagos fogantyú rácsavarozásával - lett tökéletes. Korábban ujjaimmal kellett a smirglipapírt az eszköz oldalához szorítani. Most vállból dolgozom, negyedannyi energia. Az előbb csináltam meg az egész jövőheti adagot. Félhetit. Aztán haza. Gábor megint mi gyönyörűt talált nekem (is). Vas István. Az idő metszeteiben Éjfélre jár. Nyitva az ablak. Nyár van. Pillék lepik a neoncsövet a szobámban Ablakban állok. Idül a magány. Régi szobákat fogad be a szobám, Innen, meg onnan. Egymást keresztezik. Időbeli, térbeli vetületeik. És ez, meg az, aki lakta. Velem Maradtak az idő metszeteiben, Akikkel többféle időben beszélek. Egyedül. A telítődő éjnek.  --- 2011. március 27., vasárnap, Kecskemét --- Az iskolában nem puskáztam, mert az csalás. Második gimnazista, anyácskám elmesélte, hogy ő bizony. Ja, az más. Kaukázus gazdasági földrajza, dolgozat másnap, hétoldalas jegyzetem a padon, két combom között. És attól kezdve. Később a klasszikus mód, gyufadoboz méretű drótkeret, két szemközti oldalára bicikli-szelepgumi húzva; forgó tengely, rajta rácsévélt, két végén rögzített papírcsík. Két ujjal lehetett görgetni. Aztán a Főiskola. Első kollokviumra készülés, szerelmem hív szilveszterezni. Inkább politikai gazdaságtant tanultam. Könyv aláhúzva, az a papírra. Majd ez, többször rövidítve. Kész. És elnevettem magam, a puska hét szóból állt. Négy férőhelyes lakás tervezése két óra alatt, ott nem volt mihez, kihez fordulni. Műtöriből jó voltam, talán nem is kellett volna puska. Hiszen volt úgy, hogy csupa sohalátott festményt elemeztem, jelesre. De a nevek, dátumok. A negyven tétel kidolgozva géppapíron, a tarisznyámban, tizesével más színű dossziéban. Tételhúzás a katedránál, mire a helyemre, már ujjaimmal leszámoltam, melyik papír. Azt a padra, fehér oldalával fölfelé. Jó néhányszor leírtam rá Kölcsey Husztját, az egyetlent, amit tudtam. Aztán fordít. Volt ennek halvány, ceruzás változata is. Azt írtam fölül a helyszínen, töltőtollal. (Barna tintával, csináltattam egyszer a gyárral pár litert, többünknek.) Épületszerkezettannál más volt a helyzet. Ott saját termünkben írtuk és rajzoltuk a dolgozatot, ki-ki a maga tervezőasztalánál. Aminek egyetlen hatalmas, méter-mély fiókja volt. Abba került a kartonlapra kasírozott segédeszköz. A kartonra spárga, amit hátul kivezettem; s az asztal lábához kötöttem. Pacni tanár úr gyanút fogva fiókomba nézett, csak hát belerúgtam a spárgába, amitől a jegyzet a fiók legmélyére ugrott. Így éltünk Pannóniában. Ma már. Hogy Kata rám szólt, ne mind kiskutyámnak szólítsam őket- Deske, be kell valljam, hogy ez a "kiskutyám" megszólitás - ismerve az összes intellektuális érveket -, engem is enyhén zavar, már vagy 26 éve. P. Arany kiskutyám, mondta a gömbölyű szobrásznő a tábornoknak, amikor minket, húsz művészt elvittek egy hadgyakorlatra - hídverés, atomtámadás meg uzsonna -, hogy majd festünk honvédelmi képeket. Onnét ered. Egy lila-fekete-fehér absztrakt képet be is adtam Tökéletesen álcázott harckocsi címmel, úgyhogy muszáj volt nekik ki is állítani a Hadtörténeti Múzeumban. A kép egy darabja mintha máig meglenne, rémlik, az egyik ruháspolc. d. --- 2011. március 28., hétfő, Kecskemét --- Csirkés Jóska(75) meséli az öltözőben - a mellettem-pályán úszik, iszonyú gyorsan, igaz, békauszonnyal -, sokáig vitték tőlük az olaszok az élőpulykát, kamionnal. Előtte együtt megnézték a farmot. A hosszú autóúton az olasz végig győzködte őt, szervezze meg itthon a macskagyűjtést, átvennék. A házgondnokunk, alpinista kisasszony, barátnőjével kettesben tojásvarrással készül húsvétünnepre. Vagy negyven félkész közepette üldögéltek a parketten. Választhattam. Japánból ma megküldték anyai családfámat. Időt már nem mérek, de számok segédlete nélkül nem tudok úszni. Egy pároskezes-háttempó 4,347 méter. A mai második: A/11/27 Dezső, na végre, jelentkeztél, látom, jó dolgod van, [...] Most átlapoztam újra a Z. börtönben irt jegyzeteit, vegyes gondolatok, amik később versben is felbukkannak, vagy nem. Egy ilyen: Semmi hull a lyukas zsákba, tartja kezesincs gazdája,  reggeltől estelig csak várja, hogy megtelik. Este aztán szól a molnár este van már, tele van már?  Teli bizony semmivel. Semmi hull a lyukas zsákba lesheti is a gazdája. l958. febr. l6. zárka-napokról. Sokkal később lett a Bánatmalom c. vers - az már ott van nálad a kötetben. Ölelés, jó éccakát. Kecskeméten jól alszik az ember? E. [Zelk Zoltánné]                                                                                    Figyelem, ma 6-kor az Aulich Art Galériában [Aulich utca 5.] Várhelyi Timea és Fischer Balázs kiállítása nyílik. Fontos. 19:44 E percben mondták. Igazi öröm. Holnap rohanok, csak lehessen itt kapni, mondják könyvesboltban keressem. A márciusi HOLMI-ban egy hatalmas Rakovszky-versciklus. "új fejezet kultúránkban, olyan jelentőségű": Napéjegyenlőség = Rakovszkyt imádom. És az Időről - ciklusát szívemben hordom. = Rakovszky a legnagyobb. Sok éve temetem / temettem, mint költőt. És vígasztalódtam, hogy ő már megcsinálta. Miután abbahagyta, első regényét még elolvastam. És visszatértem verseihez. 21:07. Az nem úgy van, hogy majd... Telefonok. Már megszereztem / megszerezték nekem. Ha az embernek [ilyen] barátai vannak. Tehát Napéjegyenlőség. 21:36 Én marha [úrnak neveltek], megkérdeztem a drága illetékes elvtársat, föltehetem-e a verset. Kérte, egyelőre csak egy részletet, és bíztassak mindenkit, rohanjanak márciusi Holmit venni. Igaza van. Bíztatok. Külföldiek, mozgáskorlátozottak, ötszázforinttalanok jelentkezhetnek, nekik azonnal, mailben. 22:18 Nem szorosan a tárgyhoz tartozó, de a fenti levélváltások kapcsán hozzám vetődött egy remek fotó. Ime. Várady Soma opusz. 22:40 elolvastam a verseket. De jó, hogy hívő vagyok. --- 2011. március 29., kedd, Kecskemét --- Deske! 1./ Ha jól emlékszem a British Múzeumban láttam ezt a reliefet. A tömlős férfi nem edző, hanem búvár. Súlyokat tettek a testükre, ami - a tömlővel együtt - a víz alá húzta őket. A tömlőből vettek levegőt a víz alatt. Többnyire így keltek át a vízzel teli vár-árkokon az asszír kémek. 2./ Mit szólsz a MODEM kiállításának tematikájához: Keresztény nézőpont a kortárs magyar képzőművészetben. A holokauszt nézőpontjából szervezett kiállítással nem értettél egyet. Azt mondtad - nem emlékszem a pontos mondatodra -, hogy ez alapján nem lehet kiállítást szervezni. Ha jól emlékszem volt egy másik, hasonló véleményed is, amikor a holokauszt második nemzedékének nézőpontjából szerveződött egy kis kiállítás. Keresztény tematika van, de keresztény nézőpont a kortárs művészetben? Erről mi a véleményed? Baráti üdvözlettel: K. Köszi! 1./ Tudom, csak hülyéskedtem. Tudod a népszerűség hajhászása… 2./ Keresztény nézőpont a fogkefegyártásban és a biciklizésben. Csacsiság. ölel: d. Deske, ma csak röviden.. egy kis örömszerzés... az előző nagy versciklus a szerző előadásában. P. http://www.litera.hu/hirek/rakovszky-zsuzsa-60-eves Ma reggeli imámban folyamodtam Zsófiék igen nehéz problémája - telekrészük kényszereladása - megoldásáért. De, bevallom, nem bíztam benne, hogy Jézus Krisztus intézkedik, úgyhogy Máriához is folyamodtam, protekcióért. Aranyszavú Szent Péter püspök pofán csap: Testvérek, három dolog élteti a hitet, őrzi meg az erényt: az imádság, a böjt és az irgalmasság. Ez a három egységbe tartozik, és egymást élteti. Ha valakiben nincs meg egyszerre mind a három, az annyi, mintha egyik se volna meg benne. Bár a böjt, tudjuk, lehet fegyelmezett könyvlapozás, gondosabb körömpucolás, stb. Az irgalmasság is elsősorban gondolati cselekedet. Irgalmasság. Mikor az a marha a sávomban, ráadásul gyorsúszásban... kitértem előle. És a jutalmam: két forduló után rájöttem, de sőt, neki volt igaza. 08:11 Úszás közben átgondoltam. Helyesbítek. Természetesen van zsidó-keresztény nézőpontú fogkefegyártás, és csakugyan keresztény módon biciklizem. Vagyis a világegyetem érdekei is mindenkor szemem előtt.** De ez nem kiállítási szempont, az ember ebből nem csinál kiállítást. Legfeljebb elhenceg vele. Itt. :-) **Hogy ezt a humanizmus is így?! Erre mondta valaki (én), hogy a humanizmus lyukas fazék. Ha nincs Isten, mért ne vegyem el más birkapörköltjét, asszonyát. Ennek kapcsán, ide vág: Jelenits atyát mindenek fölött tisztelem, de tévedésnek tartom, hogy beszállt a csapatba, és vállalta, hogy nyilvánosan beszél (gondolom, teologizál) a gyengécske Munkácsy-trilógia előtt. 12:27 A festészet terén ma bonyolult helyzet állt elő. Megnézhetőek az elmúlt napi képek, mindet avval kezdtem, hogy egy élenk kék feltétlen legyen rajta. Mindet le kellett mosni, nem ment. Ma, hogy most mindenképpen. Egy visszavonhatatlan párizsi kék folttal kezdtem. És akkor 1./ ma sem ment, a kéket egyszerűen nem tanultam meg? 2./ lemostam 3./ eldöntöttem ma szabadságot veszek ki festészetből, és a lombok alatt egy őzikét rajzoltam 4./ de nem sikerült a lába 5./ akkor a lovak közé dobtam 6./ tulajdonképpen A/11/28, elnézést kérek. Mindez nem változtat azon, hogy drága barátaim ötletére / segítségével délre honlapomra mentve saját hangjával Rakovszky Zsuzsa időversek-ciklusa, és még három, hála, hála. Ha belegondolok, tízenkét munkatárs az évek során e honlap létrejöttén. Mennyi munka, mennyi segítség. A versek bekerülnek a HANGTÁR-ba is. A VERSTÁRBAN már rég otthon vannak. Tehát az IDŐRŐL versciklus. Ennek is (az értők körében) hatalmas visszhangja volt, mikor megjelent. 1./ Kísértetek 2./ Egyirányú utca 3./ Párbeszéd az időről 4./ Dal az időről Bár hallva talán még ez is túl sűrű. Olvasva jobban befogadhatóak. És: a márciusi HOLMI! Kísértetek   //   Egyirányú utca   //   Párbeszéd az időről   //    Dal az időről Tudod, ez a Napéjegyenlőség. Érzem, hogy nagyon nagy mű, csak nekem töredékeiben él, túltömörített, alíg követhető. Ragyogó víziórészletekkel. d. Én egésznek látom: fejezetek, színterek egy nő életéből, majdhogynem sűrített verses regény, ha cselekménye nincs is, helyette állapotok sora. Ha valami zavar egy picit: az a képi telitalálatok túlsűrűsége. E, Lényegében ugyanazt mondjuk. Mindenestre én nem nagyon fogom használni, annyira deprimáló. Ha már-, akkor viszont ezt is nézd meg, remekmű, bár ez se vidám. Alig ismerik ezt az életművet. Illetve mondjuk így, sokan nem ismerik, akik pedig használnák. Tehát: Téli napforduló. ölel: d --- 2011. március 30., szerda, Kecskemét --- Affektálás és/vagy csacsiság, hogy a tegnapi A/11/28-as képért elnézést kértem. Egyáltalán nem kérek elnézést. Lehet hogy a munka jó, kicsit jó, vagy rossz, nem látom még. Érdekes, vagy legalábbis más. És leginkább lehet, hogy jó irányba mutat. Ősszel bontják, hát biztos, holnap látom utoljára ezt a uszodát. Búcsú. Tegnap az 57 perces (kiírja) skype [Le Meux] mellett még 44 levelet írtam. Tehát adós hárommal, mert 47 érkezett. Csak hát közben képcsinálni is. Igaz, legrövidebb levelem ez volt: "2". És még ide is írtam, de mennyit, és milyen okosat. Fotó csak egy, F/2011/078, ködös uszodaelött. Egy igen kismértékben cicakedvelő jóbarátakinek elege van ezekből a fotóból, sőt; kéri, tenném közzé, hogy én sem cicaközpontú. Való igaz, minden állat egyenlő, de leginkább a kutyák és a házigörények. Ebbe a macskadologba kvázi véletlen keveredtem bele, ami aztán a napisajtó tehetetlenségi törvénye szerint eszkalálódott.   És akkor az itteni utolsó kezdett kép. A/11/29 Három változás e két napban. A színesség. Monokrómban, szürkében otthonosabban mozgok. Foglalkoztatva van az egész képfelület, szórtabb kompozíció. És az édes hang. Érdekes lenne errefelé menni. Majd július másodikán. Most a legfőbb gondom, (a legkevésbé sem vicc) hazavigyem-e asztalmagasító ládikámat, amin festek. Négy éve csináltam, kizárólag itt kell. De hát annyira szeretem. Egy 2008-as fotó róla: F/08/037. --- 2011. március 31., csütörtök, Kecskemét --- Itt a vége, F/2011/079 Illetve ez a vége, persze. Fél egyre lettem kész vele. látogató 2011 március: 272443 = 5428/hó = 175/nap VÁLINEWS; 193. levél J.-nek, Le Meux-be / 2011. április --- 2011. április 2., szombat, Budapest --- Sűrű most, egy hónap után, Pesten. Megjavítani a WC-tartályt, nyaralót (most ingyen) átruházni a gyerekekre. Amint hazaértem, az első, amit láttam, megláttam, hogy a télen megint átfestett 2008-as Tétova műterem - A/08/53 nagyon jó, sőt, nagyon szeretem; de a keretét feltétlen világosabbra. Ma 04-05h ez is megtörtént, egy kicsit bele is nyúltam, persze. Sajnos nem lehet hordani, aktuálpolitikai megfontolásból egy utcadobozra kitettem terepmintás hosszúnadrágomat. Hét zsebe volt. Éve vettem, merthogy nem látszik rajta a festékfolt. Az uszodában szóltak, május 14-én a győri Napoleon házban kiállításom lesz " a múzeum tulajdonában lévő művekből". Ezt úgy értelmezem, hogy talán fotó is. Majd kapok meghívót. Pár éve hívtam őket, hogy adnék új képet. De hogy ez tetszik, meg ez is. Lehetne kettőt? Ketten zsűrizték, végül tizenkilencet vittek el. Meg fotókiállításom anyagát is nekik adtam, három ládában. Győr jó város. Ma Paolai Szent Ferenc remete (1416-1507) ünnepe; egy leveléből: Úgy bocsássatok meg kölcsönösen egymásnak, hogy később a sérelmet föl ne rójátok. A sérelem, erre való visszaemlékezés ugyanis: jogtalanság, a harag továbbszövése, a bűn megőrzése, az igazságosság ellensége, rozsdás nyíl, a lélek mérge, az erények elvesztegetése, az elme férge, az ima megzavarása, az Istenhez intézett kéréstek erejének megsemmisítése, a szeretet elárulása, lélekbe szúrt tövis, soha el nem alvó gonoszság, soha el nem fogyó bűn és mindennapi halál. Lehet választani. Reggeli futás, egy hónap kimaradt, izomláz. A Török utca sarkán megálltam egy percre: F/2011/083. Már a déli oldal kandeláberei is világítanak. Kandeláber. Nézem, egy lö betű. Ezt a szót életemben alighanem most írom le először. Tréfából beírtam a honlap KERESŐBE, és lám: "2011. január 30. Már a Margit híd déli oldalán is állnak a kandeláberek." --- 2011. április 3., vasárnap --- Egy idős hölgy szeretné eladni egy munkámat, lakbértartozás. Kérte, segítsek. Tihanyi dombok - B/61/03, ott is készült, 1961. szeptember, autóstop. Ötven év alatt a papír is hozzáhullámosodott kissé. Pittkréta, 30 centis, életem harmadik megtartott grafikája. Szeretne többet kapni érte, 80 ezerért odaadja. A kép most nálam van. Megrökönyödve tapasztalom, hogy mind ez idáig, vasárnap 22:57, egyetlen mail sem érkezett, hogy az új kép kerete randa, és szíveskedjek minél hamarább... Nekem tetszik. --- 2011. április 4., hétfő --- Vasárnap Dunakeszi, unokalátogatás. Megnéztem a leporellót, amit Kinga, a legnagyobb, mamájától kapott, az ő kutyája elvesztése emlékére. Kb. tíz fotó, szövegekkel. Ez Boti. Ez meg itt a középső, Piri (nevek OK., már csak az aktuális kutyák nevét nem bírom követni):  Szent Konrád, 1818-1894, negyvenhárom éven keresztül egy kapucinus kolostor portása: A szelídség és az alázatosság erényének gyakorlásához elég nekem, hogy a szemem a keresztre emeljem. Ez az én könyvem. 08:49 Ma reggel ilyen volt a hídfő. F/2011/087. H. szerint túl sok belőle, úgyhogy linkbe tettem. Délelőtt keretezés, következő munkafázis az első szemle; összenézés. A zéró pont. Akad közte befejezett is, ahogy látom. Innét indulunk a köv. hónapokban. F/2011/088 19:45 Ma (először) megnéztem Várhelyi Tímea és Fischer Balázs közös kiállítását az Aulich utcai Aulich Galériában. A vendégkönyvbe: Csillagos ötös fölé. (Ha nem dobtam volna rég ki, visszaadnám a diplomámat. Elvben van antikvárius könyveladó vizsgám, avval talán még lehetne valami kezdeni.) Mindent tudnak. Például a magyar festők nagy részének fogalma sincs, mire való a szín. Nyitvatartásra mindenféle adatok, de most a kapust kérdeztem: 8-18h. munkanapokon, április 28-ig. Most, hogy a japán atommű problémás, eszembe jut egy régi beszélgetésünk. Keresőbe: REAKTOR. Megvan: NEWS, 2007. szeptember: [56-os disszidens] Tegnap elbeszélgettünk. Atomreaktorokat tervezett és telepített szerte a világon. Az afrikai országokban burnuszban járt. Aztán áttért a napkollektorokra. Nevetve mondja, eddig vörös terror volt a világban, most meg zöld. A napenergia felhasználás még Tuniszban is ötször drágább az atomenergiánál, ahol mindig süt a nap. Tárgyalgattak öt évig, küldöttségek utazgattak Európába, terveztek, megkapták a segélyt, aztán abból mégis atomreaktort vettek, bölcsen. Nem szólva szélenergiáról, Nem Yerseyben sok szélkereket látott, a fele már áll. A reaktort oda teszik, ahol kell, a szélkereket, ahol szél van. Azt az energiát be lehet kapcsolni egy nagy rendszerbe, kisegítőnek, legfeljebb arra jó. Szállítani kell az energiát, tárolni a szükséges időszakra, az egészet folyamatosan karbantartani. Addig éri meg, amíg a hülye EU erre pénzt ad, finanszírozza. Északon kísérleteztek avval, hogy az így nyert energiával vizet magasba, ami lezúdulva turbinát hajt. Működik, csak akkor nem ötször, hanem tizenötször drágább az atomenergiánál. A kínaiak tudják, ott most több száz reaktor épül. Indiában is. A paksi is jó, bár ilyet már nem gyártanak. A maiakra négy méter vastag betonköpeny, szabvány szerint, hogy becsapódó repülő se tehessen kárt benne. Nem utasszállító, az puha, hanem hogy a lökhajtásos vadászgép acél főtengelye át ne fúrhassa. Mindez elsősorban nem a repülők miatt, hanem, hogy ha baj van, a baj bent maradjon. Szabad idejében matematikázik. Egyebek mellett egy 18. századi megoldatlan probléma. Számelmélet. Ilyenkor akár egy hétre is kikapcsolja az emailt, a telefont, megteheti. Akkor esti séta közben is ez, amúgy persze nem papíron, kompjúteren. Áhítattal hallgattam. --- 2011. április 5, kedd --- Az imádságban megtisztulunk, az olvasásban tanulunk; ha hozzájutunk, jó mindkettőt elvégezni; ha nincs időnk, akkor az imádságot helyezzük az olvasás elé. Szent Izidor püspök (560-636) Deske, ígértem, mellékelem Szatmári Zoli főbb adatait. Fizikus, a Műegyetemen volt tanszékvezető, az egyetemi kísérleti atomerőmű is hozzá tartozott. Számos anyaga elérhető a hálón, ez az egyik, itt linkben. A baráti társaság tagja, rendszeresen összejövünk. A zöldeket káros szervezetnek tartja, mert az emberiség energia-gondjai megoldására - a jelenlegi ismeretek alapján - legalkalmasabb megoldás ellen kampányolnak. Szerinte az atomenergia a legolcsóbb, relatíve a legbiztonságosabb, a környezetet nem szennyezi, termelése nincs helyhez kötve. Az atomhulladék tárolása olyan biztonságos, hogy balatoni telkét rendelkezésre bocsátaná ilyen célra. Fenntartható fejlődés és atomenergia - 2010/2011 2. félév G1. Érdekes, hogy egyes körök támadják a papi nőtlenség intézményét, holott nem is érdekeltek benne, és semmi közük hozzá. Ez olyan, mintha valamelyik egyház követelné, hogy kohómérnök csak vörösszakállas ember lehessen, vagy zöldpárti csak zöldfülű. --- 2011. április 6., szerda --- Folytatódott a fenti téma: Kedves Deske, nem értek egyet a kohómérnökös példával. A cölibátus teszi tönkre a katolikus papságot. Lásd Írország, de szinte minden katolikus állam papsága a hosszas kontraszelekció miatt homo, ill pedofil irányba mozdult el. Ez jelentősen csökkenti az egyházba vetett hitet, az amúgy is apadó hívők számát. Sajnos igaz, hogy attól, hogy az ember nem tud tojást tojni, meg nem feladata, meg nem is tartozik rá, még megmondhatja, hogy büdös a tojás. Ez a demokrácia. Akár akarja valaki, akár nem, érintett lehet. Hogy engedheti valaki a gyermekét katolikus iskolába (akár ateista is), ha ott nincs biztonságban? Akkor pedig joga van felemlíteni, mennyire káros az egyházra nézve a papi nőtlenség. Prostestáns országokban, ahol normális családban élhet egy pap, miért nincsenek pedofil botrányok? Ugyebár Krisztus után hosszú ideig nősülhettek a papok... üdvözlettel: A. Keves A! Ha majd a magánmitológiából visszatér a hithez, másképp fogja látni ezeket a dolgokat. Szívből kívánom, ezt a munkát sikerüljön minél hamarább elvégeznie. d. Deske, egyedül a katolikus egyház követeli meg ezt a férfiúi szubsztanciával meglehetős ellentmondásban lévő létet. Mint tudható, nem is szokták betartani. Házvezetőnők, unokahúgok, falubéli menyecskék. Most mi a fontos? A jogi nőtlenség, vagy az önmegtartóztatás? Nem kellene ezt elválasztani egymástól? Az első nem erkölcsi kategória. A második: nos, az már az erkölcsi előírásnál is - saját döntésből, fantasztikus késztetésből születő - több.  A "papi nőtlenség" szerintem álszent dolog**, azzal viszont egyetértek, hogy a teljes odaadást követelő hívatás - lett légyen az bármi - legalább is nehezen egyeztethető össze a valódi családi léttel (ami ugyancsak hívatás). Most Th. Mann jut eszembe - mint (visszataszító) családapa. Dehát nem ezért szeretjük. (A feleség véleményére azért kíváncsi lettem volna valaha. Már nem.) E. Válaszom kétirányú. A nemhívők kiesnek ebből a problémakörből, hiszen nem érthetik, nem ismerik ezt a dimenziót, mint krisztusi élet. A hívők számára: 1./ Amit a szabadelvűek szeretnének, minden megvalósult a protestáns egyházakban. Ahol semmivel nem jobb a helyzet e téren. (A katolikus egyházban jelentősen kisebb arányban fordult elő a pedofília, mint a protestánsoknál. A pedofília oka tehát nem a cölibátus.) És nem virágoznak jobban. 2./ A cölibátus semmivel nem nehezebb, mint egy tiszta házasság. 3./ A sajtó torzító problémakezelése a Sátán munkája. Az emberek alul-, illetve félreinformáltak. A problémákra nem a cölibátus eltörlése vagy a még „toleránsabb” politika bevezetése a megfelelő válasz. Éppen ellenkezőleg. Egyházunk sokkal inkább saját fegyelméhez, rendjéhez szeretne visszatalálni. --- 2011. április 7., csütörtök --- Kedves Deske, ...hivőnek gondolom magam, de az egyházaktól - mindegyiktől - elhatárolódok... azt gondolom, életvitelem, a világról való gondolkozásmódom elég a belső hitem, mely vezérel... ma az egyházak számomra életszerütlenek, lassan igazodnak a változásokhoz, illetve érdekeik szerint... én nem kereszteltem meg a gyermekeimet, mert azt gondoltam, nekk felelősen érett fejjel kell dönteniük hova csatlakoznak... nem dönthetek helyettük, csak példát mutathatok... R. Kedves R.! Maga bizonyára mindent megadott gyerekeinek, a legfontosabbat kivéve. A matematika megtalálását vagy elkerülését se szoktuk a gyerekeinkre bízni. Netán, hogy válogassák ki a maguk számára a szimpatikus tételeket. d. Szia! Elolvastam. A cölibátus. Az esküvőn is mindenki hűséget fogad, ennek megszegése sokkal nagyobb arányú, mint a cölibátusé. Mégsem törlik el az esküvőt. U. Keresztény cigány szakkollégiumi hálózatot hoznak létre a magyarországi keresztény történelmi egyházak. Szeptemberben nyílnak Budapesten, Miskolcon, Nyíregyházán és Debrecenben roma egyetemisták és főiskolások számára. in: Új Ember 2011.3.17. Deske, egy kicsikét sem apad a hívők száma: http://www.rayfowler.org/2007/07/24/map-of-the-worlds-religions/ A. Kedves Deske, tetszik ez a szó; magánmitológia. Csipegetni vonzó tételekből, kikerülve a nehéz kötelességeket. Ő. --- 2011. április 8., péntek --- ESTI CSODA  Sövény fölött holdtól ragyog elhullámzó kasza. Ámulok: nem én ballagok vele haza.      Illyés Gyula REGGELI CSODA. Évszázadok óta 05:23-kor szól a vekker, tegnap végre visszaállítottam öt perccel, 05:17-re, lassulok. Meg teát is csinálok. De a vekker ma is '23-kor szólt. Mi van itt? Több évtizedes Képcsarnok-raktári tárolásban összekarcolódott, töröttsarkú képem került elém. 1975, Édes Istenem, Kelet-Németország, Nemzetközi Alkotótábor, vagy mi. Másfél hónap. Az első hét kötelező témagyűjtés, a Halle-Schkopau melletti Hitler építette iszonyatos méretű Buna-Werke vegyigyárban rajzoltunk. Aztán fölvittek az Északi-tenger menti hatalmas üdülőjükbe, ott is végig dolgoztam. Minden eszközt adtak. Később elfogyva a többi, csak ilyen, nyújtottformájú lemezhez lehetett jutni. A lengyelek középkorú férfi tolmácsa lopott számomra lila festéket övéitől. A végig-velünk ujságírónő, úgy tudtam, mellénk rendelt prostituált volt. Mondták, nem mert, egyedül velem nem készített interjút, nem nagyon lehettem elvegyülős-barátságos. Akkortájt. A zárókiállításon a németek nem voltak boldogok absztraktjaimtól. Mindenesetre két év múlva azért meghívtak a nagy kiállításra, ami az élmények végleges feldolgozásából készült. A levélben jelezték, nem tudják ígérni, hogy minden képet megvesznek. Hoppá. Akkor egyet biztos. Kétméteres absztraktok. Abból megcsináltattam a lakás gázfűtését. Hazafelé sikerült a gépre fölcsempésznem az ottani zsebpénzen vett Pentacon-Six 6x6 fotógépet, hallatlan kincsem évtizedekig. A szokásos egyetlen bőrtarisznya, a reptéri röntgennél a mellétett szopránfurulyámra kérdeztek rá, mi az a cső. Valami húsz kiló képpel jöttem haza. A taxis mutogatta, ez itt a Lánchíd, már német akcentussal beszéltem a magyart. Ezt a munkát 1976. február 2-án vette meg a Képcsarnok, 1000 forintért. Néhány éve aukciókkal üríti raktárát, a kép tavaly került egy gyűjtőmhöz. Sajátos az árazási technikájuk, a képet 150-ről indították, (a többit 20-30 ezerről) a leütés 550 ezer volt. Most restaurálásra nálam: Távolodva - A/75/38, 30x80 cm. (A képet 35 éve nem láttam. Így néz ki a hátoldala.) 21:27 Most kaptam a fotót. Őrület, gyönyörű és borzalom. A szöveg hozzá: <> Székely János püspök: Elszomorító és felháborító azokról a bűncselekményekről hallani, amelyeket egyes papok elkövettek. Ugyanakkor elfogadhatatlan és igazságtalan az, hogy egyes esetekből általánosítva az egész egyházat és a papságot gyalázzák, ahogyan ezt egyetlen más fogalkozással vagy közösséggel nem mernék megtenni. Egyébként az Egyesült Államokban végzett felmérések szerint az utóbbi évtizedekben mintegy 39 millió bűncselekményt követtek el fiatalkorúak ellen. Az állami iskolákba járó gyerekek 6-10 százaléka számolt be arról, hogy zaklatták. A bűncselekmények túlnyomó többsége pedig a családokban történik... Péter hálója azonban nem szakad szét. Az egyházzal szemben megnyilvánuló sok esetben szinte sátáni gyűlölet annak a jele, hogy az egyházban egy különleges erő van jelen... --- 2011. április 9., szombat --- Gábor találmánya. Élet és Irodalom, 1973. 05. 26. Leendő részlet blogjából: IRODALOMTÖRTÉNET - MÁSKÉPP. [www.berszangabor.hu] …az Írószövetség kérésére helyt adunk az alábbi közleménynek: Csurka István, a Magyar Írószövetség tagja, ittas állapotban a szövetségi tagsággal összeegyeztethetetlen kijelentéseket tett, és az emberi-írói etikát sértő módon viselkedett. Ügyében az Írószövetség fegyelmi vizsgálatot indított… körültekintő vizsgálat után a döntés: szigorú megrovás… szövetségi tagsági jogainak gyakorlását egy évre felfüggeszti… figyelembe vette Csurka István megbánását… Hát megvan! Három hónap kellett hozzá. Januárban ugyan megküldte a Bookline.hu a könyvet, de ezt a keresett szöveget érthetetlen módon kihagyták a II. kiadásból. Baráti segítség, mára itt van. A történet előzménye egy a C. Naplóból újraolvasott régi levelem: dátum: 1992.5. fájl: html/c2292-1.htm C. 02292 [levél Tamás Istvánnak, "VÍZPARTON AZ EMBER KÖNNYEBBEN FELEJT" könyvéhez] "István, mindjárt vége a könyvednek, ami nagy szó itt Pesten, munkaszezon közepén. Gyönyörű balatoni ízek és szagok. A szovjet asztalos-diplomatát nem tudtam végigolvasni K-nak, annyira könnyeztem-" De mi lehetett az a szöveg, ami nekem húsz évvel ezelőtt, annyira...? Tessék elolvasni: ...az újonan kinevezett szovjet követ tehát közeledett Belgrád felé. A szerb királyi csendőrség pedig a peronon és a pályaudvar csarnokában gyülekező s dühtől tomboló orosz emigránsokat igyekezett féken tartani, kordonokkal elszigetelni, mert nem titkolták, hogy a kommunista küldöttet meglincselik, felaprítják, széttépik. A vonatot megállítani már nem lehetett. A protokolltisztviselők falfehéren tipródtak, a csendőrök a korbácsaikat és a fegyvereiket szorongatták, a fehér emigránsok százai rázták az öklüket, üvöltöttek. A vonat befutott. Halturin szalonkocsija a pályaudvar közepén, az első sínpáron állt meg. Percnyi csend. Csak a szerb külügyminisztériumi protokollcsoport tagjainak a lihegése hallatszott, amint át akarják verekedni magukat a tömegen, hogy a diplomáciai illem szerint fogadják a követet. A kocsi ajtaja még csukva. Vasúti alkalmazottak nagynehezen szőnyeget terítettek a lépcső alá. A hivatalos vendégvárók is odaértek, megtépve, télikabátjaik gombjai leszakadozva, cilinderük összelapítva. Kinyílt a szalonkocsi ajtaja. Az emigránsok tömege felzúgott, majd amikor Halturin asztalos megjelent a felső lépcsőn, velőtrázó ordításban tört ki. A követ rálépett az első lépcsőfokra. A szemek vérben forogtak, az ordítás ha lehet még jobban felerősödött, a karok fenyegetően emelkedtek a levegőbe. Egy óriástermetű feketeszakállas férfi, kék orosz ingben, derekán selyemövvel, átszakította a kordont és a követ felé rohant. A csendőrök a nyomában, de nem lehetett megállítani. Halturin -- honnan is tudott volna hibátlanul öltözködni? -- a frakknadrág alatt rövidszárú orosz csizmát viselt. Amikor lábát a pályaudvar kövére tette, a sín mellé, a szakállas férfi, aki a markában valamilyen gyilkos szerszámot is szorongatott, rámeredt, elejtette a vasat - az öreg író, aki nekem mesélte, nem emlékezett rá, hogy kisebb revolver volt-e vagy kés -, kimeredt szemmel nézte a csizmát, majd térdre borult: - Bátyuska! Bátyuska! - és átölelte Halturin lábát -, Te a Szent Oroszország földjéről jössz! Áldott, aki azt a földet érintette! Áldjál meg bennünket! A tömeg zúgása lassan elcsitult, a szemekből kihúnyt a gyilkos tűz, az emigránsok is térdre borultak, az öklök kinyíltak, tenyerekké váltak, és esengve nyújtóztak Halturin felé - Áldj meg bennünket, bátyuska, te a Szent Oroszország földjéről jöttél! Áldott, aki azt a földet érintette! Áldjál meg bennünket! És Halturin asztalos, a párt neveltje és hű fia, akivel a gyorstanfolyamon bizonyára elolvastatták azokat az erőszakos hülyeségeket is, amiket filozófia címén Lenin a vallásról összekontárkodott, s aki bolsevista maradt 1937-ig, azaz élete végéig, frakknadrágja alatt az orosz csizmában, fekete szalonkabátban, cilinderben, fehér sállal a nyakában, kiterjesztett kézzel, a pravoszláv liturgia szavaival zokogástól elfúló hangon megáldotta a belgrádi emigránsok térdeplő tömegét: - "Krisztus feltámadott!" (Halturin anarchista, az 1880. február 17-iki Téli Palota elleni robbantásos merénylet főszereplője - 89 halott -, későbbi kommunista apparátcsik. Az első belgrádi követ. 37-ben kivégezték, később utcát neveztek el róla. T.I. járt is ott.) Deske, ez eszembe juttat egy történetet, amit Scheiber Sándor kiadatlan levélnaplójában olvastam (sajnos, nem emlékszem a részletekre). Egy magyarországi vidéki hitközséget deportálnak Auschwitz-Birkenauba, és a rabbi, mielőtt fellép a marhavagonba, letérdel, megcsókolja a földet, és ezt kiáltja: "Nem ez a föld űz el engem!" M. --- 2011. április 10, vasárnap --- Föladtam a levelet. Előző évtizedekből extrapollálva, nulla eséllyel. Egy százalék eséllyel. Ez a dolgom. Nem fogok megsértődni, vagy szomorkodni az elutasításon. Ilyesmire nekem nincs időm. dátum: 2011.4.9. fájl: html-2011/mucsar-04.htm C.10873 Gulyás Gábor igazgató Műcsarnok Tisztelt Igazgató Úr! 2011.2.14-i levelemben kértem visszatekintő-kiállítás lehetőséget 2012. őszére - 70 leszek - az Ernst Múzeumba. (Ezt a kérelmezést sajnos más nem végezheti el helyettem.) Közben most eszembe jutott, a kiállítást még szívesebben csinálnám meg a Műcsarnok jobboldali három termében, ahogy valaha, '81-ben is. Jó munkát kívánok: vd. Egy további idézet a Vízparton... - [1992] könyvből. Egy falusi fodrászműhelyt ír le: Jenőnél a tv mindíg be van kapcsolva, de hang és kép nincs rajta, s csak azért működik, hogy átmelegedjék a fadoboz, mert azon a langyosságon szeret ülni a fehér macskája. --- 2011. április 11., hétfő --- Kata jön az esti miséről: az atya a hirdetések fölolvásakor mikor másodszor is bakizott, elnevette magát, és alíg birta abbahagyni. Fioretti imaközösségünk régóta imádkozik a Budai Ferenceskolosor jókedvéért, humoráért. 09:15 Téli-nyári gumi csere. Alapos csere, mert mégsem 3.200-ba, hanem 82 ezerbe került. 10:48 Udvardy püspököt a pápa most kinevezte a pécsi egyházmegye élére. Isten segítse munkájában, mert szerintem nem alkalmas ilyen posztra. Tavaly egyik levelemre hónapokig nem válaszolt, s aztán is csak szóban üzente meg döntését. Számomra ez kizáró ok. Hallom, egyébként kíváló prédikátor. --- 2011. április 12., kedd --- Levél indult az esztergomi segédpüspök atyának. 2011.4.12. fájl: html-2011/szekely-01.htm C.10875 Kedves Székely atya!  1985-ben két karizmatikus imacsoport alakult a budai ferencesek szárnyai alatt, Marik Józsefé és az enyém. Mi is, a Fioretti, azóta is közbenjárunk minden szerdán (például a kolostor jókedvéért, humoráért). Lelkivezetőm, Katona István atya engedélyével a plébániáról hozott szentséggel kezdettől szentségimádást tartottunk, majd áldoztattam is. (Hivatalosan csak betegek számára szóló áldozatási engedéllyel rendelkeztem.) Utóbb a ferenceseknél a plébános atya csak a szentségimádást engedélyezte. Ezért engedélyt kértem, és kaptam is az érseki helynök atyától, (csak) szentségimádásra, avval feltétellel, hogy összejöveteleinket ezentúl a plébánián tartjuk. Ez azonban technikai okokból lehetetlen. Így most mindezt hiányoljuk. Hiszem, hogy Isten előtt tiszta a kérésem. Tisztelettel kérek egy személye szóló privilégiumot, hogy a huszonhat év korábbi gyakorlata visszaálljon. Vagy ha ez nem lehetséges, akkor hogy szentséget kaphassak szentségimádásra, amit alkalmanként visszaviszek a plébániánkra. Bármikor, szívesen, mindezt élőszóban is. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Nyolc kecskeméti kép bef., a 26-ból; fotó, keret hozzáfestve, címadás, adatbázis, képcédula. Már fönn vannak a helyükön, a festményeknél. Ez a Véletlen műterem - A/11/28. --- 2011. április 13. szerda --- Célszerű, de olyan elviselhetetlenül idegen volt ez az 5:17-es szám vekkeridőnek, visszaálltam az 5:23-ra. A szívvel nem lehet harcolni. --- 2011. április 14. csütörtök --- Hónap közepe, uszoda ilyenkor 06:10., ami feltűnést kelt. Így fogadnak a vízben: - Aztán minden bűnt bevallani! - Annyi időm nincs!; a Lukácsban gyónásom közügy. Penitenciának unokáim védőszentjei életének elolvasását kapom, vakarom a fejem, honnét, az atya kisegít: google. A tegnapi Népszabadságban kritika Várhelyi Tímea és Fischer Balázs kiállításáról. A cikk így indul: << Vegyünk mindjárt az elejére két nevet: a Vaszkó Erzsébetét és a Váli Dezsőét. Nem azért, mintha a két kiállító őket követné, de mert minden járatosnak ők jutnak majd az eszébe. /Rózsa Gyula/ >> Szeretem a nevemet újságban olvasni. De ez ennél sokkal több. Hogy együtt Vaszkóval! De sőt!* Jut eszembe, hiszen a Nemzeti Galéria III. emeletén is mellette vagyok: A/91/48. A nyavalyásak ezt, és nem A régi zsidó temető - A/82/31-et tették ki, noha az jobb, csak hát az évtiedek óta nem a raktárban, hanem szobájukban, falon (panaszkodom vagy dicsekszem). * © Várady Szabolcs (nemtudommelyik verse). Szia! Csak bosszant?sodra: ha m?r a Vaszkóval együtt emlegetnek, nem mutatn?d a képét is, ami mellett ki?llitottak? Merthogy kiv?ncsi lettem (volna) arra is... J. /Le Meux/ És az honnét lenne meg nekem? d. Nem tudom, neked ?ltal?ban minden megvan..., nem? J. Magamról :-) d. Ja, ezt hirtelen elfelejtettem :-)))) J. Na, a rend kedvéért itt egy remekmű a MAGÁNMÚZEUMBÓL.. 17:25 Vendég délután, közben teljeskörű izgalommal vártam a percet, mikor nyithatom a mailt, láttam: MNG. Drága István! Átküldte a Vaszkó-reprót, ime. --- 2011. április 16., szombat --- Drága Jelenits atya. Ma már nem, annak idején néhány évenként találkoztunk. Ha valami eldöntendőm, gondolatban mindig megkapom tőle a választ. Egy 24 perces tv-interjúja, az öregedésről kérdezik. Aktuális.: http://videotar.mtv.hu/Cimkek/f/e/feledy_peter.aspx Nem éltem hiába. G1. már Zelket olvas. És ő küld Zelket!, nekem!: Pillanat Könyökölve, mint híd-karfára a szeptemberi délutánra, két perc rése között rálátva a teljesség pillanatára, a csordulásig teli tájra, a fák öntelt diadalára… folytathatatlan, mondhatatlan, folytatnám még, de csak szavam van. G1. az öltözőben, reggel: - Deske, Végh Alpárt olvasok. Azt írja némi iróniával rólad, hogy " Váli Dezső kiválasztott ember. Kiválasztotta magát, s keményen dolgozik azon, hogy választásának megfeleljen." Mit szólsz ehhez?! - Közhely. Evvel mindenki így van, nem? - Hát tényleg. Kitűz az ember egy életcélt, aztán- - Életcél? Hoppá. Az nekem sose volt. Jövőkép? Jövő nincs. Horizontom a köv. elém kerülő feladat. Most például, hogy az elém kerülő csakugyan két szó-e. "de sőt © Várady Szabolcs". Deske, erre gondolt? / P. EGY MEGRENDÜLÉSRE Los Angelesben (már bocsánatot kérek) a vécé megrendült alattam, a földdel együtt. Big deal – nagy dolog! De én – ez már mégiscsak... – kifakadtam. Több volt a soknál. Tudni tudja bárki, de élni, át: ez ilyen ingatag? Hogy lehet itt megülni vagy megállni? Szóval az ember, ugye, kifakad. Aztán még rengett egy-kettőt. De hát az ott elvégre Kalifornia. A megnyugvásnak volt idő magát azóta már – itthon – kiforrnia. De nem. De sőt. Most hogy lesz ez tovább? Az ember végül egyre tétovább. Hát végállomás. Fekete nap - A/76/32. Gyűjtőhöz került. Múltja fordulatos. 1976.11. -1979.12. készült, 50x70 centis kép 1977.3. József Attila Műv. Ház kiállítás 1979.12.15 Képcsarnok megveszi, 2000 ft, árulja: 3620. 1987.1.21. Visszakerestettem, a Képcsarnok központi raktárában van 2007.4.1. Helyszínen, a kép még ott, annyira sérült, hogy forgalmazását letiltottam 2009.5. kérésükre restauráltam, nem kérték, kereteztem is. Ezt 10 ezerrel honorálták. Mégsem árverezik, bekerül az elit gyűjteményükbe 2011.4.15. Szegedi Képcsarnok aukción (anyagi okokból mégis) árverezik, indul 150e, leütés 700e. Janikovszky Jánosnál, ha jól számolom, ez a tizenötödik képem. Reggeli futás közben öreg rikkancs-ösmerősöm (mindíg derűs, tudom, bányász volt és szerette a nőket; egyszer egyeztettük, rajztanárát ismertem) a Török utcában ma is, szokásosan rámkiált : - Hajrá, Váli úr! Megállok. - Bocs, én a maga nevét nem tudom. Ez így nem igazságos. - Albert. De nem mint Einstein. Dunai. Dunai Albert. F/2009/075   F/2009/063 Barátom föllelkesített, ebéd után elvillamosoztam a Margit hídig, és egy sorozat járdafotó a Török utcában, ahol minden reggel. A többi kép a FOTÓ / 19. JÁRDÁK-nál. F/2011/092,  F/2011/098,  F/201/100,  F/2011/103. --- 2011. április 16., szombat --- Barátomtól hallottam a kifejezést, a tolerancia diktatúrája. Rákérdeztem. Fontos. A semlegesség világdiktatúrája, a tolerancia világdiktatúrája, a relativizmus világdiktatúrája. Mindhárom kifejezés XVI. Benekek pápától származik, és arra a szép csendben lezajlott kulturális forradalomra utal, amely a XX. század második felében kezdődött, és a hidegháború végével (1989) teljesedett ki elsősorban az ENSZ vezényletével. Arról van szó, hogy az ember semmit nem fogad el adottnak; a valóságot teljesen lebontja és saját önkényes tetszése szerint újraépíti. Például az új irányelvek szerint (melyek az Amerikai Egyesült Államokban már érvényben vannak, és az Európai Unió is készül bevezetni őket) az óvodában tilos fiús játékokat adni a kisfiúnak, hiszen ezzel korlátoznánk az ő szabadságát, hiszen később kiderülhet, hogy nem is fiú szeretne lenni, hanem lány. Az USA kötelezően előírt iskolai tankönyveiben mindenféle szexuális aberáció (homoszexualitás, biszexualitás stb.) képi bemutatása szerepel azzal az indoklással, hogy ezek mindegyike teljesen egyenrangú, és minden gyereknek joga van a választási szabadsághoz, hogy egyszer majd eldönthesse, hogy heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális szeretne-e lenni. Az ENSZ nemzetközi irányelveiben szerepel az abortuszhoz való jog is, amelyet a világ minden kormányával el kell fogadtatni. A kulturális forradalom önmagát semlegesnek nevezi, és ezt a semlegességet tartja a minden ember között megvalósítandó párbeszéd közös nevezőjének. Ez az állítása azonban téves, hiszen a jó és a rossz kérdésében senki sem maradhat semleges. Ha pedig mégis semleges marad, az egyenértékű a rossz választásával. Mégiscsak hasznos lesz a zárósorokat is idetenni: -- Angliában az egyik legnagyobb katolikus intézménynek be kellett zárnia kapuit, mivel az új angliai törvények értelmében homoszexuális szülők részére is közvetítenie kellett volna örökbe fogadásra váró gyermekeket, és erre nem volt hajlandó. -- Nemrégiben az Egyesült Államokban egy örökbe fogadott gyermekeket nevelő házaspártól vonták meg az örökbefogadás jogát, mivel nem voltak hajlandók gyermekeiknek azt tanítani, hogy a homoszexualitás egyenértékű a heteroszexualitással. -- Spanyolországban több évre felfüggesztettek és 6000 eurós kártérítés megfizetésére köteleztek egy bírót, aki vallásos meggyőződésből akadályozta, hogy egy leszbikus nő gyermekét az anya azonos nemű partnere is örökbe fogadhassa. Majd erre még rá kell kérdeznem, vélhetően tágabb e problémakör, mint a nemiség környéke. --- 2011. április 18., hétfő --- Kedves Dezső, én vagyok az az olvasója, aki már írt, hogy mégsem fog írni hosszú levelet, a mai bejegyzés után viszont nem tud nem. Meleg vagyok, 31 éves, boldog kapcsolatban párommal 4 éve, akivel le szeretném élni az életem, mert szeretem. 18 évesen döbbentem rá, hogy csak akkor leszek boldog, ha vállalom, hogy saját nememhez vonzódom. Egyértelmű lett számomra, hogy a Jóisten ugyanúgy szeret így is, sőt világot mozgató terveiben én így szerepelek. Azt gondolom, ezt csak velem osztja meg, még ha másnak ezt nehéz is elfogadnia. Az a szerencsém, hogy mélyen vallásos családom tudja, és elhiszi nekem, hogy nem tudok másként élni, nem vagyok beteg, és mindenben támogat. Katolikusok vagyunk, hiszünk Istenben, az Anyaszentegyházban, és azért imádkozunk, hogy ne ítéljenek el engem, ahogy Jézus sem tette senkivel. Arra kérem, kedves Dezső, ismeretlenül, imádkozzunk közösen azért, hogy megértsük az Ő tervét, és ne mindig azzal foglalkozzunk, hogy a világban keressük a gonoszt, vagy hogy gonosznak gondoljunk mindent, amit nem értünk! Üdvözlettel: Á. Kedves Á.! A szó eredeti értelmében megtisztelő (és megható is) levele, köszönöm. Igen, Isten nyilvánvalóan tökéletesen szereti Önt; mint mindnyájunkat. Ő nem tud mást csinálni, Ő már csak ilyen. Pontosan fogalmazott; ha Önt kitalálta, egyértemű, hogy Önre szüksége van, Ön pótolhatatlan a világban. Nem vagyok guru, hogy egyházunk nevében beszéljek. Amúgy is, Ön hívő, tudja, mit szabad, és mit nem. A közös imádkozást elvállalom az ilyenirányú bajokért. (Isten terveit tudjuk; hogy minden teremtményét üdvözülni segítse. Azért nem kell imádkozni. Útjait nem tudjuk, de az nem baj. Arra van a hit.) Csak lábjegyzetnek. Úgy gondolom, se az egyház, se én nem keressük a gonoszt. (Van szerencsém a bűnöket először magamban keresni. Alig tudok másokéra időt szakítani :-)))) De helyénvaló, sőt kötelező a sok maszatolással - és igen, a létező sötét erőkkel - szemben megfogalmazni, hirdetni igazságainkat. Ne keverjük ösze, Ön is tudja, egyházunk nem az eltérő szexualitású magánemberek ellen emeli föl a szavát. A bűn ellen. Köszönöm a levelét, tisztelettel: d. Tegnap a Nagykevély gerinc. Az itteni, pilisborsjenői EGRI VÁR is, F/2011/107. És ilyen turistajelzést, fára festve, még nem láttam. "Majd erre még rá kell kérdeznem, vélhetően tágabb e problémakör, mint a nemiség környéke." Deske, igazad van, a problémakör tágabb, mint a nemiség területe, bár gyorsan hozzáteszem, hogy ha a kulturális forradalom a családot, annak Isten által akart rendjét (lásd előző levelem) támadja, akkor egyúttal az élet összes többi területét is támadja, hiszen az emberi élet annak kezdetétől végéig a családra épül. A problémakör olyannyira tág, hogy magának a demokráciának a lebontását is magába foglalja, hiszen ennek a kulturális forradalomnak a térhódítása a kormányzati szint felett és alatt történt. Soha semmilyen demokratikus párbeszéd, vita nem volt ez új etika „értékeiről”. E kulturális forradalom nem rendelkezik semmiféle demokratikus felhatalmazással; senki nem szavazott róla, képviselőit sehol senki nem választotta meg, és mégis sikerült elérnie, hogy az általa hirdetett „értékeket” korunk konszenzusnak tekintse, és az attól eltérőket diszkriminálja. Ez az "etika" a nemzeti önállóság fölé helyezi magát, a szülők és nevelők tekintélye fölé, sőt a világ vallásainak tanítása fölé. Átlép minden törvényes hierarchián. Közvetlen kapcsolatot létesít önmaga és az egyes polgárok között – ez azonban a diktatúra sajátossága. Szia! Z. Kedves R., leveledre, homoszexualitás ügyben: tévedés, a házasságnak nem egyetlen, Isten által adott célja a gyerekáldás (hiszen az el is maradhat). Hanem egymás üdvözülésre segítése is. d. Mailváltás hétfő délelőtt, munka közben. (Levélkor vonatsípolás, ugrok a géphez.) - ...és munkád ügyében szurkolok neked. d. - Köszönöm. Mit jelent nálad a szurkolás? (Oké, ez provokáció.) h. - Szimpátiát. Persze imádkoznom kellene érted. d. - Imádkozni apámért szoktam, úgy nagyjából minden második este. Lehet, hogy álszentség, de amíg ő nem teljesen egészséges, addig csak érte. - Nem álszentség, halvány tévedés. Magadért? Családodért? - Magamért csak rendkívüli esetekben. - Magánmitológia, téves hit, ha magadért nem. - Lehet, hogy az én Istenem még a bizánci dühös, és félek tőle. Persze ha félek tőle, akkor nem kellene ilyen meggondolatlanságokat tennem, és játszanom a türelmével. - Szent Dávid gyilkoltatott egy csajért, Mózes is agyoncsapott egy embert. A zsoltárok. Ahogy ott kérnek, nyafognak, dühöngenek, veszekednek az Úrral. - Nem tanultam imádkozni. - Írj neki őszinte maileket. - To: Isten / CC: Jézus, Mária / BCC: Szent Péter... (Ennek semmi értelme nem lenne, mert Isten mindent lát. Igaz, a CC-nek sem, mert a család szerintem hozzáfér a levelezéshez. Péter meg majd megoldja.) - Tudod-e, mi volt a világ legrövidebb, leghatékonyabb és legzseniálisabb imája? Jézust oldalba bökte Mária a Kánai menyegzőn: „Nincs boruk”. Ami a te esetedben: "Uram, el...-tam az időmet." - Igen. De szerintem ezt tudja. Bár ha mondom, akkor látja is, hogy én is látom. - "Kérjetek és adatik." Közben ezeken kapirgáltam: A/11/08 és 22. Gyenge felvétel volt, reggel újrafotóztam ezt a megrendítő mártíremlékművet az uszoda melletti ház előtt, a Frankel Leó úton, a járdában kb. kilenccentis réztáblák. F/2011/046. Barátomnak mailben is. Deske, kösz a fotót. Ezt az egészet, gondolom, ismered. A botlatókő mozgalmát Gunter Demnig (1947-), egy német művész kezdte el, tele van vele Németország, Ausztria, stb. Innen, magyarul: http://en.wikipedia.org/wiki/Gunter_Demnig P. Wikipedia. Látom, már van jó néhány Pesten, ha jól értem, ezek is az ő művei. Én negyven éve itt, valaha a legendás múzeumigazgató, Petrovics Elek (1873-1945) is lakott ebben a műteremlakásban. De közvetlen elődöm Diener-Dénes Rudolf. Ma rendezem vele kapcsolatomat. Képeit nem ismertem, most a klubban kölcsönadták új albumát. Illetve négy képet 72-ben özvegye itthagyott költözködéskor, reménytelen vásznakat. Lánchidas képét még megpróbáltam folytatni is. A műterem halála után tizenhat évig üresen, hidegen, benne hatalmas vaskályha. A parkettnyomokból láttam, a kisablaknál állt festőállványa. Ezt nem értettem, jobbról a fény? Lehet, hogy balkezes volt? Múlt hónapban Bernáth Aurél szívvel róla, hogy ártatlan, gyermekded, mosolygó kis ember, aki kerüli a nehéz feladatokat, képein a motivumok bizonyára maguktól ugranak a helyükre. Egy régi történet kortársától, mikor is hallottam: Asszonya reggel kihajtotta Rudit, aki aztán egész nap kávéházakban. Este nem mehetett haza, ha egy pengőt nem hozott. Kellett, kisgyerekek. De most a kötet. Illyés Gyula és Francois Gachot mondatai azonnal kiesnek, csak egy anekdota: nyilasok hajtják őket, aki kiesik a sorból, pisztollyal agyonlövik. Rudi egyszer odabök szomszédjának, s mutat egy bokorra: Nézd, Corot! Tiszta Corot! Aztán sikerült onnét meglógnia. Gettó. 1889-ben született, 1909. Ferenczy-növendék egy évig, de inkább autodidakta, 1917. Iványi Grünwald vezetésével a kecskeméti! művésztelepen, Rippl-Rónai szabadiskolájában, 1924-31. Párizsban él, mindenkit ismer, mindenki ismeri; aztán haza. 1929-ben ott kint házasságot köt S. Berta varrónővel "aki nélkül a művészete ma sehol se lenne" - mondta valaki. (Evvel az asszonnyal tárgyaltam én többször '72-ben, míg a fölhajtott 105-ik cserelakást elfogadta. Már épp elmetisztasága határán volt. Szegényt a harmadik cserepartner nagyon becsapta. A mutatott lakás asztalára odatett egy vonal nélküli telefonkészüléket. Utóbb aztán kapott, szerencsére.) A háború után nyaranta a szentendrei művésztelepen volt állandó helye. Járt Zsennyére. Húsz évvel később én is. Utolsó éveiben kapta meg ezt a Margit körúti műteremlakást. 1956. augusztusban hal meg. Czóbel búcsúztatja: "Drága Rudi, ég veled. Ha ott, ahova mész most, vásznat és ecsetet adnak neked, úgy a mennyben leszel." Gyermekei franciák. Nagyon festő volt. Gyönyörű-édes burjánzó képrészletei. Hogy kikre hasonlított, fölösleges végigvenni. Albumát végignézve nagyon megkedveltem. Protekció. E képe most (születési éve alapján) bekerül Farkas István és Derkovits közé t321a jelzettel a MAGÁNMÚZEUMBA. Kösz Rudi bácsi a műtermet. Folytatjuk a munkát. Ezek a túlélő-molyok zseniálisak. Randomban repülnek. Mondom is Katának, menjünk innét. De szerinte ez nem megoldás. Hangversenyen van, megtaláltam Kata húsvétra? eldugott Tobleron-csokijait. De hátha leszámolja. Szia Apó! Képzeld el hogy az egyik barátnőm holnap nem jön suliba mert kórházba lesz. Azért mert túl gyorsan dobog a szíve! Piri Megint elbuktam. És még én dumálok. Nem bírtam ki, a TRASH-ból visszaemeltem kilenc új (járda)fotót. És beszámoztam. Meg fogom nézni. A torinói ló. Tarr Béla (utolsó) filmje. <> --- 2011. április 19., kedd --- Tegnap a sárga földig leírtam magam. Fél négy, ébredés. Ebben a korai órában két dologra érzek ihletet. Hogy továbbolvassam P. Howard Előretolt helyőrségét, és hogy fölszereljem a múltkor Kecskeméten vett kettős csigát a fürdőszobai fregolira. Jó a régi is, de ez szebb. Na, evvel kezdjük. (11-re fejeztem be. Teljeskörű restaurálás is.) Kata, délután, kissé zavartam: Te, merre is találtad azokat az [eldugott] Tobleronokat...? Ezeket? - kérdeztem, és előhúztam a zsebemből négyet. Amit most kaptam az Aulich-kiállításon egy kedves olvasómtól... Várhelyi Tímeát és Fischer Balázst néztem meg ott, másodjára, fiammal. Ő is kifejezte teljes megelégedését. A Tobleron csoki pedig azért, mert lemásoltam számára a másfél órás megrendítő, halála előtti Petri-interjúfilmet. (Ezt az első öt jelentkezőnek is megteszem.) --- 2011. április 20., szerda --- Külföldi fölkérésre tegnap ezúttal fotóztam is az Aulich Art Galériában: Fischer Balázs: Várhelyi Tímea. Ő eléggé rosszul járt a fotózásnál, pasztelljei üveg mögött. Szerencsésen némely képébe ilyenformán én is belekerültem. Miki a kiállítás után: érdekes, mennyire egy alom vagytok. Nem az utánzás értelmében, hanem az azonosság, mi számotokra a kép lényege, mitől jó egy kép. Tímea helyenként illogikus részlettémáit, mint pld. a bal alsó kép figurája derekán a kerek folt - egy sajátos szürrealizmusnak értelmezem. Szent Péter kérte, fejjel lefelé feszítsék keresztre, ő csak arra érdemes Ura ellenében. Én ebben pátosz mellett humort is látok. Elfelejtettem üveget vágni. A harmadik is eltörött. Evvel el is fogyott. Hanem most eszembe jutott, hiszen én gazdag vagyok. Telefon Bosnyákovics úrnak. Fél óra múlva hoztam az új palettát. És! Ez öt milliméteres! Ez dacolni fog a sorssal! Velem. Ennek is lehet örülni. --- 2011. április 21., csütörtök --- Nagycsütörtöki szertartáson. F/2011/118. A mi lebetonozott gangos udvarunkba is eljutott a tavasz. F/2011/119,  F/2011/120 --- 2011. április 22., péntek --- Jött egy mail, autográf kézirat fotója. Húsvétra kaptam, húsvétra adom. Áldott Húsvét-ünnepet. (Elfogyott az ehavi felkiáltójel.) Kaptam még egy egyoldalnyi igen tömény, tartalmas Mészöly Miklós-eszmefuttatást a művészet értelméről: A művészet lényege szerint se más, mint a tágasság iskolája: a távolságot és nosztalgiát hozza harmóniába a maga felfokozott „elhatároltságában”. Ami annyit is jelent, hogy amit megteremt, a szépség (pontosabb, ha az intuitív Evidenciát értjük itt alatta) – a sűrítésben nyílik ki a legteljesebben.   a teljes szöveg --- 2011. április 23., Nagyszombat --- Kedves Pilinszky és kedves P. jóvoltából Nagyszombatra: Harmadnapon És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek. És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive – Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die. A Budai Ferencesek húsvéti körlevelét asztalom MAJD, MAJD-részére tettem, hogy kösz, fiúk, de mindent tudok, amire szükségem van, bocs. Problémák nincsenek, csak feladatok. Aztán elővettem, hogy na jó, beleszámítom imaórám idejébe. Nekem szólt. - a közösség az élet elfogadásának helye... - a másság, az emberi sokféleség: ajándék - ne felszínes kommunikációt - menjünk elébe a másiknak Így aztán reggel átszóltam a szomszéd zuhanyfülkébe egy mezei kékkarszalagosnak: Ez jobb! És átadtam a helyemet. Igaz, eléggé a vége felé voltam. ...Mikor valaki megnősül, munkahelyre áll, gyereket vállal, igazából az az ő mindennapi golgotája. /Böjte Csaba OFM./ Persze, ez a dolog egyik fele. Fontos mondat. --- 2011. április 24., Húsvétvasárnap --- 05:37 Sohasem késik, ő sem. Úgyhogy tegnap a tárgyidő után pár perccel rátelefonáltam, ugye a mai kirándulás elmarad. Elfelejtett szólni. Aztán kanyargok a Rózsadombon, fölirat: Szemlő-hegyi-barlang. Fékezés. Hasadékok, aragonit üledékek. Csoda. 12-fokos levegő, úgyhogy utcai ruhában. Kerek óránként induló 40 perces vezetés, hétköznap is, valami 800 forint. Pusztaszeri út 35. tel: 325-6001 Gépemet javítják, ez egy reklámfotó: - Te már harmadszor loptál az ünnepi sütiből. - Krisztus föltámadott! Váratlan rangemelkedés a Lukácsban. Gyuri bácsi távollétében Marika, a folyosós kabinos is megkínál a sósperecekből. Fotó érkezett, megint egy képem horgonyt vetett a világban. A/10/34 --- 2011. április 25., Húsvéthétfő --- - Te már harmadszor loptál az ünnepi sütiből. - Krisztus föltámadott! Mi van ebben a két mondatban: - konfliktusfölvetés, nem kiabálva - konfliktus feloldása, szféraátlépéssel; aszimmetrikusan - a legszentebb mellett megfér a profán - a háttérben mindkét oldalról teljes bizalom a másikban - csendes derű 08:27 Böjte atya: mentünk kocsival, irányított a GPS; most a köv. saroknál balra, most egyenesen. Mégis elrontottuk. Akkor nem azt mondta, menjetek haza, hanem hogy módosítunk, áttervezünk. Így kell a házasságban is. 13:08 Deske, az együttélés egy másik emberrel, aki alapvetően különbözik tőlem, a legnehezebb dolog a világon - a másik a gyermeknevelés -, a fiatalon, elvileg örökre választott utitárs, akibe persze saját vágyainkat is belevetítjük, hormonjaink tobzódása közepette, és a magunk illúziói... mert persze mindenki szeretné mindeközben a saját céljait, örömeit is megélni... A kedves és szerető férj egyszercsak veri asszonykáját... Elvileg szép a GPS-módosítás, sokszor a gyakorlatban is jó. De az új utak, új hidak nincsenek benne a GPS-ben... így túl a fiatal és középkoron, már a dombról nézzük az utat. Fiatalon meg ott bolyongunk a sűrűben, keresve az ösvényeket... Á. Kedves Á.! - mindenki veri a másikat - önáltatás lenne, ha azt mondanánk, nem tudjuk, merre a jó. Ennyivel tökéletesebbek vagyunk a GPS-nél. Igaz, voltam vagy ötven éves, mikor kimondtam, az egyetlen túlélési módszer, fogcsikorgatva és körülnézés-, mérlegelés nélkül mindig a legjobbat akarni és tenni a másiknak. d. 14:09 Deske, ami a GPS müködést illeti, szerintem a h?zass?gban megfelel egy jol müködö KOMMUNIKÁCiO-nak, m?r amennyire kivettem a Böjte-idézetböl. J --- 2011. április 26., kedd --- 06:12 Baj esetén könnyű becsúszni a sopánkodásba. Ön- és közkártékony. A rádióban volt egy remek kabarétréfa; valahogy így kezdődött: Asszonyka belép az irodába, -Kérem, nekem ellopták a pénztárcámat! Mire a rendőrtiszt felordít: -Jézusmária, hiszen ez rettenetes!... A végén az asszonyka vígasztalja... Pál: Adjatok hálát mindenért. (Feladat. Később lehetőleg rutin. Teszem hozzá, a második ütemben, felocsúdva.) Igen, ha fiam kórházba kerül, ha drogozni kezd, akkor is. Ha egyszer hiszünk abban, hogy a véletlen nem létezik. 11:39 Most értünk haza az Egry kiállításról. Nem értem, miért lett festő, mi motiválhatta; korai munkáin az érdektelen, bár akkortájt divatos szegénység-téma. Akiktől tanult: a korai Van Gogh, Szinyei, Rippl-Rónai, meg a szegényemberfestők. Kompozícionálisan semmi egyéni, semmi különös. Színei: túl sok, elegyedve kioltják egymást, érdektelen. Időrend: aztán egy fontos kép, ahol témájára még nem, a felületkezelésre már rátalál. És végül az áhitatos nagy képei. Ott zseni. Illetve, amikor nem találja el, azok a képek zörögnek, esetlenek. Rét közepén álló magányos magas házai Farkas Istvánosak. Szerencsére itt van Borsos nagyszerű márványa, róla. Nagyon jó kiállítás. Még olyan értelemben is, hogy Egrytől nem szabad sokat mutatni, ő olyan fajta. A hetvenes évek elején, még a Kossuth téren, az akkori MNG ezt nagyon elhibázta. Örök figyelmeztetés, ahogy ez a darabos paraszt birtokolja-, és megfesti az égi tüneményt. Közben feleségével horgásztarisznya-foltozás ügyében morog. Hazafelé a szomszéd 82 éves suszternél sikerült hármas bőrlyukasztót vennem, használtan 380 HUF. Ahogy szakadnak a cipő pántjai, sorra úgy kell a fűzőnek lyukat ütni. Most megyek aludni. KOGART-ház, Andrássy út 112., minden nap 10-18h., július végéig. --- 2011. április 28., csütörtök --- VOJNICH KIÁLLÍTÁS a Ráday 47-ben, a Bakáts térnél, május 13-ig. hétfő-péntek 12-18h Utóbbi kiállításanyaga a Bartók Galériában nemigen tetszett; evvel nem voltam egyedül. (Csak én meg is mondtam neki.) A tegnap nyíltnak vendégkönyvébe viszont annyit, hogy KURVAJÓ, verzállal + felkiáltójel. Milyen szerencse, hogy - megelőlegezve - vittem neki ajándékul egy Petri-interjú DVD-t.) (Az utolsó kép Nagy Miklós szívességéből, - a képméretek miatt. A fotón ő, Szütscsel.) Mondanám, elképesztő ez a csaj. Bőven Kossuth-díj. A fölső öt kép kétméter körüli vászon, szén. Mit jut ezekről eszembe, hirtelenjében. A nemigen kedvelt Kádár György kiállításán annó volt két ekkora szénrajz, váratlanul jó. Csinált Vajda Lajos egy sorozatot, csomagolópapírra. Azok fasizmusellenesek, vagy annak vannak kinevezve, én leginkábbb ritmusgyakorlatoknak látom őket, unalmasak. És volt Kondornak nagy szérajza, neki annyival könnyebb dolga Vojnichnál, hogy a témája - bocs - etetős. De két hídpillér között a síma víz. Meg hátborzongató lépcsői. A távoli házak. Nagy erejűek. A színes képek kisebbek, kis ékszerek; de nem kicsik, nyolcvan centisek. (Nagyon) kevesek között (nagyon) tudja, mire való a szín, hogyan kell használni. A fakturái. Ez nem érdem, de jó, hogy elmozdulás témái terén is. Hiteles festőnek azt tartom, akinek már volt minimum egy pocsék periódusa is. És átlépte. Nádori Tibi, Nagy Géza és Fischer Balázs is ilyenek. Kassák mondta, bár Egryről, de az mindegy; ha nem ismerném a képeit, önmagamat ismerném kevésbé- Imaközösség 7-kor, a megnyitóbeszédet nem volt időm megvárni, de láttam, és megmosolyodtam; nagyon elegáns catering, méltatlan egy ilyen jó kiállításhoz. :-)) Láttam éhestekintetű nénit, támasztotta a falat. Néhai Szentgyörgyi Kornél barátom mesélte, a belső körökben mozogván, őt gyakran hívták zsűrizni. Hárman az autóban, kiszállás; az asszonyka fogadja őket, s invitálja rögtön asztalhoz - sültcsirke, finomságok, sütemények - már tudta, a képek nagyon gyengék lesznek... (Utóbbi Ernst-kiállításom előtt kérdezték, milyen büfé legyen?, mondtam, egyenek otthon. Aztán mégis csináltak, hogy ez a szokás.) Katára éjfélkor ráborult az előszobapolc, húsz kiló szilvalekvárunkkal. Üvegcserepek, mozgalmas parkettfelület. Kézenfekvő lenne fölnyalni. Most először a logisztika; a./ munkafázisok, b./ eszközök, c./ segédeszközök. A helyreállításban résztvevő személyek. Aztán majd négykézláb a szemétlapátokkal. Minap két feladat között félórás séta. Harangvölgy örök - F/2011/123 --- 2011. április 30, szombat --- Belekezdtem egy ilyesfajta összegzésbe: Mit is akarhatnék még. Voltam tengeralattjáróban, repülőgép-anyahajón, az USA-Korea tárgyalótermében, Panmindzsonban, a Word Trade Center tetején, kétszer is, bálnavadász hajón, Picasso műtermében, Klee fiánál, a II. ker. polgármesternél, építettem egy 30 éve működő fregolit, megépítettem egy életet, aztán eszembe jutott, mennyivel jobban megírta ezt Kormos István: KIFORGATOTT ZSEBBEL  Azért ezt-azt láttam szerte a világban: pl. bicegő tücsköt, kannibál rézüstöt, fekete szivárványt, fürdőző cigánylányt, pocsolyát az égen, papot lyukas széken, börtönőrt nevetni, erőművészt verni, Berdát inni tentát, verklit húzó tantét. De zsebemben kotorászva egy fillért se látok Plébánosunk elküldött félnapos fejtágítóra, merthogy újra folyamodtam az elvett áldoztatási engedélyért. Egy felőlem nézve fiatal atya tartotta. Protokollnak hittem, hisz ezt az engedélyt egyszer már, '87-ben, megkaptam az érseki helynöktől; - fontos délelőtt lett. - Hogy minden magánkinyilatkoztatás, az első péntek ajándéka eltűnik a hatalmas ígéret mellett: aki eszi az én testemet, az nem hal meg, örökké él. Elmesélte, az öregek otthonában mindenki várt tőle - a paptól - valamit. A protestánsok, zsidók keresztet kaptak a homlokukra. És aki már nem volt alkalmas az áldozásra, azoknak kicsit énekelt. 2011. ápr. 277420 = 4977/hó = 166/nap VÁLINEWS; 194. levél J.-nek, Le Meux-be / 2011. május --- 2011. május 1., vasárnap --- Tűnődés május elsején, hajnalban. Hát megöregedtem. Szóval ez ilyen. Semmi különös. Még megy, csinálom. Az egészség megvan. Csak mindig fáradt vagyok. Nagyon. Hát nem megyek felvonulni. Vagy talán nem is kell, így, hetven felé? --- 2011. május 3., kedd --- Nem tudott mit kezdeni vele az OSzK / M. Elektronikus Könyvtár, kiderültek bonyolultságok. Hát két nap alatt rendbe tettem az '97-es Váli-monográfia net-változatát, egyetlen könyvem, ami hiányzik náluk. A honlapra már 2000-ben föltettem. Javítva, kész, küldöm föl a Várba a CD-t, via Lukács uszoda 76-os rekesz. Mi volt még. Miki lakástulajdonát a múlt hónapban sikerült végleg lerendeznem, ma pedig szerencsésen megváltunk a kékkúti nyaralótól, Zsófi lányunk javára. Ajándékozás, adómentes. Ügyvéd, 18 helyen aláírni. 1. Az ajándékozók kijelentik, hogy kizárólagos tulajdonukat képezi a Kékkút belterület satöbbi nevezésű ingatlan 1/2 - 1/2 tulajdoni hányada. Az okiratot szerkesztő ügyvéd tájékozatja a Feleket az időjárásról, egyéb meg nem nevesített szolgalmi jog, vagy egyéb teher nem terheli. Sikerült lelőni Oszam bin Ladent. Tök mindegy. A Sátán él. --- 2011. május 4., szerda --- Tegnap. - Az ügyvédi tárgyalóban egy ügyetlenségében és butaságában megható Borsos megélhetési?-rézkarc, önmagáról. Legnagyobbjaink között van Egry-, Szabó Lőrinc-, önportré és Balatoni halász márványfejeivel. - Este Laár Balázs megnyitója a Sztregova-utcában. Ez a képe tetszett, egy asztali csendélet. Nagy Baloghnak életében öt vagy nyolc jó képe volt, a többi (pestiesen) lepkefing. És avval a párral bekerült halhatatlanjaink közé. Majd meglátjuk. A mai reggel. - A Budai Ferenceseknél kitettek egy órát, az oltártól jól látható helyre. A. atya mise közben ránéz, nyilván mérlegeli, teljesítménye időarányos-e. Ő az én emberem. - A sekrestyében Rókus testvér. Hebegő, gondolom ezért nem lehetett pap. Sok éve számomra levélközvetítő, szótlan kiszolgáló szerepben. Észbe kapva, ma dedikáltam neki egy F. naplót. - Aztán a Klub. Szélesre tártja az ajtót minap Sanghajból érkezett barátunk, s invitál; - Első a művészet! - A második pedig én. - mondom, s belépek az öltözőbe. - Én támogatom a művészetet! - kiáltja felém szokásosan a padról barna fürdőköpenyében Gyuri bácsi. - És engem nem?! (Sósstanglival szokott kínálni.) - Történész barátunk tegnap valamit találhatott a Levéltárban, mert ma azon morog, hogy Anna hercegnő Szabó Lőrinccel is lefeküdt, és a gyereke kérdezte is, ugye én a költő fia vagyok?! - És mi itt a kérdés?, bűnös ember volt, mint te, vagy én. - De hát milyen példát mutatott az ifjúságnak, elnöke volt a Lánycserkészetnek. - A bűnök mindenütt egyformák. - De Horthy rokona volt, és 38-ban nagy kitüntetést is kapott, noha nyilván mindent tudtak róla. - Akkor a fölterjesztő tévedése forog fenn. - A zuhany alatt egyeztetjük a tornatanárral, di álte sőne cejte, én vagy három évig szkiffben és dublóban, ő 36 évig kenuban és kílbótban a Dunán. Egyszer le, Vaskapuig; Belgrád polgármestere fogadta őket. De a legszebb a tutajozás, a Grand Kanyonban, csak ott nagyon hideg volt. - Hazafelé a parkon át - helyenként erdőélmény -, a villamoshoz, látom, nagyon készül a Margit-híd aluljáró része is. A régi földalatti megállókhoz hasonló szép csempét kap. A parti korlát kőtömbökből, daruval. Egy reggel. Érdekes a világ. Vagy én vagyok életművész? Szia Deske! Karinthy Ferenc Naplója, 1971. április 27. Ma a Margit körút táján egy szörnyűségesen vánszorgó Volkswagen került elénk. Nem indult, jobbra-balra jelzett, teljesen bizonytalanul viselkedett a nagy forgalomban. Rossz helyen akart befordulni, le-leállt, eltorlaszolva a többi kocsi útját. Eléje hajtottam nagy nehezen, hogy ki az. Rémülten láttam: Illyés, Flórával. G. Csodájára jártam, és évek óta csak MBT-cipőben, annyira jó volt öntörvényű lábamnak. De most, és ennek ellenére nagyon fáradékony. Úgyhogy a szovjetacél lúdtalpbetét. Amitől annyira fáj a talpam, hogy nem érzem a fáradtságot. A szerzőtárs megkért, reklámoznám meg egy kicsit közös képünket, kiállítása lesz, egyebek, 800 ezer. Varga Patrícia Minerva megnyitója a Boltíves Galériában, Podmaniczky u. 41., május 10-én 6-kor. És a kép, Ének a búzamezőkről - AX/10/33, 2010, olaj, vászon 50x70 cm: Jan Maraist láttam a Fehér éjszkákban annak idején, 1957-es film. Egyetlen kép maradt meg bennem, ahogy partnerével beülnek egy mozi nézőterére. Nagyon merev mozgással, ebből azóta arra következtettem, buta ember lehetett. Ezt persze nem tudom, de azóta végigolvastam a csodálatos szellemű és érzékenységű Bernáth Aurélt, aki rendkívül zárt és megtapasztaltan merev volt. Úgyhogy. Kedves Váli Dezső! Április hava, ha jól emlékszem, de köszönöm az útmutatást [...]  Sajnos a férjem négy éve elhagyta a családot, otthont, vitte az ön képét, de szerencsére rájöttem, hogy Váli Dezső mindig velem maradhat, elég a netre menni. Köszönettel és szeretettel: U. Kedves U.! Kérem, látogasson meg, adnék egy képet (ha kell). Szeretem, ha a képeim falon vannak, és több van, mint el tudom adni. d. 21:40. Még ma délben is így írtam: Műterem - ének a búzamezőkről - AX/10/33, merthogy mindkettőnk szerepeljen. Egy év kellett, hogy észrevegyem, fölösleges és erőltetett. A MŰTEREM szót kivettem. --- 2011. május 5., csütörtök --- Megérkezett a püspök atya válaszlevele. Rendeződött a Fioretti közösség szentségimádás-lehetősége. Igazi úszólecke a vidracsaládban, aranyos, kétperces film. uszolecke.wmv Ma két, kevéssé jelentős kép tovább. Ilyennek is kell lenni. Nálam. Ezen túl György Peti súlyos cikke/előadása a magyar múzeumi helyzetről, és a létesítendő múzeumnegyedről. A magyar múzeumok szinte kivétel nélkül állami/önkormányzati intézmények, ennek megfelelő nehézkességgel és megkopóban lévő, de még mindig magától értetődőnek tekintett magabiztossággal. Olyan kulturális intézmények tehát, amelyek politikai gazdaságtana és társadalmi státusa egyaránt alkalmatlan arra, hogy működésükbe beépítsék a folyamatos önreflexiót, amelyek képtelenek időben reagálni a technokulturális változásokra, mi sem áll távolabb tőlük, mint a demokratikus kulturális piacokon való helytállás képessége. (Nem is tudnak mit kezdeni az olyan divatokkal, mint a múzeummarketing, melynek prófétája a Kreatív című lapban - arrogánsan és   a teljes cikk Mindenben igazat adok neki. Hozzátéve, Péter talán egyet felejtett el - elképesztő tudása és tájékozottsága magasából -, hogy nálunk is létrejöttek, létrejönnek dolgok. Csak hát szokványosan félfeudális - haveri alapon, lehetetlenségek közepette, bicebócán. Ez van. Evvel éltük túl a kádárrendszert is. Reménynek ennyi. --- 2011. május 6., péntek --- Beléptem az ajtón, akkor tette be az öregúr szekrényembe dzsekijét. Rámutattam az ajtón lévő képemre, és távozásra szólítottam fel :-). Kipakkolt, és jobbra el. Majd ijedten mutatott új szekrényére, ez meg az Övé? Reggel, a hatos megállójában, Gáborral. F/2011/126 Délben baráti telefon, a május 20.-i Virág Judit Galéria aukcióra beadták egy régi képemet, Műterem kontraszt nélkül - A/96/55, 60 centis, 1996-97, 400 ezerről indul. Telefon/2 a Galériának, újrafotóznám. Azonnal be, kép keretből ki, a járda szélén fotó, filctollal keretrestaurálás, új képakasztó cédula. Egyeztettük, a katalógusba megint elfelejtették a képcímbe az opuszszámot beírni. - A kép hátán egy húszcentis szám, azt beírtuk. - És a címet honnét olvasták ki. Ugyanis két idézőjel között ott van..? - Ja, tényleg, majd legközelebb. És egyben egy utolsó kérdés V. Judithoz lappangó ikonfalam ügyében, amit tavaly aukcionáltak, 2,8 millióért. Pannoncolor műterem - A/10/36. Hogy hova került. A Galéria nem mondhatja meg. Egy kérő levelemet továbbították az új tulajdonosnak. No reakció. Akkor dedikáltam egy könyvet, amiben egy újabb levél, továbbították: fontos képem, ha nevét megadná - bizalmasan kezelem -, cserébe ajándékoznék neki egy képemet. No reakció/2. A gyűjtő adóhivataltól vagy betörőktől, netán válirajongóktól félhet. Bennem s/nem bízik meg. Kétség kívül, fürdőhelyet nem lehet normális vendégekre bazírozni. Most itt tartunk. A Galéria ígérete, ha jövőre megkapom az Ernst Múzeumot, vagy a Műcsarnokt, a képet kölcsönbe megszerzik nekem, nyugodjak meg. Miért nyugodjak meg? --- 2011. május 7., szombat --- Margit híd - F/2011/125 A napokban befejezettek. Igyekeztem, (általam kedvelten igen-) unalmas képek. A legkérdésesebb - minőségileg - a 13-as. Az idei eddig nem tűnik egy erős évnek. Vadas Ernő nekem - 16 éves voltam -, Édes fiam, ha az ember egy évben egy jó képet csinál, az már egy jó év. Tapintatos műterem - A/11/05 Párás műterem - A/11/08 Áprilisi műterem - A/11/11 Méla műterem - A/11/13 Álmatag műterem - A/11/15 --- 2011. május 8., vasárnap --- Tegnap délután a Millennium Parkban, a napon Nemeskürty Requiem egy hadseregért. Deprimáló. Egyébként amíg olvasgattam, mellettem az ifjúság fölépített egy várost. Egy új világot. F/2011/127 Deske, írod a blogban: ...Az idei eddig nem tűnik egy erős évnek..., szerintem az A/11/05-ös igen jó mű volna, ha nem lenne rajta a festőállvány. Z. Engem a szőnyeg is zavar :-) d. Épp békésen tolom lefelé a gatyámat, mikor vörös fejjel mellém lép történész barátunk, látszik, nagyon dühös rám; indignálódva megkérdezi: -Te mit szólnál ehhez, jó, te ferences indíttatású vagy, hogy mindenkinek meg kell bocsátani, de mégis. Ez most derült ki. Esze Tamás, neves Rákóczy-kutató történész, evangélikus püspök, 1950-ig tábori főlelkész, antifasiszta ellenálló. A nyolcvanas években halt meg, köztiszteletben. A Levéltárból ezerszámra lopta a kéziratokat, majd később tucatjával ajándékozta el másüvé, valami tíz helyre. -Ilyenek ezek az evangélikusok, mondtam áthidalólag, de nem nevetett. -Milyen példát ad ez? -Én 1960-ban antikvár eladótanuló voltam a Váci utcában. Bejött hozzánk a szemközti egyetemről egy öreg prof szatyor könyvvel, hogy én ezeket innét loptam. Megtudta, hogy a leltárhiányt nekünk meg kell fizetni. Történész barátunkat ez sem nyugtatta meg. Hétfőn két fontos mondatot kell mondanom valakinek. Negyedik napja formálgatom, keresem; mára megvan. 12:27 Vasárnapi séta a Hármashatár-hegyen, alig esőben. Mesélem a püspök úrnak írt levelemet szentségimádás ügyében; hogy két dolgot kérek, de ha ezt nem lehet, akkor legalább... Robi szerint így kellett volna; kérem boldoggá avatásomat és... de legalább az egyiket. 21:25 Gyurka telefonált - mindenütt szerepelsz -, a Pintér aukcióra beadták két kollázsom, mindkét munka 120 ezerről indul. 1980-asok, Kecskeméten készültek. Akkor először együtt Szüts-csel, az Alkotóházban. 1981. A Képcsarnoknak adtam el őket, 1600 - 1600 forintért. 1987. jan. utána kerestettem, a pesterzsébeti központi raktárban voltak. 1989. okt. a Csontváry-teremben árulják őket, 8300-ért. 1994. okt. a Körmendi Galéria árulja 45 ezerért. Aukció: Pintér Galéria, Falk Miksa 10., május 12. A képek mezei-, síma üveg mögött tartós fényben tönkre fognak menni. Úgy kell kezelni őket, mint a grafikákat, fotókat.  Ünnep előtt - B/80/11 11,8x12,6 cm, 1980 Kamaszlány - B/80/41 11,4x14,5 cm, 1980 --- 2011. május 9., hétfő --- Egy bonyolult nap. 1. Gábornak beszkenneltem egy neki írt Steinbeck- dedikációt. 1963; egy Lenin körúti könyvesboltban történt meg a dolog. Nagyon büszke rá. Akkor látott először filctollat. 2. Zsófinál Dunakeszin. Beszélgetésünk csak addig tér ki a medréből, míg megeteti a papírvattával letakart párnapos rozsdafarkú-madár fiókáit. Tücsöktár egy befőttesüvegben. Élő tücsköt nem adhat, mert kirághatják a madár gyomrát. Mondom, csipesszel nyomd szét a fejét. De attól undorodik. Úgyhogy vizespohárba fullasztja, ennek előnye hogy a tücsöktüdő tele lesz vízzel, nem kell annyit itatni a madarakat. 3. Harmadik telefon a Pázmány Egyetem Práter utcai Informatikai rész igazgatónőjével. Eldőlt, nekik sem kell ajándékba a B/03/08-as Keresztút grafikám. Pedig leginkább műveltebb ifjúság lenne alkalmas befogadására. Próbálkozom tovább, még nem tudom, merre. L.: úgy látszik a keresztutadnak is megvan a maga keresztútja. 4. Telefon az Érseki Palotába. Persze hogy kész az betegáldoztatási igazolvány, nem várom meg a postázást, föl érte a Várba. És beadom még egy pecsétért a plébániára. 5. Tamás István vagy tíz éve meghalt, nem tudom megkérdezni tőle, melyik öregkori Tatay-írástól volt annyira elbűvölve. Próbálkozom. Ma - bookline.hu - megjött egy kaposvári antikváriumból A szezon vége. Állítólag ezek novellák. A Margit körút 3-ban vettem át. 6. Este rekonstruáltam régi áldoztatási imakészletemet. Újra szükség lesz rá. A bakonybéli bencések szedték össze számomra. Pázmány Péter, Nagy Szent Vazul, Aranyszájú Szent János. aldoz-3   aldoz-4 aldoz-5 aldoz-6 aldoz-7   aldoz-8 7. Arra az esti kiállításmegnyitóra már sajna nem megyek el. És még az imákat is be kell tenni az adatbázisba. Szerző: Damaszkuszi Szent János - Címzett - Megjelenés helye - Megjelenés ideje - URL - Oldalszám... 8. És ma elhangzott az a négy napig formált fontos két mondat, egyelőre lebegő eredménnyel. 9. Még el kéne mosogatni a vasárnapi ebéd romjait. --- 2011. május 10., kedd --- Ó, az anyai ösztön! Kata a hivatalos ebédemhez tartozó csokoládémázas piskótám felét a váratlanul hazánkba látogató fiúnknak adta. Feleségi ösztön nincs? El is kezdek fogyókúrázni. Még a tegnaphoz. Félbeteg T-vel telefonon távbeszélgetve illusztrációképpen bejátszottam neki PC-ről Somlyó versét - Mese a költőről - a művészet szabadságáról. Éa a szintén fontos Illyés-vers, ugyanerről - Óda a törvényhozóhoz - Tersánszky 80. szülnapjára. Mindkettőt Latinovits mondja. - Jónapot kívánok. Váli Dezsőt keresem. - Én vagyok. Parancsoljon. - Cégünk kisorsolta az Ön nevét, meghívjuk ünnepségünkre, ahol Ön egy értékes ajándékot vehet át. Ezen túlmenően egy jutalomsorsoláson is részt vesz. - Mi az ajándék? - Hatvan cikkből áll a készlet, pontosan nem tudom megmondani. Konyhai felszerelések. - Köszönöm nem tartok rá igényt. - Ha szabad kérdeznem miért nem? - Amire szükségünk van, avval rendelkezünk. - Sajnálom, a viszontlátásra. - Viszontlátásra. Ez és ilyen párbeszédek egy ideig. Később egyszerűen lecsaptam a kagylót. De hát emberek, sőt dolgozók ők is, elszégyelltem magam. Ma a helyzetfölismerés pillanatában azt mondom, elnézést, és leteszem. --- 2011. május 11., szerda --- Tarr filmje, a Torinói ló. Az anekdota szerint 1889-ben, az akkor 45 éves Friedrich Nietzsche álmai városában, Torinóban meglátott egy lovat, melyet gazdája kíméletet nem ismerve ütött-vágott. A filozófus könnyek között borult az állat nyakába, majd a részvéttől remegve összecsuklott, és napokig eszméletlenül hevert. 1900-ban bekövetkezett haláláig nem nyerte vissza elméje világosságát. Ez a történet indította Tarr Béla rendezőt A torinói ló című film megalkotására, mellyel a nemrég zárult 61. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének nagydíját nyerte el. A Screen kritikájából: hat napban, hat fejezetben egy fordított teremtéstörténetet mesél el - éppen csak a hetedik napból hiányzik isten, hogy befejezze művét. Nem vagyok hiteles; nem szeretek-, és nem vagyok alkalmas moziba járni. Végigültem. Nagyszabású vízió, talán nem is fogom elfelejteni. A maga gondolkodásában szinte hibátlan. Csak néhány mondat hangzik el, az is fölösleges. A néni csúnya, ez jó; a haja túl szép. A két beékelt epizód más szereplőkkel: fölösleges. A háttérhang és a repetitív háttérzene zseniális. Fekete-fehér film; gyönyörű állóképek sorozata. Mint Camus Közönye, a teljeskörű egzisztencializmus rajza, számomra. Ezen túl nem tudom, mit akar mondani. Talán így: van, mint egy ametisztkristály az asztalon. Gábor küldte: Bertha Bulcsú: Az aranykerék. Az amerikai típusú piacgazdaságok a tömegemberre építenek, azokra, akik nem szeretnek gondolkodni, kényelmesek, s elhiszik, hogy az igénytelenségük igényesség. Számukra hozta létre a pénzvilág a gyorsbüféket, ahol megbízhatóan íztelen minden, a szálloda láncokat, ahol minden szobában ugyanott van a villanykapcsoló, azonosan működnek a csapok, ventilátorok, egyformák a szagok, illatok, s a nők is, akiket el lehet csípni a hallban várakozva… A régi Európa ennek pontosan az ellenkezője volt… A pénzvilágnak nincs szüksége olyan emberekre, akik válogatnak, elüldögélnek a kocsmákban, fitymálják a borokat, a buta politikusok parlamenti makogásait. Ezeket minden országban, ahova beengedték őket vagy erőszakosan behatoltak, azonnal megkezdik átgyúrni, megfélemlíteni, kirostálni. A régi kocsmárosokat megszorítják, hamis kölcsönökkel, kamatokkal megbuktatják, üzletüket bezárták…Vagy megeszed piszok magyar a hamburgerünket, vagy megdöglesz! …Néhány megvett szociológustól tudjuk, ogy a modern ember rohan... Ez egyike az ezredvég nagy hazugságainak. Nincs modern ember, csak manipulált ember van. Ha akar, a manipulált ember is ráér. Nyugodtan beülhet a vendéglőbe, s a gyors hamburger helyett tejfölös csirke paprikást ehet nokedlival, ecetes salátával… Nincs is annál jobb mulatság, mint a jelen dolgain sopánkodni... Mondom én. Ezt magyarázza meg nekem valaki. Festem az A/11/15-öt, veszem a tubust, hogy kinyomok egy kis titánfehéret, és erről eszembe jut, hogy Usztyinov marsall. Semmit nem tudok róla, azon túl, hogy volt. Nem is érdekel. 21:20 A befutott legracionálisabb válasz: fehér... hó... hideg... oroszok... E. 23:56 Talán rá gondoltál? Webalbumok Dimitri Ustinov Képgalériája. T. --- 2011. május 12., csütörtök --- Szorongattatásában mellette állok, mondja Isten; én akkor szorongatás helyett mi mást keressek? Inkább akarlak ölelni, Uram, a gyötrelemben, és veled lenni a tüzes kemencében, mint nélküled élni akár a mennyben is. Miért remegjünk hát, miért késlekedjünk, miért meneküljünk ettől a kemencétől? Szt. Bernát Győr Városi Művészeti Múzeum Grasl Bernadett igazgató Kedves Igazgatónő! Reggel a Lukács uszodában szóltak, olvasták, holnapután kiállításom nyílik a Múzeumban. Ha a hír igaz, kérném a műtárgylistát megküldeni. (Fotóknál is teljes címet kérnék, amiben az opuszszám is benne van, csak avval beazonosíthatóak a képeim. A képcédulán is így kérném kiírni.) És egy kérdés, hol, melyik épületben lesz? 2011.5.12. Szívélyes üdvözlettel: vd. Lukács odafelé ezt láttam F/2011/131, hazafelé pedig ezt itt. F/20111/130 Lukács-odafelé ezt láttam Járda - F/2011/131, hazafelé pedig ezt itt. Hajléktalan - F/2011/130 További rangemelkedés az uszodában: a kekszosztó Gyuri bácsi megkérdezett, szeretem-e. Mert akkor nekem a jövő héten hoz pászkát, igazi kósert, ami kötelezően tizennyolc perc alatt van elkészítve. Izraeli, itthon már nem érdemes sütni. Aczél Endre a mai Népszabadságban: Az amerikaiak bemérték, és úgy találták, Oszama bin Laden operítív értelemben béna kacsa. Ezért ölték meg. Presztizsokok. Ha fontos még, életben hagyják, és így merénylettervek tömegéhez jutnak hozzá. Ludwig múzemi körlevélből: A háború alatt egy brit kormányülésen egy miniszter azzal állt elő, hogy a hadiállapotra tekintettel nullázzák le a kulturális kiadásokat, és a felszabaduló összeget fordítsák fegyverekre. Mire Churchill így válaszolt: „Rendben, de akkor miért is harcolunk?” --- 2011. május 13., péntek --- 1717-ben, egy Belgrád melletti csatában egy öthónapos mopsz kutya elvesztette gazdáját, Károly Ágostot, Württemberg hercegét. Mit lehet tenni ilyenkor. Hazament Württenbergbe, tizenegy nap alatt. 1300 kilométer. A hűség példájaként bekerült a város címerébe, szobrot kapott és ódát is írtak róla. 15 évet élt. - mesélte történész barátunk, öltözködés közben. Hozzátette, amit nála komolyan lehet venni, a történet hiteles. Hazafelé a tömött villamoson Gáborral csevegünk, mikor észrevettem. Paparazzo felvétel egy házivarrott vászonszatyor részletéről. A borsószemek gyöngyből. A hölgy később megmutatta, volt ott még egy kicsírázófélben lévő hagyma is; fontosnak tartotta rávarrni, az minden levesbe jó. Később kiderült, Lukácsos, ő is. És még el sem kezdődött a nap. 11:17 Kedves Dezső, örömmel értesítem, hogy a Váli-monográfia a mai naptól olvasható a MEK-ben. Köszönettel. Góczán Andrea Országos Széchényi Könyvtár MEK-könyvtáros Ez volt az utolsó. És akkor örömömben itt a többi is: DESKE.HU / LEVELEK LE MEUX-BE http://mek.oszk.hu/07600/07634/ VÁLI monográfia http://mek.oszk.hu/09400/09494 B. NAPLÓ http://mek.oszk.hu/07600/07633/ C. NAPLÓ 1958-1992 http://mek.oszk.hu/08900/08972/ F. NAPLÓ http://mek.oszk.hu/07600/07632/ ZSIDÓ TEMETŐK http://mek.oszk.hu/07600/07640/ DESKE.HU hangoskönyv http://mek.oszk.hu/08800/08839/ VÁLI-OEUVRE / honlap http://oszk.hu/deske OSZK TÁRLAT festm., grafika, fotó http://keptar.oszk.hu/html/gyujtemeny.html Ezek után nekem már csak nagyon szép képeket szabad csinálnom. 12:14 már sikerült megtudnom, tényleg holnap lesz a győri kiállításom-, nem megnyitója, hanem kezdete. Megnyitó, meghívó nincs, a termet zárva tartják, mert nincs teremőr. De a 200 méterre lévő főépületből el lehet kérni a kulcsot. :-) (Nem vicc, csak én mosolygok.) A műtárgyjegyzék felét már megküldték, 29 olajkép a múzeum tulajdonából, és állítólag nagyon sok fotó. (A Fotográfiai Múzeumban pár éve kirakott 51 képet ide ajándékoztam három ládában. Keretezve, múzeumi-, non-reflex üveg.) A ma délelőtt csinált kép úgy javulgatott, hogy kis szín bele, meg levágtam belőle tíz centit. A/11/15 13:37 Egy tömör mail: A/11/15. Csezd meg. :-( F. 19:58 A fenti dorgálás egy női hölgytől érkezett, kaptam is össze magam, lemostam a képet, aztán még egyebek is, már az alkonyatban. Mert előtte két óra a Margitszigeten, biciklivel. A padomon ültek, hát kettővel arrébb. Édes napsütés, édes szöveg immár Tatay Sándortól, hát megtaláltam. Illetve nem biztos, hogy AZT, amit Tamás István emleget, de valami nagyon jót. Kései szüret. Képtelenség kideríteni, miről locsog össze-vissza, de végig a badacsonyi szőlője táján, és móraferences, szentferences szelídséggel. Fák, tehenek, borok, madarak, szomszédok. Tündéri. Kedves Dezső! Nagyon örülök a találkozásnak. Erős hangulata/atmoszférája van a műtermének. Gondolkodtam rajta, hogy vajon mi lehet a varázs, de nem tudom. Nem lehet megmagyararázni. Talán az a sokféle fehér és szürke, ahogy a levegőben összpontosul, meg ahogy a képeken levő tér az alkotás terében van otthon. Tényleg.... megfoghatatlan [...] S. --- 2011. május 14., szombat --- A Margit híd alatt uszály hatalmas vasroncsokkal rakottan, úgy tűnik, a híd bontott darabjai lehetnek. F/2011/132 A Győrben most kiállított képek listáját már megkaptam, ezek helyükön, a KIÁLLÍTÁSAIM között. A fotók később érkeznek, az illetékes szabadságon van. Tehát NAPOLEON HÁZ --- 2011. május 15., vasárnap --- Az A/11/15, mára virradóra. Folyamodtam női hölgy dorgálómhoz, reménykedve: És most, he?! d. A tér gyönyörű. A sárga idegen jövevény. Még benn sincs a térben. Ha ködös, opálos, csak alig több? F. Kata céduláján reggel, hogy hozzak oregánót is. Ez valami nagy hülyeség lehet. Bár mellette szól, hogy zengzetes szó. Délelőtt onokákkal Szemlőhegyi barlang, F/2011/133, délután kis A/11/15. Aztán este lett. --- 2011. május 16., hétfő --- Délután megbeszélés a ferences plébános atyával; döntött. A megújított érseki betegáldoztatási engedélyem birtokában a Fiorettiben szentségimádást hetente, közösségáldoztatást egyelőre kéthavonta engedélyez. Úgy lesz. Két levelemet küldte ma vissza Vasbányai Ferenc / Zebi-, valahai gimnáziumi osztályfőnököm. (1960-ban érettségiztetett.): Ebben főiskolai felvételimről értesítem, 1962, (az egri Ped. Főiskolára is fölvettek), a másik levél egy freskó-szekkó csinálás kapcsán, 1972. A Miskolci Múzeum akkori igazgatója adott lehetőséget, az épület 5,5 méter belmagasságú lépcsőfordulójába valamit csinálni. Farostra, porfestékre is kaptam pénzt. Leutaztunk Katával. Ahogy emlékszem, első nap lemez vásárlás, második nap pannó festés a földre fektetett lemezeken, zokniban mászkálva, harmadik nap lakkozás, negyedik nap a lemezek hátsó merevítésének fölszögelése. Itt egy kis találmányom; a négyből két léc hátul túlnyúlt, be a másik lemez alá, így összekapaszkodva síkban maradtak a táblák. A képtár kapuja - A/72/14. Néhány hét múlva értesítettek, kiszáll a lektorátusi zsűri. Pofátlanul nem utaztam le. Le is vétették a munkát. Aztán így évekig itthon az előszobában, élére állítva a tíz tábla. Majd tanácsolták, és levél Miskolc megye párttitkárának, Grósz elvtársnak, hogy valahova oda szeretném ajándékozni. A miskolci 3. sz. általános iskolába került, talán még ma is ott van. A 81-es műcsarnoki kiállításomon szerepelt. Sugár Gyuszi barátom és mesterem tanácsára előtte egy hét felkészítő-tréning. Minden reggel fél óra eszközkarbantartás, ezt feltétlen üdvösnek ítélte. A végén már kínomban a tubuskupakok belsejét tisztogattam. Utána másfél óra alatt befejezni egy olajképet. Megtettem, az utolsó a pannó meglehetősen pontos terve volt. A sajószentpéteri templom freskó-szekkója pedig a köv. hét munkája volt. A helyi plébános meghívása. Szó volt róla, igen örülnék, ha végre lemeszelnék. Csak nagyon gyatra fekete-fehér fotóm van róla. Apokalipszis - A/72/15  A templom minden falmezejét más festette ki, úgy tudom, Kondor és Berki Viola munkái is. --- 2011. május 17., kedd --- Hát ezt a szekkómat már nem fogják levakarni. Ajvé. Tudakozó - különleges tudakozó - Sajószentpéter plébánia - Igen, megvannak a freskók... - Ha már beszélünk, bocsánat, nem fotózá le? - Nagyon szívesen. - Harminc éve a hívek le akarták volna meszeltetni, mégis megmaradt? - Öt éve vagyok itt plébános, akkor hallottam erről. De a hívek nagyon ragaszkodnak hozzá. A Műemlékhivatal is levédte... És keresem a miskolci 3. számú általános iskolát a Széchényi út 52-ben, de ott olyasmi nincs: Miskolc.hu - Polgármesteri Hivatal - Oktatási osztály - egy ötméteres kép, nem emlékszik rá valaki? - pássz. Miskolci iskola, középütt üveggel fedett udvar, vagy inkább aula. Most mail az Oktatási Osztálynak, fotóval. Hátha. Netán egy miskolci őshonos...?! Úgy tűnik, kedves múzeumigazgatómnak tényleg kedve van e járdákból kiállítást csinálni. Úgyhogy és mindenesetre én ma is, egy kicsit: F/2011/135 valamint F/2011/136. --- 2011. május 18., szerda --- 10:39 A mai reggel. Az alig-alig bírt nyolcszáz méter után az utolsó kétszáz valamivel könnyebb, és ez reményre ad okot. Az öltözőben történészprofesszorunk borongásai Somogyi Győző honvédviseleti szakrajzai fölött. Így néz ki egy ló?! Tud ez az ember rajzolni?! Utána negyed órán át élveztem Béla kabinos előadását a gyalogsági-, taposó-, és tankaknák alkotóelemeiről - kétszer 7,5 deka trotil, rézlemez, ólomlemez, acélrugó -, összeszereléséről és telepítéséről. A hasoncsúszva aknakeresésről. Csillogott a szeme, gesztikulált, újságszélre rajzolt. Aztán hazafelé a Lukács-parkban, fák alatt, árnyékban, padon üldögélve eszegettem az imént ajándékba kapott kóser maceszt, elébb egyedül, majd két-, utóbb tizenhét galambbal, végül váratlan fordulattal egy varjúval közösen. Addig a galambok udvarias félkörben, másfél méterre. Itthon nagy bajt hárítottam el, negyvenéves derékszíjam egy helyen szakadna. Nagyon összeszoktunk. Elő a BŐR feliratú dobozt és a nittes poharat, kiváltottam a halni készülő szakaszt. Amúgy reggeltől olyan fáradt, fordulnék le a székről. Il faut imaginer Sisyphe heureux; boldognak kell képzelnünk Sziszifuszt. Még a májusi menzaebédet ki kell fizetni. 13:12 Telefon N. asszonynak; nem tudja-e a Camus-idézetet szó szerint. Tudja. És vasárnap meghalt a férje. - Katolikus volt? - Igen. - Akkor a tisztulás idejét átugorva ma fölküldöm a boldog Istenlátásra. Teljes búcsút mondok érte. - Köszönöm. 18:06; megtörtént, Sándor megérkezett. Az Egyháznak Krisztustól kapott oldó és kötő hatalma lehetőséget ad arra, hogy minden hátralévő büntetést elengedjen. A búcsú nem a földi jogrendbe tartozik, hanem kegyelmi ajándék, mely Isten előtt hatályos, és az örök életre szól. A Pápa engedélyezte katolikus hívők számára. A teljes búcsú feltételei: / gyónás / áldozás, ez lehetőleg a búcsú elnyerésének napján / szándék a tettre / mentesség még a bocsánatos bűnhöz való ragaszkodástól is / valami imádság a Szentatya szándékára / valamint pld. fél órás szentségimádás, félórás jámbor szentírásolvasás, templomi keresztút elvégzése. A búcsú továbbadható a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek. Apostoli Szentszék, Enchiridion Indulgentiarum. A búcsúkra vonatkozó (megváltoztatott) tanítás érvényes 1968. június 15-óta. 18:41 Vacsora: snidlinges kenőmájas, kóser pászkával. 21:35 Az esti imatalálkozón kértük az Urat, hogy cserébe a fenti szívességért (a számunkra ismeretlen) szent Sándor legyen állandó égi közbenjárónk. (Aki az égben van, azt ugyanis szentként tiszteli az Egyház.) Persze őt is illik majd megkérni; nem imában-, fohászban. Érte imádkozni immár fölösleges. --- 2011. május 20., péntek --- 05:51 Most küldék./vicc-1. Az ellenség hangja, de/és nagyon jó. "Négymadár" jegyzi. FÉNY FÉNY 08:40 Piroskaunoka (2002) lét-, és önmeghatározási kísérlete. piri-laba.jpg Deske! "mentesség még a bocsánatos bűnhöz való ragaszkodástól is" Kovács Gábor atya mondja: "A teljes búcsú az akarat teljes helyreállítását jelenti, vagyis minden rendetlen ragaszkodás felszámolását is. Ennek majdnem mindig legyőzhetetlen akadályai vannak bennünk. Vagyis csupán részleges búcsúkat nyerünk." E. A pápai döntés aligha tartalmaz kelepcét. Belátom, ilyen fokú ajándékot nehéz elhinni, ezt üzenem K. atyának is. d. Álmomban hároméves kölyköm jött felém, két felnőtt fogta egy-egy kezét, ő épp fölérte őket. Mindhárman mosolyogtak, valami kellemes tevékenységből jövet. Jöttek, elhaladtak közelemben, majd távolodtak, további vidám dolgok irányába. Bánatosra ébredtem. 10:39 Véletlen a mai Népszabadság vicc is nagyon jó /vicc-2. Persze Marabu. Akkor, nem állom meg, ide még egy csúcs tőle /vicc-3. Marabu-10-3-11.jpg 11:30 A mai képpel így állok, mutatom. A/11/12. És most be a Műcsarnokba, XXI. Debreceni Országos Nyári Tárlat, képbeadás. Tűnődtem, mit vigyek. Nincs most kedvem a nagy méretekkel, feltűnőségekkel versenyezni, amennyiben netán ez verseny lenne. Illetve van tét, elég rég kaptam ott díjat. Hívták a mikrofonhoz Váli Dezső szobrászművészt. A mostani fődíj - szegény a csapat - 400 ezer. Azt ilyen kicsi képre eleve nem adnak. (A kép a dupláját éri.) Eszemben jár az a pici Anna Margit-kép valamelyik Országos Tárlaton vagy harminc éve, a Műcsarnok jobboldali középső mellékteremben, valahol megbújva a többi között. Kiragyogott. Tehát kicsit adok be, negyvencentiset. Tétova műterem - A/08/53, 2008-2011. És ezt lehet metróval vinni. Előny. 16:09 Máris megérte a Debrecen-beadás. Benéztem a Műcsárádba előlről is. Megdöbentem. Nagyszerű. Mindegy, hogy a képeken mi van. Így rendezni tárlatot én nem mertem volna. Eddig. Két fotó, a többi is ilyen, ez a főterem: műcsarnok-1 műcsarnok-2 Deske, szeretem ez a Tétova műtermet... csak ez a keret ne lenne... nem is értem... ez a csicsa, bocs, de nem jó... Igy nem lesz dij, elviszi a keret a szemet... S. Nem áll a véleményével egyedül… Én szeretem, egy nagy művésznek is lehetnek téveszméi. d. Deske, a mai képből (A/11/12) a szőnyeget az állvány mögül kiszedném, úgy szerintem sokkal jobb. K. A porszívózás időtartamára feltétlen. d. --- 2011. május 21., szombat --- Egy reggeli vonattal le Győrbe, megnézni magamat. Mégis, nyolcvankét műtárgy. Hárman már biztos láttuk a kiállítást, Péter az uszodából, én, és a jegyszedő. Aki átballag a kulccsal, kinyitni az érdeklődőknek, ha valaki jelentkezik. Valamint a Népszabadság kritikusa jelezte a Múzeumnak, hogy megnézi az anyagot. Honnét tud róla?! Kiderült az elcsúszás oka. Rendszeresen csinálnak kiállításokat a Múzeum anyagából, ezt nem is igen verik dobra. Hogy ezt most érdemes lett volna, elfelejthették. Nagyon rendes kis kiállítás. Illetve nem is kicsi, két jó nagy terem, meg két kisebb. 30 kép, 38 fotó, és az egyik keresztút-sorozat. Jó anyag. Bejött ez a gondolat, hogy sok képet adok egy helyre, vagyis ide. Hogy három ládában a teljes fotókiállításomat is. Öt fotó ezek közül most is Kelet-Európában kering, vándorkiállításon. Délután megcsináltam az egészet megnézhetősre: GYŐR-NAPOLEON-HÁZ Még a szereplésnaplóba kell mindet beírni... --- 2011. május 22., vasárnap --- Nyolc év után újra Janikovszky Éva apróka gyerekkönyve, A nagy zuhé. Megismétlem, remekmű. --- 2011. május 23., hétfő --- Tökéletes! ajándék mára. Most küldék: http://mek.niif.hu/05300/05313/mp3/,  Strindberg Egyedül kötete az OSzK. hangoskönyvtárában. 2006-ban csinálták meg. Ez alighanem a farvizemen került képbe. Mégiscsak el fog terjedni valamellyest a honi köztudatban. Két emberről tudok az országban, aki ezt a művet ismerte, amikor elkezdtem vele kiadóknál kilincselni megjelentetéséért. Tizenhat évig. Példányom sokfelé feküdt el, egyik igazgatónál egy évre el is kallódott. '96-ban aztán a kiadóm megcsinálta, váratlanul az én illusztrációimmal, ezer példányban; ötszázat rögtön le kellett adni a svéd követségnek, akikhez sponzorálásért folyamodtunk. Angolul? meséltem el a könyvet az atassének, aki csakugyan kedvet kapott hozzá. Húszévesen e könyvből tanultam, hogyan kell megöregedeni. (Persze nálam meg elolvasható, a KÖNYVEK-nél.) Méjreható változás a honlap szerkezetében, mert egy rokoni beszélgetés kapcsán észbevettem, nagybáty ősöm 1860 - körüli hosszú-hosszú szabadkai naplója megtalálhatatlan a tízezer naplóoldal között. Így az ÉLETRAJZ menűtétel átalakult ÉLETRAJZ - ŐSÖK-re. S akkor ezt ide, a másik nagybátyámhoz írt Kossuth-levéllel együtt. Az átíráshoz sikerült a betűket levadásznom: Ă©letrajz - Ĺ‘sök --- 2011. május 24., kedd --- Még a tegnapi Strindberg-témához. Tőle tanultam a magányosság méltóságát is. Mindenki magányos valamellyest, szükségszerűen. De nem nem egyforma mértékkel és értékkel. M. zárójelben megjegyezte, hogy ő tulajdonképpen lusta. Elámultam egy pillanatra. Magasabbrendű ember. Legalábbis biztosan többet tud az élet lényegéről, mint én. Hogy nem a puszta rohanás. Táblázatcsinálás közben tán öt erős csattanás, kinézek. Hogy csinálták, nem tudom. A legtávolabbi, keresztbe fekete autó is ugyanabba az ütközésszériába tartozik, mint ez a közelebbi fehér, ami visszafordulva áll, félig a sínen. Itt nem a cammogás esete foroghatott fenn, mert az autótető, ami a sínek között, igen messze röpült. Öt vagy hat kocsi totálkáros. A biztosító azt fogja mondani, hogy követési távolság, megengedett sebesség. A mentősök lazán mozogtak, ez jó jel. Aztán folytattam a tablázatot. --- 2011. május 25., szerda --- Kész, adatbázisba-, rendbe itthoni fotóim maradékát is. Két teljesen elfelejtett, gondosan becsomagolt komplett fotókiállítást is találtam a nagy mappában, egyébként a helyén. Van vagy 100 eredeti fotó a C. naplóban, az OSZK-ban, azt is. Rózsa Gyula cikke a győri kiállításról. Technikailag kissé följavítottam, látni az említett képeket. ...lassan évtizedek óta kizárólagosan műteremfestő, vagy kizárólagosan annak látszik, és szögezzük le mindjárt az elején, hogy minimum megunhatatlan. Ha jól számoltam, huszonkét olyan vásznát állította most egymás mellé a győri képtár, amelyet tulajdonol      a cikk Ez a nyári ing hordhatatlan, hogy nincs zsebe, abban tartanám a fotógépet. Este: ja, csak kifordítva vettem föl. --- 2011. május 26., csütörtök --- Szent Béda szerzetes (673-735) halála előtt "Van néhány értékes dolgom a fiókomban: bors, zsebkendő és tömjén." - És gondoskodott szétosztásáról. Szent Ágoston "Az egész emberi nemet jelenti az az ember, akit az úton félholtan fekve hagytak ott a rablók... ezért a Szent leszállt hozzánk..." Ha belegondolunk, egyáltalán nem a vadvirágos rét, vagy a Tiziano-kép szép, hanem a mindenkori néző lelke. 10:19 A fotó-adatbázisba kell vagy kétezer helyre egy utasítást betenni. Reggel óta írom az xx betűket, a végén majd egyszerre cserélem. Most belealudtam a feladatba, az utolsó mezőbe 300 x-betű került. Tegnap pihenésképp kifúrtam létra tetején, két ponton a nagyablak keretét. A lyukba drótot. Onnét keresztrúd lefüggesztve, általvetve rajta pokrócom. És létrejött, amit annyira szeretek, az ablakmező előtti édes félhomály. Felsővilágítású műtermekre jellemző ez a téri intimitás. Csak festéshez így kevés a fény, ezért a mobil szerkezet, ilyenkor a pokróc majd le. A fotón, nem tudom, mennyire érzékelhető ez a különös fényhatás. F/2011/146. Ünnep, már ritkán adódik ötlet környezetigazításra. Amúgy a műteremablakból ezt látnám. F/2011/147  (De nem ezért smirgliztem le 1980. április 29-én.) Deske, ez egy érdekes megközelités, tudn?d bövebben mondani: egy lusta ember miért magasabb rendü??? J. Szia! Úgy gondolom, ők többet tudhatnak az Élet lényegéről, miszerint az nem cselekvés meg cselekvés. Egy pohár sör mellett nyármelegben, a kerti lugasban. Nyitott könyvvel ölükben, elmerengve. Sose leszek képes rá. d. --- 2011. május 27., péntek --- Hogy a festés kifáraszt; rendben van. Hogy a mosogatás, az úszás-, rendben van. De hogy most az alvás is, ez már disznóság. Deske, most jöttem meg Budaörsről... ma anyósom ügyei, aztán kiscsaládunk új jövevényének intézése; kisfiam egy gabonasiklót szeretne... terrárium szállítás stb... Nagyon sokat gondolkoztam magáról a könyve alatt, után, közben... hitéről és ahogy megéli, a művészetről, magányról, házasságról, szerelemről, gyerekekkel kapcsolatos teendőkről... gyorsan él... Azt gondolom, a szívnek időnként béke kell... az emésztés is, amig végigmegy bennünk, hat óra... Reggelente korán ébredek, a kávét ágyban iszom, kb. húsz perc... ez alapozza meg a napom, nem veszteség... ülök csendben, nézek ki az ablakon, és a leülepedett kuszaságok egyszercsak kitisztulnak... innentől kezdve minden gyorsan megy... Egész életemben azt mondták rólam, nagyon gyors vagyok... de ehhez kellenek a magányos látszólagos semmittevések... Én húszévesen nem készültem az öregségre... a világot akartam megváltani, és pasikat hajkurásztam... azt gondolom jól tettem, bár nagyon tudatlan voltam... de hát hogyan másképp? Megéltem a koromat... most 60; kb. 35 évesen kezdtem Márait olvasni, ez 8 évig tartott, mindent elolvastam tőle... ma már nem kell, mert tőle tanultam meg az ember végeérhetetlen magányát... megtanultam, és időnként alkalmazni is tudom, de a vágyaim még mindig lázadnak... Egész életemben - sajnos nem mindig jól, néha a mártíromság ruhájában - a szeretteimnek szerettem volna örömet nyújtani, aztán mikor nem jött visszacsatolás, meglehetősen otrombán és számonkérően viselkedtem. Anyám soha nem igy viselkedett... egyszer hóviharban feljött hozzánk a hegyre 7o évesen, hogy csinált mákosgubát, a férjem szereti, hozott neki. Ő igazi keresztény volt, bár nem járt templomba... egyszerűen élte azt az életet... nekem ő a példám. Csak nagyon silány változatát tudom ennek nyújtani, ezért küzdök is a lelkiismeretfurdalással... Na, szép álmokat... R. Fotó hazafelé, a Bem utca sarkán F/2011/148. Az utolsó anyai tanácsok. Győr, I. Nemzetközi Grafikai Biennálé, szeptemberben. Rákérdeztem, a kiírás ellenére adhatok be munkát keretben. Merthogy alapozott farostlemezre csináltam. Amúgy megfelelek az elvárásnak: csupasz ceruzarajz, festőszerrel helyenként kissé elmaszatolva. Árnyékos műterem - A/11/26, 60 centis, idei. "A díjazott művek pályaművek egy-egy példánya a Városi Művészeti Múzeum kortárs képzőművészeti gyűjteményét gazdagítja. " Mai Népszabadság, második oldal, a politikai hírek között. <> Végre egy fontos hír. És örülni is lehet neki. --- 2011. május 28., szombat --- Belátom, sajátos megoldás. Lehet, valakinek ronda. Viszont működik. Műteremajtóm kinyitva kényszeresen kitárulkozós. Pedig helyzetének családunkban spontán jelzésszerepe is van. Meg amúgy is. Egy kis macskakő javítja meg a helyzetet, nehezék, fenekén filccel, hogy ne karcoljon. Szemescsavar és drótkapcsolat az ajtószárnnyal. Reggel restauráltam a készüléket. De ha tud valaki jobbat– Az ember lelkiállapotát Istenhez való viszonya határozza meg. (M. Carothers) Pofán csap. Milyen egyszerű. Uszoda. - Rég láttam, kedves Éva. - Járok én, csak újabban rendszertelenül. - És nem sérül a lelke ettől? Pillanatra elgondolkozott, pedig okos asszony. - Már beleszoktam. Húsz éve fejesugrás után fuldokláshatárig a víz alatt, a túlpart felé. És azóta próbálom kitalálni - napi egyetlen próbalehetőség -, mikor bírom tovább; ha nyugodt hosszú mozdulatok, vagy ha gyorsan. És nincs eredmény. Plusz-minusz másfél méter, hol így, hol úgy. Kb. 22 méter. Válság, hogy lehetne saját lelkemet átlépni. Ez valami hörcsöghozzáállás is. Röhej. Karórám tökéletes, sőt szeretem, de múlt héten pici törés, karra többé nem tehető. Mindig rajtam volt, sok évig mértem vele úszásidőt, szólt a medjugorei-Máriajelenés imaidejében, meg fél tízkor este, hogy vége a munkának. Hogy iható a tea, megvolt a hat perc, kivenni a zacskót. Szokásos körülményesen vettem egy újat, húszezer, ami ráadásul G-SHOCK; ütésálló, ez való nekem. De mi legyen a régivel. Butácska és kancsal gesztussal már megpróbáltam egy hajléktalanra rátukmálni, hogy tán el tudná adni. [Másnap: kitettem egy lépcsőházi ablakpárkányra, ennek e házban hagyománya van, és nem is én kezdtem.] Idei kecskemétieket befejeztem, fotóztam. Andalúz műterem - A/11/12 és Műterem - ködös világ - A/11/06 --- 2011. május 29., vasárnap --- Tegnap reggel 5:40-től az ima furán, retrostílusban. Hirtelen kedv a 139. zsoltárra. Huszonhat éve, mikor ezt így elkezdtem, ágyam szélén ülve sokat az aranyos Károli-fordítást. <> Zsoltár ma is van, de más fordításban, a reggeli zsolozsma keretében. Tehát nem ebből a teljesen elkoszolódott öreg bibliámból. Jut eszembe, erről Strindberg is mesélt az Egyedül-ben: Több, különböző korú bibliám van; és énnekem úgy rémlik, hogy nem ugyanaz van bennük; mintha eltérő volna az áramerősségük vagy az a képességük, hogy hatással legyenek rám. Az egyiknek, amely fekete kordovánbőrbe van kötve és a XVII. századból való Schwabacher-betűs nyomtatvány, példátlan az ereje. Valaha egy papi családé volt, amelynek nemzetségtáblája rajta van belül a könyv födelén. Mintha gyűlölet és harag halmozódott volna föl ebben a könyvben, amely egyebet nem is csinál, csak szid és büntet. Akárhogy forgatom is a lapjait, mindig Dávid vagy Jeremiás átkozódásai merednek rám belőle, de ezeket nem akarom olvasni, mert véleményem szerint keresztényietlenek. Például, mikor Jeremiás így imádkozik: Annakokáért az ő fijaikat vesd az éhségre, és hányd őket a szablyára, és legyenek az ő asszonynépeik özvegyek és árvák, és azoknak férjeik halálos halállal verettessenek meg [...] De van egy másik bibliám is, arannyal préselt borjúbőrbe kötött, a XVIII. századból. Természetesen ugyanaz van benne, ami az előbbiben, de a tartalmát egészen másképp kínálja az embernek. Ez a könyv olyan, mintha regény volna, és többnyire a szebbik arcát fordítja felém; a papírosa is világosabb, a nyomása is derűsebb, és ez a könyv meghallgatja az embert, mint Jehova, mikor Mózes előterjesztésekkel meri háborgatni, mégpedig ugyancsak haragosakkal. Így például, mikor a nép újból morogni kezdett, Mózes, aki torkig volt mindennel, az Úrhoz fordul csaknem szemrehányóan: Avagy én tőlem fogantatott-é mind ez egész nép? avagy én szültem-é őtet, Jehova barátságosan felel a szemrehányásokra, és azt ajánlja Mózesnek, hogy válasszon ki... --- 2011. május 30., hétfő --- Mindíg éreztük titkon, de most végre! valaki meg is merte mondani. Kormos Kata, az MSZP szóvívője; a mai Népszabadság 2. oldalán: Az MSZP felszólítja a Fideszt, hogy állítsa le embertelen kampányát, amellyel arra bíztatják a gyereküket vállalni nem akaró vagy nem tudó leendő szülőket: az abortusz helyett az örökbeadást válasszák A magzatgyilkosság tilalma nemcsak isteni törvény. A magzatot a polgári jog is embernek kezeli. Például örökölhet. Szia Deske! Szöveged úgy érthető, hogy mintha Kormos Kata mondaná meg az igazat... T. Muszáj erre válaszolnom? d. --- 2011. május 31., kedd --- Informatikus munkatársammal befejeztük a FOTÓ fejezet rendbetételét. Megoldhatatlannak tűnt, hogy ha egy képnek öt példánya van, akkor is csak egyszer lássék, viszont a TULAJDONOS SZERINT-i keresésnél mind az öt példány/tulajdonos szerepeljen. Most végre látni, mi melyik múzeumban; Hidvégi barátomnál rengeteg, stb. És végül itthon! találtam egy eddig nem tudott képváltozatot - anyácskám falán volt -, a kékkúti szőlődombokról, F/83/04, 1983-ból. Kedves Mária, bocs, hogy így, vendégség közepette beleszóltam. Ugyanis azt hiszem, végül is mindegy, és egyforma hatóerejű egy gyerek/unokahúg bármilyen stílusú nevelése. Csak ösztönösen föltolult bennem valami, tizenhat éves lánykát mások előtt is tíz évesnek kezelni, megalázni, hogy remélhetőleg köszön, stb. Hiszen semmi közöm hozzá. Bocs. Örülök, hogy itt voltak. Megismételhető. d 11:21 Vasárnap Piri unoka elsőáldozása Dunakeszin. Nem gondolva a gyerekekkel, egyebekkel, az atya a szentmisén jó hosszút prédikált. Anyácskám szokta mondani annó: az első öt perc Istené, a második az emberé, a harmadik az ördögé. Fegyelmezetlenségeink. Önszeretetünk. Rám úgy hatott, hogy mérlegelem, az ideiekből öt - tíz képet ki kéne dobni. Kezdem szétteregetni a műteremben. 12:25 Na, megvolt. 16 kép kidobva, igaz, ebből kettő tavalyi. Szépen kiterítettem őket, ahogy a vaddisznókat szokás hajtás után. Teljes hálám a plébános úrnak. Ritka nap, hogy megadatik a tiszta szem. Tehát ma festmény élő: 1033, kidobtam össz 920-at. Vagyis selejt 47%. A/10/32 A/10/45 A/11/05 A/11/06 A/11/07 A/11/08 A/11/09 A/11/11 A/11/14 A/11/15 A/11/16 A/11/17 A/11/18 A/11/19 A/11/22 A/11/27 Este a Bartók 32 Galériában Tölg-Molnár Zoli, Gaál József/Jocó, Gerber Pál és Böröcz András kamarakiállítása. Tölg: elfeketített esztétikus mintha?-fémlemezek, nem hallom (első kép). Gaál bőrből-szíjakból fejei - profi; Böröcz érdektelen formái ezúttal is millió összeragasztott ceruzából. 2011. május = 282182 = 4762/hó = 154/nap VÁLINEWS; 195. levél J.-nek, Le Meux-be / 2011. június --- 2011. június 1., szerda --- Tegnap a megnyitón megbeszéltem Bekével - a Művészettudományi Intézet igazgatója -, OK., a héten várnak. Betenném ugyanis az opuszjegyzékbe náluk lévő fotóimat: 1976. 5. C.00541 MTA MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KUTATÓCSOPORT Budapest Felajánlom munkatársuk által már kiválasztott 101 db. magyarországi zsidó temető és zsinagóga fotóm másolatát Kutatóintézetük számára 40 Ft/db árban, 18 x 24 cm méretben. Váli Dezső Átvették, kifizették. 76.6. És ez még érdekes is lesz. 35 év után látom újra őket. 76-ig bezárólag alig néhány temetőfotót őriztem meg, nálam nem szerepelnek, nem léteznek. De evvel most találtam mást is. Mi minden volt. Ez végleg elpárolgott, semmi nyoma, nem is emlékszem, nyilván ki is dobtam a fotókat: 1975. FIATAL MŰVÉSZEK KLUBJA, Bp. VI. Andrássy út 112. ÖNÁLLÓ FOTÓKIÁLLÍTÁS --- 2011. június 2., csütörtök --- Kedves Klári, ha kedve és ideje, egy őrült feladat, vagyis kérés, gondolom, sok-sok telefon: 1972-ben festettem 10 fatáblára egy öt és fél méteres pannót, A Képtár kapuja - /72/14, ami 1982-ben ajándékoztam egy Miskolci ált. iskolának. A feladat: meg szeretném tudni az iskola címét, telefonszámát, végső soron azt, megvan-e a kép náluk. (Címtáramban erről lévő adatok érthetetlen módon teljesen tévesek.) Amit ma tudok: 1./ az iskola kétemeletes, 1960-után épülhetett. Négy oldala egy hatalmas, háromszintes, üveggel fedett belső aulát fog közre. Az aulában egymással szemben két nyitott lépcső, egyik pofafalára került a pannó. A ház belül körbegangos, mint a börtönök, onnét nyílnak a tantermek. Ez nálam az FESTMÉNY / DÁTUM SZERINT / MURÁLIS (legalul) / A/72/14a helyszíni fotón némileg látszik is. Onnét le is tölthető, kiprintelhető. Én most telefonnal a miskolci polgármesteri hivatal oktatási osztálya egyik munkatársáig jutottam el, itt megállt a dolog, ő nem tudták az épületet beazonosítani. (Szerintük biztos nem a 3.sz iskola, és nem Széchényi út 52.) Fölteszem a netre is, hátha egy miskolci tanfelügyelő is olvas :-))) köszönöm: d A Török utcai járda mintáit lassan személy szerint (futás közben) felismerem. Ez a mai: Járda - F/2011/155 Budai Polgár havilap: lakbérem 50-ről 65 ezerre emelkedik. Nyugdíjam 57 ezer. 69 vagyok. --- 2011. június 4., szombat --- Tüzérségi előkészítés. Miskolc körbelőve. Szerencsére az iskoláknak már honlapjuk is van. És ünnepélyeiket mind az aulában tartják. A kérdéses nagy fal előtt. Herman Ottó iskola Munkácsy-iskola Pattantyús-iskola Pattantyús másik oldal Széchenyi-iskola Széchényi másik oldal Kazinczy-iskola  Kazinczy másik oldal és ilyenek a belső tereik A Művtört Tud. Intézetben hamarosan fotózni fogom a 101 temetőfotómat, ami 1976-ban került hozzájuk. Ehhez egy hordozható szerkezetet kellett építeni. A földön fekvő csíkozott farostlemezre kerül a fotó. A berendezést vizszintezővel ellenőrzöm. Több variációt végigpróbáltam, a szkennerem baromi lassú, stb. Kétnapi munka volt. Mert amíg rájöttem, hogy célszerűbb függőlegesen lefelé fotózni, eltelt egy idő. Addig egy pontosabb célkeresztet csináltam, bár leginkább a magam multságára, az előző is jó volt. De hogy hordozható legyen, egy új számára először dobozvadászat a szombati hajléktalanpiacon, majd rátalálás és kunyorálás egy közértben, avval hogy különleges ajándéknak kell. Mire kiürítették belőle a 30 csokit. Ha a szerszám jó helyre igazítva, a keresőből nézve eltűnnek a rajta lévő csíkok. Photoshoppal egy trapézra sikeredett kép kijavítható, de százegyszer?! (Az eszköz jobb, mint amit valaha az Agfa csinált.) Figyelem, hazánkfiai és lányai. Tessék ezt a saját gépre kicopyzni (CTRL+C, bemásolni: CTRL+V), vagy ide kell alkalmanként visszalátogatni. A Széchényi Könyvtárban már 179 hangoskönyv van. (Strindberg kilenc önéletrajzi kötetéből csak az utolsó, az Egyedül, tehát az ötletet tényleg tőlem vehették.) (A második oldalon rendre: Tót Árpád, Tóth Béla, Váli Dezső, Vergilius, Verne.) http://mek.oszk.hu/keresesek/keresesf.phtml?formatum=MP3 Június négy. Első és egyetlen igazi barátnőm születésnapja. Telefon. Hetvenegy éves. --- 2011. június 5., vasárnap --- Tegnap Katával végig a Farkastorokban. (A Normafától kb. a Németvölgyi úti temetőig, jó óra.) Ezer kilométerre a fővárostól, tessék kipróbálni. Teljes csönd, csak a madarak. Fénypöttyök a füvön a sűrű lombok alatt. És egy felszegezett pléhKrisztus, amit nem fognak ellopni. De szerettem volna ezt én kitaláni. Fönt csak egy hullámvonal. Gyönyörű. Hibátlan. Tegnap, amikor a 28-ra visszakeresztelt 28-as busszal a Széchényi hegyre. Látom, a Postapalota oldalában egy hajléktalan vagy húsz kötetet árul az ötven év előtti sárgafedelű Olcsó Könyvtárból. Majdnem leszálltam, Kata még bíztatott is. Miért e nagy vonzalom. Regényt alig olvasok, pláne újat; amúgy is, most éppen öt könyv kikészítve. Új könyv?, nem vonz, nem érdekel. És mégis. Az eszenciális, tiszta, végülis reménytelen szerelem, így, könyvtártalanul. A könyv. Az emberiség tán legnagyobb találmánya. Nálam ez esetben a nosztalgia is. 1953, 54, a Múzeum körúti könyvesbolt, antikvárium. Iskolából hazafelé. A sárga könyvek darabja három-, illetve négy forintba került. Nagyszerűen válogatott magyar- és világirodalom. Bates, Jacaranda fa, Jack London, Ádám előtt, Beszélő kutya. Ezeket biztos ezekből olvastam. A mai gyorsúszás. A karmunka valahogy doktríner jellegűre sikeredett. Tán a fáradtság. Nagyon is szabályos, elnyújtott és személytelen. Azt mondja nyugdíjas barátnője: Ahogy öregszem, egyre kevésbé szeretem a testemet. Szerintem ez csak az önszeretet egy sajátos formája. Magyarázzam? Szeretem-e a 16-os villáskulcsot? Úri kedvemben akár igen. De leginkább csak használom. Június négy. Valahai első és egyetlen igazi barátnőm születésnapja. Telefon. Hetvenegy éves. Sószátyárság egyperces novellákat írni. Irány a Margitsziget. Veszem a bukósisakot. Erről eszembe jut; Szombathely, iskolai kirándulás, 1959. A járda mellett félreállítva egy szürke Ikarusz busz. Homloklemezén fejmagasságban félgömb horpadás. Mondták, meghalt az az ember. Már hazafelé a szigetről. Itthon látom, fél karomon lejött a plezúr. Hja, ott szűk volt a járda a hídon. Elandalodva nézem. --- 2011. június 6., hétfő --- 05:45 Ezt minden héten le kellene írni, és el kellene olvasni. Ezt is kitenni az íróasztal fölé. Áprilisi bejegyzésem, Paolai Szent Ferenc (1416-1507) leveléből: Úgy bocsássatok meg kölcsönösen egymásnak, hogy később a sérelmet föl ne rójátok. A sérelem, erre való visszaemlékezés ugyanis: jogtalanság, a harag továbbszövése, a bűn megőrzése, az igazságosság ellensége, rozsdás nyíl, a lélek mérge, az erények elvesztegetése, az elme férge, az ima megzavarása, az Istenhez intézett kéréstek erejének megsemmisítése, a szeretet elárulása, lélekbe szúrt tövis, soha el nem alvó gonoszság, soha el nem fogyó bűn és mindennapi halál. A slágerek ezt is tudják - csak a szépre emlékezem - 08:43 És megvan az utoljára 30 éve (Műcsarnokban) látott miskolci pannó. Részleteket még nem tudok. A következő lépés lesz: kinek kell. 10:39. A képről még semmi további. De annyit már tudok, eredeti helyére - ma a Miskoloc Megyei Jogú Város Ökológia Intézet Fenntartható Fejlődésért Alapítvány székhelye - nem javasolják visszatenni, ott három tudós látná. (Ha fölfelé néz a lépcsőn.) És már megvan a csatorna, hogy a Város hivatalosan mi módon fog rá vigyázni, bárhol is van. A Képtár kapuja - A/72/14. Nem baromi jó, de rendes. Nem szükséges fölfűrészelni; negyven év távlatából: vállalom. Ahogy a vendégek a hajdani Képtár lépcsőfordulóhoz értek-, beléphettek ezen a szűk sárga kapun. 12:25 A ma továbbfestett: A/11/24. Fenséges - szikláshegység - távolinak képzeltem el. A kép erősebb volt, Piri-csacsit-símogat-jellegű. 13:30 Kedves István, telefon egyeztettem: A pannó "A Képtár kapuja - A/72/14", 1972, 518x314 cm, plextol, 10 db. hátul keretelt farostlemezen - megvan. Helye: Kazinczy F. Ált. Iskola, Miskolc, Középszer utca 4. tel.: 46/561-234 - 235 www.kazisuli.hu Beszéltem dr. Karaffa Ferencné igazgatóhelyettessel. ( telefonszám ) A kép az évek során a szemközti (ugyanolyan) falra került, ha rendezvény van, le szokták takarni. Állapota szerinte hibátlan, és a gyerekek által nem veszélyeztetett (a földig ér). Szeretik, örülnének, ha maradna. Ebbe beleegyeztem. Ha netán jövő ősszel műcsarnoki visszatekintő kiállításom, kölcsönkérem. (egyszerű: 10 vagy 20 rejtett kampón lóg.) Ha arra járnék, nyáron is meg tudják mutatni. István, ha lehetne, amiről beszéltünk, a képet valami módon a Miskolci Képtár, vagy a Város felügyelete alá vonni, vagy, ha gondoljátok, a tulajdonjog átadásával, és akkor tartós letét formájában maradhatna a helyén. Köszönöm, szívélyesen üdvözöl: d. 18:17 Gondolom, ez az utolsó mondat a történetben: Bán Andris, a Miskolci Galéria igazgatója jelezte, hogy minden hivatali, iskolai műtárgy a Város tulajdona, és az ő felügyeletük alá tartozik. Leltár, három évenként szemle. A műtárgyadatokat most átküldöm neki. Akkor ez rendbetéve. A sajószentpéteri freskó-szekkóm ügye is elindult. 21:03 Ez érdekes. És szakszerű. Ahogy Szép Ernő (1884-1953) megtalálja magának a végtelent (A jázminok illata). Ezt nekem Louis Armstrong trombitahangja tanítgatta, meg Magyar László (1818-1864) afrikai útjai, egyebek között. Egy pillanatban itt a folyó felett azt a végtelenséget érzem, amelyre mindig vágyom mindenben. A végtelenség sejtelmével indulok el sétálni a fasorba, melynek a végét nem látom. Ezért szeretem az eget is nézni... a csillagok... a tenger... vagy ha a sínpárt nézem, amely a messzeségben összeszalad... azért szeretem a csöndet is, a sötétséget, az eső hullását is, mert ezek mind a végtelenség cselédei, ezért tartom talán néha a zsebórámat a fülemhez, és hallgatom elfedkezve sokáig a ketyegését, ezért meresztem sokszor a szememet a falikárpit egyforma virágain, ezért könyöklök neki a sűrűn kockázott szürke szövetnek, amelyet a szabónál elébem bontanak, mert mindezek a végtelenség illúziójával kínálják lelkemet. Beléütök egy ujjal a zongorába, hallom a csengve múló hangokat, és egy pillanatig azt hiszem, hogy örökké fog tartani - --- 2011. június 7., kedd --- 06:11 Szent Bonifác püspök és vértanú (673-754 júni. 5.) milyen egyszerű mondata (levelezéséből): Bízzunk abban, aki ránk rakta a terhet. 09:24 A mai Népszabadság: A Kheops piramisban 20x20 cm keresztmetszetű titkos aknák, 1993, beleküldtek egy robotot, ami 63 métert haladt. 2002-ben újra, ez már élő adásban. A masina átfúrta a záró kőtömböt és továbbhaladt egy másodikig. Most új robot indult, 4500 év után először látta ember a falra festett vörös hielogrifákat. Ezt a robotot egy apró "bogár"-robottal látták el, amely képes egy 19 mm átmérőjű lukon átbújni, fúróként szolgálni, ultrahangos berendezéssel végigtapogatni a falakat, és a vissszaverődő hangokból megállapítani a kő vastagságát. Klassz. 18:03 Ma - kérésemre - megérkezett három, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által készített fotó Sajószentpéterről, a freskó-szekkómról. Apokalipszis 20/7-10 a felirata, akkor még az opuszszámot nem írtam hozzá; - A/72/15. '72 nyarán festettem Demeter István, az ottani bohókás, másodállásban festőművészkedő drága öreg papösmerősöm meghívására. A miskolci pannónapokból tértem meg ide maradék porfestékemmel. Én ezt a munkát azóta nem láttam. Botrányos, vagy legalábbis borzasztó, mennyire nem vettem figyelembe a környező világot, színvilágot. Ha legalább a szűzmárikék helyett valami semleges szürke. És a betűk milyen rondák. Pedig levédték a templomot, ahogy hallom, ezt már nem fogják lemeszelni. Az Apokalipszis 20. fejezet e része különben a Sátán világvégi leláncolás utáni visszatéréséről szól, s végső bukásáról. Az apostol hegytetőn, látomásban éli át ezt a pokolközeli rettenetet, így képzeltem, és rajzoltam meg. Hegytetőnek adódott ugyanis az oszlopot fönt záró rézsüs elem. A/72/15/a  A/72/15/b  A/72/15/c Egy barátom szerint alkalmas lettem volna murális feladatokra, ha megbíznak. Nagyméretű képeimre utalt. Nagy keresztút - A/71/10, A/71/11, A/71/23,  A/71/25. A/71/34,  Kondor Béla emlékére - A/72/30. De akkoriban még nagyon posztbelsőépítésznek számítottam, kívül is estem mindenféle kollegiális körön. És a fene tudja. A fene tudja, érdemes lett-e volna ilyesmire egy-egy éveket rászánni. A Fiatal Művészek Stúdióban voltak élesben murális pályázatok, az egyiken kaptam is valami díjat, nagylátószögű objektívet vettem belőle. A fiú, aki megnyerte, meg is csinálta. Mozaik egy vidéki iskola falára. A fele pénz a kivitelezőé, azt nem adta oda egy kivitelezőnek, érthető. De így egy év volt, egy hosszú év. 19:32 A Művészettörténettudományi Intézetben, úgy látszik, nem találják azt a 101 db. 1976-os zsidótemető fotómat, mert még nem hívtak vissza. Háromféle hordozható berendezést készítettem elő digitalizálásukra, a legjobb már egy hátizsákban, becsomagolva. Reméltem, hogy ma délben el tudom intézni, itt vannak fölöttem, a Várban. Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk. 20:05. Gábor átküldött egy most megjelent Tóth Krisztina-verset. Feszes. Köszönöm. Tegnap egy passzust Rakovszky Zsuzsa új regényéből, ami unalmasságában lehet, hogy nyelvi bravúr, hát, nem tudom. A regényműfaj amúgy se megy nekem. FELEJTŐ Kering a Föld, álmában nem érti meg a végtelent. Forog kéken, üres tájfunokat teremt. Alszik, benti szeme a régi magmába lát át, szivacsos belsejébe huzatot suttognak a bányák. Lebeg a felejtő Föld a tőzeges féltekékkel, erdőtüzeket próbál gyújtani minden éjjel. A Hold felől jól látszik, hogy felejt, nagy, fénylő tárgyakat a világűrbe ejt. Lüktet rajta az Egyenlítő homlokpántja, lombok közt verejtéksíkos autópálya. Jobb és bal félteke illesztgeti össze a múltat: újramondja a lucskos háborúkat. Ügyet se vet a behallatszó jelenre, gömbhéjában villámok futnak egyre, gomolyfelhőt, migrénes port terelnek, pulzál a víz és a piramissejtek, az üres autópályák zümmögő axonok, alszik, vakon felejt, völgyeket vigyorog, szemei árapállyal pislogó tengerek, szakad a nyálfonál, a völgyhíd megremeg és a hajnali ködben a mélybe száll a busz, jeleket küld tovább a topáz talamusz, alszik a Föld, felejt, alszik, felejt keringve, émelygő, lassú álma emberrel telehintve, skizofrén, kérges arc, bolyongó látomás, halott vizek színén lebegve úszó záptojás. 21:09, egy mail. 2011.6.7. html-2011/katolikus-egyetemnek.htm C.10944 Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Bp. Veres Pálné u. 24. Ft.Dr. Kuminetz Géza Tisztelt Dékán úr, ismeretlenül. Festő vagyok. 2003-ban készítettem egy Keresztutat, két világháború közötti pesti koldusfotókból. A stációk fölött bűnbánati szövegek, figyelmeztetésképpen kisfiam gyerekírásával. A 14 keretezett grafikát (33 x 24 cm) szívesen ajándékoznám az Egyetemnek. Leginkább műveltebb értelmiségi fiatalok elé való. Nyugodtan vissza is lehet utasítani, mások is megtették már. Megnézhető: deske.hu / GRAFIKA / DÁTUM SZERINT / 2003 --- Hittanlecke... Szívesen elviszem megmutatni az eredetit is. Szívélyes üdvözlettel: Váli Dezső Megint elszakadt a tarisznyám. Előbújt helyéből a merevítő kötőtű vége. Szerencse, hogy azt anno visszahajlítottam. Most a hurkon át - szégyenszemre - anyáscsavar rögzítés. De működik. --- 2011. június 8., szerda --- 13:27 Kipróbáltam egy ilyen mókát, nekem most tetsz. Méla műterem - A/11/13 saját kerettel. Ráadásul egyet rögtön csináltattam sarokdísz nélkül, az csak 30 ezer volt - hátha az a jó. Kedves Dezső! Volt az iskolában J. (unokatesóm), megtalálta a pannót. Takarítónénivel és karbantartóval beszélt a letakart kép előtt. Nem lószőr, de hasonló anyagú takaróval védve. Állítólag ünnepeken veszik le róla, csak hétköznap védik a sürgőforgó elsős gyerkőcöktől. Szóval látható is. Karcolásról, hibáról nem tud se a takarítónéni, se a karbantartó. Vigyáznak rá. Jövő hétfőn leveszik a takarót, J. ígérte, elmegy, és készít fotót. Ennyi az infó. Ha megjön a kép, küldöm! Üdv, I. Deske, a Méla műtermet szeretem, a keretet is... külön, külön. A kép feszes, jól komponált, ....néztem együtt, percekig... elvitte a szemem... Mit nézzek? A keret szineit? Melyek amúgy! szépek... De együtt? Húslevesben máglyarakás? Ha a szószátyárság bűnbeszéd - ami igaz -, itt a felesleges formák, szinek a lényegről vonják el a figyelmet..., akinek az egész élete a lényegről, a lét kereteinek és tartalmának őszinteségéről szól, mit keresenek a faragott levélkék a keretben? Bocsánat, L. De hátha így kapósabb a menyecske... :-)) --- 2011. június 9., csütörtök --- Az engedelmesség utánzata az az állapot, amikor az önfeláldozás alkalmait hajszolod; a buzgóság nem azonos a szellemi ítélőképességgel. /Oswald Chambers, 1874-1917, skóciai protestáns prédikátor/ Lám, az ízlésnek az ő különbözőségei. A levélkék talán tényleg sokak, de a keret színei és egésze - szigorúan nekem! - élőbbé, hangsúlyossá teszik a képet. É.. 20:08 Hát ez is megvan, a munka egyik fele. Reggel váratlan behívó a Művészettörténeti Kutató Intézetből, hogy fogadnak, megtalálták Fotótárukban azt a 101 (végül 82, miért?) zsidótemető fotómat, ami 1976-ban került hozzájuk. Kézbe kaptam, hát, hát. Kisfilmes gép, ettől még lehetnének jobb rajzolatúak. Hátukon a falunév, és a 36 év előtti rendszerű opuszszámom. Elsőnek ezeket írtam át. Aztán a Fuji-Nikon géppel végigfotóztam őket. Napokig készültem e feladatra. Itthon először a gépbe a képek adatai. sor törlés -- opusz P1/75/44 cím Bodrogkeresztúr - P1/75/44 tulaj Művészettörténeti Kutató Intézet / MTA tulaj ID. 876 tulaj netre Művészettörténeti Kutató Intézet / MTA technika zselatinos ezüst papírkép szereplésszámok -- méret 18x24 cm. készítés helye Bodrogkeresztúr készítés éve 1975 készítés dátum 1975. 04. fejezet 11. zsidó temető alfejezet -- repró méret 4,5 Mb.jpg fájlnév f7544.jpg megjegyzés korábbi száma: 75/30/31 szerző Váli Dezső társszerző -- válogatott 0 OAI 1 pótadat-1 -- pótadat-2 papírképek (P/..) adatai: lásd opuszjegyzék P1, mert első példány papírkép. A net világában nincs kecmec. Két helyen - móka folytán - tényleg lett fotós társszerző. És ennek a kettőnek ugyanakkora oszlop kell. A beírást megúsztam 3 óra alatt. Ennek komoly előzménye van. Tán hat éve történt. Az informatikus fiú az adatbázist szép szabályosra megcsinálta, képenként egy kitöltendő panel. Óvatosságból csak egy mű, bár kértem rá, de a sorozatos adatbevitel életveszélyes lenne; mellényúlásból egyszerre rengeteg adat megsemmisülhet. Egy idő után viszont föllázadtam, a sokezer adat, nem bírom egyesével. És újra kértem, amit eddig megtagadott: Ha maga nem tudja megcsinálni exceltáblázat jellegűre, akkor kérem, keressen ehhez valakit. Egymilliót ajánlok föl erre a munkára. Mire ő: Ja, ha ez ennyire fontos magának, megcsinálom én, ingyen, persze. És megcsinálta. (Excel-ismerőknek: most sem lehet egyszerre több mezőt kezelni, viszont copyzással nagyon meggyorsítható.) A fotók bevitele még hátra van. Avval is lesz munka. Még egy hasonló ügy. Fölhívtam a piarista rendház / a drága Jelenits atyát, hun az a kétméteres képem - Kondor Béla emlékére - A/72/30 -; amit 86 novemberben rajta keresztül ajándékoztam a Rendnek. Nem emlékszik rá, de utánanéz. Ha összejön, egy retrospektíven kiállítanám. --- 2011. június 10., péntek --- 05:27 Négy kiló már lement, egy még hátra van. És aztán tartani. Persze semmi értelme. (Kitaláltam ezt a szép kerek számot: 75.) Ugyanazért csinálom, mint a reggeli kocogást; baromi nehéz. Felködlik lelkemben, hogy Kata rakottkrumplija, és elandalodom. Szkennelni kellett volna a képeket, de a rohadékok a négy éves Epsont már nem frissítették hozzá a 64 bites Windows7-hez. Próbáltam: szkenner - zsebSony-gép - Fuji-Nikon nagygép 100%-on, illetve a Sony csak 66-on. Itt egy kép pici részlete: 10:56 Kihullott a kezemből az ecset. De lehajoltam érte. Ah, Ön feledett minket! Ígérete volt húsvét után közösségünknél megtisztelő jelenlétével Mi történhetett. Önt elcsapták állandó diakónusi tisztéről, most a protestantizmus felé Ön útban egy brazíl kórház felé, ahol a honorárium Önt teljesen igénybe veszi gémkapocs-gyűjteménye rendezése Rólam kiderült, hogy 3/3-as, és csak arra várok, hogy Jósnője javallatára Ön DNy-i irányba soha többé Minden visszavonva, hiszen húsvét után vagyunk, még majd egy évig d. Időkirándulás lesz, megvettem Andersen és a Grimm-testvérek meséit, egy-egy kötet; váratlanul került elém egy háztartási bolt kirakatában, a Hattyú utca elején. --- 2011. június 11., szombat --- 22:01 A mai munkanap eredménye a OPUSZJEGYZÉK-ben a rendbetett FOTÓ-adatok, és ugyanott egy új táblázat is, a KÉPEIM TULAJDONOSAI ABC-BEN. Nevek mellett CSAK opuszszám. A titkosak titkosítva. Este fél óra szentségimádás, pünkösdvárás a Budai Ferenceseknél. A profik 01h-ig csinálják. --- 2011. június 12., vasárnap --- Kézfejemet (kézhátamat?, így mondják?) gyakran használom színkeverésre festés közben. Minap ebédhez mosom le, körömkefe. Csak egy barna nem akaródzik lejönni. Ja, az öregségi májfolt. --- 2011. június 13., hétfő --- Kata kerek tízezer forinttal a hétvégi piacra. Vasárnap együtt a család, két gyerek, három unoka (Kinga, Piri, Botond). Pünkösdi ebédhez készült, a nyugdíj még nem jött meg, hát a lehetséges olcsón; 1,2 kiló darálthús, spagetti, és ami köré kell. Még egy szál virág, arra a pénzből már nem futotta. Tízezer. Halkan csóváltam a fejem. Szegénységünk / gazdagságunk mértéke. Kedvemben járandó ez egyszer összeírta a tételeket. Ezentúl minden pénzdolgot elhiszek neki. Deklaráltam is. Én a tejszínhabos eperből is alíg, még kb. harminc dekát kell fogynom :-)). Istenem, béke van. Szokom/k le a járdák fotózásáról. Noha minden nap vannak, és némely foltnak már neve van. Ma F/2011/163. Tegnap: F/2011/160. Minden törvényt átlépve, lehajolva, a körletből két csikket eltávolítottam. A ceruza hiteles. : Utcán találtam, megvan az új bicska. Praktikusabb, könnyebben elfér zsebben, és funkcióját hibátlanul teljesíti. Ötéves kori fotóm, ahol már valamit szorongatok, valamit szokványosan moncsolgatok. Ezt a most találtat - gusztusosan zömök darab - kiválóan lehet zsebben két ujjal ki-be csavargatni. A cigarettánál olcsóbb. Ki a fenét érdekel, hogy én mit forgatok a fejemben, zsebemben. De nekem hallatlan mulatság ehhez szavakat keresgélni, cserélgetni, olykor órákon át. Altatót még életemben nem, most először, Sedacur Forte, nagyon mondják, és 1700 forint. Első nap semmi, de ma tényleg öt előtt ébredtem, eredmény. Mondják, növényi anyag, és nem lehet rászokni. Én mindenesetre nem fogok. Nehezen ment a rükverc, kevéssé bírtam hátranézni. Pár hónapja ébredéskor, még az ágy szélén ülve, tízszer lendületből megforgatom a derekam, jelentősen javul a helyzet. Informatikusom óvatos beleegyezésével olykor-olykor már belenyúlok a php-fájlokba. Most a kiegészült opuszjegyzék kapcsán. Ehhez viszont kellenek a magyar betűk, most kigyűjtöttem őket. A még hiányzókat nem küldené meg nekem valaki? á = á é = Ă© í = Ă ó = Ăł ö = ö ő = Ĺ‘ ú = Ăş ü = ĂĽ ű = ű É = É Ó = Ă“ Ő = Ĺ Ü = Ăś Ezt a padot a Lukács-kertben évek óta nézem, próbálom lefotózni. Ilyenkor, nyár táján, hétkor, tündöklő ellenfény. Még ez se az igazi. De talán. Majd egyszer. F/2011/164 És kedd délután négykor megnyitják a Margit híd másik (déli) járdáját, teljes szélességében. A Szigetre már zebra, lámpás gyalogátkelő. Eddig nagyon keserves volt biciklivel a két szűk rács-korlát között, még tolva is. Kata bámulatosan szívós. Tizenöt év után is rákérdez, néha összekeveri a mailt és a netet. Az uszodában két öregurat jegyzek, aki nem a bugyijába pisil zuhanyozás közben. Ugyanis olykor átlép a vécébe. Domokos Pál Péterről (1901-1992) négy emlékem maradt. Régivágású úriember, rangos népdalgyűjtő, a két háború között társzekéren járta a Csángóföldet. Nekünk első gimnáziumban (1956-57) éneket tanított. - Első óráján hangpróba. Engem is beválaszott az énekkarba - Gyertek egy órára az 5. terembe. Hőstett, minden bátorságomat összeszedve nem mentem. És sikerült, elfelejtődtem. - Kiselődást lehetett tartani, ötös járt érte. Jó. Fölkészültem Chopinből, de Chaplinnel keverve Csapinnak ejtettem, derültségre. Ha hallgattál volna, okos maradtál volna - mondta. Rajtam ragadt, vérbő T. Szuszu osztálytársam tavalyi halálig így becézett. - Önuralmának határán egyszer: - Üljön le, Borsodi, maga nyáladék. - Tanfelügyelőféle lehetett az órán, mikor kérdezte a Süket sógor szövegét. Mondtam, vagy énekeltem?: - Jó napot, Sógor. - Csónakot foltozok. - Hát az aszony mit csinál? Itt nagyon le akart volna állítani, de nem sikerült neki: - Kilyukadt a feneke... A wikipediában megvan csíksomlyói szobra, de az nem az igazi. --- 2011. június 14., kedd --- Egy szíves olvasómtól meg is kaptam a hiányzókat: Á = Ă Í = ĂŤ Ú = Ăš Ű = Ăś A gyorsúszás karmunkájának három kritikus pontja van. A harmadik, mikor a tenyér a nemzőszerv alatt négyes óraállásból lassan átfordul nyolcasba, a vízbőlvétel előtt kis lökést is beleadva. Évek óta igyekszem, hogy a balkezem ezt hibátlanra eltanulja a jobbtól. Hogy a merev tenyér a teljesen kinyújtott kar végén hogy hasítja föl a vizet, majd egy fél másodpercre ott marad, ezt egy nagykőrösi fotográfustól lestem el Kecskeméten, tíz éve. Megmutatom, hogy csinálom: http://www.youtube.com/watch?v=rJpFVvho0o4 Nyáron megszokott gimnasztyorkámban, ingem nincs, és ez nem baj. Kata szerint baj. Most levitt a Használtruhába. A hely, ahol a nők fogvicsoítva mosolyognak egymásra. Kata szerint kedd reggel hétkor a profik már mindent elvisznek. Vettünk két fekete ing helyett, mert az nem volt, valamilyen kockásakat. Van rajtuk zseb a kis Sony-gép számára. Kata szerint a jövő héten is le kéne menni. --- 2011. június 15., szerda --- Megint átnéztem a polcokat, néhány munka tovább; tegnap este aztán fotózás. Pedig már nem kéne gyűjtögetni, sokkal kisebb tortúra a villanykörte-foglalatba csavarható két vakuval, 10 másodperc alatt töltenek. A számokból láthatóan 2008, 2009, és tavalyi képek. Van közte szerencsés fordulat is. A/08/46 A/09/09 A/09/16 A/09/57 A/10/09 A/10/24 Lelkiismereti okokból beleolvastam Csehov novelláiba. Bizonyára, bizonyára. Nem az a világ rendje, hogy minden és mindenki szól mindenkihez. Már visszatettem Kata polcára. Este, az ágyban, Zelk életéből a Felelet-vita korszak. Amiről már csak korosztályom tud, egy elsüllyedt világ. Ahogy lassan mi is. Jellemünket a hétköznapi robotmunka próbálja ki. A szellemi életben komoly akadály, ha nagy dolgokat szeretnénk tenni. Jézus fogott egy kendőt és elkezdte mosni a tanítványok lábát. / Chambers. Tegnap elmélkedtem a gyorsúszás karmozdulaton, Dragomán Gyuri rögtön reagált, hogy van egy új stíus, TOTAL IMMERSION - kb. "teljesen lazán", ami forradalmasította a gyorsúszást. URL-t is küldött, megnézem néhány oktatófilmet. Hogy a tenyér nem zárt!, és a kar teljesen lazán. Minden OK, csak a dolog lényegét nem értem. Hogy tud akkor ilyen baromi gyorsan haladni. Ma megpróbáltam. Aztán szóltam Oszi csoportvezetőnek, kezébe adtam a kis Sonyt. Ez már tényleg én vagyok, itt alant Na, Gyuri?! Deréktól lefelé biztosan pocsék. Könyök kissé szétfelé. Előrenyújtás után kitartás hosszabb lehetne. Gyuri, kösz, az ellenvállas sístílusról véletlen nem tudsz oktatófilmet? A filmet itt lehet megnézni. Deske, ha te TI-t úsznál, akkor amennyire meg tudom állapítani, az egyensúlyodon kéne javítani, a fejednek mélyebben kéne lennie, azt mondják, úgy kell érezni, mintha lejtőn lefele úsznál, végig a medence alját kell nézni, karral kicsit hátrébb kéne szúrni és mélyebbre, azt mondják, úgy kell bedugni a kezed a vízbe, mintha egy kabát ujjába csúsztatnád be a karod. De én nagyon kezdő vagyok, jobban jársz szerintem a videóval, ott elemeire szedve az alapoktól felépítve mutatja be a stílust Terry Laughlin. szeretettel: Gyuri OSzK / Magyar Elektronikus Könyvtár Kedves Andrea, nem tudom - tényleg nem -, meg lehet-e, meg tudná-e csinálni: Maguknál három MEK-könyvemben a fő-, elosztóoldalon szerepel (festm., graf. ill. fotó) opuszjegyzék, amik a könyvek végén szerepeltek. VÁLI MONOGRÁFIA (festm.) F-NAPLÓ (fotók) B-NAPLÓ (grafika) Na, de ezek teljesen érvénytelenek már, elavultak. Betettem ezért a honlapomra egy második opuszjegyzék-linket - on line a honlapomról - ezt ha lehetne a MEK-könyveimbe is belepasszírozni?! Küldöm a három javított fájt, (a fájlnevek nem azonosak a régivel). Ezek nálam itt szerepelnek: deske.hu / könyvek / típus szerint / B. NAPLÓ stb. Köszönöm, bármi is: d Ha tényleg meglesz ez a a járda-fotó kiállítás, Marcus Rothkowich emlékének lenne illő szentelni, a rokonság okán. Édes Istenem, egy geborene zseni. Igaz, hogy ez vagy 45 éves koráig nem derült ki. Nem jó a tegnap vett ing. Kocogás közben kialakul egy egyenlőszárú háromszög, aminek alapja a nadrágszíj, a csúcsa egy gyöngyház-utánzatú gomb. És közte nyilvánosan a bőröm. Remélem (az ing) 10-15 év alatt elnyűvődik. Ha nem is négykor, nyitáskor, este bringával megnéztem az új Margithíd-járdát; szakmám, érdekelt. Széles és világos színű. Burkolatát kenték? fújták?, kőreszeléknek nézem, nyilván mű kötőanyaggal. A járdaoldal is olyan. Jópofa. Hogy idéntől rászánva sárga mellényt hordok, nekimerészkedtem, és a figyelmezetető tábla alternatív utasítása szerint nem járdán, mert hogy ott tolni kell, hanem be a forgalomba, a szélső sávba. Profinak éreztem magam. Nem tudom, mi a szeretet. Tényleg. Ugye, Pál a legautentikusabb ez ügyben. Amit megrajzol a Kor.12-ben, az a jóindulatú ember. Svédországból egy szíves mail megfejtésként; egy másik Rothko. De szeretem ezt a pasit. Ez nem szeretet, ez szimpátia. (Szeretni: jót akarni, és jót tenni, nem?) 21.40 Most kaptam meg, fotó pannóm mai állapotáról. Ez egy másfélméteres darab. Úgy tűnik, lenne mit restaurálni rajta. Negyven év. --- 2011. június 16., csütörtök --- Kedves Laci! Amikor illendőségből és kötelezően visszahívtok majd minket lakástokat, erkélyeteket és a kilátást megnézni, én tonicot, brassói aprópecsenyét, somlyói galuskát vagy egy szelet dobostortát fogok kérni. Esetleg egy sajtos lángost, de ez nem biztos. Csak kérem, ez évek múlva; öt hónapig képtelen voltam rászánni magam a teljesen fölösleges fogyókúrára, és most úgy örülök, hogy végre. ölel benneteket: d Gulyás Gábor Műcsarnok igazgatótól most jött levél kiállítási kérelmemre. Már telefon a titkársággal, időpont egyeztetve, bemegyek. És párhuzamos alternatíva; ő ide. További telefonok. Közben elkészült egy kép, meg hozzá a fotó is, A/10/09 Marabu a Népszabadságban tegnap megint remekelt. Gondolom, valaki szidhatott valakit, ahhoz. MARABU-11-6-16. Egy igazi ellenreklám. Röhejesen olcsón kínálják egy jó képemet a vatera.hu-n. 500 ezerért ment el tőlem 2007-ben, később a Mission Art árulta 1,3 millióért. Több kiállítást megjárt. A mailben ez áll: 2010. májusban 750 ezerért ütötték le. Nem tudom, hol. És hogy akkor éppen kinél volt. Most 250 ezerről indul. 80x80 cm. Barlangrajz műterem - A/03/18. Nagyon szerettem. 19:23 Újabb mail: <<2010.05. Belvedere Galéria aukció 23. tétel, leütés 750 ezer>> --- 2011. június 17., péntek --- A mai újság egy fotós ujságírótól idéz; fölnevelt egy vaddisznót, akivel ma is mindennapos barátság. Kiss József, most jelent meg erről könyve, a címét nem adták meg. Ha vannak hangulatemberek, akkor valószínű, vannak hangulatdisznók is, legalábbis Röfi ilyen hangulathullámzásokat mutat: néha, látszólag minden ok nélkül, nyomott hangulatban van. Csak ácsorog, a távolba mereng, olykor mélyeket sóhajt, aztán céltalanul odébb ballag, majd ismét gondolatiba mélyed. Marabu mai remeke. Megy a bót. Ez is a vatera.hu-n, tájkép Váli-szignóval, 70x90 cm., olaj, vászon, aranyozott keretben, jelzés jobbra lent. 1400 / ezernégyszáz forint. Nagyon rendesen megfestett munka. A szignó aligha eredeti, egy ilyen mester nem szokott lendületes szignót aláírni. Az eladó telefonon keresett, festettem-e mediterrán tájat, kétségei vannak. Bár több Váli van. Mondtam, kezében van a kép? Fordítsa meg. Milyen tízcentis opuszszám van rajta? Négy hiján mind az 1033 meglévő képem a neten. Nálam most ez lett a HAMISAK-nál: A/3000/14   Kérdeztem Bélai Gyurit / ARTCHIVUM, ő mindent tud. 225 ezer személy adatai. Visszaírt: keresőbe: http://www.artchivum.com -- LEXIKÁLIS ADATOK -- SZEMÉLYEK -- SZABADSZAVAS KERESÉS -- beírni: Váli, enter. Dr. Váli László (1878 Kassa - 1958 Budapest) festő, restaurátor, Műcsarnok kiállításon: 1921, 1927, 1928, 1929, 1930, 1941 Váli Zsuzsanna - restaurátor, festő-restaurátor Magyar Képzőművészeti Egyetem 2006. vizsgakiállítás Váli jelzéssel - Nagyházi Galéria 36. árverése - 1999. június Petiné Váli Mariska (1830 körül) Váli Ödön - Műcsarnok, 1906 - Tavaszi kiállítás Váli Zoltán (1910 Miskolc - 1994 Budapest) grafikus, festő ( spanyolos, később munkásőr, stb., ezért írok a szignóban D betűt) A tegnapi aukciós vaterás képnek a neten már megy fölfelé az ára. Tán ez is eléri a kétezret. Egy eredeti válihoz könnyebb hozzájutni, mint egy igazi hamishoz. Személy szerint én ma két képen bogarásztam: A/11/10 (50x40) és A/11/25 (60x60) --- 2011. június 18., szombat --- Kedves Deske, itt a most említett könyvhöz a link, videó is van mellé: Kiss József Röfi regénye, Kossuth kiadó http://www.kossuth.hu/index.php?o=konyvek&k=1848. L. Nagyon köszönöm, a határán, hogy megvegyem. Egy marha férfi, aki csak az ilyeneken lágyul el- d. Deske! Unokáknak! Előtte meg elolvasni, hogy tényleg jót kapnak-e. :) L. Tökéletes. d. Ne feledjük, hogy túlvilágról alkotott tévképzetek, szellemi keresések, tévelygések következményei az olyan gyönyörűségek, mint az egyiptomi plasztika, a piramisok, a kinai agyagkatonák, az azték idolok. Hazafele a keretezőtől látok egy cédulát: minden darab 300 forint. Vettem is négy nyári inget. Most hirtelen lett vagy tizennégy, ami tűrhetetlen. Hibrid, zaklatott kompánia. Dezodorált, dezorganizát idegenlégósok. Szerencsére legtöbbje meleg, szűk, vagy zsebtelen. Szelektálunk. Hétre. --- 2011. június 20., hétfő --- Ma Miskolc, vagy negyven éve látott pannóm karcolásainak restaurálása és fotózás. Nem ide készült, véletlen épp akkora, mint a lépcső pofafala. Itthon, záróprogramként, egy levél számukra. ...Ezúton megerősítem, örülök, hogy munkámat Önök őrzik, evvel valahai ajándékom státusa végleges. Formailag Miskolc Város Önkormányzatának tulajdona, aki a felügyeleti jogot ill. kötelességet a Bán András úr vezette Miskolci Galériára testálta. Ők tudnak munkámról. Jelzem, hogy a Városnak előbb-utóbb a farostlemez táblákat érdemes lenne restaurátorokkal 10 mm-es rétegelt lemezekre kasíroztatni. ...(A rólam munka közben készített fotókat esetleges nyilvánosságra hozatal előtt kérném mailben megmutatni.)   ...Örülök a fölvetődött ötletnek, hogy a szokásos ünnepi dekorációkat tervezik ezentúl a szemközti falra helyezni. Nem rólam van szó. Evvel egy műalkotás (bocsánat) rangja, megbecsültsége ívódna a kisdiákok gondolkodásába, öntudatlanul is... Fölmerülhet az ötlet, szükség van-e egyáltalán az ilyen típusú, bár az elmúlt rezsimben típusossá vált és megszokott dekorációkra.   Melléklet: a7214, a7214a, a7214-b. (A PC-n a fotókon látszódó belógó villanydrótokat leszedtem, így ez persze nem publikus: a7214-dróttal.jpg) VD. /a teljes levél/ --- 2011. június 21., kedd --- Sikerült a 75 kiló, ünnepnek egy mákos-mákos rétes. Két napra rá egy tejfölös lángos. Kvittek vagyunk. Ambivalens vagyok a franciák (jogos) jelenkori hencegéseit illetően. Mindig valami nagyot dobbantani. Örülök, hogy gazdagok és csinálósak; engem gazdagít. A Pompidou Centert szeretem, kezdettől. A Défense-negyed nagyszabású és nem szeretem, csillog, halott-hideg. A diadalív ottani megismétlése szellemes, és nem sikerült. De a ház külső liftje bravúr. Építkezési állványnak hittem. Az új Szajna parti - Quai Branly - néprajzi múzeumukról csak néhány fotót láttam, nagyon kitalálták. Enteriőrjei viszont Szüts szerint múzeumi tárgyakra tökéletesen alkalmatlanok; fénycsíkok a tárgyakon, stb. Ezt a képet, a normadiai partraszállás emlékművét tegnap mutatták. Minden kalapomat megemlem; fenséges, a szellem diadala. Mi buktatókat kerültek el. Haldokló katona, föléledő katona, örülő katona. Szüts, Zebegényi Szabadiskola, 1977. Föladta diákjainak, hősi emlékmű makettje a Don-kanyar magyar áldozatainak. A legjobb megoldást persze ő. Sűrün egymás mellé, tömegével gyufaszálakat szurkált agyagba, meggyújtotta. Félig égett, csúcsain erre-arra hajló szörnyű fekete erdő. Abból sokat tanultam. Nagyszerű. Amiért kissé aggódtam; a kivételesen szeretett, de elbitangolt Barlangrajz műterem - A/03/18 végre a legjobb helyre, profi gyűjtőmhöz került. Ő is örül, én is örül. Délelőtt Dunakeszi, unokakörnyék. Tízkilós szerszámládámmal, kincs; egyszerűen minden van benne. Működött. Biciklinyereg, eldugult mosogató, szifon tisztítással, öt méter kábel a konnektortalan, vagyis lyukanincs éjjelilámpának. Egy másik bicikli; vízalatti gumilyuk kereséssel, fölöslegesen, mert csak fölpumpálatlan. A gyerekek körbeálltak, segítettek. Tescoban sok élelmek, de ez csak sofőrködés. Kata van lent velük néhány napra, egyedül. Tesztnek készült, nincs szívem kidobni, 46 mp-es film a műteremről. A filmet itt lehet megnézni. Kedves Dezső, a képminőség borzasztó - ennyit tud a telefonom, de szerencsére a képek a címzett számára ismertek - és gondoltam, megosztom Önnel, hogy éppen ezt nézem a nappali falán :-) Üdvözlettel: P. --- 2011. június 22., szerda --- Akit én megrúgok, az nagyon meg van rúgva. Hátúszás. Sajnos, ma megesett. Pedig, pedig csak a nagylábujjam. De jó lenne giccset festeni. Márciusi műterem - A/11/29. Borderline. Ezt nem bírtam megállni, körbevágtam egy unalmas 60x60-ost. Ezt csak 26. Végül is, mért ne mutatnám. Ez volt. Még reggel. Kedveljük. Másfél perces filmecske. A filmet itt lehet megnézni --- 2011. június 23., csütörtök --- - Kedves Dezső, gratulálok a Prima Primissima díjra jelöléséhez! Két szavazatban máris biztos lehet! Üdv: P. - És ha még rászánna egy két plusz SMS-t majd… :-))) d. - Kedves Dezső, országos mozgósítást tervezek. P. - Jesszasz, árvíz van? d. - Szavazatok árja lesz! P. - ...árja lesz. Nem volt elég egyszer s mindenkor a faji megkülönbözetésből??!! d. Uszodából hazajőve meg is írtam, ha december harmadikán ott beszélnem kellene. Hölgyeim és Uraim, körülbelül egy perc huszonnégy másodpercet fogok beszélni. Kérem, ne várjanak tőlem semmi új gondolatot. Mentségül két nagy emberre is hivatkozom. Egy. Kíváncsi voltam, hogy mi mindenről beszélhetett boldog Kalkuttai Teréz anya, és elolvastam az összes publikációit. Nagyon okos nő volt, mert mindig ugyanazt mondta. A másik az öregedő Déry Tibor, aki panaszkodik, hogy vénülve az embernek nem gondolatok-, hanem sajnos már mindig csak mondatok jutnak eszébe. És akkor e bevezetés után három gondolatot: 1. Mi a művészet. 2. Mit üzenek az utókornak. 3. És mik a terveim. Tehát: 1. Mi a művészet, szerintem? Egy remekmű villanás időre megmutatja Isten köpenye szegélyét. 2. Hogy mit üzenek az utókor művészeinek? Életstratégiát üzenek: ha elgurul a radírod, azonnal mássz be érte az ágy alá. 3. És hogy mik a terveim? Veszek húsz egyforma zoknit; Katának mosás után ne kelljen olyan hosszasan párosítani őket. A többi elolvasható honlapomon: deske.hu, deske.hu. Köszönöm, ennyi. A mai délöttöm is megoldva. Beleszerettem ebbe a hülye csicsába - keret sarokdísz -, visszavittem a boltba, hogy a második keretre is tennék rá. Válasz az iparostól: szinte ugyanannyiba kerülne, mint egy új, mert ezt nekünk újra kell csiszolni, stb. Üzentem, akkor küldjenek nyers elemeket, majd én rárakom. És lőn. Pofátlanul szögelni fogom, mert homorú felület. Meg technokol rapid. (Mekkora munka lesz eltávolítani.) Igyekszem nem kompromittált szavakat használni: szavazatok lepkeraja fog örvényleni az éterben! (Na? Sőt: he?) Á. Kaján fogja megnyerni, joggal. Nagyon öreg, és nagyon ismert, nagy életmű. (A harmadik Jovánovics szobrász.) d. Kedves Deske, nagy örömmel gratulálok a Prima Primissima díjra történt jelölésedhez! A 10,000 euró már biztos!!! R. 13:39 Meg is vagyok, díszsarkok, keretezés. A/11/25 16:51 Email fiamtól, hogy minden OK, túl van az orrműtéten. Hoppá, csak annyira emlékeztem, hogy ez valamikor mostanában lesz. Utána mindjárt mail orvosától is: Miklós rendben, üdv. Gy. Köszi! Még egy New York-i egyetemi ösztöndijat neki, ha lehetne... :-) d. Jól ki lehetne cseszni Mikivel - most megyek be -, vinnék a kórterembe neki egy hatalmas rózsacsokrot. Röhögne. 18:31 Miki bódulatban, körötte véres vatták, de elmesélte, megjött az új legális! filmvágó programjuk. Azóta alig alszik. Részletezné is, mert ki másnak lehet elmondani. Tehát. Eddig ha fél órás snitt, fél órát kellett nézni, keresgélni benne. Ebben arcfelismerő, és utasíthatod, hogy két figurát keresel primier plánban; azonnal mutatja. Elképesztő. És az árát harmadolták, hatvanezer forint. Megkérdeztem, fotózhatom-e, majd szituációhoz illő ábrázolásmódot kerestem. (közelfelvételnél, és alulról torzul az arc) F/2011/169 --- 2011. június 24., péntek --- Hír /1. Valaki-egy valaki-kettőtől nyolcmillióért meg akarta venni egy zsidótemető képemet. De az nem adta. Hír /2. A Sedacur Forte lehet, hogy nagyon jó altató, valószínű; ami rá van írva, a nyugtalanoknak. Nem ebbe a kategóriába tartozom, nekem nem használt, kidobtam. Pedig növényi anyagokból, satöbbi. --- 2011. június 25., szombat --- Kedves Dezső, [...] DESKE.HU-könyve aktualizált ferences regula --- nem tudtam eddig szavakban megtalálni a lényeget, a számomra fontos lényeget. Nem pusztán korenciklopédia, mint korábban írtam. További pontosítás szükséges. [...] Remélem, evvel sikerül visszalökdösnie a margitszigeti futásaimhoz (napi 5 km, két éve abbahagyva) Mármint szavak nélkül is. T. Kedves T.! A dolgozó népet szolgálom. Meg a kisdedeket és a nyugdíjasokat. d. Ajvé, én egyik kategóriába sem tartozom bele. Ma elmegyek futni. T. 12:12 Kedves Váli Dezső! Stratégiám helyesnek bizonyult, laza bemelegítés után lassú, de egyenletes tempóban futottam. Táv: 5km. Idő: pontosan 50 perc. Értékelés: jó volt. Megjegyzés: úgy látszik, mégsem becsült túl. Ez csak e pillanatban igaz, persze. T. Többszöri próbálkozás, ismételt fotók az elmúlt napokban. Ma itt állok evvel a problémakörrel: F/2011/170. Ahogy látom, egy lépés se előre, se hátra. Ugyanis F/2011/164 és F/2011/167 Netán akkor ez így jó. Ahogy van. --- 2011. június 26., vasárnap --- 05:15 A szenvedés az élet egyik legnagyobb ténye... Van bűn, van szenvedés és nyomorúság, és nem mondhatjuk, hogy Isten tévedett, amikor megengedte, hogy legyenek. / Chambers. 08: 40 Kedves Dezső, mit értsünk a "tény" szón? Tényezőt, tevést, eseményt vagy (benne) levést? Nem a szavakon lovagolok, hanem a szenvedés értelmén. Mert ha átéljük, talán bölcsebben és emberebbé válva kerülünk ki belőle élve (vagy nem). És ha belehalunk? Akkor híd az életünkből a halálunkba? Jó lenne tudni, hogy a szenvedésnek fontos értelme van. Z. 09.17 A "tényt" én úgy értelmezem, hogy létező / valóság. Hogy a szenvedésnek fontos értelme van-e, hívő ember számára azonos avval a kérdéssel, eldöntöttem-e hogy hinni akarom, hogy Jézus megmentett kereszthalálával. d 09:33 Igen. Hinni szeretném, hogy azért járatja végig a szenvedővel a stációkat. És újra csak kérdések, kérdések. Z. 09:34 A szenvedés nem megérthető; az misztérium. d 17:22 Jelzéseket kaptam, hogy KIZÁRÓLAG az aktuális NEWS-fájl nem-, vagy csak többedszerre jön föl. Próbálkoztam a filmeket levenni, a hiba maradt, visszatettem. 19:24 Mostanra pontosítva, az Internet Explorer 8-as előtti verzión néha, vagy egyáltalán nem jön föl. Informatikusom Lengyelben. És egyelőre passz, nem tudom, mit lépjek. --- 2011. június 27., hétfő --- Kedves Váli Dezső! Olvasván az imént a szenvedésről írtakat és idézetteket - nekem érthetetlen. Aki valóban szenvedett valaha - nemhogy ilyen zöldségeket, de semmit, semmit nem tud mondani. Nekem egyáltalán nem tetszik, hogy Krisztus azt mondja, hogy Éli, éli sebaktari. Jobb lett volna, ha csak magában tartja. U. Mit mondjak erre. Tudomásul vettem, hogy így látja. d. Ki mondott itt valamit a szenvedésről? Itt csak kérdések voltak és nem tudomok és misztérium, ami nem "tudás". Ami megdöbbentett, az ellenséges hang. Mintha a szenvedés valami kizárólagosság lenne, és nem az általános emberi lényeg része és sajátja - mint ahogy az idézett "bűn" és "nyomorúság" is az, nem eléggé sajnálható módon. Ő.  P. család, számos kisasszonykák, létogatóban, képnézőben. Hirtelenjében 79 fotó róluk, ebből négyet csinálni... evvel aztán el is ment a délelőtt. F/2011/173 és F/2011/171 meg F/2011/172 meg F/2011/174. Mindezek előzménye egy utcán véletlenszerűen talált fotótéma, tavalyról. Akkor még nem tudtam, kik ők. F/2010/218 A papa tíz méter előnnyel. Apáca húgom - OSB. Ancilla -, Tücsök, 67. Rendszerváltáskor, húsz év után hazatért a salsburgi monostorból; Kaposvár mellett épített huszonegyszemélyes kolostort. Két kamion hozta Svédországból az előregyártott faépület elemeit. Novíciái végül nem lettek, jobbára egyedül élt, nagy hatással környezetére, az egész falura, kolostora lelkigyakorlatos házként működött. Anyácskám nála halt meg. Mostantól állandó orvosi felügyeletre szorul, három kis csomaggal kedden váratlanul Pannonhalmára kellett vigyék. Ahol majd mindent megkap. Csak annyit mondott, a reggelek nagyon nehezek. Ha engem innét egy másik szobába raknának. Próbálom földolgozni. Adjunk hálát az Úrnak. 19:32 A Képzőművész Szövetség közvetítette körlevél, éppen most; szép: "Az Úr akaratát elfogadva, Gombos Hajnalka június 24-én az olaszországi Mestre városában a földi béklyóktól megszabadulva új életet kezdett bennünk és másokban. Végső búcsút [...] Szülei, férje és gyerekei." IGAZI GURU MEGVIZSGÁLTA, MÉRT NEM NYÍLIK A HONLAPOM MEGFELELŐEN KIZÁRÓLAG AZ INTERNET EXPLORER ALATT. AZ IE. CÉG PROGRAMHIBÁJA! MAJD KIJAVÍTJÁK. ÚGY KELL NYITNI ENGEM, HOGY A FEJLÉCBE ALKALMANKÉNT PONTOSAN EZT BEGÉPELNI "WWW.DESKE.HU" - UTÁNA ENTER. ÁLLÍTÓLAG AKKOR HIBÁTLAN. VISSZAJELZÉSNEK ÖRÜLNÉK TOVÁBBRA IS. --- 2011. június 28., kedd --- TÖBBEN JELEZTÉK MOST IS A HIBÁT. NEM TUDOK SEGÍTENI. Reggel hirtelen ötlettel Pannonhalmára. Beszéltem a főnővérrel, a főapáttal. Erzsébettel nagy séta az arborétumban. Egyebek mellett elszavalt nekem egy 25 strófás verset, gyerekkorában fedezte föl magának. Rendezgettük dolgait, mit hogyan lehetne. Hiányolta rózsafűzérjét, hamarjában faragtam neki egyet. F/2011/175 22:26 LEVETTEM A FILMEKET ÉS EGY HANGBEJÁTSZÁST. JELEZTE BARÁTOM, ÍGY MŰKÖDIK A NEWS-FÁJL IS. --- 2011. június 29., szerda --- Kaptam - mailben - igazi nosztalgikus fotókat, Gurmai Beáta, a fentmutatott kisasszonykák anyukája. tenger mellett-01   tenger mellett-02   tenger mellett-03 Kedves Deske, Weöres prózai írásai között találtam, muszáj megosztani. << Hitetlen vagyok. Istent nem hiszem, hanem: tudom.>> É. Csak megint egy járdafotó F/2011/177 12:57 A GURU NEM, SZERÉNYSÉGEM MÉGISCSAK MEGTALÁLT EGY KÓDHIBÁT. HA IGAZ, MOST A 3 FILMEK, ÉS A (tenger)HANG IS FÖLJÖN INT. EXPLORERBEN IS. ------------------------------------------------------------------ 16:36 Most értem haza. Még kissé szédülök. Az a mondata andalított el teljesen, hogy ő is-, hogy keresett volna kiállítás ügyben. Vagyis kezdeményezte volna. Műcsarnok, igazgató. Előzmény: (csakugyan) baráti unszolásra kérelmet írtam februárban, hogy Ernst Múzeum, netán a Műcsarnok jobboldali három terme, 2012. Az igazgató úr: 2013, Műcsarnok, mind a tizenkét terem, 2300 m2. Ejha. ----------------------------------------------------------------- Szóba hoztam a kétévenkénti Tavaszi Tárlat visszahozatalát is. Ami az én ügyemnél fontosabb. Nem reménytelen a dolog. 17:20 Egy közeli ismerősőm kiállításom hírére úgy reagált, hogy na végre valami... Nálam ez másképp. Nálam a végre valami a tegnapi tenyeret ábrázoló fotóm, meg hogy végre összejött az A/08/46. Ez nem valami, ez egyszerűen: nagyon jó. Korábban érkeztem, addig benéztem a Műcsarnok termeibe, Borremans kiállítás. Abszurd rendezés, nem ellenszenves. Ennyi jó képem nekem is van. Deske, szép ez az ív... prima primissima... műcsarnoki kiállitás... lehet, h egy tál mákos guba is összejön? A. [nemrégi ajánlata, amivel eddig nem éltem. vd.] Az lenne az igazi; prima gubasszima! d. Fiam azonnal fölajánlotta, hogy csinálna egy rendes filmet rólam a kiállításra (most amúgy is kb. ez a szakmája), tízezerért tudna egy napra bérelni egy vízalatti kamerát, és akkor egy tisztességes bukóforduló- --- 2011. június 30., csütörtök --- Csomagolás egész nap, egy hónap alkotóház jön, Siófok-Töreki. A Gazda évek óta már csak engem fogad. 24 táblát viszek, néhány deka festék fog elfogyni. Hónapzáró hencegés. Egy hétig e kódrészlet hibája miatt nem működött rendesen ez a NEWS-fájl. A. Lengyelországban, B. nem találta meg, C.-nek nem volt rá ideje. Maradt a D.:
'); Élek. Túléltük. És sikerült. Ahol értelme volt, a MENÜ-be az angol változatot is betettem. dátum szerint /select year korszakok szerint / select period képcím szerint / select title, stb. És egy ma elment levél: 2012.11.27. html-2012/tavaszi-tarlat.htm C.10590 Magyar Művészeti Akadémia 1051 Bp. Vörösmarty tér 1. titkarsag@mma.hu Kedves Barátaim, MMA Vezetői és döntéshozói! Hallom, kezetekbe kerül ez a feladat, hatalmas lehetőség. A Műcsarnokról van szó. Akkor most nektek mondom el, amit már sokaknak, sokszor: - - - - - - - - - - - - - - MKISZ Hírlevél, 1986. ősz. Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Nyílt levél az Elnökséghez (és a kollégákhoz) a Tavaszi Tárlat ügyében.  Kedves Kollégák! Egy borongós délutánon összeültek festő-nagyapáink, s fejcsóválva megállapították, nincs egy hely e hazában, ahol az új képeket egyszerre, együtt meg tudnák mutatni a publikumnak. Összeadták pénzüket, megindult az építkezés. Így született a Műcsarnok. Azóta sok minden történt, sok minden változott. Most hol lehet megnézni, mit festett Barcsay mester tavaly?! Bizony kellene ma is egy fórum, ahol az újat, a tendenciákat, a belső arányokat, a nagy eredményeket és nagy csacsiságokat folyamatosan figyelemmel lehetne kísérni. Bocsánat, de kinek festünk mi?! Hogyan, milyen késéssel, milyen kerülőutakon épül be a köztudatba, a MAGYAR KULTÚRÁBA a java termésünk? Hol ez, hol az van az érdeklődés, a divat gyújtópontjában, látjuk. Nem baj, elkerülhetetlen. De hol lehet megnézni, mit festett Barcsay mester tavaly, és a halk többség, a többiek?! Javaslom: rendezzük meg évenként a Tavaszi Tárlatot a Műcsarnokban. Tudom, nem egyformán gondolkodunk. Szerencse. Nem egyformán szeretünk minden képet. De mi, kollégák, nem vagyunk egymás ellenségei. (Erre nem is alkalmas az időpont.) Bocsánat a pátoszért: együtt vagyunk az élő magyar kultúra. Erről ennyit. [...] másolatot kapják: Vajda György, MM. min. helyettes Horváth György, MM. osztályvezető Néray Katalin, igazgató, Műcsarnok Németh Lajos prof., ELTE - - - - - - - - - - - - - - Ezt a feladatot a Műcsarnok igazgatói évtizedek! óta meglehetős sikerrel bojkottálták. Negyedrangú afgán művészek terén naprakészek vagyunk. Talán most, végre. Szívélyes üdvözlettel: Váli Dezső --- 2012. november 29, csütörtök --- Az áprilisban kezdett Műterem örvényben - A/12/39 ma tovább, próbálom egy emelettel mélyebbre, vagy tán magasabbra. Mondjuk így, személyesebbre. Kissé plakátosan vidám volt, s nekem ettől - lassan fölismerten -, bár nem vagyok idegengyűlölő, idegenné vált. Most tán koncentráltabb, nem négyközpontú a kép. Halkabb. Nagyon be kéne már fejezni, 160 centis, és dögnehéz. Ugyanis össze kellett építeni a vakrámával, és a keretével; keserves emelgetni munka közben. Sőt, alighanem az udvarra kéne levinni, egy igazán egyenletesen bevilágított, jó fotóért; vakuval nem megy. Ehhez kicsi a műteremem. Halogénreflektorok ugyan vannak, de abból nekem még színhűség sose állt elő. Majd azért még próbálkozom nappali fénynél, derítve. És kaptam egy paparazzo-fotót. Méltó, hogy bekerüljön a CICATÁR-ba: CICA-70. --- 2012. november 30, péntek --- Nagyon jó ez a futócipő. Evvel sokkal gyorsabban. Mint egy nyúl. Egy idősödő nyúl. Legyőzött. Mindenféle elképzelések és elvek fölött és alatt. A kép bizonyult erősebbnek. Pl. vissza kellett tenni a fehér foltot. Hiába vagyok én okos, ha ő közben beunalmasul. Orbán Viktor beszéde a madridi Szt. Pál Egyetem konferenciáján, most, november 17-én. A konferencia témája: Remény és keresztényi válasz a válságra. A spanyol... szabadságszerető nép... nem engedi, hogy azt a munkát, amellyel nagyszülei újjáépítették a polgárháborúban lerombolt hazájukat, most mindenfajta bürokraták és a pénzügyi spekulánsok kockára tegyék... az emberek mindenhol választ keresnek arra a kérdésre, hogy miként törhetett össze az az álom, amelyet mindannyiunk számára a közös Európa jelentett. Hogyan veszítette el Európa a versenyképességét? Hogyan adósodott el a feje búbjáig?... A világban egy olyan erőátrendeződés zajlik... amely lehetetlenné teszi, hogy a válság utáni világ – benne Európa és az európai élet – olyan legyen, mint a válás előtt volt... az Európában zajló pénzügyi és gazdasági válság nem valamiféle véletlenszerű esemény... Schuman, az európai gondolat egyik atyja még azt mondta, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz... Nálunk, Magyarországon a házasságon kívül született gyermekek aránya 42 százalék... a keresztény gyökereiről lemondó és fokozatosan elöregedő Európa... azoknak a hiteleknek, amiktől a mi országaink szenvednek, már semmi közük sincs semmifajta morális elvekhez... a teljes szöveg olvasó 2012. nov. 364629 = 4235/hó = 141/nap VÁLINEWS; 213. levél J.-nek, Le Meux-be / 2012. december --- 2012. december 1., szombat --- A mackó férj csak szaunázik, szombatonként járnak. Csak annyit tudok róluk, a Pilisből. Az asszonyka egy órát úszik, háton, az ilyenkor átengedett sávomban. Állítólag már nagymama, nem látszik rajta, negyvennek gondolnám. Megjegyeztem őket, mert a férj olyan megható-édes mosolygó szeretettel sürög és toporog (teljesen fölöslegesen) felesége körül a hajszárítóval. Múltkoriban nem voltak, a vízben rákérdeztem; ilyenkor a mondatok lényegre törőek: - Megint Firenze? - Disznóvágás. - Kóstoló lesz? - A hurkát szereti? - A kolbászt is. - Jövő héten. És ma megérkezett. Hurkákat Kata felügyeletére, a hűtőbe. Hatalmas találmánya az emberiségnek a házikolbász. Szintén ma reggel. Már fölengednek az átépített tetőteraszra is. Az én medencémet külön is lefényképeztem. A bal széle az enyém, 07:10-től. 28,51 méter, lemértem. Lassan tényleg kész a rekonstrukció, már a végleges helyen öltöztem. Csak a szekrényzárás még nem elektronikus; kabinos kell. A műemlékileg helyreállított kápolnát viszont állítólag már átadták. Ahol tavaly még mi öltöztünk. F/2012/283, 284, 285, 286, x. Mindig kis belső ünnep, évente vagy háromszor leballagni a Mammutba, kötetbe fűzik az új NEWS-okat. Ez eddig az ARTCHIVUM példánya volt. Nem tudom, most mi lesz a sorsa. Eléggé zárt élet, nem véletlenül; a nagyvilág persze beúszik. Kaptam vagy harminc művészfotót Indiáról, diavetítés. Az arcok, a díszítések, minták, a színek. Csoda az ember. Eszembe jut az a harminc? éves hír, hogy egy idős ágyhozkötött asszony valami húszezer forintot adakozott az építendő Nemzeti Színház javára (én kettőt), hogy neki ugyan ez minden pénze, de ő egész nap a Bartók rádiót hallgatja, köszöni, semmire nincs szüksége. --- 2012. december 2., vasárnap --- Megvettem a köv. évi bencés naptárt. Sok éve Szüts barátom tervezi a borítóját. A befoglaló méretét valaha az én kedvemért szabták a kisbibliámhoz, túl nagy volt. Régen gyönyörű festményrészletek. A valahai legkedvesebbet mutatom, Szent József négykézláb szalonnát sütöget. (Kata szerint kismamának azt nem szabad adni.) Ez a tizenhármas a boltosnéni szerint mint egy sírkő. Szerintem a tavalyinál nem jobb, de áttekinthetőbb. És netán utal Pannonhalma és az MSZP esetleges fúziójára. Délelőtt a szokott séta a Svábhegyen, a Normafánál. A változatosságról gondoskodva van. Hó. F/2012/287 A múlt vasárnapi, a 280-as jobb volt. 21:50 Kedves Ferenc, semmit nem tudok a netán megtartandó Jelenits 80. szülnapja alk. est? ülés? beszélgetés? idejéről, formájáról, amire meghívtál. Illetve nekem dec. 4., régi Piarista Rendház van beírva. Lesz ez végül? Most este fölkészültem belőle, oly módon, hogy összeszedtem a naplómból (honlapon) magamnak, amit valaha leírtam róla, ő írt rólam, stb. Ha mindez elmarad, már akkor is nyertem vele. üdv: d Bocs, küldöm a meghívót: A 80 éves Jelenits tanár úr köszöntése december 4-én, 17 órakor. F. --- 2012. december 3., hétfő --- Roráte mise hatkor, végre, ez az én órám. Utána (gyors)úszás közben egy próbaÜdvözlégy (G1.-ért, vízben aktuális), de nem megy a dolog, a hossz-számláló azonnal lenullázódott, fogalmam se volt utána, hol tartok. G1. miatt/felől/tőle akár estig is vízben. 09:47 Deske, érdekes a RORATE elnevezés. A zsinat óta nincs adventben votív mise a Szűzanya tiszteletére. Ez kezdődött a rorate (harmatozzatok) szóval. Ma hajnali mise van, ha van, s ez, bár nem kezdődik rorate-vel mégis magába szívta amannak az értelmét. Mint a fekete. Ha kérek egy feketét, nem színt kérek, hanem (barna) kávét... S. Kedves S., szeretem, ha a képeim megbízható, jó helyen vannak. Ajánlat. Maga megveszi a net-aukción Floridában kallódó 1970-es kis piros képemet, persze csak ha tetszik; (szívesen restaurálnám is) s választhat tőlem egy hatvan centis képet, ráadásnak. Ha később netán továbbadja, már akkor is rendezett lesz a sorsa. Szívélyes üdvözlettel: d. --- 2012. december 4., kedd --- Azt nem tudom, mi a szeretet. A feladataimat tudom. 10:08 Kedves Deske! Írod: Azt nem tudom, mi a szeretet. Nem is tudhatjuk, mert az Isten szeretet. (Jn. levél) Márpedig a végtelen Istent nem lehet „befogni”. S ha a végtelen Istent nem, akkor a végtelen szeretetet sem. Mindenesetre megnyilvánulásaival tudunk valamit kezdeni, követhetjük, mert a Mester életével emberközelbe hozta.     Sűrű délelőtt. Szóltak, a Virág Judit Galériában aukciós kiállításon két képem, megnéztem. Aztán két óra múlva vissza, lásd 2. kép, közben itthon az asztalosműhelyben. Munkámért cserébe kértem egy katalógust, amire semmi szükségem. Kaptam. Távolkelet - A/82/38, 35x35 cm, 1982, "érték: 3-400e, indul 180e HUF (ennek kéne drágábbnak lennie) Szelíd műterem - A/02/31, 80x80cm, 2002-2003, "érték: 6-800e, indul 340e. HUF" Ugyanez délelőtt, hasonló ügyben a Nagyházi Galéria is. Ott csak képcédulát kellett a képek hátára ragasztani. Ahol már volt ez, s az. Lakályos sarok - B/80/14 kollázs 1980, 17,7x14 cm. Kamaszlány - B/80/41 kollázs, 1980, 11,4x14,5 cm. Mindkét munka 140 ezerről indul az aukción. Mindkettő a Körmendi Galéria tulajdonában volt. És mindezek előtt reggel 25 kiló hegyikrétapor zsákokban, és két kiló bőrenyv, autóval, nem működő lifttel. Hosszú életre rendezkedek be, ez kb. két év festményalapozáshoz elég. Sűrű nap. Este felkért beszélgetőpartner Jelenits atya 80 születésnapja ünnepségen. Majd talán fotók. --- 2012. december 5., szerda --- Jelenits atyát dallal, tánccal köszöntöttük, na jó, zongora és film. Végül öt művész - építészek, Sándor György humoralista, Vasadi Péter költő, meg én - könnyed csevegése - kedvenc műfajom - moderátor irányításával. Megvolt. Tán ötvenen a teremben, az atya valahol hátul ült. Közben hatvankét fotó róla. (Mert erre alig alkalmas géppel.) Egyet tartottam meg. F/2012/290 A legfontosabbak, amiket ő nekem, az elmúlt évtizedekben: 1. " A szeretet egyik válfaja a női szeretet: atmoszféra teremtő, hímporba öltözött. A a szeretet nem munkaidő utáni külön gesztus. A pék zsömlét süt, a pék szereti az embereket." 2. "Nincs külön művész-etika, de nem véletlen, hogy annyi zűr van magánéletükben, túl nagy feladattal vannak elfoglalva, s a csupor majd szétfeszül. Sokszor nagyon megterhelik környezetüket, azoknak MÁS alkattal kell elviselni ugyanazt a sorsot. Mint tanár, nemcsak a leggyengébbekkel, hanem a legjobbakkal szemben is elnéző vagyok, éppoly teher az is." Idővel az embernek már nincsenek problémái, feladatai vannak. De amíg voltak is, igen ritkán kerestem fel. Elég volt gondolatban megkérdezni őt. Elkezdtem az idei 83. képet. Illetve lehet, hogy kép lesz belőle. A Széna téri hajléktalan-klub reklámja mára Mikulás-sipkát kapott F/2012/292. Szívszorító humor. --- 2012. december 6., csütörtök --- Mária vagy a szentek gond nélkül foglalkoznak egyidejűleg hárommillió kéréssel, hálaadással. A Google szervere a mennyország egyik előhírnöke. A másik talán egy dérlepte ág. 07:03 Néha mintha a pokol előhírnöke is volna... H. Úgy tudom, Thomas Manntól mindet olvastam, a leggyengébbet is (amit szerencsére senki nem ismer, a Mózes regényét). Számomra a Fohász, ez az Örkény-novella őt is megelőzi, az asszony karakterrajzával. Lenézi az annyira más embert, a férfit, aki a férje. És szereti, tiszteli, minden jót kívánna neki. Házmester-rikácsolós és halkan finommodorú, fegyelmezett, egyidejűleg. Lepcses, veszekedős, mindenben következetlen. Áhitatos. "Egy anya azt megérzi!" De nem érzi meg. Ahogy tudja, hogy áltatja magát. Ahogy hazudik. Tényleg ilyen bonyolult az ember. Húszperces hangjátékot csináltak belőle. A hullaházi jelenettel kezdődik. Egyszer már mutattam, most újra fölmerült ez a gyönyörű rettenet. Ma fotóztam már: Műteremsarok kereszttel - A/12/83, 90x90 cm. 21:47 Aztán ezen okulva? este még föltettem ezt, vagyis A/12/84, ez is 90 centis. --- 2012. december 7., péntek --- A múlt század közepe táján (1962-67) tanultam építészetet. Korosztályom bálványai, Frank Lloyd Wright, 1867-1959, Mies van der Rohe, 1886-1969, Le Corbusier, 1887-1965, Kenzo Tange, 1913-2005, után most elment az utolsó, 105 évesen; azt hittem, negyven éve halott: Oscar Niemeyer, 1907-2012. "A történelem legjobb építészeti alkotásának a nőket tartotta, bevallottan ők ihlették íves épületeit." Brazília városa kivitelezését, avatását végigéltük. Tanárunk diái, valamint elküldött minket egy ékszerrablós játékfilmre, amit ott forgattak. Zsidótemetős képeim és fotóim kapcsán ma estére uszodás-Gyuribácsi ötletére meghívtak a Frankel úti zsinagóga társalgójába, beszámolót tartani. Előtte szertartás. Már kipákat is kaptam ehhez. Feliratokkal. (Én még sábeszdeklinek tudtam. Jól rímelnek a Niemeyer-házra.) Ha rítuális étkezés; böjtömet feloldom. Úgy tervezem, előadást tartok a témában, hogy mire való a művészet: "A remekmű egy villám fényénél megmutatja Isten köpenye szegélyét. Megismétlem. A remekmű egy villám fényénél megmutatja Isten köpenye szegélyét. Előadás vége." 13:45 Most itt tartok. Fogalmam sincs, merre akar a kép menni. (Másnap baráti üzenet: ne menjen semerre.) --- 2012. december 8., szombat --- Találós kérdés. Miért ez az emlékeztető a zsolozsmáskönyvet tartó tokon? Kiállításunk lesz. Várhelyi Tímeáé eredetileg, a Vizivárosi Galériában, de hozzon egy partnert, itt ketten szoktak-- Úgyhogy megkért. A tervezett műcsarnoki kiállításomra gondolva először elhárítottam. De aztán. És mára elkészült a meghívókártya. Látom, MESTER ÉS TANTVÁNYA címet kaptuk. Szeretem őt, de hogy a mestere? Néhányszor korrigáltam a kilencvenes években. Tehát megnyitó: január 10., este 6, nyitja Nagy Miklós barátunk. Sok kép szeretett volna a falamon lenni az évtizedek folyamán. Egyszer lecsapva egy tréfaindítást, válaszoltam, nem, még egy Derkovits-képet se fogadok el. Egyetlen idegen munka, egy Tímea-szénrajz függ tartósan, sok éve a műteremben. Ismét elmondom (és itt nem rólam van szó), hogy pár éve megvettem ezt a nagy fekete képét, és a Nemzeti Galériának ajándékoztam. És akkor ide tartozik két közös képünk története is. Elrontott munkáinkat javasoltam cserélni, folytatandó. Műteremrend - AX/12/04 Tímea műterme - AX/12/71 Fegyverbarátság. Kérem, szólok, mondom, jelzem és figyelmeztetek, ezúttal hiába. Hogy képcímeim része az opuszszám. Alibi, ha kéne: olykor ismétlődő címek. Ez itt: Műterem - hideg februári reggel - A/04/02 Ilyen se szok lenni, az ABC szerint most én vagyok elöl. (A fölnagyított szövegek a bal fönt megjelenő négy nyíllal tovább növelhetőek.) Itt a meghívó PDF-ben is. Délután unokákszállítás Dunakesziről, közben beugrottunk egy szerszámáruházba két kerékért. Festőasztalom javításához, eltörött a talicskakereke. Botond segített most a megszerelni. Tán nyolc éves koromban, iskolából betegszabadság, majd mennyezetig érő könyvszekrényünk tetején üldögéltem. Lenézve a hátfalra egy csendes fogadalomféle, ha én egyszer bútortervező leszek, - a szekrények sosem látható hátoldalát sem hagyom nyers színűen. Persze itt az elv volt a fontos, nem a szekrény; sosem akartam bútortervező lenni. A gyerekkori megvilágosodás egy pillanata. Úgyhogy ma este az új szerkezet alsó síkjai is - pillanat latolgatás után - diópácot kaptak. 1969-ben az Andrássy úti hanglemezbolt tervezésénél a pinceöltöző gyári-szürke vasszekrényeit narancssárgára írtam ki. Megcsinálták. --- 2012. december 9., vasárnap --- Megvolt pénteken a zsinagógai bemutatkozás, beszélgetés. Az ötletgazda, a 85 éves Lukács uszodás Gyuri bácsi vezette föl. Meghűlt bennem a vér, hogy mi lesz itt, mikor kecskéjük kedvenc eledelénél, meg a szénakazalnál tartott. Aztán ez lett az est számomra egyetlen igazi élménye, ezek a mondatok: Kedves Barátaim, gyerekkoromban Konyáron éltünk, Konyár Debrecenhez 30 km-re van. Ott mi eltöltöttünk gyönyörű nyarakat abban az időben, sok minden csínt csináltunk ottan. Nem akarom hosszan elmondani, de volt a nagyanyámnak egy nagy kertje, gyümölcsöskert, mindenféle háziállat. Volt pl. egy kecskéje. A kecske nekünk barátunk volt, gyerekeknek. Mindenféle finomságot vittünk neki. Nagyon szerette a sárgarépát. A szénakazalban bújócskáztunk. Éreztétek már a száraz szénának az illatát? Nagyon finom illata van a száraz szénának. Ott bújócskáztunk a szénakazalban. Mindenféle csínt csináltunk, és nagyanyánk még arról is gondoskodott, hogy ne csak rosszalkodjunk, hanem tanuljunk is. Volt egy öreg zsidó bácsi, mindennap jött egy órát oda tanítani, volt egy lugas. Úgyhogy ilyen gyönyörű nyarakat töltöttünk ott el, és nagyanyánk péntek esténként kötött fehér kendőt, mi gyerekek szépen fel voltunk öltözve, ott álltunk körülötte, mikor gyújtotta a gyertyát. Meggyújtotta a gyertyát, figyeltük, ahogy a kezével teszi ezt a mozdulatot, és elmondja az áldást, utána megfordult, megsimogatott bennünket, megcsókolt és azt mondta, hogy Sabes. Mi mondtuk rá, hogy sabes, nagymama. Ezt a drága nagyanyánkat megölték Auschwitzban. (elsírja magát) Ez a kép, amit itt az albumban találtam, emlékeztet rá, és lelki szemeimmel látom a nagyanyám nevét ráírva a sírköre. Azóta Dezsőkém, a nagyanyámnak is van sírköve, és ezt köszönöm neked. Úgyhogy, én nem értek a festészethez, nem tudok a színösszhatásokról beszélni, de nekem ezen keresztül gyönyörűek ezek a festmények. Köszönöm szépen. Köszönöm. [A további szöveg. Semmi újat nem mondok.] hanggal is megvan: Jó ízű est, érdeklődő emberek, harminchatan. Ima, a rabbi szétosztotta a kalácsdarabokat, azután kerültem én sorra. Vittem öt Zsidó temetők kötetet, kitettem az asztalokra. Abból aztán vásároltak is. Elmondtam a tervezett kétmondatos előadásomat. Fölhívtam a figyelmüket Zelkre. Hallom, másnap, a szombati istentiszteleten is szóba került az esti találkozó. Hír érkezett, az Abigail Galéria is aukcionálja most két képemet. A régi, hányatott sorsú nagy kép megint előkerült a homályból. Aukció: MOM Székház, Csörsz utca, 2012.12.18., este 6-kor. Nosztalgia - A/71/35, 1971, 100x140 cm, indul: 2,4 millió, Megbékélt műterem - A/11/48, 2011, 60x60 cm., indul: 380 ezerről. --- 2012. december 10., hétfő --- Tegnap este Szentendrei Régi Művésztelepi Galéria, kiállításmegnyitó: Ámos Imre és a XX. század - kortárs összművészeti kiállítás, szervezi: M. Evangélikus Egyház Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítványa. Jó néhány Ámos-munka, őt nagyon szeretem. 24 festő, 12 író (szövegek a falon), 4 zenész. Nyitotta egy püspök, egy rabbi, és Juhász Ferenc, akit azúton életben is láttam, vénember. Jó tér, jó képek, jó rendezés. Fotógépet otthon felejtettem, mutatni nem tudok. Muszáj volt elmenni, szóltak, a Nemzeti Galériából kölcsönzött képem kissé kiesik a keretéből. Fél órával korábban, szerszámokkal, leemeltem a falról, megcsináltam. Rengeteg öreg ember. Sokakkal beszélgettem, hármat közülük föl is ismertem. Ezúttal hosszan néztem, próbálgattam saját képemet, negyed század után mit tudnék javítani rajta. Ezen kivételesen semmit. Régi zsidó temető (évszázadok) - A/85/02. 120 cm-es, 1985-ből. 08:47 Éjjel szomorút álmodtam. Súlyos, nyugodalmas, boldogító, majd szomorúra forduló történetet. Való világomból szivárgott át - evilági létemben is értelmezhető-, habár önkényes fordulatokkal. Járt a fejemben még a reggeli készülődés közben is, és - lám csak - nemigen akaródzott elengedni. Pedig tudva tudom, a búsulás haszontalan, benne maradni végső soron Isten ellen való vétek. És mégis, valahogy kincs, gazdag vagyok általa. Mint Capek novellájában a kaktuszmániás tolvaj, aki inge alá rejtette, <> A vasárnap nem múlt el nyom nélkül a Margit körúton. (Nem én voltam.) --- 2012. december 11., kedd --- Lukács-dolgok. Odafelé éppen pirkad. Múltkoriban vettem egy ischlert a büfében, és meg is ettem, hogy ne érezzem magam csökött dogmatikusnak. Hónapja semmi édesség, minusz négy kiló. Ma az igazgatónőnek fölajánlottam tízezret anyagköltséghez, hogy végre megcsináltatnák a parki kijárat védőtetőjét. Azon át indulni haza vadregényes, a hatalmas fák alatt. A fák. Hátúszásban minden nap látom a Bűnbánó Platánágat. Fokozatosan bontakozik, ahogy tempónként haladok a túloldal felé. Először minden rendben, derekasan, habár göcsörtösen tör az ég felé. Aztán lassan kiderülnek hajdani dolgai. Elhajlásában nemhogy oldalvást, de még lefelé is igyekezett, sötét múltjában. Végül fölmagaslik mögötte a baljós kupola. Ez a rohadék A/12/39-es sehogyse akar gyengéd, tűnődő és szeretetteljes lenni, mint szeretném. Talán én sem vagyok az?! A festőállvány nagyon testetlen, túlvilági volt, ez eleinte tetszett. De kiesik a képből. Egy nem túl leleményes lila csík lehorgonyozta. A narancs és a vörös foltokat - unalmasíttalanítandó - intenzívebbre. Az se ment, eléggé visszatöröltem. Hogy a háttér semleges lett, jó. A fölső sötét csíkot négy színből keverten koromfeketére, üssön. Az meg túl előre jött. Pedig azt szántam középpontnak. Ez, meg a két nagy színfolt tán sok egy képen. Nem tudok dűlőre jutni. Hol az a dűlő? Körbe-körbe. Nem is feltétlen baj. Hasonlóképp, mint a Jan de Hartog regény II. világháborús teherhajója, aki csak úgy tudott védekezni a német tengeralattjáróból érkező becsapódások ellen, hogy aritmikusan előre-hátra manőverezett. Ettől az odavisszától észrevétlen gazdagszik a színvilága. Művészet fölfüggesztve. Délelőtt az új Sony diktafon 151 oldalas használati utasítása. Utcazaj, párbeszéd, sóhajtozás, mikrofonpróba. Megvan. Miki ajándéka, az elmúlt két hétben háromszor kellett volna egy működőképes, hibátlan szerkezet. A táguló tér mentén négy mikrofonállítás: bele beszél, interjú, értekezlet, kóruspróba. Egy bölcs gomb a véletlen hozzányúlás - átállítás ellen. Mostanra lett mutatható drága Jelenits atya születésnapi estjén készült igen gyenge hangosfilm-felvételem. (A semminél végtelenül több.) Felkérésre, előre jőve a hátsó padok közül, húsz percet mesélt dolgairól az estlezárása képpen. Médialejátszó betöltése... Sose jutott eszembe kipróbálni, hogy kell lementeni festményt, fotót a honlapomról, akár nyomdai minőségben is. Szóval a képen jobb gomb, KÉP MENTÉSE MÁS NÉVEN, persze, persze. F/2012/062 --- 2012. december 12., szerda --- Hír TV/ Kata infó: Mesterházy Attila MSzP elnök az árcsökkentések hírére: Nem a gáz és villanyárakat kell csökkenteni, hanem az életszínvonalat kell emelni. No comment. Ma egynapi munkával begépeltem a néhol alig érthető Jelenits-szöveget. ...Akkor egy nagy halom röpcédulát begyűjtöttem a reverenda alá... és vissza a rendházba, aztán betettem az íróasztalom fiókjába, hogy szétosztani nem fogom, hát mit csináljak vele, betettem oda. Azon az éjszakán volt az első házkutatás. Itt a sarokszobában, csak a legfelső emeleten laktunk, hárman aludtunk ott. És egyszer csak jöttek és az osztaguknak a vezetője rátette a kezét arra az asztalra, amiben a röpcédulák voltak; ott voltak a fogdmegek körülötte, és azt mondta, hogy most mondjuk meg,.. ..diákja: "én azért azt szeretném, ha már olyan öreg leszek, hogy nyugdíjba kerülök [mint maga], akkor nem kell utána már dolgoznom. És maga meg még mindig tanít. Hogy van ez. És másrészt pedig azon is gondolkodtam, hogy azt szeretném, ha majd belejövök a szakmába, akkor veszek magamnak egy autót. És magának meg nincsen autója. Gyalog megy itten a vonathoz. És hát akkor mit taníthat maga nekem?! Pont azt akarom megtanulni, hogy el tudjak menni nyugdíjba, ha majd ha az ideje eljött, legyen egy autóm legalább, amivel közlekedek. Azt maga nem tudja megtanítani nekem, mert maga se tudta megtenni magának"... a teljes szöveg Mailváltás utódaimmal. - Kedveseim, kéretik nem elfelejteni, hogy ajándéknak visszavonásig mindig egy darab verset szeretnék. Sziasztok: d - Nem lehet ezt oda szelidíteni, hogy verset, vagy nem pénzbekerülős dolgot? Én úgy gondoltam mindig, hogy te nem föltétlenül verset szeretnél, csak nem akarsz a karácsonyból egy financiális eseményt csinálni. hümm? U. (utód) - Persze, OK. Amúgy a vers TÉNYLEG működ nálam. d. --- 2012. december 13., csütörtök --- Egy elmaradt mail-partnernek: 1. meg teccet halni 2. kolostorba 3. elég a kutya 4. elfogyott a mondanivaló d. 1. nem teccet még 2.oda csak látogatóként... ha.. 3.a kutya nehezen ég... bár nem szokom próbálgatni. [...] L. Klubtárs-barátom, ny. ezredes, délben átküldött vagy negyven enteriőrfotót, hogy, na, tudnál választani? Gyönyörűek, Isten ments', kilátás?! Maradok. Csináltam este neki két szerénytelen ellenfotót. F/2012/295, 296. Ablakom előtt a valahai fotós-elsötétítőfüggöny, most melengető funkcióban. Készülő nagy képem itt vörös lett, nem is rossz. Délelőtt a Moholy-Nagy Egyetemen (Iparművészeti Főiskolám, ötven éve). Az összes szak-, számomra a negyedéves építészek vizsgakiállítása, kiértékelése. Meghívtak. Bölcsen és tanulságos módon kettesével voltak egy feladatra állítva. Körben a teremben (mi is itt, 1967-ig) az elkészült tárgyak (egy kalap + egy kabát számára ruhafogas), kivetített tervek, mintadarabok, és hozzá a hallgatói magyarázatok, elképesztően szellemes feladatokról. Csinálj puha anyagból alakmerev formát, lehetőleg használati tárgyat. Spárgából és három lécből összecsukható ülőke. Textilfonadékból polcsor, izolírhengengerből fotel. Persze őrület, de micsoda agytornák. Üldögéltünk, öt tanár baráti beszélgetése a látottak fölött. Az együttgondolkodás dinamikája. A diákok is beleszólhattak (volna). A folyosón egy ajtóra kiragasztott cédula nagyon ismerős volt, mutatom. (Mi is, vizsgakiállítások, diploma előtti hetek. Bár én nem.) Át még a fotósokhoz, K. rektornak beköszönni. De ottragadtam. Invitált, így én is hozzászóltam. Nem vágyom vissza, nem vágyom sehová, iránytalan érzés, mégis szívszorító, halálközeli. Nekik egy lüktető, nagyon intenzív, nagyon okos élet, munka; nagyon messziről nézem. Jobb nekünk a Vértes vadonában. --- 2012. december 14., péntek --- Le Meux Szia! Köszönjük a receptet! Még tanulm?nyozom: nem tudjuk, mi az az aszpikos pulykamell!:-))) Föleg, ha dr?ga! :-))) Ma épp Yann cseszte szét a térdét kézilabda meccs közben, (rohan?s korh?zba, de nincs törés)... J. Én se tudom, mi az az aszpikos puyka-mell, csak a szavakat ismerem külön-külön. Yannak gyógyulást! d. --- 2012. december 15., szombat --- Robi szerint zuhog, szerintem édesen szemerkél, kirándulás elmarad, ő tuggya. Így délelőtt alvás, meg kép átkenése följavított krapplakkal (vérvörössel) - ettől minden a helyére került -, egy múltkori rossz fotó ötletére. Nekem most tényleg szívmeleg kép, összeállt... (Nagyon be voltam tojva, merje-e.) Műterem örvényben - A/12/39 Meg közben a gépbe ez:   ÖNINTERJÚ-3 - Világnézeted? - Nincs, 1980. április 29-én lesmirgliztem az ablakaimat. - Melyik oldalon állsz? - Egyiken sem. A talpamon. Bár már inkább üldögélek. - Magyar vagy? - Képeimet harminc évig nem engedtem külföldre. - Mi a véleményed a zsidókról? - Melyikről? - Mi a véleményed a keresztényekről? - Nem érdem. - Mi szeretnél lenni? - Kipihent kismester. - Mitől félsz? - Pl. a 13. században a pestistől. - Mit szeretnél legjobban? - Ha a festék megmondaná, hova menjen a vásznon. - Legjobb barátod? - Zelk Zoltán. (Harmadik, bár persze minden sorom az, de mégis, deklaráltan 84-ben, és 88-ban.) Nem tudna valaki segíteni? Egy könyv címét keresem. A szerző Fridtjof Nansen, de sajna ez sem biztos. Tíz éve olvastam a könyvet, magyar nyelven; szeretném újra fölkutatni. A tartalma: Nansen? sarkkutató a Déli sarkon meteorológiai megfigyeléssel hónapokat - egy telet? töltött a földrész mélyén, egyedül, egy épített kunyhóban. Olyan veszélyes volt a feladat, hogy hajóskapitányi rangjánál fogva ezt magára osztotta ki. A parton egy hajó várta, naponta meghatározott időben morzeüzeneteket váltottak. Végén a legénység a táviratok zavarosságából rájön, hogy kapitányuk végveszélyben van, valami ürüggyel engedélyt kérnek, hogy meglátogathassák. Orvost is visznek, megmentik. Ennyi. Évekkel később maga írja meg ezeket a hónapokat. (Az eddigiek hiteles részletek, adatok; biztos, hogy nem Északi sark, stb.) Éjfélkor. A Széchényi Könyvtár keresőjében több könyve is van, de a leírások alapján egyik sem ez. Más sarkkutató lesz. Teljeskörűen gyanús attól is, hogy huszonkét év VÁLINEWS-ában nem szerepel a Nansen-szó. Wikipedia életrajzában sem esik szó ilyen útjáról. Antikvárium; Nansen: Éjben és jégben-kötete a kezemben, nem stimmel, a fejezetcímek alapján sem. És útja 1893-96, viszont mintha a történetben motoros szánok is szerepeltek. A könyv egy valahai barátném kedves gyerekkori olvasmánya volt, úgyhogy elolvasás után neki ajándékoztam. De ő most ismét haragszik rám, ezúttal a Tavaszi Tárlat ügyében írt levelem miatt - hogy állhattam szóba azokkal-, nem közöl adatokat. --- 2012. december 16., vasárnap --- Vasárnap reggel és délelőtt. Akkor már a ködhatár fölött. Svábhegy, Normafa. A Libegőig és vissza. Nem igényünk a változatosság, érdekes, főleg Kata ragaszkodik hozzá. F/2012/297, F/2012/300 19:42 Baráti SMS a Virág Judit aukció helyszínéről, hogy ebben a pillanatban: Szelíd műterem - A/02/31, 80x80 cm, indult 340e, leütés: 650 ezer, ennek csináltam - meglátva a múlt héten a kiállításon -, aznap új keretet. Távolkelet - A/82/38, 35x35 cm, indult 180e, leütés: 340 ezer Az előző tulajdonosokat tudom, mostantól lappanganak? Bár szoktak jelentkezni. --- 2012. december 17., hétfő --- Ha rejtvény lenne, ki festette, én is csak széttárnám a karomat. Olyannyira atipikus. Kesztyűért és anorákért Pestre - lyukas, hideg -, találtam. Közben betévedtem a Kieselbach Galériába. Ahol elájultam, illetve elámultam. Csoda. Az ember csak dadog. Sohalátott képe, kb. 50x70 cm., 8,5 millióról indul. Tudott ilyen kontrasztos is lenni? Telet is festett? Mutatom a kép közepét; halk színek, a foltritmusok. És ez 140 évig lappangott. Most megtalálták a modellt is, fotómodell? Teljeskörű karácsonyi ajándékom. Kata rákérdezett, Levitan? Szinte igaza van. Egyidősek is. Paál László. --- 2012. december 18., kedd --- Merő nosztalgiából ismét a (volt) Iparművészeti Főiskolán (MOME), most a másodévesek félévi kiértékelésén. Első feladat, az emeleti folyosóra vékony fenyőlécekből áthidalót kellett csinálni, de elbírjon egy embert. Mindenki a folyosóra, a kisebbek széküket vitték, hogy elérjék a lécet, mert mindenkinek függeszkednie is kellett a sajátján (rejtett fedélszéktervezési feladat). A leglehetetlenebb-, ötletesebb megoldások. Második - formatervezés - feladat, valami kötöttségekkel nehezített térválasztó volt. Az előtérben félkaréjban gyülekezve néztük az egyik nagyméretű föllógatott micsodát. Végül vissza az osztályterembe. A falakon tervek és rajzok, asztalokon makettek. (Mi is, valaha, ugyanígy. Csak mi nem lehettünk jelen a tanári kiértékelésen.) Egy mátraverebélyi foghíjtelekre kellett turistaházat átalakítani, építeni, nem nagyon figyeltem a részletekre. A diákok egyenként ismertették a terveiket, aztán a tanári megjegyzések és derűs ellenmegjegyzések. A gyerekek pedig védték a maguk igazát. Elszoktam tőle, csak bámultam gyors gondolkodásukat. A szőke leánykát nem sikerült igazán megfotózni, pedig avval a kis csokornyakkendőjével- Kieselbach Tamástól tegnap kaptam egy általa most megjelentetett lexikont: Takács Gábor: Műgyűjtők Magyarországon. Jó vastag. Ebből néhány sor Nemes Marcellről (1866-1930), e téren a legnagyobbról, zamatos: [A Cezanne első kiállítása rendezője, Ambroise Vollard] .. a párizsi galerista rendszeresen küldött Nemes budapesti, Deák Ferenc utcai címére eladásra felkínált festményeket, melyek közül a gyűjtő-kereskedő a Japán kávéház művészasztalánál megismert barátai - többek között Petrovics Elek, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly és Fényes Adolf - tanácsai alapján választotta ki a megszerzendő darabokat. Gyűjteményében volt Rembrandt, Tiziano, Goya, Courbet, Manet, Renoir, Corot, hat Cezanne, Degas, Gaugin, Van Gogh, Monet, három Picasso. --- 2012. december 19., szerda --- Vannak előnyei ennek az ideiglenes koedukált zuhanynak. Egy ismeretlen, bár szürkeórás mellettem-hölgy [50-55?] kérdezi: - Hogy csinálja, hogy ilyen gyönyörű maga? - Fogyókúráztam. Minusz [...] kiló. - Egy fiatalka lány lehet a dologban. - Nem. Gyakorolni a nehezet. Meg játék. Nem ez az érdekes. Hanem, hogy a súly maradjon, praktikusan mindig éhes. A buta test. Hír, többeknek. Orvos barátommal fél éve kísérletezünk altató-ügyben. Most harmadikként a MELATONIN, két hét próba, egyértelműen segít. Vagy két éve gyakran három - négykor ébredtem. És mint mondja, testazonos anyag, nincs hozzászokás-veszély. Tartósan használható. És recepttelen. Csacsi Wehrmacht nem néz szét külföldön. A világon mindenütt ellebegtetik az anorákon a zippzár alsó végét a könnyebb bekapcsolás kedvéért. Úgy van neki megfogója. Most nekem kellett pótolnom. Két nitt, és aláragasztott merevítő bélés (kék színű). Mára az A/12/83 így alakult. Nagyon didaktikusnak, és nyersnek is találtam. Sok zűr van ezekkel a mini-mondanivalókkal. Hogy ne legyen túl kevés, stb. Este: a lábakat kilágyítottam. De erről még nincs fotó. Tegnap az Abigail-aukción a Nosztalgia - A/71/35, 100x140 centi. A leütés után két perccel baráti SMS: 2,4 millióért ment el. A mű kollektív munka. Közepe volt szerelmemtől megőrzött főiskolai tanulmány. Szignóját valószínűleg aláhamisítottam. Rajta Biszku Béla leánykái, alkalmi modelljeink. Ennek örülök, a kép évekig lappangott. Most talán szól az új tulaj. A másik, egy műtermes képem nem kelt el. Visszakerül a tulajdonosához. Nem is rég vette. Deske, azt írod: Csacsi Wehrmacht nem néz szét külföldön. A Wehrmacht csak 35-től 45-ig volt, és sajnos elég rendesen szétnézett. Azóta Bundeswehr. Szeretettel: Gy. Kösz! Kapitális baki! Nem mentség, hogy unokáim (momentán 4) nevét csípőből rávágni ma se tudom. Bundeswehr. Tényleg. A hátoldalán figyelmeztetéssel, hogy csak 40 fokos vízben. d. --- 2012. december 20., csütörtök --- Vásárlási örülésben tehetségtelen vagyok, de ez a kabát tényleg nagyszerű. Életem negyedik anorákja. Az első, a főiskolás, fekete volt. Aztán 1970., Rómában egy fehérbéléses, 1974., Athénben egy katonai ejtőernyős, nagyon meleg, stb. Mindet szerettem. Csak a templomi hajnalok miatt kellett nagykabátra váltani. És most ennek vége. Tvetettek a Ferencesek. 08:22 Kedves Deske, hogy tehettem, hogy nem én ajánlottam Magának a MELATONIN-t? Emlékszik, ajánlottam már gyógyteákat, recepteket, mert álmatlanságban nekem is van tapasztalatom. Kifejezetten az öregkori (bocs! - orvos is így mondja) nemalvás csodaszere. Üdvözlettel: O. --- 2012. december 21, péntek --- Az év legsötétebb napja, ünnepeljük. Fiam ritkán néz belém, nyugodtan mutathatom ajándékát. 40 méter zsinórt kért, elsősorban külföldi forgatásaihoz. Egy kérése volt, a konnektorba MINDEN belemenjen. Ehhez (kissé törvénytelenül) a védőperemeket lefűrészeltem. A boltban megnyugtattak, hogy a 2000 W. névleges terherbírást nem kell nagyon szigorúan venni. A tekercs magja festményemből szabva. Két kép folytatva, fotózva, 90 centisek. Műteremsarok kereszttel - A/12/83 és Puszta műterem - A/12/84 Sietnem kellett ma haza (villanyszerelő-bolt, majd vendég kilencre, dobostortával), meg fáztam is. De a Duna-parton táskát, kesztyűt gyorsan a földre, kigombolkozni, ingzsebből fotógép. F/2012/301 vagy így jobb, kiradírozott ronda oszloppal?! Nem tudom eldönteni. Talán emberszabásúbb, ha mindkét oszlop? És még egy van: F/2012/302 Mikor megtanultam magnószalagjaimat digitalizálni, sorrakerült ez a sokat hallgatott felvétel is. Valaha bakelitlemezről vettem át. Most Miki kissé följavította. Lóránd trió, Zsinagóga-énekek, itt a nyolcból egy. Cseh Supraphon lemez, 1963. Bárkinek szívesen elküldöm az egész gyönyörű lemezt a mammutmail.com-mal. Pár perc az egész, mp3-al 180 mega. Kata elmagyarázta, hogy selejt kabátot vettem, mert rejtett dragonerje hátul 15 centivel föllebb van, és ferdén. Ami beszűkíthetné a derekát. Elcseszted, Bundeswehr. Varrónő kéne. Ilyenkor. Nem csüggedek, 18:41, kezdem fejteni. Sniccer. A szöszmöszöket óráscsipesszel. Aztán majd meglátjuk. Szűkítettem én már be örökölt paszományos lengyelbundát is. Igaz, nem sikerült. Kutyasétához jó volt. 21:26, na meg is van. Katánál találtam környezetbarát cérnát. Csak mindig újra ki kell találni a varrógép befűzést, meg a spulnicsévélés módját. Kabáttúlbőség megszüntetve. A rejtett gomblyukak feslése ellen technokol rapid. --- 2012. december 22, szombat --- Mától hoszabbodnak a napok. Ady írja a Huszadik század 1912. nov-dec. számában.: <> Mai Népszabadság / Tamás Gáspár Miklós, 12.oldal. Elképesztő. Unokáim felől se fenyeget igazi veszély, hogy ebbe most belenéznek; karácsony. Pénzes dolgot lehetőleg nekik se. Kaptam most három helyről nagy-kövér aukciós katalógusokat, sok-sok képpel, mindháromban szerepelek is. Nézegessék. A tárgy becsomagolástól válik ajándékká, muszáj. Ismerve a választékot, szerintem erre legszebb az újságpapír. A négyéves újszülöttnek, a volt férjtől származó befogadott új unoka-kislánynak pedig egy fotó: heverő vizsla fülével takarózó, békésen alvó kiscica. 19:34 Nincs valakinek ismerőse, aki jártas Déli-sark ügyekben? A fene egye meg, ki volt az a kutató, aki meteorológiai megfigyelésekre egy télre teljesen egyedül kiköltözött egy házikóba a jégmező közepére; hajóskapitány, hajóján a legénysége aggódva várta, napi morzekapcsolat. A hidegbe, stb. majd belehalt. Ha meglenne a pasas, a könyvét már könnyű lenne megtalálnom. Tessék szíves lenni már segíteni. 20:22 Kedves Művész Úr! Én nem vagyok járatos Déli-sark ügyekben, de megpróbáltam rákeresni a kutatóra a leírt infók alapján. Véletlenül nem Richard Evelyn Byrd volt az és a könyv címe nem az, hogy Egyedül? Itt olvastam róla: http://kalandozok.blogspot.hu/2012/05/dekany-andras-richard-evelyn-byrd-deli_15.html Innét idézek, nem a könyvből. Ha nem ő az, akkor sajnálom... Üdv B. <<...Byrd tengernagy legutóbbi, 1933 és 1935 közötti expedícióján... 1934 hideg és sötét telét társaitól távol, egyedül töltötte el az Advance Base nevű megfigyelő állomáson! Eredetileg azt tervezte, hogy többedmagával együtt foglalja el a megfigyelőállomást, de a körülmények másként alakultak és nem volt más választás, mint az: vagy feladja a megfigyelőállomás felállításának... ... élete leghosszabb útját akkor tette meg, amikor tizenkét lépés távolságra mindenképpen el kellett jutnia, hogy a kályhába tüzelőszert öntsön. Kétségbeejtően elhagyatottnak érezte magát: „Richard Byrd tengernagy a déli szélesség 80 fok 08 perc alatt tehetetlenül feküdt nyomorúságos fekhelyén, nem ért egy fabatkát sem." Bizonyos volt abban, hogy nem sok reménye lehet a felgyógyulásra. Ott vergődött egymagában, súlyos betegen, minden emberi segítség nélkül. Ennie kellett és muszáj volt innia, tüzelnie kellett, hogy ne fagyjon meg és gondoskodnia kellett a műszerekről. Emberfeletti erőre volt szüksége... ...A legnehezebb feladat az volt, hogy Little Americában ne vegyenek tudomást a parancsnok nagy bajáról. Nem kért segítséget, mert tudta, hogy ebben az esetben nem hagyták volna sorsára,  hanem megkísérelték volna a  lehetetlent is. Márpedig ebben az időben feltétlen életveszélyt jelentett volna...>> 20:31. Jajj, EZ AZ! Nagyon boldog vagyok! Karácsony! 20:58 Már megrendeltem a BOOKLINE-on, 580 HUF. Köszönöm! d. --- 2012. december 23, vasárnap --- Nagyon életből ellesett fotó, még 2008-ból, most találtam Zsófi egy használaton kívüli gépén. F/08/236, Botond és környezete. Amíg Kata a szomszédoknál próbált bárdot kölcsönkérni. Valami hús, minusz tizenhat fok. Besegítettem. Ujjnyi szeletekre. --- 2012. december 24, hétfő --- A hó mindig szép minálunk F/2012/305 Lukács. Ünnep, ilyenkor mégiscsak illik. Tapasztalom, ha egy ötszázast adok, avval, hogy kettőt kérek vissza, sokkal jobban örülnek a borravalónak, mintha símán a papírpénz. Gondolom, mert a fémpénz előkotrásakor ösztönösen a szokott ötvenesek perspektívájából mérlegelik az eseményt. 11:35 Már itthon. 63. síszezon. Marék dió és 5 tábla csokoládé miszlikre Katának után Kisnorma. Köd. Ketten voltunk a pályán. Porhó, teteje megolvadt, majd éjjel ráfagyott. Iszonyúan zörög, ahogy törik a léc alatt. Ment, csináltam, de nem jó. F/2012/306 01:41 SMS-váltás Miki és volt zenekaruk dobosa között az éjféli mise előtt fél órával: - Puszilom Anikót és a kis vasgyúrót. - Mi is csókoltatjuk Manyikát és a gyerekeket, őszintén reméljük, örömüket lelik majd a vasútmodell készletben, amit "szívből" küldtünk. Dódit mára egész szépen megtanítottuk tévézni - büszkék lennétek rá. Baráti üdvözlettel: az Egész Család. Hozzáteendő, nincs se Anikó, se Dódi, se család, mindketten legényemberek még. A mise majd a püspökkenyér után még körbeforgott a műteremben, meg az előszobában mobiltelefonjával. F/2012/307, F/2012/309 A feljövő kép továbbnagyítható a bal fölső sarkában levő négy-nyíl jellel. Miki ajándéka: Itt alszik kedvesed és vele alszik a lába nagyujján a légy is. Vigyázz! fölneveted. Olyan símogató a világ néha mégis.   [Radnóti] Kata ajándéka (egyebek mellett) nekem: Fönt csipkében végződő fehér harisnya, magának. Tökéletes. -------------------remélem a csipkére viszonzásul maga is meglepte egy flitteres zoknival... F. --- 2012. december 25., kedd --- Zsófi nekem-ajándéka is befutott, kiderült a kisszobában felejtettük egy zacskóban. Ez is vers, ez se pénzes, ez makró-mézeskalács. Biztonság kedvéért mellékelte is a Pilinszky-sorokat. F/20102/308 A harmadik Hármunk közül legmaradandóbb, örökké fénylő ikonod, örökké omló homokbuckád, a legveszendőbb én vagyok Délutáni alvásom idején Miki búcsúzóul ezt a szaloncukor-szivet hagyta ajtóm előtt. Milyen kedves. A tájékozatlanoknak. Élesedő harcunk legújabb fondorlata, mióta kiderült, a lefogyás-párviadalban alul maradt. Azóta kínálgatjuk egymást, csak az én kedvemért még ezt a kevéskét kóstold meg, meg hogy ez a csoki gyárilag igazoltan kalóriamentes. Kénytelen válaszoltam is. Váli Miklós Úr! Budapest Tisztelt megrendelőnk! Szíves megkeresésére sajnálattal közöljük, hogy Micike betegsége folytán megrendelési irataink áttekintése Sanyira mardt, s így zavart szenved. Elnézését kell kérnünk, de szíveskedjék visszajelezni, cégünk melyik termékét rendelte utánvétellel kiszállításra. Az okozott kellemetlenségért ismételten elnézését kérjük. Fogyó Kft., ügyv. ig. Bp. 1323. Mentségére annyit, míg én délutáni álmomat, ő mind egész hatalmas karácsonyi kvantumot elmosogatta. Helyettem. Bár lehet, hogy cserébe a mosogatószivacsot ellopta, mert nem találom. --- 2012. december 26., szerda --- És akkor mára a karácsony zárása marad; a kapott Pilinszky vers, amiből mára Pil-vers lett, elég nekem, ami belőle marad: az F/2012/308. Meg az én sárga egységcsomag-ajándékom, amit mindenkinek, kedvencem. Munkám benne szinte csak annyi, hogy kézzel írtam le (egyszer). Itt inkább Zelk dolgozott. Köszönöm a küldött jókívánságokat. Kiegészítettem 23 év Lukács-uszodás-ismerőseim listáját, már az élők is, eddig 74 ember jutott eszembe. Olvasom Nansen: Éjben és jégben; méltán világhírű történet, és könyv. --- 2012. december 27., csütörtök --- Kata-barátnőnél, látogatóban. Rita: egy ébredezés állomásai. Először csak jelzéseket ad, majd nekikészülődik. F/2012/315-319, és F/2012/310-314 Ismét megnéztem. Baromira nem kell továbbra sem senkinek 4500 dollárért ez a Floridában aukcióra mára előkerült A/70/07-es képem. http://ebuy.com / keres: vali deszo (sic!) Semmi, semmi. Csak Kata az orrom előtt eszik egy fél tábla csokoládát. Ahogy harapja, kilátszanak belőle a sötétokker gömbölyű mogyorók. Ízlik neki. Nézem. Nansen: Éjben és jégen. Első telelés a sarkvidéki jégmezőbe fagyott hajón. [1894] Március 11-e, vasárnap. Síkirándulás északra. A hőmérséklet -50 fok. Az északkeleti szél sebessége 3 méter... A legkisebb panaszunk sincs a hideg miatt; ellenkezőleg... különös, hogy mennyire magváltozik az ember érzékelő képessége. Odahaza kellemetlennek találtam, ha - akár szélcsendes időben is - 20 fokos hidegben léptem a szabadba. Itt azonban nem fázom akkor sem, ha a szabadban szél fúj, és a hideg akár 50 fokos... Este hirtelen valamennyi kutyánk ugatni kezdett... Fegyvert ragadtunk, két kutyát kiengedtünk és elindultunk. Még alkonyat volt, a hold világítani kezdett. Alig értek a kutyák a jégre, nyílsebesen nyugatra vágtattak, mi pedig ahogy bírtuk, utánuk. Amikor egy rianás fölött ugrottam, egyik lábam térdig csúszott a vízbe. Nem áztam bőrig, pedig csak finn cipő és fríz lábszárvédő volt rajtam, a -39 fok hőmérsékleten azonban a víz megfagy a hideg ruhadarabon, mielőtt áthatolhatna rajta. Egy meglehetősen távoli rianásban végre felfedeztük, hogy nem medvét szimatoltak a kutyák, hanem rozmárt... Lám, lám. A festők egymás mögött állnak, mondta Renoir: A ház rózsával lenne itt teli s dongó darázzsal. Vecsernye szólna délután lassúdad kondulással; a szőlőfürtök áttetsző kövek ilyenkor s lassan szundítanának benn az árnyékos lugasban...       Francis Jammes (1868-1938): A ház rózsával lenne itt teli. Ford.: RADNÓTI M. ... mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár, s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,        RADNÓTI: Eröltetett menet Radnótit mindig/eddig nagyon jó programversírónak tartottam. Annak térkép e táj. Ami versét most fiamtól kaptam, attól minden megváltozott. Az számomra IGAZI költészet. Pilinszky beszél erről a különbségről: én igen későn fedeztem föl Schubertet, el voltam ragadtatva tőle, és pont Beethovennel szemben, aki végig titáni maradt számomra, tehát hol döngeti a falakat, hol iszonyú finomsággal próbál kiszállni az ablakon, de nem megy. És Schubert az első hangra kiröpül. És hogy miről beszélek, újra a Radnóti-vers. Ahol nem elmesél, nem véleményez, ahol repül. Illetve itt még nem is annyira, mint a Déltől estig-ciklus többi négysorosában: Itt alszik kedvesed és vele alszik a lába nagyujján a légy is. Vigyázz! fölneveted. Olyan símogató a világ néha mégis. --- 2012. december 28., péntek --- Hajmeresztő. 1. Egy barátom kiszámította, kb. 124 kötetnyi a naplóm. Ebben meg kéne keresni, húsz éve még tudtam a szerzőt: a festők egymás mögött állnak. Hogy találom meg. Google: "egymás mögött site:deske.hu" Őrület. Két helyen is följön. Azonnal. 2. Fiam új mobilja. Szájához emeli és bemondja (angolul) Tízkor ébresztő. Egy nő hang megismétli, a szöveg megjelenik!, és tízkor ébreszteni fogja. De ha bemondja, hogy holnap 3-kor Sanyival, a gép figyelmezteti, hogy akkor már másutt van dolga. 3. Sorsoláson nyertem, ó! Erre a levélre úszás közben többféle választ fogalmaztam. Különös tekintettel a 20-ikai határidőre, és a mai levélérkezésre. Nemkülönben a lehetséges csodálatos fára, amiről lecsúsztam. Email Lukács-uszodás lista ügyben Gábornak. Kösz! Ezen felül, amik még most eszembe jutottak: -- az a kövér nagyon beteg szótlan fiatal férfi -- a nejlonzacskókkal hosszan babráló különös fiatal férfi -- a Nemes Galéria tulajdonosa, fürgén úszik, és dől belőle a panasz az üzletmenetre -- az elpusztíthatatlan vén gömbölyű munkásőr -- és örökös társa, a karikalábú köszöngető apró öregúr, illetve nem úr -- Baki Péter térképészezredes, antik költészetben profi, zengőhangú antiklerikus -- Ferenc?, statikus, még olykor dolgozik, minden kiállítást megnéz, Pécsre is lement   még bizosan fogunk találni d. 2012.12.28. html-2012/lukacs-eloteto.htm C.11643 BGYH ZRT. Szőke László vezérigazgató Tisztelt Igazgató úr! Levelüket vettem, hogy mint (22 éve) Lukács-törzsvendég, ha dec. 20. 16h-ig kimegyek Budaörsre, nyertem volna Önöktől egy lucfenyőt. Érdekes ötlet, mondaná Hofi. A levél dec. 28-án érkezett. Hagyjuk. Személyesen Önt szeretném megkérni intézkedésre, mert többszöri próbálkozásom ellenére ez a Lukács-vezetés lehetőségét meghaladja. Egy ideiglenes előtetőt kellene a Lukács uszoda parkra nyíló bejárata fölé emelni omlásveszély miatt (fölöslegesen, ugyanis téglából van egy), hogy végre megnyissák a közönség előtt. Hatezer forintos tétel az elköltött milliárd mellett. Hogy nekem miért olyan fontos. Aki nem látta, nem gondolná, milyen gyönyörű hajnali úszás után naponta a reggeli séta, végig a Margit hídig, a hatalmas fák alatt, a parkban. Szívélyes üdvözlettel: Drága Tamás, egy ünnepköri kérés! A honlapom állandó fejlécén jobbra fönt a maga kreálta KERES. Ez fájlnevekre jó, fájlon belül nem mindig működik. Hanem most létrejött ez a google-kereső-dolog, hogy ha a keresett szó (szócsoport) után beírom, hogy site:deske.hu, akkor őrjítően minden azonnal följön. Ha egyetért vele, nem tudná ezt a fejléc-programot erre lecserélni? Biztos ismeri, de azért leírom a pontos ortográfiát: pilinszky site:deske.hu Ezen kívül is boldogságos, reményteljes évet, éveket! d --- 2012. december 29., szombat --- Az orvosnak közbejött 3 (három) műtét, Zsófi 3 (három) órát várakozott a 4 (négy) gyerekkel a fülészeti rendelőben. Volna, ha a két kicsit nem viszem egy idő után magammal, akiknek nem volt dolga a dokival. Műhelybe. Botond keretet épített, Hanga rajzolnivaló helyet talált. F/2012/320 Beúszott még egy érdekes karácsonyra-vers. Vásárhelyi Géza (1939-1980?) EMLÉKÉRE Minden pohár borban benne úszkálsz minden ételemhez odanyúlkálsz fazékban fősz esőben ázol hűlő mosolyomban dideregsz fázol szögesdrót-koszorú szívemen vagy a látvány a skálaíveken fény öröm dal boldogságos vétek vénülő gyomromnak halálthozó étek csoda gyönyörűség álom ijesztő hóhérom gilotin kötelem fejvesztő vágylak mint életem és mint a halálom halott szép szeretőm ezen a világon azon a világon --- 2012. december 30., szombat --- Szt. Lukács zuhanyozó: Amikor 99-ben felszámolták az óbudai és újpesti hajógyárakat, 400 hegesztő ment ki onnét Hamburgba. Ezek röntgennel (kontrolláltan?) hegesztenek. Kettőt küldtek vissza. Szt. Lukács öltöző(-fülkék közötti átkiabálás): - Saci, még nem volt alkalmam megköszönni a [kikövetelt] mákosbejgli szeletet! - Jajj, ne is mondja, ne adtam volna, nem sikerült! - Én csakugyan valahogy olajosabban szeretem. - Nem én daráltam a mákot, az volt a baj! - Egyetlen másobejglim volt idén, úgyhogy a legjobb. Aztán a kabinosnénit bizalmasan megkérdeztem - aki távolból mindezt hallotta -, hogyan lehet egy mákot rosszul darálni. Igazából nem érdekelt, meg volt is róla elképzelésem, de úgy szeretem látni, ahogy az asszonyok ilyenkor tűzbe jönnek. Magyarázta, kavics között a folyadék, ugye, átcsurog. Viszont ha homok... Ezek a piacon meg úgy adják, hogy alig... Mindezt egy szál fürőnadrágban, bár úszószemüveggel. Nehezen tartottam vissza, a végén már nagyon kellett pisilni. Vasárnap. Istennek hála, minden a helyén. A Margit híd, a sétautak a Svábhegyen. Illetve azok most tükörré fagytak, gyönyörű. F/2012/321, -322 Aztán ebéd előtt - örök élet vár reánk - homoktövis terméséből energiaital készítés. Most, hogy idén már nem nagykanál fenekével passzírozom bele a szűrőbe - baromi fárasztó volt -, saját szerszámmal, igazi kedvvel gyártom; naponta. Férfilélektan. Állítólag az immunrendszer. Cukrozva jó. Nem volt megfelelő fám, két keretlécet szögeltem össze. Aztán fűrészgéppel mar. Egy mozsártörő is jó lett volna, ha van. Bár az ergonómiailag kettes alá. Nálam a nyél metszete vaskos és ovál is. F/2012/323 --- 2012. december 31., hétfő --- Mike az onokákat egy napra átvállalta tőlünk. Közben róluk egy igazi amerikai FILMELŐZETES.  Médialejátszó betöltése... Bár még nem dobnának ki, utoljára vetkőztem az ideiglenesen hazánkban állomásozó kabinban. Szekrényes bérlettel az átépítés idejére megengedték az odaátot. Érdekes, hogy csak most jutott eszembe, ma reggel. Miért nem már ötven éve. Ez a szó, kulcsszó, hogy ÁHITAT. Hogy művészet enélkül számomra nem létezik. Nagyon éles határ. Ösztönösen, de milyen egyértelműen forgácsolódott le nekem enélkül érdeklődési területemből sokminden. Attribútum. Valószínű, evvel múlt évezredi vagyok. Próbáltam lefordítani: tiszteletteljes figyelés a nálam tökéletesebbre. Aztán az Értelmező szótár: megilletődéssel párosuló tisztelet, csodálat. Amikor én az Isten köpenye szegélyéről beszélek, hasonló irány. Belelendültem, napról napra bővül Lukácsos ismerőseim listája. 90 felé járok. A maiak. -- tornatanár, megtanított a füldugóra, hosszan volt Ausztriában lavina alatt -- olimpikon birkózó, tönkrement izületekkel, vágóhídon emelgetett féldisznókat Reggel breviárium, írja az Özséb püspök, konstantíni béke, és nagyon örül neki. Mi az. Google. Új Ember-cikk, nagyon jó cikk, hogy az európai egység gondolata majd kétezer éves. És ad ebből a szempontból egy korrekt összefoglalást. ...1950. május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter nyilatkozatot olvasott fel, amelyben - Jean Monnet elképzeléseire támaszkodva - kezdeményezte a francia és a német szén- és acéltermelés egyesítését, és e célból közös intézményrendszer létrehozását. E történelmi jelentőségű deklarációra emlékezve május 9-én Európa-szerte az európai integrációt ünnepeljük. Manapság gyakran csak gazdasági-politikai egységről esik szó az Európai Unió kapcsán, pedig mint e cikkből is kiderül, nemcsak erről van szó. Európa polgárainak nem volna szabad figyelmen kívül hagyniuk a földrész keresztény gyökereit, egyébként fennáll annak a veszélye, hogy egy lélek nélküli európai demokráciát valósítanak meg, amely spirituális kiüresedéshez vezet, és ismét fellép a totalitarizmusok fenyegető veszélye. Reményeink szerint talán éppen a most belépő országok lesznek azok, amelyek keresztény kultúrájuk kincsivel is gazdagítják Európát. a teljes szöveg Legyen évvége? 2012. Szignónak elég rossz volt a kettest, ecsettel. TESTIEK. A reggeli futás fölvirágzott a futócipő által, sarokra érkezem. Valamint a télikabáttalanság, viszont boldogító Bundeswehr-anorák hozzá. Úszás. Nyáron egy ötletre újra a régi hosszú hossz, 1200. Aztán ősztől itthon 1250 méter, tévedésből. Megtartottam. Aminek jellegzetessége, ha számolást tévesztek, még mindig 1200. Az utolsó két hosszt jutalomnak tekintem. Gyors: lábtempó 12 év késéssel éledezik, minőség már nem lesz. Hogy homlokkal tolni a vizet, Tamás kabinostól tanultam meg. Hát: a tempó végén magam alá gyűrni a vízet, a triatlonos mondta. Ez jó. Februárban Lukács-kényszerűségből kiderült, a 22 fokos vizet is lehet szeretni. Döbbenet. Bicikli: hogy négy kilóval könnyebb ez az új piros, lendítőleg hatott. (Én is könnyebb vagyok.) LELKIEK. (Én is könnyebb vagyok.) Breviárium helyett ideiglenesen Barsi Balázs prédikációk. A 112-nél tartok, lassan vége. Erős. SZELLEIEK. Ilyesmire nem emlékszem. A festőasztal alá nagyobb kerekek. Ha megemelem, mint a talicska. KÉPEK. Túlteljesítve, 84, a szokott 40-45 helyett. Ha ezt kilóra mérnék. Eddig csak 16-ot dobtam ki, gyanús. Rakás nagyobb méretű is. Bár földrengések; rendületlenül készülök a műcsarnoki kiállításra. A biztonság kedvéért sunyin már lemondtam róla. MIKE. fölényesen díjnyertes, valami hatvan videós közül. HANGA. Váratlan új unoka, a negyedik. És rögtön három éves. Él, mozog. Nagyon. Jó. Most éppen a Műjégen, Nanóval, mind a négyen. Jövőre visszaadjuk őket. Amíg megjönnek, megcsinálom a krumplipürét. Ha hidegvíz alatt hámozok, nem égeti a kezemet. HALOTTAK. Ő is melegvizes volt, a szerszámlakatos-focista Imre bácsi. Idén halt meg. Vagy tavaly? (Déry emleget ilyen öregségben-évtévesztést, sírnivaló gyönyörűen, a Bópeerben.. Onnét vettem.) 2012. decemberi olvasók: 368749 = 4120/hó = 133/nap 2012. év olvasói: 53364/év = 146/nap VÁLINEWS; 214. levél J.-nek, Le Meux-be / 2013. január --- 2013. január 1., kedd --- Hát akkor megkezdjük. Folytatjuk. Most ötven éve, 1962. szilveszter éjjelén politikai gazdaságtan kollokviumra készültem. Eszterke hiába hívott buliba. Mit se javultam. Tegnap tíz után oltottam. Az unokák nem. 00:51 Amennyire lehet, elkerülöm a számítógéppel való találkozást. Ma éjszaka az egyik nagykamasz unokám tizenötödmagával nálam szilveszterezik, így - hogy észrevétlen maradjak -- elkezdtem nézegetni a napi jelentéseidet magadról. El vagyok képedve. Hogyan? Miért? Kinek? Magadnak vagy másoknak? -- bocs, jóéjszakát -- zs. 04:07 Szervusz, kedves Zsófi, áldott évet! 1. Hogy apám meghalt, kamaszként gondjaimra okos férfiakat kerestem. Autóstoppal Győrbe egy szerzeteshez. Hogy az izgalomtól ne feledjem válaszait, jegyzeteltem. Hazaérve legépeltem. Tán ekkor szoktam rá életemet írásban rendezni. 2. Ma is, írva, mindent kétszer élek át. Másodszorra megrágva. És ez visszahat, rendez. Nagy kaland naponta az őszinteségig elvergődni. Zárójelben: nagyon élvezem. Elképesztő a magyar nyelv. 3. Napló, mindez közérdekű. Vagy ha mindez nem is, egy része szórakoztat, és - bocs - segít, tanít. Napi 146-an olvassák. Megértem ellenérzésedet. Igyekeznék én ködben eltűnő, titokzatos lenni, de valahogy nem akar sikerülni... ölel: d Itt van pl. mindjárt ez, tegnap találtam Kata egy dossziéjában, most hajnalban begépeltem. Minden mondata emléket idéz: dátum: 1969.11. kb.25. fájl: html-2013/level-nagymarosrol.htm C. 11672 -673 levél Katának, először a nagymarosi alkotóház. Kedves Barátném, miként erről a reggeli könyörgés is szólt; - megemlékezünk Szent Katalin emlékéről. Evvel a történéssel (érdekes módon) kapcsolódott a jót-kívánások szokása: szép életet, Kispajtás. Milyen itt az élet. Van egy jó kis cellám, ami a visegrádi hegyekre néz, alattam a Duna. Van egy jó kis bútorom (2ajtós szekrény), amiben elfér a díványom néhány darabja, valamint a tetején elfér: az íróasztal, egy szék, egy lavór, 2 lámpabúra (éjjel festek) és a két szőnyeg. Két fotelből (összeforgatva egymáson) jó kis éjjeliszekrényt csináltam, mert az éjjeliszekrény tetejére egy kis gurulóasztalkát tettem - és az a festőasztalom. Valamint a pótágy teteje (élére van állítva) a lerakóasztalom, és a kertből fölhoztam egy összetört 3lábú asztalt, megszögeltem, és azon főzöm a teát. Ezenkívül az ágyat dupla szélességre szétnyitottam, mert (átlósan) csak így férek el benne. Valamint szereztem egy jó festőállványt is. Na. És baloldali szomszédom a művészideálom: Szász Endre. Nagyon szép piros kocsija van (és lebeg a haja). Az első napon kiraktam az állványra a Hegy alatt II-t, és néztem, meg néztem, meg aludtam (úgy reggel 1/4 9-től d.u. 5-ig --) (többször is) és csináltam neki egy nagy hegyet, meg sok fát rá, de nem ment, és én azon tűnődtem, hogy valamilyen más szakmát keresek, például egész jó kis boltokat tudnék tervezni, ha lenne rá módom, aztán csak tovább vakaróztam, és azon gondolkoztam, hogy a társadalom fizeti itt most nekem, hogy vakarózom, aztán egy este kutya-jól megcsináltam végre a képet. Most szép a világ. a teljes levél Év első napja, Istenszülő ünnepe, lassú kocogásban a félhetes misére. Sötét van, az utca kihalt. Csak egy pasas veri kegyetlenül a fülkében a telefont. Jó tíz méter után fordultam vissza, addigra kaptam észbe, és át is gondoltam, nem részeg, nem mezei rongáló, nem úgy verte. - Ha fontos, itt a mobilom. Felémnyújott tenyerében százasok. Azt hárítottam. Köszönte, tárcsázott. - Jaj, nem tudom, fölveszik-e. Tisztes távolban álldogáltam. Nem vették föl. - Nézze azt a kivilágított ablakot, ott lakom. Magamat hívtam, mert nem találom a mobilomat, kellene. Hívjon ezen a számon öt perc múlva, addígra hazaérek. - A templomból? Ja, persze, igen, rendben. Rácsengettem, beleköszönt. Megtalálta. Év eleji ejtőzés. Szkennelem régi dolgainkat; pl. 1968-as képeskönyvecskémet a gyűjtőúton lévő Katának. (Bal fönt a 4-irányú nyíllal nő a kép.) --- 2013. január 2., szerda --- Deske, végigolvastam a feltett Új Ember-cikket. Meglepett, hogy olyan neveket, mint Luther, Kálvin, Husz, vagy a keresztesháborúkat milyen könnyedséggel hagyta ki a szerző. Az ilyen célzatos kihagyás (nekem) hitelteleníti az egészet, dehát legyen az az én bajom. Még egyszer: boldog új évet! O. Kedves O., az ember előbbre jut, ha nem a hibákat, bűnöket kutakodja. Ha csak az idézett utolsó mondatokat nézzük, már az, önmagában is... d. Sétátlan hétvége, unokák; délelőtt pótoltuk, Svábhegy. F/2013/001 és F/2013/002 Húsz éve elolvastam az Apostolt, s elkönyveltem, hogy OK., egy érzelmes izé. Most rádió, hallgattam az első strófákat. Petőfi zseni. Mégiscsak. Szédítő képgazdagság. Elő kell venni. Eddig minden Petőfi kötetemet kukára tettem. 1994-ben megnéztem tanárom falán ezt a Szindbád reprót. Azóta várok rá. A XX. sz. egyik legfontosabb gondolata/képe. Most elcseréltem egy 50x50-es váliért (a Klee: 40x50). Feladatom innét egyszerű, a képet kint tartani a polcon, és csak arra ügyelni, ezentúl ennél gyengébb képet nem csinálni. --- 2013. január 3., csütörtök --- MESTER ÉS TANÍTVÁNYA / Művészek a II. kerületben. Erre a kiállításra hívott meg Tímea. Először elutasítottam, őszi kiállításomra gondolva. És: szeretem őt, de hogy a mestere? Aztán átgondoltam, mi a teendőm ilyen dobogóra helyezve. Tehát kiállítás, jövő csütörtök, január 10., 18h Vizivárosi Galéria, Kapás u. 55. Tízenöt méterre a Margit körúttól. Nyitva keddtől péntekig 13-18h szombaton 10-14h. Zár febr.1. Nem küldök szét meghívókat. Kedves Dezső, a Klee kép; a feladat, amit önmagának felállított, megoldhatatlannak tűnik, vagy legalább is rendkívüli nehéz, Ő rendkívüli változatos , és sokszínű volt a szó konkrét és átvitt értelmében. Ön – elnézést a kritikáért – bilincsbe verte Önmagát, persze attól mindig meglehet szabadulni... Sok sikert kívánva: S. Bonyolult nap; Futás uszodába, 9:28 p. (=ezren 7:58) D.e. gáztűzhelyszerelő, 8.500 HUF, benézett a műterembe is, és megjegyezte, hogy szénmonoxid-érzékelő nem ártana. Erről eddig nem hallottam, elmagyarázta. A műterem tágas, de Katánál. Boltba, egy óra múlva nála fölszereltem előírásosan a mennyezet alá húsz centivel, 17.500 HUF. Aztán a Zsinagóga énekekért a digitalizálóhoz, negyven éves kedves lemezem, most az eredeti minőségben mp3. Amíg a teavíz forrt, tovább az A/12/45-öt, mutatom. Egy ötödik emeleti szomszédtól kaptam 10 cm. mákos bejglit és egy Jung tanulmánykötetet. A neten szállásfoglalás hétvégére Sopronba, Kata környezetváltozásra vágyik. Délután Tímea képeit néztem meg (2 diósbejgli), jó kiállítás lesz. --- 2013. január 4., péntek --- Fél négykor ébred, idő erre is. Mindent átrendeznek az ilyen sorok, mint ahogyan az ima is: Bár tréfásan beszéltek, a közlés nyugtalanító volt. A visszatérés a partmenti támaszpontra a legjobb esetben is nehéz lesz a lánctalpas vontatókkal. A mostani gyilkos hőmérséklet mellett [-50C.] műszaki bajok esetén az expedíció személyzetének 20 százaléka megreked útközben -- ebbe nem bírtam belenyugodni. Csak rá kellett néznem az emberekre, hogy elképzeljem, mit álltak ki. Ahogyan gyűrött, fagyott, olajpecsétekkel bemocskolt viharruhájuk a lábukat csapdosta a szélben, olyanok voltak, mint a madárijesztők. A kezük mindent elárult, különösen Demas és Hill keze. A fagyos fém, amelyet állandóan fogdostak, megégette és összezsugorította kezükön a húst, körmeik megfeketedtek és elgennyesedtek, ragacsos sebeikből vér szivárgott. Byrd kapitány : Egyedül [ a Déli- sarkvidéken] Uszodába ma 08:56 alatt, de ezért eléggé meg kellett dolgozni. 1200 m. körüli táv. Szokom a szekrényes öltözőt. Év elejével át ide, a kabinosból heteken belül úgyis kirúgtak volna, az átmeneti engedmény volt. E helynek a csodálatosan alulméretezett szekrények - ó, belsőépítész, és annak a mamája - ellenére nyolc előnye van. Rövidebb út a medencéhez. Közel a zuhanyozó. Tágasabb a törülközéshez. Széles pad a pakoláshoz. Szekrényt zárni még nem, de nyitni már egyedül lehet. Társasági élet - még inkább remény. Pont elfér az anorákom. Visszahatólagos vásárlási indok. Olcsóbb 50 ezerrel. Itt egészen új öltözködési rend, más fázismozdulatok kezdenek kialakulni. Először a szemüvegtokot oda föl, akkor a táskát jobb felöl a pad mellé. Még az is lehet, hogy végül egy fölső szekrény lesz az állandóm. Kaland. 10:16 Kedves Deske, S-nek üzenném, hogy Klee-t /és minden festőt / abba korba kell behelyezni, amikor élt. Akkor valóban újdonság volt, hisz más volt a "trend", de a technikánál - ami ugyan lényeges -, természetesen többről van szó. Idézek: Ön – elnézést a kritikáért – bilincsbe verte Önmagát, persze attól mindig meg lehet szabadulni... Korunkban, amikor minden a szabadságról szól és arról, hogy mindenki a maga módján úgy legyen szabad, ahogy csak akar és mindenki valósítsa meg önmagát, nos "bilincsben" lenni nem semmi vállalkozás. De legalább nem követi a mai trendet. És így szabad marad. Üdv! F. Megkértem Tamást, és tegnapra meglett. A honlap állandó jobb fölső sarki keresőjét rákötötte a GOOGLE-ra, pompásan működik. Már megtaláltam egy teljesen eldugott fájlt, pár éve összeírtam a Fioretti-közösségünk össz-, valahai tagjait is. Délután Kata iratdoboza megint, negyven év előtti leveleimmel. Egyszer már volt szűrve. Még írok be közülük. Pl.: C.11708, 1969, ő Angliában két hónapig babysitter. C.11703, 1970, a zsennyei alkotóházból FURULYAKOTTA: megtaláltam nála tenorfurulyára írt No.1-es MŰVEMET, neki dedikálva, most le is játszottam, azt azért nem mutatom meg (noha föltettem a honlapra). A címe legyen: Kecskeméti toborzó SZOMBAT - VASÁRNAP SOPRON --ötven év után. Egy ilyen utazásban az a rossz, hogy minden új. Semmi ujjatlan. Lefűrészeltem a fogkefe szárát, hogy beférjen a tarisznyába, sorra: bicska helyén rég antineuralgika / rózsafüzér / Ő / és golyóstoll. Egy útra-szendvics az asztalon alulról átnedvesedett. Hajszárító. --- 2013. január 6., vasárnap --- Sopron megvolt, rendben volt. Amiért mentünk, a Lővérek és a Storno-ház zárva. Órákat a Bányászati Múzeumban. Nem jártunk rosszul. Fotók: 1. A panzió 7 (hét) wattos ágy melletti olvasólámpája ilyenfomán lett olvasólámpa (míg Kata aludt, helyette fejlámpa). 4. Bányászati Múzeum, Feszty Árpád Bányász-szerencsétlenség (nagyon jó) képe mellett annak gyönyörűséges vázlata. 5. Egy Észak-magyarországi bánya rajza; beleborzadtam. Oda-vissza a vonaton Nansen Északi-sarki útja. Túléli. A többhónapos páros szánúton sorra ölik le a kutyákat, ők is, az állatok is azt eszik. Aztán lőnek rozmárokat: A következő napokban a rozmárok nyúzásával és feldarabolásával, majd biztonságos helyre szállításával foglalatoskodtunk. Utálatos munka volt: a vízben az állatokon feküdtünk, és olyan mélyen vágtunk beléjük, ameddig az vízszint alatt leértünk. Az még hagyján, hogy átáztunk, az sokkal rosszabb volt, hogy tetőtől talpig szalonna, háj és vér borított el bennünket. Ruhánk ezt magába szívta, pedig legalább egy évig nem válthattunk. Télire viszont okvetlenül tüzelőanyagot kellett szereznünk, még ha hús nélkül valahogy segíthettünk is volna magunkon. Aztán már szárazföld; egy északi apró lakatlan szigeten útjukat megszakítva kunyhót kell építsenek az újabb átteleléshez: Egyre keményebbre vált az idő, a talaj keményedett, a kövek szorosabbra fagytak, aztán havazni kezdett. Minden reggel napszámosok módjára, egyik kezünkben ivóvízzel telt csöbörrel, a másikban puskával indultunk el építeni. Amennyire csak bírtuk, törtük a törmelékből a követ, egybehordtuk; megvetettük az alapot és felhúztuk a falakat. Szerszámunk nem volt sok, leginkább puszta két kezünkkel dolgoztunk. Újból a szántalp volt a csákányunk, amellyel a befagyott köveket feszegettük, és ha kezünkkel nem tudtuk a talajt ásni, vasszorítóval felszerelt síbotjainkat használtuk. Rozmárlapockát kötöztünk egy síbot letört darabkájához, ez volt az ásónk, kapához úgy jutottunk, hogy a szán keresztrúdjához rozmáragyarat erősítettünk. [Nansen: Éjben és jégen] A XIX. az utolsó évei. Ugyanekkor Strindberg öregségére hazaköltözik szülővárosába, Stockholmba, s megkezdi belsőkalandteli magányos sétáit a városszéli utcácskákon (valahai tankönyvem: Egyedül). --- 2013. január 7., hétfő --- 10.15. Megrendeztem a "Mester és tanítvány-; Váli - Várhelyi Tímea"-kiállításunkat a Vizivárosi Galériában. Aztán hazamentem. 12:15 Tímea megrendezte a kiállításunkat. 13:10 Vissza, megrendeztük a kiállításunkat, majd hazamentünk. Illetve én még ezt beragasztottam a még üres vendégkönyvbe: E mondatok a kiállítás megtekintésekor lesznek igazán értelmezhetőek. Gyerekcipőben jártam, még hatvanas éveimet tapostam, tavaly augusztus... Te jó ég, hogy tarthattam befejezettnek ezt a Tímeával közös képünket. Szerencsére most egy látogatóm halkan rámordult, s rámeredtem. A képre. Ki kellett vakarni rámájából; nagy munkával; bonyolultan feszítettem bele ősszel a hullámos papírt. Tímea műterme - AX/12/71 Festettem délután át. Ezek a bontatlan, faktúrátlan, piroskörnyéki felületeim nem voltak jók. tegnapi állapot. Mindez napi szöszmösz, por és hamu. Hanem egy barátom ma kérésemre megkereste, megtalálta és megküldte! nekem az Örs a hegyekben szovjet filmet. Hatvan éve (1953) nagyon szerettem, és azóta-- A kulcskonfliktusra, egy-egy jelenetre emlékszem. http://www.youtube.com/watch?v=gLqi-z_jbIE szerepelnek benne határon beszivárgó imperialista diverzánsok; pásztornak, majd geológusnak adják ki magukat, mikor leleplezik őket, de persze... És szerepel benne - ezt csak olvasmányaimból tudom - egy csodaló. Hogy színészileg, vagy lóilag csoda-e, majd kiderül. A filmet átküldtem a szomszéd orosz házaspárnak. Pár éve települtek át. Holnap tán lesz időm rá. Előtte megtanulok oroszul. --- 2013. január 8., kedd --- Együtt élek én evvel az emberiséggel itt e földön. Csak az a baj, hogy hozzám képest mindenki rendetlen. Igaz, időnként szórakoztatóak. Ezt pl. tegnap kaptam klubtárs-ezredes barátomtól. Erről mért ez jut eszembe, hogy a Nagyonnagy Francia Forradalom idején egy orvos engedélyt kapott a köv. kísérletre. A guillotine alatt frissen kosárba hullott fejet hajánál fogva fölrántotta, és rákiáltott: kegyelmet kapott! És az arc még mosolyra mozdult. Az adófizetők pénzéből ilyen komoly levélre is futja: Tisztelt Váli úr! Sajnálattal olvastam sorait, melyben tájékoztat bennünket, hogy értesítésünket a fenyőfa nyereményéről csak december 28-án kapta meg. A levelet december 17-én adtuk postára annak reményében, hogy ezzel hozzájárulunk az ünnepek meghitt hangulatához. Remélem, hogy a jövőben a megújult fürdő szolgáltatásai feledtetik ezt a kellemetlenséget, mely miatt szíves elnézését kérem. Üdvözlettel: Kiss Dóra marketing osztályvezető MARKETING OSZTÁLY BUDAPEST GYÓGYFÜRDŐI ÉS HÉVIZEI ZRT. BVK HOLDING tagja CÍM: 1138 Budapest, Népfürdő u. 38-40. TELEFON: +36 1 452 4550 FAX: +36 1 452 4501 WEB: www.budapestgyógyfürdői.hu Lukács / 2. Fejesugrás után minden nap fuldokláshatárig a víz alatt, ez tizenöt évig a túlparttól vissza a második csempecsillag volt. Életemben háromszor sikerült végig. Hogy tavaly fél évre lezárták a medencét, augusztusban ez a táv jó két méterrel rövidült, noha nagyon igyekeztem. Elkönyveltem, öregedési tüdőzsugorodás. De most siker, és már harmadjára. Érdekes, nem a légzéstechnika - hogy előtte nagyokat szuszogni -, hanem az úszástechnika oldotta meg. György Peti mutatott húsz éve egy mozdulatsort. Lukács /3. Évtizedes tétova után ebben is rend lett. Ha bizonytalan, hogy pl. a 32. vagy a 34. hossz: már mindig a hátrányosabbat választ. Mér nem figyel oda. 21:16 Lassúbb nap volt. Ezeket teszem gépbe, pl. életem egy sorsforduló napja, Katának-levélben C.11716. És két karosszékben megnéztük az Örs a hegyekben szovjet filmet, oroszul. Nagyon jó volt. --- 2013. január 9., szerda --- Persze hóban fotózni könnyű. Nekem is. F/2013/304, 305 Többhónapos lassú, fokozatos helyzetfölismerés volt. Reggel levettem kompjuterasztalom magasságából öt centit. Most 71. Persze itt nem lehet úgy, hogy levágok a lábából. Csak az öt éve föltett magasítóléceket kellett lefeszegetni. Most megint lefelelé nézek a monitorokra, pompás. Zsennyei alkotóházi levelemet írom gépbe; 1970. április. C.11717-719 ...a folyosó végén lakom. Az emeleten csak ketten lakunk; lépéseket hallok, csak ide jöhetnek. Koccanás, távolodik. A tejemet tették le a folyosó padkájára (reneszánsz) de NEM kopogtattak be. Ez az ozsonna. (Milyen szép szó.)  És televíziót sem nézek és rádiót sem hallgatok, és Pesten az asztal alá fogom tenni, hogy nehezebb legyen bekapcsolni, mert olyan jó így. És nem is festek. És a golyóstollamból elfogyott. Csak rajzolok. Cser Pista bácsi (80 éves). Napi 15 forint. Már fejből tudom, csak a fejét mindig mozgatja. Meg vakarózom is. Húsvétra rajzolok neked egy tojást. [rajz] Ma jó napom van, csak ki tudnám húzni a lábam a lefolyóból. Nem is mosok én többet itt lábat. az egész (Ha valakit érdekelnek ezek az újabban beírt, korai, Katának írt leveleim, sorra: MENÜ -- NAPLÓ 1958-TÓL -- TÍPUS SZERINT -- alatta: MINDEN EGYÜTT / OLDALSZÁM, és ott az utolsó tételek.) Még versnek elgondolt is van, C.11721 arra ébredtem hogy mozognak a levelek arra ébredtem hogy ketten vagyunk hogy sütnek a napok - --- 2013. január 10., csütörtök --- Az úszás szokatlan módon mostanában olyan jól esik, hogy minden nap halálomra emlékeztet. Most Kata dossziéjában megtaláltam legelső keresztút-grafikasorozatom egyetlen darabját. Keresztút - B/70/11. (Ezt a változatot nagyon rég kidobtam.) 4. stáció, Jézus és Mária találkozása, tömeg veszi őket körül. (Opuszjegyzékemben az elpusztított képek is, lemértem a papírt; a mérete segítségével tudtam beazonosítani.) Egyetlen magamgyártotta gumibélyegzővel készült az egész sorozat, 1970. dec., közvetlen Ny-európai utam után, a Matisse-keresztút hatására. 17x17 cm-es, már itt kialakult a négyzetes forma és a kb. méret, a tus használata, a szám-, ill. később a betű a képmezőbe kerülése, a "felülnézet". Ebből tisztult ecsetgesztusokká a megoldás, még ebben a hónapban. (Keresztút - B/70/13) Megtaláltam első nagymarosi alkotóházam - 1969. nov. - első levelét is. C.11730 Délben két levél. 3165 Ft-al emelt öregségi nyugdíjsegély 64.100 Ft., ehónapi lakbérszámla, ezt tavaly emelték, 56.406 Ft. Elvesztettem a fél kesztyűmet. Bélelt volt, és lehetett vele vezetni is. Ma két hónapja semmi édesség. Mindjárt megyek a kiállítás-megnyitónkra. Cipőtisztítás neutrális cipőkrémmel. Beszáradt. A kadmium-vörös fölött tartom a polcon. 20:32 Megvolt a megnyitó. Tímea képei nagyon jók. Hogy miért egyetlen képet tettem ki ezen a Mester és tanítványa kiállításon: egy mester maradjon háttérben. De fölkészültem alternatív válaszokra is: 1. A többi képem is ugyanilyen. 2. Mona Lisa mellé is kéne még három? Ez ugyanolyan jó kép. 3. Van egy gyönyörű Bundeswehr anorákom. Abból is csak egy van. 4. Aki felnevet ezen, vagy dühöng, az is csak PR., Megemlegetik. 5. Ősszel, a Műcsarnokban lesz elég. 19:40 Hazaérve egy fínom kenőmájasos kenyér. Fotók: F/2013/008-009-010 21:05 Deske, Jó poén volt és nemes gesztus tőled az egy kép versus sok kép a kiállításon. üdv, k 21:38 Kedves Dezső! Kár lenne tagadnom, hogy én (is?) elsősorban Ön, ill. az Ön festményei miatt mentem, az egy kép mesteri volt! Megismerkedtem Tímea képeivel. Tetszettek. Örülök, hogy válthattunk pár szót! Küldök pár fotót. Üdv, I. --- 2013. január 11., péntek --- A reggelek mifelénk mindig szépek F/2013/012 A házmestert ma gondnoknak hívják. Nálunk Bellácska, alattunk lakik az ötödiken. Mióta posztját elfoglalta, békesség lett ebben a nagy házban. Mindenkihez egy mosoly-szava. Pár éve Kerület Díszpolgára címre terjesztettem föl, hogy egy nagy közösség lelke. Karácsony táján összefutottunk a lépcsőfordulóban: - Nem kínálnál meg mákos bejglivel? Idén mi nem csináltunk. Az uszodában ugyan hoztak nekem egy szeletet, de az száraz volt. - Persze, mert... [elmagyarázta]. Én sem sütöttem. De hamarosan fiam születésnapja, Deske, utána lesz!; csinálok. És vártam. Ma átadta. Pironkodva, természetesen, mint ősidőktől máig mindig minden asszony. Nem szeletet, egy teljes rudat, melegen. Nekem sütötte. Csak szelíden dorgáltam meg, hogy miért csak ennyi. - Majd mondd meg, milyen, de őszintén! Életemben először csináltam. A Jóisten küldte, pénteki teán-kenyéren böjtömet megtörve, két boldog szelet. Hiszen ünnep. Vittem neki kóstolót. Délelőtt elhoztam Gábor barátomat műterem-vizitre. Tímeával közös képünkön a zongoraláb kerekét gépészmérnöki szakszerűséggel vette fontolóra. Már újra kutat, Bognár Zsigmond XIX. sz.-i irodalomtudósról saját könyvtárában (egyetemista korától gyűjti a irodalom-szakkönyveket), és a neten sok mindent talált. Szeptember óta, hogy elmaradt a Lukácsból, most találkoztunk először. És még történt ma valami. Különös érzésekkel folytattam utamat a számos domb és bucka között, a szárazföld belseje felé. Egyszerre úgy rémlett, emberi hangot hallok. Idegenek kiáltását, három év eltelte után az első idegenek hangját! Hogy dobogott a szívem, hogy szökött vér a fejembe, midőn egy dombra felrohantam és teljes tüdőből kiabáltam! A jégsivatag kellős közepén egy emberi hang mögött, az élet eme egyetlen üzenete mögött ott állott hazám, és ott állott Ő, aki otthonomban vár... Gyorsan közeledtünk egymáshoz, kalapomat lengettem, ő ugyanezt tette.... Levettem a kalapomat, kezet nyújtottunk barátságos "How do you do?"-val. Fölöttünk a ködtető, amely magába zárta a környező világot, lábunk alatt a hepehupás úszó jég, a háttérben a szárazföld halvány derengése. Egyik oldalon állott a civilizált angol gentleman, kockás angol öltözetben, magas gumicsizmával, rendesen megnyírva, parfűmözött szappantól illatozva, amit a vadember kiélesedett szimata azonnal érzett -- a másik oldalon piszkos rongyokba burkolt, olajtól és koromtól fekete vadember, hosszú, fésületlen hajjal, borzas szakállal, arcán a természetes szőke színt felismerhetetlenné tevő vastag zsír- és koromréteggel... - Nem Nansen Ön? - De igen, az vagyok. Szia, Deske! Köszönöm a fuvarozást, a képbemutatót és a postán küldött Zelk-verset. Elég kacifántos volt Bodnár pályája. Szinnyeivel jó kapcsolatban volt. közös könyvet /Magyar írók élete/ terveztek kiadni. Szinnyei: Bodnár Zsigmond, budapesti főreáliskolai a Petőfi-társaság rendes tagja, született 1839. febr. 9. [...] 1872. a pesti állami főreáliskolához helyeztetett át. 1874. szept. kilépett az egyházi rendből és 1875 óta egyetemi magántanár. Üdv: G --- 2013. január 12., szombat --- 05:28 egy szelet mákos bejgli, ha már. A többit Kata elviszi az onokáknak. Erődemonstráció. A gyengék fegyvere. Max. -15 kg. lettem. Játék. Definíciója: élettanulás, szórakozva. Robi-féle szombati kirándulásaink már el-elmaradnak, unokák kosárlabda-meccsei. Így hát majd pirkadatkor ki, síelni, ahogy valaha is. Később már sokan lennének. Polgári öltözet + öregségi pizsamanadrág. túl meleg volt eredetileg F/2013/013 10:44 A síelést napkeltével fejeztem be, a völgyben már napsütés. Négy menet volt, végig egyedül. Szokványosan iskoláztam, zakopanei ellenvállas stílusban, profi már nem leszek. (Múltkoriban - 1963 - ilyenkor a Bartók Béla úti fotográfus is mellettem síelt. Hegymenet-gyaloglás közben beszélgettünk. Onnét aztán nyolcra a zugligeti Főiskolára.) Egész jól ment, de mi ez a könnyű szédülés lehajlás után. Svábhegyről nem haza; a Lukácsba. Olyan szerencsével, hogy négyen is rákérdeztek, hogyhogy ilyen későn. És ráadásul egy rúd házikolbász, mert a múltkori dedikációm olyan szép volt (bennefoglalva a múltkori disznótoros kolbász). Fotók: F/2013/013 eredeti felvétel - aztán amit én, abból - és F/2013/014. Szép helyen élünk. A reggel befejezéseképp adódott, hogy hazafelé megvettem azt a rég áhított/kiszemelt terepszínű, 2,4 méter hosszú, mélyen árleszállított katonai hálózsákot - amire sajnos semmi szükségem. 16:16 Kiváltja három éjszakai pokrócomat. Ez pedig a Karancstető most délben. --- 2013. január 13., vasárnap --- Eljött a honfoglalás ideje. Újévtől újra a szekrényes öltözőnk. Hálózsákügy másnap. Miért kell erre-arra csúszkálni a felelősség elől, ö. Ön-hazudni. Ok nélkül is nagyon vonzódom ezekhez a túlélési-tárgyakhoz. Zseblámpa, anorák, bicska, spárga. Mintha h/arcvonalban. Mit is akarok én túlélni. A Karancstető most délben, ködben, az automata berendezés azt is mutatja: -12C fok. De szép, kár hogy nem az én fotóm. De jó, hogy nem vagyok ott. Látom, ez a szegény amerikai kereskedő tán negyedszer teszi föl az A/70/07 képemet VALI DESZO néven az ebay-ra eladni, kutyának se kell. Az ára alá egy módosító szöveg került, VAGY A LEGJOBB AJÁNLAT..., adná ő már lejjebb is. DESZO VALI b.1942 HUNGARIAN LYRICAL ABSTRACTION LANDSCAPE ORIGINAL OIL LISTED Time left: 27d 2h left2/9, 10PM $4,500.00 or Best Offer --- 2013. január 14., hétfő --- Születésnap, Kata rokonainak látogatása, vagy tízen voltunk. Trécseltek. Békésen unatkoztam. Hallgatagon néztem az elém tett gesztenyetortát. Aztán egy kb. 35 fiú mellé. - Bocs, te mit csinálsz? - Munkahely, amúgy zeneszerző vagyok. Akkor kérdezgetni kezdtem. - Lineárisan kezded, vagy egy csillogó pontot tudsz, amit körülépítesz? Kétféle statikus van. Az egyik a hídtervezésnél elindul a csomópontok kiszámításával a bal partról, majd lépésről lépésre. Úgy hívják, hogy pontról pontra módszer. A másik fölrajzol egy homorú görbét, hogy kb. ilyen lesz az Erzsébet híd. - Vannak-e indulásnál biztosan elérendő szigeteid? Zelknek általában a verse utolsó sora volt meg először. - Vannak-e közhelyeid? Hogy kezeled őket? - Vannak-e stabil motívumaid? - Munka közben zenét hallasz, vagy képeket (is) látsz? (Képek, sőt grafikusan ábrázolható ritmusrendszerek is, mondja.) - Nem terhel a XX. sz. minimalista szellemáramlata? (Alig, azokon már túlléptünk.) - Vannak-e raktáron maradandó kóbor ötleteid? Azokat őrzöd, dokementálod? (Igen.) - Használsz-e segédeszközt, zongorát? (Nem tanácsolt, félrevisz.) - Tudsz-e párhuzamosan több témával foglalkozni? Egyszerű volt kérdezni, saját szakmám kérdései is. Inkább rá figyeltem - hasznos lesz neki belegondolni - a válaszok kevésbé érdekeltek. Ha fölmerült valami megoldandó, úgyis egyedül marad. A Lukács igazgatónője közösségépítő önmutogatásomat ma nyitás előtt leszedette, közölte velem Béla kabinos súgva. Intőt nem kaptam, mamámat nem hívják be. Véletlen volt a tarisznyámban még egy, az előzőnél jobb, épp ki akartam cseréni. Így hát egy fotó most a szekrényajtó belső falán. Egy klubtárs mindezt meg akarta örökíteni. Megtörtént. F/2013/017 Egy órára délben világos volt. Képet tovább. Meddig. Merre. AX/12/71. Most nem kínlódom a keret köréimitálásával. Hátha ez nem a végső állapot. És itt az eredeti, amikor átvettem. Most kellett / lehetett javasalatot tenni: 2013.1.14. C.11731 Bp. II. Polgármesteri Hivatal Művelődési Iroda tárgy: javaslat kitüntetésre Kérem, álljanak meg egy percre, és figyelmesen gondoljanak bele. Micsoda hihetetlen erős üzenet lenne a világ számára, ha egyszer egy házmestert tüntetnének ki. Bressán Bellát, házunk gondnokát javaslom a II. KERÜLETÉRT EMLÉKÉREM kitüntetésre. A Margit körút 64/B rendjét, békéjét, és ügyeit intézi tíz éve már. Hogy feladatait lelkiismeretesen ellátja, azt nem sorolom. Hanem, ami emberséget, időt, ingyen többletmunkát mindezekhez hozzáad: Egy 64 lakásos házban békét teremtett mindenféle békétlenségek után, egyszemélyben közösséget kovácsolt. Megszervezte, segítőket kerítve, a lakóház közös klubestjét az udvaron, muzsikával, süteménnyel, tánccal. Időseknek kéretlenül segít, csakugyan mindenkihez egy derűs, jó szava. Hogy a ház évről évre egyre szebben rendbe jön, az ő figyelmén, pályázati szervezésén múlik. Intézi a ház, és a lakók ügyes-bajos ügyeit, hozzá mindenki leadhat egy postakulcsot. Elutazók kutyáját sétáltatja, virágát kérés nélkül is locsolja, tehát: Bressán Bella házgondnok (1958-) 1027. Bp. Margit krt. 64/B V. 4. Szívélyes üdvözlettel: (VD.) --- 2013. január 15., kedd --- Mára minden meglett, Nagy Miklós barátunk honlapjáról levettem kiállításunk megnyitóbeszédét. Is. Ilyenformán a KIÁLLÍTÁS / k49 fejezet már mutatható. 2013. január 16., szerda --- Ismerősöm közeli halála ügyeit rendezve fölhívott, hogy képemet most az őt ápoló intézetnek ajándékozta. Megkerestem őket, hogy segítek, mert megtudtam, el akarják adni. Rendbe is hoztam, a mozaikpályázatra készült papírkollázs a 40 év alatt így fakult meg. Ki emlékszik még rá, édes lila iskolafüzet-borító a háttér színe. Angyalos - A/74/18/2 176x39 cm. 1974. Unokát mandulaműtik. Erősítésnek én is ott, délben haza; anyja két? napig fog az ágy mellett ülni. Behozzák a műtőből, aztán az édesanya magánya az alvó gyerek mellett. nagy fotó: F/2013/022 (Nem először) kértem a direkciót, nyitnák már ki a Lukács uszoda parkra nyíló bejáratát. Hát válaszoltak. Úgyhogy megnyugodhatok. 2013. január 17., csütörtök ---  A mai nap: hogy átkereteztem, üvegeztem... végül ma át is dolgoztam ezt az kifakult papírkollázst: A/74/18/2b. Kaland. Színálló papírom nincs, maradt lehetőségnek az olajpasztell. (Neten megtartottam az eredeti és a kifakult állapotában is, ez értelmezi a beavatkozásokat.) A mostani tulajdonos, a Magyar Hospice Alapítvány jobb áron tudja majd eladni. Az üvegezés-számlát benyújtom nekik. Mutatom a 79-ben átdolgozott változatot is, Mozaikterv - hosszú mese - A/74/18/1 Ha nem írom ide, soha senki nem tudja meg, hogy jelentős többletmunkával még távolságtartót építettem az üveg és a kép közé. És a kép története: 1974. Fiatal Művészek Súdió mozaikpályázat Sátoraljaújhely, ált.isk.udvarba, m=1:10. Nem nyert, elajándékoztam. 1979. visszakértem, mert kifakult, átdolgoztam. Megcsináltam az eredeti rekonstruált másolatát, azt adtam vissza. 2013. ami mára szintén kifakult, kölcsönkértem, átdolgoztam. És egy munkaközi fotó a fotózásról: F/2013/023 Most (jogos) kérésre a hétfőn befejezett és ide föltett nagy közös képünk mellé megmutatom a kapott, eredeti állapotát is. Hát, a fene tudja... Illetve sajnos én is. Bár élőban valamivel jobb a helyzet. --- 2013. január 18., péntek --- Gyereket + mamáját kórházból Dunakeszire, latyakos hóesésben. Téli gumim: csak volt. Őrangyalom és az ABS segített, két autóval is nem csúsztunk össze. Több év sajnálatos lappangás után előkerült, sőt ma sikeresen visszakerült hozzám az 1971-es (Csomay-szerelmemmel közös) képünk, a Nosztalgia - A/71/35. Hátoldalán rajta maradt '95-ös figyelmeztető feliratom. Történet. Meséltem már. Szabadságunk hajnalán, mikor még az SzDSz egy Ráday utca beli zöldségüzletben székelt, az (MDF mellett) politikai örömömben nekik ajándékoztam az A/74/23 képemet. Már az V. ker-ben székház, mikor egy titkárnő megsúgta, hogy a képet levitték a pincébe egy szobafestés alkalmával, ott kieshetett a keretéből, s elkallódott. vagy ellopták. Csak a keret maradt meg. Hogy ők tűvé tették, stb. Kárpótlásképpen végül megvették ezt a 71/35-öst, 380 ezerért. (Katának színes tévé, Mikinek gitár, stb.) Másnap bementem, hogy megnézném azt a keretet; a szögek állásából látni, mi történhetett. A kép benne volt a keretében. Kérdem a pincébe engem lekísérő gondnokot, izé, ez mi? Azt mondja, erről a farostfelületről tépték le a vásznat. AZ MDF-nak viszont egy 170 centis zsidótemetőt adtam, A/86/14, fekete menórával. Annak a sorsa egy másik történet... Délután: kép fotózása, majd adóbevallás. Sürget a határidő: május 21. Egyik leginkább lelket pusztító ön- és közfertőző népbetegségünk, s egyben legcélszerűbb közösségkovácsoló eszközünk a SOPÁNKODÁS. Az Értelmező szótár szerint "tehetetlen panaszkodás". Szerintem inkább belül végig nem harcolt, (hívőnek bűnös) öncélú hibakeresés, a háttérben rejtett önsajnálat. Pl. a harmadik ember mondja nekem, hogy ó, ó, mi minden baj van a Művészeti Akadémiával, ugye. - Értem. És akkor most mi a lehetséges előrevívő lépés? --- 2013. január 19., szombat --- Robi unokázik, Kata ágyban. Séta, Hármashatár-hegy alja, egyedül. F/ 2013/024, -025, -026. --- 2013. január 20., vasárnap --- "Igazándiból-megismerkedésünk" 44. évfordulója Katával. Inkább ezt az alkalmat szeretem ünnepelni. 07:45 Katának cédula (alszik, beteg): mise után sí. Nem esett jól. Gyarmati Andrea már túl volt minden nagy eredményén, egy délelőtt kiszólt a vízből: MÁR NEM ÖRÖM, ANYU. Székely Éva értette a mondatot. Lenyomta a stoppert. Ami az akkor mutatott idővel tán még ma is egy szögön lóg szobája falán. Vagy a lányáén. Hát így, ilyenformán. Nem öröm, igaz, ma fáradt. Tán a tegnapi gyalogtúra is. Most négy menet a Kisnormán. Ideális hó, sűrű köd, ember három. Az utolsó fordulónál már többször került hátra a súlypont (a fenekem), alaphiba. Csak a brahi kedvéért, lemosni az út porát, onnét a Lukácsba. Féltáv. Aztán ünneplésiből kimostam hat párhuzamos zsebkendőmet, amit még soha (szerintem öntisztítók), majd begipszeltem Kata mennyezetén a tiplilyukakat; hogy gyerek nagy, karácsonyfa kicsi, nem kell a plafonról lógatni, föl ne boruljon. És el is telt a vasárnap délelőtt. Fiúnk jön ebédre. Az is ünnep. Most belenéztem, időközben megváltozott a CREATIVE COMMONS. Vagyis az a szerzői jogi kategória, ami nálam is, minden munkámnál. (Az INFO - no copyright menüpontban van.) Miki fiam ebéd után belesegített megérteni, értelmezni és dönteni. Íme: NO COPYRIGHT, hanem nálam: "CC; KREATÍV KÖZVAGYON" Tehát: minden munkám (kezdettől) korlátozás nélkül (kezdettől) másolható, felhasználható, terjeszthető, feldolgozható, nyilvánosságra hozható, kereskedelmi céllal is, A választhatóak közül én egy szigorító feltétellel élek: szerzőt, címet fel kell tüntetni.  Hozzáteszem: 1. Ez az új CC (és evvel együtt én is) a köv. tiltásokat föloldotta: – nem árusítható, – nem módosítható. Ez a szerzői jogi rendszer a logók feltüntetésével jogerőre emelkedik. A rendszer Magyarországon érvényben van. A wikipedia bővebb magyarázatot ad: http://creativecommons.org/licenses/by/3.0/deed.hu --- 2013. január 21., hétfő --- Miki hazérkezett. A múlt héten egy US. egyetemi kamarazenekar próbáin és koncertjein forgatott. Itt (zsebredugott kézzel) rendezi a filmet, vagyis irányítja operatőr barátját Bécsben vagy Brnoban. F/20013/028. Megnőnek ezek a gyerekek. Mai posta: telefonszámla, egy hírlevél, és a II. ker. Polgármester köszöntése Kölcsey Himnusza - a Kultúra Napja alkalmából: ...Köszöntöm Önt, a kerületünkben élő művészt... városrészünk nevében, hogy kimagasló tevékenységével... no, lám. Elsőbbségivel érkezett. Talán késve adhatták postára. Dossziéba vele: C.11735. Még ma a havi menzaebédet kell kifizetni. Most keretbe, üveg alá közös képünket - "Tímea műterme". Illett volna hosszabban szabadon szárítani, de türelmetlen. Mentség: üvegtől a kép 2,5 mm-re, távolságtartó. Meglepően jó lett a kép. És jó nagy, 100x150 cm. Súlyosabb címet kerestem(asszonyi segítségek is). Tehát: Műterem ? éjféli látogató ? AX/12/71 Ez megvan. --- 2013. január 22., kedd --- Gyuri bácsi öltözőkabinjából kinyújtva adott két kötetet; Kiss József öszes költeményei, ötödik olcsó kiadás, 1914; nézném meg. Összes versei. Beleolvastam, és megkedveltem az öregurat. Nem rossz, hanem másodrangú. Nagy különbség. De mennyire szükség van ezekre az emberekre. Lenne rá kapacitásom, – de hát mindig valamit csinyáni kell –, tartósabban velem maradna. Lapja épp megbukott, elbúcsúzik tőle: EGY KÉPES LAP HALÁLÁRA A hosszas vajúdásnak vége, Meghalt a lézengő beteg ... Próbáltunk orvost, orvosságot: Új borítékot, műlapot ... A képre azt mondták, hogy vásott, S a boríték – az nem hatott. Dickens unalmas volt a népnek, Dumast szidá a kritika, No köszönet az ilyen szerkesztésnek! Kinek van hát itt igaza? ... Fare well lapom – Isten hírével! A dicsőséggel jóllakám; Ah, boldog, ki jól ebédel, Lássunk mi is kenyér után. Fare well lapom!.. Gyászjelentésed Ciceróból kiszedetem, Jobb, ha te mész, mint engem vinnének: – Ma neked és honap nekem. Az elmúlt években többször is nekiveselkedtem, hogy lefogyjak 75-re. Semmi szükség rá, csak nehéz feladat, meg olyan szép kerek szám. Hát ez se sikerült. Mert hogy 70 kiló vagyok. Édesség nuku. Hangszóróim tápvezetékét áttettem a kábelcsatornába. Ezentúl nem akad bele a seprű. 08:32 Kísértés. Gyuri bácsi reggel fölajánlotta, nekem adja Kiss József-összest. A tartalomjegyzékből: Az én imádságom Mese a varrógépről Te halvány szőke asszony Fogytán a rím Gyilkos harang Svéd gimnasztika Jehova Az Andrássy-úton Influenza Madonna Meghalt a cár Hát nem aranyos?! Amúgy mindig nyafog. Na nézzük. SVÉD GIMNASZTIKA Dr. Reich Miklósnak. A fjordok, sundok csillogó honából Vesztemre hoztad mesterségedet; Ah, minden csontom ropog Svéciától, Mint jégburok, ha hő reccsenti meg. Hajlíttok, gyúrtok, paskoltok serényen, Nyújtóztattok, ti új Prokrustesek, Biztatva, hogy majd felvidul kedélyem S gyógyulva ismét a régi leszek. Kétkedve bár, de tűröm véges-végig– Mi kár, hogy bízni, hinni nem tudok! De kit az élet tiprott, paskolt vérig: Hogy lelkesítse azt gyógymódotok? ... Csak olykor, ha egy hű szívre találok, Enged a dermedés, olvad a dér: Lehet bár garmada tudományod Kézszorításod mégis többet ér! INFLUENZA A háztetőkön vékony hólepel, És fenn az égbolt kénkősárga Ködraj lepi a mélységeket el, S harántan dül a füstnek árnya. Az ágyból nézem, lázba', betegen A ködöt gyülni, foszladozni, menni... És nem fáj semmi. ... Byrd kapitány a délsarki féléves koromsötét éjszakában napi sétáin kis zászlókat szúrt a hóba, hogy a hazafelé-utat megtalálja. Gulyás Gábor Műcsarnok-igazgatóhoz titkárnőjén keresztül próbálkoztam bejelentkezni. De nem fogadott, hogy ő most nagyon elfoglalt. Hát mail: 09:51 Kedves Gábor, akkor csak így, papíron: Hamarosan megjelenik az NKA kiírása. Akkor a Műcsarnoktól most te intézed a pályázást a kiállításomra? Vagy nekem kellene szólnom ez ügyben, de kinek? 2. Tudod-e már az őszi kiállításom pontosabb idejét? 3. Készülök. Tavaly 84 képet kezdtem, ó borzalom. Van közte jó is… Jó munkát!: d 14:15 Kedves Dezső, én tavaly lemondtam, a Műcsarnok helyzete jelenleg bizonytalan - ám azt sajnos biztosan tudom mondani: nincs annak realitása, hogy idén kiállításod legyen ott. Üdvözlettel Gulyás Gábor 14:16 Gábor, kösz a gyors választ! Ezek szerint te az idei kiállítási tervedből mégis kihagytál? Hiszen az MMA deklarációja szerint a 2013-as tervedbe nem szólnak bele. Vagy ha mégsem te, akkor ez most kin múlik? Örülnék egy őszinte válasznak. üdv: d 15:12 Kedves Dezső, a helyzet nem így áll. gg Ja, így már minden világos. Kiss József: AZ ANDRÁSSY-UTON A keskeny utcák, szűk sikátorok, Hol andalogtam szebb napokba' régen Amelyek látták ifjú dőreségem Eltüntek mind – alig marad nyomok. ... Ahol bizalmas ablakok alatt Féléjszakákon át lestem egy-egy árnyat ... Isten bocsássa meg tinéktek A pusztítást, mit véghez vittetek! --- 2013. január 23., szerda --- 06:42 Csak mostanra sikerült ezt a levelet megfogalmaznom a Műcsarnoknak. Nem lehet elkapkodni. Mégis, az életemről van szó: Miért marad el a kiállítás, kedves Gábor? d Ha netán valakit érdekelne, az előtörténet ennyi: html- 2012/mucsarnok-munkanaplo.htm Mai Szahme és József beszélgetéseit, csendes barátságát fogom olvasni. Ágyban, két kalmopirinnel. Délre megjött Gulyás Gábor levele. Nem illik közölnöm; ...hogy miért ez a számonkérő hang... A válaszom: 12:48 Kedves Gábor, nagyon jó kiállítás-rendező vagy, tapasztaltam, leírtam. De micsoda olcsó paragrafusok mögé bújás ez, hogy nem is kötöttünk szerződést. Ezt észre se vettem. Másfél éve meghívtál, azóta rendszeresen jelentkeztem, és soha nem sikerült tőled semmi konkrétumot megtudnom. Miért játszol így az emberekkel? Felháborítóan nem jelezted, hogy írásbeli meghívásod mégsem úgy, és mégsem akkor érvényes, ha egyáltalán. Nyilván múlt nyáron kellett az éves tervet összeállítani. Egy sor szöveg lett volna AKKOR: Dezső, mégsem lesz kiállításod, // Dezső, utóbbi képeid nem tetszenek, majd később, stb. Hogy nekem a Műcsarnok ügye nem fontos, ha rám érted, durva csúsztatás. Első két levelem nem rólam, hanem a Tavaszi Tárlatról szólt, meg egy kiáll. ötlet volt. Te csalódtál bennem?! Fogalmaim, etikám szerint nagyon hibásan kezeltél, talán ugyanígy másokat is? Estére biztos másképp fogalmaznám meg ugyanezt, bocs. Továbbra is jó munkát: d 13:10. Válasza, hogy a véglegesítés, a szerződéskötés decemberi gyakorlat, és ő, ugye, akkor már fölmondásban volt. Válaszom: 13:17. Akkor bocs. d. --- 2013. január 24., csütörtök --- 04:43 Zsolozsma, évközi idő, második hét csütörtök reggeli himnusza, na lám: Lakjék szívünkben tisztaság, távozzék minden dőreség; a testnek dölyfét törje meg étel s italban hősi fék Körtéri lakásunk, Kata a balsarokban, anyácskám virágmintás fotelében-, jobboldalt, az ablakhoz húzott íróasztalra borulva Presser Pici bóbiskolt, senki nem figyelt rám. Megpróbáltam. Úgy két méter magasságban repülve-úszva, nyújtott karral, könnyedén, csak lábtempóval végig a szobán, ki a hallba, egészen húgom ajtajáig. Nem túl gyorsan, de ment, csodálkoztam is, merthogy félcipőben. Akkor még egyszer, kissé már a derék körüli izmokat is dolgoztatva. Így határozottan gyorsabban haladtam. Hát megvan, megvan a módszer, tíz év után végre sikerült. (Szütscsel anno nevetgéltünk, nálam a kral-tempó lassú hátramenet.) Vissza a padlóra, aztán csak figyelemfölkeltésiből dörmögve panaszoltam, hogy nagyon kifáradtam. Kata leintett, hogy hát persze... Itt lett vége, mert fél tízkor fölébredtem. Ma már harmadszor. Két napja ágyban. Összevissza alvások. Náthaféle. Álomértelmezés: alighanem kezdem kipihenni magam. Thomas Mann elbűvölő. 17:43 Deske, nem szokta úgy érezni, amikor azt álmodja, hogy repül, hogy na végre, hát én tudtam mindig is, a repülés természetes adottságunk, már ideje volt, hogy sikerüljön! És végtelen boldogság vele. Ébredés után pedig nyugtalanítóan ott marad a bizonyosság, hogy tényleg van olyan közeg, létállapot, ahol minden ember tud repülni! Mintha atavisztikus tudás maradt volna meg valahol, korábbi, repülés élményekből a múltból és egészen biztosan még leszünk olyan helyzetben, hogy újra... Kíváncsi leszek, ha meghalok, mert akkor fog kiderülni... F. Ez jó, jó! Csak zárójelben, hogy az én repülésem sokkal alacsonyabban szálló történet, merthogy tízenkét éve nem tudom a kralt; megtanulnom, hogy a kéz és a láb külön ritmusban. Igaz, nem is túl sokat tettem érte. d. --- 2013. január 25., péntek --- Jelenits atya valaha: a képzelt szenvedés is szenvedés. Nevetséges és rémségesen gyötrődöm. Este egy nagyon tájékozott szakértő lecseszte a széles kereteimet, hogy megöli a képet. (Negyven éve minden munkám abban.) Harminc éve Szüts ugyanezt mondja, ő elsősorban a nagyobb képekre. Egyszer le is feszegettem a széles peremet vagy ötven képről. És egy fél év után nem kis munkával újragyártottam az egészet. Hogy nekem ÍGY jó, és sajna most is. De bőven lehet, hogy ebben vak vagyok, akkor viszont mi van?! Akkor alkalmazkodnom lenne helyes. Most az új 90 centis képeim, 25 darab, ezeknél kritikus a helyzet. Elbizonytalanodva már utána is érdeklődtem csavarozógépnek a széles perem leszedéséhez; azt nem bírnám manuálisan. Aztán most újabb forduló, fehér papírral próba-kitakarás - mutatom -, hiába, nekem hiányzik. Keretben is festem, az a szín nekem hozzá tartozik. Negyven éve mondják, negyven éve probléma, röhej. Itt a fotón viszont milyen jól hat a keskeny keret. Pragmatikus félmegoldás, ha deklarálom, hogy a keretet a gyűjtők lecserélhetik. Vagyis lemondok a szerzői keret érinthetetlensége jogállásáról. Talán így lenne jó, I authorize the change of my frames. Na, vissza az ágyba, hátha az antibiotikumtól megoldódik a problema. Vagy valaki mond egy perdöntő okosat. Szerbuc Nép! - mondta Fülig Jimmy. 14:40 Fajsúlyosabbnak (nem súlyosabbnak) érzem a képet a széles kerettel. A keskennyel olyan... lebegő - nekem. (Én a festett, mintázott kereteivel nem tudok megbékülni pl. - nálam azok ütnek el a kép tartalmától.) Mielőbbi jobbulást! Csak megjegyzem, hogy az antibiotikum a tudomány mai állása szerint a keret-problémára nem hat. b. (Már ágyban,) Ezt is leírom, min múlnak a dolgok. Én mindent azonnal. Hívom az ismerős szerszászámboltot. Van-e, és mennyi a csavarozógép. Mert az én 500 W-os fúrógépem nem bírja. -Nincs, de hoz nekem, az is 500 W-os, ára húszezer. De az csak állandó használatra jó. A fúrógépet tegye min. fodulatszámról nagyobbra. És úgy tényleg működött! Ingyen. 15:30 Kedves Dezső, Hát mi akkor szabálytalanul, engedély nélkül??... Merthogy már jó pár éve leszedtük a "Homokszínű műterem" képed széles keretét. Így szeretjük a falon. Legalább egy utólagos feloldozást... "autorizálást" kérünk. M. Neki most azt válaszoltam (úrnak születtem), hogy OK; de még nem döntöttem. 18:31 Kedves Deske, nálam, nálunk "úgymond" igen sok "ízléssel rendelkező", a vizuális művészeteket kedvelő / értő / szerető ember - köztük sok-sok műgyűjtő - járt. KIVÉTEL NÉLKÜL felhívták a figyelmem a nagyszerű, a képet "támogató, kiterjesztő", a műalkotás szerves részévé váló keretekre... én személy szerint semmiért nem cserélném le a széles kereteim bármilyen más... de, ízlések és pofonok más más embernél... Ölel Gy. Ő pedig autentikus, vagy 35 képem nála. Hajlok jobbra-balra, mint a nádszál. Illetve már alíg. Reggel óta nézegetem az ágyból ezt a kitett 3 képet. Másodlagos haszon, hogy ingyenbe' lett egy csavarbehajtó gépem. 20:01 Deske, jó ez a keretprobléma, legalább elviszi a gondolatokat betegség nyűgeiről... nálam csak egy képe van, az a kép keskeny kerettel majdnem semmi lenne, annak a keret adja a teret, s s megnő a fajsúlya. Azt gondolom, olyik így, olyik másképp. Majd a kép eldönti... -meg a vásárló:))- másrészt a maga képeihez ez hozzátartozik, így csinálja évtizedek óta. .Vojnich képeit nem tudom keretben elképzelni; ne hajoljon meg, A képen amúgy a keskeny keret is gyönyörű a képpel, vagy fordítva. Ne szereljen semmit, olvasson, gyógyuljon, aztán ha a hídhoz ér, majd átmegy rajta... S. 22:03 Kedves Deske, elhűlve olvasom naplód utolsó bejegyzéseit. Gondolom Te sem gondolod komolyan kereteid lecserélését festett lécekre? Úgy jók a kereteid, ahogy vannak. Ha majd meggyógyulsz, nevetsz majd az egészen, most beteg vagy, befolyásolható. Olvasd inkább a József és testvéreit. E. [múzeumigazgató] szombat 09:59 Kedves Deske, Odüsszeusz se hallgatott a (szakértő) szirénekre. i. És egy mail, a mindezeket elindító látogatómnak: Köszi, nagyon meggyőző és súlyos volt a gondolatod, jócskán meg is billetett, hogy a rossz keret (nálam, Kokasnál, stb.) megöli a képet, de szerintem egy lépést kihagytál, vagyis hogy ez tévedés. Aki tényleg szeretne egy a képet megnézni, az átlép ezen, és megnézi. Legalábbis nagyon remélem, hogy így van. Kösz a látogatásodat, jó volt. üdv.: d. --- 2013. január 26., szombat --- Hatóránként vekker, a gyógyszer végett. Sőt, nappal felezőidőben is. Két dolgot nem értek. A fizika törvényei szerint az lenne logikus, hogy egy elektr. fúrógép forgatóereje minimális fordulatszámnál a legnagyobb. És ez a fent leírt tapasztalat szerint nem így van. Kettő. Mostani álmomat. Nem, mintha ezt feltétlen érteni kéne, bár tegnap éjjel épp megint József fáraó előtti álomfejtését olvastam. Szóval, utazás. Hárman voltunk. Sofírozó barátunk a kocsiban várt, még van kis idő, húgom le szeretett volna nézni a Duna-partra. Utazásnál én mindig az órámat nézem, nyugtalankodom, ebben nagyon tehetségtelen vagyok-, de persze beleegyeztem. A közeli homokos partra sétáltunk le, inkább hatalmas tó, túlpart sehol, tükörsima békés víz. Húgom szerzetesi ruhájában, én polgári öltözetben, combközépig gázoltunk a vízbe. -Idő van, forduljunk vissza... indultam kifelé. Majd legyőzve magamat, türelmetlenségemet: -Nem, még egyet kicsit lehet... Erzsébet azonnal indult tovább, befelé a vízbe. Perc múlva utánafordultam én is. Nem volt sehol. Gázoltam befelé, legyőzve irtózásomat, hogy a víz alatt testbe ütközöm. És az történt. Nehezen kiemeltem, s a parton lézengők felé teljes erőből: - Segítség! Orvost! -Egy öregecske fehér csuhás szerzetesféle közeledett csak, de nem nagyon segített. Az ájult testet, ahogy kell, fejjel lefelé lógattam, szájából kevéske víz. Ruhája föltűrődött, alatta kis fürdőnadrág, amiből kilógott barnás fütyije, fedetlen makkal. Lehúztam a nadrágkát, kiderült, ez csak egy gyerekásó nyele. És ott a többi homokozószerszám is, kis lapát meg gereblye. Ja persze, ő mindig készenlétben, hogy kicsikkel foglalkozzon. Aztán dögönyözni kezdtem, s lassan életre kelt. Indultunk az autóhoz. Húgommal soha nem álmodtam még. Ő 69; a pannonhalmi öregotthonban él. Egy fenti levélváltás kapcsán most ilyen ajándék érkezett. Odüsszeusz-hangoskönyv. Micsoda kincsek. http://mek.oszk.hu/03300/03320/mp3/ Gábor visszatért a közéletbe, befejezett egy új cikket honlapján, - berszangabor.hu - föl is tettem a netre, az IRODALOM - MÁSKÉPP - alá. Bodnár Zsigmond (1839—1907) irodalomtörténész - filozófusról szól, aki elképesztő figura volt. Nagyszabású, félrecsúszott, és nevetség tárgya. Nagy Edit tanulmányában ez áll, 2005: ...Hegelhez hasonló nagyszabású vállalkozást hirdet Bodnár Zsigmond is: “én most is csak azt állítom, hogy fölfedezésemmel én emeltem tartós emléket a magyar hazának.” írta a Szellemi haladásunk törvénye című könyvében. Ne tartsuk nagyképűnek Bodnár Zsigmondot a fenti mondatáért. Nagy gondolatra lelni nagyszerű dolog, így hát érthető... Itt egy újkori emlegetés részlete:  Száz esztendeje hunyt el a 19. század második felének monumentális életművet hátrahagyó esszéírója, Bodnár Zsigmond. A szó klasszikus értelmében vett igazi bölcsész volt... nem titkolt vágya volt, hogy megtalálja egy jobb világ lehetséges törvényeit... Hogy mennyire széles szellemi horizontokat volt képes átölelni, ezt jól mutatja néhány írásának a címe: A parlament jövője; Az egyetem szocialista hallgatói; A színek törvénye; A tőzsde reformja; Az amerikai csókjárvány; A szemérem fejlődése; Az ügyvédek fékezése; A zene és az idegesség; A feminismus ellen; Erkölcsi süllyedésünk és okai; A politika és morál; Az asszony joga; Az asszonyi logika; Az öngyilkosság; A papság politikai szerepe; A nyelv és az irály… --- 2013. január 27., vasárnap --- Ami egyszer elkezdődött, be kell fejezni. 1949. június, az elsős bizonyítványért – nagy ajándék! – bumfordi fekete-zöldmintás töltőtoll, anyácskámtól. A nyarat a Hármashatár-hegy oldalában egy helybéli házaspárnál bérelt hegyre néző szobában töltöttük, Mami onnét be tudott járni a városba, ha munkája úgy kívánta. Néha velünk Apec-nagyapám; egyszer elvitt éjszakai lepkevadászatra, a koromsötét erdőben két fa közé lepedő, zseblámpával világította. Óriás pávaszemes lepkék. Sárga alapon vörös, fekete rajzolatok. A zsákmányt ciános befőttesüvegbe. Biológus tanár, otthon hatalmas üvegtetejű dobozok; szakszerűen. Mi, Tücsök húgommal amúgy - megbeszélt keretek között - szabadon kószáltunk. Házunk előtti hegyoldali utcában burkolatcsere, 1949., forgalom amúgy se, sehol. Méteres kőkupacok, szétterítendő; teherautószámra hozták; bányásztam. Fehér mészkövek, némelyiken tompafényű kristályhalmaz. (Evvel kezdődhetett, még kamaszkoromban is geológusnak készültem.) És a kristályok mellett találtam ott még valamit, olyat azóta se láttam. Szabályosra csiszolódott lapos, ovális kvarckavics, de felnőttenyérnyi-, 20-25 centis. Hatalmas. Színe mezei-kvarc, hidegszürke és kékes sötétsszürke, márványos mintázattal. Kincs. A házacskánk hegyfelöli oldalán cementpárkány, kiskeny járda, ahhoz vágtam oda, többször is. Sikerült, két nagy és egy pici darabra esett szét. Mert a kvarc túlélési eszköz. Életet ment, ha elhagyatva őserdőben, tüzet csiholni. Elvben, mert nekem azóta se sikerült. Paplan alatt a sötétben esténként ütögettem egymáshoz, derekasan szikrázott is, ahogy kell, és vonzóan büdös szagot termelt. Ezt a követ egy nálam valamivel idősebb szomszédfiú elrabolta tőlem. (Mindig mindenkinél gyengébb voltam.) Meg is kínzott; a kert fölső sarkába kucorodva hosszan tárgyaltunk; feltételeket szabott, hogyan cserélhetem vissza. De nem kaptam vissza, soha. Rémlik, a fiú távoli ismerős, és mintha a felnőtteink között mindez évek múltán még szóba is került volna. Találnom kell egy ilyen kavicsot. Tor zum Verlassenen Garten,(Az elveszett kert kapuja) Klee, és H. G. Wells A kőfal ajtaja. Majd ha felépülök. Egyelőre elhatalmasodott rajtam az antibiotikum. Képtelen voltam emlékeimből előkotorni a régi-régi Wells-kötet (A bűvös bolt), és a novella címét. Próbálkoztam, Google, majd Bookline. Aztán a homlokomra csaptam. A deske.hu KERES-programját nemrégiben átírattam Google-alapúra, ez már a huszonnyolc ezer fájlomon belül is keres. Wells. És azonnal följött. Egyik barátom, Röhrig Eszter fölhívta figyelmemet Barnás Ferenc új regényére; Másik halál, kritikát is írt róla, a netre. Minderről persze semmit nem hallottam eddig. Megilletődött tisztelettel fogadok (ha nem is be) minden értéket, gondolatot; mi mindent élnek, látnak kortársaim, amiről én még csak nem is álmodok. Nem szégyenkezem, de kissé sajnálom magam, hogy szűkre fókuszált életemben, kapacitás hiányában valószínű, soha nem fogom a könyvet elolvasni. Egy másik barátom életre eligazító könyve is a kezembe került: John Cowper Powys: Wolf Solent. Két komoly kötet. Ha most nem is, ötven év múlva biztosan– A fene egye meg, mért nincs gondolatjel a tasztatúrán. Hogy Wellst kerestem, följött egy tavaly márciusi blog/mail-dialógus.  – Kedves Deske, ha a Maga blogját nem olvas(hat)nám, talán feladtam volna már ezt az egészet. Hogy vertikálisan legyen képes működni az ember, ahhoz talán a horizontális tájékozódásban kell totálisan csalódni, nem, mintha ez nem történt volna meg az én esetemben. Hogy Magánál mennyire, azt nem tudom. Feltehetően teljesen hidegen hagyja ez a „horizontalitás”. A Maga dimenziói teljesen mások - mintha tökéletesen függetleníteni tudná magát mindettől, (és most nem a TV-re, és egyéb agymosó eszközökre gondolok). De azért ebben a horizontális létben van benne a gyarló emberi, jóllehet, talán nem az emberi jobb része (pl. mákos rétes). A Maga nagy kiváltsága (nyilván felülről kapja): hogy úgy él, mintha csak vertikalitás lenne. (Szemben Esterházyval, aki keserűen érzékeli, mi történik ebben a minden vertikalitását – erkölcsét - elpusztított, infantilizálódott világban, amelyet otthonunknak vagyunk kénytelenek tekinteni.) Hülyén hangzik, de nekem mind a két magatartás szívem szerint való – lehet, hogy ez skizofrénia, ha jól értelmezem egyáltalán az álláspontomat. S. – Köszönöm a levelét. Amit hozzá: A mozi (22 éves koromban fölismert probl.) sem azért rossz, mert ált. szükségszerűen rossz (pénzfüggő, tehát hazudik), hanem nekem rossz, mert rosszul hat rám. Amúgy nekem semmi bajom a körülöttem világgal, bűnnek is tartanám, ha így élném meg; hanem csak egyszerűen nincs kapacitásom földolgozni, amit kínálnak, nekem elég, ami amúgy is van. Ez a világ jó. Ma a kicsi nyugdíj és nagy lakbér – 1320-ban a pestistől féltem. A tartós keserűség – ha csakugyan - gondolom, Esterházynál munkaeszköz, vagy éretlenség, vagy hitetlenség. d. – Deske, szerintem rossz filmeket nézett. Bergmann is rossz? Annyira, mint könyvben Dosztojevszkij(!). Esterházy a műveiben nem keserű, éretlen vagy netán hitetlen - sőt (persze, szerintem; nekem ő is etalon). Hanem, ha E. P. lenéz az édes hazai földre, mert kénytelen, vagy úgy érzi, hogy most már szólnia kell... Mellesleg, nagyon ritkán szól. Az épp a baj, hogy MAGUK(!), akik hitelesek, akik még erőt tudnának adni... A képzőművész, persze mindig más - bocs - "állatfajta", soha nem néz le a saját világából, és ez (úgy gondolom,) nyilvánvalóan egyfajta törvény. S. – Köszönöm! Egy jó film is tud rám rosszul hatni, sajna én ilyen. Bergman? Ezen gondolkozni kellene, de hát minek nekem ezt megítélni. Milyen koordináták? Nekem nincs szükségem rá. Esterházy: örülök, ha így, biztosan igaza van. Hogy én nem nézek körül. Szerintem igen, csak repülőgép ablakából. Tudja, onnét minden szép derékszögű. Csalás? Öncsalás? Trockij azt mondta jégcsákánnyal koponyájában, szenvedni így is, úgy is kell. d. – Most én köszönöm: jó volt a ma reggeli beszélgetés. Egyet áruljon el: van-e valamilyen kódja az átmonogrammozásoknak? Most S. voltam a blogban: van ennek valami jelentése, azon kívül, hogy ne legyen beazonosítható senki? S. – Nincs. d. – Deske, a gondolatjelet Neked kell előállítanod: lenyomott bal oldali ALT billentyű s közben beírt 0150. P. – Kösz, sajna ez nekem se Wordben (amit 10 éve nem használok, förtelmes), se Frontpageben, se Dreamweaverben nem működ. Hanem csak így, 4 lépésben: – de rohadékok, mert a tasztaturán ezt se lehet előállítani. d. A napokban azt írja egy Népszabadság-elemzés, hogy az MSZP nem is biztos, hogy olyan nagyon meg akarja nyerni a 14-es választásokat. Mert akkor nyilván nagyon sok társpárttal kellene kényszerűen osztoznia a pénzen és a hatalmon. 18-ra pedig ezek várhatóan el fognak tűnni. Érdekes. --- 2013. január 28., hétfő --- Az ember acsarog mások bűnein, az elkéséstől, Trianontól a keresztes-hadjáratokig, a végén mindig csak saját bűneivel találkozik. És bevallottan, vagy be nem vallottan azon dühöng / kesereg. Vagy azt teszi rendbe. Mail Pannonhalmára. 08:32 Kedves Cirill atya, bocs, zargatlak. Erzsébettel beszéltem, nem panaszkodós, de említette, hogy gyakori gyomorfájdalmai, puffadásai, s ezen segítene, ha könnyebb kosztot kapna, és nem 3x, hanem naponta 5x, ahogy anno ezt orvosa neki ki is találta. Most reggel ezt elmondtam Amália főnővérnek avval, hogy ez megoldható-e, s hogy ez nyilván többletköltséggel jár. Beleegyezett, hogy ennek a pénzügyi részével hozzád forduljak, hiszen hivatalod kezeli Erzsébet pénzét is. Köszönöm: d. És egy másik: 07:27 Öreg, ezen a rohadt tasztatúrán nincs gondolatjel. Nálam a DW-ben ez így jön le, de csak 4 lépésben: – tehát ezt se lehet bepötyögni. Nincs valami ötleted erre, állítólag a fölső F1-stb gombokra ilyet is be lehet táplálni,?? Köszi! 5. napja ágyban, kinoz az antibiotikum… d Barsi Balázs ferences beszél az Oltáriszentségről. Kemény beszéd ez, ki hallgatja ezt. Én, ma reggel, speciel negyedszer. 22 perc. ../html-2013/bb-124.mp3 Hiába, a hajnal nem tud ronda lenni. F/2013/030 Van itt egy furcsa nyom-sorozat is, úgy négy cipő-hossznyi. Csúszkáló gyerkőc lehetett. Reggel hatkor? Igaz, inkább hét volt. 10:40 Kedves Váli Dezső! Mellékletben küldöm az elbeszélést, amit tegnap megemlített, és nyilván nagyon szeret – Wells: A kőfal ajtaja – lementettem az OSZK MEK ról. Gyorsan megy is. Lehet, hogy elkéstem, de mégis elküldöm... Z. És akkor már én is nekiduráltam magam, ezt a Klee: Tor zum Verlassenen Gartent jó húsz éve nem láttem. Nehezen lett meg: Gate of Deserted Garden. Igen, ugyanaz a gyönyörűszomorú történet, mint az én örökre elveszett kvarckövem, vagy ez a novella. Találkozások. Hogy romantika?! Na, ja. Itt is egy olyasmi világ, csak télen, most délben, a gangunkról, F/2013/032 --- 2013. január 29., kedd --- Gábor Irodalomtörténet – másképp- példájára, mi a Trianon-konfliktus háttere. Magánvélemény: végülis az önsajnálat bűne, három ágon. 1.A nagyhatalmi kivitelezésben kétségkívül igazságtalan motivumok is, Sátoraljaújhelyt kettévágták, hogy a közepén húzódó patakocska hajózható. Részletkérdésekkel így foglalkozni: felületesség lehetett, önkíméletből. 2. 1870. táján a szabadkai püspök megakadályozza helyi szerb lap indítását. Mi részünkről az évszázados elhibázott kisebbségpolitika, aminek gyökere a szellemi - gazdasági önzés, féltékenység, végső soron önsajnálat. 3. És ma, amikor ezen búsongunk, mi sem másokat sajnálunk elsősorban – 08:06. mailek: – Nagyon egyetértek - még valami: soha nem tanulás semmiből. A. – Illetve nem mindig... d. – Valószínűleg így pontos – bár én nemigen emlékszem olyan esetekre. A. – Bocs, félő, hogy önítélet. d. 07:15 És megvan a megoldás. Nesztek, hülye billentyűtervezők. Itt alant, a kék összes levél mellé egy mindig közeli, copyzható gondolatjel. Akár a végén, egyszerre az össz, a kettős kötőjel helyébe.Na. Mai, harmadik heti zsolozsma, végre, ismét, Iz.26.: Majd ha ítéleted végrehajtod a földön, igazságot tanulnak a föld lakói. Urunk, te adod meg nekünk a békét, mert a te műved mindaz, ami velünk történt. 09:10 Hova jutottam, fegyelemtelenség. Ahhoz képest, hogy alig néhány fiatalkori fotómat tartottam meg, mondjuk, pl. az összes 56-ost se; idén már több kép, mint nap. Udvarunk a lépcsőház-fordulóból. F/2013/033. Keresztlányom – még diplomája előtt van – a világ egyik legnevesebb építészirodájában dolgozik, London. Apjának meséli: Az otthoni irodák, a legjobbak is sorra zárnak, megrendeléshiány. Külföld pályázatokkal tele, de azokra nincs esélyük. Más lett a világ. Itt kint mindössze két-három fős műhelyek. Ha pályázat, egy dán meghív maga mellé egy brazil és egy finn építészt. Fél évig dolgoznak együtt, esetleg kétszer találkoznak is. A kapcsolati háló. Én most ezt itt igyekszem megszerezni. Aztán haza; akkor szakmailag mindegy, melyik országban élek. 14:26 Kedves Barátom, megnéztem a munkáit. Érdekli a véleményem. Ön olyan jól rajzol, ahogy én már soha nem fogok, szépek ezek a tanulmányok. Maga ezt csípőből tudja. Ami a tematikus lapjait illeti. Kialakult koncepciója van az ön- és világkifejezésről. Ez a folyó folyik a medrében. Vissza aligha fordítható. Ez nem un. öncélú képzőművészet, hanem kb. az illusztráció területén mozog. Ezt érdemes és lehet fölvállalnia. szívélyes üdv.: vd. Délelőtt Gábornál, aki megörvendeztetett minket avval, hogy visszatért a közéletbe. Két óra alatt rendbe tettük a Bodnár Zsigmond-fejezetét. Egy őrült ürge a XIX. századból, soha nem hallottam róla. Izgalmas anyag. Vittem laptopot, a javítottakat rögtön néztük az ő gépén, neten. Egy fotó, F/2013/035 --- 2013. január 30., szerda --- Ébredve, tusakodtam a fölismeréssel, ez a nyavalyás keretdolog TALÁN mégsincs igazán megoldva ennél az öttagú képsorozatnál. Figyelni kell, az ihlet ritka vendég, legalábbis minálunk. Alázatosan kiszolgálandó. Ma, 05:40. Imaórám negyed órával elhalasztva, mert egy ötlet. Ha ezt a (gyönyörű A/12/73-as) képemet 8 milliméteres fehér csíkkal keretezném, legbelül. Mert keretnek a széles peremű kell, ez már világos, de de de. Hogy lesz-e műcsarnoki kiállításom, stb., ellenében ez valóban életbevágó kérdés. És azonnal leszabtam fehér kartonból, fölrajszögeztem. Majd reggel megfestek egy próbakeretet. Törtfehér, inkább egészen vil. szürke. Ez se új találmány. Utána. Mai imám kezdősora: Uram, köszönöm az ötletet, meg a két (22, vagy 29? collos) monitoromat. Üldögélek a monitor előtt, órákat, lábfejem napok óta kissé kellemetlenül fázik. Ez van, kortünet. Bár szerepet játszhat benne az is - tegnap esti felismerés -, hogy a cipőm át van ázva. Keretet kell festeni, belekezdtem. És kiderült, a palettakocsi alkalmi asztallapja kissé kijavítható, kijavítandó. Előre vettem, megcsináltam, most jobb. Húsz éve, mikor iparművészetis építészeket tanítottam a főiskolán, csináltunk egy kihelyezett ülésszakot. Följöttek hozzám. Röpdolgozat, fél óra, szerkesszenek a festőasztal tetejére alkalmi asztallapot, a palettafelszín fölé. Első díj egy jonatánalma. Elképesztő, rézlemezekből alkotott csuklós szerkezetek. Utána megmutattam ezt nekik. Egy kézzel fölemelendő, az alja beakad, akkor ráborítani a tetejére. Kedves Miklós, az egész kiállításdok.-ot mutatom, abból az alkalomból, hogy az új, legalsó cikk alján Maga végre illőn meg van említve… :--))) http://deske.hu/kiallitas/k49.htm Ez is egy móka, EGYETLEN képeit így learchíválni… szivéllyel: d. Evvel a keretátfestéssel rendbejött ez az öt képből álló egység? sorozat? Tenger és műterem. Nem biztos, hogy jó a cím, majd. Most ez nekem olyan súlyú, mint Rakovszky hatalmas Idő-versciklusa, bocs. Kilencven centisek. A/12/74 A/12/76 A/12/75 A/12/40 A/12/73 Öröm. Egy régesrégi barát, bakonybéli fráter Anzelm OSB. meglátogatott, tán tíz év után. Közösségünknek még Pannonhalmán vezetett lelkigyakorlatot, jó negyed százada. Úgy ismerkedtünk meg. F/2013/137 --- 2013. január 31., csütörtök --- Nehezen, de kiötlöttem. Öt irányból infók a C. NAPLÓ dolgában. E-bookként terjesztése lehetőségeiről. Most itt tartok. Váli Dezső: C. NAPLÓ 1958-1992 / Új Mandátum Könyvkiadó 1992, 352 oldal, kb. 60 ábra E-BOOK (epub) formátumban letölthető honlapomról, (17 Mb.): http://deske.hu/konyvek/html/c-naplo.epub, illetve az OSZK. Elektronikus Könyvtáráról / html -ben is (12 Mb.). CULTURAL COMMONS 3.0. Tehát: minden munkám (kezdetektől) korlátozás nélkül másolható, felhasználható, terjeszthető, feldolgozható, nyilvánosságra hozható, kereskedelmi céllal is, a szerzői jogdíjról lemondok. A választhatóak közül én egy szigorító feltétellel élek: szerzőt és címet fel kell tüntetni. VD. 2013.1.30. ____________________ És itt a vége, meleg januárunk volt, ha jól tudom. 2013. januári olvasó: 373364 = 4615/hó, 149/nap előző levél összes levél VÁLINEWS; 215. levél J.-nek, Le Meux-be / 2013. február --- 2013. február 1. péntek --- A január immár a múlté. Itt a környéken a hófoltok is eltünedeztek. Plusz tíz fok és ragyogó napsütés. Az ember ilyenkor komótosan körbenéz, és egy fölszabadult, mély sóhaj. Pompás idő a múlthavi fotók és illusztrációk adatolására. Finoman rám szóltak, hogy szállíthatnék, bezárt a kiállításunk. Elfelejtettem. --- 2013. február 2. szombat --- Barátaimnak, szíves segítségül. Byrd kapitány a Déli sarkvidéki éjszakában, 1934, egyedül, tengerészkatonái által épített felszín alatti jégkunyhóban, a féléves sötét éjszakában. Meteorológiai megfigyelések, rengeteg műszer. Május 31-én kályhacsöve hibájából széndioxid mérgezés, órákig eszméletlenül a földön, aztán lassan éled, a túlélés kevés reményével. Állapotát titkolnia kell a parti támaszpontnak, GPS még nincs, mentőexpedíció állandó éjben indítása életveszélyes lenne. Június 2. ...Ugyanolyan gyönge voltam, mint előzőleg, és ugyanolyan biztosra vettem, hogy nem bírom tovább. Bár a hőmérséklet az este mínusz 28 fokig süllyedt, a nap egy szakában mínusz 18 fokra melegedett föl. A víz, amit kihánytam, megfagyott a padlón; a kunyhó falain jégréteg kúszott fölfelé, és szemétvödör szilárd, mocskos jégtömbbé vált... Június 11. ...Igyekeztem a füstöt azzal csökkenteni, hogy a kályhacsövet ragtapasszal fásliztam körül. A tűz a nap nagy részében csak kis lánggal ég, s hogy biztos legyek a jó szellőzésben, a kunyhónak az alagutakhoz vezető ajtaját majdnem állandóan nyitva kell tartanom. Így mindig hideg van. Az asztalon hagyott húsdarab öt nap alatt sem olvadt ki. Délután eloltom a tüzet, hogy semmi füst ne legyen, és fél hétig a hálózsákban fekszem. Vállam olyan hevesen fáj, hogy időnként nem bírok a hátamon feküdni [vállsérülése, a jobb karját alig bírja mozgatni]. Erősen kívánom a fájdalomcsillapítót, de nem merem kockáztatni. Szakadék szélén állok, egy órára sem engedhetem meg a kábultságot. Még mindig nem tudok kielégítően táplálkozni. Úgy kell leerőltetnem a falatot, hogy szinte folyékonnyá rágom. Hogy eltereljem a figyelmemet gyomrom nyomorúságos állapotáról, evés közben néha pasziánszozom. Három csomag kártyával játszom, amelyek az A, B és C elnevezést viselik. Feljegyzem a pontokat, és fogadásokat kötök önmagammal. Karom belefárad már az osztásba is az éjjel, amikor befejeztem a kártyázást, még nem nyeltem le a harmadik harapást. Közben elérkezett a nyolcórai megfigyelés időpontja. Utána pihentem, majd megint fölmentem a tízórai sarki fény följegyzésére. Egész életemet, mint a legtöbb hétköznapi életet, megszokások szabályozzák; sablon a végtelenségig, és annak könyörtelen ismétlése. Ezenkívül 31-e óta csaknem állandó életveszély... Richard E. Byrd: Egyedül, Móra F. Kiadó 1968. Reggeli mail lányomtól. 08:38. Kedves barátok, ismerősök! Sajnálatos módon szomszédunkban gazda nélkül maradt egy 6 éves tündéri, szófogadó bernáthegyi kan kutyus. Kérnék mindenkit, akit érdekel, mielőbb jelentkezzen, és aki teheti, ossza meg ezt az üzenetet. Nagyon magányos, és meg szeretnénk előzni, hogy menhelyre kerüljön. Érdeklődni: +36209618982 telefonszámon.  És Apó! Te is gondolj bele, már élete java lement. Gondolom, már nem sok mindent akar ez csinálni, csak feküdni sokat. Zsófi. 08:57. Én is így vagyok. ölel d. Ma folytattam az A/12/13-at, muszáj volt, a képfelszín alól becsillogtak nemlétező, átfestett formák. Jó kép lett, de kár volt tavaly tavasszal hozzányúlni. Olyan jó lenne néha a felszínen maradni. Nótaszó és kacarászás. --- 2013. február 3. vasárnap --- P. Leopold OFM. ma Pál Szeretet himnuszáról. Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Lehet prófétálótehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat; hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom bár mindenemet a nélkülözők között, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. Hogy ezt minden nap el kéne olvasni, mondja. (Eddig én se értettem:) Szétoszthatom bár mindenemet... Mit sem használ nekem. Ez a Himnusz úgy érthető meg, ha szeretet szót Jézussal helyettesítjük. Mi nem tudunk szeretetet adni, csak az övét tudjuk közvetíteni; ezért. És hogy Szt. Ferenc szerint a szeretet legfontosabb tulajdonsága a türelem. (Nekem ez is új.) A görög eredetiben hosszantűrő. "Akinek a hátán fát lehet hasogatni." Türelem terhekkel, betegségekkel, másokkal szemben. A tegnap kijavított kép farvízén - egy emelettel följebb - még három tavalyi befejezettnek hittet sikerült továbbvinnem. A/12/79, 83, 84. Amikor egy gondolat?, inkább érzet megszületik. És működni kezd. 12:10 Vasárnapi sétánk, parkoló a Normafánál. Kata gyűjtése, én nem hallottam. Egy harminc körüli pár mellettünk, szállnak ki az kocsiból, s az asszonyka boldogan fölkiált: Most a legjobb a hajam! Hazafelé próbáltam Katával megfejtetni a mondat mondanivalóját. Hogy mégse bánom, hogy följöttünk, efféle. De jelenthet egészen mást is. Mike szerint semmit. F/2013/039 Baráti szívesség, most megküldték a Domus folyóiratot, benne fotók John Pawson gyönyörűséges pannonhalmi katedrális átalakításáról. Múlt ősszel le is utaztunk Katával, megnézni. Bujnovszky Tamás fotói. Most hallotam. Ha a balesetes eszméletlen, a mentősök megnézik a mobilját, van-e rajta értesítési telefonszám. Rögtön beírtam Katát, fiamat. Katáét is megcsináltam. Névnek nagybetűvel! ezt kell beírni: ICE. (Nálam ICE-1, ICE-2) --- 2013. február 4. hétfő --- P. Barsi nem cicózik. Bábel és Noé korszakok váltják egymást. Azt mondja, írjátok le, és vegyétek elő húsz év múlva, megmondtam, elkezdődik a keresztényüldözés, most a tolerancia jegyében. A tolerancia diktatúrája. Nem a másságot kell tisztelni, hanem az embert kell szeretnünk. Európa ma ugyanazon az úton van, mint Hitler-Sztálin. Ma Hollandia azért harcol, hogy 12 éven aluli gyermekek is választhassák szabadon az euthanáziát. Franciaországban tiltják be a gyerekek nyakán a Mária-érmet. BB-130; 15 perc. ../html-2013/bb-130.mp3 11:03 Ezúttal fotón kaptam, postán. Hogy megvette ezt a kollázst, aláírása VÁLI D. 60. stimmel-é? Ha nem, összetépi. Hát, nem annyira, nálam HAMIS-18. lesz a neve. Bár 59-60-ban tényleg csináltam kollázsokat, ajvé, egyetlen egyet tartottam meg. Thank You your Letter, send me the „original” Váli, I will continue that, I will make of them an original Váli, and I give it back for You. vd Ez szép kárpótlása lenne. Bár egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy sikerülhet ebből V. képet csinálnom. Tulképp. ezt másokkal is megtehetném. Van egy megunt, vagy rossz V-képe? Átfestem. Hét az egyhez, hogy jobb lesz. Az a hülye Bundeswehr. Olyan kicsi zsebet rak az anorákjára, hogy elveszett a fél kesztyűm. Ki téríti azt meg. Most majd legalább egy kifli elfér benne rendesssen. 17:06 Kedves Deske, én tudom: nagy valószínűséggel ő is, mint én is, azt szereti, ha természetes módon göndör a haja. És aki arra hajlamos, annak a nedves levegőben/szitáló esőben-hóban: begöndörödik. É. --- 2013. február5. kedd --- A mexikói MC Kids kollekció gyerekpólókból, trikókból, mellényből és hátitáskából áll. Különlegességük, hogy golyóállók. Január közepén indították el az első nagyobb tételt az Egyesül Államokba – mai Népszabadság 8.p. * * * * Kossuth Kiadó / Tisztelt F. L.! Első könyvem a „C. Napló 1959-1992” volt, 1992, 352p. 72 ábra, persze már nem kapható. Most megcsináltuk e-booknak epub formátumban, színes ábrákkal. 17 Mb. AZ OSZK-MEK-ről ez fél éve letölthető, valamint az én honlapomról is, ingyen.http://deske.hu/konyvek/html/c-naplo.epub, Szeretném, ha terjedne. Ha ezek a kondíciók elfogadhatóak, szívesen átadnám ezt a Kossuth Kiadónak is terjesztésre. Szívélyes üdvözlettel: vd 08:30. Tisztelt Váli Úr! Köszönöm a lehetőséget, szívesen terjesztjük a Multimédiaplázában. Kérem, szíveskedjen az epub mellé adni egy ajánló-fülszöveget is. Az együttműködésről írok egy írásos nyilatkozatot, és elküldöm Önnek. Üdvözlettel, FL. 10:53. Kedves F.L.! Küldöm. Ha beledöglök, se sikerül 500 karakternél több. Váli Dezső festőművész (1942–) idáig 11.000 oldalas, kezdettől géppel írt naplóját az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi. Az ebből készült válogatás első kötete, a C. Napló 1958-1992, húsz éve jelent meg. Művészeti, szakmai kérdéseken túl morális, hitbeli kérdésekkel és a magánélet mindennapjaival is foglalkozik. Mindezeken túl figyelő szemmel néz körül; sajátos nézőpontból reflektál országunk jelenkori történelmére. 1989-ben főpapokkal tárgyal a föltörő antiszemitizmus kérdésében, szorgalmazza a beszüntetett Tavaszi Tárlatok újraindítását, stb. Szívélyes üdvözlettel: Ideálisan egy ilyen szöveget a Hálás Utókornak kéne megfogalmazni – * * * * Kedves (másik) Kiadó! Mára világosa(bba)n látok. Tehát. Nem kívánnám a 17 Mb-ot megfaragni, hiszen az ilyen típusú probléma eltűnése másodpercek kérdése, a könyv értéke viszont csorbulna. És maradok az ingyenességnél, hiszen ha szabadon másutt letölthető, ez értelmeten lenne. Ha ilyen formában is elfogadja a könyvet, megköszönöm. Ha nem, nem; akkor is köszönöm. d. * * * * Jelenleg egyedül élő ismerősöm jelezte, hogy ez a segélyhívó telefonszám, az ICE, nagyon is érdekli, de most nincs senki ismerőse, akinek a számát megadhatná... Kedves T.! Mi pl. adtunk egyik kedves szomszédunknak egy széria lakáskulcsot, postánkat is ő fogadja, ha mi úton. Kata úgy szokta elkezdeni a szomszédokkal ismerkedést, hogy kölcsönkér egy tojást… Én létrát, szerszámokat kínálok föl a beköltözéshez. d. 15:16 Deske, én meg átviszek süteményből kóstolót, és azonnal megdicsérek valamit, kertet, frizurát, pasiknál őszülő halántékot... Á * * * * 16:32 Bejelentkezett a Hálás Utókor: Váli Dezső Belsőépítésznek tanult, melynek nyomai a képeken található műterem berendezésein megtalálhatóak. Később festő. Elhagyott helyek, pl. temető romos sírkövei, majd saját műterme képeinek témái. Hűséges hozzájuk akárcsak a feleségéhez. Nők iránti vonzalma hosszú, csíkos, vagy kockás szoknyákon keresztül valósul meg. Alkalmi ruhajavító, bőrdíszműves és asztalos. Utóbbiban különösen képei keretében éli ki magát. Világnézete nincs. Szemlélő. Felfele. Tanácstalansága esetén gyóntató papjához fordul.  Megrögzött táblázatimádó. Egy-egy adatsor napokra öröme. Az ország legkiválóbb leltárügyi szakembere. Opuszok, betűk, számok, évek, helyek, nevek tévedhetetlen rögzítője. Megszállott naplóíró. Minden lényeges eseményt ebben hoz nyilvánosságra, pl. leszakadt az alsógatyám pertlije. Olvasóit és levelezőit erre a célra kifejlesztett titkos kódrendszerrel jelöli. A stopper bűvöletében él. Reggelenkénti úszásainál, egy-egy karlendítés idejét és irányát is képes mérni. Ezeket is táblázatban rögzíti. Könyveit olvasás után evakuálja. Később, évek múlva keresi. Állandó társa Zelk Zoltán. Napirendje szigorú, percekre beosztott. Gondot csupán az évente kétszeri óraátállítás okoz, ilyenkor gyorsabban, vagy lassabban kell aludnia, a helyes időpont végett. Rendszeresen böjtöl. Ilyenkor csak teát iszik, azt is csak nyolc cukorral.  A vizet csak 15x15-ös csempével borított medencében szereti. Valószínű, ezért lett rajongója Vojnich medencés képeinek is. Fotóinak fő témája a járdák repedése.  Naplói, festményei, fotói, rajzai könyvekben is fellelhetők.  És mindez most már ebukon is! P. --- 2013. február 6., szerda --- 15:48 Tisztelt művész úr! Meg szeretném köszönni az újságpapiros keresztútját. Tegnap találkoztam vele a Piarista rendház folyosóján. Oda szögezett. Szeretném kérdezni, hogy létezik-e belőle jó minőségi reprodukció. A. Köszönöm, most megcsináltam 40 megás méretben. Letölthető: grafika -- 1989 -- "B/89/08-együtt", ill. elküldöm óriásfájlban. Copy General szerencsés esetben azonnal csinál belőle posztert. Ha ez így gond, kérem, keressen föl, a Széna tér sarkán lakom. A kép: Debreceni keresztút - B/89/08, tus, 14 db 30x30 cm tusrajz , 1989. vd. * * * * Gábor kiturkászta ezt a XIX. sz-i különc figurát, Bodnár Zsigmond. Remek. Hamarosan honlapján sok-sok idézettel. Neki is megvan a véleménye a NAGY Francia Forradalomról. "... mikor tabula rasat csinált... mikor elpusztította egyetemeit, szerzetesrendjeit... törpék ezreit hagyta fenn...": …A franczia történelem titka a gall-római és a germán szellem küzdelmében rejlik; a gall irtózik a megoszlott suverainitástól, minő a hűbériség és a császárság egyenlőségén alapuló közigazgatására törekszik. A gall-római szellem győzött, győzelme azonban nagyon pyrrhusi. A forradalom, melytől néhány bolond a franczia történetet keltezi, oly hiba, melyért bűnhődniük kell; nagy csalódás, mely a nemzet pusztulását vonja maga után, ha nem tudja férfiasan legyűrni. Annyit ér, a mennyit az elvont módszer, melynek nevében teljesült s azt hiszi, hogy megalapította a szabadságot, pedig romlását okozza. Mikor tabula rasat csinált a múlt idők intézményeiből, mikor eltiporta a részleges, különálló szervezeteket, melyek a nemzet egységét magukba foglalták, egyetemeit, szerzetesrendjeit, testületeit, tartományait, csak egy óriást, az államot és a törpék ezreit hagyta fenn. Az egyén erkölcsi kötelék nélkül csak magát szereti és magának szolgál. Az egyéni szabadság e romlásáért a törvény előtti egyenlőség pompás szavaival akarnak vigasztalni bennünket. Lehetünk-e büszkék oly törvénykönyvre, mely csak semleges, elvont egyéneket ismer, személyi jogok, család, ősök nélkül; oly törvénykönyvre, mely eszményi polgár számára készült, a kit az utcán találtak… * * * * --- 2013. február 7., csütörtök --- Délelőtt elhoztam a megrendelt 50 farostlemezt, 60x60-as, 19 ezer, a Váli utcából. Leszállítva. Ha egy évet csak 340 nappal számolok, a 13 év alatt 185.640 bukóforduló. És még mindig örülök neki. Két napja írtam 12 e-könyv kiadónak, kellek-e, ingyen. Hattal már viszonyom van. Délután hosszas munkával receptírás képalapozáshoz, régi jegyzeteim alapján, mert a részleteket évről-évre elfelejtem: 3. enyvesvíz fele félretesz fehér vödörbe tartaléknak 4. kréta kék ládába, bele a fele enyvesvíz , fúrógép-spirállal kever... Holnap elkezdjük. Ez is ünnep a maga módján. Szia Deske! Jó, hogy feltetted a Bodnár-idézetet. Teljesen át kellene írni az egész történelmet. És milyen remek a stílusa. "Sajnos" még találok jobbnál jobb szövegeket, de nem akarok III. fejezetet. Azért lassan befejezem. Nagyon élvezem és rengetegen hivatkoznak rá. "Mézbe és egyúttal méregbe mártott tollal ír; félbolond". G. --- 2013. február 8., péntek --- Ami mindent csinálok napról-napra és évről-évre, játéknak mondom, mert játéknak élem meg. 2. Ha definíciót kértek tőlem, mindig azt válaszoltam, a szeretet munka. Mert szerintem annyit ér, amennyit beleadsz. 3. Ma reggel Barsi atya prédikációja, BB134: <> Érdekes. 09:12 Kata is segít iszonyatos tehetségtelenségeimben. Ő meg időnként keveri a fájlt a folderral, ami aztán fennakadást okoz. Hoztam a Lukács kertből kavicsokat. (A fotózás kedvéért megforgattam feketében, aztán hajszárító.) Szóval az üres zacskó a mappa, a folder. Amibe a (súlyos) kavicstartalmakat - fájl - bele lehet tenni. De beletehető egy másik üres vagy teli zacskó is. A 16. lemez lemázolása után lefáradtam. Hogy most fölmerült a napokban, hát pihenésiből PC-n emlékezetből rekonstruáltam első megmaradt keresztutamat, hajdani keretezett állapotában. Vászonpaszpartút ragasztottam farostra, erre az alkalomra bizonyára megtanultam a textilfestést. Ilyenféle lila volt. A farostlemezbe ablakok vágva, mögötte üveg, s úgy a grafika. 300 centi körül volt. Emlékszem, hogy szállítható legyen, ezt is három darabba szétcsavarozhatóra csináltam. A tulaj plébános atya anyagát halála után szétosztották, s kérdésemre nem tudták megmondani – nem emlékeznek rá –, hogy ez hova került. Valószinűsítem, túl nagy volt; kidobták. A témához az indítást az adta, hogy két hónappal előtte láttam Matisse Riviérán, a vence-i kápolnában keresztútját, és ahogy akkor írtam is a hozott reprójára, hosszas kínlódás után eldöntöttem, hogy nem tetszik. Keresztút III - B/70/13 , papír, tus, 1970. --- 2013. február 9., szombat --- 09:04 Nézem, nézem ezt az újraéledt negyven év előtti munkát és örülök neki. De mi az a hatodik rajz-, stáció, elfelejtettem. Veronika. Imaórába belefér, elő a Bibliát. Átnéztem; nem szerepel egyik evangéliumban sem. Google -- Katolikus lexikon -- apokríf evangélium említi, a kezdetekkől élő emlék, a vérfolyásos asszonnyal azonosítják. Ami kendőt őriznek, jámbor hagyomány, V. sz-i megkopott ikon. Megnéztem a későbbi változatot is, ott erre a részletre bukkanok. 1989. márciusi újság. F/2013/043 HVG-plakát Thorma korrigál A/91/48 F/2013/042 Délután. Lemezek alapozása bef. Körömmel nem karcolható, jó keményre sikerült, végre. Nagy takarítás. Pihenés: föl a Várba. Útközben egy tisztességtelen és frappáns HVG-plakát a Széna téren. A Thorma-kiállítás a Nemzeti Galériában két napja nyílt, most végignéztem. Körbe, az összes terem a földszinten, tematikusan csoportosítva, portrék, tájképek, hazafias dolgok (az Aradi Tizenhárom kivégzése), egyebek. Nagyon szép férfi volt. Legjobban az a mondata ragadott meg, hogy <> Thormát szépen jellemzi Bernáth Aurél az Utak Pannóniából önéletrajzi könyvében, Nagybányán a szomszédos műteremben dolgozott, minden áthallatszott. Mestere szerencsétlen főművén évtizedekig dolgozott, délelőtt festette, délutánonként spaklival kaparta vissza. És soha nem fejezte be. Utána egy emelettel föllebb, ott a másik Nagybánya-alapító; néhány Ferenczy kép; megbízható minőség. Aztán a jelenkori kiállítás a harmadikon, régen jártam arra. Nem találták megfelelőnek, hogy a kortárs Bak - Nádler - Záborszky közé tegyenek. A nagy öregek közé kerültem apró, 40 centis táblácskámmal, Vuillard műterme – A/91/48; szomszédjaim valami Vaszkó Erzsébet és Tóth Menyhért. Hazafelé már lámpafény és hóesés a Vársétányon. Mindezekből ilyen össze nem tartozó fotók. Aztán este még az ablakból is egy. Éjjel - F/2013/044 --- 2013. február 10., vasárnap --- Délelőtt nagy séta Katával, Hármashatár-hegyen, hóban, de lent a város a nulla celziusz körül. Kata ablaka - F/2013/045 Hogy hallottam, fölszisszentem, André Kertész több? tízezer negát hagyott a Hálás Utókorra. Ha netán ez csak úgy, ömlesztve, és valaki föl nem dolgozza, – digitalizált katalógus + digitalizált fotók, eszméletlen nagy munka –, az a hagyaték eléggé használhatatlan (lehet, sőt remélem, hogy B. majd helyreigazít.) Ebből számomra beérett a gondolat, hogy jól kezelhető, átlátható opuszjegyzékem legyen. Itt fő keresési szempontnak nem is évjáratot tettem, fölborítva a rendet és gondot okozva informatikusaimnak, hanem témacsoportok. Ennek kapcsán ma a FOTÓ – TÉMAKÖRÖK SZERINT-be két új fejezet, hiszen észbevettem, mindkét témából vagy 50-50 fotóm gyűlt föl. 02. ITTHONRÓL NÉZVE, itt sok kedvelt munkám, erkélyemről az alattunk-köröttünk világ. Mint a két fönti is. 05. MARGIT HÍD, ha a reggeli futás közben piros a lámpa + valamit látok, akkor. Szeretem azt a környéket. 23. éve, minden reggel. Gyerekként gyűjtöttem, és össze is gyűlt tizenegy térkép. Akkor katalógust csináltam hozzá. Jobb, mint a matekleckét írni. --- 2013. február 11., hétfő --- 14:16. Én is elbúcsúzom tőle. Értékelni nem tudom, de fölösleges is. (Mondták, nagyon jó szakember.) Szimpatikus ember volt. --- 2013. február 13., hamvazószerda --- Levél Szütsnek: Apó, mit szólsz ehhez? Kaszás István, ffi., 38, egyedülálló, filozófiatörténet szakot végzett (szerinte tévedés volt), azóta könyvesbolti eladó. Nem ismertem. Tavaly elkezdett rajzolgatni. Most fölhozta pár munkáját, valakinek meg akarta mutatni. d. Elképesztő. Biztatni, köztünk (?) a helye! m. Tudom, hogy elképesztő. Vonalkultúrája, mint Klee. Mondtam neki, kéthavonta fölhozhatná az újakat. Nem tréfából mondom, nagyon gazdag vagyok. Minden nap van valami ilyesmi. Csak kapdosom a fejem; a folyton-folyvást felém repülő rengeteg élmények. Tegnap egy folderáthelyezés ötlete, aztán Gábor szövege a francia forradalomról. Szűz hó, éjszakai hirdetőoszlop, új kabinos. Nem kell tévé. Melyik olasz szerette nagyon, hogy a falnak fordítva, de a macskája a tetején, szerette a melegét. Eddig egy festő-fölfedezésem-, falusi pékfiú volt. Főiskolára küldtem. Azóta már valami spanyolországi nagydíjas. Ennek a fiúnak adnék a könyvemből; mondja, köszi, megvannak. . . A kíváncsiság, milyen az új alapozás, belekezdtem egy 60x60-as lemezbe, A/13/01, lemásolva egy tavalyi kép részletét. Hát. Tiszta szerkezet, jó arányok, de talán a piros ellenére is hiányzik belőle (róla) a csattanó. Esetleg, ha megszáradt, a színeket tovább lehetne bonyolítani. Persze, avval elvész a tisztasága, pedig, stb. A lemásoltat viszont a megmaradt festékkel tovább, A/12/18. Mutatom korábbi állapotait is. A/13/01 A/12/18, tavaly aztán ma --- 2013. február 14., csütörtök --- Álmunkásságom széles spektrumú. Ma kaptam mailben ezt a Válit. Rendes kis kép. 60x80 cm., olaj, vászon. Szignó van. Címe: HAMIS-19. --- 2013. február 15., péntek --- Barátaim, nem tudná valaki nekem ajándékozni Illyés Gyula Naplóit? Egy idő után valószínűleg visszaadnám. Szeretném újra átnézni márciusban, Kecskeméten, húsz év után. Úgy emlékszem, 10 kötet. Ha én azt mondom valakinek, hogy szeretlek, – ezt én nem tudhatom. Ezt a másik tudhatja. Ha egy nőnek azt mondom, hogy nagyon szeretlek, ő tudja, hogy ez igaz, vagy nem. Mert ha könnyebb velem az élete, ha szabadabban él, ha jobban el tudja viselni az élet terheit, akkor szeretem. Ha rosszabbul él velem, ha bűntudatosabban él, ha mindenféle terhei megnövekednek mellettem, akkor nem szeretem. (Popper Péter) Hát, hát – Uram, irgalmazz nekem. Fiam beszerzett nekem olyan elosztókat, amin elemenként kapcsoló és főleg piroslámpa-kijelző van. Végre kitalálták, lámpa nélkül én ilyet csináltam az asztalom fölé, 20 éve. Most leszereltem, majd rémülten csavaroztam vissza. Nem tudok lenni a nélkül a hosszú barna folt nélkül, ott, a szemem sarkában, iszonyatosan megszoktam. Lezárja a teret. De hát visszalépni tűrhetetlen, akár pusztítva is előremenni: muszáj. Keserv. Aztán megoldódott. Az egyik újat mégiscsak oda. Mikor a talpcsavar lyukát fúrtam bele, csak reménykedtem, nem roncsolok benne valamit. Sikerült. Most már csak az a kedves zöldje hiányzik. Ez hívőknek, csak az első öt percet teszem föl. Barsi Balázs OFM. kiabál. Végre, valaki. Helyére teszi a parlamentet, a zöldeket, a békés, istennélküli életet, mindent. Felelősségünk a kozmoszért; BB-139. ../html-2013/bb-139.mp3 Minden figyelmemet fegyelmemet elvitte tegnap ez az elektr. szerelés. Maradék időben e lehetetlen A/12/45-nek átfestése. Feltűnően színes. És kétpólusú. Volt. Lukács 1. Tíz év után megtaláltam, mikor kell hátból hasra fordulni a bukófordulóhoz. Évekig egy fehér festékfolt a partmenti korláton, de azt tavaly letörölte valaki. Hanem most. A platánfa 2. és 4. ága töve éppen összeér, és V betűt alkot, akkor két méterre a fal. Lukács 2., a medencében: - Sztrájkolt, kedves Saci? - Dédunokát őriztem napokig. - Akkor igazolt. És milyen, elviselhetetlen, kiállhatatlan? - Ó, ó, hát édes, édes... - Ezt vártam. És mikor süt legközelebb mákosbejglit? - Azt soha. A múltkori kemény lett... - Akkor legalább a receptjét mesélje el... Jézusmária! Most megkérdezte valaki, mi a bajom a reggel föltett Popper Péter-gondolattal. Azonnal hozzáírtam egy szót: NEKEM. Az akár ilyen elképesztő, a pontosan ellenkezőjét értő félreolvasásokat / félrefogalmazásokat praktikusan lehetetlen elkerülni. Ehhez lektor kéne, vagy mi?! Javszer? Délre ez az új próbakép, az A/13/01, így alakult. Deske bácsi, megnéztem rögtön Illyést, egy kötet van, 29-től 45 -ig..azt szívesen, a másik vastag amire gondoltam az az Emlékkönyve... H. Érdeklődésemre barátom fölhozott három régi-Budapest fotóalbumot. Klösz-felvételek, századforduló, harmincas évek. És benne fölfedeztem a Koldus keresztút - B/89/44 első stációját is. Így ennek most már szerzőjét is tudom. --- 2013. február 16., szombat --- Hónapközép. Kezdődik a visszaszámlálás: március 2., 10:30 - 11h. között indul az A/13/02-es kép, 60x60 cm., lesz rajta padlóvonal és egy szék, Morandi frekvenciáján. Kecskemét, Alkotóház, 5. (Konecsni) szoba. Hajdanán előtte hetekig tisztességesen izgultam/féltem e munkahónaptól. Ez is elmúlt. Kissé már alakul: Kedves Dezső, tíz nem, de egy kötetem van Illyéstől: Naplójegyzetek 1961-1972. Szívesen odaadom, ha szeretné. Később vissza is veszem, ha nem kell. Valamikor februárban még valószínűleg járok Budapesten, de ha mégsem, feladhatom postán az alkotóház címére március elején. A. Hat bef.kép fotózása, Gazdag műterem - A/12/79, 90 centis. Szíves invitálás párizsi kiállításukra. Mindhármuk indulásának egy-egy szakaszában valammellyest én is. Most gondolatban odaállok irígykedő negyediknek. Szeretem Párizst. Meg őket: Krajcsovics Éva, Nádor Tibi, Fischer Balázs. Este vendégek. F/2013/054 Karosszékben nézni, hogy legyen mibe kapaszkodni. Pillanat-interjúk pesti bölcsész, közgáz, és műegyetemistákkal, válaszoljanak: 1./ Mi történik a tollal, ha egy űrhajós elengedi a Holdon. 2./ Mennyi Magyarországon az áramfeszültség. 3./ Mikor volt a II. világháború. ../html-2013/tudas-teszt.mp4 --- 2013. február 17., vasárnap --- - Deske! Licitálok az ajándékra: 1929-1976, öt kötetben + egy mákosrétes. A szállítást is vállalom, még februárban. Hmm? Ölel: L. - Határeset, elfogadom. Pontosan mennyi is az a mákosrétes? d. Most már csak az 1977-1982. kötetek... - Deske, [...] De azért (nem megválaszolandó) kérdés: mi vonzza - épp Magát - Illyés irányába? C. - Hogy három pálcával kezdődik a neve... I l l y é s... De hogy érdemben is válaszoljak. Fönnakadt Illyés-érdeklődésemen, vagy halványan ellenszenves is? Húsz éve az Esztergomi Tanítóképző udvarán élére állítva sok száz könyv száradni, eláztak a pincében. És hogy vihetek belőle. Előtte semmi verset nem ismertem tőle, csak a kötelezőt, Nem menekülhetsz. Ja, meg 56 őszén az Egy mondat… azt akkor félig meg is tanultam. Aztán ez a válogatott kötet megérkezett az ágyam mellé, és azóta ott. (Ötven évesen) vele kezdtem verset olvasni. (Naponta, aztán kissé bővült is a kör.) Beleszerettem. Barátom. Tanít. Ditirambus a nőkhöz. Fergeteges. d. - Kedves Deske! Ha nem jön össze a hiányzó 3 Illyés kötet, akkor itt vannak a neten; az OSZK / MEK könyvtárban. H. - Köszönöm, tudom, az összes. Naplót nem olvasok neten, sajna. d - A válinews-t se? pedig az baromi jó...próbálja meg...K. - Azt minek. Tudom fejből. d. Egy figyelemre méltó amatőr: - Deske, két napja motoszkál, próbálom megfogalmazni... Mit jelent valójában, amit mondott; komolyan venni a festést? Mindennapi cselekvést, felszínes kenések elhagyását, tanulást? Mindezt együtt? Döntés vagy módszertan? Vagy is is... E. - Semmit és mindent, valahogy tényleg igy van. Annyit mindenesetre, hogy ami megvan, komolyan venni, vagy komolyan kidobni. d. Gábor barátom / Vasárnapi Ujság (rövid u.) 1855.16.sz. Mária Dorottya cs. k. főhercegasszony, Magyarország nádornéja, József nádor neje. Boldog és boldogító házasságának szemtanúja volt számos évekig egész hazánk, s ide vonatkozólag csak azt említjük meg, hogy dicsőült férjének halálos ágya mellett oly páratlan gonddal őrködött, miszerint 18 napig le sem vetkőzött. Ha lenne fegyelmem és elszántságom új regényt olvasni. Akkor most biztosan ezt: Patrick Modiano: Éjfű. Elbűvölt a könyvet bemutató esszé a LIBRARIUS.HU-ban, Röhrig Esztertől. Nem azért, mert egy fotómat betették a cikk végére. ...Nem a sokunkban élő sztereotípiákat bontja ki előttünk: Párizs nyugtalanító, baljós, titkokkal terhes; a folyamatosan lebomló jelen, a szakadatlanul megelevenedő múlt és az otthontalanság városa. A Modiano-regényekben a szereplők neve, lakhelye, tevékenysége bizonytalan, esetleg gyanús, de mindenképpen meghatározatlan. Modiano a második világháború utolsó évében jött a világra, és jó néhány művében e háború (és Párizs, a „bűnös város”) mában is továbbélő, újabb és újabb néma tanúit leli meg sétái során. Néma tanún épületeket, neveket, telefonszámokat. ...Minden megélt esemény, történet a saját útját járja, bonyolult, kiismerhetetlen „érlelődési” folyamaton esik át, s csak nehezen, az emlékezés megerőltető és szinte lehetetlen munkája révén elevenedik fel személyes múltunk – érezzük olvasás közben. Az emlékek „elbeszélésmódjában” fellazul, szétesik, felszívódik a talán legszebb szerelmi történet, mit valaha olvastunk, mert ez a könyv a nehezen definiálható feltétel nélküli szerelemről szól... --- 2013. február 18., hétfő --- Tegnap a Farkastorokban. És a séta végefelé mégiscsak megtaláltuk az útmenti édes, zseniális bádogfeszületet – megvan. F/2013/055. Most már az odavezető utat sem fogjuk többé eltéveszteni. A 21-es buszról a víztorony után le. Át az Úttörővasút-síneken, az ösvény elágazásánál élesen balra. Onnét már minden rendben. Kilyukadunk a Németvölgyi temetőnél, 59-es villamossal haza. Lent sár, ott fönt még mély hó volt. Csönd, és elvétve madárhang. Lám, idáig máris eljutottunk + kettő óriásmákosrétes. Hogyan tovább. Még három kötet. --- 2013. február 19., kedd --- 04:42 Hogy fölmerült az évtizedek távolából a Kőfal ajtaja - emléke, csak megszereztem ezt a Wells-kötetet; Bűvös bolt. A többi novella alacsonyabban repül – legalábbis eddig –, de érdemesek a figyelemre, annyira ízes-gazdag a szövetük. Mind a fantasztikum világából. Elalvás előtt jók. Az egyik, a Kincs az erdőben így kezdődik: A kenu a szárazföldhöz közeledett. Az öböl kitárult, és a sziklaháton megtörő hullámtaréjon hasadék jelezte, hol ömlik a tengerbe a kis folyó; az őserdő tömöttebb és mélyebb zöldje mutatta folyását a távoli domboldalon. Az erdő itt lehúzódott egészen a partig. A távolban, elmosódottan, és szinte a felhők anyagtalanságával emelkedtek a hegyek, mint megannyi megfagyott hullám. A tenger, valami alig észrevehető áramlástól eltekintve, nyugodt volt. Az ég szikrázott. A faragott evezőt forgató férfi megállt. - Valahol itt kell lennie - mondta. És a Túlvilági utazásból, angyali: ...Platter bizonyos időre egyszerűen eltűnt a világból. A sussexville-i magániskolában nemcsak modern nyelveket tanított, hanem kémiát, kereskedelmi földrajzot, könyvelést, gyorsírást, rajzolást is, és minden olyan tantárgyat, amit a fiúk szülei, változó bogaraik szerint, megkívántak az iskolától. Platter alig, vagy semmit sem értett e különböző tárgyakhoz, de hát a középiskolában, az elemivel és a konviktusokkal ellentétben, a tanár tudása, nagyon helyesen, korántsem olyan fontos, mint az erkölcsi határozottság és az úri modor. Kémia-tudásában meglehetős hiányok mutatkoztak, és saját bevallása szerint a Három Gázon kívül semmiről nem tudott (bármi legyen is az a Három Gáz). Mindazonáltal, miután tanítványai kezdetben még ennyit sem tudtak, és minden értesülésük tőle származott, ez több tanéven át sem neki, sem másnak nem okozott különösebb nehézséget. S ekkor egy Whibble nevű kisfiú iratkozott be az iskolába, kit úgy látszik, valami rosszindulatú rokon arra nevelt, hogy minduntalan kérdezősködjék. Ez a kisfiú feszült figyelemmel hallgatta Platter előadásait... 08:38 Megint fölfedeztem egy őstehetséget. Ismételten rákérdeztem a lépcsőházban, mert nem akartam elhinni. Bellácska házmesterünk – na jó, gondnokunk –, aki egy tréfának? szánt megjegyzésem nyomán sütött nekem egy rúd mákosbejglit, állítja, csakugyan élete elsőjét csinálta. Megítélésképes vagyok, elképesztő. És mazsola is volt benne. Veszem sorra elő a tavalyiakat. Friss szemmel, mennyi az ilyen-olyan. A/12/25. Ilyen volt: És az ember búsan nézi az ilyenvoltot, fölmérve mindig a veszteségeket is. Tegnap is próbálkoztam evvel a pocsolyával a Lukács-kert kapujánál, sehogyse sikerült. F/2013/056 Vagy inkább ez? Amikor az ember ilyet kérdez, akkor már. Ez se az igazi. F/2013/057 Ez a munkám elkezdett működni/dolgozni. Küldtek fotót, már falon van. Fenyegető műterem - A/12/62 Tegnap: diakonus barátunk évi lakásszentelése, feleségestül. Még ők hoztak ajándékot; Katának cserepes valaminövényt; nekem üveg Egri Bikavért. Az aztán Katához került, főzéshez; valami húsba? teszi. Délelőtt: elromlott Panasonic GX700 csodatáskarádióm helyett azonnal Zuglóból egy ugyanolyan új, nagyszerű, 20 ezer. Délután ihlet, rálátás. Szelektálás. A gyengébb képváltozatokat, az üreseket és a dekoratívba csúszottakat dobtam ki, 60x60-asak. Csíkokra fűrészelve, mert a szomszédnéni cserépkályhájába. Este: megjött százhúsz méter keretnek való léc Esztergomból. Nagy tételben kértem, mert ritka szívesség; garantáltan száraz borovifenyő, a kért méretre vágva, és házhoz is szállítva. 0,8 cm-es falcléccel együtt hatvanezer. Bár most épp fölszabadult 16 keret. A/11/31 A/11/36 A/11/53 A/11/55 A/12/16 A/12/26 A/12/29 A/12/46 A/12/47 A/12/56 A/12/58 A/12/64 A/12/65 A/12/67 A/12/69 A/13/01 És lehet, hogy megtalálják nekem az Illyés Naplójegyzetek 1977-78 kötetét. --- 2013. február 20., szerda --- Ihlet: szűkölve és szorongva, de kidobtam második Nikonom, -kabátom, rádióm és printerem. Meg a síruhát. Erődemonstráció. Előrefelé kell menni. Három üres tartalék konzervdoboz. Azon még gondolkodom. 14:11 Két elintézendő tétel maradt, fekete és párizsikék festéket venni, valamit nagytekercs pukkanófóliáért szokásosan Köbányára, képcsomagoláshoz. Délelőtt mindkettőt elintéztem. Raktárak feltöltve, és teljes a rend. Most ülök az íróasztalnál. És üveges szemekkel bámulok magam elé. --- 2013. február 21., csütörtök --- 04:12. Történet. Hencegek itten, persze, hogy kidobtam a régi rádiót, ha már elfelejti a 16 beprogramozását, amitől zseniális, én meg olyan rohadt gazdag vagyok, hogy tudok venni egy újat. Mert azonnal ki érte Zuglóba, vagy hova. Itthon aztán a föliratozása; 1. gomb Kossuth - 107.8 – sorra. Beüzemelve, s az asztal baloldalán hadrendbe állítva, boldogan. Bekapcsol. Tökéletes. Aztán délután már üzemszerűen. És elfelejtette a progamozást, ez is. Mi van itt. Ezt a régi rádióm is tudja. Sapka, sál, szemétlapát, kisseprű, le a hatodikról a kapu alá. A harmadik kuka alján, krumplihéjak között. És akkor a kedvelt Fabre: A rovarok környezte és viselkedése - logikai elve alapján kezdődik a játék, a kizárásos módszer. Egymás mellé a két doboz, bekapcsolva. A kábelben rejtett érintkezés. Nem. A kompjuter közelsége. Nem. A telefon közelsége. Nem. A túl sokat elosztó elosztó. Nem. Másik konnektor, de ezen már nevetni kellett. Nem. És itt megáll a ész. Hol működik, hol nem. Mármint egyformán, mind a kettő. Föladom. Elő a használati utasítást. Semmi. Még egyszer átolvasom. Semmi. A felületességem. Harmadik olvasatra egy lábjegyzet: Ha kikapcsolva, ÉS A KONNEKTORBÓL IS kihúzva, egy idő után elfelejti... Ez meghaladta fizikai ismereteimet. Stimmel, a hiba azóta, hogy mindenek fölé egy főkapcsolót rendeltem. Most itt állok két tökéletes rádióval, melyiket szeressem. Talán inkább a tízéveset, a koszosat. Húszezer forint még akkor is sok, ha magamról van szó. Vigyem le a nyaralóba? Ahol évente négy napot? Vigyem vissza? Kisstílű. Túl nagy érték, itt már rég nem a pénzről van szó. Amúgy se stílusom. Melyik rokon örülne neki annyira, amennyit ilyen esetben joggal megkövetelhetek. Mégis, a földkerekség legjobb rádiója. Egyelőre nézem őket, meredten. Talán be kéne kapcsolni. Az egyiket. 06:27. Azt mondja, ha Isten semmi más eszközt nem lát már megsegítésünkre, megengedi a bűnt. Nem előidézi, nem adja, megengedi. Hogy belássam a jóra képtelenségemet, ha a magam erejéből akarom. - Deske, nem értem, tegnap maga volt az ügyeletes takarító a házban? Vagy sürgős takaríthatnékja támadt a rádió elromlása okán? A régi rádiót soha nem húzta ki kikapcsolt állapotban a konnektorból? F. - 1. Kisseprű. Talán még nem tetszett kukát a fenekéig kipakolni. 2. Soha. d. 08:34. Kedves Deske, "06:27. Azt mondja, ha Isten semmi más eszközt nem lát már megsegítésünkre, megengedi a bűnt. Nem előidézi, nem adja, megengedi. Hogy belássam a jóra képtelenségemet, ha a magam erejéből akarom.", ez nagyot ütött. KO. S. - Kedves Deske! a printert magam is szívesen vettem volna. A kukába egy rádiót? Szerintem még most se késő, ha bármelyiket kirakja valahová. E. - Köszönöm. Ezt a printert nem. Ebből a szempontból is mindent átgondoltam. d. 09:51 Kedves Dezső! Ma 18 óra körül beadnám az Illyés 1977-1978-as kötetet. Ha Önnek is jó... Z. Akkor már csak az utolsó két kötet. Megpróbáltam Illyés lányát fölhívni, hátha van neki duplum, adnék érte egy képet. De nem veszik föl. Föltankolva. Ez a hét üveg mind rám vár, elfogyasztásra. És ez csak egy része, a terpentin. Kezdődik a szezon. F/2013/059 11:50 Minden meg van csinyálva, muszáj festeni. Indításkor kényszerhelyzetbe akartam hozni magam, hogy rutinmanírjaim ne működhessenek a továbbiakban. Ezért ezek az eszement színek. Most itt tartok. (Aláírni muszáj, az is egy folt.) A/13/02, 60x60 cm. - 17:27 Kedves Váli Dezső, szívesen megveszem húszezerért a rádiót, ha még megvan. Jó hasznát venném a nyaralómban. Üdvözlettel: W. - 18:21 Indulok vele a postára. Ha igaz, megkapja holnap. És köszönöm. d. És persze most szomorú vagyok. Ilyen hirtelen égből jött tökéletes megoldás. 13:35 Tisztelt Váli Dezső, a Vigília májusi számát szakralitás és művészet viszonyának szenteljük.[...] A „Beszélgetés” rovatunkban több neves képzőművész vallomásszerű írását. Megtisztelné a folyóiratunkat, ha egy rövid (max. 5– 6 ezer n), címmel ellátott írásban megfogalmazná néhány gondolatát ezzel a témával kapcsolatban, s arról is írna, hogy az Ön művészi gyakorlatában és életében hogyan van jelen a szakralitás, illetve a vallás. Kérem, jelezze néhány napon belül, hogy számíthatunk-e az írására. Kedvező válaszában bízva tisztelettel üdvözli P. 19:07 Küldöm a kért cikket, és fölhívnám szíves figyelmüket, mutatom egy Keresztút-munkám két változatát, hátha valamikor föl tudnák használni. Letölthető nyomdai minőségben honlapomról, deske.hu -- grafika-- 1989. illetve 2003. http://deske.hu/graf/jpg/b8944-egyutt.htm http://deske.hu/graf/jpg/b0308-egyutt.htm Szívélyes üdvözlettel: d. 2013.2.21. html-2013/vigilia-cikk.htm C.11795 ÉLEM ÉS VALLOM I. Reggel vallásos vagyok. Imaidőm évtizedek óta 05:40 - 06:40. Utána hívő. Hívő módra biciklizem és hívő módon mosok fogat. Másképpen ezáltal? Igen. Másképp is festek? Műterembelső-témát? Igen. II. Mire való a művészet; egy kép, egy szobor? Minden jó mű villámfény idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét. Megismétlem. Minden jó mű villámfény idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét. Egy lengeöltözékű nőszemély ábrázolása is? Igen. Kedves Váli Úr, hálásan köszönjük az írását, örömmel közöljük a májusi Vigiliában, és valószínűleg a Keresztutat is, vagy részleteket belőle. Köszönettel és tisztelettel, P. Ja, és reggel újra próbálkoztam avval a Lukács-kert sarki pocsolyával. F/2013/060. Mi volt még. Szerződés a Kossuth Kiadóval, sínen van, a C. Napló e-bookot ők is terjeszteni fogják, ingyér. Aztán vagy tíz mail-váltás, még egy postai út, Barsi atyának a Hittanlecke-keresztút változat. Valamint fölbátorodva Illyés Naplójegyzetén – szegény, élete vége felé elég sokat fájdalmaskodik – , a test dolgai. Hetek óta mindenem viszket, evvel nincs fegyelmem foglalkozni. Nem is olyan kellemetlen vakarózni. Talán a Lukács klóros vize. Fogyásjáték már nincs, a testsúlyomat tartom, ami a három éves max. minusz 15 kiló. Ettől a reggeli futás kvázi repülés. Hogy ne hízzak – tapasztalom – rengeteget kell nemenni. Édességet épp negyed éve kerülöm, beleértve a nagyszámú mákosbejglimókát is. Azt Kata eszi meg, vitamindússág okából. Az édességi fordulónapon egy mignon volt, ünnepélyesen. A MENÜ-ben a VÁLINEWS-t kurrens (kis)betűre vettem, mert micsoda téveszme épp ezt reklámozni magamból. --- 2013. február 22., péntek --- A/12/43 A/12/44 A/12/53 Az akadémiai Filozófiai Intézet új igazgatója képet szeretett volna tőlem hivatali szobájába. Az jó, ha használnak; kapott. Hely volt, hármat. Ennyit és ekkorát, meg ilyen újat tulajdonképpen nem szívesen ajándékozok, de nem volt mit tenni. A hely/zet kívánatos, és van egy harminc éves súlyos tapasztalatom. Akkoriban kerültek tőlem letétbe képek. Évek múltán kellett volna belőlük néhány vissza, abból mindenféle bajok; szomorúságok és sértődések. Beláttam, a szisztéma nem működ. Posta levlap tizennégy helyre: magának adom. A másik tapasztalat, hogy intézménynek nem adni. Pl. az Iparművészeti Egyetemen egyszer valaki megtalálta életem egyik legjobb képét, egy szekrény mögé volt becsúsztatva. Annak a tulajdonjogát is átírtam személyre. Ajándékozni egyébként agresszió; az életre szóló kötelezettség. A bonbonmeggy kivétel. 05:28 Most kaptam, figyelem!  Ha most, vagy a közeljövőben rozsdamentes menetesrúdra van szüksége, ne habozzon! Csak hírlevelünkre regisztrált partnereinknek! M6 x 1000 A2 menetesrúd 171,20Ft + ÁFA/db (kk ár*: 435 Ft)! 08:31. Sulykolandó törzsvendég státusomat, a kabinostól kértem egy kiflire valót. - Az mennyi? - Huszonhárom forint. - Csak két kiflire valót tudok adni - mondta kesernyésen. Hót fotózni jó. F/2013/061 -062 Ideje lenne befejeznem. Jönnek az újak. Képáruház.Hu Irodafelújítás faliképekkel, cégeknek -20% - 35%! Aktuális vászonkép akció. Tőbbezer képtéma - bármilyen méretben. Csendéletek, műterembelsők! Nyerje meg partnerei, ügyfelei bizalmát már az első pillanatban! A képtelen irodák ideje lejárt! Már egyetlen kép is sokat számít! Ajándék februári kupon a kollegáknak! -10% --- 2013. február 23., szombat --- Ezt az angyali házaspárt az évek során – kissé irígykedve – sokszor elnézegettem, kijőve a medencéből. Szombatonként járnak. Mindig ugyanaz. A nagydarab mackó ott toporog-sürög asszonykája mögött, és látható boldogan és teljesen fölöslegesen besegít a hajszárításba. Nagyon szerethetik egymást. Az asszony, a Tera - később ugrott be az azonosság - a sávomban úszik, jól, háton, és egyébként nem néz hátra. Úgyhogy egy idő óta nem kerülgetem, hanem inkább eggyel beljebb, mellette. Pár hónapja sikerült összeismerkednem velük. - Hiányzott a múlt héten. Igazoltan? Megint Firenze? - Diszóvágás. És föl is dolgoztuk. - Kolbász is készült...? Az nagyon jó lehet.. házikolbász... - Hozunk. A következőkben egy pár valódi kolbász alufóliában, kontra egy DESKE.HU-kötet. Aztán most reggel rövid műteremlátogatás. De jönnének, ha lehet, barátjukkal, majd legközelebb. fotó: F/2013/063 10:17 Fotót kaptam. Új rádióm az új gazdinál. Megérkezett. Könyvkiadó barátomat még szeptemberben kértem, az ő könyvük volt, cége intézné el, hogy C.Naplóm e-könyv változata nyilvánosságot kapjon. Aztán most én kezdtem foglalkozni a dologgal. OSZK / M. Elektronikus Könvytár http://mek.oszk.hu/08900/08972/index.phtml BookandWalk http://bookandwalk.hu/C-Naplo-1959-1992-7674-ebook.aspx Mercator Stúdió, El. Könyvkiadó http://www.akonyv.hu/ eKönyv Magyarország Kft. / ALEXANDRA, LÍRA https://www.ekonyv.hu/hu/konyv-reszletei/c-naplo?eid=2481 Kossuth kiadó /hamarosan aktiválja 2013.2.21./ http://www.multimediaplaza.com Apple Áruház https://itunes.apple.com/hu/book/c.-naplo-1958-1992/id603529483?mt=11 --- 2013. február 24., vasárnap --- Ezen a mohóságomon nem tudok uralkodni. Miért nem elég nekem kölcsönbe, ha amúgy nem vagyok gyűjtögető. Meddig fogom őrizgetni. Persze játék; elsősorban. Hát meglett az utolsó két kötet, Zelk özvegyétől. Persze nekik megvan a teljes. Próbáltam cserébe egy képet rátukmálni. (Csak poén; örülne neki, csak nem cserébe.) Ha Illyés Gyula lánya tényleg talál nekem duplumot, ezeket visszaadom. És Kecskeméten addig nem állok föl az asztal mellől, amíg ezt a nyolc kötetet. Zelk utolsó éveiben a Svábhegy-oldalt látta. Mi volt még. Erzsébet asszony kompjuterébe kicsit belepiszkáltam. Verseskötetét szeretné ismertebbé tenni, elhoztam pendrive-on. Talán egy ismerősöm rátesz majd belőle néhányat a Facebookra. Tea-sóskeksz közben kiderült, Cirmi szimpatizál velem. Pedig válogatós. Kezem a fotelból a földre lógattam neki, többszörösen megkereste. Na, nézzük, tényleg találomra: 1981. október 1. Thomas Mann híres-sikeres (minden világnyelven kiadott és körbetapsolt) Naplójának egy részlete: dupla élmény annak, aki maga is naplót ír. Tények, ellenőrizhetően hiteles tények. S milyen egyhelyben topogás, abban a nagy írói élet forgatagában. Egy detektív lopakodik, az ügyészség vagy egy féltékeny házastárs megbízásából s írja tüzetesen: itt kaviáros előétel fölé, ott egy valóságos grófnő felé hajtotta fejét korunk nagy szelleme. S mit tudok meg róla s mit a korról?... De – különös tapasztalat – szorongva – mintegy voyeurként: kéjlesőként – nézem a nagypolgár Thomas Mann ténybeszámolóit is. Irályát – a végehosszatlan mondatait – kezdettől untam: Flaubert nyílsuhanású telitalálatai neveltek. Mi ejt meg mégis? Pletykaszomjunkat fölkelteni – ez is irodalom? Kellően adagolva. --- 2013. február 25., hétfő --- 20:33 Hír jött. Persze engem, a sokat hányatott hetvenévest az érdekelne, mi lesz tavalyelőtt általa beígért kiállításommal. Gulyás Gábor a Kosuth Rádió Gondolat-jel vasárnapi műsorának adott interjút. A Műcsarnok lemondott főigazgatója megszellőztette: mégis marad. Mint ismeretes, a Műcsarnok tulajdonjoga a Magyar Művészeti Akadémiához (MMA) kerül, ám a működéssel kapcsolatos vétójog mégsem került bele a kormány-előterjesztésbe. Gulyás az interjúban most így nyilatkozott: "…január elsejével nem állt elő az a helyzet, amelyet kilátásba helyeztek. A munkát, amire fölkértek, és amit nagyon sokan támogatnak, azt szeretném végezni". Végre itt az ősz, az édes ősz. Lukács-kert, reggel. F/2013/065 - Deske, valóban ez van az Illyés-naplóban: "... abban a nagy írói élet forgatagában"? Nem az, hogy "...az írói életnek abban a nagy forgatagában"? N. - Valóban az. d. - Most hangolt le. Író ne írjon le szerkezetileg hibás mondatot - legfeljebb tudatosan, környezetfestési szándékkal. De ez nem az az eset. Fafejű lennék? N. - Kár a negatívra figyelni. Fárasztó. Szellemet így is lehet csiszolni: Vadas Ernő fotótanulóit kivitte a pusztába, a Hortobágy legközepére, ahol semmi nem volt; tessék itt témát találni. d. - Foglalkozási ártalom: a nyelvi hibákat javítgattam egy életen át. Ja, még valami: hogy Maga mit élvezkedne a fotóapparátjával a Hortobágy közepén! N. - Kérdezték is Ernő bácsit a fiatalak. Aztán ő a négy ujjából keretet csinálva elkezdett témákat mutogatni. Azért lettem levelétől kissé nyugtalan, mert én érteni vélem a szósorrend okát. d. --- 2013. február 25., hétfő --- A szél. Mára a levél ide került. Ha már info, legyen korrekt. Készülödöm. Szakmai életrajz az NKA ALKOTÓI TÁMOGATÁS pályázatához. 1942. szül., Bp. 1959. kezdek festeni. 40 kép/év 1990. kezdek úszni. 1200 méter/nap 2000. minden munkám: deske.hu, 27 ezer fájl 1986. Munkácsy-díj 1993. és 1997. Pollock-Krasner díj / New York 2011. Prima Primissima / Prima díj 152 munkám magyar múzeumokban 057 önálló kiállítás 042 díj 009 könyv munkáimról, részben digitális formában Mára sikerült pontosítani. Ha hátúszásnál a platánfa első és (nem a harmadik, hanem a) negyedik ága a tövénél összeérve V-betűt alkot, sőt azt meghaladja húsz centivel, akkor forduljak hasra, mert egy tempóra vagyok a faltól. - Kedves Váli Dezső! Gondoltam egyet (csakazértis) és jövő héten elmegyek Párizsba néhány napra. Mivel tudnék örömöt szerezni Magának, mi onnan való (de ne három keksz, jó?) Üdvözli: H. - 4. d. - Kedves Mester, gondolom 21-es buszt akart írni: <> .Üdvözlettel: L. - Köszönöm, jav. d. Fiammal versenyben, ő se esz édességet, régóta. Illetve ezt én tanultam tőle. De vasárnapi ebédnél egymást igen kínálgatjuk, mindenféle ördögi módszerrel próbáljuk egymást sztrájktörésre. Most mail neki: A legjobb szlogen, neked dedikálva: AZT A PICIT CSAK NEM FOGOD MÁR A TÁLBAN HAGYNI! Istenem, micsoda gazdagság, amiben járunk, térdig. Pár éve visszaadtam a Zelk-prózaköteteket, hogy köszönöm, belenéztem, és nem tartom meg, ugyanezt jobban leírja versben. Most elkértem és elfogadtam a Reménykedem és rettegek-et, publicisztikája 1963-tól végig; 81-ig. Körbenéztem a neten, hogy a másik két prózakötetben mi van: Nappali menedékhely és Egyszervolt ember. Ezekre nem találtam elegendőt, akkor telefon; a legilletékesebb, a szerkesztő mondta el. A kapott kötetről egy 1986-os Irodalmi Közleményekben Rónay László így beszél: Zelk Zoltán: Reménykedem és rettegek. Prózai írások 1963-1981. Bp. 1986. Szépirodalmi Kk. 477 1. ...„Isten szegényeinek gazdag seregében" járt-kelt ő is, mint egyik legkedvesebb költője, Berda József tette, aki Kosztolányitól kapott felöltőjében jóféle borral kevert fokhagymaszagot árasztva csörtetett az irodalomban, s arra tanította példájával, hogy szerencsésebb a műre, a költészetre figyelni, mint a magatartásra. Nem haboskávét evett kuglóffal, mint a Simplonban uzsonnázó asszonyok, hanem azt leste, betérve egy kis beszélgetésre Tersánszky, Nagy Lajos, József Attila és a többiek, hogy megossza velük gondolatait a versről, melynél nem ismert fontosabbat... Fiatal korától elkezdve pontosan tudta elkülöníteni az egyéniség sajátos pózait az íróság lényegétől, a mű immanens mondanivalójától. Ezek a tulajdonságai... http://epa.oszk.hu/00000/00001/00348/pdf/00348.pdf --- 2013. február 27., szerda --- 04:45 Este az Irodalmi Múzeumban Tettamanti grafikus megnyitója. Különös figura, leginkább Népszabadság-illusztrációiból ismerem. Egy dolgot tud, ami kettő: abszurd és szorongás. Fölmerül, aki egy valamit tud, az valószínűleg mindent tud. Helyénvaló, hogy megünnepelték, két terem összenyitva, tele emberrel. Arról ő nem tehet, hogy ez nem kiállítási műfaj. Átfutottunk rajta. Ahogy egy vicckönyv tűrhetetlenül unalmas tíz perc után. A földet vissza nem veszünk!-ös Esterházy nyitotta, szokottan hülyéskedett, és közben halálosan pontosan definiált. Valahol a szövegét majd újra el kell olvasni. Harminc éve egy megnyitómon egy kollega kezembe nyomott egy ecsetet, onnét az ötlet, vittem T-nek egy dedikált kötetet. Nemcsak hivatalosan örült. Utána Katával mulattunk; a szemköztiben barnára sült csirkedarabok, sok bőrrel, meg rósejbni. Rettenetes jó volt. Meghíztam. Hazafelé kettessel, ami a világ hatodik? legszebbnek kinevezett villamos útvonala, méltán. Ez a levél még ma is itt (ott). Ez valamiért olyan megnyugtató. F/2013/068 És egy fanyar hajléktalanötlet lehet, reggel láttam a Frankel Leó úton, a híd torkolatánál. F/2013/067 Jobb így a szobor, nem?! --- 2013. február 28., csütörtök --- Hogy Gábor visszatért a Vasárnapi Újsághoz, de immár csak az otthoni - lassúbb gépén, égetően szüksége lett valahogyan begyorsítani a netről bejövő PDF-fájlok elérhetőségét. És talált valamit, az Arcanum cég eléggé nem dícsérhető módon végigszkennelte (fotózta) a 3000 lapszámot. És – 34 giga – winchesteren árulja, 40 ezer forint. De hát ez így csak álom. Gábornak. Megoldottuk (nem saját pénzből). Kocsival az Őrmező Lakótelepre, de ott kiderült, a winchit nekem kell hozni, csacsinkáim azt nem írták ki a honlapjukra. Még egy forduló. Délre Gáborhoz: meglepetésileg, hoztam valamit. Másodikra sikerült föltelepítenem. Nekem is nagy öröm. Bíztatom, ezen a területen az ország legjártasabb szakértője. De sőt, valószínű, az egyetlen. Ő már töviről-hegyire. Amit ő megír, meg lesz írva. Amit nem, az soha. Nem egy felületes doktori disszertációt látott erről a témáról. Ma délelőtt a Széchényi Könyvtár Kézirattárába, két év napló két dossziéjával. És mellékesen megkérdeztem, hogy semmi közöm hozzá, de a raktárban ez a 34 iratdobozom négy éve ugyanott, a földön, mikor kerül polcra. A jövő héten. Két délelőtti fotó. Az első a Széchényi Könyvtár főportája mögött. Lelövöm a poént, nyilván elfogyott valami oda kitett. A második, hazafelé sétálva hirtelen ötlettel benéztem az MTA Filozófia(i?) Intézetbe, mi lett a képeimmel. – Kedves Deske, egyszerűen kíváncsi vagyok, mit gondol erről, amit a naplómban írtam. Válaszolni nem muszáj - Isten köpenye szegélye pedig nem hízelgésből van ott. <> A. – Köszönöm. Jó. Thorma érdektelen. Egy súlyos ponton más a véleményünk. A képzőművészetnek nem feladata az ilyen csip-csup egy-két százados problémákkal foglalkozni, mint egy világháború. Avval sok más emberek foglalkoznak. A müv. az ember legmélyebb, alapvető kérdéseivel fogl. d. – Felszínesen fogalmaztam. Azt akarom mondani, hogy mások lettek az ember legmélyebb, alapvető kérdései. Pl. renaissance idején felfedezte önmagát, az egyéniség helyét a világban. A XX.század pedig (talán) éppen az emberi lét rettenetes bizonytalanságáról szól (akárhogy is), nem arról, amit Thorma festett. Van annak valami oka, hogy a mindenféle izmusok egybeesnek időben ezzel a bizonytalansággal. Azt hiszem, vélem, sejtem, hogy a művészet (most konkrétan a festészet) ugyan egészen más módon: nyelv nélkül!!! a filozófia megnyilvánulási formája, nem pedig ügyes ecsetkezelés. A. – Igaza van, a lényeg közelítése korszakonként változik. De úgy gondolom, az ember alapvető kérdése, miért élünk-miért halunk meg, és az ehhez kapcsolódó néhány társkérdés nem változ. d. És gyeplő közé a lovakat (bocs) antikvárice tegnap kiegészítve, Múzeum körút, meglett a teljes Zelk-életmű, a hiányzó három kötet. Most hét. Mégiscsak érdekel a (nyilván másodrendű) prózája is, a novellák, saját rovatai az És-ben, Új Tükörben. És csakazértisből akkor már megvettem (újra) a gyerekversek kötetét is. És most boldog. Lehet, hogy olvasni is fogom őket. – Tisztelt Váli Dezső művész úr! Négy lelkész testvéremet felkértem, hogy az Evangélikus Egyház internetes honlapja (evangelikus.hu) számára az Ön Koldus keresztút - B/89/44 sorozatához írjanak rövid meditációkat. Elképzelésem szerint a böjti időszak második felében a képek és a meditációk naponta jelennek majd meg. Ezúton kérem tisztelt Művész úr engedélyét. Tisztelettel: G. evangélikus teológus – Honlapomon rajta, hogy minden munkám, korlátozás nélkül. Ez az un. CC; Creative Commons kategória, a copyright helyett. Két feltétel: mű címet, és szerzőt feltüntetni. Megköszönöm, hogy használnak. És örülnék, ha mailben majd megkapnám. Szívélyes üdvözlettel d. Holnap reggel – valószínű – hajnali sztráda, aztán 06:10h: a kecskeméti 50 méteres fedett medence első vagy második bólyaközi sávja. 07-08h: cuccok fölhordása az első emeletre. Barsi atyától egy küldeményt köszönő képeslap. 2013. februári olvasó: (377015) 3651 /hó, 130 /nap előző levél  összes levél VÁLINEWS; 216. levél J.-nek, Le Meux-be / 2013. március --- 2013. március 1. péntek, Kecskemét --- 11:30 Az idei március alapos rémülettel kezdődött 02 órakor. Pisilés közben eszembe jutott, rémlik valami, nem járt le véletlen a jogsím? PC nyit, 18 pontos piros félkövérrel: 13. 02. 08. Ilyesmiben s/nem vagyok könnyed. Google, eljutottam egy magánrendelőig, ahol azonnal, szombaton is orvosi vizsgálat, hatezer. Vagy pl. az én háziorvosom rendel-e ma. És ha igen, fogadnak-e utána Mechwart téri okmányirodában. És ha Kecskeméten? És ha rendőr? Féladag reggeli; 3/4 5-kor indultam, a fekete sztrádán tömény köd, szerencsére egy osztrák, aki ilyenkor is lát. Beálltam mögé. Uszodabérlet idén éppen háromszoros áron, 5400, tíz alkalomra. Hat után tíz perccel a zuhanyozóban. Versenyzők ma nincsenek, egyedül egy sávban, ami a kézlapát miatt jó, 1250 m, ok. Egy öreg úszómesterrel egyeztetjük, hétre érdemes járnom, akkor vége az edzéseknek. Vissza a telepakolt kocsiba, nem törték föl, igaz Pesten sem, ott egy éjszaka állt a ház előtt megrakottan. A jól ismert út, az állatkert kerítését átfestették. Aztán már a Nagyablakos Ház; gondnoknőnk mosolya. Alpinista, de most egy gyümölcsfáról esett le. Én még kabátban, ő tiz perc alatt bejelentett hétfő 11-re az itteni okmányirodába. Nemcsak a baj nem jár egyedül. 09:05-kor már hazafelé a szomszédban rendelő orvostól, megvan az egészséges vagyok-papír is. Az orvosnak röviden megmagyaráztam az Illyésnaplók fontosságát. Azóta itthon szobaépít. Mindjárt kolompolnak ebédre. Ketten vagyunk vendégek. És van a Kriszta, a fáról esett gondonokunk, aki most biceg. (Tudom a nevét.) Idén hoztam futócipőt, talán 17:40-kor kéne, egytized rózsafűzér idejére, talán a ház körül. Tavaly rendbehozták a sétányt, ott lehet sötétben is. A fotókat nézve pofáncsap Lénárd Sándor, 20 éve olvastam; ha gazdag vagy, új helyen a régi életedet vásárlod meg magadnak. Vagy valahogy így: Új életet kezdve ne légy gazdag, mert majd régi életet vásárolsz magadnak. (Mint ő zongorát, a brazil őserdő szélén.) F/2013/071, -072, -073 Ez a 17:40 jó lesz a futáshoz. Három kör, 10,5 perc a sötétülő ég alatt a kanyargós kerti ösvényen, kabát, tarisznya nélkül. Fekete fák. A kutya kísér. Jó. --- 2013. március 2., szombat, Kecskemét --- Érdekes, nagyböjtben a reggeli zsolozsma himnusza nem változik napról napra; állandó. Ezt a két pimasz sort szeretem benne nagyon; a teljes bizalom engedi: Adtál üdvünkre szent időt, adj hát bűnbánó szívet is Hogy mi viseljük Ádám apánk bűnét, itt mindig udvariasan csuklottam egyet, hogy is van ez. Ma ezt pofonegyszerűen magyarázta Balázs atya, és el is fogadtam egy életre. A dolog igazságos. Ha a papa elkártyázta a családi vagyont, a gyerekek viselik a következményeit. Innét már egyszerű nekem folytatni: emberméltóságunk, önérzetünk sem abból következik, hogy hihetetlen tehetségesen tudunk őszibarackdzsemmet kreálni, hanem istengyermek voltunkból, ab ovo (ha jól emlékszem erre a fogalomra). A tegnapi fotó innét indult, míg valamennyire elfogadható lett. Számomra. Photoshoppal megmunkálva. Ismerős ez az embertípus, ugye, akinek az a magánélete, hogy kedvtelésiből mások életében kutakodik. Egy marha pszihológus(nő) azt mondta Katának, hogy enyhe autista lehetek, a "rendmániám". (Lehet, hogy az vagyok. Nahát.) Jelzem, a rendnél az egyre jobb szerszámaimat szeretem jobban; közhelyem; ez az öregkor legelőnye. A kertból jövök, farostlemezeket smirgliztem az imént, és most is és mindig igazi boldoggá tesz, hogy fogantyúval följavított csiszolóeszközömmel ez harmad fáradsággal megy, immár évek óta. Fél tizenegy, hát elkezdtem, menetrendszerűen. Sőt, van valami homályos elképzelésem. Úgyhogy, ez itt, ez a borzadály nekem most reményteli állapot. A/13/03, 60x60 cm., idén ekkorákat hoztam. Fél tizenkettő. A kép e percben épp annyira hasonlít indító víziómhoz, mint Szolzsenyicin a meggybefőttre. Fél egy, tényleg, mindjárt kolomp ebédre (számomra rázzák a földszinten). Most már annyira hasonlít, mint Szozsnyicin a szolfézsre. Délután három helyett öt kör futás a kerti sétányon. Nna. Megcsináltam Gábor Vasárnapi Újság / Korai címlapok - fejezetét; remek ábrák, orosz katonák a hóviharban, tiszai halászok, királynő ravatalon... és föl is tettem a netre, talán mostantól lesz időm / fegyelmem / energiám olvasni is. --- 2013. március 3., vasárnap, Kecskemét --- Kissé aggódva vezetek lejárt jogosítványommal, ugyanis olyan feltűnő szabályosan, hogy az valóban feltűnhet egy rutinosabb rendőrnek. Cifrapalota, Don-kanyar - kiállítás, a sarokban álló videóból harsog a korabeli híradó; az Erdélybe bevonuló magyar hadsereget rezesbanda és népi rokolyás lányok, virágcsokorral. És katonatemető, a friss sír körül álldogáló fagyoskodó honvédek. Ebéd után a teraszzugban üldögélés, napozásféle, amiből hamarosan a kutya is részt kért. Próbáltam tanítani, mutassa, hol vakargassam. Buta kutya. 30 éve ezt a nyulunk is megtanulta. F/2013/074 Ha gazdagságba keveredem, mint tegnap is, hamarosan mélységesen lehangol, amiből nehéz aztán kikeverednem; hiszen nevetséges a birtoklás, mert halálszagú. Talán mert tízévesen elvittek Irén néni hagyaték-felszámolására. Vihetsz, amit csak akarsz. Egyébként egy kalapácsot. Később meg Senecán nevelkedtem. Tegnap egy fölös tárgyat vettem magamnak - beleszerelmesedtem - és most azon vitatkozom, hogy háromezer kilencszázkilencven forintba került-e, vagy négyezerbe. Nem először így. Negyven éve London külvárosában órákat gyalogoltam; itt gyártottak egy párizsi múzeum teremőr nénije alatt megcsodált széket. Fölállítottam, elolvasni a szék fenekén a gyártóját. Ha nem szombat van és üzemszünet, nem lehetetlen, hogy utam második felét (110 múzeum körbe, Európában) tarisznyámmal + egy fémvázas székkel teszem meg. Hacsak nem dobom el két országgal arrébb, kijózanodva. Evvel az Illyés-naplóval is nyakamba szakadt a micsoda. 1929; a legkezdetek, máris rettenetesen jó. Mi lesz evvel a nyomorult nyolc kötettel. Ötszáz évnyi. Nagyon ismerős dolgokról ír. 1929. október 26. A költő csodálkozva látja, hogy az a mű, amit ő hívott életre, önálló életet kezd élni, saját törvényei szerint fejlődik, lesz kész, és fejeződik be. Az első sorok után kiszökni igyekszik alkotója keze közül; egy rím vagy egy megejtő ritmus sugallatára merőben új cél felé kanyarodik. Látja, míly kevés valósult meg abból, amit ő kifejezni akart. Elégedetlensége annál nagyobb, mert maga sem tudja pontosan, mit akart kifejezni. Az emberek nem ugranak a Dunába afölötti kétségbeesésükben, hogy az életnek nincs semmi értelme (ami pedig a versből világosan kitűnik), és nem fognak fegyvert, hogy most végleg örökre lerázzanak minden szolgaságot, aminek lerázására a költő szerint ütött a tizenkettedik óra. A költő szomorúan nézi művét: nem röpül az, nem ad enni, nem gyilkol, egyszerű tárgy lett a világban, mint annyi más, mondjuk egy tükör. Egy Zelk-szösszenettel könnyítek a sorsomon; leírja egy szomorú estéjét, hogy szigligeti sétáján egy nyomába szegődött kóbor kutyát megetetett, de a továbbiakban nem tudott rajta segíteni. Illyés az ész, Zelk a szív. Szinte pontosan egyszerre éltek, haltak. Este már hét kör futás a kertben. A szomszédos állatkertből tisztán az édes oroszlánszag. Már sötét, kerítésünk túloldalán kattog, elzúg a szegedi gyors. Fénylő ablakai négyszöge. És valahogy ez is biztató, megnyugtató, nem is tudom, miért. Hú! Most már úgy hasonlít új képe, mint Szolzsenyicin Szolzsenyicinre! Szeretném elcserélni a 90 cm-es Válimmal! A. Deske, Illyés a zsenialitás 100-asa, tán egy dolgot kivéve... egyébként tárgyaink jelentős része szükséglet... kisebbik gyengeség... pillanatnyi vigasz... fegyelmezetlenség...., szóval ami tévedés, a vers, a könyv, a zene a kép, nem válik tükörré, nem létük entrópiát okoz... mi a fenéből tanulnánk különben? hogy ismernénk meg a világot? és hol kutatnánk a lét kérdései körül? A zsebünkben? T. --- 2013. március 4. hétfő, Kecskemét --- 26:54, vegyesben, 1200 méterre. Elképesztően jó idő, ilyet tíz éve nem úsztam. Tényleg, a fogyás tenné, hogy jóval könnyebb vagyok? Utána reggeli, a Mohácsi Győzelem (mármint a törököknek, meg is ünneplik, állítólag évente) kutyafasza, hogy én a sült szalonna és pirított hagyma felét a tányéron hagytam. - 08:43 Deske bácsi, árulják a Váli-monográfiáját 3800-ért a Vaterán! O. http://hasznalt-konyv.vatera.hu/muveszet_epiteszet/kepzomuveszet/vali_dezso_vali_1721903105.html - Köszi az infót, az nekem is kéne. De ennyit nem érek meg magamnak. d. - 09:44 Láttam, hogy föltette a news-ba is. Már el is vitték. O. 10:14 A mai képet igen fürgén kellett, tizenegyre okmányiroda lesz, a lejárt jogsi. A/13/04. Csak annyi az aggodalom, hogy - Kata nincs itt kontrollnak - némely zöldeket és sajnálatosan? szürkének látok -, mert hogy zöldről indult a kép. Remélem, nincs itt valami nemtudott gubanc. Ez a szezon jól indul. 11:10 re fotózással együtt kész voltak, meg is dicsértem őket, és kértem ajándékba egy szolgálati golyóstollat, mert azt otthon felejtettem. (Mosolygott, embert csináltam az adminisztrátorból.) Aztán egyet kaptam a Háztartási boltban is, a smirgli mellé. Séta a belvárosban, nem hagytam bennük a kifizetett parkolási díjat; egy régiségbolt, Lacika javasolta. Felismertek; a raktárat is megmutatták, kortársak is, egy kétes Kazovszkij. És hogy tőlem is szívesen vennének munkát. Katalógusokat kapok. Egy másik kereskedőtől egy ötkilós 1962-es évfolyam Kirchenzeitung für das Bistum Aachen, képekkel, talán tudja használni Mikifiam. Ilyenfajta raktárkészlete sok grafikusnak van. Vagy inkább volt. Mondják, bíborosunk is esélyes pápának. Ennek nagyon örülnék, ha ő Rómába, akkor nekem új püspököm lenne. Ugyanis azt a privilégiumot, amit tőle kérnék, Erdő Péter jogtudós biztosan nem adná meg. Ahogy mondják, az vesse rám az első követ, aki utolér. Játszom. Valaki megsúgta nekem-, biztosra ígérte, sokkal szebb képeket festek, ha testsúlyom akármilyen sok, de majd hatossal kezdődik. Ezen dolgozom. Futni úgyis kell; ma már tíz kör, 31:49, ez szűk négy kilométer lehet; fiatalon se futottam ennyit. Mínusz tíz deka. Az úszás is. Ezért vettem két napja pontosabb fürdőszoba-mérleget, digitálisat. 3990 HUF; vagyis négyezer. Üveglapos, lapos és elegáns. Mérek. És egész délután nevettem, kellett ez nekem; a sors visszarúgott; ez az új következetesen másfél kilóval többet mutat. Hinnem kell neki. Pedig a régivel már helyben volnék. Most kétféle számítás van érvényben, mint a November 7., ami a Nagy Októberi. Vacsorára majd egy teát. Illyésnapló 1929.10.6: Azt hiszem, a vers tulajdonképpen nem is a szavakkal hat. --- 2013. március 5. kedd, Kecskemét --- Győzött a vacsorátlanság, új kaland után kell nézni; új mérleg: 69,7 kg = régi mérleg 68,2 kg. Megtanulni egykerekű biciklizni, mint Lacika, ötven éves korában. Avval jár a boltjába. 06:15. Barsi Balázs atya (is) azt mondja, a samariai asszony története nem szexuális történet. <> Mint közeli ismerőseim vadházasságai. Ma 27:34, ma biztosan megvolt az 1200 m. És ilyen sem volt kilenc éve. Téma bef. - Deske, kedves, mit ért vadházasság alatt? - Amit az egyházunk - d. 11:13. A mai kép A/13/05, idén itt mindegyik 60 centis lesz. Tegnap villanyoltás előtt az Egri csillagok, ifjan olvastam, akkor ez úgy kezdődött: Úttyunk! Ma ez a 18. sor. Micsoda profi Gárdonyi evvel a Jumurdzsák névvel. A kellemetlen mássalhangzó-torlódás ráadása a két ellenszenves U-betű. A mai képcsinálás befejeztével néhány óra munkával átrendeztem a VÁLINEWS KÉPEK - eddig 6870 - keresőjét, ill. azon belül a fotókat, hogy áttekinthetőbb legyen, mégis, a Hálás Utókor. A témák értelmesebb sorrendbe, s a két kedvenc okán lett két új kategória: 02. itthonról nézve - 05. margit híd. Ilyenformán a rendszer azonossá vált a FOTÓ-fejezet munkáival. Bízom, jobban áttekinthető. És ha mégsem, marad a SZÓRA KERESÉS, amit ebbe a fejezetbe szintén beépített profi informatikusom. Annak idején, a rendszer kitalálásakor csodálatosan szembesültem a világ tökéletlenségével. Napokig töprengve nem találtam optimális rendezőelvet, még az uszodai öltözősök is belesegítettek. Ugyanis nem lehet következetes logikával, mert az használhatatlan. Kezdtem a hely szerint-tel, körkörösen tágulva otthonról. De az élet bonyolultabb. Hibrid lett. Aki ennél jobbat tud számomra, szóljon. (Még a Margit híd vagy hatvan tételét egyenként át kell írnom. Ez, illetve ennek csak a fele most már együtt jön föl, mutatom. Ez is csak egy kép a 6800 után.) 01. itthon 02. itthonról nézve 03. környék 04. járdák 05. margit híd 06. pest 07. vidék 08. kékkút 09. külföld 10. kiállításom 11. alkotóház 12. zsidó temető kontakt // NEWS-ban nincs 13. zsidó temető 14. zsidó temető / Sáros László 15. család 16. evezés 17. főiskola 18. emberek 19. híresember 20. állatok 21. műalkotásról 22. néprajz J. Katának Ez volt Pestről hozott utolsó nagyobb feladatom, az NKA pályázat, jogosítvány, Sinka-versek, tíz méter festőrongy vásárlás mellett. Úgyhogy ezután már teljesen az alkotómunkának szentelhetem magam. Deske, ez nem mássalhangzó-torlódás: rdzs. Ez mindössze két mássalhangzó, de mit csináljunk, ha mi dzs-nek írjuk azt, amit mások j-nek (John) vagy gi-nek (Giotto). Ez ortográfia. A Jumurzsák szó úgy ronda, ahogy van. L. Zelk Zoltánné, Sinka Erzsébet (irodalomtörténész) tavaly kiadta válogatott verseit egy vékony kis kötetben: MÚLÓ NYÁRBAN. Örülne neki, ha erről tudnának az emberek, ebben segítséget is ígértem neki. Kértem, válasszon ki párat. Megtette: Idegenek / Levélváró / A szobor / Éjszaka / Őszi / Doromboló / Valaki / A szél / Tavasz / Emelet / A csillagok. Ezekből szántam ide, de közben észbe vettem, az egész kötet csak egy mega, áttettem HTM fájlba, s mutathatom az egészet. Jobb is, ha ki-ki maga válogat. Esetleg, aki volna olyan szíves, ezt továbbreklámozná közösségi oldalán. Ezért így adom meg: http://deske.hu/iras/html-2013/sinka-kotet.htm Köszönöm. --- 2013. március 6. szerda, Kecskemét --- Van nekem egy drága barátom, ötévenként ha látjuk egymást. Vagy negyven éve a zebegényi szabadiskolában tanítottam rajzolni, gondolkodni. Ötvös lett belőle, kis műhelye Fóton, és végtelen szimpatikus, ahogyan megtalálta szakmai helyét és főleg hangját. Volt egy álmom... édesmagamban dolgozni műhelyemben... Hogy nem a jómódúaknak. Hogy a boltjában elüldögélni. Hogy nem a csicsa. palfy-ekszer.hu Katának készített egy..., engem elvitt a Júlia-Alpok tetejére. Pár éve megtanulta; most egykerekű biciklijével jár reggelente műhelyébe. Blogja is szorosan szakmai. 2011. szeptember 17., - Pálfy László A napokban anya és lánya azzal a kéréssel kerestek meg, hogy készítsek egy karkötőt, amit diplomaajándékul kapna a lány, a frissen végzett orvos. Határozott elképzelésük is volt a kivitelezést illetően: legyen fehérarany, homorúan íves formája legyen fölső részén szélesedő, valamilyen érdekes kő és minta is, és nyitható legyen, ne bebújós. Megmértük a lány csuklóját és a hozott törtaranyat, megbeszéltük, hogy fölül 2 cm széles lesz, alul pedig kb. 1 cm. Drágakőnek a zöldes és kékes labradoritot választották. Azt nem árultam el nekik, hogy homorú karkötőt eddig még nem csináltam, és fogalmam sincs, hogy kezdjek neki... Ma délelőtt: A/13/06Az unalom határai, régtől érdekel. A csöndesség. Meddig lehet elmenődni. Barátom, aki küldte, nem tudhatta, ez a kép nekem fontos. És hogy miért. Úgy tudtam, mikor pápává választották, nem vitte magával rezidenciájába a macskáit (többesszám, így a hír). Ó, ha egy pincsivel, ölebbel, vadászgörénnyel; na jó, akár egy cicával az ölemben, asztalomon, zsebemben. Egy kutyát fölneveltem, igaz, az bernáthegyi, azt tudom. Kutyára nincs időm. Önzésemben aggaszt a cicák autonómiája. Engem imádjon. Illetve legyen ott. Egy símogatás. És elmagyarázom neki, miért kell oda világosabb okker. Morális aggodalom is, bár ezt a gyengédségfrekvenciát kétlábúnak nem tudom produkálni. Lehet, hogy tisztességesebb ennyi hiányérzettel élni és meghalni. Egy időben pontosan ugyanígy üldögélt asztalomon Zsófi nyuszija. Szóval megtartotta pápaságában is. Ha neki szabad – Vagy ez a fehér mégsem pápai öltözék? Az a kis hangszóró gyanús. Hogy ezt fogalmazom, kezdem érteni magamat. Délután. Nem volt hozzá bátorságom. Most itt. --- 2013. március 7. csütörtök, Kecskemét --- - Kedves Váli Dezső," Győzött a vacsorátlanság, új kaland után kell nézni; új mérleg: 69,7 kg = régi mérleg 68,2 kg. Megtanulni egykerekű biciklizni, mint Lacika, ötven éves korában. Avval jár a boltjába. " Nekem kettő van, egy rózsaszín és egy sötétkék, utóbbit szívesen kölcsön adom, de lehet kicsi lenne. Minél magasabb valaki, annál nehezebb megtanulni, és minél nagyobb a kerék annál gyorsabban lehet vele menni. Szép estét! E. - Köszönöm, nagyszerű! Még majd a kerekek számát kellene pontosítani. d. Az élet apró örömei. Illetve, dehogy apró. Mértem, talán idén utoljára, nem tévedés a tegnapi (a tegnapelőttit szinte nem merem elhinni). És hogy ez 13 év tükrében. megnézhető. A legjobb idők 1200-ra, fele gyors, fele hát: 2000.  30:03 Kecskemét, 50 m-es 2002. 26:32 2003.  26:16 2004.  27:11 2006.  28:46 2007.  27:52 2007.  28:17 Töreki, 25m-es = dupla bukóforduló, gyorsabb 2008.  28:28 2008.  28:52 K. másodszor 2009.  29:10 2009.  27:45 K. másodszor 2010.  29:10 2012.  27:47 Töreki 2013.  26:54, de 27:27 egész biztosan (ok: lefogytam) Miki fiam múltkor (tényleg fölényesen) megnyert egy reklámfilm-pályázatot, s azóta fölkéretett a cégtől már újabbakra is. Ez most egy másfélperces film egy elképesztő találmányról, okostelefon azonnal névjegyet nyomtat. A Facebookon, szakmai oldalakon pár nap alatt 34 ezer érdeklődő (van valami számláló), sokan közvetlenül is megkeresték ezt az itthoni Apple-boltot. Ezt az URL-t sajnos föl kell copyzni a legfölső sorba, a deske.hu helyére, úgy nézhető: http://youtu.be/Fql1VKKmrI4 A dolognak szerintem nem szépséghibája, hogy ez a találmány nem létezik. Kedves Dezső, macskás ismerőseimtől két fontos információt tudok biztosan: 1. Kutyát könnyen magunkhoz tudunk "kötni", gyakorlatilag mi alakítjuk a kapcsolatot, kaja, simogatás, stb., örök társ. Ezzel szemben egy macskával nem lehet így viselkedni. Ő dönti el, hogy akar-e valamit tőlünk (gazdájától, bár ez fogalom számára nem létezik), vagy nem. Ennek megfelelően viselkedik. Megköveteli a tiszteletet, szabadságot. Ha megsértődik, szinte meg kell alázkodni előtte, hogy ismét "ember"számba vegyen. 2. Szeretnek kaparászni, asszem a köröm koptatása végett. Függönyt, fát, FAROSTLEMEZT. Nem tesznek különbséget, hogy fedi-e valami vagy nem :-). Én szeretem őket, de sajátom(tunk, családdal) csak 2 napig volt. Érdekes, szép történet, de csak ha érdekli... Üdv, Ő. A ragdoll, alias rongybaba macska a nevéhez hűen viselkedik, amikor az ember kézbe veszi. Izmai elernyednek, teljesen elhagyja magát. Ilyenkor a kisebb fájdalmat meg sem érzi. Nyugodt természete miatt házikedvencnek kiválóan alkalmas. Hatalmas szeretetigénye van, ragaszkodó típus. Gazdáját akár az egész lakáson keresztül képes kísérgetni. Tökéletesen jól érzi magát a lakásban. Nem kóborol el, még társai unszolására sem. Ha mégis kiengedjük az udvarra, ne hagyjuk magára. Nem igényel napi fésülést, nem filcesedik és a gazdik legnagyobb örömére nem is hullik erősen a szőre. Ennek ellenére, azért nem szabad elhanyagolni. Betegségekre kevésbé érzékeny, ami nem jelenti azt, hogy a védőoltásokat megspórolhatjuk. F. A/13/07, most. Képcsinál legnagyobb részében telefon. Fontos volt. Lányommal- Tegnap a rendes 45 helyett 61 mp. hidegzuhany volt kénytelen a forró után. Az uszodai csaptelep automat. zár, gombját időnként meg kell nyomni. Víztakarék. Én már befejeztem volna, de hát még jött. Nem akartam pocsékba az én hidegvizemet. Napi futás alkonyatkor, vacsora előtt, F/2013/077 --- 2013. március 8 péntek, Kecskemét --- Illyés Gyula helyett Egri csillagok. Diákkrimi; olvastatja magát. Azonos önmaga szövegével, nem több. Mint barátunk szerint Fehér Laci festészete. Ilyennek kell lenni egy tisztességes gyógyfürdőnek Gábor szerint: Először : az intézet helyiségétől kellemes, gyönyörködtető kilátás, mi a lelket emelve, a kedélyre vidítólag hat, és igy bár egyelőre csekélységnek látszik is, az egészségre üditő befolyással van. Legyen például (ha lehet) a csupán untató rónás helyen kivül, a néző előtt, hirtelen magasra emelkedő hegy, néhol bájoló regényes, majd ős-szikláju vadregényes; különféle ábráju facsoportozatokat előtüntető, szóval, a szemnek és léleknek változatossággal kínálkozó. Második helyen áll az intézet helyiségének természeti fekvése….A legszerencsésebb fürdőintézet az, melly keleti oldalon, dús lombozatú erdővel ellátott hegy tövében, kissé emelkedett helyen feküvén, átellenben északi oldalról, hegyektől mindenütt védve van, és ezek az innen tóduló szélnek járását felfogván, a zordonabb és gyakran történő időváltozást mérséklik… (VÚ. 1859) 10:03. A/13/08 most Még a mai délelőtt A/13/09 11:41 Szűk kivétellel nem vagyok komolyzene-érzékeny. Untam a Kossuthot munka közben, életemben először kipróbáltam az automat keresést. 107.3. Se a net, se a különleges tudakozó nem tudta megmondani, milyen adó. Kecskemét körzet(?) Magyar beszéd, még most is komolyzenei kívánságműsor. 10:42-es befejezéssel valami fantasztikus opera?részletet hallottam, egy nő és több férfi oroszul énekelt; valami csoda, csoda, elbűvölő. Mindenképpen megpróbálom megtalálni, mi lehetett, melyik adó, hol lehet megszerezni, elbirtokolni. Nem a Bartók, illetve? Melléültem, próbálom kiböjtölni, hátha bemondja, hogy ő kicsoda. Aztán telefon? 12:22 Mégiscsak a Bartók. Hangfogó / 10:13 kezd -- 4. blokk: Sosztakovics, Tizenegy zsidó népdal / Dalok zsidó népi szövegekre. Az enyém az utolsó volt,10:40: Boldogság, Luba Organasova, Nathalie Stutzmann, Philip Langridge, Gőteborgi Szimf. Zenekar, vezényel Neeme Järvi, már többször vissza is hallgattam a neten. Valakit meg kell kérni, mentse le nekem. (Ha adják, megvenni a rádiótól, vásároltam én már ott.) Ehhez nincs programom még, a fene egye meg, az egész gyönyörű, az orosz nyelv is, egy-egy szót ki is hallok belőle, rűbocská, daragíje. Meghallgatható: http://hangtar.radio.hu/bartok#!#2013-03-08, ha így nem megy, ezt a kéket kell legfölül a deske.hu helyébe copyzni. Ott HANGFOGÓ-t kiborítani, akkor fönt középen a vil.szürke sávban a napi dátum fölötti piros csúszka lassan megindul, azt előretolni a 10:13-időpontra. 13:48 hanganyag@radio.hu T. Rádió! A Bartók Rádióban hallottam egy gyönyörű zenét, szeretném CD-n magánhasználatra megvásárolni. Bartók R. 2013.3.8; 10:13-10:42 Sosztakovics: Tizenegy zsidó népdal. Szívélyes üdvözlettel: Azt se tudom, ki az a Sosztakovics, utána kell nézni. Bár nem is elsősorban a zene, hanem az orosz nők énekhangja – 16:16 Szia Deske, itt meg tudod venni a deccatol közvetlenül, nem kell a rádioval vacakolni. http://www.deccaclassics.com/en/cat/single?sort=newest_rec&PRODUCT_NR=4757441 Jó munkát! E. 16:37 Szia Deske, nem tudom, hogy hányadikként, Mammutmailra feltettem vágva, és egybe is, Sosztakovics - Dalok zsidó népi szövegekre. Küldöm. [kettőt rögtön ide. d.] ...nem profi, mert nem digitális átvétel, hanem mintha mikrofonnal-, a hangkártyáról veszi, ezért a háttérzaj. HANGFELVÉTEL NETRŐL 1./ mikrofont kiiktatni. 2./ keresőbe beírni "waveedit.exe" - nyit (NERO8-ból jön) 3./ pirosra gomb, OK 4./formátum beállítás panel, OK 5./ audió bemenet panel - piros gombbal felv. indul 6./ vége = OK gomb 7,/ ha följön a hangvonal, azt magnóként lehet kezelni, gombok, részeket törölni stb. 8./ mentés: MP3-ba. S. - Deske, nem sikerül ezt a sosztakovicsot sehol..hm? N. - Az események sűrűn követik egymást… már én is le tudom venni, sőt, ki is próbáltam. d. --- 2013. március 8 péntek, Kecskemét --- A/13/10 és A/13/11 Volt fegyelmem ma reggel nem mérni időt az uszodában. Kell/ene az erő a délelőtti munkához. Álmomban Zelket fotóztam teleobjektívvel. Pózolt a kedvemért, tengerparti íróasztala fölé hajolva versírást imitált. Gazdag vagyok; idén megint tíz méter flanel festőrongynak, ecsetfunkcióban. A múltkori majdnem tönkretette a fűrészgépemet, próbáltam a hengeres anyagot kis hengerekké. Most jöttem csak rá, ollóval bevágva egyetlen rántással hosszában hasítható. Abból már alkalmanként könnyű darabkákat ollóval. Elcsesztem egy hetet meg ezerötszáz forintot evvel az Egri csillagokkal. Illetve csak 750-et, mert a felét elolvastam. Valami padon ott kell felejteni. Úgy olvastatja magát, ahogy a cukrosdobozra szoktak rájárni. Suhogó kaftánok, csillogó kardlapok, lódobogás. Illyés Gyula – 1942 – kolozsvári beszélgetése Tamási Áronnal. Meditálása a jászok öntudatáról. Fölműves szekció létesítése. Kisvárosaink atmoszférája és lehetőségei. És visszatérően a nemzetjövő. JELZEM, ITT CSAK NAPONTA NÉHÁNYSZOR MEGYEK A NETRE, NYITOK LEVELEKET. MÁS RITMUS. Most kaptam, édes Oroszország. Illetve ők, az emberek. Esti futásnál rózsafüzér új funkcióban. Ima lejártával (kb. 3 kör) a további hetet számlálom vele. Minden kultúra elsősorban nyelvi kultúra és a magyar háromszorosan is az; milyen kulturális értékeket alkotott a magyarság azokon kívül, amiknek a nyelv az építőanyaga? Illyés 1933. --- 2013. március 11., hétfő, Kecskemét --- "Mindenben Krisztus jön feléd." Mit is jelent ez. - a gázszámlában - a fasírozottban - a BKV-ellenőrben - a derékfájdalomban - a leejtett radírban - a helló – szia – cső -ben Álmomban gyakoroltam, amire tegnap tanítottak. Gyorsban hogyan kell a vízfogás után a tenyeret vezetni. Szia Deske, bocs, nem szoktam hozzászólni a bejegyzéseidhez, de ez az Illyés vélemény elég sommás és korlátolt. Szerinted ez igaz így? "Minden kultúra elsősorban nyelvi kultúra és a magyar háromszorosan is az; milyen kulturális értékeket alkotott a magyarság azokon kívül, amiknek a nyelv az építőanyaga?" - hacsak úgy nem, hogy a "kép nyelve", a "zene nyelve" :-) ... stb. H. Igazad van, és nem gondoltam igazán bele. Hosszabban kellett volna idéznem is, biztos kifejti. d. Reggel hétkor köd a kertben. F/2013/079. Délelőtt kép, A/13/12 --- 2013. március 12., kedd, Kecskemét --- A/13/13 Ma álmodtam: mivel az év végétől megszűnik a hagyományos (analóg?) tévésugárzás (a rádió mondta délelőtt), a földalatti labirintusban lévő uszoda lengyel tulajdonosnője lengyel nyelvű táblákat kell kitegyen az idelátogatóknak. És én a készülő táblák tipográfiáját böngészem. Elémkerült egy régi NEWS-ábra, a Kulturális Minisztérium honlap-oldala, anno valaki megküldte. Az intézményi honlapok őskora, 2005. január. Akkor azt írtam alá, hogy jó, jó, de ki lehet az a Prádó? Hogy megugrik most majd a nézettsége! Tartom a napi négykilométeres kocogást. Vacsoraidő előtt. Érdekes, hogy nem is keserves.Vannak ennél jóval nehezebb feladatok. Most napokig kemény szellemi kísértések, nyakig. Hárman voltunk, Isten, Sátán, meg én. Gábornak megcsináltam, megnézhető már a Vasárnapi Újság 1854 - 1859 címlapjairól írt cikke, berszangabor.hu. --- 2013. március 13., szerda, Kecskemét --- 09:35 Kit-mit kell felismerni abban a kékes-feketés bundában a képen jobbra? üdv.: A. Furcsa helyre kerültem. Illetve nem tudom, hova. A/13/14 Én üresedtem ki, vagy csak a kép, netán mindkettő, esetleg egyik sem. A szignónak mindenesetre egyre nagyobb szerep jut. Esett az éjjel. F/2013/081 Jaj Deske, hozzá ne nyúljon! Még hogy kiüresedett?! Akkor Rothko is üres. Szerintem egy csúcsVáli született, ezekkel a gyönyörű sávokkal! Z. Szerintem jó helyön töccik lönni (kecskeméti kiejtés - hangejtés, bötűkkel léírva). E. Mondjam? Ihlet? Tegnap gondnokkisasszonyunk lihegve bekopogott, hogy tévedtem, nem megyünk; a Cifrapalota-kiállítás nem ma délután nyílik. Körülnézettem, két kép. Szerényen megjegyezte, én azokat a múltkori szép rózsaszínjeit szerettem. Hát így jutott eszembe ez a szín, ma. Végre. A múltkoriban végleg félretett Egri csillagok után esténként az Illyés-napló; szem- és agyfáradásig. Az első és az utolsó kötet, randomban. Súlyos. --- 2013. március 14., csütörtök, Kecskemét --- Lehet így mondani?, (rég) kanonizálódott reggeli állandó imaszándékaim listája. Egyet-egyet gyakran kifelejtettem. Eddig.  kata  dénes  gábor  steph  nóra  misiék  mucuék  erzsébet  fioretti  ferencesek  két vénember  cirill  orbán és csapata  gábor  éva  elkóboroltak és külsősök  zsófiék  mikiék  unokák  deske.hu Külsősökön ("külső munkatárs") nem hívő barátaimat értem. Kata – úgy tudom – övéit elosztja egy hétre. 06:51 Autórádió uszoda felé, új pápa. Isten hozott, szervusz kedves Feri bátyám! Minden jót! Jezsuita? Ez jó. Ferenc - es jellegű?! Ez jó. 10:49 Éppen két órán át kerestem ezt az effektet, mostanra lett meg a rohadék. Négy oldal teleírva a próbálkozásokkal. Ugyanis egyik nap egy kocogás-kört fölvettem videóra, de álló géppel. A kész képet a monitoron 90 fokkal el kellett (volna) forgatni. Egy magyar ember az ilyet a BEÁLLÍTÁSOK-nál keresi. De nem ott van. És most, csak most, nagynehezen, megtaláltam. Nem is káromkodtam, dzsungelharc. Öt lépés; lejegyezve: 38. VLC videokép forgatás / kép alatt szélső ikon: bővített beáll – hangolások – videoeffekt – geometria – pipa a forgatásra. Rögtön mentem a puskát – nagy kincs – külső winchesterre is. Átmenetnek egy Lipton-green tea, megérdemlem, a sok reménytelenségek után. És aztán. A véletlen? úgy hozza, nem egy és nem kettő aggodalmat osztanak meg velem a lehetetlen kamaszról, aki bukik, akinél csak a testékszer – Serenus Zeitblom, egy öreg ember mondja ezt, aki nagyon sokat látott: Ötszáz kilométerről nézni azt a kamaszproblémát. Abból a kislányból anyuka lesz, gyereke első mandulaműtétjénél fog kiderülni, milyen remek anyuka. Amúgy is, amit ma az ősök mondanak neki, egyik fülén be – De ahogy a leejtett vajaskenyeret fölveszed, azt tíz évre visszamenőleg dátumra tudja, megjegyzi, eltanulja. --- 2013. március 15., péntek, Kecskemét --- Az tegnapi (állandó) imalista utolsó tétele nem igaz. Magamért igen ritkán, akkor szeretetért és bölcsességért. (Ez a kettő kutyafüle egymás nélkül. Alkalmasint káros.) Ami mindig: a hálaadások. Az viszont kéjjel és igen bőven. Ja, és még egy. Hogy engedd, a baj pillanatában el ne felejtselek. Hoppá. Hiszen a többiekért is leginkább hála. Nem elsősorban kérőima. A köszönet mellett halk protekciókérés. Minden arra utalt, ma úszni kell. A haváriaműsor a rádióban, a vízkedvelő félcipőm, fehér bucka fekete autóm helyén, a téligumi hiánya, kis nátha, és a tegnap eltört úszószemüvegem. Idő szánva az autó kiásásra. Utak még nem takarítva, de keréknyomok. Uszoda: alíg találok szabad sávot. Eszembe jutott, az ünnepre való tekintettel utána ma nem kéne a 45 másodperc hidegzuhany. Vagy talán nem kellene éheznem. Aztán elvetettem ezt a gondolatot. Harminc-negyvennel hazafelé is, négy kilométer. A lágytojás kihűlve várt. Kétszáz kilométerrel arrébb tényleg baj van. Többméteres hótorlaszok. Ilyen SMS most: Segítünk! Ne hagyja el gépjárművét! Ha elfogy az üzemanyaga, üljön át egy másik gépjárműbe! Belügyminisztérium Tegnapi állapota reménytelen volt. Szabályt félretéve ma folytattam, A/13/15 F/2013/085 F/2013/084, Lacika, az örök társ. Évek óta általában ketten lakjuk a tíz műtermes házat márciusban. 17h. hírek: 12 ezer embert mentettek eddig ki az utakról. És még vannak, ahogy mondják, háromszázan. A mai kép A/13/16 A rádióban a Lánchídi csatáról emlékeznek; 1986 március 15. A csapdába került, megszorított fiatalok, igazoltatások, gumibot. Nézem az életrajz / ÉVEK TÖRTÉNETÉBEN, hogy én akkor: Kecskemét, alkotóház: 90x120-as zsidó temetők, gyengébbek. Alig pár képet tartottam meg végül. Már világos volt, hogy ez nem sokáig folytatható. --- 2013. március 16., szombat, Kecskemét --- Ezredes-klubtársam küldeménye, évfordulónaptár. Melyből kiderül, kik születtek szintén október másodikán: 1452 – III. Richárd († 1485) 1847 – Paul von Hindenburg († 1934) 1869 – Mahátma Gandhi (er. Móhandász Karamcsand Gandhi) indiai békeharcos († 1948) 1904 – Graham Greene amerikai író († 1994) 1988 – Huszák Tamás magyar labdarúgó, jelenleg a Debreceni VSC játékosaDe 2000-ben ezen! a napon tiltja meg az EU a marhák, juhok és kecskék szerveinek felhasználását, eladását és feletetését a kergemarha-kór terjedése okán. Itt a teljes lista: http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6rt%C3%A9nelmi_%C3%A9vfordul%C3%B3k_list%C3%A1ja És ezt is tőle kaptam (följavítottam a kép olvashatóságát): A/03/17 A/13/18 A/12/19 Ez az én elrugaszkodási kísérletem valószínű, hasonló lesz Horthy kiugrási kísérletéhez. Vacsora után, villanyfénynél meglehetősen továbbfestettem, most itt fotózni nem lehet. Ezt nem veszem le. --- 2013. március 18., hétfő, Kecskemét --- S. néni csillogó szemmel meséli, az új pápa máris milyen szimpatikus. Hogy apró jelek. Az első bemutatkozásakor egyszerű reverenda a főpapi dísz helyett. Az egybegyűltektől közös imát kér lemondott elődjéért. A Ferenc nevet választotta, a szegény Ferencét. Növekvő rosszérzéssel hallgatom, magam se tudom, miért. Aztán rájövök. Egy pápa nekem ne legyen antipatikus. Szimpatikus se. Nem az a helye, ne legyen az a helye a gondolkodásomban. Ezek a behatárolások megtévesztőek, félrevihetnek. A főnővér olyan gondos Irmuskával, mert az annyira rokonszenves. A pápa teszi a dolgát, értem is. Örülök, ha jól. Az a munkája. Teszem a dolgomat, a pápáért is. Ami az én munkám. Vagyis szeretjük egymást. Ojjé, hány embert szeretek, akit amúgy nem kedvelek. Deske, nekem ez így nagyon faramuci, hogy "ne legyen a pápa szimpatikus"... Nem gondolom, hogy Ferenc pápa célja az volna, hogy a népszerűség érdekében egy szimpatikus embert mímeljen. De ha ő egyszerűen csak ilyen? Számunkra, katolikus hívők számára természetesen bizonyos értelemben abszolút mellékes, hogy a pápa mennyire szimpatikus, mert tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon sokféle karizma létezik, és hogy nagyon sokféle stílusban lehet ugyanattól a Szentlélektől vezettetve jól vezetni az Egyházat, ahogy nagyon sokféle habitusú ember hiteles keresztény, akár szimpatikus a tömegeknek, akár nem... A kegyelem közvetítése szempontjából még az is mellékes, hogy milyen jó ember a pápa, vagy milyen rossz. Ugyanakkor mért volna az baj, ha a pápa történetesen és mellékesen szimpatikus és szerethető figura is? Üdv, R. Kedves Deske; a "pápával" kapcsolatos gondolatok... Az nekem bejött, de nem elég se egyszer, se ötször elolvasni, a konyhában fölragasztom a mosogató fölé, szedegetem szét a szöveget, több minden van benne. N. Gondnoknőnk a minap nagy energiával kotorja a havat kertünk közepén; teljes fölöslegesen. Futás közben odakiáltok; siessen, mert elolvad. Nevet. Vacsoránál aztán egyeztetjük. Tényleg testedzésiből csinálta. Törött lábbal erre futja. Vasárnap. Katának mutatom, nekem már alig-alig tetszik valami az itteni képeimből. De most ez mégis reményes. Vázlatok, mihez?, valamihez. Valamit hallok, valami frekvenciát. Ahogy Zelk mondja, én se tudom, miről szól a vers. Folytattam a szombati képet. A katasztrófavédelmi dandártábornok aktuális megfogalmazása: feladatunk az élet- és vagyonvédelem. A/13/19. Hogy evvel aztán mi lesz? Nem látom a helyzetet, mennyire lehet/tudok egyetlen képen belül gondolkodásmódokat keverni. A mai: A/13/20 Kata tegnap utánam hozta otthonomat, a Doktor Faustust. Rögtön a tárgyra tértem: – Kedves Zeitblom, megengedi, éppen kérdezni akartam magától, hogy – Köhintett, levette a szemüvegét, egyenesbe igazította maga előtt íróasztalán a tintatartót, majd szokott tartózkodó eleganciájával csendesen azt mondta – Barátom kérdezi, miért vagyok én olyan érzéketlen erre a nagysikerű Bukta-kiállításra. Mert szűklátókörű vagyok. Egy tárlaton se az ötlet, a leleményesség, se a szociológiai- társadalmi igazságok nem érdekelnek. Kizárólag az ég és föld találkozása. Vagy így: a horizontális nem, csak a vertikális. Tisztelt Művész úr! Örömmel írom, hogy a korábban említett böjti meditáció sorozat a mai nappal elindult az evangelikus.hu oldalon. 14 napon keresztül a Koldus Keresztút - B/89/44 sorozatának egy-egy alkotása és az ahhoz csatlakozó meditációk fognak megjelenni. Köszönöm együttműködését. Bevezető cikk. I. stáció; Akik halálra ítélték Tisztelettel: Galambos Ádám ev. lelkész --- 2013. március 18., hétfő, Kecskemét --- Hívők szíves figyelmébe ajánlom, talán nem először. Nekem nagyon sokat adott. Kilenc hónap után most befejeztem, reggelente egy-egy Barsi Balázs prédikáció. Átlag negyed órásak. 163; én lementettem őket, de közvetlen is meghallgatható a MARIARADIO.HU-n. Mail-címmel regisztrálni kell, ami semmi következménnyel nem jár. Akkor az ARCHÍVUM-- ELŐADÁSOK. Most visszatérek a napi zsolozsma Reggeli dicséretéhez, és az egyházatyák tanításához. Ebédnél Vincze Lacika, a Ház másik egyetlen lakója meginvitált a helyi kórház klubszobájában nyíló kiállítására. Nehezen találtam parkolót. Laci néhány idősebb ismerőse jött el, maga is nyolcvan körül (új barátnője, mesélte, negyvenöttel fiatalabb). Tudja a szakmát, és könnyű keze van. Elvált, lakása gyakorlatilag nincs, egész évben művésztelepeken, alkotóházakban él, vándorfestőnek lehetne mondani. Főleg olajban dolgozik. Lehetőleg mindig ott helyben csinál kiállításokat, rettenetesen olcsó; ebből aztán nehezen, de általában sikerül kifizetnie az ott-tartózkodást. Derűs, nyugodt fajta. Ez a könnyed enteriőrje volt itt számomra a legfigyelemreméltóbb. Esztéta barátja elképesztően nagyívű előadása megnyitóbeszéd ürügyén. Jó ez az alkotóház, a nemlétező szocializmus utolsó fellegvára. Mert miért épp a festőknek jár olcsó szállás, napi négyezerért. Miért nem a kalauzoknak is. Este Kalmopyrin, éjjel hálósapka, reggel fél táv uszoda. Napközben fölös mennyiségben Negro, a Torok Kéményseprője, a legendárium szerint története az Osztrák - Magyar Monarchiáig nyúlik vissza. Kalandos eredetű receptje máig hét lakat alatt őrzött titok. Tempóval rágom. Ne siess avval a habbal, csak lassan..., élvezd, mondta mindig zugligeti nagyanyám. Uszoda. Harmadik? éve nézem hátúszás közben ezt a kisasszonyt. Szentkirály-vizet reklámoz, logikusan kombinéban és négy méterben. Nem is szép. Nem mutatja magát, nem akar vonzani, a tekintetével se. Még csak nem is mosolyog. Miért bűvöl el olyannyira. Talán a nyugalma, amibe mindenféle asszonyi bölcsességet, egyebeket vetít bele a férfi. Hiába, mi így vagyunk beprogramozva, mondja Szüts. F/2013/087 és 086; a terem túlfalán jól látszik a néni. Sony-m 10x-es teleobjektívet tud, szerencsére. Kedves Deske! "Mert miért épp a festőknek jár olcsó szállás, napi négyezerért. Miért nem a kalauzoknak is." Szíves engedelmével, tisztelettel elmondom, miért. 1. Mert ez nem olcsó. És nem szállás. Hanem munkaeszköz. 2. Mert a kalauzok nem egy műterem legmélyén elbújva tudnak érdemben jól dolgozni. Bukta Imre kiállítás: a horizontális nem, csak a vertikális. Egyetértek! üdv.: U. Miért hiányzott nekem itt ez a Mann-regény, a Faustus. Mit szeretek benne. Mentorom, Zeitblomon túl elsősorban Leverkühn. Gondolom, Mann a zseni életvitelébe, szenvedéseibe a magáért is beleírta. Ez ismerős, otthonos. És jó lenne zseninek lenni, csendben keresem a hasonlóságokat. Hátha, egy kicsit. Na. Környezetem keresztneveit én sem tudom megtanulni. 09:38 Fontos hír e percben barátnőmtől, nekem szóló. Kár, hogy a kutya vakvezető. 09:54 Deske, miért kár, hogy vakvezető? Szolgálatban töltött élet, mindig dolgozik, munkálkodik - ezt szeretni szoktad. :-) H. - Mert az rangos, főbenjáró. Egy mezeihez lehajolni – d. - Deske, láttam vakvezető kutyát, amikor a gazdáját féltve nem mert felmenni a vonat vagon lépcsőn. Neki-neki rugaszkodott, aztán visszahőkölt. A gazdája meg ordítva szidta. Szolgálnak, szeretnek, óvnak. Áldottak legyenek. P. - Nem érted? Az ezredes helyett egy közlegényre gondoltam, amúgy semmi bajom velük… Hogy mondjam már, nekem nem egy irgalmas szamaritánus kutya érdekes, kitüntetve egy pápai símogatással, hanem egy kutya-kutya. d. A mai kép nem teljeskörűen érvényes, mert ideszóltak; úgyhogy munka közben végig a pápabeiktatási misét is néztem. A neten bejön a Duna World élőadás. Akkor a nagymonitort a munkaasztal felé fordítottam – A/13/21 Megérkezett az evangélikusoktól a Keresztutam 2. stációjához írt kis elmélkedés: A hároméves kisfiam, Kristóf mindent felszed a földről, ami épp megtetszik neki,legyen az bármennyire jelentéktelen, koszos. A legapróbb dolgokkal képes órákig játszani, amit útközben talált. Egy darab faág, egy apró kavics, egy papírdarab így válik értékké. Én meg, mint felelősségteljes apa, eldobatom vele, mondván: Fúj, az koszos! Beteg leszel tőle! stb. S azon töprengek így a tavasz első napjaiban, --- 2013. március 20., szerda, Kecskemét --- Másképpen megfogalmazva a múltkoriakat: Soha, se Biblia, senki nem azt parancsolja, hogy kedveld felebarátodat. Ez a mező – a szimpátia – ugyanis független az akarattól. Szeresd. Elvégezhető/elvégzendő feladat. Ehhez egy adalék. Anyácskám mesélte, egész életében harmadikos kislányokat tanított, és minden évkezdéskor került hozzá egy-két ellenszenves gyerek. Akikre aztán különös gondot fordított. Arra már nem emlékszem, mit mondott, év végére általában, vagy mind meg is kedvelte őket. És ilyen is van, talán nem csak regényekben. Adrian Leverkühn Zeitblomot kedvelte, de nem szerette. Kissé gyengélkedem, úgyhogy – eddig ilyet még nem – a szabadtéri melegvizű lubickolóban üldögélve néztem magam elé. Egy darabig. Nem kellett volna. Minden valaha erőm kiázott. Alvás. Aztán dupla koffeines kávétabletta, erős tea. Ebédre pedig pulykasült. A/13/22, A/13/23 Mail nagymiklos.hu - nak. Kedves Miklós, most néztem a honlapját. "ERDŐ" fejezet, a múltkori. Kicsit sok a kép, kár hogy kicsit elnyomják a lényegest, mert elképesztő fotók vannak köztük. Nekem a legjobbak: aztán esők jöttek – alatti vígasztalanság  - fölötti és a legutolsó különösen, az festmény, az tényleg csudálatosan gyönyörű! Ez a három valami külön fejezetet érdemelne… Azt a legalsót, ha valamilyen renddel – elvvel nem ellenkezik, megköszönném, ha átküldené nagyfelbontásban, (f)eltenném, el bizony. Egyébként emlékeztet engem az általam őrzött egyetlen műtárgyra, ami még a valaha vágyott Nagy István szénrajzait is hiány nélkül helyettesíti; egy Várhelyi Tímea rajzra. d. ______________________ -  Deske, megpróbálom értelmezni magamnak, mit ért Maga a 'kedvelés' meg a 'szeretet' közötti különbségen. Én úgy gondoltam, hogy a kedvelés: valami korlátozott, mennyiségileg behatárolt dolog, a szeretet viszont feltétlen, szinte nincsenek földi dimenziói.  Mondjuk: vertikális, nem anyagi, nem fizikális, nem is érzelmi odaadás.  A kedvelés: - mondjuk - "földi", ily módon akár valami érdekkel összefüggő érzés (pl. mert szellemi, esztétikai, netán érzékelési örömet ad). A görögök még három szót ismertek erre. - Maga itt az 'agapé'-ra utal, ha jól értem... Z. -  A görögből biztos nem indulok ki, mert nem tudok görögül. Próbáljuk meg, ne a fogalmakból induljon ki, hanem élettapasztalatából. 1. valaki vonzó, 2. valakinek jót akarok, és jót teszek, a két dolognak akár semmi köze egymáshoz. Minden hajléktalan szimpatikus volt, akinek adott? d. -  Agapé. filia, erósz. Mi csak körülírni tudjuk, kívéve az utolsót. Arra van önálló szavunk. Z. -  Agapé. filia, erósz, filosz. d. ______________________ Deske, valóban nincs benne a Bibliában, hogy kedveld felebarátodat. Pedig ISMERI a fogalmat: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik.” János fogalmazza meg magáról: „a tanítvány, akit Jézus kedvelt”, Jézusról jegyzi meg Márk a gazdag ifjúra értve: „Jézus ránézett és megkedvelte őt...” O.  _____________________ Az evangélikusoktól a Keresztutam 3. stációjához írt kis elmélkedés: ...Csak ne lássanak ilyenkor – gondolja magában – amikor görbe a gerinc és elvesztek az álmok. Főleg ne lássanak mikor gurul szanaszét a fekete gyémánt, mert senki se tökéletes. Hiszen mások terhét cipelem. --- 2013. március 21., csütörtök, Kecskemét --- Hát itt a tavasz. Vagy már tegnap is itt volt? Bíztató reggel. Egy jó munkám már biztosan készült itt. Uszodába menet Kossuth rádió; Angliában nyilvánosságra hozták hosszas kutatások után. Az iraki invázió ELŐTT az angol kormány és a nagy olajtársaságok vezetői találkoztak fölosztani egymás között az iraki olajvagyont. Már reggel föltették az evangélikusok. Keresztutam 4. stációjához írt kis elmélkedés. Én is most ismerkedem vele: ...Paragrafusok, kardlapok, bilincsek állnak az anya és fia közé. Most már érti az anya, ki is a fia, de nem érti, miért kell így véget érnie. Most már tudja a fiú, hogy megérti az anya, csak a zöldellő ág életereje és a tekintetek találkozása ne tenné olyan nehézzé Reggel reggeli F/2013/088 Mailváltás, reggel. - Hadd kötözködjek még, kedves Dezső! - Próbálok válaszolni, kedves A.! - Ha a szimpátia nem befolyásolható akaratlagosan, akkor hogy lehetne felróni az "S néniknek"? - Ki akarna, és mit felróni? - Honnan tudjuk, hogy emögött az akaratlan, lelkes szimpátia mögött, mellett nincs akaratlagos szeretet? - Nem ítéletekről van szó, hanem a két fogalom szétválasztásáról. - Baj-e az, ha olykor a szeretet nem csak kőkemény akarat, munka, hanem könnyűvé teszi a szimpátia is? Akkor kisebb a hőstett? ;-) - Ilyenformán ez sem kérdés tárgya. - Azt gondolom, hogy ennek az egész szétválasztásnak akkor lenne igazából súlya, ha a pápa történetesen ellenszenves lenne. - A kérdés halálosan súlyos, mert sokak szeretete tragikusan szimpátiafüggő. A pápa itt mindegy, csak kiindulási pont volt. A ma kezdett: A/13/24 Deske, érdemes lenne tisztázni néhány egyéb fogalmat is: szánalom, könyörület, tisztelet, odaadás, valakire felnézés, elismerés stb.! Egyik sem azonos a szeretettel, de mindben benne van! Nem lehet egy szóba belesűríteni mindent! Egy okkerben hányféle alapszín kombinálódik különféle arányokban??? U. --- 2013. március 22., péntek, Kecskemét --- A mai kép: A/13/25 Reggel hókaparászás az autóról, uszoda még csak 300 méter Kalmopyrin és kiadós Negro kúra után. Délben kis napozás a szélvédett teraszzúgban. Már langyosodik a világ. Evangélikusok Keresztutam 5. stációjához írt mai kis elmélkedése. Nevetséges, pipogya alak - gondolhatnánk, aki rossz időben volt rossz helyen. Egy újabb sajnálatra méltó, szánalmas figurája a passiótörténetnek. Maga a szituáció is filmbe illő, és számtalan kérdést vet fel bennünk. Mert tudjuk és tapasztaltuk, hogy a kereszthordozás mindig rossz időben talál meg minket... Kölyökkorától szokásom volt múzeumból reprót hozni, datálni, s letenni az üzenőhelyre, kisfiam ajtaja elé a padlóra, jobb szélre. Harminc éves, az a szoba ma már az én asztalosműhelyem. Hát akkor mail. Szia, Öreg! Ha Benczúr Gyula szembe jött velem az utcán, eddig átmentem a túloldalra. Ma kiderült, festeni is tudott. 13.3.22. Kecskemét , Bozsó Ház --- 2013. március 23., szombat, Kecskemét --- A most elhunyt George Lowe benne volt abban a kis csapatban, amely a legfelső tábort alakította ki a Mount Everesten, 1953. május 28-án, 300 méterrel a csúcs alatt. Hillary és nepáli kísérője másnap hágtak fel a világ tetejére. Amikor Hillary a következő nap visszatért a táborba, Lowe forró levessel és oxigénpalackkal sietett elé. Lowe özvegyének elmondása szerint férje sohasem bánta, hogy nem került reflektorfénybe, és csak másodrendű - jóllehet nagyon fontos - szerepe volt a történelmi csúcsteljesítményben. Ezekre az emberekre odafigyelek, mert követném őket, ha bírnám. – sohasem bánta, hogy nem került... – Ez szellemi emelkedettség. Vagy netán olykor azonos az ambíciótlansággal? Egyik mesterem, festő, volt ilyen. Ámultam. És gyanakodtam, talán felismerte tehetsége középszerű voltát, s azt rendezte el így magában. Ahogy odafigyelek H. ismerősömre, aki mintha egy fűszerbolti bevásárlás, olyan szenvtelenül meséli el, hogyan rabolták ki. Hogy lakása földszintjéről mit vittek el, hogy az emeletről kevesebb műtárgyat. S évek után hogyan üzent a betörőknek, hogy visszavásárolná, amit elvittek. Igaz, nem szegény ember, de nem ezen múlik. Gondolkodási fegyelem. Minden veszteséghez így áll hozzá. Ahogy Mérey tanár úr tanította, Édes fiam, nem kell az életben mindig győzni. Délelőtt egy barátomat próbáltam lebeszélni mobilon, jogosnak, sőt szükségesnek tartott bosszúállásról, hozzázüllesz ellenfeledhez, majd egy mail-ábrával [mire-jo.jpg], közben jobbkézzel meg ezt csináltam: A/13/26. Tegnap megint hó. Szép. F/2013/089 Este megérkezett a Keresztutam 6. stációjához írt elmélkedés. Hát, ez egy érdekes nézőpont. ...Sokáig néztem ezt a nőt, ebben a pöttyös kendőben, vizsgálva a szemét, az arckifejezését, és minél tovább nézem, annál jobban elbizonytalanodok jóindulata felől. Egyszerűnek egyszerű személyiség, megkockáztatom, hogy vélhetően buta is, és ez megrémít... piachoz szokott tempóban előadott segíteni akarása talán csak növelte Jézus szenvedését, --- 2013. március 24., Virágvasárnap, Kecskemét --- Homeopátia - eddig nem tudtam hova tenni. Tegnap autórádió, felelős vezető és ebben nem érdekelt orvosok: Igazolt tény, stressz után a szervezetben megindul egy öngyógyítási folyamat. - Ezt például a szúrás is beindíthatja, stressz-előzmény nélkül = akupunktura, - kiválthatja placebo, - kiválthatja hit, egyebek. - A világban nem csak mérhető, tudományosan befogható dolgok léteznek. És tapasztalat, hogy a H. könnyebb betegségek esetében időnként gyógyít. Ezek figyelembevételével 1990-ben a H-gyógyszerekről nemzetközi szinten, a WHO-ban pragmatikus döntés született: - Ez a gyógymód létezik. - Erre a gyógymódra igény van. - Nem mindig járul ehhez behatárolhatatlan kuruzsláseffektus. Legyen ez megengedett, hogy szabályozott maradhasson. Akkor a gyógyszer legalább legálisan, orvoson keresztül jut a beteghez, s az, ha szükséges, más kezelést is tud alkalmazni. Ezért 90-től a H. gyógyszerekre is adnak egy spec. engedélyt, itt eltekintenek a sokéves előzetes kísérletek igazolásáról. Kvázi nem vállalnak felelősséget érte. Lábjegyzetem. A hit oldaláról óvatosan megközelíteni az efféle dolgokat. Ismerek felelős papot, Kovács Gábor atya, aki írja és hirdeti, krisztushívőnek megengedhetetlen bármiféle jóga, az pogány szellemiséggel fertőz. Tizennégy évig jógáztam, napi 34 perc. (1990-ben az úszás váltotta ki.) Ászánák és pránájámák, ha jól emlékszem a nevekre. Tehát légző és izomgyakorlatok. Felelősen jelentem ki, ez nálam semmiféle káros szellemi hatással nem járt. Testivel se :-)) . Kedves Mester, egy kis virágvasárnapi öröm: <> L. Lábjegyzetem. 1. Egy uszodás ismerősöm cégét már két éve kiebrudalták onnét, hogy bontják, Mammut III. lesz a helyén. Na, akkor ez nem. 2. Akkor én a János-hegyet is látni fogom. Naplementét. Ha megérem. Ha ehhez egy ablakmezőmet átlátszóra cserélem. Ha. Talán utánam, a fiam? 3. Fűtésszámlánk hatalmasan emelkedni fog. 1972-ben, mikor idejöttünk, feltűnt az ablakok, ajtórések fokozott szigetelése. A hűvösvölgyi szél. 4. Hohó. És a műterem sokkal világosabb lesz. 5. Láb-lábjegyzet. Emlékszem a ház építésére, kb. 1965; Zs. szerelmemet erre, errefelé kísérgettem hazafelé, albérletébe. Miki fiam elkészítette harmadik kamu-reklámfilmjét a StarKing cégnek. CTRL+klikk: http://www.youtube.com/watch?v=u6J2O-QDEYw Lábjegyzet. Uszodából megint lábgombát. 10%-os ecetpakolás szokott segíteni. Itt csak szigetelőszalagom van. 09:39 - Kedves Deske! Homeopátia. Rákosi tiltatta be, ő degradálta ( a siker ma is tart ), mert az arisztokrácia használta. Már Jókai is írt róla 2 regényében is, az egyikben hosszú oldalakat. Tudomány. És hat. Tapasztalat. Üdvözli: P. - Mondják, tapasztalat, elhiszem. Nem magyar probléma, hogy a tudomány mai eszközeivel kezelhetetlen. d. Vasárnap. Rövid séta a Városban. A Nagytemplom nagyböjti oltárképe. Gyönyörű volt kopottan, sajnos bő évtizede restaurálták. Vagy az én szemem romlott, vagy a kép javult mostanára. Kecskeméten egyszerűbb vásárolni. Most megint lett elegendő zoknim és évekre elég diófapácom. Túlzás, hogy elcsüggeszt, de ez a mindenmegvan mindig fanyar rosszérzés. Mi van emögött. Kedves Deske, homeopátia, azt hiszem blöff. Peti 5 év körüli volt, mikor azt gondoltam, kikerülöm az antibiotikumokat és erre állunk rá. Szokásomhoz híven tájékozódtam. Alapelve, kutyaharapást szőrivel - röviden - egy viszonylag egyszerű, ám magas lázzal járó felsőlégúti fertőzés - homeopátiás szert alkalmazva, és folyamatos kapcsolatban ezirányú doktornővel - Peti lázkómába esett. 15 perc eszméletvesztés, szörnyű volt. Mentő mentette meg az életét. Szóval azóta... L. Deske, Mit gondoljak egy olyan gyógymódról, mely annál nagyobb hatásfokkal gyógyít, minél kevesebb benne a hatóanyag?! Ez azt jelenti, hogy a homeopátia vagy placebo-hatásra épül, vagy pedig valóban van a készítményekben valami, de az nem anyagi, hanem szellemi természetű. Ekkor viszont az a kérdés, hogy milyen szellemről van szó, hiszen katolikus hitünk szerint a szellemi lények nemcsak jók lehetnek, hanem rosszak is. U. Jönnek a levelek. Barátaim! Tudok gyógyulásokról is. És nem tudom, mi ez az egész. Szerencsére tájékozatlanul nincs okom állást foglalni. Biztos nem használnám. A hallott esetekből én nem merek általánosítani. Mostani tudásunk nem végleges. Ha valaki kétszáz éve körülöttünk keringő rádióhullámokról beszél. Egyetértek a WHO-val, hogy inkább orvos, mint javasasszony kezében legyen a szer. d. Szíves emlékeztetőnek egy rövid filmecske e témában. --- 2013. március 25., Nagyhétfő, Kecskemét --- 08:47 Hatszáz körül azon tűnődtem, mi lenne, ha megtörténne – amire ösztönösen törekszem –, hogy itt én legyek a leggyorsabb. Hogy akkor milyen feladat. Talán megpróbálnék a leglassúbb lenni. Az se könnyű. Erről jut eszembe, közeli ismerősöm vallja, hogy ő lusta alaptermészetű. Irígylem. Ő lát valami vonzót, érdemeset az életben – a munkán, csináláson, alkotáson kívül –, amit én nem. Zelk magyarázatképpen fölkiált, hiszen én se tudom, miről szól a vers. Kedves Deske! Újfajta teát próbáltam ki, azonnali allergiás reakció, csalánkiütés, meg ami vele jár. Be egy patikába. Ők ajánlanak egy allergiagyógyszert , sokezer Ft, és ha szedem, 3 nap alatt hat. Van-e Urtica urensük? (homeo, csalánkiütésre, hasonlót a hasonlóval) . Volt. Egy órán belül nyoma se volt a rohamnak. L. Megérkezett a Keresztutam 7. stációjához írt elmélkedés. Ez az értelmiségi elesése, bukása... Amikor Kambodzsában Pol Pot és társai nekiláttak az új „maoista utópia” megvalósításának, egy olyan társadalmat akartak, ahol mindenki falusi közösségekben, földművesként él. Nyíltan hangoztatták, hogy értelmiségiekre semmi szükség többé 10:53 Deske, csak szeretném megmosolyogtatni. Ha nem sikerült, elnézést. (Örkény egyperces.) H. Élmény és művészet T. Viktort, a festőt fölrepítették a világűrbe. Nem ő volt az első utas. De ő volt az első művész az űrben. Hat napot volt oda. Félúton járva, megkérdezték tőle, mit akar inkább látni: a Saturnus gyűrűit-e vagy a Nap foltjait. Neki nagyjából mindegy, mondta T. Akkor inkább a napfoltokat mutatják meg neki, egy festőnek az talán érdekesebb. Talán igen, mondta T. Visszaérkezése után unott arccal, konok hallgatásba merülve ült az újságírók között a Kozmikus Repülőtér éttermében. Kérdéseikre nem válaszolt, egész idő alatt azt a narancsot bámulta, amit az egyik riporter meghámozott. Néhány hét múlva azonban jelentős változás mutatkozott festői látásmódjában. Híres olajbogyó- és billiárdgolyó-csendéletein (az volt az úgynevezett "olajzöld" korszaka) megjelentek az első narancsok. Öregkorában már citromokat is festett, legvégül még tyúktojásokat is, de a narancs egyetlen vásznáról sem hiányzott. Ekkor lett nagy festő belőle. Köszönöm, nagyon kedvelem-, kulcsszöveg alkotáslélektani szempontból. Évtizede beszéltük is egyetemi tanár barátommal, ő művészetszociológia óráján leadja. És e mellé a másik ilyen fontos: Capek A költő (?, az autóelütött öregasszony egyetlen szemtanúja). Elmagyarázza egyszer s mindenkorra, hogyan értelmezzük ezt a egészet, hogy a művész mit is akart mondani. d. Meg is találtam. Csak soronként kell rendezni, a rohadék minden ő-betűt külön sorba ír, és itt töménytelen költŐ. Tovább tart, mint egy képet megcsinálni. Remek szöveg, később folytatom: Karel Čapek: A költő Közönséges rendőrségi eset volt: egy autó reggel négykor a Zitná utcában elütött egy részeg öregasszonyt, és továbbhajtott. Dr.Mejzlíknek, a fiatal rendőrfogalmazónak, most ki kellett derítenie, hogy melyik autó volt az. Ilyen fiatal fogalmazó komolyan szokta venni a kötelességét. - Hm - szólt a 141. számú rendőrhöz -, szóval maga háromszáz méter távolságról egy gyorsan hajtó autót és a földön egy emberi testet látott. Mit csinált legelőször? - Először is az elgázolthoz futottam, hogy elsősegélyben részesítsem. - Először is meg kellett volna állapítania az autó rendszámát - morgott dr. Mejzlík -, és csak azután törődni a vénasszonnyal. De lehet - tette hozzá, ceruzájával a hajába turkálva -, hogy én is azt tettem volna, amit maga. Tehát az autó számát nem látta; és egyébként az autóra vonatkozólag?... a teljes szöveg A/13/27 --- 2013. március 26., Nagykedd, Kecskemét --- Tegnap, munka után ezt a NEWS-oldalt tipografizáltam egy kicsit át meg át. - nagyobbra a témaközöket - dátum feltűnőbb - kis képek egy méretre, viszont olvashatóbb nagyságúra. Rendezettebb lett a tükör. És, mivel az oldal nyitásakor – nem véletlenül – végig kell görgetni az előző napokat, bízom benne, ekkora képekkel több megragad-megmarad. Hálás vagyok/lennék minden véleményért. Jó ez a levegősség, nem megy épp az áttekinthetőség rovására? Így is megnézik majd a képeket nagyításban a Zemberek? Uszoda első negyed órája ma hótakarítás. Csak brahiból indultam ilyen körülmények között. Nyári gumival. Van erre valami magyar szó? 09:50 gonosz tréfa, hecc. Itt: csak azért is megmutatom. L. 11:09 betyárkodás, csibészkedés. É. 12:30 "Van erre valami magyar szó?" Kedves Deske, tisztelettel bátorkodom, van: felelőtlenség. Ugyanis nemcsak a Maga testi épségét ( ezáltal a szerettei lelki épségét... S. 17:55 A "brahi" jiddis szó: vicc, tréfa. A magyarban szélesebb a jelentése. (Pl. Váli Dezső festőművész nem viccből, tréfából, betyárságból, vakmerőségből, heccből ült be a nyári gumis autójába... hanem brahiból, ez esetben derűs kíváncsisággal elegy, könnyed kalandvágyból.) É. Nosztalgiafotó, 1984-es modellem ma, hó borítottan. F/2013/092 Régi zsidó temető virágzó fával – A/84/50 És ugyanaz, közben megvénült. Délelőtt két kép, A/12/28 és 29 Érvényesül Vilt Tibor gondolata itt is, A tegnapi szobrom a holnapi szerszáma. 42 másodperc barátomnak, aki nem tudott meglátogatni. Otthon majd a film megabájtját redukálom; akkor gyorsabban följön. Médialejátszó betöltése... Keresztút, VIII. stáció. ...Jézus – Lukács evangélista szerint – egyszer maga is a siratóasszonyok szerepét játszotta el: megsiratta Jeruzsálemet (Lk 19,41). A történet azért is különös, mert ez a szerep határozottan és mindig is a nőknek volt fenntartva. Keresztút, IX. stáció. ...Nincs jó film és fotó a koszos kizsigerelt arcokról, mert minden beilleszthető. A botrányt ellopták és helyette hamisítványok lógnak az újságok címlapjain. Jól zár az ajtó, gyors a kapcsoló, ami messze röpít. A kéztördelő kérdéseket párnázott ajtók, de legalább kis távolságot ajándékozó: „ne tovább, itt várj" táblák szigetelik. Nem hagy békét a látvány, délután újrafotóztam ezt az öreg gyümölcsfát. F/2013/093. --- 2013. március 27., Nagyszerda, Kecskemét --- Szia Deske, talán a mostani művésztelepről kaptam Tőled ezt a fotót, ami azóta is a háttérképem az asztalon, a fák törzsére, villanyoszlopra, kerítésre pakolom az ikonokat... Ha lehet - ebből a nézőszögből egy havas képet készítenél nekem? Ő. Lehet. :-)) Itt több hely lesz az ikonoknak, csak fázni fognak. Nyári fotó: F/08/120, nehezen találtam meg... d. Keresztút X. stáció - LEVETKŐZTETIK ...a Jézust körülvevő emberek kivetkőznek önmagukból. Levetkőzik szerepeiket és egy pillanatra a valódi, esendő emberi arcukat mutatják meg. Az egyik tanítványból áruló lesz, a másikból tagadó, a periférián lévő asszonyokból hűséges követők, míg a többi tanítvány szétszéled. Pilátusból védőügyvéd, a római századosból hitvalló, a bűnözőből Pénteken haza. Utolsó lemezem a mai kép. A/12/30 A változtatást észre sem vettem STOP A kis képek tényleg rendezettebbek STOP Kattintgatási ingerem viszont eddig sem volt rájuk STOP F. Búcsúzóul – péntek reggel haza, a tennivalók is fogynak – néhány emlékkép Kecskemétről, az ezévi márciusvégi legújabb havazásról, magamnak. Reggel nem is mertem kocsival elindulni. Uszoda délben, nagymedence zárva, úszóverseny. Kismedencében csak néhány hossz, békés nyugdíjasokat kerülgetve. F/2013/094 - 097 Hogy mért foglalkozom ilyen hülyeséggel, mint ez az aligétkezés – kilószámlálás, hónapszámra. Mert keservesen nehéz, olykor nem-, de aztán mégiscsak nem kevés célörömhöz segítő feladat. Azon hiába igyekszem, hogy tíz centivel tehetségesebb legyek – Ördögi kör. Az ugyanis a bevitt mákossütemény arányában változásképes; ami ugyebár tiltott mező – --- 2013. március 28., Nagycsütörtök, Kecskemét --- A szürreális nagyheti zsolozsma-himnuszból: ...Hű keresztfa, minden fánál százezerszer nemesebb: virág, lomb, fa, drága termés erdőn nem nő becsesebb. Édes ág te, édes szeg te, de a terhed édesebb. Hajtsd meg lombod, ó, magas fa, nyisd ki védő ágaid. Születtél bár oly keménynek, most az egyszer légy szelíd, és öleld átpuha-lágyan nagy Királyod tagjait!... Ő az, aki Ábelben megöletett, Izsákban megköveztetett, Jákobban vándorolt, Józsefben eladták, Mózesben kitették, Dávidban üldözést szenvedett, és a prófétákban meggyalázták / Melito szárdeszi püspök Két napba került, hogy helyére tegyem, egy kisassszony-fotót küldtek, egyébként akaratlanul, egy nagy mail-csomagban. Gyönyörű volt. Napfényes sziklaperemnek támaszkodva, hajában egy rózsát igazgatott a drága. Az volt egyetlen öltözéke. Reménykedem, elégedetlen lenne a kosztpénzzel hideg novemberi reggelen – Utolsó munkanap, lovak közé a gyeplőt. Plusz négy háztartási keksz, meg elővettem három korábbi képet. Kedv, idő lenne többre is, de tul.képp. csak kettőt lehet frisset biztonságosan hazaszállítani, a próbakeretben belefelé fordítva, előlről-hátulról egy-egy. A/13/11-, 13-, 15. A XI. stáció ma az evangélikus.hu-n. A tegnapi hős ma koldus. Rosszabb is lehetne, ellenség, háborús bűnös. Ki ő, és mit tett? Hős, aki a hazát védte? Hol küzdött? Mindegy? Zászló alatt lelkesedett – melyik alatt, és mikor? Gyilkos, aki ölt? Becsvágyból, túlélésért vagy bűnből? Bűnéért lakol, vagy áldozat? Kicsi fogaskerék a nagyok játékában. Ő a félredobott, hibás ólomkatona, akit tenyéren át döfnek az aprópénzek. Lelkiismeret-furdalás, sajnálat, hála, bajtársiasság indítja a kezeket. A történelem malomkerekei az ő századában Annyiadszor, fölöslegesen, újra. De hátha ez az utolsó. Szeretem ezt a helyet. F/2013/098 Délután még három fotó. Egy havasi oroszlán, meg négyhetes szamárcsikó, aki már mindent tud; az unokáknak. F/2013/099, -100, -101. Aztán pakolás. Hurcolás a földszintre. Aztán reggel majd uszoda után – --- 2013. március 29., Nagypéntek dél, már Buda --- A XII. stáció az evangélikus.hu-n... ...Istent koldusként megmutatni – erre a művészet történetében először az evangélikus Ernst Barlach vállalkozott, világháborús élményeinek hatására. A fametszet egy lábait maga után rongycsomóként húzó, torzonborz koldusként mutatja be Istent, háttérben egy összetört fokú létrával, holokauszt-szerű jelenettel a fokok között. Váli Dezső vak koldusa ennek az ábrázolásnak tovább-gondolása: a kenózis, a kiüresítés megrázó Kedves Deske, mióta azt a VI. stáció - Veronika-szöveget elolvastam, foglalkoztat az igazságtartalma. Bevallom, én ennek az arcnak a megítélését tartom kevéssé jóindulatúnak. Hogy egyszerű, mondhatni bárddal faragott arc, az biztos. Hogy valami ravaszdiság van rajta, az is valószínű. (Netán elmeél!) A többi... ??! N. Kedves N., felőlem nézve az a Verona-szöveg emeletes csacsiság. De hát –, az ő dolga. d. --- 2013. március 30., Nagyszombat, Buda --- Mi volt ez az idei Kecskemét. 28 kezdett kép, nagyon jó 26:54 vegyes 1200-on, napi 4 km kocogás, azután nátha sok Negroval. 1,3 kg diófapác, hatalmas kincs, már sehol nem árulják. Nyolc pár új zokni. Fotók. Békés hazaérés a sztráda kikerülésével. Féltem egy lehetséges fölfordult kamiontól. Ma fél háromtól nem tudtam aludni, úgyhogy az ehaviak kiprintelésével is elég jól állok. Még a hárompéldányosak beszámozása hátra van. És a gépből előkerült még egy fafotó, a valahai modellem. F/2013/102. Úgy tűnik, csendben megindult benne az élet a hirtelen utó-hó ellenére, ez a sejtelmes lilaság. A XIII. stáció az evangélikus.hu-n. Nagyon szép, itt az egészet mutatom. Csemete, ifjonc, lurkó, kölyök, poronty, pulya, purdé, apróság, utód, csöppség, sarj, gyerkőc, baba, emberpalánta, csimota, azaz ő, aki mindig gyermek marad, az egyetlenegy. Akiben megláthatod önmagad, az elveszett ifjúságodat és a tisztaságot. Akinek tenyere elveszik a tiédben, aki mer még nagyokat álmodni, aki szorosan megragadja a lábaidat, ha megijed… Ő fekszik ott a luxuskirakatok előtt, a lábaidnál. Micsoda tükröződés, micsoda kontraszt. Centiméterek választják el attól, hogy ő is a kirakatban lehessen. Ott ahol meleg van, rend és tisztaság, ahol minden a helyén van szépen sorban, ott ahol csillogás van és élet. De ő kint rekedt a kirakat előtt a földön, a sárban, az Anya karjaiban. Egy üvegfal választja el csupán attól, hogy észrevegyék. Egy kirakat, melybe mindenki kíváncsian belekukkant, sóhajt egy nagyot és tovább áll. A műbabák kirakata előtt ott fekszik ő, csukott szemekkel, félrebiggyesztett ajkakkal és elerőtlenedett karokkal. Holtan. Már csak az Anya tartja meg kicsiny testét, hogy talán még egyszer, utoljára megláthassa szemében a csillogást. Magány a tömegben, magány az utcákon, magány a családban, magány ott legbelül. A beszűkült világ fekete kendője mögé bújt a fájdalom és az értetlenség. S kezdem elfogadni, hogy az élet egyetlen értelme a várakozás, egyhelyben ülni és várni Őrá vagy Arimátiai Józsefre vagy bárkire, hogy végre kiragadja a halott gyermekek testét a szorító karjaimból. --- 2013. március 301, Húsvét napja --- 01:29 Kedves Váli Dezső! Kemény napok. Minden nap egy újabb nehezebb és egy picivel könnyebb. Egyetlen félelmem az, hogy nem fogok haladni előre szellemileg. Szeretnék [...] és sok minden máson is elgondolkodni, mint amin most, és amin most ajánlatos is. Csak jót kapok azoktól, akik körülvesznek: ezzel is foglalkozom. (észre venni, beépíteni, megköszönni). Üdvözlettel: A. Köszönöm. Legtöbbünk nem éli meg, hogy emberméltóságunk nem eredményeinken alapul. A pápa most fiatal bűnözők lábát mosta. d. Most kaptam. Jókedvre derítő. NEM ÉN VOLTAM. Kisgyerekek, fotósorozat. Kedves Deske, gratulálnék ehhez a 12.000-es oldalszámhoz. Elgondolkodtató. d. Ma megjött a válasz is. Esterházy Péter. Kedves Bátyuska, ott voltunk, hallgattuk a Tettamanti-megnyitódat, nagyon jó volt. Elolvasnánk, elküldenéd? Köszi. Hogy én is valamit: legutóbbi kiáll. meghívóm szövege (nem hívtam meg senkit, meg protokoll-ügy volt, egy képpel szerepeltem, bár csak ketten voltunk.) Áldott feltámadás-ünnepet. ölel: d [Deske,] a vaksi, aki vagyok, nem láttalak titeket. mingyá jönnek unokák, testvérek, kuzinok. ez még csak ebéd, nem ünnep. de van arra is kis esély. örülök, hogy "hallottalak". ölel p. A Tettamanti-napló (megnyitótöredék) Hétfő. - Vajon tudok-e mondatokat írni a napló névadójáról, anélkül, hogy nézném a képeit? (Persze nézni, látni nem ugyanaz...) Ez már egy mondat volt, a kérdés értelmetlen tehát, pontosabban (hogy mindennapi Wittgensteinünket add meg nekünk ma), ha van válasz, van kérdés is. Mindenkiről lehet egy mondatot írni, ha mást nem, hogy nem lehet róla írni. Mért van az az érzésem, hogy ezeknek az önmagukba visszaforduló, a saját önellentmondásukkal foglalkozó mondatoknak elemi közük van T. művészetéhez? a teljes szöveg Bocs, bocs elfelejtettem veled egyeztetni, persze rögtön föltettem a VÁLINEWS-ba. De ha valami szerzői jog izé, rögtön leveszem. d Az utolsó, a XIV. stáció magyarázata az evangélikus.hu-n. ...Lendületesen megindulunk az utcán, illetve megindulnánk, mert egyszeriben ráébredünk, hogy már nem úgy mozog a testünk, ahogy szeretnénk. Belénk nyilall a fájdalom, bokánk megbicsaklik és visszazökkenünk a valóságba. Velünk rendre ez történik, hogy megtörik a lendület, így lassan öregedve le is a teljes szöveg Még egy kis szöveg kellene ehhez a márciusi NEWS-hoz, hogy a C. Napló kerek 12.000. oldalszáma meglegyen; az majd a XIII. stáció printje. Még egy napom van, majd ebből a másfél oldalnyi "a" betűből faragok, ha kerül még szöveg. Remake. 1975. szept., lábmosás, vidámság, lelkizés, aprók -tétel volt az 500. oldal; azt ünnepeltem babérkoszorúval. Kedves Deske, gratulálnék ehhez a 12.000-es oldalszámhoz. Elgondolkodtató. d. aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa végül alig maradt... Kedves Deske! aki aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa-t mond, mondjon bbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbb-t is. A Feltámadás tényében való gyönyörködést! H. 2013. márciusi olvasó =  381074 = 4059/hó = 131 / nap VÁLINEWS; 217. levél J.-nek, Le Meux-be / 2013. április --- 2013. április 1., Húsvéthétfő --- Itthoni gépem le tudtam méretezni; négyperces filmen mutatom az alkotóházi kertet. Ahogy kocogok körbe a még havas fák alatt. Hangot le kell venni, erősen szuszogok. Médialejátszó betöltése... Megkaptam az evangélikusoktól a keresztút-meditációkat egybefűzve, PDF-ben; aki így akarná megnézni. Érdekes ez az időnként felbukkanó néha pimaszság, olykor játékosság a hivatalos imákban. Hogy temetésnél imádkozunk az itt állók közül legközelebb megholtért, ez különös; figyelmeztetésnek lehet szánva, vannak papok, akik elhagyják. Jelenits atya is módosítja. A mai húsvéthétfői zsolozsma egyik könyörgése: ...add meg egykor az örök életet mindazoknak, akikkel ma találkozunk! 10:18 Bizony szoktak még imádkozni temetéskor azért, aki a legközelebb meghal. Az egyik idős jezsuita egyszer ebédelés közben felvetette, hogy ő mennyire nem szereti ezt az imaszándékot. Mire megjegyeztem: Azt kellene imádkozni, hogy legközelebb senki se haljon meg. Nagyon furcsán néztek rám. F. Pontos válasz. Remélem, később leesett nekik a tantusz. d. F/2013/103, II. munkafázis; kecskemétiek egy szuszra, válogatás nélkül keretbe. Pihenésnek kis vadászat. Egyetlen korosztály lát ebben trófeát. De az igen. És még mindig a mai nap. Most kaptam. --- 2013. április 2., kedd --- Az emberiséget ez szerint is ketté lehet osztani: az egyik folyton elveszti a kesztyűjét, a másik nem. Mailváltás L. barátommal, aki átküldött egy ötperces videót, egy pap antiszemita beszéde 2012. március 15.-i ünnepségen. - Hát édes öregem, ez van. L. - Barátom, a nyugdíjam 61e HUF., a lakbérem 56e HUF. d. - Kedves Deske, ha valaha megérteném, hogy mint is működik ez. Küldtem neked egy videót, egy gyalázatos emberről, amúgy katolikus pap, aki a Cion bölcseinek jegyzőkönyvét mondja el a nemzeti ünnepen, nyilvánosan. Mire elmondod, hogy Neked is nehéz. Mi az összefüggés? L. - A párt Központi Bizottságában ült kilenc ember. Volt kilenc nagyon ellenálló festőművész. Ezek nagyon élesen figyeltek egymásra. Mind a tizennyolcan. [lakik itt egymillió ember] d. - Deske, ??? L. - Kedves L., a kérdés úgy is fölvethető: Hiszel-e a téged végtelenül szerető Istenben /Jahvéban, aki téged magához akar majd ölelni. Ha igen, mért nevezel egy embert egy órája alapján gyalázatosnak, akinek más a véleménye. Ha nem, mért nem lövöd le? d. 14:09 Deske, az a baj, hogy nem arról az egy emberről van szó. Arról van szó, hogy az az ember - hivatali helyzetével visszaélve (szándékosan nem hivatást írtam) - terjeszti a gyűlöletet. Más az, ha valaki a saját civil körében beszél, és megint más, ha jogában van "kinyilatkoztatni", és ezzel mérgez. Nem az Isten szavát, hanem a saját mételyes rögeszméjét hinti szét. U. Igaz, köszönöm. d. Uszodai öltözőszekrény[em] mára egy bejegyzésel gazdagodott. Főiskolás évfolyamtársam volt. Az alkotóházas felülragasztás okafogytával még tegnap oldalra került. --- 2013. április 3., szerda --- Az ember Lukácsos Öregasszonyoktól ne kérjen tanácsot. - Milyen szert, fél háromkor ébredek? - Keljen föl és dolgozzon. Délelőtt képfotózás, mind az össz kecskeméti. Rögtön az elsőt elrontottam. Pedig amúgy a beállás jó, középen a célkereszt szinte nem látható. --- 2013. április 4., csütörök --- Nem kell mindig újat mondani: 2009. április 2. csütörtök Paolai szent Ferenc (†1507) leveléből: Úgy bocsássatok meg egymásnak, hogy később a sérelmet föl ne rójátok. A sérelemre való visszaemlékezés ugyanis: jogtalanság a harag továbbszövése a bűn megőrzése rozsdás nyíl a lélek mérge az elme férge az ima megzavarása az Istenhez intézett kéréstek erejének megsemmisítése lélekbe szúrt tövis soha el nem fogyó bűn és mindennapi halál. Új úszósapkám éjjel egy fazék fenekén feszült. Remek anyag, Arena ®. Ma éppúgy fájt az úszás, mint tegnap. És még kb. egy hónapig. Deske, mér fáj az úszás? Kimaradtam valamiből? S. Szoríttya a sapka. A fejemet. Nagyon. És hármat vettem. Drága. d --- 2013. április 5., péntek --- 1. Rózsa Gyula a minap a Népszabadságban kiállítása kapcsán írja, hogy Fehér Laci festészete indulásakor tartalmas volt. 2. Műcsarnoki kiállításom ügye lebeg. Senki nem tud semmit. Még a Lukács öltöző sem. Hogy a Gulyás ig. netán a Ludwigba...? És a Műcsar ig. ki lesz...? 3. Ma délelőtt egy nehéz műfaj, 30 képnek címet adni. Fölragasztani a képcédulákat már könnyebb volt. Jön: keretszín képhez igazítás. Hatféle színű próbakereteim erre. fullezüst perem, patinázott ezüst perem, stb. --- 2013. április 6., szombat --- mai Népszabadság: 1888. bakelit lemez 1948. mikrobarázdás lemez 1963. magnókazetta 1982. CD 1995. DVD [2005.? öngyújtó nagyságú kütyü, majd mobil, fülhallgatóval, villamoson] 1952.? Tán tíz éves koromban húgommal le a sarki Keravillba, s anyácskánknak szülnapjára megvettük a Les Préludes-t, 17 perc, három! fekete lemezen. Kurblis lemezjátszónk is van. 1983. svájci ismerősömmel képért a legelső szériából való SONY sztereo-walkmann. Még két csatlakozási hely (a konstruktőr asszonya kérésére, hogy a strandon ő is hallgathassa). Zenegyűjtést kezdek, 50 kazetta. Később fiam síedzése közben mély hóban fel s alá sétálva a Svábhegyen fülemben harsog Bartók Brácsaversenye. Fantasztikus. 1984. magnó, hangfalak és erősítő a műteremben 1985. mindezt egy sportzsákban elvittem (a depressziós) I-nek, mert felháborít, hogy Bartók legfontosabb mondatait félfüllel hallgatom, munka közben. 2005. magnókazettáimat CD-re írom át, sok-sok munkával trackekre vágva, mert nem tudom, hogy a CD-t nem csak az elejéről lehet indítani. Két nap múltán az egészet kidobom, hogy hiszen ezt a PC-m is tárolja. Azóta ez. Komolyzene 300 óra. Zelk és Illyés mondja verseit. Meg Kovács Kati-, Little Richardék, már videofelvételen. Őket hallgatom gyakrabban. Hajnaltól mindent öt perccel korábban, hogy úszás is meglegyen, és időben is induljunk; Katát kilencre kocsival a leányfalusi Jezsuita-házba. Aztán hullafáradt, fél egyig alvás. Délben Szépművészeti Múzeum: Newton fotós kiállítása. Állítólag nagy ember volt. Nagyszámú női fanszőrzet, sohasem kedveltem. Hatalmas nyakatekert divatfotók. Ösztönösen pontosan érzem, mi van; udvariasan-buta tudatom mindezt elnyomja, hátha mégiscsak ők tudják jobban. Aztán összefutok Kecskeméti Kálmán öreg barátommal; csípőből, megvilágosítóan rögtön sorolja, 1. szörnyű, 2. unalmas. 3. van egy jó képe is, egy prágai öregutca, bár abba is betesz egy fölösleges aktot. Tényleg, iszonyatosan hideg az egész. Persze ötletes és baromi jól komponál; érdekessége, hogy az életlenség lehetőségével sohasem él. Pihenésnek, sőt -, a most restaurált Monet-főmű az emeleten, a vitorláshajós. Mégis érdemes élni. Este Illyés-napló, öreg dörmögő medvebarátom. Közben egy ismeretlen úr telefonja Kecskemétről, galériája aukcionálná egy (lappangó) képemet, ami sérült, A/93/04. (Nézem; igen, 98. február 19-én ajándékoztam N-éknek, nászajándék lehetett.) - Hozza, persze, rendbe hozom. Aztán fél liter IGAZI gyümölcstea. Annyira igazi, hogy a leforrázott ázalag ínyencség. Hogy jutott ilyen főúri étek hozzám. Történet. Februárban telefonálok a magasművészet környékén is ügybuzgó, segítőkész asztalos ismerősömnek, paraszt?sublótunk fiókja leszakadt, s én ezt nem tudom megcsinálni. Kiderül, Németországból beszél, ő most két évet ott, a dán határ mellett dolgozik. - Persze szívesen, Húsvétkor hazamegyek, akkor. És jött. És nemcsak hogy szívesség, de hozott nekem teát is, nyusziajándéknak. Vagy csak úgy. Hatalmas Mühlbeck-grafika gyűjteménye van. Tíz évig esténként kiszámoltam, tegnap eltéptem a listát, hányan is olvasnak naponta. Elég lesz havonta összesíteni. Meg a másik napi-listát is, tizenegy kilót lefogytam, OK. Most már ezt csak tartani kell. --- 2013. április 7., vasárnap --- Mázli, a sok tágítás-ügyeskedésben elszakadt az új úszósapka. Már csak kettő ilyen maradt. Hogy fiam is utazik, forgatni, fegyelmezetten elszántam magam egy New York-i útra. Ilyen dolgokban én kegyetlenül nehézkes, de ő visz magával. Még tavalyi ötlet, hogy egy képemért cserébe. Poénnak hat, pedig így van, két képért megyek, Bierstadt Sziklás-hegységes hatalmas vászna, a másik név soha nem jut eszembe. Honlap keresőbe: VASUTAS. Igen, megvan, Delvaux, a villamos-végállomás képével. Mindkettő a Brooklyn Múzeumban. Talán még az 20-as évekbeli rádió a harmadik emeleten. Műanyag, kékeszöld, felhőkarcoló formájú, és gyönyörű. Remélem, 17 év után a helyén van még. Ja, igen, és a World Trade Centert mégegyszer, utoljára, feltétlen. Kicsit könnyebb a lelkem, hogy eldöntöttem, azt az ötven Rembrandtot a National Galleryben nem kell újra megnéznem. Indulás április 24., öt éjszaka, nálam ez a max. A negyedik nap már nagyon rosszul fogom érezni magam. Hazautazáskor már jobban. Emailek jönnek, mennek. - Elöljáróban: a kajaminőségre tökéletesen érzéketlen vagyok; étterembe, ha csak lehet, sosem megyek, szeszt - nem elvből - nem szeretem. Vagy csípi a torkomat, vagy savanyú. ölel: d. - No worries. This is New York. You eat what you kill. P. [Semmi aggodalom, ez N.Y. Azt eszel, amit levadászol.] 20:05 Adalék a fentiekhez, a gépemben ezek a zenéim vannak, lista. Szívesen adok belőle, sok minden elfér egy DVD-n mp3-ból. Akkor már a könnyűzenét is hozzátettem. Végül egésznapos munka lett. A komolyabb része így kezdődik: Te jó ég. Most kapok mail, az új WTC áll, év végére kész. Én az előbb hülyéskedtem, azt hittem, ott még lyuk van. Lyuk maradt, de mellette megcsinálták. Nézem a fotóit. A sajtónak már be is mutatták. --- 2013. április 8., hétfő --- Amit ennyire fáradtan kell/lehet; délelőtt két év két naplódobozát az MTA Levéltárába. Fölvittek a raktárba is, látom, még három évre van helyem a polcon. A kettes villamos most nem kerüli meg az Országházat, busz jár helyette. Hazafelé gyalog arra, hogy mi is történik. Nagyon föl van túrva a környék, a Ház északi oldalán mélygarázs készülhet, a mélyben markolók dolgoznak. Délben egy kecskeméti galériás, húsz éves képem hozzá került, aukcionálja, de előtte kissé restaurálni kéne. Megtörtént. Akkor már egy jó fotó is róla;A/93/04. --- 2013. április 10., szerda --- Egyik közösségi tagunk szavazásra bocsátaná a kérdést, illetve távozásán gondolkodik; nem ért egyet (28 éves) szentségimádási gyakorlatunkkal. Hajnali levelem: Barátom, azt javaslom, ejtsd el ezt a kilépési tervedet, lépj át érzelmeiden. A Budai Ferenceseknél a vasárnapi szentmise gyakorlatában súlyos hiba van. A felajánlási rész legelején, amikor egész hetünket - munkánkat fölajánljuk, a népet énekeltetik, semmit nem hall, nem tud belőle. 20 éve szóltam György atyának, mosolygott, és csak annyit válaszolt, ennek ez az egyházi rendje. (Nem mentem át máshova.)   Megértem a gondolkodásodat. De ilyesmiről nem fogunk szavazni. Az egyház nem demokratikus intézmény, hierarchikus. A klérusnál (legalábbis) az a rend, hogy kövesd az elöljáró utasításait, akkor is, ha nem értesz vele egyet; kivéve, ha bűnt követni utasít. Én pontosan követtem egy püspök, plébánosom (külön feltételei voltak) és lelki vezetőm előírásait, utasításait. A Fioretti közösség elsősorban nem neked, nekünk szól, hanem egyházi szolgálat. És ezt a közösséget ez a gyönyörű ajándék-, a szentségimádásunk élteti, erősíti évtizedek óta. Este várunk. ölel: d Minusz tizenegy kilóm a Lukácsban föltűnt, és közszájon forog. Sőt, követőm is. A szerelemben csak csalódni lehet. Hiszen mi a megváltásunkat várjuk tőle. Pedig az 10:01 Kedves Dezső, a szerelemben akkor lehet csalódni, ha önző módon ugyanazt várjuk vissza, aminek az adására képesnek képzeljük magunkat. Apám mondta egyszer: "Kisfiam, aki jobban szeret, annak nehezebb - de mégis annak a jobb." Ő. Nemrég föltettem ide egy Örkény-novellát, ami elmagyarázza a civilek számára a festő-ihlet dolgot. Felel erre most Vojnich interjúja a márciusi Vigiliában: volt egy periódus, negyed-ötödéves korom körül, mikor nagyméretű, letakart drapériákat festettem. Egyszer megkérdezték tőlem, hogy honnan fakadnak ezek a témák. A válasz nagyon egyszerű: villamossal jártam a főiskolára és minden áldott reggel a lágymányosi piac mellett mentem el, ahol minden, a kofák árui, az asztalok gyönyörűséges, óriási ponyvákkal voltak letakarva. Szürke, lilásszürke, barnásszürke: csodálatos volt, minden reggel Be meri vallani ezt a csakugyan létező fordított sorrendet: [festéskor] menet közben ösztönösek a döntések, és egyszer csak születik valami—és igen, ez az, amit szerettem volna. Ezt igen nehéz tetten érni, talán nem is lehet Frankfurtban volt egy kiállításom, ahol nekem kellett beszélnem a képeimről, ráadásul németül. Nehéz feladat volt, de azt próbáltam megértetni velük, hogy végtére én csak egy postás vagyok, aki a borítékot hozza, mindenki nyissa ki és olvassa el, hogy mi van benne... Annyit valóban megtehetek, hogy elviszem a befogadót egy irányba, de innentől kezdve mindenki azt láthatja, amit akar. Valaki a halált olvassa ki belőle, valaki az életadó vizet Kezdődik a munka, kezdem őket előlről, a kecskemétieket. Már saját kerete mindnek, hozzáfestett, tegnaptól. Egy már kész is. A harmincból. Amit mutatok: A/13/09 A verscsírák, töredékek kötetből [Térdig hamuban] egy Zelk vers, a hír másnapján. [NAGY LÁSZLÓ HALÁLHÍRÉRE] Csikorgatja fogát az ember csikorgatja a fogát az isten * Lovaid hol legelnek ki itatja meg őket? * Ne vidd el düheid, kínjaid haragod nőjjön tovább! * Tébolyodott naptárom egy sírdombra mutat – * Sírja fölött vonulnak meggyfaszipkák, botok – * Az istenit az isten baltájának hogy épp a legszebb fát döntötte ki! 1978. január 31. És ami az összegyűjtöttben megjelent: NAGY LÁSZLÓT HALÁLAKOR Az isten vétke jóváthetetlen Van még egy elmesélős verse is erről, NaAGY LÁSZLÓT SIRATVA: ...Aki "Bableves van-e főűr?" / könyökölt a vendéglő asztalára... 17:06 Hogy a fentieket írom; e percben jött a mail. Távolibb szomszédom volt Kékkúton. 1982, baráti kérése, egy Kékkutat szeretne az ágya mellé. Húsz évvel később aztán be is számoztam: A/82/55 Férjem, Veszprémi Imre szobrászművész életének 81. évében Húsvét hétfőn elment. Temetése a legszűkebb családi körben lesz. Kollégák, barátok, ismerősök a későbbiekben tartandó, koncerttel egybekötött gyászmisén vehetnek búcsút a "kő szerelmesétől". Annak időpontjáról értesítést időben küldök. Veszprémi Éva --- 2013. április 12., péntek --- Akkor még töltőtollat is használtunk. Kb. 1965., Iparművészeti Főiskola. Nem tudom, hogy jutott eszembe, hogy barna és fekete tintákkal kellene jegyzetelni. Megkerestem a tintagyárat, végül évfolyamtársaknak is kellett, úgyhogy több litert csináltak nekünk. Nem is volt drága. Vastag, tán 90 grammos A4-es lapokra írtunk vele. Ennyi év után, most jutott eszembe. Még két verset találtam Zelktől Nagy László halálával kapcsolatban. HÉTFŐ 1. Ágyban? Akkor is küszöbre kirakva – mustrálhat minket a halál. ... 4. Könnycseppek sisteregnek ajkunk parazsán. ... 6. Illik a léthez a homály, az ablakot megszálló pirosszegély alkonyat. 7. Illik a hallgatás – a mindent elmondunk egymásnak csöndje. ... Délelőtt Esztergomba – időpontot kaptam – Székely püspökhöz, imacsoportunk ügyében, tanácskérés. Fűrallefelle vittem neki egy képet is. Hazafelé Dobogókőn át a Pilisben az erdei út szerpentínje, sok-sok kanyarral. Észbevettem, két év késéssel, hogy hiszen van nekem még egy (a KÖNYV-fejezetből hiányzó) könyvem. Olyannyira, hogy festményeimről nem is igen kellene más. Legalábbis egyelőre. A4-es oldalakon a magyar múzeumokban lévő majd' összes-; 162 képem nagyméretű reprója, erre az alkalomra profin újrafotózva. Ajándék az élettől, illetve. Halálomig hálás leszek érte Forró Tamásnak. A 2010-es Belvedere Szalon-béli kiállításomra csinálta. Könyv minőség. Múzeumokba pedig értelemszerűen képeim java került. Erre vigyáztam. Délután beszkenneltem ezt a katalógust, föltettem a könyvek közé, ide, a honlapomra. És nem is sok-, összesen 11 oldal, s így áttekinthető az egész. Ugyanis ezek a képek rég fönt vannak, itt csak egyetlen link. Na, akkor hogy is állunk. 1992. C. Napló 1958-1992 1993. Tanú ez a kőhalom, zsidó temetőfotók, Sáros Lászlóval 1997. Váli / monográfia 2000. VÁLI-OEUVRE, CD-ROM, ez is Új Mandátum kiadó, ez tök elavult 2000. VÁLI-OEUVRE, ez a honlap, tekintsük e-booknak, k.b. száznegyven kötet lenne 2007. Zsidó temetők / festmény, graf., fotó 2008. F. Napló / fotók 2008. DESKE.HU / Levelek Le Meux.be, tul.képp. a C. Napló 2. kötete 2008. DESKE.HU hangoskönyv CD-n, a fenti melléklete 2009. B. Napló / grafikák 2012. C. Napló e-bookra átdolgozva --- 2013. április 13., szombat --- Mózes.Törv. 32., az Úr Izrael népét... A pusztában találta meg őt, a félelem helyén, a zord magányosság földjén. Körülvette, és tanítgatta, és mint a szeme fényét, úgy őrizte. Mint fiókáit tanító sasmadár, amely fölöttük lebeg, kitárta szárnyát, őt meg fölemelte, és tulajdon vállain vitte Én ételhordóval; ebédosztásnál találkoztunk. Megígérte, és mára meg is nézte útlevelében a dátumot. 1998. január elején a New York-i Modern Art-ban (MOMA) egy kiállításon két magyar festő is szerepelt egy-egy képpel, Moholy Nagy meg én. Soha nem hallottam erről. USA-ban akkor még nem volt tőlem magángyűjtőnek sem munkája. Fölhívtam D. István barátomat, volt-e valami idevágó Nemzeti Galéria szervezés. Nem volt. Ez tetszik. Jó lenne megtudni. --- 2013. április 13., szombat --- Egész életemben arra tréningeztem, hogy mindent azonnal meg kell csinálni, és mindig előre kell menni, hátraford. nélk. Most egy polcot át kellett helyeznem a műteremben. Mért olyan nehéz ezt az új helyzetet elviselni. Mért emlékeztet ez engem a halálra. Fáradt vagyok, nyafogok. Nem javítaná ki nekem valaki ennek az angolját? Gondolom, hibás. New York, Museum of Modern Art: Dear Direktor! I am an old Hungarian painter. A friend of mine have seen in MOMA an exhibition at beginning in January 1998, there where on the wall two Hungarian painters: Laszlo Moholy Nagy and I. I don't know on that exhibition anything. Which of my paintings? If You would be so kind to send me any possible informations on that, I would be happy. Thank You! Jav.: Dear Sir, I am a Hungarian painter. At the beginning of January 1998 a friend of mine saw two paintings by Hungarian artists in MOMA on an exhibition, one by Moholy Nagy and one by me. I do not know anything about this exhibition. If you would send me any possible information about the event, including the title of my work, it would make me very happy, Thank you. Yours, Váli Dezső Deske, ez nem lesz jó, a MOMA naponta több ezer levelet kap, a világ lejobban elfoglalt emberei. Kezdd el a neten az utánanézést. F. --- 2013. április 15., hétfő --- Nem látok szoros összefüggést az altató szedése és ébredéseim időpontja között. 12:17 Maestro, későn nyitottam ki a gépet, így a felkérést az angol szöveg javítására már valaki teljesítette. -  Az altató szedése és az ébredés között - bocsánat! - egy bizonyos kor (kb.70 év) után már nincs összefüggés, de más behatások is lehetnek. Ha van kedv/e/ük pepecselni, javaslom a citromfű - orbáncfű - levendula kombinációt, mint teát (Herbária). Jöhet hozzá borsmenta (mint íz és légút-tisztító, + galagonya virágos hajtás a szívnek. Arány: másfél liter már felforrt vízbe - mondjuk - 2-3 kávéskanál citromfű, 1 kk. orbáncfő, ua. levendula, borsmenta, galagonya. Kísérletezni is lehet. 'Nyafogok ... halál': Darvas Iván mondta egyszer, hogy aki 70 év felett nem gondol a halálra, az hülye. Szerintem tökéletesen igaza volt. A. Hát idén is, megint lett tavasz. Legalábbis a Lukács-kertben. F/2013/016. Most néhány napi tündöklés. Tegnap, leszámítva a biológiai szükségletek idejét, 24 órában; tehát szentmise alatt, és úszás közben is egy levelet fogalmaztam Erdő Péter bíborosnak, imaközösségünk ügyében. Reggel adtam postára. Szentségimádásunk kérdéséről van szó. A levél vége ennyi: tudtommal ez az Atya jogkörén belüli kérés. Bencés húgom szerint a 28 év gyakorlata is nyom a latban. A reményt nem adom fel. Pl. ma sikerült a Lukács medencéjét víz alatt végigúsznom, másfél méter híján. Nagyon sok éve próbálkozom, minden nap egyszer. Hétfő délelőtt a szokásos tavaszi kistakarítás, pormacskák méret szerint. Aztán a polcok közt helyteremtés az új 90 centis képeknek. Kiállításra gondolva csináltam huszonötöt. A galériáról már nehéz volna leszednem őket mutatni, 7,4 kilósak. És valószínű, hosszabb ideig kell velük együtt élnem. F/2013/105 És aztán még vannak alkonyatkor az alkonyati fények. F/2013/108 --- 2013. április 16., kedd --- Hogy a minap elővettem ezt a kedves halottairól szóló Zelk-kötetet, meg akartam volna tudni, mi/ki ez a címlapfotó; megfordítottam. Hát a Kondor. Csak Kass János szárnyakat rajzolt neki. Ki lehet a másik pasas. Ettől baromira félek. Fiam ezt elnézte az intézkedések közepette, és már nem lehet visszacsinálni. Hazafelé New Yorkból átszállás Münchenben, 9 óra éjszakai út után, amit nyilván félálomban töltöttem. És onnét tovább Budapestre, de 9 és negyed óra várakozás után. Reggel nyolctól kezdve. Azt a várost, a közlekedését nem ismerem, ilyen állapotban nem is fog nagyon érdekelni; hullafáradt leszek. Elrémisztő horizont. Egyáltalán, már nehézkes vagyok egy utazáshoz. --- 2013. április 17., szerda --- Uszoda után, munkakezdés előtt dollárkiváltás az OTP-ben, de nekik nincs apróféle, átarányítanak egy pesti fiókba, egy hasított zsömle, 25 HUF, a pékségnél, telefon a Széchényi Könyvtár Kézirattárba, szkenneljék be, és mailben, nagyfelbontásban küldjék át naplóm 6. kötetéből a C.00931/B oldalt, preparált NY. térképemet, telefon a Godot Galériának, kiállításukra kért képet el kéne vinni, utazom, próba: le tudom-e szedni és aktiválni FTP-re idegen PC-n a Totalcommander programot; akkor tudnék távolból is NEWS-t írni, elvben, aztán tovább, A/13/15, de most se tökéletes. Reggeltől féltem tőle. Budaörsön délután ötkor protekciósan gumikesztyűs ujjal beletúrtak a fenekembe. Múltkor ilyenkor fölordítottam a váratlan fájdalomtól. Most nem fájt. Prosztatavizsgálat. Kinyitott, internetre aktivált notebookkal léptem a rendelőszobába. Azon együtt minden valahai leletem. Használtuk is. Délután egy mail a Széchényi Könyvtár Kézirattárából, preparált N.Y.-térképemmel és egy fotóval. Kedves Váli Dezső, nem tudom, használható-e, sajnos, ennyi a technikai lehetőségünk. (Ha teljesen használhatatlan, holnap leviszem a fotólaborba, és készítünk róla nagyfelbontású felvételt.) És közben sikerült megoldanunk az áldatlan helyzetet, mármint a Napló valóban méltatlan elhelyezésének problémáját. Utólag is elnézését kérve, tisztelettel, L. --- 2013. április 18., csütörtök --- Megjött az OSZK-ból a javított felvételsorozat, az 1988-as N.Y.-térképem. Hogy mit is kell megnézni. Megnéztem. El kellett pepecselni vele három órát a gépen, mire ez így meglett. Összenéztem ezeket a kilencven centis képeket, amiket tavaly év végén még tökéletesnek gondoltam. Ma kettőt átfestettem közülük. Ez volt a délelőtt. Egy a címük: Tenger és műterem... csak a számuk más. --- 2013. április 19., péntek --- Hallom, vagyis mondták, jelöltek akadémia-tagságra. De aztán nem szavaztak be. Nahát, nahát. Akkor most egyáltalán nem leszek akadémikus. Maradok apó, lakótárs, sporttárs, kedves vevő és kedves utas. 11:03 Kedves Dezső, a Tenger és műterem(ek) nagyon jól mutatja nekem, hogy a magánál a színeken a lényeg, nem a témán. De én ezt csak így, hogy egymás mellett tudom még észrevenni, érteni. Ha csak az egyiket látnám, akkor ha megmozdulna bennem valami, biztosan máshogy. Szép napot! N. A mai munkanap kb. evvel ment el: http://www.berszangabor.hu/a-human/h12-21.htm. Gábor barátom gyógyulva mostanára földolgozta a Vasárnapi Újság 1864-1866 évfolyamait. Most egy újabb szempontrendszer szerint, a címlapok ábrái tükrében. Azok nyilván nagyon megfontolt szerkesztői megfontolások alapján, akárcsak ma. Ha jól emlékszem egy kb. 1953-as Ludas Matyi főábrára, Eisenhower tábornok lép ki egy tankból, "érkezve a béketárgyalásra". Az én feladatom ebből az ábrák netről leszedése, rendbetétele, stb. Erről a lapról sokkal kevesebb szó esik, mint a Nyugatról, holott tartalmát már ismerve állítom, hogy a magyar kultúra élesztésében legalább akkora-, de mindenképpen szélesebb körű szerepe volt. A 81-es műcsarnoki kiállításom katalógusában találtam egy fotót magamról, hősi pózban, remek. Ki csinálhatta. Legyen: F/81/28 Régen volt. Mikor van zárva a N.Y., Frick Múzeum New Year's Day (Tuesday, January 1) Martin Luther King Day (Monday, January 21) Presidents' Day (Monday, February 18) Memorial Day (Monday, May 27) Independence Day (Thursday, July 4) Labor Day (Monday, September 2) Columbus Day (Monday, October 14) Thanksgiving Day (Thursday, November 28) Christmas Day (Wednesday, December 25) --- 2013. április 20., szombat --- Harminc éve meséli Szüts, akkortájt baráti társasággal Mongóliában. - Kivittek minket a sivatagba; János megalkudott a sofőrrel, dollárban, hadd vezesse ő a dzsipet. Világos, azért, hogy mindez egyszer majd legenda..., a mítoszteremtés... - Te, nem ezt csináljuk mi, marha férfiak, mindnyájan?! - Talán csak finomabb eszközökkel. Minden a mítosz. És – legalábbis nálam – nem a szembehűháért. Belenéztem a Bibliámba. (Évek óta nem használom, most a Breviárium.) Fölütöttem; a címoldal, hoppá, akkor mégis ezt kell vinni az útra. (fotója F/2009/009; méretesre továbbnagyítható a bal fölső négy nyíllal.) Talán a müncheni hosszú órákra is. Bár arra a The Spy Who Came in from the Cold-ot szántam. Igaz, akkor már nem kell angolt gyakorolni. Akkor tán a Másik halál-t. Erről fontosakat hallottam. Volt még egy mellékterméke ennek a reggelnek. Ebbe a könyvbe beütöttem (minek?) 92-es kiállítás-megnyitóm bélyegzőjét, ekkor alkalmaztam először dedikálógépet. (Egyetlen megmaradt, bekerül a többi mellé, a tervezőgrafikákhoz.) Kiállítással egybekötött könyvbemutató, a C. Napló. Esterházy beszélt. Tartalmasan. Meg is jelentette az És-ben. Másodjára, évekkel később, a Háború és béke egy részét olvasta fől. Fél év után Robival szombati séta a Hajógyári szigeten. Láttunk boldog kutyaperceket. Pár száz méterrel arrébb meg ilyen hangok: --- 2013. április 21., vasárnap --- Hát, hogy is van ez a mítosz. Meg az utazás. Leginkább élet-koordináta-pontnak használják. Emlékszel, hű, amikor az a határőr. Sokaknak a vágyott változatosság. Egy Margit körúti öregasszonyarc fontosabb, mint a tíz előtti izlandi vulkánkráter. Egy utazásra kisebb munka emlékezni. A fontos dolgok nagyon csendesek. Gazdag a világom, nem vagyok kíváncsi. Útra készülni viszont jó. Szervezés és rendezés. (Örömöt most gallyra vágta, mi lesz átutazóban az ismeretlen Münchenben, álmosan; kilenc órán át. Múzeumok hétfőn zárva.) Egy út előtt az itthoni dolgok még rendebbe, egészen a hagyaték elrendezésig; legutóbb OTP-számlámat átírattam Kata nevére is. A becsomagolandók. A lefűrészelt szárú fogkefe. A könyvválasztás tétovái. Ötven éve a felettes-én idea mindig megküzd a kellem-vággyal. Érettségi utáni Balatonra építészettörténetet; nem olvastam bele. Idő lesz rá a váróteremben; amit most boldogan vinnék, a Káoszelmélet. Vagy egy angol G. Green paperback. De a Bibliát muszáj, már beleírtam a dátumot, Kettő mintha sok a tarisznyába. És ha egy Ószövetség / Királyok könyve-kurzust tartanék? München-továbbiakra pedig megoldás lehetne a prémes Bundeswehr-anorák, nehéz és meleg, de itt paplan-funkcióban, befészkelődve egy fotel mélyére. Vagy amit a drága Dragomán javasolt, egy wei? (ha ugyan ez a sárfesz sz..., érdekes '91-es szótárban még így.) Wurst a városban. Ennél is markánsabb ötlete a japán alvókapszula, amit ugyan nem próbált ki, de látta a reptér negyedik emeletén, óránként 15 €.New York egyszerűbbnek tűnik. 88-ban előjegyzett múzeumlistám irányt adó, ízlésem nem változott. Bár táblakép-érdeklődésem bevallottan lanyhult, a világ fontos képeit láttam. A véletlenre tehetségtelen, csak a szakmámban szeretem, ott kellék; de legyen rá 20% esély. Robi egyik fiúunokája, 12 éves, gimnáziumi felvételi vizsgára készül. Illetve nem készül. Hogy miért: Ha készülök, és fölvesznek, OK. Ha készülök és nem vesznek föl, ciki. Ha nem készülök, és nem vesznek föl, rendben van. Ha nem készülök és fölvesznek, AZ VALAMI. --- 2013. április 22., hétfő --- 2013.4.21. html-2013/munchenbe-level.htm C.12102 Kedveseim, ha emlékeztek rám, az egyik Marik Tamás-féle imacsoport vezetője voltam, illetve vagyok a mai napig. Én Zs. nagy-bozontos hajára emlékszem a legjobban, meg hogy minálunk egy-egy kis Szentlélek-lángnyelvért imádkozott 1985-táján Pünkösd előtt mindnyájunk számára. Majd egy következő alkalommal erről az igényéről szintén nyilvános imában lemondott... Fiam rosszul váltott repülőjegyet számomra. Egy hétre megyek New Yorkba, meghívásra, múzeumokat nézni, s hazafelé április 29., hétfőn 07:55 érkezem Münchenbe Lufthansával. Sajnos csak délután 5 kor van átszállásom Budapestre. Nagyon fáradt leszek nyilván az éjszakai úttól. (Erősen sportolok, de 70 éves vagyok.)  Eddig így terveztem az ottlétet, vaktában, mivel Münchent egyáltalán nem ismerem: - Ahogy látom az internetről, kb. 1/2 10 -re érek be a Hauptbahnhofra vonattal. - Akkor valami olcsóbb étkezőhelyet keresek weis Wurst-ot javasoltak; avval is telik az idő. - A 2 Pinatkothek hétfőn zárva. Séta, körülnézés a városban, amíg bírom. Szerencsére csak egy magam varrta bőrtarisznya a csomagom. - Akkor vissza a reptérre, és egy fotelben alszom. Ebéd utáni alvás amúgy is szokásom, 40 éve. [Szabadfoglalkozású festő megteheti. :-)) ]  Van-e valami ötletetek, mit érdemes csinálni, megnézni. Amúgy rólam valami, ha érdekelne titeket: minden festményem, fotóm, könyvem, stb., és 13 éve egy blog: VÁLINEWS a honlapomon, deske.hu Válaszotokat amint megkapom, válaszolok. szervusztok: deske ha nem megy át a fotó, ez vagyok én: http://deske.hu/foto/jpg/f2010021.jpg 10:15. Szia kedves Deske, hogy ne emlékeznénk rád!!!! Szeretettel látunk, Zs-nak 4-töl lesz Münchenben dolga, nekem 3 és 4 között kell indulni dolgozni, addig otthon vagyunk, elmegyek érted a reptérre, szerintem először jöjjünk hozzánk reggelizni, pihenni, aztán hogy mit szeretnél, azt meg tudjuk beszélni utána... Sok szeretettel, - Így hát a münchen-problémán túl. Folyt. készülés. TotalCommander progr. exe fájljának pendrive-ra mentése, viszem, akkor onnét is be tudok majd lépni a NEWS-ba. És az igazán édes percek: könyvek az asztalra, amikre ugyan biztos nem lesz hely a tarisznyámban, reménytelen; de olyan szívesen magammal vinném egy hétre. Zelk-összes nincs köztük, két köetét összeragasztottam, eleve túlsúly. Vagy mégis? És ha út helyett egy hétre beköltöznék Zsófi szobájába, ezekkel? És még ide: ma 04:50-kor tarisznyajavítás. Satu, fémfűrész és M4 anyacsavar. A műhelyszobában, ahol Kata nem hallja. Tarisznya útra kész. Úti előkészületnek számít cipőm kipucolása, új cipőpertli-, valamint 50 színes rajzszög beszerzése, ennek ideje volt, a régiek nagyon ragadnak már. 1 fehérfejű a kereten – hozzányúltam, továbbfestendő a kép 2 fehérfejű – kész, lehet fotózni 2 sárga középen – a különböző színű próbakeretek jele 1 pirosfejű a peremen –kiemelt árfekvésű kép Korábban erre három szín, kategóriánként, de ez nem vált be. Némelyek elbizonytalanodtak, ha egy legolcsóbb kép tetszett meg. --- 2013. április 23., kedd --- 05:11 Nem való már? ez nekem. Ma 02:37-kor rájöttem, a hazautazás napját egy hete elszámoltam, Münchenbe gyorsan egy mail. Ezek után álom. Katával valami ismeretlen vidékről sürgősen haza kellett utaznunk. Bolyongva kerestük a vasútállomást. Hatalmas mozdonyfütty, váratlanul megérkezett a szerelvény. Kata sehol. A vasútjegyeket kifújta kezemből a szél. Rohanás föl a váróterem második emeletére a csomagjainkért, egy tucat. Ebből kettőt bírtam megemelni, azt is alig. Az egyik menetjegyet észrevettem a sárban, köröm nagyságú, széle megpörkölődve. És úszni akarok, próbálom is, de a medencében harminc centis a víz. Tegnap 18 átfestett kép fotózása, föl a honlapra; az idei munkák. Ma vissza őket a keretbe. De csak két-két szöggel, gyanakszom magamra. A/13/18 12:52 Csomagolás, a dolgok jelenlegi állása szerint ekerül a tarisznyába, egy hétre. F/2013/111 Illetve a papírok java az anorákzsebekbe. Az nem szép dolog, hogy váltóinget nem viszek. Próba Kata gépén. Hiába viszek én Totalcomm. programot magammal. Persze hogy nem lehet majd idegen gépen NEWS-t írni, hacsak nincs azon véletlen egy htm-szerkesztő is telepítve. Valószínű, ide, a Szt. Ferenc templomba 8-as, vagy 9:30-as vasárnapi misére, esetleg a 9:15-ös koreai mise? 135W 31 Str. Jó utat Deske, ha legény vagy, akkor eszel egy ilyen Rothko lekváros piritóst a MOMA kávézójában. N. Kösz, nem tudod, mennyire beletaláltál. 88-ban, tántorogva a fáradtságtól, tényleg félálomban, a MOMA-ban váratlanul elém robbant egy paravánon a ? 10. Rothkotól, 15 éves kamaszkorom egyik legfontosabb képe. Gerő atya mutatta Győrben, 1957, a Knaurs Absztrakt Lexikon záróképe, kivételesen egészoldalas. Már akkor tudták a kép helyét a világban. (Rothko 1970-ben lett öngyilkos.) Az a pasas számomra ma is kívül áll minden mércén. d. Holnap, szerda, 10:55 Ferihegy - Frankfurt - New York. Jövök kedd este. Útrakész. Középen a tubusban antineuralgika, 20 éve (valaha a bicska helye); tőle jobbra rózsafüzér. A fogkefe helye csak életjáték. A sok csillogó nitt nem dísz, hanem szégyen. Restaurálások alkalmával lusta voltam varrni. Bőrvarró tűbe nagyon nehéz befűzni. Egy öreg susztert kértem meg anno, tanítson meg rá. Apó! Búcsúzom tőled! Jó utat! Imádkozunk majd érted! Zs. Egész délután azon gondokoztam, most megvan. Téged felejtettelek el fölhívni, búcsúzni. Szeretlek, kislányom. d. --- 2013. április 24., szerda --- 05:12 Nagyon szépeket írnak róla, és tényleg lehet, hogy remekmű. (Nyolc évig készült, Mann Józsefe is ilyesféle.) Így egyik méltatójától – barátom – kölcsönkértem ezt a most díjazott Barnás kötetet, Másik halál, hogy tán ezt az útra. A tét nagy, úgyhogy elolvastam az első ötven oldalt, aztán még bele a közepébe is, egy kicsit. Eddig atmoszférikus, rejtélyeket fogalmaz meg. Csak hát én tanulásiból olvasok, hogyan kell élni. Nem pihenésnek, nem szórakozásnak. Nem érdekel, a végére egymásra talál-e Jancsi és Juliska. De itt ne tréfálkozzak, nem méltó. Kivétel: angolul könyveket szótárazva tanultam meg, most is azért a krimik, Greenek. A József 1387 oldalából bármelyik kettőt elolvasom, zuhog rám a tanítás, bocs. Hogy kedves méltatóját valamivel kárpótoljam, a könyvet egy kissé dedikáltam. A MŰTERMET – vagyis New Yorkot nem. Még most ima, uszoda, 08:40 taxi. --- 2013. április 29., kedd --- 19:30 megérkeztem New Yorkból és megvagyok. Múzeumok. Majd. 2013. áprilisi olvasó (384575) = 3501/hó = 117/nap VÁLINEWS; 218. levél J.-nek, Le Meux-be / 2013. május --- 2013. május 2., csütörtök --- Amikor a játék mondhatni keserves feladattá válik. (Nagyon fáradt vagyok.) New York, egy hét: félig tele jegyzetfüzet és 170 felvétel. Fél napi munka: még mindig 78. Ebből 18 fotó, a többi csak fénykép. Ahol laktam, meglehetős magasan: F/2013/129 Először kinézve az ablakon. F/2013/114 --- 2013. május 3., péntek --- Jöttöm másnapja: séta a Svábhegyen, majd jókedvű ablakmosás, Kata pedig gangi csendéletét újította meg. Ehhez tőlem egy széles deszkát kért a bádog ablakpárkányra. Ma reggel korábban uszodába, Katával orvoshoz. Napló-begépelés már vége felé. A fotókkal lesz gond. Illetve azok már helyükön. Az alkalmi utifényképekkel inkább; sok, de őrizném. A kiválasztott N.Y.-fotókat már meg lehet nézni: TÉMAKÖRÖK SZERINT / 09. KÜLFÖLD; a rólunk-fotók nem itt vannak. 21:36. Mi ez a nemigazifotó-fényképkategória?!, hatot tartok meg belőlük. Már fönt a honlapon. Elég 25 kép egy útról. --- 2013. május 4., szombat --- Bizonyos elmebetegségeknél alkalmazták az elektrosokkot. A beteg azonnal eszméletét veszti, és a módszer információvesztéssel jár, de segíteni remél. Úgy tudom, ma már nem alkalmazzák. Valami ilyesmi egy ilyen utazás is. Megpróbálok magamhoz térni. 18:08 Napok óta ezt, eddig tartott, megírtam a New York-naplót, most lett kész. Mégegyszer átnéztem a képeket, találtam még négyet a 170-ből, megőrzendőt. Papíron hat oldal. Még sokáig lehetne kozmetikázni. Nem csináltam beőle olvasmányt. 19:16 MEGPRÓBÁLOM, HÁTHA IDE IS ÁTEMELHETŐ A NEW YORK-NAPLÓ. (MÁS PROGRAMBAN ÍRTAM.) dátum:  2013.4.24-30 fájl: html-2013/new-york.htm C. 12119-125 New York-hét  L. vendéglátott egy festményért SZERDA - 2013. ÁPRILIS 24. Odafelé Mikivel + barátja, Balázs. T.Mobil külföldön kerül (Miki-kontaktusra tartalékolva): EU - EU: hívásindítás:107 ft/p., fogadás: 30 ft/p., SMS: 33 ft. USA indítás: 700 ft/p. fogadás: 210 ft/p. SMS: 170 ft. ODAÚT: 10:55 Bp., Lufthansa, / 12:40 Frankfurt, / 17:10 Frankfurt, / 19:50 Kennedy Airport, New York, hat óra időeltolódás mínusz. Figyelmeztetnek, épp látni Tihanyt F/2013/113. Tényleg olyan.  Bírák könyve 1.6- És megfutamodék Adonibézek, de üldözőbe vevék, és elfogván őt, elvágták kezeinek és lábainak hüvelykujjait. Akkor monda Adonibézek: Hetven király szedeget vala asztalom alatt, akiknek levágattam kezeik és lábaik hüvelykujjait, amint én cselekedtem, úgy fizetett nékem az Isten. Azután elvivék őt Jeruzsálembe és ott meghala. Aztán az Alpok fölött, havas csúcsok. FRANKFURT. Reptéren üvegbódé: dohányzófülke, használják. 4,5h várakozás, szendvics, almalé, Kata püspökkenyere. 3 fotelbe, Ray Charles film Miki tabletjéről, fülhallg., megkönnyeztem, mozgójárda, késve érk. a géphez, dorgálnak, 10 ülés egy sorban, nagyon szűk ülések, mindenkinek monitor, mindenki másik krimit néz, kétemeletes óriásgép. NEW YORK immigration office gyors, Toyota taxi, hátul TV, fix ár 52$ Manhattan+toll (híddíj) + 10% borravaló. Előkelő negyedbe, a MET pár utcával arrébb. Szobámban kikészítve múz. belépők (törzsgárda), költőpénz, notebook, később József és testvérei (odakészítve, hogy otthon érezzem magam), összes élelmiszerforrás megmutatva, tele hűtő, és magvak, 200 kép a falon. 02h szemközti háztetőn méteres tűz, nem tudom, keltsem-e L-t, aztán tűzoltók jönnek. White noise -/fehér zaj/-gép kikészítve, alváskor a búgása más zajokat elnyom, harmadik éjszakától használom, kiváló. A N.Y. Timest reggel az ajtó elé leteszik, de már alig fizet elő rá valaki. Régen ez magyar - német negyed volt, de drága lett, magyar étterem, templom közelben. Éppen alkonyat, nézek lefelé-kifelé, F/2013/116, aztán bele az éjszakába, a háttérben a hegyes tetejű Empire State Building F/2013/117 LAKÁS: fölötte tetőtér kilátással, közös body-terem profi gépekkel és kis úszó medence. 30 fős személyzet a házhoz, a porta PC-ben benne a nevem. Lakás: sok kép, nagy Balthus kötet: tágabb a tehetsége, mint tudtam, tájkép és gyönyörű portrék, rajzzal is. Egy könyv: How to Read and Understand Poetry, Part I. / Professor Willard Spiegelman. A lakás dolgozószobája: F/2013/129. A fürdőszobában lapozható tükrökben látom magam F/2013/128. Egyik kilátás a lakásból, nappal. F/2013/115 UTCA tiszta, sgrafitti szinte nincs. Hajléktalan tábláján a szöveg eleje: Egy szép feleségre lenne szükségem... Metróreklám: 1./ 800 ezer illegális bevándorló = 800 e. ártatlan. 2./ tinédzserterhesség: van valami jó munkád? Egy gyerek évi 10e dollárba kerül. 3./ lépj hátrébb a peronon, nehogy te is statisztikai adat légy. 2012-ben 1200-an estek a sínek közé. Metró is tiszta! Utcán sok aránytalanul kövér fiatal nő. Csak Park Ave. kétirányú, mindenféle templomok, sok, utcán is sokan fülhallgatóval, nagy tömpe autók lettek itt, egyetlen VW, Lincolnok stb.. Kb. 2$ egy metróút. Közl. lámpák gyalogosoknak: még abban sem bíznak, hogy a gyalogosok tudnak olvasni, helyette logó: lépő ember. IDŐJÁRÁS: szerencsém volt, napsütés, korlátozottan meleg, pulóver nélkül, anorák éppen jó, az mindig rajtam. CSÜTÖRTÖK - 2013. ÁPRILIS 25. 07h. ébred, reggeli magok, müzli, gyümölcs, tea, konyhatanulás, képnézés. Infó: ha duda és robbantások = nincs baj, a metrót építik. Tévedésből a szemétliftet használom, az is tágas. 25p. késéssel, metróval, randevú Mikiékkel: MOMA Iszonyú zsúfoltság reggel a fogadótérben, Rothko No.10. lecserélve sajnos No.3.-ra, rájövök, nincs energiám a fiúk ritmusához alkalmazkodni, a képek nagy része nem érdekel, más a tempóm. Megbeszéljük, Miki jön velem, majd megnézi újra. Lelkesen fotóztunk. Litván film, amint szedik le a Lenin szobrot, tömeg, megtapsolják. Film: jégtörő hajó jön, előtte egy zakós férfi lépéstempóban. Érthetetlen, lenyűgöző, eredeti felvételnek hat: F/2013/122. Monet hatalmas vizililiomos pannója, Munch kamara-kiállítás, gyenge Matisse-ok, meg a zseniális vörös szobája, építészeti makettek, buborék-helikopter, most látom harmadszor, Oldenburg kiáll., ezt nem, Van Gogh csillagos ege alatt gyerekek ülnek, magyarázatot hallgatva, gyenge Klee-k, minimal art gyenge, kortárs fest. érdektelen, Mikit tipó is érdekli, fotózza, F/2013/120. Nicsak: Avignoni kisasszonyok itt; egy rejtélyes fotó, állatbűvölő turista F/2013/137, délben gyalog haza, CENTRAL PARK, töröknél hurkapálcán sült hús. Este 7-kor randevú Mikivel: BROOKLYN MÚZEUM ma 22h-ig nyitva. Metrón odafelé megint főleg négerek, mindenki fülhallgatóval, elrévedő arccal (a fehérek is). A múzeum homlokzatához elegánsnak szánt előtető, pénztárak körbe, középen. A Delvaux vasútállomás kép nincs meg, Bierstadt Vihar a Sziklás hegységben megvan, de átfestettem a 16 év alatt, jó. t203-link.jpg. Mellette félig-égett részlete, egy mai festőtől. A sokat meséltem-zöld rádió is megvan, időközben zöldebb és zömökebb lett, F/2013/133 Marcel Breuer szék, gyönyörű tanulmányi raktár us-01.jpg, Corot, egyiptomi, indián szakrális 700-ból, Sisley, Daubigny. Rembrandt, mai orosz fest., asszír-akkád, megint és megunhatatlanul a sasmadár-fejű istenemberek, amint porozzák be a fákat, farmerház is átépítve, japán, korea, kína, török, képkeretek. Egy elképesztően gyönyörű hordozható gramafon. F/2013/118. A múzeumok elmentek a csúcsminőség bemutatásától a tanítás, az ismeretterjesztés felé. Lehet, hogy ez most egy-két generáció idejére helyes. Miki hamarabb hazaindul, fáradt. A metrón elalszik, ébredésig tett egy teljes kört. Múzeumból hazafelé én 2x is rossz metróra, 3/4 óra. PÉNTEK - 2013. ÁPRILIS 26. Lukács evangélium, reggeli: müzli, gyümölcsök bele+mandula, mogyoró, stb. magok. FRICK MÚZEUM metróval, még így is fél óra. Halk, elegáns idősebb párok a közönség, gyerekeket nem engedik be. Vermeer, Miki 30p. késést jelez SMS-en, Corot, képek alatt hatalmas könyvsorozatok, angol klasszikusok stb., Frick életéről film: újsághír, hogy vett egy Vermeer-képet. A népeknek szánta, éjszaka fölkelt a nagy hallba, lement képnézni, belső átrium-kert üvegfedett, Cimabue. REPÜLŐGÉP ANYAHAJÓ + TENGERALATTJÁRÓ, http://intrepidmuseum.org délben ide, itt találk. Balázzsal is, ez az én ajándékom nekik, én tudtam erről, 44$ kettőnknek, belépőjegy felnőtteknek 24$, US College Students 20$, Veteránok 17$, Active Milirary- és Retired US. Milary free, belépéskor detektor, derékszíjat is le, Rettenetesen nagy hajó. F/2013/134.  Parancsnoki kabin egyszemélyes, űrkabin, Lökös vadászgépek és egy Concorde is a fedélzeten, de már nem lehet belülről megnézni, film kamikázéról, becsapódik a hajóba, pár halott csak, hajókonyha, középső nagy hall: repülőgép hangár, a parancsnoki állás, egy itt szolgált vietnámi veterán magyarázza, mutatja. Mikivel ketten helikoptert vezetünk, móka, F/2013/126, film a hajó történetéről, főleg hidegháborús ijesztgetés volt a szerepe. Tengeralattjáró: figyelmeztetés, klausztrofóbiás ne jöjjön, kis ajtó a bemenet előtt, hogy ezen kell majd lent tudni átbújni, atomtöltetű rakéta, két torpedóállás. Eddig ilyet én nem: rituális kiscsoportos turistafotó rólunk. F/2013/130 SZOMBAT - 2013. ÁPRILIS 27. 89/90 zsoltár, Házigazdám 1848. májusi kiadásában ugyanez: 1. Dávid' éneke. A' ki a ' Felségesnek ótalma alatt lakik, ki a' mennyei mindenható Istennek védárnyéka alatt nyugszik; 2. Az mondhatja Istennek: menedékem és fellegváram Isten! vagy te; őbenne bízom. 3. Mert ő ment meg engemet a' vadász' törétől, a' halállal való fenyegetéstől. 4. Szánytollaival fedez tégedet, és szárnyai alatt bátorságban lehetsz. Reggel képem átkeretezése kérdése, mégis az eredeti keretem lenne a jobb, makettezem fehér papírcsíkokkal. Mikivel mail-csere a vasárnapi miséről. Ő vidékről csak az este 7-esre tud jönni. (14h. magyar mise lett volna a Szt. István templomban). GUGGENHEIMBE Nyitásra, egy japán csapat munkájái, 20 perc a hat emelet. Fekete táska néz Katának a shopban 135 $, de erős, egyszerű. Esernyő lenne jó, 35$-ért, emeletenként egyszemélyes WC-k. NEUE MUZEUM a 5. Avenuen, elegáns, kicsi, második emelet Schiele-terem, rajzok: maszturbáló nők. Klimt mindig idegen, de ez az aranypitykés nője szép. METROPOLITAN MÚZEUM-ba át. A múzeum előtt fehérre dukkózott bicikli, nyilván egy közl. baleset áldozat emlékére F/2013/124, kék MET-jelvényt kapok, itt is szabad fotózni. Rögtön a Lehmann-gyűjteménybe hátul, ahol madár és japán se jár. Miki múltkori küldeménye pandanjára az én Balthus képem előtt lefényképeztetem magam. F/2013/127. Holbein: Erasmus 25 cm, Cranach: Vénusz méhekkel 50 cm. A 14-15. sz. termeket visszaállították gyönyörűre, utoljára még hideg fehér falak, mondtam is anyácskámnak, hogy fölülről feltétlen nézze majd meg, de az 1988-as állapotában. Most újra szürke és bordó bársonyborítású falak, helyi világítás, újra sötétebb, intimebb. Üldögélek, fáradt. Bejárathoz vissza térképért, infós lánytól, hol az a Klee-s lépcsőforduló-zúg. Megvan. 2-3 igazán jó a tán 40-ből. Két nagy Rothko 1949; még függ. formák is, kereső periódusa vége. Van Gogh, Picassok, Modigliani. Haza a 3. Ave-át, forró hotdog, zsebemben zacskó mag. Ragyogó napsütés, a Central Park körsétány: futók, biciklik d: alvás, METROPOLITAN MÚZEUM - d.u. vissza, Lehmann, váratlan Dobigny, 1817-78, us-28.jpg, nagyon jó, Tájkép libákkal 1972, Törött orrú férfi/Rembrandt, Pieter de Hooch = Vermeer-szerű, júliustól ezentúl minden nap nyitva. Nagy üvegtetejű csarnok: Calaisi polgárok 1989., ajándék. Balthus: Kirándulók, mezoamerika, hülye Kandinszky, rossz Picassok, Delvaux 1897-1994 Kis vasútállomás éjjel, 1959. (Matisse gyűjteményéből, 2002), infó után a Klee-alkóv, domború képe. Mezzanin: széklabirintus kibővült = látható raktár, régi US. szobák, American Wing, John Brown utolsó percei, megcsókol egy néger kisbabát. Albert Bierstadt 1830-1902 Sziklás hegyek, itt előtérben indiánok egy ledöntött mackó körül, amerikai szárny minden műve bélyegméretű fotója egy falon... és hogy ez ma is bővül, imitált látványok festészete, egy szobányi, hadiképek, valami fontos ember átkel a jeges folyón, és ez a Függetlenségi Háború fordulópontja, tengerhullámzás képek terme, ezt mindenütt szeretem, Bukarestben is volt. Hazafelé egy templom: fehér szoborcsoportos oltárfal fönt kék üvegablakokkal, tökéletes ötlet. F/2013/123 VASÁRNAP - 2013. ÁPRILIS 28. Kel: 7h. Olv: "Last Words": Churcill: I am ready to meet my Maker. Whether my Maker is ready for the ordeal meeting me is another matter" Három amerikai Czóbel-katalógus: öregen is nagyon jó! Párizs utcaképek, csendéletek, végre megtalálom: vajaskenyér reggeli GUGGENHEIMBE K-nak táskáért, hátha tényleg nem túl nagy, és jó, megveszem. Japánokat újra 4 km-es sebességgel, nulla, át a: CENTRAL PARK-on, séta, futóknak kötelező irány a tó körül, metró 86 str. átszállásnál jegyváltás. Gyorsmetró. "A", de nem megy végig (csak ma?) ingyenbusz 200 str-ig. CLOISTERS - gyalog fölfelé, jobbra lent a folyó gyorsforgalmi úttal. 3 templom, 2 kerengő, szépek, kincstár unicornisos kárpitok, sok hangos madár itt fönt, kerengőben pihenő emberek a napon, lefelé busz, 168 str. leszáll, metróra: 1-es, nem volt türelmem korrigálni, West Side, olykor magasvasút vagyunk, élénk mozgalmas utcák, vasárnap, napsütés, valami olcsó kirakodóvásár, ékszerek, kendők, üvegek, sátrak sora a járdán, NATIONAL HISTORY MÚZEUM, régi és nagyon tágas új szárny, hatalmas, látogatóknak 4 emelet, hullafáradt, el is tévedek, hol a kijárat, dinoszaurusz hatalmas teljes csontvázak, indián kellékek terme, bolyongok, madarak, ismeretterjesztő dolgok gyerekeknek, CENTRAL PARKON át gyalog haza 4-re, kis fekvés, SZT. ISTVÁN TEMPLOM 7-es mise, Mikiék is megérkeznek, most angol mise. Oldalt besomfordál egy pap, majd visszamegy kezében a mikrofonnal (fiam fordítja), hogy érdekes, nem működik, reggel tettem bele új elemet. Aztán ugyanott ki, már nekünk: Ma nem leszek valami aktív, beteget helyettesítettem, ez ma a hatodik misém. Evangélium után, megkérdi, mi a véleményünk a szeretetről, és leül előttünk egy székbe. És vár. Nehezen, de lassan többektől néhány mondat - fölállnak hozzá - válaszként. Igaz, aztán együtt nevettek valamin. Végül ő beszél. Ostya helyett felajánlásnál lángos formájú, méretű kenyér, fonott kosárkában. Áldoztatáshoz abból tör pici darabkákat. A maradékkal mi lesz?, nem tudom, miért nem osztotta szét. Oldalt mellette a zenei vezető civilben, tartja a kelyhet, aki kér. Miki nem kísér ki mégsem a reptérre, mert leegyszerűsödött, neten már csekkeltünk, és taxival ki. HÉTFŐ - 2013. ÁPRILIS 29. 5h. ébred, 1/2 6 hajnalodik, itt legalábbis körbenézve sehol fényreklám. Reggeli imaidőt igyekeztem itt tartani. Sonymmal kőrpanoráma 2,5 p. ügyetlen filmecske Médialejátszó betöltése... Már nem térek ide vissza, magokat nejlonzacskóba, útravalónak, Kata-táskába épp belefér az enyém. Első esős nap, esernyőt nem fogadom el. ZSIDÓ MÚZEUM, 5. Ave, 92 str. nyitásra megyek. Biztonsági kapu. A lerontott Jeruzsálemi Fal darabja, nem szabad megérinteni. Megérintem. Temetési kövek a 3-4 századból, néhány sor betű, nyilván rituális jelentésű egyszerű gyümölcsrajzzal. A legnagyobb N.Y-i élményem. F/2013/135. És egy menora karcrajza, gyönyörű. F/2013/136 AN ARTIST CANNOT BE CONTINUALLY WIELDING HIS BRUSH. HE MUST STOP AT TIMES IN HIS PAINTING TO FRESCHEN HIS VISION... THE SABBATH REPRESENT THOSE MOMENT WHEN PAUSE IS OUR BRUSH WORK TO RENEW OUR VISION OF HIS OBJECT... Living is an Art / Mordechai M. Kaplan (magyar?) Egy édes ironikus festmény a kis zsidó szabómesterről, micsoda színek F/2013/139. Metróval le a Downtonba, ONE WORLD TRADE CENTER-hez, tényleg baromi nagy. F/2013/132. A lyukat, az emlékművet már nincs időm megkeresni. Csendes eső, megérdeklődöm, mégis jó a metrójegyem, csak megint nem értettem meg a múltkor valamit. 1/2 3 kor utcán leint sárga taxit, forgalom, most tényleg egy óra az út, dugók. Az East River oldalán végig a rakparton, az új WTC-t messziről látom. J. F. KENNEDY REPTÉRRE. Terminal No.1, Lufthansa, nagy sor, de gyorsan megy, megint cipőt le kell venni, gép másfél órás késéssel indul (de behozzák). Óriás szerencsére a tömött gépen a járat szélén ülök, sőt mellettem üres, oda tudok ledőlni. U alakú, erre való párnát vettem a reptéren, Münchenben otthagyom, szemétnek. El-elalszom, közben három utas felé nézem a krimiket, már ismerős részletek, persze nekem a látvány, hang nélkül. A legaranyosabb valami manók, nyuszifogatttal repülnek az erdőn át, s úgy emlékszem, nem rajzfilm. KEDD - 2013. ÁPRILIS 30. MÜNCHEN reggel 07:55h, Z. vár, kocsival a belvárosba, beszélgetünk, nagykaliberű pacák, az első 50-ben benne van a németek között, akikre a tud. irodalomban legtöbbet hivatkoznak. A karizmatikus mozgalom indulásakor láttuk egymást, 28 éve. Kérdezem: - milyen a házasságtok - hogy viszonyulsz, hogy több gyereked már más országban - imametódusod - mitől vagy szomorú, ha - - mennyi a selejted - letelepedésed végleges-e, stb. Napi, hatalmi politika nem érdekli, hanem a közhasznú. Elmondom, zavart, hogy szakmámat szűk elit használja csak. Ahogy megyek ki vonattal Bp.-ről, egyre inkább slum, mindig elszomorodtam. Hogy itt nyilván nem kell, amit csinálok. A megoldás: korábban az adatokat lyukkártya-papírcsíkokon tárolták, az idegennek semmitmondó, páran értették az országban. De az a MÁV éves menetrendje, amit tízmillióan használnak. Zs. ugyanerre jutott, hogy két lépcsőben hasznos kutatásaival. Aztán az objektív - szubjektív szépről beszélgetünk. A portrék fogják meg. ALTE PINATKOTHEK, iszonyú rideg lépcsőház-tér us-02.jpg, 4 km-es tempóban, csak annyi érdekel, mi a kínálat, a fontos képeket ismerem. 20 perc. A jegyként szolgáló jelvény ötletét átvették a MET-től, kissé németesen, ezt még gyakorolni kell: muzeumjegy.jpg. Náluk ebéd a magammal hozott rántott csirke darabkák is, 2h. alszom, eddig lappangó kollázsom a hálószobájukban, reptérre vissza egy óra út, megint. "A falu az emberiség legnagyobb találmánya" mondta valaki. BUDAPEST 18:20; landolás után helyi busz a metróhoz. JEGYZETFÜZETBEN előre beírva: repülés időpontok, össz. múzeum címe, nyitva tartás, aktu. kiállítások, lakcímem (ha mentőorvos), telefonok, miseidők, alkalmi térképrajzaim. TARISZNYA tartalma (semmi nem hiányzott): egy garbó, alsónadrág, zokni, fogkefe, szemmaszk, pótszemüveg, Sony pótakku, mobiltöltő, Biblia, The Spy... krimi, orvosi szén, kávétabletta, kifotózott 1988-as N.Y. térképem, hiv. papírok, utasbiztosítás-papír, odafelé Kata püspökkenyere, a frankfurti várakozás idejére, tarisznyazsebben: rózsafüzér, fogkefe, antineuralgika, golyóstoll, és üres nejlonzacskó. Ingzsebben Sony fotógép Nyaktáska végig nem kellett, mert elegendő zsebek: NADRÁG: 1. útlevél + repjegy 2. spirálfüzet, metrójegy, múz. belépő 3. szemüvegtörlő kendő 4. zsebkendő 5. magyar pénztárca 6. US. lakáskulcs ANORÁK (mindig rajtam) 1. nagy jegyzetfüzet - elölről napló, hátu aktu. adatok + össz. 4 golyóstoll 2. MET belépő-jelvények 3. dollár 4. N.Y. város- és metrótérkép, jól lehasználtam 5. pótzsebkendő Vettem: magamnak semmit, Katának a Guggenheim-táska, 32e HUF, ez jó móka volt. F/2013/138 Az út egyébként egy fillérembe se került, sőt. N.Y.: két kilót híztam. Jetleg odafelé nem. Másnap időben uszoda, Svábhegy, ötletem konyhai ablakmosás, erre Kata pedig a gangi csendéletét megújította, a bádog ablakpárkányra ehhez szélesebb pácolt deszkát csináltam neki. kata-polc.jpg.  köszönöm EZEK SZERINT SIKERÜLT FÖLTENNI IDE IS. --- 2013. május 5., vasárnap --- Érkeznek (utánlövés) (pót)infók New Yorkról, köszönet. N.Y. / Manhattan kerületei. És egy pps fotósorozat, a Város történelme is egy kicsit, néhány nagyon jó képpel. Reggel eszembe jutott az érsek úrhoz írt levelem. Merthogy – döbbenetes esemény – vagy öt év után újra sikerült végigúszni víz alatt a medencét. Azt hittem, ez többé már nem fog sikerülni. Igaz, az utolsó sötétkék csempe-csillagnál eldöntöttem, inkább megfulladok, de most már végig. Hát akkor itt a levél. 2013.4.14. html-2013/erdo-01.htm C.12082 Kedves Erdő Péter atya! Tisztelettel kérek egy személyemre szóló engedélyt, privilégiumot, hogy imaközösségi estjeinken lakáson szentségimádást tarthassunk. A körülmények 1985-ben két karizmatikus imacsoport alakult a Budai Ferencesek szárnyai alatt, Marik Józsefé és az enyém. Mi - a Fioretti -, azóta is együtt, szerdánként. Az egykori egyetemisták őszülnek, én 71. A zsolozsma elvégzése után dicsőítés és hálaadás a ferences plébániáról hazahozott szentség előtt. Ugyanis a minket elindító ferences atya javaslatára kezdettől hetente szentségimádást is tartunk. Illetve tartottunk a múlt héttel bezárólag, mert egyik testvérünk számára mostanra súlyos lelkiismereti kérdéssé vált e gyakorlatunk jogossága. Ezért hosszas kínlódás után a közösség úgy döntött, hogy megyéspüspökünk hivatalos engedélye nélkül ezt eddig, és ne tovább. A háttér Lelkiismeretem tiszta, mert mindez plébánosom, valamint Katona István atya, és gyóntatóatyám irányításával, és Székely János püspök atya tudtával történt. Ők mind ismerik a körülményeket és pontosan meghatározták a feltételeket. Hogy minden illőn történik-e. (Érseki helynöki betegáldoztatási engedéllyel mindig rendelkeztem.) Minderről szívesen akár élőszóban is. Ha Ön engedélyt adna, este hoznám és másnap hajnalban visszavinném a szentséget a plébániánkra. Hiszem, hogy Isten színe előtt tiszta volt ez a gyakorlat. És tudom, hogy ez számunkra milyen erő. Engedélykérési tervemről most mindenki lebeszélt avval, hogy reménytelen; az Ön jogtudósi szigora. De tudtommal ez az Atya jogkörén belüli kérés. Bencés húgom szerint a 28 év gyakorlata is nyom a latban. A reményt nem adom fel. Pl. ma sikerült a Lukács medencéjét víz alatt végigúsznom, másfél méter híján. Nagyon sok éve próbálkozom, minden nap egyszer. Dicsérjük az Urat! szeretettel: Váli Dezső A [Láthatatlan Váli] katalógusmelléklet a "Koldus keresztút - B/89/44" kedvéért (52. oldaltól), hátha örömet okoz. 20:39 Utiszédület után a magamhoz térés állomásai. Zelk-kritika, megjelent a Fényszóróban, 1945. október 24-én. Méltatja Illyés: Hősökről beszélek-versét, 1933, ami csak most jelenhetett meg. Hát nézzük, kevesek között nekem megvan a háromkötetes Illyésvers-összes. Hoppá, 27 oldal, ilyet nemigen szokok végigolvasni, hacsak nem Toldi. De most nagyon, ízes, kedves, okos. Hogy s mint lopott a nagymama és a többeik is éjszakánként szénát-egyebet az uraságtól. Szervezetten, rendezetten. Mint egy népmese. Végre egy kis hazai.< --- 2013. május 6., hétfő --- Múltkor forgattak itt vagy két óa hosszat, két fiatal céget alapított – ARTISTCOLONY – művészekkel való foglalkozásra. Most átküldték, négyperces film. Tetszett, avval, én a (jól megtalált) szöveget egy mozgó látvány tetejébe tettem volna, s hogy furán elvágott a befejezés. Szerintük ez koncepció, hogy az érdeklődést felkeltsék. Médialejátszó betöltése... Nincs Katának bélrákja. Délelőtt voltunk tükrözésen. Félt. Egy napig keresgéltem, mit mondok az orvosnak: - Szeretném közben fogni a kezét. - A kezét fogom közben, ha megengedi. A csövet az asszisztens kezelte; a kamerát az orvos kormányozta az erősen megvilágított bélcsatornában. Bordázott metróalagút, csak világos rózsaszín. Jobbra-balra kanyargott, lassan haladt előre, s nézte/néztük a bélfalat a monitoron. Kata egyszer jajdult föl. Hazafelé a metrón naná' hogy unokaügyben veszekedtünk. Jó kis öreg fekete igazibőr pénztárcám oldala fölfeslett. Fehér cérnával varrtam meg. Csakazértis. Kata jó hírének én is örülök. Megértem, hogy félt, én elájultam közben. Utána az orvos vigasztalt, 100 ezer ember közül egynek van ilyen fájdalma; kiválasztott voltam. Kétszer megnéztem a filmet. A Prima Primisszima díjhoz jó; így lóg a levegőben; a vége nem izgalmat és kíváncsiságot indukál, hanem bosszúságot. Á. --- 2013. május 7., kedd --- Ha a kritikusaim azt látnák, hogy a Temzén járok, azt mondanák, hogy azért teszem, mert nem tudok úszni. Margaret Thacher --- 2013. május 9., csütörtök --- Csináltam én az évszázadok folyamán néhány magamnak kedves tárgyat. 76 körül találtam a szemétben egy méteres hosszúkás fekete bőröndöt, fúvóshangszer tokja lehetett. Bélelve csudálatos lila bársonnyal. Fedele nyitva, oda képeslap-reprók, éjjeliszekrényem volt, amíg fönt, a galérián aludtam. Hol van az már. Később e tárgyak közül némelyeket már fotóztam. Most három napig ezt néztem át (kényszeresen komojkodva: opuszszám, adatolás). Ugyanis ha tárgy, annak formát is kellett adni, vagyis az formatervezés. A TERVEZŐGRAFIKA szót lecseréltem DESIGN-ra, így oda bele is fért vagy 100 darab. Két új címszó: BÚTOR és TÁRGY. A lesmirglizett műteremablak ugye állandó függöny. Az bútor-e vagy tárgy? És mi az anyaga? Anyaghiány ugyanis. Rózsafüzér - G/00/08 Megjött a tiszteletpéldány, a májusi Vigíliában csakugyan leközölték a Koldus Keresztút - B/89/44-et, a Szakrális művészet? - körkérdésre írt válaszommal együtt: ÉLEM ÉS VALLOM I. Reggel vallásos vagyok. Imaidőm évtizedek óta 05:40 - 06:40. Utána hívő. Hívő módra biciklizem és hívő módon mosok fogat. Másképpen ezáltal? Igen. Másképp is festek? Műterembelső-témát? Igen. II. Mire való a művészet; egy kép, egy szobor? Minden jó mű villámfény idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét. Megismétlem. Minden jó mű villámfény idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét. Egy lengeöltözékű nőszemély ábrázolása is? Igen. Erről jut eszembe, mindig ugyanazt kérdezik. Olyan jó válaszokat tudnék adni, ha: - Véleménye a szeszes-diófapácról. - Kedvenc cipői. - Milyen a kapcsolata a hatodik emelettel. - A laposfogóival. - Az enyveshátú ragasztópapírral. Ez utóbbiról különösen tudnék mesélni. Életfilozófiai tétel. Hír, hogy most Ferenc pápa, hát az európaiaknak nagyobb kedve lett misére járni, stb. Ezeknek az embereknek a hitről, a Megváltóról igen halovány fogalmuk van. És a gyerekes sztárkultusz ide is beszivárgott életükbe. Bár Ferenc tényleg egy nagykaliberű pasas. Mit nem üzen most is.  Mondjuk egy imát minden ujjunkra... Megéltem a közhelyet, hogy ne menj vissza, ahol egykor boldog voltál. A New Yorki út. Illetve annyi, fegyelemmel előrefelé kell nézni, van ott is. - A Bierstadt Sziklás hegységet átfestettem a 16 év alatt. - A Rothko No. 10-et a MOMA-ban lecserélték. -A zöld rádió megvan, de zöldebb és zömökebb lett. - Delvaux Vasútvégállomása nem volt falon. - A World Trade Centert közben fölrobbantották. Viszont volt egy Zsidó Múzeum, negyedik századi sírkövekkel. Két markáns asszonyt is megkérdeztem, nem tudták, csak úgy körülbelülre, mit jelent. A hálózsákomon. A vasalót, a 30-at valahogy kitaláltam. Nem tudja valaki??? 14:21 Megkaptam. 1. 30 C. max 2. klórossal ne 3. vasaló ne 4. vegytisztítás ne 5. forgóban szárítani ne és itt az összes. Megint ajándék, utánlövés New York-ügyben. Elképesztő csoda ez a világ. Jemenben is van egy Manhattan, vályogból, 12. századi, és élő város (diasorozat). Mért nem oda mentem. Kata mutatta, hazajöttömre nekem csinálta, az mind az enyém. Úgyhogy egy hétig jártam rá, míg csak el nem fogyott, a franciasalátára – összekeverve a frigóban a két fehér edényt –, abban a hitben, hogy az az én gyümölcssalátám. Most tudtam meg. És most már oda is fogok figyelni rá. --- 2013. május 10., péntek --- Kata sokat panaszkodott szobája nyári átforrósodására. Tegnap én google, ma ők: Port Pro Fólia Kft., pontosan tízre, és húsz perc alatt föltették a 120x120 bukóablakra a hővédő fóliát, 14 ezer. Megrendelhető: 30/314-7847. Nálunk beltéri, ez alig láthatóan kék, "102" típusú, garancia 2023. május 10.ig, a kültéri valamivel drágább, valamivel jobban véd és három év garancia. És most indulok a Baki Péter szervezte MNG-fotókiállítás megnyitására, 11-re. Volt szó róla, hogy ezen netán én is szerepelek. Majd lekközelebb. 13:06 Megjöttem a megnyitóról. MAGYAR FOTÓMŰVÉSZET AZ ÚJ ÉVEZREDBEN. Kívülállóként szabad szabadnak maradnom, tehát: 1. Hogy átfogó kép az elmúlt évtized anyagából. Remélem, nem az. Szubjekív válogatásnak tartom, példák a grafika-, olykor a festészet és a fotó átjárásairól. 2. Volt néhány jó kép. Annyi elég – nem tréfa – egy jó kiállításhoz. 3. Az ilyen kiállítás fő dilemmáját, hogy rengeteg a munka-, hogy egyik kép kioltja a másikat, s azonnal elfelejtjük őket, Péter – helyesen – úgy kívánta feloldani, hogy sorozatokat válogatott. 4. A sorozatok legtöbbje önismétlő, ilyenformán kiüresedő. Hazafele átgondoltam, járdafotóimból max. hármat érdemes kitenni. ** 5. A művészkedő-tótágas trükkök és ötletek nem érdekelnek. Hatalmas zöld mező előterében fából egy nagy T-betű (illetve valami ilyesmi). Nahát. Fotóról lévén szó, nem tudok elszakadni a kép témájától. Egy fényképfelületet kizárólag tónusaiban, ritmusaiban, színeiben élvezni –, csak ha csúcsminőség. Ha fejjel lefelé fordítva (témafosztottan) is működik. Egy kép végül is a szívhez szól. ** Ugyanis terv, hogy 3x3-as elosztásban kilenc kép, hetven centisre fölnagyítva, ikonfalként. Másrészt nagyon meggondolandó, hogy ezekből önálló kiállítás. Török utca - F/2011/098. Deske, hogy egy hétig gyümölcsösnek ette a franciasalátát... Látensen mindig éreztem, de most itt a bizonyosság... elképesztően kifinomult az ízérzékelése... A. Gondoljon bele, micsoda mázli, mind megettem, és megvan az egész! d. --- 2013. május 11., szombat --- Szép estét! Amit deske bácsi írt + ez : http://kepek.origo.hu/galleriesdisplay/gdisplay?xml=/1305/K_zel20135918836/gallery.xml&rovat=kultura .. nekem épp elég volt. S. Órák óta üldögélek kedvenc padomon a Szigeten – szezonnyitás – ahonnét belátni a egész Nagyrétet, mikor szól a telefon. Barátom, hogy a Kieselbachnál látta egy régi képemet, szokatlan, fehér keretben. Ajjaj, az képcsarnoki típuskeret kell legyen. (Negyven éve festő barátaim kivittek Pesterzsébetre, hogy raktárból használtan, olcsón; hoztam vagy huszat; alíg győztem aztán kidobni.) Így hát könyv becsukva, biciklire, sietni, alattunk, az ötödiken két kisbaba született. Csak elvben lehet/illik tízig kalapálni. Fél tízre kész lett a keret, 50x80-as, érdekes méret. Délelőtt viszem a Galériába, hátha ez a jobb. Messze az ég - A/76/13 A kép ma már nagyon idegen nekem. A címe szép. A másik aukcióra ment képről tudtam, merthogy ezúttal én adtam be – Zsófi lányom építkezik –, az jó nagy, 160 centis, Műterem örvényben - A/12/39 Szia, Deske! Magyar Nemzet, Magazin, 05. 11. 21, 32, 33. oldal. Molnár Csaba: Jelszó örökségbe. A 32. oldal vége felé: " Váli Dezső festő C.napló című művét digitalizáltatta, majd a létrejött honlapot bízta ránk, párhuzamosan a C. napló papírformátumú "alapdokumentumával" - mondta lapunknak Földesi Ferenc, az OSZK Kézirattárának vezetője. - Mindezzel biztosan új világ fog kezdődni az archiválásban..." G1. Nem fog kezdődni :-)), mert mire a programozók megcsinálták a mindenéjszakai automat. infóátvitelt a honlapom (mára 28 giga) és saját szerverük közt, azt mondták, na, ilyet soha többet. d. Délelőtt átkeretezés a Kieselbach Galériában. Végül ezüstözni volt jó a belső peremet. Négykézláb. --- 2013. május 12., vasárnap --- Kedves Uram, köszönöm a levelét. Hiúságomat mindig legyezi, ha ilyen hamisítvánnyal találkozom. Nálam ez a HAMIS-21 számot fogja kapnai. Azonban ez a grafika annyira tisztességes, hogy valószinűsítem, ez az - idős korára munkásőr - Váli Zoltán munkája lehet. d. Kéjjel olvastam a többi fölkért képzőművész tanulmányát az ehavi Vigíliában a szakralitás problémáját megközelítendő–; amit én ott egy mondatban. Erre találta föl az emberiség a verset. A prózaverset is. Szia Deske! Szerintem fontos szöveg (Magyar Kurír, 2013.04.19.): Homoházasság: mi az igazi cél és ki az igazi győztes? Az igazi cél sohasem az egyneműek házassága volt. Hanem a férfi és nő közötti házasság, a család lerombolása – ami az ezekhez ragaszkodó egyházak elhallgattatásával is jár. A cél Egy biszexuális aktivista nemrégiben egy rádióinterjúban beismerte: „A homoszexuálisok házasságáért folytatott harcban csak hazudjuk azt, hogy a házasság nem fog megváltozni, mert változni fog, és ennek így is kell lennie. (...) Három gyerekem van, akiknek nagyjából öten vagyunk a szülei, és nem látom, miért ne lehetne ez egy törvényes helyzet. Szeretnék olyan jogrendben élni, amely képes tükrözni ezt a realitást, ami [ugyan] véleményem szerint nem összeegyeztethető a házasság intézményével...” Az eszköz Kétféleképpen lehet valamit elpusztítani: vagy kalapáccsal szétveri az ember – azaz törvényileg betiltja –, vagy kiüresíti, mígnem értéktelenné válik. A házassággal az utóbbi történik. Először tartóssága és kizárólagossága szűnt meg (válás), majd a célja (fogamzásgátlás). Végül magát a fogalmát üresítik ki azáltal, hogy a kötelező tolerancia nevében az értelmetlenségig tágítják. A távolabbi cél A házasság lerombolása egy tágabb folyamat része, melynek a homoházasság csak egy állomása. A távolabbi cél – mint XVI. Benedek pápa is rámutatott – magának az embernek a lebontása és atomizálása. Az első lépés a nemi szerepek felszámolása; ezt követi a házasság szétbomlasztása, majd az egyneműek házasodása, végül a nemiség megszüntetése. Az ember neme létállapotból tudatállapottá lesz. Férfi vagy nő: csupán választott szerep, letehető jelmez, mely mögött nem marad más, mint képlékeny massza, mely arra vár, hogy valaki formát adjon neki. De vajon ki fogja megformálni az új korszak emberét? A Császár elérte mindenkori célját, a totális uralmat. Kösz a cikket. Igen, én is úgy gondolom, ha Európa és Amerika ezen a morális úton halad, ez a kultúra el fogja pusztítani önmagát. Marad a Noé bárkája. Imádkozni faladatunk. d. (hétfő 06:42 Az eddig kapott commentek nem segítenék a tisztánlátást, nem közlöm.) Tegnap este TÁRSASHÁZI PIKNIK udvarunkon. "18:00 - 22:00 Batyubál: a társasház vendége önmagának, zene, beszélgetés, piknik, házi sütik, gitár, gyertyafény. A programok rugalmasan alakíthatók, tekintettel a lakóközösség további ötleteire :-))" Már előtte, délután kettőtől, gyerekfoglakozások az udvaron, ifjú színtársulat szereplése, öttől táncház... Elképesztő, egyetlen ember formálta át az évek során az egész hatemeletes ház gondolkodását. A házmester-gondnoknőnk (kétszer kerületi kitüntetésre terjesztettem fel). Mindenkihez jó szava, mosolya, segítőkész. És mostanra eljutottunk eddig az estéig. Helyénvaló volt valamelyest részt vennem (plakátot tettek ki rólam a bejáratnál, egyetlen élő). Szervusz nép, mondta Fülig Jimmy. Asztalok, zene, olykor tánc. Tízméteres fehérrel terített svédasztal, saláták, torták, helyben sütött hús. És jókedv. Este nyolckor megjelent két rendőr, hogy csendháborítás. Egyik lakótárs egy szomszéd házi ablakra mutatott, ő szokott minket följelenteni. Egy másik rászólt, mért nem hívtátok meg. Kata megvette a hozzávalót, pogácsát akart sütni, aztán migrén elvitte a dolgot. Egy tál süteményt küldtek föl neki. --- 2013. május 13., hétfő --- Végre újra honi tájak. Délelőtt három kép tovább. Ehhez csak igen kevéskét nyúltam: A/13/21. És ez még mindig műterem. Délelőtt Hollán Sándor képnézőben. Akit az élő legnagyobb magyar(származású) festőnek tartok. Nem bőbeszédű ember. Egy-két lassan tagolt szó. Nyilvánvalóan nem szavakban formálja a maga valóságát, létezik ilyen?: úgy tűnik, nem szavakban gondolkodik. Amit végül kimond, számomra sokszor követhetetlen. Tudakoltam volna, helyénvaló lenne-e az öt tengeres képemet egymás mellé? Most fejeztem be a képek bevitelét, és tettem a netre Gábor új fejezetét. A Vasárnapi Újság 1868-69-es elsőoldalas cikkeinél tart. Az angol postarendszer Kelet-Indiában: A keletindiai tartományok jókora nagy részében a gőzmozdonyok még mindig az ismeretlen lényekhez tartoznak, annyira, hogy az összeköttetés csak felette kétes minőségű utak által tartatik fenn. Ilyen helyeken azután a postakocsit, vagy helyesebben mondva postaszekeret, a járhatatlan tereken oly kezdetleges fogat czipeli keresztül, mely a közlekedés legegyszerűbb gyermekkorára emlékeztet. A kevés művészetről tanúskodó jármüvet két ló húzza, melyek közül az egyik a két kocsirúd között fut, mig a másik rudasnak van befogva. E nem igen szellemdús berendezés mellett a szekér, főleg egyenetlen utakon, szüntelenül a felfordulás veszélyében forog, de hiába!* a régi megszokás mindig legszívósabb s könnyebb a vitelbért egy egész birodalom számára szabályozni,** mint a postakocsisok szokásait megváltoztatni. Hanem az idő majd csak itt is megteszi a magáét. Az angol nemzet szervező, rendező szelleme, mely már annyi akadályon diadalmaskodott, lassacskán Kelet-India legtávolabb Az új fejezet: Vasárnapi Újság V. 1867-1869 *  Ezek szerint a mondatközepi felkiáltójel sem az én találmányom. **A cikk föntebb azon lelkendezik, az angolok éppen föltalálták az egységes/átalány postadíjszabást, a legtávolabbi tartományba is annyi a tarifa, mint a szomszéd faluba. 19:41 E percben telefon – jó! barát: az előző percben 900 ezerre ütötték le a Virág Judit-aukción egy képemet. El is felejtettem a dolgot, néha elmegyek, általában van ott munkám. Egy orvos barátomé volt, azt mondta, jótékony célra kell neki a suska. 95-ben vette tőlem, 80 ezerért. Műterem képekkel - A/95/16, 1995, 60x60 cm, 360 ezerről indult. Adhatna belőle most egy húszast :-)). Igaz, kb. 2% követői jogdíj jön majd, úgy fél év múlva. Áll még Buda! Délben jött egy mail, infó, Kecskeméten is árvereznek május 27-én, Premier Galéria, ott 220e-ről indul: Szürke-fehér műterem - A/93/04 Becsértéke 6-800 ezerre van kiírva. Ez tán nászajándék volt, annó. Elhitték, amit mindig hozzáteszek ilyenkor, hogy szemem se rebben, ha ezt másnap galériakirakatban látom. Hát igen, az aukciós indulóárak. Ezeket most minden galéria nagyon levette, avval, hogy muszáj. A csúcs a Virág Judit kínálatban a sokmilliós csacsiságok mellett egy ficakban egy színes Mednyánszky-rajz, a legszebb műtárgy a készletből. Hatvanezerért. Mondom egy (kívülálló) bennfentesnek, ötmillióért kellene indítani. Azt mondja igaz, de nem lehet. --- 2013. május 14., kedd --- Rászántam magam – egyszerűbb, mint emlékeztem – egy mail-körlevélre. Még a régholtak is meg fogják kapni, rengeteg cím gyűlt föl az évek során. Talán előbb-utóbb a galériák is meghallják. A Nemzeti Galéria fogadta kérésemet elsőként, annó, azonnal: ____________________________________________________ -- körlevél -- Kedves Mindenki! Képcímem olykor ismétlődnek, ezért (2006-ban) VISSZAMENŐLEG IS minden munkám (festm., graf., stb.) címébe beemeltem az opuszszámát, tehát így alakul: "KIS RONDA MŰTEREM - A/06/51" Kérem, ha a kép címét valahol le kellene írni, akkor... Megköszönöm: Váli Dezső _____________________________________________________ Aztán már csak a száz hibaüzenetet kellett földolgozni. Mindenki megy át a gmail-re. Zelk hülyéskedik egy versében azon, lehet-e egy életet kétszer elrontani. Ezt a képet csak tavaly vagy háromszor rontottam el, háromszor volt nagyon jó. Visszanézek, műterem - A/11/62 Másfél éve kezdtem, muszáj megcsinálni, méteres. és kerete is van. Véletlen került most elém, (ide-oda kell rakosgatni, fogja a helyet), rámeredtem, s félretettem, amit éppen csináltam. Nézzünk szembe a száraz tényekkel. Most se tökély, bár – Mi e sajnálatos kudarc oka. Hogy igen vonzódom a selyemcukros andalító halványlilás boldogsághoz, ami tűrhetetlen számomra. Szeretnék vojnichosan nem lírai lenni, de ritkán sikerül. Iszonyú tehetséges a rohadék. Kéne törődnöm inkább az unokáimmal. --- 2013. május 15., szerda --- Nem könnyű; ma fél éve (visszavonásig) kerülöm az édességet. Ezt is lehet ünnepelni. Egy hatalmas pogácsával fogom, a lukácsuszodakantinban. Vagy mégis inkább a Török utcából két kifli, az hazáig kitart. Na, egy fontos visszajelzés. Csak fotómból van náluk ötvenkettő. Kép is sok. 08:49 Hír tartalmát alkalmazzuk minden általunk készített feliraton. G.művészettörténész, múzeumigazgató Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr 08:57 Kedves Deske! Webkamerán folyamatában nézhető, ahogy Nagyhalászon gólyafészket épít egy gólyapár. Unokák figyelmébe ajánlom. http://golya.mme.hu/golyakamera/halaszstream/ Tényleg látni élőben, ahogy időnként föláll, és megforgatja a tojásokat, majd jön a párja. Időnként az egyik égnek emeli a csőrét, és elkezd kopogni-kelepelni. A párja azonnal követi. Csak nem tudom, mi végre mindez. Jó nézni őket. A fészek oldalában pedig verebek vidámkodnak. 08:48 deske, a szövegből úgy tűnik, ezt vojnichra írta, nagyon durva. Bárha nem ezzel e céllal írta is: Iszonyú tehetséges a rohadék. A. Köszi; bár remélem, a másik 129 olvasó az irígykedést/szeretetet fogja belőle kihallani. d. (Minden rendőr mellé egy pofont állítani.) --- 2013. május 17., péntek --- Szent Lukács Gyógyfürdő 1. Tegnap megint végig víz alatt, sok év után már másodszor. Ha az ember nagyon figyel a technikára?! Kb. 26 méter. Csak ámulok. 2. Mennyivel szebb lenne a mozdulatsor gyorsban, ha közben nem kéne levegőt venni. 3. A tavalyi renoválás kapcsán teljesen lecserélődött az öltözői kör. Próbálok új csapatot építeni, olykor már háromfelé beszélgetés. Az egyik kollega most jött Mexikóból. Indián-művészet albumát kölcsönadta. De hát hiányzik a Vasárnapi Újság-rangú traccsolás, nagyon, kicsit üres az egész. Megkockáztattam, hogy a Vas. Ú. 68 éves története olyan súlyú az ország életében, mint a 48-as forradalom volt. 4. Öregedve lassan betagozódom a társadalomba. Mégis nekik van igazuk, mindenben? Egyedül én nem használtam papucsot, húszonkét évig. Minek. De a lecserélt padlócsempén harmadszor csúsztam meg. 5. Állítólag a két cég összeveszett, azért maradt félbe a munka. Jó fél éve így működik a rendszer: elektr. karóránkkal + a kabinossal lehet szekrényzárni. Kinyitni már egyedül. Ilyenformán mégis magmaradtak a kabinosok. Vagy csak ezért van az egész. 6. Egyszerre három öreg asszonyismerösöm maradt el, mindhármat operálták. Egy medencéből, a vízben köszöntöttük egymást reggelente. Amíg én Lukács, megszülettek a kisgólyák. Vagyis kibújtak, lehet nézni! Itt följebb, a kék link, élő adás. Kicsit bonyolultan fogalmaztam hazafelé jövet, de talán. Cseppben a tenger, emberlétünk anomáliái. Hónapok óta próbálgatom, hogy gyorsúszásnál könyök fejközelben, attól lesz gyönyörű a mozdulat. A vállam miatt ez nehéz. Ha szépen megy – a világon egyedül engem érdekel – ezt egyetlenként soha nem láthatom. Hasonlóan az oljfestéshez; a képemet egyedül én látom igazándibul soha. Hogy erre nekik mi szükségük van. Ők csak tudják. És ilyen bonyolított koreográfiával. 1,5 perc. Médialejátszó betöltése... 11:39. Két csemete, akinek már megvan a véleménye az ősökről; és egy vagy két tojás a gólyamama alatt. 19:33. Ahogy nézem, ugyanaz a helyzet. A mama az előbb fölállt, s a fészek pereméről diszkréten fehér sugarat lövellt hátrafelé. Most megjött a papa(?). Jó koszos. A filmecskén is mutatott rituális nyaktekeréssel és kelepeléssel üdvözölték egymást, majd ráült a gyerekekre, meg a tojásokra. A párja két perc után elröpült. 21:01 Tartósan mindketten a fészekben. Már sötét. A fészkelő most felállt, s hosszan igazgat valamit: Talán kibújt a köv. utód. Közben angolt olvasok. Eléggé értem, persze ismert szöveg. Talán visszajönnek elfelejtett szavak. --- 2013. május 18., szombat --- Pünkösdhétfőn Noki osztálytársunk plébániáján 53. gimn. oszt. találk. S egyúttal kis ünnep: Zebi /Vasbányai Ferenc, tört.-irod./ oszt.f. 80. Én ezt: Fölé kellett volna írni a számát, minthogy ez alkalmi grafika, mű, G/13/10; de hát ez a gyerekjáték elrontottta volna az utolsó mondatot. --- 2013. május 19., vasárnap --- Ötletadó körlevél a Budapesti Evezős Egyesülettől, amelynek segítségével én tavaly októberben a Dunában fürödtem – szkiffborulás –, hogy szombaton vizimajális. Mindenki evezhet; lángos, perec, bábszínház reggeltől estig. Négy unoka hozzánkcsapva hétvégén. Eveztek. A fotón jól kivehetően küzdenek a feladattal, Kata is. A Kicsinek és Botinak még mentőmellény is jutott. A Kicsi a fotón még Kinga-, pót-pótanyja szoros közelségében. Aztán a kormányos csupaszív Enikő vette ölébe. Én inkább a táskákat őríztem a parton. Javallták, tán Katának elsősorban, megcsináltam szobájA előterében. 1995. Hogy lógaszkodni különösen javallt, egészségőrzés okából. A műtárgy: G/95/05. A rúdról damilon lógó kerek tábla két oldalán más szöveg: LÓGTÁL MA MÁR? illetve VAGY ELLÓGTAD? Mellette a falon az időeredmények, ahogy látom, vendégek is; 45" György Péter, 95.10.17. Későbbiekben egy alsó rúd az onokáknak. Ők is jegyeztek sikereket. Időélmény. Hogy ünnep+unokák, együtt misére. Amúgy én hajnalban, Kata az estire jár, sajnos valódi akadályok mindkét oldalról, hogy összehozzuk. Most a tízórás szertartásra, az oltár előtt gyerekszék, nem tudtam, mivégre. Aztán a prédikáció idejére plébánosunk ült bele, mikrofonnal a kezében, maga köré hívva a kicsiket. Aranyosak voltak. Ilyet néhány éve láttam a kecskeméti nagytemplomban, az ottani atya apróka és néger volt. Kaptam egy verset. Ajándék. Weöres Sándor: Várkonyi Nándor emlékezete Holtod tudni nehéz. Hiányodon tovább-élni nehéz. Nemléteden vagy másléteden tengődni nehéz, mint a talajból kiemelve virágcserépbe férő kicsi földön a viharok és csillagok lobogásában a menny érintetlen partú medencéje alatt a palántának, mely nevét se tudja s hogy neve van, azt se tudja és hogy létezik, azt se tudja. Évmilliók milliói előzték meg ezt az életet és követik évmilliók milliói. Nemléted vagy másléted ott van az évmilliókban. Többé nem neked nevezetes, csak nekünk, kimért kis életidőnk papírcsónakján úszva számlálatlan idő-óceánon. Ahol te vagy, ott a határtalan, s létnek vagy nemlétnek nevezzük-e, plusz vagy mínusz jelet teszünk eléje: attól a végtelen nem változik. Lét és nemlét: nekünk ellentét, neked azonosság. Tegnap még öregebb s ifjabb a körötted imbolygóknál, ma már egyidős vagy az éneklő kövekkel, az adamant ligetekkel, a habba merült Atlantisszal és Sziriat oszlopaival és a teremtés dátumával, át nem törhető, nem változható és aki átlépett a halálon: íme a halhatatlan! Nem keresztény gondolkodás-, tiszteletre méltó pogány lét-keresés. És gyönyörű. De ez se stimmel. Van ilyen verse is. Billeg, vagy csak alakoskodik, ahogy szokott is, idegen köntösben? Isten gondol öröktől fogva téged, elméjében léted mint szikla áll. Mi ehhez mérve habfodornyi élted? és mit változtat rajtad a halál? --- 2013. május 20., hétfő --- Deske kedves, ahogy mondta, a művészet az életről és halálról szól. Ez a vers a bizonytalan bizonyosságának legpontosabb és legszebb megfogalmazása, bocsánat ez nem pogány, ezt csak a hívők értik igazán. L. Szia Deske! Küldöm Weöres egy számomra fontos versét. Nagyon szeretem. A tartalom itt is teljesen keresztény F. (Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 13.) Én is világot hódítani jöttem s magamat meg nem hódíthatom, csak ostromolhatom nehéz kövekkel, vagy ámíthatom és becsaphatom. Valaha én is úr akartam lenni; ó bár jó szolga lehetnék! De jaj, szolga csak egy van: az Isten, s uraktól nyüzsög a végtelenség. Kata-nagymama (Nanó) magyarázott valamit az unokáknak. Botond (10) erre: én is tudok táblázatot csinálni, s már írta is, tesóit is belevéve: Nanó   = öreg Piri      = hülye Kinga  = nyafi Boti    = okos Alakulóban az új Lukács-közösség. Már nemcsak velem, tegnap egymásssal is diskurált a fémnyomó és a nyugdíjas diplomata; s akkor bekapcsolódott a nyomdászmester is. Remélem, mondtam már, hogy minap harmadszor is átúsztam víz alatt a medencét. Ilyen tehetséges vagyok. Rájöttem - kiderült, a levegő teljes fogyta után muszájból még meg lehet négy métert tenni a víz alatt. Csak akkor nagyon igyekezni kell már. Viszont a művészfilmek nem akarnak sikerülni. Már negyedszer próbálkozom reggelente. Pedig a szívemet-lelkemet beleadom, hogy visszaadajam azt a néhány boldogító percet, ahogy a Lukács uszoda Dunára néző kapuján kilépek az ősparkba, akkor párperces út a fák alatt a távoli civilizáció felé. 3 perc.   Médialejátszó betöltése... Kicsi idő jutott rá. Mintha most. A/11/62, tizedik állomás. Eddig, megfestve, minden változata nagyon tetszett. Aznap. 12:32 Deske, Azt hiszem értem amit el akarsz mondani filmeddel a Lukácsból kijövet. Szól hozzám. Bár ezt a héber imát ünnepeken szokták mondani, de ünnepi pillanatok bármikor lehetnek, s ilyenkor én elmondom. Áldott légy Te, Örökkévaló, a mi Istenünk, a világ Ura, Idö s Tér teremtöje, ki életben tartott, védelmezett bennünket, s megengedte átélni ezt a pillanatot. A filmed nekem ilyen. S. /Svédország/ 13:50 Gyorsan festményreprózás, három hét alatt összejött nyolc átdolgozott kép. Fiam most két napra Magyarországon, kölcsön tudja adni az objektívjeimet. - Deske, nem értem, hogy azzal, hogy a Lukácsot átépítették, miért cserélődtek le az odajáró emberek. (Már többször utalsz rá, hogy – majdnem – teljesen új a társaság.) L. - Az egy évig tartó átépítés valóban nyűgös viszonyait sokan nem bírták, és átmentek egy tőlünk kilométerre lévő (évi 265 helyett 70 ezerbe kerülő) állítólag nagyon jó és kellemes uszodába… és ott ragadtak. Mesélik, ott a jakuzziban működik most a Lukács-klub, naponta megváltjuk a világot. Egyikükkel mail-kapcsolat, onnét tudom. d. --- 2013. május 21., kedd --- Uszodai infó. (A szomszéd faluban gazdálkodott a család, mígnem kulákok lettek. Akkor a fiú elmenekült a Győri Vagongyárba.) Tehát: Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát valamikor a háború előtt osztani akart volna földeket a kolostor hatalmas birtokából. De rendtársai megverték, tervével fölhagyott, és elment Amerikába. Még ez van itt fölírva: füstölt főtt comb 45, májas Pick 35, de nem majorannás. De ez nem ide tartozik. És sajnos ez: Sz. G., 58 éves ffi., neuropátiás, és a főorvosnő most két hétig gondolkodik, akkor lehet hívni, hogy a mozgásképtelen beteget visszafogadja-e a Margit kórházba. (Valami protekciót kéne neki keresni, hátha fogadná más kórház, talán az ORFI?) (Felesége sírva jött ki az irodából.) Mail a Műcsarnokot igazgató Gulyás Gábornak, 2013.5.16. Várom válaszát. (Eredetileg idén őszre hívott meg.) Kedves Gábor, hallom, stabilizálódott ez a zűrös helyzet, örülök neki. Akkor már csak megkérdezem, mi a terved / a helyzet az én kiállításommal? A magam részéről föl vagyok készülve rá. Ha két év után személyesen is érdekelne az új anyag, szívesen látlak- szívélyes üdvözlettel: 12:32 Reggel megpróbáltam ötödször filmre venni ugyanazt. Konvertálási gondok, elment vele a délelőtt. Montírozni, vagy vágni belőle nem tudok, alig jobb valamivel. A végén az eget akartam volna mutatni, kiderült, fölöttem nincs. Fiam ideszólt, az ő MAC gépén egyáltalán nem lehet letölteni a filmjeimet, át kell térnem korszerűbb rendszerre. Majd ha hazajött Svájcból. Ezt a mait lecseréltem a tegnap mutatottal. 15:10 Minisztérium web-oldala: Fabényi Júliát nevezi ki a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum igazgatójának az emberi erőforrások minisztere – a szakmai bizottság ajánlását elfogadva. Megbízatása a Ludwig Múzeum élén öt évre szól. Az a nagy szerencsém, hogy régóta nem zaklat senki vásárlási szándékkal, nem keres senki, így zavartalan nyugalomban tudok készülni pl. a netán leendő műcsarnoki kiállításomra. Például ma az A/12/77-hosszúkáson dolgoztam tovább (a fotó még előtte), meg kidobtam 25 gyengébb képemet, jobbára ideiek. Hatvan centisek. Voltak. Most úgy harminc körül. Ilyenformán a helyzet így alakult: festmény készült: 2073 festmény, élő: 1070 kidobtam: 1003 Lelki nyugalmam fokozódik. --- 2013. május 22., szerda --- Ételhordóval kezemben, a diákmenzáról hazafelé, a negyedik és az ötödik emelet között azon tűnődtem, hogy ennek a pillanatomnak mi a helye a világtörténelemben. - Kedves A., a C3 szerveren igen, mostanában az OSZK szerveren viszont nem tudok törölni. Nem lehetne ezt megoldani? Pl. a nagyszámú festmények között szívesen csinálnék rendet, fölös fájlok vannak. Köszönöm: d. - Most igazítottam a jogokon. Ha lesz idő, kérem jelezzen vissza, mit sikerül törölni, és mit nem. A. - Kedves A., sikerül! Nagyon köszönöm. A legtöbb fájlt és foldert, ami mezőt eddig idő volt átnézni (majd ez nagyon sok munka lesz) sikerült törölni. Amiket most nem sikerült, gyanítom, sérültek, pl. az átküldéskor kínai betű került bele: d. Kedves H., édesanyjával korábbi-, de magával is régi a jókapcsolatom, régi gyűjtőm. Most egy (nyilván komoly okkal tett) rendkívüli ajánlatomra tartósan nem reagált, akár egy egymondatos elutasító levéllel. Megbántott. Ilyenformán ajánlatomat visszavonom. Kérem megértését, szívélyes üdvözlettel: d. Most megnéztem a pénteki Kieselbach-aukció listáját. Élő kettő: egy Laknertől, két kép tőlem. --- 2013. május 23., csütörtök --- Eddig e gondolat fölmerültével mindig Petőfivel példálóztam, aki szerint nagy baj lesz a világgal; ezek a mai fiatalok.... (Magát nem számította közéjük.) Ne mondd, mért van az, hogy a régi idők jobbak voltak, mint a mostaniak. Mert balga az ilyen kérdés. [Prédikátor könyve, 7.10., Kr.e. 3. század közepe.] 09:09 Kedves Deske, névnapjára szeretettel küldöm azt a Miyoko Shida videót, és a Zelk Zoltánra emlékező verset. L. Orbán Ottó Z. Z., beteglátogatás és himnusz (1981) 1. Mikor a kórházban meglátogattam, ég felé csapta a karját: „Orbán Ottó, te itt? De kedves tőled!” A vérbeli jellemszínész eljátssza a valódi fájdalmat is. „Olyan gonosz”, mondta a feszes fenekű, csinos képű és mosolya mögött rendíthetetlen közönyű, fiatal ápolónőre, majd amikor az a beteg térdére paskolt – Na mi van, Zoli bácsi? – felhördült, mint Lear király: „Megőrült, az operált lábamat üti?” Könny és röhögés fojtogatott. Majd a mélybe rántotta a fájdalom örvénye, s a szeme elhomályosult. „Olyanokat tanultam én itt, hogy nem is hinnéd. Már azt is tudom, hogy kell kocsit lopni!” (A szomszéd ágyon egy darabokra tört, görög galeritag feküdt.) Később megetettem. „Az a baj, hogy nem bírok enni”, mondta, de úgy nyelte a rossz krumplifőzeléket, mint kacsa a nokedlit, és én megértettem, hogy ugyanúgy, ugyanazzal a mindenre elszánt dühvel, ahogy most, azonnal, helyben meg akar halni, mert annyira elege van már az egészből, élni is akar, fájó lábbal, láb nélkül, akárhogy – majd azt mondta: „Köszönöm, kedves Ottó”, majd: „Mosd el kérlek a kanalat!”, és visszasüllyedt a kínba, de búcsúzóul még fölnézett rám, szemében gonoszkás fény, csillogó szeretet: „Mondd, miért nem tart XY elég jó költőnek téged?” 2. Repülj, öreg madár! Az Isten maga vár, a vívhatatlan vár, ahol mindennap jár a dupla honorár, nem csonttörés, nem aggkor, olyan lesz, mint egy bár, zene: Rácz Aladár, kis kurvákból egy pár, másodosztályú ár, és néha nyersz is már, s boldog, boldog vagy akkor, s bár az ajtóban áll, figyelhet, nem talál a detektív halál; Szakíthatatlan Szál, a versed visszaszáll, mint keringő galambtoll. Névnapomat töröltem, volt elég, unom, de ez boldogító. Műtermi elődöm, a Rudi bácsi, állítólag nagy svihák volt. De jó festő. Özvegyével 72-ben cseréltem lakást. (Hármas csere, Dienerné a 105-ik általam fölhajtott cserelakást elfogadta.) Most egyik utódom két napja bölcsen rákérdezett, és mi lesz evvel elhunytunk után. Már, ha lehet, ne vesszen el a lakás. Tegnap utánajártam, megérdeklődtem, mindenféle svédcsavar szükségeltetik. Mindenesetre ezt elő a dossziémból, szkenneltem, printeltem, adatoltam, ebből a papírból kiderül, a lakást nem kaptam, hanem CSERÉLTEM, adtam érte valamit. Ez netán, és majd akkor sokat nyomhat a latba. Jó hat munkaóra volt. Milyen bonyolult feladat meghalni. Amíg mi tegnap este az imaközösségben dolgoztunk, a kisfiú is zavartalanul tette a magáét. F/2013/162 Hatodszor is megpróbáltam ezt a filmecskét megcsinálni, kilépve Lukácsból. Elhagyva a pénztárteret, indítva A kijárattal, rázkódásmentesebben, egyszerűbben. Ez viszont most 80 mega, nem működ a redukáló programom. Némelyeknek lassan fog betöltődni. Még nekem is, optikai kábellel, 25 sec. Majd jav., ha a fiú itthon. Médialejátszó betöltése... --- 2013. május 24., péntek --- Deske, ez a második filmvariáció már jobb, nincs benne az épület belső mindene, és jó az indulás, valahonnan-tök mindegy honnan- kifele..., zöld, park. De nagyon hamar elvész a távoli civilizáció élménye, mert elég hosszan autók, buszok, vezetékek... nem kellene... kilépés, park, fák, közelítés egy-egy bokorra, fára stb... és csak a végén, egy villanás a pl. a híd, vagy a közlekedési táblák. A főmotívum ezen a felvételen nem derül ki... E. Deske, nekem is ez a legutóbbi filmecske tetszik legjobban. Szép az árnyjáték a folyosó kövén kifelé, fénysugarak, na meg kint a biciliklisták megkoreográfiált kétoldali belépöje. A Margitszigetröl áttünö busz (?) átsuhanásától többdimenziós' a mozgás. Halllgattam hozzá egy kis klasszikus muzsikát, hHihetetlen dimenziót ad a videódhoz. Megrenditö. Nem lehet hangot aláfesteni? Vagy tán nem akarsz. Csak mondom. O. Köszönöm, többször is. Ennyire nem értékeltem ezt a kis munkát, de igazad van, ha már megvan, akkor… Én nem tudok hangot alátenni, netán majd a fiam, ha hazaérezik Svájcból, ezúttal. d Délelőtt megint A/12/77. A keret-belső ezüstből arany, sarokvas kopogós feketére, hiába, ez is számít. A szőnyegcsík sápadtabbra, jobbra föl mégiscsak egy sötét folt. Sajnálatos, semmi hencegni való. Este Kieselbach-aukció, A/12/39, elmentem. Film: 45 sec. / 1,1 millió. A másik képem 200-ról 480-ra ment föl. Médialejátszó betöltése... --- 2013. május 25., szombat --- Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelgnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem; mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők; amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak, mert az ablakokban elhomályosodik a nappal; amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat; amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér; az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok; mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrrásnál a korsó, összetörik az úton a kerék; a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta. Préd. 11,7 -12,14 Megcsináltam hetedszer ezt a filmfelvételt, nem jobb, bár azt hazudom magamnak. Igaz, madárcsicsergés-, az jó. Kicseréltem a tegnapi felvételt. Nádor Tibi kiállításmegnyitója tegnap este, igyekeznem kellett, hogy a Kieselbach-aukcióról odaérjek. A Sztregova-utcai Fonó termeiben. A Párizsból hazahozott hibátlan..., illetve nem ez a jó szó; nagyformátumú anyag. Időegyeztetéssel célszerű: Tibor: 0630/5571-420. Június 9-ig, H-P 10-18; Sztregova u 7. Ez már a TELJES hülyeség, de élvezem. Beszámoztam (dizájn!) jobb magamcsinálta eszközeimet, már ami fotózva is volt. Népi kézművesség. Most kaptam: Kiss Ottó: Nagypapa nem ért a számítógéphez Nagypapa nem ért a számítógéphez, csak a betűket nyomogatja rajta, de játszani egyáltalán nem tud. Hiába magyarázom neki, hogy összesen három élete van, mert szerinte egy is bőven elég. 19:25 Csurka Eszter megnyitó az Ernst Múzeumban. Vörös lüktetés, idegen. Utána lassú séta a zsivajos Andrássy úton. Ez már egy nagyon más világ. Ideje lenne meghalni. Jó, jó, tudom. Meg kell tanulni, öregembernek lenni. Csak nincs rá időm. --- 2013. május 26., vasárnap --- Mi volt hát nekem ez a Csurka-kiállítás. Elmentem rá, mert tudok róla, emlegetik; de nem ismertem munkásságát. És érdekelt Gulyás Gábor rendezése. A képek: jó nagy olaj-vásznak, tisztességgel végigfestve. Nem tudok hozzászólni, ezt a frekvenciát egyszerűen nem hallom, nekem nem mond semmit. Nem merném zsűrizni. A rendezés. Nagyon attraktív, agresszív; koromfekete folyosó, vörös budoárszoba, egy tonna (a megnyitóbeszédben elhangzott) rizs a talpunk alatt, homokfövenyként. Kivetítve félméteres pulzáló piros virágszirom, hangulatkeltés okából. Azt gondoltam, nekem bármilyen képek alá-fölé nincs szükségem vurstlira. De azonban. Hazafelé, már a villamoson konstatáltam, hogy az örök veszély itt tökéletesen, fölényesen meg lett oldva. Ami nagyon nagy dolog. Épp a múltkor tűnődtem-írtam, örök tárlatszervezési alapgond, hogy egyik kép élménye kiolthatja az előzőt. És itt valóban egyetlen, nagyon markáns íz, zamat maradt bennem az egész anyagról, mintegy a szubsztanciája. Igaz, a válogatás is nagyon egységes. És ilyenformán beleillik abba a számomra is lassan körvonalazódó nemzetközi vonulatba, amit helyesnek kell tartanom egy-két eljövendő generáció időtartamára, hogy a múzeumi bemutatás bizonyos mértékig lemond a csúcsminőség reprezentálásáról a – mondjuk így – népművelés javára. Tíz-tizenöt? éve az volt a múzeumi újdonság, hogy kitalálták, csúcsértékek helyett inkább igazságos keresztmetszetet adnak. Az a párizsi d'Orsay-Pályaudvar-múzeum földszintje talán még ma is tele van ilyen Makart - Napoleon - dicsőségféle szemetekkel. Bár ezáltal nem feltétlen vész el érték, hiszen a jó művek is jelen vannak. A rendező tehetsége, felelőssége. És az ínyenceknek egy háromnegyed órás prédikáció a tegnapi éves Nagymarosi Ifjúsági Találkozóról. Én még egyszer biztosan végig fogom hallgatni; megtanulandó: Pál Feri atya. Beszél elkerülhetetlen kudarcaink igen üdvös hasznáról, hogy nem másokat, magunkat kell megtérítenünk. Mások megváltoztatása nem a mi dolgunk. Az első öt perc után úgyis ottragadsz, hallgatni őt. --- 2013. május 27., hétfő --- Mailbeszélgetés délelőtt. -  ....Deske, én még a saját temetésemről is el fogok késni. (Poén lenne, ha nem sírnék miatta.) 1. időbeosztás, 2. körömrágás 3. nem-et mondás megtanulása. Ha ezek megvannak, felnőttnek hívom magam. Addig max. kamasz. N. -  Kamasz... Hamasz.  Már nem szöszi kislány. Úgy értem, 32 évesen már veszélyes. d -  Kire? N. -  Tudod. d. -  Tudom. N. -  A három: 1. Időbeosztás: próbálj vekkert. Nekem a karórámban öt van. Szerzetes húgomnak napi x harangozáskor le kellett ejtenie, ami a kezében volt, indulni imádkozni. 2. A körömrágást hagyjuk, idegrendszeri dolog is lehet, 56 éve vakarom a fejem. 3. Az önbizalmat fegyelemmel meg lehet erősíteni. Tehetséges vagy. Ennek tartozéka, és gondolom, nem vagy kiszolgáltatva annak a belső kényszernek, hogy mindig mindenki szeressen. d. Három utam alkalmával 10-11-szer néztem meg ezt a Balthus-képet. Legfőképp a kancsó kékjét az okkerrel beszélgetve. És csak most vettem észre, hogy tehetsége a kép jobb fölső sarkában a legcsillogóbb, hogy a falmintázatot ott elkente. Kilépni egy saját rendszerből, fölfelé. Profi. Kata jön, fölfedezte, dilettáns hangyáink a szappantartó alatt gyülekeznek. Holott azt én minden mosogatásnál leverem, bele a lébe. - Deske, vajh mi lehet az oka, hogy 15 éves koráig nem vakarta a fejét? R. - Még túl rövid volt a karom, hogy elérjem. d. - :-)...túl magasan hordta a fejét. R. - Először még nem viszketett... F.L. - Sosem viszketett. Sebemet mindig elvakartam. d. Ugrálunk ide-oda tréfa és halálos-komoly között. Ez jó. Irodalmi munkásságom jelentős. Súlyban (kg.). --- 2013. május 28., kedd --- Ötnapos időjárás-előrejelzés a világ minden tájára, most küldte ezredes klubtársam; elmentettem a honlap-közösbe; a WEBTÁR-ba, hátha: http://www.bayercropscience.hu/weatherforecast/       05:14 Ma éjjel legkedvesebb szoftrémálmaim egyike. A világ romokban áll, a szoba is, ahová behúzódtam. Ember sehol. Kezdek szétnézni; ide egy bakokból-táblából összeállított asztal-, illetve több is kellene, legjobb U-alakban, hogy ültömben mindenhez hozzáférjek... oda a festőállvány, balról a fény... szőnyeg nem kell... a többi bútort is kipucolni, ha megengedik... Amikor ötvenemeletes ház oldalában éjjel szélviharban a nyitott platólift inog alattam, az kevésbé mulatságos. Lent a mélyben apró fénypontok. Évtizedek óta gondolkodom a vén Déry Tibor gallérba lógó gyér ősz haján. Interjúkból úgy tűnik, volt neki önbizalma. Hát akkor meg minek. Egy közös napi imánk van, az esti. Annak egyik utolsó passzusát Kata előírásosan mondja, ahogy le is van írva: <> Katát nem tudtam meggyőzni, hogy ez félrefordítás, nem lehet valakit kissé vagy különösen a mennybe vinni, én évek óta így mondom: << Vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat segítsd meg, akik...>> Ezt a csendes kölönbséget most úgy oldottam föl - ezt az imát amúgy se igen szeretem -, hogy ezt Katára hagyom. Most ő mondja, felváltva a kétfélét. A kétszemélyesre szűkült zuhanytérnek is van előnye, adódik beszélgetni. Mondom, ma forró a víz. Akkor néhány köztes mondat, majd a túloldalról, olyan 28-30 évesnek nézem: Egyik(!) cégem Hong-Kongban volt. Ott is emlegettük, hogy a kínai csoda igen-igen kétséges, hogy egyáltalán létezik-e ott valódi előrelépés. Fejlődésük érdekében az erdőket kivágták, a nyersanyag, a folyók..., mindent pusztítanak. Hónapja az asztalomon, hogy megírandó (kék csipesz rajta, a szél el ne fújja). Ma épp aktuális lett, hogy álmodtam, megint. Akkor már ide az a több évtizede visszatérő is-, sok-sok változata és helyszíne. Biztos le is írtam már, ki tudja. Anyácskám szerint a szorongás eredete az lehetett, hogy negyedéves főiskolás koromban valami különmunka, s egy ideig ezért úgy tűnt, év végén vizsgahalasztanom kell. És én az ilyesmiket nagyon nehezen. Tehát: Kóborlok én, szomorúan, az Iparművészeti Főiskola környékén, sokszor már a villamos se oda visz. Olykor kerítéseken át próbálom megközelíteni. Az épület sötét, félelmesen kihalt. Egy terembe benyitok, ott idegen osztályközösség, nagy munkában. Valahogy meghúzom magam a leghátsó padban – gyakran ez is problematikus –, és igyekszem belekapcsolódni életükbe. Némely változatban már rég túlkoros vagyok, de lediplomázatlanul, olykor érettségi nélkül..., és nagyon pótolni szeretném. Hogy hátha megengednék, satöbbi. 21:02 Zelk: Hunyady Sándor versének utolsó két sora: Ablaküvegre lehelt asszonyok. Halott rikkancsok megkövült futása. --- 2013. május 29., szerda --- Fordítások, Jób 7,1. Az első válik hasznomra. Régtől: I am on duty / Szolgálatban vagyok (legalábbis szeretnék lenni). Nem szolgálat az ember sorsa a földön? / Zsolozsmáskönyv Vajon nem küzdelem az ember élete a földön? / Zsolozsmáskönyv, idézetként Katonasor az ember élete a földön / Szt. jeromos kath. ford. 1997. Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön...? Károli Biblia Öltözködés közben meséli, nyolcvan fölötti. Meddig jutott el ez idő alatt: Én egész gyerekkoromban ministráltam, a mise szövegét nagyjából még ma is el tudnám mondni, latinul. És hiszek is, csak nem mindent. Mert például láttam a tévében a keresztesháborúról egy filmet. Lovagok, hatalmas kereszttel, minden; és senki nem parancsolt nekik, csak a pápa. És cölöphöz kötöttek egy embert, és meggyújtották. Persze az a filmen egy bábú volt. Meg - és ezt is én láttam a tévében, egy amerikai püspök azt mondta, hogy nincs isten, csak olyan fölöttes valami, az egész azért van, hogy mi törekedjünk a jóra. --- 2013. május 30., csütörtök --- Fioretti imaközösségünkben, 56 éves fűtés-víz-gázszerelő, az építőiparban. Hat gyerekkel. Kitették az állásából, a cég tönkrement. Ilyet rég nem, zsolozsma után szóltam, térdeljen ki középre. Kézrátétellel imádkoztunk fölötte, majd hálaadó himnusz. És pénteken böjtölünk. Ha valaki munkalehetőséget tud, kérem – Enni jó. Uszoda után, hazafelé: gyönyörűség. Ma a vízben-34 perce alatt végig azon gondolkodtam, hogy utána legyen lelkierőm nem megenni a tarisznyában lévő második-, ó jajj, a többi kiflit is. A háttér. A Margit híd lábánál lévő majdnem-Fioretti nevű bódéban tökéletes sajtosrudat kapni, meleg, diszkréten ropogós. A Just a Walkin' in the Rain-hez hasonlítható. És ilyenkor én már nagyon éhes vagyok. Sőt. Valami biológián túli, elemi-, nehezen leküzdhető vágy. De hát a szociális megfontolások. Ez 180 forint, és tőlem éve alig vesznek képet. A sajtos rúd max. hetente kétszer elfogadható, szorongással. Marad a kifli, ami tul.képp – ha jól belegondolunk – ízetlen. Újítás: ma egyszerre négyet, s kiszárítom őket! És majd napi egy a tarisznyába az úszócucc fölé, a különzsebbe. Azok ropogni fognak. OK; szégyelltem is, és nehezemre esett egy kifliket vásárolni, bár régről ismernek, tán kedvelnek, is szokott boltomban. Zsidó ember mesélhet zsidó viccet. Z.-től hallottam, szerinte mindent elmond ötezer éves történelmükről. Auswitzban a táborparancsnok magához rendeli egy beosztottját: - Hozd ide nekem a legkeményebb zsidót! Az hoz egy kis ványadt öregembert. - Ez az? - Jelentem, ez! - Gázkamrába vele! A kis zsidó megszólal. - Már megint?! --- 2013. május 31., péntek --- Tegnap ismét alapozás. Hogy néhány éve öreg fejjel át kellett térni a kence házilagos előállítására, még mindig kis izgalom. Kikevertem, kentem. A nyersanyagháttér rendben van, minden kapható a kőbányai Pannoncolornál. Egy réteget hordok fel. Írom a kikisérletezett receptjét: 1 m?-re ALAPOZÓ, farost érdes oldal, (én: egy réteg)  2013.2. (evvel kemény lett a felület) hegyikréta = 0,3 kg ..........(=1 rész) víz           = 0,3 kg ...........(=1 rész) bőrenyv          = 2,1 dk ..........(=víz 7%-a) lenolaj         = 0,03 / 0,075 liter=kg (=tömör anyag 10%-a / Szőnyi 25%) TECHNIKA: 2013.2,5. 1. kimérni valamibe a teljes vízmennyiséget 2. ebből elvett vízzel bőrenyvet fölold: piros fazekam nagylábosba + spirálmelegítő, max. 60 fok) 3. feltölteti a többi vízzel az enyvoldatot 4. kréta kék ládába, bele óvatosan adagolva enyvesvíz, fúrógép-spirállal kever 5. fokozatosan az olajat bele 6. egy része a sárga vödörbe, ebből kenem, jó híg és meleg, ha hűl, melegvíz-fürdőbe 7. kenésnél farost alá egy fatábla, emelőnek - huzalszöggel rögzítve, hogy a por el az előzetes tisztító kefélésnél   - Deske, küldöm, tegnap Gulyás a Klub-rádióban, Velencéből, telefonon... a Biennálét csinálja. T. - Köszi, meghallgattam, fontos:   1. Most G-nek alkalmasint tényleg nem lehetett ideje levelemre válaszolni.   2. Marad a posztján és tervei vannak. d. - Deske, irigylem a jóindulatát. Illetve tisztelem. T. Deske, milyen furcsa az ember. Az aukciókon sokkal nagyobb összegeket fizetnek egy-egy képedért, mint amennyiért egy-egy újat kínálsz. Ki érti ezt? P. A huszonöt, napokban kidobott kép mellett háromnak reményfutam lehetőség. Most ezeket. Ez itt: A/13/15. Zárójelben; a tegnapi alapozásnál egy adatot elnéztem, rettenetesen elcsesztem. Ma próbaképp próbakép. Nagyon meg fogok velük kínlódni júliusban. Hír még, hogy dőlni kezdett templomunk tornyán a kereszt. Mi csak kétezret adtunk. Ez viszont igen nagy versenyben csúcs, ami felületesen emberek szöveget olvasnak. Két hete tettem föl ezt: -- körlevél -- Kedves Mindenki! Képcímem olykor ismétlődnek, ezért (2006-ban) VISSZAMENŐLEG IS minden munkám (festm., graf., stb.) címébe beemeltem az opuszszámát, tehát így alakul: "KIS RONDA MŰTEREM - A/06/51" Kérem, ha a kép címét valahol le kellene írni, akkor... Megköszönöm: Váli Dezső Kiálítás-megnyitón most megkérezte valaki, ugye, ez a 2006-os képeidre vonatkozik?! Most, a 2000. sornál megálltam pihenni. Addig a gép menti, amit eddig csináltam. A SZEREPLÉSNAPLÓ első ötezer sorában a dátumok még nem egységesek, ha ezt lementem, az excel gusztustalanra formálja, nem szeretem. nov. 74 de: 1974.04.44. Ez a túlokos excel, legalábbis nálam, képtelen tükör-átírni, szövegnek kezelni. A feladat egyszerű. Még kb. 3000 dátum végére egy második pontot teszek, a nyavalyás excel elhallgat. Még annyi van hátra. Tudom, egy informatikus ilyenkor a fejéhez kap. Ni, már le is mentette. 20:04 Na, meg is van. A 6639. sor után már csak elvétve kellett igazítani. Közben megittam két teát, egyszer pisiltem. Amig a gép mentett, kiszámoltam, 2008 jan. óta evvel a csodaautóval évi 5,5 ezret mentem, nem is sok. Km.óra: 180.549; javíttatnom nem kellett. Kedves Kati, maga ezen problémázik, hogy az ideális időpont.... Maga hívő; mondhatom: Egy gyerek születése időpontját Istenre kell bizni. Minden más út tévedés. Jelenits atya mondta, ha azt a kis ványadt Arany Janinál figyelembe vették volna, felnőve derék földműves… d. (Ha az édesanyák a gazdasági, családi körülményeket mindig figyelembe vették volna, az őskorban kihal az emberiség. Egyszer szóba került, tán azért lettem ilyen szabájtalan, mert anyácskám 23 évesen végigsírta terhességét, imádott férje a fronton.) 2013. májusi olvasó: (388531) 3956/hó = 128/nap előző levél  összes levél VÁLINEWS; 219. levél J.-nek, Le Meux-be / 2013. június --- 2013. június 1., szombat --- Ferenc pápa mondja: << Nehogy a megszokás a nyolcadik szentséggé váljék életünkben.>> Tökéletes. Fenyíts meg Uram, de csak mértékkel, nehogy megsemmisíts! Jeremiás 10,24. Annyira ezt (az alábbiakat) fogalmaztam közben, hogy a 38. után teljesen összekeveredett, hányadik hossznál is tartok.  Azt értem, hogy szexuális érdeklődésem a tél végén egyik napról a másikra kb. felére csökkent. 71, a korral jár, rendben.  De ez miért.  Évekig állandó gond, hogy a szokott 1200 úszást már nehezen bírom. Aztán vagy két éve éve deklaráltam is, hivatalasan is ezer, reggelente, belenyugodtam.  És tavaly nyár óta meg 1250 m., erővel, és semmi gondot nem okoz. Ez meg hogyan. Ez is ma reggel. Egy élő és egy halott. Megyek a sekrestyébe, Katának újságért, Mihály atya ravatalra előkészítve, temetési szertartásra. A világháborúban a szerbek agyonütötték, de nem sikerült nekik. Utolsó éveiben tolószékben misézett. 96 éves volt. Évekig gyóntatóm. Katával piacon, szombat. Húzom neki a gurigás szatyrát. Piac. Valami értelmezhetetlen izgalmi helyzet, intenzívbe csapó aritmikus impulzusok. Az asszonyok szeretik is. Evvel, vagy ennek ellenére. Illetve nekik ott a muszáj is. Innen-onnan hozzámcsapódott öt vizeskifli, azt hiszem, így hívják. Entulajdon. Ötlet. Amit még soha, mondom Katának; csinálj nekem ebből olyan izét. Mákosgubát, segített ki ő. És meg is csinálta. --- 2013. június 2., vasárnap --- Szeretnék lehető pontos lenni. A magyar nyelv gyönyörűen hajlékony. Bajlódom vele, mostanra így alakult a tegnapi szöveg: Azt értem, hogy szexualitásom pár hónapja kb. a felére csökkent. Nem is annyira a képesség. Fura módon nem fontos. 71 felé; ez a korral jár, rendben. Hanem. Utóbbi évek gondja volt, az 1200 úszás egyre nehezebb. Aztán belenyugodtam, legyen 1000. És erre mi történik. Tavaly augusztus óta 1250 méter, erővel, és semmi gond vele. Ez meg hogy lehet. --- 2013. június 3., hétfő --- Vagy harminc éve hatalmas tréleren egy bálnát vittek át az országon, Pesten a Városligetben mutogatták. Azt mesélték, mindez avégett, hogy egy felderítő szolgálat megtudja fővárosi hídjaink terhelhetőségét. 12:24 Elment a vendégem. Meséli, húga Floridában, a jacksonwillei a Képzőműveszeti Egyetemen vizsgázott 2004-körül öt megfestett Váli-parafrázissal, választott feladata. Az adott napon a kapuban kivette a csomagtartóból a vásznakat, a falhoz támasztotta, majd elvitte a kocsit a parkolóba. Addig a képeket ellopták. Ha jól értettem, abban a félévben az ő évfolyama hosszabban foglalkozott velem. Bálint Endrének annó egy pesti kiállításról lopták el munkáját. Ő is szívesen mesélte. --- 2013. június 4., kedd --- Régi emlék, hol van az már. Átépítették kétszemélyesre, megszűnt a Zuhanyhíradó a Lukácsban. Hat meztelen öregúr kőrbevesz valakit, és kedélyesen csepüli, vén szaros, hát idetoltad a képedet, mi?! A nagydarab mackó lesütött szemmel toporog. Szívműtétből tért vissza, először. Illetve megvan. CTRL+F: szívműtét. 2000. december 17, interjú; Magyar Narancs, CSÓKOLTATLAK, KEDVES UTÓKOR...! VD. - Áztam a forró zuhany alatt a Lukácsban, a pihenés pillanatai. Alig láttam a párától, sárgás lámpafény, csendes zsibongás, elég sokan voltunk. Egyszer csak belép egy hajlotthátú, mackómozgású bácsi. A meztelen öregurak odasereglenek, körbefogják, lapogatják és sorra csókolják két oldalról, hát idetoltad a képed, te rohadék?! Ö szemérmesen dünnyög, forgolódik, mosolyog. Szívműtétje volt.. Vasánapi Újság 1873.49. Gábor küldte. Salamoni Ítélet. Amerikában egy vasúti vonat kisiklott, s egy utas meghalt, egy másik pedig egyik lábát vesztette el. Kárpótlást kértek a vasúti igazgatóságtól. A jury az özvegynek 5000, a lábát vesztett utasnak 15,000 dollárt ítélt meg. Az özvegy azonban nem elégedett meg ez Ítélettel, s kérdést intézett a bíróhoz: miért ér egy lábszár háromszor annyit, mint egy egész ember ? A bíró válasza ez volt: „A dolog igen egyszerű. Az, kinek egy lábszára hiányzik, még 15,000 dollárért sem kaphat új lábszárat, de egy özvegy 5000 dollár hozománnyal mindig talál férjet, s talán még jobbat is, mint az első volt." Ez még összeállt ma délután, vendégem kiment pisilni, közben befejeztem. Lehet, hogy meg is veszi. Műterem, megérkezés - A/13/32 60x60 cm. --- 2013. június 5., szerda --- 75-79 között tanítottam nyaranta a zebegényi Szőnyi István-kerti Szabadiskolában. Meg volt oldva a nyár. Aztán kisZsófi-, túlfárasztó és önismétlő lett, abbahagytam. Jóga. Stimmel. Úszás előtt az volt 14 évig. Véletlen az is napi 34 perc. Deske, ezt találtam régi fényképeim közt, Zebegény, 1977? jógázol. Ölel: P. Laci Most jött a hír. Szegényeknek, jó okuk lehetett rá. Eladtatok öt válit. Tűrhetetlen állapot, N-ék elegendő váli nélkül. Csüt. 5-re várlak nagylányoddal együtt, új képeket választani. Esőnap: péntek. d Mikifiam tanít filmet honlapra tenni, új programmal - haladni a korral -, hogy tabletről, okostelefonról is nézhető legyen. Ehhez a YOUTUBE-ra kell föltenni, szerencsére lehet titkosítva is. Ennek kapcsán ó, ó, találtam egy negyedórás interjút magamról. Nem emlékszem rá, semmi nyoma nálam. Szerencsére oda van írva, ki csinálta: Karas Dávid, tavaly. Elfelejthettek nekem szólni, hogy ez van, meglett. A utolsó, elvágott mondat ez lehet: öt percre, vagy szerencsés esetben egy életre- . --- 2013. június 7., csütörtök --- Altatónak köszönhetően gyakran fél öt kor ébredek. És akkor öt negyvenig nincsen dolgom, semmi. Persze ugyanazt, mint egyébként is; levelek, írok, vagy rendcsinálás, mosogatás, de mégis. A megélt szabadság mámorító percei. Körlevél a Lukács uszodától: Tisztelt Címzettek! Tájékoztatom Önöket, hogy a mai napon 2013.június 5.-én az uszoda földszinti női-, és férfi szekrényes öltözőkben, a rezeda kabinsoron, a wellness félemeleti kabinsoron az új zárak aktiválását, az informatikai és pénztári rendszerbe megkezdtük. Az éjszaka folyamán is dolgozunk, hogy holnap reggel, már órával tudják nyitni zárni személyzet segítsége nélkül ezeknek az öltözőknek az ajtóit. Kérem reggel figyeljék a kiírásokat, amelyek tudatják, hogy sikeresen végre lett e hajtva a feladat, vagy még holnap is dolgoznak a kollégáink napközben. Reméljük sikeres lesz a pénztár, a beléptetőkapuk, proxiórák, zárak átállítása. Amennyiben nem, úgy 06.06.-án ismét az emeleti wellness kabinokat, a termál kabinokat és az emeleti termál szekrényes öltözőket tudják átöltözésre használni. Ha minden feladat sikeres lesz, úgy jogosultságuknak megfelelően holnap csütörtökön a földszinti szekrényes női és férfi öltözőket, rezeda kabinokat, wellness félemeleti kabinokat már órával tudják nyitni, zárni személyzet segítsége nélkül. Ebben az esetben holnap június 6.-án csütörtökön a termál kabinos és wellness első emeleti kabinos, valamint a termál első emeleti szekrényes öltözők lesznek zárva az átállítás miatt. Kérem, hogy a bejáratoknál, pénztárnál elhelyezett tájékoztatókat olvassák el. Amennyiben kérdésük van, kérem írjanak a lukacs@spabudapest.hu e-mail levelezési címre és kollégáim válaszolni fognak a lehető legrövidebb időn belül. Lefordítom. Lehet, hogy holnap mégsem leszünk készen. Kissé pofátlan az I. hét csüt. reggeli zsolozsma könyörgése: Add, hogy már korán reggel tapasztaljuk jóságodat- Kedden befejezett képem (is). Az a bal szélen. A/13/32. Mellette egy igen korai művem. Egyébként derekasan nőnek a csemeték, a kisgólyák- aki még nem felejtette el - --- 2013. június 7., péntek --- - Deske, elnézem ezeket a gólyafiakat... az jut eszembe erről, mit leisztol a mama, és mennyire természetes közönnyel fogadják mindezt a fiókák. Úgy látszik, ez közös a gerinces lényekben. Őszintén szólva, nem értek egyet ezzel. Igaz, ezek még csak kölykök... N.  - Igen, kedves N., maga is tudja a választ. d. - Gondolom, igen; mármint hogy tudom a választ. Bár az Isten által megérintetteknél (mondjuk, az embereknél) nem tudom, ez mennyire helyénvaló. Őszintén szólva, szerintem nem. N. - Tudja, amikor környezetem bűneire bukkanok (gyakran), van egy módszerem, ami tényleg, önhazugság nélkül beválik. Megkeresem UGYANAZT a hibát/bűnt magamban. MINDIG megtalálom. Döbbenetes mezőkre bukkanok. És megbékélek. d. - Viele Danke, thank you very much, szpasziba... szóval nagyon! N. Váliképtelen barátommal sikerült beláttatnom, hogy helyzete tarthatatlan. Az évek folyamán fölgyűlt itt a honlapomon 136 rövidebb-hosszabb film, és fotósorozat; interjúim, érdekességek, viccek, meg persze állatok. A fantasztikus Afganisztán-környezet, ahol nem érdemes háborút csinálni, orosz furcsaságok, Jelenits atya beszél; mindenféle. Ma 04 és 21:20 között rendbe hoztam ezt a FILMTÁR-at, adatok, megtalálhatóságok, és beszámozva. Minden közvetlen megnézhető. --- 2013. június 8., szombat --- Baromi jó lenne egy kutya. Öleb kellene, fehér, s lehetőleg intelligens. Értsen annyira az adatbázishoz, hogy meg tudjam beszélni vele a dolgokat. Részletesen. Nem feltétlen szükséges, hogy tanácsot is tudjon adni. De fontos, hogy egy rövid magyarázat után megértse és csodálja ami mindent most egy htm-es táblázatnál kitaláltam. Tudjon velem izgulni, és örülni. Árvíz Budán, ma reggel arra kerültem - F/2013/173 Ma tizedszer (itt harmadszor és utoljára) próbálkoztam a videoval, valamit visszaadni abból a gyönyörűségből, amit én minden nap reggel. Nem próbálkoztam új megoldásokkal. Csak próbáltam lehető nyugodtan mozogni, lépdelni, s jókor indulni, megállni. És már száma is van neki, így mindjárt más. M/B/13/07 Ez a számozás egyébként csakugyan egyszerűvé teszi a beazonosítást vagy keresést. M/A/85/01 = 1985-ben az első filminterjú. Köztük egynéhány saját munka is. Hamarosan kész lesz a táblázat. És a rendszer nyitott, bővíthatő a lista. M/A -- SAJÁT SZAKMAI M/B -- SAJÁT EGYÉB M/C -- MAGYAR ARCHÍV M/D -- TÁJAK, SZÉP, ÉRDEKESSÉG M/E -- ÁLLATOK M/F -- HUMOR Csinálom Gábor honlapját. De jó lett volna ilyen ábrás történelemkönyvből tanulni. Vsárnapi Újság 1971. <> És ez is..., Napoleon találozása Bismarckkal. Melyik melyik? <> Deske, javasolhatnék egy olyan bólogató fajtát, ami kocsik hátuljában szokik bólogatni. Nem pofázik vissza, kicsit meglöki, nagyon lelkes. Hát az IQ-ja sajna picike. Z. Maestro! Nekem "valami 'bűzlött' Dániában". 1. Napoleon 1821-ben halt meg. Bismarck, 1815-ben született. (Megnéztem.) Ha csak nem harmadik Napoleonról van szó, hisz ő 1808-ban született, és a porosz-francia háború... Akkor viszont Bismarck áll félig háttal. 2.Az újságban említett Neuilly-i fegyverszünet az I. világháborúban köttetett... Jaj, jaj! Késő van már az elmélkedéshez! Jó éjt! F. Köszönöm; lám a Vasárnapi Újságnak ilyen nagytehetségű rajzolói voltak; ők már 1870-ben le tudták ábrázolni az I. világháborús eseményeket. Én kevesebb energiaráfordítással egyszerűen örülök a jó rajzoknak d. --- 2013. június 9., vasárnap --- 04:47 Tegnap is reggel 4-től munkapad fölé görnyedtem, este kikapcs., biciklivel a Duna-partra. Igazi korzó, boldog apukák mutogatták a Nagy Vizet. Meg rengeteg mord rendőr. Már a levezető keresztutcát is lezárták, elzavartak. Egy utcával arrébb más lehetett az utasítás. A víz, a reggeli fotót is megnézve, jó negyven centit nőtt. Szép a Parlament a bágyadt esti fényben. A gyalogos-átkelőhely tábla a Vizenjáróra és talán szent Péterre vonatkozik. F/2013/174 Uszoda zárva, mise után reggel ki a partra, bámészkodni. Aztán Katával is, a svábhegyi séta előtt. Hát akkor vízhíradó. Az első kisfotón a balfelöli gyalogos-tábla alapján Szentpéternek nem sikerült a dolog. A víz ma reggel tízkor valamivel a járdaszint fölött. F/2013/176 -177- 178 -179 -175, és itt alant még egy nagy fotó, utóbb mégis betettem: F/2013/180 --- 2013. június 10., hétfő --- Vas. d.u. benéztünk a szomszédos Millenáris Parkba – ha így írják –, ásványkiállítás, börze. Kata kék nyakláncot talált. Engem inkább az újdonságok érdekeltek volna (vicc). De a kövek régiek. Az csakugyan új, hogy az ametiszt-barlangkáknak talpat öntenek. Ha nem lennék ilyen gazdag, ezekből hazahoztam volna, évtizedes álmom. Egyszer kaptam, Zsófiéknál van, az gyönyörű. Új még, legalábbis nekem, hogy e barlangok homlokoldalát fölcsiszolják, belátni a kristályok rejtett mélyébe. Aztán Gábor honlapjára az új fejezet, 26 ábrával, öt munkaórás kitérővel, ugyanis nem lehetett nála a margót beállítani. Akkor egy program négyszeri újratelepítése, majd a teljes gép két nappal korábbra visszaállítása, avval sem sikerült a hibát kijavítani. Aztán valahogy rájöttem, csak az adott fájl volt sérült, fölöslegesen izgultam. Egyebek mellett 43 perces eligazítás telefonon, együttmunka szakértő barátommal. És elment a délelőtt. Akkor most megérdemlem, hogy elsétáljak a Margit utca sarkára egy nagy műanyagtartályért. Hogy bevezették nálunk is a szelektívet, a hulladékpapírt külön gyűjtjük. A FILMTÁR kész, három nap munkája. Egy új ismeretség, öreg Lukácsos. (Kéretlenül) elhozta ezeket nekem megmutatni, feleségével jár, aki ilyesmiket elrak. A bérletárak is rajta. Kedvezményes = dec. 31.-ig kell megvenni + leadni az előző évit. Bérlet tán harmadik éve csuklón. Vannak még a kék meg sárga órások. Kerülgetjük őket a vízben. 1988     2.000 HUF 1989      2.000 1990     3.300 1991     4.500 - ez már nekem is 1992      6.800 1997    32.000 1993    10.000 1995    20.000 1996    24.000 1998    40.000 1999   45.000 2000    65.000 2001    90.000 2003  120.000 2004  130.000 2005  150.000 2006 150.000 2007  150.000 2008  175.000 2009  235.000 2010  245.000 2012 264.600 2013  264.600 --- 2013. június 11., kedd --- 05:35 A fene se tölti drága idejét úszással, ha nem muszáj. Örömömre az árvízből lefolyólag a Lukácsot bezárták. Hogy mehetünk máshova bérletünkkel. Illetve Csillagehegyre, vagy a Rudasba. A dolog sajna kőrkörösen összejött. Fiam egész éjjel, reggel 1/2 10-ig forgat a Rumbach utcai zsinagógában, egy svájci hegedűművészről kisfilm. Csak éjszaka engednek ott dolgozni, napközben látogatók. Fiamnál HUF okokból ma délelőtt visszakapcsolják a villanyt, valakinek (nekem) a lakását távollétében őrizni kell. Ez a 18-as villamost jelenti, ami a Rudas fürdő előtt halad el. Ma 1/2 4-kor ébredve, reggeli faladatok elvégezve, ha úszom is, bőven ott tudok lenni nyolcra.. Illetve ott leszek. Még soha a Rudasban. A mellékelt ábra: A Lukács enmaga is úszik. Marha kollegái élcelődtek rajta, hogy kislánya nem tőle, az asszony félrelépett. Szelíden mosolygott: az semmi, egy gyereket nemzeni, de fölnevelni... Rudas. Meleg, 25 méteres, medence egyik végén nincs bukóforduló, fal helyett kőpad a víz alatt, amin reggel fél hétkor egészségügyi okokból itt traccsoló testes nénik üldögélnek. A kabinosnak - ide delegált őslukácsos - nem királyi, hanem szakszerű borravaló. A zuhanyhideg viszont tényleg hideg, figyelemreméltó volt 45+2 bónusz-mp. álldogálni alatta. Akkor Miki lakásőrzés tízig, belealudtam. Aztán a közeli nagy élelmiszer-áruházba. Kérdem az eladót, a konzervek merre. - Milyet keres, mert aszerint... - Lekerekített téglalap, háromcentis oldafallal. Olyan nem volt, de kerekben volt Franz Josef tintahal, megfelelő magasságú. A palettaasztalra, festőszernek. A ma folytatott kép A/13/33 Aztán még 2,4 méter barna kordbársony ágyterítőnek, darabka sárga filc párnahuzatnak, és ötezerért valami elit kispárna. Ez utóbbit még zárás előtti pillanatokban visszavittem, mert harmadik nekifutásra megtaláltuk itthon a régi kedveltet. Akkor a központjuktól kérnék engedélyt erre - mondtam, erre visszaadták a pénzt. Gábor honlapján Hertendi Gábor portréját tegnap elcseréltem, szólt, kijavítottam. 20:22 Kata holnap reggel vagy ultrahangra megy, vagy öt napra Vaskapuhoz, és Temesvárra. Még nem tudja. --- 2013. június 12., szerda --- Origenész áldozópap Józsué könyvéről [5,13-]: A Jordánon át a szövetség ládája volt Isten népének a vezére. Felsorakozott a papok és leviták rendje, s a folyó vize – mintegy Isten szolgái iránti tiszteletből – megáll, és magasra feltornyosul, így nyújt Isten népének biztonságos utat. Te ne csodálkozz, midőn Isten e korábbi népéről ilyen történeteket mondanak el; ne csodálkozzál keresztény ember, aki a keresztség szentségében a Jordán folyón mentél át: az isteni ígéret sokkal nagyobbat és magasztosabbat helyez számodra kilátásba, midőn a magasba vezető uat s átjutást ígér neked... Ne véld, hogy ezek csak régen történtek, s veled, – aki most hallod ezeket – semmi ilyesmi nem történik: mindez benned is beteljesedik misztikus értelemben. Origenész (Egyiptom, Alexandria 185–254) A korai kereszténység egyik legegyetemesebb teológusa. Keresztény szülőktől származott, apja 202-ben halt vértanúhalált. A fiatal Origenész végignézte apja kivégzését. A palesztinai Caesareában nyitott iskolát, és hittérítő útjain Athénben és Arábiában is megfordult. Munkabírásáért az „adamantiosz" (gyémántkeménységű) melléknevet kapta. Mintegy kétezer írásáról van tudomásunk. Állította, hogy az ördögnek is lehet reménye az üdvösségre, megváltható, ezért az összehívott zsinat kiközösítette. Gazdag pártfogója fizette számára a gyorsírókat és szépírókat, valamint műveinek kiadását. Szüzessége megőrzése érdekében férfiatlanította magát. Könnyen lehet, hogy ellenfelei terjesztették róla rosszindulatból az öncsonkítást. A Traianus féle keresztényüldözések során elfogták, s belehalt a kínzásokba. Reggel egy kicsit öndokumentáltam, most jó, most lehet reggelizni. Éppen harminc év után oldottam föl 2008-ban ezt a KÜLFÖLDRE NEM MEHET - kérést / tilalmat. A (sokak által vitatott) cél megvalósult. --- 2013. június 13., csütörtök --- Begyakoroltam; aztán szakértői javaslatra az utóbb ide fölrakott filmek tárhelyét áttettem a YOUTUBE-ra. A mezei látogató ebből csak annyit érzékel, hogy nem fekete kocka, hanem egy állókép, startnyíllal. Hanem aki tableten, vagy telefonon néz, az (csak) ezeket a filmeket látja. Két kép tovább ma délelőtt. A/12/54 és egy másik, szintén tavalyi. Jött egy mail. A 2,4 milliós NKA pályadíjat nem kaptam meg, de az egymilliósat igen. 120 napon belül szerződést kötnek. Ami ebben az esetben pontosan annyit jelent, hogy átvehetem a pénzet, mást nem. Cserébe szépeket festek. Magyarországnak. D.u. még egy kép, aztán bicikli, a Margitszigetre még nem engednek be. Át Pestre, aztán a Lánchídon vissza. A víz jó másfél méterrel lejjebb. F/2013/282, 283, 284, opuszon kívül: x, y, 285 Tényleg kérdés, miféle ELŐkép lehet/van az emberben, hogy egy árvízlátványt, egy félkész képet magához alakít. Soha meg nem fogható, leírható; mégis markánsan létező valóság. Megfoghatatlan. Arányrendszerek, színegyüttesek, kontraszttípusok, kedvelt ritmusképletek, vonalsűrűsödésk, mi minden. --- 2013. június 14., péntek --- 07:12 És nemcsak a fenti ügy esik túl (számomra) a megfogható, értelmezhető tartományán, hanem pl. egy keddi történetem is. Azóta forgatom; keresek, és nem találok fogást rajta, hogyan lehet/ne verbalizálni. Mi volt ez. Baráti szívesség, megkaptam és megnéztem egy 1956-os filmet Jan Gabin-nel, Párizson keresztül. Én ezt először gimnazista koromban láttam, tetszett, rendben van, OK. Azóta a fontos emlékek között. Pedig semmi dráma, semmi különös. És most megrendített. A szóhasználat pontos. E földrengésnek nem volt iránya, célja, még tartalma sem, nem tudom mi történt; és csak töredékes részleteit értem, hogy mindez miért. Nem indított el vágyakat, nem ébresztett föl emlékeket, amúgy sem vagyok hátranéző típus, nem használom a múltamat. A legutóbbi; a New York-i túra emléke sem él bennem. Az nem elégséges magyarázat, hogy most fölbukkant egy régi történet. Talán annyi, ez a film egy szemernyit céltalanul elszomorított. De ez is iránytalan, és még csak nem is lényeges. Vagy mégis? Nosztalgia? De mire? Soha nem vágytam vissza múltamba. Nem, nem tudom. Ez lenne a válasz; a művészet?!... megállunk, és letesszük a szatyrot - fogalmaztuk 1982-ben Szüts-csel. Milyen vágyat indít el bennünk a látvány, ahogy ámulunk Van Gogh öreg bakancsos képén. 08:45 Deske, nehéz kérdés, hogy egy-egy esemény mit hoz elő. Az, hogy tudatosan nem használja a múltat, nem jelent semmit, legtöbb cselekedetünk, gondolatunk a tudatalattiból jön. De a múlt nyomai ott maradnak, ahogy a bőrünk is életünk végéig minden emléket megőriz. Ha gyermekkorunkban egyszer leégtünk, arra még a 85 éves bőr is emlékszik... A. 09:17 Kedves Deske, az utolsó árvíz-kép nemcsak gyönyörű, (ráadásul) Pilinszky profilja is benne van. C. A tegnapi harmadik kép: Szép műterem - A/13/15 Ez március óta a föltett ötödik változata. Javul. 1.  2.    3.    4.    5. 11:35 Még mindig nem dícsérte meg senki ezt a képet. Pedig. Már csak a címe is. Nagy muri rendőrjeinknek ez az árvíz. Szirénázva rohangálnak föl s alá hatalmas fehér BMW motorjaikkal itt alattunk, a Margit körúton. 12:07 Hát akkor itt a mai, átfestett, ez tavalyi kép; volt ill. van ennek egy jobb változata, az A/12/37. Félénk műterem - A/12/36 Ez így indult. --- 2013. június 15., szombat --- Tegnap este fotelekben; irodalmár barátunk azt mondja, teakultúra. Hogy AHMAD AROMATIC EARL GREY BERGAMOTOS FEKETETEA, Ceylon, nem olyan zacskósféle; és 5-7 percig. Ma utasítás szerint József körúti Törökbolt, angolzöld doboz, egy kg. 3000 HUF, hozzá (nem ott) 750 HUF átalakított-, pontbelefér-teaszűrő (nálam G/13/13). Ez tényleg tea. Még Katától kell hozzá kunyorálni fémdobozt. Meg Kata-ajtóra zárcsere, nagyon zörgött neki. Meg pót padláskulcs a Kulcskirálynál, egyúttal padláselőtér önötletre kidzsuváz. Kivételesen nem a mi koszunk, de nem szerettem. És U-04 unoka őriz, sürgős telefon reggel hétkor, azonnal érte Dunakeszire. Zsófiék házát ma 15 önkéntes amerikai keresztény fiatal hőszigeteli, anyagárért (azt majd mi); ezért jöttek repülővel. Ja, meg vettem egy Cordless Phone-t, haldoklik a régi. Még be kell üzemelni. Közben műteremablakaimat tömítik, majd mázolják. Fehérre. F/2013/187 Kossuth Rádió ma reggel, Dunakeszi felé. A melegre való tekintettel a svéd vonatkalauzok kérvényezték, hogy sortnadrágban szolgálhassanak. A válasz: a svéd kalauzoknak pantalló, vagy szoknya engedélyezett. Azóta 15 kalauz szoknyában dolgozik. Azt mondják, nagyon kellemes. A Társaság tehetetlen. 01:16 Deske, nem jön álom a szememre. Írod, műteremablakaidat szigetelik. Jönnek hozzád is az amerikai keresztények? Írod, a svéd kalauzok szoknyát öltenek a meleg miatt. D-04 svéd kalauz lesz, ha majd nagy lesz? :) É. - Mázolják és nem szigetelik. Pénzért. - Nem D, hanem U, mint unoka. - Nem kalauz, hanem idegenbeszakadt-magyarszármazású-jegykezelőkisasszony. És csokikrémszínű Volvoja lesz. d. --- 2013. június 16., vasárnap --- Evezős edzőasszony barátunk mailben hívott egy örömevezésre, ha lement az ár. Ez jó. Lehet, hogy mégis folytatom, 46 év után?! Ma álmomban háromszor majdnem borultam,. a bal lapáttal fogtam rosszul, de mindháromszor fölényesen úrrá lettem a vészen. - Tárgy: ÖNREKLÁMOZÁS. Ejnye, mondom, mire olyan büszke ez az ember? Akkor már én is mutatom  sajátkezűleg készített "pont beleillő" szűrőmet, a szobaantennából varázsolt konyhai papirtörlő-tartómat, vagy a "másodlagos frisseségű" feltörlőnyélből kiókumulált wc-papir-tartót. Nna? E. - Kedves E., bocs, hát mire lehet büszke egy másodlagos férfi. Ez a mosolygós (pót)unoka, hogy így mondjam, nem sajátkezű. d. - Ez a "másodlagos frisseségű" Bulgakovnál a romlott lazacra vonatkozik, nálam meg az eltört felmosó nyelére. Fogalmam nincs, milyen egy másodlagos férfi  – gondolom, embernek nem elsőrendű. A lényeg, hogy elsőrendű nagyapaként funkcionál-e. Na, most válaszoljon. E. - Ötöd rangú nagyapa – sem vagyok. Alig törődöm velük. A teaszűrő dizájn besorolása pedig; hát az tényleg..., szóval izé. Ugyan félig magántréfa. Kezdem magam kényelmetlenül érezni. Most ki is vettem a dizájn opuszokból. (Négy példányban, mert az OSZK-szerver is.) d. KÖRLEVÉL Kedves Barátaim! Az Európai Unióban aláírásgyűjtés indult azért, hogy a fogantatástól kezdve minden embert illessen meg az élethez és a méltósághoz való jog. Ha a kezdeményezést 2013. november 1-ig legalább 1 milllió európai polgár aláírja, és az összegyűjtött aláírások az Európai Bizottsághoz megérkeznek, az EU nem fog támogatni olyan kutatásokat, melyek megfogant életek elpusztításával járnak. Az Európai Unióban eddig 576 822, Magyarországon pedig 48 894 aláírás jött össze. Aláírni a www.egykozulunk.hu honlapon lehet. A nevet és az állampolgárságot kell megadni hozzá, valamint valamely azonosító dokumentum (útlevél, személyazonosító igazolvány) számát vagy pedig a személyi azonosító számot (személyi számot). Az azonosító dokumentum számának megadása azért szükséges, mert az aláírás csak így válik bizonyító erejűvé, különben a hivatalos szervek nem tudnák ellenőrizni, hogy az aláírás valóban létező személytől származik-e, és hogy az illető csak egyszer írta-e alá a kezdeményezést (többször ugyanis értelemszerűen nem szabad). Mi aláírtuk. A kisasszony minden ruháját leette. Spenóttal. Kaptam egy diassorozatot a Himalája tetején élő népekről. Mutatom. És betettem a FILMTÁR-ba is. --- 2013. június 17., hétfő --- Kedves Dezső, egy fotó. A váci püspök nemrég azt mondta Dórinak, hogy nagy művész lesz belőle. Meglátjuk... Itt minden rendben van, remélem, Önnél is. Üdv, R. 04:15 Vállalom a korrigálását... várom 2028. május 4-én, 08:50h., uszoda után. Kezdje fejjel, egy év után jöhet az akt, egyhetes beállítások. A stuttgarti iskola most elég jó. A párizsi Dubuffet Galériával érdemes szerződést kötni, de ne hallgasson Jan Garonne Lamartin úr tanácsaira. És olasz olajfestéket semmiképp ne használjon, legalábbis az olcsóbb fajtájából. d. 07:32 Még el se küldtem. De úgy tudom, Szüts nemigen olvassa a NEWS-t, Facebook-os lett. Levélküldemény lesz; ezt a tréfát a fotósok értik. (kukac, exponálózsinór, 15 éve meghalt technológia.) Most találtam egy elajándékozandó fotótáska zsebében, három párjával együtt. Egy barátság nem múlik el. Legfeljebb átalakul. 07:47 A leghosszabb napok, június közepe. F/2013/189 Ismét megnéztem őket. Éppen itatás, hosszan, jutott mindhármuknak. Még utána is csöpögött a csőre. Csodálatos. Hány kiló békát kaphattak ezek, hogy már ekkorák. http://golya.mme.hu/golyakamera/halaszstream/ --- 2013. június 18., kedd --- 06:53 Mailbeszélgetés. - Kedves Deske, egész felbosszantott, amiket a F. mondott magáról, pedig ért a festészethez, nem is kevéssé... A. - Hű, de szerettem volna hallani. Dícséretből kapok eleget. Igazán csak a kritika érdekel. Hátha segít. d. - Hogy maga mindig ugyanazt festi, Rembrandtnak minden ugyanaz más volt. A. - Maga igaz barát. Ez hasznos infó. Szerencsére ez a kérdés mindig a nyúltagyamban. d. Rádióhír. Az idén a szakértők 600 vagy 600 ezer tonna meggytermésre számítanak. Sajnos elfelejtettem. Talán mégis az utóbbi? Valami irdatlan nagy szám volt. Önálló képességnek kell tekintem, amikor valaki képes szükség esetén sem gondolkodni. Húsz éve fanyalogtam valakinek valami amerikai slumok egyszerű gyermekén. Azt mondja, ez igaz, de istenien vizisíel. Zsófi lányom tán tízévesen felhőt kért. G/85/08 Tegnap banki kölcsöne részleteit beszéltük meg vele. 08:20 NOL.hu: a Fruit Veb munkatársai szerint országosan körülbelül hatvanezer tonna meggytermésre lehet számítani, ami hozzávetőleg a tavalyi terméssel egyezik meg. Tegnap főképp ablak és ajtótok-problémák. Kis időre vettem elő az A/12/05-öt. Jót tett neki. Germanisztikus szerszámcentrikus teakultúra. Első ütem: Jelentős szűrőberuházások + konyhában körülnéz. F/2013/191 Második: eszközkalibrálás. Holtversenyben két nagy jutott tovább. A döntő csak holnap reggel, délután már nem lehet erős teát csinálni. Így is háromkor ébredtem reggel. Bónuszöröm: A másik töröknél 3000 helyett 4960 lett volna az AHMAD EARL GREY. Nyitott kérdések még bőven. Hogy öntöm a trutyit a mibe, hogy kijöjjön a szűrőből. Két nap után bemuslicásodik, ha nyitott a tároló. Zárása többletmozdulat. A teaolló a legjobb az egészben. Ha így hívják. Egyik legkorábbi fölfigyelésem: addíg érdekel a dolog, amíg kitaláljuk és megépítjük a matrackunyhót húgommal. Meghalt Bakallár József festőművész, Istenem. Ketten voltunk 74-ben másfél hónapot az NDK-beli Buna Werke-művésztelepen, ott ismertem meg. A köv. évben fölajánlotta, tanítsak helyette a zebegényi Szőnyi Szabadiskolában nyaranta, mert neki Japánba van meghívása. Sok minden indult evvel, Szütsöt ott ismertem meg, stb. Hát meghalt a Jóska. 74 volt. Mesélte, úgy kapott meg egy Fiatal Művészek Stúdiója-ösztöndíjat, hogy egy fotót küldött be magáról, köpenye két zsebéből két kisgyereke nézett ki. Biztatott, csináljak én is mozaikot, muráliát; csak az első megbízást nehéz megkapni... Hó közepe, Józsi atya hétre vár gyónni a Ferenceseknél. Útközben rálátok a Bem utca sarkára, szeretem azt a házat. Az atya: egyházunk olyan, mint a nagy víz, az elefánt is megfürdik benne, és a kisegér se fullad bele. Ezúttal bajos ügyében én is adtam neki jó tanácsot. Az adott penitenciához – foglalkozzam a Jézus Szíve tisztelete tanítással – javasolta a Google használatát. --- 2013. június 19., szerda --- Holnap 45. házass. évf., erről eszembe jutott egy akkori-, sőt attól korábbi ajándékom, egy talált kályhacsempe, ami azóta Kata falán, igaz, eléggé eldugva. Még házasok se. Holnap egy közös misére. --- 2013. június 20., csütörtök --- 08:57 Két hasonló, mindkettő ma reggel. Közértünket kedélyesen így lakatolják a semmihez éjszakára. A másikon a most halt Horn Gyula hatol át egy történelmi drótakadályon. Holott, ha kettőt lép balra, simán átmehetett volna. Két mondat a szeretetről. Az a szeretet, ami nem jár idő - pénz - energiaráfordítással - az nem szeretet. A másik gondolat, nemrég hallottam, keményebb: Érdektelen, hogy úgy véled és azt mondod, szereted őt. Perdöntő, a másik ezt hogyan éli meg. 11:37 - Kedves Deske, és mi van, ha nem csak beleadok mindent: áldozatot, időt, pénzt, még többet is, mint kellene, nem csak érzem, hanem kegyetlenül meg is szenvedem - és a reakció mintha semmi ... É. - Igaza van. Egyetlen: ha tiszta a Maga lelkiismerete. d. - És még csak ne is fájjon? Vagy fájjon neki? É. - A többi az ű dóga. Magának fájhat, az rendben van. d. - Igaz. Nem szeretet az, ami bármilyen viszonzást vár. É. - "Nem szeretet az, ami bármilyen viszonzást vár." Ez így nem egészen. Az ember nem tökéletes, a reménytelent is reméli. H. - Kedves Dezső, "Érdektelen, hogy úgy véled és azt mondod, szereted őt. Perdöntő, a másik ezt hogyan éli meg." Szerintem ez kicsit sántít. Jó esetben a másik észreveszi, hogy tiszta szívvel, viszonzást nem várva... Ha nem, akkor nagy valószínűséggel az ő készülékében (is) hiba van. Innentől lesz nagyon nehéz... R. --- 2013. június 21., péntek --- Tavaly téli kép, ma ez tovább, jó volt és unalmas, túlságosan is: Műterem, hagyaték - A/12/83, 90 centis. --- 2013. június 22., szombat --- Emlékezésül a Weöres-centenáriumra: Bélést fércel a kis béres Nem kell neki köröm-pörkölt Ő vagyont örökölt Ilyen öröm régen volt a családban  / VD., 1970.03. Zsennyei Alkotóház / Nehéz napok, igazi, bódító kánikula. Egyetlen ellenszer nagyon dolgozni valamin. Barátom ötletére és szoros közreműködésével tán másfél éve dolgozunk ezen a projecten. Tervezgetjük, alakítjuk. Sok-sok járdafotómból elkezdett általa egy 9 darabos ikonfal létrejönni. A print most elkészült, 52e HUF., a keretezés lesz majd drága. Ennek a színeivel nem vagyok megelégedve. Kell új. Két széria készül ("P1/ és P2/"), egy rögtön a Fotográfiai Múzeumnak, ajándékba. Létra tetejéről fotóztam, 70 centisek, mellettük léptéknek ott a szandálom. Címe talán KILENCJÁRDA - F/2013/194. Huszonharmadik éve látom reggelente ezeket a csíkokat, kocogás az uszoda felé. Magam elé/alá nézek. 21:34 Deske, kurrrrrrrrrrrrrrrva szép!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! és így titokban? K. Semmi titok, csak mellékesen készül, sok egyebek mellett. d. --- 2013. június 23., vasárnap --- 05:35 Mailváltás ötletgazda társszerzőmmel: Deske, megnéztem a kompozíciót, s voltaképpen rendben, DE: a bal felső nekem túl erőszakos. ha azt helyettesítenénk egy másikkal, amelyben nincsen "szín", azaz a középső sáv nem ennyire erőszakos, akkor jobban passzolna nekem minden. Viszont az is lehet, hogy ha visszafogjuk a színeket, leveszünk 15 %-ot, vagy bármennyit, akkor ez az erőszakosság eltűnik. adná Isten, mert egyébként szuper ott, és legalább oldja a többit, de így nagyon elviszi a szemet (szerintem). lehet, hogy erre (is) gondoltál, amikor azt írtad, hogy kopog, remélem a 15 % majd megoldja ezt. P. Kösz, nem erre értettem a kopogást. Ugye, a fölső 1., 3. és alsó 2. tartja össze a kompozíciót. Ha ezek közül valamelyik egymás közelébe kerülne, már billen. És így a középső (fő) sor megmutatja az igazi (vágyott ) arcát, az nagyon csöndes. A kopogás arra vonatkozik, hogy a szemcsézettség kontrasztja ekkora méretben túlhangsúlyos lett. Tul. képp a kontrasztját kellene elvinni, de az veszélyes. Viszont ha a világosabb, akkor kedvesebb lesz, amilyen a monitoron és kicsiben is volt. d. Tisztelt Váli Dezső! Az imént Szegeden, a Reök Palotában (Múzeumok éjszakája) az Ön képe előtt a tárlatvezető azt találta mondani: "Váli Dezső 50 éve festi saját műtermét...". Azonnal elkezdtem számolgatni... A másik érdekesség: Vojnich E. medencés képe mellé ezt írták: "Fekete medve". Nem hittem a szememnek. Kinek kéne szólni? Nemsokára vége a kiállításnak. Tisztelettel: T., news-olvasó Szegedről Köszönöm a levelét. Tudja, megnyitója előtt végigsétált Rippl a tárlaton a rendezővel, egy képe fejjel lefelé lógott. A rendező ijedten… stb. Rippl rászólt: hagyja, így is jó. d. Deske, küldöm a megfejtést. "ha Horn Gyula... kettőt lép balra, simán átmehetett volna." "De kié volt a kép ötlete? Az osztrák Die Presse riportjából kiderül: egy innsbrucki fotósé, Bernhard Holzneré. Ő volt az, aki javasolta Mock szóvivőjének: a lanyha sajtótájékoztató után napokkal rendezzenek egy látványos átvágást. A drótot május 2-ától bontották. Horn és Mock viszont csak június 27-ére tudott időpontot egyeztetni. A vágásra így a bontás végén került sor, csupán egy tízméteres darab állt már, Hornék ez előtt pózoltak. Zseniális médiapuccs – írta a fotó láttán egy frankfurti lap." Fotó: MTI üdv: L. Tehát most a fotósorozat címének ezt találtam: KILENCJÁRDA - F/2013/194. Netán: KILENCJÁRDA - IKON - F/2013/194. Szívem szerint KILENCJÁRDÁK-at írtam volna, sajna félő, modoros. Ötletre fogadóképes lennék! TÖRÖK UTCA, MINDEN REGGEL, KOCOGÁS KÖZBEN, USZODÁBA MENET, 23 ÉVE MINDEN NAP, IKONFAL. Ámbár a bamba pacákok miatt alighanem a JÁRDA szónak mégiscsak szerepelnie kell. Hogy tudja, mit lát. Legyen súlya, ne legyen kacifántos, stb. Jönnek: - etűdök flaszterre, flaszteretűdök, Flaszter-változatok, Repedések - Járda-ikon, Járdaikon - hajnali járdák - - Jardin - Aszfaltia - Aszfaltium - Aszfaltetüdök. Külföldiül: Asphalt études. Études.  Etüdök aszfaltra.  Étüdök járdára. Etüdök lépésben.  Lépésben.  Utcadal [ezek Svédországból] - repedések? látjuk, hogy azok. reggeli séta? és este eltűnnek. uszodába menet és a közértbe menet nem látszanak? etüdök erre meg arra - majd ha zenedarabot ír... ne cifrázza... a cifraság csak palotában jó, ahogy a műtermeknél... pl. homályos műterem, és nem reggeli beúszó párában fürdő műterem. Szép együtt, jó a ritmusa, az egész történet halk dallam. Kilencjárda... S. - Kilencjárda, kilenc járda; Sétál rajta kilenc dáma, Tizenkilenc hajléktalan, Három vak: fehér botja van; kilencvenkilenc kisgyerek, orruk pisze, fejük kerek - Meg még sokan: köztük Váli [...] A. Mai uszoda: fáradtságból kifolyólag leginkább csak állagmegóvási-tempó. Nem tudja valaki, hol lehetne egy min 2x1 méteres katonai-, vagy lópokrócot szerezni? Jó unalmas szürkét, lehetőleg. Ágyborításra. Nem szeretem ezeket a mintázatos mindenfélékat. Ami most, az szétfoszlóban alattam. - Deske, csak tippelek. Military boltokban. Esetleg a ritka de létező lószerszámok üzleteiben. N. - Ma ördöge van (velem): van egy 1,5 X 2 méteres egérszürke termo - akármim; eredetileg téli ajtószigetelésre szántam. Kimosom; megnézheti, és ha kell, viheti. A hangulata olyan, mint a sűrű ködös novemberi alkonyatoké. F. - Ne mossa ki!! Boldoggá tesz, köszönöm! Alvás után vihetem? d. Ma két, évek óta elfekvő zsidótemetős-fotósmappa tartalma aktíválódott, de nagyon. (Igaz, az egyik multkori londoni kiállításomról került vissza.) Hagyatékomat rendezem. Elég sok téves adatot kellett... Listák róluk, árajánlat mailfordultával megjött, mennek a keretezőhöz. Keret nélküli munkák elkallódhatnak, tapasztalat. Estére összes képcédulák is megírva a hátoldalra. A fotók ugyan F számot kapnak, de azt csak a mama. A papírképek sorra P1, P2 stb. --- 2013. június 25., kedd --- Nagyon fontos. Péter érsekünk azt mondja, nem feltétlen örül az iskolai hittan bevezetésének. Ugyanis a hittan elsősorban nem ismeretátadás. 11:38 Deske, szerintem itt valamit félreérthettél. Kizártnak tartom, hogy ez a hír igaz. Miért ne örülne Erdő Péter az iskolai hittan bevezetésének? Az, hogy a hittan elsősorban nem ismeretátadás, teljesen igaz, de ebből mi módon következik az, hogy nincs rá szükség? T. Szia! Hallottam, így hallottam; másodkézből kapott infó. Hogy ennek inkább a plébánián a helye. Meg persze a családban. d. --- 2013. június 26., szerda --- Deske, én ugyan nem hallottam Erdő Pétert erről beszélni, de én kinézem belőle, hogy ezt mondta, van olyan jó fej... Én sem örülök az iskolai hittannak, mert nekem is van iskolás gyerekem, de még jól emlékszem iskolás éveimre. Arra is, hogy ami az iskolától jön, az menthetetlenül utálatos lesz. Kivéve néhány nagyon szerencsés, csodával határos esetet... Ráadásul arról is meg vagyok győződve, hogy ettől nem lesz több keresztény, és nem lesz népszerűbb a kereszténység, az egyházak, sőt. Számtalan embertől hallom, hogy ellenszenvesnek tartja, ahogy a politika menedzseli az egyházakat (pedig ez nem feltétlenül baj), ráadásul állandóan a kereszténységre hivatkozik, ugye, a hitelesség szikrája nélkül. Ez nagyobb baj, mert az árukapcsolás miatt sokan, akik ezt látva köpnek a kormányra, az egyházat is leköpik egyúttal. (ezt tapasztalom.)... Z. Délelőtt nyomda, Zugló, járdafotókat újracsináltatni. Próbaszíncsíkok utáni nehéz döntés. Barátom segített, nem lett volna bátorságom új meg új próbanyomatot kérni. Hogy mindinkább az égiekhez hasonlítson, mint az Aszfalútépítő Vállalat termékeihez–, plusz 42 ezerért. Péntekre meglesz. Akkor kereteztetés. Uszodában – egyenlőre letakarva – öt, remélhetően nem nagyon pocsék dombormű, mellettük egy márványtábla. Amin Zelk után szerencsésen hagytak még helyet. Bacsóval, Garassal, Kállay Ferenccel igen; Dr. V. Molnárral sajnos nem találkoztam, "az utolsó magyar király utolsó katonája", 105 éves korára azt hiszem (orvos)tábornokként úszott a szomszédos hideg medencében. --- 2013. június 27., csütörtök --- Megérkezett Ferences templomunk új toronysüvege. A darusautó már a levegőben a beemeléshez, a kerekeket kímélendő. Ablakmázolás bef., terpentinek hazaköltöznek. Szeretem, ha üzemkészen a helyükön vannak. Előttük az eltört ablaküveg helyetti újat lesmirglizni most nincs erőm; most egy fölrajzszögelt vászondarab teszi lehetővé a kinézhetetlenséget. --- 2013. június 28., péntek --- 05:16. Reggel eredeti hosszúszálú ceyloni Earl Grey teát iszom. Akkor most jó? Nekem? Amikor olyan szomorút álmodtam?! Igaz, viszont 69,5 kg. vagyok. (Aminek semmi értelme. Sok munka van benne.) Kevesebb, mint éveim száma. A kedden említett Erdő Péter-nyilatkozat, pontosítva. Ugyan Kata nem találta meg az Új Embert, amiből. Tehát, hogy az érsek atya nem túlságosan örül a hittan iskolákba bevezetésének. Hogy bár hasznos, de annak elsődleges célja nem az ismeretátadás, sőt, a jóra való buzdítás sem; hanem Krisztus örömhíre átadása. Annak pedig jobb terepe egy (valódi) közösség a plébániai oktatás keretében, és a családi kör. Milyen szépen írja meg Mann a Józsefben, hogy egy halottat könnyű szeretni. Tapasztalom. Például halott hároméves kisfiam. A lányom. Hatévesen. De ezt most nem jókor írom. Velük épp nem ez a probléma. Hanem a csöndes fájdalom. Valahol ember vagyok, én is. Receptet cseréltünk a kenyérpultos asszonnyal; szégyellem, hogy csak kiflit veszek (bár ha újabban négyesével), hát hozzátettem, hogy a forgómicsodában kiszárítom őket, s napi egy... Hazafelé, reggel. Ő elmeséli egy vevőjét, aki húszasával veszi, fölvágja karíkára, fokhagymás zsírba és enyhén kisüti: remek. Klubtárs, már bőbeszédű. 68-ban nyitotta fémnyomó műhelyét 36 alkalmazottal. Gépekhez való lámpabúrák, csilláralkatrészek, kelyhek. Gyönyörű szakma. Csak a búrából volt ötven fajta, az milliószámra ment. A szarvasi üzem szállította szerte a KGST-oszágokba. - Aluminium? - Ó, volt minden. Sárga és vörösréz, vas, rozsdamentes acél. - Azt is lehet...? - Van egy lágy változata. - Kézzel formázzák? - Igen, de van hozzá eszköz. És hogy ő rendesen megfizette a munkásait, nem minimálbér. Hiszen ők tartották el. Nyugdíja közeledtével lassan leépítette őket, emberségesen. És hogy nincs ok panaszkodásra, jártak ők Kubában is, szépen élnek; feleségével évtizedek óta ide, minden reggel hat előttre. Egyébként hazafelé Kubából hatan ültek a hatalmas orosz gépen, s az össz többi hely tele volt pakolva banánnal, almával. --- 2013. június 29., szombat --- Mail; Mike barátja bejutott a harmadik fordulóra, FiImművészeti (már biztos az is:) Egyetem. Hogy rólam csinálna vizsgamunkának egy kétperces filmet, múlt héten kellett a forgatókönyvet megírniuk; az időbeosztásom, a percvekker, a tea mellé a három háztartási keksz, stb. Jó. Én két nappal művésztelep előtt félig becsomagolva, képet kezdeni már nemigen akarnék. De ma éjjel, egyik fölébredésemkor észbevettem, hogy hiszen Kecskeméten indított közösen festett képünk még mindig nem tetszik eléggé. Úgyhogy nem is kellett alakoskodnom, végigfestettem a délelőttöt a kamerák kereszttüzében. Sőt, a kép jó lett. Ének a búzamezőkről - AX/10/33. A kép hozzám sárgán érkezett, akkor kezdtem-folytattam én, 2010-ben. --- 2013. június 30., vasárnap --- Vasárnap; délelőtt Svábhegy, egy sokszorlátott útszéli aprócska feszület a buszmegállóval szemben. Krisztusarc poros művirágok között. F/2013/196 Holnap 05h körül indulok, akkor tán még nem zsúfolt a sztráda. Húgom hattól ébren, Pannonhalmán. Onnét délben át Siófok-Törekibe. Egy hónap lesz. Még belefért ebbe az utazás előtti napba az új Nemzeti Galéria-kiállítás, Katával, délután. Monet, Gaugin, Szinyei Merse, Rippl-Rónai, zár: október 13. A jeruzsálemi múzeum és a két pesti múzeum anyagából. De volt munka, amit Kecskeméten, a Cifra Palotában szoktam látni. Persze a legtöbb képet ismerjük. De ez így összeállítva új. Persze a többség másodrendű, reszli, mint általában mindig, mindenütt. Az ember fanyalog. A világcsúcs néhány éve a berlini 300 képes Klee-kiállítás volt, 290 felejthető munkával. Holott tudom ki ő, és mit tud; Klee az apám. Na nézzük. Egy Deák Ébner, aprócska, alig észrevehető csoda egy karcsú oszlopon. Mostanára bizony megszerettem a Majálist is, nagyon. Itt van. És itt a szerintem-főműve is, a Hinta, ami szerencsésen csak vázlatnak maradt. A foltok, foltarányok. Három Cezanne egy fülkében, ezek nyilván Izraelből, ezekkel itt se tudok mit kezdeni. Rippl; itt is van közepes és csoda is. Mindíg kiválik környezetéből erejével. Egy tökéletesen atipikus, korai Berény, vele elfogult vagyok, mert nagyon szeretem. Itt az eredetisége figyelemreméltó. Monet zseni. Több képe is van, persze nem főművek, pedig, pedig. De jó volt látni két csónakját, amit aztán Braque tökéletesített késői halálcsónakjaival. Ziffer Sándor, új a csapatban, mert akit csak most kezdenek észrevenni, szeretem, a jó képei nagyon jók. Kecskemétről a kedvelt Iványi Grüwald-templomkerítés a toronnyal, meghitt öreg barát. Ferenczytől az egyik kedvelt időtlenül csendes kétalakos munkája. Bonnard a szokott két itthoni szeretett képével. Tőle is van itt egyéb-, gyengébb is. Az édes Sisley, akit már csak Szüts szemével tudok nézni/látni. Közepes munkái, de közte egy remekmű. Két csupasz téli fa, nem tudtam eldönteni, műtermi munka-e. A gallyak felületes ecsetívek, mintha nem látvány után. De a fák összritmusa gyanúsan jó, ilyet talán lehetetlen kitalálni. A falusi utcákat fejből tudjuk, van belőlük elég a világon. És akkor szembejön egy korai Fényes Adolf, atipikus és megejtő. Még zsíros-olajos; nem a késői tiszta színei, de így is. Másik remekmű, egy csillogó magyar kép mellett egy elegánsan sápadt Vuillard. Ojjé, ez nagyon. Hogy le mert mondani az intzenzívebb színezésről, holott nagyon adódott volna. Az aranyosan végigfestett a háttér-tapétamintái. Tündéri. Nagyon rohangásztak a teremőrök, nagyon nem lehetett fotózni. Ijedtemre Kata váratlan megkért két vadidegent, falazzanak nekem. Az ilyet nagyon nem szeretem. De megtették, aztán éltem a lehetőséggel. Csak nagyon rohanós minőség. Életlen, és a kép szélesség-magasság arányát itt csak megsaccolni tudom. Még majd el kell menni, ha hazajöttem. És vége a hónapnak. 2013. júniusi olvasó: (392066 =) 3535/hó = 118/nap csökkenő, az emberek nagyon mennek át a Facebookra, nyilván. előző levél összes levél VÁLINEWS; 220. levél J.-nek, Le Meux-be / 2013. július --- 2013. július 2., kedd, Töreki --- Fél ötkor Pannonhalmára, úgyhogy egy benzinkútnál kávé, és biciklis biztonsági mellény – sárga –, időhúzás végett, ne érjek túl korán. Húgom fél hétkor sekrestyés, utána miséje; addig ágyában aludtam ki kissé magam. A katedrális megintcsak ámulat. Az apátsági levendulaföldek. A sétaút menti gazok is derékszögű gyönyörűek. Aztán át a Bakonyon, nyomorult GPS-em többször elmondta, hogy ő most leáll, a legrosszabbkor. Softver hiba, fogalmam sincs hol lehet javíttatni, Füreden vettem egy ugyanolyat. Kata telefonon kérte, nézzem meg a Balatont neki, úgyis arra megyek a partmenti szállodába. Megnéztem. A tihanyi templom két tornya nem volt a helyén. Vendéglátómnak unoka született, többé nem mehetek a megszokott négyesbe. A hármasban minden más, bútorraktárnak használják. A kettőságy mozdíthatatlan; a másik felébe majd a könyveim. Leendő szobám picurka. Élettér építést – ritka esemény – újra nulláról kezdeni. Sok minden hiányzott, szokott bútoraim valahol. Szerencsére egy hatalmas tartalmú sufni a kertben, találtam lécet, sörösládát, fénycsőarmatúrát; volt ott tégla is, ezekből az új asztalok. Pukkanófólia szabászat: más ablakméretek. Ebédlőtermünkben Pauer elhíresült Magyarország szépe szobra, ill. annak egyik műanyagkópiája 1985-ből, figyelmesen kiábrázolt csiklóval. 1:1-es aktleöntés a lányról, aki hamarosan öngyilkos lett. Egyelőre a falnak fordítottam. A feneke is tökéletes. Majd Kata egyik szoknyáját rá, ha tizedike körül megérkezik. Útközben hívom a testes kedves Erzsikét, az edzőasszonyt, aki segítségével már hétkor beengedtek az uszodába. Férfihang: édesanyám fél éve meghalt. Az uszoda nyolckor nyit. Esetleg majd négykor menni, ebéd előtt?, merthogy a vendéglő meg ötkor kezd. Étlap és választék, nagyon utálom. Ettől a Pannonhalma-kerülőtől az itteni munkakezdés egy napot csúszik. Az evangélikusok, hogy tavasszal fölfedezték maguk számára a Koldus keresztút - B/89/44-et, most egy kiállítást kértek tőlem. Ma jött meg a korrektúra-kérés, egy postai levlap két oldalán lesznek. Kedves Ádám, szép a meghívó, kulturált, köszönöm. Ami megjegyzés: - A kiáll. cím idegen nekem, már csak azért is, mert nem tanultam latint, tőlem ez afektáló lenne, és túl direkt. Javaslom helyette: „Tenger és műterem” [ez a kép szerepel], ami tul.képp ugyanazt fejezi ki, de elmosódottabb és talányosabb. - Az „evangélikus lelkész” szavakat tipo. okokból javasolnám előre zárni. [...] Szívélyes üdvözlettel: d. Húsz éve olvastam a Fioretti-kötetben. Amikor Szent Ferencke egyik barátját vándorútján elfogták a szaracénok, cérnát és egy árt (vagy árat) találtak nála. Netán evvel akarná megölni királyunkat - kérdezték tőle talányosan. (Saruja javításához hordta magával.) Ojjé, sajnos még sokkal nagyobb bűntettre is képes lennék - felelte (nyilván vidáman). Szerzetestársai alig tudták megmenteni. A boldog kereszténység talán szükségszerű játékossága. 19:23 Vendéglátóm vendégő-kombinátjának teraszán; meneküléskészen várva a szúnyoginváziót. A vizsgafilm. A fiú operatőr szakra jelentkezett. Igen fájlalta a kétperces limitet. --- 2013. július 3., szerda, Töreki --- 20:02 Reggelóta munka után levél az újságírónak: Kedves H., válaszolok. Galambos Ádám fiatal evangélikus teológus már több kiállítást szervezett, már kért tőlem is munkákat. Legutóbb megszervezte, hogy idén az evangélikusok honlapján nagyböjt végén „Koldus keresztút - B/89/44” – munkám stációihoz minden nap egy másik lelkész írt rövid elmélkedést. Mostanában fölépült boglári templomuk pedig alkalmas rá, és ez a harmadik nyári kiáll., amit oda szervez. Ezt az anyagot is ő válogatta. Honlapomon megnézheti a kiállítást, előrehoztam ezt a munkát, most este lettem kész. Tehát: menü - KIÁLLÍTÁS - 2013. BALATONBOGLÁR Szívélyes üdvözlettel: Gábor egy teljesen időszerűtlen verset küldött: Arany János: A civilizáció Ezelőtt a háborúban Nem követtek semmi elvet, Az erősebb a gyengétől Amit elvehetett, elvett. Most nem úgy van. A világot Értekezlet igazgatja: S az erősebb ha mi csínyt tesz, Összeül és – helyben hagyja. --- 2013. július 4., csütörtök, Töreki --- Bár tudom, hogy veszélyes lehet számukra, de annyira szeretem magamat, nem állom meg, viszem a csirkecsontot a kutyaketrecekhez. Az udvaron csengő kislányhang; pöröl: Na már. Mi az? Megsértődtél? Úgy, úgy! Hátat is fordítasz?... Odaérek, épp veszi le a nyerget, lovával veszekszik. Tegnap két étkezés és egy alvás szünettel reggeltől este nyolcig káromkodtam. A boglári kiállításom fejezetét csináltam a honlapra. A műtárgylistát – minek még egyszer megírni – egyszerűen átemeltem a kapott mailből. És ez lett a vesztem. Wordben készülhetett, elképesztő szemetet és hibás utasítást hozott a szöveg kódjában magával. Más betű, középre zárt, sort tört, önkényesen, stb. Fél óra munka lehetett volna, ahelyett... Csak estére kaptam észbe. Egy tapasztalattal gazdagabb. Azt írják, világelső: egy parlagisas-fészket lehet online megfigyelni. Tényleg, ott billegnek benne a kicsinyek. Az anyuka békésen álldogál fölöttük. Irtózatos magasan vannak. Vagy csak nagylátószögű objektív.http://www.imperialeagle.hu/hu/content/webkamera Problema. Kata távol, nekem kellett kitalálni a megrendelés tételeit hazaviendő; reggeli-vacsora. Hogy ne legyen vele napi gond, meglehetős nagy tétel felvágott sonkát kértem. Tulajdonképpen nem annyira szeretem, de erre emlékeztem, ezt szoktuk. A vendég kérése parancs, pláne a gazda távollétében a beosztottak számára; megkaptam. Öt kilométert autózva, itthon ijedtem meg, nem szokott az ilyen és ennyi megromlani? Mélyhűtőbe. Másnap reggeliznék, kopogós-kemény. Rókafarkú fűréssszel, habár nem szálirányban. Forgómicsodában melegítettem. Körülbelül olyan, mint a ma kezdett A/13/34. Az egyhatvanas háztartási keksz mérföldekre jobb. 18:11 Megint egy reménytelen könyv, Klee művészetét magyarázni próbáló. Egy fontos kép gyomorérzés, testérzés, pincéből kijutni a napfényre, vagy fordítva; megtalálni az elveszett üveggolyót, asszonyt símogatni. De hát mindig próbálkoznak vele, másoknak működhet is, akár. Szerencsére jó reprók, a régi kedves ismerősök. Egyetlen gondolatot találtam, választottnak szánt munkáit más betűvel jelölte. Az opuszjegyzék gondosságát tőle vettem át. Megfestett kétezer, illetve megtartott 1070 képemből legalább hatszázat biztos szétfűrészelnék. Ennyit lehet; adatbázisom VÁLOGATOTT kategóriáját évek után átnézni. Deske, nagy mennyiségű eledel esetén egységenként csomagoljuk a frigóba, a mélybe. Holnap reggelre fűrészeljen le egy adagot és hagyja kint, vagy a hűtő normál részébe. Reggelre pont jó lesz. H. Mégiscsak jó egy ilyen könyv. Emlékezzünk. A naplómban ennyi a fiúnál – Felix Klee (1907-1990) – tett látogatásomról: 1974.05.31. péntek c-fajlok/c0459-1.htm C.00459-474 komplett reggeli. laktató, iskolások wurlitzereznek, Múzeum G56 mappa, das grosse Kuppel búcsúzóul, gyalog a Felix Kleehez útközben valami sztriptízbár mégiscsak, öregúr, Letztes bild, gemischtes wetter, ein Vogel, a fehér macskája - produkálják magukat, régi emlékkönyve, Bartók, Feininger, Moholy Nagy; újba: rajzom, reprodukciókat ad, elkérem a macska játékát, 4 szoba tele képpel, felesége nagybeteg, megnézte a diáimat, egy müncheni kereskedőhöz küld, felírta a német Klee múzeumi helyeket - visszafelé még egy kg banánt vesz, meg csokoládét, 12.50-kor indul (Kleenél még két grafikai album megnéz + dolgozószobája) Tényleg nem írtam volna le?, annyiszor meséltem már. A berni múzeum irodáiba beügyeskedve magam, az igazgatóhelyettessel fölhívattam Felix Kleet, hogy meg akarom látogatni. - Nem tud fogadni (felesége halálos beteg, otthon, tolókocsiban). - De nekem nagyon fontos. - Ha mindenképpen, hát ő bejön hozzám a múzeumba. - Nem, én szeretnék hozzá kimenni. A kertvárosban lakott. Igen kimérten fogadott. Klee-kötetemből a képcímeket mind tudtam, sőt, csak németül. Belemelegedtünk a beszélgetésbe. Mindenről feledkezve, neki is boldog órák. Mondom neki, meghatározó volt számomra Klee egyik legfontosabb munkája, a Stilleben, – letztes beendetes Bild – háttere koromfekete, hogy itt volt bátorsága bontatlan felületet... - Az nem fekete! - Dehogynem. - Na jöjjön. És átvezetett a másik szobába, ami faltól-falig tele képpel, csak szűk járat köztük. És kiemelte. Fekete háttérben fényes-fekete arabeszkek. Adott is erről egy jó reprót, könyvben ilyet azóta se láttam. A végén alig akart elengedni. Előveszi emlékkönyve második kötetét; az elsőben, még apjáé, Bartók, Moholy-Nagy és Feininger -, hogy írnék-rajzolnék bele. Körutam hazafelé Németországon át, tőle kölcsönben ott a Todesengel, amit mindeképp látni akartam. Írt számomra egy ajánlólevelet az ottani múzeumigazgatónak. Aztán gumizsinóron papírgombóc, hatalmas hosszúszőrű fehér macskáját produkáltatta vele, az kézségesen ugrált mulattatásunkra szekrényről szekrényre. Ezt az eszközt el is kértem tőle. Kérdi: kabalának? - Nem; emlékbe. (Később a szintén Klee-rajongó Karátson Gábornak adtam.) A másik, illetve az ELSŐ, a legfontosabb Klee-képről egyszer egy cikket is írtam: Mozgó Világ 1992. augusztus: Klee az apám. --- 2013. július 5., péntek, Töreki --- Hallgattam a jó szóra, sonkafűrészelés reggel ötkor; következménye egy egész szép csendélet F/2013/198 Láttam-, illetve beleképzeltem őket a tojásba. Aztán az első etetések, nagyratátott csőrök. Bölcsi. Óvoda. Kanyaró. Doktornéni. Berregős versenyautó. Új öltöztetős baba. És kirepülnek. 20 mp. Délelőtt A/13/35 kezd, meg egy kertfotó az emeletről F/2013/199 --- 2013. július 6., szombat, Töreki --- Itt gyorsabbak a gólyácskák. Legalábbis nálam. Sebesség-visszajelzésért hálás lennék. ../html-2013/golya-2.mp4 Ma reggeli Kossuth rádió; meséli, pihenésnek Északnorvégiába szeret járni, horgászás, barátokkal. Kis sziget a Golf-áram mellett. Ott találni a legnagyobb laposhalakat, egészen 198 kilóig. Azokhoz már szigony kell. Ó, ó. De jó lehet. Reményem Aba-Novák Vilmos. Ötvenszer tehetségesebb nálam. Aztán mire ment vele. Nehezebb az összehasonlítás mondjuk a csodálatos Vaszkó Erzsébettel. Kb. tíz képéről tudok a LEGJOBB kategóriában. Nekem több van. Több vagyok-é ezáltal? Itt már a számszerűség valahogy nem működik. És a baromi tehetségtelen Nagy Balogh, az öt tökéletes képével?! És a hatalmas Kondor-oeuvre, ami minden jószándékom ellenére az évek múltával egyre veszít a súlyából?! Ez megint egy más kérdéskör, persze. Tévedésből ma kétszer ebédeltem, elég kellemetlen volt. Probléma volt még, hogy frigóból kivett doboz nagyon hideg. És a forgómicsodába nem szabad beletenni. Aztán meg ebből a hidegből túl sokat adagoltam ki magamnak, ilyenkor mi a teendő. Amit elém teszek, meg szokom enni. Már csak azért is, mert nem figyelek oda. És mi lesz evvel a rengeteg sonkával. Bár útközben, talán életemben először, vettem egy kiló barackot. Kata jövő hét közepén. Két hónapja gyógyszer, itt nem segít sokat. Kapcsolati tőke, én innét a házból az orromat se dugom ki, barátom ajánlkozott, és csakugyan: ide autóval, egy injekció. Allergiás náthámat mintha elvágták volna. Mint mondta, egy hónapra. Egyébként esténként le a partra, gazdámtól másnapi ebédet vételezni, aztán órákat ülök a vendéglő teraszán, 150 kbyte/sec. Újabban már második-, nagymonitort is viszek magammal. Itt fönt a szobámban örülök, ha 5. (Otthon 1500, igaz, az optikai kábel) . 15:48 A ma kezdett kép, A/13/36, csak hogy fogyjon a festék. Bár a szignó egész jól hat. Ritmustalanul indult ez a művésztelep a fél nap pannonhalmi kerülő csúszásával. Még valahogy most is. (E percben 16 kbyte/sec., aztán most megint 2, tök hülye. Megyek a konkurens büntetőtáborba, mondotta Vanek úr.) A gólyácskák-filmet ma újra föltettem. A tegnapi, korszerű - YouTube-os megoldás nálam sajna 383 sec. alatt jött föl. A mai, a hagyományos módon föltett csak 143 sec. Holott csak 8 mega az egész, a film 20 másodperces. Megköszönnék egy visszajelzést. 1974. Északdánia, Hirtzhals. A tengerparti fövenyen bóbiskolok, a komp két óra múva. Félálomban még érzékelem, egy arratévedt lány takarómat rámborítja. Irodalmár barátom legyintett rá, de most, néhány év késéssel, fiamtól kölcsökértem a Karinthy Ferenc naplókat. Hogy ide, le. Úgysincs időm olvasni, csak töredékesen, tapasztalat, sok önáltatás. Ezen kívül csak Illyés-versek, meg egy zseniális angol krimi, gyakorlásnak. Na, nézzük. 1977. december 16. Most olvasom, hogy elkezdték Th. Mann naplóinak publikálását. Fantasztikus tömeg, pedig 1933-ban mindent megsemmisített.** És fantasztikus ügy az egész. Délelőtt regényt írt, és mennyit!, délután levelezett, este társaság, mindent elolvasott. Aztán megírta a Faustus mellé a könyv megszületésnek történetét. És utána a naplót. Estéről estére. Mikor olvasott? Mikor élt? A zseni: nagyrészt időbeosztás. Vagy időmegsokszorozás. (Mindezt szomorúan írom le. Nekem jó napom van, ha egy flekket összehoztam.) **Bocs, de erről meg ez jut eszembe. 87-ben - én önundor okából - dobtam ki akkor 1900 gépoldal naplómat. Hosszában kettétépve a lapokat. (A műv. dokumentumokat a Műv. Tört. Kut. Intézetnek.) Szerencsésen elfelejtettem, hogy barátom az egészet őrzi egy dobozkában; valaha ezért tanultam meg mikrofilmezni. Baromi munka volt visszanagyítani, mikor fél év után, hogy mégiscsak... --- 2013. július 7., vasárnap, Töreki --- Tíz év múltán észrevettem, hogy itt az ablakok szúnyoghálói fölhúzhatók. Hát megismételtem fenti (pénteki) ablakból-kertre-fotómat, élessé vált a külvilág. Ez jó. Le is cseréltem már. Tárgy-e a szellemi termék, ha anyaga is van. Mert akkor be lehet tenni ezt a hang-transzponáló logarlécemet a DIZÁJN-ba, a tárgyak közé. Harminc évesen kaptam egy altfurulyát, elkezdtem megtanulni. Valahol leírtam már ezt. A kottáról fogalmam se volt. Jöttek a nehézfogású bék és keresztek; az előjegyzések. Ha a népdalt fél-egy-két hanggal lejjebb teszem, ezek csökkenhetnek. De mikor és mennyivel. Erre találmány ez a csuszka-rendszer, az egészhangokat fekete félkörrel jeleztem. Ha találkoztak, az előny. Kiderül, miből mi lesz. Elég jól tudtam használni. G/72/01, 1972. Én itt csak szégyenkezem, ezt az egész rendes Váli-litográfiát Vaterán árulják, eddig 1 forintot kínáltak érte, pedig. És ahogy figyelmes barátok jeleznek nekem, ez hónapok óta. Nálam HAMIS-21 néven fut. --- 2013. július 8., hétfő, Töreki --- A film műfajjal gyerekkorom óta bajom. Elvi háttér is van; a pénzfüggőség kényszeresen prostituál. De nekem más: kezdettől tudom, valaha le is írtam, gyengeség. Mért nem vagyok pont olyan boldog, mint ő, ott fenn a vásznon. Korosodva újra próbálkozom, jóbarát hatalmas gyűjteményéből a nyárra néhány; a lista tükrözi bizonytalan ízlésemet: Nikita Volt egyszer egy vadnyugat Casablanca Az aranypolgár Egy férfi és egy nő A Vörös Pimpernel, 53 hideg nyara, stb. Meg is köszöntem tegnap: Kedves A., alkotóház, vasárnap sajnos nem lehet (szabad) dolgozni. Egyedül. 20 év után most délután kétszer egymásután a Casablanca. Sose éreztem eddig ennyire, hogy a forma tartja meg a tartalmat. Biztos nagyon jól is játszottak, minden, de ahogy ez rendezve, bevilágítva- d. És tényleg. A történet egyszerű okos szabályos szoftkrimi. De a látványok által. Fantasztikus. Semmi nem fejlődött azóta, fejlődés művészetben nincs, persze; ezt tudjuk is, elvszerűen. 13:35 Ha közköltségen festenék, a nagyérdemű értő közvélemény helyesen és okkal követelhetné az illetékesektől, hogy munkára-kötelezés helyett inkább valami öregségi kegydíjat adjanak neki, azt húzzon az öreg, hogy felhagyhasson végre az efféle hiábavaló, immár erejét meghaladó próbálkozásokkal. Faraghatna nádsípot nagyszámú unokáinak. Még a neveiket is megtanulná. A/13/37 elkezdve. Magam helyett a zseniális MARABU, a műsor vége, szíves figyelmükbe ajánlva. - Szia, Deske! Te nem szoktál nyafogni. Majd a piac eldönti: mi mit ér. De legyen miről dönteni. Üdv: G. - De oly lyól esik. d - Örvendek. G. - Minden csak játék, Gábor meg egy kis irodalom mi tudjuk VÚ d --- 2013. július 9., kedd, Töreki --- 12:44 A mai, A/13/38, építve az előzőekre, emberbarátibb színekkel. Napi munka megvolt, csinálom a Vasárnapi Újság új fejezetét Gábor honlapjára [www.berszangabor.hu]. Sok fáradság volt-van vele, de boldogító időutazás. Micsoda kincsek; micsoda szerencse, hogy belekeveredtem ebbe a történetbe, talán a korai Verne-illusztrációk voltak ilyen – igen – lélekhezszólóak. És – 1875 – ezek is tudtak. "Bessemer új találmányú gőzhajó-terme". Figyelem, figyelmetlenebbek: a terem beáll vízszintesbe. És ezt meg is építették, próbaút! Minthogy a terem a hajó egész 350 lábnyi hosszúságának csak heted részét foglalja el, annak rázkódása rendes körülmények közt igen csekély lehet azon a rövid tengeri utón, mely Angliát Franciaországtól elválasztja. Bessemer találmánya egyelőre csakis e „Csatornának" (La Manche, Calais tengerszoros) nevezett, alig 26 1/2angol mérföld széles tengeri út számára van tervezve. A hajó ingadozását még inkább gyengíti annak szokatlan gyorsasága, melyet azáltal ér el, hogy két vége, alacsonyabb s így a hullámokat könnyebben oszthatja kétfelé. Rajzunk a hajóterem keresztszelvényét mutatja, melyből világosan látható, hogy a terem a hajónak bárminő helyzetében mindig megtarthatja függélyes állását, vagyis, hogy a terem padozata mindenkor vízszintes marad. A tengelyek, a melyeken a terem áll tömör acéldarabok, vasból készült hatalmas keresztgerendákon állva, melyek egyszersmind a hajó erősebbé tételére is szolgálnak. A terem 20 láb magas, 30 láb széles és 50 láb hosszú; elég hely van benne a sétálásra, míg az ülni szeretők számára emeltebb helyeken díványok, elkülönített székek ésmás ülőhelyek vannak fölállítva. A terem jól van szellőztetve s falait művészi festmények díszítik. Végül a terem fölfüggesztését illetőleg megjegyezzük, hogy ha véletlenül a kormányzó vízerőmű-készülékben valami baj esnék, a termet azonnal úgy meg lehet kötni, hogy szilárdan megáll és a hajónak mozdulatlan részét fogja képezni. Az egész ügyes találmánynak legnagyobb előnye pedig az, hogy a tengeri betegséget meg fogja akadályozni s, ezáltal a tengeren utazók számára megbecsülhetetlen jótétemény lesz. A próbát ez új találmánnyal a múlt hónap 12-én tették meg Dover és Calais között s e próba külföldi lapok tudósítása szerint fényesen sikerült, úgy hogy az új szerkezetű hajóterem a hozzákötött várakozásnak teljesen megfelelt. Délután megint nagyon volt egy madár, itt, szemben a háztetőn, örültem neki. Nótája végén letette a fenekét. Egy perc. Amiből a YouTube két percet csinált, ismételve másodjára némán. Ez minden logikát meghalad, elképzelni nem tudom, hogyan. --- 2013. július 10., szerda, Töreki --- Vasárnapi Újság 1876. 40. 630. Új zsidó ország. A napokban újra fölmerült az a hír, hogy angol országi gazdag zsidó bankárok Palesztinát, a régi Zsidó országot, meg akarják venni a török szultántól. E szándék nem új és ezelőtt pár évvel szintén sokat emlegették a külföldi lapok. Tagadhatatlan, hogy a zsidók egy idő óta mind számosabban vándorolnak őseik hazájának fölkeresésére, noha sokan és sokszor állították azt, hogy a zsidók nagyon keveset törődnek Palesztinával, és, hogy az őseik honának visszaszerzésére irányuló törekvés mind jobban-jobban kezd kihalni belőlük. Azoknak, akik Palesztinát fölkeresik, legnagyobb része valószínűleg csupán egyszeri látogató, kik a szent helyek megtekintése után, a föld különböző pontjain választott új hazájukba térnek vissza… Van nekem irodalmi műveltségem. Odaégettem az ebédet. 1. Tudom, hogyan kell aranyat csinálni. Legalábbis aranyosat. 2. Mivel lehet elfeketült lábost valamellyest kisúrolni. Földdel. Mint nagyanyáink. Illetve ő már nem. Jenny mama Bécsből jött. F/2013/201 A munka délutánra maradt. A/13/39 és A/13/40 --- 2013. július 11., csütörtök, Töreki --- Abszurd ez az egész. Vagy csak sajátos. Köznapi. 01.Tegnap munka közben ránézek a kézfejemre, érdekes, fotó. Lassan alakul ki a látvány, tehát nyolcszor. 02. Észreveszem, a leégetett lábos oldala gyönyörű aranyszínű lett. 03. Eszembe jut a középkori aranycsináló-igyekezet. Ez bekerül a szövegbe. 04. Akkor legyen fotó a lábosról, ki vele a fényre. 05. A Nap onnét, árnyékom a földön; kerüljön bele az is. 06. A kézfej is a keresőben, a korábbi felvételeket kiváltja. 07. Fotó már a monitoron, a ferdén futó kockamintát párhuzamosra (torzítani) a kép szélével. 08. És ezek a kockák pirosak, tönkretennék a látványt. 09. Sőt, az egész hátteret érdemes elszínteleníteni. 10. A kép közepe fönt túl sápadt. 11. És mindezt a korrekciót háromszor az előválasztott három felvétellel, csak így lehet dönteni. 12. Egy nagyon lassú, végső választás, ő lesz az F/2013/201. 13. Mindez vagy három óra, s egy futó pillantást kap hobbiszövegem mellékleteként. Igazi játék. Szeretem ezt a szférát, gondolkodást. Ha egy jelet is tévesztek, akár az egész fejezet nem működik. Honlapom 25 304 fájl. A mai kép, közben kétmondatos telefon Szütscsel, hogy is hívtuk az olyan képeket, milyen cukor színűek? - Savanyúcukor. A/13/41 --- 2013. július 12., péntek, Töreki --- Este megékezett Kata, néhány mozdulattal helyre tett némely dolgokat. - Hozott nekem mazsola+mandula diákcsemegét, de rögtön el is tette, hogy majd adagolja. Mert ha kinn hagyja, figyelmetlenül egyszerre megeszem, és csak rá leszek dühös. - A frigóban tárolt cseresznyémet átnevezte meggynek. Ha jobban belegondolok, ez tényleg-- - A meggy penészes felét különválasztotta. - Magyarország Szépét felöltöztette abba, amit öleléskor szeretek rajta látni. Hetven évesen is. Hetven évesen is jól áll neki. Habár az ötlet a NEWS-ból. Belaktam ezt a helyet. Negyedik napja 1000 méter körül kezdődően émelygés. Nem is tudtam végigúszni. A bukófordulónál, ahogy a térdem olykor a gyomromat éri. De hát ez évtized óta. Ma előtte ettem valamit. Meg mély hasi légzéssel kúrálom. Most jobb. Olvasom Karinthy Ferenc életrajza harmadik kötetét. Hol étkezett, lista, kivel találkozott, hova utazott. Az enyém jobb. Arra ébredtem, javítandó ez a rég leírt mondatom. Hogy ez a szó kell bele: remekmű. Tehát. A remekmű egy villámfény-villanás idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét. Most jó. Vagy elég lenne ...egy villámfény-idejére? Talán?: Egy remekmű villámfény-villanás idejére... Deske, a villanás önmagában hordozza az időt, és a fényt is. A villámfény abban esetben helytálló, ha többféle fény szerepel egy adott időben és helyen. Egyébként villám... talán elég ha egy villanásra. Felvillan Isten köpönyege szegélye... remekmű... A. Köszi, egyszer tényleg szeretném már véglegesre, vagyis pontosan. A villanás lehet rövidzárlat és vaku is, szerintem egy villám idejére valahogy nem jó, szóval a villám amúgy kell, annak kultúrális stb. súlya van, az égre is utal. A villanásra tul.képp. tényleg elég, de. Lásd fenn. felvillan Isten köpenye szegélye --- de nem az villan fel, az csak látszik… Legyen ez: A remekmű egy villám fényénél megmutatja Isten köpenye szegélyét. Kanonizálható? Közmegelégedés? He? d. --- 2013. július 13., szombat, Töreki --- Enyhe nyomás gyomortájon, halkan kellemetlen; az idő is borús, hát kiszámítottam, ha egy kötet 400 ezer leütés, akkor ez a NEWS máig éppen 17. Ki is mondta a múltkor, hogy a (szegény hülye) Pollockon és Rothkon kívül más nem történt korunkban. Én mindenesetre ez utóbbihoz húzok. A/13/43 kezd, VariousOry, Kid and his orchestra - Mammie's Bluest hallgatom. De ennék egy kis pászkát (maceszt). - ...egy villámlásnyira... F. - Köszi! Nem szép szó, sajnos. d. P.bácsi, csak most, ma vettem észbe itt, a Balatonfelvidéken. Nincs itt valami szakmaiatlanság a kereteződnél? Hogy ugyanis, mikor kiderült, hogy minden munkám-, a járdák, a zsidótemetők print és nem fotó, azt mondta, akkor semmi szükség a savmentes passzpartúra, hátfalra?! Aug. elejére csinálja meg, úgyhogy még bele tudnék szólni, köszi: d. Szia Dezso, igen, ez bizony tevedes. Savmentes kell mindenbol! Es az egesz projekthez kepest ez mar penzben sem szamít! P. - Bocs, Deske, mi a baja Pollockkal? N. - Semmi bajom vele. Szórakoztatóipar. d. A remekmű egy villám fényénél megmutatja Isten köpenye szegélyét. Deske, azért tetszik, mert ebben a (z egyébként jelenlévő) sötétség is benne van. Ölel: L. --- 2013. július 14., vasárnap, Töreki --- Rémlett a drága piarista atya velős meghatározása az Ember tragédiájáról, de sehogyse tudtam visszaemlékezni. Földöntúlian elképesztő ez a google-világ. Már honlapom keresője is evvel; beütöttem: jelenits+madách. (A tanácsolt "+" jelet most először.) Többszörösen azonnal mutatta, lábjegyzet dicsekvéssel, hogy hány századmásodperc alatt. j2002.03.htm? Jelenits atya a Tragédiáról: Madách, mint a jó beteg. Nem gyógyít, de meg tudja mondani a bajt. Márc. 17. vasárnap S.8301, ajándék, B/72/46, Jelenits István, kerettel .... S.9741, kiállítás, A/76/18, Madách Műv. Közp. Kassai Vidor Galéria.. Vasárnap. Középeurópa ha egybe írják legjelentéktelenebb, mégis bájos kiállítása a siófoki Kálmán Imre Múzeumban, régi helybéli fotók, képeslapok. Nem bonyolították a dolgot dátum, helyszín, forrás, stb. közlésével. --- 2013. július 16., kedd, Töreki --- Tegnap ez, A/13/44 - Deske! Ha ez a tegnapi teljes életnagyságban is olyan, mint amit a neten sejtet, akkor ez... NAGYON. 60x60? (s hogy ez így van, azt mutatja a Maga szűkszavúsága is a képet illetően) :) P. - Köszönöm, bevallom, én abszolúte téves zsákutcának látom. Itt lenn idén minden 60x60. d Nos, legyen bőszavúság. Ez a kép lehet, hogy rossz. Lehet, hogy (valamihez viszonyítva nagyon) jó. Nem ezt akarom. Mondani. 13:38 Átaludtam – fejfáj is – a délelőttöt. Déltől a munka. Szívem szerint minden délelőttöt átaludnék. Bár ennek semmi jelentősége. A nehezebb, hogy az idén itt valahogy ritmustalan napok. Csak nyolckor nyit az uszoda, minden csúszik. A mai: A/13/45 Errefelé kell (szeretnék) menni. (Kalmopyrinnel csalom meg a több évtizedes Antineuralgiát, működik.) A naplója. Ez a Karinthy Ferenc nem egy Thomas Mann. De azért mégiscsak körvonalazódik valami ezekből az írásokból. Úgy értem, egy ember. Kata Pesten. Ebédkészítés Törekin. Művében mesterien ötvözte a sült csirkecombot a vékonyra vágott paradicsomszelvényekkel. --- 2013. július 17., szerda, Töreki --- - 04:52. Kedves Deske! Én szerettem a "villanásnyira"-t (értsd: a pillanat tört részére) "A remekmű egy villám fényénél..." a magyar nyelv szabályai szerint azt jelenti, hogy nem elég a remekmű, még kell hozzá egy villám is. Na, de azt meg honnan, kitől, mikor? (Nekem hangzásilag is döcög) Barátsággal: sj. - 05:36 Köszi! Ez bizony meggondolandó. És én meg is fogom. De kell a "nyi"? Talán mégis, avval az időrövidségre kerül a hangsúly. De nem olyan szép. A villanásra kétértelmű: villanás következtében – villanás idejére. De talán ezen a zavaron átlép a figyelem. Szóval: A remekmű egy villanásra/villanásnyira megmutatja Isten köpenye szegélyét. Bizony lehet. Őrségi mentorom, van vélemény? d. - 06:10 Deske, itt az ősrégi mentorod: Jól van az úgy. Így is meg úgy is. Nem kell tökéletesre csiszolni, mert az rossz lesz, steril. Mert ha minden sallangot, zökkenést, terpeszkedő toldalékot kinyesel belőle, leszigorítod a (nyelvi) lényegre, ez lesz belőle: felvillantja. Na? Ez jobb neked? Szerbusz és jó munkát: R - 06:15 Asszem, ez tényleg. Vagy?! A megmutatja szerintem fontos. d. - 08:39 Igen, nekem pont ez a "nyi" hozza be az "esemény" (időbeli) töredékességét. (Egyébként a kb 4 éve veled készült HVG-interjúban is így szerepelt :) sj. 06:30 Közben itt elkészítettem a Világ Legszebb Filmjét, 32 sec. Illetve ez még tegnap alkonyati, csak. És akkor, rendesen, opusz neki: M/B/13/12 Erről eszembe jut az emigráns magyar szobrász csodálatos ötlete; megbízás volt. Nem tudom, megvalósult-e. Elmebeteg-kórház kertjébe: kötélen száradó, szélben lobogó lepedők, mert ez a betegekben gyerekkoruk világát hívja elő. 1982. március, oslói műtermében mesélte. - 08:50 Deske, végül is majdnem mindegy-, magát a majdnem tökéletes képeiről kanonizálják, nem a definíciói okán:). Megnéztem a világ legszebb filmjét... nem nagyon értem... nekem túl bonyolult... B. 10:18. OK. Ha kell a nyi, akkor legyen így: A remekmű egy villanásnyi időre megmutatja Isten köpenye szegélyét. Nem. Sőt. Egy remekmű villanásnyi időre megmutatja Isten köpenye szegélyét. - Bocs, Deske, utánlövés. De hát Pollock a New York-i MOMA-ban; a világ legnagyobb múzeumaiban. Talán nem véletlenül?! Mindenütt! U. - Kétféle alapszemlélet. Mutassunk keresztmetszetet, ami történt, vagy mutassuk a csúcsértékeket. A Musée d'Orsay-ba a délceg Napoleonkák mellé talán én is kitenném, kártyázzanak egymással. Nem is rossz, bridzs, záróra után, három Napoleon meg Pollock. De létezik pld. Londonban a Courtauld Gallery, húsz olyan képével... Én ez utóbbit. d. A mai kép: A/13/46 Szia Deske, küldöm ezt a linket, nagyon jó szöveg. Üdv.: T. SENECA: AZ OLVASÁS MŰVÉSZETE “Sehol sincs az, aki mindenütt óhajt lenni.” Seneca barátjának, Luciliusnak üdvözletét küldi. Abból, amit írsz és annak alapján, amit hallok felőled, jó reménységgel vagyok irántad. Nem szaladozol össze-vissza s lakhelyed gyakori változtatásával nem nyugtalanítod önmagad. A beteg lélek szokása az a hánykolódás. A kiegyensúlyozott elme legfőbb bizonyítéka szerintem az, hogy meg tud állni egy helyen és egyedül is el tudja tölteni idejét. Arra azonban vigyázz, hogy a sok szerzőnek s a mindenféle könyvnek az olvasása ne váltson ki benned valamilyen bizonytalanságot és állhatatlanságot: bizonyos meghatározott szellemekkel töltsd idődet és belőlük táplálkozz, ha magaddal akarsz vinni valamit, ami hűen megmarad a lelkedben. Sehol sincs az, aki mindenütt óhajt lenni. Azokkal, akik életüket utazásokkal töltik el, rendszerint az történik, hogy a teljes szöveg Kösz, igen, 18 évesen tanultam meg Senecát, átformált. d. Ezt látom/nám (új) szobám ablakából. Távolban, lent a Balaton csíkja, öt km-re. Itt nem pár méterre vannak egymástól a nyaralók, ezek nem zsebkendő-telkek. F/2013/207 19:54 Este, itt az étteremben gyors net (wifi, 170 kby/sec). Hát rászántam magam, átnéztem. Megújult, és most újra 36 a 36 VÁLOGATOTT festmény. Azt kellett volna írni, hogy a legkedvesebbek, de az nem eléggé hivatalos. Legyen renddd. Este, majd otthon, még egy kis angol. Ja, meg egy lapra kitettem ezt az összegubancolódott Isten köpenyét. Mert hogy nem tudtam végül lezárni. Magamban. Sűrű nap volt. Végre. Hozzátehetném, délelőtt még három madárdal-felvételt is kidobtam. Egyikük már a YouTube-on volt, próbaként. --- 2013. július 18., csütörtök, Töreki --- L., látom az A/00/00 a tiéd, 60x60. Nem tetszik így, a neten nézve a kép. Ha tényleg így van, és te is így látod, becserélném valami jobbra. Azt kidobjuk. Aug. 1-ig művésztelep, utána. szia d. Mai bejegyzésem a C.12218-hoz: A remekmű egy villám fényénél megmutatja Isten köpenye szegélyét. júli.18. mégis leginkább ez?!, minden esetleges logikátlansága ellenére a villámot szeretném belevenni, azonnal drámai-kozmikus dimenzióba emeli a történetet. Évek múltán ismét Zelk-verseket hallgatok munka közben. Mért, a heringuszonyú alkonyat logikus!? És nem logikus a mai kép, a léptékhibák; túl erős a szőnyeg mintája, nagyon itt van, és nagyon nagy. Sőt, nem is jó. Bérlakás szintre húzza le a látványt. De nélküle még gyengébb a kép. Csak minden megfontolás nélkül, az állvány rajzával kezdtem a képet, bele a közepébe, szerencsétlen dolog, aztán már hozzá kellett alkalmazkodni. A/13/47. 15:47 Deske, nekem továbbra is ott marad a kérdés, hogy a villám fénye honnan jön. Ez a mondat számomra azt állítja, hogy a villámfényt (és lényeget: a köpenyszegély-látást) nem a remekmű „remeksége” váltja ki. A mű – legyen bármilyen tökéletes – ebben az olvasatban önmagában kevés: kell még valami, azon kívül álló dolog, ok, esemény, kegyelmi állapot stb., hogy általa megláthassuk ama szegélyt. Persze, ha úgy értelmezem, hogy a remekmű csak egy ablak, vagy tükör, akkor ahhoz valóban szükséges, hogy legyen fény is, illetve valaki elé is álljon az üvegnek, akit megpillanthatunk … Na, már én is teljesen belebonyolódtam. É. Mondjuk úgy, hogy szembesülés egy remekművel: villámcsapás-pillanat… Valahogy így képzelem. Bocs, kezdek biztos lenni a dolgomban. Ja, egyébként kérdésed: a villám fénye az égből jön... :-)) d. --- 2013. július 19., péntek, Töreki --- - Kedves Dezső, [...] utazom Londonba, van-e valami, amivel örömöt tudnék szerezni Magának, valami onnan való dologgal? Titkos vágyam, hogy író legyek, életem legnagyobb vágya. Azt szeretném kérdezni, hogy mit kell tennem azon kívül, hogy van bennem alázat, magammal szembeni kíméletlenség és türelem ehhez. W. - Köszönöm, Londonból egy jó mondatot hozzon nekem! Mit kell tennie a vágyához, hogy megvalósuljon... hogy mondjon le róla. d. 11:05 D! Ez itt nem remekmű, nem Isten, csupán nagyapám köpenye. De talán villanás. Mit szólsz ehhez a variációhoz? "A remekmű egy villám fényénél mutatja Isten köpenye szélét." ölel: C. - Ha igazán pontos akarnék lenni, Isten köpenye csücskét kellett volna írnom. d. A mai: A/13/48 Munka közben Pilinszky nagyinterjúja, háromszázadszor. ...-így az írás személyessé válik. - Személyessé válik a személytelenségében. Ti. érzed, hogy semmi felé nem akar taszigálni, taszigálással még senkit se térítettek se észre, se nem üdvözítettek, se nem boldogítottak. (lásd az ő hangján: HANGTÁR / PRÓZA) --- 2013. július 20., szombat, Töreki --- - Deske, gyerekek ma ebédre, megmutattam nekik a két képemet, amit maga jónak tartott. Vélemény, miért nincs saját stílusod? Miért majmolod Válit? Á. - És váli mért majmolja Rothkot. Mert nem tud jobbat. d. 16:17 Feszegetem a blog-napló határait. Illetve kihasználom. Orvos barátomat egy napja nem tudom elérni. Egy drága vajákos barátnőmet már hívtam. Tehát kérdés: betegségem? Gyógymód? Hete kezdtem érezni enyhe émelygést, hányingert bukófordulónál, akkor megnyomom a gyomromat. Ezekre a pillanatokra halvány szédülés is. Kezdetben arra gyanakodtam, hogy nagyon keveset eszem. De hát ez így, november óta... A helyzet stagnált, most fokozódik. Telítettség érzés, és elég nyomorultul érzem magam. Ennek léptéke, hogy azért ma a féltávot leúsztam. Bocs, de ide tartozik, székletem rendben. Gyomrom nem fáj, csak érzem, és meleg, legfölül, a bordák alatt. Persze baromra fáradt is vagyok, de hát ez nem újság. Megcsináltam, átigazítottam a festményeknél a 36 VÁLOGATOTT-listát. Ugyanaz a kérdés, mint múzeumcsinálásnál. Időarányosan-e? Korai művek is? Mindenen átlépve csak a főművek? És nem lehet/tudok vegytiszta rendet kialakítani. Robi erre azt mondaná, nem is kell. A legnagyobb bukkanó volt az eddig fetisizált korai Angyali üdvözlet - A/69/12 (1969, 50x40 cm.) kivétele a listából. Pedig hát azt még Bálint Endre szúrta le... tévesen. Viszont azt a képet tényleg csinálhatta volna más is. - Szia, Deske! Lehet, hogy téged nem érdekel, de engem a mellékelt óriásantenna-kép nagyon izgatott. Ma a csapból is a megfigyelési /adatlopási/ ügy folyik. A mai Magyar Nemzet is közölte ennek a bizonyos radome-nek a képét, "megfigyelőállomás" néven. Az bármi lehet. A csodálatos Google ebben is eligazít. G. - Szia! Lehallgatás: de szeretném ha engem is..., minél többen--- Talán még a Továris-elvtárs jegyzékébe is bekerülnék... d. A ma (este) kezdett kép. A délelőttöt átaludtam. Délután Kata a Balatonban. Én addig wifin, az étteremben. A/13/49 --- 2013. július 21., vasárnap, Töreki --- 06:25 Orvos barátom továbbra sem elérhető. Ami baráti ötlet idáig begyűrüzött: savtúltengés, reflux. Ez utóbbi 2004-ben volt is. Neten néztem / ami érint belőle: fekete tea, paradicsom, zsíros étel nem; sajt, tojás jogurt, felvágott, keksz jó. Keveset enni egyszerre. Katától kaptam egy Refluxont, kiderült, neki is. Akkor hát próbálkozom ez irányban. Érdekes, erre a nagyon erős fekete teára halványan gyanakodtam is. Betettem most a válogatottak közé a Szűrke műterem szőnyeggel - A/93/31-et, hamar elkerült tőlem, elfelejtődött, a Nemzeti Galériába került. Egyik legkedvesebb. Húsz éves kép. A tegnapi képkezdés ebből indult, e gondolat fölmelegítése. Hogy hátha. De hát nem úgy van az. Vasárnap. Kogart bácsi nyitott a régi patikaépületben egy elegáns almúzeumot, a pesti mellé, Tihanyban. Komppal át, megnéztük. Különteremben Borsos-kabinet, pocsék félgiccs rajzai. Ez nyilván a hagyaték reszlije lehetett. Borsos evvel a hihetetlen amplitúdójú minőségugrálásával nekem negyven éve rejtély. (Van egy feltételezésem.) Aztán a nagyszerű önfeje, az valami múzeumé, a többi ide tartozik. Vagyis az az aranyos kis bivalyka is, gondolom. A képek: Ferenczy, a legjobb Gulácsyk egyike, pedig nem szeretem, a Vaszaryt pláne, de ezek a drapériák. Ezt elfelejtettem, kicsoda, másodrendű festő nagyon jó képe, és a keret még rátesz 50 százalékot. És végül a nagyon szeretett Fényes Adolf, őtőle igazi elsőrendű. A szürke fal-háttér zseniális, az biztos csalás. Voltak még rutinos Rippl-k, meg a Rege kilátópresszóban almástorta. Mért nem szabad egy ilyen múzeumban fényképezni, kinek jó ez, csak használna nekik is. Ha igaz, holnap találkozom orvos barátommal, megjött Erdélyből. Addig is, igyekszem fegyelmezetten enni. A baráti tanácsokat köszönöm, tényleg. Min. ötödik emeleten lakóknak 45 sec. Balaton-csobogás. Nagyon kellene ide Szabó Lőrinc zseniális Földvári mólón - verse, de váratlanul nincs meg a VERSTÁR-ban. (A net pedig most megint botrányosan 0,7 -1 kby/sec, nem tudom megkeres.) --- 2013. július 22., hétfő, Töreki --- 12:47 Doki itt volt, hencegek; ha nem ismerne, azonnal kórházba vinne. Refluxra kezel, de szoros megfigyelés alatt. Pesten majd gyomortükör. Közérdekű, ezért leírom: ha fekete lenne a széklet, azonnal orvos, mert az gyomorvérzés. Ja, és adott gyógyszert menstruációra. 3x1. Hálám, annyi földvári mólót kaptam, hogy csak ide, Siófokon is építettünk belőle kettőt. --- 2013. július 23., kedd, Töreki --- Bolond világ. A kaposvári vízipólós srácok okán, SMS-t kaptam, az uszoda (számunkra) csak fél tízkor nyit. Kettévágja a délelőttöt. Időben keltem, új menetrend: héttől kilencig festés. A/13/51. Zűrös. Mindegy. Minden mindegy. Minden nap elkezdeni egy munkát. Émelygő gyomorral is. Aztán alvás. Azután folytattam. Délutánra ilyen. Ez már olyan képféle. Indulunk a partra. Viszem a szatyorban. Nem is olyan érdektelen ez a Karinthy Ferenc. Egyéb híján. --- 2013. július 24., szerda, Töreki --- Szellemi hagyatéki leltárba vettem ezt is, festőkéseim formáit mindig is nagyon szépnek tartottam. Bár ezt részben eltüntette az utólag rájuk tekert szigetelt kábel. Most fotó is, szám is, G/69/01. És ez alkalomból ide, amit '12 szept. írtam róluk: Mindig is úgy gondoltam, a hírszerző szakma igazi hősei az alvóügynökök. Húsz évig antikvárius Montrealban, szovjet őrnagy, csak esetleges postása egy esetleges, leendő valakinek. Ilyenek az én festőkéseim. Első években szerettem spaklival dolgozni. 68-ban bekéredzkedtem a Közért Karbantartó és Szolgáltató Vállalat (munkahelyem) lakatosműhelybe, és egy törött szalagfűrész-lapból köszörültem egy sorozatot. Negyvennégy éve mindig mindenütt velem, soha használva, várva a bevetést. Vízilabdások, kilenctől szabad a pálya, de korábban mentem, hátha. Békésen üldögéltem, tisztes távolban, aztán megszólítottam az edzőt. Nagydarab mosolygós. -Mennyire szorgalmasak ezek a fiúk? Még megtudtam, azok esnek ki, akiknek a tüdeje több oxigént fogyaszt. -Bocs, azt honnét tudja? -Hamarább kifáradnak. Mikor eljutottunk odáig, hogy képeim aukción egy és ötmillió között, visszakérdezte a nevemet és belefújt a sípjába: fiú, ott, beljebb a közepe felé! És a szélső sáv szabaddá vált. Számomra. És még egy fontos, mert azt is megnézte, gyorsúszásnál mindig följebb a könyök, mint a kéz. Ma már ment 1100. Kissé émelyg, de a túró+tejföl sokat segít. A ma kezdett: A/13/52 A tábla egyik oldala. Hogy zsinóron: nem kell lehajolni érte. Lábbal. Kata nem bírja az olajszagot, ajtók zárva. De szoros kapcsolatban állunk. Tegnap valami afrikai harcsát rendeltem, tök hülyeség. 40 centi, koromfekete, kiflialakú, szálkás. Feje is rajta, a kisült szemeivel. Az agyát azért megettem. Vissza a túróspalacsintához. És ezt látom, amikor képet fotózok F/2013/208 Szokásos délutáni. Kata Balatonban. Én egy parti padon az ifjabb Karinthy-naplóval. Szó szerint: 1981. május 4. Meghalt Zelk, kimentem a temetésére, meg is könnyeztem. Ez a Zelk - most ne beszéljünk arról, hogy a Sztálin-versek, Rákosi-versek után igazi nagy magyar költő lett -, ez a Zelk undok, utálatos ember volt. Vagy 50 éve ismerem, soha meg nem kérdezte: és te, Cini, hogy vagy? Rengeteg pénzzel úszott nekem. Soha másra nem figyelt, csakis önmagára. Senki nem érdekelte, csupán Z.Z. Undok, rémes, bántó, önző, jó senkihez. Talán csak azért, mert - mint Miller Pillantás a hídról c. darabja végén hallható - teljesen megmutatta magát. Édes Zoltánkám. Siratom. Pótolhatatlan. Többé nem hív fel, hogy beolvassa új versét. A verset, az volt a szentség. Mint Kosztolányi Esti Kornéljában Sárkány. Írtam egy verset. Ez a legnagyobb dolog a világon. Egy vers. Aztán fél perc olvasásszünet. --- 2013. július 25., csütörtök, Töreki --- 03:05-kor ki, pisilni, és a fene egye meg, följött, hogy a FILMTÁR-am rendje dilettáns. Az opuszszámozás ugyan már múltkor, de nincs helyszínjelölés, vannak redundanciák, stb. Ne már, 160 tételről van szó. Négyig még tisztessssségesen próbálkoztam visszaaludni. Aztán hat-tizenötig megcsináltam. Gondolom, gallyra tettem a napomat. De megvan. Reggeli, ima, uszoda, sajnos csak 10 után lesz lehetőség elhencegni Katának: háromtól dolgoztam. Valami nagyon fontosat. 15:29 Vajda Geri (Gergely Balázs) családi barátunkat fölvették az operatőr-szakra, igazi öröm. Tíz perce jött a mail. Én így tudom megünnepelni, ez alkalomból akkor hát ismét a felvételi vizsgafilmjét: És akkor az én mai, délután közepe, a délelőttöt átaludtam, A/13/53 Tettem rá szűzi fehéret, legyen valami mennyországos is benne, csak egy egészen minimálisat. Rémülten törültem. Nem lehet. Hamis. Úgyhogy ez a kép gyakorlatilag festékmentes. Csak lenolaj és grafitpor. Hőségriadó, immáron harmadfokú. Itt nálunk borult az ég. Bár azt hiszem, tényleg meleg van. Kezdek visszatérni a kerékvágásba. Újra az ellenjavallt AHMAD fekete tea. Szűrővel merítve, meg minden. Igaz, ezúttal jó gyengére. De fél liter. Holnap Budára kell mennem egy napra, valamint vélelmezem, túlcsináltam a fenti képet. Szóval most megfestettem a holnapit. Nem először hagyom el egy új variációnál éppen az un. főtémát. Erre a lehetőségre annó drága boldogult önakasztott mesterem hívta föl a figyelmemet. A/13/54. --- 2013. július 27., szombat, Töreki --- Csodálatos dolog ez a tudomány. Beszedtem ezt a NOSPA-t. És csakugyan, egyszer se volt menstruációs görcsöm. Viszont hosszú idő után újra csak vekkerre ébredek. Talán majd otthon lemérve be tudom azonosítani, hiszen az opuszjegyzékben biztosan szerepel. 1970-es képem (részlete) lehet, A/70/09? A/70/31? évtizedek óta a bejárati ajtónk részekén szolgál. Tegnap lefotóztam, ajtómázolás folyamatban, végleg eltűnik. Tegnap Buda. A nap meg volt szervezve. 05:23 Ó, ó, végre újra vekker. 07:05 Siófok, gyorsvonati pótjeggyel. 09:20-kor megérkeztek a keretek, 320e. HUF., kifizettem. lásd fotó: F/2013/210 10.05. Egy külföldi vendég, vásárló, hál' Isten. 2008-óta lehet (nekem). Egy festő jövedelme mindig váratlan; mondhatni talált pénz. 11:00. Mikivel, villamossal a Műcsarnok; Hódmezővásárhely, Őszi Tárlatra egy (nagy) kép, mutatom: A/12/41 13:00. Elvitték Balatonboglári kiállításom anyagát. 13:10 Az egyik kép nagyon megtetszett Mikinek, nekiadtam, mutatom: A/12/77 17:20 Az új járdafotók átnézése, döntések. Újra kell csináltatni a printeket. 19:25 Gyorsvonat Siófokra. 22:10 ágyban Illyés Gyula: Az orsók ürügyén - eleje. (Hosszú, nagyon nagy vers, bár elsősorban tartalmilag.) Csiszolom az udvaron a farost-alapozást. A zajra kíváncsian kidugja fejét az ablakon Clarence, a gyönyörű fekete csődör. Felé fordulok. Erre úgy csinál, mintha a tájban gyönyörködne. A mai, elég későn kezdtem. Maradnak el a motívumok. A/13/55 Tisztul. Nagyon messziről kezdtem, a hónap elején. Persze, ha az ember egy ilyen helyre eljutott, meg van ijedve, vagy mohó lesz, ami majdnem ugyanaz. És rádupláz, délutáni alvás helyett is, hátha. A/13/56 Lefotózva látom a hibáját, még hozzá lehet nyúlni. Ha merek. Ilyen képen marha nehéz igazítani. Az új GPS, NAVON, na persze Made in China. Nagyon szeretem a kütyüket, amiken pici zöld lámpa is van. A használati utasítását elkeverték a csomagolóban, Balatonfüreden. Vaktában tanulom. Múltkor egy sofőr megmutatta, lehet térképre is állítani, akkor nem vezet sehova el, hanem mindig csak annyit mond: TÚL GYORSAN MÉSZ. És erre van szükségem. Sajna előjött egy már korábbról ismert hiba, időnként egy kávéscsésze a képernyőn, aztán elsötétül az egész. Gyanakodtam, tán nem is hiba. Most fölhoztam a szobámba, ide az emeletre, s addig maceráltam, találtam valamit, amíg valahol: 5 perc, 10 perc vagy soha. Na, talán most. És eszembe jut valahai legkedvesebb eszközöm, az (1932-36 közötti) 9x12-es "Deluxe" Voigtländer, amin három dolgot lehetett állítani. Csodálatos és tökéletes szerszám volt. És gyönyörű. (A Brooklyn Múzeumban láttam egy hasonló minőségű ipari formát; egy gramofont.) Múltkor – kinél ? – láttam egy polcon, elfeledve, szürkén a portól. Minden elmúlik. Minden rendben. Nem nagyon publikálnám – Balatonboglár – de hát ez önellentmondás, csacsiság. Maileket nem küldök szét. Tehát, most az ideje: MEGHÍVÓ. Egyébként nagyon jól válogatták (netről, a teljes merítésből), jó kis kiállítás lesz. Elkerülhetetlen(nek tekintem), keserves lesz oda-vissza vonatút, le illik mennem a megnyitóra. Autóval – szombat! – még keservesebb lenne. Legjobb lesz reggel leutazni. És megkérdezni délben a helybéli lelkészt, hol az ágya. --- 2013. július 28., vasárnap, Töreki --- A vasárnap az vasárnap. Az első kép bal fölső sarkán József és testvérei láthatóak. Gyengének tartottam; hát mail fiamnak: Öreg, honlapodat inkább levenném a netről. Válasza, hogy ezt egyszer már megnéztem, és ugyanezt mondtam. Vagyis megkerülte az érdemi választ. Itt egy nyomatékosító ellenlevelem lett volna várható. Helyette: Mondtam én neked valami újat az elmúlt tíz évben!? Magamon humorizáltam. Tanítom konfliktust kezelni. Élni. Karinthy Ferenc Napló, 1970. január 9. [Mikszáth – Noszty] Milyen nagyszerű! Mikszáth egyre jobb. Az a sokat kárhoztatott cinizmusa: a só, ami konzerválja. Az a sokat átkozott anekdota: az ív, ami kifeszíti. Az a hányszor leszólt pipázó epikája: a magyarsága, bölcsessége, íze, zamata. Ritkaság, hogy ennyire egységben, egy szinten legyen cselekmény és stílus. Egyre jobb – habár ma senkinek nem kell. Rejtett kincs, nem baj, majd rátalálnak újra! Karabiner lett volna az igazi, de az nem volt. Szerszámládám mindenre fölkészült: függönycsipesz. Avval rögzítettem a biztosítózsinórt a derékszíjamra, a fotón látható helyre, a zsebem fölé. Ugyanis lefogytam. Kemények az éttermi lécszékek. A vacsorát min. fél óra után hozzák ki. Az olvasópadom is a sétányon, amíg Kata délutánonként egy órát úszik-, balatonozik. Tegnap vettem egy izolírt, nem tudom, most hogy hívják, ez 7 milliméter vastag; föltekerhető fekvőhely, szivacsszerű turistamatrac, vagy micsoda. A boltostól rögtön kértem ollót, a földön térdelve a széltéből levettem a harmadát. Öt rétbe hajtva, katonai kenyérzsákba gyömöszölve tökéletes hordozható párna. Az van a zsinór másik végén. Ma már a templomban is. Csak nem vagyok szokva, mint a nők a retikülhöz, – hogy nem felejtik mindig ott?! Ezért a zsinór. --- 2013. július 29., hétfő, Töreki --- - Kedves Deske,"ha az ember egy ilyen helyre eljutott, meg van ijedve, vagy mohó lesz, ami majdnem ugyanaz. " Miért ugyanaz? F. - Mert egyensúlyából kibillent lélekállapot. d. Tudja, a nők miért nem hagyják ott a retikült (kivéve, ha mégis)? Mert nem ülnek rajta. B. Karinthy Ferenc Napló, 1970. február 1. Mert ugye nem azt írjuk meg, amit tudunk, hisz akkor már minek megírni? És azt sem, amit nem tudunk, és nem is fogunk, mert akkor meg úgyis hiába. Azt írjuk meg, amit tudni szeretnénk, és reményünk is van rá, hogy az írás folyamatában eljutunk a magunk válaszáig. Becsaptak. Vagy egyszerűen csak jól megbántottak. Amint ez a labda a háló fölött az én térfelemre jut, (hívő ember számára) Istentől küldött ajándék. Tanítás. Lehetőség. Sok energiát fektetünk mások jobbítására. 09:34 Uszodai ismeretség, köszönőviszony, (tisztelőm); nagylányával jár. Múltkor rákérdeztem tornyos frizurakímélő úszósapkájára; Kata egyik fő ellenérve a víz ellen a hajtönkretétel. Két és fél hossz hátúszás alatt bátorságot kerítettem a következő mondathoz: Ha véletlen ezt ideadja, választhatna tőlem egy festményt. Profi, nem maradhat el a reggeli sport, de a beszerzési csatornát elmagyarázta, Németország; segít, ha szükséges. És meghívott budai éttermükbe. Egy egészen szűk célcsoportnak megmutatom a világ leggyönyörűbb – Csak azért, hogy beszélhessek róla egy kicsit. De elakad a szavam. - 10:02 Péter, a napokban (News) eszembe jutott a 9x12-es duplakihuzatú Voigtlanderem. Valószínű, fiamnál kallódik. Van nektek, nem kell a múzeumotokba? d. - 10:58 Szia Dezső, igen, láttam a News-ban. Ilyen gépünk van, DE: úgy nagyon szívesen kitennénk a vitrinbe, hogy aláírjuk, hogy ezt a gépet használtad ettől-eddig. Így nem a gép technikatörténeti jellege lesz erős, hanem a kultúrtörténetben elfoglalt helye. Mit gondolsz? Üdv, p. - 11:02 Ha gondolod… Mekkérdezem a fiamat… kultúrváli barátsággal: d. 14:10 Utolsó tábla, utolsó kép, hó vége, kissé diákosra vettem a kezdést. Nem is rossz, de minek az ilyen. Aztán abból kellett – sűrű szövésű háló – valahogy kikecmeregnem, ebédig. Megkínlódtam vele, figyelembe véve a negyven fokot is. Nem érdem. A/13/57 Deske, a képének határozottan jót tett a sűrű szövésű háló. Más. Most olvasom: Ferenc pápa, "Ha egy ember meleg, és Istent keresi és jószándékú, ki vagyok én, hogy megítéljem?" C. És ha a szoba meleg? (A kereszténységnek soha nem volt baja a homokos emberrel. Mindig csak a bűnnel. Semmi újat nem mondott.) d. Másképp látom a világot, de MARABU (júniusi Népszabadság, festéshez kell) megint remekelt. A kalodába zárt, a TRAFIK-fölirat, tessék jól megnézni a testőröket, stb. Mért nem ő kap Kossuth-díjat. --- 2013. július 30., kedd, Töreki --- 09:31 Tegnap utolsó üres farosttábla, penzum teljesítve; ma utolsó munkanap. Kényszerhelyzetbe hoztam magam evvel a Karinthy F(erenc)-naplóval, régi adósság, még anyácskám... legyünk túl rajta, mást nem hoztam le, eltekintve a -. Nem egy ... könyv, de minden ötödik oldalon van valami. De ahogy Szüts szokta volt mondani: őszinte... Ajándék? a NEWS-olvasóknak. Végre egy kis szél; esik. Egyébként. 1970. febr. 17. Apámról írta Koestler, amint a kávéházi társaság közepén ült, hogy sose látott még ennyi nép között ilyen magányos embert. 1970. márc. 12. Délelőtt sajtókonferencia a színházban. Kérdeznek, fényképeznek. Habozok, hogy mi legyek: puszta-csikós-gulasch-paprika barbár, vagy Amerikát járt nemzetközi playboy, kommunista vagy polgár, sportfiú vagy entellektüel, konzervatív vagy modern. Hisz mindez vagyok is – 1970. márc. 18. Nem tudok megszabadulni Kellér Bandi emlékétől, azóta nincs kinek megmutatni készülő és elkészült írásaimat. Azóta kell nagykorúnak lennem. 1970. márc. 22. A hírek szerint Déry [Tibor] maga is Szegedre érkezett. Nagyon vigyáztunk, figyeltünk séta közben, nehogy véletlen beléje ütközzünk. Még azt hinné, az ő darabjáért jöttünk le. Képzelem, milyen szervezés folyt, ki mindenkit hívott le ezért a vidéki, egyszeri, dilettáns, műkedvelő előadásért, a szegény vén hülye. 1970. ápr. 20. Egy rokon gyereket megszólítok: - Hogy hívnak? - Editke. - De milyen Editke? - Ilyen e – áll ki elém. 1970. ápr. 22. Veres Péter. Tulajdonképpen vele – és talán Illyéssel, a Puszták népével – vonult be igazán a parasztság a magyar irodalomba. Petőfi, Arany stilizálnak, idealizálták a parasztot. De még Móricz is, hol édeskés, mint az Égi madárban stb., hol szándékoltan, nyugati minták után naturalista (Sárarany), vagyis torzít... Ő legföllebb csak azonosulni tudott a parasztokkal. Veres azonos volt. 1970. ápr. 27. Szegedi Szabadtéri Játékok. Förtelmesen rosszul csinálják. Óriási lehetőség. Én azt javasolnám: legyen a világ magyarjainak anyavárosa, metropolisa. Legyen ez a 10 milliós haza és 5 milliós külföldi magyarság Mekkája... Úgy is, hogy a nagyvilágba kikerült híres magyar művészekre építsen. Csináljon díszletet Uitz és Tot és Vasarely, vezényeljen Doráti és Ormándi, és hegedüljön Szigeti – 1970. május 9. Semmelweis Múzeum. Az igazgató bevisz a szobájába. Ott látható Arányi professzor fia, bebalzsamozva. 1861-ben halt meg, 5 éves korában. Arányi maga preparálta, felöltöztette, nagy üvegbúra alá rakta, s betette a dolgozószobájába, ott tartotta haláláig. 1970. júli. 10. Egy drámában az intrikusnak, negatív hősnek minden részletkérdésben igaza kell legyen. Csak az egész darabban nincs igaza. 1970. aug. 6. Csurka Pista jó, szellemes regényrészlete a rádióban – és csacsi nyilatkozata, hogy a prózába a mese már nem modern, kiment a divatból a mesélés stb. Szamárság. A mesélés nem mehet ki a divatból, mert a mesélés maga a próza. Akkor kezdődött a próza – Tacitus, Livius, Petronius, Apuleius –, amikor a mese kezdődött. Vagy a Bibliával, Koránnal. 1970. aug. 17. Nálunk most a zsidók úgy érzik, hogy antiszemitizmus van, itt Leányfalun pedig a gyerekek szilárdan meg vannak győződve róla, hogy itt zsidóuralom van, és a keresztényeket üldözik, nem engedik a húsosfazékhoz. Nem új jelenség. A Horthy-rendszerben ugyanígy volt: a zsidók és a keresztények kölcsönösen elnyomva érezték magukat. (Valószínűeg mindkét félnek igaza volt.) 1970. okt. 14. Telefon hazulról: Devecseri Gabinak rákja van. Kinyitották, visszavarrták, menthetetlen. Iszonyú. 1970. nov. 1. Krúdy: A pincér álma. (A legutolsó kötetéből, a legérettebb, leghatalmasabb kötetből, Az élet álomból.) A novella: körülbelül a magyar irodalom csúcsa. Túlszárnyalhatatlan. A világon a legfontosabb dolog, hiába, mégis az, hogyan evett meg valaki valamikor rég egy rég eltűnt kisvendéglőben egy régi kacsacombot, s az egész nem is igaz, csak a pincér álmodta. Krúdy a legnagyobb forradalmár, mert olyasmiket fedezett föl –, amit ő előtte soha senki nem írt meg. 1970. nov. 4. Rajtam ezért súlyosabb a felelősség, mert amit Krúdy, Kosztolányi, Hunyadi (Szomory, Szép Ernő és talán Móricz is?) képviselt a magyar irodalomban, azt tudomásom szerint, most egyedül én folytatom, az mind rajtam van. Csekélység. Megvan neten a Katának való fürdősapka FASHY TURBAN SWIMCAP, 10 színben, 5 ?-, de még sincs meg, mert nyilván beázós, nem lehet hátúszáshoz. (Ma reggel rá is kérdeztem, stimmel.) Lemez nincs, elő egy már száradt és rossz képet. Lesz miből válogatni. De előtte egy hatperces feketetea. 11:57 És akkor itt a vége. Nem nagyon volt kellemes ez a munkahónap. De ennek semmi jelentősége. Nem így mérjük. Holnap csomagolás – utazás. A korábbi képből – most az imént – egy eléggé kérdéses színnel kifedtem a vélt fölöslegességeket. A/13/37 Illetve. Milyen volt ez a hónap. Milyen. Nem mindegy? Ráadásul egy szóba sűríteni? Milyen volt. Minden percben más. Hülye kérdésföltevés. Az eredmény a mérce. A fontos. Dehogy fontos. Ha az ember rendszeresen komolyabb cégeknek forgalmaz; Miniszterelnöki Hivatal, követségek, Sotheby, satöbbi; olykor előfordul, hogy az ügyvitelhez alacsonyabb beosztású beosztottaik cégszerű aláírást követelnek. Tőlem! Előbb-utóbb rendezni kellett ezt a területet; HARDTMUTH ELEFÁNT radír (grafit-delete) mindig nálam. Délután nekiláttam. Elsőre ugyan az S betűt fordítva, pedig tényleg tudtam – --- 2013. július 31., szerda, Töreki --- Tisztelt Művész úr! Örömmel írom, hogy a szombati kiállítás-megnyitót a gyülekezet jóvoltából az alábbi oldalakon élőben közvetíteni tudjuk. Tehát augusztus 3., 18 óra. http://erosvar.hu/ http://www.youtube.com/channel/UCkWoXcvAcz9I0J1RltzePMg tisztelettel: Ádám 2013. júliusi olvasó: (395344=) 3278/hó = 106/nap VÁLINEWS; 221. levél J.-nek, Le Meux-be / 2013. augusztus --- 2013. augusztus 1., csütörtök, Bp. --- Iszonyú csomaggal haza. És ha otthon nem lesz a közelben parkolóhely. Megkérdezve telefonon, cipekedni segíteni ki érne rá, ki van Pesten: 1 múzeumigazgató, 1 kézsebész, 1 építészmérnök, 1 görögkatolikus pap, speciel a gyóntatóm, ---- barátaim. A kapcsolati tőke. Búcsú a Nagy víztől. Kata belement, én lefényképeztem. A vizet. F/2013/213 --- 2013. augusztus 2., péntek, Bp. --- Az 1848-49-es szabadságharc mártírjai közül egy, Ludwig Hauk: A legenda szerint egy kártyacsata közben jött érte a porkoláb, rábeszélvén "egy kis szívességre": mivel elszólítják halaszthatatlan családi ügyek, ezért arra kéri, ha nincs ellenére, hadd hajtsa végre egy nappal korábban az ítéletet. S mivel Hauk udvarias ember volt - Népszabadság, 2012. okt..6, 8p. Délután Katával Gyálon. Vett két pingpong asztalt, 72 kg/db. Tetőcsomagtartó. --- 2013. augusztus 3. szombat, gyorsvonat Balatonboglár felé --- 16:12 Hagyatékrendezés felsőfokon, mappában lévő négy fotósorozat kiállításkészre, keretbe. Illetve a keretek már megvannak, most napok óta sok kicsi aprómunka, keretből ki, szignó, opuszszám, adatbázis, stb. De mért sietek annyira vele, most épp a vonaton, Boglár felé, első osztályon, a notebook végett-; mikor semmi kiállítás a láthatáron? Szokás kérdése. Nincs jövőképem. Ma legyen rend. Most hogy elővettem, eszembe jut, harminc éves történet. Öncélú és amatőr temetőfotózásom '83-ban könyvcsinálásba fordult. Akkortájt fedett meg György Peti, mit keresek én ezen a területen gojként, és mindenféle műv.tört., vagy judaisztika tudás teljeskörű hiányával. Péterre mindig odafigyeltem, hát elmentem Sárkány Misihez, a tán legnagyobb kaliberű élő néprajzoshoz - Kata szobatársa az MTA-ban -, véleményért. Nem fejtette ki, én pedig nem kérdeztem rá. Elhittem és elfogadtam. Egy mondatot mondott, hidd el, ez ugyanolyan értékű megörökítés, mintha én csinálnám, az én szakmámban. Fura, rá harminc évre, ma uszodából hazafelé tudtam megfogalmazni, hogyan értem ezt a mondatot. Hogy én a temető lelkét fotóztam meg. E kultúrkincs esszenciáját, egyébként a kívülállók számára is. --- 2013. augusztus 4., vasárnap --- Akkora lyuk volt az úttesten, hogy beleeshet egy autó. Ó, ó. Tizenhárom évig az összes kiállításom nem szerepelt az adatbázisban, csak a listája. De ma reggel, fél öttől-, valami ötven tétel. Például 1981, Műcsarnok. A boglári kiállítás-megnyitóra. Tiszta nadrág, sőt, hosszú. A vonaton - első osztály - notebookon táblázatszerkesztés. Kánikula, a fülkében sem volt hideg, de belefelejtkeztem a munkába. Kocsi várt az állomáson. Nagyon jól választották ki (netről) az anyagot. A templom 15 éve épült. A fölső képen a megnyitó publikuma is látható. Az öt "Tenger és műterem" -képet tényleg lehet egymás mellé tenni, ezentúl is. Fotók, megnyitószöveg, stb. a helyén, K50, a kiállításoknál. Még van vele munka, de persze már mutatom. A most kereteződő zsidótemető fotóanyag. a 2010-es londoni kiállítás ez nem szerepelt sehol, csak van Nem előre, csak magam elé nézek utcán, életben. Uszodába menet pl.: F/2013/214 Járdát már csak komoly szükségből fotózok. Egy kidőlt fémoszlop helye. F/2013/221 Indián istenszobor-, bálvány lehetne, négyméteresben. Emlékeztet 60 év előtti mineralógiai vonzódásomra. --- 2013. augusztus 5., hétfő --- Akaraterővel nem lehet kiküszöbölni a megfulladást. Pedig próbáltam. Már csak két csempecsillag volt hátra a túlfalig, víz alatt. Egyébként milyen nehéz kánikulában futni. Na jó, kocogni. Pláne izomlázzal. Egy hónap kimaradt. Miért kell erőltetni. Miért. Csak hogy holnap is bírjam a távot. Művészetre pedig szükség van. Figyelem, ez a csendélet egy lépcsőn, fölötte már az ágy; használaton kívüli boltbejárat. Egy hajléktalan élettere. Némi HUF-al megváltva, hogy fotózhassam. Húsz lépés után (kocogásból) fordultam reggel vissza, merthogy (mindent) azonnal kell megcsinálni, a holnap bizonytalan. Az igazi nehéz munka egyébként eldöntése volt, hogy mégiscsak helyes megtartani mindkét fotót (a háromból). F/2013/223 és 222. Annó megkérdeztem Sugár Gyuszi szeretett festő-mentoromat, miért vett 1500-as Ladát (és nem 1200-asat). Az akkor nagy luxusnak számított, és az én ösztönös ellenszenvem, stb. Azt válaszolta, tudod, az ember vesz valamit, aztán megkeresi a funkcióját. Most napok óta nyakig munkában, egy ötletre, mindent félretéve - mindennél fontosabb a játék, sok nő ezt nem érti bennünk -, belekezdtem egy radír pecsétté alakításába. Semmi szükség rá. Negyedszerre sikerült, jócskán amatőr-minőség. És örültem neki. Aztán ma evvel szignáltam a 70 centis járdafotóimat. Lehet, nem túl szabájos. Egy nemkívánatos halálnem, a főiskolán mesélte András. Üzemi konyha, hatalmas papin-fazekak. Munka után egyedül maradva az egyik szakácsnő begyújtott az egyiknek, és megfürdött benne. A tető rácsapódott. Reggel szétfőtt csontok. --- 2013. augusztus 6., kedd --- Kata hétre Balatonon, remek konzerveket (is) hagyott rám. Valami hal, eszem is, szorgalmasan. Mert nagyon alkalmas dobozok. Felhasználás előtt laposfogóval szokom kiperemelni őket. Most rossz volt a sorrend. Vércseppjeim nem derékszögűek. Ez helytelen. --- 2013. augusztus 7. szerda --- Szerda, ing és gatyacsere. Beállt a rend, amit a nyáron elhanyagoltam. Zoknit majd szombaton. De az most csak a futócipőhöz, reggel. Ciprián püspök és vértanú leveléből: Rómába küldtem biztos hírekért. Most már tudjuk, mi a valóság. Valerianus császár leiratot küldött a szenátushoz, hogy azonnal végezzék ki a püspököket, papokat és diakónusokat; a szenátorokat meg a királyi főtisztviselőket és a római lovagokat pedig fosszák meg méltóságuktól és javaiktól. Ha vagyonukat elveszítve is megmaradnak kereszténynek, le kell fejezni őket, feleségüket pedig fosszák meg vagyonuktól, és száműzzék. A császári pénzváltóktól – akár régebben tettek hitvallást, akár most tesznek – a náluk lévő pénzt az állam részére el kell kobozni, őket pedig megkötözve és jogfosztottan a császári birtokra kell hurcolni. Szent reménységben várjuk minden nap ezt a rendeletet. Az Úr jóságából és irgalmából számítunk az örök élet koszorújára. Közlöm még, hogy Szixtuszt augusztus 6-án kivégezték. Szixtusz pápa 258. augusztus 6-án a Kallixtusz temetőben misézett, Valerinus császár parancsára letartóztatták, és négy diakónussal együtt ott helyben azonnal megölték. Ugyanabban a temetőben temették el. Tegnap, április óta először, felvállalva a megfulladást, sikerült víz alatt végig, 26,51 m. Más. Ma az utolsó 15 hossz már könnyebb volt. Kászálódva a vízből, rám gratulál egy sárgaórás [bérlet, 15 alkalom, receptre] néni: - maga úszóbajnok volt, satöbbi. Majd egy szuszra, hogy tavaly két helyen tört el a csuklója kutyaséta közben, és a fia fizikus zseni. Amerikából húsz számítógépet küldtek neki, mert azt csak ő tudta kezelni. A Központi Fizikai Kutatóban dolgozott, 24 oldalas tanulmánya az első helyen a legnagyobb tudományos folyóiratban. 1990-ben tűnt el hegymászás közben, négy társával. Az egyikük barlangász is volt. És hogy ő Gyula vezér leszármazottja, most reggel kelet felé fordulva erőt küld a fiának... - De hát ő az égben van... - Nem, hát éppen ez az, ő nem halt meg, ők a Marson vannak, és ő erőt küld neki. A Marson állítólag vannak barlangok is. Fiúnk Burgundiában forgat, vagy talán már vasárnaptól itthon. Kata este a Balatonról kérlel, a fiú nem jelentkezett, tudakolnám meg mailben, hol van, aggódik. - Nem zavarom evvel. Majd jelentkezik, amikor ő úgy gondolja. [El kell engednünk. Az aggódást hagyjuk a pogányokra. Ha meghalt, jó helyen van. Ha él, de nem látjuk, mindegy, hol.] Négy nap után  – ügyintézték – írásos szigorú feltételek mellett kölcsönkaptam a CEU-tól a Stations of thet Cross - B/90/06, 1990, mind a 14 darabját, lefotózásra. Váratlanul este-reggel-délelőtt magam is meg tudtam csinálni, szkenneren. Fatális linkségem, egy stációról volt csak repró. Eddig. Bonyolult vissza-átadólevelet én is tudok írni. 2013.8.7.  html-2013/ceu-4.htm    C.12327 T. Kató Levente CEU Bp. Nádor u. 13. Ezennel visszaadom a kölcsönkért "Stations... B/90/06" grafikasorozatomat, elkészült a digitalizálása. 1. Mellékelek az Egyetem számára archiválásra egy nyomdai minőségű másolatot CD-n minderről, szabad fölhasználásra.     Egyébként, mint minden munkám, honlapomról mindez nyomdai minőségben letölthető. 2. Mint most az ajándékomat fogadó levelükben is látták, az ajándékozás feltétele a művek érdeklődők számára szabad megtekintés lehetősége volt. Nemigen fognak evvel emberek élni, de kérem intézkedésüket, a mindenkori portások tudjanak erről, s ilyen értelemben járjanak el. Szívélyes üdvözlettel: Kata, hogy elutazott, nagy szerencsémre figyelembe vette... E hétre egyetlen nagyadag főzelék a frigóban, ne kelljen naponta a részletproblémákkal kínlódnom. Ideális. Búcsúzáskor valami okból kifolyólag többször hangosan elmondatta velem, hogy nagy piros fazék. Ebben az igazi, nagyszabású kánikulában is a szokásos fél liter forró teákat iszom, de valahogy nem jó. Pedig valami rémlik, hogy erre receptnek a japánok is, valaha valahol mintha olvastam. Elég sok sejt van egy emberben. Önbizalmunk egyetlen hiteles alapja, hogy mindegyiket Isten találta ki. Szüksége volt rá. Rád. --- 2013. augusztus 7., szerda --- 04:30 Teszem be a képeket berszangabor.hu új fejezetébe; Vasárnapi Újság, 1877-78. 1877/43. A luxori obeliszk fölállítása Parisban.   „Kleopátra tűjét" az angolok szerencsésen a tengerre bocsátották s azóta megkezdte utazását új hazája felé… A luxori obeliszket 1836. október 25-kén állították föl Parisban. Roppant sokaság gyűlt össze a Concorde-téren, a boltokat bezárták, s az obeliszk felállításának napját mintegy önkénytelenül s közös megegyezéssel ünneppé tette a francia főváros lakossága. Mindenki szemtanúja kívánt lenni e nem mindennapi eseménynek. A király (Lajos Fülöp) élénk figyelemmel kísérte a nagy tér északi oldalán az admiralitás egyik ablakából a nevezetes kőemlék lassú fölemelkedését. A becsületrend keresztjével ajándékozta meg a mérnököt, ki e nevezetes mechanikai műveletet oly sikeresen végrehajtotta… A fölállítás céljából támasz-kőfalakat emeltek a talapzatnak mind a négy oldalán, s azokon hatalmas gerendákat állítottak föl, melyek vaskapcsokkal és karikákkal voltak ellátva. Ezekből szilárdan sodrott kötelek nyúltak ki, melyeket az obeliszk felső végéhez erősíttettek. A túlsó oldalon szintén kötelek nyúltak ki, melyek a talapzattal szemben fölállított erős csigákhoz voltak kötve. Amint a háromszáz ember, kik az obeliszk fölhúzására voltak fogadva, húzni kezdte a köteleket, a kőemlék megmozdult s függélyes irányban emelkedni kezdett. Addig emelték azután a roppant kődarabot kötelek, csigák és tartó rudak segélyével, míg végre az obeliszk függélyesen és szilárdul állt talapzatán, s egyenesen és szilárdul áll ma is. 1878/29. Választási jelenet Görögországban. 1878/51. Botozás villannyal. Egy amerikai lap közli a következőket, s képzelni sem lehet, hogy máshol, mint Amerikában juthatnának az emberek ilyen gondolatra. Ohio börtönében arra a szellemes ötletre jutottak, hogy jó volna a rabokat villanyos folyam által ütlegelni. A nagyon gonosz és rakoncátlan rabokat bekötött szemmel, mintegy három hüvelyk magas vízzel ellátott kádba teszik. A villanyos üteg egyik sarkát a vízbe vezetik, a másikat szivaccsal kötözik be, mely utóbbit a test különféle részeivel hozzák érintkezésbe. A villanyos folyam erősebb vagy gyengébb volta szerint fokozhatjuk az ütlegek erősségét a leggyengébb csiklandozástól kezdve a leghevesebb dorongolásig. Mivel a megütlegelendő nem láthatja, és nem tudhatja, hogy melyik pillanatban hogyan és hol ütögetik, a félelem, meglepés és képzelem még súlyosbítják a test érzékenységét. És mindemellett még igen jótékonyan hat a villanyos folyam a kiszemelt bűnös egészségére, nevezetesen akkor, ha reumatikus bajban szenved. Figyelem, a Vasárnapi Újság mind a hatvanvalahány évfolyama a neten, az OSZK jóvoltából. /lásd: WEBTÁR/ --- 2013. augusztus 8., csütörtök --- Már hete Pesten, sorozatok keretelése, CEU Egyetem, egyebek; dolgozom naponta fél öttől, mint állat; CSAK MÁRA jutottam hozzá, hogy a Törekiben csinált új képeimet megnézzem, és ideiglenes keretbe. Igaz, délelőtt még a biciklimet próbáltam egy könnyebbre lecserélni, ez 12,2 kg. Mert új liftajtónk, már beférne egy városi gép is, nemcsak mountenbike. Hát ez nem sikerült. Nem baj, ezt is nagyon szeretem. Háromoldalas elintézni-listám mára lement fél oldalasra. Epizód. Ugyebár másoltatom a 2010-es londoni fotókiállítás zsidótemetőit (is), nem is nagyon drágán, időálló technikával időálló merített papírra. Majd valamelyik múzeum kapja, jobb, ha együtt marad. (Az eredeti időállótlant már eltéptem.) Telefon a cégtől, épp csinálják, két tőlem kapott fájllal valami baj van. -Semmi baj, vegyék le a honlapomról, minden ott nyomdai minőségben. Könnyű beazonosítani, megkeresni; ugyebár opuszszám. És úgy lőn. Áldott ötletlopás volt ez a számozás Donáth Péter (akkortájt) festőtől, 1971-ben. Deske, Blake: Egy homokszemben lásd meg a világot, Egy vadvirágban a fénylő eget, Egy órában az örökkévalóságot, S tartsd tenyeredben a végtelent! F. --- 2013. augusztus 9., péntek --- 01:30 - 03:10 Újonnan printelt fotók átszámozása, utána egy nagyadag zöldbabfőzelékfagylalt a frigóból. És vissza a (nem)puha ágyba reggel az ember ilyenkor persze fáradt aztán a huszonkettedik hossznál úgy éreztem, nem bírom tovább aztán a huszonnegyedik hossznál úgy éreztem, nem bírom tovább aztán a huszonhatodik hossznál úgy éreztem, nem bírom tovább aztán 08:52 Csurom önsajnálatban. SMS egy délelőttre várt kedves vendégnek, aki valaha mindig egy dobostortával, de most tudja az új rendet: fölhatalmazom egy süteményre Egyébként azért páros hosszok, mert arra van a papucsom. Mai Népszab. Térey János költőről. <> Keresek valamit az adatbázisban, hát ott egy (számomra) megdöbbentő adatsor. Azt hittem, annó mindent kidobtam. Nem tréfa, 178 tétel, 1974-2002 között. Csak a zsidótemetőkre emlékeztem, azok negái a Néprajzi Múzeumban. 2008.05.3.. S.0848 ajándék F/12/03 Magyar Fotográfiai Múzeum Kecskemét itthoni összes fotónegatívom 16:05 Nézem a kinti hőmérőt, 38 fok árnyékban. Ez már a mára ígért lehűlés kezdete lehet, mert órája még 39 volt. 20:38 Két napig gondolkodtam rajta, nagyon messziről indulva. Most este végre kitaláltam; meg is csináltam. Katának betűz a nap, nyáron sok a fényből. Szeretett volna egy közvetlen ablakot takaró függönyt is. (Napfénytelenítő fólia van, függ. fügöny is; nem elég.) Hanem ez billenőablak. Most két-két szemescsavar bele, közé drót feszítve, alul, fölül. Azokon csúszócsipeszek. Meglehetősen anyagigénytelen. Billenhet az ablak. A textil függ. szélébe 1x1 cm-es feléc tekerve, rajzszögek tartják, avval huzigálható. Nem tudom, fog-e tetszeni. Majd valami rendes textil, ez leendő festőrongy. A párkányon (előrehozott) szülnapi köszöntő szöveg. Holnapután érkezik.   Kedves Magyar Fotográfiai Múzeum, átadom kilenc darabból álló (bonthatatlan) járdafotó-sorozatomat, 52x70 cm-esek, 3x3-as elhelyezési tervvel, 1/2-es példány, ajándék. Szívélyes üdvözlettel: vd [Az egész B.P. múzeumigazgató ötletére, segítségével jött létre. Próbanyomatok, 3 sorozat, keretek, 250 ezer HUF.] --- 2013. augusztus 10., szombat --- tegnap, 23:09. Kedves Dezső, a Magyar Fotográfiai Múzeum belső nyilvántartása alapján a Te negatívjaidból 165 darabot tartunk nyilván rollfilmen és 23 darabot Leica méretű hordozón. Csak a pontosság kedvéért, ha már "megdöbbentő adatsorról" beszélünk. :) Ölel, p. Kedves P., 1. Köszi! 2. Kéne egy profi aszfaltra-futócipő. Most van, torziós - de kicsit kicsi. És most van is pénzem. Nem tudod, hol? És, ha becserkésztem, esetleg - bocs - a vásárlásban segíteni, nem értek hozzá, nehogy átverjenek. d. Túlszép fehér lett a bejárati ajtónk. Valami személyeset rá. Emlékszem, Bálint Endrének is volt. Neki cirkalmasabb. Ilyet még nem olvatam. Szent Ágoston kételkedik Péter apostol levelében leírtak igazságában: "Krisztus ugyanis értünk szenvedett, példát adva nekünk, hogy nyomdokait kövessük" (Pét. 2,21.) Úgy látszik, Péter apostol azon a véleményen van, hogy Krisztus csak azokért szenvedett, akik az ő nyomdokait követik, és Krisztus szenvedése csak azoknak használ, akik az ő nyomdokaiba lépnek. [...] Testvérek, az Úr kertjében nemcsak a vértanúk rózsája nyílik, hanem ott van a szűzek lilioma és a házastársak borostyánkoszorúja, és ott van az özvegyek violája is. Ezért, szeretteim, senkifia kétségbe ne essék élethivatása miatt, hiszen mindenkiért szenvedett Krisztus. Kaptam ajándékba egy lábos mákosgubát. Nem is volt baj ma az úszással. És ha három alk. beosztom, a testkultusz-program sem sérül. Sőt, ha két részre. 11:24 Reggel a klubban azt mondták: NIKE. Tízkor Google: NIKE CIPŐBOLT BUDAPEST = MOM Központ, Westend. Indulás. De aztán előbb mégis ide szembe, a Mammutba, sportbolt ott is van. Egy valamire koncentráltam, nem szabad azt mondani, hogy járdára való futócipőt keresek, mert akkor rámsózhatnak valamit, amijük éppen van. Úgy kell kérdezni, milyen típusok. A kisasszony első kérdése: betonra vagy salakra. A második: van-e valami lábproblémája. Igen, lúdtalp? Mert akkor olyan kell. Profi és szívélyes. Háromfélét próbáltam fel, ugráltam bennük, komoly különbségek, mind jók, mind rondák és drágák. Amit elhoztam, egyszerűen iszonyú jó. 48e HUF. A "BLUE - NEON YELLOW"-ságán kínai tussal segítettem, az kompatibilis, a csuka is kínai. Legrosszabb esetben majd a fekete zoknijaim... Remélem, ez a festés különösen a műanyag részeken hamarosan jó ronda kopottas lesz. --- 2013. augusztus 11. vasárnap --- Deske, sajnálom, hogy nem reagálhattam időben, de jó cipőt vettél. Azt azonban ne feledd, hogy egy ilyen futócipő max. 800 kilométert bír, utána megkeményedik a talpa és rossz lesz a térdnek, szóval számold a kilométereket (nagyjából persze). P. Köszi, 1,2 km/nap; márc., júli. alkotóház, csak úszom; akkor kb. 2015. okt. 16-án kell cipőt vennem. d. 09:54 Mise után uszoda, ájulásos fáradtság, csak a lét és rend iránti udvariasságból fejessel kezdve. A vízbe - víz alá. És ott sem sietősen, hosszú, lassú tempók. Ám háromnegyedénél döbbenve tapasztalom, hogy én még mindig itt. Akkor (nem)kissé összeszedve magamat, maradtam már lent. És életemben asszem nyolcadszorra sikerült, végig. Győzelem. Mi ez. Nem szeretem az ilyen rendetlenségeket. Igaz, ma még két csoda történt. Hazafelé-sétára bekészített kiszárított kiflim útközben eltűnt a tarisznyából. Az éjszaka folyamán visszakékült tussal átfestett futócipőm. Hát, ha neki ez a jó – A miseénekeket nem szeretem. Illetve, egyáltalán, ott, a zenét, az éneket. Ma: Üdvözlégy Mária / tengerek csillaga. Azért ez nagyszerű. Igazi absztrakt vagy szürreál jelzőként a világ két legvégtelenebbre nyíló látványa. Délelőtt Schiele kiállítás a Szépművészetiben. Azt hittem a szokásos lesz, 5 kisméretű, közepes tőle, és 60 ilyenolyan a környékéről. Nagy kiállítás. Sch. éppoly zseni, mint Leonardo volt. Ez itt kiderül. 1890-1919, Jézusmária, élt 29 évet. A vetítés 20 - 30 perc lehet, érdemes végignézni, informatív, ezeket a fotókat - képeket másutt nem látni. És a rajzai, hogy vezeti a ceruzát. Hányféle vonaltípusa van. Hogy lendületes, néhol meg nagyon lassú, aprólékos. Néha a vonal a fontos, máskor a forma. Pedig nem jókor született; és nem is mentes kora szerencsétlen manierizmusától, épp úgy, mint Ady. Lenyűgöző. Ajtómázolásnál most ez felület mégis kimaradt, megmaradt. A délutánom elment újrafotózásával és adatbázisban keresgéléssel. Kata fázott az előszobában, bejárati ajtónkra 85 körül hőszigetelésnek szögeltem föl ezt a 71-76-közötti táblát. Az opuszjegyzékben minden benne. Nem tudtam beazonosítani. Abból is próbáltam datálni, mikortájt rajzoltam én képre közvetlen tubussal. Hogy maradjon belőle valami, ha már..., e fotóját beleteszem a dizájnok közé, jobb hiján a bútortervként. Játék. --- 2013. augusztus 12., hétfő --- Szia, Des! Reggel kilépek lakásunk ajtaján, lábamnál lihegő, hű ebem, magamba szívom a nyár illatát, föltekintek nagy magos menny–égbe................ és csókoltatom a harmadikon lakó motoros havert. F. A nálam profibbak ezt biztos ismerik. Ma az erőnléttel nem volt különösebb baj, közepes terhelés, bírtam. Hanem az összes (22) gyorsúszás-hossz alatt mindössze két alkalommal tudtam három - négy szép tempót csinálni. Pedig szinte végig arra figyeltem. Ez a fáradtság egy másik szférája, nyilván. Érdekes. Ahogy elfutok reggel az egyik szemközti ház előtt hajnalban, megszólal egy kakas. Évek óta, gyakran. Próbáltam belőni a helyet, talán egy pontra irányított mozgásérzékelő hozza működésbe. Hanem tegnap a házmester épp kint söprögetett. -Nem, kérem, élő japán kiskakas, erkélyen tartják, ketten voltak, nagyon helyesek, az egyik sajnos már megdöglött. Google: - Miért kukorékol nappal is, vagy akár délután a japán kakas? Valami baja van, vagy ez természetes? Válaszok: 1. Biztos az időeltolódás miatt. 2. Minden kakas kukorékol egész nap, közhely, hogy csak reggel. 3. A kukorékolás "hagyományos kakasoknál" is a szaporodásra hívás, így találják meg a párjukat, sz?val nyugi, ez egyáltalán nem probléma. Miki fiamnak NIKE futócipőre nem tellett, de külön is lehetett kapni párezerért egy chipet, amit aztán tornacipőjére erősített. Ami edzőként funkcionál; okostelefonján keresztül folyamatosan jelzi sebességét, a megtett távot, az össz adatot. Neten keresztül lehetősége versenyezni, mondjuk, egy brazil gyerekkel, aki holnap fut. Ha beáll valami tempóra, a gép fölkínál egy zenét pontosan abban a ritmusban, segítségként. Délután tovább: A/12/39, A/13/45, 54 Mi ez az állandó testsúlykontroll-hülyeség, egyebek. Nem hülyeség. Öregedve folytonos önfegyelem-gyakorlat, a megtartáshoz. a rendítethetetlen nyugdíjas ólomkatona – és körbe a nagyszámú nyugdíjas katonanő – Volt egyszer huszonöt ólomkatona, egytestvér valamennyi, mert ugyanabból az ócska ólomkanálból öntötték mindegyiket. Puskájuk a kézben, szemük egyenesen el?retekint, piros-kék egyenruhájuk pompázó szép. Amikor kinyitották a dobozt, amelyben feküdtek, meghallották az els? szót ebb?l a világból: "Ólomkatonák!" Ezt egy kisfiú kiáltotta, és boldogan tapsolt. Születésnapjára kapta az ólomkatonákat. Sorba állította ?ket az asztalon. Egyik katona szakasztott mása volt a társának, csak a huszonötödik különbözött valamennyire a többit?l: fél lába volt, mert ?t öntötték utolsónak, s két lábra már nem futotta az ólomból. De fél lábán is éppen olyan szilárdan állott, mint társai a két lábukon. Mégis éppen ez az egy volt az, akinek a sorsa különösre fordult. Illyés napló, 1948. szept. 2. A Puszták népé-ből kifeledtem, tán ezért kísért esztendők óta újra és újra ez a kép. Valamelyik cselédházban meghalt egy gyerek, anyámmal elmegyünk halottnézni. A szoba közös, két család lakja, pontosan elosztva a helyet. A szoba egyik felében a fölravatalozott szegényes koporsó, körül a gyászoló család; a szoba másik felében egy asztal körül a másik család ingujjban krumplilevest kanalaz a párolgó tálból. --- 2013. augusztus 12., hétfő --- Miki 31. szülnap. (Anyagi) értéket – elvből – ilyenkor nem. Reggel az uszodában kabátban kalapban negyed órát ácsorogtam az ajtóban. Három kínaszakértő beszélgetett. Egyikük fia 23 éve kint vezet egy vállalatot, a másikuknak Hong Kongban volt cége. A harmadik egy értelmes bőbeszédű volt. Kína fejlődése látszat. A GDP-adat önmagában dezinformáló. Visszafelé fejlődnek, majdan pénzben is megjelenő környezettönkretevésük okán. Most naponta három új szénbányát nyitnak. A mai Népszabadságot majdnem végig! elolvastam. Sportvisszaemlékezése egy Zelk-versrészletet is közöl. Kedves Dezső bácsi, kizsűriztek. Nem szerepelek az idei Őszi Tárlaton. Akkor is azt folytatom.. A. Az első 7 évben mindig minden munkámat kizsűrizték ott, Vásárhelyen. Vállat vontam, nekem küldeni a dolgom, nekik zsűrizni. d. Már a napokban elkezdtem, elővettem a nyári képeket. Félő, ezt a mait kissé túlbonyolítottam. A/13/39 Kedves Deske, augusztus 16-án lesz anyukám 90. születésnapja. Szept. közepéig Rómában van. Van egy fotó, amit pár éve én készítettem kettőtökről Kecskeméten… Üdv, Máté [Dávid Kata fia] (...És édesapám 113-ikja, szintén 16-án.) Édesanyádat – bizonyára beszélsz vele –, az egész Lukács including Váli testületileg csókoltatja. Ő a mi doyenünk, mint ezt nem is titkolja előttünk. Ízléstelenül gyorsan úszik, többször rá is szóltam; mégis, ebben a korban– (az én sávomban úszik) Nagyszabású munkásságával foglalkozzanak a hivatalosak. A pápával közös fotóját szeretem. A hajdani ÁVH-s vallatótiszt, később is közgyűlölt művészettörténész főigazgató dr. Aradi Nórával mamád volt az egyetlen, aki szívélyesen elbeszélgetett, mégpedig a rendszerváltozás után, amikor Aradival már senki nem állt szóba. Kata valódi hívő, ugyanis. Édes Istenem, a hetvenes években sorozatszerkesztőként könyvet akart rólam íratni Szabó Júliával... 75-ben és 85-ben nyitotta egy-egy kiállításomat... d. --- 2013. augusztus 14., szerda --- Reggel a klubban magyarázzák. Nekem. Ma úgy helyes, ha a portfolió (már ezt se tudom, micsoda) három részre oszlik. Harmada műtárgy, aztán értékpapír, utolsó harmada meg ingatlan. Ja, hogy műtárgy. Aha. Mindenki valakitől. Én a lépésről-lépésre kizárásos alapú következtetést Jan-Henri Fabre (nem Henri Fabre, az aviatikus volt) rovarzoológustól tanultam. Hogyan működik az ösztön. Ha levágta az épp épített bábhüvely végét, a másik végén még vígan építi az állat tovább, tehát –, stb. Pislogott az előszobavillany. A létra tetején állva megszorítom az izzóval találkozó érintkezőlemezeket, tovább pislog. Ajvé. A kábelcsatlakozások. S csak hosszú fél óra után, hogy akkor viszont nem ezek. És tényleg az izzó hibásodott. Ezen túl, ma délelőtt mosogatás pótrugók az új keretekbe fotósorozatátnevezés lötyög a szemüvegtartó bélése ajtóbillegéselhárító macskakőből falióra elemcsere új fotó a nagy képről, az ágyat is félre kell húzni hozzá de a falvédőhullámpapír meg leborulékony, szögelendő és ha elhúzom az ágyat, felébrednek az alatta-pormacskák derítőernyő fotózáshoz lepedőből komplettre lopni egy nagykanálnyi baracklekvárt, valahogy az átírt adatbázis-programot (kincs) azonnal a noeteookra is, biztonságiból és nem találom a svájci laposfogómat (mert helyétől 20 centivel arrébb volt) Ha mindezeken túl, akkor sikerült belealvás nélkül ezt a persze esős délelőttöt Kata hatodikgenerációs elsötétítőfüggönyét már tegnap este föltipliztem. Még kavicsokat kell hozzá gyűjteni. Súlynak. Tegnap még ez tovább A/12/83, alakul. --- 2013. augusztus 15., csütörtök --- A nagyméretű hullámpapír-dobozokat – óriásképernyő, mosógép – fölhozom a kuka mellől. Ma a nap jó részében az egyikből olyan doboz, ami elbírja 13 keretezett zsidótemető-fotómat, nem tréfa, 25,3 kiló. És olyan, hogy a benne lévő egy könnyebb kamionkarambolt is sértetlenül átvészel. Dróttal varrtam az oldalait. A fotók a 2010-es londoni kiállításom anyaga, amire Zsófi lányomat is sikerült kivennem, három kölyköcskéje integetett utána. A fotókat időálló anyagra újraprinteltettem. A régit eltéptem. Ezt, meg a 2. szériaszámú járdafotó-sorozatot is Bélai Gyurka / Artchívum Intézet kapja (a másik már a Fotómúzeumé). Ebben szikrányi önzetlenség sincs. Az ilyen sorozatoknak célszerű együtt maradniuk. Hosszútávban gondolkodom. Jó helyen lesz. Délután jött érte, el is vitte. Négy turnusban lehordtuk. Az anyagköltségeket elfogadtam; 250e HUF. Játszunk: egy forintot lealkudott. Szabályosak vagyunk: ajándékozólevél 1. ajándékozólevél 2. Az ilyen anyagokat egyébként is célszerű jólkezelhető csomagban átadni. Belegondolva egy setét múzeumi raktárfolyosó hosszú-hosszú polcsorára, ahonnan kiállításanyagot kell négykézláb előbányászni. Láttam már ilyet. Ha nehézkes kezelni, ott is marad, mindörökké. Szerintem. --- 2013. augusztus 16., péntek --- Kata igen vágyódik Rómába, most telne is rá, s adódik, hogy pl. most, 70 szülnapja környékén utazzon is. Persze örülne, ha vele mennék. De én oly markánsan nem akarom Rómát látni, hogy csak elrontanám örömét. Nem vagyok oly fegyelmezett, hogy ezt az utazás néhány napja alatt legalább a metakommunikáció szintjén ne éreztessem vele. Római kor – őskereszténység – reneszánsz – barokk. Inkább a Török utca, ami a Margit körút folytatása. Korrekció 08:23. Tévedés itt az őskeresztény - avval speciel nem lenne baj. Deazonban amit konkrétan szeretnék nem látni: Szent Péter bazilika, Sixtus kápona, trattoria, osztrigapiac, capuccino; és akkor még finom voltam. Kézfejemen öregségi májfolt. - Ma délelőtt. Ez volt az alternatíva, a dubló, hogy evvel talán még lehetne. Kétpárevezős gurulóüléses versenyhajó, ahol én vagyok a stroke (a vezérevezős), a kettes, vagyis hozzám kell alkalmazkodni, plusz nem nekem kell hátranézni, kormányozni. Megvolt. Aranyos edző-Enikővel, meg volt elégedve a mozgásommal, nemcsak hivatalból. Szabályos szép pacnik (lapátnyomok) a vízen. Lehetett csak a stílusra figyelni, gyönyörű, bonyolult mozdulatsor. Emlékeztek az izmaim, szépen ment. Egy öbölmenés, négy kilométer, és partra, hogy elég; nem bírom. (Emailben még a szentendrei spiccig terveztem.) Nagyon elfáradtam. Akkor ez már nem. 2013. augusztus 16, búcsú. Szép volt. Pici fájdalom szívtájékon. Hazafelé még egy utolsó pillantás a Hajógyári Öböl-szigetspiccre, ahol fordultunk naponta ki a Nagydunára a délutáni edzéseken. 18:58 Este. Fölidézve rájövök, hogy 1. a szeretett Öbölből, holott most oda-vissza, végig-, én semmit sem láttam. A vízfogás – áthúzás – szabadítás – lábmunka annyira lekötött, hogy tényleg nem láttam semmit. A lapát keltette örvényeket. Azt is alig. 2. Viszont nagyon élveztem a mozdulatok szépségét. 3. De bujkált bennem a – kell ez még nekem? – unalma is. 4. A fáradással megérlelődött az elbúcsúzás döntése. Alíg bírtam kimászni a csónakból. --- 2013. augusztus 17., szombat --- 12:06 Átutazóban egy régi képem egyik tulajtól a másikig. Most érkezett, délelőtt. Kicsit beleigazítottam. 1987-2000, 60x60 cm. Régi zsidó temető - Siret - A/87/06 Tudom, tudom, a régi jobb volt. De csak a neten. Délután. Varrógép kibányászva öt könyv, egy játékkosár, egy hamutartó és mikromelegitő alól; beüzemelve. A családból én tudom kezelni. Egy állólámpa melléállítva. A hajtószíj helyett régóta háromszoros spárga. 6. generációs fényvédőfüggöny Katának, anyaga az IKEA-ból. Alul is függönysín, a mögé betűrve. Este valahonnét a környéken kb. fél kiló kavicsot fogunk guberálni. (Súlypróba megvolt Kata díszkavicsaival.) A függönyök aljába öt-öt zsebet varrtam számukra, avval együtt lesz ez ferdesíkú tökély. Az előző változatot már leszereltem, az megbukott. --- 2013. augusztus 18., vasárnap --- S. meséli, néhány napra lemegy pihenni Velencére, utcazenéléssel a költségeket lenullázza. Neten megnézi, mik a város szabályai, pl. valószínű, elektromos hangosítást nem engednek. Ellentétben New Yorkkal, ahol erre a célra a falban konnektorok. A zsidótemető képhez lefekvéskor (épp a ruha és a pizsama között) hozzányúltam, egy éles naranccsal; veszélyes út. Most nagyon kell vigyázni. Igaz, száraz képen minden letörölhető. Deske, most semmit se tudok csinálni, ilyenkor lebénulok. Kösz a hívást, majd ha kicsit összeszedem magam, akkor megyek, köszönöm. L. Ne várja ki az összeszedést. A rendbetett vendégváró tiszta szobákat se szeretem. d. Ahogy számolom, kb. 6000 próbálkozásból nyolcszor sikerült a medencét a víz alatt végig. Ez milyen aránynak számít? Ebben az esetben? A Lukácsban egy újabb kína-szakértő. Hogy óriási környezetvédő beruházások. És kikerülik a korai kapitalizmus hibáit. Sanghajban olyan óriás-cementgyár épül, ami mellesleg a város egész szennyvízét is földolgozza, először kivonja belőle a nitrogént(?)– Ő mostanában ugyan nem járt arra, de – Érdekes lett volna komolyabban belenyúlni ebbe a képbe, belenézve adódott is valamellyes út egyfelé, de azt már valahogy nem akartam. Csak kissé keményebbre, kontrasztosabbra. És a hangsúlyokat – súlypontokat átcsoportosítva. A régi tulajnak már mindegy, az új pedig még nem látta, ő csak jobbat kap. Sőt. Nagyon jót. A/87/06; 1987 – 2000 – 2013. Illyés is átírta haláláig a verseit. Füst is, állítólag ő legtöbbet el is rontotta. Végül – érdekes, szinte a legfontosabb – a keret belső peremének a színe. Negyedszerre sikerült. Utána Katával rövid vasárnapi séta a Svábhegyen. Inkább csak üldögéltünk, mindketten nagyon fáradtan, ezúttal. --- 2013. augusztus 19., hétfő --- Egyiptomban most a tüntetések kapcsán gondolom lelkes muzulmán fiatalok mellesleg megrongáltak 24 (vagy 14?) keresztény templomot. Nyilván megtanították nekik, hogy ettől majd nagyobb kenyér jut. Vasárnap reggel. Uszodából jövet Kata gyengéden nekitámaszt a konyhaajtónak, hogy föl ne dűljek, amíg ő a sétához elkészül. Vasárnap reggelente én csodálatosan, fölülmúlhatatlanul és tökéletesen fáradt vagyok, mindig. Egyetlen oka van. Akkor van erre időm. Telefon reggel, szia Dezső, itt Sanyi, most bent járok a városban, otthon vagy? Akkor behozom neked, és majd föladom, jó? – Jó, várlak, mondom, és fogalmam sincs, ki beszél és miről van szó. Két újabb kép érkezett mailen, a vaterán árulják "talán Váli", nagyon tisztességes munkák. Adatbázisba: hamis-22 és hamis-23 Színpompás virágcsendélet Olaj, vászon, 60x50 cm, egyszerű aranyozott keret. Jó állapotban, vászon ép, néhány picike festék hiány. Jelzett: VÁLI Talán Váli Dezső fiatalkori munkája lehet, de ez csak feltételezés! 1 forintos aukció, az utolsó licit viszi! Barátnőm előre megálmodott egy trafikosgyilkosságot. Akkor hogy állunk evvel az IDŐ-vel? És az az amerikai asszony, aki előre megálmodta - látta az Andok tetején a hóban barátnői holttestét, és ezért nem ment el a közös repülőkirándulásra. Itt mi van. Istennek az ő élete kellett, szólt neki? --- 2013. augusztus 20., kedd --- Most háromnegyed éve kerülök minden édességet. Ma a Lukács-büfében egy dobostortaszelet, háromszázért. De nem történt semmi. Kissé ragacsosak lettek az ujjaim. Letöröltem. Küldeményt kaptam. Vagyis linket. Műelemzés a neten Lator László Szürke műterem verséről, ami viszont egy képemet elemzi. 50 nap alatt fogyott el, életemben először igazi angol-ceyloni AHMAD feketetea, fél kiló, nagyszálú. Délelőttönként, kétszer fél-fél liter. És még van egy másik dobozzal. Döntés született, nem is tegnap, hogy járdát fotózni csak súlyosan kényszerítő okkal, már. Sgraffitis járda - F/2013/230, evvel a látvánnyal már többször próbálkoztam; most, mintha. Mai svábhegyi sétánk egyetlen terméke. Házbejáratunktól hét méterre. Alkarom vékony és sajnálatosan kevéssé szőrös. Mosogatás közben arról álmodoztam, hogy én azért mégiscsak eléggé férfias vagyok. Mondjuk, döntéseimben. 12:50 A járdafotó kapcsán. Nem tudja valaki, hogy kell írni? szgrafiti sgrafiti grafitti grafiti stb. 14:44 Street graffiti -röviden sgraffiti, ebből nem mindenkinek jut eszébe a 's' rövidítés jelentése. W. 15:02 Graffiti. Nem értem miért kellett felmenni a Svábhegyre a kapu előtti fotóért? A. 19:49 Az értelmező szótár graffiti-nek írja a falfirkát. A sgraffito foglalt a művészvilágban, és a vakolatkaparás által kialakított műalkotást jelöli. Elgondolkoztam rajta: ahogyan a s.nob. (sine nobile) mint sznob bekerült szókincsünkbe, ugyanez előfordulhatna a sgraffiti-vel is. B. Hazajövetelem óta jó néhány, nyári művésztelepen kezdett képet befejeztem. Tegnap volt velük a nagyobb munka, ma a nehezebb. Tizenöt fotózása, ma a címadásuk (és föl a netre), A/13/37-el kezdődően. Eltűnő műterem - A/13/57 --- 2013. augusztus 21., szerda --- Tegnap este – Kata és vendégei a tűzijátékot nézték a gangon – megengedtem magamnak, hogy szomorú legyek. Egy kis önsajnálat. Egész jó volt. Persze. Örökmozgó, 73 éves.  Meséli: képzeld, eltiltottak a futástól, végleg. A gerincem miatt. Úszni lehetne, szeretek is, de hát utálom az uszodát. - Nem kell mindent véleményezni. Csinálni kell. Csináld. (másnap bedobtam postaládájába egy svéd úszószemüveget). --- 2013. augusztus 22., csütörtök --- Szokják kérdezni, miért ez az állandó 60x60-as képméret, hát azt nem a gondolathoz kell igazítani?! Nekem olyan nincs munka előtt. Igaz, közbe se nagyon. Keresem a rondából a lehetséges menekülőutat (technikai kérdések sora). A négyzet forma mindehhez kellemesen semleges. Délután bombabiztos szállító - és tárolóketrec az együttartandó 16 fotómnak. Valamint egy önfeláldozó vendég. Visszaadta (a Fotómúzeum számára) harmonika-kihuzatú, 1930-as, Skopar objektíves Klapp-kamera, Rada-rollkazettás, 9x12-es, hőn szeretett-, majd a világ változása következtében életemből kicentrifugálódott Voigtlanderemet. Relíkviát nem őrzök. Csak PC-n. És a szívemben. Ő használta! Próbáltam volna egy festményt rátukmálni. De ő. Legszebb képem ez volt a géppel: F/78/09, nejem s 78-ban Zsebibaba-lányom a Harangvölgyben. A Fotómúzeum őrzi negáját és egyik kópiáját --- 2013. augusztus 24., szombat --- 01:12 - 03:08 Tegnap sűrű nap. Hiába a fotósorozat tároló, ha porosodik. Átalakítva (este hatig) zárt ládává. Negyven kiló lehet. Viszont gurul. 2. Gyűjtőm kérése: B/01/01-, tehát egy 2001-es vázlatlapom kiszínezése. Megtörtént, megfizeti. 3. Nem tudta fizetni, gázóráját leszerelték; hát B/61/03 grafikám visszavásárlása, s ha már - átkeretezése. De ami nagyon fontos. Profi barátomnak mutatom: egyik legjobb fotóm. Aha, mondja, s szeme továbbfut a következőre. Évek óta bújkál bennem, hogy a gyeplő el van eresztve. Eddig idén 230 beszámozott fotó. Mennyi ebből a kultúrába beoltandó / kiállítható / közérdekű / maradandó. Mit lehet tenni. Mert muszáj. Most, hogy észbe kaptam, azonnal. a/ Kiválogatni a megtartandó nagyon keveset a 3469 képből. Jó kis (nagyon nagy) munka lesz. Ahogy képeimnél is. b/ Kitörölni (minden digitalizált), ha úgy döntenék, se lehetne. A Széchényi Könyvtár kolozsvári és kárpátaljai szerveréhez nincs hozzáférésem. Vagy a kb. 4 megás fotókat egyenként átalakítani 5 pixelesre (1x1 mm.), és lecserélni. Csináltam már ilyet. c./ Kitalálandó, hogyan megoldható az adatbázisban, hogy lesz, amit csak én láthatok. Vagy netán mindet meghagyni, de csak kisméretű, nézőkép formátumban? És letiltani a használatukat? Zavaros. d./ Bemutatták valahol a legendás André Kertész kiállításon eddig sosem mutatott fotóit. Gyengék voltak. Na, ezt ne. Mindig is etikátlannak tartottam, hogy ő több? tízezer negatívot hagyott a Kedves Utókorra. Hallom, a Capa-hagyaték is irdatlan, fölöslegesen. e./ Igen ám, de a földön én vagyok az egyetlen, aki ezeket a fotókat sohasem láthatja. Ugyanis nem tudom, mi nincs rajtuk, amit én belelátok/tudok. Barátom segíteni fog. Ért hozzá és megígérte, hogy kegyetlen lesz. De tulkép. tíz ember kellene. Csakhogy egy tíztagú zsűri tíz felé húz, impotens. Inkább vállalni a felelőséget és a tévedést. f./ És a naplóm 12 ezer oldala? 08:58. Szerencse, nem kell vízdíjat fizetniük, forrás van. Mentségem, hogy úszás után, de iszonyú hosszút zuhanyoztam. És a vízsugár alatt idáig jutottam: attól hogy mind jpg képfájl, ami fotó, a tartalmak igencsak különböző létszférában helyezkednek el. Más kifejezéssel éve, katyvasz. Szóba se jöhet, hogy egyetlen minőség szerinti lineáris sorba rendezzük az anyagot a minusztól a csúcsminőségig. Milyen fontosak, mert informatívak Felix Klee gyenge műteremfotói apjáról, stb. Még mindig nem tudom, elviekben sem, hogyan kell majd rendrakást elkezdeni, válogatni. Pl. vannak fotók, - rá kellett jönnöm -, amik kizárólag nekem letagadhatatlanul fontosak. Döntés: ez maradjon, sőt legyen elérhető. Aztán. Hogy legalább két új témacsoport kell: MŰTEREM vagy talán SZAKMAI DOKU IDEGEN SZERZŐ Aztán majd lépünk tovább. 09:59 Mindig föl kell nevetnem, amikor ebben hasra esek. Hogy nem létezik tiszta rendszer. Nagyon jó, legyen : 23. MÁS SZERZŐ csoport. Lett. De tökéletesen dezinformáló lenne ide rakni Sz. Z. fotóját: Váli Miki, [az óvodában és] Weöres, és Károlyi Amy - F/86/05 21:32 Fog menni a dolog. Az utolsó évek fotóit 2009-ig néztem át, szám szerint 1284. Ebből első kőrben megtartottam 494-et. Egyelőre igen kíméletesen szelektálva a családi-, és unokafotók meg a kiállításaimról készült képek. Ami ugyebár dokumentum. Aztán majd meglátjuk. Tényleg rengeteg volt az egyalkalmi, jelentéktelen. --- 2013. augusztus 25., vasárnap --- Kicsit jobban belegondolva, idén nem 230 fotót csináltam, hanem nagy jóindulattal 54-et + a járdafotók kiállítási anyaga. De nagyobb része dokumentum. Fog ez menni. Könnyül a hajó. Ezt a nyomorult képet pedig eddig kétszer! töröltem a szerverről, és mégis itt van. Képzelni nem tudom, hogy csinálja. Hagyjam meg?! Csodálatos házmesterünk van (gondnok). Az ötvenlakásos házunk általa megszerette egymást. Most a liftajtón meghirdetve: (az éves piknikrendezés után) most szombatra ócskapiac, csereberét talált ki az udvarra a házbelieknek. Leviszek három képet á/ezer, hogy használtak. 09:43 Deske, én nagyon sajnálnám, ha honlapodon csak a művészi szempontból értékes fotóidat láthatnám. Nem lehetne megoldani, hogy továbbra is látható legyen az összes, esetleg más-más helyen? R. Fontos, amit mondasz, magam is gondolkodom rajta, a rossebb egye megy, hogy lenne jó. d. 11:32 Svábhegyi séta után. Sajnos, megint a stílustalan öszvérmegoldás tűnik optimálisnak. A szemetet tényleg le, az erre-arra tekergőző érdekességeket ne, azokat csak képernyőre alkalmas méretben meghagyni. Tehát kiállításra nagyítani, könyvborítót csinálni belőlük nem lehetne. Véleményeknek örülnék. Megoszlana a felelősség. Első lépésként akkor a nem nagyon pocsékokat vissza kéne pakolni. Alighanem ez lesz. Két barátomat is hívtam jótanácsért, persze vas. dél, nem veszik föl. Mért olyan sürgős nekem minden. 17:59 Deske, hátha segít. Akinek akkora tárhelye van, mint Neked, hagyd a csodába a fotók kipusztítását. Az OSZK is megőriz minden köteles példányt. Akár tetszik nekik a mű, akár nem. Ha van még szubjektív értékelés, az a fotósoké. Mondandóját tekintve egy technikailag kifogás alá eső kép lehet, hogy többet ér, mint egy szépséges. Rágódjon rajta az utókor.  Kidobnál képet, mert csak Neked fontos? Aki olvas Téged, éppen arra kíváncsi, hogy mi fontos Neked. Üdv: Ő  Tökéletesen pontos. Már csinálom vissza. Keveset dobok ki. Köszönöm. d. Majd egy új adat a kép mellé: kiállítható - nem állítható ki --- 2013. augusztus 26., hétfő --- Limai Szt. Róza (1586-1617) írásaiból: Megváltó Urunk felemelte szavát: "Tudja meg mindenki, hogy csak a gyötrelem után következik a kegyelem; értse meg mindenki, hogy a csapások nélkül nem lehet eljutni a kegyelem csúcsára, kereszt nélkül nincsen út, amelyen a mennybe feljuthatnának." [Ha ezt az eberek megértenék] egészen biztosan minden igyekezetükkel és gondjukkal arra törekednének, hogy szenvedéseket és gyötrelmeket vállaljanak magukra. Mi, csekélyek, ma ezt inkább így mondanánk: hogy egyáltalán, önsímogatás – önsajnálat nélkül –, jó lélekkel felvállaljuk (és felajánljuk) szenvedéseinket... Valahai szerelmem telefonál, hogy most neki egy társaságban erőteljesen állították, hogy nekem kiállításom van. De hát az nem lehet, mert akkor ő csak tudna róla. Most van, vagy nincs? - Nincs. Ja, bocs, tényleg van, Bogláron, csak nem hírdettem meg. Ki a fene utazik le ezért a Balatonra. A központozást – némileg modorosan - én a (mondatvégi-) pontra igyekszem szűkíteni. A spanyoloknak van igazuk, azok (fejjel lefelé) már a mondat elejére kiteszik a felkiáltójelet. Így kéne nekünk is, előre jelezni, hogy most pl. kérdezni fogunk, nem?! 11:25 Munka közben most régi magyar táncdalfesztivál-nótákat hallgatok. Mindegyik – kivétel nélkül – lételméleti kérdéssel foglalkozik. A maga módján. 19:21 Mára megadatott a tiszta szem. Pedig esős idő. Úgy néztem át az össz fotót, egyszerűen, melyiknek örülök. Ez szerinti szelekció, végre elhagyva az öszes zavaros külvilági szempontokat. El is vitte a napomat. Saját megtartott fotó 1992. Akkor ez rendben, OK. Este aztán egy nagykaliberű, elmaradt hétvégi mosogatás. Mi minden lett tiszta, ojjé, még a tűzhely is. Bár annak csak a teteje. --- 2013. augusztus 27., kedd --- Te jó ég. Mi mindent fogunk át egy mondatban, amikor azt imádkozzuk, hogy "miképpen kezdetben, most és mindörökké". Hatalmas az ember. 13:39. Délelőtt 570 fotóm nyomdai méretű változatát visszavonhatatlanul leméreteztem, azaz gyakorlatilag töröltem. Holnap 02:05h a Széchényi Könyvtár szerveréről is, hét végén az erdélyi és a kárpátaljai OSZK-szerverekről is, automatikusan. (Nézőképük maradt.) A gép egy-egy villanásra sorra mutatta, ahogy 3000 pixelből 5 pixel. Öröm ennyi gyengét látni, léte utolsó másodpercében. Deske, hiszen ez összetéveszthetetlen! Azonnal, ahogy ránéztem; jé, hiszen ez a Harangvölgy! H. Cica és bagoly meglepő fokon játszótársak, film, 3 perc. 2010. ápr. ismerkedtek meg, egy hónaposan. A baglyot családnál tartják. Barátságuk nem alkalmi, több éves, frissülő honlapjuk van: http://fumandgebra.com --- 2013. augusztus 28., szerda --- A fotók kapcsán most létrejött összeszedettség farvízén ma külön folderbe a Louis Armstrong és a rock-zenéket (lassú és gyors); Katával olykor tánc a műteremben. A többi 2000 könnyűzenét ABBA-tól Little Richardig töröltem. 2005. nov. kezdtem gyűjteni fiatalkori emlékzenéimet. Volt valami örvénylően zavaros nosztalgiáimban, menjünk előre. Bartók marad. Még kissé fá-fá-fáj... / Szörényi Levente. A holt atyát kiterítették, majd elbúcsúztatták szerzetestársai. Aztán levitték a kolostor kriptájába és eltemették. Utána fölmentek cellájába, rendet csinálni. Fiókjai üresek voltak. --- 2013. augusztus 29., csütörtök --- 04:35 Rendépítés évadja jön? Félálomban észbevettem, hányszáz kidobott festményem fotója kering fölösen a szervereken. Sajnos ez 05:45-re kész, össz hat darab volt. 09:53 Muszáj elmesélnem. Zuhany alatt, hogy, na jó, a C3 Intézet szerveren hat fölös képem volt, de halálom után csak az OSZK szervere marad, s bár ezt soha senki nem fogja észrevenni, de azon ottmaradt a több száz kidobott festmény nyomdai fájlja, több gigabyte. Így hát reggeli után nekiláttam. Volna. Mert a dátumok szerint fél éve azt is megcsináltam. 13:40 Röstelkedett is, szegény; Kata baromira elsózta a mai lecsót. Fölmerültek halvány-régi paradicsomleves-emlékek bensőmben, onnét extrapolláltam; ez az. És a magam adagját erőteljesen megkristálycukroztam. Működött. --- 2013. augusztus 30., péntek --- Nem kelt el barátom zsidótemető képe, ami most nálam, hát átfestettem. Megint. De most már drágább lesz. Több festék van rajta. "Régi zsidó temető - Siret - A/87/06" 60x60, 1987 - 2000 - 2013. A följövő képen megjelenő oldalnyíllal követhetőek az előzményei. Kedves Deske! Nyaralások miatt már néhány hete nem olvastam a naplóját, most belenéztem, és látom, nem írt erről a nagy vitákat kavart Alföldi-rendezésű István a királyról. No nem mintha kellett volna írnia róla :-), csak engem személy szerint erről is nagyon érdekelne a véleménye. Látta? Én sajnos még nem láttam, de amit hallani róla, az eléggé felkavar sok katolikust... Vajon ilyenkor csak a kispolgár kultúrkeresztény háborodik fel, aki szeretné, hogy az egyházának tekintélye legyen (mint rég), hogy ne láttathassa senki így, művészet címén? Vagy pedig ilyenkor egy keresztény úgymond meg kell védje az egyházát, és ki kell kérnie magának? Vagy az is lehet, hogy ez az Alföldi-féle megközelítás a mai korszellem tükre, és nekünk ezeket a támadásokat egyszerűen el kell hordoznunk, mintegy vezeklésül az egyház eddigi bűnei miatt, amelyeken a világ joggal botránkozott meg? Egyáltalán, azt sem tudom, művészet-e ez, aminek látszólag az a célja, hogy sárba tiporjon mindent, ami itt valakinek szent? Vagy egyszerűen arról van szó, hogy ez az ő látásmódja rólunk, ilyen torzító támadások mindig lesznek, aminek jó része politika, nekünk ezzel nem is kell foglalkozni, "csak" szentnek lenni, és ennyi? Tényleg nagyon érdekel a véleménye, de természetesen megértem, ha nem akar foglalkozni a témával. P. Kedves Barátom! 1. Nem éreztem úgy, hogy Szent Istvánról, vagy korunkról Szörényi - Alföldi információira volna szükségem. Nem láttam, és nem is fogom látni a darabot. 2. Tv-t egyáltalán nem nézek, hallomásból annyi, hogy nagy a kavar, és minden vélemény felkiáltójeles. 3. Ha döntnök lennék, én nem hívő szemmel nézném, hanem csak így: igaz-e és etikus-e, amit mond, és ahogyan mondja. 4. Az egyházat, egyházunkat kétezer éve támadják. Jót tesz nekünk. szívélyesen: d. Tegnap meghozták a szegedi tárlatról a képemet, udvariasak, házhoz szállítják, jó nehéz, 90 centis. És nagyon gyenge. Délután át- meg átfestettem, aztán áthúztam, hogy reménytelen. Viszont evvel a bekarcolással egész jól néz ki. A/12/13 volt. Lehet, hogy így el kéne tenni? Netán Megtagadott műterem - A/12/13?! Más. Így is lehet föltűnősködni. Előbukkant ez a májusi New York-i MET-múzeumi fotóm. Jobb hátul a földszinten van a mai US-iparművészet szekció, ha jól emlékszem. És folyosójuk falára minden műtárgyuk apró fotóját kitették, tapétának. Ez az részleg nyilvánvalóan henceg, a látvány semmire sem jó, csak egy boldog-elégedett hűhára. Így is lehet. Játék, kultúra. --- 2013. augusztus 31., szombat --- Szia Deske! A tegnapihoz: azt a tiszteletet, amit az összes többi vallással szemben (jogosan!) elvárnak, a katolikus hitnek is meg kellene adniuk. Ezzel a saját legfőbb alapelvüket, a diszkrimináció tilalmát sértik meg. S. Hibás forduló után lábujjheggyel belerúgtam a csempelépcső sarkába. Égetően fájt, hosszan. És valami csendes jóérzés fogott el. Két forduló után tudatosult, lám a bizonyíték, hátúszásnál milyen erős a lábtempóm. A zuhany alatt döntöttem, megtartom az átkarcolt képet. A héten kidolgoztam a mai udvari zsibvásáron-szereplés koreográfiáját. Ha kiteszem a képet, esetleg azonnal elviszik ezen a 999 HUF áron, és nincs közösségi élmény. Kirakástól számítva az árusítás kezdetét késleltetni kell, a képek ott, közben én föl a lakásba, dolgozni. Addig csak nézelődjenek. Majd boltnyitásra le. Ha többen akarnák ugyanazt, licit lehetne. De az komolyabb értékig fölmehet, jobbmódúak előnyben, oda a játék. Sorsolás kell. Papírcetlik és sapka. Ha az írom ki: ALIG HASZNÁLT, ennek sugallt jelentése: vedd meg. A HASZNÁLT szó egyértelmű pejoratív utalás, az való ide. A képekre akasztó-karikát, az a civileknek nemigen van. És persze jó munkákat kell levinni. Nem a legjobbak közül, de jót. Lakcímet tudom, neveket ne felejtsem elkérni. 11:03 akció indul, A/12/61 és A/13/17. 12:30 sorsolás. 12:55 az egyik képet verseny nélkül kedvelt gondnokunknak szavazták meg, a másikra heten rajtoltak. A nyertest mosollyal megtapsolták. Cédulákat kitettem: ELADVA. És mondtam, itthagyni őket zárásig. Addig csak reklámkodjanak a későbbjövőknek. Kata mint vevő; három bőröv, biciklitáska, tolltartók, egy fehér blúz. Unokák. Mosogatás közben karomra esett a nagy fehér tésztaszűrő. Azt gondoltam, basszon anyád. Amiből rájöttem, nagyon fáradt vagyok. A honlap menütételeit beszámoztam, mert kicsit nagyon sok; remélem, így valamivel áttekinthetőbb. Holnap már szeptember, nekik iskola, valahogy szezonkezdés még nekünk is. 2013. augusztus honlap látogató (398564) 3220/hó = 104/nap. előző levél összes levél VÁLINEWS; 222. levél J.-nek, Le Meux-be / 2013. szeptember --- 2013. szeptember 1., vasárnap --- 05:05-kor tűnődtem, fölébredjek-e, többlépcsős nagy dörej az utcáról. Nem karambol, három méteres vízsugár a szemközti volt minisztérium-épület előtt, de másfél méteres átmérővel. 112 vonal nem veszi föl, tűzoltóság. Nem rájuk tartozik, de átszólnak. Ki a konyhába, vettem egy lábos vizet. Egy rendőrautó tíz perc múlva forgalomterel. Aztán látom, a robaj a három méterre repült reklámoszlopnak szólt. Fél óra múltán a Vízművek is, közben megittam a teámat. Először ketten a hirdetőoszlop kerek tetejét gurították a vízsugárra, majd egyikük ráállt, hogy lenyomja. A szökőkút élő szobra. 08:54 A valóság prózai. A munkások elmesélték. Nem a hirdető robbant föl. Egy illuminált VW elvitte a tűzcsapot (ha így hívják), egy fatörzset, majd a hirdetőoszlopot. Gazdája nagyon dühös lehetett az autóra, mert meg is rugdosta. --- 2013. szeptember 2., hétfő --- Reggel az öltözőben rámkérdeztek, hol sültél le ennyire. - Csak a forró zuhany alatt felejtettem magam, mert levelet írtam. Ime: 2013. 09. 2. html-2013/mucsarnok-2013-09-2.htm C.12365 ajánlott levél, elment: 12:16 MŰCSARNOK Budapest Kedves mb. Igazgató Asszony! Nem vagyok halogatós típus, bocsánat, hogy ilyen késedelemtelenül. 1. Gulyás ig. úr eredendően még 70. szülnapommal kapcsolatosan írta 2011. június 14-én: "...2013 őszén viszont szívesen rendeznénk a Műcsarnokban egy tematikus tárlatot az életművéből." 2. Decemberi lemondását követően, januárban jelezte nekem, hogy idén biztosan nem lesz meg ez a tárlat. 3. Évek óta nem vállaltam önálló kiállítást. Föl vagyok készülve erre a tárlatra. És minden szükséges háttér-információ együtt; kompjuterben. Tisztelettel kérem engem nem elfelejteni. Szívélyes üdvözlettel: --- 2013. szeptember 3., kedd --- Tegnap a folyosón, már felöltözve, megszólít egy idős asszony. Nem szoktunk beszélgetni, a szomszéd sávban úszik. -Hozok magának holnap valamit! -Nagyot kérek sok cukorral. -Nem lesz rajta cukor. Ma meghozott négy pár füldugót, hogy ha kell, még van. De azért megcukroztam. Vagy mégsem. Hiszen 10 hónapja semmi édesség. Ma hatvan éve találkoztam először Fiúval. Akkoriban bölcsészhallgató és zeneakadémiás zeneszerző szakon; illegális bencés cserkészek egyik vezetője, akikkel aztán sorsom évekre összefonódott, gondolkodásom általuk alakult (ki). 1953. szeptember három, szülei Dózsa György úti lakása, az ő kis udvari szobája. Ismerkedés. Nem az ő csoportjába kerültem. Pilisi kirándulásainkon a szénapadlásokon éjszakára maga mellé vett, én voltam a legkisebb. Hamarosan aztán irányító papunk ÁVH-általi lefogása, a mi jegyzetfüzeteink elégetése, majd belső utasítás föloszlásra. Vezetőm és bérmaapám disszidálása. De Laci, a Fiú halálig fontos emberem lett-maradt. Bölcsészdiplomája 1955-58? táján Kleeről. Egyszer a Dunán találkoztunk, ő hat tanítványával – egyikük Jávor Kata – nagy csónakban; kipróbálta, majdnem borult a szkiffemmel. 1960-körül épp közelünkben lakott, első olajképeimet rajztáblára szögelve vittem át neki, mutatni. Szobája nekem végig hátborzongatóan igénytelen, díszetlen, sehol egy kép, csak egy hatalmas zongora. Dobszay László, civilben is zseni; amúgy zenetörténész; egy ideig a Széchényi Akadémia elnöke. (Ez alkalomból jól összeveszett korábbi barátjával, az akadémiaalapító Makovecz-cel.) Hatalmas hanglemezsorozata: a fölfedezett magyar gregorián múzeuma. Egyik fia a sok közül nálunk mondja a vasárnap esti szentmisét. Ezt a szeptember harmadikát magamban máig megünneplem. Benne van az 5:23-as vekkeremben, a 71 évesen most vásárolt új futócipőben. Amit aztán fekete tussal kentem át. [kondoleáló levél lehet] reggel, pizsamában. most megyek a jógaszőnyegre, aztán ezt legépelem. Apád meghalt, és meghalt Illyés Gyula is. 53. szeptember 3-án (csüt.) ismertelek meg [...] ...ezt neki, édesapja halálára, 1983-ban. --- 2013. szeptember 4., szerda --- Klub; megszólítom a folyosón, - Na, Laci, volt Szíriában vegyitámadás? Megöregedett az utóbbi években. Az ország vezető katonája volt vegyifegyverek dolgában, volt szerepe a NATO-ban is, vagy valami ilyesmiben. Leteszi a szatyrát, látom, máris dühös. - Hol a bizonyíték? - Fotók, lemerevedett emberek kórházi ágyon. Sátáni kacaj. - Olyat te is tudsz csinálni, nem?! És ha volt is. Egyre figyelj, kinek az érdeke? Száz halott? Érdektelen. Mi a haszon belőle egy harcban. De mi a felkelők haszna? Berángatni Amerikát. És mi Amerika haszna? Amerikát a fegyverlobbi irányítja, én tudom, ismerem. Hát ennyi az egész. 11:01 Deske, egy fotóm; üdvözlet neked Göteborgból az Új Héber Esztendö küszöben. "Irassék be neved az ?let Könyvébe". 5774. Szia, Deske! Fájl-rendezés közben találtam: G. Dessewffy - Kazinczynak, August. 1815 …Örvendek tiszta szívemből, hogy a politika körme közé nem kerültél, ezek vagy széttépik, vagy eldugják az embert. Hogy esik az, hogy minden politika mellett annyi a tolvaj, annyi a gazember, és hogy az emberséges embernek is annyira kell tartani amazoktól, mint magától a politikától?  Igen, nagyon fegyelmezettnek kell lenni gondolkodásban, hogy az ember ne undorodjék a politikától. d  Este 6-kor Csató József (1980-) megnyitó a Virág Judit Galériában. Végre egy igazán jó festő, és a kevesek között, aki tud valamit a színekről is. Nagyon markáns, amit csinál, kedvelem, régóta. 2007.11.09. fedeztem föl magamnak, és említem; aztán írtam is ide róla már képekkel: 2012.08.09. 2012.09.19 Az előbbi a tavalyi remek kamarakiállítása a zsinagógában. Ez volt a legjobb együttes, amit tőle láttam. Szütsöt idézem, mert ez igaz a mostani anyagára: Cs. most éppen úton van valahonnét valahova; meglátjuk. Tán legjobb képét mutatom, és itt a honlapja: http://csatojozsef.hu Most inkább Virág Juditot fotóztam, olyan gyönyörű jelenség volt a megnyitó közben, a falhoz támaszkodva, egymagában, egy Rippl-Rónai opusz. Fotó: F/2013/236 --- 2013. szeptember 5., csütörtök --- A tegnapi nap szentje Szt. Notburga (+1313), egy tiroli lovag szakácsnője. Meg fogom szerezni, fantasztikus életrajza van. És a mai zsoltár (79) gyönyörű képes beszéde, imája: Egyiptomból telepítetted át szőlődet, népeket űztél el, hogy elültethesd. Helyét jól megtisztítottad, gyökeret vert, és betöltötte már a földet. Beborítja árnyéka a hegyeket, ágai hatalmasabbak a hatalmas cédrusoknál. Indái a tengerig elértek, hajtásai meg a Folyamig. --- 2013. szeptember 6., péntek --- Mottó1: A világ érdekes. Mottó2: Meghalt?! Hihetetlen. Pedig tegnap még élt. Különös éveim következnek. Ha következnek. Emberemlékezetet meghaladó idők óta zsebkendőm nadrágom jobb hátsó zsebében. Igaz, akkoriban még seholsem alkalmaztak bal hátsó zsebet. Azóta hozzászoktunk. De nem úgy a NATO német ruhagyárai, ezen az új előregyártott-festékfoltos terepmintás pantallómon megintcsak nincs. Pedig 1980 óta nálam funkcióbővülés, hova tegyem mikroszálas szemüvegtisztítómat. Bal hátra. De ha az itt nincs. Érdekütközés. És ilyenformán e héttől a zsebkendő a jobb fölső-első zsebbe át. Hármas funkcióval; orrfúvás, morzsalepucolás, és alkalmi festmény-portörülgetés, képmutatás közben. A második ügyében Kata ingadozik, a harmadik funkciótól egyérteműen elhatárolja magát, egyébként. Szóval, odanyúlok, és nincs zsebkendő. Mindig is tudtam, hozzáállásom butuska, és nincs igazam. Halkan, és határozottan lenéztem a borivást. Erre pénzt, de főleg időt...?! Nem tudtam magam túltenni rajta, és nem is nagyon akartam. De hogy jön ehhez Jézus megszentelő gesztusa, első csodája, a borcsinálás, valami pár száz liter. Ejnye. Aztán ma reggel Barsi Balázs OFM. néhány szóban megmagyarázta: "A bor megvidámítja az ember lelkét." A bor szimbólum, egy láthatatlan valóság kifejezőeszköze, és az a láthatatlan valóság, ami egyedül megvidámítja, örömtelivé az ember szívét, az a szeretet-, mint amikor szeret. BB. 48 A szeretet megvidámít. 17 p. Megkaptam a csudálatos életű szent Notburga szakácsnő életleírását: Schütz Antal Szentek élete az év minden napjára. III. kötet, Bp. Szt. István Társulat 1933. << A lovag utána siet és rátámad: Nem megmondta a nagyságos asszony, hogy ételmaradékot nem szabad többé elosztani, mert kell a moslékba?! ... A lovag azonban, ahogy a legenda mondja, csak forgácsot látott a kötényben...>> Tegnap este Nagy Géza kiállítása a szokásos Fonóban, a Sztregova utcában. Kompozíciói nagy erősek, ahol a színek is ehhez hozzádolgoznak, ott nagyon jó. És a vendégeknek hiánytalan lecsót főzött. 21:43 Utolsó percek; nem vették meg, viszik tőlem vissza a képet. Már csak egy igen picit nyúltam bele, szinte csak én látom-tudom, ízesítés, egy kis majoránna, egy kis kapor. A kerítés vörössét zölddel, maradjon csak egy szín, a háttér. A fölső fehér követ erősebbre, de bontottra. A fölső fácskát konkrétabbra és színtelenebbre. --- 2013. szeptember 7., szombat --- Továbbgondolva. Ezt a kánai borráváltoztatás-csodát így is meg lehet közelíteni, egyszerűen: szeretetgesztus. Ha ez kell nekik, ez hiányzik. Ahogy Szüts mondta annó: Segíteni nem akkor kell, amikor nekem jó, hanem amikor kérik. 06:17 Ma Szt. Márk, István és Menyhért áldozópapok, kassai vértanúk ünnepe. Bethlen Gábor kálvinista hajdúi 1619. szept. 5-én elfoglalták Kassát, és hármukat arra akarták kényszeríteni, hogy az új valláshoz szegődjenek. Midőn ez nem sikerült nekik, szept. 7-én borzalmasan megkínozták és megcsonkították, majd a szennygödörbe dobták őket, ahol Pongrácz István még 20 órát élt. Abszurd; kinek lesz jobb, ha ők áttérnek az új hitre. Emlékeztet a szíria válságra. Ha légicsapásokkal sikerül még néhány embert megölnünk, akkor béke lesz. Mára Ferenc pápa az egész hívő világra imát és böjtöt hirdetett ez ügyben. Buddhisták, mohamedánok, zsidók is csatlakoztak. 08:23. Arra gondoltam, nekem az lenne áldozat, ha ma háromszor jóllaknék. Vagy kétszer. Nincs hozzá bátorságom. Pirított kenyerek és teák. Meg kalmopyrin Hogy kerülhetett hozzánk ez a méteres régi tükör, nem tudom, talán Kata lomtalanította, ő szok ilyet. Most Zsófiékhoz kerül, hát átfestettem és hátulról egy repróval vakfolttalanítottam. A leányunokákra a Nagy Mester néz majd vissza szigorúan / elnézően, hosszas fésülködésük közben. Miki múltkor kölcsönkérte az autót. --- 2013. szeptember 8., vasárnap --- Tegnap, félbetegen, vagy öt óra vonatozás; Győr, Nagy Miklós orvos barátunk grafika-kiállítása. Ugyan fotónak hirdetve, technikája szerint az is, de. De. Nem tudom túltenni magam az ellenszenven, kompjuteren agyonmanipulált fényképek láttán. Tudom, hogy nincs igazam, én is csinálom, csak halkabban; az új műfajok elfogadandóak. Miklós nagy, szomorú, – mondjam? istenkereső – lelkével nézi, illetve inkább csinálja a fákat, fasorokat. Tán legjobb tájfestőnk. Önarcképek, természetesen. Nagyon sok képe mondja ugyanazt. Megborzongató. Munkácsynak van egy ilyen akvarellje. Igen, néhol hátborzongató. Élmény. 21:31 Végig ágyban, félálomban, nátha, de leginkább csak nagyon fáradt. Kata hozza a teákat. --- 2013. szeptember 9., hétfő --- Vas Megyei Rendőrfőkapitányság 9701 Szombathely Pf 53. T. Cím, közigazgatási bírság határozatukra válaszolva jelzem, hogy a jelzett időpontban a sz.gépkocsit nem én használtam. Öreg ember vagyok, én ilyen gyorsan járni nem tudok már. A gépkocsimat fiam... Szívélyes üdvözlettel vd. 08:49 Szia, Deske, kérdezd meg tőlük, hogy grafikával lehet-e fizetni. Szépen mutatna a Nínóság irodájában egy Váli-opusz. A. 16:13 Szia! Valld be, hogy ezt a levelet nem küldted el. G. 16:20 Mért ne küldtem volna. Emberből vannak ők is. (Fiam is küld papír; ő vezetett). 74-ben a BM. úgy adta meg elutasított útlevelemet, hogy arra hivatkoztam, muszáj a feleségemet elkísérni, mert mindig mindent elveszít. d. 10:32 Van itt egy nagyon fontos dolog. A tegnapi Illyés-napló kapcsán (1965. szept. 23.): Utazni fölösleges. Érett eszű ember nem utazik... A nyugtalanok utaznak; a kielégítetlenek... . Utazni agylustító, utazni képzeletrontó. Azok utaznak, akik beérik azzal, amit a létről két vaksi szemükön át kaphatnak. Akik a vágyat összetévesztik a látnivalóval... A másodrendű lírikusok, akik – merő képzelethiány folytán – azt hiszik, hogy a Thulén túli tájon másvalami van, mint Mezőtúron vagy Solymáron... (Dörmögi egy nagy utazása után, magának.) - De ami ezt a gondolatot hatalmasra tágítja, egy grafikus barátom 30 év előtti interjúja, hogy magát és másokat is óvna a FÖLÖSLEGES TUDÁSOKTÓL. Ejha. - A liturgiában eddig egyetlen helyen láttam erről, talán egy zsoltárban. - Rilke is ide, ezt Pilinszky szerette idézni: Rettenetes, hogy a tényektől sohase tudhatjuk meg a valóságot. Erről a kérdésről senki nem beszél. Közkultúránkkal szembeforduló magatartás, ugyanis. Hogy vagyok én mindezzel. - Nem érdem, mert zsigeri, mert keservesen megtapasztaltam alkalmatlanságomat a SOK befogadására, földolgozására: élményt nagyon csak mértékkel. Tv, mozi nem; valamint utazás, könyvek. Elvittek volna a világ fővárosába, Jeruzsálembe. - Nem érdekel, hogy Brezsnyev és Orbán mit vacsorázott. Egy barátom: Engem nagyon is foglalkoztat a politika, de nem a napi zsurnalisztika szintjén. De ne rólam; hát mások?!. A fő kérdés, ajánlható-e ez a mérlegelő magatartás? Lehet-e gazdagabb-, lehet-e több az ember azáltal, ha kevesebbet fogad be? Úgy gondolom, igen. A belső csönd. És a belső zajok. 12:42 Deske volt egy nálam sokkal okosabb professzorom az egyetemen. Azt mondta, hogy a sok tény tudása olyan, mint a zongorán a billentyűk. Ha összesen 3 billentyű van a zongorán, akkor nem lehet rajta játszani semmit. Ha minden billentyű a helyén, akkor előfordul, hogy egy dallamhoz a felét sem használjuk, a másiknál pedig csak amazokat. Nem lehet úgy ítélkezni a világ dolgaiban, ha csak a 3 billentyűt ismerjük. Akkor kár volt leszállni őseinknek a fáról. Úgy járhatnánk, mint a mohamedán hadvezér, aki elfoglalta Alexandriát, és felégette a több százezres könyvtárat... R. 13:10 Köszönöm, igaz. De azért van itt valami... talán az arányok, és az irányok... Nem parttalanul, ugye?!. d. 14:44 Deske, a kérdés filozófiai. A parányok végtelenbe torkolló kevéssége valóban kevés-e? A makrokozmosz végtelensége sok-e? A hárombillentyűs zongora nem hangszer. A csak alaphangot és felhangokat tudó tilinkó viszont hangszer. Volt egy jezsuita tartományfőnök. Tán Vargának hívták. Szabbatikum évre kívánták volna küldeni pihenni, körülnézni a világban. Jezsuita házak mindenütt vannak. Az idősödő ember nem sokat teketóriázott a válasszal: Nézzétek, kapásból felsorolok ötezer olyan várost, melyet meg kellene néznem ezért vagy azért. Nincs rá elég időm. Minek kezdeném el? És kihagyta a lehetőséget. Külön téma lehetne a lélek belső világa, annak gazdagsága és a külvilág csábításai. Máris sokat beszéltem. N. Jó néhány év után ma technikai okból (nem ablakmosás), ideiglenesen levettem az ablak bal feléről a takarólemezeket. Meghökkentően világos itt minden. Evvel 40 éve variálok. Jön a tél. Maradjon?! De az a néhány lógatott farostlemez a keresztbeállított állvánnyal nekem tompafényű hálószobát csinált, szeretem. F/2013/238 - F/2013/237 A vakfoltjától Rembrandt-repróval megszabadított tükör megy az onokáknak. Délelőtt még pár betű rá. És a föntebbiek folytatása; Illyés - utazás - többlettudás: 21:21 Deske, a magam részéről igyekszem minél többet tudni, hogy ne csaphassanak be a tudatlanságom miatt és ne kövessek el jóvátehetlen dolgokat sem. Nem szeretnék olyan lenni, mint Nürnbergben a sok tudatlan és átvert, érzelmekkel becsapott ember, aki őrjöngött Hitlerért, előre nyújtotta a kezét és üvöltötte, hogy Sieg Heil. R. 22:34. Úgy gondolom, ahhoz a vértezet nem a nagy tudás, hanem időálló világnézet, biztos erkölcs. d. Nem sok tudásra van szükségünk, hanem bölcsességre. Arra, hogy életünket helyesen tudjuk értelmezni, és végül eljussunk oda, amire vágyunk: a boldogságra. H. --- 2013. szeptember 10., kedd --- 2013.9.10. html-2013/erdo-02.htm C.12368 ajánlott levél / elment: 08:23 Dr. Erdő Péter Kedves Püspök Atya, a szűkebb nyájához tartozom, evvel máshoz nem fordulhatok. Tudom, közben pápaválasztás, meg minden. Ismét elküldöm 2013. 4. 15-i kérvényemet. Szívélyesen: Váli Dezső A kérvény: erdo-01.htm A mai levél pedig ferencvárosi szókészletre lefordítva: Jóapám, ne már hogy ... nem merem leírni. Mikica-fiam, kisbaba – most 31 – hüppögve állt ott alant, a fürdőkád melletti farácson: - Nem akarom ezt. - Ezt a kék törülközőt? Hát akkor a barnát?! - Nem, nem akarom; és a lábamhoz simult. Fölkaptam, s úgy, csurom vizesen magamhoz öleltem, - Jó, akkor nem. Ezt a minapi álmomat érteni vélem. Ebből a szövegecskéből az utolsó mondat volt leírva, két napja. Zelk mondja, gyakran verse utolsó sorát találta meg legelőször. Még félárbócon; a mai kép tovább. A/13/51 És itt balra a második, A/13/34 Induló állapotában borzadályos volt, nem szándéktalanul. Nyáron, Törekiben így kényszerítettem magam ezekkel az első (piros) képekkel, hogy ne szokott sablonjaim. Olyan buta kép, mint egy tál őszibarack. De lehet, hogy ez nem baj. Délután: Gábor legújabb Vasárnapi Újság-cikkének 39 ábrája. Most 1881-nél tartunk. Levenni, méretezni, rendbe tenni. 19:10 Most itt tartok, a munka három fázisát mutatom. 20:01 Kész. http://www.berszangabor.hu Még szept. 2-án küldtem egy mailt a Műcsarnok lemondott igazgatójának, Gulyás úrnak. Válasz most sem nem érkezett. Eddig. Kedves Gábor, próbálom továbbgörgetni műcsarnoki kiállításom ügyét, most írtam is a megbízott igazgatónak. Hogy tárgyalóképesebb legyek, megírnád, végül milyen időpontra ütemezted be a kiállításom időpontját? Köszönöm: d. A tegnapi, többi válaszhoz tettem ezt is – ma érkezett –, de itt megismétlem. Nem sok tudásra van szükségünk, hanem bölcsességre. Arra, hogy életünket helyesen tudjuk értelmezni, és végül eljussunk oda, amire vágyunk: a boldogságra. H. Húsz éve egy ötletem, azóta vidéki - pesti kiállítás-látogatásaimról mindig dedikáltam egy onnét hozott képeslap-reprót Mikinek. S lám, ó, ó, múló idők, a Szépművészetiből most ő. És ha összejön, együtt is megnézzük majd azt a Schielét. Bezárt a boglári kiállításom. Mail érkezett; elnézést, csak később tudnak szállítani. És hogy kb. 1500 látogató volt, Pestről, vidéki városokból is. --- 2013. szeptember 11., szerda --- Mail fiamnak, avval adta vissza, hogy az első zápor úgyis leviszi.. Édes Úr! Zivatar megvolt. Kocsin sár maradt. Kéretik a héten elmúlasztani, hosszú ú-val. Vödör van. Szívélyes d. Ő is; Örkény, Mindig van remény (Csak e hónapban) mindketten hetven. Rendezzük végső dolgainkat. Édes napsütés, Margit körút. Ellibegnek előttünk. Szemléljük mindketten. Kata odamutat: - Te, a férfiaknak melyik a jobb, a forrónadrág, vagy a mini? Nem kell törnöm a fejem. - A mini. Ott mindig egy kis remény. Hogy kivillan. Milyen kár, hogy az én tehetségem öt mondatra szól. Milyen jó lenne ebből regényt írni. Nem vagyok jártas, de azt megjegyeztem, tudom, hogy 1966-ban az északlengyel tengerparti strandokon bugyi jellegű fehér fürdőnadrág volt divatban. Zseniális ötletnek tartottam. Deske, nem tudom megállni, hogy el ne küldjem, részlet Hamvas Béla "Kirkegaard Szicíliában" című esszéjéből. L. "Az utazás első élménye a lehetőségek rejtélyes kitágulása nemcsak arra, amerre valaki utazik, hanem minden irányba, és a hirtelen sokszorosára nőtt világban különös lélekjelenlétre van szükség, hogy az ember biztonságát el ne veszítse. Az az elhatározás, hogy most Szicília felé halad, a lehetőségek egészen kolosszális méreteihez képest szegényes, és van benne valami komikus önkény. Miért éppen Szicília? Ez az egy? Mintha valaki a tál gyümölcsből, amely az egész kert kincsét az asztalra hozta, egyetlen szem cseresznyét választana ki, ahelyett, hogy az egészet megenné. Tulajdonképpen minden állomáson le kellene szállni; az épületből kilépve minden irányba el kellene indulni, egyszerre. Fontosabb otthon maradni s még az ablakon se nézni ki; rövid és biztos út a világegyetemet körülhajózni. De ha már a küszöböt átlépte, ugye tükrök közé lép, s azon szórakozik, hogy állandóan elfelejti: mindabból, amivel találkozik, titokzatos módon eltorzulva saját magának arca néz? Otthon a világot ismered meg, utazva önmagadat; mert otthon a súly magadra esik, az úton a világra, s mindig az marad ismeretlen, ahová nézel." 18:21 Délelőtt elővettem, átfestettem, aztán levágtam belőle és egy átszínezett öreg keretbe. A keret színe délután, félálomban jutott eszembe, harmadik próbálkozásként. Ékszer műterem - A/13/36, 36x46 cm. --- 2013. szeptember 12., csütörtök --- Nem igazán az ilyen típusú bűnök fenyegetnek, de borzadva gondolok a példára; a legendás fotóművész több tízezer negatívot hagyományozott a hálás utókorra. Rendezze? tegyen vele, amit akar. S csináltak a soha-kiállított képeiből is egy kiállítást. Gyenge volt. Festményt szelektálni szokok, az rendben. Hanem a fotóim. Informatikus barátommal most megcsináltattam, minden kép alá kényszeresen fölírva: KIÁLLÍTÁSRA NE. Aztán most majd kezdem kockánként lecserélni ezt a tiltást. Túllihegése a témának, tudom. Már csak azért is, mert sokkal érdekesebbek a VÁLINEWS-szövegek 13 év alatt fölgyűlt alkalmi illusztrációi a 15. VÁLINEWS KÉPEK alatt. Például A FOTÓN SZEREPLŐ SZEMÉLYEK szerint: Agnetha Faltskog Albert újságárus Alföldi Róbert Assy bernáthegyi kutyám. 11:46 E percekben a Várban a Chagall - Ámos megnyitó. Diplomáciai kocsik, kottaállvány, a fontos emberek szeretnek beszélni, és a képekhez nem engedtek addig belógni. Úgyhogy azt majd máskor; megnyitó helyett hazajöttem adatbáziskodni. De a két! katalógust megnéztem, nagy és jelentős anyag lesz. Ámos különleges színvilága. 13:27 Na, megvan. Kétfelé bontottam a VÁLINEWS-KÉP-eken belül: festmény(em) 1739, ill. festmény mástól. Áttekinthetőbb. Festményfázisok, azóta kidobott képek. Tegnap Katával egyszerre szisszentünk föl, egy elsőrangú köztük... Belefér. 18:06 A fotóknál is kész; a 7500 sor átnézve fotó illetve fotó mástól. 2592 saját. A (nekem izgalmas) kilencedrangú alkalmi fotók is. 19:00-ra Fischer Balázs megnyitójára, valami új hely ez a MOHA galéria, Bartók Béla út 11. 21:31 Kiderült, ez egy kávéház a Godot Galéria alatt; kiállítás ? la Utrillo. Balázsnak majd húsz éve figyelem a sorsát, hajdanán olykor korrigáltam is. A képek több mint a fele nagyon jó. Néhány éve a Műcsarnok kamarakiállításán lekőrözte össz rangos kollegáját. A hely reggeltől nyitva, napvilágnál érdemes menni, nincs tisztességes világítás. Illetve semmilyen nincs. Ha én a Godot Galéria lennék, örülnék egy ilyen anyagnak, kiállítani. --- 2013. szeptember 13., péntek --- Betegségügyben visszaestem. A FOTÓ / VÁLOGATOTT MŰVEK - viszont kitalálva, újjáalakítva, megcsinálva. Öt ember gondolkodott velem. Nem lett kiállításról letiltás, nem lett külön engedélyezett csoport, semmisem. A 36 válogatott helyébe kerül egy teljesebb válogatás, és ez az adat most a kép alá is. 16:17. Kész. Akkor most ágyba, vissza, betegnek lenni. --- 2013. szeptember 14., szombat --- Kata hétre el, Szepes vármegyébe – most nem úgy hívják – az ukrán-lengyel határ közelébe; várak, templomok; kiscsoportos felnőttek, busszal. Napi egészségőrzési-mandulafejadagomat kikészítette. De ami fontosabb, sült húst vihetett, adag szaft maradt a lábos alján. Tunk, és fexem vissza, betegágy. Mandula majd idejében, délután.ű 21:48 Kalmopyrin, hálósapka, hálózsák. Pokrócba bagyulálva csak erre keltem ki este: a FESTMÉNY-eknél is megvan a válogatás, gyakorlatilag a kedvenceim, 128 munka. És most a művek alá is bekerült: SELECTED WORK. A többit meg ki kéne dobni, ha lehetne. --- 2013. szeptember 15., vasárnap --- Nézetén ismét fanyalgok, ismét remekelt. Marabu. Népszabadság, 2013-09-13. --- 2013. szeptember 16., hétfő --- Alkotóereje teljében ágyban. És a madártejre gondolt. Neje a Kárpátokban. Sok bonyolult gondolat létezik a zsidóságról. A helyes kiindulópont a Jákobnak tett három ígéret; a kiválasztottság. Teremtés könyve 28. 12: 1. Ezt a földet, melyen fekszel, néked adom és a te magodnak. 2. A te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. 3. És ime én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz. Isten nem szokott a levegőbe beszélni. [És hogy reagál erre a csacsi Jákob: <> Vagyis nem hiszi el a kijelentő mondatot (3. pont), amit az előbb kapott.] "Az a Voyager 30-40 ezer év múlva éri el a [legközelebbi?] csillagot, feladatát lényegében elvégezte, nem nagy veszteség, ha elveszítjük vele a kapcsolatot." MR1 08:44 Talán ez is a betegséggel jár, magam számára váratlanul és ok-talanul lepucoltam teaforralóm 14 éve gyűlt dzsuváját. Fehér lett. Sokszor fogtam festékes kézzel. Idegenkedve, döbbenten nézem. Élet után a halál. Ha én Zelk Zoltán lennék. [Mailem, hogy Schielét szárnyalóbb tehetségnek látom, mint Picassót] Kedves Deske, [...] Valószínűleg pontatlan voltam. Picasso (valahol a "drámai" Guernicát is láttam eredetiben: hol? Londonban?) nem kavarja úgy fel a lelket, mint ezek a Schielék: a kettős kísértetalakok vagy a csontváz-anya a két csecsemővel - de akár az őszi fa, vagy az a félelmetesen gyönyörű "Stein am Donau" (az a címe?) városkép. Ehhez még csak annyit, hogy - bár egészen más eszközökkel - a "mi Mednyánszkynk" is hasonló erős érzéseket vált ki. Lehet, hogy a háború rettenete is benne van ebben? Vagy ...? O.  - Kedves Deske, ...szóval madártej? K. - A helyzet bonyolultabb. Nálam az a mákosguba fedőneve. d. Befőttes üvegeket csomagolok. Marabu véleménye / Népszabadság, (hogy Le Meux-ben is értsék:) 2013.09.06. a szíriai polgárháború rendezési problémáiról, 2013.09.10. a baloldal választások előtti belső viaskodásáról. 14:30. HIRADO.HU-n találtam. 1977-ben indult a Voyager-1. 2012. augusztusában elhagyta a Naprendszert. Küldetését 1989-ben befejezte a külső bolygók - Jupiter, Szaturnusz stb. - megfigyelésével. Óránként 60 ezer km-es sebességgel, azóta is, jelenleg 19 milliárd kilométerre jár. Rádiójelei 17 óra alatt érnek ide. 38 ezer év múlva halad el a következő csillag mellett a Kismedve csillagképben. Arannyal bevont hanglemezt visz, földi hangokkal. Sárga hálósipka által szoktam gyógyulni. Nagy Miklós barátom megörökített. F/2013/241 --- 2013. szeptember 17., kedd --- Egy érdeklődő már élőben is megnézte, előtte most délelőtt a kép fotózása, és átnevezése is, Tűnődő helyett Ékszer műterem - A/13/36 Lehet, azért szappanízűek újabban a teáim, hogy a napokban elmostam a forralót. Se láz, se nátha, se köhögés, se torokfájás, csak bágyadtság, egy kis borzongás és burgonyáspogácsa iránti olthatatlan vonzalom. --- 2013. szeptember 18., szerda --- Alkonyati sikerek. Lám csak. Ezt nem férfiember írta. Ja, a Capa-kiállítást majd meg kell nézni: Kedves Váli Dezső! A sárga hálósapkás fotóját föltette... Hogy maga milyen jó pasi... mellesleg legyen mondva... Gyógyulást kívánva. Tisztelettel T. Mi jut erről eszembe. 1977. 12. C.00657  okos vagyok tehetséges vagyok szorgalmas vagyok tisztességes vagyok van hitem lényegében gazdag vagyok egészséges vagyok és nevetséges vagyok Tulajdonképpen a zoknijaimat is be lehetne számozni. Isten nem pusztít, mondja az Ószövetség, tanítja Barsi Balázs az 51. prédikációjában. Erről (az is) eszembe jutott, csinálnék egy 24. számú fotócsoportot a másik 23 mellé: KIDOBOTT FOTÓK. Ugyanis kisfelbontásban továbbra is megvannak a szerveren. Vicces lenne. Valamennyire tartalmas. Mégsem lehet, dátumra keresésnél, stb. is följönnének, rettenetesen fölhígítva az anyagot. Nem vagyok isten. Majd leszek, tanítja Pál. És ha egyetlen dátumba tenném őket, mondjuk 2062-re? A mű címe elé pedig két Z; legalulra sorolódna, külön. Mennyi lehet; vagy 500 biztos, azt a múlt héten dobtam ki, tán néhányszáz ezen fölül. Nem, nem érdemes. Hív és meséli lányom, valahai garázsuk, későbbi zene-próbaszoba, apának, mostanára Kingaszoba komplett lett. Ablakot múltkoriban vásárolt, és kivágva a falat, beépítette, még párkányt is csinált neki a lánygyerek kívánságára, habarcsból. Most a fűtés került sorra, tegnap. Kisméretű vaskályha üvegablakos, áruházból. Ha látja a nagylány a lángot, hamarább tanulja majd a kezelését. Megbeszéltük a füstcső lehetőségeit, az még hátra van. Aztán azt mondja, közben Vácra értem, Kinga itthon hagyta a három napig írt dolgozatát, viszem utána... - Jesszasz, vezetés közben beszélgettünk? - Van ilyen füldugósom. 14:20 Visszaestem, a fene egye meg, pedig még a nekem kikészített szőlőt is ettem. Ágyban, pokrócba bagyulálva is fázik a két talpam. Zokniban. Kalmopyrin. Megint a visszatérő álom, hogy az iskola legalább utolsó tanítási napjára be kéne engedjenek, valahogy elbúcsúzni. És tűnődtem, mi a különbség egy jól felszerelt amatőr és profi asztalosműhely között. A tokmányba fogott csillogó fúrófejet jól megnéztem. Álmomban annyi, hogy az amatőrnek többet kell rakodni, a profinál mindig minden kéznél van. Fölöltözni, le kell menni ebédért. Aztán vissza a zágyba. Érdekes, az Ékszer műterem címet többen kifogásolták. Akkor visszacsinálom. Egy beteg ember. Ezen számlálom a napokat, órákat, mikor jön meg Kata Felvidékről. Kissé csökkentett a holnapi fejadag, mert egy vendégem beleevett. Szemem se rebbent, igaz, nem is rebbenhetett, épp mákosgubáját ettem a konyhában. Ő meg nézte. Mailben kaptam néhány A3-as szénrajz reprót. Kaszás István, 38 éves, egyedülálló, műkedvelő és ijesztően tehetséges. --- 2013. szeptember 19., csütörtök --- Deske, ijesztően tehetséges műkedvelőket nem nézegetek..besárgulok :-)) Gyönyörű. És hogy teszik lenni? M. Gyönyörű. Hátha még leveszem a sapkámat. 2. Betegségem riasztó fordulatot vett, Ülök a gangon a napsütésben és nem akarok csinálni semmit. d. Egy ilyen forma önmagában istenbizonyíték, mondaná a drága N. atya. Most kaptam, ajándék. Olyan céllal, hogy zsebben tartva kíválóan alkalmas hüvelykujjat csúszkáltatni rajta örökké nyugtalan kezemnek. Hete még a szardíniai parti fövenyben. És ott mióta? fotó: F/2013/242 Még júliusban! kerestek meg. Újságban meghirdetve, hát akkor legyen itt is: ARS SACRA FESZTIVÁL 2013. szeptember 14-22. templomok éjszakája - zene - film - irodalom - kiállítás .......keretében NYITOTT MŰTEREM VÁLI DEZSŐNÉL szept. 21., / most szombat, 10 - 13h. Kértem két segítséget ajtónyitogatónak, kísérőnek. Zoknijaimból lophatnak, kép túl nagy, a feszületemet pedig megint az asztalhoz csavarozom, alulról. --- 2013. szeptember 20., péntek --- Mail, elment Gulyás Gábor volt Műcsarnok-igazgatónak. 2013.09.20. C.12374 Gábor! 2011. június 14-i leveledben '13 őszére meghívtál a Műcsarnokba; életmű-kiállításra. Másfél éve, időpont-pontosítást kérve, írtam: nyugodtan mondd le, ha meggondoltad magad. Idén januárban jelezted, hogy akarod, de az időpont csúszik. Most, elkerülésed után kiderül, senki nem tud róla, ez a Műcsarnok kiállítás-terveiben nem szerepel. Sajátos. üdvözlettel: Ha csak később észhez nem térek, ezt tényleg megtartom, most délelőtt fotó, erről is. Megtagadott műterem - A/12/13, 2012-13, 90x90 cm. Kata végül mégiscsak elzavart/elkönyörgött orvoshoz, mivel hogy nyolcadik napja. Két óra várakozás után a rendelőben megbeszéltük Paál és Munkácsy különbségét (1. látomásos - 2. mindent meg tudott festeni és nem volt mondanivalója a világról), Márai kontra Herceg Ferenc (nagyszabású gondolkodó, bicsakló koordinátákkal - Herceg pássz), és hogy Csontváry máriás képén a kisbaba lábfeje fordítva. Kint ötszázan várakoztak. Nyálkahártyagyulladás, két perc, igyak sokat, nem arcüreg, amit Kata diagnosztizált. Medicinának MEDVEHÁJ, hogy ő nem szereti a gyógyszereket. Én se. Aztán plakátkészítés a kapu alá, holnapra. Kedves L., persze elővettem a Márai 43-44-et (Katánál minden megvan) a rendelő-várakozásban is azt., azért került szóba az orvossal. M. széles látókörű pali, olvasmányos, és minden második oldalon hasra esik egyszer. De hát jó-, ezen átlépünk… (Pl. a gőgje, nem tudom elhessegetni a gyanakvást, hogy az a kisebbségi érzés megnyilvánulása szok lenni. De az meg merről? Kapcsolatban világnézeti bizonytalanságaival? Észrevette, hogy ő ettől gyenge ember?) Kösz az ötletet: d. --- 2013. szeptember 21., szombat --- Egy kezemen meg tudnám számolni, tán tizenöt vendégem volt összesen, igaz, azok tartósan. Reggel sokáig smirgliztem, mire az elsők jöttek, még pirosra át tudtam festeni ezt a zöld A/12/83-at. Aztán már kérdésekre válaszoltam. Jó hosszan. Rutinmondataim elsőre mindig érdekesek. Előkapartam emlékeimből a halála előtti Braque-ot, lesommáztam Picassot, pironkodva a bergeni múzeum hat gyenge Klee-képéről, igaz, hogy a Szindbád-képe... azt meg is mutattam a honlapomon. Egy kis Vermeer, az jó volt, nekem is továbbgondolás a spontaneitás lehetségességéről, nála. És hogy tényleg 05:23. Kaptam egy üveg baracklekvárt. 13:07-kor mentek el, minden jó volt, azon túl, hogy a medveháj még? nem hatott, kissé szédelegtem a végére. Csak négy képet tettem ki, hogy jobb így, a figyelemnek. Aztán egy ny. múzeumigazgatónő előszedetett velem egy csomót, amit én boldogan. Műterem, csend - A/12/83, a kép véletlen lett piros, ezt már ő okozta magának. A nagyonzöldet akartam eredetileg semlegesíteni, hogy eljutok a boldog gazdagszürkéig. Bizonytalan volt a két fontos hely viszonya, az elülső takarócsík, és oldalt a falon a kép. Azon amúgy is rosszak voltak a belső osztás-arányok. A bordó csík rajta sajnálatosan tartalmatlan, semmitmondó. Valamint a kép jobb alsó felén a szignó fölötti sárgás csík is pontatlan volt. Ugyan válaszolt a képkeret sárgás-okkeres színére, de nem tudott fontos lenni, ami nem mondott volna ellen mellékszerepének, csöndességének. A pokróc és a fal (amúgy szép színe és faktúrája) nem volt tisztázott viszonyban egymáshoz, két szférában maradtak. Megjegyzendő, ennyi hibával még bőven tudna egy kép nagyon jó lenni. Ennek nem sikerült. Ez az új változat nekem most együgyű, kedves, és megfelelő. Azt a feketét tubusból, teljes tenyérrel szétmaszatolva, az nagyon jól esett. Kontúrvonala hiteles. A piros csíkkal fontosan beszélget. 90 centis kép, jó nehéz most emelgetni. --- 2013. szeptember 22., vasárnap --- Tovább írtam a tegnapi zöld-piros kép kritikáját, lásd fent. Fotó: ablakom alatti lombok; egy kisebb - nyilván ellenzéki - csoport úgy gondolja, hogy már itt az ősz. Betegség maradt, tünetek is; jól megvagyok velük, sőt, mondhatni javulok, hogy sikerült a katonai hálózsákomat, és egyik fotógépemet (26x optikai zoom) igen kevés munkával elajándékozni. --- 2013. szeptember 23., hétfő --- 05:44 Nem igazán okos ember. De amíg és amikor szeretetben gondolkodik és beszél, képtelen működni részleges butasága. És ez mindenkire igaz. Hoppá, Márai. Nagykaliberű gondolkodó. És szintén akkor nem esett hasra, amikor – - Szia Deske, volt régebben egy mondatod....kb. "hadigépezetemmel elindultam, hogy letegyek egy virágcsokrot az ajtód elé" - valami ilyesmi. Hogy van ez a mondat pontosan? köszi: É. - Fogalmam sincs, a Zsófi-szerelem ideje lehetett, próbáld a keresőben. d. - Megvan, tényleg, C. 01234 B, "motorizált hadosztályommal nekiindultam, hogy egy tollpihét letegyek az ajtaja elé". (a virágcsokor nagyon gyanús volt, és tényleg...) É. Lassan összeáll a kép. Hogy Végh Alpár Sándor a múltkoriban megemlékezett műtermemről a Magyar Nemzetben, most rákérdeztem nála., aztán utána néztem. Tehát műtermi elődeim. A ház 1912-ben épült, Bárczy István (1866-1943) polgármestersége (1906-1919) idején, aki a környéken is több műtermes házat építtetett. Petrovics Elek (1873-1945) Szépműv. Múzeum igazgató - valamikortól lakott itt. Ezt én hallottam egyszer. Őt aztán Csánky Dénes (1885-1972) festő, művészeti író váltotta az ig. székben 1935-ben, valószínűsíthető, akkor költözött ide. (1945-ben külföldre került.) V.A.S. ezt a fiától tudja. Utána közvetlen(?), de a fotó tanúsága szerint 1949-ben már biztosan Diener Dénes Rudolf (1889-1956) élt és dolgozott itt, én özvegyével cseréltem lakást, 1972-ben. Egy szoba, komfort, műterem. Mi – gyerekek okán – 83-ban két szobával bővítettük. A nagy átalakuláskor, szerencsére, ha akartam-tudtam volna, se lehetett megvásárolni, minisztériumi tulajdon. Utánam alghanem fiamé lesz. Alkalmazott grafikus-, designer. 12:14 idézek: VÁLINEWS 2009. szept. 26. Egy harmadik mail-váltás, Izraellel. Megtudtam belőle, hogy Bán Béla itt, a hatodikon a sarokműteremben lakott, tehát a Kónya elvtárs, a Ganz Villamossági Gyár sztahanovistája családja körében kép mégsem az én műtermemben készült, bár a látvány stimmel. Itt Diener Dénes Rudolf lakott, ezt tudtam, középen pedig a kacskakezű Ölmacher Anna, a vérestollú szocreál. művtörténészek egyike, neve már feledésben. 13:01 Újabb adat a a Google-ról. Diener kép 1954-ből!, "Klement Gottwald Gyár". Ez az én látványom is lesz, illetve persze a Millenáris Park; ha tényleg lebontják ezt volt Ganz gyárat eltakaró szemközti irodaépületet. A látvány nagyszabású lesz, megtanulok lesmirglizett ablaküvegen át nézelődni. Fűtésszámlánk majd hatalmasan megnő, északi szél. --- 2013. szeptember 24., kedd --- 08:15 Pedig még csak tegnap kezdtem el. Kissé (nagyon) fáradt vagyok. A 4584 soros fotótáblázatban kell soronként végigmennem, és egy új oszlopba beírni az öt közül valamelyiket: szerzői kópia szerzői kópia: -- szerzői kópia: P1 szerzői kópia: P1-P4 Tüdős B. szkenn De hát ezt az életben csak egyszer kell. Mailválasz Gulyás G. volt Műcsarnok-igazgatónak. Gábor, bő két éve abban a hitben tartasz, kiállításom lesz a Műcsarnokban, én erre két évig készülök, minden más kiállítási lehetőséget lemondok, stb., te közben ezt a tervedet tudtom nélkül elveted, s most ezt írod válaszleveledben:  "6. A magam részéről semmilyen formában nem fogom kezdeményezni, hogy bárhol kiállításod legyen."  Ez a te etikádba belefér? vd. --- 2013. szeptember 25., szerda --- Lányom (38) mailje. Botond: unokám (10). Apóka! Képzeld, Boti kölcsönadta nekem tegnapi hideglelésemkor a tőled most kapott hálózsákot, szinte rám erőltette, hogy aludhatok benne, akkor nem fogok fázni, mert ez katonai. Tehát, tegnap még éreztem, mára már csak az emléke van, a totálisan beazonosítható Váli-műterem, ? la Apó-illatnak, ami kvázi a gyönyörű gyermekkorom illata. Szuper volt, ahogy kibontotta és kiáradt belőle a múlt... Jó éjt! Zsófi Tisztelt Váli Dezső! Olvasván a netes naplóját, látom, nem érti, hogy Gulyás Gábor miért olyan "etikátlan" önnel. Nem lehet, hogy az esett neki rosszul, hogy miután ön múlt év november 26-án a sajtóból értesült a lemondásáról, már másnap levelet írt a Gulyás szerint elfogadhatatlanul helyzetbe hozott MMA-nak Tavaszi Tárlat ügyben? Nem lehet, hogy azt gondolja GG, hogy ha önt ennyire érdekli csak az ő problémája, helyzete, hogy egyből a másik oldalnál fontoskodik, akkor ő sem fog az ön kiállításával törődni? Nem ismerem GG-t, de számomra is furcsa volt önnek ez a tette. Nekem sem esett volna jól, még ha maga ezt esetleg naivitásból(?) tette. Nem biztos, hogy igazam van, csak gondoltam, hátha segítek megérteni a dolgokat.  Üdvözlettel: R. De bizony ez esett neki rosszul. Illetve, levele szerint, hogy jelentkeztem az MMA-nál, ha már egyszer az ő feladatuk lett, tudjanak kiállítás-meghívásomról. (Megkérdeztem, válaszát nem engedi publikálni.) Ma is egyetlen logikus lépésnek tartom. Munkám része. Bocsánat, nem érzelmekről, még csak nem is rólam van szó. Munkáról. Hivatalnok - ügyfél viszony. Most éppen az lenne a feladata, hogy kiállításomat elősegítse. Évenkénti Tavaszi Tárlat ügyben pedig 29 éve mindig minden illetékesnek írtam. Elődjeinek is, neki is. Hihetetlen nagy szellemi kárt okoztak, hogy ezt elsikkasztották. A Műcsarnok erre épült. Nem hogy az érdeklődők, én is alig ismerem a fiatalabb magyar festőket. Köszönöm a levelét: d. Dugovics Titusz előtte megkérdezte a törököt, egyébként te szimpatizálsz a magyarokkal? Hogy vagy két hétig nem volt uszoda, a kórház homlokzatáról lekerültek az állványok, megszépült, valamint helyes kis táblácskák a kertben. Szikkasztott kiflikkel pedig elláttam magam. Kilépve az uszoda épületéből lehet elkezdeni. Végig a parkon, a fák alatt. Figyelmes kezeléssel a hídfőig kitart. Semmi íze nincs. Porhanyós és pompás. Minden napra egy. Étkezés/2 42.500 forint borítékba bekészítve. Jövő héten érkezik az ukrán határ mellől az idei házifőzött-szilvalekvár adagunk. Tavaly 20 kilót rendeltem, nem volt elég, így most öttel többet. Mindennapos reggelink, müzlibe keverve. Étkezés/3 Előrehaladott koromra, meghaladott kóromra, valamint az átadott fotógépre való tekintettel elfogadtam egy dobostorta-szeletet. Meg hogy átrágtam magam a 4584 soros fotó-táblázaton. Már a neten. Amatőr kategóriában vérprofi. --- 2013. szeptember 26., csütörtök --- 2013.9.26. 20:19 email Tisztelt Váli Dezső! A Műcsarnok Nonprofit Kft igazgatója, Medgyes Piroska megbízásából, a Műcsarnok szakmai munkájáért felelős vezető kurátorként szeretnék válaszolni hozzánk eljuttatott levelére. Gulyás Gábor a tavalyi évben tájékoztatott minket, a Műcsarnok szakmai stábját, hogy érkezett az Ön részéről megkeresés, amelynek tárgya egy egyéni kiállítás kezdeményezése volt. A felvetést az intézmény kurátori testülete megvitatta, ám a folyamatban lévő, konkrét előkészítés és megvalósítás alatt álló, előre mintegy másfél év időtartammal megtervezett kiállítási programjaink sorába nem tudtuk beilleszteni. Teljesen érthető szándék az Ön részéről, hogy felkészült egy egyéni kiállításra, de bizonyára tudja, hogy a Műcsarnok az alapító okiratában megfogalmazott elvek szerint, azaz a mindenkori igazgató irányítása mellett, kidolgozott szakmai koncepció alapján működik. Köszönjük jelentkezését, alkotómunkájához további sikert, jó egészséget kívánva, üdvözlettel: Készman József művészettörténész, vezető kurátor Nem tudom, egyáltalán válaszoljak-e, hogy nem osztogattak, hanem fosztogattak. Talán mellékelni kéne GG. fejléces, 2011. júniusi levelét, meghívásom kiállításra. --- 2013. szeptember 27., péntek --- Játék az élet; labda az én térfelemen, válaszom, ez postán, ajánlva, majd reggel: 2013.09.27 html-2013/mucsarnok-2013-09-27.htm C.12378 postai levél Készman József vezető kurátor Műcsarnok Tisztelt Készman úr! Köszönöm a levelét. Egy kis félreértés; engem ugyanis a Műcsarnok hívott meg kiállítani, 2011. júniusban. ('13 őszére; fejléces levél, mellékelem) Érdeklődöm, a Kuratórium mikor dönt az új időpontról. Várom szíves válaszát, üdvözlettel: vd másolat: Medgyes Piroska mb. igazgató Még maradt idő indulásig. Néhány DVD készítése, a topszériából, öreg barátomnak ezek hiányoznak: Egy férfi és egy nő, kb. 1962 Kiskakukk Örs a hegyekben, szovjet 1953 Átkelés Párizson, Jan Gabin, 1956 Hamu és gyémánt, 1957 kb. Éjszaki vonat, 1958?, szintén a nagy lengyel filmek korából A nagy csend, a karthauzi anyakolostorról Tegnap, most együtt fiammal, újra megnéztük a Schielét. Megbeszélve még jobb. Amikor a nagyon kevésről beszélünk..., sokféle megközelítés létezik. Én egy pici cukrot kérek bele. Káoszelmélet: pillangóhatás; a lepkeszárny ver egyet Pekingben, s az egy hónap múlva tornádót okoz az USA-ban. Az aranyművesek mértékegysége a hangyapöcs. Most nagyon belebotlottam. Az A/13/36-ba belenyúltam. És összeomlott. A kép jobb volt, mint amilyen tehetséges vagyok. Próbálkoztam visszatérni az eredetihez, hajszál híja-, de nem sikerült. Már csak egy jó kép. Most másfelé keresek. Ezek a kis különbségek monitoron alig látszanak. Kínlódom; napok óta. Majdnem reménytelen. Minden családban, házasságban stb. van idő, amikor elviselhetetlen-, persze nem én-, hanem a másik. Egy biztos ellenszert tudok; körülményeket nem mérlegelve, süketen és vakon a lehető legkedvesebbnek - figyelmesebbnek lenni a másikkal. Gyöngédebbnek. Segít. --- 2013. szeptember 28., szombat --- Zelk-vers, 1971-75 közötti, különös tekintettel a többet emlegetett Sztálin-kantátájára: FÉNYTELEN Egy őrült pásztor vak kutyája kergeti nyárból hófuvásba jégoszlopokból vert karámba gyapju-vesztett esztendeim – egy puszta fa a pusztaságba csak törzse van már nincsen ága rátekerednek vétkeim. Ilyen és ekkora fáradtságra nem emlékszem, hogy valaha is; pedig ebben profi vagyok. 05:23, vekker, akkor nincs lehetőség ilyesmivel törődni, szoros az idő. Támolyogva fürdőszoba, imaórán ma a 06:08 után 06:37 következik, kocogás a Margit körúton, de csak a lábam visz, féltáv a vízben, kicsit megmozgat, és nem változtat. A dolog lényegén. Ez is Zelk: valami léten kívüli állapot. Ágyba. Ugyanolyan állapotban fél kettőkor föl, Kata sparhertre kikészített ebédje, s akkor ez a Zelk-csoda gépbe, napok óta várja. Jobban látnám a könyvet, ha billenne egy kicsit, fejhallgatóval alátámasztom. Aztán át a szerszámokhoz, kezdett járni az agyam. A képernyőbe ne takarjon be. Az ablak-sarokvasat nagyon szeretem használni. A tizenhatos kartácsszög nagy, tizenkettes huzalszeg kell, épp a múltkor vettem megint félmaroknyit. Szeszes pác, az gyorsan szárad. Olajozni, letörölni. És meglett. Iszonyú dilettáns egy ponton, szégyenszemre, egy belsőépítész észrevenné. Nincs erőm emiatt újra kezdeni, csak konstrukció-esztétika; amúgy hibátlan. Működik. Lassan én is. Kéne csinálni egy teát. De ahhoz föl kéne állni innét. Fölállok. Fél négy. Túléltem. Kaptam fotó. Váli Dezső, érdeklődők körében. A NYITOTT-MŰTEREM napon. --- 2013. szeptember 29., vasárnap --- Életfordulatnak ígérkezik, ha csakugyan lebontják ezt a szemközti molochot. Eddig csak kormányszintű ígéretek, nem láttam jelét. Hanem nézem reggel a házat. Aztán zoom; kicsit közelebbről. Mosdókagylók egy irodában. Régóta tudom, ha társaságban mondjuk a cseh újhullámról vitatkoznak, s ebbe egy házaspár is belekeveredik, a többiek szavaikból semmit nem értenek. Csak a perifériát, ami nekik is szól. Lehet, hogy most békülnek ki éppen, stb. Egy példa: Uszodából jövet, 08:50, Kata még aludt – nehéz napja volt –, én is feküdni készültem. Vasárnap kirándulni kell. Erről (is) szól az üzenet, amit neki hagytam. Lefordítom a látványt: (Nem a virág), a paprikacsutka a NAGY AJÁNDÉK. Boldog, ha olykor magamtól is vitamint eszem. Csak technokrata érdeklődőknek, akik oldalnézetet is tudnak (és akarnak) olvasni. Akkor bevallom, mi volt ez a rondaság a könyvtámaszon. A talplemezen lefelé a csavarfejek kényszerűen kilógtak, s emiatt könyvvel terhelve picit billegett az egész. Hát farost darabka, talpnak odaragasztva, 2. ábra. Nem úri dolog. Délután – észbekapva – síkba köszörültem a csavarfejeket. Már a negyediknél tartottam, mikor rájöttem, ez is fölösleges. A fémlemezeket kell lábnak kissé meghajlítani. 2013.szept. olvasó (402102) = 3538/hó = 118/nap VÁLINEWS; 223. levél J.-nek, Le Meux-be / 2013. október --- 2013. október 1., kedd --- Szülnapkörnyék, XXIX. kötet most a Mammut I-alagsorában 10 perc alatt lefűzve, meg amúgy is, hónapkezdet, hát egy kis visszatekint; tehát: OKT. ELSEJE. 2001. október 1. Szia kedves J.! Utolsó ötössel kezdődő születésnapom! Családtagjaimat arra kértem, időt, és csak időt ajándékoznának nekem. Mikit web-oldalam kezelésére akarom megtanítani. Kata, hogy dobja ki, ami lerakódott a kinti polcokon. Kaptam egy üveg édes likőrt is, nincs szükség rá, kiöntöttem... Egy közös ebédre lehetett csak a családot összevakarni. Zsófiék, Kingástúl, édesanyám. Kinga gagyog, gyönyörű gyerek. Szeret valamit mindig hurcolászni, hoztam neki kuka mellől egy nagy fehér flakont, ülőkének is jó. 2002. október 1. Ötvenes éveimet taposom. Ma utoljára. Délelőtt a Duna-TV jön. Meg fogják kérdezni -megmondták előre - miért festek még mindig műtermet:- Nézze, most megvallom magának. Én gyerekkorom óta, igazából mindig mormotát szerettem volna festeni. De a dolog körülményesnek bizonyult. Tudja, ezek az állatok az Alpokban és a Kárpátokban élnek, föld alatti lyukakban. Gyökérrel és rügyekkel táplálkoznak. Ha sikerül őket megközelíteni, és az egyikre rászólok, most, kérem, maradjon így, a fejét kicsit magasabbra, nézzen az ablak felé, és ne mozogjon... 2003. október 1. Ajánlás A giccs, ha Keresztenfüggőt ábrázolja is, istenkáromlás. Ami egyházművészeti termék ma lakószobák falára kerül, általában elszomorító minőségű. Kívánatos lenne ennek a művészi- és iparágnak színvonalát emelni, alkotóik számára a továbbtanulást elősegíteni. Közérdek. A kultúra (hosszú távon) igen kifizetődő befektetés. Ezekkel a gondolatokkal ajánlom a Bizottság szíves figyelmébe N. pályázatát. Szívélyes üdvözlettel: v 2004. október 1. Utolsó zógenanánnte aktív napom. Holnaptól nyugdíjas státuszban. Megünneplem, harmadik napja rend a fiókokban, a gépben. Meg ötvenegy Illyés verset teszek át magnószalagról CD-re. Legtöbbjét maga mondja, megrendítően. 2005. október 1. Bonyolult és halálos-pontosan szervezett ajándékcsomag az égtől, nyilván születésnapomra. Nem vagyok nyafogós fajta, de 5:23-kor átsuhant, ha ma nem lenne uszoda... Aztán egy ötlet, nosztalgiából a reggelt zsoltárokkal kezdtem. Már ez is. Hónap első napján az első ötből lehetett választani, sok évig így. De most ráadásul rátévedtem az előző fejezetre, Jób könyve (1. ajándék), a végén a boldogító mondatok. Közben belém nyilallt a VÁLINEWS fejléc itt fent látható, végre igazi! megoldása (2.), ami hetek óta... Iszonyú izgatott, s amit soha, emiatt 6.40-kor nem indultam; bekapcsoltam a gépet, negyedóra. Aztán - le ne késsem a haverokat - kivételesen autóval. A zuhany alatt azonban eszembe jutott (3.-4.), bekapcsolva felejtettem a reflektort. A./ Nem kell ma úszni. B./ Nyertem egy órát, azonnal mehetek haza . És az 5. ajándék: nem is felejtettem bekapcsolva. Visszamenni viszont nem lehet, az elektronikus kapu nem enged be a kártyámmal. 2006. október 1. Reggel a Margit utca sarkán reggel végre sikerült elcsípnem az újságkihordót. Különös figura. Tán 55, szálfa, markáns arcú férfi, télen-nyáron széles karimájú zöldvászon rangers-kalapban. Illetve kalapokban. Egyszer kérdeztem, hét van neki, bár van közte kék, farmer anyagú is. Ujjatlan sokzsebes vadászmellény, a kezeslábas is terepmintázatú. Néhány éve postásgurulót húz maga után. Régebben fólia alatt kinyitott pornólapok borították a mellét, a pirosban várakozó kocsik között sétált. De, mint mondja, mára az az üzlet befuccsolt. Láttam már őt kapualj alól kukát kigörgetni, a környéknek amolyan mindese lehet. Tudja a szakmámat, egyszer rákérdezett, ismertem-e a rajztanárát, s véletlen csakugyan, minisztériumi ember lett belőle. Tehát ma megkérdeztem újságos barátunkat, mi van a ragyásarcú köszönő-cigányunkkal, nem látom mostanában. Ugyanitt, a sarkon szolgált, gondolom végső soron koldult, bár én kérni soha nem láttam. Ő is főként a várakozó kocsik között, mindig széles mosollyal, mindenkinek, sokszor kalap emelve. Nekem is. Körülbelül ötven éves. Ami különössé tette, a sötétkék öltöny, hibátlan fehér ing és sötét nyakkendő. Annyiban hasonlítottak, hogy ő is mindig kalapban. Széles baráti társasága, a Közért előtt reggeli féldeci pálinkázás. Néha hetekig egy-egy szerencsétlen küllemű korcs kutya mellette, spárgával hozzákötve, erre zavaros magyarázatok. Elveszett, megtalálták, kölcsönkapta. A mindig-derűje lenyűgöző volt. Egyszer szavaiból úgy értelmeztem, hogy hajléktalan, merthogy ellopták a ruháját, de ez valahogy nem jött össze a mindig-fehér ingével. Nem tudom. Traccsolt, elmentem mellette, némán felé nyújtva kiflimet. Szó nélkül letörte a végét, és társalgott tovább. Utóbbi évben kezdett az arca tönkremenni, és amennyire így futtában meg lehet ítélni, kezdett sokat inni. Mi van vele, nem látom. - Ó, még decemberben meghalt. Ezt aztán a közértpénztáros kisasszony is megerősítette. - Itt lett rosszul, az utcán. Bevitték. - És tényleg hajléktalan? - Igen. - De a fehér ing. - Valaki mosott rá. [...] 2007. október 2. Anyácskámtól (minden bizonnyal) [végleg} elbúcsúzni, a kaposszentbenedeki kolostorba, kocsival. Két unokája is velem jött. 2008. október 1. Tisztelt Uram, emlékezetem szerint Ön néhány éve adott egy interjút a 2000 című (vagy valamelyik másik) lapnak, amiben többek között azt állította, hogy "tökéletesen csak a Jóisten dolgozik, meg a Bródy Sándor utcai zöldséges". Érdeklődnék, hogy  1. Jól emlékszem-e? 2. Mi a megjelenés pontos helye? Tisztelettel Z. 2009. oktber 1. István, egymás között csak Rumcájsz, klubtársunk, most halt meg, gyomorrákban. Beszélgettünk emlékéről a zuhany alatt. Aztán a vízben átgondoltam. A mennyei Szent Lukács uszodában majd Gábor barátommal egy medencében úszunk. Számára a víz 22 fokos, nekem 26. Én ötször gyorsabb vagyok, mégis egymás mellett haladunk, csevegve. Ő a szokott negyed óráját, én a 34 percemet, együtt érkezünk és lépünk ki a vízből. Zuhanyozni fölösleges, a víz nem klóros. A napernyő alól fehér fürdőköpenyben, na, mosolyogva ki integet felénk? Kazinczy Ferenc, térdén laptopja, német nyelvű levelelét fogalmazza báró Deseffynek, [...] 2010. október 1. Minap tűnődtem, hogy a mennyben nem létezik a szám, számosság. Pld. a Szentháromság Egyisten. És most még valami. A Szent Szűzhöz egyidejüleg éppen egymillió kétszázezren imádkoznak. S Ő egyszerre foglalkozik mindegyikkel. Gigászi winchester. 2011. október 1. Virág Judit aukció két hét múlva, megint beadták egy képemet. Régi zsidó temető (csöndes kert) - A/85/17, indul 2,6 millióról, a katalógus szerint becsült értéke 3-5 millió között. Az első percben - Szent Johanna - megrémültem, hogy ez így folytatódik. Merthogy egy tréfalátvány. Onnét volt szép lassan komolyba fordulni. Mutatom. Nagyon jó kosztümök. Meztelen nő is volt. Nagyszerű ötlettel, és pontosan. És volt fenséges pillanat is, amit bizony megkönnyeztem. Öreg koromra megszerettetik velem ezek a színházat? 2012. október 2. Ha ünnep, hát ünnep. 1. A kötelező 44 hossz helyett ma 72, amit eddig soha. Több, mint két kilométer. Baromira untam. És bejött!; utána sokszoros öröm volt kikászálódni a vízből. 2. Történjen valami. Akkor mától fegyelmezetten étkezem. És akkor a mai nap. Dunakeszire lányomhoz a 13 kilós szerszámládámmal. Együtt a boltba, kályhacső vásárlás, aztán nem kis kínlódással/munkával egy vaskályha beállítása, estére próbaüzem, a nagylány Kingának garázsból lett különszobájába. Részem van benne, igazi öröm. De ami a legjobb volt benne – ó, ó – hazafelé kerülőút barátomhoz Fótra, és ehhez GPS-T KELLETT HASZNÁLNOM. Már reggel óta ez járt a fejemben. Valamint fotóanyagom rendezése befejezéseképp elkészült egy megmagyarázom-fájl: foto/eligazodas-adatokban.htm --- 2013. október 2., szerda --- 09:53 Most kaptam, ajándék. Rónay György A KERT A b.-i vonalon, két állomás közt, körülbelül egyforma távolságra mind a kettőtől, van egy kis kert. Mindössze néhány négyzetméter, és a leglassúbb vonat ablakából is mindössze néhány másodpercre látszik. Se tanya, se kunyhó, se őrház nincs a közelében. Semmi, csak ez a kert, tavasztól őszig virágban. Valaki eljön valahonnét, talán kilométerekről, és fölássa a földet. Magokat szór, palántákat duggat. A kert a legnagyobb aszályban is virít: valaki eljön valahonnét, és megöntözi a növényeket. Kút nincs a közelben; talán kilométerekről hozza a vizet, kora hajnalban vagy késő este; mert a kertben soha nem látni senkit. Semmi mást, mint a virágokat. Kié lehet ez a kert ott a sínek mentén: ez a maroknyi virág a le-lecsapódó mozdonyfüstben? Kinek lehet fontos, hogy aki a világnak azon a pontján kinéz a vonat ablakán, tavasztól őszig virágot lásson? Mindenesetre van egy ember, akinek fontos. Akinek az a fontos, hogy a virágait lássák, és nem az, hogy tudjanak róla. Egy Névtelen, aki a világnak azon a parányi pontján évről évre új lapot ír a virágaival egy Kódexba, amelyet még a leglassúbb személyvonat ablakából sem olvashatni tovább egy-két másodpercnél. De aki olvasta, sosem felejti el. Az tudja, hogy van legalább egy pontja a világnak, ahol évről-évre kivirul ugyanaz a kert, ugyanannak a névtelen szorgalomnak a szeretetében. Chagall - Ámos kiállítás "Háború és béke között" Ha kicsit belegondolunk, persze az egész szürrealizmus csacsiság. Mért tudom jobban kifejezni magam, ha megfordítom a gravitációt, a lovacska icipici, Mancika fejjel lefelé lóg bele a képbe. Ehhez vagy agyalni kell, vagy talán ilyennek kell születni. De hát emberek vagyunk, itt minden lehetséges. A tehetség mindenen átlép. Most jövünk a kiállításról. Adódik a tréfa, igen, látjuk, tudjuk, Ámos zseni; jó, jó, de ki az a Chagall. Annak, szegénykémnek itt majd mind pocsék képei. A mentségeket tudjuk, nyilván nem főművek, azok múzeumban, amúgy is nagy a színvonal-amplitudója, hogy túlfestette magát, stb. Hogy valaki nem mély, hanem a felszínen játékos, játszik: OK. Én itt szitokszót: zsonglőrködik. A súlyos dolgaiért Svájcba kell menni, a négy korai rabbi-portréja... Háború borzalmai? Ő akkor az USA.-ban. Nem szenvedte meg, nem is alkalmas rá, nincs tehetsége ilyen szenvedésre. (Ahogy Weöres írja, végigálmodtam és nem vettem észre anyám halálát, két háborút...) Chagall véleménye a háborúról: szakszerűen, lelkiismeretesen elitéli. A hatalmas, hozsannázott, négyméteres képe; ilyet tudott volna még tucatot; komolytalan, kevéssé komponált. Hanem Ámos. Akkor gyenge, amikor valamit – szenvedést, stb. – nagyon meg akar magyarázni. Szerencsére nem túl gyakran. Ugyanis ő aztán születésétől át van itatva ezekkel a terhekkel (tehetség), ehhez neki csak ráadás egy háború, a személyes sors. Látomásos pasi, sokkal chagallabb Chagallnál. Ámos a megvalósult Chagall. A legsemlegesebb témáiban-, még önarcképeiben is. Egyik kis képére mondta Kata, mennyivel jobb, mint a Guernica - ugyanarról szól. Csoda. Most, itthon, visszagondolva, nem is emlékszem külön-külön a képeire. Egyetlen csendes mondat az egész, így együtt, most is beleszédülök. Egyébként a kevesek között, akinek a színei tartalmasak. (Chagall itteni képei mindössze kellemesen színesek.) Gyalázat, múzeumlátogató vagyok, az elmúlt ötvenöt évben képét Magyarországon alig láttam. Pedig főművei közül több pl. itt, a Nemzeti Galériában. Raktárban. --- 2013. október 3., csütörtök --- A mai nap mellékterméke egy régi szerszámunk; infralámpánk rekonstruálása. Foglalatcsere, miegymás. Apró gyerekeink idején volt sokat használatban. Négy kiló homok volt benne, föl ne borítsák. Most a nagyját kiöntöttem, most már csak nehéz. Délután-este Benó-kisfiú nálam fest. Mindent megkérdezett, hogyan szabad, mit lehet. Nagyon tetszett a nyíltsága, és ahogy szervezi önmagát, munkáját. Apukája belesegített egy kicsit. 11 perc. --- 2013. október 4., péntek --- Reggel A/13/53 tovább, aztán Zelk sírjánál, kőrberaktuk gesztenyével a márványsirályt. A mögötte-követ a fotón kénytelen voltam exhumálni, oly igen közeli volt a szomszédság. F/2013/247 A temetőből hazafelé hirtelen elképesztően sárga lombok. Délután Gábor látogatott meg. Új ritmusú életszervezése, gazdag hétköznapjai. Készül a Vasárnapi Újság újabb fejezete. Mailben érkezett hír, Virág Judit október 18.-i aukciójára megint beadták egy képemet; már bizonyos, hogy az a remek fickó, a salgótarjáni múzeum hajdani igazgatóhelyettese meghalt. Az övé volt. Műterem hosszú képpel - A/99/27, 60x60 cm. 400 ezerről indul, "becsértéke" 7-800 ezer. --- 2013. október 5., szombat --- Készek az ábrák Gábor Vasárnapi Újság új, 1882-1883 - fejezetéhez, már a neten van. 1883. 9. VILLAMOS UTCAVILÁGITÁS. Partz rendszere. Az elektrikus világításnak egyik nagy-hibája abban áll, hogy utcai világításra eddigelé nem alkalmazható előnyösen. Az elektrikus fény nagyon vakítja a szemet, ha beletekintünk. Ha pedig tejüveget teszünk elé, akkor erejének egy nagy része veszendőbe megy, több lámpát kell alkalmazni, s ez által drága. Ezeken a bajokon akar segíteni egy filadelfiai feltaláló, Partz rendszere.   13:48 Udvarunkra, ott alant is megérkezett az ősz. Nőnek az árnyékok. F/2013/248 Most kaptam alezredes-vegyészdoktor klubtársamtól. Különös, ahogy a kislány nem a csacsi? póni? szemébe néz, hanem lefelé; talán a ruhájára gondol. Hagyja magát, karja leengedve. És nem mosolyog. Az állat is szokatlanul viselkedik. És lyókívánságunk Katával szívbéli barátnőnk jeles házassági évfordulójára. Illetve annak képmelléklete. --- 2013. október 6., vasárnap --- Na, kitől ezek a gyönyörű (ritmusú) sorok? Mikor az első zuzmara megül a rózsafákon, töpreng az ember, mit tegyen, hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon...    [Zuzmara] És. Súlya, mintha: Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég... (ami mondatnak szintén nincs semmi tartalma, csak csodálatos) Elült az ár. S ma itt a tél.    [Absztrakt ég alatt] Ezt se csináltam eddig, amit tegnap. Jó. (Imaóra végéig csak) a 90. (89.) zsoltárt, nagyon lassan; lassan és többször, több helyről. Minden benne van. A katolikus Bibliában a lábjegyzetet is hozzá. (hegyek = maradandóság) Nem is sokkal rosszabb fordítás, mint a Károli. <> Egyébként ebben az az aranyos panaszkodás, hogy egy nyűg az életünk, ami ráadásul rövid is... Ha nyűg, mért baj, hogy rövid. Reggel öttől fél tizenkettőig fotó-adatbáziskodás. Barátom kiderítette a főbajt életművemnél, hogy a meglévő 3384 fotóból selected 302-ről nincs papírkép, tehát nem létezik. Nem lehet kiállítani. A későbbi nagyításoknál nem lesz lehetőség a szerzői kópiához igazodni. Tehát: a táblázatból a szelektáltak kiemelése >. ebből le a zsidó temetők > ebből le, amiből van nagyítás >. ebből le, amiből csak kisfelbontású fájl van. De mire ez így letisztult... Előnye egy ilyen munkának, rendezés közben előkerültek az össz. félregépelések. Fél tizenkettőkor új típusú feladat. Sajtreszeléket nyomkodni a pogik tetejére, aztán bé a tepsibe.. Dupla szülnapi ebéd, nagyszámú utódaink. Kaptam ezt a fotót is, cock-pit, ide teszem, hogy megőrződjön a honlapon, a gépben. Nem semmi. 12:20 Már kaptam tiltakozólevelet. De hát, könyörgöm, mi közöm ahhoz, hogy amikor ő verset faragott, milyen kellemes volt neki az időjárása. És, hogy ennek ellenére... elképesztő, megrázó. Ki tudja miért. 15:20 Hanga-unoka szerint születésnapom alkalmából így nézek ki. Evvel egyet tudok érteni. F/201/248 Mikitől: A HÁZ ELŐTT A világot már nem érted, s nem tudod, hogy téged itt ki értett. Esni kezd s a sarkon egy kövér asszonnyal trécsel egy kisértet. Nem gondoltam volna: Radnóti. A válogatottban is rövid i-vel a kísértet. Kata fejfáj, esti séta hát egyedül, kellett a délelőtti nagyon feszített figyelmű munka után. Svábhegy kocsival, alkonyodik, Normafa, az édes Anna rét még mindig tele szülőkkel - gyerekekkel. A szembe-úton három férfi, két nő, két babakocsi, egy kerékpár és egy háromlábú németjuhász-keverék kutya sétáltak; baráti társaság, egy kupacban. Hazafelé a kedvelt zúgligeti kerülő, el a Harangvölgy-torkolat, az amerikai követség és volt főiskolám előtt. És a szobában most égett a villany, ahol kb. ötven éve jártam utoljára. Váli nagyanyámék lakták végig az első emeletet a mai Remiz vendéglő fölött. Aztán ahogy szegényedtek, adták el sorra a szobákat a szomszédnak, végül három öreg egy szobában. Megálltam a kocsival, megszólítottam egy pincért, bekéredzkedtem. A szoba ma a tulajdonos irodája. Monitor előtt ült, Miklós bácsi ágya helyén is íróasztal. Három perc, körülnéztem, nem volt megrendítő. Évek óta terveztem, megvolt. --- 2013. október 7., hétfő --- Ki mivel tölti az idejét. Én például evvel, napok? hetek? óta. Most éjfél felé, kezd kész lenni. Kiválasztva a fotóknál 1. a kiállítandók, lista is 2. az archiválandók 3. a lenagyítandók, nincs kópia, 4. válogatott - csoport a monitoron nézdegélőknek [...] Pót-1. a képek alatt: szerzői kópia = létezik szerzői kópia: --   = nincs róla saját készítésű, vagy általam ellenőrzött módon készült papírkép szerzői kópia: P1-P4 = négy szerzői papírkép készült erről a felvételről   II. KIÁLLÍTÁSRA KIVÁLASZTOTTAK // saját + B.P. válogatás: Pót-3. a képek alatt: SELECTED WORK  = saját válogatás SELECTED WORK BY B.P.   = Baki Péter Fotómúz. ig. válogatása, Kiállításra kész anyagok hol: (2013.10): 1. Magyar Fotómúzeum: zsidótemetők, keret nélkül 30x30 cm, kb.30 db. Kilencjárda este - P1/2013/194, 9 db-os sorozat, 52x70 cm/db, keret nélkül 2. Győri Városi Művészeti Múzeum 52 fotó keretezve, keretméret: 50x40? cm. 3. Artchivum Intézet Kilencjárda este - P2/2013/194, 9 db-os sorozat, 52x70 cm/db,keretezve Zsidó temetők keretezve 13 db, keretméret: 50x40 cm. 4. itthon (2013.10.) Kilencjárda reggel - P1/2013/195, 9 db-os sorozat, 52x70 cm/db, keretezve Zsidó temetők keretezve 16 db, keretméret: 50x50 cm. III. MENÜ ? FOTÓ ? VÁLOGATOTT MŰVEK / SELECTED WORKS a MONITORON nézők számára A kiállításra kiválasztottak szűkített változata, néző-kímélendő: csak 16 zsidótemető, (az mind kiállításra kiválasztva BY B.P.) és járdafotókból egy, mutatóba. IV. ARCHIVÁLÁSRA SZÁNVA: ARCHIVÁLANDÓ / BY B.P. = B:P.válogatása, családtört.-hez másé   = B.P. válogatása, idegen fotó V. TŐLEM ELKERÜLT FOTÓSOROZATOK LISTÁJA   ajandek.htm VI. VINTAGE FOTÓK vagyis az elsőéves sajátkezű, vagy a szerző által ellenőrzött módon készült, szignált, adatolt papírképek ügye,  ami ugyebár HUF értékesebb.  Evvel nem foglalkozom, mert  - legtöbbje-, jó néhány bebetonozva az OSZK Kézirattárban, a C. naplómban (lásd menü - 10. C. napló - 13. napló képei).  - utólag nem tudom datálni, szignálni őket, azt a párat se, ami egyebütt van. --- 2013. október 8., kedd ---  Barsi Balázs 17 perces beszédét hallgatom, 40 perc. Közbe-közbe PAUSE, hogyan vonatkozik rám. Igaz, közben a körmömet is levágtam. Ha a mai nap semmit nem teszek abból a hitből, hogy van föltámadás és örök élet, igazából nem vagyok keresztény. Nevetségesen kicsi dolgokat; teérted, Jézusom, megteszem. (BB.056) Szülnapra ajándékozni, ez sohasem késő. Szerintem. Most kaptam: Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad. Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad. Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad. Törd át gátjaid – a világ legyél te magad. Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad. Weöres Sándor    Mailváltás délelőtt. Városrendészeti Parkolási csoport Bp. II. ker. T. Cím. A Lukács uszoda előtt találtam egy magukhoz tartozó Parkolási ellenőr-kitűzőt. 00030 sorszám. Szükségük van rá, vagy kidobjam? Szívélyes üdvözlettel: vd. Tisztelt Ügyfelünk! Kérelmét megkaptuk! Az eset kivizsgálásáról szóló tájékoztatást hamarosanl megküldjük Önnek! Felhívjuk figyelmét, hogy a pótdíj összegének befizetésére vonatkozó határidőt nem áll módunkban panasztétel esetén sem meghosszabbítani! Üdvözlettel: Parkolási Csoport --- 2013. október 9., szerda --- Először reggeli futás közben, a Margit körúton bukkan föl a gondolat. Aztán, ahogy a habokat szelem, már egyre gyakrabban. Lelki szemeim előtt a szárított kifli lebeg. Tarisznyámban nejlonzacskóban; hazafelé a Duna-parti sétányra érve harapok bele. És - ó, emberi sors - rágva (is) mindig valamin gondolkodom, ergo soha nem figyelek rá. Bút enyhít, hogy (emlékezetből) tudva tudom, tényleg semmi íze. Az igazi reggelente kettő lenne. Az kitartana hazáig. Akkor talán. Ma viszont a villamoson – gazdája engedelmével –, megsímogathattam egy ezüst kiskutyát**, cipőmet szaglászta. Csak nyugtázta szakszerűségemet, de gazdája megjegyezte, hogy szereti, ha dolgoznak rajta. - Evvel mindnyájan így vagyunk. **Negyven éve voltam kutyás, a fajtanevét sajnos elfelejtettem. (Most telefon lányomnak, hogy baltafejű ruhakefe; azt mondja : google - kutya - képek.) West Highland White Terrier, vagy talán Skót terrier lehetett. Megnéztem a 33 terrier fajtát. Ajánlott levelem, mindjárt elmegy. 2013.10.9. html-2013/asztrik-atya.htm C.12406 dr. Várszegi Asztrik főapát úr Pannonhalma Kedves Asztrik atya! Mellékelt kérelmemre Erdő Péter érsek úrtól április óta nem kaptam választ. Ezt úgy is értelmezhetem, hogy nem utasította el :-)). Második, érdeklődő levelem után most rá is kérdeztem egy illetékestől; nem biztos, hogy valaha válaszolni fog. Te is fölöttesem vagy (1955. óta benedekrendi oblátus, Kelenvölgyi plébánia, p. Szunyogh Xavér, illegális bencés cserkészcsapat), úgyhogy megkérlek, ezt az engedélyt, ha lehet, nekem (számunkra) szíveskedjél áldásoddal megadni. Köszönöm! szeretettel: (deske) a melléklet neked is kijár! [= a 2010-es katalógusom, benne a Koldus keresztút - B/89/44] --- 2013. október 10., csütörtök --- Most 04:12, éjfélkor keltem, úgy látszik, egy komolyabb náthához ez is hozzá tartozik. Visszaeső bűnös. Kettőig adategyeztetések; a P4/84/01 fotómat 2007-es nyomat és akkor adtam a győri múzeumnak. Nem mindegy. Kettőtől pedig jegyzetelés. Jó barátomék házassági válságban, azoknak egy könyvecske átnézése; másfél oldal lett. Hátha egy picit segít. - ha panaszkodik, meghallgatni; nem feltétlen tanácsra vágyik, hanem megértésre -  tanuljunk meg beszélgetni: két alapvető személyiség típus: 1. a "Holt-tenger" (Abban megreked a víz, nem folyik tovább.) Nincs belső igénye elmesélni, amit átél. 2. "Csobogó patak" bármit lát, hall, öt percen belül el kell mesélnie, ha másutt nem, telefonba. - ha a másik másmilyen, konfliktusos lehet --, meg kell tanulnom alkalmazkodni. - régi sérelmek csökönyös fölhánytorgatása a másfél oldalnyi jegyzet Saját praxisomban kissé más megfogalmazásban jutottam errefelé. Hogy egy ember tán legfontosabb jellemzője a (sokszor maga számára sem ismert, gyakran átgondolatlan, akár abszurd) belső fontossági sorrendje. Amikor a haldokló vénasszony nem enged papot hívni, mert hogy ilyen frizurával – 09:52 - SZERETETNYELV szeretlek, mondta a kígyó, és átharapta a torkát az egérnek. T. - Szegény T!. Hogy magában az évtizedek során mennyi keserűség halmo d. - Szegény ÉN!, hogy magában mennyi humor van! Sajnálom, hogy nem értett. Biztos a nátha! T. - Mért, egy kígyó is lehet náthás. d. 10:11 - Deske, hú, de jó volt Maga az öregasszony-példával! (Szavamra, semmi közöm hozzá.) Viszont szembesített valamivel: mi az én fontossági sorrendem azután, hogy elment mindenki, aki a legfontosabb volt. Egy biztos: nem édes önmagam. U.i.: ne haragudjon, hogy terhelem a saját hülyeségeimmel.) A. - Kedves A.! Elnézést hogy válaszlevelemmel terhelem, tudom, hogy maga olykor fogcsikorgatva és tisztességesen másokat szolgál, és másokért él. Nem akartam volna levelemmel zavarni... d. - Bocsásson meg: ezt most nem értem. Ha netán arra vonatkozna, ahogy én most érzem - hogy t.i. a továbbiakban ne "terheljem"(= idézet a Magáéból) a leveleimmel, írja meg... A. - Az ellenkezőjét. Saját lelkét ne zavarja meg a folyton fölös mentegetőzésével. Örülök, ha ír. Értem, hogy mindig egy kis aggódás, mert ismeri saját – egyébként – rámenős pedagógusságát. d. - Az életben senki nem fogalmazta meg ilyen pontosan (beleértve magamat - mit szól ehhez a gőghöz?) az én - talán egyik legnagyobb - hibámat, bűnömet, szenvedéseim forrását. Most lehet, hogy a Teremtő üzent nekem. Talán a legjobbkor - vagy legalább is nagyon jókor. A. - :-))) d. 10:35 - Kedves Deske! 1. Senki nem tehet róla, hogy milyen a génstruktúrája, miféle neveltetést kapott.  2. El kell jutni oda, hogy megbocsássuk a másiknak, hogy különbözik tőlünk, 3. Egyik barátom válasza a kérdésre, Mi kell a jó házassághoz? ezt válaszolta. Nyelni, nyelni és nyelni. Mindegyikben van valami. Azért darázsfészek a téma, mert kívülről belenyúlni egy kapcsolatba nagy óvatosságot kíván. Üdv: N. - Köszönöm, én is kissé aggódva nyúltam ilyenformán bele. Én a fentieket úgy fogalmazom, hogy olykor elkerülhetetlen, sőt zseniális módszer problémát szőnyeg alá söpörni. d. 2013. júli. 19. Deske, lányunk az esküvőnk után szinte azonnal megfogant. Testvérkéje évek óta nem akar. Nagyon szeretnénk, ha jövőre már kettő születésnap lenne... S. 2013. júli. 19. Imaszándékom lesz. d. 2013. okt. 10. Tegnap az orvos megállapította, május végén várható az érkezése. Köszönöm. S. Hogy házunkban is megvalósult a szelektív szemétgyűjtés, alkalmazkodom. Asztalomnál ülve a taknyos vécépapír a jobb-hátranyúlva-tartályba, míg a gurigája a papírokhoz, baloldalt, az asztal alattiba. Két tekercs egy nap alatt. Nem kellett volna – bárha túlöltözve – a hűvöskés Margit-szigeten, a szokott padomon Bernáth Aurélt olvasni. De mikor intim kis karcolatai Csók Istvánról, Nagy Baloghról, Petrovics Elekről, Szabó Lőrincről. Az én világom. És a napi egy szárazkiflihez betegen is jogom van. Lassan utánpótlásproblémák. Baromi jól dolgozom, fotó adatbázis, nyakig sálban. És túrabakancsban. Melegeb. Csak egy B-vel, mert annyira azért nem. Baráti mail, Kieselbach aukció, október 18., Mariott szálló. Mozaikterv - angyalos - A/74/18/2B - képem, vegyes technika, 39x176 cm. Készült: 1974 - 1979 - 2013. Indul 400 ezer, becsérték: 600e - 1.2 millió. Egy meghalt ösmerősöm hagyatékából a Hospice Alapítványhoz került. Ők szóltak nekem, hazahoztam, átfestettem, restauráltam, csináltam hozzá keretet, és üvegeztettem. Azt ki is fizették, nem is számítottam rá. Mindketten nagyon jól jártunk. Mi mindenre jó egy ilyen táblázat. Nézem a fotók ügyeit, kiderül, egy barátomnál sokmillió HUF értékű vintage fotóm. Amiből ugyan nem nagyon lesz pénz, legfeljebb később. De azért ez jó. Tökéletesen megfelejtkeztem az egészről. A rendezés befejezéséhez közeledik. Sajnos. --- 2013. október 11., péntek --- Igazi ágyi beteg, főleg sok alvások, meg minden. De azért megtetszettem magamnak fogmosás közben, F/2013/250 Ruha teszi az embert. Meg a sapka. Meg befejeztem ezt a pórollllhatatlanul fontos magyarázkodást a Kedves Utókor számára. Minden fotó alá bekerült linkként a honlapra: eligazodas-adatokban.htm Már elküldtem szakértő barátomnak, lektorálni. Ezt a fontoskodást Magyarász Imre festő-, első mesteremtől tanultam meg, Óbudán, 1960-ban, egyetlen perc alatt. Kissé sebesen teregettem ki neki mappából új olajképeimet a parkettra. Rámdörrent, ha te nem becsülöd, mért becsülje más. Deske, nehéz ügy ez a házassági tanácsadás. Hívők számára tán egyértelműbb, el kell viselni mindent. Magam elég nehezen, és nagy áron tanultam meg a szőnyeg alá söprés leckéjét; egyszer csak kidőltek a szekrényből a csontvázak. Persze nem a pitiánerségekre gondolok, hogy miért a polcra tetted a sót, ha az asztalon a helye, stb. Ezekből csak ritkán van válás. Bár ezek a kis dolgok gyakran a mélyen megbúvó problémák helyett kerülnek elő. Ha nincsenek alapvető alkati, kulturális stb. fundamentális különbségek, akkor csak a megbeszélés és egyeztetés segitHET. De mi van, ha pl. nem jó a sex valamelyiknek? A nők nagy része csak eltűri - kb. 60% -, merthogy neki kötelessége... szóval nem olyan egyszerű. De a szőnyeg alá: jobb ha a pormacskákat zavarja. U. --- 2013. október 12., szombat --- Kedves Deske, Jancsi és Juliska összeházasodtak. Jancsi szerint a nappali fala színének sárga lenne a szép. Juliska szeint kék. Akkor milyen legyen? 1. sárga 2. kék 3. lila 4. csíkos 5. dobjanak föl kockát 6. ne legyen fal Nos? üdv.: L. Mail Le Meux-be, 18 lett a fiú, távoli (de nem csak tiszteletbeli) keresztgyerekünk. Minden nap dolgozunk érte. Barátunk, Stephan! Születésnapodon (is) gondolunk rád, életedre, sorsodra. Ami Istennel túl a te kezedben van. Küldünk egy fotót. szeretettel: K+D  ___________________________________________________________________________________________ A fotó nem saját; NN. Megfigyelendő, a bácsi két cipőorra egyvonalban. Áll. Vagyis kivár. A mamuska észrevett valamit, és kíváncsi rá. A férje nem. A kép talán a házasság problematikájáról is – segítően – sok mindent elmagyaráz. Mindenkivel tudatom, átaludtam a napot. Ágyban. És majd meggyógyulok. Egyik orvosom Genfben, a másik Firenzében. Klári azt mondta, egyek Aspirint. Eszek. Kata azt mondta, lámpázzak. Lámpázok. Magdi néni, hajdani gyerekorvosunk, hogy rumos tea. Na, azt nem. Bernáth Aurél esszéje az absztraktról, 1947, és a szocialista realizmusról, 1950. Olykor vaskosan téves alapeszméivel csodálatos kulturáltan építkezik. És taktikus tapintattal. A múzsa körül. (Válogatott írások a művészetről.) Szépirodalmi kiadó, 1962. Fiam: Jobbulást, Apó! Holnap jövök, hozzak valamit? - Öt kiflit. Ugyan van hat, de szeretek dúslakodni. Kiszárítva eláll a fonott kosárban, körkörösen. Betegen fölmegy napi kettőre. A fene egye meg, mért kell a körkörösent rövid ö-vel. Ízléstelen. 21:55 Deske, írd hosszú ő-vel. Létezik költői szabadság. Vonatkoztasd magadra. Mondd azt, hogy ez vers. Citromot ajánlottak már? Jobbulást!  S. És négy kép a háborúról. --- 2013. október 13., vasárnap --- Szellőztetni kell. Időnként. Ott lent a fák újra sárgák. Isten mosolya. Megengedetten állóhelyzetben gyönyörködöm bennük kis időre. F/2013/252-254 Ezt a Zelk-verset tulajdonképpen havonta ide kellene tenni. ZUZMARA Mikor az első zuzmara megül a rózsafákon, töpreng az ember, mit tegyen, hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon. De tudja, fájni fog soká, mert büntetlenül nem lehet szeretni, az ész végülis megadja magát, ha majd a szív nem s nem akar feledni. Mert zuzmara a rózsafán, mert varjuszárnyak árnya hull a hóra. A nyári tücsökcirpelés most ér a csillagokba --- 2013. október 13., vasárnap --- Valami kapcsán felületesen átfutottam a képernyőn a 2000 óta-olajképeimet. Nem gondoltam volna, nagyságrendben kéttucat jó munkát dobtam ki, tévesen. Még mindig jó arány. És még mindig sokkal jobb, mintha az ellenkezője, ha engedékenyebb lennék. Délelőtt félbetegen kép tovább, A/13/42, csak olyan félbeteg féle. Ízléstelen lenne félbetegen igazán jót, nem?! --- 2013. október 14., hétfő ---    talán erről beszél Hogy egy fotónak a forint- de szellemi! értéke is nemcsak minőségétől függ, közhely. De hogy festményekkel is ez a helyzet, ahogy itt Bernáth Aurél elmélkedik erről-, ez átgondolandó. Éppen másodrendű munkáim kapcsán. Látogatóban vagyok egy barátomnál. A falon kis Ferenczy-csendélet függ. Nemes kis munka ez - mondja barátom. - Tudom, nem jelentékeny mű, sőt kevés Ferenczy-képet ismerek, mely ilyen igénytelen volna, de azért még ez is míly üdülés a szemnek. Valóban az volt. Csodálatos dolog - gondoltam - hogy ez a semmitmondó művecske (egy gipszszobrot ábrázol kék háttér előtt) még a maga igénytelenségével is meg tudott ütni egy olyan hangot, amely tisztán és őszintén cseng. Sőt, ha egybenéztem a szobával, kiharcolt magának egy jelentékeny pozíciót. Közben egy ötletem támadt: - Tegyük föl, hogy ezt a kis képet egy ma élő ismeretlen festő beküldi kiállításra. Kipenderülne az első pillanatban. Az altiszt nem tudná elég gyorsan kivinni. Szolgáljon vígaszul Ferenczynek, hogy ilyen előfeltételek mellett a pesti Giorgione-arcképnek is ez volna a sorsa. Ez a feltevés azért is hiteles, mert nemcsak ismerjük a zsüriket, hanem magunk is gyakran vagyunk zsűrik tagjai, tehát nyilván mi is így tennénk. Ami elgondolkoztató ebben a feltevésben, hogy a műalkotásoknak valóban több arcuk van. [pl.] Századok élményvarázsa fonja körül a festő nevét,máris előlegezett bizalommal lépünk a műve elé... Bernáth Aurél: A múzsa körül / Jegyzetek a művészetről 1948 (Valami sejtésem volt egy virágcsokor nélküli szoborról. Utána néztem. A képet Ferenczy kettévágta. Ezúttal vaskosan tévedett.) http://ferenczy-mng.blogspot.hu/2012/04/egy-venusz-szobor-nyomaban.html Egy mosoly jóbarátaimnak, Gödöllőre, Fótra, Dunakeszire, a Márvány utcába, a Körtérre. Kecskemét-Óbudára, Zuglóba, Budaörsre, itt balkézre a szomszédos szobába, és még sokan mások. 3,5 perces film a YouTube-on. http://www.youtube.com/watch?v=I-Yi-WGG-6c Délután értesítés, hogy szereplek a készülő belsőépítész lexikonban, és okosabban teszem, ha én adok be magamról valamit; adatokat, alkotói hitvallást, meg négy képet. Tudják, hogy én nem a szakmában. Délután - este fotózás, tizenkétszer ugyanazt. Mert a három festmény mellé egy bútor is, a móka kedvéért. Hoppá, mi lenne, ha csak ezt küldeném???!! Négyszeres méretben szerepelne, mert 24x24 centit adnak. Palettaasztal - G/60/01 --- 2013. október 15., kedd --- Keserves délelőtt, kivételesen magamról kellett írni valamiket a belsőépítész lexikonba, hitvallás, meg hogy miket csináltam, mettől meddig. Ha én azt tudnám. Ehhez persze egy portré is kellett... Megpróbáltam hirtelenjében valamit összeszedni nekik. Pl. ez adat leírásától kifejezetten viszolyogtam: << 1958-tól C. napló kézirat, 12.410 gépoldal / OSZK. Kézirattár >> 2. Képeimet harminc évig nem engedtem végleg külföldre; merthogy a mi gyerekeinknek, unokáinknak szánom. 3. teljes oeuvre-katalógus: deske.hu az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában 4. 2013. októberig készült festmény: 2098 leselejtezve: 1094 _____________________ itt az egész Reggel a rádióból, félfüllel, hogy mától kötelező a CO-riasztó gázfűtésű szobában. Ismerem, 17 ezer. Lementem venni egyet, de csomag ruhacsipeszt hoztam, ne repüljenek el figyelmeztető papírkáim nyomtalanul az asztalomról. Kék-zöld-sárga-piros. A riasztó-boltos is hallotta, és csak iskolákban kell föltenni. A műterem jól önszellőzik. És egy szomorú valóság, Kata a tegnapi filmben az apácák között AZONNAL fölismert két neves amerikai színésznőt. Utánanéztem, Sister Act 1992, Broadway-musical. Kata szerint így is jó. Tulajdonképpen. --- 2013. október 17., csütörtök --- Az új konyhásnéni kissé szűken méri, úgyhogy egy B. napló: - Maga olyan bőven osztja nekünk, hadd adjam egy könyvemet köszönetképpen. Lóhalálában (de miért) egy elvben kiállítható fotóanyag kiválasztása, printre előkészítése. Egy képhez 24 oszlop (adat) tartozik. Az adatbázis jelenleg 4397 soros. Van vele munka. Szabadjon egy parányi részletet: szerzői kópia  létezik szerzői kópia: -- nincs róla saját készítésű, vagy általam ellenőrzött módon készült papírkép szerzői kópia: P1-P4 négy szerzői papírkép készült erről a felvételről SELECTED WORK saját válogatás SELECTED WORK BY B.P. KIÁLLÍTÁSRA KIVÁLASZTVA + minden zsidó temetős felvétel = Baki Péter Fotómúz. ig. válogatása // a többi fotót kizáró UTASÍTÁST nem lenne helyes adni, később új szempontok is fölmerülhetnek ARCHIVÁLANDÓ  ARCHIVÁLÁSRA KIVÁLASZTVA, dokumentum, családtört., stb. okokból másé idegen fotó Csak a kisegítő magyarázatot (ez itt csak töredéke) 14x printeltem ki, mindig híve, hogy már tökéletes. Amíg egyáltalán rájöttem, hogy táblázatban áttekinthetőbb. Áttört bennem valami gát, hogy a minap felfeslett fekete pénztárcámat fehér cérnával javítottam. Noha volt fekete is. Ahogy Ottlik szabadságérzülete, ahogy 1957-ben három lépcső közül választhatott a Lukács tetőterasza felé. Tán négy százalékra saccolom szabad akaratunk területarányát. Deske, hogyhogy négy százalék szabadakarat??? Hogy jött ez ki? F. Szeretne Ön ma este Bach-ot fuvolázni? Szeretne Ön férfi lenni? Szeretne Ön holnap Brazíliában lepkére vadászni? Szeretne Ön holnap két hónappal idősebbnek lenni? - hát, valahogy így. d. --- 2013. október 18., péntek --- 05:57 Most olvasom. Ilyen egyszerű. Ha a jót elvesszük Isten kezéből, a rosszat miért ne vennénk el? Jób 2.10 Ha a jót elvesszük párunk kezéből, a rosszat miért ne vennénk el? Valamint És ültek vele hét napon és hét éjszakán a földön és nem szóla vala egyetlen szót sem egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma. 09:23 Deske, a korlátok közötti választás lehetősége, mely önként elfogadott, és vállalható kötelességeken, és felelősségen alapszik. Ez a szabad akarat. Nem parttalan vágy, és esti gyermekmese. L. 14:25 Kedves L.! Csakhogy az ember misztikus lény, és nem racionális. A Mester nem véletlenül mondta: „Nem tudjátok, hogy milyen lélek lakik bennetek.” Tényleg nem tudták. Mi se tudjuk. Cselekvéseink kilencvenegynéhány százaléka ösztönös, ha tagadjuk ha nem.  A. Virág Judit-aukció ma este. 22:10 Kedves Deske! Véletlenül tudom, mert szándékosan ott voltam. A kép címe (szerintük) Műterem hosszú képpel. Kikiáltási ára 400.000, Leütési ára 900.000 forint volt. Továbbra is kellemes hétvégét kívánok. A. [Műterem hosszú képpel - A/99/27] És futtában a gangon egy fotó. F/2013/256 Amúgy 120 fotó 19 adatának bejegyzése. És észbe kapva nem egyenként, hanem csak ezt: aaa. És majd egyszerre cserélem. Ha tudom, ennyi papírmunkával jár, soha kezdek fotózni... Napok óta, éjjel, nappalllllllllll. . --- 2013. október 19., szombat --- Ferenc pápától: Szükségünk van reverenda és fátyol nélkül szentekre. Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaikkal sétálnak. Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek. Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik… Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket... Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és Ipod-ot használó szentekre. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot.… Legyünk hát ilyenek!" (A „Mi canto es oración” című honlapról) Kedves A.! Azt gondolom, nagyon felszínes leegyszerűsítése az emberi létnek ez az összefoglalója... az ember racionális, érzelmi és ösztöni hatásokkal él, ezek egyikének, vagy kombinációinak keveréke és persze a körülmények határozzák meg döntéseit. Ráadásul itt vannak ezek a velünk kapott alkati sajátosságok, melyek óhatatlan egyik, vagy másik irányba tolják el a mérleget. Ha ég a ház, független lelki alkatomtól eloltom a tüzet. Szerelmi állapotunkban, a hormonok burjánzásakor, hajlamosak vagyunk az ösztöni és érzelmi parancsainknak engedelmeskedni. Hitünk, neveltetésünk és a civilizáció folyamán elfogadott társadalmi normák pedig a keretet adják mindennapi életünkhöz. Mindezeken belül, döntéseinkben persze meghatározó az érzelmi vonulat. DE csak ezek figyelembevételével, egyedi meghatározottsággal. Ám, az ember képes arra, hogy a saját maga által, megszabott és vállalt korlátok között élje meg a szabadságát, az akarati szabadságot is. Persze, ez nem statikus, és tele van következetlenséggel. Ettől emberi. Például. Tudom, hogy az ajándékba vitt süteménybe nem illik beleenn i -racionális. DE tudom, hogy akinek viszem, nem haragszik majd meg mohóságomért - ösztöni. Ha csak bolondos lelkünkre hagyatkoznánk - de jó lenne néha - ébredéskor racionális énünk nagyon háborogna! L. 07:08 Válaszom L-nek: Aha. A. 10:51 Szia Deske! Jópofa gondolat ez a 4 százaléknyi szabad akarat, de azért egy kutya és egy ember között a különbség nyilván nem 4 százaléknyi, hanem egy egész világ. H. Valami tévedés folytán hetvenegy éves. Kaptam prosztata-csökkentő gyógyszert, FINASTERID-TEVA, napi egy tabletta. Az útmutató szerinti leggyakoribb mellékhatásai: a nemi vágy csökkenése, impotencia és az ondó mennyiségi csökkenése. Valamint ne szedje, ha terhes, vagy fennáll a teherbe esés lehetősége. Hogy a hajnali misék megszűntek, félúton csak három percre azért betérek. A szélfogó-előtérbe, orromat az üveghez nyomom. A templomhajó színes üvegablakai nagyon magasan, üres tér, hajnal, ilyenkor fenséges derengő félhomály. Ma ott messze elöl a szentélyben fény, az oltárkövön a ferences sekrestyés fráter csuhában terítőt vasal. A múltkor penitenciának azt kaptam, nézzem meg, mit írnak a Google-ban a keresztről. Tanulságos volt. Délelőtt unoka focimeccse Dunakeszin. A piros a miénk. F/2013/257, 600 forintért vásárolt fotó. Délután pedig a Vár alatti Sziklakórház a két unokákkal. Mi is régóta tervezzük. Csoportban, óránként, szakszerű vezetővel. Tanulságos. Világháborús relíkviák, a háború alulnézetben, négy dimenzióban. Teljes szobaberendezések, bábukkal. Egy órás program. Minden nap 10-20h. Véletlen éppen nálam néhány fotó az unokáimról. Itt Botond már a pálya szélén, dühösen, lábsérüléssel. Lerúgták a második gólja után. Azért dühös, mert kikaptak. F/2013/258 --- 2013. október 20., vasárnap --- 04:25 Informatikus barátom harmadik módosító utasitásom/könyörgésem után tegnap éjjel befejezte, és most megvan ez is, a hiányzó, a szabályos opuszjegyzék / VÁLINEWS-képeinek jegyzéke. Öröm. Eddig 4780 illusztráció, van közte maradandóan érdekes. Eddig is lehetett a menü / 15. válinews–képek alatt keresni: szóra is; Kinga, indián, esküvő, vagy csoportra, szerzők szerint, helyszín szerint, évszám szerint, stb. De az nem opuszjegyzék, szabálos, sorrendes, rendes. Eddig – bárhogy töröm a fejem hajnal óta –, igazi okát nem találtam ez új táblázatnak, ha volt is, elfelejtettem. Persze, egy táblázat persze a priori jó. Talán annyi, itt minden együtt, és az utolsó rubrikában az URL is. H/01/05/04 2001.05 Váli Dezső fotó 15. család Miklós ballagásán F/01/09 Esztergom Váli Miklós iras/news-fajlok/j2001.05/image007.jpg Oly igen megköszöntem informatikusom munkáját, hogy azt az utolsó forduló után nem volt hova fokozni. (+ ment a mailben egy kedvenc Marabu) Hát: öröm köröm korom örömpörkölt körömpörkölt Ó, ó. És evvel meg is lett találva az opuszjegyzék oka. Ezt a viccet az URL-jével lehetett a 26 ezer fájl között megtalálni. És egy próba a másik rendszerrel, a MENÜ /15. válinews-képek alatt, szóra keresve "A/13/15" ez jön fel: Tegnap 20, ma már 22 hossz a Lukácsban, javulunk; hosszú idő maradt ki. Bár a hideg zuhany még csak fokozatosan. Majd. Tüntetést kellene szervezni, a transzparenseken Várady Szabolcs-versidézettel: Mondjak valamit... ha már beszélek. (Sajnos mégsem egyes szám második személyben írta, ahogy emlékeztem.) Egyáltalán nem a közéletre gondolok. Közbajra. A kíméletlen locsogásra, ami szeretetlenség. A szómenés. Nekem is figyelni kell. Újabban megint gyakrabban kell. Ébredek fáradt! lábbal, toporgok-taposok rajta egyetlen percet; segít. Tán tíz éve csináltam, keretlécekből. Negyven centis talpmasszőr, bevált. Íróasztalom oldalán tartom. 13:53 Deske, jó ez a legutolsó festmény-kép. Tán Műterem taposóval a címe? E. 16:10 Ritka, úgy tudok örülni, mikor valaki ilyen periférikus, de megcsinált  minőséget észrevesz. Ezt kilencszer fotóztam le. Köszönöm. d. Mireille Mathieu-t hallgatom a YouTube-on. (Húsz éve) a föld legszebb asszonya (volt). De én most látom. --- 2013. október 22., kedd --- Három mondat kerül a fotókhoz: FOTÓNEGATÍVOK adatai, tulajdonosai:   MENÜ: 06. fotó // photos NAGYÍTÁSOK adatai is:                            MENÜ: 12. opuszjegyzék / fotó opuszjegyzék TULAJDONOSOK szerint:                        MENÜ: 12. opuszjegyzék / művek tulajdonosai ABC-ben   Milyen egyszerű. Hogy ez csakugyan így; dolgozom rajta tegnap reggel kilenc óta, közben éjjel három órát aludtam is. Néhány száz adatot kellett erre-arra rakni, úgy értem, óránként. Közben kaptam ajándékba két mákos rétest (versenysúlyomat tartom, nem szabad benne hetesnek lenni). És most, kedd, 12:49, megvan a három táblázat. Nagyszabású játék, közben nehéz órákkal, míg fölfedeztem a 2006-ban B. által számomra kiépített logikai kényszerpályák működését. Ezt egyszer kell megcsinálni az életben; most megvan. Az egész. Valamikor szeptemberben kezdtem. Fölcserélhetetlen élmény, mikor (én tudom, honnét indult) valami lépésről lépésre így letisztul. Közben itt elmúlt ez a gyönyörű október. Akkor most át kéne építeni régi bőr övtáskámat, hogy lötyögjön benne a mobil. Nem nézek tévét, nekem ez új és fantasztikus. Egy régi gyűjtőm hídmérnök, bankigazgató és Ironman-es, azt a szférát ismerem, de ez! Rokob József nyerte Észak-Olaszországban, a Garda-tó környékén a világon először megrendezett harmincszoros Ironman-táv versenyét.   114 km. úszás 5400 km. bicikli 1266 km. futás. Harminc nap alatt. A második szintén magyar, Szőnyi Ferenc, 2:02"h. később ért be. A harmadik, egy svéd, húsz órával később. 21 indulóból 8 ért célba. 2013. okt. 19. Népszabadság Rózsafüzér, futás közben. Ma hirtelen ötletre megpróbáltam az Üdvözlégyet saját szavaimmal. Nagyon más, ezáltal. És tényleg oda kellett figyelni rá. Aztán a víz, először a teljes 44 hossz, egy hónap után. És ez nem azért hősies, mert-, hanem, hogy eszembe jutott egy módosítás, rettentően mentem volna vissza a két monitorom elé. És lábadozva, MA MÉG NEM LETT VOLNA KÖTELEZŐ. Úszás. Túlfáradtan szinte mindig feltűnően! jól megy. Erős és pontos mozdulatok. Ki érti ezt. Akár hogy is nézem, megdicsértek. Vagy annak veszem. Ironman... az exelltáblák örökös navigátora. R. Informatikus őrzővédőm, barátom sajnos megint rám bízta, mennyivel honorálom újabb szolgálatait, különös tekintettel a NEWS-képek megalkotott opuszjegyzékére. Hajnal, ülök az asztalomnál, OTP direkt, mennyit küldjek. Végül: "62.475 HUF, HÁLAPÉNZ" Úgy néz ki, váratlanul lesz egy kiállításom egy galériában, itt, Budán, novemberben. Délután fordult így a dolog. Elvben nemigen akartam volna, a nagy kiállításra várok. Majd most erre gyorsan festek néhány képet :-)). Este lefotóztam egy képaláírást, és kitakartam mögüle a képet, kellhet. Egy másik változat itt, balra. --- 2013. október 23., szerda --- Deske, igen, akár dicséretnek is veheti, a táblázatcsinálásnak legalább van értelme, a maga számára legalább. Az ironmanek nekem a gyufaszálból parlamentet építőket juttatják eszembe. Kik az igaz ironmanek. A maga édesapja, a kis pokrócos batyuikat napról-napra más zugba cipelők, az árvaház kapuját leső árvák, hátha egyszer valakinek ők is kellenek, az AIDS-es afrikai gyerekek, a megerőszakolt állapotból gyermeket szülő nők, a munkanélküli hat gyermekes apák, soroljam még? Egy hónapra - egy évre gyúrni a testet-lelket a dicsőségért?  hova lett a világ dicsősége? R. Igazi női prakticizmus. (Egyébként az élsport kétezer éve a szórakoztatóipar eminense). d. - Délután megyek az Oktogonhoz, csatlakozni a Békemenetbe, honleány leszek. - Én addig honlap leszek. Október 23. Ünnep. Hősiesen vettem egy dobostortát úszás után a büfében, és megettem. Sőt. Ülve. Egy mondat az ironman-es interjúból: Ha tudtam volna, hogy ez a győzelem ekkor médiafelhajtással jár, elém engedtem volna Szőnyi Feri barátomat." Ezt a negyven évemet átívelő történetet H.G. Wells álmodozón lebegő modorában kéne megírni. Egyszer utcán valami földöntúli csodálatos illatot éreztem, azóta is beazonosíthatatlan. Aztán tíz évenként hol itt, hol ott újra, ámuldozva örültem neki. Húsz éve megszólítottam egy lányt a villamoson, Calandre kölni, Kata meg is vette Olaszországban, aztán elém libbent, de fölkészületlenül főtt krumpli szagát éreztem. Hanem ma reggel újra, szembe úszott velem, a falnál meg is állítottam a kiasaszonyt. Házi főzésű jázminszappannal zuhanyozott. Bioboltban kapni. Nem lesz meg soha. A mennyországban, reggelente. A kiállításomnak lehetne címe, most divatkényszer: NEM VESZÉLYES, NEM ART INKÁBB HASZNÁL, MINT ART Van nekem egy jó húsz éves utcai ismeretségem. Többször írtam is róla, az öreg cigány a szomszédból, két trafikja van. Vagy volt. Egyszer azért szólított meg, mondanám meg, lehet-e valamiféle segélyt szerezni az Önkormányzattól, ő 56-os veterán. Többször mesélt magáról, hogyan vett a fiainak fehér Mercédeszt, azt meg is mutatta, a járdán állt, hiteles; meg hogy a felesége elhagyta egy százkilós mészárossal, az asszony is kövér, milyen lehet a szerelmi életük. Hogy évekig katona is volt, tán századosig fölvitte, ma, mint 56-os, már tábornok. Személyi igazolványát is megmutatta. Később meghalt a felesége, özvegyen maradt, és fiaitól is külön költözött. Remek figura, ünnepekre mindig megjelenik díszegyenruhába öltözötten. Most az ünnepségekre indult. Amúgy civilben reggelente szokott errefelé csoszogni, fehér pincsikutyája hosszú pórázon. Velőtrázóan hatnak együtt. Ma engedélyével lefotóztam, háttérben a mi házunkkal. F/2013/260 Száz módot próbáltam a munkaközi gyorsjegyzetek elkallódása ellen. Mintha ez beválna. Parafafal lenne jó, nincs rá hely. --- 2013. október 24., csütörtök --- Informatikus barátom az éjjel mégis megtalálta azt a rejtett kódhibát: - Profi, maga mindent megtalál! Volt nekem 7 évesen egy csodálatos kék! üveggolyóm. Elgurult. Ha véletlen-- - Dóri kis golyói általában a kanapé alatt szoktak lenni. De néha a konyhapult alatt. - Köszönöm! Délelőtt veszek egy kanapét. Hátha. Persze az ötlet egy Capek novellából. Az utolsó ítélet. Amikor a kilencszeres gyilkos meghal, a mennyben a tanács elé kerül. Nem az esküdtszék elé, ahogy elvárta volna. - Miben érzi magát bűnösnek? - Semmiben – felelte Kugler dacosan. - Hát akkor vezessék be a tanút – sóhajtott a elnök. A bíró sóhajtott, mert az Atyaisten most sokat fog beszélni, aztán többször rá is szólt, hogy térjen a tárgyra. Merthogy ő valóban elbeszélgetett a rablóval. Azt is egyeztették, hogy nem kilencszeres gyilkos, csak nyolc, egyik áldozata túlélte. - Mindenható Isten – kezdte az elnök –, az Utolsó Tanács önt tanúként idézte meg. Lévén ön a legigazmondóbb, a bíróság eltekint a megesketésétől... csupán arra kérjük, a tárgyhoz tartsa magát, és ne térjen ki olyan részletekre, amelyek nem törvényellenes jellegűek. ... A legöregebb bíró alvásra rendezkedett be... És Isten mesél: ... az ötödik és hatodik áldozata egy öreg házaspár; baltával verte őket agyon, és csak tizenhat koronát talált náluk, pedig húszezer koronájuk volt elrejtve. Kugler felugrott: - Kérem szépen, hol volt elrejtve? - A szalmazsák alatt, felelte Isten – Ott tartották az öregek a pénzüket, amit uzsorával és zsugorisággal szereztek... Akkor éppen csonthártyagyulladása volt, és valósággal őrjöngött a fájdalomtól. Sokat szenvedtél te, barátom!... - Miért gyilkolt? - Azért amiért mások is – felelte Isten –: haragból, pénzsóvárságból, megfontoltan és ötletszerűen, néha élvezettel, néha szükségből. Nagylelkű volt, néha segített az embereken. Jó volt a nőkhöz, szerette az állatokat, és megtartotta a szavát. Adjam elő jótetteit? - Köszönöm – felelte az elnök –, nem szükséges... Tárgyalás közben a részletek, Kugler kérdezi: - A húgom? Most éppen mit csinál? - Cérnát vásárol a Vlčekék boltjában. Egyszer, hatéves voltál akkor, egy üveggolyót vettél ott; mindjárt az első nap elvesztetted, és sehogy se tudtad megtalálni. Emlékszel, hogy bőgtél dühödben és fájdalmadban? - Hová gurult el az a golyó? – kérdezte Kugler mohón. - A lefolyócsőbe az ereszcsatorna alatt. Most is ott van, barátom, harminc éve már. A földön most éppen esik az eső, és a golyócska ott ugrál a hűvös, csörgedező vízben... - Tanú úr, szíveskedjék a tárgyra térni. Negyven éve hordom ebben a kínai szerkezetben a diákmenzáról ebédünket. Hibátlan. És összekészítésénél negyven éve figyelmeztet, hogy keveset tudunk a világról, igen óvatosan ítélkezni. Lábosai 70 milliméter magasak. Illetve az egyik 78, rakodáskor fékezve keresni kell, alig megkülönböztethető. Az kerül alulra, több levest kapunk. Na már most, milyen ország ez, és milyen gondolkodásmód, ahol egy nagyszéria tervezéskor ilyet találnak ki, hogy mindössze nyolc milliméter különbség. Európai gondolkodással ez értelmetlen, aránytalan. Tizenkettedik hónapja éhes. Ma is vettem hat kiflit, hat nap hazafelére. Mikróban kiszárítás után kerülnek 3. sz. asztalomra, körkörösen, fonott kosárkájukba. De annyira vonzanak, le kellett takarni. Névleg a por ellen. Tegnap mesélték a Klubban, az értelmiségi XI. kerületet Klebersberg Kuno hozta létre. Magasszínvonalú iskolákat, gimnáziumokat, szerzetesrendeket telepített az addig mocsárkörnyéki peremvidékre. Ami egy réteget odavonzott. A galéria belső burkolata-falfelülete ki-be ugráló kis márványlapok, több színben, képek mögé tűrhetetlen. Hogy majd nekem eléfeszítenek egy fehér vászoncsíkot. De hogyan megoldható ez tizenöt méteren, az nem fog menni. Ezen eltűnődtünk. Mailem másnap. Nem kéne függőlegesnek ilyen hosszú, de különben rossz a látvány aránya. --- 2013. október 24., csütörtök --- Miki vagy két év után megkapja a diplomáját, elfogadták az időközben letett nyelvvizsgáját. (Angolul készít filmjéhez muzsikusokkal interjúkat) A fotót nézve könnyes lett a szemem. Öregszem. F/84/02 --- 2013. október 26., szombat --- Az első ütést Steinbecktől kaptam, még kölyökkoromban, hogy milyen rohadt gazdag vagyok. Ez a mai is erős, sírdogáló néni a Lukács-kertben, padra teregetett, kirakott motyóival; egy élet végkiárusítása. Maradjon asztalomon, figyelmeztetés. A monitor előtt kéne hagyni, hogy mindig zavarjon. Mondják, az ellenzékiek megint hajbakaptak az Októberfesten. A nagy összefogás idején. Marabu megörökítette, jobb szélen Orbánnal. Hívom húgomat a pannonhalmi szerzetesi öregotthonban, hogy mit csinál. Kölcsönkapott egy vaskos kötetet 1956-ról, nagyon sok verssel, azt írja ki magának, golyóstollal. - Mért nem írógép? - Azt már nem tudom kezelni, nem találom a betűket, öreg vagyok [alzheimer kór]. - Mondtad, szólsz, nem jössz föl hozzánk? - Most nem, sok lesz ez az írás, majd. Ez is még Lukácsból hazafelé. Kidobtak egy irodai lámpát, jó lesz az unokáknak. Csak nem volt talpa. Most már van. G/13/29. Evvel el is ment a délelőtt. Tegnap Kata este beszámoltatott, mi mindent csináltam aznap. Elmeséltem. Aztán fogmosás után a szobájába; ja, és átfestettem négy képet. Még ebédig lefotózom őket. --- 2013. október 27., vasárnap --- Ó, de rég volt hajnali köd a Margit hídon, jó. Igazi ünnepi vasárnap. F/2013/261 Délelőtt a szentendrei új épületbe költözött Ferenczy-múzeum. Édes napsütés, a főtér környékéről is kitiltották az autókat, az utcácska közepén asztalok, tortaevő olaszokkal. Először tájékozatlanul a főtéri épületbe mentem. Onnét irányítottak visszafelé, a patak fölötti hídon is túl. Egy kertben álló kúria-jellegű épület, elegánsan megcsinálva. Tán hat terem a Ferenczy-családé, a mestertől két fontos mű, Valértól néhány érdekes, valamint három terem Noémitől és Bénitől, engem ők kevéssé. Hófehér padló, önműködő üvegajtók, jó világítások. Külön terem kiállítás a Nagybánya utáni első szentendrei festőnemzedék munkái, nagyrészt ismeretlenek, joggal. Egy szinttel lejjebb viszont a későbbi csapat, egészen máig, ez nagyon jó. Barcsay, Miháltz, Ámos, Anna Margit, Vajda, Bálint Endre, Czimra, Modok Mária, aztán Konok Tamás, Deim, Wahorn, F. Zámbó, Szikora. Utána a ház előtti padon kissé el is aludtam. Szerencsére épp értem egy induló HÉV-et, nem késtem az ebédről. Kata Dunakeszin unokákat pásztorolt, ő hamarább ért haza. Előző nap mindent megfőzött. 1. A ház 2. Szeretjük Ferenczy álmatag látványát 3. Egy fontos Ámos 4. Egymás mellé tették Modok Máriát és Czimrát, mindkettő 1932. Két általam nagyon kedvelt nagy művész, akik itt összecsattantak, később egészen más útra tértek. Modokra ugyan igaz, hogy nagyon jó, és minden korszakában hasonlít valakire. Nekem evvel együtt. Ez egyhetes történet, a FÚGA-kiállítás a Petőfi Sándor utcában, a Széchényi Akadémiás építészek munkáiból. Az okosak három dögös fotóval, a kevésbék hangyabetűs tervhalmazokkal. Cs. Zsófi erre meghívott, és nem véletlenül, az ő anyaga alighanem egyedül nekem szólt. Nekem aztán szólt. Amúgy eléggé ügyetlenül válogatott akvarell és rajzsorozat, főleg veszprémiek, ahol akkoriban éltek. Mint a fölírat mondja, mindez nosztalgia, merthogy a hatvanas évekből. Amikor mi két évig együtt. Reggel Sárospatakról indultam autóstoppal Veszprémbe; látni őt néhány napra. Hol én kértem meg a kezét, hol ő az enyémet, soha egyszerre. 66-ban elhagyott, persze majd belehaltam. Tán mégis szeretett. Neki is a feladatai voltak a fontosabbak. ...tudom, hogy nem tud meleget adni nekem, hogy mindig nagyon kínlódnék vele tudom, hogy megmaradt önbizalmamat is elvette volna tudom, hogy nem voltam számára nagyon fontos tudom, hogy nem hozzám való, férfibb férfit kíván, én pedig nőbb nőt tudom, hogy majd' mindig gyűlöltem is akkor hát mért jövök meg a főiskoláról -- ha látom -- mindig sebzetten, megfáradtan? 1966.12.   C.00102 Egyedül még élő én, aki ezeket a modelljeit ismerte, a Náncsi nénit is. Ezt a veszprémi utcarajzot a rég eltűnt Posta utcában alighanem mellettem ülve csinálta. Maradó emlék. Érettebb volt, jobban rajzolt, utánoztam. Két 64-es rajzom, itt balra. B/64/05 és B/64/08. Mindkettő veszprémi. --- 2013. október 28., hétfő --- Ma reggel hazafelé láttam egy kétcopfos öregasszonyt bolond lehetett két varjú károgott a Széna téren megkívántam és vettem egy sajtos rudat százhetven forintért jaj, mire való ez a világ Uram irgalmazz Addig összevissza próbáltam egymásba dugdosni a kisjack-eket, aztán sikerült egy nagyon egyszerű kapcsolási sémát megtalálni, fölrajzolni. Onnét már csak szerkesztési kérdés volt, hogyan tudom a két-két hangszórót + a fülest rádióra-, kontra PC-re átkapcsolni. Hogy kidobtam a könnyűzene-táramat, megnőtt a Bartók rádió szerepe. S azt érdemes jobb minőségben. A tegnapot pótolandó, ma délelőtt ketten egy óra a Normafánál, a Svábhegy-gerincen. Ez a levél nem akar meghalni, igaza van. Ez a feladata. Az utolsó töltényig. F/2013/262 Még egy kép a Svábhegyről. A kicsIk hátán a felirat: HEGYVIDÉKI ÓVODÁS VAGYOK. VIGYÁZZ RÁM! Fentebb írtam egy csodás illatról, vagy negyven éve kísért, fel-feltűnik az évek, évtizedek során. A minap mintha ez, hát leszólítottam az asszonykát a medencében. Háziszappan, jázmin. És már meghozták; megszereztem. A Bali szigetről hozták, ejha. Ó, ha a vágyaink beteljesülnek. Büdös, mint a dögvész. Szemétbe. És valaminek vége van. Mióta uszoda, huszonhárom évig minden reggel a Török utcában – rejtetten vágyakozva – el, az én szerszámboltom előtt. Egyszer rég megdícsértem őket, Budapest legszebb kirakata. Férfiember kétféle; ajándékba könyvet / szerszámot lehet neki adni. Időnként betértem, otthonosan. Sajnos (majdem) minden eszközöm megvan, amire szükségem van. Azok a gyönyörű kéknyelű fogók. Olykor egy félkiló kartácsszög, keretezéshez. Elveszett, kiesett a táskámból egy csavarhúzó útközben, tragédia. Valamit meghozattak számomra, a fúrófejhez megsúgták, gyenge minőség. Kiállításaimról tudtak. Könyv dedikálva. Mindketten szeretjük a pacsnit, egyszer találtam egy boltban; vittem. Megbeszéltük – mikor ilyet terveztem –, ez az újmódi házisütésű kenyér nem az igazi, mert nincs neki rendes héja. Volt két láda a pult előtt, a százforintos. Igazi csodálatos koszos szemét mindenféle. Férfi-turkáló. Négy fénycső-gyújtótekercsem onnét – egy vendégem csodálkozott, hát ez minek –, szkennelésnél szorítják az üveglapra a papírt, könyvet. Most nyári alkotóházam idején zártak be, júliusban valamikor, számomra váratlanul. A bolt azóta mintha földrengés után, térdig hulladékban, megrázó. Szombat reggel viszont tárva-nyitva, betértem. Konténert vártak. És elmondták történetüket. Szobamérleg, nem kell? Hangszóró, porszívó, fúrófejkészlet tucatjával, ez az irodai lámpa, hibás csiszológépek, alkatrészek... viheti; megy a szemétbe. A semmi és a minden találkozása, a mohóság és rezignált legyintés. Újra nyit a szomszédban, sokkal kisebb négyzetméteren, ha sikerül. A jövő tavasszal. Barátnőm nehéz problémával. Érdeklődöm. - Sajnos újra napirenden, és ez fátyolként lebeg-- Z. - Úgy elmúlik (majd), hogy egyszer ebéd után nevetgélve fognak beszélni róla. d. - Igen-igen – ha megérem –, amikor valaha nulla tudással mentem vizsgázni, arra gondoltam, de jót fogok ezen röhögni nyugdíjas koromban :) Z. - Nem biztos, hogy megéri [68 éves], akkor is így lesz. d. - Na, most jól megnyugtatott. A különbség, többek között, hogy maga életművet épít, én meg családot. Ők az én excell tábláim, tubusaim, vásznaim. Z. - Nem a táblázat a lényeg, az a kerete a tartalomnak. d. - Igen, köszönöm – Z. --- 2013. október 29., kedd --- Harmadszor fotózom az újakat. Ennek örülök Műterem, ünnep - A/13/18   Elkészült Gábor új Vasárnapi Újság képei - 1884 -fejezete. Egy ábra belőle. Ladik ácsolás tömjén-fenyő törzséből. A nagy fehér ember kezéből ezúttal hiányzik a szekerce. A fejezet: h12-30 --- 2013. október 30, szerda --- A fene egye meg, az illatos nőt kellett volna megvenni, nem a jázminszappant. Elüldögélt volna itt a műteremben. Deske, az illattal sincs másképp, mint a festékkel: egy a helyén lévő szienna-maszat gyönyörűsége alapján, én majd sziennával alapozok egy táblát, és ...,  - nincs recept. K. Kedves Deske, az igazi jázmin illóolaj egész más, mint a vacak szappanban a szintetikus vacak szaganyag... számomra is ez a legmámorítóbb illat. A szappant én is szagoltam, semmi köze a kettőnek egymáshoz. P. Deske, azt írod: Büdös, mint a dögvész. Szemétbe. Na de a festéket is alapozott farostra kened, nem tubusban nézed a képet. Szappannak, parfümnek farostja a női bőr, alapozója a veriték, meg a többi olaj a bőrön. Szeretettel U. Egy doktorandusz hölgy CSEND ügyben akar velem konzultálni, hogy a képeimben... Gondolom, kéne egy definíció. Nyilván nem az a csend, amikor festés közben nem trombitál-dörmög Louis Armstrong itt a műteremben. Legyen ez?, az elvégezett és elvégzendő feladatok egyensúlya. Apó, a csend a lélek megérdemelt sziesztája. Vagy: egyensúly, harmónia, rend. A. Külső Zuglóba kellett érte menni. Javíttatás után objektív-teszt, nem tréfa. Nem vitás, a 200-as zoom rajzol a legjobban. Evvel el is ment a nap: Illetve még valamit csináltam. Az öltözőszekrényekben újabban fogas alig, állítólag lopják. De hát valami kell. Ablak-sarokvasból ruhakampó, kalapáccsal, majd flexszel formára igazítva. Ez a sarokcsiszoló új szerszámom, csak néhány éves. Kicsit félek is tőle, dúvad. Keramitkockát kellett formára vágnom a fürdőszoba közepén a lefolyónyílás köré, ahhoz vettem. Zuglóba-útközben betértem egy kínaihoz, hátha; és csakugyan találtam valamit. Sárga kosárkaféle, két darab. Hogy sok éve zsebbe került az évtizedekig nyakamban zsinóron lógó jegyzetfüzet, – fotógép a helyén –, most kemény borító kell neki. Kata adott ugyan ételdoboz fedeleket, de a két oldal számára kétféle színű akadt. Kék + lila. Hát lecserélem, néhány nap, és eldől, melyik szín a zsebbevalóbb. Mailben kaptam: Weöres Sándor: ÖNKARIKATÚRA Hárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomat ki érti meg? Egyikünk bölcs, mint a kő és éppoly rideg, hideg. Másikunk nyárspolgár és langyos-meleg, akár a szörp a nyári napon. Harmadikunk dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon. Poharak, csuprok, kistányér, nagytányér, nálam is ez a sorrend a mosogatásban. És akkor jönnek az evőeszközök. A konyhaiakat kevésbé szeretem, hosszú nyéllel; bonyolultak, és nagyok, kilógnak a tálból. Merítőkanál, kis rugóformájú hab-, vagy micsodaverő. Valami galuskaféle szokott beleragadni. Ezeket előre veszem, kissé kelletlenül, lenézve őket. A mai napig. Mert hát ez méltánytalan velük szemben, ez diszkrimináció. Meg kell adni a tiszteletet nekik is. Csak a kötelességüket teljesítik. Aztán már a mezei kanalak-villák, békességben. Lábosok legvégül. --- 2013. október 31, csütörtök --- Ma leszegett fejjel hazafelé. Hátha látok egy 6-os gömbvasat eldobva. Már tegnap is tudva tudtam, csak nem vallottam be magamnak (ismerős?), az a meghajlított uszoda-kampó förtelmesen ronda. Egy ilyet gömbvasból kéne. A környéken sehol egy lakatos. A lépcsőházban megvilágosodás: padláson kell keresni. Lám. Egy festőhenger nyele. Illetve hengertelen nyele. Satu, nagykalapács, ütlegelés. Az elsőt alighanem elméreteztem. De nem adjuk fel. 2013. okt. olvasó (405805) 3703/hó = 119/nap előző levél összes levél VÁLINEWS; 224. levél J.-nek, Le Meux-be / 2013. november --- 2013. november 1., péntek --- Ősz a gangon - F/2013/263 Ismét többször, mostanában bőven vekkeridő előtt, hajnalban ébredek. Bevallottan boldog órák, teljeskörű szabadság-érzet, többletidő, lehet dolgozni, nem úgy, mint napközben, amikor a reguláris munkaórák, mind a tizenhárom, ebédidővel. Amit még soha reggel, ma magam elé, a lámpafénybe: Kim Hjonhi (1962 –): Kémek iskolája. Másnak tán nem újdonság az ilyesmi, de nekem a krimik - detektívregények kimaradtak. A szerző robbantotta föl 1987-ben a Korean Air Lines 858-as járatát, 115 halott. Ezt a könyvet háromévenként elolvasom. . A kisasszony szakszerűsége; repülővezetés tudományától a három férfi leküzdéséig mindent megtanítottak neki. A vizsgán 15 kilométert futott, egy másikon behatolt egy "idegen" nagykövetség épületébe, föltörte a páncélszekrényt stb. A tanulóévek hétköznapjai. Külországi útjai. Végül még Happy End is; halálra ítélik, de az államelnök megkegyelmez neki, ennek mindig megörülök. Megkerestem a Google-ban is, a nevét így is írják át latin betűkre: Kim Hyun Hee. Mailváltás délben - [...] ma délután eltávolítom magam hazulról. Nehéz a halottak napja, homokba dugom a fejem, és mozi-- T. - A halottak aranyosak. d. - Minden halottal egy soha nem pótolható világ tűnik el, és a hiányuk - nekem - nem múló. T. - Én vagyok az öregebb, hamarább fogok velük találkozni. Közös síelés, közös játszóterezés... d. - Hogy ki mikor, nem tudjuk; amit ír, az csak az emberi számítás. T. - Én speciel emberből vagyok amúgy éhes és éppen news-író. d. ___________________________________________ HALOTTAK NAPJA az én halottaim mind élnek csakugyan húsz kilométeres körzetben körülöttem bankkártyával és telefonnal igazán halott hároméves kislányom akinek játékkutyát varrtam még farkát öltögettem elöl ő már simogatta igazán halott óvodás kislányom hazafelé csak annyit mondott úgy vártalak halott kislányom rárakott iskolatáskával az volt a véleménye nagy szalság az egész az er betűt még nem tudta halott lányom fekete körömcipőben halott a már munkába induló élő egereket kellett földhöz csapnia a sasok számára most hetente beszélünk telefonon ilyenkor is négy gyereke lóg rajta halott a kisfiú aki kétévesen ecseteimet nézegetem régi fényképeimen évente ötször forgat Nyugaton halott az az építészlány menyasszonyi fehérben az én asszonyom is lehetett volna itt lakik a várkerületben negyedik éve özvegy már halott apám Paul Klee mert elfelejtettem igaz Giorgio Morandi nagyon is él halott az evezés augusztus tizenhatodika óta utoljára kétpárevezősben a Hajógyári öbölben egyetlen forduló a többihez már fáradt voltam halott Assy kutyám pedig az bernáthegyi volt elajándékoztam azt is ki él itt egyáltalán de halottaim által vagyok gazdag és ők is gazdagabbak általam és ez így van jól Hogy utoljára arra néztem, Kata ablakpárkány-kiskertje megint átalakult. F/2013/264 --- 2013. november 3., vasárnap --- Indulok uszoda, mindenki alszik. Előszoba, rémülten torpanok, mi mindennek kellett itt történnie. Hogy a cipők így, döbbenetes egysorban. A négy unokák. P.s. Óvatosan megtudakoltam. Minden rendben. Csak Kata igazította így, utánuk. Katával üzlet: bajban lévő barátnőjének 10 ezer HUF megajánlva, ha ma délelőtt nem kell nekem is állatkertbe. (Évek óta készülök, amúgy.) Unokáknak beígérve. Egy opusz-táblázatba gabalyodtam bele. Mintanagyapa. --- 2013. november 4., hétfő --- Aha. Szóval elmentek az unokák. F/2013/266 Kedves Deske, a unokák-témakörhöz: -Gyerekek! MIABAJ???? Miért ültök ilyen csöndben, és csak néztek magatok elé mogorván....? -Felnőttet játszunk... H. --- 2013. november 5., kedd --- 04:56 Megjött az életművem a nyomdából, százvalahány fotó. Most jön a java, beszámozni, egyenként beírni opuszjegyzék, szereplésnapló. Azt fogják szerepelni, hogy odaadom őket a Fotográfiai Múzeumnak. Első lépésben ehhez egy háromméteres asztal. Henyélés felfüggesztve. Már három hibát találtam. 08:40 Tegnap barátilag hozzám vágtak két meggyel dúsított mákosrétest. Visszavonhatatlanul, ellenállhatatlanul. Az egyenleg megóvása érdekében ma muszáj kenyéren és vízen (pirított kenyéren és cukros teán). Van egy pótolhatatlan barátom, aki ebben nem ismer tréfát. Megkérdeztem, a Halotti beszéd versem mely minőség az én korlátaimon belül. Betenné-e szűkebb válogatásomba. <> Úgyhogy az önfilmet-, a versbeolvasást innét sürgősen levettem. A filmtárban megmarad, minőségtelenül is informatív. 08:56 henyélésre ítélve. Sajnos kiderült, az opuszjegyzékbe és szereplésnaplóba előre beírtam már mindent. Jönnek a műtárgyak-adatok, írom, százával. A rendszer magától helyezi el és át, ahova kell, opusz-számaik alapján. A rendszer tökéletes. Tehát ember számára alkalmatlan. Vagyis hát... Ma ütköztem bele igazán. Egy nyolcjegyű kódszám egy tagját – ami többszáznál majdnem elkerülhetetlen –, mellégépelem, egy adathalmaz örökre elveszhet. Ha a képet címével jelzem és Margit helyett Mrgit nénit írok, nincsen baj. --- 2013. november 6., szerda --- Szűkebb és tágabb környezetem-, az egész világ fölös tárgyakat halmoz. Joguk van hozzá. Úgy is lehet élni és meghalni. Három oka szok lenni. - evvel foglalkozni nincs időm - még jó ez valamire - valaha kellett De miért terhel ez engem, semmi közöm hozzá; fegyelmezetlenségem. Lehetséges védekezésem, ma éppen Illyés összes versei három kötetét fogom elajándékozni. Hazugság a léte. Húsz éve megvan, de még az Illyés-válogatottal se végeztem. A mennyben – remélem – jut idő elolvasni. Vagy a Gyulával fölmondatom magamnak. Délelőtt A/13/47 tovább, és még talán tovább is – volna, de halaszthatatlanul eszembe jutott, övtáskámon a mobil fedele helytelen. BŐR-doboz műterembe, kicsit világosabb színű darabot találtam neki. Kétszer rontottam el, beleszegecseltem a derékszíj futása helyére, stb. Végül estig 53 folyócentiméter könyvtáramat ajándékoztam szét. Maradt 64, szépirodalom. Kedves Deske, bocs, halálára készül? U. Is-is. Bár az már megvan. Opuszjegyzékem az OSzK szerverén. Napi lélekrendezés. És beszereztem egy fél üveg kökénylekvárt. Képért. d. --- 2013. november 8., péntek --- - Deske, És beszereztem egy fél üveg kökénylekvárt. Képért. Ez azt jelenti, két kép egy üveg kökénylekvár a cserekereskedelem áraránya. Mondd csak, hány literes üveg kökénylekvár lehet ez? Üdv: L. - Egy. Nos?! Annyi módosítás, hogy barack legyen. d. - Reggel kibontottam. Igazi barack volt. Lám-lám, ilyen a szerencsém. :) L. - Bontva jobb. Az bizton nem romlott. Jöhet. d. 10:54 Egy magam számára is váratlan történet. Dolgozom rajta. A G betűnél tartok. 750 email-címemből a halottakat kihúzni: - Miki, kérlek, csináld meg nagyban ezt a meghívót, pdf-ben. Amúgy mi a véleményed erről a logóról, felülírva a deske.hu-val? d. - Külön nekem erősebb a két jel. Együtt zavar, hogy nagyon máshogy van megrajzolva a kettő. Hahó! M. - Köszönöm! Itt azt kellett megoldanom, hogy az érdeklődők mellékesen, de kényszerítően megkapják az infót, hogy vásárlási szándék esetén hogy lehet engem megtalálni. d. 2013. november 09., szombat --- Kiállításra előkészületek mentén ilyesmivel is el tud menni jó két munkaóra; mutatom. Makett; a negyedik betűtípus, próbanyomatok, stb. Meg evvel is: Dél-Svédországban és Gödöllőn az arra rászorulók már meg is nézték a kiállítást... Hja, a technika. Megérkezett Asztrik apát úr válasza – mivel Erdő Péter atya április óta nem válaszol – tőle kértem imaközösségünk számára lakáson történő szentségimádásra privilégiumot. Kedves Deske! Köszönöm az invitálást! [kiállításodra] Itt vannak kedves és engedélyt kérő soraid is asztalomon, amire még nem adtam választ. Lakásod, egyházjogi tekintetben domiciliumod, Erdő bíboros úr joghatósági területén van, semmiféle engedélyt nem adhatok, erre csak ő illetékes. A lelki összetartozás nem katolikus egyházjogi kategória, ergo nem létezik, főként jogalapot nem ad engedélyek adására. Ancilla [húgod] jól van, igen kedves és derűs. Barátsággal köszöntelek és megértésedet kérem. Asztrik [Egy kis csúsztatás: nem lelki rokonságra, benedekrendi oblátus-voltomra hivatkoztam] Kedves Deske, november 15-én este munkában, sajnos nem lehetek jelen a megnyitón. Sok sikert kívánok a kiállításhoz, barátsággal: L. Köszönöm, a (belső) siker már biztosított. Szeretem ezeket a képeket. d. Szia Deske, köszi a meghívót, örülök, hogy lesz kiállításod. (Sajnáltam, hogy nem írtad a netre, hogy hogyan jött létre.) F. Ezt az új érát a Prófétában valami nagyobb közös tárlattal akarták nyitni, de rajtam kívül senki nem vállalta, amíg el nem tüntetik ezt a lehetetlen és zavaró márványdarabokból rakott falat. d. Ma a levelezések napja. 2012. február 8-án írt levelemre megérkezett New Yorkból a hosszú, és igen szívélyes válasz, Kata régi kollegája; hogy elnézést, most találta meg, spam közé keveredett a levelem. Kiállítóhelyük nincs, de érdemben gondolkoznak a dolgon. A tavalyi levelem: New York, Magyar Kulturális Központ Igazgató Kedves ... ! Ezt a levelet nem írhatja meg helyettem más, az élet ilyen. (Jávor) Katától hallom, Maga került a Ház élére. Sokáig fotóztam román és magyar zsidó temetőket, kiállítás is, két könyv is lett belőle, az egyikben e témájú olajképeimmel együtt. Szívesen kiállítanám maguknál. Postán, egy borítékban elküldhető az egész. Most 16 darab van itthon, de többet printelni nem gond. 30-34 cm-esek, paszpartúzva két 40x40-es üveg között lehetne falra tenni. Nagyon szeretem New Yorkot. Már jártam, mecénásaim jóakaratú gesztusából. Öt nap nyitástól-zárásig a MET-ben... De ha ez nem is jön létre, kiállítani kell, ez a dolgom. Úgyhogy szívesen. És egy másik lehetőség, ez is akár borítékban. 89-ben kértem az akkor már más nevű Munkásmozgalmi Múzeumban betekintést két háború közti koldusfotókról. Kezembe adtak ötszázat. Ezekből válogattam össze a Keresztutamat. A képek fölé egy megbocsátás-témájú szöveg került, kisfiam keze írásával. Ez is többször szerepelt már, és itthon van. 14 print, 45x32 cm-esek. A honlapomon minden fotóm is rajta van, külön fejezetben a zsidó temetők. Két linkben meg tudom mutatni, mikre gondolok. http://deske.hu/iras/html-2012/fotokiallitas.htm http://deske.hu/graf/jpg/b0308-egyutt.htm Szívélyes üdvözlettel: vd Azonnali válaszom: Vannak még csodák! Súlyosan csalódtam csalódásomban, hogy (eddig) hiába vártam levelét! Köszönöm a válaszát! Zárójelben, Kata folyton védte Magát, hogy a gyerekek, meg indulás, nyilván rengetegnél rengetegebb a dolga… szívélyes üdvözlettel: d. Nagy tempó, délre kész kiállításom dolgaival, délután villamossal a tegnap nyílt BÁLNA a pesti Duna-parton, olyan szemszögből is, netán egyszer ott kiállítani. A helye nem egy HELY, beszorulva a sínek és a vízpart közé. És összességében pont olyan, mint a Mammut II, itt velünk szemben, ami ugye, Szórakoztató És Bevásárló Központ. Valószínű, ennek az új évezrednek ez az irányvétele, művészet egy térben a divatbemutatóval, és a minőségi sajtokkal. Nem az én világom. Nincs helye értékelni, most ez lesz. Lehet, hogy a most köv. generációk számára egy ideig ez lesz a célszerű. (Utána kéne nézni, mi van a Pompidou Center alsó négy emeletén, sose néztem meg, lehet, az is ilyen. Igaz, ott eléggé szeparál a külön-, a legfölső emelet. Ott nincs hamburgervilág. Ott áhitat van.) Az épület: Nagy Durranásnak kicsi, és igen kevéssé szép formájú ez a búra. A két régi raktárépület gyönyörű volt, inkább azoknak kellett volna érvényesülni. Az éjszakai változó piros - kék kivilágítása áruházi gagyi, pont mint a Mammut fóliakupolája. Ha igaz, öt szint, fönt kilátóval, legalul most hatalmas gyerekparadicsom és 250 autónak hely. Megközelítése: az északi oldalon lehet a Szabadság híd alatt átbújva a szervízútra behajtani, a Petőfi híd felől érkezők számára is ott a bejárat. Most még nem fizetős. Gyalogos bejáró mindkét végén, 2-es villamos Zsil utcai megállója jó.. Az épület szervezése: a két régi raktárépületben sorakoznak az aktív helységek, zsákszerűen a középtérből nyitva; egymástól szeparálva. A köztük lévő új beépítés hatalmas, kellemes, többszintes sétatér, ahonnét minden átlátható, megközelíthető. Liftek, mozgólépcsők. Mik vannak: Sok evő-ivóhely, most egy hatalmas teremben divatbemutató kifutóval, fotósdobogóval. Biotermékek üvegpult alatt, még húsdarabok is. A hall egyik végében keverőpult, és hatalmas hangszórók, üveges tekintetű, mozdulatlan, zenésszekre várakozó kezelőszemélyzet. Gondolom, nem Bartók-koncertre készültek az üvegkupola alatt. A régiségkereskedő, akivel beszéltem, bruttó hatezret fizet négyzetméterenként egy hónapra. Átlagos méretű a bérleménye, 40 m2 = 240 ezer. Több hasonló árus: herendi porcelánrózsák, matyóbaba, ásatásból származó sokszáz éves?! buddha-szobrocska. Egy Paál László-szintű gyönyörű erdőrészlet mindössze százezerért. Ha megvenném, többet nem is kéne festeni, csak azt nézni reggelente. Hangszerkészítés-bemutató. Tízméteres legó-lehetőség szőnyegen, odahasaló gyereknek, és óriási játékvasút. Asus tabletvásár. Kozmetikumok. A Budapest Galéria kiállítótere, amit most ide telepítettek. Akkor engedtek be négyünket, amikor négy látogató kijött onnét. A tér okosan tervezett, írják, harmadik legnagyobb a városban; szakszerűen megcsinált. Bár sokáig sétáltam benne föl s alá, míg már éreztem, épp most hol vagyok. Igaz, fáradt voltam. Három jó nagy tér, köztük jól kihasználható-, mert tágas nyaktagok. Elzártan a gyerekfoglalkoztató. Ahogy nézem, fölkészítve mindenféle térválasztás, paravánozás lehetőségre. Világítás jó, a mennyezet alatt a rácsszerkezeten kábelek, sok konnektorok, stb. Talán nem tettem volna annyi ablakot a belső sétatér felé. De hát ez kívülről meg csakugyan vonzerő. Ha ezt a gyereasszonyveszünkisvalamit, meg egy kólátagyereknek - környezetet elfogadja az ember, a hely igen alkalmas. Az épületet éjszakai szórakoztató-központnak is szánják. A nyitó kiállítás: Igen látványos. Tegnap még irígykedtem Vojnichra, hogy őt szerepeltették. Most, megnézve, ebben a képkörnyezetben már nem. Utána gyalog át a hídon, Budára. Több fotóm életlen, sajna. 2013. november 10., vasárnap --- Sajnos több baráti házasság is válságban. Mit tudok én ehhez hozzászólni. 1. Amíg önsajnálatban van, 2. amíg a másikat akarja megjavítani, 3. amíg nem minden erejével a másik javát keresi [hívők: alázatosan, az Úrra figyelve]; – hiába reménykedik. De jó. A ferencesek váratlanul eltörölték a vasárnapi fél hetesen a zenét, csöndes mise lett. Nem zavar ez a barokkból ittfelejtődött ricsajos hangszer-, hallani végig az imák szövegét. Találtam Marabut, egy orosz történeti tudatról szóló cikkhez. Idős, egyedülálló barátnőnk – orosz és történelem-tanár volt –, nem tudta fizetni, így a múlt télen kikapcsolták nála a gázt. Villanyradiátor fűtésre tért át. E hónapban ezt a fölgyűlt 65 ezer forintos tartozását vonják le a 65 ezer forintos nyugdíjából. Néhány plakát is készül, a galéria ablakaiba. Ma egy éve kerülök minden édességet. A lekvárosságot nem annyira. Nem tudom, hányan fogják meghallani, iróniának szántam kiállításom címét, SZÉP KÉPEK merthogy manapság kötelező ez a csacsi divat, címet is adni. Két erősfényű lámpa elölről a monitorok környékére, de nem volt elég. Sokat ülök elöttük. Ha a háttér sötét, kontrasztos, hamarosan megérzi a szemem. Most oda is telepítettem egy (energiatakarékos) izzót. Jó. 2013. november 11., hétfő --- Még a házassági gondokhoz. Sokféle egyensúly, harmónia létezik. Hallottam: 1. Egy európai utazó malájt asszonyt hozott haza. Az egész nap a sarokban guggolt, amíg csak nem szólították, és nézte csillogó szemmel az iróasztal mögötti urát… 2. A szomszédok észrevették és szóltak a rendőrségnek, a fiatalassszony lábán, ahogy otthon tevékenykedik, lábbilincs. - Ó, nem szükséges evvel foglalkozni, ez rendben van, a férjem teszi rám, minden nap, munkába menet előtt. 3. Hohó, most már nem tud megverni az asszony. Eddig mindig kihúzott az ágy alól, de most bevertem egy cöveket, abba kapaszkodom. 4. Molnár Ferenc szerint a legjobb, ha a házasársaknak külön lakásuk van. Úgy értve, más földrészen. 5. Öreg nagyanyám végső-beteg férje horgászfelszereléseit vitte le, rendbe hozatni. A minap eltréfálkoztunk, idézem: - Deske, "És beszereztem egy fél üveg kökénylekvárt. Képért". Ez azt jelenti, két kép egy üveg kökénylekvár a cserekereskedelem áraránya. Mondd csak, hány literes üveg kökénylekvár lehet ez? Üdv: L. - Egy. Nos?! Annyi módosítás, hogy barack legyen. d. - Reggel kibontottam. Igazi barack volt. Lám-lám, ilyen a szerencsém. :) L. - Bontva jobb. Az bizton nem romlott. Jöhet. d. Mára viszont váratlanul postán, csakugyan és baracklekvár. Értelemszerűen azonnal Hajtás Pajtás, másfél óra alatt 6990-ért vállalja egy 80 centis, 4,9 kg-os csomag kézbesítését a III. kerületbe. Tegnap fölugrott hozzám Kornél, képnézőbe, emberek is tartoztak hozzá. Egy szíves mailinfó érkezett: dec. 11-én egy zsidótemető rajzom, B/84/17, árverésen a Nagyházi Galériában, 120 ezerről indul. Igen, tulajdonosa meghalt. Húszévesen én a kereszténység, a stoa-Seneca, és az egzisztencializmus ege alatt. Mennyire idegen ma már nekem ez az akkor használt-kedvelt Kafka-mondat: Meztelenül, kitéve e boldogtalan korszak fagyának, evilági lovakon, földöntúli lovakkal tévelygek én, öregember" Még húgom is tudta általam, kívülről. Van egy txt fájlom keresés célra. Az összes NEWS-levéllel. CTRL+F; mikor említem először Oravecz Imrét, hányszor és mikor utoljára. Most megnéztem, hogy megint kezembe akadt. És megint boldog voltam tőle jó órán át. A Halászóember második kiadása. Az elsőt, a papírfedelűt, jobban szerettem. Tehát 1994. december kerek negyvenszer 2012 augusztusa. Úgy emlékszem, Hankiss Elemértől a gondolat, hogy a világ lekoncentráltabb információtárolása a vers. Deske, ez pedig Márai: A vers él, lebeg a nemzedékek felett, már régen különvált a műtől, melynek egyik szerves alkatrésze, él emberekben, akik talán nem is tudják, ki írta s él emberekben, akik talán nem ismerik, sosem hallották vagy olvasták a verset, de hangulatát öntudatlanul örökségbe kapták szüleiktől, környezetüktől... A vers él és szétáradt a magyar világ felett, nemzedékek hangulatába szívódott fel, emberek idegeibe itatta be magát, férfiak eszméletében rémlik fel mint valamilyen személyes élmény, üzenet, híradás, amely csak rájuk tartozik. Ilyen különösen él tovább egy vers. H. 2013. november 12., kedd --- Az emberiség egyik legcsodálatosabb találmánya az ajándékozás. Most valaki – hónapokra – ezt az újságkivágást tette félre nekem, hogy egyszer majd csak betérek a boltjába: Bár mi erre kanadai mentálhigiénés balzsamot (nyál) szoktunk használni. Vendégem volt. Hát a tegnapi menüm így alakult: reggelire két karéj pirított kenyér, sózott délelőtt egy dobostorta szelet és egy csokoládés mignon este 10 szem mandula. Erre Kata kötelez naponta, valamilyen egészségügyi okokból. Bár ízletes. Sikerült. Szemüveg kéne, a fene egye meg, de nem fog menni – éves úszóbérletre gyűjtök, 265e –, baromi drága, 150 ezer körül, mert progresszív lencse (multifokális). Más boltban, más céggel jóval olcsóbb. Nem tudja valaki, van-e érdemi különbség a három cég terméke között? Zeiss Rodenstock "Hoja" 08:53 Klub, ma reggel. 1. A zuhanyozóban a pörköltről beszélgetnek. Egyikük vendéglős volt. A mákos tésztára terelem a figyelmet. Kárhoztatom a porcukor intézményét, fele kő, hogy ne csomósodjon. És hát a mák. A mák. De milyen az a mák. Átveszik a szót. Hogy neki van egy receptje. 2. Hajlott soványka futóvendég öregasszony ábrándozik tévetegen a medencelépcső alján. Rászólok: - Bátran, ma meleg (valószínűleg, gondolom hozzá). - Igen, csak kissé szédülök. - Jöjjön csak, mi vigyázunk egymásra. (A mondatot húsz éve egy interjúból tanultam, autóversenyző mondja, sztrádán vezetni fél, versenypályán-, ott nem.) Egy forduló után ő: Már jobb. 3. Föltaláltam a lassú gyorsúszást. Gyönyörűvé válnak a mozdulatok, ahogy mintha lassított felvétel. Persze nem én fedeztem föl, nyolc éve láttam egy öreg tornatanártól a siófoki uszodában. 4. A professzor asszonyt megint kitüntették. Tornázik a medence túlsarkán. -Nem a munkásságodat irigylem, csak a pénzedet! Nevet. 5. Ma hatodszorra is beázott a szemüvegem. Ez egy ilyen nap. Keddenként szokott. 6. Már az öltözőben: - Isten?! azt még soha se látta senki. - A rádióhullámokat se. 7. Megkaptam a meghívódat, jövök - mondja és hangjából világos, hogy szívességet akar tenni. Nekem. Így is rendben van. 8. A vízben ma végig írtam. Ezt. - Deske, a kiállítási táblácskája: nem contact... KAPCSOLAT: DESKE.HU... - Az ördög akar kapcsolatot. Vásárlást. d. 10.43 A mai tovább-ok, A/13/37 és A/13/44 És most ki a Margitszigetre, lelkiismereti biciklizni. Idén tán csak ötször voltam. Pedig tavaly vettem új gépet, 30 ezerért. 13:01 Tényleg véletlen, éppen Mike fiam is a Margitszigeten. Filmet és pedált forgat, ő a rendező; a tricikliben a kameramann. Rakovszky Zsuzsa a tarisznyámban maradt, üldögélni már hideg van. F/2013/269 Délután tizenöt művészhallgató nálam csakazértis az Iparművészeti Főiskoláról (MOME), egy régi jó ismerős, Mohácsi tanár úr vezetésével. Egy első találkozás első néhány órájában én mindig nagyon érdekes vagyok, például azért úszom 34 percet, mert addig bírom ki hencegés nélkül. Kiraktam, hirtelen ötlettel rákérdeztem, és meg is találtuk a kiállításra szántak közül a leggyengébb képemet. A/13/34. Óvatos javaslatok. Aztán én csináltam, ők nézték és beleszóltak. Úgy kellett visszacsomagolni a holnapi szállításra, hogy csuromnedves. Néhány lány csütörtökön eljön fölmosni a műtermet. 2013. november 13., szerda --- kiállítás-rendezés 2013. november 14., csütörtök --- Kiállítás csinálás. Plusz este három iparművész-lány tényleg fölsikálta, ragyogóra, a padlómat. Hálából a minapi tizenöt fős műtermi különóráért. Utána tanáruk, nekem: lesz, aki élete végéig emlékezni fog erre az estére. Biztattam a kisasszonyokat, hogy lehető felületesen, mert sok lesz, női tisztaság-ösztönöket visszafojtani. Nem fogadták meg. Elég hamar kidőltem mellőlük, pár négyzetmétert azért én is. 2013. november 15., péntek --- Délelőtt Klubrádió beszélgetés-felvétel, harminc perc. Hétfő 14h kezdődő Mecénás műsorban adják le. Azt ide majd utána. Aztán az Infó Rádió. Itt hang, a felkonferálás utáni rész, két és fél percben. Képek, a megnyitóbeszéd, amit Szüts helyett olvastak fel; meg minden egyéb is a MENÜ / 11. KIÁLLÍTÁS fejezetben. Ide csak az én pótmegnyitóbeszédem: Hölgyeim és Uraim. A Lukács uszoda medencéje 28 méter 49 centiméter hosszú. Lemértem. Reggel fejessel kezdek, és ekkor, tehát minden nap egyszer megpróbálom ezt a távot végigúszni. Úgy értem, a víz alatt. Ez eddig körülbelül 6500 próbálkozás. Nyolcszor sikerült. Köszönöm, hogy eljöttek. Megnyitó: kilencven ember, persze sok ismerős, akikkel csak ilyenkor találkozunk; papommal megbeszéltem a következő gyónás-időpontot, az biztosító-ügynöknek hat helyen aláírtam az új szerződést, Japánból múzeumigazgatónak hazatért rokonnal összemosolyogtunk. Egy kiállítás-meghívás. Egy javaslat, feltétlen nézzem meg a Ha eljő Joe Black-filmet, mert az pontosan a Szüts szöveg, mozgóképben. Egy üveg körtebefőtt Pincehelyről, egy kedves (eddig) ismeretlentől, felirattal; meg egy tálca rokoni mákoskifli. Böjt fölfüggesztve: ÜNNEP. Új ismerősömnek üzenem: tévedtem, nem Pincehelyen, hanem két faluval arrébb, Keszőhidegkúton vettünk egy szőlőpincét, 1978-ban, nyolcezerért; ami röviddel rá beomlott, aztán hamarosan sikerült túladnom rajta. Pincehelyre egy éjszaka közepén mentünk be kis Zsófival orvosi ügyeletre, ha jól emlékszem. Talán kettőt aludtunk a birtokunkon, összesen. Ilyet még nem csináltam – okkal –; ebben a kiállításban az a nálam szokatlan, hogy egyetlen év anyagából válogatva. Idei képek. Tudom, hogy jó anyag. És még a fiam is gratulált hozzá, hogy ráadásul nem is egy gondolatot rágtál végig. Időközben kiderült, ez egy kereskedelmi-galéria - én erre eddig nem gondoltam. Hogy ők árusítanak. Annyiért adják el a képeket, amennyiért tudják, árlista (a kiállítás fejezetben); 750 ezer max., s megállapodtunk, én mennyit kapok belőle. Ha. Istennek hála, Szüts ma, vagyis szombaton, kijön a kórházból, rendben van. Új könyvét megküldte nekem. Most 05:42, fél kettőtől csinálom a Próféta kiállítás fejezetet, de közben ki is olvastam. 2013. november 16., szombat --- Mondtam a Klubrádióban, az interjúnkat nem teszem föl magamhoz, megvárom a hétfői délután két órás Mecénás-programot. De most már úgy gondolom, ebből a késésből senkinek semmi haszna. Balog József kérdez. Az első másfél perc még a nemhivatalos. 32 perc. Illetve. Nagy-nagy izgalmak közepette – ebben amatőr – kerestem és letöltöttem egy free hangkezelő programot; sikerült a fölöst kivágnom az eleje-végéről. 28 perc. ../html-2013/klubradio.mp3 a legépelt változat picit fésülve, és két téves számot javítottam. 1004 fölfűrészelt kép, és 28 GB most a honlap. És még nő. Belsőépítész főiskolás évfolyamtársam nagylánya a napokban biciklivel indult szüleihez, talán szívprobléma, útközben meghalt. Egyházi szertartást nem igényelvén, evezőstársai és rokonai a margitszigeti csónakház stégjén búcsúztak tőle énekkel, virággal, hamvait a Dunába szórták. Majd mécses-csónakokat küldtek utána. A 26 felvételből ez: F/2013/283 2013. november 17., vasárnap --- Megnyitói ajándék volt sógorasszonytól tálcácska mákoskifli, még aznap este elfogyott, általam. Most szóba került, Kata mondja, hiszen az lekváros kifli volt. Ilyen az én szerencsém. Bár. A mákos kifli még akkor is egy csodálatos dolog, amikor éppen lekvárral van töltve. Egy nemrég előkerült fotóm 1975-ből, a jó barát; aki nyitotta volna tárlatomat. F/75/36 Nyugodtan hajtom álomra fejemet, kiállításom tökéleteschen LE LETT dokumentálva. 2013. november 18., hétfő --- Itt egy fájlban a képek, amiket kiválogatott és elfogad tőlem a M. Fotográfiai Múzeum. Már összecsomagolva a polcomon; 24x30 cm-esek. (A följövő kép bal fölső sarkára egérrel - ott nagyítható.) Nem pontosan az én értékrendem szerinti, de jó, és nincsen ellenemre. Ilyenkor működik csak igazán az opuszszám, a rendrakás idején. A kedvelt öregúr, drága öreg barátom negyven éve nézi az asztalom fölül, mit-merre mozgok itt ebben a szobában. Most úgy terelődött rá a figyelem, hogy reggel a klubban kezembe nyomtak kilenc művészettörténeti szakkönyvet, hogy hagyaték, nekem tán hasznos. Cipeltem haza. Panofsky, Gombrich, Wölfflin, Vermeer, Gótika. Távol áll tőlem, hogy ezekbe a tudományokba belemélyedjek, én közelebb vagyok a tűzhöz; de átlapoztam. És akkor egy Van Gogh repró, 1890. Nyilvánvalóan szeretett Braque-mesteremtől lopta. És hogy megférnek békében, énbennem. 2013. november 19., kedd --- A kétéves S. Dóri testvérkét fog kapni. Így imádkozott egyik este: Amikor járkálsz körbe-körbe, vigyázz a kis tesókára, ámen. Most éve, hogy sűrű figyelem a testsúlyomra (hetes szám ne legyen benne), és hogy kerülöm az édességet. (A baracklekvár szoros kivétel). Ettől szaladósabb a futás (is). Hát meg kellett ünneplni; így, amit soha, ma 2000 fölött úsztam, a szokott 1253 helyett. A vége felé egy ideig fáztam. De aztán elmúlt az is. [az utolsó mondat ér a legtöbbet] Szia Deske, a megnyitódón, sajnos nem lehettem ott, mert most még pár napig New Yorkban. Tegnap láttam egy szépen válogatott Balthus-kiállitást a MET-ben, az utolsó kép a te kandalósod, sokáig néztem, szempontjaid szerint. (Azt is.) Köszi. A. Jó utat, Balthust (is) csókoltatom. d. A/13/37 délelőtt tovább. Ez a munka is nagy utat járt be nyár óta. Aztán vettem egy katonapokrócot 4000-ért a MILITARY-CUCCOK boltban. Elvásott a régi. Lepedőnek. Email a Magyar Néphadsereg mosodaágazat első emberének; ny. főmérnökének (a 22 fokosban úszik), hogyan kell egy katonai pokrócot mosni. Korrekt válasz. Délután Kieselbach Galériában Duray Tibor festő (1912-1988) kiállítása. Elég sokat voltam a műtermében, nagyobbik lánya, Eszterke irányában. Első előtti legelső szerelem, tizennyolc évesen; két évig tartott. Ilyenmódon ez a tárlat többarcú volt. Csendes elrévedés, és meghatódás is. A képek pedig, plusz egy kezembe nyomott többkilós monográfia: újraértékelése az őszszakállú mesternek. A könyvben családi fotók és festmények is, néhányat magamévá tettem. (FOTÓ / témakörök szerint / 18. emberek) Esti malőr. Ülök a konyhaasztalnál, Kata sürög-forog, szokásosan ma is elém tesz egy kis fedeles műanyag dobozt, fehér tartalommal. Rendeletetésszerűen kikanalaztam, a vége felé kis kenyérrel. Akkor Kata rámmered, aztán a dobozra, majd megdorgál, mért ettem meg a sajtkrémet. Azt kenyérre szokták kenni. 2013. november 20., szerda --- Az angyali kis csajok. Mindenfelé vannak. Egy példányuk a hatos megállójában, villamosra várakozva, szigorú tekintettel. Katonai terepmintás nadrágban. Aminek a zsebkörnyéke gyöngyökkel van kivarrva. Délelőtt telefon, hogy engem fölkérnek. Így holnap uszodából reggeli nélkül, futócipőben az Andrássy útra, Magyarország Videós Arcképcsarnoka, negyedórás filmet csinálnak rólam. Ingyen. De ha 130 ezer forintot fizetek, akkor oda is adják. Plusz TV News. De lehet, hogy egybe írják magukat. Tisztelt Művész Úr! Telefonbeszélgetésükre hivatkozva visszaigazolom portréfilmje forgatásának kezdési időpontját. Kollégánk 15 perccel a megbeszélt kezdési időpont előtt várni fogja Önt az épület központi, földszinti recepcióján, hogy a stúdiókhoz kísérje. Kérjük, legyen pontos, mert óránként forgatunk! Kérem, engedje meg, hogy tájékoztassam a forgatással kapcsolatosan. Stúdiónk egy videó-portré archívum létrehozásán dolgozik: célunk az ország jelentős személyiségei emberi és szakmai arcának ... archívumban a felvételek minőségromlás nélkül őrződnek meg a jelennek és az utókornak egyaránt. A filmek felvétele, archívumban való megőrzése és a kialakított portré portálon történő bemutatása díjmentes... Megpróbálok pontos lenni... Kata szerint fehér inget kellene venni. Nana. Gondolom, el fogom mondani, hogy a remekmű egy villámfény idejére... Kalkuttai Teréz anya is mindig ugyanazt mondta. 2013. november 21., csütörtök --- 05:15. ennyi volt az életem vázlat a PlusTvNews videofelvételhez napirend 25 éves: 05:23 vekker... - heti (kirándulás, imaközösség) - havi (gyónás) - éves (alkotóház) munka: végig megéltem a képeimből 60 kiállítás 150 kép, 200 fotó m. múzeumban 35 díj egy képem egyik gyűjtőtől a másikhoz 9,7 évi nyugdíjam árában ment 1004 fűrészelt kép külföldre nem engedtem képet opuszjegyz.: honlap, OSZK-é hobbi: napló 12e gépoldal, OSZK-Kézirattár kb. 9 könyv 23 éve Levelek Le Meux-be főbűneim: önzés, munkamánia végül: villám fényénél Isten köpenye 11:12. Hazaértem. Jól sikerült. Sőt. Bár tulajdonképpen mindössze egyetlen új mondat benne. De a felvétel minősége, szép vagyok, okos vagyok, lassú vagyok. Rákérdeztem, még a hangot se adják oda, a legépelt szövegemet talán, kérvényezni kell. Vegyem meg. A hiúság nagy úr. Egy harmadik telefonnal sikerült egy múzeumot találnom – mondjam?, nagyon sokat köszönhetnek nekem –, aki megveszi nekem, magának. Alig értem haza, telefon, fél egykor a Próféta Galériában egy tévéstáb vár. Ott voltam. Délután Gábor új Vasárnapi Újság-fejezete. De baromira tudtak ezek rajzolni. Babits tanár úr a katedrán. A hallgatók jegyeznek. 2013. november 22., péntek --- Nem lehet mindig festeni, hogy múljék az idő, hát éhezem is. Egy éve sokat, persze nem nagyon. Az éhségnek nálam három, egymáshoz alig hasonlítható ága van. A gyomoré. Úgynevezett éhes vagyok. Van ennek az állapotnak egy leányvállalata. Az ember elkezd enni, kevéskét, és ettől mohón éhessé válik. A második ágazat a szemé. Fölhozom az ebédet, s a lábosokat kibontogatva gyönyörűséges gyümölcsleves. És őszintén fölháborodva nézem, hogy én ezt most nem fogom megenni. Vagy csak részben. (Egyszerűség kedvéért ilyenkor az ember az egész világra dühös.) A harmadik a fejbéli éhség, amikor lelki szemem előtt feltárul egy hagymásrostélyos csíkos okkeres-barnája. Lehet, hogy ez lenne a legnehezebb, szerencsére önmegvalósításra alkalmatlan, vagyis veszélytelen. A szárított kifli találmányáért nagyon hálás vagyok a sorsnak. Napi egy, reggel, hazafelé bandukolva, a Duna-parton. Mennyei, bár semmi íze nincsen. A Fotómúzeum tegnap átvette 140 darab 24x30-as minőségi fotómat. Na, ettől is megszabadultam. A jövő héten a zsidótemetőket is elviszik, azokat Győrbe. Kértem és kaptam kölcsön egy könyvet, Apám, Renoir. Baromira nem érdekel az öregúr. Akiről Cezanne azt mondta, hogy a festészet területére tévedt derék ember. De festőkről olvasva mindig akad egy-egy mondat, gondolat. És legfőképp: ilyenkor kandallótűz mellett, békés estén, fotelben érzem magamat, tán leginkább otthon ebben a világban. Fölkértek, írjak-mondjak valamit a Most-lenne-70-éves-Petri konferenciára. Megpróbálom, de kevéssé valószínű, hogy valami sikerül–, jeleztem vissza. Pedig használom. Az imént is egy-két hétig, esténként. Csendesen jelen az ősz a mi gangos udvarunkon is, ott lenn, a mélyben. F/2013/290 2. A mai, tavaly márciusban kezdett kép tovább, nem látok tisztán. Kidobjam? Túl nagy a lemez, 90x90, sajnálnám... De mintha és talán. Műterem, egyensúly - A/12/11 Telefon, hogyan kell nagyfelbontású képet levenni a honlapomról (a kép alatt: "NYOMDAI MINŐSÉGBEN"), mert hogy kb. a szerdai Népszabadságban kritika jön. Kedd este 6-tól 1/2 8-ig? beszélgetés velem a Tilos Rádióban. Ezt az adót nem ismerem. 13:12 Fáradva, kicsi belelapozás a Renoirba. Te jó ég, micsoda gyönyörű portréi vannak! És az a háttérben látcsövező férfi a páholyban! Ide felkiáltó jel. 2013. november 23., szombat --- Tudunk mindezekről valamivel okosabbat, mi okosak, mint ami I. Kelemen pápa (horgonyt kötve nyakába, dobták a tengerbe) levelében, Krisztus születésének évszázadában, úgy 85-90 körül íródott? Testvéreim katonáskodjunk tehát az ő feddhetetlen parancsai szerint. A nagyok nem állhatnak meg a kicsinyek nélkül, és a kicsinyek a nagyok nélkül; vegyesen vannak a kicsinyek és a nagyok, és ez a célszerű. Szolgáljon példával saját testünk. A fej mit sem ér lábak nélkül... testünk legkisebb tagjai is hasznára vannak az egész testnek... az erős támogassa az erőtlent... a bölcs ne szóval, hanem jótetteivel... Egyházunk ma így zsolozsmázik róla: Rólunk imádnak ereje a bűnök szennyét mossa le, a fásultság nehéz ködét s az ártó rosszat verje szét. Délelőtt Szentendrére, a Malomba, Vaszkó - Modok, stb. kállításra, de konferencia miatt zárva. Át a pravoszláv egyháztörténeti múzumba, ott nagyon rég jártam. A műtárgyak egyesével nekem nem annyira, de az atmoszféra. Ami tán még fontosabb. Aztán föl a dombtetőre, onnét az udvar, amit épp ötven éve megfestettem (A/63/01). A földön egy száradó levél. Végül a Duna-partra újra megünnepelni, hogy elbontották a várostól a Dunát eltakaró földgátat. képek: f2013292, szentendre-6, szentendre-5 f2013294, a6301, f2013293 f2013291, szentendre-7, szentendre-8 2013. november 24., vasárnap --- Tegnap haza az uszodából, a réten át. November végén itt virág nyílik. Kata még alszik, pici virágtartó csak a szobájában van, hát így kapta, a konyhába tettem, tányérja helyére. És indultam Szentendrére. Amúgy ma 4-től fönn, elnéztem az órát, 1/2 6-kor le, misére. Zárt templomkapu, észbe kaptam. Futás haza, egy órára, írtam tovább a szöveget: fölkértek a Petri-70 konferenciára, beszélni. Feltételesen vállaltam el, de mára bejött egy ötlet. Délelőtt esőben - ködben az ezúttal teljesen kihalt Svábhegy. Ebédre vendég-kisasszony is, hozott nekem a Himalájáról, a Ganges forrásvidékéről egy kavicsot, bár én Ganges-vizet kértem. Embernagyságú kavicsokat is látott, belegondoltam. A szövegre max. tízezer karaktert kértek, egész napi munkával estére ez nálam 13. Azt hiszem, így hagyom. 2013. november 25., hétfő --- Ma reggel nem jutott eszembe semmi. Viszont 67,7 kiló vagyok. Kedves Ildikó, egy őrült kér/d/és… Tévedésből töröltem egy 4 megás képfájlomat, mindenünnen, csak a kárpátaljai és erdélyi OSZK szerverről nem, mert ahhoz nem férek hozzá, szerencsére. Véletlen Maga nem fér hozzá? Ezt kellene lehalászni: deske.hu/xx-foto/f2011158.jpg Bocs, köszönöm… d. Egy ösmerős házilagos feszületet akarna ajándékba készíteni, mesélte Kata. Akkor ilyesféle jó lenne, gondoltam. De alig találtam meg, mert az opuszolt fotók közül rég töröltem. Csak a NEWS-illusztrációk között maradt meg. Jó lenne visszaállítani fotónak, a lemezből vágott pléhKrisztus tökéletes. Jean Renoir: Apám, Renoir, apját idézi Amit most felvetek, nem kevesebb, mint a művészei alkotások hatóerejének kérdése. Csak az vehet részt a párbeszédben, aki a művész nívójára emelkedik. Bizonyos, hogy ilyen kevés van. De hát akkor mi értelme a múzeumok kapuit sarkig tárni a tudatlan tömegnek? Erre a kérdésemre Renoir azt felelte, hogy "idegen nyelvet is úgy tanulhatunk meg legkönnyebben, ha abban az országban élünk. A festészet megértéséhez egy út vezet: képeket kell nézni. És ha millió között csak egy is akad, akinek jelent valamit, hogy ott volt, akkor van értelme a múzeumnak." 41p. "Nekik könnyebb dolguk volt... a katedrálisok szobrászainak.. egész életükben mindig ugyanazok a témák.. a tizenkét apostol, a négy evangélista. Micsoda korlátlan szabadság, ha az embernek nem kell törődnie a témával, mert százszor meg százszor elmondták. Ez az igazi. A cselekménytől megszabadulni... Olyan motívumot választasz, amit mindenki ismer"... 42p. "Festéktöréssel vesztegetni az időmet bolondság volna. A könnyen hordozható tubusfesték jóvoltából kimehetünk a szabadba. Enélkül nem lenne se Cezanne, se Monet, de Sisley, se impresszionizmus." 48p. "A nők semmiben se kételkednek. Ha velük vagy, világ hihetelenül egyszerű. Igen jól tudják, hogy az ő nagymosásuk van olyan fontos, mint a német császárság megalapítása. Nők között bizt onságos az élet." 53p. Mail jött: Nyolcperces film a YouTube-on a Próféta Galéria-megnyitóról. Íme: Ötkor megnyitó a Kieselbach Galériában, amire fontosnak tartottam elmenni. Egy, a hatvanas években keletkezett, máig titkos jelentős magángyűjtemény bemutatója. Kövesi István, holokausztot túlélő újlipótvárosi kóser mészárszék tulajdonosé volt. Sok fontos és jó kép, ami nem nekem szól. Amiket szerettem belőle, néhányat mutatok. A nagy meglepetés egy Egry. Itt alig látszik, ez egy korai és mégis nagyon jó képe. Czóbelt szeretem, ilyen egyszerűt, egyszerűen. A Babfejtők fő mű, a vázlata ugyanolyan jó. Ámos képén jobb szélen egy hatalmas nyuszi: eddig nem tudtam, hogy bolond. Most még jobban kedvelem. Rippl itt finom. Perlmutter is meglepetés, semmit nem tudtam róla, a neve üres volt. A végén a gyűjtő, boltja előtt. 30 éve halt meg. A kiállítás e héten látható. Egri: Dorgáló 1905 Czóbel: mandolinos 1927 Fényes A. Babfejtők, vázlat 1904 Ámos: Séta Szentendrén 1938 Rippl: 1904 Perlmutter: Amsterdam 1898 2013. november 26., kedd --- Élő híján plüsállatok látens kedvelője; Katának névnapjára a Margit hídi-aluljáróból, de leginkább mégiscsak magamnak. Egy órára. ../html-2013/kinai-kutya.mp4 Egy ilyen plüssállat alulnézetben is nagyon informatív. Figyelmet jatszanak anyja örizetben. Délelőtt nálam a szokásos Vasárnapi Újság szerkesztőségi értekezlet. Mikszáthot kirúgjuk. Már alig küld anyagot. Viszont újabban érdekes ez az Ady-fiú. Nem baj, hogy ad a Nyugatnak is. 16:45 Este hattól másfél órás zeneközi beszélgetés velem a Tilos rádióban. Na, ilyen még nem volt. Illetve egyszer régen egy éjféli tévéműsor, amikor megkértem Szütsöt, mindent tud, amit én; menne el helyettem, nem ismerik az arcomat. Nem vállalta. 20:25. Hazaértem. Ketten kérdeztek. Pócs Ádám hívott meg, régi ismerős, a keverőpultot is ő kezelte. Matematikus, informatikus. Itt kéthetente műsorvezető, hobbiból. Fotója: F/2013/299 2013. november 27., szerda --- HVG mai száma: Szép képek Évtizedekkel ezelőtt lesmirglizte a Margit körúti műtermének ablakát, nem azért, hogy ne lássanak be a szemközti minisztériumból, hanem, hogy ő ne lásson ki. Váli Dezső – a zsidótemetős korszak 1987-es lezárása óta – mást se fest, csak műtermet, műtermet és műtermet. „Keservesen megtapasztaltam alkalmatlanságomat a SOK befogadására” – írja, napi reflexióit internetes blogban (deske.hu) is megörökítő, szigorú napirend szerint élő (vekkercsörgés: 05:23-kor) Munkácsy-díjas festőművész. A képein megjelenő - szerzetesi vagy börtöncellát idéző - csupasz tereknek nincs témája, csak színvilága. A tárgyi elemek – egy festőállvány, egy szőnyeg – egymáshoz való viszonyukban nyernek értelmet. Azt, hogy mi piros vagy kék – Váli-nyelven - a kép „maga okozza magának”: A remekmű egy villám fényénél megmutatja Isten köpenye szegélyét. A Szép képek kiállításcím csak játék, (ön)irónia. Próféta Galéria december 4-ig - Mért temetkezik az indián hegyoldalba? - Mert ott a temető. - És miért veszek én túrabakancsot NEWS-íráshoz? - Mert a hosszú üldögélésben fázik a lábam. Mai Népszabadság: Határtalan műterem, Rózsa Gyula cikke: ...mintha az alföldi piktúra ecsetje vezette volna őket. Mindezt némi titokzatosan humánus viszonylatrendszer uralja.... a cikk Megérkezett ez a minapi portréfilm is. Avval etettek meg, hogy Várszegi Asztrik főapát meg Vizi E. Szilveszter. Szóval bekerülök Hazánk Nagyjai Arcképcsarnokába. Mint Reménybeli Kismester. De legalább tereptarka nadrágban. Megdöbbentő új részleteket /nem/ árulok el az életemből... Pontosan azt mondom, amit mindig. 10 perc. Télelő. Jók ezek a lapos árnyékok, ahogy reggel hazatérek, a bejárati ajtónkon. F/2013/300 Apám, Renoir. Mikor a kommün utáni arcátlan fényűzést hibáztatta valaki, azt mondta: "Én szeretem a drága szöveteket, csillogó selymet, sziporkázó gyémántot... Magamra nem aggatnék ilyesmit a világért se, tehát hálás vagyok annak, aki megteszi... Feltéve, hogy lefesthetem." 62p. 2013. november 28., csütörtök??? Megérkezett a Tilos Rádió 67 perces beszélgetésünk hanganyaga. Aki amúgy is éppen készülne nagyobb tömegű zöldborsót pucolni (hüvelyezni?), babot fejteni, kukoricát morzsolni. tilosradio.mp3 ../html-2013/tilosradio.mp3 Beleszóltam, a liftajtón TACEPAO. Méhkas a házunk, telefonátjátszó oszlopot ajánlgatnak házunk tetejébe, bérleti díj fejében. Nagyon hosszan magyarázzák, hogy ez egyáltalán nem veszélyes; ez mindenkinek gyanús. A tulajdonosok számára szavazás a napokban. Délután találk. az aranyos gondnoknőnkkel (házmester). Hogy ha viszont a szomszéd házra kerül, akkor mi telibe kapjuk ezt a besugárzást. Így meg ellebeg fölöttünk. Hát új, előzőt lefedő cédula. 2013. november 29., péntek --- Rendbe tettem a használati utasítás / autó / alkalmi 2 / alkalmi - még kellhet / biztosítás - dossziékat; aztán sajnálatosan nem maradt több elintézni való. Hát elkezd, 60x60, gondolom, az idei utolsót: A/13/58. Szakmai szempontból jó év volt. Ilyet eddig soha, egy év terméséből önálló kiállítás. A tíz kiló minuszomtól lehet. A rend. '96-ban először hívott meg a NÉMO-fiatalok csapata nyári művésztelepre, öreg elefántnak, Pilismarótra. Együtt dolgoztam velük egy hónapot. Elő nap a folyosói közös mosdókagylóba kezdték ecsetjeiket mosni, két nap után persze a kagyló is, a szappantartó környéke is kék, barna, de leginkább fekete volt. Harmadik nap, mikor senki nem járt arra, csillogó fehérre pucoltam, de hajszálpontosan a felét, a középvonal mentén. Attól fogva rendben tartották. Tisztelt Művész Úr! Szerdán láttam a kiállítását és szeretnék gratulálni hozzá! A Tenger és műterem sorozata tetszett legjobban, különösen az A/12/73-as. Azt hiszem, órákig el tudnám nézni, gyönyörű! Annak a képnek, illetve annak a három képnek a méltó helye egy állandó kiállításon lenne, nem magánszemélynél. Jó lenne, ha folyamatosan megtekinthetőek lennének. K. Köszönöm. Jól esik az embernek az ilyesmi. A Tenger… sorozat amúgy 5 darabos, kettő itthon, helyhiányból, meg az ottani arányok. Én is szeretném, ha valami módon egyben maradna. d. Új szemüveg kell. De mivel 6,5 dioptriás progresszív (multifokális) lencse, csak ez, keret nélkül, Zeiss, 165 ezer lenne. Az éves uszodabérletre gyűjtök, plusz ez a szemüveg; hát ez nem megy. Kiállításomról (eddig) nincs vásárlás. És most váratlan öreg optikus-ismerősöm ajánlata: és ha egy kisebb képért?! Csoda. Ó, ha ezt Sztálin apánk megérhette volna, német szöveg az orosz alatt. Kata el, unokát pásztorol, az asztalon itthagyta holnapi ebédemet, jól bevált orosz konzerv. Rajta cirill betűkkel: RICÓVÜJ SZALAT SZ OBOSCSÁMI, fogalmam sincs mit jelent, de az alatta lévő diszkrét német feliratot értem, TAFELFERTIG (konyhakész). Szia! Helyesen ovoscsámi és akkor ZÖLDSÉGES RIZSES SALÁTA. Üdv: G. Rejtvényed elég sok fejtörést okozott, míg rá nem jöttem, hogy két betűt meghagytál cirillnek. Rizssaláta zöldségekkel a megfejtés. És mivel Tafelfertig, nem marad más hátra, mint a Guten Appetit! kívánása. Üdv.: L. Bár rosszul írt át magyarra néhány betűt, de a konzervben zöldséges rizssaláta van...:-) A. Kedves Váli Dezső! A felirat szó szerint: rizs-saláta zöldségekkel, jó étvágyat hozzá! S. 2013. november 30., szombat --- Ez nekem új megközelítés. Barsi Balázs atya magyarázza, úgy gondolod, Isten nem hallgatta meg imádat? Nem gyógyult meg a lányod? Isten nem csak evilágban gondolkodik. Meghallgatta! már előre imádat, avval, hogy kereszthalált halt érted. És a lányodért is. A legjobbat akarja adni, mindkettőtöknek. Ez is befutott, HVG nov. 30. (A feljövő fájl bal fölső sarkánál nagyítható.) Egy súlyos elvi döntés megérett, megint mindent fölborítok. Levél informatikus barátomnak, aki az adatbázisomat kezeli: Drága Tamás, sajnos kitaláltam; egy sorsfordító ötlet, ha nem nagy munka, megcsinálná-e?... 1. Nehezen tűröm a felemás dolgokat. A FOTÓ-knál az opuszszámban most az évszámot négyjegyűre változtattuk, szükségből, a többi műfajban maradt a kettő: F/1982/45 ...viszont... A/82/14 2. Nagyon nehezen veszik át a galériák, stb, a képcímben az opusz-számom közlését, mert nem értik. Van, rákérdez az évszámra, tehát nem megy át az infó. 3. Ellene szól, hogy ez hosszú életem során elkövetett minden munkám hátoldalán kétjegyűként szerepel… Vagyis összességében mintha ez elegendő ok lenne az összes műfajban az opusz-számot négyjegyűre változtatni: .... A/82/14 .... A/1982/14. És ez ezentúl mindenütt így szerepelne. Tehát: FESTMÉNY GRAFIKA PLASZTIKA DIZÁJN (régebbi nevén tervezőgrafika) VÁLINEWS-KÉPEK... Ha megtenné… majd, egyszer… d. 15:32 A kocka el van ve. Kiment 600 mail: MINDENKITŐL ELNÉZÉST KÉREK Munkáim címében szereplő opuszjelzés első két száma évet jelöl. (A második sima sorszám.) Ezentúl ezt négyjegyűként kívánom kiírni. Minden műfajban. Értelmesebb. "Műterem délben - A/96/37" "Műterem délben - A/1996/37" Hálásan köszönöm, ha átveszik. 2013.11.30. Váli Dezső ny. dísztárgykészítő kisiparos 2013. nov. olvasó (409662) 3857 = 129 / nap VÁLINEWS; 225. levél J.-nek, Le Meux-be / 2013. december --- 2013. december 1., vasárnap --- Nem jut eszembe. Hajnal óta – félálomban – tűnődöm, miből készülhet a leves, amit ilyenkor szoktam vágyni-, szoktam kérni Katától. Köménymag van benne. Láttam, kavargatva csinálják. De miből. Tegnap óta ágyban izzadva - fázva. Napok óta fáztam, fáztam, megfázássá formálódott. Ha odafigyelek, kiküszöbölhető lett volna? Pár napja már meleg túrabakancsban írtam, órákon át. Felelősség nem terhel. És tán ez az állapot kellett ehhez a döntéshez, négyjegyű évszám a kép címében, az opuszjelzésben. Ez nagyszerű. Ehhez gratulálok. Kiprinteltem a novemberi NEWS-t, 24 oldal. A szokásos három példányban, ez bizony röhej. MTA. Kézirattár, OSZK. Kézirattár, Artchivum Intézet. Nyolcvannégy ábráját adatoltam. fotó helyszín / fotón látható személyek / URL / opuszszám, satöbbi. Kata unokáknál, továbbra is, estére haza. Reggeli csinálás, aztán vissza az ágyba. Renoirral. Illetve előtte még szent Ágoston és zsoltárok. Advent első vasárnapja. Mail egy barátnőmnek, mennyi Aspirínt egyek. Plusz egy szárazkifli fájdalomdíj, ilyenkor kijár. Még van belőle három. Lepedőt ötven éve nem használok. Gyűrődik és hideg. Katonai terepmintás hálózsákban tulajdonképpen betegnek lenni jó. Elő a zsolozsma első, adventi kötetét. De véletlen a bevezető apostoli rendelkezésbe olvastam bele. Nem semmi a mi egyházunk. APOSTOLI RENDELKEZÉS A II. VATIKÁNI EGYETEMES ZSINAT HATÁROZATA ALAPJÁN MEGÚJÍTOTT SZENT ZSOLOZSMA KÖZZÉTÉTELÉRŐL PÁL PÜSPÖK ISTEN SZOLGÁINAK SZOLGÁJA, ÖRÖK EMLÉKEZETÜL A dícséret énekét, amely örökké zeng a mennyei hazában, és amelyet Jézus Krisztus, a Főpap hozott le számkivetésünk helyére, folytatja az Egyház, a formák csodálatos változatosságában, oly sok évszázad óta, állhatatosan és hűségesen. Az imaórák liturgiája lassanként annyira kifejlődött, hogy a helyi egyházak imája lett: meghatározott időpontban és helyen végezték, pap vezetésével, vagy ... A trentói zsinat időhiány miatt nem tudta befejezni a zsolozsma reformját, s ennek gondját az Apostoli Székre bízta. A Római Breviárium, amelyet elődünk, Szent V. Piusz pápa tett közzé 1568-ban... Szent X. Piusz új Breviáriumot adott ki 1911-ben. Felújította az ősi szokást, a 150 zsoltár hetenkénti elmondását... A hívő élete az éjszakának és a nappalnak minden órájában valamiféle leitourgia: önátadás az isten- és emberszeretetből adódó szolgálatra, Krisztus tevékenységével egyesülten... Elrendeljük, hogy ezt az új zsolozsmáskönyvet azonnal használni lehessen, mihelyet megjelenik. A Püspöki Karok mindjárt készítessék el ennek népnyelvű fordítását... Akiknek előrehaladott koruk, vagy más különös ok miatt akadályba ütközik az új rend megtartása... Akarjuk, hogy e rendelkezéseink és előírásaink jogerősek és hatályosak legyenek most és a jövőben. Az elődeink által kiadott rendelkezések hatályukat vesztik. Kelt Rómában, Szent Péternél, pápaságunk nyolcadik évében, 1970. november 1-én, Mindenszentek ünnepén. VI. Pál pápa Hálózsákban írok. Most békaügetésben vissza az ágyba. 13:12 Délelőtt átaludva, OK. Álmomban fájó, de erős lélekkel Robinak ajándékoztam rég használaton kívüli- szeretett egykötetes zsolozsmámat. És volt egy pajzán álmom is, kisasszony a létrán. Ébredve bakancs, köntös, megmelegítettem a netto 650 gramm OVOSCSÁNI rizseskonzerv felét és feltálaltam magamnak. Majd legnagyobb megdöbbenésemre (hideg) maradékát is kikanalaztam az üvegből. Most vissza az ágyba. Renoir remek. Mailváltás informatikus barátommal, aki most nekem a dátumokat... Megbeszéltük, igen, Dóri lánya, mondjuk, második születésnapja alkalmából elfogadja a róla nevezett képet. Próbáltam a levelet úgy fogalmazni, hogy ne legyen kötelező. "Műterem - hommage ? Somogyi Dóra - A/2012/09" [új opuszjelzés], 90 cm-es. Tavaly, a címadásnál, helyesírás-szakértővel konzultáltam. Most látom, a képet idén elrontottam. E mutatott állapotára kell visszacsinálni. --- 2013. december 2., hétfő --- Ágyban, ölemben laptop, Aspirin. Délelőtt Tilos Rádió szöveglejegyzés korrektúra. Kata szerint az a leves, amiben köménymag van, az köménymagos leves. Ebben meg is nyugodtam. Kedves Deske! Minden levest kavargatva csinálnak. Levest készíteni (meg minden egyebet főzni ) pont úgy kell, mint festeni, Maga is tudná. A köménymagos levesnél nincs jobb és gyógyítóbb! A gyomornak is. Minden baj: gyomorbaj. Jobbulást kíván (feleslegesen bár, mert az majd úgyis megjön): H (festőnő) 21:29 Egy nappal korábban akarták bezárni a kiállításomat. Hogy a szállítók. Telefonok. Elintézve. Elolvastam ezt a Renoir-fiú könyvet. Igaz, hogy neveket gyerekkoromtól nem tudok megjegyezni, ezért itt sem tudtam soha, kiről-miről van szó, de ezen túl is. Össze-vissza ugránd gondolatok, helyszínek, idők között. De francia, franciás életük íze a legendás időkben-, pontosan kirajzolódik. Egy szeretetre méltó nagyformátumú öregú, sajátos szokásrendszerével. A modellek, szakácsok, a kocsis, a későbbi sofőr; nyüzsgés. A jóbarátok Cezannetól Bonnardig. Én is ott voltam. Aztán jött az első világháború és a csúz. Apám, Renoir. - Mike, ha addig nem gyógyulok, tudnál-e csüt. 10.45-től a Prófétában a szállításra felügyelni, segíteni, ide velük a kocsijukkal? d. - Sajna vidéken forgatok akkor. M. - Akkor meggyógyulok! d. --- 2013. december 3., kedd --- Elöljáróban. Mi a véleményem a szokatlan körülmények között létrejött MMA-ról. Ugyanaz, mint a Gyurcsány-kormányról. A II. világháborúról. A II. Vatikáni Zsinatról. A lókolbászról. Vagyis hogy van, létezik. Tehát most nézzük meg, mi jót lehet/tudunk ebből kihozni. 2013.11.08. html-2013/mucsarnok-2013-11-08.htm C.12447  MMA Fekete György elnök Kedves György! Elegánsabb lenne egy időrabló kihallgatás-időpontot kérni hozzád, de a protokollhoz mindketten túl öregek vagyunk... Kérdésem egyszerű, egy mail igen/nem válasz elég hozzá. Kilencedik hónapja tartanak bizonytalanságban. Tudod, 2011-ben fölkértek egy műcsarnoki kiállításra, azóta készülök rá. Kérdésem, hogy átkerül a felügyelet hozzátok, számíthatok-e erre az életű-kiállításra. Ha nem, azt is tudomásul veszem, de akkor sürgősen új helyszínt kell keresnem, tudod milyen hosszú az átfutási idő. Hírleveleiteket nézem; örülök, milyen dinamikusan dolgoztok. Erre nagy szükség volt. szívélyesen: Váli Dezső néhai belsőépítész És tegnap fölhívott: 1. 2014-re Gulyás leköszönt igazgató 14 kiállítást szervezett be, abban nem vagyok benne. [Ezt tudtam. Hogy ideiglenes lemondása után az MMA-nál érdeklődtem kiállításom felől, magánlevelében jelezte, hogy többé nem kíván velem foglalkozni.] 2. Januárban lesz új Műcsarnok-igazgató, addig várjak, érdeklődjem majd nála. 3. És csak fessek továbbra is ilyen szép műtermeket. Levél Virág Juditnak / Kieselbach Tamásnak. Nem annyira követték címleírásomat. Kedves Judit! Tudom, hogy mindenkinek nyűgös képeimnél az opusz-számom címbe beemelése. De szükséges volt a cím-ismétlődések miatt. Most meghirdettem, hogy az első két számot, ami az évet jelöli, ezentúl mindenütt négyjegyűnek kérem írni. Ez talán a (jogos) ellenérzést is csökkenteni fogja, hiszen értelmet kap a szám. "MŰTEREM DÉLBEN - A/96/37" "MŰTEREM DÉLBEN - A/1996/37" Őszintén sajnálom, hogy ilyen bonyolult vagyok… Kérem tegye meg, hogy ezt kollegáival ismerteti, Köszönöm. Szívélyes üdvözlettel: vd Olvasom, megjelent Bukowski verses - novellás kötete: Vegyes felvágott. Sürgősen meg kell venni. Lehet, hogy délelőtt fél órára egészséges leszek, s le ide átellenbe, a Mammutba. www.bookline.hu. Meg is találtam.Trubadur Kiadó, 2013., 376 oldal, Kötés: papír / puha kötés, 2990 HUF VEGYES FELVÁGOTT Charles Bukowski életének utolsó évtizedében született novelláinak és verseinek gyűjteménye. A mű hozza a Bukowskitól megszokott, egyszerre megrázó, tragikus és vulgáris, egyszerre gyönyörű, lesújtó és felemelő, egyszerre életunt és életigenlő hangnemet, illetve a tőle megszokott stílust és minőséget. De nemcsak ezért ünneplendő, hanem azért is, mert nagyobbrészt versek szerepelnek benne, amiből Magyarországon eddig kevés jelent meg, és így elkezdhetünk ismerkedni Bukowskival, a költővel is. POSTA Bukowski első regénye, amit állítólag három hét alatt írt. Önéletrajzi regény, hiszen a szerző valóban hosszú éveken át dolgozott a postánál, azonban egy kis kiadó vezetője havi száz dollár jövedelmet ígért neki egész hátralévő életére, ha otthagyja ezt a munkát, és minden idejét az írásnak szenteli. Bukowski szerencsére elfogadta az ajánlatot... 08:45 Tehát én most beteg. Le a polcról, és ágyban félkönyéken bele fogok lapozni a 3013-as irattartóba, mit írtam én össze (eddig) 850 oldalt az idén. Gusztustalan ez a termékenység. Pedig leveleim legtöbbjét el se teszem. De előbb kis kolbászcsücsök a frigóból. 11:17 - Kata, képzeld, megjelent Bukowski verseskötete. - Megveszem én neked. Karácsonyra. - Kösz, de nekem most kell. - Nem próbálnál türelmet? Ez a te legnagyobb [nem kellett a mondatot befejeznie]. - Tudom. Bizony nem. Tökéletesen igaz. Hogy én mindent azonnal. [Csak nem lenne idén 580 oldal 300 fotó satöbbi. Igaz, annyi selejt sem :-)) ] Aztán sapka-sál. 400 oldal, Vonzóan vaskos kötet. Beteg: ezúttal lifttel hazafelé. leparkolt egy kocsmánál bement, vett egy whiskyt sör kísérővel aztán odament a telefonhoz és tárcsázott. "helló", mondta a nő. "helló", mondta, "nem megyek többé haza" "és mi lesz a ruháiddal?" "dobd ki őket." részlet / életed utolsó napjáig vagy estéjéig 18:17 Elolvastam harminc verset meg tíz prózát Bukowskitól. Hogy jó-e, ahhoz nem értek; szakszerű és pontos. És nincs rá szükségem. Ahogy sajnos József Attila borongásaira se. Ahhoz gyenge vagyok. A kötet annak, aki leghamarább elviszi. --- 2013. december 4., szerda --- Kritika a kiállításomról (ma este zár) a neten; librarius.hu / Szó nincs, csak kép van - VD... Váli Dezső naponta úszik, olykor a víz alatt, nem mindig sikerül ott maradnia, időnként kénytelen feljönni a felszínre. Levegőért, vágnánk rá gyorsan. Talán mégsem levegőt akar venni. Váli kétéltű, kopoltyúja és tüdeje is van. Elvan a víz alatt is. Ne dőljünk be neki, hogy közöttünk van.** a teljes szöveg, kissé följavítva, lehessen látni kép, amiről éppen beszélve van. ** Ez hízelgő. Emlékeztet a Kormos István-sorokra: Sakkoztam veletek röhögtem veletek ha ültem veletek nem voltam veletek     /Szegény Yorick/ A/12/09, javítottam. 90 centis. De még nem vagyok benne biztos. Mégis, betegágyból... Mail infó, Premier Galéria, Kecskemét, aukción a Szürke-fehér műterem - A/1993/04 Indul 150e, becsérték 6-800ezer HUF 2013.12.16-án. 16:45 Sötét van. És a szemközti, bontásra ítélt (volt) minisztérium - irodaházban egyetlen! ablak sem világít. Talán megérjük, és tényleg lebontják. Nagy változás lesz életemben. A tudata legalábbis. Talán egyetlen ablakot átláthatóra cserélek. Mégis, Szabadsághegy, Jánoshegy, Rózsadomb. Talán tiszta időben még a Pilisnyúlványok is. --- 2013. december 5., csütörtök --- 06:52 Hát ez is meglesz. Az adatbázisban a festmény - fotó - plasztika - dizájn táblázat tegnap éjjel kész; megkaptam, hátra vannak a news-képek és a műtulajdonosok, KÉPCÍMEKBEN AZ ÉVSZÁMOK ká vált kódszámok. Én ennek tudok örülni. 10:57 Kész, délelőtt Gábor újabb Vasárnapi Újság fejezetét a netre. A téma érdekes; a Nyugat nagyjai sorra dolgoztak a lapba, nem is keveset. Ilyenkor rituálisan összesomolygunk Gáborral, hogy az irodalomtörténet mennyire elhanyagolja a mi lapunkat. Nyugatosok a Vasárnapi Újságban II. rész. És innét egy ábra, a bontásra ítélt Tabánról. Sokaknak még ma sem lezárt, számomra ambivalens történet ez a pusztítás. Voltam építész, tudom, hogy előre kell menni. Hogy bontani is kell. A szakértők ezt jobban tudják, meg talán akkor is így gondolhatták, szigeteletlen házakat, utcasort, úgy tudom, kanalizáció nélküliek - gyakorlatilag csak a nulláról-alapozástól lehet újjáépíteni. És erre mennyi pénz. A fotó szívfájdítóan gyönyörű. A képaláírás szerint törökkori épület. És közben megérkeztek a kiállítási képeim. A szállításban nem vettem részt, ilyenkor kissé mindig aggódom. --- 2013. december 6., péntek --- Kedves szervezőim fölajánlották, lemásolják a kiállítási vendégkönyvet. Hárítottam. Nincs energiám rejtvényfejteni olvashatatlan szövegeket... Némelyek, gondolom, átélik személyiségük súlyát, aláírásuk odakanyarítása közben. És ez jó nekik. Mind a huszonhat kép megérkezett (vásárlás nem volt), leszállították. Még egy kis önadminisztráció, és a kiállítás befejezve. Egy piros pöttyöt ugyan föltettem közben egy képcédulára, de hát az csak egy jól megérdemelt ajándék volt, barátomnak. Jó kis kiállítás volt. A kisasszony szerint napi 16 látogató. Ady idézet érkezett: „Ha kultúrember végignéz egy magyar választási harcot, bizonyosan fölfordul a gyomra. Egy-egy választás arra vall, hogy annyi képességünk sincs a modern parlamentáris élethez, mint a boxereknek. Minden magyar választás az intelligencia és az érettség csődje. Maguk a politikus urak akarják és csinálják, hogy így legyen. Mondta-e vagy nem egy Habsburgi főherceg, de igaz: Magyarországot csak korrupcióval lehet kormányozni." Tényleg jó képek a dec. 15-iki Virág Judit aukció kiállításán, Katával megnéztük. Nagy a választék. Kinek-kinek a pénztárcája szerint. Pl. lehet venni nagyon jó Egrit (1) 650 ezerért, vagy aki megengedheti magának, egy nagyon gyengét 10 millióért (2). Tőlem kettőt adtak be, az egyik jóval gyengébb, mindkettő 400 ezerről indul: Műterem, Balthus kékje - A/1996/36 Századfordulós műterem - A/2010/59 Ugye, milyen jó így az opuszjelzet?! Leadtam a 30 ezer forintos GPS-emet javíttatni, nem nagyon kell, de mindig rám szól, hogy ÁTLÉPTED A SEBESSÉGHATÁRT, és ezt szeretem, erre szükségem is van. Beírtam 12 ezer forintos ármaximumot, 11.800-ba került, megyek érte. De kár, hogy nem nyolcezret írtam, gondolom, 7.800-ba került volna. --- 2013. december 7., szombat --- Úgy vagyok evvel, mint faluról származott irodalomtörténész barátom. Ha egy cipő már teljesen tönkrement, föltették a padlásra, jó lesz az még valamire. Sajnálom ezt a lemezt kidobni, annyi munka van-, illetve volt vele. A mai délelőtt is evvel telt. Az Örkény-novella; mindig van remény. Koncepció hiányában kanyargós és tétova e volt kép útja, mint a Tisza nyáridőben. A/2013/37. Az utolsó az e délelőtti.. Viszont ötven év használat után ma a festőállvány talpára görgő-gurigákat csavaroztam. Így jobb. Ilyenkor kissé mindig ... leszek, az elmúlásra emlékeztet, de miért. Talán az időélmény. 17:32. Kép tovább. Kezd a koncepció kialakulni: legyen ez a kép jó. Illetve. Legyen méltó a felfűrészeletlenségre. Tegnap délben ilyen hetyke pimasz tavaszi felhők az égen. Nem veszik figyelembe a decembert. Az ég pedig kék. --- 2013. december 8., vasárnap --- 05:12 Tereptarka szárazkifli lenne az igazi. 06:18 Ígérem, kapni fog tőlem ehető(!) tereptarka száraz kiflit! Pillanat alatt kitaláltam, hogy állítható elő, de persze, ez most még gyártási titok. N. Hát ezért kell nekem a terepszínű nadrág. Tessék megmondani, ezek közül melyek a festőszer-foltok. Egy sárgaórás fiatal futóvendég odajött hozzám, ill. a nadrágomhoz, hogy: Bundeswehr?! És elmesélte a tagállamok különböző mintáit, sőt, az oroszokét is. Hogy 36-ban a németek az őszi-télit még kifordítósra csinálák, de azóta. Olyan szép reggelente ez a Lukács-épület nekem, így, renoválva. Különösen egy hét kihagyás után. F/2013/305 Jordán Tamás szaval. Vissza kell tennem József Attilát az ágyam mellé. Jézusmária, micsoda zseni. Pedig most épp Rakovszkyban utazom. Hát az is! Majd mutatok, csak most Katának krumplihámozni kell. Rakovszky. Évekig fájlaltam, hogy úgy tudom, abbahagyta. De hiszen az a 4 vagy 5 időverse, az a ciklus egyszerűen elég. Életműnek. A szerepversei csak nagyon jók, persze. Regényéből az elsőt még udvariasan végigseggeltem. Bizonyára, bizonyára.   Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el. Megőrizzük, ahogy a rég leégett erdők virágporát a tómeder iszapja. Ami volt, nem ér sohase véget: megszűnik és nem tud megszűnni mégse. Mint a málnadzsemben rekedt darázs nem tudni, honnét hangzó zümmögése, mint mikor távoli rádióállomás sercegése szüremlik a két szó közti résbe, míg végül átszakad valami gát, egy ponton a jelen szövete enged. Mondjuk, hiperérzékeny kamerád a néptelen utat, a hófoltos búzaföldet filmezi napokig, pár szélfútta pocsolyát, aztán mikor előhívod a filmet, döbbenten látod: a földeken át furcsa egyenruhában katonák menetelnek… Menekülők: teherkocsin, gyalog, bőröndöt hurcolnak, vagy megrakott    / Kísértetek   /a MENÜ / VERSTÁR-ban mind ott/     Érdekes. Mindig úgy gondoltam, a vége felé majd a szexképesség csökken, aztán elmúlik. És nem. Fura, nálam maradt, hanem az érdeklődés, az igény-; kb. idén márciustól. Ha igen, igen, ha nem, nem. Tudom mérni, a diákmenzán, ahova ebédért, naponta tucat manökenszépségű gyönyörű bőrű diáklány, hanyag egymásközöttiségben. 71 vagyok. Ez is megvolt. Panírozás után Svábhegy. A Normafa. A Város. F/2013/307, F/2013/308 Sose fotóztam le, 83-ban csináltam, elsötétítő-függöny. Hogy a vécéből-átalakítottam fotólabort el kellett hagynom. (Valaki vécére akart menni. Átjárófolyosó lett belőle, Kata új szobája felé.) Akkor lett a műteremből sötétkamra, Pest legnagyobbja. Ablakokra fatábla, riglivel. Függöny: folyóméterben fekete fólia a Bajcsy Zsilinszky útról, és rásteppelt glott textil. Varrógépeltem, sokat. Harminc éve működik. Melyik életem utolsó hagyományos fotófelvétele; Takart műteremablak - F/2002/03, tehát addig kellett. Ezen is el lehet merengeni. Ha lebontják a szemközti irodát, újra szerephez jut, jön a hűvösvölgyi szél. F/2013/309 Hát nosztalgia, hát legyen. Az utolsó eltett filmnegatív nem az én felvételem. A nagy pesti árvízhez Szütsöt hívtam nézni, fotózni. Miki fiam fényképe, kettőnkről. A Duna-parton üldögélünk, a lépcsőkorláton, békésen, augusztus 11. vagy 12-én (google adat). F/2002/04 A nagy gépem a 180-as telével, ölemben. Pár év kellett, míg elajándékoztam. Most hallom, valaki még használta egy darabig. Kata áll a műteremajtóban, könnyezve olvasok neki Rakovszkyt. Hogy olyan döbbenetesen megfoghatóak, tapinthatóak a képei, sírnivaló. Amúgy pedig iszonyú koncentrált. Azt mondja, írd meg. De nem tudom. Hogy a Pilinszky ilyen finom - mondja. Nem, ő absztraktabb. Ez női érzékenység, amit férfi nem, vagy ritkán. A kintfelejtett száradó fehérnemű ...vagy este kiszaladsz a kinnfeledt / mosott ruháért, és látod a gyönge szélben / fej nélkül ágáló kísértetek / sorát röpülni helyben, a szárítókötélen, / a kert és a pincelejárat közti térben.... és nem azért, mert a mosás a nők dolga. De ez a láttató konkrétság, ... kert és pincelejárat... --- 2013. december 9., hétfő --- Ilyen jóízűt, szívből, régen nevettem. Hogy kaptam egy kék háziköntöst, a nyáron kidobtam a régit, felejtve, hogy az télen kabátom bélése. Halmozni sohasem szerettem. A hajnali roráte misére – még félbeteg –, nagyon be akartam volna öltözni. Így derült ki. Hát téli anorák, pulóver, stb., csak a térdem, a térdem, az kimarad. Azon ezentúl kesztyűs kezem. Opusz-számaim informatikusom jóvoltából mindenütt négyjegyű évszámmal, ímmár. Utómunkák nálam ma délig. Mi tagadás, boldog voltam. És akkor beütött a mennykő. Katasztrófa. Kiderült, a valahai összes szövegemben elszórtan jelenlévő utalás (link) képekre, ha adataikkal együtt mutatnám - nem működik. Ez a tábla jön fel helyette. A NEWS-leveleket délután végigrágtam, az már jó. De a többi kb. 150 forrása föllelhetetlen, a gép nem mutatja. Kínomban a táblát most továbbírtam. ...php?opusz=A/75/33&t_nev= HELYETT: ...php?opusz=A/1975/33&t_nev= --- 2013. december 10., kedd --- Belenéztem a honlap-statisztikába, érdekes. Olvasóimnak csak 63%-a belföldi. Legalábbis a Nov 2013 - kék link alatt: http://www.c3.hu/stat/deske/ De a legfurcsább, hogy Zelk Három nyúl verse mennyit szerepel, évek óta. Ez jó. Szia, Zoli bácsi! Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közelében, három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek, ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig, amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka felettük szállott s felkiáltott: -Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak?    Három nyúl Bár azért ennél fontosabb ez, nemdebár: Ismertem egy öregurat, aki bejárta szinte az egész világot, látta, mit a földön ember csak láthat, pontosabban, mit látni érdemes - a Rákospatak medrében a hajnal kormos lábnyomát, s a tűzfalakon a fáradtság végtelen vonulását, szerszámládás, szatyros árnyakat -   Aki bejárta a világot Deske, annyira fontosnak szoktad tartani a gondolati tisztaságot is. "Leadtam a 30 ezer forintos GPS-emet javíttatni, beírtam 12 ezer forintos ármaximumot, 11.800-ba került, megyek érte. De kár, hogy nem nyolcezret írtam, gondolom, 7.800-ba került volna." Bár lehet, hogy ilyenek vagyunk, de ez mégis rossz ízű nekem így, feltételezni kéne a jót is, legalább Ádventben: Lehet, hogy 15e Ft-ba került, de nekem megcsinálták 11.8-ért.  Szia! A. Mint a forróságot a sivatagos földön, úgy törted le a kevélyek tombolását; és mint a hőséget az árnyékos felhő, elnémítottad az elnyomók diadalénekét. Iz.25,5. Ilyen szép a mi unokánk. 17:15 Aluvások, néhány mondat, néhány email, és ma nem csináltam semmit. Érdekes. --- 2013. december 11., szerda --- A/2013/37 nem nyugszik, reggel tovább. Aztán délig még kettő, A/2013/47, 50x50 és A/2013/58, 60x60. Hogy ez neki mennyibe került, nem mertem rákérdezni. Alighanem valami iszonytató drága keretet választottam, akaratlan. Egy kis német manufaktúra csinálja, nem sorozatgyártás. Képpel lehetett fizetni. Elkészült az új szemüvegem, nagyszerű. Életfogyt. garancia. És állítólag IGAZI aranyozott. Le kéne kaparni róla. fotó: F/2013/311 --- 2013. december 12., csütörtök --- Imaközösségünkben tegnap a lelkiismeret-vizsgálatot ez szerint. Ezekre a mondatokra megint és alighanem mindig szükség van. Kemény dió. Úgy bocsássatok meg kölcsönösen egymásnak, hogy később a sérelmet föl ne rójátok. A sérelem, erre való visszaemlékezés ugyanis: jogtalanság, a harag továbbszövése, a bűn megőrzése, az igazságosság ellensége, rozsdás nyíl, a lélek mérge, az erények elvesztegetése, az elme férge, az ima megzavarása, az Istenhez intézett kéréstek erejének megsemmisítése, a szeretet elárulása, lélekbe szúrt tövis, soha el nem alvó gonoszság, soha el nem fogyó bűn és mindennapi halál. Paolai Szent Ferenc (1416-1507) Délelőtt megcsináltam szeretteim karácsonyi egyenajándékát, aztán újra ki a szentendrei Malomba, az öt nőfestő tárlatára. Most nyitva volt. Nem tartom szerencsésnek az efféle szelekciót. Na, nézzük. Számomra a látottak nem annyira műélvezet, mint szakmai tájékozódás. És köszöntés. --- 2013. december 13., péntek --- Egy váratlan találkozás. Intézetét fölszámolták, hazavinni túl nagy. Ami igaz, mert 120 centiméteres. Lecserélné kisebbre. Megtörtént. Én szállítottam, tetőcsomagtartó. Legelső műtermes képeim egyike. Műterem - fekete függönnyel - A/1987/20 1988.04.05. H. megvásárolta 8000 Ft-ért, másnap visszahozta, hogy túl szomorú. 1990.11.14. ajándékoztam M.-nek, a képet akkor láttam utoljára. Most itt lóg a falamon. Érdekes. Dec. 13., Szent Lúcia szűz és vértanú ünnepe, 304 körül ölték meg. Egyházunk így imádkozik ma: ...közbenjárására, a boldog találkozás reményében... Remélem érdeklődést fog mutatni az android operációs rendszer iránt. Nem tréfálok. Ma, keresgélés közben följött érettségi tablóm, F/1960/01, elnézegettem. Egy fiú, László András, semmire nem emlékszem vele kapcsolatban, illetve, hogy a buddhizmus érdekelte. Tán negyedikben került át osztályunkba, csöndes fiú volt, aligha vett részt bármi közösben. 1960, érettségi, akkor láttam utoljára. Találkozókra soha nem jött el. Múltak az évek, hallottam, hamarosan meg is halt. Később egy hír, hogy él. Rászántam most, megnéztem, hátha; wikipedia. És váratlan. László András dr. (Budapest, 1941. december 3.) magyar filozófus, buddhológus-teológus, metafizikus, Hamvas Béla mellett a tradicionális létszemlélet legismertebb magyarországi képviselője, a hazai tradicionális iskola megalapítója és szellemi vezetője...., 1959-ben felvette a kapcsolatot a Buddhista Misszióval, és közvetlenül az érettségi elvégzése után, 1960-ban a Kőrösi Csoma Sándor Buddhista Papi Szeminárium tanulója lett... tanulmányait azonban fel kellett függesztenie, ugyanis 1961. szeptember 19-én letartóztatták. Az eredeti vádat ("a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben betöltött kezdeményező és vezető szerep") a későbbiekben jelentősen enyhítették, de négy hónap börtönbüntetést még így is le kellett töltenie. Amiben akár nekem is részem lehetett. Pár éve itt megírtam, (2006.01.31.) érettségim előtt tán két alkalommal kihallgatott a Belügy, és jelentést kért osztálytársaimról; nem igazán kommunista budai úrifiúk voltunk, sok orvoscsemete. Aztán ejtettek, rájöttek, hogy (tényleg) nem ismertem osztálytársaimat (sem). Egy a vezetőállású párttag öregurat kértem segíteni jelentés írásra. Avval kezdte, valami terhelőt muszáj, tehát melyik az az osztálytársad, aki biztosan nem akar egyetemre menni. L. Andrást mondtam. Mit diktált le róla, már nem tudom. Most látom, rá másfél évre letartóztatták. Most mail neki, mutatom ezt a szöveget. Ki lett rajta kívül ismert ember. Frenreisz Pista, Latinovits-öccs; a későbbi Bujtor István, szintén színész. (Másnap 05:21. megküldték nekem: Bujtor Pista ballagása 1p. filmhiradó) Fináczy Gyurka, azt hiszem, volt olimpiai bajnok is vitorlázásban. Bánhegyi Emil orvos lett, egy ideig a XI. kerület polgármestere. Pándi András Aczél színházügyi jobbkeze, a rendszerváltás után a Helikon könyvkiadó igazgatója. Kulcsár válogatott kosaras volt, Svejcban edzősködött később. Udvarnoky Laci öreg plébános Budatétényben a mai napig, évente nála találkozunk. Korányi, orvosdinasztia-utód, azt hiszem, Norvégiában is vezetett, vagy csinált egy szívkórházat. Illogikus, de ébredés után fáradt leginkább a lábam, olykor e fadarabkán szoktam egy kicsit topogni, megmozgatni; talpmasszázs. Most délután alakítottam át púposabbra. Átküldtek egy Szeifert-cikket, nem tudom, mikori. ...Váli Dezső munkásságának két kiemelkedő sorozata a Zsidó temetők (1984-87), és a Műterem képek. Az utóbbi sorozatot 1987-ben kezdte el, és azóta folyamatosan gyarapítja. Ez a több mint két és fél évtizede készülő műcsoport, azon túl, hogy a kortárs magyar enteriőr-festészet egyik meghatározó együttese, önéletrajzi vallomásnak is tekinthető. Ugyanakkor a téma ismétlődése és ismétlése, mint művészi magatartás, annak a rituális életmódnak, szigorú életviteli rendszernek is a része, amelyben Váli Dezső mindennapjait éli. Mégis a képek által a nyilvánosság felé is kitáruló műterem, csak annyit láttat a művész már-már teátrális* aszketizmusából, amennyit ő maga szükségesnek és elégségesnek tart. Se többet, se kevesebbet... a teljes cikk *Hát ez igaz. Az ember avval henceg, amije van. Hozzá tehette volna, hedonizmusa időbeosztására épül, ötven éve csak játszik, játszik... Mindig épp, amihez kedve van. --- 2013. december 14., szombat --- A szellem és a lélek dolgai időlegesen fölfüggesztve. Ma reggel a szombatonként velem egy sávban hátúszó pilisi asszonyka 56 folyócentiméter saját készítésű házikolbászt egy szatyorban. A Suso-kincsek hazavásárlása... Bocs, nem mindegy, hogy hol van? Délben a Nemzeti Galéria, a 100 éves Rozsda Endre képei, mutatom. Ilyen és még ilyenebbek. Fene tudja, ebben a műfajban akkor nekem inkább az, amit előtte láttunk a Nagy-Kevély alatti völgyben, Robival. F/2013/312. Megnéztem az újjárendezett 45 utáni mai magyart is a harmadik emeleten. Hát ebből bizony kirendeztek. Vaszkó és Tóth Menyus között voltam. Sokan kimaradtak. Kondor csak néhány apró grafikával. A hangsúly bizony nagyon mai. Ami én csakugyan nem. Viszont végre három Czimra-főmű. És akit érdekel, egy asszony összegyűjtötte az új magyar szobrokat. Nem gondoltam volna, mi minden lett itt, nem olyan nagyon vagyunk XXI. század, de van közte jó. diasorozat --- 2013. december 15., vasárnap --- Szia! Nagyon profi a szoborsorozat. Nem akarok okoskodni, de nem láttam: Apor Vilmos, Apor tér; Márton Áron, 59 végállomás; Mindszenti, a Farkasréti temető fölött; Németh László, a János kórház közelében; Tormai Cecil Rókus kápolna; Szabó Dezső Gellért hegy.; Babits Vérmező; Kálmán Imre Nagymező utca; Márai Mikó utca /és Kassa/. Eszterházi János /mártír/ MOM park. Szia: G. Délelőtt Pesttől húsz kilométerre (nem Szentendre) megnéztem az egyetlen magyar kortárs védett műtárgyat. Páncélozott ajtók, zónás mozgásérzékelő, és egy Ferenczy főmű is. Meg házikolbász és erős paprika. Aprószemű paradicsom. Párbeszéd I. - Meghoztam a karácsonyfát. - Kicsi. - Mindig megkérdezlek, jó-e ez neked. - Igen. De ez nagyon kicsi. Párbeszéd II. - Jó napot kívánok. Itt vettem két napja. Ráfizetéssel becserélném nagyobbra, hogyha lehet. - Hogyne lehetne. Ehhez például mit szólna?! Egy ezres. - Köszönöm szépen. Lényegbe vágó életstratégiai kérdés. Vegyük figyelembe öregedésünket, vagy csináljunk úgy, mintha. Talán morálisan egyenrangú a két út. Illetve persze az alkalmankénti mérlegelés kötelezettsége fönnáll, nem megúszható. A/1996/36 A/2010/59 Este Kongresszusi Palota, Virág Judit aukció. Két képemet adták be. Az első nem kellett, a másik 400e-ről indulva 600+120e HUF jutalékért elment. Ez a 37 mp. meg is nézhető. És a vevő két sorral előttem, éppen. Névjegycsere. Megint csak egyetlen élő aukcionált. Megszoktak. --- 2013. december 16., hétfő --- Általában tudják, és csak mosolyogva intenek, de négy embernek még így is el kellett magyaráznom, hogy hónap közepe, fél nyolcra gyónni a Krisztus Királyba, azért úszom ma korábban. Aztán a gyóntatószoba. - Elég kevéssé vagyok én férjnek való - mondom. - Te egyáltalán nem vagy annak való, mondja vidáman. És összemosolygunk. Hígítja a fentieket, ezért elsőre ki is hagytam; de még hozzátette, egyébként én is alig; próbálkozom. Családos ember (görög katolikus lelkész), két nagy gyerek Tegnap este, ahogy ülünk az asztalnál... – mesélte, de... gyónási titok. Nehezen, de kiböjtöltem. Idézem: december 8., vasárnap 05:12. Tereptarka szárazkifli lenne az igazi. 06:18. Ígérem, kapni fog tőlem ehető(!) tereptarka száraz kiflit! N. Ma megszületett. Vagyis megérkezett. Terepmintás szárazkifli - G/2013/36 38x135x97 mm., 41 gramm. Alkotóművész (kérésére): NN. Azt kell mondanom, csakugyan ez az igazi. --- 2013. december 17., kedd --- Most ötödáron meg akarja venni egy múzeum egy képemet. Első pillanatban boldog. Másodikban dilemma, anyagice, ugyebár, a kép kelendő lenne. Hol vagyok én ebben a helyzetben. Délutánra megtaláltam magam. Életemben sok kicsi, de két nagy döntés is a magyar kultúra kontra jólét dolgában. Amikor abbahagytam az éppen gyengülő zsidótemető képeket, és mikor letiltottam, hogy munkáim külföldre. Maradok ebben. Egyetlen fánk a parkban még tartja magát. December. F/2013/314 Kata szerint anorákomhoz és terepmintás nadrágomhoz nem illik ez a kesztyű. De hát ha egyszer az a hasított bőr barna végleg elvásott. Pedig abban kocsit is lehetett vezetni, tapadt. Mi volt ma. Minden. Hatvan leszabatott farostlemez hazaszállítása a Váli utcából. Egy dívány a csomagtartóban egy rászorulónak. Iparművészeti Főiskola építészhallgatók félévi bemutatkozása (ma MOME), ugyanott a fotósok is. Délután Zelk-díj átadáson az Irodalmi Múzeumban, László Noémi költő kapta, tőle kaptam is egy kötetet. Rákérdeztem, rávágta, hogy 40 éves. 28-nak néz ki. KÚTBA NÉZŐ Koponyacsönd, koponyakéreg reccsen. Védetlen ül a képzelet a versben. Néma öröklét, hangtalanul tátog. Táguló űrben kusza jégvirágok. Zúduló álom, sóvihar, halandzsa. Végigrepedt az öntudat harangja. Porból vett testben bokrosodó lélek. Ágai kékek, feketék, fehérek. [...] Este egy ijen bölcsességet kaptam: “A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül meg túl sötét van az olvasáshoz.” (Groucho Marx)  --- 2013. december 18., szerda --- 05:12 Van a reggelnek néhány nehéz pillanata, amikor rituálisan elszontyolodom. A huszonkettedik hossz. Érzetre és lényegében már átúsztam az óceánt, és még a felénél sem tartok. De tegnaptól erre új szlogen: innét már könnyebb lesz. És ez általában még igaz is. 44 hossz a norma. Tavaly augusztusban eltévesztettem Törekiből hazatértemben, mert csak 42-nek kéne lenni. Októberben észbe kapva nevettem egyet, és-- így hagytam. 1253 méter. Fölfelé kerekítve. 08:53 Visszaestem, a fene egye meg, de miért. Úgyhogy reggel úszás helyett kamillás gőz. Kérdezem a mellettem-bajtársat: - Mennyi ideig itt? - Ahogyan jó esik. - Ezt a fogalmat nem ismerem. - Pedig érdemes megismerkedni vele. Aztán megszán: - Amikor még jó, de már úgy érzi, hogy elég. Tényleg bizarr hely egy ilyen sápadtanvilágított párás, fapados ködkamrabunker. Ugyanis itt nincs idő. Vagyis áll. Nincs mihez mérni, nem szeretem. Órámat nem látom. (De van rajta stopper. Teakészítéshez 3 percre van beállítva.) Megvolt, 7-8 percet szántam. Utána mentorom bejavasolt a jéghideg mártózómedencébe. Fejjel is a víz alá. Kétszer. Ha ettől sem-- És orrbelsőmet medvehájjal kenegetem. 18:27 Talán a hideg víz mégsem. Úthenger jellegű nátha estére. Második vécépapír tekercs zsebkendő. Hidegráz-melegráz. Minap valaki örült neki. Hát most itt egy nagyobb katalógus Bp. szobrairól. Figyelem, lásd ott a 2. sort: négy táblában a teljes lista. http://www.budapest-foto.hu/Budapesti%20szobrok%20katalogusa_4.htm Férji minőségem ügye a napokban. Én ezt nem mérem, simán igyekszem. De most eszembe jutott egy harminc éve olvasott, akkor magamra vonatkoztattam: Az angol férfiak kiválóak egy vasúti szerencsétlenségnél. Bocs, ismétlés, hogy beégjen: MINDENKITŐL ELNÉZÉST KÉREK Képcímeim ezentúl: "Műterem délben - A/96/37"  - helyett "Műterem délben - A/1996/37" Hálásan köszönöm, ha átveszik. VD. ny. dísztárgykészítő kisiparos Az új Zelk-díjazott László Noémi: EGY BOLYGÓ ÁRNYA Nem nyelvemben, hibáimban élek. Sorakoznak, mint könyv a polcon. Élek. Figyelmem rendszerint megosztom közöttetek: félelem, inger, érdek. Bennetek ázik minden idegrostom. Egyszer kilábalok, csak azt remélem. Elapad minden gyáva szenvedélyem. Éhen halok, vagy véget ér az ostrom és eltűnünk, hibáimmal az élen. [...] --- 2013. december 19., csütörtök --- Ágy, teljeskörűen paplanba burkolózva. Ha ebből 3 négyzetcentiméter kimarad, tüsszögésroham. De ami fantasztikus, ölemben laptop, azon írok, de az asztali PC-mbe. Majd próba, gyanakszom, hogy mindez tényleg igaz-e. Életemben először. Deske, jobbulást. http://www.litera.hu/hirek/latascsapda-beszelgetesek-el-kazovszkijjal-72257 Ezt meg a könyvtárban találtam, rólad is szó esik, a győri 2003-as együttlét alkalmából: "El jól érezte magát, Váli Dezsővel festett egy közös képet, ami fantasztikus lett... El Kolozsváry Anikóéknál aludt...Váli Dezső pedig az Esterházy palotában... Külön dolgoztak, de meglátogatták egymást és eljártak a közös programokra is..." A szöveget a 337. oldalon Mészáros Júlia, a Győri Múzeum akkori igazgatója mondja, a Kolozsváry Ernő /akit El emleget/, volt győri polgármesterhez csatolt jegyzetben. G. 15:44 Unoka kapja majd, Kata ágyamhoz hozta gyerekkorom kedves sci-fijét, a Fulgurt, Koszter atya regénye, figyelem, 1934. Fulgur elmegy a mandzsú harctér fölé csodarepülőgépén rendet csinálni, irányított sugarától 16 órára minden katona eszméletét veszti..., el kell fogadniuk Fulgur békeparancsát. Gépe 20 kilométer magasan lebeg fölöttük. Közben a magával vitt kisfiúknak-, leendő munkatársainak: Mesélt a népek bölcsőjéről, az alvó Ázsiáról, amely már ébredezik, és dörzsölgeti szemét. Mesélt a sárga arcú kuliról, a világ legigénytelenebb, legszívósabb, legerősebb fajáról, amelynek csak pár évtized kell, hogy az európai technikus-kultúra mohó behabzsolásával félelmetes intelligenciáját kibontsa, és akkor elözönölve magába szíva a kifáradt, belső harcokkal gyengített fehér fajt, átvegye a világtörténelem irányítását. Eljövendő évszázadok, amelyekben a színesek kultúrája ura a világnak... Fiam mondja, Kínában most négymillióan tanulnak zongorázni. --- 2013. december 20., péntek --- Ágyból kelve mail sebész barátomnak, remélem itthon van, tud levelet fogadni. Ehhez tök nem értek, más is beleszólhat: Szia, ha lenne módod így véleményezni... Hete ráesett egy Váli!-kép sarka a lábamra. Kis hegycsúcs képződött, sárga-lila, kemény. A napok folyamán lohad, most is kemény, olykor még fáj, járáskor. Ami nem érdekes. Kérdés: kell-e evvel orvoshoz mennem? Hogy talán ez csontot is sértett? Bár, gondolom, akkor se lehet/kell vele semmit csinálni. Nem szoktam ezeket túllihegni. Bocs, köszi: d. Néhány hetes kamaszos eltévelyedés után a kiscsikó visszatért a karámba, könyvtáram az éjjeliszekrényre. Ó, a régi rend. Már nagyon nyugtalan voltam. A csíkos textildarabkát minden sötétben megtalálom, azon a szemüveg. F/2013/316 --- 2013. december 21., szombat --- A fenti fotó előzménye egy látogatóm különös kérése, éjjeliszekrényemet szeretné lefotózni fia számára. Nem firtattam. Másnap nekem is megküldte. Tegnap próbáltam számukra egy jobbat csinálni, abból az alkalomból is, hogy könyvtáram újra itt; így autentikus. Nem sikerült azonnal beszámozhatóra. A két előtte-próbálkozás fotó. Ahol is kiderült, a tágabb környezet bár látványos, mégse jó, a fekvő formátum otthonosabb, a teli világítás érdektelen, helyi fény kell, hátteret kiiktatni. Majd végül: a jobbról jövő derítőfényt is kiiktatni, mert nem baj, ha a látvány fele nem olvasható-, sőt. Az atmoszféra. Még az OPEN OTHER END-et olvasható -, 20%-kal világosabbra, mert azért az muris. A padlólevél nálunk régi családi hagyomány, sőt egy-egy helyszín sajátos jelentést (message) hordoz. Ez a tegnap esti egy fiam-váró; ha majd hajnali kettő - három körül visszateszi ajtóm elé a slusszkulcsot és forgalmit. Minden menetrend-szerűen, reggel a kekszek helyén fölirat: KÖSZÖNÖM! Az év legsötétebb napja, több évtizede kiderült, valahai barátnőm, S. Nagy Kata is mindig csendben megünnepeli. Innéttől már világosodik a világ, napról napra. Ajándék mára ez a napsütés. A csodálatosan lapos fények. Téli napforduló - F/2013/317 Már mit kaptam karácsonyra. Sőt, anyagtalan, mondhatni, dimenzióhiányos; ha csak azt a sok nullát és egyest nem tekintjük-, amivel ez a légűrön átjött Kispestről ide, a Vizivárosba. Útba ejtve a lágymányosi szerverhotelt. Szia Deske, láttam egy terepmintás háromszögű kendőt egy üzletben - eszembe jutott, hogy ott kell hagyni, ahogy évekig megnéztél egy szerszámkészletet mindig egy kirakatban - és nem vetted meg. Mivel még nem vagyok oly annyira érett, hogy a semmibe hulljon - ha "elmondom", - puha anyag, inkább nyakba éjjelre, vagy nappalra, fejet bekötni, ahogy a férfiak szokták, verejtéket törölgetni harc közben; megvettem volna, becsomagoltam volna, elküldtem volna Neked - nehéz az önfegyelem. :-) A. 11:17 Telefon. Lábamon vérömleny, csonthártya is sérülhetett; két hónap, amíg fölszívódik. Ha begyulladna, van vele teendő, de nem szokott. Kossuth rádió, ma délelőtt. Kecskeméti óvodába ki, orvosok. A maci leesett a csúszdáról, meg kell operálni. A doktornéni telefonál. És igazi nénós mentő jön, gyerekek a hordágy mellé a kocsiba, a macival. A kórházban beöltöznek, műtőbe, és irányítással altatnak, operálnak, sebet varrnak. Dobálóznak a szakszavakkal. Sokirányú félelem múlik el. Áldott, aki mindezt kitalálta. Svédországban. 16:37 Nagy Bálint, a Petri 70 emlékműsor szervezője újságolta, nem néhányan, hanem ötvenen küldtek be emlékező szöveget. Úgyhogy háromnapos rendezvényt kellett csinálni; ma a FUGÁ-ban, a Petőfi Sándor utcában, maratonban, hajnali négyig olvasnak majd fel egymásnak a megjelentek. Az enyémet épp most, hogy fölébredtem, ebben az órában, valaki. A szöveget tegnap elővettem, átnéztem, szégyenkezem. Tényleg magamról írok, hiába kérek ezért előre bocsánatot. És hiába írta róla felesége, Mari, hogy megható. Búcsúzik, mára én is, Petritől: ...Szóval, hogy búcsúzom, s persze az időt húzom, mert nem akar sehogy rám jönni a mehetnék, mint ajtóban a modortalan vendég fecseg, locsog: pontosan ilyen vagyok, tudom holott: az Ismeretlen Úr egy szóval sem marasztal, a szobában leszedve már az asztal, csak a csikkel púpozott hamutálak bűzlenek komoran. Csak a mozdulatlan füst várakozik némán. Éjszaka van. a teljes vers No már, mit találok. IDVÖZÜLŐ LAP Zelkovics úr, rövidesen találkozunk az égi Luxorban [..] Emlékszem a Kútvölgyiben láttalak utoljára, egyágyas különszobában feküdtél, telehamuztad a paplant, és időnként meghúztad a konyakos üveget, az orvosok rád hagyták, minek kínoztak volna, tudták jól: vége a dalnak... --- 2013. december 22., vasárnap --- 05:24 Bár régóta fönt, egy ilyen betegség mindent összezavar. Tegnap ugyan már fölöltözve, kilábalóban, jól bebagyulálva tettem-vettem. Alapozni kéne és lehetne, hatvan lemez, egész napi munka. Ahhoz még gyenge vagyok. Délelőtt egy favályút eszkábáltam az éjjeliszekrényre, szemüvegem számára, sötétben is megvillanó ezüst peremmel; lecsavarozva, hogy vakon keresgélve se verhessem le..., egyre nagyobb életundorral. Az ilyen kis környezet-tökéletesítések végső hiábavalósága, az elmúlás felől nézve. És nem vettem észre, a szerkezet otromba, ez is bajom. Most reggel háromkor le is csavaroztam a helyéről. Mi volt még; olvasgattam, verseket. Elképesztő, hogy miket össze tudott szenvedni szegény Oravecz. Aztán kevéske Petri, megint. Ja, igaz, írogattam is, az még legalább valami. És csömör; olvasgatunk-éldegélünk, vagyunk. Így?! Ezért?! Minden megvolt már. Kata szobájába gubózva nem lát, nem hall a karácsonyi ajándék gyártásától. Arannyal átkötött kis piros - lila csomagocskák. Szépek. És ha életfájdalomdíjként ma két százazkiflit engednék meg magamnak?! Ahogy S. mondja, teátrális aszkézisem... 07:47 Miséről haza (uszoda nincs). Oravecz Imrét ismerik kevesebben. Az élethez tökhülye, össze-vissza szerencsétlenkedik. A verseit nagyon szeretem. Már nagyszülei is, ő is éveket ingázott itthon és Amerika között. Talán éppen most is kint van. Még nem ismerte őket, mikor megírta a Hopik könyvét; ősrege gyűjtemény. Honnét vett ilyen erős víziókat: ORAIBI ALAPÍTÁSA Hóna alatt a látomással kilopakodik a faluból Macsito, a nemzetségfő, kilopakodik éjjel, és elindul a holdfényben, a hiányos rendeltetésben, és a föld arcán kőbe botlik a lába, és a kő eligazítja, és a föld arcán gyökérbe botlik a lába, és a gyökér eligazítja, és a föld arcán sündisznóba botlik a lába, és a sündisznó eligazítja, és a nagy sziklán tévedhetetlenül megleli az új lakóhelyet, és elkeríti hagyománnyal, és engedélyt ad népének a letelepedésre. A VERSTÁRban van tőle tucat mű, de inkább a Halászóember kötetéből, az utóbbi években azt olvastam. Az is nagyszerű, illetve több annál; számomra és szerintem: remekmű. Vagy egyszerűbben fogalmazva, nekem nagyon fontos. Az 1972. szeptember - köteténél megrázóbb és hitelesebb szerelmi férfizokogást én még nem olvastam. Nekem ötszörösen meg kellett magamban küzdenem Oraveczért, mert (egyebekben) mértékadó irodalmár barátom, és egy (tényleg) jeles költőnk szerint sincs ő az első 365 magyar költő között... sőt, egyáltalán nem is költő. Nekem virágzó cseresznyefának is megfelel. Deske, én is a mertékadók mögé sorakozom - de meghatott O.I. a ragaszkodása az ősökhöz. Ez is mérték - mint ahogy az ellenkezője is lehet az. De én az ősöket megbecsülők, bár nem feltétlenül követők pártján vagyok. A költőtárs véleménye egyenes válasz: Oravecz szerintem sincs az első 365 között. Az én fájdalmam az, hogy Petőfi - a populista kekec - ott van. Na jó. Fiatal volt. Szerencséjére, nem sikerült tovább élnie. El tudja képzelni, mi lett volna belőle, ha történetesen nem végzik ki? De az a diktatúra volt olyan ravasz - úgy gondolom -, hogy hagyta volna élni, a költő vesztére. És akkor nekünk nem lenne ez a forradalmár költőnk... (Én, mondjuk, nagyon jól el tudnám képzelni nélküle a magyar irodalmat..) F. 21:47 Ó, egek! Deske! Hogy irigylem Magát! Micsoda barátai vannak! Mily tökéletes és páratlan éleslátással, mily határtalan bátorsággal, gyémántkeménységű magabiztossággal rendelkező férfiúk. Ámulok csak, megszégyenülten, hogy így is lehet beszélni Oraveczről, meg a "populista kekec"-ről, ilyen könnyedén, oldottan, lazán. P. 08:27 másnap. Deske, ez a Petőfi dolog olyan nekem, mint mikor Vivaldi - Négy évszakát szidják. Pedig... S. 21:43 Hála Istennek, én is ajánlkozom, és Kata is megbízásokkal lát el karácsony alkalmából. S egyet most maga számára is, szeretné a feszületét fölállítva is!, de ha munkaasztalnál-, fektetve is használni. Megoldandó. 60-as huzalszeg és 4-es furat számára. --- 2013. december 23., hétfő --- 09:00 sincs még és máris mennyi minden. 1. Meg van fogva az idő. Kamillásgőz, négy Üdvözlégy = három perc, kétszer is meghallottam karórám cserregését. 2. Gőz utáni melegvízben egy hároméves dédunoka története. -Tisztítsd ki a csizmádat a Mikulás fogadására. - Nem kell, belülre teszi, ott tiszta. 3. A Lukács előtti parkban bolond kétszázszor-szép. December huszonharmadikán. Vázában fognak meghalni. 4. Még egy mondat jött Petri/Petőfi ügyben. A többi alá tettem. 5. Ámbár ez már délelőtt. Kata gázhályhája azt mondta, jó napot. Adatbázis nyit: GÁZ. Hat telefon. Sajnos. Sajnos. Holnap. Vidéken. Jövőre. Visszahívom. Fél óra múlva ott vagyok. Jav., és nem kért pénzt, mert hogy ez októberi kollegája után garanciális. Egy DESKE.HU kötettel büntettem. 6. Többrendbeli próbálkozás. Hogy lehet egy ilyet szépen megfotózni. Itt az utolsó kettő. Én ezt gyűjtöm, a fene egye meg: létrehozott eszközeim. Csipesz a bejárati ajtónkon, üzeneteknek. Délben egy (inkább Katának) ismerős család vendégségben, ajándékcsere is. Elmaradt nászajándékukat is kiválasztották. Megmutatták újszülöttjüket, aki közben megnőtt. Mindkét szülő az Operában zenél. Kata tartotta a frontot, én érdeklődés és mondanivaló híján inkább csak fotóztam őket. Hetvenöt felvétel, maradt három, mutat kettő. Délután Gábor új fejezetét honlapjára, gyűlnek a Vasárnapi Újságban is publikáló Nyugatosok. Erről kevés szó esik. Laczkó Géza Lányi Sarolta Lengyel Menyhért Lesznai Anna Márai Sándor Molnár Ferenc Moly Tamás Móricz Zsigmond Nadányi Zoltán Nagy Endre Nagy Lajos Nagy Zoltán Oláh Gábor Peterdi István Két ábra: fotó, Molnár Ferenc kislányával. Sárközi Márta, aki az első mecénásom volt. Háromszáz forintért vette meg egyik első olajképemet. Az örökösök nem tudnak róla, neve LAPPANG-58, civilben A/1961/04. A másik Arany János közjegyző úr által Szalontán kiállított marhapasszus 1847-ből. Mókának pedig ez az egyperces. --- 2013. december 24., kedd --- 05:12 Tegnap ebédre tíz szem mandula, vacsorára egy mandarin. Úgyhogy most már minden rendben van. Sőt, azt a gyönyörű forgószéket szétszedtem, hogy ma elajándékozom. Bár ez még nem biztos. Seneca, segíts. Megtaláltam a tegnap föltett móka werkfilmjét. A megfejtés: felnőttek játsszák és PC-n megoldott fejcsere. Profi. Karácsony. Pilinszky: A keleti vallások itt tévednek, mert a bölcs tulajdonképpen sorstalanítani kívánja magát. Jézus esetében az a fantasztikus, hogy mindazt tudta, amit Buddha, és ugyanakkor végigcsinálta a legvéresebb sorsot. [nagy interjúja halála előtt] Nem szeretnék kiválasztott lenni. De hiszen mindenki az. Csak aki ettől elhatárolja magát– 08:29 Hazaérve első feladatom lesz három tábla csokoládét miszlikre vágni a püspökkenyerekhez. Hogy a miszlik Kata mértékével mekkora, arra az öt melléhelyezett mintadarab utal. (Ő későbben kel.) Nyugodtan rám meri bízni, éve nem eszem ilyesmit. 09:12 És táblában vágva, rögtön az első milyen szépen sikerült. A nagy késsel. F/2013/328, Váli-kép, mondta K. 10:27 Seneca (is) segített. 14:14 Már rég más lenne a dolgom, de belefelejtkeztem egy grandiózus mosogatásba. Négy unoka itt. Anyjuk otthon karácsonykodik. --- 2013. december 25., szerda --- Karácsonyünnep. A nálunk dekkoló 3 reguláris + 1 pótunokát ötkor kocsival Dunakeszire. Gyertyagyújtás, angyalcsengő, Lukács evangélium, Mennyből az angyal. És jelen voltak a holtak is. A falon anyácskám kedves fotója, képeslapból vághatta ki, vagy harminc évig volt a feje fölött a falon. És jelen volt a múlt, szintén bekeretezett régi fotó a falon, ez nekem nincs is meg. A jelenlegi családanya egy korábbi állapota, szeretett a műteremben ténferegni. Majd kölcsönkérem beszkennelni. Teljes üzem. F/2013/318 Botond Miki fiamtól tanulja az új fényképezőgép felvételeit kompjuterbe tölteni. F/2013/319 Zsófi folytatta a hagyományt, advent 24 napján egy-egy ablakot nyitni, megnézni a mögöttest. Újított: 24 gyufadoboz fölragasztva, kinyitható. Micsoda grafikával. F/2013/320 Az ideiglenes unokának Zsófia ezt varrta. F/2013/321 Egy nekem küldték-ajándék. Azonnal minőségellenőrizve. Legvár vagy talán dzsem. Zsófiától egy Petri vers mellé egy kőangyalt kaptam. Négy kavics, összeragasztva. Ez is elképesztő. F/2013/322 Itt már dec .25., vagyis ma. A hajnali miséből hazafelé - uszoda tán tízkor nyit(na). Lehet, utolsó év, hogy ez a Margit körút így keresztbe kapva a nagy házzal; várjuk, mikor robbantják a volt minisztérium épületet. Új lakásba kerülök: ha nyitom az ablakot, az össz budai hegyet látom. Vagy legalábbis jó sokat. F/2013/323 Lelki egyensúly okából reggel nekiláttam. (Kata alsz.) Alapozó főzés, 6,6 kiló hegyikréta, hozzá 6,6 kiló satöbbi... aztán a hatvan lemez lekenése. Tán új korszakom kezdődik, a potyadék 30x60-as darabkákat is lealapoztam. Illett volna megvárni az ünnepek utánt, de csendes szorongás, nem kiforrott technológia, voltak bajok. Gyorsan kéne egy próbaképet kezdeni. Délre kész. F/2013/324 Ahogy fáradok – fordított arányosság – ezek úgy gyarpodnak. Úgy örülök nekik, hogy teljesen fölöslegesen minden évben lefotózom. Minden unoka-ajándékot vert a törzskönyvezett homokszínű törpenyúl. Azért igazolványos, magyarázta lányom, mert ezt visszavihetem, ha tízkilósra megnő, mint az eddigiek. A nyúl ideiglenes neve Veronika. A pótunoka kapta. Én regulárisan mindenkitől verset. Tőlem kézzel írt idézet ment, ezúttal nem vers. Ma már kettesben. Délután Kata kedvemért fölvette bokáig érő lebegős piros szoknyáját. Bekapcsoltam Bill Haley Rock Around the Clock-ját. 1955. http://www.youtube.com/watch?v=ZgdufzXvjqw Azután. És. Mikitől én ezt, Fecske Csaba: A NAGYMAMÁNÁL A nagymamánál jó, csak ott jó igazán. A nagymamának sok keze van, tesz-vesz szaporán. Egyik kezével főz, A másikkal mosogat, a harmadikkal fejemen egy dudort borogat, a sokadik kezével kinyitja a tehénen a csapot, s a tehénből máris friss, meleg tej csobog. A nagymamánál jó, mert ott van nagyapa, aki a mezőről tücsökszavú estét hoz haza. Zsófitól Petri vers. KÉP Egy világvégi busz bemászik a szemhatár zárt ajtaja alá kínlódó pléhbogár berreg a lengő porban oldalra dől megáll lágy bensejét kiontja. És végül Bill Haley még egyszer, annak, aki az imént átugorni merészelte. Mit dolgoztam én kisgimnazista koromban, 1957-ben, hogy e zene nejlon kislemezre lelopott változatát megszerezzem. Bizonyos értelemben ez volt a világ közepe. --- 2013. december 26., csütörtök --- Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyászik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyerek is elterelgetheti őket. Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. A csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek. Iz. 11. 08:21. Nem tudok kikecmeregni belőle. Úgyhogy reggel csak tíz hossz. Attól még senkinek nem lesz gyereke. 10:02. Fél tizenegyre vendég, gyorsan megnéztem az új alapozást. Hát, szokni kell. Kipróbáltam rajta a kunsztokat, mit lehet - nem lehet vele megcsinálni. A kép háta a fontosabb, először a négyjegyű opuszszám. Bár lehet, hogy ez fölösleges így. Még egyet kéne idén csinálni, hogy kerek szám. Éppen alkonyatra ébredtem. F/2013/326, 327 F/2013/325 --- 2013. december 27., péntek --- Ezt is karácsonyra. Áldalak búval, vigalommal, féltelek szeretnivalómmal, őrizlek kérő tenyerekkel: búzaföldekkel, fellegekkel. Szép, rendben van. Úgy, zötykölődve, értem is. De mit keres itt az a búzamező. Tökéletesen semmi értelme. És döbbenetesen gyönyörű. – mondom Katának, akitől kaptam. Azt mondja, - Hívjuk föl Margócsyt. - Nekem ezt ne magyarázza meg irodalmár, én ezt magamtól-, önerőből akarom nem érteni. Micsoda ereje van. Csodálatos. És a vers végén még bejön egy ilyen; egy erdő. Megvan az elkövetkező néhány napok feladata. Karácsony. Két kilót híztam. Mailajándék, kaptam; figyelem Gábor, idővers. Illetve annak eleje. Nekem erről Rakovszky Zsuzsa szeretett időciklusa jut eszembe. /lásd VERSTÁR/ T. S. ELIOT - Négy kvartett Jelen idő és múlt idő A jövő időben talán jelen van, S a jövő idő ott a múlt időben. Ha minden idő örökké jelen, Úgy minden idő helyrehozhatatlan. A lehetett volna elvont fogalom És csak egy kiokoskodott világban Marad meg mint állandó lehetőség. Ami lehetett volna s ami volt Egy célba fut és az mindig jelen van. Léptek visszhangja az emlékezetben A folyosón át, ahol nem haladtunk Az ajtóhoz, melyet ki nem nyitottunk A rózsakertre. Szavaim Visszhangja lelkedben.                       De mire jó Leverni a port egy tál rózsasziromról, Azt nem tudom. Tegnap rokoni-családi kör a Belvárosban, hencegtem előrelátásommal. Néhány éve múzeumba kerülő 50 fotómat adtam át gondosan kivitelezett ládáimban, feltételezve, hogy Magyarországon az a műtárgy kerül kiállításra, amihez a dolgozó a raktárban könnyen hozzáfér. Ehhez alkalmazkodtam. S mivel most egy zsidótemető-széria indul Győrbe, most ezt is meg kellett csinálni. Ez volt a délelőtt. Délután pedig kódjavítás, százával. Avval nem számoltam, hogy ha A/02/32 ből A/2002/32 lesz, annak egyetlen utaló-linkje sem fog működni, a kép nem jön fel. Például a KIÁLLÍTÁSAIM-nál. Ha előre észbe veszem, ez a következménye, tán bele se kezdek. Bár végülis szeretek ilyesmivel-, a munkám tökéletesítésével (tökölődni) szöszmötölni. Csak így órákon át –, fázott a térdem. Ezen tűnődöm napok óta. Hogy a kép témája kontra valódi tartalma. Most, hogy rájöttem, miért nem akarnám megnézni ezt a nagyszabású barokk festészeti kiállítást a Szépművészetiben, valamivel világosabban látok. Mert (bocs, még nekem is) nagyon nehéz munka átlépnem agresszív, tolakodó témáján. És eljutni a képig. Aki megáll annál, hogy de szép ez az erdőrészlet, még alkonyatot is festett hozzá, annak könnyű dolga van. Még a szakemberek, kritikusok is gyakran a téma szövetét próbálják szálazni-, abból megfejteni a fontosat. Pedig gyakran hamis út. Tovább. (Másnap hajnal, félálomban.) Téma és tartalom. A kettő lehet jószomszédi-beszélgetős viszonyban, vagy csillagűrnyi távolságban egymástól. Akkor talán nincs is mit erről beszélni, általánosságban. --- 2013. december 28., szombat --- Tegnap csak tea. Teák. Le is ment a többlet-kétkiló. Igaz, dolgoztam. Ládaépítés, kódírás. A szakma háttérmunkái. Amik – nehezen vallom be – jóval számosabbak, mint ami ecsettel (ronggyal) (ujjbeggyel). vettem 04:56: Kedves Váli Dezső! Olvastam a News-ban "Még a szakemberek, kritikusok is gyakran a téma szövetét próbálják szálazni-, abból megfejteni a fontosat. Pedig gyakran hamis út. " Szeretném, ha néhány példával megvilágítaná a gondolatát. Én úgy látom, hogy a téma, vagyis amit látok: a külső megjelenés magában hordozza a gondolatot, a mű üzenetét. L. Kedves L.! Hordozza, hordozza, de hogyan. Ezt nekem negyven éve Molnár Sándor festő (1936–) tanította, a nagymarosi alkotóház Dunára néző reggeliző asztalánál: "Derkovits Kenyérért képe. Halott feje a kockaköveken, a mellette-csendőrből egy csizma látszik, meg puskatus. Van ott még egy darab kenyér is. Ennél direktebb üzenet?! És a kép egy tüllszoknyás tizenhat éves kislány álmodozó boldogsága. Ha ezt Derkovitsnak megmondanád, öngyilkos lenne." És ismét; ugye nyilvánvaló, hogy Van Gogh és Munkácsy virágai egészen másról beszélnek. Ehhez segítség lehet a képet fejjel lefelé is megnézni. Nem szeretem a házmesterokosságot. Akinek mindenre azonnal van válasza. Nem az a fontos, hogy ők legyenek ilyenek meg olyanok. Én legyek fegyelmezett. A szeretet munka. Meg szenvedés. A többi, ha van, csak ráadás. Saci, 80 fölött. Lukács uszoda folyosó, két napja. - Dezső, ez mákos, magának. A tavalyi nagyon rosszul sikerült, tudom. Másnap: - Saci drága, lehetek őszinte? - Persze, Dezső. - De tényleg? Egész biztosan? - Hogyne, hogyne. - Nagyon finom volt. http://tudnodkell.info/ahol-a-fu-sem-no/ "Okostelefonok és a Wi-Fi routerek, több, mint elekroszmog! Kilencedikes dán tanulók fillérekből levezettek egy olyan kísérletet, ami mögé a hivatalos tudomány máig nem mer felsorakozni. Wi-Fi router mellé kerti zsázsát ültettek, ami nem akart kinőni. Hat tálcányi kerti zsázsa-magot helyeztek el egy közvetlen sugárzástól mentes vizsgálati környezetben, hatot pedig két Wi-Fi router közelében. A kísérlet első helyezést hozott a helyi tudományos diákversenyen és világszerte felkeltette a kutatók érdeklődését." Csak ki kellett már próbálnom, mit nem tud ez az új alapozás-széria. Műterem, önarckép - A/2013/60. Itt, a neten látom, az állványt kissé sötétebbre kell. DE MIÉRT, MIÉRT. NEM TUDOM. ITT VAN MINDEN TITOK, hiszen jó így is. Közben három ember dolgozott itt. 76-táján többször találkoztunk a zebegényi Közértben a fiúval, akkor láttam utoljára. Azt hiszem, innét mennek a templomba. A kisszoba ma az övék, oda jött a fodrász is. Mutattam, a WC-ajtót nyitva tartjuk, az jelzi, hogy szabad. ÉRDEKES ÉLET történik valami, látok valamit észreveszem és akkor kezdődik előlről: átgondolom kiválasztom áttenni szavakba géphez ülni, megírni hol vannak a súlypontok mi élvezhető mindebből végül mondatcsiszolások, szócserék Vértesszőlősi őskori telep feltárása – majd háromszázezer éves – lakója mindent tudott, mégsem nevezhető embernek, csak előembernek – mert nem találtak amulettet – hogy hisz egy láthatatlan hatalomban, akivel a jelképen keresztül kommunikálni tud – Dávid Kata Egy keresztény értelmiségi Európára néz 10p. --- 2013. december 29., vasárnap --- A kétszemélyes zuhanyozó párbeszédre ingerel. Üdülőigazgató volt a Balatonnál harminc évig. Valahogy a mákosbeiglire terelődött a beszély. Előzékenyen szidom neki a boltit. - Ó, hát nem úgy van az. A legtöbben a bolti darált mákot veszik. Az nem jó. Emlékszik az otthoni régi darálóra, az olajos-finomra. Tejben meg kell főzni, citromhéj, fűszerek. A mazsolát rumban áztatni. Almareszelék. Ja, és régen ígértem, hozok magának kökénylekvárt, eddig még nem találtam; nem felejtettem el. (Én igen.) Most, hogy Kata fölajánlotta, hogy elajándékozza a sapkámat, döbbentem rá, mennyire nem szerettem ezt az évekig hordott szürkét. Csak bizonyítéknak, hogy voltunk. A Harangvölgy, fölülről, teljes téli sápadtságában. F/2012/330. Mutatom az eredeti felvételt is. Erre a gyönyörű, és kontraszttalan látványra a gépet tétováztam elővenni, Kata biztatott. A dűlő fa Csontvárytól. Újabban délutáni álmom előtt lerakott ruháimat olyan rendben hajtogatom, hogy bárki láthassa. Akár egy halottkém is. Ritka már, egy soft-rémálom megint. A Körtér felől a 61-es villamosról hazafelé tartva – a Karolina útnál velünk valami vész –, muszáj volt leszállnunk. A kocsi tovább ment. És rémülten vettem észre, a tarisznyám fönt maradt. Annyit realizáltam, a nagy kincs-, (a jobb külső zsebben tartott) éves uszodabérlet-karórám nem volt benne. De a táska. Telefonálni a végállomásra, hogyan. Nem, autót kell fogni, utolérni. És a Villányi út, a Karolina út is nem hogy autó, de ember nélkülien kihalt. És nem jön semmi. Aztán egy egyszemélyes autó mégiscsak, de az inkább egy sovány, nagytestű fekete keverék kutya, vizslajellegű fülekkel; a törzse inkább kicsi koporsó. De az is befordul előttünk a sarkon, és megakad, mert belefúródik a bokrokba. Akkor fölébredtem. Reggel, hazafelé, a Duna-partnál próbáltam ködöt fényképezni. De hát az nem olyan egyszerű. Bár annó volt, hogy sikerült. F/2013/332 --- 2013. december 30., hétfő --- "Szemben ült velem a vonaton a pap, zsolozsmát olvasott és némán mozgott az ajka". -mesélte. Úgy tudom, ezt nekik hangosan kell. Tapasztalom, üdvös tanács, megtartja a figyelmet. Erőltetem is hajnalban, de a fáradságtól nem mindig sikerül. Noteszemben találtam: A mű témája az első függöny, ami eltakarhat minden mögöttest. Deske, ez sem akármi...Mobil ördögűző szett...:-) A neten láttam. Szó mi szó, a ládika és benne az eszközök nagyon szépek... Gyönyörű sötét diószín és érzékien megfoghatóan anyagi... S. Köszi, szép, bizony. Komoly cég lehet, pisztoly is van benne. Egy mezei ördögön vajon fog-e golyó. Emlékeztet engem az Amerikában rendelhető komplett imafülkére. Bár nekem György atya azt mondta, ha a tibeti hegyi pásztor imaszöveggel ellátott forgókat tesz birkái fejére, az is imádság. (A gyakorlat létezik. Nem emlékszem, van-e kötött liturgiája. Arra igen, még katolikus püspök se végezhet ördögűzést külön engedély nélkül.) d. 11:33 Csak a statisztika javítása végett belekezdtem még egy képbe, ráadásul ez 90 centis. Nem tudom, befejezése húsz perc, vagy másfél év lesz. De azért megmutatom. A/2013/61 Délután Andrissal átalakítottuk a honlapot, elsősorban a NEWS-fájok miatt, hogy ne csak apple/IOS-ra, hanem androidos TABLET-re, okostelefonra is jó legyen. A jövő útja. - a honlap 1240 px szélessége helyett most 400-tól fölfelé bármekkora, a két szélső frame (margó) eltűnt - ha több kép együtt (=táblázatban): mérete ezentúl %-ban megadva = kisebb felületen ők is összemennek - A NEWS szövegsablonjai központi CSS-fájlba, így 2010-től visszamenőleg érvényesek. TABLETESEKTŐL VISSZAJELZÉST MEGKÖSZÖNNÉK - NEWS JÓL JÖN FÖL?! 21:22 Aztán este még. Nagyon jó lett. Monitoron ez nem látszik. --- 2013. december 31., kedd, Sziveszter --- Év utolsó, Lukács uszoda. 1. Hogy Sacinak dicsértem a mákos bejglijét; egy édes családi legendája: Terka nénit halála előtt kérdezték, árulja el végre, mi receptje annak a káposztás kockának. - Édes fiaim, mindig keveset csináltam. 2. Hazafelé a földszinti büfé felé, és megnéztem az üvegvitrinben a csokoládésakat, és azt mondtam, na, és ha megeszem, akkor mi van. Vár rám a kiflim. 3. Öltözéskor elvesztettem a fülbevalómat. Kell újat vágni mosogatószivacsból. 4. Már csak egyetlent láttam, de van. Virág -, százszorszép nyílik a nyárizöld pázsiton. 5. Lukácstól villamosig 452 lépés az andalító parkon által, naponta. 6. Útközben is boldog vagyok, mellékesen annyi leleményt megtanultam tegnap informatikus barátomtól. 10: 23. Szívem a Nemzeti Galériába húz, ma ünnep, de kötelező megnézni a Szépművészetiben azt a nagy barokk kiállítást. Előre utálom. Fegyelmezetlenség. És hátha lesz legalább egy vedúta. Pedig az én ötletem, de utolsó előtti pillanatban Katának javasoltam, együnk helyette inkább Hartai-kolbászt. Már kabátban voltunk. De hát, ugye. 13:07 Barokk megvolt, 04p 58:05 alatt végigmentünk, mértem. Aztán Kata a Canalettoknál még elbíbelődött 3-4 percet. Addig üldögéltem. A pincében az Esterházy-díjasok között Csató, meg egy ritmusos-mókás nevű lány jó. Szépműv. honlapján nem találtam a nevét. Szerepel még egy ötletes ecsetzsonglőr, meg a na végre, kitaláltam valamit-típusúak. Ja, és kellett nekik a tablóra néhány emlékezetes sort írni portréfotójuk alá. Mit tudtam volna én ide... Csató: <> Google, mégis megvan: Kaliczka Patricia 14:19 Lehet, le kell mondanom a hosszan múltbanyúló NEWS-ról. A ritkán idelátogatók kedvéért volt fönt kb. három hét. E percben fiammal közös kísérlet, telefonon át. Ha csak fele kép-szöveg van itt, az ő okostelefonja is tudja nyitni a fájlt. Különben nem. És szerinte egyre többen térnek át erre, tehát nemcsak a tablet. A másik út, kipróbálandó, hogy a képeket kisebbre. Vagy valamilyen letöltést korlátozó program, nem ismerem. 2013. dec. olvasó (413543) = 3852 = 124/nap 2013. olvasó = 44794 = 123/nap előző levél összes levél VÁLINEWS; 226. levél J.-nek, Le Meux-be / 2014. január --- 2014. január 1., szerda --- Persze vannak ilyenek, mint pl. szilveszter, de lényeget tekintve, mikor este printelni akartam a decemberi új NEWS-fejezetet, kiderült, összeomlott ez a program a TABLET-re alakítás kapcsán. Próbálkozások; és a helyzet reménytelen. Evvel oltottam tízkor. 00:10h, petárda harmadszor ébresztett. Még egy pizsamanadrág, sapka, sál, géphez. És elkezdődött egy szellemi kaland, ami méretű ritkán életemben. Ha igazán értenék a kódok világához, ettől elestem volna. Így lépésről lépésre, logikaice kizárni a hibaforrásokat. És tízre meglett. Közben két órát aludtam is. Gyönyörű évkezdés. Mutatom a hibát, ilyenre nyomtatta a négyzetes ábrákat. Most már tudom, miért. Kedves Sándor! Múltkoriban rákérdeztél internetes adatbázisomra, megéri a ráfordítás? [lefordítva: önkielégítés?] Ritka értékű ajándék. Átgondoltam. Például itt ez a sok ezer fotó; főleg az enyémek. Pár tucaton kívül egyáltalán nem biztos, hogy van valami értelme. De HA nincs rendben, akkor ennyinek biztosan nincs semmi értelme. Tényleg köszönöm: d. Egy csakugyan személyre szabott és csakugyan kedves újév-kívánság filmecske jött Svédországból, Agnetha Faltskug énekel benne. Én kívángatni nem szokok, de ezt meg kell köszönni. Köszönöm. Próbálom egy tökéletesen inadekváttal viszonozni. ölel: d. Pedig szerettem ezt a munkát, karácsony környéki, A/2013/59, egészen addig, amíg barátnőm a napokban idelátogatóban meg nem dicsérte a kép tetejét. Értettem. Evvel telt a mai délután. Nehéz volt azt a széket arrébb tenni. Idei legjobb képem. Igaz, hogy még nincs választék. Sajnálatos ez az örökös évcserélődés, azt a hármast a szignóban olyan jó volt odatenni. --- 2014. január 2., csütörtök --- "Idei legjobb képem. Igaz, hogy még nincs választék." Az első mondat ("Az idei legjobb képem.") nagyon jó poén, a második mondat ("Igaz, hogy még nincs választék.") pedig iskolapéldája annak, hogyan lehet elrontani úgy, hogy megmagyarázzuk. F. Igaz. A fiam nem fogta a poént. azért. d Szerszámaim okosak és éjjel-nappal üzemkészek, de ezért nagyon megdolgozom. És megszenvedek. A karbantartás még rendben, az egyszerű, de pl. az eszközvásárlás... Végül ugyan minden rendeződik, de ebben iszonyú tehetségtelen. Min. kétszer vissza a boltba, hogy valami nem stimmel. Ma hajnaltól jelentősen nyugtalankodtam, mi minden vár ma rám – sokfelvonásos hercehurca –, egyik monitorom enyhén vibrálni kezdett. Azonnal intézendő, tehát Angyalföld, garanciális szerviz. - Igen, bevizsgáljuk, javítjuk, fogjuk értesíteni. Ha csere, csak ott lehet elintézni, Kecskeméten, ahol vette; sajnáljuk. Ott levásárolhatja, satöbbi. - Postamunka díjat fizetek, ha most megnéznék. (tényleg nagyon keserves nekem egy monitorral). - Ó, ezt nem lehet, ezt nem tudjuk kezelni. - Csak egy fehér borítékban... - Nem, nem lehet. - Akkor sárgában. A műhelyből kilépett két marcona kezeslábas. - Váli úr! Magánál javítottuk tavaly a hűtőt. A műtermében is voltunk. Dedikált egy könyvet... Egy óra múlva megvettem a monitort, itt, velünk szemközt. A monitorról ugyanis azonnal kiderült – megkérdeztük telefonon a Pistit –, hogy javíthatatlan. Az ügy lezárása egy tértivevényes levél. Már föladtam. Tisztelt Üzletvezető Úr! Az Önöknél vásárolt monitorom... ilyenformán kérhetem a vételár visszafizetését... (Kecskeméten évente egyszer tartózkodom - boldogan - az állatkerttel egybeépült Alkotóházban.)... kérném bankszámlámra... munkájukat előre is köszönöm. Még belefér a napba az A/2013/61-nek egy széles keret építés. Szerintem ugyan nem jó, de Miki szerint, ha törtfehér... Megpróbáljuk. Húgomnak már nem mindig sikerül telefonálnia. Hogy összekeveri a számokat. Az irányítószámmal próbálkozik. Befejezett életműve van. 21:19 Hát, a fene tudja. Majd napfénynél, holnap. --- 2014. január 3., péntek --- PAPÍRHÍD. Kötetünk címe Scheiber Sándor professzor (1913-1985) példázatára utal, amely szeirint a világ legerősebb hídja könyvekből, vagyis tudásból épül. Az idő őt isgazolta: életműve a mai napig in: BUDAI SÓFÁR 2013. dec. Egyszer találkoztam vele, '82-83 táján. Talán Máté szervezte meg, hol, már nem emlékszem. Készülő zsidótemető-könyvünk kapcsán. Mutattam neki egy, a többinél nagyobb, gyönyörű követ – Bukovinában fotóztam –, hogy ez milyen régi lehet, csak a vésett betűk, semmi dísz. Odabökött mosolyogva a szövegre: 1929... Pietra Neamt - F/1982/47/11 06:44 A Benedictus minden nap, kissé unom, nem szép dolog; néha ki is hagyom a zsolozsmából. De amiért mégis, ez a fantasztikus sor: (...fényt hozzon azoknak,) akik sötétségben és halálos homályban ülnek. Ez a drámai kép mindig lenyűgöz. És emlékeztet arra a Sartre-drámára, hogy a pokolban körben üldögélnek – szerintem padokon, vagy harminc éve olvastam –, gyűlölködnek, akkor az egyik leszúrja a másikat, aztán folytatják, halál itt nincsen. Megkapó ez a formája is: akik a halál árnyékában ülnek. Micsoda vízió. Költészet. Levelében a sok adót emlegette. Ez igaz, de legalább nem kell dzsidás zsoldosokat magunkkal vinnünk, ha támad kicsit kedvünk kilovagolni... d. --- 2014. január 4., szombat --- A tegnap délelőtt elment az A/2013/61-hez keretpróbálgatással. Föl az állványra, le az állványról. Nehezebb dönteni, mint-- széles léc: igen - nem = 2 széles léc: barna - fehér - szürke - vil. szürke = 4 széles léc: natúr - kirajzolódó erezet (drótkefével) = 2 belső perem: szürke - fekete = 2 úgy tudom, a variációk száma a szorzat = 32. Szörnyű. Volt. Aztán a délután könnyebb. Eredetileg csak a szög-csavar befőttesüvegeimet vittem vissza régi polcukra, a helyükre, a műterembe, itt többször kell, mint a műhelyszobában dolgoznék vele. De persze eszkalálódtam. Csoda, hogy ezt nem tudtam azonnal, pedig. Minden szerszámok is hazakerültek, tán másfél év után. Még két polc kicsit átalakít, s a szerszámfal 40 év után (születtek és meghaltak) kiigazít. Egy reszelőt kidobtam. És nagyon megnyugodtam. Pl. hanyatt fekve polcot fej fölött szögelni. Persze most baromira fáradt. Katának igaza van: ma pihenj. Csak ahhoz túl fáradt. Polcokon körülnézés folytatódik. Találtam is négy képet, ami rendszeretetem áldozata. Érzékeny kerettel, tehát fóliába csomagoltan, ilyen formán meg van felejtkezve róluk, azt se tudom, jók-e (még). Most majd hullámpapírba, megnézhetősre. Ha megérdemlik. Kedves ..., olvasom blogját. Úgy terjeszti a rosszkedvet, mint a pestist. Méltatlan magához, kultúrájához, szakmájához. Bocs. Ha Maga azokat nem szereti, OK, de nem csak A politika van, vannak mosolygós gyerekek, sikerült hétköznapok, és az élet egészen biztosan folytatódik, utánunk is. 1300-ban nem szerettem a kolerától félni. Ha Maga szerint baj van, nem inkább lelki segítséget, biztatást kéne adnia olvasóinak (is)?! d. Fejbe vágtak, hogy kellemetlenül korszerűtlen a honlap, el fognak maradni az olvasók: tablet – okostelefon..., teljesen más szerkezet kéne. Nem tudom, tök meg vagyok ijedve, haladnék a korral; iszonyú munka, iszonyú pénz. Hirtelenjében ennyit: a NEWS az utolsó napra nyíljon. Véleményér süvegcukorral fizetek. --- 2014. január 5., vasárnap --- 04:35, 09:31 Hálám. Kapom a visszajelzéseket programújítás ügyben. Rajtam kívül is van okos ember :-)) Nem mutatom egyelőre, hátha kapok még, ne zavarjon bele. Nagyon érdekesek, illetve jók. Első lépésben válasz az eddig bejövő fontos levelekre. Két változatot dolgoztam ki. 1./ Sokat segített. Köszönöm. d. 2./ Sokat segített. d. Érdekes, a második erősebb. Az ment ki. Jelentős szellemi munkát végeztem reggel, víz alatt is, mindezt földolgozandó; és ez még folyt. Szedem össze a szempontokat. Illetve az ÉN-t. 1./ a honlap az oeuvre-katalógusért készült, azért van (az OSZK-ban is). Meg a napló, '58-tól. 2./ A NEWS szerepe a cukrosbácsié. 3./ A "villamoson félkézzel kapaszkodó" olvasókról lemondok. 4./ A tablethasználókról nem. 5./ Szó sem lehet új honlap-szerkezet építésről. Tableten működjön, annyi. Most itt tartok, de krumplihámozás után Svábhegy. Lenyűgözően fáradt. Útközben egy hagymásrántottáról álmodoztam. Gábor verset küldött: BUKOWSKI: PÁRIZS soha még nyugodtabb időkben sem álmodtam arról, hogy svájcisapkában átkerekezek azon a városon és Camus mindig is idegesített. Nem volt türelmem ehhez a pasashoz. Illetve fogom a gyeplőt. Értem, amit mondani akar, megvolt. Sok érték létezik. Pár oldal, könyvét rögtön továbbadtam. Mire jó az okosszemüveg? Az okostelefon funkcióit teszi elérhetővé anélkül, hogy ahhoz kézben kellene tartani a telefont. A beépített miniképernyő a Terminátor-filmek robotjaihoz hasonlóan a látómezőben képes megjeleníteni hasznos információkat, például egy adott címhez vezető utat. A minikijelző felbontása ugyan alacsony, de a szövegek, ábrák vagy képek megjelenítésére ez is elegendő. Svábhegy, libegő végállomás. Amíg Kata pisilni ment. Örülni, szoros szülői felügyelet mellett - F/2014/001 Itt, a Ferenceseknél szokássá vált, hogy Szentcsalád ünnepe kapcsán évente egyszer megáldják a házaspárokat. Kettesével hosszadalmas sorban állás, az áldást adó pap mellett két kisegítő némán együtt imádkozik. Lehet kérelmet is mondani előtte. Én két lehetséges kérdést ismerek: bölcsességért + szeretetért. Mindkettő szörnyű lehet a másik nélkül. Hanem most eszembe jutott, ami a kettőt ezúttal egyesíti: kértem jókedvet közös öregségünkhöz. --- 2014. január 6., hétfő --- Ezen nem vesztünk össze, Kata szerint fáradt vagyok, szerintem ő fáradt. Szeret ilyenkor, a tél közepén kikapcs. Tavaly két nap Sopron. Ma hazafelé ötlet, egy telefon, szoba megrendel, Kata ébreszt, át a Margitszigeti Nagyszállóba három napra. Nyaralás, és nem kell utazni. Lásztminit, 15ezer/fő/nap. Balkonunkon délben napozás kapott fehér köntösben; Dunára, fákra látunk. A Toldit olvasom, ő egy erdélyi gróf emlékiratait. - Deske, fellebbezek. A bölcsességben benne a szeretet! Okosság =/= bölcsesség! A bölcs legalább is megértő. Megértés nélkül meg nincs szeretet. K. - Igaz! Illetve. A megértés nem elég, az lehet passzív. A szeretet: munka. d. JÓ ÍGY, HOGY A NEWS ALJA JÖN FÖL KINYITÁSKOR? --- 2014. január 7., kedd --- Svédasztal reggeli. Édes szláv csevegés körbe mindenütt, rajtunk kívül csak oroszok. Tüllszoknyás apróka lányok kergetőznek az asztalok között: DÁVÁJ MÁSENKÁ! Kata szerint zománcos, hatdecis pirospöttyös (a pötty fehér) bögrémmel kevéssé kompatibilis terepszínű katonanadrágom, elhaladtomban a süppedős zöld szőnyegen a hatalmas csillárok alatt. Iszonyatos fáradtan, támolyogva ágyból, kilenckor, boldogan, fölismerve, hogy valószínű, ez a fölkelés már tíz éve ilyen nehéz lenne 05:23-as vekker és a reggeli rohamtempó nélkül. Azér ez... legtöbben tudjuk, betéve: Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta; Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben, Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben ... vagyis meleg van a réten. Csoda. Változtam a húsz év alatt. Ami akkor tetszett... '93. júliusban kaptam egy könyvet, Guareschi Don Camillo kisvilága. Aláhuzigáltam, és beírtam a belső címlapra: ebből meg lehet tanulni imádkozni. Emlékszem is a passzusra. A könyvet Kata megőrizte, most itt, beleolvastam, mint egy vicc hatodszor hallva. Pedig jó. Hosszabban lelkendeztem, meséltem róla 93-ban Le Meux-nek Kékkútról, itt van a levelek között: Egy másik hely, a papot este a sötétben elkapják, és jól eltángálják. Beszalad a feszülethez, ahogy szokta, ha kételyei vannak: - Most mit csináljak? - Ecseteld a hátadat kis vizes olajjal, aztán maradj békén - mondja neki Jézus az oltár tetejéről. - A sértéseket meg kell bocsátanunk. Ez a regula. - Jó, jó - okoskodott don Camillo - csakhogy itt verésről volt szó, nem sértegetésről. - Mit akarsz ezzel mondani? - suttogta Jézus. - A testi sértés tán fájdalmasabb, mint a lelki? - Igazad van, Uram. De ne felejtsd el, hogy aki engem ütött, a szolgádat, az ezzel téged sértett meg... - És én talán nem bocsátottam meg annak, aki keresztre feszített? - Veled, Uram, nem lehet vitatkozni - legyintett don Camillo... - de ha ezek a béketűrésem láttán elbizakodva beverik a fejem, azért te leszel felelős. Idézhetnék az Ótestamentumból... - Don Camilló, te jössz nekem az Ótestamentummal? Ami a többit illeti, vállalom a felelősséget. De köztünk szólva, egy kis verés nem ártott neked... stb. --- 2014. január 8., szerda --- A balkonunkról. F/2014/002 Ami csücsök a fotón balra látszik, ma, sétálva, ez: Vannak értékeink. F/2014/005 --- 2014. január 9., csütörtök --- 05:46 Már itthoni asztalnál. <> S ehhez hozzá teszem, Isten nem tud számolni, csak az egyet ismeri. Ő mindenkit a legjobban szeret. 11:34 A Próféta-kiállításomon, novemberben, kinézte magának, még karácsony előtt meg akarta venni. De visszafizettették vele éves prémiumát, ideiglenesen, valami formahiba miatt. Most úgy áll a helyzet, bírósági ügy lesz belőle. Hívom telefonon. Magyarországon pereskedni?! Őrültség. Úgyis képet akart venni belőle, jöjjön, és vigye el. Ebben semmi önzetlenség. Működjenek a munkáim. Sőt, tudom, ezt még szeretik is. Hogy ő most zavarban van. Persze, mondom, majd elmúlik. 13:10 KINT ÉS BENT Én gyújtok villanyt a szobában, adjon izzó jelt ablakom, én jövök zúzmara-ruhában, én jövök, haza nem találva, a néma téli utakon. 19.13 Orlando lovag húzza maga után holt lovát. Ezt miért, Uram?! Ez a ló nagyszerű cimbora, remek vágtás, kitartó, amellett hűséges is, jól igazodik. Egyetlen hiba csak, hogy döglött. A/2012/18, két éve javítgatom. A második a mai. 20:51 FISKARS ollót kidobni!? Életem tartozéka, festőszerszám ez is. Húsz-harminc éves. Kiszolgált. Akadozik. Van fiatalabb, jobb. Szemétbe. De megemlékezem róla. 21:11 Klubtárs, középkorú asszony. Évek óta nem láttam. Megszólít. Maga hét éve ígért nekem kölcsönbe egy könyvet, nagyon szépen beszélt róla; mondtam, majd ha aktuális. Hát most az. Elhozná? - Az a XIX. sz. végi Mackintoshtól a Mózes-könyvek magyarázata lehetett. Holnapra hozom. --- 2014. január 10., péntek --- 10:45 Reggel, klub. Egy jó??akaróm az öltözőfolyosón elkapott, és ígéretéhez híven, bár kéretlenül, kezembe nyomta nevezetes mákos bejgli receptjét. Nyomtatásban. Harminc évig volt főfő–. Majd olvasgatom. Voilá, ahol az á betűnek pesszimistának kéne lenni, megvan: ?. Hozzávalók: 50 dk liszt 25 dk vaj 2 dk élesztő 1 deci tej 3 tojás 1,5 d. tejföl csipet só kevés porcukor MÁKTÖLTELÉK – a dióst is leírta, de – 25 dk darált mák 20 dk cukor 5 dk vaj 1 dl tej 5 dk mazsola 1 alma kevés rum A lisztet összekeverjük a morzsolt vajjal, majd hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt, tejfölt és beletesszük a tojásokat. Csipet sóval alaposan összedolgozzuk. A tésztát legalább fél órát pihentessük hideg helyen. Kevés vízzel hígított tejbe belekeverjük a cukrot, felforraljuk, majd beletesszük a mákot vagy a diót. Mind a kettőhöz adunk rumban áztatott mazsolát és reszelt citromhéjat. Lassú tűzön 4-5 percig főzzük. A máktöltelékbe a végén tegyük bele a reszelt almát. A tésztát kb. fél centi vastagra nyújtjuk, megkenjük a kihűlt töltelékkel, a két végét behajtjuk, majd felgöngyöljük. Tepsibe tesszük, a tetejét megkenjük tojássárgával és hagyjuk megszikkadni. Ezután átkenjük fehérjével is. Várunk egy kicsit, majd a megszurkált rudakat előmelegített 170 fokos sütőben 35-40 perc alatt készre sütjük. Ajánlja: Bede Róbert /hideg medencés/ Annyit múltkori, zuhany alatti megbeszélésünk alapján hozzáteszek, hogy nem ám bolti-darált mák. Hanem otthon készített, nagymamáink eszközével, ahol is finomra olajosra– Kapcsolódva, étkezés vonatkozásban. Ki mit. 12:24 Mailváltás - Kedves Dezső, szép napot! Van kettő kép. A/2011/.. és A/2013/... Ezek még saját tulajdonában vannak? A. - Igen bizony. d. - Tetszenek. Megfigyeltem, hogy a festmények nézegetésekor ennél a kettőnél tértem vissza és időztem legtovább. A. - És a nézegetéshez miért kellett a tulajdonviszony? d. - Én őszinte leszek. Szeretnék kérni festményt Öntől. Nem akarok kereskedni vele és megígérhetem, hogy a család tulajdonába maradna. További szép napot! A. - Köszönöm az őszinteséget. d. 14:09 - 15:48 Esetleges újévi borravaló helyett megkérdeztem a konyhás nénit karácsonyi főztjeiről. Működött. Éveleji/2. Egyeztettük, Jóska úgy vesz uszodabérletet, hogy március - július alkotóház idejére az enyémet megkapja. A gyóntató papom. Éveleji/3. Fioretti imaközösség. Elkezdtük a harmincadik munkaévünket, bizony. Most ugyan éppen csak hárman; betegség, stb. Szerencsére Isten nem tud számolni. 16:13 Délelőtt a képpel párhuzamosan csináltam - festettem a szobamérleg új házát. Magasabb perem, féltem, hogy halálra rúgjuk a fürdőszobában. Bp. fontosabb kiállítások 2014-ben: Szépművészeti M. / Toulouse-Lautrec főleg saját anyagból / április 10- Szépművészeti M. / Rembrandt és a holland arany évszázad , Vermeer is lesz / október Nemzeti Galéria / Bálint Endre, végre / február Nemzeti Galéria / Derkovits, ez 84-ben volt ugyanitt, Szütscsel jöttünk föl a szigligeti alkotóházból a megnyitóra / március 27. Nemzeti Galéria / Rippl-Rónai és Maillol barátsága / november Néprajzi Múzeum / Boglár Lajos amazóniai gyűjteménye / tavasszal / ezt mutatta, amikor megjött a gyűjtéséből, Katával láttuk Iparművészeti Múzeum / keleti szőnyeggyűjteménye /ősszel / hű, ez nagyon Műcsarnok / Építészeti Nemzeti Szalon az MMA szerezésében / június Pesti Vigadó - MMA / nagy Makovecz-kiállítás márciustól év végéig --- 2014. január 11., szombat --- 05:53 Ha, mint Pál mondja, üdvözülésünk után istenek leszünk; akkor teremteni is képesek leszünk? Igaz, már most is. Csak kicsiben. De akkor, mondjuk, egy új világot? Alighanem majd nem érezzük szükségét ilyesminek... De például egy jobb Frontpage-programot, aminek már szépek a kódjai?! Mert új eget és földet teremtek; a régi feledésbe merül, és eszébe se jut többé senkinek... Nem hallatszik többé sem sírás, sem jajgatás. Nem lesz többé olyan gyermek, aki csak néhány napig él... Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg; s aki nem éri meg a száz évet, az már átkozottnak számít. Iz.65. 09:30 Nincs mese, virág nyílik az Elvisz-parkban, január tizenegyedikén. [Elvis Presley-park] 09:53 Reggel, ima közben sűrű bocsánatkérések közepette meg-megálltam a NEWS-on javítani. - Rám dörrentek, legyen gyorsabb: hát átraktam a könyvjelzőt, a napló a legalján nyílik. - De akkor visszafelé olvassák? Hány naponta? Jöjjön föl két nappal korábban. - Esetleges, nem jó. - És akkor egy IGAZI ÖTLET: NAPI EGYSÉGEK, a dátummal jól szétválasztva. - Ez tetszik, és most nagyon örülök. Többször meg is köszöntem. - Aki magyar, velem tart. 10:11 A Nagy Testvér, az Emmánuel imaközösség [nemzetközi szervezet; mi, a Fioretti, néhányan vagyunk], az evangelizálás feladatot olykor utcán is gyakorolja. Ünnepek és templomok előtt járókelőket megszólítva. Evvel kezdve: Téged az Isten szeret. Lehet. Szabad. Szép. Ettől a formától idegenkedem. Én inkább: 1. Rómában élő három fiatal ferences beköltözött egy rozzant lakókocsiba a bádogvárosban, avval, hogy ők nem téríteni akarnak, hanem megtérni. 2. György atya biztatott harminc éve, a térítéshez ki sem kell mozdulnod a lakásból. (Kata maliciózusan megkérdezte, és a műteremből?) Szerintem az már térítés, ha az ember jól érzi magát. Tehát inkább-csak mondom, írom főleg magamnak főleg magamat. <> Pilinszky És egy emlék, bocs: Lukács-uszoda, zuhanyozó-beszélgetésünk végén legyintett (ön-deklaráltan hitetlen), tudod, zuhanó repülőben senki nem ateista. 18:22 Két nap alatt két tavalyelőtti képet átkalapáltam. Francia műterem - A/2012/07 71x50 cm., 2012-2014. Műterem, pirkadat - A/2012/17 86x66 cm., 2012-2014. Evvel az elfeledett szürkekeretes képek átnézve. Még ez van, de ez marad így, előtte a korábbija. Érzelmes műterem - A/2010/28 48x60 cm., 2010 20:06 Hohó, mit találtam, versjellegű, harminc éves súlyadattal! Mire jó a költészet. Sok munkával ma mínusz 14. 1983.3. C.1199 lássunk tisztán, és válasszuk szét a dolgokat itt van ez 83 kilós micsoda körülöttem (rajta két kiló ruha) ez teszi a dolgát fölkel időben, meghozza a tejet fölneveli gyerekeit a kész képet beszállítja a Műcsarnokba este fáradt este mosakszik körülbelül minden rendjén megy vele  másrészt itt vagyok én, tele tagadómondatokkal felkiáltójelekkel és véres kérdőjelekkel terhelten riadtan és vicsorogva délután  – Istenem, bocsáss meg én ebben semmi nagyszerűt nem találok akárhogy nézek körül (tudom, az én hibám.) – szeretnék ágyba menni. – de azért rendes dolog tőlem, hogy mégis igyekszem – ugye?!  este  Isten elmosolyodott és a zsebébe nyúlt. én meg itt lenn csináltam egy jó gobelin-tervet. --- 2014. január 12., vasárnap --- 05:31 Kedves R., ezt a kedves ötletedet, egy esetleges Nagybánya-utat lemondom. Nagybányát nagyon jól ismerem és szeretem 1908-ból, a képeken… Nem akarnám változásában látni. (Meg egy ekkora autóút fárasztó nekem.) De tényleg kösz az ötletet! ölel: d Ahogy nem akarnám – elvittek volna –, mai állapotában Jeruzsálemet sem. 2014.1.12. html-2014/vatikan-htm C.12599 - 12600 IN HUNGARIAN Kedves és kedvelt Ferenc pápánk! Erdő Péter megyéspüspököm a mellékelt kérvényemre majd' egy éve nem válaszol. Úgyhogy ezt a privilégiumot Öntől szeretném megkapni, kedves Atya. Ugyanazért dolgozunk, amiért Ön. Még annyit hozzá, örülünk, hogy Ön van. szeretettel: VD. Olaszul két szót tudok, így a címzés: Holy Father Francesco / Vatican / Italia Tértivevénnyel küldtem, 1400 HUF, úgyhogy lesz egy dedikációm Ferenc atyától :-))) Egyesek szerint e levéllel aránytalankodom. Na ja. Mikor [1984.12.08.] a Nemzeti Galéria fölhozott ide egy finn fontosembert [delegáció], nagyon megtetszett neki egy képem [A/1983/05], mire azt mondtam, hogy a [gyönyörű román] nyakkendőjéért neki adom. Tréfának vette, majd hamar leoldotta. A Galéria házon belül elintézte a kiviteli engedélyt. Évente egyszer-kétszer nagyon szép vagyok benne. 16:20 Kis köténykéjében kimegy a Szentatya a postás csengetésére, aki majd mondja neki: "Itt tessék aláírni, Szentatyám, a Válinak megy vissza"... Bocs, ezt nem bírtam megállni. H. Még kicsit eldiskurálnak, majd visszaszalad a pénztárcájáért, ugye, a borravaló... d. 16:29 Vasárnap; két fénykép. Lukács-park - F/2014/006 21:17 Telefon Sajószentpéterről, én vagyok az egyetlen még élő, aki a hetvenes évek elején templomuk kifestésében részt vett, tartanék-e erről előadást az akkori plébános, Demeter Pista bácsi – maga is festő – centenáriumi ünnepségén. Mit lehet egy freskó-szekkó készítéséről öt percnél többet beszélni. Egyelőre nem tudom. A munkára nemigen vagyok büszke. Tökéletesen nem vettem figyelembe a környező színeket, az a szűzmáriakék háttér. Reméltem, hogy a plébános halála után lemeszelik a telefestett templombelsőt, volt szó róla. Sajnos megszokták, sőt időközben az utódok ragaszkodnak hozzá. Le is lett védve. Értem én, az a kis figura, az apostol, az oszlopfő-dombtetőn az ég felé nyújtja a karját, de az apokalipszist megjelenítő vörös-fekete végveszély-felhővel nincs semmiféle formai kapcsolata. És hát izé, a fölirat, a betűk. Az APOKALIPSZIS 20.7-10 amúgy a Sátán végső fenyegetéséről, majd bukásáról szól. -- 2014. január 13., hétfő --- 03:25 Ahova nézek, gyenge kép. Jav. vagy ront; ezt tovább ma, de volt még vérvétel is Budaörsön és tankolás a Széna téren. Valamint tíz kifli, mikróban szárítandó. Felkiáltójel és műterem - A/2012/81 2012-2014. 90x90 cm. Szerintem két éve, induláskor volt a legjobb. Illetve most, a monitoron látva az újat, kijavítottam. Na. Deske, már megint kotyogok: a másodikon a legnagyobb a végtelenség és a magány. Nekem az a legjobb a négy közül. B. Csakhogy én nem magányt festek, hanem képet :-))) d. Délután Miki fiamhoz a Móricz Zsigmond körtérre – jól esik leírnom a szót –, tiplizésben nagyobb a gyakorlatom. Egy dögnehéz képét a falra. Ami épp arra a helyre került, ahol 55 éve jégszekrényből alakított állványomon elkezdtem a szakmát. Később lekerült róla a rajztábla-hátfal; maradt palettaasztalnak. Ma már gurul is. Még belefért az estbe fölballagni a Rózsadomb aljára, "A" vírus elleni védőoltás, két hét múlva jön a kór. Szerencse: holnap nem kell/szabad úsznom. Árnyoldal: a doktor nem kérdezte meg, és hány métert úszik. Aztán éjfélig! a C. NAPLÓ - 1958-TÓL / 15. LISTÁK-at rendbe, hajnalban észrevéve a bajt, már nagyon nyomasztott kócosságuk. --- 2014. január 14., kedd --- 05:12 Kedves Deske, a tegnap föltett A/2012/81, nekem balról a második, Milkás :) tetszene a legjobban, ha a lila visszafogottabb lenne, talán ha át lenne smirglizve picit (lett volna). Üdv, Z 09:28 Ez szavazás? Szavazok: az utolsó. Indoklás is kell? Indoklás: gyönyörű ködös (legalább megfesteni sikerül), és gyönyörű színes. S. 10:01 Nem szavazás, viszont csillagos ötös, szívemből beszél, köszönöm. De azért lehet, hogy az állványt még fölerősítem… d. 09:27 Ritka eset, arra jártam, megünnepeltem, vettem egy Világhírű Fény Utcai Lángost. Tépdestem és közben azon tűnődtem, ha én egy talpas konnektort két ponton fölfúrnék... Fölösleges fínomat tenni elém. Hanem vágyódni rá...! 10:15 Indulok Dunakeszire, Botondnak asztali lámpát szerelni. 17:37. Kétszer villant kezemben a fáziskereső csavarhúzó túlsó vége, kivágtam a biztosítékot. Hülye dilettáns. Végül világított mindkét lámpa. A létra aljáról Zsófi lányom unokáimról mesélt. Pirkó 12: 1. Kis bazaltkockát lopott a minap, ajándék-posztamens anyjának, aki újabban kavicsszobrokat csinál. 2. Karácsonyra fél kiló-, fotele színével egyező türkizkék festéket kért és kapott, avval húszcentis pöttyek szobája falára. 3. Fekete tábláján krétafölirat: HOLNAP ISKOLA. Utolsó téliszünet nap óta ott. 4. Maga is mintáz, mellékelt elefánt. Az is kék. És feltűnően jó. Laborlelet mailen. Három hónapos gyógyszer szedésre PSA-értékem (prosztata ügy) 5,1-ről lement 3,2 re. (4-ig norm.). Evvel most vissza az orvoshoz. --- 2014. január 15., szerda --- 06:33 A bölcsesség így dicsekszik: <<Én a Fölségesnek szájából születtem, mint elsőszülött... bejártam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét. A tenger hullámain... nyugalmat kerestem... Teremtőm kijelölte sátramnak helyét...>> Sir.24. Költészet. Is. --- 2014. január 16., csütörtök --- 05:30 Jézusmária, megint szembejön velem a SEMMI, ami a MINDEN. Ki fogom dobni. Kata laza mozdulattal elém rakta: nesze, füzeteim között találtam, és letett elém egy rakás fotónega-borítékot. Családi fotóim, beszámozva. Harminc - negyven évesek, jó pár száz. Semmit nem tartottam meg, de ez valahogy anyácskámhoz került. Hagyaték. Most mi legyen. Bár van pár épp oly jó fotóm, mint André Kertésznek volt, de nem vagyok olyan nagy ember, hogy megengedhessem magamak sokezer válogatatlan negát a Kedves Utókorra hagyni. A fotók (nem anyagi) értéke idősödve exponenciálisan nő, elmerengek fiam bébikori felvételein. Látom, a javát anno digitalizáltam, minden fontos megvan. 05:39. Most nincs időm folytatni. Majd. 09:04 Illetve 05:40-kor már dolgom van. Hát ilyenformán átalakult a tegnapi nap, átnéztem, kiválasztottam negyvenet. Majd legyártottam – nem először, de valószínű, utoljára – , a lefotózásukhoz szükséges berendezést. Üvegvágás. A többi már könnyebben ment. F/2014/010 Mik vannak közte. Pl. (Jávor) Kata rokon-, és keresztgyereke, a fáhozláncoló Jávor Bence (Benedek) a családi fotón középen alul, a mai képen balról a második, ott hátul. Milyen jó lenne tőle valami jó kis nyugdíjas állást kérni a Festészeti Minisztériumban. És akkor most belekezdek a lefotózott fotók megcsinálásába. Jó kis (nagy) munka lesz. Zsófikám egy műtermi ládában hajóutazik. Ami egyben újságáruda is. Az emlékek értéke nő, hogy az ember a kifutó-széria kategóriába kerül. A berendezés különben így néz ki. G/14/03 16:03 Tisztelt Művész úr! Örömmel írom, hogy a 2014-es böjti időszakban az Ön által Alapítványunknak felajánlott fotósorozatát a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának központjában, a református és evangélikus egyetemi gyülekezetek közös templomában lesz módunk kiállítani.  Terveink szerint a keresztút sorozathoz [Hittanlecke a keresztútról – B/2003/08 print-másolata] – a balatonboglári kiállításhoz hasonlóan – idén is elhelyeznénk azokat a meditációkat, amik az egyes képekhez készültek. A kiállításhoz nem lenne megnyitó, ugyanis a böjti időszakban jobb szeretném, ha ezek a képek és gondolatok önmagukban beszélnének. Kiállítási időszak: 2014. március 6 - április 20. Helyszín: 1117 Budapest, Magyar Tudósok körútja 3. Kérem tisztelt Művész urat, hogy jelezzen vissza, hogy engedélyezi-e a kiállítást. Tisztelettel üdvözli: G. A. Köszönöm a jelzést, örülök. Minden további felhasználás a Maga-Maguk jogköre. Bocs, annyit hozzá, nem fotósorozat, grafika műfajon belüli montázstechnika. d. 16:56 Most ezt csinálom, mindenikkel, három fázisa: 22:46 Kicsit túlórázni kellett, de kész van. Ez nekem volt fontos. Meg majd a családnak. A nagy felfedezés, az egész Jávor-család együtt, tablón, minálunk, '74 táján. Aki netán ezeket nagyon meg akarja nézni, a FOTÓknál talája meg, fájlnév/évszám szerint. Nem lehet/kell 30 képet idetenni. És a negákat lehet kidobni. --- 2014. január 17., péntek --- 09:01 Úszik mellettem egy pasas, jó tempóban, füldugóval. A forduló után látom, mindkét oldalon van, de miért fehér. És tömege, mint nagyobb cseresznye, gyanús. A tizedik hossz után nem bírom ki, megállítom. - Zenét hallgatok, próbálja föl. Töltője van, úgy működik, mint a pendrive. Minden boltban lehet kapni. 11:33 Súlyosabbá tettem a témát, és nem volt jó. Visszaködösítettem, javult. És akkor a megoldás, kevés is legyen, sok is legyen; ahogy az állvány véges-végig történik: ne legyen egyenletes; hát most megbotlik a szem útközben. A/2012/81. Lefotóztam. 18:30 Tegnap sok minden. Ma fáradt. Hát kicsi olvas. Különös. Délután, nappal nem szokok. Igaz, máskor se nagyon. Nagyon szeretném ezt a János bácsit igazán megszeretni. Janimnak nagy kedve van az új pályán, igen sok dolga van mindég, és a legnagyobb örömmel teszi; olyan sok derék ember közt van itt, úgy szeretik ezek, csak néha az elélhetési félelem miatt aggódik. Aranyról levélben felesége, Pestre költöztükkor, testvérének, 1860.11.03. 21:13 Deske, ne a felesége leveleit olvassa, hanem az ő (J.b.) verseit. Ha netán még nem szeretné igazán... (amit nem tudok elképzelni, de az az én bajom). E. 18:44 Ha melancholice nosztalgia, hát vissza régi életeim dolgához. F/1984/02, 02a-c Vagy amikor a 6x6-os PentaconSix fotógép közgyűrűjére volt hamarvást szüksége. F/1984/06 - 09 21:25 Csendes családi affér. Nyúlok a Budapest-térképhez, asztalom fölött balra a helye. Nincs. Megyek Katához, csak nála lehet; darabig keresgéli, aztán széttárja a karját. Fél kilenc. Akkor ezt el kell intézni, kabát, le a Széna-téri SHELL-kúthoz, de nekik csak hajtogathatós van. Át a MAMMUT-II-be, még nyitva, 3990, hozom. Teszem be a helyére, és megakad a szemem rajta; egy polccal följebb tette vissza a kölcsönvittet. Ott mért kerestem volna. --- 2014. január 18., szombat --- 06:41 Volt időm, belenéztem. Ősöm naplója. Szabadkán élt, 1852-től vezette, vagy 80 oldal. Részt vett a város vezetésében. Drága R. barátom legépeltette, folyóiratában közölt is belőle. Később elküldtem a szabadkai könyvtárnak, nagyon örültek neki. Itt az egész a C. naplóban. ELMÚLT IDŐK EMLÉKÉNEK. Írta Váli Béla 01. fejezet  A szülői ház 1796-ban vette meg öregatyám a Mlakában e házat, mely jóformán a város szélén volt. ez még az én gyermekkoromban sem volt oly kiterjedésű, mint mai nap. Most e kisded ház Szaghmeiszter és Vass birtokában van. Két utcára szolgál, elől egy kistérséggel. Az egyik utczai szobában született atyám s testvérei, és én is itt születtem, mert szüleim itt laktak, miután házasságuk első éveiben vettek tulajdon házat. Sokszor mondták gyermekkoromban, midőn ezen szobába léptem: „Látod fiam te is itt születtél, itt láttad az első napvilágot.” Már akkor elmerengtem a hely felett, hol bölcsőm állott. Ugyanegy bölcsőben ringatták testvéreimet is, később saját gyermekeimet is. Bizonyos kegyelettel csüngtem e szobán, úgy szerettem, ha beeresztettek, mert ez volt a „tiszta szoba”, s oly nehéz érzéssel jöttem ki belőle, mert benső vonzalom kötött e helyhez. Oly jól esett, ha Antal bátyámmal oda mentünk hálni. Szegény öreganyánk kora reggel felkelt, reggelit készített és leste, hogy ízlik. Öregatyánk, mielőtt munkára ment, fölöstökömölt, mely száraz kenyérből és egy meszely saját termesztette borból állott; s mielőtt hazulról elment, homlokon csókolt bennünket. Igen jó öregember volt, ha reá gondolok, szinte sírhatnék, úgy ellágyul a szívem! 75 éves korában Moroviczán volt utoljára dolgozni, hogy gyermekeinek szerezhessen valamit, ott a dologban megszakadt ereje, hazahozták, s nehány napi gyengélkedés után meghalt. Akkorában a kőmívesek napszámja 1 frt. váltó volt, azaz 40 kr-osz. ért a mostani pénzérték szerint. 14:02 Azt a települést engedném várossá nyilvánítani, amiben (legalább) két antikvárium működik. 16:18. Érdekes Zs. építész-barátnőm (református) különvéleménye John Pavsonról. << Világhír. Na ja. Az egy nagy építész?! A cseh kolostorát –Novy Dvur– nem láttam élőben, arról nem tudok véleményt mondani, de amit a pannonhalmi katedrálissal csinált... Egy templom nem helye a minimalizmusnak, egy rózsaablak helyére színtelent tenni?! Rideg-hideg az egész. Teljes félreértelmezése a feladatnak. Nagyon rossz.>> Van benne igazság. A templom elegáns lett. Ezt a távol tartó hűvösséget én is éreztem benne, de elfogadtam. Avval a hajlékonysággal, hogy annyiféle megközelítés létezett, és létezik. Jezsuiták kontra ferencesek.Van akiknek ez... Nem tudom. Köztünk szólva, nekem azért leginkább ez. 17:15 - 21:39 Egyszer már leírom. Hogy van ez a Szent Lukács uszodában, reggelente. Öt hosszonként váltva páros-hát és gyors; a tíz hossz neve: nagykör. És ez így; nap mint nap, évre év: 01. hossz: ez nem számít, ez a víz alatt; faltól vissza a második kék csillag a fuldokláshatár, plusz-mínusz fél méter, sok éve 02. hossz: jóslás a mozdulatokból; hogy fog ma menni, melyik stílus... aztán a végén az első bukóforduló 03. még háton; lassúbb-keményre és kötött ritmusra át, egy másodpercre mozdulatlan - szünetekkel; ha sikerül 05. mindjárt jön a gyors, ez nálam a rangosabb 06. gyors kezd, öröm; figyelni a könyök kupolamozdulatára 13. itt egy sokéves gondolat: megérkeztem, itt vagyok 22. ez mindig siralomvölgye-hossz s ezért műemlékduzzogás; rengeteget dolgoztam, és még a fele se 23. de legalább a felén túl, és nem önáltatás, tényleg ez lesz a könnyebb 25. bízni, hiszen már jócskán a harmadik nagykör 31. a negyedik kezd, győztem, innét ez csak levezetés 35. mindjárt az utolsó gyors-körök, már szabad a hazafelé-szárazkiflire gondolni 41. egy köztes hát-forduló, jelentéktelen 43. az 1200 megvolt, akkor még kettő bónusz; ezek eredetileg egy félreszámolás miatt, aztán tréfából megtartottam 44. az utolsó, ez viharos versenygyorsan, gyorsban, mert már a legfáradtabb... és megvolt a mai. Három-három-kettő törzshajlítások a lépcsőkorlátba kapaszkodva. Aztán a séta a fák alatt a rétenát, a távoli Duna-part, napról napra. Fölöttem az ég. --- 2014. január 19., vasárnap --- 05:38 És a földön békesség a jóakaratú embereknek. 08:54 Evvel egy szál maradék süteménykével Katával napok óta cukkoljuk egymást. Hogy ugyanis egyikünk se nyúl hozzá. Ő is vigyáz magára. Hízz meg te! 09:16 Klub, reggel. Meséli, évekig élt Párizsban. Mint diplomata, megnyitó előtt megnézhetett egy kiállítást, Hitler akvarelljei. És ami megdöbbentette, rendesen megcsinált tájképek, de markánsan bármi személyes jelleg híján. Holott a pasas egy mezőben nyilvánvalóan zseni volt - tettem hozzá. ( Hitler jobban rajzolt, mint én. Azok a tehenek.) 15:14 Vasárnapi közös ebéd, Miki fölidézte, diplomamunkája (saját 55-éves kori gyászszertartása) része volt egy könyv, benne öregkori visszaemlékezések őreá, a nagy halottra, barátaitól. Szabó T. Anna, Dragomán, Esterházytól kért és kapott szövegeket; ha megtalálja, át is küldi nekem. Az én két írásom, mint minden, a honlapon: dátum: 2010.05. fájl: html-2010/mike-diplomahoz-2.htm C.10431 Mr. Miklos Válit egy hétig láttam vendégül birtokomon, fogatot küldtem érte az állomásra. Elsőként Charlotte nevű kétéves arab kancámat mutattam meg neki. Ez egy rendkívüli képességű állat volt, bár bokában kissé gyenge. Tavasztól egy rándulása miatt igen óvatosan kezeltük, ügyelnünk kellett a fokozatos terhelés beállításra. Ehhez igen jó tanácsokat kaptam O'Henry barátomtól, akinek a szomszéd majorságban nagyobb ménje van, ő kérésemre gyakran vette a fáradságot szemügyre venni ezt az állatot. Charlotte mellé külön lovászfiút kellett fogadnom, aki valóban a legnagyobb körültekintéssel kezdte meg az edzéseket. Akkor még szép reményekkel az őszi derbyre. Henry O'Connor dátum: 2010.05. fájl: html-2010/mike-diplomahoz.htm C. 10428 Tartottunk egy pihenőnapot. Amúgy is meg akartam mutatni Miklósnak azt az ösvényt a Tanganyika tó déli oldalán. Emlékezetes nap maradt mindkettőnk számára, az egyetlen, amikor tuc-tuc madarat fészkéről felröppenni láttunk. Háromórás út, a gép vezetését átadtam neki. A reptéren a Land Rower, amit aztán a szokott helyen, egy bozótban rejtettem el. Békés kora este, ballagtunk, a dzsungel illata, új regényén vitatkoztunk. És akkor jött ő, egyedül, velünk szembe. Nem volt választásunk. Gyalogsági ásó, elföldeltük; nem beszéltünk róla többet. A madárról készült videót tévedésből töröltem. McLaren Jr. 19:10 Hogy legyen bizonyíték a vasárnapi sétáról. Azt, hogy – arrébb sétálva – a köd fölött a Hármashatár-hegy csúcsa csendben kilátszott, nem sikerült megfotózni. Harangvölgy, tél, köd - F/2014/012 --- 2014. január 20., hétfő --- 06:28 Mail fiamnak. Négy éve diplomázott. Mike, tegnap, hogy fölmerült a dolog, beszélgetésünk kapcsán, újragondoltam diplomád ügyét. Mégis megérdemelted volna a jelest. d 16:46 Délelőtt Kecskeméten Hevesy Iván 120 éve született - kiáll., + 1/2 l. forró tea a Fotómúzeumban. A vonatban káoszelmélet. A turbulencia. Száll fölfelé szép nyugodtan, egyenletesen a cigarettafüst, majd minden átmenet nélkül összegabalyodik. Miért. A széndioxid hővezető képességének – amikor laborban gőzből folyadékká hűtik –, tisztességes lenne valamelyest változnia. De azonban nála ez a változás ezerszeres nagyságrendű. Miért. Gyönyörű. 18:05 Ma Katával komojabb megismerkedésünk 46. évf. Hajnalban utaztam, konyhaszéken üzenetem. Egy része kültagnak is érthető. Előszörre, aztán kinyitva. Volt időm megcsinálni, fél négykor ébredtem. --- 2014. január 21., kedd --- 12:52 Tegnapelőtti 2010-es szövegeim kapcsán egy kedves barátnőm átküldött egy számára emlékezeteset: VÁLINEWS, 2010. május 15., szombat Ma reggel a Margit körúton éles kiáltást hallottam: Ezt ne csináld! Ezt ne csináld! Talán kétéves lehetett a gyerek, aki mondta, úgy huszonhat éve - most hallottam meg -, érezhetően még nem tudta szabatosan kifejezni magát. Mikica szólt rám, valami nagyon nem tetszett neki. A teljes körű kiszolgáltatottság szólította a mindenhatót, reményes bizalommal. Édes emlék, nagyon belesajdult a szívem. Hogy ez gyönyörű. Akkor nyilvánvalóan konfliktushelyzet volt. Mi lehetett a baj. Egy injekció veszélye? Fájdalmas sebtisztítás? Ki tudja. És most? Édes-fájdalmas időélmény, emlék. Mind a kettő igaz, igazi. Ezen a földön semmi sincs a helyén. Hiszen ez megvan. Egyéb gyerekcsipogások mellett ez az alig érthető húsz perces Walkman-hangfelvételem is megvan, hát innét az emlék. HANGTÁR -- HANGTÁR/CSALÁD -- Karácsony-gyerekek 1983. "Ezt ne csináld, ezt ne csináld!" -kiabálás 03:39 nél. Ajándékbontás a fa alatt. A család körüldongja az éppen megalakult, 1,3 éves Mikicát, aki egy elemlámpa ügyében terrorizálja főként a nyolc éves Zsófit, aki egy anyuka angyali türelmével... Így is rendben van. . A böngészője nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngészőre! MEGKÖSZÖNNÉK EGY VISSZAJELZÉST, AZ SZERINT ALAKÍTJUK ÁT A PROGARMOT, HOGY ÖNNÉL EZ A HANGFÁJL MŰKÖDIK-É? KÖSZÖNÖM. 22:14 Miki, Andris csinálja a program-módosítást. Nagyon keserves, hogy a frames-szerkezet következményeit csak töredékesen értem, és ugyanakkor nekem kell dönteni, mi legyen. 1. AMIÉRT AZ EGÉSZ: hogy mindkét rendszerű TABLET-en, és mobilon is működjön (öt év múlva is); ezeken fognak olvasni. 2. Ma esti beszélgetünk alapján letisztult, maradjon a honlapom korszerűtlen, EZT VÁLLALOM, három klikk egy helyett. Beláthatatlan munka lenne ezt kiváltani. 3. Andris 2010-es megjelenésétől lecseréli a felugró képek (pop-up ablakok) szerkezetét frameset szerkezetről iframe-re, a tabletek végett. 4. A hang és videó file-ok befűzését – visszamenőleg is mindet – lecseréli flashról HTML5-re. Egyelőre szimultán mindkét verzió felkerül. Világosul már az elmém. Ez így OK? d. --- 2014. január 22., szerda --- 06:16 Az 1963-as II. Vatikáni zsinat (Lumen gentium): Isten a Krisztusban hívőket örök boldogságra hívja. És ezen túlmenően - elsőként szeretett választott népét, a zsidókat - azután akik elismerik a Teremtőt, elsősorban a mohamedánokat, akik Ábrahám egyisten hitén vannak - akik homályos képekben keresik az Istent - akik nem ismerik, de keresik az Istent - akik mindössze iparkodnak becsületesen élni. Amen. 09:14 Keresztlányomat minap, születésekor, Szüts sürgősséggel otthon keresztelte, hogy életben marad-e. A lányka mostanában egy nagyobb autót vett, hogy kényelmesebb legyen egyseggel hazarándulni Svájcból. Februárban haza is jön, építészdiplomáját megcsinálni. 09:39 Minap előkerült egy nyílásosztó oszlop tervem, amit az Ép. Hatóság szépészeti okokból parancsolt volna kékkúti házunkra. Igen ám, de az a padlásablak kifelé nyílik. Tervem szerint az esőcsatornából készült áloszlop az egyik ablakszárnyra lett volna erősítve. Hófehérre festve, természetesen. Be is került a dizájnok közé, G/2007/24. Később sajnálatosan kiderült, az ablak mégiscsak befelé nyíl. 10:45 Iszonyú jól húzzák a vonósok, ismerem, szeretem; Bartók Rádió. Mondom Katának, valami gyönyörű Bach... - Nem inkább Bartók?! - Ja, az lehet. 10:52. Mindig nekik van igazuk. Bartók, Szólószonáta. 13:02 El kellett már kezdeni a Tényleg sikerült ez az új széria, az krétaalapozás. A többi meg majd összejön. A/2014/04, 60x60 cm. 16:23. Alkonyodik F/2014/013 --- 2014. január 23., csütörtök --- 09:15 Ma reggel, Barsi Balázs OFM, megrendítő. Kemény beszéd ez, ki hallgatja. 19 perc. BB-84. . A böngészője nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngészőre! 09:36 Elfoglalt emberek, a férj diakónus. Évente, így, farsangtájt szoktuk őket meghívni. Reggeli mailem: Kedveseim, köszönjük a mindenkori lehetőséget, hozzánk való jóságtokat, szenteltvíztakarékosság okából lakásszentelés 2015-ben… :-))) d. 09:41 Igyekszem pontos lenni, mai álmom, Robi szereti ezeket. Enyhe koradélelőtt, tavaszi napsütés, a hegygerinc alatt futó sétaösvényen baktatok. Bokros, de inkább csak füves hely, tágas kilátással a völgybe. Szembe evez velem egy fiatal férfi, versenykajak; ő fehér klubtrikóban, mellén keresztbe keskeny piros csík. Kényelmes, lassú tempóban kanalaz, meg-megállva. De nem is szükséges hajtania, mert csónakját hosszú száron hámba kötött csacsi húzza. Aki legelészik is útközben, egy-egy bokor tövéhez odamegy, s kutyamódra megszaglássza. A férfivel nem váltunk szót, de én tudom, hogy ez így mindkettőjük számára jó megoldás, az állat leterhelve nyugodtabban kiéli energiáit, nem csatangol el szertelenül a ház körül. 10:05 Deske, ez a fentebbi legutolsó: jó! csak így tovább, van hozzá tehetséged! :))) ölel p. Köszönöm. Tudod, nálam külön kategória az általad számontartott/megdícsért fotó. F/2014/013 ... SELECTED WORK BY B.P. / 2014 d. 10:06 Kedden nyilvánosan kérdeztem - kértem itt valamit. Naponta 130-135-en olvasnak. Hárman válaszoltak eddig. 10:34. Lassan idő, lehet kezdeni dolgozni. Mostanra kész Gábor új IRODALOMTÖRTÉNET - MÁSKÉPP -fejezete: Nem nyugatosok a Vasárnapi Újságban, akikről írtak a Nyugatban. I. rész "AMERIKAI KOMMUNISTÁKAT MEGLÁNCOLVA KÍSÉRNEK A KIKÖTŐBE, AHONNAN EURÓPÁBA KÜLDIK ŐKET" 1920. Szóval onnét. 17:56 Kisnyugdíjas, van ideje, próbálkozik. Igaz, utána alig volt erőm az ebédért lemenni. Bár ez magánügy. A/2014/02 60x60 cm, kivételesen. 18:04 És egy igazi negatív botrány, JANUÁR 23., és mára már vagy tíz most nyílt százszorszép utamban, a parkban. Csak ez a rohadék kölcsöngép nem tud makróban élesre állni. Az enyémet egy hónapig! jav. a Sony. De legalább muszáj megcsinálniuk, hároméves biztosítást kötöttem rá, annó. (Kedves H., hosszú ó-val írják, annó dacumál) --- 2014. január 24., péntek --- 04:28 Drága öreg barátom, ZZ. írja: HÓLEPTE NYOSZOLYA A remény és a kétségbeesés, mint tébolyult szerelmesek ölelik, marják egymást hólepte nyoszolyájukon, hetvenéves szívemben. 04:35 Kisnyugdíjas, és szárított kifliben tobzódó VD. Kifli (nem én) naponta egy, 15 HUF/db. Nagy tételben olcsóbb. Olyan értelemben, hogy kevesebbszer kell boltba menni. És eláll. Ha bolt: hazafelé a Mechwart térnél szállok le a hatosról, aznapra nélkülöznöm kell a Széna téri megálló körüli füves-lombos tágasságot, és a középkori városfal-maradványt, ahogy szinte a házunkig elkísér. Amit nem szoktam, tegnap este mozi, na, itthon, profi-filmimádó barátom küldeménye: Alexandr German: Barátom, Ivan Lapsin. Soe hallottam róla, persze. Ha jól láttam, 1984? Orosz, feliratos, nagyon sok mindent nem értettem belőle, de az atmoszférája! Kb. a harmincas évek szovjet kisvárosa, egy lakás tömve társbérletekkel, sokan élnek egymás nyakában. Fiatal férfiak, együtt esznek, beszélgetnek, veszekednek, sakkoznak, olykor énekelnek, partizándalokat. Iszonyú jól fotografálva. Csupa rosszul világított arc, a képbe belemenő életlen árnyék, tényleg, ahogy az élet. Talán főszál, de jelentéktelen, hogy egy elvtárs-rendőtiszt egy banditát keres. Jó lenne valamit / többet megtudni erről az egészről. 05:26 Hogy működik-e ez a legújabb hangfájl nálam, eddig heten jeleztek vissza. Kettőnél nem, de később mindkettő hejesbített. Utóbb. Ez jó! Megtévesztő, hogy az előbbi elején Mikica csöndben van. Nem kell mindig beszélni, egyetértek. 06:36 Minap nagyon dühös voltam rá, ősrégi ismerős, 1 generácóval fiatalabb. Tegnap mailváltások: - Bocs, működik neked az új hangfájl? d. - Nem, nem ír ki semmit. P. - Nálad direkt! :))) d. fél óra múlva: - Kérlek, bocsáss meg múltkori éles mondataimért. d. - Megbocsátok. P. - Deske, megnéztem megint, most jó a lejátszód! P. - Csak bocsánatot kellett kérnem…. :))). d. 08:58 Fél háromkor ébredve persze hulla-álmos. Futás az uszodába. Kicsit furán és mereven, de vitt a lábam. Megesett, de három lépésnél aztán nem mertem többet behunyt szemmel. Hanem akkor találmány. Ha erősen odacsapom a sarkam, a fejem rázódik egyet, s ez a fölébredés irányába hat. 09:18 Indulva, üzenet az előszoba-padlóra. Ilyen kevésből értjük egymást. Reggelizzen egyedül, tudja ebből. Amit nem tud: én a Polgármesteri Hivatalba, le akarom tiltatni a nevem, címem ezekről az eljövendő választási cirkusz micsodákról. De, mint kiderült, a kérvénybe lakcím-kerületet írtam születési helyemnek, pedig. Pedig arra jól emlékszem. Azt mondja a hölgy, típushiba. Azt kérdezem, tornászik, hogy ilyen karcsúnak megtartja magát? Akkor végre szélesen elmosolyodott: -Nem. 09:35 A vers gyönyörű, és milyen pontos! A legszebb amit magától olvastam ez idáig! P. Ezt tényleg én írtam. Le. Gyorsan kijavítottam a ZZ.-t a ZZ. írta -ra. 12:35 Fejléces levél jött tegnap. Kedves Vali Dezső! ...Nemzeti önbecsülésünknek tartozunk azzal, hogy megőrizzük ezer éves kultúránk kincseit, és tovább építsük tehetségünkkel a gazdag örökséget. Engedje meg, hogy a Magyar Kultúra Napján ezúton köszöntsem Önt, amiért hittel teljesíti e nemes küldetést. Önkormányzatunk és a kerületben élők nevében köszönöm magas szintű művészi alkotómunkáját, és jó egészséget... Budapest, 2014. január 21. Üdvözlettel: Dr. Láng Zsolt polgármester országgyűlési képviselő Ha már úgyis arra jártam, kértem, igazítsák át címlistájukban a Valit Válira. 21:55 Délutánra a tegnapi kép így néz ki, kár mutatnom, teljesen előnytelen ebben a felbontásban. Eredetiben párás, finom. Valami még hiányzik is, talán. Azt a korábbi jámbor édességét át akartam lépni. --- 2014. január 25., szombat --- 09:35 Virágcsokrok, ez kedves. Szóval a hölgy is katona, tiszteleg. Ő már levette a micsodákat fejéről, a hajáról. Messze távolban, nyilván körbe - kordon, őrszemekkel. --- 2014. január 26., vasárnap --- 05:59, 09:02 Tegnap Dunakeszi, kisnagylányoméknál. Szerszámláda (12,2 kg) jól hasznosult, föltettük a nagy tükröt. Aminek a vakfoltját hátulról egy repróval foltoztam be. - Ezt az önarcképet [Rembrandt] Piri hogy utálja! - Várj, leveszem. - Á, dehogy, maradjon. A tükör most egy képem szomszédságába került. Hogy húgom szólt, már nem találja meg a betűket, Pirinek (12) levittem az írógépét, évek óta vágyik egyre. (Verset, naplót, talán regényt is ír.) Végigvettem vele a kezelőbillentyűket. - Ezt lenyomod - próbáld - csupa nagybetű. - Ja, a Caps Lock. - Sajna, hosszú í nincs rajta. - De, itt van. Aztán elfelejtkezve mindenről, rólam, írni kezd. Én ki az anyjához, a konyhába. Kavicsszobor, mutatja, most csinálta. Ragasztópisztollyal. A padlón kis zsák, ugyancsak kavicsokkal. - Most hoztuk Pirivel a Dunáról. Csak nem merek többet, azt hiszem, hivatalosan ez valami nemzeti vagyon. Venni kéne. A szobrocska esztergált lábú, gyönyörű öreg hokedlin. Nézegetem. - Leszedtem róla a festéket, de nyomokban hagytam kicsit rajta. - Kromofággal? - Nem, hőpisztollyal, a munkásoké volt. A teteje új, azt én szabtam rá. Aszimmetrikusan, éjjeliszekrényem lesz. Ki a kertbe, mutatja, mit változtat tavasszal: - Ott hagyok egy fűsávot, focizni. A külső ablakpárkányon üres lavór, oldalára tapadva fura pózban kis teknős. - Akkor ez megmurdelt, igen, már betegen kaptuk. Nejlonzacskó, egy, kettő, hármas csomagolás, szemétládába. Megjelenik Piri: - Mit csinálsz?! Hova teszed? - Három zacskóban van. Már büdös. Mért, tegyem a mélyhűtőbe? - Mint múltkor a sirályka-pintyeket? Pfújjj. Azt meg mért csináltad? - Megnéztük Annamarival, mi volt a baj avval a szériával. Körömollóval. A májuk volt nagyobb. Az egyiknek a nyelőcsöve tele magokkal. Az is beteg lehetett. Riszálva elém somfordál egy hatalmas agár. Ahogy kell, feje alá tartom a kezemet, bemutatkozásra, aztán dörgölöm a fülét. Hozzám dől, élvezi. - Hát ez...? - Ja, tagja vagyok egy agármentő egyesületnek, szóltak, ezt vemhesen szilveszterkor kidobhatták valahonnan. És nem akartam a menhelyen hagyni, ott sokan összezárva, ez meg mindjárt szül. Vittem az állatorvoshoz, kiszedték belőle a tizenkét kölyköt, most lábadozik. Ez a nagy szőnyeg azért itt, mert a parketten nem tud járni, mintha jégen, szétcsúszik a négy lába. Rövidek a körmei - emeli a lábát -, nézd, milyen domború a talppárnája. - Megtartod [harmadiknak] ? - Gondoltam rá. Orosz és magyar agár kitenyészett keveréke. Nagyon jól viselkedik, nem fél a férfiaktól sem, tehát nem verték, kezes. De nem fér be a Suzukiba. Meghirdetjük, ennek a fajtának azonnal akad gazdája... Jaj, Piri, mennem kell-, hova is, Kingáért? Mindig attól félek, elfelejtem valamelyik gyereket hazahozni. - Telepi utcába. - Nézd meg már gyorsan a Google útvonalkeresőben, az hol van. És már nekem: - A telefonomban van GPS, de azt vezetés közben nem látom rendesen. Hittan-tanítónéni. Négy gyereket kormányoz, egyedül. Öt év alatt valahogy átevickélt a gimnáziumon. Ballagáskor mutatta a csehót, ahova matekóra helyett jártak a fiúkkal, dumálni. 09:53 Kedves Deske, a napirended. Te, meg Ron Kitaj. Ő is festő volt. Üdv, L.: "R.B. Kitaj followed a strict regimen: Rise at 5, walk to the Westwood Coffee Bean at 6 to write and sketch, return home to paint, eat lunch, rest. Receive visitors for tea at 4, have dinner, retire early. The discipline provided a framework for his restless brush and brilliant, meandering mind."  10:10 Ez téboly, tegnap Katának egy százszorszép-bimbót is fölhoztam a parkból. És kinyílt! F/2014/015 10:21 Tegnap este Dávid atya OFM. ünnepi ezüstmiséje. 25 év. Mosolygós szőke, lágy fiatal volt, még kispapként látogatták meg Fioretti imaközösségünket, Kata szobájában üldögéltünk. Azóta nem láttam. Annyit tudtam, fölszentelve hamarosan az akkor induló kárpátaljai ferences misszióba került. Most lenyűgözött a látvány, megdöbbentett a szeme. Valódi, hiteles, tekintélyes férfiarc. Nyugodt, elmélyült, megszenvedett. Ahogy misézett. Élmény. 18:15. Tisztelt Művész Úr! Ma reggeli uszodai kérésére: A "C. Napló 1958-1992" - E-BOOK az iTunes könyvtárából 2013. február 14-től szabadon letölthető (Publio Kiadó, 412 oldal, 47,1 MB). Címlapfotó és rövid ismertető. Tisztelettel és szívélyes üdvözlettel Z. 19:20 Dráma. Tegnap véletlen vettem két mikrokord nadrágot, nincs rá szükségem, de evvel halálomig...; eláll... ugyanis eszméletlen gyönyörű színűek. Penészzöld. Itthon bontom a csomagot, nappali fénynél viszont barnák. Randa. Lehetőségeim: 1. A tökéletes megoldás, azonnal kukába. Veszíteni tudni kell. 2. Kinevezem őket szépnek. 3. Csak fénycső alatt hordom. 4. Elfelejtkezem az egészről. Még nem döntöttem. 21:05 Jó ötven éve magyarázta nekem; osztályvezető volt a minisztériumban, párttag és tisztességes ember. <> Értékelhető morál és nem az igazi. Reaktív-válaszoló magatartás. Ha ő úgy, akkor én... Elég későn tanultam meg, hogy süketen és vakon, tank a harci terepen, semmire nem figyelve, csak a jót akarni-tenni a másikkal. Ha házastárs, ha gyerek, ha akárki-, gazember is. A többi az ő dolga. --- 2014. január 27., hétfő --- 10:05 Autórádió, útban a Svábhegyről, esti mese. "És akkor a szárítókötél nagyon dühös lett, és azt kiáltotta..." Lázár Ervin. Nagyszerű. Olyan, mint a Téglagyári Megálló - kutyanév, a nem tudom melyik mesében. 12:57. A mese: Mirr-Murr. Csukás Istvántól. A. 10:35 Ilyen is van. A maci fel?karon vérnyomásmérőt látok. 16:55 Lukács, Zuhany-Híradó. S. Abu Dhabiban szilveszterezett, családostul. Egy szálloda negyvenedik emeletén. Tengerpart, de fürdeni azért ott se lehetett. Séta, ez-az, a hölgyeknek shopingolás. Olajország. Oktatás, orvosi ellátás, lakhatás ingyen. Utcákon, mindenütt elképesztő tisztaság. Munkát mindenki kap, és ehhez saját gépkocsi jár. A benzin 75 forint. Kétszer hatsávos autópályák. Általános a vadászsólyommal-vadászat. Ehhez természetesen saját madarak. Szezon előtt az állatokat felülvizsgáltatják, vérvétel, belgyógyászat. Néhány nap kórház. Nem külön ketrecben, hanem mind külön szobában. A hatvanas években még putris-, szegény falucska. Gyöngyhalászatból tengettek. Akkor két dolog történt. A japánok felfedezték az igazgyöngy tenyésztést, és evvel mindennek vége lett. Valamint itt, a talpuk alatt, olajat találtak. Azóta a bennszülött arabok hivatalokban, irodákban üldögélnek, meglehetős fizetésekért. Csak a bevándorlóknak nem járnak ezek a kedvezmények. Megtörténtek az előkészületek egy kihelyezett Guggenheim Múzeum és Louvre-részleg megépítésre. 19:22 Tarisznyrepedés, újabb foltot ragasztottam rá. Délután reprófotózás vakuval: már az idei festmények, 01-02-03.. És amit ma kezdtem: Fehér és műterem - A/2014/03 60x60 cm. --- 2014. január 28., kedd --- 08:33 Hogy már egy ország figyelt rá, a koszorús költőre, és megtisztelték az induló Akadémia vezető állásával. Szép, kényelmes karosszéke lett, ahol aztán Arany bácsi békésen elpipázott és írogatott, olvasgatott. Nem annyira. Intézte - az Akadémiára beköltöztetést, - irányította a belső kiképzéseket, - megszervezte az elmaradt székfoglaló előadások pótlását, - az ülések műsorai, - határidők megtartatása, - a posta és irattár működési rendje, - ügyiratok iktatása, - az induló osztályok munkájának összehangolása, - az akadémikusok ügyes-bajos dolgainak intézése, - például a vasúti kedvezmények, - a szaporodó kiadványok gondozása, - vezette a jegyzőkönyveket, - felügyelt a gazdálkodásra, - előkészítette a palota felavatásának ünnepségeit, - előkészítette a nagygyűléseket, - írta az éves jelentéseket, - az elhunytak búcsúztatásának megszerezése, - az Akadémia propagálása, - a rangos vendégek körbevezetése a házon, stb. in: Keresztury Dezső: Így élt Arany János 08:54 Diplomamunkának - 1966 - zsinagóga tervezést kértem. Most keresztlányom ugyanazon az iskolán egy Déli-sarki kutatóállomást akart csinálni. Érdekes, mindkettőnket eltanácsolták a feladattól. 11:50 Ó, újabb hiány. Újabb folt a tarisznyán. 12:15 Tapies-tarisznya. L. 15:09 Na, ki vette észre?! Maga! d. 14:28 Déli-sarki kutatóállomást csinálni? Átlag magyar családnak átlag családi házat a kertvárosba, az feladat! Ezt nem tudtam megállni. H. 16:34 Megértem. A diploma az utolsó állomás, ahol álmodozhat. d. 16:56 Egy iszonyú filmet nézek délelőtt óta, majd alvás után folytatva. 1998., fekete-fehér orosz-francia dráma, 141 perc,. Emellett a Fellini-félék kis kezdő hülyék. Még a Hamu és gyémánt is, pedig azok is tudtak komponálni– Alexej German: Hrusztaljov, a kocsimat! Semmit nem értek belőle, a felénél tartok, elképesztően gyönyörű-bonyolult snittek. A filmművészet csúcsa. <<1953-ban Sztálin a halála előtti paranoid időszakában... Glinszkij orvos-tábornok... titokban deportálják... Alekszej German döbbenetes és megrázó alkotása.>> Üres semmitmondás a látvány erejéhez képest, a történet szinte érdektelen. 18:19 Most befejeztem. És öt év egyetemi tanulmányok is, számomra, világismeret. Iszonyú. Gyönyörű. Russia Rulez címmel rendeznek orosz filmfesztivált 2007. október 13-17. között Budapesten ... Alexej German... --- 2014. január 29., szerda --- - Maestro! Van Nádas Péternek Váli-képe? Láttam egy portréfilmet a Francia Intézetben, és a háttérben egy erősen vális Válit. R. - deske.hu -- festmény -- tulajdonos szerint -- nádas... d. - Ez van a Váli-rendszerben? Ó, hosszúszakállú Mohamed! R. - Nyolc év munka van benne. d. 05:09 Másnap. Pedig amúgy kamasz koromtól kerülöm a műfajt, okkal. Kurva (prostituált) műfaj. Lám, még mindig bódultan a filmtől, de mára józanabbul. Mi történt itt. Az egyetemes filmnyelv a nulláról, vagyis a színháztól indult, ahogy az első rádiók szekrényhez hasonlítottak. A Hamu és gyémánt (1958), vagy a Jules és Jim (1962), nekem etalon, a maguk korában tökéletesek. De amit 1998-ban Alexej German művelt, az messze továbblépés, és – bár illogikus állítás – azt gondolom, felülmúlhatatlan. És, egyébként csakugyan tájékozatlanul, azt is hiszem, hogy ezt a minőséget más nem produkálta e világon. Ismétlem, a FILMNYELV. Ember nem tud így komponálni. Minden képkockát eladhatna fotóművészetnek. Fekete-fehér, ez is előnyére válik. Szándékoltan rossz (életszerű) beállítások, elképesztően bonyolult és zsúfolt szereplőmozgatások. Időnként a filmséget tökéletesen tagadó bevilágítások, egy-egy arc közelbe kerülve hófehérbe fordul. Hogy sok éjszakai felvétel, és sok hó, gyengéje lehet, az is javára válik. Írják, hosszú évekig készít egy-egy filmet. Írják, kezdetben egy fesztiválon nem vették észre, ma már etalon. 05:51 Sok éve kerülöm - lenne lehetőségem - a lelkigyakorlatokat. Kicsit szégyellem, mégis, egy közösségvezető... De. Úgy gondolom, hétköznapjaimban szép istenközelségben élek, nem kell elutaznom valahova, hogy "elcsendesedjek". Munkám magányos, nem zavarnak. Isten-közelebbségre pedig (jelenleg) nem vagyok alkalmas. Lelkigyakorlaton sok ember, ami terhes, és főleg a tanítók sokat beszélnek. Egy-két mondatra van szükségem. És kicsi a valószínűsége, hogy éppen azt mondják. Szellemi-lelki tanítással amúgy pedig hiánytalanul el vagyok látva, a Szent Zsolozsma olvasmányai - bibliaidézetek, valamint az egyháztanítók, vértanúk, szentek írásai, levelei, prédikációrészletei, visszamenőleg már az első- századokból is, tökéletes gondossággal válogatva. Hibátlanul aktuálisak. Napi egy-egy oldal-, telítenek. Mindent megkapok. 06:32. Ha súlyosan vétkezem, a lelkem beleremeg, de meg nem rendül, mert az Úr sebeire gondolok... Szt. Bernát apát. / Évközi III. hét, szerda, olvasmányos imaóra. 08:52 Ha megnyomkodom a vállam a kulcscsont fölött, baromira fáj. Nem értem, hiszen eleget mozgatom. A dolgot úgy oldom meg, hogy nem nyomkodom. 08:56 Hogyan működik ez az istenközelség, mármint az a fele, ami rajtam múlik. Erről is lehet beszélni. Egy férfi általában egyszerűbb lélekszerkezetű. Szerencsére hálás fajta vagyok. Tényleg szívből meg tudom köszönni, ha megtalálok egy elgurult anyacsavart, egy elgurult mondatot, ha két szép tempó a vízben, ha száraz a kifli, zöld a fű és szürke a járda. 09:01 Esik a hó, ilyenkor az öregek félősek. A medencében hárman voltunk. Odakiáltok a prof. asszonynak, ugye, mi hősök vagyunk?! 09:02. Megértettem Thomas Mann tanítását. József vidáman azt mondja, gondolja, Isten nagyot akar velünk tenni, s ebben nekünk segíteni kell őt. 09:39 Nem tudok egy ötvenest adni a Margit hídi koldusnak, ahhoz smucig vagyok. Egy ezrest igen. Hogy ne hízzak, ahhoz déltől kb. éheznem kell. 09:55 Mindenkinek folyamatos ügye beállítani önkímélő - önnemkímélőjét. Nyári nadrágom van, hideg, ahogy hozzám ér. Mínusz négy, ma megpróbáltam alatta-pizsama nélkül, hogy a fázás csak segít a futásban, visszafelé meg már ki vagyok melegedve. És csakugyan. 10:40 Hobbim az írás. Pontosítsunk; a gondolkozás. Na, kezdek festeni, A/2014/04 indul. 12:32 Műterem, január - A/2014/04 60x60 cm. 13:28. Túl sok kikevert festék maradt az előbbiből, azt most egy másik lemezre. Barna műterem - A/2014/05 14:28 Meg akar menteni, de legalábbis kedvezni akar nekem, az ötlet elsőosztályú. Vagy igazat mond, vagy hazudik. Hogy ezt ő bizton tudja, a cukor kifejezetten fontos a jó agyműködéshez Akár munka közben is, rásegíteni. Éve kerülöm az édességet. Nem mindig könnyű. Lehet, hogy Kosztolányinak igaza volt? "A költőnek sok édességet kell ennie." Kedves Deske, egy cikkből kiemelve: Az agy a szervezet legnagyobb energiafogyasztója, még az izmok sem igényelnek annyi cukrot és oxigént a napi működéshez, mint az agy önmaga. Az elsődleges energiaforrás, amiből az agy képes táplálkozni, az a cukor. P. Deske, nekem a kardiológus doktornő mondta - akivel hosszú évek óta van kapcsolatom, hogy különösen reggel vagy kimerült állapotban a vércukorszint beállására kell a cukor. Én hiszek neki. A. 21:43 Andrásék felé este, a Kissvábhegy oldala. F/2014/018 --- 2014. január 30., csütörtök --- 09:10 Szia Apó! Piri veszettül írógépezik! Már kétoldalas a "Mese" amit Hangának ír, és írt egy hosszú verset, és mindent azon csinál. Még a házikat is azon vázlatolja. Tehát bejött neki! Kékkútra kell befizetni 8 ezret a szemétért... Zsófi Egy hetvenegy éves bácsitól ez egy jó mondat, nem?!, hogy fázósra öltözöm, hát reggel úgy futok, mint egy kis fürge nyúl. [A 49 ezer forintos futócipőben.] „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg..." (Izajás) H. mint egy idősödő nyuszi (Váli) d. 09:26 Bartók Bélával ismerkedésem igaz története. Noha nem volt szokásom, vagy negyed százada megvettem egy 33-as fordulatú fekete lemezt. Új leánycsillag tűnt fel a könnyűzene egén, aztán ugyanolyan gyorsan... Abban a számában, ami miatt a lemez, volt egy sor, illetve még néhány. Tehát: a popsi belefér a nadrágba. S aztán még: te szeretsz mindent, ami gömbölyű..., én szeretem a rejtett szegletet. Ezt leány mondja, föl is izgatott. Hát ez jó. Fölteszem a lemezt otthon; jó...ez a pár mondat. Az egész lemezből. Nem addig a. Viszem vissza a Nagykörútra, akkoriban lehetett ilyet, be szeretném cserélni. - Kérem, válasszon. Ráesett a szemem egy szóra. Bartók. Egy lemez hátulján nézem a listát, melyik az utolsó műve, nyilván az a legjobb. Brácsaverseny. - Ezt kérem. - Ezen nincs giccsadó, olcsóbb, még választhat hozzá valamit. Úgyhogy még egy könyvecske Suzanne Sonntagtól, a fényképezésről. A lemezt otthon föltettem. Sokszor. És nagyon megszerettem. Utóbb Szüts röhögött, te hülye, az egyetlen, amit nem is ő írt. Tényleg más fejezte be. Még annyit a pontosság kedvéért, minden Bartókon és néhány Bach-munkán kívül ma se érdekel igazán semmi komolyabb zene. 10:19 Két reggeli fotó. A Lukács-udvar, meg aztán a miénk. F/2014/021 F/2014/020 10:31 Bekerült a Fotogáfiai Múzeumba életem tán legkedvesebb tárgya, szeretett nagylemezes duplakihúzatú 9x12-es Voigtlanderem. Igaz, én kezdeményeztem. Azt nem, hogy a nevem is... F/2014/019 14:13 A/2014/05 mára, egy dolgos délelőtt végén. Nem lett jobb, de nekem / hozzám közelebb. Nem szabadna tovább javítani, nem az a fajta. előző levél összes levél VÁLINEWS; 227. levél J.-nek, Le Meux-be / 2014. február --- 2014. február 1., szombat --- 09:02 Mi mindenben tévedtem minap Bartók ügyben. Mentségem, a dolog 1981 táján. Korrigálom. 1. Nem futócsillag, hanem állócsillag énekelt. Katona Klári. 2. Csodálatos combjai vannak. És a szeme is működik. Lásd melléklet film: http://www.youtube.com/watch?v=-K8MK0Alr5A 3. A Szöveg végig jó, sőt jó. Nekem. Stevanovity Dusán írta. 4. A címe Gömbölyű dal. Azt iítam a google-ba, hogy a popsi belefér a nadrágba. 5. Nem a fenti, helyesen: Téged jóra csábít minden, mi gömbölyded. Engem vonzanak a rejtett szegletek. És a kör ezzel bezárul. Vagyis a teljes szöveg: gombolyu-dal.htm (majd délben fölteszem, most kirándulni.) 14:09 A Nagy-Kevély alatt; sorra: F/2014/022, -024, -025, -026, -027, -028, -029, a nagy: -023 19:51 Reggel a klubban, öltözködés közben, ha félismeretlen, ez a mondat működik: És mi lesz a mai program? Semmit nem tudtam róla, eddig puszta köszönőviszony. Megoldódott a nyelve, az asszonnyal Rózsavölgybe baráti ebédre, nagyon szép, csöndes vidék. Aztán tovább a szó, negyven évig vadászott, tíz éve abbahagyta, most megy az MDF-piacra körülnézni, ott árul egy vadász is. Szarvaskolbászt is. Megismerni a standját, vadászöltözékben van, megbízható, saját termés. Jó tíz éve egy öreg katona - Rákosi testőre volt - megkínált vaddisznókolbásszal egy vadászházban. Az bizony nagyon jó. Úgyhogy most én is elindultam. Az nem volt, de két szál szarvaskolbász, fele nem csípős, az Katának. Finom, mint a baracklekvár. 20:01 Még (éppen) él konyhai százszorszépünk: F/2014/030 21:31. Autórádió, kabaréműsor. Hogy a szomszéd a gyerekeit csak szépre-jóra akarta nevelni, semmi tévé, inkább a Biblia. És a kölykök a homokozóban egymás keresztrefeszítését játszották. A tréfán túl, azt hiszem, gyerek-lélektanilag hiteles. Hogy egyes létállapotokat nem lehet átugrani. --- 2014. február 2., vasárnap --- Ma lenne Dobszay László 79 éves. Sokévenként találkoztunk, ezt a napot magamban meg szoktam volt ünnepelni. Csodálkozott is rajta. 04:49 Ezt a éjszakámat nem kívánnám senkinek, pedig– Odáig semmi különös, le akartam érettségizni, újból, túlkorosként. Efféle tortúrához szokva vagyok, visszatérő álom. Állandó helyszínek. Valami belső kényszer, hogy illene. Tehát ülök most is egy zajos osztályterem középső padsorában elől, körülöttem ismeretlen gimnazista lányok-fiúk, vegyesen. Reggel nyolc óra. Elcsendesednek. Belép egy negyven körüli szikár, alacsony, száraz férfi, a matektanár. Megyek ki a dobogóhoz átvenni a tételemet. Kopott lilafedeles spirálfüzetet ad át; kézzel, mindenfélével teleírva, firkálva, de az első oldal közepén jól olvashatóan a háromsoros szöveges feladat, papírcetlin beleragasztva. A szavak közt elszórtan számcsoportok. Azonnal látom, nem fogom tudni megoldani. SUN-nal kezdődik, tehát valami NAP... Vissza a helyemre. És akkor kezdődik az órákig tartó kínlódás és huzavona. Egy, a jobb szélen ülő lánynak próbálom átküldeni a füzetet, oldaná meg, amire ő kelletlenül és lassacskán valamelyes hajlandóságot is mutat. De veszélyes a helyzet, felügyeletünk szigorú. A lány közben elkészíti a maga feladatát, és kimegy a teremből nyíló árnyas iskolaudvarra, ahol már sokan lézengenek, beszélgetnek. Kérésemet nem teljesítette, odamegyek halom otthagyott holmijához - könyvkupac -, hogy mástól kérjek segítséget. De nem találom, a füzet nincs köztük. Tetézett a baj. Másfelé is keresgélem, sehol. Fél tizenegy, már félig üres a terem, aki beadta a munkáját, kint az udvaron. Akkor előremegyek a katedrához. - Tanár úr, nem tudom megoldani. Adna másik tételt? - Nem lehet. De hát látja, ez nappálya számítás... Helyemre. Újabb idő, újabb kínlódások, próbálom kibetűzni a feladatot. És akkor a megoldás. - Tanár úr, én nem tudok angolul. (Ugyan tudok, de az nem tartozik rájuk.) Mutatom a tételt, ami most egy gumibélyegző lila festéktől ragacsos felületén látható, kopott, helyenként már nem kibetűzhető. Ekkor már három tanár áll előttem, ijedten, elsápadva. - Most akkor azonnal megyünk föl az emeletre, jelenteni a dolgot - mondja a középső. Ott a rettegett igazgató irodája. Tudom, most nagy-nagy letolás, majd bocsánatkérés következik, nekik szörnyen kínos a helyzet. S majd adnak új határidőt, új feladatot. Ajvé, azt se fogom tudni megoldani. Belekarolok az én tanáromba. - Ugyan hagyjuk, majd elintézzük ezt mi, egymás között. Általános megkönnyebbülés, hálás mosolyok; mi ketten vissza, de ekkor már nem az osztályában, hanem egy emelettel följebb, kétszintes lakásában vagyunk, én a lépcsőfordulóban – fekete fémcső körül függesztett fa csigalépcső –, tanárunk kövérkés, festett-szőke mamája is ott. Könnyedén beszélgetünk, tanárom hóna alatt tacskója, szeretettel vakargatom, simogatom. Megemlítem, hogy öregségére Iparművészeti Főiskolai bútortervező tanáromnak is volt kutyája. (néhai Németh Istvánra gondoltam; neki valóban volt... macskája.) Akkor már tegeződtünk. Készülődöm egy mondathoz, és tudom, nem fog visszautasítani. - Te, oldd már meg ezt a feladatot... Erre ébredtem, eddig az álom. Nem tettem hozzá semmit. 09:08 Mert te mindig a könnyű utat keresed. S. 10:18 Ha ez a szép történet egy pszichológus kezébe kerülne... gyönyörűen benne van minden magáról. L. 10:17 Szeretem ezt a fotót, mailban jött. A paci nem oda néz. 12:47 A Svábhegy-sétát megúsztuk lábtörés nélkül, csúszkáltunk, jeges. Egy fotó csak, F/2014/031 --- 2014. február 3., hétfő --- 17:36 Zelk: "Vers a lehetről és a nem lehetről". 3 perc. A böngészője nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngészőre! 19:11 Kokas-megnyitó az újranyílt Körmendi Galériában, Falk Miksa u. 7. Azt mondták, igazam van. Azt mondták, hülye vagyok. Az absztraktos kép bal felső sarkában megjelenni vélem a pesti alsó rakpartot, előtérben uszályokkal, arrébb egy fölvezető rámpa, távolabb a pesti templomtornyok. A Duna kékje, a budai oldalon a parti fehér homlokzatsor. Sőt, netán a gellérthegyi szobor pontja is. Érdekes, így a fotón, nem látszik ez olyan nagyon. --- 2014. február 4., kedd --- 04:47 Fiúgyerekek szeretik az ilyesmit, balkézről megvettem Novák András Kémes ügyek könyvét. Korunk magyar katonai felderítő és akciótörténetei; tábornokok stb. mesélnek, már amit lehet. Meglehetős. Hanem ennek kapcsán, hogy én milyen hálás vagyok a francia elhárításnak-, nagyon. Talán már akkor is úgy gondoltam, ők voltak. Rémlik, meséltem én már ezt, nem baj. 1970. ősz, október 7, szerda. Ülök a nizzai Youth Hostel éttermében, reggelizem, azt adtak. Előzőleg kitakarítottam a hálót, valaki kezembe nyomott egy seprűt. Szóval kakaó, vagy mi, velem szemben fiatal férfi, nem tudom, melyikünk kezdte, beszélgetünk. Gondolom, németül; angolul 75 táján kezdtem tanulni. Hogy ő ma az autóstérkép A90-es túráját fogja megtenni, s tarthatok vele. Modern művészetek a Riviérán. És úgy lőn. Egyetlen barna tarisznyám, az mindenütt elfért. Az a napom egyetemi szemeszterrel ért föl. Cagnes sur Mer - Renoir villa Cagnes, Vár, helytört. múzeum Biot, Léger múzeum Antibes, amit polgármesterük Picassonak adott kölcsön, évekre; több terem a Mester munkáival és fantasztikus bronzkecskéjével. És egy Picasso-kerámiás galéria Vallauris Picasso Háború és béke kápolnája Cannes, várrom Közben a fiú időnként elmegy valamiket elintézni. Netán jelent. Azon a másfél hónapos úton 110 kiállítás és múzeum. (E szobor repróját postán kértem, és kaptam meg a firenzei múzeumtól, később) Elég részletesen a látottakról a C. Naplóban. 06:04 Kedves Dezso! S. baratom batoritasara keresem meg egy kerdessel -- leirom alant, es ha ugy gondolja telefonon gyorsabb es egyszerubb beszelnunk, szivesen felhivom! Az foglalkoztat, írnek rola, hogy el lehet e valasztani a muvet es a muveszt -- lehet e egy mualkotasert rajongani, ha kiderul az alkotojarol, hogy valami nagy emberi gazsagot kovetett el? [...] N. Kedves N! 1. Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek. 2. Ízlik-e az a jonatán alma, amit egy csibész bácsi termesztett Jászságban. d. 08:33. És lehetne folytatni. Mózes és Dávid király – akiket szentnek mondunk – öltek. Adolf Hitler, ha halála pillanatában bocsánatot kért, üdvözült. Mint a jobb lator. Aki művi abortál, gyilkos. (Avval se állunk szóba?!) És Isten, kívánságára, őt is magához öleli. Hallod, kedves E., ott, a Belvárosban? El lehet intézni. Egyik szerelmem ölelés után forró fürdőket vett. Ki bűntelen? Én biztos nem. -------------------- 08:50 Deske, Barsi Balázs atya mondta, hogy amint az igazság az egyházra van bízva, és ezért útmutatásait követnünk kell, függetlenül attól, milyen kivetnivalót találunk az egyház szolgáinak életében, úgy a szépség a művészekre van bízva, és ezért a műalkotásokat Isten ajándékaként kell fogadnunk, függetlenül attól, milyen kivetnivalót találunk a művész életében. Szia! U. -------------------- 19:16 Deske, (1) kitől kért Hitler a halála pillanatában bocsánatot? (2) És miért? (3) És ez honnan tudható? (4) És mindig van megbocsátás? (5) Ki mondta, hogy "Lehetetlen, hogy botrányok ne essenek, de jaj a megbotránkoztatónak"? Á. [én számoztam d.] 19: 18 Kedves Á, sorra: 1. Istentől kérhetett, erre volt módja 2. bűneiért 3. ez nem tudható 4. mindig van megbocsátás, kívánságra 5. ezt az idézetet maga is tudja, honnét van szívélyesen: d. -------------------- 17:21 Kedves Deske! Honnan lehet azt biztosan tudni, hogy az Isten megbocsátott Hitlernek, ha az halála pillanatában bocsánatot kért? (Egész nap ezen töprengek, hogy meg lehet-e bocsátani a vagonba-tereléseket, a családok szétszakítását, a gázkamrában kiszenvedetteket, a falhoz vert csecsemőket, a puskatussal agyonverteket, az emberkísérleteket, az emberekből készített "finom" szappanokat, a szemüveg-, mankó-,haj- és cipőhegyeket? Ezt mind-mind el lehet intézni egy bocsánattal?) Deske! Mit nem értek én a világból, ha ezt nem értem?! O. 19:23 Kedves O.! 1. Tudni. Egyebek mellett a Jobb Lator története által. 2. Isten léptéke ez ügyben is más. 3. Nehéz is, Maga Isten irgalmát (szeretetét) nem nem érti - nem meri elhinni. d. 19:43 Köszönöm Deske! Ha Istennek én (egy a tízmilliárdból) fontos és kedves vagyok, akkor Neki pontosan tudnia kell, hogy én az vagyok, aki nem akarom, nem tudom elfogadni, hogy mind a felsoroltakat Ő megbocsátja. Én remélem, hiszem, hogy Ő ezzel együtt, ngem... elfogad......stb ...nehéz... stb... sorsom..stb... Deskében nincs kétely? Volt? O. 20:59 Kedves O.! Ha egy sötét pincében kikel egy mag és egy növényke növekvésnek indul, egyet tehet szabadon, a fény felé fordul virágjával. És ez elég. A hit döntés kérdése. d. --------------------- 09:22 Kata – televízió néző – minap fölvetette, hogy hallja, a MEZZO nagyon jó. Tegnap én le a TELEKOM-ba, a Mezzo kivezetésére került, de ajánljuk helyette a Classica-t, komolyzene szintén, és abban még több is az élő felvétel. OK. 1100 HUF/hó. 10:12 Kedves Dezső, számomra ez a tegnapi Zelk-vers az alkotás folyamatát is bemutatja. Ha azt veszem, bizonyos szempontból egy párkapcsolat is lehet alkotás. Igaz, egy kapcsolat feladat is (erre nekem Ön világított rá). Ebben a versben visszacseng nekem Ön, amikor egy festményén dolgozik. üdv.: O. 16:51 A mai kép, én belülről persze nem látom, de azt hiszem, teljesen semmitmondó a neten. (A kompozíció látszik, de a pontos színek és a textúra nem.) Pedig jó. A/2014/06 60x60 cm. 21:25. Katával most együtt, újra a két Germán film (Barátom, Ivan Lapscin és Hrusztaljov, a kocsimat), a kezdetek után csak végigugrálva, állóképekben. Csacsiságokat beszéltem, túlzás volt minősítése. Noha: - nagyon informatív, - csodálatosan van fényképezve, - elképesztően profi rendezés. De másodszorra már nézhetetlen. És lassan meg is értem, miért. Pl. túl bonyolult mellékmondatok tömege, és sokszor túl zaklatott snittjei. Az ember csak kapkodi a fejét. Ennek ugyan erős atmoszférája, de nagyon eltávolít. H. szerint veszélyes lehet valamit tíz évig csinálni. --- 2014. február 5., szerda --- 06:40 Olvasom a Kémes ügyeket. Azért ez valami. Bepoloskázott nagykövetség. A mikrofonok olyan minőségben továbbítják a hangot, hogy az írógép kopogásából vissza tudják következtetni a leírt szöveget. Mert minden betű hangja kissé más. 09:56 Piriunoka, 12, karácsonyra apjától festékkészletet. Most tőlem pedig néhány farostlemezt. Már van rajta kép. S a hátoldalán IRÓGÉPPEL cédula <> Mamájával nem tudtuk eldönteni, aki a hírt telefonálta, hogy az A3 netán formátumméret, az A4-és A3-at ismeri az iskolából. De előtte érdeklődött az én opusz-szisztémám felől is. Elmagyaráztatta magának, hogy a B. Naplómban hátul az az (opuszjegyzék)táblázat mit jelent. Valamint Koldus királylány címmel már eddig többoldalas (írógéppel) írt meséje félig készen, féltestvére, Hanga számára. Aki még velük lakik. 12:01 Be kéne valamit adni; Igazi Országos Kiállításra invitálnak, nagyon. De Szombathelyre. Hát, hát. Nem tudom. Ennek kapcsán azért, bár tétován, elővettem, és váratlanul bele is nyúltam ebbe az ötéves képbe. Műterem, téli este A/2009/01 66,3x52,7 cm. 18:48 Végül ezt a mókát adom be, rendbe is tettem. Megtagadott műterem - A/2012/13 2012-2013, 90x90 cm. Ennek az a története, hogy mikor végleg reménytelennek láttam, szokott keresztkarcolással végeztem vele. De attól meg - szerintem - szerencsésen befejeződött a kép. Dilemma volt, hogy vállaljam-e így. A pikúra kevéssé a tréfa mezeje. Számomra. Aztán: igen. --- 2014. február 6., csütörtök --- 05:25 Deske, nekem épp a fordítottja a dilemmám. Mert mi van akkor, ha: 1. Hitler az élete utolsó pillanatában őszintén megbánt mindent, és - némi vezeklés után (tisztító tűz) - bebocsátást nyert Isten boldogító színe látására (mennyország). 2. Én viszont esetleg épp "rossz passzban" leszek a halálom óráján az Istennel való kapcsolatomat illetően, és bár alapvetően Neki tetsző életet éltem, mégis egy súlyos-, Istennel még rendezetlen bűnnel a szívemben ér a földi vég; akkor örökre elkárhozok? É. 05:32 Ebéd végén – már a mákos rétesnél tartanak –, Krisztus mosolyogva oldalba böki Máriát, nézd ezt a mailt..., tudod, az az aranyos fiú a harmadik kerületből... És még ő sem bízik bennem igazán... Komojra fordítva, nem emlékszem a forrásra, Egyházunk úgy tartja, halála pillanatában, Krisztussal találkozásakor, már tiszta fejjel, mindenkinek van egy (utolsó) választási lehetősége. ölel: d. 06:36 Deske, a forrás... Kinyilatkoztatásban ez nem szerepel. Boros László SJ. a 60-as években könyvet írt a halálról: Mysterium Mortis. Ebben fogalmazza meg, hogy a színről színre látás tiszta fényénél még egy döntési esélyünk van az immár megismert és irgalmasan szerető Isten mellett dönteni. Egy biztos, hogy a Szeretet nem taszít el senkit. Szt. Faustyna Kowalska szerint aki nem bízik Isten irgalmában, annak igazságosságával kell szembesülnie. Ez megint arra utal, hogy a döntés jobbára a mi kezünkben van. Üdv K. 08:28 (Zuhany alatt volt gondolva:) az első és az utolsó kérdés ez. A teremtés nyilvánvalóan tökéletes. Abba hogyan fér bele a Sátán kigondolása. Nem tudom. Misztérium. A vízben a teológus prof. asszony: <> Ennek szellemében akkor most én talán egy második szárazkiflit. Bár az is ízetlen lesz. 09:03 A kérdés ez. Él-e, ha már ötödik napja halott. F/2014/035 09:21 Deske! 1. Ízes (lekváros) száraz kiflit ajánlok. [Csak üresen autentikus. d] 2. Kicsit továbbgondoltam az eredeti felvetést. Az nem lehet, komoly, hogy Istennel ötpercenként összezördülök, neki ellene mondok, majd pedig felváltva előző magatartásomat, biztosítom szeretetemről és hozzá való ragaszkodásomról. Nincs tehát tingli-tangli a normális emberek életében. [Evvel nem értek egyet. Szerintem ilyen lehet. d.] Az Atyához fűződő viszonyunk földi leképezése gyermekét kedvelő apa és fia kapcsolata. A költői kérdés ezek után az, hogy ha egy gyermek és apja között bizalom, szeretet van, de valamin összezördülve utolsó találkozásuk végén a gyerek bevágja az ajtót és köszönés nélkül távozik, az apja vajon szeretettel gondol-e rá a továbbiakban, vagy nem. Szerintem nagylelkűsége miatt képtelen végleg elvetni magától gyermekét. Ez írva is van: „ha mi hűtlenné válunk, ő (Jézus) hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.” (2Tim 2,103) [Meg a tékozló fiú... d.] 09:23 Deske, 1. „Lisieux-i Szent Teréz azt mondja, ha minden halálos bűnt elkövettem is, az annyi, mint csepp a tengerben, Krisztus megváltó kereszthalálához képest. Ezt sokszor idézem.” Amit Lisieux-i Szent Teréz mond, az teljesen igaz, de Isten szeretetét el is kell fogadni, és ezt senki nem tudja megtenni helyettünk. 2. A teremtés tökéletes, de nem befejezett. Isten nem teremtett sátánt, csak angyalokat, de őket sem befejezettnek teremtve; Isten segítségével kellett önmagukat befejezniük. Ehhez egyik részük igénybe vette Isten segítségét: ők azok, akiket ma angyaloknak nevezünk, a másik részük pedig nem: ők azok, akiket ma ördögöknek hívunk. 3. „Isten szerintem senkit nem enged elkárhozni. Nem tudom, hogy csinálja.” Az Egyház által jóváhagyott fatimai, La Salette-i jelenésekben Mária megmutatja a látnokoknak a poklot, ami bizony nem üres. szia: É. 09:41 Ez is egy reggeli mail. 11:20 Tán 40 lux, felhős ég, ilyen sötétben nem is szabadna festeni. Lusta zseni nincs, mondotta Vak Bottyán. Hát akkor, aki még csak nem is az?! Csinálni kell. Ha gyengét is. Sápadtkának tűnik. A/2014/07 Szakmai közhelyem, ilyenkor két út. Fölerősíteni, vagy még sápadtabbra. Ha sikerülne, a második lenne a magasabbrendű megoldás. --------------------- 11:39 Kedves Deske, tűnődök azon, hogy Aki a Teremtőt teremtette, vajh mit szól hozzá, hogy milliók szisztematikus megölését egy semmi kis bocsánatkéréssel ártatlanná lehet átminősíteni, és ott üldögélhet Krisztus mellett. R. Értem. d. Deske, (lángvörösen) megértve a válaszát: köszönöm. Szép és szomorú - és persze nehéz is-, hogy tudom hol vannak a határaim. És tudom, ahol Deske van a hitben, én oda soha nem fogok bekerülni... R. (Egy házassági veszekedésben is) két szót nem szabad kimondani SOHA MINDIG d. 13:07 Kedves R., szerintem nem tanít a hitünk olyat, hogy semmi kis bocsánatkéréssel ártatlanná lehetne átminősíteni azt, ha vétkeztünk. Az, hogy van megbocsátás, nem azt jelenti, hogy a dolgoknak nincsen súlyuk. Éppen Isten végtelen, feltétel nélküli szeretetével szembesülve van csak igazán. B. --------------------- 12:32 Hát ez bizony kisiklott. MINDIG ő az erősebb, a fene egye meg. De azért lehet, hogy én fogok győzni. 13:26 Ebben a vicc az, hogy induláskor a közepébe egy piros ágy, hogy kényszerhelyzetbe hozzam magam, ne lessen elbágyadozni a képet. De hát ágy, pláne ilyen, amúgy se való nappaliba. Voltam bútortervező is. Akkor most le, ebédért. Hosszú délelőtt volt. 18:04 Mail: Nem elhanyagolható mellékkérdés, mi a helyzet a pokollal, létezik-e, s ha igen, akkor... Záróvizsgán tették föl ezt a kérdést kémia szakon Maynooth egyetemen (Kildare grófság, Írország). Az egyik diák válaszát a professzor közzétette az interneten.  Extra kérdés: Vajon a pokol exotherm (leadja a hőt), vagy endotherm-e (fölveszi a hőt)? A legtöbben a Boyle-törvényt vették alapul, azaz hogy a gáz táguláskor lehűl, nyomás alatt viszont növekszik. Az egyik diák válasza ...Figyelembe véve évfolyamtársam, Sandra jövendölését, miszerint ‘hamarabb befagy a pokol, mintsem hogy lefeküdjek veled’, valamint azt a tényt, hogy tegnap mégiscsak lefeküdtünk, csak a második eshetőség jöhet számításba. Ennélfogva meggyőződésem, hogy a pokol endotherm és ráadásul már be is fagyott. Következik még, hogy ha a pokol befagyott, akkor több lelket nem fogadhat be, hiszen nincs már tüze. Ebből az is következik, hogy már csak a mennyekbe juthatunk, ami egyrészt Isten létezését bizonyítja, másrészt arra is magyarázatot ad, miért kiáltotta tegnap este Sandra annyiszor ‘Istenem!’ a teljes szöveg --- 2014. február 7., péntek --- 13:21 Telefon. Mellékesen elmondják, hogy húgom néha kimegy a szobájából, hogy ne zavarja a tévében beszélgetőket. Ma délelőttre a kép így alakult, A/2014/07. Érdeklődések után a honlap működése pedig így alakult: Tableten, telefonon a NEWS szinte hibátlanul működik. iPhone-on viszont csak ha kb. egy hétnél nem hosszabb az új NEWS. Asszem, alkalmazkodni fogok hozzá. Az okostelefonok fele. Hétvégi vásárlás Katával. Kocsonyának való, krumpli, narancs, mosogatószer, hús, sajt, vaj, 2 MBT cipő, egy csomag szivacs és gurulós bevásárló szatyor. előző levél összes levél VÁLINEWS; 227. levél J.-nek, Le Meux-be / 2014. február --- 2014. február 8., szombat --- 14:16 Egy régi, más alapozású lemez, az olajtól most szörnyen besárgult. Innét indulva beszűkült a mozgásterem. Holott egy álmatag valamit vágytam volna. Sárgában csak Kárpáti Tamás tud álmodozni. Aztán próbálkoztam erre-arra. Ebéd és fekvés között egy ötletre még egy fél órát, papucsban, pizsamában. Működött a délelőtti koffein tabletta. Az utolsó fotó már műfénynél. A/2014/08 16:57 Munka közben egy fénykép a tájról. F/2014/036 És Kata is elkérte a gépet egy percre. F/2014/037 Minap valami boltban, látom, 44-es fekete zokni hatosával kötegelve. Tökéletes, hiánycikk otthon. Két csomaggal. Ma bontom, bokacsontig ér fölfelé irányában. Hogy ez mire jó? Dobtam ki, mind a tizenkettőt. 18:26 Villanyfénynél amúgy már nem szoktam. Esteledve, a kép tovább. --- 2014. február 9., vasárnap --- 04:45 A tegnapi nap feladatai közé tartozott még húsz dekát híznom, hogy autentikus maradjak. Megtörtént, noha. Reggel szarvaskolbász-cserkészés a Császár uszoda előtti MDF-piacon. Sikertelen. Nem volt ott a vadászkalapos vadász, aki árulja. Pedig Lukács uszodai zuhany-híradó információ. 05:07 Nem hallottam róla, DERINKUYU, Törökország ázsiai közepén. Egy 1963-ban fölfedezett, Krisztus előtt 1400-tól épített hettita földalatti város tízezer ember számára, védetten ellenségektől, élve a föld alatt. Fotósorozat PPS-ben. Egy tízperces angolnyelvű film is róla. 17:21 Svábhegy délben. Kis túlzással: Fák, Rothko - F/2014/039 22:11. Honlapom csak azt az olvasót számlálja, aki a főoldalon keresztül lép be. Évek óta napi 130-150. Most belenéztem a C3 szerverem statisztikájába, ő mit számlál. Ollé: 2014.01. 549/nap 2013.12. 550 2013.11. 469 2013.10. 448 2013.09. 480 Miki fiam segített végiggondolni. Egy hónapot ezentúl négy részben teszek föl. A típusokra lebontott statisztikákból láttuk, erre a mobilosok miatt egyre növekvő szükség van. Ha nagyobb a fájl, nekik nem jön föl (android igen, IOS nem). --- 2014. február 10., hétfő --- 12:58 "549/nap... Ollé": Ó, hiúság ne hagyj el..:) A. - Nem hagy el. d. Egy fotó reggel, hazafelé a másvilágból. F/2014/040 Egy hónap alatt járta meg, ma megjött Vatikánból a tértivevény. Most már csak a válaszlevelet kell megkapni. Sony-gépem is hónapja javítóban. 16:12 Teljes munkaidőben ez a napokóta-kép tovább. Erőtlen volt, új utak. Ez a kilencedik (mutatott) változat. A/2014/08 --- 2014. február 11., kedd --- 09:50 Lukács-híradó. Kínában járt, ott cégvezet a fia, 23 éve. Peking körgyűrű négy autópálya, öt-öt sávval irányonként. Zsúfolt forgalommal. 2014. február 11., kedden, 08:23-kor három és még több nyíló százszorszépek a Lukács-parkban; köszönik, jól érzik magukat, és cseppet nem bánják, hogy ők életlenek. 12:37 A tétlenség rohassza az ember belső állapotát - a minket (művészeket) kísérő laktanyaparancsnok őrnagy örök érvényű véleménye volt kiskatonái vonatkozásában. De amúgy is, laktanyán kívül is működik. Ennek szellemében vettem elő néhány reménytelen képet. Majd. Ma: A/2014/03 korábbi állapotával. 12:54 Munka közben rádió be, ó, az ezerszer hallott Bartók-zene, édes-kemény; szeretem. Minden taktusát tudom. Lekonferálják, a Kék rapszódia volt. Föl is tettem rögtön, Bernsteinnel és repeat-tel. 13:47. Csinálni kell. Hát az ember békén keneget – már a Porgy and Bess szól –, keneget, mit sem sejtve. És egyszer csak történik valami. Úgy értem, kép. A/2014/01 Vagy negyven éves témám. Elő-előjön. Igen, csend van - A/1974/01 Végül is mindegy - A/1974/02 --- 2014. február 12., szerda --- 05:25 Átmeneti üzemzavar, bocs. A képek PC / Firefoxban nem nézhetőek meg nagyítva. Este már igen. 13:50 Csendes öröm és csodálkozás, nap mint nap. Igen, boldogító. Utamban nyíló virág, február közepén. Ma egy másik géppel, újabb tizennégy próbálkozás. A baj ott kezdődik, hogy e gép keresőjéhez le kéne hasalni. De vizes a fű. Így aztán látatlanba. F/2014/041 --- 2014. február 13., csütörtök --- 13:06 Anya és fia ugyanabban a műteremben. F/1977/30/A és F/2010/086 --- 2014. február 14., péntek --- 04:12 Mail a C3 igazgatónak. (28,5 gigánál tartok) Kedves Miklós, így, öregedve, szembejön velem a haladás. És pofán csap... Szőnyi Andrissal ideje dolgozunk honlapom kÓrszerűsítésén, hogy tabletre, és iPhone-ra is működjék. 39! éves tévériportokat is konvertál kiállításaimról - emlékszel még Szegvári Kati nevére??? Ennek kapcsán hamarosan átléphetem a tárolási kvótámat. tisztelettel kérlek ezért ezt megemelni, mielőtt netán lefagynánk váratlanul, munka közben. (Ha én kérhetek, és módodban van, 10 giga.) Most 550 olvasóm, naponta. Csak egy infó: 2010-ben Gulyás ig. levelében meghívott a Műcsarnok 12 termébe, 2013-ra. Fölkészültem rá. A cirkuszokat ismered. Új igazgató nincs, választ nem adnak, az egész lebeg. Én nem. Jó munkát, nektek is, szeretettel: deske 10:52 Deske, szervusz, persze, feltétlen emeljük a kvótát, mint egyfajta minta, mondhatni unikum, megérdemled. a Műcsarnokról: tegnap vki azt pletykálta, hogy [...] lesz az igazgató - nem tudom, igaz-e, azt sem, hogy jelent-e bármit is? [...] szeretettel: Miklós Mikor évekkel ezelőtt kitalálva, hogy minden kép, fotó. stb. nyomdai minőségben is fönt legyen-, és ezért a meglévő 2 helyett 15 gigára lenne szükségem, logikusan azt válaszolták, ilyen egyszerűen nem létezik ezen a területen. Avval győztem meg őket: Figyelj, Öreg, semmi nem történik. Csak két évvel vagyok előbbre a többieknél. --- 2014. február 15., szombat --- 06:43 Deske, idézet [a Mackintosh: Mózes 4-5 kölcsönkönyvéből]: "Enyém a Föld, annak adom, akinek akarom..." - és Trianon? ott csak végrehajtották... felesleges a harag, Istenhez kellene futni a népnek, megengesztelni. Üdvözlettel: S. Egy családot 600 ezer forinttal kisegítettem, most van pénzem. S evvel párhuzamosan rágódtam, csak két tekercs vécépapírt kéne venni a szokott tíz helyett, takarékosságból. 09:45 Reggel, MDF piacra mentemben. A kórház épületében nem szabad dohányozni. Túlvilági volt az a két magányos alak. Az arányok által. F/2014/043 09:58 A legfontosabb Nagy László verset szavalja egy amerikai színész. 11:02 Deske, itt valami tévedés. „Istenhez kellene futni a népnek, megengesztelni.” Hülyeség. Nem kell Istent megengesztelni. Nem neki kell megváltoznia, hanem nekünk. Például ezt olvasom: „Mi az engesztelés? Bűneink által büntető csapásokra is kész Istenünk atyai szeretetének visszaszerzése.” Nagyon sok keresztény hitét rombolja ez a téves istenkép. Isten nem büntet. A. 11:07 Deske, ez a filmecske-móka. Soha nem gondoltam volna, hogy egy technikai bravúr - szinte zsenialitás - ilyen ambivalens érzéseket kelthet bennem. Méltatlannak tartom, hogy épp ezt 'az egyik legfontosabb' Nagy László-verset kalandfilm-környezetben halljam, akármilyen remek munkát is végzett a vágó. Ilyet nem kellene csinálni. O. 11:20 Kedves O., szerintem fontos a 6 munkás hétköznap után egy pihenőnap. A humor az egyik legmagasabbrendű szellemi tevékenység, nem?! Imáimban tréfálkozom. Is. d. 12:05 Deske, nekem ez nem humor, hanem - elnézést - blaszfémia, noha mestermű. Egy nagy, tragikus verset használ fals helyzetben. A humor (akár tragikusan) fonák helyzetek megmutatása, nem a tragikum lenullázása. O. 12:41 Nem látok tisztán. Fölmerül bennem pl. az is, hogy életét lényegét tekintve mindenki minden pillanatban rendezheti; hitünk szerint tragédia, ilyen formán nem is létezik. d. 12:44 Deske, azt hiszem, az más dimenzió, nem? De mit érzett vajon Mária a Golgotán, a kereszt alatt? Krisztus is megkérdezte: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" Mindegy, minek tartjuk az emberi szenvedést, megélni nemigen lehet itt lent másként, mint tragédiaként. O. 13:56 Nincs fő vonalakban hit, szerintem, és a kisebb dolgokban pogányság. Mária fájdalmat érzett a Golgotán, fájdalmat, nem mást. Krisztus mondata sem tragikus (egyébként ez az adott napszaki zsoltár kezdőmondata.) A szenvedés más, mint a tragédia. A tragédia önakaraton túli végső bukás lenne, nem? Erre mondtam, hogy az nem létezik. Z. most megerősít mindebben, azt írja: "Tragédia nyilvánvalóan nincs, hiszen Krisztus megnyitotta a mennyországot (és a poklot), tehát a túlvilágon mindenki megkapja, amit érdemel, ezzel pedig a tragédia fogalma – az igazságért harcoló jó sorsszerűen elbukik – elvesztette a jelentését." d. --- 2014. február 16., vasárnap --- 05:54 Homályosan felderengett – egy vendégem buzdító megjegyzés kapcsán -, hogy azon az A/2014/05-ösön valami nem stimmel. Tegnap azt javítottam át, mutatom az elődjét is, s az utódját – A/2014/09 –, ugyanis új lemezen próbálkoztam ugyanavval a témával. Még majd nappal le kéne fotózni ezeket, ezek itt nagyon szemcsések és színhűtlenek. Amúgy se vagyok nyugodt velük/általuk. 09:43 A fotókat lecseréltem. 09:54. Másnap reggel. Hajlok rá, mégis kedves O.-nak van igaza, nem helyes Ramboval mondatni azt a nagyszabású Nagy László verset. Ami szent, maradjon szent. Illetve. A helyzet bonyolult, átgondolandó. 1. MOME iskolai feladat volt valamilyen műalkotást újraértelmezni, ehhez készült a film. Ez eddig rendben, a látott megoldás is. 2. Hogy egy ilyen magas minőségű tréfa is fölkerült a YouTube nyilvánosságára, ez is rendben. És itt az ember megvakarja a fejét. Ide mindenki-, sőt, bárki föltehet bármit. Tesznek is. Én is. Kontrollnak most megnéztem, a San Franciscoi opera előadásában fönt a teljes Aida, 2h 43p., Pavarottival. És most már fönt ez a móka is. Polgári in- és outputunk viharos átalakulóban (írjuk is át a deske.hu programját). Ezeket (a különösen) az ifjúság körében történő, évről-évre változó befogadási szokásokat nem merném véleményezni. Nem is kell. Ez van. Most minden egy kondérban. Talán ebből is kijön valami jó. 09:59. Séta előtt vagyunk, Kata még főz. Van rá idő: Széchényi Zsigmond ír egy dervissel találkozásáról; 1938. Delhi külvárosa, előre küldték az autót, kis séta. Ott, az út mentén találkoztak a sadhuval. Egyik kezében vándorbot, másikban pálcika, azon öt, még a sahdunál is piszkosabb veréb üldögél. Megszólítják, kérdezik, ...hogy ő bizony beszélget a verebeivel, értik minden szavát. Próbatétel lehetőségre rábeszélik. Széchényi, hogy a kettes számú veréb ott, a harmadik fáról hozzon egy levelet. A sadhu hosszan magyaráz a verebeknek, s a kettes számú meghozza a levelet. Utasításra az egyes számú veréb a kinyitott cigarettatálcából kirángat egyet, s a vén koldus szájába teszi. Búcsúzáskor a sadhu nem fogad el cigarettát, pénzt. N?har, II. kötet, 131-132p. Olcsó Könyvtár, 1960. 18:20 Bálint Endre kiállítás a Nemzeti Galériában Katával, én másodszor. Első mondat: a köv. festőgeneráció véleménye elődjéről mindig gyanús, joggal. Pláne, ha követője volt. Tehát. Néhány fő mű. A többi csak egy jó mű lehetősége, ez így rendjén is van. Ott a kompozíciók nem határozottak, erőtlenek, az utolsó két lépés szigora hiányzik. És, amitől nekem fanyar majd' az egész; mintha szeretne látványos, érdekes lenni. A gyenge magyar átlagnál sokkal jobban színez. De jó lenne még 500 képemet kidobni. Tíz művével fönn fog maradni. Fotóm az Iparművészeti múzeumi kiállítása megnyitóján, Mérei Ferenccel kb. Hacsek és Sajót adtak elő. F/1980/07 Kijövet a Galériából. --- 2014. február 17., hétfő --- 9:22 Persze azt mondani valakire, festhetett volna jobb képeket; nevetséges. Önfegyelmi tehetsége ennyi volt. Bár az speciel figyelemmel fejleszthető. 10:52 Havi gyónás a Krisztus Királyban, fél nyolckor. Mondom: - Persze én a mennyért olyan nagyon lelkesedni nem tudok. Én az excel táblázatnak tudok örülni, a síelésnek, a Van Dyck-barnának... - Igen, úgy mondják, ott vég nélkül Istent fogjuk dícsőíteni... Hát mit mondjak, akkor inkább szalonnázni - mondja az atya. Csakhogy Isten személyre szabottan szánja neked a legjobbat, úgyhogy ebbe bele is nyugodhatsz. 11:08 Logikaice akartam volna tegnap megoldani ezt az A/2014/05-öt, olyan is lett. Hogy inadekvát ebben a környezetben egy fehér folt. De hát a képnek nem értelmesnek kell lennie, hanem jónak. Vissza a szőnyeget, bárha kissé piszkosabbat. 13:14 Ennek a farvízén tovább az A/2014/09-et is tovább. ____________________________________________________ 12:28 „Igen, úgy mondják, ott vég nélkül Istent fogjuk dícsőíteni... Hát mit mondjak, akkor inkább szalonnázni - mondja az atya.” Azért érdekes, mikor egy pap ezt mondja. Mintha egy atomfizikus azt mondaná, hogy kevés dolog van, amit annyira un, mint az atomfizikát. É. 12:30 vettem, szia. d. 16:46 Bocsánat, Deske, gőgös farizeus voltam, nagyon elszégyelltem magam. Rájöttem ugyanis, hogy aki nem nagyon tud lelkesedni a mennyországért, és mégis követi Krisztust, az sokkal nagyobb szó, mint ha lelkesedik a mennyországért, és úgy követi. É. 17:49 ezek szerint te tudsz neki örülni. az jó lehet. d. ____________________________________________________ 13:32 - 19:56 - Deske. hogy is van ez? Az égi örömök unalmasabbak a földieknél, viszont a földi "kiteljesedés" (anyaság, szellemi sikerek, magamhoz méltó teljesítmények, emberhez méltó élet lehetőségének) elvesztése: nem tragédia? Á. - Nem tragédia. Igaz, hitetlen ember számára csakugyan az. d.  - Deske, mit jelent Magának az a szó, hogy hitetlen - ez itt a kérdés. Bár sejteni vélem, de attól még én is lehetek 'hites' ember, aki nem ateista, nihilista, erkölcstelen. Mellesleg éppen egy piarista gyóntató volt az, aki elfordított az egyháztól. 12 éves voltam. Azóta gondolom azt, hogy Isten nem kíván közvetítőt önmaga és az ember között. Á. - Szegény Á.! És maga megmaradt ennél a 12 éves szintnél? pl. épp a gyónás kegyelme, a szentségek kegyelme, ami megerősít, hogy nincs miért aggódnunk. hogy nagyon szeretve vagyok... d. - Ne sajnáljon. Lehet, hogy koravén voltam, és úgy is maradtam. Á. - Nem gúnyolódom. Sajnálom. Hogy mi mindentől esik el. d. ____________________________________________________ Lukács uszoda, zuhany-híradó. A gyerekek, de főleg az unokák. "Ha nem tudsz valamit, kérdezd meg egy kamasztól." Összemosolygunk. 20:49 A tegnapi-mai A/2014/09-est rögtön az indításnál elcsesztem valamivel, ami technikailag nem volt javítható. De azért összekalapáltam. Hanem, hogy hátha. Okulva, most este föltettem egy új lemezen. A/2014/10 21:26 Deske, írná le, melyik az a tíz Bálint kép...? R. 21:39 Hú, én címeket nem nagyon tudok, meg a memóriám- Szerencsésen, és nem véletlen, a legtöbbet publikáltak. A Csodálatos halászat, a Kolozsváry gyűjteménybe került képek, a Groteszk temetés, a Szomorú história négy képben (ez nincs kint) az Arbeit macht frei, ez igazi meglepetés volt, az a 1946?-os ablakos kép, amit a rendezők a szentendrei ablakrács mögé tettek be. d. --- 2014. február 18., kedd --- 05:54 Át kéne térni fotózásban az egyetlen igazán objektív műfajra. Igazolványkép. 11:46 Profi írta képeimről, hogy vásznai. A farost érdes oldalát alapozom, az tényleg olyan. Ma Budafok-Hároson találtam, vagy harminc év után – nem tudtam, még létezik –, öt milliméteres lemezt, ráadásul hibátlan rücskökkel. A sors ajándéka. Ha lenne ilyen. Tíz tábla, 90 centis. Ellene szól, hogy ekkora képet nehéz elsózni, mellette, hogy ezek mind jók lesznek, sajnálnék ekkora befektetést pocsékba. Egy hajnali ötlet alapján lett sürgős az egész. 13:28 Megfőzve az alapozó. Lenolaj, bőrenyv, hegyikréta, meleg vízzel. Most le ebédért. 20:36 Estére aztán megvan az alapozás, sőt a sok edényfélék kipucolva. Olv. Széchényi Zsigmond indiai vadászélete, teljesen fölösleges információ, de így fáradtan kellemesen olvastatja magát. Még csak alig szürkül a hajnal, mikor a megbeszélt találkozóhelyre érünk. Állami erdőtiszt vár itt bennünket és Hira-Lai, a szép nagy vadász-elefánt. Nyomasztóan párás őserdő bontakozik ki körülöttünk. Szürke ködszellemek gomolyognak titokzatos nullah-ok mélyén. Innét is, onnét is felhangzik a jungle-cock éles kukorékolása. Hosszú farkú, sebes röptű, smaragd színű papagájok csicseregve kergetőznek felettünk, ébredő majmok vitatkoznak sűrű lombsátrak láthatatlan rejtekén. A vadász-elefánt, aki a hátán ringatózó vadász kezéből földre ejtett puskát saját ötletére saját ormányával megkeresi, és föladja utasának. A lelőtt nyulat is. --- 2014. február 19., szerda --- 12:04 Kilencven centis lemezen az új alapozás; kipróbáltam. Nem sikerült, pedig a recept mozdultról-mozdulatra leírva. Lehet, megint valami számítást vétettem. Szóval rossz, talán még egy réteget? A/14/11, 90x90 cm. Ha lesz lelkierőm, második réteg alpozás kell. Előlről az egész főzőcskézés. 2014.2.19. html-2014/mng-01.htm C.12653 Baán László főigazgató MNG. Kedves Igazgató úr! Kolozsváry Mariann kormányzott magához, hogy szolgálati út. Húsz éves az utolsó képem az MNG. tulajdonában. Szeretnék újabbat ajándékozni, amennyiben fogadják. Szívesen látnám Magukat műtermemben, válogatni. 14:36. Szíves vendégemmel – ezt hogy találhatta ki, képzelni nem tudom – nagyadag mákosguba érkezett egy zöldfedelű műanyagdobozban, ajándék. Hanem dilemma, aznap én igyekvően böjtös. Végül este egy vendégemé lett. Aztán mindezt – fölös kényszeres őszinteség – be is vallottam. Az érintettnek. És végül egy ígérvény mailban, amiben pofátlan, ámbár csendes buzdítás is: <> 21:14 Fioretti közösségünkkel a dicsőítő imát most a feszületet körülülve/állva mondjuk. Feszületem egyedi: a világot átölelő Krisztus. Aztán majd csak, remélem, megérkezik Ferenc pápa engedélye számomra, s akkor újra oltáriszentség az imádáshoz szerda esténként, ahogy vagy 28 évig. Az ukrajnai vérontás dolgában is imádkoztunk. Hiszünk abban, hogy ez fontos és hasznos volt. fotó: F/2014/044 21:32 Csak rászántam magam, anyagok kimérve, enyv beáztatva; holnap egy második kenést kapnak gyatrán alapozott farostlemezeim. Aztán már muszáj lesz rájuk jó képeket csinálni. --- 2014. február 20., csütörtök --- 06:04 A dicsőítő imával mindig bajban voltam, az nekem valami olyasmi, mintha azt hajtogatnám, hogy a víz folyik. Szívből tudok hálát adni, ha megtaláltam az elgurult szemescsavart. Ma valami megint fölrémlett – röhej –, és Google-ba beírtam (feledékeny vagyok): AZ+DICSŐÍT+ENGEM+AKI. És persze meglett... AKI HÁLAADÁSSAL... Akkor hát OK. 06:46 Azt mondja, élénkülne a forgalmad, ha más képtémára térnél át. Igen, eszköztáram szűkös; egy ágy, egy szék. Ők egy reprezentatív IKEA-katalógussal járnának jobban. 09:01 Bolond világ. Február. Mára kitették a napozóágyakat a Lukács teraszára. Hazafelé. Nem vágyakozva, hanem elandalodva nézem az antikvárium kirakatát, akár a lányok virgácsait. Olvasnivalóm száz évre elég, satöbbi. 12:27 Ihlet. Ha innét közelítem, milyen egyszerű az egész. Nem a látottak, nem az ősök, nem gondolatok. Engem – általában rettenetes kinézetű – megkezdett képeim ihletnek, irányítanak önhatalmúlag lépésről-lépésre. Aztán megint tovább. 16:20 Délelőtt a ráadás alapozás, kuplungcserés - szervizelt autó haza (97e HUF), meg egy újabb alapozás-próba: A/2014/12, 90x90 cm., ez viszont már képjellegű kép. Az alap rettentő sok festőszert fogyaszt, de működik. Még majd kereteket kell ezekhez csinálnom, de a délelőtti kép nagyon kifárasztott. 16:47. Ahogy nézem, jobb lesz nekik a keskeny keret. Azok meg vannak. Évekkel ezelőttről van tartalék hat darab. Ez jó. 17:41 Megérkezett, házhoz hoztak nekem tíz liter festőszert, festéket. 51e HUF. Ezen még ma is elámulok. És percre meg is nyugszom. Minden üzemkész. --- 2014. február 21., péntek --- 09:04. Lukács-zuhany, reggel. - És, szabad kérdeznem, a sport mellett volt foglalkozása? - Abból nem lehetett megélni. Előzetesben lévő fiatalok felügyelője. Kemény munka volt. De velem nem lehetett kukoricázni. Az utánam következőnek már acélollót tettek a nyakához. - Ütött is? - Nem volt szabad. Néha. - Volt akire a jó szó hatott? - Ezerből egyre. Csak a félelem. Rólam tudták. - Voltak nehéz pillanatai? - Nálam nem volt ilyen. De volt olyan srác, akire a főnököm azt mondta, ezt vissza ne hozd, ez kerüljön börtönbe. Vittem le Szegedre tárgyalásra. Visszafelé mondom a pályaudvaron, na fiú, ugorj haza, közelben laksz. Gyanakodott, de látta, szállok a vonatra, elindulok, még integettem is neki. Egy hét múlva kapták el, szökés, három évet kapott. Közben megütött egy felügyelőt, arra még két évet. De volt gyerek, akit évekkel a szabadulása után még meglátogattam. --- 2014. február 22., szombat --- 09:52 Lukács-zuhany reggel, meséli: Fáj itt az oldalam, és nem akar múlni. Soha nem voltam beteg, ajjaj, pedig mi minden; kétszer majd agyonlőttek. Elkaptak az oroszok a háború végén, s vittek ki, vagonban. Egy állomáson a kiskatonától lekönyörögtem magam az ivókúthoz. Fölugrottam egy visszafelé tartó platós tehervonatra, asszonyok mentek batyuzni Pestre. Megállították a szerelvényt, de nem találtak meg, a nők rám feküdtek. 10:12 Tegnap régi ismerősünknél, hetvenéves. Le Pest környéki kúriájába zuhogó esőben, az utat nem ismertem; GPS. A házat ősparkjával együtt úgy tudta megszerezni, hogy az abban elhelyezett iskolának a faluban épített új épületet. Gyereke már abba járt. A kertben és környékén többtucat autó. A vendégek, vagy hetvenen, kisebb és nagyobb asztalok körül; csirke és/vagy pörkölt; ettek. Kata sok ismerőst talált. Nekem félidegenek már e régi-réglátott emberek, fő vonalakban mindent tudok róluk. Operációk, unokák. A biliárdasztal púposan a hozott ajándékokkal, találtam ott egy magyar történelem képekben-albumot. S abban keresztapám fotóját. Innét megtudtam, hogy nemcsak a korábbiakban, de ezek szerint a nyilas kormányban is (pénzügy)miniszter volt. Nyilván ezért is lőtték agyon. Hazahívták Svájcból, hazajött. Egy öreg bencés még mesélte nekem Pannonhalmán, Csóka Lajos bácsi, ő volt mellette a siralomházban. Úgy mesélte, békés volt. Reményi Schneller Lajos akkor éjjel katolizált. Anyácskámat már nem tudom megkérdezni, valami távoli rokon volt, vagy csak ismerős. Még annyit hallottam róla, feltétlen németbarát, amit délelőtt a minisztertanácsban beszéltek, azt ő délután továbbadta a német nagykövetségnek; tudták is róla. A fotón jobboldalt Szálasi, bal szélen ő. Kata szerint szerencsére nem hasonlítok rá. Fotó: F/2014/045 Az egyensúly kedvéért :))). Bár 19-ben apám ott magaslik ki a fotón; az egyik (nem fehér) lovon, mikor Horthy csapatát Szegedről Pestre érkezve a Város a Gellért szálló előtt fogadja, de azért halt meg 46 évesen, mert egy nyilasellenes kijelentése miatt banki kollegája följelentette, s bár túlkoros, elvitték a frontra. Kende Jani is volt tegnap, örök hálám, neki köszönhetem, hogy kaptam 82-ben a Balázs Béla Stúdiótól (kamu)filmforgatáshoz helyszínkeresésre 30 ezer forintot, abból lementünk Bukovinába, zsidó temetőket fotóztam. Nevét adta, hogy (névleges) operatörőm, erre muszáj volt nekik pénzt adni. Kende néhány éve volt 70, Jancsó csinált erre az alkalomra egy aranyos meglepetés-filmet, lovon János nagyfia, továbbiakban rokonai, majd mi, a többiek. Jánostól ezt este elkértem, s azonnal, reggelre át is küldte. Öt perc: A böngészője nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngészőre! 17:20 Látott már Ön mélabús kecskét? Egyperces film: --- 2014. február 24., hétfő --- 04:52 Négykor le, az autónak legális parkolóhelyet találni. Múltkor két kerékkel járdán, megint fizettem tízezer forintot. Tegnap svábhegyi séta, madárhangok, koratavasz februárban. Az édes Harangvölgy, a Mátyás király út felől. F/2014/047 - Deske, és ez se tragédia? Á. - Nem. Szeretet, kis örömök, szenvedés, és sok munka. d. - Erre hol a magyarázat? Á. - Istennél. Ki nem szenved közülünk? d. --- 2014. február 25., kedd --- 11:48 honlap / FILMTÁR téma, A. csinálja nekem, én meg beteszem a helyére, stb. Napok óta ő éjszaka, én reggel négytől. Napok óta. Iphone-on is jó lesz az össz film, bízunk benne, mert átalakítva MP4-re, és környezetéhez is méretezi magát. Pihenéspercben d.u. Óbudára, kell egy totálvilágítás fölülről is az asztalom környékére, a látásperemen is zavarta a szememet a kontrasztsötét. 4999 Ft volt ez a bólogatós lámpa. A monitorok mögött is egy 25 W. izzó. F/2014/048 12:26 Még csak nem is irigylem, hanem gyönyörködöm benne. Micsoda csudák. Síelni szerettem. Ez is életforma. Hegyről zuhanás. Húsz perces film. Időhiányosoknak: az első négy percben minden benne van. Elmerengős filmnézés. Mint zenehallgatás este, fotelben. WHITE-NOISE --- 2014. február 26., szerda --- 14:36 Egy ajándékra. Mail: LEKVAR VAN TOKELETES + EN ESZEM LEKVAR = EN VAGYOK TOKELETES 18:27 A FILMTÁR átalakítása adatokkal együtt délelőtt kész. Most bekerült a 2010-es Belvedere-kiállítási díszbeszélgetésünk is, Ungvári Tamást kérte föl a Galéria kérdezőnek, (én, mondjuk, Szütsöt vagy Margócsyt szerettem volna) 1:07h. M/A/2010/04 Idei tizenkét kép hadrendbe állítása. Köztük kettő jó. Megnézhetők a FESTMÉNYeknél. Fotózás, fotók följavítása, és méretezése, címadás, adatbázisba, keretezés, képcédula a hátoldalra. Most csak két keretet kellett építenem. És ami fontos, a fehér rajzszögek ki a keretekből, nehogy összekeverjem őket valami féligkész munkával. Egy hónap Kecskemét-alkotóházra készülődés, ilyenkor minden eszköz rendbe. Még rendebbe. 60-as smirglivásznak méretre, hat darab, a kézicsiszolóba befogáshoz. Remek szerszám. Fogantyút csináltam neki, azóta. Méretre szabott fóliák a még száradó képek közé, hazaszállításhoz. És végre egy igazán érdekes fotótéma. F/2014/049 --- 2014. február 27., csütörtök --- 06:28 Aki szereti a pénzt, az soha nem kap elég pénzt, és aki szeret szerezni, annak soha nem elég a jövedelme. Préd. 5.9- Ha valakinek Isten gazdagságot és vagyont adott, és megengedte, hogy élvezze és kivegye részét belőle, és örömét találja munkájában: ez Isten ajándéka. Préd. 5.18. 06:31 Kedves Deske! Meghallgattam este a Veled készült interjút.  Joggal tartottál tőle, hogy Ungvárival beszélgessél.  Olyan volt, mint egy jobb menetes csavarra préselt balmenetes orsó. Pedig külső szemlélőként leolvasható volt arcodról, hogy volna mondandód, és el is mondanád, ha nem szakítanának félbe, vagy éppen hagynának szóhoz jutni, hogy egy gondolatsort végigmondj. Joggal vártad, hogy mielőbb befejeződjön. Üdv. C. --- 2014. február 27., péntek --- 04:56 Ki hogy van vele, egy hónapos másutt-tartózkodásra fölkészülés nekem három nap. Igaz, közben élni, enni, szerszámjav. kell. Tegnap estig bezárólag, ami ellopható (majdnem minden) levittem az autóba. Sötétkék pokróccal letakarva. Közben a FILMTÁR-csinálás végórái. Talán ebben az órában készül el a Várhegy oldalában az utolsó kettő. Tegnap este vittem föl őket oda, egyéb közlekedés híján biciklivel: SAJÁT SZAKMAI fejezet: M/A/2012/04 .... 20 perces profi film Pelsötzytől "Áttetsző -V. D. egy napja", filmfesztiválra készült / bef. utómunkára nincs pénzük MAGYAR KULTÚRA fejezet: M/C/1965/01 ... 45 p. Pilinszky-interjú, ezt mutatom itt M/C/2001/01....1h 45p Petri-interjú közvetlen a halála előtt Jelzem, ebben a fejezetben – M/C/2010/04 – van még egy nyolcrészes Pilinszky-nagyinterjú is. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 06:25 Gondolj Teremtődre... mielőtt megérkeznek a gonosz napok... mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők; amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak; amikor az őrlőlányok már nem dolgoznak, mert az ablakokban elhomályosodik a nappal; amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat; amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér; az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok; mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék; és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta. / Préd.12. 2014.febr. látogató: C3. statisztika: 20310/hó = 725/nap belső számláló: (421323) =3761/hó = 134/nap előző levél összes levél VÁLINEWS; 228. levél J.-nek, Le Meux-be / 2014. március --- 2014. március 1., szombat, Kecskemét --- 06:05 uszoda; Kecskeméten. 30 napos nyugdíjas bérlet 12.600 Ft. Pesten, nálunk ez, ajjaj. Reggelire itt nyolckor kolompolnak, addigra a cuccok a szobában. Aztán építkezés. 10:24-re: F/2014/050 - iroda kész F/2014/051 - műterem kész F/2014/052 - konyha kész F/2014/053 - műhely kész F/2014/054 - hálószoba kész F/2014/055 - vagyis minden. Az első fél nap termése, hat kép. 71-ben először itt, aztán 1980 óta; 35 éve, minden évben. 80:21 A tegnap jelzett Petri [M/C/2001/01] és Pelsötzy / Váli-filmek [M/A/2012/04] mostanra készen, a FIILMTÁR-ban megnézhetőek. Vacsora előtt hét kör a kertben, futócipőben, 25 p. Akkor, gondolom, ez lesz a min. norma itt. Gondnoknőnk (alpinista) megmutatta TRX szobatorna berendezését, és mutatott néhány gyakorlatot is. Amerikai katona találta ki szűk helyre zártan, nagyon szellemes. Kipróbáltam – nem hiszem, hogy bírnám –, hasizomnak (is) kíváló. Már világszerte, fitness helyett is. YouTube-on komplett gyakorlatok, belenéztem. Előtte, délben, be a városba, leadtam a Fotómúzeumban, ami képet és fotókat vártak tőlem. Kiállítótérbe is be; fotók, de leginkább a kameragyűjteményük. A föld legszebb tárgyai. Linhof kamera, nagyméretű, síkfilmre. Hasselblad, csak halkan szabad kimondani a nevét. A holdraszálláshoz is azt vitték. Tudtam, soha nem lesz nekem, iszonyú pénzek. Flexaret, gyönyörű, azt kaptam a májspecialistától, amikor együtt jártunk. Ő pointerrel, én bernáthegyivel. Rolleiflex, azt Szüts vett magának, álomgép. Negyvenéves vágyak. Most kivenné Péter a vitrinből és átnyújtaná. Mellé labor kiszolgálás. Akkor se kéne már. Azonos a minden és a semmi. Aztán egy mosoly; az én régi gépem is itt; micsoda gép volt. Előtte a tábla: "Voigtländer Avus (1927-35) Váli Dezső festőművész által használt fényképezőgép". Igazi rang, nem?! Jó. 21:42 És egy mondat Chestertontól. <> Meg is magyarázza, de az már nem annyira jó: <> --- 2014. március 2., vasárnap, Kecskemét --- 13:10, 17:37 Azon tűnődtem, kell-e futni vasárnap. Nem kell. De szabad. Délelőtt: típusosan a Tóth Menyhért-teremben lettem ájulásosan fáradt. Most pihenésemet akadályozza, hogy most nincs erőm levetkőzni, ágyba menni. Na, a Magyar Vízfestők Társasága kiállítás a Cifrapalota első emeletén. Mennyi vízfestő. Volt jó. Is. Amit fotózni lehetett, már amennyire. Bocs, bemozdult felvételek, és üveg mögött. 1. Gaál József mindig valami őserő. 2. Simsay Ildikó (1942-1992) érdekes, különös témái voltak, színeit szerettem, itt kegyeletből szerepel, mint alapító. 3-4. Szily Géza, az özvegye, fölöttünk egy emelettel végezték a díszítőfestő szakot a Főiskolán, már akkor együtt jártak. Gézától ez a két munka számomra ismeretlen, érdekes út. Méltán volt főhelyen. A díszteremben pedig Aknay János (1949–), pár éve Kossuth-díjas. Sok angyalt fest, itt a másodikat kedvelem. A harmadik képet nem hallom, a nagyedik egy kocka a filmjéből. Festés közben beszél, magyarázza, amit csinál. Olykor ilyet én is szok; veszélyes, mert elhihetik. Csak reménykedni lehet, most egy kicsit jobban, hogy Kecskemétnek végre eszébe jut, mit lehetne ebből az épületből kihozni. Ezt az ostoba megyei múzeum - városi múzeum megduplázást ez a kormány végre megszüntette. (A rendszerváltással a városok észbe? kaptak, 94-ben azért tudtam vagy nyolc festő anyagát Győrnek ajándékozni, alapítványként, mert kényszeresen csináltak egy önálló Városi Múzeumot a megyei múzeumok mellé, anyag nélkül.) Itt a Cifrapalota is a város kezelésében volt, de a megyéhez tartozott, vagy fordítva. És veszekedtek a házon. Végső soron ez lehetett az oka, hogy 1. A ház elvesztette önállóságát. 2. A megyei igazgató érdeklődési körének megfelelően az értékes képanyagukat a térből meglehetősen kiírtották, ebbe az ékszerdobozba egy teljes emeletre állandó helytörténeti és régészeti kiállítás került. 3. A ház országos ragú lehetne a Glücks-hagyatékból származó gyűjtményével: Farkas István, Mednyánszky, Nagy István. Nagy most nincs is falon, a másik kettő 5-5 képpel, botrányos. Az átvételi szerződés semmibe vétele. 4. És itt a hatalmas Tóth Menyhért-hagyaték, amiből ugyan beleltározás híján sok mindent elcseréltek, sok állítólag el is veszett, de az életmű rangja akár egy teljes, önálló épületet is érdemelne. Írtam én ez ügyben annó a város vezetőségének, beszéltem a megyei múzeumigazgatóval. Bólogattak. Azt hiszem, ezt minden évben elmesélem. 19:39 Hosszú sötét folyosó egyik végében lakom, egyedül az emeleten, egyetlen vendégként a házban. Este barátságtalan, nem szeretem. Négy év után emelték a napidíjat, 4100-ról 5300-ra. Az uszodabérlet nincs benne. --- 2014. március 3., hétfő, Kecskemét --- 06:02 Hallom, az olaszok most buzgón járnak templomba, hogy Ferenc a pápa – aranyos gyerekek –, hogy nekik szimpatikus. Semmi újat nem mondott, és nem is fog. Azt mondja, nem is mondhat mást, mint elődei, ő kicsit más színezettel. (hosszú í-vel?) 08:27 Kaptam, megszívlelendő, Parancs János: Sokáig fösvénykedtem, Mint a hörcsög. Éléskamráimba hordtam Az éltető magvakat, Mindig a télre, Mindig a hét szűk esztendőre. Ma már tudom, A tartalék Romlékonyabb, mint a gomba, A fölösleg kártékonyabb, Mint a jégeső, a sáskajárás. Csak, aki mindenét szétosztja, Kegyelmet csak az remélhet. 17:19 Levelem az Alkotóház-Fölöttesnek. A dolog pikantériája, hogy most épp duzzog egymásra a két szomszéd. 2014.3.3. html-2014/mank-01.htm C.12690 MANK Vezetőség Tisztelt Vezetőim! 35 éve járok ide, a Kecskeméti Alkotóházba, minden márciusban. Van egy ötletem, átadnám Önöknek. Ismerem a hátteret, de a biztonság kedvéért körbe is érdeklődtem. Van itt a kertben vagy 10 m3 építési gerenda, vagy tíz éve, fólia alatt. Az alja már rohad. Annó a konyhaszárny fölé épült volna itt három új műterem, ahhoz szerezte be előző gondnokunk, Fekete László. (Most őt is megkérdeztem erről.) Az építkezés elmaradt, a faanyag erre a célra már alkalmatlan is lenne. És az ötlet. A szomszédos Vadaspark folytonosan szépül, építkezik, gyönyörködve nézem évente. (Az Alkotóház vendégeit évek óta kedvezményesen beengedik, fogadják.) Ők ezt az anyagot nagyon is föl tudnák használni, megkérdeztem ezt is, örülnének neki. Javaslom a T. Vezetőségnek, sejtezze le ezt a faanyagot, és ajándékozza, vagy névleges áron adja át a Vadasparknak. Gesztus értékű is lehet, évezredes tapasztalat, szomszédsággal mindig is érdemes volt jóba lenni. Kecskemét, 2014. március 3. Szívélyes üdvözlettel: Váli Dezső festő (bár ennek itt semmi jelentősége) 08:23, kedd reggel a levél elindult, a Vadaspark ig. is jóváhagyta. --- 2014. március 4., húshagyó kedd, Kecskemét --- 08:52 Most kaptam. Afrika. Amikor a törzsből valaki rosszat tesz a törzs egy tagjával, vagy fájdalmat okoz neki, kiállítják a falu közepére, és az egész törzs köré gyűlik. És két napig folyamatosan sorolják neki mindazokat a jó dolgokat, amiket valaha is tett. Mert hisznek abban, hogy az ember jónak születik, és a rossz tettet segélykiáltásnak fogják fel. 09:40 Tulajdonképpen rendben lenne az az ötvenméteres medence, csak hát irdatlan (hosszú í?) hosszú. Se vége, se hossza. És – háton – a mennyezeten semmi változatosság, recés lemezek vég nélkül. Ma végre találtam egy pótlólagosan betett csövet fent a sarokban, ami jelzi a hamarosan-fordulót. Túlirányban pedig egy fehér pillér sarka. Persze van a medence fölött kifeszített jelzőzászló-sor, de jó már kicsivel előbb örülni. 10:02 Lesmirgliztem a kertben a mai lemezt, 0,81m?. Édes Istenem, ha most egyet aludni. Csak egy kicsit. Ó, ó. De hát. 11:38 Festek. Ráteszem a lemezre a K, az A, a C, az S, és az A betűket. Hátralépek és visszaolvasom: F O R G Á C S. Ilyen ez a szakma. Nálam. Tényleg. 13:12 A festő mint a Jaguar SX modell, fullextra, ezüstmetál, Munkácsy-díj, na jó, rózsfagyökér műszerfalborítás nélkül. 240-et tud. Vannak elképzelései és vannak álmai: Török utca, és netán, ó, a Bezerédy utca. Beül a tányérsapkás sofőr, s a Virág utcán áthajtva elindul az Orczy-tér felé. A/2014/14. Ha elmesélném, milyennek képzeltem el ezt a mai képet. Pedig nem is rossz. 17:38 Hét kör a kertben, fog ez menni; 25:09, jó itt a levegő. -T beszívni. 21:06 Hogy itt is két monitor, meg tudtam csinálni Gábor újabb Vasárnapi Újság-fejezetét: h14-08 Nyugat-írások a Vasárnapi Újságban is megjelent szerzőktől Egy idézet: 1915. 9. Lovik Károly önéletrajza. 1874-ben születtem Budapesten, itt is jártam iskolába, két esztendőt kivévén, amikor Eperjesen diákoskodtam. Életemben semmi különös nem történt velem; jogot végeztem és korán irogatni kezdtem, amit utólag eléggé sajnáltam, mert ráértem volna később a tollhoz nyúlni. Sokat foglalkoztam lótenyésztéssel, az utóbbinak köszönhetem, hogy az irodalom terén szabadon mozoghattam, mert nem kellett a napi kenyérért küzdenem. Így talán gyakran úgy írtam, ahogy a saját ízlésem és nem ahogy a nagy közönség igényei megkívánták, amivel nem azt akarom mondani, hogy helyesen cselekedtem. Miután azonban soha népszerű nem voltam és valószínűleg sohase is leszek az, azzal vigasztalom magamat, hogy az ok nem bennem rejlik; az írótól azt nem szabad rossz néven venni. Mit mondjak még? Munkáim javarészt napi és hetilapokban jelentek meg; köteteim száma tizenkettőre rúg... És egy kép. 1911. Napközi otthont nyitottak a nyomortelepi gyerekek számára. A sarokban a kisfiú büntiben? Megjavult azóta? Piave? Vörös katona? --- 2014. március 5., Hamvazószerda, Kecskemét --- 05:56 Törd meg az éhezőnek kenyeredet. Iz. 58 08:29 Rövidül már az ötvenméteres medence. Igaz, itt kézlapát is. 08:55 2014.3.5. html-2014/nka-2014-3-5.htm C.12692 Kedves NKA! Tavaly tavasszal Önöktől egy igen kellemes alkotói ösztöndíjat kaptam. Rémlik, be kell számolnom hasznosításáról. Beszámolok. Alkottam a tárgyidőszakban 61 olajképet. Ebből kidobtam 18-at. Igazán jó három kép lett. Volt egy kissikerű kiállításom, novemberben. Polgári értelemben, vagyis vásárlás nem történt. Amúgy a képek megfelelőek voltak. Köszönöm az ösztöndíjat. Szívélyes üdvözlettel: Váli Dezső festő 09:17. Tegnap egy apró és fontos újítás, évtizedek után. Eddig hol az ágy mögötti doboz tetejére tettem a (gyengefényű) állólámpát az esti vershez, hol a reflektorállványt toltam az ágy mellé, ami zavart mozgásomban. Most ezt a festőállvány mellé, de kapcsolója ágyközelben. A reflektor a mennyezetre, indirekt világítás, édes. 13:37 A tegnapi Lovik önéletrajzhoz. Nekem a könyvek már csak távoli barátaim, akár az emberek, akár Szüts. A legboldogabb pillanatok – munka némely percén túl – a perc fölismerése, hogy tulajdonképpen most olvashatnék is. Szabadna, lehetne. Antikvárim előtt lassítok, elhaladva megmelegedik a szívem, holott. 16:01 A délelőtt kezdett kép A/2014/15 90 centis. Még majd most színtelenítem egy kicsit. Fene lila az ott fölül. 16:22 kezd a kép elfogadhatóan unalmas lenni. Aztán a futás, hét körre, javul: 24:08. Ha ezt elosztjuk az éveim számával, ahogy kell, igen jó eredmény kapunk: 0,3344! --- 2014. március 6., csütörtök, Kecskemét --- 06:16 Húsvét ünnepének az a sajátos üzenete, hogy az egész Egyház örvendezzék a bűnök bocsánatán. Nagy Szent Leó pápa 09:00 Este volt idő és nyugalom hozzá, kissé megritkítottam a FILMTÁR tartalmát, nagyon elburjánoztak a gyorsúszásomról készült felvételek. Még a 2003-as Dettre-féle filmből is volt egy 12 perces maradék film a kecskeméti uszodából, amit a kedvemért akkor ki is ürítettek. Hat percig volt türelmem nézni magamat, pedig. Rondán szét a könyököm. Ma reggel aztán igyekeztem is. 09:13 Észrevetted, Kedves Olvasó?, a tegnapi műteremfotót a festmény kedvéért körülötte pimaszul elfekete-fehérítettem. Nyolc felvétel, egy óra próbálkozások. 09:40 Figyelemmel hallgatom most a híreket. Van ott valakiknek igaza? Mindegy. Hála Isten, ma a nyolcórásat – először – már nem az ukrajnai esményekkel (tragédiával) kezdte. Talán a nyugalom felé. 09:51 Akár így is meg lehetne közelíteni, ó, emberek. Hogy huszonhét év után kezdtem megtalálni ebben a témában a műteremséget. Ha megtekintjük az indulást: Első műtermes képem – A/1987/12. 120 x 120 cm., 1987. október. A győri múzeumé. Fejlődés? Ne bolygassuk. Amúgy is, ez a szakma nem tud fejlődni. Nem olyan. 10:40 (közben csinálom az A/2014/16-ot) Miről szólnak ezek a képek. Ki tudja. Szerencsés esetben, mondjuk, az igazi csendről. Nature morte. Morte. Still. Leben. 12:25 Mingyár kolomp ebédre, most így állok. Mgpróbálok keveset enni. 17:05 Szabad bejárásom, vadaskerti séta. Igazgatója épp 15 hónapos kölyökoroszlánjával játszott – igen kedvelik egymást –, rá kellett kérdezzek, miféle az a nagyszámú embrió, amivel a szurikátákat etetik. -Nyúl, tömegével kapjuk egy tenyészettől, nem tudom, ők hogy állítják elő. És egy alkonyati vadmalac, beállt fotózáshoz előnyös ellenfénybe. F/2014/060 21:40 Cserkész parancsnokom, [Parnok úr] paptanár, kihallgatási jegyzőkönyve részletei, felvéve az Államvédelmi Hatóság Vizsgálati Főosztály áv. hadnagya által. 1954. január 18. - Nevezze meg, ki volt az illegálisan működő cserkészcsapatuk vezetője, őrsparancsnokai, egyéb megbízottai és az egyes őrsök tagjai? - Csapatunk vezetője én voltam. Más vezető, vagy megbízott nem volt, mert nem is volt rá szükség. Az egyes őrsöknek sem volt külön-külön vezetője. - Kinek az indítványára, hogyan jött létre egy-egy megmozdulás, ki és hogyan szervezte azt meg? - Az indítványozó az egyes megmozdulásoknál vagy én, vagy a társaság valamelyik tagja volt. A nagyobb méretű, hosszabb ideig tartó táborozásokat általában én javasoltam. A szervezést kollektíven végeztük. Én megadtam azt egy-egy fiúnak, hogy mit kell pl. vásárolni, ők pedig megvették a szükséges eszközt vagy tárgyat. - Milyen anyag, eszköz volt a szervezet tulajdonában, miből fedezték az egyes megmozdulások kiadásait? - A vonatjegy árát, az élelem beszerzését a fiúk maguk szerezték be szüleiktől, illetve úgy, hogy a nyári szünidőben alkalmi munkát vállaltak. A nagyobb kirándulásokra egyrészt a fiúk maguk adták össze a pénzt, másrészt az én költségemen vettük meg. Én a pénzt főleg miseintenciókból takarítottam meg. A csapat tulajdonában lévő eszközök a rendi gimnázium államosítása után kerültek hozzám. Van két darab sátorponyva, egy darab nagy lábos, egy darab fazék, egy darab bőrtáska különböző főzőfelszereléssel. Van azonkívül 1 db. 10 személyes úgynevezett "őrsi csónak" egy darab négyszemélyes gurulóüléses csónak a Brigád nevezetű csónakházban a Római parton. 1954. áprlis 2. - Tegyen vallomást az illegális cserkészcsapat megalakulásáról! - Az illegális cserkészcsapat folytatása volt az 1948-ban megszüntetett budapesti rendi gimnázium cserkészcsapatának, amelynek parancsnoka voltam. Tagjait titokban cserkésszé avattam. A fogadalom a cserkésztörvények elsajátítására és a gyakorlatban való alkalmazására vonatkozott. 1950-ben a Szigetcsúcson rendeztünk tábort. Hogy szervezettebben tudjak a csapattal foglalkozni, 1950 őszén két őrsbe osztottam be őket, a Mackó és a Mókus őrsökbe. Az 1950-51-es iskolai évben hetenkénti összejöveteleken foglalkoztam a cserkészekkel. - Milyen oktatás és nevelés folyt az illegális cserkészcsapatban? - Részben hittanórák, részben cserkészkérdésekkel foglalkoztunk. Ez tartalmazta a cserkészet gyakorlati tudnivalóit, a cserkésztörvények magyarázatát, egyes könyveknek az elolvasását és a királyi címernek és koronának ismertetését. 1951 után elkerültem Budapestről és ritkábban találkozhattam a fiúkkal, a nevelésük könyveken keresztül is folyt. Ezek a könyvek a népi demokratikus rendszer elméleti és politikai kérdéseinek "cáfolatával" is foglalkoztak. Ilyen könyvek voltak: Bangha: Világnézeti válaszok, Sütz könyvei, valamint Koszter atya könyvei, és mások. Ez a nevelés és a velük való foglalkozás az illegális cserkészet tagjait szembeállította a népi demokratikus rendszerrel. - Megmutatom Önnek a hat cserkészsátort! - Elismerem, hogy a hat cserkészsátor azonos azzal, amelyet az illegális cserkészcsapat táborozásai alkalmával használtunk. - Felmutatom Önnek az Ön lakásán tartott házkutatás során lefoglalt levelezéseket. Felmutatom továbbá azokat az egyéb feljegyzéseket, amelyek az illegális cserkészcsapatnak a ténykedésére vonatkoztak. - Elismerem, hogy az előttem felmutatott levelek, amelyek "Parnok" megszólításokat tartalmaznak, azonosak azzal, amelyeket illegális cserkészeimtől kaptam és amelyekben egyes összejöveteleket leveleztünk le. --- 2014. március 7., péntek, Kecskemét --- 15:46 Nem gondoltam volna, szégyen, tök hülyén érzem magam ettől, hogy harmadnapja nincs bejövő mailem. Hajótörött. Meg a rendmániám. Kérem, írjanak nekem: valideske@gmail.com (csak most használom) Köszönöm. 17:42 E nyűgös másállapot ellen úgy védekezem, hogy hét helyet tíz kör futás vacsora előtt. Bosszúból. Három és fél - négy kilométer között lehet. Jobb kezemmel a köröket, a ballal a rózsafüzér szemeit számolom. Hangosan mondom, egy ironman-estől tudom, ez hasznos, ők edzés közben beszélgetnek. Más. A koszttal itt napi bajom van. Kemény munka. Ugyanis baromi finom. --- 2014. március 8., szombat, Kecskemét --- 09:06 Kaptam: Öt lövéssel végeztek egy szír paradigmaváltóval a Váci utcában. A filozófust gondolkodás közben érték a golyók. „Valószínűleg a paradigmák összemérhetetlensége miatt kialakult szóváltás okozta a vesztét." A rendőrség nagy erőkkel olvassa Thomas Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete című művét, ám egyelőre csak a 32. oldalnál tartanak 13:06 - "Nem gondoltam volna, szégyen, tök hülyén érzem magam ettől, hogy harmadnapja nincs bejövő mailem. Hajótörött. Meg a rendmániám. Kérem, írjanak nekem" Ezekre az ellenállhatatlan, mélyen emberi mondatokra írom, hogy köszönöm a naplóját, köszönöm, hogy olvashatom. Szükség van a visszajelzésre, hát íme. Végül egy Pilinszky-gondolat, hogy igaz-e vagy nem, még nem tudom: Aki nem boldog, bűnös. Mernem kell nagyon-nagyon boldog lenni. Fra Angelico szentsége ebben áll: mert nagyon boldog lenni. Nagyon boldog. (Pilinszky János : Naplók, töredékek, 1962.) Üdvözlettel: U. Németország - Köszönöm. Pilinszkynek valószínű, igaza van. Én kevésbé absztrakt gondolkodom, nem ilyen kategóriákban, boldogság. Nem szeretnék semmit, a jövővel nem foglalkozom. Akkor érzem jól magam, ha húz, amit éppen csinálok, de ez sem olyan fontos. Inkább a kezem járására figyelek. d. 16:42 Hát igen, fölbolydult életérzés ettől a mailtelenségtől. A gmail is eltűnt reggel, valamit félrenavigáltam, aztán (gyorsúszás közben) bevillant, a Firefoxot kéne hozzá újratelepíteni, ha meg tudom csinálni. Levelek, de közben aztán kitaláltam. Ez a két nap; a 17-18-19-es képek. Igazság szerint azt hiszem, nem nagyon tudok most mit kezdeni evvel a kilencven centis mérettel. Meg háborúban hallgatnak a múzsák. Vagy. Hülyeség, tényleg másállapotban. Egy mindentudó pszichiáternő szerint kissé az Asperger-kór felé. Lehet. Egy tavalyi pályázati elszámoltatási ügy is kering valahol a maileim között, nagyon bonyolultan pótolható, mindenféle együttérző hivatalnokok kellenek hozzá stb. 17:55 Vacsora előtt egy nyolcadik, ráadás kört is futottam, ne kelljen az udvaron vidáman-hosszan búcsúzkodó idősebb holland - ír textilművész hölgyek között áthaladnom. Ebédnél csak köszöntünk egymásnak négy napig. A szomszéd asztalnál vacsorázó Béluska(80) azon tűnődik, meg kéne nősülni, nem biztos, hogy megújítják a jogosítványát. Valamelyik barátnője jöhetne szóba. Legesélyesebb egy kollegina(36). --- 2014. március 10., hétfő, Kecskemét --- 05:12 Az ír és holland textiles hölgyek a szomszéd műteremből meg kívántak látogatni. Két képem sűrű fejbólogatásokat okozott, aztán hamarosan áttértem a CICATÁR képeire. Ennek aztán viharosan örültek. Nem akarnék igazságtalan párhuzamot okozni, Dosztojevszkijt meglátogatta két asszony, hogy ők az irodalomról szeretnének beszélgetni. A társalgás akadozott mindaddig, amíg az író át nem tért a lekvárbefőzés mikéntjeire. 05:36 Szentgyónás penitencia, vállaljon valamit rendszeresen, nagyböjtben ez amúgy is szokásos. Hazafelé fölmerült, hogy meg van oldva ez a gyakori 20 deka - egy kiló elhízásom, ami keresztezi versenysúlyomat. Egy szigorú szabályrendszer a túltáplálkozást egyszer s mindenkorra megoldja. Aztán elröhögtem magam. A penitencia nem az élet megkönnyítésére van kitalálva. Legalábbis nem a közvetlen... És megvan. 21:20-ra beállítva a vekker, élet abbahagy, fogmosás, stb. És így létrejön az idő ágyban napi 20 perc szépirodalomra, tízkor aztán villany. Mindez csak azért lesz könnyű, mert kötelező. Évek előtt volt már ilyen. Húgom akkor jót nevetett, neki az lenne büntetés, ha nem olvashatna. 09:36 Ja, a lényegét meg elfelejtettem. Hogy ez az életjáték-ötlet adta vissza egyensúlyomat ebben a mostani nagy mailtelenségben, itt, Kecskeméten. Nevetséges és igaz. 09:42 Ma fél négykor, félálomban ötlet. A MENÜm rengeteg(23) tételére pár éve barátom azt mondta, hét sor, amit egy mezei webnézőtől átlátni elvárható. A szakszöveg kontra szórakoztató ismeretterjesztés ellenkezései. A 23 nagyon sok, de ez életművem. Lenyomata. És fölkeltem fél négykor, mert kitaláltam. Tehetséges vagyok. Sorközt ugyan PHP fájlban nem sikerült csinálni, de három pontot igen. Negyedikre sikerült, működik. (Kódja ugyan kissé kancsal, látod, ha ráklikkelsz.) Ugye, most átlátható bb?! Örömömben sikerült is kidobnom a tegnapi telezacskó NEGRO-cukrot. És megettem két háztartási kekszet. 10:48 Kossuth Rádió, vízparti műsor. Egy kétszázezer éves mondat. Vegyük figyelembe egymás horgászhelyeit. 14:06 Mégsem vagyok tehetséges, bassza meg. Volt aki csak lefikázta a tételcsoportokat elválasztó három pontomat (...), de jött levél, hogy a MENÜ egy része el is némult. Ammár baj. És majdnem nem sikerült helyreállítanom, még ez is. Pedig hogy tetszett az ötlet. Sőt. 14:18 A ma délelőtti A/2014/20 Ez se egy hőstenor. Igaz, monitoron ebből nem sok jön át. Mehetek aludni. 21:02. Nem olyan jók ezek az izgalmak. Valahol egy budai lakásban próbálják levelezőprogramomat megjavítani, bár inkább szerverhiba lehet. Próbáltam anyagilag is komolyan érdekeltté tenni a fölkértet. Mozdulatlanul nézem, ahogy monitoromon ide-oda mozog a kurzor. Előbbi próbalevelemre még hibaüzenet válaszolt. Írják, legújabban ez a honlap se működik. Próbálkozom fogat mosni, vajh víz van-e még a csapban. Egy a jó, nincs több nagy lemezem, jönnek a 60x60 centisek. És szól a vekker, 21:20. --- 2014. március 11., kedd, Kecskemét --- 05:15 Első lépés az igazság földerítése. Már ez is eredmény, hogy van kivel levelezgetni; a rendszergazda. Tűrni kell. A zéletet. - Kedves I., a mail még nem OK. Próbalevelemre hibaüzenet. Most kaptam: <> - Deske, marc. 3. es 6. kozott erkezett leveleknek egy resze valoban visszament a feladohoz. Ezek a levelek nem fognak kesobb sem megerkezni, de a felado minden esetben ertesult rola, hogy a kezbesites sikertelen volt. 18:56. Zavarva lelkem, deske-hu, mint a bomlott cimbalom; A Széchényi Könyvtár nem fizette be az éves díjat, a honlapot ezért lenullázták. Telefonok. Elintézve. 21:01 Vasárnap Katával séta a Városban. F/2014/063 F/2014/061, nem fáj ez neki? --- 2014. március 12., szerda, Kecskemét --- 09:27 Megjött a nyugdíjam, és mintha működne a mail, jöhetnek a békeidők. Majd egyszer minden jó lesz. F/2013/062 10:48. Na. Ezt is meg kellett / lehetett csinálni. Így be se kell villamosoznom majd a Hatósághoz. 13:35 Deske, bocs! Beleolvastam könyvedbe: Ignotus: A Nyugat magyartalanságairól. Érdekes cikk. Üdv L.. - Profi vagy! Igen, az egybegyűjtött Nyugat cikkek első kötete, itt 1915. Úgy csinálták, hogy a szépirodalom kimaradt, az másutt is megvan, ezek főleg a kritikák. d. 21:12 Nem is olyan egyszerű futás közben nem tévedni. Hát a vagy harminc éves ötüdvözlégyes helyébe most faragtam egy tízes rózsafüzért. Működik. Na ja, kapott dizájn-számot is: G/2014/05 --- 2014. március 13., csütörtök, Kecskemét --- 21:04 Gyakorlatilag még mindig egész nap mailem háttér-reparálása, Skype-kapcsolaton keresztül is, barátommal. Közeben déli napozás - jó foltok, árnyékok, F/2014/064 Ez tegnapi kép. A/2014/22, 60x60 cm. --- 2014. március 14., péntek, Kecskemét --- 16:47 A folyosóvégi műteremben Féner Tamás. Ahogy mondja, bauhaus-os csendélettel próbálkozik. Csak hagyományos filmes géppel dolgozik, És főleg fekete-fehérben. Hiába, ez az igazi. Az ff-kép egy emelettel följebb, absztraktabb. F/2014/066, F/2014/067 --- 2014. március 15., szombat, Kecskemét --- 08:38 Este: Higgins Cold Harbour. Tegnap NOD32 antivírus két évre, két gépre; 30e HUF. Net-ügyek végre rendben. Festő-szobrász nem kapott Kossuth-díjat, ahogy látom. A hajdan kiabálós Kovács Kati megkapta, őt nagyon szeretem. A Munkácsy-díjasokat egytől-egyig nem ismerem, ó, a nem létező Tavaszi Tárlatok a Műcsarnokban. Az átformált Kossuth térre kíváncsi leszek. 28:55; idén először mértem időt vegyes úszás - 1200 méterre. Eredményeim javulnak pl. a 2007-2009 évekhez képest (talán ez a mínusz tíz kiló); de 2004-el is arányítható. Hát még ha nem ketten úszunk egy sávban; ilyenkor szorosabban a könyök. Na majd. Reggel hallgattam, Barsi Balázs atya, hogy mindnyájan árvák vagyunk, és ez áldásos. 16 perc. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 17:50 A ma kezdett kép A/2014/25 Tényleg hideg-szeles-esősre fordult délután. Ilyenkor könnyebb a futás. Beállt, hogy tíz kör lesz a norma. Ma mértem is, 34:18; kb. négy kilométer lehet. 18:05 Közös a kerítésünk, a parkból futás közben rálátok a Vadaskertre. A nyolcadik körnél bevillant, hogy noha kissé megmosolyogtam, de miért is olyan kedves ez a vidékies ötlet, ez az idén új szurikáta-lakhely. Amúgy afrikai építményekre is emlékeztet. És megvan: A szurikáták biztos ilyet építenének maguknak... F/2014/067 19:23 Féner repülőgépeket gyűjt a kertjében, Lacika operákat hallgat a Bartók Rádión, én futok és igyekvőn koplalok. Csereszabatos, legyünk őszinték. --- 2014. március 16., vasárnap, Kecskemét --- 04:32 Kiskutyám! Kata telefonba visszamondta, búsultál, hogy rossz anya vagy. Persze, hogy az vagy. Jó anya nincs, csak kevésbé vagy jobban igyekvő. És te becsületesen csinálod. A többi a Szentlélek dolga. d. 05:30 A rohadt életbe, mért nem adnak Marabunak Kossuth díjat?! Felirata: Figyejjé má, szereted te a Schubertot? Mer ha nem szereted Schubertot, nagyon kemény napjaid lesznek neked itt, a nyolcasban! 07:18 Vasárnap van, hat órára mentem, hogy bizton kapjak külön sávot. Elején egyedül az egész medencében. 27:43 lett, a tavalyiak jobbak, de amúgy csak 2004-ben, tíz éve volt ilyen jó időm, utoljára. 07:43 Csinálom Gábor Vasárnapi Újság új fejezetét. 1894-ben így gondolták. Az Orwell 1984 későbbi ötlet. 15:21 Délelőtt először a Bozsó-gyűjteménybe. De lehet - városi beavatkozással nagyon megépítették - hogy már múzeumnak hívják. Eredetileg a festő magángyűjteménye. Akinek itt 3 korai majd 3 késő képét mutatom. Kinek mi az ízlése, választhat. Én inkább a koraiakat. Holnap tán, ha lesz időm, gyűjteményéből is fotóztam sokat, majd mutatom. Persze nem szabadott fotózni. És sarkamban a teremőr. Pedig hivatkoztam (hamis) újságíró-igazolványomra, meg hogy írok róla, publikálom (itt). Aztán a tulajdonos: Á, kedves Dezső... Még ennyi, Cifrapalota, a Czigány Dezső Nevető önarckép előtt népes csoporthoz a vezetőnő e kérdést intézi: És mi jut erről először eszükbe. Előszörre senkinek semmi nem jutott eszébe, de a lány addig noszogatta őket... Végül ő, diadalmasan: - Igen, igen, azonban ez egy gonosz ember volt. Önökre egy gyilkos néz le. Kiirtotta az egész családját. Asszony, három gyerek. Végül magát. Kellemes borzongás. --- 2014. március 17., hétfő, Kecskemét --- Munkabeszámoló 00:31 Szia Deske! A [MENÜ / 11. KIÁLLÍTÁS] fejezet majdnem kész. Eddig kitisztítottam 75 fájlt. és a pop-upokkal [felugró nagy kép] a kiallitas/k45.htm-ig jutottam. Holnap folytatom. A. 04: 32 Köszi, Andris! Belenéztem, baromi jó. Hogy google-statisztikát tettél a gépre, váratlanul kiderült, hogy ezt a kiállítás-mezőt nagyon sokan nézik! szia d. 04:34 Mindnyájan az Élet áldozatai vagyunk? Avagy bűnös-é az ember sorsában? Netán én? Az ezirányú csodálatos tehetségtelenségem. A hebrencsségem. Az ilyen alkalmakkor hibátlanul üzemelő csőlátásom. Miért akartam hirtelen ötletre vasárnap irodai széket venni. Itt az évek során tán az ötödiket. Mert kellene. Mert egyik se jó. Mert öregszem. Mert vasárnap úgyse dolgozom. Mert az áruházak nyitva vannak. És megint. Az Auchan 7!-kor nyit, akkor viszem majd vissza, úszásidőben. 14 ezer Ft. Este szereltem össze, majd próbáltam az eredeti csomagolást visszaállítani, ajvé. A vázat, azt hiszem, hivatalból nem lehet többé szétszedni, holott eredeti csomagolásban kellene viszavinni. Három napig fogadják, előrelátón megkérdeztem. Lehet hogy a kínaiknak ez a szék jó, négy percig lehet benne ülni. Talán, ha egy furatot a háttámlába négy centivel arrébb?! De miből van a lemez. Vagy egy páros vaspánt kéne, ráhegesztett anyákkal. Éjjel evvel álmodtam. Nyűgös. A százkilós szék, amit évek óta magammal hozok alkotóházba, gyönyörű, és tulajdonképpen nem is rossz. Pokróccal kell magasítani. Másik pokróccal háttámláját puhítani. De forgószéktelen lévén az asztal mellől egyre keservesebb belőle kikászálódni. Egy emlék. Egyszer sikerült. Úgy vettem Negro-cukrot, nem kellett visszavinni. Bár. Ugyanis Kata torkára csak a fekete jó. Játék. 05:49 Anyai nagyanyám aki fényképét eltépte, a következő évben meghalt. Úgyhogy abbahagyta. 06:29 Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok földjén át vezette őket, jóllehet az lett volna a rövidebb. Isten arra gondolt, hogy a nép megbánhatja, ha háborút kellene kezdenie, és visszatér Egyiptomba. Mózes József csontjait is magával vitte. Kiv.13. 09:57 Nagyon fölkészültem a kérdésre, miért? Bútortervező is voltam, az úgy nem megy, a dolgot le kell egyszerűsíteni. Dőlésszög, ülésprofil, nem jó. - Alacsony. A pénzt négy perc alatt visszakaptam. Hálásan megköszöntem. A kisasszonynak is. Uszodai pénztár, bocs, nem tudnak a városban egy bútorboltot? - Mindig jobbra, a sorompó után 300 méter. Volt szabad sáv; 28:59, nem is rossz. Aztán egyedüliként bóklászom a hálószoba garnitúrák között, bejön egy mackó kávéval a kezében, kiderül, csak kilenckor nyitnak. - Bocsánat. - Kérem, mi maszekok vagyunk, tessék csak nyugodtan körülnézni. A kiválasztottnak minden csavarját megbeszéltük. Tight - szoros, loose - laza. Ha igaz, útra szétszedhető. És evvel még egy hiba korrigálódott, ez nem műbőr, de marha voltam. 09:02 kifizettem; ráadásul AKCIÓ, ó, 11.500 Ft, olcsóbb a tegnapinál. Nem gyönyörű és tökéletes. Nek tűnik. Két konstrukciós hibája van, áthidalható. De jó lenne ma nem festeni. Csak szétcsavarozgatni, aztán össze. 12:09 mai kép A/2014/26 17:12 Kedveseim, hogy valami kultúra is, képek a Bozsó Múzeumból. Egy-egy ilyen csodatárgyat az ember önpusztítóan három másodpercig szokott szemlélni. Te mennyi időt szánsz rá. Aligha fogod látni élőben, és aligha többször. Ezek embervoltunk tán legtisztább micsodái. Most megyek futni, fél óra, aztán vacsora, három perc, aztán fölteszem. Az utolsó Benczúrtól, amiből kiderül, hogy nemcsak festeni tudott, de életében legalább egyszer festő is volt. Egy igaz kép, ez is a Bozsóból.. 2014. március 18., kedd, Kecskemét 04:42 A kazahsztáni kultúráról cseréltünk gondolatokat, aztán: - [...] Deske, és még valami: hajnalban bekapcsoltam a rádiót, hallom, "...Ő a finn-ugor nyelvrokonságból tudományt csinált, ez minősített hazaárulás." Egyből kipattant a szemem. A gazember említett egy nevet, a szerkesztőtárs az Igen c. katolikus lap főszerkesztője. Ne haragudjon, de milyen ember az, aki aktuálpolitikai (!?!?) ügyet csinál egy tudományos tényből??? Szerintem nem szabadna megengedni, hogy ilyen ember egy katolikus (katholikosz: egyetemes) lap szerkesztője legyen. Mi az, hogy hazaárulás? Bocsásson meg, hogy fárasztottam. Nem volt kivel megosztanom a dúltságomat. A. - Teljesen igaza van. Mivel vigasztaljam. Én is tudnék csacsi és gonosz embereket sorolni. d. - [...] Visszatérve Kazahsztán-környékre. Ott az egyik legrégebbi város a földgolyón, a selyemút fontos állomása. Milyen alapon van bennünk Übermensch - érzet? Legfeljebb több jav adatott nekünk - talán erkölcsileg több rossz is. Mit beszélünk mi magunkról olyan nagy öntudattal? A. - Drága A., mennyi indulat van magában… A szíve mélyén kire haragszik folyamatosan tulajdonképpen? Nézzen egy pillanatra a plafonra, mondja azt, hogy bocsánatot kérek, aztán mosolyogjon... d. 06:21 A mai ünnephez; Vendel apát imájából a győri Könnyező Szűz Mária csodája (1697) kapcsán: Te megmutattad, hogy jobban szeretsz minket, mint mi magunkat. Ó, síró Szűzanyánk! Taníts meg minket sírni. Mert mi nem tudunk jól sírni. Sírunk, amikor nem érdemes, és nem sírunk, amikor kellene. Taníts meg siratni a szívek megkeményedését, sirassuk meg mulasztásainkat, anyagiasságunkat, türelmetlenségünket... 08:54 Deske. Gondoltam felüdítlek valakivel. T. [Svédország] [Mark Rothko műtermében] 09:13 Elgondolkodtam az alvóügynökökön. Kanadába telepítenek a harmincas években egy szovjet kémet, hogy esetleg majd húsz év múltán. Jó negyed százada álltam a pénztárnál sorba racsnis csőkulcssorozat ügyben. Anyacsavarkitekerő. Nagyon ritkán lesz rá szükségem, de olyan gyönyörű, és Szüts avval javította meg fürdőszobai bojlerét. És állok, állok, és nem tudom eldönteni, a kisebbet, vagy a nagyobbat kérjem-e. Ijedtemben mindkettőt. Hogy az autóban is komplett szerszámkészlet, meglett a másodiknak is a helye. Azt hiszem, ezt külszínen soha nem használtam. Máig. Az új széket boldogan egy perc alatt két darabba. Majd vissza. Előszörre fordítva sikerült, előre lejtett az ülésfelület. Nagyon okos szerszám. Kicsit rozsdás. 09:56 Étkezőnk és konyhánk. Utóbbi EU-szabványra teljes korszerűsítése, minden acélból, és mindenütt feliratok, mosdók. Aztán bezárták, autóval jön az ebéd. Idén kitaláltam, leszedek; a nem használtakat étkezés után vissza az átadópultra. F/2014/069-070 10:18 Egy szakértő most azt mondja, a Putyin Krim-elfoglalása-ügy hasonlít az Anschlussra. Európa tétovázik, minél közelebb van Moszkvához, annál inkább. Hogy hátha megelégszik ennyivel. 10:58 A sok mail-gond múltával mintha kezdene végre igazi kép történni. Anyag-, és időtakarékos munka. A/2014/27 Lehet, hogy az az egész ablakdolog elmaradhatna. Ezen a táblán ezt már nem lehet megcsinálni. Lehet, kissé belecsúsztam az esztétizálásba. 13:36 Még a délelőttbe belefért egy próbálkozás. Ebédre 2 lekváros-, és 1 csokoládés palacsinta is. A/2014/28 18:34 Szobában este fotózni nem lehet. Hát Photoshoppal belepiszkáltam az új képbe, kb. az a kis lila került oda, fölülre, ami már a képen is rajta. Ettől a színtől a középső fehér folt is értelmet kapott. Áthallás. Szerencsére. Két képem már biztos marad innét. 2014. március 19., szerda, Kecskemét 13:05 Az új szék karfája fotón nagyon, életben talán szép; és biztosan kemény. Uszoda előtt az ottani ABC-be, 60 centis lábszőnyeg, 349 HUF. Aztán itthon géppapírból szabásminta. Majd nagyolló, szerszámládából kötöződrót. 13:19 ABC után: Nincs a nagyvilágon sehol archiválva, hogyan úszom háton. Fontosabb, nem láttam még magamat, stílust (mozgást) javítandó. Az úszómester szívélyes volt. Bár akkor is nyomta gombot, mikor erre már semmi szükség nem volt, és nem tudtam róla. Ennek megfelelően felületes az a néhány gyors-tempó. Ha fiam végre átküldi leméretezve, fölteszem, 50 másodperces film. 13:50 A mai kép 10:30-12:28, A/2014/29 mert előtte karfakárpítkészítés, meg három FREE filmvágó programot is letöltöttem a netről. De egyik se vág. Nekem. A lírai és a líraiatlan énem küszködött egymással, hogy az asztallap koromfeketére. Nálam gyakori keserves válaszút. A másodikat magasabb rendűnek tartom. Ezt nem bírtam olyanra formálni most. Igaz, nagyon fáradt voltam. 17:25 Délután a boltba, a parkon át, háztartási kekszért. F/2014/071 Az a zavaró a fotóban, hogy két témája van, hangsúlykülönbség nélkül. A fa méltóságteljes árnyéka, és a kerítés-, a virágocskák csillogása. Sőt, a kanyargó út, az a harmadik. És nem tudtam eldönteni. Ha az árnyék a fontos, a többit el kellett volna jelentékteleníteni. Nem volt hozzá elég fegyelmem, annyira tetszett a többi is. Nincs igazam, kedves B.P.? 18:42 Futás közben eszembe jutott – Szt. József, egy csöndes úr ünnepe, aki még azt is elintézte, hogy egyetlen szava se került bele a Bibliába (P. György OFM.) –, vajon hogy főzött Mária. Zsírosan? Déltájt ettek meleget, és azonos időben tálalt? Hány fogás-, édesség mikor volt? Mosogatás egyedül? [Kata: a zsidó konyha nem zsíros, meleg éghajlaton azt nem is lehet.] 19:28 Kedves Dezső, remélem minden oké Magával, itt a tavasz hurrá:) Olvastam a blogjában, hogy remek időket úszik mostanság:) A következők miatt keresem, a Margit krt.-on éppen bontják a volt Ipari Minisztérium épületét és azt feltételezzük, hogy a műterme fényviszonyai változni fognak. Ez egy festő életében biztosan jelentős momentum, egy második dokumentumfilm témáját adhatja. Ön mit gondol erről? Köszönettel: R. Telibe talált, kedves R.! Jövőképem nincs, vágyaim se, de ezt a bontást, mióta fölröppent a hír, várom. Sőt, előtte évekig a remény. Új lakásba fogunk (ezáltal) költözni. Nem akármi, negyvenkét év után. Lehetséges, tájképfestő leszek.:)) Az egész budai hegyvidék. A János-hegy. Sokkal később a napnyugta, nyárfordulón bevilágít a teakonyhámig. A hátsó falon harminc éve ceruzával bejelöltem, dátummal a max. naphatárt. Még megvan, azt a falat soha nem festettem át. Unokáim is boldogok lettek volna egy robbantást végignézni az ablakomból, de hallom, bontják. Hátránya lesz a nagyobb fűtésszámla. Ideköltözésünkkor feltűnt az ablakok-ajtók igen gondos hőszigetelése. A szél. Amikor Diener-Dénes Rudolfék ideköltöztek, még nem állt az a ház. Előnye a többletfény. Hatalmas ajándék. Pár éve ezért lett a padlóm fehér. Már az is nagyszerű volt. Előnye2 persze a kilátás. Lesmirglizett műteremablakaimat soha nem mostam, minek. Tervezek egy táblát kitörni a Biztosító terhére :)). S ha azt netán le is fedem pauszpapírral, abba egy kukucskálólyukat vágok, mint ötven éve, a Körtéren. Máig nem fejtettem meg, ezt az elzárkózást miért kezdtem el építészhallgatóként. Ha Maga ebből filmet tud csinálni, rajta. d. Kata mondja telefonba, ma igen gyorsan beállványozták. Kérdeztem, könnyűállvány? Akkor nyilván az álfüggönyfal alu- és üvegalkatrészeit szerelik le. Mögötte ugyanis nem hőszig. réteg, hanem hagyományos parapetfal. Csak fél lábbal sikerült nekik hetven táján modernnek lenni. Az üvegfelületen néztem be zöldszíngyengeségem nem mindig azonos fokát. Mondták zöld, szürkefélének láttam. 22:06 Nos, megérkezett. Hamarosan föl is kerül ide. 56 mp. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 2014. március 20., csütörtök, Kecskemét Deske, a fotó felső kétharmadát levágnám... A hosszú szoknyából kivillanó boka. F. 04:50 Köszönöm, na, nézzük. d. (18:48) Ma délután újra arra, pótoltam; kb. ez volt az eredeti felvétel. Ezt csináltam belőle, tegnap mutattam. Fekte-fefér, vágva és keményítve, a peremvidékeken erősebben. Kis becsillogó fehér papírszemetek az úton kukába. Levelezőm javaslata. Nem érdektelen. A művészet nem logika. Mégis fölvállalom a sokféleséget, vagyis a fölső harmad olvashatóbbá, kivilágosítva. Olyannyira, hogy most lecserélem, legyen ez a végleges, Műkert - F/2014/071. És egy másik változat; ha a fa/kanyar-út lenne a téma?, s mellette megjelenne a csillogás. Ez is egy irány. És még mennyi... 06:05 Ezenkívül megmostam még öt pár zoknit. 08:45 Deske, "a fotó felső kétharmadát levágnám." Nekem az eredeti vált be ( nagyon ), mert szerintem mindig az ösztönös a jó, amint levágta, látszott, hogy csinált fotó, nem ráérzett, mint az eredeti, márpedig az a lényege a fotózásnak ( is ). L. 09:13 Köszönöm, de. Sokféle nézőpont igaz lehet egymás mellett, ez egy ilyen szakma. Nálam az ösztönös... hagyjuk. d. 10:09 Persze ez a második, jav. széria gyorsabban ment. Észbe kapva ma Katának is vettem pótlólag még hármat; lesz helye, ő lábtörlőfan. Ez a fotó viszont nekem fontos. Reggel láttam éppen ezt a mozdulatot, egy edző a partról mutatta valakinek a gyorsúszás karmunkáját. Hogy a könyök hogy. Szép. Villanásidő, fordulás közben, de azonnal megértettem; az utolsó négy hosszt már ennek szellemében. És ezentúl. 12:05 A/2014/30 és 31 18:48 Ma délután újra arra, és pótoltam az F/2014/071-változatok eredeti – színes – felvételét, és betettem föntre, legelsőnek. Még ugyanakkori felvételek: épp arra Molnár Péter festő, távoli és tisztelt barátom. Elbeszélgettünk, néhány éve láttuk egymást. Meg két fotó 30 év előtti, akkor is virágba borult modellemről (A/1984/50). Az is megöregedett. De pompázatos. F/2014/072 -73 -74. Na. Ma is termeltem. 2014. március 21., péntek, Kecskemét 09:39 Egy üres madárfészek a földön mért olyan édes és miért olyan szívszorító. F/2014/075 11:20 a kezdet és a vég... B. 11:22. Végh, a sógorom. Klári menyasszonyként az mondta: VÉGEM VAN. d. 11:34 ettől olyan édes és szomorú. B. 11:18 édes - kérem, ilyen szavakat ne használjon. Reggelire csodálatos nutella volt. d. 11:52 Mert fészek (otthon), és mert üres. És mert a két dolog között "madártragédiát" sejt(het)ünk. (Nem merem idézőjel nélkül írni már a tragédia szót.) É.  12:26 Kedves Deske! Ilyenkor márciusban egy használt madárfészek a földön csak annyira szomorú, mint visszagondolni a tavalyi nyárra, ami elmúlt. Ebben a fészekben már úgysem költenének a madarak, most rakják az újat. A tavalyit megcsodálhatjuk, milyen remekmű. P. 11:03 Megy ez a karfa jellegű kéztartás gyorsúszásban, és fog is menni, muszáj, de egyelőre nehéz húzni, fárasztóbb. Valamit még nem tudok. 11:54 A mai, A/2014/32. Kezdjük ezt a témát körbejárni. Egy biztosan a legjobb lesz köztük. 03:52 Telefon egy középkorú apácával. Mondja: basszus, az nagyon rossz. Belegondolva, egyetértek a szóhasználattal. Gimnazisták között forog. És szó minden kellemetlen felhangja kimosódott a köznyelvben az évtizedek folyamán. Már csak hangulatfest, nyomatékosít. De arra ízes. 13:54 Már élem, amit a régi öregek olykor egy mellékmondatban, hogy összetörten ébredek. Csakugyan ilyenkor a legfáradtabb. Kelni keserves. Lenne. De vekker, és pillanat-idő nincs, nagyon kell sietni; és még így is rendszeresen késem, mióta kis muszájtorna meg egy tea; 05:40 helyett 05:42 lesz, mire–  16:17 Szia, Öreg, bocs!, a hiúságom. Nekem ez fontos. A MENÜ / 23. INFO –ban a honlap nézettségi statisztikák:  1. A C3. statisztika ott van linkben: (2014. febr.) DAILY / VISITS= napi 725. 2. A Google számláló linkje alatt 130 körül. 3. S az oldalon látható számláló szerint is ennyi. Persze szeretnék a C3.-stat-nak hinni, mert az jóval több :))) Nem tudod, kinek van itt igaza? köszi: d 19:25 Szia Deske! Attól félek, a google analytics mér a legpontosabban, sajnos a napi 130 tűnik reálisabbnak. A. 17:22 A délelőtti kép most így néz ki. 20:26 Székem kissé nyom. Fészkelődni kell. Meg kéne hízni. Ott. Alternatíva: kertészünk civilben nyugdíjas asztalos, reggel megkértem, leszabott egy 12 mm-es rétegelt lemezt. Sablont adtam hozzá, csomagolópapírból. Este a Katonatelepre kellett kiautózni érte (keddre elhozta volna.) Most reguláris, 45 cm. lett a beülésmélység. Aztán majd meglátjuk, beválik-e. Nyolc réteg pokróc alatt. 21:13 Nem jó, úgy tűnik. Kipróbálandó majd puhább pokróccal. És a lélek dolga: el kell dönteni, előnyben részesítek-e, egy protézist, csak mert saját találmány. Mert amúgy a kevesebb több. A lélek befolyásolja az ülep rosszkedvét. Ami jó, az isteni, mondja a Szentírás. És ezt komolyan kell venni. 2014. március 22., szombat, Kecskemét 08:25 Kabinban másképp vetkőzik az ember. Negyedik hét, és még mindig van mit tisztítani a mozdulatokon. 08:55 Most kaptam. A fájl neve cica-72.jpg lesz, ugyanis szíve szerint a CICATÁR-ba tartozik. Oda is kerül hamarosan. 2014. március 23., vasárnap, Kecskemét 05:42 Mifelénk a hajnal ilyen. 1 perc. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 20:09 Délelőtt egy helybéli kiállításon Katával. Néhány csöndesen tisztességes munka, de általában belső fegyelmet nélkülöző ernyedt polgárpukkasztó ötletek; korunk kedvelt menekülőútja a vékonyabb tehetségek számára. Nem egyedül ebben a szakmában. Nincs kedvem mutatni, írni róluk. Csak egy kedvelt szobor, íme. Pistyur Imre Városnéző, 15x25x15 cm, kő, 2013. 20:14 Volánom belső síkja, fura. Bőr vagy műbőr borítás. Lehet, hogy a japánok kézzel varrnak egy Toyotát? Nem tudom elképzelni, hogy ezt itt lehetne géppel is. Még egyszer meg kell nézni, hátha csalás; és öntvény az egész. A zsinór alá nyúlni egy gombostűvel, elemelhető-e. 20:36 Lementem a kertbe, zseblámpával és gombostűvel. Varrott. Viszont csak a két oldalon futó szálak összefogását kellett itt in situ végigöltögetni. Szellemes. 2014. március 24., hétfő, Kecskemét 05:56 Alkotóház. A vasárnap hajdan kötelező rántott csirkék helyett ebédre most gomba. Valaki a szomszéd asztalnál megjegyzi, persze, mert ez olcsóbb. A fél ország így gondolkodik, erre a figyelme ráállva; hibát keres mindenben. Keserves, hallani is. 09:46 550 méternél ki a vízből, anélkül semmit nem látok, kiesett a jobboldali (3 dioptirás) üveg az úszószemüvegből. Illetve be-, úgy ragasztottam bele. A véletlennek itt nincs terepe. Szerszámládám működik, benne kétkomponeneses ragasztó. Facér idő, kéjzuhany. Tartalékszemüveg is, holnap biztonságiból nyakba. 09:53 Deske, magam sem kedvelem a panaszhangulatot, de ha egy dolog megváltozik, arra reagálni nem panasz. Ráadásul megfogalmazás nem negatív, nem úgy mondták, gondolom, hogy a fene egye meg... É. - Te így látod. d. 10:56 És egy Dobszay-féle gregoriánum részlet, nálam most egész délelőtt ez. Remélem nem haragszik onnét föntről, hogy én ezt most. Bár lehet. Szigorú ember. Volt. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 13:03 Nagyobb művész-e VD.-nél Sandro Botticelli. Nem jó a kérdés. Mikor melyiket tudod használni. Ha Pécsre indultodban Érdnél elakadsz, nem versenyparipára, egy ékszíjra lesz szükséged. 21:09 Holnap vonat / Debrecen, segít egy kiállítást rendezni apáca barátnőmnek. Estére haza. Képtelen nap lesz. 2014. március 25., kedd, Kecskemét 20:14. Hazaértem Debrecenből. Munkám után MODEM, kortárs kínai kiállítás. Semmit nem vártam tőle, vélve, hogy csak viharos igyekezete az amerikanizálódásnak, e téren is. És hogy nem értik az európai gyökerű kultúrát, bár szeretnék. Igyekeznek majd nagyon ötletesek, eredetiek lenni. Morbiditás, gusztustalanság lesz, álmély gondolatok. Óvatos rendszerkritika. Fogalmakban gondolkodás. Hatalmas méretek. Nem csalódtam. A kép jobb fölső sarkában gyönyörű kínai írás, alul (nyilván) ugyanaz - egy kacsintás - angolul. 21:08 Deske, ez kínai felvágott? vagy valami anatómiai szemléltetőeszköz? A. - Eredeti méretű fotelszobor, egyik combja föltárva. d. - A vicc valahogy így szól: Vennék pianínót részletekben fizetve. - Értem. És hogy gondolja? Vágjak le most magának egy oktávot? P. 2014. március 26., szerda, Kecskemét 05:33 Elkészült Gábor új fejezete. A reklám: Vasárnapi Újság, kb. 1870. Forradalmunk és honvédő szabadságharcunk történetének egy eddig föl nem tárt vonatkozása. 12:23 Tisztességesen és nagyon gyenge eredménnyel dolgoztam itt az idén. Talán, ha két kép. Így is rendben van, minden rendben van. Ez a mai: A/2014/35 13:45 Van ennél több a földön? Számomra. Vermeer több? Hülye kérdés. Egyetlen perc. Lassan töltődik be, 30 MB. Andrist megkértem, este megcsinálja - konvertálja kisebbre. 18:27 Már kicsi. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 18:58 Most hallom, a Seuso-kincsek egy része itthon, s a többire is remény <> De jó! Forrás: HIRADO.HU 2014. március 27., csütörtök, Kecskemét 06:23 Öt éve beszéltünk utoljára. Most egy technikai információért hívott; aztán két napra rá találkoztunk is. És elmondta: <> Ilyen ajándékot néhány éve kaptam egy akkor új ismerősömtől. <> Jól esik. 06:43 Barátnőm a csángóknál. Megkérdezte a nénit, és milyen időnk lesz holnap? A válasz a dolgokat helyére tevő rendreutasítás volt: Tudja a Mária! 17:06 - A csata után a halottak között a pogány kutyáktól úgy tudták elkülönböztetni a gyaur kutyákat, kinek volt kardmarkolatára rózsafüzér tekerve. - Az Alkotóház kertjében délután fél órát (36:17) futok, közben én is. - Valamelyik gyerekem 2052. július 6-án, vacsora után, Kékkúton – 18:53 Igen fáradt, délelőtt és délután is le kellett feküdnöm. Talán még ez a debreceni alvástalan utazás is. Mentségnek ennyi. A/2014/36 2014. március 28., péntek, Kecskemét 05:06 A tegnapi park-futás. A nyolcadik körnél mibe botlottam. Óvatosan tovább, ne ébresszem őket. Nagyon erotikusak. 05:13 Evvel nem tudok betelni. Nem is kell. Madárhangok a kertben, most hajnalban, 60 másodpercben. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 06:09 Az első megnevezett kollega. Mózes így szólt Izrael fiaihoz: Nézzétek, az Úr név szerint kiválasztotta Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját Júda törzséből, ELTÖLTÖTTE Isten lelkével, hozzáértéssel, okossággal, tudással, és minden munkára alkalmas ügyességgel, hogy kidolgozza a terveket, megmunkálja az aranyat, az ezüstöt, a bronzot, hogy köveket véssen és formáljon, fát faragjon, vagyis minden munkát elvégezzen. Arra is adott neki képességeket, hogy másokat is megtanítson ezekre... Becaleel elkészítette a ládát, csinált hozzá két arany kerubot... Kiv.35. 11:35 Momentán sajna sokkal jobban érdekel, reggel nagyon eszembe jutott egy sokkal áttekinthetőbb 18. HANGTÁR. Táblázat lesz belőle. Bele is kezdtem, de hát képcsinálni muszáj. Nem nagyon kép ez az A/2014/37. A helyzetet lélegdanilag úgy oldom meg, hogy ez második vázlat a még egyáltalán nem tudom, mihez. Kilencre meglett, de éjfélkor még egy kicsit fölkeltem, igazán befejezni. És most megvan a 18.-HANGTÁR. Sok mindenre már nem is emlékeztem, nekem elképesztő értékek. Mit is soroljak. Anyácskám hangja. Madocsay Bea interjúja velem tíz éve a Katolikus Rádióban, több nem is kéne ebből a műfajból. Ahogy az evangélikus Cseri Kálmán a hatmondatos Zakeus-történet minden mondatáról fél órát beszél. Zelk végigzokogja a Sirályt. Örkény megrendítő, finomszövésű hangjátéka, a Fohász. A kedvelt Várady Szabolcs kedvelt verse, a Szellemhangok a rádióból. Ez triplán, Zelket és Kormost idézi föl, és vagy tíz éves történetem, sokat hallgattam CD-jét, ugyanitt. Ezt mutatom. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 2014. március 29., szombat, Kecskemét 05:07 Sajnos, ahogy kettőkor oltottam, eszembe jutott, a FILMTÁR és a HANGTÁR-ak tetejére lehetne dinamikus tartalomjegyzéket csinálni, hogy rögtön a kívánt fejezet ugorjon föl. És egy veszélyesebb ötlet, hogy ez a kettő is közvetlen nyíljék a MENÜ-ből, egy rákattintásra. Ebben az a hátborzongató, hogy ehhez a fő-fő elosztó fájlt kell átírni, aminek a kódjaihoz tök nem értek. Egyetlen hibás jel, s az egész MENÜ összeomlik. Sikerült. A HANGTÁR most így: print(' '); Csak a másunnét átmásolt egységből a =='vegr' -et nem tudtam, mire kéne átírni; maradt. De hát így is működ. Magányos örömök. 09:14 Ezt (őt) már tavaly is, de olyan szép látvány F/2014/077 11:01 A mai, utolsó kezdeményezés. Ebből alighanem lehet képet csinálni. A/2014/38 Aztán majd a leszerelés. Csomagolás. Otthon a bal alsó harmadik ablakmezőt ki kell törni. Nagyon várom a szemközi minisztérium lassú elmúlását. És nyárára előtűnnek majd a budai hegyek. A Jánoshegy. A Hárshegy. Jobb felől a Rózsadomb. 15:36 Búcsú a Vadasparktól is. Ez az állat tavaly ugyanitt, ugyanígy, ugyanazon gondolkozott. Mozdulatlanul. Egy excel adatbázis transzformáláson. A fehérre szart gallyakon. F/2014/079 2014. március 30., vasárnap, délre haza; Buda 20:42 Hat, tegnap ez még reggel öt lett volna, búcsúzás egy évre a kecskeméti uszodától közepes idővel; 1200-ra 28:57. Aztán 1/2 8-as mise a barátoknál. És búcsú Lacikától is, friss képét mutatta, a kertünkről festette. fotó: F/2014/080 Annyira gyengének látom a most hazahozott anyagomat, huszonhat kezdett kép, hogy érdeklődéssel várom a közeljövőt, ha én még ebből is ki tudok valamit hozni, akkor. Itthoni PC. aktiválva, itt is följöttek a márciusi leveleim. 480. 2014. márciusi olvasó számláló - (424326) 3003/hó = 97/nap C3 statisztika szerint ugyanez: 18199/hó = 587/nap VÁLINEWS; 228. levél J.-nek, Le Meux-be / 2014. április 2014. április 1., kedd; Buda 05:23 Tegnap d.u. annyira fáradt, csak játszani volt erőm. A Gmail rendszerben kerestem, a jobb fölső sarokban egy kis zöld boríték kellett hogy megjelenjen. Az angol kifejezések egy részét nem értem. Mint a Mári néni, összevissza, nagy iramban nyomogattam a gombokat. És föltűnt! Akkor oda be nagyon gyorsan egy ideiglenes levélérkezés-hangjelzést. Siker. Akkor megint megtanultam hangot vágni, és létrejött ez az aranyos: A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! Viszont közben eltűnt az a rohadt kis zöld boríték, és nem tudtam föltenni ezt a jó zenét. Aztán egész este azt kerestem, egyre búsabban. Hiába. Kudarcz kudarcz hátán. Igaz, anorákomat elvállalta a cipzáras. 06:23 Hallom, Obama a pápánál. Aki szóba hozta az emberi élet méltóságát is. Vagyis a magzatgyilkosságot. Eszembe jut Barsi Balázs mondata. Hogy Péter bűne éppen olyan nagy! mint Júdásé, "Nem ismerem azt az embert". Sőt, Júdás is megbánja vétkét, és vissza is viszi a pénzt. A különbség csak annyi, Júdás Krisztus nélkül akarja rendezni a múltját. Az egyház sohasem azt tanítja, hogy gondolj vissza a bűnödre, ha rendezted; de azt igen, gondolj Krisztus végtelen irgalmára. 06:40 Ma délelőtt egy ablakom be fog törni. Nem lehetne, hogy úszás helyett itt az asztalnál egyszerűen megenném a napi szárazkiflimet? 10:34 Akar Ön életében egyszer egy igazán jó vásárt csinálni? Egy Reparon aranyérkenőcs 400 forint. Abba 3964,8 millió coli baktériumot tettek bele. Gondoljon bele. Egyetlen forintért 9,9 millió bacihoz jut. 12:53. A mai reggel. 1. Az öltözőben és medencében eddig tizenegyszer válaszoltam: Igen, három jó képet csináltam. Hosszú hatásszünet. És 23 rosszat. Mindeki boldog volt. 2. Velemkorú, de nálam ducibb évek óta szomszéd néninek szóltam, hátúszásban maga alá lapátoljon, olyannyira, hogy ott össze is érinti a kezeit. Ezt magamnak is ma találtam ki. Azonnal átvette, majd vízből jövet köszönte, hogy fárasztóbb, de nagyon jó az izmoknak. 3. Tulajdonképpen megható, amikor egy nyugdíjas dzsúdóedző igyekszik velem a festészetről beszélgetni a zuhany alatt. Hogy neki is vannak képei, az egyiken egy nő van. 4. És az útközben-fotók. A három januári százszorszép persze már. Egy csudálatos tavaszi fa. És a minisztérium is alakul már. százszor F/2014/081 F/2014/083 F/2014/082 14:22. Hát szóval kitörött az ablak. Kettő. Egyelőre kicsit ijesztő látvány. Nagyon ijesztő. Kilátok. Végül is pauszpapírom van. 1980. április 29-én smirgliztem le. Zsófi ötévesen mellettem a létrán, segített. Na, majd meglátjuk. Megünnepelem?! Hát hogy a fenébe ne. Akkor 38 éves voltam.         fotók: F/2014/084 és 085 2014. április 2., szerda 05:39 Kedves Dezső, hazatérésed után hamar magadra találtál fotográfiai értelemben: amilyen rossznak gondolod a kecskeméti anyagodat ebben az évben, annyira szeretném, ha az F/2014/085-ös megnyitott műtermes képet [itt rögtön fönt] betennéd a "kiválasztottak" közé. ölel: P. Kösz, meghat, tényleg, hogy így (is) gondolsz rám. d. 08:58 Előszobai óránk egy munkanap alatt három és fél órát halad. Lehet, hogy igaza van. Zűrös ez az idő dolog. Kezdtem festeni, diploma, esküvő és nyugdíj, 65e HUF. Történt valami? Tegnap kiprinteltem, amit 84-ben összeírtam, visszamenőleg, hobbijaimat. S azóta is. Belenéztem. Világos, hogy miért nem érdekelnek mozi, élmények. ÉLETRAJZ » ÉVEIM TÖRTÉNETE. Elképesztően gazdag éveim. 09:17 Kértek a XV. Szegedi Valamire képet, és olyan elegánsak, házhoz jönnek érte. Már becsomagoltam, ezt adom: A/2012/41 90x90 cm. 12:41 Déleőtt vendégek F/2014/086 2014. április 3., csütörtök 06:30 Nincs az a gyönge ember, akitől meg lenne tagadva a kereszt győzelme. Nagy Szt. Leó pápa 20:30 Tegnap Csomay Zsófi Széchényi Akadémiai székfoglalóján, a pesti MTA palotában. Órás előadása, házakat vetített le életművéből. Lassan csak én maradok ilyen akadémiátlan nemecsek évfolyamunkból. Át kéne térni a tájképfestészetre. F/2014/089 Reggel a Margit híd. Olyan szép a kelő nap által, minden nap gyönyörű, minden nap lefényképezem; erről nem bírok leszokni. F/2014/087 - 088 Minden eshetőségre bekészítettem a jövő hétre néhány szárazkiflit. Vasárnap pártokat választunk, országvezetőnek. Az ország sorsa nem ezen múlik, persze. Mindszenty: Ha egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől. 20:44 Délben megnyitó, nagyszabású Derkovits-kiállítás, Nemzeti Galéria. Kortárs fotókat, egyebeket is betettek. Hazafelé két fotó, egy senki-nem-kérdezett kis pimasz, élnivágyó sárga virág, meg egy kései járdafelület. F/2014/091 - 092 2014.04.03. html-2014/mng-02.htm C.12789 Baán László / MNG. Kedves Főigazgató Úr! A Derkovits-kiállítás nagyon jó. Magánmegjegyzés; egy feloldhatatlan rendezési dilemma: amikor valaki tangózik, nem érdemes a kályháról beszélni, ahonnét elindult. Egy mű témájának ritkán van köze a lényeghez, a tartalomhoz. Kevés életboldogabb képet ismerek, mint a Kenyérért - (ha ez a címe, csendőrcsizma-puskatussal). 2. Februárban írtam Önnek, meghívtam munkatársait, szívesen Önt is, válasszanak - ha köll - képet műtermemből, utolsó amijük van tőlem, húsz éves. Ismételten várom a visszajelzést. Szívélyes üdvözlettel: Kedves Váli Dezső! Dolgozok magamon, örülök hogy találkoztunk. Komoly volt. Visszatértem a futáshoz, izomláz egyelőre van. [...] Csináltam egy cezurát: egyelőre próbaképpen felfüggesztettem a facebook-fiókomat. Az egész társadalmi életemet ott bonyolítottam az utóbbi három évben. Most szabadságban. Szeretettel üdvözli: W. Fontosak ezek a markáns lépések, örülök neki. Éppen nagyon írom, most néztem meg a Derkovits-kiáll-t. Jó munkát, továbbra is, köszönöm, hogy írt. d. Januárban megjönnek a papírok, akkor el is szoktam intézni az éves adóbevallást. Fél napi számolgatás, mennyit fizessek. Ha kevesebb a hivatalos minimálbérnél a jövedelem, az adóhivatal kompjutere automatikusan kijelez személyes ellenőrzésre. Szóval vártam a hatalmas adóborítékot, de nem jött. S ha nem is fog, ezek tán megmodernizálták magukat, s ezentúl kizárólag neten keresztül? Ez évek óta létezett, eddig sose nem mertem belevágni. És ebben most sem csalódtam. Az ilyen programokat túlokos emberek írják, hasonlóan okosaknak. De ha muszáj. A boltos néni reggel kitanított, úgy kezdődik, hogy kérjen a kormányhonlapon ügyfélkaput. Az mi. Aztán kértem; a Margit körút sarkán az Önkormányzat hivatala. Ami titulust a kisasszony ridegen visszautasított, ők nem önkormány, ahhoz nekik semmi közük, ők már mióta kormányhivatal. Fölvette az adataimat. Otthon már email várt, hogy csókoltatnak, és belépési jelszót kérnek. Adtam, beléptem. Nem volt egyszerű. Végül meglett a kitöltendő felület, onnét arany út. Bár azt is kétszer, mire kiírta: SEMMI HIBÁT NEM TALÁLTAM. Ma adom postára. A szokotthoz képest késve, bár május 20. a határidő. Végül is jól mulattam, igazi, igazi kaland. 2014. április 4., péntek 05:20 Felszabadulásunk ünnepe. Tegnap pedig a drága Paolai Szent Ferencé, aki évente üzeni, hogy egy sérelem későbbi fölhánytorgatása, erre visszaemlékezés: rozsdás nyíl, az elme férge és mindennapos halál. Tölg Zolitól jött kiállításmeghívó. Ő is hetven fölött, a Főiskolán tanított – ami ma persze egyetem –, nyugdíjáig. Kézírásán mindig elámulok, tetszik. Ezt a BUDAPEST szót a szortírozó-komjuter vajh hogy tudta kiolvasni. Barsi Balázs 22 percben hitünk minden gyönyörűségét elmondja. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 08:57 Tökéletes futócipőm Isten szépségét tükrözi. 09:03 Deske, írod: „Az ország sorsa nem ezen múlik, persze. Mindszenty: Ha egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől.” Az ország sorsa ezen is múlik, és az imádkozáson is. A cselekvés és az imádság nem állítható szembe egymással. Csak a helyes viszonyukat kell megtalálni. Szia! F. Ki mondta, hogy az egymillió magyar fakezű? :))) d. 11:52 A minap a cipzárassal szemben ládában olcsó könyvek, egységáron. Hiába, bár nem gyűjtöm, evilági tárgyaink közül tán a könyv, ami leginkább. Néhány egyforma is, egyrakáson: Százegy elbeszélés 1945 - 1975 arany borítóban, persze ez a felsz. évf. 30 éves ünnepi sorozatából, ezek mind nagyon jók voltak. 200 Ft, fület nézem, remek lista. Este ágyban már Devecseri novella. Hanem akkor látom, második kötet, ez a borítón persze nem szerepelt. Több második kötetet vettem már így életemben, bár mind jó volt – Zalka Máté és Tersánszky –, hogy hiányos, nyilván azért ez is kidobva. De hátha. Vadászösztön. Rendszeretet vagy komplettségmánia. Ma vissza, ott a könyvek, messziről látom az arany színt, még megvan, izgalom. Borítom a gerincét, hátha van köztük első kötet. Volt. És mellette a harmadik. De jó. Fél évre olvasni. Ez a három évtized a mi életünk is. Micsoda fogás, micsoda lista! 21:12 Micsoda fogás. Amit itt este elolvastam, majd mind régi ösmerős, összezárva egymással. Illyés ott van Párizsban, 1947, a magyar békekötés aláírásánál. Lengyel József, ezt a novellát régről szeretem, elfelejtettem, hogy ő írta; Oldás és kötés. Egy szovjet partizánsos dolog, Gábor Andortól, ez is rendben van. Jön még tán ma Bernáth Aurél Egry József temetése és Déry Szerelem. Ezek is régről szeretettek. Jó. 2014. április 5., szombat 13:19 Szóval (majdnem) ez a látvány vár rám, bontás után. Mi, és a házak jönnek-mennek. A hegyek maradnak. Diener Dénes Rudof (1889-1956), műtermi elődöm képe: Klement Gottwald gyár, 1954. Bán Béla (1909-1972) (a szomszéd műteremben élt): Kónyi elvtárs, a Ganz Villamossági Gár sztahanovistája családja körében, 1950. Váli Dezső (1942 –) Meg kéne festeni majd nekem is. Tavaly összeszedtem a műteremről, amit sikerült. Hogy pontosak legyünk, – sose fotóztam le –, én ugyanonnét ezt láttam (volna, ha –) negyvenkét éven át: mutatom. Most immár fölállványozva. F/2014/093 15:43 Honatya választás. Plakátokon a jelöltek. Negyvenöt fölöttieket engedném. 17:31 Mobilomon fölhívott Mesterházy pártelnök, három percben elmondta programját. Utána: ha ránk szavaz, nyomja meg az egyes gombot. Kilépni már késő volt. Telefonszámom alapján be lettem azonosítva A. ill. B. csoportba. Általános titkos választójog. – Deske, engem személyesen két másik párt megbízottai kerestek fel, és rá is kérdeztek konkrétan, hogy mire-kire szavazok. Általános titkos választójog. A. – Az más helyzet, kedves Á. Ott mondhatta, hogy nem válaszolok. d. – Kedves Deske, ez a telefonsztori nem érinti az általános és titkos választójogot. Az a fülkében érvényesül. Ez meg a szórakoztatóipar. Ma meg a média irányítja az eseményeket. L. – Igaz. Ez kényszeradathalászat. d. 2014. április 6., vasárnap A tavasz három pillanata. Sétáltunk egyet. F/2014/094 F/2014/096, szavazócédula / erősen fölnagyítható F/2014/095, nem szimbóleum; élet Délután magányos búcsú az Ernst Múzeumtól – négy kiállításom volt ott –, ami mára Capa Központ. Sajtófotók, jó, de egy ilyen tárlatot befogadni alkalmatlan vagyok. Talán Péternek van igaza, hogy csak sorozatokat érdemes. 2014. április 7., hétfő 05:12 Mindig is szerettem a Tücsökzenét. Most olvasok róla a Százegy elbeszélésben. Négy hónappal a halálos budapesti ostrom befejeződése után, munkakeresés, élelmiszerjegy-, pártirodák, és írók ügyei, lányát éjszaka közepén beviszik az Andrássy 60-ba, bár csak tanúnak, egy időre, és halálos izgalma a Vezér c. verse miatt, a sokakat fasisztának bélyegző igazolóbizottsági tárgyalásra várva. Amit ráadásul többször elhalasztottak. Tanúkat szerezni hozzá, védőbeszéd fogalmazása. Hogyan tudott közben ilyen csillogó pókfonál versfűzért írni. Most kiderül, ő se érti: Borzasztóan gyötörnek ezek az igazoltatási kínok. És mégis dolgozom. Feleségem szerint szörnyeteg vagyok. Én sem értem, hogyan sikerült újabb "Tücsköket" írnom, már 39 darab van! Testem vacak, szívem egészen hitvány, alig reszket, lelkem gyenge és ájult, a szellemem azonban vagy annak valami kis központi része, magva, pusztíthatatlan; ez tartott, ez fogott, ez irányít! Ez írta meg verseimet is, a mostaniakat – háznagyságú kínoktól dagadó fejemmel teljesen más természetű, hangulatú, gondolati tartalmú, semmiképpen nem aktuális problémákat dogozott fel, mintha semmi se volna velem!! Csakugyan ijesztő tulajdonképpen. Adalék az alkotáslélektanhoz. 06:12 Az egész nagyböjti zsolozsmából ezt a mindennapra-szöveget, ezt a két pimasz sort szeretem a legjobban: Adtál üdvünkre szent időt, adj hát bűnbánó szívet is 09:47 Eredendő életcélom elérni az előző villamost. Bár néha már-már föladom. Irigylem a lusta embereket. Valami lényegit tudnak az életről, amit én nem. 2014. április 8., kedd 20:13 Ma tizenhét rossz kép váratlanul megjavult. Azáltal, hogy keretet csináltam nekik. A tizennyolcadik eleve jó volt. Címadás, adatok, honlapra. 20:23. Ez is egy gyerekszereplő, 2013. október. Holland KiMitTud. (CTRL+klikk) 7 perc. 2014. április 9., szerda 10.11. Próbálom megörökíteni a jelenlegi kétirányú helyzetet. Ezek csak a kis képek. F/2014/098 - 099 14:02 Hír jött, aztán kiderült, téves. Telefonok. És akkor megint egy új levél, a javasolt alaprajz-melléklettel; elküldtem, nekem ez a dolgom. Bár az új igazgató kinevezéséig biztos nem történik semmi. Ez volt a délelőtt. Széchényi írta barátjának, elnézést, hosszú a levelem, nem volt időm rövidet írni: 2014.4.9. html-2014/mucsarnok-2014-4-9-2.htm C.12791 Műcsarnok Budapest Tisztelt Döntéshozók! 2011-es levelében Gulyás G. ig. meghívott 2013. őszére egy műcsarnoki kiállításra. Az elmúlt években erre készültem föl; minden megvan. Az ügy a politika hajtűkanyarjaiban elakadt. Szeretném megvalósítani. Szívélyes üdvözlettel: melléklet: Gulyás G. ig. meghívólevele kiállítás elrendezési vázlat másolat: MMA. Elnökség 17:44 Pénzt ugyan nem adtam érte, a világ legdrágább szemüvege, igazi aranybevonat, minden. Nem tehetek róla. Drága optikus ösmerősöm most az utolsó töltényig ellenállt, féltékeny az értékre szakmájában. Negyedik találkozásunk alkalmával aztán megtört, a tőle kapott szemüvegre rátette ezt a a gyerekeknek való gumitoldalékokat a szárakra. Illetve az eredetit gondosan becsomagolta nekem, lecserélte. Lehajtott fejjel festek, asztal fölé hajolva, állva, mindig az orromra csúszott. 2014. április 10., csütörtök 09:29 Lassan két hete, hogy hónapos alkotóházból haza; az itthonlét rendbetétele, keretépítés, ablakkitörés, szájzuhany és anorák javítóba, egy percet nem tudtam még festeni. Hogy is van ez. Hazudok. Magamnak. Mint mindig, elsőre. Honlapomon a MENÜ fájljába szigorúan tilos belenyúlnom, mert tök nem értek a php kódokhoz; belenyúltam. Siker, a HANGTÁR stb. már közvetlenül följön. Mutatom ellenőrzésre informatikus barátomnak, aki a 161 soros kódban udvariasan nem törölte, csak kódjelekkel semlegesítette néhány fölöslegesen beírt soromat. Amiket én csupasz rendmániából – soha! nem fogja látni senki, még én se, a különbséget – töröltem. Mire a rendszer összeomlott. Hajnalban, másodjára, nagy-nagy nagyvad-vadászat, és megvan a hiba. Amit speciel barátom tett bele. Reggelinél Katának sikerült a győzelmet részleteiben, még lázban, elmesélnem. Semmit nem érthetett belőle, kedvesen és szakszerűen mosolygott. Szóval, ez fontosabb volt a festésnél, a munkánál? Igen. 09:48 Tegnap a mailem azért nem működött, mert a még valamikor engedélyezett 30 gigát is átlépte túlméretes honlapom, betelt a csupor. Szóltam; azt hiszem, plusz 5 gigát kaptam megint. 13:28 Készül Gábor új Vasárnapi Újság fejezete. Festők nem?! 2014. április 11., péntek 08:14 - Mért koplalsz annyit, mikor erre nyilvánvalóan semmi szükséged? - Érdekes feladat. Fegyelmi gyakorlat. Lélekkarbantartás. És borderline, nálam épp a teljesíthetőség határa. Napi sikere napi izgalom. - Hatalmas erő a jószándékra böjtölés, pl. valakiért fölajánlani. - Nem tehetem, nem lenne őszinte. Ez nekem játék. De valamellyest így is hasznos,    a szerzetesek reggeli zsolozsmája: étel s italban hősi fék.    Egyébként ez mérhető, és én szeretem a számokat. 08:19 Valamikor, 1965-ben, a Költészet Napján, e napon lettem fiúból férfi. Tettestárs: Cs. Erről jut eszembe, határozottan csökkent szex érdeklődésem. Kb. heti egy. Kiment a fejemből ez a tartalom. És nem is hiányzik, hiszen épp ez a dolog lényege. Szerencsére. Ez is rendben van. 72 vagyok. 09:48. Téli-nyári gumi csere. Az autóbuszok kifordították a parkolónál egy darabon a járdaszegélyt, loptam egy gránitkockát. Inkábbb csak tartaléknak, sok mindenre jó, négy társa már üzemben. Ez nagyobb, 16,5 kiló. Kádban, forró vízzel. És főleg nagyon gyönyörű. Például garantáltan nem az üvegtábláimba fog a vendég belerúgni, ha ezt eléteszem. 10:05 Havi gyónás 07:20-kor, így ma hajnalban a Lukácsba. F/2014/100 És az ég-föld kékjéből még le is kellett venni. 10:08 Az ember olykor ilyeneket is kap, ez jó. Megnézi, és csendesen elmosolyodik, szép a világ. El is teszem, tiszteletbeli cicák, a CICATÁR-ba. 12:42 Három felől is megkaptam az esketésen Cohen-nótát éneklő ír pap videóját. Belekomponálta a jegyespár nevét. 5 perc. Íme. http://www.mindenegybenblog.hu/videok/az-ir-pap-ugy-enekelte-a-parnak-a-hallelujah 13:10 Gang, süt a nap, megint és mindig. F/2014/101 19:24 Délben mail, hatra váratlanul ki Rákospalotára, földalatti, autóbusz, sose jártam arra, megnyitó. Permay Vilmos (1928–) grafikusként kezdte, majd 34 éves korától nyugdíjig a Tankönyvkiadó osztályvezetője. Időben érkezve megkerestem a rendezőket, ha lehet, én is szeretnék pár szót szólni. A beszéd után fölkonferáltak, s elmondtam pár mondatban, hogy 1970-ben én kezdő festő, egy feleség, pénz nulla, váratlanul ölembe hullott egy iszonyatosan nagy összeg, 15 ezer forint. Amikor egy Európa-körút vasútjegy 4 ezer forint volt. Amit én meg is vettem. A BM megadott kéthetes útlevelét megfellebbeztem, hogy festő vagyok, nem hiányzom senkinek, adjanak másfél hónapot. Megadták. Körbeutaztam Nyugat-Európát, 110 múzeum és kiállítás, fölért egy év egyetemmel. Ha nem járok akkor ott, és nem látom a Matisse-falat, tán sose jut eszembe a Keresztút téma, amit aztán harminc évig. Permay Vilmos 1970-ben egy tankönyv-illusztáció feladatot adott nekem, mindez ebből volt lehetséges. S most ezt szeretném neki nyilvánosan is megköszönni, 44 év után. (S vittem neki egy könyvemet.) 1970 óta ha egyszer találkoztunk. A képei ilyenek, mutatok egyet, tán 40 centisek. És volt egy hátborzongató szénrajz. Ilyenkor mi van?! 2014. április 12., szombat 09:37 Ma reggel a Margit híd ilyen volt. A/2014/103 09:40 Uszoda / 1. Gyorsúszás, nagyon figyelek az új típusú könyöktartásra. Ma annyira, közben egyszer elfejtettem levegőt venni. Uszoda / 2. öltözőben öregúr: <> 09:55. Reggelizünk. A januárban! Lukács-parkban [Elvis Presley] szedett százszorszépek asztalunkon még mindig. Emígyen. F/2014/102 10:29 Papp professzor szívsebész és világfi egyórás előadása, hogyan kell élni. Belehallgattam. Azután végig. Figyelmesen. Pedig úgy hiszem magamról, én tudom. http://youtu.be/4E9TJBCH1Ms Ami mindent most meg kell nézni Budapesten: a 4. metró Bálna / a Bp. tulajdonú festmények Országház, Seusó kincsek új Vigadó + Makovecz kiáll. Capa Központ / a volt Ernst M. / Sajtófotó kiáll. Várkert bazár BMC, Budapest Music Csenter 20:33 Megjött a mai mail. Köszönet érte. Szia Deske << hatra váratlanul ki Rákospalotára, föladalatti, autóbusz, sose jártam arra, megnyitó. A BM megadott kéthetes útlevelét megfellebbeztem, hogy festő vagyok, nem hiányzom senkinek, adjanak másfél hónapot. Permay Vilmos 1970-ben egy tanköünyv- illusztráció feladatot adott nekem, mindez ebből volt lehetséges. Gyorsúszás, nagyon figyelek az újtípusú könyöktartásra. Ezt nem szeretem bennek, zsidókban, mindig csak az a pénz, a pénz.>> 20:51 Ma a Bálna került sorra. Régi, kedves képek, a fele pedig kortárs. Itt a második egy pici, nekem új Csontváry. Első sor utolsó – Ligeti Antal – egy nagyszerűen gondos, atmoszférikus városkép Délpestről nézve a XIX századból (megnéztem a google-ban, három változata). A közben megépült Lánchidat utólag festette rá. 2014. április 13., vasárnap 13:10 Ettől a nyavalyás Ligetitől most megint milyen pocséknak látom új kecskeméti munkáimat. 4600x többet tudott nálam a szakmáról. Vigasz, hogy az altamirai mesternél, Morandinál is. 21:13 Megnéztem ezt a Ligeti képet ma is a Bálnában. Itt a közepe, a Lánchíddal. Aztán Kurtág hangverseny a BMC-ban Mikivel. Aki aztán utána megmutatta a négyes metrót. Nagyszabású és elegáns. 22:15 Kedves Deske, bizony lehet, hogy Váli pocsék Ligetiket csinál, de lefogadom, hogy Ligeti meg pocsék Válikat. L. 2014. április 14., hétfő 04:54. Gábor barátom, jó néhány éve már, olvasta/gyűjtötte az idő-verseket. Az öltözőben akkoriban sokat beszélgettünk erről, sporttársak figyelemgyűrűjében. Az én kíváncsiságom végül kielégült abban a megrázó Rakovszky-versciklusban, ami akkortájt jelent meg, Az időről (lásd: 17. VERSTÁR). Múltak az évek, G1. elmaradt az uszodától, viszont a Vasárnapi Újsággal (1854-1921) foglalkozik keresztbe-kasul, a téma bizonyosan első számú szakértője lett. Aminek ilyen forgácstermékei, most átküldött egy idő-verset, 1913, évvel a nagy háború előtt: ifj. Wlassics Gyula: A JELEN DALA Csak a jelennek van illata, méze. Csak a jelennek mámora, zenéje. Hazugság a múlt, s a jövő hazugság. Nincs üdve, csak a szálló pillanatnak. Az istenek csak annyi rózsát adnak, Amennyit a jelen kertjéből tépünk. Nem csók a csók, amit már elcsókoltam. A dal se dal többé végigdaloltan. És az átálmodott álom nem álom...    [a teljes vers] 16:38 Szia, Deske! Én is úgy gondoltam, hogy érdemes közzé tenni. A fiú gróf és államtitkár volt. G1. 17:22 Deske, borzasztóan gyenge ez a vers, amelyet feltettél. A. 17:59 Bevallom, én írtam :))). d. 18:19 Ma két műalkotást láttam. Az elsőt egy aluljáróban, (Zugló, APC szünetmentesítőbe új akkumulátorért; 5200 Ft. Három év élettartam, elődje rendellenesen hét évig élt.) A mű üzenetét nem értem teljesen, de hiszek neki. A másodikat a Parlamentben, Seuso kincs. Oké. Mellette szavazok, megvétele hasznos nemzeti önérzetünkhöz, bár a fogalom tán korszerűtlennek hat. Úgy jó, mint az arisztokratikusan elegánsra formált új metró, a négyes. Helyénvaló. A harmadik műtárgyat délután csináltam, én. 2014. április 15., kedd 11:24 Az evvel ellentétes múltbéli közlemények érvénytelenek. Megvan az első idei kép, ráadásul kilencven centis. Akkor is megvan, ha ez 100 dpi-vel itt nem látszik, netán. Gratulációkat kérem a portán leadni. A/2014/15 Szia Deske! Küldd el a grófon fanyalgó barátodnak: G1. Stéphane Mallarmé: Tünemény Fordította: Rónay György A hold elszorult. Könnyezve, álmodó szeráfok, gőzölő virágokban, vonzó ujjuk közt, siklatón csalták elő a párkák azúrján elhaló violák zokogását, - Első csókod örök-szent napja volt e nap. Ábrándom, mely mohón kedveli kínomat, szakértőn ittasult a bánat illatától, melyet émely s panasz nélkül hagy ott magából az álomszüret a szüretelő szivén. Bolyongtam hát, szemem a földre szegve én, midőn az estben és az utcán, napsütötte hajaddal, te toppantál előmbe, mint a fénybóbitás tündér, aki a szép, kényeztetett gyerek-álmokat járta rég, és kezéből, melyet nem zárt össze egészen, havaztak illatos csillag-bokrok fehéren. . 20:37 Ma hat kép tovább, fotózás, aztán keretezés. Közben egy komolyabb szálkaeltávolítás, puhafa kereteim; elő-előfordul. Ehhez órásnagyító, fele kiharapva, párásodás ellen. És egy injekcióstű, ráütöttem kalapáccsal, ettől horgosra vált a hegye. Avval szúrok a tüske alá, majd beakasztom. Évtizedek óta bevált. A készlet művésztelepen is velem. Az első három kép 90 centis, a többi 60. A/2014/12 A/2014/13 A/2014/19 A/2014/24 A/2014/26 A/2014/32 2014. április 16., szerda 04:55 Milyen ereje van, amikor el-elcsukló hangon, akadozva egy öreg, nagybeteg ember üzen. 2014. ápr. 6. Barsi Balázs OFM. nagyböjti beszédeit nem tudta folytatni, kórházba került. 17 perc. Most fogom mindjárt negyedszer meghallgatni. Amikor nem megy az imádság. Miért ismételte annyiszor, menjetek Galileába. Nem mi szeretjük őt. Nem a hazatérő tékozló ölelte át atyját. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 09:57 Alvás vagy eszméletvesztés. A harmadik a forró zuhany uszoda végén, amikor elolvad az idő; megszűnik. Mennyit állhattam alatta reggelente, öt-tíz-tizenöt percet?! Ernyedt békés édes pillanatok. Tegnapra átfordult ez a túlélvezés, mi lesz közben a magyar kultúrával, hogy én itten bágyadozom. Tehát 30 sec. forró után 30 sec. hideg. Egyelőre kellemetlen. (Igaz, eddig 47 sec. hideg volt.) Meg fogom szokni. És tíz perccel hamarább érek a Duna-parti napsütésbe, a fák alá. 10:07 Évek óta egy antik US. mozdony szuszogása jelzi a bejövő maileket. Mireille Mathieu, lássuk be, A Tökéletes Nő. Mostantól ő; napjában tíz-tizenötször 24 másodpercekre elandalít. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! És teljes terjedelmében: http://youtu.be/RWRrcjrJLWM 17:19 Szedik ki a nyílászárókat a szemközti felállványozott minisztériumban. Kétezertizennégy április tizenhat. És ablakomból már látni a leendő panoráma első fecskéjét. Épp a horizontvonal, Rózsadomb. Lombot látok, háztető, kémény, és egy ablak; becsillog. F/2014/105 2014. április 17., nagycsütörtök 05:06. Kata egy kétszázast nyomott a koldus kezébe. Cserébe ezt kapta. Hajléktalan vagyok,de nem teljesen egj 2x3-as kis lukban lakom amit háztakaritásért adtak nekem.Elsántikálok,eltakaritgatok,nincs velem gond.Van e kiskályhám,villanyom,vízcsapom,+görényem és az Ubul a teknősöm és a xomxéd cicája /félig nálam lakik/lopja a kaját,de ad a töb- Nekem az új szemüvegem szárával van problémám, le is cseréltettem, de így se az igazi. Két kirepült gyerekünk két lakószobája üres. 05:45 Éve kitaláltam, a keresztvetést lassított film sebességgel, és közben odafigyelek. 12:42 Nem lehet ajtóstul kirontani a házból. Negyvenkét év után. Egyelőre kisablak a farostlemezen, ami a nagyablakot fedi. Onnét majd az új kilátás. Netán. 19:04. Thury Levente (1941-2007), a gólemkészítő. Kedves, de talányos figura volt. Fölöttem járt két évvel az Iparművészetin, keramikus. Most egy kis kiállítása a Budapest-SymbolArt Galériában, Nem állítom, hogy értem ezt az életművet. A groteszk mögött valami nagyon súlyos. Kicsit hideglelősen dermesztő az egész. Talán nem is érteni kell, ahogy a mexikói piramisokat se értem. Vagy a gólem-mitológiában kéne jártasabbnak lennem. Szegő György nyitotta, hogy e munkákat nézve a töredék szó jut az ember eszébe (nem az életműre értve), s ő is így állította össze, amit mond. Talán majd tudok belőle idézni, Thury - Ady - Kosztolányi. Péntek 17:18 Két Thury-idézet a beszédből: „ A készítő most – nem tudni miért – lehetőséget látott arra, hogy elrakott emlékeit akármilyen sivatagi szél görgette, gallyakból formálódott boszorkánylabdákba helyezze, és a hozzájuk tartozó gólemekbe rakja és kommentálja..” „Anyja köténye, amiben főzött, asztalkendője, amire rakta az ételt, gyerekbögréje, amiben a tejeskávét kapta, apja svájcisapkája, amivel munkásosztálynak álcázta magát, a Toldy gimnazista egyensapkája, amit csak az iskola kapujánál vett fel, az indián ágyékkötője, abból az időből, amikor még nem kovboj volt. Néhány keret, amivel az emlékeit kellene egyben tartania.” 20:57. Deske, amit feltett (Thury-kerámiák), arról nekem Pompei idéződött fel. A testi lét végső - esetleges - borzalmai. A groteszkség azoknak a gipszből elővarázsolódott valaha élteknek a pozitúrájában is benne van. Valami haláltánc-szerűség. F. 20:51 A mai továbbvitt kép. A/2014/17 90x90 cm. Persze, ami a lényeg, a faktúrából itt mi látszik; alig. 2014. április 18., nagypéntek 08:19. Egy illetékes bizalmasan rámtelefonált. 1. Tudom-e, hogy ez a Műcsarnok kiáll. terv, amit javaslatukra beküldtem, nekem 7-8 millióba kerül? 2. Vagyis NKA-pályáznom kéne. 3. Igazgató júniusban lesz, nála jelentkezzek majd. OK. Képeimből szerzett vagyonomat sajnos elkártyáztam. 65e nyugdíjból kifizetem a lakbért, a fennmaradt 9e forintból gazdálkodom. Majd igyekszem beosztani. 12:50 Ez került sorra, ma megnéztem a Vigadót. Érdekes, hogy tervezője annó semmit, ami körülötte él és van, nem vett figyelembe. Pompázatos belülről is, valamiféle eklektikus stíluskeveredés, freskókkal, tán mozaikkal, sok arannyal és lux-szal. Impozáns és idegen gondolkodás, keleties, akár a Dohány utcai zsinagóga. Makovecz-kiállítás a felső két szinten. Megfejtettem a magam számára: elsősorban költő volt. Abból kell levezetni mindent. 2014. április 19., nagyszombat 06:06 Nagyheti reggeli zsolozsma-himnusz, egy héten át minden évben: Epeital elepeszti, vérzi testét szeg, tövis; lándzsa forrást nyit szívében; ömlik drága vér s a víz; ez a szent hab mos fehérre eget, tengert, földet is, Hű keresztfa, minden fánál százezerszer nemesebb; virág, lomb, fa, drága termés erdőn nem nő becsesebb. Édes ág te, édes szeg te, de a terhed édesebb. – édes szeg te – 09:03 Már a szarvas is egy nagyon jó dolog. De a szarvaskolbász, felkiáltójel. Most veszek harmadszor az MDF piacon. Tökélete. Enni jó. 10:27 A Ferences templom kapuja ma – szokatlan módon – sarkig volt tárva reggel hétkor. F/2014/106 13:36 Pénzt ugyan nem adtam érte, de ehhez a kerethez nagy áron jutottam a minap. Műterem, fehér állvánnyal - A/2014/18 80x60 cm. 13:40 Email fölkérés érkezett: Vojnichot javasoltam Prima Primissimára. Indoklás: az öt legjobb magyar festő között. A másik négy én vagyok. 2014. április 20., húsvétvasárnap 05:31 Meghalt Márquez. Én sajnos csak Ötven év magányt olvastam tőle. A regény nem az én műfajom. Egyet olvasok negyven éve. Illetve van még egy időnként, az Iskola a határon. 05:43 Ilyen is rég történt, egyszer, hogy még aznap. Igaz – nagy szó –, fiam is elégedett volt vele: Kedves Dezső, Long time, de azért a news hűséges olvasója - ezt a 2014/18-at szívesen megvenném, ha még más nem "csapott" le rá. Üdv S. OK. köszönöm. d. 12:10. - Deske, a tévében mindjárt Rómából az Orbi et Urbi áldás! - Kösz, de reggel áldoztam. Azt a pápa nem tudja überelni. 18:27 Ünnepcsinálások szünetperceiben kicsit fest. Előttem ez a 2014/11, jól indul, és merre tovább. És itt a szakma megtalálhatatlan legmélyebb titkába botlok, mit is vágyom evvel a felülettel elérni. Fogalmam sincs, utak vannak, és melyikben lennék leginkább otthon. Hol is vagyok én ebben a helyzetben. 2014. április 21., húsvéthétfő 07:00 A 8:10-es gyorssal indulva Pannonhalmára, húgomat látogatni. Zavarja, olykor szobájában mozgó alakoknak hiszi, ami a tévé képernyőjén. Állapota változó. Öniróniája, humora, jószándéka megmaradt. Fodor Ákos: AZ IS Az is áldassék,  aki elmosogatott,  asztalt söpört le, és helyükre tolta  az ülő-alkalmatosságokat  (hogy tisztes körülmények szolgáljanak  a következő étkezéshez)  az Utolsó Vacsora után 19:28 Két fotó Pannonhalmáról, egy repró; apám, akit nem ismertem; 1940 körül, és húgom, ma. F/1940/04 F/2014/108 20:01 Szia Deske! Elteszem neked a Magyar Nemzetből azt a Végh Alpár-szöveget, addig is részletek belőle: ...Mi történt Bernáth Auréllal, a kitűnő művésszel, aki írónak sem akárki, hogy behódolt 45 után egy nyilvánvalóan gonosz hatalomnak? S attól fogva, hogy behódolt, miért szedte le sorra a keresztvizet jeles pályatársairól? Soroljam? Sorolom. /csak a nevek/ Csontváry, Benczúr, Hollósy ...az egykori pártszékházban bukkanhatunk egy freskóra. Munkásállam a címe. 73 évesen fejezte be. Kádárt is látni rajta, ül egy sámlin és sakkozik....ennek újabb K-díj és 17 havi kereset lett a jutalma. Üdv: H. Kedves H., buta, nyegle, és felületes gondolatok. Látszik, hogy tökéletesen nem ismeri a Bernáth Aurél-jelenséget; várom az egész cikket, kösz. d. 2014. április 22., kedd 04:52 Indoklás tegnapi véleményemhez. Bernáth igazi tépelődő alkat-, alázatosan odafigyelő és ritka érzékeny mások értékeire. El kell olvasni pl., mit ír nagybányai éveiről. Mi az, hogy behódolt? Nem kellett volna a Főiskolán tanítania? És ha netán gyilkos, mint Caravaggio; attól rosszabbak a képei, kevesebbet adott nekünk? S attól fogva, hogy behódolt. Hamis. Fiatal korától írt, mérlegelve és lelkiismerettel. Csontváryról már a II. világháború előtt is. Dilettánsnak tarja. Ebben nem tudott átlépni egy korára is jellemző hibás beidegződést; és abból vezetett le mindent. Tévedett. Ennek semmi köze a politikai kurzusokhoz. Van ennél súlyosabb tévedése is. Neki fiatalon az absztrakció nem ment, s ez után ezt a stílust egyetemesen törölte volna a kultúrából. Benczúr értékelései (két írás) halálosan pontosak. Hollósy cikkét nem ismerem, illetve nem emlékeszem rá. Bernáth mind a 7 vagy 8 kötetét olvastam, többször. Egy freskómegbízást elfogad, ahogy a Savoyai lovasszobor megbízást is elfogadta egy elődje. Egyetlen kérdés tehető fel: milyen minőségű a mű (a lovasszobor nagyon jó, a freskó is rendben van). És mi a baj avval, hogy (sok) pénzt kapott érte? 12:19 Gondolkodjunk tovább. Itt van Kádár János, Ambrigio Lorenzetti ecsetjével, a sienai városház faláról. Hogy freskójával Bernáth legitimálta a rendszert? Talán igen. Biztos, hogy jobban, mint aki gimnáziumban újkori történelmet tanított? És ha egyébként evvel értéket vélt teremteni? Mindnyájan legitimáltuk, akik dolgoztunk? Kata azt mondja, de Kádárt közülünk egy-nek festette meg, és evvel hazudott. Igen, ez lehet. (Bár –  figyelem! –  alig megtalálható mellékfigura.) Ilyen értelemben a festők, szobrászok sokszor hazudnak. Egy virágcsendélet esetében is. A virágcsendélet a virágról szól? Dehogy. (Egy mű témája és tartalma más és más.) Ki hogyan olvassa. A műveltek másként. Kinek festünk. (Bernáth írja, munkánk egy országban kétezer embert érdekel.) Egyszer kértek föl, érdeklődtek, a XIII. ker. MSZMP pártházba csinálnék-e falfestményt. Hárítottam. (90-ben az SZDSZ mellett az MDF székháznak kínáltam föl képet, nekik egy másfél méteres zsidótemetőt.) De baráti ötletre fölajánlottam a miskolci múzeum faláról leszedett pannómat a miskolci pártház falára, hogy ott lenne hely ekkorának. Nem oda került, hanem egy iskola aulájába. És ha oda kerül? Akkor a főpárttagok naponta egy egész jó képet néztek/láttak volna. Evvel is a kultúra épül. 21:37 Megkaptam a teljes Bernáth cikket. Szerencsére V.A.S. is nagyon szereti az Így éltünk Pannóniában - kötet gondolatait. Továbbra is egészen másképp látom, értékelem a Bernáth-utat, de örülök, van súly a mérleg másik serpenyőjében is. 20:13. A fulladásos haláltól félek. Kiskoromtól bennem él, valaki mesélte, Kampis Tamást azért nem avatták szentté, mert koporsója kinyitásakor testén saját karmolásokat találtak, tehát kétségbeesett -, élve temették el. Ha nem is igaz... Viszont barátnőnk, Ildikó majdnem átesett rajta, valami kakaópor; mesélte, OK volt, eufória féle, és hogy azóta ő nem fél a haláltól. Ma azt álmodtam, hason fekszem, arcom belenyomódva valami gumilepedőbe. És tudom, hogy köv. feladatom ebbe belefulladni. Csendes rémület. Kezdtem imádkozni. Szívdobogva ébredtem. 2014. április 23., szerda 06:38 Talán méltányos, hogy az emlegetett cikket ne csak linkben mutassam. Tehát: Végh Alpár Sándor Köznapló Magyar Nemzet április 12. szombat Hosszú évek után emeltem le a polcról ismét Bernáth Aurél életregényét. Hogy kellő tere legyen az olvasásnak, hónom alá kaptam a könyvet, és letelepedtem a Dunára fölött magasodó Pazeller sétány egyik padjára. Jó pad: nyáron eperfák adják az árnyékát. Ha érik, gyakran kanyarodom arra. Van, hogy rögtön a pesti vonatról leszállva. Azzal a pár szem eperrel a számban jobb ízű még a köszönés is. A dolgok rendben lenni látszottak. Fenn kék volt az ég, lenn a zöld volt a föld, és köztük ott ültem kettesben a festő könyvével. Borítóján a cím: Így éltünk Pannóniában, s hogy a szem is örüljön, a cím mellé a szerző odarajzolta egy kecskebak fejét. Valahol a nyolcvanadik oldal táján adja tudtunkra Bernáth, hogy a kecske nem véletlenül mekeg a címlapon. Gedeon – erre a névre hallgatott, amikor hallgatott – a festő apjának kedvence volt. Ebédkor az asztalhoz jött ő is, ott csészében kevés feketét és kortynyi bort kapott. Neki kellett levennie az asztalról, és le is vette. „A kocsiban, a könnyű homokfutóban, szorosan apám mellett, magasra szegett fejjel, első két lábát a bakhoz támasztva mozdulatlanul állt. Micsoda kép! A porfelhőből előbukkanó látványra nem egyszer keresztet hánytak az asszonyok.” A festő gyermekkorának e markáns szereplője nagy veszedelmet jelentett a nőkre. Mentek a parasztasszonyok a piacra, s ha nyitva volt a kapu, és Gedeon kiszabadult, rohant utánuk. „Sikoltozás, csörömpölés követte a rohamát. Tejfel folyt az utcán, túró, gyümölcs, vagy ami a kosárban volt, méterekre gurult a riadalomban. Apám fizette szorgalmasan a kárt a síró, átkozódó vagy félájult asszonyoknak. De Gedeon mindent megért. Ha pedig apám Bélavárba ment délután, úgy Gedeon vele együtt vonatra szállt.” a teljes cikk A/2014/21 A/2014/29 A/2014/23 16:49 A mai termés, a márciusban kezdett kecskeméti képek tovább, 60x60 cm-esek. Tegnapi műterem - A/2014/21 Törvényes műterem - A/2014/29 hencegés: félaléltan, tántorogva, koffeintablettával. 2014. április 24., csütörtök 16:20 Esténként a Százegy elbeszélés 1945–1975, nagyívű gondolatok, micsoda névsor már az elején, Füst Milán, Tersánszky, Déry, Bernáth Aurél, Tamási Áron, Veres Péter, Illyés. És most került sorra Rideg Sándor: Halványsárga deficit. Iszonyú gyenge írás, gondolatilag, a nyelve bukdácsol, fogalmazása rémes, minden. És hosszú. Nagyszerűen szórakoztam vele, kár, hogy már vége van; minden döccenését élveztem. Ahogy a profi síelők a kádas lejtőt, jeges buckákkal. Talán ő volt – a szocreál nagyságok között –, akiket érettségi előtt fölhívtam, hogy valószínű, mai magyar írók lesz az írásbeli tétel, mondana már magáról valamit. Egyikük, kéjjel, egy szintén vonalas kollégáját szidta bele a telefonba, hosszan. 2014. április 26., szombat 14:38. Fejvérszegénység. Ébrenlét és munkaidő napi egy óra. Na jó, kettő. Állítólag időjárás. 2014. április 27., vasárnap 05:24 Tegnap délelőtt és délután is aludnom kellett, így, mondhatni, kipihenten tértem nyugovóra. Sokat álmodtam, csak töredékek maradtak fönn. Próbálom pontosan idézni: - Hogy erősebb táplálkozásra sürgetnek, hát ettem a katonazseni Görgey Artúr hajától-bőrétől hámozott fejét, biztatva magam, hogy szellemi képességeire szükségem van; a velő egészséges, és panírozva nagyon jó is. A vége felé a puhája kezdett kellemetlenné válni, ahogyan a mócsingtól is fölfordul a gyomrom, de kitartottam. - Megint lejtős, hínáros-iszapos uszodavíz, a távolban volt benne vízesés is. Valami miatt nem lehetett gyorsban tempózni. A sűrű fekete lében lábam méter mélyen hullát érintett, de kitapogatva csak az iszamlós fenék domborulata volt. A messzi-messzi túlpartra vergődve fürdőnadrágban a réteken át hosszú gyaloglás vissza az öltözőépületekig; beengedésem, mint mindig, gondokkal járt. - Szüts-Vojnich-csal összeakadva, valami rendezvényről jöttek, barátságosan elmagyaráztak valakit: az egy kettős személyiség, mert zsidó és paraszt öregasszony egyszerre. - Észreveszem az erdei ösvényen, kutyás barátnőm elhalad közelemben, velem ellenkező irányban, egy nyitott terepjáró harckocsiban, és észbe kapok, gyorsan fordulni, meg kell előznöm, hogy hazaérjek, hiszen hozzám jön látogatóba. Egy kb. négy köbméteres üres, de kormánykerékkel ellátott szemeteskonténerbe állok bele, fejem épp kilátszik belőle, s azt próbálom a kanyargós lejtőkön ismételten jó irányba navigálni. - Zsebből halászott, majd mindenféle nyomtatványok oldalára jegyzem ezeket az álmokat, de elfogynak, s nincs utánpótlás, s hiába kérdezem a környezetemet, ki tudna-e valaki segíteni. - Kata csillogó élénksárga műanyag fáraóparókában ül a parkban az asztalnál, szelíden rákérdezek, ez a miénk? Ingerülten válaszolja, mi hol szegények vagyunk, hol gazdagok, hogy tudtam volna ezt megvenni. - A valahai 83-as hűvösvölgyi villamosra próbálok felszállni, hogy végre hazajussak, nehezen sikerül fölkapaszkodnom, tülekedés, indulás; aztán a kocsi más irányba kanyarodik el, majd megáll. A vezetőnő biztat, innét nyugodtan gyalog, már nem vagyunk messze. - Árokparton üldögélek békésen, akkor egy villamos robog el mellettem tíz centire, ijedten húzódom hátrébb. - Az uszoda előtti váratlan találkozás, Miki fiam épp valahonnét külföldről érkezett meg. Egy nagyobb gyerekcsoport közepén áll és magyaráz valamit. Észrevesz, intünk is egymásnak, de sehogy se sikerül közelébe férkőznöm, szót váltanom vele. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy néhány napja antiallergikumot szedek esténként; nyugtató mellékhatása van. Milyenek lettek volna álmaim enélkül. Derűvel ébredtem-keltem, hogy most mindezt gyorsan összeszedhetem és leírhatom. 10:08 A ferencesek káptalant tartottak, megszavazták új vezetőiket. Valahai szellemi vezetőm fiának: 2014.4.27. html-2014/dobszay-1.htm C.12812 Drága Dobszayfia Bence Tartományfőnök! Öröm megválasztásod! 1984. májusban kezdtem másod naponta ide, a reggeli hatos misékre járni, körülbelül 30-an voltunk. Néhány éve ez kitolódott fél hétre, majd megszűnt. A plébános Achilles atya nekem avval indokolta, hogy minden nap késő éjjelig dolgoznak. Nagyon örülnék, ha ez a lehetőség újra. Lehet, hogy évekig csak hárman lennénk. Isten nem tud számolni. Tudom, első körben ez nem a te asztalod. szeretettel: Benedek tartományfőnök atyát akkor még Mártonnak hívták. Mennyi lehetett, tíz éves. Anyja halkra fogva szavát, benyitott velem a gyerekszobába, s mutatta, nézd, misét játszik, az ott az oltár. Van hozzá fehér ruhája is. 19:38. Ez kicsi, 40x40 cm. A/2014/34 19:42 Kata kiskertje a gangon, reggeli ellenfényben. F/2014/109 2014. április 29., kedd 06:06 Nem tudom, mire a templomi szentségimádás intézménye. Azt lehet a hatos villamoson is. Hacsak nem a prózai evilági ok, a környezetből kiszakítás segítsége. Akinek erre szüksége van. Én pl. ott se tudok jobban odafigyelni. Hogy Isten ott fokozottan van jelen, ezt nem tudom értelmezni. Ha kegyelmi állapotban vagyok, bennem lakik. 08:23 Mereven elzárkózom a túróspalacsinta elől. Létrehozatala dilettantizmus, félreértés. Mikor életbelépett a baracklekvár is. 9:13. Deske, olvastam. Hajdanában Franciaországból indult a szentségimádás szokása. Az egykori franciák között az a nézet terjedt el, hogy olyannyira bűnösök és méltatlanok a szentség vételére, hogy meg sem merik kockáztatni az áldozást. Ezért a kihelyezett O.szentséget imádták, hozzá imádkoztak. Van ebben erő tagadhatatlanul, még akkor is, ha a krisztusi kinyilatkoztatás erre nem utal. (Az oltáriszentség őrzése arról szólt korábban, hogy legyen átváltoztatott szentostya a betegek ellátására. Ezeket a konszekrált ostyákat őrizték a tabernákulumban.) Krisztus azt hagyja testamentumában: vegyétek és egyétek, mert ez az én testem... S. 11:57 "Nem tudom, mire a templomi szentségimádás intézménye... Hogy Isten ott fokozottan van jelen, ezt nem tudom értelmezni. " Deske, nem értem. Ha nincs fokozottabban jelen Isten a szentségimádás során, mint máskor, akkor miért folyamodtál Erdő Péter bíboroshoz, majd Ferenc pápához azért, hogy a Fioretti közösségi találkozóin szentségimádást tarthassunk? Ő. 12:02 Igazad van, magamról helyes csak beszélni, ne általánosítsak. Isten ugyan szerintem nincs inkább ott, mint bárhol, de az általában erőtlen szellemnek könnyebb odafigyelni, ha elmegy, ott mások is, stb., és néz valamit. A Fiorettiben most egy ünnepélyesen kitett feszület előtt hódolunk. d. 21:09 A/2014/29, ezt ma fotóztam, szeretem. 50x50 cm. 2014. április 30., szerda 06:22 Deske, az egyik prefáció szövegéből idézem: „A te boldogságod teljes a mi dicséretünk nélkül is; a mi magasztalásunk nem tesz nagyobbá téged, nekünk azonban üdvösségünkre válik...” Talán itt van a megoldás kulcsa. üdv: A. Szia, nem a cselekmény ellen szóltam, le is tisztult a gondolat, segítettetek. Csak annyi, hogy nekem az imádás nem templomhoz, látványhoz kötött. Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig, mondja az Úr. Sőt, belegondolva, végül mindössze egy halk panaszkodás marad, hogy én egy templomban sem tudok minderre jobban odafigyelni. ölel: d 12:41 Muszáj valamit, rászántam, hát akkor citromfű tea, altatónak. A hajnali ébredések, délelőtt támolyga. Kata kezembe nyomta. Átgondoltam, tehát radikálisan, nagy adag kevés vízben; a zacskó hátán: áztatni, ez, írva van, 10-20 perc. Ki a konyhába, ott szól a Mária-rádió, éppen mondja: <<...ellenkezőleg, a citromfű tea nagyobb mennyiségben élénkít. Ha alvásgond: 2 deci forró vízbe 3 percre kiskanál fű, nem több.>> Égből jött. 13:16 Ott túlnan az egyik tegnapi: Fehér műterem - A/2014/37 60x60 cm. És akkor ide mellé az első, az A/1987/12-es. Huszonhatodik éve műterem. Műterem? Dehogy. Dehogy műterem. Huszonhatodik éve színek. 14:07 Lukács uszoda, reggel. Lépek az öltözőbe, sűrűn integet felém egy kövérkés meztelen mesterszakács, hogy el ne menjek, hozott nekem valamit. Tán ha háromszor beszélgettünk az elmúlt évtizedekben, egyszer, emlékszem, hogy örömet okozzak neki, a zuhany alatt rákérdeztem az igazi mákosbejgli receptjére. Most egy nejlonzacskóban két üveg kökénylekvárt tett elém, hogy én erről beszéltem a múltkor (kétlem), és hogy ezt sehol, csak Nagymaroson kapni, ott a telke, hozzon-e még, nagyon szívesen. És szélesen mosolyog. Tényleg megható. 18:42 Kedves Deske! 26 év óta ez a fajta mű terem. Adja Isten, hogy még sokáig teremjen!  K. 2014. áprilisi olvasó [427606] számláló = 3280/hó = 109/nap C3. számláló = 662/nap előző levél összes levél VÁLINEWS; 229. levél J.-nek, Le Meux-be / 2014. május 2014. május 1., csütörtök 08:51. Kedves Dezső; remélem nem bántottalak meg az előző email-lel [...] A. Drága A., engem nem lehet megbántani, arra én képtelen vagyok, és nincs is rá időm. 1. Vagy igazad van, akkor lehajtom a fejem. 2. Nincs igazad, akkor iszom egy Lipton-teát. ölel d. Deske, igen, eljutottam Rómába. Most volt a 32. születésnapom, és azt kértem, hogy engedjen el a család. Felejthetetlen hétvége. 800 ezer zarándok, Róma főutcái lezárva sétálóutcának, a tömegközlekedés átalakítva, elsősegély-pontok és információs pontok felállítva, nagyobb tereken óriási kivetítők, ingyen osztottak ásványvizet és különféle kis kiadványokat. A belváros összes nagy temploma és bazilikája éjszaka is nyitva volt a zarándokok virrasztásához. Ezért nem volt szállásom. Minden templomban más program volt: egyikben kórus, a másikban tizenévesek gitárral énekeltek stb. Olyan is volt, ahol lekapcsolták a villanyt, kitették II János Pál fényképét a padokhoz, mellette gyertyákat lehetett gyújtani, és csendben leülni. Egyikből mentem a másikba, úgy, hogy egyre közeledtem a Vatikánba. Vasárnap hajnalban a Vatikán melletti utcában vártam a napkeltét és hogy kinyissák a Vatikán kapuit, majd a Szent Péter téren a ceremónia. Vasárnap délután kinyitották a Szt. Péter bazilikát is, megnézhettem azt is. Kérdeztem az őrséget, és van nyilvános mise a Szt Péter bazilikában, de vasárnap este, amikor már indult a vonat, úgyhogy arról lemaradtam. És megmutatták nekem, hogy melyik ablakon jelenik meg a pápa vasárnap az úrangyala imádságkor, melyik az erkély, amin az új pápa először megjelenik az embereknek, és melyik a kémény a pápaválasztáskor. Fényképet keveset készítettem, és bazilikákban sehol nem fényképeztem, és a pápai misét sem fényképeztem, úgyhogy nemigen tudok küldeni. Nem tudom, járt már Rómában? A négy pápai bazilika közül hármat meglátogattam, a negyedik a külvárosban van, oda nem mentem (a "falakon kívüli" bazilika, ami a térképemen is kívül esett...) Mindegyik bazilika hatalmas, óriási belső térrel, óriási szobrokkal és freskókkal. Csodálatos látvány. Utazás előtt leveleztem kinti magyar papokkal, tudtam, hogy Erdő Péter és néhány magyar püspök is ott lesz és magyar misét mondanak szombat este, de nem mentem oda, mert távolabb volt az útvonalamtól. Úgyhogy olasz misén voltam (gyónni is olaszul gyóntam a legelső templomban). Üdv, R. 2014. május 2., péntek 05:30 Bár ma éjjel eget-földet megmozgattam – lépcsőmászás ingó épületen, reménytelen sorbaállás pénztárnál –, hogy a szombati lóversenyre elővételi jegyet szerezzek magamnak, de mégiscsak. Harmadik napja nem háromkor, nem négykor; csak ötkor ébredek. Lehet, hogy fűben-fában..., mégis?! Citromfű tea. Kezdek reményesen élni. Kezdek nagytakarítás a műhely-szobában. Térdig a fűrészpor. És sürgősen el kell ajándékozni a diktafont. Mohóság volt. Mégse kell. 09:11 Barabás Tibor (1911- 1984) novellája: Idézés. Hogy frászt kap, mert beidézték a Markóba. Vádlott? Tanú? [...] - Barabás Tibor? - Igen. Az írószövetség titkára? - Igen. - Szakértőként kívánjuk kihallgatni. Hantos István negyedszer áll a bíróság előtt. Fondorlatos csalással... De vádat kell emelnünk ellene notórius munkakerülésért is: ezzel a büntetés jellege megváltozna... esetleg négy év Sopronkőhida... Szigorú börtön... Első kérdésem önhöz, Ismeri ön H-t, mint írót? - Nem ismerem. - Bocsánat. Hát írónak tekinthetünk-e valakit, akit az írószövetség elnöke nem ismer? Lehet-e ismert író? - Ismert nem, de nagy író igen. - H.-nak egyetlen sora sem jelent meg még nyomtatásban. Gondolhatja-e magáról az ilyen ember, hogy író? - Igen. A világirodalom tele van későn felismert nagyságokkal. Katona József nem érte meg a Bánk Bán előadását. - H. mindössze három novelláról és egy egyfelvonásosról beszél. Elegendő-e ez egy író munkásságához? - Olyan írót is ismerek, aki három novelláért Kossuth-díjat, sőt Sztálin-díjat kapott. A bíró gondterhelten nézett rám, láttam, hogy jogászi logikájával megpróbálja körülhatárolni a nehéz problémát. - Kérem, szíveskedjék felelni a következőkre: mi a különbség az író és a dilettáns között? A dilettáns nem érzi, hogy ő nem író? - Nem. Rendszerint nem. Az igazi író érzi magát néha dilettánsnak, különösen akkor, ha elégedetlen munkájával. - A dilettáns nem nyugtalan, nem elégületlen, nem bizonytalan? - Rendszerint nem. Inkább az igazi író az. A bíró megint megcsóválta a fejét, és ceruzájával idegesen kopogott kettőt. - Ha a lelki mozzanatok, indítékok alapján a dilettáns és az író ilyen nehezen különböztethető meg, milyen módon ismerik fel önök a dilettantizmust? Lehajtottam a fejem. Éreztem, nehéz kérdést tett fel a tanácselnök úr. - Kizárólag az írás alapján. - Abból azonban feltételen bizonyossággal - lélegzett fel a bíró. - Nem, bizonyosságról itt szó sem lehet. Itt is rengeteg tévedést okozott már az irigység, az ízlésbeli és világnézeti előítélet. - Ön tehát azt gondolja, hogy H., mikor e három novellát és egyetlen egyfelvonásosát írta, úgy érezhette, hogy munkát végez... - Igen, úgy gondolom... - Ez esetben fenntartva a csalás s sikkasztás vádját, a csavargás és notórius munkakerülés vádját el kell ejtenünk. Köszönöm a szakértői vallomást. [...] In: Százegy elbeszélés 1945 - 1975, Magvető és Szépirodalmi Kiadó. 1981.12.9. 11:01 Az ember először a megváltást a másikban keresi. Azt úgy hívják: szerelem. Mosom a műhely-szoba ablakait. Úgy intézem, ha megszédülnék, befelé essem. Két tanulság: 1. Mégis érdemes újságpapírt gyakran váltani. 2. Akkor jó minőségű a munka, ha senki nem vesz észre semmit. (Ó, anyukák, háziasszonyok!) Csak nézdegél kifelé. Hamarosan kilátás lesz itten, dombok és hegyek. 14:21 A függönytartó mozgott. Fejfölötti gipszelésben dilettáns. Már jó, de ferde lett a tartóléc. Az elmúlt 45 évben fontosabb dolgunk volt, mint a lakás tisztán tartása, de most lehet, hogy fölmosom e szoba padlóját. F/2014/110 2014. május 3., szombat 09:06 Hogy Nagy Mikós dr. barátom honlapjára föltett Gaál Jocó műteremfotókat, eszembe jutott számba venni – évtizedek után ismét – , ki kortársat becsülök legtöbbre a magyar piktúrában. ABC-ben: Csató József Gaál József [Hollán Sándor, Párizs] Kárpáti Tamás Lóránt János Demeter Nádor Tibor Várhelyi Tímea Vojnich Erzsébet. Innét belülről tényleg nem látom, hogy ezek mellé, vagy inkább ezek alá – és ha igen, mennyivel – soroljam be magam. Persze, hát mindegy is. A legnagyobb formátumú figura számomra Gaál. 10:28 Ennek megfelelően a mai délelőtt képszelektálás. Mely művek tartoznak a szellemi - lelki környezetszennyezés bűn kategóriájába. 10:49 – KEDVES DESKE! "...eszembe jutott számba venni, most, évtizedek után ismét, kiket becsülök igen nagyra a magyar piktúrában. Íme a lista, ABC..." Listája mindenkinek van a lelke mélyén. Szubjektív. Persze ha riporter kérdezi, sorolja is, de udvariasan hozzáteszi: a teljesség igénye nélkül, stb. De a fentit nyilvánosságra hozni... nos, ezzel nem csupán elismert pár nevet, de egyben beintett sok kollégának..., barátjának is. Ha az én nevem ott lenne (de persze nem lehet) akkor is ezt mondanám. Üdv! Z. 10:51. – Kedves Z.! A művészetben nincs demokrácia, egyenlősdi. :))) d. 11:42 – Deske, nem affektálás a hangulatjelek használata egy 72 éves ember részéről, főként egy tökéletesen tárgyilagos mondat – a művészetben nincs demokrácia, egyenlősdi – végén? L. 11:44 – Az gesztus volt a levélírónak, akit ez érzékenyen érinthetett. d. 12:23 – Deske a :)) jellel tompította számomra mondandója élét, h azért nincs gond, csak véleménycsere..., kb. ezt jelenti. Mellesleg hülyeség is, a hangulatjel használata nincs korhoz kötve! Nem zavarom többet, tudom, h dolgozik. Z. 12:24. – Igen, közben már a 3. képet javítom. d. 11:05 Megvolt a képátnézés, a tegnapi műhelypucolás farvízén. Több érdekességet találtam, elfeledtet is. Egy kép kapott piros rajzszöget. Fehéret tizennégy. Ott vannak még a neten a FESTMÉNYek között: A/2010/54 A/2013/34,37,40,59,61 A/2014/03,05,06,11,14,16,28 11:47 Az első befejezésén mát túl is vagyok. A/2013/59 Hányadszor? (Jobb oldali monitorom nem színhű és világosabb. A kép ott most is tűrhetetlen.) 16:22 – Deske, a tűrhetetlen kép nálam kurvajó. Valamit nem értek, legutóbb Vojnichot javasolta a díjra. És most Gaál a legjobb. Hm. P. 17:14 – Gaált elfelejtettem a kérdőívkor, de ezt hiszem, ő előtérben is van. d. 17:35 – Deske mester, jó nagy habot vert fel azzal a névsorral. Pedig hát, mint tudható, a befogadó "fejezi be" a művet; és ez, tetszik -nem tetszik: nagyon szubjektív dolog, mondhatni, magánügy. Ahogy a blog is közreadott magánügy; ahhoz kritikus megjegyzéseket fűzni... hát, "Isten tudja" (Idézet Jirzsi Menzeltől). Ad Gaál: nem egy filantróp, ha jól értelmezem. Szinte hátborzongatónak lát(tat)ja az embernek nevezett lényt (az én szememmel nézve - de ez nem esztétikai ítélet persze)... É. 21:01 – Szubjektív, szubjektív. Annyi, nem korrekció, de pontosítás viszont szükséges, hogy csak a Képzőműv. Szöv. listájával rendelkezem. És a fiatalok nagy részét nem ismerem, honnét a francból ismerhetném, nincsenek Tavaszi Tárlatok. d. 20:15 Estére a kiválasztottakból kilenc kép kapott második fehér rajzszöget; még majd fotózni kell őket, egyenként. Száradjanak. Van köztük igazán jó is. A/2010/54 A/2013/34,37,40,59 A/2014/03,05,06,28 Fotó: F/2014/111 2014. május 4., vasárnap 06:06 Békésebb vizekre evezve; nem pár(t)kapcsolatokról beszélek; fotó C-80. Vajon melyik lehetek inkább én. Nem kétséges, hogy a kiscica. (tényleg, milyen állat a másik, ha egyáltalán?) Bár önarckép vonatkozásnak ez is megfelelő. 10:12 Az ottan egy leguán, kérem. Szerepel iguana néven is, ha az úgy előkelőbb. Nem szereti a macskavelőt, nála a cica védett állat. Inkább esz pókot, bolhát, százat. Többet nem tudok mondani róla, De Brehm úr: mindenek tudója. F. 10:36 Barátomnak hosszas utánjárással végre sikerült beszereznie egy highminőségű, megbízható kanapét. Most eldicsekedett vele. F/2014/112 12:43 A mai, vasárnapi délelőtt kissé bonyolódott.. Sétaidő első fele – anyák napja – a konyhában zsömlézett húsdarabok gombóccá gyúrása, ketten. Majd egy aggódó telefon, és a szemétbe, a hús már egy hetes. A fasírozottat szeretem. A Mammut 1-be, míg Kata pihen egyet, az új kötetet spiráloztatni, tíz perc, ezer forint. Majd a séta, a Várra jutott idő. A kedvelt Melocco-szobor, amit húgom annó így üdvözölt, Szervusz, kollega. Egy madár. Egy otthagyott gyerekcipő, a lépcsőn. Családi ebéd. Körülbelül heten leszünk. Az unokák száma nálunk hullámzik. Megyek teríteni. Kis cipők: F/2014/114 A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 20:42 Tegnap ezt írtam a lista végére: A legelső számomra Gaál József. Így pontosabb, javítottam: A legnagyobb formátumú figura számomra... 2014. május 5., hétfő 04:50 Levertem a fürdőszobai polcot. - Te, melyik az én fogkefém, nem ismerem meg. - Én se, ja, ez a sárga. - És ez a kék pohár? - Az a Mikié. 2008. márciusban költözött el tőlünk. Olvasom tovább a Százegy elbeszélést. Második kötet. Nagyon nagyon keserű történetek az ötvenes évekről. Földeák János Férfiút, orosz hadifogságból hazatérő katona tragédiája, Nemes György Magyar történet, egy külföldre szakadt, életét, helyét nem találó íróról, Vas István Minden jó, ha a vége jó - elmeséli Írószövetségből kizárása történetét, Barabás Tibor Idézés - a bíróságra, erről a napokban írtam is ide, Goda Gábor Nagy Goda vagy a személyi kultusz, mosolygó hangvétellel a rettegésről, Boldizsár Iván Baráti beszélgetés, hogy a magasbeosztású vezetők hogyan tartották félelemben egymást is, nagyszerű írás, és most hajnalban befejezve: Ottlik Géza Minden megvan; ezt olvastam régebben, édes lebegése. És benne egy mondat, két változatban is; nem tudtam, hogy innét való. Valaki idézte, évekkel ezelőtt, nagyon bennem maradt, ki tudja, miért, Istenem, gondolta, jártam ezen a földön. 12:33 Nyolcadik kör, a falnál találkoztunk. Mondom a nagyasszonynak, fázom és régen ettem mákosbejglit. Egy mosoly. Aztán bukófordulóval tovább. Ha a két könyökre, ujjhegyre és lábfejgörbítésre egyidejűleg tudok figyelni, megszépül a mozgás. 13:24 Szíves mail-infó, a Nagyházi Galériában 28-án aukcionálják az A/2012/03-at. 90x90 cm. Indul: 800 ezerről. Tán két éve került el tőlem. 19:16 Rendbe (rendebbe) hoztam ma hat képet. Mondjam? megy a szekér... Egy ötletre épült a hozzányúlás, egy érzületre. Ezt hívnák ihletnek? Ami érdekes, benne a szeretett öt darabos Műterem és tenger szériából is három. Ma már kételkedem, de ezeket terveztem együtt tartani - így voltak kiállítva is - akár olyan áron, hogy együtt elajándékozom. És most mégis. Emlékeztet a viccre, tudod, mennyire imádtam a feleségemet, mindent megtettem érte, tejben-vajban fürösztöttem, és most mégis! Mégis elhagytam egy másik nőért. Ezek a maiak 90 centisek. Megölne, olvasva ezt a nevét, ha élne El Kazovszkij (1948 - 2008). Nekem már csak Lénocska marad. Mindig eldicsekszem, 1969-ben, elsőként vásároltam tőle Magyarországon képet. Lexiék-, vadóc művészjelölt fiúk társaságában állított ki az Orvosegyetemen. Mamája mutatta a díványán játékmackóit, ő nem volt otthon. Később telefon a mamától, menjen-e a lánya a Főiskolára? Minden erőmet kiadtam ma, minden kész. Kell majd újabb rossz képeket keresni a raktárban. Tenger és műterem - A/2012/40 Tenger és műterem - A/2012/74 Tenger és műterem A/2012/75 Műterem, Lénocska - A/2013/61 Álmatag műterem - A/2014/14 Emlékező műterem - A/2014/16 2014. május 6., kedd 12:38 Virág Judit aukcióra beadták, evvel a képpel fizettem meg 2010-ben a Belvedere-kiállítás katalógus reprófotósának szerzői jogait. És megkaptam DVD-n az egészet, mind a 150 munkámról profi felvétel. Aukció május 19. Klee mosolyog, műterem - A/2008/10 60x60 cm, dátumot már nem kell írni. 21:16 Tegnap reggel hazafelé már vázába-vízbe szedtem a százszorszépet. Este a Tóth Árpádon sétányoltunk, véletlen sült el a vaku, sose szoktam. 2014. május 7., szerda 09:18 Most, hogy hamarosan minden megváltozik, fölértékelődött ez a két régi fotó. Az elsőből kiderül, hogy azonnal eltakartam az ablakokat. Nem azért, hogy a szemközti épületből ne lássanak be. Pár év után jutott eszembe az összeset lesmirglizni, avval, nyolc év után, meg is szerettem a szobámat. Asztalom fölött fedett fénycső és már akkor is a Braque portré, amit – joggal – mindenki Picassónak hisz. Sugár Gyuszi mesterem tanácsára a falak három réteg újsággal végigtapétázva. Hogy volt minderre energiám. A baloldali nagy kép megvan, csak továbbfestve; a Főpolgármester helyettese szobájában, a Városházán. Nem tűnik henyélős munkahelynek. F/1974/26a A második felvétel az akkori látvány, a minisztériummal. Az itt látható kép selejt lett, végül. Egy nagy műterem-lecsupaszítás után lehettem. A mennyezet alatt reprófotózásoz reflektorok. Hosszú léccel kellett őket a kifeszített dróton helyre huzigálni. Hogy akasztottam föl őket négy méter magasra használaton kívül, már nem tudom. F/1977/09 11:28 Festek. Most egyébként az A/2012/40-et. Egy kritikus folt, keresem egy megfelelő színt hozzá. Első, második... ötödik, hetedik, tizenötödik. És ez illeszkedik, ez jó. Szép. Harmonikus. Csak. Mi ez?! Csak nem mond semmit. Valahol a szakma lényege. 12:56 Szót váltok a szájzuhany-szervíz vezetőjével. Merthogy nem sikerült a javításuk, nem szép dolog, csöpög. Közben kiderül, 400 ASA-s Kodakra fotózik. Ma, a digitális korszakban. Hoppá, ez egy fontos ember. 2014. május 8., csüt. 05:31 Tegnap K. munka közben kihívott, hogy (megint) szépek az árnyékok. És megint gyenge voltam dönteni az utolsó két felvétel között. F/2014/116 - 117 Nos? 06:40 Egyik alma, másik körte. L. 06:56 A jobb oldalin túl sok minden van. Á. 08:53 A második kép leltáras. C. 11:08 Kedves Dezső, számomra pont a 2. kép... ott is a szék lába és árnyéka közötti világos négyszöglet. Ez nekem nagyon tetszik, odaviszi a szemem. I. 11:26 A négyzet formájú, keretű dolgokat sokkal könnyebb szeretni... M. 08:38 Egy család nagy bajt csinált magának. Emberszemmel reménytelen. Kezdek böjtölni értük. De mit. Lehetne, hogy nem vakarózom. (nagyon nehéz) Vagy inkább ezt: nem enni valamit, csak azért, mert jó. (Tovább enni valamit, mert annyira ízlik.) Kegyetlen és profi. Ajándék dobostorta második felét szabad. 08:45 Fogfúrás közben, noha nem fáj, észrevettem, ösztönösen összes deréktől-fölfelé-izmomat megfeszítem. Legutóbb ezeket már elernyesztettem. 08:50 Panaszkodott, hogy Wojtyla tanár úr (pápa) mindig késik. Hatalmas lecke nekem; aki undorodom a rendetlenektől, késősöktől. Mint a drága Jelenits atya cellája, ami negyven éve komplett kupleráj. Könyvhalmazoktól nem látszik a padló. Kicsit alázatosabban. 08:55 Euthanáziakedvelők figyelem. A doktor meséli, a beteg két éve már kómában, tárgyalták esetleges befejezését a kezelésnek. Nővére hazavitte, még négy évig ápolta. Akkor fölébredt. És elmondta, semmi jelet nem tudott adni, de mindent hallott. És látott olyan rákbeteget, akit a prof. hat éve azonnal visszavarrt, hogy már posztoperábilis. 09:31 Ezt izélgettem tegnap egész délelőtt. Ilyen volt, ilyen lett. Meglett. A/2012/40 10:05 A mai nap eseménye No.1., 70 mp. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 20:22 Szia Deske, Magyar Nemzet május 7., Kultúra rovat. A cikk hosszabban csak Vojnichról és rólad ír. A MEGTAGADOTT ÉS MEGŐRZÖTT MŰTEREM. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek kiállítása a Szombathelyi Képtárban ...Voinich egyik kortársa, Váli Dezső festőművész biztatta a képzőművészeti kritikusokat a Fiatal Képzőművészek Stúdiója egyik, annak idején nagy port felvert kiállításán, miután darabokra vagdosta egyik festményét, és úgy állította ki. Annak idején...Ki emlékszik már rá, hány évtizede is volt ennek? Mindenesetre Váli Dezső ma is fest, és remélhetőleg festeni fog a jövőben is., bár a Szombathelyen kiállított képe. az x alakban áthúzott Megtagadott műterem is a művészet halálát hirdeti. / P. Szabó Ernő. G1. Deske, olvasom, az x alakban áthúzott Megtagadott műterem is a művészet halálát hirdeti. Szerintem ez marhára nem így van. Ez azt jelzi, hogy erős kritikával nézed a képeidet, és ez a kép ott billeg a jó és rossz határán. Üdv L. Persze. d. 22:01 Magyarázat. 1978. vagy 79. utána kéne nézni. Erre már csak én, meg a kritikus emlékezik. Fiatal Műv. Stúdió, jubileumi kiállítása a Nemzeti Galériában. Aminek a szervezésével engem bíztak meg. S kitaláltam, aki kér, kapjon egy pár négyzetméteres paravánokkal határolt boxot, önálló mikrokiállítást csinálhat. H. = Horváth György, a Magyar Nemzet kritikusa, P. Szűcs Julianna, Rózsa Gyula, ők a Népszabadságtól, Vadas József, Élet és Irodalom, és a párt Központi Bizottságából, vagy mi: Bereczky Lóránd, a későbbi MNG örökös főigazgató. Az összes kritikus úgy értelmezte ezt a mókát – sokat írtak róla –, hogy ellenük szól. Csak P. Sz. J. értette meg. 20:35 Deske, olvasom: aki undorodom a rendetlenektől, késősöktől... Miért is?... bár magam nem szeretek késni, hiszen visszaélek a másik nekem szánt idejével... de ha jobban belegondolok, mindez csak az egó előtüremkedése... már tudom, vannak késős ismerőseim... automatice rászámolok félórát... És hát a rendetlenség... Márai írta a németekről, annyira nincs rendben a lelkük, hogy legalább kivül legyen rend... Én is tapasztalom, ha bent kuszaság van, azonnal nagytakarítok... É. Igen, igaz, igaz. Is. Vagy harminc éve a naplómban, meg kellene tanulnom elkésősnek lenni. De azért nem kedveljük, persze. d. 20:44 Mail a MOME-ről, vállalnám-e egy fotós hallgató diplomamunkája opponensi feladatát. Vissza kellett kérdeznem, mi az. Vállalom, csak a fogorvostól kellett új időpontot kérnem. Május 27. 21:23 Deske, ez nem-evés, ezúttal valódi böjtként, nem csak öncélú játéka folytatása? N. Ajvé, alighanem. Akkor tán az ellenkezőjét fogom ez okból tenni: enni. De sőt! Másfél év után édeset is. Tisztelettel kérek egy üveg baracklekvárt. d. 21:40 Elsőbbségi levél, Szegedről, meghívó a XV. Táblaképfestészeti Biennálé megnyitójára. Amin szerepelek. Meghívó. Vagyis, hogy nem kaptam díjat (akkor levél jönne) :))) 2014. május 9., péntek 09:21 Ha tényleg ez a pálya, deklarálandó új típusú böjtömet, zuhanyozás után le a büfébe. - Mit tetszik kérni – és még akkor se tudtam eldönteni, úgyhogy: - A piramisszeletet és egy dobostortát. Az első még nagyon jó volt. A második már – De hát a böjt, az böjt. Valamellyes testi enyhülést a hazafelé-szárazkifli nyújtott. Úgyhogy el is határoztam – 09:42 Barátommal a képek mondandóján, üzenetén vitatkoztunk. Hogy akar a fene a képbe ilyet beletenni. És persze egy emelettel feljebb - vagy lejjebb, szükségszerűen van is benne. Mondja, a filmgyártó Alexander Korda londoni irodája ajtaján ez a tábla volt: If You have a message, go to the Post. 9:51 Böjt, ha jegyzeteimet olvashatóan a zsebfüzetbe a villamoson. A szobamérleget eltettem. Ember módra étkezni. Bár nem élvezeti cikként. 10:57 Megkérdeztem a munkásokat. Az épületharapó kezelője tényleg monitoron nézi. Tíz emelet magasan, ahogy látom nem tépi, hanem óvatosan forgolódva szemezget a betonból. 2014. május 10., szombat Szia Deske- a Vaterán Dr. Váli Béla személyes anyagát hirdeti valaki, tudom, nem gyűjtögetsz, de fényképek is vannak benne, igazolvány is pl. Á. http://gyujtemeny.vatera.hu/egyeb_papirgyujtemeny/igazolvany_oklevel_okirat/szinhaz_zene_torteneti_gyujtemeny_vali_bela_dr_1895817107.html Őseim fotói. Köszi, én tényleg nem, de fölteszem, hátha valakit érdekel. ölel d. 05:57 Baráti házaspár igen nagy bajt csinált magának/egymásnak. Nem látszik kiút. Katával ezt az imát mondogatjuk, ezt az édes egyszerűséget. Micsoda ereje van, és még pimasz is, most mutasd meg: Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya. Keservét a búnak-bajnak eloszlatni van hatalmad. Hol ember már nem segíthet, a Te erőd nem törik meg. Hő imáit gyermekidnek, nem, Te soha nem veted meg. Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anyánk vagy. Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya. Mi pedig próbáljuk ezt a történetet nyugodtabb szívvel fogadni. Avval a reménnyel, hogy végső célunk az üdvözülés, mindent onnan kell visszafejteni. És bűnt, életet lehet rendezni akár az utolsó pillanatban; mindig. "És mi van, ha a gyóntatószék előtt esem össze?" Az is rendben van. A szándék megvolt. 06:49 A matematikai inga egy fizikai elv, nem létezik. Kivéve a mi vécélehúzónkat. Még tíz perc múltán is leng. 12:31 Csütörtökön volt szó a Megtagadott műterem - A/2012/13-ról. Mindenféle felgondolások ellenében ez a kép egyszerű története: Másfél év után reménytelennek ítélve, keresztbe átkarcoltam. Majd rámeredtem, így viszont jó. Még eldöntendő volt, fölvállaljam-e. Címadással oldottam meg. 20:33 Napok óta ez: A/2012/40 2014. május 11., vasárnap 05:42 Nem is emlékszem, mikor ébredtem utoljára vekkerre, és nem korábban. Ma igen. (Este allergia-gyógyszer is +) vettem citromfű teát. Aztán fölrémlett egy infó, s másnap becseréltem a háromszor drágább (10 dk. 1800 HUF, egy hónapra) GYURI BÁCSI GYÓGYTEÁI - márkára. - csapott evőkanál teafű - 2,5 dl. vízzel leforrázni - 15 p. ázik - fémszűrőt ne A bolt: XIII. Tátra u 12., a Margit híd pesti hídfőjénél. 08:35 Kedves Deske, én is, más bajra, tünetek elmúltak. gyorgytea.hu Gyuri bácsi az öreg füvesember, aki úgy ismeri a gyógynövényeket, mint ma már kevesen. Gyerekkora óta járja a bükki erdőket, gyűjti a gyógyító növényeket. Én itt veszem, a mintaboltjuk: V. Bank utca 4., Szép napot! A. 12:17 Mai esős séta Svábhegyen, egy Kata-fotó: F/2014/118 Szeretem, ha fotóznak. Érdekel. Nem a szépségem foka, (szép soha nem akartam lenni, legfeljebb férfiasra vágytam, elnéztem azokat a szőröskarú gorillákat, nekem rendes szakállam se nőtt) hanem, hogy valami újat megtudok magamról. Tényleg; ez a fotózás egyik titka. 17:05 Nem boldogulok evvel az A/2012/40-el. Illetve, minden nap azt hiszem, most éppen boldogul. Előre-hátra folytonosan, mint majdnem mindig, a két pólus között. Az édes, populáris, lírai, és az unalmas, fegyelmezett, vágyott, arisztokratikus között. Most evvel inkább erre hajlok. Az állvány-lábról is voltak mindenféle elveim. 2014. május 12., hétfő 12:53 Mára így alakult az A/2012/40, továbbra is 90x90 cm. 18:50 Délelőtt muszáj volt új képet kezdenem, hogy a kisasszony ilyet is lásson egyetemre kerülése előtt. Meghívása 10-13h-ra szólt, ez alatt kellett valamit. A/2014/39, 60x60 cm. Délre leszakadt a minisztérium hetedik? emelete. Ötre az egész. A bontás begyorsulta magát. Panoráma a Rózsadombra. A mozgásokból úgy tűnik, nem volt áldozat. A Kisrókus utcát lezárták. A harapógép alighanem éhen egy ideig. Másnap 05:43 index.hu Az 5.-6. emeletnél váratlan repedést találtak, ami nem volt megnyugtató. Ezért határozott beavatkozás mellett döntöttek, és az eredeti "tégláról téglára" bontási tervet megváltoztatva az épület Kisrókus utca felőli oldalát összedöntötték. A biztonsági intézkedéseknek köszönhetően semmilyen kár sem keletkezett. 2014. május 13., kedd 09:13 Kedves Dezső, az A/2012/40 vízszintes vonala nagyon tetszik, ebben nekem megvillan!  Olyannyira, hogy az állvány fekete lábának és tetejének kiabálása zavar. Ha hátrébb vonulnának, egyik kedvenc festményemmé alakulna!  Üdv, B. Kedves B.! Igyekeztem. Ilyesmire gondolt? d. 10:19 És még. Reggeli járdafotó, megtorpantam a Margit körút ágyboltnál lévő kanyarjában, egy pimasz virágocska. F/2014/120 És egy netről leszedett bontásfotó, merthogy ezen látszódik a téri helyzet, a műteremtorony elirányít. F/204/121 Horváth Miklós felvétele. 2014. május 14., szerda 17:24 Rákérdeztem, ismét átfestve, ilyesmire gondolt?: Kedves Dezső, elsőre majdnem azt írtam, hogy én még halványabbra venném a láb színét, gyakorlatilag a kép alapszínéhez nagyon közelire. De ahhoz viszont lehet, hogy nem elég erős a fekete vonal és akkor erősebbre kellene. De akkor hova jutunk? Az már lehet igényli a totális fekete lábat és tetőt. ) Aztán arra gondoltam, hogy az állványláb és a teteje feketéje kapna egy újabb színt. Egy kis pirosat, épphogy csak az íze kedvéért. (esetleg fakóbb téglásat, de semmiképpen nem élénket.) Így a "vászon a láb a tető a falak" csendben de nem unalmasan együtt, és a gyönyörű vonal megmarad a maga hangsúlyos egyszerűségében. Vagy itt már ő is egy kis pirosra áhítozna? Mennyi út! Jobb, hogy Ön fest! Sokkal könnyebb beledumálni! :) Köszönöm! B 18:43 Kaptam egy Marx-idézetet: A munka azoknak való, akik nem tudnak horgászni. 2014. május 15., csütörtök 09:12 2014. MÁJUS 15. művésztelepet intézni fogrepedést intézni gyógyteát intézni szentgyónást intézni aranyeret intézni képszállítást intézni prosztatát intézni hasmenést intézni dobostortát intézni gyógyszert váltani interjút átgondolni opponens az egyetemen penitenciát elvégezni bajban lévők ügyei működöm úgy szeretnék lakóbizottsági tag lenni, de hát ez lehetetlen, nem vagyok még résztulajdonos sem a középszer képek sőt, a nagyon jók is szerencsére Weöres Sándor zseni volt 09:39 A kép háttere hozzányúlhatatlan volt. És unalmas. Hete keresgélem fejben / uszodában, mivel lehetne motívumosítani. Akkor ma egy bátor bemozdulás, alkalmasint butuska. De az is lehet, hogy jó. Hát, ez van. (lett) Műterem - fények – A/2014/11 most 60 x 80 cm. Ha belegondolok, miből indult ez februárban. 20:05 Szóltak, június 5-én a Kieselbach-aukción két képem: Műterem, koraősz - A/2004/24, 60x60 cm indul: 420e becsérték: 600-900e Ft. és Különös műterem - A/2007/03, 60x60 cm indul 450e, becsérték: 700-900e Ft. 12:21 A mai kora délután: Zsófi névnap: vittük Vácra. Hatalmas, gyönyörű, öreg négyfiókos sublótot választott magának. Ötvenezer, baráti féláron adták. Nem tudtam rögtön hazaszállítani neki a kocsi tetején, mert zuhogott. Ez még egy újabb forduló lesz. 20:44 Weöres: HSZI-CSÜN HERCEGNŐ [...] Lelkét hazafelé a sárga daru hívja, testével pusztai durva mén dübörög, és minden sors hasadt disznó-csülökre írva. Démoni. 2014. május 17., szombat 05:02 Mai álmom alapképletét a Marabu-karikatúrából meríthettem, a napokban is láttam a VICCTÁR-amban. Bozótos hegyoldal, szűk, kavicsos ösvényen kínlódva, nehéz mozdulatokkal egy négyszögű csónak négy sarkában ülve, evezve menekültünk, négyen. Mozgásunk, ahogyan a halászok hajtják a ladikot. Egyikük ismerős, Erzsi, egy idősebb asszonyka. A második tétel új. Evezésben percre megpihenve, nagy éhségben egy szépen barnára sült-, panírozott fürdőnadrágot osztottam szét, amit aztán jóízűen el is fogyasztottunk. Az úszónadrág fecske-típusú volt, azaz a hatvan év előtti férfidivat szerinti, kék-fehércsíkos háromszögű vászondarabka. Ami az álomból még fönnmaradt, közbe-közbe többször is memorizáltam a helyzetet, hogy hiszen mindezt reggel le kell írnom. Hát ennyi. 18:14 Bérházunk jelentős bérleti díjat fog kapni azért, amit ide fölém, a padlástoronyba, a Telekom két napja szerel föl. Gyönyörű tisztán dolgoznak. WC lehetőséget fölajánlottam. Több méteres, hatalmas szerkezet, a legalsó kütyü három méterre a fejem fölött, ha a szoba közepén állok. Talán ne álljak ott. Majd működésben jó lenne valami independent elektroszmog-mérővel. Nem tudom, hogy lehetne az ilyet megszervezni. Az számítana, ha alá alufóliát borítanék? Bár lehet, hogy direkt jó hajhullás ellen. 2014. május 18., vasárnap 05:12, 09:24 Álomfejtéssel nem foglalkozom, legfeljebb kicsit meghámozom. A mai: A Nemzeti Galériában valami nagy ünnepség, hivatalos feladatom is volt, talán fotóznom kellett. Mászkálok, keresgélek emeletek, szobák között. Benyitok egy irodába. Fehér köpenyes idős művészettörténész asszony int egy távoli asztaltól, mint aki régről ismer és tisztel, hogy Dezső, nézze meg azt az asztalt, ott lát valami érdekeset. Felületesen nézem, gyűrött papírokon lendületes szép tájrajzok, mondjuk, Corot modorában. Az asszony odaszól, ezeket festménytáblák hátáról szedtük le, a maga korai munkái. Ejha. Mellettük egy 30 centis kövérkés gyertya. Emelem, forgatom. Valaha egyik keresztutam 14 tábláját véstem bele, beborítják a felületét. Szép, mondom, én erről már tökéletesen megfeledkeztem. Snitt. Már egy kertvendéglő kis asztala fölött összehajolva hárman, Szüts-Vojichcsal diskurálunk, békés-derűsen. Mesélem a most felfedezett korai munkáimat, s hogy elfelejtettem azokat rögtön lefotózni. Erzsébet megjegyzi, nekem is ezt kellett volna csinálnom. Vetítés kezdődik az udvaron, Szüts föláll, s egy zugban kerít nekünk újabb üldögélő helyet. Egy farönköt gurigat magának, én virágfölddel teli fóliazacskót kapok, s kérdésére megerősítem, nagyon kényelmes, irodamunkán az amerikai tisztek is ezt használják. Ennyi. Ami ebből érdekes. Persze domborművet a keresztútból soha nem akartam csinálni. Hanem a baráti beszélgetés hiánya. Hogy velem sokszor úgy beszélgetnek, hogy ő csak mondja, mondja, dialógus nyet, ami engem foglalkoztat, arról árva szó sincs. De – önsajnálat csitul – mindez így rendben. Ezt tudom adni. És amit igazán kibogozni, átrágni akarnék, azt úgyis írásban, hatvan éve. 09:52 Ronda itt mellettünk a gangon ez a padlásajtó. Négy sohamosott üveglap, a semmibe. Tegnap vettem észre, negyven év után. A fölső üvegeket meg reggel lemostam. G/2014/07 12:23 Megvan az ideális krumplihámozás. Hidegvizes kondér fölött, abba hullik a potyadék, s ha a kezem már nem bírja a forrót, pillanatra megmártózom krumplistul. Korábban a vízből halásztam a darabokat, de Kata szerint úgy szétmállós lesz. Akkor áttértem a folyóvíz alatti munkára. Most ez víztakarékos is. Hátránya, a héjat és a vizet a végén szét kell választani. Egyik a szemétbe. 19:02 Most kaptam 2014. május 19., hétfő 11:57 Kedves Dezső! A Telekom átjátszóhoz: egy hasonló a mi fejünk fölött is van. Eleinte én is "paráztam" az elektro-szmog miatt. A fiam szerint (villamosmérnök), direkt jó, ugyanis a szanaszét szóródó elektromágneses erővonalak ott a fejed fölött össze vannak gyűjtve. (A hajam nem nőtt ki, talán nem is hullik jobban). Üdv: Á. 16:24 Teregethetem én nyílt színen pőre lelkemet, és megfejthetem a világegyetem jelentősebb titkait. Osztatlan figyelmet és sikert furakutyáimmal arattam, de nagyon. Hát meghajlok a Legyen. gimnazisták figyelem! ANGOL és NÉMET nyelvből, MATEKBÓL érettségire fölkészítést nem vállalok! vd. 2014. május 20., kedd 05:23 Alakul. Kérdezték, tartósan nem jutott eszembe autóm márkája. 08:58 Deske, ne búsuljon, tegnap olyan agykihagyós nap volt. Néztem a malachitot, és nem jutott eszembe a neve. Pedig kedvenc kövem. É. 09:48 A malachitot a Malaparteról vagy Bonapartéról lehet megjegyezni. Csak az előbbi nem tudom, mit jelent. d. 15:49 Reggel, odafelé. F/2014/125 16:56 Beszállingóztak az infók, pontosabban a telefonhírekre délelőtt végigsétáltam az érdekelt Falk Miksa utcai galériákat, hogy megtudjam, miket adtak be tőlem aukcióra. Szokatlan ez a mennyiség, egy időben. A három aukciós-katalógus címleírásában nyolc hiba volt. Ezt mért nem lehet megérteni, - A/2004/24 ... szünet, kötőjel, szünet, betű, évszám, sorszám. Műterem - csönd - A/2012/03 indul: 800e Ft ez: 90 x 90 cm. Nagyházi Galéria Klee mosolyog, műterem - A/2008/10 indult 400e, leütés: 800e, tegnap Virág Judit Galéria Műterem, koraősz - A/2004/24 indul: 420e Ft Kieselbach Galéria Különös műterem - A/2007/03 indul: 450e Ft Kieselbach Galéria Műterem, kisasztal - A/2011/04 indul: 400e Ft Blitz Galéria Lüktető műterem - A/2008/42 indul: 400e Ft Blitz Galéria Régi zsidó temető (alkonyat) - A/1985/07 árulja 4 mill+10% Blitz Galéria 2014. május 21., szerda 18:44 Minden időmet elvitte, egy MOME diplomázó fotóslány két opponensi jelentését kellett kitalálnom és megírnom. Fotói és a szakdolgozata. Feszes órák, kedvelt tevékenység, órákon át fogalmakat, szavakat cserélgetni. Egyszerű mondatokat a legnehezebb írni. Ahogy tisztul. Lassan rájövök, mit is akartam mondani. Eredeti tehetség ez a lány, Nyíri Julianna. Védés a jövő kedden. Tisztelt Címzettek, Kedves Hallgatók! Az időjárás változékonyságára való tekintettel az alábbi üzenetet küldöm Önöknek: A MOME Média Intézet Záróvizsgáin az alkalomhoz illő öltözetben (zárt cipő, férfiak esetében hosszúnadrág) kérjük megjelenni a Tisztelt Bizottsági Tagokat, Opponenseket, Tanár Hölgyeket és Urakat, és a Hallgatókat. És amit én: [...] Csak egyetlen mezőhöz megjegyzés, amit élesen másként látok, mint ő. Vissza-visszatérő alapkérdése, hogy mi lehet a fotó üzenete egy csendéletben. Hogy számára két alaptípus létezik, a művésznek A./ vagy van, B./ vagy nincs tudatosan hozzárendelt mondanivalója munkájában. Ha koponyát tett bele, akkor bizonyára van. A közvélekedés ellenére számomra mindez másként. Szakmámból veszek példát. Ismerjük Derkovits Kenyérért c. festményét, most éppen kint, a Nemzeti Galériában. Felülnézet, halott munkás feje a macskakövön, mellette darab kenyér, vértócsa, csendőrcsizma, puskatus. Rögtön gondolunk az 1930-as véres csütörtök munkástüntetésére. És hozzágondoljuk a többi nyomorúságos szegényember-sorsot. Nos, hogy mit akart mondani Derkovits Gyula, ugye, teljesen egyértelmű. Hogy ő mit akart mondani, az csakugyan. De mit mond a kép. Tessék tiszta szemmel nézni. Ez a mű elíziumi boldog életörömöt sugároz, egy tizenhat éves kislány tüllszoknyás álma. Ezt Derkovits meghallaná, azonnal öngyilkos lenne. A témának sokszor semmi, semmi, semmi köze a tartalomhoz (lényeghez / mondanivalóhoz / üzenethez). Egy emelettel magasabbról nézve már érdektelen a művész szándéka. Ugyanis a művész sosem tudja, valójában mit is tett bele a képbe. Mégis minden műben ott az üzenet; a legmélyén mind az élet értelmét keresi, életre és halálra tanít. Vagy ahogy én mondom, egy igazán jó mű egy villám fényénél megmutatja Isten köpenye szegélyét.  A hallgató okfejtése színvonalából úgy vélem, ez a gondolat előbb-utóbb mostani álláspontja ellenére tőle sem lesz idegen. Ha mégis, az se baj. Egy művész ne legyen okos, arra semmi szüksége. ...Azok a fehér macskakövek. És amilyen tündérien eljátszik a piros vércseppek ritmusával... 2014. május 22., csütörtök 19:23 Laci, segíts ki. A magyar kultúrából hiányzik az az elem, vagy én nem tudok róla, hogy egy vendégség-meghívást nyugodt mozdulattal vissza lehessen utasítani. Te csak tudsz valami ilyesmit. Már pedig e nélkül nem tudunk titeket szívesen meginvitálni egy vasárnap délutáni somlói galuskára, vagy valami ilyesmire. ölel: d Ő se tud erre választ. Valaki tudna? Úgy látszik itt egyetlen megoldás hazudni a válaszban. 19:28 A doyen 87 éves Gyuri bácsi a Klubban öltözködik már, mikor én érkezem. A zuhanyozó előterében szoktunk egy rövidet diskurálni; mindig vidám öregúr. Két éve meghívott, s tartottam egy előadást a zsinagógájukban. Avval szoktam biztatni, térjen át katolikusra, akkor meg tudná gyónni azt a rengeteg csajt, akivel életében. Ezen aztán szélesen mosolyog, mint akit nagyon megdicsértek. A minap megkért, fessek neki egy zsidó képet. Hogy mit teszek rá, rám bízza. Akkor lesz neki is a szobájában, fogja nézni, és mindig drága nagymamájára gondol majd, akit elhurcoltak. Majd a Frankel Leó úti zsinagóga örökli tőle. Megcsinálom neki. De baj van. Ebben a helyzetben, nincs mese, a képnek baromi jónak kell lenni. Vagy nem szabad odaadni. 2014. május 23., péntek 15:23. Ijesztően nehéz ez a feladat. Lefotóztam, ahol tartok. Aztán pauszpapírral kitakartam a hátteret, új fotó. Majd amit eddig soha, most kompjuteren keresek utakat. Egyelőre a lecsupaszítás felé. Ennek ellene mond a jobb alsó színes terület, amiért, valószínű, kár lenne. A felület-kitakarás ötlete: egy szakmai filmben láttam ötven éve, Segonzac (1884-1974) tett üveget munka közben készülő képe elé, arra festett rá egy kis piros foltot, próbaképpen. Drága Gyuri bácsinak - A/2014/40, olaj, 60x60 cm. 21:34 Este hattól megvolt a Klubrádió-interjú, Rangos Katával. Előtte megkérdezték, küldjenek-e értem taxit. Élő műsor; a szokásos kérdések, szokásos válaszokkal. Tulajdonképpen érthető, mindez miért, és akkor ez így rendben is van. 43 perc. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 2014. május 24., szombat 05:39 Bíztatás úton járóknak. Mindnyájunknak. Köszönet a névnapi gratulációkért. 08:29 Általa tanulom, Radnóti igazi költő. Fiamtól kaptam: ALKONYODIK A délután szakálla nagyra nőtt S motyog belé, úgy mint a gyönge vén. Aludna már, hát kérdi az időt. S a kút felel: esti itatáshoz pántos vödör csattan a fenekén. 08:42 Még áll a ház. De már F/2014/126 12:55 Ma délelőtt ezt folytattam: Amit mindig szeretnék, de nem illik, itt lehet, mert itt nem kurvaság, hanem helyénvaló, a keret belső peremét hófehérre. Munka közben a tegnapi interjút hallgattam, hogy olykor leülve, el ne aludjak az álmosságtól, fáradtságtól. Erre tényleg jó volt. A/2014/30 60x60 cm. 19:35 Délután sajnálatos kikapcsolódás - viharidő - biciklivel, aztán egy parkpadon Fejes: Vonó Ignác. Nagyon jó. Egy fotó is ott, Virágok Mark Rothko modorában - F/2014/127. Haza, már alkonyattal a kép, tovább szűkítve a thémát. 21:32 Aki inkább olvas egy interjút, mint hallgat. Estére az is elkészült: klubradio-2014-05-23.htm Rangos Katalin Ilyen szigorú szabályok közé rendezi saját magát? Váli Dezső Sokkal egyszerűbb így élni. Sokkal egyszerűbb. Azt hiszem, ezt mindenki tudja. A legjobb dolog volt a rabszolgaság. Mindig megmondták, hogy mit kell csinálni. Lehetett napi 12 órát dolgozni. Lehetett gyűlölni a korbácsos munkavezetőt, gondtalanul, és mindig volt bableves… mi kell még? A legjobb az egészben az volt, hogy még az adásra vártunkban fölsóhajtott; hogy én milyen szépen fogalmazok (nem szóban). 2014. május 25., vasárnap 08:24 Borzasztóan utálok belekotyogni, de kivételesen, Mester... a szívem vérzik az utolsó kép első (lecsupaszítatlan) verziójáért. Kegyelmét kéri üdvözlettel : A. Köszönöm, megerősített, én is így, alighanem más utat keresek a látottak alapján... Vagy. d. 21:25 Kata délutánra egy házaspárt hívott vendégségbe. Eljöttek. Húsos szendvics. Három és fél órában elmondták, hogy milyen rossz itt minden. 2014. május 26., hétfő 13:16 Ma délelőtt így alakult. Drága Gyuri bácsinak - A/2014/40 16:02. Sófár? Olyan fölösleges és olyan nem Váli -, mindegy. S. 19:25 Kata is beleszólt. Egész napos elfoglaltság. Estére, mostanára ilyen. Levelek alapján lehet, ez zártkörű festmény marad, nem mindenki ismeri a zsidó szimbólumokat. 19:43 Egy rajz a neten, most láttam. Muris. Vámos István műve, gondolom, fotóról. Ha én így tudnék rajzolni. 30x20 (és nem 20x30) cm, ceruza. Elteszem persze, de hova. FOTÓ/CSALÁD F/2014/128 19:49 Három kép lett kész a napokban, most a fotók is. A/2014/06 A/2014/30 A/2014/39 2014. május 27., kedd 09:16 Reggel kép tovább, aztán most be az egyetemre, tízre, opponálni. Szerettem volna égiesre, de csak bágyadt lett. 2014. május 28., szerda 05:13 Tegnap Nyíri Julianna diplomavédése a MOME-n (valahai Iparművészeti Főiskola). Itt vannak a fotói, PDF-ben. fotóm: F/2014/130 Opponensi beszédemet így kezdtem: Tisztelt Hallgatóság. Még soha nem voltam opponens, ezért meg kellett tudakolnom, ezt hogyan kell csinálni. Az Egyetemről aztán e-mail-információkat kaptam: Vegyen hosszú nadrágot. 2500 karakter maximum... szóközökkel. Majd igyekszem. Ennél jóval nehezebb Miklós fiam utasítását követni: Lehetőleg ne csak magadról beszélj. Az elhangzott két szövegem: opponensi vélemény a szakdolgozatról opponensi vélemény a mestermunkáról (a fotókról) 10:21 A gangról látszik. F/2014/129 17:06 A kép, amit oly gyakran sikeresen befejezek. Drága Gyuri bácsinak - A/2014/40 - továbbra is. Esetleg Drága Gyuri bácsi 87 - Drága Gyuri 87 Gyuri bácsi 87. szülnapjára -..? 2014. május 29., csütörtök 09:36 Deske, sose gondoltam, hogy erre a munkámra ennyi idő után még valaha fény derül [...], 60 év elmúltával sokszor érzem, hogy "minden hiábavalóság" üdv: L. Én úgy élem meg, minden mozdulatunk világméret-horderejű*. Akkor is, ha látszólag semmi értelme. d. *Istennek nyilván pótolhatatlan vagyok, ha éltet. Kokas Ignác mondta nekem ezt valamikor nagyon szépen: <<Én hiszek abban, ha egy festményemet fölteszem a padlásra, ahol egyébként senki nem fogja látni, valami megváltozik a csillagokban. >> 18:26 Zelk özvegye, Erzsébet asszony. Úgy alakult, fél éve nem láttuk egymást. Kisebb operáción is átesett. Sétát nem akart, hát meglátogattam. Egy filmből vett ötlettel megkértem, mutatná régi fotóit. Fölélénkült, sok mindent elmesélt. 85 éves; barátai, ismerősei kihaltak. Egy osztálytársa, már nemigen mozdul ki, néha telefonon beszélgetnek. És hogy segítenék-e neki, szeretné méltó helyre elajándékozni 1803-ban, a Heckenast nyomdában készült Károli-bibliáját. Benne kezdettől a családi dátumok, tintával. A múzeumnak nem kellett, van példányuk. Délután telefonáltam neki, hogy elintéztem. Ettől kissé megriadt. Ennek a fotónak örülök: F/2013/132 21:04 Ilyen még nem volt. Szeptemberre hírdet egy kiállítást az Alkotóművészek Szövetsége, Labirintus címmel a szentendrei Malomba. De azonban zsűrire küldés interneten, jpg képformátumban, egy erre kialakított jelentkezési táblázat mellékleteként. Már akinek van a PC-jén 300 dpi felbontású kiállításkész képe. Elküldtem. Öt perc múltán automatikus visszajelzés, az adatokkal, a kép kisméretű másolatával. Profi. Igaz, a képet magunknak kell kifuvarozni szeptember 5-re. Meg majd vissza. Tekintettel a megadott témára, valamint hajlott koromra: Műterem, pirkadat - A/2012/17, 85x66 cm. Műterem, Lenocska - A/2013/61, 90x90 cm. 2014. május 30., péntek 05:17 Rájöttem, könnyen lehet, hogy Fioretti imaközösségünkben történő itthoni szentségimádás-engedély kérelmemre az érsek úr merő jóindulatból nem válaszol, már egy éve. Az ő értelmezése szerint ez nem megengedhető, ugyanakkor tudja, mindez segédpüspöke tudtával, irányításával történik. Hallgatólagos tudomásul vétel. Szombaton is szabad gyógyítani, az irgalom (szeretet) magasabbrendű a törvénynél. (28 éves gyakorlatunk. Én továbbra is –) 05:30 Kaptam, szeretem: Nemes Nagy Ágnes: Rózsafa Parnasszien szonett Szigligeten Kimondhatatlan vágyom azt a percet, amelyben élek. S el nem érhetem. Idő, idő! szüntelen benne reszket a gyönyörűség és a félelem. A szem fölmagzott, hosszú fűbe gázol, egy mécsvirág, egy csíkos kerti szék, gálic-kék szőlők, nádas pincegádor, egy völgykebel, a tó, a tó, s az ég – [...] lásd: VERSTÁR 10:20 Öt-hat évvel ezelőtt így hencegtem: Mindig annyit úszom, amennyi jól esik. És utána még húsz hosszt. Aztán jöttek évek, amikor tényleg nehezen ment az 1200 méter, lassan hivatalosan is levettem 1000-re. Illetve megengedett lett. Aztán másfél éve – tökéletesen nem értem, miért, miért (kegyelem?) – ez a gond egyszeribe eltűnt, sőt tréfából hirtelen 1250 lett belőle, és ma a 3/4-énél már virulok, most kezd szépen menni. Igaz, tavasztól nagyban segít ez a korrigált gyors-stílus, ami nagyon szép, de nagyon oda kell rá figyelni. Rejtély. Relytéj. Hogy a bágyadásig-hosszú zuhanyozásról áttértem a 30+32 mp.-re, ez is öröm. Dinamikusabb az egész. (30 forró után 32 hideg, csak azért több, nehogy azt higgye, félek tőle) 10:37 Valamit igen fontos most állandóan észben tartanom. Érdeklődők számára kidolgozott válaszom: mindig elfelejtem, melyik betű következik a P után. Pedig az egy nagyszerű betű. És a valódi válasz: az egyik szó az alábbiak közül: RONDA REMÉNY ROHAN RADIKÁLIS RUGALMAS RENDETLEN RIZIKÓ RÖVIDTÁV 11:00 Pár napja gyűjtő barátom váratlanul futárral átküldött, vagyis hozzám vágott egy originál csomagolt mini-Ipad-et. Lórúgás öröm, bár tökéletesen semmi szükségem rá. Mac-okostelefon kéne, de csak mert azon nem jön föl időnként a VÁLINEWS, ellenőrzni. Tehát rohamtempóban tanulom, marha nehéz, és keresem, miért nélkülözhetetlen ez nekem. Egy móka máris van. Vagy 50! magyar rádióadó neten, egy gombnyomásra. Előbb-utóbb találok jó jasszt, vagy 50 év előtti tánczenét, bizonyára. Hét végén majd Miki belövi a komolyabb mezőket számomra. Például zene letöltés, ami nálam Barsi Balázs OFM. 160 prédikációja. Tokot csináltam neki. Bugyigumival fogom át. Ami fekete. 13:01 Végre megvan az A/2014/40, a kapu konkrétabb lett, a színe sötétebb, meg a sófár vége. És változott ma az A/2014/25 is. Ez utóbbi 40x40 cm. 20:54 Délután fogorvosnál, de eltévesztettem a napot, őt mobilosnál, míg találtam megfelelőt, Kata eltörte a magáét. Aztán Gábornak az új fejezet a Vasárnapi Újságból: az ábra szerinti közlekedési eszköz nem álom, 1897; megvalósult, működött. 2014. május 31., szombat 17:13 Kerestem valamit, ennek a kapcsán. Karajan, édesen mosolyogva játszik a közönséggel, egy 1987-es újévi gálaesten. Bécsi opera, Radetzky induló, három perc. A zárótapsnál ki lehet lépni, utána már csak egy rettenetesen hosszú stáblista. http://www.youtube.com/watch?v=FHFf7NIwOHQ 17:17 Sikerült ezt a képet befejeznem. A gond evvel folyamatosan az volt, hogy a valóság-elemek; felhős ég, zsinagóga homlokzat, kapu, logikus rend nélkül váltakoznak a fogalmi elemekkel; menóra, sófár, Dávidcsillag. A Mózes-tábla a kettő között. Bár ilyen ugrásokat én másutt is, gyakran. Tónus-, faktúra-, és színritmussal kell ezeket a nem egy világból való részeket összehangolni. Az is folyton változott, egy, vagy több-, és melyik forma kap főhangsúlyt. Drága Gyuri bácsinak - A/2014/40 Már nem hiszem el magamnak, hogy kész. A rendelkezésre álló adatok szerint holnap tíz dekát híznom kell. 2014. májusi olvasó [431673] számláló = 7067/hó = 228/nap C3. számláló = 870/nap előző levél összes levél VÁLINEWS; 220. levél J.-nek, Le Meux-be / 2014. június 2014. június 1., vasárnap 05:36 Nem tudom, mi történhetett, hogy májusban 110-ról fölment 228-ra a napi olvasóm száma. Talán a névnapom okán. Vagy a nagyon hideg május. Más. Nem bírtam ki, elbuktam. A YOUTUBE, illetve barátném segítségével listám alapján revitalizálom éve minden winchesterről gondosan letörölt igenkönnyűzene-táramat. Munka közben édeskedjenek nekem. Olykor. Teszem azt, Agneta Faltskug. Little Richard. Az első kilencvenet már meg is kaptam; MAMMUTMAIL.COM-mal. Az 400 MB-ig ingyenes. 09:41 Mennybemenetel ünnepe. Prédikáció: a misszió minden megkeresztelt feladata. A teológiában legkevésbé jártasnak is. Itt percre elgondolkoztam, a verbuválásra kevés hajlamom van. De nem, ó, nem. A megélt öröm átadása. Na, akkor- Reggel futás közben rózsafüzér. De annyira nem tudok figyelni, hát a titok a közepén mindig állandó. János pápa fogalmazása szerint: aki Kánában megmutatta isteni hatalmát de így mondtam, szerintem így fontosabb: aki Kánában is megmutatta isteni szeretetét. Amúgy számomra e gesztusban még pajkosság is van. És ez működött is sok éve, amikor most olvasom: az isteni irgalom tisztelőinek külön kegyelmek: haláluk óráján irgalmas megváltójuk leszek. Hát erre bizony vevő vagyok. Ezért így alakítottam át: aki Kánában is megmutatta irgalmas szeretetét Már csak néha keverem. Reggeli misére menet, hogy letettem magam mellé a tarisznyát, a padon egy NEGRO cukor hevert, papírjában. Akkor Kata ült itt tegnap este. 17:28 Tegnap délután biciklivel a Margitszigeten, erőszakos pihenésképpen. Ennek kapcsán egy mozgó Rothko-kép. Fél perc. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! Hazaérve tízperces tisztelgő látogatás házunk udvarán, a zenés-táncos-fasírozottas tavaszi majális. Nagyszerű figyelmesen szervezi házunk két embere. Beszélgetni valóm nemigen volt, enni meg nem akartam; ide-oda kószálva fényképezőgéppel álcáztam alig-jelenlétemet. A fényképész az az ember, aki tulajdonképp nincs. Nincs ott. A mai svábhegyi sétáról csak egy elszáradt levél, tűnődtünk, hangyarágta-e, vagy inkább az elemek lenyomata ilyen gyönyörű haldoklása. Kata égnek emelte, úgy néztük. 2014. június 2., hétfő 10:38 Most van rá mód, lehetővé teszem Katának, hogy elránduljon Rómába. Egyszer volt pár napra, azóta vágya. Én 70-ben, három napra. Tehát már több, mint negyven éve törekszem arra, hogy ne menjek oda, különösen, hogy ne kapjam meg a két-három hónapos római akadémiai ösztöndíjat. Ez utóbbi maradéktalanul sikerült is. Rómában szinte hiánytalanul együtt van minden, ami a kultúrából nem érdekel. '98-ban volt ugyan ott egy kiállításom, pár nap, de akkor a 16 éves Miki jött velem. Iskolából kikértem, olasz szakos volt. Délben elment, megnézte a pápát. Tankönyveit otthon felejtette. Esténként hajókilövősöztünk. 12:13 Négy ember dolgában - egyik én - kellett súlyosan döntenem, netán magam ellenében. Lassan találtam rá a két fő rendező elvre: - Mindenki gondolkodását (az enyémet is) egyformán tiszteletben kell tartani. (Az életfontossági sorrendje mindenkinek más.) - Döntést előkészítendő csak az én bűneimet szabad mérlegelnem. 19:01 most fejeztem be, ma három kép tovább. Korábbi állapotok is. A/2014/04 A/2014/08 A/2014/22, ez 40 centis lett. 20:19 Olvasom és hallom, szakmai botrány, ezt a II. díjat nyert pályázatot erőltetik az illetékesek megépíteni a 2015-ös milánói expóra. Úgy tudom, már el is kezdték. Dilettáns munka. Nem tudom, mit akar utánozni, az alkotók biztos tudják. De hát nem újdonság a világon az alkalmatlan döntéshozó. Lehetne erről hosszan beszélni, de minek. 21:22 Bocs, kedves Éva, nem tudom kihámozni, mi a túrót ábrázol ez az épület??? d. 21:36 Na, itt van, megtudtam. Alulmúlhatatlan. ...A tervet meghatározó elemek, szimbólumok, művészi megformálása a magyar kulturális örökségből ered. Az örökség, amely kiállta az évszázadok próbáját ma is aktuális üzenetek közlését teszi lehetővé, átélhetővé. Az életfa, sámándob, búza, a víz, a kert, a táj mindezt megjeleníti hangsúlyosan. Mindez formát ölt az épület és a kert formájában, művészi effektusaiban, programkínálatában. A sámándobra rajzolt életfa-motívumban víz áramlik, éjjel fény árad belőle. A kiállítás utal eredetmondánkra, totemállatunkra, a Turulra, és a történet elindul Álmossal, majd Szent Istvánon át Mátyás reneszánsz kertjéig, Széchenyit és 1956-ot érintve az olasz látogatókban közös történelmi emlékeket ébresztve jutunk el a máig... ...A szakrális, szellemi tartalom művészi megformálása, a három dobépület és a kert hármas egységét jelképezze legrégebbi és legszebb köszönésünk: Bort, Búzát, Békességet!... ...A dob belső tartalma. A fősétányról egy hatalmas sámán dobot látunk. Az első dob rendeltetése a szellemi üzenet művészi megjelenítése, ahol a látogató részese, átélője lehet mindennek. A dob oldalán lévő kiemelkedő domborulatok sok kis prizmából álló ablakok, amelyek a fényt megbontva megvilágítják a belső teret. Este a belső világítást a fény megtört hatásával közvetítik kifelé. A világfa motívumban folyó vízben, – megkomponált módon –, időközönként buborékok indulnak el... 21:41 Kedves Gyuri, nem tudnád véletlen nekem lelopni epub (vagy htm) formátumban a The Spy Who Came in from the Cold / Le Carré – könyvet? ölel: d 22:46 Parancsolj. De azt tudod, hogy ezután jön még három Smiley regény? (Tinker Tailor Soilder Spy, The_Honourable_Schoolboy, Smiley's People) Gondolom azok nem kellenek, mert minek annyi, de ha mégis, hát csak szólj. Szeretettel: Gyuri 04:45 másnap. Profi vagy, és ennek ellenére gyors. Ezt a kértet már (tényleg) ronggyá olvastam (angol gyakorlásiból), szétesett. De szeretem. Legyünk mértékletesek, még egy kém-félét még ha lennél oly szíves a tarsolyodból… ölel d. 2014. június 3., kedd 14:27 Mail. 1964-66 közötti szerelmem holnap 74. Isten tartson továbbra is tenyerén, és vigyázzon rád, Zsófia. Ha élsz, azt jelenti, fontos szüksége van rád. Tudd: ha egy háromajtós szekrényt arrébb kell tolni, vagy egy maradék mákos rétest el kell tüntetni, rám mindig számíthatsz. deske a melléklet: tán nem ismered - Deske, háromajtós szekrényem nincs, de ha lesz mákosrétes, azonnal szólok [...] Zs. - A Tűzoltó utcai bizományiban láttam egy jó állapotú háromajtóst…. na?! d. - Rég megszűnt - ALDI van helyette - ott legfeljebb mákos rétest tudsz venni. Zs. - De azt nem te főzted. d. 20:39 Egy mindenórás mosolygós asszonyka az ötödikről. Lekiabáltam neki a gangon, állna meg egy percre. F/2014/133 2014. június 4., szerda 12:47 két nap fotók az áldott asszonykának fotók Gyuri bácsinak kapcsolótábla építés a modem+router újraaktíváláshoz törött fog újjáépítése titán csap behelyezésével, 1h érzéstelenítést nem kértem biciklivel a kiürített vitorlázó reptéren ehhez (világító)pánt a nadrág aljára 950 HUF gyomortükrözés programletöltések filmkonvertáláshoz zene+filmek az új IPadra ebéd ételhordóval regények angolul-magyarul az IPadra festményfotózás a szakadt cipőt leadni egy gyönyörű ima a netről emailek vendég is szárazkifliket is kéne csinálni este szentségimádás lesz valamint Mitől dönt a légy? Viselkedésgenetika - cikk a Népszabadságban 2014.6.3. ...egy oly kevéssé fejlett élőlény, mint a gyümölcslégy esetében sikerült igazolni, hogy a döntéshozatal során benne is az emberhez hasonló folyamat zajlik le. Egy kamrába helyezték a legyeket, amelynek két rekesze között szabad volt az átjárás. Amikor az egyik kamrába jóval erősebb illatanyagot fecskendeztek be, mint a másikba, akkor a gyümölcslegyek gyorsan a kevésbé illatozó részbe húzódtak. Amikor az illatkoncentráció a két részben közel azonos volt - legfeljebb tízszázalékos különbséggel - a legyek jóval hosszabb idő után döntötték el, hogy melyik kamrába mennek - és gyakran hibáztak is. A mutáns legyek társaiknál lassabban döntöttek. ...segítség az emberi betegségek megismerésében, a gyógyszerkutatásban... 2014. június 5., csütörtök 19:11 Szütscsel egyszer összemosolyogtunk, hogy keresztlányom-Nóra pályaválasztásában közvetve benne lehettem én is, ahogy annó annyit meséltem apjának a szakmámról. A lány ma délben egy föld alá telepített gyógyfürdő tervet mutatott be a MOME-n, diplomavédésében. Én annó Kelet-Ázsia Múzeumot tettem szintén a föld alá. Nóra ez okból most pár hónapra haza is jött, Svájcból. Korábban Londonban, a sztárépítész Pawson irodájában, igen sikeresen. Fotók: 000, F/2014/134, -135, -136 19:30 Vége. Szombaton odaadom Gyuri bácsinak, ma még egy legutolsó simítás, kevert alizarin-krapplakk-vörös, párizsi kék és Van Dyck-barna lazúr rá; legyen gazdagabb az a kissé nyers halványkék felület. És kerüljön távolabb a menóra. Drága Gyuri bácsinak - A/2014/40 olaj, 60x60 cm. 2014. június 6., péntek 09:32 Mai uszoda három futóvendég, aki nem néz hátra öt burgonyás pogácsa meg egy autófotó. 2014. június 7., szombat 12:27 Tegnap Szentendre, a Művészetmalom kiállítóterében Czóbel kiállítás. Sokat vártam tőle, Franciaországból is hozott munkák, most megtaláltak, stb. Czóbelt szinte értékén felül szeretem. Az itt látott számos gyengébb munkáit is. Késői csendéleteit hiányoltam, mint pl. ezt a 83! éves korában festett elképzelhetetlen csodát. Ezekben a legmarkánsabb sajátos zöld-piros-lila színvilága, egy igazi kolorista. Fauveból, és párizsi utcaképeiből szerencsére vannak fontos munkák. Itt van az a korai nagyszerű és hírhedett aktstúdiuma is, ezek után nem értem következetesen és mindig elrajzolt figuráit. A karok, a vállak sehogy sem akarnak illeszkedni. Néhány fáradt portré. Sok kép van. Érdemes kiutazni Pestről. Le Meux-ből is. Fotózni lehet 15.ezer forintos fotójeggyel, érdekes. Környezetbarát. 18:05 Hogy gyomortükrözés, az orvos nagypárnával alvásra utasított. (Hogy ne vissza a nyelőcsőbe, satöbbi.) De az nekünk nincs. Délután elkészítettem, pozdorjalap és két kis utcakő a habszivacs alá. Dőlésszög állítás kőcserével. Kötelező nagypárnám - G/2014/09 18:25 Kedves Dezső, csak infóként, ha nem látta volna, Műértő 15. oldal aukciós beszámoló: "Lassan külön tanulmányt érdemelne, miért lett Váli Dezső a hazai művészeti aukciók legstabilabb szereplője az elő művészek közül; Műterem sorozatának képeire ezen a tavaszon Virág Judit mellett Kieselbachnál, Nagyházinal és a Blitznel is lehetett licitálni. A Virág Judit Galéria árverésen indított kép ezúttal is igazolta a várakozást; a 2008-as Műteremért a kezdő árat megduplázva 800 ezer forintot fizetett a vevője" Üdv: Á. Köszi, nem láttam persze, és remélem, azt nem írták mellé, hogy (a Kieselbach / 2. képet ugyan még nem tudom, de) a többi helyen nem kellettek... :-))) d. 19:22 Keresztlányom-Nórának építész-diplomája alkalmából egy hatvan centis, kétoldalas (utcán talált) tábla. (ha az ember hülye; vállalja: G/2014/10) 20:21 Eszembe jutott egy szó, amit ismerek, de még soha nem használtam: intakt. És még egy fotó Szentendréről, F/2014/137 2014. június 8., Pünkösd vasárnap 09:12 Dávid Kata: Kereszténység és kultúra. Meghatározása szerint a kultúra feladata képessé tenni az embert a kegyelem befogadására. Hiszen minden megszerzett műveltség Isten felé visz, hitünktől függetlenül. A kultúra a legérzékenyebb eszköz az ember felelősségének jelzésére, a másikért hordozott felelősségre is. A keresztény tanítások; az irgalmasság, jóság, szelídség, türelem. Az egyenlőség rabszolga és szabad, gazdag és szegény között. A szeretet parancsa. Minden emberi közösség normái. 16:12 Dobszay László barátom hogy meghalt, ez a képem – életem második megtartott olaj munkája – lappangott. Most előkerült, Bence, ferences tartományfőnök fia, hozta rendbehozatni; öröm. 1988-ban derült ki számomra, hogy a kép egyáltalán létezik; Laci íróasztalán láttam meg egy csuporhoz támasztva. Beszámoztam, keretbe, és lefotóztam, Akkor elég pocsékul. Ez a fotó hiteles, bár nem színkorrigált monitoron eléggé más; sápadtnak hat. Utca hirdetőoszloppal - A/1960/02 olaj papíron, 22,5x24 cm. 17:11 Mai sétánk egy-két év után megint a Farkastorok. Az Úttörővasút Normafa megállójától délre induló erdei sétaút, végig egy kiszáradt patak medrét kell követni. Az levezet a Farkasvölgybe, onnét a Farakasréti temető, az 59-es villamos végállomása. Csöndes, csak a madarak. A Nemérdemesellopni Feszületet most is megtaláltuk. Fölkérésre egyszer javasoltam mását egy faluban elhelyezni. Na, azt azért nem. A temetői régi zsidó ravatalozó-épület tetején a táblákat most vettem észre. A számozás jobbról balra tart. 2014. június 9., hétfő 08:57 Időnként igen nehezem viselem némely szerettem égtájakat és földrészeket átölelő mohóságát. Úgy becézem a jelenséget, hogy egyszerűen minden kellene neki. De lehetőleg kettő. Aztán észbe nem kapok; és egy zseniális ragtapasszal kúrálom magam; évtizedek előtt kaptam, azóta használom: Terhel? Keresd ugyanazt a bűnt magadban. Meg fogod találni. Igaz. Hogy nem tűrök kompjuteremben, polcomon, életemben fölösleges dolgokat; ez nem mohóság-e? Negatív változatában. Függőség; Pál szerinti szabadsághiány. (Tudok szűkölködni és bővölködni.) De földközelibb szinten: és a 32.269 fájl honlapomon? Közte a száz VILÁG LEGSZEBB KÉPE, ha digitálisan is? A most rekonstruált könnyűzene-táram. Beszámozott dizájn-ötleteim. Ez a naplóírás; gondolatbefőttek sorban öreg almárium tetején. Habár ez közhasznú. De nem az-e minden, ami öröm, akár egyetlen embernek? Dehogynem. Mindez ma vágott pofon megint. Futás közben évekig láttam az ismerős araszoló kukáskocsi szélvédő üvege mögé támasztva ezt az angyali dísz-rendszámtáblát. Micsoda gondolat- és ötletkoncentrátum. Le is fotóztam, bekebeleztem. Aztán egyszer eltűnt onnan. Rákérdeztem a pilótától, hogy szót váltottunk, mi lett vele? Ha nem kell, megvenném, háromezerért. - Szemét közt volt. Megvan még valahol, felelte. Már akkor tudtam persze, hogy nem kell, vagy csak két napra. Eltelt megint fél év, ma újra ott a szélvédő mögött, és a bátyuska szélesen integet. És nyújtja ki – fóliába csomagoltan! –, hogy: ajándék... És mosolyog. Műteremfalra kitenni, örök figyelmeztetésül. Kényszerűen megtartani. És majd egy könyvet a pilótának. Az egyszeri cselédlány, aki sorsa fölötti bánatában sósavat és kálilúgot ivott. És súlyos gyomorrontás. 10:05 Halványan álmodoztam, őszre esetleg megint meghívatnám magam New Yorkba? Egy kis (nem kis) Metropolitan Múzeum; a világ közepe? Lehman-gyűjtemény, Bonnard és Balthus? A dolog szerencsésen és egyszerűen eldőlt. New York? Tegnap a Farkastorokból alig bírtam hazavánszorogni. Majd szobám ablakából a Rózsadomb, ha megnyílik a kilátás. Pompás lesz. Ha netán kinézek. 12:04 Hogy pont a Máriácska fölé került, aki előtt imádkozni szoktunk?! De ez is szakrális - bűnüldözési funkcióban. És másutt nincs hely. F/2014/138 2014. június 10., kedd 18:31 Tegnap óta ezt csinálom, minden időmet elvitte, nagyon nehezen állt össze ma estére. Vagy huszonöt keretszín kombináció, míg meglett. Most jó. Üvegvágás is: ezúttal szerencsésen nem tört el (rossz helyen). Paszpartú: farostlemez érdes oldala festve, (tegnap még háromféle rózsaszín volt a diófapáctól), ablak vágva bele. És csináltatok alá címtáblát, a szignó alig olvasható, a kép meg atipikus. Második megmaradt munkám, 1960 decemberi. (Szeptemberben használtam először olajfestéket.) Utca hirdetőoszloppal - A/1960/02 olaj papíron, 22,5x24 cm. 2014. június 11., szerda 13:22 Kata alkalmi munkahelynek alkalmi asztalt talált magának a hűvösebb műhelyszobában. De: erősen billeg (az asztal). De: nem szabad kiháromszögelnem, ami a normális megoldás lenne. Tartalék utcakő mindig van itthon. G/2014/11 14:19 Arra gondoltam, milyen lenne az a fenti, 1960-as kép fél évszázad múltával A/2014/51 olaj, 60x60 cm. 600e HUF 2014. június 12., csütörtök 03:37 Tegnap este Lóránt János ( újabban még Demeter is) (1938–) megnyitó a Körmendi Galériában. Nagyon szeretem munkáit. A humor, irónia általában nem területe a festészetnek. A ritka kivételek Toulouse Lautrec, olykor Anna Margit; általában hidegek, s e hangvételtől fej(téma)nehezek. Klee Szindbád képe is a témaközpontúság felé hajlik. De hát az remekmű, belefér. Talán még Gaál, de ő a félelmetesben utazik. Jánost ismerem egyetlennek, aki mosolyog az emberen, szeretettel. És mindez csak egy- zavartalan rétege munkáinak. A festményei fejjel lefelé is működnének, tehát– Halványan rokonítható talán Tóth Menyhérttel, Kata szerint olyan, mint Weöres. Most bemutatott portréi régebbiek, a többi új kép. Egy grafikát is mutatok a több közül, e mostani rajzai nekem inkább ujjgyakorlatok. Egyik katalógusában közli a kérdésére adott válaszokat: miért vásárolta meg ezt a képemet? Ezt Nagy Gabitól tanultam jó harminc éve, egy megnyitómra hozott nekem egy ecsetet. Jánosnak most egyik könyvemet vittem. Holland felesége is ott volt, pár szót váltottunk (angolul). Akik nem jutnának el (Le Meux-ből) a Falk Miksa utca 7-be: 04:06 Tegnap kánikula. 17:50-kor arra jártam, kocogtak a szűk járdán, majd a Mechwart tér sarkán sorbaálltak fagyiért. A legény egyik vállán NIKE-táska, a másikra karikásustor vetve, nyaka körül átfordul. Biciklikre kötelező tartozék a csengő. 04:14 A kisasszonyt kicsit tanítgattam, inkább csak e-mailen. Most túljutott a MOME-felvételi második fordulóján. Kérdezi, mit csináljon, hogyan viselkedjen; ott a beszélgetésen már csak egy megadott tárgyat kell elemezni, gumi kacsától kezdve a scrable társasjátékon át az irodaszerekig, és bizonyára majd magáról kell beszélnie. Örülök, hogy túljutott a nehezén. A köv. alighanem sima intelligenciavizsga, ott úgy lehet győzni, ha az ember őszinte. Tárgyakat elemezni: 1. funkció 2. forma, esztétikum 3. lehet nyugodtan szubjektív 4. keresse a hasonlókat, a kapott dolog fölöttes gyűjtőfogalmát (fajfogalmát), és onnét nézze; villa – háztartási eszköz – háziasszonyok szempontjai + kulturális tradíciók: d. 06:40 Zsolozsma II. hét csütörtök reggeli himnusz a testnek dölyfét törje meg étel- s italban hősi fék 08:21 Reggel látom, egy kis foxikeverék leül a járda közepére, majd összegömbölyödik, orrát a farka tövébe. Majd tíz méter után ugyanez. Futtomban odaszólok az asszonykának: - Gilisztás. - Gondolja? - Akkor rágják így magukat. Aztán a víz. Ilyen se volt a huszonöt év alatt, 12. hossz után kikászálódók a vízből, s le a büfébe, - Kérek egy Ischlert. Nem baj, ha fél óra múlva fizetem? Nagyon leesett a vércsokoládé szintem. Ezek után már semmin se csodálkozom. 20:02 Mail jött, meghalt a Jóka. Közvetlen közeli kollega, bár nem voltam benne a csapatukban. Sokáig ők voltak a művészeti közélet. Legalábbis egyik erővonala. Elsőre furcsa hallani, ez hogy lehet, meghalt. Szentgyörgyi József festőművész, élt 74 évet. Kis piros foltjait szerettem a képein. Azokat ragyogóan tette oda. 2014. június 13., péntek 06:34 A zsoltárok könyvében mindenki számára van üdvös mondanivaló, és van gyógyszer az ember üdvösségére. Bárki olvassa, talál benne olyat, amit különleges orvosságként fölhasználhat saját szenvedélyének sebeire. Aki küzdeni akar, olyannak találja a Zsoltárok könyvét, mint a lelkek sportcsarnokát, vagy sportpályáját, felszerelve az erények összes fajtájához szükséges eszközökkel. Ha valaki az ősök történetét akarja tanulmányozni és utánozni, egyetlen zsoltárban is megtalálja az atyák teljes történetét... Ha valaki a törvény értelmét kívánja megismerni... Szt. Ágoston 09:56 Már a víz alatt elámultam magamon. 6500-7000 próbálkozás után ma kilencedszer átúsztam a medencét víz alatt, végig. 10:46 Ha az emeber tévedett, leghelyesebb, ha vállalja. Vállalnia kell. 16 évesen kalapot vettem, hogy 18-nak nézzek ki (mosolyogtak rajtam), hogy beengedjenek a külvárosi moziba egy Marina Vlady filmre. Hatvan év után eltávolodtam ettől az elvtől. És itt vagyunk a jelenben. Mégsem Mireille Mathieu, hanem Jane Birkin a föld legszebb asszonya. (A mellette lévő arc is figyelemre méltó.) Be kell látnom. - De még mennyire figyelemre méltó! Nekem: végtelenül romlott. Most. A. - youtube: Je_Taime__Moi_Non_Plus-ane_Birkin_et_Serge_Gainsbourg_.mp4. d. - Köszönöm, megnéztem. Furcsa(?), hogy sokoldalú tehetség néha milyen sokoldalúan tudja pusztítani magát és a környezetét. Talán az önkifejezés zabolátlan ösztöne miatt? Hogy nem volt boldog ember, az biztos. Lehet, hogy a fizikai megjelenése is sarkallta erre az életmódra, valami bizonyítási kényszer szorult belé. (Az szellemes és árulkodó, hogy "a csúnyaság vonzóbb, mint a szépség - nem kopik". Lehet, rosszul idézem.) Úgy képzelem, talán szánni is lehet. A És hát itt vagyunk például mi ketten, kisemberek, ugyanabból a korból, habár Delos szigetén. F/1977/28 - F/1977/28... ki az a férfi az ismert néprajzos Jávor Katalin mellett? T. - Vali, vagy mi, segédmunk. a Nyomdakísérleti Üzemből. d. - Nagyon szimpatikus. T. - Nekem is. Ismerem. d. - Szerencsés ember :) T. - Összehozhatom magát vele, Csak erősen italozik. Bizalmas: u.n. workalcoholism. d. 2014. június 14., szombat 12:59 Tegnap uzsonnáért a konyhába, ott Kata állandóra hagyja a Mária Rádiót. Vannak előnyei is, ezúttal oda kellett figyelnem, leültem. Pál Feri atya a női fogyókúra-kultusz átkairól. Hogy a nők, akik ez ügyben erőfeszítéskete tesznek, 95%-uk számára a vágyott forma biztosan elérhetetlen. És ennek kapcsolta a terjedő depresszióval. A családban 35 éves korban abbamaradó szexualitás. Az állandó önmegfigyelés. Nem tartja magát szépnek - ez még nem lenne baj - de ezért nem tartja magát kívánatosnak sem. És kezd minden tönkremenni. Most rászántam ezt a két órát, Kat távollétében visszaloptam tőle a nekiajándékozott diktafont, megtanultam újra a kezelését, a PC-ben hangvágást. Fölvettem, az egy órából 24 percet csináltam, leméreteztem 6,5 MB-ra, és itt van. Aki az egészet szeretné: ingyenesen be lehet regisztrálni: mariaradio.hu, és ott az ARCHÍVUM. Ez a szöveg: 2014.06.13. 16h-kezdődő blokk második része. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 13:23 - Hát igen... és a férfiak, akik száraz kiflin élnek, hogy tíz dekát leadjanak.. hiába no... az élet nem egyszerű. N. - Nekem szabad. Ha helyette az jutott volna eszembe, hogy napi 60 perc angolozás, akkor..., mint ahogy annó az jutott eszembe. Négy évig. Nekem minden csak játék, bocs. Ma úszás közben az a fantasztikus ötlet, és ha itt a büfében minden nap megennék egy marcipános mignont. Ollé. Valamint reggel új gumit varrtam éjszakai szemmaszkomra. Mikitől kaptam. d. 13:18 Ami emberésszel fölfoghatatlan, legalábbis nekem. Szerintem tény, hogy az ember nem tud szenvedések nélkül boldog lenni, arra szüksége van. Ugyanis számunkra csak a terhek tükrében létezik a boldogság. Akkor hogy lesz ez a mennyországban? 14:27 Egy ötlet, amihez aztán hirtelen kellett volna anyag. Kunyorálás, majd a szomszéd diákotthon udvaráról hazacipeltem két átázott, kidobott ágyfeneket. Farost lemezek. Méretre vágás: 64x93, alapozó főzés, majd kenés. Már száradnak. 17:16 És egy most talált áprilisi vicc a Népszabadságból: Marabunak Kossuth díjat! 19:48 Készítem Gábor új Vasárnapi Újság fejezetét. 1894. Egy megépült kerékpáros vasút: Észak-Amerikában, New Jersey állam Mont Molly és Smithfield nevű városait kerékpárosok számára épült vasút köti össze egymással. Amint képünk mutatja, a vasút egyetlen sínű. A sín egy harmadfél láb magas fakorlátra van illesztve, melyen az utas maga hajtja a gépét. A kerékpár hajtása sokkal könnyebb, s a felfordulás lehetősége teljesen lehetetlen lévén, az utas bátran tekinthet jobbra -balra, a vidék szépségeit élvezheti. Jelenleg egy második vágány készül, hogy egyidejűleg jönni is, menni is lehessen ide-oda, valamint állomási házakat is építenek, hol a közönség számára kerékpárok fognak készletben tartatni. 2014. június 15., vasárnap 05:16 - Kedves Dezső, jól vagyunk. Beleolvastam a News-ba, látom, hogy tulképp Ön is jól van. Kissé fáradtan, éjjelente is ébred enni a [két hetes] kisfiam, nappal pedig a lányommal vagyok (hétfőtől dolgozom újra). Szép napok ezek. Szükségünk lenne valami használt autóra, a lányomat óvodába szállítani, ősztől. Ha esetleg tud valami becsületes autókereskedőt vagy jó állapotú használt kocsit, jelezze. E. - Köszönöm a híreket, igen, szép napok ezek. Nekem furcsán alakult, kisfiam-bébi nemigen érdekelt. Másfél éves korában szerettem meg. Igaz, hogy akkortól nagyon. Vittem a karomban (már hányadszor) fület szúrni, s a Logodi utca sarkán megismerte a helyet, hogy most ODA megyünk. S ahelyett hogy ezért megrótt volna, mellemhez bújt. Autó: egy ismerősöm van, meg fogom kérdezni. d. 2014. június 16., hétfő 09:30-20.10 fest. Közben ebédszünet. 2014. június 17., kedd 09:22 Magam se értem, hogy történhetett, valahogy csak és csupán én rám gondoltam. A magam példáját említve buzdítottam OFM. Bencét, az új tartományfőnököt a hajnali misék visszaállítására. De most, két hónap után véletlenül eszembe jutott a körülöttem-világ is. Pótlevél; hogy a mostani 1/2 8-as szentmise-kezdéssel a munkába járók és a diákok is ki vannak felejtve ebből a lehetőségből. És hogy bocs, ez az igazi érv. 2014. június 18., szerda 18:31 Nagyon festek, napok óta. Közben autóvizsgáztatják, 44e HUF. Majd jövő héten fékjav. 21:29 Ma álmomban ötéves fiam jelezte, hogy megetette a macskát, majd odakucorodott mellém az ágyba a pokróc alá, s elaludt. Reggel, ébredezve, még odatapogattam; nem volt ott. Amúgy épp most jött meg Oslóból, egy világklasszis hegedűsről forgatta már a harmadik rövidfilmjét. 2014. június 19., csütörtök 13:05 Terhes ügy, jobb egyszerre túllenni rajta. Akkor megint pár nyugodt év. Kata kísért. 4,3 kg ruhát vettem magamnak. Igaz, ebben benne 5 m. zsákvászon, utoljára boltban 1992-ben láttam, paszpartúnak gyönyörű, hátha még kell valaha. És e súlyból még az is lejön, amit az új hosszúnadrágból mindjárt levágok, hogy rövidnadrág legyen. Szegélyt neki. Még ki kell bányászni a mikró alól, és beüzemelni a 100 éves varrógépet. Katától gombostűk. A koptatózsinórt mellőzzük. És akkor mindehhez egy definíció. Jó ruha az, 1. amin nem látszik meg a festékfolt, 2. amin világosan érződik, melyik az eleje, és melyik a hátulja. A jobb helyeken ezt egy belevarrt fehér zászlócskával jelzik. Evvel sok bajom volt életemben. Ötven éve egy szerelmemet megkértem, s pulóverem nyakába Elöl egy kétcentis piros E betűt hímzett. Valaki megkérdezte, és H miért nincs? 2014. június 21., szombat 10:01 Kényszerszünet (falomlás, vizsgálat) után újra rágják a szemközti minisztérium oldalát, és mától már látom a műteremből a Hármashatár-hegyi tornyot! A látvány: 1. a SONY szerint; ez igazabb, 2. a Nikon szerint, mert állvánnyal, pontosabb. 11:35 Amire vágyom, a nyugalom, arra persze alkalmatlan vagyok. 13:37 Fölös duplumok szelektálása ruhatáramból. Szeretem ezt a várost. 2014. június 22., vasárnap 18:25 Másodszor a Galériában, Derkovits zseni. Most olvasom, úgy is kezelte magát. És annyit is kért a képeiért. Ez is belejátszhatott, hogy szilván élt. A püspöksüveges nevezetes önarcképe viszont Derkovicsnak van szignálva. Azt ki írhatta oda. Fényképezni nem lehetett, csak hazafelé sétáltomban. F/2014/140 2014. június 23., hétfő 18:50 Kata kezdeményezése, hogy Kinga unokának megmutatjuk a kultúrát. Múzeumok Éjszakája, tegnap délután hat, szabadtéri hangverseny a Hősök Terén. A zene idejére párnát és Le Carré krimit vittem. Aztán végeérhetetlen sorállás a Szépművészeti Múzeum lépcsőjén, szakaszosan engedték csak be az embereket. A tömeggel keresztbe is nagy sürgés-forgás, teherautóra rakodtak, az egyik zenészládán feküdt ez a kitűző. Alkaromra tűztem. Aztán a sajtóregisztrációba. Hosszan keresgélt a kisasszony, - Bocsánat, nincs a mi listánkon. Honnét tetszik lenni? - Népszabadság. Csákvári Zsigmond. - Nem találom. - Nem tudom kérem, utolsó percben küldték utánam, futárral. Akkor a főnök odaszólt, - Persze, írja be, és adjon karszalagot, Ági. - Ketten vagyunk. Az unokát kifizettük, 600 HUF. Megmutattuk a kislánynak Renoirt, Kokoschkát, Sassettát és a legszebb Brueghelt. Bonnardék zárva. Hazafelé egy fagyi. 05:02 Az elmúlt hét evvel telt, most már beszélek róla. Barátomtól kaptam ezt a gyönyörű faragott keret; sokszor megcsodáltam nála. És most üresen maradt, Rippl Rónai után. Mosolyogva megveregette a vállamat: - És fessél bele nekem egy zsidó temetőt! - Sajnos nem. Tudod, hogy azt harminc éve befejeztem. - De most csináltál egyet. - A 87 éves Gyuribácsinak. Klubtárs és 44-es deportált. Már megbeszélte a zsinagógával, halála után melyik falra kerül. De a keret nem hagyott nyugodni, nagy kihívás. Akkor egy igazán utolsót. Talán túl érzelmes is lett. Háromszor festettem meg. (A másik kettő már nincs meg.) És végül barátom nem tudta megvenni. Sajnos, ezt zsidótemető-kép árban kell adnom, ha az aukciós áraimnál olcsóbban is. Kaptam föntről egy telefont, a műcsarnoki kiállítás (talán mégis meglesz) hétmillió. Nekem. Érdekes. Ők hívtak meg. Nyugdíjam, ha kifizettem a lakbért, 9 ezer HUF. És vannak nekem gyerekeim is. Zsidótemető mindörökké - A/2014/43 olaj, kerettel 83,5 x 110 cm. Nagyban is megnézhető már; a FESTMÉNY / 2014-nél. (Ezt mindig a keretével együtt kell majd reprózni, a méretét is így adtam meg.) Tegnap csináltam tárolásához - szállításához kartonból egy dobozt. 21:02 Deske, nagyon bennem van ez a kép, többször megnéztem, és bocsánat - a keret és hold nagyon édeskéssé teszi. Az jutott eszembe, hogy a hold lehet sötét is, akkor talán eltűnne a keret és a világító hold kicsi cukra, a kettő együtt valahogy sok. L. 21:23 Deske, a kép: nehéz elszakadni a kazlak meg szénaboglyák asszociációjától, bocs. F. 22:03. Szia Deske, ez a kép evidencia, ettől nem szabad megijedni. (Nem is ijedtél, szerencsére.) Ne változtass rajta semmiképp. (Lehet kicsit idilli, csakazértis.) Viszont ez tényleg egy út vége, és ezek után nem festhetsz soha többet zsidó temetőt. Ölel: A. 2014. június 24., kedd 09:03 Kritikusaidról jut eszembe. Egyik írásomat elemezve a „zsűri” megállapította, hogy a bibliai idézet igaz, és néhány kötőszó a helyén van, de a többi... R. 09:47 A kép reggel átalakult. 09:52 Reggel bemérték a fölöttünk lévő új Telekom antennára a sugárzásértéket. Ez a kritikus helyen, a műteremben 6 V/m. Szerintük "a szabvány megengedett 60,0, tehát ez egytizede." Átjött egy emeleti szomszéd, vegyész; náluk 8 V/m volt. És közölte: 1. Már utánaolvasott, és érdeklődött is. 2. Ez nem átjátszó állomás, amiről szó volt, hanem bázisállomás, aminek pl. iskolától, óvodától min. 300 m-re kellene lennie. 3. A szabvány egyszeri alkalomra szól, nem állandó tartózkodásra, erre The Salsburg Resolution 2000 szerinti határérték 0,6; sok országban már ez a szabvány. Ez szerint én a műteremben tízszeres dózist kapok (leukémia, agydaganat valószínűség ezerszeres.) 4. Ha a II. ker megadja a Telekomnak az engedélyt az antennát padlásról a tetősík fölé áttenni (amit a Telekom eredetileg akart) a probl. meg lenne oldva + egy leárnyékolás lenne szükséges. Megírtunk egy följegyzést, elküldjük + kértem egy soronkívüli meghallgatást a polgármestertől, jövő héten utazom, művésztelep.) MEGKÖSZÖNNÉK minden hozzászólást, segítséget. 20:26 Gyurka, egy csemege neked, most néztem a Derko-kiállítást. A Püspöksüveges önarckép cs–vel van szignálva, ki csinálhatta?: DERKOVICS. d 2014. június 25., szerda 06:14 Végtelen gazdagon el vagyok látva. Nincsen szükségem semmi többre. És még költészet is. Zsolozsma, négy kötet. Negyedik hét, szerda reggeli himnusz: a fényes égnek arca már szívünk vidámságára vár 2. antifóna Az üdvösség és az igazság ruhájába öltöztetett engem az Úr. 12:28 Jött egy papír, kapok 4873 HUF a Hungart Jogkezelőtől. Ami a levonások után - a nekem járó 4% követési jogdíjból - megmaradt. A Szazadfordulós műterem - A/2010/59-et a Virág Judit aukción adták el valakik valakinek még decemberben, aki 720.000 HUF fizetett érte. Ha jól számolok, akkor ez nem annyira 4%, mint inkább 0,6 % körül. 12:35 Gábriel angyal közbelépett. A Telekom elismerte!, hogy túlsugároz minket. Délelőtt az igen aktív szomszéd jóvoltából árnyékolás-szakértővel a padláson körbe, sok hümmögések. Hogy a nálam mért 6V/m csakugyan igen közel áll a 28 V/m megengedetthez, ez nem lineárisan változó adat. Hogy ő előre semmit nem mondhat, nagyságrendben 20 mill. HUF. És vajh, majd ehhez mit szól a Telekom. "Az nekik nem pénz, kérem. Iszonyú pénzeket költenek az üzembiztonságra, irtózatos ribillió, ha a mobil vagy net nem működne." A polgármesterhez egy előzetes tájékoztatólevél elindult. Órákig fogalmaztam, míg ilyen eccerű lett: ...a műterem fölé egy mobil bázisállomást. Az egész 60 lakásos ház boldog, kétmilliót kap évente. Nem fognak nekünk segíteni. Ugyanis mindössze ketten vagyunk kevéssé boldogok, tegnapi bejárás adatai szerint (kizárólag nálunk) igen magas az elektromágneses sugárzás, szmog... 2, Kérjük közbenjárni-kötelezni a Magyar Telekomot a rendszer lakásaink felé történő leárnyékolására. 17:45 Délben beadott levelünkre 14:53-kor! megérkezett mailben dr. Murai Renáta Jegyzői Titkárság vezető egyoldalas elutasító válasza, forduljunk a Telekomhoz. Kedves I., betelt a honlap-kvótám, a 30 giga; nem fogad semmit a szerver a honlapra írtakból. Épp a múltkoriban leveleztünk erről is, akkor kértem újabb 5 vagy 10 gigát Miklóstól, nem emlékszem, - amire persze bólintott. Szóval, kérném Magától a tárhely bővítést! És persze egy „OK” visszajelzést, mert akkor visszatöltöm a 20 MB régi fotót, amit most kényszerből töröltem a szerverről… Köszönöm!: d. 17:55 Közben a sárkányfejű gép itt szemközt szünetlen és megfontoltan falharapdál. Két harap között billegve-bólogatva szuszogja ki magát. Ötperces film. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 2014. június 26., csütörtök 03:24 Egy ötlet fölébresztett, éjszakai levélírás fogalmazása a II. ker. Polgm. Hivatalnak, még reggel a lakótárssal egyeztetem. Jó lenne ezt a viccet is mellékelni... Majd talán a köv. levélhez, így, az önkormányzati választások előtt... 04:58 Tegnaptól ennyivel többet látok a Rózsadombból. Haladunk jobbról balra, épülettraktusonként. Nagyszerű. 2014. június 28., szombat 19:24. Sűrű 1./ Almási Miklóssal (esztétika tanszék) 20 év után összefutottunk a Margit körúton. Hogy ő végigfotózza a minisztérium bontását. Hívtam, ablakomból tökéletes. Tegnap jött, fotózott, és meséli: ajándékoztam én neki valaha (1987.01.26.) egy rajzot (B/1982/08). Ami a keretben hátul egy kidobott képemmel volt megtámasztva. És a falra ezt tette föl, évekig. A kép a keresztbe-karcolás rajza alapján 90x120-as kellett legyen. És hasonlít is megmaradtakhoz. Ennek alapján: A/1986/körülbelül-03. Pusztított munka ilyenfajta utóéletére nem számít az ember. Ezekből ruha- és könyvespolcokat szoktam csinálni. 2./ Hogy a megfelelő 1-1.2 Volt/méter helyett a műteremben 6 V/m elektrosugárzás az új Telekom bázisállomás - antennarendszer jóvoltából, rászántam – ez is játék –, hogy komolyan veszem a dolgot. Még egy lakót érint ennyire, az már nem is tartózkodik a lakásában. És reménykedünk, hogy tán sikerül sorsot fordítani. [A moszkvai nagykövetség mikrohullámú “bombázása” a hidegháború idején (1.9 V/m)] De addig is. Hálóhellyel és az irodával-kompjuterrel tegnap + ma át fiam szobájába. Furcsa 42 év után elhagyni a műtermet. Ágy magamhoz alakítása, fejtámasz; asztalosmunka; habszivacs vásárlás 13.000 HUF. Tiplizés, falakra képek. Nem volt lelkierőm a telefondugót újrakábelezni, a Mammutból 6 méter toldózsinór. Proli megoldás. De a délutáni fekvés előtt már az asztalomtól tudtam a telefont is elnémítani. Az eddig otthon (tökéletesen) beépített PC vagy harminc kábelét új helyén aktiválni. Csináltam a szobáról egy (öt) körbeforgok-filmecskét is, de nem jók. A fotó informatívabb, érdekes. F/2014/142 - 146 3./ De mi van a műteremmel. Élni kell. Legalább az agyamat védeni. Le a Mammutba, széles karimájú vászonkalapért. Hozzá alufólia, és kétoldalas ragasztószalag a szomszéd boltból. Hogy a kalapra fémborítás kell, visszaverni a sugarakat; s ezentúl ebben festek. Itthon nézem, nyűgös vászonhoz fóliát ragasztani, akkor alá kartonpapír borítás. Meglett. Végül a kalap nem is kell alá, kidobandó, 9990 HUF. Asztalka a műterem ajtajába a kalappal, hogy ne felejtsem el, ha belépek. Olcsóbban megúsztam volna, honvédségi rohamsisak 3000 HUF a Szt. István körúton; csak féltem, nyűgös tartós használatra. Az enyém könnyű és szellős is, mert lötyög. 4./ Múltkor megint lábgombám, ami igazságtalanság, mert két éve papuccsal az uszodában. Hiába kezelem 7%-os éjjelre-ecetpakolással, pár hónap után újra. A cipőm fertőz vissza. Várok a patikában, hallom az eladót <> Hoppá. Van orvos-barátom; tegnap meg is jött két üvegcse. 3 pár cipő + a tornacsuka; megvan. De maradt a zokni-probléma. Összeset, tisztát és piszkosat fazékba, 20 sec. 100 fokos vízben. Hogy mekkorák lesznek megszáradva, kiderül. Katának nem fogom megmondani, mely lábosában főztem ki. 2014. június 29., vasárnap 08:41 Deske, szép és jó lett az új lakhelye. És hol van most az asztalosműhely? F. 09:33 Deske, küldök valamit. G1.: Magyar Nemzet Magazin. 2014. 06. 28. Végh Alpár: Köznapló Június 21. szombat Váli Dezső nyilvános newsai közt említi első nyugati útját. 1970-ben, ha valaki kapott útlevelet, egy európai körutazás vasúton négyezer ft-ba került, Váli kapott útlevelet, volt pénze jegyre is, viszont a hatóság csak két hétre engedte a Lajtán túl kódorogni. Kevesellte, és kérvényt írt. Benne azt, hogy egy festő aligha hiányzik bárkinek is. Kéri hát, hogy üssenek az útlevelébe másfél hónapos bélyegzőt. Beleütötték. Azzal a legendás ügyességgel és huncutsággal, amelyet minden életrevaló kelet-európai elsajátított akkoriban, Váli bejárta Nyugat-Európát. Száztíz múzeumot nézett meg, írja s ez „fölért egy év egyetemmel”. Amit én éppen úgy nem tudok felfogni, mintha valakinek egymilliárd forintja volna. Száztíz múzeum kincseit megnézni, a képekbe beleszeretni, a maratoni út végén az emlékezet albumába ragasztani – nem, ez nekem sok… Na mármost: habitus kérdése a különbség a festő és köztem? Vagy a mesterség dönti el, ki mire fogékony? Ő száztíz múzeumra, én pedig – megkésett nyugati utam során – a barcelonai kikötő, a milánói pályaudvar, a szófiai piac vagy épp a stuttgarti kurva-negyed, a Puffviertel környékére. Váli példaképe Rothko, az enyém néhány csavargó: a fiatal Gorkíj, Panait Istrati. Váli harminc éve a műtermét festi, én harminc éve arról írok, ami útközben megfog. Ő imádja* a nyilvánosságot, én rögtön zavarba jövök, ha rám céloznak egy Nikonnal. Különbségeink és különcködései** ellenére becsülöm. Puritánul él, keményen dolgozik, jelentős művész. A száztíz múzeumot viszont nem hiszem.*** * Én naponta 120 embernek mondom el magamat, ő hetente szintén, néhány tízezernek. ** Vajh létezik-e egyáltalán belönc ember. *** Jogos. Figyelmetlen önidézet, vagy olvasat. A C. Naplóban: 110 múzeumot és kiállítást- Egyébként harmadik utam útlevélengedélye mókásabb. Elutasítottak, mert húgom disszidált. Arra hivatkoztam, hogy muszáj utaznom, feleségem megy. S rá vigyázni kell, mert mindig mindent elveszít. Megadták. 10:20 Lényegében születésem óta megoldatlan problema. Hogyan kezeljem egy- kétszavas emlékeztetőimet, hogy jól szem előtt. Mostanában cédulák. A határidős dolgokkal persze könnyű, azok a naptárba. De a többi. Nem írom itt le, az évtizedek során hány szisztéma. Utolsó pár évben ruhacsipeszekkel megfogva elkallódás és szél ellen, az asztalon. Úgy nem olvasható mind, rövid ránézéssel. A mai újabb próbálkozás KIS falécekre, rajzszöggel; jól áttekinthető. Tudom, az ideális parafa fal lenne, ahhoz soha nem volt hely a falon. Tud valaki jobbat? 16:59 Deske, igen, tudok jobbat. Egy kb. 40x60-es tábla, valami fehér műanyagból. Alkoholos filctollal írok rá. Ha a dolog elintéződött törlöm. Nem fújja el a szél. Más. Jó, hogy elolvasta a nem tudom a nevét újságíró a naplóját. Jó ziccer, hogy önmagáról írjon, valami tök lényegtelent. Elég lett volna, ha azt írja, olvassák uraim és hölgyeim a deske.hu-t. Á. Kösz, mindig maga győz, kurva jó ötlet. Kéne szerezni, biztos lehet kapni ilyet. A nagy ötlet benne, hogy mivel mozgatható, tulképp. nem foglal helyet. Az újságíró. Ezen én is eltűnődtem, de én minden rossz szájíz nélkül. E mögött az (egyéb cikkei is) gyakran kissé fensőbbséges, olykor pökhendi hang mögött önbizalomhiány, egyensúlytalanság-, leginkább szomorúság működhet, nem?! Ami, félek, mindig rendezetlen világnézet következménye. d. 13:23 Mára mindent megcsináltam. Most van rá időm. Most nagyon fáradt vagyok. 17:52 Kata még gyűjtőúton, Szeged mellett. Száradás után kifektettem az ágyra a tizennégy kifőzött, gombátlanított fekete zoknimat, párosítani. Érdekes, mindegyik más színű és hosszú lett. Tereptarka rövidnadrághoz. Mit szólnak majd a siófoki lányok. 2014. június 30., hétfő 06:40 Csúsztatás, csúsztatok. Az absztrakt festészetet 1907-ben találták ki. Az absztrakciót. Ehhez képest vagy 3000 éve a 28. zsoltár: "Az Úr trónja ott áll a vízözön fölött". előző levél összes levél VÁLINEWS; 232. levél J.-nek, Le Meux-be / 2014. július 2014. július 1., kedd, Töreki 21:16. Apró találmány, mintha meglenne a számomra otpimális emlékeztető szerkezet. A lerajzszögelt üres lapok alatt még jó néhány. Ha már nem kell a följegyzés, csak letépni. Deske, amit az enyém,amit javasoltam, a szeszesfilc-felírótábla, az jobb :) Á. ): jaj Deske, olyan jó volt Magában nem csalódni! Tudtam, éreztem, hogy az az alkoholfilctollas, műanyagtáblás feladatemlékeztető NEM a Maga megoldó-módszere lesz,... de nem akartam belebeszélni. Csak vártam, vártam türelemmel,hogy mi lesz. Nemhiába. :) Jó munkát! R. 2014. július 2., szerda, Töreki 07:51 reggel, F/2014/149 10:13 Külső sugallatra ma kiveszem rendes évi szabadságom, pihenni fogok. Nem könnyű feladat. Mondjuk, délelőtt angol krimit olvasni, magyarul. Téboly. 15:32 A délelőttöt lelkiismeretesen átaludtam, a délutánom mókás. Kapásból unokáim nevét se tudom, ha hirtelen-, ez a képességem hiányzik; nemhogy a számos angol nevet, ami ebben a kémkrimiben sorolódik. Ilyenformán csak halvány körvonalaiban értem a bonyolult történéseket. De azért hűségesen izgulok. Nagy a tét. Az angol titkosszolgálat ugyanis. 17:16 Nem hagyják az embert krimit olvasni. Jön a való világ. Bázisállomás-ügyben 15:05-kor cikk a 444.HU netes híroldalon. Ezentúl minden másképp lesz. Vagy. ...Tragikus vagy komikus, de számomra ez a védekezés egyetlen módja – mondja a mester. Ha Isten úgy akarja, hogy leukémiában vagy agydaganatban haljak meg, azt elfogadom. De ha ezt a T-Mobile akarja, akkor helytelenítem. (Az eredeti mondat így: Ha Isten úgy akarja, hogy leukémiában... azt megköszönöm, de ha...) 2014. július 3., csütörtök, Töreki 06:18 Ébredve ezt láttam. A fene egye meg, nincs lelkierőm dönteni, melyiket dobjam ki, nem szokok két fotót megtartani egy témáról. Nos? Típusosan a kevesebb mindig több, deviszont! az a gyűrött fóliaterítő– F/2014/150 és F/2014/151. - 21:49 / Kedves Dezső, én azért azt bírom, hogy maga nem háborog, inkább védekezik. A cikkből nem világos, hogy két ilyen micsoda van a tetőn? Az egyiket értem, az a maga műterme fölött, de hol lakik ez a pali, akinek a fürdőszobájában van a cucc? É. - 05:46 / Igen, két rendszert telepítettek. Ő a másik antenna mellett, tetőtérbeépítés. d. 06:43 Jó reggelt! A két fotóval kapcsolatban: A keret csücske az absztrakt fóliaterítő megtöri a sok egyenest, tehát maradhat. Esetleg csak a bal szélét kellene levágni úgy, ahogy az első fotón van. Üdv! U. 09:40 Túl kemény a feladat, át kellett hidalnom. Uszodában 30 sec. előzuhany (számomra legalábbis) kötelező, de a melegvíz, mivel reggel 8-kor itt én az első, csak 84 sec. (számoltam) után áll elő. (Messze lehet a kazán.) Nincs nekem erre szabad időm. De ma! kinyit minden zuhany, 7 sec.= forró víz. 09:59 Tehát a kollega véleménye szerinti változat. Nos? Több kérdésem nincs. F/2014/151-a 10:22 Deske, a kollégának biztos igaza van, azért kolléga. Én a kevesebb több verziót kedvelem. Az első jelzi a töreki időtöltést, a másodikon túl sok minden van; gyürött lepedő, ecsetek, képkeret stb... vajh mit nézzek? Nincs benne rend... bocs. N. 12:51 Rendes évi szabadságomról megtérve. Kemény feladat volt. Hát elkezdtem. A/2014/44 60x60 cm. Délután azt a kék foltot kissé megkoptattam, hogy emberibb legyen. 16:56 A bázisállomás ügye sokak érdeklődését fölkeltette. A netújság - 444.HU tegnapi cikke kommentjeiből. Egymással diskurálnak. http://444.hu/2014/07/02/mintha-felgyujtottak-volna-a-fejemet-a-magyar-telekom-a-tiltakozas-hatasara-lekapcsolt-egy-budapesti-berhaz-padlasara-telepitett-bazisallomast/ - Az öreg mázoló pont alatta lakik, nem is érez semmit, viszont van kalapja. Bikádi fürdője elvileg mellette van, tehát ő meg pont kap belőle és kalapja sincs. - Pontosan így van. Jó antenna csak oldalra sugároz. De itt szerencsétlen módon mellette is van lakó ha jól értem. - Asszem 10x nagyobb teljesítménnyel sugároz a bázisállomás. Ha a zsebedben levő telefon 1 cm-re van tőled, akkor a 10 cm-re levő bázisállomástól kapsz ugyanakkora sugárzást. Szerintem ennél nagyobb fürdőszobája van a csávónak. - a teljesítménysűrűség nem linárisan csökken a távolsággal, mert a teljesítmény térfogatban oszlik el ahogy egyre nő a forrás és az abszorbens felület között a távolság. Apró különbség továbbá hogy a telefon nem sugároz folyamatosan maximális teljesítménnyel (igencsak hamar lemerülne) - Köszi. Egy kicsit belekeveredtem a cikkbe, a panaszos tényleg mellette lakik, az alufóliás festő pedig alatta :-) - csak egy antenna párszáz telefonnal tartja a kapcsolatot... szóval... nyilván elkúrták. Nem egy biokémikus fürdője mellé kellett volna rakni az állomást. Amúgy én azt nem értem, hogy miért nem mászott át a lukon, és vágta el egy oldalcsípővel a tápkábeleket? Esetleg fejszével némi pusztítást is...? - Csak egészség legyen meg térerő - Váli Dezső tiszta Walter White! - I'm the one who knocks! [képmelléklet] - Ugye-ugye! :) - Kiváncsi lennék rá hogy mennyibe kerül a "Műterem" c. alkotása. - Festményei egy bélyegen is elférnek. Sőt, arra is készülnek. Furcsa. - Lehet, hogy egy ilyen bázisállomás mellett bárki hamar kortárs festővé válik, és Bikádi csak türelmetlen. - A fickó szerintem egy kicsit túlreagálja, a tünetei is lehet, hogy pszichoszomatikusak... - A műszer, azért kevésbé képes képzelődni. - Oké, a sugárzás az egy mérhető valami, de az okozza az öreg tüneteit is? - A festőnek nincsenek új tünetei. Van viszont alufóliával bevont kalapja :-) - A kalap már a tünet. - hát, ha nem hiszed, hogy a sugárzás káros, próbáld ki egy mikrosütőben egy percig! :) - Odaköltöznél? - Szerintem is pszichoszomatikus dologról van szó. - mért értékekről beszélünk. 8 V/m sok. Télleg rohadt sok.  2014. július 4., péntek, Töreki 07:02 Mailváltás - weörest maga írta a padlásajtóra? R. [a 444.HU-cikk képillusztrációját látta] - igen. d. - egyik kedvenc versem - jó ilyen házban lakni:) R. 09:30 Uszoda megvolt. Kezdjük a munkát. Esterházynak írt valahai könyvdedikálásom aktuális:  Fáradt? Nyugtalan? Fessen Ön is olykor-olykor! A legjobb kikapcsolódás! 09:41 Uszoda. Engem ugyan nem zavar, de. Csempehiányok. Lábmosónál a melegvízcsapok leszerelve. Hat közül egy zuhany működik megfelelően. A padlóközeli fémek tíz éve rozsdásak. Az öltözőkabinban a tapéta szakadt, vállfogasok nadrágtartó része általában letörve. És megoldották. Ezüstpartról Retró Szállóra átnevezve. 18:13 Hamar kellett festeni, Katáért 10:57-re a siófoki állomásra. Hogy időben induljak, vekkert állítottam. A vonat 20 p. késett, addig a múlhatatlan József. Az (általam ismert) világirodalom talán legédesebb figurája, a börtönfelügyelő-katonatiszt Mai Szahme: ...idegen házban ne forogj az asszonyok után, mivel ez veszedelmes, mégis megteszik, mert más a bölcsesség és más az élet; és éppen veszedelmessége teszi az ügyet bizonyos mértékben tisztességessé. Azonkívül a szerelmi kalandhoz ketten kellenek, ami a bűnösség kérdését mindig kissé átláthatatlanná teszi, és ha kifelé kétségkívül tisztázottnak látszik is, mivel az egyik fél, természetesen a férfi, az egész bűnt magára veszi, mégis tanácsos némán különbséget tenni a szólásmód és a valóság között. Ha azt hallom, hogy a férfi elcsábította a nőt, magamban csak mosolygok, mert nevetségesnek látszik a dolog, s azt gondolom: te Nagy Háromság! Hiszen tudjuk, kinek a feladata és művészete a csábítás az isten napjai óta, nem éppen a miénk, ostobáké. Aztán most este még kicsit kapirgáltam a képen: A/2014/45. Kata lehozott keretfestésre való ezüstöt, végközelségben már egyáltalán nem mindegy a képcsinálásnál a körülötte-szín. És a lehozott munkakeretem szürke volt. 2014. július 5., szombat, Töreki 13:25 Pimasz gaz a teraszon F/204/152 A/2014/46 2014. július 6., vasárnap, Töreki 06:02. A fiú megkapta az én vadonat-, már mindent tudó Ipod-omat, cserébe én az ő elsőgenerációsát. Hogy amire nekem kell, arra ez is jó. Igaz. És kitanított, hogyan kell rá e-könyvet letölteni. Így aztán én, amit az amerikai katalógusban találtam, belemarkolva. Újra nem vágyom persze; inkább, amiket már ismerek. P. Howard Lőcsei fehér asszony A kastély Toldi trilógia Íliász Utazás a koponyám körül Szindbád Bűn és bűnhődés 1984 Üvöltő szelek Öt életre elég. Lenne. S a Dzsungel könyve. Pihenésnek most ez. Kellemesen finom-, okos-, százszorosan tapintatos tanító. Jó meséhez illően tömény pedagógia. Még a halálról is beszél a gyerekeknek. Nézzük: A párduc szeme olyan kemény volt, mint a jáspiskő. - A Majmok Népével voltál együtt, a törvényt nem ismerő? néppel-, azokkal, akik akármit megesznek. Ez nagy szégyen?. Idehallgass emberkölyök - mondta a Medve, s hangja úgy zúgott, mint forró éjszakán a mennydörgés. - Megtanítottalak a Vadon egész törvényére, csak a majmokéra nem. Azoknak nincs törvényük.? Azok nem tartoznak sehová.? Még külön nyelvük sincs, lopott? szavakat használnak, amiket úgy csípnek el, hogy az ágak között hallgatóznak,? leskelődnek.? Vezérük sincs.?Emlékezőtehetségük nincs. Dicsekednek,? fecsegnek,? nagy népnek mondják magukat,? amely nagy dolgokat visz majd? végbe a Dzsungelben, de ha egy dió lepottyan a fáról, kacagva ugranak utána, és megfeledkeznek mindenről?. Mi, vadonbeliek, szóba se állunk? velük. Nem járunk arra, amerre a majmok járnak, nem vadászunk, amerre ők vadásznak; nem halunk meg? ott, ahová meghalni húzódnak. Sokan vannak, gonoszak, piszkosak?, szemérmetlenek,?s ha egyáltalán van valami kívánságuk, hát azt kívánják, hogy a Vadon népe észrevegye őket.? De mi nem vesszük észre őket?, még ha diót és szemetet hajigálnak? is a fejünkre. Ahol egy beteg farkasra, sebzett tigrisre vagy medvére bukkantak, a majmok megkínozták,? s ágakkal, dióval hajigáltak meg minden állatot - csak úgy, mulatságból,? s abban a reményben, hogy észreveszik őket.? Vagy egymás között kezdtek dühös harcot a semmiért.? Mindig úgy volt, hogy éppen most fognak? vezetőt választani, törvényeket és szokásokat elhatározni -,? de sohasem tették meg, mert emlékezetük nem tartott egyik napról a másikig.? Egyáltalán nem ismerik a szándékot;? de valamelyikük kitalált valamit, amit nagyszerű dolognak tartott. Mauglit megtarthatnák törzsükben... 12:45 - Kedves Deske, a Liget folyóiratnak van egy ingyenes e-könyv sorozata. Igazi kincsek. Csak két példa: Hidvégi Máté könyve, a Tenyeremre rajzoltalak, meg a Leveles könyv . Itt egy részlet, Bálint Endre levele Ország Lilinek. A. 2014. július 7., hétfő, Töreki 12:30 Így történt, ma 07:55-08:45 ültem a sajnálatosan recés hideg radiátoron, ülőalkalmatosság nem lévén, s olvastam Rommel haditörténeteit. (490 HUF, Közértből, unalmas.) Késett az úszómester, akinél a kulcs. Akkor a másik-, egy türelmetlenebb sporttárs le a portára, s fölhozták a pótkulcsot. Két öregember, vízben profi, úsztunk fej-fej mellett az üres 25 méteresben, ő a bójasor túloldalán, végig gyorsban, alighanem (csak) ezret. A sok éve azonos lekvárosmüzli, nem szeretem a változatosságot; három lemez smirglizése az udvaron, hogy ne a szobában porozzak; majd belekezdtem az A/2014/47-be. 14:02 Festéshez tépett újságpapíron találtam, Marabu, 2014.6.20., Népszabadság. 2014. július 8., kedd, Töreki 11:38 A ma kezdett - befejezett? kép, A/2014/48. Minden nap egy elemmel kevesebb. - És tessék mondani, az a fekete folt a képen micsoda, ugye, azt többféleképpen lehet értelmezni. - Az tulajdonképpen a Halászbástya. Egy művész is csak az őt körülvevő világból tud építkezni. Lát ezer dolgot, gyűlnek az élmények észrevétlenül is az évek során, átalakulnak, felejtődnek, vagy idővel éppen sűrűsödnek. Eredeti jelentésük elhomályosul, s alkalmasint így absztrahálódva, átértelmezve kerülnek a műalkotásba. Mindez természetesen a tudatalatti munkája; annak működéseképpen lehet a jelenséget értelmezni. Vagy azt is lehetne mondani, az egy geometrikus jellegű képalkotó elem. 13:14 Míg ezeket írtam, jégeső, majd egy meglehetős durr. Villám. A földszinten valaki kiabált, ég a tető, hívd a tűzoltókat. Tíz perc alatt itt voltak. Szerelvényeik közt lábnál egy pizza. A tetőgerenda égett. Fölajánlottam műtermem fehér fóliáit a bontott tetőt letakarni; nem kellett. Villany kikapcsolva, Kata hideg ebédet tálalt. A notebookhoz nem kell tőlük áram. 18:14 Megint próbálom ezt az édes pimasz gazt, ami kibújt a terasz alól. Már vagy tizedszer. F/2014/153 20:07 A Százegy elbeszélés III. kötete, újra elővettem. Kertész Ákos Kaparek novellája, egy szemetelésből, és kutyasétáltatásból élő, magaépítette bódéban lakó öregember története. A rábízott vizsla: Brúnó, a vizsla, mint a szeretet és az öröm feszültségéből kisülő sárga villám, belecsapott a kisded gyülekezetbe, a boldogságtól eszeveszetten kígyózó gerincével befúrta fejét Kasparek térde közé, majd rögtön ott is hagyta, hogy körülugrándozza a többi kutyát, mert a vizsla viharzó és csillapíthatatlan szeretetkitörésekkel imádott minden élőlényt, akinek a közelébe férkőzhetett, legyen az állat vagy ember, ismeretlen vagy ismerős, sovány teste a tolakodó boldogság mámorában vonaglott. Miután Kasparek üggyel-bajjal lecsillapította a rajongó állatot... – Add ide! – mondta az öreg. A kutya elengedte, de rögtön fölugrott Kasparekre, a mancsait a mellének támasztva, újra meg akarta nyalni az arcát. Kasparek elrántotta a fejét, egy gyors, könnyű pofont adott a kutyának, Brúnó lehuppant, de egész testén végigkígyózó, heves farkcsóválással közölte változatlan imádatát. Kasparek azonban nehezen hatódott meg. – Kurva vagy! – nézett rá szigorúan. – Te mindenkit szeretsz. – A vizsla bűntudatosan hunyorgott a sárga szemével, és nem szólt semmit, mert lírai lélek volt, és valóban mindenkit szeretett. – Ülj le! – parancsolt rá Kasparek. A vizsla villámgyorsan leült, borzasztóan szeretett parancsot teljesíteni (ha tudott, mert voltaképpen keveset tudott, arra a kevésre is Kasparek tanította), szörnyen szolgálatkész volt, hogy mindenki még jobban szeresse, s a nagy igyekezettől most is remegett. Gyönyörűen ült, a mancsa alig érte a földet, úgy kihúzta magát. Kasparek tovább vallatta. – Mit futsz minden kutya elől? Mi vagy te? Vadászkutya vagy nyúl? – A vizsla úgy ült, akár a megtestesült túlbuzgóság, ülepét kicsit megemelte, remélve, hogy az öreg tesz egy játékra szólító mozdulatot, de Kasparek szigorú maradt, és nem mozdult. – Nyughass! – Brúnó leeresztette a fenekét. Az öreg bólogatott. Ért az állatokhoz. Én is nagyon szerettem kutyázni. Assyt, egy bernáthegyi kölyköt nevelgettem. Aztán pár év után lecseréltük gyerekre (Zsófika). Legalábbis az érdeklődőknek így mondtam. 2014. július 9., szerda, Töreki 05:31 Fejfáj miatt korábban ébredtem, épp csak derengett. Hasonló képet ugyan már csináltam az első napokban, de ez így koncentráltabb. F/2014/154 05:50 Mailváltás - Deske, pénteken meghalt anyám. 78 éves volt. S. - Tudod, teljes búcsú érte. A legegyszerűbb formája: fél óra bibliaolvasás a szokott feltételek mellett; szentáldozás, szentgyónás-környék és valami ima a pápa szándékára. d. 07:01 Este Kata megkért, hoznék neki a Közértből a kenyér mellé valami napilapot. Az már elfogyott, hát – bár már nem szeressük – vettem egy ÉS-t. Nézem a képet rajta, nicsak, egy korai Rothko. Újabb meglepetés, nem, ez Szüts barátom akvarellje. Ennek korábbi változatai táj-, illetve tengerképek voltak. E sorozat címe viszont – bár sűrűn tagadja – aktuálpolitizált : Napló 1944. Érdekes. Esterházy a hozzá írt cikkében – Szüts Miklós képeihez – kontrázott neki. Gondolkodom egy devizahitelesekről szóló műteremképen. 10:32 E-mail Szütsnek. Öreg, sajnálom, baromira nem értek egyet veled, amerre haladsz. Lásd a mai NEWS. http://deske.hu/iras/news-fajlok/xj.htm#es ölel: d. másolat: Esterházy P. 11:09 - Deske, az lenne korrekt, ha Szütsnek megírná, mit ért azon, hogy amerre haladsz... Á - Szüts sokkal élesebb eszű, mint én. Ő pontosan tudja, hogy nem a baloldaliságára gondolok. d. 11:52. A mai, A/2014/49 1996 júliusában Pilismaróton, a NÉMO-csapat kezdeményezte magánművésztelepen a hétvégi bemutatókon nemcsak a tanár beszélt, a diák is korrigálta mesterét. Nem voltak kíméletesek. Maga minden képére fest egy Rothkot is. Mohának igaza volt. És erről azóta se bírtam leszokni. 2014. július 10., csütörtök, Töreki 05:23 Tegnap esti parti séta F/2014/155 06:20 Mail-megjegyzés Esterházy Péternek a 2014. Pride Budapest Fesztivál megnyitóján mondott beszéde kapcsán. 1./ "9. A katolikus egyház a homoszexuális cselekedetet bűnnek tarja." Finom csúsztatás. Tudomásom szerint egyházunk hívei számára a szentségi házasságon kívüli szex minden formáját tiltja; bűnnek tartja. A világnak pedig javasolja ezeket a normákat követni. Már az Ószövetség is. Szodoma és Gomorra büntetése. 2./ Egyházunk nem toleranciát hirdet. Ami valamely eltérő tulajdonságok elfogadását jelentené. Hanem szeretetet. Ami a teljes emberre vonatkozik, aktív, amiben munka, tett, közeledés, gyöngédség, stb. van. 13:01 Péter válasza (engedélyével közölhető): 1. nem csúsztatás. erről volt szó, az erre vonatkozót mondtam. 2. schönborn beszélt toleranciáról, őt idéztem. nem a tulajdonságokról, az emberről beszél. igazad van, ami a szeretetről mondottakat illeti. ölel p. 14:41 Most kaptam észbe, kifotóztam a cikket. [ÉS 2014.7.4.] A szövegaláhúzások Katától, amikhez neki lenne hozzáfűzni valója. 15:13 És egy idevágó adat, e percben jött mail: „Németországban húsz olyan esetről tudunk, amikor a szülőket börtönbe küldték, mert elutasították, hogy a gyermekük szexuális felvilágosító órákra járjon az iskolában, ahol azt tanítják, hogy a heteroszexualitás és a homoszexualitás azonos értékű.” forrás: http://mandiner.hu/cikk/20140602_gabriele_kuby_a_gender_orultseg 17:10 Szerény megoldásom egy zöld-fehér zászlócska a só megkülönböztetésére. Kata egyforma csészébe töltötte a cukorral, más eszköz itt nem állt rendelkezésére. Hamarjában kellett intézkednem, másodszor sóztam el a lekváros palacsintát. 17:27 A mai kép nem igazán forradalmi, nem újat mondó; csendes, unalmaska. Kata mondta is, volt már ilyen. De nem nyúlnék hozzá, kedvelem, olyan teljes a maga jelentéktelenségében. Vagy annak ellenére. A/2014/50 2014. július 11., péntek, Töreki 07:12 Másodszor kapom kör-mailban ezt a mókát. Ha valaki nem ismerné, egyet mosolyogni kora reggel: Befagyhat- e a pokol? Záróvizsgán tették föl ezt a kérdést kémia szakon Maynooth egyetemen (Kildare grófság, Írország). Az egyik diák válasza olyan szellemes volt, hogy a professzor közzétette az interneten kollégái számára, de mi is szórakozhatunk rajta. Extra kérdés: Vajon a pokol exotherm (leadja a hőt), vagy endotherm-e (fölveszi a hőt)? A legtöbben a Boyle-törvényt vették alapul, azaz hogy a gáz táguláskor lehűl, nyomás alatt viszont növekszik. Az egyik diák azonban a következő gondolatmenetet írta le: Először is meg kell állapítani, hogy a pokol tömege változik-e az idő folyamán. Ehhez a pokolba vándorló, valamint a poklot elhagyó lelkek számának ismerete kell. Úgy vélem, bizonyosra vehető, hogy aki a pokolba kerül, onnan már soha ki nem jut. Ahhoz, hogy megállapítsuk, hányan jutnak a pokolba, ahhoz a különböző vallásokat kell alapul venni. A legtöbb mai vallás szerint mindenki a pokolba jut, aki nem az adott vallás követője. Minthogy több ilyen vallás létezik, abból indulhatunk ki, hogy mindenki a pokolra jut. A világ népességének növekedése arra enged következtetni, hogy a pokolra jutók száma exponenciálisan növekszik. Ezek után a pokol térfogatát kell megvizsgálnunk. A Boyle-törvény értelmében a pokol térfogata a pokolra jutó lelkek számával arányosan kell növekedjen, hogy a hőmérséklet és a nyomás állandó maradjon. Ekkor két lehetőség van: 1. Ha a pokol lassabban tágul, mint amilyen iramban érkeznek a lelkek, akkor a hőmérséklet és a nyomás addig emelkedik, míg a pokol szét nem robban. 2. Ha a pokol gyorsabban tágul, mint amilyen ütemben a lelkek érkeznek, akkor a hőmérséklet és a nyomás csökken, míg a pokol be nem fagy.. Melyik a helyes megoldás? Figyelembe véve évfolyamtársam, Sandra jövendölését, miszerint 'hamarabb befagy a pokol, mintsem hogy lefeküdjek veled', valamint azt a tényt, hogy tegnap mégiscsak lefeküdtünk, csak a második eshetőség jöhet számításba. Ennélfogva meggyőződésem, hogy a pokol endotherm és ráadásul már be is fagyott. Következik még, hogy ha a pokol befagyott, akkor több lelket nem fogadhat be, hiszen nincs már tüze. Ebből az is következik, hogy már csak a mennyekbe juthatunk, ami egyrészt Isten létezését bizonyítja, másrészt arra is magyarázatot ad, miért kiáltotta tegnap este Sandra annyiszor 'Istenem!' Csak ez a diák kapott kitűnőt. 09:50 Az Ezüstmicsoda retrószálló első emeleti uszodája nyolckor nyit. Elvben. Hétfőn ötven percet vártam. Kedden is húsz percet késett az úszómester. Harmadnap lementem a portára elkérni a kulcsot. Legnagyobb megdöbbenésemre odaadták. Ma már kérdezés nélkül, hét ötvenkor. S mire ki a vízből, már öten a medencében. Mondhatni illegálisan, felügyelet még sehol. Lehet, holnap megpróbálok hétre menni. Várakozási tanulmánykötet van a nejlonszatyromban. 14:13 Baráti figyelmeztetés érkezett, a GALERIASAVARIA.HU árulja: Váli Dezső olaj-farost festménye, keret nélkül, 60x40 cm. 220e HUF. téma: emberek kor: 1900 - 1949 ! stílus: modern állapot: korának megfelelő hordozó: fa szignó: szignózott eredetiség: eredeti Nálam: HAMIS-24 lesz. 16:39 Hajnaltól délig áramszünet, mondták, egy meztelencsiga akart a trafón melegedni. És ez túl jól sikerült neki. A mai: A/2014/51 2014. július 12., szombat, Töreki 11:14 Ma korábban, 07:10-kor nyitottam az uszodát, igyekeznem kellett, délelőtt látogatókat várunk. Fölkészültem, ha a portán netán rákérdeznek, hogyhogy; kerekre nyitott csodálkozó szemmel válaszolom, de hiszen szombat van. Húszéves kisegítők, helybéli fiatalok lehetnek. A szomszéd sávba – nyitás előtt – tőlem– bekéredzkedett egy asszonyka. Emelt fővel mellúszott. A/2014/52 14:16 Délben aztán csakugyan a kedves ősrégi jóbarátok. Pofátlanságnak tartom vendéget fotózni, nem is tettem meg, csak így, egy kicsit, az asztal alatt. F/2014/156 Persze, ha engem fotóznak, az más. 18:16 Ritka ünnep, ma (14:30 - 18h) gyönyörűt álmodtam, álmomban ritka boldog voltam. Alighanem valahai magamra találásom egyik legfontosabb mozzanata sűrűsödött egyetlen pillanattá. Egy végre megkapott – megtalált, saját otthonná formálandó szoba közepén álltam, ami tele tisztes polgári bútorokkal. És a döntésem, ha ezeket az asztalokat és íróasztalokat sorra a hosszanti fal mellé, jó munkaterület lesz, s a tér teljes közepe szabaddá-, műteremmé válik. 18:33 Kedves Dezső, baromi vicces. A hamis Váli kép (fekvő akt) valóban hamis. Mert egy eredeti az enyém, korai Nádor. Valamikor 16-17 éves koromban festettem a Marczibányi téri szakkörben, és most áprilisban, amikor a nagy műterem költöztetés volt, találtam meg, és azután kidobtam. Ezek szerint össze kéne ezeket törni, vagy elégetni, mert különben, mint amikor az ember a medencébe szarik... Nagyon jót röhögtem azon, hogy korának megfelelő állapotban. Üdv, Nádor Tibor N.T., (1967–), nagyformátumú kollega, többször dolgoztunk egymás mellett Pilismarótra szervezett nyári művésztelepén. 19:13 - Szia Deske! Kezembe került Paula interjúja, amit 2007-ben készített veled. Olyan bájos, mintha a Micimackót olvasnám. Paulát is teljesen lefegyverzi. http://www.deske.hu/iras/html-2006/paula-interju-2.htm A. - Kösz, most én is jól elszórakoztam vele… Nagyon szerette volna kihozni belőlem, hogy szebb, gazdagabb a hitem, mint amilyen– De végül is jól gombolyította a kérdéseket. d. 2014. július 13., vasárnap, Töreki 16:26 Tízes mise Széplakon. Hóközepi szentgyónok: Többet kellene mosolyognom. A feleségemre. 16:59 Délutáni háromnegyedálmomban beugrott, az új zsidótemető képen a fekete napot nagyobbra kell venni. Most azonos arányú a sírkövekkel, így kettős középpont. Igaz, hogy ez az új központ fogalmi töltetű, de formailag is jól teljesít. És összerántja a képet, súlyosabb. Majd Pesten, augusztusban. A/2014/43 18:17. Augusztus, augusztus. Most. Legalábbis a képernyőn. 19:31 Ó, ó, újra otthon. Végre otthon, hiszen Illyés. Mennyi idő után. A fészekmeleg. Vasárnap délután. Fotel. Illyés vers. Ezt a mezőt rettenetesen érti, a környezetleírás atmoszférája. Elég is lenne egy versnek, nekem bőven elég. És akkor ő még a végére– MŰHELYBEN Nincs tisztább, mint egy tisztára söpört kovácsműhely vasárnap délelőtt. Nincs oly csönd, mint két zengő hét között. Megül a Nap a méteres tűzfogón, mely most nem harap s az üllőn, hol most csak egy légy neszez. Hűvös, vasízü levegő. Amott a fujtató: nem szuszog. Réz ragyog. A földön a vízzel írt 8-asok s csiga-körök: ősemberi szépszomjnak ösztönös, örök népművészeti motívumai! Végig megy rajtuk a gépész legény- fia, mint más szülei szőnyegén. A satuhoz megy, hol legtöbb a fény. Ilyenkor dolgozik itt már csak ő: diák; fehér nadrágban, állva, itt ír – a Nyugat-ba! – kritikát. 2014. július 14., hétfő, Töreki 07:20, szállodaporta, fiatal fiú: - Jajj, nekem azt mondták, nyolc előtt ne adjam oda az uszodakulcsot... De azért odaadta. 08:05, porta, már hazafelé, középkorú hölgy. - Kérem engedélyezzék, hogy fél órával korábban jöhessek. Én itt nem nyaralok, dolgozom. Festő vagyok. - Úszni tetszik tudni? - Profi vagyok. - Persze, jöjjön csak nyugodtan. - Szabad a nevét, hogy hivatkozhassak magára? - Papp Katalin. - Köszönöm. Azért kértem fél órát, mert konkrét adatot nekik könnyebb átlátni, azon ne akadjon föl a döntésmechanizmus. Jöhetek én ezentúl is negyed nyolcra. Hogy profi vagyok-e, kérdés. Igaz, hogy kb. 10.080 km-t úsztam a 24 év alatt, de lábtempóm máig pocsék. 11:37 Persze fölmerül, szokták kérdezni is; mit kezdek a megnyert idővel :-)) Életstratégia. A képet 11-re megcsináltam. Hanem probléma van. Én ezeket kb. 60 luxnál festem, félhomályban; padlásszoba. És 300 luxnál, normál vil., megdöglenek. Túl színesek is. Az igazi az lenne, a hátukra ráírni a követendő fényadatot. De hát ez. Majd otthon le kell mindent sötétebbre piszkítani. Alighanem. A/2014/53 2014. július 15., kedd, Töreki 08:34 Megszerzett engedély birtokában, lélekben fütyörészve álltam 7:15-kor a szállodaportás fiú elé a kulcsért; mint aki születésétől győzelemre ítélve. Aki a pultra kiragasztott cédulára mutatott: Az uszoda kedd-péntek között 13-17h között nyitva. - A vizilabdásoké. De azért fölmentem. Mind a négy sarkáig pezseg a víz, gyönyörű izmos srácok teljes erővel gyakorlatoznak, egymás ellen, párosával. Edző: - Mi ezt kibéreltük. Nézze, hát hol lehetne itt úszni?! - Talán ott, a legszélén... - Hol?! Hát, ha vállalja, hogy megrúgják... Ezek a fiúk nagyot rúgnak. - Vállalom. Elég keserves volt. Zavaróan hullámzott a víz, a legszélen úszva a perembe vertem a karomat. Csak egyszer rúgtak meg. Tíz perc után kiszálltam. - Látom, zavarok, nem megy. - Engem nem zavar. Fiúk!, ott a négyesen, tartsatok csak a baloldalon. Menjen oda. Addigra már látta, hogy én sapka, sál, kézlapát, gyorsúszás és bukóford. - És holnap jöjjön korábban, amikor mi még bemelegítünk. - Kb. 34 percet úszom. - Jöjjön fél hétre. Én fogom beengedni. - Köszönöm. 10:29 Talán mégsem olyan tragikus ez az alulvilágítottság. A kész képet bár árnyékban, az udvaron nézem-fotózom. Húsz éve, az Őrségben próbálkoztam Robi kertjében szabadban festeni. Mint Van Gogh. Túlfény. Nem ment. Akkor rudakból és fekete fóliából sátor a fejem fölé. Röhögnöm kellett, ha mind a négy oldalon is leengedtem a fóliát a földig, még mindig 5000 lux volt belül, ha jól emlékszem. Fölhagytam vele. Tehát most nem 300 lux-, normál enteriőrfénynél nézegettem a kész munkát, Hanem talán 10 ezren. Van remény. A/2014/54, a tegnapi ismétlése. A téma jó, hogy hátha a mai kép jobbra sikerül. Kérdéses. De megpróbáltam. Megyek aludni. 13:37 Nagyfiúnk hazaérkezett forgatásról. - Szia Apoka, most jottem meg Lockenhausbol, most mar szeptemberig itthon leszek. Anyuval kontaktalok, ha jon. NEWS: följön. Nagy hajtas volt, most nyugodt hangulatu utomunkas idoszak jon. Kreativabb gondolkodosabb lesz, remek lesz. Te hogy vagy? olellek m. - 05:23h, 68.4kg, 1250m, A/2014/55, 109 NEWSolvasó. d. 14:22 Még egy próbálkozás délben, alvás után. Témára föltuningolt alapozás, és nagy elhatározások. A kép volt az erősebb. Követtem. Talán pár hét után, Pesten, ha megszáradt, érdemes lesz folytatni. A/2014/55 16:18 Nem az egyensúly kedvéért, hanem mert igaz. Szüts idei akvarelljeit most végignéztem, sok köztük számomra a réglátottan nagyon jó. Két sorozata, a NAPLÓ 1944, ez már győri barátunk tulajdona; és a 2014/10. Ha jól értelmezem, ezek kis könyvekké? fűzve. Illetve még egy sorozatcím, a NAPLÓ 2014. És mellettük szóló munkák is. http://szm.hu/festmenyek/2014/05_13 17:10 Szüts már válaszolt is: köszönöm. cserébe: Isten őrizz, hogy folytasd!!! (A/2014/55) Legfeljebb a szignót kellene szépen elcsendesíteni. Aztán lehet, hogy a lábacskák is elhalványulnának. szia m [Már meg is történt. Smirglire halványul igazán a kép.] 18:40 Simonyi Károly világhírű, és elrettentő volumenű Fizika kultúrtörténete. Egyszer pár éve már belekezdtem, az Alpokban, sielés közben. Sürgősen elajándékoztam. Pythagoras. Hirdette a lélekvándorlást és tiltotta a babevést. Ne együnk babot. Ne vegyük fel, ami leesett. Ne érintsünk fehér kakast. Ne szegjük meg a kenyeret. Ne piszkáljuk vassal a tüzet. Ne sétáljunk országúton. Ne engedjük, hogy a fecske fészket rakjon fedelünkön. Ha a fazekat elvettük a tűzről, a hamuban ne hagyjuk nyomát, hanem simítsuk el. 2014. július 16., szerda, Töreki 08:51 Fél hétkor levetkőzve a medence szélén, utasítás szerint. - A kettes pályára menjen, a kapusokhoz. Hoppá, együtt a KSI versenyzőivel, azt hittem, náluk a bemelegítés a parton lesz, s én közben... Igen szűk sáv, öten voltunk rá. Hullámzott a víz, csapkodtak a fiúk, bírtam velük a tempót, körbe-körbe. De megcsaptam háromszor is őket a kézlapáttal, hátúszásra váltottam volna, azt most nem lehet... pár száz méter után föladtam. Hát ez nem sikerült. Holnap előttük jövök, hatra, egyedülre. 09:05 Hónapok óta – eredménytelenül – tűnődtem, hogyan lehetne ezt az úti-munkaszékemet tisztességesen bekárpitozni, mármint műanyag karfáját. Eddig ezt a célt egy erős cérnával ráerősített lábtörlő-darab szolgálta. Csak hát kemény volt. A feladat: a karfán legalább egy, de inkább két fix pontot kéne teremteni, amihez aztán valami textil rögzíthető. És itt elakadtam. Talán fölülről átfúrni – valószínű, acél magja van –, s abba süllyesztett anyáscsavar. Ma szinte találomra vettem a Közértben strandpapucsot, a Kata kérte három kiló cukor mellé. Hogy ezt földrótozni. Ronda szerkezet. És aztán meglett. Nálam tárgytervezésnél gyerekkoromtól mindig ez válik be: körbenézni a konyhában, lakásban –, volt, hogy a hajléktalan piacon. Most a szerszámládámban turkálva a megoldás. A szigetelőszalag nemhogy fix pont, annál jobb; fix felület. A papucs köré. 11:52 Ez a Lukács. Múltkor vettem a Szt. István körúti Military-boltban egy német katonai pokrócot, a Magyar Néphadsereg fő mosodásától - vegyészmérnök - tudakoltam meg kimosása mikéntjét. 18:09 A mai kép kudarc. És egy új ismerős, értjük egymást. F/2014/157 2014. július 17., csütörtök, Töreki 07:55 A mennyországban bizonyára már nem lesznek ilyen rendetlenségek. Bár, végül is, ez is rend. Uszoda és imaidő fölcserélve. A vizilabdások fél hétkor kezdenek, én hatra úszni. Immáron újra egyedül a medencében. Örökkön örökké négy kör gyors, másik négy hát, az csak olyan átmeneti féle, rang nélküli, bár hasznos. És azt is lehet felületesen, vagy. Hétkor nyit Széplakon a Közért, utiédesség Katának, Pestre megy, fogorvosolni. 08:51. Szt. Zeorárd-András szerzetes ünnepe. Lengyelországból jött Szt. István segítségére lenni a kereszténység elterjedésében, majd remeteségbe vonult Nyitrában. Midőn elérkezett a nagyböjt ideje, Zozismus apát szerzetesi életének példájára, aki testvéreivel együtt 45 szem datolyával húzta ki a Nagyböjtöt, Fülöp apáttól, akinek kezéből vette a szerzetesi öltönyt, 40 diót kapott, és avval megelégedve örömmel – // följegyezte boldog Mór pécsi püspök, aki még látta a szentet. 14:03 A sok puhaság után egy A/2014/57 2014. július 18., péntek, Töreki 13:31 Kata rossz vonatra szállt, majd újra érte kell menni Siófokra. Rá várva a parkpadon Illiász IPodról, 50 éves adósság. Ennyit még soha, vettem 15 méter bugyigumit. Úszószemüveghez kell. Autórádió: Jávor Benedek rokonunk azok közé a közemberek közé lépett elő, akit a riporter nem képes félbeszakítani. 25 gombot is vettem, a Bundeswehr-hózentrágeremhez. Fejfájásra bevált a lekvárospalacsinta. Az előbb. Festés közben notebookról a Lenin-induló. A festés létfenntartás vagy fajfenntartás? A/2014/58, hátha így inkább 17:35 Most megérkezett az érsekségről 2013. márciusi kérelmemre a válasz. Kértem, hogy 1985 óta óta nálam hetente végzett imaközösségi szentségimádást szíveskedjék az Érsek Úr hivatalosan is jóváhagyni. Mit mond a levélben megbízott helyettese: 1. Amit kérek, annak [nem a világban, hanem] a Főegyházmegyénkben nincsen hagyománya. 2. És van egy javaslata, hogy mit csináljunk. VILÁGOS?! Tehát nem engedélyez, és nem tilt. Zseniálisan diplomatikus. Megteszi a legtöbbet, amit ő ebben a kényes helyzetben meg tud tenni. Csodálatom és hálám. Nehéz is lett volna tiltani, mivel megírtam, mindez lelkivezetőm, plébánosunk, és saját segédpüspöke tudtával, irányításával... Ennek szellemében. Folytatjuk. Ferenc pápa még nem válaszolt ugyanerre. Hacsak nem onnét írtak át az érsekségre, hogy fiúk, csináljatok már valamit... Múltkor is, hogy kiderült, elvesztették a Rómának szánt Keresztutam, Vatikán kérte a pesti pápai nunciaturát intézkedésre. 2014. július 19., szombat, Töreki 08:16 Hétkor a pult mögött nem állt senki. Hangosan köszöntem egyet, – Jó napot kívánok. Metakommunikáció; udvariasság és magabiztosság. Lélektanilag a helyzet evvel tulajdonképpen el is dőlt. Egy (új) portásfiú sietett oda a szemközti bárpulttól. Hangjában máris tétovaság, – Nyolckor nyit az uszoda. – Engedélyem van, válaszoltam mosolyogva és röviden. Háromnegyed nyolckor a pultra tettem a kulcsot: - Bezártam. 14:01 Evvel a maival egész délelőtt kínlódtam. Egy-egy tónus előre-hátra, ötvenszer. Aztán még azt se tudom, emberi világításnál működik-e egyáltalán. Ahol fotóztam, árnyékban; ott nem. A/2014/59 Délutánra Miki Hajtás Pajtás-futárral leküldi a fénymérőmet. Kb. negyvenöt ezerért. Akkor majd minden kiderül. 80 luxra saccolom ezt a padlásfényt. 14:07 Hálás vagyok e szerszám tervezőjének. Na jó, én még egy kicsit föltuningoltam. A fogója. Meg is becsülöm. Mindig nehéz munka volt a lemezcsiszolás. Néhány éve nem. F/2014/158 14:54 Futár megjött, 25% hétvégi felárral 33.300 HUF. Ezt muszáj volt megszervezni. Ahol festek 250-350 lux. Ahol fotóztam a képet, és megijedtem: 5000 lux. Megmenekültem. Ez itt normális szobavilágítás. 2014. július 20., vasárnap, Töreki 06:44 - Kedves Deske, 45 ezer, meg 35 ezer szállításért irgalmatlanul sok. Én tudtam volna oda-vissza jegy, plusz kétezerért maximálisan megbízhatót. (Még örült is volna a kis balatoni kirándulásnak, vonattal biciklivel ment volna ) N. - Sok. Teljesen igaza van. Csak akkor mért nem szólt egy nappal elébb??? :-)) d. 08:10 Uszoda/1. Magamról legalábbis bizton állíthatom, hogy az első gondolatom általában magamat szépítő hazugság. Minap írtam: lábtempóm pocsék. Nem igaz. Lábtempóm nulla, tizenvalahány éve, hogy megtanítottak gyorsúszni, nem tudom a kézritmussal összehozni. Zeneiskolába vesznek föl jelölteket az szerint, hogy más ritmust kell kezükkel és mást énekelve? vagy talán lábbal. Uszoda/2. Az öregedésről. Az öreg Illyés mereng el azon, hogy feleségének pizsamát mond demizson helyett. Egy héten legalább egyszer előfordul, hogy elvétem, harmadik, vagy negyedik kiskör. De olyan először, tegnap, hogy nagyon igyekezve sem tudtam kitalálni, hogy evvel a nagykörrel most a 800-at vagy az ezret fejeztem-e be. Uszoda/3. Zárnám magam mögött az uszodát nyolckor, de már négyen vártak az ajtó előtt. Nem vették észre, hogy nyitva van. A portán szóltam, innét az ő felelősségük. Mert úszómester persze nincs még. 09:22 Szüts-csel annó vigyorogtunk, azonnal tudjuk, mely képünk jó, ha hirtelen kiállításra kell válogatnunk. Délután Petiékhez készülünk, a szomszédban nyaralnak pár napra, s közben olvas újság, György Péter hatvan éves. Akkor lehetne neki képet, ha elfogadja. Úgy kell fölajánlani, legyen módja visszautasítani. Szóval most válogatok. Négy képet találtam, keservesen, a tizenhatból (nem is rossz arány), amihez még hozzá kell mondani, nem biztos, hogy befejezett, még amúgy se adhatom most, fotózás, keretezés. (A nagy fotógépem Pesten.) És persze ha ezek nem, a pestiekből is választhat. Régi harcostárs. Mindenben más nézeteket vallunk. vali@deske.hu 13:50 Visszavonom. Sok mindenben egyetértünk. Mise után autóba, át. Két és fél órát beszélgettünk kettesben, olykor vitatkoztunk. Az Illyés-kérdés. A Flóra által meghúzott és kiadott, valamint az eredeti napló viszonya. Ő azt is olvasta. Az elfelejtett festők; a Kondor-kérdés. Szalay vásárhelyi festő, Gruber és Kokas, bár ez utóbbi a legkevésbé érdekes. Kondor értékelése a legfájdalmasabb ügy (nekem). Ezekkel most foglalkozik kéziratában. Aztán. Egy igazi elfelejtett zseni; Németh József festő. A Képzőművészeti Egyetem oktatási metódusa. A C3 és az ARTPOOL létstratégiája és sorsa. A holokauszt ügy ma. Az evangélikus egyház és a mai szegénység. Egy hatalmas Warhol-sorozat valamelyik USA kisvárosi múzeumban - ennek kapcsán a méretek szerepe. A román Duna-deltavidéki kitelepítések a pártállamban. Létezik-e művészet környezeti behatás nélkül. Van-e ilyen értelemben független művészet, művész. Mi a végleges elfelejtettség. A lelkiismeret szférája. Csoóri egy erdélyi írótemetésen. Elrontott író-, művészéletek. Az esztergomi Botticelli-freskó és a szakma. Hamis Vajda-kép a Bálint-kiállításon. A félrerestaurált Gruber-főmű. A Zeneakadémia sorsa. Vitám Esterházyval. Egy drezdai műterem, ahol járt. A kis-, és nagy terjedelmű festmények fontos viszonya. Déry, Németh László, Révai, Aczél. Az Európai Iskola újraírandó története. Hogy ő utál dedikálni, én dedikálógépet szoktam csináltatni. Azt mondta, 2001-ben Esterházynek írt ÉS-válaszcikkem gyenge. (ma is vállalom.) (Akkor ide E.P. cikke is.) Váratlanul jól töltött órák. Sok közös terület. Végül is ők a mi munkánkból élnek.* Iszonyú sok mindent ismer, az ezeket rendező fő koordinátái felőlem nézve nincsenek mindenütt a helyükön. A kirakott négyből a legjobbat választotta. A/2014/54 *esztéták, esztétikusok 15:56 Hanem ami, hogy fölmerült, reggel azóta foglalkoztat, egy ajándék nem-elfogadásának kérdése. Hacsak nem harag, ellentét stb. az oka, hanem hogy nincs szükségem rá, vagy nem tetszik. A mi európai polgári kultúránkban szinte megoldhatatlan feladat. Odáig eljutottam, hogy: ne dedikáld nekem, mert ha elolvastam, továbbajándékozom. Volt egy hasonlóan őszinte: - vaskos életmű-albuma - akkor nem adom. 2014. július 21., hétfő, Töreki 08:55 Kétezret úsztam, évente egyszer szoktam, nyaranta. Meg hétszáznál elkezdett kissé émelyegni a gyomrom, s kíváncsi voltam, az úszástól van-e, vagy abbahagyja egy idő után. Abbahagyta. 09:10 A hiányzó rubrikákat hátha egy nálam jobb matekos ki tudná tölteni. Munkahelyemen kellene tudnom a fény mennyiségét, luxban. A fénymérőm úgy van beállítva, hogy ezt a blende változása mutatja. A köztes értékekre lenne szükségem. A lux adat nem lineárisan változik, hanem exponenciálisan, vagy valami ilyesmi, ehhez nem értek. Nos, barátaim? (A fotón a 4,06; itt az utolsó számjegy kilép a blendeértékek rendszeréből; az sima tizedesjegy.) blende lux 2 44 2,8 88 4 175 4+1/4 4+1/2 4+3/4 5,6 350 16:57 D.e. alv, nem kellett volna kétezer métert; laposhulla, délután két koffeintabletta, aztán a mai: A/2014/60 17:29 Füzetlap-névjegyem hibátlanul működ. Telefon: Az Ezüstpart portájáról beszélek, reggel nekem adta le a cédulát. A vízipólósok edzője üzeni, hogy 6:30-kor kezdenek. Akkor holnap is 05:50-re megyek, OK. 2014. július 22., kedd, Töreki 07:00 Reggel az edző előzékenyen odakiáltott, még van öt perce fél hétig, nyugodtan menjen vissza a vízbe. Egy köröm volt hátra. Visszamentem. A vízilabdások a parton sorakoztak. Meghíztam. Ma kenyeres-teás nap. 07:40 Mindig öröm, sok év után is, mikor – ünnepen – ez kerül sorra, Dán. 3. Költészet: Áldjátok az Urat, záporeső és harmat; áldjátok az Urat, ti, viharok! Áldjátok az Urat, tűz és forróság; áldjátok az Urat, hideg és hőség! 11:20 A mai: A/2014/61 13:18 Hogy ébren kibírjam délig; visszavittem Kata kölcsönkért biciklijét, a faluba lekvárbefőzéshez kölcsönkért lábosát, (elmaradt, itt még nem érett be a sárgabarack), aztán még számláltam: típus szerint az élő, meglévő képek (nem hibátlanul pontos számok) 2014.07.01. (-A/2014/43) 1960-tól (t)renden kívüliek.32 1959-1969 tanulóévek........ 21 1969-1983 absztrakt......... 218 1984-1987 zsidótemető...... 66 1987-- műterem................ 830 összesen...........................1167 20:15 Valamit keresve a honlapon a C. Napló / 04. publikációim között, rányitottam az Uccello-írásomra is. Igen, '92-ben egy cikksorozat szeretett fontos festőkről (utolsóként magamról) barátomnak, ill. a Mozgó Világnak. Beleolvastam, aztán a Bonnard-cikkbe is. Micsoda gondolatgazdagság; eltűnődtem. Tudnék én még ma ilyeneket...? Igaz, rémlik, akkor se ment könnyen, megkínlódtam. 2014. július 23., szerda, Töreki 11:30 Szia, István, te ezt fogod tudni. Mi a svéd film címe; nagyon rég láttam, öreg tudós, vagy orvos, üres utca, egy halottashintóból járdára esett koporsóból kinyúló kéz húzza magához, aki szintén ő maga. A film elején az öreget hívják ebédelni, fölállva az íróasztalán még valamit derékszögbe igazít, s akkor egy halk megjegyzése saját rendszeretetéről. Hogy avval terhére lehet a cselédlánynak? a világnak? Erre az epzódra jól emlékszem? Jár mostanában a fejemben, a rendes - rendetlen fogalmak üresek. Széles a skála, és sok típus is. (Gondolom, mindkét véglet közösség-, tehát életellenes. Hogy ez morális kérdés.) És hogy az én igen erőteljes rendem alkalmasint pontosan etikus-e. Ehhez szól hozzá ez az emlék. ölel: d. 12:25 Van-e értelme egy ilyen mondatnak (gondolatnak), hogy Egry jobb festő, mint Van Gogh? - akkor is, ha ez szerintem igaz. 09:06 Pedig az elképzelés jó volt. A/2014/62 Majd, talán. 19:14 Persze jött szíves válasz: Nap vége, Bergman, 1958. Többfelől is megérkezett, köszönöm. 2014. július 24., csütörtök, Töreki 07:40 Uszoda, ezerkétszáz vegyes: 27:15, nagyon jó, de lehet, hogy tévedtem a hossz-számolással. Mert közben azon gondolkodtam, melyik gombbal szoktam a stoppert megállítani, hónapok óta nem mértem időt. Arra a következtetésre jutottam, alighanem avval, amivel indítottam. De van fölötte egy másik gomb is, azt is szoktam használni. Hát hogy van ez. Majd holnap újra. Ezekben a napokban az évforduló, hogy 24 éve Lukács. 09:21 Kiskutyám, (csak) ha van módod, megkérnélek kép beadásra: Júli. 28. hétfő, 10-15h, Műcsarnok hátsó bejárata. Hódmezővhely Őszi Tárlat Két kép van valahol a műtermemben egymás mellett, állítva, keretek gerincén fölirat: MALOM. Egyiket kell beadni ezekből, a kisebbet, álló formátum, spéci keret (írd föl a számát, nem tudom, melyik az) Csomagolni: bicikli fölött folyóméter pukkanó fólia Ragszalag: íróasztalom fölötti polcon nyitott hullámpapír doboz Vágóeszköz: konyha Géppapír: jobboldali asztal alján a printer tetején. Ugyanis a csomagolásra is föl kell írni az adatokat. Fogják kérni a kiprintelt kísérőpapírt, de hát az nem lesz nálad. Ha nincs rá időd, az se baj. Köszi! ölel: d visszajelzést, hogy vetted a levelet 09:28 Tegnap abszolváltam többéves, itteni, ez idáig elmaradt adósságomat, hogy egyszer megnézem ezt a Siófok határába telepített cirkuszt már egyszer; a műsorát. Mit is vártam tőle. Valamiféle belső kötelezettség. Utoljára tán 84-ben, Koreában ilyesmit. Talán, hogy Picassóék, de Zelk is Tersánszkyval olyan szívesen jártak oda. Aztán a nagy állatok. Zelk nosztalgiázik a régi világcsoda bohócokon. Ez a furcsa nevű - EXIT CIRKUSZ - pontosan olyan volt, amilyen. Negyedéig megtöltött nézőtér. A műsora: a legnagyobb állat két, alagúton átbújó kismalac. A bohóctréfa egy része csakugyan szellemes volt, két kisgyerek bevonásával, szappanbuborékkal és több vízipisztollyal, meg egy megadom-magamat fehér zászlóval, ami hirtelenjében szintén vizipisztollyá változott. A két gyerek boldogan spriccelte a közönség első sorait. 3000 HUF. A szünet soká tartott, mert egy kis majommal ölben lehetett fényképezkedni, anyukák-apukák 1-2-3 gyerekkel sorba álltak érte. Szívem szerint én is. 12:40. A mai. Talán Még műterem, Műterem a szabadban, vagy vagy Hortobágy műterem lehetne a címe. Eredetileg rongyszőnyeg is volt rajta. Aztán az is lekívánkozott. A/2014/64 13:56 Kata lelkigyakorlaton. A mélyhűtőben két csomag virsli, ebédnek. Gyanúra okot adó elnevezéssel: FÜSTLI, ÍZES SAJTDARABOKKAL, de kibontva a fóliát, a sajtnak semmi jelét nem láttam. Ha nem vízbe teszem, és sütni szeretném, mit kell evvel csinálni. Fölhívtam barátnémat, megtudtam. Csak forgatni nem lehetett őket, keresztben egymáson két emelet a lábosban. De azért működött. Hanem, hogy ebből mennyit kell enni, ezeket csak a Kata tudja. Derekasan el is tévesztettem. Valami kis alkohol most jó lenne. 18:06 Most nagyon búsulhatnék is. Mennyi?, hatvanöt éve nem sikerül. Hogy Katával minap kissé vetkőztettük egymást egy édes kis erdőben-, utána egy taplógombán akadt meg a szemem. Rituális eszköz. Magányos vándorként pampákon - őstájon avval tűzet gyújtani, azon megsütni a leütött vad húsát, és nem éhen halni. És ma egy órát görnyedtem fölötte, fújtam, harcoltam az életemért; tűző nap, nagyítóüveg, és nem és nem. Elparázslott az egész, a rajta keresztbe fektetett száraz növénykék is, derekasan, de lángra nem lobbant. Semmi sem. Talán Tüker-alágyújtós?! Tehetségtelen vagyok. És mi lett a vége. Térdeltemben váratlanul a ház kis pulija nyakamba ugrott, szokásosan követelve füle ráncigálását. Bele is hemperedett máglyámba. Riadtan toltam arrébb, a tapló még füstölt. Aztán megadóan ráncigáltam, hosszasan. Közben a tűzgyújtásról magyaráztam neki. Boldog volt. 18:45 Ez az igazi rang. Tényleg. Robi barátom évtizedekig helyettes főszerkesztő volt. Ez okból évtizedekig körülbelül minden magyar betűt folyamatosan el kellett olvasnia, újságokból, folyóiratokból, sok könyvekből. Szörnyen többet, mint az kellemes. Dönteni, válogatni, fölkérni, átírni, elfogadni. És mindehhez kérlelhetetlen minőség központúsága, igényessége. Hivatalból, neve alapján senki sem volt támadhatatlan tekintély előtte. Ebben nem ismer tréfát, barátságot. Sokszor leszúrt, apróhalat, még engem is. Most hívom, köszöni, megvan, és minden nap olvassa a NEWS-t. Franciaországban volt, akkor nem, de azt behozta. Ez az igazi rang. 21:22 A Piszkos Fredet olvasom. Mennyivel jobb, mint az Iliász. 2014. július 25., péntek, Töreki 06:53 És itt kéne véglegesen abbahagyni mindenféle naplóírást, és elmenni nyugdíjba. Lehet, hogy a tegnapi nem hiteles, de a mai az; 26:39 ezerkétszázra; 11 éve Kecskeméten úsztam ilyen jó időt. Hogy lehet ez; csodálkozom, logikátlan. Netán a tíz kiló mínusz. Mindenesetre gratulálok. Pesten ugyanez már 34 perc, igaz, kézlapát nélkül, időnként függőleges nénik között szlalomozva. 07:44 Nagyon szeretem az öregurat, Isten nyugosztalja. A munkáit. Évek óta jár a fejemben. De akárhogy forgatom, épelméjű ember ilyet nem fest. Tóth Menyhért Krisztusa a kecskeméti Cifrapalotában. 07:56 Akárhogyan is indult ez a Magyar Művészeti Akadémia, nagyon is üdvözölni kell létrejöttét. Evvel létrejött a sosevolt Művészeti Minisztérium. Mostanság a rengeteg kis csoportok, mindenfajta nagyobbléptékű közösségvállalás nélkül. Most lesz, aki átlát; törődik mindennel. Éspedig az ellenséges szempárok gyűrűjében nyilván nagyon gondosan. És még pénzük is van hozzá, sőt, hatvan adminisztrátoruk. Művészeti Alap, Képzőművész Szövetség új formája. Isten ments, hogy nagy művészek vezessék. Azok dolgozzanak otthon. Meghirdették, bizonyos kitüntetések birtokában lehet kültagnak jelentkezni (azok nem kapnak pénzet). Fogok jelentkezni. Két témába szeretnék beleszólni - beledolgozni, ha hagynak, mindkettőről írtam újságba is, már évtizedekkel ezelőtt. 1. A Tavaszi Tárlatok újraindítása. Legfeljebb csak műtárgylista-katalógussal. Úgy négymillióval olcsóbb. Alighanem össze lehetne vonni a három képzőművészeti ágat, elférne a Műcsarnokban, ha évente. Rendben van, legyen az iparművészeknek is. Szerintem az Iparművészeti Múzeumban. Vagy akkor a Műcsarnokban. Nekik ősszel. Vagy váltsuk egymást kétévente. 2. Hogy templomokba csak zsűrizett műtárgyat szabadjon elhelyezni. Egy zsűrirendszer létrehozása. Nem tudom, ma hogy áll ez a kérdés. Pannonhalmának például sikerült megtisztítania magát. 10:27 Most telefonált a Margit körúti szomszéd, aki szintén direktben-, ő szintben kapja a T-Mobil sugárzást, hogy tegnap rosszul lettek, megnézték a mérőórát, és csakugyan, visszakapcsolták, aktíválták a bázisállomást. 12:35 Ezt a mait úgy minősítem – bár ez ilyenkor még túl korai –, hogy részötletei fognak remélhetően további képeken hasznosulni. És ebben rejlik szerény értéke. A/2014/65 20:58 Délután végén fotelpihenő, hosszas semmi a verandán, egyedül. Illetve két puli őrzött, fülcibálásra várakozva alattam. Aztán késői séta, előkészület a holnapi végső rohamra, száraz fű és gallyacskák. Hátha napsütés, hátha ez egyszer meggyulladnak a nagyító alatt. A nagyobb ágakat 900 fokon 6 percig mikróba, nem elég szárazak. 2014. július 26., szombat, Töreki 11:29. Ez a tegnapi időeredmény. Hát igen. Ma reggel egy órát kellett várni az uszodakulcsra. József és testvérei. Vízben csak 1/4 9-tájt, de szerencsére ismét egyedül, a bóják között, a kettes pályán. Piszokul meghajtottam, hátha. Teljesítményhajhászás. Négyszázötvennél holtpont. Holtvonal. Akkor sűrűbb lélegzetvétellel. És a bal kar szabadítására figyelve. Megvolt. Kissé tántorogva ki a vízből. És még jobb idő, mint a tegnapi. Valószínűleg. Merthogy a várakozás közben az órát elfelejtettem stopperre visszaállítani. 8:45-öt mutatott. 12:02 Ma délelőtt egy gondolat két változatát. A/2014/66 és A/2014/67 17:35 És aztán délben a hatvanöt éves adósság; a mindent eldöntő ütközet. Körülbelül egy órát hasaltam a lófuttató karám homokján, mellkasomat megemelve egy szívességből odahozott sörösládával. A tűző napon majd meggyulladtunk, én és a fűcsomó. De csak majdnem. A lovászt be kellett avatni – egy pici tüzet kellene fotóznom – így fordítottam le közérthetőre magamat; többet nem is kellett mondanom –, s jó, hogy rákérdeztem; alkalmas helyre irányított, az istálló közelében riaszthatott volna a füstérzékelő. A kocsimban mindig van rövid nyelű ásó, 79-ben jó hasznát vettem egyhetes autósként árokba csúszva a magányos nagymarosi erdőben. Taktikusan most először gödörásás a homokba a szél ellen, aztán bele a száraz fű, mellékészítve a gallyacskák, nagyság szerint. És dolgoztam. Becsületesen pörkölődött, igazi édes füst igazi lengedezett, illata is volt; egy-egy pillanatra apró láng, ami aztán nem és nem terjedt tova. Csuromra izzadva; a legyek szeretik az ilyet, zavartalanul, a kezeim nem mozdulhatnak. Célratartás, ami homokba könyökölve egy idő után igen fárasztó; ha a fénypötty elmozdul, abban a pillanatban minden történet leáll ott alant. Nem szokásom, végül föladtam. Maradok hatodik emeleti lakos. A leütött vadat nyersen kellett elrágnom. Lefűrészelt nyelű nagyítóm csehszlovák gyártmány, ez lehetett az ok – Lesz-e a mennyországban ismétlés lehetőség, hogy ezt az ügyet lezárjuk. Például lesz-e napkorong. 2014. július 27., vasárnap, Töreki 07:01 BERDA JÓZSEF: APÁM HALÁLA ELÉ  Te már az esti gyertyák lobbanását köszöntöd, életem szomorú okozója - szelíd öreg! Megvénült gyermek lettél, mert úgy akartad apja légy a züllött költőnek, ki továbbcepeli elfáradt vágyaidat a süppedt utakon. - - Isten tüze mosolyogjon már benned: dadogó öreg! én összegombolyult öregem: kicsiny apám! Ó nem láthatod már te sem, mint rohan odakünn a kalászszagú Nyár - de lásd én még vigyázok, csüggedt virrasztó. - - Mégis nyugodj meg: a teljes vers 07:31 Érdekes, sokan úgy tartják, Gruber Béla (1936-1963) Műterem c. hatalmas méretű diplomamunkája a főműve. Csak, mert nagy. Tisztességes, jól megcsinált, tehetséges és jelentéktelen stúdium. Ismerem az életművét. A legfontosabbak tőle a szanatóriumi exteriőrök és csendéletek. Majd ha lesz itt megint net, fogom mutatni. 09:42 Deske, a neten találtam ezt a fotót. A kisfiúról lehet tudni, mi járhat a fejében. Engem az érdekelne, hogy a kutya, aki láthatóan és odaadóan magába szállt, vajon érzi-e az Ő jelenlétét? Akár csak homályosan is? A. Nem is olyan sokára megtudjuk. d. 13:15 Ha fiammal találkozunk, megölel. Borostás, szúrja az arcomat. Ez még ráadás csiklandós öröm, fura, valaha magamon is tetszett volna az ilyenforma szőrösség. De nekem az nemigen nőtt. Neki meg, lám. Öregember; könnyes a szem. Csak fölidéztem. 2014. július 28., hétfő, Töreki 09:29 Egy ilyen napnak is kell lenni: életem legjobb ideje 1200 vegyesben, 25:57. (Pedig 14 éve, mióta van adat, 14 évvel fiatalabb voltam.) Mentségül: egy negyven körüli félprofi a szomszéd sávban, valamivel gyorsabb nálam. És ünneplem azért is a napot, ma 24 éve kezdtem. Azóta tanulok minden nap úszni. Bár, ha jobban belegondolok, én már az első napon életem legjobb idejét úsztam. 18:06 Az utolsó lehozott farostlemez ma, A/2014/68. Önismétlő keresgélés, folyamatosan foglalkoztat a képen a legkevesebb lehetősége. Ez itt talán át is billent az elfogadhatón, üres; esetleg még majd valami motívumot rátenni később. Most inkább egy vázlat csak a nemtudommihez. 2014. július 29., kedd, Töreki 08:01 Az utóbbi években – okkal – nem mértem már időt a medencében; amikor volt hozzá fegyelmem; ugyanis ha kihajtom magam, elszáll a délelőtti munkához szükséges ébrenlét. Itt utolsó napok, utolsó táblák, nincs veszíteni való. Avval a nem titkolt szándékkal kezdtem ma, hogy gyengébb időt fogok úszni - a tegnapi 25:57-et fölülmúlni úgyse lehet -, de csak annyival, mondjuk fél perc, amennyi megtámasztja a tegnapi eredményt. Dolgoztam. Négy nagyon rossz forduló, értékes métereket veszít. Megvolt. Kikönyökölve a bójára, nézem a párás, ámbár háromdioptriáson keresztül az időt, 26:27. Tehát sikerült. Békés álmatag 30 sec. zuhany, minden rendben. Öltözés, még egyszer nézem, immár szemüveggel, 25:27. Te jó ég. A mért átlagom az évek során 29 perc körül mozgott. Ugyanez a Lukácsban 32, persze ott nem lehetséges Hajtás Pajtás. Megtanultam úszni. Az lehet. 10:53 Mindig is valami könnyű zavarral tettem félre munka után egy képet, ami nem remekmű. Hogy akkor minek. Hiába van rendben, hogy tőlem nem telik több. Lemezeim fogytával tervszerűen vettem elő ma egy továbbműveléssel javítható képet. Kissé illetlenül is meg vagyok most vele elégedve, ahogyan ehhez hozzányúlni sikerült. Nem lett remekmű, ez sem. De találtam rá egy formulát hirtelenjében, létjogosultságára; hogy békefenntartó; közkatona. Arra is szükség van. A/2014/47 F/2012/184 F/2014/160 11:16 Két éve már lefotóztam, de hát most is ugyanúgy tetszik a látvány. Katára várva a siófoki állomáson. Szia, Deske! A kép félelmetes: emberek a vasak között, sejtelmes homályban. Nagyon költői. A miniszériumból már nem sok van, a nagy gép bontja. A két kicsi a melléképületet. G1. 12:20 A mai napig föl-földereng, és akkor nyomaszt az emléke. Noha utólag elnézését kértem. 2010. május. Elképesztően nehéz feladatot oldottak meg, Forró Tamás galériás és beosztottai. Bár az ő kérésére, de végül is a lét iránti jókedvű tréfából vagy 150 képet rakattam föl a Belvedere Galéria falaira. Valami miatt mindössze egyetlen éjszakájuk volt megrendezni és fölrakni, két-három sorban a falakon. Nem tudom, az én léptékhelyes makettem egyáltalán megnézték-e. Hatalmas feladat, és csakugyan kíváló megoldás. Reggel (az ötvenéves érettségi találkozómról mindezzel lemaradva) jövök, hogy nézzem, jóváhagyjam, igazítsak. Fut hozzám Forró Tamás. És én mondom: Nem elég sárgák a sárga képcédulák. (A magántul. volt így megkülönböztetve.) Semmi köszönet, elismerés. Forró fegyelmezetten nem leüt, hanem vörös arccal elrohan. Sok mindent mesélnek Tamásról; az én kiállításomat végtelen gondossággal, nagyvonalúan csinálta meg. Egyebek mellett egy katalógus, MINDEN képemmel A4-méretben, újra fotózva, szakszerűen. Hogy észrevettem, a képcímekből kimaradtak az opuszszámaim, átíratta a kéziratot. És én. Feladatra fókuszálásom, csőlátásom nem kizárólag hátrány, de bizony. 13:27 És hogy most átmenetileg, sürgősséggel honnét sugárzok, házi térerő híján. Eső volt. Festőkötényem szerencsére vízhatlan. Azon ültem. Autó ritkán jár errefelé. Közel itt már a dombtető. 2014. július 30., szerda, Töreki 08:33 Időt ma is mértem, avval, hogy mindegy; bármi lehet, csak sokkal rosszabb ne legyen. Arra kellett, hogy megtámassza az elért eredményeket, hogy nem légből kapottak. 25:52, OK. Békeidőben / a Lukácsban, bójátlanul ez 34 körül van. 11:55 És vége. Délután már csomagolás, három óra szokott lenni a takarítással. Ami délelőtt: az A/2014/49, 51, 52, 53, 55 továbbfest. Most majd Katát le a Balatonra. Egy órát szokott úszni. Erre-arra. Holnap 3/4 10-kor indulunk. Régesrégi tanítványomat kértem meg, várjon minket, Pesten a csomagokkal kettesben nehezen boldogulnánk. Különösen, ha az autó csak messze tud megállni. 13:48 Csomagolás kezdete előtti perc. Vagyis az itteni utolsó kerek perc, kerek perec. Jó volt? Nem volt jó. Nem volt rossz. Eredményes volt? Tök mindegy. Munka volt. Megvolt. F/2014/161 2014. július 31., csütörtök, Töreki 06:30 Összes barátomnak, akinek ennek örülne: Ember, mért tartod magad annyira hitványnak, amikor Teremtőd szemében olyan értékes vagy? Amikor Isten annyira megbecsült, miért alacsonyítod le magadat? Nemde mindaz, amit e világon látsz, a te otthonod? Érted van az éjszaka, és a nappal, neked ragyognak az égbolt napja, holdja és a különböző fényű csillagai. A földet is miattad díszíti virág, erdő meg gyümölcs. Számodra teremtette Isten az élőlények csodálatos sokaságát a levegőben, földön és a vizekben. Teremtőd azt is kigondolta, hogy mindezeken felül mivel növelje még megbecsülésedet: beléd helyezte képmását. Aranyszavú Szent Péter 09:01 Búcsúúsz. Tudtam, hogy ma további erőimre szükség lesz, tehát nem hajtok. Mértem az időt, mert 1. / érdekel mennyit úszom, amikor nem célratartok, amikor nem mérek időt, 2. / kibírom-e a túristatempót fegyelemmel, ha megy a stopper. Ezúttal kibírtam. 29:41. És ez rendben is van, a Lukácsban ez 32p. körül. Aztán a kocsiba pakolás. Műtermem; kb. egy mázsa, ezúttal két szék hazafelé, plusz a Kata cuccai is, könyvtára. Befért, nagyon taktikusan, csak hátrafelé nem látok ki. Azt nagyon nem szeretem. 09:20 Búcsúfotó a szobáról, immár utána. F/2014/162 20:19. Kinézek az ablakon, és éppen kerek ötven év után látom a kék eget. A szobámból. LÁTOM A JÁNOSHEGYI KILÁTÓT. LÁTOM SZROGH TANÁR ÚR KÖRSZÁLLÓJÁT, annak legfölső öt szintjét, és nem lehetetlen, pár nap múlva A NAGYNORMA LEJTŐT is, hacsak a Kissvábhegy el nem takarja. Igaz, ez a fiam szobája, ahova a Telekom besugárzás miatt átköltöztem. Azt hiszem, mindez a pompa a műteremben továbbra is zavaró lenne. Viszont az most jóval VILÁGOSABB. 700 lux, ahol festek. Majd. A minisztérium még két külön darabja van lábon, egymástól jó távol. Nem értem a szisztémát, annyi, hogy mindkettőben liftakna. De már ezt is rágja a gép. Az ÉN panorámám kétperces filmen. Ami csak most, 2014. július 31. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 2014. júli látogató, belső számláló [438217] = 3268/hó = 105/nap C3 számláló 29495/hó = 951/nap előző levél összes levél VÁLINEWS; 233. levél J.-nek, Le Meux-be / 2014. augusztus 2014. augusztus 1., péntek, Víziváros, Buda 06:11 Isten miatt kell mindent és mindenkit eltűrnünk, hogy Ő is eltűrjön minket. Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanú Polikárphoz, a szmirnai egyház püspökéhez írt leveléből 09:49 Lukács zuhany, illő módon fogadtak. - Na, megjöttél?! És hogy bírtad ezt az időjárást? - Kösz, nemigen vagyok érzékeny a melegre. - Hát ott meleg volt? - Ja, akkor a hidegre. Lukács/2. Mától elmondhatom, huszonötödik éve járok oda. 09:52 Amerikában turnézó barátom küldte, most fotózta. Az épület két felirata: OEREGONI FILMMÚZEUM MEGYEI BÖRTÖN 11:22 Ma láttam, plakát. Az egyház rájuk is gondol. "Abortuszod volt valamikor? Még mindig bánt? Van rá orvosság. Egy hétvége... A rendszeres vallásgyakorlat nem feltétel." 12:20 Mostanra eljutottam a júliusban írtak (3 példányos) kiprinteléséhez, és bizony az utolsó oldalszám ez. 1958-al kezdődően. 2014. augusztus 2., szombat, Buda 09:05. Sajnálatosan fáradt lábbal ébredek, a délelőtt folyamán aztán ez meglehetősen fokozódik. Most elkezdtem – a helyzetet súlyosbítandó – lábujjhegyen járni és futni, hogy hosszútávon hátha. És áttértem szandálról a zárt cipőre. Hátha. 09:09 Kérdem a medencében a prof.asszonyt, mi ez a KÖZTESTÜLETI TAGSÁG az MMA-ban; olyan, mint a pótérettségizők? - Ne hülyéskedj, az akadémikusok mellett a professzorok. Jelentkeztem. Viszont igazolnom kellett az ehhez szükséges díjat, de hát én a Munkácsy-díjamat azonnal a négyéves György Eszterkének adományoztam. Talán még őrzi. Minden papírom, ilyesmim a Széchényi Könyvtárban. Ki kellett találni valamit. Alulírott Váli Dezső, büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy 1986-ban festészeti tevékenységem elismeréséül a Magyar Államtól Munkácsy Mihály-díjban részesültem. Forrás: Magyar Katolikus Lexikon XIV., Szent István Társulat. Főszerk. Diós István, 2009.: Váli Dezső (Bp., 1942. okt. 2.–): festőművész, belsőépítész. – 1960: a József Attila Gimn. (Bp., XI. ker.) humán tagozatán éretts., majd nyomdában és antikváriumban dolgozott. 1962–67: az Iparműv. Főisk-n belsőépítész diplomát szerzett. 1967: Finta József meghívta a műtermébe belsőépítésznek. 1968: a Közért Karbantartó és Szolgáltató Vállalat belsőépítész tervezője. 1969. X-: szabad foglalkozású festőművész. – 1975–79: Zebegényben a Szőnyi István nyári képzőműv. szabadisk-n tanított. 1977–80: Derkovits-ösztöndíjas. 1986: Munkácsy-díjat kapott, 1991–92: a Képzőműv. Főisk-n kurzust vez. 1994–95: az Iparműv. Főisk. építész szakán műv. tanulm-okat oktatott. 1993, 1997: Pollock-Krasner ösztöndíjat kapott (New York). 2004: az OSZK tulajdonába került a teljes munkásságát tartalmazó honlapja. – 1968: feleségül vette Jávor Kata néprajzkutatót, 2 gyermekük Zsófi és Miklós. 1985-: vezeti a Fioretti kat. karizmatikus imaközösséget. Én okmánnyal erről ma már nem rendelkezem. Szívélyes üdvözlettel Kötelező kellék volt dicsekedni is. DÍJ: 1970 Fiatal Művészek Stúdió ösztöndíj; 3000 ft. Fiatal Művészek Stúdió ösztöndíj; 6000 ft. 1972 Fiatal Művészek Stúdió ösztöndíj; 3000 ft. Fiatal Művészek Stúdió ösztöndíj; 3000 ft., visszavonva jövedelemtúllépés miatt 1974 Fiatal Művészek Stúdió ösztöndíj; 6000 ft. 1975 Fiatal Művészek Stúdió ösztöndíj, visszavonva jövedelemtúllépés miatt Fiatal Művészek Klubja kiáll.; önálló kiállítást csinálhatok náluk Alkotó Ifjúság,Kult. Min. pályázat, kollektív díj, Stúdiósok. Én; 320 ft. 1976 Fiatal Művészek Stúdió ösztöndíj; 3000 ft. Fiatal Művészek Stúdió ösztöndíj, visszavonva jövedelemtúllépés maitt Studió 76, Műcsarnok, Művészeti Alap díja; 10.000 ft. 1977 Derkovits ösztöndíj, 3 évre havi 3000 ft. Fiatal Művészek Stúdió, mozaikpályázat; 7000 ft. 1978 Szolnoki Festészeti TriennáléII. díj; 10.000 ft. 1981 Norvég ösztöndíj; 1 hónapos kint tartózkodás Műv. Minisztérium. vázlatpályázat díja; 5000 ft. Műv. Minisztérium. vázlatpályázat díja; 12.000 ft. 1984 Műv. Minisztérium. vázlatpályázat díja; 5000 ft. Salgótarján, Rajzbiennálé, Kritikusok díja; 10.000 ft. Debrecen, Országos Tárlat, Városi Tanács díja; 10.000 ft. 1985 Salgótarján, Tavaszi Tárlat, Balassagyarmat Városi Tanács díja; 10.000 ft. Szeged, II. Orsz. Festészeti Biennálé. Műv. Min. díja; 20.000 ft. Fotókiállítás, Gödöllő; különdíj 1986 Műv. Minisztérium. vázlatpályázat díja; 10.000 ft. Munkácsy-díj; 30.000 ft. 1989 Salgótarján, Tavaszi Tárlat, Balassagyarmati Tanács díja; 10.000 ft. Békéscsaba, XXVI. Alföldi Tárlat, Megyei Tanács díja; 15.000 ft. Szeged, Festészeti Biennálé, Képzőművészeti Lektorátus díja; 20.000 ft. 1990 Eötvös Alapítvány; 30.000 ft . a barcelonai Vuillard káll-ra utazáshoz Salgótarján, Tavaszi Tárlat / ? 1991 Hódmezővásárhely, 38. Őszi Tárlat. Képzőműv. Szöv. díja; 20.000 ft. először jelölnek Kossuth-díjra 1992 Szeged, Nyári Tárlat, Szögart díja; 25.000 ft. 1993 Pollock-Krasner ösztöndíj, New York; 5000 $ Hódmezővásárhely 40. Őszi Tárlat, munkadíj; 5.000 ft., de nem küldék el. 1994 Szeged Táblaképfestészeti Triennálé, Nemzeti Kult. Alap díja; 75.000 ft. 1997 Pollock-Krasner ösztöndíj, New York; 10.000 $ 1998 Debrecen XV. Orsz. Nyári Tárlat.MAOE és M. Képzőműv. Szöv. megyei 70.000 ft. 1999 Hódmezővásárhely 46. Őszi Tárlat Burton-Apta kft.díja 83.333 ft. 2000 Szeged VIII. Táblaképfest. Biennálé Duna-Tisza Regionális Fejl. Rt. díja 20.000 ft. 2003 Debrecen XVI. Orsz. Nyári Tárlat, Városi Önkorm. díja 83.333 ft., nettó 50e 2004 Debrecen XVIII. Orsz. Nyári Tárlat, Debrecen Városdíja 100e ft. 2005 Békéscsaba XXXIV. Alföldi Tárlat, Munkácsy M. M. Hamilton T. díja 200e ft. 2007 Szeged XXXIV. Nyári Tárlat Duna-Tisza Regionális Fejl. Rt. díja 100.000 ft. Mozgó Világ folyóirat 2007-es képzőművészeti nívódíj 100.000 ft. 2011 Prima Primissima díj / Prima kategória 10.000 €. = kb. 3 m.ft. 2013 Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíja 1 m. ft. Ma postára adom. Tértivevénnyel kérik. 09:46 Fölfedezés, tíz év késéssel. Ha nem lapos, hanem kissé púpozott kiskanál cukrot teszek a teába, még ízlik is. Ami végül is nem is baj. 09:51. Olyan gazdag az életem, hogy bőven futja dicsekvésre, locsogásra. Pár nap múlva végleg eltűnik a minisztérium a szemem elől, és lesz magas ég és igazi hegyek, de előtérben megmarad a hatalmas Ganz-szerelőcsarnok. Jobb lenne, ha azt is lebontották volna. De mivel nem; ennek örülök. Szép. S ha netán nem, akkor is szépnek látom. Elég hamar rájöttem, miért. Nemcsak, mert a dombok alá jó lesz paszpartúnak, hanem mert a rácsablakok emlékeztetnek fiatalkori jóbarátom, Kecskeméti Kálmán 1957-es képére. Akit húszévesen mesteremnek tekintettem. Húsz évvel később volt szerelme a Nagymarosi Alkotóházban mesélte, hogy ő meg engem. Régi gyárépület, olaj, papír. Emlékem szerint úgy 50 centis. Megtaláltam a honlapján. Első képeim idomulnak is hozzá. F/2014/165 Kecskeméti Kálmán: Régi gyárépület Utca hirdetőoszloppal - A/1960/02 10:29 Megyek gyógyteáért, túltengő álmaim megint, hogy elfogyott. Gyuri bácsi citromfűteája, háromszoros áron. XIII. Tátra utca 12/b. Ami kivételesen ma zárva. Maradt a Herbária. Arra is az van írva, gyógyszerkönyvi minőség. 13:45 Megtörténtek az utolsó méterek, az előttünk lévő (volt) torony már semmit nem takar ki nekem a Rózsadombból. A fej derekasan harapdál továbbra is, nincs szabadszombat, figyelem, a fotón látni, már szinte a villamos felsővezeték magasságában jár. Fönt meg a páternoszter faburkolata. F/2014/166 14:15 Én ma délelőtt kitaláltam, hogy a szerelőcsarnok a Rózsadomb paszpartúja lesz, Kata pedig befőzött 23 üveg baracklekvárt. 21:35 És nem a tizedik emeleten az antenna és a szellőzőkürtő mellett, hanem A HEGYEK MÖGÖTT NYUGODOTT LE A NAP. ÉS EZENTÚL. F/2014/167 2014. augusztus 3., vasárnap 10:01 Tegnap délután szellemi munkára képtelen, új fejtámaszt csináltam valaha Mikinek készített, most újonan általam használt ágyam. Igazából jó volt a régi támla is, semmi látható hiba, de én tudtam, hogy rettenetes ronda konstrukció. Ez az új a maga szerény lehetőségei között még dizájnos is. Aztán most reggel még az ágy hosszából levágtam a fölös 25 centit flexszel; annó (1987?) ezt túlméreteztem, bár Mikinek készült (aki végül 192 cm.). 7000 HUF volt annak idején a fafűrész fej a szerszámhoz, ritka kincs. Tele lett égettszagú füsttel a szoba. Utána a csonkfelületet diófapáccal. 2014. augusztus 4., hétfő 09.35 - 10.02 Egy jót mosogattam. Öt lábos is volt, vasárnapról. 11:12 Nézem és nézem az Egyetemi lejtőt [sípálya] a Svábhegyen egy kis könnyű felhőcske takarja. Ott úszik el éppen. Ez azért csodálatos, nem?! 12:11 Ha helyes ez a megfogalmazás, a minisztérium az utolsókat rúgja. F/2014/169 2014. augusztus 5., kedd 05:15 Tegnap kivételes nagy munkában. Történet. 1987-ben, képeim szétajándékozása évében Almási esztétika prof., távoli ismerősöm is kapott. Akkoriban vadásztam a képelfogadó áldozatokra. Hogy most utcán találkoztunk, majd följött minisztériumpusztulást fotózni a műteremablakból, említi, hogy a neki adott graf. hátoldalával kifelé volt náluk évekig a falon. Kiderült, ott a grafikát megtámasztandó, egy kidobott zsidótemető képem félbevágott darabja. Megnéztem. Igaza van, a kép működik. Hosszabb tárgyalások, nagyon szerette volna megtartani ilyen kétoldalasnak. De hát eldöntöttem, érdemes revitalizálni ezt a fél-képet. Ha netán elcseréli most velem egy újabb képemre, néhány évi nyugdíjam megoldva. De hát szereti. Én kidobtam, ő a megtaláló; teljes körű tulajdonos. Így aztán délután keretépítés, szerencsére még volt széles deszkám. Pácolás, olajozás, ezüstözés. Megfordult bennem, hogy a rajta lévő hivatalos keresztbe-karcolásomat restauráltatom, végül is nem nyúlok hozzá, így az igazi. Marad. Csak egy szignó rá, mert az a temetőkép másik felén volt: VÁLI 1986 2014 Fél tízre lettem kész, akkor fogadni engem neki már késő volt. Hát ma szállítom neki, ott parkolni napközben aligha; hát taxival. Egyet hoztam, kézben, ma kettőt vissza, és marha nehezek. A grafika keretét is rendbe hoztam, persze. Harminc év pusztulásai. Fotó: F/2014/170 Dicsekvés. Kidobott képeim adatai is az opuszjegyzékben. Kibogarásztam, és még látatlanba be tudtam azonosítani ezt a temetőképet. Kettőre tippeltem, de erre a 03-asra inkább. Jó játék volt ez a tegnap. Ellenvélemény - B/1982/08 papír, színes ceruza Régi zsidó temető - kristályok - A/1986/03 olaj, farost 80,5x60,5 cm 06:36 Már kicsivel könnyebben megy lábujjhegyen járni, futni. Fog ez segíteni. Többször görcsölt mostanában a lábam, evvel vélem kikúrálni. 08:07 Mailváltás zsidótemető-kép ügyben. - Egyet fizet, kettőt kap... S. - Nem volt könnyű megtalálnom a morális igazságot (hogy így mondjam), mindenféle önáltatások előtte, hogy joga van-e a nála véletlen előkerült kincshez. De nem történt itt semmi véletlen. Az ösztöneim gyorsabbak, mint az eszem, gyomorból azonnal tudtam, mi a teendőm. Amikor ő is fölfogta, hogy itt min. 4 millió HUF-ról van szó, megijedt, jogosan; és persze fölajánlotta, hogy visszaadja. El is fogadtam volna, – mert tényleg van valami aránytalanság a történetben –, ha nem tudom, hogy tényleg szerette-használta ezt a képet. d. - Az egyetlen helyes morális és racionális döntés. Van, hogy az ember nem tudja, milyen kincset birtokol, értéktől függetlenül. De az az övé. Azt hiszem, ilyen helyzetben én jót nevettem volna magamon: te tudsz élni! 4 milla ide vagy oda... S. 16:37. Idáig jutottam délutánra. Amiről képről most úgy gondolom, már működik, azok lefotózva, címkitalálva és honlapra föl. Képcédula megírása, fölragasztása most köv. Tehát az új Töreki-képek; eddig tizenhat, A/2014/44-68 között. Sivatagi műterem - A/2014/64 17:25 Akárhogyis erőltettem az agyam, erre a kalapra semmi szükség, hiába került néhány hete kemény tízezerbe. Hogy életre kelt és önállósodott borítása. Ami hibátlanul működik, és használom is a műteremben. 20:09 Majd egy hete itthon, csak most jutott először valamicske idő a képekre is. Mármint válogatni, megnézni. Tűnődni. F/2014/172 2014. augusztus 6., szerda 05:58 Pál Feri (atya) interjú a mai HVG-ből, megküldték, köszönöm. P. F.: Amikor valaki az életet meg akarja könnyíteni, akkor eleve kudarcra ítélt vállalkozásnak fog neki. Az életet nem lehet könnyűvé vagy fájdalommentessé tenni. Súlytalanná lehet tenni. Tartalmatlanná. Ezt tudjuk megtenni akkor, amikor az életet minden áron könnyűvé akarjuk tenni, és arra törekszünk csak, hogy mindig jól érezzük magunkat ahelyett, hogy jobb helyzetbe hoznánk magunkat. A fájdalom elutasításától az élet nem tartalmasabbá válik, hanem súlytalanná és értékvesztettebbé 09:41 Reggel bevillant, miért volt a siófoki uszodában annyi pocsék bukóforduló. Mert szűk csempefúga és terepszínű. Itt a Lukácsban, jó széles és sötétszürke. Látom, mennyire van. 10:42 Gábor honlapját csinálom, de olyan elviselhetetlenül álmos, leesik a fejem, nem bírom. Asztaltól, egy erős tea föltesz, szellőztet, koffeintabletták, szelet dinnye, és a segédasztalom négy lába rövidebbre fűrészelve. Álmosság hangyányit csökken, de azért. Kata azt tanácsolja, feküdjek le. De mi lesz akkor a magyar kultúrával. Addig. 18:45 Gábor honlapja aktuális részletét csinálva találtam. Vasárnapi Újság 1889. július 21, címoldal, Reviczky Gyula nekrológ eleje. Szerző nincs megadva. Még nincs több három heténél, hogy e névvel egy rövidségében is megható költemény alatt találkozott utoljára lapunkban az olvasó, mely szívet tépő panasza volt egy nehéz kórágyon sínlő reménytelen ifju életnek, a melyet homlokon legyintett már az enyészet lehe, végő akkordja egy megpattanó húrnak. A költészet kiváltsága, hogy a fantázia isteni jogán helyzeteket teremt, melyek csupán a merengés világából merítik létezésöket, vagy pedig eszményi színekkel tulozza a meglévő helyzeteket. Nem sokan tudták akkor sem, hogy e rövidke költemény, melyben a költő az élethez való ragaszkodással számlálgatja még hátralévő napjait s életereje végső fellobbanásával esd kíméletet a szörnyü végzettől, valóban szomoru valóság - hattyudala a bánatos arczu dalnoknak, ki akkor már végső küzdelmét vívta a megsemmisüléssel. Ah, a halálnak gyors keze van. Reviczky Gyula meghalt; meghalt ugy, a mint egy magyar költő meghalhat, szegényen, anyagi javak nélkül, kevesek által ismerve, egyedül, magára hagyatva a kórház rideg falai közt, ágya fejénél csupán egy szelíd apácza arcz végő őrködésével, hogy elűzze utolsó éjjele háborgató rémképeit... 2014. augusztus 7., csütörtök 09:53 Pár napra a Balatonra, amíg bírom; Kata kedvéért, este indulunk. A birtokra. Amihez szerencsére már nincs tevőleges közöm. Tevőtlen se nagyon. Két éve nem jártam arra. Laptopot viszek. Az orvos azt mondja, szedjek Calcium-tablettát. 11:22 Szia! Megtaláltam a nekrológban emlegetett Reviczky verset. Egy hónappal előbb jelent meg: G1. 1889. június 23.; 25. SZÁM. SZÁMLÁLGATOM.... Számlálgatom, találgatom, Hogy hány hetem vagy hány napom Van hátra még... Irgalmas ég, Esdek, ne légy fukar nagyon ! Óh hányszor hívtam a halált, Mihelyt a kedvem búsra vált, De most hogy itt Ólálkodik; Nem érzek mást mint borzadályt. Meghaljak ? ... Óh, ne még, ne még! Agyam még eszme-tűzben ég. Forró szívem Jobban pihen A napon; óh a sír setét! Vágy még hevít, kedv még emel; Oh, még sok dalt nem zengtem el. S eszméimet Mind a hideg, Sötét koporsó nyelje el ?... Toldjad meg hát kegyelmes ég A csüggedt költő életét. Hadd öntse ki Érzelmei Zengő, zsibongó tengerét. 13:21 Éjjel második ébredésem, kissé tartós már, úgy fél három tájt. Kelni még korai. Mondom: ringass el, Mária. Ahogy az igen kevéssé locsogós ima, Mária mondja Kánában: nincs boruk. 13:47 Sok próbálkozások után kaptam észbe, hogy nem megy; e rendkívüli látványról egy körbepásztázó kisfilm nem ad jó áttekintést. Mindig egy részletet látni, bár ha lassan is mozgattam a gépet; sajna unalmas. Illetve ugyanaz a bajom bele, mint a játékfilmeknél is; nem lehet eltűnődni, lelassulni, legelészni a látványon. Most ünnep, első pillanatai a megszületett körbehegyemvan-látványnak; ijedtemben eszembe jutott és megtanultam / kipróbáltam a kis Sonyn a panorámafotó opciót. Másodikra ez: F/2014/173 16:19 Orvos barátom délben rám néz, - Te, mi van veled?! - Semmi. Dolgozom. És fáradt vagyok. - Iszol te ilyen meleg időben eleget? - Igen. Két és fél litert. - Ilyenkor négyet kell. Öreg szüleim beszédén is azonnal érződik, ha ez elmaradt. Nagyot ittam. Tíz perc múlva: - Mennyivel jobban nézel ki. 2014. augusztus 8., péntek, Kékkút 21:34 Könyvet Balatonra nem, kétszáz évre elég a néhány, ami Kékkúton van. József és testvérei, hogy ne kelljen az autóhoz kimenni érte, Déry: Ítélet nincs, Shakespeare, Illyés, József Attila, Pilinszky, Fél évszázad elbeszélései I-II, Élet és Tudomány Kalendárium 1963. Ó, és erre ki emlékszik, talán csak korosztályunk, micsoda kincs volt ez a Korunk szellemi körképe, valami körülményesen lehetett Magyarországra behozatni. Nekem túl nehéz olvasmány volt és ezért aligolvasott, inkább csak szerettem. Bár, ahogy belepörgetek, igyekeztem, sok minden aláhuzigálva. Occidental Press, 1963, Washington. De a partra mégsem ezt. Hanem a talán legkedvesebbet, Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban. Hányadszor olvasom? Végkövetkeztetései nem feltétlen, de ahogy szakállába mosolyog, aki túl van már mindenen... A csendről és magányról; csendes és magányos vízparton olvasom, F/2014/174, pokrócom két négyzetméternyi zavartalan területe, félkönyéken, a cipőmet is lerúgva, míg Kata fürdik a Nagy Vízben. Körkép erről a kis béke szigetéről; a Sony gép panoráma-funkcióban a mozgó alakokat nem értette igazán. Szóval Lénárd. Valami hetven oldal belőle; közben Tapolcán is, Kata a Tescoban, élelmiszer nyárra. El kéne mesélni az egész könyvet... Nem igazán haladáspárti. Henceg vele, hogy rég nincs órája, nem is kell neki ott, az őserdő szélén. Aztán persze ebből elvet épít. Kegyetlen műszer az óra! Kis acélrugója kegyetlenül rombolja az egyéni ritmusokat. Hogy is értené a buta fémszerkezet (még csak nem is gondolkodó gép), hogy minden élőlény saját életének mércéjével mér! Hogy egy kisfiúnak egy óra hosszabb, mint vén tanítómesterének! S hogy még a fizikusok is csak azt az időt mérik, amely előfeltétele annak, hogy egyenleteik helyesek legyenek! Az óra annak a kalapácsnak a származéka, amely a gályaraboknak verte a taktust. Kalapáccsal kell szétzúzni. (Mondja ezt épp nekem :-))); rendíthetetlen abban, hogy ami neki jó, az másnak is.) Érteni vélem. Epiktétoson nőttem föl. Őserdei magányáról: Nem merném állítani, hogy a fák beszéde zavarná a csendet. Közülük csak a platán szól ismerős nyelven. A kezem alatt nőtt föl, nem csoda, hogy úgy susog, mint az otthoni platánok. Az eukaliptuszok már nagyon idegen hangon szólnak. Ha délután az Atlanti-óceán szele sirályostul a szárazföldre csúszik, csembalószerűen szólnak. Az araucairák kisebb szellőre meg sem moccannak. Viharban sebesre tépik a szél izmait, alig hajlanak meg, ha a szél jajgat. A narancsok levelei súlyosak. Ritkán adnak egy rövid, komor hangot. Felhőm is van bőven, nem panaszkodhatom. Tudom, sokan vannak, akiknek nem jut. Szobában dolgoznak, termekbe vannak csukva, a haladás barlanglakót csinált az emberiség úgynevezett boldogabb feléből. A falak közt dolgozó, szórakozó, háló ember elfelejti, hogy felhők is vannak. Nagy veszteség, mert nincs szebb némajáték, mint a forgó, repülő ködöké. Ül kertjében, és mereng: Minden kertben van valami a mennyországból. Kár, hogy ehhez nincs figyelmem, ill. érzékem, pedig: Paradicsom. Innét indul az emberiség utópisztikus vágya a Kert iránt, mint a modellje egy szebb és boldogabb jövőnek. A biblia történet a maga szimbolikus módján leír egy... Ez máshonnét idézve. Öt hold erdeje is van. Bár nekem is van birtokom. Harminc gigás. Öntözgetem, kapálgatom, gondozom. Most kerestettem ki bérmunkában az ÍRÁSok URL-hibáit. Az 5152 fájlban 120 volt. Ki fogom javítani. 2014. augusztus 9., szombat, Kékkút 12:05 Kékkút /1. Öreg, bárha fölújított magtárunkat már inkább a következő generációk birtokolják. Hála Istennek. Piroskaunoka tace-paoja, az almárium üvege mögött felejtődött. Kékkút /2. A régi fémpénzeket mindig kedvvel nézegettem. Egyszer egy hónapig is birtokoltam a világ (állítólag csakugyan) legszebbjét, a szentistvános ezüst ötpengőst. Ezt most a kert ösvényen találtam. Egy évvel idősebb nálam. Ő hamarább került földbe. Igaz, én sose. Hacsak le nem ejtik az urnát, amiből kiborulok. A Krisztus Király kápolna pincéje a Mikszáth Kálmán tér sarkán. Anyám urnahelye ugyanis üresen maradt. Őt húgom kolostor-udvarába egy fenyőfa alá temettük, szabájtalanul. Pannonhalma szerint majd húgommal együtt az ő kolumbáriumukba kerül. Kékkút / 3. Ez Kata territóriuma; intézkedik, a házat kölcsönadja mindenféle rászoruló ismerőseinek is. Ez tőlem idegen. És neki van igaza, tökéletesen igaza van, undorító egy kihasználatlan második élettér, alig pár hétre, amikor pedig sokan satöbbi. A vendégek és az utódaink persze bőven itt hagyják nyomukat. Valamelyikük csendben letörte ágy-lámpám fejét. De hát ez is rendben van. Megfoltoztam. 16:25 Ábrahámhegyi strand parkolója, most tudtam föltenni ide az elmúlt két napot, Kékkúton nem volt térerő. Kata úsz, addig műtermem az autóm. Laptop a térdemen. F/2014/175 Fél hatos misére megyünk, addig van idő. Holnap 05h haza. 2014. augusztus 10., vasárnap, 04.02 Buda 04:01 Ébren 01h-kor sok tüsszögésekkel, pedig szedem az antiallergikumot. Hát elindultam. Érdekes, a balatoni sztráda Pest felé eléggé tele volt, éjjel fél háromkor. 04:13 Deske, hát rettenetesen sajnálom, hogy nem a Széchenyi Művészeti Akadémiához (Dobszay-féle) csatlakozott, hanem az őt hátbaszúrókhoz! N. Oda nem kellettem, meghívásos rendszer. Egyébként eddig soha semmi hír nem jutott el hozzám, hogy csinálnak valamit. d. 2014. augusztus 11., hétfő 09:02 Kedves Deske! A Dobszay vezette Művészeti Akadémiának, a SZIMA-nak 34 tagja volt. Az egyesített képzőművészeti és filmművészeti osztályra ebből összesen 15 hely jutott. Ezzel szemben: az MMA rendes tagjainak számát a Fekete-féle akadémiára vonatkozó törvény 250 főben határozza meg. Az összevetés más szempontból sem túl méltányos. Szemben a milliárdokkal gazdálkodó MMA-val, a SZIMA csak az MTA-tól lehullott morzsapénzekből gazdálkodhatott. Mindazonáltal nemrég jelent meg a SZIMA elmúlt 20 évéről szóló kötet, abból kiderül, mennyit tettek ők a kultúráért. (Mindez nem a személyednek szóló megjegyzés volt, és tényleg őszintén örülnék, ha sikerülne felvételt nyerned.) Barátsággal: L. 21:24 Délelőtt képszállítás az őszi MALOM-kiállításra, Szentendrére. Műterem, Lenocska - A/2013/61, 90 x 90 cm. Aztán technikai próbálkozások, valaki fölsóhajtott, ezt az opuszjegyzékemet legalább egy példányban jó lenne azért papíron is eltenni; mondjuk az OSZK-nak. Nem is olyan egyszerű, 12 oszlopra kellett/lehetett redukálni a festmény próbatáblázatot, úgy is nehezen fér el az A4-en, fekvő formátumban is. Sok próbaprint, elment vele a délután. Infó a CopyGeneraltól, 24 ezerből megoldható. Két példány /1000 oldalra kértem árajánlatot, mailben. A műteremben alig vagyok. De már? egyenlőre? el kellett takarnom ezt a dimbesdombos csíklátványt, pauszpapírral. Zavar. F/2014/176 Viszont nyitva az ablakot csodálatosan zúgó szélroham, ajtó dörögve csapódik, minden repül és lobog a szobában, üzenet a Jánoshegytől, Pilisből, Alpokból, az óceántól. Igen, ez jó; ezt vártam, ezt remélték is, sokan. A Széna téri légszennyezés-mérő konténer élete legboldogabb óráit éli. Föl is lehet számolni. 2014. augusztus 12., kedd 06:10 "Halljátok, Jákob fejedelmei és Izrael házának vezérei! Vajon nem nektek kellene-e ismerni a jogot? Mégis gyűlölitek a jót, és a gonoszt szeretitek. Amikor majd felfalják népem maradékát, bőrét lenyúzzák, csontját összetörik, amikor majd felaprózzák, mint a húst a fazékban, a pecsenyét a lábosban, akkor majd kiáltanak az Úrhoz. De ő nem hallgatja meg őket; elrejti majd előlük arcát abban az időben a bűnök miatt, amelyet elkövettek." Ezt üzeni az Úr a prófétáknak - Mik. 3. 06:56 Reggel van. Tiszta az ég. Ház elbontva. Jánoshegy. F/2014/177 09:06 Gépek mozgásban, már lüktet az élet. F/2014/178 Csak még én nem reggeliztem. Reggel igazán szép összesen négy tempó volt. Az új amerikai(?) gyorsúszás stílust próbálom tanulni, netről. Dragomán mutatta eredetileg, de nem bírta telefonon jól elmagyarázni. total immersion. Annyit látok, a könyök nála is nagyon szűken. Ejti a tenyerét, de majd egy másodpercig kinyúlva kitart. Feje teljesen lent. Eléggé billeg. Lába nem zárt, lábmunka alig, egy-egy, a ritmusra. Kézszabadítás a hasa alól indul. Hogy a kézujjak nem zártak, tök nem értem. Talán dicsekszik. Hogy ő úgy is. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 16:51 Deske, válaszok a kérdésekre, (de tudod, én sík amatőr vagyok), ha akarod elküdhetem újra a videót.  Annyit látok, a könyök nála is nagyon szűken.  Nála a kézmozgás egy vállból induló könyökrész, hozzá laza alkar, ezzel szúrni nem középre, hanem a váll vonalába. Ejti a tenyerét, de majd egy másodpercig kinyúlva kitart. Igen, a cél ez az ejtett pozíció, a test akkor a leginkább delfinszerű, ezt kell kitartani, mert ez a legáramvonalasabb. Feje teljesen lent. Szintén az áramvonalas pozíció és súlypont miatt, a test egyensúlyban van végig, a kiemelt fej ezt elrontja, lélegezni is csak apró fejelfordítással. Azt mondja képzeld el, hogy a fejed tetjéből kijön egy lézersugár, ami teljesen vizszintesen előre mutat, a nyak izmai ettől lazák. Eléggé billeg. Ez a lényeg, hogy törzsből úszik, nem vállból húzza magát.  Lába nem zárt, lábmunka alig, egy-egy, a ritmusra.  Rosz ritmusú lábmunka inkább örvényt csinál és visszahúz, combizom túl sok oxigént fogyaszt, nem éri meg, jobb ez lassú kétütemű láb, ami az ellentétes kézzel áramvonalas átlós vonalat képez, ami az ideális áramvonalas pozíció. Kézszabadítás a hasa alól indul. Igen, a könyökkörzésre koncentrál. Hogy a kézujjak nem zártak, tök nem értem. Talán dicsekszik. Hogy ő úgy is. Szétrakott ujjak - laza kéz, minél kevesebb izom feszül, annál hatékonyabb az úszás, laza kéz tudományosan igazoltan több vizet fog, mint az összezárt ujjak.  -------------- Ebben az egészben az a jó, hogy a mozdulatok hatékonyságán van a hangsúly, nem az erőn. Jóga és kung-fu filozófia a vízbe ültetve. Én azért szeretem, mert felnőtten tudott megtanítani az élményszerű szép uszásra.- Ölel: Gyuri 2014. augusztus 13., szerda 08:30 Kedves Dragomán! Szíves korrektúrát kérnék. Ez ma reggel. Annyit én is látok, a fejem még mindig túl kint a vízből, 2. a kinyújtott karral siklás rövid. Nyitott ujjakkal csinálom, ez nagyon mókás. ölel: d A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 10:31 Továbbra is az 5700 IRÁS-fájl linkhibáit javítom. Tegnap is, reggeltől estig. 10:38 Deske, totális amatőr kezdőként: A fejed mélyebbre, ezt úgy kell gyakorolni, hogy felfekszel a vízre, karok elől ejtett pozícióban, a fejed meg a vállad közé engeded és arra koncentrálsz, hogy lógjon a fejed, csak a víz tartsa, te nem, lazuljanak a nyakizmok. Ezt az érzést kell megjegyezni és úszás közben keresni.  A kézmunkánál, a könyököd egy körzéssel tolod előre, tolod előre, az alkarod lazán lóg, és behajlítva szúr egy olyan mozdulattal, mintha a vizen levő lyukon akarnád átdugni a karod, aztán előre nyúlik az ejtett pozícióba, tehát a kar nem egyenes szúráskor. A felső képen pont elfordítja a fejét, hogy levegőt vegyen, látod a fejét se emeli ki, épp csak elfordítja a fejét, hogy a fél szemüvege, meg a szája sarka kijöjjön a vízből. Ezt a karkörzést kisvízben állva gyakorolja, hogy belejöjjön a mozdulatba: A láb ritumusa szerintem jó. De mondom én autodidakta vagyok, és igen amatőr. A TOTAL IMMERSION egyébként a kézlapátot is elemzi, mert nem vállból kell húzni, hanem a törzs hajt.  Ölel: Gyuri II. ker. Parkolás Ügyfélszolgálat T. Cím. Téves parkolási díj felszólítást kaptam. II. ker. lakos, egész éves parkolási lehetőséget váltottam év elején; adatok... Szíves elnézésemet kérik tévedésükért. Szívélyes üdvözlettel: vd. 11:12 Szia, Deske! Gondoltam még nem láttad ezt a Rothko fotót.... Ha igen,...... az sem baj. A. [Svédország] 13:12 Levelemre máris válasz. Nekem legjobban az a sor tetszik, ami úgy kezdődik, hogy: TÚLFIZETÉS. Egy beérkezett baráti levél a 16 db. nullát preferálja. 13:59 Szia Deske, ezt a tegnapelőtti műteremablak-fotót, F/2014/176, ezt is vegyük be a SELECTED WORKS-be, ha Te is egyetértesz. Ölel, p. 20:56 Kezdek a nyárból magamhoz térni. Elintézni / megcsinálni valók, mielőtt a műterembe, sok napja már. Ma délután – nem hozzá mentem, Bonnardhoz – váratlanul Daubigny. Szépműv. Múzeum. Szűzmáriaidesanyám - mondanák Palócföldön. Gyönyörű. Megnyílik a föld. Vagyis inkább az ég. Egyszer volt már nekem ő, tavaly, New Yorkban. Valami realitás ebben a házbontásos mindenféle világban. Kezdek otthon lenni. https://www.google.hu/search?q=daubigny&client=firefox-a&hs=syK&rls=org.mozilla:hu:official&channel=fflb&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=37brU8aqNOan4gSJlIGICA&ved=0CAYQ_AUoAQ&biw=1536&bih=734#imgdii=_ 22:05 Szia Deske! A Daubigny-képhez vezető link nem nyílik meg a honlapodon. Se a föld nem nyílik meg, se az ég. Csak a guta üt meg. P. Szia! CTRL + bal egérgomb, és akkor a fejlécben egy új ablakban jelenik meg. Ha úgy se sikerülne, copyzd be a fejlécbe. d. . 2014. augusztus 14., csütörtök 09:24. Ébredve reggel, kiülök az ágy szélére, ahogy szokok. Nézek jobbra (tízszer), nézek balra (tízszer); és ezt látom. A balrólt világítótoronynak tekintem; hiszen világit. Általában ekkor szól a vekker, hogy 05:23. Indulás előtt aztán ismét kinézek. 09:47 Ha jól emlékszem, 83-táján találtam meg magamnak ezt az tételt, hogy minden tettünk, bármilyen irányú is, annyit ér, amennyi a fölfelé ható vektorvetülete. Annó le is rajzoltam. És ma reggel meg mit mond az az éhhalálra ítélt, ma ünnepelt lengyel szent; páter Maximilian Kolbe (1894-1941, Auschwitz): << Mindaz, ami Istenen kívül van, annyit ér, amennyire Istenre vonatkozik. >> 10:26 Lábujjhegyen járni/futni = működik. Sarkam talajt-felejteni látszik. 12:03 Ma se tudok elkezdeni dolgozni. Gyerekeimnek állandóan születésnapja. Telefon: a Töröktől valami ehetőt kellett választanom; unokák is lesznek. Nem ismerem ezeket, valami gyros változat?, az égett umbra színű volt szimpatikus. Kata este érkezik, a hétszemélyre-tortát is nekem kellett megfőzni. A csonka szelet nem titkolt utalás a logisztikai háttérre. Miki most tőlem egy igen figyelemreméltó Steinbeck-novellát kap: A krizantémok. Nem téptem ki, hát megkapja az egész Mai amerikai elbeszélők, Európa Kiadó 1963. kötetet. 21:14 Jövök haza, a szomszédasszony a gangról a nyitott ablakon keresztül betett hozzánk egy fedeles dobozt. Rajta magyarázat: AZ HALÁS LÉT ÉN ÉPPEN AKKOR FŐTT. PUSZI TATIANA ES VLADIMIR. Halászlé. Igen, (olykor Katától is) tanul magyarul. A férfi a szovjet vagy orosz? duma tagja volt, nagy ember lehet. Hogy néhány éve ide költöztek, a fölöttük lévő padlást is meg akarta venni. Azt hittem, majd testőreinek épít oda lakást. Aztán ez elmaradt. Viszonylagos jóba vagyunk, néha látom reggel a Lukácsban. Tán három éve mesélte, egyszer a Puskin Múzeum igazgatónője segítségét kérte, hogy nem tudja már az alkalmazottait sem kifizetni, s ő a kért összeg tízszeresét utalta át. S hogy azért az lekötelezettje, s majd kér tőle nekem egy kiállítást. Erről azóta nem esett szó. Nyaranta általában hazautaztak, akkor ügyeltem postaládájukra, Kata öntözte folyosói virágaikat. Kintről hozott vodkával köszönték meg. (Fiúnk örült neki.) Szívesebben vannak már itt. Egy ottani termékbemutatóra Tatjána magyar népviseletbe öltözött; orosz-magyar élelmiszerexport cégük van. És erős rács az ajtajukon. 2014. augusztus 15., péntek, Nagyboldogasszony ünnepe 10:42 Fene tudja, megint bizakodom; bár már egyáltalán nem olyan fontos, de ez a dolgok rendje, hogy meglegyen ez a kiállítás. Megint valószínűbbnek tűnik megvalósulása. Ma eszembe jutott egy plakátlehetőség. Nem kell rá kép, még fotó sem, nem kell szín. G/2014/16, 100x70 cm., úgy 100-150 darabot szoktak Pesten elhelyezni. 15:28 Jelentős igyekezet által jelentősen előrehaladtam ebben a TOTAL IMMERSION / USA. úszás-stílusban. Dicsekedni való. Gondoltam, míg meg nem néztem magamról ezt a mai 13 másodpercet. Hangyapöcsnyit javult. Mindössze. Vígasztalj, Dragomán! De csak kímélettel, hogy elhiggyem. Hogy azért persze meg egy kicsit és majd- A karom még mindig előre lóg, fejemen hátul valami púp lehet, hogy ennyire kilátszik, satöbbi. Hű tanítványod, kisbetűvel váli. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 2014. augusztus 16., szombat 22:14 Kész. Valaki megpendítette múltkoriban, és én elgondolkoztam rajta, hogy bizony jó lenne, ha ez papíron is meglenne. Az opuszjegyzékem. Két napot most dolgoztam, mint állat, megtanultam excel tábl. szerk. printre; stb. A végén Copy General, másfél óra alatt, két példányban, spirálozva, 56e HUF. Oldalszám lett kötetenként: 102 A / festmény 059 B / grafika 210 C / írások időrendben 268 C2 írások típus szerint 001 D / plasztika 150 F / fotó 015 G / dizájn 262 H / NEWS illusztrációk 001 K / könyvek 006 M/ filmek rólam - tőlem 422 S / művek szereplésnaplója 043 T / műtulajdonosok Ez 1539 oldal; és 4,5 kg, iratdobozokba; 1. példány OSZK Kézirattár, 2. példány MTA Kézirattár 3. példány ARTCHIVUM . 2014. augusztus 17., vasárnap 05:48 Még valami táblázatszerkesztés közben. Válaszom egy művtörténész doktoranduszlány körkérdésére. Talán még ki is jön belőle valami, művek címadásával foglalkozik. 5. / A 70-es évek közepén meglátogatott Mácsay István festő, és szólt, hogy képcímeim fellengzősek, költőibbek, mint (kezdő) képeim. Azonnal abbahagytam, azóta igyekszem szikár maradni. Korábban akkori romantikus alkatom jobban kidomborodott. STÚDIUM AZ IDŐRŐL - A/1971/25, ÉRZŐSZÍVŰ XX. SZÁZAD - A/1973/06 6. / Képcímeimben olykor rejtett jelzések (szavak), amit ált. csak én tudok dekódolni. ----- Akkor, amikor valamelyik nagyon kedves nekem. Ez külön rang. Pl. a hetvenes években ilyen volt az ÉKSZERKERESKEDŐ, AVIGNON, TRECENTO, AMETISZT - szavak, egy-egy emlék. ----- Életemre utalás: LEGUTOLSÓ VIRÁGOD - A/1971/32 7. / Ritkán, de címben hódolatom kollegáknak, Ferenczy Károly, Vaszkó Erzsébet, Vojnich Erzsébet. Ilyenkor a képem minőségessége kiemelt szempont. KONDOR BÉLA EMLÉKÉRE - A/1972/30 8. / Nagyon ritkán, mert ez nem az a műfaj, halvány humor vagy önirónia: KLEEines BILDCHEN - A/1982/03 9. / Talán kétszer csináltam azt a disznóságot, hogy a képcímet a meghirdetett kiállítás kötelező témájához igazítottam. Az egyikre emlékszem, nonfiguratív kép volt, azt később visszaigazítottam. Valami vízügyi dolog volt,: ÁRVÍZ - A/1973/38 ... (DÉLKELETI SZÉL) 22:10 Most írta barátom, tényleg. A Honvédelmi Minisztérium pályázatára: TÖKÉLETESEN ÁLCÁZOTT HACKOCSI - A/1973/19. (nonfiguratív kép volt) Bár ez inkább a vicc-kategóriába. (Muszáj volt szerepeltetnük a kiállításon, mert a festő szakzsűria képet jónak ítélte, bevette.) (1984. májusáig én is jónak tartottam. Addig élt.) a teljes szöveg 19:11 A minisztériumtalan-lét újabb üteme volt megkeresni a Normafát ma délelőtt, ahol (60 évig) síeltem, aztán oda föl, s fiúunokától kölcsönkért távcsővel a völgyben megkeresni magamat. Nehezen találtam meg, a távcsővel remegett a kezem. Végül minden meglett, ünnep. A Sony jobban lát. Illetve, az első ábrán mutatom, hogy ő így, s aztán köv. én+PC; a kép följavításával. Fotó: 1. alkalmi 2. F/2014/181 3. F/2014/182 4. F/2014/183 19:43 A csütörtöki születésnap-ünneplés után kiürült a lakás, ki erre, ki arra, Kata unokákkal Balatonra. S ekkor egy különös dolog történt. Váratlanul nem volt kedvem elmosogatni. És azóta sem. Csodálkozom. F/2014/184 Szíves tájékoztatásul: ez 46 éve az én munkaköröm. És én is csinálom a legjobban. Ellenpróba nincs. 20:50 Veszem észre. Annyira nem figyelek oda, hogy nekem tulajdonképpen kár enni. 2014. augusztus 18., hétfő 05:29 Ugyebár a műteremben három méterrel fejem fölé telepített Telekom bázisállomás miatt átköltöztem életemmel fiam volt szobájába. Műterembe csak amikor szükséges. Ha festek, védőkalapban. Nem félek a haláltól és nem vagyok hisztériás, igyekszem racionálisan. A sugárártalomról eddig beérkezett infók ellentmondásosak. Van adat, ami szerint a nálam mért 6,2 V/m a megengedett hatvanszorosa, és van, ami szerint az egytizede. Kivárok, amíg nálam tájékozottabbak eldöntik, az egyik szomszéd nagyon dolgozik ez ügyben. Most egy barátom rákérdezett egy számára megbízható jóismerős cégbeli elektromérnöktől. És a kapott válasz hitelesnek tűnik: Öreg, ha mi bármi betegséget okoznánk, börtönbe kerülünk. Talán elkezdek visszaköltözni. Az egész élet ugyan csak egy vendégség, de ha lehet, ne legyen ennyire megosztottan az. 08:58 Különbség, (némi javulás) van! a pár nappal korábbihoz képest, bár ezt csak ketten látjuk, edzőm, Dragomán, meg én. A két alaphiba maradt, fej nem eléggé lent, a kar túl messze és nem lefelé szúr. Végül is csak kettőnket érdekel ez az egész, igaz, engem nagyon. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 09:31 Mikor az ember nem tudja, de határozottan, bár homályosan érzi, hogy hiányzik valami. A padlóról. Sok próbanyomat, míg sikerült ezt az opuszjegyzék-sorozatot megszerkeszteni. És ezáltal meglett a hiányzik valami. A szőnyeg. Ami nálam ez. F/2014/185 17:22 Évek óta tervbe véve, ami ma. Rükvercnél nem forgott eléggé a fejem. Két napja rám köszönt az öltözőben egy régi ösmerős, vérprofi masszőr és csontkovács. Tán hét éve voltam is nála egyszer. Ma el hozzá, Óbudára, s életemben harmadszor ez, kitörte jobbra-balra a fejemet. Vagyis a nyakamat. Egy reccsenés és elképesztő eredmény. És ez nem is fáj. Hátam mögé nézni. Meg persze kilazított, mindenem könnyen mozog, rongybaba. 60 perc 8000 HUF. Annus László 0670 / 238 0862 19:54 És akkor az elmúlt 18 nap (civil élet) zárójelbe téve, délután elkezdtem (itthon) festeni. Vagyis folytatom: A/2014/65. Hát igen, ezüstkalapban. 20:43 Ez nekem új. Ablakomból. Azért ez jó. Jó. Meg kell ünnepelni. Alkonyat és Jánoshegy - F/2014/186 2014. augusztus 19., kedd 06:10 Acház király fel akar vonulni Jeruzsálem ellen. Ezt mondja az Úr Izajásnak: Menj el Acházhoz fiaddal, Seár Jasubbal együtt. Ott találkozhatsz vele a Felső-tó vízvezetékének a végénél, és ezt mondd majd neki: ...Ezt mondja az Úr: Nem következik ez be és nem így lesz, hanem Damaszkusz csak Arám fővárosa marad, Razon meg Damaszkusz feje. Szamaria csak Efraim fővárosa marad, Remiljahu fia meg Szamaria feje. Még öt vagy hat eszetndő, és Eframot úgy szétszórják.. Iz.7. Látjuk, az Úr irányítja kiválasztott népe kiválasztott emberét, Izajást; megmondja neki, pontosan hova menjen, melyik fiát vigye magával [vajon miért], hogy mit mondjon az ellenséges királynak, és hogy mi fog a közeljövőben történni földrajzilag és politikailag. És hogy evvel fenyegesse meg a királyt. Gyönyörű, értem. Csak ezt nem: hogyhogy öt vagy hat esztendő...? Az Úr nem tudja? Vagy még nem döntötte el? Mégis létezik az égben is idő? 10:55 A szokásos, protekciós, soronkívüli vérvétel prosztata-ügyben, Budaörsön, utána kilenckor! kevéske szimbolikus uszoda, nagyon rosszul ment. S most sokadszor próbálom lefotózni Kata kiskertjét a gangon, de ez számomra még mindig nem mutatja igazából. F/2014/187. 15:10 Gábor küldte, Vasárnapi Újság 1883.07., gróf Festetich Györgyre (1815-1883) emlékezve: ...A király Keszthelyen volt látogatóban s mikor éjjelre már hálótermébe vonult vissza, a házigazda még magán-kihallgatást kért, sürgősen. Bebocsáttatván, így szólt a fejedelemhez: «Felség, tudom, hogy a legmagasabb vendég fogadtatásának ünnepélyét tűzijátékkal kellett volna befejeznem; de a hatóság tűzbiztonság szempontjából azt betiltotta. Én erre 10 000 forintot szántam. Engedje Felséged, hogy ez összeget itt szobájában égethessem el tiszteletére» s ezzel a tíz darab ezrest a gyertyához tartotta… 17:54 Délután a műteremben, szinte már otthonosan. Ágyamat élére forgatva a falhoz, sorsa bizonytalan, oda egy második festőállvány. Négy törekii kép tovább. Talán ez a téma, három variációban próbáltam, amimegmarad az idei nyárból számomra emlékezetesnek. Meg hogy egy kincset érő műszaki rajzszög beesett a radiátor lemezei közé, ahonnét nem lehetett kiszedni. A/2014/53 Műterem ínyenceknek. 18:12 Megreparálva, kb. 400 fokot körbe látok csak fejforgatással. Pompás. - Szia! "kb. 400 fokot körbe látok" Ez csak úgy lehetséges, ha 40 fokot kétszer látsz: 360+40= 400. G. - Igen, így van. d. 18:20 Úgy lehetne itthonról a Normafát megtalálni, mivel még nem rendelkezem bilokációs képességgel; hogy valaki alkonyatkor ott fönt vakuvillantana nekem egyet - mobilkapcsolat -, amikor már látszik a fény, de még látni a fákat is. Hogy hol is az a kilátó-pad. Vagy egy erős távcső kölcsönbe, ha valaki adna, egy napsütéses délelőttre. 20:29 Munka után a jövő hónapban és az egy év múlva sorra kerülő dobozok méretre vágása és föliratozása. Egyszerűbb egyszerre. Most a két új opuszos doboz is. Kb. harminc éve, még a kézzel írt opuszjegyzékek besorolásánál találtam ki, megkülönböztetendő, a sárga színt. F/2014/188 És akkor még csak az úszószemüveg gumiját kell lecserélni. Ez utóbbi mindössze két hónapig tartott. Reggel szorosabb csomó rá, úgy meg baromira fájt a szemem körül, körbe. Szerencsére Siófokon tartaléknak vettem tíz méter bugyigumit. Ez utóbbi csak ezért, hogy a bugyigumi egy napon említtessék Izajás prófétával. 2014. augusztus 20., szerda, ünnep 05:48 Éjszaka ébredve eszembe jutott egy név, talán neki árában el lehetne adni ezt az utolsó zsidótemető képemet. A/2014/43 06:26 Megint hallom, Barsi Balázs mondja. Milyen végtelen egyszerű. Nem a másságot kell tisztelni, hanem szeretni a felebarátot. 08:46 Egyszerűsített magyarul, hajnali mail: - Tatjana, én reggel fölkelek 05:23 h. Te hallod ezt a vekkert? deske szomszéd - Köszönöm, a vekkert nem hallható. És köszönöm a figyelmet ?. 09:18 Nem így vagyunk valamennyire mindnyájan? Vagy legalábbis annyira, hogy valami mindig eltakarja a legfontosabbakat. ...Ha közben bölcsesség, vagy balgaság fölrázott volna, szenvedés, akármi: kazánom túl erős volt, sose robbant, minden belül kavargott, forrt, feszített. Dúlt két világvihar, százmillió ember pusztult, meghalt anyám-apám: álmomból serkentőnek mind kevés volt, akárhogy szégyenlem, így igaz. Mindent vetítővásznon éltem át... Weöres: Az élet végén 12:27 Barátom, Szüts Miklós, egyszer, évek múltán, elmesélte, hogy figyelt föl rám; hogyan kezdődött, kezdődtünk. Hogy tán először látva egymást, 77 nyarán álldogáltunk-beszélgettünk egy társaságban, a szabadiskola művésztanárai, a zebegényi főtéren. S látta, leejtek valamit, és nem hajolok le érte. Ez egy vagy nagyon fegyelmezett, vagy nagyon fegyelmezetlen ember. 13:48 Szia Deske, Most láttam az új videót. Tök jó. A szúrásra meg a fejtartásra vannak gyakorlatok, ahogy tudom, elküldöm őket. (Most nem Pesten vagyok.) És hogy neccsak mindig az úszás legyen, itt van Anna* egy verse: CÁFOLAT A rothadásból, rombolásból, falrésből és reves sárból, üres, vizes kvarchomokból, foszló avarkupacokból, téglából, sziklából, betonból, lávából, rögökből, morzsákból, korhadó forgácsból, magukért magukból robbanó magokból - nem célból, csak okból. - ölel: Gyuri *a nej; Szabó T. Anna - Köszi, nem vagyok nyafogós-félbehagyós fajta, de. Vagy ez a holtpont. Szóval technikára tényleg javul, de valahogy az egész csúnya és meglehetős lassú, és kissé reménytelen. Egy darabig azért bizton nem adom föl. És küldök neked egy kutyamentő delfint. ölel d. 14:04 Ipad, amire persze semmi szükségem, de ha már kaptam, próbálom belakni, hiszen nagyon örülök neki. Vasárnap fiam megint tanította, hogyan kell rá könyvet (e-book) vásárolni, persze a neten; főpróba egy Móra regény (az amerikai Mac raktárából). Hát ma egyedül próbálkoztam, ezúttal egy esőkopogás-hang programot, még a vihar erőssége is állítható rajta. Végállásban mennydörgésekkel, tökéletes. Olyan jó, mint az egyórás vonatkattogás-fájlom, amit nagyon szeretek. Mondom, letöltöttem, de minden lépés, utasítás angol, amit csak töredékében értek. És fogalmam sincs, hogy tényleg megvan-e, illetve, hogy hol van a rohadék. 18:01 Elkezdtem a napokban átnézni a már lefotózott új képekből tizenegyet, abból ma délutánig kilencet festettem tovább. Természetesen. Aztán déltől a hozzá-keretek válogatása, festésük és ezüstözés. Egy darabig nem lesz unatkoz. F/2014/189 18:51 Ki-ki nézek az ablakon. Szerintem ez a ház gyönyörű. Szegény Mondrian. F/2014/190 19:54 Talán megvan a számomra optimális emlékeztető-cédula tartó. Farost lap csíkok, és kis csipeszek. Egymást fedve szűk helyen elférnek, kvázi lapozható. G/2014/17 20:54 Evvel egyelőre nem tudok betelni. Talán nem is kell. Mentségem, vagy ötven évig nem láttam eget. Azóta hogy megváltozott. 2014. augusztus 21., csütörtök 06:26 Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyerek is elterelgetheti őket. Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. A csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek. Sehol sem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert az úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert. Iz.11. 06:41. A szent király maradéktalanul megvalósította azt, amire Isten kiválasztotta: fiatal magyar nemzetének megmutatta és kijelölte azt az igazi utat, amely nemcsak az anyagi javak bőségéhez, hanem a lelki műveltséghez is vezet. VI. Pál pápa apostoli levele Szt. István szül. ezredik jubileuma alkalmából 2014. augusztus 22., péntek 02:34 Az opuszlistából a KÖNYVEIM-et és az általam - rólam készült FILMEK-et kifelejtettem, tegnap pótoltam. De ami fontosabb, egy igazi ötlet. Az 5000 tételes ÍRÁSOK táblázatot időrendi sorrend mellett TÍPUSOK SZERINT-i sorolással is megcsináltam, ötvenszer jobban használható. Egy csokorba kerültek a: PUBLIKÁCIÓIM INTERJÚK IRODALOM RÓLAM VERSEIM stb. Ez lett végül a 11. füzet. Végül három példány; OSZK Kézirattár, MTA Kézirattár és az ARTCHIVUM. Tudom, tudom. Túl van lihegve. Inkább legyen túl, mint. Mindettől nem leszek nagyobb művész. Sajnos. 1960-ban Magyarász Imre festő mesterem elé kissé sebesen terítettem új olajképeimet a padlóra, korrigálandó; mire rám förmedt: Ki vegyen téged komolyan, ha te magadat nem?! 03:17 Poprádi Géza az Széchényi Könyvtár egykori (akkori) osztályvezetője (volt ott igazgató is) most megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Úszótárs. Örök hálám neki, nélküle nem fogadta volna be az OSZK a honlapomat. Épp valamikor most frissíthették, mint minden éjjel; átvéve a napi új anyagot a C3 szerverről. Aminek egy hatalmas mellékelőnye is van. Épp tegnap kellett volna az átszerkesztett írások-táblázat előző napi változata, amit elfelejtettem külön lementeni. Az OSZK-szerverről vissza tudtam tölteni magamhoz. A Lukácsban mindent el lehet intézni. Tényleg. 03:51. Ez az opuszdolog izgatott, maradtak benne javíthatók; meg sokat is vacsoráztam. Plusz este Katával egy somlói galuska a Városfal vendéglőben. Hát nem tudok aludni. Délután a Svábhegyen jártunk. Megint megtaláltam a műteremtornyot. És ezentúl mindig. F/2014/191 Itt bal fönt kinagyítva ugyanaz. F/2014/192 Négy óra. Az a kérdés, micsináljak 07:05h uszodáig. 08:20 újabb 4 iratdoboz a boltból. 09h. Copy General. 17h. az egyik példányt leadom. 14:07 A hajnalban is csinált munkát befejeztem. A bontásról ma ennyi. F/2014/193 2014. augusztus 23., szombat 09:41 Szolidaritásból, felelősségérzettől és kompromisszum-készségtől hajtva hozzáettem a Kata által odakészített paradicsomot - vitamin! - a reggelim mellé, de az sajnálatosan semlegesítette a hartai kolbász és a kenyérszelet egyébként tökéletes ízharmóniáját. 11:45 Távoli üdvözlet Oravecz Imrének Van-e jogom irigyelni ezt a csodálatos életformát. Napali éjjeliőr. Ellátja feladatát. Őrzi a bekerített munkaterületet, jelenleg azt a sárga murvát, ami fölött ül; amit a múlt héten a munkagépek itt elteregettek. Jól kivehetően szereti a hagymás rostélyosokat. Nyugodtan ül. Negyven év körüli, tehát valószínű, jó húsz éve ül, és nézi, ami előtte van. Két flakon innivaló a ház oldalán. A kisasztalon ebédje, csomagoltan. Be van rendezkedve, rendtartáshoz a házikó oldalán szemétkosár, vödör és partvis. Az ajtó kitámasztva széllökések ellen. Ilyenkor a belső székre ül át, onnét is jól belátni a terepet. Drót tekereg a földön, odavezették számára a villanyt. Este világított is az ablak, talán olvasott, ő, vagy a váltótársa. Még huszonöt éve van hátra, akkor nyugdíjba megy. Most egy galamb nézi őt. Meg én. fotó: F/2014/194 17:35 Reggeli imámban - ilyesmi eddig soha - fölmerült, de örülnék ma valami ajándéknak. Uszoda után ez okból körülnézés, majd tárgybeszerzés a szombati MDF piacon. HUF 7000., hogy én is adjak bele valamit, ha már ingyen megkaptam a Rózsadombot. Nagyon jó szerszám. Már elkezdtem; minden meg lesz nézve. Egyszer biztosan. Sajnos fiúunokának nem adható tovább. Neki is van. 2014. augusztus 24., vasárnap 06:06 Szia Deske! Elküldöm neked ezt a verset, hátha neked is tetszik. Hívőből hitetlenné vált költő írja, mikor megtudja, hogy kiújult a rákja. Engem Zelk "Sirály"-ára emlékeztet. R. ONTOLÓGIAI BAGATELL Szívesen hiszek dolgokat: hogy kézben tartják sorsomat, hogy van megoldás, tételes, amit keresni érdemes, és eljön majd az ébredés, hogy az áttét csak tévedés: nincs kéthetente rémület, csövekre kötve, nélküled, hogy gyermek vagyok, nincs kemó, homokvár van, fagylalt, legó, fehérbor van, lazac maki, és jön s elmondja valaki, hogy túl időkön, tereken, örökké tart a szerelem... Szívesen hinnék dolgokat, hogy attól legyek boldogabb; hinném, az élet szent titok, hinnék, mert fáj – de nem bírok: randomok habzó tengerén érkeztél te és jöttem én, s hogy ma jó itt neked, nekem, mindketten tudjuk, mit jelent: összesodródott pár atom, aztán majd szét, és baszhatom. Birtalan Balázs 08:47 A mai reggel Az evangélium a megkérdezett Péter hite megvallásáról szól, annak kapcsán a prédikációban: És kérdé a tudósokat Jézus: - Kinek mondotok ti engem? Felelék néki: - Egzisztenciánk bázisának eszkatológiai manifesztációja vagy te, feltárulkozott belső egónk kontextusának ontológiai fundamentuma. És szóla Jézus: - Tessék? Hazafelé a hatosra várakozva. Hosszasan álldogáltak így, kettesben. Hűvös volt. Megkértem őket, hogy egy fotó, olyan aranyosak voltak. F/2014/195 Javulok valamelyest. A fej jobb, a kéz laza, lazán szúr, talán még mindig túl előre. A kinyúlva egy másodperces mozdulatlan csúszást szeretném bevezetni. A húzás erőtlen. Félperces filmek. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! A hátúszás mozgássora vagy két éve változatlan, optimálisnak tűnik. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 16:49 Vasárnap, egyedül, hát délben haza, föl a Nemzeti Galériába. Beadtam a portán egy levelet, aztán a főbejárat. Hogy harmadjára majd Bálint Endre és Derkovits. De hát azok már bezártak. Hanem: "Dada és a szürrealizmus, Margritte, Duchamp, Man Ray, Miró, Dali." Csupa csacsi, csupa taszító húzónév. Deszakralizálni akarták a művészetet, cserébe nagyon igyekeztek eredetiek és érdekesek lenni. Sikerült. Iszonyú unalmas. Illetve hát gyenge. Szegénykék keresték, aztán megtalálták, aztán átlépték azokat a határokat, amiket nem érdemes. Hasznuk az aknamezőn keresőké; hogy hát akkor ez is megvolt. Kicsit konkrétabban. Ami jó. Brassai párizsi grafiti fotói, jó hogy látni. Egy késői Miró, 1960, így nagyban és faktúrával, működik. Ami nem: Margritte nagy lebegő sziklája. Duchamp, a nagy modern. Chirico. Egy gyenge csontvázas ötlet az édes Delvauxtól. Dali. Ebben a környezetben még a magyarok a jobbak. Vaszkótól kettőből az egyik remekmű. Gedő Ilka három csöndes és csodás rajza, de jó, hogy ezeket megszerezni még Dévényiéknek volt szemük. De mit keres ez itt. Talán minőséget javítani. Ország Lili szürreál látomásai gyerekesen didaktikusak. Tihanyi jó. Vajda sokat mutatott kettős portréja, meg az egyik sokra tartott nagyméretű, állítólag antifasiszta szénfirkája. Anna Margit itt közepes. Korniss szokásos iskolás gyakorlatai. Lossonczy Tamás számomra eddig egyetlen elfogadható képe 1942-ből. Egyetlen érdeme, hogy 105 év élt. Néhány magyar kortársunk igyekvő követő, még ma is. Furcsa. Kis akvarell, temetőbejárat. A kapu fölött fölirat: MINDENKI PÓTOLHATÓ. Nahát. Fotók: Gyarmathy Tihamér műtárgyzsúfolt szobája. Ez annak tükrében érdekes, aki ismeri Klee-utánzó kiskockás monoton monomániás festményeit. Az őrültféle Altorjai, csakugyan tehetséges volt, nagy képe számomra széteső. Viszont újra fölengednek a kupolába. F/2014/196 Ezenkívül a Galériában érdemes a lábunk alá is nézni. A márványlépcsők ilyen hatalmas csigakövületei az ő specialitásuk. Kint meg, a bejárattól húsz méterre pedig... hát ez nekem szebb, mint a bent látott sok satöbbi. F/2014/197 Illetve. Utána azért megnéztem néhány Ferenczy képet is. Mosakodás. És már itthon. Az új orosz távcső farvízén - nem hagy nyugodni - most már tényleg megtaláltam a Nagynorma-sétány szeletét, rövidke fehér csík a lombkoronák alatt. A második fotó második részletnagyítása, ott látszik. Mint annó a Nagyítás filmben, ami erre az ötletre épült. Majd hóban minden megvilágosodik. Lombkoronák nélkül. másnap: A Nagynorma alatt jobbra egy háztető. Nem stimmel. Hacsak az a házikó nem az előtte lévő domb tartozéka. A legfontosabbat persze eddig tapintatból elhallgattam. A távcsővel együtt vettem még két csakugyan tökéletes szerszámot. Tudom mit beszélek, ezek előző generációit évtizedek óta használom. 1. Kínai fejlámpa, 220-ról tölthető! 2500 HUF. Sokkal! erősebb fénye van, mint eddig bárminek. Fényköre egy jól megtalálható gyűrűvel 30 centitől egy méterig állítható. Tehát fürdőszobában létra tetején fej fölötti villanyszereléstől a biciklizésig. Elődjét vagy öt éve vettem, francia, 14000! forintért, az is jó volt, bár gyengébb fényű; három AAA elemmel a tarkóm fölött. 2. órásmester-nagyító. 1300 HUF. Fával is dolgozom, sokszor szálka. Erre eddig egy szemüregbe csippenthető nagyító (ami mindig kiesett) + begörbített végű injekcióstű. Ez az új: szemüvegszárral ellátva, ráadásnak led világítófej beépítve. Az öregedés számomra leg-előnye az egyre jobb szerszámok begyűrűzése. Meg a megcsináltam-ezt-az-életet érzés; a derű. Köszönöm. 2014. augusztus 25., hétfő 09:57 Találkozunk, mondja, tegnap meghalt az anyám. Ismertem, 15 éve öntudatlan elmebeteg, 93 éves, korábban még többször áldoztattam az öregotthonban. - Figyelj, a mama teljesen épelméjű. Mindent hall, és lát is téged. Beszélgess vele, mondd el neki, hogy nagyon szereted. (Tényleg nagyon szerette.) Prédikáció, vagy olvastam valahol: Isten még azt is eltűri, hogy féljenek tőle. Annyi rengeteg tegnapi írásaim; nem dolgoztam hiába: - Kedves Deske, azt az órásmester nagyítót hol vette? Nagyon érdekelt vagyok a nagyításban, ugyancsak szálka, stb. Válaszát előre is köszönöm. S. 2014. augusztus 26., kedd 09:58 Üzemmenet bontás ügyben; ma hajnal, és reggel. F/2014/198 és F/2014/199 12:09 Délelőtt a festmény + grafikáknál megszüntettem a MAGÁNTUL. jelzést az adatbázisban. Hiszen mindenkinek van egy becsületes ID (identity number) száma. Közben lent a bontásmunkálatok hatalmas véghajrája, lótás-futás; átadás előtti percek lehetnek. Üdítő a harapógépek harsogása után. F/2014/200 F/2014/201 F/2014/202 F/2014/203 12:54 - Deske, ez lótás-futás?? Én speciel a 201-es képen egy férfit látok bandukolva, hosszú kutyapórázzal a kezében. L. - Bizony, ez lehetséges. Itt minden előfordult már. d. 20:06 HVG előzetes, merthogy telefon, következő számukban felhasználnák egy minisztérium-bontás fotómat. És belinkelnék a cikkükhöz a többi fotót is. Hát csináltam erre egy új fejezetet: FOTÓ - 02. SZEMKÖZT. Ennek a rendberakásával aztán el is ment a nap. Ilyenkor azonnal élesen kiderül, mennyi a fölös-, a gyenge fotó, és hogy a meglévőkön mennyit lehet javítani. 21:34 Este: amit múltkor nem volt figyelmem végiggondolni, hogyan kéne; most megcsináltam munkáim tulajdonosainak ABC listáját. Muris így együtt látni. 22:01 Kedves Deske, csodálkozom. Tulajdonosok száma? Képek száma? Arányszám? 1 főre jutó képek száma? Legtöbb kép tulajdonosa? Első kép tulajdonosa? stbstb. :)) É. -Igaz, igaz. Én itten csak szégyenkezem. Ez bizony már marad majd a doktoranduszoknak. d. 2014. augusztus 27., szerda 04:14 XX. SZÁZADI FRESKÓ Felhőkakukvár háromezer éve telik díszekkel és lomokkal, nagy ládákkal – felirásuk: „én!" „enyém!” „nekem!” „engem!” s falát mindenfelé kinyomta „az én kincsem”, „az én lázam”, „az én üdvöm” [...] Weöres 14:05 Kissé kótyagos, kissé megfázás, uszoda se, táblázat-javítok. Csak az tud ennyi hibát elkövetni, aki ennyit előzőleg le is írt. A FOTÓ adatbázis tulajdonviszonyait rendezem reggel négytől. Azt, hogy 1286 (ami én vagyok), vagy négyszázszor töröltem eddig. Az ideális ebédelés az lenne, ha egy műteremszolga végezné el ezt a feladatot, hogy ne kelljen ezt itt nekem félbehagyni. De hát az csak Mednyánszkynak jutott. - Deske, hát ha nagyon kéri.., vállalom. Ebédelek maga helyett. N. - Hálásan köszönöm. Csak nagyon kérem, mákosat. d. 2014. augusztus 28., csütörtök 07:14. Adalék a szeretet értelmezéséhez. A tanár szerette diákját. A tanár nem úgy szerette a diákját, hogy megírta helyette a házifeladatot. 11:03 Kész a tulajdonosok-lista. Másfél nap munka, 3368 sor. Másodszori print, köttetés. Új plébánost kaptunk: 2014.8.28. html-2014/pleb-01.htm C.144622 Kedves plébános atya! Huszonhárom évig jártam másnaponként ide, a Ferencesekhez, a reggel-hatos misére. Régebben kb. harmincan vettünk ezen részt, rendszeresen. Néhányan nagyon reménykedünk, hogy ezt visszaállítja. Egy hetes, vagy fél nyolcas szentmise csak az öregek számára; a munkába indulók, a diákok ki vannak zárva. Áldást kérek munkájára: 19:06 Alakuló élet, változó élet; egy perverz ötlet, ha Miki régi szőnyegét leteríteném itt újra. Vajha beválik-e. A kompjuterasztalt kontaktushiba miatt el kellett húznom; máris problémás. Adjunk neki két napot. Negyven éve működő alkalmi szőnyegeim jól beváltak. És micsoda pompás spontán foltritmusok. Ember legyen, aki ilyet létre tud hozni. 22:04 Most megint odanéztem, még az asztaltól, és megint elképedtem. Tessék elképzelni, ágyamban fektemben az ablakra nézve a Hármashatár-hegy teteji pirosokkal villogó tornyát látom, alatta balra és közelebb a rózsadombi Tövis utcai templomtorony. Azért ez igencsak. 2014. augusztus 29., péntek 06:26 Sokadszor próbálom Kata kiskertjét a gangon lefényképezni. Töredékében sikerült eddig. Ez a legutóbbi fotó is efféle, nem ő a hibás; pompás látvány. Életben. A lenyűgöző vetett árnyéka. Is. Gazdagságával, sokaságával nem tudok mit kezdeni. És mi van, ha csak részleteit nézem. Csak gazdagsága nő. F/2014/207 és 207/a-207/f 08:46 Megcsináltam Gábor új Vasárnapi Újság fejezetét: Tárcacikkek; Költemények. 1885–1887 Az illusztráció címe: Az első csárdás 19:48 Minden megcsinálva; hát rászántam magam. Délután ejtőzés, biciklivel Margitsziget, aztán füvön fekve hanyatt, behunyt szemmel. Az évek során itt semmi nem változott, a látványról való képzetem se, minden működik. Aztán már a piros padon a rémes Tatay novella, a Ház a sziklák alatt. Mellettem Arany János bácsi pipázott. Fiatalabb nálam, ő hatvanhat évesen hagyta abba. Ezt mindig pontosan így fotózom le az évek során; F/2014/206 2014. augusztus 30., szombat 05:45. Ha ő nem mosogatott el, akkor most én sem takarítom ki a... hitünk az ilyesmit nem szereti. A mindenkori viszonyítási pont nem körülöttünk, valahol, hanem fölöttünk; minden egyébre süketen és vakon. Praktikus is: életkapcsolatok alappillére. Az igazságosság fölött az irgalom.. 08:40 a Lukácsban már szóltak, hogy fotóimra hivatkoznak az új HVG-ben. Persze tudom, ebből az alkalomból készítettem el a FOTÓ-k alatt a 02. SZEMKÖZT fejezetet. Kicsit rendbe is hoztam, szelektáltam, és összekomponáltam őket.. 09:01 Robi telefonon oly földícsérte tegnapi KATA-KISKERTJE-fotósorozatomat, hogy fölbuzdultam. Ezek (H-jelű) illusztrációk csak, kis felbontásban, nem örökéletre szánva, de most megcsinálom őket (F) fotónak (papírnagyításra is alkalmas). Jó félóra munka lesz. (Másfél óra volt, ez nálam macerás.) 2014. augusztus 31., vasárnap 06:03 És vége a nyárnak. Az ember már csak így számolja, jön a tanévnyitó. Tegnap órás autóbolyongás Rákoshegyre – GPS-em lerohadt –, öreg barátom kiállításmegnyitója. Hetvenedik szülnapja alkalmából, az Erdős Renée házban. Nevezem barátomnak, talán mert szimpatizánsa vagyok, megnyitónként váltunk két mondatot, harminc éve meglátogattam lipótvárosi műtermében. Azóta is készülök egyszer újra, talán még összejön. A megnyitóbeszédből most megtudtam, jó néhány szakmai pozíciója is volt, alapító elnök, stb. Kiemelték balatoni profihorgász érdemeit is. Húsz éve, látva könyveim végén az opuszjegyzéket, megjegyezte, én ilyen rendben tartom a horgaimat. Nagyon szép arca volt-van, a mackós férfiakhoz amúgy is vonzódom. Fiatalon volt egy olyan homokszín - világkék nagykockás meleg zakója, amilyet én is mindig szerettem volna. M. Novák András. Itt a harmadik műve címe: Tányérsapka. A tányér tartalma, mint kiderült, az emberi agy szarkasztikus leképezése. E munkáiból nem derül ki festészete; emlékezetes okker-fekete-téglavörös gondolkodása; egy képre se emlékszem, de rá gondolva, ez mindig beugrik, ez markáns. 09:33 Kedden ötkor tízezret fogok fizetni egy ismeretlen ortopéd-orvosnak, hogy hallgasson meg, véleményét is várom. Följegyeztem már, ami oda kell, de két napja nem találom, ezek optimálisan milyen logikai rendbe. - 50 éve: állómunára nem alkalmas, lúdtalp betét. Most épp nem használom. - Öt éve MBT cipő. Kiváltja a betétet? - Futás. - Erős úszás. - Egy hónapja újra lábujjhegyen járok, nemcsak futok, hátha. - Július: vádligörcsök. Akkor két sorozat magnézium tabletta. - Hónapok óta, most nem: délutáni alvás után vádlira masszírkényszer, noha nem fáj, nem zsibbad. - Akkor göröngyökön is járok pár percet. - Achilles ínam rövid, kiszuperálak. - Visszereim, ok? - Napi néhány óra állómunka. - Gyertyaállás fontos? - Térdem alá éjjel kispárna, éve, hanyatt fekvéshez. 09:58 Most olvasom. Forráshiányból elmarad a bontott minisztérium helyén a mélygarázs építés, és a parkosítás. A most létrejött panorámát magánszemélyek nem vehetik igénybe, igénylést lehet benyújtani. Az új teret betonklocnikkal zárták körül, nyilván parkoló lesz. 10:01 Rákérdezett, mert ő bele tartozik, hogy hány olyan gyűjtőm van, aki tíz munkámmal büszkélkedhet. A most megcsinált T-tulajdonosok opuszjegyzékkel ez egyszerű volt; 17 magánszemély és 11 múzeum. 10:49 Nagy Miklós barátunk gyönyörűen fotózik. [nagymiklos.hu]. Most egy mailem, belekorrigáltam egy munkájába. 22:04 Elromlott a GPS, a percvekker, eddig OK., de a Sony fotógép is, ami alap munkaeszköz. Azonnal (délben) vettem egy másikat, 76e. HUF., 4 gigás kártyával. Lázas betanulásával, sok káromkodásokkal el is ment a nap. Hanem ezek tudnak valamit. Hiteles teszt, már az előző zseb-Sony jobb fotót csinált, mint az öt éve vett nagy Nikon gép, a profi objektívvel. És most ez az új, 30-szoros optikai zoommal. Ejha. Ugyanonnét fotóztam most ugyanazt, háromszor. olvasóim 2014. aug. belső számláló: [441659] = 3442/hó = 111/nap C3 számláló: 19964/hó = 664/nap VÁLINEWS; 234. levél J.-nek, Le Meux-be / 2014. szeptember 2014. szeptember 1., hétfő 07:40 Hogy valaki szóba hozta, hogy bár legalább ötször fölterjesztettek, nem kaptam meg a Kossuth-díjat a Munkácsy-díj után; elismételtem fáradt viccemet, hogy nem akarnék senkit nemzeti érzéseiben megsérteni, de szerintem Munkácsy jobb festő mint Kossuth. Hanem most kicsit tovább is gondoltam. Szóval a legnagyobb magyar festő, csakugyan?! Például Paál László mennyivel fontosabb. Munkácsy csodálatosan kezelte az ecsetet és csodálatosan tudott rajzolni. Hatalmas tehetség. Csak nem volt mondanivalója a világról. Még, ugye, a korai képei az igazibbak; és mi van azokon, siralomházban ülő betyár, fáradt, nehézsorsú emberek és ártatlan kerekszemű csöppségek. Fogalmi - irodalmi megközelítések. (Nem a festék beszél, hanem a sztori.) Melodramatikus közhelyek. 08:09 Tegnap megnéztük az újjáépített Várkertet, nagyszabású kompozíció. Átgondolt és megtervezett. Talán majd a babakocsis kismamák, sütkérező nyugdíjaskák, a szerelmespárok. Hosszú sétányok és van több színpad is. Két oldalán múzeumok. Csak sajna nem tudtam örülni, félbetegen tántorgósan fáradt, amikor már minden történés csak többletteher. 08:18 A fentieket átgondolandó belenéztem google / Munkácsy-képek, hát mit találok. Idézem: Munkácsy Mihály meztelen nőt ölő zsidókat festett? --Kalandregénybe illő történet bomlott ki előttünk, amikor utánajártunk egy amerikai forrásból érkező hírnek: Munkácsy Mihály, a festő, akinek legalább egy képét minden magyar ismeri, készített egy botrányos művet is. A monumentális méretű, és amúgy mesteri munka az európai kultúra egyik legsötétebb babonáját idézi teljes komolysággal: zsidók ölnek ártatlan lányt rituális okból. Ha igazak egy rejtélyes műgyűjtő állításai, akkor át kell értékelni az egyik kikezdhetetlennek ismert magyar kulturális idol, Munkácsy Mihály életművét... -- Élveteg, vagy gonosz tekintetű zsidók feszítenek ki egy védtelen, ruhátlan lányt. Az áldozat hasán, kezein folyik a vér, egy szenvtelen zsidó edényt tart, vélhetően a vér összegyűjtéséhez, miközben a háttérben egymás fülébe suttognak a szertartás további résztvevői. Az alélt lány kiszolgáltatottan hever, a zsidók orra kampós, az egyik szája véres, két öregember kiguvadt szemmel mered a lány ágyékára, miközben a főzsidó késsel közelít. Mindez akár karikatúra is lehetne, a babona paródiája, ám egyetlen dolog mégis a rémisztő mezsgyében tartja a festményt: hogy látványosan jó képről van szó... -- A képpel két éve foglalkozó amerikai és magyar szakemberek állítják, hogy a közvetett bizonyítékok egyértelművé teszik az alkotó kilétét... -- A Vérvád című festmény figurái ismerősek a Krisztus Pilátus előtt című festményről. Kompozíciója tökéletesen szerkesztett, a horizontális elrendezés balladaszerűen meséli el az eseményeket. -- A hatást szintén egy Munkácsyra jellemző elem fokozza, a méret: a felzaklató jelenet négy méterszer két és fél méteren sokkolja a nézőt. -- A műszeres vizsgálatok a festmény keletkezését 1882 és 1887 közé teszik, arra az időre, amelyben az Európát felkavaró és megosztó két antiszemita per zajlott: a tiszaeszlári vérvád (1882-1883), és kicsit később a franciaországi Dreyfus-per (1894-1906). Az 1914-es nemzetközi sajtóban nyoma van egy Munkácsynak tulajdonított, Vérvád (Crime rituel) című képnek, igaz, a festő özvegye tagadta a kép létezését. -- A kép infravörös vizsgálatánál felfedeztek egy M betűt a vászon jobb alsó sarkában, amely a sötétedő festékek és a felület szennyeződése miatt halványodott el. -- Megkérdőjelezi a magyar festőt a képen kibomló történet is, amelyen nem a tiszaeszlári eset jellemző motívumai tűnnek fel. Míg a vérvádnál az áldozat, akinek haláláért a zsidókat vádolták, 14 éves volt, a festmény nőalakja érett nő. http://index.hu/kultur/2013/03/04/antiszemita_pornot_festett_munkacsy_mihaly/ 09:03 S hogy saját kutatási területeim is; a korábbi Normafát keresendő fotó erősen fölturbózott részlete, s most meg az új Sony teljes képe, tessék. Mondhatni, bizonyosság. Föntről is többször megnéztem, fotóztam. Ennek alapján a látott fehér csík a mákosréteses bódétól 20 méterre a felső, murvás sétány kis szakasza. Az a bizonyos bizonyossága dilettantizmusomnak, hogy rettentő élvezem itt a leginkább megfelelő, sőt, a szebb szavak keresését, összességében ezt az egész napi irogatást. Egy profi szenved, nemdebár. Bár mondhatni, az írás a felszín. Gondolkodni érdekes. Nahát. 10:59 Barátom már igazi amerikai, belekorrigált annó lefordított honlapnyitó VÉGRENDELET-embe. Azt mondja, és ebben alighanem igaza van: Also "upon" my death "In case" implies "maybe;" I am afraid death is a pretty likely outcome. (even for you) [2000. november 3.] LAST WILL  Me the undersigned Dezső Váli, with sound mind, clear consciousness and of my free will, decree that in case of my death nothing shall be done. My paintings are scattered about. All my work can be seen on the net and on CD-ROM. Everything is at its best place, wherever it is. LAST WILL  I, Dezső Váli, of sound mind, full capacity and free will decree that upon my death nothing shall be done. My paintings are scattered about. All my work can be seen on the net and on CD-ROM. Everything is at its best place, wherever it is. 17:26 Kedves Dezső, az Indexen épp ma indult el a "Ma is tanultam valamit" rovat - bár ez a korrekció inkább a "Jé, tényleg" kategória :)) Komolyan: igaza van. Ha jól emlékszem, az első sorokat valami echte angol nyelvű végrendeletből vehettem, gondolom, van ilyen is, olyan is. A végkimenetelt meg majd meglátjuk akkor... :) A régi barátsággal! a. 2014. szeptember 2., kedd 22:03 Esti beszámoló Katának. - Na, és mi volt az orvosnál? - Semmi. Felőle nézve nincs baj, nem ortopédiai probléma a lábfáradtságom. - És nem mondott semmit? - Lábtorna, meg gyógyharisnya, esetleg, és hogy mutassam meg érsebésznek. - Más nem? - Lábujjhegyen járással egyetért, MBT cipő jó. És fölírt valami gyógyszert. - Mit? - Nem tudom, külföldi, valami cher... Kiváltottam. Ja, és azt mondta, hogy ezt ketten szedjük. - Hogyhogy, miért? - Nem tudom. - Beszéltél valamit rólam? - Nem. - Ja, talán tudja a koromat. Akkor valami értágító lehet. - Lehet, igen. Én már bevettem, napi hármat kell. - Hát akkor adjál nekem is. Előhalásztam a tarisznyámból egy doboz bonbonmeggyet. 2014. szeptember 3., szerda 10:22 Beiktatása napján nem akartam zavarni. Másnap küldtem el: 2014.09.02. html-2014/mucsarnok-2014-09-02.htm C.14658 MŰCSARNOK főigazgató Kedves Szegő György! Műcsarnoki kiállításom ügye talán már a kezedbe került, ’13 őszén lett volna. Aztán a körülmények. Fekete Gyurkával beszéltünk minderről, hozzád irányított, hogy majd a kinevezett igazgató. Szívesen látnálak a műtermemben; de gondolom, időszűkében. Mikor tudnál fogadni? (A választható teljes anyagom a honlapomon egy titkos fájlban.) Jó kedvet és jó munkát: vd 13:06 Gyűjtőm visszahozott egy képet, hogy izé, bocs, a keret színe (tavaly már lecseréltette váli-keretre), és bocs kettő, az a szék nem túl sárga? Igaza van. Az ilyeneknek dolgozik az ember. Szívesen. A mai délelőtt, A/2012/32 Két év: 18:56 Avval a jó érzéssel tettem le az ecsetet, hogy remekművet alkottam. Kata hazaért, ránézett: sápadt. Összeomlottam egy percre, igaza van. Folytattam. 2014. szeptember 4., csütörtök 09:39 tegnapi szöveg jav.: Avval a jó érzéssel tettem le az ecsetet, hogy remekműgyanús. Kata hazaért, ránézett, csak annyit mondott, sápadt. Összeomlottam, igaz. Folytatom. 19:323 Fölpörögtek a dolgok. Nagyon dolgoztam. 1./ A Műcsarnokban belsőépítész-találkozó, könyvbemutató. A szakmát teljesen földolgozó albumban guruló palettaasztalom - G/1960/01 - fotójával szerepelek. Míg a többiek három-négy apró épületfotó részlettel, az enyém - egyetlen képet küldtem - egész oldalas. Hihihi. És ráadásul bútor is. 2. / Ott véletlen találkoztam a főigazgatóval is: Nem biztos, hogy jövőre lesz a kiállításod. Akkor válaszolok neked, ha már tudok időpontot. Vagyis biztosan meglesz. Ha nem mondja, egy év múlva tudom tán meg a hírt. 3./ Nyugtalan, csak továbbcsináltam a tegnapi képet. Este adom vissza. Fátyol műterem - A/2012/32 4./ Délelőtt egy kedves barátnőm halk fejingása átbillentett lappangó bizonytalanságomon. Délután csináltam a Mindörökké műterem - A/2014/43 -nak egy váli-keretet. Hogy a korábbi kerettel a látvány mégiscsak átlépte a még elfogadható érzelmességet; giccshatárt. Ellenvélemény? Még gépzárás előtt, este, három megerősítő levelet is kaptam a keretcserére. Az egyik enyhén sértődött; aranyos: 20:32 Végül is tök mindegy. De mintha én mondtam volna tán két hete, hogy sok a keret a képhez, váli-keret kellene. B. Barátom, ez igaz. De túl nagy volt ez a váratlan ütés*, idő kellett megemészteni. Egy zseni is bizonytalankodhat döntéseiben. Hát még én. d. *Ugyanis az egész kép emiatt a csodálatos Rippl-keret miatt és által készült. Már meg is vette volna valaki, egymillióért. De ezt annyiért nem adom. Figyelembe véve a rám váró műcsarnoki kiállítást is. Ami állítólag nekem (is) nagyon sok pénzbe fog kerülni. 5./ Este följött képéért az A/2012/32 gyűjtője. Hogy lássam a különbséget, hozott egy doboz igazi Szerencsi Bonbonmeggyet. Tényleg. És egyébként sápadtra szeretné az egész képet. Tekintettel a bonbonmeggyre, irányításával - figyelembe véve ágytakarója színét - át is dolgoztam. Elvitte, viszi messzire, a kép ilyen marad, nincs mese. A munka egyébként jó lett; a képernyőn ez nem derül ki. 2014. szeptember 5., péntek 06:05 A Műcsarnokban - volt vele dolgom - találkoztam az Ars Sacra fesztivál szervezőjével. Mondja, tíz éve a férje tartja el, egész idejében evvel foglalkozik. És mondott egy mondatot, hogy miért: Fiatal koromban úgy gondoltam, meg kell váltanom a világat. Aztán rájöttem, meg van váltva, s nekem ezt kell elhíresztelnem. Zseniális. 06:18 Szintén a Műcsarnok. Sokan voltak. // Negyven év felett - a mi kultúránkban - aki nő vállig leeresztett hajat hord, szerintem nem egészséges lelkű. 07:12 Azt mondja, egyirányú utcába ment be, tévesen, lefényképezték, rendőrség, ötvenezer büntetés. Adjam ezt neki, most vált el, ez most padlóra vinné. Adtam. 07:12 Kata a Néprajzi Múzeum könyvtárában kutat cikkéhez, onnét hozta nekem ezt a képeslapot, 72. születésnapja alkalmából. Istenem, remekmű. Csak úgy, mellékesen. Mert készítője használati cikknek gyártotta, minden magasabb gondolatok nélkül. Ó, ó, hajtsunk fejet előtte, nagyon mélyen, mi, művészek. Hol is van a magasművészet határa. S hogy állatnak formázta, ösztönösen valami egyetemes létüzenetet is érzünk benne. METATE; örlőkő, Costa Rica, Huetar stílus, Kr. u. 500-1550. Beteszem a KÉPTÁR-ba, ami a magánmúzeumom, t-107. 08:14 Váratlanul találtam néhány üres négyzetcentimétert a látómezőmben, ahová emlékeztető-céduláimat. Milyen egyszerű. Így, utólag.  08:53 - Kedves Deske! "Negyven év felett - ami kultúránkban - aki nő vállig leeresztett hajat hord, szerintem nem egészséges lelkű." ??? Nem hittem volna Magáról, hogy előítéletes és általánosít, és kinyilatkoztat, és a külsőségek alapján elhamarkodottan ítél, és egy embercsoportra sértő megjegyzést tesz. Rosszul esik, hogy nem látja, hogy ez milyen megjegyzés. Fordítsuk meg: Negyven év felett - ami kultúránkban - aki tarisznyát hord, szerintem nem egészséges lelkű. A. - ok. d. 09:46 SMS Rómából, ahol fiúnk épp átszállásra vár. Megy Brazíliába, zenefesztivált forgatni. Onnét majd Svájcba. És közben hazaugrik, mielőtt News Yorkba. Szülék, szoknunk kell ezeket a dimenziókat. És délután: - Rió, tél, ölellek titeket! M. - Meg ne fázz! 2014. szeptember 6, szombat 09:11 Tegnap unokáknál. Megint fölmerült egy megmentendő újszülött. Ő Piritől kapott nevet: Nagy Szürke Felhő Költészet. F/2014/211 17:39 A történet vége. F/2014/212 Vagy más megfogalmazásban F/2014/213 2014. szeptember 7, vasárnap 13:11 Főleg ágyban, második napja. Allergia, vagy nátha, vagy mindkettő. Sok alv. Meggyógyulok, vagy legalább pihenek. Gyóntatóatyám 60. szülnapjára összeszedtem a NEWS-ban vele kapcs. leírtakat. Hat oldal lett. jozsi-atya.htm ...Aztán a gyóntatószoba. - Elég kevéssé vagyok én férjnek való - mondom. - Te egyáltalán nem vagy annak való, mondja vidáman. És összemosolygunk. 14:08 Beteg, de azért egy kicsit ezt is, A/2012/32 22:01 Kedden 1/2 6-kor nálunk, a ház udvarán, lakógyűlés, a fejünk fölötti sugárzó bázisállomás ügyben. Szavazzanak arról, hogy ezt a szerződést a sugárártalom miatt azonnal föl kell bontani. Merthogy félrevezették a lakókat, illetve azok tájékozatlanul egyeztek bele. Igaz, nem lehetett tudni, hogy ez a fejemtől a műteremben mindössze három méterre lesz, s hogy a leadott energia 6,3V/m, ami a javasolt sokszorosa. Most barátunk volt itt tanácsadni, nagyon keménynek látja a helyzetet, mert egy világcéggel kellene megbirkózni, aki mindenkit zsebretesz. Pedig, mondja - ez a szakmája - a rákveszély valós. Vegyem komolyan, az életünkről van szó. Azt mondja, fontos embereket, politikusokat kéne keddre idehívni, csak ha nagy botrány, van reményünk. Szóljak LMP vezetőjének, képviselőnek, stb. Ennek szervezéséhez azonban nincs lelkierőm. Barátaim. Megköszönöm, ha ebben valaki valamit segíteni tud. Emailem az oldal tetején, egy klikk. 2014. szeptember 8, hétfő 11:03 Egy barátom már próbál segíteni. Köszönöm. Egy esti fotó a csupaszított műteremről F/2014/214 11:07 Sok minden jó. A Bognár Róbert, az evezés, a hagymás rostélyos, a bonbonmeggy, de legjobb polcot építeni. A monitorok fölé, kézközelbe. G/2014/17 12:15 Liftünkben működnek a demokratikus érzelmek. Plakátomból kollektív tacepao lett. 21:41 A gangon Kata fotelje, mint mindig, az árnyékokkal. F/2014/215 2014. szeptember 9, kedd 10:36 Este fél hatkor lakógyűlés, remény, hogy fölbontják a bázisállomás-szerződést a Telekommal. Szakértőket hívunk, azok számára csináltam most gyorsan egy rövid összefoglalást. http://deske.hu/iras/html-2014/sugarzas-summa.htm 20:21. Viharos és váratlanul értelmes lakógyűlés (40 ember, csoda) + a Telekom 4 képviselője. Udvarunkon körbe székek, 1/2 6-tól 8-ig tartott. A ház szerződésszegésre* és egészségkárosodásra hivatkozva azonnali lekapcsolást követelt, és beleegyezett volna, amit a T utolsó utáni percben meg is ajánlott, hogy két hónap múlva a tető fölé teszik, áthelyezik az antennákat. De túl későn ajánlotta, és a két hónap lekapcsolásba nem egyezett bele, s addigra a Ház bekeményedett, s azt a döntést hozta, hogy majd akkor újra tárgyaljuk az egészet, hogy mit engedünk ide tenni. Már nem akartak ide antennát. Ekkor mind a négy T. emelt fővel levonult a helyszínről. Evvel együtt remélhetőleg ez a tető fölé helyezés fog megvalósulni, Hidvégi prof. rákkutató barátom is itt; ő megmagyarázta a Háznak, hogy az már OK. Határozat, egyhangú szavazás, és jegyzőkönyv lesz. Megküldve nekik. Ide szerveztük, szerencsére itt volt a Népszabadság, a HVG, az ATV és az Index.hu. Ez utóbbi a műtermemben is, velem is forgatott, még délben. Ezüstkalapban festettem nekik. Közben a kép tényleg jó lett. *A szerződésünkben tető fölé helyezett antennáról volt szó. Csak közben ezt nekik az Önkormányzat városszépészeti okokból megtiltotta. 2014. szeptember 10, szerda 05:29 Fiam mailban Brazíliából, hogy ezt találta az ITunesben a free ebookok kínálatában. 21:32 INDEX.HU: ötperces riportfilm a lakógyűlés és környékéről 2014. szeptember 11, csütörtök 08:01 Ottlik Géza: Minden megvan. Nagy(38 oldalas)novella, tán harmadszor. Tud. Egy matematikus elme (kártyazseni volt) minden fortélya, plusz a nagy művész lélekismerete. Finom ötletek, nem megkerülhető a szó, remekmű. Az idősíkok. A nagyon csendes, halk szomorúság. Ahogy a főhős majdnem antipatikus, amikor színre lép. Ahogy semmi nem sikerül igazán. És ahogy az Iskolában is - egy csodálatos nyugalmú végpoén. És ma délelőtt egy szovjet kém-krimit fogok olvasni. Az is nagyszerű lesz. Legyen egy ilyen nap is. Még félbeteg. 10:24 Tisztelt erdekeltek! Visszahivott a kepviselo, beszelt a polgarmesterrel, alpolgarmesterrel es a jegyzovel. Azt tudta meg, hogy ezek az urak felvettek a kapcsolatot a Telekommal es targyalnak, hogy surgosen megoldast talaljanak; valamint hogy a Telekom allaspontja szerint az allomas atmeneti kikapcsolasa a kerulet hirkozlesenek osszeomlasaval jarna. F 18:01 Megjelent a HVG.HU alapos, meglehetős hosszú és kissé konfúzus cikke a bázisállomásunk ügyéről. Reméljük, azért ez is súly lesz a mérlegen. Egy lakóközösség és egy mobilszolgáltató harca 20:58 Este hanyatt fekve másfél órát a plafont néztem, behunyt szemmel. Nagyon érdekes volt. Újra kéne kábelezni a Panasonicot. 2001-ben e napon Szüts délutáni álmomból ébresztett, beleordította a telefonba, Apó, kitört a harmadik világháború. Tavaly alulról megnéztem az új WTC-t. 2014. szeptember 12, péntek 09:54 Kaland. Most hoztak haza a Lukácsból, kocsival. Hiába, nem tudok veszíteni, ez gondolkodásmód. Hete beteg, Kata küldene orvoshoz, antibiotikumért, már-már hajlok is rá, dehát az 2km+3h. Inkább végre ma uszoda, hogy csak egy kicsit, hátha. Vetkőzöm, úszószemüveg nincs, anélkül nem megy. Az Úr úgy gondolhatja, ma még ne ússzak, OK; akkor a kamillásgőzbe. Karóra-vekkert nem hallottam, 7-9 perc lehetett. Utána akklimatizálódás, egy medence melletti padon üldögéltem. S indultam öltözni, elég fáradtan. Később elmesélték, a sekély lábmosó-medencébe ájultam bele, nagyon intelligensen fejem a vízszint fölött. Öltözőbe támogattak és mindenki nagyon szeretett. Futkosás, keresik az ügyeletest. Jegyzőkönyvet, mentőt illőn bágyadt mozdulattal hárítottam. Kérdezték a vércukromat, adtak három porhanyós, fínom kekszet, és hogy mikor ettem. Nem vallottam be, hogy tragikus elhizásom okán (68.4+1.9) egy napja semmit. A körülállóktól ültömben meghallgattam néhány idevágó rövid életrajzot. Az egyensúly kedvéért rákérdeztek kiállításaimra. Leszaladt az igazgatónő is, és tőle a kulcsinformáció: LÉTEZIK (egyetlen antibiotikumos) spray, ami recept nélkül is: BIOPAROX. És hogy egyek hozzá 3000 micsoda cévitamint. Szomszédos gyógyszertár. Győzelem, kibekkelve a kőrzeti orvos túra. Még Katának felvágott a Közértből; a pultra kitett ischlernek ellenálltam, nem sikerült ehhez eléggé sajnálni magam. 11-re jönnek, interjú a Lánchíd-rádiónak. 11:31 Nem múlik interjú EZÜSTKALAP nélkül. Prima Primissimám kutyafasza ehhez képest. Zárójelben engem is megkérdeznek. Én persze a három hónapja megfogalmazottal jövök: <> Lánchíd rádió, FM 100.3, hétfő 09-09:30. 11:51 Mail: 2014.09.12. html-2014/mucsarnok-2014-09-12.htm C.14675 Szegő György Műcsarnok főigazgató Kedves György, most olvasom (végtelenül szimpatikus) interjúdat a Népszab-ban. Az olvasottak kapcsán: Jelzem, hogy (különösen, ha ezáltal hamarább kerülnék sorra), szívesen állítanék ki a Műcsarnok egy részében is. (Hiúságomat az is kielégíti.) Annyi választ kérnék tőled, hogy ezt az infót olvastad, köszönöm: 13:20 Mail EMBER! Hát mégis csak anyagból van, ami a szellemet és a lelket magában táplálja, mint a talaj a belőle kinövő gyönyörűségeket (vagy haszontalanságokat)! Én cca két éve ájultam el ugyanilyen okokból - buszon; marhára röstellem így utólag is, hogy hány embert akadályoztam meg a céljai elérésében [...] Ne deklinálódó korban szembesüljünk azzal, hogy mégis csak a porhüvely tartja fenn / el az emberi lényeget is. P. 13:21 Katánál az én feladatom; a 72 év alatt saját szobában szőnyeget azt hiszem, még soha nem porszívtam. Merthogy nem volt, tájidegen lett volna. Most viszont - különös érzés -, hát így esett. Ezt is a Telekom-sugárzásnak köszönhetem. Egy mezőt kihagytam a kontraszt kedvéért, legyen minek örülni később is. Persze csaltam, a környékét nagyon gondosan. 14:02 Kata felelősségteljesen szörnyülködött; a kieső süteményt egy órán belül pótolta. Egy napra két ilyen program már sok. Elájulni és ischler. Bár nem is ízlett. 17:06 Felhő a Jánoshegy alatt. Nekem csupa újdonság, le akartam fotózni. Életlen lett. Gyönyörű. Festmény. Párizsi háztetők 1895-ben. F/2014/217 2014. szeptember 13, szombat 19:05 Érdekes, ma ugyan még csak fél táv, de tapasztalom, egyhetes betegségem alatt jelentősen javult a Total Immersion (új gyorsúszás-stílus) technikám. Utcán találtam; két nap alatt kiolvastam Szemjonov A tavasz tizenhét pillanata (A Stirlitz-dosszié) szovjet kémregényt, 379 oldal. Éppen olyan mint a mákosrétes, finom majd rögtön elfelejtve. 21:13 Valahol hallottam: - Gondolkozni..?! - Arra ott a férjem..! Fölkaptam a fejem, hogy ősasszony módra fölényeskedik. De igaza van. A gondolkodás nem a legmagasabb tudatforma. Illyésnek van erről egy fontos verse, meg kéne keresni, ja, a Ditirambus a nőkhöz. 8 Ki mondta az első szót a jövőről, a derüset, a szemen át meggyőzőt, szivmelengetőt: lehet remény, mást is rejt a világ, mint amit mutatott először. Az első fűszoknya övén az első ráhímzett virág. Nem, ez is jó, de nem ebben van ez: Ti, akik a vérében mocskult hőst is... t.i. gyereketeknek kezelitek... Google. Mert angyali fölényetekkel, asszonyok, ti, ti értitek kezelni a vérébe mocskult hőst is úgy, mint a kisdedet, Doleo, ergo sum. 21:24 Ahogy hozott haza, mesélte, Kuwaitban hogyan ütközött frontálisan, 160-nal, hatalmas Fordjával. Látta, hogy elkerülhetetlen, teljes erővel feszítette magát az ülésbe, a volánt szorítva. Aztán a szélvédő üveg félgömb dudora, feje lenyomatával. A teljes motor becsúszott az ülés alá. 2014. szeptember 14, vasárnap 05:34. Nem szerettem, de ez évtizedek során tulképp belenyugodtam, ilyen (lett) a világ. Valami érték eltűnik, elhalkul. Leírtam, 1986 kettőspont Egy borongós délutánon összeültek festő-nagyapáink, s fejcsóválva megállapították, nincs egy hely e hazában, ahol az új képeket egyszerre, együtt meg tudnák mutatni a publikumnak. Összeadták pénzüket, megindult az építkezés. Így született a Műcsarnok. Azóta sok minden történt, sok minden változott. Most hol lehet megnézni, mit festett Barcsay mester tavaly Igen. Ilyen a világ. Rezignáltan legyintettem, mi öregek, kifutó széria... És most beszél egy ember, fönt, aki azt mondja, hogy– A riporter nagyon igyekszik a sarkába harapni. És ezt ő milyen elegánsan kezeli. Van remény. Nem magamra gondolok. Csak arra is. Azoknak a művészeknek is teret kell nyerniük itt, akik a hagyományos műfajokban alkotnak, akik nem jutottak ugyanolyan felülethez eddig, mint az a szűkebb kör, amely a nyugati művészet legprogresszívebb, technikafüggő tendenciáit követi. művészetcsinálás szerepét a kurátorok helyett a műkereskedelem vette át... A befektetői műkereskedelem diktálta kvalitás lufija most kipukkanni látszik. Hasonló válság jött létre, mint az ingatlanbefektetői piacon. Ezt a világot nagyon szépen megírta nemrég Martos Gábor a Műkereskedelem – Egy cápa ára című könyvében, mely szinte parodizálva mutatja be, hogyan csinált sztárt egy Charles Saatchi nevű angol médiamágnás-műkereskedő Damien Hirstből... Például Serrano pisibe mártott keresztje tőlem távol áll, s nem is hiszem, hogy erre vágyik a közönség... Népszabadság interjú a most kinevezett Műcsarok-igazgató, Szegő Györggyel. 2014.09.12. 08:33 A Szent Kereszt megtalálásának (Felmagasztalásának) ünnepén a Félkarú Óriás (K.atya), azt, hogy az ószövetségi törvényt nem lehetett foltozgatni (új kellett - Krisztus eljövetelével), evvel magyarázta meg: A Dakoták bölcsessége: Ha valaki észreveszi, hogy döglött lovon lovagol, a legjobb stratégia az, ha leszáll. A modern oktatás azonban gyakorta számos más, fejlettebb módszereket alkalmaz. Például: - Vastagabb lovaglópálcát vesznek. - Új lovast neveznek ki. - Vágóhíddal fenyegetik a lovat. - Lóvizsgálati bizottságot alapítanak. - Külországi utakat szerveznek a döglött lovakon való a lovaglás ottani módszereinek elsajátítására. - Lazítják az előírásokat, hogy az a ló is beleférjen. - Kijelentik, a döglött lovat nem kell etetni, ezért gazdaságosabb. - Vezetővé léptetik elő a lovat. 08:50 Uszodába menet WC-papír a Közértből, 32 tekercses, ekkorát még nem is láttam. Öltözőben rám nevet az öreg: - Mennyi idő alatt fogod te ezt elhasználni?! Szüts egykori mondatával válaszolok: - Nagy a család, Gyuri bácsi. 12:07 Az áldoztatási engedély plébánoshoz kötött, most meg kell újíttatni. 2014.09.14. html-2014/aldoztatasi-engedely.htm C.14679 Budai Ferences Rendház, Bán Zsolt Jónás OFM. plébános Atya Kedves Plébános Atya, kérdőívet küldött; szerettem volna inkább élőszóban, de így is megteszi. 1985. január óta vezetem a Fioretti imaközösséget; P. Tamás OFM. alapította. Azóta, harmincadik éve, hetente, szerdánként találkozunk a lakásomon. Az imaest középpontjában szentségimádás van, papi irányítással a háttérben, legutóbb P. Székely János segédpüspök 2011.05.04. hozzám írt instrukciói alapján. A szentségimádás után egy testvért megáldoztatok. A Szentséget kezdettől a Ferences-plébániáról viszem. Betegeket ritkán, alkalomszerűen-; egy testvért sokáig áldoztattam kórházban. Betegáldoztatási engedélyem: 1987. nov. 12., Csepregi Ignác érseki helytartó. Időkorlátozás nélküli igazolvány: H.L (?) érseki helytartó, 2011. máj. 5. Felkészítés: legutóbb: egyházmegyei szervezésben előadás 2011-ben. Jó munkát, és életet kívánok Atyánk itt, új kolostorában: vd. 12:44 Vasárnapi séta a Svábhegyen, még mindketten félárbocon. Rutinosan veszekedtünk is egyet, elég lett volna a tételszámokat bemondani. Erős köd volt. Az Anna-réti játszótéren is. F/2014/218 14:25 Interjú még 2013-ból, Jónás atya kormánykitüntetése alkalmából: - Egykori filozófiatanárom, Nyíri Tamás professzor mondta el többször nekünk, hogy "Soha ne felejtsék el, önök csak azért látnak messzibbre, mert óriások vállán állnak!" 20:43 levél Dragománnak - Gyurka, ráéreztem a dolog lényeg, ha ugyan. Ezt a T.I.-t csípőből kell úszni, annak van valami sajátos feszülése. És akkor a többi kvázi tényleg laza. d - Igen, törzsből. A törzs elforgatása hajt előre, a többi csak arra kell, hogy minél áramvonalasabb legyél, Ha minden klappol akkor lazának és simának érzed magad. (Néha persze kinlódás ez is.) Gy. 20:45 Rainer Maria Rilke írja egy (tehetségtelen) önjelölt költőnek. Műalkotást szinte meg sem közelíthetünk ítélő szavakkal... a legtöbb esemény kimondhatatlan, és olyan térben játszódik le, ahol még soha szó nem járt, és mindennél kimondhatatlanabbak a műalkotások, ezek a rejtelmes tényezők... A műalkotások határtalanul magányosak és talán a kritika férkőzhet hozzájuk legkevésbé. Csak a szeretet foghatja fel, tarthatja meg őket és lehet igazságos irántuk. - Deske, a műalkotás: akárcsak az emberi lény - azt is csak a szeretet tartja életben. H. - Általában igen. Engem inkább a csinálás. Vagy más szóval: a feladatmegoldás.d. 2014. szeptember 15, hétfő 13:02 Olyan jó, amikor valami sikerül. Nagy, 8000-es HP printerem csíkokat húz. Most derült ki, hogy Kata vinne gyűjtő-falujába fotómat, ajándékként. Telefon HP szervízbe, kapcsolnak, magyarázom, mailen átküldenek egy segédprogramot. Töltsem le és indítsam újra gépet. A lehasználtnak kijelzett patronokat cseréljem le. És már nem csíkos a drága Harangvölgy. Most egyébként nálam ez van háttérként a monitorokon. F/2014/047 14:16 Írtam már, minap vásároltam egy fantasztikus, óriás, 32 tekercses WC-papír csomagot. Látom ám, igen sok szöveg a fólián, iszonyú apró betűkkel. Nagyító elő, csak nem használati utasítás? Nem, hanem magyarázat, mit tart Ön a kezében, bárki is legyen e földön. És még van olyan cég, aki ezt a gyönyörűt 3 piktogrammal akarja elintézi! 20:14 Délután kép kép tovább, meg is vannak. Az elsőnek ez a hetedik változata. A/2012/32 A/2014/53 2014. szeptember 16, kedd 13:15 Érdekesen indult nap. Reggel gyónás Józsi atyánál. Mondom, a múlt héten egy tanulságos megfogalmazást hallottam; a házasság önkorlátozással jár. (Persze minden egyéb kapcsolat is.) Penitencia: találjak életemben (legalább) három területet, amin ideje lenne átlépnem. A fa nem azért hullatja le levelét ősszel, mert az helytelenül tartózkodott ott, hanem mert most ennek van ideje. Elsőre a lábujjhegyen járás jutott eszembe. De hát az nem teológiai kategória. Onnét tovább uszodába, tíz nap után végre a teljes hossz. De előtte, úgy intéztem, hogy 08:00-kor első vevő legyek szerszámboltos ösmerősöm boltjában, újbóli nyitása pillanatában. Vagy két évig volt zárva. Jó húsz évig jártam el előtte, olykor benne, remek facsavarjai voltak. Tényleg első vevő, még parizeres zsömlét rágcsált. Vittem egy fotómat ajándékba. És vásároltam nem igazán sürgős dolgokat. 540 HUF; megköpködte. Eldiskuráltunk. Onnét, ahová negyed százada készülök, M. Novák Andris műtermébe. Mindig kedveltem. Reggelim híján megettem otthonról pakolt uzsonnája felét. Művészi körökben teljesen járatlan lévén, újdonság volt; megtudtam és megértettem, miért vagyok és maradok egyes körökben én fekete bárány. Aha. És azon is eltűnődtem, ezt is elmagyarázta, hogy úgy tűnik, fullgázzal exhibicionista vagyok. Igaz, csakugyan. Minden gesztusom így is értelmezhető, holott. (Bocsánat - a külvélemény nem igazán fontos számomra.) Hazafelé a military boltba, nem tartanak-e ejtőernyős (kurvameleg) anorákot. Nagyon szeretnék. Szerencsére nem, hiszen pulóverekkel meg tudom oldani. Hogy ne fázzak, ha netán (noszogatásomra is) télre visszaállítanák a Ferencesek a hajnali miséket. Most értem haza. Holnapután rádióinterjú, lenne egy nagyon jó gondolatsorom a kérdésükre, de keservesen nem találom a szerkezetét, így próbálkozom: 18:00 Kaptam. SZABÓ LÖRINC: NYÁR Nyár. Kert. Csönd. Dél. Ég. Föld. Fák. Szél. Méh döng. Gyík vár. Pók ring. Légy száll. Jó itt. Nincs más csak a kis ház. Kint csönd és fény. Bent te meg én. A vers úgy jött, hogy Facebookon egy ELTE tanár (Szabó Balázs) indított egy őrületet, hogy 10 ismerőst kérjünk meg, tegye fel a Facebookra a kedvenc versét, és ő is hívjon meg 10 embert... üdv É Nekem még külön tetszik benne, hogy a csattanó-, az utolsó sornál (számomra) bicsaklik a ritmus. 2014. szeptember 17, szerda 09:18 Néhány gondolat kéne holnap a riporternek; azt fogja kérdezni, mit olvasok. Az első mondatom az lesz, ennél talán érdekesebb, hogy miért olvasok. De nem tudom a kitaláltakat hasznos és egyszerű rendbe szedni. Bármi ötleteknek örülnék. Ezt írtam tegnap egész délután, negyven sor; folytatva reggel. Aztán most, 10:34, R. bölcs korrektúrája nyomán – ne tudálékoskodjak, rémes tudok lenni nemzetbölcstanítójaként – a föltérképezett háttéranyagot (a szöveg háromnegyedét) kidobtam. Miért olvasok - könyveket gyerekkoromtól nem szórakozásiból, hanem hogy belőlük/általuk élni tanuljak - már tudok élni, hát öregedve azokat, ami ebben megerősít - nem voltam érdeklődő, nem igyekszem jóllakni (maradtam is negyedművelt) - szombatonként csokoládé: Hartog: Wandelaar kapitány; 478 oldal tengercsobogás Amik (elvben) mindig: - Steinbeck: Érik a gyümölcs, 50 éve pofán csapott, mennyire gazdag vagyok - Mann: József, 40 éve főleg ez; Szüts szerint mondandója a szeretet - Illyés és Zelk napi beszélgetőbarátaim, érdektelen, hogy harmadrendűek - Ottlik: Iskola határon, ez megfoghatatlan, hogy miért; túlvilági oboahang Szabó Lőrinc, Petri, Oravecz, Rakovszky Zsuzsa. Körülbelül ennyi is a könyvtáram. 12:13 Szia Deske! Nem dorgálásból kérdezem, csak érdekel: A Biblia, illetve a kereszténység bármely alapműve véletlenül maradt ki a felsorolásból? Szép napot! Á. Nem, mert a Katolikus Rádió kérdezi, azoknak ilyes válaszból lehet épp elég. És a közvetlen reklámot/térítést amúgy is kerülöm. Meg az nem is szépirodalom. d. 11:40 Magányos figura üldögél az üres síkon a nagy ház előtt, aztán ugyanaz kicsit közelebbről is. Az új HX-50 zsebSonyval. F/2014/219 - 220 21:04 Egész délután ez. A/2014/45 2014. szeptember 19, péntek 10:51 Öreg szülék mailt olvasnak: Szia Anyoka, Apoka, eppen feluton Rio es Zurich kozott - Parizsban. Rio nagy es... Tiradentes egy nagyon helyes banyavaros Riotol eszakra, ott volt a fesztival, ahol dolgoztunk... 18:40 A tegnapi interjú, Legkedvesebb könyveim..., itthon készült. Poór Tünde: ...És Ottliktól? VD.: Ottliktól? Hát persze, az „Iskola a határon”, ami olyan szempontból a legérdekesebb, hogy nem tudom, hogy mit tanulok tőle, de tanulok. Csak a tanulás érdekel. Az Ottlikra azt mondom, olyan, mint egy távoli oboa zene, egy távoli zene, ami édes, fájdalmas, gyönyörű. Közhely, hogy mint zene, vagyis lefordíthatatlan szavakra. Valószínűleg ennek vannak szociológiai, történelmi, mindenféle vonatkozásai, hogy az apám is katonatiszt volt életének egy rövid idejében, a háborúban, meg mi minden logikai, meg értelmi kapcsolatot lehetne találni… érdektelen, érdektelen. Persze ez is valahol a szeretetről, és az időről szól, ami mindig egy fájdalmasan érdekes mezeje az irodalomnak is, meg hát nekünk is. Barátom már gépbe írta: katolikus-radio-2014-09.htm A teljes, vágatlan felvétel. 32 perc. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 2014. szeptember 20, szombat 06:13 "Az Úr szózatot intézett hozzám: "Miért ismételgetitek Izrael földjén ezt a mondás: <>... Aki vétkezik, az hal meg... Aki igaz, megtartja törvényt, és az igazsághoz szabja a tetteit, nem eszik a hegyeken, és nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével, nem közeledik tisztulása idején asszonyhoz.. az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad - mondja az Úr, az Isten... De ha a bűnös szakít minden bűnével... nem emlékezem többé gonoszságaira..." Ez 18.1. De miért nem szabad a hegyeken enni? 09:56 Szia, Deske; a „hegyeken enni” szakkifejezés, a bálványoknak bemutatott áldozatot jelenti. Az áldozatbemutatás után ugyanis ettek a bemutatott áldozat húsából. Természetesen nem az evés volt a baj, hiszen a jeruzsálemi templomban is ettek az Istennek bemutatott áldozat húsából, hanem az, hogy nem az igaz Istennek mutatták be az áldozatot. Áldozatot bemutatni csak a jeruzsálemi templomban lehetett, ezért a hely megjelölése (hegyeken) már önmagában jelzi, hogy bálványáldozat bemutatásáról van szó. N. 11:53 Kb. 3/4 órás munka volt; néhány kudarcka, aztán életemben először sikerült MÁV (pót)jegyet vásárolnom íróasztalomnál. Kinyomtattam. Vojnich-megnyitó délután, Győrben. 2014. szeptember 21, vasárnap 05:22 Győrbe, Vojnich nézni. Ajándékba neki a nevezetes napra bedobozolva egy fölhúzható (szaladó) pléhegér. Aminek első lendületben a fenekére fölírtam filccel, hogy deske.hu, majd észbe kapva, alig bírtam alkohollal lemosni az utolsó pillanatban. Hogy most nem rólam van szó. A metró szemközti ülésen nagydarab bozont férfi édesen duruzsol mesét követelő kisfiának a barlangba tévedt éhes gyerekdinoszauruszról. A kisfiú helyreigazít, de a barlangban nem volt ennivaló. Összefutunk Várhelyi Tímeával, mellém ül a vonaton, biztosítja alvásomat, pulóverét is a fejem alá; kora délután van. De előtte megbeszéljük cserélt folytatandó olajképem ügyét, amivel nem tud továbblépni. Nyitás előtt pár szó Szütscsel, új lelete már negatív, és igen, teljes erővel visszatér az úszáshoz is. (Ezt mindig megkérdezem tőle.) Egy másik régi jó barát fülembe tajtékzott valami politika ügyben. Pedig közben pocakos is már. Nem ellenkeztem. Vojnich fehér ingben. Radnódi nyit. A kevéssé jelentős korai Taormina-képpel kezdi; csak visszaolvasva, másnap (ma) értettem meg, hogy miért. Ezt a képet mutatom, ez nincs a neten. Léptéke: bal lenti konnektor. A többi képet tessék a VOJNICH.HU-n megnézni, jó felvételeken. Én csak még két nagyon korait, amiken ámultam. A nagy kép magabiztossága, és a kicsi derkovitsos ereje. Jó lenne valamit írni erről a kiállításról, hogy pedig tudtam, mit várjak, mégis lélek- és lélegzetzetelállító, elképesztő..., hagyjuk. Gaál, és ő a két legnagyobb magyar festő. Kötelező megnézni. Győr, Esterházy palota, október 26-ig fotók: F/2014/221, 222, 223, 224, voj-1, voj-3, voj-2. Kata Szeged mellett néprajzol, kedvéért Vojnichról egész alakos kép is, meg fogja kérdezni, és miben volt. És én azt nem szoktam tudni. Még a színét sem. Hazafelé is gyorsvonat, bár ketten is kínáltak fuvart. De egyedül, beszélgetésfeladat nélkül, túlfáradtan, ráadásul Móra Ferenccel. 2014. szeptember 22, hétfő 09:03 Tegnap a parkban egy Tessék engem sürgősséggel megvigasztalni - produkció. F/2014/225 10:03 Én Győrben dolgoztam hét évig. Nem akartam soha többet betenni oda a lábam, de most a Voinichot meg fogom nézni. Maga írja, hogy kötelező. F. Deske, a hét kicsit lazább, szerdán vagy csütörtökön megpróbálok Győrbe elmenni. A fotókat és a maga írását olvasva azt hiszem valóban kihagyhatatlan. A 10:26 - Kedves Deske, ki az az elképesztően okos, sőt bölcs külsejű gyerek a tegnapi első fotón, a metrón? Ez a gyerek ... ez már most nem gyerek. Kíváncsi lennék a sorsára, ha megadatna. E. - Szeretem ezt a fényképet. Ölből, titokban, szégyenkezve csináltam. Én inkább áhítatosan elvarázsoltnak látom. Nem fókuszál, nem néz, hiszen ő a dinoszauruszt látja éppen bemenni a barlangba. És az atya. Egy ilyen torzonborz szőrösről képzeli az ember a legkevésbé ezt a gyönyörű gyöngédséget, ami itt. d. - Kedves Dezső, kicsi a világ, és főleg benne Budapest. A metrós fotón a torzonborz apuka (kisfiával), egy kedves barátom az általános iskolából. Művész lélekkel bír [...] Megengedi, hogy szóljak neki vagy maradjon ismeretlenségben a fotó? F.-nek hívják, kisfia Samu. Üdv L. - Persze, örömmel, annyira aranyosak voltak ketten együtt, szívélyesen és szélesen üdvözlöm, a fotóknál ott vannak nyomdai minőségben is... d. 19:28 Tegnap a Normafától lefelé nézve újra lefotóztam a házunkat, és ezt ezentúl is minden alkalommal meg fogom tenni. Jól látszik a műterem fekete ablaka, mellette a tetőtérbe harapott új szobám. Egy képben a Dunával. És én ennek örülök. (Elképesztő, mit tud ez a kis Sony-gép.) F/2014/226 Ez is mi vagyunk, a Ferences templomunk két tornya, a régi város közepén, a bécsi országút mentén. XVIII. század, most kaptam. 19:59 Ma délelőtt-délután evvel a kilencven centis képpel a műteremben, Tímea visszaadta, hogy ő ugyan megint továbbfestette közös képünket, de most próbálkozzak én, nem tud továbblépni. Hát, hát. Ahogy ő akkor megcsinálta, szerintem sajnos a két évvel ezelőtti állapot volt az igazi. De aztán azt letörölte. AX/2012/04 20:53 Megkaptam a behívót az MMA-ba. 21:14 Délutáni álom. Úszom a víz alatt, mennék a felszínre, de fölöttem egy súlyos alaktalan tömeg, ami nem enged. Próbálom karommal nyomni, de nem és nem. És ez igaz is volt, ahogy ébredek, kezem a fejem alatt. 2014.09.22. html-2014/gyor-2014-09-22.htm C.14699 Grászli Bernadett Rómer Flóris Múzeum igazgató Győr Kedves Bernadett, akkor rögzíthetjük is. Mondtad, jövőre akarsz nekem egy önálló kiállítást az Esterházy-palotában. Erre nekem a május lenne a megfelelő. Később nem, nehogy összecsússzon a még bizonytalan idejű, őszi? budapesti műcsarnoki kiállításommal. Említetted, hogy katalógussal. Evvel most hogy állsz? Fotóztatni nem kell hozzá, minden megvan. Kérlek, küldj nekem erről szándéknyilatkozatot. üdvözlettel: VD. 2014. szeptember 23, kedd 06:19 Beer Miklós püspök egyházmegyéjében vasárnap fölolvasott körlevele Urunk elénk tárja a munkanélküliség kiszolgáltatott, reménytelen helyzetét. Egyre égetőbb problémája ez a jelenkori... - különösképpen érinti a cigányságot - A megszületett gyermekeik aránya néhány megyében már elérte az 50%-ot - munkanélküliség, az analfabétizmus, az éhezés, a közbiztonság romlása. Megszűnt a kötelező munkahely, a sorkatonai szolgálat, megjelentek a városi gettók - egyedül Isten Fia választotta meg, hogy hol és milyen körülmények között szülessék - roppant nagy a felelősségünk - a cigányság nem maga kereste a nyomorúságát, de saját erejéből nem is tud abból kiemelkedni - munkahelyteremtés, az önmagáról való gondoskodás képességének megtanítása, az oktatásban való részesítés... mindezt nekünk kellene megadnunk - Nem ők tehetnek arról, hogy a vándorló, gyűjtögető életmód, a sajátos cserekereskedelmi viszonyok, a régi mesterségek iránti kereslet mind-mind eltűnt a mai európai civilizációból. Partra vetett halként tengődnek - súlyos kérdésről van szó, amire nem vagyunk felkészülve. Bénítanak az előítélet... - Álljunk bátran melléjük, legyünk munkatársaik! http://magyarkurir.hu/hirek/beer-miklos-puspok-korlevele 09:49 Fene tudja, miért, kezdettől egyetlen percig nem vettem az egészet igazán komolyan, tudtam, hogy megoldódik. Megoldódott, eldőlt. A Telekom most megküldte a padlásomról tető fölé áthelyezett antennarendszer már elfogadott fantáziarajzát. Szóval intézik, elintézik, csakugyan. 10:55 Deske, a tegnapi kép. Nem értem a fehéreket, lógnak a levegőben, a kis fehér vonal tök felesleges, a nagy fehér gömb sok. Csak valami sejtelem kellene oda, és ha már, inkább okkeres, az visszaköszönne a fenti foltoknak. Vagy ahogy a zongora vonalai éppen, úgy a nagy gömb is éppen és a háttér jobban megdolgozva. Á. - Igen, köszönöm, én is gyanakszom. A nagy fehér foltot kaptam, eltüntetni már nem lehet, csak jav. d. 12:45 Az étkezés első fázisa: legyőzni az ellenérzést, hogy most itt megint cseszik el az időmet valamivel. 14:17 Nos, kedves műbíráló barátom, igyekeztem. Most hogy áll hozzá? 16:15 igen..teccik..letisztult..koherens.. A. 17:01. Az elmúlt napok-hetek dolgait fotóztam nyomdaice. Ilyenkor olykor érnek meglepetések. Az egyik utolsó előhalászott képhez nem kellett nyúlni, tök jó. AX/2012/04 A/2014/45 A/2014/46 A/2014/49 A/2014/52 A/2014/53 A/2014/56 A/2014/58 A/2014/59 A/2014/60 A/2014/62 A/2014/63 Az éles szemű megfigyelő észreveszi, hogy az A/2012/04-es kép legújabb fotója eltér a ma déli változattól. Merthogy már a zongoraguriga is átlátszó. 21:23 Kedves Deske, emlékszik rá, ma megtudtam annak a dilettáns milánói pavilon történetének az elejét - a pályázat előtt egy évvel már megállapodtak a tervező személyében, ami utána zajlott, csak színház volt, pályázatostul, szavazással együtt, a leendő nyertes maga állította össze a pályázati kiírást, de pechére más is tudott nyerni, illetve az építész szakma zsűrizett és tiltakozott. A forrás teljesen megbízható. Csak ilyenkor hülyének érzem magam, úgy is mint sajtó, hogy írok, írunk, véleményünk van; minek? S.. 21:43 Tisztelt Mester, a zongora kontúrján, a bal (rendezői) felső részen a vízszintes Y-alakú beharapás fölösleges asszociációkat (maci-száj?) keltve zavaró, elhagyásával megnyugszik a kép - legalább is nekem, ha már így feltette a kérdést, és nem veszi rossz néven a belekontárkodást. Üdvözli tisztelettel és kíván sugárzás-mentes derűs napokat : R. 22:21. Na, akkor még egy utolsó nekibuzdulás, pedig nem szokok éjszakázni. De hát igaza van. Majd elspórolom az esti a szájzuhanyt. Hét perc. 2014. szeptember 24, szerda 12:05 Egy egyszerű mondat. Mondatrész. - mert az ember nem győzhet a maga erejéből. 1 Sám 2. 12:07 A jereváni rádió válaszol: - Lehet-e gyereket csinálni / képet festeni a főtéren...? - Lehet, de... Azóta három ellentétes vélemény is az AX/2012/04-ügyben, és nem tréfa, mindenkinek igaza van. Hajlok, mint a nádszál. Már nem teszem ide a legújabb változatot, csak a festményekhez, a helyére. 22:13 És a ma déli Vigadó-gyűléssel ma a M. Művészeti Akadémia tagja lettem, ha nem is rendes tagja; rendtelen. Mondhatni úgy is, soron kívüli. Ha módot adnak, három kultúrpolitikai dologban szeretnék ötletet elmondani.. 2014. szeptember 26, péntek 13:21 Tegnap fölkészültem erre a találkozóra; ma 10:15-re behívott a Műcsarnokba Szegő György, az új igazgató, hogy jó híre van, biztosat csak egy hét múlva, most ennyi: januárban csinálnának nekem kiállítást, három teremben. Másik két művész a többiben. A fiatal kinevezett kurátorral hármasban végigjártuk a házat, körülnézve, és megbeszéltük. Erre a variációra is számítottam, így most három lehetőség, közösen fogunk dönteni: - zsidótemetők + műtermes képek keresztmetszet - műtermes képek keresztmetszet - az újabb képek Nyilván kihagyom a többi műfajt és egyéb hencegéseket, bár az igazgató a zsidótemető fotócsoportok hollétét, adatait följegyeztette. Jeleztem, utcai plakátot mindig szoktam csináltatni. Akkor most lóhalálában fölkészülni. Vagyis két helyen átírni a győri múzeum nevét Rómer Flóris Múzeumra. Sajnos minden más megvan. Két éve folyamatosan alakul ez az eddig titkos fájl, egy majdani kiállításrendezőnek tartogattam: deske.hu/111.htm Nosztalgiautazás: műcsarnoki kiállításom 1981 19:47 Emlékeztető: 2014.09.26. html-2014/mucsarnok-megbeszeles-2014-09-26.htm C.14706 Megbeszélés a Műcsarnokban, kiállításom ügyében / Szegő György ig., Zsinka Gabriella kurátor, én --- 2015. jan. három művész egyikeként, valamelyik három teremben kiáll.-t kapnék. Még nem biztos. Ajánlkozásomra: nem kell szponzor, csak ha valami különlegeset akarok. A képek összeszedését, szállítását ők oldják meg. én: Köszönöm a meghívást, ennek a formának is örülök. A kérdésre: elsősorban a középső három termet szeretném, vagy a jobboldalit. Amit szeretnék: katalógus (fotózva minden, nyomdai minőségben), és utcai plakát, 100x70-es, az nekem mindig volt. --- Részletkérdés, megoldható. Később dől el, háromrészes katalógus vagy egy, stb. Most majd föláll egy stáb, kialakul a koncepció, ami összehangolja a három kiáll-t, ebbe bevonnak engem is. Lehet pl. ellenpontozó koncepció. Lehet, hogy lesz zsidótemető is, vagy egyéb régi kép is. Még az se biztos, hogy csak festmények. Pl. olyan képek, amik még alig voltak láthatóak. Vagy egy tematikára fölfűzni. Tán már a jövő héten képnézés nálam. én: Újabb nagyobb méretű képem kb. 40 van, 90x90 centis, ill. néhány másfél méteres. A teljes választékot az évek során összeállítottam a leendő kiáll.rendező keze alá: deske.hu/111.htm Korábbi ötleteimből sorolok: - A győri Rómer F. Múzeumban és a Fotómúzeumban vannak 100-30-16-13-52 tételes fotósorozataim, részben zsidótemetők, amik mobilizálhatók.  - Annó pl. a palettakocsimat is gondoltam kirakni. - Esetleges ellenpontnak az öt és fél méteres pannóm, 40 éves, vállalom ma is. - Négy folyóméter naplóm irattartó dobozai a Széchényi Könyvtárból. - Hat db.-ot félretettem minden könyvemből, ha netán olvasósarok. - Van 29 film rólam, a java előválogatva, a 111.htm-en mind meg is nézhető. - A honlap/hangtárban interjúim. Mindennek rendezett a copyright joga, a filmeknek is. 20:36 Bár én semmi jelét nem látom, de matematikai lehetetlenség, hogy stílusom ne javult volna valamicskét az utóbbi négy hét alatt. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 21:15 És a mai nap másik főeredménye. Bár föl kellett gyalogoltam miatta az Ostrom utcába, a szervízbe, de meglett a rohadék. Beállításhiba volt csak. Nem és nem akarta ez a rádióskapcsolat-kütyü a vakut elvillantani. Azt hittem megint kábeltörés, ez már ebből a második darab. És nélkülözhetetlen. Rengeteget kellett rákölteni. Annó ez a 100 forintos elsütőzsinór/kukac volt. Most tízezrek. Igaz, hogy közben eljátssza a Für Elisét. 22:02 És már fekvésidőben a szokásos napi kés-kanál-villa-tányér sterilizálás. Hosszú nap volt. 2014. szeptember 28, vasárnap 05:56 Kedves barátom, te se add fel; sose add fel! Szívélyes üdvözlettel d. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 08:52 Éppen ide illik, a fentiekhez. Ma új módszerrel próba, medencehossz a víz alatt. Tempók után hosszan kitartva, mozdulatlanul. És sikerült, életemben tizedszer. Bár a végén tulképp. megfulladtam. De sikerült. Kb. 26 méter. Ez mindig ideírom, a kb. 8100 próbálkozásból. 18:11 Valami csodálatos házmesterünk (gondnoknőnk) van. Ilyeneket szervez, és még ilyenebbeket, hatvan lakásos társasház. Fél órára megtiszteltem jelenlétemmel az egybegyűlteket, (így tekintik), és elfogyasztottam – sűrű kínálásra – három darab még meleg debreceni kolbászt. Az is jó volt. 20:27 Tegnap első vizit - éve készülök rá - Szigetszentmiklóson, Kovácséknál; hardveres intézőm és barátom otthonában. Időközben egy második kislánya, és halántéka is őszül már. Még karatés korában ismertem meg, húsz évesen; legutóbb négy éve épített nekem új PC-t. 10 USB-vel kértem, és teljesen zajtalan hűtéssel; a délutáni álmom. Egyszer kislányával is meglátogatott, arról akkor Balázstól utóbb két fotót is kaptam. F/2010/041 F/2010/042 (Az a kislány közben már nagyobbacska, ma is mosolygós.) És nevel már egy második generációs leguánt is. A hangfölismerésig jutottak el. Most is keresztbe fotóztuk egymást. Hazafelé - útba esik, Csepelen ő is - öreg barátomhoz, váratlanul, csak egy szóra. Volt kulturális miniszterhelyettes is, volt és van egy tisztességes ember. Nehezen és bottal jött elém a kapuig, legjobban a váratlan vendégeket utálom - felkiáltással. És széles mosollyal. F/2014/228 F/2014/229 b-1 b-2 F/2014/227 21:30 Este a Kedves Bópeer..! Ez az igazi vasárnap. Néhány évenként szoktam olvasni, utóbb már csak az édes, tündéri szerelem-részt, a második felét. Most önfegyelmileg az elején kezdtem, ami szándékoltan, nyilván a kontraszt kedvéért is, fájón karcos - és elandalodtam. Istenem, remekmű. Minden fordulatos öngúny-mondata, minden mondata. Igazi remekmű, a szakma, Pest azonnal tudta is, körbefutott a hír, megszületésekor. Én is egy interjúból, előszörre. 2014. szeptember 29, hétfő 10:55 Telefon. - Kisasszony, HP 8000 printer, garancián túli javítás, szállítással kérném, elég nehéz. - Nyolc munkanap, szállítással több. Fél óra múlva a helyszínen, Kelenföld. A pultra a gépet, tetejére egyik könyvemet. - Kisasszony, ezt magának, mondja, hogy a nagybátyja vagyok. - Most indulnak a fiúk, mára már nem ígérhetem, de- 11:24 Megjavultak a tegnapi kiskacsák. Én Sony-kamerát állítottam a monitor elé, úgy vettem le a filmet. De Mikifiam le tudja venni a netről, mostanra átküldte az eredetit. 2014. szeptember 30, kedd 05:21 A kislány [az öreg író menye] már két lépésnyire állt az íróasztalomtól. Nem nevetett. A közhiedelemmel ellentétben akkoriban az volt a meggyőződésem, hogy nem Ádám bordájából gyúrták ki Évát, hanem fordítva, ebből amazt, a női elem lévén az ősanyag, amelynek fortyogásából a homunculus a napvilágra mászott. Kisasszony, gondoltam, nem restellem bevallani, önök többet érnek nálunk. Bokáig a föld sarában állva, ennek minden hatalma az önök ereibe húzódott fel, a sár minden józansága, türelme, kitartása. Önök nem nevetik ki a lángelme szenvedését, bár ha képzelt is. Szemük szelíd tekintete, mely legjobb perceikben a jámbor tehenekére emlékeztet, egyszer talán majd meg is vált minket... ha minden jól megy. S mit irigyelt meg tőlem ez az emberi kor határát rég elhagyta öregasszony, gondoltam, azt, hogy még el tudok gyönyörködni egy ifjú nő bájaiban? Hogy tüdőmet elringathatom, orromat belemárthatom egy fiatal lény áramlásának hullámaiba, s még tiszta öntudattal örömömet lelem benne? Hogy még felismerem a tündéreket? Mert hát mit is kérek tőlük?... semmi mást, a jelenlétüket. Nem kis faruk ringását, kis keblük reszketését, kis lábuk fészkelődését, hanem azt az anyagtalan boldogságot, amelyet egy kis dal adhat a kedélynek. Sur le pont d'Avignon On y danse, on y danse Egy kis dalt, amelynek csak a hang az anyaga, egy kis hangot, melynek a fiatalság az anyaga, a fiatalságét, amelynek az öröm az anyga. Mit kérek: hogy öreg szívemet megfürdethessem abban a delejben, melyet egy ifjú, szép – bár kissé sovány – nő sugároz szét lakásomban, oly anyagtalanul, hogy szinte elfelejtkezem eredetéről. Hisz még a kezét sem kívánom megfogni. Beérem azzal, hogy tekintetemmel körülrajzolhatom körvonalait. Hogy megsimogathatom lélegzetét. Az én koromban beéri az ember a puszta tudattal is, hogy itt vagy ott, valahol mindig süt a nap, még ha magunk csak Zsófi fekete berliner kendőjével a vállunkon sompolyoghatunk is sugarai alatt. Déry: Kedves bópeer...! 119 p. 12:11 Ma megint nekirugaszkodtam. 2008 - 2009 - 2010 - 2014: Műterem J.-nek - A/2008/28, 90x90 centi. Arról nem tehetek, hogy monitoron meghal a kép. 14:24 Mert élni, élni kell! ...a nyomdaműhelyben az esztergályos Karcsi bácsi nekem ennek egy másik változatát tanította, 1960 őszén: Enni kell, mert baszni muszáj! Ez nem eldobott virágcsokor, ugyanis. Ez oda nőtt. Ott él, aszfaltba ágyazottan. Akkor még valami ennek kapcsán. Azt hittem, belehalnék, ha el kellene hagyni a műtermemet. Most, 42 év után, el kellett. Élni kell. És nagyon jól érzem magam. Ebben a szobasarokban. Hálisten. Igaz, életszerszámaim, két monitorom, karosszékem azonos. F/2014/230 2014. szept. olvasó: belső számláló: [445514] = 3855/hó = 129/nap C3 számláló 24721/hó = 824/nap előző levél összes levél VÁLINEWS; 235. levél J.-nek, Le Meux-be / 2014. október 2014. október 1., szerda 05:30 Telefon, hogy jelöltek az MTA / Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagságra, mindenki meg is szavazott, aztán valami techn. probl., hogy egyszerre csak egy 70 éven felülit lehet. S ebből valami kisebbfajta botrány is, miattam. Már két akadémia, ahova jelöltek, és nem vettek föl. Illetve hát köztestületi tag... Széchenyi és Makovecz után talán nekem is alapítanom kellene egyet. 05:51 Kedves bópeer...! Megvolt. A margitszigeti padomon; befejeztem. Remekmű. Nem emlékszem könyvre, emberi fájdalmat ilyen felnőtt módra kezelni. Talán a Jób könyve. De neki annyival könnyebb, hogy megtanult ilyenkor is az égre nézni. 16:03 Ma két kép tovább, bef. Kevéske műterem - A/2014/62 2014. október 2., csütörtök 06:26 Október kettő; a Szent Őrzőangyalok ünnepe (szülnapomon). Nem értem. Isten végtelen (végtelen gigabájt winchesterrel), mi szükség van még segítségünkre őrangyalokra is. A hajnali zsolozsma-himnusz így definiálja feladataikat: / Vigasszal látogassanak, / tisztítva jóra intsenek, / tanítva lángra gyújtsanak, / kísértőt messze űzzenek /... hogy égbe jutva általuk... / Tanultuk: hasznos beszélgetni velük. 13:40 Deske, Annál nagyobb ajándék nincs, mint hogy szabadon reflektáljon minden angyal és minden ember a Teremtőre: viszontszeresse, avagy elutasítsa. A viszontszeretetre hajlásunkat segítik (az ezt a feladatot választó?) teremtett égi lények. Elgondolkoztató, hogy az önmagában tökéletes és tökéletesen boldog háromságos egy Isten tündökletes és tobzódó jókedvében miért akart hozzá hasonló szabad lényeket létrehozni. Ennek is a szeretet lehet az oka, amely adni szeret: ebben az esetben életet és hozzá döntési szabadságot a helyes és a rossz választásának a lehetősége között. Üdv K. 09:09 Máris számos (3) gratuláció érkezett, kösssszönöm. Ennyi elég is. Nem születésem napját ünneplem ma, amúgy; annál sokkal fontosabb dolgokat. 1./ Diplomám után bő két évvel, 1969. okt. 2-án hagytam ott utolsó (belsőépítész) munkahelyemet, a Közért Karbantartó és Szolgáltató Vállalatot, és lettem szabad-, úszó. Egy életre. 2./ 1972. okt. 2-án költöztünk ide, a Margit körúti műteremlakásba, ami által ugyebár hivatalból sokkal jelentősebb festő lettem, automatikusan. 3./ 1990. júli. 28-án kezdtem el a napi úszást, ezt is idecsatoltam, mert olyan fontos. 16:25 Kaptam egy nagy verset is, köszönet. Szégyen, nem ismertem. BABITS: ZSOLTÁR FÉRFIHANGRA Tudod, hogy érted történnek mindenek — mit búsulsz? A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog a te bűnös lelkedért. Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs. Madárka tolla se hull ki — ég se zeng — föld se remeg, hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért. Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket, a teljes vers 17:06 Ez csak sima hencegés, szülnap, kivételesen szabad; délelőtt a naplóm négy új dobozát az MTA Kézirattárába. Kb. két év anyaga, plusz most a sárga opuszjegyzékek. Bár 12,3 kiló volt, nem kellett volna kocsival mennem, iszonyú nehéz arrafelé parkolni. A vájtszeműeknek, igen, a 33. kötet is ott van; csak még az asztalon. Hívom a fiamat; - Kellett volna neked, itt van a kezemben, megvegyem neked?, Samsung lézerprinter. - Igen, kösz, én is akartalak hívni, hogy gratuláljak a szülnapodra. Így hirtelenjében, életem két legszebb ajándéka: Egy távoli rokon, öreg nénitől, életemben egyszer láttam, Sátoraljaújhelyen meglátogattuk. Amíg a felnőttek beszélgettek, nézegettem. Megcsodáltam néhány vastag könyvet, a Pesti Hírlap Lexikonai, és album a magyarországi várakról. Amit fél év után, hogy költözködött, váratlanul, egy hatalmas postacsomagban megküldött nekem, Pestre. 1956, tizennégy éves voltam. A másik Mikitől, hogy épp most két éve megszervezte, s 46 év után újra evezhettem egyet. Aztán még kettőt. Szkiffben. Egyébként olyan versenyhajóban, amit az MTK-ban, 1959-60-ban nem adtak volna alám. Sokáig álmodtam is az evezéssel, hogy a főiskolával ennek vége kellett, hogy szakadjon. Aztán ez lassan-lassan elmaradt -, maradt az emlék. S ha arra jártam, néha a dunaszag. 20:42 Dolgozom rajta és lassan megtanulom, és tudom már ezt az TI-úszást, bár ez nekem olyan, mint a DK, egyik betűje se igaz. Total Immersion, Teljes Illazulás, nahiszen. 21:10 Ma ezt a gyönyörűt kaptam – mint Bernáth Aurél egei –, ezekről a fotókról egyelőre nem bírok leszokni. F/2014/232 2014. október 3., péntek 09:43 Mindig is az volt a véleményem, hogy a művészetekben a tisztes középszert kell díjazni, támogatni. (Ahogy a fotóipar is, pufogtató turisták nélkül nem lett volna soha olcsó fotópapír, és csúcstechnika Hasselblad sem.) A nagy művészek úgyis megcsinálják a magukét. Erre most egy új hasonlat jutott eszembe. Ha nem lenne második emelet, nem tudna létrejönni a hatodik. Kedves Deske, sajnos, rossz; rettentően. Egyrészt: a középszerűt és a zseniálisat is lehet csinálni csúcstechnikával is, primitív eszközökkel is. Másrészt: a kétemeletes is lehet tökéletes, a hatemeletes is lehet középszerű, sőt, gyatra, vagy fordítva. Róma, Victor Emmanuel-emlékmű: igen is, sokemeletes giccs. Il Gesú: kétszintes nemes, tiszta épület. Nem tudom, zseniális-e, de nemes. Az emlékmű meg vásári. Ami benne van: a - mondjuk - szellem. Ott van a kutya eltemetve! Legalább is szerintem. Lehet, csúcstechnikával sokkal több középszerűség állítódik elő - és lehet, hogy ez nagyon nagy baj. S. Tökéletesen félre vagyok értve, ennek egy- egy, vagy páros oka lehet. A felületes és gondolkodástalan olvasás, részemről a rossz megfogalmazás. Vagy mindkettő. (Elég gyakori mindkettő.) Tehát. A csúcstechnika a festészet területén csúcsminőségnek értendő. A hatodik emelet alatt szükségszerű egy második, ezt meg így értettem, sorry. d. 2014. október 4., szombat 06:44 Hát ez érdekes. Tegnap mail, kiállításomat techn. okokból előrehozták most decemberre. És kurátorcsere is, egyikük Rockenbauer Zoltán, annó kult. miniszter, akkor adott is valamelyik kiáll. katalógusomhoz 500 e ft-ot. Levelem nekik: valamelyest már föl is vagyok készülve: http://deske.hu/111.htm 08:59 Deske, írod „a művészetekben a tisztes középszert kell díjazni“, szerintem ez hülyeség. A díj nem a művészek miatt van, hanem a művészet befogadói miatt. A díj szerepe az (mondjuk a festészet esetében), hogy felhívja a vakok/gyengénlátók figyelmét arra, hogy mit érdemes nézniük, ha azt akarják, hogy látásuk helyreálljon. Ezt a feladatát persze nemigen látja el a sok érdemtelen díjazott miatt. Nálam a díj szerepét te töltöd be: amire te azt mondod, hogy kiváló, azt én, a vak is megnézem, és olykor meg is látom a csodát. Szia! Á. Igaz, kösz, erre a funkciójára nem gondoltam. A díj a művészeknek is van; az ő szempontjukból tartom az állítást. d 13:28 Mondják, életveszélyben váratlanul hihetetlen többletenergiák képesek indukálódni. Valami hasonló most. A vízben alig tudtam memorizálni a fölmerülő ötletek vezérszavait. Aztán az öltözőben gyorsan a noteszbe. Két éve csendesen csinálom ezt a listát (fájlt) műcsarnoki kiáll.-om leendő rendezője számára. Aki tegnap (férfire) változott, de főleg, hogy a megnyitó kb. egy hónappal előbb. Reggel négy óta, lázasan, rengeteg ötlet, és átrendezés, írom, és írom át. Meg a linkeket alá. Most tántorgó-fáradt, és kész van. Még a leendő katalógusszöveg - barátom vállalta a válogatást - leadminisztrálása (összeszedni, és elvinni Zuglóba). Teljesen váratlan többletfeladat volt ez, a ma megoldott a többi mellé. Nagyon jó. 14:33 Megint egy csoda, megint fölmerült a híg létből egy eltűnt képem. Tudtam, hogy van, hogy hol van húsz éve, de nem tudtam mi az, fatális selejt, egy másik kép reprója törölte digitalizált létét. Más meg nincs. Hazahoztam, fotó, rendbehozatal, a karcolások, keretét is; és még este vissza tulajdonosához. Festettem 1972-1990 között, a címéből tudom, hogy kezdettől nagyon szerettem. És még most is. Séta Trecentoban - A/1972/21 76,5x90 cm. olaj. 2014. október 5., vasárnap 17:23 Most már minden a hirtelenjében előrehozott Műcsarnok-kiállítás körül forog. Még most is a rendező keze alá készülő teljes merítésű választéklistát igazgatom. A maga módján ez is egy (remek)mű; ez a 111.htm-fájl. És micsoda fordulat ez a váratlan személycsere is; Rockenbauer Zoltán – igazi profi, régi motoros, régi ösmerős – lett ez egyik kurátorom. Robi meg, szegény, idén írt 300 oldal naplómból válogat egy katalógusnyi szöveget. Tetejébe tízezer dolgának. 2014. október 6., hétfő 21:50 A feladatok. Tetszenek tudni, mi az a fényelés? Két éve (is) csináltak rólam egy 20 perces filmet, a művész egy napja. Azóta elfektetve, mert fényelni nincs pénzük. Egy filmet semleges színűre kell forgatni, hogy a néhány másodperces snittek színeit utólag kompjuteren egymáshoz harmonizálni lehessen. Most meg kellett mondjam az alkotónak, hogy munkája így nem alkalmas, amire szánta, bemutatni kiállításomon. Netán tegye át fekete-fehérre, azt ő is meg tudja csinálni, ingyen; nyilván kissé kopogósabbra kell alakítani, úgy reményesebb; s akkor be tudom tenni a vetítésre ajánlottak közé. Az a helyzet, hogy ezt a bonyolult témát Vajda Geri, Miki barátja, kettő-, azaz kétperces felvételi-vizsgafilmjében tökéletesen földolgozta. Lásd: 111.htm. Délutáni ébredéskor valami oktalan és keserves lelki és testi bénultság, nehezen lábaltam ki belőle. Föltápászkodva, új szobámban a vezetékes telefon átkábelezése. És jobb helyre, az ajtófélfára csavaroztam a dugalzatot.. 22:21 Aztán kitaláltam, s mostanra megcsináltam. Kellhet. Egy fájlban az elmúlt évek 54 darab 90x90 centis vagy annál nagyobb képei. Áttekinthetően. kiallitas/k60.htm Elképedtem, rég felejtett dolgok, mi minden. És mennyi. 2014. október 7., kedd 06:13 Megtudtam, bizonyos körökben liberálisnak tartanak. Akár vagyok is, ha annak van keresztény változata. Inkább csak egy öregedő festő. Bár annak jó. És akkor ehhez egy kényes kérdés. Nincs bajom és nem szimpatizálok a zsidósággal. Ahogy a pékséggel, népséggel-katonasággal, Hansággal sem. Semmiféle ság-séggel. Isten sem ismeri a többesszámot. 09:50 Már két mailt is kaptam, hogy: a -ság /-ség képző: nem többes számot jelent.., Hű, de beletaláltak a probléma közepébe!! 2014. október 8., szerda 05:46 Nagyon dolgozunk a katalógusomon, s közben kaptam tőle egy olyan anekdotát is, amely a fenti, hullámokat vert gondolatsort elegánsan és pontosan lezárja. <> 08:30 Remek figura. Hatalmas szívességet tett nekem, igazán szűk idejéből hosszú órákat pazarolt rám. Mivel lehetne viszonozni. Egy legömbölyített sarkú, zöldes, téglatest formájú dunakavicsot vittem neki. A klasszikus polgári formulával köszönte meg, ó, igazán nem kellett volna... És összenevettünk. 08:45 Lehetne műcsarnoki kiállításom címe egy tegnap a Bálnába beadott képemé: Megtagadott műterem. Ugyan logikája kétséges, de milyen jól hangzik. Úszás után 30 másodperc forró zuhany, kijön belőlem az aktuális pisi, akkor a 32 másodperces hideg zuhany. Azért hosszabb, hogy nehogy azt higgye, hogy ő hátrányt szenved; mert félek tőle. Vagy ha félek is, legyőzöm. De két hete áttértem a 33 másodpercre, semmiképp nem akarnék a megszokások rabjává válni. 09:16 Uszodánk előtti parkot föltúrták, csatornaépítés, gondolom az épülő Budai Fonódó Villamoshálózat kapcsán. Ezt a gyönyörű színű mozgóvécét bizonyára nem fogják ellopni. Igaz, így használni se. 2014. október 9., csütörtök 14:09 Eldőlt. Itt voltak. Műcsarnoki kiállításom 2014. december 12., péntek este nyílik, a jobboldali 4 (nem három) terem. Február 8. zár. Nemcsak festmények, egyebek is, személyiség-keresztmetszet. Visszatekintő kiállítás, egyetlen igazán korai munka is lesz, 1971-ből. Plakát, katalógus. Ami részleteket is már most megbeszéltünk, azokkal is, mindennel, nagyon meg vagyok elégedve, vagyis nagyon örülök. Véghajrá kezdődik. Lektor barátomat (katalógusszöveg kész) már tegnap hívtam, Berlinben. 2014. október 10., péntek 17:49 Ma mailváltás mentorommal katalógusszöveg ügyben mailváltás / Műcsarnok, katalógus-korrektor ügyben telefon / OSZK Kézirattár igazgató új naplókötetek OSZK-ba, taxival Katának C. vitamin a patikából telefon / győri múzeumigazgató lányomnak lézerprinter rendel, meghozzák, kifizetem ötlet / levél a Műcsarnok igazgatónak emlékeztető-napló kezd / Műcsarnok-kiáll. intézendők Holnap - muszáj - a sajószentpéteri ünnepségre, 7-8 óra közlekedés, átszállással. 100 éves lenne plébánosuk, amatőr festő. 1972-ben többünkkel együtt kifestette templomát is, akik közül mára én az egyetlen élő. Díszvendég. Valamit beszélnem is kell. A freskókat nagyon utálták a hívők, később nagyon megszerették, nem engedik eltávolítani. Mára le is van védve. Bár pl. az enyémre minimálisan sem vagyok büszke. Kék-piros, rettenetesen nem vettem figyelembe a környező színhangot. Sem. (Vigyázat, alighanem evvel most helytelen lenne a ünneplő híveket megzavarni.) Apokalipszis - A/1972/15, freskó-szekkó, 680x240 cm. 21:54 Este kilenckor eszembe jutott valami. Hogy a facér Rippl-keretbe a belőle kivett képet kéne belerajzolni. Méretre vágott farost véletlen volt. Fél óra Rippl-Rónaival - A/2014/69 olaj, farost 65x91,5 cm. Tulajdonképp gyűjtő barátomnak szánom meglepetésnek, aki nagyon szerette ezt a képét. A Kieselbach Galéria az aukcióra egy rettenetes széles arany keretbe tette át, s igaza volt, az új vevő csakugyan azt választotta, megmutatták neki, őrület. Így jutott hozzám a keret. Baloldalon szignáltam Rippl-nek is, nehogy azt higgye valaki, hamisítok. 2014. október 11, szombat 20:26 Most érkeztem Sajószentpéterről. Kutya fáradt, pedig ott is aludtam; közös ebéd helyett, egy díványon. Kb. 40 év után újra láttam életem egyetlen freskó-szekkóját a templomban, Demeter Pista bácsi ünnepsége alkalmából. Tíz percet rögtönözve előadtam a templomban összegyűlteknek. A vonaton végig Szabó Magda: Az ajtó regénye, másodjára. Nagyon jó könyv. Fotó: F/2014/234 2014. október 12., vasárnap 04:38 Szombati mail 2014.10.10. html-2014/mucsarnok-cimadas-2014-10-10.htm C.14764 Szegő György ig. Műcsarnok Kedves Gyurka! Bocs, igazán nem akarnék beleugatni a munkádba, és kérlek, ne is tekintsd másnak, mint egyetlen véleménynek. Nem lenne célszerű elhagyni ezt a célkitűzést, az egyidejűleg kiállító három művész közös nevezőre/címre hozását? Rengeteg elég baj lesz velük/velünk e nélkül is... Nagyon megnehezítené ez az önkéntes elkötelezettség a további évek munkáit is. A mostani cím pedig – KÉP PRAXISOK –, ugye, olyan átfogó, hogy inkább csak formális, tartalom nélküli, nem húzóerő. Nem lenne elég pl. Életművek, vagy Életművek a Műcsarnokban kiállítássorozat? szívélyes üdvözlettel: deske.hu Válasz: Nagyon is igyekeznek figyelembe venni a véleményemet, de vannak más szempontok is. 05:58 Itt megnézhető a szekkóm, környezetével. Ami a nagy meglepetés volt, és mindent rendbe is tett, utánam készült a szemközti falfelületre egy hasonló gondolkodású, és szintén kékbe ágyazott szekkó. Így az enyém nemcsak hogy elfogadható, de rendben is van. De sőt! Kijavították a munkámat. Ez a két folt átvette a főszerepet, és szerencsésen tagolja a templomot, az ezekhez képest némileg egybemosódó többi felületet. 09:49 Szabó Magda: Az ajtó. A léleknek micsoda játéka ez, hogy olvasva a könyvet, teljes izgalommal várom a titok megfejtését, amit egyébként tudok, hiszen néhány éve már olvastam. A bizonyítéka, hogy nagyon jó írás. 2014. október 13., hétfő 14:03 Van innét még visszaút? Kata vasárnapi ebédje olyan botrányosan finom volt, hogy ma kénytelen voltam tea és pirított kenyeres napot tartani. Eddig. De a konyhás néni most mákos tésztát töltött az ételhordómba. S amíg térült-fordult, arra én még egy adag mákot kanalaztam rá. Újabban a meleg zuhany harminc másodpercét is gyanúsan lassan számolom. Kiállításkatalógusom korrektúráján dolgozom, egész napos program. 20:40 Húsz-huszonöt éve a Lukács uszoda folyosóján egy kanapán két öregúr üldögélt hosszan, egymással beszélgetve, egy barna- és egy kék köpenyes. Éveken át, reggelente. Egy sofőr, majd sofőrügyi előadó, és egy MTA fizikus. Átépítések, időmúlások, eltűnt a kanapé, és a kékköpenyes úr is. (A barna, a Gyuri bácsi, ő maradt.) Minap azonban sok-sok év után szembe jött velem ő is, tehát él, megvan. Széles örömmel üdvözöltem. S amit eddig nem, beszélgetni kezdünk egymással, immár a zuhany alatt. Hogy került szó a szeretet szimbolikájára, már nem emlékszem. Ennek kapcsán mesélte, hogy járt Kairóban, a Tutanhamon múzeumban. S ott egy szőttes, a király és királyné egymással szemben, s feltételezetten szerelmük jeleként egy pár cipő két fele megosztva van rajtuk. Különös. Akkor is szép, ha nem igaz. Többször rákérdeztem a kép elérhetőségére, tegnap váratlan ajándék, utána turkászott, s printben átnyújtotta. Ime. 2014. október 14., kedd Délelőtt Szentendrére, hazahozni a képem a Malomba szervezett Labirintus kiállításról. Gyanítom, nincs értelme 600 művet kirakni, itt most ennyi volt. Állítólag zsűrivel. Műterem, Lénocska - A/2013/61 90x90 cm. 19:06 Mail New Yorkból, fiamtól. Egy korszak vege: nincs tobb fem kituzo. M. AKKOR NEM MEGYEK TÖBBET ODA. d. Ugyanis csakugyan fémből volt a belépőjegy-kitűző, gyönyörű, és minden nap más színű. Kettő még fölrajzszögelve íróasztalom fölött. Mulatságos, de a hír tényleg fáj. Igen, fáj. Metropolitan Múzeum. A művelt világ közepe. Hányszor voltam benne a három utamon; tán 12 - 15-ször. Többé aligha. Megvolt. Tán elég is volt. Pedig, tudom, tavaly nyár óta hétfőn is nyitva; minden nap nyitva. Tetszőleges összegű belépőjeggyel. Az ajánlott ár mintha 7 dollár lett volna. 22:21 Legjobb képeimen mennyei béke. Csak az a kérdés, ez van-e bennem, vagy a teljes ellenkezője, s erre csak vágynék oly nagyon. Én se tudom. 2014. október 16., csütörtök 21:06 Szóban tényleg vidáman megegyeztünk, hogy én több temetőt nem festek, a kép pedig itthon marad. De ehhez majd valami segítség kell, a papírra vetéséhez; van rá két hónapom. Próbálom megfogalmazni, kitalálni valami jogi formát. NN. műgyűjtő, New York (születési adat?, lakcím?) megvásárolta Váli Dezsőtől alkotását: Zsidótemető mindörökké - A/2014/43, olaj, farost, 65x92 cm, Ennek kapcsán megállapodtak a következőkben: 1./ Ez a festmény nem hagyhatja el Magyarországot. Tulajdonosa végrendeletében kiveszi az örökölhető hagyatékából, és a képet pl. a Magyar Nemzeti Galériára hagyatékozza. Vagy ha időközben eladja, ez a kikötés az adásvétel feltételeként szerepel. 2./ Egyikük sem fest többé zsidótemető tárgyú képet. E megállapodás egy példányát a kép hátára fölragasztják. két aláírás, dátum(tanúk?) vagy pl.?: A tulajdonos ezt a művet most a MNG-nek ajándékozza egy ajándékozó levéllel, avval, hogy azt haláláig haszonélvezőként magánál tartja. Hogy én ezt miért. Nem életszerű, hogy 50 év múlva egy kiállításra ezt hazaszállítják, mondjuk, Bostonból. Ha kellene. Hiába határtalanságok, elvész a magyar kultúra számára. A képet egyébként tényleg befejezésnek szántam. A címe is utal erre. 2014. október 17., péntek 05:35 Tegnap az ébrenlét rövid óráin ezen kapirgáltam. Nem vadonatúj témaközelítés. Mégis milyen nehéz volt megoldani. A/2014/56 Este belső fáradtságból kifolyólag Katát kértem egy rövid Svábhegy-sétára. Kilátás a Normafánál, egészen Pest határáig. Szép a város a sötét előtti utolsó pillanatokban. És csöndesek az erdei utak a fekete fák alatt. Nincs emberteremtő asszonyi méltóságunk. Gondolom, azért dicsekszünk mi annyit, férfiak. Velünk született kisebbrendűségi érzület. Talán ezért is figyelnek asszonyaink csak szavaink dallamára, nem a tartalmára. 13:39 Ti meg csak azt halljátok meg, amit mondunk - [vagyis nem a lényeget], mondta Kata - mi meg azt, amit mondani akartok. [csak a lényegét]. Kata fantasztikus vasárnapi sült húsát, szafttal és tunkolással, ezúttal négy! kemény nap volt kiheverni. Súlyilag. Az elhízás irányában/ból. Enni jó. 06:33 Barsi Balázs arról beszél, nagy erővel, hogy Krisztus nem azért jött el, hogy letöröljön minden könnyet. Hogy itt minket boldoggá tegyen. Ezt a tévtanítók mondják, de átszivárgott hozzánk is. Az érett személyiség ember mély fájdalmat is hordoz. Megoldhatatlan gondok között élünk. A szeretet az, hogy fölvállaljuk a másik poklát. 1999. ápr. 25. 15 perc. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 08:51 Anyuka kisfiát konyhakéssel halálra szurkálta, mert az útközben elveszített tíz krajcárt. Mi történt itt. A pillanat hevében fölcserélődött fontossági sorrend. Ami ember legbelsőbb sajátja és tán legfontosabb paramétere. Titkos. Ezért nem értjük egymást. 09:02 Kurátorom - szerencsésen Rockenbauer Zoli - meglátta a padlón fölfűrészelt festménydarabkáimat: Ezt is kitesszük. Csinálhatnál egy kétperces filmet is a műveletről, nem kell profi munkának lenni. Tetszett az ötlet, bólintottam. Egy hete. Ma levél: - Zoli, kérlek, számolj vele, hogy legendás exhibicionizmusom – legalábbis egyelőre – a képfűrészelésfilm ügyében megtorpant, visszariadt. d. 09:38 - Kedves Dezső! Nem akarlak kényszeríteni semmire. Terveim szerint ez az installáció a dokumentálás mellett jelenne meg tézis-antitézis formájában (tézis: minden mű dokumentálása – antitézis: a tudatos szelekció – amelynek szintéziseként jön létre az életmű). Ez az én szememben nagyon erős művészi tett a részedről – alig valaki képes rá, a XX. században nagyon sokan voltak/vannak akik „túltermelnek”. Nem véletlen, hogy ez a tett rólad közismert, ezt mindenki megjegyzi, aki hallott róla. Ezért szeretném megjeleníteni, amiben sajátos csavart jelentene, ahogy filmen is dokumentálod, a dokumentumból kieső darabokat. De hangsúlyozom – csak akkor biztatlak erre, ha te is jó ötletnek gondolod. Üdv: RZ - Most ott tartok, hogy a darabkák mellé egy szöveg: (eddig) 1008 volt-nincs kép... d. 10:59 Szia Deske (mégse tudok néma maradni az ügyben:) ...én is biztatlak :-) nagyon jó lenne az a film. (nagyon "összeilletek" R Zoltánnal :-), lényegileg érvel) s. 10:24 Beköszönök reggel a szerszámboltba. Remekül áll magán az az ezüstkalap. A lányom mutatta a neten. 10:31. Ma képszelektálással kezdtem. Vagy, hogy mit kell/lehet mégiscsak továbbfesteni. És most meg is tudom fogalmazni: Kép akkor kezdődik, amikor ránézve az ember szíve kicsit elszorul. 12:52 Kiszelektálva: A/2013/ 33, 40, 43 A/2014/ 03, 07, 28, 33, 38, 46, 52, 55, 58, 60. Még megnézhetőek a festményeknél. Nyitott helyzet, ezekből délelőtt hetet tovább, és be is fejeztem. Kettő kapott piros rajzszöget közülük. 13:46 Új konyhás nénink aggódós, ha nekünk többet ad, marad-e minden diáknak. [Marad, mindig van hiányzás.] De ahhoz már hozzászokott, ha egy merítést adott a levesből, továbbra is odatartom a lábost. Ezt már elrendezte magában. Hanem ma húsgombóc. Kiadagolta. Közben mesélek, ma milyen jól sikerült a munka. Térül-fordul, még egy gombóc. 2014. október 18., szombat 06:29 A tegnapi Barsi-beszédet hallgatom újra. A szeretet iszonyatos teher. A szeretet az, hogy fölvállaljuk a másik poklát is, ha kell. Egy kis fohász segít, hogyha valaki hívő. 08:42 - "Kép akkor kezdődik, amikor ránézve az ember szíve kicsit elszorul" - nagy mondat. h. - Köszönöm. Új megtalálmány. A mondatot csak maga vette észre. d. 2014. október 19., vasárnap Megértettem, hogy az isteni része vagyok, és ezt semmi - semmi az égvilágon - nem másíthatja meg. Az a (hamis) nézet, miszerint valahogy el tudunk szakadni Istentől, ez minden aggodalom gyökere... erre az a tudat a megoldás, hogy soha, semmi nem szakíthat el minket Istentől. Eben Alexander dr. - Deske, kép akkor kezdődik, amikor ránézve az ember szíve kicsit elszorul. Nem világos a kezdődik szó. Ez mire vonatkozik? .. Netán a kép akkor kezdődött...? - Akkor így mondom: Jó kép az, amikor... d. 2014. október 20., hétfő 09:07 Az élet bonyolult. Mi minden van. Ilyenkor. Csodálatos Lukács Uszoda h. ig. Kedves Cz. Sz.! Kérem szíves engedélyét egy film forgatásához. Ez is belekerülne a filmek közé, amit a most dec. nyíló Műcsarnoki kiállításomon levetítenek. Paraméterek: November elején, 07-08 h között. Fiam, Váli Miklós készítené, a 26 fokos medencében úszom, azt forgatja. A jelenlévő fürdőközönséget nem fogjuk zavarni. Köszönöm. Szívélyes üdvözlettel: d. Kedves Műcsarnok! Fájdalommal, de a Műcsarnok akaratában megnyugodva vettem tudomásul, hogy koncepcióváltozás következtében önálló plakátom ügye átkerült a támogattalan kategóriába. Szívélyes üdvözlettel: d. 13:15 Délelőtt öt képen kapirgáltam. A fele tavalyi. Ez egyik, az utolsó, szerencsésen remek műv lett. Nem tudom, neten látszik-e ez. Bár az nem is olyan fontos. Műterem és csend - A/2013/54 60x60 cm. Úgyhogy ma a menzai káposztás kockát baracklekvárral fűszereztem. Képzeletben. Mert Kata nem elérhető, hogy szabad-e újat bontani. Ez az ő területe. De szilvalekvárral is jó volt. 18:04 Szia, Deske! Kertész Imre: Gályanapló, 53.o.: Az ember! Él, de nem rendelkezik az életével; gondolkodik, de semmit sem tud; nyájban él, de személyiség; személyiség, de nem képes egyedül élni; a természethez tartozik, de szétrombolja a természetet, hogy társadalmi javakká alakítsa; s végül e munkájával a természetet is, a társadalmat is elpusztítja… Üdv: T. olcsó. d. 20:58 Ha egyszer ugyanazt látom, mindig. F/2014/241 2014. október 21., kedd 09:46 Kertész: „Az ember! Él, de nem rendelkezik az életével; gondolkodik, de semmit sem tud; nyájban él, de személyiség; személyiség, de nem képes egyedül élni; a természethez tartozik, de szétrombolja a természetet, hogy társadalmi javakká alakítsa; s végül e munkájával a természetet is, a társadalmat is elpusztítja.” Érdekes, hogy ezzel a színvonallal Nobel-díjat lehet kapni... L. 09:54 Igen, ez olcsó. Rembrandtnak, sőt Czóbelnek is vannak pocsék képei. d. 11:27. A Gályanapló egyetlen kiragadott mondatából levonni azt a következtetést, hogy ilyen színvonal...?! "Könnyebb szeretni, mint igazságosnak lenni; s tán igazságosabb is. Miért? Mert így többet kockáztatok. Tehát szeretni nemcsak könnyebb, hanem sokkal, sokkal nehezebb is." (Gályanapló, 59. oldal.) Nem szeretni - az látszik a legkönnyebbnek. E. 21:46 Egész nap négy nagy képen dolgoztam, aztán 14 kép fotózása, mostanáig tartott. Semmi másra nem volt idő. 2014. október 22., szerda 09:02 Egy szelfi reggel a Lukács-kertben, esőben. F/2014/242 14:54 Délelőtt mindenféle szerszámrendek, Kata kiskertje háttérmunka: deszkaalzat olajozás, képcsomagolás, meg ez itt (átalakítva), A/2014/13, 90 centis. Katának kedvezendő, mára beszerveztem egy takarítónőt - régi ismerősöm. De szerintem a pisiszag sokkal jobb volt a fürdőszobában, (én okozom), mint ez a mostani, ami itt létrejött. Vendégeim előszobai cipőlevételi szándékát avval szokom hárítani, hogy ne tegye, mert piszkos lesz a zoknija. 18:06 Mail a rendezőmnek. Kedves Zoli, csináltam egy segédeszközt számodra; a képválogatásodhoz egy folderbe tettem a festményeket, amelyeket 2014. okt. 9.-i látogatásotok óta továbbfestettem. Esetleg később majd visszatérően ugyanazt, de ott van/lesz mellettük a dátum. deske.hu/222 ölel:d. 21:31 Kedves Deske, egy érdekes aspektus azzal a mondattal kapcsolatban, hogy az ember szíve elszorul egy igazán jó kép kapcsán: tudja-e, hogy van egy Stendhal- vagy Firenze-szindrómának nevezett tünet-együttes, amikor az ember egyszerre olyan sok jó műalkotást lát, hogy abba belebetegszik (feltehetően azért, mert olyan mértékben elszorul a szíve)? Részletek itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Stendhal_syndrome Á. 2014. október 23., csütörtök 05:29 A fölhívásban mintha valami halvány önértékelési zavar, kisebbrendűségi érzés tükröződött volna-, hogy össze akarják állítani az 1945 utáni minden magyar belsőépítész almanachját, jelentkezzünk, küldjünk fotókat munkásságunkról. Most a szerkesztők nevetve mondták, én küldtem be az anyagot először. Hát hamar meg tudtam csinálni. Egyetlen fotó, csakugyan bútor, készült 1960-2012 között, agyaga fa és bognárszög. A magam módján győztem is vele, a többieknek 4-6 fotó a kapott egy oldalon, hát aprókák. Több kilós, hatalmas album, meg is vettem - mint résztvevő, csak 4000-ért -, és öröm, emlék, sok régi ismerős. Mi mindent csináltak azóta. 10:25 Hazajöve látom, a szemközti parkban paravánokon alkalmi fotókiállítás 56-ra emlékezve. Két otthonom, a Körtér és a Széna tér fotóit amúgy is gyűjtöm. F/1956/07 F/1956/08 F/1956/09 F/1956/10 Széna tér Körtér Nagykörút Széna tér 2014. október 24., péntek 18:26 Ma ezt tovább. A kép nem jó, de kibillent reménytelen állapotából. Talán, majd. A/2011/11 90x90 cm 21:49 Egy Pór Bertalan önarckép 1913-ból. Nnna? Mára ennyi jutott olvasnivaló. És tökéletesen elég is volt, megvolt. Aggastyánok isszák az újbort október harmincadikán hajadonfőtt, rókaluk-langyos présház előtt, szél árnyékában az utolsó darázs zeneszavában - ... Csontok, izmok most pihennek meg bizalommal, ebben a jó együtt-ülésben, ebben a jó messzenézésben, megkönnyebbülten végre a hajnal óta, amikortól - Bíz' egy életen át kapáltunk. - 2014. október 25., szombat 09:01 Báruk próféta írja, Kr.e. 580 körül: A csillagok vidáman ragyognak helyükön, de ha ő szólítja őket, azt felelik: "Itt vagyunk." Vidáman csillognak Alkotójuk előtt. 13:50 Emlegetik a rádióban, 1956, tényleg aktuális; hát ide az Egy mondat, a szerzővel, hátha valaki örül neki. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 17:15 Reggel óta: az 1900 tételes címjegyzékem beélesítése a kiállításra. Mennyien meghaltak. És mennyire nem emlékszem, megjegyzés sincs a név mellett. Hol van már a Mikszáth Kálmán téri Piarista Gimnázium, te jó ég, ahol a nagy Kondor-képem volt 20 évig. Egy barcelonai cím, ott laktam néhány napig a Vuillard kiállítás alkalmából. Még csak a Nö betűnél tartok. De jó lenne egy magántitkár. És hogy lesz ebből etikett. Tíz éve csináltam, bonyolult volt, külön program kell hozzá, elfelejtettem. Azt is. 20:59 Most tartok a W betűnél. 21:30 Egy Czóbel rajz 1910-ből. Micsoda elképesztő szerkezete, ritmusa van. Ez nem tanultság, ezt nem lehet megtanulni. Pedig el van rajzolva, egyébként. Persze könnyű annak, aki ilyen rettenetesen tehetséges. Megyek körbe, órákat visszaállítani. 21:57 Barátom most küldött át egy viccet, hogy ez jó. Tényleg jó, csakugyan szellemes. Azonban. Ez a kép azt mondja, a tanult ember rájön, hogy ez a világ igazából rossz. Ez nem igaz. Aki ezt tanítja, kárt okoz. 2014. október 26., vasárnap 05:08 Piros teásbögrém belsejét folyékony vimmel tisztítottam, kevés sikerrel. Most teáim vim-ízűek és illatúak. Először idegenkedtem tőle, de tulajdonképpen. F/2014/245 13:09 Kedves Dezső, az a gondolat, hogy "a világ rossz", az emberiség egyik fontos tapasztalata - ami egyébként végkövetkeztetésnek az én hitem szerint is téves. Viszont elkeseredettség, kilátástalanság, reményvesztettség: van. Van, hogy keresés közben úgy tűnik, csak az van. A műalkotásokat pusztán pedagógiai hasznuk alapján megítélni... A művészettörténet nagyját dobjuk a szemétre? Ezt nem mondta persze ön sem. Üdv: F. Köszönöm. Nagyját?! Én nem ismerek műalkotást (értve ezen értéket), ami a rosszra tanít. d. Illyés ír erről valahol nagyon emberien. Hogy egy vers legsötétebb jajj-a már maga a továbblépés. 2014. október 27., hétfő 08:31 Hazafelé jövet útközben láttam az újságcímeket, hogy: Hujj, hujj! meg: Nagyon!. Arra gondolok: Aki békétlen a kormánnyal, önmagával békétlen. Aki békétlen az ellenzékkel, önmagával békétlen. Aki békétlen a szomszédjával, önmagával békétlen. 11:29. Levelezünk kiállításrendezőmmel. Így: Esetleg az A/2012/73-76, valamint az M/A/2013/02 (ez film). 12:48 Postai levél is érkezett ma: Előzetes megbeszélésünk értelmében szeretném tisztelettel felkérni a Műcsarnokban 2014. december 13-tól 2015. február 8-ig látogatható Képpraxisok c., három művész kiállítását bemutató tárlaton történő részvételre. A Másik kettő művész: Hegedüs2 László és Lévay Jenő. Ezúton is megköszönve kérem, hogy részvételével járuljon hozzá a kiállítás sikeréhez. Üdvözlettel: Szegő György igazgató Tisztelt Igazgató Úr! Felkérő levelére válaszolva jelzem, a kiállításfelkérést már csak előrehaladott állapotomra való tekintettel is örömmel elfogadom. Szívélyes üdvözlettel: vd. 13:58 Egyetlen mondat. Szerdán a három unoka vendégünk, mert Zsófi a volt férje egyik szeretőjének sírját gondozni utazik le, Miskolcra. 14:27 Mindenkinek ilyen gazdag az élete, csak nem mindenki írja le, veszi észre. Például ma vettem egy baltát. "Aki békétlen a kormánnyal, önmagával békétlen." Teljesen egyetértek. Maradhatott volna minden úgy ahogy volt. Mondjuk a Kádár rendszer, vagy pl. az ötvenes évek. Nyugodtan önmagunkkal békében várnánk a fekete autókat. Meg egyáltalán-, ez az egész civilizációs fejlődés, harcok, háborúk-. minek? Semmi értelme. P. Egy változtatáshoz békétlenség is kell? Az igazihoz talán inkább belső béke. d. 20:50 Kedves Deske, bocsánat, hogy megkérdezem, de ez annyira meglepett: "Például ma vettem egy baltát." Mihez kell, mihez kellhet egy balta? Ajtózsírozáshoz? T. Pontosan. Kétkarú emelő. Van egy másik is, a csomagtartóban. Egyszer kellett, 79 februárban a VW-mel árokba csúsztam félkerékkel egy magányos zebegényi hegyi ösvényen, az erdőben; s a hetedik helyben ácsolt fahíddal tudtam kikecmeregni. Azóta nem kellett, de. d. 2014. október 28., kedd 05:47 Mennyi ideje rózsafüzérezek futás közben? Tizenöt éve? Húsz éve? És mindig lelkiismeret furdalással. Merthogy szórványos figyelemmel. Pedig, ugye, ez a titkokban való elmélyedésre való. A most olvasottak fölmentenek. Persze, hogy nem tudunk folyamatosan figyelni. Hanem úgy, ahogy az ember egy gyönyörű katedrálisban sétál; nem feltétlen elemzi a látványt, anélkül is megkapja. 21:08 Unokák megkapták Kata nagy fényképes dobozát, kajtattak. Annyira az én képszerkesztő-gondolkodásom, hogy csak én csinálhattam ezt a fotót Szütsről, szokásom szerint a 180-as Olympia-Sonnarral. Felesége-Ildikó plasztika-kiállítását nyitja éppen, talán a Bajcsy Zsilinszky úti Stúdió Galéria-belit. Amit miközben délelőtt Miklóssal ketten rendeztünk, Ildikó Sződligeten, vagy Gombáspusztán még készítette az utolsó darabot, vagy darabokat. Régen volt. Most beszkenneltem, aztán még retusálni kellett: karcolás- és rajzszögnyomok. 1978-ra saccolom, az szerint is számozom be. F/1978/71 Tök megtiszteltető, még a fenti sorokat toldozgattam; írtam át meg át, ahogy jöttek föl az emlékek; érkezett levél a Fotómúzeum igazgatójától, hogy most nincs ideje hosszabban, de ezt a fotót feltétlen a kiválasztottak közé. Igen, az emlékek. Volt a plasztikák között egy(?) életnagyságú, csuklókra mozgó sematikus (legkevésbé sem naturális) fabábú. Miklós beállította a bejárattal szemközti sarokba. Hátralépett, közben a bábú összerogyott. Fordult utána, rákiáltottam, ne nyúlj hozzá. Nagyszerű látvány volt, és maradt is. 2014. október 30., szerda 08:54 Jó fél éve jutott az öregasszony erre a találmányra. Véreres, szétmállott arc, alkoholista lehet. Zilált fésületlen ősz haj. Mintha nem nézne a két szemével, üres tekintet; bandzsa is talán. Száz méterre a uszodától egy kapualjban álldogál olykor reggelente, pongyolában, járókeretére támaszkodva. S várja, hogy valaki megálljon előtte. Régebben kenyeret kért a túloldali boltból, nyújtotta rá a pénzt. Többször vittem is neki. Aztán újított. Most kétszáz forintot kér - mindig épp ennyit, nagyon tehetségesen -, máskor pedig, hogy hoznánk neki cigarettát a nem is túl közeli boltból. Én ugyebár reggel futás-, vagyis inkább kocogás közben. Időre is megyek, megszokás. Visszafordulni trafikügyben, hát ez keserves. Újabban, gyengébb napjaimban kerültem is a találkozás lehetőségét, sunyi módon a túloldali járdát választva. De hát nem úgy van az, gyóntatóm is buzdít. Ma éppen megint kint volt, el is kapott; megálltam előtte. Nyújtotta a szokott ötszázast, hogy cigarettát. Nem vettem át, viszont benyúltam a táskámba, s átadtam; BLOND BLUE CIGARILLO. Pár napja jutott eszembe ez; boltba, s kértem cigarillót. - Melyikből. Ojjé, többféle van, fogalmam sincs. Aztán beugrott: - Amit az az öregasszony szokott kérni (Más is visz neki.) - Ja, akkor ez, tessék. Az öregasszony nem tudja, táskámban még egy dobozzal, a köv. alkalomra. Igen, sajnos. Bármit - mindent, csak időt ne kelljen adni. 10:21 Ennél erotikusabb reklámot én még nem láttam. Igen figyelemreméltó.:))) 17:34 A minap egy csodálatos pillanat, ahogy benézek, a Bem utca végén a túlparti Fehér ház helyett az Atlanti óceánra látni. Két bolt-táv túlfutás után fékeztem le, s fordultam vissza, hogy ez megörökítendő. F/2014/246 A/2008/28 A/2012/11 17:40 Hogy valahol-valamikor most egy monitoron képeimet válogatják kiállításra, ettől valahogy könnyebben nézem elidegenedett - tiszta szemmel munkáimat. Ma négy régi képen dolgoztam. Az elsőn ugyebár hatodik éve. Mindig hajszálnyira volt a megfelelőtől. A második pedig elbaltázott kompozíció volt, nagyon ügyetlenül durva-, eredetileg érdekesnek hittem. A linkben kinagyított kép baloldalán feljövő nyíllal az előző állapotát is mutatom, az már valamellyest javított is. A reménytelenből jött vissza. Sok smirglizés után. Még jó lenne hozzá valamit kitalálni. Kilencven centis képek. 18:10 Hatos villamos, a szemközti ülésen egy úr láthatóan nagyon feszülten dolgozott tabletjén. Hosszan, végig; ahogy jöttünk a Nyugatitól, egészen a Széna térig. Leszálltamkor belepislantottam. Kis golyók gurultak lefelé, azokat kellett elkapni. 20:36 Telefonálok a boltba, a mai napig kissé ijedten, ahogy egy kislány fölpróbálja popójára a mama melltartóját. Hogy kérem, hozzanak nekem, diktálom: 5 liter lenolaj 5 liter terpentin 5 10-es jó sörteecset 5 18 as 5 tubus párizsi kék, 38-as 5 Van Dyck-barna 10 kg hegyikréta - számlával és a kerek összegből visszajáró aprópénzzel. ...És ezt nekem a boltos idefuvarozza a ház sarkáig, boltzárás után. 2014. október 31., péntek 16:55 Kedves Deske, csak nekem tűnik úgy, hogy az a minap feltett Natan ékszerreklám a szellemessége mögött meglehetősen szexista és bántó? Nem azt sugallja, hogy a nők ékszerért (pénzért) szétteszik a lábukat a férfiaknak, magyarán, hogy végső soron minden nő kurva? H. Igaz, a reklám szexista. De olyan magas minőségű megfogalmazás, amit még egy rendőrviccnél, zsidóviccnél is elfogadhatónak tartanék. 2. Miért kellene általánosítani, hogy minden nő... 20:36 Telefonálok a boltba, a mai napig kissé ijedten, ahogy egy kislány fölpróbálja popójára a mama melltartóját. Hogy kérem, hozzanak nekem, diktálom: 5 liter lenolaj 5 liter terpentin 5 10-es jó sörteecset 5 18 as 5 tubus párizsi kék, 38-as 5 Van Dyck-barna 10 kg hegyikréta - számlával és a kerek összegből visszajáró aprópénzzel. ...És ezt nekem a boltos idefuvarozza a ház sarkáig, boltzárás után. 2014. október 31., péntek 16:55 Kedves Deske, csak nekem tűnik úgy, hogy az a minap feltett Natan ékszerreklám a szellemessége mögött meglehetősen szexista és bántó? Nem azt sugallja, hogy a nők ékszerért (pénzért) szétteszik a lábukat a férfiaknak, magyarán, hogy végső soron minden nő kurva? H. Igaz, a reklám szexista. De olyan minőségű megfogalmazás, amit még egy rendőrviccnél, zsidóviccnél is elfogadhatónak tartanék. 2. Miért kellene általánosítani, hogy minden nő... Van ilyen. Egy igaz állítás más szférába kerülve már hamis lehet. Számomra itt ez a helyzet. d. Sikerült, meglett. A honlapra mától 42 giga tárhely. Abból már tele van 31. 17:43 Délelőtt a Szépművészetiben, a (tegnap nyílt) nagyszabású kiállítás: Vermeer, Pieter de Hooch, Ruisdael, Ostade; az egész szeretett, gyönyörűséges németalföldi csapat. Sok Rembrandt is, köztük több fontos és két igen gyenge képe. Nagy, talán kissé túl nagy kiállítás, nem nekem szólt. Igaz, én már minden fontos képet láttam, eleget, bel és külföldön. Számora megrendítőbb dráma volt, ahogy két napja egy középkorú férfit láttam elbúcsúzni kedves lovától. Az állat hatalmasakat nyerített, amint húzták - tolták föl a rámpán az utánfutó rekeszébe. Gazdája még orrát néhányszor a ló pofájához dörgölte. S közben zavart ide-oda topogása, tétova kézmozdulatai. 2014. októberi olvasó belső számláló [449480] = 3966/hó = 128/nap C3 számláló szerint 21447/hó = 691/nap előző levél összes levél VÁLINEWS; 236. levél J.-nek, Le Meux-be / 2014. november 2014. november 2., vasárnap, Halottak Napja 09:41 Kedves Deske! Az utóbbi napok bejegyzéseivel kapcsolatban nem hagyhatok szó nélkül legalább két dolgot. Az egyik: ama karikatúrát sikerült drámaian félreértelmeznie. A tanultság, a műveltség, a tájékozottság segít abban, hogy ne azt tekintsük valóságnak (pláne szépnek), amit csicsás paravánként elénk tolnak. Szóval az én értelmezésem szerint, aki a valóságot ily módon elhazudja, az az Ön szavaival: kárt okoz. Az pedig egyáltalán nem ellentmondás, hogy a világban létező, megismerhető, felfedezhető szépségek ellenére a valóság nem egy pillangós tarka rét, sőt igen sokszor kiábrándító, visszataszító, embertelen. És annál inkább az lesz, ha ezzel az ember nem akar szembesülni. 2. És ezzel szorosan összefügg a másik észrevételem: ama már-már konfuciánus, vagy esetleg középkoriasan klerikális gondolat, hogy "AKI BÉKÉTLEN A KORMÁNNYAL, ÖNMAGÁVAL BÉKÉTLEN". Hát... Mindenki számára szabad döntés, hogy hisz-e egy feljebbvalóban, de aki földi hatalmat tekint annak, az önként válik alattvalóvá. Nincs földi hatalom, amelynek Váli Dezső említett szavai ne csilingelnének gyönyörűen. Miért is volna feltétlenül belső békétlenség, ha az ember valami felháborító disznóság ellen tiltakozik? (Csak zárójelben mondom: a székház megdobálása annak a 10-12 focihuligánnak a belső békétlensége volt, akiknek a tüntető tízezrekhez semmi közök nem volt.) És igen, az ország egy nagy szomszédság, amiben rendkívül sok gyanakvás, rosszindulat, egymással szembeni bunkóság halmozódott fel, de a konfliktusok megoldásához nem a kussolás, a vitából, konfrontációból való kivonulás vezet. A "bölcs" hallgatás, az "okos enged" mindig az hatalmaskodók malmára fogja hajtani a vizet. Üdvözlettel: S. vas. - hétfő 06:18 Köszönöm figyelmes levelét. 1. Én (csak) annyit állítok, de azt igen, hogy a valóság (a világ) igazából nem rossz, gonosz, csúnya. Hanem az is. A tanultság ne arra vezessen, hogy a világot rosszabbnak, gonoszabbnak lássuk, mint amilyen. Tulajdonképpen a paraván odarajzolása a tévedés, mintha egy tanulatlan ember alapjában rosszul látná a világot. Nemcsak könyvműveltség van. 2. Persze, az igazságért, jogért-, egy rossz kormánydöntés ellen harcolni kell, sőt, feladat. De úgy gondolom, mindezt békés szívvel (nyugalommal} szabad csak művelni. Aki megkülönbözeti az ellenfelet az ellenségtől. És ha ellenség, akkor is szereti. Idáig jutottam a továbbgondolásban. Szívélyes üdvözlettel: d. 19:26 Tegnap a Dunakanyarban informatikus barátomnál. Apróka gyerekeire gondolva így formálta meg a kerti játszóhely kerítését. Angyali kislánya tiszteletére két éve képem született; tegnap le is vettem neki, úgyhogy ilyenformán képtulajdonos lett: Műterem - hommage á Somogyi Dóra - A/2012/09 90x90 cm, 2012.3. - 2013.12. 2014. november 3., hétfő 09:22 Jó reggelt, Deske bácsi! Ötletes. Találtam egy fotót, Zetelakán is. 12:21 Három ilyen fokon ellenszeves jelenséget tartok számon az egyetemes művészettörténetben. Délelőtt rászántam tíz percet Scheiber Hugó (1873-1950) kiállítására a Kieselbach Galériában, van-e bármi számomra valamennyire is szimpatikus munkásságában. Van. Valami okból sorra rajzolta az orvosi vizsgálóbizottságra váró első világháborús sebesülteket. Ügyüket is fölírta a rajzok mellé. Szép lapok. 21:34 Egy rövid mail Le Meux-ből. Ritka történet. És milyen szépet írt. Öröm. Szia Deske, ma ujra ?trendeztem a h?zat, a képeidet, és hirtelen belém villant, mekkora öröm nekem a képeid jelenléte. a köpönyeg szegélye, ja...:)) Szoval csak meg akarom köszönni neked ezt a szépet, amit aj?ndékozt?l, a tehetségedet, a bar?ts?godat, és a hüségedet. God bless you, J. 2014. november 4., kedd Dátum: az egész nap. Megvan-e egy 40 éve Keszthelyre került képem, egy temetőfotó megabájt-mérete, hibás a honlapomon a privát gyors-kontakt a Műcsarnokkal, programmódosítás kell. Kiállításszervezés nyakig; assetudomholállafejem. 19:54 Békésen megyek az utcán, és szembejön velem a múltam. Mi történt. Tegnap György Peti kezembe nyomott egy halom fotóborítékot, vagy 700 negával, szabályosan opuszolva, feliratozva, ahogy szoktam; 1974-80 közöttiek. Hogy ő ezt a kukából vette ki a nagy fotószelektálásomkor, ha még emlékszem, s azóta őrzi egyetemi íróasztalában; és hát itt van, tessék. Rémületes helyzet. Első ijedtemben fölhívtam a B.-t, - jó barát -, a fotómúzeum igazgatóját, hogy most mit csináljak, segítsen. Ők őrzik minden fontosabb dolgomat. Szerencsére Párizsban vette föl a telefont, a felelősséget akartam volna csak áthárítani, persze. Aztán máig háromszor átválogattam az egészet, egyre radikálisabban. Megfelelően szelektáltam annó. Két negát eltettem a múzeumnak. Én tizenhetet tartottam meg magamnak, digitalizálásra, meg kell csináltatni valahol. Itthoni és nagymarosi műteremfotók, meg a zebegényi szabadiskolából három felvétel, új információkkal. Meg egy Aya Sofia enteriőr. A többit hosszában vágtam ketté, úgy a szemétkosárba. Kész, megvolt. Sosem értettem egyet André Kertésszel, több tízezer válogatatlan negahagyaték. És - nehezen - éjszaka följött a másik két nemkívánatos művész neve is. Kádár Béla, George Grosz. 1014. november 5., szerda 17:30 Ez se sikerült igazán a Lukács-kertről. Majd még. F/2014/247 Lukács után aztán kiállításcsinálás íróasztalnál, egész nap. 2014. november 6., csütörtök 04:23 Egyszer életében mindenkinek le szabad fényképezni a Holdat. Pláne, ha ilyen nagy, mint mostanában. Mail párbeszéd éjszaka. - ...ezzel együtt kezdek eléggé szenilis lenni, vagyis ezer bocs?nat, ha tényleg elküldted. Már magam is rosszul vagyok újabban a feledékenységemtől. Igyekszem optimistán kezelni... Szóval ezer bocs?nat, ha... A. - Erzsébet húgomat ismerted? Ő Pannonhalmára került öregségére, fejlődő Alzheimer kórral. Két havonta orvosi bizottság. Kérdezték: Melyik év van most? - Nem tudom; nem mindegy…? És nevetett. d. - Igen, ilyesmi. Edényt a mosógépbe, ruhát a mosogatógépbe... Néha világos, néha felejtem. Sokat kell koncentrálni a létezéshez. A. - Ő mosolyog, és a múltkor séta közben nekem elszavalt egy 25! szakaszos (rossz) verset. A régiekre emlékszik. d. - Igen, a régiek tiszták. Néha látom, hogy aggódnak értem, de amíg szeretnek, nincs semmi baj :), csak még tudom, hogy a terhükre lehetek... A. - Persze, az öregek mindig terhükre vannak a fiatalaknak. Nincs avval semmi baj. d. - Nincs baj :) csak újra kell rendezni az agyamat! :) Ha sikerül! A. - Szerintem evvel sem érdemes nagyon harcolni… d. - Igen, lehet, hogy igazad van. Amúgy, ha jól belegondolok, nincs is túl nagy esélyem. Ahogy öregszem :)))), lassanként kezdek átszivárogni az elfogadás szintre. Valahol errefelé rejtőzik a harmónia. A. Marabu tartja a színvonalát. 2014.11.05. Kiállításrendezés. Kedden a Műcsarnokban. Az iroda szőnyegpadlója printekkel volt tele, ahogy beléptem. Körberakva képek, szobánként, ők így rendeznek. 06:01 Ezt az éneket a templomban csöndben szoktam végighallgatni. ...Nálad nélkül keserűség Itt a földön életünk. Ó, egyetlen örömünk, Uram, Jézus, légy velünk! A vágyak keveredése az igazsággal. Én speciel a marcipános bonbonnak is örülök. 06:17 - Így szoktam énekelni halkan (hogy ne zavarjak másokat), ó legnagyobb örömöm.. és akkor igaz. L. - Nekem sajnos így se. Egy megvilágodott pillanat az adatbázis átszervezésére... d. Nem az egyensúly kedvéért, hanem mert ez a szöveg van mára. És gyönyörű. Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti. Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Három ujján ki tartja fenn a föld tömegét? A hegyeket és halmokat ki tudná súlyra mérni mérlegen? Ki irányította az Úr lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta? Kitől kért tanácsot, ki taníthatta őt, az igazság ösvényeit ki mutathatta meg neki? Izaiás 40. 06:46 A fene egye meg, nem megy fegyelmezettebben ez a vasárnapi ebéd. Utána két nap teán és kenyéren, az egyenSÚLY kedvéért. 2014. november 7., péntek 04h óta fogalmazom ezt a mailt a Műcsarnoknak. Kedves Sz +Z! Bocs, számozom, így a válaszok is átláthatóbbak lesznek. 1. Réz Ágnes most jelzi, hogy közös a megnyitó, közös megnyitóbeszéddel. Evvel az egyetlen ünnepi óra személytelenné válik; ez nem jó. Három ember egybecsomózva, akinek nincs köze egymáshoz, és három közönség. Előny, hogy az emberek tán a másik kettő munkáit is megnézik. Jelzem, a kezdeti ígéret ellenére nem volt semmi egyeztetés velünk a döntnökök részéről. Ez végleges döntés? 2. RÁ kb. hány éves? 3. RÁ postai címlistát kér leadni. 1900-as címtáramat redukáltam 590-re. Ha, mint írja, össz. 1200-at nyomnak, nyilván sokkal kevesebbet adhatok le. Hányat adhatok le? 4. Kérném a Műcsarnok címlistáját, hogy azokat a címeket a magaméból kirostáljam. Gondolom, így sem jön össze a lehetséges beküldhető, akkor nyilván saját költségen kell a többletet kinyomatni, és postázni. Azok akkor saját tervezésűek. 6. Zoli, a katalógusomba a reprókat kiválasztanád? Vagy ez az én munkám? 7. A fölemlített 60x60-as képfal ügyét végül rád bízom, maradjon, te jobban átlátod az egészet. Az A/2013/23- at példaképp hoztam föl, mint típust; de csakugyan szívesen venném. Ami cseréken gondolkoztál, pártolom pl. az A/2014/07-et, másodsorban az A/2014/63-at, de az egészet rád bízom. 9. Tán mindketten elfelejtettük, a Tenger - sorozat három darabját csakugyan szeretném, (10-10 centire egymástól). Látni kéne, mit dobnak ezek ki. Múltkori leveledben erre rugalmas voltál. Vagy esetleg a IV. terembe pl. a nagy fekvő piros kép helyébe?, bár az is jó. A rendezés úgyis kissé módosulni fog, nem valószínű, hogy minden kép elérhető. Tartalék állomány is kell. 10. Az az egyetlen kis grafika, tudom, hogy tök zavaró ötlet. Csináljuk azt?, hogy beviszem majd, s hátha képakasztás közben mégis akad valami alkalmas zug számára?! Ha nem, nem. 11. Szeretnék tán a IV. terembe egy alacsony asztalkát, csomó 70/100-as új VD-plakátot fektetnék rá, mellé befőttes gumit, látogatóknak ajándékba. Talán tábla mellé: FREE 12. Meghívóra kép: F/2001/12, (Tartaléknak négyzet formátumú változatot is ráteszem a pendrive-ra.) Ha nem lenne jó ez a kép, válassz, tudod, a honlapról mindent le lehet szedni nyomdai minőségben. 13. A katalógus-szöveg. Beviszem villamossal, vagy Hajtáspajtással beküldöm (legkésőbb hétfő reggel) pendriven, OK? Mailben nem lehet, szövegközi illusztrációk: sok kép, sok megabájt. Tipográfiáját kérem tartani, mert ezek szemelvények, így autentikus. Szerkesztett, lektorált, korrektúrázott szöveg. 14. Olvasva a katalógus-koncepciót, alighanem az egyoldalas Szüts-szöveget el kéne hagyni?! Mi a véleményed? Azért elküldöm azt is. 15. A katalógusba az életrajzot nekem kell megírni? Ha igen, milyen hosszút? 16. Nem átgondolt ötlet ez a 3 katalógus egy dobozba. És ki mikor fogja a valamelyiket legfölülre rakni. Mindenki majd hármat akar megvenni? 17. Megnyitó másnapján tárlatvezetés, ilyen nekem még nem volt. Ezek szerint ott kell lennem, OK. Gondolkodom, talán az ismerőseimet erre kéne inkább meghívni a megnyitó helyett?! 18. Irodalmi, zenei stb. estét - nem szoktam, köszönöm nem. Phhhű. Köszönöm: d. 10:06 Megint kijavítottam, most MÁR TÉNYLEG JÓ talán ez az A/2014/07-es. Ötödik állapota fotózva. 2014. november 8., szombat 09:31 Kéri a Műcsarnok. Írom. 2014.11.8. html-2014/mucsarnok-eletrajz.htm C.14796-797 ÉLETRAJZ 1942. Bp. szül. 1949. megtalálom a világ legszebb kavicsát 1953. föltalálom a rend-csinálás ellenében a rend-tartást 1953. illegális bencés kiscserkész 1959. első kép 1960. Seneca 1960. elajándékozom a könyvszekrényemet, s benne a könyvtáramat 1965. fiúból férfi 1965. pauszpapírral elfedett ablakaim 1967. belsőépítész diploma 1969. szabadfoglalkozású képzőművész 1970. első kiállítás 1972. szolgálati műteremlakás (2014. lakbér - 56.800 HUF) 1973. bernáthegyi kutya 1977. első gyerek 1978. letiltom képeim külföldre kerülését 1982. második gyerek 1984. nyolc kiló fotónega szemétbe 1985. Fioretti imaközösség 1985. vekker 05:23., hajnali imaóra 1986. Munkácsy-díj 1987. képeim szétajándékozása 1990. Lukács uszoda 07:05 / 1250 m. 2000. [deske.hu]; oeuvre-katalógus + Levelek Le Meux-be 2004. nyugdíj (2014. - 65.550 HUF) 2004. honlapom az OSZK. tulajdona 2008. 40. házassági évfordulónk 2009. naplóm az OSZK-ban (2014.11. / 14.800 gépoldal) 2010. megtalálom a világ legszebb kavicsát 2011. kidobom azt a kavicsot 2014. kidobom ezredik gyenge festményem 10:36 Most akkor főzök vagy három liter diófapác-oldatot, a majdan Műcsarnokba szállítandó képek kereteinek rendbehozatalához. 14:09 Öt liter, megvan, de jó. Még majd a konyhát edényeket páctalanítani, hát az nyűgös lesz. Műteremszolga kéne. A hajnali-délelőtti önéletírás egyetlen fájdalma volt, hogy a második sor második felét el kellett hagynom, pedig olyan jó volt (illetve lett volna; egy kis kerek dráma, de az átlendítene egy olyan érzelemtartományba, ami félreviszi a továbbiak befogadását). megtaláltam a világ legszebb kavicsát; egy kisfiú hamarosan elrabolta tőlem. 10:43 Kedves Öregem! A temetőképem dolgában megállapodtunk, hogy több ilyet nem festek; lehet, hogy rosszul emlékszem, de úgy rémlik, ezt te kérted tőlem írásban is. Adódik, hogy a te ígéreted részét is ugyanakkor rögzítsük. Ez megállapodásunk része. Szerinted ezt nem kell most. Reméltem, ez neked lelkileg nem kellemetlen, pedig a kép végleg Magyarországon maradásának egyetlen jogi lehetősége, hogy múzeumnak ajándékozod, életed végéig haszonélvezeti joggal. Így múzeumi leltárba kerül, s csakugyan nem követelheti egy örökös. Ha ezt nem tudod vállalni, kénytelen lennék a képet visszavásárolni, tisztelettel kérek részletfizetési lehetőséget...:)))) ölel: d 11:52 A ház gyanakszik és forrong a hibákkal teli, nehezen megtámadható szerződés miatt, amit a fejünk fölött megkötött egy tájékozatlan megbízott; s így a Telekom nyugodtan játszik velünk, véljük, húzza az időt, az átjátszóállomás megfelelő helyre tétele csúszik, bizonytalan. A lakók egy csoportja összefogott, napi 5-6 körlevél intézkedéseket sürgetve, bűnbackokat keresve. Most beleszóltam. Kedveseim! Halk megjegyzésem. Vigyázni a körkörös gyanakvásokkal. Rontja a levegőt. A fejem fölötti antenna átvételét én magam is aláírtam volna, amíg ki nem derült, hogy ez a műteremben 6,3 v/m. És hogy ez mit jelent. Addig én is azt hittem volna, hogy ez egy érdektelen ügy, ami valami pénzt is hoz, akár a korábbi Bosch-reklám… Hálás lennék a Telekomnak, ha a torony fölé tenné 4 méterrel, és a sorsnak, ha lefelé ezt még egy rézhálóval le is szigetelné. Vélem, az adott helyzetben ez a reális remény. váli 12:10 Marabu nem hagy cserben. Most itt valami pártvezetést ostoroz, hiányol. Ugyan ez 2014. október 7., Népszabadság, de most találtam. A festőpapírok között. 14:30 Három napon át 03:30-kor ébredtem, és hát aztán keltem is, ezért tegnap este nemcsak citromfű tea, de három (drága) német természetbarát erre célzott gyógybogyó is. Úgyhogy ma 03:30 -kor ébredtem, és keltem is az ágyból. 2014. november 9., vasárnap 06:06 Minap - írtam - meghívtak a sajószentpéteri ünnepségre-, egyetlen még élőt a templomot hajdan kifestők közül. Fölkészületlenül valamit beszélnem is kellett. Gyengécske amatőrfelvételt kaptam róla, az ott elmondottakat leírva valamelyest megszerkesztettem. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 09:15 Csak türelemmel ki kell várni, mindennek eljön az ideje. Ilyen még nem volt, ébredve reggel, kissé szédültem. Kocogás azért ment, mise, uszoda. Kíváncsi voltam, mit szólnak ezek egymáshoz az úszás, bukófordulóval. Fokozódik, vagy elmúlasztja. Minden működött, aztán a könnyű szédülés hazafelé helyreállt. Itthon megmértem a vérnyomásom, pulzusom, testsúlyom és megszámláltam a fogaim; minden rendben. Mindennek eljön az ideje. Kedves Marabu! Rajzait viszonylag rendszeresen idézem honlapomon, nagyra becsülöm. A blogomba tegnap föltett munkájára egy mai reakció: 09:39 Ad Marabu: azt hiszem, a Marabu-rajzon - mint Ön is tudja, Maestro - , sokat számít a futópálya színe és annak környezete (a futó tévelygéseinek színtere) közötti színkülönbség. Marabu valóban zseni. A. 09:57 Egy hülyéskedő levélváltás közepette: - Deske, sosem vágyott arra, hogy meg nem értett művész legyen? P. - Belegondolva, nem. Az ilyesfajta közösséghez tartozás érzülete, azt hiszem, hiányzik belőlem. d. 19:19 - Des, nálunk mindig van kiállításod. Ezerszer ölelünk: Kiskutya és Á. - Naná, a belépődíj, az jól jön, persze..., a festő meg haljon éhen. d. 2014. november 10., hétfő 05:49 Vasárnap(i ebéd után) tíz dekát fogyni; ezt csinálja utánam valaki. Amennyiben a Kata főztjén. 05:56 A Miatyánk legkényesebb gondolatait Szent Ágoston így magyarázza meg: – Jöjjön el a te országod – amely amúgyis eljön, akár akarjuk, akár nem - az Isten országa iránti vágyakozásunkat akarjuk fölkelteni. – Ne vígy minket a kísértésbe – akkor mi magunkat figyelmeztetjük annak kérésére, hogy Isten ne vonja meg tőlünk segítségét, nehogy a gonosz lélektől rászedve és zaklatva beleegyezzünk valami kísértésbe. – Szabadíts meg a gonosztól – arra irányítjuk gondolatainkat, hogy földi életünk nem annyira jó, hogy semmi bajunk ne lehetne. Ez az utolsó helyen van az Úr imádságában, mert olyan tág értelmű, hogy a keresztény ember – ha bármilyen megpróbáltatásba is kerül –, ezzel a könyörgéssel öntse ki fájdalmát, ezt ismételgesse... 09:25 - ...Deske, ezt írod, "Miért, ha önök odaégetik a palacsintát, megégetik a piritóst, mit csinálnak vele? Másból sem áll a munkám, mint folyamatos válogatásból: semmi nem ment meg a pillanatnyi mérlegeléstől. A kiállítást illetően szerencsés helyzetben vagyok..." L. - Szia! Nem érdem, de negyven évre visszamenőleg minden mondatomat megismerem. Ez biztos nem szó szerinti idézet. d. 09:43 Keményen dolgozunk a Műcsarnokkal. - Deske, akkor, ugye a 12/74 és a ... R. - NEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! AZ UTOLSÓ TÖLTÉNYIG NEM!!!! FÖLJELENTEM! BEPERLEM! egy festőnek is lehetnek elvei! merthogy az egyetlen igazi-igazi ezek között a 73-as…. a többi csak hitvány próbálkozás, amolyan tessék-lássék-összejött… d. 10:26 És napi 6-8 körmail is érkezik a szervezkedő lakóktól a fejünk félé telepített Telekom antenna eltávolítása ügyében.. Most aláírásaokat gyűjtenek. Bevonnak, noha nem tulajdonos, csak bérlő, jogok nélküli. Aláírom, ha kellek. Váli Dezső résztulajdonostalan 20:17 Tegnap rövid séta a Mátyás király úton, a Harangvölgy fölött. Siettünk, mert a tüdőgyulladásos fiúnak ebédet szállítani. F/2014/248 20:53. Most érkezett, a Ház a közös képviselőt aktívitásra bírta, és levél indult a Telekom ügyvédeinek. Pdf-ből (de)formált szöveg. Tisztelt Telek és Bárány urak! Mint a 1027 Budapest Margit krt. 64/b Tarsashaz kozos kepviselője tajekoztatom Onoket hogy a Tarsashaz tulajdonosi kozossege 2014. november 09-en irasban felszólitotta kozos kepviseletunket, hogy kepviselve erdekeiket az alabbiakről tajekoztassuk őnoket. A 2014.09.05-en Onok altai kozos kepviseletinknek reszere atadott kiviteli tervet - mellyel kapcsolatosan Dr. Hidvegi Mate professzor ur keszitett egy előzetes tanulmanyt - legyenek szivesek tovabb módositani, ugy, hogy az antennak kivitelezese . a tetőgerincen/tetőcsucson tulnyúló tartóoszlopok telepitesevel minimum a tarsashaz által megszavazott (2013 december) 4 meteres magassagot vegye figyelembe, illetve a lehető legmagasabb helyzetben: barmelyik lakas mennyezetetől szamitott 10 meteres magassag meglegyen. Ezen felül a tulajdonosok mind a ket antenna vonzas korzeteben olyan maximalis arnyekolas biztosítasat kerik a Telekom reszerő1, amely az osszes erintett lakast megvedi a sugarzastől. Kerem Onoket, hogy levelüink kezhezveteletől szamitott 10 napon beltil fentiekkel kapcsolatos valaszukat reszunkre megküildeni sziveskedjenek. 2014. november 12., szerda 06:09 XI. Piusz írja körlevelében Szent Jozefát püspök és vértanú kapcsán: "...ezért szentelte meg ezt az egységet a gondviselő Isten a szentség és vértanúság együttes pecsétjével..." Ez nekem kissé mindig zavaros volt. Hogy is van ez, Isten gyártotta ezt a gyilkosságot? Ezeket a gyilkosságokat? És most beugrott, milyen egyszerű. Tudok a biatorbágyi merényletről, de nem én csináltam. Miki fiamat én szültem, de ő megy New Yorkba. 06:13 Tegnap délelőtt megbeszélés kiállításügyben a Műcsarnokban. Utána 22:40-ig munka a kompjuteren. Zajlik. 08:58 Egy megküldött interjúm kapcsán. Kedves H.! Egy visszaigazítást kérnék a szövegemben. Én így írtam: Ugyan szeretek Kossuth-díjat kapni. Bár. Tényleg nem akarnék... Egyszavas magyar mondat. Más a hangulati értéke, amire kijavítottátok: Ugyan szeretek Kossuth-díjat kapni, bár... Tényleg nem akarnék.. ölel: d. 10:40 Muszáj listába tenni, mert elfelejtem, intézendő. 60x60-as képek kiválaszt értekezlet emlékeztető kiáll. címadás képtul. címjegyzék van új fotó új fotók PC-n kontroll Kata-szöveg rendbe borítékos negákra opuszszám megköszönni: kaptam bútorkereket gázos PC. / WIN nem áll föl, RAM: cserélje vissza bélyegző új képekről fotó 10:52 Szóval Katának volt egy nagyon jól sikerült interjúja vasárnap - Legkedvesebb könyveim - a Katolikus rádióban. Fél óra, így ezt inkább olvasva praktikus megközelíteni. Berzsenyit nagyon-nagyon szeretem. Lévén, hogy latinos voltam középiskolában, Horatiust nagyon szerettem, és rájöttem, hogy a magyar nyelv alkalmas az időmértékes, ritmikus verselésre, és Berzsenyi milyen gyönyörűen tudja ezt csinálni. „A közelítő tél” az egyik kedvencem: Nyitva van az ajtó, belép, véletlen fültanúja lesz annak, hogy az Osváth lánya haldoklik, és kiabál az apjának, Osváth berohan és a lánya azt kéri, hogy „imádkozz velem apa”, és akkor elkezdik mondogatni az egyetlen imát, amit és ezért nem tudom elfogadni az emberek kívülről megközelítését. A Popper Péterrel volt egy interjúja, pár sor, amit fölolvasok. Pilinszky János beszélgetése Popper Péterrel. „Utállak benneteket „pszi…”-vel kezdődő foglalkozásúakat (itt a pszichológusokra gondol). Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit stb.- és összeomlik. A valóságban az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól-rosszul elviselhető. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség." Szóval Pilinszky szerintem egy nagyon fontos figura, és ő mellette nekem a nagy oroszok voltak olyanok, akik még tudták, hogy hol a helye az embernek az Istenhez képest. Bűnösök voltak, gyilkosok voltak, Az, hogy „Különös házasság”, szóval, hogy ez nem a magyar társadalom egésze, hanem egy kirívó eset. Egy kicsit a mai értelmiség azonosítja…, a Móricz „Rokonok”, tehát mint hogyha ez lett volna a magyar világ. Ennél sokkal gazdagabb volt, és nagyon sok érték volt benne. Ez elidegenít engem, pl. a Parti Nagy Lajostól, aki most egy menő író, tehát hogy ő is ezt a kritikai hangvételt csinálja, de benne nem érzem a szeretetet, hanem szinte, mint egy cserebogarat az ember gombostűre tűz, és nézi, hogy hogy vonaglik. Fölüláll és kívül áll. a teljes szöveg 11:01. Ugyan szeretek Kossuth-díjat kapni; bár.... A pontosvessző éppen úgy elkülönít, mint a pont, viszont: egy (akármilyen) kötőszó semmiképp nem alkot mondatot, nincs plusz hangulati értéke. A. Nyomatékosabb. d.  12:55 Szia Deske! Tulajdonképpen teljesen ütődött ez a vers, és semmi sincs benne, mégis szeretem. NÉHAI LEGYEZŐ Az ember hite néha hegyet dönt. A pók elkapja a legyet fönt. Az ember maga néha kegyetlen. A béka elkapja a legyet lenn. Az ember néha öncélúan rímel. Az elkapott légy döglöttséget mímel. Az ember, ha rímel, néha elfárad. A pszeudo-döglött légy feltámad. Az ember verse néha értelmetlen. Ember helyett asszem légy kell lennem. (Birtalan Balázs) 11:57 Kösz, REMEK. Tudod, egy vers nem arra való, hogy újat mondjon. A sokat emlegetett egyik legszebb: mindig így volt e világi élet egyszer fázott, máskor lánggal égett ...ezt valaki lefordította magyarra: egyszer így van, máskor meg úgy. Nem mond semmit. 17:06 S mindeközben kisebb-nagyobb földrengések, balkézből a most előkerült 700 (mára 19) fotónega digitalizáltatása (19e HUF) 1975 - 1982 közöttiek. "Elég lesz keddre megcsinálnom?" A műteremasztalon lévő Hölderlin kötetből kormeghatározás. Igen, Bukarestben Kiss Zoli tanított meg rá. Mikor volt az a kiállításunk, opuszjegyzék... megvan. A negákat, mi más, a Fotómúzeumnak adom, Péter még örül is majd neki. Beleszédültem rendbetételük között a múltamba. Nagymarosi alkotóház. Itthoni szobám, zebegényi szabadiskolai tanításunk. Öreg ember mulatsága. Jézusmária, mennyit dolgoztam. F/1975/120 Ez az itthoni műterem. Ezek a német művésztelepről hazahozott munkák, másfél hónap volt. E festménynek egy része ma is megvan. A mennyezetről a jobboldali két fotóizzó lóg, festményreprózáshoz. A rajz nem az enyém. Legalábbis nem hiszem. Mögötte, egyetlen fotó, végre, ahol látom (tudom) a 2x2 méteres farost-kuckómat, ahol éltem-olvastam, reggelente 60 perc angol fordítás, évekig. Csak festeni jártam ki a nagy térbe, ott télen csak 13 fok volt. Itt bent pici kályha a lábam alatt. És előkerült - elérzékenyülök - egy fotó a műterem sarkába épített kuckó belsejéből is. De szerettem ott élni. Az ablakon pauszpapír, körötte átderengő gyönyörű-lila iskolai füzetborító papír - hajókajüt - kerek lyukkal. Az üvegnek támasztva középen angol tankönyv. A negyedik kötet. Avval kezdtem a magántanulást. A falon körbe örökölt kaukázusi szőnyegem. (Amikor a földön aludtam: fekvőhelyem.) Alatta sötétben az ágyam. S lám, olykor Kata is. Éppen elfért. Balról - sötétkék pokrócokat varrógépeltem össze - függöny zárta a teret. Magántörténelem. Úgy lett vége, volt esztétikatanárom meglátogatott, és rám szólt. Ha hidegben dolgozom, netán húsz évvel előrehozom öregkori betegségeimet. Másnaptól rendesen fűtöttem a műtermet is, a kajüt farost falait szétütöttem. F/1976/82 2014. november 13., csütörtök 08:25 Üzenet érkezett, hogy a kiállításnak címe is kell, hogy legyen. Két napig keresgéltem. 45 MUNKAÉV NEGYVENÖT ÉV CÉGZÁRÁSRA KÉSZÜLŐDVE ÖTSZÁZNEGYVEN HÓNAP VISSZANÉZEK 87 A 2166 KÉPBŐL UTOLSÓ? NAGY? DOBÁS SZÉP KÉPEK GYŰJTEMÉNYES FÉL ÉVSZÁZAD KÉPEIBŐL Aztán ma 04:50-kor nevetve a homlokomra csaptam. De hátha van valakinek jó ötlete, örülnék neki. 09:43 Ami ötlet eddig befutott, köszönet a segítségért: Deske világa Isten köpenyének csücske Esszenciális képeim Még egyszer... Illusztrációk zarándokutamhoz. A. ------ Szia! Erre szavazok. VISSZANÉZEK. h. ------ KERESZTVONÁSOK / Hát nem nagy ötlet(de benne van az ecset is), majd vmelyik kritikus elsütheti! F. ----- 11:24 Az Utazás Utazás Kalandjaim Vagy szovjet körfűrész C. /Stockholm/ ------ mért nem jó, hogy VÁLI?.. J. /Le Meux/ 10:40 Ezt az őszi Lukács-kerti fácskát minden ősszel lefényképezem, több-kevesebb sikerrel. Életem része. F/2014/249 10:46 Nagy munkák közepette kis magánélet, a múltkoriban 3. sz íróasztalom lábából levágtam egy keveset. Alacsonyabb, eddig jó. De gurulnia is kell, Telekom-antenna, munkahelyköltözések. Is várhatók. 2014. november 14., péntek 06:35 Barsi Balázs OFM. (is) azt tanítja, hogy Isten csak személy lehet, önmagáról tudó lény. De ha személy, elképzelhetetlen önmagában, mert ő a végtelen szeretet. De minek szeretni, mi a szeretet egyáltalán - kérdezem én - ott fönn. Talán így: a létezés kényszerűen mozgással jár, és ennek egyetlen indítéka a szeretet. Kata bevásárolt, és hozott nekem egy csomaggal. De a gesztenyepüré tejszínhab nélkül félkarú óriás. 08:32 A mai tárgyaláson majd másfél milliót veszítek, vagyis lemondok ennyi haszonról, viszont fontosnak gondolt képem jó helyre kerül. 19:30 Kész a végleges műtárgylista. 22:11 A házban egy jogászasszonyka kezébe vette a dolgot, nagyon vannak események. Most mindenkitől papírt kért; nekem egy ilyen több óra: 2014.11.14. html-2014/bazisallomas-11-14.htm C.14812 T. ÜGYINTÉZŐ! BEMUTATKOZOM: 72 éves festő vagyok, Munkácsy- és Prima Primissima díjas, a M. Művészeti Akadémia köztestületi tagja. 42 éve lakom itt, szolgálati műteremlakásban. Ez a munkahelyem is. Készülők a Műcsarnokban decemberben nyíló életmű-kiállításomra. A TÖRTÉNET: A ház beleegyezett, hogy a Telekom a fejünk fölé bázisállomást telepítsen, szakértelem nélkül és jóhiszeműen, akár az előző Bosch-reklámnál. Arra senki nem gondolt, hogy itt nagy bajok lesznek, vagy lehetnek, ugyanis az csak a szerkezet bekapcsolásakor derült ki. A PROBLÉMA: Műtermem fölött 50 centire a rendszer alja. Ez több szakértő szerint tűrhetetlen. Műtermemben 6,3 v/m sugárzást mértek, jegyzőkönyvi adat. A szomszéd szobánkban ez 1,2 v/m, ami azt bizonyítja, mivel nálam elektr. szerkezet nem működik, hogy ezt kizárólag az új antenna okozza. Hogy ez a dózis mennyire káros, égen és földön senki nem tudja biztosan, a tudomány még nem tart ott. A WHO lehetséges rák és leukémia veszélyről beszél. Én fizikailag nem érzékelem a sugárzást, mint szomszédom, de félek. Ennek tíz évig éjjel-nappal kitéve lenni - ha élek addig. MIT TUDOK TENNI: A nyarat művésztelepen tartózkodásom megoldotta. Ősszel kiköltöztem a műteremből, azonban ez terhes; életvitelemben és munkámban akadályoz. MIT REMÉLEK: Hogy a jogszabályok útvesztője ellenében az intézkedő emberekben az emberiesség fog győzni. Szívélyes üdvözlettel: vd. 2014. november 15., szombat 06:40 Kiderült, nagy bajban van. Kétesélyes helyzet volt, visszautasítja-e, az ő világában segítséget kérni, de elfogadni is nagy szégyen. - Adnék én neked rajzokat, kis szöveg is van hozzá, de olyan, aminek az emberek szoktak örülni. Elfogadnád? - Hát igen, mért ne. Kezébe tettem egy köteg húszezrest. De nyelek egyet, ha Kata soron kívül kivesz tízezret. Az uszoda 35 percében végig azon tűnődtem, melyik a pontos ebben az esetben, a nyelek egyet vagy a szívom a fogamat. Hajlamon a dramatizálásra. 11:09 Nyelek egyet = lenyelem a bántást, szó nélkül hagyok valamit, amiért egyébként szólnék, de nincs hozzá merszem (jólneveltségből vagy alá-fölérendeltségi helyzetből kifolyólag). Szívom a fogamat = ha valami ellenemre van, de nem tudok tenni semmit. É. - Köszi, bocs, én a köznyelvben mindkettőt többárnyalatúnak érzem. Pl. egymásba olvadónak, vagy fokozati különbségnek. d. 21:29 Kalkuttai Teréz (minden reggel beszélek vele) azt mondta nővérkéinek, ha túl sok a dolgod, hagyd ott és imádkozz. És minden rendeződik. Talán nem illett volna elöljáróban ezt idetennem. De pár emelettel lejjebb is mintha igaz lenne. Nagyon sok a dolgom, mindezek mellett és ellenében ma kb. egész nap csillárt építettem. Végy egy másfél méteres 4x5-ös fenyőlécet. Csavarozz rá 11 porcelánfoglalatot... Az izzók nagyja M;, melegfényű, valaha egy tévéstáb bemérte nekem az 5500 kelvin fokot, a színhőmérsékletet. Így kell hozzá néhány H; hidegfényű is... És a vége: takard le a csillár fél oldalát pauszpapírral, mert a műterem totálvilágításban mégiscsak tűrhetetlen. Erősebb a fény most, mint eddig, noha az egészet föltettem a plafon alá. És bizony melegebbfényű, mint kellene, de szégyenszemre a kellemet már fontosabbnak vélem. Jó. 2014. november 16., vasárnap 03:45 Pénteken a Budai Vár/OSZK-ban csendes belső ünnepség, meghívtak, sőt, el is mentem. Húsz éves a Magyar Elektronikus Könyvtár. És kb. tíz éves a kapcsolatom velük. Ha nem úszom együtt Gézával, sosem fogadják be a honlapomat. Pláne, hogy az élő, és naponta (02:05-kor) frissül. Bekerült a könyvtárba, és ilyenformán megőrződik a teljes opuszjegyzékem, meg a többi csak mellékes játék. Három programozó dolgozott vele jó ideig, míg sikerült; utána azt mondták, na, ez megvan, de ilyet soha többet... IDÉZET 2009.03.18. MEK/OSZK HÍREK. Megújítottuk a MEK Kiállítótermében [mek.oszk.hu/html/kiallitas.html] található deske.hu honlap tükrözését. Mostantól a teljes, dinamikus adatbázis megtalálható a mi szerverünkön is: oszk.hu/deske/ A honlap Váli Dezső festőművész életművének nagy részét tartalmazza, a művész által digitalizált, és mintaszerűen rendezett formában. A digitalizált festmények, grafikák, fotók mellett egy 1990 óta vezetett napló is található, egy olyan blog, amit már akkor írtak, amikor még a blogot ki sem találták. És egy fotó a díszterem erkélyéről, a Nemzeti Galériára látni. Szép ház. F/2014/250 És egy mail az igazgatónak: ...Köszönöm elsősorban neked ezt a sokéves együttműködést. A mindig-segítőkézségedet. Számomra óriási jelentősége van, hogy (elsősorban) az opuszjegyzékem halálom után is megmarad és hozzáférhető. Még ha az OSZK abbahagyná is a [deske.hu] domain évenkénti megújítási költségét kifizetni (ez tán most 4000), és ilyenformán a honlapom megszűnne, akkor is megmaradnak nálatok az adatok, és a tartalmak. Nem vagyok én ettől nagyobb művész. De amit csináltam, hozzáférhető marad. a teljes levél. 2014. november 17., hétfő 18:45 Befejeződött az építkezés, két hónap után újra megnyitották a park felőli Lukács-kijáratot. Ünnep, boldogító ezen át gyalogolni be reggelente hétköznapjaimba. Délelőtt magánmegbeszélés a Nemzeti Galéria Mai Osztály vezetőjével. Szerinte amit kitaláltam, az precedens nélküli, kér két napot a válaszra. Nem először mondják nekem. Irodája falán betűk; egy kortárs művész alkotása. Aztán a kiállításra szállítandókat elkezdtem előkészíteni a nagy útra. A nagy képek elsősorban, de becsomagoltam a 400 befőttesgumit is. Nagyon jó periódus, mindent rendbe tenni, ilyen intenzíven dolgozni. 2014. november 18., kedd 08:31 Napi 5-10 kiállításmeghívó érkezik. A neveket elolvasom, ezt viszont megnyitottam. És tényleg. Radnóti Miklósné, Fanni hagyatéki árverése. Egyszer vittek el hozzá, abba a lakásba, és sikerült kezet csókolnom neki. Az Arte aukciós ház árverése november 30.-án, az ő hagyatékából. És a 097. tétel Váli Dezső Régi zsidó temető - P2/1982/25/1 fotója, kikiáltási ár 18 ezer HUF. Stimmel, pontos. [P2 = második számú papírnagyítás] A Siret [Szeret] melletti temető, az egymás fölé temetkezésekből itt domb lett. 09:13 A tegnapi fotó nem beszél a lelkemből, pedig. Ma megpróbáltam ugyanazt, kicsit másképp. De ez sem fejezi ki igazán a lényét. Nem tudom, hogy lehetne. Ezt türelmetlenségből fogcsikorgatva beszámoztam, bár. F/2014/252 Tegnap egy éles mondat II. János Páltól. Kb.: "Ha mechanikusan mondjuk a rózsafüzért, és nem belemerülve a hit titkaiba; abba a csoportba kerülünk, amit a szentírás így ír le: (nem tudom a pontos idézetet) ne úgy, mint a pogányok, akik azt hiszik, sokat kell imádkozniuk, hogy meghallgatást találjanak". Hát ma rákérdeztem a lelkivezetőmtől, én futás közben alig-figyelemmel mondom; akkor nem lenne helyes abbahagynom? - Ez a napi imád? (Tök feledékeny.) - Na nem, az egy hajnali óra. - Akkor csináld tovább. Ugyebár mostantól az ő felelőssége. Megnyugodtam. Penitenciája megint bölcs. Olvasd el a köv. vasárnapi bibliai részeket, kicsit fölkészülsz, a misén nem újként fogod hallani. Egész nap keretjavítás, az elmenendő képek. A/2012/77 A/2012/78 A/2012/78 ma délben 19:57 Jó váratlan helyzetekre fölkészülni, a képek most nagyon mozogni fognak, hát szóltam fiamnak, a tulajdonában lévő 2012/77 képem párját is szívesen neki adnám. Nagyon udvariasan hárította, hogy nem kell. Hoppá, végre egy igaz információ. Halálpontos ítéletei vannak. Ma át is festettem. A sötét folt jól összefogta a képet, vonzóan súlyos volt, És egyszerű. De most úgy látom, a háttér csöndességei az igazi tartalom, És azt agyonvágta. Ha letol érte, visszamosom. Most itt a monitoron látom, a jobb fölső kis sötét folt mégiscsak maradjon. Megyek át a műterembe. Csüt. megy a kép a Műcsarnokba. 21:10 Most így áll. Kicsit erős az a sötét folt. 2014. november 19., szerda 06:13 Péter és Pál római bazilikák ünnepe. Pétertől a könnyeit irigylem. 13:11 Felháborodott levelek százai, elsöpört a népharag. Tudomásul kell venni, megadom magam. (Majdnemre) visszacsináltam ezt a 2012/78-ast. Legyen meg az örömük. Nekik. Bár!, csak holnap viszik a képet. Hmm. 17:08 Ezt fejtse meg valaki, mert máig senki nem tudja, tulajdonosa se, miről lehet ez az utca elnevezve. 18:13 Hogy létrejött a harapógép által, szépek nálunk olykor az alkonyatok. F/2014/253 18:55 Egy a százból. HMVásárhely Múzeum Nagy Imre dr. igazgató Kedves Igazgató úr! Ezek az aranyos Műcsarnok-fiúk valamikor lemennek az Őszi Tárlaton falon lévő képemért, merthogy létrejövőben ez a retrospektív kiállításom. Kérem ne röstellje nekik odaadni. Köszönöm, szívélyes üdvözlettel: 2014. november 20., csütörtök 09:36 - "Hogy létrejött a harapógép által, szépek nálunk olykor az alkonyatok." Létrejövén harapógép által a látkép, szépek nálunk olykor az alkonyatok. Őö - Igen, köszönöm, már írtomban éreztem, hogy nagyon! zörög, de fene tudja miért, tetszett így. d. - Kedves Deske ha ez nem vicc, akkor jó lenne tudni, mely városban van ez a november 29 utca, írni az önkormányzatnak és megkérdezni: m i é r t ez a név? (lehet pl. helyi specialitás) N. - Annyit tudok, hogy nem vicc; hiteles darab, de gyűjtője se tud róla többet. Tehát a kérdés továbbra is nyitott. d. 12:01 Válasz A HMVásárhelyi Múzeum igazgatójától. Tisztelt Váli Dezső Uram! Nem lösz bennöm röstelködés ha meggyünnek a zaranyos Mítsarnokkos fijúk. Tsupán annyit kérök, hogy időben tudassa velönk mikoron várható érkezésik – legalább egy-kettő nappal elíbben, hogy a mívet előkíszíthessünk. Maradík őszinte híve, NI :))) :))) 20:52 Délben a Műcsarnok elvitte az innét induló képeket. Előtte biztosítást kötöttek 24 millió 300 HUF értékre. Kata-rádió javítás. CD lejátszója fedele nyitva szeret maradni. Hozzájárult, sőt, a harmadik és negyedik kövét oda is adta erre a célra. 19:43 Hogy miért, nem tudom, hogy hol van ilyen, azt igen. Pl. Pécsváradon. Az ottani önkormányzatnak illik tudnia, hogy mi miatt adták az utcának e nevet. üdv Z. 21:05 Kedves Dezső, November 29. utca a falu felszabadulásának napjára emlékezik. A falu = Pécsvárad. Forrás: http://mna.unideb.hu/pdf/117pecsvarad-sorhu.doc 21:28 Kíváncsi voltam, hogy viselkedik új Sony gépem makrója kényes távolságmérés helyzetben. Így. A legyecske szegény egy sarokban halt meg, én tettem ide, az üvegre. F/2014/254 2014. november 21., péntek 05:36 Hogy pár éve ágyból kifordulva és fölülve 10-10 test- és nyakforgatás stb., a reggelt máris késve kezdem. Igaz, havonta ha egyszer ébredek vekkerre, nem korábban; de akkor is rosszat szól. Már régen át kellett volna térnem a 05:21-re. De hát nem lehet, ez a 05:23 oly kedvelt műemlék. Fogmosás, tea, méreckedés, ránézés a levelekre; szoros az idő. Mert 05:40-kor már dolgom van/lenne. Bekerülök az egyetemes egyház vérkeringésébe; a Szent Zsolozsmát hangosan kéne mondani, de arra képtelen, ahhoz még túl fáradt. A vízben a tizedik körnél végleg ébredek, ott nagyon kell figyelni, kézre, könyöktartásra. Tehát vekkerprobléma. Hülyéskedek is, meg nem is. 10:12 Belebotlottam öregedésembe (vagy mindig ilyen voltam?); belesajdult. Elveim küszködnek vágyaimmal. Szeretnék szegény lenni, de nem szeretném örökösen ide-oda hurcolászni rádiómat új szobám és a műterem között. És ötlet, persze akkor azonnal. 10-12h között elengedett a főnököm. Villamossal a nagy rádióboltba. Gyaloglok az üzletek között és tudom, most vagyok a legboldogabb. Tudtam, illetve féltem már, nem forgalmazzák kedvelt öreg Pansonicomat, és tényleg; de van, többféle, jó is. No nem. Telefon egy régi ismerősömnek, akinek juttattam egy ilyet tavaly, a nyaralójába. Hogy egy képet adnék cserébe. Hát nem, nagyon szereti. Igyekszem megnyugtatni, hogy semmi baj. Nevetni-sírnivaló a megszokotthoz ragaszkodásom. És Kata megkönyörül, adja a saját konyhaiját, az ugyanolyan, én meg - már alvásidő - újra boltba, venni neki egy másikat. Fölszerelem, számára is. Neki egyelőre két minőségben, nem tudom, szemüveg nélkül mit tud elolvasni. És fanyarul boldog vagyok. 11:57 Éjjel pisilésre ébredve - jegyzetfüzet mindig kéznél - sötétben és vakon egy szó emlékeztető reggelre, ledobva a földre: FILM. Kelek, nézem, mi a túró ez. Talán valami álombeli dologgal kevertem össze. Próbálom szisztematikusan: analóg film. Múlt héten mindent leadtam. Digitális. Az most készül majd a jövő héten. Játékfilm. Az nem lehet, azt tudom, megnézendő, ha lesz rá időm, az ALKALMI-3 folderben, a Halál ötven órája, most kaptam. Mi lehet ez. Nem és nem. A harmadik bukófordulónál ugrott be. Megnézni az oktatófilmben, Total Immersion úszásnál mennyire billeg a pasas válla, hogy kell csinálni. 11:06 Eltanultam ezt új műszót, szelfi. Lukácsból hazatérve, napsütésben. F/2014/255 22:10 Pár éve világnézeti okokból, fuldokolva a haragtól, egyetlen nyisszantással elvágta negyven éves barátságunkat szintén öregedő barátnőm. Hogy ő azt is letagadja, hogy valaha ismert engem, és én őt soha többé ne keressem. Most mégis hívnom kellett, egy műcsarnokba kellő kép tulajdonosáról csak ő tud. Elmondtam. - Nincs kedvem, se időm evvel foglalkozni, gondolkoztam azon is, fölvegyem-e a telefont. Kár volt. - Ez nem egy nagyon elegáns válasz. - Hát nem. - Hát akkor szia. - Szia. De fölzaklatott az egész. Este aztán iszonyúan kitoltam szegénnyel, mert imánkban a Szűz gondjaira bíztuk. És bizony ő az erősebb. 2014. november 22., szombat 06:32 Autóban beszélgettünk. - Kint voltam Torontóban nagynénémnél, ő megjárta Auschwitzot, hívő. Szerinte jó, hogy a Fennebbvaló annyira törődik népünkkel, de jó lenne, hogy most másokkal is törődne... - És maga hívő? - Nem gyakorlom. - Mondjon néha csak annyit: Itt vagyok, Uram. 09:32 - Kedves Deske! Most olvasom: "Minél kevesebb dologra van szükséged, annál gazdagabb vagy” És hogy hangozna mindez Deskéül? R. - Nem tudok, Öregem, bonmotot erre, hirtelenjében. Azt tapasztalom az évtizedek során, valami megmagyarázhatatlan biztonságot ad, ha csak a tényleg szükséges tárgyaim, azok viszont szoros rendben. Csináltam nehéz időkben nagy kiürítéseket, s mindig nagyon megkönnyebbültem. Utána kéne gondolni. Talán a fölös tárgyak is olyanok, mint ahogy nehezen viselem a nyitott helyzeteket, a majd egyszer megoldandóakat. Kerülöm is, azonnal bemászni az ágy alá az elgurult radírért. Tehát nem is a morálissal függ össze, hanem a lélekgyengeséggel. Talán akkor a klasszikus bonmot féle, így a többedik mondat után, hogy repülnél, célszerű néhány homokzsákot kidobni. ölel: d 2014. november 23., vasárnap 20:55 Napokig filmforgatás lesz, amihez rekonstruálni kellett elhagyott műteremszobámat, ma megtettem. S közben bevillant egy ötlet, hogyan lehetne a még mindig sugárzó sugárzás ellenében is hazaköltözni. Festek fémkalapban, hónapok óta, az rendben. De ha nem, akkor íróasztal/kompjuter előtt ülök. Hát oda most egy fölül alufóliás előtető. Hihetetlen egyszerű szerkezet, egyetlen átkötéssel két pácolt fenyőléc, vége a könyvszekrénybe dugva, másik végét szál drót tartja. Átfektetve rajta egy hűtőszekrény hullámpapír doboz darabja, ezeket mindig gyűjtöm képcsomagoláshoz. Már csak aludni kell a szomszédba járni. Szóval újra itthon. Bár nagyon megszerettem azt a másik szobasarkot is. 21:40 Szia Deske - olvasom a sugárzástól védő alufóliát, ezért rögtön kísérletbe kezdtem: egy réteg alufóliába csomagoltam a mobilom, és fölhívtam a vonalasról. Kicsörgött hosszan! Ha több rétegben betekertem, akkor nem tudtam fölhívni, foglaltat jelzett. Nem vagyok biztos benne, hogy megvéd a fólia, ha alatta ülsz, lehetséges, hogy kanyarban is terjed az a sugárzás. Ha kimérnék a védőernyőd alatt a sugárzást, akkor. Ölel: Á. - Köszi! Abban bízom, hogy ez visszaveri, hátha. Talán valami esőköpenyt kéne többrétegű fóliával borítani, vagy persze ezt a fedélt fogom -- ölel: d 2014. november 24., hétfő 11:15 Két csüggedt Telekomos elektromos sugár beszélget fölöttem, a padlástérben. - Tehetetlenek vagyunk, ne is kísérletezz. Átalakította. A négyrétegű alufóliánál én is visszafordultam. Ezt tette velünk, a disznó. És még a kalapján is! A kísérletet én is elvégeztem. Egynél igen, két réteg alupapír borításnál a mobil már nem működött. 11:31 Drága Gyuri bácsi 87, de már 88-nak mondja magát; a zuhanyozóban tart fogadóórát reggelente. Időnként Izraelből kap pászkát, bár nemigen szereti. Tegnap: - Gyurikám, csodálkoznom kell, régóta nem hozol nekem pászkát. - Ojjé, éppen van... tudod, a kávéba aprítom... Holnap jössz? - Nem tréfálkozunk, Huszonötödik éve minden nap. És ma reggel. - Gyurikám, csodálkoznom kell. Kinyitottam a dobozt. Ettem. És elfogyott. Miféle manna ez. - A manna is elfogyott. De előtte pöröltek, hogy unják... Tudod, a zsidók mindig panaszkodnak... - Tudom. Pont, mint az emberek. 17:53 Most is azt csinálom, délelőtt óta eddig vagy 12 mailváltás a Műcsarnokkal, adategyeztetések. Egy szíves telefon ügye Münchenből, hogy igen, hozza a képet, onnét, a megnyitó reggelére érne ide, ha így is kell. De közben a műtárgylista (124 tétel) kéne már a fordítónak + a katalógus-szerkesztőnek, stb. Feszített tempó. S közben egy-egy nyájas mail a külvilágból, hogy ugyan már, mondanám meg, ha éppen ráérek, hogy... 20:19 Most, hogy visszatértem, ritkán szellőztetek a műteremben, elfelejtem. Délután megtettem. Na, ezt ne. Ezt a látványt ne. Műterem és panoráma: tűrhetetlen. Igazam volt az eltakarással. F/2014/262 2014. november 25., kedd 2014.11.25. html-2014/mma-beadvany.htm C.14823 Kedves Regős, vezetőnk, úgy tudom, neked kell megküldenem ezt, továbbítandó az Elnökség számára. ölel: deske MMA Elnökség Budapest Kedves Barátaim, csak ezt a részterületet ismerem. Illetve már ezt se, nincs rá mód. A festők. Hiányzik az Országos Kiállítás. (Tudom, sok év szabotázs után most lesz egy.) Az egyenlőség nem egyformaságot jelent; az elefánt is egy répát kap, és a kisegér is; ezen a területen a létszám miatt ezt évente kellene megrendezni. És a körülménynek ismeretében feltétlen Budapesten. Akár váltott helyszíneken, pl. Műcsarnok, MŰPA, Vigadó. Természetesen csak határozott, tisztességes zsűrivel lenne az egésznek (megkülönböztető) értelme. Ha a pénz probléma, a katalógus csak műtárgylista, képek nélkül. 2.. Amennyiben az MMA evvel egyetért, és önkéntesekből egy negyedévenként összeülő szakértői bizottságot össze tudna toborozni, javasolnék egy ajánlkozó levelet elküldeni a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia számára, hogy egyházmegyéik templomaiba csak szakmai zsűri által jóváhagyott műtárgyat engedjenek be. S hogy ehhez a szakmai hátteret az MMA biztosítani tudná. Szíves üdvözlettel: Váli Dezső az MMA rend/etlen tagja. F/2014/264 F/2014/263 16:12 A leginkább-mesterem, Sugár Gyuszi tanított rá, úgy vettem észre. Mindig szerettem a csak fölülről fényt, valami gyönyörű. Most a forgatáshoz újra meg kellett csinálni. Így hagyom? Hogy minisztériumtalan lettem, lehet, hogy elég lesz a fény, így is. Az első kép ugyan még reggelről. 2014. november 26., szerda 17:47 Két évig kínlódtam vele, és nem tudtam eldönteni. Fiam véleménye is belezavart, hogy csak három együtt. De most. 1. Együvé helyezem el ezt az öt összetartozó képet. 2. Címük egy, de nem számozom őket össze, vagyis nem teszem kötelező sorozattá. Sőt, sorrendiséget se határozok meg. Lehet igazsága az ellenvéleménynek, hogy az öt sok egymás mellett. Én másként látom. Pl. a 2013-as Balatonboglári kiállítás. Döntsön majd harminc év mulva NN. kurátor úr. Tehát szerencsésen a munkák együvé, a Horn-gyűjteménybe kerülnek, részben ajándékként, részben HUF. Itt amúgy is sok legjobb képem van már. Megnyugtatóan rendeztem a sorsukat. Már ami rajtam múlik. Például most, ha nem is mind, falra kerülnek, elkezdenek működni. 90 x90 centis képek. Most decemberben majd hármat teszek ki közülük a Műcsarnokban. A képeket ide amúgy nem én válogattam, szerencsére. Kivéve azt a hármat. Tenger és műterem - A/2013/40 Tenger és műterem - A/2013/73 Tenger és műterem - A/2013/74 Tenger és műterem - A/2013/75 Tenger és műterem - A/2013/76 Balatonboglár ev. tempom, 2013. 19:13 Tapasztalat, enni mindig lenne ok. 22:12 Uszodából hazafelé 1. Fémreszelő kellett volna, be szokott szerszámboltomba. Témára térés előtt egymás egészségi állapota, meg hogy hogy áll a műcsarnoki kiállításom. Majd egy receptet hallgattam meg, s meg is kóstolhattam a főnök maga készítette lekváros süteményét. Megháláltam; még egyszer megkínáltattam magam. 2. Rendszeresítettem a füles kétszázast. Megjelölve a pénztárcámban, hogy ezt nem szabad elkölteni, a járókeretes néninek lesz, ha netán találkozunk, aki ezt szokta kérni, vagy cigarettát. Kinn áll és várakozik a kapuja előtt. A pénz füle azért, hogy a szigetelőszalag egy mozdulattal letéphető legyen. Tegnap kiló kenyeret kért a szemközti boltból, kezembe nyomta rá a pénzt. Vittem neki, akkor egy gyűrött csomagolópapír darabkát adott, rajta számok. Mi ez. A kapu kódja; hogy engedjem be. Kilelt a hideg. Ezt se tudja már egyedül. 2014. november 27., csütörtök 05:12 Hajnalban, a fürdőszobában szoktam szólni hozzájuk. Ma megkértem őket, alakítsanak klubot együttesen dolgozni értem; összehangoltan segítsenek élni és meghalni. Assisi Szent Ferenc, Vianney Szent János, Páter Pio, II. János Pál pápa, valamint korunk szokása szerint számontartatik a nők jelenléte, aránya, tehát Kalkuttai Teréz Anya. Sőt. Tulajdonképpen Mamit-, anyácskámat is bevehetnék a csapatba. 19:52 Lehet, másnál más a helyzet. Az én munkám tiszta alkímia. Uszodából hazafelé az ember bevásárol - szerencsére minden boltban kapni -, listával: akasztott ember kötele, macskaháj, szárított denevér, fiatal vipera, bagolyürülék, százlábú, vagy néhány keresztes pók, valamint okkersárga világos. Mindezt rézüstbe; némi folyadékkal nyílt lángon lassan keverni. Általában egy-két hónapig, néhány évig. És olykor megtörténik-, egy lobbanás, forró füst száll föl, s a kondér alján ott csillog egy kevéske színarany. Kedd este György Peti könyvbemutatója-, írt benne a festők közül Kokasról, Gruber Béláról, Szalay Ferencről és Kondorról. Végül nem vettem meg a megjegyezhetetlen című könyvet, beláttam, az elkövetkező években nem lesz erre időm. A Nyitott Műhely pincéje zsúfoltan tele. Katával csak az első sorban kaptunk helyet. F/2014/266 Korábban kellett hazajönnöm az uszodából. Nyolctól ötig forgatás a műteremben. Kérdés - felelet. Fejet kicsit jobbra. Közben gyerekeimről mesélve a kamera előtt az emlékektől elsírtam magam. Fölvették. A végén persze festés, (alvásidő - félálomban), fél órában, kezdve a táblacsiszoláson. Műterem születik kamera előtt - A/2014/70 60x60 cm. 21:25 Drága, végtelenül türelmes kurátorasszonyommal hat mailfordulóval megalkottunk a sajtó számára egy rövidített életrajzot. Elsőre ez érkezett: Váli Dezső, aki legalább kétszer megtalálta a világ legszebb kavicsát, 1942-ben született Budapesten. Első képét 1959-ben alkotta, egy évvel később a könyvtárát viszont elajándékozta. Belsőépítész diplomáját 25 évesen, festőként kapta. 1978-ban letiltotta képeinek külföldre kerülését, de úgy tűnik hiába. 1986-ban Munkácsy-díjat kap, a következő évben szétajándékozza képeit. Rendszeresen úszik, és 2000-től vezeti a deske.hu oldalt. Idén dobta ki ezredik, általa gyengének nevezett festményét. 61 önálló kiállítást tudhat a magáénak, és több könyv is megjelent róla, egyúttal művészetéről. Végül így alakult (másnap 04:50h): Váli Dezső, aki kétszer találta meg a világ legszebb kavicsát, 1942-ben született, Budapesten. 1959-ben kezdi első képét. Egy évvel később elajándékozza könyvtárát. Belsőépítész diplomáját 25 évesen, festőként kapja meg. 1978-ban letiltja képeinek külföldre kerülését. 1986. Munkácsy-díj, a következő évben szétajándékozza képeit. 1990 óta reggel fut és úszik. 2000-től vezeti a deske.hu honlapot. Idén dobta ki ezredik, általa gyengének tartott festményét. 61 önálló kiállítás. Kilenc könyv munkáival - munkáiról. 2014. november 28., péntek 11:23 Tegnap a forgatáshoz sötét műteremhátulja kellett. Kifeszítettem egy drótot a mennyezet alatt, s föltettem a függönyüket. Hanem evvel számomra is érdekes fényügyi helyzet állt elő, ez tartósabban kipróbálandó. A szoba világos csak ott, ahol annak kell lenni. De nem adták el nekem az övékét, hogy majd kapok egy telefonszámot, ahol érdeklődhetem, hol kapni. Tízkor megvettem, 6,1 métert kértem, műteremszélesség. 3500 HUF, hazaérve föl is raktam. F/2014/267 14:04 Körkérdés. Nincs meg valakinek a H-Futura Extra Bold betű (amit negyven éve használok/nék), vagyis az a változata, ahol az M betű nem terpeszt, mert azt nagyon utálom. Kurzív fele nem kell. 21:10 Három kiállításrendező kereste délután a megoldást, a mailek másolatát folyamatosan kaptam. 2008-as fájljaim, kis hibákkal egyébként, és bonyolult háttérszerkezettel. Vakartam a fejem. Telefon informatikus barátomnak, gyorsan összehoztunk egy háttér-rendszerfájlt. És aztán mindent rendbe, a helyére. Ugyanis a DESKE.HU kötetem hátsó borítójában volt egy CD, egy órányi anyagot a Rádió stúdiójában beolvastattak velem a könyvből. Ebből kell most a kiállításra részleteket hallhatóvá tenni. olvasni: http://deske.hu/konyvek/html/deske-hu-konyv/deske-hu-hangos.htm egyenként meghallgatni: http://deske.hu/konyvek/html/deske-hu-konyv/deske-hu-lemez-mp3-ban végighallgatni: http://deske.hu/konyvek/html/deske-hu-konyv/deske-hu-hangoskonyv-egyben.mp3 És mindez ezentúl egyetlen keresőfájlban: http://deske.hu/konyvek/html/deske-hu-beolvasva.htm 2014. november 29., szombat 05:35 Műteremablakom jobb felét takaró pokrócot (fenti ábra) egy négyzetcsőn dobtam át, két végén spárgahurokkal fölfüggesztve. Ma félálomban - nem azért mert én, de - egy gyönyörű függesztőszerkezet jutott eszembe, ráadásul ez nem is leesékeny, ha netán függönyhuzigálás. Ágyból kelve rögtön meg is csináltam. Amit a csőbe dugtam, egy húszcentis keretléc darabka. S egy mozdulattal az egész szétszedhető, rekonstruálható. Csak a lécet nem lehetett fűrészelni, ilyenkor mindenki alszik; de azt is megoldottam. Köszönöm. 10:26 Jött egy mail a nevemre, olasz még sose jött. A szokásos 10 ezer dollár nyereméy mindenestre nincs benne.. Nem tudja valaki, ez mi, ez sima spam? Még nem tiltottam le. Salve, Il mio nome ? Anna, Vorrei suggerire uno scambio di link gratuito con deske.hu o con qualunque altro sito di cui lei sia in possesso. Le far? piacere sapere che sto lavorando su un ventaglio di progetti di qualit? per lo scambio di link gratuiti e che sono sicuro che questo scambio possa essere fruttuoso e produttivo per entrambi. La prego di farmi sapere se ? interessato ad avere pi? dettagli, o se ha qualche opinione da riferirmi in materia. Attendo una sua mail! 10:38 Cédula a padlóra, merthogy ő később ébred, mint én indulok; hogy tudja, ne várjon közös reggelinkre. Megint végig akartam nézni az MDF-piac szerszámosa készletét. Csodálatos dolgai vannak, és hozzá készséges magyarázatok, ismer már. Sajnos mindenem van, ami kell. Így aztán húsfogó fogó, meg egy csomag szivacs, világ csúfjára. 10:55 Még csütörtökön. - Felvétel, kamera indul; jó dolog a házasság? - Nagyon rossz, feleltem csípőből. Ösztönösen nem szoktam a vártat válaszolni, másrészt hazudni se szeretek. Fájdalmas egy ilyen mondat, olvasni is, hallani is. A megközelítés persze buta. Hiszen az minden pillanatban más. És. Szeretnék pl. özvegy lenni...?! És az ideális élettárs. Mindenesetre bernáthegyi kutya-szerű. Aztán Agneta Fältskug. Öleb, selyempincsi. Időnként Szüts Miklósos. Néha gyufásdoboz méretű. Összességében: nem alaktartó. 11:52 Házunkban egy szerelő bácsi. Tegnap egy ihletett ötlettel megkérdeztem tőle, nincs véletlen valami leszerelt gázcsöve, két méteres. (Függönykarnisnak kéne, bár sok minden egyébre is hasznos. Polc alá, teherbírását növelni; íróasztalom lapját ez tartja nyikorgásmentesnek.) És adott! Három métereseket! Kettőt! Az egyiket egész délelőtt smirgliztem, rozsdátlanítottam. A másik vastagabb, tiszteletre méltó. Egészen biztosan jó lesz egyszer valamire. 12:38. Üzenet. Virág Judit aukció, december 13; a kiállítása ma nyílt "és van ott egy kurvajó képed a bejárattal szemben, a 81/12-es, a főfalon. Van még egy nagyon jó Egry, és egy nagyon jó Mednyánszky. Gyanúsan az előtérbe kerültél, mi ez." C. kisasszony Trecentoban járt /cicánk átment a képen/ - A/1982/12 130 x 170 cm, 1981-82. Jó nagy, ajándékba kaptam ekkora lemezeket. Most nézem a reprót, igen, a jobb alsó szélen látszanak a tappancsnyomok. Meghagytam. Rögtön, 82-ben megvette egy filmrendező, azóta nála volt/lehetett. Indul 800 ezerről, becsértéke 1,6 - 2,4 millió között. 17:02 Mail: A Bábel Antikvárium online aukcionálja egy 75-ös plakátom egy példányát. Stúdió Galéria, kiállításplakát - G/1975/02, 68x47 cm, 1500 HUF-ról indul. Két példányom nekem is van belőle, úgy értem, a C. naplóban, az OSZK. ill. MTA. Kézirattárakban. Ja, és 2002-ben a velem úszó Széchényi Könyvtár igazgató mosolyogva elhozta nekem plakáttáruk egy leírókartonját: Váli Dezső festőművész kiállítása [...] barna fotó: a művész igen rendetlen műtermében tanácstalanul áll. (Ha tudnák, milyen kemény rend van itt.) Igen, már akkor is fóliatakarás az ablakon. A mennyezet alatt kifeszített dróton a festményreprózáshoz használt 500 wattos négy fotólámpa. Valami rúddal akaszthattam le belőlük kettőt, ha kellettek. A munkaasztalon épp keretépítés, a fiókban tejfölös poharakban szögek és csavarok. Hokedlin kerek tálcán, gondolom, a vacsora. Három, baloldalon belógatott függöny talán a térarányok javítása kedvéért. A közelebbi kisasztalon a fotóláda, körülötte az abba tartozó mindenfélék, előtétgyűrűsor makrofelvételhez. A földről hiányoznak a szokásos újságpapír-maradványok, viszont jócskán festékfoltok. Jobb elől a farost és pokrócfüggönyből épített fűtött lakókuckó teteje, külső oldalát kipolcoztam, azon fektetve a fotóállvány. A kuckó tetején az amorf forma egy bocibőr, zebegényi tanítványommal cseréltem festményért. Hat képet tudok beazonosítani, ezekből egyet tartottam meg, a keletnémet művésztelepről hazahozott háromosztatú csík-képet. Katát kérhettem meg, a létrán másszon föl a galériára a felvételt megcsinálni. Hogy benne vagyok, gondolom, eleve a plakáthoz készült. És alatta a szöveg háromszori fotózással 6x6-os negáról. Magyar betűs Futura Extra Bold. Először sok ABC-tábla fotópapírra, aztán egyenként méretre az összeragasztott sorok, majd a kész látvány, az már a nyomdának. Retus fehér temperával. Mindez 5 DIN-es nyomdai negára a nagyítógéppel fotózva; dokubróm papír, itthon, a korábbi vécéből átalakított 2x1 m-es sötét kuckóban. 2014. november 30., vasárnap 16:35 Ugyanaz másnap. - Jó dolog a házasság? - Nagyon rossz. - Rossz?! Talán nehéz. Akkor ide a Szüts-klasszikus, bár ő a nőkre értette: Hol ilyen, hol olyan... Marha. Szeretnél például özvegy lenni?! 17:05 Unoka szülnap. Senki nem vette észre, hogy tizenöt Kingát írtam a zászlóra. 2014.nov. olvasó belső számláló [453403] = 3923/hó = 131/nap C3 számláló szerint 9178 / hó = 324/nap VÁLINEWS; 237. levél J.-nek, Le Meux-be / 2014. december 2014. december 1., hétfő 09:17 Mailváltás Deske, a nov. 27., csütörtöki életrajzod: az első, nem elfogadott változata jobb volt. L. Kedves L. legalább - fölösleges 59-ben alkotta - fellengzős viszont elajándékozta - nem párhuzam de úgy tűnik, hiába - téves tudhat magáénak - komplikált egyúttal művészet értő - üres. d. Mind igaz (de lazább, szellemesebb, emberibb.) Üresek vagyunk, elegánskodóak, feleslegesek, tévedünk, és komplikáljuk a dolgokat... L. ti. :)) d. 09:22 Következő rorátéra ne felejtsek el fejlámpát vinni. Mise után lekapcsolták a villanyokat, én akkor zsolozsmáskönyvvel. 10:07 Ma reggel egyetlen ill. két mozzanat kiállítás-előkészítés kapcsán. Reggel vettem fehér ragasztóshátú papírcsík-tekercset, majd a Műcsarnok raktárban az össz képcédulát át kell ragasztani képeim hátoldalán, hogy a címbe ott is bekerüljön az opuszszáma. 2. Telefon a főraktárnokkal, a pincében rendelkezésemre fog állni egy 3x3 méteres asztal, a száz felől beérkező keretek restaurálására. És a harmadik: Kedves Ágnes, emlékeztető, lassan aktuális lesz. Az én átadott többlet - etikettjeim miatt valószínű, az 1300 meghívónál többet kell rendelni a nyomdából. Postaköltség is nagyobb. 2. A többletköltség befizethetőségi számlaszámát majd kérném, hogy át tudjam utalni (itthon, íróasztal mellöl.) köszönöm: d És a negyedik, szintén a Műcsarnoknak. Tapasztalatom szerint nálam nincs akadálya az online honlap-közvetítésnek. A filmek is úgy vannak méretezve. hogy erre alkalmasak. És ráadásul, bármi képet, napközben szöveget megírok, azonnal a szerverre kerül, az gyakorlatilag élő közvetítés. Pl. amikor mailben veszekszem valakivel. d 11:23 Galambom, kiszúrtad a szemem evvel a Halál 50 órája filmküldeménnyel, de most már belenyugodtam. 2h 49p, de ebből még mindig hiányzik egy (?) jelenet, ez is csak a TV számára megvágott változat. Részletezem: a fogoly amerikaiak legéppuskázása után nem egy , hanem két katona menekül meg. A súlyosan sebesült tisztjét dzsippel hazaviszi a beosztottja. Viszi a tábori kórházsátorba, hogy azonnal operálják meg. Az orvos körbemutat, ezek mind arra várnak. A katona pisztolyt fog az orvosra, s az enged, hogy azonnal. De utána valami párbeszéd, hogy a katonát hadbíróságra kellene vinni. De az valami mosoly-legyintéssel elsimul. Lehet hogy csak ezt a részt vágták ki? Fura, mert TV változatnak ez azért hosszú. Mi lehet itt. d. 12:07 Meghíztam. Ma teás-sóskenyeres nap, kivéve ha mákostésztát adnak a menzán. Van rá esély, hétfő, tésztásnap. 13:44 Bakonyi betyárleves, túrós táska, Túrós; micsoda butaság. Narancs. Pássz. 14:17 Mail - Életemmel szörnyű árat fizetek üdvösségemért. Ha nem ismernélek, azt mondanám, gyenge, melodramatikus mondat. Hogy ismerlek, naplód legfontosabb és egyben legmegrendítőbb mondatának tartom. Szia! S. - Régi mondat. Ma már ezt másképp látom. d. 16:52 HVG holnapután / előzetes: Miklós fiuk nemzetközileg is jegyzett grafikus. Az otthonából nagyobb utazásra 17:47 Kedves Péter, két dolog történt reggeli szíves fölajánlkozó leveled óta. Észbe vettem, ha kölcsönkapok tőled egy vakufénymérőt, akkor stabilra, de beállíthatóra meg kell csinálom a két vakuállást. Hogy majd egyszer bemérem - beállítom, de azon túl ne mozdulhasson el. Evvel keményen el is ment a délelőtt. 2.. Délután pedig ijedtében megjavult a fénymérőm. (Észrevettem egy furcsát a kijelzőn. A corr jelzés be volt karikázva. Tehát élt egy hatalmas korrekciós szorzó, amit véletlen beletápláltam.) Vagyis minden rendben. És még azon túl is. ölel d 2014. december 2., kedd 13:27 Szembejön a múlt. Mail: Kedves Dezső! Az imént számitógépemben kerestem valamit, és ráakadtam a 10 évvel ezelőtt irt levelezésünkre Kempis Tamással kapcsolatban, alább ez az Ön levele, (sajnos az én levelem nem lett lementve) megküldöm, talán örvend neki, érdekes olvasni saját gondolatainkat már ekkora távlatból. Ez az eszmecsere kapcsán ajánlotta a "Mózes I-V-ig elmélkedés... c. könyv kölcsönadását, melyet ebben az évben (2014) január hóban megkaptam és kiolvastam, sokat adott - köszönöm. Isten áldja! Üdvözlettel: k. zsuzsanna, úszótárs  Sent: Friday, April 16, 2004 6:15 PM Subject: Váli Dezső - gondolatai Kempisről van egy nehezen földolgozható szörnyű élményem. Állítólag a szentté avatási eljárása ott akadt el, hogy vélelmezték, utolsó perceiben kétségbeesett. Hogy fölnyitották a koporsóját és a karja össze volt harapdálva, élve temették el, tévedésből. Lénárd Sándor is elmesél egy ilyet a brazil falujából, ott a sírásó halálos ágyán bevallotta, hogy temetés, egy kislányt földelt el, s az lent elkezdett dörömbölni, hogy hova a teljes levél Nekem az a mondat, hogy böjti tételem: - Szeretettel fogom meg a zoknikat, amikor teregetek. F/2014/270 F/2014/271 20:11 Délután Rockenbauer Zoltán (kiállítás-kurátorom) könyvbemutatója az Örkény könyvesboltban. Az estet megtisztelte jelenlétével az ifjú Rocki is. Apacs művészet / Adyzmus a festészetben és a kubista Bartók (1900-1919) A könyvet a legendás Passuth Krisztina (volt tanára) mutatta be, aki szintén foglalkozott evvel a korszakkal, könyvben is. Azt mondja, félkrimi, új műfajt teremtett. Együtt a zene, a képzőművészet és az irodalom, mint ahogy akkor a valóságban is. 460 oldal, képet nem lehetett beletenni, túl vastag és túl drága lett volna, úgyhogy az illusztráció www.facebook.com/apacsmuveszet - címmel ott. Az jó, bár ebből én ki vagyok zárva. 2014. december 3., szerda 09:02 Akadémai igazgatói irodájából persze kölcsönadta a kiállításra (a tavaly neki ajándékozott) képet, de rögtön kért a Műcsarnoktól arra az időre helyébe valamit. Jöttek is hozzám, sürgősen; egy nagyon sötét képet küldtem. Kedves Igazgató Úr! Ha csak egy telefont megeresztesz, hogy egy apró (másfél méteres) szívességet kérsz tőlem, tudtuk volna egyeztetni, melyik képet küldhetem neked… :)) ölel: d 09:07 A mai Roráte-misének egyetlen apró hibája, utána bekapcsolva hagyták a lámpákat, így nem lehetett fejlámpát használnom zsolozsma olvasáshoz. 09:18 Tulajdonképpen ebben az opuszban (mért ne) Kata társzerző, mert nagyon jól áll ennek a látványnak az elébe helyezett fotel. Padlásajtó a folyosón mellettünk - G/2014/21 09:38 Kedves Mester, nem szerettelek volna ezzel terhelni. Azt hittem, a Műcsarnok ad egy képet a raktáráról. De persze ők rád gondoltak, én pedig nagyon hálás vagyok érte, hogy ebben is, sokadszor, segítesz! És persze nagyszerű a kép (főleg, ha kollégáim végre fel is akasztják). Tetszik a rejtélyessége az új vendégnek - az, hogy ketten alkottátok, meg az éjféli látogatás utalás. És persze a sajátos perspektíva... És a hatalmas lüktető vörös folt a közepén. Szóval hálám kísért! És utólag is elnézést, hogy nem hívtalak! Ja, és persze gratu a Műcsarnokhoz, nagyon kíváncsi vagyok. De kik a kiállító társak? Barátsággal S. [Váli Dezső - Várhelyi Tímea: Műterem - éjféli látogató - AX/2012/71 papír, vegyes technika, 100x150 cm, 2011-2013, ] ---------- Drága Öregem! A Műcsarnoknak csak posztamensek és falécek vannak a raktárában. 2./ A másik kiállító Hegedüs2, nem ismerem, a harmadiknak nevét se tudom. A kép hátoldalától meghatódhatsz, a gondosságomtól, kollegáidnak odakészítettem az akasztó drótot (folyómétere hat forint) jó munkát, ölel d. ----------- - Drága Desiré! Igen, tudhattam volna, a Műcsarnok nem gyűjt maga - ami, szerintem azért probléma. De nagyobb baj, hogy nem nagyon értem, hogy került a levesbe a másik két kolléga. Rocki ötlete volt? Igen, láttam, a gondos kezed munkáját az akasztásnál, hogy hálálhatnám meg? Nagy kalappal a kiállításhoz! (A kép történetéről nem árultál el többet! ). S. ---------- - Kedves Öregem, az anyagot NEM én választottam. Régi döntésem érett meg evvel. Igen, Rocki választotta. - Baromi tehetséges, illetve jó festő Várhelyi Tímea, tán a harmadik ember, akivel ezt játszom, hogy elrontott képet cserélünk, hogy folytasd te. - Meghálálni kicsit nyűgös lesz neked. Nagyon szeretném, főleg a mérete miatt eladni ezt a képet; s ebben most egy ideig akadályozva leszek általad. Ha megtennéd azt a szívességet, hogy árulod... :))) Egymillió, de 900 ezerig alkudhatnak veled... - Ez a fogalom, a közhiedelemmel ellentétben, legalábbis nálam, nem létezik, hogy siker. Nem is tudom, pontosan, mi az. A képek már nem romlanak vagy javulnak tovább... Vagy hogy a pénz. Azt befizetem, vagy továbbadom. ölel: d 10:12 Kedves Deske! Ez év végén befejezi működését a Holmi. Főszerkesztőnk, Réz úr már nem bírja, alig lát, mi is elfáradtunk. A továbbiakban a honlapunkat szeretnénk tovább fejleszteni, hogy a 25 év (+3 hónap) teljes anyaga digitálisan is hozzáférhető legyen. A kérdés, amiben hozzád fordulok: a tárhely. Eddig egy magáncégtől béreltük, de most már szeretnénk hosszú távra biztonságba helyezni, és az OSZK látszik a legjobb megoldásnak. A fejlesztést, gondozást mi intézzük, csak tárhelyre van szükségünk, ahol az anyag biztonságban van. Az a kérdésem, hogy kihez kell fordulni ebben az ügyben. C. ---------- - Figyelj ide. Csináljátok, meg, ill. ha befejezett és lezárt! dolog, akkor biztosan fogadja az OSZK. Moldován István MEK ig. jól ismerem, rendes ember. Mailcímét küldöm. Illetve korrigálok, elképzelhető, hogy nyitott élő anyagot is befogadnak, az tudom, nagyon nyűgös, akkor ezt így kérdezzétek meg. ((amikor az enyémet megcsinálták, azt mondták, ilyet (élőt) soha többet.)) De lezárt irodalmi honlapjaik vannak. d. 2014. december 4., csütörtök 05:37 Futok tegnap 05:45-kor a sötét-nedves Margit körúton, ráminteget a kukásautó sofőrje, ahogy szokott. Odakanyarodom - letekeri az ablakot -, hogy ma azért egy órával korábban, mert rorate mise. A magasba fölnyúlva megszorítom kesztyűvel kesztyűs kezét. Fölmosolygott, - Ahá, akkor azért ennyien a járdán, egy irányban. 05:49 Őrület ez a keresztvetés. Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Mást nem is kellene mondani, ebben megmaradni. Egy órán át. NEVÉBEN. 09:29 Örömteli, amiben a kormány fárad, a bőséges ellenszéllel szemben. Hogy vasárnap a nagyboltok, a kószálóboltok zárva. Keresztény gondolkodás. Az ellenérvekkel ellentétben nem a közszolgálókról van itt szó, hiszen akkor be kéne zárni a vasutat meg a kórtermeket is. Hanem a közgondolodásról, hogy visszaálljon a nap szakralitása vagy legalább a valami más jellege. Legalább az ellazulásé. Na, anyukám, micsinájunk ma délelőtt. 10:30 A Műcsarnoknak, 6 ember kapja a mail-választ. Egész! éjjel dolgoztak rajta, most küldték át utolsó korrektúrára. Egy ponton korrigálnám [Rockenbauer] Zolit. A katalógus nem szép. Hanem elképesztően, minden várakozásomon messze-messze fölül gyönyörű. Halálosan nagyvonalú-elegáns tipó., bev. szöveg nagyon jó, és nagyon bölcs a képválogatás, hogy kevés, de nagy képek, a párosítások, minden. 2. egy hibát találtam műtárgyjegyzék / fotókból külön GRAFIKA fejezetet kell leválasztani (a végére) ide átemelendő: KERESZTÚT – B/1988/16 KOLDUS KERESZTÚT – B/1989/44 Köszönöm. Illetve nagyon köszönöm d. 2014. december 5., péntek 13:12 Megjelent a HVG-interjú - Miből érzi, hogy egy kép már kész, „jó”? V. D.: Egy kép megtörtént, ha ránézve az ember szíve kicsit elszorul. [ a cikk ] 13:21 Találtam egy mondatot. Rákérdezett: - És ennek az évtizedes közös imádságnak hogy látszik a haszna, az eredményessége? - Egy fogaskerék akkor eredményes, ha forog, események nélkül, egyformán. 14:14 Délelőtt forgatás a Harangvölgyben. Aki nem hallhatott róla (Le Meux): fákra hullott csapadék eljegesedése miatt hatalmas károk szerte az országban, járhatatlan országút-szakaszok, keresztbe dőlt törzsek. Egy helyi figyelmeztetés: "Ma mindenki csak saját felelősségére hozza gyerekét az óvodába." F/2014/272 2014. december 6., szombat 04:57 A tegnapi HVG interjú kapcsán: - Deske, ha nem ismersz semmiféle ság-séget, akkor - gondolom - a kereszténységet sem ismered. A zsidóság épp olyan vallás, mint a kereszténység. Isten nem ismeri a többes számot. Már melyik Isten? És még egy dolog. "Isten szintén nem ismeri a többes számot". Már Váli Dezső után. Mert ugye te sem. Basszus. Tényleg, tényleg nem vagy könnyű eset. Komolyan, hogy valaki pusztán azért, hogy figyelmet vívjon ki, össze-vissza beszélj, mint te. Dezső. Ez szomorú. És nem arrogáns, csak kínos. H. - Sajnálom, Öregem, hogy félreértetted. Hitem szerint az egyetlen Istent nem a zsidóság vagy a kereszténység érdekli, nem gondolkodik csoportokban. Ő az egyes embert (téged is) szereti, végtelenül. ("Szövetséget kötött"), kiválasztottja volt és maradt a zsidó nép (vagy nemzet, ehhez nem értek), de földrejövetelekor ezt a szövetséget minden emberre (" a pogányokra" is) kiterjesztette, akár tudják, akár nem, vagy csak nincs kedvük elfogadni. ölel: d 15:10 Talán úgy kellett volna fogalmaznom, hogy Isten látja a különbséget jó és gyenge balhátvédek, vagy középcsatárok között, de nem Fradi vagy Vasas drukker. 09:24 Kieselbach aukcióra is beadtak egy képemet. Ez 300e-ről indul, 500-750e a becsült érték. Műterem, csendesen - A/2000/23 60x60 cm 15:15 A bugyigumi hamarább öregszik, mint én. Néhány hónap után újra kell csomózni az úszószemüveget, kilazul a pánt. 22:12 Teljes a káosz, a rossebb egye meg. Valami 500 mail-címem van, talán itt követtem el a hibát. Meg aztán nem értek eléggé hozzá. Ezt legutóbb tán négy éve kellett. Kétszer végigküldtem a meghívót mindenkinek, mert előszörre kiírta, hogy TÚL SOK, mármint egyszerre a gépnek, nem kézbesíti ( a titkos másolatokat). Másodjára kevesebbet, de ugyanez. Nincs türelmem tízesével. Van, aki megkapta, van, aki nem. A második levélbe már beleírtam, hogy BOCS, HA EZ MÁR MÁSODSZOR. Amit nem szoktam, föladom. Nem tudok mit csinálni. Harmadjára már komikus lenne. Majd lesznek mindenféle sértődések. Szerencsére 500 saját-címem-meghívót a Műcsarnok ki is postáz. Fokozza a zavart, hogy Miki fiam postafordultával megdicsérte a meghívó grafikáját. Ugyanis biztos voltam teljes körű szakszerű megvetésére, minden graf. szabájjt átlépve, sokféle betű, gondolkodás, minden. Csak nem kímélni akart ?! Ez a történet nem tudom, hogy szokott működni: A megnyitó hármunknak lesz (nem is ismerjük egymást), Dragomán Gyuri beszél, mikrofon remélem lesz. Sajnálatos, hogy összevonták, félő, ez így üres protokollá válik. Nem hallgattak óvó szómra. Hogy a rendezésből most teljesen kivontam magam, utólag is nagyon örülök. Részben persze más, mint amit én kitettem volna, de erősen koncepciózus, annak is tartalmas. És volt R. Zolinak egy ötlete, amit a rendezésnél, és a katalógusnál is következetesen végigvitt, ami zseniális. Megmutatta, hogy a zsidó temető és a műterem ugyanaz. 2014. december 7., vasárnap 09:22 Utak. Az ember él, hogy meg tudjon halni. A kiránduló haza akar menni. Nem azonnal. Az úszó el akar jutni a medence végébe. Többször. A mérnök ki akarja találni a kávédarálót, és ehhez utat és eszközt keres. A festő nem tudja, mit keres. Nem a szépet keresi. Annak meglennének a bevált eszközei. Önmagát keresi. Eszközül egy dombvidék, egy okkersárga világos. A történet látszatra egyirányú. Pedig nem tudja, mit keres, és az utat sem tudja. És ha a végére ért, sem érti, mi történt. És most hol van ő, egyáltalán. Legfeljebb érzi, a szíve mélyén. Erre a gondolkodás nincsen berendezkedve. Hogy az a sötét folt mért olyan kell legyen. Itt valami megfoghatatlan történik, emberen túli. Ez az ijesztő/megrázó az egészben. EZT MOST HELYÉNVALÓ LESZ MINDIG IDE, AZ OLDAL ALJÁRA 2014. december 8., hétfő 08:55 Remény. Leszek én még poszthumusz Lakóbizottsági Elnök! Melyhez sok jó egészséget kíván: S 21:38. Most látom, ma folytatódott ez a zűrös meghívó ügy, körlevél a művész-cégtől is, végleg nem tudni, ki (mennyit) kapott. Postán is küld a Műcsarnok, azt hiszem, az is többféle. Ma reggeltől este nyolcig a Műcsarnok pincéjében a beérkezett képek kereteit javítottam, ezüstöztem, stb.; alvás, ebéd nélkül. Illetve Kata velem virrasztott, és hozott hidegtálat, Colát. És mutatom egy zsidótemető képem hátoldalát is. Esti infó ez is, a film már utolsó munkálatai. Filmelőzetes: A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! És még tovább, ez is ma esti mail: A Stúdió Antikvárium aukcionál egy 1971-es Vattay-fotót. "V.D. festőművész (Budapest, 1942.) műtermében festményei mellett ülő képe." Indul 15 ezer HUF. Ezt a fotót eddig nem láttam. Nálam F/1971/02 lesz. A dátumot a mögöttem-Keresztútról tudtam beazonosítani. Az a festmény lappang, ha megvan egyáltalán. Szereplésnapló: Fekete keresztút - A/1970/30., olaj, vászon, 14 tábla; 60x270 cm., 1970-71. Ajándék: 1973.04., a Villányi úti Szt. Imre templomnak. Megjegyzés: 1984.12. eltűntnek nyilvánították, egy nagy renoválás után. Fekete kép volt, arany felületekkel. Nem is olyan baj, hogy elveszett. Ebből kezdetben három változatot csináltam. A fehéret utóbb kidobtam, a barna (A/1971/02) a szentendrei Ferences gimnáziumban. 2014. december 10., szerda 08:57 Mindenesetre itt már tartunk. 1,3 millió forintomba került (gyűjtőim). 120 darab, a Belvárosban. Ezt az egyet nem fizette, és nem pártolta a Műcsarnok. Közös és szóló plakátokat is terveztek, a metróba is; nem tudom, meglesz-e egyáltalán. Tízre a Műcsarnokba, a nagy monitorra tegnap estére elkészült filmet átadjuk/átvesszük. Ma a befejező munkák, nekik. Én kész vagyok. (A Kelet-Ázsia-Múzeum-diplomamunkám is pár nappal előbb lett kész a szükségesnél, bibibi.) 14:07 Műcsarnokban élet. Járda - F/2011/042 Donkihótét láttam bele. 17:39 Fanyar találkozás. Zoli beválasztotta a kiállításba a honlapról. Vagy 40 éve láttam utoljára, s hogy most fölhozták Keszthelyről, kiderült, korábbi állapota volt a neten. Mert közben 1976-ben derekasan elb elcsesztem. Szép zöldek voltak benne. Jó lenne vissza csinálni, dehát. Esetleg újra megfesteni? Fehér angyal - A/1969/17 olaj, vászon, 70x50 cm., 1969-1976 2014. december 11., csütörtök 08:10 Ez nekem rémesen tetszik. Hazafelé tartva, a Margit körúton (legalább) öt plakátom. Van nézőpont, ahonnét egyszerre kettő is. És milyen szépek. Ma a sajtótájékoztató tízkor. Szóltak. Megyek. Kérdéses, van-e ott dolgom. Zavarban leszek, ha netán megkérdezik, miért festek. Függőónt mindenesetre viszek magammal. Hete vettem ötszázért. Vonzódom a tiszta szerkezetekhez. 13:36 A kiállításomat építik a négy teremben, még félsötét; a földön csomagolópapír, rakodóasztalok, nyüzsgés, létrák. Ismerősök, emberek. És sajtóbemutató, ballagás teremről teremre, vagy húszan. Mosolyogva, biztatóan kérdezi: - Izgalom, ugye?! - Izgalom. Az nincs. Munkafázis. A PC-mben van egy hangfelvétel, időnként végighallgatom. Pánamerikai expressz, még gőzmozdonyos, egyenletes kattogása egy órán át. Ha váltóhoz érkezik, a hang élesebbre vált. Olykor sípol egyet, elnyújtottan. Ilyen egy kiállítás. 14:26 Hogy is állunk hát ezen a viszonylag nevezetes napon. 1. Olvasóim, belső számláló: 415165 (2001.04-től) (a másik számláló szerint ennek többszöröse) 2. festmény készült: 2166 festmény, élő: 1158 kidobtam: 1008 3. Napzárás, nézem az eredményeket. 249-en olvastak ma, a szokott 130 helyett. Alighanem az utcai plakát deske.hu-ja. Pedig, amikor csináltuk, még nem is ez volt a kiállítás címe, ezt csak úgy tettem rá. 4. Komoly időráfordítással megtaláltam az igazi hencegni valót. Hány élő festőnek volt két önálló kiállítása a Műcsarnokban. Legalábbis a mi időnkben. 19:42. Pár hete eldöntöttem, két éves tűnődés után, s végre és végül megtaláltam a leadminisztrálás formáját is. Kitalálva. Képsors, hiába, ezeket a dolgokat nem tudom könnyedébben kezelni. Cédulát ragasztottam az öt kép hátára. 20:50 Mail Várady Szabolcsnak. Kedves Szabolcs, az imént fedeztem föl, van egy közös munkánk. Ez öröm. Távoli ölelés: d Keresztút - B/1988/16 tus, 14 db 25x52 cm. A budapesti Piarista Rendház tulajdona. 21:18 Hogy annyian emlegették, a Lukács-klubban is, hazafelé le a hatos villamosról, benéztem a Virág Judit Galériába. Tényleg a bejárattal szemben van a nagy piros aukciós képem. A filmrendező adta el, mondják, kisebb lakásba költözött. Judit azt is elmesélte, nagyítóval nézte, vajh tűecsettel tettem-é föl a cicapata-nyomokat a jobb oldalra. Hát nem, az originális. Rövid ideig volt cicánk. Kedveltem. Mondja még, hogy négyünket tudják eladni, élőket: Bak, Hencze, Nádler, meg én. C. kisasszony Trecentoban járt - A/1981/12. 130x170 cm, 1981-82. 800 ezerről indul. 2014. december 12., péntek 21:49 Megnyíltam. 2014. december 13., szombat 09:07 Együvegbaracklekváros megnyitó volt. + Egy tábla MILKA, igaz, az mogyorós. 22:26 kész felé a KIÁLLÍTÁS // SOLO EXHIBITIONS - fejezet legújabbja 2014. december 14., vasárnap 12:58 Svábhegy séta, szokott erdei utunk, átbújva a POLICE meg a TILOS kordonok alatt. Én tévét nem nézek, most láttam ezt a természeti csapást. A fák koronája letarolva. Nem néhánynak. Fotó: F/2014/319 13:14 Miki késik, Kata kész az ebéddel, még erre van idő, megmutatni. Kiállítás nyitása reggelére érkezett meg Németországból az utolsó kép. A hátuljával együtt. 2014. december 15., hétfő 15:27 Nekünk már Betlehem. Barátunkat felesége utcára tette. Holnap jön. 17:09 Soknapos (éves) munka vége; megcsináltam a falra került képek elhelyezés-térképeit is. Megszokásból, bár halvány kétely, kinek kell ez, és mikor. Na ja, a Kedves Utókor. És evvel tényleg kész. Fönt vannak a - festmények, grafikák, fotók - a termek panorámafotói - megnyitóról fotók - szereplő filmekből kettő - plakát, meghívók - katalógus, benne Rockenbauer Zoltán bevezetője - Dragomán Gyuri megnyitóbeszéde - a kiállítás története - levelezéseim KIÁLLÍTÁS / K61 Meg egy fotó, Miki fiammal a rólam-filmjét nézzük forgatás közben. F/2014/326 2014. december 16., kedd 14:10 Utolsó mozzanat, ha igaz, a végleges műtárgyjegyzék; megszületett. És most nincs semmi. Nagyon furcsa. 21:20 Kaptam egy linket, Hír-TV Páholy műsora, 2 percben, rólam. Hétfő, 21:30. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 2014. december 17., szerda 09:32 Annyi pontosítás a filmbeli kommenthez, inkább kiigazítás, hogy énengemet nem negligáltak, kicsinykét sem, elegendő (60) kiállításom volt, a fontosabbak a legelőkelőbb helyeken. Sajnálatos módon engem senki nem üldözött. Netán nem vettem észre. Jut eszembe, 30 évvel a történtek után tudtam meg-, mesélte el volt kollegám, hogy engem, mint a Közért Karbantartó és Szolgáltató Vállalat kezdő, ámbár diplomás belsőépítészét (technikusi végzettségű) csoportvezetője minden erejéből fúrt a főnökségnél, félve, hogy netán hamarosan a helyére kerülök. Igaz, már rosszul is indultam. Felvételem előtt próbamunkának egy édességbolt hátsó traktus lépcsőjét adta feladatul (amit, megsúgták, ő nem tudott megtervezni). 11:55 Most a kezembe adott egy Chuceur Feinherb Nuss-, 200 grammos "egészmogyorós" tábla csokoládét, jutalomképpen. A kiállítás végleg megnyílt. 22:01 Este hazafelé egy hirdetőoszlopon láttam, tehát van közös plakátunk is. Aki ennek láttán se rohan a Műcsarnokba, az Szemét munka. Vagy inkább csak buta. Nyilván a megbízó szorításában. 2014. december 18., csütörtök 10:41 Barátaink komoly bajban, böjtölni szükséges érte. Nevetve mondom Katának: - Nekem az lenne a böjt, ha most többet ennék... - Neked az, ha nem mérnéd magad állandóan.. És ez történt. 14:30 Rólam a VÁLASZ.HU-ban. Igaza van a cikk írójának, hogy nem a képeimről beszél. Én napi huszonnégy órában ember vagyok, de csak napi két és fél órát festek. ORBÁN VIKTORÉRT IMÁDKOZIK A LIBERÁLIS FESTŐ Szőnyi Szilárd / 2014.12.17., szerda 13:20 / Liberálisként ismert festő, de ha kell, megfeddi Esterházy Pétert. Nem tagja az MMA-nak, most mégis kiállít a Műcsarnokban. Kedves jobb- és baloldal: kiegyezhetünk Váli Dezsőben? Először is bocs a címért. Ha nem ezzel csábítalak ide, kedves politikafüggő netpolgár, hanem csak annyit mondok, hogy december 13-án Váli Dezső kiállítása nyílt meg a Műcsarnokban, nem biztos, hogy most itt vagy. Holott éppenséggel annak is volna hírértéke. A jeles festőművész ugyanis nem tagja az intézményt fenntartó Magyar Művészeti Akadémiának, és a legkevésbé sem olyan irányzatot képvisel, amelynek tobzódásától oly sokan féltették az új vezetés alá kerülő Műcsarnokot. Mely kiállítóhely már a Fekete Gyö, A CIKK 21:18 Múlt szerdán mutattam egy szerintem elrontott képemet, ahol a szép zöld felületet lefestettem fehérre, még 76-ban. Most úgy is szerepel a kiállításon. A dolognak aligha értelme, de föltettem egy lemezre azt a korábbi változatot. Illetve annak gyors vázlatát. A/2014/71. Hátha történik valami. Velem, vagy a képpel. 2014. december 19., péntek 04:53 Mail válaszaimmal már (majdnem) kész, következhet Georges Braque. (1882-1963) 1961. Életem egyik első festményét A/1961/04, 300 forintért rásóztam a legendás Sárközi Mártára, aki első szponzorfélém volt. Egy hatalmas Braque-albumot akartam volna megvenni belőle. Végül megtartóztattam magam. 1963. Braque-ot késsel hátba szúrom, féltékenységből, álmomban. 1972 óta portréja munkaasztalom fölött, tulképp egy feszület helye lenne. Mindenki Picassonak véli. Bármely oldalról is nézem a fotón, mindig visszanéz rám. Csoportvezetőmnek szoktam mondani. És nem sokkal később kaptam egy reprót a késői, eléggé ismeretlen Van Gogh-os korszakából, ami azóta szívem közepében. A jobboldali kép. 2014. Most Rockenbauer Zoli kölcsönadta nagy albumát, a 2013-as Grand Palaisi kiállítás anyaga. Gyönyörű és szép és elegánsan unalmas életmű. Igaz, késői halálcsónakos képei innét hiányoztak. Hanem a katalógus végén ebből az utolsó korszakából néhány munka. Ezért érdemes volt minden mulandó szépséget végigcsinálnia. Kb. 20 cm magas képek, kicsik. Mezők, búzaföldek, és olykor itt is csónakok. Egy oldalára dőlt eke. Megrendítő. 05:31 Most kapott mail. - Deske, mágikusan jó és szép az a régi-új zöld kép ( A/2014/71)...! Azonnal megvenném, ha lenne pénzem...:-) L. - Azonnal odaajándékoznám magának, ha ezt a minősítést elhinném. Nem tréfálok. d. És ez még előfordulhat. Na, indulok Roratera. Dupla hosszúnadrágban. Újabb levél. - Pedig így van. L. - Egy ilyen érv előtt meg kell hajolnom. Meggyőzött. Egy üveg baracklekvár. Még csekélyke gondolkodási időt kérek, hátha pocsék a kép. d. 08:54 Rorate. Beülök a harminc éve-helyemre, a második pad szélre. Elém ül egy idegen. Rögtön észrevettem, hogy nő. Villanásra láttam a profilját, már asszonyka is lehet. Pici tokája. Aztán megkezdődött a mise. Bár ezt nem tudom megkülönböztetni, de bizonyára vékonyszálú ez a haj, világosbarna. Hasonló színű hasított bőr bundácska. Polgári elnevezéssel tejeskávé szín. Bonyolultan lehetne kikeverni, Van Dyck-barna + titánfehérrel kezdeném. Kis krapplakk bele. Kapucnija is volt, kissé balra billenve, az is jól állt neki. A válláig érő haj a végén spontán bekunkorodott egy kicsit. Hogy végigsimította, láttam, apró gyöngy fülbevaló, nagyon okosan. A Miatyánkhoz fölállunk, okkersárga és kadmiumnarancs közti kord nadrág, nem lötyögős. Szempilla kifestve, ez fölösleges. Amúgy minden rendben. Illetve. Előtte a fogason egy jócskán buta cölinkék félgömb-kalap. Ez javított valamit a helyzeten. A mohamedánoknak van igazuk. Bár nem mindenben. 09:34 - Karácsony előtt el tudná vinni? d. - Mi az hogy? Lekvár kikészítve, még a mákos süteményt szervezem... Holnap nem tudok menni, de vasárnap igen, hétfőn 12-14 között, vagy kedden délután. Melyik lenne jobb? L. - Csak semmi kapkodás. Egy szelet mákos helyénvaló. Hétfő dél ideális, köszönöm. d. 10:23. Na még egy, ajándék, evvel a csodával nehéz még valaha összetalálkozni. 1955 -56 körüli képek. 10:45 Közben Katának 20 példányban rádiós hangfelvétele CD-re, nem tudom, mutattam-e már. LEGKEDVESEBB KÖNYVEIM-ről kérdezik, nagyon jó anyag. Fotelbe. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 19:07 Kata hatókörzetében a fizika törvényei módosulnak, régi tapasztalat. Például rugó odaragad az üvegmadárkához, kérésére. Most telefonja azt írja ki, nincs térerő. Pedig van. Vettem neki egy Nokiát. Ez fekete, talán jó lesz. 19:20 A legfigyelemreméltóbb megjegyzés kiállításügyben így hangzott: Nagyon jó ez a kiállításod... jó művész vagy... sőt, nagy művész vagy... illetve voltál... Már nem annyira. Aztán még öt percig dicsérte a rendezést. Összemosolyogtunk. 19:37 Lehet, hogy botorság volt ezt a képet odaajándékozni, egy-két évig még kapargatni kellett/lehetett volna. De hát szeretem a lendületet, és ő meg úgy örül neki. A címe így alakult: Az a régi angyal - A/2014/71 olaj, farost, 80x60 cm. És a dátum, hát igen, a dátum. Ilyen még nem volt. A kép akkor kezdődött, ha nem is testben, de lélekben, igencsak. 2014. december 20., szombat 17:27 Most van rá idő, hát kijött rajtam a (többhetes) fáradtság. Támolyg. Délben Műcsarnok, két javított fotó a KIÁLLÍTÁSAIM fejezet számára, a harmadik teremről. (Panorámafelvételek, nálam egyenesek és derékszögűek a falak. Is.) A teremőr néni szerint ma már több látogató megtekintette a kiállítást. F/2014/333 - 334 18:23 Mail, Art Magazin (mi az?) aukción 170e HUF eladták a B/1986/05 zsidótemetős pasztellemet, 35x30 cm. Eredeti tulajdonosa vagy húsz éve halott. 18:44 Reggelente ablakomból letekintve szembeötlik plakátom. Ez jó. Ablakomból plakátom - F/2014/336 21:29 Mail. Képkitüntetés: ezt az (idei negyedik) fotómat a Fotómúzeum igazgatója levelében most kiválasztottnak minősítette. Elfelejtettem már, hogy van ez; evvel, ha ilyen már van ilyen, talán bekerül digitális archívumukba. F/2014/013 F/2014/085 F/2014/176 F/2014/336 2014. december 21., vasárnap 06:09 Hiába, az ember már csak ijen. A Rendőrakadémiából is, a sikerre való tekintettel, csináltak még négyet. F/2014/337 09:03 Szélorkán, sötét és hideg éjszaka még. Fázás történik útközben. A forró zuhany alatt a szokásos 30 másodperc, de a harmincadik háromszor számolva. Utána a hideg zuhany, kíméletesen rövidített 29 másodperc. Vasárnap van. A többiek akceptálták a szelet. Ketten úsztunk a nagy medencében. 09:21 Dear Deszö Vali! Yesterday my husband and I visited the exhibition in the Mücsarnok. We have been amazingly impressed by your pictures. As I have seen, picture 2012/... is owned by yourselv. So I ask you, if this picture is available. I would be very pleased hearing from you. Sehr geehrter Deszö Vali! Gestern haben wir die Ausstellung in der Kunsthalle Budapest besucht und ihre Bilder gesehen. Wir waren sehr beeindruckt. Das Bild 2012/... wird als in ihrem Besitz geführt. Daher frage ich nach, ob dieses Bild noch zu kaufen ist. Es hat mich sehr beeindruckt. Ich würde mich sehr über eine Antwort freuen. Mit freundlichen Grüßen. A. Becs/ Wien Két nyelven válaszoltam nekik :)), bár tele hibákkal. Műterem és remény - A/2012/77 -- 70x160 cm Őszi esők - A/2012/78 19:53 Miki fiam 2013.július 26-án elfogadta tőlem az A/2012/77-et; hozzáadtam volna - összevalók - a 78-at, de azt tisztelettel és határozottan hárította. Azt később igyekeztem is rendbehozni, sokat dolgoztam rajta. Most a kiállításon a kettőt egymás alá rakattam. Megnézte és bólintott. Ezúttal sikerült rátukmálni. F/2014/338 F/2014/339 F/2014/340 20:21 Vasárnapi séta a jégkársújtotta Svábhegyen. A Mátyás király úton egy darabon végig, ameddig lehetett. Aztán vissza. Rettenetes pusztulás. Nem idegen tőlem. Hogy ez a lehetőség mindig testközelben, akár holnap, ha ma éppen nem is. 10-12 évesen körtéri ötödik emeleti ablakunkból évente láttam járdára fektetett, talpig fehérbe pólyált villamos-gázolt áldozatot. Tisztes távolban fekete embergyűrű, arrébb nyitott hátsó ajtókkal fehér mentőautó. Belém égett. Egyik legelső temperaképem témája is. 20:56 Mostanra eljutott hozzám Zsófikám kiállítási ajándéka. Valamit nagyon tud ez a lány. 30x50 cm vászonkép, farmeranyag lealapozva, vakrámára feszítve. És a levélmagyarázat hozzá. Festette: Botond: szék, ablak Piri: szőnyeg, rózsszín egér Kinga: zsidótemető kép alapja, kerete Zsófi: zsidótemető kép, párna, alapozás, vászon feszítés A levél vége: "Egy jó másfél órát mind rólad beszélgettünk, és rád koncentráltunk, rád gondoltunk." Már győzött az életen. Kislányom, gyönyörű leveledre fogok válaszolni, meghatott. Kölyköcskéidnek is köszönöm az igazán rámgondolt-ajándékot. Szépek vagytok, így együtt. Az életben is. Az egérlyukat ki festette? d. 2014. december 22., hétfő 09:32 Félájult-fáradt-álmosan futok a Rorate miséről az uszoda felé, észreveszem a kapualjban várakozó asszonyt, járókeretére támaszkodva. Arra kanyarodom, s nem megvárva kérését, átnyújtotok neki egy doboz Blend-cigarillót, csomag gyufával. Elmosolyodva köszöni. Ugye milyen szép. Dehogy. Meg akartam előzni, nehogy kenyérért küldjön, az nyűgösebb. 14:51 Elég nehezen jöttem rá, mi a lehetséges. - Én emlékeket nem őrzök. - Az unokák viszont vélhetően szeretnék ezt a közös képüket, ha visszajutna. - De ahhoz műtárgyat kell csinálni belőle, keretezés + opuszjegyzékbe. - És nekem is rá kell festenem valamit. - De csak halkan, mert a kép tökéletes. - Úgyhogy sündisznó + szignó. Tehát. APÓNAK MŰCSARNOKRA - AX/2014/72 szerző: Hoppál Botond, Hoppál Kinga, Hoppál Piroska, Váli Dezső, Váli Zsófia vegyes techn., vászon, 30x50 cm., készült Dunakeszi - Bp. Hogy milyen rohadt nehéz egy keretet megcsinálni, ha nem lehet benne falc. Mert az itt betakarna a kollektív szignóba. Ha reggel van annyi eszem, csak az a kis szakasz kimarad a képet előlről tartó peremből. Igaz, az az ablakba is betakart volna. 20:39 Mail. A tegnapi F/2014/337 beválogatva. De most már elég legyen, nem kell napfelkeltekor is! :) 2014. december 23., kedd 06:27 Hallgassatok rám, akik az igazság útján jártok, és az Urak keresitek! Emeljétek tekintetetek a kősziklára, amelyből kivágtak benneteket, és a kút nyílására, amelyből kiástak benneteket! Siont megvígasztalja az Úr, pusztaságát olyanná teszi, mint az Éden, és sivatagját hasonlóvá az Úr kertjéhez. Iz. 51. 09:55 Reggel hét előtt indultam otthonról. Előszobaasztal: látom, Kata is készül. Már eddig húsz CD-t írtam neki. És még kér. Margit utca sarka, a hídfő. Két napja már világosodik a világ. F/2014/342 13:49 Hír: a mostani, decemberi Kieselbach-aukción (csak) 420 ezerért ment eggyel arrébb, valakitől valakihez. Műterem, csendesen - A/2000/23, 60x60 cm. Egész jó kis kép. Tisztességes. Rég láttam. Tulaj: Lappang-90 14:57 Szia Deske, a kiállításodról írt cikkem kint van a neten. (art7.hu portálon) http://art7.hu/aktualis/vali-dezso-kiallitasa-mucsarnokban/ salut, alma nálam, maradóan, opuszszámokkal kiegészítve és megnézhetőbben ugyanez. 2014. december 24., szerda 03:14 Karácsonyünnep. A nem krisztushívőknek tulajdonképpen a belső béke ünnepe. Aminek eszköze a megbocsátás. Akarati munka, nem érzelmi. Írtam én erről régen lelkigyakorlatra egy listát. egyszer és mindenkorra meg akarsz-e bocsájtani azoknak, akik a boltban becsaptak akik büdösek gumibotot hordanak rosszul javították meg a vízcsapodat félrekezelték édesanyádat akiket a mamád utál ellenségei minden hitnek gyűlölik a magyarokat akik tehetségesebbek nálad nem figyelnek rád eléggé lehányták a lépcsőházat bömböltetik a magnót éjjel nem adták neked kölcsön a - nem hitték el neked, hogy - mással randevúztak helyetted szebbek nálad egyszerűen csak jól elkéstek hibáidra figyelmeztettek megvertek, vagy szüleidet, akárcsak sportban gazdagabbak fecsegősek megették a tízóraidat tehetségtelennek tartanak azt mondták rólad, hogy - megmosolyognak eltörték a kedvenc bögrédet vezetnek téged, pedig alkalmatlanok rá pornót készítenek öregek, és csak a macskájukat szeretik túl nagy fülbevalót viselnek és meg akarsz-e bocsátani Hitlernek minden diktátornak minden nációnak meg tudsz-e bocsátani az Atyának, hogy jobb sorsot szán-, és ezért most keresztbe tett neked? és magadnak, hogy a múltkor olyan csacsi voltál? -- és hálát akarsz-e adni mindezekért? 13:26 Deske, nagyon jó a listád, de sajnos Krisztus-hit nélkül nem működik. Krisztus-hit nélkül teljesen értelmetlen, sőt a bűnnel való cinkosság megbocsátani Hitlernek. É. Igaz, kösz. d. 16:00 Reggel, ahogy uszodába, épp a hajnal kezdete. Kilépve az ajtón, a gangról ezt látom. Annak idején S. Nagy Katával mindig megünnepeltük, két napja már világosodnak a reggelek. F/2014/344 Délelőtt már a vidám kilátás ablakomból. Ilyen volt, és ilyen (is) lett. Ajándék. F/2004/084 - F/2014/343 21:24 Szenteste lányoméknál, Dunakeszin. Nagyanyjuk [Nanó] a három unokától karácsonyra azt kérte, hogy tanulják neki meg a 23. zsoltárt. Nem kell fölmondani. Ahogy látom, ezek összebeszéltek, hogyan lehet a feladatot megkerülni. Zseniálisan. Sorra: Kinga 15, Piri 13, Botond 11. Hogy Piroska műve címoldalán a rávarrt két pöttyös gomb, és a pöttyös-, kontra csíkos gémkapcsok mit jelentenek, azt persze Kata azonnal értette. Hogy ő ugyanis leggyakrabban csíkos pulóverekben jár, míg Piri mindenben a pöttyöset keresi. Tehát mindezek itt: megszólítás valamint a saját szignója. Ámulok. 2014. december 25., csütörtök, Karácsony napja 05:14 És a kisfiú karácsony-ajándéka nekem, hiszen mindenkitől verset kérek. Ebből az alkalomból ide szülőanyja portréja is. F/1978/70 Én meg elfelejtettem fácskánkat fölállítani, az erkélykorláton lóg egy hete. Este hazaérve pótoltam a mulasztást. Az én generálajándékom. 09:21 A vasárnap reggel fél hetes mise szerencsémre zenétlen. Kivéve ma, amikor a szertartás után ajándékot kaptunk Kamill atyától, behozta a citeráját. 22 sec. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 10:45 Kata hallatlan szerencsére megtagadta a vasárnapi (mai) kiránduláson való részvételt, úgyhogy ajándékkönyv-Szánt Piroskát vagy Krúdyt fogok olvasni. Ágyban. És majd azonnal belealszom. 16:54 Szántó Piroska novellája, az ötvenes éveke eleje. Bár férjével Vas István íróval kommunisták, Piroska még 44-ben vonatrobbantásos merényletben is segédkezett, és Aczél jó barátai, de helyzetük most igen kétes, mivel Pista kilépett a pártból. S evvel évekig elhúzódó hercehurca kezdődött. Evvel a háttérrel ad be az asszony kérvényt az Írószövetségbe a Párttitkár elvtársnak, hogy kéretik, hogy hosszú és keserves albérletezéseik után a Szövetség Házában egy tisztességes lakáshoz juttassák őket. Az engedélyezés húzódik, végül úgy kapják meg, hogy egy hosszú szűk folyosó végén megfelezve a helyet a szomszédban egy bányász elvtárssal. Még szerepel a történetben egy szovjet író, aki velük átellenben lakik, s onnan kiabálja át, hogy javasolja a falat repkénnyel befuttatni, mint ahogyan az náluk is van. Ezt a novellát álmodtam most hozzá a többihez, amiket kora délután olvastam. A pártból kilépés, az ellenállási mozgalom motívumok, Aczél, a körülmények egyébként hitelesek. Ez a második kötet tőle, a Bálám szamara, amit olvasok, ezt tegnap kaptam, ez is jó. 20:50 Czóbel éppolyan igénytelen volt, mint a legtöbb festő, saját megnyitóján is ugyanabban a kopott, kék nadrágban jelent meg, amit otthon hordott a kertben, és nagyjából mindegy volt neki, hogy mit eszik, de azt pont fél egykor szerette az asztalon látni, s mégiscsak egész életét Párizsban töltötte, hát megszokta a leves-hús-saláta-sütemény-gyümölcs menüt. Szántó Piroska: Akt, 220. p. 2014. december 26., péntek 06:36 (Vigasztaló) karácsonyi ajándék férfiaknak / nőknek. Kár haragudni egymásra. 08:39 Szokásosan erősen tetőtől talpig magamat, dörzstörülközővel, aztán ki az elektromos kapun, ki a házból, a parkba. Nyolc csóka lépegetett a napfénycsíkos fűben. És akkor érkezett az ihlet. Idén eddig 345 F-számozott fotóm. Ezt komolyan tetszik gondolni?! Legfeljebb a töredéke. Sürgősen kivonni a F-orgalomból őket. Sajna ma délelőtt kirándulás, siessünk. 10:07 reggelizünk. Ajvé. Még mindig 111. 18:48 Zsófi lányom egyik ajándéka három gyerekének. Ágya alatt dugdosta, etette a kölyökállatokat. Haspáncéljuk lefotózva, beazonosítva, személyi lapjuk van. Ahogy tartja őket egy kézben, ujjai között; már az is tehetséges. 21:28 Délután a nagy karácsonyi Jávor-zsúron, Katával. Egy óra után ellógtam. Estig ennyire jutottam fotó-kidobásban: 2014. 345-ből ki 250 2013. 331-ből ki 280 Ezek evvel tulajdonképpen csak a helyükre kerültek, hiszen a Le Meux-i levelekben majd mind benne vannak, oda is valók. Nem fotók voltak, hanem fényképek, szövegillusztrációk, minek ezeknek öt megabájt. Holnap folytatom 2012-vel. A mérlegelést nehezíti, hogy a fontosabb szakmai dokumentumokat sajnos kötelességem megőrizni. Jó nagy munka lesz. Szerencsére. Törölni a nagy fájlt a gépről + a két szerverről + adatbázist átírni. Most kéne baromira egy titkárnő, akinek diktálhatok. 2014. december 27., szombat 20:43 Reggel óta csinálom, most pokrócba bagyulálva, fázom. Fotószelektálás, minden évet többször átnézek. 2012-ből ki 137 2011-ből ki 151 2010-ből ki 121 2009-ből ki 110 2008-ból ki 86 2007-ből ki 41 A számozásból kiderül, szelektáltam én ezt már egyszer. Abbahagyom mára, jobban haladok, mint reméltem. Mindezek az OSZK és a C3 szerverről is törölve már. És még folyt. köv. 2014. december 28., vasárnap 04:51 Vajh az Igazgató Úr elnézi-e nekem, hogy nem hajlottam aggódó figyelmeztetésére. Hogy hagyjam már végre abba a hirdetőoszlopfényképezést. Még akkor is, ha én vagyok rajta. De hát itt új hejzet állt elő. A hó. Összefonódva a hajnali ébrenléttel. Valamint a megszokás nagy úr. F/2014/346 09:13 Indulás a Svábhegyre. Most reggel a fotószelektálást befejeztem. 2004 - 2014: 1870 fotóból 730-at tartottam meg. Mai az uszoda így kezdődött. Gyuri bácsi, a folyosón már messziről integet: - Dezsőkém, szereted a mákos bejglit? - Eltűröm. Ha van benne mák. - Azt nem tudom, a Földes Józsi éttermi csomagolása, fóliában. Jössz holnap? Az öreg ott ebédel évek óta. Ezek szerint nem szereti. És holnap egy egész rudat kapok. Hátha. Egy gyenge minőségű ugyan van valahol a konyhában, kaptuk. Kata szerint ez a zseniális megoldás, hogy van bejgli de még sincs. 11:51 Kedves Deske! Sokszor gondolkoztam már azon, hogy lopta be magát az életembe lassan már három éve. Ez alatt az idő alatt talán többet tanultam öntől, mint eddig bárkitől. Csendesen figyelem a képek alakulását és hol megnevettet, hol elgondolkodtat. A Fioretti korán a kezembe került, de Senecát és Pilinszkyt külön köszönöm önnek. Nem valószínű, hogy rátaláltam volna magamtól, vagy ha igen, talán túl későn.  A fotózás miatt meg ne aggódjon, ha megunja a Műterem témát, adva van a hirdetőoszlop téma. : )) Boldog új évet kíván: E. életkora: ? 12:08 Vasárnapi sétát abszolváltuk. Csak elindulni volt nehéz. A Harangvölgy télen is működik. F/2014/347 17:16 Szia Deske, ezt az oszlopos fotót már csak a saját örömödre, az előző kifejezőbb volt, azt tartsuk meg. Ezzel a lányokat kábítsd az uszodában! :) Ölel p. 20:43 Amikor a távoli múlt kopogtat az ajtón. Mail, egyik legelső képem cserélt most gazdát. A Vattay-gyűjtemény része volt, festményfotózásért, mindig a legjobb munkámat választotta cserébe. Csöndes vágy nyugalma - A/1961/03 olaj, papír, 27,9x17,2 cm. Antikváriumban voltam akkor eladó-tanonc, a Váci utcában. Előző években volt ott egy kisebbfajta tűz a galérián, egy kék könyvborító megpörkölődött, de csak ott, ahol nem szorult oldalához egy másik kötet. A modellem. 21:01 És ez már csak bosszantásiból. Neki. 2014. december 30., kedd 09:41 Nekem muszáj nagyon erősnek lenni, mert nagyon gyenge vagyok. 2014. december 31., szerda 05:19 Kata igazán antropomorf ajándéka, baráti könyvpolcról leemelte Füst Milán tanulmányait számomra, karácsonyra, kölcsönbe. Osváth Ernőről, 1923. Sohasem mond valamit azért, hogy hallgatóját lekötelezze, szórakoztassa vagy tetszését elnyerje, sohasem mosolyog s még csak nem is bólint lekötelező nyájassággal, nem helyesel, mikor az ember várná tőle, nem vigasztal olyasmivel, amiről nem lehet meggyőződve, nem lesi az emberek helyeslését, nem várja, hogy meg legyenek vele elégedve: tehát sohasem szolgál nékik például meglepő újságokkal, s különösen nem a mások életéről, mert mások életéről sohasem beszél. De nem is kérdezősködik e tárgy felől soha, ami pedig annál becsesebb fegyelemre mutat, mert hiszen szemmel látható, mennyire érdekli minden, ami emberi. Mintha ennek az örökké éber értelemnek egyik fontos, nem szűnő szükséglete lenne az életismeret. De hát, úgy látszik, önfegyelme még nagyobb, mint mohó kíváncsisága, vagy pedig - az is lehet - mégsem a művész olthatatlan szomjúságával figyel. Ezenkívül: sohase beszél önmagáról. Különben is keveset beszél, hallgatni szeret. Nem fél tőle, hogy társasága unatkozni fog. Szemmel láthatóan unja a felesleges szót, a lényeget szereti, a cifrázást megveti. S mégis közvetlen, türelmes és szíves benyomást tesz. S rendkívüli, idegesen kényes formaérzékkel szabja beszédét. Mindig elégedetlen azzal, amit mond. Az ember egy soha nem lazuló erkölcsi fegyelmezettség és önkritika állandó jelenlétét érzi.. Épp ezért: saját magára is egyre jobban kezd ügyelni, ha vele van. P. gépeli Rockenbauer Zoli fölvett kiállításbemutató magyarázatát, amibe néha én is belebeszéltem. Írja: 05:25 Deske, ez nagyon tetszett, amit mondtál (örülnék, ha ezt az idézetedet kiemelnéd a weblapodon): "Kaptam egy kritikát [J.-től; Le Meux], mikor megvolt, amin aztán gondolkoztam vagy 20 évig, hogy tudniillik ez giccs. Hogy hamis a Koldus keresztút [B/1989/44], mert nem a szegény embereket kell sajnálni, hanem a bűnösöket. Tehát alapvetően téves a koncepció. Ezen el kell gondolkozni. Azért fogadtam el végül mostanában magamtól [ezt a munkát], merthogy az ember így működik, hogy a sajnálatot könnyebb kiterjeszteni egy látványra, tehát ez egy felszínesebb szintje a szomorúságnak, az odafigyelésnek és a sajnálatnak. Ezt tudtam megjeleníteni, de ez nem az igazi. 11:29 Szia Deske, láttam, hogy feltetted, köszönöm. (Sajnos nem az jön így át, ami nekem ebben felismerés, hogy az ábrázolás ennyi tud lenni, ami itt hátravan, az a "néző" feladata, felelőssége!) Uszodából hazafelé ne felejtsek vécépapírt venni. Hogy gazdagok, tíztekercsest szoktam. Olykor kettőt is. Évadzáró levelem a padlón Katának, uszodába indultomban. Két hogy van benne. 17:35 És évvégre ez is, befejezve ezt a hosszú és végül széppé fajult történetet; Rockenbauer Zoli első vasárnap délutáni tárlatvezetését fölvettem, begépelve, megőrzöm. előző levél összes levél VÁLINEWS; 238. levél J.-nek, Le Meux-be / 2015. január 2015. január 1. csütörtök 07:35 Hajnali mise után, magányos reggeli közben, a konyhában, az év első odafigyelt könyörgése. Add, Uram (mellettem cirpeg a gázóra), hogy a gázszámlát, ja, és a mákos bejglit a te szemeddel nézzem. (Vagyis a helyükön.) 07:52 Meg is ettem (kísérővel) (baracklekvárral). 12:09 Újév. A merengések ideje. Ezt az ötcentis táblácskát Miki kapta tőlem karácsonyra, kamuflázs CD-tokba csomagolva. Zsinórjával együtt egy fiók mélyén találtam, mostanában. Emlékezett rá. Hogy valaha elkezdett saját életébe beletanulni, taking off*, csendes rásegítésként akkor csináltam neki. Ajtaján lógott, ha egyedül, vagy nem egyedül akart maradni szobájában, zavartalan. *Repülőgép földtől elszakadása. Angolban a kamaszkirepülést is jelenti. Volt egy ilyen film is. 13:03 Szilveszter napján még volt uszoda. A húszadik kör táján vált bizonyossá bennem, hogy az A/2014/03-at csak ki kéne dobnom. Kezdetben kedves, kis otthonosan-buta kép volt, aztán ahogy múltak az év hónapjai, majd lett egyre okosabb és reménytelenebb, több ütemben. Hazaérve müzlis reggeli, majd elővettem. De akkor egy tónus - nem szín - jutott eszembe, hátha azt az ágyat eljelentékteleníthetném. Megtörtént. Bizonytalansági faktor: egy szűkebb szférában nem tudom a sápadtzöldet a szürkétől megkülönböztetni. Egyelőre tetsz. Most abban reménykedem, most mintha kissé túlvilági lenne. Olyan intellektuális. Vagyis unalmas (ami nem baj), és elgondolkoztató. 13:42 Egy tájékozatlanabb távoli ösmerőstől üveg pezsgő ajándékba. Hogy francia, ettől Kata föllelkesült, ezt nem ajándékozzuk tovább. Bár egyébként is szeret - talán valami ideológiai megfontolások alapján - ilyesmivel koccintani. Elég sok kristálycukrot kellett beletennem. 14:05 Szilveszter reggeléről még ez is: Mínusz 12 fok. Hazafelé a hídfő környéke, kilátással a Margitszigetre, a pesti oldal bérházaira is. F/2015/001 14:58 És ez is fordul. Hóvégi zárások. Valamint ez: ilyen még nem volt, öt hónap alatt betelt egy doboz. Kezdem az újat. 2015. január 2., péntek 05:15 Pár napja keretépítés; egy szálkát nem bírtam kihúzni, most bedagadt, persze érintésre égetően fáj. Nekem legegyszerűbb lenne megvárni - elkerülendő lehetőleg az SZTK-sorállást -, míg a gennyesedés kilöki. Helyénvaló-e ez? 2015. január 3., szombat 01:46 Halovány, de ára és árnyoldala az új panorámának a besüvöltő szél, ami átjön a műteremablakon. Este lepukkanófóliáztam. Mintha katedrálüveg. 12 négyzetméter. Magasított létra teteje. Az ujjam nem ér rá fájni, szerencsésen ellensúlyozza a lábam. Kellett egy alkalmi asztalt csinálnom a munkához, s lapja élével a lábujjamra esett. Ecetes borogat a zokni alatt. Most Katától kértem fájdalomcsillapítót, ő még szintén fönt, s pizsamás-bicegős rendcsinálás a műteremben, amíg a gyógyszer hatni kezd. 01:52, most mintha. Fex vissza. 10:40 Kezemet este kezeltem, gyertyaláng fölé tartott injekciós tű, majd Betanid krém; tanácsra. Mára tisztességesen javul. Reggel a Lukácsban tíz hossz, föltartott bal karral, háton; csak a rend kedvéért mentem (nem futottam), bicegve. Félbe kellett hagyni, kilógó kezem fázott. Hogy ne ússzanak nekem, ujjaim közé (fehér) vécépapírt teker. Tíz éve ugyanez, akinek nekiúsztam, az kért bocsánatot. A rám esett asztallap 12,5 kg. volt. 19:15 Szóval, mint a japánoknál, a Szerszámok Napja, ha bicegve is. Fóliázás után drótok, hangszórók vissza a helyükre, ehhez újrakábelezés stb. Egy három méter hosszú gázcsövet kunyoráltam a múltkoriban, a fólia elé lógatva most arra függeszthető minden. Aztán egy tavalyi reménytelen kép elő, mert neki nincs veszíteni valója: A/2014/36. 19:29 Deske, nem vagyok Kasszandra, de ennek a körömnek, amit volt szíves megmutatni, jó esélye van arra, hogy leessen (úgy értem, amikor lenő az elhalt része). Ez az év is jól kezdődik; nem kellene egy kicsit önvizsgálatot tartania? (Úgy értem, mi miért történik - a Teremtő akaratán kívül, a saját hibánkból.) Újabb bocsánatkérés: ezzel azért túlmentem egy bizonyos határon. W. - Köszönöm, igen. a mozgásom tudottan hebrencs volt mindig. Lassabban kéne. Eddig megfelelő volt a selejt ráta. d. 19:33 Kedves Deske, jegelje a lábát, ha van otthon mirelit zöldborsó, vagy bármi ami nem egybe tömb, vékony törülköző és rá a jég. 15 perc után a hidegebb oldal. És aztán elölről, legalább 1 órán keresztül, láb felpolcolva, éjjel alvásnál párna a láb alá...jobbulást. N. - Jaj, ez jó, kezdem is! d. 19:43 Délben kábelvásárlás; útba esett egy alkalmi útszéli könyvárus, bódé, ládákban, ami már az antikváriumoknak se kell. És belefelejtkeztem, pedig Kata ebéddel várt. A drogosok szóhasználatával trip. Nem olvasok, illetve mindig túl sok vár, győzzem szelektálni. De ez álomország, bármi csoda megtörténhet. S csakugyan vettem is valamit, festőéletrajz. Ezek mindig baromi rosszak, ez is reménytelen. De azért hátha. Cezanneról regényes életrajz. Cezanne. Sajnos, nem hallom. Úgy irigylem kortársaimat, akik istenítik. Én is tudom, hogy minden a XX. században általa, belőle; ő indított el mindent. Csak EZ számomra nem érdekes mérce. 23:33 (De már csak reggel tettem föl) Deske, a képeinél, és életvitelében általában alkalmazott fegyelmezettséget próbálja alkalmazni a kisebb baleseteknél is. Nem fog leesni a körme. Jég!!!!!!!!!!!!!! N. Érdemes leejteni asztalt. 3 asszony foglalkozik velem. Ez még meg is dicsért. Ez már fél körömágygyógyulás. Önmagában. Egyébként az asztallap 161 x 56 cm-es volt. Alighanem pozdorja. Színfurnírozott, magasfényű lakk. Peremlécezett. 2015. január 4., vasárnap 08:45 Az ember hanyatt fekszik az ágyon, és fájó lábujjára föltesz egy zacskó mélyhűtött zöldborsót. Az lecsúszik. Megigazítva újra fölteszi. Ugyanaz. És akkor Kata hagymavágó deszkája.. Amire föl lehet kötni azt a zacskót, ami alálógva teljesíti feladatát. Működik. Úgyhogy éjszakára is rajta hagytam, pokrócérintésre is fájok. Uszodából hazajövet csúszós járda, épp fagy. Figyelni kellett. El is felejtettem sántítani. . 14:34 Ez viszont nem locsogás, tessék szíves lenni, figyelni. Meglehetős kevés energiával lehetne segíteni valakin. Ez az Ezüsthegy utca, ahogy nézem, a Békásmegyeri HÉV megálló közelében, a hegyfelöli oldalán. 21:39 Ablakfóliázás után minden a helyére került. 21:42 Unokaszülnap nálunk, vasárnapi ebéd keretében. Az én feladatom volt az édesség tetejébe szúrandó Piri-13 zászló elkészítése. Katától tudtam, hogy a hölgy pöttyösben utazik. Lehet, hogy helytelen volt a zászlóformátumból is kilépni, a gyerekek ilyesmiben konzervatívok, általában. 2015. január 5., hétfő 12:21 Talán ökumenikusabblett volna, ha várok egy harmadik sérüléssel, s úgy a sebészetre. Nem bántam meg. Egy kompjuter-infó az intézetben harminc méteres útját másfél óra tette meg, ha nem így, sose tudom meg, hogy Füst Milán gondolkodó-zseni. Én kis csacsi, hogy egyáltalán kezembe merek venni egy mondatot, egy tasztatúrát. Egy nagy versnek elég egyetlen gondolat. Füstnek itt nemhogy mondatai, de külön-külön a szavai is melléktartalmakkal tele - Emlékezések és tanulmányok Magvető, 1967 - ízzel, és még meglepetéssel is. Jézusmária. És még én ítélkeztem róla innét-onnét: a nagyszerű Ez mind én voltam egykor, a teljesen kiesett Feleségem története és a gazdag, de elfelejtett Látomás és indulat alapján, ja, meg a régtől kedvelt Déry fröcskölődései az Ítélet nincs-ben. Várady versei, a groteszk, olykor alantas egyetemi anekdoták, Kosztolányi élcei, a hét betegségével fennhájázás, hogy a katedrán programszerűen elsírta magát, hogy fogdosta a vendég fiatalasszonyokat; evvel együtt. Nem. Nagy ember. Fájdalomcsillapítást kértem, fölvágta az ujjam végét. Megnyomta a sebet, bő vérrel körítve kilökődött egy vérbő szálka. Összemosolyogtunk, dicsekedett: - Na, milyen eredménnyel..?! Mondom: másfél centis-., mert tényleg akkora volt. Közben eljutottunk - bár a nevemet nem ismerte, ó, hiába a rengeteg plakát - a középszer és a giccs érdekes viszonyához. Mondja, egy idő után ujjamat kellett volna levágni. Csütörtökig nem úszhatok. Utána két óra a röntgen-előszobában. Füst Petőfiről, Adyról és csodálatos érzékletességgel és eredetiséggel Osvátról. A lábujjam: A bal láb I-es ujj köröperc distalis felén felén fordított T alakú jól álló törés. Amivel azonnal menjek el a János kórház traumatológiájára, egyébként nem kell feküdni, járhatok, semmi nem fognak vele csinálni. Biztonság kedvéért orvos barátomnak telefon: ez az út csakugyan fölösleges. Hanem: úszni evvel szabad! Hogyhogy? Szabad. Ha fáj, akkor annak megfelelően. És kemény talpú cipő. Gelléri Andorról: voltaképp nem is novella, de szívbe markoló költemény a szegénységről és annak álmairól. A Villám és esti tűz című pársoros írás villog a költői színek fényeitől-- Gyorsan meg kell keresni. Kata négy napja mondogatta nekem, orvoshoz. Most csak annyit, szelíden, ugye legközelebb, ha mondom, mész... Én, szelíden, csak annyit: dehogy. Tegnap folytattam egy szintén örökös reményfutam-képet. Most azt hívén, hogy szinte és tulajdonképpen csak a kerettel van baly. Hogy mit is keresek, a múltkor leírtam, tam, tam: Utak. Kigyűjtöttem az elődöket: A/2012/18 19:08 Egy közeli ismerősöm elvesztette (a kölcsönbe kapott) Simonyi: A fizika kultúrtörténete DVD-re átdolgozott változatát. Akármennyi pénzet megadnánk érte. 19:27 Akármennyit nem kell, de 10.115 Ft-ot igen. Itt.http://www.xcenter.hu/prod_CDFIZD.html C. 20:14 Egyseggel - bár nem ugyanott - Füst Emlékezések és tanulmányok kötetét is megrendeltem a bookline.hu-n. Ide jön, a szemközi postára. 1690 HUF. Ámulatos könyv. 2015. január 6., kedd ...Deske, igen, a gyerekek itthon a távoli egyetemekről karácsonykor, tele stresszel, sok sírásokkal, keresztfiad indult 29-én Canadába hat hónapra, papírok, meleg kabát, csizma, bőrönd..., megszenvedjük az elválást... J. (Le Meux) Kedves Váli Dezső! A napokban elmentem, megnéztem a kiállítást. A VÁLINEWS-t követem, az közölt Rock. Z. tárlatvezetést méltatlanul gyengének tartom. Kritizálni persze könnyű. A legmegrázóbb a megsemmisítő masina látványa volt. Az ikonfal-ötlet a zsidó temetők esetében a sötét fal-háttérrel különösen idegesítő. A dokumentumfilmet megnéztem, kétszer is, a sírása miatt. Összességében: rendkívül szomorú a kiállítás. [rákérdeztem: vagyis sötét, alulvilágított] Plakátot hoztam, felrajzszögeztem a lakás legnaposabb falára. Szeretettel üdvözli: N. Az operációba a beteg nem szóljon bele; képek ikonfallá összevonása szerintem is szükségszerűen rombolja jelentésüket. d. Kedves C., egyet előre jelzek, élőbeszédben gyenge vagyok, ezért a szövegemet utólag javítani fogom, így vállalom az interjút. üdv.: .d Szia Deske, küldök neked - tudom, hogy kedveled - egy Oraveczet!: G. ÖSSZEGZÉS Anyám fiatalkori boldog-szép arca, melyet később összeszabdalt a csalódás, játszás Miki barátommal a szérűjükön, a nova szőlő íze Dregolyban, a rókagomba illata Darnóban, a homok selyme a Tarnában, félelem apámtól, világgá menéseim Dolyinába, tüdővérzésem újtelepi házunk konyháján, kirándulás az irodalomba, a német, az angol nyelv, otthon Kaliforniában, a narancsvirág illata a Santa Clara völgyében, táborozások a Colorado-sivatagban, házépítés ötvenkilenc évesen Szajlán, a családi élet álmainak kergetése, osztályom elsiratása, nagyfiam vallomása kicsi korában / love you, daddy/ újabb fiú az utolsó évekre, üldögélés a teraszon, az alkonyi ég tanulmányozása, beszélgetés hű társaimmal, a kutyákkal, ennyi volt az életem. /Szép versek, Magvető, 2014./ 06:29 Mennyország-ügyben számomra két dolog problémás. Félek az időtlenségtől; ijeszt. Kettő. Szerintem nem tud működni boldogság szenvedés nélkül. Bízom benne, hogy lesznek számos Excel 4 (az volt a legjobb, valaha) táblázat-lehetőségek. Helyénvaló a reggeli könyörgés: Gyújtsd lángra bennünk a vágyat országod iránt! 09:05 Tartozik nekem 160 ezerrel. De hát azt keserves lenne neki előteremtenie. Kezébe nyomtam 200 ezret: - Tartozol 160 ezerrel. Add meg nekem. Most. Játék. 09:44 Ma hajnalban minden gyönyörű együtt volt. A tele hold, a Jánoshegyi kilátó, a távoli fények. F/2015/004 10:44 Vécénk lehúzás után időnként hangosan zörömböl. Sarokszelepcsere. Igyekeztem a vásárlással, csak a mohóság, mert ezek annyira szépek. Ha nincs rajtam a civil szegénységi fogadalom, kettőt veszek, egyet az asztalomra. Hogy húsz éve vendégségben a volt miniszterhelyettesnél, annak is egy ennél bonyolultabb utcán talált bojlercsapot vittem. Szütsékkel mentünk, ők egy üveg italt. Az a csap ma is ott, vitrinje tetején. 18:07 Milyen szép-nagy a te várad, Kékszakállú. ABLAKOMBÓL öt templom látható. Illetve csak négy, a nagyításnál kiderült, az csak egy villa lehet, valami fölfelé-dísszel. a városmajori, ahonnét átjelentkeztem a kevéssé szép ferences templomba fönt, a Svábhegy villanegyedében, Éváék járnak oda ez egy villa talán, valahol a Normafa alatt a Keleti Károly utcai, ahova gyónni járok és a rózsadombi ferencesek szintén anyagtakarékos tornya 18:41 A műcsarnoki kiállításom kapcsán újra súgják a fülembe, LÉPJEN BE AZ MMA-BA. Illetve a másik fülembe: LÉPJEN KI AZ MMA-BÓL. Ami a Magyar Művészeti Minisztérium. No már most én megátalkodott Morandi-hívő vagyok, délelőtt lealapoztam tíz farostlemezt. Bőrenyv és három kiló tisztított hegyikréta. 21:30 Mail jött, P. újraaktiválta az INFO oldalamon nyitható (a C3 szerverén lévő) honlap-olvasóim statisztikáját. Ez nekem azért jó, mert a belső számlálóm ugyanerre az időre ezt mutatta: 181 / 157 / 128 / 160 / 158 Nap Látogatások száma Oldalak Adatmennyiség 2015 Jan 01 344 2,159 3.12 GB 2015 Jan 02 325 2,198 2.19 GB 2015 Jan 03 337 1,744 1.94 GB 2015 Jan 04 389 1,784 1.72 GB 2015 Jan 05 344 2,578 1.62 GB 2015. január 7., szerda 06:02 Embervoltunk méltóságát jelzi, hogy 33 évre Isten is ezt a létformát választotta. 07:51 Deske, itt valami tévedés van. Isten nem 33 évre választotta az emberi létet, hanem örökre. Jézus Krisztus ma is ember, örökre ember. S. 09:51 Deske, tudtommal az Egyház tanítása, hogy Jézus Krisztus, teljes Isten és teljes ember. A Te bejegyzésed nekem nagyon pongyola: a megtestesülése nem "létforma választás."- bár "jól hangzó" megfogalmazás... A. 19:16 Korrigálom a korrektort. Amíg a második isteni személy meg nem testesült, addig csak Isten volt, megtestesülése óta pedig teljesen Isten és teljesen ember, tehát az emberi létet igenis választotta. Teljesen jogos létforma választásról beszélni. S. 09:46 Most harminc éve, az év első szerda estéjén találkoztunk először nálam, a Tamás atya OFM. rám sózta - később Fiorettinek elnevezett - imaközösség. Ma is - szerda - itt fogunk találkozni. Volt, hogy tán húszan is voltunk. Kb. 45 ember fordult meg itt, meg tán négy pap, egyszer karácsonyi mise is volt a műteremben, szülőkkel. Aztán elköltöztek / külföldre települtek / megházasodtak / nem bírták a vezetésemet / meghaltak / elváltak / kihűltek / más közösséget kerestek... sok ok volt a megválásra. Ma négyen-öten vagyunk. Ezt a létszámfogyást nem hasonlítom azokhoz a valaha jégen rekedt balatoni halászokhoz, akik a véget várva zsoltárokat kezdtek énekelni. És ahogy törött a jég, lett egyre halkabb a távoli ének. Ma ünnep. Kikre emlékszem 1985-ből, induláskor: Kata, a szomszéd szobából Paula, szőrmeipar, könyvelő Judit, építészmérnök lett Gábor tanár, ma műfordító J. Le Meux - családanya Erzsi - tanár és könyvtáros Kata - talán könyvelő volt/lett Tamás, azt hiszem, elektromérnök Minderről is lehetett volna valami naplót vezetni. 12:27 Délben. A/2014/36; a szombati állapota itt, föntebb. 18:08 Hallom, mostanra a látogatók elvitték a 400 plakátot, amit kitettem az asztalra. Ebből milyen matematikai következtetéseket lehet levonni a nézők számát illetően. Ha mindenki egyet vitt. Ha minden harmadik kettőt. 2015. január 8., csütörtök 05:52 Ez olyan érdekes, hogy időre járok úszni és időben ebédelek. Ha a szegedi gyors akkor indulna, amikor úgy végre összejön a dolog. 15. évébe lépett a VÁLINEWS Google Analytics térkép-infó róla: csodálkoznom kell, Grönlandon nem olvasnak. Bár ott, délen, mintha egyetlen pontocskát látnék. Na azért. És mindjárt 25 éves az első Le Meux-i levél, ami aztán, hogy netre került, NEWS-szá változott. 90.5.17. j-1  Szia J!  Hát megint beütött, a franc egye meg. Nadrágot kell venni. Gond. Na képzeld. Tragédia. Mi az, ami télen meleg, nyáron hideg, nem látszik rajta a festék, nem megy össze, nem túl drága és itt a sarkon azonnal megkapni és persze olcsó. Jaj. Ennyi a lelkiállapotomról. Te tudsz nadrágot venni? Van valami részötleted? Transzponálható szisztémád? Meg akarnak hívni a képző főiskolára mesternek, nem tudok dönteni így nadrágtalanul. Négy dél-koreai zoknit viszont sikerült vennem. Útközben valahová. Zsófi a kutyát hol veri, hol ölelgeti, még mindig bepisil. Kata búsul. Megjelent egy antiszemita cikk a Népszabadságban, írtam a közösségek nevében egy válaszcikket, a cikk lényegében egy szt. Ferenc ima a békességről. Aztán most a Bíboros Úrnak is írtam a közösségek nevében, hogy foglaljon állást ez ügyben, nyilvánosan. Közben most vettem egy farmert, az eladó szerint csak egy számmal nagyobb, mint kéne, szerintem kettővel, dögnehéz és merev. Most meleg lett, mindenesetre rövid gatyában járok. Ja, még Asztrik püspököt megkértem, hogy a nagy máriaremetei beszédébe foglalja bele, hogy mi elutasítjuk az antiszemitizmust, megígérte, és tényleg belevette. Ezt a részt aztán a tévé is közvetítette. Zsófi dühöng, mert bundás almát, vagy mit kellene nekünk vacsorára csinálnia, Kata igyekszik most bevonni a főzésbe, mert hogy ő annak idején ehhez tökhülye volt, mint mondja (nem emlékszem erre a részletre.) 21:01 Szia Deske! Te jo ég! De öreg vagyok! :-))) H?t Isten éltessen bennünket! :-))) 25. éve.. Igen, ez egy nagyon szép történet. Köszönöm, hogy vagy! :))) Erre a nadr?g-dilemm?dra még emlékeztem :)) ahhoz képest, hogy harminc éve mindig ugyanolyat vettél...:))) (speciel csucs ötletnek tartom:)) J. / Le Meux 2015. január 9., péntek 05:31 SZTK sebészet, kontroll. (Életem első csonttörése.) Kedélyes öreg doki elmeséli, ha ők, a nyugdíjasok elmennének, összeomlana a betegellátás. Alul-fölül újrakötöztek. Járjak merev talpú fapapucsban (=túrabakancs), hétfőn úszhatok. Azt lealkudtam vasárnapra. Nem mintha vágynék rá. Sebészet, elszámolási nyilatkozat kontrollvizsgálat, konzílium 469,89114648 HUF. szennyezett, fertőzött seb ellátása, kötözése (szeptikus) 615,90251968 HUF. (Tájékozatlanoknak: ezt nem én fizetem.) A nővérnek is adtam egy zsidótemető könyvet, avval, hogy a maguk munkáját nemigen szokták megköszönni. 05:37 Mail, különös vélemény kiállításomról, egy ismeretlen úrtól, Londonból: ...Gyermekkoromban meg volt győződve, hogy a tükrök túloldalán egy épp ilyen világ van, csak a szívem a jobb oldalon dobog, és az angolok vezetnek az út jobb oldalán. Ebből szétszakítottság-érzés is fakad, valami másik felem ott él ugyanis a foncsor másik oldalán. Ihletett tükörbenézések szülhetnek újra egész-élményt. a teljes levél 08:28 Év eleje, nyugdíjemelés. Szerencsére még munkaképes vagyok. Dísztárgykészítő. Na, kezdjük is el. De előbb átépítem, megnagyobbítom a kenyérszeletelő alatti morzsafiókot. Addig se kell dolgozni. 21:27 Hallom, lelőttek 12 francia újságírót. Ha csakugyan az iszlámon gúnyolódtak, akkor a terroristák oldalán az igazság. 22:20. Deske, hívő keresztényként úgy gondolja, hogyha egy vicclapban mindenfélén gúnyolódnak, többek között az iszlámon - mármint az iszlám terroristákon - zsidókon, keresztényeken, akkor azokat a legocsmányabb módon ki kell végezni, ez a keresztény igazságosztás? Remélem nem, csak a magáé. Úgy tanultam, az emberi élet szent, az csak Isten veheti el. A terrorizmus a legalábbvalóbb dolog, amit az emberek kitaláltak. Szégyenlem magam. Maga miatt is. L. 22:23. Nem azt mondtam, hogy helyesen cselekedtek. d. 07:48, másnap Édes barátom, Deske, te bizonyos dolgokban akkora barom vagy, mint ide Lacháza. És hamarabb eljár a kezed a deske.húban, mintsem a józanabbik eszeddel végiggondolnád, micsoda ortályos szellemszemétséget készülsz megosztani (máskülönben) híveiddel. Amikor a karikatúrát ünnepled és továbbközlöd (a kis Mózes pancsol a teknőben, és szétválasztja a vizet), egy feltételezett extremista keresztény szemében nevetség tárgyává teszed Istent meg az isteni csodát. (Most olyan apróságokba nem megyek bele, hogy "akiknek oldalán az igazság" két rendőrt is megöltek, meg néhány túszt, továbbá vak- és balhitük szerint minden zsidó, legyen bár kisded vagy agg, legyilkolása Allahnak -- magyarul Istennek -- tetsző cselekedet. Nem kell, hogy tessék neked -- amúgy én is viszolygok tőle -- de a sajtószabadságba a blaszfémia szabadsága is beletartozik.) H. ...a blaszfémia nem tartozik bele. A részleteket nem ismerem. Ha az újság csakugyan az iszlámot gúnyolta, akkor az igazság a gyilkosok oldalán van. Nem azt mondtam, hogy helyesen cselekedtek. ölel d. 2015. január 10., szombat 07:19 Kedves Deske, kedden lattam a kiallitasodat... Ha van kedved, irj nehany tanacsot: holnap megyek New Yorkba a Met be, s nehany nap mulva Washingtonba. New Yorkba meg visszaterek, akkor mas muzeum is szobajohet. Mit nezzek meg, szerinted? T. Hú, ez nagyon jó. --- A MET-ben menj egyenesen leghátulra, ütközésig. Ott már a madár se jár, a Lehman-csarnok, jobbra-balra kis szobákkal. --- Ugyanott lépcsővel a galéria képei. --- A Zsidó Múzeum a Central Park oldalán, az nagy élmény volt. A gazdag zsidóság gazdag kultúrája, néhány gyönyörű korai kő, meg egy kis zsidó szabó karikaturisztikus festménye, édes. --- Én megnéztem a városi tűzoltó múzeumot, mert tudom, az náluk életkérdés volt, s hogy emiatt igen jellemző. --- Persze van a kis halálelegáns szénnagykereskedő Frick Múzeum, Vermeer! --- Meg a MOMA, a legjobb Picasso művel, a bronzkecskével. --- Én nagyon-nagyon fölmennék az új Word Trade Center tetejére, az elődjén egy egész alkonyatot végignéztem. --- A Guggenheim, érdemes tájékozódni, ott rossz kiállítások szoktak lenni, a kevés állandó anyag nem érdekes. --- Ha van időd, hosszú metróút, vagy busz: a MET / Cloisters - egy nagy hall, minden ajtó egy francia gótikus katedrálisra nyílik, beszámozott kövekkel elhozták. --- Ha nem rendezték át azóta, Washingtonban a National Gallery szabadból nyíló (a nagy kiállítás) főbejáratával szemben van a szemközti szárnyban egy kis bejárat is, egy szobácska, ott néhány tündökletes Bonnard és környéke kép, jó utat, ölel d. 07:32 A tegnap délelőtt elment a negyedik generációs kenyérszeletelővel, megint csak újbóli átépítése, ezúttal végre szép, viszont sokkal jobb is. Nagyobbított morzsahézagok és működő morzsatálca. Viszont megbuktam, tizenegy próbálkozás, és nem tudom megmutatni méltón az ő szépségét. Feltétel volt, hogy in situ fotózni, az adott fényekkel. ...A délután pedig a csütörtöki Heti Válaszban megjelenő interjú javítgatása, fél tizenegyig. – Megnyugtatja, ha tudja, hol vannak a képei? – Nem tudom, hogy van-e értelme ennek az adminisztrációnak, de hozzászoktam, úgy is mondhatom: része a munkaköri leírásomnak. – Megnyugtatja, ha tudja, hol vannak a képei? – Nem az én lelkemről van szó, hanem a képekről. Ettől a munkától sajnos én fikarcnyit nem leszek jobb festő, de amit megcsináltam, az rendben van, elérhető. Ez a feladat is része munkaköri leírásomnak. – Ahogyan az 5 óra 23 perces ébresztő is? – Igen, de ez már csak rossz műemlék, mert 5 óra 21-kor kellene kelnem, ezért aztán egész nap két perces késésben vagyok. – Ahogyan az 5 óra 23 perces ébresztő is? – Igen, bár az már csak műemlék, kegyeletből ragaszkodom hozzá. Rég 5 óra 21-kor kellene kelnem, így aztán egész nap két perces késésben vagyok; bocs, hülyéskedek. 09:43 Deske, írod: "a részleteket nem ismerem" A Válasz.hu összegyűjtött néhány "művet" http://valasz.hu/publi/el-lehetett-volna-kerulni-a-francia-ujsagirok-lemeszarlasat-108237 Ezeket az embereket nem azért kell sajnálni, mert brutális módon megölték őket. Az életük miatt. Nem értem, hogyan lehet kelni-feküdni ilyen belvilággal. Ez jár napok óta a fejemben. "Nem támogatja a katolikus egyház a melegházasságot? Nosza, a mennyei Atyát hátulról meghágó Jézus Krisztus kerül a címlapra, akinek fenekéből a Szentháromságot jelképező háromszög lóg ki. Lemond tisztségéről Benedek pápa? Az élemedett főpap svájci gárdistával ölelkezik, azzal a felkiáltással: „Végre szabadon!” Nem támogatja a Szentszék a gumi óvszer használatát? „Ez az én testem” – emel magasba válaszul a pápa (a Krisztust jelképező szentostya helyett) egy kondomot. A zsidóság idegeit náci tiszttel csókolózó rabbi rajzával vagy éppen a Shoah Hebdo címmel kiadott  Ismétlem, nem értem, hogyan lehet kelni-feküdni ilyen belvilággal. Sok levelet kaphatsz... Bocs! Á.. Köszönöm. Én is ismétlek. Ha az újság az iszlámot gúnyolta, akkor az igazság [ebben az esetben] a gyilkosok oldalán van. Nem azt mondtam, hogy helyesen cselekedtek. Aki pedig ilyeneket publikál [a sajtószabadságra hivatkozva], az gyilkos, szellemgyilkos. d. Azért tényleg érdekes, hogy ha valakinek állandóan azt mondják, hogy a „kurva anyádat”, és az illető agya egy idő után elborul és odacsap, akkor sokakban fel sem vetődik, hogy talán nem kellett volna szidalmazni az édesanyját. És ez persze nem jelenti azt, hogy a mészárlással egyetértenék. E. „Amikor a karikatúrát ünnepled és továbbközlöd (a kis Mózes pancsol a teknőben, és szétválasztja a vizet), egy feltételezett extremista keresztény szemében nevetség tárgyává teszed Istent meg az isteni csodát.” Hülyeség. Az egy nagyon jó vicc, semmi olyan nincs benne, ami sértő lenne a zsidókra vagy a keresztényekre nézve. C. Délben a Műcsarnokba, kiállításainkat nézni. Jók a képeim. Minden rendben. A nagy film alá magyar feliratozás került, a plakátokat már tényleg széthordták, egy sincs, úgyhogy az asztal se kellett ottmaradjon. A Koldus keresztút - B/1989/44 paszpartúja, úgy látom, fotókarton, akkor még nem gondoltam evvel; azt valahogy le kell cserélni, cseréltetni, az savas, megeszi a fotót. Honnét lehetne megfelelő ph-s mélyszürke kartont szerezni, kb. 1,5 m?; tudnál ebben segíteni, kedves Péter? Még az MNG Grafika osztályával egyeztetni, engedélyek, ajvé, lesz vele munka. Eddig 1850 látogató. Egy japán beírás a vendégkönyvben, és egy fotó utána, kilépve a Hősök terére. Aztán le a Földalattihoz. A jegyárus fülkében egy kisasszony, talán egy kesztyű ujját kezdi horgolni, valahonnét a XVI. századból. Az ilyenbe szeret bele az ember, látatlanba. Norvégia, 1981, háromnapos út Északnak, postahajóval. Egy fedézet alatti tágas terem, egy oldalon végig kerek kajütablakok. Csak ketten vagyunk. Én nézem a nagy vizet, egy lány a hosszanti pad védett legsarkában pulóvert köt, s közben szeme a térdére fektetett anatómiakönyvön. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 14:41 150 éves a pesti Vigadó, emlékére Vigadó Bál. Előszörre jelentkeztem, Kata örülni fog, közös program, móka, rég keringőztünk. Itthon inkább csak rocki. Most megérkezett a személyre szóló meghívó. (Át nem ruházható.) Kérték az esetleges lemondást visszajelezni. Tisztelt Váli Dezső úr, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Prof. emeritus Fekete György tisztelettel meghívja Önt és Kísérőjét a gálavacsorával egybekötött Vigadó Bálba. Javasolt báli öltözék: alkalmi viselet (hölgyeknek kis-vagy nagyestélyi ruha, uraknak sötét öltöny vagy szmoking) Köszönöm, megkaptam a meghívót. Megfelelő öltözék hiányában nem fogunk részt venni a bálon. Szívélyes üdvözlettel: vd. Nem hogy sötét-, de semmilyen öltönyöm sincs. Zöld vászonnadrág. Se kisestélyi. Kölcsönözni!? Vagyis álruhában...?!. 20:57 Hogy ma is történjen valami, = csináljak is valamit, este reprózás, a most befejezett képek. Még műterem - A/2014/36 50 x 50 cm., kicsi. Ezt már jó néhányszor késznek mondtam. Először Fehér műterem volt. 2015. január 11., vasárnap 05:03 Befejezésül még egyetlen levél: Én is úgy látom, a mélyen sértő, igazságtalan karikatúrák miatt húzták ki a gyufát. Attól megölni persze nem kellett volna. Mindenesetre mindazok, akik most hörögve védik a szennyújság karikaturistáit (hogy ti. mindenki jogosan gúnyolódhat bármin), ugyanilyen hörögve szidták a minap a humorista Maksa híradót, amiért az a gólyatáboros erőszak után úgy viccelődött, hogy 200 vénlány kóvályog sóvárogva a gólyatáborok körül, hátha ők is sorra kerülnek... Akkor azonnali bocsánatkérést követeltek. Vagy a neonáci magyar újságok rajzait, ahol görbeorrú, takonycsöpögtető, sunyi alakokként ábrázolják a zsidókat... Akkor tehát a sajtószabadság alapján nekik miért ne lenne szabad? Szerintem egyiknek sem lenne szabad... W. (Lehet, hogy Urunk szerint szándékában egyikük se bűnös igazán. Hogy valószínűleg mindkét oldal a legjobb hite szerint cselekedett. Hogy nem helyesen, az a következő kérdés. Tessék elolvasni a Čapek novellát a sorozatgyilkos mennyei bíróság előtti kihallgatásáról. d.) Érdekes, a Földalatti jegyárus filmecskére senki nem reagált. Pedig az nekem olyan, mint egy Vermeer-költemény. 10:09 Kiállításomhoz kapcsolódóan múzeumpedagógia-programok gyerekeknek. Eddig jó. Rendezzük be nagypapa szobáját. Nem visz ez félre? Ezek képek, könyörgöm. Nem keverték össze egy kicsit? Belsőépítész ötven éve voltam. 12:40 - Kedves Deske! És ez a Petri-vers melyik kategória? Vicces vagy vallásgyalázó? T. APOKRIF Zakatol a szentcsalád Isten tömi Máriát, József nem tud elaludni.. - Kedves T., itt a van tovább a vers, és alatta a szöveg - 2004 február -, amit én erről gondolok: a vers - Úgy értem rengeteg primitív kommentet olvastam mostanában, el se tudja képzelni, micsoda gyalázkodásokat... az, hogy Maga Istenkeresést lát benne, és a Maga hite nem inog meg ettől, az egy dolog, de vannak egyéb szempontok is... T. - A költészet egy egészen más mező. Ahogy a költő mondja, nem állíthatok minden pofon mellé egy közlekedési rendőrt. (És én elsősorban a magam bűneivel foglalkozzam.) d. Urunk megkeresztelkedése ünnepe. És mával vége a karácsonyi ünnepkörnek. 2015. január 12., hétfő 09:22 Kata nem követi szorosan a technika fejlődését. De megütközést keltett benne, és ennek hangot is adott: jé, te az egeret egyszerűen a monitorhoz kötötted? Tudniillik, hogy akkor őt mért kínzom avval, hogy az övét meg mindenfélébe bele kell dugni?! 2015. január 13., kedd 12:14 Meghalt Jelena Obrazcova. 76 éves volt. Nagyon szerettem a Kékszakállú-ban. Magyarul énekelte. Erősebben, mint a hazaiak. Megint befejeztem, 60x60 centis kép: Álom, műterem - A/2014/33 (Ez speciel életben jobb.) 20:06 Hiába, Európa mindig okult a történtekből. És fölmérte tettei várható következményeit. Rádióhír, a terrortámadás után a párizsi szennylap államilag dotáltan hárommillió példányban fog megjelenni, címoldalán Mohamed-karikatúrával. Jónás, indulj Ninivébe! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Így gondolom most is: az igazság az elkövetők oldalán volt, és ott is marad, ha öldöklés helyett tiltakozásul egy petíciót adnak be a Városházára. Így bűn találkozott a bűnnel. 21:25 Reggelente útközben, a kéregető öregasszony előtti utolsó történet. Innét már csak ötven méter a Lukács uszoda. Gül Baba utca - F/2015/005 És a kompjuterben még le is kellett csendesítenem a színességét. 21:59 Nincs valakinek valami ötlete? Ebből a Járda-sorozatból három, színben kissé különböző változat készült. Az egyik a Magyar Fotográfiai Múzeumé, a másik az Artchivumé, s az én példányom pedig most a Műcsarnokban. Hol lehetne ezt elhelyezni, nem szeretném sokáig itthon őrizgetni. Megpenészedik. Elég nagyok, egy tábla 52,5x70 centi. Egyenként fémkeretben, múzeumi üveg alatt. Az anyagiak: nem ezen fog múlni a sorsa. Kilencjárda este - F/2013/194 fotó - giclée print (vagyis időálló nyomat) 2015. január 14., szerda 09:07 Heti egy találkozásunk; igen, közel a fáraók kora. Hogy is volt a József-ben. Amikor a fáraó hébe-hóba még nemzeni méltóztatott, odavitette magát, de inkább csak egyik mellékfelesége állát vakargatta meg. Na, megtaláltam. 15 mp., pedig a könyvből. Ahova a Fáraó néhanapján még mindig átvitette magát, természetesen csak azért, hogy ott őrzött kegyesei egyikének vagy másikának megvakargassa állát, esetleg a harmincmezős ostáblán legyőzze a Fáraó egyik kitüntetett mellékkedvence volt és tizenkét vagy tizenhárom évvel előbb, amikor az isten hébe-hóba még nemzeni méltóztatott 09:25 Alighanem új alkotói korszaknak nézek elébe, ha rászánom magam, idén márciusban, Kecskeméten. Eltévesztettem a rendelést, elfelejtettem, hogy kevés 60 centis lemezem van. Viszont lealapozott 30 centis hulladéktábla rengeteg. Rám is férne tán valami MÁS. Első éveimben szerettem spaklival dolgozni. 1969-ben a Közért Karbantartó lakatosműhelyében köszörültem is fűrészacélból egy sorozat kicsi méretűt, azóta hordom magammal, 46 év; és soha nem használom. Most a kis táblákon lehetne. 13:20 Mail; a mai Magyar Nemzetben kritika kiállításunkról. Az eltűnés, a felismerhetőség határai Váli György festészete kapcsán is joggal hozhatók szóba. Az egyik legjelentősebb magyar kortárs alkotó teremtette zárt 2015. január 15., csütörtök 13:18 Esténként ezt látom. Azért ez jó. 18:53 Megjelent a Heti Válasz interjú. Váli Dezső kiállítása a Műcsarnokban ISTEN KÖPENYÉNEK SZEGÉLYE Huszonöt éve fut és úszik reggelente. Tévét nem néz, a külvilággal nincs sok kapcsolata, de honlapján blogot ír. Műveiről adatbázist vezet, egy részüket utólag megsemmisíti. Váli Dezső nem tagja egyik művészeti akadémiának sem, mert, mint mondja: mindkét oldalon utálják. Most a Műcsarnokban állít ki. A CIKK 19:47 Tegnap a Rippl - Maillol kiállítás, a Nemzeti Galériában. Elképesztően gondos és előkelő rendezés, színes falak, paravánok által intímmé vált félsötét kis intím terek, vetítések, akinek kell, magyarázatok, nagyon atmoszférikus. Több, régen látott kedves kép. Néhány nagyszabású is. Néhány felületes és igénytelen. Hazafelé az épület oldalán találtam öt kis macskakövet, ezek sokoldalúan fölhasználhatók egy háztartásban. Kettőt hoztam haza. Fürdőkádban tisztítás, majd üzembehelyezés. 2015. január 16., péntek 04:44 Mail egy távolibb ismerőstől. 1./ Hosszas szemrehányásokkal illet, és gyanakszik, vajon miért nem említem a műcsarnoki filmben, sem a Heti Válasz-interjúmban se a szeretett Mark Rothko nevét, csak Kleet. 2./ Idézem a levélből: "azért vagyok áruló fasiszta"... ilyen túlzásokkal élve egy lábujjhegynyivel nagyobbnak próbálsz látszani...? Kedves Barátom! Leveled első fele - ne keressem a megfelelő kifejezést - hülyeség. A másodikban viszont igazad van. Nem lehet (tudok) egy ilyen szöveget egy nap alatt megírni - átírni. (Két napot kaptam rá.) Én a leírtnál is nagyobb hibának tartom ezt: "Mindkét oldalon utálnak" Nem vagyok én ilyen fontos ember. Meg nem is igaz, de sőt, bizonyos értelemben szeretnek. A helyes megfogalmazás ez lett volna : MINDKÉT OLDALON UTÁLKOZTAK. ölel: d. Vagy talán így: mindkét oldalon baracklekvárba fojtanának. 06:01 Most kaptam; Márfi Gyula veszprémi érsek, 2015. január 10. Szeretném leszögezni, hogy a megemlékezéssel egyetértek, a brutális terrorcselekményeket én is mélyen elítélem, mai szentmisémet az áldozatokért és azok hozzátartozóiért ajánlom fel... Miért kellett neki Mohamed prófétát meztelenül ábrázolnia, miért kellett neki a keresztények Szentháromság hitét a lehető legalpáribb módon kigúnyolnia? Mi kényszerítette arra a lapot, hogy izraelita hívő testvéreink hitéből is gúnyt űzzön?... A törvényhozás azért hibás, mert a hitükben mélységesen megsértett emberek kezébe semmiféle eszközt nem ad, hogy jogi úton megvédelmezhessék magukat és hitüket... Így... marad... az önbíráskodás... A Pannonhalmi Főapátság ebédlőjében látható egy festmény, amely egy hordót ábrázol, amelynek elszakadt az abroncsa, és belőle folyik ki a bor. A festmény alatt ez olvasható: „ Libertateperiit”, ami annyit jelent: tönkrement a szabadságtól. A mai Európa ehhez a hordóhoz hasonlít... Szeretném hangoztatni: én is liberális ember vagyok, nem akarok semmiféle diktatúrában élni, az ultraliberális újságírók véleménydiktatúrájában sem. A megerőszakolt, lefejezett és keresztre feszített keresztények tragédiájának náluk még hírértéke sincs... a teljes szöveg 06:34 Tegnap Remete Szent Pál ünnepe. A zsolozsmában hozzá olvasmány a II. vatikáni zsinat egyik szövegéből. A szerzetescsaládok megadják tagjaiknak a jól bevált tanítást és segítséget az engedelmességben kibontakozó szabadsághoz - 09:43 Rájöttem, a lecserélt PC-men rajta az össz kidobott fotóm is. Hét múltán valamit keresve kezdtem átnézni. És szép alázatosan visszasoroltam 14-et. Ezt például, amikor mi három napig a margitszigeti Grand Hotelben-, avval az indokkal, hogy szeretem. F/2014/004 Az ötlet/módosulás annyi, hogy többé nem elérhetőek nyomdai minőségben. 2015. január 17., szombat. 10:59 Két jó fotómat kerestem, kétségek között. Nincs a C3 szerverén, az OSZK szerverén, az ukrajnai és az erdélyin sem. Mint Kata világoskék fazeka tizenöt éve, a görbe körömollóm; eltűntek. Baj. Az egyik pótolható, modellje nem mozdult az elmúlt két hónapban. És pótoltam is. Csak ki kellett várni a megfelelő napszakot. MA: fotók adatbázis + tárolófolderek, a szervereken is - rendbe, befejezés. 21:33 Mikica (TT / Tojtojnak becéztem) négy éves; levélbeszámolóm a kórházban lévő Katának az itthoni életről. 1986 nyara. Részletek: - Déluán TT ébreszt, meséli: "én a bejárati ajtónál aludtam a szőnyegen, nagyon kellemes volt" "és most nem ébrednénk föl?!" - TT szomjas, nekiindulnuk szörpért. Előtte külön elmegy Túró Rudit vásárolni, a zebra innenső oldalán várom. Utána együtt visszamegyünk a tejboltba, mondják, szakszerű volt. - TT most a folyosón ordítoz: "nekem mumszom lett reggel és mostanra már el is múlt! A mumsz olyan, amikor bedagad az ember nyaka és lázas!!! De nem ezen a reggelen kezdődött, hanem egy másikon!!!" - TT most kérdezi: Papa, bábozhatok most neked a színpadon?! - Lássuk. - Most meg idejött: tudna nekem valami tejbegrizecskét főzni, vagy valami ilyesmit?! Jön velem kézenfogva, másik kezében a nagy bőrönddel a konyhába - ez a boldogság. - Na, kiveszem a vízből, mondom neki: kedves kis villásdugó, tessék kijönni a vízből. - "Igenis, kijövök a konnektorból! Itt van a két villám" - mutat a két lábszárára. Frotírba burkolom viszem a szobába, meztelen, csak a nagy bőrönd lóg ki a csomagból. - Zsófi valami önveszejtő módon fölveti, hogy takarítani kéne. TT lesz először kész: magától a fürdőszobapolcot lemosta. Én a konyhát sterilizálom. - A szomszédból Gabi néni érdeklődik irántad, TT tárgyal vele: "Apu telefonál, nem hoznál nekem valamit? Puszilom az unokáidat" forrás C.11322-325 A kis Piri annó rajzolt nagyanyjának valami fekete kriszkrakszot. - Mi ez? - A veszély. 2015. január 18., vasárnap 22:32 Délelőtt elrándultunk a Műcsarnokba. Délben ünnepi ebéd, Piri 13. szülnap, képet is választott. Tágas műterem - A/2013/38 60x60 cm. Azt mondta, a színe miatt. Újabb fotók a négy teremről. Az első háromnál pont szemben álltam a középen haránt belógó pengefallal. 2015. január 19., hétfő 10:34 Biztam benne, hogy reggel hatra készen lesz. A kiállítás-bemutató fájlomat javítgattam avval, hogy tegnap újabb fotók, tegnap. Mostanra sikerült. http://deske.hu/kiallitas/k61.htm 10:41 Édesség? Zéró tolerancia. Kivéve a Negrot. A baracklekvár pedig tápanyag. Amire a szervezetnek szüksége van 10:50 Örök hálám Gy.-nek, hogy netre tettem a problemát, segített; megtalálta nekem az XCenter webáruházat. Egy futár most meghozta Simonyi A fizika kultúrtörténete - DVD-t, amit Kata barátjától kapott kölcsön, de aztán valahogy elkallódta. 10.500 HUF. 12:43 Egyik legaranyosabb szakmai levél, amit valaha-, az imént kaptam. Deske, három napja se éjjelem se nappalom, hát majdnem szó szerint. Festek, és nem tudok valamit megoldani (ez viszonylag sűrűn előfordul nálam). Van egy képe (szerintem az egyik legjobb), és azon van egy megoldás, amit képtelen vagyok megoldani. Az A/1994/43 Avignoni műterem-, az érdekelne, hogy azt a feketés csíkszerű maszatot mivel és hogy vitte fel. Mi az a fekete - gondolom nem szén -, és ruhával, vagy..? köszönöm, és bocsánat T. Na! Ez egy jó hír! Tényleg! Ahogy nézem, erősebb felbontásban: a/ Ecset, de keresztben húzgálva, nem hosszában. b/ Furcsa körülötte a sötét maszat. Mintha alatta az a szín lett volna, gyanakszom. S akkor ez csak kihagyás, vagy visszatörlés d. 13:28 Abban az ismert, pontosan leírt állapotban vagyok, amikor már csökken az agytevékenység, de még tudok róla. A kitett munkák közül tán a legkedvesebb a Koldus keresztút - B/1989/44. Minap észbevettem, hogy 26 éve fotókarton paszpartúba tettem, aminek savtartalma megeszi a fotókat. Drága barátomnak kérés, szerezzen megfelelőt. Mennyit. És a gondolat, hogy EZ NEM LEHET NAGYOBB, MINT 25 CENTI, pár nap alatt arra fordult, hogy EZ 25 CENTI. (holott 30). Valamint 12 stációval számolva 14 helyett, ami ariánus eltévelyedés. Ha nem kérek tartalékot (ennyire még működöm) bajba kerülök, kevés a kért karton. Hogy délelőtt ezt szabtam, döbbentem magamra. Nahát. Szerencsére a festéshez csak kéz kell. Mail az MMA Elnöknek: Kedves Gyurka, decemberben mailben kértem az MMA Hírlevelet, hogy mint köztestületi tag- kérem Műcsarnok-kiállításomat a hírekben közölni. Ha egyetértesz evvel, kérlek – üdv: d. Mail a Műcsarnok igazgatónak: Kedves Gyuri, bizony örülök, hogy összejött ez a kiállítás. Ez jó, örülni. Jól sikerült. Megosztanám veled, ha működik ez nálad; meglátogatnál, s választanál egy képet a műtermemben. Ha nincs összeférhetetlenség, vagy nincs üres falad, satöbbi-, szívesen venném. d. Mail Miki operatőr barátjának: Kedves Geri, van nekem ez a kiállításom a Műcsárdában, ilyen nemigen lesz több. Jó lenne ezt úgy megörökíteni, mint a google-sétáló. Nincs valami ismerőse véletlen, merre tájékozódjam. Köszönöm: d. [pénteken jön a fotós] 19:04 Nyár végén a szemközti minisztérium-bontáskor vettem egy erős távcsövet, Rózsadombilag. Most kitettem a kapu alá. Tanulok búcsúzni. Párbeszéd, holnap érdemi találkozásunk 48. évford.: - Mért dobtad ki? - Úgy tűnik, anélkül is meg fogok tudni halni. - Nekem nem mondták meg az elején, hogy te ilyen kidobós vagy. - Nekem nem mondták, hogy te ilyen megőrzős vagy. És összemosolyogtunk. [sokat szenvedünk egymástól, ez ügyben] 2015. január 20., kedd 06:27 Évközi II. hét, Reggeli dicséret Tekints könyörgésemre, Uram, mert nagyon remélek igéidben. Téged szólít kiállításom már hajnal előtt. legalábbis én így olvastam elsőre KIÁLTÁSOM helyett 21:46 Kedves Deske! Nem ítélkezésképp, de elgondolkodtat ez a kukára kitevős távcsöves (és hasonló) dolog. Lemondás volna? Nem inkább a vásárláskor kellene meggondolni? És, ha már... Nem olyannak a kezébe adni, aki rászorul és pénzzé tudná tenni? Vagy mégis jobb a vak véletlenre bízni? Neked nyilván már megvannak a válaszaid rá - csak kíváncsi lennék. Barátsággal: K. Igen, kösz a kérdést. A távcsőnek jó szerepe volt, s ez a szerep már nem fontos. Vannak persze tévedéseim vásárlásnál, hirtelen szerelmek. Vállalom. És vállalom, hogy ezt nem hagyom annyiban, korrigálom. Ilyenkor végiggondolom a családomat, elsőbbség, ha nekik kell. Amúgy pedig bárki, aki elviszi jól jár vele, pénzzé, vagy használja - öröm. OK? d. Ma: klasszikus krétaalapozás készítés; hegyikréta - bőrenyv - lenolaj - víz -, aztán a 40 lemez lekenése. Délre kész. De nagyon kifárasztott. Este nyolckor jubileumi séta Katával a Normafánál, köd, fekete fák, sötét erdő -, szép. Utána, tízkor még - sűrű fegyelmezetlenség - egy tökéletesített opuszjegyzék a netre a kiállításomról; + technika, méret, tulajdonos, angolul is. 2015. január 21., szerda 09:01. Mai Népszabadság 8 .oldal. A nyolcvan éves Eva Kor Auschwitz-túlélő jelképesen örökbefogadta a 49 éves R. H.-t, a haláltábor-parancsnok unokáját. Megkérdezték tőle, hogyan képes megbocsátani azoknak, akik elpusztították a családját is... - Rossz a kérdésfeltevés. A jó kérdés az, hogy joga van-e az áldozatnak a szabadsághoz vagy a gyógyuláshoz, amelyet a megbocsátás adhat. 10:27 Most mentek el, interjú a Magyar Nemzetnek. Rákérdeztek, egyet kértem, ha belekerülne, amire Végh Alpár hívta fel a figyelmemet, múltkori butuska Heti Válasz-mondatomra a korrekció, hogy Engem mindkét [politikai] oldalon utálnak... hogy nem vagyok én ILYEN nagy ember... Részletkérdés, hogy még csak nem is igaz. Egy új gondolat viszont tisztábban megfogalmazódott. Kérdi, hogy - Ez az egész (órához kötött, stb.) életformája példa-e, vagyis hogy annak szánja-é? - Igen. Csak vigyázat, a példa nem fölöttünk van, hanem mellettünk. Hogy lehet például így is. De lehet amúgy is csinálni a dolgokat. Ahogy Dobszaynak üzentem annó, egy (hibás) nyilatkozatára: Világítótorony vagy. De az nem ezért világít, hogy a hajók oda menjenek. Sőt, akkor baj lenne. Hanem hogy tudják, ők most éppen hol vannak. 12:08 Mailváltás - Képemért cserébe új könyved egy példányát kérem. d. - Azt hiszem, ez egy igazán előnyös csere lesz részemről. L. - Ez értelmetlen. A szellemi értékek összemérhetetlenek. Pl. úgy is nézhetjük: neked X. év munkád van benne, nekem csak Y. órám. d. - De az anyagköltség! L. - Hány kávét ittál meg közben? d. 13:09 Most befutott egy korábbi Heti Válasz interjú is, Rockenbauer Zoli adta. Váli esetében engem mint kurátort az a művészi magatartás érdekelt, amely egyedülálló itthon. 13:57 Egy ünnepi este együtt. Tegnap, Kata, hogy meglátogatott, Louis Armstrong is, olvasgattunk is. F/2015/011 17:45 Javított, második kiadás. Kata jegyzetfüzetéből, 2006; a hároméves Pirivel beszélget, aki "boszorkás" kastélyt rajzol, a kastély körül fekete kriksz-krakszok. - Ez itt mi; víz? - Nem, a beszély! (veszély) 2015. január 22., csütörtök 08:37 Két dolgon kellett fölnevetnem - hangosan is - az uszodában. Az egyik hogy amennyiben ideiglenesen kivonom a marcipános burgonyát (óriásmignon) az édességek köréből, abban az esetben vehetnék egyet most az alagsori büfében. (Vettem.) A másik. Anyácskám, hogy mi kirepültünk, bölcsen magához vette szintén öregedő és magányos barátnőjét, Borsos Miklós húgát. A néni a végére kissé megbolondult, meglehetős teher volt. Anyácskám életében elrendezte dolgait, ezt is, urnahelyet vásárolt magának a Krisztus Király kápolna pincéjében. De mivel a padló-közeli legalsó sort választotta, vagy talán már csak az volt, egyet fizet kettőt kap alapon kétszemélyes üreget kapott. S később volt számunkra egy emlékezetes elejtett megjegyzése; nem szeretném, ha Margit kerülne mellém. Egyébként senki nem került oda, mert őt kissé szabálytalanul húgom kolostorkertjébe, egy nagy fenyőfa alá temettük. Az urnahelyen majd mi, a papírok fiamnál. Most pedig nyomás be a Műcsarnokba, tévéinterjú (fölkészültem: fekete kardigán, vagy hogy hívják, Kata szerint abban vagyok szép, és koffeintabletta), aztán öreg barátom jön ott körülnézni. Paszpartúzni is fogok, remélem a bekészített szerszámok pontosak. 20:07 Minden megvolt, rendjén. Utána Csepelen bécsi szeletet ettem, étteremben, vele. Drága öreg barátom (fiatalabb nálam) valami bonyolult nevű ételt, szarvasgomba is volt benne. Biztatott engem is, de hát nem vagyok kíváncsi természetű. Ami még fontos, reggel a Margit hídi aluljáróban kétszázért megvettem Moldova: Akit a mozdony füstje megcsapott. Vagy 30 éves emlék, úgy rémlik nagyon fontos volt. Talán márciusban lesz időm rá, Kecskeméten. 21:38 Kedves Deske, hetek óta nekem is kezem ügyében egy Moldova könyv, naponta bele-bele nézek. Kis aljasságok lányaimnak a címe, életviteli jó, okos, sokszor bölcs, néha fájón őszinte gondolatok, és néha ugyanezek ellentettjei, kifordítottjai. Ezzel indítja a könyvet: Nem az igazságra van szükségünk, azt ismerjük magunk is, és nem tudunk mit kezdeni vele – vigasz kellene nekünk és segítség. B. Köszönöm, igaz, én ezt így használom, nagyon hasonlóan: nem az igazság, hanem az irgalom. d. 2015. január 23., péntek 06:38 Hogy Isten emberré lett, evvel elfogadta a nem tőle való akaratot. A miénket. Megengedte, hogy megölhessük. 20:53 Délután orvosnál. - Hogy a régi leleteim? Van internet? Tessék belépni...15. ÉLŐ LISTÁK... 19. LABOR; itt az összes, negyedévenként. 21:38 Mailváltás, váratlan hír egy aranyos mindigvidám ismerősről. - Dezső bácsi, szörnyű, felfoghatatlan és feldolgozhatatlan tragédia következett be: kedden este szeretett feleségem, Évi édesanyja örökre eltávozott. A szervezete addig bírta az extrém sebességgel terjedő kórt. - Ő most mindent hall már, és látja magát. Mondja meg neki, hogy nagyon szereti. d. - Halálos ágyán is ezt mondtam neki… Végig mellette voltam a kórházban. Ő akkor már nem volt tudatánál, de előző nap, hétfőn este még igen. Akkor még látott, hallott és utolsó erejével megsimogatta az arcomat. R. - Hívő volt. Ne haragudjon, akkor még egy levélforduló. Akkor tán maga is tudja, mi az a teljes búcsú, amit elhunyt katolikusért vagy élő önmagunkért el lehet mondani. Elképzelhetetlen ajándék, ezt holnap reggel 05:40-kor elvégzem, s Ő a tisztulási időt átlépve, bűnei maradékától megtisztulva a mennybe, a szentek seregébe lép (abban az esetben, hacsak nem kívánta ennek ellenkezőjét.) Én így: ? órás (hívő) bibliaolvasás, szentáldozás (lehetőleg aznap), szentgyónás (nem távoli időben), és ima (pl. egy Hiszekegy és egy Miatyánk) a pápa szándékára. Onnét Őt szentnek tudom. Nem akiért, hanem akihez lehet imádkozni. Ugyanis ő fentről minket hathatósan tud segíteni. Ő most - szerette volna -, LÁTJA a kiállításomat. d. 2015. január 24., szombat 05:20 Nálunk az - az üzenőfal - így néz ki. Ez csak egy postaládából fölhozott levél. Télen az ajtó alján pokróc. F/2015/015 05:24 Kedves Deske! A mai műcsarnoki találkozásunk után nem követhetem el még egyszer ugyanazt a hibát, hogy szégyenlősségből, szemérmességből nem merek jelentkezni Nálad. Mint a vendégkönyvbe beírtam, nem igazán tudom, milyen szavakkal is írjam le az élményt, ami ma ért: a "szép" nagyon banális, azt hiszem "az isten köpenyének széléig" emelkedtem, emelkedtünk. Nagyon jó volt így egybe látni, aminek részleteit már elég jól ismertem/ismertük; nagy ívű pályakép, kivételes remekművek, méltó kiállítás! Ami mármost a képet, és vele kapcsolatban a kifakadásodat illeti, mint azt a kiállításon már mondtam, Kata ugyan a 60. születésnapomon nagyon kedvesen jelezte, hogy kaphatok egy képet Tőled, de az igazat megvallva nem mertem elhinni, hogy "csak úgy" kaphatok egy "Váli képet", mert hisz ki vagyok én ahhoz? [Európa-hírű tudós] Tudom, hogy 600.000 forint körül jár az ára egy-egy képednek... De ma, a kiállításodon a filmedet végignézve értettem meg, hogy ez Nálad hitvallás, világszemlélet, habitus: magyar festőként "nem akarsz a német fogorvosok" festője lenni, a magyar kultúrában, idehaza akarsz itthon lenni és hatni! Úgyhogy akkor, ha megengeded, máris jelentkezem [...] Addig is Téged is, Katát is a régi barátsággal üdvözöllek: S. 09:17 Élet. Percvekkerért mentem reggel az MDF-piacra, lézeres távmérőt kínáltak, végül mézet meg citromot vettem. Aztán a reggeli. Mit is reggelizzek ma. Talán azt, amit tizenöt éve minden nap, müzlit, szilvalekvárral. 15:23 Miskolci Galéria T. Igazgató Úr! A Miskolc, Kazinczy-ált. iskola aulájában van egy 5,5 m-es pannóm. (Adatai a honlapomon: deske.hu - festmények - időrendben - murális) http://deske.hu/kepki.php?t_nev=Table_fest&opusz=A%2F1972%2F14&meret=864 Pár éve leutaztam, restauráltam. Közösségi tér, gyerekek, rongálódhat. A kép a Városé, az Önök felügyelete alatt. Kérem, tudjanak róla, és tegyék meg, néhány évenként megnézik az állapotát, amíg élek, szívesen restaurálom én is. Köszönöm, szívélyes üdvözlettel: vd 2015. január 25., vasárnap 06:09 Remény alig, de évtizedek múltával ismét megpróbálom a hózentrágertalanságot. Evvel szabad út nyílna a kardigántól a pulóver felé. Vécére menéskor nem kell annyira nekivetkőzni. Kedves Dezső (gondolom szólíthatom így), láttam a kiállítást. Nagyon szeretem. A képeit, a hitvallását, az életvallását, úgy mindent egybe. Eleitől fogva, ahogy megismertem. Kb. 20 évvel ezelőtt H. szakkörére volt meghívva, ott láttam először a képeit és mint ember is nagyon szimpatikus volt. Most ősszel voltunk Önnél egy kis csoporttal. Azért is nagyon hálás vagyok, hogy ott lehettem. Azt mondta szeret leveleket olvasni, ezért bátorkodom megírni amit érzek, gondolok. A film is nagyon szép, amit a fia készített. Szerencsére volt nálam zsepi... nagyon megható. A képet, amit engedett "együtt festeni", nem láttam a kiállításon. De nem is hiányzott. Jó lenne valahol egy állandó kiállítás, ahol több képét lehetne MINDIG látni. Könyvben, interneten és kiállító térben nem ugyanaz... Ezek szent képek, nagy tér kell nekik. Megrendítik és átmossák a lelket. Ön olyan mint egy szerzetes, aki szent képeket fest. De ezzel biztos nem mondok újat. Tényleg, nagyon köszönöm a mai kiállítást. Adjon Isten sok szép napot még Önnek, erőt és örömöt! L. 09:28 Gondolom, papnak a megengedetteken túl tilos magánmondat mondania szentmisén. Ma a félhetesen a Félkarú Óriás így kezdte: Az éjjel fölment a lázam 39.5-re, úgyhogy elnézést, ha hülyeséget mondok. Végig lihegett a szertartás alatt. 18:14 Tegnap egy igazi polgárlakásban, mákos rétes is volt. F/2015/016 18:20 Egyáltalán nem mindegy, fölszálláskor a négyes-hatos melyik oldalát választom. Át a Margit hídon, északnak a végtelen nyílik, Óbuda, hozzágondolva Lupasziget, Szentendre, Dunakanyar. Ha délnek, az maga a kultúra, az édes Város, Parlamenttel, Lánchíddal, Királyi várral. Nehéz dönteni. 21:48 Egy igazi fontos, nagy hír, Rakovszky Zsuzsa újra írt verset, 9!!! folyóiratoldal a novemberi 2000-ben, most láttam, s kaptam kézhez. Ámulatos. Hamarosan megjön digitálisan is. Akkor majd 2015. január 26., hétfő 14:52 - ...Nem ott, az éveknél keresse, 2013. Látja? Görgessen lefelé, F/2013/194., külön-külön keretezve, múzeumi üveg. - Igen, most látom. - Hát erről volna szó. Elfogadják? - Igen, köszönöm. - És ha még kell valami a kiállításomról; nézzenek körül. - Jelentkezem. Kétperces telefonbeszélgetés a Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjtemény osztályvezetőjével. 18:28 Csináltam most egy polcot, hozzáigazítva az éjjeliszekrényhez, csak kellene vennem rá még néhány könyvet, meg így, foghíjasan, olyan snassz. 20:21 És megszületett. http://deske.hu/2014-mucsarnok (vagy később a böngészőbe elég ennyi: deske.hu/2014-mucsarnok) Kedves J./ Le Meux. Nem szükséges ideutaznod. Ez 70e HUF volt, mindössze. 23:01 - Deske, megnéztem, láttam. Most valahogy kerek az egész... a kiállítás zseniális koncepció alapján szerveződött.... de az jutott eszembe, mit fog csinálni az elkövetkező 40 évben? A. - Festek és meghalok. Egymást váltogatva. d. - (Reggel jelzi, hogy egyik szavát hibásan megismételtem.) - Éjfél után tudtam feküdni, aztán 2-3 között megint írtam. Ma négyre a Magyar Nemzet-interjúnak kész kell lenni, 10-re egy másik riporter, és új instrukciók éjszaka a filmféle csinálójának. Öt után vekker, fél távot úsztam. d. 2015. január 28., szerda 17:47 Megjelent a mai Magyar Nemzetben az interjú. A Heti Válasznak megadott interjújában előkerült, hogy önt szokás a balliberális oldalra sorolni, erre lám, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) által igazgatott Műcsarnokban állít ki. Ha valóban eltér az álláspontja az említett intézmény hivatalos irányvonalától, nem tartott-e attól, hogy ezzel mégis legitimizálja azt? Egy. Az MMA nem irányítja a Műcsarnokot. Kettő. A Heti Válasz-interjúmban azt mondtam, hogy engem mindkét oldal egyformán utál. Ez egy jócskán buta mondat volt. Először is nem utálnak. Nem vagyok én olyan fontos ember. Másrészt tagja vagyok a MMA-nak köztestületi tagként. Olyan intézmény nem létezik a világon, amivel mindenki egyet értene. Az MMA indulása körülményei furcsák. De a jelenben kulturális minisztériumként működik. És ez nagyon jó. Végre van figyelem, hozzá apparátus, van egy akarat és sok pénz. Ugyanakkor van a szenzációéhes sajtókontroll, úgyhogy nyilván nagyon vigyáznak arra, amit csinálnak. És mindez idővel tisztulni fog. Nincs értelme szembeállítani a balliberális oldalt az Akadémia létével. a teljes cikk 12:28 Az INDEX.HU interjújának pedig már fönt kéne lenni, legalábbis így üzenték. Hogy a főoldalon lesz, nemcsak a kultúránál. 18:12 140 ezerért árulják a neten. Nálam az opuszszáma:HAMIS-25 A kép mellett:: 40x40 cm-es,jobb alsó sarokban jelezve Váli D.  Az ár minimálisan alkuképes, csak komoly érdeklődők hívását várom. 22:05. Ma pisilni se volt időm. Idáig javítgattam az interjút, holnap jön le az INDEX.HU-n. 2015. január 29., csütörtök 12:24 Az Új Művészet is lehozott egy cikket. Hasonlóan problémás, bár valamivel levegősebb a Rockenbauer Zoltán által kitalált Váli Dezső-anyag. Itt szinte három téma (zsidó temetők, biblia, műterem) szakrális egysége oszlik el a folyosói jellegű kisebb termekben. Váli életműve nagy ívű, átfogja a magyar modernizmust, olyan „hősök jelennek meg” a festmények szellemi aurájában, mint Vajda, Bálint, Vaszkó Erzsébet. Puritanizmusa, a már-már minimalista festői eszközök egy koncentrált művészi a teljes cikk 13:29 Ez az M1 tévé háromperces interjúja, jan. 26., Műcsarnok. Miki DESKE-c. filmből vettek át részleteket. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 18:19 Reggel a Lukácsban még azt mondtuk, hogy a tél érdeklődés hiányában elmarad. F/2015/019 18:36 És megérkezett a Rakovszky Zuzsa Fortepan-ciklus néhány darabja, és a nagy hír, hogy a könyvnapon egész kötet lesz belőle. Halszag. Szúnyogban gazdag alkonyat. A tévészobában már ég a villany. Távol dörej. Díszletet váltanak a láthatár mögött. A kertmozikban egy másik élet pálmái alatt olasz filmcsillagok telt válla villan. Füst száll. Új jelszavak íródnak épp az ég tábláira: felejtés, üresség, könnyűség. Karóra kattan: most vált korszakot. Valaminek most van örökre vége. A filmzene végleg elhallgatott. Fölcsap a tücskök fémes cirpelése. Parázsló csikkek, hullócsillagok mind, amit megkaptam 2015. január 30., péntek 09:09 Mint kiderült, Amerikából lehallgatták Angela Merkel magánbeszélgetéseit is. Az FBI külön munkacsoportot hozott létre dekódolni a következő üzenetet: Figyuzz, akkor hozz már egy kis vajat is. 18:16 Az INDEX.HU-n megjelent Pándi Balázstól "A színeken kívül semmivel nem foglalkozom" -interjú. Majd ide is, de most ünnepelni kell, átléptem a C. naplóval a 15.000 oldalt. Éjszakai mailváltás Le Meux-vel. - Hogy te mennyit beszélsz! :))) love, J. - KÉRDEZNEK!!! : )))) d. - pffff! nem kell mindig v?laszolni! :))) J. - Akkor nélkülem írják meg a sokkal rosszabb cikket. Ezeket én mind keményen átírom megjelenés előtt. d. - Jo, nyertél, ebben igazad van. Lettél tul fontos ember! :))) Tetszett a néh?ny perces beszélgetés. J. - Néhány perces… több napig írtam… d. - Kb erröl szol az egész, nem? Zuhan?s a 6. és 7. emelet között, amig élünk. Illetve, pardon, a 7. és a 6. között :))) J. - Nagyon jó az a 6 és 7 között, én fölfelé szokok zuhanni. d. - :))) Ez a jo ir?ny valoszinüleg! :))) J. - És majd jőnek a szürke hétköznapok... (A szürke a legszebb szín.) Ma például átszerkesztettünk a PC-n egy programot, csináltam egy alacsonyabb éjjeliszekrényt az ágyam mellé, ajándékoztam képeket a Kiscelli Múzeumnak, megmentettem a mosógépünket, Gábor Vasárnapi Újság új fejezetét megcsináltam honlapjára, este ünnep-vendéglő, földolgoztam az INDEX-cikket és -, satöbbi. d. 21:48 Kata már ágyból kászálódott kedvemért, ünneplendő a szomszéd Városfalban deci vörösbor (Kata néprajzból doktorált majd kandidált, tradicionális kultúrában gondolkodik) és főleg egy-egy somlói galuska. És föltettem persze magamhoz is. Egy ronda sajtóhiba, szóltam, tán átírják: nem 2, hanem 20 éve nem nézek tévét. Hallom, hatalmas összegek a Charlie és szatírikus laptársai körül, támogatásukra. Szerencsétlen Európa. Az a kisebb baj, hogy vesztére teszi. De a lélekrombolás. 2015. január 31., szombat 09:58 Tesztfotók, a Normafát fotózva ablakunkból, mindenféle belenyúlás nélkül. 1. Sony zsebgépem, 30x! opt. zoom. 2. A legjobb Nikon objektívem, 70-200, annyira jó egyébként, hogy festményrepróra ezt használom. 11:48 - Szia Dezső, remek a cikk az Indexen. S nagyon jót tesz a cikkeknek, hogy át szoktad írni őket, így egész szimpatikus vagy bennük...! :) H. - szín patikus. d. 13:49 Egy kritika, végre, amin derülni lehet. A mai Élet és Irodalom: 3 dalmata. drMÁRIÁSI (orvos és kiállító festő is.) a hétköznapi valóságba képzeli bele a keresztút stációit, például egy kezét majdnem széttáró bácsikába. Majd mindezt megismétli még hatezerszer. Szomorúság, temető, halál, sívárság, könnyek, zokogás, öntrancsírozás. Finom színekkel, légies terekkel, variálva ezen, azon, halál, halál, halál. Semmi humor, játékosság, frissesség, izgalom, gondolat a teljes cikk A virtuális séta: deske.hu/2014-mucsarnok 2015. január olvasó belső számláló = [466131] = 6611/hó = 213/hó google számláló = 13588/hó = 438/nap   előző levél  összes levél VÁLINEWS; 239. levél J.-nek, Le Meux-be / 2015. február 2015. február 1., vasárnap 14:42 Dezső bácsi, szép napot! drMáriás nem orvos... A. "Végül leginkább dzsesszt akartam játszani, még a belgrádi zeneakadémiára is jelentkeztem, de zenésznek nem vettek fel, mert megtudták, hogy rendszeresen fellépek avantgárd dzsesszfesztiválokon. Így végül az etnomuzikológia szakra kerültem, ahol a balkáni népek muzsikájával, zenetörténettel és a klasszikus zene analizálásával foglalkoztunk." Körséta a bezárt kiállításon: deske.hu/2014-mucsarnok 2015. február 2., hétfő 12:52 Nemrég mentek el. Délelőtt két hölgy válogatott nálam. Az igazgató és a helyettese. 2015.2. html-2015/kiscelli-ajandek.htm C.15035 Fővárosi Képtár közelebbről a kedvelt Kiscelli Múzeum Budapest Ajándékozólevél A mai napon a kedves Múzeumnak a köv. olaj - farost képeimet: "Párizsi műterem - A/2011/54" 118x168 cm "Visszanézek, műterem - A/2011/62" 100x100 cm, 2011-2012 "Műterem, Lénocska - A/2013 - A/2013/61" 90x90 cm 2013-2014 "Búcsúzó műterem - A/2011/61 A/2011/61" 90x90 cm. "Műterem - telihold - A/2009/54" 90x90 cm 2009- 2010 "Műterem, csend - A/2012/83" 90x90 cm 2012 - 2013 "Riviéra, műterem - A/2012/41" 90x90cm   2015.02.02. szívélyes üdvözlettel: VD. És evvel kipucolva a műteremből az össz nagy kép. 20:26 Hát ez váratlan történet. Hetvenkét éves vagyok. Délután kezembe nyomtak egy fotót, soha nem láttam. Évfolyamtársaimról sok van, (a fotó / témakörök szerint / 17. főiskola fejezetben) rólam in situ egy, de az is egy kiránduláson. Megdöbbentő ez a fénykép, nem, mert rajta vagyok, hanem a HELY látványa. A helyem, asztalom, birodalmam, öt fontos évig. Első nap fél órával előbb mentem be, hogy jó hátul, és ablak mellett ülhessek, kilátással a Svábhegy oldalára. Másodiknak Zsófi érkezett, magam mellé invitáltam. (Ötven év után egyszer úgy mutatott be, gyerekeim apja is lehetett volna) Ráadás, hogy a fotó épp a Jánossy Gyurkával, akivel tanársága idejére visszamagázódtam. Része volt felnőtté válásomban. F/1967/118. Ezeket 1967-re számoztam, de a felvétel '64 körüli lehet, mert a mögöttem-asztalon virág, a szekszárdi eljegyzéséről hazatérőben szörnyethalt Tombor Andris emlékére. Köv. évben Bánáti Jancsi ült oda. Igen, fehér nejloning. Gyakran ott mostam ki az első órában, a harmadikra megszáradt. Addig pulóverben. Jakuba János festőtanárunk meg is rótt emiatt. Egyszer pedig a teremben lévő összes többieket, hogy miért hagynak engem ott aludni, a Zsófiéval összetolt két tervezőasztalon, délelőtt tízkor, ahelyett hogy a szomszéd rajzteremben dolgoznék. Aztán lábujjhegyen kiment a teremből. A lányok mesélték. Az ablakot falevelekkel, a mellette-falat reprókkal leginkább Zsófi dekorálta. Akkor és az által szerettem meg lassan-lassan a trecentot. F/1967/111 F/1965/01 Ja, nem. A boldogkőváraljai főiskolás kirándulás mellett van még egy fotó, mi ketten az ablakban, ebédidő, napsütés. Fölsajdul. Nehéz évek voltak. Nem vágyom vissza. 2015. február 3., kedd 17:47. Délben problémák kapcsán egy ötlet, akkor néhány levélváltás. Mindent elintéztem, aztán a háttérbe húzódtam. És megszületett. Tüske László főigazgató Országos Széchényi Könyvtár Tisztelt Főigazgató Úr! Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány elsődleges feladata kiemelkedő kulturális értékeink gondozása, védelme. Az Önök tulajdonában lévő deske.hu;Váli Dezső festőművész honlapja számunkra ebben a kategóriában szerepel. Ezért a C3 Alapítvány úgy döntött, hogy a honlap éves domain fenntartási díja mostantól nem terheli az OSZK-t, az ezzel kapcsolatos automatikus értesítést is leállítjuk. Budapest, 2015. február 3.  Szívélyes üdvözlettel: Peternák Miklós C3 Igazgató 2015. február 4., szerda 11:25 Még mindig tudok örülni annak, hogy látom a Nagynormát, ahol igazán szépen soha nem tudtam lemenni. És jobbról az Egyetemi lejtő, szintén valahai sípálya, ott olykor inkább, negyven éve. De mindezt nézni, innét, nagyon jó. És látom a bódét, ahol e percben is forró mákosrétes 250HUF. (szerintem helyesebb egy szóba írni.) 2015.2.4. html-2015/mma-2015-01.htm C.15038 MMA Elnökség Budapest Kedves Barátaim! 2014. nov. 25-én írt C.14823 sz. levelemben két javaslatot tettem. Regős barátom elnézést kért, hogy a levelet csak dec. végén továbbította. A Köztestületi tagság alakuló ülésünkön Szemadám Gyuri szerint beadványra két héten belül választ kell adni. Nem kaptam eddig. Érdeklődöm. 2. Köztestületi tagként, úgy gondoltam, Műcsarnokban 2014. dec.12-én nyílt visszatekintő kiállításom híre bele való az MMA Hírlevelébe. Nem került bele. Dec. közepén jeleztem ezt mailben a Hírlevélnek, január közepén pedig szintén mailben Fekete Gyurkának. Nem került bele. Érdeklődöm, miért? Baráti üdvözlettel: Váli Dezső 13:35 A Magyar Nemzet-cikk szerzője meséli, a lapnál az évek során elismerő szót még nem kapott. S a mostani szerkesztőségi ülésen a főszerkesztő a rovatvezetőket utasította  interjúnkat elolvasni. 17:11 Mail érkezett, egy kérdéssel. Hogy ezt az egyik Falk Miksa utcai galériában vásárolta, 2010. körül. Hát igen. Nálam HAMIS-26 opuszjelzést kap. Az első alkalom, hogy az alkotótárs a kép hátuljával is foglalkozik. Egyébként a szignó kétsoros, egész jó. Mellé egy szintén most érkezett-, viszont hiteles Várhelyi Tímea fotó; F/2004/154 Piri unokám, Kékkúton, alapjáratban, kissé ingerülten. 17:27 Tisztelt Váli úr, köszönöm gyors válaszát az ezek szerint hamis-Váliról! Bevallom el vagyok képedve, de ez van. Azt hittem egy galéria ad ilyenekben magára. Igen, a technikája: olaj, a mérete: 51x42 cm. Üdvözlettel: F. Ps.: ha egy eredetit szeretnék, felkereshetem valamikor a műtermében? Ha érdekli ez a megoldás, megpróbálok belőle egy jobb képet csinálni. d. 2. levél: Levele PS. sorát most vettem csak észre, gondolom, evvel ellőttem minden további vásárlási szándékot. Ismétlem magát: Hát akkor ez van. Érdekes feladat lesz. Szívesen látom. d. Remélem, hozza--- 17:56 Ma hét perc elveszett a munkaidőmből, hazafelé arra kanyarodtam, megnéztem a csarnoképületet hátulról is. Itt a bizonyosság. Mert eddig csak a kissé gyanús légkalapács hangok, időnként. Szóval megkezdődött. Felőlünk nézve csak a megnőtt kerítés. F/2015/026 18:49 Kedves Dezső! A kiállításod kapcsán írok most neked. Láttam a tárlatot, küldtem oda embereket, olvastam veled és rólad a cikkeket. Örülök, hogy ez létrejött. Mondtad annak idején, hogy számolsz vele. Figyelve az életedet, van ereje a következetességednek, és ezt én nagyon tisztelem. Az ember mindig magát keresi a világban, így én is. Ezért a Te példád közel áll hozzám. Van egy önálló helyed, ahonnan megnyilvánulsz: a saját életeddel, következetességeddel felépített világ, ahol a saját gondolataid úgy hangozhatnak el, hogy azt minden oldalnak tisztelnie kell. Tetszik a nyílt gondolkodás és az istenhit együttállása is. Jó egészséget! Őszinte tisztelettel: N. (az egyik legrangosabb műgyűjtő) (biztosan nem az, akire gondolsz) 18:54 Kedves Váli Úr! Köszönöm, hogy meghívott a műcsarnokbeli kiállítására, nagyon tetszett: a válogatás is; meg sok, számomra ismeretlen kép - pl. a piros-fekete műtermek, meg a két ikonfalként fölrakott rész. A hátsó teremben vetített portréfilmjéből pedig kihallottam egy gyönyörű mondatot: "egy barátom tanított meg egyedül sétálni az éjszakai Budapesten" - ezt is köszönöm. Üdvözlettel: F. 2015. február 5., csütörtök 10:12 Zsófi valahai osztálytársa jött föl, s meséli, ők annó, 1992., mennyire derültek lányom ellenörzőkönyvi bejegyzésén. Megkerestem. Kedves Tanár Úr! Átadták az Ön üzenetét, miszerint Zsófia /nagy/ kislányom mostanában lusta. A hírt vettem, köszönöm. Az üzenetet a megkülönböztetett figyelem jelének vettem és külön köszönöm. Majd megpróbálok -  Megvallom, a hír megdöbbentett. Zsófia lányom lustaságára még soha nem volt panasz. Tapasztalatom szerint rezzenetlenül, megbízhatóan mindig is lusta volt, a táncoló egerei ellátásának gondjaitól eltekintve. Hogy: MOSTANÁBAN...?! Rosszul ismerem? szívélyes üdvözlettel: 12:46 Deske, ellenőrzőkönyv. Nagyon jó! Nálunk így zajlott: - Tisztelt Szülő! Értesítem Ákos óra alatt rendetlenkedik. - Tisztelt Tanárnő! Értesítem Ákos itthon nem viszi le a szemetet! 10:41 Kedves Deske, Az utolsó két nap megrohanták a Műcsarnokot... A kiállítás bezárt, összességében (két elfogulatlannak nem mondható írás - ÉS, Új Művészet - kivételével) nagy szakmai sikert érzékelek. A Műcsarnok és a magam nevében is köszönöm kiállás értékű részvételedet és még inkább a kvalitásos művészi munkát. Baráti üdvözlettel: Szegő György művészeti igazgató 21:58 Hajnal óta ezt csinálom, most lett kész, Rockenbauer Zolival diktafonra fölvett beszélgetésünk tisztes szöveggé átírása, phű, és még mennyit lehetne fésülni rajta. Egy leendő cikkéhez kell majd. 2015. február 6., péntek 04:41 Elkészült a műcsarnoki interjúfilm is, a kiállításnyitás napján vették föl. 3,5 perc.   A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 05:44 DÉLMAGYARORSZÁG-cikk, pár mondatos, de égbe emel.  Lenyűgöző, sokszor táblaképszerű sorozatok követték egymást a szürke falakon. Vannak világcsúcsaink. Rippl-Rónai az volt, csak hát visszaköltözött Magyaraországra. Váli is büszkén elférne akármilyen nemzetközileg preferált gyűjteményben, és ő is mindig emleget egy barátot, Szüts Miklóst, aki ugyancsak remek festő, és már Szegeden is állított ki. a teljes szöveg 06:08 Többen rákérdeztek: a kiállítás idején négy érdeklődő, abból kettő már lemondta, s egy vásárlási szándék realizálódott eddig. Pénz majd gyün. Tekintetbe véve, hogy a saját utcai plakát nekem 1,3 millióba került, evvel együtt még pluszban is vagyok. (Azt gyakorlatilag gyűjtőim - szponzoraim fizették még tavaly, képvásárlással.) 09:44 Az a szerdán érkezett levél. Hozzájárult, megadhatom a nevét. Az eddigi aláíráspótlék szándékos (bár igaz) dezinformáció volt, hogy az egyik legrangosabb műgyűjtő. Kieselbach Tamás. 17:18 Hányadik hónapja tanulom ezt a TOTAL IMMERSION úszást, nem lankadó figyelemmel, fegyelemmel, pislákoló reményesen. És ma először: mintha ez csakugyan egy harmonikus-, sőt! könnyű-jó mozgásforma lenne. És már az első körtől kezdődően. Augusztusban ez még így nézett ki, ó, ó- A/2008/28 A/2012/70 17:45 Kiállítási önadminisztráláskampány hanyatlik, jutott idő festésre immár. Hogy a Kiscelli Múzeum igazgatói a műteremben a számukra befogadható ajándékokat kiválogatták (alant mutatom), evvel automatikusan kiforgácsolódtak a gyengébbek, általuk. Hitelesen. S ma ezeket tovább. A 2008-asat, ha jól számolom, nyolcadik éve nyúzom. 2015. február 7., szombat 11:15 Reggel nagyon nyugtalan. Okkal. Informatikus barátom megnézné az adatbázis-problémámat, de csak délután, éppen indul álarcosbálba, az óvodába. Most mit csináljak. A lehetőségek: fessem át a 2008/28-at, visszafeküdni aludni, venni egy távcsövet, kenyeres-böjtös napot tartani, vagy Csehov-novellák. Bár ez utóbbi nem. Levélfeladáskor a postán vettem egy kötetet, avval, hogy a szovjeteket tök nem ismerem. A varga és az ördög. A hercegnő. Aludni szeretnék. A fogadás. Didaktikus félnaiv tanmesék; nahát-csattanóval. Bizonyára nagyon jól megírva. Hát ez megvolt. A kötetet Katának, neki minden kell. Mint irodalomtörténész barátunk. Falun, gyerekkorában, ha egy cipő teljesen tönkrement, föltették a padlásra, meszeléshez még jó lesz. Viszont kaptam egy teljesen elzárt vietnami hegyi törzsről írt néprajzi leírást. Kata kollegája évnél több időt töltött velük. Nagyon nehezen fogadták be, lassan kiderült, nem kívánja lányaikat hajkurászni. - Pardon! Jól értem? Csehov: szovjet? (Megh. 1904.) H. - kurzívval. d. 12:04 Telefonbeszélünk, s mondja, hatvan éves lett. És hogy ezen kissé megüközött. Ünnepi ajándékként reggel futott 36 percet a hegyoldalban, hóban. És avval vigasztalta magát, ez végülis egy jó szám, önmagán kívül 1, 2, 3, 4, 5, 6, 10, 12, 15 és 30-al osztható. 12:24 Anyuka meséli, új történet. Csemetéje osztályában szünetben a gyerekek bent maradtak a teremben, a tanárnőjük is. Becsengettek. Az egyik kölyök még beleharapott a Túró Rudijába. A tanárnő rászólt, menj ki, és köpd ki. A gyerek megtette, visszafelé jövet látja, a tanárnő a katedrán beleharap a saját Túró Rudijába, akkor odaszólt: a tanárnő is köpje ki. Az kiköpte, rá a gyerek padjára. 13:58 A rádióban a mai Stravinsky-maratoni hangverseny. Próbálok odafigyelni. És nézem a rókafarkú fűrészemet. 18:26 Ma tovább a Műterem J.-nek - A/20008/28-at 2008-óta majd minden évben csináltam rajta valamit. Egyre rosszabb lett. És most talán rendben is van. 90x90 cm. A monitoron nem sokat mutat, ennél jobb. 19:07. Az élet már csak ilyen. Uszodából hazafele hazahoztam két követ is, az ágyam melletti aktuális könyv autoellapozódását ellehetetleníteni. És így alakult: az egyik szép, a másik sajna jó. A gyönyörűt visszaloptam a fodrászbolt előtti fa tövébe, társai mellé, ott valaha díszként szolgált. 2015. február 8., vasárnap 05:24 Fiatal ember, most egy sikeres interjút csinált velem; amúgy komoly-jazz zenész, nagynevű muzsikusokkal dolgozik együtt, jár külföldre. Most odaadta egyik lemezüket, avval, hogy ezt végigimpovizálják. Tegnap mailváltás: - Balázs, ez izgat, nem értem. Meghallgattam. Tehát hármuk közül egyikük sem tudja, hogy a köv. másodpercben a másik kettő mit fog játszani? d. - Nem tudjuk, teljesen intuitív formája a zenélésnek. A legfontosabb dolog, hogy az embernek legyen egy bőséges szótára, és sok ilyen helyzet után kialakul egy éles figyelem arra vonatkozóan, hogy a hangképet a saját játékával az ember úgy tegye teljessé, hogy azon bármelyik pillanatban változtatni tudjon. Egyszer majdnem agyonlőttek Libanonban, és amikor ott menekülnöm kellett, sokban hasonlított a figyelmem ahhoz, amilyen figyelemmel kísérem a zenésztársaimat egy jobb zenélés során. B. Egyébként azt mondja, INDEX-cikkünk a Kultúrrovathoz képes nagyolvasottságú volt, tízezer fölötti, másfél napig fönn is hagyták a főoldalon. Számlálójuk negyedóránként összesít. 05:48 Mai álom. Váratlanul megláttam. Ezer felé figyelt, és intézkedett, mint az életben is, de percre megsimogathattam az arcát. Pillanatra rám mosolygott, majd elkomolyodott. És elmozdult mellőlem. Tudtam, mire gondol. Láttam a termen távolabb áthaladni új férjét, akit úgy választottak számára; a pár éve meghalt előző kisérteties hasonmása. Az is építész, tudtam. Ötvenéves történetünk. Új helyszín. Békés úszás a Rudas egy tágas szabadtéri medencéjében, vízből jőve megkerestem az úszómestert. Épp hosszan telefonált, de aztán megkérdezhettem, mi a helyzet, reggel hét tájt mennyi a vendég, átigazolnék ide. Kézséges volt, ismerte a nevemet. 08:52 Hazafelé. Villanyoszlop íves törzsén printelt magánhirdetés: EGOT VESZEK. 2000 Ft. / kg, és egy telefonszám. Aztán a gyűrött papíron előbukkan az indító L-betű is. 09:16 Kata fontos dátumnak jelölte lányunk 40. szülnapját. Tőlem Zsófi ezt kapja --- : Túl a háromnapos ausztriai síelésen, kocsimmal és öccsével hármasban. Ritka percek lesznek, életükben, együtt. Kata ötlete volt - jó ötlet -; és az én pénzem. F/2015/028 09:30 Kata kollegája, Vargyas Gábor hosszú időket, tán több évet töltött a Vietnami szinte kőkorszaki bru törzs falujában, fönn, a hegyek között. Elképesztő világ. És elképesztő munka, teljesítmény. Egyik tanulmánya a sámán fejdísz ráaggatott elemeinek eredettörténete, szimbolikájának elemzése. Amerikai katona dögcédulája. Ő meghalt, én élek, ereje az enyém, legalábbis engem pártol. 09:51 ?.3. informatikus segítségem/barátom az imént otthonából gépembe belenyúlva - láttam, amint a képernyőmön magától mozog a kurzor, ez mindig elbűvöl - átállította a levelezőprogramom védelmi beállításait, egy akut problémát megoldandó. Azt mailek. - nagyon köszi! - nincs mit! - tényleg nincs, még mindig éhes vagyok. - az legyen az én legnagyobb bajom. - kinek mi a legnagyobb baja. + a képmelléklet 17:41 Nem alaptalanul aggódva, hogy elronthattam ezt a sorozat alapozást, kipróbálandó megkezdtem egy 60x60-as lemezt. Holott új évben új képet kezdeni március másodikán 1/2 11-kor szoktam Kecskeméten, az ötös szobában. Technikai oldal: kételkedésem megmaradt. A/2015/01 2015. február 9., hétfő Ma 07:10-07:55 síelés a Kisnormán, három menet, ennyit bírtam jó lélekkel. Egyedül voltam a lejtőn. Épp napkelte. Ellenvállas stílus, zakopanei mély beüléssel. Iskoláztam, mint annyiszor az elmúlt 65 évben. A bal fordulónál a jobb kar még mindig nagyon hátul. De nem nagyon tudtam figyelni, avval voltam elfoglalva, hogy lehetne ezt megírni, mekkora a lélekkavar ilyenkor bennem. Hogy nekikészültekor tragiko-melodramatikus maradvány-énem, hogy búcsúzás, hogy netán utoljára, meg hogy minek még ez az egész, ésatöbbi. 17:41 Igen. Milyen lélekakadálya van kimondani; kimondom. Jobban érdekel a tény és a helyzet, hogy ezt az életem fontos helyét, ezt a szeretett helyet tavaly ősz óta kilométerekről, az ablakomból látom. Sőt ebben a hókontrasztban fényképezem. Alkuszik a lélek a testtel. Ott a Kisnorma, ahol én ma reggel. Meg a Nagy is. Ott a sétány, a két lejtőt elválasztó fasor. Az ismerős padok, sohalátott élességgel. Csoda ez a kis Sony-gép. Még a rétessütöde, a távolabbi szálloda kontúrjai is. Igen, ez megrendítő. Mi kell még neked, öregember. Hiszen vasárnapról vasárnapra ott sétálunk, az megadatik. F/2015/029 19:08 Kedves É., most kaptam; móka; a NEWS-ba föltenni nem merem, de magának... d. 21:52 És holnap reggel Normafa? A hó kiváló. Nem, uszoda. 2015. február 10., kedd 09:12 Síelés? Ugyan. Adatbázis. Kettőkor arra a gondolatra ébredtem, hogy a Google bele tud keresni nem nyilvános adataimba is. Azóta csinálom. Új adatbázis. Addig asztaltól nem kelek, se eszem, se iszom, se pisilek, levegőt nem veszek. 16:42 Mostanára kb. kész vagyok, a többi munkatársamnak kiadva. Meg egy levél infós kapcsolatomnak: Kedves L., végre ki van találva a dolog, és előkészítve. Mókás, de órákig kínlódtam, míg rájöttem (az egyszerű) megoldás logikájára. Több oldal jegyzetelés, satöbbi. A probléma a kapott infó, hogy a Google a szerverről az én titkosításomat megkerülve képes adatot lehalászni. Ezért csináltam itthonra egy teljes név-címjegyzéket. Tehát a TELEFONKÖNYV- adatbázisból törölni kérem ezeket az oszlopokat: TELEFON, EMAIL, VÁROS, CÍM, IRÁNYÍTÓSZÁM, ORSZÁG (A titkosítást kérőknek még a nevük sem szerepel a szerveren, helyette ID számuk.) köszönöm: d. 2015. február 11., szerda 05: 38 Nem tudtam, Zsófilányom is alapított egy imacsoportot hat éve, ott helyben, Dunakeszin. Most valamelyes válságban, hát meghívtak. Este oda, elmondani, mi hogyan csináljuk. Egy régi gondolattal kezdtem; bármi közösség, amiben időnként nincsenek zűrök: halott. Ha a keresztvetést igazán komolyan vennénk, belehalnánk. És: nem öngyógyító klub, közösen vállalt feladatra gyűlünk össze, munkafegyelem. Egy szentírási gondolat fölolvasása után körben sorra mindenki elmondja a véleményét-, helyett: azt rögtön imában. Eltűnnek a kulturális és intelligencia-különbségek, kevesebb az elkalandozás. Tapasztalat: a buták imádkoznak a legszebben, ami tanulságos. 08:37 Kata kezembe nyomott egy éve lejárt receptet is, hogy hátha. Az ilyet nagyon nem szeretem, lebukásesély. Hogyan megelőzendő. Álmos szemű, mosolytalan fiatalasszonykának a többi után ezt nyújtom, avval, hogy - Ez rég lejárt, nem tudom, lehet -e... - Hát ezt nem nagyon. - És kicsit se? Nem válaszolt, szótlanul számlázta a tételeket, aztán odatette a pultra. Ezt is. Hálából: - Magának nagyobb fülbevaló is jól állna. Akkor végre elmosolyodott: - Szoktam néha olyat is. Jókedvemben vettem egy sajtostekercset a szomszéd boltban. Pedig nem is szeretem. Gejl. 18:47 Azt mondja: Egy nő, aki nem tud mosolyogni, az minek van? 14:15 Tisztelt Váli Dezső úr! Fekete György elnök úr megbízásából – levelére válaszolva – tájékoztatom, hogy az MMA Hírlevele az akadémikusok** rendezvényeit tartalmazza. A Műcsarnok által készített hírlevél természetesen tartalmazza az ottani kiállításokat. Szíves megértését köszöni elnök úr és kérte, hogy tolmácsoljam üdvözletét. Üdvözlettel: Dr. Engedi Éva elnöki főreferens Elnöki Kabinet Elnöki Titkárság **(Kérdeztem, hogy a kiállításomat miért nem. Tehát köztestületi tagokét nem. Ha válaszolnék - nem fogok -, ezt írtam volna: Kedves Gyurka! Basszátok meg, akkor mire jó ez az egész. Mi hasznunk is van egymásból?) 14:24 közigazgatási szakvizsgára kellene tanulnom, de ha van egy szabad órám vagy percem, felmegyek a deske.hu-ra és nem tudok onnan elszabadulni, így megy ez már vagy negyedik hete, ezen élek gyakorlatilag köszönöm: Á. 17:18 A közigazgatási szakvizsgához szükséges ismereteknél csaknem minden érdekesebb. Én nem készülök vizsgára, mégis rendszeresen felmegyek a deske.hu-ra. R. 19:05 Szárnyaló és megvalósult művészi álmaim utolsó állomása: anyagtakarékos képcsomagolás. Közben a keret hátoldalára erősítésnek odaszögelt farostdarabkák megtekintése (valahai képek darabjai), valamint KAPUCÉDULA. Mennek a Kiscelli Múzeumba. 19:42 Deske, megtörtént. A honlapon is elérhető telefonkönyvből a jelzett oszlopokat töröltem. Törlés előtt a teljes telefonkönyvet elmentettem az adatbázisban. Ez nem jelenik meg a honlapon, ezért senki nem láthatja, de bármikor hozzá lehet férni, aki ismeri az adatbázist. Google nem férhet hozzá. Üdv. [Kedves VD] ...a vicces az egészben, hogy minden nap a Műcsarnok mellett megyek el - hazafelé a munkából - és a plakátokat rendre meg is csodáltam, de a Váli név akkor még nem mondott nekem semmit, mígnem egy ismerősöm megkért, hogy rajzoljam le a kutyáját, beírtam a keresőbe, hogy kutyaszőr rajzolása, na és akkor jött az a találat, hogy Váli, C Napló, abban egy hivatkozás a kutyaszőrre, persze nem a rajzolásáról, hanem más kontextusban, de akkor már mindegy volt, mert megtörtént a "nagy megtalálás"! azután, amikor az is tudatosodott bennem, hogy hiszen ez UGYANAZ a Váli, aki mellett naponta elsétálok, addig már csak egy nap maradt a kiállításból, így alakult, hogy lemaradtam, elképesztő véletlenek sorozata volt ez :) a tananyag  korántsem annyira lenyűgöző, mint az Ön képei és naplója... kellemes pihenést kívánok a délutánra! Á Kedves Deske, műcsarnokbeli kiállítása során többször találkoztunk, de beszélgetést kezdeményezni nem nagyon volt megfelelő alkalom. Az utolsó előtti napon, amikor aláírta a katalógust nekem és jó barátomnak, és ajánlotta, hogy tehetnénk egy műterem-látogatást, ennek nagyon megörültem/megörültünk. Festő barátom is eljött és megnézte a kiállítását, beszélgettünk. Tisztelettel érdeklődöm, mikor lenne egy alkalmas nap az Ön számára. Üdvözletem küldöm és kívánok csodálatos napokat az alkotáshoz: L. Kata lefényképezett, alszom. Délelőtt, délután. Melegfront. Is. 2015. február 12., csütörtök 04:56 Ez nem tréfa, kérem. Még áll itt szemközt a NAGY HALOTT HÁZ, de már besüt a napocska a csarnok közepébe. Tető már alig. És rág a nagy gép. F/2015/030 14:01 A mai hajnal - délelőtt munkája egy karcsú piros dosszié, illetve két példányos, 52 oldalas, lefűzve. Felirata: TITKOS * LÁSD BELSŐ CÍMLAP azon pedig ez. 21:12 Ma délben személyesen is fölkeresett a károsult. A Falk Miksa utcában meglehetős magas áron rásóztak egy hamis-Válit. Világos, hogy jóhiszemű volt, a műteremben kesernyésen vidám, veszíteni tudni kell, tanulópénz. Már amúgy is korábban könnyelműen telefonon fölvetettem; hogy megfestem neki igazi-Válira, kárpótlásul, ajándékba. Evvel aztán el is telt a délután. Bár a keretcsinálás volt ebből a fele idő. A hamis szignóra vigyáztam, épen maradt, jól olvashatóan. Azon 1992 szerepel. A hátoldalon pedig - először ilyesmi - valami kamu opuszszám. Átfestett hamisVáli - A/2015/02, olaj, farost, 51,5x42 cm Közben itt megjött két unoka három napra. És két gyerekünk távozott Ausztriába, síelni. Kata pesztrálta őket. Is. 2015. február 13., péntek - Te, Jóska, egy ilyen lábujjcsont mennyi idő alatt forr össze? Nincs vele probléma, használom, csak érdekel. d. - 3 hét alatt már rögzül, 6 hét alatt teljesen átépül. Jos 08:21 Jó reggelt! Az Átfestett hamisVáli - A/2015/02, egyedisége miatt talán az egyik legértékesebb Váli-kép lesz a jövőben. KURIÓZUM ! R. 09:46 Hívott volna, ő indul a vasárnapi szenior-versenyen. Szerinte a 70-74-évesek kategóriájában az én úszásidőmmel kb. második, talán első is lehetnék. Az ő fiókja is tele van éremmel. Egy álommal kevesebb. 21:33 Újra harap a falrágógép. Ez az öreg gyönyörű Ganz-csarnok eltűnőben. És - hetek kérdése - domborzatilag lábunknál kezdődik a Rózsadomb lejtője. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 2015. február 14., szombat 04:57 Kedves Máté! Az lenne az igazi. Ha prosti lennék, csak kigombolnám a blúzomat; hogy gyere kiscicám. Így csak annyit, gyere, kérlek, válasz tőlem egy képet. Háromnegyed év után ma, szombaton lekapcsolják, tehát nyilván kezdik átépíteni a fejemtől három méterre-Telekom antennamicsodát. Ami történetben neked hatalmas részed van, hogy ne mondjam, perdöntő szereped. ölel: d [Eljött lakógyűlésünkre, ahova a Telekomot, meg a tévét, sajtót is meghívtuk, majd mint törvényileg erre jogosult, írt a házunknak kedvező nagyszabású szakvéleményt erről a borzadályról. Pénzt nem fogadott el érte.] 05:40 Olvasom, hetven éve, hogy lebombázták Drezdát. 16:37 Hozták, elcseréltem egy ál-Válit, erre büszke lehetek(nék), nagyon jó kép. Nálam HAMIS-17 az opuszszáma, 69,8x80 cm, olaj, rétegelt lemez. Délelőtt ezt restauráltam, megérdemli. Mindjárt keretépítés. Hogy aztán mi lesz vele, még nem tudom. Egyelőre falamra kerül. 20:07 Az közismert, hogyan lehet aukción egy kép árát fölverni. Megvan a technkája, beépített licitálók. De azt most tudtam meg, hogyan lehet olcsón tartani; olykor arra is szükség lehet. A galériás ismeri a potenciális vevőkört. Az egyik öreg rókának halkan odaszól, csak ennyit: Ezt neked nem javaslom. Kicsi szakmai kör, az infó természetesen azonnal szétspriccel. És a kép meghalt. S valaki olcsón hozzájut. Zsófi 40, hát ajándék; ez alkalomból pár napra valahol Ausztriában síelnek öccsével. Már ritka alkalom, hogy látják egymást; együtt. Most jelentkezésük onnét; egy fotóval. Öreg szüle ilyenkor boldog, bizony. F/2015/032 21:44 Este a Bartókon online a Kékszakállú a New York-i Metropolitanből. Hallgatom. Az előzetesben mesélték: ...és akkor a színen megjelenik egy nagy fekete autó, kilép belőle a herceg... Angolul úgy konferálták fel, hogy thriller... A múltban élek. Nem ilyennek szerettem '65 körül, az Operában. Meg Nyesztyerenko és Obrazcova később; lemezről; ó, ó. Szerencse, a zene a régi. 2015. február 15., vasárnap 05:28 Nem emlékszem, kinek, mostanában meséltem a klubban erről az édes kis zsidó szabómesterről, mármint a képről, két éve láttam a New York-i Zsidó Múzeumban, tán egyetlen modern festményként. Fotózni biztos nem szabadott, de hát itt nem volt mese. És micsoda színek. A magasművészet a táblakép műfajban igen ritkán találkozik a humorral, nem az a mező. Daumier állítólag jó. Lehet, nekem kevés. Embernemszeretete által. Ahogy gyakran Brueghel is. 08:38 Liftajtóra tűzött levél, módosítok: ma, február 15-én 23:55 kor táveléréssel lekapcsolják az antennát a fejem fölül a Telekomék. El kéne menni a Szépművészetibe ma. Nem biztos, hogy többet látom. (Bár mindig mindent utoljára látok.) Három évre bezár. Mi az, amit nem lehet négy hónap-, na jó, fél év alatt megcsinálni. Igaz, a Pompidout is ennyire zárták be. Vagy csak ők se rohanósak. Gyorsabban drágább lenne? Biztos? Bár inkább a Nemzeti Galériába kéne fölmenni. Ott a főbejárattól nem messze egy fácska alatt tudok három kis kockakövet. Legalább kettő jó lenne. 08:48 Ezt évek óta reggelente hazajövet napsütésben a gangon. F/2015/033 10:05 Nem bírok dönteni. Nem így a jobb, a fene egye meg? Nos? 16:11. A döntő többség (egy személy) ez mellett döntött. Meghajlok a közakarat előtt. 21:09 Ajvé, A profi ennek keresztbe tett. 16:22 Ma tényleg bezár a Szépművészeti. Tömeg. Végigballagtam a ház összes termét, ami nyitva volt, kivéve a Rembrandt kiállítást. A tercento. A francia erdőfestők. A ridegen rendezett görög-egyiptomi anyag, verőfény, világoskék falak. A pincében valami vadóc mai festő, hatkilométeres sebességgel (én). A második emeletről eddig nem is tudtam, Jan van Goyen, Cuyp; a németalföldiek, megmelegedett a szívem. Hogy kijöttem másfél óra után hullafáradtan, már ötvenméteres sor a téren, és csak a kijövők arányában engedték be őket. Földalatti, majd az Engelsz-téren a 16-os buszra, föl a Várba. Ott voltak a kis bazalt utcakövek a helyükön; tartalékba is hoztam. 2015. február 16., hétfő 05:24 Este Katával a János kórház ambulancián, megszédülhetett, megütötte magát. Két órás üldögélés; röntgen. Nincs baj, hazaengedték. *** Tömött váróterem. A sarokban közben végig egy néni a hat gurulós hordágy egyikén, ritmusosan: segítséget kérek. 12:54 Csinálom Gábor honlapját. Bizony, ezt a házszörnyeteget ideje lebontani. Gondolom, négy méteres belmagasság. Azt kifűteni, stb. 1861. 31. 365. Az országos tébolyda Buda város határán, az ennek regényes hegyei közé vezető út mellett, a várostól mintegy félórányi távolban fekvő Lipótmezőn épül. Szép, nyílt tere ügyesen és célszerűen szemeltetett ki ez intézet helyiségéül. Fő homlokzata homorú vonalban, az uj országúttal keresztben, Budavár felé lesz fordítva. Az első homlokzat osztálya a „gyógyintézet"; ide azon betegek jönnek, kiknek felgyógyulásához még van remény; a hátulsó részben lesz az „ápoló-intézet" azon szerencsétlenek számára, kik menthetetlenül el vannak veszve, kiknél a lélek örök éjbe süllyedt, de testük folytonos ápolást s felügyeletet igényel. A háttérben lesz a harmadik osztály, a „dühöngök" számára, kiknek osztálya úgy van elrendezve, hogy a betegek tombolása a gyógyítás alatt levő többi betegeket ne háborgathassa.   Az intézet gyógy- és ápolási osztályának legnagyobb része szegényebb sorsú elmebetegek ingyen tartására van szánva; a fizetők számára csak csekély rész fog fenntartatni. Egyelőre 500, mindkét nemű elmebeteg ellátására történik a fölszerelés. Az intézet élén egy igazgató áll, kinek mindig orvosnak kell lennie. Az orvosi személyzet áll egy fő- és négy másodorvosból, kiknek lakásai a betegek termei között célszerűen lesznek elosztva. Nem orvosi tisztviselők, segéd-és szolgaszemélyzet fognak kellő arányban alkalmaztatni.   13:01 Erre jó a Lukács. Mellettem öltözik egy öreg vasas is. Igen, lehet rugóacélt izzítással kilágyítani. Könyvlaptartó csipeszem volt túl markáns. Gázrezsó fölött csináltam, sikerült. Most evvel a megoldással próbálkozom. Illetve túllágyult, mégis. Visszakeményíteni nem engedte magát. Bugyigumival lehetne a rugót helyettesíteni, de aztán elnevttem magam. 14:06 Két név. Kedves barátnőm kéretlenül kiturkászta a neten annak a Szépműv. múzeumi gyönyörű vörös fejnek festőjét. Tehát: Armando (born September 18, 1929, known as Armando, is a Dutch painter, sculptor and writer.) A másik név Simicska, aki politikusféle lehet, és most van valami vele, amit Kata nagyon meg akart volna velem osztani. Hárítottam. 2015. február 17., kedd 04:46 Mailek. Az első Spirónak. A második levél női név aláírással, fiatalnak gondolom. - Most jutottam hozzá újra a Szappanoperához. Keresztbe-kasul remekmű. kösz. d. - Jaj de joooo! Sp - Kedves Deske. Ma egész intenzíven jelen volt gondolataimban először is azért, mert a munkahelyemen úgy tűnik, a hétvégén letiltották a deske.hu-t, semmi személyes, valamiféle szűrőalgoritmusra gyanakszom, mást is letiltottak, értelme nem sok.  Azonkívül eszembe jutott amiatt is - ami persze kapcsolódik a fentiekhez, hogy nem tudtam/mertem/akartam visszamenni a kiállításra, pedig azt terveztem, hogy beírom a vendégkönyvbe, hogy: ha valaha is sikerül kilépnem oktatásom-szabta kereteimből és elhagyom komolytalan matematikusságom, az nagyrészt lesz köszönhető a Műterem magányának, ami előtt hosszasan, és aminek nyomán aztán otthon a legigazibb megindulásig.  Merthogy a fehér folt az állvány képén olyan mélyre hatolt, és súgta, hogy van másik dimenzió, ami tiszta, és aminek a lenyomata bennem is világít valahol - elnyomva alkalmazottságom és pénzkeresési hajlamaim (vagy leginkább nem is tudom, hogy pontosan micsoda) által, hogy onnan csak napok után lehetett továbblépni, ha egyáltalán. Az egész tapasztalás pedig véglegesre erősítette a tudást, hogy nem a helyemen vagyok.  Vannak napok, amikor rátör az emberre a közölhetnék, remélem, nem bánja - nagyon köszönöm, E. - Köszönöm. Éljen megfontoltan bátran d. 2015. február 18., Hamvazószerda 12:02 Kedves Dezső, az új Ferences Világi Vezető interjújából; összecseng az Ön gondolataival. H. „A keresztény nevelés ott kezdődik, hogy tedd helyre a zoknidat". A legfontosabb, hogy az ember életében rend legyen. Az életemet nagyon szigorú értékrend szerint kell felépítenem, különben nem működik. Ez a rend nagyon világos. Első a személyes istenkapcsolat, és csak a második a párom és a családom. Ha ugyanis az Istennel nem állok rendben, a családommal sem fogok rendben állni. A család után jön csak a munka: a család elé helyezett munka nem szenvedély vagy hivatás: csak munkamánia." Stimmel. Munkamániás vagyok. 21:20 Ők már így állnak, derekasan rombolnak. Mi meg leginkább csak fekszünk. Kata megelőzött pár nappal. Már látom a Marczibányi téri asztalitenisz csarnokot is. Homlokzatán a föliratot. Unokám távcsövével. Az eddig nem látható jegenyéket, amik majd nyáron. A Millenáris Park - de hülye neve van - rendbehozott épületeit. F/2015/034 2015. február 19., csütörtök 06:38 Harminc másodperc ízelítő; nálunk az ablakon túl zajlik az élet. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 07:41 Békében élek?! Csak, mert járnak a Margit körúton a villamosok?! 1849 tavasza. A magyar honvédek visszafoglalták Budavárát. A palota ablakából sorra dobálták ki az elfogott osztrákokat, akikre a lent állók célba lőttek. Első világháború. A katonák egy szerb lányt fogtak, kémkedett. Az őt őrző kiskatonával az éjszaka sötétjében bizony összeölelkezett. Az őrmester rajtakapta őket. A lány combjait fölhasogatta, a sebekbe sót öntött. Az fájdalmában sikoltozott. A kiskatonát mellé rendelte, tovább őrizni. Reggelre a lány meghalt, a fiú fegyverével megölte magát. Második világháború. A visszavonuló oszlop mellett a hóban az útszélen egy nyöszörgő katona, mellette a belei, kifordulva. Egy honvéd ráemelte fegyverét. A katona intett is neki. A tiszt azonban rászólt, kár a golyóért, úgyis meghal. Uram, irgalmazz. 10:08 Eddig a kiállításról egy képet adtam el. Noha napi két-három ember keres föl. A legédesebb változat a ma reggeli vendégem volt: "Láttam a kiállítását, és jelentkeztem magánál, hogy akarok venni egy képet. Csak azóta összejöttem egy nővel, sajnos most nincs pénzem. Csak azért jöttem föl, mert megbeszéltük, és hogy ezt bejelentsem." 10:40 Hát baromi jó nővel jöhetett össze ennyiért... Én ajánlottam volna egy olcsóbb nőt + képet részletre. C. 13:21 Kedves Deske! Az lett volna a helyes magatartás, ha a baromi jó nőjét megajándékozza a Tőled vásárolt képpel. H. Azt megteheti. A szöveg jó volt, adtam neki, ha már följött, ne menjen el üres kézzel... d. 21:52 Náthácska, pokróc alatt délután - amit sose amúgy - és ponyvairodalom; Rejtő Jenő. Élmény. A pokol zsoldosai. A könyv a Csontbrigád parafrázisa, a szokott fordulatokkal, egy árulónak hitt igaz katona, a francia légió, halottnak tudták, pedig..., lány menteni próbálja a helyzetet, garnizonlázadás, sok halott, néhány hős leveri, s a 240. oldal körül kiderül, kit kerestek végig a regényben, ki a főáruló. Különös kaland, mert neveket megjegyezni olvasva se tudok, s végig senkiről nem tudtam jó ember-e, vagy fordítva. Így aztán váratlan izgalmak. Bár sajnos a nagy leleplezés nem érintett meg, nem ismertem azt a gonosz kapitányt, holott nyilván végig szerepelt. 2015. február 20., péntek 06:46 Valamit tudnak ezek a keresztények. Részlet egy litániából: A KÍVÁNSÁGTÓL, HOGY gazdag legyek, MENTS MEG URAM MINKET! - becsüljenek, - szeressenek, - népszerű legyek, - tiszteljenek, - kitüntessenek, - megdicsérjenek, - megcsodáljanak, - tanácsomat kérjék, - helyeseljék eljárásomat, - kímélettel legyenek hozzám, - hatalomra jussak ENGEDD JÉZUS AKARNOM, HOGY másokat dicsérjenek, rólam pedig megfeledkezzenek.     (html/alazat3.htm. C.04091 - 07938) 07:28 Ehhez kapcsolódóan? Deske, jó reggelt! Az Artmagazinban megjelent P. Szűcs írása a kiállításról. Frame, game és semmi. Deske gúzsba kötve Dícsér téged: ... Nem bírom megállni, ki is másolok egyet a tavalyi év termését dokumentáló katalógusból... „2014 január 26., vasárnap 19:20 Dráma. Tegnap véletlen vettem két mikrokord nadrágot, nincs rá szükségem, de evvel halálomig…, eláll… ugyanis eszméletlenül gyönyörű színűek. Penészzöld. Itthon bontom a csomagot, nappali fénynél viszont barnák. Randa. Lehetőségeim: 1. A tökéletes megoldás, azonnal kukába. Veszíteni tudni kell. 2. Kinevezem őket szépnek. 3. Csak fénycső alatt hordom. 4. Elfelejtkezem az egészről. Még nem döntöttem." A személyiség tehát „meg van csinálva”, az életrajz szkriptogén, a „kis színesek” a bulvárba épp úgy beleférnének, mint egy későbbi komoly monográfia lábjegyzeteibe. A mesterről azok is tudnak így írni, akiknek üvegszemük van, és azok is, akiknek dalból (pardon, csordultig teli szépérzékből) van a szíve. Mégis fölös lenne ez a tudás, ha nem állna mögötte egy meghökkentően következetes, megrázóan múltban gyökerező és megindítóan kifinomult festői életmű. Szándékosan írtam festőit, pedig rajzai is fontosak és a fényképei sem kihagyhatóak, amikor piktúrájának elemzésére kerül a sor. Sőt: mostani műcsarnoki kiállításának talán egyik legszebb „képe” a Kilencjárda este (2013) című és ikonosztázzá szervezett fotó-széria. A repedések és göröngyök, a dudorok és simaságok, az aszfalt-szürkék és  sóder-sárgák repetitív rendje önmagában is bevezet abba a Váli féle festészet közepébe, ahol tilos ugyan a cikk / estére a képeket is beleraktam képcímeket kiegészítettem opuszszámaikkal 18:42 Tőlem képet még egyházi intézmény nem vásárolt. Ma megkeresett a Székesfehérvári Egyházmegye Kortárs Művészeti Gyűjteménye, hogy adnék, vagy ajándékoznék nekik munkát, kevés pénzük van. Piros rajzszöges képet választottak, persze önalkudtam lefelé; és 400 ezret kértem / kapok érte. Gyámoltalan műterem - A/2009/46, 60 x60 cm 21:02 Mailváltás egy fiatalemberrel. - ...Kaméleon vagyok, jó lenne saját stílus mégis. A. - Ehhez tudok hozzászólni. Anyácskámhoz mentem úgy 16 évesen: hogy a Pálfalvi Fradi drukker, a Molnár tök jó matekban, mindenki valamilyen. Én mit csináljak? - Semmit, akkor leszel te... Megértettem. d. 21:06 Olykor hunyorog az 1. sz. monitorom, pedig kell munkához mind a kettő, veszélyhelyzet. Le a Mammut2-be, vettem egy 65 centis extra szélessávút. Elég nehezen bekábeleztem, a notebook nem fogadja, stb. És annyira beteg vagyok, hogy nem is tudtam örülni neki. Ilykor az ember keheg és lelassul. Vírus vagy nem vírus. Nem tudok lefeküdni. A P. Szűcs-cikk beemelése, ábrásítása is több óra munka volt. 21:20 Szép alázatosan visszacsinálom, amit vagy két hónapja elpusztítottam. (Volt már ilyen a naplómmal is, amikor 85 táján az egészet megfontoltan eltéptem. Mikrofilmről kellett iszonyú munkával visszanagyítani.) A netről kidobott 1000 fotó vissza; annyi (jelentős) különbséggel, hogy nyomdai méret változat nincs, papírképet csak levlap méretűt lehet(ne) csinálni belőlük. A gyengébb képekből ugyanis. Azonban most az a gondolat/tapasztalat kerekedett felül, hogy a fotó művészi értéke egy dolog; infó értéke későbbiekben olykor váratlanul megnő. Új szempontok mindig születhetnek. A fotó kurva műfaj. Mikicáról: F/1986/05 Mivel ezek a kicsi képek rajta maradtak a szerveren, a munkamenet egyszerű: az adatbázis-táblázatba visszaírni a fáljnevet, és a kép megjelenik. Munkatársam csinálja, napok óta. 2015. február 21., szombat 08:20 Breviárium. Ma Damiáni Szent Péter egyháztanító levelét olvasom, született 1007-ben, Ravennában. Néhány napja Szent Cirill (meghalt: 869.) Korábban pár nappal Nagy Szent Gergely pápától (született 540 körül) Elképesztően gazdag egyház. Arra kértél, kedves testvér, hogy vigasztaló levelet írjak neked, és intelmemmel próbáljam megédesíteni lelked keservét, amit annyi sok csapás miatt kell most elviselned. De ha okosan gondolkodol, akkor ez a vigasztalás már készen is van számodra 15:01 Most ébredtem. Főleg ágyban, bágyadtan. Ilyenkor fáj a bőröm, ha ruha éri. Ujjaim végei hidegek. Orrcsorgás, enyhe fejfáj. Telefon, orvos barátom szerint gyógyszer ilyenkor csak lázcsillapító és fájdalomcsillapító (az meg nem kell); ez a vírus egy hetes betegség, bírjam ki, OK. Azt elfelejtettem megkérdezni, Kalmopyrin ilyenkor kell-e. Ja, hiszen az éppen a fentiek. Sok tea, persze. Igazából csak Kata noszogatására ez a telefon, ő küldene, én kibekkelném a körzeti orvosi várótermet. Kata vagy négy napja fekszik már, ő lassan már lábadoz. Ígért nekem ebédre pampuskát, de hát alszik. Konzerv lenne, de komoly étel most nem menne. Lágytojás, piritóssal, irány a konyha. Úgy emlékszem, három perc. Vagy az a Lipton-tea? Harcolni kellene a tyúkok személyi méltóságáért, ők, szegények, azt hiszik, gyereket csinálnak, miközben nekem ebédet. Fölébredt, megkérdeztem. Szóval a polgári neve krumplilángos. Iszonyú finom. Lassan összemosódnak a napok. Ezt gyönyűen írja meg Déry a Bópeer-ben. 21:12 Végre ma egy komoly vevőjelölt. Két mákoskiflit hozott. És reggel: - Deske, az ilyen nálam komolytalan, mi több, imposztor. Ha százötven grammos mákospitével állít be, akkor lehet elkezdeni komolyan venni. T. - Én hamarább elbukom. Ti, kommunisták, más anyagból vagytok szőve… d - Maximum anarchista. De leginkább mazochista. T. - masiniszta d. - Masinaliszta, hm? Az az a személy, aki a vonatvezető alá van beosztva, feladata a kenyéráruk ki- és bepakolása.T. - szigorú klóriatáblázat alapján [ez ő] d. - „Mondja, volt már maga valaha Klóriában? Na ugye…” T. - nem, de igény lenne rá. d. - Ingyen kifli, csillogó konyhakő, mi kell még? T. - ugye ez a megvalósult kommunizmus?! én a kiflit szárítva szoktam, uszoda után, minden nap egyet, hazafelé 08:10 Duna part d. - Nem. Az a megvalósult Abszolút Pékség. Az uszoda utáni szárított kommunizmusra most nem reflektálnék, ehelyett összekaparom magam és megyek zuhanyozni. Rémesen elaludtam. T. - Aztán nyomás a kölyköcskéiddel játszani, ahelyett, hogy itt ülnél a gép előtt... d. 2015. február 22., vasárnap 14:19 Külön-külön betegek, ki-ki a maga szobájában, egymástól 19 lépésre. Ha Kata a jeget kéri, mobilon hív. Vasárnapi ebédhez azért hagyományosan terített asztalhoz, pizsamára pulóver. Kata közben meséli, nővére hétvégéken 21 inget vasalt, a három fiúra. S közben zenét hallgatott. [Én meg a fregoli építésénél kitaláltam a Bermann-csövet a zsinórokra, azóta nálunk nemigen van vasalás. Plafonon nem tudok szakszerűen gipsszel tiplizni, érdekes, hogy a fregoli negyven év alatt még nem szakadt le.] 17:54 És közben folyamatosan a nemvásárlások. A két szélső pont. Volt aki újságban olvasott rólam, fölkeresett, de végül a párja szerint nem elég színesek a képeim. Aztán volt ilyen is: - Kedves Dezső, én voltam Önnél e hét kedden látogatóban. Nagyon élveztem a tartalmas beszélgetést. [...] Azóta tovább emésztgettem és szűrtem magamban a képeket és hármat választottam ki a végére, melyeket szeretnék egymás mellett megnézni. Utána talán tudok döntést hozni, ami nehéz, mert az A/2012/02 már el van adva, akkor megint egy kicsit gondolkodnom kellene, mert a jelzett három kép volt a favoritom. L. - Kedves L., igen az a kép már elment. Ha nem méretfüggő a vágya egy tervezett "központi" képre, merném figyelmébe ajánlani a Műterem, minden szürke - A/2008/39- et, legalábbis én nagyra becsülöm, azért is maradt meg, nem nagyon szoktam mutatni. Bár akiknek mutattam, azoknak túl csöndes volt… d. - Nem méretfüggő, persze, de meg kell vallanom, hogy az Ön képeiben az tetszett, hogy (ellentétben pl. Czimrával vagy akár Morandival is) „nagyban” is működnek. Átjön rajtuk a csend, a dolgok metafizikai jelentése. És úgy gondoltam, hogy méreténél fogva majd „besugározza” azt a falat ahová kerül, és így a szobát is; a megingathatatlant, a szilárdságot, a „kimondatott és akkor úgy is van”-érzéseket is közvetíti. A problémám csak az (és itt mellőzni szeretnék minden olyan fellengzősséget, hogy a „gyűjtő is műalkotást hoz létre”, meg hogy a „gyűjtemény is autonóm műalkotás”), stb., hogy szerettem volna öntől vagy egy vagy több komolyabb művet, amelyek közül az egyiket legalább „középpontba” állíthattam volna, egy zsidó temető, vagy az Angyali üdvözlet... Ezek, vagy ilyenek nélkül valahogyan magukra maradnának a falon, légüres térben lebegnének, „sűrítőanyag” nélkül. Ezért most egyelőre akkor felfüggeszteném a keresést... Nagyon örültem, hogy személyesen is találkoztunk, örülök, hogy nem csak a képeken, de a valóságban is tetsző számomra az Ön „filozófiája”. L. - Köszönöm, értem. Akkor reménynek ennyi: lealapoztam januárban 10 db. 90x90-es táblát, lehet, hogy leviszem őket most márciusban a kecskeméti alkotóházba. Bár lehet, hogy csak a 30x30–as táblákat, amitől előre rettegek, tulképp. csak azért vonz; ekkorában még soha nem dolgoztam, a véletlen hozta így.  Akkor a jövőre nézve ennyi… szívélyes üdvözlettel. d Igen ettől rettegek. Terhes ilyen idegen terepekre még gondolni is. Másrészt, netán kötelesség, hogy HÁTHA. Hogy kimozdít a biztosból, és valami új csapásirány. És ha nem, végül is harminc rossz táblát kidobni, az se kutya. 18:44. Először ellenszenves volt, idegenkedtem tőle, már áldom a sorsot ezekért a wide monitorokért. Nagyszerű velük dolgozni. F/2015/035 19:26 A tényleg lelkes ötvenes években a KÖZTI tervezőirodában egy épület tervtanácsi veszekedésében egyikük fölkiáltott, és az alaprajz nem is egyezik a metszetrajzzal. Mire a tervező: Megígérem, az épületen egyezni fog. Többszörösen előkerült, ismét, ez a Váli extrovertált de ugyanakkor introvertált, hát hogy is van ez. Nézzük meg ezt, belülről. Vélem, ez a mérce nem működik nálam. Alma vagyok, vagy inkább gyalupad. (Nem dicséretes, de) legfőképpen magammal vagyok elfoglalva. Gyúrom illetve gyártom is a világot, világomat. És, mivel ez közben megformálódik, - miért ne -, meg is nézheti, akit ez érdekel. Nem érzek ellentmondást. Azt a kérdést pedig, hogy példának szánom-e mindezt, csak most, egy interjú kapcsán sikerült tisztáznom. Igen, példának szánom. Avval, hogy nem fölöttetek lebegek, hanem én is ott bandukolok, tán egy kicsit arrébb, a járdán. Egy viszonyítási pont, mindössze. Szupertitkos hír, az US NAVY állítólag befogott egy UFÓ-t. Aki kizárólag eperfagylaltot hajlandó fogyasztani. 2015. február 23., hétfő 06:47 Szemtanú levéltudósítása, a püspököt 155. február 23-án kivégezték. Amikor készen állt a máglya, Polikárp, miután levetette minden ruháját, és övét is eloldotta, a saruját is le akarta vetni. Azelőtt ő ezt sohasem tette, [...] Ekkor már mindent előkészítettek körülötte a máglyán. De amikor oda is akarták szögezni, azt mondta: "Hagyjatok így, aki ugyanis megadja majd nekem, hogy elbírjam a tüzet, az megadja azt is, hogy a máglyán nyugodtan maradjak akkor is, ha ezt szegekkel nem biztosítjátok." Azért tehát nem szögezték oda, hanem csak rákötözték a máglyára. 10:55 Kata szintén már nyugdíjas prof. nagydoktor kolleganője. Kiment Londonba, levágni 6 unokája 120 körmét. 13:17 Végleges visszaköltözés - legalábbis munkához - a műterembe, boldog szöszmötölések, szigetelőszalag, luxmérés, képszorító csavar. Sugárzás-árnyékolót a fejem fölül elbont. Bútorok helyükre, üzemképesen. És elkezd. Sebészi beavatkozás, csakugyan halálos is lehetett volna, mert csiszolópapírral, nyolc éve csinálom ezt a képet. És most jó, tényleg sikerült. A neten nem mutat. Nem baj. Látom, már idén is harmadszor teszem föl. Hát igen. Műterem J.-nek - A/2008/28 90x90 cm. 21:19. Minden megoldódott. Kossuth Rádió. Hallom, van az ENSZ-nek egy népirtást megelőző bizottsága. 21:23 Hónap közepe már el is múlt, Józsi atya is vírusos. Meg fogom tőle kérdezni, mobilon nem gyóntatna meg? 05:21 Kedves Deske, akkor most egy betegnek szóló hosszú levél... A Műterem nálunk hazatalált... nem szorong, hogy azon a falon egyedül van..:)) sugározza az álmait :)) Sokat nézem a képet. A másikat is..., valami létrejött bennem a képekkel kapcsolatban..., a megjelenő foltok kommunikálnak egymással..., és mintha Weöres -"Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra." A mostanin jókedvű csevej van..., nagyon szeretem...tényleg!! Kérdezett a NEWS-ról. Ez nehezebb ügy. Igyekszem őszinte lenni. A képei és az egyéb dolgok (pl. NEWS) között számomra diszkrepancia van..., azt hiszem a képek mélyen őszinték..., a NEWS sok ellentmondást hordoz..., (most tekintsünk el attól, hogy nagyon-nagy szeretet hiányról tanúskodik)** ...igen, igyekszik megmutatni azt a világot, amire vágyik..., sok hétköznapi példával..., de ezek egyike-másika egyébként néha nem igazán példamutató, de tök mindegy. Deske, maga tudja legjobban, hogy nem egyneműek a dolgok..., maga a legzseniálisabb marketinges... és NAGYON  jó festő..., ennyi elég; nem?, és ahogy otthon mondjuk, ha valakinek a hülyeségeiről beszélünk.." na és, nem azért szeretjük nem?" **Hogy értelmezzem; Deske, a maga szeretetével nincs semmi baj..., a szürke, okker minden árnyalatában képes rá; az önfeledt kisfiú szeretetétől, a fegyelmezett, már-már aszketikus cselekvő szeretetig. Amire én gondolok, az mintha egy állandó szeretethiány lenne, pedig a családjától megkap mindent. Ha valaki magára figyelve olvassa, követi magát...., képei nekem ezt a csendes, szeretetre vágyó magányt mesélik el... N. 06:11 Gyógyulófélben. A orrfolyás tök megszűnt már. Most komolyan vettem, napi négy spray BIOPAROX, a Lukács uszoda igazgatónője tanácsára. És a kidobott 1000 (gyenge) fotóm visszasorolva a helyére, évek szerint... Nagyfelbontású változatuk nélkül. 07:45 Kedves Deske! Évek óta olvasom naplódat. Te vagy benne a magad megismételhetetlen egyszeriségében. A napló méltó párja festészetednek. Színvonalában vele egyenrangú. A humor a könnyek között való kacagás művészete. Humorodat alighanem sokan kedvelik rajtam kívül is. H. 14:17 Szerintem meggyógyultam, viszont híztam 1,1 kilót. Úgyhogy ma tea+kenyeres nap. Plusz két tortaszelet, amit orvos barátom hozott, tartózkodóan, mert a csomagban négy volt. Egész délelőtt az Adóhivatal honlapján próbáltam az adóbevallás-papírt letölteni, sokszoros izgalom. Iszonyú bonyolult, még proxy átállítást is javasolt. (Mi az?) Végül az ügyeleti telefonos megkönyörült rajtam, egyszerűen mailben átküldte a papírt. Mostanra jutottam ide, befizetni az éves 113e HUF SZJA-t. Szerencsére az asztalom mellől. 18:24 Deske, nem tudom mi a proxi, mi a rutert szoktuk a billegő szék lába alá tenni..:) A. 20:38 Persze délután a Mammutba, a postára, föladni az adóbevallást, legyen azonnal lenullázva a történet. S betévedtem a Media Markt-ba, hatalmas labirintus. Hogy kétlaki lettem, állólámpa kellene. Volt, lett, 10 ezer HUF; a kínai mérnök nem ilyennek álmodta a sorsát, a két világítófejet le kellett fűrészelnem, - érdekes, tisztességes acélból van az egész -, hosszabb flexibilis szárra van szükségem. Sajnos nem volt vastag ipari kábelem, az hajlításra jól alaktartó, kéteres kábeleket kellett összesodorni. A foglalatok nem voltak hozzáférhetőek és csak 60 wattra voltak hitelesítve. Hát az meg kevés. A talp maradt. Estére megcsináltam. G/2015/05 21:49 Mondtam, még én se vagyok még teljesen egészséges, nem lehetne-e mobilon gyónni nálad. Percig bizonytalankodott, hogy talán lehetne, talán meg kéne kérdezni, aztán döntött, nem. 22:23 A telefonon gyóntatás sikertelenségéről, én szkájpon akartam egyszer, de engem is leintettek. Úgy tűnik nem hisszük el, hogy a Szentlélek szélessávú? Á. 2015. február 25., szerda 06:21 Mondják, mondják, ha hibátlanul akarsz kommunikálni, hallgass. Egy vendégem megsértődött ezen a jókedvű tréfa-szövegemen: Végre ma egy komoly vevőjelölt. Két mákoskiflit hozott. ...köszönöm „kedves” múlt szombati kommentjét, bevallom nem értem a marás okát! Részemről egy egyszerű gesztus, lett volna... C. Úgy tűnik, a szelíd magyarázatot se értette/hitte. Ilyenkor az ember percre elcsügged. 06:42 Deske, lehet, akaratlanul egy gennyes gócot érintettél... N. 07:56 Nem mindenkinek van érzéke - akárcsak az ártatlan - humorhoz. Vagy éppen frontátvonulás volt felette. Vagy túl komolyan vette a helyzetet, amiben volt. Vagy ... "hát, nem is tudom" (J. Menzel). P. 07:15-re gyónni a Keleti Károly utcába, ingyen, utána lelkiismeretességi vérvétel 4000-ért, viszont bejelentkezés nélkül, és azonnal. 2015. február 26., csütörtök 04:48 A fene egye meg, illetve valami ennél sokkal súlyosabb. Hogy az ember egy jó megoldásra miért elkésve, egy hónap után jön rá, hajnali négykor, félálomban. A VIRTUÁLIS SÉTA-dolognak még egyszerűbben elmondható, és megjegyezhető nevet kellett volna adni. Most adok is, de átnevezni már nem merem, duplum lesz:deske.hu/mucsarnok 14:41 Mindenesetre, délre itt tartok. 20 % ritkított arial, félkövér. Legalább ő legyen az. Ma: csomagolás Kecskemétre. Valamit öt helyen hajkurásztam a városban VGA-s laptophoz monitor Display vagy HDMI csatl. adaptert. Égen és földön nincs. Tegnap a Mammutban nem jót vettem, s evvel buktam 15e HUF, mivel a dobozát nem tartottam meg. 2015. február 27., péntek 06:09 Kérdezte - Nagyböjt, hogyan böjtöljek? - Legyél sokat jókedvű. 11:29 Persze, ezt is elcsesztem. Hibás ötlet volt a ritkított betű, vagyis hogy ronda. Három újabb forduló, mert htm-ben nem tudják fogadni, csak jpg-ben az ARIAL BLACK-et, ami kb. az én rég eltűnt és kedvelt FUTURA EXTRA BOLD-om. És most megvan az új bélyegző. 12:33 Te jó ég. Hiszem azt Ádám megszerezte nekem. Nézzük csak. Mennyivel szebb. Vissza a Mammutba. Ez lesz a harmadik nekifut. Újabb 5170 HUF., sürgősséggel. A várakozási idő alatt Katának teáskanna alátét. Mármint egy melegítőmécset tud alátenni. Múltkoriban megtetszett neki az ötlet, hogy végig a vendégség alatt meleg marad a tea. S néztünk is ilyet boltban, csúnyákat, üvegből vagy íves vasakból, 4-7.500 HUF között. G/2015/06 Délelőtt még sétáltunk is egyet, időhiányból csak a bontáskörnyéken, a hétvégi helyett, merthogy vasárnap utazom. Még ebédért kell lemenni. Hányszor is másztam meg eddig a hat emeletet. 13:59 És ami séta közben: nagyon bontják a csarnokon túli "Melegpörgető" épületét. Ütik, furkálják, rágják a falait. Én tanultam statikát is valaha. Képzelni nem tudom, minek egy oldalfalba ilyen irdatlan, elképzelhetetlenül sok betonvas. Ilyet még nem láttam. Fölülről terhelést nem kap. Valami sokszoros robbanásveszély, és lakóépület-közel, talán. Ja, hogy vasat pörgetnek, izzón, gondolom; akkor az ok valahol nyilván errefelé. De minek forgatják. Talán így ömlik bele valami formába. F/2015/036 Nagyon jól van berendezve az életem.. Mindig rengeteg munka. 14:43 Figyelemreméltó. Lénárd Sándor mesél indió(?) szakácsnőjéről, aki beszélni se tudott, annyira buta vagy együgyű volt. És bámulatos tehetséggel főzött magyar ételeket, ott, Dél Amerikában. 16:11 Egy mail-infó. Néhány kiló képem otthonra lelt. Új hazában. Sikerült. Együtt maradnak. 16:39 Vettem merev-, de főleg fekete egyeres szigetelt rézkábelt. Evvel szebb az új állólámpám. Mire indulok, minden rendben lesz. S persze, ha már - ritkán - arra jártam, néhány foglalatot, kapcsolót, villásdugót, konnektort, elosztót, T-dugót; fogyóeszköz. 16:39 Vettem merev-, de főleg fekete egyeres szigetelt rézkábelt. Evvel szebb az új állólámpám. Mire indulok, minden rendben lesz. S persze, ha már - ritkán - arra jártam, néhány foglalatot, kapcsolót, villásdugót, konnektort, elosztót, T-dugót; fogyóeszköz. 2015. február 28., szombat 06:49 Vettem, életemben először, egy 10x10x8 cm. oldalhosszúságú ementáli sajtot, gyönyörű lyukakkal. Rájárok, nem bírok neki ellenállni. Hízom is, mint egy kefekötő. 10:04 Megkerestek a HÍR-TV-től, hogy hármasban és hosszan elbeszélgetnénk a politika és művészet kapcsolatáról, a polgári Magyarországról és most megveendő Munkácsy-kép vásárlás körüli hercehurcáról. Na, ezt nem. A jelentéktelen ámbár nagyméretű Munkácsy mű helyett vehetnének inkább egy icipici Paált. Ennyi és nem több a véleményem. Polgárság?! Gumicsonttal nem foglalkozom. Politika? Annál jobb egy marcipános-szelet. 19:18 Helyesnek gondolom, ha egy országon belül egységesek a tankönyvek. Egyenlő esélyek. Talán a demokrácia jegyében forgácsolódott szét ez a terület. Egy 2004-es kiadású rajz és vízuális kultúra tankönyv. Címlapján egy tanuló festménye. És horoszkóp rajzolásra buzdítja a gyerekeket. Horváth Katalin munkája, ő is illusztrálta. lektorálta az OPI; Országos Pedagógia Intézet. Apáczai Kiadó, Celldömölk 19:36 Persze, amíg ezt a 61 másodpercet kivártam... Utolsókat rúgja a rágógép, ha helyesen fogalmazok. Vagy a csarnok. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 2015. februári olvasó belső számláló = [471680] = 5549hó = 198/hó google számláló = 11086/hó = 396/nap     VIRTUÁLIS SÉTA: deske.hu/mucsarnok  előző levél összes levél VÁLINEWS; 240. levél J.-nek, Le Meux-be / 2015. március 2015. március 1., vasárnap, Kecskemét 06:15 uszoda, nyugdíjas 20 db.-os jegy 9600 HUF itt, Kecskeméten. Még kell majd venni egy tizeset. A 25 méteres medencébe irányítottak, az ötvenméteresben valami ünnepség kapcsán 24 órás! kollektív úszás a város sportoló ifjúságának. Volt, aki az egész éjjelt átúszta. Háromóránként táplálék, talán ital, plusz pisilés. Micsoda jó ötlet, rengeteg piros mezes fiatal és csúcsterhelés. 07:30 mégiscsak az öreg kedvelt városközepi ferences templomba, reggeli misére. 3x aludtam el prédikáció közben. 08:30 nem igazán vasárnapi reggeli immár itthon, a Házban. Ó, azok a régi kalácsos kakaók. Igaz, hogy utána megkínáltak öt tepertős pogácsával. 09:00 kipakolás, emeletre cipekedés, sok nehéz sportzsákok. Közben pihenésnek fönt bútortologatások, kicsomagolások. 10:30 de hát vasárnap, muszáj Cifrapalota. Egy japán kisváros fotósainak közös kiállítása, Dulity Tibor (1935-2005); egy helybéli festő emlékkiállítása - ó, az áldott harmadrendű festők, micsoda gazdagságok sorsban, fordulatokban, olykor műben is. A 2. emeleten pedig a kecskeméti piaristák történetéből relikviák. És honfoglalás előtti ásatás-aranyleletek, csodálatos-gyönyörűen rendezve. Kevéske, de most elővett új Tóth Menyhértek is. Farkas István emberidegen portréskiccei, Nagy István. Ahogy nagyon fáradtan teremtől-teremre, összemosódtak az értékek-, édesen érdektelen lett származásuk. Nem olyan baromi jó felvételek, de Le Meux nagyon kicsi falu. És Kecskemét igazi kultúrhely. Évtizede olvastam. Ha áttelepülsz, szegényen költözz. Különben újra régi életet vásárolsz magadnak. Lénárd Sándor. 2015. március 2., hétfő, Kecskemét Megtalált engem a fáradtság. 21:23 Ma semmi. Estére kiegészítettem egy '13-as fájlt. Okosabb helyet nem találtam neki: ÉLETRAJZ - MŰTERMEM TÖRTÉNETE 2015. március 3., kedd, Kecskemét 08:50 Nincs kedvem festeni. Be a városba, veszek kekszet, meg talán egy széket. 11:09 Nincs kedvem festeni. Vettem a városban öt almát és egy kis jack-elosztót. Előbbinek a Kata örül, az utóbbival hangszóróból a Kossuth adó. 11:43 Már a második kedves ösmerősöm jelezte, hogy megjelent Klee rajzaira írt kis delikát Henri Michaux-kötet: Vonalkalandok. E második barát meglepetésként meg is küldte ide, magányomba, Kecskemétre. Hatalmas élmény, sajnos. Ritka mező, ez tényleg nagyon fáj. Talán, ahogy Lénárd Sándornak az óhaza. Talán, ahogy egy megcsalt fél ráeszmél a történtekre. Kleevel indult szakmai életem, kölyökkoromban. Volt a minden. Nézem és nézem ezeket a rajzokat, és nem hiszek nekik. Hogy emögött valami igazi. Nem vonz ez a szabadság. És csak reménykedni tudok, én vesztettem el látásomat-hallásomat erre a frekvenciára. És a sok gyenge képei is, ahol a játékosság, faktúrázgatás mögött nem érzek többet. De és de. Vannak A MŰVEK. Imamalomként ismételgetem, emlékekbe kapaszkodva; Todesengel, Sindbad, der Seefahrer-, Ein Blatt aus dem Stadtebuch, Villa R, Lachende Gotik, Stilleben -, Klee letztes beendetes Bild - nem sznob, mindig németül kerültek elém. Felix Kleenek is így soroltam, Bernben. Igen, a fő művei halhatatlanok. 13:28 - Deske, szóval a rajzok nem... (amikor a menyasszony rájön, hogy imádott szerelmének büdös a lába... aztán szereti tovább) A. - Nagy baj van. Nem tudom már úgy szeretni. d. 13:59 Ebédnél infó: egyikük a 24 órás uszodázás alatt 72 kilométert úszott. A tányérom mellé letettek egy csomag pászkát, és három csokisgolyót. Mint a lavina, hegynek föl és hegynek le. Ma futni se lesz kedvem. Ötkor kéne. Talán olvasgatni fogok. Könyveket. 21:40 Akit a mozdony füstje megcsapott; az első száz oldal. Istenem, micsoda életek, sorsok. Váltók tisztítása a hóban, az olajos szerszámládák, a szállásokon háromemeletes ágyak, nem váltott ágyneművel, a mozdonyon nem szabad elaludni, a sarusok hajladozása a mozgó tehervagonok között, a tizenhat órás szolgálatok, a vasútnak mennie kell, mindenáron. Emlékeztem, hogy nagyon súlyos könyv. 1975. Mint az Érik a gyümölcs. És ma milyen lehet a helyzet. Miközben Pesten egy gyengébb Rembrandt kiállításon fanyalgok. 2015. március 4, szerda, Kecskemét - Kedves Deske, a "Mozdony füstje" (a megjelenésekor is mindenkit mellbevágott) eszembe juttatta - na, mit? - a Csók-kiállítást a Várbazárban. A bosszantó gondolati-lelki üressége. A "festészeti leányregény" volta. Ami annál hátborzongatóbb, mert hogy a kiállított tanulmány-grafikái óriási rajztudást mutattak. R. - 2011. augusztusban láttam: "Fehérvárra vonattal, nem ismerem Csók Istvánt. Gyűjteményes kiállítása, két épületben. A rohadt életbe, megint egy baromi nagy festő. A köz nem használja, sőt leminősíti, amiben szerepe van annak is, hogy a mester erőteljesen kedvelte a (női) popókat. Édes Istenem. Én is. Csak én másként viszonyulok a problemakörhöz. Csak ő ..." d. [a NEWS-szöveg, 2011. augusztus 7., képekkel] 13:38 Mail Gulyás Gábor volt Műcsarnok ig.-nak Kedves Gábor, megszereztem mail-címedet; végül neked is megköszönöm a Műcsarnok-kiállítás létrejöttét. A te 2011-es meghívásod, [nemkülönben (fejléces) meghívó-leveled többszöri felmutatása] nélkül kérdéses, ez valaha? létrejött volna. És jól sikerült. A történet lebegő fázisában, amikor te az MMA-val már távoztodban vitatkoztál, volt egy csendes és abszurd tervem, ha meghívásomat jogfolytonosnak tartják, és erre lehetőséget adnak, téged kérlek föl a rendezésre. Merthogy korábbi rendezéseid annyira tetszettek. Persze nem kérdeztek meg. Rockenbauer Zoli vállalta, és csinálta is meg -- nyilván egészen másképpen, mint te tetted volna -- nagyszerűen. Ismerőseim többet dicsérték őt, mint engem... : ))) És ez a történet vége. Ha nem láttad a tárlatot, mutatom; virtuális séta: deske.hu/mucsarnok Még egy, ha kérdezhetlek magadról, most mit csinálsz, mivel foglalkozol? d. [22:57 válaszolt, hogy OK, és üdvözöl, stb.] 13:55 Bár tegnap délután már futottam két és fél kilométert; önfegyelmem globálisan a porban. Alvások, és rántott csirke ebéd. Az utolsó morzsáig. 14:12 Bocsánat, a magam véleményét mondom. Ez a Csók-féle színes mintás szirup nem tetszik. Legalább erotikus lenne, ha már popók! És ugyan, miért is volt ő olyan népszerű az 50-es években is, ha nem a nagy rózsaszínű szemüvegéért? ("Minten natyon szhép, minden natyon jó, mintennel megh vatyok elégedve, elvtársak.") R. 14:26 Az ötvenes évek ugyanúgy tele voltak szenvedéssel és boldogsággal , mint… Ha ő azt látta, és mondta, neki is igaza volt. Én például a bizonyítványomért kaptam egy zöld márványmintás töltőtollat. Nem kell a békés természetű emberekre haragudni. Persze sok rossz képe is van, akár Kleenek. d. 14:35 Deske, kifogtam. Még amit jónak képzeltem (Keresztapa reggelije), azt is üresnek láttam. Nem azt mondtam, hogy nem tudott festeni, hanem azt, hogy csak a habot látta. Igaza lenne? A művész - ha az - akaratlanul is hitelesen beszél a korról, amiben él. Nekem ez nem rossz: hiteltelen. R.  19:45 Félek, a témát nézi, és nem a képet... d. 21:12 Eszembe jutott valami: a színei, a ritmusai: fontosak és igazak. d. 2015. március 5, csütörtök, Kecskemét 13:42 Ebbe a kísérletbe nagyon bele is bukhatok. Egy nagy kiállítás után helyénvaló volt nagyot lépni. Valamerre. Januárban az alapozásnál a maradékot a hulladék-lemezekre kentem. Amik félbevágva 30 centis négyzetek lettek. A véletlenek hullámlovaglása. Ilyen kicsit én ötven éve nem. Most lehoztam a 24 lemezt, már két hete nagyon félek tőlük. Ezért nyűglődtem itt annyit az első napokban. És ekkorát a szokott eszközökkel nem, csak ecsettel? vagy spaklival? lehet, ez is új. A/2015/05, farost, 30x30 cm, mint egy géppapír. 2015. március 6., péntek, Kecskemét 05: 28 - Kedves Deske, ahogy mondani szok': béfútta a postaládánkba a szél ezt a pályázati felhívást. Némi mailázás után, vagyis majdnem rögtön, az jutott eszembe, hogy olyandeolyanjólenne, ha a Maga versei megjelennének egy ilyen szép könyvben. Miklós (Váli) megtervezné, a maga kiadója, az Új Mandátum beadná a pályázatra. A határidő nem túl tág, de nem is szoros, pont megfelelő. Kapásból ne utasítsa el az ötletet, legalább aludjon rá egyet! :) P. - Köszönöm, az ötlet figyelembe veendő, mert szakértő helyről érkezik, de ilyesmire sohase gondoltam. Nem gondolnám, hogy verseim megütik az önálló közreadás minőségét. Hogy ugyanis elég nekik a megadott hely, az IRÁS -- 11. VERSEIM.... d. - Deske! Olvasom újra a verseit, (anno ki is nyomtattam, amikor először olvastam, akkora élmény volt) most nem elölről, hanem az időben visszafelé olvasom, és hát kettőnél sírtam is. És ugyanaz a megrendítő élmény, mint első olvasáskor. Itt van például ez az igen-igen fontos és nagy vers. Élni segít. És ami élni segít..., de hisz tudja. üdv.: P. Pilismarót, Némó művésztelep, 98 július.7.15. Hónapok óta próbálom értelmezni. Kínlódom, reménytelenkedő és kedvetlen, gennyedző seb. Megbeszélni? Kivel? Az unalmat? Félelmet az öregségtől? Nevetséges? Vagy mindez csak az— élet? Tehát ajándék? Mi van?... Minden van. Család, rend. Jómód. Egészség. A munkám, a hitem. Ólmelegnek napi gyorsúszás (bukófordulóval), és esti Zelk-beszélgetések. (Csak halálverseket tudok olvasni.) Petri azt mondja: „A versen kívül nincsen életem. A vers vagyok, tehát ritkán vagyok.” Ezt is tudom, harminc éve. Ennyi lenne? - Köszönöm, értem. Na de egy kötet...?! Bocs, erről akkor egyéb hiteles vélemény is kellene. És ha netán; ki válogatná? Ehhez tök nem értek. d. 06:02 Továbbadom. Jezsuita körlevél arról, hogy a kárpátaljai magyarok most bajban, a pénz teljesen elértéktelenedett. Hogy 9000 forintnak megfelelő fizetések. És a (drága) Antal (ferences) püspökhöz lehet pénzadományokat eljuttatni, ott jó kezekben van. Mást nem, mert a határon hónapokig várakoztatnak minden adományt. jezsuita.hu/cikk/bajban-karpatalja Így kell, lehet pl. egyhavi fizetésünket küldeni: Tranzakció megnevezése Belföldi forint átutalás Ellenoldali számlaszám 11100104-18064333-12000007 Összeg Közlemény kárpátalja Kedvezményezett neve: JTA barátaink 08:55 Két képem otthonra talált, jó barátnál. Ez jó. 09:03 Csipőből nem szeretjük, ha valami ott fenn történik, pedig ez jó. Fekete György (az ő ötlete lehetett) MMA elnök aláírt egy megállapodást a tévével, s ennek keretében nagyobb tempóban fognak ott magyar képzőművészeket, zenészeket stb. bemutatni. Csendes nemzetgondolkodás átformálás. Nagyon dolgoznak a fiúk, ugye megmondtam; ez jó. Csak a beadványomra nem válaszolnak vagy három hónapja. Hát, Istenem... 09:10 Mutatom kedvelt (alkotó)házunk lépcsőjét. F/2015/040 - Bátyuska, én alkotóházban egész márciusban, Kecskeméten. Gondolom, a te lakásod fölé is föltettek fémhálót a Telekomosok sugárzás-szigetelésként. Te talán tudod, de ha nem, átvétel előtt meg kéne tudakolni, kérlek, tedd meg, bocs: 1./ szükséges-e ezt a fémhálót leföldelni? 2./ Le van-e földelve, ha ez célszerű lenne… Kösz!! d. - Szia, felmentem a padlasra, mert pont itt vannak meg a (kulsos) arnyekolasi szakertok es megkerdeztem. Azt mondtak, hogy ezt nem kell lefoldelni. Okosabbat nem tudok, mint elhinni, mert Faraday kalitkakban gyenge vagyok. Mindenesetre nalam 0.4-0.6 V/m-et mertek bekapcsolas utan, ugyhogy vegre-valahara megcsinaltak normalisan, mindenki jobban jart volna, ha eleve igy allnak hozza. A legjobbakat. Zs. 11:57 - Deske, hagyja a verseskötetet... A. - Köszönöm! d. 18.37 Kilenc év után. F/2006/18 F/2015/042 2015. március 7., szombat, Kecskemét 08:38 Katánál a fizika törvényei sajátosan módosulnak. Telefon Pestről. - Dolgoznék, de alig tudok írni. A fele letörlődik, és ugrálnak a betűk. A hajam csendben az égnek áll, ilyet még nem hallottam. - Próbáld sorra: - Nyiss egy másik fájlt, ott is ugrál-e. - Indítsd újra a gépet. Ha úgy sem, - próbálj dolgozni a winchesterben, vagy - küldök egy informatikust. Másnap én hívtam. - Ó, az megoldódott. Zsófi kérdezte, nem hosszú ujjú pulóverben írok-e. Ami hozzáér az érintőpadhoz. A férfi logika. 08:59 Uszoda után, kissé késve az ebédlőbe. Egyedül reggelizem, kijön hozzám a konyhá snéni. Hogy nem zavar-e, de ő látott az előbb a kertben egy mókust, és hogy ezt meg is írta, versben. - Fölolvasná? 14:27 Ugyan két képet kezdtem is, de ma inkább olyan rendbehozós nap volt. Majd minden korábbiba belenyúltam. Még mindig furcsa, hogy olyan picik. Hogy harminc centi. A/2015/03 A/2015/04 A/2015/05 A/2015/06 A/2015/07 A/2015/08 A/2015/09 A/2015/10 18:45 Azt hiszem, életem legszebb dicsérete. Vagy díja. Akkor is, ha nem igaz. Az öreg Braque... édes Istenem... Kedves Deske, a most feltett kisméretű képek nagyon jók. Az A/2015/04 és az A/2015/10 érdekelne, de szemtelen leszek. Csak akkor, ha nem nyúl hozzájuk, így maradnak. Mert így csodásak...:-) Ezek most úgy ragyognak az életműve felett, mint Braque késői képei. Az elmúlt 40 év esszenciája. Fénylik. Z. 19:46 - Szia, S., [...] Békepipa? d. - Szia, Deske. "Békepipa": meg vagyok békélve, de lezártnak tekintem a barátságunkat. Nincs bennem harag irántad, csak folytathatatlannak tartom a kapcsolatunkat. Megszűnt az érdeklődés, ún. tisztázó beszélgetésnek pedig abszolút nem látom értelmét. Sokat köszönhetek neked, szerettelek mint embert, művészt, most is nagyba nézlek sok minden miatt, de gyűlöletesnek tartom az érzéketlenségbe fajuló bigottságodat, és így nem lehet folytatni egy kapcsolatot, amely hosszú ideig az egyik legfontosabb volt az életemben. A Charlie-ügyben (akárhogy finomítgatjuk) a gyilkosoknak adtál igazat, a szememben most túlmentél egy határon, és ezt nem tudom, nem is vagyok hajlandó megemészteni. A tányér levesen egy nagy köpés úszkál, nem kérek belőle. S. - Köszönöm, értem, sajnálom. Abban a hazugságban kérlek ne maradj, amit te kreáltál. Így tartom: az igazság azoknak az embereknek oldalán állt, amíg nem gyilkoltak. d. Igen, a hitehagyott Európa vesztébe rohan. A pannonhalmi szerzetesi ebédlő freskópéldázata az abroncsát vesztett hordóról. 21:51 Megint ráz itt a vízcsap, mint sok évig, a fehér székek idején, valami vasat fogva kell először megérinteni. A hosszú ülésekben föltöltődik a ruhám. (A fotó megtévesztő. A reszelő 10 centire a csaptól.) Lehet, hogy ezeknek a kis képeknek meghagyom egyencímnek, hogy Műterem - A/2015/03, 04...stb., így tán még akik utálják, is rákényszerülnek, hogy a címben az opuszszámot szerepeltessék. Ez eddig csak a zenében megszokott. Viszont nagyon praktikus, tényleg. És hogy az évszámot négyjegyűre vettem, közérthető. 2015. március 8., vasárnap, Kecskemét 02:46 Mail Pannonhalmára Kedves Atya, blogomon egy ideológiai vitában vagyok. Kéne nekem egy repró az ebédlőtök abroncsát vesztett hordójáról. Tudnál ebben segíteni? Köszönöm: d. 07:29 Vasárnap lévén 6-kor uszodába, 10-re Kata jön. Ketten a nagy medencében, lehetett időt mérni. Total immersion, lehet, hogy ez tényleg gyorsabb?, a tavalyi legtöbbnél jobb idő 1200-ra, 28:32. A szokásos, kézellenállás, és a fele hát. 2015. március 9., hétfő, Kecskemét 05:47 Hát igen. Kétség kívül, a Charlie szatirikus lap ütött először. De hogy tragédiájuk ügyében melyik fél bűnös, ki a bűnösebb, Isten titka. Könnyen lehet, egyikük sem. Hogy mindkét fél legjobb lelkiismerete szerint működött. Nem a mi dolgunk, hogy haragudjunk rájuk. 10:38 Tisztelt Művész úr! Örömmel írom, hogy a böjti időszakban ismételten használjuk Koldus-keresztút - B/1989/44 [helyesen: Hittanlecke a keresztútról - B/2003/08] sorozatát. Nagyhéten a Pécsi Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében lesznek láthatóak az alkotások. Ezúton is köszönöm, hogy sorozatával sokaknak tudunk az elmélyedésre lehetőséget nyújtani. Köszönettel és tisztelettel: Galambos Ádám evangélikus teológus 11:01 Próbálkozom az apát-úrnál. Drága Asztrik atya, Mátyásnál próbálkoztam, de ő külföldön. Bocs, bocs, nem tudnád hamarvást ezt a feladatot kiadni egyik „beosztottadnak”? A blogomban a szerencsétlen Charlie-ügy vitája kapcsán perdöntő érvnek szánnám a ti ebédlői széteső hordó-freskótokat. Bármilyen gyenge kis repró is jó lenne/kellene róla. Kecskeméti alkotóházban dolgozom márciusban, könyvtár erre nincs. Viszont van napi 350 olvasóm… szeretettel: d. 11:44 A délelőtt elment evvel, ez volt a leggyengébb. A/2015/06 12:02 Baráti szívesség, egy nem várt helyről érkezett: 20:57 Nagyon szeretem ezt a Füst Milánt. A gondolkozót, a megfogalmazót. Néhány fájdalmas szó Karinthy Frigyesről. (1938.) - No miért? Amiért nekem lyukas a cipőm? Azért én olyan nagy író leszek!... Egyszóval, egy kis Raszkolnyikov volt ez még akkor, nem a gyilkost gondolom, mert az nem volt, de elszánt, fellengős, töprengő, nélkülöző és gőgös... - gőgösen nélkülöző. De jöttek a kielégülések. S őt túlságosan meglepték az élet kielégülési lehetőségei. S nemcsak a kéjek - mindenképpen. Hogy mi mindent ad a polgári jólét, amiről ő nem is álmodott. Egy tisztelőjétől kapott egy bundát. Telefont vezettetett be a lakásába, ami még akkor nagy ritkaság volt. Kérdeztem, mi az ördögnek? - Hogy az is legyen - felelte Karinthy. Hiszen, ami a mohóságot illeti, ezzel mi körülbelül mindnyájan így vagyunk: még egy kis almát hamar, cigarettát, kávát, Isten mérgeit, különben elveszünk. Folyton kellene valami, talán azt hisszük, megváltozik tőle az élet, hogy jobb lesz egy kicsit. A művész nyughatatlan fajta, s még mohóbb, mint a nyárspolgár. Viszont senkinek sincs inkább fegyelemre szüksége, mint a művésznek. Ha egy szemernyi aszketikus hajlam sincs benne, bizony ez nagy veszélye neki. - Nem szabad mindenből annyit enni - mondtam én. - Igaz -- felelte Karinthy. De persze hiába felelte. S jött a dicsőség kanmacska formájában. A népszerűség, meg a köznapi siker. És hízelgett, dorombolt neki. S Karinthy émelygett tőle, de csak egy kicsit, mert különben részegültje volt. Ez különben, ha úgy tetszik, a tengerhez is hasonlítható. Karinthy legalábbis úgy vetette bele magát, mintha tenger volna, pedig nem az volt, inkább hínár, s ezt is tudta, hogyne tudta volna, hisz nagyon okos ember volt, de mikor oly nagyon jól esett lubickolni benne: a népszerűségben meg a személyes érvényesülésben. S ami ez utóbbit illeti: Karinthynak minden jó volt környezetül, hogyne lett volna hát ő jó mindenkinek. Ez a geniális ember, aki csupa ötlet volt, a legelmésebb, akit elképzelni lehet. Igazán egy kis nap, s ha másodrendűek is voltak a bolygók körülötte, az is jó volt. Udvara tehát mindig volt, de kellett is. Egyrészt, mondom, az ötletek embere volt, s oly mértékben, hogy nála minden gondolat meg is maradt aztán ebben a formájában: az ötlet stádiumában és már jellegénél fogva is. Minthogy az ötlet fura jószág, ezek olyan rakétafélék, nem akarják ezek, hogy nagyon meggondoltassanak (holmi magány és sötétek mélyén), minthogy rögtön akarnak ropogni-ragyogni, lévén éppen ez: a rögtöniségük, meg a frappáns mivoltuk, vagyis a születésük fénye minden nemesi levelük. De magának a mágusnak is kellett a hallgatóság. Mert ő viszont azok közé tartozott, akik beszélgetés közben, a saját hangjuk hallatára tudnak a legjobban gondolkodni. Nem csoda hát, ha gyűlölte az egyedüllétet [És így tovább... Harmadszor olvasom ezt a szövegét, olyan sűrű, olyan emberi. In: Emlékezések és tanulmányok. Magvető.] Másnap: Most megküldte egy barátom a szöveget: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00633/20257.htm 2015. március 10., kedd, Kecskemét 09:59 Reggeli kép, most gyorsan ágyba, fáradt. Uszodában hárman egy sávban, egy lassúnénivel; nagyon kellett figyelni, nyűgös. Báróczy-műterem - A/2015/11 (A címadást egyetlen ember fogja érteni rajtam kívül.) 21:08 Néhány éve próbáltam szavasítani, hogy is festek; nem tervek szerint, mivel előre én nem látok semmit. Hasonlatok őserdei ösvénytől a mátrixig. Akkor maradtam a kiskutyánál, aki rohan egy irányba, leül, fölpattan, és más irányba lohol tovább. Vagy, kicsit fellengzősen, mint a sakk. Lépek egyet, de akkor ő lép; és keresztbe tesz. Úgyhogy rendszeresen kell új utakat találni. Egy barátnőm: mint ahogyan élünk... És a végjátszma, mint a zeneszerzés lehet; patikamérleg: leheletnyi (hang)súlyok tologatása. (Még mindig kicsit nehézkes. Eszembe jut az üvegtetejű billegetős gyerekjáték, három acélgolyót a labirintus közepébe juttatni.) 2015. március 11., szerda, Kecskemét 08:45 Valamit tudnak ezek a nők. Ő Pesten, én itt. Mondja telefonba, te már napok óta náthás vagy! És igaza lehet, hiszen már hétfőn is fáztam az uszodában. 10:46 A mai A/2015/12 10:55 Az ember gyereke csak kapkodja a fejét. Az öreg szüle. Miki ma valami újabb munkába kezd, leutazik Pécsre. Onnét Hollandiába, majd befejezi a forgatást Bombayben. 14:12 Belejavítottam az A/2015/06-ba, továbbra is ez volt a gyenge láncszem. 14:30 Szívmeleg, legalábbis nekem. Ajándék érkezett. A Mester környezete. Bologna: home + studio Az a padló nagyon csillog. Tényleg home is. Arra nők járhattak. A testvérei. Azt hiszem, kettő volt neki. 14:50 Most kezd itt beállni, Kecskeméten, valamiféle béke. 21:55 Most valami iszonyú kavarodás egyetlen képem körül, száma / címe / ábrája... nem fedte egymást. Igen, ez miatt mégiscsak muszáj megkülönböztető címet adni minden képnek, egy számot könnyebb elnézni, elírni. 2015. március 12., csütörtök, Kecskemét 09:49 Rászántam magam, hát mégis címek az új képeknek. Adatbázisba, már a képek is a helyükön. Valamint ezúttal szolidan, öregurasan, most csak napi fél kilót fogyok; lassacskán, semmi kapkodás, ahogy vissza a REND-hez (68.4 reggel 05:28-kor). Nagyon jó itt a koszt. 11:36 Félbetegen, bágyadtan, a fene egye meg. Uszoda nincs, futás (4 km délutánonként) nincs. Aludnék és aludnék. A képcím: Fegyelmezett műterem - A/2015/13 Buzdításul notebookról a Best of Communizm - dalok. Most meg Cecilia Bartoli a Bartók Rádióban. Oroszul énekel. Mikor először mutatták DVD-n Éváék, megkönnyeztem. Megrendítő volt. Olyan hiteles, olyan teljes ember, teljes átéléssel, minden energiájával. Igen, Petri: A versen kívül nincsen életem. A vers vagyok, tehát ritkán vagyok. Zelk is milyen alázatos volt, tudta gyöngeségeit. 18:28 Üresjárat, este; levettem egy állóképet a még januárban megcsináltatott műcsarnoki virtuális sétából. F/2015/043 2015. március 13., péntek, Kecskemét 06:28. Nagyszerű. Teljes terjedelmében, ahogy kaptam, google fordítás. Csak ilyen nyelven szabadna beszélnünk. Odafigyelnénk egymásra. Giorgio Morandi Bologna Studio. "Morandi stúdiójában volt a hálószobájában ... Vagy az ágya műtermében. Aludt, álmodott, tervezett és készített festményeit, rajzait és rézkarcai meghitt, poros helyet mintegy kilenc négyzetméter. .... Morandi volt két stúdió. Ő Bologna stúdió található, a második emeleten egy régi bérház keresztül Fondazza. Élt abban az épületben a szüleivel és testvérei több mint ötven éve. Még azután is, az anyjuk meghalt, ő és testvérei lakója van együtt, amíg Morandi halála 1964-ben. A nyári szünetben akart utazni a nővérek, hogy Grizzana, egy kis hegyi faluban egy órányi autóútra fekszik. A megelőző években a háború fognak bérelni egy lakást helyet, ahol Morandi festeni. A háború alatt (1943-1944) szálltak meg itt Grizanna hosszabb tartózkodásra. Morandi annyira terheli a szorongás szenvedett a közeli hangok és veszélyek a háború, hogy nem tért vissza a faluba, amíg tizenöt évvel később. 1960-ban, az ő nővérei "sürgetésére, ő vásárolt egy földet, és épített egy egyszerű házban (" nekik "mondta) a Grizanna, az egyetlen házat, amit valaha is volt. Ő adta az építész egy egyszerű rajzot, amely úgy nézett ki, mint az épületek látható a tájképek. Végül úgy nőtt, hogy szeresse a Grizanna hazai és a stúdió, és azokban az elmúlt négy évben az életét ő marad a Grizzana, a házában, amíg az időjárás lehetővé. Morandi stúdiójában volt a menedéke. Ez ellátta csendes védelmet a zavaró és igényeit a külvilág: a tanítást, kiállítása, gyakori kéréseket és felkeresi a művészeti kurátor, kritikusok, újságírók, szerelmesek művészetének. Töltött hosszú ideig műtermében fontolgatják, építése, felújítása csendélet elrendezésére híres gyűjteménye szerény, egyszerű tárgyak tartotta tárolt műtermében. Ő fog dolgozni megszakítás nélküli békében műtermében, figyelembe bármilyen alkalommal volt szükség, hogy végre látni elég mélyen magába, és alattvalóit, hogy "érjen a dolgok lényegét." Morandi stúdiójában ablak Bologna nézett ki, mint a via Fondezza udvaron. Ő festette sok csodálatos "tájak" alapján, amit láttam a műtermében. .... Annak alapján, amit olvastam, és a fényképeket láttam, ott csak egy ablak, amely mellékelt Morandi az ő szelíd, csendes stúdió fény: a fény "ennyire nyugodt és megfoghatatlan, hogy az ember ismét hisznek a lehetőségét végtelen békét" írja Phillip Jacottet. (Ld. 2.) Morandi festett délutánonként, amikor (saját szavaival) "a fény volt a legjobb." Ő alkotta néhány valamiféle képernyőn amit többek közt a külsö műtermében ablak, amely lehetővé tette számára, hogy ellenőrizzék a minőség és a fény mennyisége csökken az ő csendélet Staging. .... Volt három különálló táblázatok műtermében, amelyen ő rendezte el csendélet kompozíciók. .... Éjjel Morandi tenné rajzok műtermében fényénél egy magányos izzó, ami a mennyezeten. 1964-ben a jól ismert művészettörténész John Rewald látogatott Morandi és szerencsére kapott egy túra a ház, beleértve a stúdióban. Rewald írja a stúdióban: "Nem tetőablak, sem a hatalmas kiterjedésű, egy közönséges szobát egy középosztálybeli lakás ... De a többi csodálatos volt: a földön, a polcokon, az asztalon, mindenhol, dobozok, üvegek, vázák. Mindenféle konténerek mindenféle formában. Ezek zsúfolt bármely rendelkezésre álló hely, kivéve a két egyszerű easels ... lehettek ott hosszú ideig, a felületén a polcok vagy táblázatok, valamint a lapos felsők dobozok, kannák, vagy hasonló tartály, volt egy vastag porréteg. Ez egy sűrű, szürke, bársonyos por, mint egy puha szőrzet filc, a színek és textúrák látszólag biztosít az egyesítő eleme az ilyen magas dobozok és mély tálak régi kancsók és kávé edények, vázák és érdekes bádogdoboz. Ez volt a por nem ez volt a gondatlanság eredménye, és rendetlenséget, de a türelem, a tanú, hogy teljes a béke. A csend a szerény visszavonulást az izgalom egy kevert világban, ezek a mindennapi tárgyak vezetett saját, csendélet. Itt, ebben a kis szobában, ahol egy nagy művész vette körül magát igényeivel együtt egy hosszú és fáradságos létezését, semmi sem volt sem változott, semmi nem mozdult, kivéve, ha a mester óvatosan felemelte egy pár ilyen igénytelen tárgyak újra össze őket egy újabb érdekében. A por borította be ?ket volt, mint egy köpeny a nemesség, ruházza fel őket egy speciális célja és értelme, és amely igazolja, hogy a hívők cég lettek volna összhangban Morandi sok-sok éven át. " .... 2009-ben a Museum of Modern Art in Bologna megnyílt "Casa Morandi" via Fondazza. a nagyközönség számára is. Tiszta szomorúság ilyen gyönyörűséget olvasni. Ő megcsinálta. És akkor búcsúzóul ide a KÉPTÁR-ból az általam ismertek közül a nekem legkedvesebb. - Kedves Deske, mennyivel szívhez szólóbb volna ez, ha nem fordítógép csinálta volna a magyar szöveget! P. - Érdekes, Maga a második, akit ez zavar. (Én kifejezetten örültem neki, a fejlécben le is írtam, miért.) d. 11:24 A mai: Szelíd műterem - A/2015/14 13:08 Sokszor játszottam vele, legutóbb a napokban is, próbáltam megjeleníteni, hogyan festek. És nem ment. Másnak se tűnt fel a logikai lyuk. Egy méter munka, mondtam, s utána elágazó lehetőségek. Aztán köv. egy második méter, stb. De mi az, hogy utána, miért van itt cezúra. Hát ez az. Hogy ugyanis mindig a rendszeres, a véletlent segítségül hívó munkafázisaim -- törlés, kenés, mosás, lendületek -- után merül fel, hogy most merre tovább. Hiszen vadonatúj látványok. Az én VÉLETLENeimnek szobrot kéne állítanom. Lehet, hogy előbb-utóbb majd erre is akad egy jó hasonlat. 20:43 Még kisfiú volt, amikor bevezettem, múzeumnézéseimből mindig hozok neki egy reprodukciót. Már az is előfordult, hogy ő küldött nekem... Hát akkor ez most mail-formában indul. Kutyám, nem tudom te most hol, mely országban, én délután a kecskeméti Fotómúzeumban, egy megnyitón. Hát egy repró innét is dukál neked. Jó munkát és jó utat! apó Kertész Gyula felvétele, 1950 körül. 2015. március 14., szombat, Kecskemét 10:25 Ma már 200 méter a vízben, bár talán még korai volt. ASPRINpluszC, BIOPAROX. Napok óta keresgélek egy szót a fejemben, és nem találom; úgy rémlik, s és p betűk vannak benne. A Kedves Bópeerben dohog az író Katinak, hogy elfelejti hashajtó teáját meginni a ... ellen. Na, kezdjünk dolgozni. - Ospitatio. N. - Köszönöm, nem evvel az ortográfiával, de valami módon ez volt. d. 11:47 Fotóztam a mai kép stációit. A VÉLETLEN a 2.-nál lépett be a visszamosással, a kép itt döntötte el a karakterét. Utána a másik szokott művelet; színfoltok cseréi, kifulladásig, egyensúlykeresések. Vojnich-műterem - A/2015/15 18:16 Délután háromra! a Cifrapalotába, a VII. Keresztény Ikonográfiai Biennálé ünnepsége. Jelenits atya nyitotta, őérte mentem elsősorban, pár éve találkoztunk utoljára. 83. évében jár. Rá akartam kérdezni húsz éve félbehagyott mondatára, hogy szerinte az Üdvözlégyben az új változat: kegyelemmel teljes más tartalmú, mint a régi malaszttal teljes. Most folytatta, hogy az eredeti szó azonos, ez kétféle fordítása. A malaszt szláv eredetű, ennek a idegen zenéje is hat. Istenhez emeltséget fejez ki. A kegyelem szó szűkebb, az a bűnből kiemelésre-, a büntetés elengedésére utal - "megkegyelmezek neki". Már nem tanít, azt már másokra hagyja-, a Gellérthegyre jár föl sétálni. Telefonját nem kapcsolja ki, sokan keresik. Megáldattam vele a tízegységes rózsafüzéremet. (Ez halmozás, múlt vasárnap áldotta meg a helybéli plébános.) Kata hozta utánam, a szokott ötös számolását futás közben olykor kevertem. Még egyeztettük vele, mennyiben kérdéses egy ilyen kiállítás szerepe, a tematikus kötöttség miatt nem a minőségi válogatás az egyetlen szempont. Többen csak címadással igazodnak. És hát Pilinszkyvel: szakrális művészet - tautológia [szóismétlés]. De hogy mindevvel együtt talán mégis helyénvaló mindez; figyelemterelés. Egy mellémcsapódó festő, az egész koncepciót már indulásában gyötrelmesen téves tévútnak tartja. Hogy bezzeg az én műtermeim szakralitása... Hát... Én eddig ide nem adtam be, számon is tartják. Mák polgármesterhelyettes is beszélt, most neki is elmondtam, hogy a Mednyánszky - Nagy István - Farkas István - Tóth Menyhért kincsük megbecsülésével országos rangra emelkedhetne Kecskemét, mint Csontváryval Pécs. Kár, hogy így elpocsékolják. Egy plasztika tetszett. Pistyur Imre: Sára és Izsák, vulkáni kő 37x47x25 cm. Rákérdeztem, ötven év körül, amatőrként indult, Deim Paliék biztatták munkára, Szentendrén él. 2015. március 15., vasárnap, Kecskemét 12:54 Ma itt a városban minden sétáló öregen és fiatalon kokárda. Újra a Cifrapalota. 14:56 Hogy ismét főlvetődött a véletlen szerepe a képcsinálásban... - Deske, erre lehet, hogy csak a káosz-elmélet körében található elfogadható modell? H. - Azt hiszem, mégiscsak Klári tavalyi képlete a tökéletes. Hogy a festés pont olyan, mint az élet. Az ember él, csinálja az életét. Akkor történik valami. A helyzet megváltozott, ő pedig egy módosított tervvel folytatja... d. 2015. március 16., hétfő, Kecskemét 12:21 Annyi a különbség, hogy ez a mai 90x90 centis. A szombati képen gondolkoztam el. Műterem Kecskeméten - A/2015/16 12:59 Ez az időközben - évtizedek alatt - megöregedett modellem, 84-ben került egy zsidótemetős képre, ez a névleges mandulafa is készül már évet kezdeni. 16:52 Deske, jó az a mandulaág-fotó. Alig van valami a képen, de az „nagyon ott van”. A. 18:01 Még a délutánba belefért egy kis kép, 30 centis. Szüts-műterem - A/2015/17 Ma már a féltávot lefutottam. 2015. március 17., kedd, Kecskemét 05:41 Egyeztettük az Igazgató Úrral, ő húsz kilométereket fut. Hogy fél kilót fogyni naponta?! Az álmok világában. Illetve, igen, az elején. Később napi tíz deka, vacsora nélkül. (Hacsak nem kenyér-víz szisztéma... Az napi egy kiló. De attól itt a konyhás nénik hőgutát kapnának... Egyedül vagyok az ebédlőben. Az első héten minden gyönyörűt megettem, amit elém tálaltak. Kolbászkák, szeletelve.) Ugyanis: enni jó, enni nagyon jó. 12:06 A mai csöndes kép. Talán túl csöndes is. Csöndes műterem - A/2015/18 30x30 cm. 20:25 Nem járok moziba. Most a mozi jött el hozzám. Kedves Deske, annyira úgy érzem, hogy tetszene, bár tudom, nem nagyon néz filmeket, pláne ismeretlen ajánlására, de a film szürkéi csodásak, fel kell hívnom tehát rá a figyelmét. Babette lakomája (+ CTRL, a fejlécben megjelenik) (1987., dán, Gabriel Axel, YouTube-on fenn van). L. És akkor már. A mai kép és minden feladat is megvan, hát a film után a Youtube-on a mellette ajánlottat is végignéztem. Elméláztam rajtuk, elringattak, a nőiesség mássága is, a mozdulataik; másfél órás kosztümös nagyfilmek, fura módon össze is csengenek. Idegen bárány El is olvastam róla rögtön, amit lehetett, és megértettem a mesét, hogy ti. nem időutazás, luxusautó és lovasfogat; hanem egy-, az amerikai életformától elzárkózó keresztény szekta élete, nem múlt századi jelmezek. Vatikáni ajánlással, az előbbi Ferenc pápa kedvenc filmje, ráadásul. Hát, voltam mozikban. Különös este volt. 2015. március 18., szerda, Kecskemét 09:12 Levél fiamnak, Amsterdamban forgat, ha ugyan már nincs úton India felé. (A Körtéren lakik.) Ismét közlekednek a villamosok a XI. kerületi Bartók Béla úton, ahol korábban egy kisiklott szerelvény akadályozta a forgalmat. d. 11:53 Meglátogattam az öreg tanítónénit. Az előszobában a fal mellett a padlón öreg bőrhuzatú orvosi táska. - Ahogy tizennégy éve az uram utoljára odatette. Nem értek egyet. Körbe kell nézni, ott élők vannak. A halottakat el kell felejteni. 13:02 - Mi maradna az öreg tanítónéninek, ha ki kellene szórnia az emlékeit? U. - Az életfeladat. d. - Mester, Maga gazdag, van életfeladata! U. - Vigyázat, ez egy fontos kérdés. Isten nem csinál fölöslegeset. Akinek nincs, az un. halott. d. Igen, még egy lakatlan szigeten is. Nemhogy... 19:48 - Tudható, hogy mi az az életfeladat? Kérdeztem a diófát, de nem tudta... A. - Az élet napi feladatai, önmagunk és mások; egyszerűen. d. 20:03 - [...] F. - Igaza van, javítok. Az élők rovására nem szabad a halottakra emlékezni. d. - Ha valaki úgy él túl valamit, hogy ott van a férje táskája, az is rendben van. Ki milyen eszközrendszert használ... Minden helyes az életben maradáshoz... ez a lényeg! F. - Igaz. d. 21:23 - Azzal nem tudok azonosulni, hogy minden helyes az életben maradáshoz. Ez megint olyan pontokhoz visz, ahol súlyos erkölcsi kérdések merülhetnek fel. Ilyen kérdésekről veszélyes sommás megállapításokat tenni. U. 16:34 Ma: Félbehagyott műterem - A/2015/19 Elhagyott műterem - A/2015/20 30x30 cm-esek, mindig. 16:44 Két fotó is, egy: ablakomból kinézve, napsütés, már nagyon tavasz akarna lenni F/2015/044. És F/2015/045, ebéd utáni napozás, magam alatt festőkötényem földre lógó pántja. Ha én ilyen szépet tudnék festeni. 17:42. Bár tudok... 2015. március 19., csütörtök, Kecskemét 16:10 Az uszoda melletti bicikliparkoló, reggel F/2015/046 16:14 Ma megpróbáltam a harminc centis lemezek személyiségéhez jobban illő kompozíciókat, vagyis üresebb képeket. A 21-est tovább kell vinni még, az A/1982/21 óta azoknak illene nagyon jónak lenni. [20:46 eddig hatszor cseréltem le a képet, hatszor festettem át.] Huszonegyes műterem - A/2015/21 Befejezett műterem - A/2015/22 20:50 A Cifrapalota igazgatója most küldött egy fotót a Keresztény Biennálé megnyitójáról. Örülök Jelenits atyával közös képnek. 2015. március 20., péntek, Kecskemét 05:18 Levél a Főapát Úrnak, aki nekem reprót ígért Pannonhalmáról. Az a hordó már szét is eshetett, teljesen… d. 05:20 Gyurka küldte, az asszonyka verselget is, és most ezt írta. Nos, ismerős a zenéje? Ebből nem lehet részletet közölni... Ünnep. Bach D-moll kettősversenyének hallgatása közben A rend. Sodródó felhők rendje, lomboké, hajló füveké szélben, fergeteg szirmok hullása, kavargása, nádak sziszegése, zöld bambuszok surlása-suttogása, sárga por körforgása az úton, zivatar robbanásának rendje, ragyogó tócsák nyoma a sárban, felfelé köröző varjak, fecskevillanás cikcakkos rendje, fraktál-ágakon levelek fényes erezete, lepkék hímpora, kígyók pikkelye, halak egyszerre-fordulása, éhes seregélyek zurrogó rendje, tücsökcirpelés szénaszagú és csillagillatú sokhangúsága, tengeremelő holdmágnes rendje, szél lélegzete, hullámrobajlás hangja a sötétben, vér zúgása a fülben, üveghangcsengők borzongatása bőrön és gerincen, fűhegy csiklandozása, zuhanó fenyőfa döndülése, vad szívverés – halál után a lélek könnyűsége, ahogy visszanéz, lát földet és felhőt, sziromvihart és fényes pocsolyát, mindent egyszerre tud, test nélkül érez, forog és mégse szédül, úgy suhan hogy nincstelenségében lenni se vágyik, hisz ami volt az lesz is. Ez a rend. 12:23 Aminek nagyon jónak kéne vagy kellene lennie, az A/2015/21 reggel ismét tovább. Egyre rosszabb, persze. 14:07 Délelőtt elkészült, hazahoztam a kereteket. 14:09 A mai kép az előzők folytatása. . Igazi műterem - A/2015/23 17:14 Nem hagyta aludni, egész délután ez a huszonegyes. Győztem. Mehetek futni. Huszonegyes műterem - A/2015/21 Hogy is volt ez, sorra, az elejétől: 20:08 Kata szerint azért ez sokaknak rejtély marad. Tehát a a fenti vers/költő: Szabó T. Anna. 20:09 Kedves Deske, igazad van, már majdnem szétesett, de restaurálni kellett. Fogadd szeretettel, Asztrik 20:57 Kedves Deske, "... az asszonyka verselget..." Már bocsánat, Szabó T. Anna nem "asszonyka", aki "verselget"!!!! Ez kb. olyan, mintha Jávor Kata férjére mondanák: "a férjecske festeget" - mit tetszene szólni hozzá? P. 20:59 Minden pofon mellé egy közlekedési rendőrt. Ez vicc volt, kérem. Úgy tűnik, hiába kínálom. d. 2015. március 21., szombat, Kecskemét 09:31. Hát ez nem nagyon szép. A Total Immersion úszás. A napokban pedig már úgy éreztem, nagyon jó. Igaz, most bemelegítés nélkül; zavaró elem, hogy a sávban még ketten. Jó ez a kontroll. A fej kint, túl elől a vízfogás, s nem eléggé lefelé, tempó végén nem vár ki, a könyök széles, rúgás gyenge. Ez van. Ilyen a tanítványod, Dragomán. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 11:48 a mai kép Nagy szürke műterem - A/2015/24 2015. március 22., vasárnap, Kecskemét 14:07 Találkoztam vele 2011. június 15-én; aztán a naplómban hosszú hallgatás, majd a történet új? lendületet vett 2014. augusztusában. És épült, épült épületem, ó. Szorgalmas voltam. S most a teljes összeomlás. A T.I. gyorsúszásról van szó. Amerikából jött, ha jól tudom. Tegnap olvasom, 1. nem kell billegni, 2. ökölbe szorított kézzel is gyakorolják, annyira nem a kéz visz előre, hanem a törzs. Elveszett éveim, minden hiábavalóság; és egyébként már teljes körűen nem értem a dolgot. Valami új szakmát kéne kitanulni. 19:43 Vasárnap volt. F/2016/052 // Uszoda után 1/2 8-kor a szeretett ferenceseknél. F/2015/049 // Kata itt, délelőtti sétánk a parkban, a kecskeméti hegy alatt F/2015/051 // A park tavában tükröződő lomb F/2015/053 // Egy félbemaradt személyiségű kamasz kavics a partról F/2015/050 // És végül a délutáni zsűri 2015. március 23., hétfő, Kecskemét 05:34 Úgy gondoltam, érdemes ezt a virtuális sétát a honlap menüjébe, a 11. KIÁLLÍTÁS alá föltenni, hogy MŰCSARNOK 2014; életem nagy ajándéka. Már ott is van, de php-kódja megírása nem sikerült; segítségkérő mail elindult. 09:18 Szia Deske! Kész van, a mucsarnok/index.htm-et kellett linkelni a menü lgp.php-ban. T. 09:20 Aranykezű. Ezt én is megtettem, nulla eredménnyel… kösssssssz! d. (Akkor mégis értem a logikáját. Valószínű, a böngészőt kellett volna csak frissíteni.) 08:43 Reggel a rajtkövek mellett összetegeződtem (ő kínálta fel: egy évjárat vagyunk!) egy lobogó-őszhajú úszóedzővel. Meghallgattam sikereit belgiumi úszókarrierjéről, úszó és vízilabda-edzői tevékenységéről, majd negyven Dél-afrikai évéről, ahol olimpikonok kerültek ki keze alól. A múlt héten Ausztriában segítette győzelemre neveltjét, sokat szerepel a médiában, sikerei miatt is hívták haza, annyi év után. Majd rátértünk az én könyöktartásom hibáira. 12:22 Föltettem a lemezre, aztán megnéztem kezdő állapotában a képet, mutatom. És tudtam, hogy elvesztettem a csatát, Mert ez nagyon jó, de grafikai képlet. Számomra színfontos kép a kép. De ebből hogyan. Innét már csak romolhat a helyzet (a kép). Reménytelen műterem - A/2015/25 17:33 Most, hogy a kiállításom virtuális sétája szerkesztése kapcsán megint átgondoltam, újból hálát adtam a sorsnak, hogy nem az egész műcsarnokot kaptam meg. Pont jó volt, pont elég volt. Belőlem. 2015. március 24., kedd, Kecskemét 19:02 Egy barátom Hartára vitt, nem kolbászért, de azt is kaptam. Egy nagy kaliberű magángyűjteményt néztünk meg Vajda Lajostól Molnár C. Pálig. A mai kép ilyenformán alkonyatkor kezdve. A tegnapi első fázisát sajnáltam veszni hagyni, abból indultam. Egy idő után már a kép vezetett, az elképzelttől egészen más irányba. Alkonyati műterem - A/2015/26 2015. március 25., szerda, Kecskemét 09:02 A reggel nehéz munkával kezdődött. El kellett ajándékoznom 65 cm. kiválóan finom hartai kolbászt. Aztán mail barátomnak, kijavított egy ronda programhibát a honlapomon. Köszönöm, Öreg. Vennék én neked ezért egy svájci készenléti bicskát – mutatom –, hacsak nincs már neked valami efféle. Iszonyú jó szerszám, minden úton velem van. Egy a különbség, a kés legömbölyített volt ennél a típusnál, hegyesre köszörültem. A jövő hét elején már Pesten leszek. Vagy az árát, 40 ezret küldöm, csak hát ugye, az azonnal megy bele a lecsóba,… Nos? ölel: d 09:14 Megküldték nekem Asztrik atya rövid beszédét, a kecskeméti kiállításmegnyitón hangzott el. Erre én is szívesen küldtem volna munkát, de hát programképet kértek csinálni. 09:18 Az uszodában mindig a forgóajtón megyek be, noha több energia, mint a mellette lévő mezei bejárat. Miért. Miért öröm ez nekem, naponta. 10:16 Ha valami panaszkodás imára gyülekezés kapcsán, hogy olyan kevesen voltunk..., mindig avval hárítottam, hogy Isten nem ismeri a többesszámot, nem tud számolni, Ő csak külön-külön mindnyájunkat-, az egyet tudja. Tévedtem. A kettőt is, de azon fölül csakugyan nem lát: Ha ketten hárman összegyűltök az én nevemben (imádkozni)... 11:58 Az utolsó harminccentis táblám, hogy megnehezítsem a dolgomat, intenzív színekkel kezdtem. Abból kellett visszacsöndesedni. Csillagos ég, műterem - A/2015/027 12:12 Ami könyveket - múltmerengeni - ide lehoztam: Amicis: A szív Defoe: Robinson Moldova: Akit a mozdony füstje megcsapott Rockenbauer: Az apacs művészet Füst: Emlékezések és tanulmányok Lányi György: Meglepő dolgok állatokról Működtek. 12:46 Az elajándékozott hartai kolbászból négy folyócentimétert visszaloptam. 18:12 Kedves Váli Dezső! Genovában a Palazzo Ducaléban rendezik meg az olaszok a 2. Kortárs Képzőművészeti Biennálét. Az 1.-en Finnország volt a meghívott vendég. Most mi lehetünk azok. Nagyobb méretű munkáiból választanánk a kiállításra. Kérnénk: egy tömör, max. 15 soros életrajzot hat mű jó felbontású (min 300 dpi) képét. A szöveg és a kép sürgős, Genovában készül a katalógus, amit még fordíttatnunk is kell. Üdvözlettel: Urbán Ágnes MKISz főtitkár 19:54 2015.03.25. html-2015/genova-vali-dezso.htm C.15111 A mellékelt művek adatai: "Párizsi műterem - A/2011/54" olaj, farost, 118x168 cm, 2011. itt látható "Búcsúzó műterem - A/2011/61" olaj, farost, 90x90 cm, 2011. itt látható "Visszanézek, műterem - A/2011/62" olaj, farost, 100x100 cm, 2011-2012. itt látható "Riviéra, műterem - A/2012/41" olaj, farost, 90x90 cm, 2012. itt látható "Műterem, csend - A/2012/83" olaj, farost, 90x90 cm, 2012-2013. itt látható "Műterem, Lénocska - A/2013/61" olaj, farost, 90x90 cm, 2013-2014. itt látható A művek a Bp. Fővárosi Képtár - Kiscelli Múzeum tulajdonában, szívesen kölcsönadják. A mellékelt reprodukciók a címekben lévő opuszszámok szerint beazonosíthatóak. Kérem az idézőjelek közé zárt képcímeket pontosan írni. Köszönöm. Életrajz Váli Dezső (1942. Budapest --) 1959. az első kép 1967. belsőépítész diploma 1970. az első önálló kiállítás 1987. képeim szétajándékozása 2009. naplóm az Orsz. Széchényi Könyvtár Kézirattár tulajdona 2000. www.deske.hu = oeuvre-katalógus, az Orsz. Széchényi Könyvtár tulajdona 2014. 61. önálló kiállítás 2014. kidobom ezredik gyenge festményem 21:02 A nagy rajongó édes Füst Milán Shakespeare drámaírói tevékenységének 18 otromba hibatípusát sorolja fel, avval, hogy: és mégis, mégis! Hogy a Hamlet III. felvonás lenni vagy nem lenni nagymonológjában azon tűnődik, hogy senki nem tudhatja, van-e túlvilág, onnét még senki sem tért vissza. Holott az első felvonás avval kezdődik, hogy apja szellemével beszélget... Füst szerint hanyag, nem olvassa vissza, amit tegnap írt. Remek. 2015. március 26., csütörtök, Kecskemét 05:15 Egy kis madárhang a kecskeméti Műkertből, virradatkor, 40 másodpercben. Valami üzem zúg itt éjjelente, alapzaj. Gazdag világunk. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 10:56 Milán bácsi itt ül az ágyam szélén, és szélesen mosolyog azon, hogy - levelek - többen védelembe veszik vele szemben Shakespeare-t. Ő nem szereti. Ő imádja. 11:18 Nekem nagyon nem volt mindegy, hát udvariasságból sokszor faggattam valahai szerelmemet, most merre induljunk, merre sétáljunk. Egyszer aztán lezárta a dolgot, hát nem érted, hogy nekem mindegy. Valahogy ilyenformán kezdek képet. Témakeresés?!... Másról van itt szó. Adalék a hogyan is festek én - tűnődésekhez. 14:21 Harminccentisek fogytán ez már kilencven centis. Romantikus műterem - A/2015/28 90x90 cm. 2015. március 27., péntek, Kecskemét 08:29 Meghalni alkalmasint macerás. Halottnak lenni nagyon jó. Isten mindig mindent megtehet. 09:21 - Így hetvenen túl... Darvas Ivánt hallottam erről nyilatkozni egyszer: "Khérrem, aki hetven fölött nem gondol a halálra, az hüje:" (Fonetikusan átírva, minthogy szóbeli nyilatkozat volt.) Hamlet egy kicsit bonyolultabbnak látta a dolgot. H. - Szeretném én is bonyolultabbnak látni – de nem megy. d. 10:44 Most fölrémlett valami. VÁLINEWS ÖSSZES (egyetlen fájlban) - CTRL+F: anyahajó. Igen. --- 2011. április 30, szombat --- Belekezdtem egy ilyesfajta összegzésbe: Mit is akarhatnék még. Voltam tengeralattjáróban, repülőgép-anyahajón, az USA-Korea tárgyalótermében, Panmindzsonban, a Word Trade Center tetején, kétszer is, bálnavadász hajón, Picasso műtermében, Klee fiánál, a II. ker. polgármesternél, építettem egy 30 éve működő fregolit, megépítettem egy életet. aztán eszembe jutott, mennyivel jobban megírta ezt Kormos István: KIFORGATOTT ZSEBBEL  Azért ezt-azt láttam szerte a világban: pl. bicegő tücsköt, kannibál rézüstöt, fekete szivárványt, fürdőző cigánylányt, pocsolyát az égen, papot lyukas széken, börtönőrt nevetni, erőművészt verni, Berdát inni tentát, verklit húzó tantét. De zsebemben kotorászva egy fillért se látok 10:56 Deske bácsi, szép napot! 41 leszek nyáron és hiába gondolkoztam, hogy mi lesz és milyen lesz majd a mennyországban. Aztán szép lassan rájöttem, lelkünk a belépő, és már itt belépünk oda, így nézve végül is mindegy, mi lesz ott. L. 11:38 Március 31 napos. Napi egy kép, vasárnap nem dolgozunk, az huszonhat. Már a szorgalminál tartok. Csak közben egy-egy (jó néhány) mail-válasz. Feledékeny műterem - A/2015/29 90x90 cm. 19:01 Meddig küzdjön az ember sorsa ellen. Reményes, egyáltalán? Délutáni futás elmarad, búcsú a Várostól - idén semmit belőle a múzeumokon kívül -, indulás; a kertkapuban váratlan látogató. Vissza a műterembe. És kaptam a most megismert úrtól (az elajándékozott 65 centi helyébe) 3,52 méter hartai kolbászt, és egy tömör darab húst zacskóban, gondolom, sonka. Hogyan lehet egy ilyen helyzetet megoldani. (Kata azonnal tudni fogja.) A hartai kolbász nagyon jó. Be a városközpontba, régi kedvelt antikváriumomba. Jó húsz éve itt találtam rá újra a korábban már kidobott Jan de Hartog regényre. Most kétezerért miket és miért: Graham Greene: Az isztambuli vonat. Ezt magánszorgalmú nyelvtanulás keretében valaha angolul, de fiatalkori mű, de a későbbiekkel ellentétben ennek még nehézkes az angolja, most 30 év után retro-, kényeztetem magam. Esterházy: Fancsikó és Pinta, újabb dolgait nem olvasom, ezt pedig még nem olvastam. Jack London: Messze földön. Alighanem a jól ismert jeges-havas aranyásós legendái, néhány évenként ezt is, újra. Nekem inkább ilyenek valók. Móra Ferenc: Beszélgetések a ferde toronnyal. Őt mostanában ismertem meg, a nagy regényét elolvastam, csodálatos illata volt, amíg a végén el nem kezdett drámáskodni, öldökölni, már nem is emlékszem, kiket-miket, kiesett. Tulajdonképpen a Lear királyért mentem, de már útközben beláttam, amit Füst mennydörög - nagyszerű tanulmánya - a dráma egy részletét idézve, hogy aki itt sem sír, annak a drámairodalom nem való. Akinek még ez sem tud tetszeni, annak azt ajánlom, tegyen le a költészet iránti buzgalmáról, Tolsztojnak is ezt ajánlottam volna, lángelméje iránti teljes tisztelettel. Sajna. Pedig sznobizmusom hajtana, de ez irányú süketségemben valószínűleg tényleg csak töredékét élvezném. Annak idején Bartók-felvételeimet is azért ajándékoztam el. Rilke verseit se hallom. Igaz, Zelket igen. És az elég is nekem. Hát ennyi baj van Shakespeare-rel? Hiszen ehhez valóságos stúdium kell - mondhatná valaki. - Igen, a kultúrához stúdium kell - feleljük néki. - Hát Dante megértéséhez nem kell-e aránytalanul sok stúdium, vagy Bach Sebestyént ingyen adják? Akinek érdemes, vegye a fáradságot, s ígérem néki, nagy kárpótlásban lesz része. De hiszen több baj is van vele: mert, hogy mást ne mondunk, hányszor merül ő bele nyakig a kor ízlésének megfelelő barokkos cifraságokba, vagy ragadtatja el magát a dagályokig! - de továbbá: mennyi mindenben kedvezett ő például az akkori színházi földszinti alacsony ízlésű közönségének! - ezt tette volna? Bizony ezt. Viszont mennyi mindent adott azoknak, akik élnek-halnak nemcsak a drámai tudás netovábbjáért, hanem azért a csodás kis lírai egységekért, azokért a remekbe készült szonátákért, amelyek műveiben oly bőven találhatóak. 2015. március 28., szombat, Kecskemét 12:22 A mai kép, nagyon elfáradtam bele. Éjféli műterem - A/2015/30 90x90 cm. 14:01 Fönnáll a veszély, ha itt marad ez a kolbász a két ablakom között, a maradék itt-napokban 30-50 centit is megeszek belőle. 2015. március 29., vasárnap, Kecskemét 09:02 Már mikor fölmerült, tudtam, hogy butaság, mégis gyanakodtam - a nyári időszámításra átállás -, 05:23-kor szól-e vekkerem, holott az radio controlled. Így aztán az órám is cirpelt, a notebook - már pizsamában töltöttem le a programot - kukorékolt. A sok állítgatás melléktermékeként karórám éjfélkor is megszólalt. Nevettem, magánbüntetés. A tegnapi időszámítás szerint ma 05:10-kor a medence szélén. Mindössze négy ember a vízben, akkor búcsúzóul időt mérünk. A tavalyiak 28:30 körül, 1200 vegyesre. A mai: 29:37. Virágvasárnap, az evangéliumot e napon ülve hallgatjuk, mert hosszú. Evangélium szent Márk szerint. Fölsóhajtottam, ó, akkor ez most szerencsésen rövid lesz. Nem szép. Helyénvalónak tartom ezt a népnevelést, boltok zárva, vasárnap ne vásárolgassunk. Bár, és nem tagadva az előbbit: a nyolcvanas években két interjú tek a rádióban egymás mellett: 1. Moszkva kormányzója; hogy van a boltok nyitvatartási rendje a városban-, és válasznak egy tételes, elvieken alapuló bonyolult fölsorolás következett. 2. New York polgármestere: mi közünk nekünk ehhez... 18:44 Utoljára a szocializmus éveiben volt törekvés népnevelésre. Ha valaki katolikus hívő, az ne vásárolgasson. Magyarországon 3,8 millió ember vallja magát katolikusnak; milyen alapon kényszerítik vallási előírásaikat másokra; és ráadásul az állammal végrehajtva. Tudtommal a francia forradalom óta kettévált az egyház és az állam. Az életformámat hagyják rám/társadalomra a kedves urak... É. 08:12 másnap. Ezek itt kényszerítenek minket, igen. Én már a KRESZ-t is helytelenítem! R. 19:42 Délelőtt Katával séta a belvárosban. Egy (nekem) hangulatos pillanat a főtéri sétányon. F/2015/54 Utána az ócskapiacon- evvel csábítottam le Kecskemétre. 100 forintért egy Capek-novelláskötet. Ő mindent tudott az emberről. A kisemberről, mint a cseh újhullám, annó. A betörőkről, gyilkosokról-, mennyi szeretet van benne, morál-tankönyv. Kívülről tudom, elég a fejezetcímeket elolvasni. Valaki talán majd örül neki. Kell valakinek? [20:51- elkelt] Kata egy lila kabátot vett, nyolcszázért. Nem tudom, mennyiről alkudta le, én ilyenkor mindig hallótávolságon kívülre megyek, nem szeretem ezt a műfajt. Nagyon szép színű kabát. 2015. március 30., hétfő, Kecskemét 10:19 Kedves Dezső! Remélem jól van, és minden rendben. A Képpraxisok kiállítást a február 5-i összesítés alapján: 3792-en látták. A megnyitón résztvevők és vendégek: 336. Szép napokat kívánok, üdvözlet Katának is! S. 12:08 A mai délelőtt, sorra: Mail érkezett, hogy én csináltam-é? Nem is rossz. HAMIS-27 Tegnap Kata megnézte, ennek következtében kettő átfestve: Feledékeny műterem - A/2015/29 Éjféli műterem - A/2015/30 meg a mai: Műterem - utolsó nap Kecskeméten - A/2015/31 18:53 Ezt a teljes reménytelenségből hoztam vissza. Észbe kapva, édeklődtem, mikor lesz a műcsarnoki NEMZETI SZALON-kiállításra a beadás, netán nem aktuális már?! Kiderült, a dolog lefutott, és nem is a művész, hanem a kurátor választ, már a beszállítások utolsó napjai, tőlem két rémesen kicsi, 60 centis, és eléggé jellegtelen kép lett beválasztva a győri múzeumból. Ajvé. (Te jó ég.) Szerencsére mindenki ismerős. Most este forró telefonok, mailek, benne képmelléklet-javaslataimmal. És sikerült, sikerült. A Kiscelli Múzeumból megy két (nagy) tábla. „Visszanézek, műterem – A/2011/62” „Műterem, Lénocska – A/2013/61” ... meg kell dolgozni a világhírért...  19:32 És elkezdtem csomagolni. Holnap haza. Telefon a házunk melletti papírboltba, próbáljon nekem üzlete előtt parkolóhelyet foglalni; három körül érkezem. Erre a célra van egy fehér összecsukható széke. 19:59 Barátom meséli, lánya megy egy dél-angliai kisvárosba; az egyetlen egyetem Európában, ahol csillagászat-filozófiát oktatnak. Ejha. 2015. március 31., kedd, Kecskemét - Budapest 04:43 Valószínű, a tegnap esti izgalmak, meg persze a mai utazás-, fél háromkor ébredtem, aztán keltem is. Hát akkor búcsúzóul egy jobb, hajnali 33 másodperc a műkertvárosi édes madárkórusról. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 21:28 Budapesten, az asztalomnál. Hónapja a HÍRTV meghívásakor úgy gondoltam, nincs nyilvános mondanivalóm a művészet és a politika kapcsolatáról. Ma délben új témával kerestek meg, holnap taxi jön értem, a húsvétról beszélgetünk fél órát. Húsvéthétfő este adják le. Csomagoláskor, majd hazafelé a sztrádán, keresgélések. Valahogy össze kéne fogni. Az ünnep: amikor észreveszem, hogy fölöttem is van valami. A húsvétünnep a hivő embernek földrengés erejével mutatja meg élete végső értelmét. Hogy ez a kivégzés reményének alapja, akár tudja, akár nem. Hogy számára megnyilt az ég. Ha a halál a vég, akkor az életnek sincs értelme. Ugyanúgy élek, festek vagy húsvétolok. - 1. Folytonos várakozás (dolgozom, és mondjuk, minden ezredik munkanapon létrejön egy remekmű.) - 2. Folytonos ünnep, mert minden percben megvalósul az élet; tucat apró villanás egy nap. Alfa minőségben, alapjáratban az ünnep feladat. Béta minőségében ez kapott ajándék, kegyelem, Isten köpenye szegélye. 2015. márc. olvasó: belső számláló 476682 = 5002/hó = 161/nap C3 számláló 12012/hó = 387/nap virtuális séta: deske.hu/mucsarnok FÖLKERÜLT saját jogon a MENÜbe VÁLINEWS; 241. levél J.-nek, Le Meux-be / 2015. április 2015. április 2., csütörtök, még Budapest 10:33 Katával délben a sümegi ferences kolostorba - Barsi Balázs OFM - a három szent napra., délben indulunk. Tegnap megvolt a Hír-TV beszélgetés, hármasban, 23 perc. Nem tudom értékelni, milyen volt, nem emlékszem. Többször ismétlik, mondták a beszélgetés előtt, tehát nem a minősége-, nyilván az olcsósága miatt. Leadják: ápr. 06., hétfő 21:30 7 kedd 14:05 8 szerda 22:30 9 csüt. 14:30 12 vasárnap 08:00 Ismét fölbontva a Margit hídi villamosmegálló környéke. És ezáltal gyönyörű, reggeltájt, ellenfényben. F/2015/55 Ráadásul nem manipulált fotó, tényleg ilyennek látta a gép. 2015. április 3., Nagypéntek. Sümeg, ferenceseknél 11:30 20:49 Amikor kompjuterem csúcsra járni kényszerül. Legelészés ócskapiacon, a földre teregetett limlomok. Vásárolnék. De egymást kioltó szempontok: 1. Mindenem van. 2. Pénzem is. 3. Itt minden olcsó. 4. Ezt a tárgy többé soha nem kerül elém. 5. Hátha valamire átalakítható. 6. Nem kell, de aranyos. 7. És játszani jó. 8. De. Fölösleget ne. Dönteni; másodpercenként tízszer. Ellenkező irányú, de hasonló helyzet volt, amikor tíz éve Máté kétszáz éves feszületére korpuszt csinálnom kért. 1. Gyurmavásárlás - drótváz készítés - mintázás - kudarc. 2. Hajléktalan-piaci ötletszemle: hatalmas rozsdás anyáscsavar. 3. Onnét már fejben tovább: pincekulcs... franciakulcs. És végül Pista bácsi szemetesládájában meg is találtam. 21:31 21:52 Nem vagyok egy panaszkodós fajta, de a sümegi sajtosrúd rettenetesen finom. 2015. április 4., Nagyszombat. Sümeg, ferenceseknél 17:14 Sümeg, várkert. F/2015/056 A Szent Három Nap esztergomi liturgia szerinti szertartásai a sümegi ferences templomban, Barsi Balázs atya celebrálta. Valamint nagyszámú asszisztencia, és két gregorián kórus. Minden nagyon gondosan megformálva. 2015. április 6., Húsvéthétfő, Budapesten 05:38 Hajt a tatár, nyugtalanságos. Tegnap hazajöttünk a háromnapos Sümegről, de még nem érkeztem haza az egy hónapos Kecskemétről. Hát kelés 01:30h; össz új festmény, fotó adatbázisba; aztán mailek, kiállítások beadminisztrálása, satöbbi. És mindjárt rend lesz. De előtte még uszoda 07:05-kor, utána még egy kis alvás, alighanem. 07:20 Uszoda persze majd déltájban nyit, hát futás visszafelé is + fél kiló kenyér, és az új fölöttem-antenna megtekintése. A középső elem létra, egy fok, gondolom, harminc centis, akkor az egész két méter lehet. Alatta a padláson - még nem láttam - sűrű fémháló. Miattam. 2015. április 7., kedd 05:31 Nem tudom milyen egy paraszthajszál, de valami ilyesmi lehet. 2008 óta próbálom ezt a képet befejezni. Nagyon szépnek kéne lennie. Tegnap megint ide-oda, a két part között. Folytonosan billeg a csönd és az unalom között. Műterem J.-nek - A/2008/28 90 x 90 cm. Majd nappali világításnál lecserélem egy jobb felvételre. (09:32 lecseréltem) Amúgy: egy kis húsvéti rend, hetven kiló ezt-azt kidobtam. Hír: szombat 9-kor fél órát beszélgetnek velem a Klub-rádióban. Élő adás lesz. Miért tetszik még mindig ugyanazt festeni. Hátborzongató hír: 43 év után kitettem az ágyamat a műteremből. Ezentúl állva alszom a sarokban. 18:24 Délelőtt továbbfestettem. A négyzetes képek 90x90 cm. A/2015/31 Kecskeméten kezdtem, hogy a jav. változata meglett, ehhez is hozzá mertem nyúlni, hátha A/2015/32 második techn. próbálkozás, az alapozástól másfelé indultam, de végül az előző is működik A/2014/17 az állvány olvashatóbb, a fkt. folt eltűnt, az egészre kék lazúr /kékbe ágyazva A/2009/01 kicsit világosabbra + a keretét fehérre, evvel az egész átalakult, kérdéses helyzet 19:04 Húsvét hétfőn a "Galéria" - műsorban Kántor Viola beszélgetett Berecz Andrással és velem alkotásról, ünnepről, Húsvétról a Hír TV-ben. A magam része, ide csak a hang, 9 és fél perc. A rend kedvéért leírva is: http://deske.hu/iras/html-2015/hirtv-2015-04-06.htm A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 20:10 Alakul a MI terünk, már a Melegforgató épület 99%-a is elbontva, a szabad területekre most kerül a szigetelőfólia, alá-fölé több réteg mindenféle. Nagy erőkkel, gépesítve dolgoznak. A Kisrókus utca szép régi homlokzatait már végig látni. A homoktenger pedig előttünk többlet-napfényt tükröz a szobába - műterembe. Majd egyszer pázsit lesz ehelyett. Csak előtte a mélygarázst meg kell építeni, arra pedig egyelőre nincs pénz. A törmeléket nem tudom, miért hordák egy kupacba, emelet-magas dombbá. Akár füvesíthetnék, így is. 20:31. Szívfájdítónak az elintézendő cédulák között: BONNARD - d'ORSAY - zár: JÚLI. 19. Pedig három hátraszaltóval meg is szervezhetném, nem teljesen abszurd. Csak nem vagyok már szervezékeny. 2015. április 8., szerda 12:05 Egy figyelmetlenebb embertársam jelezte, nem tudott a honlapon a főoldalról továbblépni. Alkalmazkodom. A fejléc fölé keskeny fekete zárócsík. A css-fájlokhoz nem értek; de barátom-munkatársam a távolból azonnal megcsinálta. 21:19 Délelőtt alv., fáradt. Esőben ebédért. Az A/2015/32-őt tovább, méghozzá új környezetben. A szokott jobboldali falra tavasztól délután már (szórt) napfény esik, 700 lux, sok. Hogy az ágy ki, helyére ma új munkahely került, a szemközti falra. Lépésről-lépésre új rendet kitalálni, megépíteni; izgalom. Szoba- életátrendezés nekem kölyökkoromtól önmagán túlmutató súlyos szertartás. Világomat rengető időélmény. Csak szédülök, ahogy a műterem alakul, sok év után átalakul. Persze jó lesz, nagyon jó.. F/2015/062 F/2015/060 F62015/061 A/2015/32---2015-04-08 2015. április 9., csütörtök 05:07 Már hozzászoktam, fáradt-összetörten ébredek. A vekkert már asztalnál ülve csapom le. Este macskagyökér, stb. tabletta, és citromfű tea. A profi altatót, amíg lehet, kerülni fogom. Két éve New Yorkban barátom ágyam mellé kis elekromos dobozt tett le - White Noise - Fehér Zaj - hogy ő evvel alszik. Hülyeségnek gondoltam - placebo -, de nem az. Most este megint kipróbáltam-, letöltöttem egy programot; távoli utcamoraj, szélzúgás, vagy inkább szellőzőgépház hang, ami elnyomja az utcazajt is. Közepes hangerőre; egész éjjel szólt. Ígérete szerint Celestial White Noise 10 Hours. Sleep Better, Reduce Stress, Calm Your Mind, Improve Focus. Nem is rossz. Lehet, hogy megtartom? Hátha. CTRL + klikk, és a fejlécben megjelenik: https://www.youtube.com/watch?v=vcJ-o_fh1B4 06:09 Igazad van, Péter, azt az utolsó egy kilót szinte lehetetlen lefogyni. 08:38 Niht fergesszen. Isten gondol öröktől fogva téged, Elméjében léted mint szikla áll. Mi ehhez képest habfodornyi élted, S mit változtat rajtad a halál? 09:33 Prima Primissima díj ajánlást kértek tőlem: Vojnich Erzsébet 1953.11.22. 1976-81 Magyar Képzőművészeti Egyetem - - - 1982-85 Derkovits ösztöndíj 1983 Derkovits Nívódíj Yuho Rissanen-díj 1991 Cagnes-Sur-Mer zsüridíj (23e Festival International de la Peinture) 1998 Munkácsy Díj 2007 Aegon társdíj - - - csoportos magyar kiállítások állandó résztvevője önálló kiállítás: 34. külf. önálló kiállítás: a római, párizsi, stuttgarti, prágai Magyar Intézetben ösztöndíjas tanulmányút: Finnország, Kopio, Portugália, Lisszabon - - - ajánlás: Nem tudom ragozni, felelősen kijelentem, hogy az élő három legjobb magyar festők egyike. A másik kettő: Hámori Tódor és Hübchner Soma. 2015. április 10., péntek 05:30 Tegnap este órás pódiumbeszélgetés velem a Jezsuita Szakkollégiumban (elitképző, háromnapos felvételi), aztán az egyetemisták kérdései. - Mi a szép. - Induláskor hogyan tervezte meg a jövőjét. - Hogyan viseli el magát a felesége. - Hogyan kezd el egy képet. - Ma is van-e mestere, vagy akire hallgat. - Nyaral-e egy festő. - Miért nem ment nyugdíjba-, hagyta abba a munkát. Én is kérdeztem. - Mért ilyen sivár ez a terem. - Mért vannak itt ezek a félgiccs absztraktok falon. Fölvettem diktafonra, hátha mondok/gondolok valami magamnak újat is. Legépeltetem. Aztán majd meglátjuk. Útközben lefényképeztem remélt köv. lakásunk kedves homlokzatát, pincéjében az urnatemető. 10:35 Ami ott tőlem, akár elég is belőlem. A Horn-gyűjtemény olyan minőség, hogy közte nem lehet ilyen gyenge kép: (Változó idő - A/1975/32) 40x80 cm. Most kértem, választana helyébe valamit. Rá tudtam beszélni; csak piros rajzszögeseket mutattam. Létrejött az üzlet, Konok műterem - A/2010/09, 50x50 cm. Alighanem kidobom, amit visszahoz, előtte tán kevéske próbálkozás. Ami megdöbbentő, az a régi kép önbizalmas címe. Ugyanis az a Gemischtes Wetter-, szeretett Klee-képem címével azonos. Tehát annó ezt nagyon nagyra tartottam. Igaz, utána volt egy gyanús 2004-es átfestés is. 2015. április 11., szombat 10:58 Április tizenegy. Ötven éve ezen a napon lett férfi a fiúból. Ma délután egy virágcsokor annak a néninek, aki ebben akkor közreműködött. 11:55 tegnap egy harmadik helyet találtam, ahol végül az új típusú délutáni verőfényben festeni lehet. Sőt, a fekete függöny féltávra behúzva (350 lux). F/2015/063 12:13 Taxival vittek, reggel kilenckor Klubrádió-beszélgetés, Kun Zsuzsa kérdezett. N/A/2015/01 A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! . 2015. április 12., vasánap 09:08 Rockenbauer Zoli február végi leadással cikket írt keresztutaimról egy fotóújságba. Késik a megjelenés, írtam este neki, küldené át. Válaszolt, hogy hamarosan kapja a kiadótól a végleges verziót, azt küldi, hogy jó-e ez így. Jó a gránátalma, a pacalpörkölt, a hajnali ég és a Lukács-uszoda… d. 2015. április 13., hétfő 08:36 Ma reggel a Klubban, egy kissé pocakos ösmerős, körülbelül szó szerint: - Helló, Deske! Hallgattalak a Klubrádióban. Jó voltál. - Kritika semmi? - Nem. Jó voltál. Hanem hallod, nagyon sovány vagy. - Nagyon dolgozom rajta. Ma fogok 60 dekát fogyni. - Ne tedd, öregebbnek látszol, mint ami vagy. Szedj föl öt kilót. - De képzeld, azok a szegény koporsószállítók... - Majd adsz nekik borravalót. 17:12 Élvezem ezt az új tér-gazdagságot, három festőállvány egyidejűleg. Ma tovább csináltam ezeket, szerintem készek: A/2009/01, A/2014/11, A/2015/16, 28, 30, 31, 32. Majd este fotózni kell ezeket, ha jut rá idő. 21:32 Kész a múlt csütörtöki Jezsuita Szakkollégium diákköri pódiumbeszélgetés summázott leírása. Két évig együtt voltam a kisfiammal, mert nem adtuk bölcsődébe; én festettem, ő tanult mellettem élni, két évesen. Ez mindkettőnk számára egy érdekes történet volt. Első reggel sírva kikísérte az anyját, aki ment a munkahelyére, és ott a búcsúzás után a bejárati ajtónál lefeküdt a padlóra, néha el is aludt. Ott sírt, és én nem vigasztaltam. Annyit mondtam: ha úgy gondolod majd, http://deske.hu/iras/html-2015/jezsuita-este.htm És a szombati Klubrádió-beszélgetés is leírva: http://deske.hu/iras/html-2015/klubradio-2015-04-11.htm 21:48 Mail, fiamtól. Ma 145 éves a Metropolitan Múzeum.= 2015. április 14., kedd 15:29 egy fénykép F/2015/064 21:36 Éjjel 01 és 06h között megtanultam a bankszakmából annyit, amennyire hirtelenjében szükségem volt. 07:20 Gyónás. 08:10-re csúszott az uszoda, féltáv. Tíz kép lefotózva. 10:30 Gábor meglátogatott. D.u. Dunakeszire fuvar, Botond unokám számára fiamnak 25 éve ácsolt ágyát vittem le. Rengeteg fölösleges faanyagot építettem bele annak idején. Hazafelé autó ablaktekerő-hiba miatt leadva. Kata másodnapja Szeged mellett néprajzol. Elvesztettem a hitemet a fogmosásban. 2015. április 15., szerda 05:23 Elvben ébredési idő, vekker, és már pirkad. (A felkiáltójelet kerülöm.) A Rózsadomb fölött - asztalomtól látom - bizony már rózsaszínlik az ég. Fantasztikus. A most befejezett képek közül ennek örülök leginkább, ki is tettem HÁLÓSZOBÁM falára. Mindenféle Szütstől tanult elveim ellenére (minél nagyobb kép, annál kevesebb legyen rajta) most még két motívummal gazdagítottam, és így lett jó. Szerintem. Romantikus műterem - A/2015/28 90 x90 cm. " Nézzétek kezemet és lábamat. Én vagyok. A szellemnek nincs húsa és csontja, mint nekem." E szavakra megmutatta nekik kezét és lábát. De mivel örömükben még mindig nem hittek és még mindig a meglepetés hatása alatt álltak, megkérdezte tőlük: "Van itt valami ennivalótok?"   -- Zseniális. 08:38 Nemrég rátaláltam egy technikára, beugrás után átlag egy méterrel úszom többet víz alatt. Ma a 38. hossznál az jutott eszembe, mi lenne, ha majd az utolsó két kört kihagynám. Cserébe viszont vennék egy kakaós-marcipános golyót. Avval az indoklással, hogy az nagyon ízletes. És avval a második indokkal, hogy másfél hónapja biztosan nem ettem ilyet. Jobb kedvvel úsztam tovább. Végig. A büfében semmi marcipános nem volt. Szerencsére. Ideje lenne már meghalni. 13:00 Nana! Nagyon macerás azoknak, akik itt maradnak. Persze, ha "túlexponáljuk", az is macerás a maradóknak. Szóval: bízzuk a "véletlenre". H. 14:11 Ideje lenne már meghalni...az édességnek. Ha jól értelmezem a marcipánosból :) L. A/2009/46 A/2008/39 A/2014/55 10:26 Múltkoriban megvette tőlem a Székesfehérvári Egyházmegye Kortárs Képzőművészeti Gyűjtemény az A/2009/46-ot. Most itt voltak, a vásárlási szerződést kellett aláírnom. Kérdeztem, nem egyházon belüli bujtatott munkanélküliség-e ezért egy külön út Fehérvárról, de nem, mert a könyvelőjük a NAV-tól jött, nincs tréfa, és ez a szerződés már a harmadik változat, minden támadást elviselő. És akkor egy ötlet, és választottunk mellé egyet, ajándékba. Ugyanis szeretem, ha egymásra rímelő két képem egymás mellett: A/2008/39. Azért nem ezt vette meg évekkel ezelőtt egy profi, bár a legjobb, de annyira csendes, hogy soha senki nem fogja észrevenni, erre neki lesz még ideje.A képet leakasztottam a falról, ez most fájt, kivételesen. És akkor azonnal kell valami a helyébe. Választottam egy kedvelt tavalyit, A/2014/55, de mint oly gyakran, ezt is túl színesnek találtam, átfestettem, íme.Spányi püspöknek pedig átadják üzenetemet - folyosója falán lesz, naponta látja -, hogy ezt egy hétig minden nap meg kell néznie, mert ingyen volt. (Nem tudok más püspökről, aki kortárs művészetet vásárolna.) 1972 februárban Makovecz Imre kiírt egy magánpályázatot, amin indultam: "Minimális környezet" Tanulmányomban ezt írtam (elvi rész / gyakorlati rész: tér - idő - táplálék - szabadság): 3. TÁPLÁLÉK [...] keresd az újat: egy séta hajnalban a Vásárcsarnokban, egy horgászati előadás, antikváriumban idegen polcok ne feledd, olvasmányaid egy része nem szellemi, hanem  Idegen polcok... Ez mozdult meg bennem, hogy templomba menet megláttam az újságosbódé oldalán, és megvettem az Indóház Vasúti magazin XI. évfolyam 2. számát. Talán többen nem ismerik. Én sem. Budapesten az első baszk villamos. Újabb szakasszal bővült a budapesti hálózat. Szeged vasúti katasztrófája 1907 április 12-én éjszaka. 21:39 Dragománnak igaza van, hihetetlen. Azt mondta, a T.I. gyorsúszás-stílus annyira nem a karmozgásra épül, hogy gyakorlásképpen ökölbe szorítják a kezüket. Ma kipróbáltam. És tényleg haladtam, így is. Pedig itt lábfejbillegetés sincs. Igaz, azt amúgy se tudnám. 2015. április 16., csütörtök 05:45 Álom. Ami testrésszel életben soha nem foglalkoztam, itt csókolgattam édes fehér fülecskéjét. Fogtunk is egy egy-pokrócot, elbújni valahol a domboldalon. De előbb még neki be kellett szaladnia a főtéri papírboltba, rajzlapért. 09:33 Reggelizés közben Katának rajzolom a valamikor a nyolcvanas években megtalált világképletemet. 1. Itt van Isten 2. Ez egy mozdulatom-tettem iránya és mérete. 3. És ebből érték annyi rész, ami Isten felé irányul. Egyszerű, nem?! 21:32 Délután hirtelen ötlettel telefon: - Van? - Van. És száz méter fenyőléc keretnek, kétméteresek, kocsi tetején haza. A terhes feladatot könnyítette, és kedvemet is derítette, hogy a Váli utcából hoztam. (Ezt ugyan sajnálatos módon mindmáig nem tolták össze a Naphegyen lévő Dezső utcával.) Aztán fűrész, sarokfúrás, peremléc rászögelés, illesztés, festés; öt keret estére kész. Új kilencven centis képeim pucérok voltak. A park állapota pedig: az utolsó falköbmétereket fejtik, ütvefúrással. Egész napos kopogás. Kata nem nagyon szereti. F/2015/065 10:14 másnap. A fotót picit lejjebb vittem, úgy, hogy a felső szegély ne látszódjon, és markoló kütyüs része. Kész egy váli kép. Szürke gubanc, jobboldalon kis kék, balon kis sárga :) S. 2015. április 17., péntek 18:29 Jegyesoktatásra való tantörténet, kérdőjellel. Vajon elkerülhetőek-e az ilyen fájdalmas félreértések. 47 éves házasok vagyunk. Negyven évvel ezelőtt egy kezdődő konfliktusunkat evvel a fanyar tréfával szántam más vágányra terelni, megoldani: - Hát szidhatjuk egymás kurva anyját is. Most derült ki az autóban, Kata komolyra vette, neki ez maradó seb. Én pedig nyilván sikernek éltem meg, hogy egy veszekedő mondatnál jobb választ találtam. 20:59 Egy nagyon jó fotókiállításon Katával, délután. Lajos utca, a bizarr nevű Budapest Galéria, Chochol Károly munkái, abból az alkalomból, hogy 80 éves. Képek főleg az ötvenes-hetvenes évekből. 35 évig a TV Híradó fotósa volt, láthatóan magának is dolgozott. Szeretettel és derűvel nézte a várost. Nekünk, öregeknek meg külön érték, a rég ismert házak, helyzetek. A haltartó hajót iskolába menet mindennap láttam. A vári átlyuggatott házat 74-táján egy éjszaka én is fotóztam. Az üzlethelyiség-lakás is ismerős. 21:20. Holnap Budapest-látványosság leszek 10-12h. Nyitott műterem a Budapest 100, SZÁZÉVES HÁZAK ÜNNEPE - program keretében. Ebből az alkalomból nem takarítottam ki. 15:30h Miki "DESKE" filmje egyórás változatát vetítik, utána pódiumbeszélgetés velem, itt a földszinti klubhelyiségben. Viszont a hatból öt 90 centis rohadék képem széles keretet követelt magának; jó fárasztó nap volt. 2015. április 18., szombat A halál biztos, az élet rövid, és mint a füst elenyészik. Úgy bocsássatok meg kölcsönösen egymásnak, hogy később a sérelmet föl ne rójátok. A sérelem, erre való VISSZAEMLÉKEZÉS ugyanis: jogtalanság, a harag továbbszövése, a bűn megőrzése, az igazságosság ellensége, rozsdás nyíl, a lélek mérge, az erények elvesztegetése, az elme férge, az ima megzavarása, az Istenhez intézett kéréstek erejének megsemmisítése, a szeretet elárulása, lélekbe szúrt tövis, soha el nem alvó gonoszság, soha el nem fogyó bűn és mindennapi halál. Paolai Szent Ferenc (1416-1507) Bár a belső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul. 2Kor. 4. 06:42 Adalék önvizsgálathoz. 12:10 Most ment el az utolsó műterem-látogató csoport, zsúfolt délelőtt. Bellácska, a házbeli segítőm a vége felé már úgy vezette be a turnusokat, hogy öt perc, mert sokan várnak kint, fényképezni és kérdéseket föltenni lehet. Kaptam egy üveg málnalekvárt, hogy ő egy tájékozottabb olvasóm, elnézést, barack sajnos nem volt otthon. Egy asszonyka körbenézve megkérdezte, ilyeneket fest? A járás-kelés közepette az A/2015/14-et készre javítottam. 100-120-an lehettek. Délig volt meghirdetve, de utána is csengettek, már ebédeltünk. Mutattam. Aztán egy cédula a folyosóajtóra. A betűhiba benne marad. 13:27 Gyuri, kösz; ha netán olvasol: győztem. Vagy szerényebben, érteni nem értem, megfogalmazni eddig nem sikerült, hogy mi történik, de a testem! érti a T.I. gyorsúszást. Lábtempóm ugyebár nincs, soha nem is volt. És most. Tegnap próbáltam először, ökölbe szorított tenyér, sőt, a kar semmit nem húz, csak úgy, unatkozva lomhán hátralebeg, s evvel együtt meglehetős tempóban haladtam a vízben (előrefelé). Valami csípő körüli rántás, nem tudom. Érthetetlen és naccerű. Működik. Hány hónap is volt idáig? 20:45. Délután a DESKE-film vetítése, a végére, fél ötre már én is le, a földszinti klubhelyiségbe, harminc ember, pódiumbeszélgetés, ketten kérdeztek. Utána az érdeklődök, s végül a műteremben is körül akartak nézni. Este pedig befejeztem egy fájlt, egy Rippl-keret velem kapcsolódó története, jobb híján a KIÁLLÍTÁSAIM közé tettem. k59a.htm 2015. április 19., vasárnap 09:04 Visszavonva tegnapi döntésemet (kondíciótartás), reggel beleegyeztem, hogy házunk 5. emeleti zseni gondnokasszonya jutalmul egy rúd mákosbejglit süssön nekem. Mókás, az egész ház csakugyan igen hálás, hogy ezen a Százéves Házak Ünnepen délelőtt és délután is díszprogramjuk voltam. Fotó: nézem én meg a vendégek magamat. Egy rúd mákosbejgli. Nagy művész vagyok. Két ma reggeli fénykép. Ezt a faldarabot a platánfa árnyékával évtizedek óta látom reggel a vízből, amikor visszafelé, háton. F/2015/067 Ezt az árnyékolt riglit meg most láttam meg először. F/2015/066 Ez meg a gyertya kőlappal, amit szerdánként használunk. Hogy már minisztériumtalanul, beirányul hozzánk a délutáni napsugár. Nem beállítás, észrevevés. A gyufadobozt elvettem onnét a fotózáshoz, de visszatettem. Ugye igazam volt?! F/2015/068 20:30 Csók-kiállítás a Várbazárban. Nagyon nagy festő, illetve művész. És nagyon buta, a képeiből látszik. Talán szerencsére, mert így rezzenetlenül tudott (vissza a jóba) továbblépni. Most néhány boldogító főmű, és sok mellékes. Kint volt az a sehol nem publikált kis hevenyészett szénrajza, egy drapériás akt, ami talán a legjobb munkája. Megérte ez a délelőtt. Délután pedig - hogy lassan befejeződik ez a szemközti bontás történet - kiegészítettem ezt az ÉLETRAJZ-ok közé tett fájlt: A MŰTERMEM ÉS A KÖRNYÉK TÖRTÉNETÉBŐL. Szereztem ugyanis néhány régi fotót, 1945, 1956. És egy rajz a Ferences templom környékéről, 1818-ból. 21:27 Még este találtam itt egy délelőtti útközben-fotót, a földszinti folyosó rácsa. F/2015/070 2015. április 20., hétfő 13:21 A MŰTEREMTÖRTÉNET befejezéséhez kellett egy fotó, immár lakótértelen állapotában, három munkahellyel. F/2015/069 Persze az ember mohó és telhetetlen, megpróbáltam ugyanezt panoráma-üzemmódban is. Valamivel tud többet mint a nagylátószögű. F/2015/071 HAMIS-27 A/2014/08 14:09 Délelőtt két vendég. Az első egy szépen megfestett hamisválit hozott, becsapták. Kárpótoltam. A második hölgyvendég négy képembe beleszólt, - ez a fehér nem kell, - ezt a vonalat lejjebb, - ez unalmas, - ezt itt sötétebbre. Igaza volt. Ebédig hármat átfestettem. Aztán este egyet vissza. Reggel egy papírrepülő volt szöveggel, aláírás helyett többesszámmal a postaládámban. A ház hálája szerepléseimért. Kitüntetésnek tekintem. 2015. április 21., kedd 05:53 Sajnálatos, hogy a tökéletes Isten nem tökéletes embert alkotott. 08:33 Lukács uszoda, reggel. - Nem érzem igazán magam jól, de muszáj volt elmenni, tegnap este egy helyett két szárazkiflit készítettem a tarisznyába, hogy az akkor milyen. Jó. Semmilyen. Mert közben, útközben, ezt fogalmaztam, gondolatban, és noteszben. - Öreg vadász: meghalt a feleségem, elhagytam magam, és a lányomat akartam megtanítani főzni, fölmentem 128 kilóra. Akkor beszéltem orvos barátommal. Azt mondta: egyél mindent, a szervezetnek az kell. De ötször naponta, csak keveset. A gyomor három hét alatt megtanulja ezt a keveset. És rostot, akkor nincs éhségérzet; alma, főzelékek. Evvel fogytam 30 kilót. - Vetkőzéstechnológiám még mindig finomodik. Újabban a kampót a szemüvegtokba teszem. - Úszás helyett kamillásgőz, először azóta hogy tavaly utána egyszer elájultam. Megint átépítették, sötétkék mozaik, csillagos ég, boltozatos, közte sok világító csillagocska. Hangulatos. A gőz sem esett jól, haza, 20 percet nyertem. Nagy munka, 4400 soros táblázatot írok át, mostantól majd a honlapon a fotók alatt szerepelnek a "P" - papírkép-tulajdonosok is. Egyötödénél tartok. Felesleges és elegáns. Ime: "HAGIA SOPHIA BEJÁRATA - F/1979/01" - nyomdai minőségben [3,8 MB. jpg] >> fekete-fehér negatív, 6x6 cm, 1979 --- szereplések >> ____________________________________________________________________________________________________________________ tulajdonos: nega: M. Fotómúz. P1,4: Hidvégi Máté P2: OSZK. Kézirattár P5: Rómer Múz., Győr P6,7: M. Fotómúz. hol készült: Isztambul szerző: Váli Dezső pót-1: szerzői kópia: P1-P7 pót-2: http://deske.hu/foto/eligazodas-adatokban.htm pót-3: SELECTED WORK BY B.P. / 2007. / 2013. 10:17 Paradox világ. Most fűrészgépen jobbra javítottam a két ablakkitámasztó lécecskét, pedig nem is túl sokára meg fogok halni. Szellőztetés, fejlógatás, dupla tea, iszonyú álmos, de tovább szeretném csinálni ezt a táblázatot. Mindig ez a késődélelőtt a kritikus. 16:10 - Deske, Darvas Iván: "Aki hetven felett nem gondol a halálrra, az hülye." De azért nem kell folyton emlegetni. Így olyan, mintha sajnáltatnánk magunkat. Aki kevesebb (korban), az még nem érti ezt a sejtést. C. - Így őszinte. d. 2015. április 22., szerda 11:31 Tegnap visszakaptam a képet, hogy átfesteném. Kedvesebbre szerettem volna. Megtörtént. Ma adom vissza. Fél óra Rippl-Rónaival - A/2014/69 Hazafelé a Lukácsból két felirat: Az egyik egy közlekedési tábla hátoldalán. 2015. április 23., csütörtök Kilépve az uszodából a Duna-parti oldalon. F/2015/072 13:12 Félárbócon, annyi telt, hogy ágyamból levágtam négy centit. Tegnap egy régi meghitt gyűjtőmnek fölajánlottam 100 ezer forint kedvezményt, ha nem veszi meg épp befejezett képemet, még nehéz lenne elszakadni tőle. Csomag síléchez való vaxot kidobtam. 13:50 Le Meux-be kiküldve Miki még nem nyilvános filmje: szia Deske, a film nagyon szép, meg Te is benne :))) Jo ar?nyok, a legtöbb fontos gondolataid, és "eleg?ns" stilusban az egész. A Zsofi történeted, ahogy elmeséled, egyszerüen gyönyörü, Zsofinak is igazi gyogyul?s lehetett, gondolom. és aki a filmet csin?lta, nagyon szeret téged. :) ölellek, J. 19:20 Katának polc bővítés, néhány új folyóméter cipőinek. Átalakítás során láthatóvá vált egy 1974-77-es szignó, tehát ezen a képen négy évig dolgoztam. fotó: F/2015/0073 Megpróbálom kinyomozni, melyik kép lehetett ez a polcdarab. Igen hasonló az A/1974/12, az 80x60 cm. Akkor alighanem ennek változata, hogy megérdemli nagyban megcsinálni. E polcdarab 90 centis, tehát a kép csak 136x90 lehetett, és csak az 1974/12-es után. Akkor ez a Történelmi távlat - /1974/22 lehetett, vagy a Holnap talán - A/1974/25, kidobva 1984.05; a címe után ez a valószínűbb. Hogy kidobtam; nyilván a kicsi változat jobb volt. Ami aztán eltűnt, egy finn diplomatanő vette meg 1975-ben, 2333 forintért. 2015. április 24., péntek 10:20 Múltkortájt Kecskeméten félfigyelmetlenül megvettem egy Móra-kötetet: Beszélgetés a ferde toronnyal. Nem csalódtam. Karcolatok külföldi útjairól. Jelentéktelen epizódok, de ahogyan átrobban mindenek feletti csendje és szelídsége. Iszonyú erő. És erőt adó. Salamon zsidó viszontagságai Hol volt, hol nem volt, egyszer volt... Hopp, ha így kezdem ezt a fejezetet, akkor sose jutok be az Akadémiába. Márpedig ez nekem mindig ambícióm volt; azt hiszem, most már egészen jó úton vagyok felé. Mikor a madridi Nemzeti Könyvtárat megnéztem, a jogtudományi szakban találomra kihúztam a sorból egy disznóbőr kötetes, rézkapcsos, régi salabaktert. Tulajdonképpen csak azt akartam megtudni, hogy Ibériában olyan kellemes penészszaguk van-e a halott könyveknek, mint mifelénk A vérző aréna Beszéljünk erről is, ha muszáj. A magam jószántából egészen kifelejtettem volna a a tauromachiát a beszámolómból... Semmi érzékem a vérben dolgozó ipar iránt, akár mészároslegény űzi, akár hadvezér. Van negyven esztendeje, mikor utoljára ébredtem föl arra, hogy disznót ölnek az udvarunkon, de még most is hallom a haldokló állat Palmarum Madridban Van annak vagy húsz esztendeje, mikor én a régészet elemi iskoláját kijártam a Torontál megyei Csókán. Mester nélkül, a magam nyomorúságán tanulva, s körülbelül több kárt csinálva, mint hasznot. De hát mire a végére értem, mégiscsak belejöttem az ábécébe, és hazahordtam vagy nyolcezer darab encsembencsemet 2015. április 25., szombat 10:05 Akad a racsnis csavarhúzóm. Venni kell; szombat, a Császár uszoda előtti MDF-piacra. Vakító napsütés, mára meleg. Izgatott szemű háziasszonyok, tömeg, gurulókocsik és nyüzsgés. Kapitalizmus van, a kirakodó asztalokon versenyben szépségverseny. Narancshalmok. Mézesköcsögök sorban, főzni való spárgakötegek. Minden nyüzsög, minden kínál. A már ismerős vadhús árus. Szarvaskolbász, és... Katának meg mit vegyek. Libatöpörtyűt, néha látok tányérján valami ilyesmit. Még tűnődtem, ne inkább gyöngyvirágot? Csavarhúzó, az utolsót előttem eladták. Igyekvő lavírozás a szűk ösvényen kifelé az emberek közül. A legszélen nyolcvan éves, jóarcú, apró néni, három üres befőttesüveg a tetejével együtt, újságpapíron a földön, árulja. -Mennyibe kerül? - Száz forint. Lealkudtam ezerre, az üvegeket egy sarokkal arrébb a járdaszélre. 18:44 Hazaértem a műcsarnoki Nemzeti Szalon megnyitóról. Végighallgattam a 4 megnyitóbeszédet. Infók: 1. A köv. szalonok évenként: fotó, iparművészet (azt hiszem) utána a népművészet. Aztán kezdődik elölről, tehát az építészettel.(Évente Szalon, eddig jó. A festők túl sokan vannak az ötévenkénthez.) 2. Kényszer volt az egyetlen kurátor, aki ezért egyedül választott (ilyenformán elmaradt a zsűri), a többi fölkért ugyanis nem vállalta. 3. N. Mészáros Júlia aztán témacsoportok szerint rendezett. A kiállítás. Háromra mentem. Aztán végig, egészen fél hatig, fárasztó. Közben leülni nem mertem. Jobb hátul külön falat kaptam a két nagy képemnek. A MINDENNAPOS CSODÁK, MÁGIKUS TEREK csoportban. A/2011/62 A/2013/61 Még két kép. Szegő ig. és Mészáros Júlia, régi ismerősöm, vele csináltuk a győri múzeumi alapítványt: Meg persze az én két képem. Olajkép már alig, új nemzedékek. Sokan érdekesek akarnak lenni. Én nem. Regős lidérces látomásait egyre jobban szeretem. 2015. április 26., vasárnap 08:35 Az életnek lehet, hogy nincs értelme, de a mészárosszámlát ki kell fizetni. Füst Milán mondatához hozzátennék még egyet: a szarvashúsból készült csípős lágykolbász rendkívül finom. Valamint. Tegnap kipucoltam a cipőmet, holott ezt sohasem szoktam megtenni. Jogosultként kaptam katalógust is a kiállításhoz. Nézzük csak.... Ami jó volt. Nem. Ami tetszett. Nem. Hanem, ami szólt hozzám, ami átmelegített. Engler András (1980-): Herma a Selbst -sorozatból, 2012 Imre Mariann (1968-): Múlandóság rögzítése/ölelés 2014-2015. // belógatott fehérség. Minden lány királylányként kezdi Jószay Zsolt (1951-): Pásztor, 2011 Soltra E. Tamás (1955-): Urbi et Orbi II-III. 2005 Szabó Tamás (1952-): Lila fej. 2006. A Louvre-ben látott eszkimó totemre emlékeztet Rónai Péter (1953-): Öszödi beszéd 2008. Nem kép, csak egy ötlet, viszont annak jó. Zoltán Sándor (1942-): Vándorállatt (Kazovszkij-emlékmű) 2010. Nehezen veszem komolyan ezt a dobozka műfajt, de ez telitalálat. Egy ellenpélda: Hopp-Halász Károly (1946-): Nyiott geometria / Marci II. 2013. Első teremben egy egész fal. Nahát. Ejha. 12:54 Egy MTI fotós, Czimbal Gyula, kérte, mennék át a jobboldal terembe, s ott képem elé állított. nem kellett kétszer mondania. (Ez olyan Móra Ferences.) És sőt most meg is küldte, remek. Maradandó emlék. Csak a sárgájából vettem le, nem is keveset. F/2015/75 17:08 Képekkel foglalkozó ismerős kért meg beazonosításra, hogy egy kollega szerint ezt én csináltam. Este még elszaladtam hozzá. Nálam: Kondor figurás, opuszszáma: NEM-VALI-28, olaj, vászon, 100x80 cm. Találgattuk, jó festő csinálta. Szignó nincs a képen. 18:49 Móra Ferenc Velencében egy odatévedt becsületes magyar parasztemberrel beszélget a hatalmas Veronese-kép előtt, aki mindenáron egy Szent István szobrot keres, annak muszáj valahol lenni, hiszen az a legnagyobb szent. - Ez alighanem Hunyadi János. - Az, az - hagyom rá. - Azt hiszem, őtet is szentnek tették volna, ha nem a törököt marcingolja, hanem a németeket.            Senkit nem szeretek a hitiből kiverni, s nem ingatom meg Hebőköt a történetfilozófiájában, mely némileg ellentmond a tényeknek, de hát a történetfilozófiának éppen ez a lényege. in: Beszélgetés a ferde toronnyal / Freddo Hoppá, folytatódik: ...betérünk a Bussolába. Itt már kalauz se kell Hebőknek. Ahogy meglátja a koronás Szűz előtt térdelő díszruhás dózsét, leveszi a kalapját, és kemény térde már koccan is a mozaikpadlón. Mire észreveszem, hogy térdel, és hogy csordogál a könny olasz szelektől kicserzett arcán, akkorára már én is ott térdelek mellette. Két szegény fia az istenverte országnak a csudák házában, ahol kezükben tudós könyvekkel járnak az európai emberek. Mink, ügyefogyott szittyák, csak keresztet vetettünk. Fölállunk, és Hebők a félegyházi templomban szokott gesztussal leveri a nadrágja térdiről az odaképzelt port. Az arcán a célját elért ember elégedett mosolya. - No, csakhogy ezt is láttam - nézi szeretettel a dózse szakállas fejét. Nagyon formázza az otthon való Szent Istvánt, csak ez már élemedettebb korából való szegénynek. 2015. április 27., hétfő 05:21. Álom. A várudvaron nagy nyüzsgés, talán vásár lehet. Négy-öt fiatalasszony - leszármazottaim - tanácskozik a napsütötte füvön a tömeg közepette. S döntésük, hogy vigyem el én egyedül néhány napra kirándulni az unokákat. Nem volt helye ellenvetésnek. Snitt. Szűk, meredek vártoronybeli csigalépcsőn lefelé, nehéz szívvel megadva magam a feladatnak, indulóban. Mögöttem nagy csapat unoka, talán hat-nyolc. Az egyik hátizsákos kislány elémperdül, hogy a másik tornyot is hozhatja-e az útra. Nem tudom mi az, de ha egyet hoz, akkor bizonyára lehet kettőt is. Beleegyezően bólintok, hogy persze. Mire még két gyerek megszólal, akkor mi is, visszamegyünk érte. A csapat áll, várakozunk rájuk. Tűnődöm, hova menjünk, mit tudok csinálni velük az elkövetkező napokban. Éjszakára talán majd sátrakat lehetne verni. Snitt. A konyhában véletlen földre öntök egy nagy pohár tejfölt. Ennyi. És még ez éjjel a szemközti falról leesett egy nagy képem. 09:44 Autórádió: Kossuth, este mese: Csak az tudja, milyen nehéz egy kukásautó élete, aki maga is volt kukásautó. Sírfeliratnak is szép lenne. 2015. április 28., kedd 03:12 A múltkoriban megvásárolt mellé adtam még egy képet a Sszékesfehérvári Egyházmegyei Gyűjteménynek. Most küldtek egy igen szigorú AJÁNDÉKOZÁSI SZERZŐDÉST. Mutatom. És a válaszom: 2015.4.27. html-2015/fehervar-3.htm C.15188 Kedves Székesfehérvári Egyházmegye, kedves Spányi püspök atya, illetve inkább az apparátus Szerződést két fél üzleti-, ill. közös haszon esetében köt. Egy ajándékozás nem szerződés tárgya. Az egyszerűség kedvéért azért ezt a küldött papírt aláírtam, küldöm. Javításaim: 1. Ajándékozáshoz nem kellenek adózási adatok. Vagy Spányi atya születési, stb. adatait is meg kellene adni. 2. A mű értékét én határozom meg. Amúgy - ezt nem javítottam - ez nem 400 ezer, hanem 650 ezer HUF. 3. Mű reprodukálásáért szoktak a szerzőnek honoráriumot fizetni. (Nem igénylem.) 4. A szerzői jogről lemondani nem lehet. Evvel jár például a mű publikálás- és kiállításon szerepeltetés joga.   Mást nem írok alá, illetve mellékelek egy ajándékozási nyilatkozatot, ahogy ez az ország összes közintézményében szokásos forma. Szívélyes üdvözlettel: Váli Dezső dísztárgykészítő kisiparos És az új okirat, C.15189: Aminek ugyan több hasznát venné, nem egy erdőséget, nem egy méntelepet ajándékozok Spányi püspök úrnak, mindössze egy képet. Hogy pontosak legyünk: én csináltam, és eddig az enyém volt. Fogadja szívesen. Adatai: Műterem - minden szürke - A/2008/39" olaj, farost, 60x60 cm, 2008. Szívélyes üdvözlettel: 12:54 Két kép ma tovább Szelid műterem - A/2015/14 30x30 cm. és Műterem, kecskeméti emlék - A/2015/32 90x90 cm. 2015. április 29., szerda 05:06. Izgalom. A szemközti minisztérium helyén most sárga murvasivatag, parkoló. Az utolsó távoli épület bontása a napokban fejeződik be, a legtöbb munkagépet már el is szállították. Tegnap délben, hogy lenézek, egy fekete formaruhás férfi vállára vesz egy autókat figyelmeztető póznát, hogy innét ne tovább; és furcsán nagyokat lépdelve elindul vele a térség közepén. Ez métereket számol. Akkor itt valami nagyon történni fog, hamarosan. Kinézek éjjel kettőkor, hatalmas sürgés. Fura nagy fehér utánfutókat vontatnak éppen a lezárt területre. Lakókocsi nem lehet, az ablakok kicsik. Cirkusz nem lehet, nincs felirat az oldalukon. Egynek mégis: áramellátó; ez valami nagyon komoly cég, talán nem is magyarok. De minek ennyi, bármiért jöttek. Óvatos tolatások, szorosan egymás mellé, irányító személyzettel, az orkánerősségű szélviharban. Éjjel kettőkor. Sejtelmes. Csak valami munka kezdődhet. A mélygarázs építést kezdeni két év múlva ígérték. Amint kissé világosodik, lefotózom. A szél még most is nagyon erős. A teám közben kihűlt. F/2015/076 09:25 Reggel Katának a parkban újtípusú csokrot szedtem. F/2015/077 09:36 Ez a fotó meg a gázórásnak, az ajtóra, mert nem leszek itthon. Évente egyszer jönnek, ilyenkor fotóznak. Hűha. Az egyik utánfutó mellé most fémlépcsőket szerelnek. Büfékocsi lesz? Netán valami grandiózus forgatás? 2015. április 30., csütörtök 10:18. Vörösváry Ákos reggel kért tőlem egy fehér képet a nyári Tapolca-Dieszel-beli szokásos éves Látványtár-kiállításához. Pannonhalmán lenne egy fehér temető, de az túl nagy neki. Nekem a tavaszi képek közül a leggyengébb láncszem az A/2015/09-es volt. Hogy az talán megteszi fehérnek. Illetve most, a telefon után kifehérítettem. Így már kompromisszumok nélkül fehér. Műterem - jövőkép - A/2015/09 30x30 cm. 20:38 A mai nap eltelt az első sorozat keretezésével, dobozt is kellett hozzá csinálnom. Ugyanis rászántam magam 6 sorozat "Koldus keresztút - B/1989/44" profi - gicléemásolat - kiprinteltetésére. Az eredeti mű a Nemzeti Galéria raktárában 25 éve, azóta tán két kiállításon szerepelt. Túl értékes ehhez a láthatatlansághoz. Szét fogom ajándékozni. (96e HUF kerettel, talán lesz, aki ezt az anyagköltséget megadja.) Ilyen másolatdolgot még nem csináltam, így napok teltek, míg megtaláltam a művek státusát. Mára az is meglett, mutatom a cédulát. A mérete regulárisan más, mint az eredetié. A nagy találmány az, hogy a paszpartú is a printre került a kép körül; az eredetihez hasonló mélyszürke, nem bízom ezt a megajándékozottra, ha netán keretezetlent adnék. Vagy esetleg nem savmentes papírt használna. Most végül rászántam magam 4 sorozat vékony fekete grafikuskeret csináltatására. Az első mára lett kész. Az első stáció hátára képakasztó cédula került, ezt (dátumozva) alá is írtam. A munkákat nem. Zárt sorozat mellett döntöttem, hat példányos, ezeket nem számozom be. Előbb-utóbb nyilván ennek is lesz valami forgalmi értéke - fogalmam sincs -, gondolom, valahol a sokszorosított művek tartományában. Remélem, végül minden szakszerű. __________________________________________________________________ Váli Dezső: "KOLDUS KERESZTÚT - B/1989/44" a 14 darabos mű szerzői másolata / zárt sorozat, 6 példány giclée print (időálló) 10,7x10,7 cm., 1989/2015 adatbázis: deske.hu kapcsolat: vali@deske.hu __________________________________________________________________ 21:18 Fúrt a kíváncsiság, rákérdeztem. Tényleg filmesek, ez egy háttérbázis. Az utánfutók színészpihenő garzonok, a fotón látható kihúzott fiókok által nőnek meg. A fenti fotón látható hátsó hatalmas doboz: ruharaktár. A filmes szállásszervező cég angol, magyar sofőrökkel. Akik Dél-Afrikában, Hollandiában is dolgoznak. Kosztümös filmsorozat első, bemutatódarabjait forgatják itt valahol Budapesten. Két napig maradnak itt. És itt a hónap vége, elszaladt. 2015.. áprilisi olvasó: 321/nap előző levél összes levél VÁLINEWS; 242. levél J.-nek, Le Meux-be / 2015. május 2015. május 1., péntek 09:18 Egyszer meséltem az öltözőben, hogy húsz éve nem kapni; a mesterszakács ma KÉT üveg fügelekvárral lepett meg. Cserébe majd csak egy képecskét, vagy rajzot kér. Délben vidéken tízfős ünnepi ebéd egy kedves rokonunknál. Eredetileg húgommal való közös találkozás ürügyén. De ő már nincs olyan állapotban. Unokák is jöttek. Az öregek megvitatták a bolognai-rendszert. A rántotthúsból kétszer vettem. A mérleg két serpenyőjében: két (3) óra legalább, viszont utána nem én mosogatok. 20:21 Tároláshoz a keresztút keretei közé a legjobb hullámpapír lenne, 5x14 darab, rengeteg. De ennyit honnét. Odafelé, a Lukácstól 100 méterre egy kuka oldalához támasztva, összekötözve nagy halom, megemeltem, húsz kiló. Ezen elgondolkoztam. Hagytam. Úszás után vissza érte kocsival. Már szabom. A keretek a hét végére lesznek kész. 2015. május 2., szombat 06:13. Mellékesen: micsoda kultúra. Mennyire fölötte a puszta létszükségleteknek. János Jel. 18. "Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet!" A föld kereskedői is siratják és gyászolják, mert senki nem veszi meg többé áruikat: az arany- és ezüstárút, a drágaköveket és gyöngyöket, a patyolatot, a bíbort, selymet és karmazsint, a sokféle tujafát és elefántcsont csecsebecsét, az értékes fából, bronzból, vasból és márványból készült mindenféle edényt, a fahéjat és balzsamot, az illatszert, mirhát és tömjént, a bort és olajat, a lisztlángot és búzát, a barmokat, juhokat és lovakat, a kocsikat, s a rabszolgák testét és lelkét. Minden fény és pompa odavan, és nyomuk sem lesz többé. 2015. május 3., vasárnap 08:34 Kedvére lenne Önnek 28e HUF megtakarítani? Akkor olvassa figyelmesen: Szombat délután. Kata valami kis ételmaradékot kiöntött a vécébe. Lehúzta. A kis ételmaradék visszajött a padló középlefolyón és szétterült. Fejvakarás, ezt nem tudom javítani. Dróttal azért próbálkoztam. Szombat délután. Telefon, Gyorsjavító Bt. Egy óra múlva itt voltak. Mondom. Mondja: ezek a vécéillatosítók szoktak lenni. Az aztán mindent elzár. Mondom, tényleg nincs a helyén. A vécécsészét talpastul ki kellett emelni. Csőgörény, gépi forgatással. Többet mi nem illatosítunk. Csak természetes úton. Ezen is eltöprengtem jó fél napig. Készülnek a Koldus keresztút - B/1989/44 - szerzői másolatai. Fura a státusuk, nincs külön opuszszámuk, ajjaj, ezeket hova a túróba adatbázisoljam. Hogy nyilvánosságra-, és ne feketegazdaság. Aztán ez is meglett. http://deske.hu/graf/jpg/b8944-egyutt.htm Na végre!, átkerül egy másik-, a megfelelő íróasztalra az ügy. Ugyanis megállapításra jutottak: "Az Iszlám Állam fegyveresei jazidik százait ölték meg az általuk elfoglalt területeken. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának vizsgálata a jazidik elleni vérengzésekkel kapcsolatban arra a megállapításra jutott, hogy az IÁ rémtettei kimeríthetik a népirtás bűncselekményét, ezért a Nemzetközi Büntetőbíróságnak (ICC) kell velük foglalkoznia." Unoka válasza küldeményemre: http://biggeekdad.com/2013/04/the-difference-between-cats-and-dogs Rejtélyes okból kifolyólag nekem jobban tetszik a kutyusok módszere... Botond is megnézte, jót röhögött a macskákon, szerintem neki inkább az utóbbi nevelési módszer tetszett jobban. Kinga. - Hát gyakorold rajta! d. [Boti gyakran veri a nála 3 évvel idősebb nővérét.] 20:16 Vasárnap este. Móra Ferenc. F/2015/080 2015. május 4., hétfő 10:58 Kedves Dezső bácsi, jó napot! Neten kínálják, ha ezt megvenném, lenne egy kora Váli rajzom. :) Pont arra/is/ vadászok. Amúgy pár perce felhívtam kíváncsiságból, alvásból keltettem, árat nem tudott mondani, valakivel konzultálnia kell, inkább később hívjam ( ?? ). Azt viszont elmondta, hogy Pesten lett bevizsgálva. L. www.jofogas.hu Feladás dátuma március 6. 21:00. Ár: - Helység: Szombathely Kategória: Bútor A vélhetően 1966 és 1972 között, Váli Dezső által készült grafit rajzot kínálom eladásra. A papír mérete 50x39 cm és a konkrét rajz mérete 39x33 cm. Érdeklődni kizárólag a megadott telefonszámon lehet! nálam már a helyén: MENÜ... 04. FESTMÉNY... DÁTUM SZERINT... KÉREM VÁLASSZON... legfölül: 1-HAMIS... HAMIS-29 12:41 Kata ismerősei, ebédvendégség. Hogy teljék az idő, Zsófi lányommal dicsekszem. Hogy bukás, pótérettségin átcsúszott, satöbbi. Harmadik gyermekét szoptatta, mikorra kedve jött tanulni, most hittantanár. Úgy kezdődött, elmentem egy bizonyos gimnázium-igazgatóhoz, és mondtam: van egy kislányom, iszonyú rossz tanuló, semmi nem érdekli a kutyáján, egerein, halain, madarain, tengeri malacain és a táplálékként nevelt szöcskéin kívül. Az igazgató: föl van véve. Értette, hogy ez egy nagyon tehetséges gyerek, csak éppen nem olyan.... Egyszer számon kértük Zsófitól, sok a bogár, mert a madarai kissé elhanyagoltak, talán valamit csökkenteni kéne... avval torkolt le minket, mért, a Panninak az előszobájában patás kifutó van... Kevesen ismerik, létezik egy túltenyésztett fehér egér faj, egyedei hosszan, folyamatosan pörögnek egy helyben. Zsófi egyik táncoló egere egyszer leállt. Zsófi kitűzött a terrárium tetejére egy fekete zászlót. Elképesztő. Van neki egy világa. Illetve már akkor is volt. Kezdettől. 14:25 Bassza meg, terven felül még 39 ezer forint a halhatatlanságért. Muszáj. Nem elég anyagilag, hogy hat széria Koldus keresztút-másolat, meg persze a keretezésük. Hogy szétszórni, szétajándékozni. Félálomban észbekaptam, reggel aztán rá is kérdeztem. És csakugyan. Múzeumi minőségnél nem szabad még hátoldalnak sem savas papír. 50-500 év alatt megeszi a mellette lévő nyomatot. Márpedig minden papír savas, kivéve -. Szóval nagyon meg kell fizetni. 19:24 Strapás dolog ez a halhatatlanság. Ennyi tehetséggel. Hány éve csinálom ezt a nyomorult öt ládát. Rondák és nagyon erősek. Mint... De most kész. Hét végén jönnek a keretek hozzá. A hatodiknak nem kell láda. A Fotómúzeum keret nélkül tárol. 19:54 Ezt is hány éve próbálom MÉLTÓ módon lefotózni, Kata kiskertje a gangon, délidőben, verőfényben. F/2015/081 2015. május 5., kedd 12:43 Új alkotói módszer, reggel két koffeines tabletta, tíz kép kerete fél óra múlva fehér rajzszöget kapott (= rossz ((pocsék vagy unalmas)). Délre megkapta kettő a második rajzszöget (= javítva). A/2013/18, 33, 40, 47 A/2014/03, 07,38, 46, 56 A/2015/01 megnézhetőek óállapotukban a festményeknél. Bár délben asztalhoz ülve ugyanúgy el-elaludtam; álmodtam is. 19:03 Lelkiismeretességem féktelen. Kezdem előlről. Ugyanis művészettörténészt és a főprofi fotószakembert is megkérdezve, kiderült, a hat Keresztút-copy sorszámozott kell legyen, minden példánya hátoldalán megjelenítendő az össz szükséges adat, sőt, szignó is, mégiscsak; hamisíthatatlanság okából. De nem ám (printelt) vignettán; hanem HB-s ceruzával, kézzel, egyenként. De nekem csak 2B-s van. Át a Mammut II-be, satöbbi. Tehát az első kép hátára mindent, a többire ezt, takarékosan: "B/1989/44" 1/6 copy, 1989/2015 giclée print 20:37 Ujjam közé csippentve hoztam reggel a Lukács-kertből néhány százszorszép-bimbófélét Katának. Hát nem kinyíltak a nyavalyások, konyhaszagot érezve?! Ez jó. F/2015/082 Egy kis sót is tettem a vizükbe. 2015. május 6., szerda 05:36 Hír a szemközti minisztérium-bontásról. Már majdnem az egész terület elplanírozva. Tegnap egy új 50 x 15 méteres területet kerítettek körül. Sárga murva, hoztak rá egy őrbódét - talán pénztárfülke lesz -, s tőle átlósan a túlfélre egy vécédobozt. A bódé mellett most egy Mercedes, az éjjeliőré. Talán most éppen abban is alszik, úgy szokták. 09:09 Februárban sürgősséggel kellett leadnia, Rockenbauer Zoli cikke a keresztutaimról most megjelent a Fotóművészet 2015/01. számában. Ha szabad ilyet mondanom, nagyon jó írás. Egyszer s mindenkorra minden (pontosan) rögzítve, ez ügyben. Váli szinte azonnal újabb sorozatot tervezett, ám ezúttal fotográfiák felhasználásával. Először felmerült benne, hogy a National Geographic Magazinban látott, éhező afrikai gyerekekről készült fényképekből készítsen montázst, ám az ötletet végül túlságosan direktnek találta, és elvetette. Elképzeléseit megosztotta barátjával, Szüts Miklós festőművésszel: „Szütsöt fölhívtam és elmeséltem a keresztutat - telefonba rögtön azt mondta, fotózzam meg én. Mondom, nem tudok figurát fotózni. Sohasem. "5 Szüts absztrakt műtermi fotókat javasolt, de Váli másként döntött. A Munkásmozgalmi Múzeum fényképtárából választott a teljes cikk C.15217 12:28 Mikitől jött egy kép. 05:13 Nagyon építik ezt a új fonódó villamost. Jó látni. F/2015/083 Tegnap a keresztutak keretezése, végül minden sorozat keretet kap. Volt már elveszett grafikám, mert keretezetlen. Mindenestül az egész kb. 600 ezer HUF. lett. A sorozatok most mégis kaptak sorszámot, minden példány hátoldalán (HB-s ceruzával), szignóval. Rettenetesen szakszerű vagyok. Szükség lesz rá; tanácskozások a műtárgy eszmei értékéről. Végül: 14 x 50e/db + 100e anyagköltség = 800e HUF/sorozat. És végül a savmentes hátlap ügye: - Péter, ha szükséges lenne, össze tudnál kötni valami árusítóhellyel, ahol mondjuk 70 grammos PAT papírt lehetne venni? d. - Szia, küldök egy terméklistát a hazai legjobb cégtől. ugyan nem a legolcsóbbak, de garantáltan a legjobbak. minden amit árulnak, PAT kóddal ellátott anyag, nincs tündérmese, nem ostobák, nem hazudnak. nekünk valóak. A 24. oldalon megtalálod. Kérlek, olvasd el az egész anyagot, főleg az elejét, később kikérdezem. Ebből az anyagból láthatod, hogy azért hazánkban is vannak olyanok, akik komolyan gondolják a szakmájukat, mint Te. P. 2015. május 8., péntek Annyira rosszul alszom, hogy ezen már csak így lehetett rontani, a 8 centis habszivacs matracom helyett tegnap vettem öt centis extrakeményet. Ha már úgyis minden mindegy, legalább a lelkem viduljon. (színes huzattal, 19e HUF) 10:51 Levél a fehérvári püspöknek és múz.ig.-nak Kedves Egyházmegyei Múzeum, kedves Spányi atya! Elkészítettem, tegnap kész is lett a "Koldus keresztút - B/1989/44" grafika-munkám hat "alkotói másolata" (14 stáció, egyenként keretezve, üveg alatt, kb. 30x30 cm.). A dolog háttere: Az eredeti mű a Nemzeti Galéria raktárában alszik 25 éve, azóta tán két kiállításon szerepelt. Túl értékes ehhez a láthatatlansághoz. Szétajándékozom, hogy működjön. A múzeumuknak ajándékoznék ebből egy sorozatot, ha látnak reményt rá, ellentétben az MNG-vel, hogy ezt legalább néhány ember látni fogja. (Ha nem, inkább nagyobb magángyűjteménynek ajándékoznám, ott működnek.) Kérem, nézzék meg, fontolják meg, mutatom. http://deske.hu/graf/jpg/b8944-egyutt.htm. (Kicsivel több, kereken százezer HUF az önköltsége, savmentes papírok, spec. print, keretezés. Ha ezt tudják állni, elfogadom. Ha nem, semmi baj, adom akkor is szívesen.) Szívélyes üdvözlettel: És egy hasonló levél a Budai Ferences-kolostornak. 11:45 Ma ugyanaz, busszal. F/2015/084 A/2011/54 - 118x168 cm. A/2009/54 - 90x90 cm. A/2012/83 - 90x90 cm. 13:01 A múltkoriban Kiscelli Múzeumnak ajándékozott képek közül három most két évre a Bp. Főpolgármesteri Hivatalba került, letétbe. Ez jó. Emberek fogják látni. Őket. 15:59 A márciusi kecskeméti VII. Keresztény Ikonográfiai Biennálén feltűnt a sok izé mellett egy valódi szobor, Sára és Izsák. Pistyur Imre (1953-) munkáit addig nem ismertem. Most megnéztem a honlapját, http://pistyurimre.atw.hu/ A műcsarnoki Nemzeti Szalonban látható számos érdekes, igen érdekes, nagyon érdekes és nagyon-nagyon érdekes szobor helyett itt szobrok. Micsoda értékek, édes Istenem. Micsoda erő. És micsoda gyöngéd szeretet. Ha én gyűjtő lennék. Monumentális, holott kicsi. Át kell írni a hazai értékrendemet. 2015. május 9., szombat 09:17 Vagy hatvan lakásos házunk egyetlen mosolygós zseniális gondnoknő által gyönyörű közösséggé forrt össze az évek során. Besegített ebbe most a Telekom-antenna botránya is, napi négy mail-körlevél keringett a lakók között, szervezkedések. Most meg valami zöldpályázaton indultak(tunk) és nyertek is. Ma másodjára közös munka meghirdetve az udvaron, volt toborzás, a liftben a jelentkezési ív, Kata aláírta. Több köbméter virágföld érkezett, sorakoznak készenlétben a virágládák, de lesz pergola, és már van lefedhető homokozó a gyerekeknek. Szóval mára meghirdetve, én csak egy táblát vittem le. 17:46 Kerestem valamit, közben NEWS 2010.09.15 ezt a találtam (HVG fölkérése, a kortárs kultúra trendjei, hogy fogják majd nevezni a tízes éveket – ultraposztmodern? neomodern?...): Festesz-e még húsz év múlva, Kedves Utókor? Mi változik, és mi nem? A magasművészet úgy működik, hogy némely emberek fölizgulnak egy jó kép láttán, merthogy az beletenyerelt a magánéletükbe. Ez nem változik. Kétezer ember (Bernáth Aurél szerint) ebben az országban zavartalanul fog műveket fogyasztani tíz és ötven év múlva is. Rebesgetik, a festészet elhal; nem hiszem. Túl fontos ahhoz. Láttam nyomortanyán újságból ollózott, falra rajzszögelt képet. Nem a zsúrvendégek kedvéért. Hogy csak néhány ezren? Mozdonyvezetőből sem kell sok. Ami mulatságosan változni fog évről évre, az a művészetet imitáló szórakoztatóipar. Jövőre a Pompidou Center kiállítótermeit derékig elárasztják langyos habfürdővel; turistacsalogató. Fölfedezik a felhőre festést. Ami nem fog bekövetkezni; hogy a budapesti Műcsarnok kétévenként megmutatná az országnak - feladata lenne - a magyar festők java termését. És mi a lecke. A változásokra választ adni... vigyázat, a művészet nem a mindennapi durranásokkal foglalkozik. Itt nincsenek kétéves divatok, csak évezredes gondok. Élet és halál; egy jó mű villanás-időre megmutatja Isten köpenye szegélyét. Ez maradó. A többi csak maszturbálás, félkarú rabló, vagy szivárványos csacsiság. 18:28 Úszás közben, reggel, eltűnődtem. Iszonyú nagy munka lenne, viszont nagy dobás, ha a csoportos kiállításaimról is csinálnék egy olyan listát, ahol a képeket is meg lehetne nézni. Most látom, sajnos már megvan, vagy nyolc éve, meg se kellett csinálni, hiszen dinamikus adatbázis: MENÜ --- 12. OPUSZJEGYZÉK -- SZEREPLÉSNAPLÓ 2015. május 11., hétfő 06:26 Ismeretlen ókeresztény szerző Diognétoszhoz írt leveléből: A keresztényeket nem különbözteti meg a többi embertől sem a táj, sem a nyelv, sem az életmód. Nem laknak ugyanis külön városokban, nem beszélnek valami szokatlan nyelven, nincs semmi különcködő életmódjuk. Ott laknak a görögök és barbárok városaiban, ahogyan kinek kinek a sorsa megszabta. Öltözködésben, táplálkozásban a lakosság szokásaihoz alkalmazkodnak, de más szempontból csodálatos és mindenki számára hihetetlennek tűnő életmódot folytatnak. Saját szülőhazájukban úgy élnek, mint jövevények, mindenben részt vesznek, mint polgárok; mindent eltűrnek, mint idegenek; minden idegen táj a hazájuk, és minden haza idegen nekik. Házasságot kötnek, mint mások; gyermekeik születnek, de nem dobják ki magzataikat. Közös az asztaluk, de az ágyuk nem. Testben vannak, de nem test szerint élnek. A földön élnek, de a hazájuk az égben van. A fennálló törvényeknek engedelmeskednek, de életmódjuk felülmúlja a törvényeket. Mindenkit szeretnek, őket azonban mindenki üldözi. Nem is ismerik őket, mégis elítélik őket, megölik őket, de életre támadnak. Mindenben hiányt szenvednek, mégis mindenben bővelkednek. Támadóik maguk sem tudják, hogy miért bántják őket. Ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. A lélek ott lakozik a testben, de mégsem a testből való. [zsolozsma: Húsvét V. hete, szerda] 2015.5.11. html-2015/mma-2015-05-11.htm C.15220 MMA Vezetősége Kedves Barátaim, javaslom, az akadémikusok kiállításait ezentúl rögzítsétek a neten "virtuális séta" formájában is, fölcserélhetetlen minőség. A termeket be lehet járni, előre, és vissza, a képekhez közel lépni, stb., a google szisztémához hasonlóan. Sokkal többet mond egy videofelvételnél, a teljes kiállítás örökre rögzítve, megtekinthető. Megrendelhető, egy telefon: virtualis-seta.hu A műcsarnoki kiállításomról ez mindössze 70 ezer forintba került, helyszíni munka 1,5 óra, két nap alatt készre kaptam. Aki nem ismerné a szisztémát, egy minta; a keresőbe beütni: deske.hu/mucsarnok szívélyes üdvözlettel: Váli Dezső 12:21 Most még egy fokkal fontosabban meg tudom fogalmazni a csoda lényegét, ami a kezem között történik, és nem érthető, de létezik: odateszem valami folt mellé a 226-os okkert és az ott rendben van, nagyon szép. Tovább próbálkozom; lecserélem a 231-es okkerre, és a kép hirtelen valami nagyon fontosat mond. 17:28 Emlék, ez is. Az Iparművészeti Főiskola, szerettem. Tegnap arrafelé sétáltunk. F/2015/085 20:13 Deske, megoldás lehet, hogy "biztonságos" legyen a WC illatosító, hogy spárgával odakötözi a WC-csészén valahova. Mi így csináljuk nagyon régóta, nem szép, de megnyugtató. Egyszer már mi is jártunk így, apám szedte szét a WC-t. Üdvözlettel - T. Köszönöm a tippet. Spárgával egy jókora ellensúlyt rákötni, tényleg. d. 2015. május 12., kedd 05:27 Miki tegnap kettőkor indult volna haza Zürichből. De a Swissair megkérte, utazna inkább a köv. géppel, öt óra várakozás. És ehhez fölajánlott 75 ezer forintot, meg egy ebédet. 10:15 A dolog úgy kezdődött, hogy egy gyűjtőm megajándékozott egy vadiúj miniIpad-del. Úgy folytatódott, hogy Miki elcserélte velem egy korábbi változatra, munkájához kellett. És úgy fejeződött be, hogy tegnap vettem neki helyébe egy még jobbat, nagyon fájt az enyémre a fogam, cserélnénk el, satöbbi. És megvan. Éjjel, ébredve, még kicsit nyomogattam. Esküszöm, nem tudtam, hogy ez nem fotó-, hanem létezik rajta, és ez szelfi-gomb. Így hát pizsamában, vidáman, frissen, hajnali két óra harminckor. Spontán szelfi Ipad-del - F/2015/086 10:37 Szerintem a fenti fotó van olyan jó - bocs -, mint ez a gyenge Picasso, amit tegnap rekordáron, 47 milliárd forint értékben árvereztek el. Christie's, New York. 13:55 Ma: egy igazi kiskaliberű munka, ezt is meg kéne oldani. Tovább. Levágtam belőle tíz centit, és kontrasztosabbá, javult. Megmaradhat. Ilyennek indult reggel. Hangulatos műterem - A/2014/38 már 50 x 50 cm. 21:10 Az MMA-ban az illetékes továbbította a virtuális séta csináltatás javaslatomat a további illetékeseknek, visszajelzést kaptam. KEDVES ISTVÁN! MEGKAPTAM A VÁLI LEVELÉT, AKKOR LENNE ÉRTELME A JAVASLATNAK, AMIT ERŐSEN TÁMOGATNÉK, HA AZ ÖSSZES KIÁLLÍTÁSA A VIGADÓNAK ÍGY IS LÁTHATÓ LENNE. ERRE AZ ELNÖKSÉGNEK KÉNE IGENT MONDANI, A TAGOZATOK TÁMOGATÓ EGYETÉRTÉSÉT KÖVETŐEN. ÜDV H. 21:13 Mail ez is, a Nagyházi Galéria május 28-án 280 e HUF induló árral aukcionálja egy régi képemet, lehet, hogy megunta az ezredes úr. Egy gyönyörű fehérprémes tiszti usankával cseréltem vele, amit hamar ki kellett dobni, mert szúrt. Tényleg, rég láttam az uszodában. Ezüst reggel, műterem - A/20104/05 60x60 cm. 2015. május 13., szerda 13:08 (Vörösváry) Ákos elvitte az idei nyári Első Magyar Látványtár kiállításra - Tapolca-Diszel - a fehér képet, A/2015/09; csupa fehéret fog kirakni idén. Hirtelen ötlettel neki ajándékoztam a HAMIS-17-et, nagy kép, a koponyásat; mit csináljak vele, és ő minden ilyet is gyűjt. Ákostól hallom, most meghalt Zoltán Sándor. Nehéz és nehézsorsú ember volt. Húsz éve voltunk együtt egy közös művésztelepen a győri múzeum meghívására. Barátai gyűjtenek a temetésére, egyedül volt élete végén, betegen. A dobozműfaj távol áll tőlem, de ez nagyszerű munkája, és telitalálat is; El Kazovszkij emlékére. Most szerepel a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalon kiállításán. Rögtön megszerettem. A délelőttöm pedig elment avval, hogy a Koldus keresztút-példányok adatait összeszedtem, rendbetettem. Hogy ugye például kapott volna egy (angol) példányt II. János Pál, ittjártakor. De a Pápalátogatási Hivatal (évekre) elvesztette. Vatikán kerestette, itthon. Megtalálták egy esztergomi noviciátusi szekrényben. De a Pápai Nunciatúra nem vállalta kiküldését a diplomáciai postával. Akkor a CEU-nak adtam, a Nádor utcába, ott idegenajkú diákok, akkor még csak ők tudtak angolul. 19:09 A hétfőn vett miniIpad csak mohóság volt, fölösleges. Ráadásul félreértések következtében jóval drágábbat vettem a tervezettnél, 177e HUF, tokkal. Kidobtam (elajándékoztam). És most jó. 2015. május 14., csütörtök 16:23 Erről nem tudok lemondani, szeretnék megtanulni úszni. Nos, Gyurka?! Vízfogás még mindig túl elöl, fej nem eléggé lent, mi? A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 16:48 Délelőtt pár lépés séta a drága Zelkné-Erzsébettel, kivittem a város peremére, a zöldbe; bot helyett most rám támaszkodott. F/2015/087 18:02 Mifelénk délutánonként már védekezni kell a nap ellen. F/2015/088 2015. május 15., péntek 08:21 Halmozódtak - nem általam, nálam ez hiánycikk- az előszobában a majdcsakjóleszvalakinek-könyvek. Katának hatszámjegyű HUF fölajánlva általam történő megvásárlásukra. Manifesztálódott. Tegnap a lépcsőház első emelet lépcsőfordulói szabad közösbe került. Mára háromnegyede már hiányzik. A lakosság kiemelt érdeklődést mutat az etnográfia és az angol nyelvű szociológia iránt. Az összeg a júniusi görögországi tengerpart melletti napjaira alkalmazható. Én reggel úszom, az 26 fokos. 08:52 Na, Deske, hazajöttem. Igen, fejed nincs elég lent, és nem szúrsz elég mélyre, De érzésre jó? Szerintem drillezned kéne, tehát a különbőző oktatómozdulatokat külön gyakorolni, minden úszás előtt öt-tiz percet - de mi lesz akkor a napirenddel? Gy. 11:06 Meg is van, délelőtt megint ezen a 90-centis képen dolgoztam. És elnevettem magam, végre megvan a pontos terminus technicus képalkotási módszeremre; úgynevezett keresgélés. Ez a kép amúgy fehérnek indult, az szeretett volna lenni. Általam. De ő- Műterem és gyász - A/2015/32 12:10 Hetek kutakodása két kereskedő-ismerősömnek, és most megvan. Jobb, mint amit vártam, ez nemcsak racsnis, de tőből csuklós is. Nem tudtam, hogy létezik ilyen. És anyához való fejek, nagyszerű, erre se gondoltam. Gyakran kell a szerszám, és a régim már akadoz. Néhány fejet lecseréltem benne. 14:22 Mi volt még ma délelőtt. Lefotóztam kilenc bef. képet, főleg tavalyiak, de volt 13-as is. Meg egy szálkatörténet kapcsán föltuningoltam a hozzá szükséges szerszámot, mutatom. A sárga csík vagyok én, még egy lencsét tettem az eszköz elejére. Képfelbontás megduplázva. Keretkészítés kapcsán szok kelleni, leginkább. Munka közben a Kékszakállút hallgattam végig, Nyesztyerenkóval, az az igazi. Ez a történet, sőt a zenéje is giccs, de nagyszerű. Hasonlít Fekete Gyula Fürdik a hal novellájához, ami egy mai balatonmenti csajozás szakszerű rajza. 2015. május 16., szombat 05:10 Amiket most befejeztem, vagyis lefotóztam, végül. Az utolsó 90 centis. A/2013/08 A/2013/40 A/2014/03 A/2014/07 A/2014/38 /// 50 cm. A/2014/56 A/2015/01 A/2015/32 /// 90cm. Ennek a harminckettesnek korábbi állapotai: Végül ez a szétajándékozás/Koldus keresztút - B/1989/44 copy így alakult. Ez is megvan. Csak a Fotómúzeumé keret nélkül, nekik arra nincs helyük. 800 ezer HUF eszmei értéket találtunk ki rá. Nem alaptalan a remény, hogy lesz belőlük sorozat falon. 1/6. Magyar Fotográfiai Múzeum 2/6. Horn-gyűjtemény 3/6. Budai Ferences Rendház ? válasz 2015.6.12. körül 4/6. Nagy Miklós dr. gyűjteménye 5/6. saját, itthon, kiállításokra 6/6. Szfehérvár Egyházmegyei Múzeum 10:15 Két reggeli infó, ez a zuhanyozóból!: Virág Judit Galéria aukció hétfőn, Cs. Zs. beadta: Régi zsidó temető (régmúlt) - A/1985/03 120x120 cm., indul 3,2 millió, becsérték 6-8m HUF A másik mailben jött: Szia Dezső! Talán hallottál róla, a gyűjteményemből van egyszerre két válogatás Szentendrén a Művészetmalomban. Bár tőled semmi nem szerepel, mert egyik kurátor sem válogatott be, de ennek kapcsán megjelent egy írás rólam az április-májusi MúzeumCafé-ban. Egy három fős stáb jött és két óra alatt készítették ezt a fotót rólam, háttérben a nappali egyik fala. A képfeliratban szerepeltek a művek leírásai. Náluk ez a szerkesztési elv, csak egyetlen reprót tesznek be, de az viszont másfél oldalas volt. A képfeliratban szerepeltek a művek leírásai. Talán annyiban érdekes, hogy ebben a lapban még nem szerepeltél. üdv, Kozák Gábor Kibaszott rossz kompozíció, bocs... hárman csinálták... Így hirtelenjében ebből ez: Tetejéből vágva. Balszélből vágva, hogy a félbevágott képnek jobb aránya, körülötted a párnák, fehér terítő le, az a nagyonkék micsoda, a nagyonsárga ülőke - a színes festmények ellenében... a háttér legyen félsötét, hogy ne a bal fölső sarok legyen vil., hanem te. Ha spontán, az nem komponálatlanságot jelent, egyébként. Ha azt akartak volna, akkor te jobbról be, bemozdulva... Ha nem, te a dívány jobb legszélén kellenél, vagy pl. a két kép között, állva, nagyban, közelebb a lencséhez, stb. d. 12:03 Ugyebár szombat lett a bevásárlónap, a Mammutban is. A telekrendezés tegnapelőtt befejezve. A Széll Kálmán téri ép. anyagokat kezdik itt tárolni, mesélte az éjjeliőr. Az apja öngyilkos lett, nem tudják, miért. 45 éves, anyjával él, 450 HUF órabér, a kínaiban nagy adagot adnak. De hozott lábosban galuskát is. Villany nincs a bódéban, melegíteni nem tudja. Olvasni se, éjjel. De azért jól elvan. És persze marad a parkoló, egyelőre. F/2015/090 20:54 Derék katonáink őrködnek az alkonyatban Budapest légitere felett. F/2015/091 Zsófi lányom és Botond unoka összevont névnapján, Dunakeszin. A másik nagymama hagyatékából került elő most ez a kép kislányunkról, a falról fotóztam vissza. Stílusából ítélve bizonnyal az én felvételem. F/1977/35 Mail érkezett megajánlott Koldus keresztút másolatom ügyében a ferences tartományfőnöktől. Kölyökkora óta ismerem, Dobszay ivadék. Kisfiúként otthon misézést játszott. Kedves Deske! Én jelenleg Assisiben vagyok a rend nagykáptalanján egészen június 7-ig. Nagyon köszönöm a felajánlást. Ahogy visszaértem megbeszélem a többiekkel, hogy esetleg valamelyik rendházunk, plébániánk, iskolánk igényt tart-e rá. (Én magam közvetlenül csak a tartományfőnökség néhány folyosója fölött disponálok.) Utána mindenképp jelentkezem. Köszönettel: Bence 21:14 Mi volt még ma délután. Ismét foltoznom kellett a tarisznyámat. AZ 1970-es Ny-európai utamra varrtam. Ma leginkább csak uszodába vele. Meg ha valami csomag. 2015. május 17., vasárnap 14:43 ÜNNEPELEK. Így kezdődött, ma 25 éve. ______________________________________ 1990  Levelek Le Meux-be / 1-3A 90.5.17. j-1  Szia J! Hát megint beütött, a franc egye meg. Nadrágot kell venni. Gond. Na képzeld. Tragédia. Mi az, ami télen meleg, nyáron hideg, nem látszik rajta a festék, nem megy össze, nem túl drága és itt a sarkon azonnal megkapni és persze olcsó. Jaj. Ennyi a lelkiállapotomról. Te tudsz nadrágot venni? Van valami részötleted? Transzponálható szisztémád? Meg akarnak hívni a képző főiskolára mesternek, nem tudok dönteni így nadrágtalanul. Négy dél-koreai zoknit viszont sikerült vennem. Útközben valahová. Zsófi a kutyát hol veri, hol ölelgeti, még mindig bepisil. Kata búsul. Megjelent egy antiszemita cikk a Népszabadságban, írtam a közösségek nevében egy válaszcikket, tovább 2015. május 18., hétfő 06:45 Ebben az időben én már mindig újra nagyon álmos. Ma arra az érdekes gondolatra jutottam, hogy uszoda helyett kicsit visszafekszem. Aztán ezt a gondolatot elvetettem. Indulok. (Aztán bent kevéske önkényeztetés. A szokott 30 helyett 33 mp. forró zuhany. Igaz, utána 36 hideg. Ez csak azért hosszabb, hogy az előbbi el ne bízza magát.) 09:17 Deske, nézem a tarisznyás képeket. De hiszen az hamis. Az első egy Tapies kép. N. 09:18 Zongorakoncertet adott, tegnap fotóztam Miki gyönyörűszemű szerelmét. Nem ez a jó kifejezés. A minden ismertnél melegebb tekintete, mosolya. Hogy is mondjam, mint akivel az ember munkahelyen is szívesen, egy szobában, nyolc órát és éveket. F/2015/092 09:25 Kedves Deske! Van okod ünnepelni. Naplód, ha nem írtad volna, hiányozna korunk tényirodalmából. Régóta olvasom, kedvelem. Valahogy úgy, mint Bernáth Aurél könyveit, vagy talán még úgyabb. F. 10:11 Magamra ismerek. Csak én kicsit föllebb nézek, az ablakra. (Azt szépítem én meg; élőben poros.) Ez a mi hivatásunk, elhazudni a valót. Marabu, persze, mai Népszabadság. Népszabadság. Régóta tervezzük előfizetése lecserélést. Most szóltak, lett egy sokkal jobb lap. Megnéztem. Csakugyan. Értelmes elemzések. A túrót fogom én evvel a drága időmet tölteni, meg nem is érdekel. Ennél tudom, mikor olcsó gyűlölködik csak, mikor hazudik, mikor csúsztat, melyik oldalt kell átlépni, gyors átpörgetéssel. Maradunk. A/2014/17 // 90 cm. A/2015/33 // 90 cm. 12:49 Mégiscsak unalmas volt ez a tavalyi, most kijavítottam egy kék lazúrral. Valamint elkezdtem egy újat, hogy mégis történjék már valami. Fogggalmam sincs, hogy lesz ebből kép. De lesz, muszáj, mert 90 centis, és túl jó minőségű ez a farostlemez ahhoz, hogy kidobjam, ha netán úgy fordul a dolog. Bár nem is olyan rossz. Egyelőre. 20:31 Drága Dragomán Gyurka rám szánta délutáni óráit, végigfordította és magyarázta nekem ennek az amerikai Total Immersion-gyorsúszásnak mind a tíz videoleckéjét. Megértettem a T. I. filozófiáját. És mellesleg megtanított rá, rögtön föl is tettem a kereső fejlécébe a DESKE.HU elé egy pici V. betűt, fekete háttérrel. Hogy ez profinak kötelező. Ott van, ni, a bal fölső sarokban. Egy 32x32 pixeles favicon.png nevű képet kell csinálni, átnevezni favicon.ico-ra, és betenni a honlap főkönyvtárába. Ennyi. 22:08. Ja, és a Virág Judit-aukcióra beadott zsidótemetőm. Egy élelmes gyűjtő rábeszélte a tulajdonost, vonja vissza a képet az aukcióról, ne kockáztasson, ő megvásárolja (középáron). Ez történt, megtelefonálták. 2015. május 19., kedd 05:29 Azért ez nem tréfa. Óránként 2-300 km/ó. http://www.jetman.com 2015. május 21., csütörtök 17:10 gondolat nincs nagy fáradt van eső van kép van A/2015/34 - 33 2015. május 22., péntek 05:38 A meghívó nem az én tervem. Ez az enyém. De még előtte: Ma nyílik háromnapos pünkösdi ünnepségsorozat keretében egy kis kamarakiállításom Őriszentpéteren, a Malomban. Három napos rendezvény. Egyelőre annyit tudok, a Hittanlecke a keresztútról - B/1990/23 munkámat (is?) kirakják. A győri anyamúzeumomból kérnek ki mindent. Nagyon hívtak, de hát erre nem utazom le. Messze van. Itthon ülve/állva is sok munka egy ilyen kiállítás. Pláne kettő. 09:21 Reggel vágyakozva néztem a Vasedény kirakatát. Vágyakozásom nem teljes körű, bár a pöttyös bögréket igen szeretem, de itt hiányzott az éppen nekem való, a félliteres, öblös. Szerencse, hogy az megvan nekem, otthon. 10:36 Tegnapi Népszabadság, Marabu. Nem értek egyet. Remek. 10:40 Ma reggel hazafelé. Nem sál. Kiscsaj a mama hátán, aki körbemosolyog. Az nem kardigánujj, ami lelóg. A karja neki. Lógatja. A/2015/34 A/2015/35 16:07 Egy délelőttre még sok is egy remekmű meg egy remek mű. Persze a finomságokból, a textúrából, kilencven centisek lévén, itt nem sok látszik, ami igazán élteti őket. Én, itthon, látom. De legalább jól elfáradtam. Sólet volt ebédre. 19:03 Ekkora bőség. Most kezdhetek keretet gyártani. Vagyis elkezdtem. Fűrészgép, porálarc, hatvanas csiszolóvászon, húszas és negyvenes bognárszeg, tizenhatos kartácsszeg. Előfúrás. Minden tizenkétszer. Szerencsére a múltkor lefőztem öt liter diófapácot. Még standoljom is van egy liter. 2015. május 23., szombat, Szent Dezső ünnepe (is) 05:27 Kata olvassa, és szörnyülködik Nádasdy grófnő sorsán, ahogy szokott élete összeomlik a felszabadulás után; bujkálás, kitelepítés, félelem, nyomor. Szerintem a politikát - történelmet se nézzük más szemüveggel. Isten ezt találta a legjobb útnak Nádasdy grófnő üdvözüléséhez. A szenvedés léte misztérium. Már kaptam ajándékot is. Tökéletes vélemény a facebookról. Pavel Kuczynski (1976-) munkája. Húsvéti idő, reggeli himnusz: ...mondjunk most hálás éneket, hogy üdvünkért így szenvedett... Vagyis: balsors akit régen tép - ez csacsiság. 13:25 Délelőtt lefotóztam az utóbbi négyet. A tegnapi átalakult. Kevésbé hetyke. Műteremország - A/2015/35 90x90 cm. 2015. május 24., Pünkösdvasárnap 22:15 Ez a körpanoráma még mindig elbűvöl. Hogy vasárnap tele a parkoló, akkor a Mammut az ünnep okán kivételesen nyitva lehetett. F/2015/096 20:51 Délelőtt is alvások, fáradtak vagyunk. Miniatűr séta a Városmajorban. Egy járdafotó útközben F/2015/094 21:10 Ünnepi ebéd, többszólamú. Ugyanis Zsófia lányunk is pünkösd napján lett a miénk, 1977-ben. Unokák is eljöttek. Édességnek eper habbal. Körkérdésemre a a család férfiága hajlott rá, hogy képem átlépte az unalom határát. Délután rájöttem a vélt bajra. A két fölső szürke szín, aminek párbeszédére a képet építeni szerettem volna, nem működik eléggé, a nála hangosabb festőállvány miatt. Nem bírtam ki, a folt közepére mégiscsak egy szürke csík. Ez most előnyösebb formáltságú, lebegőbb, anyagtalanabb. A padlóvonalba egy kicsivel több vörös. A hátteret visszanyugodalmasítottam. A kép alsó síkja a klasszikus németalföldi sablon szerint elsötétedett. Evvel zár. Mindezek a rettenthetetlen finomságok monitoron alig látszódnak. Ugyanis a textúra viszi (vinné) a prímet. Élőben. Még világos, este nyolcig festettem. Csak a fények miatt egy másik állványon. 21:20 - Deske, műteremország-álomország... ködben úszó, alig látható formák... (Az egészet halványítsa a képen lévő kép alapszínére, és azt még világosabbra. Csak a fal találkozásnál egy halvány rózsaszín. (Egyébként kicsit hajaz a tenger sorozatra). L. - Kösz, igen, lehet. d. Alkonyat után szobaátrendezés festményfotózáshoz. Ha nem figyelek, az asztal sarka belelóg a vakufény útjába. F/2015/095 És aztán este lett. F/2015/098 2015. május 25., Pünkösdhétfő 06:14 Tiszteletreméltó Szent Béda (673-735) áldozópap és egyháztanító halála Délután három órakor ezt mondta nekem: "Van néhány értékes tárgyam a fiókomban: bors, zsebkendő és tömjén. Eredj gyorsan, hívd ide kolostorunk papjait, hogy ezeket az Istentől kapott ajándékokat szétoszthassam nekik." 09:04 Benéztem oda is, megnyugtató, a műteremben is hajnalodik F/2015/097 09:06 Zsófi névnapi ajándékverse befőttsüvegben érkezett. Bár annak szokatlanul karcsú. És a szövege: KÉT ANGYAL Két angyal lebegett szobámban egy színes és egy fekete-fehér. Nagyjából egyszerre hullott le, engedett az idő átlátszó celluxa. Tudom, hogy itt vannak, egy magasabb, egy mélyebb, íróasztal mögötti *mélyedésben. Lackfi J. * helyesen: létezésben Lackfi János magáról: Író, költő, műfordító, tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász. 1971-ben születtem Budapesten. Író, költő, műfordító, szerkesztő vagyok. Harmincnál több könyvet írtam, felét felnőtteknek, felét gyerekeknek, harmincegynéhányat pedig lefordítottam franciából. Miki verse ismerősétől; Simon Mártontól: most majd (szerda) épp ceruzaelemet árulok - négy darab száz forint - és tavaly vett ünneplős cipőmet. elfogyott mindenem, ebből trudom, hogy nemsokára ideérsz. szót se szólj mahjd. harapj belém vigyél el Botond unokám is érti már az ajándékozás lényegét, mert tőle egy törött visszapillantó-tükröt kaptam. Utcán találhatta. Még egy híja örömimnek, ha ünnepem-ebéd után elmosogattak volna helyettem... Hogy is van ez a visszapillantó tükör-dolog. Mire érzett/talált rá ez a fiú. Férfi fétistárgy, elsősorban. Értéktelen, elsősorban. Létrejön a puszta szimbolikus tett, a gesztus, a rítus. Kiemeltem a szemétből lefotózni. 16:29 1./ szorgalmiból eggyel több kilencven centis keretet csináltam 2./ hétfő, de pünkösdhétfő, ernyedt mostmicsináljak pihenőnap 3./ van még egyetlen nagy lemezem 4./ egy barátnőmtől tegnap igen hasznos tanácsok a tegnapi kép továbbfestésére 5./ de ahhoz nincs bátorságom 6./ 55. érettségi találkozóra kéne menni Budatéténybe Ismeretlen, pohos, kedélyes öregurak. Széles vállveregetések. Az ötvenedikre elmentem volna, de épp a Belvedere-kiállításomat rendezték. Ha ezeket a számokat összeadjuk. Kényszerpálya. A mai délután: Ferences műterem - A/2015/36 90x90 cm. Persze a kép már 350 méternél átvette a vezetést. Loholtam utána. 19:35 Fotózás közben véletlen ránéztem a tegnapira, a mai kép farvízén adódott kinevetni. Folytattam. Ez még semmi van, ez esztétikus, de nem beszél semmiről. Viszont kimozdult. A/2015/35. 2015. május 26., mezei kedd 08:45 - Deske, a kép nem beszél semmiről, mert az állványon lévő kép ormótlan és statikus. A középen lévő vizszintes kékes csíkot kivenném, és kvázi az egészet valami halvány folttá tenném. Csak a festőállvány tartozékai maradnának, de nagyon halványan. N. 09:16 - Igenis, értettem, reggeli után rögtön lemostam az egészet. (1 rész terpentin, 1 rész lenolaj) (rongy) Ez lett belőle. A továbbiakra eligazítást kérek. d. 09:45 - :):):) Már csak a kerítéstípusú hátteret kellene valahogy egységessé tenni. És mi lenne, ha a középső csík helyett pl. a bal alsó sarokban jelenne meg valami vagy nem tudom, de valahogy ne szimmetriára menjen :) puszi N. - De hát én születésemtől kerítésközpontú vagyok. d. 19:34. Kellett volna egy fotóadat, nehezen találtam meg. Ejnye. Néhány táblázat készítése, miegymás, közben este lett. A Hálás Utókor majd tudomásul veszi, Péter pedig csettint egyet. Még három tétel e percben eszembe jutott-, kezdem. Baromi nagy munka volt, abban fog megdicsőülni, hogy senki nem vesz észre semmit, csak használják. 2015. május 27., szerda 17:14 Ma: a megrendelt farostlemezek hazaszállítása a Váli utcából. És három új lista, most már képekkel. A C. Napló könyv fotói, a 2008-as kállításom alkalmából a Fotómúzeumnak adott képeim. És kidobás helyett nekik adtam fotónegáimat is. De jó ezeket így együtt látni. S mindezek belerendezve az "ELIGAZODÁS ADATOKBAN" - listába; a honlapon a fotók alatt megnyitható. Evvel befejezve, kész; akkor ez a terület rendben van. 2015. május 29., péntek 05:03 Tegnap az MMA közgyűlését végigseggeltem, hogy egyszer már ilyet is lássak. Bár ha csak VENDÉG 21-ként, mint kültag. És hogy tán kiderül, viszonylatomban ez az egész mire jó. 12 méteres elnöki asztal a Vigadó óriás báltermében, magas pódiumon. Egyenlő távban rajta hat bokor virág. Névtáblák. Fehér, selyemnek tűnő terítő, hibátlan egyenletesen redőzve a földig. Meg több drótnélküli mikrofon. Bölcsen szervezett délelőtt, mert írásban mindent megkaptak előre a beltagok, most már csak megszavazni kellett. Meg egy kicsit veszekedni. Nagyon udvariasan. Áldott dolog ez a Mikivel cserélt régi tablet, mégiscsak, (többb tucat könyv van benne), mindeközben én 1/2 10 és 1/4 2 között 59 oldalt elolvastam a Koponyám körül-ből. (És csak 36%-ot vesztett töltöttségéből.) Útözben a villamosből kinézve, negyven? év után megváltoztattam a véleményemet, és eldöntöttem, mégiscsak rendben van ez a vári Hilton-szálló. (Látom, ezen időközben mások is elgondolkoztak. Szóval) igaza volt Pintér Bélának; az építésznek. F/2015/100 19:01 Délelőtt lemezalapozás. Fúrógépbe fogott keverőfejjel összedolgozni a sűrű masszát, hosszan. Kifárasztott. Délben postán megjött a meghívó mellé a plakát is. Este Utazás a koponyám körül, aztán a közös séta a Várban, az édes Tóth Árpád sétányon. Alkonyat végén, este, a messzi hegyoldalakon apró fények pislognak. Valahogy olyan otthonos. 2015. május 30., szombat 12:30 Őriszentpéteren pünködkor háromnapos Virágzás napjai - ünnep. Idén tőlem kértek kiállítást, a fotók alapján kedves kis tárlat lehetett, intím terek, akár a pannonhalmi gimnázium Galéria a Fekete Krisztushoz - tetőemeleti kiállítótere. Grászli Bernadett győri múzeumigazgató nyitotta. „VÉGRENDELET  Én, alulírott Váli Dezső, ép elmével, világos tudattal és szabad elhatározásomból úgy rendelkezem, hogy halálom esetén nem kell csinálni semmit. Képeim szétszórva. Neten és CD-n minden munkám megnézhető. Minden jó helyen van ott, ahol van. Budapest, 2000. november 3.” Váli Dezső képzőművész www.deske.hu elérhetőségű... a szöveg a kiállítás / fotók és festmények is, a műtárgylista majd jön 13:58 Élni akar, és él. Járdafotó F/2015/101 17:17 Miért jut eszembe erről a kiállításról az a kiállítás. Amikor katalógusomat a megnyitón Mikica önerőből dedikálta. Hogy e fényképeket kaptam, tudtam meg. Kecskemét, '89. F/1989/01 és 02. 20:47 Karinthy Frigyes a stockholmi kórházban, agyműtétje előtt, egy szemvizsgálat után, már alig lát: Dél van, amikor a kanyargós folyosókon át visszagurítnak. Istenem, húsz órája élek itt, jaj, mégis milyen megnyugtató, otthonos érzés, mikor felismerem szobám ajtaját! - otthon! de milyen viszonylagos fogalom ez! az ottragadt bacilus nyilván otthonának érzi a száguldó puskagolyót, mint ahogyan otthonunknak érezzük az öreg földet. 2015. május 31., vasárnap 08:54 Időnként egy bozontosszakállas úszik mellettem, 30-35 körüli, testes. Minap fölismertem egy Népszab cikk alján a fotóját, Vári György. Ma megállítottam és gratuláltam kultúrált és valóban gondolkodó gondolkodásmódjához, cikkeihez, ellentétben sok lapkollegája gondolkodatlan gyűlölködőségével. És meghívtam családostul magamhoz. (Bemutatkoztam, erre, hogy bocs, nem ismert föl úszósapkában, főleg a felesége imádja a dolgaimat.) Népszabadság; ami odáig züllött, hogy nyilván aktuálpolitikai megfontolásból ne írjon az első Szegő igazgató alatti kiállításról, a miénkről, a Műcsarnokban. 10:25 - 18:03 - Deske, amúgy Vári "a férfi" nekem... hangja, szőrei :) bőre stb... és elképesztően művelt, okos, vallásos zsidó (sajnos nős, és mintegy 25 évvel fiatalabb nálam)... majd a következő életemben :) L. - Családostul hívtam meg. d. - ...Az asszony izgat :) L. - Csúnya és kicsi. d. - Honnan ismeri? L. - Nem ismerem, csak a maga kedvéért... biztosan ilyen. d. - Félreértett, az érdekel, hogy Vári milyen párt választott. Azt gondolom - ismeretlenül, hogy nagyon kedves, érzékeny művelt, szeretni tudó nő a párja. (a külseje nem nagyon izgat, nem festmény iránt érdeklődök) :) - Hárpia. d. - http://hu.wikipedia.org/wiki/Turi_T%C3%ADmea Jól éreztem, és még szép is! Pont ilyen nőt képzeltem Vári mellé! Micsoda megnyugvás! És felkészülten fogadhatja... Fejből egy-két versidézet tőle :)) L. - Talán még lekváros-palacsintát is főz... d. - Hát ha főzné, az egy elb@t történet lenne ... de ha sütné :)) L. 17:27 Vasárnap, Svábhegy, szokott sétautunk, Kata közben egy kávét kért; ismerős világ ez a plakát az étterem falán. Elérzékenyültem. Igen, ez a mi hazánk. Ők: idézetnek szánták. Mi: hetven fölött; alighanem 1960-ban vagyunk otthon igazán. (Lásd tegnapi Karinthy-idézet) 19:49 És még egy nosztalgiafotó: Csak mert ugyanezt vagy húsz éve, először. S azóta annyiszor. Persze az első fotó volt a legjobb. Gangos udvarunk, ezúttal virágdíszítve már. F/2015/102 2015. május: napi olvasó: 266 oldal teteje előző levél összes levél LEVELEK LE MEUX-BE 1990.5.17. ? weben 2000.6.11. ?  előző levél összes levél VÁLINEWS; 243. levél J.-nek, Le Meux-be / 2015. június 2015. június 1., hétfő 06:07 A bölcsesség, ez vajon honnét van, és az értelemnek hol a előhelye? Odavivő utat nem ismer az ember, élők országában nem lehet meglelni. Az ősvizek azt mondják: nem lakik bennünk, a tenger megvallja: nálam nincs lakása. Arannyal nem lehet érte megfizetni, és a színezüst sem elég nagy ár érte. Nem lehet megvenni ofiri aranyért, sem ritka ónixért, sem pedig zafírért. Nem érhet föl vele sem arany, sem üveg, aranyedényért sem lehet becserélni. A korallt és a kristályt ne is említsük, a bölcsesség ára drágább a gyöngynél. Nem olyan értékes a kusi topáz sem, de még színarannyal sem mérhető össze. Honnan származik tehát a bölcsesség, és az értelemnek hol a lelőhelye? Fátyol takarja minden élő elől, el van rejtve az ég madarai előtt. Maga az alvilág és a halál is vallja: mi csak hallomásból tudunk róla. Egyedül az Isten ismer hozzá utat, egyedül ő tudja, hol a lelőhelye. Mert szeme ellát a föld határáig, ő mindent lát, ami az ég alatt van. Amikor a szélnek megszabta a súlyát, és a vizeket mércéjével mérte, amikor az esőnek korlátot szabott, és a mennydörgésnek útját kijelölte, akkor volt, hogy látta, a súlyát lemérte, megvizsgálta, és lehatolt mélyére. Az embernek akkor csupán ennyit mondott: "Az Isten félelme, lásd, ez a bölcsesség, az okosság meg: kerülni a bűnt." Jób 28. 10:40 Sajnos evvel állandóan baj van, nem csodálom. Minek módosítgatok. Könyörgőlevél, most megküldték őriszentpéteri kiállításom címlistáját. Kedves munkatársak [...] tudom, hogy terhes, és sokan nagyon utálják is, de pár éve az opuszszám KÉPCÍMEIM RÉSZE LETT, méghozzá négyjegyű évszámmal. Így: „Műterem Czimra-kiállítás után – A/2006/01” hálásan köszönöm, ha ezt követik... d. 2015. június 2., kedd 08:46 A Teremtő itt tévesztett. Mi, szegény marha férfiak, úgy lettünk beprogramozva, hogy a szép nőkre mozdulunk rá. Tragikus tévedés. Mindkét fél számára. És ha azt a szintet nézzük, még a fajfenntartás szempontjából is. 09:49 Népnapomra szeretteimtől elég nagy üveg Unicum. Tudják, hogy szeretem. De hát össze-vissza ittam, meg nincs is rá szükség. Ez így nem jó. Akkor a maradék felét a lefolyóba. Többet nem kapok szeretteimtől Unicumot. 14:52 Összes ismerősünknek! KAPUCSENGŐNK ROSSZ! ... MOBILHÍVÁSRA NYITJUK! Részletkérdés, hogy én rontottam el. Reklámterjesztők ébresztgetnek napközben. Éjszaka olykor alkoholos befolyásoltságosok, tréfából. A/2015/32 A/2015/35 15:16 Délelőtt ébren is voltam; a maiak. Kilencven centisek. Mindkettőnek ez a hatodik késznek gondolt, fotózott változata. 15:37 Karinthy írja Stockholmból fiának, hogy kilyukasztották a fejét, és most ott tartom a zsebkendőmet. Ez a mondat hiányzik a most olvasott Koponyám- könyvből, pedig ezt nem találhattam ki. Másutt keresendő? 16:16 Utómunkák. A helyzet fullra szervezve. Az a kis fekete folt az előszoba bal fölső sarkában. Egy függönycsipeszhez forrasztottam a lengődrótot, ami által kiiktatható a csengő kiiktatása -, a majdani háziorvosok, mentősök, és a következő nemzedékek számára. Illetve ezt a látens kapcsolatot tulajdonképpen le is lehetne hozni, sürgős-elérhetősre. Meg is csinálom. Mindent azonnal kell megcsinálni. Pedig pizsamában vagyok, ágyreményekkel. 17:07 Elkészült a javított; B-verziós (gyengeáramú, nem használandó) kapcsoló; ez már elérhető magasságban. 2015. június 3., szerda 09:07 Blogbejegyzés, barátom fordította: "A házasság lerombolása" ...A házasság lebontása több annál, mint hogy az újság címoldalán két férfi csókolózik. Az egész a család lebontásával kezdődött. Az azonos neműek „házassága” pusztán egyik megállója annak az útnak, amelyet a válások szaporodása, a születések csökkenése és a húszon-, sőt harmincévesek elköteleződéstől való menekülése szegélyez. A fenti út minden egyes lépése megszüntet valamit a házasság lényegéből egészen addig, amíg semmi sem marad belőle.... A baloldal nem tiltotta be a házasságot, hanem elkezdte lebontani, lépésenként az összes feltételét megszüntette, a gazdasági szemponttól, egy a blogspot 09:53 Mail a Tessedik Múzeum irányába Kedves Balázs, alapos tévedés volt az ötletem, hogy megnyitóbeszéd helyett filmet vetítsenek. Az elkésések, lézengők stb, nem lehet váratlanul arra kényszeríteni embereket, hogy 39 percig sötétben üljenek, beszélgetés, szabad nézelődés helyett. Úgyhogy kérném a mellékelt megnyitóbeszédet olvassa föl. Printben is magammal viszem. A filmet, ha gondolják, persze le lehet vetíteni, akár a megnyitó este végén, vagy máskor. Kérem utána törölni mindenünnét az alkotó kérésére, mert ez még egy nem végleges változat. Köszönöm. d. 10:39 Hogy új képeimben régi sablonjaimat ismételgetem? Naná. Nincs az az alantas eszköz, amit ne vennék igénybe, hogy sikerüljön itten valami, ha már gondolat nincsen hozzá. 16:40 Tegnap esti séta; a Halászbástyát ilyen szögből még nem láttam. 16:41 Ma délelőtt ez; 90x90 cm. Műterem, kívül sötét - A/2015/37 2015. június 4., csütörtök 15:37 Semmi nem megy, délelőtt megint alvás. Délben éledve: ezentúl nem ébresztenek kaputelefonon reklámszóró egyedek. Részletkérdés, hogy két napja a lakáscsengő zsinórját vágtam el "iktattam ki". Most viszont a kézibeszélő belsejében az igazi csengő/hangszóró zsinórját kettébe. Kivezetéssel, és fölirattal az utókornak, ha másként gondolkoznának ugyanerről. Kapcsolót nem lehetett itt alkalmazni, azt össze-vissza elfelejtenénk. Végül a kézibeszélő jó magasra fölakasztva a falon egy szögre. És ott marad. Még forrasztani is kellett hozzá. És opuszszám, of course: G/2015/11 Csomay 75. 19:52 Négy nappal megjelenése után (most, azonnal) megvettem az (évek óta) várt új Rakovszky-verskötetet. Itt-ott fölvillanó fénypontok az éjszakában, hogy költői legyek, amik nem állnak össze, mint a nagy verseiben. Zseniálisan és elképesztően pontos fényvillanások, ahogyan múltunkat pásztázza. Már amennyit én mindebből fölfogni képes voltam. Lányom érti a verseket, amiket én már nem. 2015. június 5., péntek 19:43. Napok óta nem megy, a cipőkifűzés is nehezemre esik. Valami szöveget kérnek tőlem egy debreceni kiállításhoz. Újat?, inkább keresek a régiekből, arról, hogy miért ajándékozok képet. 1990: Én is (csak) a képeim árából élek, mint bárki más, de mit csináljak a megmaradtakkal? Mit csinálhat egy mániákus nagymama a megmaradt palacsintájával? Így végre a képeim elkezdenek működni, raktárban halottak. És egy hónappal később, ugyanez. Micsoda különbség: 1. Csak sütöm, sütöm a palacsintát, nem tudom nem sütni. Amit visznek: eladom. Ebből élek. A maradékot halmozzam halálomig? Ennek a változatnak a további része is működik: ...Hogy majd utána elkezdjen működni. Még egy esetleges Váli-múzeum kedvéért se érdemes együtt tartani az anyagot. A szisztéma nem jó. Csak konfrontálódjék Barcsay Czóbellel, egy falon - 2. Aki használná: nincs pénze. Ez legyen akadály? 3. A müncheni fogorvosoknak viszont nem adom. Gyerekeim, gyerekeid számára termelek (ennyiben vagyok hazafi). Külföld: a kép eltűnik a magyar kultúra számára, mint homokban a víz. Nem vagyok én akkora művész. Fotót is kérnek, környezettel. Legyen ez, F/2015/043 Ilyen még nem volt. 06:45 helyett kilenckor indultam úszni. Fáradt. 2015. június 6., szombat 05:12 Ma tizenöt éve indult a honlapom. 09:30-kor Szarvasra kocsival, este kiállításmegnyitóm. Jó, ha 22h-ra hazaérek. 08:55 Ma jobb. Ez Gyurinak. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 2015. június 7., vasárnap 05:55 Négy és fél óra autóval, szarvasi kiállításmegnyitóm. 25 fő érdeklődő. Párhuzamosan egy helyi fodrászlány tárlata életbevágó képcímekkel, "aki ügyesen kerámiázik is". A lépcsőházi sötét folyosón egy igazi kép; Rudnai. Tímea - valahai tanítványom - velem utazott. Kedves és szép. Odafelé szótalan, visszafelére javasoltam beszélgetést elalvásom ellen. Fölajánlotta, iszik egy pohárka bort, akkor végig csacsogni fog, és butaságokat beszél. Bólintottam. A múzeumigazgató úrnak megjegyeztem, hogy a művészettörténészek úgy értékelődnek, melyik az általuk megnyitott leggyengébb kiállítás. És hogy Pestről fotókiállításokat lehetne kölcsönkérni, az egyszerűen kezelhető, szállítható. k64-kiállítás 08:34 Meg képeim egy szarvasi házban, hogy ez is meglegyen. Örökítve. 19:46 Fene egye meg, napok óta kísért, nincs szívem kidobni és nem tudom eldönteni, vajh ne ezt az eredeti színű fotót tartsam meg. Látványosabb és kissé hamis. A gépből így jött le. Nos? F/2015/103/a (hétfő reggel: a döntő többség kiszavazta) 2015. június 8., hétfő 09:57 Egy terv vége. Együtt mentünk volna. És most lefekszek/m aludni. 17:08 Déry fontos mondata: l'art pour l'art*egy henye gondolat henye összefoglalása. [Merthogy olyan nincs.] Tehát helyesen (mondom én:) l'art pour mi. *Vagy ahogyan a Képzőgimi igazgatója mondta 1957., tanévnyitó beszédében: pour l'art pour... 17:15 Beethovent sohasem hallgatok, amit hallottam, nekem zörgős volt, zeném nincs is tőle; de ebben közrejátszott Pilinszky, harminckét évvel ezelőtt [interjúkötete, találtam a hódmezővásárhelyi piacon]; mindjárt kikeresem: irtó bájos volt, én igen későn fedeztem föl Schubertet, el voltam ragadtatva tőle, és pont Beethovennel szemben, aki végig titáni maradt számomra, tehát hol döngeti a falakat, hol iszonyú finomsággal próbál kiszállni az ablakon, de nem megy. És Schubert az első hangra kiröpül a Szigeti-féle nagy interjú De két napja hallok a konyhából valami gyönyörűt. Kérdem Katát, mi ez. Beethoven; Hegedűverseny. - Na, akkor összeszedte magát. 2015. június 9., kedd 09:44 ajánlott levél melléklettel és másolattal 2015.06.09. html-2015/panno-1.htm C.15269 Miskolci Galéria Tisztelt Igazgató Úr! 2011-nyarán megtaláltam, hogy hol van, leutaztam és kissé restauráltam is életem egyetlen pannóját. "A képtár kapuja - A/1972/14" 548 x 314 cm, plextol, farost, 10 tábla, 1972. Kazinczy Ferenc Ált. Iskola, 3529 Miskolc, Középszer u. 3. [további adatok a honlapomon: deske.hu - festmény - dátum szerint - 1. MURÁLIS] Egyébként - iskolai nagyzsibongó - igen jó állapotban találtam; óvták, vigyáztak rá. Úgy informáltak, hogy ez a munkám a Város tulajdona, s mint ilyen, az Önök felügyletére van bízva, s hogy néhány évenként Önök ellenőrzik állapotát. Megkérem, szíveskedjenek nekem jelezni, ha netán restaurálandó lenne a munkám, szívesen leutazom megcsinálni. Ez ügyben Önökkel már volt egy sikertelen kontaktus-fölvételi mail-kísérletem, ezért kérem csak egy mailben visszajelezni, hogy levelem (illetékeshez, és) célba jutott. Köszönöm. Szívélyes üdvözlettel: Másolatot kapja: iskolaig. [T.i. hogy tudjanak róla, ha netán eddig nem.] 16:56 Fontos intézmény főembere akarna tőlem szobájába egy képet. Hogy megadja beosztottja telefonját, az megmutatja az irodát, megbeszélik a dolgot. Mondom neki, zárjuk rövidre... és küldtem mailben 5 reprót, avval, hogy 650 ezer, válasszon. Beosztottja mailben rögtön válaszolt: Kérem db-ként árazza be a képeket köszönettel. A. 17:01 Az A/2015/37-essel volt valami ötletem, hogy mégiscsak folytatom; belenyúltam. És avval véglegesen tönkretettem egy kéttenyérnyi felületet, nem részletezem, amikor egy palacsinta fekete lesz. Reménytelen, az egész felületet le kell mázolni. Kényszerpálya, megtettem. A kép továbbra is 90 cm-es. Nekem most képebb. 21:24 Este Tömörkény novellák a Különféle magyarok meg egyéb népek (1907) kötetből. Múltba ringató. Katonaemlékei is, két évet a bosnyák-török határon szolgált (1888-1889). Nagyon más világ. Nagyon atmoszférikus írások. Hihetetlen erős. Igazi irodalom. 2015. június 10., szerda 21:50 Délután Közértbe. - Mivel szolgálhatok? - Egy konzerv kéne, a típusosnál (98 mm. átm.) kissé kövérebb és legalább 10 centi magas. De nem volt. (Műtermi teáskészletemhez kellene.) 2015. június 11., csütörtök 06:01 Harminc éve, hogy elkezdtem a hajnali imaórát, pokrócba csavarva az ágy szélén ülve zsoltárok. Persze a Károli-fordítás. Havi forgásban - a 150 zsoltárt elosztva a 30 napra, ötből lehetett reggelente választani. Ahogy lassan megismertem, a kedvencek sorszámát bekarikáztam útjelzőnek, volt, hogy csak egyetlen gondolatáért. Ahogy Mózes nyafog, hogy milyen nehéz ez az élet, s ráadásul még rövid is (ez a szenvedés). Ismét néhány év, és észbe kapva, az összes sorszámot bekarikáztam, elpusztítva a válogatást. Később Mackintosh: Mózes I-V., Chambers, Carothers, végül a zsolozsma, s mindez elsüllyedt. Most - nosztalgiautazás - elővettem azt a régi Bibliát. És persze emlékszem a legkedveltebbekre. A kétféle számozás szerint: 22/23 AZ Úr az én pásztorom... 41-42/42 Mint szarvas kívánkozik... 89/90 Mózes imádsága. Uram, te voltál hajlékunk... 102/103 Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm... 138/139 Uram, megvizsgáltál engem... 146-147/147 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó... 09:27 Na végre. Ráadásul a mai Népszabadság. Szakmabeliek tudják, hogy Munkácsy Mihály középszerű festő... A túlértékelt, méltánytalanul magas összegről szóló alkudozás... Magánvélemény: vennének helyette Paál Lászlót. Az aztán festő. 10:05. Kezdem az A/2015/38-at, kilencven centis. Ferenc pápa és én húsz éve nem nézünk tévét. 11:30 Most így. Fekete műterem - A/2015/38 2015. június 12., péntek 11:38 Tisztelt Művész Úr! Megkaptuk levelét, melyben A képtár kapuja [- A/1972/14] c. pannójáról ír. Kérésének örömmel teszünk eleget. Értesítjük, ha sérülne a kép. Üdvözlettel: K.A. intézményvezető Herman Ottó Múzeum - Miskolci Galéria Na, akkor ez a pannó rendben van. Tud róla a felügyelő hatósága. Is. Tök jó ez a munka, így, 43 év távlatából is. Harminc voltam, egy nap alatt festettem meg. Igaz, előtte mindenféle tréningek, és két vázlat. Előtte az asztalosmunka tán tovább is tartott, a tíz tábla üzembe helyezése. Zokniban mászkáltam rajta a földön, nagy ecsettel. Akkor a hátoldali kereteket mégiscsak utólag tettem rá. 14:20 Ma kenyeres-teás nap, viszont végigúsztam a távot. A délelőtt kezdett kép csak amolyan középtisztességes műhelymunka. Csattanó nélküli. Szénrajznak hat, több szín van benne. Olajpasztell jellegű bunkóbetéttel rajzoltam, és sok maszatolások. A/2015/39 90x90 cm. 14:35 Az orsz. téli kiállításra (Szentendre, Malom) a zsűrinek a tegnapi kép repróját küldtem. Portrét is kértek, a katalógushoz. Véletlen szelfim tabletnyomogatás közben. Önarckép éjfél után - F/2015/086 Ez legalább nem unalmas. 20:33 Csöndes délután, magamnak is furcsa, ritka helyzet, órák hosszat Kata foteljében, egy könyvvel. Jelentős személyiségek hívták föl a figyelmemet az új beszélgetős Esterházy-könyvre. Utoljára a Javított kiadást olvastam tőle, fontos mű. Azóta az újabbakkal csak próbálkoztam, de- Most hetven oldal ebből az Évek iszkolása- beszélgetésből. Nagyon halkan mondom, és lehet, hogy erre vak vagyok, de sajnos nekem ez se működik. Csillogó szózsonglőrködés, riszál; hogy ő mi mindent tud a szavakkal. 21:08 Viszont alkonyatkor fontos dolog, olvasás fölfüggesztve. A műterem nem teljesen északi, nyári délutánokon besüt a nap, ha kinyitom a lesmirglizett ablakot. Alkonyodva egyre szélesebb padló-, és falmezőn fénysáv. 2002-ben bejelöltem a falon határt, hogy a június 21-i maximumkor ez meddig jutott el, jobbfelé haladva. Idén, hogy elbontották a szemközti minisztériumot, már ma is jóval tovább, mint eddig bármikor. 2002. júni. 21 2015.máj. 30. 2015. júni. 12; ma 20:47 Deske, hát nem mindenki szereti a baracklekváros palacsintát... nekem működ... nagyon is... valamikor nehezen álltam Esterházy pályára... aztán megéreztem benne a szavak, mondatok mögötti tartalmakat... zseniális számomra, ahogy tömörít-időnként mint egy váli kép- és pontos, penge... nincs maszatolás, hatszori körülírás, többszörös szinonima használat... attól hányok... a zsonglőrködés nem negatív okvetlen... nekem a nagyon pontos meghatározásokat jelenti... és valami végtelen őszinteség... rettentő emberi... nem jó akar lenni, hanem jó... mint ember, mint író... É. 22:56 Mindent tud a szavakkal, de nem riszál. Gondolkodik. O. 2015. június 13., szombat 16:59 A délelőttöt megint át kellett aludnom, nem öröm. Viszont most befejeztem ezt az Esterházy-könyvet; a második hetven oldal - jó volt. Mégiscsak. Legalábbis erre, a továbbgondolásra. Először is: zsonglőrködése itt, a könyv második felében, jelentősen csitul. Vagy megszoktam. Nem, inkább csitul, valahogy. Aztán. Lám, mégiscsak; hiszen érdeklődéssel végigolvastam. Túljutva az elején már fontos dolgokról volt szó. Életátfogó kérdésekre kellett válaszolnia. Ismerősek a gondolatai. Nem tőle, magamtól. Hiszen ezeket én is föltettem magamnak és átgondoltam; naplómban is. Ő helyettem mondja el a nagynyilvánosságnak. Teszi a dolgát. Elmond minket. Közben hátrább is léptem ítélő pozíciómból, nem vagyok jogosult, hiszen nemcsak őt, de szépirodalmat nem olvasok, régóta. Nincs igényem rá. (Elég a József és testvérei.) Ami mégis olvasva, ált. nyom nélkül átfolyik rajtam; elfelejtve, és nem használva. Múlt héten nosztalgikusan és igyekvőn egy könyv az éjjeliszekrényemre: 1984. válogatott versei, vagy száz magyar költő. Belepörgetve, olvasatlanul visszatettem, ahol találtam, a lépcsőházi párkányra. Öregedve(?) még versben sem érdekelnek új gondolatok. Messzi útról hazatérő, ledobva cipőjét és hátizsákját, veszem este megkönnyebbülten elő a világon létező egyetlen példány Zelk-összest. (Mert az két kötet, csak összecelluxoztam.) Esterházy számomra: húsz éve kínáltak nekünk Miklóssal Kecskeméten, az uszoda parkolójában megvételre egy hajórakomány egzotafát Brazíliából, azt se vettem meg. De attól még az egzotafa jó dolog. És tartom, amit tegnap könyvéről írtam, tudva, hogy nincs a dologra rálátásom. Nem vagyok mérvadó. És szívből örülök, hogy ő annyi sokaknak tartósan működik, fontos. 20:12 A. szólt, hogy a tegnapi napfénycsík-szövegem nem érthető, egy órán át fogalmaztam most át meg át. 20:41 Az uszodában hoztak nekem egy listát, a 10 (és az 50) legjobb magyar festő. Az Edge Communication ötlete; az általa meghirdetett szavazáson kortárs galériák, múzeumok vezetői, néhány műgyűjtő és képzőművészeti szakfolyóirat főszerkesztő vett részt. Bak Imre Bukta Imre Csákány István Csörgő Attila Fehér László Keserű Ilona Kis Varsó Maurer Dóra Nádler Isteván Szűcs Attila Volt ugyan egy lábjegyzet-morgás is, hogy és a nagy öregek...?: Fajó János, Hencze Tamás, Konok Tamás, Tót Endre vagy Váli Dezső. Nem is beszélve mondjuk Reigl Juditról. Nnna, azért!! 2015. június 14., vasárnap 21:23 Átnéztem, még valamelyest világos volt a műteremben. F/2015/105 2015. június 15., hétfő 0:27 tárgy: F/2015/105. [a fenti fotó] Deske, Ily későn csak két szó: válogassuk be. ölel, p [a Fotómúzeum számára] 05:11 szépen kezdődött ez a nem túl reményes reggel (autó nem indul, azt kell majd intézni) (de ez zárójelben) d. [tegnap taxival vittem Katát a Svábhegyre kirándulni] 11:35 Ez egy ilyen délelőtt. Gázóracsere (08-12h jönnek), autószerelőre várok és közben főzök egy 2010-es jegyzetemből; vagy negyedszer csinálom. Agyi erek, szívkoszorú és egyéb erek beszűkülése, általános meszesedés ellen. Mészleválás; " a szívműtét elmaradhat." A RECEPT 30 gerezd fokhagyma (nem permetezett) lehéjazva, aprítva és 5 citrom, héjával, apróra vágva, mixerben összeelegyítjük, egy liter vízzel a főzőlapra, ELSŐ BUGGYANÁSIG. Leszűr, üvegbe, hűvös helyen, hűtőszekrény. A napi 1 kupica (= 3 centiliter) akármikor. 3 hétig, 8 nap szünet, újra 3 hét. Kész. Évente ismételve ez védettséget ad. (B. Katitól kaptam, orvos testvére jóváhagyta, nála, több ismerősénél eredményes volt. Én: élelmiszer kémikus Hidvégi Máté barátom: igen, a fokhagyma értéke vízben oldva is működik.) Kockás nyári ingemen keresztül fogom szűrni, más eszköz itt nem lévén. Remélem a kockák tolerálják az esetleges elszíneződést. (2010.) a teljes, buzdítóbb szöveg 20:24 Ezért a köv. írásért rohadtul megdolgoztam. Fél nap, sok kurvaanyázások. Igaz, front is, megérzem. Reggel az uszodába meghozták, kölcsönkaptam a múltheti ÉS-t, órákon át próbáltam beszkennelni, majd hasábokra bontani; de valami program- vagy/és user hiba. Akkor próbáltam az online-ÉS-be belépni 500 HUF-os SMS-el, satöbbi. Tehát a most megjelent nagyon fontos versekről egy nagyon fontos cikk, Margócsy István ír Rakovszky Zsuzsa FORTEPAN - kötetéről. Sorvezetőnek kiemeltem a számomra fontos kulcsszavakat. Lehet, hogy ez másokat zavarni fog. mert e versek beszélője, alanya minden esetben bizonytalan személyiség: olyan figura, aki nemcsak a világgal, hanem önmagával szemben is bizonytalan – folyamatosan önmagát keresi, s azt próbálgatja, hogyan is lenne lehetséges önmagát, szerepét bármilyen módon meghatározni, körvonalazni; ha tetszik: hogyan lehetne önmagát összegeznie. E versek beszélője az, aki a „tér és idő csapdájának foglya” (Negyven év), aki a tulajdonságait, meghatározottságait kívülről kapta, s ezért saját életét véletlennek tekinti. Nem pedig valamely szükségszerű elrendelés vagy belső indíttatású választás következményének tartja. Olyan figura, akinek számára a társadalomban való élet, szerepvállalás csupán labirintusban való bolyongásként fogható fel, aki a világban úgy bolyong – akár aktív tevékenységet folytat, akár csak a cikk Mégis elmondom, ezt is. Az online-ÉS, a játékoskedvű barmok, hogy igazoljam magam, hogy nem adathalászó robot vagyok, hat rossz ételfotót mutatnak, hogy jelöljem ki, ezek közül melyik a sushi. Amiről rohadtul nem tudom, micsoda. Viszont az autót délben fölügyeskedtük a szervizbe. Ezt a cikket pedig végül a szerencsére jó ismerős M.; a szerző révén... Még annyi történt, délután váratlan betoppant Z. két fenyőlécköteggel, majd (útmutatásommal) önállóan megépítette élete első (kétméteres) képkeretét. P.-t összehoztam (két mail) egy kiváló gyóntató atyával. A fokhagymafőzet tejeskávé színű lett, de csak mert a diófapácos tölcséremen át vezettem az üvegbe. Katáé már kevésbé. 2015. június 16., kedd 06:36 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem. Zs.138/139 09:14 Tudjuk, Mária meghallgatja az imáinkat. No már most, egyszerre mintegy húszmillióan beszélnek hozzá. Micsoda kompjuter. Ízelítő a mennyország másságából. 09:40 Újabb kísérlet Kata kiskertje ábrázolására. F/2015/106 13:31. Délelőtti (szakértő) vendég. Ő sem volt teljesen elégedett. Hát beszélgetés közben instrukcióival kijavítottam ezt az A/2015/39-et. Ilyen volt, ilyen lett. Ez sikerült. Aztán keretezések. Majd még fotózni kell, de ahhoz már nagyon fáradt vagyok. 20:47 Fotózás holnapra marad. Kellett (volna) egy adat, kiderült, nehezen elérhető, hát délután egy áttekintő fájl készült az össz keresztutamról. Az ilyen képek alatt ez most egy kattintással (linkkel) elérhető. Balkézről besoroltam a KIÁLLÍTÁS-fejezetbe is. Szép, becsületes munka volt. 2015. június 17., szerda 05:43 Minthogy nem volt (élő) apám, kora gyerekfejjel ezt is tartottam a helyes megoldásnak. Mert mi van, ha nevelésemről két szülő kétféleképp gondolkodik. És aztán tényleg. 09:50 Húzom ki a keretből a szögeket. Rámeredek, az új harapófogóm - úgy harminc éves -, hogy milyen jó fogású. A palettaasztalon jobb hátul a helye. Ha véletlen balra kerül, sokáig keresgélem. 17:38 Ma három kép tovább, késznek hiszem/remélem őket. (hetedszer-hetedszer-harmadszor) 90 centisek. Műterem és gyász - A/2015/32 Műteremország - A/2015/35 Műterem, kívül sötét - A/2015/37 2015. június 18., csütörtök 05:21 Szofrémálmokkal teli éjszakák. Nem adják oda a tejet a boltban, holott kifizettem. Csak meri, meregeti az ételhordómba a fehérköpenyes eladólány a két litert, amit pedig vendégeink várnak, s közben oldalra diskurál a hátsó ajtón át betért tengerészkapitánnyal. Aki majd szintén hozzánk érkezne. Hol vannak már a régi álmok, amikor éjszaka a toronyház oldalában futó nyitottplatós lift imbolygott alattam, és nem állt meg a 30. emeleten, ahová igyekeztem. 05:41 Megkedveltem ezt új munkahelyet, ami most ágyam helyén. A közös pincében talált - tüzelőnek szánt - ládából keletezett ez a második festőállvány. Csak be kellett pácolni. F/2015/107 10:05 Kata lemálnafagylaltszínűzte az A/2015/35-öt. Akár Szüts, hajdan, jónéhányat. Hát lemostam satöbbi. A nyolcadik végleges változat. Ekkora táblát nem lehet pocsékba hagyni. Aztán egyszer majd. Ez is meglesz. 10:12 G1.-től kaptam, reggel. Cvetajeva: Terem a vers Terem a vers, mint csillag és a rózsa, s akár a szépség, oly szükségtelen. S a koszorús apoteózisokra csak egy a válasz: - Ki küldte nekem? Alszunk - s a kőlapon keresztül égi vendég emel föl négyszirmú csodát. Értsd meg világ! A dalnok álma érti a csillagtörvényt s virágformulát. (Baka István fordítása) 10:38 A Főhivatal (kukac-...gov.hu), aki tőlem venni akart, hogy nem az öt képem együtt kerül 650 ezerbe, nem hív, elállhatott az üzlettől. 10:53 Ebben az országban mindenki élni akar. Ez a kis zöldike is, uszodába mentemben (futtomban), a Margit körúton. F/2015/108. Van-e szebb a szürke színnél? > 12:44 Még két képet javítottam ki délig. Közben megmértem a vérnyomásom, mert tántorgós-fáradt, 123/65 --64 pulzus; hát evvel nincs baj. Talán puhábban kellene dörzsölni a felületeket. A/2015/37 - csak az ablakot valamivel világosabbra, élénkebbre. (Mindkettő negyedszer van kész. Nek tekintve.) A/2015/39 hagyjuk az ilyen vörös csíkokat a fiataloknak, komolytalan, nem ideológiai okokból. De tényleg, mennyivel értelmesebb így, nem az a kiabálós szín a középpont. Ez a szürke beszélget a környezetével. 14:12 Múlt héten rászántam, boltba, hogy ágytakaró kellene, végre elég hosszú. Kata jött, hogy segít. Találtam is. Kata is talált valamit - útközben egy fiatal nőn sötétkék-fehér nyári ruha, de a csíkok ferdén keresztbe. Megkérdezte - tetszik?, mondom - igen. Volt is az üzletben hasonló anyag. Leadta a varrónőnek, elmagyarázta. Most megy érte, a csíkok függőlegesen. Tragédia. Kérdezte: - Miért így? - Ferdén dupla anyag kellett volna. ...meséli nekem hazaérve Kata; - Ebből tudtam, hogy elvált asszony. Az attitűd..., nem kérdezett, döntött. Hiába, szociológus. 2015. június 19., péntek 09:42 Kata egyszer kölcsönadta a porszívót, s így kaptuk vissza. A portartály két beszorítópöcke közül az egyik letörve, azóta olykor kiesik használat közben. Tíz év után találtam megoldást. Bugyigumi. (Mint mindig, mindenre.) Hogy a tartály üríthető is maradjon. Az anyáscsavar köré - hogy szoruljon, de megszorítva ne törje el az íves műanyagot - piros cérnát tekertem. Ez egy ilyen nap. Fejfáj, délelőtt-délután alvás. Aztán vettem egy méter sárga mikrokord anyagot, telefonon tanácsot kérve a hogyanjáról, beavattam, a száz éves varrógépet kibányásztam a sokminden micsoda alól (csak én használom; hajtószíja háromszor áttekert cukorspárga), s aktiváltam. (Ledlámpás nagyítóval bírtam a tűt befűzni.) Majd ha a textil a gangon megszáradt, párnahuzat lesz belőle. A szürke ágyterítőm fölé. Mára ennyi telt. 2015. június 20., szombat 04:47, 09:56 Negyvenhetedik házassági évfordulónk. Jó volt a házasságunk és nagyon keserves. Tegnap ez okból a szomszéd kertvendéglőben megettünk egy (-egy) somlói galuskát. Ma pedig uszoda előtt a piacon vettem egy szép csokrot, bár az eladó megjegyezte, hogy sok C-vitamint tartalmaz. Működött az ünneplő reggelizőasztalon. Katának tetszett. Megszoktuk (tanuljuk) egymást. A szeretet szót nem használom, alig-alig tudja valaki, mit jelent. Kata most meséli, az esküvőre kissé tusos kézzel érkeztem, előtte valami grafikát csináltam még otthon. Ebből egy európai is levezetheti valamely polinéz vagy indián rítus értelmét. 04:47 Holnap napforduló. Ma egy mail. 56. Velencei Biennálé "Fenntartható identitás" címmel nyílt meg Csete Szilárd kiállítása Velencében a magyar pavilonban, a Giardini parkban. • 2015. szeptember 24-27 között utazást szervezünk minden kedves művész és művészet barát számára. 4 nap, 3 éjszaka • Szállás: Cavallinóban a Hotel Juniorban reggelivel. Részvételi díj: 88.700.-Ft, mely tartalmazza az utazást autóbusszal, 3 éjszakai szállást, a behajtás költségét és a hajó bérletet. Ezt a Velencei Nagy Utazócirkuszt először 1970 szeptemberében úsztam meg. Igaz, azóta nem is jártam arrafelé. Giorgione Viharját viszont láttam ott, meg szerencsésen egy nagy Rothko-kiállítást. Az évben lett öngyilkos. Szerelmével együtt kereste meg a halált, 67 évesen. Amerikai módra csontkeretes szemüvegében ravatalozták föl. Utolsó képei tragikusan rosszak. Inkább az lehetett a baj. Ami a mögött volt. 06:27 Zúgolódás és huzavona nélkül tegyetek meg mindent, hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyognotok, mint a csillagoknak a mindenségben. Fil.2. 10:11 Párnahuzatot fogok varrni. Kissé aggódva mentem a boltba. - Tépőzár kellene. Létezik sárga? - Van. Elképesztő. Bár. A gazdagságunk mértékére hallottam múltkoriban egy fontosabb mondatot. Mi a vécét is ivóvízzel öblítjük. 10:15 Ünnepünknek még lesz egy fordulója. A Kiscelliben megtekintjük (szombat délelőtt!) a két napja nyílt Farkas István kiállítást. A megnyitóra el se mehettem volna. S. Nagy Kata, negyven évig barátom, aki nyitotta, az életben többé nem akar látni. (Holtában fog.) 12:07 Farkasról hazaérve. Emberarcú kiállítás. Gyengécskéket remekművekkel együtt látni. - Ezt írtam a vendégkönyvbe is. Minden rendben van. Le Meux kedvéért, hogy valamit mutassak is, három képről dugva alkalmi fotó. 1./ Minden ízében buta kép. A lemenő napocska, a direktbe rosszul - de tényleg szerencsétlenül rosszul rajzolt, odacsöppent bútorok, az itt ismételt, mindig jobb hátra rajzolt halott ház. A ronda élénk színek. Billeg, evvel együtt azért működik a kép. 2./ Ez erősebb mű. Bár egyik nagy munkájának gyengébb változata, de nagylélegzetű, végtelenes. 3./ A mindig itt lakó, gyerekkorunk óta megszokott remekmű, ami sokáig nekem egyszemélyben képviselte a festőt. Ha csak ezt ismerném tőle, is tudnám, hogy kicsoda. Az előtérben talán hat festmény. Az oratóriumban körben grafikák, semmi különös, valamelyest személyesek. Amúgy fura figura. Mikor S. Nagy a nagymonográfiát írta róla, egyszer lehozott hozzám öt reprót, hogy ezeket nem érti, képtelen megírni, mondjak már valamit. - Ezek baromi gyenge képek. - Ja???! 19:07 Mostanra kész lett a (2) párnahuzat is. Tépőzár nélkül jóval egyszerűbb lett volna; a záróoldal csak fércelve, fél évenként mosás, utána újravarrva. Gomblyuk szélét elvarrni nincs türelmem. Bár így is jó hosszan elkínlódtam vele. Végül a rövid oldal teljes hosszában a tépőzár, szélein duplán varrva. Amit egy varrónőtől jó lenne megtudni (100 éves Pfaff varrógép): - Ha gyakran szakad a fölső szál, a rugós pofákat kell szorítani, netán lazítani? - A gépvarrótű hosszában hornyos. Az a gép felé nézzen, vagy netán mindegy? - A mezei - Kata fiókja - cérnák általában mind alkalmasak gépvarrásra? F/2015/110 - Kata a konyhából drukkolt nekem nagy munkaközi szorongattatásaimban, majd fölajánlotta varrónőjét (hétfőn!). Pedig tudja, számomra a jövő(hét) nem létező mező. (Voltak igazi krízishelyzetek.) Közben elkérte a fényképzőgépemet. F/2015/111 - Így már jól működik az új szürke ágyterítő is. És evvel az új szobámban rekonstruálva megszokott és kedvelt, sokéves műtermi látványom. 2015. június 22., hétfő 11:25 Kata barátnőjével egy hétre el a görög tengerpartra. Egy cipőpolcát szét kellett szednem, hamarjában kellett a festmény-repróállványomhoz. Alapanyaga egy képem, meg fenyőlécek. 15:27 Uszodából kijövet verőfény. A dübörgő autóforgalomtól tíz méterre a parkban egy nagyon elfoglalt varjú (remélem, az). Én voltam egyre türelmetlenebb - a felvételen csak két perc - mi lesz a vége a küzdelemnek, úgy tűnt, nem sikerül feldarabolni azt a rózsaszín nemtudommit. Közben teljesen megfeledkeztem mindenről, a XXI. sz.-ról, Budapestről, a hatosról, a szárazkiflimről; pedig az már a kezemben volt. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 17:38 Próbálkoztam, finomhangolás, nyolcadik nekifutás, illetve nyolcadik reményes munkabefejezés. Gyakorlatilag nem sikerült észrevehetően megemelni szintjéről. Azt hiszem, ez a kép ennyit tud. Vagyis én. A/2015/32 18:22 Reményteljes kép; csak egy hibája van. A háttér szürke csúnya szürke, vagy sötétebbre vinném el, vagy egészen világosra (pl. asztalhoz hasonló) ez a szürke a munkásőrök ruhájának szürkéje, de nemcsak azért, önmagában is csúnya, bocsi L. 18:33 Köszi! Mára föladtam, Gábor honlapjára csinálom a Vasárnapi Újság új fejezetét, XIX. század vége, a szoba, melyben Nagy Lajos király meghalt, US. magasházak, halottégetés Indiában, leányvásár, liftszerkezet Amerikában; És közben Ray Charles, d. 17:46 Ez viszont tovább sem hagy nyugodni, izgat, - magánmitológia -, én nem, de a gép (zsebSony, de 30x optikai zoom) látja a Nagynorma lejtőt, ahol gyerekkoromtól síeltem, vagy inkább áhítattal néztem a profi srácokat. Ötven éve itt igazi versenyzők igazi gyakoroltak, még invitáltak is; próbáltam én is a hóba szurkált kapuk között szlalomozni. A fotón beazonosítható a Kisnorma három, évtizedek óta döglött ostorlámpája, s a vendéglőépület piros tetejéből egy darabka. Az újkori bódét, ahol meleg mákosrétest kapni, 250 HUF, vasárnap érezzük az illatát, csak én ismerem föl a fotón. Ott van. F/2015/112 20:58 És az A/2015/32-nek lesmirglizett, kilencedik, immár reményesebb állapota. 2015. június 23., kedd 09:27 Jóska atyának, reggel: azt nem merem kérni penitenciának, hogy egy hónapig este 20 percet olvassak, de annyit igen, hogy kilenckor befejezzem a munkát. Akkor - remélem -, jut idő erre is. 13:20 A kilencedik, a mai állapot. A/2015/32 Tudom, tudom. A tegnapi lesmirglizett állapotában jobb volt. De ki vesz meg egy lesmirglizett képet. 13:38 Egy ötlet, s aztán egy telefon az OSZK/ M. Elektronikus Könyvtár vezetőjének, hogy nézze már meg, és ha alkalmas, vegye be a Könyvtárba Gábor Vasárnapi Újság földolgozását. Technikailag rendben van, folder, htm, jpg, azt én csinálom, vagy negyedik éve. Saját szöveg alig van benne, hanem szempontok szerint rendezett szövegrészletek, illusztrációkkal. Az eredeti lap, a 60 évfolyam /52 heti szám áttekintése érdeklődő számára is évek munkája lenne. Ez a feldogozás ezt váltja ki. Kérdezte, miből dolgoztunk. Negyvenezerért megvettük az Arcanumtól a teljes digitalizált V.Ú.-t, háttérprogramjával együtt. 15:05 OSZK válasz: az anyag nagyon is beleillene a MEK-be, nagyon értékes és csakugyan szeretnék befogadni. De ez alighanem ott fog elbukni, hogy nincsenek meg az eredeti DOC szövegfájlok, amikből én egy tőlük eltérő HTM típust konvertáltam. 14:01 G1. megfejtette, a tegnapi varjú egy sajtburkolat darabkával vesződhetett. A szagot érezte, de annyi esze volt, hogy a műanyagot nem nyelte le. 21:23 A fenti képet lemostam, átfestettem, nincs időm megmutatni. 2015. június 24., szerda 08:36 Szent István fiát is erre buzdította, befogadta a hazánkba bevándorló idegeneket; napidíjat fizetett nekik az állampénztárból. 09:20 Most reggel tovább, a tizedik állapot. 10:14 A végleges, tizenegyedik állapot alig különbözik, bár az egész felületet átfestettem, mindenestül. A boldogítóan nagyméretű fekete önelégült szignót ezúttal izé És most fuvar a Műcsarnokba előzetes protekciós képbeadás HMVásárhelyre, Júliusban kéne, de én akkor Mindjárt kiválasztom, aztán csomagolom. Reggel óta egy titkos vágyam. Lefeküdni. Reggel negyed hosszt úsztam. 11:18 Ha nem lett volna itthon egy kis tábla Bocicsoki, nem ettem volna meg. Ha az ég nem akarná hogy megegyük, nem lenne ilyen ízletes az emberhús, vélekedett a törzsfőnök. 12:27 Műcsarnok, bevittem. Muszáj volt kettőt, régen kaptam ott valami díjat. Egyre nem adnak. Műterem, sötét van - A/2015/37 Végtelen műterem - A/2015/39 90x90 centisek, kerettel épp beférnek a kocsiba. Így van kitalálva a méret. - Deske, örülök, hogy olykor formabontó vagy. Úszás, csokibontás. Kell az is. A. - a háttér: kurvafáradt d. - OK. Lazítani - penitenciaként akár. A. - ahhoz túl fáradt. d. 18:14 Szelektálom könyveimet. Ehhez pl. tán 25 éve, megszerzésétől nem nyúltam; csak tiszteltem, a szamizdat folyóirat összes, a BESZÉLŐ I-III. Egy újságíró kapja. Gyerekkoromtól voltak ilyen mitikus rangú sosemolvasott könyveim, egyiket nyaraláskor biciklim csomagtartóján hordtam. A legfájdalmasabb búcsú pár éve a ritka példány Illyés- versösszes I-III, egy alkalmi vendégnek - fiatal festő - adtam. Tudtam, hogy kevés hozzá a szellemi- és időkapacitásom. Majd 40-50 év múlva. Viszont most közelembe tettem a szintén előszobában tárolt Nyugat I-II esszéválogatást. Illyéstől azonnali nekrológot kérnek, halála napján búcsúztatja József Attilát. ...Ő kezdettől fogva csak lázzal bírta, a gyermek vad makacsságával, dühkitöréseivel, elragadottságával, azzal, hogy nem fogadta el, semmibe vette az életet, a saját magáét is. A költő őbenne annyira megvetette a világ ál-valódiságát, hogy ez az eredendően költői szemlélet végül érzékszerveit is meghódította. Beteg volt, de én betegségét átmeneti állapotnak tartottam, olyasfélének,mint az ihlet, ezt mondtam neki utolsó találkozásunkkor is. Orvosai menthetetlennek mondták. - Hölderlini sors vár rá, - gondoltam ekkor, még mindig önzően az irodalomra gondolva, arra, hogy mit adhat még az embereknek ez a rendkívüli, a fájdalom legmagasabb csúcsára jutott lélek... Tényleg, ó, József Attila, évtizedek óta kimaradt az életemből. És az Arany-összes. Éjjeliszekrényemen. Így vagyok gazdag, nélkülük, velük. 21:09 Befutott hozzám egy téves mail, recepttel; nővérének szánta. Válaszoltam: - Subject: túrós almás http://hahopihe.receptneked.hu/2015/03/13/turos-almas-pillesuti-5-perc-alatt/ R. - ide teccik jönni megcsinálni. d. - ha ezeket a leveleket Freud egyszer látná, kínos következtetéseket vonna le belőle :) R. - ein Mann ein Wort. szóval? d. - was ist? ich nein fersehen sie R. - szóval nekem meg kell sütni, ha már szóba tetszett hozni. d. - édes lelkem... holnap egy körül oda tudok menni megsütni... kettőig tudok maradni... max. de nem lenne jó, ha közben elaludna... vagy egyáltalán jó így? R. - aki át-mond… várom. és ha közben elalszom, az baj? d - liszt van otthon? és két tojás? a többit viszem. de ha akarja vihetek kész palacsintát is... kakaóst, fahéjast... na????? R - ügyes, ügyes, nem rossz! csak a fahéj ellen tiltakozom. liszt van, tojás nincs, nem lehetne valahogy a dolgot baracklekvár irányába terelni, túró helyett? lekvár van… d. - akkor maradjunk ennyiben? oké, fahéj nincs... és akkor még alhat is R. - rendben, eltűrnék egy(néhány) palacsintát, várommmmmmmm. Ugye, ugye, megy ez, csak akarni kell... d. 21:52 Négy kérdés. 1. Igaz-e , hogy Rákosi elvtársnak hosszú börtönévei alatt cellájában asztala alsó síkjára fölszerelt rádiója volt? 2. Ha igaz, adó-vevő volt-e? 3. Az minek kellett? 4. És egyáltalán, mit hallgatott rajta? Az elvtársakat? Tánczenei koktélt? Szabad Európát? 2015. június 25., csütörtök 08:29 A mai reggel. 1. Most valamivel jobban ment, a háromnegyedét leúsztam. Második hete derekasan gyenge. Valami bujkálhat bennem. Tán az egészség. 2. Vegyek Hartai kolbászt hazafelé? Minek. Csak megenném. 3. HVG. Hazafelé hirdetőoszlopról fotóztam. Ha én nem is így gondolom. Egy minden ízében magasminőségű ötlet. 10:42 Jönnek a kéményseprők. Hát le kellett vágnom Kata új polcából egy cipőnyit. Amikor csináltam, a múltkor nem gondoltam erre. Udvariasságból/tréfából a kis cementajtót most friss fehérre. Ennyi a mai nap produktuma? Meglátom. Elsőre mindenesetre a szerszámokat elpakolom, a rettenetes, félelmetes, de igen hasznos flexet (sarokcsiszolót) is, ami nem erre van kitalálva, de (7000 HUF-ért, megrendelésre) lehet hozzá kapni fához való körfűrész fejet. Most kellett. Aztán benézek a műterembe. 18:55 Jó? és dögunalmas volt. Ma tovább. És evvel jócskán továbbrontottam az eredeti állapotához képest. Rémes, ez újabban tendencia, Mélyrepülés; talán el kéne tiltani a képeimtől. A kiinduló döntés volt tévedés, hogy érdemes lenne fölgazdagítani a látványt. Alighanem lemosom, s megpróbálok visszafelé, önrontón, bosszúból, hiszen reménytelen; technikailag is lehetetlen. A/2015/16 2015. június 26., péntek 11:07 Lemostam, csináltam, satöbbi. Továbbra is A/2015/16 és 90 centi. Nnna. 2015. június 27., szombat 18:24 Plakát villamosmegállóban: Az elegancia nem az, hogy észrevesznek, hanem az, hogy emlékeznek rád. 19:50 Hogy találhattam én ezt kész képnek pár hónapja. Ma folytattam. Most jó is lenne, ha olyan lenne, amilyennek láttam alkonyatkor, színtelennek, 90 luxnál, ahogy csináltam. A/2015/31 2015. június 28., vasárnap 16:49 Rendben teszem a dolgomat, és a dolgok rendben tevődnek is. Még képek is. Mégis mélyrepülésben, hete?, ok nélkül. Mondhatni, van ilyen, átvészelendő. Hanem most. Nem vártam az égtől ilyenfajta segítséget. Hogy Miki szóba hozta, eszembe jutott, azonnal el is autóztam érte és azonnal vissza is kaptam tőle azt a hatméteres fekete vásznat, amit fölöslegként fél éve nekiadtam. És elsötétítő-függöny a műteremablak alsó harmadán, ahogy negyven éve olykor-olykor, boldog napokon. Csak hát tartósan sosem, hogy túl sötét. De most, minisztériumtalanul talán; remélem, nem látni, borús az ég, a föld. Léte, ha van, valami földöntúli, mítikus otthonosság a műteremben, egyébként érthetetlenül. Ennek az alsóablak eltakarásnak hosszú története van vissza egészen Gaspar David Friedrichig, nálam pedig Sugár Gyuszi mesterem és barátomig, akinél ezt a Városház utcai műtermében (ahol korábban Gerlóczy a vásáron megszerzett Csontvárykat őrizte) megláttam-megmutatta. F/2015/133 17:49... tehát a délután vége felé, borús időben az állványon lévő kép közepén 350 lux, ideális. Takarás maradhat és marad, hacsak én nem változtam meg időközben. Majd munka közben kiderül. Várakozással nézek magam elé. 18:01 Súlyt fektetek rá, hogy ha magamtól rendetlen időben kekszet lopok, ne elkapkodott mozdulattal, hanem belenyugvó méltósággal. 2015. június 29., hétfő 05:47 Imaidő kezdetén most átsétáltam a műterembe, megmutatni a Fellebvalónak a letakart műteremablakot. Húgom a salzburgi kolostorban hasonló célból olykor furul 11:38 A pincében találtam szétszedett szekrénydarabokat. Jobb, mint a tegnapi, dróttekercseimet is eltakaró fekete textil. Az mehet vissza Mikinek. F/2015/114. 16:21 Két alkalmi fotó, még délben, Kata kiskertjének részlete a gang ablakpárkányon; meg oldalról nézve, ez is műterem. F/2015/115 F/2015/116 2015. június 30., kedd 09:44 Az utána-meleg-zuhany standard ideje 30 sec, de azonban közben jó forróra váltott, én is váltottam a számolásban: 27, 27, 27, 27. És közben mondtam, amíg tudtam: aki alszik, aludjon, aki él, az éljen, a szegény nép reméljen, szóljanak a harangok. És gondolkoztam, milyen rossz sorok ezek, programvers. Majd hideg zuhany és ki az öltözőbe, ahol - összefutottak -; öt ismeretlen futóvendég egyszerre, középkorú férfiak. Hangosan megkérdeztem, hogy mi a vers következő sora. Négyen oda se fordultak, egyikük reagált, hogy ejnye, nem tudja, és elővette a telefonját. De nem találta meg, ott se. 2015. június 30., kedd 09:44 Az utána-meleg-zuhany standard ideje 30 sec, de azonban közben jó forróra váltott, én is váltottam a számolásban: 27, 27, 27, 27. És közben mondtam, amíg tudtam: aki alszik, aludjon, aki él, az éljen, a szegény nép reméljen, szóljanak a harangok. És gondolkoztam, milyen rossz sorok ezek, programvers. Majd hideg zuhany és ki az öltözőbe, ahol - összefutottak -; öt ismeretlen futóvendég egyszerre, középkorú férfiak. Hangosan megkérdeztem, hogy mi a vers következő sora. Négyen oda se fordultak, egyikük reagált, hogy ejnye, nem tudja, és elővette a telefonját. De nem találta meg, ott se. - Deske., érdekes a felsorolás [mellékeli a verset]. A tudatos élet programja. Az ember azzal foglalkozzon, amit elhatározott, és egy dologra koncentráljon. H. - Kösz! Ez is milyen rossz: sós, vérizű széltől részegen... d. Jaj, és még egyszer jaj! Csak el tudjam fojtani a vágyamat a vers értelmezésétől! De elfojtom. Mire való az akaraterő? A. - a tartalmával semmi bajom – ha erre gondol. d. - A blogban a lényeget nem írta le. Hogy ez egy pacifista vers, ha tetszik: háborúellenes vers1916-ban !!!!, nem pedig életprogram, ahogy néhányan értelmezték !!!!! A. - Ez nem tudományos értekezés, vagy vezércikk. Ki mit hall ki belőle. Az a neki szóló ajándék. d. 2015.06. napi látogató: 229 15318-348 VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 244. 2015. július 1., szerda, Töreki 16:42 Reggel 3/4 hétkor a balatoni szálloda portáján: - Hónapos bérletet vennék, és kérem az uszoda kulcsát. - Az uszoda nyolckor nyit. - Tudom. Még tavalyról engedélyem van. Váli Dezső vagyok; nem vendég. A nyári portások évenként cserélődnek. Egyetemista kislány lehetett. A tét nagyon nagy volt, egy egész hónap. Hogy a reggeli úszás időben, vagy csak valamikor. E mondataimat előzőleg három napig formáltam. S az akció szerves részeként mindehhez - nyomatéknak - feltűnően figyelmetlen arc. Megkaptam. Aztán plafonbordák, oszlopok, ülőgarnitúrák; kerestem a szemnek támpontot, hátúszásnál hol közeledik a medencevég; egyszer neki is úsztam. Hiába, megint eltelt egy év. A kilencedik hossznál, ja, persze, a bójasor a végénél pirosra vált. És megvolt az ezer méter. Kikászálódva - hatalmas üvegfal medencehossziglan - megnéztem a Balatont is. Húsz méterre van, egy emelettel alattam. Békésen fodrozódott. De minek. A kulcsot visszafelé a portára. Aztán szobaépítés, iszonyú lassan. 13 csomag az emeletre. Alattam Kata lakik, majd ha megérkezik. Ott lent idén lecserélték a falakon a mindenféle festményeket hét enyéimre. A mellettünk-lakásban pedig Schéner-képek. Emeleti szobámból néhány festményt eltávolítottam. Nagy gyűjtő a mecénásom. Idén jobb helyet találtam a két ágynak. A másodikból rakodóasztal lett. Közben Armstrong és Ella F., randomban. A kertben öt puli ugrott rám, de egyszerre csak háromnak tudtam a fülét cibálni. A többi addig féltékenykedett, farkcsóválással. Ezekhez nyelveken szoktam beszélni (a szó bibliai értelmében), annó egy szerzetes mondta, szabad. A netkapcsolat az otthoni 1400-oz képest itt 3-7 kbyte/sec. Jámboran föl akartam tenni három képet, kiírta: 3:50h. Érdekes hónap lesz. Majd este a parton, vendéglátóm vendéglőjében wifi. Velem: 30 könyv a tableten - bocs Illyés válogatott Nyugat esszék és kritikák II. (1930 - 1941) Arany összes I. = a nem nagyon hosszú versei Dékány: Csempészek, hősök, kikötők - ez különösen. Két napja vettem százért a hajléktalan típusú könyvárustól. A HÉV-aluljáróban fogad, a Margit híd alatt, reggelente. Nagyon ritkán rúg be - meséli -, de akkor nagyon. Még Pestről három elmaradt fotó. F/2015/117 - 118 - 119 (ez V. Mike opusz) 18:26 Estére összerázódott az élettér. Eszembe jutott, hiszen a festőasztalt két befőttesüveggel szoktam szintbe hozni. Volt, az is. 2015. július 2., csütörtök, Töreki Szia Kedves Mindenki, mailben képet JÚLIUSBAN ne küldjetek, iszonyú lassú itt a net. 21:43 Megpróbáltam, pihenőnap, különös nap. Terasz, nyugágy, egy ifjúsági regény, eddig 163 oldalon csak a hajóvitorlák igazgatása a Földközi- tengeren, konkrétan 1934-ben. Kis teherhajó a hatalmas gőzösök árnyékában, a szerző tényleg azon szolgált, vagy zseni, elképesztően ott van. Vajh mitől olvastatja ez nekem ennyire magát. Nem tudok utazás/tenger nosztalgiámról: A Jardan könnyű ívben elkanyarodott a mólótól, megkerülte a halászbárkák sokaságát (a spanyol kikötőknek ezt az elmaradhatatlan akadályát), elérte a halászmólót és kiért a szabad vízre. Mögöttünk játékházakká váltak Alcuida épületei, csak a város mögötti magas hegy kísért még hosszú ideig tekintetével bennünket, még akkor is, amikor elértük a Pollensa fokot, Mallorca legészakíbb csücskét. A hajóval párhuzamosan lomha nagy madarak szálltak. Hol egészen közel, hol távolabb kerültek az árboctól, az oldalvédektől, de mindig úgy, mintha ellenőriznék a hajót, vagy versenyre kelnének vele. Olykor valamelyik közülük felrikkantott, élesen, sípoló hangon. Az ezüstös fényben jól kivehettük hófehér hasukat, barnásan szürke fedőtollaikat, sárga lábukat, sárga csőrüket. Hegyben végződő éles szárnyaik terpesztése majd egy méter lehetett. Régi ismerőseink voltak ők az Adriáról, a Földközi-tenger olasz partjairól: a szürke vészmadarak családjának több tagja in: Dékány András Csempészek, hősök, kikötők, 430 oldal, Móra Ferenc kiadó, 1960. Tehát egész délután nyugágy, jobb kézben könyv, a bal lelóg, ott két puli, a fehér meg egy fekete egész testével szorosan egymáshoz simul, így egy kézzel tudom mindkettőt egyszerre vakargatni. Az ujjaim megoszlanak. Egy harmadik a lábujjamat nyalja. A negyedik pillanatra belenyal a hónaljamba, őt nem értem. Az ötödik arrébb ül, nézi a többit. Pedig enni se adtam nekik. Hirtelen távoli kutyaugatás-üzenet, egyszerre rohannak el a kert végébe. A kis fiatal fehér visszatér, pedig kezdetben ő volt a legtartózkodóbb. Mancsát emelve megérinti a kezemet; noszogat, hogy mi lesz már. Félúton van, amit annak idején Zsófi nyuszija is megtanult, hogy ő is mutassa, hol vakarjam. Vakaró mozdulataim egy centire a fejétől, neki kell hozzá mozdulnia, hol erre, hol már arrébb. 2015. július 3., péntek, Töreki 15:36 ébren, már délelőtt kellett alud. Feledve kérelmemet, ösmerős küldött egy jó három megás képet. (Ekkora letöltése itt, sajnos, könnyen lefagyasztja a rendszert.) Majd, észbe kapva, korrigálandó, elküldte újra, kisebb felbontásban is... Drága ösmerősöm neme kitalálandó... 16:02 Az ember esendő. Az első kép mindig fontos. Nem misztikus okokból, de óhatatlanul megindít egy gondolatsort, vagy mit, a következő hetekre. Nagyon nem mindegy, de teljesen mindegy, hogy ez a mai kép jó, vagy gyenge. Szerencsém van. Megtalálni véltem egy frekvenciát, ami ráadásul érdekel is. A/2015/40, és az itteni méretek most: 50x50 cm. 20:59 A tengerésztörténet 291. oldala, holnap folytatom. A könyv közepe felé a megfejtése; egyetlen fél mondat: amikor én a fiumei tengerészeti akadémia növendéke voltam. A hajóseseményeket félbeszakítva, néhány oldalon az összes haditengerészeti hajóegység, fegyverzettel, csomóban megadott sebességgel, és tonnaszámmal. Kikötők igen részletes, szakszerű leírásai. Csakugyan mindent látott. Ettől a könyvtől egy normális gyerek azonnal tengerész akar lenni. 2015. július 4., szombat, Töreki 11:08. Hogy ismétlem magam. Remélem is. Maradok én. A/2015/41 18:42 Micsoda nyaram volt, megvolt; felkiáltójel. S mindez száz forintért, a hajléktalan jellegű könyvárus, ezúttal a park fűvére terítette árúját. Egy gyűrött ifjúsági regény. Három nap utazás, délutánonként, Balatonra néző nyugágyban. Tengeri viharok, fegyvercsempészet Mussolini feketeingeseinek ellenében, séták a tuniszi óvárosban, tuareg harcosok finomművű tőrrel övükben, félvérek, régi kocsmai bunyósok, Vén matróz, aki a madarak röptéből jósolja a meteorológiai jövőt, de a hajó sorsát is. Három nap utazás volt, micsoda nyaralás. Kár, hogy elfelejtődik majd. A kétárbócos Gaffel-sóner (skúner?) a 426. oldalon kettétört. Gaffel-sóner Sóner-brigg Toppsegel-sóner Marssegel-sóner Sóner-bark Dreimast-gaffel sóner és a király, a négyárbócos: Viermast-sóner A hajótörés után az utolsó három oldal a búcsúzás. 2015. július 5., vasárnap, Töreki 05:49 Egy kopottfedelű ifjúsági regény. Dékány András: Csempészek hősök kikötők. Móra kiadó, 1960., 26 Ft, 10 éven felülieknek. Örömet szerzett. Kicsit utána néztem. ...Valóban járt Fiumében, az egykori Tengerészeti Akadémia utolsó évének valóban volt elsőéves hallgatója. ... elsőéves növendék válik a gyerekemberből a Nauticán, 1918-ban, az elvesző háború vége felé ...Az élményé, amit épp akkor mosott el végképp az idő. Hiszen nagyjából az Első Világháborúval, a monarchia végével egy időben köszöntek el a tengerekről a hatalmas vitorlák. Akkoriban már csak elvétve járták a vizeket kereskedelmi vitorlások ...remek stílusban megírt, élvezetes „akár így is történhetett” jellegű mesék. Megidézi legendás múltunkból... Hitelessé válik a könyv a maszatmentes szigortól. Holott volt ebben is apró, sztereotip csalás elég. Nem a szakmában – az szinte hibátlan... Dékány hallatlan érzékkel adagolja a tudományos ismeretterjesztést, a hajózás történeti-technikai rejtelmeit a regénybe - a tengeri vontatástól az Északi-tenger állatvilágán át a nagy óceáni áramlatok frappáns bemutatásáig 06:39 És a kérelmem ellenében mégis elküldött hárommegás kép történet folytatása: - Des, ha nem olvasnám a blogodat, tizenöt darab 3 megás küldtem volna. És örülhetnél, hogy alhattál délelőtt... Ezer puszi C, :))) - Ez egy olyan édes baki volt, hogy muszáj volt megírnom. Egy asszonyismerősöm sértődött meg – de nagyon – helyetted… d. - :-))) De drága, egyem a szívét! C. 08:13 Szálloda, reggel hétkor, letérdelve nyitom alul a teleüveg uszodabejáratot. Egy törülközőnyakában mackó megszólít: - Nyitva az uszoda? - Nem, sajnos, csak nyolckor. - De hogyhogy maga..? - Karbantartás (már mint testemé). A párbeszéd vége csak képzeletbeli. Aztán magamra zártam, már belülről. Majd pillanat tűnődés után ki a kulcsot a zárból, ha közben meghalnék, van a főkulcs, nem kell betörni az ajtót. 08:17 Ebül szerzett jószág ebül vész el Július 2. -- 72,1 kg Július 3. -- 70,5 Július 4. -- 70,0 Július 5. -- 68,9 A 68,4 már nincs messze; 05:30-kor mérve. 08:43 Este Kata csak a késői vonatot érte el, Siófok 22:35; addig el kellett csapnom valamivel az időt a parton; hát séta az emberek között, a sétányon. Sokan voltunk. F/2015/124 F/2015/122 F/2015/123 08:53 És ez már a mai reggel. A szállodai legkedvesebb ajtóm, pár éve tán mutattam már. 2. A napocska belegrafikázott a grafikázott betűkbe. 2015. július 6., hétfő, Töreki 08:10 Unalmas dolog ez az úszás, és tulajdonképpen unnám is, ha lenne rá időm. Csak hát mindenféle gondolatok, szókeresgélések és szócserék. 08:13 Barátomkisbabát vár. Küldtem neki Illyés Gyulát, megkönnyezte. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 16:08 Frissen ébredni, ezt a mulatságot meghagyjuk az ifjúságnak. Elkezdtem. Aztán, hogy délben ágynak dőltem volna, a feltűnően pocsék kezdett képet súrolva ronggyal, körkörösen - fölrémlett; hiszen ez a festés fizikai munka. Nem csoda, néha alig bírom. A háború után a karmesterek élelmiszer-fejadagját a kohászokéval egy csoportban határozták meg. 18:16 Kata Balatonban. Ha már Illyés, akkor ide a legkedvesebbet. Egyszerű és pontos. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! TÉL FELÉ Ahogy Pest felől bedohog, naponta több homályt hoz a hat negyvenes gyorsított az állomáshoz. Két hete még, négy hete még vakító fényözönbe víz-inni vágyó fürge nép dőlt ki belőle. Naponta most mind súlyosabb sötét marad utána, minthogyha már az volna csak a rakománya. Ahogy fölsípol s elsiet békétlenül pöfögve naponta több csönd és hideg marad mögötte. Onnan a völgyi állomás felől nyomul a sáros szőllőhegyre az elmúlás az őszi házhoz. 2015. július 7., kedd, Töreki 19:48 A mai; vészkijáraton menekült a létbe. 16h fejeztem be (a munkát), vittem Katát Balatonba. A/2015/43 2015. július 8., szerda, Töreki 05:48 Keresem a boldogságot, de előbb ezt az elgurult kadmium-narancs tubuskupakot. Itt kell lennie valahol az ágy alatt. 06:14 Barsi Balázs OFM. számára az ima egyetlen gondolat, hogy szeretlek, Istenem, több mondanivalója nincsen is. Na, próbálkozom én is. Szeretlek Istenem. De hát ez nem igaz. Szeretnélek szeretni, Istenem. Ez meg üres. Szeretném az akaratodat teljesíteni. Talán. Helyénvalónak tartanám akaratodat teljesíteni. Valahol itt állok. A szeretet munka. A többi hímpor a lepkeszárnyon. 06:38 A mai zsolozsmahimnusz is errefelé: ...fűzzön Krisztushoz szeretet. Ezt add meg, kérünk, jó Atya... 11:40 - Deske, " a többi hímpor a lepkeszárnyon", igen , igen, a hímpor adja a lepkék színét, ettől válik olyan sokszínűvé, varázslatossá, azaz a HÍMPOR a lényeg :)) F. - Nem. d. 19:44 "A szeretet munka." Vártam egyéb véleményt, nem érkezett; hát a fentire válaszolok akkor bővebben, mindezt lezárandó. Tehát, hogy "a hímpor a lényeg". - Igen, a kirándulóknak. A lepkéknek nem. Persze világnézeti kérdés. ********** 12:59 Tekintettel a kánikula?-re (vicc!)* 11:02-kor visszafeküdtem, de előtte három kép. Témájuk a műterem, egyre jobban rázoomolva a látványra. Ez utolsó sem kiemelkedő alkotás, de a drapéria szép körülötte. A/2015/46 A mennyiség a fő. Most. *( © Esterházy, ő figyelmeztet szövegeiben ílymódon, olykor.) 13:59 Nehéz munka vár rám délután. Kipakolva látom, kiesett az úszószemüveg beragasztott háromdioptriás üvege. Anélkül egy lépés se. És itt csak egy fajta pillanatragasztóm van. Nagyon macerás lesz. Egyedül a piros bicska kispengéje alkalmas ehhez, felülettisztításra, de jó, hogy azt is lehoztam. Ha minden kötél szakad, marad a tartalékszemüveg. 14:54 Nyugat, 1941. Cs. Szabó László esszéje: Illyés Gyula (II. kötet 317.) Illyés Gyula Márainak engedte át a társadalmi önéletrajz elsőbbségét s Erdélyi Józsefet tekinti a népi líra megújítójának. Egyszerre két Keresztelő Jánost jelölt ki kortársaiból. Nincs még egy írónk, aki több tanítót, útmutatót, fegyvertársat vállalt volna, mielőtt első lett az egyenlők között. Ez a lovagiasság a legnagyobb öntudat jele. Pályáját összefoglalásnak szánta a sors, s ezt ösztönszerűen érzi; nem szorult rá, hogy arasznyi eredetiséggel tűnjön ki. Nem úgy lett naggyá, hogy elütött a többitől, hanem azzal, hogy minden oldalról: próza és vers, parasztok és patríciusok, Dunántúl és Erdély, Bordeaux és Szibéria felől befogadta a segítséget, felfogta a jeleket. Keresztútnak, összefoglalónak született, aki csak egy hosszú pályán, sok pályát súrolva, sok csillagzónán átvonulva s külsőleg is nagyszabású műben egyesítheti mások szétugró szenvedélyeit. Minden korban van egy gondviselésszerű alkotó, aki a kortársak töredékeit összefoglaló életművével megváltja. Lehet, hogy egyik-másik töredék nagyobbszabású, mint a megváltó mű s némelyik író nyugtalanítóbb, villogóbb, mint megváltójuk. A hitnek azonban mégiscsak megváltó kell s a világ hamar elvesztené hitét az írók hivatásában, ha megváltó nélkül s a fölszabadító mű öröme nélkül kellene a lánglelkű töredékek közt bolyongania. Minden erőfeszítés tiszteletreméltó. A töredékeknek is rettentő szenvedés és néha embertelen magány az ára, az elvérző nagy szándék is kerül annyi munkába, könnybe, mint a harmonikus, felszabadító mű, melyet a kegyelem a többi közül kiválaszt. De ezeket a töredékeket csak a megváltó mű egyesíti zord harmóniába, halhatatlanságuk attól függ, hogy egy komoran megbékélt, egyetemes mű áll mögöttük. Pedig a kiválasztott írót is a legnagyobb próbák, szenvedélyek és indulatok gyötrik. Ő is a Gecsemáné kertben tölti a hosszú éjszakát. De a vele született mély harmónia kiegyenlíti a szenvedélyeket, szózattá szélesíti az indulatot s tökéletes formába, tündéri látomásba önti a szenvedést. Éppen olyan boldogtalan és magányos, mint írótársai, csak a műve boldogabb. Amit megérint, egyszerre tükrözi a mennyet és a földet. Mások munkájában benne van az egész föld s az egész menny, mások emberekről írnak, ő angyalszárnyú árnyékukról is. Az ember sok írót becsül és olvas, de legfeljebb egy-kettőnél érzi, hogy a korabeli eszméket megmenti az utókornak. Csak ebből az egy-két életműből lesz erkölcsi kényszer az utódok előtt. Kiválik a tiszteletreméltó rögeszmék közül, kiröppen az önzetlen tiszta, de önromboló gyűlölet köréből s tanítássá emelkedik. Illyés műve ilyen vagy legalább ilyennek indul. [...] Bárhogy ítéljen az utókor a mostani időről, az igazi és példaadó magyar közéletet a magányos, egymást is kerülő írókban fogja fölfedezni. Politikusaink ötven év mulva valószínűleg többet idézik Illyést, mint a parlamenti beszédeket, s az új Illyés Gyulát a maga korában csak a mi Illyésünk emléke fogja megvigasztalni. S ha a magyarság valaha megéri, hogy nemcsak reformnemzedéke lesz, mint eddig annyiszor, hanem csodálatosképp rendszeres reformpolitikája is, bőséges példát és útmutatást meríthet ebből az írói közéletből. [...] Irodalmunk az utolsó két évtizedben tele volt óriási életerővel s elrémítő mániákkal, nagy tehetségekkel és tolakodó vértanúkkal. Erről is bizonyos tisztelettel kell beszélnünk, mert maguk szenvedtek tőle a legjobban. Illést is megkísértette a téboly; verseiből messze hangzik ez a jákobi birkózás. Idáig ő volt az erősebb. Csupa egyensúly, de ez az egyensúly nemcsak szelíd dunántúli tájemlékekből áll; iszonyú indulatokat s kortársai keservét tartja féken. Egyformán szól az erdélyi és dunántúli magyarhoz, a szibériai néprokonhoz és délfrancia barátjához. Képzelete a sztyeppére bujdosik vigaszért, gondolata azonban a legnagyobb művelődés hazájában: francia földön vendégeskedik. Ebben a megindító, egyetemes emberségben székel az ereje. A hazaáruló labancok s nekikeseredett kurucok közt megtalálta a magyar és európai hűség útját. Ocskaynak és Esze Tamásnak lenni egyaránt könnyebb, mint Mikes Kelemennek. Hűha. 18:41 Kata délutáni fürdése ezúttal elmaradt, hőhullám vége, a vihar első perceiben értünk a vízhez. Holnap már könnyebb lesz dolgozni. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 2015. július 9., csütörtök, Töreki 06:01 Ja persze. Az szeret engem, aki betartja parancsaimat. 11:46 Ma csendesebb vizeken. A/2015/47 2015. július 10., péntek, Töreki 08:14 Nyugat-cikkekből. A verset tartom az irodalom és általában az emberi világ legmagasabb szintjének. Szerb Antal A berlini könyvmáglya voltaképp nagy hódolatünnep a könyv hatalma előtt. Sokkal inkább, mint egy ilyen pesti könyvnap, ahol propagandához kell fordulni, hogy egyáltalán eladható legyen. ...De aki igazából tudja, hogy mi a könyv, az nem csupán az élet eszközét keresi benne. Eszköz helyett életet keres benne. Nem hatalmat keres, mert a hatalom mindig csak eszköz, hanem gazdagságot, ami a cél. ...Korunk kezdődő barbársága első lépés a halál felé. (A német könyvégetésről Babits, 1933.) 08:58 G1. küldi. Szia! További jó nyaralást. Író számára nincs nagyobb kegyelem, mint a vers, - az állapot, mikor néhány értelmetlen szó fogalom fölötti értelmet kap egy versmértéken belül. Ezt nem lehet elhatározni, sem akarni. Értelemmel és akarattal csak szép, pattogó, nemes, olvasmányos, vagy akár tökéletes verseket lehet írni, - csak nem igazi verseket. Óda a nyugati szélhez – írta Shelley, s az egésznek semmi értelme. Csak nem lehet többet mondani, versben. (Márai: Napló, 1/231; 1929-1945.) G. 12:38 ma: A/2015/48 12:53 Innét föntről a kert F/2015/125 20:47 Hiszen ezt az ablakdolgot már tavaly is, ugyanígy. Próbálkozom. Na, melyik maradjon? F/2014/150 F/2015/126 2015. július 11., szombat, Töreki 05:28 Álmomban ma meglehetősen jól közlekedtem a Karolina úton a Móricz Zsigmond tér irányában egy a jobb cipőmre ráhúzott fémkarikával. Mereven tartva a lábamat, a másikkal hajtottam magam, mintha roller. A karikáról praktikusan egy zsinór a kezemben, hogy ne kelljen fölvételekor lehajolni. Jól működött a szerkezet, igaz, a járda márványból volt. Valami olyasmi járhatott kialakulatlanul álomfejemben, hogy ha egyik cipőtalpon kis kerék lenne. 08:27 Le Meux-i keresztfiam a múlt héten a normandiai tengerparton szörfözött testvérével, onnét látták öreg családi lakókocsijukat a parton porrá égni. Fürdőruhában voltak és maradtak. A biztosító elvitette a roncsot és hazaszállította őket. Ruhájuk, cipőjük, hangszerük, igazolványuk, pénzük, útlevelük, és bankkártyájuk. Most, ha valamit nem találnak, ja, a kocsiban volt-- 16:06 Hirtelen romlott az úszás-teljesítményem. Majd mérem még, ez állandósult-e. Ha igen, 1200 m.-ről áttérek a 30 p.-es napi adagra. (Vagyis mindegy, úsz, amennyit úsz.) VEGYES, 1200 m. 2015.03.29. Kecskemét 29:37p., igaz, ez 50 m-es versenyuszoda 2015. 06. Bp. Lukács 33 p., átlag 2015.07.11. Töreki 48p., ha végigúsznám (ma 800 m.) (másnap: téves számolás, csak a fele) 16:50 Ez a mai nem sikerült. Addig igen, hogy egyensúlyt tudtam teremteni, de nincs közepe, lelke, és erőtlen. A színei életben nem ENNYIRE rosszak. A/2015/49 17:37 Ülök a szálloda halljában, ma? csak itt van net, lejöttünk a partra. Előszedem délelőttről, volt még egy becsületes utánlövés-kísérletem, F/2015/127, érdekel ez a látvány. 17:55 A Néprajzi Múzeum mailban fölkért az őszi zsidótemetős-fotókiállításuk megnyitására. Hogy nem protokoll-esemény, témában jártas szakembert szeretnének. Egy napi gondolkodás után nem vállaltam el. Nem az én területem. 20:11 Tulajdonképpen remek dolog egy ilyen gyenge kép. Pihentető. Akármeddig lehet csinálni. Kata úszik a Nagy Vízben, aztán Babits ír a most megjelent Puszták népéről, utána megint folytattam egy kicsit. 20:36 Még az itteni alkonyatot megmutatom. 2015. július 12., vasárnap, Töreki 05:42. Gőgösen elhagytam az A HONLAP és a TULAJDONA szókat a főoldalról. Én vagyok az egyetlen bűnös Balatonszéplak Felsőn. És Alsón is, ott nincs templom, onnét is ide. A tizenkét év alatt soha más nem gyónt vasárnap. Hóközép, ma fogok. A Siófokról jár ki az éppen aktuális atya, általában egy fiatal, a szertartás után szokott fogadni a csöppnyi sekrestyében. Addig kizavarja a körülötte zsibogó gyerekeket a kertbe, és visszaveszi a civilre a stóláját. 06:24 II. János Pál hozzáragasztotta a rózsafüzér tizedeihez a ...bocsásd meg bűneinket-imát, nem kedvelem, bocs, János. Ahogy este mondjuk, ugyan keresztényi alázatból elfogadom, de mindig fölkapom a fejem a - gondolom - hibás magyar fordításon: vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra. Szerintem nem lehet valakit különösen a mennybe vinni. Ha magamban mondom, beleszúrom, hogy különösen azokat segítsd meg, akik... És korrigálom a gondolatot evvel a betoldással vagyis mindnyájunkat. 06:33 Ma híznom kell harminc dekát. Vasárnapi fagylalt?! Netán egy dobos? 08:17 Hát tisztázzuk akkor fekete-fehéren; ma stopperrel. És 53:57p. lett ezerre. Hát ez bizony nagyon rossz. Nahát. Már hazafelé az autóban tűnődve: itt valami nagyon nem stimmel. Annyiszor megtettem, számítsuk ki mégegyszer. A medence 25. Négy kör gyorssal kezdem. De hiszen az mégsem 200-, sokkal inkább 400 méter. S az utána következő egységek ugyanúgy... Tehát két hete elszámoltam magam, azóta dupla távot úszom. Ma éppen két kilométert, egy helyett. Ollé. Extrapolálva (nem részletezem), beleszámítva a fokozatos lefáradást is; jobb időt úsztam a pestinél... Napok óta test-, és főleg lélek-erőtlenségnek tudtam be, hogy mostanában olyan hosszú ez a medence. 17:06 Deske, lehet, hogy ő rendelte el a szöveg imádkozását, de fatimai maga a szöveg: Ó meu bom Jesus ! Perdoai-nos e livrai-nos do fogo do inferno. Levai as almas para o céu e socorrei , principalmente , as que mais precisarem. Amém. magyarul kb. Ó, jó Jézusom! Bocsáss meg nekünk, és ments meg minket a pokol tüzétől. Vigyél minden lelket a mennybe, és segítsd, különösen is a leginkább rászorulókat. Ámen. 17:28 És drága barátom, G1. vasárnapi küldeménye Tóth Krisztina: Idő, idő, idő Scherter Juditnak Gyerekkoromban egyik rokonunknál, a megözvegyült, flanelinges erdész szűk lakásában, az ormótlan bútorok közt magasodott egy kinyitható ajtajú állóóra. Tele volt belső rekeszekkel, amitől titokzatosnak, céltalannak tűnt, akárcsak osztálytársamék udvarán az üres galambdúc. Állóóra, mondták a felnőttek komoly arccal, tovább 2015. július 13., hétfő, Töreki 08:53 A tegnapi röhej-történet fontos! tanulság. Vitathatatlan bizonyíték, hogy nem testi, hanem kizárólag lélekállapot kérdése. Hogy mennyit bírok (úszni). Jó hónapja nyavalygok a távval, hogy sok; most ezt - tévhitben - a szokott másfélszeresénél kezdtem. Mint ahogy az előzőkhöz képest most pár évig érthetetlenül könnyen vettem a napi 1200-at. Ma 31:58, normál tempó; rendben. 09:41 Egy Telkom-igazgató gyereke nyaralhat Siófokon. Első 10 napban tényleg örültem, ha 3b/sec sebességgel a net, harmadik napja ez 50. 12:31 Mail a Néprajzi Múzeumtól, hogy ha mégis elvállalnám a zsidótemetős fotókiáll. megnyitását... ..."Meghat a könyörgésed" ez egy családi tréfaszólam nálunk... Elvállaltam. 12:32 Nem állítom, hogy jó képek, nem is az a lényeg most; hanem hogy talán egy Kata hozta capuccino árán mégiscsak történt valami. A/2015/49, 3. állapot A!2015/50 a mai 13:57 Ebéd. Dicsérem a nagyon finom lecsót. De elrontottam a dolgot, ez a lecsó kontraindikált, nem a Kata főzte. Tegnap hoztuk a vendéglőből. Pedig tényleg lehet, hogy jó volt. 15:11 Mail Le Meux-ből - Deske, hova lett az A/2015/41??? Ma meg akartam nézni megint, de nem találtam... Vagy túl fáradt vagyok és elnéztem? J. - Mint a Széchényi Könyvtár is újabban, figyelembe veszem, a fiatalok okostelefonon olvasnak. A fájlméret miatt csak az utolsó pár nap a NEWS-ban. Tetején-alján ott a link: ELŐZŐ LEVÉL. 17:05 Festéskellék újság a földön. Beleolvastam. Nagyon élveztem: A finn szarvasvadász reggel elindult otthonról, a felesége nem kérdezte, hogy hová megy, mert úgyis tudta. A szarvasvadász kilépett a ház kapuján, elindult az egyenes ösvényen. Biztosra vehette, hogy ott senkivel sem találkozik, ezért nem kell beszélgetnie senkivel. Akivel találkozhatott, az legfeljebb a szarvas lehetett, amit vagy sikerült leterítenie, vagy nem, de mindkét esetben megfordult és hazament. A felesége nem kérdezte meg, hogy hozott-e szarvast, hiszen úgyis látta, hogy hozott-e vagy sem. A finn szarvasvadász befűtötte a szaunát, hogy felmelegítse átfagyott testrészeit, utána lehajtott néhány vodkát vagy – és – sört, lefeküdt aludni, másnap pedig kezdődött az egész elölről a teljes szöveg ahogy én mailben beszélgetek az emberiséggel 2015. július 14., kedd, Töreki 06:09 Szent Kamill (1550-1614) ünnepe. Kortársi életrajz. A betegekben annyira életszerűen ismerte fel magát Krisztust, hogy igen gyakran ételosztás közben Krisztusnak fogta föl őket olyannyira, hogy kegyelmet és bűnbocsánatot közvetlenül tőlük kért. 07:48 Harmadszori nekifutásra volt pap is, ideje is, 3/4 7, Siófok; gyóntam. Azt mondja, a két legnehezebb erény, amiért minden nap imádkoznunk is kell, a türelem és az alázat. Mondom neki, újabban fontos nekem az irgalom. Azt mondja, tévedés, az az Isten dolga. Onnét úszni a (széplaki) hotelbe, de a medence már tele vízilabdásokkal. Holnaptól 05:45-re kell jönni. Még reggel: mail a horvát tengerpartról, a Fotómúzeum igazgatója a fenti-, F/2014/150-es képet beválogatta. Ez jó. Válaszomban jeleztem, építendő múzeumát az illetékes jelenleg Siófokon képzeli el. Hát akkor kezdek festeni. Napi három óra. A fennmaradó időben úszom, alszom, vagy vágyódom enni. Menetrend szerint. 2015. július 15., szerda, Töreki 12:27 Deske, írod: „Mondom neki, újabban fontos nekem az irgalom. Azt mondja, tévedés, az az Isten dolga.” Az atya téved: "Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek" (Máté 5,7). P. 15:16 Alvás, nemfestés, déltől a Néprajzi Múzeum-beli zsidótemető-fotókiállításukhoz megnyitóbeszédemet írom le, reggel találtam ki. 2015. július 16., csütörtök, Töreki 16:08 Az ilyen fotókat szeretjük. Szovjet csapatok kivonulása Magyarországról. fotó: Boros Jenő 17:12 Mi lenne, ha a történelemkönyvekben csak a győztes csatákról beszélnének. Akkor ezt a két festményt pl. soha nem láthatná a publikum. A/2015/51 A/2015/52 2015. július 17., péntek, Töreki 10:36 A mai. A/2015/53 13:03 Végül 1/2 11-kor nem feküdtem le, avval, hogy mégis megpróbálom ebédig ébren kibírni. Napközbeni két alvás izléstelen. Kissé tántorogva e szűköcske manzárdszobában. Kata segített egy kapuccsinóval. A/2015/54 Meg lehetne ezt festeni másfél méteresben is. Bár minek. Bár nem férne el a kocsiban. Oda csak kilencvenes kép, kerettel. Vojnich össze tudja göngyölíteni a magáét. Esti diskurálásaim Illyéssel. AZ ASZÓFŐI ÁLLOMÁSON Ötszázmillió fényévre kilát az ember a vak űrbe, - jut eszembe, míg szívdobogva és szemem meresztve vonatod lesem e vak éjen át. 18:39 Megint egész nap nem volt a hegyen net. Most lent a tó mellett-, míg Kata fürdik. 2015. július 18., szombat, Töreki 07:30 Dlugosz krakkói kanonok ír Hedvigről; Nagy Lajos lánya, Lengyelország királynője. Élt 25 évet. Igen ám, de mikori a szöveg. Aztán kiderül: A mai napon, azaz 1399. július 17-én meghalt Hedvig királyné. Nagyon bájos arcú volt, és erényeit tekintve még kedvesebb... Prágában kollégiumot alapított a litvánok számára és fáradozott a krakkói Hittudományi Kar felállításán. 07:37 Alighanem az egyetlen mód. 4E. ELSO EHSEG ELMULTAIG ENNI 08:08 Tegnap délután Kata földszinti lakosztályából ide, az emeletre fölhozta a 10 db. mandula-adagomat és lefényképezett. És ma is, a délelőtti kávé. F/2015/128 F/2015/129 13:18 Ismétlem magamat, naná, ugyanis a többől szükségszerűen lesz egy legjobb.:)) A/2015/55 A/2015/56 13:42 Geri tegnap mailben kitanított, ma már egy másfél órás Armstrong-hits-et le tudtam venni a YouTube-ról. Praktikusan csak a hangot, MP3-ban. 16:06 Bíztatás Le Meux-ből: -- Deske, mielött még teljesen ?tmész Gandhi ?llapotba, a trükk, hogy minden falatot TELJESEN megr?gsz, lassan és élvezettel - (Stéph a szemét is behunyja néha, hogy jobban érezze az izeket). Azt?n mikor abszolut péppé r?gtad a mandul?t, m?r a 10 is sok lesz! :))) courage, J. -- Szent András midőn elérkezett a Nagyböjt ideje, apátja szerzetesi életének példájára, aki testvéreivel együtt 45 szem datolyával húzta ki a Nagyböjtöt, apátjától 40 diót kapott, és avval megelégelve örömmel d. ...Boldog Mór, pécsi püspök leírása, ő még beszélt András egy tanítványával. Szent Zeorárd - András a XI. században Lengyelországból jött Magyarországra, előbb remete életet élt, majd a Nyitra melletti Zobor hegyen lévő bencés kolostor tagja lett. A tökéletes élet után vágyódva - apátja engedélyével - újra remeteségbe vonult, ahol 1010 körül meghalt. 2015. július 19., vasárnap, Töreki 05:49 Levél védangyal informatikusomnak. Kedves Tamás, feladatra kérném, okosítnám-, ill. inkább gazdagítanám a rendszert. (Ez a NEWS-képeknél rég megvan:) A FOTÓ fejezetben a képek alatt van egy adat, hogy MEGJEGYZÉS. Most oda behordtuk a fotókon látható személyek neveit. Az e szerinti keresés lehetőségét meg kéne adni, itt: -- témakörök szerint -- dátum szerint -- képcím szerint -- FOTÓN SZEREPLŐ SZEMÉLYEK -- válogatott művek, stb. SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY Kérnék szíves visszajelzést, jó-e így. Átigazítottam, a NEWS most nem az utolsó nappal, hanem az oldal legaljához igazítva jön föl. Aki több napot olvas visszafelé, annak ez értelmesebb. Nekem meg nem kell az indexet naponta..., abból néha baj volt. :-) 09:05 Sokféle adataimat kérő levél a Műcsarnoktól, hogy a Szalon-2015 kiállítás sikerére való tekintettel a szereplők munkásságát dokumentálni akarják, s ezt a "Műcsarnok egyik nyilvános terében" monitoron mindenki számára hozzáférhetővé teszik. Nincs kedvem "max. 10 oldalas PDF portfóliót" előállítani, amúgy is idegenkedem a digitalizálástól. Kedves Műcsarnok! Megkaptam a kérdőívre a felkérést. Hogy a Műcsarnok egyik termében... ez nemigen életszerű… hogy egy kiállítást megnézve még oda is betéved a látogató, és pont ehhez van kedve, és elkezd egy monitoron böngészni. Talán a Műcs. honlapján kéne erre egy állandó felületet létrehozni..??? [...] d. 15:10 A tízórás mise után a rituális cukrászda kettesben, Siófokon. Egy fagyi is. Érdekel, hogy nézek ki. Én látom/nézem (kívülről) magamat a legritkábban. Pl. az utolsó képen kezem erei. F/2015/130-134 LÁNYOMMAL A LÉPCSŐN Fáradt voltam. "Hadd ülök ide melléd" -- mondtam, míg csendesen kislány-vállára tettem vén kezem, csodálkozva, hogy elbírja a terhét. Illyés 2015. július 20., hétfő, Töreki 10:53. Mai három akvarell-típusú olajkép megvolt. Közben Armstrong (1901-1971). Nem tudtam, hogy ő ilyen édesen primitív. "A blues születése" Mellette Frank Sinatra. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 11:44 Sok évek során sokszor jött velem szemben reggel hétkor, feleségével kézenfogva, ahogy reggel az uszoda felé futottam. Rendkívüli arca tünt föl, nemigen bumfordi. Egy idő után elkezdtünk bólintani egymásnak. Aztán egyszer, továbbra is ismeretlenül, futtomban kezébe nyomtam egy könyvemet, beleírva, hogy csak azért, mert ilyen szépek együtt. Nem álltam meg szólni is. Egy hét múltán újra összefutottunk, akkor teológiai szakdolgozatát nyújtotta, hasonlóképpen szó nélkül, egy remek ellendedikációval. Megnéztem a neten, Egri László dr., összeismerkedünk, kézsebész, állandó diakonus. Azóta kétszer voltak nálunk, az éves lakásszentelésekre hívtam. Nagyon komolyan vette. Ma délelőtt Miki fiam fűrészgép által rég megcsapott hüvelykujját formázta meg. Közben Miki beleszólt, hogy nem lehetne-e még egy kicsit karcsúbbra, akkor tovább dolgozott rajta, s megígérte, hogy a 15-ös divat szerintire csinálja... A neten csak egy fotó ilyen néven, de hát ez nemigen hasonlít... 12:07 A ma délelőtti képek. Akvarellszerűnek mondom, mert hasonlóan bőséges-, bár olajfolyadékkal, s majdnem a la príma készülnek, gyors variációk. Keresem egy ötlet jó megjelenítését. Továbbra is 50x50 cm., mind. A/2015/57, 58, 59 14:15 Hogy ugyanis mit lehetne evvel a kékkel kezdeni. A (meglehetősen rendetlen koffer-)palettán máris olyan jól mutat. F/2015/135 21:16 Ugyan a viccet a szájába adtam, hogy ez a kék szín a palettán máris szép, de igen-igen jó szem kellett barátom H. mail-véleményéhez, hogy legalábbis ott... És igaza van, megintcsak. Ami ebben a sorozatban érdekelt, a kék szín, az itt felszínes történet. Olyan rendben-van-dolog. Elhagyni a színeket, ott kezdődik igazán majd valami. A délelőtt kezdett gyönyörű-kék A/2015/58-al ezt el is kezdtem, délután. Egy kép legyen dögunalmas. Ami által kirostálódnak a kültagok. És ha megint tévedtem, remélem, majd csak-- Aztán félbehagyva tevékenység-gondolkodás, le Katával a vízpartra. Amíg ő, satöbbi, addig én a Lőcsei fehér asszonyt olvasom, remek. Őskrimi, olyan fordulatos, mint a The Spy Who Came in from the Cold, és olyan atmoszférikus is. Teljes érzületemmel sétálgatok a kuruc-korabeli erődített városban. És várom, még mi mindent talál ki ez az ördöngös szépasszony. 2015. július 21., kedd, Töreki 08:40 Két napja a szokásos; 05:50-kor kérem a portán az uszodakulcsot. Keresgéli, nincs, az úszómester elfelejtette leadni. Ma én felejtettem el visszaadni. Kilencre viszem a kulcsmásolóhoz a Tescóba, Siófokra. Jövőre, ha megérem, nem kell kérni már. Ha netán rákérdeznek: Kaptam kulcsot, én nem vendég vagyok, itt dolgozom... A kulcsot ugyan az iparostól, és csakugyan itt dolgozom, ha nem is náluk, de Törekiben... Engedélyt pedig tényleg kaptam kulcshasználatra, még tavaly. Elvből (mindig) kettőt csináltatok, biztonsági tartalék. Csibészség. Kinek ártok vele? A barcelonai, londoni, párizsi, német, svájci lezárt múzeumrészekben is megnéztem mindent, amit akartam. Csak meg kellett dolgozni érte. Ja, és a riviériai Matisse-kápolna is... 10:39 Megvolt. Egy tea, és kezdem a munkát. 12:09 Tisztul a kép. Hála és ajánlás ezért a tanácsadó H-nak, vezetéknévvel értve. A/2105/60 A/2015/61 Itt valami nagyon sikerült. Hála az égnek. Is. És bizony elkezdtem számolni az itt-napokat visszafelé. Milyen élhetetlen az ember. Hiszen itt (is) minden megvan, rendben van. Tegnap végre (félálomban) kitaláltam egy lehetséges új helyet otthon - visszaköltözni életemmel a kisszobából a műterembe (??) - az ágynak. Múló? honvágy. Nagggyon bonyolult probléma, mert valahai helyére igen szükség van. Az nyáron ideálisnak megtalált állványhely, oda nem süt a nap. És ugyanakkor az alaprajznak szépnek kell maradnia. Nálam ez nem tréfa. HONVÁGY. Vagy magyarosan: HUNVAGY. És valahonnan jó lenne még öt négyzetmétert szerezni. 12:58 Deske, honvágy?! Az teljesen rendben van! Csak ágyvariácókat kéretik elfelejteni! A mostani szobája kurvajó! Legfeljebb tegyen le egy laticelt a földre honvágy esetére, hol itt, hol ott... L. 19:41 Szia, Deske, nem ő az? U. 20:16. De, te honnét...?, nekem nem sikerült... Most látom, megismerkedésünk, te jó ég, már ez is ötéves történet, akkor le is írtam. Magamban Az Angol - nevet adtam neki annó. Most visszaolvastam. Milyen jó az ő dedikációja. 2015. július 22., szerda, Töreki 11:17 Vasárnapi Újság 1867. 46. 565. IV. Pál, Giovanni Pietro Caraffa pápa 1555-ben ,,Cum nimis absurdum" bullája által a római zsidóknak mindennemű közlekedést eltiltott a keresztyénekkel, és őket a Gettóba száműzte. E városnegyeden kívül a zsidóknak nem volt szabad mutatni magokat sehol másképpen, mint a férfiaknak sárga kalappal, a nőknek sárga fátyollal. 11:50 Ilyen még nem volt, a koffer mélyén tárolt, soha elő nem vett tartalék félliter festőszer is fogyóban. Reggel Siófok; ipari lenolaj, és terpentin híján lakkbenzin. A módosult technikának köszönhető, előre lazúrral lemosom a lemezt. A mai: A/2015/62 12:30 Kicsit szégyenkezem, hogy ennyi sok, de hát ezek a színváltozatok gyorsan készülnek, talán lesz értelme. Remélem lesz tehetségem hozzá, szelektálni. Ez pl. monitoron nézve mintha kissé sápatag lenne. A/2015/63 13:28 Ebéd előtt még van kis időm. Sápatag. Régi szakmai tapasztalat, ilyenkor két út, előre vagy hátrafelé menni. Még sápadtabbra. Ha netán még valami, akkor a többit majd Pesten, ha megszáradt. Esetleg alig olvashatóra sápasztani, lazúrokkal. 13:37 Ez a Telkom-net kapcsolat olyan, mint az élet. Ált. örülök, ha 3 kb/sec.-el megy. Napokig nulla napközben. Most meg, visszatérően, 130 kb/sec. körül. 14:05 Érdekes, gyakran jár a fejemben az a Spiró-egyfelvonásos, az Előszobában. Tudom, hogy nem ez a címe, ezt használom; pár éve megint fölhívtam S-t, mondaná meg, mert így nem tudok levelezni róla. Aztán mostanra megint elfelejtettem. Elölről végig kellett nézni az egyfájlos NEWS-ban az összes Spirót, mire megtaláltam: Szappanopera. Nagyon kedvelem. Címkeresés közben találtam ezt is: LEVELEK LE MEUX-BE / 65. 2000.05.30.-06.03. Uram, tudod, hogy öregszem. Tarts vissza a fecsegéstől és attól a meggyőződéstől, hogy minden ügyben állást foglaljak. Ments meg attól a vágytól, hogy mindenki ügyét rendezzem. Ments meg a végtelen részletek elmondásától. Adj szárnyakat, hogy a lényegre térjek. Zárd le ajkaimat, ha fájdalmaimról akarok beszélni. Ezek idővel nőnek és az idő haladtával egyre édesebb beszélni róluk. Taníts meg arra a dicső leckére, hogy esetleg tévedhetek is. Engedd, hogy ne üssem bele mindenbe az orromat... Te tudod, óh Uram, hogy a végén szükségem van néhány barátra. Apósom most halt meg, hagyatékában találtuk. /XVII. századi apáca imája/ 2015. július 23., csütörtök, Töreki 11:44 Mailkorrektúra alapján a tegnapi kép tovább. A/2015/63 Szeretném, de momentán nem tudom ennél unalmasabbra csinálni. 12:39 Az ötlet, amúgy, jó volt. Csak nem bírom az unalmat. Most - remélem - izgalmas... Kb. visszaértem az eredeti állapothoz... 12:51 Kedves Deske, gyorsan bevettem egy valerianát, nem bírom az ilyen nagyfokú izgalmat. Különösen képeken :) S. 13:40 Most meg a Kata szólt bele, hogy jobb volt az eredeti. Jav. Hiába, egy ennyire finom tökfőzeléket meg kell szolgálni. Bár lehet, hogy lecsó volt. Ideális lenne, gyorsan megvenné valaki, mert ez a sok ötlet itt... 14:26 Hogy monitoron néztem, Volt egy kis teendő még. De ez már tényleg csak szőrmentén. A két világos szín nagyon hasonló volt. Ez hejtelen. Majd, majd, ha tök megszáradt, egy gyenge Van Dyck-barna lazúrt rá. Attól nagyon enyhén elsárgul, elbágyad. 06:02 Adódott, hogy a mai A/2015/64-et kissé tágabb környezetével fotózzam. F/2015/136 Valami vihar jön, hála Isten. Az előbb forró zuhany a meleg ellen. A délelőttöt átaludtam. Öreg embernek mindig van időjárás. 2015. július 24., péntek, Töreki 11:12 Leírtam, mégegyszer, s elküldöm nekik. TANMESE UTÓDAIMNAK Szokott kötelező távom 1200 méter, évtizedek óta. Múlt hónapban ezt nem mindig bírtam, olykor csak 800-at, ezret. Tudomásul vettem. S ez most is így, Széplakon. Mígnem egy hét után időmérés; majdnem egy órát úsztam. Ennyire nem lassulhattam le. Újraszámoltam, s amit én 1000-nek vettem, az 2000 méter volt. Vagyis nem testi fáradság, hanem a lelki hozzáállás. Ejha. Azóta persze újra 1200; s ha a vége felé fáradt, elmosolyodom a víz alatt. 11:38 Most elküldtem Szütsnek, avval, hogy: KÖSZ. Marton Évával beszélget 2006-ban, Bartók Rádió. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 11:58 "Ismerősöm mondja, ha neki újjá kellene születnie, akkor vagy egyetemista lenne, vagy kutya. A többi már fárasztja." Papp Sándor Zsigmond, Népszabadság, 2015. július 20. 12:16 És itt az utolsó lemez, többet nem hoztam le. A festőszer is elfogyott, már ipari lenolaj. Rongy is fogytán, pedig az az ecset. Otthon úgy számoltam, ha marad időm, az itt csináltakat kezdem előlről átnézni. Még egy hét. Nem lesz unatkoz. De már mennék innét. A/2015/65 Nagyon kívánkozott, a képre az ablak alá tettem egy világosokker szőnyeget, alíg tudtam levakarni, nem tudtam megoldani. 13:25 Na, ez öröm. Hogy kitaláltam, hamarvást csináltattam is a kiállításomról egy virtuális sétát, s kezdtem az igazgatónak-, mindenkinek erősen ajánlani, ideális archíválás. A mellettem kiállító Hegedüs2-ről tudok is, s most a Műcsarnok honlapján látom, fölvették az egész Nemzeti Szalon 2015 tárlatot. Mennyivel olcsóbb, mint egy katalógus. (Durván 200e / 5 millió.) Nem vesztem kárba. http://www.mucsarnok.hu/new_site/images/panoramafoto/nemzetisz/index.htm 17:02 Az ember délutáni álmából ébred, és mit nem lát. Az ember próbálkozik. F/2015/137 17:28 Bár lehet, hogy így, monitoron, környezettel érdekesebb... F/2015/138 20:21 Meddig a tiéd? Amíg azt mondja: Had én nyomjam meg a liftgombot! 20:49 Szia Deske, A/2015/65. csendesen említem, (nekem zavaró), a festőállvány a festményeden első és többszöri látásra is nekem olyan, mintha egy robot indulna el, mozgásban lenne. A. 2015. július 26., vasárnap, Töreki 06:09 Kedves Igor, maradandóan hálás vagyok magának, az én műcsarnoki kiállításom virtuális sétáját ragyogóan megcsinálta. Most megnéztem a Nemzeti Szalon 2015-ről készített anyagát is - bocs, kívülről beleszólok -, ez bizony rettenetesen el van cseszve. Pedig ez lesz a közismert referencia anyaga. Nem tudom, javítható-e, létezik-e olyan segédprogram, amivel a felvételeket (csoportonként) színkorrigálni lehetne. A fehér falhoz kellene igazodni, ami most néhol csurom sárga, néha rózsaszín. Szívélyes üdvözlettel: d. Érdemi, tartalmas válasz érkezett (23:29), hogy utasítás szerint az atmoszféra fontosabb volt a színhűségnél, megbeszéli a Műcsarnokkal, hogy belenyúljon-e, és köszöni. 07:24 kapja: titkarsag@mma.hu, / + két fő (ezeket a mail-címeket ismerem) és postán is megy MMA Elnökség Budapest Basszátok meg, Galambocskáim. Ez az MMA köztestületi tagság üres formalitás? Három levélben négy megfontolandót vetettem föl, abból három közérdekű. (2014.11.26. - 2015.02.04 - 2015.05.11.) Szabályzat szerint két héten belül kötelező válasz. Levélben és telefonon (Baricsa Katalin) is reklamáltam, ez eddig nem jött. (Hacsak nem most júliusban, amikor én művésztelepen.) Nem hiúságból várom, alkalmasint lenne mit közösen továbbgondolni, hiszen ezért is léptem be közétek. Tűnődöm, mért nem hagytalak még ott titeket. 2015.07.26. üdv.: vd. Egy (szintén köztestületi) vezető válasza (22:23), hogy kívülállóként nem fogok tudni beleszólni semmibe. 2015. július 27., hétfő, Töreki 16:18 A fejem már jó helyen van, a vízben. Karom lóg. Gyurka, egyetértesz? Korrektúra? A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! Illetve 20 mp. kézellenállással. (Bocs, mindez NAPLÓ, ez nekem fontos. Tán egy éve tanulom ezt az izét.) A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! Kapott infó: - merev a váll, ettől billegek - tovább tartani a kart csúszás közben, hogy vigyen a lendület - túl gyorsan süllyed a kéz, vele a fej - és persze kézlapát tilos, de hát az Töreki-műemlék 2015. július 28., kedd, Töreki 05:10-kor erre nyitom a szemem, még félsötét. Ez a látvány nem hagy nyugodni, tényleg. F/205/139 09:55 Új telefont tanulom, ismerkedem, az ilyet mindig szerettem. Netről Felhasználói kézikönyv, ezen a 220-ason több minden másként van, hogy kell elnémítani, zseblámpa is van, ki-bekapcs. Már levezetés-munkanapok, mind a 26 farost lefestve. Harmadszori levelemre megtudtam, a nagy debreceni Antal-Lusztig-gyűjtemény kiállításon a Régi zsidó temető - por és hamu - A/1985/19 (120x120 cm.) szerepel. Ezt a képet nagyon nem szeretem, nem jó, mindig így emlékszem vissza rá. (Noha 2001 májusában visszakértem továbbfesteni, de nem ez az újabb állapota rögzült bennem.) Pedig egy nagyonis tisztességes kép lett belőle. A/2015/47 A/2015/48 A/2015/54 14:06 Mióta a lemezek tele, a meglévő soványkákat szedem újból elő. Javulgatnak, szerencsésen. Rájuk fért. 17:42 Töreki. Már lassú búcsúzás, lélekben. Kata az éves lelkigyakorlatukra már vasárnap elutazott. (Én ilyet magunknak régóta nem szervezek.) Megnéztem, 2004 óta 221 képet kezdtem el itt, nyaranta. Tegnap összefutottunk vendéglátóm régi lovászával, aki aztán az országot járta mozgó kutya-krematóriummal. Annak idején sokat hívott (volna) lovagolni, vagy kikocsizni csézával a környék erdei-mezei útjaira. Munkaidőben. Vagy utána. 18:52 És befutott egy igazi (külföld) szakmai vélemény is a Total Immersion-gyorsúszásomról. Tök rossz és gyakorlatilag reménytelen nekem ezt jól csinálni, netán abba kéne hagyni, hogy még ami eddig jó volt, azt is... Csakhogy én ezt az egészet élvezem, az igyekezetet; így, ahogy van. Síelésben is hat évtizede boldog dilettáns. (Bútortervezésben profi.) "Minden jó helyen van, ott, ahol van". 2015. július 29., szerda, Töreki 10:40 Ünnep, 25 éve rászántam, túl fáradékony a lábam, próbáljuk meg; Szent Lukács uszoda. Azóta. Vasárnap is. 2. Mától a FOTÓknál a képeken szereplők szerint is lehet keresni (a ...szerint-csoportban). 3. Festékgyáros ismerősöm csinál nekem a 40 évig megszokotthoz hasonló alapozót. Amit most én keverek, azt nem szeretem, nem az igazi. 12:53 A basszátok meg Galambocskáim... kezdetű hivatalos levelemre érkezett egy második, nem intézményi válasz: - Nem lehetne ugyanezt emberi hangon…? (név) - Öreg, az már többször megtörtént… d. 17:39 Önidézet, Népszabadság interjú, 2010. 08. 28. A jó mű ima. 18:33 Hogy elfogytak a lemezek, a korábbiakon kapirgálok. A/2015/65. Hogy ez milyenke?, érdektelen. Még nem néztem át őket, de a megcsinált 26-ból két remekművet viszek haza. Tudom. Nem elég?! 2015. július 30., csütörtök, Töreki 19:15 Kedves öreg mobilom tegnaptól nem hallja saját SIM-kártyáját. Új Nokia, 17e HUF, azonnal, Siófokon, de ez már nem fogad tartózsinórt. Találtam a belsejében egy szerintem fölös üreget, abba, pillanatragasztóval. Remélem, megfogja. Burkolatába pedig bicskával az ehhez szükséges nyiladékot. 19:30 Hát akkor, már búcsúzóul Törekiből, egy utolsó munkaasztal-fénykép. F/2015/141. Egyszer tán kedves emlék lesz. Itt most duplán gyarapodott a család, kérdéses, meddig tudnak vendégül látni. 2004-óta járok ide, valami 210 itt - a kis félsötét padlásszobában - kezdett kép. Szeretem ezt a helyet, bár tulajdonképpen mindegy, hol vagyok. Holnap csomagolás, rend csinálás. Újabban már elmegy vele a délelőtt. 22:43 Már rég ágyban, villanyoltva, üzemkészen az elalvához, szemmaszkkal, oldalamra fordulva, herémet kihúzva combjaim közül, pokrócot derekam alá tűrve, mikor eszembe ötlött, önmagában féloldalas a meghatározás, hogy szeretem ezt a helyet. Fölkeltem. És most (még) fönt vagyok. Szerencsére. Mert mail jött T-től, javítással; merthogy mostanáig a töredéke szerepelt a látható listában a FOTÓN SZEREPLŐK-nek. 2015. július 31., péntek, Töreki - Budapest 08:31 Aki beszél, Isten szavait közvetítse. 1 Pét. 4. 07:13 Még uszoda előtt - ma később indulok -, és evvel ünnepélyesen megkezdődik a pakolás. F/2015/142 09:42 Kezdeném a mai feladatot, de előbb kicsit rámentem a honlapon a FOTÓ/WHO IS ON THE PICTURE-re, kicsit gyönyörködni, hány ember is fordult meg közelemben az évtizedek során. 10:40 Búcsúzáshoz adekvát zene. Régtől szeretem. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 2015. július napi átlag olvasóm: 222 VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 245. 2015. augusztus 1., szombat, már itthon 21:03 Mert nekünk ez a hazánk! - válaszolta jóságosan a vakondmama.* Ki tudja, miért, éjfélkor tök éberen, s ha már fönt, megnéztem, dolgozik-e még a PC, hosszúlejáratú feladatot kapott. És, ha ennyire nem vagyok álmos -, felöltöztem. És onnét kezdve este hétig - közben egy óra alvás, 19h munkaidő-, visszarendeztem életemet a műterembe. A feladat eszkalálódott, a teakonyhát és az alvást kezdetben eszem ágában sem volt visszavinni, az délutáni fordulat. Szoba-, életrendezés, fergeteges időélmény. Egy évig laktam a szomszéd szobában, a három méterre fölém telepített Telekom antenna életveszélyes túlsugárzása miatt. Érdekes volt akkor, 42 év után, költözni. Életem legszebb szobáját csináltam meg ekkor, valaha fiamé volt. Most az kiürült, újra. És a gyönyörű panoráma?! Megvolt.      *Nem mindenkinek kötelessége ismerni a viccet: Vakondgyerek kirándulás után megkérdi, mi miért lakunk itt ebben a sötét nyirkosságban, amikor odafönt... 2015. augusztus 2., vasárnap 08:21 Hál' Isten, a kánikula ma hűvös idővel köszöntött be. És a szárazkifliknek is lett egy jó hely a fűrészgép alatt. Mindig a jobbszélsőt kell megenni, akkor nincs sorrendprobléma, időbeli keveredés. Tízenként gyártom le őket, öt fér egyszerre az infrába. F/2015/143 2015. augusztus 3., hétfő 06:17 Eladják az igazat ezüstért, a szegényt meg egy pár saruért és a gyöngéket eltérítik útjukból. Apa és fia egyazon lányhoz jár. Nos hát, rátok nehezedem, ahogy a kévével megrakott szekér a földre nehezedik. Nem lesz menedéke a gyors futónak. Az íjász nem áll helyt, a fürge lábú nem tud elmenekülni, s a lovas sem menti meg életét. A hősök közül a legbátrabb is ruhátlanul menekül azon a napon - Mondja az Úr. Ámos 2 2015. augusztus 4., kedd 05:32 Nevezheti-e az ember barátjának, akivel ötévente találkozik pár mondatra, és kedvelik egymást. Kevesek mellett ők - távolból - fontosak nekem. Inkább mestereim, mindmáig. Sok évtizedes ismeretségek. Anzelm testvér OSB., aki nem szenteltette pappá magát, hogy szerzetesi életében a kevesebbre tudjon figyelni. Otthagyta Pannonhalmát, a gimnáziumi tanítást, a kis bakonyi bencés közösségért. És Jelenits atya, aki egyébként a Pilinszky-oeuvre gondozója, meg egyebek..., mindketten fiatalok voltunk, hogy először találkoztunk egy esküvői vacsorán. Biciklivel vitte diákjait Rómába. Azt szoktam róla elmondani, fellengzősség nélkül, ha valami fontosban elakadok, tőle kérdezem, és kapom is meg a választ - gondolatban. Harminc éve kérésemre eljött betegágyamhoz, és azt válaszolta: A pék szereti az embereket. A pék kenyeret süt. Egy más alkalommal pedig, hogy nagy tehetségű diákjait szinte jobban félti a gyengébbeknél. Hogy el ne veszítsék emberségüket. Szelíd és békés emberek. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 06:43 Hiába, kicsi ez a műterem ennyi funkcióra. (Nem panaszképpen mondom.) Hogy festek, hátralépésnél útban van kartondoboz-éjjelszekrényem. Tegnap megcsináltam azt is gurulósra.* Katának meg új munkaasztal nálam, sok csavarozásokkal. És levettem a C' est Si Bon-t Armstronggal és Yves Montanddal a YouTube-ról. Lassan kész leszek a hazaköltözéssel. F/2015/144 * mérnöki érdeklődésűeknek: egytengelyes kerekek, csak egy-, oldalirányba gurul, ha az ágyból meglökném, marad. 16:50 Persze nem mind kész, a honlapra a festményekhez már most föltettem a Törekiben készült 26 képet. 18:18 Feszes napok, most jutottam hozzá, hogy a Pestre fölhozott új képeimhez nyúljak. Először keretben megnézni. Kiderült, mind a 26 kép oldalaiból le kell vágni 4-4 mm-t, a keretező elszabta. Fűrészgép, sablon. Nem jelentős méret, illetve van, ahol dehogynem. Kiderült, messze nem egyforma súlyúak képeim oldalai. Úgy tűnik, mindig a bal és a fölső szélhez vannak feszesre igazítva. Nem tudtam. (Mindnél jobbra és lent kellett most vágni.) 19:13 Muszáj lesz (legalább) három képnek rossznak lenni, kevesebb a keret. 19:40 Első áttekintésre, egy hónap munkája. Még a címadás lesz nagy tortúra. Meg a keret-ezüstözés. F/2015/145 2015. augusztus 5., szerda 05:54 Egy mondat, földrengéses, elhadarjuk, szerencsére figyelmetlenül. Átélve levitálnánk, belehalnánk. Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Amen. A pap evvel közvetít. És én? A varázsszó; nevében... hogyhogy? ...hatalmával?! ...képviseletében? Mi lenne a ki nem mondott folytatás; hogy nevében ...ítélkezem?... dolgozom? És a királyi jogarintés, úgy legyen / amen. Tudod te (én), hogy mit beszélsz?! 09:54 Uszodában mindenki ugyanazt kérdezi, ugyanazt válaszolom, de a viszontválaszok. - Huszonhatot festettem, abból kettő a jó. - A./ válasz - Nem baj, majd legközelebb jobban sikerül - Nem sikerül jobban. Ennyit tudok. B/ válasz: - Add nekem azt a maradék huszonnégyet. C./ válasz (az igazi): - Jó arány. Jó éved volt. 10:13 Sóher vagyok, mégse dobom ki, hanem 40 centisekre vágom le az arra alkalmas gyenge képeket. Akkora kereteim vannak. Kezdem is. 12:02 Ledobtam róla majdnem a felét, kidobtam az ágyat, egy képet és a szőnyeget; éppúgy, mint az életben. Meg is javult. De legalábbis markánsabb evvel a féloldalasságával. A/2015/51 13:02 - (Az Atyának... nevében) kezdem, végzem, csinálom, szeretem, szolgálom, akarom, szemlélem, hallgatom, stb... fejezem be. Ámen. H. - Igen-igen-persze. De nekem ez a mondat továbbra is elképesztő, téboly. d. 21:57 Deske, az Atya, Fiú, Szentlélek nevében-ről csak annyit, hogy szerintem földi esendőségünk és gyengeségünk miatt ezzel KÉRÜNK. Azt remélve, hogy ezen hatalmak, akik hárman vannak, mégis egyek, ha mögöttünk állnak, talán magunk is erősebbé válunk. (Profán hasonlat, de amikor a Tom és Jerryben az egérke menekül a kandúr elől, akkor igen fél. Aztán az egyik jelenetben peckesen előlép a macska elé, aki nem érti a hirtelen bátorságot, míg az egér háta mögül ki nem bukkan fenyegetően a távoli, de most megérkezett barát, egy oroszlán...) Sokkal rejtettebb, mégis nagyon fontos vonatkozás, hogy ahogy Jézusban jelen volt az Atya, bennünk is ott van, és ezt jól tudjuk a mélyben. Főleg, amikor az imákban bíztat. Amikor jeleket küld..., gyakrabban, mint hinnénk. Ezért a nevében-ben mi is ott vagyunk. C. 2015. augusztus 6., csütörtök 09:31 Műtárgyat nem tartok. Egyre igen vágyom negyven éve, valami kis kormos szénrajzra, Nagy Istvántól. Lett volna módom rá. De ezt a funkciót maradéktalanul betölti Várhelyi Timi temetőrajza, gyönyörű, és lefedi a teljes művészet-igényemet. Mindent tud a világról, többet, mint a Mona Lisa. Tegnap ez volt a pekingi pillangó*, csak méltóbb keretet akartam neki csinálni, hogy hazaköltözött velem. De ehhez a fűrészgépet visszatelepíteni a műhelyszobába, és New Yorkban már vihar, akkor azt a szobát (is) meg kell csinálni. Ami reggelre (04:30-kor kezdve) tán már kész is. *káoszelmélet 13:29 Szia Des! Ez olyan szép. Ölellek! R. Popper Péter: "Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a katolikus költő megjegyezte: – Utállak benneteket, »pszi«-vel kezdődő foglalkozásúakat. – Miért utálsz, János? – Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban – mondta Pilinszky –, az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól-rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség." Szép, fontos. Egyetlen hiba a gondolatmenetben; Pilinszky kissé affektál, hogy mintegy egyetlenként említi: tragédiák. Sőt, keresztény szemmel, ez a fogalom nem létezik. Van szenvedés és van bűn. Tragédia nincs. Talán csak egy elkárhozás esetében lehetne beszélni tragédiáról, de akkor sem nem érdemes, mert arról soha nincs tudomásunk. Nem biztos, hogy Hitler-Sztálin elkárhozott. d. 16:35 - Deske, a kereszténységben a tragédia fogalma nem létezik, a tragédiában ugyanis a hős mindig jó célért harcolva bukik el. Aki pedig jó célért harcol, az a kereszténység szerint üdvözül. Ha valaki elkárhozik, az nem jó célért harcolt. Szia! R. - Csakugyan így pontos. De utálom, amikor valaki okosabb nálam : )))) d. 22:06 E tartós kánikula ellen képkeretezéssel védekezem. Persze fél tízkor abba kell hagyni; ágyba. 2015. augusztus 8., szombat 10:03 Ellenjavallat ellenére nem bírom abbahagyni, de sőt. Szerintem most az IGAZI (sőt egyre igazibb). A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! Átkozott filmezés. Innét bizony látom. A csípő. De legalább a kéz. Satöbbi. 16:26 Kölyökkoromtól stratégia, minden egy helyen. Küzdelem az utolsó töltényig, hogy az ágy a műteremben maradjon. Kata segített a tologatásban. Már csak az nem gurulós. Teakonyha-; minden más (az élet) marad a műteremben. F/2015/148 F/2015/151 F/2015/150 F/2015/149 16:51 Kieselbach Galériában egy egyenlőre (gondolom PR-okokból) anonim műgyűjtő eddig rejtett anyaga. Vannak remekművek is, most vásárolta össze az elmúlt években. Ha megjelenik erről a könyv, megtudjuk, kicsoda ő. Augusztus 22-ig nyitva. Le Meux-i és Új Zélandi olvasóimnak ez hiába mondom, viszont engedtek fényképezni. A képek java félsötétben. Barcsay, Nagy Balogh, Schéner, Czigány Dezső, Lakner, Csernus, Nemes Lampért, Bálint, Vajda, Anna Margit, Gedő Ila, Derkovits, Rippl, Kondor, Ámos, Tóth Menyhért, Czimra, Földi, Bak, Keserű, Regős István, Hencze, Országh Lili..., nem jegyzeteltem. Mit kell kiemelni. Nemes Lampért mindig döbbenetes, micsoda erő, Schéner számomra egyetlen ismert igazi képe, Czimra szívközel, Regős álnaivitását egyre jobban kedvelem, és (szakmailag bizonyára) a nagy kapás, Vajda Barátok rajza, még Bálint műtermében láttam, falon. 18:59 (György) Pétert is, (Szüts) Miklóst is próbáltam elérni, végül csak megkaptam azt a múltheti ÉS-cikket, Szüts 70: Olykor szokás e képeket Morandi munkáihoz hasonlítani: látom is, hogy miért vélekedett így néhány kritikus, jeles értelmiségi, akik Szüts kiállításainak megnyitóit tartották. Más kérdés, hogy én nem így vélem: Morandi metafizikai programjának szigora távol áll attól a nagyvonalú melankóliától, és a minimalizmus által definiált festészeti világon belüli élvezettől, amellyel Szüts fest. Nagy erénye ezeknek a képeknek a festői öröm áttörése a fegyelmezett felületeken és formákon. a teljes szöveg 19:15 Ez csodálatos. 2015.08.03. index.hu Az Apollo-11 küldetése; Buzz Aldrin az USA űrhajósa másodikként lépett a Hold felszínére 1969. július 20-án. Aldrin most a FaceBookon közzétette, hogy a NASA milyen komolyan vette az utazással kapcsolatos adminisztrációt, az utazási költségek elszámolását. Rajta van az út összes állomása, de nem is az indulás és az érkezés a meglepő, hanem hogy a dokumentum pontosan rögzítette, hogy Aldrin hova és mivel megy majd a következő néhány nap során. Szerepel rajta például a Hold, illetve a Csendes-óceán is, ahová állami űrjárművel, illetve az amerikai haditengerészet Hornett nevű hajójával közlekedik majd. Az sem maradt le az elszámolásról, hogy a koszt-kvártélyt a fenti időtartamra az állam állja. 20:12 Számomra a főkérdés, ki, és miért hozta létre most ezt a hirtelen népvándorlást. Tóth Gy. szerint ez is az USA (kontra a többiek) nagyhatalmi játékának része, küzdelem a világ újrafelosztásáért. A cél Európa meggyengítése. Mondanám, ördögi. A cikk: Napi Gazdaság 2015.08.08., szombat (ma) Vélemény rovat, 10 p. Nem tudom igaz-e, a klubban mondták, hogy a menekültek napi 35 eurót kapnak valahonnan. Vagyis valakik által jól el vannak látva útjukon. 20:45 Már szóltak, hogy nagyon jó kiállítás. Be volt írva nálam, mindenképpen el akartam menni Krajcsovics Éva kiáll.megnyitójára tegnap a Lajos utcába, mert Vojnich beszélt, életében először. Hülye vagyok, elfelejtettem aznap a naptáramat megnézni. Pótolni fogom. Egyszer érdemes lenne elgondolkodni, miből maradt ki Krajcsovics Éva és számtalan jeles kollégája, akik a közmegegyezés szerint a jóval nehezebb úton jutottak el a professzionalitáshoz, ahol már egyenrangú partnerei azoknak a kollégáknak, akiknek már huszonéves korukban azt írták be a személyazonossági igazolványukba, hogy festőművész, a Művészeti Alap tagja. a teljes szöveg 20:53 És még mindig nincs vége, ami minden a mai napon-- A részletek sajna nem publikusak, US. szakértő ma reggeli úszásom minőségét értékeli mailben: nocsak öregúr, nem hagyta abba?! Hiszen ez javul... És jótanácsok... Amúgy ma: keretezés bef., címadás-; a Töreki-munkák jó része evvel csatarendbe állt. Baloldali műterem Fontos műterem Vidám műterem... Volt még két vendég is. 2015. augusztus 9., vasárnap 08:20 ________________________________________________ Stratégia, minden [legyen] egy helyen - írtam tegnap. Nálam ez egy a pionírköszöntéssel: Buty gátov, vszigdá gátóv! (Reggel elkértem Moszkvából, legyen meg cirill betűkkel is.) Gazdag világ. Gazdag életem. Gazdag életem volt. Iszonyú gazdag vagyok. Hazafelé egy mákos rétes. (Kár, hogy két szóba írják.) __________________________________________________ Ne legyek olyan izé, elmondom magyarul is: Légy kész, mindig kész. És ez még jobb, mint a magyar cserkész Légy résen. 09:22 És meg is jött. Jó napot, kedves Dezső. Örülök, hogy a szolgáltatás az Ön számára. Tatjana ???? ?????!  ?????? ?????! 14:50 - Deske, a menekültügy bejegyzése. Sajnos megint olyan forrásokat használ, és ami most még rosszabb, terjeszt, melyek az átlagosan tájékozott ember számára is köztudottan hamisak, gyűlöletkeltők. A maga által állítottakkal szemben [...] L. - Igen, pontatlanul fogalmaztam, javítom. Tehát a hír szerinti napi X. eurót nem tőlünk, hanem azoktól kapják, akiknek érdekükben áll őket elindítani. d. 2015. augusztus 10., hétfő 09:14 Micsoda reggel 01./ remélt: az új szobában nem korábban, csak ötkor ébredtem, ez jó 02./ várt, de nem ennyit: mára ötven dekával könnyebb vagyok a szükségesnél, pedig tegnap vasárnap, ez nagyon jó 03./ félvéletlen: odafelé hamarább át a túloldalra, az ottani trafikból három Bond cigarillo, 1050 HUF, állandó koldusomnak, tartalékba, jó 04./ várt: csak ballagok, most fáradt a kocogáshoz, sajnálatos és rendben van 05./ tervezett: fotó a tegnapi gondolat ihletőjéről, aminek úgy megörültem F2015/152, ez jó             - élet, egyetlen négyzetcentiméter járdaszéli talajba gyökerezve             - elképesztően gazdag a világ             - vagyis nagyon gazdag vagyok 06./ váratlan: fotózásból fölpillantva a Bem utca torkolata, ellenfényben F/2015/153, ez szép 07./ százszorosan váratlan: nem is készültem rá mélylégzéssel, 25 év alatt tizenegyedszer sikerül végig a víz alatt a medencét, ez hatalmasan jó               2014. júni. 13.   = 09               2014. szep. 28.  = 10               2015. aug. 10. = 11 08./ váratlan: gyorsúszásnál a szombati US. instrukciók szerinti hátulkéz-tartás sikerült, sőt, könnyedén, nagyon jó 09./ félvárt: két hónap után a büfében marcipános golyó, ez jutalomból, finom volt 10./ várt: sikerült megtudakoltam, Komjádi uszoda: -- kabinos -- úszómester, Botondnak (nálunk e héten) a kajakozáshoz vizijártassági kell, rendben 11./ helyi ötlet: vele együtt én is le fogom tenni. 3000 HUF., ez jó lesz 12./ az ellenfényes fotóhoz hozzá se kellett nyúlni, a gép ilyennek vette. A másik fotónál szégyenszemre beálltam Photoshopos csikkszedőnek, ez szerencsés. 14:23 Megvolt a vizsga. Azt mondta az úszómester, hogy koromra való tekintettel bármelyik úszásnemet választhatom. A partról ellenőriztek minket. "A VÍZIJÁRTASSÁGHOZ SZÜKSÉGES 200 MÉTERT LEÚSZTA" Vízijártas vagyok. Utána Botit megtanítottam a vízbelógatottfejű mellúszásra. Hogy ne úgy, mint a frizurás nénik, Gyuri bácsi, meg a csikóhalak. 20:56 Délután új tartalék úszószemüveg frontfelületének fúrógép általi kimarása, oda majd 3dioptriás üveg kerül. Estére pedig elkészült, megcsináltam Gábor honlapján Vasárnapi Újság cikksorozatának köv. fejezetét; H14-35, lávaömlések, árvizek, fotó villámokról az 1880-as években, furcsaságok, sziámi ikrek 2015. augusztus 11., kedd 14:30 Ma is átúsztam víz alatt (12.). Különös. Bosszantó. Rontja a ritkaság-statisztikámat. Azután megjavítottam az Éjféli műterem - A/2015/30-at. Kata nehezen viseli a meleget, Reggel a Lukácsban kaptam egy telefonszámot, már kapcsolatban egy légkondi-szerelővel. Sürgősségre 100ezer felárat kínáltam, de alighanem szeptember lesz belőle. 20:25 Felárat nem fogad el, holnapután jön, számlát ő feltétlen szokott adni. 17:16 Krajcsovics Éva az óbudai Lajos utcai Budapest fantázianevű Galériában. A képek úgy 40 és 100 centi között, főleg olaj. Nem mindenki fogja hallani ezt a csöndet. Nagyszabású. Nekem bátorságot adott a határesetek tekintetében, hogy csinálása közben nem kell a befogadó szemével is nézni a készülő képet. Utána otthon el mertem jelentékteleníteni azt a kis lila foltocskát, csöndesebbre venni. Fotózásra nemigen alkalmas világítások voltak, mutatott felvételeim ennek megfelelőek. A semminél végtelenül több. Itt jók: http://krajcsovics.hu A végére ami az elején, az a kis gyönyörű, ami nekem különösen kedves, sajátos okból IS: Körtér éjjel - B/1959/01 Gyerekkorom látványa. Ide Vojnich megnyitóbeszédét is, mégegyszer. 2015. augusztus 12., szerda 05:26 Az a kis lila folt itt jelentéktelenedett el. A/2015/31 Elég régóta nyúzom, negyedszer fotóztam tegnap, mint készterméket. Éva merné az asztal lábait is halványra. Sőt. Afrikában jelenleg 32ezer oroszlán van. 06:29 Többé már ne tusakodjék a test és a lélek egymás ellen... uralkodjék szívünkben a béke... egy legyen az, ami eddig kettő volt... A béke ugyanis nem más, mint két ellentétesnek az összhangja. Nyssai Szent Gergely ( Kr.u. kb. 335-393) 20:41 Radó Sándor: Dóra jelenti - könyvbe kezdtem, a II. viágháborús svájci-magyar kémcsapat története. Radó ismerte Lenint. Lenint egyik nevelt lánya, aki festőnő volt, elvitte egyszer egy futurista, kubista kiállításra. Lenin hosszan szemlélte ezeket a festményeket, majd kijelentette, ő bizony ezekből semmit nem ért, ami azonban nem jelenti azt, hogy ezek a művek nem lesznek jelentősek a jövő nemzedék számára, akik talán meg fogják érteni mondanivalójukat. / 42. p. 2015. augusztus 13., csütörtök 12:57 Szeptemberre vállalták, de kérésemre azért ma délelőtt fölszerelték Katának a légkondit. Három óra munka, DAIKIN belga márka, cseh kivitel, a kisebb kapacitású, állítólag most ez a legjobb; 225e HUF komplett, kíváló (az első órában). Max. energiafelvétel 750 W. Halk. Távirányítóval: hőfok, intenzitás, takarékállás stb., fűteni is tud, minusz öt fokig gazdagságosabb a gáznál. Három év garancia, nagyon hivatalos papírok, mert 2015. augusztustól az illeg. fölszerelés már büntetőeljárást von maga után, most szigorították, mert "a Kiotói Jegyzőkönyv hatálya alá tartozó fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmaz". Három év garancia, addig évenként ők ellenőrzik. A főnök és két fiatal fickó, nagyon tisztán és jókedvvel-, összedolgoztak. Élvezet volt nézni. Én is átgondoltam és előkészítettem előre mindent, rögtön kezdhették a munkát. Búcsúzóul könyveket dedikáltam. A mester meséli, kaptak egy 2030-ig szóló távprognózist., a forró napok 37-el nőnek, a hideg napok 17-el csökkennek, ha jól emlékszem, szóval általános felmelegedés. Akit netán ez a szerkentyű komolyan érdekelne, ne engem hívjon; Hertelendy Attila 70/9444-164. Bár dehogynem hívjon. Örülnék a hírnek. Kata ilyenformán rendben, másodosztályú meleg állampolgár maradok mellette. Ő mindeközben unokákkal a Császár uszodában. A fotón látható (felnőtt és kevésbé felnőtt) függeszkedő rudat vissza a helyére és rendet csináltam. Ezt a közlekedőt (nem közvetlen a szobába tétettük) már tegnap fehérre. A többi helyreállítási munka rájuk marad. 20:38. Mutatják itt nekem, ezt a Nikon Coolpix 900-ast, 83x-os zoommal. Csábítgatnak. Lásd a mellékelt fotókat. Hát nem bánom, legyen; elfogadom valakitől ajándékba. De hálát ne várjon. Érte. Persze az én kis Sonym 30x-osával is elvagyok. De azért. 2015. augusztus 14., péntek, Mike 33. szülnap 10:17 Ma egy közgazdász magyarázta el a klubban ezt a menekültáradat-dolgot. Hogy ez nem hirtelen történet, legalább két éve kezdődött, Szíriából 2 millió ember menekült el, Törökországban jelenleg 2 millió menekült él, csoda, hogy a hullám csak most jutott el hozzánk. És segíteni rajtuk kötelességünk, (bár elsősorban USA, de) a NATO is résztvett a közelkeleti országok destabilizálásában és tönkretételében. Ahol most legalább négyféle vallási fanatikus csoport kívánja egymást és általában mindenkit likvidálni. Vannak gazdasági menekültek is, de azok nyomorúsága is a politka következménye, nem lehet ezt szétszálazni. 10:27 Ezek a galambok reggel erős elhatározásra jutottak tizenegy másodpercben. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 21:30 Olvasom a mai újságban El Kazovszkijnak (Lenocskának) ősszel nagy kiállítást csinálnak. Mailben elküldtem nekik, ami felőlem-nézve adat, és talán kellhet. 2015. augusztus 16., vasárnap 13:48 Úszom, mert helyénvaló. Rákérdezve, nem tudnám, szeretem is? Éjszaka kiderül, nagyon is. Visszatérő softrémálmaim, sok éve már Mennék én, és nem lehet. Engedik le a vizet, már csak húsz centi mély (próbálok tempózni), vagy kiálló sziklákkal tele, olykor hínárral. Sekély és lejtős a víz, a medencében keresztben két kőgát, tömeg gyerek velem szemben, mindent eltorlaszolva. Ha parton ér utol az álom, nincs bejárat, ide-oda küldözgetnek, hosszú reménytelen gyaloglások, a medencéket nyárra lezárták, nem találok oda a városból jövet, az öltöző labirintussal rejtve, nekem nem adnak belépőjegyet. 2015. augusztus 17., hétfő 06:07 Isten, áldd meg az afgánt Jó kedvvel, bősé-éggel, 06:41 Egy tucat nemzetközi rangú szakember másfél évi munkával tervezte és formázta meg a leendő fotográfiai és építészeti múzeumokat a Dózsa György útra. Amit Orbán egy tollvonással áthúzott, hogy nem jó ott az a két kocka. Fájdalmas szereptévesztés. 09:53 "Szereptévesztés". És ha ez lett volna az első és egyetlen! A. 10:45 Maga bizonyára ügyesebb. d. (Emígy jeleztem, hogy a vádat a magam részéről nem kívánom extrapolálni.) 09:14 Szóval 25 év alatt tizenkétszer. De hatásosabb lesz így mesélni: az utóbbi két évben négyszer sikerült végigúszni a medencét víz alatt. Minden nap megpróbáltam. Így jó. 13:47 Hogy sok tétovázások után tegnap, vasárnap reggel, 05h-kor végleg, ággyal is hazaköltöztem a műterembe, egyetlen fájdalmas következménye, az elmúlt évben az ágyam helyén lévő második munkahelyet valamiért nagyon megszerettem. Hogy most ez elmúlt, pótolandó, próbáltam megtalálni, miért. És talán megvan. A (régi) másik munkaoldal falát és polcát hengerrel délelőtt tiszta fehérre, és a (készülő kép) környékét kipucoltam. Lehet igazán a képre figyelni, sokkal jobb, csakugyan. Már kicsit dolgoztam is. F/2015154. A kép: A/2015/55 És mutatok egy gyáva (vagy bölcs) katicát. Arrébb raktam az asztalomon, még tíz perc múlva is halottat játszott. Tapasztaltam ebben bogaraknál különbözőségeket, fajtán belül is. Egyéniségük van. Ja, elmesélem. 1966, Főiskola, beléptem és villanyt gyújtottam a kis zeneteremben. Középen két suszterbogár. Az egyik megdermedt, a másik elspurizott a sarokba. 14:21 Deske, az iménti képed, az A/2015/55..., tudom, mindenki azt lát bele, amit akar. Bennem P. Klee merül fel, és persze a Váli-műtermek együtt. színeiben és formájában egyaránt. Vitorlás műterem. Remekmű.  N.   17:15 Talán az utolsó reparálandó volt fenyőléc + diódaráló anyagú ágymelléki lámpám. G/1995/07 Most jó. fotó: F/2015/155 17:01 Lám csak!, válasz érkezett az MMA-ból a Basszátok meg galambocskáim kezdetű egészen hivatalos levelemre. Kedves Kati [ügyintéző titkár] ! Az alábbi levelet kérem megküldeni Váli Dezső nem akadémikus köztestületi tagnak: Kedves Dezső! (Ezúttal mellőzöm a legutóbb általad alkalmazott bevezetésre hasonlító formulákat, pedig szívesen tenném.) Mint tagozati titkárunktól – Baricsa Katalintól – tegnap, augusztus 12 – én írott leveléből megtudtam; leveled [2014. nov.] „adminisztratív hiba okán” nem került az MMA Elnöksége elé. (Minél nagyobb az apparátus… stb. Ismerjük.) Érdemben a következőkről tudlak értesíteni. Következő elnökségi ülésünk augusztus 15 – én lesz. Ott feltétlenül szorgalmazni fogom az évenkénti, országos, festészeti seregszemle létrehozását. A magam részéről teljesen egyetértek vele, de már most jelzem, hogy bizonyos ellenállásra számítok, hisz a Műcsarnokban is csak 5 (!!!) évente tervezik a Képzőművészeti Nemzeti Szalont, mert lesz építészeti, fotóművészeti, iparművészeti és népművészeti (!) Nemzeti Szalon is. Mondanom sem kell; én ezzel messze nem értek egyet. (Mi is van felírva a Műcsarnok homlokzatára?) Javasolni fogom továbbá a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia felé megfogalmazott javaslatként, az egyházi műtárgyak zsűrizését. Az MMA kiállításain installált műtárgyak digitális archiválása – a „digitális séta” – ügyében elviekben támogatja a Képzőművészeti Tagozat az ötletet, de tagozatunk a jelenleg rendelkezésre álló éves programfinanszírozási keretéből nem képes a projektötletre forrást biztosítani.  U. i.: Remélem elégedett vagy válaszom gyorsaságával. (1 nap) Üdvözlettel: Szemadám György.   17:09 Köszönöm, megkaptam a válaszlevelet. Műcsarnoki teljes kiállításom virtuális sétára fölvétele MINDÖSSZESEN 70 ezer HUF volt. Sokszorosan olcsóbb bármely nyomtatványnál. Szívélyes üdvözlet: d. 18:16 Jókedvűvé tett ez a déli dicséret. Délután aztán még egy képpel foglalkoztam. Közben ötvenről levágtam negyven centisre. (Május óta hetedszer mutatom késznek.) A/2015/63 2015. augusztus 18., kedd 12:31 A maradékokat veszem elő, javítani. A/2015/60, 40x40 cm. 21:44 - Kedves Deske, bocsánat, megint okoskodom...:-) A.. - A Csontváryt néztem meg délután, csak most vettem a levelet. Kösz az ötletet, [mutatom], jó ötlet, állvány nélkül. Egy emelettel magasabbra. Megcsináltam, [mutatom], persze Photoshoppal könnyebb lenne; nem jó, fölcsúszott a sárga folt. Visszacsináltam, [mutatom], menteni a menthetőt, csak valamicskét sikerült. Ijen az élet, nagyon megkínlódtam vele; az én felelősségem. d. A Csontváry-kiállításról nincs mit mondanom. FÉLSZÁZ ÉV Ha volna rá szavam, ha el tudnám mondani azt a percet. Vadludak kiáltására riadtam tegnap éjjel, itt húztak Angyalföld fölött. Nem tudtam aludni tovább, fölkeltem, hogy az ablakhoz menjek, hogy lássam a bezúzott égboltot, a vérszínű szélben didergő fákat. Félszáz évig tartott, amíg az ablakhoz értem [...] Zelk 2015. augusztus 20., csütörtök 09:12 - Deske, láttam a három változatot. Az, hogy sikerült-e, vagy sem, nézőpont kérdése. Úgy sejtem - meglehet, tévesen -, a szignó a kulcskérdés. Az ugyanis erőteljes formáival és kontrasztjával meghatározó képi elem. Ha már ott "ágasbogazik", akkor muszáj az állvány "pálcikáival" ellensúlyozni. Akkor már meg van zavarva a kép "öntörvénye", onnan már ő diktál. Szóval nekem nagyon bejöttek a változatok is, de most tovább pofátlankodom, tovább játszottam a Photoshopban. Teljesen lecsendesítettem, majdnem olyan bátran, mint Krajcsovicsnak... Bocs, Deske, de imádok lubickolni a látványokban....:-) A. - Köszönöm, segített; (tegnap még másik három képpel is foglalkoztam). Igen, ez a szignódolog engem is foglalkoztat, régóta, gyanúsan olcsón megoldom vele a kontrasztokat, súlypontok egyensúlyát és a kép jobb sarkát. - A kép nálam már a MÁSODIK mozdulatnál átveszi az irányítást, ő diktál. - A maga új változata bizony jobb, mint az enyémek. Meg kéne festeni... Évának -, nekem? - Zárójelben, ez a képem (A/2015/60) szerencsére jobb, mint a neten látszik. Talán a fotógép, vagy a 72 dpi, ami itt ilyen hátrányossan kontrasztálja a színeket. d. 12:20 Kedves [Nagy] Miklós - azt hiszem helyénvaló hogy nevesítsem, és nincs ellenére - köszönöm az instrukciót, egy új, 50 centis táblán megcsináltam, "Az egyik angyal műterme - A/2015/66" Egy különbséggel, a méret nem tűrt meg ennyi lilát, kb. 12 változatot próbáltam, túl kisasszonyos lett a kép. Várom további utasításait :))). Maga csapatmúzsa, merthogy ugyebár másoknak már évek óta, nemkülönben. (Egy figyelmeztetés, ha kékbe hajló monitoron nézi, elmézesedik az egész, nem jó. Amúgy színhű változat már ott a festmények / 2015-nél). Bár lehet, hogy magának is az egész még kissé színes, meglátom, ha megszárad, esetleg ráteszek egy zöld színt-tönkretevő lazúrt. Egyszóval (remélem, egybe írják), rövid összefoglalás: köszönöm. d. 21:58 Különös délután. Amit soha, ébredés után még három óra ágyon fekve. Nem tudom, miért. Aztán egy ötlet, rendet csinálok. Ami azért nehéz, mert rend van. Este kilencig sikerült 80 kilót lecipelnem a kukákba. 2015. augusztus 21., péntek 09:29 ma reggel F/2015/156 10:27 A második (munka)áttekintés, kezdődne a harmadik munkakör. Igyekeztem, és eddig nem találtam kidobandót, azon a minapi halványzöldön túl. Na, majd. Törekiben érdektelennek láttam az idei sorozatot, amit kezdek, csinálok. Most jobbbnak látom. F/2015/157. 11:10 Szerzetes barátom: - Kedves Deske! Köszönöm visszajelzésed [...] És mondd, hogy éled meg az ürességet? Közben vagy utána festesz? Ég Veled! S. - Ma már nemcsak utólag tudom, hogy a lelkiállapot érdektelen, másnapra más -, és nemigen befolyásol. Mindehhez a munkának pedig semmi köze, munkaidő van. ölel: d. 12:06. Nem bírom megállni, hogy föl ne tegyem. Az ilyeneket évekkel ezelőtt a honlaptulajdonos Széchényi Könyvtár elővigyázatosan esetleges copyright problémák miatt egyszerre az összeset leszedette velem a NEWS-ból. De részben, hogy ez a történet 54 éves, talán a jogok le is jártak, részben pedig fájlnév alapján nem találhat rá senki, a keresőrobotok sem, sehol nem nevezek meg senkit és semmit. És szerettem volna minden barátomnak, ismerősömnek; ajándékféle. Nálam a nem beazonosítható fájlnév: igen-kedvelem.mp4. Minőség. És nekem újdonság. Ajvé, nem megy, valami techn.probl., megpróbálom megoldani. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! Most látom. Ez a változat kevésbé egy pontra fókuszál, mások az előnyei. És még... vannak még! változatok... (Érdekes, milyen tisztes polgárarcok - emberarcok, ma már szokatlan.) A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 13:52 Tegnap Kata megmutatta a frigóban a lábosokat - ő szegény, a Balatonra el -, nekem addig kétfélét megfőzött, előre. Venném elő, hát evvel egy eléggé zavaros helyzetet teremtett. Most melyiket egyem. És mennyit. 14:12 Több évtizedes csendes nyugtalanságaim után - vettem tőle megint átmenetileg egy kötetet - most hirtelen, már ágyban - rájöttem. Helyre tudtam tenni a szememben egyre lefelé csúszó-, valaha ?.1. Paul Kleet. Nincsen is semmi baj, csak másképpen kell hozzáállni (3 betűismétlés), illetve használni. Szóval, hogy minden album, kiállítás elárasztva közepes képeivel, Oslo 1981., New York 1988., Berlin 1990., stb., s ez megzavart. Hanem az a kevés, mert kevés!, az világcsoda. Az elég, a többi akár csillogó mindenfélét, játékait el lehet felejteni. Azokban nem kell keresnem a sok mély tartalmakat, mint azt ő szeretné. Amint ő belelátta. Amihez joga van. Ki miből építkezik. Emlékezzünk. Nagy Balogh János az ötszáz gyenge és öt remekművével a legnagyobbak között. Ott fönn összebarátkozhatnak. Pali bácsi megtanul magyarul. (A fiánál vendég voltam Bernben, az emlékkönyvbe is beleírtam, mint Moholy Nagy.) Tényleg, érdemes lenne összeszedni a javát. Todesengel / Halálangyal, nekem a ?.2. Seefahrer / Szindbád, a tengeri utas / a XX. sz. egyik legfontosabb képe, MUTATOM Lachende Gotik / Nevető gótika, ez korai Ein Blatt aus dem Stadtebuch (lehet hibás, így tudom fejből ezeket a címeket) / Egy lap a városok könyvéből Cím nélkül, Stilleben, Klee utolsó befejezett képe a legjobb kockás architektúra képei / Architec... Villa R., határeset Tuniszban is készült valami nagyon jó akvarellje Senecio, határeset Tor zum Verlassenen Garten / Az elhagyott kert kapuja, amihez én mindig a H.G.Wells kertkapus novelláját- Um den Fisch / A hal körül Arabisches Lied (?) ezek emlékezetből... majd valahol utána kell nézni. Ilyenkor mindig följön az a húsz éve hallott fontos gondolat, hogy Klee nem jutott messzebbre Nagy István a báránykáinál. 21:55 Rendcsinálás tovább, írtam és két képen kapirgáltam, amúgy ma szinte semmi. A szájzuhany szórófej beletört csonkját csodával határos módon egy injekcióstűvel sikerült kipiszkálnom hüvelyéből. És mától a téli ruhaviselet; hosszúnadrág. Közben este lett. F/2015158. 2015. augusztus 22., szombat 05:49 Sőt, van ilyen is, 2009-ből, B. 89 éves, micsoda békesség:  https://www.youtube.com/watch?v=7dmfS8WdK1I - Deske, a link nem működik - lehet, hogy csak nálam. N. - Klikkeléskor a CTRL gombot is nyomva, a fejlécben megjelenik egy új fül. d. A/2015/54 reménytelen, kidob. 2015. augusztus 23., vasárnap 14:13 Kata barátnőjével a Balatonon. Vasárnap. Fiamat hívtam, és jött; kirándultunk a budai hegyekben. Ritka órák, négy óra tíz percet beszélgettünk. 18:57 Vasárnapi csend F/2015/160 És egy vendég a műteremben F/2015/159 20:59 Mail SzM.-nek. Apóka, nehezen vettem észre, hogy a piros nyilak a festménylapozásra vonatkoznak. Én a Válasszon-t két centivel balra elhúznám. ölel d 2015. augusztus 24., hétfő 11:10 Ez is még a rendcsinálás. Úgy alakult, hogy a C. napló két példánya kétfelé van, az MTA. és az OSZK. Kézirattáraiban. Ismét eltelt vagy két év, egy kocsifordulóval bevittem a kétszer három új kötetet. Ebből kivételesen az egyik titkosított, gyűjtőim adatai. Az intézmények ezeket szoros figyelemmel kezelik. AZ OSZK ezt a dossziét lefóliázza, a kezelési utasítást legépeli, s a hátoldalra is fölragasztja. Ilyenkor mindig fölvetődik, tán semmi értelme, haszna az egésznek. De ha mégis, ne rajtam múljon. Még délelőtt, és már ez meg is van. F/2015/161 - OSZK. Kézirattár: 11:36 Mosolyogtunk mind a ketten. Hát ez nem sikerült. Fölajánlottam gyűjtőmnek, három, vagy akárhány képet választhat a Hideg februári reggel - műterem - A/2004/02-ért cserébe. Rég rászoktattam magam, már nagyon kevés kép fáj, ha elmegy. És még ritkább, hogy ez nem múlik el az idők során. A beszélgetést avval kezdtem, tud nemet mondani? , különben nem folytatom. Aztán a kulcskérdésre rögtön rávágta, hogy nem. És megállapodtunk a láthatásban, évente egyszer föllátogatok hozzá. 18:31 Ajándék érkezett G1-től Szia Deske! Újabb Borges: G Borges: A dolgok Las cosas   Aprópénz, kulcskarika, sétapálca, engedelmes zár és a kései jegyzetek, miket megtekinteni már nem marad időm, sakktábla, kártya, gyűrött ibolya könyvlapok között: egy feledhetetlen, elfeledett délután emléke; a tükrözött, vörösen izzó hajnali egek csalóka visszfénye. Mennyi dolog – reszelő, küszöb, atlasz, szeg, kupa, hallgatag rabszolgák serény hada: furán titokzatosak és vakok. Túlélik majd minden földi nyomunk; észre sem veszik, hogy már nem vagyunk.   Imreh András fordítása 18:45 És erre épp rímel, amit én most: Istenem, gondolta, jártam ezen a földön. Láttam érdes követ horzsoló alkonyati napfényt. Mutattál nekem füvet, kavicsot, gyereket popók közt. És almát, ablakot. De mire ismertem rá ebben a kőben? Álltam egyszer ebben a kapuban márciusban, utazás előtt voltunk, és ráismertem egy előbbi márciusra; és most ráismertem erre a régebbi ráismerésre. Vagy valamire, AMINEK HALMAZÁLLAPOTÁRA, MÉG MIVOLTÁRA SINCS SZÓ AZ EMBERI NYELVBEN. Érzés, állapot, éghajlat? Főnév, jelző, ige, határozószó? Talán, gondolta Jacobi, a teremtés egyetlen pillanata, a maga néven nevezhetőség előtti teljességében, egyszerűségében. Megelőzi a nyelvet, a hegedűszót Ottlik Minden megvan 18:52 Délután az A/2015/35 -, áprilisban kezdett kép tovább. Most fejeztem be kilencedszer. 19:08 Ennek ugyan csak belső aktualitása van, valami kapcsán kerestem, hogy az Egyedül kötet (illusztráltam) szövege megvan-e a honlapomon. (Szerencsére megvan, a 09. KÖNYV-nél.) Közben erre a rajzra találtam. Ez tetszik. Strindberg illusztráció XII. - B/1993/17, 35x30 cm, ceruza, olajlavírozás, A Petőfi Irodalmi Múzeumé. A múzeumi anyagos kiállításra, 2010-ben, kölcsön kellett volna kérni, elfelejtettem. 2015. augusztus 25., kedd 05:39 Vagy komojan játszunk, vagy-. A harmadik leadott dosszié sorsát így oldottam meg. Ez piros, a gerince is. Amin a felirat: TITKOS. És szöveg hozzá: A Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Osztály osztályvezetőjének írásos hozzájárulásával adható ki. Merthogy ebben gyűjtőim címjegyzéke. Ha majdan kiállítást akarnának nekem csinálni, ahhoz kell; s ez elég szűrőnek. A tegnapi Ottlik-novellában a(z ismert) fergeteges mondat: Elmondhatom, Istenem, jártam ezen a földön. Nem baj, hogy kissé melodramatikus. Kossuth rádió: Persze mi nők sokat beszélünk. Mi ilyennek lettünk megteremtve - nevetett bele a mikrofonba. A tegnap délutánnak volt egy rémisztő negyedórája. Ültem, és nem volt semmi dolgom. Aztán keservesen kerestem. Még olvastam is. Újítás: ma negyedszer hallgatom meg ugyanazt a prédikációt Barsi atyától. Tanulom. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 09:04 Nem bírta tolerálni, negyedszázados gyönyörű barátságunkat mondta föl ezért Robi. Eltelt azóta jó fél év, hiába, ma sem látom másként. A Charlie-szerkesztőség dolgában, amíg nem fogtak fegyvert, a mohamedán fiúk oldalán állt az igazság. Az a vicclap sajnos lélekgyilkos, hiába gondolja ezt másképp egész Európa. Ez a búcsú fájdalmas, évtizedekig hétvégi kirándulásokon mekkorákat beszélgettünk. Lélekben és olykor gyakorlatban is elsőszámú olvasóm volt. E VÁLINEWS szakértelmű és kérlelhetetlen kritikusa. Összes könyveim szerkesztője. A képzőművészetet meg ő kapta meg tőlem. S. Nagy Kata ügye ehhez hasonló, az pár éves történet. Egy telefon, hogy ő örökre elfelejt, és hogy soha többet. Merthogy szóba álltam az MMA-val, és hogy halálára készülő barátnőjét megkértem, Zsófi lányomért majd ott fönn járjon közbe. (Megígérte, teszi is.) 09:31 Hirtelen füstölni kezdett, majd vidáman lángot vetett kezemben a flex, pedig csak egy kétmilliméteres alulemezt vágtam vele. Kikapcsoltam. Ma kaptam meg boltosomtól az újat, 12.900., hogy ez nem fog füstölögni. Magamévá tettem, összeállítottam, kipróbáltam, kellemes. Már amennyire ez a gépszörnyeteg, 11 ezres fordulatával. 11:06 Kedves Dezső bácsi! Barsi atya zseniális. Én Dezső bácsi által kezdtem hallgatni. Ezt köszönöm. Templomba sem jártam rendszeresen. Amikor megnősültem, azóta igen. Feleségem gyermekkorától jár. Eleinte nehezemre esett részt venni aktívan a miséken. Nem ismertem minden imaszöveget, talán ezért. L. 13:28 Mail, visszaigazolás, megcsinálják nekem a 24 kiló repülőgéphez használt festéket, újra fehér lesz a padlóm. Ez az öt éve Mikitől származó ötlet teljesen más létérzetet ad a műteremben. Olyan lebegősebb. És vettem 15 méter festőrongyot is. Nagy kincs. K.b. másfél évre elég. 14:26 Mára ez lett az A/2015/66-ból Az alsó sávot halványítani kell. 2015. augusztus 26., szerda 06:34 - „halálára készülő barátnőjét megkértem, Zsófi lányomért majd ott fönn járjon közbe” Deske, reggel óta azon gondolkozom, mi lehet a bántó a fenti kérésben. P. - Nála a hit és a halál területe ebbéli belső bizonytalanságai okán kényes, talán érinthetetlen terület volt. Kb. ezért lehetett. Az 1974 - 1987-es, fotózással kezdődő egész zsidótemetős történetemet neki köszönhetem. d. . 10:56 Nyárra, egy nyári történet :) A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 21:18 HIRADO.HU / számomra tanulságos, mert nem értettem, mi lehet e hatalmas népvándorlás hirtelenségének a háttere. Földi László titkosszolgálati szakértő szerint a földrészünkre zúdult menekültáradat egy olyan háború része, amelyet Európa kezdett Amerika szövetségeseként Afganisztánban, Irakban, Líbiában meg az "arab tavasz" támogatásával. A szakértő az M1 aktuális csatorna szerda reggeli műsorában arról beszélt: a menekülthullám várható volt, és azért most érkezett, mert szervezői meg akarják mutatni, "a másik fél is erős tud lenni abban, hogy problémát okozzon, abban, hogy az emberek nyugalmát megzavarja". Kifejtette, az Iszlám Állam vezetői "nem ostoba, összeállt terroristák", vannak köztük jól kiképzett katonatisztek, titkosszolgálati vezetők, akik mostanra gondolták végig a visszavágás stratégiáját. Vannak a világban olyan hatalmak, amelyeknek érdeke lehet Európa gyengítése. 2015. augusztus 27., csütörtök 10:18 Érdekes pszichiáter barátom véleménye; ezek a barátaim évtizedek óta ismerik a gondolkodásomat, világnézetemet, evvel együtt fogadtak el. Miért kéne mindenben egyetérteni. Fura döntés. Könnyen lehet, egy ilyen szakításnak semmi köze a személyemhez, rajtam kívül álló belső esemény, stb. is okozhatta, amit alkalmasint soha nem fogok megtudni. 16:56 Fölveendő zoknim sarka. Három eshetőség. Nem venni figyelembe. Megtanulni stoppolni. Lendülettel kukába. 19:51 Hiába káromoltam nagy mennyiségben, e kép erősebb nálam. Akkor bosszúból lemostam, szurtos gyereket este a kádban. Újra rá a szürkéket. Nem hagyja magát. Legyen. Ha neki ez a jó. A második angyal műterme - A/2015/66 21:24 Kedves H., kár lenne ezen megbántódni, azt a képet nyilvánvalóan nem adhattam el neked. Egyik legfontosabb munkám, neked egyetlen örökösöd a fiad. Aki nyilván majd összecsomagolja, és hazaviszi magához, Los Angelesbe. d. 21:32 Alig értjük egymást, hiszen fontossági sorrendünk, amin szinte minden múlik, nincs az arcunkra írva. P. Howard idegenlégiós orvosa. A szaharai laktanyában időnként titokzatos merénylet-kísérletek. Amit az orvosunk idéz elő, mivel bélyeggyűjtő. Mert rájött, hogy az elhárítás ilyenkor érdekesen felbélyegzett leveleket küld. Tréfás poénnak szánva; nem az. Így működünk. Egyetemen tanítani kéne. És jegyesoktatáson. 2015. augusztus 28., péntek 05:17 Tegnap Nagy Miklós barátunk látogatott nálam. Ő sohasem nyomtalan. Most is egy elképesztő fotósorozaton töri a fejét. F/2015/162 11:55 Lett itt egy furcsa kép. Mint ahogy állítólag olykor fehér szülőknek is tud mesztic gyerekük születni, valami ősük emlékeképpen. Nem tudom hova tenni. De azért ide fölteszem. Műterem - folyópart - A/2015/56 50x50 cm. 15:20 Ma megpróbáltam tiszta lappal szinte ugyanazt. Izgalmas téma. Érdekel. Visszatérve az otthonos 60 centiméterre. A/2015/67 2015. augusztus 29., szombat 12:21 Félbeteg; fölébredtem, műterem, hol vagyok; és belesajdult. Üldögélés az ágy szélén. Aztán mozdulni kellett, telefon szólt, hogy egy képemet árulják valahol. Mátyás Tibi edzőm [rég meghalt] éppen a három szkiff közül választott egy könnyű versenyhajót számomra, mutatta, hogy melyik lapátot vigyem hozzá. Már a stégre is levitték. Ahogy néztem, csendes-nyugodt volt a víz, egészen a távoli láthatárig. Egyeztettem, hova, meddig mehetek, hosszú, magányos esti útra készültem. És már csak tíz méterre a vízreszállástól-, és nincs tovább. Minden ízét le tudnám írni a történetnek, a megérkezést, a reménykedő-izgatott várakozást, a nyikorgó nedves falépcsőt, a csupasz villanykörtét a csónakok fölött a félhomályos hodályban. Hetvenhárom vagyok. Igaz, van egy csodálatos fényerejű kínai fejlámpám. Avval keresem most Katánál a Déry-kötetet. A kertkapuig kísértem őket, még integettem is. Visszatérve, a lakás üresnek tetszett. Kimentem a kertbe, s egy jó félórát sétáltam a ház körül. Így hát végképp elhagyott az ifjúság, gondoltam séta közben. Vén faszi, miben reménykedhetem még? Isten áldjon, utolsó szerelmem. Visszatértem a lakásba, már kissé fáradtan, leültem íróasztalomhoz. Amikor kezembe vettem a golyóstollamat, térdemre a füzetet, először, betegségem óta, ugyanaz a csöndes izgalom fogott el, mint a majd hatvan év alatt, valahányszor munkába kezdtem. Ez is lecsillapított valamennyire. /A Kedves Bópeer vége/ Mail fiamnak: - Kiskutya, Kata még nem lesz vasárnap. Választhatsz, séta, uszoda, vendéglő a Hármashatár-hegyen - ezek autóval, vagy a szokásos itt, egykor, egyáltalán, ha módod-időd van. d. - Szia Apóka, most kicsit nagy a hajtás, egy sima ebédet javasolnék. 1 óra, Városfal? hahó M. - Köszi, várlak, előtte ide, egy képet mutatnék. d. - Remek, ott leszek! M. 14:41 Csendesedik a kép. És talán mégsem unalmas. Túlságosan. Műterem - végállomás - A/2015/67 14:59 Le, a földre. Tehát amit most a MissionArt Galéria árul 450 ezerért: Műterem sárga ablakkal - A/1993/07 60 centis. 15:53 - Deske, kaposvári kiállításom, ha nem rettenti el a távolság, jöjjön! És Kata is! T. - Köszi! Ott leszünk! Lélekben! d. - Erről eszembe jutott egy mondata: ha fejben fest az ember, azt nem lehet bekeretezni. De természetesen örülök a léleknek is, köszönöm. T. 2015. augusztus 30., vasárnap 09:32 A legutóbbi instrukció óta igyekvően átalakultam: a kézmunkára figyelek: tenyér szabadításnál jó hátul és fölfelé néz, könyök tágan, két kéz aszimetrikusan, a hátsó ráköveti az elsőt. A csipőmozgás kéne jobban. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 10:59. Délben mutatnám a fiamnak, gyorsan még egy kicsit hozzányúltam. Nem is olyan kicsit. Mégsem ott, hanem talán itt az unalomhatár, az elfogadható. Műterem - végállomás - A/2015/67 12001. 9. 11. Ezt a fotót nem ismertem, most küldték. 1988.5.13. - Rembrandt iskola - szovjet kiáll., - Central park - World Trade Center éjjel is 1996.4.12. A metró 16 percenként jár a centrum felé most. 50 perc a Word Trade Centerig. Alkonyban. 8 dollár, föl. Szabadságszobor alul. 107. emelet. l méter kilengés van tervezve nagy szélben. Tetőemeleti shopban fölcsavarható számológép gyerekeknek. Lift le 56 sec. 12. emeletnél már fékez. 2013.4.29. 1/2 3 Metróval le a Downtonba, ONE WORLD TRADE CENTER-hez, tényleg baromi nagy. A lyukat, az emlékművet már nincs időm megkeresni. Utcán leint sárgataxit, forgalom, most tényleg egy óra az út a reptérre, dugók. Az East River oldalán végig a rakparton, az új WTC-t messziről látom. 21.27 Deske az előbb jöttünk haza a családi kirándulásról. Nézem a naplója utolsó fotóját, az ikertoronyba csapódó repülőről és a férfiról.... Közismert hoax, csalás, évek óta kering a neten, ezerszer cáfolták... L. Néhány éve láttam egy ilyen erejű fotót, de most nem találtam meg. Játszótér, előtérben gyerekek, az egyik kicsi talán néger. És messze távolban a repülőgép pár méterre a toronytól. d. 2015. augusztus 31., hétfő 18:37 Egy mosoly-pillanat. Képernyő pihentetőnek a 10,5 ezer mindenféle, valaha honlapomra fölkerült kép pereg, randomban. Most ez került elém. Tíz éves történet. 2005. január, választéklista a hajdani Kulturális Minisztérium honlapján. 2015. aug. napi olvasó: 225 VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 246. 2015. szeptember 1., kedd 09:28 A megbeszélt időben, de másnál kellett gyónnom, Józsi atya beteg. Elfelejtett üzenni. SMS: Átmentem a konkurenciához. d. Pótpenitencia két hét esti húsz perc szépirodalom. 13:21 Készül Gábor új fejezete a Vasárnapi Újságról. Az is egy teljes világ volt. 1852. Az árvaház egyenruhái 1867. Jelenet az észak-amerikai indián háborúból Ö cs. kir. ap. Felsége Ferencz József Urunk méltatni kegyeskedett, midőn 1852-diki julius 8-án fényes kiséretével ez árvaház falai között személyesen megje [www.berszangabor.hu] 17:10 Befejeztem. Műterem - végállomás - A/2015/67 60x60 cm. 20:33 Miki jövő héten Brazíliába, megint egy hétre, zenei fesztivált forgat. Most egy előző utómunkálatai, kompjuteren. Gépe addíg is dolgozik, amíg mi egy vendéglőben. Betáplálta a feladatot, öt éves - matuzsálem - óriásgép, 28 óra alatt lesz kész. Azért ez valami. Lassan jó lenne neki egy új. Másfél millió. 20:57 ez csak magamnak, mit intéztem ma: - gyónás idegennél 1/4 8; kértem soron kívüli áldoztatást is - akkor egy SMS Józsi atyának - NEWS 35. kötet spiráloztat 1200 HUF - kulcscsináltatás pince-biciklitárolóhoz két fordulóval, mert nem sikerült, 5eHUF - tel. negyed óra, Pannonhalma, húgom állapotáról - légkondi szerelőt fogad, kitaláljuk, kitanít, hangrögzítem, mert sok adat - Képszabadság albumsorozatot keres a Mammutban 3 boltban, de nincs - takarítónőt meglátogat, mert nem veszi fel a telefonját; szept. mikor jön - műteremfölmosás is egyeztet - padlófesték szállítás ügy telefon, de nem érem el őket - gyűjtő I., találk. időpont egyeztet - gyűjtő II., találk. időpont egyeztet - 500 géppapír megint kellett 1250 HUF - A/2015/67-nek örül, keretpróbák, fotóz, honlapra - 3 kiló müzli meg sajtok, ez a GRobiból 5e HUF - Kata légkondi végigpróbál, kitanul és lejegyez - barátaim szíves figyelmébe: ebédhez fölbontom az utolsó előtti baracklekvárt - Gábor Vasárnapi Újság képei földolgozása elkezd - mail: Gáborral időpont egyeztet - az újravakolt ajtókeretet nem festem le, hogy Kata is lássa majd, megdicsérjen - szeptember, telefon, ebédbefizetés az igazgatónál 13.775 HUF 22 napra = 626,13636/nap, rejtély - első ebéd fölhozatal, találkozás a konyhásnénivel - Miki uszodai randevú betegség miatt lemond - valamicskét még ide is írtam, napközben is - még majd 20 p. szépirodalom, a Karinthy-novella bef. vár rám amúgy tul.képp. beteg, Aspirin meg Bioparox. 2015. szeptember 2., szerda 06:44 Költészet. Is. Évezredes. ...Megláttak téged a vizek, Istenem, megláttak a vizek, és megremegtek... Utad a tengeren át vezetett, ösvényed a nagy vizeken, de lábad nyomát nem láthatta senki.    76. zsoltár 07:52 Igaz, többértelmű ez a cím; Műterem - végállomás - A/2015/67. Utalhatna melodramatikusan az élet végére, vagy e témakör lezárására, ilyen értelemben tényleg pontatlan. Azt jelöltem vele, ebben az irányban nem lehet tovább menni, nincs út, az megmarad Rothkonak és Ittennek, Mondriannak, a "KRESZ-tábla festőnek" [Pogány Ö. Gábor]. Meg azt, a magam számára, hogy súlyos képnek tartom. Legalábbis most. Annyira telt a bátorságomból, a képen lévő kép mögül elmaradt a festőállvány. Mondhatni, padlóvonal, meg egy kép a falon. A képen lévő képen lévő színcsíkot is megpróbáltam elhagyni, de ösztöneim befékeztek. Nekem az már/még nem megy. A bírhatás határán kerülgetem az ürességet. 08:55 És itt egy másirányú határeset. Ugyan most lefényképeztem, de netán minek. A kidobandóság határán. Innen vagy túl. Árnyas műterem - A/2015/45 50x50 cm. 12:46 Jobb szemem romlik két hónapja. Optikus ismerősömhöz, négymilliós műszere van. Van egy rossz hírem: a jobb szemed két dioptriát javult. Ez a kezdődő szürkehályog jele. Sejtettem. Indul a szolgálati út, szept. 18., fogad az SZTK. szemészet. 18:42 Parkolóóra oldalán az eligazítás. Igaz, fegyvertársam átlag napi 4 helyesírást talál a NEWS-ban, javítandó. 18:46 Ágyam fölül szedtem le, fejcsóválva. Hiszen ez unalmas. De nem jól. Májusi kép, 90 centis. Hozzányúltam. A/2015/36 18:48 Nyári szünet után 19.15h, a Fioretti közösség imaestje a műteremben. Kezdtük 1985. január első szerdáján. Állandóra már csak négyen maradtunk. Legutóbbi lemorzsolódás nem is régi: életvitele miatt nem maradhatott köztünk. Szerencsére Isten nem tud számolni, az egyet és a többet ismeri csak. Állandó pártfogoltunk a mindenkori államvezető, és a budai ferences kolostor személyi állománya. Ha fő cél az üdvözülés, az enyém, tied, övé, a menekültek, Putyin, a megfulladtak; minden probléma, megimádkozandó más színű lesz. 2015. szeptember 3., csütörtök 06:15 Kata még Balaton; tegnap hölgyismerőst tárcsázok; valami rémlik - bár hűtőben tartottam -, szabad-e tegnapi gombalevest megenni. Este telefon, MissionArt Galériába került ez a régi képem. Te jó Ég. Én azóta nem láttam, rögtön Németh Lajos-, már életében legendás művtörténésznek adtam 87. január tizedikén. (Emlékszem, Szüts térdig érő hóviharban vitte el neki, morgott is, hogy nekem minden sürgős. Talán beteg lehettem.) Halála után talán vele lakó, és szintén szakmabeli lányáé lett. A kép befejezését nyilván ez a ritka keret határozta meg. Címéből tudom, a munkát szerettem. Enteriőr a századfordulón - A/1986/25, 1977-1986, olaj, 53x37,5 cm. Biztos jó sokat fognak kérni érte. Mondták, rászorulna, fölajánlottam, szívesen restaurálom. 07:00 Ma 62 éve ismertem meg Dobszay László zenetörténészt (1935-2011). Zseni volt. Egy ideig az Akadémia elnöke. Gregorián lemezsorozata. Nekem annó illegális bencés cserkészvezetőm. Életemet megváltoztatta. - Szia Laci, kösz. 08:29 Barsi atya kiabál. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 17:29 Kedves Mester! Megérdeklődtem. 1,2 millióért elvihető az A/1986/25. N. 21:14 Most már csak átpörgettem ezt a kötetet. Micsoda gazdagság, ennyi (nekem) jó írás. És valami fanyar íz utána, elvisznek világok felé, olykor elandalítanak, lebegés. Ehhez én nem vagyok elég bátor; nem nekem való, ehhez én gyenge vagyok. Tán ezért is az ötven éve elfedett ablakaim. Szerencsére valahogy a vers az más. Talán, mert absztraktabb, vagy egyszerűen gyorsabb, egy villanás*. Amik nekem ebben a kötetben igazán: Földeák János - Férfiút Nemes György - Magyar történet Tatay Sándor - Ház a sziklák alatt Barabás Tibor - Idézés Goda Gábor - Nagy Goda vagy a személyi kultusz Takács Gyula - A pásztor Boldizsár Iván - Baráti beszélgetés Ottlik Géza - Minden megvan Örkény István - Niagara Kávéház Rónay György - Az ember boldogsága Sőtér István - Budai átkelés Szobotka Tibor - Esős hajnalon Cseres Tibor - Megbízólevél Gyárfás Miklós - A tehetség káprázata Vészi Endre - Muslicák a liftben Szabó Magda - Ház ajtó nélkül Sarkadi Imre - Szökevény Karinthy Ferenc - Aranyidő      In: Százegy elbeszélés 1945 - 1975 / II. kötet * Két csiga ütközött, a lajhár az egyetlen szemtanú. Kihallgatják: - Kérem, én semmit nem láttam. Egyetlen villanás volt a egész. 2015. szeptember 4., péntek 08:18 Tehát ma, idehozva nyárközépről; egyébként igazából Kata szülnap: emlékeztető: szüts 70. Petőfi Irodalmi Múzeum 1053 Budapest V. kerület Károlyi Mihály utca 16. 2015. szeptember 4-én este 6-kor. 08:24 "Csendéletet megtalálni lehet, csinálni nem." [nem igaz] Ezt speciel megláttam. Csendélet bögrével - F/2015/164 2015. szeptember 5., szombat 00:31-02:04 Magamnak nem kívánnék egy ilyet, de jó volt, okos volt és megvolt a Szüts70 ünnep a Petőfi Múzeumban, ennyi embert tényleg nem lehetett volna lakásban. 80-100 jóismerős, barát. Szütsnek már régen lecserélődött a baráti köre, útjaink szétváltak, az újak irodalom-központúak (tíz évig szerkesztette ő is a Kétezret). De azért a meghívottak között voltunk. Húgom fotóját vittem neki, F/2011/285. Tele széksorok, elöl pódium, videósok, konferanszié. Presser és Závada aranyos hülyéskedő dalai zongora mellett, köszöntő szövegek, a végén Parti Nagy (ajvé, nála nincs képem), amin mindenki szélesen derült. Romolhat a fülem, vagy a hangszóró, sok mindent nem értettem. Egy költemény is, ez a műfaj kevéssé ide való. A konferáló hölgy Miklóst mellesleg leprimadonnázta, amit Szüts fölkerekített vidékiprimadonnára, nagy nevetés. Meg hogy ő a legjobb barátnőm. Dés zenéjével összehangoltan hetven képét levetítették, nagyon jól válogatott anyag volt. Utána büfé, csevej, csupa ismerős; Kende Jani, Bodor Ádám, Kántor Péter, Margócsyék; Simó Sándorné, Váradi Juli, Spiró, Magos Andris, Ferge Zuzsa, Szüts Tamásék; két-két szót tudtam váltani Ajkayval, Tóth Krisztinával, György Petivel, Nagy Boldival, Radnóti Sándorral, Krajcsovics Évával, Bikácsi Dajával, Vojnichcsal, Esterházy Gittával; erre jó egy ilyen este. Szüts Nóra keresztlányomat, aki most angol sztárépítész főnöke alatt a pannonhalmi főoltárt tervezi át, pillanatra láttam, nem értem utol. Nem láttuk Esterházyt, Alföldi Robit, Dragománékat. Az est közepe egy mikrofonos Szüts-interjúbeszélgetés, életéről, szakmájáról, sok ismerős-közös gondolat is, vidáman, sok öniróniával. Két szakmai anekdotája, mindkettő közös múltunkból, az egyikre már nem is emlékeztem: Kecskeméten, a szomszédos műteremben dolgoztunk sokáig, minden márciusban. Egy nagyméretű táblát csinált, feszítette a lehetőségeket, s végül sikerült minden fölös formát leszednie a képről, megoldotta. Akkor áthívott engem, megmutatni. - Jó, rendben van! Akkor még egy csatajelenetet fessél rá. És hogy bizony igazam volt. A másik történet, Sződligetről telefonon kért tőlem képéhez témát. Táviratválaszom egy hosszú számsor. Megértette, koordinátapontok. Megrajzolta, összekötötte őket, s az csakugyan kiadott egy számára használható formát. Utóbb megkérdezte, honnét vettem. Bartók zakójának hajtókája volt egy régi fotón. Nagy Miklós dr. barátunkat megkértem, csináljon kettőnkről egy közös portrét. Majd megküldi. Szütscsel, F/1987/14 Szüts F/2015/167 Presser F/2015/168 Parti-Nagy F/2015/169 07:41 Most végre értem. Boldogok akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Ez a szomorúság, amelyik az örök vigasztalás ígéretét kapja, nem azonos az evilági szomorúsággal. Nem tesznek azok a könnyek senkit se boldoggá, amelyeket a rájuk zúduló bajok miatt ontanak az emberek. A szentek más miatt sírnak; Istennek tetsző módon az szomorkodik, aki mások, vagy saját bűneit siratja. Hiszen jobban kell sajnálni azt, aki rosszat tesz, mint azt, aki a rosszat elszenvedi. Nagy Szent Leó pápa (kb. 390 - 461) 08:18 Egy hirtelen ötlettel, majd néhány fűrészmozdulattal végre találtam jobb helyet földön tartott üvegeimnek. F/2015/165 08:55 Reggelinél Kata tájékoztat, sőt, ezúttal a híreket én is meghallgatom. Igen nagy a kavar az afrikai menekültek ügyében. Pillanatonként változó helyzetek és utasítások. Mindez néhány érdektelen részletkérdés. Egyetlen két hete hallott mondat lefedi a helyzetet, aki kétezer kilométert utazott, nem fogja megállítani egy kerítés. 09:16 És már meg is érkezett Nagy Miklós fotója. Köszönet! F/2015/166 12:03 Deske, küldök egy jó mondatot: Az írás nem emlékeztetés a világra, hanem maga a világ. (E.P.) Akár a festés. E. 12:12 Be a városba, láttam a Virág Juditnál egy iszonyú jó Czóbelt. Megint kerül náluk egy képem aukcióra, de a kisasszony nem tudta megmondani, melyik. Szeptember vége felé. A villamoson azon gondolkodtam, hogy a rendetlen embereknek valahol pontosabb az értékrendjük. Ha nem is automatikusan. 2015. szeptember 7., hétfő 08:24 Kérdésesnek, különösnek, és a különcség fitogtatásának tartottam a gondolatot. Zelk, de mások is mondják, gyakran a vers utolsó sora van meg, onnét indulnak. Hát persze. Hiszen a 150 oldalas Kedves bópeer is átfordul utolsó mondataival, hogy ugyanis mégis győz. Legyőzi a vénség reménytelenségét. Így hát végképp elhagyott az ifjúság... Kezembe vettem a golyóstollamat, térdemre a füzetet, először betegségem óta, ugyanaz a csöndes izgalom fogott el, mint a majd hatvan év alatt, valahányszor munkába kezdtem. Ez is lecsillapított valamennyire. 09:11 Vettem üzenetét, méltatlankodott, hogy külföldi lévén egy fontos képemet nem adtam el neki. És reméli, a jövőben rugalmasabb leszek. Erre nincs mit válaszolni. Illetve ezt: "Az elegancia nem azt jelenti, hogy észrevesznek, hanem azt, hogy emlékeznek rád." Szerencsés utat! d. 17:09 Zsófi lányom tyúkkastélyt épített. Ajtaja nappal lehajtva - Tojásgyár. 17:15 Ezért nem lehet megtanulni soha egy idegen nyelvet. Kétnyelvű plakát a villamosmegállóban. Mennyire más: Kutyáját csak Ön ismeri, tegyen rá szájkosarat. Others may find your dog a puzzle. Please be nice and make her wear a muzzle. 17:23 Mai leckém: újrafestettem a parkettát. 55e HUF. Kata szerencsére nincs, a szagot nem bírná. Iszonyú nagy munka volt így, egyedül. Hősiesen lemondtam róla, hogy másodszor is átkenjem. Holott szebb lenne. De hát arra nincs szükség, én meg már. Festék kétharmadát kukába. F/2015/170 A minisztérium lebontása után újabb pofon a sötétségnek. 19:05 Ma délután folytattam, pedig. Amint föltettem két napja este a főformát, már tudtam, hogy reménytelenül el van cseszve, rosszak az arányai. Hacsak valami később nem jut eszembe. Igen buta kép. Bár most javult valamicskét, harmincharmadjára. De hát elcsábított a keret. A/2015/68. 79x81,5 cm. Majd új táblát kell neki szabni. És ebből polcot. 2015. szeptember 8., kedd 08:10 Kedves Dezső! Tényleg már a kukában a festék? Úgy tudnék neki örülni... Üdv: Á. 09:37 Kedves István, nem a kukában, már a szeméttelepen… De nem tudta volna használni, a "B" edzőfolyadékával öblítettem ki a három zacskóstej-műanyagládámat, hogy beleszáradjon az a sok fehér az alján. Hígítója nem volt, nem is ismerem. Most megkérdeztem az üzemvezetőt – én protekciós voltam – jó, vagy terhes nekik, ha ajánlom őket. Hét kiló táján már jó. Tehát: „R-epox alapozó fehér” + „R-epox”B” ("B" =1/7 mennyiség edzőfolyadék, 5 órán belül használható összekeverés után az elegy) 1 kg mindkettőből nettó 1835 HUF 7 kg + 1 kg "B" = egy rétegben 50 m2 –re elég, az még nem hófehér nyeles teddyhengerrel, kb. két órán belül szárad, akkor lehet másodszor, erős szag. Festékipari Kutató Kft. 1108. Bp. Venyige u.3. Kint a zsidótemető mellett. értékesítés: 432-8839 Én házhoz szállítást is kértem, 3500 HUF volt. Egyeztetést telefonon, megrendelést, számlát, szerződést e-mailben, fizetést bankszámla-neten; egyszer se kellett kimennem. d. 10:58 Lehet, hogy a tegnapi képemre is boldogult Sugár Gyuszi korrektúrája érvényes. Fordítsd be fél évre a fal felé, és megfesti magát. 13:28 Ez a tavaszi 90 centis tovább, valami eszembe jutott. Tizedszer fotózom késznek. Szerintem kész van. Műteremország - A/2015/35 2015. szeptember 9., szerda 11:13 Kedves LAB4ART! Megrendelek nyolc fotót nagyításra, a M. Fotómúzeum számára. Egy példányok, múzeumi minőség, a választékból a fényesebb papír. Papírméret: 24x30 cm., képméret: max. 22x28 cm. A fotók a honlapomról letölthetők: [...] Köszönöm. d. Kedves Fotómúzeumigazgatóúr! Egy kép hiányzik a választottakból, azt lecseréltem. És betettem egy csendéletet. Ha nem tetszik, tépd el, vagy add a hajléktalanoknak : ))) ölel: d F/2014/176 F/2014/337 F/2015/069 F/2015/071 F/2015/097 F62015/105 F/2015/164 F/2015/170 13:12 Megint egy szellemes címlap / plakát a HVG-től. 13:22 Tegnap a Bartók Béla út 1. Galériában a hódmezővásárhelyi nagy öregek jó kis kamarakiállításán. Őket mindig szerettem. Németh József (Te jó ég, ez a keresztneve?) korai éveiben csoda volt. + Fejér Csaba és Tornyai. 13:31 Áthaladva a Széll Kálmán téren, a mai állapot: 13: 34 Ez ma megint tetszett. F/2015/171 13:46 Fiatal, szenve-lg/d-ős koromban fontos mondat volt. R. közben fölmondta barátságunkat, hát sose fogom megtudni, miért rossz ez a Kafka-fordítás: Meztelenül, kitéve e boldogtalan korszak fagyának, evilági kocsin, földöntúli lovakkal tévelygek én, öregember. 14:13 Ferenc pápa üzenete minden plébániának, fogadjanak be egy menekült családot. A konkrétumnál fontosabb a hozzáállása. A krisztuskövetés. Minden más pogányság; a nemzetaggódás, a sopánkodás, a... 2015. szeptember 10., csütörtök 06:39 "Egyszer egy testvér megkérdezett egy vént: Miért ítélem meg oly gyakran testvéreimet? A vén így felelt: Mert még nem ismered magad. Aki ismeri magát, az nem látja testvérei hibáit." 09:20 Hazafelé. Jobb kezemben nejlonszatyor, gyógyszerekkel, bal vállamon tarisznya, úszófelszereléssel. Talpam alatt ASICS futócipő, az alatt öntött aszfaltburkolat, a Margit körút. Isten momentán ezt az eszközrendszert adta számomra, ebből kell e pillanatban az optimálisat kihoznom. Az ég vár rám. De addig 18:53 A nap aztán úgy alakult, délelőtt Kata barátnője konyhaablakát javítottam és üvegeztem, délután Kata múltkori cipőpolcához további 5,9 méter polcot csináltam. Ősközösségünkben én a halászó-vadászó, ő a gyűjtögető életmódot vállalta magára. Másnap 09:25 Kat most látja; s mondja, félreértettem, nem így gondolta. Mindjárt szétszedem. 10:16 Mail Zsófi lányomnak, képmelléklettel: Kell nektek ez a polc? (cipők nélkül) d. Kell neki. 2015. szeptember 11., péntek 05:32 V.E.-t jelöltem, most tudtam meg, hogy bekerült.: Bejelentették a Prima Primissima díj 2015-ös jelöltjeit. Képzőművészet kategória: Csáji Attila képzőművész, Károlyi Zsigmond festőművész és Vojnich Erzsébet festőművész. Hagyjuk a rangsorolást. A nekem legtöbbet(fontosabbat) mondó (élő) magyar festő. 06:57 Életviteli irányelvek felfüggesztve. Kata vett egy üveg Nutellát. De az unokák nem jöttek. Vagy nem mutattak érdeklődést. 09:14 Mail fiamnak Brazíliába: Vojnichot jelöltem Prima Primissimára. És bekerült! 5 millkát már biztosan kap! d. 16:41 Hogy fotósoké lett, meg is felejtkeztem róluk, tán évek óta nem jártam az Ernst Múzeumban. Most kértem, hát jönnek a meghívók: Capa kiállítás. Bő három terem, a színes magazinképei öt világrészből. Békevilág. Tök érdektelen. Igaz, engem fotóból csak a vizuális ereje érdekel, a hozzájuk tartozó anekdota nem. Viszont a 90 perces (angol nyelvű) film életéről, riportok, fotók, sok bevágott dokufilm, az jó. 2015. szeptember 12., szombat 18:02 Hogy tegnap késő este Dunakeszire a cipőpolccal, látom ám, a Zsófi tervezte Tyúkpalota homlokzata továbbíródott. Ajtaja zárva, ami lehajtva egyúttal... Remek mű. 21:19 Este Katát kísértem a Liszt Ferenc térre Ránki Dezső és családja nyilvános zenélésére. 500 ember, hely már nem volt, álltunk. Három megközelítésben megnéztem, milyen zongorákat hoztak ide ki a Zeneakadémiából. Félidőben eljöttem, fájt a derekam. A húszperces bevezető szónoklatok alatt találtam egy Kormos-verset: KATALÁNOK Alávaló? alávalóbb? Ki? kinél? Ki döntheti el? Muhi pusztáján az eltemetett Mohács kőporondjába temetett Don sárga iszapjába temetett Döbling falába élve temetett Szárszó Abda gödrébe temetett a Seholsírba el-nem-temetett senkinek nem felel mert a csont hallgat nem felel. 2015. szeptember 13., vasárnap 05:46 Olyan házban lakom, ahol az emberek szeretik egymást. 60 lakásos. Köszönnek egymásnak. Van egy anonym EZ AZ IZÉ porceláncsésze, biciklipumpa, szótár NEM KELL NEKED? - sarok. A ház valahai fontos embereiről ismertető - fotós plakát a lépcsőházban. Egyetlen még élőtől, én is ott, engedélyt kértek rá. Mire új vendégemnek megérkezett a lift, elolvasta napirendemet, végrendeletemet. A Ház közösen pályázott, s abból telerakták padokkal, cserjékkel az udvart. Meg egy homokozó. Évente 2x táncos, sült húsos összejövetel az udvaron. A közösséget a Telekom antenna veszélyes sugárzásának ügye hozta ennyire össze, egy év után sikerült változtatást kicsikarni. Ennek kapcsán alakult egy azonnal mozgósítható, mail-kapcsolatot tartó mag. A levelezésből: Kedves Mindenki! Ennél többet vállalni nem tudok, és mivel az udvar közös, nem is tartanám helyesnek afféle főnöki szerepben tetszelegni. Néhány alap szerszámot lehet, hogy érdemes lenne a háznak beszerezni (ásó, csákány, kapa, gereblye, ágvágó, metsző olló). A felvetetett probléma megoldása érdekében beszéltem Janóval és kész most is - a kevés ideje ellenére - a tettre- és segítőkészségét bizonyítani. Még a szükséges szerszámok beszerzéséről is gondoskodik. Amikor nyár elején befejeztük az ültetést és a megmaradt föld éktelenkedett az udvarban, Bella kérésére páran, akik ráértek, kitalicskázták a földet az angol udvarba.. Köszönjük az akkori munkavégzést is Janónak, Gábornak, Petinek és Andrisnak. Remélem senkit nem hagytam ki (nem voltam jelen). Akkor idő híján a kupac nem került elegyengetésre, de ezt is megoldjuk, ahogy mindent. Vagyis most vasárnap 15 órától... Egyúttal, aki érez magában tettrekészséget, és van ideje, jelezzen, hogy tud-e jönni! Attila, Isten éltessen*, nagyon boldog születésnapot kívánunk Neked, és jó bulizást! Mindenkinek szép hétvégét... Viszont a hétvégi zárópartiról nem tudok semmit, azt peti szervezi - jó lenne info, pl azért, nórának tudjunk szólni:), délután beszélhetnénk erről, ha már ennyien vagyunk . * A liftben plakát, hogy, bocs, 22. szülnapomra buli a haverokkal az udvarban, de igyekszünk nagyon halkan, és csak este kilencig... 09:18 Lábadozandó náthámból? allergiámból?, a tegnapi a Lukács uszodai kamillás gőz oly sikeresnek tűnt, hogy ma repetáztam. Lehet, nem kellett volna. Hat perc (stopper) + egy Üdvözlégy. Utána 10 hossz gyors, a medencét akkor elhagytam. Időben, mert az öltöző felé haladva kissé már szédültem és tántorogtam. Érdekes, főleg jobb oldalra. Egy kókuszdiós gombóccal kúráltam. Addig is lehetett üldögélni. Hazafelé a rövidebb úton, kivételesen. Svábhegyi sétánkra ne felejtsek el botot vinni. Kettőt. Síbotot. Botokat. 09:28 Egy (leendő?) olvasóm nem találta a honlap főoldalon a belépés lehetőségét. Ó, ó. Délután hívtam Andrist, fölülre egy tekintélyes fekete nyilat helyezett el. Akkor kértem, egy hangyapöcsnyivel kisebbre. A körülötte fehér mező is megnőtt. Akkora, hogy füvesíteni lehetne. 09:54 A hirtelen tömeg bevándorlókkal kapcsolatban óráról órára olyan valóban fontos és új szempontok merülnek föl, hogy egyszerűbbnek tartom nem követni az eseményeket. Majd húsz év múlva ti, visszatekintve. 16:38 Ez most tényleg kész. Áprilisban kezdtem. Otthonos műterem - A2015/34 90x90 20:53 Haladok a korral, sikerült azt a gyönyörűséges butácska lilát egy váratlan ötlettel most este kiirtanom. Innét már lehet győzni. Tényleg, most már reményes. Olyan volt, mint egy kamaszlány, aki a presszóban ülve az új fiúval, nem tud mit kezdeni saját szépségével. A/2015/68 Még majd egyszerűsíteni kell az ábrát. Lehet, hogy az a kép a keretről fog szólni? 2015. szeptember 14., hétfő 08:28 Hétvégi vendégemtől három örvendetes adat. - Valamely hátsóindiai diktátor bukásakor felesége egy teherautó cipőt menekített magával. - Rothko képein 30-40 réteg van. - A betegségek 90-95%-a pszichoszomatikus eredetű. 08:30 Reggel a forró zuhany alatt két dolgon tűnődtem. Egy. A fene ragaszkodik a Margit körúthoz. Hullának lenni nagyon jó lesz. Csak sajnálatos, hogy a haldoklás statisztikailag macerás. Kettő. Kínozzam-e ma magam marcipános golyóval. Avval az a gond, hogy az első harapás tökéletes, ám azután keservesen eluralkodik túlédessége. De hát félbehagyni nem lehet. 09:48 Kedves Dezső, ezt a 30-40 réteget nem értem. Önnek ez mit mond? Nehezen jutott el Rothko a véglegesnek tekintett állapothoz? Nehezen hagyta abba. Nehéz volt neki kimondani, hogy kész. Mert azt nem gondolnám, hogy az alsó 10 színrétegnek hatása van a felette lévőkre... Köszönettel, S. A sok rétegből sok hat egymás fölött (is), de a az átmosódó széleken fontos igazán, s abban áll Rothko csodája. d. 12:23 Megjött a meghívó a Néprajzi Múzeumtól, vasárnap 11-kor nyitom kiállításukat a Szakrális Művészetek Hete keretében. Ennek kapcsán kíváncsi lettem, én hol, és hány temetőt is fotóztam le. Kiderült, ilyen lista azóta sincs. Pótoltam. Ötvenhat. 2015. szeptember 15., kedd 13:12 Az ember logikus lény. Arra hivatkoztak, az Isten nem teremtette volna ilyen jó ízűre az emberhúst, ha nem akarta volna- 18:58 Azt meséli, publikált adat, hogy a CIA ötmilliárd dollárt költött az ukrajnai háború beindításra. És itt jövünk mi a háttérelemzésekkel, feltételezésekkel. 21:32 Elkészültek a Fotómúzeum számra a giclée printjeim, estig beírtam és föliratoztam őket, múzeumkészek. Talán nem szokás, de a nagyítások méreteit is rávezettem. Egy kivételével vintage képek, vagyis a fotózva egy éven belüli, és a nagyítás a szerző felügyeletével készült (= más értékkategória). 2015. szeptember 16., szerda 09:13 A lukácsmedence hőmérséklete kompjuterrel működik. Semmivel nem jobban, mint amikor Tibikém egy kis kakaót rá, fázom. 14:27 Mit lehet csinálni, amikor az embernek semmihez nincs ereje. - Egy teát. 16:29 Vagy képet. Régenvolt műterem - A/2015/68   Délelőtt négy órát aludtam. Ami helytelen. És muszáj. Harminc fok celzius volt nulla felett. Azok a csodálatos kékek lilák végleg eltűntek a képből. Hát igen. Némileg újra embernek érzem magam. Ez kép. Keret? És a szignó? Azt máris lehalkítottam. 17:44 Reggel hajléktalantól megvettem Bari Károly első verseskötetét, Holtak arca fölé (1971, második kiadás, 20500 példány). Fül; így kezdődött: 1952-ben születtem. Az általános iskola elvégzése után egy miskolci gimnáziumba kerültem, ahonnan anyagi körülményeim miatt két hónap után ki kellett maradnom. A következő évben azonban ismét beiratkozhattam (egy másik iskolába) a miskolci Kossuth gimnáziumba, ahol most harmadikos vagyok. 2015. szeptember 17., csütörtök 06:33 A tegnapi emléknap. A Szent Ciprián püspök vértanúságáról készült prokonzuli aktákból, (akit 258. szeptember 14-én végeztek ki). Nagy tömeg kísérte a kivégzés helyére. A nevezett Cipriánt így vezették el Sextus birtokán az egyik szántóföldre. Ott az elítélt levette piros köpenyét, letérdelt, majd leborult a földre, hogy Urához imádkozzék. Utána levetette felsőruháját is, és átadta a diakónusnak. Fehér ingben állt, és várta a hóhért. Amikor a hóhér megérkezett, Ciprián felszólította övéit, hogy adjanak neki huszonöt aranyat. A testvérek a vér felfogására vásznat, kendőket terítettek le előtte. Ezután a boldog vértanú, Ciprián saját kezével tette a kendőt a szemére, de mivel megkötni végül is magának nem tudta 08:23 Nemi vágyaim megszűnőfélben. Szerencsére a nemtelenek is. Most megyek (bukósisakban) aláírni, hogy elfogadom a Széchenyi Akadémiától, ha föl akarnának venni. Már itthon, a biciklipumpálásban elfáradtam. 11:15 Elkészült az alternatív keret, a fene egye meg. A/2015/68 Nos, melyik a jobb neki? 17:47 Meglehetősen fáj a lábszáram, lábfejem, sántítok, nem szeretem, mi lehet ez. Mondom is Katának. - De hiszen estél a bringával reggel. Ja, tényleg. (Két pózna közét rosszul mértem be.) Megnyugodtam. 18:59 A képkeret ezüstjét kissé a piszkosarany felé. A belső perem feketéről szürkére. Most jobb. A fotón már ez látszik. 2015. szeptember 18., péntek 17:17 Délelőtt Vojnich-audiencián, új (és régi) képeit akartam megnézni. Nagy művész. Egyeztettük életünket. Tudakoltam, nem utazik-e újra valahova Hátsó-Indiába majd a Prima Primissima díjából. Megtudtam, az az egyetlen nagyhírű kétfigurás képe kiről szól, mégsem Jákob az angyallal. Délután orvosnál, jobb szemmel gyengébben látok. Szürke hályog. Kontroll egy év múlva; akkor operálják, ha már zavar. 2015. szeptember 19., szombat 13:28 Látogatóban. Mutatom képeim (felét) a Janikovszky-gyűjteményben. Ő kezdetben az 1975-ös németországi művésztelepen és annak környékén készült munkáimat gyűjtötte. Mesélték, hogy amikor az engem vásárolni akarók a Képcsarnok aukcióján meglátták Jánost, többen csüggedten hazaindultak. És hogy leegyszerűsítve az ügymenetet, az aukciót (csak) nálam nem 20 ezerről, hanem 400 ezerről indították. Hízelgő és még igaz is. Ezek a hosszúkás képek már tőlem időben, térben és lélekben egyaránt távol. Még hét év az A/1982/21-es képemig. Édesanyja, a nagyszerű gyerekkönyvek szerzője vett még annó tőlem egy zsidótemetőt a fiának, búcsúajándéknak, karácsonyra, halála előtt. Talán úgy ismert meg. F/2015/172 14:59 Mail 2. levél. Kedves János, ha beleegyezik, azt a sárgás képkeretet átfesteném szürkére, esetleg ezüstre. Ha igen, szeretném minél hamarább megcsinálni, fölszaladnék akármikor, este is jó, 40 perc munka. d. 20:28 Most látom, épp egy éve is betegféle, náthaféle, leírtam: 2014. szept. 12, péntek. 09:54 Kaland. Most hoztak haza a Lukácsból, kocsival. Hiába, nem tudok veszíteni, ez gondolkodásmód. Hete beteg, Kata küldene orvoshoz, antibiotikumért, már-már hajlok is rá, de hát az 2km+3h. Inkább végre ma uszoda, hogy csak egy kicsit, hátha. Vetkőzöm, úszószemüveg nincs, anélkül nem megy. Az Úr úgy gondolhatja, ma még ne ússzak, OK; akkor a kamillás gőzbe. Karóra-vekkert nem hallottam, 7-9 perc lehetett. Utána akklimatizálódás, egy medence melletti padon üldögéltem. S indultam öltözni, elég fáradtan. Később elmesélték, a sekély lábmosó-medencébe ájultam bele, nagyon intelligensen fejem a vízszint fölött. Öltözőbe támogattak és mindenki nagyon szeretett. Futkosás, keresik az ügyeletest. Jegyzőkönyvet, mentőt illőn bágyadt mozdulattal hárítottam. Kérdezték a vércukromat, adtak három porhanyós, finom kekszet, és hogy mikor ettem. Nem vallottam be, hogy tragikus elhízásom okán (68.4+1.9) egy napja semmit. A körülállóktól ültömben meghallgattam néhány idevágó rövid életrajzot. Az egyensúly kedvéért rákérdeztek kiállításaimra. Leszaladt az igazgatónő is, és tőle a kulcsinformáció: LÉTEZIK (egyetlen antibiotikumos) spray, ami recept nélkül is: BIOPAROX. És hogy egyek hozzá 3000 micsoda cévitamint. Szomszédos gyógyszertár. Győzelem, kibekkelve a körzeti orvos túra. Még Katának felvágott a Közértből; a pultra kitett ischlernek ellenálltam, nem sikerült ehhez eléggé sajnálni magam. 11-re jönnek, interjú a Lánchíd-rádiónak. 2015. szeptember 20., vasárnap 12:48 A Szakrális Művészetek Hete keretében tizenegykor megnyitottam a zsidótemető fotókiállítást a Néprajzi Múzeumban. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! Utána átnyújtott egy barna papírzacskót két katalógussal az igazgató úr - az egyik 2004-ből -, hogy köszöni a szereplésemet. Én pedig csodálkozásomnak adtam hangot, hogy nem kapok tiszteletdíjat. Azt válaszolta, sajnálja, ha csalódást okoztak, s evvel távozott. Akkor az igazgatóhelyettesnek - aki fölkért - ugyanezt, hogy bocsánat, fölkértek egy munkára, amit elvégeztem. Egy ilyen kiállítás milliókba kerül. - Hogy ők nem szoktak adni..., a keret..., és még néhány mondat. Nem mondtam, hogy OK. Végül: - Akkor majd kiküldünk egy szerződést. 16:32 Még délelőtt, a villamosmegállóban egy gyönyörű néger kisfiú, apai? karokban. Nagy tornazsák. Edzésről jöhet? De elfogadnék egy ilyen édes terhet. 2. És a másik kiállítás, a Töredékek a magyar vidéki zsidóság kultúrájából egyik termében meglepetésre vagy hat fotóm egy tablón. A komponálásukról ismertem föl őket. Hogy befejeztem ezt a témát, a 2400 negát a Múzeumnak ajándékoztam. 22:16 Ez az én dinamikus adatbázisom ma este igen dinamikus volt; észbevettem, Kata kiskertje, meg a rácsozat árnyékai a folyosónkon külön fejezetet érdemelnek a FOTÓ / TÉMAKÖRÖK SZERINT-ben, annyit foglalkoztam velük az elmúlt 30 év során. 02. GANG nevet kaptak, leválasztva a 01. ITTHON-ból. Szűkkörű érdeklődésre (sem) számítok, talán B.P. respektálja; rajtam kívül Kata fog örülni neki. A/2007/14 HAMIS-12 22:56 Ejnye, ejnye, ezt még gyakorolni kell. Bár reménytelen, merthogy nyomdai méretben is fönt vannak a képeim a neten. Ez a most megküldött kép nálam a HAMIS-12 néven szerepel évek óta. Állítólag most 250 ezret adott érte valaki. 2010.05.31. beküldték egy aukcióra, ez az utolsó adatom hollétéről. Igyekvően gondos másolat. Ez új, hogy az opuszszámot is ráírták. Nem gondolva arra, hogy így még egyszerűbb beazonosítani. HAMIS-12-szignó és hátoldal 2015. szeptember 21., hétfő 06:41 Fekete éjszaka volt. Embernemjárta hegyóriás oldalában, lélek sehol, mégis üldözötten, kézenfogva törtettünk-bukdácsoltunk ketten fölfelé a zegzugos ösvényen. Kétoldalt a sziklafalak is havasak, jegesek. Végül fölértünk a csúcsra, szűk kis terecske, teljes a csönd, itt már egy fuvallat se. Megnyugodva, fáradtan ültünk le a földre, egymással szembe. Összemosolyogtunk. És lassan elkezdtük kigombolni egymást. Akkor azt mondtam, nekem ezt nem szabad. Nézett rám, nagy szemekkel. Erre ébredtem. 08:31 Kedves P., megmondhatja a hamisítvány tulajdonosának, hogy ha elhozza, kijavítom azt a képet. d 08:47 Kezdek festeni. Milyen jó lehet parkőrnek lenni. Dinnyecsősz. 14:32 Ebben buzgó partner-segítő voltam, Kata most kidobta 1,1 folyóméter fekete lemezét. Lemezjátszója nincs már hozzá. Biztatom is, ami kellene, majd mind megvan nekem is, három generációval arrébb, a PC-n. Vagy tizenöt-húsz kiló lehetett. Le az első emeleti lépcsőházi ablakba. Valaki majd biztosan. 17:56 Azt az utasítást kaptam mailben, hogy arany keretbe kék kép való. Hát ma balkézről A/2015/69 18:23 Barátom mára begépelte a Néprajzi Múzeumi (élőszóban fogalmazott) fotókiállítást nyitó beszédemet. ...a papot, a jegyzőt, és azt hiszem a tanítót ott fölakasztották. A jegyző felesége ott megőrült. Azt mondták, hogy igen, ezt a vörös terrort a zsidók csinálták. Később egy idősebb barátom mondta: „Figyelj ide, igen, ez történt, de „nem a zsidók csinálták”, hanem „zsidók csinálták” – érted a különbséget?” egy „a” betű. Megértettem. Máig... a teljes szöveg 18:33 Tisztelt Váli Dezső! A Virág Judit Galéria árverésén szerepel egyik alkotása. H. 2015. október 5-én (HÉTFŐN) 18 órakor a Budapest Kongresszusi Központ Pátria termében rendezi. A kiállítás megtekinthető szeptember 22. és október 4. között, minden nap 10-től 18 óráig a Virág Judit Galériában. 137.tétel. Váli Dezső (1942-) Műterem, kisasztal (a/11/04)   [helyesen: A/2011/04] Kikiáltási ár: 380 000 Ft Becsérték: 700 000 - 1 000 000 Ft Olaj, farost , 60x60 cm Jelezve jobbra lent: Váli D. 11 2015. szeptember 22., kedd 09:55 Kedves Dezső! A megnyitóért úgy tudunk fizetni, ha kiállít és beküld egy számlát a Néprajzi Múzeum nevére és címére (1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 12). A szövegben legyen rajta, hogy kiállításmegnyitó. 15 000 Ft-ot tudunk így fizetni. H. 10:40 Tegnap este 22:07h mailben utasítást kaptam: biztos, hogy kell az a virág a képre? Reggel már fotóztam. Műterem vasárnap reggel - A/2015/69 16:40 Megcsináltam és föltettem a netre Gábor Vasárnapi Újság új cikkét. Kép itt: ablakok ajtók befalazása a konklávé előtt. 1878. október ...A pápa halála után következő napon a bíbornokok összejönnek generális kongregációba, hol felolvastatván a pápa-választásra vonatkozó pápai rendeletek. Maguk közül a konklave rendjének fenntartására felügyelőket rendelnek ki, akik a pápa temetéséről gondoskodnak. MÁSODIK NAP a pápa alatt szolgálatban volt hivatalnokokat megerősítik. HARMADIK NAP gyóntatót választanak a konklave számára, s a pápa holt testét eltemetik. E nappal kezdődnek a novemdiales exequiae, a kilencnapi gyászünnepélyek. A NEGYEDIK ÉS ÖTÖDIK NAP a bíbornokok orvosokat, műtőt, gyógyszerészt, borbélyokat neveznek ki, a konklave számára. NEGYEDIK, illetőleg HATODIK napon a konklave celláit, — melyek egymástól függönyök által vannak elválasztva —sorshúzás útján felosztják. Ugyanezen nap a választásban részt nem vevő szertartás-mesterek beléphetési engedélyüket (breve) bemutatják. HATODIK illetőkeg a NYOLCADIK NAP két bíbornokot választanak a konkláve résztvevői minőségének megvizsgálása- és helybenhagyására. KILENCEDIK NAP ünnepélyes Veni Sancte után a konklaveba az összes személyzettel együtt bevonulnak, ott a Szentlélekhez intézett ismételt imák után újra meghallgatják a pápaválasztásra vonatkozó rendeleteket, azok megtartására esküt tesznek... 2015. szeptember 23., szerda 05:49 A Jereváni rádió klasszikus kérdése, lehet-e izélni a főtéren. Lehet, de nem érdemes, túl sokan szólnak bele. Csak szóljanak, ebből tanul a magyar. A tegnapi kék 2015/69-es új képről van szó: -  Milyen gyönyörű lett a felső háttér. Csak azért, hogy kötözködjek :)) a fekete üveg hm? kicsit simulékonyabbra? bár ez egyáltalán nem biztos. Sőt, lehet, hogy baromság... gyönyörű amúgy a kép, és együtt van a zenekar; a keret és a kép :)) A. -  Kedves Deske, Nem vagyok beleugatós fajta, de azt a virágot fájlalom (sajnálom hiányát) a krikszkraksszal együtt... üdvözlettel, L. - Deske, ezek az "utasítások" honnan jönnek? Tök jó volt vir?ggal! - m?rmint szerintem :))) ölellek, J. Nyilvánvaló, sokféle út és eredmény létezik. Megkeresendő, melyik vagyok leginkább én. Most úgy látom, az ilyen viráglazaságokhoz kevés a tehetségem. Ellenvéleményem: hátha errefelé kellene nyitnom, továbblépnem, bárha ügyetlenül is. És a többiek: egy képben minden nézője természetesen önmagát keresi, a saját világát, a vágyottat. Jó ez a helyzet. Azt szoktam mondani, már nincsenek problémáim. Világképem tiszta. Csak feladataim vannak. Tegnap sikerült 1,6 kilót fogynom. 06:48 Kedves Dezső! Hát szerintem se Te vagy igazán a "viráglazaság". A kép nélküle feszesebb. Az üveg alatti "maszat" sem illett oda. Így jó! Üdv: P. 07:42 Tegnap már 4 hossz + 500 méter zuhany. A Lukács bejárata most. Ez új technológia, iszonyú erős vasalás készül az új sínpálya alá. 10:18 Életfunkciók felfüggesztve. Ágyban, második napja olvasom ezt a krimit: Kós Károly Az országépítő, Szent Istvánról. Éppen olyan, mint a The Spy Wo Came in from the Cold, a hazájáért harcol. Egyszer, húsz éve már, olvastam. Remek. 14:08 Most meg is halt. Végülis unalmas volt, nem csoda, hogy csak arra a feleséggel és lóval együtt élvetemetésre emlékeztem belőle.Azért mégis egy egésznapos kirándulás volt. Másállapot. 18:01 Kata farvízén a műterembe is klíma. 18:56 Uszodából hazafelé észbevettem, Kata irányában szükségem van egy kis üveg FÜTYÜLŐS BARACKRA. Hát vettem a Közértben, 750 HUF. De a sarokról visszafordultam, hogy hiszen ez műanyag. Segítettek, volt üveg is, a CAMPARI. Mit lehet itt tenni. Megittuk. 22:17 Úgy tűnik, gyengébb idegzetű olvasóimnak ki kell fejtenem a fenti szöveget. Szoktam hozni a parkból százszorszépet, de nincs hozzá pici vázánk. 2015. szeptember 24., CSÜTÖRTÖK 05:53 "Ha ketten-hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük." Nem értettem, miért mondja a hármat is, ha elég a kettő. Evvel jelzi, hogy nem a kettőhöz ragaszkodik. 09:14  Kedves Deske, az új képe ügye: én már csak egyet remélek: hogy sikerül soha, semmibe nem szólni bele, ami a más FELELŐSSÉGE és az ő egyéniségének a nyomhagyási kényszere a világon. Hogy jövök én ahhoz, hogy ebbe beleszóljak? Ez a művész felelőssége. Vagy nem lenne igazam? Egyébként az se baj. R. -  Így igaz! És még humor is a szöveg végén, köszönöm... Hiszen mindez csak játék. d. - Hol a humor? Hogy nem baj, ha nincs igazam? Tényleg nem baj. Épp elegen vannak ebben a világban, akik belebetegszenek, ha nincs igazuk; szegények. R. -  Csak manipulálni akartam volna, hogy egy kicsit kezelje a dolgokat könnyedébben… d. -  Ó, hisz én is rajta lennék, hogy a könnyedebbség irányába manipuláljam magam, de ha nekem nem megy... "ami nem megy, azt ne erőltessük". R. - dehogynem : ))) d. 11:32 Az előző kép logikus folytatása a mai, először kékben akartam volna ugyanezt, de hát az tájidegen nekem. Valamint némi emlékezés a szeretett Kecskemétre, és 1990- 92-re. Szüts műterme 1990-ben - A/2015/70, 90x90 cm. Szüts Miklós Az első csendélet, 1990/10, olaj, vászon, 31x41 cm. 11:59 Üdvözlöm Dezső bácsi! A/2015/70. Az üveg állhatna tök egyenesen is. Kell a képben egy csipetnyi mérnöki függőleges vagy vízszintes. Kívánja a szem. Legalábbis az enyém. F. 12:38 Bááár, ahogy nézem, mégiscsak el van az találva. Tehát nem érzem, hogy felborul vagy billen az üveg. És a nyakánál megtaláltam azt a /számomra/ nüansznyi egyenest. Kár volt megszólalnom.. :) F. 18.36 Kieselbach aukció 2015. okt. 12. Ezt Á. adta be, mondtam neki, csak nyugodtan, ha evvel segíthetek. Váli Dezső (1942-) és Várhelyi Tímea (1972-) Műterem - éjféli látogató - AX/2012/71 100x150 cm., vegyes technika, papír, jelezve jobbra lent Váli D 12 Kikiáltási ár: 400.000 Ft Becsérték: 600.000 - 1.000.000 Ft 2015. szeptember 25., péntek 10:22 Szüts és Vojnich külön levélben, de egybehangzóan igen tapintatosan azt írták, nagyon szép a 2015/68... Most dolgozhatok evvel a 70-essel. Kezdem. 11:01 Egy igen anyagtakarékos változat jött létre. Mail Szütsnek. 11:07 A fene akar veled naponta levelezni, de a becsületembe gázoltál, te rohadék. És a mai változat? Javul, mi?! d. Azt fogja válaszolni, jó a kép, még egy csatajelenetet rá... 11:15 Látod, tudsz te, ha akarsz… Csak így tovább a lenini úton! m. 12:36 Újabb levele Deske, ezt így hagyni, de nekem kicsit modoros még ez a kis billegés is. Én még „unalmasabbra” csinálnám. (Egy másik képen, tudom…) valahogy így. m. 13:25 Ilyesmire gondoltál, Miklós?! Szüts műterme 1991-ben - A/2015/ 71, ez is 90 centis. d. Figyelem, ez már nem 1990... 19:49 Esti üldögélés, ezek egyszer - most még - együtt. F/2015/176 2015. szeptember 26., szombat 10:15 Ezt látom hajnalban, ébredés után, az első tea bekészítésekor. A teakonyha fölött. F/2015/177 10:19 Kaptam. Pol Leurs (Luxemburg, 1947 -) Csak a színeket kellett levenni, ahhoz nem ért a pasas. 11:18 Ollószállító eszköz uszodához. Mindig kiszúrta a nejlonszatyrot. Beszámoztam, mert DIZÁJN! anyaga: ready made, vagyis az "Actival 50+" doboza. G/2000/12 13:53 Persze délelőtt a 71-es tovább. Minden átfestve, ez nem nagyon látszik meg rajta. A legfontosabb, az asztalnak lett jobb széle is. 2015. szeptember 27., vasárnap 05:43-kezdve Kata átgondolja többezres könyvtárát, két napja dolgozik rajta. Így került az asztalomra három tőlem évtizedekkel ezelőtt kicentrifugálódott régi könyvem, a múlt. Az egzisztencializmus. Köpeczi Béla szövegválogatása, 1965. Seneca Erkölcsi levelek I-II. 1906. Epiktétosz kézikönyvecskéje vagyis a sztoikus bölcs breviáriuma, görög - magyar, 1943. És bennük váratlanul rajzocskáim. Ilyenkor az ember elmereng. Igen, ezt meg is festettem. Finn ikon - A/1971/07., 1971-1979, 60x100 cm. Ez datálja is a rajzot: És ez is: kincsre bukkantam, az alsó ábra; ezek nem az én vonalaim, (az egzisztencializmus kötet hátlapján) akkor csak konzultáló tanáromé lehet, Jurcsik? Szrogh? Jánossy Gyurka? Merthogy a diplomamunka első korrektúrája után jött egy ötletem, párhuzamosan mutattam meg a készülő tervet három építésztanáromnak. Hogy ez igen tanulságos lesz. Csakugyan, mert egymást cáfolták... Kelet-Ázsia múzeum a Városligetbe, a föld alá, kis dombocska tetején néhány üvegprizma látszik belőle. A fölötte lévő üres terem rajza az enyém, erre emlékszem, így karikíroztam az akkor? nyílt moszkvai Ateista Múzeumot. Megörültem ennek az 1967-es főiskolai korrektúra-rajznak. Meg fogom írni azt a néhány hónapot, a diplomakészítést, majd akkor többet erről. most minden félbemarad, unokák jönnek, 6 óriásuborkát kell installálnom stb., aztán a vasárnapi séta. folyt. este 18:15 Ez a rajz is az Epiktétoszban, egy első vázlat. Hajnalmadár /Első szerelem/ - A/1971/08, olaj, 70x100 cm. De közben déltájt megvolt (a Svábhegy és) az unokás ebéd is.F/2015/180 Ebédél Zsófi egy mondatából kiderült, okostelefonon nézi a NEWS-t. Észbe kaptam, akkor ezentúl csak nagy képeket ide. Megköszönök erről véleményt, hátha ennek is van hátránya, ami mérlegelendő. 19:31 Valami net-micsoda közepén egy fontos idézet. Majd átgondolom, most a MŰPÁ-ba, a Kékszakállú. Rothko: Szeretném, ha megértenék végre, én nem vagyok absztrakt művész… Nem érdekel a színeknek és a formáknak, vagy bármi másnak a viszonya. Engem kizárólag az alapvető emberi érzelmek kifejezése foglalkoztat. A tragédia, az extázis, a végzet, satöbbi. A tény, hogy olyan sok ember kiborul és sírva fakad, amikor szembesülnek a képeimmel, azt bizonyítja, képes vagyok kommunikálni feléjük ezeket az alapvető emberi emóciókat. Hirtelenjében azt gondolom, igen, ő ezeket gondolja. De ezt tudatosan ecsetbe belevinni képtelenség. Vagy szocialista realizmus. De róla sokat elmond. 2015. szeptember 28., hétfő 1981.5. Szüts mama (zseniális): ''az élet kisebb kellemetlenségeit nagyon nehezen viseljük el.'' Ez úgy kerül ide, hogy egy napja keresem a fejemben ezt a mondatot, és nem és nem. S most beírtam ezt próbaképp a honlap saját keresőjébe. SZÜTS+MAMA. 20:32 Most fejeztem be, ma reggeltől leírtam azt a diploma-félévet és környékét, aminek egy rajzát most a könyvbélésben megtaláltam. Ötödik év, így kezdődött: választhatnak maguknak diplomafeladatot, mondta a tanszékvezetőnk. Játékos ötlettel bejelentettem, hogy én zsinagógát terveznék, ezt egy félmosollyal azonnal hárította (a zsidó) Szrogh tanár úr (éppen a A 67-es zsidó háború). Aztán január, ünnepélyesen az egész tanári kar félkaréjban a katedrán. És bejelentették, hogy a szöveg 2015. szeptember 29., kedd 06:30 Nem értem nagy részét, és leginkább szimbolikus költeménynek olvasom a Jelenések könyvét. Micsoda ereje egy ilyen kezdésnek: Nagy csend lett a mennyben, amíg Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal (Jel.12.) 12:53 Hónapos nyavalygás után ma végre újra 1200 méter. Engedélyeztem magamnak utána egy marcipános golyót. Ami szerencsére nem volt a büfében, az első falat még csak-csak, de aztán iszonyú geil. És sok. Viszont délelőtt egy álmatag biciklizés, végignéztem a fonódó villamos építkezést. 20:12 Egész délután evvel: próbáltam okostelefonra is optimalizálni a NEWS szövegét - képméreteit. Telefontulajdonosok nézték az eredményt, közben én mindig valamit igazítottam, nehézkes megoldás. Egyenlőre beláthatatlan feladat, sok az ismeretlen. 2015. szeptember 30., szerda 18:37 Reggeltől mostanáig a NEWS-t bütyköltem, okostelefonhoz igazítás. Meglesz. Bekéredzkedtem a Mammut-boltokba - mac és android - munka közben megnézni. Egy példa: javasolt a szövegsűrítés, hogy ne kelljen annyit görgetni. Most a hetedik változat: az áttekinthetőség kedvéért félkövér és kiemelt az óra-perc. Avval rémiszetnek, az olvasók fele már most is ezt használja. 2015. szeptemberi olvasó 274/nap   előző levél  összes levél VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 247. 2015. október 1., csütörtök 09:04 Próbafelvétel, a kis Sonyt átállítottam 16:9-re, s nézem, hogy így milyen széles képet lehet föltenni, hogy mobilon is jó legyen. Arra a kék képre pedig kell majd egy gyenge párizsi kék lazúr. Pici krapplakkal. F/2015181 14:25 Évek óta nézem hátúszás közben az épület egyik második emeleti szellőzőablakát. Vagy be van törve, vagy egy faág feketéje tükröződik benne. Eldönthetetlen. Akkor tavaly valami miatt kiderült, talán egyszer kinyitották. És mára elfelejtettem a megoldást, most újra nézem, és újra talány. Mással is voltam már így. Ilyen különös az emberi elme. Vagy ilyen hülye. 15:58 Nem biztos, hogy jobb, de legalább bonyolultabb. A/2015/69, ma. 21:27 Magyar Művészet 2015/3. Hidvégi Máté cikke. és egyszerre felsejlett az a rend, amelyről olvasatomban - elképzelt halála előtt - Váli beszélt. a cikkből 2015. október 2., péntek 21:39 Ma igazán kemény munkával kerestem 27 ezer forintot. Merthogy délben annyiért vettem egy e-book olvasót, egész délután tanultam - tanulmányoztam, estére kiderült, a tableten meglévő 30 könyvem (epub formátum) nem tölthető át ebbe. Este kilenckor vissza a MediaMarkt-ba, visszaadták a pénzt. Útra készülök, ott lett volna jó. Önáltatás. A kütyüszeretetem. Szedjek inkább Béres-cseppet. Az útra meg Jean Henri Fabre könyvecskéjét, A rovarok környezete és viselkedése. Sokat tanultam belőle, remekmű. És elég kicsi. 2015. október 3., szombat 13:46 Reggel eszembe jutott: 1. az e-book olvasója nekem kicsi, más típust sem érdemes vennem 1.1 tartós töltöttségre, ami a nagy előnye, nincs szükségem 2. és ha helyette kicsivel nagyobb tablet 2.1 azon net is van 2.2 wifi, nem többletköltség, mailek is 2.3 rátehetem offline is a VÁLINEWS-t 2.4 amit eddig csak asztalnál, most ágyban és repülőn 2.5 vadonatúj helyzet, ez mindig a tarisznyában 2.6 ez bizony jó lenne 2.7 36 dk., 22/0,9 cm, 8 coll 2.8 ez színes, ezen zenék, filmjeim is, 16 GB, minden elfér 2.9 rá a bibliát, 9 h. repülőút; és ha megvan valahol, a zsolozsmát is 3 ez lesz a legjobb az útban András instrukciói, 10 h. megvan, Lenovo 39.990 HUF; 13 h.-ig nála belőttük, egy gyorsúszásomat megnéztük. bocs, ez is a mobilizálás jegyében, a VÁLINEWS fölkerült negyediknek a menüben 19:13 Az MDF-piacon reggel egy apróka anyóka földre terített abroszon négy üvegcsét árult, hogy együtt egy százas. Az emberbe ilyenkor besajdul. Egyet vittem, mindenáron vissza akart volna adni az ezresből. 19:24 És három árnyékfotó tegnapról. F/2015/182 - 183 - 184 2015. október 4., vasárnap 05:52 A CIA az 1960-as években húszmillió dollárt költött arra, hogy kiképezze az első kémmacskát. Egy apró átjátszót tettek két macskákba, fülükbe mikrofont... Megtanították őket, hogy utasításra meghatározott helyekre menjenek. Öt évük ment rá a CIA állatkiképzőinek. Amikor úgy döntöttek, kipróbálják a húszmilliós kémmacskát, egy szovjet kémek által kedvelt találkozóhely közelébe hajtottak, ahol két férfit kellett volna lehallgatnia az állatnak. Amikor elengedték, azonnal elütötte egy taxi. forrás: index.hu 09:18 A 88 éves Gyuri bácsi elkap, kiszól a kabinjából: - Gyere, vegyél belőle, a szőke sütötte nekem. Persze, csak egyet veszel a bukóforduló miatt - és kinyújt egy süteményes tálat. Optimalizáltam az uszodai vetkőzést. A sapka és a füldugó fölvétele közé kerül a zokni le. F/2015/185 Hétvégén villamosok helyett buszok. F/2015/187 A tegnapi fotó javított kiadása, ugyanott, a Margit híd lábánál. F/2015/186   Csak mára, a parkban jutott eszembe, hiszen a tegnap vásárolt tintatartót hasznosítani lehet. F/1980/09 F/1981/28 09:58 S. 1980. körüli portrét kér, gyűjteményéből könyv készül. Tíz perc múlva ment. 14:35 Vagy harminc évig kellemetlenül érintett, ha eszembe jutott, hogy az emigrációban az ifjú Károlyi grófné visszaküldte a konyhába a tojást, hogy ez kemény, főzzék puhábbra. Mára már ez is rendben van: munkamegosztás (van a világban). Mint kedvelt példám, hogy az angol uralkodópár külön szobában teázott, minthogy más-más volt a kétféle tea illata. Úgy értelmezem, helyettem - értem vállalják ezt a feladatot. 21:45 Nagy fene káromkodások között tanulom ezt a rohadékot, ezt az új kütyüt [tablet]. Most itt tartok: ha a jobboldali gombot megnyomom, vagy a hangerőt változtatja, vagy lapoz a Károli fordítású zsoltárok között. Hogy mikor melyik - még kérdéses. 22:02 Belekóstoltunk. Nagyon finom volt. De hát Kata se akarna nagyon hízni. Gyenge ember vagyok. A kapott csokoládé nagyobb felét beletördeltem a vécékagylóba. És lehúztam. 2015. október 5., hétfő 06:06 Az iszlámot (is) kigúnyoló mocskos Charlie-újság mellett a lövöldözés után egész Európa kiállt. Tüntetés, kormányfőkkel. Miért is kéne a bevándorlóknak minket szeretni? Penitencia. Kata azt mondja, téves. Az iszlám sosem szeretett minket. 09:23 Így mégiscsak más a zsolozsma. Illik-e játszani. Ide vág, nem mindenki ismeri: - Rabbi, szabad-e dohányozni imádkozás közben? - Nem szabad. - És szabad-e imádkozni dohányzás közben? - Természetesen. 09:54 Álldogálok a forróvíz alatt. Olyan szép ritmusok, hogy meg kéne festeni. Valakinek F/2015/189 11:04 Meglehetősen jó helyzetben, mert 7 sec. után észreveszem, ha önsajnálatba csúsztam. "Azokon az Isten se tud segíteni, bármennyire is szeretné." 13:01 Új, mellékfunkciót kapott a rózsafüzérem. És még átalakítani se kellett. Ezentúl az egyetlen anorák télen-nyáron-úton-útfélen. Ha meleg, és ezt észre is veszem, két ujját összefogva nyakba kerül. Evvel. 13:14 Délelőtt emígy változott az A/2015/69. Az a - lehet - javíthatatlan baj vele, elronthattam az alapozást, ahogy szárad a kép, változik a színe. Próbálok a helyzethez alkalmazkodni. Fest helyettem. 14:11 Nem, nem megy ez. A kis frivol virág minden mást háttérré degradál. Holott én leginkább az üvegről beszélnék, ami kissé földöntúli ebben a környezetben. Persze, (én) ne magyarázzam. Szívszorongva kezdtem bele. Aztán megkönnyebbültem. 17:48 Panorámafotó tablettel, kipróbáltam, sok értelme nincs, de valamelyest érdekes F/2015/188 2015. október 6., kedd 10:21 Lehet, hogy egyszer ezt is megtudom, mi volt a vécétartály hibája. Elkezdett folyamatosan ömleni a víz alul. Fölmásztam. Ilyenkor vagy nem zár a dugattyú, vagy föltöltődve nem zár fönt a bejövő víz elzárószelepe. Többszöri izélgetés, mindkettő jó. Aztán még jó néhányszor, a hiba maradt. Végül az állítócsavarral alacsonyabb végállásba a bóját, evvel rendbejött. De ez botrányosan nem logikus, illetve nem értem. Valószínűtlen, hogy a dugattyúszár fönt valahol kilyukadt volna. Rejtély. 13:07 Azt hiszem, ez sikerült. A két hasonló egyikét felelősség nélkül akár el is ronthatom, úgy kezdtem ma reggel. Szüts műterme 1990-ben - A/2015/70 90x90 cm. Ehhez képest mellékes, bár hír ez is, jött a telefon, tegnap a Virág Judit-aukción végül 500 ezerért ütötték le, vagyis 600 ezret fizettek a Műterem, kisasztal - A/2011/04-ért. 60 centis. Vajh, kihez került. tulaj: "LAPPANG-93", ID:1969 2015. október 8., csütörtök 19:08. Mi van itt. Előjegyzési naptáram: KEDD-SZERDA: Vigadó kiáll. bevinni. Hát ezt elfelejtettem. (aztán ma, esőben, taxival, dögnehéz, A/2015/69, Festészet Napja / doyenek, okt.17.,18h-) PÉNTEK: (holnap) utolsó határidő, és foggggalmam sincs, ez mi lehet. Hazafelé benéztem a Kieselbach aukciós kiállításra, másfél méteres közös képünk Tímeával. Műterem - éjféli látogató - AX/2012/71 Amúgy két napja teljes üzemidőben a tabletet tanulom. Föltuningoltam 50 gigásra; NEWS, filmjeim, minden zenék is. A Széchényi Könyvtárból meg rátöltöttem. A vágyak. (aligha újraolvasni, de bele-belenézni legalább-) Babel novellák A beszélő kutya Cherlock Holmes I-II Bűn és bűnhődés Ének a búzamezőről Háború és béke József Kipling Lear Nemo kapitány Svejk Romeo Wells novellák Hamlet Exupéry Citadella 20:44 A Móra regény amúgy íly csodálatosan kezdődik: Szüle a bográcsot kaparta ki a pulinak a küszöbre, és amikor készen volt vele, ütőre markolta a cinkanál nyelét - Bojszi! Bojszi! - kiáltott ki a sötétbe. A fűzfasövény felől csörtögés hallatszott. Az este fekete kosarából előgurult egy fekete gombolyag. Az eperfánál megállt. Sűrű leffegése jelezte, hogy a Bojszi névre guruló gombolyag mély töprengésbe merült. - No gyere, Bojszikám, ödd mög te is a vacsorád. Bojszika előresuttyant. A küszöbnél megállt, és fölkapta a fejét. A kócos bozontból elővillant két kis sárga tűzbogár. - No, fene a hasadba, ne kéresd magad! - emelte szüle a kanalat. Bojszinak esze ágában sem volt kéretni magát. Bojszi olyan nemzetségből származik, amelytől távol van minden fennhéjázás, de viszont ismeri a törvényt, és tiszteli a szertartásokat. A szertartásokhoz hozzátartozik az, hogy Bojszi csak akkor tesz eleget a meghívásnak, mikor szüle mint előételt szolgálja fel a fenét, és aszott kezével magasra emeli a kanalat. Ez az a pillanat, amikor Bojszi csóvál egyet a farkán, és belép a bográcsba. - Csiba te, szömtelen! - koppan a kanál a puli orrán. - Hát nem látod, hogy az a tied, ami a küszöbön van! Dehogynem, a Bojszi tudja, hogy neki hova van terítve, és már habzsolja is szétvetett lábbal a krumplis tarhonyát. Csakhogy Bojsziban ötévi tapasztalat igen megszilárdította azt a föltevést, hogy neki csak akkor van jussa a koszthoz, ha előbb beteszi a lábát a bográcsba. Mert ha nem ez volna a törvény, akkor szüle bizonyosan nem tartaná elejbe a bográcsot, amely nyilvánvalóan nem evégre rendeltetett a világra. 21:14 A két hónapos Nokiámat alig hallottam. Veszíteni tudni kell. Reggel majd az első emeleti lépcsőházi ablakmélyedésbe teszem. A blokkal együtt. 2015. október 9., péntek 13:26 A mai A/2015/72 60x60 cm. 2015. október 11., vasárnap 05:38 A mennyország nem vonz, köszönettel tudomásul veszem. Tán egyetlen, ami itt a földön modellálja számomra, az egy illat. Életemben vagy hatszor találkoztam vele, túlvilági gyönyör. Nem tudom az eredetét, virág, növény, szappan, testszag, vagy ezek keveréke. Én Szűz Mária-jelenlétnek hívom. Először főiskolásként. Húsz éve a villamoson megkérdeztem egy lányt, milyen parfümöt használ, azt Kata meg is szerezte. Nem működött. Tegnap gyorsúszás; levegővétel közben éreztem egy pillanatra. Van mennyország. 20:40 Mostanra lett minden családtag mobilizálható, illetve tartózkodik belföldön. Elhalasztott születésnapomra ebéd. Ellenmeglepetésként ezúttal én is ajándékoztam. A díszpapírokat nem szeretem, megszokták tőlem. A lidérces Zelk-vers mellett személyre szabott anyagi - szellemi - ill. lelki értékek is. Miki akkor Brazíliában, neki az idei első gesztenyét tettem félre. Az ötletet, a mondatokat előtte egy hétig komponáltam. ZELK: FÉNYTELEN Az őrült pásztor vak kutyája kergeti nyárból hófúvásba jégoszlopokból vert karámba gyapju-vesztett esztendeim - egy puszta fa a pusztaságba csak törzse van már nincsen ága rátekerednek vétkeim. És hogy ez a fele is: én egy magyar versek válogatást, de azonban! Kormos válogatásában, 1963, egy lehajlásgátló szemétlapátot, és két jegyet a Kékszakállúra. Pontos találatok. 2015. október 12., hétfő 05:42 Tortával egybekötött születésnap, előtt és után 68,5kg, sikerült; ehhez képest egy képet megcsinálni kutyafasza. Ámbár így is túlsúlyos, tartósan. Tíz dekával. 08:22 Hatra uszoda, hogy negyed nyolcra Krisztus Király templom, gyónás. Leginkább csak dicsekedtem. Remek penitencia, megint. Utána lelkivezettük egymást, olykor nagyon kemény voltam. A konyhába most nem lehet belépni, annyi az ünnep utáni mosogatni való. Kezdem. 2015. október 13., kedd 05:11 Annó Várhelyi Tímeával képet cseréltünk, a másik próbálja befejezni. Tegnap Kieselbach-aukció a Mariott szálló különtermében, ez a közös munkánk, - AX/2012/71 - másfél méteres. Három ok lehet, amiért ilyen alacsonyról indították: 1. papírkép, 2. pasztell, ill. vegyes technika, tehát nem olajkép, 3. és érdekes módon ezt a gyűjtők állítólag nem szeretik: két szerző. 400 ezerről indult. Ha jól érzékelem a filmről, hárman vagy négyen licitáltak. 550 ezerre ment föl. Akié volt, barátom, ennyivel is ki van segítve. Meg szokták kérdezni, én kézhez - követői jogdíjként - kb. 1 - 1,5 %-ot kapok, jövő tavasszal. Útközben egy bemozdult a fotó a várról. Mért jobb, ha minden ablak kivehető? A film egy perc, öt másodperc: A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 05:52 Tegnap Józsi atyával beszélgetve esetleges jövőbeli bajok kezelésének stratégiáját hoztam szóba, például, ha én élem túl Katát. Erre ő: azt szoktuk mondani, ne ma vakard, ami holnap fog viszketni. Egyetemes érvényű. 2015. október 14., szerda 09:31 Lukács medence, sikerül-e végigúszni víz alatt; húsz éve napi kísérlet. 2015. aug. 25. - 13-adszor 2015. okt. 14. - 14-edszer Kell-e adni az ösmerős koldusnak 200 Ft-ot legközelebb is, ha inkábbcsak dühös érte? Merthogy a Bond Cigarillo csomagot várja tőlem, ami ugyan még négy van, de hát tegnap adtam utoljára. Hazafelé a Széna téren át. Vitathatatlanul itt az ősz: A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! Tegnap végre bef.; megtanultam, és újra fölinstalláltam; fantasztikus ez a tablet. Kilenc órás repülőút, meg a napi pihenőórák. Lesz választék; naplóm, zenék, könyvek, Károli biblia, napi zsolozsma online, filmek, saját filmek is. Ma kezdek angolt olvasni a New York-i út előtt. Fegyelmezetten, tehát szótár nélkül, Cold Harbour, megint. Jövő kedd. Újra össze kéne szedni a netről? a lehetséges múzeumokat. Arra emlékszem, a tűzoltómúzeumukat célzottan kerestem (föl), hogy az ott egy kiemelten fontos ügy része. És csakugyan fontos volt, várostörténet. Roosevelt nodded. “That, I understand. If a man must die, it should be under his own flag.” He looked up at Hare. “A direct order from your Commander-in-Chief. You will at all times carry the Stars and Stripes on this E-boat of yours and if the day ever dawns that you find yourself sailing into battle, you will hoist it in place of the Kriegsmarine ensign. Understood?” “Perfectly, Mr. President.” Roosevelt held out his hand again. “Good. I can only wish you Godspeed.” 20:48 Most 20:04-kor adták le a Katolikus Rádióban múltkori interjúmat, Madocsai Beának a 20 perces beszélgetést 14-re sikerült megvágnia. Tízre szerette volna. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 2015. október 15., csütörtök 14:40 Így nem lehet sehova utazni, nincs megoldva a tablet olvasás. llletve nem volt. Hátulról akármivel kitámasztható, de mi van elöl, hogy önsúlyától ne csússzon le. Súrlódási együttható. 1. Lehet hozzá kapni borítót, ami kitámasztó is, de négy gumipánt tartja a sarkán. Na ne. 2. Építeni összecsukható állványt. De fém megmunkáláshoz nem vagyok fölkészülve. 3. Alá kétoldalas smirglicsík. Nem vált be. 4. Ehelyett vékony leukoplasztcsík. Előrecsúszás megmaradt. 5. A pótakkumulátor doboz elé. Jó, de mivel fehér, vakít. 6. Ezt szigszalag csíkokkal befeketíteni. Hibátlan, csak ronda szerkezet. 7. Egy műszaki rajzszög elé. Idegen asztalon nem lehet. 8. Szénrajzhoz való radírgumó (vagy a hasonló rágógumi). Ez jó. Szállítása: ezüstpapír. De legalább mozog az agyam. : )) 21:26 Kondoleálásképpen Kata ezt a képeslapot adta át egy barátunknak. Szép ötlet. Zeykfalva, Hunyad megye, XIII.sz. Fenséges arányok. 21:58 Este a kolostorban Bence tartományfőnök atya előadása ferencesek és a XXI- század - témával. Öt ismérv a ferences lelkületre és egy hatodik - az imádság szelleme - minoritás / szegénység - evangelizáció - fraternitás / testvériség - tanítás valamint a derű. Hogy ezek milyen kihívásoknak vannak kitéve korunkban, konfliktusgócok. Szegénységet fogadtam, és mint tartományfőnök, milliárdokban kell gondolkodnom. 600 világi munkatársunk van. 70 (vagy 40?) intézményünk. A mai világ nagyon változó és nagyon felszínes. A hívő mindent reménnyel néz. A válság nem feltétlen baj, az mindig lehetőség a változtatásra. 2015. október 16., péntek 09:32 Egy érdekes szakmai meglepetés (az én koromban). A legutóbbi piros 2015/72-es kép készen volt, rendben volt, jó volt. Hogy azt tegyem főtémává, a jobb fölső foltot kicsit vörösebbre vettem, abban a biztos tudatban, hogy a kép már feszes, ezen csak javítani lehet. Tévedtem, az egészen kis változtatástól a kép összeomlott. Nagy keservesen bírtam csak vissza. 11:58 Uszoda 08:05, cipőfűzés közben eszembe jutott, hogyan lehetne átfesteni ezt a Pattal [Varga Patricia Minerva] közös képünket: Ének a búzamezőkről - AX/2010/33, 50x70 cm, olaj, vászon, 2010-2015; öt és fél év. Ezt már nem kell továbbfesteni. Amikor átvettem, teljesen sárga - narancs kép volt, az én rózsaszíneim alól ki is bújnak még; erről nincs fotó. Csak a címmel nem tudom, mit csináljak, kicsit fura így. Ámbár. 2010. március 2010. november 2013. június 2015. október 19:57 Kap levelek, hogy a korábbi fázisok a jobbak. Ezúttal nem ingatnak meg, percre se. 2015. október 17., szombat 13:21 Fölhívott a kecskeméti ügyészség, hogy Szüts ugyan nagyon barátságos telefonon, ám három levelükre is nem válaszolt. Viszont megnevezett engem. Hát jogos, bár őt megtettem elnöknek, de az ötletgazda én... Levelüket reggel vettem át, rászántam ezt a délelőttöt. az ő levelük: alapitvany-01-1.jpg alapitvany-01-2.jpg alapitvany-01-3.jpg alapitvany-01-4.jpg ____________________________________________________________________ 2015.10.17. html-2015/alapitvany-02.htm C.15459 Kedves Kecskeméti Járási Ügyészség Kedves Balla Szilvia! Valahai elnökünk, Szüts Miklós festőművész közlés-, és válaszolási-kedv hiánya okán [Ön] engem kérdez, tértivevényben. Tehát. Leegyszerűsödött a dolog, hogy a PC-mben megtaláltam a szükséges iratokat, mellékelem. Eredetijük az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárban Váli Dezső: C. Napló köteteiben vannak, persze azok is másolatok, C.-számuk alapján kikereshetőek. A történet: - A "Kortárs Gyűjtemény a Cifra Palotában Alapítvány" azért jött létre, hogy formai keretet adjon néhány művészbarátom festményajándékozásának a Cifra Palota felé. A megállapodás része volt, hogy ők 1996-ig kiállítóhelyet építenek a művek számára, ennek megtörténte hiányában a művek ajándékozó-tulajdonosaikra automatikusan visszaszállnak. Ez végül meg is történt. Körtelefonos egyeztetés alapján az "alapítvány vagyonát" - a festményeket - Győr Városi Művészeti Múzeumnak ajándékként kínáltuk fel, ők elfogadták, ma is ott vannak. Ennyi a történet. Tehát, tételes kérdéseire válaszolva: - Az Alapítvány egyetlen tevékenysége az volt, hogy a műtárgyakat beszállította a Cifra Palotába. - Evvel a történet a mi részünkről megtörtént, befejeződött. Kuratóriumi ülések, megbeszélések nem voltak, ok hiányában. - Pénz, pénzforgalom nem volt, bankszámla nyitás-, bevétel-, kiadás-, követelés-, tartozás-, számviteli beszámoló nem volt. A fejenként 4000 HUF készpénz csak papíron és a fejekben létezett. Adományt nem kaptunk. Bírósági, adóhatósági eljárásról nincs tudomásom. - A megtalált iratok alapján is számunkra az Alapítvány 1994.dec. hivatalosan is megszűnt, ezt az iratot tekintem mérvadónak. szívélyes üdvözlettel: Váli Dezső nyugdíjas festő -- nem valahai elnök, bárha kuratórium tag. És társajándékozó. melléklet: C.04259  1994. 08. Felterjesztés a Bács-Kiskun megyei Bírósághoz C.04323  1994.09.01 Ajándékozó nyilatkozat Győr polgármesterének C.04389  1994. 12.23. Kérelem a Bács-Kiskun megyei Bírósághoz az Alapítvány megszüntetése tárgyában 14:58 Az az ajándék Zelk-vers, eredeti megjelenésében, G/2015/14, csak hogy mégegyszer. 19:26 Tévedésből ma mentem, hatra, a holnapi megnyitóra. Doyenek (70 fölöttiek) a Festészet Napja alkalmából, a Vigadóban. A bejárattal éppen szemben vagyok (leszek). Meglepetés: vénülve, néhány középszerű festő váratlanul több emelettel magasabbra jutott. kép:  A/2015/69 fotó: F/2015/190 20:31 Csinálom Gábor honlapja új fejezetét, h14-38 Vasárnapi Újság. Régi korok világa. VI. 1880 – 1885. Egy erős kép a tizenhétből. " A zárda kapujában" A francia művész által festett képen komoly elhatározás látszik a menyasszonynak öltözött karmelita-növendék arcán. Látszik, hogy lelkében már rég kibékült ezzel a gondolattal, s képzeletében már ott van a sötét kőfalak mögött, a kemény térdeplő előtt. Szülői, testvérei, leánypajtásai elkísérték az utolsó útra, gyászba öltözötten. Úgy illik megadni a végtisztességet. A püspök, bátorító szavakkal mondja utána az utolsó istenhozzádot, s rá adja áldását a helybeli öreg lelkész és a gyertyát tartó ministráns segédlete mellett. A gyászos anya fájdalomtól lecsüggedt fejjel néz utána elveszett gyermekének, mögötte a testvér sírva borul a gyermekkori barátnő vállára. Nincs arc, melyen a fájdalom és sajnálkozás eleven kifejezést ne nyerne. Csak a novícius arca nem árul el az elszánásnál egyebet, szenvedély és indulat nélküli és mozdulatlan, mint a márvány, és néma. kifürkészhetetlen, mint a fekete fátyol, mely a három soror arcait takarja, elrejtve jól, ami azon belül van, a titkok éjszakájaként. 21:50 New York kissé hosszú nekem, hat nap, gyenge órán félek tőle. Úgy tervezem, csak napi egy program (múzeum), s a fáradt üres órákra - nemszakrális lelkigyakorlat -, régi naplóimat nézem át (tablet). Nagyon érdekel, hogyan és miről gondolkoztam húsz-negyven éve. 2015. október 18., vasárnap 12:46 Hazafelé reggel édes, édes gyenge köd. Amin átsüt a nap. Kezdődik az igazi ősz. F/2015/191, -192 22:01 György Péter megküldte könyvét: A hatalom képzelete. Állami kultúra és művészet 1957 és 1980 között. Szia Öreg, kösz. Érdekes kirándulás volt. Kokast, Szalayt és Grubert már most estére elolvastam a könyvedből. Itt minden emberi, társadalmi kontextusokba ágyazva, az felől értelmezve, értékelve. Számomra kizárólag egy kép szavakon túli - mondjuk így, zenei - mondandója fontos. S emiatt persze sok mindent másképp látok, és egészen más az értékskálám is. ölel d. 2015. október 19., hétfő 09:56 Tegnap ismét a Vigadó, immár a megnyitó, Doyenek-kiállítás . Istenem, mennyi semmitmondó festőnk van. Ha lassúbb! és hosszú a kézmozdulat, átlag két méterrel bírom tovább víz alatt. Ma [életemben] 15-ödször sikerült végig. Ez a vár, ez jó. F/2015/193 10:17 Mail-korrektúra nyomán újraforgattam ezt a HAZAFELÉ - ŐSZT-t. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 16:25 Istenem, mennyi semmitmondó festőnk van. Egyetértek. Megfeledkeznek arról, hogy festményt készítenek. Túlságosan a témára mennek rá. Ami egy óriási csapda, mert az egyszerű témák "unalmasságával" szemben ők brillírozni akarnak, amit aztán kicifráznak jelenetekkel, tartalmakkal. Amiről egy festmény szól, másodlagossá válik. A hiperrealizmus sem egyéb. Egy kritikus vagy művészettörténész már kifakadhatna ez ügyben... A. 16:47 Összekészítettem, ami a tarisznyába ill. a zsebekbe kerül. F/2015/194 Vagyis 16:50 Egy látogatóm, hogy eredetiben meglátta: ja, ez így más. Most fotó súrolófényben. AX/2010/33 (Tudom, hogy ez a jó változat.) 20:15 Számomra György Peti tegnap említett könyvének ez az a kulcsmondata, ahol elválnak útjaink. Szerintem egy mű elsősorban nem társadalmi stb. jelenség, hanem Sanyi bácsinak fölkínált rakottkrumpli. Amit akár lehet vegyelemezni is. Ő Kondor Béla pályája megtörését is a szocialista társadalmi rendszer következményének tulajdonítja, abból vezeti le. Tévesnek és felületesnek vélem azt a magától értetődőnek tűnő megállapítást, melynek értelmében az autonóm esztétikai szemlélet próbáját kibíró művek jól értelmezhetők önmagukban is, s egykori kontextusuk felidézésére, tehát a vizsgálat léptékváltására csak akkor van szükség, ha a műalkotások magukban nem párbeszédképesek. (Az esztétikai elméletek és intézmények szövetsége éppolyan mulandó, mint amilyen hatásos, azaz: erős fenntartásokkal vagyok a virtuális és ahistorikus esztétikai mező működése iránt.) _______________________________________________________ 2015.10.20., keddtől New York. Jövő kedd haza, addig csak mail. ________________________________________________________ 2015. október 27., kedd New York, gondolom-tervezem; utoljára ide. tervezett menetrend működött: reggel zsolozsma.katolikus.hu online tabletről / délelőtt egy látnivaló / haza, alvás / d.u. offline 1990-95-ös levelezés, naplók / - ennyit bírok kedd: Lufthansa utazás szerda: Brooklyn Múzeum /Albert Bierstadt 1830-1902 A Storm in the Rocky Mountains, Mt. Rosalie 1966 /film néger esküvőről, néger lesbikusok csütörtök: MOMA (Modern Art...) 3 szintje, Picasso gyüjt. szobrai, Avignoni kisasszonyok, Rothko No. 10., este VÁLINEWS 1990-92. péntek: Guggenheim M., váratlanul nagy Burri. kiáll, + MET (Metropolitan M.) emeleti modern, Lehmann gyűjt./trecento, Daubigny 1817-78, Utrillo, Central Park szombat: Mikivel Brooklyn Bridge, karikatúra rólam 5 dollár, Miki filmezi; néger utcai akrobaták, új WTC; (One Word Trade Center) tetőemelet (101. kb.) Miki forgat vasárnap: MET amerikai szárny, Szt. István tmpl. magyar mise, Sotheby's aukciós kiáll., 30 millió dollár Picasso, hétfő: egy aukciós bolt kiáll., Picasso tényérok, ásványok, gyógyszertár+ KÖZÉRT-ben egy lila USB kábel, MET, egy gyenge! Rothko, viszont egy új: No. 3!, Kongó kiáll., US tört. festészet, este JFK repülőtér (John F. Kennedy) kedd: reggel már Bécs, tranzit 2015. október 28., szerda 381 fotó, ebből végül ide 144; és 16 videó - majd 2015. október 29., csütörtök 09:58 A megtartott három videó se csúcsteljesítmény. Emléknek megteszi. 1. A Metropolitan Múzeum előtt A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 2. AZ új WTC tetejéről A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 3. A Brooklyn Bridge előtt hétvégén A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 2015. október 30., péntek 16:37 Most lettem kész, adatbázisba a 164 New York-i kép adatai. Ha valakit érdekelne: menü / 16. válinews-képek / levelek szerint / 2015.10. (ott legfölül lehet lapozni) Kép kinagyítva: alatta. 2015. október 31., szombat 06:24 ...Az örök Atya kimondhatatlan jóságával rátekintett erre a lélekre és így kezdett beszélni: "Ó szeretett leányom, elhatároztam, hogy mindenképpen irgalmas leszek a világhoz, és minden szükségében gondját akarom viselni az embernek. De tudatlanságában az ember, mint a halált, úgy utasítja vissza azt, amit én életként ajándékozok neki, és így éppen saját magával lesz szörnyű kegyetlen, de én mégis állandóan gondot viselek rá... Sienai Szent Katalin: Az isteni gondviselés 12:19 Tisztelt Váli Dezső! Kedves Törzsvendégünk! Tájékoztatjuk, hogy 2015. november 4-én, 9 órakor törzsvendég találkozót tartunk a Lukács uszoda jegypénztárak melletti bemutatóteremben, melyre Önt is szeretettel meghívjuk. Üdvözlettel, Éva Mariann fürdővezető És erről egy vélemény a zuhanyozóban: "Olyan mint egy lakógyűlés. Mndenki hosszan beszél, és nem történik semmi." Akkor jó, ugyanerre az időpontra vagyok nyári-téligumi cserére előjegyezve. 12:36 Azt a délelőttöt fiammal együtt töltöttük. F/2015/199 17:14 USA-ba utazás-biztosításom (OTP, egész világra / 70 év felett) 19e HUF volt. = operációra 40 mill. HUF, napi kórház 20e HUF. Ottani orvos barátom nevetett, ez náluk semmire nem lenne elég. 2015. okt. olvasóm 303/nap VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 248. 2015. november 1., vasárnap 18:20 Talán a hét végén egy rövidke Népszabadság cikk rólam-velem, MESÉLŐ MŰTERMEK sorozat kezdőtételeként. A szerzője átküldte átnézésre, ez feltételem is volt. Ma 01-06h azt kapirgáltam. Akkor misére. Aztán 13-15h megint. 18:57 Sok jó kép, Metropolitan Múzeum, sok jó festő, profik, világhírek, minden. És akkor egy viszonylag kis kép fölizzik, illetve én; az elementáris tehetség olyan ragyogása, mint Derkovits vagy Czóbel---, ez James McNeil Whistler (1834-1903), fönt már mutattam kicsiben. 19:12 Műterem, telihold - A/2005/19 Műterem befejezett képpel - A/2006/40 Drága Miki fiam hülyéskedik Annával, egy Facebook-fotójuk kapcsán reklamál. Mike: százalékosan sokkal több a Szüts-festmény a képen, mint a Váli. Ki a felelős? Szabo T. Anna: Rossz helyen van a kanapé... Legközelebb majd a sarkába ülünk. :) A Váli azért van a fal szélén, az ablak közelében, mert így több fényt kap és jobban látszik. (Ezt a szürkét nézem minden nap, írás közben. A kékje vezet ki a sötétből. Ez volt az a kép, amit első pillantásra semmiképpen sem akartam, mert volt még jelentősebb kép is ott, de nem hagyott nyugodni, és ezt választottam. Ez szól nekem.) Váli fehér képe (a Gyuri választása) abszolút középen van a szobában, a másik falon, mert az fény nélkül is világít. 2015. november 2., hétfő 21:49 Ma vendégségben, egy új ösmerősünk. És mi jár a kisfiú fejében: Emlékszem én még arra, amikor a beefsteak még beefsteak volt... F/2015/203 22:01 A szombati Népszabadságban jön le a rólam-cikk. Gondolom, a hétvégi melléklet. Követem Kalkuttai Teréz anyát, mindig ugyanazt mondani. 2015. november 3., kedd 16:40 Délelőtt Műterem, emlékezem - A/2015/72 tovább, bef. 60x60 cm. 16:51 Meg van itt egy új árnyékfotó is. F/2015/202 Illetve kettő, mert végül nem volt szívem kidobni.. F/2015/201 20:15 Muris. Irányítanom, sőt végül döntenem kell olyan dolgokban, amit igen töredékesen értek, csak az úgynevezett lényegét. A fejem fölött ilyen levelek futnak most A-ból B-be: ,és ott kibontja. Ezzel szemben az új megoldásban rsync segítségével végeznénk meg a szinkronizációt. Az lenne a kérdésem, van-e a http://mek.oszk.hu/kiallitas/deske.hu/ könyvtárhoz shell elérés (ha nincs, megoldható-e, hogy legyen). Nincs szükség teljes shell hozzáférésre, hanem csak annyira, hogy ssh-n keresztül futtathassuk az rsync parancsot, és a futtató usernek legyen írás/olvasási jogosultsága a deske.hu alatti fájlokra. A nyomógombos rsync indítás miatt tényleg jobb lenne ha a deske kezdeményezne, ehhez szeretnék kérni egy SSH publikus kulcsot, illetve a kezdeményező szerver IPjét. a. 21:01 És még ezt is lefényképeztem este, tizenegyedszer tekintem most késznek. Műteremország - A/2015/35 90x90 cm. 2015. november 5., csütörtök 12:34 Reggel egy fotó, hazafelé, a Lukács előtti Elvis Presley-parkból, mert így hívják... F/2015/204. Fél tízkor a Művészeti Akadémia közgyűlése, ahol - rákérdeztem - nem volt főlszólalási jogom, mint rend/etlen (közgyűlési) akadémikusnak, hát hamarosan otthagytam őket. Már csak azért is, mert Fekete Gyurkával egyeztettük, hogy egy éve beadott indítványomra, amit nem látott, de nagyon is egyetért vele, ha elküldöm neki, "öt napon belül" válaszol: javasolnék egy ajánlkozó levelet elküldeni a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia számára, hogy egyházmegyéik templomaiba csak szakmai zsűri által jóváhagyott műtárgyat engedjenek be. S hogy ehhez az MMA szakmai segítséget tudna adni. Hazafelé a Nagykörúton a katonai boltban négy nadrág, 47eHUF, mert elvesztettem a horizontális önbizalmamat a tereptarkában, amit hordok. Holott a festékfolt csakugyan nem látszott meg rajta. De ilyenben menni prosztata-problémákkal urológiára... Ezek is terepszínűek, de csak a nyári rét viszonylatában; zöldek. A négyből kettő bélelt, ilyen még nem volt. Eddig pizsamanadrág alulra. Érdekes, ezeknek a szerencsére sokzsebes katonai nadrágoknak sliccén archaikus zöld gombok, merthogy "a harctéren esetleg nincs zippzárjavító". 14:42 Hoppá, jut eszembe (rég aludni kéne, de hát mindent azonnal kell-) e nadráglavinába belejátszott az a kedves tegnap kapott fájl: "Alapszabály_60-év_felett.pps" - ideje kiadni a pénzt, amit megspóroltál - sportolj - kicsiségeken ne izgasd magad - öltözködj választékosan - ne öltözz divatosan - unokáidat mint vendég látogasd - tanulj, járj el otthonról - beszélj keveset, ne magadról, ne a betegségedről - nevess sokat, stb. Ha az ember mindezeket még a szeretetparancshoz is hozzáigazítja- 14:50 2015.11.05. html-2015/mma-2015-11-05.htm C.15486 Fekete György MMA ELNÖK Kedves Gyurka, mellékelem két levelem, amiket, mint kiderült, nem láttál: 2014. 11. 25. - C.14823 2015. 05. 11. - C.15220 Jó munkát nektek! Váli Dezső dísztárgykészítő nyugdíjas  19:47 Öttől majd idáig nagyszabású El Kazovszkij megnyitó a Nemzeti Galéria sok-sok termében, beszédek, muzsika, miniszterféle, orosz rokonság is, sok száz ember, elegancia és 400 mű. Most valami frappáns egymondatot kéne mondani. ---- Egyhangúságban Morandi jobb. (Persze nem vagyok alkalmas ítéletre. Nagyon nagy kaliberű figura. Annyival szűkebb az én világom.) 21:37 Mail-váltásunk, eredménnyel. Kedves G., hogy erről is szó essék, úgy tudom vállalni a [februári tatabányai] kiállítást, ha biztosítást kötnek a durván (20 képpel számolva)  10 milliós értékre. Vagy küldenek egy papírt, hogy háztól házig bezárólag teljes anyagi felelősséget vállalnak a képekért. köszönöm, szívélyes üdvözlettel: vd Kedves Váli Dezső! A háztól-házig szállítást mi megoldjuk, ahogy a meghívó készítését és a fogadást is álljuk.A 20 képhez le kell választani a galériát, mert legalább 50 képnek tudunk helyet biztosítani, amennyiben nem nagyobban 100X70 cm-nél. Üdvözlettel: G. Köszönöm a válaszát. A képek mennyiségét is ki fogjuk találni. Pontosabban fogalmazom az előbb írtakat: sajnos nem vállalom a kiállítást, amennyiben nem tudják a képeket biztosítani, vagy nem vállalnak (írásban) teljes körű anyagi felelősséget az anyagért. szívélyes üdvözlettel: vd Kedves Váli Dezső! A kiállítás anyagáról írásbeli szerződést kötünk, amelyben a kiállítás anyagáért teljes körű anyagi felelősségét vállalunk. A szerződést abban az esetben tudjuk megkötni, amennyiben minden adat a rendelkezésünkre áll a műtárgylistát is beleértve. Tisztelettel: G. 2015. november 7., szombat 09:14 Egy Wahorn-interjúból - A folyamatos alkotni akarás egyfajta betegség, mert a boldogtalanságból fakad. - Ha terve nincs, mi a vágya? - Hát a Katika. De ő most otthon van, és majd este hazamegyek hozzá. 09:15 Lejött a mai Népszabadságban a cikk a műteremről. A megírt munkát hét órán át írtam át. Amit aztán valamelyest visszajavított a szerző, nagyon helyesen. Kihúzta a deske.hu -t meg hogy a zsidótemetők aukciókon 4-5 millióért mennek el. 2015.11.07. html-2015/nepszabadsag-csordas-vegleges.htm                 C.15485 Népszabadság / Hétvége EGY OTTFELEJTETT LÉC REJTÉLYE Csordás Lajos A HÉT MŰTERME   Na jó, azt mindenki tudja, hogy Váli Dezső évtizedek óta a műtermét festi. Ha kérdezik, miért, annyit mond: „Huszonnyolc éve nem jut eszembe más.” Esetleg azt: „Képet festek, nem műtermet.” A Margit körút 64./b saroktornyában a műhelye, ahol él és dolgozik, száz éves. Előző lakója Diener-Dénes Rudolf festőművész, még előtte pedig Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum legendás igazgatója volt. Váli Dezső Diener özvegyétől vette át 1972-ben. „A minisztérium nagyon nem akarta kiutalni egy kezdő belsőépítésznek – jegyzi meg. - Megígértem, hogy jó festő leszek.” Épp absztrakt periódusát élte, majd jöttek a zsidó temetők képei, melyekről kétezer hobbifotó is készült. „Csodálatos volt e csodálatos kultúrával találkozni. Csak három év után abba kellett hagynom, mert a képek egyre gyengültek. A felét ki is dobtam” - magyarázza.   És akkor kezébe keveredett egy fotója a műterméről. Ez indította el, amit azóta látunk. „A műterem csak téma, az első lépcsőfok. Melyen az emeletre kellene feljutni, a nézőnek a befogadásban. Egy jó mű villámvillanásnyi időre megmutatja Isten köpenyeszegélyét. Vagyis az élet legfontosabb dolgairól beszél. Segít élni, meghalni. Mindezt akár egy szék meg egy ablak ábrázolásával.” Az igazi Váli-műterem sűrűbben belakott, mint a képeken látható. Része például egy soha nem ábrázolt íróasztal, két monitorral. Fölötte keménykalapos úr fényképe. „Georges Braque, csoportvezetőm. Álmodtam vele 1962-ben; konyhakéssel hátba szúrtam, féltékenységből” - mutatja be. Mi van itt még? Egy ágy, csőlábú. Megint ezen alszik, mióta a háztetőre szerelt mobil átjátszóantenna sugárzását leárnyékolták. Előtte bő évig a fia szobájában. És mert „kenyni muszáj”, maga gyártotta alufólia kalapban festett. Keringett is a neten erről felvétel. A falon látunk egy fotót apáca húgáról. A sarokban polcon festékek és beszámozott befőttes üvegek, szögekkel. Aztán a kazettás, nagy műteremablak. Ideköltözése után lesmirglizte az üvegeket: „Nem azért, hogy ne lássanak be, hanem hogy én ne lássak ki. Tavaly lebontották a szemközti minisztériumot, erre kicseréltem egy üveget az új látvány kedvéért. Pár napig bírtam, azt is letakartam.” Váli Dezső egy régi konyhaasztalon fest. Leginkább ronggyal. Guruló palettaasztala egy babakocsi és egy öreg favázas jégszekrény találkozásából született. Festményein jóval kevesebb a tárgy: asztal, ágy sarka, képek a falon, olykor a kazettás ablak. Meg egy falnak támasztott léc. Egyszer levelet kapott az esztergomi pedagógiai főiskolás-lányoktól: „Mester, elemeztük egy képét; mindent értünk, de az mi? „Az egy geometrikus jellegű képalkotó elem” - válaszolta. Ez igaz a több képelemre is, beleértve a szignót. Az egyensúlyt szolgálják. Eddig 1400 műteremképet festett. Felét felfűrészelte, a többi életműve fő vonulatát képezik. És bár azt mondja, nem ez a szoba az ihletőjük, annyit érzékel, hogy e sorozat által a Margit körúti műteremnek idővel, csendben valódi mítosza született. 19:25 Délelőtt Opera Katával (fiam szülnapi ajándéka, 20 éve nem voltam), Márió a varázsló és a Kékszakállú. Mindkét darab utolsó jelenetét átfordították; a varázsló nem hal meg, föláll. Valamint döbbenetes ötlet, a középkorú Judit takarót borít a fotelban elaludt bizonyára szintén öregedő Kékszakállúra. Tulajdonképpen igazuk van, hogy mindez csak álom. A Kékszakállút most megkönnyeztem. Szellemesen kulcsok helyett dossziék, abban lapoztak. Tökéletes. A háttérvetítések, egyebek folyamatosan aszinkronban, és tört logikával, s evvel együtt, illetve ez által nagyszerű gazadagon kiegészítve a történéseket. Azt mondják, az énekesek nagyon jók voltak, én Nyesztyerenkot jobban szerettem, az drámaibb volt. A Székely Mihály változatot viszont deleteltem, az csak túl önbizalmas ember lehetett. Nem emlékszik valaki, ki is volt Nyesztyerenko szintén fantasztikus formátumú párja? Odafelé a hídon köd volt. F/2015/205. Visszafelé az Írók Boltjában (tegnap kaptam a hírt) megvettem Oravecz új verseskötetét, nagyon várom. 21:06 Ez a fotót is szeretem, eredetije alighanem a CICATÁR-ban. Kata megjegyzése: és micsoda öntudata van ott annak a nyavalyás kis hörcsögnek. Semmi személyiségzavar... 2015. november 8., vasárnap 05:09 Kedves Deske! Nyesztyerenkóval Jelena Obrazcova énekelte a Kékszakállút. CD is készült az előadásról. H. 05:40 Ezt az 1920-as Dodge-testvérek "promóciós filmjét" kaptam most, 1920, négy kerék meghajtás. Remek. 2:47 p. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 09:12 Reggel Kata meséli, hogy imádkozás közben nem tudta kiveri a fejéből egy 1970 márciusában neki küldött versemet, amit fejből tud. Íme, az eredeti ortográfiával: bélést fércel a kis béres nem kell neki köröm-pörkölt ő vagyont örökölt Ilyen öröm régen volt a családban 10:35 Fáradtságban profi vagyok. Éjszaka közepén ébredve egy ötlet, ami nem hagyott aludni. Öltöztem, és nullaháromtól asztalnál. Aztán a hajnal menetrend szerint. Ez eddig OK. De ami fáradtság evvel együtt, reggel, az rendkívüli volt. Gyanút fogtam, kinéztem az erkélyre. Igen. A 3 fokok helyett ma 15. 21:06 Mai sétánk a vitorlázó repülőtér felé. Sárga avarszőnyeg, napsütés, lombhullás, édes aranyeső. Csak nem tudom, hogy kell megfordítani, hogy fekszenek a fák.... A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! Nem tudná valaki ezt a programot úgy átírni, hogy film óramutató járással megegyező 90 fokkal elforduljon? 2015. november 9., hétfő 10:31 Szia Deske, tessék. L. 11:38 Kata megjegyzése a tegnapi kutyás fotóhoz: ...És micsoda öntudata van ott annak a kis hörcsögnek. Semmi személyiségzavar... 21:08 Schmidt Mária előadása november 6-án, a Budapesti Demográfiai Fórumon.  A történelem arra tanít bennünket, hogy hosszú távon a demográfiai törvényszerűségek döntenek egy nemzet, egy kontinens, egy kultúra, vagyis egy civilizáció sorsáról. A posztkereszténység állapotába került materialista és ateista Európa nyugati fele kollektív öngyilkosságra készül, mert egyfelől termékenységi rátája tartósan 1,5 körül mozog, másrészt kiszolgáltatja magát egy olyan migrációs nyomásnak, ami ellenőrizetlenül zúdít a kontinensünkre egy más vallású, más kultúrájú, integrálhatatlan tömeget, melynek 75 százaléka katonakarú férfiakból áll. Velük szemben a huszadik század pusztító háborúinak következményeként elkötelezetten pacifista európai népesség áll bénultan, védekezésre képtelenné téve. Az USA a lovak közé dobta a gyeplőt, és kivonult azokról a területekről, amiket demokráciává próbált bombázni. A radikális iszlám előtörése, a nyugati média által felkeltett igények a nyugati életszínvonal iránt, ami után mi is áhítozunk, mozgásba hozta a szülőföldjét elhagyni kész A nagyobb baj azonban az, hogy Európának nincsenek határai, sőt még addig a felismerésig sem jutott el, hogy szüksége lenne rájuk. Az iszlám és keresztény értékrend összeegyeztethetetlen. Míg náluk a nők verése megengedett mert a családfő joga és kötelessége... A muszlim bevándorlók miatt Svédország vált a világ egyik legveszélyesebb helyévé a nők számára. Persze a politikailag korrektek erről sem beszélnek, aki megteszi, azt a svéd toleránsak gyűlöletkeltéssel gyanúsítják meg. Az osztrák Kronen Zeitung főszerkesztője, aki megírta, hogy Ausztriában egyes migránsok rabolnak, törnek-zúznak, követelőznek, azt elbocsájtják, és bíróság elé citálják. a teljes szöveg 2015. november 10., kedd 13:28 Régi, távoli barátom, az egyik szervező írja a Kazovszkij-kiállítás kapcsán: Deske, a newsban igen rövid a komment. Hosszabbat vár a nép (egyszerű gyermeke), egy bon mot kevés. ps: Schmidt Mária hülyeségeket beszél, örömmel meggyőzlek. talán elég, ha ezt megnézed: http://blogs.afp.com/correspondent/?post/war-in-peace#pr Ölel: O. Drága öregem, szívből-gondos munkát végeztetek. De hát nem vagyok illetékes, megmondtam. Engem kizárólag a nagyon jó képek szűk köre érdekel. Egy, egyetlen véres sikoly a kiállítás. Tisztelettel végighaladtam az adott útvonalon. Hatalmas és valószínűleg nagyszerű dolog Brazília. Ennek nem mond ellent, hogy én nem használom Brazíliát. A mennyiség soha nem imponált. Értem, hogy itt erre volt szükség. Minden rendben van. ps.: az általad Schmidt szövegről írtat visszafordítom: "igen rövid a komment(ed). egy bon mot kevés" : ))) Halott gyerekek fotója nem tagadja azt az állítást, hogy ellenőrizhetetlenül zúdul Európára egy hadköteles férfiakból álló integrálódni a legkevésbé sem kívánkozó kultúrálatlan tömeg. ölel: d. 14:55 Evilági vágyaink reménytelenségén mosolyog ez a magammal hozott térkép a MET Múzeumról. Amire többé nem lesz szükségem. (Ha netán mégis, ingyen adnak.) És amit (ma délig legalábbis) nem bírtam kidobni, mégse. Hogy mért írok háromkor? Mert túlfáradt; már délelőtt aludtam. 2015. november 11., szerda 09:44 Hiteles fotó az eredeti (Christopher Robin Milne) Róbert Gidáról és Micimackóról. 12:51 Műcsarnok. Elsősorban a Vörösváry-gyűjteményért mentem. Jó kiállítás, és lehetett volna még sokkal jobb, tán megrettent a Műcsárda rangjától. Túlsúlyos a néprajzi anyag, egy kis Néprajzi Múzeum, fölöslegesen, rengeteg szökrönydicsekvés, káposztagyalu, korsó; persze szépek, de a francot érdekli, hogy neki ennyi van. Az ő rendezésében a másutt fölényesen megjelenő (lásd saját múzeuma; Tapolca-Dieszel) asszociatív zsenialitására lettem volna kíváncsi. Ő nem (csak) műtárgyakat gyűjt, hanem teljeskörű kultúra-, ill. tárgytörténetet) Ahogy két közömbös használati tárgyat egymás mellé téve (olykor kancsal) csendéletet hoz létre, gondolati robbanással. Itt, ami ebből, az is túl levegősen, sajna hiányzik az ehhez olyan jól illő, tőle megszokott ihletett tárgyzsúfolás. Még három kiállítás, ezúttal csakugyan szerencsés társítások. (És végre megjött az eszük, a katalógusokat külön-külön árulják. Annó, hiába jeleztem kétszer is az igazgatónak, hogy hülyeség, amit nálunk csinálnak.) Schöffer, akiből nyilván (tudom) nagyon keserves és rengeteg munkával ennyit lehetett kihozni, a forgó-csillogó fémlapocskáival, ahol annyira híg a látvány, a fotó fölgazdagítva egy-egy formás nőalakkal; szegény. Aztán még két másik szobrász, Malgot István (1241-) a falon evvel az idézetével: Az igazán jó szobor a felállított szikla, a felkiáltójel, amivel azt kiáltom: itt vagyok!. Ez olyan, mint az Isten köpenye szegélye. Valamint Csertő Lajos. Őrájuk nem volt (már?) figyelmem. A Műcsarnok előtt a tündöklő napsütésben egy kismama. F/2015/206 18:01 Ma volt még pár fotó, kicsit sok is egy napra. Az utolsó, a kilencedik felvétel csak sikerült: virág Katának. F/2015/207 F/2015/208 F/2015/209 F/2015/210 > 18:39 Hazafelé a metrón hat nő ül velem szemben. Öt a mobilját nyomogatja, a hatodik, a szélén, maga elé néz. 2015. november 12., csütörtök 08:57 Vérzik a szívem, még mindig nincs lelkierőm a MET Múzeum térképét kidobni. 16:30 Szeretem a műtermemet, de azért az övé se kutya; Csók István. (Sok csacsiságot is művelt, Nagyon nagy festő.) 2015. november 13., péntek 20:57 Sok munka, éjjel kettőtől négyig is, haladok. A honlap-MENÜ-ben lett egy új tétel: 10. VERSEIM. Még jó is van köztük. A semmitmondó 11. ÍRÁS helyett most 11. NAPLÓ, INTERJÚK. Aztán este Ujváry Lajoska emlékkiállítása a Józsefvárosi Galériában, kilencven éves lenne. Nagy István és Szőnyi követő, én még voltam egyszer nála, erdélyi tájait szerettem volna most újra látni. Abból itt (nyilván ez maradék) nemigen volt erős kép. 2015. november 14., szombat 06:48 A Szentháromság titkát élő ember nem tudja megoldani. Ez így lett kitalálva. De azért én megfejtettem. Krisztus az éjjelt a hegyen imádásban töltötte. Nem valószínű, hogy magát imádta. Aki engem lát, látja az Atyát is. Ami végtelen, az hiába három, mi, igen kicsinyek, egynek látjuk. 08:33 Ha már. Akkor ide világképletemet is, C.15487, újrarajzolva: Reggelizés közben Katának rajzolom a valamikor a nyolcvanas években megtalált világképletemet. 1. Itt van Isten. 2. Ez egy mozdulatom-tettem iránya és mérete. 3. És ebből érték annyi rész, ami Isten felé irányul. Egyszerű, nem?! 10:28 Hogy kitaláltam, az új nadrág sliccén elég egyet, a középsőt begombolni, sokkal könnyebb az életem. 2015. november 15., vasárnap 04:56 Mailváltás egy franciával, a párizsi tömeges terrortámadás után. - Most a híradókat nézem, láttad mi van itt tegnap óta? L. - Hallottam, nem nézem a tévét, elég ha Isten tud róla. Logikus következménye a pogány európa-magatartásnak, a Charlie-gúnylap mellé álltak, a barmok. d. - Amikor épp melletted! L. - Isten megengedte. d. - Istennek ehhez semmi köze, ez az emberi hülyeség. L. - De. Isten megengedte, mert ez által akarja nekünk a legjobbat. Bocs, ez nagyon kemény, nem akarok agitálni, én így hiszem. d. - Ok, értem, amit mondasz. Azt jelenti, hogy az ember természete így működik, és ezért fizet. Ja, végül is ugyanazt mondjuk, azt hiszem. L. - Nem. Isten nem büntet. Ezt sem annak szánta. Ő evvel javunkat akarta. Én így tudom. d. - Nem azt mondtam, hogy Isten büntet. Azt mondtam, hogy fizetünk (ez nem negatív) azért, amint, ahogy működünk. Vagyis a gyarmatosításért, a felsőbbség-tudatért, rabszolgaságért, stb, stb. Tehát az emberi természet logikus következménye mindez... L. - Igen, így igaz. d. 2015. november 17., kedd 11:44 Prédikáció, ötven éve hallottam. Azt válaszolja a szent: - ...mert nem vagyunk képesek egy Miatyánkra sem, végig odafigyelve. - Dehogynem. - Na, ha te igen, megkapod a lovamat. - Mindennapi kenyerünket... és a nyerget is megkapom? Így vagyok áhított mindennapos rítuális uszodábólhazafelé szárazkiflimmel. Figyelmetlenül. Akár egy parajfőzelék is helyette. De vágyni rá! 12:30 Ismét esemény alattunk. A mélygarázs építés előkészítése.Megkezdték a minisztérium földben maradt felének apróra morzsolását. Öt gép üti a betont. Örülök neki. F/2015/212 14:12 Hazahoztam a Vigadóból a kék képet. Biztosan megnézték a kiállítást vagy tíz-tizenöten. Odafelé gyalog végig a Bajcsy Zsilinszky úton. Verőfény. A fonódó villamos építése kapcsán a gyönyörűen töredezett járdájú mindennapos - mindenreggeles Török utcámat két napja símára aszfaltozták, úgyhogy ezek akár utolsó járda-fotóm is lehetne. F/2015/211 14:23 Penitenciának ma: - Imádkozz tíz halottadért, november úgyis az erre-emlékezés hónapja. - Annyi nincs is... :)) - Akkor tanáraid, satöbbi. Szoktál-e egyáltalán, például mamádért. - Nem, érte fölösleges. Elmondtam érte azonnal a teljes búcsút. Ő rendben van. - De nemcsak ügyintéző ima létezik, hanem a sima kapcsolattartás is. A küzdő és megdicsőült egyház egy. - Erre nem gondoltam. 2015. november 18., szerda 11:18 Délelőtt: tarisznyajavítás, szegecseléssel, keserves. Meg ez, F/2015/213 11:42 Hogy házi feladat lett halottaimmal foglalkozni, jutott eszembe egyik legkedvesebb történet drága nagyapámról, Apecról, anyácskám mesélte valamikor. Iskolaigazgató volt, délben jött haza, családi ebéd, a cseléd szervíroz, esznek. Utána a két nagylány emeli az asztalt, hogy viszik a másik szobába. - Mit csináltok?, kérdezi hökkenve nagyapám. - Hát a zsúr miatt. - Micsoda? És nekem nem is szóltatok?! A két nagylány összenéz. Napok óta csak a zsúrra fölveendő ruhákról beszélgettek ebédnél. A horgászatról írt szakkönyveket. 17:46 Régen olvastam, de beépült. A párizsi tragédia kapcsán jutott eszembe megint: 1984. 12. C.01515B ... Egy anya jött egyszer hozzám és kérte, hogy imádkozzunk a lányáért, aki menő táncosnője volt az egyik éjszakai mulatónak. (Go-Go-táncos, csaknem meztelen.) Azt mondtam neki, hogy nagyon szívesen imádkozom a lányáért és hálát akarok adni azért, hogy ilyen helyzetben és állapotban van. Rémülten nézett rám. - Csak nem gondolja, hogy Isten hálaadást vár tőlem?! Megköszönjem neki azt, hogy a lányom itt tart? Az anya nagyon nehéz helyzetben volt. Egész életszemlélete arra volt beállítva, hogy megköszönje Istennek, ami jó és az ördögöt okolta mindenért, amit rossznak látszott. Aztán együtt tanulmányoztuk a Bibliát oldalról oldalra, meg-megállva azoknál a verseknél, amelyek bizonyítják, hogy Isten képes minden dolgot javunkra fordítani, ha mi szeretjük Őt, és bízunk benne. És hogy Ő azt akarja, hogy mindenért hálát adjunk tekintet nélkül arra, hogy az a helyzet mennyire látszik gonosznak vagy rossznak... Carothers: Magasztalásban rejlő erő 17:59 Ezek a levelek tudnak valamit. Elbűvölő. F/2015/214-216 19:16 Megemlítendő még, öröm, ma először úsztam a 28 gyors-hosszot (majdnem) azonos mozgással. Vagyis kezd beállni ez a régóta figyelemmel - fegyelemmel tanult a T.I. stílus. Ha igaz. Jövő héten Mike filmezi, lesz kontroll. 2015. november 19., csütörtök 11:06 Egy hosszú délelőtt. Mára - egy hét után - vissza a vekkert 05:23-ra 05:19-ről, mert bár avval annyival kényelmesebb volt a reggel-; de figyelembe veendő a műemlékvédelmi törvény kötelezettsége. A lépcsőházban Feri bácsi tereptarka munkásmellényében. Nincs szüksége ilyen nadrágra? Dehogynem, a fiúknak (munkásainak) munkaruha. A karomon volt, átadtam mind a kettőt. Múlt hónapban kiöregedtem ebből a ruházatból. Útközben a kétperces templomlátogatás, megható látvány, 40 év után, ki tudja miért, újra kendő a misekelyhen. F/2015/217. Valami a múltból visszatért. A Lukács-kert, egy elszáradt levél, milyen egyszerű látvány. F/2015/218. Az öltözőben E. elmeséli, 4 éves unokája még írni-olvasni nem tudott, játszani a számítógépen már igen. És azt is tudta, mindig a piros - yes - gombot kell megnyomnia. Egy idő után odafordul nagyapjához, te, ez lefagyott, de nem úgy, ahogy szokott. Hát igen, a gép bankkártya számot kért egy játék megvásárláshoz. Aztán az 1200 méter, visszatértem. Vagy két évig 1250, mert egyszer hazatérve és újraszámolva, eltévesztettem a hosszokat, s pár hónapig 1250-et úsztam. Majd észrevéve a hibát, bosszúból és tréfából meghagytam. Villamoshoz, az egyik koldus messziről mosolyogva int, rákérdezek, még mindig haragszik-e rám (pokrócba bagyulált, ölben tartott) kutyája. A múltkor, hogy adtam, ugyanis megugatott. Aztán egy alacsony, soványka fiatal fiú, de daliás fekete egyenruhában, bakkkkkkkkkkancsban. Simléderes katonasapka. S dzsekije hátán felirat, valami nagy malacság lehet, mert rovásírással. Be hatossal Pestre, a féléves fogorvos vizit. Munkája nem lévén rajtam, unokáinkról beszélgettünk. S hogy Finnországban (nehezen) élő kétgyerekes nagyfiának ne üzleti tanácsokat adjon, hanem kizárólag buzdítsa; tehetséges vagy, csináld. Mert egy férfit az álmai vezérelnek. A pénzügy megoldódik, mert muszáj neki. És abban pillanatban elfelejtődik. Aztán a metrón ülve a mellettem-hölgy valami értelmesebb lapot olvashatott, illetlenül belepillantottam. Fotó Bognár Robiról. Bocsánat, ez melyik lap. Magyar Narancs. Szívbéli jó barátom, ha ő ebből ki is iratkozott. Megvettem, hosszú vidám cikk. Még rászántam hazafelé a Kieselbach Galériát, ott most valami jubileumi kiállítás. Egy soha nem látott gyönyörű Fényes Adolf. És Petrovics Elek nagyhírű műtermi elődömről egy Rippl-kép, fotó, meg adatok. Elteszem a műterem-történetbe, az ÉLETRAJZok alatt gyűjtöm. Többfordulós hajkurászás után a Galériában végre megkapom - engedélyeztetett - műgyűjtőm elérhetőségét, a most megvásárolt Tímeával közös képünk - AX/2012/71 - tulajdonosa eddig nálam: LAPPANG felségjelű volt. Ha már rendkívüli állapot, egy presszófélében egy hosszúkávé. Nem ismerem a választékot, ezt az elnevezést a múltkor megtanultam. És hogy habbal. Ebédnél Kata fenyegetőleg közeledett felém egy kék Balaton-szelettel. Tudtam, hogy vesztettem. Ebéd után telefon a megtalált képtulajdonosnak, hogy küldenék neki a Zsidó temetők könyvemből. Ilyenformán megtudtam a lakcímét is. Mindjárt postára is teszem. Ajánlva. 19:11 F/2015/219 György Péter Reimholz Péter F/2015/220 A nap folytatódik. Ötkor Reimholz Péter (1942-2009) Kossuth-díjas építész, évfolyamtársunk kiállítását György Peti nyitotta a FUGA-ban. Elmondott egy leírhatatlan gyönyörű Weöres verset is, nem ismertem. Útközben a Belvárosi templom oldalán a szent Kinga szobor. Bolero Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk, a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk, olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép, végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain, tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy, hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán ajtó mellet, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk, ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán, ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk. 2015. november 20., péntek 10:18 Hogy múltkortájt ideköltözünk, negyvenhárom éve. S azóta nem vettem figyelembe, (vagy, ha igen, elfelejtettem,) hogy lépcsőházunk lábazati csempéi lilák és szépek. Holott gyalog a hatodikra-hatodikról, nap mint nap, többször is. (Kímélem a liftet.) F/2015/221 16:54 Ma csak egy könyvet bírok megemelni. Folyton tetten kell érnünk magunkban az ürességet betöltő képzeletet. Ha bármilyen ürességet elfogadunk, milyen sorscsapás akadályozhat meg abban, hogy szeressük a világmindenséget? Él bennünk a bizonyosság, hogy bármi történjék, a mindenség színültig van. Hát ez nem. Rögtön továbbajándékozom. Inkább ez: Ez a könnyedség, ahogyan egyszer itt, máskor ott, és mindig sebzés nélkül ragadja meg az áldozatnak egy pontját, ahol a táplálkozás lehetséges, magában véve is jelzi, hogy az Anthrax száján nincs állkapocs, amely alkalmas a bőr felhasítására. Ha ezek a fogók bevagdalták volna az áldozat testét, szükségesnek mutatkozna kísérletek elvégzése a gyászlény-lárva elteltével-visszahelyezésével, amikor is minden megharapott helyen egy sérülés mutatkozna. Nincs erről szó, a nagyítóval végzett alapos kutatáskor az állat bőre érintetlennek látszik; a nyű rátapad áldozatára, majd visszahúzódik oly könnyedén... Ilyenképp a gyászlégy-lárva nem harapja táplálékát, mint más húsevő lárvák teszik, hanem kiszívja. A táplálkozásnak ez a módja különös szájszerveket tételez fel. Egy SMS az Alföldről: Megérkezett. Nagyon szépen köszönöm. Telefonszám CTRL+F, megtudtam ki, és mit. Akkor hát tényleg működik ez az elsőbbségi levél szisztéma. Bár ez könyv volt. Aztán kis reszelés. Az ötödik állomást megjelöltem a rózsafüzéren, olykor kellhet tudnom, hol tartok futás közben. Nem lehet lecserélni. Jelenits is megáldotta. Aztán mégiscsak; egy kis keretkészítés. Senki nem csinálja meg helyettem. Úgy értem, azonnal. Hogy napok múltán végre eszembe jutott, jó lenne ennek a micsodának váli-keret is, csak - ilyen még nem volt - legyen fehér. Ne fekete, ne barna, szürke, ne ezüst, ezeket tudom házilagosan. Még üveget kell hozzá vágni. Újabban minden harmadik sikerül. Csak. Majd nagyon figyelek. 21:10 Na, meglett. A zsákvászon paszpartu mögött üveg. Éjszaka van - B/2015/01 olajlavírozás, ceruza, farost 35x22,5 cm. A múlt héten rajzoltam. Azt mondja Kata, A szokott széles (váli)keret kéne rá. Tényleg, sötétbarna. Nincs már egy méter deszkám se. Holnap a Váli utcába, fabolt, azok nyitva vannak szombaton is. 2015. november 21., szombat 05:08 Reimholz kiállításon megszólított. Ő is MTK-evezős volt, csak ő kétevezősben (non-cox pair oar) és kétpárevezősben versenyeztem. Ötvenöt éve nem láttuk egymást. Azt mondja, legutóbb pár hete idézte egy akkori párbeszédünket: - Na, és mi leszel? - Festő. - Hiszen nem is tudsz rajzolni. - Absztrakt festő leszek. Hogy én ezt már akkor így, a hivatástudat, ez új. Mert ez legkésőbb 1960, az érettségi éve, akkor kellett abbahagynom, szezonban heti hat edzés. És még az építészkarra jelentkeztem. 05:19 Az egyházunk úgy tanítja - és ő tudja -, imádkozzunk-, beszélgessünk égi ismerőseinkkel, rokonainkkal, szentjeinkkel. De ezt tesszük esetleg egyszerre kétszázan. Amit ők nyilván egyidőben hallanak, és véleményeznek, netán intézkednek. Más szerkezetű világ, micsoda winchesterek. Illetve RAM-ok. 06:44 Nézem a fotóját, aki a párizsi tömeggyilkosságot kitervezte. Szép, mosolygós krisztusi arc. 2015. november 22., vasárnap 09:05 Tegnap vendégségben voltunk egy házaspárnál. Evvel a műfajjal az a bajom, hogy igen híg az értékelhető információ-áramlás per fő per szekundum. Egy vershez viszonyítva kiváltképpen. 19:53 Meséli: férje egy szép, de kettőjük számára túlméretezett lakást akart megvenni. Körbejárták, ellenezte. Akkor lemérte a külső és a belső ablak közti távolságot. Kiderült, elférnek a nárciszcserepei. Beleegyezett. 20:42 Mailt kaptam, Godot Galéria honlap: "A műkereskedelemben mindig ünnep, amikor Válitól előkerül egy temetős kép, íme: Régi zsidó temető (alkonyat) - A/1985/07 " 3,7 millió. 60x60 cm. _______________________________________ KÖRLEVÉL KÖRLEVÉL KÖRLE Dec. közepén kötetem jelenik meg: VERSNAPLÓ 1966-2015.(Egymilliót fizetek a nyomdának.) Akinek kedve + tehetsége ezt támogatni: OTP / VD. / 11773023-03649082 Köszönöm. Az ötletgazda és egyben a versek kiválogatója anonym kíván maradni (nem én vagyok). Új Mandátum Kiadó. Több helyen, az Írók Boltjában biztosan kapható lesz. 80 oldal, 24x15 cm. Grafikáját én; 14 rajz is készült hozzá, 6 kerül a kötetbe. A grafikák / 2015-nél mind megnézhető 58 (meglehetősen szabad)vers. Mutatok belőle. 2013. 02. 21. C.11795 Élem és vallom I. Reggel vallásos vagyok. Imaidőm évtizedek óta 05:40 - 06:40. Utána hívő. Hívő módra biciklizem és hívő módon mosok fogat. Másképpen ezáltal? Igen. Másképp is festek? Műterembelső-témát? Igen. II. Mire való a művészet; egy kép, egy szobor? Minden jó mű villámfény idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét. Megismétlem. Minden jó mű villámfény idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét. Egy lengeöltözékű nőszemély ábrázolása is? Igen. [A Vigilia kérte 2013. májusi számába.] 2013. 10. 28. C.12412 [Ma reggel hazafelé] Ma reggel hazafelé láttam egy kétcopfos öregasszonyt bolond lehetett két varjú károgott a Széna téren megkívántam és vettem egy sajtos rudat százhetven forintért jaj mire való ez a világ Uram irgalmazz 2013. 11. 1. C.12443 Halottak napja az én halottaim mind élnek csakugyan húsz kilométeres körzetben körülöttem bankkártyával és telefonnal igazán halott hároméves kislányom akinek játékkutyát varrtam még farkát öltögettem elöl ő már simogatta igazán halott óvodás kislányom hazafelé csak annyit mondott úgy vártalak halott kislányom rárakott iskolatáskával az volt a véleménye nagy szalság az egész az er betűt még nem tudta halott lányom fekete körömcipőben halott a már munkába induló élő egereket kellett földhöz csapnia a sasok számára most hetente beszélünk telefonon ilyenkor is négy gyereke lóg rajta halott a kisfiú aki kétévesen ecseteimet nézegetem régi fényképeimen évente ötször forgat Nyugaton halott az az építészlány menyasszonyi fehérben az én asszonyom is lehetett volna itt lakik a várkerületben negyedik éve özvegy már halott apám Paul Klee mert elfelejtettem igaz Giorgio Morandi nagyon is él halott az evezés augusztus tizenhatodika óta utoljára kétpárevezősben a Hajógyári öbölben egyetlen forduló a többihez már fáradt voltam halott Assy kutyám pedig az bernáthegyi volt elajándékoztam azt is ki él itt egyáltalán de halottaim által vagyok gazdag és ők is gazdagabbak általam   és ez így van jól. A nekem legkedvesebb sajna nem kerül bele :-) : BÉLÉST FÉRCEL A KIS BÉRES NEM KELL NEKI KÖRÖM-PÖRKÖLT Ő VAGYONT ÖRÖKÖLT ILYEN ÖRÖM RÉGEN VOLT A CSALÁDBAN KÖRLEVÉL VÉGE...  __________________________________________________________________ 2015. november 23., hétfő 06:30 Lineáris napnak ígérkezik, Pannonhalmára, húgomat látogatni. Nyolckor megy a vonat, sokat fogunk váróteremben üldögélni. Tablet. Talán megismer még. Jelezték, lehet, utolsó találkozás. Minden találkozás utolsó. Tisztességből utazom, ő nem fog erre a napra emlékezni. Én meg itthon is el tudom képzelni őt. Soha nem volt sok mondanivalónk egymásnak, a fő vonulatokat egyeztettük. És ez soha nem okozott gondot. F/2011/285 17:33 Megérkeztünk Pannonhalmáról. Húgom leginkább csak, ha egyáltalán: igen - nem. Lát, de sokszor nem néz. Vagy maga elé. Ketten vigyáznak rá, még nem a betegek részlegében. F/2015/222 2015. november 24., kedd 07:27 Mikor itt bejelentettem, hogy könyvet csinálok, mindjárt kész, és minden pénzemet elviszi; hirtelenjében megadtam a számlaszámomat. Tévedés volt. Erre azt gondolhatni, mit számít az egymillió forinthoz, ha én küldök neki kétezret. És ez igaz is. 08:22 Katalin nap alkalmából ma virágot vettem a Fény utcai piacon. És akkor már egy lángost is. Nagyon vágyom rá, bár nem esik jól és sok is. Évente egyszer ki lehet bírni. 08:31 A csapások sújtotta ember, aki meggörnyedve, fáradtan vánszorog, az dicsőít és magasztal téged, Urunk. bar 2. 16:57 Tegnap Pannonhalma után este uszoda. Onnét hazafelé. F/2015/223 2015. november 25., szerda 06:38 A keresztény hálaadás gondolkodásmódja. Én [Le-Bao-Tinh] Pál, aki Krisztus nevéért fogoly vagyok [Vietnam, 1843] szeretnék beszámolni... mondjatok hálaimát Istennek, velem együtt... Börtönöm valóban az örök kárhozat képmása: mindenféle kegyetlen elszenvedni valók, amilyenek a béklyók, vasláncok és bilincsek, továbbá hazudozások, a gyűlölködés, a bosszúállás, a rágalom megnyilvánulásai, illetlen szavak, vádaskodások, bántalmazások, jogtalan esküdözések, átkozódások, végül a szorongások és a szomorúság. 21:02 Tegnapelöttii, Lukács uszodai felvétel. Miki csinálta. Ennél lazább a kéztartásom már nem tud lenni. Kvázi lóg... És már tényleg a csípőmmel lököm magam. Szerintem. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 2015. november 26., csütörtök 05:52 Szent Ágoston magyarázza valahol, a Miatyánk koncetrált tartalma mi minden imaformát és területet fed le. S mivel hogy ez A hiteles ima, ami ebben nincs, azt nem is szabad imádkozni. Irányelvnek tekintem, szellemes. 2015. november 27., péntek 15:32 Persze könyvcsinálás teljes üzemidőben, ma 04:35-től. (Igaz, aztán délelőtt aludni kellett.) Ez lesz a tizenegyedik. Pld. a Kiadó szerint legyen a kötet 3200 HUF. Mondom neki, az ilyen gusztustalan ármegállapítások pandantjára, mint 1999 HUF, legyen ez... mutatom. Aztán. Kerestem az első-hátsó borítóbelsőre két műteremfotót. Az rólam mindent megmagyaráz. De mégis jó lenne az egyiknek egy mai látvány. 17 felvétel, egy nap munka. Az ötletet végül egy legyintéssel kidobtuk, túl sokféle lenne a kép. ármegjelölés F/1977/07 F/1994/02 F/2015/224 F/2015/225 Aztán. Pl. egy levél a tipográfusnak: Magának volt igaza, Attila, ahogy mutatta, hogy a VÁLI-logó jobb lenne kicsivel nagyobban a borítón és a címoldalon. Most egy órát megint maketteztem, a két szöveg súly-aránya nem volt jó. Picivel följebb is került. Mellékelem az új méretezést, köszönöm! d. 20:18 Most rákérdeztek, meg még fogják is-, hát megszámoltam. Szeretek megszámolni. 158 tétel a VERSEIM-tárban. Sokat közülük nem is annak szántam. A kötetben 50 lesz. 2015. november 28., szombat 09:15 Egy képajándékozás története. Kitettem tízet. - Válassz. Nyugodtan. Én addig dolgozom, nem zavarlak (kompjuterben, háttal neki). Egy idő után: - Nehéz, mind nagyon szépek. Már sikerült háromra szűkíteni. - Vigyél el kettőt. Egymás mellé téve az nagyon erős tud lenni. - Számból vetted ki a szót, épp mondani akartam, vennék egyet másodiknak. - Venni nem lehet, akkor a történet egy rafinált vevőszerzési akciónak hatna. - Értem, igaz. Köszönöm. 09:27. Ez most csak három embert fog érdekelni, elsősorban engem. Az árnyalatokat (nüanszokat) egy civil amúgy sem veszi észre. (Kedves Gy., ha lennél olyan szíves... Én szerintem ez...) Nem voltam fiam felvételével megelégedve, a lábmunkát alig láni; s az úszómesterünk most végre megtanulta a gépem kezelését. Minusz két fokban már nem lehetett volna medencéből kászálódni, gépbeállítani. (Utána kapott egy csokitortát.) M/B/2015/21 ...a filmjeimet is számozom :))) A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! M/B62015/22 A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 10:39 Fokozódik. Mostanában már napi öt kiállításmeghívó. És egy újszerű megközelítése e hölgynek: 11:17 Egy másik kultúrdémon, műtermi elődöm: Petrovics Elek, a gyűjtő múzeumigazgató // forrás: Kieselbach Galéria  A korábban jogászként, a belügyminisztériumi osztályvezetőjeként dolgozó Petrovics Eleket a legendás Japán művészasztal tagjainak ösztönzésére és javaslatára nevezték ki a Szépművészeti Múzeum igazgatójává. 1914 márciusától több mint két évtizeden át, 1935 nyaráig irányította az ország legfontosabb közgyűjteményét. Kiváló kapcsolatokat ápolt kora legjelentősebb gyűjtőivel, akik számos nagyvonalú ajándékkal és pénzbeli adományokkal segítették a múzeumi szerzeményezés munkáját. Bejáratos volt minden jelentősebb magyar magángyűjteménybe, feladatának tartotta ezek gondozását, a gyűjtők ízlésének formálását. Maga is kiváló érzékkel válogatott kollekciót birtokolt elsősorban Ferenczy Károly, Ripp-Rónai József, Hatvany Ferenc és Vaszary János műveiből, de az új irányzatok iránti szimpátiáját mutatja az a tény, hogy korán megszerezte Kernstok Károly Fának támaszkodó fiú című fauve stílusú festményét. Akkor alkalmasint ezek a képek itt, ebben a szobában laktak. 22:00 Több, mint egy hete semmi szexvágy. Ami késik, nem múlik. Dehogynem. 2015. november 29., vasárnap 05:06 Megkértek egy kiállításra, megcsinálom. Munkaköri leírásomban szerepel. És akkor a részletek. Öt kiló többletmunka, bár csak rajtam múlik, senki nem kívánja tőlem. A februári tatabányai kis kiállításomhoz plakátot is kértem. Meg persze ilyenkor jönnek a szervezési egyebek. Kiállításcímet is kérnek, ez most kemény divat, hülyeség. Mért kéne mindig más: SZÉP KÉPEK. 2./ Egy halk kérdés: Én március 1., kedden, mint minden évben - hely lefoglalva - egy hónapra vidékre, alkotóházba. a./ nem tudna-e a kiállítás febr. 28. vasárnap este zárni, és 29-én, hétfőn szállítanák hozzám Pestre a képeket? b./ másik variáció: a képeket őrzik, és valamikor április elején szállítanának. c./ minden marad, és én megkérek valakit a képek fogadására,   csak evvel nem szívesen terhelném a családot. Meg ilyenkor az ember kicsit át is nézi az anyagot. De megoldom, ha ezt választja. Új plakátot nincs lelkierőm tervezni. Esetleg más fotóval. Remélem, Miki megcsinálja majd nyomdakészre.Tehát. G/2007/06 G/2010/03 G/2014/16 Tatabánya 2016. 02. 05:25 Katánál előkerült egy láda mélyéről ez a karszalag. Kimosta. Néhai anyósom hímezte néhai örökmozgó apósomnak, 1945. Fővárosi alkalmazott Azt hiszem, tanár volt, akkor is. 06:08 06:17-kor indulok - Advent kezdődik -, még belefér egy levél. Tudod, Andris, kizárólag és mindig vasárnap jönnek elő a hibák… Légy szíves, majd valamikor a hét folyamán… köszönöm. Nem tudom mitől másztak el megint: Ha a menüt legörgetve nyitom a 4. VÁLINEWS-t a fejlécben 14. MŰCSARNOK 2014.  jelenik meg ha a 11. NAPLÓ-t .. a 10. VERSEIM, érdekes másodjára jól jön föl KÖNYVEK… VERSEIM KIÁLLÍTÁSOK… KÖNYVEIM OPUSZJEGYZÉK… MŰCSARNOK VÁLI NEW ÖSSZES … OPUSZJEGYZÉK [...] 06:17 Vécén üldögélve nem szabad fejet vakarászni, mert figyelem elterelődve az altest biológiája nem üzemel. 08:51 ami minden hazafelé, útközben -- Tán 15 éve arra kértem a Szentlelket, tanítson meg a krallra (gyorsúszás pörgetős lábtempója), mert az nekem sehogy se megy, s megtanulására - hosszas gyakorlás - se kedvem, se reményem. Belátom, nagyon nehéz, gyakorlatilag megoldhatatlan feladvány volt, mostanára oldotta meg, igazi profi. Ennél a T.I. gyorsúszásnál erre nincsen szükség. -- Múltkortájt a tartományfőnök így imádkozott: Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes. Hoppá. Egyházunk 40 éve áttért a kegyelemmel teljes-re. Öregember ortodox. Visszatértem boldogan én is. Bár ez sem tökéletes - semmi sem az -, a másikban eggyel több szótag, jobb a ritmusa (futás közben). Nehéz lesz átprogramozni - berögzíteni, hiszen a javát figyelmetlenül mondom -- -- A Wermacht-hózentróger javítható. Előnyére válik. Nem csipesszel; gombbal illeszkedik. Karácsonyra ezek fölvarrását fogom kérni valakitől két új nadrágomra. Most, hogy megnéztem a neten, helyesen írtam-e a német szót, följöttek fényképek is. Azok is emberek voltak. Ott, a világháború közepén. -- Márciusban kölcsönkért százezret, májusig. Ha kérnek, adj. Adtam, akkor telt erre. Most november, megadott 14 ezret. És nem kérhetem, Máté evangélium?: kölcsönt ne kérjed vissza. Hát nem kérem, de nem vagyok ilyen: Isten a jókedvű adakozót szereti. Még csak azt se mondhatom neki, nézd, akkor havonta egy tízest... Igaz, április óta a Budai Ferencesek is lógnak százzal. Az más, azt megsürgettem. -- Stabil ügyfelem - a járókeretes koldusasszonytól megtudakoltam, igen, van egy fia, kőműves, időnként hazalátogat, Görögországban telepedtek le. Sajnos előre tudtam pedig, kérdezősködésem ronda tapintatlanság, nagyon várja a cigit, kiszolgáltatott, még mosolyog is. Tényleg lehet - elképesztő -, hogy a hatalommal CSAK visszaélni lehet. -- Valahogy mindig akkorra lesz nagyon sok dolgom, minden nap 1/4 11-kor oltok; vagyis hivatalosan 10-kor. Hajlok rá, hogy alázatosan legalizáljam a helyzetet. -- És ami szorosan útközben. Mostanra a Török utcában - fonódó villamos építkezés - mára a zebrát stb. is fölfestették, újabban rücskös fehér perem a járda szélére, jó. Minden nap várakozással figyelgetem a változásokat, most nagyon nagy az élet. Minden nap legalább tizenöt sárgasisakos, abból kettő mindig csinál valamit. Azt a Budai Polgárból kellett megtudnom, hogy az új síneken már próbajárat is volt, ollé. Persze én napközben nem járok arra. Semerre. A hatos megállójában síreklám. Hát azt bizony szerettem. Múltidő. Percre csendes szomorúság. 14:09 Indultunk sétálni. Fölteszem a sapóm. Kata heveny mozdulattal odanyúl, és lehúzza az orromig, hogy így szebb. És elhiszem neki, tényleg jobb. De tréfán túl, mi történik itt. Miért szebb? Az arányok? Meg tudta azt valaha valaki mondani, mi az, hogy szép? Olyan izé, csiklandás a hátgerincen. F/2015/228 - 227 Aztán a Svábhegy: Foltokban már hó. És napsütés. És vasárnap. F/2015/226 2015. november 30., hétfő 09:35 Ma étel s italban hősi fék. /zsolozsma, reggeli himnusz/. Elhízatlanság céljából pirított kenyér sózva, és tea. Kivéve ha (hétfő, tésztás nap) a menzán mákostészta. - Ennek mi az üzenete? - Ne feledjünk játszani. 11:36 A boldogság, nem tudom, mi az, nem tudok vele mit kezdeni, meg ilyesmire nincs is időm. De léteztek ritka percek, amikor minden jó. Nem élesen, hanem csendesen. Amikor nem előre figyel az ember. Nem is néz sehova. Csak áll, vagy ül, lélegzik és van. 11:55 Mostanra megszereztem a filmecskét a zongorázó kisfiúról. Eddig is csak töredékét értettem a világnak. Olvastam egy pekingi telefonközpontos nőről, aki fejből a telefonszámokat. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 14:10 Értesítettek, utazzam, szombaton 3-kor (alvásidő) Szentendrén szakmailag elismernek. 18:29 A sok micsoda közepette elfelejtettem, hogy szoktam festeni. El is felejtkeztem az egészről, most délután aztán. Igazából ez a keret érdekel. Sok munka van benne, tévutak, és mivel csak az ablakban van üveg, bonyolult. Megoldandó volt az is, hogyan próbáljam bele a készülő képet. Amit a kerethez igazítok. És nem fordítva. Műteremékszer - A/2015/73 35x22,5 cm Eddig egy új grafikát próbáltam bele, lehet, képpel a széles perem mégiscsak jó lesz rá. hát ez is elmúlt 2015. nov. = 304 olvasó / nap VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 249. 2015. december 1., kedd 09:55 Novemberben egy fővel - 304 - emelkedett napi olvasóim száma. USA-ból gyorsúszás-filmemre üzenik, gyakoroljam, elől a két kéz érintkezik, akkor kezdődjön az új tempó. Evvel álmodtam az éjjel, gyönyörűen ment. A valóságban egyáltalán nem, ezt az úszófenomének tudják, ez abszurdum. Annyira belezavarodtam, hogy utána nem találtam a szekrényemet, útközben ittam egy hosszúkávét, amit amúgy soha, és kerülőúton jöttem haza. Itthon nyitnám a tabletet, jelszót kér. Szelíden rászólok, te kis hülye. Keresem a wifit. Ez jelenik meg: GUGGENHEIMGUEST - hatókörön kívül. Édes Istenem. Mi következik ez után. Ja igen, VERSNAPLÓmhoz holnap érkezik Bécsből a gyönyörű, vastag, csontszínű papír, 1000 példányra. Nem adjuk alább, az egésznek semmi értelme, komolyan kell venni Önidézet következik: ...nem csinálok mást,  mint - Sanyika nézi - ahogy apuka  hazatér a munkából.  Ahogy leteszi a kalapját, táskáját.  Ahogy megcsókolja feleségét.  Ahogyan elmeséli, mi volt a villamoson.  A kisfiú mindent megtanul.  Mellesleg kiválóan szórakozom.  Ötvenöt évig nem tudtam, milyen gazdag az élet. em.  Hogy nem Petőfi és Lator-színvonal?!  Na ja.  Ennyi a különbség. 16:18 A férfilélekről valamit. Nem magamról beszélek. Én megkönnyeztem... "szólítottam meg teljes nevén". ...A farkas túlságosan bátor támadásáért gyanút fogtam. Jól ismerem a farkasok viselkedést, elég sokkal találkoztam. Nem is tudom, hányat lőttem le közülük. De hogy egy egészséges farkas egymagában a tűz mellett heverő emberre támadjon, olyat még nem is hallottam Tehát valami nem volt rendjén... "Remélem, nem volt veszett a farkas" -- néztem aggódva a kutyámra. Hazaérve formalinnal kimostam Dinka sebeit... Két hét múlva bekövetkezett az, amitől tartottam. Testének hátsó fele megbénult. A falat rágta, a lábát harapdálta, kavicsokat evett. Ott a tajgán -- több száz kilométerre a vasúttól, ahol az esős őszi időszak beköszöntével teljesen járhatatlanná válnak az utak -- mit tehettem volna. Kénytelen voltam végignézni, ahogy négylábú barátom elpusztul. És micsoda barát volt! Ha nem jön segítségemre, hanem ijedtében farkát behúzva a fa mögé menekül, a farkasfogak belém mélyülhettek volna. Az agónia megkezdődött. Dinka kinyúlt. Zavaros lett s könnyezett a szeme, csurgott a nyála. Az utolsó percig magánál volt. -- "Dimitrij Sobakevics" -- szólítottam meg teljes néven Dinkát, amire remegni kezdett, fejét utoljára felém fordította és mellső lábra akart állni, de ez már nem sikerült... 20:13 Az éjjeliszekrényen - F/2015/230 - egymás mellé kerültek. Egy nekem húsbavágó, bár hülye kérdés, na, melyik a jobb?! Hogy ugyanis Ferenczy. De mennyivel. Nekem. 21:30 Most kaptam a baráti mailt, Műgyűjtők Háza dec. 9., aukcionálják sokadik tulajdonosnál lévő képemet Ezúttal 190e HUF indul, fura. Műterem sárga ablakkal - A/1993/07 60x60 cm 2015. december 2., szerda 11:02 Ma megkapják, este beadom. 2015.12.02. html-2015/hajnali-mise.htm C.15542       Kedves Erdélyi Fejedelem Plébános atya! És mind a budai ferencesek; Kolos atya, Miklós-, Bence-, Félkarú Óriás-, Aszkéta-, Szigorú Amerikás atya, s akiknek a becenevét se tudom. Ha néhány évvel korábban cserélődik le a kolostor személyi állománya, rezzenetlenül ma is meglennének a hajnali hatórás szentmisék, hiszen átveszitek a kapott rendszert. 1985-től jártam rá (lelkivezetőm tanácsára másodnaponként). Tán harmincan voltunk. Amikor mellé a zsolozsmát is bevezettük (stencilmásolatok), többféle próbálkozások, hol előtte, hol utána mondtuk. Aztán az utolsó években Achilles plébános atya a misét áttette fél hétre, majd megszüntette. Protestáltunk, nekem arra hivatkozott, nagyon sok a (nyilván papír-)munkája, éjfél után fekszik. Bizonyára nem hazudott, de halk ellenvetés, hogy akkor valami egyébtájon változtatni, a szentmise mindennél előbbre való. Kérem, kérjük, állítsátok vissza a hajnali miséket. Gondoljatok bele, ez a mostani egyedüli 1/2 8-as mise: nyugdíjasmise. Kizárva minden munkába járó, és a diákság is. Most, a Rorátén látni, mennyi fiatal jön. Tudom, nem egyedül sajnálkozom ezen a helyzeten. Előbb-utóbb sokan visszaszoknának. És ha kevesen? Akkor is minden rendben van, tudjuk, a Mi Urunk nem tud számolni, csak háromig --, annyi Neki elég is. Ha ketten-hárman az én nevemben. Vagyis a létszám magasabb szempontból közömbös. (Barsi atya is: nem sok-, hanem jó keresztényre van szükség.) Fioretti imaközösségünk naponta imádkozik munka-, és jókedvetekért. Jó pihenéstekért. Megérdemlitek. Köszönjük a munkátokat, életeteket. Kata most azt mondja, Isten mentsen meg minden plébániát egy Váli Dezsőtől, ugyanis szegények állandóan csak kritikákat kapnak. Szívélyesen: vd ps.: A mellékelt kép nincs logikai kapcsolatban levelemmel; mezei ajándék, szeretem ezt a fotót. 16:14 Itt tartok a képpel, aligha kész, inkább a kerettel foglalkoztam. Tegnap délben kitaláltam a megoldást. Vettem fehér (vízbázisú) lakkfestéket. Evvel a keret tisztíthatóvá válik, nem etikátlan a történet, hogy most szép, de-- 16:17 Vekker után öt perccel, 05:28, még pizsamában. Ezt az árnyékot még sose vettem észre. F/2015/231 16:22 Sajnos a sekrestyés a Rorate-mise után, fél hétkor, nem kapcsolta le a világítást, szerettem volna a zsolozsmás könyvemet fejlámpával olvasni. Kínai. Remek. 2015. december 3., csütörtök 18:58 Reggel 3/4 7-re jött értem a kocsi, egész nap a nyomdában. Két ív nyomás jóváhagyása között az irodában szoktam aludni a fürjkalicka, az íróasztal és a motorbicikli között. Addig villany le, ők kint dolgoznak. Jöttömre fél literes bögre előkészítve, és 3 citrom. Nem számítottak az én 7 decis pirospettyes bögrémre. István bácsi szerkesztőm pedig húsos szendvicseket hozott magával, hogy a múltkor éhes voltam. Hálózsákot vittem. Az első ívet az ötödik színkorrekció után írtam alá. A nap csodálatos mellékajándéka, letöltötték számomra mobil-csengetés hangnak a Kossuth rádió valahai szünetjelzése zenéjét: Éljen a magyar szabadság - éljen a haza. Ki emlékszik még rá?! Öt körül haza. Addigra a belívek kinyomtatva. A könyv hó közepére lesz meg, további sorsa: holnap megbeszélés az Andrássy úton, az Írók Boltjában. 19:13 Dec. 20., a Virág Judit aukción is lesz egy képem. Zsidótemető, 2. változat - A/2001/33 60x60 cm 2,6 mill. induló ár, becsérték 4-5 millió. Akkortájt már egyáltalán nem festettem ezt a témát. Kivételt tettem, hálából egy barátomnak. De elakadtam vele, s gyáván elkezdtem újra, egy második lemezen. Ez az. 20:50 Egy fájdalmas infó a hétfői kisfilmről, a 4 éves zseni, a zongorázó kisfiú ügyében. Szakértő magyarázta el nekem: az éppen nem használt ujjai mereven elálltak, ebből látja, hogy stimulált állapotban játszott. Erre számtalan mód van, a távolkeleti világ-, pl. a jógik, az orvostudomány elképesztő dolgokat tud, amit mi nem. 21:01 Mail a Magasabb Helyekről. - Deske, a tegnapi F/2015/231 beválasztva. - Csak így, csupaszon? Semmi ömlengés??? - Fantasztikus, fantasztikus, igazi tehetség vagy! 21:14 Meséli, egy barátja falán látta hat bekeretezett grafikámat. A Strindberg Egyedül kötet illusztrációit operálta ki erre a célra. (Tizenhat évig házaltam vele kiadóknál, míg. S akkor számomra váratlanul illusztráltatták is velem.) Megtisztelő. 2015. december 4., péntek 09:46 (Életemben) tizenhetedszer sikerült víz alatt végig a medencét. De ez a mai nem egészen gilt, mert csak így sikerült, ott a víz alatt, már a platánfa árnyékában: ha beledöglöm is. 17:44 Akkor összegzés, nem bírom átlátni ezeket a mostani aukciókat. Kieselbach Galéria Virág Judit G. BÁV Villás G. Debrecen Műgyűjtők G. Virág Judit G. Kieselbach G. Godot G. 2015.10.12. 2015.10.05. 2015.11.11. 2015.12.05. 2015.12.09. 2015.12.20. 2015.12.21. 2015.11. leütés: 550e leütés: 500e indul: 600e indul: 320e indul: 190e indul: 2,6 mill. indul: 500e vásár: 3,7mill. AX/2012/71 A/2011/04 A/2011/28 A/2004/07 A/1993/07 A/2001/33 A/2006/41 A/1985/07 19:33 Beugrottam a telefonreklámnak, habár hivatásosan gyanakodva. Hogy egészségprogram, meg segítünk, biomágneses rezonancia-vizsgálat; szívkamrák, érrendszer, tüdő, máj, meszesedésvizsgálat fél óra alatt, ingyen, csak második kerületi, ötven éven felülieknek, és itt van a szomszédban. Nem tudtam belőlük kihámozni, ki fizeti ezt meg nekik, helyettem. Telefonon időpontot adtak, odaérve (azonosító adatokat nem kértek, nem is adtam volna) 10 percig kellett egy töltőtollszerű izét markolnom, a feketezakós ügynökjellegű fiatalember kompjuterén rohamosan növekedtek számsorok az íróasztal túlsó oldalán. Kata is volt. A végén háromoldalas print, el is kértem; mim jó, és sok mindenem kicsit nem jó. De arra (mindenre) ők tudnak kezelést, az első három ingyenes. Hogy nekem az agyi vérellátásom sekélyes, szerkentyűjük véletlen arra is jó. Mondom, köszönöm, majd fejen állok. (Szerintük a C. vitaminológiám MIDLY ABNORMAL - napi 1000 micsodát szedek két részletben, a teákban megivott tetemes citromlé mellett.) Utána telefon orvos barátomnak, mi a túró ez. Azt mondja, próbálják, ismeri. Kétes diagnózisok, az emberek nagy többsége hipochonder és elkezdi kezeltetni magát velük. Ha minden ötödik, már pénzüknél vannak. 18:59 Eldőlt. A könyvbemutató. Az Írók Boltja nem fogad december közepétől. Ők majd 20 példányt kérnek a kötetből. De azonban hazafelé hirtelen ötlettel beugrottam ide, a galériába: áthatolva minden titkárnőkön K. Tamás váratlan szívélyesen fogadta az ötletet. Megszervezi, megcsinálja. Sokkal inkább, mind az általunk eltervezve volt.       VERSNAPLÓM bemutatója dec. 17. csüt. este 7. ------ Szt. István krt. 5., KIESELBACH GALÉRIA (tényleg versek, de rímeket tőlem senki ne várjon)                                                                               szíves invitálás 21:48 3 perce jött: Vojnich..prima primissima!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nagyszerű! És ebben én is benne vagyok, hivatalosan ajánlottam. De jó. 21:50 Negyed és háromnegyed tíz között kissé tovább ez a nyavalyás. Nem hinném, hogy kész, de plakátszerűségéből kimozdult. Megyek fogmos. Hosszú nap volt. De jó ez a Vojnich! Végre valaki, aki igazán megérdem... Körülbelül tényleg a legjobb magyar festő. (Épp tegnap mondtam a nyomdában H-nak.) SMS és mail neki: !!! d. Tehát az A/2015/73 fogmosás előtti állapotában 2015. december 5., szombat 12:09 - Kedves Művész Úr! Érdekli Önt cserére ajánlva 3 db Tóth Menyhért grafika? Mindegyik eredeti, Arte-tól vásárolva - ateszt van hozzá. M. - Sajnálom, még a magaméitól is igyekszem megválni... :) 17:35 Mindenki kiállítása, most MAOE, valaha Művészeti Alap volt. Megnyitó, sok öreg ember. 800 művész kb. ugyanannyi képe a szentendrei Malomban. És talán van is ennek értelme. A sok kis térben jól lehetett stílusok szerint csoportosítani. ABC-sorrendben a 47.-ként vehettem át a szakmai elismerést. Amiben részesültem. Ötkilós katalógus, mindenki fél oldalt kapott. Ez tényleg dokumentum. Voltak igazi jó képek is. Lefotóztam az egyik teret, ezen nem látszik, micsoda tömeg volt; meg a képemet az egyik sarokban, környezetével. A/2015/38 22:01 Fárasztó nap végén, már lefekvéshez készülődve, megakadt a szemem ezen a sok fehérségen, a foltritmuson. F/2015/232 22:14 Szentendrére menet (alvásidőben) nem adtam meg egy főútvonal-elsőbbséget egy hirtelen lendület feledékenységében. Baj nem történt, de baj. Igaz, mindig hebrencs voltam. Tudom, lehet, életbe is lép, ha ilyenek jönnek, abbahagyni a vezetést. Akkor viszont Kecskemét és Töreki, a márciusi-júliusi alkotóház elmarad. Az ottani uszoda négy kilométer. Esetleg biciklivel? Nem megy. Illetve az egyszeri le- és hazautazás a műteremi cuccokkal szívességkéréssel megoldható (és marad a futás). Ha már ez sem: az ottani napirend itthon, kinevezve művésztelepnek. Itt még uszoda is. És napi egy képkezdés. Minden más úgyis azonos. 22:34 Kata nem látja nagyon érdekesnek a fenti fotót, igaza lehet. Már ágyból, villanyoltás után vissza az asztalhoz. Hogy is vannak ezek a ritmusok. (Aztán 03:30h, még egy nekifutás.) 2015. december 6., vasárnap 06:02 Tudom, hogy barátaid. üdv. R. Subject: Kigyozo_sorok_Esterhazy_Peter_dedikal hvg.hu/kultura/20151205_Kigyozo_sorok_Esterhazy_Peter_dedikal A könyvet már ismerem, elolvastam, a nyomdában kaptam egy példányt. Ők csakugyan közeliek. Nem írok erről a közös műről. 17:15 Délelőtt a reguláris vasárnapi sétánk, ezúttal a Mátyás király úton. A csupasz fák miatti kilátásosság helyett édes-édes ködös világ. És egy őrült dilettáns, csonkolt fácska, kizöldülőben, alulinformált migráns lehet itt. Aztán egy pocsolyarészlet, ez már a házunk táján. F/015/235 F/2015/234 F/2015/233 20:17 Születésnapi ebéd nálunk, családi találkozó, Kinga 16 éves. Talán Csernus így festette volna meg. Nekem csak bemozdult. F/2015/236 21:07 Nagy Miklós barátunk honlapján böngészve váratlanul egy rég feledett néhány sorom - 2003 - egy emlékezetes megnyitóbeszédében. Jellegzetes történet, hogy én meg éppen most. Hát akkor legyen ez a verseim / C.15546. A dátuma: 2002. december 15. [friss hó] Indulok, még sötétben, a hajnali misére. A kapun kilépve váratlanul papírvékony réteg friss hó. Egyetlen ember, egy kutya, és egy madár fekete nyomával. Miért volt ez olyan megható? 22:02 Kedves Miklós, most olvastam a blogját, s aztán belekalandoztam ott a múltjába is. Emlékezetem szerint - Braque-tól eltekintve - én soha senkit nem irigyeltem. De ahogy abban a megnyitóbeszédében (is) kiderül, milyen hatalmas gazdagon él együtt a természettel, az őszi avarok, az illatok, minden -- Elbűvölően gazdag élet. Most látom ezt, ha nem is fáj, mi marad ki annak, aki az ötödik-hatodik emeleten lakott egész életében. d. 22:24 Kedves Deske, 5. 6. emelet..., mi marad? Sok évvel ezelőtt láttam egy iráni filmet, egy vak férfinek sikerül egy műtéttel visszaadni a látását. Addig irodalomtörténetet tanított az egyetemen. Meglátja a feleségét, a nőket, a fákat, stb. A látása visszahullik, újra vak lesz. Botorkál vissza a házába, letérdel a kitapogatott komód elé; adj még egy életet, Uram, mondja imában, az egész életünk bennünk zajlik, pillanatnyi illatok, vágyak, látványok eltérítenek, vagy téríthetnek, de a lényegtől soha. Ha őszinték vagyunk, minden ami kívül van, maszat. A másik érintése, a beigli illata, a futás izzadsága, a szex megsemmisülése, nem mindegy, hogy hányadik emeleten zajlik? A többi bullshitt* N.   *[hülyeség, buta beszéd] 05:41 Írtam levél, hogy Miklós lássa (végre), tehetségein túl mely hatalmas kincsei. d. 2015. december 7., hétfő 10:34 Hogy pénteken összeszedtem a most szereplő képeimet, eszembe jutott, van egy nyolcadik is. Betettem közéjük. Meg azt játszom, hogy némely régi szövegeimet átkeresztelem versnek _________________________________________ 1983.10. C.15548 // távirat Szücsnek a hosszúlábú mocsári béka násza idején a hím kobaltkékre színeződik _________________________________________ 1983.10. C.15547 //  levél Szütsnek Sződligetre Köszönöm kedves invitálását egy közös csoportkiállításra van-e édesebb kép, mint egy retikülje fölé hajló leány látványa? - és intimebb? - és van-e rondább, mint egy ilyen retikül belseje?! nomármost, melyik az igaz? 83.10.2. tü(nő)dőgyulladásom magányából: híve, V. D. ____________________________________________ 13:09 Egy édes SMS lányomtól. Nézte képemet, kérdeztem, mit festene át rajta. Aztán elindultak kocsival hazafelé. A piros kép hátterére gondolt: Mely sotet lila a barack helyett 16:43 Délben majd másfél órás megbeszélés az MMA-elnökkel, Fekete Gyurkával. A három, még tavaly beadott javaslatomat, az egyházművészeti zsűrik, az éves tavaszi tárlatok, és a kiállításdokumentálás dolgai-, három perc alatt elintézte, hogy miért nem. A fennmaradó időben azután röviden fölvázolta szakmai munkásságát. Megtudtam, hogy Borsos-növendék volt. Ő találta ki, és indította be az NKA-t. Államtitkári kinevezésén nyakkendő helyett a kopt pápától kapott kereszt volt a nyakában, Antall József rá is kérdezett. Éjjel faberakásos képeit készíti, hónapszám. Naponta egy órát kertészkedik. Közben kaptam egy kávét, búcsúzóul két könyvét. Biztatott, vegyek részt az általuk szervezett közéletben, találkozókon. Hárítottam, hogy szűkebb a világom, én otthon, kimozdulatlanul vagyok fontosabb. - De ott kézfogások, emberi szó, téged is megismernek; így nagyon-nagyon sok értékből kimaradsz. -Tudom. 17:14 Kata vidékre gyűjteni, itthon ilyenkor kissé más. Az almagerezdeket pecsenyezsíros kristálycukorral ízesítem, hogy közben ne kelljen fölállni az asztaltól. Utána a gyomorégésen viszonylag hamar túl vagyok. 17:52 Brooklynban drágábbak lettek a lakások, mint Manhattanben. És ezért költöznek vissza. Elképedtem. Mi stabil ezen a világon, ha még ez sem. 20:12 Hogy ma is történjék valami, az új piros képecske tovább. Ha nem is a sotet lila felé. Mindenesetre a pirostól elfelé. Ékszerműterem - A/2015/73 35x22,5 cm. Ez meg is van. 21:34 Deske, ennek a műteremékszer képnek egy baja van, a keret. Valamit kellene azzal a sok fehérrel csinálni. Vagy nagyon sötétre a hátteret és csak egy kis pl. zsákvászon színű széket bele. Bár a sok-sok fehér keret akkor is sok, szerintem. C. 21:49. Köszönöm! A fehérség: igaz. Ilyenkor fölfelé, vagy lefelé lehet elindulni. A vásznat fehérre átfestettem. Holnapig szárad. Aztán majd meglátjuk, mindez hogyan működik. d. 2015. december 8., kedd 06:41 Fiú unokánk, Botond, nem szószátyár, kedvelem. Nagy út előtt áll, alighanem elkerül otthonról, az esztergomi ferences gimnáziumba. Nyílt napon már körül is néztek. Vasárnapi ebéden nagyanyja igen faggatja. - Na, mesélj, mit láttál, hogyan tetszett? - Jó. - De miért? - Van wifi. 09:41 Az egyik a Brooklyn-krízis, de kilyukadt az ezeréves pöttyös bögrém. Naponta legalább négyszer fél liter tea. És folyik. Most mi lesz. 13:01 Ami nem megy, azt ne erőltessük. Dehogynem. Szeretném tényleg - ne kerülgessem - ékszerszerűvé tenni ezt a képet, megérdemelné, ha már ez a címe. Észbekapva harmadjára a széles keretet már nem visszaszögeltem, hanem csavaroztam, levehető, (bár nagyon szeretném, ha maradna). El is ment a délelőtt evvel a kísérletsorozattal. Ez az utolsó most megoldott, jó(nak tűnik), (élőben, nem itt). És szeretnék ragaszkodni hozzá, hogy a kép maradjon üveg mögött.      tegnap esti állapot vászon fehérre vászon visszacsiszolva vászon sötétre, keret ezüst széles perem le vászon mélysötétre széles perem vissza 13:45 Mert ilyenek ezek az emberek. Állandóan leveleket írogatnak nekem. Az egyik a keretemet kifogásolja, a másik: Deske, 0,6 literes, megrendelhető, 1200 Ft. E. http://mikonyhank.hu/shop/termekek/43/zomancos-termekek/bogrek Most hogy szomorkodjak tovább. Megrendeltem. d. 14:26 A mai menzaebéd kissé sovány, Kata vidéken, ő megmondaná, ilyenkor mi a teendő. Szerencsére a konyhai hivatalos édesség-dughelyen hagyott (ottfelejtett?) egy ischlert. 20:08 Elolvastam Fekete György tegnap nekem adott életinterjú kötetét, Nem volt hiába. Nagykaliberű figura, lenyűgöző méretű, szerteágazó életművel. A könyvből egy nem erre vonatkozó részlet: 1956-ban negyedéves voltam. Egy diákbulin voltam egy Múzeum körúti lakásban, öt fiú, öt lány, a szülők nem voltak otthon. Négy óra körül az első kóbor golyó a Bródy Sándor utcából az ablakon bejött, és azt a 15 éves kislányt, akinek udvaroltam, fejbe találta. Agyveleje és vére végigfolyt a ruhámon, véres lett a nyakkendőm. Azóta, már hatvan éve nem hordok nyakkendőt... Belekeveredtem a Rádió ostromába... Ez tudom, hogyan történhetett. Tizennégy évesen Móricz Zsigmond körtéren az ötödik emeleti ablakunkból néztem végig. Valamikor '56 november negyedike után elszórtan beszélgető csoportok a téren, mikor a Villányi útról lassan begördült közéjük egy nyitott teherautó, rajta padokon karhatalmisták. Az emberek kiabáltak. Az elöl álló kocsiparancsnok a vezetőfülke tetejét megütögette, mire a kocsi megállt. A tiszt vezényelt, a katonák leugráltak, rajvonalba fejlődtek, s lassan megindultak az átlósan szemközti Szent Imre szobor felé. És elkezdtek dobtáras géppisztolyukból sorozatokat lőni. A tömeg szétfutott. A tér kiürült. Nem az emberekre céloztak. Ezek a golyók a szemközti házak első emelete táján fúródtak a falba, ott landoltak. 2015. december 9., szerda 13:14 7. változat Sajnos az üveget el kellett hagyni, a kép nyugodtan száradhat, és főleg láthatóvá vált (van erre igény?). Így viszont túl nagy a kontraszt a sötét vászonnal, azt világosabbra smirgliztem. 8. változat A cirmos vászonpaszpartu magamutogató, csendesebbre. A belső keret aranyabbra. 9. változat De ez itt bizonytalan. Vissza a tömény ezüstre. És a széles fehér peremet sikerült megmenteni. Legalábbis egyelőre. 14:26 Ebédre kapros harcsaragu. Nem tudom, ennyire bonyolult dolog, egyáltalán belevágjak-e. 18:46 A szakma egyik legféltettebb titka, Hogy rossz képnek, bár nem lehetetlen, de nehéz jó keretet csinálni. Délután kép, keret tovább. (Most az össz korábbi változat jobban tetszik.) 21:02 És akkor így szólt a Mester: te, kis Botticelli gyerek, ugorj már át a pékhez, hozz egy 170 forintos sajtosrudat, aztán törj nekem kis égetett umbrát, de hamarvást. 22:12 A keret minden esetre már golyóálló a sok festékrétegtől. Az imaest a közösséggel befejeződött regulárisan 3/4 9-kor, levettem az asztalról a terítőt és folytattam a küzdelmet. Az ékszer szó lebeg a szemem előtt. Attól nem látom, ami előttem van. És megvan a rohadék! Még a kép is jó! Lett. 2015. december 10., csütörtök 04:42 Még Pilinszky is tud hülyeséget mondani (az egyébként hatalmas gazdagságú ötven perces nagy interjúban).  olvasni  hanggal Bach nem azzal hat, hogy gyönyörűen harmonizál, ez nyilvánvaló, különben üres játék lenne. (Vagyis, hogy itt nem az a csúnya-csúnya l'art pour l'art. Amire Déry: az egy henye gondolatsor henye összefoglalása.) Hogy ez a Pilinszky-mondat négykor félálomban eszembe jutott, s fölkelve kezdtem keresni a forrást, sohahasznált érdekes csatornára bukkantam. 11. NAPLÓ, INTERJÚK / választás: SZERZŐK SZERINT Almira Willinghagen / holland 9 éves operát énekel Andersen / A rendíthetetlen ólomkatona Anderson, Benny The Day Before You Came szövege Andrási-Pataki-Szücs-Zwickl / Magyar Képzőművészet a XX. században Andrzej Trzaskowski / Éjszakai vonat betétzenéje Angel Heredia / sportdopping APEH / Pollock-ösztöndíjam megadóztatása, első vádirat stb... VERSNAPLÓM bemutatója dec. 17. csüt. este 7. ------ Szt. István krt. 5., KIESELBACH GALÉRIA (tényleg versek, de rímeket tőlem senki ne várjon)                                                                               szíves invitálás VD. 08:38 Deske, szerintem nincs igazad. Én Esterházy Péternél szoktam azt érezni, hogy elképesztően tehetséges, minden tud, amit egy író tudhat, „gyönyörűen harmonizál”, és mégis üres játék. Isten áldjon! Á. Kösz. Zavarba hoztál. Nem tudom. Gondolkodom majd róla. Igen, az Esterházy tud ilyen is lenni. d. 09:02 Mivel szívesen halnék meg a Budai Irgalmasok közvetítésével (Lukács uszoda melletti épület), átszerveztem magam - noha nem hozzájuk tartozom -, sikerrel, az ő oltalmuk alá. Az orvosnak mindenesetre egy albumom. Mindez egy hónapja. Ma gyógyszerkontroll. Mi legyen a továbblépés módja, megterveztem. Az orvos tapasztaltan (már ránézésre is, arcról) igazi ember, tehát így volt célszerű: neki most csak egy kis katalógus, hanem a két asszisztens nővérnek egy-egy jó nehéz könyvem, példányonként lefóliázva. Avval mondattal, hogy a múltkor elfelejtkeztem erről, köszönöm a munkájukat. Remélem, legközelebb már: Na jöjjön, Dezső bácsi. Mindez reggel hat és hét között. Onnét uszoda, aztán vettem és kaptam 85 db. 4-mm-es önbehajtós facsavart. (Újabban darabra árulják.) Nem a szokott szerszámosomtól, a lánya ült a pultnál. - És a papa hol van? - Süllőzik a Balatonon. Karácsonyra készülődik... Majd délben fölhívom, volt-e kapás. Egy sikerült reggel. 17:51 Délelőtt a kékmadár kergetése, múzeumi üveg formájában. Nagyon szeretnék rátenni, de új képnél az üveg becsillog, nem látni (nem feltétlen baj). Szóval telefonok, azonnal; Újlipótváros, az a kis darab: 8000 HUF. (A múzeumi üveg nem csillog be, és semmi értelme, mert nem látszik.) Aztán iszonyú munkával a paszpartu és a kép közé applikálni, de úgy, hogy az olajfesték szellőzni tudjon. Az egész összeépítés annyira bonyolult, hogy a képet lehetetlenség tovább festeni. Üveggel hónom alatt hazafelé Virág Judit Galéria, aukciós anyag, zsidótemető képem hátfalára levelet rögzítettünk, hogy azokat a karcolásokat (ingyen) restaurálnám, Tisztelt Gyűjtő. Mailcím, telefon. Virág Judit nevet, - Arra nincsen szükség, magát igen könnyű megtalálni. - Igen, mi ott vagyunk minden utcasarkon. (nem tudja valaki ezt a komcsi? szlogent valaki pontosabban?) másnap 20:29 Deske, létezik: "Ott vagyunk minden kilométerkőnél" - bolgár partizánfilm-sorozat. Üdv. H. 19:01 Godot Galéria árulja; reklámnak föltették a Fészbúkra a Régi zsidó temető (alkonyat) - A/1985/07-et 4,5 millióért. Eddig 20 ezren nézték meg. 19:18 Iszonyú pocsék képekre lehet licitálni sok-sok milliókért. Meg is fogják venni őket. Kaptam Virág Judittól katalógust; mutassak? A jó képek olcsók. Ez a kis Fényes Adolf-gyönyörűség 420 ezerről indul. Nagy Oszkár (1883-1965) Nagybányai házikó, olaj, fa 24x34,5 cm., 380 ezer. Nagyon erős. 2015. december 11., péntek 11:10 Ferenc pápa kitalálta, a napokban megkezdődött az Irgalmasság éve. Én ezt már pár éve kitaláltam, ennek kiemelt jelentőségét, azóta a rózsafüzérben kissé átformálva az eredetit, mindig ezt mondom: ... aki Kánában is megmutatta irgalmas szeretetét... 11:14 Az emberiség összességében két nagy csoportra osztható. Az egyik fele önként, minden külső beavatkozás nélkül belemegy a 22 fokos Lukács-vízbe. 12:08 Hát megjött. Szép. Ha valahogy azokat a pöttyöket meg lehetne nagyobbítani. Kettőt kellett rendelni, mert az 1 túl olcsó volt (nekik). A névtábláról leszedhetem a tegnap fölragasztott VÁLI-t, ami a küldönc kedvéért. Marad a fehér mező, átlósan áthúzva. Az ismerősök tudják. A reklámosok viszont nem ébresztenek föl esetleg délelőtt 11-kor. Ha úgy adódik. 12:41 Gomolyog a könyvbemutató előkészítése, értesülök a mailekből. NAGYFELBONTÁSÚ fotót kértek az ágyam melletti könyvekről (miért?). Helyesbítettem, azok nem könyvek, hanem az A könyvtáram. F/2015/237 18:03 Kedves Deske! A mai irgalmas posztjára reagálva szeretettel küldöm Tóth Krisztina bekeretezett szavát, amit tavaly vettem feleségemnek ajándékba az Írók könyvesboltja akciójában (ha jól emlékszem, kilenc húsos konzerv volt az ára). S. 19:20 Ha egyszer a XX. század kitalálta a redy made szobrot, akkor ez nem fotó, hanem saját plasztika. Ősszel - D/2015/01 36x26x26 cm, üveg, levél. Na, jó azért egy kicsit fotó is, Ősszel - F/2015/238 20:29 Deske, létezik: "Ott vagyunk minden kilométerkőnél" - bolgár partizánfilm-sorozat. Üdv. H. 21:58 Hogy a Godot Galéria 4,5 millióért árulja a fészbúkon azt a zsidótemető képemet, nagyszámú vélemények. Most mailben megkaptam belőlük, remek. 2015. december 12., szombat 08:05 Tegnapi Facebook: rettenet. Az ember újra és újra elrémül, hol élünk. A. 08:58 Én ezt az élő élet jelének olvasom. Nincsen semmi baj. d. 10:12 Én ezt az élhetetlen élet jelének olvasom - semmi baj. A. 10:14 De bizony ez baj. d. 10:31 Mi is a baj? Az, hogy így már elviselhetetlen az élet? Igen, ez baj (lenne, ha tűrnénk). A. 10:32 A maga békétlensége a baj, bocs. Képzetlen emberektől nem kell többet várni. És legalább dinamikusak, érdeklődők a maguk módján. d. 10:46 Jó. Igaza van. A demokratikus és keresztényi szemlélet alapján: igaza van. De árulja már el, hogy miért csak rosszindulat jelenik meg ezekben a véleményekben, amelyek "dinamikusak és érdeklődők"? Nem éppen a gonoszság, a másság iránti - finom leszek - ellenszenv? A. 10:47 Én ebben jókedvet is látok, amúgy biztos volt más (érdektelenebb) vélemény ( tegnapelőttig 20.000 nézték meg) nekem ezt küldték át. d. 10:50 Épp ez a szörnyű. hogy a műveletlenség is képes véleményt formálni, következésképpen ilyen módon tábort gyűjteni. Mégis, akkor merre tart az emberi nem? 10:51 Formáljon csak véleményt, az érdeklődés jele. Ezek a srácok jókedvűek. És a világ ugyanarra tart, mint Altamira idején, és azóta is. Déry Vidám temetés (?) végén van erről egy jó mondat. Ha megtalálom... d. Hát, Kata könyvtárában megvolt, nem találom. A főszereplő (költő?) a nagy ember temetése után bolyong a temetőben, egy nénivel szóba elegyedik, aki rákérdez: - Miért sír, elvárs? - Siratom az emberiséget... - Azt nem kell siratni, jól elvan az magának (20 éve olvastam, nincs meg valakinek? Hogy akkor pontosan...) 12:26 Megvan. http://epa.oszk.hu/00000/00003/00019/bpn2407.htm - Szintén a kedves fia nyugszik itt? - Nem - mondta a festő. - Akkor bizonyára...? - Senkim sem nyugszik itt, néni - mondta a festő. - Az emberiséget gyászolom, egy idegen sír fölött. Én egy bolond művészember vagyok, tetszik tudni. Az öregasszony egy ideig hallgatott, önkéntelenül szorosabbra fogva melle fölött a lüszterkendőt. - Azt nem kell gyászolni, kedves elvtárs - mondta -, az megvan magának. No, Isten áldja, megyek haza. 09:36 A II. világháború közepe. Egy londoni bíróságon fölolvassák halálos ítéletét. A fiatalember dühében földhöz vágja gázálarcát. Azt akkor mindenkinek kötelező volt magánál tartani. Majd lehajol és fölemeli. 09:38 A mai postával jött egy könyv a Vigília szerkesztőségétől. Elképzelni nem tudtam, miért. A csend történetei. Aztán megláttam benne egy szövegemet. Ezt: 2013.02.21. html-2013/vigilia-cikk.htm C.11795 ÉLEM ÉS VALLOM I. Reggel vallásos vagyok. Imaidőm évtizedek óta 05:40 - 06:40. Utána hívő. Hívő módra biciklizem és hívő módon mosok fogat. Másképpen ezáltal? Igen. Másképp is festek? Műterembelső-témát? Igen. II. Mire való a művészet; egy kép, egy szobor? Minden jó mű villámfény idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét. Megismétlem. Minden jó mű villámfény idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét. Egy lengeöltözékű nőszemély ábrázolása is? Igen.        A Vigilia kérte 2013. májusi számába. 09:17 Megbékéltem az új bögre helytelenül elhelyezett fehér pöttyeivel. A teakészítés utolsó fázisa a teli bögre megkocogtatása brazíliai fanyelű kiskanalammal. Ennek az újnak szebb a hangja. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 11:08 Közben ez a reggeli dialógus folyt. és folyt., lásd fönt. 11:19 A Virág Judit Galériában így néz ki az aukcióra menő képem Zsidótemető, 2. változat - A/2001/33 indul 2,6 mill. fotó: F/2015/239 14:15 Ezt a reklámot minden nap megnézem a hatos megállójában. Aranyos. 18:06 Érdekes feladat rossz képhez jó keretet csinálni. 13. változat. A keretet is, a paszpartut is, meg az asztal lapját most sötétre. A 8000 forintos múzeumi üveget levettem a kép elől. De lehet, hogy visszateszem. 3/4 7-kor megtudom, operálnak-e, és mikor szürkehályoggal. Az októberi papíron az állt, jöjjön vissza egy év múlva kontrollra. Én viszont szeretném most, homályosan látom a betűket a jobb szememmel. A szemorvosban az a jó, hogy lehet előtte enni. Délre Kata máglyrakást csinált. Vagy mákosgubát, ezeket mindig keverem. 19:36 Muszáj írni: hú de jó ez most így! (Zárójel: nagyon is ékszer - nem feltétlenül dicsérek ezzel, de nagyon szemrevaló.) P. 20:29 Deske, abszolút érteni vélem az ékszeres kép kiindulását, egy keretkompozicióba valami kis gyönyörűséget. Felőlem nézve ez most nem jött össze, a szürke zsákvászon, meg a kép olyan, mint egy pörkölttel megrakott tányér, tetején egy kis mákosguba, és egy tejszínhab pötty legfelül, bocsi R. 20:31 Mákosguba?! Tejszínhabbal?! Ó, ó! d. 20:35 Elszámolás a központ felé, de én is megkapom, múltkor ennyiért vizsgáltak meg a szemészeten. Laza a rendszer, legalábbis ebből nem derül ki, most fölfelé, vagy lefelé kerekítik az összeget. Vagy a százmilliomod forintot fémreszelékben? 21:35 Egy ilyen keretet nem hagyhat az ember. Megyünk tovább. 15. változat 23:00 Kedves Deske, nem szeretném, ha továbbra is ahhoz az elenyésző kisebbséghez tartoznék, amelyik még nem nyilvánított véleményt az ékszer-képről. Szóval szerintem a 13. változat az igazi. (Mármint az eddigiek közül. Merthogy nyilván lesz még.) T. 06:04 Ijedtemben most továbbfestettem, ugyanis nincs jól eldöntve e két téma viszonya. Mindjárt a fél hetes misére... d. 2015. december 13., vasárnap 09:11 Emlékszem, annak idején kedvesem forró kádba ült, követve a - ma már tudom - néphitet, hogy vélt terhességét megszakítsa. Akkoriban hetente jártam gyónni. (Pontosan kellett definiálni az eseményeket: egy alkalommal, kétszer.") Azóta a pápa kivette a püspökök fennhatósága alól, a magzatelhajtás bűnéből ma már minden pap föloldozhat. Jó egyházunk fejlődő figyelme. Templomunk hirdetőtábláján segítséget kínálnak abortuszon átesett nőknek ("Isten téged is magához akar ölelni"), egy másikon az elvált szülőket hívják. Az illusztráción ott egy apuka ballag, nyakában egy hozzá bújó kisfiúval. 09:42 Mondom, ijedtemben továbbfestettem, most megyük a Svábhegyre. 16. állomás 12:01 Aztán tényleg a Svábhegy, meleg! napsütés, lent a városban meg felhő. F/2015/240 12:01 És megint egy öntévesztő, decemberben kizöldülő. Megható. F/2015/241 12:03 Zseniális feltalálmányom, ami senkinek nem hasznosítható, hacsak nem ronggyalfestő. Legfeljebb a témaközelítési mód. Több négyzetméter vászon félzsebkendőkre vágása iszonyatos munka. Lenne. Ehhez nincs türelmem (fegyelmem). No már most. A textil szélét bevagdosom, majd egy rántással csíkokra szakítom. Tizenkét perc. Aztán ők a palettaasztalon, olló mellettük. S amikor kell egy új, egyesével. 13:44 Kata a fák alatt a délelőtti napsütésben hosszan mesélt egy ismerőse családi konfliktusairól, ami éveken és generációkon át, sok keresztény jóakaratok ellenére. Minden oldalról jogos fájdalmak. Hogy netán merrefelé lehetne őket segíteni. - Vezesd őket rá, hogy kérdezzék meg maguktól, nem vagyok-e én véletlen önsajnálatban. Mert ha igen, akkor az Isten se nagyon tud segíteni. Ha ezen átlépnek, megoldódnak a problémák. És maradnak a feladatok. 17:53 Belenyúltam, fotóznám távirányítóval újra, de kivételesen ez lakkozott; becsillog. Majd nappal, derítéssel. F/2015/242 18:22 Mailt kaptam, a Műgyűjtők Háza aukcionálja ezt a régi képemet, most szerdán. Nálam sokáig LAPPANG-51-nek volt jegyezve. Aztán egy Képcsarnok-aukció 2007.11. 24., indult 45e Ft, leütés 900e. Most 320 ezerről indítják. Vörös csendélet - A/1975/51 40x90 cm., 1975 -1980 21:17 A kerettel van/volt bajom. A belső fehér csík túlkontraszt volt, most szürke lett, a középső kétcentis sötétszürke viszont ettől túl komor, jav. ezüstre. 17.változat. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen globális birkózássá válik. Rég nem én ülök a volánnál. Mondjam, hogy most tetszik?! A két téma nem egy létsíkban, de valami módon mégis dialogizál. 2015. december 14., hétfő 09:29 Hatkor Rorate mise, hétkor szentgyónás a Keleti Károly utca 43 és 03 között, mert az atyácskának váratlan sürgős dolga volt. Utána még futtában elérte a hatos villamost. Féltáv uszoda, majd hozzájutottam a napi szárazkiflihez. Az ezredes úr a zuhany alatt panaszkodott, hogy nem olvastam az utóbbi könyvét. - Tudod te, milyen társaságban vagy evvel? Shakespeare, Dante, Balzac, Gogol... Gyalog haza, útközben a kínainál megvettem a karácsonyi ajándékot. Remek. Fáradtan. Talán mert utcán lábujjhegyen járok. Valamiért rászoktam erre pár éve, nem emlékszem, mi okból. Fél tízkor indulás a Műcsarnokba, haza a két kiállítási képemet, azokra HMVásárhely igazán adhatott volna valami díjat. Mint a legutóbbi MALOM kiállítás oklevele után mégiscsak küldtek pénzt is. 40 ezer forintot utaltak át, "segély" címén. Még csoda, hogy ennyi jutott, ötven díjazott. 10:59 -re értem haza, Lacika tizenegyre jön régi bögrémet foltozandó. (A pöttyök áthelyezését nem vállalta.) Két kép, adják az ilyenkor járó vaskos katalógust is. Aláírom azt is, - Még egy személyazonossági számot fogok kérni. - Ilyen túlzásokba ne essünk - mondom az asszonykának -, a viszontlátásra. 13:26 Nagy Imre igazgató HMVH Tornyai Múzeum Kedves Igazgató Úr! Tisztelettel kérdezem, ki és miért érezte úgy, hogy az Őszi Tárlaton kiállított két képem címét neki meg kell változtatni. Két idézőjel közé voltak írva, egyértelmű jelzés. Jó néhány éve címeim része az opuszszám. (Esetleges érdeklődőknek: pl. a címismétlések miatt.) Tehát: „Műterem, sötét van” helyett:  „Műterem, sötét van - A/2015/37 idézőjel bezárva Borongós üdvözlettel: 14:03 Kedves Váli Dezső! Megértettem mit kifogásolt… A „hiba valószínűleg a mi készülékünkben van”… az új, internetes regisztrációs rendszer levágta műveinek címéből az opus-számokat. Megértem neheztelését, de elnézését kérem a malőrért, s ígérem, hogy a jövőben az Ön által megadott formátumban lesznek feltüntetve a művek címei mind a képcímkéken, mind a katalógusban. Üdvözlettel, Nagy Imre Utóirat: a közelgő ünnepek előtt Kívánok Önnek Áldott, Békés Karácsonyt és Boldog, Sikerekben Gazdag Új Esztendőt! 14:45 Elnézést, hogy reflektálok, de ezen jót mosolyogtam: ..az új, internetes regisztrációs rendszer ... azaz / mondjuk Marika/ az új titkárnő. :)) B. [Az opuszszámot 2006. november 6. vezettem be címalkatrésznek.] 15:19 Vállalnom kell az esetleges következményeket, ha tévtan. Ma délben arra a következtetésre jutottam, hogy a grenadírmars - ha így írják -, éppen olyan olyan finom, mint egy mákosrétes. Uborkával. 01:10 Tárgy: Nagyon leragadtunk 17-nél Kedves Deske, alig várom az ékszer 21. verzióját. (De azt a kék képet ugye nem akarja bántani? Így gyönyörű.) Ui.: Hát ezzel a grenadírmarssal feladta a leckét. Lehet, hogy éppen olyan finom, mint a mákosrétes, de az biztos, hogy sokkal bonyolultabb lenne szállítani. (Ja, és az uborka csemege vagy kovászos?) F. 05:54 Bevallom, nem tudom a különbséget. Vagy már elfelejtettem. Nem, azt hiszem, sosem tudtam. Ezeket a dolgokat mindig odateszik a tányérom mellé, északnyugatra*. d. *21:36 Kata: északkeletre. Persze. 2015. december 15., kedd 11:05 Jan. 4, hétfő, Bicskén(? valami ilyesmi) operálják a szememet. Kaptam egy URL-t, videointerjú E.P.- és Szüts-csel, közös könyvükről. http://index.hu/video/2015/12/14/esterhazy_peter_szuts_miklos_konyvesblog/ F/2015/243 (nem saját fotó) 14:05 Szia, Deske! Megnéztem az interjút. Borzalmas. Semmitmondó öntetszelgések. Vajon ebből a posztmodern pózból a halál sem fogja felébreszteni? L. 2015. december 16., szerda 09:05 Megrendítő volt EP az interjúban. Talán Thomas Mann írta, hogy a szerelem és a halál közelsége megváltoztatja az optikánkat. EP önmaga maradt. Szemérmes őszinteséggel beszélt betegségéről, arról a felfoghatatlan helyzetről, hogy hogyan tovább. Szerepjátszás nélkül, maszatolás nélkül mondott ki dolgokat. F. 11:26 A zuhanyozóban rákérdeztek, válaszoltam: - Nem rossz ez a 17. változat, de nem szól a szívhez. Próbálkozom, az egész kapott egy zöld lazúrt. Most otthonosabb. 18. 11:30 amikor a fáraó még hébe-hóba nemzeni méltóztatott [József a kenyéradó] AZ EKG-n túl vagyunk, a labor még hátra van, péntek 08:06-ra hívtak be. És kiváltottam a műtét után esedékes spec. szemcseppet is. Nem kéne azt az ezüst keretet arany felé? Kabátövem túllógó részét tartó gyűrűt (van neve?) odavarrtam az övhöz egy ponton, nem fog elveszni sohasem. 11:48 Visszacsinálom, arany keret nem vált be. 19. 2015. december 17., csütörtök VERSNAPLÓM bemutatója MA este 7. ------ Szt. István krt. 5., KIESELBACH GALÉRIA (tényleg versek, de rímeket tőlem senki ne várjon)                                                                               szíves invitálás VD. előzetes helyfoglalás nem szükséges :) 09:15 Mindennel így van, ha az ember egyszer belekezd: 07h., orvosi váróterem, idő van, tabletről 2008-as szövegeimet olvasgatom. És ezt kinevezem versnek: dátum: 2008.9.5. fájl: html-2008/festeni-rossz.htm C.09733 A Godot Galéria Hírlevele számára, fotókiállításomhoz festeni rossz, fotózni jó, ezt mindenki tudja 1942 októberében kilenc hónap tűnődés után bújtam ki a sötétkamrából azóta csak hunyorgok a fényben s toporgok itt tétován  de hatvanhat éve rohangászom föl és alá hogy ez ne tűnjön föl senkinek 09:42 És egy aranyos írás, újként olvastam ezt is reggel. Figyelő-cikk a DESKE.HU kötet megjelenésére. ...A deske.hu hétköznapi, jóleső, mint a kifli, amit az utcán szokott elrágni. Háromszáz oldal után jobban ismerem Váli Dezsőt, mint sok volt osztálytársamat sok együtt töltött év után. Tudom, hogy ereszt az úszószemüvege, hogy milyen sajtot és lekvárt szeret, és hogy milyen majdnemügynök volt. Tudom, hol van reggel 7-kor és azt is, mit csinál 8-kor, mennyi alatt fut le 1200 métert, és a télikabátja 5 centivel rövidebb a kelleténél, a reggeli misénél fázik a térde, ezért zsebeket varr az aljára, amibe kapupánt vasakat tesz anyákkal, hogy lehúzza, hiába... Tudom, hogy rajong Klee-ért, az Excel-táblázatokért, és hogy annyit traktálta az istent a komputeres problémáival, hogy ''az Úr profi lett szoftverügyekben''... Fura alak. Kihúzza a nadrágjából az övet, hogy lemérje egy platán derékbőségét a Lukács kertjében. Hazamegy, átszámítja, 6,4 méter. Aztán örül... Miért érzem úgy, hogy küldök neki egy üveg baracklekvárt? a teljes cikk 2015. december 18., péntek 21:31 Tegnap este 19-20:30h. könyvbemutató: Kieselbach Galéria, VD-vel beszélgetett Margócsy István és és Juhász Anna. 40-50 fő, pogácsa. Életbelépett a könyv, 84 oldal, 9 ábra, kemény kötés. Megvásárolható: Írók Boltja, hétfő reggelre ott lesz, 3202 Ft. Megrendelhető: 4000 Ft., VD. OTP. számlájára küldve: 11773023-03649082 + egy mail vali@deske.hu-ra, benne a postacím. A nyomda küldi majd, ajánlott levélben. 09:54 Nyomdaköltségem kedvezményhalmazzal a legkisebb hétjegyű szám volt, ma kifizettem, néhány nulla még maradt is itthon. 18:55 A mai nap leadminisztráltam ezt az új könyvet. Learchiváltam. Helyére tettem. Beszámoztam. C.15554 Már unom, bocs. Őt? 19:05 Két napja interjú, fotóssal. Ma átküldtek képeket. Egy öregúr látványosan gesztikulál. A kezei. Érdekes. Bessenyey Bertalan felvétele F/2015/245 20:21 Én megálmodtam, Miki formába öntötte, kész, küldöm nekik. (Kikötöttem, hogy plakát legyen.) Tatabányai plakát - G/2015/18 100x70 cm. Mért kéne egy új kiállításnak új plakát, új cím? És új megnyitószöveg? És még egy zseniális ötlet, hogy ha lehet, ne tőlem, a győri múzeumtól kérjenek anyagot. Ami nálam, esetleges, csak válogatatlan új van, talán nem is elég. Az anyamúzeumomban csak fotóból vagy 70, és mind keretezett. Nekem meg mindez sok-sok és még több macera. Lenne. 20:47 Hideglelős egybeesés. És: mirejóaművészet. Operációhoz kérdezte az orvosnő, mert hogy úgy választana lencsét. - Említette, egyik szemével más színt látott... - Igen különbözőeket. De fogalmam sincs... És most látom, a Versnapló 58.oldala, 1983.08.: nem történt semmi az ég kék maradt (bal szemmel: kékebb) 21:23 Az édes, mindentudó Füst Milán nagy Tolsztoj tanulmánya: Szerepel továbbá Polikuska családja is, eget verő nyomorában, és mégis oly gusztusosan, hogy az ember legszívesebben odamenne, hogy megsimogassa ezeket az édes nyomorgó kisgyerekeket. 21:59 És. Ha már ennyire belegabalyodtunk. Ez nem vers, netán? 1964.09.                                                C.15555 kis simamosolyú bújócska a hétköznapokkal 2015. december 19., szombat 11:16 Na, most megfogalmazódott körmailnek is, ha egyszer elkezdtem, muszáj folyt., bef.: VERSNAPLÓ–kötetem dec. 21., hétfőtől az Írók Boltjában, 3202,- Ft. vagy postán, így:  4000,- Ft. VD. számlájára: 11773023-03649082 + egy mail vali@deske.hu -ra, a postacímmel. A nyomda küldi majd, ajánlott levélben. szívélyes üdvözlettel: Váli Dezső (Ez a világ ilyen. Január végéig csak az Írók Boltjában lesz a könyvből.) 14:13 Nocsak. És ez például nem vers?! 1988. 05. ezt találtam legrégebbi előfordulásnak, (ön)interjú kézirat 1988. 09. megjelent a Mozgó Világ (ön)interjúban  C.01929 2015.12. a véglegesnek tekintett sokadik szövegváltozat C.15557:                  Egy remekmű villámvillanás-időre megmutatja Isten köpenye szegélyét. 21:55 Van a Lukács uszodában egy titkos klub. Annyira titkos, hogy a résztvevők se nagyon tudnak róla. Akik igazán úsznak. Számon tartjuk egymást. Néhány öregedő férfi, kevesen vagyunk. Összemosolygunk. Csevegünk a zuhanyozóban, de egymással valahogy kicsit másképp. Mint akik 2015. december 20., vasárnap 09:37 Ez már csak így szokott lenni, két gyerekemet össz embertársaimtól megkülönböztetett módon, kitüntetetten szeretem. De érdekes, mennyire más hullámhosszon. Nehéz erre hasonlatot találni. Az egyiket inkább, mint egy gyöngyhalász vitorláshajót, Normafa-lejtőt porhóval; a másikat mint 43 éve járt lilacsempeszegélyes lépcsőházunkat. Vagy 05:23; vekkerként is működő asztali órámat. 12:20 Karácsonyra 30-35 deka krém halmazállapotú csendes nyugalmat szeretnék. Nem, mintha nem lenne. 12:21 Még beúszott négy fotó a könyvbemutatóról. Itt együtt minden, a 13. KIÁLLÍTÁSAIM menüpont alatt. Sőt, ide is betettem a teljes könyvet, aki amúgy nem akarná kézbe is fogni. 12:38 Szokásosan a Svábhegy-nyereg a Normafa és a jánoshegyi Libegő közötti sétaúton. F/2015/251 Tor zum verlassenen Garten /Klee/, A kert kapuja / H. G. Wells / F/2015/252, nem először fotózom le ugyanazt, ugyanúgy. 13:15 Kedves Deske! Sikerült meglepned. Vékonyka versgyűjteményedet nem érdemes egyszerre elolvasni, mert nagyon tömény, és nagyon ott van, ahogy manapság mondani szokták. L. 13:21 Köszi. 70 (vagy mennyi) %-om víz. d. 16:15 - Kedves Deske, iIyen gyűlőködő kommentet... fel kell ilyet tenni? Elnézést. H. - Nem gyűlőlkődőnek látom; elítélőnek. d. 14:15 EP nagyon megváltozott és a szövege is nehezen követhető. Üdv: E. 2015. december 21., hétfő 12:23 A Mammut2 most éppen olyan, mint a föntebbi magányos fa, ködben. Vagy mégsem. De ez is szép. F/2015/253 17:54 Reméltem, hogy evvel provokálni tudok. És be is jött; két igen hasonló levél. Az egyik: Hát elég nehéz lenne közös nevező alá hozni a gyönyörű ködös magányos fát, meg a Mammut giccset, hacsak nem, hogy mindkét fotó 2015 decemberében készült :)) Á. Bár, hogy csakugyan giccs-e, erről érdemes lenne elgondolkozni. Majd egyszer. 2015. december 22., kedd 04:56 - Kedves Dezső, bár biztos  hallotta, a Virág Judit-aukción zsidótemetője 2,6-ról fölment 4.2 millióra. Nem én voltam :-) üdv: S. - Nem, nem tudtam, köszönöm. Minden ilyen infónak nagyon örülök. d. 05:17 A fia küldte. A két szentendrei díjazott. Deim Pállal, akiből (szintén) Palibácsi, vénember lett. Mondja, két éve nem fest. F/2015/254 06:20 Hiába, ez még az Ószövetség. Ellenségeidet megetetem a saját húsukkal; úgy megittasodnak saját vérüktől, mint az új bortól. Akkor mindenki megtudja majd, hogy én, az Úr vagyok a te megszabadítód és a te Megváltód, Jákob erőse. Iz.49. 09:49 2015. december 22., a mai reggel Deim Palival közös fotónkat kissé átszínez, aztán adatbázisba most kaptam meg mailben négykor ébredtem, volt idő ilyesmire sikerült mára megint egy kilót fogynom fogmosás és tea három keksszel törlöm a kellemes ünnepeket emaileket kiderül, zsidótemetőmet 4,2 millért ütötték le az aukción két kötetem dedikál, aztán csomagolópapírba az egyikre dupla ragszalag, az Le Meux-be megy egy kis kopogós Ószövetség Izaiás prófétától útközben a szerszámboltosnak -- aki ugyan csak nyolckor nyit de hétre itt, a parkolóhely miatt -- áldott karácsonnyal beköszön fölhúzza a redőnyt és az ajtóban kezet fogunk aztán futok tovább a koldusnéni nem kap Bond cigarillót de csak mert ma nem jött ki járókeretével a kapualjba még hat várja az asztalomon egy álmatag futóvendégnéni a sávomban félrebillent fejjel egy helyben úszik, békésen kerülgetem viszont a 38. hossznál néhány tempó erejéig beletalálok a T.I. úszás gyönyörű ritmusába 51 másodperc hideg a forró zuhany után, de csak azért hogy a rituális-regulárs 45 nehogy túl fontosnak érezze magát kissé bosszantó, hogy 25 év után ez már egyáltalán nem kellemetlen ritka nap, a mai hazafelé-szárazkifli kiválóan meghintve sókristályokkal postára a becsomagolt könyvekkel, nem is kellett sorbaállni 2500 HUF számlát kérek Miki nevére, ő el tudja számolni adatait már tudja és így kiadja a postás gépe hirtelen ötlettel egy hosszúkávé a Bem mozi mellett és megcsodálom a falon új reklámfotóját a pohár tejeskávéról, beleszóltam, megbeszéltük amikor fényképezte, és én is lefotóztam ugyanazt legközelebb egyeztettem, az övé jobban sikerült a Mechwart téren kiválasztom a kitett egyetlen fenyőfát és kifizetem 5000 HUF, szerencsére nem lehetett válogatni becsomagolják, félrerakatom mert közben még Almásinak a Keleti Károlyban a negyedik emeletre a nagyon várt verskötetet gyalog, mert kulcsos lift, csak lakóknak bár én amúgy se használnám akkor a hátamon a nehéz fa, hazáig kötélen kilógatom az erkélyen még nincs kilenc, ketten megreggelizünk én a keresztvetést mondom, igen lassan, a többit Kata akkor oldalára fordítva a mosógép -- iszonyúan ugrált tegnap centrifuga közben -- lábát ragasztószalaggal a helyére, amíg visszabillentem ez nem fog kijönni többé tízre egy fiú dedikáltatni mamájának karácsonyra a kötetbe: szeretettel, remek fia van, ami igaz is telefon, hogy bár javasoltak, de nem vettek föl a Széchenyi Akadémiára mert a szakosztályvezető Maurer Dóra döntése szerint nem vagyok elég híres ezen aztán könnyekig nevettem édes Istenem, nehéz gyerekkora lehetett aki elmesélte, Zsófia, majdnem sírt, hogy az egy vipera még megnézem a Helyes szótárban a rituális sajnos mégiscsak rövid i akkor Katának 28 deka liszt kimér, de úgy, hogy a tálka súlya a mértből levonódjon nem hiszem, hogy harminc dekával ne kelne meg az a tészta de hát így van a receptkönyvben, amit Kata félszemmel állandóan néz akkor most folytatom az A/2012/07-et előtte még fél liter fekete tea és kezdődik a nap. 11:40 Aztán mégis inkább az A/2015/74-es, aminek az egyik gyenge VERSNAPLÓ-illusztráció-próbálkozás az alapja. Attól ilyen fura a mérete. 12:33 És a mai nap elsöprően fontos híre, valószínű, szinte biztos, jó ismerős festékgyárosom el fogja nekem készítetni azt a tizenöt kiló festményalapozót, aminek receptjét fél éve megadtam, s amit 6-8 éve már nem gyárt a magyar ipar. Illetve nem pontosan ilyet, mert feltételem, hogy ne legyen benne műanyag, gondolva a távoli hálás utókorra. 18:01 A nap vége, printek, aztán kicsit a többi versem. Az 1982-es Judit-szerelem ideje: 1982. tavasz C.1087/13 amíg itten írok legalább nem rád gondolok-figyelek átkozott lány (lény) hanem némely kötőszavak esetleges elhagyhatóságára 20:47 Vettem volna elő a 20h-s Mária imánkhoz, a gallyacskából faragott rózsafüzér nem volt a jobb alsó nadrágzsebben. Ez a helyzet nem létezik. Ilyen nincs. Csak ott lehet, ugyanis. Nincs megoldás. Beláttam, itt földöntúl hatalmak :)) vagy blackout. Kezdtem körülnézni a műteremben, filctoll szárából, ecsetnyélből, miből faragjak. És ráütöttem a zsebre; ott volt. A Bundeswehr tölténytárra?, bajonettre? étkészletre? beleépített egy igen keskeny, hosszú zsebet a nagyba, abba csúszott bele. Ezt egyszer már megcsinálta velem, de az kiesett az agyamból. Harmadjára nem fogja megtenni, hosszában végigvágtam. És még meg se szidhatom, hogy elbújt ez a nyavalyás. (rohadékot akartam írni, de azt végleg nem illik) 2015. december 23., szerda 17:38 Reggeli köd, hazafelé a Duna-parton. F/2015/255 17:41 Délelőtt körülményesen egy második emeleti magángalériába - RODO HOME - a Bakáts térnél, telefonhívással egyeztetve, a tulajdonos kisaszony erre az alkalomra utazott szintén ide. Erre nagyon kiváncsi voltam, Csató József festő profi. A kaktuszai, tigrisei, néger figurái. Mostanra áttért a félabsztraktra, majd talán ez is letisztul, kitisztul. Ráday utca 49. II. 20., március 16-ig, kapucsengő 26. t:, Elek Judit: 30/2994-768. 18:31 Sikerült befejeznem a képet (20adjára). A keret belső peremét is, azt sötétre. Ékszerműterem - A/2015/73 2015. december 24., csütörtök 12:28 Kissé volt csak unalmas, jav., Francia műterem - A/2012/07 71x51 cm. Ennek a keretét is átfestettem. Aztán vissza. Így kerek, azért vele együtt készült a hivatalos fotó is. És a tegnapi képre mégiscsak rá lehetett tenni a múzeumi üveget. Na. A délelőtt további részében: 1. valamikor rendszerváltozásilag átnevezték a Győr, Városi Művészeti Múzeumot Rómer Flóris [...] múzeummá, s evvel nálam nagy kavarodás a festmények stb. tulajdonosainál. (anyamúzeumom, 32 kép, 60 fotó). Félálomban gép előtt, időnkénti fekete lyukakkal, de rendbe tettem. 2. Mivel a tegnapi életlista /szerintem/ verskategória, akkor ez az 1972. augusztusi szöveg is megérdemli. (Amikor is új életforma, leköltöztünk a Gellérthegyről a műteremlakásba.) Át a verseimhez, tehát új C. szám; C.15564-66, adatbázisba, print két pld., iratdobozba. És lehet újra elfelejteni. Ezt a szöveget Bognár Robi fedezte föl annó, könyvszerkesztés közben; ez érdekes, mert azt gondolnám, kizárólag számomra tartalmas. A Gellérthegy-, Mihály utca és a Körtér (lakás és műterem) közötti sétautam három éve, minden nap. Most elmarad, meg kéne írni. ESTE, HAZAFELÉ a kutyasétáltató esőköpeny-javító dinasztia a garázs autómosóval ciripelés fogad és tántorgok régimódi lakásban néha az öreg hölgy sárga lámpaernyő az egyetem párkányán üldögélő párok a sötétben az egyetem egyik kisszobája éjjel is világít könyvespolcra látni az egyetem porta melletti ''korrepetáló'' szobája a lánykollégium emeletes ágyakkal meghitté igyekvő sarkokkal este motorozó srácok [...] 14:16 Kata napok óta ajándékgyárt és sőt. Meg éjjel-nappal a konyhában, és azon túl is. Én meg elmaradt rendeznivalóimat. Nekem inkább ez a békés nyugalom a karácsonyidő. Ajándékokat korábban, egy rövid délutánon. Nem zavarjuk egymást. Az imént a boltba öt elmaradt csirkecombért. (Ki lehet az ötödik?) Aztán vissza a fotógéphez. 17:56 Moszkvából idetelepült szomszéd házaspár, a férfi a nagyhatalmú duma tagja volt, már nyugdíjas. Az asszonyka lelkesen tanul magyarul, ebben Kata is segítette. Most karácsonykívánságuk mailben, valahonnét kicopyzva, hogy békés-boldog... Mutatom. Mit lehet könnyen lefordíthatót ilyenkor válaszolni, kisszótár szókincséhez alkalmazkodva. Krisztust akartam volna írni, de az inkább húsvét. Jézus itt van! 18:41 Indulok Mikiért, villamos ilyenkor nincs. Sül a a csirke, de a serpenyőben tíz van. Hogy lett ez az ötből. Ja, a fele más formájú. Elvágta. 2015. december 25., péntek, KARÁCSONY 07:22 Fagyújtásnál tegnap a Lukács evangéliumot Mikivel olvastattam föl, tudtam, hogy a könnyeimtől erre nem leszek alkalmas. Meghatódós lettem. Én nem bírtam fönnmaradni az éjféli miséig, hát csak most, egyedül a reggeli fél hetesre. Uszoda elmarad, ma tízkor nyit, így a templomból haza. Ajándéknak egy nem ide való, kézzel másolt Zelk-vers tőlem, unokák is ezt kapják majd délután; haldokló asszonyról szól. A szomszéd kórteremben. Figyelmes édes-édes-, véletlenszerűen kétfelől ugyanazt kaptam: 2-2 főzelékkonzerv, reagálva egy korábbi beszélgetésünk mellékmondatára, hogy mennyire vágyódom már egy sóletre, mert festésnél igen nélkülözöm a(z üres) konzervdobozokat, elfogytak. Miki föl is ajánlotta, hogy a most kapottak tartalmát nejlonzacskóban hazaviszi, lefagyasztja. És tőle váratlanul ez is, emailban: megcsinálta e-booknak a VERSNAPLÓT. Nyolc óra, én is fekszem vissza aludni. Mosogatás később. Majd a délelőtti svábhegyi séta után sterilizálok. Búcsúzóul egy csirkecomb a frizsiderből, kár hogy jéghideg. Fölöttem lebeg Kata lehetséges mondata, 1, mért nem melegítetted meg 2. én ezt ugyan ebédre szántam -- 2015. december 26., szombat 09:20 Dúdolom, gólya, gólya, gilice. De az mi. Értelmező szótár: népi formája a gerlicének -, kedveskedés, lényegében gerle. Mit szól ehhez egy gólya? 09:46 Azt hiszem, két vagy háromszor dobtam ki eddig Petőfi-összesemet. Most éppen nincs is. Ezeréves kultúra súlya/fegyelme vállamon. Szellemes ötlet, amit Kata múltkoriban megvett, magyar versek a legendás Kormos válogatásában. Persze benne jócskán Petőfi. És most megfogott. A téli esték. A téma bevezetése hülyeség, halvány síri árnyak, vén koldús, de amikor belejön a filmforgatásba: Holnap kenyésütés napja lesz, szitál a Szolgáló, s dalolgat, behallik nótája. Csikorog a kútgém ott kinn az udvaron, Lovait itatj' a kocsis éjszakára. Húzzák a cigányok valami víg toron, Távolról hangzik a bőgő mormogása. S e különféle zaj ott benn a szobába' Összefoly egy csendes lágy harmóniába. Ott vagyok! Látom. Más. DÉLIBÁB A fölforrt júliusi síkság iszonyú délibábja: hómező. Dérré fagy a nyári verejték a menetelő holtak homlokán. Zelk Oroszország -1943-ra, munkaszolgálatos éveire emlékezik. Jóbarát. 15:56 Ködben járni jó. Ma az Árpád-kilátónál. (Katát ágyból kiráncigálva) (Bár ez költői túlzás.) (De hát költő vagyok.) (Vagy legalábbis-) F/2015/256, 257 15:57 Megvolt az egy órás pódiumbeszélgetés Juhász Ferenc lányával és Margócsy tanár úrral a könyvbemutatómon. Ha sikerül a kapott vidofelvételt (sokkal kisebb) hangfájllá átalakítani, majd mutatom is. Mindenféle udvarias gondolatokat avval akartam félbevágni, hogy itt számomra nyilvánvalóan egyetlen igazi kérdés van, ha egy tízes skálán Petőfi tíz és én kettes, helyénvaló-e egy ilyesmit publikálni. Rögtön próbáltam továbbgondolni: van e szükség mongol-idióta gyerekre. Hitler szerint, aki nagyon okos ember volt, nincs. Cigányokra se. Ez az tiszta értelem válasza. Ha kimarad a szeretet. De ez nem is a pontosan erre adott válasz. Mert hogy szorosabban: a kultúrának, ami a szent fölösleges tartománya, van-e szüksége a középszer derékhadára (rám). Ott szakszerűen vagy udvariasan titakoztak, hogy objektív skála nem létezik, satöbbi, de ez mellékvágány. Véleményem tovább bizonytalankodott. Én ezt korábban magamnak avval zártam, ha az élő tíz fotóművésznek készítenének fotógépet, még a méteres kameránál tartanánk. De mivel milliószámra érdemes gyártani, konkurenciaharc közepette- Utólag is töbször följött: volt értelme ezt a helyenként igen gyengécske könyvet kiadni. Aztán egy igazi jó válasz tegnapelőtt, itt a műteremben: a piramis csúcsát sok-sok alatta-kő tartja. És egy gondolatom, ezt harminc éve vallom: ha egy tárlaton négy igazán jó kép, az egy jó (szükséges) kiállítás. Dedikálópecsétemen ez a szöveg. Közben elkészült a hang, 63 perc. Leírva majd gyorsabb lesz a dolog. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 22:08 Délutáni álmom. Katával villamoson, két idős nyugdíjas, beszélgetünk. Jegyellenőr közeledik, várom mi lesz. Ugyanis Kata e percben kislány, aki zavartan magyarázkodik, hogy neki anyukája megígérte, hogy ha kétszer valami jót megcsinál, akkor kimehet a műjégre korcsolyázni. Tehát neki most nincs jegye. Hallgatagon figyelem az eseményeket, de nincs tovább. 2015. december 27., vasárnap 06:10 Egy VERSNAPLÓ-kötet postára Oravecznek, dedikálva: 22 kötet a könyvtáram. Abból 3 a tied. vd. 08:38 Ó, ó, nagyszerű és végre. Most útközben hazafelé kitaláltam az igazi karácsonyi ajándékomat. Délelőtt megnézek a Nemzeti Galériában egy Paál Lászlót. Nem a tehénkéset, bár az is nagyon jó, de az csak nagyon jó. Olyat én is tudok. Hanem egy erdőset. Sőt. Katának is ezt adom. Ha velem jön. Ha nem, hazajőve elmesélem neki néhány páros magánhangzóval.   22:02 Édes Istenem, hogy szeretem ezt a fotót. Oroszországi lehet. Nem lehet Paálra mondani, hogy egy kutyaütő 2015. december 28., hétfő 10:33 Ránéztem és igazam van, jó kép és méltóságteljesen unalmas. Volt. Most legalábbis a méltóságtelje eltűnt. A/2015/68 13:24 Itt a - 21. (befejezett) változat -, tényleg már csak a széles keretet kellett adjutánsi ötletre, segédletével levenni a befejezéshez. Rosszak voltak az arányok. És a keskeny keret se ezüst már. Ékszerkészítés. Ékszerműterem - A/2015/73 2015. december 29., kedd 14:41 Most ágyból ki (félálomban megfejtettem a mennyországot). Reggel olv., Barsi Balázs OFM. mondja, tegye a szívére a kezét, melyikünk nem aggódott azon, hogy a mennyország unalmas lesz. (Én mindig exceltáblázatok készítését...) S most eszembe jutott. Krisztus a lezárt ajtó ellenére bejött a szobába, és/de emberi módon beszélgetett. 2. A parton halat kért és meg is ette. Tehát ott is létezni fog evilági habitusunk. Is. Csak kiegészítve avval, amit az ottaniak tudnak, térben-időben egyszerre mindent befogadni. Ahogy Szűz Mária millió kéréssel foglalkozik egyszerre. Szóval nem lesz baj. KÖZPONTBÓL LEVÉL JÖTT: HÉTFŐN TECHNIKAI EMAILSZÜNET, de ma se jön! 18:57 Tegnap déli vendégötlet - kettőszázharminc hála! - délután összeállít, ma 04:00 - 18:58h keretgyártás. És megvan. A VERSNAPLÓ illusztrációi a maradékkal együvé, egy keretbe. Minden üveges szabadságon van, sajnos, pedig. Műteremnapló - B/2015/15 73x143 cm, farost, olajlavírozott ceruzarajzok 2015. december 30., szerda FIGYELEM, HÉTFŐ - KEDDEN NEKEM KÜLDÖTT LEVELEK ELVESZTEK. MÁRA LETT JÓ. 10:43 Napok óta hordom magamnál nejlonzacskóban. Hogy a kuka pilótájának adjak egy VERSNAPLÓ-t. Aki annó azt a zseniális Canada Yours to Discover-t ajándékozta nekem: Tegnap végre láttam az autót, már a köv. háznál volt, kiszámíthatatlan időpontban járnak, reggel futtomban szoktunk egymásnak integetni. Most jelentősen futnom kellett. De csak a testes hátsó baloldali cigányember volt az eredeti legénységből. A pilóta szabadsáon, de átadja neki. - De maga is nézzen bele! Katáva röhögünk. Már nem egyet, nem kettőt rendeltek a könyvemből! Hármat. Győzzem postára hordani. Ajándékba persze már elment ötven. 10:55 És ma napsüt! Bele a konyhába. F/2015/260 10:57 És hátradőlhetek a székben, végre elkészült az A/2015/73 Csak visssza kellett csavarozni a széles keretet. Az egy olvasóm által előre beharangozott 22. változat. 19:58 Ma délután négy kép került szóba. A/2015/73 rendesen lefotózva, hogy a magáról a képről se feledkezzünk el A/2015/68, ez tovább, a közepe kékebbre ez az A/1985/07-es zsidótemetőm, amit barátom avval a feltétellel vásárolt meg a Godot Galériától 12000 dollárért ma délután, ha én ezt szomorúbbra átfestem. Elvállaltam. Aztán estére megcsináltam. Majd eldönti, neki melyik a jobb, ugyanis nyomtalanul lemosható az új állapot egy 30 éves képnél 20:50 Tetszett neki az átfestés, nagyon. Elvitte. 2015. december 31., csütörtök 05:25 Hajnali mailváltás a megrendelővel: - Vissza lehet hozni az eredeti csillagot és a baé alsó mandulafát az erdeti kontraszttal? A. - Nem sajnos. d. - [10 perc múltán:] Illetve a csillagot, hozzad. d. 08:58 A professzorasszony hátúszásban a sávomba tévedt, kissé nekemjött. Később megkérdeztem tőle, ugye, te kezet fogtál II. János Pállal. Igen. Akkor most fogjunk kezet. És akkor én másodkézből -- _______________________________________________________________ Miért írom én le mindezeket. Gondolataim országút menti fekete csíkos fehér betonkövek. Segíthetnek az iránymeghatározásban. Fennköltebb hasonlat, amit Dobszaynak írtam annó: Világítótorony vagy. Nem felejtve, hogy a hajóknak nem feladata, sőt nem is javallt pont oda menni. _______________________________________________________________ 09:23 Ne vigyem magammal a sírba, elmondom az igazi mákostészta receptjét. Egy személyre 15 dk. Gyermelyi Hosszúmetéltet számítunk. Puhára főzve előmelegített jénai üvegtálba tesszük, rá finomra őrölt mák, bőségesen. Semmiképpen nem por, hanem krisztálycukorral meghintjük, néhány szem mazsola a tetejére. Akkor két kézzel óvatos mozdulattal kihúzzuk alóla a tésztát, gondosan csomagoljuk, hiszen az még más alkalommal is fölhasználható lesz. Aztán ami a tálban, melegen, de nem forrón tálaljuk. 09:39 És most már nem a minisztériumot látom hazafelé, hanem igazi hegyet is. F/2015/261 13:01 Gyűjtő reggel visszahozta, hogy éjjel alig aludt az izgalomtól. Ezt szeretem. Jó ötletek és kérések. Ha hajlandó vagyok. Például a Dávidcsillag mégiscsak jobb lenne, ha- Holott tegnap ő kérte elhomályosítani. És evvel tegnap igaza is volt. Végül mára így változott a dolog, mutatom. El is vitte. És evvel befejeztetett. Mint az év. köszönök mindent és mindenkit 2015. dec. látogató 271/nap 2015. év látogató 306/nap VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 250. 2016. január 1., péntek 10:36 Ilyet is meg lehet csendben ünnepelni 3 háztartási keksszel; a 250. levél. Év eleji fontos: Télire Kata biciklije farát is fölakasztottam az előszobában, ne terhelje tömege a gumit. Meg aztán az én dolgom (lenne) (időnként?) (szombatonként?) alatta söpörni. (06:40-10:30 adatbázisba a decemberi 100 NEWS-illusztráció adatai + évvégi adminisztáció; egy díj, egy könyv, 74 kép, egy lyukas teásbögre.* Most megyek is ágy.) *tényleg beírtam. műemlék. 3. ÉLETRAJZ / ÉVEIM TÖRTÉNETE 19:35 Estére megszerkesztettem a VERSNAPLÓ - kötet kapcsán történt Kieselbach Galéria-beli pódiumbeszélgetésünk leírt szövegét. Margócsy István: ...Petőfi kijelentette azt a kedvesen kamaszos nagyszájú véleményt, miszerint Shakespeare egyenlő a teremtés felével. Aztán mégis írt drámákat. Én úgy vélem, hogy Petőfi drámái jóval gyengébbek, mint a Shakespeare drámák, de nem kárhoztatom, hogy megpróbálta. Nincs egy abszolút értékű mérce, mert miért lenne? A te naplódból tudom, néhány, abszolút elismert nagy festőről rendkívül durván bírsz nyilatkozni, vagy egyszerűen nem veszed figyelembe, mint ahogy például mely botrányos kijelentés ez: elolvastam három Shakespeare drámát, és kész, harminc éve otthagytam. De ez egy tiszteletreméltó álláspont, nyilvánvalóan nem egy művészettörténeti vagy irodalomtörténeti értékelés, de benne van a művészet fogyasztásának elemi gesztusa, hogy én azt olvasom, amire nekem van szükségem, nem pedig azt, amit az európai kultúra nagyságai pecséttel hitelesítettek. Tehát nem az a kérdés, hogy Petőfi vagy Lator László jobban csinálta?, mert Petőfi és Lator László mást csinált. Úgyhogy egyáltalán nem udvariaskodom veled, erről szó nincsen. a teljes szöveg 21:37 Aki igényli, itt letöltheti a VERSNAPLÓT epub (e-book) formátumban. 15 MB. Miki csinálta. 2016. január 2., szombat 12:17 Szia Deske, A mai mno.hu hozza a Veled készült interjút. Üdv, szépséges évet, éveket kívánok. F. Ők ezt emelték ki, újként olvastam: Legendák és mítoszok tapadnak Váli Dezső, az egyik legjelentősebb kortárs magyar festőművész alakja köré. Katolicizmus és liberalizmus kapcsolatáról, a képek megsemmisítéséről és a Magyar Művészeti Akadémiáról beszélgettünk vele. – És van értelme szembeállítani, hogy valaki egyszerre liberális és katolikus, ahogy az ön esetében szokás ezen tűnődni? – Bizonyára nehéz feladat egy újságot mindennap tartalommal megtölteni és evvel megélhetést adni pár embernek, akik mondjuk nem tudnak festeni. – Szokás beszélni például Pilinszky János kapcsán katolikus költészetről. Létezik katolikus festészet? – Katolikus költészet sem létezik. Vannak jó művek és kevésbé jók. Pilinszky szerint a szakrális művészet egyszerűen szóismétlés. Minden jó mű fölfelé mutat. Petri néhány gyönyörű, káromkodásgyanús verse is. [a teljes interjú] 13:42 A Svábhegy ma délelőtt. F/2016/001 20:25 Szia Deske! Van még egy ajánlata a gyűjtőnek. Ha nem érdekel, nem tudsz ráhangolódni, vagy végzetesen köt az a bizonyos megállapodás, hogy nem festesz több temetőt, stb, akkor semmi megbántódás senki részéről, egyszerűen mondj nemet. Ahogy szoktál. Megemelte a tétet, 5 temetős képet rendelne tőled, és darabját egy kicsit többért, 700.000-ért. Tehát összesen 3.5 milliót kapnál. üdv, S. Köszönöm szépen! Egy udvarias nem. d. 2016. január 3., vasárnap 05:53 Mutattam már? Az is lehet. Elém került, megint. KEGYELEM Sose lép gyíkra csigára soha egy föltámadt fűszálra a földön járó isten lába de vétkeinket eltapossa mert vétkeinket megbocsájtja. Zelk 08:43 Utolsó reggel az uszodába. Két hét kimarad. Holnap szürkehályog műtét Bicskén. Mike fuvaroz. F/2016/002 Földszintes dolog ez a színes fotózás, mindig is úgy tartottam, de sajnos megkerülhetetlen. Vannak színes témák. 09:59 Reggel járt a fejemben a Todesengel (Klee). Mégiscsak talán a legkomolyabb képe, késői munka. Szeretném látni, kéne róla egy jó repró. Beütöttem, így, németül. Több nagyon gyenge jött föl, és egy jó (láttam az eredetit). Nyitom. És a forrása a Klee-oldalon: deske.hu / KÉPTÁR. 12:58 Egyáltalán, jár a fejemben ez a Klee. Az ő (általa is deklarált) misztikus mélységei..., áhítattal közelítettem felé az első évtizedekben. És az ő részéről ez nyilvánvalóan hiteles. Csakhogy ehhez semmi közöm, hogy melyik kályhától kezdi a táncot. Most nézem a képeit. Rafinált faktúra és színegyensúlyi játékok. Sok helyen. Fájdalmas. Tévedés. Ettől még lehetne zseniális. Rothkót transzcendensebbnek látom (vagyis/tehát egyszerűen jobbnak). Itt az édes-édes Bonnard is alulmarad, az édes színharmóniáival. (Zárójelben; azon a google-Klee oldalon még négy deske.hu-ról átvett kép. A legkülönösebb ez a kisfiús, valamelyik vidéki múzeumban fotózhattam.) 19:12 Ez rejtély. Kata még Dunakeszin, vasárnap délután, én meg most itt eljátszottam vele. Klee Nevető gótika képét szeretem, de se nálam honlapon nem volt soha, se a neten nem kerestem. A szót nem írtam le, németül se, eddig. Most beírtam a fejlécbe: Lachende Gotik Klee, és a följövő kb. 300 kép között az én honlapomról 32 kép; az 1973-as katonakönyvem, a műhelyszobám, képeim, könyvborítóm, légifelvételem. Ki érti ezt? Másnak is ugyanezek jönnének föl? Vagy tudnak rólam, és belőlem kezdenek elsősorban keresni? Sőt! Ha a Klee szót elhagytam!, akkor is kb. ugyanezek, sőt még egyéb fotóm is, evvel a szöveggel: És a szárazkifliknek is lett egy jó hely a fűrészgép alatt. Mindig a jobbszélsőt kell megenni, akkor nincs sorrendprobléma, időbeli keveredés.. 2016. január 4., hétfő 06:28 Katának szóltam, van egy közös programunk, műtét után csak nagyon kíméletesen-lassan szabad mozognom egy ideig. Na, indulok. 13:06 Délre értünk haza. Kissé bódult meg fáradt, de úgy tűnik, tudok egy szemmel is írni. Műtét előtt egy óra ágyon fekve, többszöri szemcsepegtetés, érzéstelenítésnek is szánva. Végig régi leveleimet olvastam tableten. Erdő Péter püspökömnek, aztán mivel nem válaszolt, még egyszer, stb. A műtőasztalon tán 20 perc, a legkisebb fájdalom nélkül, érdektelen. Vakító fénypontot kellett végig néznem, ami időnként billegett, nyilván ahogy jobbra-balra tisztogatták a kiszedett szemlencse helyét. Holnap kontroll, aztán..., Lacika már másnap dolgozott ötvös műhelyében. Érdektelen. Hanem utána. Megint egy órás fekvés a kórházi szobában, ahol a mellettem fekvő műtött sorstárs, beszéltettem. Belemelegedett; elmesélte, hogy vágta el gondolkodás nélkül egy 14 éves néger kislány torkát. Másik kezével annak kezét fogva le, aki ujját a géppisztoly ravaszán tartva állt őrséget a német turistaházaspárt fogvatartó kunyhó előtt. Túszszabadításra specializálódott francia idegenlégiós volt négy és fél évig. Akkor leszerelték, mert kocsmában egy nővita kapcsán hasba szúrta bajtársát. Főleg Dél-Afrikában szolgált, de szabadított Ecuadorban is, Indiában. A helyszín közelében dobták le őket, volt hogy a két kilométert a dzsungelen keresztül három nap alatt tudták megtenni. Tökéletes érzéketlenségre, kíméletlenségre dresszírozva, addig aláztak meg minket napról napra, míg végül mindenkit gyűlöltünk. Bajtársiasság nem volt köztük. Sebesültjeiket hátrahagyták, volt akit csak kígyó mart meg. Menekültükben aknákat telepítettek maguk mögé, damilszál két bokor között, azt nem lehetett észrevenni. Egyik akciójukban egy néger bajtársuk tűzparancs előtt lőni kezdett erősen bedrogozott állapotban, emiatt tűzharc keletkezett, csak négyen maradtak életben, de az senkit nem érdekelt.ott nem számított. A harmincfős egységében hatan voltak magyarok. A drogozást egyébként nem ellenőrizték. Legtöbbször a hangtompítós eszközöket sem lehetett használni, ilyenkor nyíllal, csúzlival és késsel öltek. A csúzlin irányzék volt, skálával, golyóscsapágy golyót tettek bele. Például egy fa tetején lévő megfigyelőt csak evvel lehetett leszedni. Akciókra szállításuk közben az egyébként is borotvaéles késeiket, machetéjüket köszörülték. Egyszer egy mesterlövész likvidálását bízták rá, ő három napig feküdt mozdulatlanul, maga alá vizelt, míg az egyszer kidugta a fedezék mögül a homlokát. Volt, hogy több órát lógott húsz méter magasan egy fa tetején, ejtőernyősen, míg ki tudta magát szabadítani. Erre is kitanították. Először másfél éves rettenetesen kemény kiképzés, avval, hogyha belehal, rendben van, hiszen akkor akcióban is meghalna. Minden otthoni idejükben gyakorlatoztatták őket. Nevük nem volt, csak számuk, a temetőjükben is csak szám a fejfán. Zsoldosok voltak, rengeteget kerestek, el se tudták költeni, csak italra, drogra és nőre. Neki is volt partnere, szinte meg is szerettem. És hogy került oda. A 68-as cseh bevonulásra katonaként kivitték, ott megszökött egy szlovák ismerősével, civil ruha, éjszakánként lopott biciklivel, meg gyalogoltak. A háborús feszültség miatt másutt nem volt komoly figyelem a határon, egy tehervonatban szöktek át nyugatra. A szlovák bátyja az idegenlégióban szolgát, ott már várták őket. Hazatoloncolva három évre ítélték, mint katonaszökevényt, abból másfél évet ült le. Utána Pesten daruszerelő lett, egyszer hogy a többiek hamar folytatni tudják a munkát, ami szigorúan tilos volt, harminc méter magasan kimászott a darukar végébe, és megjavította a reflektort. Nagyon megköszönték neki, és majdnem fegyelmit kapott. Most jó lesz lefeküdni, igen kívánkozom már ágyba. Ja, és hajolni nem szabad. 18:43 Korábbi asztalos-segítőm, nagyon ügyes fiú, harmadik éve egy dán szigeten fedeles napozó-nyugágyakat készít, s mindezt addig, amíg anyagilag egyenesbe nem kerül. Évente két-háromszor hazalátogat, kisgyerekei vannak. Műgyűjtő, az ottani ócskapiacon 17. századi rézkarcot talált, minden pénze ráment. Sorsok. Most ottani címkéjű gyümölcsteát hozott nekem; szárazon eszem nassolásképpen (német, biz torkoskodik) nagyon finom. És nem is hizlal :))) 18:57 És megjött a tél. Gyönyörű. Speciel most éppen nem nagyon örülök neki. F/2015/204 19:47 Most mást úgyse nagyon tudok csinálni, hát ide Kata egyik kedvenc fotóját, - most épp meglátta a gépemen -, ami őt mindenféle filozófiai szintű szemefuttatásokra sarkallja az emberiségről. Holnap reggel kontrollra a János kórházba, az útra már le lehet venni a szemmaszkot. Akkor minden kiderül. Most másfél dioptriás szemet csináltak nekem. A szemüveget hozzá decemberben megcsináltattam, (az eddigi 6 és fél volt, olvasónak), merthogy továbbra is a szemüveges életformát választottam. 2016. január 5., kedd 05:18 Valami egészen csodálatos, ami élességgel látok, gyönyörű. Ahogy 30 éve nem. Van kontroll: a bal szem, szemüveggel. És mennyire intenzív színek. Felkiáltójel. Lazúrt kívánnak. 05:32 - Deske, olvasom, József Attila így határozta meg a műalkotást: Az egyetlen látható egész. (Az Isten köpenye szegélyéről jut eszembe.) A. - Köszönöm, nem értek egyet. Nem ő az egész. Hanem csak ablak, vagy talán egy sodrás, segítő lendület. ölel d. 05:58 Tegnap az előszobaszőnyegen, rituális üzenőhelyünkön ez várt. 10:07 Reggel héttől váróteremben, szemorvosi kontroll, együtt üldögélünk a tegnapi deszantossal. -- Menetszerelésük 70 kiló volt. Ha ejtőernyővel dobták le őket, akkor is. Nagy része töltény. Ő az előírtnál többet vitt, ezt lehetett. Három napi élelem. Volt, hogy két hétig a dzsungelben rejtőztek. Akkor kígyó és majomhús, nyersen, amit nyílpuskával elértek, tüzet gyújtani nem lehetett. Mi volt még. Lefóliázott lószar. Egyszer az mentette meg. Akcióban fűruhában álcázva feküdt, és két néger katona jött vele szemben, harcra idomított kutyákkal. A kettőt hatástalanítani tudtam volna, de mi a van a kutyákkal. Az arc, kéz bekenése lószarral ezen segít, a két kutya kétfelől kikerülte, azt a szagot nem bírják. -- Egyszer de Gaulle tüntette ki, személyesen, a mellére, akkor nyolc túszt hoztak ki valahonnan, s azért volt ez a nagy fölhajtás, mert egyikük egy milliárdos fia volt. -- A vezénylési szavakat megtanulták franciául, több nem is igen kellett. Sok nemzetiség, egymás nyelvét nem tudták. De aki százötven együtt, egymásról azért tudták ki miért itt, hányszoros gyilkos. A másik százötven az ő váltócsapatuk volt, de előfordult szükségből párhuzamos akció is. -- Hogy ne keltsenek senkiben feltűnést, mindig az adott ország egyenruhájában és az ottaniak fegyverzetével utaztak. Ezért minden ország fegyverét megtanulták kezelni. Saját állandójuk csak a hangtompítós pisztoly, a kés és a machete. Annak cseresznyefa nyelébe az ujjak helye belemarva. Fabábukon tanították az ütés - vágástípusokat, a bábukon találatjelző. Soha szabadidejük, mindig gyakoroltatták őket. -- Minden jármű, légijármű kezelését tudták, elő is fordult, hogy a kilőtték a pilótájukat. Kihúztuk a testet, beült helyére más. Gallérjukban méregfiola, gyógykészletükben méreginjekció, de az ölésre szánva, ellenség nyakába. Nem tudja, hány embert ölt meg, sokat. Őt az első félév után választották ki, több százból. Testsúly és magassági határok, szemüveges nem lehet, megfelelő fizikum, és képességek. Evvel együtt is nem számított, közülük ki hal meg, csáklyával elhúzták, otthagyták. A terepen aztán általában a vadállatok ették meg. -- Nevetett, hogy ezek a magyar TEK-esek semmit nem tudnak hozzájuk képest. Az oroszok, azok igen. Ott a téli kiképzés is. Bele a fagyos folyóba, utána tovább, amíg rájuk szárad a ruha. Hét év a szolgálati idő, de van, aki bennmarad. Például aki gestapós volt, tudja, nem mehet innét sehova. De aki hét év után leszerel is, nemigen normális ember már. Akkor behívtak, kérésemre február 8 a köv. műtét. Kiszámítottuk, a tízkilós egységekből álló műtermemet március elsején, három hét múlva már emelhetem, szállíthatom Kecskemétre. 11:01 Ezt mindig le szokom fényképezni. Hazafelé a János kórházból. F/2016/005 18:31 Drága, 32 nyelven megjelenő barátom levelére most találtam rá. - Nem tudom melyikőtök a hülyébb, te vagy a barátod, írom első dühömben. Harmincéves képeid tényleg nem kéne baszkurálnod. Pláne nem szomorítanod. Szeretettel: Gy - még félszemmel szemoperáció után. keresve egy levelet, találtalak meg, merthogy véletlen a szemétbe került. köszönöm hogy szeretsz persze hülyék vagyunk mindketten tudod, Illyés is deklarálta, hogy neki halálig joga van a verseit átírnia (asszem többet el is rontott) minden csak játék vagy komolyabban: láttam igazi lehetőséget a dologban vagy komolyabban: most tényleg jobban tetszik (harmincéves kép változtatása visszamosható lett volna, nyom nélkül) ölellek! d. - Hirtelen felindultam, de tartom az indulatot. Oda már nem tudsz többet visszamenni. Másik képet bármikor festhetsz. Harminc évvel ezelőtti önmagaddal nem vagy már azonos, ezt hinni hübrisz és kevélység, és a régi reményt és a feltámadást ami a képen volt (mert az volt rajta) "szomorítani" hát majdhogynem Istenkáromlás. Illyés átírta a verseit igen, Szabó Lőrinc is igen, de a régiek azért megmaradtak. A te régi képednek nyoma se marad, és ez kár. Virágzó mandulafát kivágni.... nem folytatom. Gy - Te, nekem ez játék, tényleg és tényleg. Nekem mindent szabad. A mostari hidat is lebombázák, az nagyobb... emberek vagyunk, és maradunk. Aranyos vagy, köszi! És képzeld, az operáció napján még fogytam is! d. - Ismeretlenül is üdvözlöm a barátját, magam is rögtön azt írtam, a vevő hülye. Persze maga azt csinál amit akar, mindent szabad, mint mindenkinek; volt egy nagyon jó képe, és lett egy képe... a hálás utókor majd ezt nézi/heti és nem azt, ami volt... L. - A történet lényege, ő azt mondta, akkor veszi meg (a Galériától) a képet, ha átfestem szomorúra. Nekem ehhez kedvem volt, nem volt erős munka. d. 20:17 Ollé. Most veszem észre, eddig nátha elleni szert csöpögtettem operált szemembe. Ötször kell naponta. Egy hétig ne érje víz. Fejemre húzott nejlonzacskóval fogok zuhanyozni. 2016. január 6., szerda 06:29 Veszélyes lenne például gyorsan lehajolnom két hétig. Mozgásom szokásosan hirtelen. Elkezdtem átprogramozni, hogy minden mozdulat nyugodt, puha. Egy kabátfölvétel. Nagyon furcsa, nagyon nehéz, nagyon érdekes. 17:48 Nézem bal szemmel / szemüveggel az új kép keretét. Hibátlan fekete. Nézem az új szememmel, most két nap után, sokkal feketébb és élesebb rajzú. Ilyet 30 éve, hogy szemüveges, nem láttam. Pedig a nagyon drága, legújabb modell Zeiss-üveg, ami csakugyan jobb, mint a korábbi nagyon jók. Van tapasztalatom. És egy hónap múlva megcsinálják a másik szemet is. Egyeztettük, 20 nap elég lesz a gyógyulásra, mehetek alkotóházba, márc. 1. 06h. Kecskeméti uszoda. Műtét, és azóta sincs fájdalom, minimális se. 18:18 Ehhez hozzászoktam, ezt lefényképezni. F/2016/006 18:20 Mára befutott az üveges is, kész a grafika-ikonfal Műteremnapló - B/2015/15. Ajvé, meddig fog állni ez a műtermemben. [500 ezerért adom.] A fölé került két képet viszont most nagyon szeretem. A mellette lévőhöz kicsit hozzányúltam, az 2012-es. Fotó: F/2016/007 18:46 Holnap is nap lesz - igyekeztek már annó is fékezni. Ebben soha nem bíztam. Pontosabban: evvel a lehetőséggel nem szoktam számolni. Tehát mindent idejében, vagyis azonnal. Backup, nem is szoktak fájlok elveszni. 2016. január 7., csütörtök 07:02 Mindazok, akik buzgón akarnak élni Krisztusban, üldözést szenvednek. (Tim.3.) Távol legyen tőletek, hogy ti azok közé tartozzatok, akiknek a háza békességes, nyugodt, és biztonságos, és aki fölött nincs az Isten büntető vesszeje, akik jó sorban töltik életüket, és végtére is elkárhoznak. Szent Rajmond (1175. Barcelona - 1275.) FIGYELEM, A KÖZPONTI SZERVÍZELÉS KAPCSÁN NAPOKIG TÖBB LEVELET NEM KAPTAM MEG. HA NEM VÁLASZOLTAM, KÉREM ISMÉTELNI. 07:09 A deszantos még azt mondta el, a cseheknek már van, nekik még nem volt higanyos dobókésük. Az nem pörög a levegőben. A sajátjukat 15-20 méterig tudták használni. 09.31 ilyen volt ilyen lett A gyűjtő bólintott, majd a képet biztonságos megőrzésre nálam hagyta. Avval, hogy esetleg, de tényleg csak ha én is úgy gondolom, ott a bal alsó mezőben azok a ... majd utazott távoli honába. Bal alsó mező...hmm. A vevő szava parancs, bár ha az eladó nem is én vagyok. Hát átfestettem. Persze az nem úgy van, hanem úgy, mint a marokkónál, szálat kihúzol, az egész mozdul. Na ja. Tehát átfestettem, (fel-felnyögve-, már vállamon érezve a közmegvetés újabb fenyegető hullámait), mégpedig kétféleképpen, ugyanis a két szememmel most kétfélét látok. Pedig a jobboldali lencsét ki is szedtem a szemüvegből. 12:43 Tegnap leakasztottam faliórámat, barátomnak szüksége volt egy ilyenre. De hiányolom, nagyon megszoktam, Mammut2. Ez már radiocontrolled és ráadásul hangtalan, kipróbáltattam. Itthon teszem be az elemet, hát ez erre mit nem csinál. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 13:17 Fölhívtam az operáló orvosnőmet, hogyan használjam a most felújított szemet, kell-e kímélni, melyik szemüveget és hogyan. Mármint nem a kellem, a gyógyulás szempontjából. Válasza: mindegy. 14:27 Székely köszöntő  Adjon Isten minden szépet, Irigyeknek békességet, Adjon Isten minden jót, Hazug szájba igaz szót. Hontalannak menedéket, Éhezőknek eleséget, Tollat író kezébe, Pulyát asszony ölébe. Legényeknek feleséget, Szegényeknek nyereséget, Áfonyát a havasra, Pisztrángot a patakba. Istenhitet a pogánynak, Hű szeretőt a leánynak, Szép időben jó vetést, Szomorúknak feledést. Sarkvidékre hideg telet, Az árváknak jó kenyeret, Fegyvereknek nyugalmat, Szelíd szónak hatalmat. Betegeknek egészséget, Fuldoklóknak reménységet, Vitorlának jó szelet, Napfényből is öleget. Jó lövést az ordasokra, Nyíló ajtót vaskapukra, Vándoroknak fogadót Isten adjon minden jót! 20:17 Gábor új fejezetét ábrásítottam és tettem föl a honlapjára Vasárnapi Újság 1894. 23. Az «el-oláhosodás» romboló menete évtizedeken át tartott Erdélyben. Bizonyítva, hogy a magyarság vezető eleme, a birtokos osztály, az értelmiség meggyengült, meghanyatlott és elalélt. Ez egyértelmű a népelemnek süllyedésével, sőt elfajulásával. Elfajulás az, ha egy népelem, melynek egy ezredévet felölelő története fönséges és magasztos, a világrész alakulására is döntő volt, lesüllyed oly népelembe, melynek történelmi fejlődése vitás... Az oláh irredentista propaganda, mely Magyarország egységének megbontására tör, tervszerűen, szívósan és nagy körültekintéssel működik. Súlyát arra fekteti, hogy új nemzedéket neveljen, mely telítve legyen irredenta tartalommal... A mutatott térkép egyébként kötelező taneszköze a romániai városi, és falusi népiskoláknak. Ábrázolja a „román földet” — (Terile romane). E földnek nyugati és északnyugati határát azután a Tisza, és folytatólag a Latorca alkotná s így a magyar Szegednek egyik része már oláh földre esnék. Debrecen teljesen benne van. Makó, Hódmezővásárhely, Mezőtúr, a Nagykunság, a Hajdúság, Szabolcs, Bereg, Máramaros, az egész Erdély. Délnek Temes, Torontál, Krasso Szörény mind csupa merő oláh föld! Így oktatják az ifjú oláh nemzedéket több mint egy évtizede! Evvel együtt jár az hogy az ifjú nemzedéket a magasabb fokon francia és olasz főiskolákban neveltetik. Mint állítólag latin fajt a nyugat hatalmas latin népcsaládjaival szerves kapcsolatba hozzák. 21:45 - Jó ez a pástétom? - kérdezi vacsora közben. - Én ilyen kérdésekkel nem foglalkozom, felelem gőgösen, és ettem tovább. 2016. január 8., péntek 12:10 Reggel nyolctól idáig a zsidótemető képet fotóztam újra, már nagy géppel, elég sokszor. A feladat bonyolult, a faktúra miatt nem lehetett vakuval. Megvan. A tegnap ide föltett változatát (is) lecseréltem, elé a kiindulást. Tulajnak megküldve, leokézta. Akkor ez meg is van. Csinálva. Lehet gratulálni. Próbáltam az OSZK ukrajnai és szlovákia szerveréről levenni a kép régi változatát, de azok is fürgék. Még a két új surolókefe nyelét fogom most átfúrni, jobban tárolható fölakasztva. Közben hívtam a ny. igazgatóját - sokáig úsztunk együtt -, hogy kell-e az OSZK után pontot tenni. 13:12 Milyen elegáns tud lenni egy spárga. 18:57 Egy email messzire elmegy, mutatom gyűjtőjének a régi-új zsidótemetőt: - Itt az összehasonlítás: VÁLINEWS / tegnapi, csütörtöki nap. d. - No "buyers remorse” here; lehetseges forditas: “no regrets” “teljes elegedettseg" ha szorakoztathatlak megint: erdekes lenne mersekelni / visszakozeliteni az uj markans pirosodast/narancsosodast es nagyobbodast az eredetihez; ha csak azert is hogy felizgassuk a duhodt kritikusokat; 4 rumosmeggy? szigoruan kosher! E. - remek! én bal hátul egy kaftános zsidóra is gondoltam…! d. - mindig ott volt a piros ko mogott; E. - egyébként lehet, hogy ebben is igazad van, hogy túl piros. d. 2016. január 9., szombat 07:29 A ki vizeken építette fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, / Zs.104. 08:25 Jav. Illetve. Hozzá akartam nyúlni, odatoltam a palettaasztalt és (jól) megnéztem a képet. És kiderült, a fotógép torzított csak a piros irányában, szokásosan. Ilyenformán javítás Photoshoppal. Tehát: 09:17 Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete Tisztelt Asszonyom/Uram! Engedje meg, hogy tájékoztassam, hogy a MASZRE Felosztási Szabályzata értelmében Önnek a mellékelt lista alapján összesített reprográfiai jogdíjat tartjuk nyilván. Kérem, hogy a csatolt nyilatkozatot kitöltve, aláírva, postai úton mielőbb szíveskedjen visszaküldeni, hogy a jogdíj kifizetéséről haladéktalanul intézkedhessünk. Őszinte tisztelettel üdvözli: Bart István sk. elnök Kifizetend?: 193 (gondolom, HUF) M? címe: Képpraxisok  Megjelenés éve: 2014. A műcsarnoki kiállításkatalógusom képei. Bélyeg a válaszra: 115 HUF. 10:01 Ez a napi 5 szemcsepegtetés egész jól megy már. Tükör előtt. Már sokszor beletalálok. Vekkerek beállítva. Még azt kell begyakorolni, hogy előtte fölrázni, és a kupakját is levenni. Intímszféra: a napi közbenjáróima alanyai. 19:22 Hívom vonalason, nem veszi föl. Akkor mobilon, nagysokára a szomszédasszony. Hogy Zelk Zoltánné, Sinka Erzsébet december 25-én este, karácsonykor meghalt. Novemberben beszéltünk, már alig értette a szavamat. Elbúcsúzom tőle. Egy Zelk-vers fölhasználását engedélyeztetnem kellett, úgy ismertem meg. Évente két-háromszor találkoztunk, rendszerint valami zöldbe vittem ki. Ha otthon, beszélgettünk, olykor a notebookjában kellett valamit megigazítani. Mesélt. Gyerekkoráról. Mint mozgalmi egyetemista, részt vett az Erzsébet híd melletti piarista rendház pártállam általi lefoglalásában. Szerelmesékeny volt. Falusi nyaralója, már özvegy korában, oda egy barátnőjével járt, aztán eladta. Egy rokon lány látogatta hétvégeken, ebédmeghívás, de aztán avval összeveszett. Ismerőseivel telefonon, sorra haltak ki mellőle. Utolsó évben már csak a ház körüli séták. Kocsija volt, szerette, egy kis halványlila Suzuki. Zelk harmadik asszonya, utolsó nagy szerelme volt, végigkísérte sokéves betegségében. Megrendítő versek erről. Négymillió forintból Zelk-díjat alapított fiatal és szegénysorsú költők számára, ezt egy háromtagú kuratórium adta át minden novemberben a Vas István - Szántó Piroska emléklakásban. Morgott, mikor ezt '11-ben Varga Mátyás bencésnek adták, hogy annak nincsenek megélhetési problémái. Irodalomtörténész lévén tudta, mit-hogyan, minden kézírásos, rendetlen hagyaték-szöveget rendbe tett, régi újságokban mindent fölkutatott. Végül az Irodalmi Múzeumnak adta, egy kis átadó-ünnepség keretében. Beszélgetéseiket lejegyezte. És megírta ebből azt a Zelk-szövegekből fölépített vastag könyvet, Két hold alatt - Zelk Zoltán megíratlan önéletrajza. Argumentum Kiadó 1999. - ami olvasmánynak is nagyszerű, elő-előveszem. Talán tavaly kiadta saját gyerekkönyvei után egy verseskötetét is. Azt elég hamar kidobtam. Harminchárom évi özvegység, Zelk mellé temetik. És utasítására mellé temetik valahai cicája urnahamvait.** Nem tudom, férje ezt hogy fogadja. Jelenlegi cicáját szomszédasszonya fogadta be. A fotókon azért ilyen furcsa nézőpontok, mert rejtve csináltam őket. F/2008/188 lakásában F/2009/190 Zelk-díj átadáson F/2010/314 a közeli parkban F/2011/231 a Normafánál, én az ő pulóverjében F/2011/303 Vas emléklakás, Zelk-díj átadás F/2012/105 a Farkasréti temetőben F/2012/239 sétán F/2014/131 Zelk és az ő utolsó szobája F/2014/132 gyerekkori fotója F/2015/087 Kelenvölgyben sétálunk 2016. január 10., vasárnap 09:32 Fura érzésekkel néztem ezt a látványt. Rendszeresen 1955-56-os tanévben, az Irányi utcai iskolából a Körtérre, napi hazatértemben. Kettes - hatos villamos. Akkor már fölépült ez a híd. Azóta nemigen jártam erre. Elmerengtem. F/2016/009 18:17 Vasárnapi Svábhegy. Nyájas polgárőr irányított vissza minket a buszmegállóba, minden út, sétaút kordonnal zárva, általuk őrizve. Merthogy tükör jég, és a zuzmarás fák agyonütésveszélyesek. A köd ellen senkinek nem volt kifogása. Hazafelé félúton szálltam a 21-es buszról, - félszemmel térben nem látok, autózni nem lehet - a maradék kilométerek gyalog. Kata alig aludt, ő ment haza pótolni. Mindig a rohadék Szüts húsz év előtti gyönyörű kecskeméti köd-fotóját próbálom utolérni. Etalon. Mutatnám, honlapján sajnos nincs meg. F/2016/010 18:57 Egy ilyet is megmutatok, levél egy újonnan ismerős informatikusnak, ma reggel ötkor. Honlapprobléma, többi munkatársam nem ismeri a php-kód környékét eléggé, most kéne. Egy levél a sok közül. progr-1.htm 20:16 - Deske, a liftetekben volt egy nagyon jó Kosztolányi-idézet. Képtelen vagyok felidézni. Elküldenéd nekem? Köszi! Á. - soha nem járok liften, de megnézem, küldöm! d. 01:30 **Zelk mellé temetik. És utasítására mellé temetik valahai cicája urnahamvait. Fejfájok és ébren (ok lehet, hogy este mosogatás közben megettem az össz déli krumplimaradékot, hogy ezt az edényt is elmoshassam - ismerős?), eszembe jutott, anyácskám is rendelkezett efféle sávos butasággal. Föl-fölhorkant, hogy halála után majd ebben a szép lakásban milyen rendetlenséget fog kitermelni az ő rendetlen leányunokája. 2016. január 11., hétfő 06:25 Barátomat délelőttre várom, soha nem jön (2) mákosrétes nélkül. SMS váltás reggel öt ötvenkor: könyörgöm, ne hozz finomat nem hozok nem, hozok 07:52 Meséli: szomszédja három kisfia három-, illetve ezerfélét gyűjt, a papa kénytelen volt kihirdetni, hogy haszon nélküli tárgyakat nem lehet behozni a lakásba. Mondom erre: helytelen. Ezekben a mindenféle tárgyakban még csak nem is sejtett, távoli vágyak, életirányok manifesztálódnak, ezek fontosak. 08:03 A kezem (?) mindig nyugtalan volt. Ötéves kori fotómon már szorongatok valamit. '57-ben a gimnáziumban mögöttem ülő rám szólt, hogy véres a fejem, azt mindig vakartam. Most évtizedekig fülszőreimet tépkedtem csipesszel. Erős kényszer; szégyelltem. Legyünk pontosak. Huszadik próbálkozás, a csipesz megtalál és befog egyet. Győzelmesen kitépi. Akkor eltávolodva a helyszíntől, szemmagasságban balkéz mutatóujjal szőr kilógó végét óvatosan megnyomkodom, az ívben meghajlik, deklarálva, hogy ő tényleg erősszálú, nem az a másikfajta, értéktelen. Ezáltal és ekkor megnyugszom. Hosszabb-rövidebb időre, olykor csak egy-két másodpercre. Ahogy sebvakarászásnál is a befejezőaktus a var körömmel darabokra szaggatása. Anélkül az egész mit sem ér. Ezt most szombaton végleg abbahagytam, hallottam valami fülbetegségről. Nagyon dolgozom rajta, hogy átszokjak helyettesítőeszközére, a szerszámdobozban kerestem rá valamit. Fregolicsiga. Lepucoltam. Sokféle módon lehet birizgálni, forgatni, moncsolni, simogatni. Főleg asztali munkánál. Ennél egy jobb, a sváci kombinált csípőfogós bicskám, de az állandóra, zsebbe túl nehéz. Az marad a sétaközbenre, netán színházba, ilyesmi. Kérdeztem, de érdemben nem tudtak rá válaszolni, ez miért; miféle neurózis. gör el., orv, a külvilággal való súlyos összeütközésből származó, testi és lelki zavarokban megnyilvánuló, anatómiailag ki nem mutatható idegbetegség 08:51 1957 tavaszán, 15 évesen rövid ideig a Kerepesi úti Tattersallban, a Dózsa S.E.-ben lovagoltam. Az egyik nap az irodában a két irodás rendőr beszélget: És holnap fehér derékszíj, kivégzés lesz. A lovamnak kockacukrot vittem. 09:29 A bolti alapozót, amit vagy 40 évig használtam, régóta nem lehet, megtudtam, műanyagokkal korszerűsítik. És igazuk is van, az egyébként remek faátvonó késtapasz nagyon lassan szárad (az asztalosoknak). Levél művészfestékgyári ismerősömnek. Kedves H., az alapozóanyag nekem február közepéig lenne jó, legyen ideje megszáradni, mindig március elsején indulok alkotóházba. Ha addig nem sikerül beszerezned a hozzávalókat, akkor is jó lenne, de csak abban az esetben, ha az egy évre tárolható. De ezek az anyagok össze szoktak állásban tömörödni. Akkor ez most elmarad, és maradok most a Szőnyi-féle krétaalapozásnál, amit sajnos nem tudok igazán jól elkészíteni. Ha sikerülne elkészítened, szállítással együtt kérném, és a 15 kilót kisebb dobozokban, szemműtét előtt és után, nem szabad(na) emelnem. Köszi szépen, bárhogy is alakul. És kérnék egy visszajelzést, hogy vetted, a múlt hét óta többször volt baj a mailemmel: Köszönöm: d. 09:45 Kezdem az első idei képet, hogy végre történjen valami*. Méghozzá ez egyszerre kettő, mivel a két szememmel egészen mást látok. *ez olyan jó affektálós mondat, némi igazságtartalommal 20:46 Az első kezdett kép, félszemmel festve, 60x60 cm. Nem főmű. A/2016/01 2016. január 12., kedd 06:19 Mail Szütsnek Öreg, Lacika mondta, beszéljelek rá a szürkehályog műtétre. Nekem jan 4., két hetes várakozással csinálták meg, 15 perc, fájdalom alatta, utána se volt, azonnal haza, és annyira jók voltak a körülmények, és az eredmény, hogy ami eredetileg eszembe se jutott, a másnapi! kontrollon kértem, hogy a még alig-alig kezdődött másik szememet is azonnal csinálják meg. Febr. 10 fogják. Tőled hallott Szüts Tamás féle ötlettel nem 0 hanem 1,5 dioptriát kértem, hogy maradjak szemüveges. Ha érdekel, leírom, hol, hogy kell intézni. ölel d. 06:27 Mail S.-nek, aki hasonló cipőben jár, igyekezne is (neki is játék), de most kissé depressziós. hétfő 71,5 kg kedd 70,4 06:37 Mail K-tól, egy beszélgetés folytatása: Kezdettől foglalkoztatott a Barsi atya "titka". Azt hiszem, több mint jó hitszónok, mint a ferences lelkiség kiváló képviselője. Vitathatatlan nagy hatását inkább sejtem abban, hogy rendelkezik az ószövetségi próféták három jegyével: Isten üzenetének személyes artikulálása, megvesztegethetetlen szigorúság, nagy könyörületesség. 07:36 Febr. 5. nyíló tatabányai kiállításom alkalmából az Új Forrás irodalmi folyóirat a helyszínen pódiumbeszélgetést szervez velem, ill. Tandorival hármasban. Váratlan belépett a történetbe az új verskötetem. Ennek kapcsán a tegnapi levelezés a főszerkesztővel: - Tudnál-e nekem küldeni a kötetből, az esten fel is olvasnánk belőle. A. - Persze. Addig is: honlap - KÖNYVEK - VERSNAPLÓ. Amúgy nem kell ezt a (felőlem nézve) félreeső könyvet nagyon középpontba állítani. - Mégiscsak egy irodalmi lap az egyik apropó, ezért külön jó, hogy kijött a versnaplód. És jó, akkor csak érintjük...:) A. - Nem akarom azt a könyvet se alá, se fölé becsülni, én nem látom a helyét, de nekem nem is kell; kezeld, ahogy jónak látod. d. - Közben én már élvezem, pedig csak beleolvastam, üdítően friss és tiszta; az egész napos szerkesztőségi munka után ez nem kevés:) A. 15:20 A tegnapi képet csupaszra lemostam. Máris jobb. Szinte- Mára eddig csak ennyi telt. A karácsonyfát is likvidálni kellett. Jövőre tölgyfát. Milyen jó, hogy a padlóra hullt tűlevelet csoportosan is össze lehet szedni. Észak-Koreában láttam asszonycsoportot egyenként magot vetni. 18:46 Azt mondja, a nők nem az információ-, hanem a kontaktus kedvéért beszélnek (annyit). EZ SOK MINDENT MEGMAGYARÁZ. 20:01 Sok takarítások - nagyon hajolni még nem javallt - közben kicsit lepilledve asztalomhoz, a folyamatosan futó pihenőprogramban feljött ez a Sisley. Igazi metafizika; evilág és túlvilág találkozása. Azért ez szívbemarkoló. 20:39 Ez is rítus. Egy telefon, hogy megyek Kecskemétre. Március egy, alkotóház, a szobaszámot nem kell bemondanom, fönntartják, 35 éve. 2016. január 13., szerda 06:01 Mailváltás - kedd 70,4, szerda 69,6. d. - 0.8 kg / nap? Csak mert elkezdtél festeni? Én is belefogok! S. - szárazkifli és Népszabadság. d. 06:02 Tisztes kórt értem meg. Náthás vagyok. Vagy lehetnék. 06:39 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé. Zs.103. (102.) / Károli 08:12 Reggel a hóközepi gyónás, mondom: - ...és súlyosan gyanús, hogy nem látok bűnöket magamban. Tudom folyamatos jószándékomat, és hogy a fölismert jót megteszem. Holott a szentek nagy bűnösnek mondták magukat. - Nem a bűnöket keresik. Ők azt látják egyre jobban, mennyire messze vannak Isten tökéletességétől. Hogy az ő igyekezetük annyi, mint aki fölmegy ez ötvenedik emeletre, és megállapítja, hogy most közelebb van a naphoz. Ez a mi feladatunk, hozzá közelíteni, ő akar minket. Az atyácska premizálva van, ebben a két hétben uszodabérletemet használja. 10:04 Újra nagy élet minálunk, nyüzsgés, október óta háromnegyed héttől este hatig (már reflektorfényben) zakatolnak a kőütögető gépek (buzdítom őket, élet), bontják a szemközti régi épületek alapozásait a leendő mélygarázs miatt. Csak az a móka, hogy a számomra lényegét nem látom az egésznek átmenti térlátás-hiányban, pedig az érdekelne; milyen mélyen dolgoznak a felszín alatt. És van egy nagyszabású kőevő gépük is, potyogtatja a másik végén apróban. Igyekezhetnek, csúszásban vannak; december végére ígérték. És süt a januári nap. Fotó: F/2016/011 10:32 Ilyen nincs. Megáll a élet. Könyváramnak 1/16-od része (ha az Arany I-III-at egynek számítjuk) egyszerűen eltűnt, tegnap vettem észre. Nincs ott. Ilyenkor mi a teendő. Rakovszky: Fehér-fekete. Ez máshol nem lehet. Ha lenne, látnám. Ki nem dobtam. Kölcsön ilyet nem adok. Vagy mégis?! Mi van itt?! Nálam tegnapig rend volt. 12:07 Némi telefonérdeklődések után: Könyvtárellátó, Budapest T. Cím! Festőművész vagyok (1942-), munkáimról eddig 8 könyv jelent meg, utóbbi nagyobb kiállításom: Műcsarnok, önálló, 2015. Most az Új Mandátum Könyvkiadó megjelentette verseimet is, VERSNAPLÓ 1955-2015 - címmel. Akár 150 példányt is díjmentesen fölajánlok magyar könyvtárak számára. A kötet adatai: 24x15 cm., kemény borító, 84 oldal, (50 vers), 9 egészoldalas saját grafika illusztráció. [ képmellékletek borítóról, grafikáról, és mellékelem: ha valaki a könyvet netán mindenestül meg akarná nézni, megtehesse: http://deske.hu/konyvek/html/versnaplo/00-osszes-vers.htm ] köszönöm, szívélyes üdvözlettel: 12:17 Nem vagyok róla teljesen meggyőződve, hogy evvel a képpel helyes irányban haladtam. Mindenesetre létezik. Furcsa. Nagyon adódna még egy motívumot rátenni, komfortosabbá tenné, komplettírozná. De így mintha alig tűrhetően szélsőséges lenne, s most ez tetszik benne. A/2016/01 továbbra is. 13:11 Hogy pontosan mi történhetett, talán mégis kidobtam, nem fog kiderülni, mi lett a Rakovszky kötettel. Mindenesetre rendeztem a dolgot, megnéztem az összes kötetét a Petőfi Múzeum honlapján, az újabb kötetében, a Visszaút...-ban, ami persze megvan, két vers híján az összes vers újra szerepel. Azt a két - nyilván gyengébbet - meg kiprinteltem magamnak. 13:41 Kata Debrecenben, a konyhában melegítek a vízforralójával. Önlekapcsolás után valami egészen halk zizegés. Mióta lehet ez, de jó, hogy észrevettem. Azonnal szemétbe. Zárlatos. Délutánra megjön, már az új Philips, 7999 HUF, az asztalon. Lehet, hogy észre se veszi a különbséget. De majd mondom. 16:45 Sikerült számukra egy négykötetes zsolozsmát szerezni - továbbítani. Nagyon használják. A terciát együtt mondjuk, recitálva. Eddig nekik - az egykötetesben - az olvasmányos imaórák hiányoztak. Egyházatyák, pápák, szentek, vértanúk levelei, beszédei, tanúságtételei az I. századtól!! - a XX.-ig. Számomra csodálatos válogatás az év minden napjára. Kimeríthetetlen. És beszerezhetetlen. Most ugyan kezdik végre újra kiadni, a 2. kötetnél tartanak. Darabja 7-8 ezer Ft. Des, szieszta előtt gyanútlanul átvettem egy csomagot a postástól ("L. biztosan elfelejtett szólni") aztán felkelvén közelebbről szemügyre véve láttam, amit láttam! Köszönöm, köszönöm (kétszer ad, aki gyorsan ad), sőt, köszönjük, mert L. már az ígérettől is izgatott lett. A verseid pedig igazi meglepetés volt, már a hálón tallózva is. Nem az a meglepetés, hogy jók, hanem olyan személyiség-kincseidet tárja fel, amiket nem ismertem, de nem is sejtettem. Főként az igazi líraiságra gondolok. K. 17:07 Kedves Deske, ezt láttam ma az utcán, a Donáti lépcsőn, és lefotóztam Magának, gondolva, hogy ezzel kívánok a szemére mihamarabbi gyógyulást: egyfajta kompiláció a cicatár- és az utcakő-projektek kapcsán. Elmesélem ennek kapcsán, hogy a nagymamám, aki most halt meg 94 évesen, és már szinte alig látott, hályogműtétje után az orvosok kifejezetten javasolták neki, hogy használja aktívan a szemeit, nézzen tévét; akkor mondta nekem: minek nézzem, ha azt csak homályosan látom?! Viszont milyen jó, amikor becsukom a szemem, mindent élesen látok... Szeretettel, T. 17:56 Hogy fél hatkor a ferencesekhez oltáriszentségért az esti közös szentségimádáshoz; hazafelé kis kerülőút a Mechwart téri Tanácsházat rég láttam, mindig szeretem azt a környéket. Mikicát vittem oda a játszótérre. Bár én ritkán, inkább Kata. Aztán egy ideig az onokákat. Az is elmúlt. F/2016/012 - 013 18:47 Leszedtem a netről, két darabból összeragaszt és kiprinteltem; életünk része lesz a jövő héttől a fonódó villamoshálózat. Házunk előtt!, kerülgetve a négyeseket - hatosokat, a 17-es, jobbra a Szent Lukács gyógyfürdőhöz, balra a Széll Kálmán téren át a Körtérre, gyerekkori lakásomhoz, illetve Mikicához. A tizenhetes. De hogy a hatvanegyes vonalára - gyerekkoromtól saját járat - is rámerészkedik, az botrányos. Hogy a 61-es meg mit keres a Hűvösvölgyben, arra nekem semmi szükségem... igaz, már évek óta odajár... Szokni kell. 2016. január 14., csütörtök 05:55 Még napok vannak hátra (plusz-minusz egy; alkuszom magammal), de bekészítettem tarisznyámba az úszófelszerelést. És szorítottam a szemüvegpánton. Két perc imaidőm rovására. 07:30 Már többen vásároltak is a Versnaplóból, sőt volt, aki nem fogadta el az automatikus kedvezményt, és ragaszkodott teljes összeg, a 3202 HUF kifizetéséhez; egy régen nem létező pénznem segítségével. 12:32 Másfél óra ölbetett kéz, és reménytelen üldögélés után elkezdem, A/2016/02. Takargatom azt a sötét foltot, működik-e, és akkor eszembe jut. Egy könnycsepp, újra megrendülök. Isten, köszönöm. 1984. 02. C.01299 feszült percek egy képnél. nem merem a nagy vörös felületbe az izzó fehér foltokat beletenni, pedig az ötlet jó, de félek. Képet föl az állványra, egy Segonsac-filmen látott ötlettel (23 éve láttam a Francia Intézetben) a kívánt formát papírból kivágom, és beletapasztom próbaképp a nedves felületbe. hátranézek, hunyorgok. eggyel több a forma, közben Tojtoj is odanyomott egyet alul, ahol fölérte. Másfél éves volt. 13:18 Kata kiváló teát hozott be nekem az imént. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 16:53 Én nem, tud erről valaki valamit? 17:.30 1. net: Az éhezésről szóló most megjelent könyvében Madhusree Mukerjee azt állítja, hogy Churchill korábbi állításával szemben a brit miniszterelnök nem nyújtott megfelelő segítséget a bengáliaknak, akik közül 1943-ban 1-3 milliónyian haltak éhen. A Churchill titkos háborúja című könyvben az írónő leírja, miként tért ki a miniszterelnök az indiaiak kérése elől, s hogyan kerülték el a szubkontinenst az Ausztráliából érkező gabonát szállító hajók, amelyek az élelmiszertől túlcsorduló Mediterráneumba tartottak. 2. Kedves Deske, történelemhamisítás; azt bizonyítandó, hogy lám a liberális angolok is milyen szemetek voltak. No persze voltak ők is szemetek, meg az összes gyarmatosító állam is. A jelzett fotó nem 1943-ban készült, hanem ha jól tudom, 1867-ben Madrasban (India) a nagy éhinség során. Nincs köze a sugalmazott, nácikkal egyenértékű emberirtáshoz. Ha beüti a gúgliba, hogy Great Famine India,* akkor sok ilyen kép jön fel. S. [* CTRL+klikk = a fejlécben megjelenik] 18:56 Jó, akinek jó ez sok búsuló Kossuth Lajos a Parlament előtt, én inkább az esőért imádkozó öregasszonyt tenném oda; a kecskeméti Naiv Múzeum kertjében áll. Minden márciusban köszönök neki. Ez szobor, ugyanis. 21:02 Most ránéztem, eszembe jutott, merre, és be is fejeztem ezt a mai képet. A fenti fotóját lecseréltem. 2016. január 15., péntek 05:55 Mail S-nek: és megvan. hétfő: 71,5 kg., botrány ma: 68,4., éppen a norma. (a túlhajtott édességfogyasztás teljes hiánya) 09:23 Hülye hasonlat, de talán neki is tetszene. Most javított jobb szememmel hirtelen olyan élesen látom a közeli dolgokat, harminc év után. Mint Rakovszky Zsuzsa a világot. Ezt rettenetesen tudja és csinálja; fókuszba, ami mellett - különösen a férfiak - elmennek. Egy tanulmányt kéne (valakinek) erről írni - biztos írtak is - ide csak néhányat párszavas világkoncentrátumaiból. - hogy fölfejtsd a hibás szemig a múlt kötését - épp vasárnap dél van, merik szét a húslevest - mint bulldózer tolja maga előtt a voltak összessége a rákövetkezőt - mint ki bokára ejtett szoknyájából vetkőző, a múltjából kilépne / Egyirányú utca - mint mosdó peremét a szürke hab, melyben az alkonyat - szemétlapátra került pók megdicsőült szelleme - dió a fűben: elfeketedett miniatűrre égett koponyája - felhők bodor véletlene a tócsák fodrozódó véletlenében / Véletlen - Esernyőnyél karokkal, golyvás nyakkal guggoltam sárszínű folyónál - Öregasszony is voltam, csak ődöngtem egész nap hálóingben / Visszaút az időben Vagy amiket én különösen - mint a málnadzsemben rekedt darázs nem tudni, honnét hangzó zümmögése - a sáros földúton kikászálódsz lerobbant autód alól - Vagy biztonsági őr vagy, s éjfélkor körbejársz, zseblámpád fénye az üres telek földjén motoz, ahol a régi ház hűlt helyén parkoló vagy irodaépület kel ki, a fénynyaláb lapátnyelet tócsát, téglarakást forgat elő az éjszaka talajából, meszes füvet, - Vagy este kiszaladsz a kinnfeledt mosott ruháért, és látod a gyönge szélben fej nélkül ágáló kísértetek sorát repülni helyben, a szárítókötélen, a kertfal és a pincelejárat közti térben, mikor kigyúl egy ablak, és óriási, sárga fény-négyszöget terít az udvar sötét füvére, melyet négy részre szabdal a keresztlécek árnya - / Kísértetek Például itt a két rendkívül erős kép - a ruhák és az ablakkereszt - között egy jelentéktelennek tűnő elválasztó sor, a kertfal és a pincelejárat közti térben, amitől mindez annyira testközelivé válik. 10:41 Hogy én operáció után mit látok. Hihetetlen élesen. Például ezt. Képem előtt üldögélve kötényemre téved a szemem. 12:30 A mai: A/2016/03 14:44 Most találta meg, 2004. decemberi felvétel. A világ legdilettánsabb és legédesebb filmje, 15 másodperc. Kata 4-2-1 éves unokáit fotózná a karácsonyfa környékén, minálunk. Ez nem nagyon sikerült, de a hangok!, a hangok! Kata végtelenítve hallgatja, mondja, összes anyai biológiája beindult. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 20:32 Ez mitől van. Mitől jön. Ihlet, igazi, mert ez az volt. Egy keretet festek át este, ennek kapcsán kiemelek valamit a képek polcáról. Rámeredek. Akkor veszem ki sorra, nézem őket, vissza; kint marad tizenöt. Ezekről azt hittem, mélyek, és csendesek. Ezek unalmasak. Vagy nyersek. Egész egyszerűen. Fehér rajzszög a peremre: átfesteni. Vagy kidobni, ha sehogyse megy. De jó lenne rögtön, de hát nem szabad. A reggeli életem tán negyedik hosszúkévéja a Margit hídnál, hogy uszoda helyett zsolozsma a ferenceseknél, majd sétáltam egyet..., most hat? 2016. január 16., szombat 06:57 A házastársak egymás vértanúi is, mindhalálig. És ez így van rendjén. 07:25 Az atya hülyéskedett a penitenciával: hány éves vagy?, azt az oldalt olvasd el a Újszövetségből. Igen ám, de az melyik, 73 vagy 74. Az októberhez még közelebb, de már az új évben vagyunk. Bár lehet, hogy 74 sosem leszek. Hát olvasom. Ezt idézte pár hete a professzor asszony is a medence sarkában: Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot. Mert éheztem, és ennem adatok-, és hozzáteszi lábrugdosás-tornája közben: és egy szó se másról, hogy hány órát imádkoztál, mennyi a bűnöd. Ez ugyan igaznak hangzik, de mégiscsak különös, mintha egyoldalú lenne. És a (most olvasott) lábjegyzet rendbe teszi: Ahol a tevékeny, áldozatkész szeretet megvan, ott a többi erény sem hiányzik. A szeretet nem keresi a magáét. /Pál/ Na jó, a szőnyeget is kirázom. 07:51 Lacika megfoltozta a régi bögrémet, persze ezt használom. Ezen a pöttyök értelmesen vannak elhelyezve. 10:12 Vagy másfél év napi aszfaltbukdácsolás után ma először a világtörténelemben, 17-es villamos jön a Török utcán át a Margit körútra. Meg vissza, akkor a Frankel Leó úton át. És közben mit nem mond ez az aranyos: A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! (És ebből az alkalomból megtanultam filmet is vágni.) Ötször mentem vissza, míg ez így sikerült (egyszer). A vezető kétoldalt két monitoron látja a csukódó ajtókat. A váltónál (egyelőre?) kiugrott a kocsiból és az oszlopon megnyomott egy sárga gombot. Az egyik megállóban azt mondta a villamos, hogy ő most a menetrend okán egy kicsit várakozik. Tényleg bekanyarodott elénk egy másik. Az egész egy perc lehetett. Odafelé nem élek vele, mert futok, közben két perc ferencesek. Hazafelé: ritkán jár,* járna, mert aligha hagyom el Duna-parti sétát a Margit híd lábához. Ott is kanyarog valami fonódó, be a híd alá. És fönt meg nekem ott a hatos megállója. *08:09, vasárnap: 08:01 Szóval itt, életnagyságban, a Margit körúton. F/2016/014 2016. január 17., vasárnap 06:08 Netán még valaki emlékszik erre a problémakörre, (én igen), itt a 23. változat annak kapcsán, ahogy javítani kezdtem gyenge képeimet sorra, keretátfestésekre is sor került. Gyanús, a kép lehet gyenge, hogy ez ennyire nyűgösen megy, és nem találja a helyét. Vagy nagyon a magam feje után akarok valamit, figyelmen kívül hagyva a látottakat. A/2015/73 08:55 Ma először Lukács. A két hét kényszerpihenő ideje alatt jelentősen javult a T.I. úszásstílusom. Viszont rossz menetrendet néztem, nem sikerült a háztól-házig 17.-el jönni haza. Pedig a kényszervárakozás perceire a időhúzási indítékból önfeladóan a vállalati büfében egy kókusztekercs is. Az is-t nem úgy értve, hogy netán egy dobosrolád is. 09:05 Helyzetfotó tegnapról. A/2016/015 09:06 Barátnőm mail-reakciója az elszürkített keretre: - A/2015/73..................................jaj. S. - hát ez az... d. Kata öltöz, kirándulásilag, addig én keretfest, és indulunk a Svábhegyre. Busszal; egy szemmel nem merek vezetni. 18:07 Deske, egy Szüts interjú az Origoban. Okos, bölcs, igazi humanista. T. ...Nem szokott pályázni az [MMA] akadémiához? -Sem őket, sem magamat nem teszem ki annak, hogy azt mondják: takarodj. Én bizony lefeküdtem a rendszernek. Este tízkor, minden nap. Bár olykor sajnálatosan negyed tizenegy lett belőle. Most pl. evvel húzom az időt, összenézem az elővett javítottakat. F/2016/016 2016. január 18., hétfő 05:07 Fejfáj, háromtól ébren, jutott idő kép-tovább-ra is. A/2016/01, negyedik változat. Fura helyre tévedtem, így, hajnal előtt. Nem tudom, megmarad-e. De legalább (most, nekem) érdekes. Ami nem biztos, hogy elég a kép (tovább)életéhez. 14:40 Reggel négytől idáig. Na jó, közben uszoda, meg satöbbi. Két kávétablettával. Négy kép javult meg. Nem biztos, hogy jók - más megközelítést találtam -, mindnek lett egyénisége. Ez meg itt megintcsak határeset a létezés peremén. A/2015/68 17:32 Ez egy világosabb helyzet. A/2014/38 21:30 Csak összejön egyszer majd a mai első mutatott. (A/2016/01). Egyelőre kapom a mail-bíztatásokat. Igazukféle van. - Deske, bent felejtett 16/01-ben egy fekete rajszöget :)) H. - Kedves Deske, okoskodnék, illetve kérdezném: milyen lenne ha a fekete Hold helyett arany lenne? (igazi, aranyfüst) Á. 2016. január 19., kedd 12:43 Szemészet reggel héttől, kontrollra várakozva tablet; régi írásaim. Szem rendben, febr. 1.re előrehoztuk a köv. műtétet, remek. Kecskemétre már minden szemmel megyek. Szóval leveleim Katának. (esküvőnk: 1968.) 1970.01? C.11704 - 705 Katának // az eredeti helyesírással HÁROM TOJÁS ROMÁNCA Ki az, aki által itt minden porszem nyugtalan? Ki okozza szelíd pormacskák csúf halálát? Remeg a kosz és bejön Ő Mosogatórongy szemére száll bús felhő Most pihenőhelyét elhagyni kényszerül S mindjárt nyakig benne ül A lében. [...] Benn a szobában tűz zsong Díszpárnák díszpárnálkodnak Csak Huizinga nem leli helyét Egy darabig. (A lépcsőházban összebújva lám-lám kőművesek Huizingát olvasnak s pusmognak: a teljes szöveg 14.17 További ügyintézések Hosszú és izgalmas telefon, és úgy néz ki, sikerül, többlépcsős szívesség, Szombathelyen legyártják számomra azt a festékalapozót, amit ma már senki nem használ, nem készít. A receptjét megadtam, azt annó ellopták nekem a festékgyárból. Kizárólag természetes anyagok, műanyagtalanul. Tehát nem bomlik le száz év múlva. - Új úszószemüvegek beszerzése a Császár uszi mellől, a magamgyártotta háromdioptriások helyett. Azt a svédet használom, gumiperem nélkülit, sokadik generáció. - A körzeti orvos megengedi a műtétet, pecsét rá. 2016. január 20., szerda 05:55 Optikusom azt mondja, és majd az operáció után UV-védős lencse kell. Orvosom azt mondja, nem kell, a beültetett lencsében már benne van, összegöngyölve csúsztat be a 2,8 mm-es vágott résen, ott kiteregeti mikroszkóp alatt. Orvosi sikerág. Negyed óra az egész, elképesztő. 09:11 Tán két hete adtam a verskötetemet a nagydarab kukakezelő cigánynak, hogy kérem, adja át a sofőrjüknek, majd ha az szabadságáról visszatér. Avval kölcsönös integetős kapcsolatban állunk, ha reggel elfutok mellettük. Ma újra találkoztunk. - Átadta? - Nem, most újra én nézegetem. Volt már nála. A Kossuth-díj kutyafasza ehhez képest. És ez? Operatőr szemorvosom férje napok óta a honlapomon a festményeket nézi. Vendégül várom őket. 09:36 Az első tánc, az első csók és néminemű illetlen tapogatódzások (egyikünk részéről), évfordulója. Majd belebotlik az előszobában. F/2016/017 Kata most arra emlékezik, kék-fehér csíkos nejloning volt rajtam, fönt kigombolva, tánc közben szemügyre vehette a meztelen nyakkivágás mezőt. Fog és cipőkrém szagom volt, ő aztán a hajnalig-sétán a sok-mínuszban tűsarkúban és miniszoknyában, persze fázott. És hogy gyönyörű piros sálamat ráadtam ez okból. Én másra. 09:56 Ma már próbaüzem; az új, dioptriátlan svéd szemüveg, 20 éve ezt a típust használom, nem tud elromlani. (A gumiperemesek tönkremennek.) Ami fizikai csoda benne, legalábbis én nem értem, hogy fölvéve hogy képződhet alatta enyhe vákuum, ami odaszorítja. Én logikusan éppen túlnyomást képzelek oda, fölvételkor odaszorítva. Régről állandó, változatlan és zseniális konstrukció; én is csak egy aprót javítottam rajta, hogy a gumit nem közvetlen a lyukba fűzöm. 12:46 Deske, persze; a nyakkivágást azonnal ellenőrizni kell, elég szőrös e terület :)) A. 17:49 Tavaly találtam egy kis boltot a közelünkben, nem kell a pukkanó fóliáért ezentúl a Mátyás térre menni. Most újra kell, megyek, kérek, aztán segítek göngyölni. Közben az eladó asszony: - Elnézést, kérdezhetek valamit? - Parancsoljon. - Mért fest még mindig műtermes képeket? Nem jut eszébe semmi? Képkereteim ezüstözése tároláskor, mozgatáskor kopik, kopik a keret is. Meg poros is egy idő után, kiemelve a polcról kellemetlen. Napok óta hozom rendbe őket. Most fóliába az összeset. Két napba telt, míg kitaláltam: alul-hátul két ponton rögzítve, elölről a képre borítva. Egy mozdulattal leemelhető, meg vissza, képnézéshez. Szállításhoz csomagolássá alakítható, csak oldalról egy-egy ponton rögzíteni. Magas jutalom annak, aki ennél gazdaságosabb, egyszerűbb, könnyebben kezelhető és gyorsabban elkészíthetőt kitalál. másnap 21:24 A jutalom nekem jár, ragasztószalagnál a takker jobb, és gyorsabb.. 2016. január 21., csütörtök 08:59 Megbeszélés operatőr orvosnőmmel. - Akkor nekem olyan szemüveg lenne jó, hogy a közelnézés mezejében nincs is üveg. - Azt nem lehet. - Orvosilag? - Nem, a keretben leesne a lencse. - Ez technikai kérdés, az optikusom megcsinálja. (Tudtam, a "keret nélküli" keret csavarjai mind a fölső mezőben.) És csakugyan. Megterveztük. Igaz, még ötször kellett rajta igazítani. Egy napon belül. Siettem vele, ez próbának készült. Hogy mire a mindkét szemre végleges, már tudjam, milyen az optimális. Hogy melyik a kényelmes, javasolta a doktor. Amiből rájöttem, egyáltalán nem ez a szempont vezérel, ez mellékes. 09:17 Telefon, megjött a megrendelt fűrészgép. (Az a fura helyzet fog előállni, hogy kereteimnél vélhetően elhagyom a spontán trapéz formátumot, előtérbe kerül a négyzet.) Megyek érte, boltosom magasütötte kaláccsal kínál. Persze (elkerülhetetlen) mellé a receptje is. Megdorgálom, hiányzik belőle a mazsola. Mentegetőzik, hogy van, aki úgy szereti. A diskurzust rövidre zárom; de én nem. 16:33 A Mammutban elhaladtam a kis pult előtt, majd visszafordultam, s tréfából, vagy inkább alkonyati abszurdként kértem egyet azokból a kis törmelék csokoládékból. Kaptam, blokk, 530 HUF. Ez érdekes. Kérdem, mennyi ennek kilója. Mosolyog a kisasszony, tizenháromezer. Én is mosolygok. Kata itthon elkérte a felét, és elmagyarázta a csokoládét. Érdekes, csakugyan. 17:26 Gyóntató papocskám gratulál az Új Emberben ma megjelent interjúhoz (fogalmam sincs, nem emlékszem), és hogy venne egy verskötetet. Neki pénzért?! Dedikálom: ...a rács túlsó oldaláról.... És Hollánnak is egy kötet Párizsba, meghatódom, valakinél telefonbeszélgetés közben érdeklődött felőlem. A legnagyobb élő magyar festő lenne, így csak magyarszármazású- Mindenesetre megírom neki a DESKE.HU/MUCSARNOK -ot, hogy írja be a fejlécbe, és - virtual walking - a teljes kiállításomat megnézheti. 20:26 Megkerestem azt az interjút, az Új Ember mellékletébe készült, még decemberben. ...Harminc éve egyszer rákérdeztem, miért is tartom magam olyan fontos embernek, hogy őrzöm a naplóimat. Akkor úgy kétezerötszáz gépelt oldalnál tartottam, azt eltéptem. Fél év múlva beláttam, tévedés volt. S akkor eszembe jutott, hogy hiszen mindezt barátom őrzi, mikrofilmen. (Valaha e célból megtanultam azt a technikát.) Rettenetes sok munkával visszanagyítottam az egészet. Azóta nem szelektálok. Tudom, hogy a blognak, amit naponta írok, csak töredéke olyan érték, ami húsz év múlva is hasznos. De ki az, aki ezt kiválasztja? Én nem. Ugyanis a szövegeknél van valami, ami a festményeknél nincs: váratlanul teljesen új nézőpontok merülhetnek fel, amik halálosan fontossá tehetnek korábban érdektelen adatokat. Netán egyszer nagyon... a teljes szöveg 20:55 Kata megint üzembehelyezett egy vécé-szagtalanítót. Értem, igaza van, néha mellépisilek (bár azt éppen nem ellensúlyozza). De tavaly negyvenezret fizettem a szerelőnek, aki egy ilyet a kagyló levétele után visszamentett a napvilágra; azt valahogy lehúztuk, s a középlefolyóból ömlött vissza a víz a padlóra. Úgyhogy most egy Kinley Tonicos flakont kötöttem rá (hideg ivóvíz van benne,másfél kiló). 2016. január 22., péntek 09:34 Reggeli mailváltás, Stockholm - Bp. Szevasz, van egy héber (nem akaródzik “zsidó”t irnom) (még mindig, örökké félni fogok ettől a szótól) kis ima: “Áldott légy Örökkévaló, Te, a Világmindenség Alkotója, hogy megadod számomra, hogy átélhetem ezt a pillanatot”. Ezt a Nagy Ünnepek alkalmával kell mondani, de mindig lehet alkalmazni. Most (is) van egy ilyen. Péntek reggel -, ami már előérzetét jelenti az esti kalácsfonásom, Gyertyagyújtás fenségének. A reggeli rutinom édes harmóniájában, rágyújtottam egy kedvenc pipámra, bekapcsoltam kedvenc muzsikarádióim “The American Song Book” cimü állomására, ahol épp Frank Sinatra énekel csodaszép költeményeket. Tea. Ablakomban a havas kert bekeretezett varázsa. Olvaslak téged a Deske.hu-n. Ezek igy együtt. Ez egy ilyen pillanat. Ámen. Z. Az Úr legyen előtted  hogy az igaz útra vezessen téged!  Az Úr legyen melletted,  hogy karjaiba zárjon  és oltalmazzon téged!  Az Úr legyen mögötted,  hogy megőrizzen téged  a gonoszok álnokságától!  Az Úr legyen alattad,  hogy felfogjon, ha elesel, és kihúzzon téged a csapdából! az Úr legyen benned hogy megvígasztaljon téged, ha szomorúság nehezedik szívedre, Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen téged, ha ellenség ront rád! Az Úr legyen fölötted, hogy áldás szálljon rád! Így áldjon meg téged a jóságos Isten!  d. 20:29 Összes itthoni kép átnézve, adatbázissal egyeztetve - egy hibát találtam -, keretek lepucolva, ezüstözések jav., aztán védőfóliába, (kivéve a legnagyobbak), mintha kiállításra készülnék. Pedig a februári tatabányai bemutatót átruháztam, túl sok gond lett volna most vele-, szemműtét, miegyéb; a győri múzeumi anyagomból lesz. És ezek után, estére sorra került a fűrészgép. Kicsomagol, meg kellett érteni az állítócsavarjait, stb., aztán talpat neki, kipróba. Nagyon jó lesz. 35 ezer volt. Még porzsákja is van neki. Óvatlan bekapcs. ellen védve, és a vágófelület is. Ha elengedem a fogantyúját, leáll a masina. Az eddigi gépen az elmúlt negyven évben valahogy megúsztam az ujjcsonkolást. Meg a derékszöget is. 2016. január 23., szombat 09:32 Hosszú forró zuhany. Az üvegfal túloldalán a közgazdász Csabi. Épp ma hozott nekem viszketés elleni kenőcsöt. Születésnapjára gyerekei egy Mercit ajándékoztak neki, újat, M-es rendszámú. Meséli, szó szerint: tudod nagyapámnak ott volt birtoka, ahol Csontváry patikus, hát megnéztem a vári kiállítást. Persze a legtöbbjét már ismertem. Járt az mindenfelé, Egyiptomban is volt. Nagyon jól komponált, és a mozgást is nagyon jól ki tudta fejezni. De egy valami nem tetszett, tudod, ott a Taorminánál. Ott a hold teljesen rosszul van megfestve, az nem jó. Bár lehet, hogy éppen avval akarja fölhívni a figyelmet, hogy az nem jó, avval akar kifejezni valamit; nem?! 10:38 A/2014/56 A/2016/01 A/2014/46 A/2014/07 A/2015/46 Sok a gyengécske kép, ajvé. Ezekről ma levettem a rendszámtáblát. Cserébe kaptak elöl egy X-et, rézkarctűvel. Egy festőnek - mindnek, Kazovszkijnak, Rothkonak - 20 képét kéne megtartani. Lagalábbis közszemlére, vagy reprodukcióban, albumban. 13:54 Ezt viszont jav. A/2015/13 30x30 cm. 2016. január 24., vasárnap 10:11 A tatabányai kiállítás-megnyitómon én nem tudok ott lenni, utolsó pillanatban átszervezték febr. 5- ről 12-re. A rendezők színészt kértek föl, az fogja fölolvasni Szüts (2002. óta állandó) megnyitószövegét; elő kellett keresnem, leküldeni. Azt a változatot, ami elé megírtam, hogy: 2002 -2015 C.15264 - 265 Tisztelt megnyitó közönség, hölgyeim és uraim! Rám hárult az a feladat, hogy a festő jóbarátja, Szüts Miklós festőművész Váli egy 2002-es kiállítására írt megnyitóbeszédet felolvassam. A művész kérésére azóta tárlatain mindig ez hangzik el. Ebben a szövegben Szüts elbeszéli Váli halálát, pontosabban élete végét, utolsó óráját. Kérem hallgassák meg. A VATTAKABÁTOS [a szöveg] Ez elsősorban azért kell, mert korábban többen nem értették meg, ki az a vattakabátos, stb. De ami a mai NAGY TÖRTÉNET, Miklóssal mindketten úgy tudtuk, a neki írt nekrológszövegem elkallódott. S most váratlanul megtaláltam, egy megkezdett szöveg. Ime: 2003.10.25. C.07649 Váli: Szüts Miklós / nekrológ LEVÉL ODAÁTRÓL  ?Kedveseim! Bocs, csak most van időm írni. Először is köszönöm azt a szép, kissé talán eltúlzott búcsúzkodást. Nagy utazás volt, a várakozások ellenére alig kellemetlen. Csak a határon csóválták a fejüket a sok vízumpecsét láttán. Anyácskám várt az állomáson, már messziről integetett. Hozta nekem azt a suliban elveszett üveggolyót is. Persze rögtön összevesztünk, mert egy déli fekvésű albérletet megkérdezésem nélkül lefoglalt nekem. Déli, műteremnek?! Most így elsőre, a régi ismerősök kézről kézre adnak. Ja, lakás! Ne felejtsem, az OTP számlámon van pénz, abból lehet egy ideig a lakbért és a rezsit fizetni. Tudjátok, most egy ideig nem találkozunk. Majd. Na, szóval, anyácskám. Nyüzsög. Már a hét végén össze akar hozni a papával. (Nóra, ne piszkáld már azt a paradicsomlevest!!!) Várom a percet, megbeszélnénk azt a régi összeveszést. Vennék tőle vívóleckéket. Megnézem majd újból vele erkélyünkről, hogy jönnek be az orosz tankok 1956 novemberében, végig a Pozsonyi úton. Kleevel is beszélni szeretnék, már tudom a mobil-számát. Aztán végre rászánom magam, és friss szemmel megnézem Váli új képeit. Szóval rengeteg a dolgom. Csak egyelőre a Nagy Bemutatkozó Látogatásra kell készülnöm. Porolgatom, rendezgetem a magammal hozott dolgokat. (Ajándékoknak nevezni túlzás.) A Látogatáson be kell őket mutatnom, ez itt házszabály. Talán nem vallok velük nagyon szégyent. Végül is elég sokat dolgoztam rajtuk. Magamon...  (nincs befejezve) 18:53 Rövid séta - unokák jönnek délben névnapos ebédre -, a Tóth Árpád sétányra. Az Országos Levéltár lentről, hóban, fatakarásban impozáns, szépnek mondható. F/2016/021 F/2016/019 F/2016/020 19:07 Három unokák, Botond, Kinga, Piroska, a másikon a két öreg, 41 - 33. 19:45 Vasárnap esti legelészés a régiek között. 1998.9. C.05757 fax Szütsnek: A RABSZOLGATARTÓ TÁRSADALOM VOLT AZ IGAZI  1. Mindig volt munka 2. Megmondták, mit csinálj 3. Dolgozhattál napi 13-14 órát 4. Még enni is adtak 5. Korbácsos főnökkel a hátad mögött zavartalanul jó embernek érezhetted magad És akkor ehhez az a régi vicc: Nosztalgia. Az ősköd volt az igazi! 2016. január 25., hétfő 10:53 Vécépapírt használok (tisztát). Mért kéne utána kezet mosnom. Amitől a XVII. században tartottak, garantáltan nincs tőr elrejtve benne, hát mért vegyem le a kesztyűt kézfogáskor. 14:50 Hó foltokban, járdaszél. F/2016/022 21:35 Este ezen kapirgáltam. Talán meg is van. Szüts műterme 1991-ben - A/2015/71 90x90 cm. 21:44. Képernyőkímélőnek randomban minden fotóm, képem, a NEWS-ábrák, stb, most beletettem a tavalyiakat is. Összesen 13695 ábrát gyártottam eddig. 2016. január 26., kedd 06:19 Az egész kereszténység süllyed le a szubjektív érzések mocsarába. A hegyi beszédben elmondott boldogság nem négy és nem is nyolc vagy kilenc, hanem egy, s abban áll, hogy különböző élethelyzetekben Jézus Krisztussal találkozhatunk. Barsi Balázs OFM. 09:05 Ideiglenes HÉV-végállomás a Margit-hídnál. F/2016/023 12:41 Megnyílt Győrben: A ZÁRTSZELVÉNY KIJÁRATA NAGY MIKLÓS fotókiállítása / Győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Magyar Ispita épülete PARTI NAGY LAJOS kiállításmegnyitója: Kis sértett nyikordulás, rideg nyívás, vas a vason, mikor a viharos, netán csupán cvíder szél feszegeti a zártszelvényt, így, szakszerűen, hogy zártszelvény, mert ez egy komoly, tartalmas szó, mint a kakastoll, a munkásőrség, a NATO-kompatibilis pengekerítés. Egy vaskapuban, még ha csupán ajtó is, van valami kiszámíthatatlan. Ha pedig kétszárnyú, akkor szegecselés és tűzihegesztés ide vagy oda, ha megelégeli, a mit is?, a sorsot, az életet? hát elszakít kerítést, föltép sátortetőt, és elvitorlázik toronyiránt. Szénrajzolt kondenzcsíkot húz maga után, mintha granulált autógumi hajtaná, eltűnik, elkoszolódik a végtelenben, a tócsák maradnak, a biciklis ember, a madarastecsó parkolója. A TELJES SZÖVEG 13:12. A/2015/32 A/2015/16 Ma délelőtt tovább: 90x90 cm. 2016. január 27., szerda 06:11 Ha az Úr Jézust egész szívemmel követem, biztos lehetek abban, hogy boldog vagyok. Ő maga jelenti ezt ki, úgyhogy el kell fogadnom, akár érzem, akár nem. Barsi Balázs OFM.. 08:25 A mai napomnak (egyelőre csak?) annyi a várható értelme, hogy Isten adta. 10:20 Ezt is meg lehet ünnepelni, ilyen tíz éve nem volt, mint ma reggel. Lélegzetvétel közben vizet nyeltem. 18:11 Formanyomtatványt küldtek AZ ADOMÁNYT KAPÓ Neve: Könyvtárellátó Nonprofit Kft. Székhelye: 1134 Budapest, Váci út 19. Adószáma: 18066328-2-41 Alulírott Váli Dezső, mint a Versnapló 1966 - 2015 című könyv szerzője nyilatkozom arról, hogy az alábbi könyveket a Könyvtárellátó Nonprofit Kft-nek adományozom annak érdekében, hogy ezekkel segítse a könyvtárak és iskolák feladatainak színvonalasabb ellátását. Sorsz.Cím Db Könyvszerinti érték (Ft) 1. VERSNAPLÓ 1996 - 2015 150 3202 FT /DB. Összesen: 150 480.300 FT 21:24 Mail Pannonhalmára Kedves H., főiskolás kori első asztalosmunkám egy kis asztali könyvespolc volt. Anyácskám őrizte, aztán Erzsébet kolostorába került. Bizony örülnék neki, ha valahogy visszajutna hozzám, annyi év után. A kolostort megkérdeztem, mindent megnéztek, ott nincs. Nem valószínű, de hátha Erzsébetnél van mégis. Ezt kérdezem most Magától. Mellékelek egy kis rajzok, hátha— szeretettel: d 2016. január 28., csütörtök 06:39 Mindenki, aki kér, kap. Máté 7. 2016. január 29., péntek 04:40 Tegnap egy gondolati terhem terhelt, de kivételesen annyira, hogy hajnalban nem tudtam tőle aludni. Annyit bírtam mondani, Uram, irgalmazz. És Isten zseniális. Fogmosás közben forgattam a fejemben, délelőtt hoznak nekem a raktárból száz-százat régebbi eladatlan könyveimből. És eszembe jutott, ne ide hozzák, hanem a Könyvtárellátóba. Akkor csendesen-lassan belehorgonyzódik a magyar kultúrába. És ettől földerültem. (Reggel két telefonnal el is intéztem.) Teher maradt, de elsüllyedt. Azért még egy nap kellett, míg hálát tudtam adni érte. Birkózás, mára már elfogadom, ez a teher is az ég ajándéka. 04:49 Küldtek egy negyedórás interjú-filmet Vojnichról: - Deske, nem voltam és vagyok írigy, ha valaki valamiben jobb nálam, sikeresebb, stb., mindig azt gondoltam, jobban tudja, ügyesebb, bölcsebb, tehetségesebb. Ez a nő lenyűgöz. Persze elsősorban a képeivel, de nemcsak azzal. Őszinte és bátor karakter, és ezzel együtt nő marad. És hát ami irigylésre méltó lehetne, az a házasságuk. Ez a két ember nem azért él együtt, mert azonos a postai irányítószámuk. Valami hihetetlen partnerei egymásnak, élettársak. És tök mindegy, hogy közben ki-kivel feküdt le. Látom nap mint nap az eseményeken az együttlétüket, és a közös programjaikat; szóval picit sárga vagyok :) https://youtu.be/RFtwCi7Nbz4 (CTRL+klikk = a fejlécben megjelenik) Z. - Köszi szépen, most este itt egy klub-csapat nézett képeket, beszélgetés; most jutottam hozzá, időn túl vagyok, de végignéztem. Vojnich nagyon nagy művész. 2. Egészséges lélekháztartású embernek egyáltalán nem mindegy, párja kivel fekszik le. d. 05:17 Nagy utakat járt be ez a kép tegnap délelőtt, míg végül visszajutott majdnem pontosan oda, ahol mostanában volt. Most kedvelem. Műterem Kecskeméten - A/2015/16 90x90 cm, 05:29 Választ kaptam Pannonhalmáról 50 éve csinált polcocskám ügyében. - Kedves Deske! Ahhoz képest, hogy azt mondta, semmire nem tart igényt Ancilla (Erzsébet húgom) dolgaiból, kissé meglepett a kérése. Megértem persze, de ő ide nem hozott bútort magával. Ami kis polc az asztalán van, azt vele együtt vásároltuk Győrben. H. - Köszönöm! Engem is meglepett ez a késői vágyam. Hiszen itthon se szeretek semmi nem-szükségeset. d. 06:43 Ez jó, január vége, ahogy indulok, már korábban világosodik. Bár visszaesésekkel. 08:35 Klubtárs, bár ő profi, a 22 fokosban úszik. Tanzániában szafari, a múltkor Mexikóban járt. S hozott onnét egy gyönyörű indián-művészet albumot, kölcsön is adta. Most rákérdeztem, a könyvért egy képet. Mára megbeszélte otthon, köszöni, igen. Bár egy kép árából megvehetném azt a könyvet Mexikóban, de úgy mennyivel strapásabb. előző levél összes levél VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 251. 2016. február 1., hétfő 06:16 Kivételesen kényeztetni akartam magam..., mégis... operáció délelőtt..., dupla adag szilvalekvár a müzlire. Baromi rossz volt. 2. A visszajelzések alapján valószínűsítem, soha többé nem tüsszentek életemben 11:46 Hármat tüsszentettem. A műtő előterében üldögélve. De már utána. És ott is okkal. 20:50 Nem értek hozzá, és nem érdekel ez a műfaj, mások gondolatai; amúgy is, zsoltármagyarázatokkal Tigrist-Eufráteszt lehet rekeszteni. Ma hajnalban - utazás - imaidőből kicsúsztam. Nyolctól várakozás a kórteremben. Szokásom ellenére odafigyeltem a százszor olvasott szövegre. És elképesztő. Elöljáróban. A történelmi korok embereit - avarok és kurucok -, ösztönösen és tévesen mindig egyszerűbb lélekszerkezetűnek véltem. Hogy ez fejlődik. Dehogy. 89. ZSOLTÁR Menedékünk te vagy, Urunk, nemzedékről nemzedékre A megszólítás méltósága. Azonnal többes számot használ, és a történelembe helyezi magát, igaz, ezt a zsoltárt Mózes imájának írják. Mielőtt a hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ kialakult mindöröktől örökre vagy te, Istenünk. Szeretem, hogy a látható világból ő is éppen a hegyeket tartja fontosnak. Szerintem az emberiség egyik legszélsőségesebb absztrakciója ez a fogalom, ahova ő már eljutott: örök Életemben néhányszor sikerült valamennyire belegondolnom, szinte elviselhetetlen szédület. Hogy Isten örök, ez is csak nekünk természetes már. A megszólítás után kissé ijedten koordinálja magát, illetve faját: Visszaparancsolod az embert a porba; csak annyit szólsz: "Emberfiak, térjetek vissza!" Mert ezer év a te szemedben annyi, mint a tegnapi nap, amely tovatűnt, vagy mint egy őrállás ideje éjszaka. Tehát nem csak a végtelenről elmélkedett már, de azt az elmének szinte befogadhatatlan tényt is ismeri, hogy az idő létezése relatív, vagyis az csak földi adalékunk. Az őrállásnyi idő - milyen simulóan emberi. Még elidőzik legfontosabb kérdésünknél, a halálnál, kissé szentimentálisan. Álmot bocsátasz rájuk, olyanná lesznek, mint a reggel sarjadó virág: hajnalban szirmot bont, kivirul, estére lehull, és elszárad. Szeretem, hogy szereti a virágokat, a föld e gyönyörűségesen fölösleges tárgyait. Húszéves tájt naplómban egy akkor nekem megdöbbentő idézet: Babilóniában nagy becsben állt a virágkertészet. Ebből ijedten tudtam meg hirtelen nagyon sokat a világról. Szemed előtt állnak gonoszságaink, titkos bűneinkre arcod fényt derít. Igen, a mélyebb lelkiismertvizsgálat a titkos bűnöknél kezdődik. Ezt a titkosságot többféleképpen értelmezik. 1. Mások nem tudják. 2. A nyűgösebb. Lehet-e olyan bűnöm, amit nem veszek észre, amiről nem tudok?! Ajjaj. Mondanám, gyakran a legsúlyosabbak. A szeretetlenség sok különféle mezeje. Amiket természetesnek veszek. Amiket megszoktam. És belegondolva ezekbe, pld. gyónásnál kellemesen apró bűnöcskék mezejével foglalkozom helyettük. Papok harapnak félbe olykor erről szóló történeteket. Sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Erről az egész bűnösség-kérdésről Pilinszky, hogy az elítéltek csak a bűnösök balekjai. Esztendeink sóhajként szállnak el, megint micsoda fölülről-életáttekintés. Életkorunk mindössze hetven év, jó erőben lehet tán nyolcvan is. De javarészt még az is baj és törődés. Hogy valaha először olvastam, elnevettem magam. Akkor apáca húgomnak mutattam, fölkapta a fejét, jé, ezt nem vettem észre. Hogy sajnos milyen rövid az életünk, ami ráadásul még rossz is. No már most, akkor mért baj, hogy rövid... Emberlétünk minden antagonizmusa. És jön a bölcs kérincsélés. Taníts meg számot vetni napjaink sorával ezt is milyen magasból indítja, hogy bölcsességre neveljük szívünket. Tudja, a bölcsesség milyen fontos, és e három szóban benne az egész Istenhitünk egyik alapdogmája: kapunk, de a kapottat nekünk kell felnevelni. Térj hozzánk, Urunk! Meddig vársz még? Holott pontosan tudja, hogy Isten akkor jön, amikor ő úgy gondolja..., satöbbi. Ezek az édesen pimasz mondatok tanulságosak. Hogy t.i. ilyet szabad. Amiket ezek közül én a legjobban szeretek: Mózes alkudozásai Istennel, vagy pld. ez az újkori Máriafohász: Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anyánk vagy... vagyis: na, mi lesz? Ez nagyon fontos, tudja, hogy nem kell szerénynek lennie, Árassz el minket reggel irgalmaddal, hogy mindennap ujjongjunk és vigadozzunk. Minden nap?! Szemrehány és még zsarol is: Kárpótolj örömmel a savanyú napokért az évekért, amikor rosszul ment sorunk. Előnyöket helyez kilátásba Isten számára: Lássák meg szolgáid gondviselésedet és gyermekeik dicsőségedet. aztán összefoglalja, amit kér/követel: kezünk munkáját kísérje áldásod. Itt már magára figyel... Legyél a partnerünk... Amen. 2016. február 2., kedd 09:23 Ma: kötés le a szemről, egy hónap után újra térben látok. Élesen, kontrasztosabban, színesebben. Köszönöm. Még szokatlen mindkét szememet egyszerre nyitva tartani, ha valamit megnézek, monitort, lépcsőfokot. 06:55-re szemészetre, így 08h első a kontrollvizsgálaton. Minden rendben van. Hat hét múlva bemérhető a végleges szemüvegdioptria. Öt kilónál többet ne emeljek, cipőmet ne fűzzem be. Kilencre már itthon. És a nátha?! Mindegy. Ilyen hülyeséggel nem foglalkozom. 10:12 Kedves Deske, olvasom nálad a talán mi közös alapimánkat, a 90. zsoltárt. Ezt héber tradició szerint egy temetés során mondjuk, mint emlékeztető az emberi életke mulandóságáról - emlékeztetö a nekünk adott lehetőség kincséről. De hogy ne kelljen várni azokra - a hallgatóság számára – elgondolkoztató pillanatokra, a reggeli imába is foglaltatik, mint napi használati utasitás. Én néha napközben is elmondogatom.... Ölellek: S. [Stockholm] 12:08 Ilyen és még ettől sokkal élesebben látom/nám mától a szemköztet. F/2016/025 13:51 Mondják, a mosogatás szürkehályog-műtét után egy hétig kifejezetten ellenjavallt. Viszont a dobosrolád szelet megfelelően adagolva elősegítheti a sejtregenerálódást. Mindez elméleti síkon. 16:50 Elküldtem a kötetemet. Válasz Párizsból, Hollán Sándortól. Két öregember kedveli egymást. 2016. február 3., szerda 08:41 Ma hazafelé megvilágosodott, egyáltalán nem értem, mi a (másik) ember. Egy másik élet. Próbálkozom belegondolni. 08:48 Egyházunknak mellékesen van egy fantasztikus kincse. A papi zsolozsmában az év minden napján szerepel egy kb. egyoldalas szöveg, szentek levelei, prédikációrészletek, elmélkedések, vértanúk tanúvallomásai stb.; kezdve a II.!! századtól a XX-ikig. Mára is véresen érvényes, hiteles szövegek. Nagy szerencsével szereztem tíz éve a ferencesektől egy használt példányt. A könyvet 90-ben adták ki, és annyira elfogyott, hogy a novíciusoknak is nehezen tudnak - használt példányt - adni. Most elkezdte a püpöki kar újra kiadni, két kötete már megjelent 8-8 ezerért. A további kettő még egy-két év. De azonban. A cseh papok megcsinálták, úgy tudom, nekünk is ők, úgyhogy most már magyarul is meglett a neten. Mindíg az aznapi zsolozsma jön fel. Csodás ajándék. Reggel nyitottam a tableten, automatikusan letöltődött, aztán olvastam a nettelen kórházban, várakozva. Van, aki okostelefonon. Ennyi és ingyen: zsolozsma.katolikus.hu Tessék megjegyezni, többet nem mondom el. 14:02 Vagyok. Tudom, hogy vagyok. Tudom hogy (nevetséges) vagyok. Vállalom. Azt remélem, ha NYILVÁNOSSÁGRA hozom napi testsúlyváltozásom listáját, ez által tán könnyebb lesz a további küzdelem. Mert most nagyon. Figyelem nélkül hét kilóval lennék több. Ami szintén rendben lenne. 14:23 Párizsban élt egy öreg magyar festő, nem tudott egy szót se franciául, de annyira szerették, hogy a környéken a hentes, a boltos, mindenki megtanult a kedvéért egy kicsit magyarul. (Gyönyörű, de jó lehet ilyen jó ember lenni.) Nem tudja véletlen valaki, ki volt az? Azt hiszem, a két világháború közötti. 21:49 2016.02.03. html-2016/tatabanya-2.htm C.15693 Kedves Sashegyi Gabriella, küldöm a műtárgylistát. Február 10., szerdán várom a szállítást. A nagyméretű képek csomagolására lesz szükség. Megbeszélésünk értelmében várom a visszajelzést, a felelősségvállalással. Én febr. 16-án 18h-ra utazom le. a helyszínre, az irodalmi estre. A képek hazaszállítási napja: 2016. február 29., hétfő (másnap utazom!) ____________________________________________________ Műtárgylista Szép képek - kiállításhoz Kortárs Galéria - A Vértes Agorája Tatabánya 2016. febr 12 - febr. 28. ______________________________________________________ 90x90 cm, olaj, farost, 700.000 HUF/db. A/2015/39 A/2015/37 A/2012/13 A/2015/34 A/2015/36 A/2012/70 A/2015/33 A/2008/28 A/2015/70 A/2015/16 A/2015/30 A/2015/71 A/2015/35 A/2015/32 A/2015/31 ______________________________________________________ 50x50 cm, olaj, farost, 450.000 HUF /db. A/2015/48 A/2015/40 A/2015/65 A/2014/36 A/2015/59 A/2015/44 A/2013/47 A/2014/38 A/2015/62 A/2015/42 ______________________________________________ 30x30 cm. grafika montázs, giclée print, Koldus keresztút - B/1989/44/5/6 14 db, 15.000 HUF /db. _____________________________________________________ 22:24 Ha az embernek egyébként nincs vele feladata, a napi politikát naponta figyelemmel kísérni szerintem körülbelül annyi, mint valaki a Tátrába megy kirándulni, de az úton végig cipője orrát nézi. 2016. február 4., csütörtök 07:47 Egyszer s mindenkorra tisztázva; egy eredeti gondolat: Övé a tenger. (94. zsoltár) 08:37 Kedves Deske, a ma reggeli bejegyzéséhez mellékelem a zúgását is. (én hetek óta ezt hallgatom, nézem; egy észtországi hangos webkamera: http://pontu.eenet.ee/player/kasmu.html ) Uppsz, most épp nem látható, (nem véglegesen!), de elküldöm a gyűjtőlinket is hozzá, ahol 6 kamera kisképe látható egyszerre. Érdekes a madáretetős kamera is széncinkékkel, meg a jobb alsó -most épp üzemen kívüli- ami szarvasok, vaddisznók etetőhelye,- megvilágítva éjjel is. http://pontu.eenet.ee/ L. És ehhez a tengerhanghoz, most levettem; éppen ilyen (élő)kép. (Van mennyország.) F/2016/026: 09:20 Engem ki kéne tiltani a műteremből. Ekkora állat. Képernyőkímélőben följön ez a kép, Jézusmária, megvan ez?, gyanús, pedig kurvajó. Hát megvan, de így. Most megpróbálom visszacsinálni. Huszonegyes műterem - A/2015/21 30x30 cm., 2015. 03, 04. Mért csesztem el áprilisban, mikor már az első befejezéskor tudtam. Hogy kiválasztott. A címadás jelzi, emlékezve első IGAZ-IGAZI képemre, Az A/1982/21-re. Azóta minden 21. képpel nagyon igyekszem. Oda kéne adni egy fiatal festőnek, fesse meg újra 30x30-ban. 11:40 Kata megérkezik most ügyintézésből, azt mondja, süt a nap, menjünk föl a Svábhegyre. Zseni. 13:16 Megjöttünk. Valószínűtlen kontrasztosan láttam a téli fatörzseket a sétány két oldalán. 13:17 Deske, mégis össze kellett volna vesszek veled márciusban, mert akkor elküldted volna nekem a 21-est, és nem festetted volna át. (Emlékszel, leveleztünk.) És megmaradt volna olyannak. Most Berlinben vagyok, nincs nálam az a gép, de ha jól emlékszem, elmentettem a nagyfelbontású fotót belőle, mert tudtam, hogy el fogod szürkíteni, és meg akartam őrizni magamnak. Szombaton el tudom küldeni, ha akarod. A. 14:50 Tartani mindig kell valahol, tehát most itt tartok. Megyek ágyba. 17:14 Befejeztem evvel, a nyomdai fotót is megcsináltam róla. Szombaton el is viszik. 20:05 Mailben érkezett, sajátosan (át)alakult tatabányai kiállításom plakátja. 20:08 Estei újlipótvárosi Klub-Galéria, M. Novák Andris kiállításmegnyitóján. Egy képe, ami tetszett, egy, ami nem, meg egy portrém róla. F/2016/027 Nagyon kedvelem azt a (nekem még mindig) fiút. 21:36 Még este átfestettem, túl közel volt egymáshoz ez a két Szütsös kép, a 70. és a 71. Meg ez eléggé döglött is volt. Ez most összejött. Szüts műterme 1991-ben - A/2015/71 90x90 cm. Meg kell száradnia, rajta van a Tatabánya-listán, viszik. 2016. február 5., péntek 06:28 Az észtországi élő webkamera most nekem megint működik. Hólepte partvidék, gyönyörű tengerzúgás és rohanófelhős kezdődő félsötét hajnal, madárvijjogással. (A MENÜ / 22. WEBTÁR-amban is meglesz ezentúl) : http://pontu.eenet.ee/player/kasmu.html 08:19 Olvastam. A XX. századnak két zseniális találmánya volt, ami aztán egy-egy iparágnak bombaüzlet lett: a kompjuter és a depresszió. 14:38 A tatabányai kiállítás négyoldalas szerződéstervét este jóváhagytam, visszaküldtem. Reggel hatkor kaptam észbe. A hivatalos műtárgybiztosítást minden kiállító meg akarja úszni, drága. Tudok egy Madrid felé haladtában leégett magyar kamionról, tele festményekkel. Az én leküldendő anyagom 15,2 millió, enyhén számítva. Némi betoldással ment az új levél: ...A kölcsönzés, illetve a szállítás ideje alatt esetlegesen bekövetkezett sérüléses kár összegét a Felek által paritásos alapon delegált szakértői bizottság állapítja meg. Amennyiben a bizottság a kár mértékét eltérően ítéli meg, és nem tudnak megegyezni a kártérítés mértékében, a Kölcsönadó független szakértőt kér fel a kárbecslésre. A kártérítési vita folytán keletkező minden költség Kölcsönvevőt terheli. A megállapított kár összegét a Kölcsönvevő 15 napon belül köteles megtéríteni a Kölcsönadónak. Mű megsemmisülése, vagy eltűnése esetén a Kölcsönvevő az itt megadott vételárat kifizeti a Kölcsönadónak... Szegény Vojnichnak prágai kiállításáról ellopták egy képét, most viszi tán perre, kártérítésként néhány dobostorta árát fizették ki neki. Aláíráskor nem vette észre, hogy a szerződésben utólag némi tisztességtelen módosítások. 20:16 A múlt pénteken kezdett kép, Miki akkor nem volt megelégedve. Hát akkor fojjjtassuk. Ma délután rászántam, szerintem bef. Behajózás, műterem - A/2016/04 90x90 cm. 20:54 És micsinál a családfő, ha reggel észreveszi, hogy halkan ugyan, de folyik a vécé. 1. Leül egy székre szomorkodni, mert tudja, szakértelméhez képest határeset, és evvel el fog menni a délelőtt. Egy tea. 2. Létra 3. Gondolkodni kezd. Lassan kirajzolódnak háromféle utak. 4. De előtte mindenféle reményes próbálkozások. A "dugattyú" megbirizgálása, hátha csak egy kis kosz. A fölső zárószelep megbirizgálása az úszó föl-le-föl-lejével, kicsit erőltetve végállásban; hátha. 5. És ez nem segít. 6. Akkor viszont muszáj szisztematikusan. (Már eltelt egy óra.) Ha lehúzás után a tartály telítődik, és csak akkor kezd el folyni, akkor a zárószelep. 7. Ha azonnal, akkor nyilván a dugattyúnál ereszt. 8. Akkor villamossal a Margit hídhoz, az órajavítóba, ott várnak. Útközben a mindenes vasboltba, ahol van egy idősebb asszony, aki ért a dolgokhoz, és szíves is. Odavezet és megmutatja, ehhez a DÖMÖTÖR-vécétartályhoz háromféle pótalkatrész csomag. Szelep és környéke, a dugattyú a házával együtt, és egy mindenes, vagy nyolctagú gumiszett. Ezt hozom haza, 500 HUF. De előtte még megkérdezem, hogy szétszedhető-e a szelep tömítéscseréhez. Megmutatja, hol nyílik. Megértem. Örülök. És biztonságiból létrehozok fejben egy vészkijáratot. Hiszen az adatbázisban egy vízszerelőm, az tán tudna szerezni egy hatvan év előtti öntöttvas-nehezékes tartályt, az képtelen elromlani, gumigyűrűjét lehet tízévenként cserélni. Az lenne az igazi. Ezek a mindenféle műanyag maiak az aljasul alulméretezett alkatrészeikkel. Élettartam-tervezés. 9. És bár tényleg elment a délelőtt, az alsó zárógumi cseréje sikeres, nem foly a víz. Az érdemi munka tíz perc volt. Végül is egész jól szórakoztam. Visszafelé nézve minden olyan egyszerű. Na, Gábor, hányasra kollokváltam nálad, géptanból? 2016. február 6., szombat 10:33 Váratlan fordulattal Katával délben levonatozunk Győrbe, hát igen, már kényelmesebb, mint autózni, az fáraszt, mindkettőnket. Nagy Miklós barátunk fotókiállítása, aztán vissza. Ő annó levélben ajánlotta, hogy végigvezet minket; azt hárítottam, hogy képtörténet nem érdekel, csak a puszta látvány. Viszont most fölajánlottam neki, végigvezetem a tárlatán. 18:20 Deske, remek! Mármint az okfejtés a WC-folyás elhárításában. Jeles. Van úgy, hogy elég megrántani a húzó-zsinórt és a szelep helyrebillen. (Csehov Szibéria c. könyvét olvasom. Ott aztán időmilliomos mindenki. Van eset, hogy a folyó túlpartjáról - ahova menni szeretnének - három nap múlva jön meg a komp. Megvárják.) Gábor 19:17 Szóval utazás. Tablet; a vonaton először Várady, fülhallgatóval. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! Aztán továbbra is fülhallgató, bár a szöveg svéd; egy szót nem értettem belőle. És kiderült, nem is kell. Egyáltalán nem. A régi-régi kedvelt film, Drága John, hibátlanul működött. Édes-gyönyörűen fotózva, és bevilágítva. És megérkeztünk Győrbe. Napsütés, koratavasz. Nagy Miklós százszámra fotózta és fotózza továbbra is a kerti vaskapuk alsó lemezeit. Az ötlet jó, a téma változatos. A legjobbakat festménynek olvastam, abból mutatok is, én a "rothkós" falrészletektől ámultam el igazán. Meg néhány egyéb téma is, táj, és emberfotó; szerencsés arányok és tartalmas tématalálkozások. Okosan szerkesztett anyag, jó, hogy a Magyar Ispotába, ebbe a kedves és kicsi múzeumba került. Miklós ott volt, persze magyarázott, persze én is, Kata leginkább csak hallgatott; működött a dolog. 21:48 Kedves László, szeretném megkérni egy feladatra, bár nem tudom, lehetséges-e ez egyáltalán. A Facebookot nem ismerem, a szerkezetét sem. Most szeretnék oda bekerülni kizárólag az aktuális blogbejegyzéseimmel, a következőképpen: Ezek a http://deske.hu/iras/news-fajlok/xj.htm fájlban vannak. Naponta írom, feltűnően nagy dátumokkal jól elválasztott egységek. A szöveg alján írom, s fönt, amikor már túl sok, törlöm. (Az átkerül az aktuális hónap fájlba.) Ezt és csak ezt szeretném szerepeltetni, a benne lévő illusztrációkkal együtt. Amik a honlap egyéb foldereiből vannak ide beágyazva. Valahogy ide át kéne irányítani az olvasókat? Csak úgy éri meg nekem ez az egész, ha ez a Facebookra (esetleg naponta egyszer?) automatikusan föltöltődik, vagy én egy-két mozdulattal meg tudom csinálni. Egyebet írni, forgalmazni, vagy bármit ott olvasni nem akarnék. Egy állandó fejléc tartozna mindehhez, hogy VD. elérhető (talán így a legjobb:) vali@deske.hu -n. Egy barátom erre azt mondta, ehhez meg kellene változtatni a honlapom szerkezetét. Annyit nem ér meg a dolog. Legfeljebb arra lennék hajlandó, hogy a napi dátumok mellé valami elválasztót (könyvjelzőt ?) betegyek. Mi a véleménye minderről, kedves László? Szívélyes üdvözlettel: 22:02 Kedves Dezső! Leszállítottam a Könyvtárellátónak a 200 példány adomány B. Naplót (egymillió forint összértékben.) Mellékelten küldöm az átvétel igazolását. Üdvözlettel: Á. 22:15 - Kedves Dezső, egyelőre azt tanácsolom, hogy várjunk. Mi napi szinten használjuk a Win10-et és még mindig vannak gyerekbetegségei. Több szolgáltatást nem nyújt, mint a Win7. Nem lesz rossz, de még várjunk nyárig a feltöltéssel. Köszönjük szépen, minden rendben van. Sok izgalmas dolog történik körülöttünk. Miki most is külföldön? Hogy halad a vállalkozása? Az Önnel forgatott riportfilmje már publikus? Üdv S. - Miki ősszel volt utoljára kint forgatni. Októberben engem is magával vitt New Yorkba. Egyedül már nehézkesen utaznék… Valami 5 forgatott filmjével dolgozik most a köv. 2 hónapban itthon, ez a munka nagyobbik része. Akkor, azt mondja, egyensúlyban lesz, és kb. anyagilag is.- A filmemet még mindig nem fejezte be, a színkorrekciók (fényelés) miatt, még végig kell menniük egyszer az egészen, az egy nagyobb munka. Pedig most télre tervezte, hogy egy bérelt moziban csinálnak egy barátjával közösen neki is egy bemutatóelőadást. d. 2016. február 7., vasárnap 06:55 Mise előtt még benéztem észtországi erdei etetőmbe. Éppen beóvatoskodott egy hasított patás. Ideje nagyobb részét körbetekintéssel töltötte. Aztán egy második félénk bele a reflektorfénybe, majd bal szélről egy harmadik, és negyedik. Azok komoly agancsrendszerrel. Lassan közelebb merészkedtek hozzám. Igaz, erős, avarzörejes ellenszél. 09:29 Ha Ön hegyi menedékházat tervez, nem kell feltétlen nulláról indulnia. Szlovénia. http://index.hu/mindekozben/poszt/2016/02/06/ebben_a_hazban_szeretnek_tulelni_egy_vad_hegyi_vihart/ 11:47 Csak egy rövidebb Gellérthegy-séta. Érdeklődés hiányában az idei tél elmarad. 19:18 - Kedves Dezső! Sajnos én a Facebook-al nem foglalkozom ilyen mélyen, de az biztos, hogy a mostani egy fájlba írt logika nem jó. Külön-külön (fájlba vagy adatbázis sorba) kellene minden egyes szövegrészt tenni és utána ezt egy esetleg rutinnal elküldeni a Facebook-nak. De ehhez a mostani oldalához is hozzá kell nyúlni, hogy ott ismét egyben legyen (meg legyen egy felület, ahol be tudja vinni.) Üdvözlettel! - Köszönöm, itt már elakad a tudásom, akkor úgy tűnik, ez nem megy. d. És ha rajongóim számának növelése érdekében olykor egy-egy szöveget fölraknék, utalva a honlap elérhetőségére, és hogy contact: mailcím? Evvel együtt kívül tudnék maradni a nem kívánt ide-oda szövegforgalmon? Tud erről valaki valamit? Mondani, nekem? 2016. február 8., hétfő 17:40 Kezdjük a próbaüzemet avval, ami éppen most. Fiamtól kapott, neki fölös asztallap, keskeny deszkákból összeragasztva. Nem alapoztam le, a rajzolatát használtam, ami nálam parketta lett. 60x130 cm, és jó nehéz. Keretet kell neki hamar csinálni, hogy lássam, mikor lesz kész/jó. A/2016/05 Szóval próbaüzem: https://www.facebook.com/deske.hu/ + CTRL gomb - és akkor a fejlécben. 2016. február 9., kedd 04:37 Úgy tűnik, ez év kezdetétől férfinedvek közül a pipaszutyok, amit termelni képes vagyok. Figyelmeztetés. VERSNAPLÓ című versnapló-kötetem nálam (ingyen), az Írók Boltjában (pénzért) beszerezhető. Megfenyegetett, hogy tovább rontom, hát Dragománnak adtam ezt a tavaly márciusban kezdett, most folytatott képemet. "Huszonegyes műterem - A/2015/21" Kicsi, harminc centis. (Nem a Gyurka) (bocs). 09:08 Néhány (20) komoly perc, aki rászánja, Barsi Balázs atyával. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 12:22 Mennyi szeretet. Azaz munka. 1./ Tegnap indult, de hamarosan hatalmasan megváltozik ez a Facebook oldalam. Egy ismeretlen vérprofi fölajánlotta, hogy ő - 2./ És ez is meglesz. Ma rákérdeztem; István eldöntötte, megcsinálja/juk Strindberg Egyedül kötetünk 2. kiadását a Könyvhétre. Annak idején azt én adattam ki újra (fedeztem föl), 72 év után. 3./ H. szívességből már Pestre szállíttatta Szentendrén szerepelt képemet. Fekete műterem - A/2015/38; 90x90 cm. Amire a 42.e HUF díjat adták (segély jogcímen, adózási rendszer miatt). Még két hétig nem szabadna nehezet emelnem. 19:31 Meglett a keret is. A hatodik színváltozat. Parketta műterem - A/2016/05 59,5x130 cm. 19:35 Deske, sajnálom, hogy olyan mértékben viszolygok a Facebooktól, amennyire-, a gátlástalan és ostoba megnyilvánulások teljesen elidegenítenek tőle. Nem tudom, hogy lehetne moderáltan használni ezt az eszközt (úgy értem, hogy valaki moderálná az alpári megnyilvánulásokat). - A fia-adta alapra festett kép nagyon tetszik. É. Köszönöm. Nem fogok kommunikálni a FB-on, aba a struktúrába nem léptem be; "oldalam" van/lesz; a NEWS-t teszem rá. Olyannyira, hogy csak egyszer írom meg, s az megy majd át, ha igaz, automatikusan. d. 19:50 Szeretem, ha beszélnek rólam. Dragomán Gyuri jan. végi HVG-interjújában: - Szobája falán jó barátja, Váli Dezső egy képe függ. Netán lelki rokonságot érez a szinte szerzetesi fegyelemben élő, mindig csak egyetlen témát - a műtermét - festő művésszel? - Az én aszkétaságom kimerül abban, hogy komolyan veszem a munkámat. De ha kijövök a szobából, boldog akarok lenni. Tudom élvezni az életet, szeretek semmit se csinálni, vagy elmenni a tengerpartra, amit ő időpazarlásnak tart. (Nem tartom annak, sőt. Csak tehetségtelen vagyok ebben a tartományban. d.) Egyébként az egyik legaszketikusabb festménye van a szobám falán, a Műterem befejezett képpel (A/2006/40). Ez nekem való: üres fehér szoba, falnak fordított vászonnal: én is úgy koncentrálok, hogy a fehér falat nézem... Nemcsak a tenger és a semmittevés. Irigylem a lustákat és irigylem a notórius elkésőket, ők tudnak valamit (az időről), amit én nem. Az én aszketizmusom is megérdemelne egy bekezdést. Egész életemben játszottam, és mindig szabadon válogathatok teendőim között. d. 20:14 Kedves Deske, micsoda meglepetés: Váli Dezső a Facebookon! Remélem, nem bánja meg - én mindenesetre nagyon örülök neki. Sikerült megcsípnem a 128. helyet az oldal kedvelői között. Az önportréja rajta eszméletlenül jó. Azért a News megmarad, ugye?! A. 21:32 Húshagyó kedd, holnap már hamvazószerda. A műteremben kis édes vörösbor, Kata jóvoltából, aztán ki középre; Rock Around the Clock, Bill Halley-vel, és Twist Again, Meg persze Louis Armstrong, erre már lassú-pihenőset táncoltunk. Még megy. Aztán már fotőjben - ha lenne - I will Wait for You. C'est si bon. Personality, Jamaicai trombitás, Yesterday, I Fall to Pieces. 2016. február 10., szerda 22:37 És mára csakugyan létrejött a facebook oldalam, méghozzá úgy, hogy bármit olvasni kezdesz, azonnal átdob a NEWS-ba. Profi csinálta, profi. Tehát továbbra is csak ezt az egy NEWS-t fogom írni. https://www.facebook.com/deske.hu (CTRL + klikk) 2016. február 11., csütörtök 05:58 A történet vége, akció bef. Gyűjtőm megkeresett avval, hogy egy galériából megveszi 3 és fél millióért ezt a harminc éve nem látott képemet, ha átfestem neki szomorúbbra. Netán nem sikerül, a rizikót vállalja. Szeretem az abszurdot, nevettem egyet, és elvállaltam. Régi zsidó temető (alkonyat) - A/1985/07 60x60 cm., 1985-2016 És csakugyan szomorúbb/jobb lett, íme. 07:17 Nagyböjt. Ismét a zsolozsma reggeli himnuszának ez az édesen pimasz két sora. Adtál üdvünkre szent időt adj hát bűnbánó szívet is 09:40 Annyi mindennel próbálkoztam már. Tegnap este egy különösen fontos cédulám (mindig minden, különösen ha szám is van rajta) nem volt pont ott az asztalomon, ahova tettem; földrengés. Eddig erre három lépcső: naptárba a dátumos dolgok, a többi kétféle méretű cédulára, ruhacsipeszelve. De este elvesztettem a hitemet. Reggel vettem egy mindenes spirálfüzetet. Az íróasztalra, bal középtájra. Azt remélem -- Ez Jánossy tanár úr szisztémája is - Iparművészeti Főiskola, 1963 -, Isten nyugosztalja. Ő a füzetébe homlokzatokat is rajzolt, futtában. 10:16 Megtanítottak rá, elég ennyi: facebook.com/deske.hu 13:01 Senki ne várja tőlem, hogy egy ilyen bonyolult képet két évnél hamarább be tudjak fejezni. Mostanra sikerült. Talán. Üres műterem - A/2014/53 60x60 cm. 18:58 Le se írom, hol van, a kiállítás gyakorlatilag elérhetetlen, Szép utca 5; negyedik emelet, mail-időpont-egyeztetés szükséges. Kopócsy Judit, igen régi ismerősei egymásnak, hogy így mondjam. Randevú a helyszínen, kaptam egy narancsot. Fotózhatatlan körülmények között nagyon gyenge fotóim festményeiről. Több képe újmódian koncentrált, finom és szép. Korábban inkább a részletszépségek. Két hónapos római ösztöndíj élményeit dolgozta föl többek között, ezt (persze csak) elbeszéléséből tudom. // portréfotó: F/2016/029 19:32 Tatabánya jelezte, holnapi kiállításmegnyitómon (nem leszek ott, elszervezték; évfolyam találkozó Csomaynál) ez a Starker János mű fog elhangzani: "Cassadó-cello-suite-III". Sajnos nem ő adja elő (meghalt). Bach Csellószonátái mind megvannak tőle, onnét régi ismerős; áhítattal csodálom. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 2016. február 12., péntek 09:44 Ma délután (távollétemben) nyílik Tatabánya városközpontban, a Vértes Agorájában, a (67.) kiállításom. Ilyenformán. 12:14 Jézusmária, mit tud ez a nő. TÓTH KRISZTINA: Idő, idő, idő Gyerekkoromban egyik rokonunknál, a megözvegyült, flanelinges erdész szűk lakásában, az ormótlan bútorok közt magasodott egy kinyitható ajtajú állóóra. Tele volt belső rekeszekkel, amitől titokzatosnak, céltalannak tűnt, akárcsak osztálytársamék udvarán az üres galambdúc. Állóóra, mondták a felnőttek komoly arccal, és mivel évek óta nem járt, azt hittem, méltóságát tovább hogy most betettem a 19. ---VERSTÁR-ba is, látom, mi minden gyönyörű van ott még tőle. 2016. február 13., szombat 08:28 Tegnap iparművészetis évfolyamtalálkozónk Cs. Zsófinál. Ott előkerült egy régi fénykép, most jöttem rá, mégsem én csináltam, pedig pont olyan. Hiszen abban az évtizedben elvből nem is fotóztam. Remekmű. U. Ági., diplománk után néhány évig albérletben lakván gyakran rajzolt, festett nálam, akkori műtermemben. F/1967/112 09:23 Néhány év után Kata kedvéért visszatértem a szombati előszoba takarításhoz. Nagyon érdekes. A szőnyeget kirázás után kint felejtem a gangon, hogy észrevegye, megcsináltam. Ezeket a takarításdologokat az elmúlt években úgy oldottuk meg, hogy ő nem hordta a szemüvegét, én pedig elővigyázatosan elfelejtkeztem az egészről. Elhatároztam, hogy jó leszek, most bekerült a SZOMBAT TAKARÍT az előjegyzési naptáramba. 17:53 E fenti portré elgondolkoztatott, hja, a minőség. Akkor belekezdtem; fotóim szelektálása. 2016. február 14., vasárnap 12:21 Svábhegy, napsütés. F/2016/030 19:32 Fotónak számító fotóim szelektálása bef. 1645 ki, nagy formátumban a szerverről is törölve 1109 maradt. A kidobottak legtöbbje ott a NEWS-illusztrációk között, arra jók is. Többet is ki lehetne iktatni, de zsidótemetők és kiállítás-, meg életdokumentumok. Tűzbe felét! Vetem. Újra felét! Ím! Harmadikát még! Lángol az is. Jer most; vár az olympusi kar Kazinczy Ferenc 21:02 Negyed százada a Lukácsban én még együtt úsztam az ezredes úrral, aki a kőszegi kadétiskolából ismerte Ottlikot. Az Iskola a határon-ról annyit mondott, az ember nem piszkol bele a saját fészkébe. 2016. február 15., hétfő 05:37 Kedves J., bele tudsz te gondolni Kata botrányosan-bársonyosan ízletes rántott húsába? Panírozni segítettem. Vasárnapi ünnepi ebéd, Zsófi lányunk 41. Nem részletezem, csirkecomb. És csak csipegettem belőle. A tortába bele se néztem. Egyszerűen. Csak egy picit. Ismétlem, vasárnap, és maradt a versenysúlyom. 2016. február 16., kedd 05:13 Halottakkal eddig nem nagyon törődtem, ideje elkezdeni. Már csak azért is, ne idegenedjünk el egymástól teljesen a viszontlátásig. Anyácskám rendben van, őt azonnal beimádkoztam a kóserbe*. Hogy eltemettük, most hagyjam magára Erzsébet asszonyt, Zelk özvegyét? Észbe kaptam, rákerül a listámra; 64. imatétel. A hit peremén kóválygott, nemigen remélt ő a túlnani életben. * katolikusok értik ezt; teljes búcsú 08:09 Újra el kellett kezdenem altatónak esténként a citromfű teát. Úgyhogy ma már nem is négykor ébredtem. Hanem fél négykor. És ma is megfőzöm. Bár este pódiumon, író-olvasó találkozó, kérdezz-felelek, vagy micsoda, Tatabányán. Új dolgokat nem szoknak kérdezni, úgyhogy abba biztos belealszom. Egyszer megkértem Szütsöt - éjfél körüli hosszú tévébeszélgetés -, menjen el helyettem, ő mindent tud, amit én; az arcomat meg úgysem ismerik. Nem vállalta. 14:40 Délelőtt alv., hogy bírjam a Tatabánya-túrát, bárha vonattal; délben belekezdtem, 90x90 cm. A/2016/06 22:30 Szia, Deske, verset találtam: a következő kötetedbe bele kéne válogatni a takarításleírásod. Lehet, hogy nem vers, inkább a "Deske egyperces novellák"-ba. (van egy VIP hajókázás leírásod is, bár nem találom most, de az íze mindig megvan. Meg Mikica, hogy úgy veszed ki az ágyból, hogy kicsit összeérjen az arcotok...) Z. Köszi, parancsolj: 2000.12.11. C.15702 Az Adóhivatal megkért, ugyan, fizetnék már 1,2 milliót (a fele büntetés) 1997-es 1,8 milliós New York-i ösztöndíjam után. Levelemre, hogy ez ott is, itt is adómentes, követelésüket 1,6-ra módosították. Úgyhogy jött a második fokozat, itt már baráti segítség, szakértelem, ismerősök bevonása. Ennek kapcsán keveredtem adóipari főemberek Katalin-napi bulijára, nem gondolnád - egy bérelt vizibuszra. Mentorom cipelt magával. Próbáltam szabadkozni, hogy klausztrofóbiám van (közelítő megfogalmazása, hogy innét nem lehet megszökni) de az 1,6 millió, meg itt most majd tovább 2016. február 17., szerda 02:52 Utazás Tatabányára. De előtte a 61-es villamosmegállóban egy vénember kéregető. Arcát nem lehetett látni. Kesztyűben játszott, fázhatott. Tálkájában forintok és néhány szaloncukor. Elolvastam a cédulát a tangóharmonika oldalán: ELADÓ. Iszonyat. Melléléptem, odasúgtam neki, ne adja el, és kezébe egy tízezrest. Ezt egyszerűen muszáj volt. _______________________________ Éjjel van. Nehezemre esik ezek után a szerzői estről mesélni. Nagyon kultúrált helyszín, és körülmények. Igen szívélyes fogadtatás, rendben lezajlott. F/2016/031 08:55 Deske, dolgozom a Facebook automatikus felküldésen, elindítottam az USA nyugati oldalán, Oregonban egy kis szervert erre a kísérletre. Reálisan pénteken fog tudni a facebook.hu/deske.hu oldalra is dolgozni) B. Köszi, kedves B., közben van egy pofátlan ötletem. Mi lenne, ha a Facebook-bejegyzésemre azonnal a NEWS legalja jönne föl, kihagyva minden közbülső lépést. Meg tudod csinálni? ölel: d. 11:52 Szia, kedves T! Ha már ennyire versben utazunk, te mondod... :))! Ezeket most tényleg betettem a VERESEIM közé! Kezdem egyre inkább khöltőnek érezni magam, tök jó. Megtaláltam, csak a honlap fejlécén lévő keresőbe kellett beírnom: arcunk. Miki másfél éves: 1984.2. C.15705 úgy igyekszem, hogy amikor kiemelem reggel rácsos ágyából, az arcunk lehetőleg egy pillanatra összeérjen. 1984.02. C.15704 döbbenetes. nő lettem. hirtelen vendég, beszélgetünk. nyugtalanul fészkelődöm, majd elnézést kérve kiszaladok megmosni Mikica lekváros arcát. Így csúnya. meg még, ezt is te gépelted be annó: 1986.08. C.15707 Uszodából hazafelé, Margit körút, jön szembe három ismerős; a ferences tartományfőnök atya, két rendtársával, civilben. Egyikük játékosan tapsol egyet, a hatalmas galambcsapat ijedten fölröppen. Mosolyogva köszönnek, én csak annyit: Na, ezek se a szent Ferencek... A legidősebb neveti el magát először. 21:55 Egy bugyi titkai A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! Én ilyen módon az ebédre kapott buktát tároltam. Csak mikor délután tulajdonomhoz akartam volna jutni, ebben tartósan megakadályozott az óvónéni. 2016. február 18., csütörtök 10:01 Két képem sorsa elindult. És ez még csak az én térfelem. Remek! Kedves Deske, a gyerekek nagyon örültek elsősorban a buborékfóliának... :))) A legnagyobbnak-, látszott rajta, hogy jól esik néznie. A nyolcéves; hogy ilyet tud ő is festeni, mondtam neki, hogy hajrá. A két legkisebb megtámadta a képeket filctollal, de gyorsabb voltam. Elgondolkoztam annak a szépségén/mondanivalóján (Isten köpenye szegélyéről is), hogy ezek a műalkotások, amikkel többnyire szép, rendezett képtárban, teremőrnéni, stb. találkozunk, itt van nálunk, egy 4 kisfiús nagycsaládban, ahol 5 perc alatt borul ki a szekrények tartalma a nappali padlójára, repülnek a labdák, mindig beszél valaki, néha saját gondolatainkat nem halljuk… de az élet így kerek, a csenddel és a pörgéssel együtt. Tehát hogy a képek csendje, harmóniája párbeszédben van a mindennapi élet zakatolásával, s ez még hozzátesz valamit a képekhez is, az élethez is. Á. 18:35 Kata gépén minden más. Sok munkámba került átvenni. Hármas ikrek. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 2016. február 19., péntek 09:51 - Deske, megrendítő a harmonikás. És még megrendítőbb, amikor olyanokkal találkozom, akik már a reményt is feladták. A napokban zuhogó esőben, az egyik Horváth-kerti padon, egy szál pléddel takarózva aludt valaki. Azt néztem, nem lehetett volna-e védettebb helyre húzódnia. Más: megfordult a fejemben, hogy a "hirdetés" a harmonikán ártatlan "üzleti fogás". De ez nem baj. H. - Igen. Eszembe jutott nekem is. De akkor is megérdemli a pénzt, mert akkor zseni. d. 09:52 Álom 2016.02.19. Kisméretű tárgyalóterem, közepén ovális asztal, négy középkorú zakós úr beszélget körülötte; én is ott vagyok, de nem látnak, vagy nem vesznek észre, ahogyan a személyzetet nem szokás észrevenni. Az egyikük taglalja, el kéne indítani a vietnami háborút. Ehhez első lépés, hogy egy vietnami robbantásos merényletet kell, hogy elkövessen a városban. 2. rész. Ehhez kapcsolódóan meginvitáltak a helyi börtönbe. Érdeklődve mentem a cellába, ami mennyezetig vízzel, ott aztán én is könnyedén halként úsztam körbe-körbe a mélyben. Kerülgetve két nagyobb kerekszájú és két apró halat. Az egyik nagy hirtelen eltűnt, gyanítottam, a háború kitörésében lehetett szerepe. Közben fejben végig fogalmazva a látottakat, hogyan tudnám mindezt jól megírni. 3. rész. Aggódom, s csakugyan megtörténik, billenek ki a negyedik emeleti ablak párkányáról, zuhantomban végig kiabálok, Jézus, hozzád megyek. Földre érek, s lassan elindulok hazafelé. 10:15 Ettől a munkától évek óta félek, mert nem értek hozzá rendesen. Hiába minden megbeszélések, mindenféle szakemberekkel. Meg a Szőnyi könyv is. Évente egyszer kell, tegnap fáradsággal kikevertem tizenhét kiló alapozót. És mindent előkészítettem a mai munkához. Reggel nézem, alighanem elrontottam. De legalább tudom, hogy hol, az enyvnél. Délelőtt próba, egy próbalemez az ötvenből; aztán lehet, kiöntöm, s kezdem elölről. Majd szép nyugodtan kell. 2016. február 20., szombat 06:26 A modern világ egyszerre mutatkozik hatalmasnak és erőtlennek, képesnek arra, hogy megvalósítsa a legjobbat, de arra is, hogy elkövesse a legrosszabbat; egyképpen nyitva van számára az út a szabadság vagy a rabszolgaság, a haladás vagy a visszaesés, a testvériség vagy a gyűlölködés felé. Ráébred továbbá az ember, hogy neki magának kell helyes irányba terelnie azokat az erőket, amelyeket ő maga szabadított fel, mert ezek eltiporhatják, de szolgálhatják is. Mindebből világos, kérdéseinek tárgya: önmaga... Ennek a drámai helyzetnek a világos felismeréséig el sem juthatnak azok, akik elmerültek a gyakorlati anyagelvűségben... Mi az értelme a szenvedésnek, a rossznak, a halálnak? – mert ezekkel minden haladás ellenére számolni kell; Mit érnek az oly drága áron szerzett győzelmek? tovább 12:12 Ki kellett próbálni ezt az új alapozást. Megint másképp működik. De legalább működ. Hirtelen műterem - A/2016/07 60x60 cm. Aztán szokás szerint (a fáradtság lendületével) gyorsan még egyet. Műterem vasárnap - A/2016/08 Fog működni ez az alapozás, bár nem az igazi. 17:14 Evvel kaptam: "Salamanca katedrális Spanyolország. Épült 1102-ben. Közelítő felvételek. Mindenki arra gondol, amire akar" 21:38 Kedves Deske, a faragvány igazsága prózai. A középkorban létezett egy hagyomány a kőfaragók között. Ha valamelyiküknek javítania kellett egy kollégája munkáját, hozzátett egy saját részletet. 1993-ban a salamancai ikerszékesegyházban rendezték az Ember Korszakai című kiállítássorozat egy részét. Ennek rendezvénysorozatnak az a célja, hogy a középkor emberét, gondolkodásmódját közelebb hozza hozzánk. A Puerta de Ramos kapuzat díszítése majdnem teljesen elpusztult az elmúlt ötszáz évben. A kiállítás kitűnő alkalom volt a kapu helyreállítására. A kőfaragó mester, Miguel Romero hű maradt az évszázados hagyományhoz és az újjáfaragott minták közé rejtett egy űrhajóst." A. 2016. február 21., vasárnap 09:16 Február, alig túl a közepén. És a Lukács [előtti] park már él. Lehet örülni. [Majd érkeznek a megfigyelések a körmöm alatti piszokról.] 09:51 Kedves Mester! Jelentkeztem a szövetségbe tagnak. Most kedden kell prezentálnom magam és ehhez két ajánlásra is szükségem van. Ha megtenné. Üdvözlettel, Fischer Balázs 2016.02. html-2016/fischer.htm C.15714 Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége Budapest Fischer Balázs fölvételét javaslom a Szövetségbe. Jó festő. És jókat is fest. Láttam. Buda, 2016. 02. 21. Szívélyes üdvözlettel: 11:52 Svábhegy felhőben F/2016/032 Egy halott az útszélen És két élő. 14:51 Derkovits nagyobb festő, mint Klee- mondtam hirtelenjében. Fönt ők ketten ezen összemosolyogtak. 2016. február 22., hétfő 12:22 Amit szombaton az MDF piacon vettem, minden rossz volt. Az energiatakarékos izzók hullaház-kékek, használhatatlanok, a csípős szarvaskolbász - próbaevés! - csak öt perc után kezd el csípni - amikor már becsomagoltak három szálat -, de akkor baromira; az olcsó távcső olcsó volt, de a szemközti leendő parkban éppen befejeződött a gépi földmarkolászás, így hát fölösleges az életemben-, csak hát annyira tetszett a formája; a hebrencsségem, elcsesztem valami hétezer forintot, szégyenkezem. Még szerencse, hogy az író-olvasó találkozóért kapok majd hatvanat. Mínusz SZJA (Le Meux: SZemélyi JövedelemAdó, 16%.) Ma ötven méter 2x5-ös keretnek való fenyőléc a Váli utcából, ez rendben van. És hazajövet a gang sarkában egy látvány, egy csendélet; F/2016/033 14:04 +18 (tizennyolc) fok árnyékban! Február! Tökéletes! Botrány! Tiltakozunk! 22:23 Evvel ma jócskán elkínlódtam. Az új szemre az új szemüveget úgy találtam ki, hogy közelre - lent - üvegtelen direktnézés, fölötte - távolra - csíkszemüveg. Megérkezett. De már a monitorokat is szemüvegen át láttam, vagyis a szemüveg nem sikerült. Óra kísérletezés a szárak forró víz alatti görbítésével. Alig is javult. Csak akkor vettem észre, hogy az orrnyeregmicsoda nem rögzített, hanem bölcsen és irgalmasan u-formájú szára van neki, vagyis laposfogóval befolyásolható, például egymáshoz közelíthető. Ami által végül a szemüveg a fejemen 3-mm-rel följebb került, vagyis immár jó. Rafináltak ezek a konstruktőrök. 2016. február 24., szerda 14:32 Másfél napja kínlódom, körmömre ég, május 20. az éves adóbevallás határideje. Neten csinálnám, egy segédprogram segítene, ami ha hibázok, kiabál(na). Tavaly pedig már használtam. És nem találom a rohadékot. Annyira megvisel, hogy még csak nem is káromkodom, nincs tovább. Passz. Persze elküldtem golyóstollal kitöltve, de ez lényegtelen. Ebből a szempontból. Keresem tovább. 16:47 Még mindig megdöbbent ez az új látvány, amikor (ritkán) szellőztetek. Így, minisztériumtalanul. Ami negyven évig itt, ehelyett. Volt. Azért ez. Ott kinn tombol az élet. Vagy mi. Gyönyörű az ott nekik. Egymás között. Ilyenkor. Napsütésben. Télutón. Is. Becsukom az ablakot. 21:00 Délelőtt Ilonánál. Tudós, országos jelentőségű életművel; készül öregotthonba. Évtizedek óta egyedül él. Lassan nem bírja ellátni magát. Most örököseire hagyja gyönyörű kis lakását, bútorai, életdolgai java részét. Mondatai már nem mindig abban az irányban fejeződnek be, ahogyan elkezdte. Költözése egy markáns lépcsőfok a halálba vezető úton. Katolikus szeretetotthonban lakva munkássága archiválást szeretné folytatni. Derűs, elfogadó, nyugodt. De kérte közbenjáró imámat. Szüksége van rá. Ezt ezúton, és ennyi adattal közzéteszem; számodra is lehet (f)elvállalt feladat. Ha a napi 330 olvasómnak csak a fele -- 21:29 - Kedves Váli Dezső Úr, érdeklődni szeretnék, hogy a csatolt fényképen található festmény megvásárolható-e Öntől? Ha igen, mennyibe kerül? A kisebb 30x30 cm alkotásainak mi a vételáruk? Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel: C. - Köszönöm, igen, 400 ezer. A tavalyi kicsik 350 e. d. - Kedves Váli úr, köszönöm szépen az információt, jelen pillanatban nem engedhetek meg magamnak egy ilyen összegű műtárgyvásárlást. Amint változik a helyzet, keresni fogom. Jó egészséget kívánva, üdvözlöm, C. - Köszönöm a választ, igen, hibát követtem el. Ha valaha levélben árat mondtam, abból soha nem lett vásárlás. Az ilyet mindig képet nézve, személyesen kell. Szívélyes üdvözlettel: d. Élőben mégiscsak más. Alkuhelyzetet ugyan kerülöm, de pld. részletfizetés... stb. Meg a kép élő ereje is. Zebegényben 76-ban elfogadtam bocibőrt cserébe. Simogatós, barnafoltos volt. 22:01 Rászánom magam, szombaton ötre lemegyek Leányfalura, Aba Novák Galéria (Móricz Zsigmond út 124.) Pistyur Imre életmű kiállítása. A sok szobrász között egy nagy ember. Valami ajándékot kéne vinni neki. Tavaly fedeztem föl ámulattal egy kecskeméti kiállításon. Akkor meg is kerestem, írtam neki. Baloldalon: Sára és Izsák. 2016. február 25., csütörtök 14:10 Ismerősök. Végre, végre hamarosan megszületik, jön a második gyerek. Nagymama ujjong: kislány lesz! És lehet majd neki csattot venni! Gyönyörű! 2016. február 26., péntek 10:29 Persze plakátot a Lukács uszodába is. Egyetemes igazgatói jóváhagyással. Újabban nem is távolítja el a személyzet. F/2016/035 11:49 Évtizedek óta föl-fölbukkanóan foglalkoztat a Füst Milán-rejtély. Várady Szabolcs tudna erről beszélni, alighanem. Füst Milán zseni. Pld. Ez mind én voltam egykor hatalmas bölcsessége. Füst Milán szörnyeteg. Az anekdoták róla. Déry földbe döngölő véleményei. Hogy barom a hétköznapokban. Most Bernáth Aurél Kisebb világok -ban mintha megfejtené. Ismerte, kedvelte. Kissé összevonva esszéje elejét: Még arról se volt meggyőződve, hogy az akvárium mögötti látványnál ő-e a néző, vagy ő-e a nézett. Mit nem adott volna egy parányi bizonyosságért. Mintha neki a teremtés misztériumát adták volna ki alapélményül, tehát kezdetben papi indulatok is dolgozhattak a szívében, és így a mű - a fiatalkori - elvonatkoztatott világ. S ezen a rejtélyes témán vajon hogy lehet eligazodni? A HOLDHOZ Rongy alak - szalad a hold után. Álld útját áldott Euméné a tolakodónak, szegd meg szemtelen szaladását, Toppints feléje parányi lábaiddal, vagy álmatag, komoly Két dióbarna szemeddel úgy meredj rá, hogy megdermedjen benne a lélek... Parancsold meg néki a csendet... Hisz égi országútadon te vagy az úr S néked népes az éjszaka. Akinek szemét a világ földöntúli szféráiban való szemlélődés edzette, az minden evilági témát lenéz. Nehéz sors az ilyen, mert irracionális méretekhez szokott. Túlértékel tehát, vagy aláértékel. Az ész nem tud mindenben segíteni, ott, ahol az eligazodást igazában beleérzésnek kell vinnie. Egy misztikus azonban, bármily erős világi szuggesztiók hatnak is rá, valahol mindig misztikus marad. Így kell szeretnünk őt. 13:31 Folytattam. Rács műterem - A/2016/06 90x90 cm. A rajta lévő széket inkább kivettem a konyhába. Persze élőben egy 90 centis kép más. Ennyit a netről képválasztásról. Pedig ez az évezred már így nézi. Okostelefonról. Ahhoz nem tudok alkalmazkodni. 2016. február 27., szombat 12:25 Útban a boltba. Lépcsőházi önárnyék. F/2016/036 15:49 Szia Deske! Kisgyerek koromban gyakran imádkoztuk, aztán "eltűnt." 70 év után előbukkant egy világháborús naplóban, amit a könyvtárból vettem ki. Ez a hálóról való. Egyfolytában Halászira gondolok. Üdv: G1 Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya! Keservét a búnak, bajnak eloszlatni van hatalmad. Hol már ember nem segíthet, a te erőd nem törik meg. Hő imáját gyermekidnek nem, te soha nem veted meg. Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy! Most segíts meg Mária, Ó irgalmas Szűzanya. Köszönöm, szeretem, erős ima; éve minden reggel elmondom a Lukács felé futtomban egy asszonykáért, aki most szétverte a családját. Csak én anya helyett anyánkat mondok. Körülbelül a kárpitosműhelyénél kerül sorra. -- d. 19:07 Ötkor az leányfalusi Aba-Novák Galéria termében Pistyur Imre kiállítása. Először jártam itt, GPS. Látcsövemet gondoltam nekiajándékozni, de aztán azt valahogy nem mertem. Könyvet dedikáltam: Pisty Úrnak, szívélyesen. Sok szobrász között egy művész. Aprócska kiállítás, a szívmeleg, emlékezés legkedvesebb dolgaira. Tavaly, hogy fölfedeztem, ezekből többet mutattam. Én ezt úgy értelemezem, mindenkinek el kell indulni valahonnan: a megnyitószövegből kiderült, a munkáknak mondanivalója is van; kis madárkák bezsúfolódva egy csónakba, holott fölöttük a szabad szárnyalás lehetősége, a magas ég... ez itt igaz is lehet. A befogott orrú figura egyik címe: Szmog. Enélkül is jó szobrok. Mondtam neki, Sára és Izsák szobra - Kossuth-díjas. Nem fogja megkapni, ahhoz túl jó, túl markáns. Festményei is voltak a falon. Szobrait szabad - kívánatos is - simogatni. Egyszer fölfedezett egy bociszobrán egy rúzsfoltot. San Franciscoban járva látott egy eszkimó kiállítást, ismerős volt a hangvétel. Örültünk egymásnak. Hívtam, nézne föl hozzám. Mivel szakembere, rákérdeztem: alvatlanság ellen: 2 kiskanálnyi, fele citromfű-, fele komlótea. 8 percig a forróban. Bele cukrot lehet, citromot nem. Hogy fémmel nem szabad érintkeznie, szerinte hülyeség. Én azért tartom. A portré: F/2016/037 21:41 Kétszer mostam le tövig, reménytelenül. De nem hagyom. Kezdem látni a hibáit. A/2016/06 90x90 cm. 2016. február 28., vasárnap 09:02 Belső fontossági sorrendünk, hierarchiánk vezet minket. Ez meglehetősen egyéni, persze. 1. Az asszonyka, aki mindig férje után ment be vizsgázni, s ha ő jobb jegyet kapott, kiigazíttatta gyengébbre. 2. Az öregasszony halálos ágyán, aki nem engedett papot hívni, mert ilyen frizurával nem fogadhatja. 3. Kata találmánya, újabban vasárnapi sétánk elején a Normafa-vendéglőben egy kávé. Kedvelt hagyománnyá érlelné. A kávét én ugyan soha; még jól is esne, de hogy beülni?! Alkalmazkodtam, de tartósan aligha, kirándulás előtti presszózást én sajnos embervoltom meggyalázásának élem meg. Addig majd kint sétálgatok. Mindenkinek igaza van. 09:53 Az Ülőbútorok Szakszervezete tiltakozott. Revitalizáltam azt a széket. De milyen munkával! Pedig emelkedettebb volt a látvány nélküle. 20:55 Egy uszodai klubtársam fölküldte hozzám informatikus ismerősét, aki nyugdíjasként kevéske haszon reményében bemutató e-könyveket készít a netre, művészekről. Mutatott is kettőt a tabletjén - nagyon szépek -, evvel eltöltöttünk egy órát. Aztán fölajánlotta, hogy rólam is egy ilyet, minimum harminc, max. hatvan képet kér hozzá, ha meg tudunk állapodni. Aztán megmutattam a honlapomat. 2016. február 29., hétfő 09:01 Amig tegnap Kata a vendéglőben hosszúkávé, addig én törpepóni a Normafa-sétányon. Csodálatosan buta állat. Ott vakarásztam, ahol neki a legjobb, mondanám, szeme se rebbent. Tényleg, még a fejét se fordította el. Úgy maradt. Lakásban sajnos nem lehet tartani, megpróbálták, szobatisztátalan. Párban szeret legelészni a kertben. Unokáknak? Hatvanezer. Először bernáthegyinek néztem, éppen akkora, meg a színe is. De jó lenne egy, ide a műterembe. Hollandiából hozták, ott százszámra tenyésztik. Húsa nem kell, szőre se, és semmit nem lehet vele csinálni, gazdájának nem reagál, tökéletes. Illetve kiskocsit gyerekkel elhúz. Itt most gyerekprogram- állatsimogató-reklám volt, gyerekeknek ezer, felnőtteknek ötszáz. Kérdeztem, nyugdíjasbérlet van-e. Még életemben nem fotóztam öreg Nokia butatelefonommal, a Sonyt asztalomon felejtettem. 10:32 Utcán olykor szembejön az öreg cigány, köszönőviszonyban vagyunk. Remek figura. Húsz? harminc? éve azt mesélte, elhagyta a felesége egy mészárossal. Meg hogy két trafikja van, s az a fehér mercédesz ott a fiáé, neki vette. Sokat téblábolt a Moszkva tér környékén, úgy tréfálkoztak vele, na, megint szabadlábon, öreg?! A három éve láttam az 56-os Széna-téri koszorúzáson. A foradalom alatt nemzetőr volt, annak idején kérdezte is tőlem, nem lehetne-e ebből valami pénzt csinálni. Egy pincsit vezetett pórázon sok évig reggelente, markánsak voltak ketten, ő tereptarkában, testesen. Most meséli, tizenhat évesen temette el, kutyatemetőbe. Megöregedett. - Hogy maga volt katona is. - Én nem, soha! Aztán hitetlenkedéssel elvezetve addíg, míg előkotorta igazolványait. Lefotózhattam. Úgy emlékeztem, valami tábornok a szentem, merthogy a rendfokozat a korral automatikusan emelkedik. És íme. Magyar Nemzetőrség. Vitéz lovag Mohácsi László vezérőrnagy, a Szent György Lovagrend tagja, az 1956-os forradalom hőse, az 1956-os Magyar Nemzetőrség Országos Kegyeleti Bizottságának elnöke. Egyenruha viselésre jogosult. Mondta is, csak keressem meg a neten. Aztán szaladtam, tízre hozzák képeimet Tatabányáról. Még Mikinek, Katának is citromfű-, és komlóteát venni. És akkor csomagolás, holnap Kecskemét, Alkotóház, egy hónapra. 2016. február napi olvasó: 345 VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 252. 2016. március 1., kedd, BUDAPEST - KECSKEMÉT 07:49 PEST Csomagolni szeretek, minden tárgy kézbe kerül, átnézetik, rendbetevődik. Hogy mit vigyek, nem gond, egész életemet. Komolyan fontolgattam, régimódi szóval: önmegtagadásként - nagyBÖJT - a mérleget egy hónapra itthon hagyni. Ez is játék. De nem merem, ehhez gyenge/gyáva vagyok. --- Itt most közben befutott egy mail, érdekes: Continue our Ocean & Sea Shipping Cooperation in 2016 --- Végig izgulnék, meghízom Kecskeméten - a koszt jó -, rettentő munka lenne utána. Ledolgozni. Miki lekísér, ez nagyon jó, elfogadtam ajánlatát. Megoldottam volna egyedül, bár ott tíz forduló nehéz sportzsákokkal az emeletre. A szememtől már emelgethetek. De kedves együttlét a kocsiban, ritka alkalom nyugodtan beszélgetni. 17:49 KECSKEMÉT Miki fölhordta minden dolgomat, a földszinten megreggeliztettek minket, édes együttlét, aztán föltettem a vonatra. És hirtelen olyan árvának éreztem magam, fura, öregember a hetvennegyedikben. Lehet most nekem levelet írni :)) Ebéd után egy édes-fájdalmas Déry-novella. Vacsora előtt - első alkalom - csak öt kör a kerti sétányon, vagy kétezer méter, futásnak minősített kocogás, az erre a célra kifejlesztett tízrovátkás rózsafüzérrel. Esti rémület, hogy otthon maradt a szerszámláda, fogók, a szögek, minden. Szóltam Szent Ritának, beletette a Toyota csomagtartójába, fölhoztam. 19:03 Ilyet még nem hallottam, ez édes. Miki fiamnak olyan mérlege, AKI hétfőnként az elmúlt hetet kiértékelő maileket küld neki, gyakran megdorgálja, és tanácsokat is ad, pld. egyen lassabban! (Étkezéskor az éhségérzet aránytalanul lassan múlik.) 20:18 1971-ben először, 1980 óta évente itt, az elrendezésen már nem kell gondolkodni. F/2016/038. Csak a padlót kellett itt kissé elszínteleníteni. 2016. március 2., szerda, kecskemét 08:39 Reggelihez a konyhásnénik kerítettek számomra egy nagy bögrét, megterítve az várt uszodából jövet. Ezen meg lehet hatódni. Tavaly még a magamét hordtam le. Uszodabérlet idén ötezerrel drágább. A havi nyugdíjas 20,2 e. HUF. 11:09 Ez olyan ronda, hogy érdemes megmutatni. Ilyen agresszív - sásásárga! - módon kezdtem idei első hivatalos képemet itt, Kecskeméten, hogy kényszerhelyzetbe hozzam magam, ne csússzak bele valami önismétlésbe. Egyébként a regulárisnál tizenhét perccel korábban indítva, 10:13-kor. A/2016/09 lesz a neve, ha túléli születését. Dragomán Gyurka biztosra vélelmezi, ha meglátja, középszürke kép lesz belőle... Majd igyekszem - Zárójelben. Számomra a sárga nem egyszerűen egy szín, hanem egy Közép-Európai borzalom. 13:39 - Deske, azokból a vékony vonalakból és a sárgákból Czimra Gyula nézhetne vissza... Pl. Műterem Czimra Gyulának... A. - Köszönöm, már tönkretettem. d. 17:09 Sötétedik, eddig lehetett csinálni. 18:12 Nyolc kör a kertben, egy kis unicum és két Balaton-szelet, mert sajnálom magamat. Na, kezdek dolgozni. Fél tízig lehet. 2016. március 3., csütörtök, kecskemét 19:24 Reggel már 1200, most a kertben megvolt a tíz kör, amúgy mostanáig asztalnál, a tatabányai másfél órás pódiumbeszélgetés rendbetétele. Nincs benne új, de hát hozzászoktam megcsinálni. Ami érdekesebb, az ottani Új Forrás főszerkesztőjének íróiskolája fiataloknak, házi feladat volt valamit írni a kiállításomról. Az egyiken nagyon jót mulattam, ez baromi jó; mutatom, Szűcs Attila opusz:  – Amúgy jahm tényleg. Rendesen hasonlít a többi műtermesre. – Ugye? Még majdnem jobb is. – Na, menjünk tovább. Lássuk csak, mi ez itt. Aszongya: Műterem. Ki gondolta volna? – Ó, ezt figyeld! Ez más. Műterem nappal. – Pusztulat. De akkor miért zöld a fal? – Mert zöldre festették, és rásüt a nap. – Akkor ezen miért kék? – Látod. Azt írja, Műterem szomorúan. – Mert a kék szín annyira bánatos… – Hát most ha a festő így érezte… – Mindegy. Műelemezzük akkor ezt itt. Műterem tavasszal. – Egy ágy. Szinte érzem a madárdal illatát. – És ez a barna szín, akár a langyos szellő. – Inkább ő volt langyos… – Nicsak, micsoda változatosság, ezen egy ágy van. – Nem mondod?! Hadd találom ki. Csak nem Műterem? ... a teljes szöveg  21:46 Deske, már ezért érdemes volt megrendezni a tatabányai kiállítást. Ez a Szűcs: óriási szöveg. H. 2016. március 4., péntek, Kecskemét 09:55 Jó napot Dezső bácsi! A Szűcs-vers tényleg nagyon jó. A kezdeti látszólagosan játékos együgyűség a vége felé mélyebb rétegeket kapargat meg / némi katarzist előidézve /, amiből aztán újra a felszínre térve másképp végződik, mint ahogy elindult. Tehetséges. É. 11:15 Karinthy Fr. jutott eszembe, amikor olvastam a Szűcs-féle kis szatírát. O. 11:30 Nagyon rossz érzület lenne az első kép sikertelensége. Dolgozom rajta. A/2016/09 És ehhez egy mai ötlet: 241 kedves verseim másolatát át egyetlen mappába, és munka közben, randomban hallgatom. Pilinszky, Zelk, Illyés, Várady, Latinovits, Weöres. Együtt, randomban. Amit begyűjtöttem az évek során. Hogy ez eddig nem jutott eszembe. Találmány. Lehet, hogy e márciusnak ez lesz a markáns, emlékezetes emléke. 13:18 - Deske, a kozmetikában (sminkelésnél) azt tanítják, hogy nem szabad mindent kiemelni... általában a legelőnyösebbet kell... ha minden van, akkor semmi sincs... ez jutott eszembe a mostani képről... minden olyan nagyon ki van "festve"... magam a hátsó ablakot csak jelezném... kontúrban és sárgaságban is... a kék ajtó, hm... vagy nagyon kék... vagy csak körberajzolva... hm... L. - Köszi! Az a kék ajtó nálam zöld. A kozmetika - igaz tétel, csak itt épp az ellenkezőjét akartam, bár korábban, nem most-, hogy teljesen egyenértékű legyen minden felület, s a köztük-rács legyen a téma. Aztán azt se lehetett tartani. A monitortól sok függ, nálam most a 3 szín épp egyensúlyban. Bár valóban unalomhatár, kicsit nagyon szelíd. d. 18:47 Szia Deske! Ismét átlapoztam a VARSNAPLÓT. Nagyon formás. Most a legjobban tetszik a [...] A fülszövegben viszont kétszer találtad meg a világ legszebb kavicsát: 1949-ben és 2010-ben. Az egyik nem a legszebb. Üdv: T. Szia, kösz! Ez (is) költészet. Abba belefér az abszurd. És a második kavics: az utána következő, utolsó két súlyosabb sort vezeti föl: 2011. kidobom azt a kavicsot 2014. kidobom ezredik gyenge festményem ölel: d. 20:02 Szia, Miki, ezt esti futás közben láttam meg a kertben, fölhoztam. Harminc centi, még vizes, 12 kiló és szép. Nem kell neked? d. 2016. március 5., szombat, Kecskemét 06:20 Az Úr hűsége örökre megmarad 116. Zs. 08:24 Jobbat találtam ki a tegnapinál. Újra kezdem. A fájlnév elejére a költő neve, akkor nemcsak randomban lehet hallgatni a versgyűjteményt, hanem együtt egy költő munkáit is, sorban, ahogy a hanglemezen volt. Ez most nagyobb munka lesz. Sajnos 700 Mega, honlapra sok lenne, pendriven/CD-n tudom bárkinek szívesen odaadni. Emígyen formálódik: varady-lemez-2002-10 a babarczy lányoknak.mp3 varady-lemez-2002-11 nőnapra.mp3 09:36 Meg is van. Még sok Ady is belekerült, Latinovits-csal. Hogy valami kedves legyen itt is, persze Zelk: A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 10:13 Micsoda reggel. A VERSTÁR-ban találtam még hét Rakovszkyt. Azt is bele, és a három back-up-ba is. 10:56 Újat kezdtem. Illogikus műterem - A/2016/10 Közben Weöres, Rakovszky, Illyés a hangszóróból. 11:59 Már csak eggyel vagyok elmaradva a napi egytől. A/2016/11 16:40 Még bódultan, tétován, még hunyt szemmel iménti bonyolult autós-álmomat hüvelyeztem, hogy eszembe jutott, a délelőtti képpel hogyan tovább. A tegnap kapott kozmetikai recept. 17:48 Futás közben a kertben, ahogy róttam a köröket, rövid ideig hozzám csatlakozott Bumbi. Egy kutyához beszélni kell, hát hangosabbra váltottam, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és. Nem tudom, magára értette-e, vagy ő is velem mondta. 2016. március 6., vasárnap, Kecskemét 07:56 Vasárnap hat óra, üres uszoda, zavartalan pálya, időmérés. 32:35 1200m vegyesre, hát igen, romlik. Ez is rendben van. 12:50 Vasárnap, gesztenyepüré-, és múzeuméhség. Az előbbit elfelejtjük, az utóbbit elfelejtetik velünk, a Cifrapalotát rendezik és festik, a Fotómúzeumot kímélik a látogatóktól, a Katona-emlékház vasárnap zárva. Akkor a Bozsó-gyűjtemény. Ezt, ha tudtam is, megint elfelejtettem, hogy a szegény hülye Benczúr civilben (nagy) festő volt, amikor csak úgy, magának... Jó méteres kép, mint Csóknak is van egy hasonló remekműve. Kicsit arrébb Rothkonak. Gyárfás Jenő (1857. Sepsiszentgyörgy - 1925. Sepsiszentgyörgy), a nevét is alig ismerem, és micsoda csendes minőség. Ez tán 50 centi. Pesten tanult a "Magyar Képzőművészeti Egyetem" Mintarajziskolában 1873–1877-ig, mestere Székely Bertalan. Rajz- és festői tanulmányait Münchenben folytatta 1877-1880 között. Életképeivel Münchenben, Pesten és Bécsben is sikere volt, de vevőre vagy mecénásra nem talált. Megélhetését úgy tudta biztosítani, hogy pesti képes folyóiratok számára készített illusztrációkat. Az egyházművészet a galérián. Az ikon: amíg a fiú a sárkánnyal dolgozik, asszonyi nyugalommal szemléli őt a kisasszony a kapuban. És az első oszlop: azok a kun arcú bajuszos Krisztusok a kereszten. Az a magán-óramúzeum végleg ideköltözött, egyetlen kép van benne. Faragott kaptárbejárat. A bemenet a néni szája, nocsak. És egy festett szuszék részlete, hihetetlen, de ez így megmaradt; 1474-ből való. 19:54 Móricz Zsigmond szösszeneteket olvasok. Furcsa zavaróan fogalmazott mondatok. Ez itt nem az egyetlen. Mért választották az emberek a pályát, mint hivatást? Ez nyilván összefüggésben van azzal, hogy csodálatos titkok vannak az emberi tömeg lelki határain. in: Gyalogolni jó / Sárospatak, Harmónia: az élet korhadása 2016. március 7., hétfő, Kecskemét 12:16 Tisztelt Váli Dezső! Szabadkai néprajzos vagyok, aki már régóta készül írni Önnek. A weboldalán megtaláltam az életrajzoknál szabadkai dédapja visszaemlékezéseit, azóta már többször elolvastam és nemrég megfogalmazódott bennem, hogy írni szeretnék róla. Ehhez az engedélyét kérném. Számos szempontból egyedi az Ön által közreadott kézirat, rengeteg fontos adatot közöl, többek között a térség első meselejegyzését is. Tudom, hogy részleteiben már a Mozgó Világban és a Hídban is megjelent, viszont úgy látom, hogy nagyon jó lenne megjelentetni egészében. Ha erre hajlandóságot érez, szívesen keresnék hozzá kiadót a vidékünkön. Üdvözlettel: R. ...szívesen, bármit, korlátlanul, ingyen... d. 13:43 Egy vázlatlap, ezt is csak jajra-bajra számoztam be (tettem el) nem kell senkinek, nekem se, aztán majd paszpartú, keretezés... Kecskeméti vázlatlap - B/2016/01 és ráadásul F-et írtam alá B helyett. Tényleg, eladom 90 ezerért. 14:25 A délelőttöt átaludtam. Újat kezdtem, ma ezt fogom elrontani. A/2016/12 60x60 cm. 18:33 Estig ez lett belőle A/2016/12 Fölösleges, hogy minősítsem. Csinálni kell. És készült délután egy variánsa is, bizonytalankodtam. A/2016/13 2016. március 8., kedd, Kecskemét 12:15 Kezd olyan unalmas lenni, ami már tűrhető számomra. Bár, kissé unalmas. Régi szabály, hogy ami nem megy, azt eröltessük. Próbálkozom. Javul a szentem. Most kéne abbahagyni Zalatnay Sarolta A/2016/12 19:47 Ohó. Hát pont azt mondja, amit én ...élek meg. Nem vagyunk egyedül. Ebben. Esterházy interjú. Írás közben derül ki, hogy mi az amit írok, mert valaminek a szabályaihoz kell alkalmazkodnom, ami éppen születik. Nincsenek meg előre a dolgok. Friderikusszal beszélget 2014.05.29. https://www.youtube.com/watch?v=eNpaX-Jr8aw Ez interjú kapcsán elgondolkoztam az én közéleti-, pontosabban kulturális szerepemről. Merthogy az igen-igen szűk körű. S erre a válasz, hogy mozdonyvezető-oktatóból is kevés van. És kis hatókörű. Első lépésben. Illyés az Ozorai példában is effélén tűnődik el. 21:49 Ez viszont csodálatosan beválik, hogy munka közben randomban Zelk - Illyés - Pilinszky - Weöres - Várady - Rakovszky - Ady - József Attila... bár e két utóbbi nem a saját hangján - 2016. március 9., szerda, Kecskemét 07:12 A szokásos. Keresnék ürügyet, hogyan lehetne megszökni innen. 07:20 (Félbeteg, uszodátlan reggel) A katolikus liturgia a zsidó liturgia folytatása és beteljesítése, s mint ilyen szántszándékkal antieksztatikus. Az értelmünkön keresztül akar megszólítani, nem pedig az érzelmeinkre akar hatni... A keresztény liturgiától teljesen idegen az élményközpontúság. Barsi Balázs: 13 kérdés a liturgiáról. 07:54 Ilyen, mint most, évekig nem volt, hála Istennek, visszahatóan. Még nem tudom, miből fogom ezt a 160 ezer forint Kecskemétet kifizetni.. 09:38 Esterházy beszél a Salzburgi Ünnepi Játékokra rendelt készülő oratóriumukról. http://nol.hu/kultura/hozsanna-neked-modernitas-1605285 10:27 Eszembe ötlött valami. Mi lenne, ha ezt a mai A/2016/15-öst nem tenném tönkre délig. De akkor micsinálok ebédig. Persze soványka. De hát én is az vagyok. A farost közepén vízszintesen végig egy anyaghiba, vájat, azt mindesetre megoldottam. 13:23 A kert távolabbi pontjáról a Ház, ahogy én futás közben. Bár ma ez kimarad. F/2016/040 2016. március 10., csütörtök, Kecskemét 10:31 Két Braque-kép-nézés közti időt kitölteni valahogy. Majd eljön, az is. 11:04 Nem tetszik a Fotómúzeum logója, megjelenése. Próbálkoztam, hogy valami ilyesmi, bár az én terveimet minden profi grafikus megmosolyogja. Vagy csak legyint egyet. G/2016/03 12:28 Ez egy szék a műteremben. Illetve annak csak a fele. A/2016/17 18:52 Térdemen és tableten Rejtő légiós könyv, közben habzsolom a győri háztartási kekszet. A végén már számolatlanul. Minden oldalon meghalnak valakik. Számomra fordulatos igazán a történet, mert mivel neveket nem bírok megjegyezni - már a vége felé tartok - még most sem tudom, ki a hős, és ki az áruló, kinek a leszúrásán kell búsulnom, netán örvendeznem. A helyzet jelenleg meglehetősen bonyolult. Visszarettent az elébe táruló vérfürdőtől, testek borították az udvart. Ráordított Kolseffre: - Magyarázzon el mindet, maga disznó! És hogy jön ahhoz, hogy megzabálja az én parizeremet?! Kolseff levágott neki is egy darabot, és hosszabb elbeszélésbe fogott. Lent néha megszólalt valamelyik gépfegyver... Bu Malemnél véres fejjel menekültek a caid (mi az?) emberei, és Tigmart felől az üteg megsemmisítette a visszavonulókat. 2016. március 11., péntek, Kecskemét 06:38 Kedélyem alacsonyan szárnyal. Ilyenekkel múlatjuk magunkat: - Deske, a hibás Firefoxodat ma nézem innét Pestről TeamViewerrel valamikor. Ha van valami tipped arra vonatkozólag, miért kerül az egész konzervgomba szignifikánsan többe, mint a szeletelt, örömmel várom. A választ elfogadom racionális, irracionális, ezoterikus, transzcendens, gazdaságtudományi, szociológiai, emelkedett, vulgáris, teológiai vagy materiális nézőpontból is. F. - Megmondom, ha előbb te megmondod, hogy lehet, hogy tegnap P. Howardot olvastomban számolatlanul (kb. 17) habzsoltam a Győri Háztartási Kekszet, és aznap 30 dekát fogytam. Viszont a Vasárnapi Újság (1854-1921) - 57 ezer oldal - elfér két ujjpercnyi pendrive-omon. d. - ahhoz sokszor és rendszeresen kell habzsolni, hogy egyáltalán valami. Bár a háztartási... F. - háztartásbeli (bár nem takarít) d. - házastársi keksz? Értem... F. 09:28 Le a kertbe, újabb három lemezt megcsiszolni. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 09:50 Leírom mégegyszer, hogy megtanuljam; olyan pontos; Esterházy: Írás közben derül ki, hogy mi az amit írok, mert valaminek a szabályaihoz kell alkalmazkodnom, ami éppen születik. Nincsenek meg előre a dolgok. 2016. március 12., szombat, Kecskemét 10:34 Elétettem egy H betűt. 18:26 Kipróbálom ezt is, ha már. Beolvastam éppen ötven éve írt versemet, a Százötös lap. Az volt 1966-ban a C. naplómban az oldalszáma. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 21:32 Hamár! Hamár! (Várady Szabolcs) Olvasom be, a többit is. Elkezdtem: menü: 12. KÖNYVEIM - VERSNAPLÓ -VERSNAPLÓ hangoskönyv És egy ronda hibát találtam a könyvben, úgy látszik, átgépelték a kapott szöveget. Hogy el ne felejtődjék, a 9. oldal utolsó sorát szépen kérem most azonnal kijavítani, emígyen: de itt hagyom még, az asztalomon Nagy különbség. Az előző versszak még szólítás, szólongatás, tegezés. De az utolsó szakasz, ez a két sor már elfordulás, monológ. Hangzása is rossz: a hagylak igencsak dinamikus, lüktető. A hagyom szó fáradt, távolodó, búcsúzó. És nagyon kell oda az a két nyugodt-lasssító ó-betű a végére. Talán még az itt helyett is lehetett volna ott-ot írni. Bár így van egy íve. 2016. március 13., vasárnap, Kecskemét 09:44 Lesz miről írni, csak nincs időm, pedig négytől csinálom; most Katáért a pályaudvarra. Az első Barsi Balázs tézise, hogy Krisztus eljött volna közénk ősbűn nélkül is. A másik P. Szűcs elemzése El Kazovszkij (Lenocska) életműről, kiállítása kapcsán. 14:47 Jelenség volt Kazó. Ámultam óriási öntörvényű szellemi építményén, halványan irigyeltem is ezért, de nem foglalkoztatott, ahogyan Brazília is egy hatalmas dolog, és azt sem használom. Művészete, gondolkodása tőlem távoli. Nagyszabású küzdelem nagyszabású életműve. Most P. Szűcs nagyon világosan segített értelmezni, például hogy nem festményei minősége felől érdemes őt megközelíteni, amint én eddig. És igaza van. Azért ne firtassuk a minőséget, mert Kazovszkij nem attól jó, hogy festőnek, grafikusnak, installátornak volt jó, mert külön-külön bizony nem volt olyan jó, és erre érzett rá módszerével Rényi. „Nyomhagyás, csakis ez érdekel. A művészetben is, nem akarok berendezkedni, csak nyomot hagyni. Ideiglenes lét ideiglenes nyoma – ez az emberi maximumom.” – írta a művész valamelyik följegyzésében, és ez is a teljes cikk 18:47 Barsi atya a megtestesülésről. Boldog Duns Scotus János (1266-1308) érvelésére hivatkozik: Isten számára a legfőbb érték Fia, minden ennek a célnak van alárendelve. Tehát a teremtés és az emberi történelem legfőbb célja az, hogy a Fiú megjelenjen benne. Schütz Antal. "Benne teremtetett minden" (Kol. 1,16), vagyis a teremtésnek nem résztvevője, hanem célja. A létezésnek nincs értelme Krisztus nélkül. Isten öröktől fogva elhatározta, hogy elküldi Fiát, a bűnbeeséstől függetlenül. Egyébként sem lehetséges, hogy Isten válaszként tegyen valamit, ember által befolyásolva. 23:01 - Szia, Deske! Ez nem (csak) Barsi Balázs tézise. „Ő első eljövetelekor magát megalázva testet öltött, teljesítette a kezdettől fogva neki rendelt küldetést, és megnyitotta számunkra az örök üdvösség útját"; tehát "kezdettől fogva", azaz nemcsak a bűnbeesés óta. (Csodaszép szöveg.) üdv: A. - Persze, igaz, én is így, kösz! d. 2016. március 14., hétfő, Kecskemét 05:48 Ilyen penitenciát se kaptam még, amihez stopper kell, és milyen bölcs, pedig fiatal (ámbár némileg testes) atyától. Hogy egy Miatyánk és egy Üdvözlégy, de közte legyen öt perc, s addig gondolkozzam el azon, hogy... Zseniális. Az már más kérdés, hogy a karórám a tea miatt három percre van beállítva, tehát ez hat perc lett, ez nem lehet kizáró ok. A harmadik kérdés, hogy az adott téma sokszorosan átgondolva, erről nem lévén új gondolat-, de kényszeresen is, mindennek (fejben) megfogalmazásával voltam elfoglalva. (Ilyet imaórában megengedett közzé tenni.) Érvényes-e a penitenciám? Igen, mert a szándék elég. Ha a második percben meghalok, is érvényes lenne. 10:43 Pilinszky? Egyszerűen: bátrabb, mint én. Bátrabb továbblépni. Továbbgondolni. Elkezdtem. A/2016/20 12:02 Reggel uszodából hazafelé vezetve - még súrolófény - nem láttam az előttem-utat, úgy fénylett. Nem általánosságban, hanem konkrétan és egyáltalán nem láttam. Új szemem eddig tapasztalt egyetlen hátránya. Csakugyan veszély. Úgyhogy most sürgősséggel a tegnap ünnepi piacon látott pótszemüvegmicsoda, 2200 HUF, félszegen lealkudva 2500-ról. Szerencsére műanyag, itthon nagyollóval méretre lehetett vágni. Sarkait kicsit lesmirglizni. Az árus szerint víztükör mellett kiváló, mert polár, vagy polarizál, vagy polarizált, --ezt elfelejtettem. 12:49 Ha már. Ha már. Visszahallgatva verseimet, kiderült, hogy egyáltalán nem tudok szavalni. Persze nem is kell. De megkeresni ebben a feladatban magamat; kifejezni hanggal, mit is akartam mondani fejjel; reális feladat. (Megint egy) új játék. A T.I. gyorsúszással úgyis lassan végeztem. Már tudom. 13:53. Megvolt az ebéd, most ez jutott eszembe. Elő a VERSTÁR-amból, egy új mező, Szabó T. Annácska gyönyörűsége. Megkönnyeztem. Persze, lehet, ő is fölolvasta már. Azt írja: érzetem, hogy most ez az életem, így is olvastam. De netán félregépelés a neten, és éreztem...? A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 18:54 Délután beolvastam a VERSNAPLÓ másik felétis. Itt lesz: 12. KÖNYVEIM -- VERSNAPLÓ-hangoskönyv Most közben megkaptam a Petőfi Irodalmi Múzeum hangtár URL-jét, magyar költők olvassák föl verseiket. Ki lehet copyzni, tessék: http://www.pim.hu/object.B8CA9F6E-E75F-4046-BE43-37EFFAA57450.ivy 2016. március 16., szerda, Kecskemét 05:20 Szilvinek küldöm. Másfél perc hajnal. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! Idén nincs festő tüntetve ki. Se Kossuth, se polgári tagozatban. 12:21 Egyáltalán nem errefelé akartam menni. Esterházy pontos. Munka közben alakul ki, amit az ember csinál. Mert olyan szabályrendszerhez kell alkalmazkodni, ami színtén percről percre születőben, változóban. A/2016/22 16:05 Lecseréltem a déli fotót, rájöttem, merre felé lehetne továbbmenni. 19:08 Lábadozás után újra futás délután. Az első kör nehéz volt. Még csökkentett terhelés, a fokozatosság elve alapján tréfából csak kilenc kör. Közben ennek a megtalált szónak örültem, hogy "kifejlesztett", erre a célra kifejlesztett tízrovátkás rózsafüzér. Fogalmazni jó. 19:15 A Bozsó-fellegvár új kiállítása: Az Alföld vonzásában. Szokásosan először négy kilométeres sebességgel körbe, ki is akartam szaladni utána, boglya boglya hátán, na, ebből elég. Akkor újra körbe. Aztán megint, és végül alig tudtam otthagyni. Édes Istenem. Németh József (1928-1994) Mindig fájdalom rá gondolni, csoda-csillagként indult, aztán a Vásárhely-megye elkezdte fölkarolni. Németh József. 1960-ban tűnt fel, ez már későbbi képe. Nagy István folytatója lehetett volna. Szalay Ferenc (1931-2013) A kompozíció szerintem szándékoltan suta, nagyon jó. Kurucz D. István (1914-1996) Kurucz D. István Szalay Ferenc: TSz szervezés. Nem baj, hogy egy novella is egyben. Az ablakon kukucskálóval, a síró asszonnyal.. Kohán György (1910-1966) Micsoda ereje van. A festő önmagáról beszél. Szőri József (1878-1914) Elképesztő gyönyörűen festve a szekér, a küllők. És a színei. Tornyai János (1869-1936) Absztrakt. Koszta József (1866-1949) Nyilasy Sándor (1873-1934) Fényes Adolf (1867-1945) Nem főmű, és mégis. Zsombori Lajos (1867-1933) Olyan fölényesen formáz, mintha szobrász. Bozsó János (1922-1998) A néhai Házgazda. Ez nem a kiállítás része, de most fedeztem fel. 2016. március 17., csütörtök, Kecskemét 11:57 Gyanakodva figyelem, de tényleg. Mára: még csak nem is kellemetlen az a 35 sec. hideg zuhany a forró után. Nem volt hiába ez a 26 év gyakorlás. Bár kérdés, az elmúlt 26 évek kellemetlenje hogy aránylik az elkövetkező-- Mégiscsak. Jó üzlet volt. Ma kezdtem: A/2016/23 60x60 cm. 12:55 Vasárnapi Újság 1904. 6. 91. JURISTA-BÁL. A farsang egyik legfényesebb mulatsága a jurista-bál lesz, amely egyszersmind nemes célt is szolgál. Anyagi eredményét ugyanis a Fadrusz-szoborra szánta a rendezőség. A bevonulás programja a következő. A fő-hercegnő kilenc óra harminc perckor jelenik meg, s a lépcső aljánál gróf Szapáry Pál fogadja. A lépcsőkön a főváros húsz csatlósa és Pestmegye tizenkét huszárja áll kivont karddal sorfalat A főhercegnő előtt hat komornyik gyertyát visz, a plateaura érkezesekor a zenekar díszjelt ad és tiszteleg. A lépcső felső részén hat palotahölgy fogadja, akik a kísérethez csatlakoznak. A ladyk a fenséges asszony páholyával szemben foglalnak helyet, mire fölvonulnak a palotást táncoló párok, s ellejtik a legjellegzetesebb magyar táncot, a palotást. A táncrend művészi kivitelű Corpus Juris, bőrkötésű könyvecske, előlapján Fadrusz domborművű képével. 13:23 Néhány éve váltak. Egy tegnap hallott rádióműsor kapcsán jutott eszembe: Édes Kislányom, nagyon szeretlek. Megnyugvás nekem, hogy olyan szép a hited. Egyre kérlek, erre álmodban is ügyelj, minden erőddel azon légy, hogy gyerekeid az apjukat is szeressék. Egy apára élethossziglan szükség van, akármilyen is, akkor is az édesapjuk, és az marad, ha tőlük távol él is. Ők károsulnak, ha elfordulnak tőle. De hát ezt te úgyis… ölel: d. 16:32 Madaraink a parkban délután négykor, egy perc. A vége felé már türelmetlenül hallgatom. Egy perc. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 18:20 Velem korú, a szemközti zuhany alatt szappanozza magát, lesandít kis pocakjára, irigykedik, hogy gyorsabban úszom. És azt mondja: Csodálkoznak, hogy micsoda dolog ez az ismételgetős, monoton rózsafüzér, holott egy-egy mondata is olyan gazdag, alig lehet megérteni. 18:35 Megvolt a tíz kör, csinálom Gábor új Vasárnapi Újság-fejezetét. Lotz Károly ravatala a Műcsarnokban, és a temetési menet az Andrássy úton, 1904. Ugyanott más, 1906. 46. 741. NEMZETKÖZI TÁRLAT A MŰCSARNOKBAN. A tárlat általános jellege, az idegeneket is beleszámítva, megfelel ama szokásos átlagnak, melyet évről-évre láthatunk. Több-kevesebb ügyességgel, a természet jelenségeinek érdekesebb, vagy érdektelen regisztrálása, javarészben az egyéni felfogás teljes hiányával. Komolyan áttanulmányozott s biztos szellemi erővel teljes alkotás csak elvétve akad. A rútnak s az unalmasnak kultusza talán még sohasem uralkodott annyira, mint a modern művészet jelenlegi korszakában. S amint így a művek során végig megyünk, sajnálattal tapasztaljuk, hogy mily sok lapos gondolkozású s bizonyos fokig lelki szegény tolong a művészi pályán. Egy idő óta úgyszólván kiállításról kiállításra, ha nem is épen a hanyatlást, de az egészséges, erősebb fejlődés hiányát látjuk. 2016. március 18., péntek, Kecskemét 08:47 Csalódás volt visszanézni. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 13:40 Elkezdtem: A/2016/24 19:55 ez mi? miért? / F/2016/041 21:07 Flesch Bálint (1949-) retrospektív kiállítása a Fotómúzeumban. Harminc éves kora körül csinálta ezeket a furcsa fotókat. Akkor is tüll és rózsaszín vatta körítéssel mutatta be, be is tiltották (vagy majdnem). És a látogatóknak az ajtóban rózsaszín vattacukrot osztogattak. Akkortájt sokan tartották szellemi vezérüknek. Nem vettem a fáradságot a megfejtéséhez, de kétség kívül erős gondolati tartalom. És a nagy üveges vitrinsor közepe táján lélekben megsimogattam ezt is. Életem tán legkedvesebb tárgya volt. Jött a digitális fotózás. Elnézegettem évek múltán porosan egy baráti polcon. Aztán ide került. Kálmán Kata, Pécsi József gépei társaságába. F/2016/042 21:43 A franc egye meg, erre elmennék. Észak fővárosai és Szentpétervár I. - MSC Musica /hajóút/ Indulási időpontok: 2016. május 21.* július 2., 16., 30.* *Stockholm helyett Helsinki Útvonal: Kiel – Koppenhága – Stockholm – Tallin – Szentpétervár - Kiel Indulási kikötő: Kiel Hajó: MSC Musica Időtartam: 8 nap / 7 éj Ellátás: teljes ellátás Utazás: egyénileg 210.900 Forinttól. 2016. március 19., szombat, Kecskemét 10:06 Öröm. Súgva megkérdeztem az uszodakiasszonyt, mondaná meg, mi az a tusfürdő. Visszasúgta, folyékony szappan, és mosolygott. Merthogy ezt mondta a parton az edző. És megoldódott egy hónap után szemüvegem bepárásodása. A Közértben megmutatták az hol van, és melyik az. Egy hónapja az órát sem láttam a vízből. Beletörülni a szemüvegbelsőbe, aztán pillanatra vízcsap alá. És tökéletes. Mi a Lukácsban erre kanadai balzsamot használtunk (nyál), de ezen az új szemüvegen az se segített. Tusfürdő 750 és 170 HUF között. Én az utóbbit. 07:34-kor ki a vízből, láttam. 12:07 Ma kezdtem: A/2016/25 18:42 Szombat esti ajándékom. Magamnak. És neked. Mindig elképeszt Füst Milán; nagy gondolkodó. Illetve itt: műelemző szakember. ...nem egy lázadó szívű barátom, például Karinthy is ugyanígy vélekedett Tolsztojról. - Grófok? grófok? - kérdezte megvetőn. - Köpök rájuk - fejezte be oroszosan. Hevesen bólintottam. - Én is köpök rájuk, bátyuska - feleltem szintén oroszosan. Míg aztán egy izgága és zabolátlan barátom el nem cipelt egyetlenegyszer életemben a lóversenyre. Akkor már fiatalságomhoz képest elég mélyen behatoltam az írás stúdiumaiba. Egy Palikám nevű ló nyert, és én is nyertem rajta pár koronát, de ez nem nagyon érdekelt. - Hogyan kell ezt megírni? - kérdeztem magamtól. S akkor állt el először a lélegzetem e tolsztoji művészettől: Mert rögtön hazaszaladtam, s elővettem a Kareniná-t. S mondom, egész elképedtem tőle. Mintha a világ, a nagy művészet világa ebben a pillanatban nyílt volna meg előttem. Megnyílott előttem az ég. - Hohó - kiáltottam -, hisz ez grófjai ellenére mégiscsak a világ legnagyobb művésze. Mert hogy van megírva ez a lóverseny! Vegyük mindenekelőtt ezt: ha Jókai írná meg hőséről, hogy lóversenyen vesz részt, akkor nyilván első lenne. Mert a naiv elbeszélők hősei mindenben elsők, a legszebbek és legjobbak, rendesen gazdagok is, és még zongorázni is remekül tudnak. Tolsztoj azonban józan szellem, és szemlélete reális. Mit tegyen hát Vronszkijjal, hogy hitelét ne veszítse? Ha első lenne, émelyegnénk tőle, mivelhogy gróf is, gazdag is, szerelmes, és viszontszeretik - és még a lóversenyen is győz? Ez, nemde, sok volna. Ha pedig elveszti a versenyt, akkor lekókadunk, tehát ez se jó. Ha leesik a lováról, és nyakát szegi, akkor meg vége a regénynek. Hogy kell tehát megoldani a dolgot, hogy elhihető is legyen, és mind e bajoktól se kelljen tartani? A következőképen: lova nem tökéletes állat, mint amilyen a naiv elbeszélőknél volna - nem is elég magas, és nem hibátlan formájú, de úgy látszik, jó idegű és nagyon eszes. Mikor verseny előtt Vronszkij bemegy hozzá az istállójába, ezt az ideglényt máris úgy találja, hogy ott dobog a deszkapadlón, mert tudja, hogy verseny lesz. (Remek!) Vronszkij aztán fölül rá, kilovagol a starthoz, s ez az ideges állat alig tudja türtőztetni magát, hogy máris vágtába ne kezdjen, ennélfogva könnyű ügetésben megzötyögteti lovasát. (Remek!) Mahotin, a legkomolyabb vetélytárs vágtat el mellettük nagy, sárga lován. De mit részletezzem? Vronszkij a futamban rivális nélkül vezet. Egyszerre csak azt érzi, hogy közelebb került a földhöz. Észbe kap. - Ó, te drága! - mondja a lovának. Azért került ugyanis közelebb a földhöz, mert Mahotin nagy sárgájának szuszogása hallhatóvá vált a háta megett, s ezt az ő kis okos lova már érzi, épp ezért, minden ösztökélés nélkül ő maga veszi hosszabbra a vágtát, s ha a vágta hosszabb, a lovas lejjebb van a földhöz. (Remek!) Az utolsó gátnál azonban hiba történik: a lovacska remekül veszi a gátat, át is repül rajta, mint a madár, de már ott is marad. Vronszkij ugyanis az ugrás után meggondolatlanul visszahuppan a nyeregbe, és eltörte a ló derekát. - Mit csináltam, mit csinálam? - jár aztán föl-alá eszelősen a mezőnyben. Ezek szerint Vronszkij jó lovas is, de nem annyira, hogy a dolog émelyítő volna, s a regény is folytatható - micsoda írói okosság ez! Nem is szólva arról, hogy az egész futam kétszer van megírva e könyvben. Egyrészt a lovasok részéről, másrészt, hogy milyen hatást tesz a tribünök nézőire. És az se mindennapi dolog. Tudtommal még nem is igen próbált ilyet más író -- in: Füst Milán. Emlékezések és tanulmányok / Gondolatok vázlata Tolsztoj Leóról. Magvető 1967. (Egy Tolsztoj novelláskötet bevezető tanulmánya.) 2016. március 20., vasárnap, Kecskemét 07:39 Hatra uszoda, vasárnap nincsenek edzések, foglalt sávok-; van hely. 33:54 1200 méterre; úgy tűnik, most ez lett az átlagos. Ma elsősorban a lábmunkára figyeltem. Még nem érzem a ritmusát. A fejemet most jobban. Lehangoló volt a minapi magamról-filmet látni. 20:45 A vasárnap délelőtti múzeumozás jó - misére itt délután -, mert életbe lép az időtlenség révülete, távolrégi dolgok, történések, gondolatok. Nem agy-, inkább lélekmosás. Körülbelül mindegy, mit látok, ha minőség. A Református Múzeum, ismét, két év után. Az első sor nagyon református. A második: Szász Károly emlékkiállítás. Landerer és Heckenast nyomda. Külön terem az ásványgyűjteményük. Felső tagozatos koromban geológusnak készültem. A pici kőben az a mókás, hogy közben milyen hosszú, méltóságteljes neve (képlete) van. A megkövesült állatok fenséges időtlensége. Át a Cifrapalotába. Egy bájos, naiv - egyedi hangú '48-as emlékkiállítás. Honvéd kisunokájával a fényképésznél. Talán Damjanich, csatavezetés közepette, szivarozva. Gyerekrajz pályázat. 22:13 Féner Tamás is itt az emeleten, a nyolcas műteremben. Nálam szélesebb baráti-, és látókörrel. Többször hangoztatta, hogy hallgattassék meg a másik fél is. Vacsora utáni dumcsizás, kik kerültek szóba, közös ismerősöket szedtünk össze, közös kultúrkörünk. A Kiss József zsidó gimnáziumi cserkészcsapat tagjai, köztük ő, meg Kézdy György, akkor még Krausz, akit én még a Zelk-díjátadókon fotóztam, később betegségében öngyilkos lett. Aztán sorra Illyés Gyula - ő a prózáját tartja többre -, persze Zelk Zoltán, akivel ő a Luxorban gyakran; Orbán Viktor, Aczél György, akit az Európai iskolások kiutáltak, mert elkurvázta a szalonnapénzt, Ádám Ottó, P. Szűcs Juli és Bognár Robi, Vilt Tibor, és alkoholista gyereke. A megkeseredett Segesdi György, eltávolított Marx-Engels szobrával, Kondor Béla és fotós szerelme, Molnár Edit, akit kiküldtek az MTI-ben, hogy fotózza le a Lánchidat, amikor betolják az alagútba, a látnok Schaár Erzsébet, ennek kapcsán Vaszkó Erzsébet. Négyéves kori aktfotója Básti Juliról, és a papa, Básti Lajos, aki őt kizavarta egy forgatásról. Bölcsész és fotós tanítványai, olykor megkeresik. Bernáth Aurél a könyveivel és művészettörténész lánya. Aztán Ámos Imre a grafikáival, Anna Margit, Flesch Bálint fotós, aki húsz évre eltűnt, Bálint Endre, a kiállításrendező Rényi, és munkatársa, Jerger Krisztina, aki Tamás több kiállítását is rendezte. Németh László, Vas István, Pécsi József fényképész özvegye, Iványi Gábor a pártfogoltjaival, Fodor András és Karinthy Cini önéletrajzaikkal, Gyarmathy Tihamér, Péter Vladimír és keramikus neje, aki boltot nyitott majd öngyilkos lett a Riviérán, Kassák, aki száz kópiát kért önmagáról, ingyen, Baki Péter múzeumigazgató, és elődje, Kincses Károly, aki már nem publikál, aztán Pilinszky, Konok Tamás, Scheiber főrabbi, Berecky Lóránd az MNG-ből, Vincze Matyi, az MTI volt igazgatója, Juhász Ferenc, akihez ő följárt és állítólag rólam is beszélgettek; a költő két lánya, akik vigyáztak az apjukra, Nemes János orvosismerősöm, annak vezető-újságíró édesapja; régészek, színészek, mindenki ismerőse volt, történetek, történetek. Szerinte (is) El Kazovszkij nagyobb művésznek, mint festőnek. Megmutatta billenthető előlapú egyoptikás Rolleiflexét, amit most vett, de leejtett. Megkínált két naranccsal. Szóba kerültek repülőgépei, gépágyúi és helikoptere, amiket gyűjtött, és most a kertjében tart. Tudott az '56-os MTI fotóanyagról, amire a BM lecsapott, de egy kópiapéldányt eldugtak, s az mostanában elő is került, szkennelhető minőségben. Az ő negatívjai is a Fotómúzeumban. 2016. március 21., hétfő, Kecskemét 13:37 Helytelen dolog stopperrel napozni ebéd után a Kisteraszon? 37:54. Igaz, közben az édes Füst Milán, amint Gelléri Andor Endrét imádja. És hát itt van a dél felé kezdett kép, a délelőttöt át kellett aludnom. A/2016/26 14:23 Dezső, elolvastam a napi penzumod, irigylésre méltó teljesítmény. Csak annyi: a Fodor az András. Népiesekhez tartozó költő volt, ennek megfelelően remek kucsmája, a fő művei, azt hiszem, a memoire-jai. Féner Tamás Köszi! A napi teljesítmény. Tudod, nem vagyok annyira tehetséges, hogy ne kellene mindig mindent erőltetnem... Nem bon mot-nak szánom. d. 2016. március 22., kedd, Kecskemét 04:58 - Deske, tegnap a Klubrádióban Csomay arról a botrányos tervről, hogy a kormányt a várpalotába... Milyen okos, művelt és bölcs asszony a maga első szerelme…, és hihetetlenül tapintatos, nagyon szakmai. És milyen eltérő világuk van... (mármint maga és ő). R. - Köszönöm, elküldöm neki, hadd örüljön... d. - Szia Zsófi, ezt a mailt kaptam, nekem dicsérnek téged... Március van, én szokásosan a kecskeméti alkotóházban, nincs íze az idei munkának. Ilyennek is kell lenni…, rendben van. Te? Gondolom, szokásosan ezerfelé rohangálsz (nem szitokszó). Dolgozz, sokaknak van rád szüksége... ölel d. Csomay. 76 lesz júniusban. Gondozza 1000 unokáját. Biciklin jár Zugligetbe, az egyetemre korrigálni, de dombnak föl, kerülőúton, mert arra szebb. 05:43 Moss meg, és fehérebb leszek a hónál. Zsolt. 50,9. Felszólító mód. 09:25 Tavasz Kecskeméten is. 10:31 Műterem - csönd - A/2016/27 60x60 cm. Gondolom, a többit ki lehet dobni. 12:02 Deske, "Moss meg,..." szerintem ez kérő, nem felszólító, mint ahogy az Uram irgalmazz! Krisztus kegyelmezz! - is kérő. N. Elértem a célomat. Oda van figyelve rá, ez egy fontos mondat. :-)) d. 13:19 Nemrég, egykor kezdődött a Cifrapalotában a VIII. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé megnyitója. A beszédeket nem vártam meg. Sokan vannak. A kiállítás olyan, mint az ilyen célorientált tárlatok lenni szoktak. Nem a minőség az egyetlen zsűrizési kritérium, mert mennyiségekre is szükség van. Ösmerősöm, Varga Józsi díjat is kapott. Megérdemelte. Három képet fotóztam le a nagyszámúból. Varga József Zsolt Farkas-Koszta Tibor Benkő Viktor 16:48 Mágia, mágia amit ez az asszony művel, Palya Bea. Pedig igazán nagy elődök evvel a dallal. Ilyen erő láttán az ember kissé ijedten körülnéz a szobában, valami támpontot, ismerős valóságot keres. Vagy legalábbis nagyon elcsendesedik és nagyon jelentéktelennek érzi magát. Bódulat. Ki alkalmas, ki merheti összekötni az életét egy életre egy ilyen asszonnyal. Én biztos nem. Igaz, nálam már hiányos szőkesége is kizáró ok. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 20:50 A legendát ismertem, most megkérdeztem Fénert, pontosította. Amikor Rákosiék minden egyletet, egyesületet fölszámoltak, ebből a fotósok kimaradtak. Ugyanis egy névváltoztatás. Budapesti Fotóklubból Magyar Dolgozók Művészi Fényképező Egyesülete / MADOME lettek. Amit senki nem mert föloszlatni. Zseniális. 2016. március 23., szerda, Kecskemét 12:24 Hiába, hebrencs. A Pistyur-szobrot tegnap nem vettem észre a megnyitón. Pedig! 13:16 A ma kezdett A/2016/28 2016. március 24., Nagycsütörtök, Kecskemét 20:33 Az ember ne fotózzon szertartáson. Nem tudtam nem odanézni erre a négy Mária Magdolnára. F/2016/044 NAGYPÉNTEK 10:17 Egy kismesternek is lehet alvásigénye. Fekszem. 13:05 Füst az általa nagyon szeretett Karinthyról. ... és őt túlságosan meglepték az élet kielégülési lehetőségei. Hogy mi mindent ad a polgári jólét, amiről ő nem is álmodott. Egy tisztelőjétől kapott egy bundát. Telefont vezettetett be a lakásába, ami akkor még nagy ritkaság volt. Kérdeztem, mi az ördögnek? - Hogy az is legyen - felelte Karinthy. Hiszen ami a mohóságot illeti, ezzel mi körülbelül mindnyájan így vagyunk, folyton kellene valami, talán azt hisszük, hogy megváltozik tőle az élet, hogy jobb lesz egy kicsit. A művész nyughatatlan fajta, s még mohóbb, mint a nyárspolgár. Viszont senkinek sincs inkább fegyelemre szüksége, mint a művésznek. S jött a dicsőség kanmacska formájában. A népszerűség meg a köznapi siker. És hízelgett, dorombolt neki. S Karinthy émelygett tőle, de csak egy kicsit, mert különben részegültje volt. Ezt ő is tudta, hogyne tudta volna, hiszen nagyon okos ember volt, de mikor oly nagyon jól esett lubickolni benne: népszerűségben meg a személyes érvényesülésben. S ami ez utóbbit illeti: Karinthynak minden jó volt környezetül. Ez a geniális ember, aki csupa ötlet volt. Udvara tehát mindig akadt, de kellett is. Ő azok közé tartozott, akik a saját hangjuk hallatára tudnak a legjobban gondolkozni. Nem csoda hát, ha gyűlölte az egyedüllétet. Magam azt gondoltam erről, hogy iszonyodott saját élete igazságaitól, hogy szembe kelljen néznie velük... Néhány fájdalmas szó Karinthy Frigyesről. 1938. szeptember // in: Emlékezések és tanulmányok, Magvető Kiadó 14:43 Ezt délben kezdtem, Magány és műterem - A/2016/30 60x60 cm. Nnna. Ez jó. 2016. március 26., Nagyszombat, Kecskemét 05:41 Tudhatom világos tudással, hogy a halál vár rám, és annak előhírnökei: a gyengülés, lehetőségeim beszűkülése, elhagyatottság és megoszthatatlan magány. Ha azonban Jézussal zárkózom életem sírjába, akkor életem új életre támad. Így még az életben megtapasztalom föltámadása erejét. In: Barsi Balázs: Húsvéti stációk. 08:23 Uszoda ma: 33:14 11:53 A mai kép, Nagypéntek - műterem - A/2016/31 - munkakörnyezetével, F/2016/045, rá lehet klikkelni. Vilt Tibor azt mondta, egyik szobrom a következő szerszáma. 17:54 Valami vagy valaki bujkál bennem. Ő tudja. Én nem fogom keresni, marad a húnyó. Újabban négykor ébredés, napok óta a délután mellett délelőtt is aludnom kell, s a kettő között is bódult. Úgyhogy délután eldöntötten csak féltáv, öt kör. Ez a bosszúm. De furcsa volt, mint mikor gyorúszásnál féltávnál az ember leveszi a kézellenállást, oly jelentéktelen csonk utána a tenyér. És hogy a halálról se feledkezzünk el, tárcámban az ideiglenes dögcédula. Hogy kit értesíteni, az a papír rég az igazolványok között. 2016. március 27., Húsvétvasárnap, Kecskemét 05:27 - Kedves Deske! Remélem, amit írsz csak tavaszi fáradtság. Fiatal vagy te még ahhoz… És különben is, kellenek ezek a napi bejegyzéseid nekünk (már csak ezért sem vagy magányos, még, ha nem is látod, ki ül épp a „vonal” túlsó végén.) Látod, most is lenne itt egy kis dolog: a honlapod mai linkjéről – nekem legalábbis – nem nyílik meg a Barsi-stációk hivatkozás. A feltámadás örömével, ölel: K. - Köszönöm. Az a link csak programhiba sajnos, nem link... d. 05:29 De furán zötykölődik ez a szekér itt alattunk, ahogy haladunk, a hova is. Egy barátom postán küldött 160 ezer forintot, hogy ki tudjam fizetni ezt az alkotóház-tartózkodást. Még megköszönni se engedte meg. Tehát ki tudom fizetni. Fura. Mi volt itt még nagy kiadás. 11e gépírónő 20e festőszer 20e uszodabérlet 15e tankolás 27e vírusírtó két évre, most járt le 07:25 Tabletem és a vekker is tudja a nyári időszámítást, jeleztek, hát brachiból hatra uszodába. Ami tegnap még öt volt. Öt kocsi állt csak a parkolóban. Volt szabad sáv, 31:46, ebből a T.I. úszásból, úgy látszik, nem tudok jobb időt kihozni. Igaz (legalábbis nekem), jóval lassúbb, mint a klasszikus változat. Igaz, közben tüsszentenem is kellett. Volna. De hát annak első fázisa levegő beszívás, az víz alatt körülményes. (Mentségemre annyi, e héten csak kétszer mentem kevéskével 69 kiló fölé, ami mégiscsak szép.) Háromnegyed hétkor betér a zuhanyozóba egy testes öregúr, rákérdeztem, délutánosnak tetszik lenni? Szabadkozott. 14:57 Idetelepült kedves moszkvai szomszédaink, mailben. Tanulják a nyelvet. Az első választ még kiszótáraztuk: - Kellemes husvéti ünnepeket. Mi a csók, Vladimir és Tanya. - Khristos voskres! d. - Vo istinu voszkresz! - :-) Nem tudom orosz! d.  2016. március 28., hétfő, Kecskemét 09:12 A hétfőreggel ajándéka volt ez a mai a köd, fél hétkor, indultomban. Bent a városan már tiszta volt az ég. 09:25 Uszodabejárat, forgóajtó. Napok óta el-eltűnődöm, keresgélem, miért megkülönböztetett történés nekem egy ilyen szerkezet. Nem tudom. A legközelebbi szó, ami eszembe jut, hogy egy kis hetyke ünnep. De miért. Ritka találkozás, ez tenné? Az nem elég ehhez. Gyerekkori emlék, hogy tán megforgatása kalandnak számított? De hiszen kaland ma is. A pillanatnyi bezártság, a forgás, a veszélyhelyzet? Az áthaladás sikere, a szabadulás győzedelme? És hogy még utánam is forog egy kicsit? 09:54 Tegnap teljeskörű rokonságom ünnepi itt; Kata erőteljes sugallatára - az onokák okulására - ismét a Bozsó gyűjtemény. Megint találtam. Pedig a plasztika nem is érdekelt igazán soha. 18:51 Ez a kép sötétedésig, reggeltől. A/2016/32 Végig és sajna még azután is ellenszegült. Az utolsó lemez, minden munkanapra hoztam egyet, vagyis a huszonnegyedik. Aztán órás séta a vadasparkban, ne maradjon ki az idei év sem, szeretem. Egy külön házikóban tartott macskányi majom, csuklója tartósan a szájában, mintha szopogatná. Nem értettem. Az ismerős ápoló aztán elmagyarázta, korán került elválasztásra, inkubátor, kicsit dilinyós. Személyiségvédelmi okokból nem fotóztam le. 2016. március 30., szerda, Kecskemét 08:46 Az orvos fölöslegesnek tartotta volna antibiotikumot adni. Tüdő, szív ép, satöbbi. De azért ma csak féltáv. Beszélgetőpartnerem a zuhanyozóban, megtudtam, statikus. Ő hatra jár és ezret úszik. Ma mesélt egy ősceglédi fotósról, aki valami igen-igen nagy díjat is kapott egyszer. Ennyit sikerült megjegyeznem: István, Boszorkánytánc. Rémlett valami. És megvan. Tóth., és több mint 2200 nemzetközi kiállításon 52 országban mutatták be fotográfiáit, 300-nál is több nemzetközi díj tulajdonosa. New Yorkban 1980-ban vehette át a fotóművészet Oscar-díjának számító az évszázad kiváló fotóművésze díjat. Ez fura, ezek szerint nem volt hátrány, hogy a kép nagyítógép alatt agyonmanipulált. A figurák körül lidércfény, tehát ott kitakartással más expozíció; aztán az arcok, vagy talán az egész kép negatívba fordítva. Viszont a jobbszélen lévő férfi mintha nem. Erősen elkeményítve az egész. A természetellenes kontúrokat nem tudom hogy csinálta, pedig én is eleget-- És csak labor, a Photoshop még nem létezett. A viharos ég talán egy másik negáról került ide? Ott mások a folthatárok, kontúrok nincsenek, több is a szürke-árnyalat. Majd Pétert meg kell kérdezni. Kétség kívül igen látványos, erős kép. Inkább grafika, mint fotó. 2013-ban, kilencven évesen, 160 munkáját a veszprémi múzeumnak adta. De a Széchényi Könyvtárnak, a Fotómúzeumnak is. 10:01 Utolsó munkanap ez a délelőtt. Egy korai képen igazgattam. Most üldögélek, gyűjtöm a lelkierőt, hogy lehajoljak cipőimet kifűzni. Ágyba. 11:25 Sok mindent megértettem ebből a blogbejegyzésből. Nincs a némethez hasonló antikultúra a világon! Az „áldozatok” iránti aggódó szeretetük pedig '68 óta mindent felülír. Hogy magukat felmenőikkel szemben a „jó” oldalon tudhassák, égető szükségük van olyan áldozatokra, akiket „felkarolhatnak”. Ez az aktus persze az esetek döntő részében elvi és áttételes, hogy még véletlenül se bolygassa fel oly kényes ízléssel felépített luxusvilágukat. Normális férfi, fiú tudja a kötelességét és megvédi asszonyait, lányait, anyáit, testvéreit. Csak ezek a mai németek váltak annyira agymosottakká és férfiatlanokká, hogy már erre sem képesek. A merkeli nyelv mára a teljes német közbeszédet depolitizálta és ezzel debilizálta. Nemcsak, mert végtelenül unalmas és monoton, hanem, mert minden tartalmat nélkülöz, soha nem mond semmit, leginkább csak meleg levegőt ereget. Úgy szabadította rá a muszlim migránsáradatot Európára, hogy szemmel láthatólag nincs indoklási és stratégiahirdetési kényszerben. A német polgároknak elég annyi, hogy / Schmidt Mária történész a teljes cikk 12:11 Új tábla már nem lévén, az A/2016/21-et folytattam. Kissé. És evvel vége. Délután már csomagolás. 12:29 Egy kolléga szerette volna itt kezdett képeimet megnézni, merthogy a honlapon némelyik nagyon tetszett neki. Hárítottam, gyomorból. Miért is. Ilyenkor elkerülhetetlen a véleményezés, egyáltalán a szó. És ezek még nem aláírt munkák. Mennyire megzavart, ha régebben Kata - belépve a műterembe - két lábbal beledicsért az épp készülő képbe. Alig mertem folytatni. Kritikai megjegyzés ilyenkor tud élesen fájni, de avval nincsen baj, az gyakran segít. 2016. március 31., csütörtök, Kecskemét - Budapest 07:19 Deske! Törtem a fejem, megírjam-e, hogy nem helyeslem a Schmidt Mária cikk megosztását, dehát. A cikk nagyon sok tetszetős igazság halmaza, bő lére eresztve, de nem rendje. Úgy gondolom, mivel kissé szerzetesi életet élsz, hihetőnek véled ezt az állításhalmazt. A giccset szeretők is őszintén látják szépnek azt, és ehhez joguk is van, de a mondat végén ott egy de. Ha a cikkből megértettél valamit, akkor a könnyebbik utat választottad. Nem a politizálóságodért szeretlek. ölel: R. 07:29 Kilenc tájt indulok haza. 14:55 Pestre érve az Adóhivatal levele várt, megint nem sikerült helyesen kitöltenem a bevallást, szégyen. Előzékenyen meg is mutatták sorról sorra a különbségeket, kijavítva. 15:22 Tegnap érzelmes búcsúzóul a tíz éve is lefényképezett cigányajtó újra, F/2006/18 és F/2016/046 16:01 Drága barátom! Ma reggeli (itt: 07:19) leveledre válaszolva. Ugyanazokból a forrásokból tájékozódom, mint te. Mostanra jutott időm újraolvasni a teljes Schmidt Mária szöveget. Tehát. Igazad van, kissé bőbeszédű. Amúgy, teljesen egyetértek vele. Nagyon fontos, hogy mindezeket így végiggondolta, és kimondta. Az elmúlt kétszáz valahány évben az Istentől elszakadt értelem annyira kiüresedett, hogy immár a legelemibb ösztön, az önvédelem ösztöne sem működik. Gondolom, sokaknak szokatlan ez a fajta - végre! - egyenes beszéd. Próbáld meg te is, elfogulatlanul, még egyszer elolvasni. ölel: d. 16:32 - Szép napot! Deske bácsit több szempontból is mesteremnek tekintem. Például: a képek elajándékozása. Milyen igaz, hogy felesleges otthon tárolni. És milyen öröm adni! Néha mondjuk az sem egyszerű. Kaptam már elutasítást, hogy nem tud vele mit kezdeni, ne haragudjak, de nem érdekli, ne adjak, mert nagy és nem fér el. De azért legtöbbször elfogadják. Üdv! N. - Kedves Barátom! Egyet hadd javasoljak! Soha ne adjon direktbe képet, mindig a megajándékozandó válasszon. Akkor érzi igazán a magáénak. d. Hát igen. Az ajándékozás agresszió, én tudom. Kíméletesen kell csinálni... 2016. márc. napi olvasó 330 előző levél összes levél VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 253. 2016. április 1., péntek, Budapest 09:25 Budapesti hamarjában mindenféle. Reggel a sekrestyében átvettem az uszodabérletemet. Az egyik atya megjegyezte, a ferencesek imádkoznak családunkért. Nem gondoltam volna, hogy ismernek. Debreceni aukción az A/2004/07-es 750 ezerért ment el. Ez után ki fognak nekem utalni 13.020 forint követői jogdíjat. Kép kitől kihez, nem tudom. A klubtárs (hidegvizes, 22 fok) séf nem tudta, mikor érek haza, egy hónapja a csomagtartójában két üveg ajándék fügelekvár. Nagymaroson szerezte. Uszodában még csak féltáv. Egységes érdeklődés. - Jó volt Kecskemét? - Nem. - Eredményes volt? - Igen, három jó kép a huszonnégyből. - Az jó. Stabil koldusom számára nagy tétel cigarillo. Egyesével kapja majd. Mi volt még. Egy kis fűrészelés, új printek oldalszámozása C.15754 és 15790 között, könyvtartó feketére festése, telefonok. Még a hazahozott vázlatrajzomat kéne keretezni. Csak van-e hozzávaló. 09:46 Füst így kezdi egyik Karinthy-cikkét. Hogy tud fogalmazni! Valami kopár... sörényesen... de majdnem... mégpedig külön-külön.. és így tovább... nem volt tanácsos... Elbeszélése szerint édesanyját Pest városában, az utcán megharapta egy ló, s ebbe belehalt. S a gyerekek aztán, jó sokan, valami kopár hajlékokban úgy nőttek fel, mint a kis oroszlánok, vadul és sörényesen. S ha nem is tépték a nyárspolgárt, de majdnem. Mert az agyuk lángolt, mégpedig külön-külön, mindegyiké önálló tűzvészként, mivelhogy kapcsolatuk nem sok volt egymással. Egy szegény kis lánytestvér festő akart lenni, s teli volt elszánt sötétséggel és vad szűziességgel, pedig alapjában véve szelíd kis teremtés volt. De a sötétség és a szűziesség akkor hozzátartozott a fiatalsághoz. A másik lánytestvér embergyűlölőnek készült. És így tovább. Frigyes pedig így szólt: - No mért? Amiért nekem lukas a cipőm? Azért én olyan nagy író leszek!... Egyszóval vad testvérek voltak. S egyiküket-másikukat néha ott lehetett látni a Thököly úti Football-kávéház ablakában. Ott olcsó volt a kávé, és óriási a kalács. De szóba állni velük, mondom, nem volt tanácsos, mert haragosak voltak mindig. // Néhány fájdalmas szó Karinthy Frigyesről in: Emlékezések és tanulmányok, Magvető Könyvkiadó 10:26 Print három példányban, aztán az egyik spirálozásra a Mammut-ba. Azt az Artchivum kapja. Ezek kb. százoldalas füzetek. Fél tizenegyre ez is megvolt. 12:31 Két (hiteles) mondat, kétfelől. Képtelen vagyok lapos sarkú cipőben koncentrálni. [Imacsoportban] evvel a [nagy] nyaklánccal nemigen tudok imádkozni. 14:40 Valamit kerestem a honlapon, az életrajz / családi iratoknál. Nem ezt: Országos Földhitelintézet C.04862 Budapest V., Gróf Teleki Pál u. 5. telefon:186-976 sürgönycím: RURA Váli Dezsőné úrnőnek Katonai illetmény folyósítása ügyében kivánságára igazoljuk, hogy férje Váli Dezső, aki Szabadkán 1900. aug. 16.-án született, intézetünknél mint tisztviselő 1926. május 26. óta, jelenleg felügyelői rangban áll alkalmazásban, s 1944. év folyamán nem önként, hanem katonai behivóparancs alapján vonult be katonai szolgálatra. Katonai szolgálat alóli felmentését az intézet kérelmezte, azonban a nyilaskeresztes pártmegbizott ennek kedvező elintézését meghiusitotta.  Budapest, 1945. junius 6. tisztelettel: (pecsét, aláírás)  /Anyácskám mesélte, nem emlékszem, a németek, vagy a nyilasok ellen mondott apám valamit nyilvánosan. Különben élne. Most lenne 116 éves. Érdekes lesz beszélgetni vele. Anyám negyven év gyászolás után váltott; akkortól úgy látta, szerencse, hogy meghalt, evvel a kommunista micsodával sehogy nem tudott volna együtt élni. Ja, még arra emlékszem, anyám tudta, annak a pártmegbízottnak hamarosan valami rettenetes halála volt. / 2016. április 3., vasárnap 05:35 Múltkor láttam, legutóbb, négykézláb szaladgált a szőnyegen; két éves lehetett, Le Meux-ben. Váratlan telefon onnét, néhány percre hazánkban francia távkereresztfiam, Steph. És hogy itt van valahol már házunk közelében, alkalmas-e. Este kilenc volt. Kata Lányfalun. Franciasaláta volt, teát csináltam meg lágytojást, azt tudok. Angolt némettel vegyítve közlekedtünk. Nem akartam elvállalni ezt a szülőséget, hogy a feladatot nem tudom innét ellátni, karácsonyiajándékotküldőbácsi meg nem leszek. De anyjának is ez volt a fontos; naponta dolgozom érte. Imában. Reggel négytől ébren; 11-kor elküldtem. Elmentében megáldottam. Talán még látom az életben. Kanada után most épp Angliában tanul, lánytestvére pedig - egyetemét addig megszakítva - egy évet Tibetben tanít. Ezek a mai fiatalok. fotó: F/2016/047 08:49 Uszodába menet az üres híd, reggel hét körül F/2016/049 19:07 Délután Kata ötletére a Várbazár, Koszta életmű. Becsületes kismester. Nehéz lehet úgy festeni, ha közben valakinek mindkét karjára egy-egy kétkilós súly van kötve. A látogatókat eligazítandó kísérőszöveg a falon: Koszta József művészetének jelentős vonulatát képezik hűséges társát, Annuskát, majd további leányokat és asszonyokat ábrázoló bensőséges Aztán ugyanott, a harmadik emeleten, Csernus emlékszoba. Párizsi műtermének festékfoltos fotelje, vekkerórája, gramafonja, ceruzák, egy teremőr lányka félálomban és néhány hatalmas zavaros kép a falon. Ez aztán az igazi szomorúság, ekkora tehetséggel kútba esett életmű. Amikor egy pompás mozdony sisteregve elindul Debrecenbe, de Rákosrendezőn egy váltót áttesznek Szeged felé. A mozdony továbbra is pompás. Hazaérve, emlékezésül, itthon csak előhalásztam ezt a megrendítő Gink-fotót, ami Kosztáról készült kevéssel halála előtt, 48 vagy 49-ben. Tisztelet az embernek. 21:50 Hogy szombaton Kata Leányfalun, egyedül-ebédem. A jégfagyott franciasalátát persze nem volt türelmem/lelkierőm melegíteni, hajnaltól intenzív tevékenységben - a hidegre a torokfájás újabb hulláma -, se az előírt tojást megcsinálni hozzá. Hanem ami utána! Körülnéztem Kata hivatalos hivatalos édességdughelyén. Aszalt vörös áfonya. Ilyen még nem volt. Mondhatni, tökéletes szerkezet. 2016. április 4., hétfő 06:47 Segítséget ill. jótanácsot kérek. Egyheti munkával elkészült egy 3800 soros táblázat. A C. napló őrzőinek adom le. Az elején egy utasítás. Ha valaki ebben javítandót talál, és jelzi, megköszönöm. ________________________________________________ műveim gyűjtőinek lakcíme és a birtokolt művek listája (opuszszám) (a többi adat a deske.hu honlapon elérhető) TITKOSÍTOTT KIADHATÓ: 1. ENGEDÉLYEMMEL 2. HALÁLOM UTÁN: a listát őrző Irattár vezetője engedélyével helyszíni adatmásolásra FELTÉTELE: a kérelmező írásbeli engedélykérelme a kérelem indoklásával, és személyazonosságának igazolása. Bp. 2016. 04.04. --------------------- Váli Dezső ___________________________________________________ 10:59 - Kedves Deske, nagyon nem szeretném ha lakcímem nyilvánosságra kerülne! Szerintem ez nem tartozik senkire. Még a titkos levéltárra sem... üdv: H. - Kedves H! Ez az Orsz. Széchényi Könyvtár Kézirattára, ahol az adatos jegyzeteimet eddig is egy elkülönített, piros dossziéban tárolták, ezt az egyet lefóliázták és feliratozták. Ők tudják, mi a titkosítás. A cimeket eddig is kiadtam, legutóbb a Műcsarnoknak, hogy be tudják szállítani a kiállítási anyagomat. üdv.: d. - Rendben, bár nem értem, mi szükség erre. A lakcím gyakran változik, semmi értelme tárolni. Másrészt a cég állami, ami azt jelenti, hogy a kormány bármikor belenézhet. H. - X. úr a kormányból rendszeresen olvassa a VÁLINEWS-t. Eszébe ötlik egy a lehetőség. Mint kormánytag, meg kívánja szerezi néhány gyűjtő címét, hátha akad olyan, akit följelenthet az Adóhatóságnál, avval, hogy az kivizsgálandó, esetleg adócsal. Ez okból ráparancsol egy galériára, hogy őt tekintsék munkatársuknak. A megfenyegetett galéria ebbe belemegy, ad egy igazolást. X. úr fölmegy Széchényi Könyvtárba. Bead egy kérvényt, és azt mondja, szeretné kiállítani Váli képeit. (Halálom után, mert addig tőlem kell kérnie.) Elkérik az igazolványát, megnézik. Fél óra, kikeresik, és előhozzák a raktárból. Kiadják neki a dossziét, beül vele az olvasóterembe, mert ki nem viheti. Jegyzetelni kezd. d. 12:14 Na. Az újakból ezt a hármat már fotóztam és most keretbe. 60 centisek. Műterem - csend - A/2016/27 Magány és műterem - A/2016/30 Nagypéntek - műterem - A/2016/31 20:55 Füst Milán megnyitja Petri Lajos szobrász kiállítását. Tisztelt Hallgatóság! Engedjék meg, hogy régi szokásomhoz híven magamról beszéljek legelőször, a lírikusok ősi rossz szokása szerint, amelybe végül is lassan, néhány évezred után mégscsak bele kell törődni. Egyszóval: hogy saját magamról szóljak mindenekelőtt - szíves tudomásukra kell hoznom, hogy ez a kiállító művész úr majdnem olyan idős, mint én vagyok, s nekem régi barátom. A világért se tessék tehát tőlem holmi tárgyilagos... engem, megvallom, bűnös elfogultságom vezetett ide: a szeretetem... ...Újonnan begittelt ablaktáblák kittjét körmömmel kivájtam, és gyíkokat, majd krokodilokat mintáztam belőle - mindez aztán hirtelen elapadt ugyan, de hát, ismétlem, hiába minden, a szobrászvér, úgy látszik, megmaradt bennem... ...E megmintázott Ady megjelenésében oly finoman szerény, közvetlenségével oly megnyerő, oly póz és személyes dagály nélküli, amilyen életében soha nem volt. Ám ez nem baj, sőt!... ...Mégiscsak impozáns dolog az ilyesmi, hogy nyárspolgárok számára annyira henye dologgal töltse egész életét: hogy alakokat és fejeket mintázzon meg egy olyan világban, amelyben sokszorosan meg van már minden mintázva... 2016. április 5., kedd 14:02 Ez az alábbi erre a leányomhölgyre vonatkozik. Fotója az ágyam fölött. Zsófi elefánttal - F/1978/70 2013.11.1. C.12443 HALOTTAK NAPJA az én halottaim mind élnek csakugyan húsz kilométeres körzetben körülöttem bankkártyával és telefonnal igazán halott hároméves kislányom akinek játékkutyát varrtam még farkát öltögettem elöl ő már simogatta igazán halott óvodás kislányom hazafelé csak annyit mondott úgy vártalak halott kislányom rárakott iskolatáskával az volt a véleménye nagy szalság az egész az er betűt még nem tudta halott lányom fekete körömcipőben halott a már munkába induló élő egereket kellett földhöz csapnia a sasok számára most hetente beszélünk telefonon ilyenkor is négy gyereke lóg rajta a teljes szöveg vagy így ... [ MENÜ -- 12. KÖNYVEIM -- VERSNAPLÓ-hangoskönyv ] A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 19:20 Kohán Ferenc kiállítása az Óbudai Társaskör pincekiállítóterében, Kiskorona utca 7.; április 17-ig, kedd-vas. 15-19h. Feri néhány évig ködtakart, most előbújt, öröm. Csöndes grafikák, talán 20 darab; tus és ceruza. Nagyon érzékeny, okos, jó anyag. Tessék megnézni. 20:33 Megint egy baráti üzenet, ez lett találva: Biksady Galéria aukció 2016.04.26. Falk Miksa u. 24. info@biksady.com T. Cég, jelzem, hogy az Önöknél aukcionálandó Váli- linómetszetet „HAMIS-30” – névvel fölvettem opuszjegyzékembe. http://deske.hu/iras/news-fajlok/xj.htm#bik Egyúttal jelzem, hogy minden munkám (beszámozva, nyomdai minőségben) a honlapomon. Szívélyes üdvözlettel: Váli Dezső 2016. április 6., szerda 07:15 Akinek füle van hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek rejtett mannát adok, és egy fehér követ. A kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki kapja. Jel.2. Milyen erős kép. Költészet. Mikor is fedezték föl a szimbolizmust? Ez a fekete zongora - Utad a tengeren át vezetett, ösvényed a nagy vizeken, de lábad nyomát nem láthatta senki. - Zs. 76. 10:03 Mondatok Kosztolányi Részeg kutya novellájából. Fél tizenkettőkor érkeztem. A társaság még józan volt. A kutyát a gyerekek itatták le, a konyhában. Bort öntöttek neki, egy mély tányérba. Eleinte hiába kínálgatták: megszagolta a bort, és visszautasította. A kutya ősi bornemissza. Nem tett erre fogadalmat senkinek, és nem tagja semmiféle szeszellenes szövetségnek: elvből nem iszik... A gyerekek cselhez folyamodtak... A szobalány elmondta, a bor hatása nem mindjárt mutatkozott rajta: egy darabig tűnődve üldögélt az üres tányér előtt, a bajszát nyalogatva... Látszott rajta, hogy nem érti a helyzetet... Türelmesen, megadóan hallgat. Nagyon szomorú... ...Mint bácskai, gyerekkoromtól szakértője vagyok mindenféle részegségnek. Sürgősen intézkedtem. Bemártattam egy törülközőt, s fejére tettem. A borogatást tűrte. Feketét főzettem, s kiöntöttem egy tányérba. Vizet is raktam köréje, több tányérral... ...Fél hárokor jelentették, hogy a kutya fölébredt. Ekkor sikerült kituszkolnom a lépcsőházba, a hideg levegőre. A szenvedő állatok szeretnek minél mélyebbre menekülni. Ő is ennek a titkozatos ösztönnek engedelmeskedett, csakhogy egyensúlyát vesztette... Hajnali ötkor lépett be az állatorvos. Azt mondta, minden évben öt-hat ilyen esete van. Szívhallgatóval megvizsgálta szívét. Legyintett, hogy kutya baja. Különben intézkedéseimet helybenhagyta... ...Elmenőben a ház úrasszonyát megkértem, hogy ebédre főzessen a kutyájának -- amint dukál -- korhelylevest. (1933) 10:02 - Deske, te csináltál egyáltalán linót? F. - Igen. d. Tűnődő - B/1968/45 Körtér I. - B/1968/02 Nagymama szobája II. - B/1969/11 Nagymama szobája IV. - B/1969/13 10:14 Tisztelt Váli Dezső! Nagyon szépen köszönjük az észrevételt és elnézést kérünk Öntől a kellemetlenségért. Természetesen javítjuk a honlapon és a rendszerünkben is. Üdvözlettel: S., Biksady Galéria 13:41 Délelőtt 11:20-ra előjegyezve téli-nyári gumi cserére. Reggel hosszan latolgatva gondosan fogalmaztam, előre. A legjobb arcút szándékoztam (halkan) megkérdezni. Úgy is történt. - Egy bizalmas kérdés, nekem most egy-két ezer forint is számít, fontos [az ilyenkor szokásos] centírozás is? - Az első két gumira feltétlen kell... akkor úgy csináljuk. Sanyi! Az első kettőt!... 18:42 Ma kiderült, decemberi, a ferences kolostornak írt körlevelemet a plébános atya még nem továbbította a többeiknek. Most külön-külön borítékban, ezúttal már rövidebben: 2016.04.06. html-2016/hajnali-mise-2.htm C.15822  megismétlem decemberi kérésemet. Kedves Plébános atya! És a teljes budai ferences család; Kolos-, Miklós-, Bence-, Jácint atya, s akiknek nem tudom külön borítékolni, mert nem tudom a nevét. Azoknak tisztelettel kérnék egy-egy példányt továbbítani. Ha néhány évvel korábban cserélődik le a kolostor személyi állománya, ma is meglennének a hajnali hatórás szentmisék, hiszen átveszitek a kapott rendszert. 1985-től jártam rá (lelkivezetőm tanácsára másodnaponként). Tán harmincan voltunk. Aztán az utolsó években Achilles plébános atya a misét áttette fél hétre, majd megszüntette. Protestáltunk, nekem arra hivatkozott, nagyon sok a munkája, éjfél után fekszik. (Egy halk ellenvetés, talán nem ezen kellett volna változtatni.) Kérem, kérjük, állítsátok vissza a hajnali miséket. Ez a mostani 1/2 8-as mise: nyugdíjasmise. Gondoljatok bele, ki lett zárva minden munkába járó, valamint a fiatalok, a diákság is. Nem egyedül sajnálkozom ezen a helyzeten. Előbb-utóbb sokan visszaszoknának. És ha kevesen? Akkor is minden rendben van, tudjuk, a Mi Urunk nem tud számolni, csak háromig --, ha ketten-hárman az én nevemben. Fioretti imaközösségünk sok éve naponta imádkozik munka-, és jókedvetekért. Jó pihenéstekért. Köszönjük a munkátokat, életeteket. 2015.12.02. - 2016.04.06.  Szívélyesen: 21:36 Egésznapi lábadozás után este kilenckor rámeredtem. Hogy nocsak, hiszen ez. Akkor belenyúltam. Mégiscsak tovább; másfél méteres asztallap volt, sápadt volt. Kerete se volt jó koromfeketének; ezüstre. Parketta műterem - A/2016/05 2016. április 7., csütörtök 06:07 304-ben halálra ítéltek egy körülbelül negyvenfős keresztény csoportot, mert a császári parancsot megszegve összegyűltek valahol vasárnapra virradóra megünnepelni az Eucharisztiát. Amikor kérdőre vonták őket, hogy hiszen tudták, hogy emiatt halálos ítélet vár rájuk, a jegyzőkönyv szerint azt vallották, hogy sine dominico non possumus, vagyis "vasárnap(i szentmise) nélkül nem bírunk" élni. Emögött a kijelentés mögött mélyebb valóság van. Barsi Balázs előadása Munkácson, az Eucharisztikus Kongresszuson, 2012. 06:45 Arra törekedtem, hogy féllábbal mindig e világban éljek. 07:50 Ma (eddig) négy dolognak örültem. + A Margit híd alatt (kívülről) láttam egy rabszállító autót. 09:52 Érdekel ez a fotó, gyakran el-elnézegetem. 11:19 Ma jutott először idő+energia a Kecskemétről hozott képek első átnézésére. Elkedvetlenítő ürességek. De ennek semmi jelentősége. 16-ot szívesen azonnal ki. Nem tehetem. F/2016/050 21:46 Ez se igaz. Estére a 24-ből 11 keretezve és fotózva. 11:56 Kezdem a kereteket csiszolni festés alá, fárasztó. A parasztok nevették, Tolsztoj gróf milyen gyorsan kaszál. 12:27 A bombabiztos backup, 4 fájlomat fiam winchestere is őrzi, mailben frissítem. Rákérdeztem, mehet-e. Szia Apóka, ma estétől otthon vagyok, küldjed nyugodtan. Eredetileg Hamburgban voltam, majd Dijonban, most meg Düsseldorfban. Eléggé beindult a forgatási szezon. ölellek M. 18:52 Mai kaland. 1. István, Új Mandátum Könyvkiadós barátom rábólintott, megcsinálja Strindberg Egyedül 2. kiadását a kedvemért. Annó 16 évig kerestem rá kiadót, naplója IX., záró kötete, máig érvényes fontos könyvnek tartottam. Ő 1999-ben kiadta, a svéd követségtől szereztünk pénzt rá. 2. Mondtam neki, most egy fillérem sincs, erre is rábólintott. 3. Délután a Versnaplót megcsináló nyomdatulaj jó ösmerősöm, hogy ő följönne egy teára. Beszélgettünk. Álmomban nem gondoltam volna, de ő se öt perccel előtte - elmeséltem neki a könyv ügyet -, váratlanul azt mondja: könyvcsinálás ügyben én festménnyel lefizethető vagyok. 4. Én mindent azonnal. Választott, rávettem, vigye is el. Ha nem lesz könyv, visszahozza: Strindberg műterem - A/2016/25, 60x60 cm. (Új kép Kecskemétről, cím és keret kellett neki, hirtelenjében. Szerencsére délben már lefotóztam.) 5. Ilyen módon előállt a könyvkiadás pénzügyi fedezete. Közösen fölhívtuk Istvánt. A jövő héten följönnek, szerkesztjük a könyvet. A Könyvnapra meglesz. 6. Mondhatni: Esti csoda. Jelzem, van ilyen Illyéstől is. Ez is van öröm, szeretem: Sövény fölött holdtól ragyog elhullámzó kasza. Ámulok: nem én ballagok vele haza. 19:32 Az operációk után két hónappal vagyunk, nem azonos módon, de majdnem 1-1 dioptriát még javult a két szemem. Egyik mínuszos, a másik pluszos lett, mondták, semmi baj. Új szemüveg. Mára kész lett, nagyon vártam. Optikus ismerősöm mosolyogva nyújtotta át, és teljesen alineárisan nem engedte kifizetni. Előzménye annyi, hogy a legolcsóbb lencsét kértem. Az föl tud menni egészen 100 ezer/darabig. 20:25 Meghirdetett ingyenes hallásvizsgálat, de azért egy Versnaplót vittem. Beszédtartományban még majdnem ép. 6-8000-körül romlott. A leletdiagramot nem adhatta oda. Egy év múlva jöjjek. Fülzúgásra érdemes lenne infúziókúra+gyógyszer, hogy ne romoljon. A fülzsír vírus és bacilusölő, fertőtlenít, és szaga a bogarakat távol tartja. 2016. április 8., péntek 06:28 Bizony, egynémely dologban még Máriának és Józsefnek is el kellett viselnie egymást. Nem azért mert rosszak voltak, hanem egyszerűen azért, mert mások. Barsi Balázs: Názáret iskolája Na jó, ezentúl újra beülök Kata mellé a Svábhegyen egy kávéra. (Vasárnapi kirándulás előtt presszózni fatálisan hátborzongató cselekedet) 09:06 Tegnapra megtörtént az idei kedvelt trombitafa. Néhány nap ünnep, azután eltűnik. F/2016/051 18:09 Délután a tetszhalálból visszahozva Különös műterem A/2016/22 60x60 cm. 18:17 - Deske, a szék feketéje mesterkélt... maszatosnak tűnő ablak és fehér keretű fekete ülőke.. nem passzol :) É. 18.22 - De passzol :))) d. 18:23 - igaz... ha passzol, akkor passzol.. É 18:34 - most javítom, a franc egye meg, mindjárt teszem föl. A feketét geometrizáltam. Tudom, mossejobb- d. 18:40 - igen, látom és jó lett! Kurva jó ablak nélkül... szerintem ez még baj... É. végül Ez a képernyőre bontás nyomorúsága. Az ablak életben sajnos gyönyörű. A többi éppen csak-- d. 2016. április 9., szombat 06:23 ...egy elvállalt és igává vált keresztény élet... és ezt akarjuk megspórolni az életünkből. Jó férjnek, feleségnek lenni, jó szülőnek lenni. De amikor ez igává válik, amikor olyan szorító körülmények között vagy, hogy egyedül csak az Istenhez tudsz kiáltani, akkor ez igazi házasság, akkor hivatás. A többi az olcsó élvezkedés. Hány családot ismerek, kívülről, belülről is ragyogó, de egy belülről is ragyogó szép családi élet mélyén ott van egy iszonyatos szenvedés. És egy kiáltás, hogy Uram, ments meg. Ez erőmből nem telik. Barsi Balázs prédikáció: A tehetetlenség kiűzése 08:45 Egy öregúr a klubban, mellettem vetkőzik. Volt, hogy 30 munkást foglalkoztatott műhelyében. Már(?) nem túlságosan bonyolult elmeélű. Nagyon szeret feleségével dicsekedni. Mindig ezt meséli, ha érdeklődöm a 30 év előtti kubai szállodaszámla felől, vagy egy régi uszodabérletről - mindent rendben eltesz - azonnal hozza. Hónapok óta gondolkodom a két tejesládán, párologtatók a kályhám tetején. Ma végre eszembe jutott, csontenyv. De ezt nem tudom közérdekűvé tenni. - Ha itt annyit szidod a képeidet, senkinek nem lesz kedve megvásárolni őket! - Mari néni a földszintről. 09:34 Olyan fürdőszobamérleg kéne, ha kifújom az orromat, mutatja a különbséget. Ilyen világban élek. Ahol a 61-esek újabban kimennek Albertfalvára. Meg Hűvösvölgybe. Minek. 1962-67, avval jártam főiskolára öt éven át. Tisztességesen, Körtér - Moszkva tér. 11:49 Kétezer júliusában igen jelentős szellemi és anyagi ráfordítással létrehoztam egy nyolcan! centis (csuklós) műtermi partvist. Az előszobára is ezt használom. Sajnos arra nem nagyon jó, igen jelentős hátránya, hogy evvel a mérettel ez mindössze három perc. És Kata nem veszi észre, ha szombati-takarítok. Igyekszem bútorlábaknak nekimenni, zörögni, efféle. Kinéz, azt kérdezi, takarítasz? A munkára koncentrálva, úgyhogy figyelmetlenül válaszolok, mindjárt kész. 19:42 Kata délben családi bérmaszülői ebédet adott. F/2016/054. És a bérmagyerek gyönyörű kislánya F/2016/053 -055, -056 19:50 Kecskeméten előjegyzett hét feladat közül ez az ötödik, Capa-központ (Ernst Múzeum) sajtófotó kiállítása. 1./ Páros fotók cigányértelmiségekről: A fotózás kedvéért beöltöztek csórócigánynak is. Okos ötlet. 2./ Képaláírás: Arányi Lajos György gyermekorvos egyetemi tanár 1862-ben 5 éves kisfia, Zolika halála után a gyermek testét bebalzsmozta [és felöltöztette], és egy kis székre ültetve, haláláig dolgozószobájában az íróasztal mellett őrizte. A Term. Tud. Múzeumban volt 2015-ben kiállítva. 3./Mivel tévét nem nézek, nekem informatívak voltak a menekültfotók, bár persze sokszor hazudnak. Hatalmas halom parton hagyott egyforma piros mentőmellény. Azt az induláskor kapták, még a túlparton. Valakiktől, szervezetten. Nem vették; kapták. 4./ Ez egy kicsivel arrébb, az Írók Boltja kirakatának fotója. Merthogy a Versnaplóm, a fehér borítójával.... :))) F/2016/052 2016. április 10., vasárnap 19:42 Méteres utcai plakát. Egy igazán szellemes gondolat, ötlet. Kinek juthatott ez eszébe. Közgondolkodást figyelmezteti, javítja is, nem prédikál, csöndes és mégis erős. Hogy ez valakinek eszébe jutott, talán a menekülthullám ügye is hozta felszínre. Tanulságos a magyaroknak, másképpen, de erősen a romáknak is. És milyen jó, hogy itt a cigány szót használják. Szöveg: 1956 CIGÁNY HŐSEI KŐTÉ SÖRÖS JÓZSEF szabadságharcos Élelmiszert szállított a pesti kórházakba. Kivégezték. NEMZETKÖZI ROMA NAP április 08. Vasárnapi (rövid) séta a Hármashatár-hegy tetején, a második világháborús légvédelmi ágyúfészek fölé fagerendákból épített kis kilátó került. Szép innét a város. Egy fotó, a valós látvány, aztán itthon följavítva. F/2016/057 2016. április 11., hétfő 05:43 Interjú Barsi Balázzsal. A szerzetesek feladata, hogy visszaadják az embereknek a reményt. Ön is így gondolja? – Nem tudom... A szerzetes közelebb van Istenhez?: Meggyőződésem, hogy Jézus a salakját választotta ki. Valószínűleg mi nem vagyunk olyan erősek, mint azok, akik képesek házasságban élni, családot ellátni, a munkahelyen teljesíteni, a világban is élni... Aszkézis: Az nem eszköz, hanem világnézet. Európa nagy bajban van: Most érdemes elgondolkodni azon, hogy mit jelent a természetfölötti remény. Az irgalomról: Látnunk kell, hogy aki nagy fájdalmat okoz nekünk, ő van bajban, mivel ő van bűnben. A nevetésről: – Ha egy nap nem nevetünk, vagy legalább egy héten egyszer, akkor nagy baj van. a teljes szöveg zsolozsmakönyörgés: Add meg egykor az örök életet mindazoknak, akikkel ma találkozunk! Ebben van valami játékosság, nem? Nem először... 08:29 Elnézegetem a kirakatban, úgy szeretnék egy notebookot. De hát huszonkét éve van. Az okostelefonnal más a helyzet. Azt is nagyon szeretnék. Arra sajnos semmi szükségem. Pénztároskisasszonyhoz: Maga nagyon szép. Vagy valami más is ?! 18:01 Miki azt mondta, ha már!, akkor legyen profi. Reggel villamossal hozzá, süketszoba, csúcstechn. mikrofon, a harmadik szobában ő, fölvette velem újra a VERSNAPLÓ-hangoskönyvet. Nem is tartott túl soká. Egy hét alatt megvágja. Azt kértem, majd a felvétel legeleje is maradjon benne. Ime. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! Ezt persze én rég megcsináltam, amatőrice. Az fönt is van, amig le nem cserélem. 18:23 Míg én hang Mikinél, tértivevényes levél a Kecskeméti Bíróságról. Kata rémülten fölbontotta. Hát igen. Adtam a Cifrapalotának egy képet. Örültek. Másnap visszamentem, mi lenne, ha nem egyet, hanem negyvenet, csapattal. Örültek. Ezt az anyagot adtam végül Győrnek, a többiek fölhatalmazásával. Zanzásítva: a teljes levél 18:58 És ez még mindig a mai nap. Idézet. Egy bizonyos kínai enciklopédia, A jóravaló ismeretek égi gyűjteménye szerint az állatok lehetnek a./ a Császár állatai b./ bebalzsamozottak c./ idomítottak d./ malacok e./ szirének f./ mesebeliek g./ kóbor kutyák h./ olyanok, amelyek ebben az osztályozásban szerepelnek i./ őrülten rázkódók j./ megszámlálhatatlanok k./ olyanok, akiket a legfinomabb teveszőr ecsettel festettek l./ másfajták m./ olyanok, akik távolról légynek tűnnek (Jorge Luis Borges: A John Wilkins-féle analitikus nyelv) 2016. április 12., kedd 06:32 Hallom, ma egy év után a parlament vélhetően visszaállítja a boltok vasárnapi nyitvatartásának engedélyezését. Bajban lennék, ha nekem kellene dönteni. Nagyon jó irány, hogy a vasárnap a nyugalom órája, helyénvaló erre szoktatni is az embereket. (Bizony az erőszakra szükség van. Hány kisiskolás vágyódik megtanulni az egyszeregyet.*) De nem természetes ilyesmiről kormányzati szinten dönteni. Eszembe jut az a régi páros interjú polgármesterekkel. Moszkva: részletezi a nyitvatartások rendjét. New York: mért kellene nekünk ilyesmivel foglalkozni?! *Hogy persze, de ez csak a gyerekeknél! ...Kalauz nélkül hányan vásárolnának vasútjegyet. 18:40 Délelőtt bekéredzkedtem egy párhetes építészfeladat kiértékelésére az Iparművészeti Főiskolára. Érdekelt, mennyire látok át egy feladatot, így, ötven év után (semennyire). A feladat szellemes volt. Hogy két évre építkezés miatt átköltöznek a Műegyetem Duna-parti épületébe, a kölcsökapott házat kellett magukhoz igazítani. Volt fantáziájuk hozzá. Nosztalgiám nem maradt a szakmához, maradt az érdeklődés. Arra is kiváncsi voltam, hogy korrigál a 75 éves Zsófi, karcosan, ahogy civilben is, gyakran? Gyorsbeszédű és gondolkodású, mint általában a nagygyakorlatú tanárok. Láttam: megkapóan szép a kapcsolata gyerekeivel. És még egy feladatom volt, búcsú a háztól, sajnálatosan átépítik ezt az okos és szép főépületet is. Hármat körülötte elbontanak, újak helyettük. A négy tanár, egymást kiegészítve, összedolgozva, derűsen és kedves-segítőn korrigált. Amikor kellett, angolra váltva. Hallgattam őket, egyszer szóltam bele. A terem-, hát igen, a terem megrendítően ugyanaz, amiben én-mi, Zsófival, ötvenkét éve-- Most néhány éve egy diplomavédés opponense voltam a fotó szakon, akkor jártam az épületben utoljára. Legutoljára pedig alighanem most. A sokszintes feladatház makettje hullámpapírból 1992-ben, hogy is tanítottam itt egy évig, első nap akkor is megnéztem a pincében az asztalosműhelyt. Annó heti egy délelőtt asztaloskodtunk. Emlékezetből most is kinyitottam a hallgatók egyik hallgató szerszámszekrényét. És megtaláltam. Az illesztőgyalun belevésve a VD monogramm. 1962-től 64-ig használtam, akkor volt új a szerszám. Kezembe vettem. Kezembe vettem. Másállapotban mutatom a műhelyfőnöknek - Nézze! - Maga a Váli Dezső? A múlt héten emlegettük az ötvös tanszékvezetővel. Legendás évjárat voltak, ha még mi, ötven év után is tudunk róla. Egyszer szívesen megnézném műtermében a képeit, feleségemet is vinném-- A gyalut volt fegyelmem elfogadni.** Nagyon rámozdultam. (Hogy mi lesz vele, az már más kérdés.) F/2016/058 Szívesen erről hosszabban, de azt a bódult lélekállapotot nem tudom megírni. ** Másnap. Ez így hazugság. Hiszen az első bódult mondatom ez volt: Akármi pénzt megadnék ezért a szerszámért. És még négy fotó a Főiskoláról. A hely az ablak mellett, ahol ötven éve ültem. Mellettemasztalnál akkor Zsófi. F/2016/063 Én, az akkori asztalnál F/1967/118 Látvány az ablakomból. Csak a hegy ugyanaz F/20106/064 Zsófi most, a tanári konzultáció közepette F/2016/065 2016. április 13., szerda 08:36 A nemzetnevelésről jut eszembe. Észak-Koreában láttunk egy játékfilmet, valami szerelmi történet volt. Szociológus barátnőm megmagyarázta, hogy ebben a beleszándékolt üzenet annyi, hogy az utcán nem helyes szemetelni. 14:30 Szegedi Biennálé pályázatra meghívó, két hete. Aznap küldtem két kép adatait, fotóját. Ma személyre szóló levél, hogy önt meghívjuk (zsűri nélkül), egy képpel, magának nem kell a Lajos utcába beszállítani, természetesen a szállítást is mi. Telefonom Szegedre, hogy akkor most melyiket adom be, jegyezzék föl, ha egy képet kérnek. - Ó nem, művész úr, ha már--, örülünk, visszük, mindkettő ott lesz a falon... Én leszek a kivétel... 90 centisek. Ha ezekre se kapok díjat...:))) Műterem, sötét van - A/2015/37 Végtelen műterem - A/2015/39 (Kezdem elhagyni a felnagyítható kis képek közlését, azt hiszem, a sűrűsödő okostelefonok mellett ez a célszerű, nem?! Vagy: vélemény?) 18:26 Áthidalólag, pihenésképpen. 18:28 Orosz avantgard a Várban, a Nemzeti Galériában. Persze ahol nagyon avant, ott nagyon unalmasak, szegények. Szuprematizmus, efféle. Viszont van ott vagy nyolc korabeli filmhíradó, azokat végignéztem. Legyünk igazságosak. Az elején több régi Máriaikon, súlyosak, talán kedvcsinálónak. Aztán. Meglehetősen kevés kép összességében, ez önmagában erény; s azok között néhány tényleg nagyon jó. Ez a néhány, amit az ember környezeti tájékozottság hiányában másnapra elfelejt. Számomra jel, ezért nem engedtem ki harminc évig-, mért tartom fölöslegesnek például Kanadában azt az (egyébként jó) zsidótemető képemet. Vízcsepp a homokban. 19:59 - Deske, hát pl. Rotkho: tök mindegy, hol van kiállítva. De nem mindegy, ki nézi meg. Ez vonatkozik szerintem az orosz avantgardra is. M. - Nem. Ha életében egy Rothkot látott volna, egyszer, nem hallott róla, és többet reprón sem látná... d. 21:07 Szerdai imaestjeinken itt a műteremben püspöki jóváhagyással szentségimádás után egyikünket megáldoztatom. Évek óta ez a rend. De mivel (időhatár nélküli) engedélyem van betegáldoztatásra, most úgy döntöttem, ezentúl aki betegnek tekinti magát, annak is kiszolgáltatom a szentséget. Hitét élő katolikust szívesen látunk vendégként, esetleg tartósan is, imádkozótársnak: szerda 19:15. ( - 20:45-ig vagyunk együtt, 31 éve, most épen csak négyen.) 2016. április 14., csütörtök 05:18 A Ferences kolostor számára írt körlevelem -- igaz, ezúttal már nem is lehetett --, nem maradt titokban. Megkapták a megnevezettek, a többiek számára kint van a belső faliújságon. Most már csak dönteni kellene. 05:30 Tegnap uszodából hazafelé csalódtam a magamgyártotta szokásos szárazkifliben. Valahogy nem volt neki semmilyen íze. Csodálkozom. Mi ilyenkor a teendő. Nem kéne úszni? Esetleg csak háton? Istenem, bocsásd meg, hogy olyan fáradt vagyok. 08:54 A fenti kapcsán Kata most fölidézte Zsófi lányunk csodálatos gyerekkori imáját. Édes Jézus, bocsáss meg minket, nem tudtuk, hogy te vagy az! 08:58 Gyerekkorában kitaláltam, azóta tartom. Ha nem együtt megyük, Miki fiamnak múzeumból mindig hoztam egy repró képeslapot, datálva. Tegnap a Galériából ezt. És nem tudom, helyes-e postázni neki. Persze öröm, mindkettőnknek. De nem ez a legfontosabb szempont. Számára halványuló epizód vagyunk, leszünk, ez így helyes. Nem kell-e visszalépnem, e téren is. Elengedni. 09:42 Deske, vér szerinti árva vagyok, és elfogult is, de egy képeslap nem tud olyan tolakodó lenni. S. 10:12 Kedves Deske " Volt Apámmal egy kedves szokásunk, amit 30 év után váratlanul abbahagyott; sok álmatlan éjszakát okozva nekem ezzel". H. 13:10 A mai délelőtt. Mennyire felelős az ember két olyan képért, amit esze ágában sem volt elkészíteni. Meglehetős viszolyogva, idegenként szemléli. Kellemetlen helyzet. Mint amikor -- semmi értelme, de -- valaki rettenetesen megkíván egy búrkiflit. Az is ilyen buta utca. Tiltakozom. Mentség annyi, előtte két hatalmas padlószőnyeget sterilizáltunk négykézláb, ketten, Katával. (Délután francia vendégei.) Utána is négykézláb. Úgy látszik, hetven életév fölött állandósul; örökké időjárás van. Mentegetőzöm. A/2016/12 A/2016/33, ez új, ráadásul 14:36 Egyik Istenkereső vers Petritől. ELÉGIA Durva planéta ez, itt élsz már ötven, vagy hány ezer éve? Ostoba bánkódásnak itt helye nincsen. Győz a ököljog, lapít a vén disznó, sunyít Isten. 16:48 Miki mail, mégsem megyünk májusban (két napra) a Klee-múzeumba, Svájcba. Meghívott rá. De most váratlanul neki sincs rá pénze. 17:04 Egy másik mail, európai aláírásgyűjtés, hogy a család = anya + apa + gyerekek Nekem harmadszorra, de sikerült személyiszámmal online aláírni. http://www.anyaapagyerekek.hu 17:14 Egy délelőttinél értelmesebb mozdulat, kiszíneztem az eddig fekete-fehér képet, Magány és műterem - A/2016/30 60x60 cm., Kecskeméten kezdett ez is. Három hétig tökéletesnek hittem. Az akkori címadásból is látom. Ennek most lehet örülni. 19:57 Hogy újra sikerül kiadatnom naplója IX. kötetét, az Egyedült, szóba került, hogy Strindberg festett is. Ez tengerábrázolása 1893-ból. Hűha. Sőt. Ejha. 2016. április 15., péntek 08:49 Reggel hazafelé a parkon át. Ez is egy raszter. 2016. április 16., szombat 08:26 Három év után reggel eszembe jutott, hogy ezt a tault T.I. gyorsúszást nem csak lassan lehet csinálni. Új helyzet. 08:38 A híd reggel Egy hozzászólás. Kedves Dezső, mindenestre érdekes, hogy a világban most csak pártoló módon szabad szólni a homoszexualitásról. Még arról is tilos beszélni, hogy az esetek nagy százalékban ez pszihésen gyógyítható, mivel igen gyakran gyerekkori szeretet-sérülés van mögötte. Egy amerikai orvoscsapat igen jó eredményeket ér el, publikálásukat nehezítik, tiltják, ott is, az USA-ban. A. 09:50 Dezső, kedves! Kérésemet - ha nem ilyen világban élnénk - akár koldulásnak is nevezhetném, és szégyenkezném kellene. De a könyvkiadásra sem a kiadók, sem az én pénzügyi lehetőségeim között alig-alig akad fedezet, így hát (a jó értelemben vett) ügyeskedésre kényszerülök. Azt kérem, hogy ha elveid és a lehetőségeid megengedik, kaphassak egy számodra kevésbé fontos képet (tudom, egy alkotónál nincs is ilyen), de amelyért nem különösebben vérzik a szíved, melyet én valamelyik képcsarnok útján hivatalosan értékesítenék és az árával támogatnád elsődlegesen a középiskolás korosztály számára készült könyvem kiadását. Természetesen az árát nem venném fel, átutalnák a kiadónak, mint hozzájárulást a megjelentetés költségeihez. Egy ilyen akció sokat segíthetne. Segítségedben reménykedve, ölel E. (uszodás nyugdíjas klubtárs) Kaptam leveledet, Öregem. Egy, de ez csak zárójelben. A jövő havi lakbérem összege még bizonytalan. Ha el tudnék adni képet, magamnak tenném. Nem hiszem, hogy ismered a mostani piacot. A Képcsarnok megszűnt. A két legnagyobb aukciósház, a Kieselbach és a Virág Judit ugyan aukcionál engem, és még négyünket, élőket, de ők se fogadnak el (ugyan én nem adok be, de még tőlem se) új, vagy viszonylag új képet. Nem tudom, hol gondolod őket eladni, ezt vázlatold kérlek. Evvel együtt, vagy ennek ellenére három hétre szívesen adok neked két képet kölcsön, próbáld meg eladni. Olyan módon, hogy a fele összeg az enyém. Nekem nem könyvre kell a pénz. félóra múltán Bocs, most látom, a kép, amit anno neked ajándékoztam, régi is, jó is. És még csak nekem se kéne adnod a felét : ))) d.  11:32 Ehhez alig-alig kellett hozzányúlni, egy kis sötét bele, meg keret átfestés A/2016/13 JOBB DOBOZ TARTALMA 12:21 Erről a 33-asról is azt hittem csütörtökön, hogy kész. Mutattam is. És tettem a festményekhez. Mint egyenrangút. Ajvé. Most átfestettem, és levágtam belőle tíz centit. Koncentráltabb, valamint elfogyott a hatvan centis keretem. Ötvenes még van pár darab. Tehát: Műterem fekete virággal - A/2016/33 50x50 cm. 2016. április 17., vasárnap 05:10 Tegnap délután unokáim közül megismerkedtem Botonddal. Készül az esztergomi Ferences Gimnáziumba. Átadtam neki a terrorelhárításról - túszszabadításról minden szakértelmemet, orvosi váróteremben szereztem egy francia idegenlégióstól. Botond pedig szakértelmével segített a NEWS-t okostelefonra optimalizálni. Együtt néztük a három képernyőt, a képek és szövegek összehangolása. Együtt törtük a fejünket megoldásokon, először végtelenített kétoszlopos táblázattal próbálkoztunk. Talán meg is van. Az is egyértelmű, hogy csak nagy képeket szabad föltenni. Nem gondoltam volna, ő a pop-up-os változatukat is kedvelte. (Nahát. Tehát időnként belém nézett. Éppen hatvan évvel fiatalabb nálam.) Ez a szerkezet nem a jövő, hanem a diadalmas elterjedt jelen; jó lenne nekem egy okostelefon - kényes egyensúlyt állítottunk elő - kontrollnak. Hogy abban automata wifi-kereső, üzemelése tán nem is kerülne sokba. 09:29 Ady valami ilyet mond, az élet él és élni akar, miről beszél?! Lassan megértem a gondolat súlyát, súlyosságát. Följött a képernyővédő random képek között. Szeretem ezt a fotót. 10:23 És ez a történet is nem erre mutat?! Ötvenéves szerszámom, ami ezerszer megérett az eltemetésre. Most a végére tekert védődrót is kezdett leválni a törzsről. Tegnap azt rögzítettem kétkomponeneses pillanatragasztóval. Amúgy, csakugyan kiváló szerszám. 13:19 Unokák Dunakesziről F/2016/060 Első ütem: a kezdetek F/2016/059 És zárójelben még egy fotó az elkészült hajfonatról F/2016/061 És ezt se volt szívem kidobni F/2016/062 Második ütem Harmadik ütem; I. világháborús kiállítás a Várbazárban; tükörszoba, ezáltal ezer sírral, öt Jávor Katával. 20:04 Botondunoka meséli, lehet kapni olyan zsebszámológépet, aminek az akkumulátora mellett kis üreg van biztosítva a dolgozatíráshoz otthon elkészített puska elrejtésére. Kínai gyártmány. Ennek kapcsán aztán egyeztettük puskakészítés-tudományunkat. Én is professzionális voltam; az ő eszköztára szélesebb. 2016. április 18., hétfő Ez az infó elcsúszott a naptáramban, zárás utáni napon, ma, rohanva nyitás-tízre; most néztem meg Csató József (1980-) kiállítását a Virág Judit Galériában. Kissé aggódva, mert a múltkori anyaga váratlan gyenge volt. Valami megváltozóban van nála. (Elhagyta a naturának azt az édes változatát, csiklandós érdekességét, amit annyira szerettem nála.) Ez az anyag rendezettebb a múltkorinál, fotóztam, mérlegelje mindenki. Most a régi kedvelteknél bonyolultabb szerkezetek, számomra túl sok és olykor bizonytalan, túl gazdag részforma. Nem mondhatni izgalmasnak. A világosan súlypontozott képrészletek tetszettek itt inkább. Az örök szakmai dilemma. Az ember valamit nagyon (jól) csinál, nem lenne-e helyes továbblépni. Most vendég nálam, ha lesz időm, több képét fölteszem mutatni. 12:14 Na most. A reflektorfények egyenetlenségeit nem tudtam korrigálni. többet; ott méretek, dátumok, címek, jobb fotók: csatojozsef.hu 18:59 Ötlet, egy délelőtti akció; villamossal be a gazdag Belvárosba. Hátha. Megpróbálkoztam ettől az Ékszerműteremtől (450 ezerért) sürgősen megválni. Ott kellett hagyni, hogy majd SMS válasz. Passz, délután hoztam haza. Most viszont a gangon csináltam róla egy keretestül-fotót a meglévő hivatalos mellé. Így igaz a látvány, így tényleg más. A/2015/73 20:20 Hó közepe. Megint olyan penitenciát kaptam, hogy a szükséges könyvvel nem rendelkezvén, menjek fel a netre. Ez jó, Google és Szentlélek. Megtaláltam. http://www.katolikus.hu/kek/kek00683.html Az Igazság Lelke, aki "föltárja" nekünk Krisztust, nem beszél önmagáról. Ez a sajátosan isteni rejtőzködés magyarázza, hogy 21:22 Egy szélsőséges példa, (igaz, a kép enélkül is hatalmas erejű) szellemi értékét a címadás százszorozza. Barátom Auschwitzra asszociált azonnal. Zelk volt így, ő olykor szintén itt fogalmazza meg műve szándékolt értelmét. Vojnich: Európa Nagyon kiváncsi vagyok új anyagára. Nem egyedül. Ennyit már tudni: figurális. Ó, ó. Ő is váltott, veszély. Május 3. nyílik. Megnéztem megújított honlapját. A biographyt nálam azonnal átírtam CV-re. 2016. április 19., kedd 05:42 Duplaélet. Mindent kétszer élek meg. Először amikor megfogalmazom, vagyis értelmezem és leírom. Másodszor, ami leírandó előtte megtörténik. 06:48 Szelektáltam, megint felgyűltek másodrendű fotóim. 50 kilobájttal azért a NEWS-KÉPEK között fönnmaradnak. F-ből H-csoportba; fotóból fénykép. 08:39 Egy ötlet, és fél kilóval több őszinteség. Szeretem. PETRI - Horatiusnak rossz napja van A szeretettel nem tudok mit kezdeni – – – Tartsanak el, és hízelegjenek, de ugyanakkor hagyjanak békén, küldjenek pénzt postán. Azt is unom, hogy hízelegjenek. Veszitsenek el nagyobb összeget az utcán, amit én majd véletlenül megtalálok. Legyenek elragadtatva tőlem a hátam mögött, hogy én tényleg egészen véletlenül visszahalljam valakitől, aki nem is tudja, hogy rólam beszél. Irassák rám a házukat, és haljanak meg. 08:51 Ezt a Margit körút - Bem utca sarkot mindig lefényképezem. F/2016/066 09:11 Ez a fotó meg a grönlandi olvasómnak. Egyről tudok. (Hátha örül neki.) (Most is csak hencegek.) 09:37 Ellenőrizni akartam ezt a grönlandi olvasottságomat (a google-ban. Most nem volt, helyette volt Tuvalu.) Más találtam. Ezen mindig fölnevetek-mulatok. Honlapom sok évek! óta stabilan legtöbb KIFEJEZÉSEK KERESÉSE egy Zelk-vers. Méltányos, én is nagyon szeretem, kb. 1951 óta. Harmadikos? olvasókönyvünk. Félelmetes piros-fekete erdőábrával. De megnézném még egyszer. A statisztika első tíz tétele: hĂĄrom nyulak 18 11.6 % a hĂĄrom nyĂşl 17 10.9 % zelk zoltĂĄn a hĂĄrom nyĂşl 14 9 % petri gyĂśrgy az ilyen fontos beszĂŠlgetĂŠsek 4 2.5 % hĂĄrom nyulak zelk zoltĂĄn 3 1.9 % zelk zoltan a harom nyul 3 1.9 % harom nyulak 3 1.9 % a hĂĄrom nyulak 3 1.9 % kesztyĹą mese 3 1.9 % a hĂĄrom nyĂşl mese Akkor legyen meg itt, még egyszer: A három nyúl. Nem irigylem a sikerét. Túl kedvességén, mekkorát tanít vele a gyerekeknek. Is. Egyébre se volt már kedve, szaladni kezdett a medve. Elöl róka, hátul medve, közben a farkas lihegve... Szedte lábát a vadász is, eldobta a puskáját is. Ijedtében megfogadta, most az egyszer érjen haza, csak ne falják föl a szörnyek, sohase vadászik többet - 10:58 Csató Jóska válaszolt. Kedves Deske! Olvastam ismét a szerkesztett anyagot a deskén. A szakmai dilemma szerintem nem is annyira szakmai, mint inkább alkati kérdés. A dohányzást nagyon jól csináltam, mégis örülök, hogy mást csinálok helyette. A jól ismert saját kliséim biztonságos kikötőjében maradást (a jól ismert parti barátokkal) rám nézve ismét csak a dohányzáshoz tudnám hasonlítani: szeretem, megszoktam, sokan így ismernek, apró örömöt mindig ad, nagyot sosem, de belül pusztít és szomorít. Ezt határozottan tudom magamról. Nálam a változás lételem.  Mindenki más alkat, és ez milyen jó! Jó munkát, Üdv. J /...engedélyével közöltem/ Kedves Jóska, igen, menni kell. Haladni, valamerre. Kívánok eredményt hozzá. Maga nagyon tehetséges. Hát, igen. Menni kell. Esetleg előre. d. A magyar szóértelmezést követve így kellett volna írnom: Maga nagy tehetség. Ez pontosabb, és más jelent. 11:37 Legjobb napilapunk hazudik, rágalmaz, uszít, csúsztat és elhallgat. Akkor milyen lehet a többi. 14:21 A mai délelőtt. 1. képre egy bágyadt lila flekk 2. képet lelakkoz, ilyet én vagy 30 éve nem 3. - 7. kecskemétiek kukába, kicsit megkönnyebbültem 17:09 Deske, ezt látta? Szegény pápa! Nem olvasta Schmidt Máriát... " Túl sokszor nem fogadtunk be benneteket! Teherként, problémaként, költségként kezelnek, miközben ajándék vagytok" - mondta a katolikus egyházfő egy videóüzenetben, bocsánatot kért a társadalom elzárkózása és közömbössége miatt..."  http://www.origo.hu/nagyvilag/20160419-migracio-menekultek-ajandek-ferenc-papa.html üdv. R A pápai tévedhetetlenség arra korlátozódik, amikor ex katedra nyilatkozik hit és erkölcs ügyekben. d. 22:29 Ádám délután optimalizálta a NEWS-t okostelefonra, (skype, TeamViewer, 2h.50p) megszűntek a kép melletti hangyabetűk, s a kép, ha szükséges, automatikusan a szövege alá kerül. 2016. április 20., szerda 13:48 Nem tudom. sírjak-e vagy örüljek, legyintsek. Anno egyik legjobb zsidótemetőmet ajándékoztam a Rácz-gyűjteménybe, csak azért, mert ez a Vajda is ott volt. És eszméletlen jó Nagy Istvánok, a valahai legrangosabb modern magyar műgyűjtemény. Két? három pici szoba. Rácz rég meghalt. És mi lett avval a gyűjteménnyel. (Az én képemet, tudom, hamarosan eladta. Legutóbb 7 millióért cserélt gazdát. De ez itt részletkérdés.) (Hogy a Facebookon ez a csodakép kerüljön föl, azért tettem a nap elejére.) 06:25 Ez tehát életünk dolga, hogy a test által bennünk, testiekben legyen maradóan velünk Krisztus. "Aki eszi az én testemet, bennem marad, én meg benne." Szent Hiláriusz püspök 08:38 Meg vagyok fázva, ráadásul ma a víz is hideg volt. Ötödik kör után a három lehetőség közül kellett választanom: - csak féltáv - egy marcipános golyó - 10 p. kamillás gőzben 09:11 - Deske, és melyiket válaszottad? P. - Hát persze! d. 09:38 Jajistenem! micsoda kérdés ez? MINDHÁROM! Csakis együtt hatásos! :-) L. 09:07 Gondolom, kevesen voltak. "A tüntetés nem keltett feltűnést, de hát nem is ez volt a célja." Hanem? 11:05 Ma is fotó a Bem utca sarkáról F/2016/067 20:57 Villás Galéria és Aukciósház Debrecen, Bem u. 5. aukció: 2016.05.07. Műterem, utolsó este - A/2010/63 60x60 cm indulóár: 280e Ft 2016. április 21., csütörtök 04:51 Öregember örömteli örömei. Hogy egyszer utána a lelkesedésbe beleájultam, de egyébként is, ha ritkán rákényszerülök, mérem az időt a kamillásgőz kamrában. Egymást sem látni a párától. De az órámat így, szemjavítva, harminc év után gyönyörűen! Átállítottam stopperre. Szemüveg az öltözőszekrényben. 2. NEWS mobilra (is) . Tegnap félnap fullizgalom, hogyan kell mindent átépítenem, kísérletek, próbálkozások. És ezekkel az informatikusokkal baromi nehéz, tök nem értjük egymást, egészen más a logikájuk. (nekik aztán van). 3. Egy barátnőmtől eltanulva hónapról hónapra továbbírok egy életrajzot, hogy mi történt (velem). A listákat szeretem, de ezt különösen, mindig elképeszt, mennyire gazdag életem volt. Most beírtam ezt a tételt, az okostelefonra igazítást, más egyéb nem történt. Nézem a NEWS-t; dehogynem. ápr.: csíkszemüveg fémkerettel, Stephan keresztfiam esti vizitje, (20 év után látom), Pócs Ádám VÁLINEWS-mobiltelefonra optimalizálja = jó képméretek, Váli Miki a Versnaplóból hangoskönyvet csinál, új körlevelem a Ferences kolostornak hajnali mise ügyben, Strindberg könyvet festményemért kinyomtatja H. nyomdatulajdonos, Bács Megyei Főügyészség hivatalosan is megszünteti az 1992-es Cifrapalota Alapítványunkat, közbenjáró imalistába új egység: az aktuálisan bajban lévők, Főiskola asztalosa nekem ajándékozza 50 év előtti illesztőgyalumat, mégsem visz VMiki a Klee-múzeumba, nincs pénzünk, hétről hétre ált. sikerül a 68 kg-os tartományba visszatérni 4. Utasnélküliséghez szokva kissé lendületesen vezetek, most a csomagtartóban fölborult (16 kilós) uti szerszámládám. Egy kupacban szög csavar szerszám. Hát fölhoz, kiborít, és teljes átnézés, új rend, tán tíz év után. Egyszer majd lesz nekem okostelefonom is. Most szomszédokhoz csengetek be, tessék már megnézni, nem lóg ki a fotóm oldalvást? 06:36 Az ötödik angyal a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett az országban. Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg Jel.16. 08:57 Tarisznyám fedelét az eddigi 46 évben sosem használtam így. Az a kettősfalú zsákszerkezetet anno az útlevél biztonságos tárolására alkottam. Ott most egy bevásárlási nejlonzacskónak kellett volna lennie. De nem volt. Kata bagettjei, vendégeket vár, imaest. Az ő csapata. 11:31 Ihlet?! Lófasz. Belekezdeni ötvenedszer a reménytelenbe. 15:16 74. Amint kihullik kezemből a rongy (=ecset), nem tudom, mi lesz velünk. Nyugdíjam 11 ezer HUF, ha kifizettem belőle a lakbért. Igaz, ha eddig nem voltam aggódó típus, most már késő-- Alkonyati eget kellene fotózni. Madarakkal. 21:02 Kata-kert a gangon 2016. április 22., péntek 08:45 Napifontos. Néhány havi tétova után megszelidült új úszószemüvegem, sima nyálazással sem párásodik már. Nem csalódtam Svédországban. 25 éve ezt a márkát használom. Reggel súlyos indokkal (végleg) helyet cserélt jobb és bal nadrágzsebemben a fotógép a mobillal. Úgy értem, 08:45-ig. Talán már ma délelőtt a Picasso kiállításra a Várban. Essünk túl rajta. Igyekszem majd jóindulattal közelíteni. Amúgy szimpatikus öregúr volt. Kiszállok a hajóból: a politizálás újabb rejtelmei: Obama mindenkinél jobban tudja, hogy egy jól megírt tévésorozattal választást lehet nyerni. A West Winget a 2008-as választásokig mindig vetítették valahol. A 26-szoros Emmy-díjas film három demokrata elnökség történetét mesélte el, a záró évadban egy latin számazású, tisztakezű, lendületes és jóképű szenátor győzelmével. Amerika a tévéből tanulta meg, hogy létezhet olyan forgatókönyv is, melyben nem a Nagy Fehér Férfi nyer. Népszabadság pénteki melléklet ugyaninnét: Sztravinszkij szerint minden jó kép szakrális. Na jó, pontosabban így mondta: minden zene szakrális. Ő is tudja. 12:10 Picasso kontra fogorvos. Mi a különbség. Mindkettőt muszáj, a dokornőmhöz szívesen - gondoltam reggel, nyegle-rezignáltan. Szóval Picasso. Ma nyílt; én 10:05 - 10:30. Igen, igen, természetesen. Nagyon szeretett festeni. A színei... hát édes Istenem. Nagyon jó a világnak, hogy időnként kap egy-egy ilyen Híresembert. Hanem utána két óra az OSZK/Elektronikus Könyvtár igazgatójával. Meghívtam egy kávára (eddig még soha senkit), ennyi lett belőle. Üldögéltünk a napfényes parkban. A téma, hogy Berszán barátom honlapjának (berszangabor.hu) irodalomtörténeti része hozzájuk kellene, hogy kerüljön. Ezt ők is tudják, sőt, mondják. Csak a dolog - hogy két éve próbálkoztam -, elakadt, gondok. De talán zárványként kezelni, ha nem tudják beintegrálni. Sőt, ha nem, tartalékmegoldásként, hogy pl. a Vasárnapi Újság Gábor általi (többéves munka) földolgozása annyira értékes anyag, hogy mindenáron megőrizendő, akkor netán magamhoz fölvenném duplumként, vendégfejezetnek. Fölvetettem, hogy megtisztítom a honlapot, van benne élelmiszergépészet fejezet, az nyilván elavul. Az igazgató tiltakozott, ez az, amit soha nem lehet tudni, lehet, épp ez által lesz értékes az információ; ne nyúljak hozzá. Indexelni kell a rákereséshez. És igaza van. Egy hét múlva érdeklődjek. Még összenevettünk, hogy az én honlapom 2004-es befogadása nekik mekkora munka volt, hányan dolgoztak rajta, és végül milyen tanulságos, hogy ilyet soha többet... 14:30 Tegnap óta törekszem rá, hogy ha már reggeli futásom leginkább csak kocogás, az legalább tempósabb legyen. Elég keserves. 16:03 Reggel ötkor gyújtok villanyt, nyitom az erkélyajtót, hogy szellőztetek, hát a szemközti műteremben fehér asztal körül fiatal emberek, gyertyafénynél. Ezek nem most ébredhettek. Ez egy új történet, akkor új szomszédok, bizonyára kollégák. Elkezdtek integetni, egyikük ki az erkélyre. Reagáltam; telefonon folytattuk, megismerkedtünk. Mondtam létrám, szerszámom van, ha kéne. Fotósok. 19:26 Beszélgettünk erről is, kiderült, célszerű lenne egy levél megírása. Föladtam. 2016.04.22. html-2016/tuske-ig.htm C.15835 OSZK igazgató Dr. Tüske László Kedves Igazgató Úr! Egy udvariassági levizitelés. Egy festő, abban a kiváltságban, hogy 2004-ben a Kedves OSZK/MEK Moldován úr szíves irányításával tulajdonába vette honlapomat, rajta majd' 60 éve írt naplóm, összes festményem, fotóm, könyvem, stb. [34 giga]. Automatikusan frissül naponta 02h. a C3 szerveréről. Öt évenként meg szoktam tenni, most is, Önnek is megköszönöm. Ettől az archiválástól sajna fikarcnyival nem leszek jobb festő, de amit csináltam, az kereshető, megtalálható. Tavalyi műcsarnoki kiállításomat (személyem szerencsés kizárásával) Rockenbauer úr is ebből rendezte meg (kiválóan). Írok ezen egy blogot is [VÁLINEWS] 16 éve, egyik könyvemet ebből válogatták. Ezt mellékelem. (Írott anyagom amúgy pár emelettel lejjebb, a Kézirattárban is, eddig 45 irattartó doboz.) Lehet, hogy sosem találkozunk személyesen, egyszóval köszönöm, hogy befogadtak. Szívélyes üdvözlettel: Váli Dezső deske.hu oszk.hu/deske vali@deske.hu facebook.com/deske.hu 21:48 És még ez is a mai nap. Miki átküldte az általa fölvett (szakszerű) Versnaplót. Két változata, együtt és külön-külön is megvan. Amúgy a KÖNYVIM-fejezetben van, külön tétel. VERSNAPLÓ Egy példa az ötvenből. Hát, mennyivel más a hang így, süketszobával, profi mikrofonnal. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 22:09 Most egy gyűjtő-barátom átküldte a friss Kieselbach aukciós katalógust. Elsőre rémültem, hogy árusítják. Aztán kiderült, csak egy Országh Lili képhez segédanyag, illusztráció. 22:15 Viszont zokniban fogok ágyba menni, két pokróc alatt is fázik a két talpam. Igaz, a fűtést lekapcsoltam már. 2016. április 23., szombat 05:33 Botondunokámtól mail, okostelefonján belémolvasott. A napokban írtam róla. Ő az, aki azt mondta minap, szeretem nálad a pop up [a felugró] képeket, azokat jobb nyugodt környezetben nézni. Ezen csendben elképedtem. A XXI. sz. kultúrája. 13 éves. Én vagyok a VALINEWS sztárja.:) a PUSKA KIRÁLY!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 05:54 Katával veszekedtünk. Újabban már csak kéthavonta. Én a fejéhez vágtam, hogy én fizetem a vécépapírt, ő, hogy én 30 éve (...). Ilyenkor mindketten rettenetesen ostobává válunk. Rémes. És elkerülhetetlen. A másnapot már mosolyogva kezdtük. 06:20 Hogy az érsek atya privilégium-kérvényemre egy évig nem reagált, akkor ugyanezt megkértem Ferenc pápától, ő a fölöttese. Vatikánból leszólhattak Pestre, mert az érsekségről akkor mégiscsak megjött a válasz. Zseniális válasz egyébként, a helyettesétől, aki megfogalmazásával megoldotta, hogy nem engedélyezi, mert [jogkörénél fogva] nem teheti; de nem is tiltja a szóban forgót. Vagyis szabad kezet kaptam. 08:37 Későn érő típus vagyok. Csak ötven év fölött kezdtem a nők fenekét (is) mustrálni. De azóta. Vonzó mező, lankadó erőm dacára is. 08:39 Reggeli kocogásom már-már/már futásnak is tekinthető. Előtérbe került a négyütemre légzés, valamint az, hogy evvel összeboronálandóak az Üdvözlégyek. És majdnem belehalok. De majd. 10:48 A nap kezdése pontosítva a 2016/08 folytatását jelenti. Nem volt sok munka rajta. Alizarin krapplakk (vérszín bíbor) lazúr, kis visszatörölgetés, az unalmatlanság elérése céljából. ez kicsi; 50x50 cm. 12:03 A napokban éjfél után 11:30-kor csengetés, mély álmomból, mezítláb támolygok kifelé. Kata nem hallotta, pedig hozzá is bevezettem a csengőt. Visszaaludni már nem, nézem a kábelt végestelen végig szobákon át. Na ja, a csengőbe csak az egyik fázis érkezik meg. Leszerel, csavaroznám kifelé amit kell, de el van rozsdásodva. Szerencsére. Forrasztani kell. Azt szeretek. 12:17 Deske, irígylem Magát, hogy van kivel veszekednie és kibékülnie. Ja, én most veszem észre, a szűk nadrágok divatján, mekkora különbségek vannak a női popsik között - és mennyire nem tudják a nőneműek, szabad-e szűk nadrágba bújniuk. Egy formás popóra én is azt mondom: ejha! Milyen kis vénuszi forma! F. nyugdíjas - Kibékülés? Szőnyeg alá söprés, átlépés, továbbindulás és jóakarat. Ha nekem kék, ami neki piros, azon nincs mit megbeszélni. 12:57 Ez a 2016/06-os képem. Észbevettem, tök üres. Most rengeteg festéket pazaroltam rá, majd mostam le, De hát túl nagy a szentem, 90x90, muszáj neki lennie. Az élet él és élni akar. 2016. április 24., vasárnap 17:36 Szép történet. Olvasom, hogy felfedezték a gravitációs hullámokat, és hogy ebben mi, magyarok is. És milyen fiatalok közöttük. Nem minden arcról gondolnám, hogy. Ehhez most két fekete lyuk összeolvadása kellett, amivel is 4500-szor annyi energia keletkezett, mint amit a Nap kibocsát, teljes élete (10 milliárd év) során. A kettős a három naptömegnyi energiát két tizedmásodperc alatt sugározta szét, ez a legnagyobb sugárzási teljesítmény, amit valaha észlelt az emberiség. Most kezdődik el a csillagászat új ága, ami a fényhullámoktól független új információhordozóra épül. A felfedezést Einstein megjósolta, biztos Nobel-díjas történet, csak kérdés, kinek adják, több százan vannak- http://index.hu/tudomany/2016/02/11/igazoltak_einstein_utolso_joslatat_is_felfedeztek_a_gravitacios_hullamokat/ jogot – hogy hadd kisérletezzék a költőnek, a legfőbb kutatónak. Mert semmivel nem kell nagyobb tehetség s buzgalom meglelni a rák ellenszerét, gépbe fogni az atom erejét, röpülni világűrön át, mint megmutatni, amit a jövő a szívben érlel Illyés: Óda a törvényhozóhoz, (a jubiláló Tersánszkynak) 19:16 Van itt még egy új kép, 60x60, Műterem alkonyat után - A/2016/32 2016. április 25., hétfő 11:04 Nagy tájban kicsi emberek. Váratlan. És milyen szépen komponálva. Mérőzsinór is, kábelek. Szóval elkezdik a mélygarazsat itt alattam/tunk. Ez jó. F/2016/068 11:40 Kijavítottam az A/2016/33-at 12:55 Hete szóltam a Biksady Galériának, hogy egy kis olcsójellegű nyomatot árulnak a nevemmel. Elnézést kértek, hogy javítják. A kép most is ott az aukciós katalógusban, 71. tétel. Telefon: ők kijavították. A főnök ebédel. Óra múltán újabb telefon. HAMIS-30 Hogy a honlapjukon lévő pdf. katalógust nem tudják javítani. (Én ki tudnám.) 13:25 Úgy gondolom, most ez is jó lett. Nagypéntek - műterem - A/2016/31, 60x60 cm. 2016. április 26., kedd 09:33 Tudjuk, a II. világháború előtti években Sztálin kivéreztette a Vörös Hadsereg vezető karát, rengeteg tisztet kivégeztetett összeskűvésre gyanakodva. Most olvasom, a szerző szerint ez a német titkosszolgálat akciójának eredménye volt, hamis iratokat jutattak el a paranoiás Sztálin íróasztalára. Ha ez igaz, sajnos zseniális. 11:48 Négy tavalyi képen javítottam délelőtt, belefáradtam. Indulok a Mester utcába, Nagy Géza kiállítására. Vidám műterem - A/2015/65 - 14:08 Géza kiállításán. Többet majd a délutáni alvás után. 21:25 Megírtam. 2016.04.26. C.15837 - 838 MÁSFÉL ÓRA Ferencvárosi Pincegaléria, Nagy Géza (1968-) kiállítása. Kettessel végig a Duna-parton a Boráros térig. Egy nemzetközi micsoda szerint a világ legszebb villamosútvonala. Hát még így, tavaszi napfényben. A Duna, sétahajók, szemközt a Vár, a Galéria kupolája alatt óriásfelirat: PICASSO. A Parlamentnél megkerüljük a Kossuth-szobrot, hátoldalán zokogó idézet kőbe vésve... bősz vihar... nagy zivatar... Ami a fiataloknál kb. ennyi: nincs wifi! Utoljára 1985-ben, tehát 31 éve jártam ebben a pincében, Mikicával, valaki le is fényképezte. tovább 2016. április 27., szerda 12:30 Ezt áttettem ide előre, az eset súlyosságára való tekintettel: 12:26 Nap mint nap meglepnek süteménnyel. De a 73,5 év alatt ilyennel még soha. Hogy ugyanis nem szabadkozással, hogy ez azért most annyira nem sikerült, mert amikor- és ilyenkor a recept, részletezve. A nők angyalok. Ilyenkor azt az édes, zavart tekintetüket, a szemüket nézem. Most ez asszonyi küldeményt kicsomagolva a nekem átadó férj evvel a hátborzongató üzenettel adta kezembe: MÁKTORTA. A KÖZEPE A LEGJOBB. Ki érti ezt? Talán valami félreértés? 06:18 Diognétoszhoz írt levél Nyelvezet és más szövegbeli bizonyítékok alapján a szöveg a 2. század végére vagy még korábbra datálható. A levél egyetlen kéziratos példányban maradt fenn, amit egy 13. századi Szent Jusztinusznak tulajdonított írásokat tartalmazó kódexben találtak. A levél tizenkét fejezetből áll. ...A keresztényeket nem különbözteti meg a többi embertől sem a táj, sem a nyelv, sem az életmód. Nem laknak ugyanis külön városokban, nem beszélnek valami szokatlan nyelven, nincs semmi különcködő életmódjuk... Öltözködésben, táplálkozásban a lakosság szokásaihoz alkalmazkodnak, de más szempontból egy csodálatos és mindenki számára hihetetlennek látszó életmódot folytatnak. Saját szülőhazájukban úgy élnek, mint jövevények; mindenben részt vesznek, mint polgárok; mindent eltűrnek, mint idegenek; minden idegen táj a hazájuk, és minden haza idegen föld nekik. Házasságot kötnek, mint mások; gyermekeik születnek, de nem dobják ki magzataikat. Közös az asztaluk, de az ágyuk nem. Testben vannak, de nem a test szerint élnek. A földön élnek, de hazájuk az égben van. A fennálló törvényeknek engedelmeskednek, de életmódjuk felülmúlja a törvényeket. Mindenkit szeretnek, őket azonban mindenki üldözi. Nem is ismerik, és mégis elítélik őket, megölik őket, de életre támadnak... Maguk a támadóik sem tudják, hogy miért bántják őket. ... szeretik üldözőiket. A keresztények is úgy vannak a világban, mintha börtönben volnának, de mégis ők tartják össze a világot... És innét még egy (engem buzdító) mondat: A lélek is jobbá lesz, ha étellel és itallal nem kényeztetik el. Nos, bölcsebbek lettünk az elmúlt kétezer évben? És változott-e valami? Erre lehet válaszolni. Igen. Mi, keresztények, lettünk hitványabbak. 06:38 Hajnali mailváltás az Országos Széchényi Könyvtár /M. Elektronikus Könyvtárral. - Kedves M., ha egyetértesz. Online nyilván nem lehet, de egy folderben nem tárolnátok a spájzban a berszangabor.hu-t, nagyon értékes anyag. Ha igen, egyszerűsítsük le a történetet: fölvigyem pendrive-on, vagy le tudod venni a a hálóról? 490 Mega. ölel d. - Kedves Dezső, ez megoldható, igen. Le tudjuk tölteni. Jó lenne, ha valamilyen aktualizálási dátum látszódnak az oldalon, lehessen tudni, mikor szerkesztették utoljára. M. - A dátumot most rátettem a föoldalra. Jó így nektek? Ha levettétek, jelezd kérlek, hadd örüljön Gábor! d. Ennek szellemében gyorsan csináltam rá egy HONLAP-INFÓ fejezetet is. 10:38 Kedves Deske, ha esetleg még nem látta: http://romaikatolikus.blogspot.hu/2016/04/az-egyhaz-10-leghiresebb-csodaja.html?spref=fb üdv.: L. 10:46 Kata hozott, ó, ó. Ennél finomabb dolgot nem tudok elképzelni. Beláthatatlanul finom. Aszalt alma. Van is belőle a zsebemben. Csak a balban. 19:05 Ma csak az A/2015/48-at tovább, elrontottam, sikerült visszacsinálni. 2016. április 28., csütörtök 07:18 -- az időpont: uszodába menet félúton visszafordultam. Másfél óra időnyereség. Elütött egy bicikli. Meglehetősen. A térdem és csuklóm. Föltápászkodtunk. - Nagyon megütötte magát, uram? - Én is hibás vagyok, menjen csak. Biciklije ép maradhatott, mert elment. Piros lámpánál álló két kocsisor között szaladtam át. Volna. Helytelenül. Egy asszonyt megszólítottam, mim vérzik, mehetek-e evvel uszodába. Megnézte. A felsőajkam hasadt föl. Itthon elöször szelfi, aztán a jód. Akkor most hamar egy mail a Strindberg kiadás ügyében, hajnalban imaidőben egy jó ötlet, szerettem volna azonnal megírni. fotó: F/2016/069 07:53 Na, kedves Péter, derült égből klinkertégla, magának. Tegnap délelőtti fölajánlkozása. Munka, méghozzá hamarvást. A Strindberg kötetet, amit 16 évig próbáltam kiadatni, s végül 96-ban sikerült, szerettem volna újra kiadatni, mert szeretem. Pénzem nincs. A kiadóm ráállt, a nyomdatulajdonos – leírtam – mosolyogva azt mondta, festménnyel megvesztegethető. A könyvhétre megcsinálják a kedvemért. Hanem az elmúlt húsz évben két értő embertől ugyanazt a véleményt kaptam, újrafordítani nem, de a szöveget kicsit átnézni illett volna. Hát erre kérném most meg magát… d. Csak egy rohadt nagy baj van. Az akkori illusztrációkat (erre akkor ők beszéltek rá, tényleg), illetve azok újrarajzolt változatait gondolatgazdagság híján most elsütöttem a Versnapló kötetben is. Most megint ugyanazt, harmadjára? De semmi remény, hogy ennyi idő alatt valami minőség-- Meg kéne próbálni. Valami utcafotók? Vojnichtól kérni, pofátlanul? Lavírozott ceruzagrafikák? Volt olyan vélemény is, nem is való ebbe a könyvbe illusztráció-, az bizony lehet. Gondolatban a még alvó Katára sandítva - hogy lefedjem magam előtte -, fölhívtam sebész barátomat, muszáj evvel orvoshoz?. Nem. Hagyjam szabadon, négy-öt nap uszodátlan. Érdekes, most kezd csípni, nyilván a jódkenőcs. 09:08 14 lemezt leszabtam. Vojnich azt mondja: google: Stockholm, utca, image. A lemezcsiszolást erőből kell. Az kissé nehezen megy. Kata kiutalt számomra rendkívüli aszalt almát. Micsoda mázli, enni fáj. 12:30 Google: keresek stockholmi (és szentendrei) utcákat. Csuklóimon hidegvizes sízokni. 13:55 Csináltam egy kis romantikus utcagyűjteményt. Ilyenkor fontos, hogy tilos közben gondolkozni. F/2016/070 2016. április 29., péntek 07:11 Feljegyzések egy biciklibaleset másnapján. A két kézfejem: működik - ez jó használatra fáj - ez érdektelen nem tud erőt kifejteni - ez viszont érdekes. Szivacsot megszorítani, kilincs, sliccgomb, csípőfogó. Persze javul. Az ecetes sízokni használt. És még egy érdekesség, 80 dekát fogytam. Hát ez hogyan? Annyi vigasz-aszaltalma dobostorta közepette?! Ó, ó! A történelmi hűség kedvéért rögzítem, a bringással-párbeszéd betühű, nem dramatizált. Örülök, hogy pontosan beszéltem. 07:37 Mail érkezett, Blitz Galéria aukció 2016. május 17: Zsennyei kastély I - A/1970/14 Egy ismertebb gyűjtőé volt. Indul: 1,5 millió. De jó lenne most annak a harmada is. Zsófinak is igértem adni. Hamarosan jön a kölcsönkérés periódus. Ami nálam vagy tíz-húsz éve nem. Hogy a Buda-Cash vagyonát másfél éve zárolták, máig jönnek nekem 3 millióval. Állítólag biztosan megadják. Majd. Addig marad a nyugdíj, 68e. Képvásárlás meg mostanában szünetel. Pedig igyekszem. 08:57 Konferencia: Márfi Gyula veszprémi püspök: a migrációnak nem okai, hanem céljai vannak. Aki ezt vitatja, az hazudik, vagy téved. A túlnépesedésnek, a szegénységnek, vagy a háborúnak csak másod, vagy harmadrendű szerepe van a migrációban. A szellemileg kiüresedett Európa alkalmas a magukat felsőbbrendűnek tartó muslim tömegek területfoglalására. html-2016/migracio.jpg Hozzáteszem, őket olyan fehérember erők segítik, akik meggyőződésből a keresztény gondolkodás maradékait el akarják pusztítani. 09:59 Keresem a Strindberg-illusztrációk gondolkodásmódját. Pusztuló anyaggal -, filctollal csinálom, nem az örökéletnek. 11:58 Na, ez a teljes kudarc; nem baj, végigjártam - internet - (főleg régi stockholmi) utcákról fotógyűjtés - táblákba kiprintelve - vonalrajzok filccel - és a véglesnek szánt/hitt farost - olajfesték kombináció. Techn. próbák. Sosem voltam ügyeskezű/frappáns ['a la prima] alkat. Megzavart a natúra indítás is. Ez nem út. Ettől még a reggeli filctollas próbarajzok is jobbak. Csak hát az sem az a frekvencia (és minőség), ami ehhez a könyvhöz való/méltó. Ha még egyáltalán, akkor valami egészen más úton kellene elindulni. 19:37 Délután új sorozat, új próbálkozások, más módszerrel. Nem árulom el, micsoda. Itt tul.képp már csak vonalritmusokról van szó. Tök nem látom e rajzok minőségét. Gyanakszom. Hogy Szütsöt most ne zavarjuk, hát ezekből este nyolcat Vojnichnak zsűrizésre, mailben. Benne megbízom, és ő nem szívbajos ítéletben. 21:01 Ima bajban lévőknek, és azoknak, akik azt hiszik, hogy bajban vannak. IMA-2 2016. április 30., szombat 05:14 Félálomban született ez is, újabb sor: skype, újabb mező fontoskodásra. Mail aláírásom nem piskóta: Váli Dezső +3620-415-0804 ?? 14-16.30h alszom deske.hu oszk.hu/deske facebook.com/deske.hu vali@deske.hu skype: validezso 05:24 Talán evvel a rajzmodorral mégis lehetne valamit kezdeni. Bár sajna bőven gyengébbnek látom, mint a negyed század előtti Strindberg illusztrációimat. Bizony lehet, maradni kellene annál. Az atmoszférikus, romantikus, illik a szöveghez. Próbálkoztam most újra ilyesmivel, nem megy. Ez meg vonalritmus-játék. Viszont a XXI. sz.-ban vagyunk. Fene tudja. 06:37 Boldog, aki megmossa ruháját a Bárány vérében. Jel. 22. 10:13 Csináltam reggel egy új szériát, abból megtartottam 13 darabot. Azt hiszem, evvel eldőlt a dolog. 22:26 Baráti házaspár este Kata szendvicsei mellett szóba hozta. A talányos példabeszéd a balga szűzekről. Evvel én is foglalkoztam már. 1993.3.20. Népszabadság Egy képrombolás ürügyén Évtizede tűnődöm az evangéliumi példabeszéden, a balga szűzek történetén, akik a vendégre várva nem gondoskodtak olajról a lámpásukba. Miért ítéli el Krisztus őket, hát bűn lenne a butaság? Ma ezt így értelmezem: igen, némely formája bűn. Amikor az ember egyetlen fonalat követve (harag, lustaság stb.) minden mást számításon kívül hagy. Nem gondol se Istennel, se emberrel, sőt önmagával is csak fogyatékosan. Ezt hívják szeretetlenségnek. És hol marad az okos szűzeknél a szolgáló szeretet? Közösen megfejtettük. A történet az üdvösségszerzésről szól. Aminek semmit nem szabad elébe helyezni. Pont. Elhangzott egy anekdota is az atyáról, aki a szentmisén fölolvasta a disznókba űzött gonosz lelkek történetét, majd így folytatta: A mai prédikáció elmarad, mert ezt az evangéliumi szakaszt nem értem. Tulajdonképpen mi se. Persze a legtöbb hitbéli bizonytalanság gyökere az a kérdés, hogy miért a szenvedés. Hogy azt nem lehet megérteni. Azt tényleg nem lehet, az misztérium. Még a próféták találmánya is csak halvány közelítés, hogy az embert az viheti leginkább előre. Ugyanis hátra is. 2016. ápr. napi olvasó: 8514 = napi 283 (+ facebook?) VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 254. 2016. május 1., vasárnap 04:39 Különösen a gyerekek szenvedése szívfacsaró, nehéz elfogadni. Pedig arra is meg kell tanítani őket. 08:02 Strindberg ügyben végül 61 rajz, farostra és papírra, tizenegyet megtartottam, azokat be a grafikákhoz, a 2016-fejezetbe. Aztán egy adekvát tárolóhely szegény girbegurba szárazkiflijeimnek, akik eddig kupacba zsúfolódva nélkülözték az időbeli sorrendiséget, ahogyan naponta egy, olykor kettő aktiválódott közülük. Most egyetemes menetirány. Az ötvenéves simítógyalumat irgalmasan kitettem a valakinek a földszinti lépcsőházablakba. Hazafelé jőve már nem volt ott. A mai misén az atyácska: szellemileg gyerekkorúak, akik a híres papok meghirdetett prédikációit keresik, hogy ott majd megmondják nekik a tutit, s a hazai misét meg unják. És nem maguk keresik meg igazságaikat. Egyetértek. Mennyi minden kiadványra meg újdonságra és hírlapra nincs szükségem. Tök elég a http://zsolozsma.katolikus.hu 15:38 Mail érkezett, melléklettel. Szövege: 1984. június, Mikosszéplak, úttörőtábor. 2016. május 2. hétfő 06:11 Meglehetősen merész tett volt Isten önkorlátozása, ahogy visszalépett teljes körű hatalmából, s nekünk szabad akaratot adott. Evvel tulajdonképpen teremtő istenné tette az embert. Bonyolult/zűrös következmények. Egyszer s mindenkorra megváltoztak a világ dimenziói. Miatyánk - legyen meg a te akaratod... Őrület. 06:28 Családi ebédnél Szilvi zeneelméletet válaszol Kata kérdésére. Amiből én persze semmit nem értek. Illetve a hallottakat úgy értelmezem, hogy a 7 főhang nem lineáris matematikai sor, hanem nekik külön-külön személyiségük van, szimpátiákkal. Sz. jóváhagyta. 07:37 Reggel öttől este tízig van munkám. Boldog vagyok. 07:57 Miki fiam lesújtó kritikájára, hogy 600 DPI-s szkenn-utáni printemen látszanak a pixelek, és ez nem jópofán amatőr, hanem rossz; először telefonon, majd életben profi szkenngép után rohangásztam, eredménytelenül. Majd az eddigi munkámat kidobva nagy géppel, reflektorokkal, (négyszer) lefotóztam ezeket az új Strindberg-illusztrációkat, és nem gif hanem jpg-ben dolgoztam föl. Végül egyet (ezt) ki is cseréltem. Mikor befejeztem és ránéztem: hiszen hiányzik a szignó. Csináltam, rámontíroztam a rajzokra. Érdekes helyzet, hogy mivel ezek a munkák a 4 centis filcrajzokról az erős felnagyítás által kapták meg sajátos karakterű vonalaikat, hát nem létezik eredeti példányuk. Ezzel a munka befejezve. Ez itt: B/2016/06 08:34 Reggeli följegyzésemre egy mail: Kántor Péter Mit kell tudnia Istennek? ...hogy bárhogy is forduljanak a dolgok, nem viselkedhet úgy, mint egy bankvezér, vagy egy miniszterelnök, vagy egy szépségkirálynő, hogy bárhogy is forduljanak a dolgok, nem viselkedhetek úgy, mint egy bankvezér, vagy egy miniszterelnök, vagy egy szépségkirálynő, hogy nem várom tőle, hogy porszívózzon ki mindent, rázza ki a szőnyegeket, járjon úszni, és hagyjon fel a dohányzással... a teljes vers 20:08 Hír jött, a Virág Judit-aukcióra adták be, Kongresszusi Központ, május 30., 18h. Rózsaszín műterem - A/1994/39 60x60 cm. indul: 420e becsérték: 600e - 1 millió 20:19 Közben én: a Strindberg-kötet borítóra néhány terv. G/2016/04 24,5 cm magas 2016. május 3. kedd 10:08 Megjött Gábor új följegyzése a Vasárnapi Újságról, most éppen 1911-12 érdekességei. Megállapodásunk szerint három hetenként küld egy-egy új cikket, 20 képpel; ezt kb. fél nap feldolgozni. (Elvben nekem ezért alkalmanként egy mákos rétes szelet járna.) Úgy tűnik, sikerül elintéznem, hogy az OSZK Elektronikus Könyvtára befogadja, elraktározza a komplett berszangabor.hu-t jobb időkre. Jelenlegi formátumában ugyanis nem lehet rendszerükbe integrálni. De hát ez az anyag mára hatalmas értékké nőtt. Pld. ezt az ország gondolkodását jelentősen átalakító hetilapot (1854-1921) alighanem Gábor ismeri a legjobban a világon. Tán negyedik éve foglalkozik vele. Teszem föl a honlapjára az 1667-ik ábráját. Körülbelül ennyit tudok egy képen javítani: A kép a szőlőpásztort ábrázolja. És két jellegzetes szövegrészlet a fejezetből: /Régi korok világa. XIV. 1910. -1912/ Razzia képek a nyomorról ( 1911. 46.szám) Tábori Kornél és egy buzgó rendőrtisztviselő, Székely Vladimír az Uránia Színházban, egy új darabban, a fényképező gép objektivitásával szemlélteti Budapest legrútabb és legsiralmasabb nyomorát. Bemutatják a toloncházat, ahol a nagyvárosi lakosságnak a rendőrséggel összeütközésbe került salakja került együvé. A hajléktalanokat és munkanélkülieket is, akiket razziák alkalmával összefogdos a rendőrség, nagyobbára a pálinkamérésekből, ide szállítják. Nagyobb részük nem bűnös, csak szerencsétlen, a nyomor és alkohol áldozata. Vannak már tipikus toloncházi alakok is, akik minduntalan megfordulnak itt, s nem lehet sem segíteni rajtuk, sem megszabadítani a várost tőlük. A zöld kocsi, melyen a toloncokat szállítják, ismeretes mindenki előtt a fővárosban, különösen a külvárosokban. A tanárok mozgalma (1910. 46. szám) A tanárok mozgalma alkalmából elágazók a vélemények arra nézve, hogy megilleti-e a tanárt az a fizetés, mely a bírónak kijár. Mert ennél a kérdésnél nem az a fő, a mit sokan annak tartanak, hogy a bíró sokszor milliókra rúgó összegekben ítél, a jognak büntető hatalmát kezeli, így tehát anyagi gondoktól mentnek kell lennie, hogy ki ne legyen téve a megvesztegetés csábításainak, Ennek az érvnek helytállóságát nem ismerhetjük el. Mert hiszen becsületesnek lenni minden viszonyok között egyforma kötelesség. Amellett pedig a tanárok kezére nem kisebb nemzeti kincs van bízva: a jövő nemzedék lelki világa, s tudományos fejlődésünknek jövendője. A tanárok heti óraszámát felemelni nem csak igazságtalan, de egyenesen bűn a társadalom ellen. Nem szabad a külsőségek szerint megítélni ezt a kérdést. A magánhivatalnok naponta kétszer annyi ideig dolgozik, mint a tanár, az állami tisztviselő is jóval több időt tölt a hivatalában, s amellett szabadságideje sincs annyi, de ezeknek a munkája nem hasonlítható a tanáréhoz. A középiskolai tanítás annyira fárasztó, intenzív, az ember teljes erejét igénybe vevő foglalkozás, hogy arról helyes ítélete csak annak lehet, aki megpróbálta. Kivált a gimnázium és reáliskola középső osztályai teszik próbára 13:59 Egy közeli hozzátartozóm rondának minősítette a kép színét. Párizsi kékkel átlazúroztam. Parketta műterem - A/2016/05 60x130 cm 17:54 A mai nap. Sikerült kölcsönbe pénzt szereznem, sőt, aranygaluska volt a diákmenzán. Bár ennek is van árnyoldala. 21:43 Este 7-kor a Sztregova utcai FONÓ-ban Vojnich megnyitója. Csomayt is vittem. A vasárnap itt mutatott Zsófi levél kópiája Erzsébetnek, ajándékba. (És megkérdeztem, mit csinálnak most avval a sokmilliós Prima Primissima pénzzel.) Esterházy mondta volna a szöveget, helyette Szüts olvasta föl. Mindenki ott volt, Spirótól Radnóti Sándorig. Nem sokkal több kép volt a falon, mint amit mutatok. Méternél nagyobbak. Tán az történhetett, amit múlt héten levelében Csató nagyon őszintén, hogy muszájérzés volt továbblépnie. Vojnich indokát nem tudom. Ő egy hegycsúcson volt, egyedül. Most: szellemes kompozíciók, feszültséges-érdekes látványok, finoman esztétikus színvilág. És Fehér Lacika jut eszembe. 22:16 Délben a rádióban Glatz oktatási miniszter kb. 1990-es BBC-interjúja, hogy a tragikus állapotú szocialista oktatást sürgősen át kellett alakítani. De ha ő elkezd érdekképviseletekkel, szakszervezetekkel egyeztetni, nem lesz belőle semmi, mert az embereket a reformok csak addig érdeklik, míg saját pozíciójuk biztos marad, jobb körülmények, és több fizetést kapnak. Ha nem, keresztbe tesznek. 2016. május 4. szerda 09:09 Minden reggel látom, és meg is szoktam nézni. Ma megálltam lefényképezni. A látvány a Margit körúton, a kanyarnál, a használt ruha boltnál, ötven méterrel az előtt, hogy az út Észak felé fordul. Kelő nap, súrolófény. Szeretem ezt a sokféle szürkét; szolgáló, csöndes geometriát. F/2016/073 11:12 Belekezdtem egy kilencven centis képbe. Illetve most nincs is mit folytatnom rajta. Szegény műterem - A/2016/34 18:14 2016.05.04. html-2016/mma-2016-05-04.htm C.15893 MMA szakosztályvezető / kedves Stefanovits Péter! Köztestületi tagok mai ülése egyhangúan megszavazta, egyetért avval, hogy továbbítsam az MMA. belső körei felé a köv. javaslatomat: ________________________________ Javaslom, hogy az MMA az öt történelmi egyház felé jelezze, hogy amennyiben igénylik, az MMA ellenszolgáltatás nélkül, szakzsüror delegálásával alkalmanként segítséget tud adni annak elbírálásában, hogy egyházi használatba csak művészi minőségű műtárgy kerülhessen. ________________________________ (Azt tudom, hogy, hogy a címzett a római katolikusoknál a Katolikus Püspöki Konferencia titkársága.) Ezt 2014. nov. írtam meg először az MMA-nak, akkor elkeveredett a levél. Több forduló. Aztán, beszélve vele, Fekete Gyurkának tetszett az ötlet, de később rábukkant, támadási felületet adna, hogy ezt a javaslatot eredetileg egyetlen egyháznak gondoltam megküldeni. Konzultáltam Dávid Kata prof. asszonnyal is. Most ezt korrigáltam. Amennyiben az MMA egyetért a javaslattal, a köv. ügymenetet javaslom: 1. Az MMA megkérdezi akadémikus tagjait, esztétákat, müv.történészeket, képzőművészeket, ki vállalna részvételt egy háromtagú bizottságban, aki ezeket az egyházi-zsűri ügyeket alkalmi-, vagy negyedévenkénti ülésein koordinálja. 2. A létrejött Bizottság megtudakolja, van-e az MMA-nak anyagi kerete ilyen feladatokra útiköltség térítésre. Vagy ezt is vállalja el az alkalmi zsűror. A kiküldendő körlevélben ez már szerepel. 3./ Akkor a Bizottság körlevelet küld szét: a./ rendes akadémikus tagok számára, ki vállalna alkalmanként társadalmi munkában (ingyen) ilyen zsűrizést. b./ változat: ugyanez kiterjesztve a rendetlen akadémikus tagokra is. 4./ Szétküldi az öt egyháznak a segítséget fölajánló levelet. 5./ Amennyiben onnét igény érkezik az ő címükre, akkor (szakmai és emberi minőséget is mérlegelve) kiválaszt az ajánlkozók közül alkalmanként két embert, és fölkéri őket, utazzanak le, 2018. szept. 16-án 11h. a kiskőrösi tiszteletes várja őket az állomáson. 6./ A Bizottság, mint aki jól elvégezte dolgát, hátradől, és megiszik egy hosszúkávét. Szívélyes üdvözlettel: vd. 2016. május 5. csütörtök 11:30 Készülődünk, készülődik. Kérdezték, miért adatom ki. 1./ Játék. Sőt, tréfa is lesz. A VERSNAPLÓ ikerkönyve 2./ Jó könyv, szeretem. És jelenleg nem létezik. 3./ Gesztus a magyar kultúrának. Majd könyvtáraknak kell szétajándékoztatni. Könyvtárellátó, XIII. ker., Váci út. Tehát ilyen lesz a Strindberg kötet tükre. Fél tizenegyig eldöntöttük. Azonos méret és arányok, mint a fél éve megjelent VERSNAPLOOOOÓ 12:08 Tisztelt Közgyűlési Képviselő Úr, Tisztelt Köztestületi Tag Úr! A tegnapi találkozón elhangzott javaslataikat Elnök úr megkapta. Szeretném tájékoztatni Önöket, hogy az ügy, a júniusi elnökségi ülés napirendjére kerülhet fel, azt követően tájékoztatni fogjuk Önöket. Üdvözlettel: Kelemen Béla főosztályvezető Tagozati és Bizottsági Főosztály Magyar Művészeti Akadémia Titkársága 16:09 Na, most jut idő uszodára. A könyv: Istvánnal összehoztuk. Könyvhétre kijön. Szakkifejezéssel élve: hülyéskedünk. 21:01 Kedves Mester! Érdeklődve olvastam amit Nagy Gézáról írt a naplójában. Megfogott engem egy rész, ami arról szól, hogy ezek a munkák már nem pincékben kiállítani valók. Konkrétan mik azok a többletmunkák, amiket el kell végezni, hogy ne ez legyen? Várom válaszát Á. Kedves Á., egy igazán informatív honlap és évente kiállítások. Első lépésben a Ráday utcában. Ott sok galéria, végigjárni, melyik milyen, melyik fogadja az embert. Nyilvános közös kiállításokra mindig beadni képeket. Mailcímeket ezekre (is) a helyekre leadni, ezen túl is a múzeumoknak, kiállítóhelyeknek, galériáknak. Tájékozottnak lenni ezeken a tájakon. d. 2016. május 6. péntek 06:02 Szentségkiszolgáltatás ügyben most átvettem a jezsuiták gyakorlatát; segítenek embereken, magánlakásban is mondanak szentmisét, avval, hogy ha jobban megnézzük, mindenkiben van valami betegség, tehát mindez engedélyezett. Harminc éve engem is meglátogatott egy atya, erről nem volt szó, de váratlanul nejlonszatyrából kicsomagolta és a dohányzóasztalra tette a sekrestyét. 09:06 Jó dolog a tavasz, a Lukács-előtti park, a reggel, és a napsütés egyidőben. 10:14 A mai munkával igyekezni kellett, Katával a Műcsarnokba, a nagy fotókiállításra. A/2016/34 tovább. 90x90 cm. 12:58 Kétezer fotóról persze nem lehet/érdemes véleményt mondani. Műcsarnok, országos, nagyszabású, ötévenként lesz ilyen, az ígéret szerint. Legyen is. (Számomra szerencse, hogy) nem kerültek túlsúlyba az (örökös) kisérletezgetősök. Akik igazi fajsúly híján a szélsőségekben reménykednek. A nagy termekben a néhány apróméretű munka került szükségszerűen/méltánytalanul hátrányos helyzetbe. A (jó) sorozatok vannak ilyenkor előnyben. Amúgy volt mindenféle, egyet mutatok. Ilyenek is voltak, meg még ilyenebbek. Bocs, ezt én, hazafelé a földalattiban. F/2016/074 15:55 Találtam egy olyan verset... Állócsillag futó évek fölött. Tűhegynyi lyuk a tények szövedékén... Képzelt világ csilláma holt agyagban? A ködbe, hol már nincs idő se, tér se ? a Szürke Révbe, csillag, elkísérsz-e? a teljes vers Félelmetes nagyszabású vers. Meg lehet kérdezni, hogy lehet ilyen világlátással a napokat-éveket elhordozni. 2016. május 7. szombat 19:14 Egy eszméletlen buta kompozícióba kezdtem, nem is merem mutatni, olaj, 70x100 centi, már ez is rossz. Egyéb nagy lemezem amúgy nincsen már. A/2016/035, alighanem csecsemőhalál. Délután Katát elvittem a Ráday utcába egy kiülős kávára. Ő már csak pesti lány marad, a Belvárost szereti otthonának igazán. Hazafelé Budán, a 61-es megállóban egy fotó, aztán annak az a részlete, F/2016/075, ami abból engem érdekelt. 21:22 Hülyeség. Mért ne lehetne egy buta képet megmutatni. És hátha nem is. Mostanára csináltam neki keretet is. Van még két ekkora lemezem, legfeljebb azokhoz lesz jó. 23:03 Jó ez a kép! az ablak fehéret kellene egy kicsit tompítani. K. 04:51 Köszi, nekem ez az alsó okker tök idegen. d. 2016. május 8., vasárnap 05:18 04:55 kezdve, próbálkoztam a fehér folttal, az magával rántotta a többit is. Eddig nem romlott jelentősen a minősége. Még villanyfény. Hogyan tovább. Az ágyam mögötti falvédő (illetve engem véd) deszkát kéne megmagasítani. De ilyenkor még nem lehet fűrészelni. Majd mise és uszoda után. Berajzoltam a léceken a beavatkozás vonalát. 06:15 Mail Spirónak: Szia Gyurka! Dolgozol hozott anyagból, he? (Ma Urunk mennybemenetele ünnepe.) És ha Jézus nem megy a mennybe. Mondjuk, Gödöllőn van egy kis ácsműhelye, két segéddel. Egy műtermes kép tőlem, ha megírod kissé bővebben. :))) ölel: d. 08:19 Csodálatos. Gyanakodtunk. Most barátom restauráltatta. És előjött a szignó: "L de Paal." A legnagyobb magyar festő. Azt hiszem a legjobb kép, amit tőle láttam. (Hogy most kaptam egy színhűbb felvételt is, ezt itt este a két hibás fotóból buheráltam össze, még mindig ez az optimális. Micsoda foltritmusok.) 18:18 Spiró megkérdezte, voltaképpen mi is a feladat. Mondom, ebből írjon nekem egy elbeszélésfélét, vagy drámát. De hát hogy ő nem látja, miből. Mondom, ez igaz, azt ki kéne találni. Ahogy a feleségem nekem az mondja, elromlott a csap, izé. A többi rám van bízva. 2016. május 9., hétfő 13:25 Csináljuk a Strindberg-kötetet. Eszembe jutott valami. Hogy, mint 20 éve is, lehetne a svédek szponzorálást kérni, akkor 300 helyett 600 példányt tudnánk kinyomtatni. Abból 200 a magyar könyvtáraknak ajándékba, ami az egész történetnek a lényege, 100 pedig a követségnek. Elkezdem: Svéd Nagykövetség Kulturális Referens Tisztelt Tánczos Edina! Egy Svédországot érintő könyvet adunk ki, szerkesztés állapotában van már. Kérem, ez ügyben szíveskedjék fogadni, 10 perc mondani-, és mutatnivalóm van. Köszönöm, szívélyes üdvözlettel vd 13:27 És a reggeli szokásos járdafotó F/2016/076 14:14 Emlékeztető telefon az OSZK-ba, nem reagáltak. Hete fölküldtem a Strindberg könyvet, nekem megvan wordben. Hogy tegyék be az Elektronikus Könyvtárukba. - Deske, csak a szerzői jog problémás, nem a könyvkiadás éve számít, hanem a fordító halála dátuma. Majd utána nézünk. Tíz perc múltán SMS nekik: Mikes Lajos † 1930.08.08. 14:20 Ez ugyan még reggel ötkor, egy célszerszám. Kata panaszkodott fájós kezére, nehezére esik egy kulcsot megforgatni a zárban. Evvel megváltozik az erő karja ha srégen bedugja a végét kulcs kézbe eső felének lyukába. Probléma lehet, befér-e még ez is a retiküljébe. A huzalszeg végét legömbölyítettem. 2016. május 10., kedd 05:35 Ötven éve búcsúzott el. Most álmomban odalépett hozzám, hogy rendezd hát el dolgainkat. Hiánya kincsem. 05:57 Sikerült. Hát sikerült. Megtette István a kedvemért. A berszangabor.hu az OSZK Elektromos Könyvtára szerverére került, egy raktárzugba, jobb időkre, a kései utódoknak. Majd rá kell kérdezni, lesz-e ennek URL-je (hozzáférhetősége). 06:23 A szeretet szolgálat. A többi csak a hímpor, lepkeszárnyon, szivárványos rajzolattal. 06:44 Tisztelt Cím! Fájdalommal tudatjuk, hogy Deim Pál, Kossuth-díjas festőművész, a Nemzet Művésze, Szentendre város díszpolgára, életének 84. évében, 2016. május 9-én, méltósággal viselt, súlyos betegség után elhunyt. A gyászoló család Fotó: 2015. dec. 21. Szentendre, Malom, kiáll. megnyitó F/2015/254 09:45 2. levél Közben túl vagyunk a Strindberg harmadik korrektúráján. Svéd Nagykövetség Kulturális Referens Tisztelt Tánczos Edina! Ezt a könyvet a héten nyomdába adjuk, az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg. Mondták, Maga most nagyon elfoglalt. Ha tízet nem is, hát, nagyon kérem, hét percet valahogy szánjon rám... : ))) Szívélyes üdvözlettel vd 10:57 A svéd követség, hogy adnám be írásban... Kedves T. Edina! (74 éves festőműv. vagyok). 16 évig jártam a magyar kiadókat, míg valaki vállalta, és 1993-ban kiadta Strindberg önéletrajza - Egyedül - IX. kötetét. Az okom egyszerű, egy nagyerejű, itthon nem ismert munka. 1922-ben adta ki Dick Manó. (Fiatal koromban ebből tanultam meg sétálni, egyedül lenni, stb.) Akkor is megkerestük a kiadómmal a Svéd Nagykövetséget, és kaptunk hozzá támogatást. Akkor ezer példány. A kötet rég elfogyott, az Új Mandátum Könyvkiadót (barátomat) most rábeszéltem egy új kiadásra. Magunk anyagi erejéből csináljuk, 300 példányban, nyomdakész, az Ünnepi Könyvhétre meg is lesz. S eszembe jutott a köv. változat: ha a Svéd Nagykövetség ezt most is szponzorálni tudná 500 e. HUF-al, akkor 600 példányban tudnánk kiadni, ebből 200-at ajándékba magyar könyvtáraknak, hadd terjedjen; 100-at pedig a Követségnek, Maguknak. (A pénzt akkor vennénk át, ha leszállítottuk a könyveket.) Ha ismeri a könyvterjesztési viszonyokat, tudja, hogy ez a kiadás számunkra nemhogy anyagi előny, hanem jelentős anyagi áldozat. De csakugyan mindnyájan örömmel csináljuk, nagyon szép könyv lesz. Mellesleg, de tényleg mellesleg ehhez a kiadáshoz is csináltam tíz rajzot, az is belekerül. (A rajzokhoz régi stockholmi és szentendrei utcaképeket kerestem kiindulásul.) Hát, röviden ennyi. Megmutatom Magának a teljes könyvet a mellékletekben. Szívélyes üdvözlettel: vd. 21.47 Mostanáig a berszangabor.hu- t csináltam többemeletesre, majd bele gebedtem (rengeteget tanultam közben), mert így szeretné az OSZK elraktározni. Százával átírni az elérési utakat. Egyenként. És most ilyen fejezetek az IRODALOM MÁSKÉPP alatt, mint SZENT JOHANNA BABITS VASÁRNAPI ÚJSÁG Majd holnap folytatni, a http://-és utalásokat kiirtani. Ez is kérve/javasolva volt. Meglesz. Csoportos átnevezés. Közönség elé egyelőre nem kerül, mert az Elektronikus Könyvtárnak (még) nincs honlapgyűjteménye (kivéve a deske.hu). Elkerülhetetlenül lesz. Megelőztem hát (evvel is) koromat. 2016. május 11., szerda 07:03 Áldom a sorsot, hogy végül mégis bele mertem írni a svédeknek-levélbe, hogy a könyvillusztrációknál Stockholm mellett szentendrei fotókból is dolgoztam. Ettől hiteles a levél. 07:25 Zsidó védettjeivel együtt Dunába lőtt Salkaházi Sára szerzetes önmagát felajánló imájából (naplója, 1943). Ó, édes Jézusom, teljes megnyugvással és készséggel fogadom már most a halál azon nemét, amely Neked tetszik, az összes vele járó gyötrelmekkel, fájdalmakkal-- 09:55 Vacogtam az úszómesterre várva, hozza az emeletről szemüvegét, hogy le tudja filmezni úszásomat. Addig hát-, és mellszárítottam magam a forró levegővel. Most fogom látni, tényleg javultam-e a legutóbbi filmezés óta. F/2016/077 A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 10:37 Mifelénk, a műteremben így múlik az idő. (Úgy tudom, Braunschweigből kapja az időjelzést. S ha kell, korrigálja magát. Nagyon impozáns. És visszafogytam a három kilót.) A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 11:22 Nem tudtam elképzelni - spekuláltam, valami elektronika -, hogyan teszik bele a Nikon objektívekbe (is) a rázkódásmentességet. Most optikus barátom: bizonyos lencsetagok nem fixek, hanem úsznak. És a tehetetlenségük. Zseniális. Kölcsönadta délig 1:1,8 Nikon objektívjét, hogy az milyen jó. Hozzápróbáltam az én 1:28-asomat., ami a legjobb lencsém. Csak nem ez mellett. Egy felvétel nagyon kicsi részlete: 14:49 Mail a csodálatos Paál László kép ügyében, hiszen az főmű: Kedves ..., azt komolyan gondoltam, hogy majd egy tényleg profi fotót kéne csináltatni a festményről! Méreteit mellékelve hozzájárulásoddal eljuttatnám a Nemzeti Galéria Adattárába. Netán a honlapomra is, ami az Orsz. Széchényi Könyvtár szerverén is rajta van, ott megőrződik, s előhalászható, ha végre egyszer lesz egy új (jobb) monográfia a festőről. ölel d. 2016. május 12., csütörtök 08:56 Persze nem volt rajta szemüveg. - Grafikázol - kérdezte derűsen, a műterembe lépve. - Csak egy poros keretet teszek rendbe. De volt valamelyes alapja a kérdésnek. Milyen gazdag a világ. 09:57 Egyházunk nem demokratikus, hanem hierarchikus intézmény. Mint elöljárómat, hivatalosan megkérdeztem Józsi atyát. Jóváhagyta, hogy közösségi találkozóinkon minden résztvevőt megáldoztatok. 10:11 Svéd Nagykövetség Kultuúrális Referens Kedves Tánczos Edina! Jelzem, hogy Könyvhét-határidő szorításában tegnap le kellett adjuk nyomdába a Strindberg-kötetet. A nyomda közölte, keddig tud várni a példányszám közlésével, mert Bécsből rendeli meg a (gyönyörű, tojáshéj-színű) papírokat. Ha mód van rá, tisztelettel kérem, szíveskedjenek addig dönteni. Köszönöm: vd 10:17 Spiró legutóbb már nem válaszolt. Lehet, hogy nincs kedve ötletemből számomra egy novellát/drámát írni. 11:05 Kiderült, azt a pár ezer linket mégse lett volna muszáj kipucolnom a Berszán-honlapból, maradhat. Ugyanis ettől eltűnt rengeteg fotó és ábra, fellebeztem. Sebaj. Csinálom vissza. Kéthavonta le volt nálam mentve az egész. És délben pendriven majd már készen viszem a Széchényi Könyvtárba. 502 MB. A nap hőse Berszán. Nem én; a Lánchidat összecsavarozó munkást se ünnepelték. Ők néhány Tonicot fogyasztottak el, közösen, a sarki bisztróban. Tehát ÜNNEP: 2016. május 12. 12:25h. Berszán-honlap az OSZK raktárállományában. Sikerült. Nincs, de ha lenne erőm hozzá, föl kéne menni Gáborhoz egy üveg pezsgővel. Eldurrantanánk, és vidáman kiöntenénk a kádba. 14:17 Megjelenőben Illyés Gyula 56-os naplója Atlantisz sorsára jutottunk. Ez jó, ez érdekelne, átéltem. A borítón a velünk rézsút szemközti fölrobbant ház, amit hallottunk. a pincéből. Hamarosan sajtóbemutató. 14:27 / ez még szerdai KÉRÉS KÉRÉS Egy gáláns gyűjtőmtől 2014-ben kaptam egy tabletet, merthogy muszáj a VÁLINEWS-t arra is optimalizálni. De az idő átlépett ezen, a tablet-ség haldoklik. Egy (használt) okostelefonra lenne szükségem, a napi kontrollhoz. Unokámmal is konzultáltam, a legtöbben már kizárólag ezen-- És egy rohadt vasam sincs. [Hátha van valakinek otthon egy már nem használt, második.] TELEKOM-os vagyok. A tablet által az ANDROID-os rendszert ismerem. 16:46 Kértem egy régi jó ismerősömet - milliomos -, venne tőlem valamit, e hónapban már kölcsönpénzből élek. Azt mondja, tudod, hogy Amerikában vannak a kihelyezéseim, és most ott őrület a választások miatt. 16:59 -- Ez a nyomott idő, borús, hol esik, hol satöbbi, alig lézengek... -- Ilyenkor nagyon kell csinálni valamit, az segít. 18:09 Betettem a irattartó dobozba a napló C.15900. oldalát. Igaz, ezen csak két sor érdemi szöveg-- 18:59 Éjjel halkan odalopózott az ágyamhoz, és kloroformos maszkot nyomott az arcomba. Föl se ébredtem, semmit nem vettem észre a dologból. Csak így történhetett. A notebooktáska zsebéből hiányzik a hétegységes hub. Megértem őt. Egy kis gyönyörűkék fényű led világít éjjel-nappal az oldalán. 2016. május 13., péntek 06:19 A világ erői végtelenül gyengék vele szemben, mert csak rombolni és pusztítani tudnak, de teremteni és feltámasztani nem; büntetni és bosszút állni tudnak, de megbocsátani és irgalmazni nem Barsi Balázs: Újjáteremtő Lélek 09:04 Katának kulcsforgató szerszám reggel, retiküljébe, második széria, javított kiadás. Ezúttal már (kemény)fa fogantyúval. Annak legömbölyített oldalai. Ötös huzalszeg, előfúrással beültetve. A diófapác hajszárítóval, nem volt türelmem a természetes száradást kivárni. Végül feles hígítású lenolaj. A kézmegfogás kelleme okából. A sárga farok a sötét retikülmélyre gondolva, meg emberbarátibb is a szerkezet. A zsinórvég technokol rapiddal véglegesítve. És végül, hogy ki ne essünk szerepünkből, opuszszámot kapott: G/2016/05 11:23 Itt nagyon széles volt a Tisza. Fölötte magas ívű híd, középtájon korlátjának támaszkodtam, a szemhatárig a végeláthatatlan éjszakai víztükör. Aminek teljes felszínén rácsrajzolatban - hosszába és keresztbe - erős fénypontocskák - mint a tiszavirágzás -, ezek itt most száz meg száz kis sötét kockaterületet kereteztek. Csak én tudtam, hogy e fények: világító szögek a víz színén. Mai álmom. 12:52 A/2016/34 ma. Továbbra is kilencven centi. Talán meg is van. Oldva. 2016. május 14., szombat 05:34 Na, ez a bianco használtokostelefonkérincsélés nem jött be. De legalább megpróbáltam. Viszont tegnap rakottkrumpli a menzán. És Kata nem is kért belőle. Nézem a Helyesírási szótárt, hány szóba, rakott káposzta, rakott szoknya-, jókedv; szeretem. Mit lehet szeretni egy szoknyatípuson. Pedig. 11:53 Délelőtt elkísértem Katát közösségi találkozójukra, egy órácskára. Foglalkoztatott, vonzana-e egy családias, mosolygós csapat; akik hitelesen, és érzelemtelien énekelnek és imádkoznak. Nem. [Nekem nem társaság kell, hanem 2x4-es fenyőléc, kötegelve. 1976.12. C.00548 :-))) ] A hit nekem értelmi-akarati mező, a közösség: feladat. Sok út van. (Érzelemteli 30 éve a felfedezéssel, Carothers Magasztalásban rejlő erő könyve, hogy mindenért hálát lehet/kell adni. A bajért is.) Egész napos programjuk, többen családdal. Nem fogok már kisgyereket nyakamban hordozni. Kár. Pedig lassan alkalmas lettem volna rá. 2016. május 15., pünkösdvasárnap 13:26 Most értünk Szentendréről, Regős Pista kiállítása, mindjárt bezár. Nálam a facebook.com/deske.hu 14:00h lapzárta, amit addig fölteszek, az kerül föl mutatóba. Most vasárnapi ebéd köv. - gyorsan ide egy képét. Szeretem ezt a pasit. Vasárnapi kirándulás számomra elnézni, ahogyan ő látja világunkat. Hideglelősnek - (Alvás után) a többit is ide: 2016. május 16., pünkösdhétfő 11:08 A Harangvölgy nem evilági édessége F/2016/078 Vagy állítsuk Katát a történet középpontjába?, F/2016/078a: Még tegnapról két tétel. Egy szentendrei valamilyen kirakat reklámja. Lám, Kazovszkíj Lenocska halál utáni nép közé szállása. 2. Hazafelé a HÉV ülés kárpitja, aminek mintája érdekes, praktikus is, de régóta, máig képtelen vagyok megfejteni, milyen motívumokból, mely logikával lett kitalálva. 13:14 Tulajdonképpen nem volt semmi baj evvel a 2016/35-össel, de micsoda dolog egy sápadtokker kép. Idegen. Nem jó az semmire. (Kivéve, ha jó.) 2016. május 17., kedd 10:16 Tegnap az 56. érettségi találkozó, Noki osztálytársunk plébániáján. Testes idegen bácsik széles mosollyal, sűrű vállveregetésekkel. Nevüket nem merem megkérdezni... Helyette inkább keretet építettem az új képnek. 18:04 Tovább a tegnap is mutatott kép, fenti fotóját lecseréltem, ne legyen fönn annyiszor. Nem látok lehetőséget komplettebbé tenni, mintha most azonos önmagával. 70x100 cm. És most már kerete is van. 18:12 Barátomtól kaptam egy kislányától levetett (gondolom, régi) okostelefont. Ez jó, mert ez lesz a mérvadó és figyelembe veendő. Furcsán lassú (legalábbis a tablethez képest). Hét végén jön fiam a menő Apple-jével, abba is belenézve talán átlátom a mai minőségi skálát. Hogy mi lehetőségem két határa tipográfiában, képkezelésben. Bár kaptam egy (rém)hírt, hogy minden típus egészen másként kezeli a felületét. Ez Vodafon márka, kizárólag a honlap kontrolljára fogom használni, wifivel, így havi vagy évi? kétezer. Valószínű, ezt addig használom, amíg meg nem tanulom rajta a honlap-teendőimet. 2016. május 19., csütörtök 13:44 Két napja semmi nem jut eszembe. 14:17 Hajnal az ablakban F/2016/079 21:18 Valami kicsit zörög/kotyog ezekben a napokban nálam. Szégyenkezés/hencegés, este kilenckor festettem, akkor kezdtem bele, lámpafénynél, negyed órát. Rendes, tisztességes kép volt előtte is, csak nem volt semmmi értelme. Most mintha kezdene lebegni. A/2016/26 ma este. 2016. május 20., péntek 12:17 A/2016/20 tovább, meg még néhány idei. Mellesleg, illetve egyáltalán nem mellesleg harmadik napja próbálgatom a (szükséges) tipográfiai és kódmódosításokat, hogy a T. Okostelefon Tulajdonosok is megfelelően lássák a képeket. Kezd kialakulni. Persze ehhez, evvel párhuzamosan rohamtempóban a simogatós telefon sokágú használatára is rá kell jönni. (Leírás, segítség nincs, sok próbálkozások, aztán amikor ötödször..., sok káromkodások.) 2016. május 21., szombat 05:20 Tegnap tovább: A/2013/33, A/2016/17, 20, 22, 23, 35 05:24 Sajtófotó 06:34 Nem tudod elviselni körmeid letépését? Szállj szembe a fösvénységeddel. A békeidőknek is megvannak a vértanúi; mert a haragot legyőzni, az irigységet, mint a vipera mérgét kerülni, a torkosságot megfékezni, – mindez részesedés a vértanúságban. Szent Caesarius püspök 11:38 Kép tovább. Az utóbbi évtizedekben meglehetősen cserbenhagytam a pirosfesték gyárosokat. Szerencsémre ennek ellenére nagylelkűen szponzorálnak. Álom műterem - A/2016/28 60x60 cm. 18:41 Erre nem gondoltam, szombat van. Csúcsforgalom a Margitszigeten. Könyvvel, párnával és biciklivel. Ahhoz fáradt. F/2016/083 2016. május 22., vasárnap 05:44 Egy félreértés folytán sajnos nem szóltak, nem voltam jelen a nyomdában a Strindberg-kötet íveinek nyomásánál. Most megmutattak egyet. Hogy hosszúkás, kis kötet lesz; a papír, a betű, a tükör... az a vicc, hogy az ember a szöveget ösztönösen versközelinek érzi. Nem gondoltam volna, ekkora a hatalma a tipográfiának. 09:07 Hármas, praktikusan összevont névnapok. Délben gyerekek, unokák, publikum, hadd lássák. Fotóztam, kész van. Ez a hat piroska se kerül többé egymás mellé. F/2016/084 09:56 Rejtélynek tűnt, mért vagyok vasárnap reggelenként ilyen reménytelenül összetört, fáradt. És megvan a megoldás. Ilyenkor jut erre idő. 19:18 [Szeretném] Szeretném, ha nem szeretném annyira a mákos rétest, nem tunkolnám ki ebéd után a húsos-tepsit, nem érdekelne a Kossuth-díj, honlapom olvasottsága, képeim sorsa, a testsúlyom, az okostelefon, és egyáltalán azok a szerkezetek, amelyeken időnként egy kis piros gomb is fölvillan. Észre se venném, hogyan sikerült ma a T.I. úszás, nem felejtettem-e otthon az utána kijáró szárazkiflimet. Felnőtt lennék -- gyerek lennék -- ember vagyok. Olyan mint a többi. Majdnem pontosan olyan. 74 vagyok. Leszek. Ez mókás. Ez fura. Nem is értem egészen. 2016. május 23., hétfő 09:14 Este már vödröt készítettem a vécé mellé. El kellett zárnom a vízét, újra folyik. Ennek a szerelését azért nem szeretem, mert ronda, anyagspórolós [élettartam tervezés -- a rohadékok] a dugattyúszerkezete. A régi, öntöttvasas korlátlanul javítható, hibamentes volt. Ma boldog Apor püspök emlékezte, akit a szovjet katona lőtt agyon, a létrára mászva stílszerűen az ő segítségét kértem, hogy már bocs, hogy ilyesmivel-- 17:56 Deske, ha tudnám, mi az a T. I. (Igen, ezzel vlsz. elárultam a Newsban való szégyenteljes tájékozatlanságomat - de nem emlékszem erre a rövidítésre, a feloldására meg pláne nem.) H. Ölellek, (tényleg) köszönöm az érdeklődésedet. Dragomán távtanítgatja nekem legalább három éve. (Valamint kiküldi a NEWS-ba föltett uszodai rólam-filmeket amerikai edzőknek, akik aztán megdorgálják lábmunkámat. Gyurka a leveleket lefordítja, s továbbítja nekem.) Ezt az úszásfajtát mostanában találták ki, az USA-ban. A kar semmi erőt nem fejt ki - ez benne a döbbenetes, nyitott ujjak, a tenyér egyszerűen lóg -, a törzs csavarása visz előre, kb. ahogy a hal törzse hajlik - ficánkol jobbra-balra, s evvel halad. Az embernél ez súlypontáthelyezés. Tartósabban lehet vele gyorsúszni, intenzív és mégsem olyan fárasztó, azt hiszem, ez a lényege. (Nekem az, hogy nagyon nehéz megtanulni.) Ott tartok benne, hogy még mindig egyszerre kell figyelnem a fejtartásra, a hátsó tenyér vízből szabadítására, a csipő rántásra, az átellenes térdre, és a lábfej rugásra. Évek óta az 1200-ból 800 méter naponta erre szánva. És még mindig nagyon messze a tökélytől. Nagyon jó játék. Mutatom, életemben ezt a filmet néztem meg legtöbbször. (deske.hu / 21. FILMTÁR) d. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! Valamint én, '16. május 11., Terry Laughlin hű követője. A jobb karomon az nem óra, hanem szekrénykulcs. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 2016. május 24., kedd 16:34 Vendégként az MMA közgyűlésén. Hátul ültem le. Az első két órában megemlékezések holtakról és laudációk. Addig én tabletről: A sziget végében kis kalyiba állt, amelynek berendezése egy gyékényből, egy üveg pálinkából és néhány száz légyből állt. Pap Gábor művtörténészt is köszöntötték, némi ellenszavazattal kitüntetést kapott. Őt 40 éve láttam utoljára, a zebegényi Szőnyi Szabadiskolában tanítottunk mindketten. Rajongtak érte a fiatalok, hétkor, még reggeli előtti előadásai is telt házzal. Egyszer én is belehallgattam, belebeszéltem. Kedveltük egymást. A fotó róla az én szobácskámban. A falon talán az ő kislánya, tőlem. Aztán a szakma különutasa lett, szórványosan hallottam róla, például hogy Csontváry cédrusaiba rejtett misztikus üzeneteket látott bele. Voltak követői ebben is. F/1975/35 - F/2016/085 19:12 Futok a pénzem után. Egy 90 centis alapozott táblát kár lenne kidobni, bárha teljesen elcseszett volt is. Próbálkozom. A/2016/34 2016. május 25., szerda 13:08 Játszunk. A felvétel: süketszoba, profi elektronika. Beolvastam, megvolt egy délelőtt, pedig sokszor kellett elölről kezdeni. Most az Új Mandátum kezébe kerül, CD lesz. Egy vázlatterv délelőtt. G/2016/06 21:35 Amúgy ezt az ábrát estig négyszer cseréltem le, Miki fiam lekorrigálta a sárga földig. Mindenben igaza volt. 22:01 Férfi és nő, Jin és Jang, akik kerekre egészítik ki egymást. Dehogy. Két különböző, alig összehasonlítható minőség. Hasonlítsd össze a franciakulcsot egy tölgyerdővel, a Margitszigetet az 1971-es müncheni olimpiával. 2016. május 26., csüt. 06:15 A legtöbb károsult rég megkapta. beva@bva.hu Kérek egy jóérzésű embert a BEVA-ban, nézzen utána a BudaCash - kb. 3 millió forintomnak. 73,5 éves festőműv., már lakbér és gázszámla gondok, arról nem is szólva, hogy úgy szeretnék magamnak egy okostelefont. Pénzt kölcsönkérni pedig meglehetősen szégyellek. Ügyfélszámom: 67246. Szívélyes üdvözlettel: Beleírhattam volna még, hogy 69 kiló vagyok... 11:12 Tegnap egy mailben (ötletesen) smirgli alkalmazását javasolta egy kedves ösmerős. Ugyan nem ahhoz a képhez, de az ötletet hasznosítottam, lám. Valahogy be volt ragadva az egész, hogy is kell ezt mondani. Nem tetszettek a színei. A tavaly nyári-, és az új állapot, Éjféli műterem - A/2015/30, kilencven centis. Most ennek örülök. Most örülök ennek. 11:30 BEVA; Befektetési Vagyonkezelő? Micsoda, találtam egy élő telefonszámot. Mert netán levelemre nem válaszolni viszonylag egyszerű feladat. - Januárban hamarvás küldést ígértek. - Ja, igen, csak volt egy kis zűr a számokkal. De ne aggódjon, július közepéig el kell intéznünk, akkor jár le az új határidő. Addig közkedveltségnek örvendő vadászjeleneteket fogok festeni. 12:55 Véletlen egybeesés, távoli ismerősöm hívott, tudnék-e segíteni egy ügyletben. A Hungáriánál volt a pénze, így, öreg korára a kamatokkal, meg a nyugdíja, szépen megéltek a családjával. Megérdemelte a vagyonát, igazi profi volt egy olyan szakmában, ahol sok pénzt lehetett keresni. Most mindene elúszott, mindenét eladja és próbál alkalmi munkákat találni. Hogy a baj megtörtént, összeültek feleségével, mit mondjanak, mit ne a két gyereknek. Rászánták magukat. Hogy ezentúl bizony a nyaralás, de még a fagylaltok is. A két kisfiú mindezt szótlanul végighallgatta, aztán eltűntek a gyerekszobában. Majd visszatértek tenyerükön saját spórolt pénzükkel. Barátom mondja, már ezért megérte az egész. 14:06 Biztatom magam, nem is kell nekem olyan nagyon egy okostelefon. Evvel a kis kapott öreg készülékkel kb. már megtanultam, hogyan kell alkalmazkodnia a NEWS-nak az ő világukhoz. A többi tényleg csak a játék. 19:01 Ilyet csak egy ember tud Magyarországon  A macska-szaporulat fölöslege vízbe, aztán szemétre kerül, egy ázott gallér tarka prémje darabokban, hamu és hagymahéj közt. [Fehér-fekete] 20:15 Maga bújócskázik itt, ez persze Rakovszky... S. 20:18 Elképesztő sorok. És ilyet csak egy nő lát meg a világból. d. 21:45 Sarkosan nézi a világot. Nem tudom pontosan idézni, Thomas Hardynak van egy verssora: "egy macska törött lábában benne kering a világ". Mikor ezt olvastam, napokig ebben éltem. Férfi és nő... hát az a jin-jang vagy mi egy baromság, tökéletesen más két férfi is. Amúgy valóban van különbség férfi és nő között a nemi szerveken túl is. Alapvetően az evolúció alakította a női szerepeket, azt is, hogy sok mindenre figyeljenek, a részletekre is. A férfiaknak elég volt a vadat lelőni és hazavinni. Nem lennék férfi, keveset tudnak az életről :)) S. 21:50 Én sem lennék férfi, semmi pénzért... d. 2016. május 27., péntek 05:46 Egy jó ismerősömet - gyűjtőm - megkértem, adna nekem kölcsön havonta 150 ezret, nem bújtatott vásárlásra-fölhívás, biztosan megadom, de nem tudom, mikor. (A BEVA-telefon után már azt is tudom, július közepén.) Szívesen ráállt. Így hát pénzgondjaim megoldódtak. Elmaradt a farkas, jön a medve. Szokásos Töreki magánművésztelep meghívásnak vége, gyarapodott a család, kell a hely. Egyelőre fogalmam sincs, hol lesz egy szoba júliusban, ahol festeni lehet. 06:32 Aki az egy szükségesre, az üdvösségre függeszti tekintetét, az annak fényében fogja látni az élet apró-cseprő dolgait is, a maguk igazi jelentősége és arányai szerint. Barsi Balázs: 13 kérdés a liturgiáról 08:46 Minap vendégségben egy klubtársnál. Magasan lakik, fönt a hegyoldalban, lejtős telek, fölöttük már erdő. A szomszéd, ott csak egy jóval kisebb üres telek, mondja, 200 millióért bármikor megvennék. Az ő villája három, vagy talán négy szintes, feleségével lakják. Minden emeleten a fürdőszobák más-más színű csempével. Nagy teraszok, kilátás a hegyekre körbe-körbe, ehhez hatalmas ablakok, bölcsen, minden irányba. A reggeli napfényben pompás látvány volt. A gyümölcsöskerten túl megmutatta - amiért mentem - könyvritkaságát is. Ma a vízben rákérdezett: - Na, hogy tetszett a ház? - Gyönyörű! Elfestenék ott a nyáron a garázs mellett egy hetet... - Ott a cicák laknak. Ezen aztán bugyborékolva nevettem, de azt már csak a víz alatt. 11:31 - De jó Magának, hogy ilyenen bugyborékolva nevetni tud, sőt a víz alatt ! Nem éppen az illető képébe kellene, a felszínen? L. - Dehogy. Jó ember a maga határai között. d. 12:29 Sok itthon a kép, hát ne újat, hanem a meglévőket jobbítani. Megvan a köv. idők munkaprogramja. Kitettem 15 nagy képet, átnézendő, alkalmasint átfestendő. Tavalyiak, ideiek. Ma ez: Szüts műterme 1990-ben - A/2015/70. 90x90 cm., 2015.09,10, / 2016.01,05. (Egy '90-es olajképe motívumát használtam.) Lám csak, mennyit javult. Szerintem. Ennek a képnek nagyon szépnek kell lennie, majd harminc éves szoros barátságunknak állít emléket. Ami ma is tart, csak passzív állományban; mindent megkaptunk, megtanultunk egymástól, megvolt. Miklós ma írók körében. Ha nem is találkozunk, nem nyitjuk, rendezzük egymás kiállításait, de egy kényes levelet mailben kérésemre megkorrigál nekem, ma is. Neki sajnos nincs szüksége rám. (Így, 10 - 15 év távlatából.) És ez is rendben van. Amúgy Nóra lánya keresztgyerekem, hát rokonok, mindörökké. :-))) 13:48 Mailváltás Szüts-csel, a fentit mutatom neki, linkben: - korrektúra, he ? :)) http://deske.hu/iras/news-fajlok/xj.htm#szuts ölel d. - nagyon nehéz... Első reflexem, hogy az asztal jobb, kifelé kunkorodó íve affektált. Vagy hogy még kontraszttalanabbra az asztal és a háttér különbségét? Esendőbbre. Talán. m (Az az ív csak figyelmetlenség volt, már ki is javítottam. Könnyű volt, hiszen nedves. A háttérben is igaza lehet.) 14:17 Deske, ez az A/2015/70, ha egyszer lesz sok pénzem (praktikusan tehát soha), akkor feltétlenül. Gyönyörű. Ez a Szüts-féle hír új nekem, és, bevallom, fáj. Azt hittem, hogy Castor és Pollux vagytok. R. 16:45 Passzív állomány. Ezt a szópárt vagy harminc éve hallottam, még soha nem használtam; Kossuth rádió, fájdalmas rádiójáték. Megtörtént eset, egy kölyökfiú a Margitszigeten az autóbusz elé kerül biciklivel, nem engedi előzni, cikázik, játszik. És ezt több fordulóban megismétli. Végül a vezető elveszti a fejét, üldözni kezdi a gyereket, végül már réten-gyöpön át, hátul meg az utasok. Baj nem történik, de a sofőr élete megbicsaklik, passzív állományba helyezik, nem engedik volánhoz többé. 21:10 Újabban a velem szemközti műteremben fotós fiúk dolgoznak. Valami új témát találhattak 2016. május 28., szombat 11:04 Ilyet még nem láttam - aligha reklám, nincs szöveg - autó oldalán. Elandalító jelenet, havas táj, távoli falu-, de mi végre? Önirónia? Cigány tulaj? 20:12 Ilyen betűsorrendű tasztatura természetesen létezik, hiszen le van fotózva. Az más kérdés, hogy hogyan működik. Sehogy. Reggel ötkor ráömlött 0,5 l. Sir Morton fekete tea, benne kiskanál cukor, és 2,5 cl. 50%-os Olympos citromlé. Nyitáskor, 10-kor vettem egy újat a szemközi Mammutban, 3 ezerért. Akkor Kata ártatlanul megkérdezte, nem lehetett volna ezt megjavíttatni (órabér 8 ezer). Délelőtt A/2015/70; délután ez: HÁTHA. A lecsavarozott fedlapot kádban áztattam, vélve, hogy a gombok a cukor miatt ragadtak le. Semmi. De akkor mi. A köv. lépés a fotón látható kísérleti helyzet; amiből aztán fekete-fehéren kiderült. Némely billentyűk, sőt, azok hüvelyei is a hőtől gyógyíthatatlanul deformálódtak. Kuka. 21:19 Már említettem elsőemeleti lépcsőfordulónk lerakóhelyét. Tettem már oda vagy 80 feketelemezt, két nap alatt elvitték, hoztam onnét 500 gigás winchestereket, P-nek jó lesz. Előfordul ott selyemsál, teáskészlet, gyerekcipő, krimi. Most nosztalgiásan fölhoztam néhány 2010-es Élet és Tudományt. 1950-53 körül gyűjtöttem, alig olvastam, de nagyon szerettem, több évfolyam megvolt, témakatalógust is csináltam hozzá. Azóta nem volt a kezemben. Bögészem, most milyen; nagyon élvezem, a lap csipeget az érdekességek között, tisztességesen. Egy 22 ezer fényévre lévő csillag, a Nap tömegének 300-szorosa. Szénégetés, fotókkal. Három folytatásban a máig megfejtetlen titkosírással írt középkori Rohonci-kódex. A Facebook-mánia pszihés háttere. Japán kísérlet, öregotthonba az ápolók egyéb lehetőség híján egész napra bevitték kisgyerekeiket, délután megérkeztek az iskoláskorúak is; hogy fölvidult ott az élet. Együtt énekeltek, játszottak, kutyát símogattak, barkácsoltak a tolókocsis öregekkel. Hogy micsoda torz a kétgenerációs családmodell. Ezt nekünk Jánossy 1965-ben tanította. Munkásszállás: nem kettő, hanem háromfős szobák. Öregotthon mellé óvodaudvart. 22:01 Neveket soha nem tudtam megjegyezni. Most kiderült, akit végre keservesen rögzítettem, Jácint atya, akiért reggel imádkozom, igazából Kamill. Maradjon; nem fogok átszokni. Fönt megértik. Dekódolják. Kompex dolog egy ilyen kis szösszenet, - értelmezem (elfogadom) magamat, - megoldásminta, kilépve a linearitásból, - élet-, és gondolkodásmód, - ötlet, - és még egy mosoly is. 2016. május 29., vasárnap 12:13 Ez ugyan már délelőtt, de ide, nyitóképnek. És egy bódéfelirat a Svábhegyről: KÉZMŰVES GRILLKOLBÁSZ. Fotó: A kék város - F/2016/086 08:13 Vasárnap reggel, Lukács-klub. Én már öltözöm, leteszi mellém a táskáját a padra egy középkorú szolid úr, futóvendég lehet, és azt mondja, - Jó napot kívánok. Mondom neki: - Azon gondolkodom, hogy milyen csodálatos dolog egy tojás szerkezete. És ezt az a kis állat évezredek óta megtermeli. - Igen, a természetben sok csodálatos dolog van. - Találtak egy csillagot 22 ezer fényévre. - És erre azt mondják, ez még közel van. És így tovább, befejezve a Zsiguli-zárakkal. Amik könnyen voltak nyithatók. Úgy vélem, tényleg érzem már a T.I. úszást. A repertoár immár három stílusra szűkült. A kopogós, az elnyújtott, és az elfelejtett. Az elsőnél a csipő rántása, a másodiknál a hosszan előrenyújtott kar, a harmadiknál ellanyhul a lábmunka. Hazaérek, Kata fogad, ne gyere gyalog a hatodikra, lila a szád. - Az a szárazkiflitől lehet, egyébként igen szép szín. Azután csendben megettem az ő ementáli-sajt adagját is a frigóból. Elmondhatatlan finom. 08:45 Hogy az első itthoni Hollán-kiállításról anno írtam egy nagyon rövid és nagyon jó cikket a Népszabadságba, annak révén aztán találkoztunk is. Kiderült, ismer, és számon tart - megmelegedett a szívem -, egy vendége kivitte neki egy albumomat. Azóta francia kiállításaira is sorra meginvitál. Most Musée de Lodéve. A minden nyári farajzai már igen lebegőek, nagyon szépek, én a téli térdelve festett csendéleteit csodálom (még)inkább, azok ámulatosak. 13:34 Előszobafalunk reggel új elemmel gyarapodott. 2016. május 30., hétfő 10:23 A festés olyan, mint a nyelveken imádkozás. Ott se tudom, mit mondok. A célt tudom. Gyógyuljon meg Ilona / legyen szép a kép. De hogy közben mi történik- lletve a képnél, ha kész, se tudom, mi van. Hogy szép, az csak egy jelző. 13:24 Depóba belenézve, ez se kell már. Nem kell többé dioptriás szemüveget csinálnom. Kuka. De jó. Volt. 14:18 Na! Levél a BEVA-tól! Ha csak ilyen is: Tisztelt Igénylő! Tájékoztatjuk, hogy a BUDA-CASH Brókerház Zrt „fa” kártalanítási ügyében küldött levelét a rendszerünk fogadta, és az alábbi számon iktatta: BC-6188-5/2015. Ezt a levelet automata rendszer küldte, és a feladó e-mailcímére küldött válaszlevelek nem kerülnek feldolgozásra. Befektető-védelmi Alap 2016. május 31., kedd 10.17. Lehet, hogy ez az oka az oly ronda képeknek. Bár följebb került (az antenna), hét méterre van a fejemtől. (Hát ez egy gyengécske poén. Ami nekem infó: egy sugárzódobozra emlékeztem. És ez kettő.) 10:20 Egy mai számla, a gyógyszerek nyárra; és mellé egy súlyos örömhír az orvostól. Nem romlok, (evvel a) gyógyszerrel sok prosztatát egyáltalán nem kell operálni. 10:22 Tegnap Virág Judit-féle aukció. Leütési áron (+ 20% = 510e HUF) vitte egy szerencsésen épp mögöttem ülő ismeretlen úr. A/1994/39 Névjegycsere. (És ebből az is kiderült, Nem kamulicit volt.) Rögtön este mail: - Kedves Gyűjtőm! Örülök, ritka szerencse, hogy elértem magát, eggyel kevesebb LAPPANG képem az adatbázisban. 1./ Ha tetszik az ötlet - akár egyenesen ide - hozza el a képet, beletenném egy rendes, eredeti saját keretébe. (Pontosítsuk: nem pénzért. Nekem fontos.) Sőt, akkor csinálnék róla egy tisztességes fotót is [...] d. - ...igazán örülök ennek a valóban szerencsés találkozásnak. Köszönöm a keret lehetőségét, már a vétel előtt azon gondolkodtam, hogy tudom majd megoldani. Van még 3 képe nálam [...] L. 16:42 A mai sűrű délelőtt izgalma. Nem töltött-, nullára lemerült a tablet; annyira praktikus rajta a napi zsolozsma, satöbbi. A szerszámbajokat nagyon nehezen viselem. Garancialevél, felvevőhely; uram, egy hónap átfutás, illetve egy alternatíva. Autóval Budakeszire. Aztán még néhány helyre. Már működik, és csak a benzinköltség. Meg az izgalom. 2016. májusi olvasó: 296/nap VALI NEWS   előző levél  összes levél VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 255. 2016. június 1., szerda 06:12 Aki önmagában keresi a hibát, bármilyen kellemetlenség, kár, gyalázat, megvetés vagy bármi más hasonló megpróbáltatás éri, mindent derűs lelkülettel vesz tudomásul, mint aki mindezekre nagyon is rászolgált, így azután semmi sem tudja felháborítani. Van-e ennél békésebb ember a világon? Szent Dorotheus apát Tanításaiból Tesztfotó, de végül el is teszem. F/2016/087 11:09 Hogy tegnap tablet-ügyben boltban, láttam, hatalmasgyönyörű okostelefon 60 ezer helyett (tán kis karcos) 40-ért. És ismét fölhorgadt a vágy. Ürügytelefon L-nek, hogy segítséget kérjek. Megerősített, nekem tök fölös. Ez a nap eredménye, túl vagyok rajta. ... Mára bizonyosan. De (remélem,) ez csak poénnak. Nem megyek bolt, lehet festeni. 11:51 Nézem az A/2016/22-öt. Ritka: ez monitoron szebb. Hozzáigazítottam. 2016. június 2., csütörtök 06:16 Az Úr felelt Jóbnak a viharból, és így szólt: „Nosza, övezd fel, mint a hős, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel! Mikor a földet alkottam, hol voltál? Ki határozta meg méretét? Hisz tudod! És ki feszített ki rá mérőzsinórt? Mibe eresztették sarokpilléreit, és a szegletkövét ki illesztette be, amikor ujjongtak a hajnalcsillagok Amikor ujjongtak a csillagok--- El tudnál jutni a tenger forrásához, sétáltál-e már a tenger fenekén? Mutatták már neked a halál kapuit, s láttad-e már az alvilág kapusát? Fel tudod fogni a föld egész terjedelmét, valld csak meg őszintén, érted-e teljesen? Voltál-e a hóval töltött tárolóknál, láttad-e valaha a jégeső pajtáit, miket fenntartottam szükség idejére, a harc és háború napjaira? 06:38 Hajnali mailváltás egy olvasómmal. miiii       ? NA neee. be vok rúgva. lana del rey-t hallgatok. van még amerikai zene... eszembe jutottál holnap konferenciára megyek... a környékedre eszembe jutottál csak tudnád kidobni jézust, mint a rossz drogot. ami tönkreteszi a vénáidat... akkor jó lennél igazán jó. P. Kedves P.! Lányom tegnap ezt a mailt küldte nekem egy fotóval: Apóka! Ezt neked! Székre vágyakozó Philippe, a seregélyünk. Zsófi szívélyes üdvözlettel: d. 09:24 Mester! [...] egyenlőre nagyon keveset dolgozom, nagyon visszaesett a munkalendületem. Rám sohasem tett jó hatást a kiállítások utáni közöny, elutasítás, negatív megjegyzések. Pedig ismertem ezt a közeget nagyon is jól, és tudatosan kerültem is. A további út nehéz piszkosul, végigjártam a galériákat, kidobtak mindenhonnan..., és milyen hangnemben..., tudom, bírni kell... Á. Köszönöm a levelet, kívánom, hogy össze tudja magát szedni. A kiállításáról tőlem nem negatív kritikát kapott... Ha én a külső véleményekre figyelek (voltak), a szakmát el se kezdem. d. 15:11 Országos Széchényi Könyvtár E-könyvtári Szolgáltatások Osztálya Tisztelt Váli Dezső, örömmel értesítem, hogy a Strindberg-kötet a mai napon felkerült a MEK-be: Egyedül : Egy lélek fejlődése / August Strindberg ; fordító Mikes Lajos; illusztrátor Váli Dezső http://mek.oszk.hu/15500/15562 szívélyes üdvözlettel: Góczán Andrea MEK-könyvtáros Ebben az a vicc, hogy a könyv is épp ma lett kész, került ki a nyomdából. Megvan. Egyelőre - várom a Svéd Követség levelét - 300 példány készült. A Könyvhéten az Írók Boltjában és annak a standján jelenik meg. Vagy nálam vehető át, ajándékba. Ez, a Magyar Elektronikus Könyvtár levél pedig: nem tudtam ezt a tervüket. A honlapról szedték le, csak ez történhetett. Annyit mondtak, tervezik, hogy az egész életrajz-sorozatot beszkennelik. Strindberg begördül Magyarországra. 15:57 Postán rögtön megy egy példány Bognár Robinak, aki minden könyvemet szerkesztette, csak aztán a Charlie-lövöldözés kapcsán - nézetkülönbségeink miatt - azonnalra fölmondta velem a barátságot. Én akkor azt mondtam, s ma is azt mondom: olyan fokú erkölcsi fertőzés, amit elkövetett ez a vicclap a mohamedán és a katolikus hit többszöri kigúnyolásával, hogy bizony az igazság a két fivér oldalán állt, - mindaddig, amíg el nem kezdtek lövöldözni. Onnét bűn állt bűnnel szemben. Hogy akkor népek és kormányfők szimpátiatüntettek a lap mellett a sajtószabadság nevében, az Európa nagy részének szellemi lepusztultságát jelzi, sajnos. 2016. június 3., péntek 05:23 S. Nagy Kata - 1970 óta barátom, hogy kiállításunkat rendezte - viszont három év után újra szóba áll velem, váratlanul, fölmondta az öriharit. Három év után túllépett azon, hogy... hagyjuk. Már voltam nála, öröm, sok minden - a régi, ismerős képek a falakon, a Pieta-szobor - hamarosan viszem neki az új Strindberg-kötetet. 09:32 Kata szellőztet. F/2016/088 12:11 Megettem egy Fideszközeli kiflit, Kata főzött nekem paradicsomsalátát, aztán kijavítottam a Ferences műterem - A/2015/36-ot, 90 centis. Talán jobb is lett. Illetve, ne álszerénykedjünk. Nem véletlen a címe. 19:57 Új helyzet, hogy csak távolra kell már szemüveg. Ennek két megoldása lehet, a hagyományos, elegáns és buta, ahol a rettentő drága multifokális lencse alsó fele ablaküveg. Vagy ez, egy igen keskeny csík az egész, kissé fura, de tökéletesen praktikus. Optikus barátom először nagyot nézett, de aztán-, ő mindent meg tud csinálni. Háromszor vágott le kb. egy - másfél millimétert az aljából, a monitort még éppen látom alatta, most tökéletes. Illetve a harmadik megoldás; az nekem szokatlan lenne, fölvenni-levenni, vagy homlokra tolni. 20:51 Esztéta barátomnak írtam, hogy vele ellentétben én szinte ugyanolyannak látok – értékelek egy képet, ha  fejjel lefelé nézem, vagyis a szavasítható – irodalmi része alig-alig érdekel. Erre szabadkozott, hogy ő végül is kívülálló... Nem, öregem, ne tréfálkozzunk a szakmákkal. Hogy az esztéta, a kritikus kívülálló, stb. Ami a te megközelítésed, hogy a téma tartalma felől indulsz el, az az egyetlen lehetőség képről beszélni. Képről beszélni lehetetlenség, abszurdum. De az érdeklődők miatt mégis feltételen szükséges. d. Deske, a róla való beszéd, hm igazad van, bár némileg kedvem szegted (ez a szakmám) – de már késő leszokni róla... :))) H. 2016. június 4., szombat 08:50 SMS a ma 76 éves Cs. Zsófinak. Te öröm vagy sok embernek. Csüggedés max. napi fél óra! d. 08:53 Meséli ismerősöm, részt vett egy londoni kisgaléria alkalmi aukcióján. Az érdeklődök a tulajjal együtt bútortól bútorig haladtak, a leütés golyóstollal a jegyzetfüzetre. Volt ott egy szép nagy ebédlőasztal, 200 font. És nem kellett senkinek. Ismerősöm úgy gondolta, akkor most nyilván 180 fontról kezdik újra. Nem, kikiáltási ár 30 font. Ami aztán fölment 240-re. 12:57 Teljesen komplett a tegnap mutatott kép. Minden rendben, csak dögunalmas. Illetve az nem lenne baj, csak nem úgy dögunalmas, ahogyan én szeretem. Lemostam. 2016. június 5., vasárnap 08:25 Emléknapja volt. Trianon igaz történet, akár Szent István katonai sikerei, vagy a Toldi estéje. Hogy mégis folyton ezt emlegetjük; az mint az antiszemitizmus. Ez a trianonozás káros; ön-, és közromboló. Természetesen helyénvaló mások bűneivel is foglalkoznom, (a magánéletben is). Mihelyt a magaméit mind rendbetettem. és hazafelé, a hatos villamoson írt kézirata 09:04 Ma abbahagyom a napi testsúlymérést. Végleg, vagy egy időre. 09:14 A világtörténelem legnagyobb trollja. Alan Abel mozgalmat indított az erkölcstelen tehenek felöltöztetésére, a szoptatás betiltására, a kövérek megadóztatására, volt a Világ Legkisebb Péniszű Férfija, és elindított egy nem létező nénit az elnökválasztáson. Nem tudott akkora hülyeséget kitalálni, hogy ne lettek volna lelkes követői. ...1959. május 27-én egy fura, szemüveges-öltönyös alak tűnt fel a Today Show, a legnépszerűbb amerikai tévés magazinműsor stúdiójában. A G. Clifford Prout néven bemutatkozó úr a Society for Indecency to Naked Animals nevű szervezet elnöke volt, és a meztelen állatok látványa miatt felháborodó tömegeket képviselte. A SINA terve az volt, hogy ruhát adjon az illetlen tehenekre, lovakra és egyéb haszonállatokra, hogy azok ne jelentsenek többé veszélyt a közerkölcsre, és az amerikai nemzet morális integritására. A többség persze kiröhögte, de nem mindenki: egy héten belül 50 ezren jelentkeztek a SINA tagságába, a szervezet mai pénzben számolva százmillió forintos nagyságrendű támogatást kapott tőlük. (Csakhogy a SINA valójában nem létezett. És Abel egyébként a SINA támogatására érkezett összes adományt visszaküldte)... ...profi golfozónak kiadva magát balettozni tanította egy golfklub úri közönségét, azt állítva, hogy ezek a mozdulatok javítani fogják a golfjátékukat... http://index.hu/tudomany/.../ 12:40 A mai svábhegyi sétánkról ennyi. Elképedtem, mit tudnak művelni a madarak/bogarak. És sajnálatosan nekik is igazuk van. 16:37 Almási Miklós megtisztelte a Versnaplómat egy cikkel. Azért az fantasztikus, hogy Deske, Magyarhon egyik markáns festője ír. Tudom róla, hogy híres naplója meghaladta már a tízezer oldalt, de más a nap mint nap próza és más a vers (na, jó, a szabadvers),  évente egy, olykor négy darab. Vallomások, gyónások. Miért ír a festő? A képírásban olyasmiket képes elmondani, ami kikerüli a szavakat, a láthatatlan lényeget tudja eléd hozni. És mégis: írnia kell. Itt, a Versnaplóban néhány makacsul bennem maradó akkordot tudott leütni: mondjuk ’83-ból- Deske, küldöm, Art7.hu- http://art7.hu/kepzo-es-iparmuveszet/vali-dezso-vers-elete/ ölelés: alma [későbbi időben majd itt ] Hát ez bizony (legalábbis egyelőre) csak az Írók Boltjában. 2016. június 6., hétfő 10:21 Hát akkor ezután jókat fogok enni. Hagymás rostélyos. Hátha ennek is van valami értelme. 12:23 Azonnal két meggyes-mákos kifli. Forrón. Ezt adtam érte. A/2015/71 14:41 Ez is móka. Baráti ígéret, és meg lett küldve címemre a Strindberg kötet, hangoskönyv formában. Letöltöm, és továbbítom rögtön a Széchényi Könyvtár elektronikus részének, hogy föltehetik. S akkor látom, hogy ez tőlük ered, az én 20 év előtti könyvborítóm, és ISBN számommal.   Íme: https://we.tl/vm8p7hJEBV 19:12 Egy búcsúlevél, s evvel el is ment a délután. 20:13 Most találtam egy fotót - igen, a facebookon - fiamról, aki a múlt héten Amszterdamban forgatott egy koncertet. 2016. június 7., kedd 09:54 Egy(etlen) reggel 06:15 - 09:15 1. a győzedelmes élet F/2016/090 3. ezt a ráépítést nem láttam, Nyugati tér, szerencsés 4. Kálvin téri aluljáró. De jó, hogy már van ilyen plakát. 5. egy autó oldalán  6. ma ez ügyben kellett a Belvárosba 8. fogorvos után, korszerűen 9. mondták, a fémpöttyök a vakok számára F/2016/091 10:29 Levél megy, a borítékban a fogorvostól lopott cipővédő. Merthogy vendégségben nála kéretik papucsban. De hát én azt utálom. Más is lehet így. 10:52 Igen, a művészet minden titka ebben a mondatban, mért lesz jobb a kép, ha azt ott kicsit barnábbra veszem. Felfoghatatlan. Építész. Meséli, ha olykor valami (szép) vakolatszínmintát akar küldeni a megrendelőnek, egy képem egy faktúrás részletét veszi le a netről. 11:07 A/2015/35 tovább. 11:32 Nem kell a hámozással vacakolni. Kiharapom. 12:19 Mail jött, benne egy blog linkjével, amit egy rk. pap írt a szimpatikus - antipatikus papokról. Válaszom: Bocs, csak most olvastam el a cikket, nagyon jó. Nagyon idegenkedem tőle, amikor papok minőségéről beszélnek, az közömbös. d 13:49 Megjött B. Robi válasza is, megkapta a Strindberg-kötetet, avval küldtem, hogy (bár nem érintkezünk, de) AZ NEKED DUKÁL: Köszönöm, Deske, nagyon szép a könyv. Gratulálok. R 15:51 Teljeskörűen életbe léptetett új létkoncepció. Mail asszonybarátomnak: - hogyan kell értelmeznem ezt a mákosgubaképességet, egy kicsit közelebbről, ha lehetne-- d. - úgy érti testközelből? - úgynevezett igen - mondjuk jövő hétfőn megismerkedhet vele. ha úgy gondolja - mindig csak ez a várakozás - addig jó, míg vágyakozunk... addig bármi lehet... amikor amikor vágyunk tárgya, az a fránya, szembekerül, aztán szájba, megszűnik a vágynak tárgya - szembe ne kerüljön. mérgező - csukott szemmel egye - egye fene - én magának szánom :) fenének ad a fene - szánom bánom 16:10 A történet evvel be is fejeződött. Ma kaptam egy 1922-es Strindberg-kötetet a szerző dedikációjával. Ebben a könyvében írja S. ezt is: Balzac, akire sohasem untam rá. Igaz, sohasem teremtett olyasmit, amit műalkotásnak lehetne nevezni, különösen manapság, amikor a művészkedést összecserélik az irodalommal. Balsacnál minden mesterkéletlen; nem látni soha kompozíciót és nem vettem észre soha a stílusát sem. Nem játszik a szavakkal, nem pompázik soha fölösleges képekkel -- 16:29 Mindezek fényében már föl merem tenni, egy nemrég készült portré az új szemüveggel, tetszik. Igaz, én csináltam. De hát ez az egész úgyis csak egy napló, magamnak -- :)) F/2016/089 17:01 Telefon a Svéd Nagykövetségre. Ja, igen, megvan a levele, nézem is. Lehetőséget kaptam, hogy egy(két) kötetet leadjak a portára. 18:36 Még a délutánba belefért hozzányúlni. A leghosszabb nappalok, ilyenkor délután nem lehet a szokott helyen dolgozni, odasüt. A/2015/32 21:05 Este bringa a Margitszigeten, bukósisakkal és fejlámpával, ilyen se volt vagy tíz éve. 2016. június 8., szerda 04:57 When playwright August Strindberg couldn't write, he painted. Adrian Searle finds his work botched, mucky - and fascinating. - - - - - Tate Modern Exhibition August Strindberg: Painter, Photographer, Writer 17 February – 15 May 2005 There was a terrible, lifelong restlessness about August Strindberg. He was perpetually in conflict with Swedish society. In fact, his condition seemed to be that of a natural and habitual transgressor. Michael Glover - - - - - Nationalmuseum, Stockholm dec. 2012 17:52 Mára ennyi telt; nagyon fáradt. A reggeli lapban, hogy Tóth Krisztának új verskötete, azért délután be az Írók Boltjába. Hazafelé már az, a villamoson; az első négy után: nagyon jó, de kicsit olyan (a fortepan töménysége után), mint (Doktor Faustus után) a Királyi fenséget olvasni. De bízakodom; majd-- KÖRNYÉK Átérsz egy hídon, és odaát mindenki fiatalabb nálad: a járókelők, a biciklisták, a fák, a szobrok. Lehet, hogy ez az idő, csak eddig sose láttad. Valahogy nem akadt ezen a környéken dolgod. Visszafordulsz, de a hídon szédülni kezdesz. Sima tükör helyett ez az örvénylő vizű kétely, hogy mivel is kéne hazamenni, és kit találsz ott, ahogy magadat hagytad ezelőtt néhány évvel. Húsz éve ámultan beszélgettünk róla a Klubban; az öltözőben. (Rég tűnt figurák, a reumatológus főleg csudás fenekét emlegette.) Egy estjén megszólítottam, hogy egy képet adnék köteteiért. Választott. Irodalmi lapokat nem olvasok, később Robi fölhívta a figyelmemet egy-egy hatalmasan erős munkájára. Azokat be is tettem ide, a VERSTÁR-ba. A haldokló kutya, a krematóriumos. Aztán lassan valahogy eltűnt számomra. Ez a kötete most vagy tíz év után. Jó lett volna ezeket a munkáit is megtárgyalni Robival. Persze körülnéztem a boltban, van STRINDBERG és van VERSNAPLÓ is. Na, ez most!: ...Titkos életem repedés, ami túlfut az élő arcon, út az idő mögé, egy hely, ahol nem haragszom, Titkos életem állomás, amelyen a vonat átrobog, csönd lesz és vaksötét, amire tízig számolok...      Dal a titkos életről 18:42 Anyácskám mesélte, ő még látta is. Egy idősebb úr a boltban mellette próbált-, majd vásárolt cipőt. Női cipőt. Az alkalmazott volt kissé zavarban. Anyácskám tudta a történetét. A férfi fiatal korában párbajt vívott, talán becsületsértési ügyben, amerikai párbajt. És veszített. 2016. június 9., csüt. 09:57 Az Úristennek van irodalmi vénája. ... a papi harsonára Jerikó falai leomlanak. A Szentírásban gyakran úgy tűnik, hogy Jerikó a világot jelképezi... az ember, aki Jeruzsálemből Jerikóba ment le és rablók kezére kerül, Ádámnak jelképe, aki a Paradicsomból a világ számkivetésébe került... A jerikói vakok, akiket Jézus meggyógyított, a világ vakságában lévő embereket jelképezik... Jerikó, vagyis a világ el fog pusztulni. A világ vége... harsona hangjára... Urunk harsonával győzi le Jerikót... Origenész áldozópap Vagy nekünk vannak isteni adottságaink. 10:50 Új képhez nincs lelkierő. Régieken kapirgálok. Ehhez is drog szükséges (koffeintabletta). Nem akarnék hozzászokni. Műterem vasárnap - A/2016/08 60x60 Ez az asztal lefeketedett. Szép lila volt. Ettől lett színes a kép. Merthogy az ablak csöndesebb színei jobban (jól) érvényesülnek. És a rózsaszín sem tetszeleg már magában, mert nem a lilával beszélget; hanem most szolgál. 11:09 SMS: átutalás, HUNGART, szerzői jogdíj: 67.131 HUF, mi a fene. Mi lehet ez, ilyen rég nem volt. Valami drága képemet adta el valaki valakinek. Nagyon helyes. Ebből 372,9 sajtosrudat lehet venni. Egy jó okostelefont, amire semmi szükségem, de  ?  Két heti alkotóház. Sok-sok villamosjegy. Ja, az már nem kell. 11:58 Tényleg, de rég olvastam utoljára- Thomas Mann már kezdettől fogva úgy gondolta, az ő ördöggel cimboráló hőse zeneszerző lesz... és nem pusztán egy komponista, hanem a legtöbb művész életét mutatja be: az ihletnélküliség poklától a megszállottság isteni vagy ördögi örömén át a teljes elernyedésig és tönkremenetelig... mutatja, hogy még élete végén sem tudott teljességgel bűntudat nélkül tekinteni művészlétére és arra, hogy nem "rendes polgárként" élte az életét. A klasszikus manni probléma: egészségesnek lenni vagy művésznek a fő motívuma e műnek is... Wikipedia 12:26 Volt a legutóbbi Vasárnapi Újság / Berszán cikkben (1913-1915) ez a fotó, ami -- (Berszán egyúttal már az OSZK-é is, zsebemben vittem föl.) Szülőfalum, a Móricz Zsigmond körtér a háttérben. Az utolsó ház tetején, a Horthy Miklós út sarkánál már ott az a hihetetlen butácska toronyféle, gyerekkoromban sokat nézdegélem, galamblakta. Vagy harminc éve újrabádogozták. Ma is megvan. Az ablakommal szemközti, később Móricz Zsigmond lakta kéttornyos ház is állt már akkor a fotó szerint. (Az elmúlt 70 évben leggyakrabban - tán '57-ben először -, derűs tompasárgára volt festve.) 1915 nyara, orosz hadifoglyok csatornát építenek a Villányi (Szent Imre herceg-, ma újra Villányi) úton. 13:45 Még ebéd előtt volt mód befejezni ezt is. A/2015/48 Ebéd közben váratlanul a Concerto a Bartókon. Arra oda kellett figyelni, nem beszélgettünk. Kár hogy nem tanultam semmi zenét. Érdekes ebben a műben mindig szól valami, ami a főtémába belebeszél, ellene mond. (Ez gyakori fogás?) Aztán néha - madárhang - élesen kitisztul. 16:45 Olvasom ezt a Tóth Krisztinát, fájdalmas, néhol szép. Olyan kedvesen nyafog, mintha én mondnám. Híresen gyönyörű volt, ez lehetett a huszonnégyórás leterhelő főfoglalkozása. Rettentő sok baja volt/lehetett evvel. 19:07 Az új módi, ha éhes, csak úgy bekapok valamit. Nagyon érdekes. Ugyan figyelmetlenül, de ma ot képet hoztam rendbe. 21:59 Két koffeines tabletta reggel. Este lefotózva, és a honlapra is fölkerült, merthogy kész: A/2013/47, A/2015/32, -35, -36, -48, -63, -64, A/2016/08, -34 2016. június 10., péntek 05:59 Kapom a maileket, hogy túl hosszú szavakat használok, keveslik szövegeimben a w-betűt, és hibás az állásfoglalásom a gomolyfelhők ügyében; de ami kézenfekvő lenne, hogy milyen baromi jókat írok --, üres szatyor, semmi, semmi, semmi. 09:06 Ma reggel megint a futóvendég a Klubban, ezúttal hozta a párját / az asszonyt is. 12:07 Most kaptam, három és fél perc. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 13:19 Tovább: Vidám műterem - A/2015/65 50x50 cm. 18:31 Belátom, nagyon magas labda volt erre a provokációra, mai első bejegyzésémre elmeéllel válaszolni. Hogy tessék engem megdícsérni. Mert, ugye, a mi XXI. századunkban a minimum fanyar, ide-oda pattogó hangvétel kötelező. Nagyon nehéz feladat. Kíváncsi voltam. Egy barátomnak sikerült igazán. Aki maga is ír, nem szívesen nyilatkozik. Maga szeretne baromi jókat írni, s némi féltékenységgel veszi tudomásul, ha más ír baromi jókat. Tedd a szatyrodba: Jókat írsz. Sokszor beemelem blogomba forrás megjelöléssel egy-egy szösszenetedet. PS. Eredeti gondolkodó vagy. Ez leggyorsabban versnaplódból derül ki, amely tobzódik a gondolatokban. L. Ez jó, ugye?! 18:44 Ma de.-du. tovább, ill. bef., valamint föl a honlapra: A/2015/32 -35, -62, -65. A kép nem olyan, mint a mateklecke, amit a tanítónéninek le kell osztályozni, hanem mint a kelkáposzta a tányéron. 2016. június 11., szombat 16:41 Nincs szükségem megerősítésre, de örültem barátom véleményének, szerinte is totális tévedés volt Kazovszkij Lenocska életművéből a Nemzeti Galériában utazócirkuszt és elvarázsolt kastélyt csinálni. Harminc jó képet kellett volna kitenni, kihagyva pld. a szex attribútumokat, mi közöm hozzá. Persze igazuk van, ez hozza a nézőt. Hozta is. Sikerét nem irigylem, megérdemli. Találóan igaz, hogy nagy művész-, és nem olyan nagy festő volt. Hatalmas szellemi építményét - néha vitatkoztunk - mindig csodáltam. Hogy elcserélt képemet befejezte-e végül, nem tudom. Én az övét azonnal, még akkor, Győrben, júliusban. (Formáihoz nem nyúltam, csak a véresen vad színeit.) Évekkel később még azt mondta, készül rá. Az átfestett magáét megnézte: Jé, téli tájat soha nem csináltam. Vándorállat a téli műteremben - AX/2003/40, 80x80 cm, olaj. Most egy titkos gyűjtemény része. 18:28 Most belenyúltam egy kis (30x30) tavalyi képbe. Műterem ködben - A/2015/07. Grafikából igazi kép lett. Ez kárpótol az egésznapi semmiért. 2016. június 12., vasárnap 05:59 Az elmúlt napokban dolgoztam rajtuk, száradnak. F/2016/092. Vannak. 12:41 A Svábhegyről ma ennyi. 19:23 Nehezen döntök. Nyár; Katáé nincs megoldva. Mégse megyek (a Töreki-meghívások elmúltával) a kecskeméti Házba, kettőnk egy hónapja 360 ezer lenne. Fura, most nem is kívánkozom oda. Így lesz jó: idén július művésztelep Margit körút. Szeretem ezt a szobát, és minden kéznél van. És reggel helyett lehetne délutánonként Lukács uszodázni, ezúttal kettesben. 2. Ugyanilyen fontos, hogy eszembe jutott a Doktor Faustus. Ettől kissé hazaérkeztem (honnan). Előkerestem Katánál. 3. Hogy kidobom / továbbadom ezt az új kötetet (Tóth Krisztina Világadapter), még egyszer belenéztem. Ez szép: MAGNAK JÓ LESZ ... Rákos apám hajdani uszodákra gondol. Beszélek hozzá, más felé néz...     VASGOLYÓ ...Gyerek volt még a testem, így hiába vágytam rád felnőtt szerelememel...     ...Mindig jó volt beszélgetni azokkal, akikről tudtam, hogy ismernek téged... Aztán egy nap a zúgó forgalomban szembejöttél, félig már öregember, és perceken át csak a szádat néztem... Valamit mondtál, hogy már unokád van, nem is figyeltem, félrevert a szívem, nagy lengő vasgolyó a levegőben, nézd, mondtam, éppen bontják azt a házat. 2016. június 13., hétfő 04:47 A nyomógombok működnek, kezelésüket ismerem. Így hát semmi akadálya, holnap leutazom, és átveszem a kisváros vagy a kollégium vezetését. A szerzetesi beöltözést viszont mégsem vállalom, azok a kötöttségek; nem és nem és nem akarnék én barna csuhában hazatérni. Álomban bomlott agyam így reagálta le esti döntésemet, hogy Kecskemétre bejelentkeztem ugyan, de idén júliusban mégis elmarad az alkotóház, ma telefonon lemondom. Itthon maradok. Nemcsak pénzkérdés. Valami elmúlófélben. Az is nyomaszt, harmadszor cserélem ki a vécétartály-dugattyú szelepgumiját, és még mindig folyik. De csak olykor. Illogikus. Igaz, viszont új szemüvegem tökéletes, szeretem. 12:29 Kata végső búcsúja a Néprajzi Kutatótól, októberben (őket is) kiköltöztetik a Várból, ki, a Vágóhíd mellé, ez már őt nem érinti, már rég nyugdíjas. Szóltak, vinné el szobájában maradt tud. könyveit. Délelőtt Kata zokniban, lábujjhegyen egy kolleganő íróasztala tetején ágaskodva válogat. Két zsákot töltöttünk meg, vállon haza, ugyanannyi az udvari kukába. Hogy összecsapták az intézeteket, könyvtárukat is, fájdalmas utasítás, azt harmadával szelektálják meg. Ilyenformán nekik most nem kellett semmi. Az Intézet kolostor volt eredetileg. Ekkora csigakövületet márványpadlóban még nem láttam, láb lemér, extrapolálva :-))) 40 centi. A Nemzeti Galéria padozatán is van egynéhány szép példány, de azok nem ekkorák. F/2016/093 13:20 Kértek tőlem ebbe a könyvbe is dedikációt: Figyelembe veendő!, szerepel ebben a könyvben valami STRENDBORG is... vd. 15:42 Hogy szóba került, kiderült keresgélnem kell - noha megőriztem -, nincs struktúrált helye a fotóknak, amiket a Strindberg illusztrációkhoz keresgéltem össze a netről; régi stockholmi és szentendrei utcaképek. Kedves P., persze annyira izgatott, hogy délutáni alvás helyett megcsináltam, munkafotók; ilyen még nem volt. Hogy hova tegyem, hogy meg is találjam a honlapon ezt a párat a 49.818 (megnéztem) fájl között. Végül ide, a könyvekhez. Meg a rajzok is, együvé: http://deske.hu/konyvek... ölel: d. 20:06 Vicces, hogy még este nyolckor is lehet festeni. A/2015/18 30x30 cm. 2016. június 14., kedd 13:31 Ma ez tovább. Tavaly tavasszal kezdtem. A/2015/14 30x30 cm. 14:53 Válaszolt a Svéd Nagykövetség. Kedves Váli Dezső! Először is engedje meg, hogy megköszönjem a látogatását és az ajándékpéldányokat Strindberg Egyedül c. kötetéből és azt is megköszönjem, hogy ennyire szívügyének tekinti a kötet újrakiadását. Gratulálunk az újranyomtatáshoz és reméljük sok mindenkinek örömet okoz majd kezébe vennie ezt a szép könyvet. Ugyanakkor szeretném egyben arról is tájékoztatni - Trouvé nagykövet úrral való egyeztetésünk alapján – hogy nem áll a nagykövetség módjában támogatni a felvetett példányszámok felvásárlását. Egyrészt, ahogy említettem még mindig szép számban van a kötetből nálunk, másrészt az idei kulturális költségvetésünk nagy részben már le van kötve és a fennmaradó részt is priorizált projektek támogatására szánjuk. Köszönjük a megkeresést és az érdeklődést! Bár tudom, hogy nem egy jövedelmező üzletág a könyvnyomtatás, minden jót kívánok a könyv terjesztéséhez és megismertetéséhez! Üdvözlettel: Edina Tánczos Kedves Svéd Nagykövetség! Köszönöm a választ. Félreolvasása levelemnek, a többlet-köteteket egyáltalán nem maguknak szántam, hanem magyar könyvtáraknak, ajándékba. Olyannyira, hogy ha van még egy-két tucat fölös példányuk a húsz év előtti kiadásból, javasolnám az elosztó cégnek elküldeni: Könyvtárellátó Nonprofit Kft. t: 061 237 6900 1391 Bp. Pf. 204. Szívélyes üdvözlettel: vd. 16:48 Deske, azt ugye tudja, hogy azok a kövületek a mészkövekben nem csigák, hanem ammonitesz-maradványok?! ld. pl. https://hu.wikipedia. üdv, f. Ilyenekkel engemet ne tessék zaklatni. A 3 unokám nevét is évekig tanultam. d. 17:50 Mail Kecskeméti Kálmánnak Drága Öregem! Ezt a Strindberg Egyedül-t a múltkor (1961) te nyomtad a kezembe. Most kiadattam (másodszor). Nem ugornál föl egy teára? ölel: d. 2016. június 15., szerda 13:03 A Dömötör vécétartály dugattyúja műszaki/medicinai csoda. A miénk minden ízében, bevizsgáltan hibátlan, és mégis. Most, hogy ötödször bizgeráltam a létra tetején (harmadik tömítőgumi), rezzenetlenül továbbra is eresztett, viszont! elmúlt tőle a fejfájásom. Úgyhogy másnak is merem ajánlani. Illetve, ha kiderülne, hogy csak ez a használt példány hat - nem tudom, létra kell-e hozzá -, akkor szívesen kölcsönadom. Valószínű, elég egyszer, vagy többször megérinteni. Végül bolti új, fehér gumival, 2590 HUF. 18:15 Kata el, a vacsoraválasztás rám maradt. Akkor, ami a hűtőben kézmagasságban, legelöl. 21:57 S. mondta: szegény nagyszülők, akik úgy érzik, az ő feladatuk (is) az unokák nevelése, így aztán jönnek a konfliktusos találkozások. Amik aztán ritkulnak. Szereptévesztés, az ő feladatuk ennyi: szeretni. 2016. június 16., csütörtök 06:19 Mail F-nek: Penitenciának Jézus szíve megkeresését kaptam. A Biblia-keresőben 12 találat. Amint látom, te is csináltad. Köszönöm. d. 17:18 Az A/2015/63 kerettel. Csak két szóba merem írni, remek mű. Vagy legalább így: naggyon tetsz. Műterem, fehér horizont - A/2015/63 40x40 cm. fotó: F/2016/097 18:08 Ilyen régen volt. Ma annyira fáradt, hogy harmadjára lifttel a hatodikra. 21:53 Dugattyúbaly (sic) nem jár egyedül. Hogy ő akkor már új bóját is szeretne maga fölött. Engedelmeskedtem. 2450 HUF (Egy kis faék tartotta már csak megfelelő szögben.) Közben egy képemet nagyon megdicsérték. ez is jó. 2016. június 17., péntek 15:32 Hétvégére Katával b(B)alatonra, kikapcsolódni, nahiszen. 2016. június 18., szombat 06:55 Még egyet alszom itten, aztán irány haza. 07:45 Kísérőm, Faust doktor, 1975-ből. A változatosság gyönyörködtet. Téged. 10:21 Kedves L., megtört a jég, 2,5 kép eladva. Nagyon! köszönöm, és sürgősen kérek egy bankszámot, sürgősen szeretném visszaadni. d. 20:01 Kata mostanában valamiért megszerette a focit. Hallgattam vele az izlandi meccset; 1:1. Nézni viszont közben tabletről a Párizson keresztül (1957., Jean Gabin), fél füldugóval. Éppen egyszerre értek véget. 21:19 F/2016/098 F/2016/099 22:43 Mailváltás Gáborral, hamarosan megírja a Vasárnapi Újság utolsó fejezetét. - Szia Deske. Az utolsó számba szánom. Észrevételt örömmel veszek. G. - Szia Gábor. A Balatonról írok. A sárgával jelölteket kihúznám, az mailben nem megy át, hát kurzíváltam [dőlt betű] is. A súlypontokat félkövérrel. A szövegeket témakörökre csoportosítottam, ezek pld. ennek szellemében bővíthetők is. d. A Vasárnapi Újság 62 13 + 49 fejezetének az összefoglalója A VÚ feldolgozása 2011 szeptemberétől ben kezdtem. Kisebb megszakításokkal, az évfolyamok áttekintése 2016 közepéig tartott. Ez több mint 4 év. Mind a 68 évfolyam (1854- 1921) tartalomjegyzékét elolvastam. Egy-két évfolyamnak hiányzott a tartalomjegyzéke. Ez gondosabb lapozással volt helyettesíthető. A lap fő jellemzői: A google számolása szerint a lap teljes terjedelme 57 000 oldal. „Arany János 1882-ben halt meg. A Nyugat első száma 1908-ban jelent meg, Ady verseivel. A két dátum közötti korszak egyik hosszú életű /68 évig jelent meg/ lapja a Vasárnapi Újság. A hetilap élettartama jóval meghaladja az Arany-Ady közötti időszakot.” – írtuk az első szám bevezetőjében. Több elhallgatás, máskor becsmérlés tapasztalható a VÚ-t illetően. Meggyőződésem, hogy akik ezt teszik nem, vagy nagyon felületesen ismerik a Vasárnapi Újságot. Kirívó a Vajda Jánosról készített nagymonográfia. Ennek magasan képzett szerzője egy szót nem ír arról, hogy Vajda munkatársa volt a lapnak és több írása jelent meg benne. Ellensúlyként indítottuk az „Idézettség” c. rovatot. Feldolgozása: Előbb h12- , majd h14- jelzést kaptak a fejezetek. Az előbbiből 13, az utóbbiból 49 készült. A h14-33 fejezetig különböző szempontok szerint válogatott szépirodalom jelent meg, majd ismeretterjesztő próza. A VÚ és a Nyugat kapcsolódását több fejezetben mutattuk be. A lap gazdag képanyagából korábban bővebben adtunk képet, majd 20-ra korlátoztuk a fejezetenként beiktatott képek számát. A korai szépirodalmi fejezetekbe néhány szemelvény bekerült a A Hét, az Élet és a Nyugat c. lapokból. A VÚ nagyszámú verset közölt. Kezdetben több klasszikust és a korszak közepes verselőit. Még a Nyugat indulása előtt számtalan verset és prózát, folytatásos regényt jelentetett meg, a Nyugat későbbi munkatársaitól.  Sokat Adytól. Házi szerző volt többek között Benedek Aladár, Szász Károly, Szabolcska, Pósa, Vargha Gyula. A prózában Pekár, később Erdős Renée. Jelentős a műfordítás-közlés, ahogy a regényekben is több a fordítás. A fotó előtt művészi grafika, majd egyre több fotó jelent meg. Az utolsó évfolyamokban túlteng a háborús és színházi előadásról készült fotó. Sok a „kép szöveg nélkül”. Irodalom: Galambos Ferenc (1910-1988) bencés szerzetes tartalmas és gondos VÚ-repertóriuma, valamint Baki Péter: A Vasárnapi Újság és a fotogáfia (2005)  jól használható a lap anyagában való eligazodásban. 2016. június 19., vasárnap 09:01 Egyszer kerültem mesterlövészek érdeklődési körébe - fiatal fiúk, civilben; távcsővel nézegettek zöld anorákomban a háztetőről - mikor Kölnben reménytelenül várakoztam a téren, hogy majd beengednek a Dómba - Madame Titó után. 1974. Ha már ez az út, akkor persze Klee fiánál tett látogatásom is. Megírtam? Keresőbe: Felix. Persze, többször, sajnos. Jó volt. És akkor legyen itt a Todesengel, a Halál angyala, amit mindig egyik legfontosabb gondolatának tartottam. 19:05 Vonaton Székesfehérvár körül, hazafelé. Mann ezt gyanúsan annyiszor elmondja, főleg a Faustban, de amúgy is, hogy Nincs-e igazam, mikor azt állítom, hogy a művész depressziós és alkotóan szárnyaló periódusai, betegség és egészség, koránt sincsenek egymástól elválasztva, hanem a betegségben, s mintegy annak oltalma alatt az egészség elemei munkálkodnak, a betegség elemei viszont lángelmét csiholva áthatnak az egészségbe?... a genie, a lángelme az életerőnek egy betegségben jártas, betegségből merítő betegségalkotta s általa alkotó formája. Az Apokalipszis-oratórium ötlete tehát, s a vele való titkos foglalkozás messze visszanyúlik egy olyan időszakba, midőn Adrien életereje látszólag teljesen kimerült ...hogy magáról beszél. 2016. június 20., hétfő 12:59 Réti virágom, 48. házass. évf. // F/2016/102 15:01 Hát befejezték. [Külhoniaknak: Moszkva tér - Széll Kálmán tér. Már 35 éve rendbe akarták volna tenni. Most vagy másfél évig földúlva.] Mondjam - ne mondjam, így hirtelenjében a hibák. Egy butuska és hibás arányú térképfal kőből, rossz helyen, egy nem szép toronyóra, rajta digitalizáltan, modernül kiírva: 33. Múltkor egy vécét is szerettem volna találni. Talán szándékosan nincs egy adódó - vonzó találkozási középpontja a térnek. Szervezetlen. A kőkerített virágágyások nagyon igyekeznek formáltnak látszani, élek, háromszögek. Nem tűnik vonzó helynek. Bár a Louvre központi elosztótere is az üvegprizma alatt nyilván szándékoltan vonzatlan tér. 19:55 Strukturált szép F/2016/100 2016. június 21., kedd 05:02 Tegnap este Katával a Normafánál, rituálisan megnézni a (majdnem) leghosszabb alkonyatot. Az ott már a Pilis. F/2016/101 / És akik kicsit később szintén ezt fényképezték. Péter, látod ezek az igazi fotósok. Akik nem rettennek vissza. // F/2016/103 17:56 Kata definíciója erre a szerkezetre röviden ez volt: Jézusmária. De hát szandálra és lúdtalpbetétre - egyidejűleg - szükség van. És mindig kicsúszik. Vagy esetleg középtájon át lehetne fúrni mindkettőt, és egy süllyesztettfejű anyáscsavarral. Egyéb ötlet? 18:35 VERSNAPLÓ kötetemre eddig néhány érdekesebb vélemény. Egy élete végére készülőtől, öregotthonba költözik: "és aztán halj meg tisztességesen" - ez a mondatod engem most nagyon segít. A másik a medencében: Elkezd egy gondolatot, félbehagyja, és áttér egy másikra. Aztán ismét így. A vers végén nem tudom, hol kezdte. Aztán: Minőségétől függetlenül helyénvaló volt kiadni, háttérinformáció életművedhez. És egy, ez kevésbé hiteles számomra: Pilinszkyre emlékeztet. 19:11 Ez is újítás. Ha az ember olyan késsel szeli az ementálit, amivel előzőleg fügelekváros kenyeret kent. 2016. június 22., szerda 12:01 Nyáridőn, gondolom, elég egyetlen heverő egy műterembe. Egy könnyű takaróval. A/2016/36 60x60 cm. 10:35 Most kértek, még életemben nem adtam bizonylatot (van ennek valami neve is) eladott képről. Enkezűleg igazolom, hogy ezt az A/2014/..-os, 60x60 cm-es olajképet enkezűleg, az ecsetet is beleértve, magam csináltam. S ez a munkám most N. úr tulajdonába került. Át. Bp. 2016.06.15. vd. 14:51 Olvasom az 1915-ös szerbiai vereség után fogságba esett nyolcvan!ezer osztrák és magyar baka halálmarsát, éhezve heteken át, kétezer méteres havasok - kevésnek volt cipője -, 800 kilométer gyalogút, fogolytábor, megint út, behajózás, megint tábor; ott aztán kolera és hastífusz; végül a kegyetlen francia munkatábor, a köv. nyárra már csak 16 ezren voltak életben, aztán 1919; a Lenin-fiúk fényképezkednek-- közben Kata vendégtől maradt franciakrémes jellegű-, zömében fehér habos süteménnyel kínál. 15:37 Gondolkozom ezen a Széll Kálmán téren. Szóval nincsen neki lelke. Lelketlen. A biztonsági őr szerint vécére nem maradt a pénzből, az lemaradt. 18:43 Óra-húszkor, időben indultam Oltáriszentségért a Ferencesekhez. Margit körút, és valami nem stimmel. Beugrott egy húsz év előtti hasonló; napfogyatkozás a Balatonfelvidéken. Domboldalon álltam, lassan félsötét, és különös csend. Síri csend. Elhallgattak a madarak. Itt ami szokatlan, hiszen teljesen üres utca. Ja, fiaink küzdenek valahol Franciaországban, focibajnokság. Kata is nézi egy barátnőjénél. 22:01 Érteni vélem a királyi gesztust, valahogy mégis furcsállom. Leírtak ilyet is, állítólag holnap eldől Európa sorsa. Én holnap fogorvoshoz megyek, és talán belekezdek az A/2016/37-be. 22:01 Ma van a Wagner-napok záróakkordjának, A nürnbergi mesterdalnokoknak a főpróbája a Müpában. A magyar válogatott Portugália elleni meccsének tiszteletére a mai fanfárt a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának fúvósai szürke melegítőalsóban, trikolór arcfestéssel fújták. 2016. június 23., csütörtök 14:31 Annyiszor próbáltam már lefényképezni azt a pillanatot, amikor letudva az 1200 métert, föl néhány lépcső, és a Dunára néző park vár rám, napi kirándulásom. De ez az árnyékrács se fejezi ki. 14:36 és 19:53 Mai mindkét terv/elképzelés megvalósult. 1./ A/2016/37 elkezd 2./ Szárad a számban a korona. Negyed órás pauza. Fényképezni behunyt szemmel, az ember ismeri a gombokat. Szokatlanok nekem ezek az egyformán nagy képek itt, halomra. De hát muszáj. Á. egy programot írt számomra; ez okostelefonra optimalizálja az ábra méretét. Hja, a köv. generációk. Reprót is ezen néznek. Amikor ezen N. barátom sopánkodni kezdett, megkérdeztem tőle, hány Braque képet láttál eredetiben. Mindnyájan reprókultúrán nőttünk föl. Ezek az utasító-föliratok az én monitoromon egy táblázat mezőiben vannak. Okostelefonon ezek max. méretben, de egymás alá kerülnek: Pox (2) dupla: BAL DOBOZ TARTALMA Pox (2) dupla: JOBB DOBOZ TARTALMA 2016. június 24., péntek 11:40 A britek kilépnek az Európai Unióból. Elkezdtem az A/2016/38-at, 60x60 cm. A Bartók Rádióban Ferencsik János vezényel. Gyerekkorában Pityunak szólították. (Wikipédia) 14:08 Arcpoétikám: jól eladható képek a műértő közönségnek. De akár a többieknek is. 16:32 Mindig is hajlottam a józan kompromisszumra. Adni kell az emberek véleményére. A közösség bölcsessége. A rosszalló tekintetek hatására lúdtalpbetétem leukoplaszttal rögzítését megszüntettem; átszerelés, süllyesztett fejű facsavar. Mégis, ugye, a kultúra. 18:55 Rákérdeztek. Anglia kilépése az EU-ból. Nem tudom a történet helyiértékét, nem értek hozzá. Távolabbról; a szézüllött Európa, hacsak nem tér vissza zsidó-keresztény eszméihez, már a jelenben pusztulásra vagy teljes eljelentéktelenedésre van ítélve. 2016. június 25., szombat 09:04 Jó helyen lakunk, mellettünk XV. századi városfal. Megvéd minket oszmán veszedelemtől. Csak ezt a kimaródott követ nem értem benne. Harkályeledelnek nem alkalmas, ilyen üregesen ki nem fagyhatott, s játékoskedvű kapirgálók ebbe félúton beleunnak. Mi történhetett itt. Annyí kivehető, a morzsalék homokjellegű, más anyagú. De ami szoborforma megmaradt, ilyen kő nincsen. De hát van. Mintha megdermedt lávaömledék. Kis zöld kőevő. Gyerekkoromban évekig geológus szerettem volna lenni. Pontosabban, inkább mineralógus. F/2016/105 09:45 Sok édesség után kívánkozik valami savanyúság. Amire jól esne egy kis édesség. 16:39 Deske, látom, gyűlik hozzá az anyag. VERSNAPLÓ II.: Legalábbis egyre gyakrabban írod vers formában tördelve a sorokat. Aztán majd a szerkesztéskor kiválasztod, hogy melyik vers, melyik prózavers, melyik marad próza. (Ez a mai Kis zöld kőevő kifejezetten vers.) S. Ojjé, itten mű születik. Ugyan szándéktalanul. Telefonra is kell tipografizálnom; szöveg alá (rejtett táblázatban) a kép. PC-n ez mellé kerül. S hogy ne maradjon akkora lyuk, hát tördelem - töredelem, ennyi az ok. d. 17:18 Kata a baracklekváros üveget a hűtő ajtajában tartja. De megtaláltam. 2016. június 26., vasárnap 08:30 A hatoson, hazafelé. Végeredményben ez is önarckép. F/2016/104 2016. június 27., hétfő 05:38 Ezt a reggeli levelet se értené meg anyácskám... ...és képzeld, Dreamweaverben nem működött a CTRL+F, nagy sokára találtam meg a hibát - még a htm-fájlt is visszatöltöttem a szerverről -; röhej, kellett a hely, kihúztam a HUB USB-jét a PC-ből, amin a tasztatura is volt. d.> Illetve mégiscsak. Vélelmezem, ezt most reggel az égből olvasva, érti. 08:32 Ma (először?) nem futva az uszodáig. Már tornacipőt se húztam. Hogy gyalogosan is elég munka lesz. 08:43 Ez tegnap reggel a buszvégállomáson. Még a buzgalom órái. 08:46 Kedvelt Török utcai boltom. Utcára kitett, lejárt szavatosságú pékárúk hajléktalanoknak. 16:02 Ugyan ilyesmi nem létezik, ferences negyedrendinek tudom magamat. Drága pasarétiek a vasárnapi boltbezárás-cirkusz kapcsán hülyéskedtek egyet, felirat templomuk homlokzatán. 16:09 Deske, bocs! Ezt nyolc évvel ezelőtt - 66 évesen - írtam a naplómba. Véletlen előkerült. Most is érvényes - persze a környülállások miatt kicsit másként. "Amiért érdemes mégis ebben az országban élni: itt van Váli is, Esterházy is közöttünk. Tessék olyannak lenni, mint ők! Esendőnek és nagynak. Esterházy is elmondhatja: Rubens – én vagyok." üdv.: R. 17:33 Beszélgettünk, elgondolkoztam. Tényleg, mégiscsak, nekem is van egy igazi, nagy-nagy vágyam. Teljesülhetetlen, mert ahhoz át kellene rendeződnie életterünk négy dimenziójának. Titkát magammal viszem a krematóriumba. 2016. június 28., kedd 09:49 Először a magánügy. 03:30 ébredés, lehült az idő, gondolkodás nélkül újra futócipő. De addig (06:45 indulás): 1./ lerobbant DEL helyett 89eHUF tegnap vett használt HP laptop felépítése, 2./ egyidőben az arra telepített új WIN10 tanulása, 3./ nemkülönben fiamtól vasárnap kapott SAMSUNG (okostelefon) megismerése is. Ezentúl ez vezérli a laptop net-kapcsolatát is, meglehetősen olcsóbban. Nemcsak elvi kérdés. Saját véres gyakorlat is mutatja, ha adattárolásra használjuk az elektronikát, márpedig én elsősorban az opuszjegyzék miatt keményen, akkor nem lehet leállni, követni kell az új programokat. (Kb. 14 éve én a szemétbe a 100e HUF hibátlan diaszkenneremet, mert a PC már nem fogadta, öreg volt, két éves.) És a közügy. Ádám kérésemre (zseniálisan) átdolgozta a honlap fekete főoldalát telefonra. (Először megoldhatatlannak mondta a feladatot a 16 éves háttérszerkezetem miatt:) A VÁLI szó is látszik, de fölötte óriásivá nőtt a MENÜ sáv, amit így rábökéssel könnyű már indítani. A nyíl baloldra került, az is jó nagy lett. A háttér enyhén színezett. Tegnap este - ma hajnalban fejeztük be, videoskype-on instruáltam. Lehet rajtam mosolyogni, jelenleg elborítnak a feladatok, egy PC, két laptop, két okostelefon, és egy tablat; mindegyikkel más a feladat/gond. Ha az ember nagy értékek birtokában tényleg üzembiztos akar lenni, két párhuzamos -, független rendszerre csakugyan szüksége van. 14:44 Deske, a képei se rosszak..sőt... na de feladatgyártásban felülmúlhatatlan... ha minden OK., akkor gyorsan legyárt valami új problémát... esetleg olvasás? L. Izé. Visszavittem egy garanc. akkut, hogy rossz. - Hozza le hozzá a laptopot is. Megtörtént. - Az akku hibátlan, a gépe szívja le, min. újra kell telepíteni, stb. - Mennyi maguknál egy ilyen kapacitású gép? – Négyszázezer, de ne vegyen újat. A használt jobb. És elmagyarázta. Anyagilag abszolúte nem aktuális, azonnal kifizettem HP; 89e HUF. Nem azért vettem meg, mert gyönyörű... Telepítek, meg telefonok, kergetem hozzá a programokat, az egyiket 13 éve kivonták a forgalomból... Hát így történt. d. 18:44 Új gép, új progr., 03:30-tól ébren, gépnél; túl az első lépéseken. 2016. június 29., szerda 06:40 Ma PéterPál ünnep. Pétert keresztre feszítették, játékos* kérésére fejjel lefelé. Én élek, nem vágtak ketté. Jókedvű rokonom négyéves koromban föltett a nyomdai papírvágógép fém asztalára, be, a másfél méteres kés alá. Evvel is megtanított valamire.      *amennyiben a kötelezőn túli ötlet játékosság. 08:39 Annó fiam is így kereste meg a napi kávéra valót, gitárral, Velencében, mesélte. Emlékezem. Kaptak egy kétszázast. Jó zenét csináltak a híd aluljáróban. Már a parkból hallottam, ahogy hazafelé. Igaz, a földön mellettük az erősítő. 08:53 Még mindig a hazafelé-út. Régóta kint ez a csajokat ámító utcai reklám. Mindig elolvasom, kedvelem. 16:35 Teljes lázzal/gázzal tanultam, vagyis próbálgattam használni egész nap az új programokat, 500 próbálkozás, ami egy mondat infó lenne, ha lenne kitől megkérdezni. Érdekes, nem is káromkodtam közben, lelkesen újra és újra. Csak egyetlen epizód. Az okostelefonba be a régi kártyáját, amin 50 telefonszám volt. S most ahelyett 600 jött föl, részben ismertelen nevek is, amitől tökéletesen érthetetlenné vált a történet, téboly. Amíg én ezt kibekkeltem - Úgyhogy mára csak igen kevés időráfordítással, igen kevéssé részletgazdag képre futotta. A/2016/39 60x60. 17:20 Szüts 70. szülnapjára Dés zenével elkészült tízperces film, 70 festménnyel. (Messzi emlékek, szívmeleg, a nyolcvanas évektől jó néhány kép születését láttam.) Nagyon erős, nagyon jó mindkettő; kép is, a zene is. (Persze így könnyű, csak egy jó képet mutatni... :))). Be a FILMTÁR-ba (holnap 02:05-től a Széchényi Könyvtár szerverén, örökraktár). A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 2016. június 30., csütörtök 08:30 Elvegyülésem a nép közé. Hazafelé villamoson okostelefon. Nézem a híreket: Dávid táncolt a Frígyláda előtt. Sámuel II. zsolozsma.katolikus.hu 15:28 Hóvégi zárás. A havi NEWS-t 3 pld. kinyomtatni. Adatbázisba minden tétel aznap bekerült, kivéve a news-képek, azok adatait minden hónap végén a táblázatba. (Amit ő is tud, azt a gép írja be.) Most júniusban ez 83 ábra-, néhány óra munka. És közben föl-fölvidultam, mennyi történet, kép, és néhány jó fotó is. És ha kérdik, mi volt júniusban...; semmi. Két marcipános golyó. E táblázatból látom, tízezer-ötszázadik ábra körül tartok. 18:46 Hónapbúcsúzóul délután kezdve Búcsúzó műterem - A/2016/40 60x60 cm 2016. június napi látogató: 267 előző levél összes levél VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 256. 2016. július 1., péntek 06:12 Youtube-on rábukkantam, három unokám édesapja, ex vőm zenész. Miki fiam ért hozzá, szerinte nagyon jó zenész. Néhány éve kilépett a MISTRAL-ból, most HOPPÁL MIHÁLY BAND néven saját együttese. Ahogy látom, (legalább) 4 lány és még két fiú is. Belenéztem több felvételébe is, kulturált, vonzó zene és vonzó attitűd. Ez csak három perc, itt nem ő van előtérben, szép. CTRL+klikk, ez fél óra, a Youtube-on egy sárospataki koncert részlete, érdemes (legalább) belenézni. Itt zenélés közepén fura módon egy hosszabb interjú vele. Szimpatikus, ahogyan pozicionálja magát a jövőben, a zenész-társadalomban. Hogy elhagyta a családját. Az nem tartozik ide. Művészetet szeretetközegben szabad fogyasztani, különben nem működik. Caravaggio gyilkos volt, nem azért szeretjük. Caravaggio gyilkos volt, nem azért nem szeretem. 13:34 Kedves Dezső, a Berszán Gábor honlap ügye, új fordulat. Egyik informatikus kollégám már kísérletezik a webaratással. Szó van róla, talán kapok az osztályomra egy embert, talán lehetne már vmi a tervekből. Egyelőre megkértem az informatikus kollégámat, próbaként mentse a berszangabor.hu honlapot. A cím, a szolgáltatás még nem biztos, de legalább látszik valami, hogyan működne ez, ha végre el tudnánk indulni egy magyar webarchívummal. Itt érhető el: http://morpheus.oszk.hu:8080/wayback/wayback/20160630131710/http://berszangabor.hu/ üdvözlettel István  Országos Széchényi Könyvtár E-szolgáltatási Igazgatóság E-könyvtári Szolgáltatások osztály Drága István, fantasztikusok vagytok! 1. / Az öregúr boldog lesz 2. / én már az vagyok 3. / a magyar kultúra!!!, mi néhányan tudjuk, ez mekkora érték- Gáborral úgy tudtuk, ez életünkben már nem valósul meg. ölellek és nagyon köszönöm: d. 15:08 Szóval megkezdem a júliusi alkotóházat. Itthon. Ajtómra fölirat, ami a kecskeméti szobán is. Ahol én 1980 óta. Csak ott réztábla. (Bár most én nem Kecskeméten, hanem Törekiben nem vagyok.) Az ősi szabály ez: naponta új képet kezdeni. Elég buta szisztéma, eddig bevált. Első nap utazás, kicsomagolás és műteremépítés. A munka márc. és júli. másodikán, 10:30-kor kezdődik. 15:54 A tegnapi, folytattam. Ez még pesti képnek számít. Hát..., nem tudom. Mit is lehetne evvel még. A/2016/40 16:01 mail: Deske, ha lehet, szeresd Caravaggiót! :) L. nem és nem! még az is baj, hogy nálam meg van fertőzve avval a C-imitátor Csernussal is, aki ezt a történetet számomra végleg elrontotta. d. 22:15 Továbbra is a nap 24 órájában két informatikus barátommal építjük az új laptop programrendszerét. Olyan mondatokra kell válaszolnom, amiből alig egy-két szót ismerek. Egyébként is nagyszabású játék, mert sokproblémás. Pld. a 2015-ös WIN10 megőrül a 2003-as Frontpage programomtól, pedig ahhoz ragaszkodom. Emellett minden csak balkézről történik. Pl. a maradék 24 órában a Samsung telefont tanulom. 2016. július 2., szombat 05:38 Ha nem lenne lesmírglizve az ablakom, ilyen (lenne) az új kilátás alkonyatkor. Szerencsére le van. 06:34 A reggeli zsolozsma figyelmeztetett, ezt a terhes kánikulát elfelejtettem megköszönni. Áldjátok az Urat, záporeső és harmat; áldjátok az Urat, ti, viharok! Áldjátok az Urat, tűz és forróság;  áldjátok az Urat, hideg és hőség! Áldjátok az Urat, dér és harmat; áldjátok az Urat, fagy és nagy hideg! Áldjátok az Urat, jég és hóesés; áldjátok az Urat, éjek és nappalok! Áldjátok az Urat, világosság és sötétség; áldjátok az Urat, villámok és fellegek! Dán 3. 09:22 A Margit körút, a szél és egy kóbor magocska közös ajándéka, a cigarettacsikkek társaságában jókedvű élet keletkezett; hetyke és pimasz életszeretet. Egy magányos magán- és közvirág. F/2016/106 09:42 Büszke vagyok, használható voltam valamire. Lányom hívott, a kékkúti átriumban télről maradt rókatetemet találtak, veszett is lehetett. Eltemették. Mi a teendő, nézném meg a Google-ban, nem fertőz-e a környéke is. Gyerekek, két kutya. - Szerintem hintsd be szalmával a területet és gyújts meg. A közelben vödör víz. 10:52 Tréfából tényleg (július másodikán) fél 11-kor kezdtem festeni. Közben eszembe jutott az a számomra legkedvesebb néhány mondat, amit valaha leírtak a munkámról; a lényeget szerkesztője kihúzatta - ennek a műveiben nyoma sincs - Frank János cikkéből. (Tőlem félt volna?) 1981. tél New Hungarian Quarterly Váli Dezső intellektuális művész, óriási, szinte tudományos apparátussal dolgozik, gyűjti anyagát, olvas, fényképez, többféle interdiszciplináris stúdiumot végez, saját munkáit dokumentálja, rendszerezi, leltári számokkal látja el. Képeit átfesti, újrafesti, hosszú évekig dolgozik rajtuk - láttuk az évszámokból a katalógusban -, igen gyakran megsemmisíti. Intellektuális művész, mondom, sőt hangsúlyozom, annál is inkább, mivel ennek a műveiben nyoma sincs. A kezdett kép - A/2016/41 - különben az első fél óra után így néz ki. 19:44 HP laptop telepítése kész NEWS okostelefonra optimalizálása kész. WINDOWS 10: már kezdek eligazodni benne OKOSMOBIL: tanulása alakul, már pénzt is küldtem vele és még festettem is ebben a kurva melegben :))) 20:58 Takarítom a műhelyszobát. Még egyszer visszaköszön, gondolom, utoljára a műcsarnoki kiállításom. Szakadt papírfecni. A kitett asztali fűrészgép tetején volt ez a számszerű hencegés. Az utolsó terem túlsó sarkában volt. 2016. július 3., vasárnap 08:42 A csillagvirágok (vagy szirmok) hullásának szezonja Duna-parti sétányomon, reggel nyolckor, hazafelé. Béke van. Pedig ma már vitatkoztunk is. 11:26 Két hagymát utasítás szerint kiskockára, megtörtént, most jöhet a délelőtti Harangvölgy. Fönt középen a Jánoshegy púpja a kilátóval. Amit aztán a kis Sony megnézett (30x opt. zoom) közelebbről is. 11:48 ...Nézem az utcát, a kifutópálya remeg az esőben, a lisszaboni gép most ér földet, ne jöjjön nekem senki a tényekkel. Mikor én az idővel társalkodom. Meg a titokzatosan fénylő térképekkel... Tóth Erzsébet; a teljes vers 22:04 Vasárnap este van; szellőztetek. Ehhez ki kell nyitni egy ablakot. Azért ez jó, ez jó. Egeim és hegyeim - F/2016/107 22:10 Hetek óta annyit eszem, amennyi úgynevezett jól esik. Vagy még egy kicsivel többet. Híztam öt kilót. Várom, beáll-e valami egyensúly, vagy fölmegyek-e száztízig. Aztán majd. Egy kisnyugdíjasnak sok mindenre van ideje. Még az ebéd utáni fogmosásra kéne rászokni. 2016. július 4., hétfő 09:10 Szeretem ezeket az ellenfényes reggeleket a Margit körúton. És valami csendes kárörömféle, meg sajnálkozás, meg irígykedés, ezeknek a sok embereknek autóknak mind kell menniük valahova. Nekem meg már csak szabad. Előttem a Közértben egy úr túrósrétest kért. Kénytelen voltam rászólni, a mákos jobb. Én csak teát vettem, elfogyott. Nem cicózok, 22 doboz Earl Grey. Délutánra pedig még van egy kartonnyi csipketea. 10:04 Istvánbácsi drága! Ha kijöttél tengervízből és amikor alkalmasnak érzed magad rá: STRINDBERG példányok : 7? - OSZK köteles pld., gondolom, kapott 20 - én kérnék még 2-2 - Petőfi Irodalmi Múzeum - Országgyűlési Könyvtár 100 - ha jut ennyi, a Könyvtárellátónak xx - a többi könyvesboltoknak terjesztésre (a köyvtáraknak ti csak akkor, ha egyszerű, vagy kérném szólni, akkor elviszem én. Köszönöm.) VERSNAPLÓ -- Ahogy mondtad is, ezt a másikkal együtt könyesboltoknak szét -- ebből én nem kérek több példányt -- nem emlékszem, bocs, Könyvtárellátó kapott-e ebből (lehetne 200, ha fogadják) Bocs, nem tudom a szolgálati utat - ezt a mailt Péntek úrnak is elküldöm. ÉS: Megköszönném, amikor neked alkalmas, D. úrral egy találk. megbeszélni, a VERSNAPLÓ-CD borítót elégé hamar össze lehetne rántani: köszönöm, ölel: d. 13:34 A ma kezdett, A/2016/42 Volt ez jobb is, színesebb és kontrasztosabb, kopogósabb, mutatósabb, csak hát avval átcsúszott a dekoratívba. Amit nem szeretünk. Mindent azonnal. Minden fölismert feladatot azonnal. Ez is eszembe jutott még tavasszal, már a nyári művésztelepre gondolva az akkor lealapozott 24 farostlemezből azonnal szállítható csomagokat csináltam. Amiket aztán most bontok, ahogy kezdem a munkát. Itthon. Először a csiszolásuk. 20:58 Kata szobaajtaja akkor is kinyílt, amikor nem jött ki onnét senki. Huzat, nem jó. Négy és negyed órát csináltam, nem vagyok büszke rá. 22 szerszám, öt fölösleges átalakítás, a hatodikra javult. Gipsz, szemescsavar, festménydarabkák, gyufaszálak, satuban nyelvreszelés. De nem avval volt a baj. Ha megszáradt, még majd festeni kell. Na?! A PC-n három sor; leírni egy zárjavítást, hogy érdekes, van benne rejtély, feszültséges, és a hencegés is megtörténik - 2016. július 5., kedd 08:50 Önidézet. fajfenntartás létfenntartás és öröklétfenntartás hamarosan úgyis elhagyjuk ezt az árnyékvilágot hát mért ne igyak most egy erős kávét 05:28 Nézem berszangabor honlapját, hogy sikerült bejuttatni az OSZK-ba, s tán ott megindul az arra érdemes honlapok gyűjtése-rendezése is. Nézem, mit kellene ehhez még javítani. És az IDŐ-VERSEK fejezetben: ...Majd még tovább és még tovább, / majd végül egész életem / aprópénz lesz, lyukas peták, / s csörgeti, kölykös vagyonát, / bő markában a végtelen. Csorba Győző: Idő-infláció Csorba versét elküldtem V. Dezsőnek /06. 04. 25./ Azt válaszolta: ilyet mi is tudunk: Ó idő, idő! Időtlen idő! Idétlen idő! Idézzük fel! De lehet-e? Sőt: lehet-é? Ajjaj. Megy az idő. Múlik. Múlik a disznó. Nem szép tőle. 09:22 Klubrádió A rovásírás versenyt Kőbányán egy vietnami gyerek nyerte meg. 12:12 Miért csak a reményes képeket mutassam. S ez ráadásul a munka elején, az első nap végén. Valamit nagyon keresek, érzem, csak nem tudom, mit. Ez az elmúlt napi munkákból is kiderül. Ez a kezdett kép is, bármilyen ellenszenves is nekem, világosan jelez egy irányt. Irányt, nem célt. A/2016/43 12:42 Látom, hajnalban az északi fekvésű svábhegyi sípályák napfényben. Nagyegyetemit olykor használtam és nagyon tiszteltem ötven évvel ezelőtt, annak profi rangja volt. Valamivel arrább, jobb szélen az a másik zöld mező az Anna rét alja. Ott gyerekeim szánkóztak egyszer-kétszer Katával. De aztán ők is síeltek. Mély hóban sétáltam föl s alá, Walkman-fejhallgatóval Bartók Brácsaversenye - Miki síedzése végét várva. Most vasárnaponként sétánk Katával végig a hegygerincen. Újabban előtte a Normafa-presszóban egy kávé. A FOTÓK-nál nagy méretben is: ott látszanak a Kisnorma ostornyeles lámpái, a mákosrétes-bódé, előtte a pirostámlás pad. Három felvételből csaltam össze. F/2016/108. 20:07 Délután hatossal Nagykörút, Andrássy út. Szédelgek, ez külföld. Képzőművészeti Egyetem, kiállításmegnyitó. Napi 5-8 meghívót kapok, erre elmentem. Az épület még mindig vonzó. A legjobb diplomákat mutatták be. Nyitotta régi ismerősünk, Csanádi Judit, aki itt rektor, és Rényi András esztétikus. A látottak: a műfajok összemosódtak. A nagy rózsaszín tárgy a terem közepén egy szobrász szakosé: Hangulatgenerátor. A legtöbbet-, és az itt mutatott további néhány munkát sem hallom innét, a XX. századból. Úgy tekintem, műfajbővülés, közte nyilván értékek is, muszáj lenni. Az alkalmazott műfajok viszont szépen működnek, szakszerűen, könyvterv, festmény-, díszkard-, és ruharestaurálás, kosztüm-, és díszlettervek, nagyszerű bábmaszkok. A festők munkáin mindenesetre nem látszik a mester nyoma, nem úgy, mint majdan a Bernáth - Domanovszky - Gerzson tanítványoknál. Vajh mit lehet ezekhez a művekhez beleszólni. 2016. július 6., szerda 08:40 A php-programnyelvhez nem (sem) értek. De a CTRL+F-et ismerem és némileg extrapolálni is tudok; a táblázat egyik adatából egy másikat kreálva. Illetve ez csak formális logika, vagy még az sem. Szégyen, de később indultam 15 perccel, és 6 hosszal kevesebbet is úsztam, mert annyira próbáltam PC-n, majd a vízben, fejben is megoldani a feladatot. És sikerült. Újra él a MENÜ-ben a kedvelt, de elkallódott 22. VICCTÁR. Csak ezt a számomra abrakadabra sort kellett hibátlanul létrehozni: irasok_ki.php?o_nev=Tipus&mint=0&keres_felt=22. --vicct%C3%A1r&naplokonyv=n&pr=0 Most mehetek reggelizni. 11:17 A ma kezdett. A nem ismert célhoz a tegnapinál ez már valamivel közelebb. A/2016/44, jutott idő a tegnapi javítására is. Eszembe jut, emlegetődik, 29. éve festem ugyanazt. Akkor mellé ide az első műtermes kép, A/1987/12. 14:11 Újra fogható Pesten a Mária Rádió, a 88,8-on. Kezdettől így tartottam, most a lapjukban ők is megírták, hogy ez a végül kilenc hónapos kényszerszünet (frekvenciahiány) még jót is tett nekik. (Gondolom, PR-hatás; rögtön érdekes lesz az, amitől megfosztanak. Valaha Szüts tanácsolta, időnként hagyjak ki néhány napot a NEWS-ban.) Azt is írják, (ők is) megcsinálják a dolgaikat okostelefonra. 19:23 Baráti URL küldemény Pessoa: http://mek.oszk.hu/00500/00548/00548.htm Bonyolult hatalmas életét olvasom. Meg a versei. KINEK AJTÓN ILYEN Kinek ajtón ilyen Makacsul üt keze, Hogy halott a lelkem, Mely érez, tudja-e? Tudja, virrasztással Őrzöm bent az éjben, Hiú, üres gyásszal, Melynek tárgya nincsen?... Bizonyára, bizonyára. De még nem olvastam ki Zelket. [...] Nem vagyok vak, látom az egek mélyén az aranyörvényeket, ha sikoltva hullanak csillagok... pávafarku üstökös lobog... De énnekem szívemig az ér, Ha piacra zörög a szekér, kerekek közt, a szekér alatt porban, hóban a hűség szalad -- ha csörömpöl már a villamos,... In: Alkonyi halászat 1954 - 1956: Itt, e földön Pedig nem is különösebben jó vers. Pessoa, mint látni fogjuk, tudatosan törekedett arra, hogy életét alárendelje irodalmi munkásságának, hiszen jószerével ki sem mozdult abból a szűk világból, amelyet alkalmi munkahelyei, meg az írók és költők által látogatott kávéházak határoltak; Na ja, aki tudatos. Én csak azért takartam el ablakaimat ABLAK azt mondta zseni vagyok ez ugyan nem igaz de jól esett e társasházban én vagyok a legtehetségesebb vagy talán itt a hatodikon de ez se biztos ablakaimat diák korom óta elfedtem az utca ne jöjjön be a szobába ne zavarjuk egymást ha nem muszáj ugyan éppen vannak saját felhőim bárha csak magasan, egy mezőben majd holnap eltakarom azt is 1962. nyár, Iparművészeti főiskolai felvételi vizsga utolsó fordulója beszélgetés; kérdezz - felelek. Nyilvánvalóan intelligenciateszt. Szrogh tanár úr: - Meséljen az ablak funkcióiról... - 1., 2., 3., és 4.: valamiféle kapcsolat a külvilággal... - Na, beszéljen erről... Majd holnap letakarom a felhőket. Csak nincsen pauszpapírom. 21:42 Letakartam toldott skiccpausszal. 2016. július 7., csütörtök 10:17 Felnőtt emberek tüntetnek a Ligetért, ellene vagy mellette. Munkaidőben. Órabérben? Ki adja? 10:33 Deske, nem lehet, hogy nem munkaidőben, hanem - beosztva - munkaidőn kívül, vagy szabadságuk alatt, saját elhatározásukból, órabér nélkül netán? R. Többismeretlenes egyenlet lenség. Tudom, tudom. Inkább folytassam az A/2016/43-at. Folytatom. d. A rajz szövege: - Nagyon jó... A mostani idők szerencsére kedveznek az egészséges életmódnak. Ezután is naponta egy-másfél óra tüntetés és demonstráció a friss levegőn, és továbbra sem lesz szükség gyógyszerekre. 11:43 Folytattam. A/2016/43  13:19 A/2016/45, ha már egyszer művésztelepen minden nap kötelező elkezdeni egy képet. . 20:29 Retro. VÁLINEWS, 2009. január 25. vasárnap Új husi a medencében. Huszas éveiben járhat, ritkaság a nyugdíjas függőleges nénik között. Minden OK. rajta. És akkor döbbenve látom, a tempó elején, elrugásnál, egy pillanatra kis lábfeje teljesesen befelé fordul. Bokaizmai lehetnek lazák. Innét már kis fekete ívháromszöge se vonzza a szemem. Ami a füdőruhája. Az elhaladó kék csempét nézem szomorúan, magam alatt. 20:44 Esti szellőztetés. Isten és embergyártotta felhők. Keresztezik egymást, megférnek egymás mellett. F/2016/109 2016. július 8., péntek 11:37 kezdtem: A/2016/46 NEWS retro: 2003.12.01. Zsófi tanácsot kért, mit tegyen, a kétéves Piszu a rácsos ágy peremét megmarkolva, előre hátra ringatva magát az éjszaka közepén átközlekedik a gyerekszoba túlsó végébe. Ágyastul. A megfelelő zajjal. [ütközőlécet szögeltem az ágy lába köré, ha jól emlékszem. 2016.07.] Hazafelé, a Gellért téren a 47-es villamos hátsó ütközőjén két kölyök. Ezen elámultam, ilyet ötven éve nem láttam. Az a sztreotípia is megfordult a fejemben, hogy Amerikában az efféle csínyeket mosolyogva jóváhagyják, hadd szokja a fiú az életet. Még fél másodpercig azt sem tudtam eldönteni, kinek a pártját fogjam. Aztán keresztbeálltam a síneken, és kiszálltam az autóból. 19:49 NEWS retro II.: 2002.10.02. Anyácskámtól (minden bizonnyal) elbúcsúzni, [húgomhoz] a kaposszentbenedeki kolostorba, kocsival. Lefelé az úton azon tűnődtem, van-e helye arról beszélni, hogy szerettük egymást. Sőt, ami több, kedveltük egymást. Gyerekeimmel derűsen elbeszélgetett. Tiltakozott, mikor húgom kerekes székbe akarta volna ültetni, hogy áttolja a kolostori kápolnába. Kétoldalt támogatva, három lépésenként megpihenve. Ebéd alatt munkáimról meséltem. Kértem, hogy majd ha föntről a VÁLINEWS-t olvassa, ami nem tetszik, ugorja át. Nem tudom, észrevette-e a tréfát, hogy a kérés abszurd; ahhoz el kell valamit olvasni, hogy... Húgommal szót váltottunk a temetésről is. 2016. július 9., szombat 10:03 Újabban a heti egy szex sem sikeres mindig. Szerencsére ezen is tudok mosolyogni. Ébredés utáni felvétel, reggel ötkor. Még pizsamában vettem észre. Ezek az állapotrögzítések évek múltán számomra tanulságosak. amúgy sok emléket is fölhoznak. Házipatika. F/2016/110 12:07 Délelőtt Katát autóval a Császár uszoda előtti MDF-piacra. Én a percvekkert becserélni, ő szombati bevásárolkodni. Aztán A/2016/47. A tegnapiból kiindulva, persze. Ez újban itt nem jelennek meg az előző kép némely sajátos, de ügyetlenül kifejtett értékei. Ez elegánsabb, Az valahogy magasabban repült. Lételméletileg. Ezekbe a képekbe ceruzarajz is került. Ilyenkor gondolni kell a restaurátorokra is, ha a grafit nincs kötőanyaggal rögzítve, véletlenül lemoshatják. 14:43 Az ebédnél, már a hideg meggyleves kanalazása közben tudtam, hogy a mai kép nem kép. Legfeljebb tisztességes félévi vizsgamunka. De hát ebből a helyzetből nem nagyon van hová menekülni. Legalábbis, ha az alla prima felületet meg akarom őrizni. 15:38 Alvás helyett, pizsmában és papucsban, túlfáradtan. De inkább a semmi, mint a 19:55 Este hatkor folytattam. Ami nem megy, ne erőltessük. Dehogynem. Különösen, ha reménytelen. Ez még mindig uganaz a reggel kezdett negyedik változata. A/2016/47 2016. július 10., vasárnap 08:56 Hódmezővhely átment korszerűbe. Hajnalban beléptem a rendszerükbe, adtam kódot, és műértéket, bejelentkeztem a 63. Vásárhelyi Őszi Tárlatra. Szinte minden évben küldtem. Pedig körülményes volt a beadás, mert júliusban soha nem voltam Pesten. Néhány évig haragudtam is rájuk. Nem azért, mert egy díjamat (HUF) soha nem küldték utánam. Hanem, mert az 50., jubileumi kiállításukon a munkáimra fődíjat kellett volna adniuk. Ők is tudták, mondták, hogy a főfalra is tettek-, de nem lehetett, mert ilyenkor a helyieket kell ünnepelni. Amit végülis megértek. Most ezt adom be: Műterem vasárnap reggel - A/2016/69 79x81,5 cm. Amúgy is bonyolult a kapcsolatom velük. Fiatalon - szerintem tévedésből - meghívtak, három nagy képet küldtem be, mindhármat kidobták. Aztán még hat évig ugyanígy. Mondtam, rendben van, mindketten tesszük a dolgunkat. A hetedik évben egyik zsűror még onnét hívott, Deske, bekerültél, sőt a Nemzeti Galéria meg is vette a munkádat. Avval kerültem csak igazán bajba. Sok munka volt, míg visszaszereztem és eltörtem. 11:14 Kikerestem a 2003-ban Vásárhelyre beadott 80x80-as képeket. Voltam én tehetséges is. Műterem - Duke Ellington - A/2002/28, Barlangrajz műterem - A/2003/18, Galambszínű műterem - A/2003/20. 18:13 Csinálom, Gábor megküldte a Vasárnapi Újság új fejezetét avval, hogy ez az utolsó. Meglátjuk. Csinálom. Hány éve is csináljuk? 18:51 Meg is vagyok, Gábor. Az utolsó fejezeteknél találtam egy sokkal gyorsabb képleszedés-technikát, úgyhogy felőlem nyugodtan csinálhatod tovább, szívesen folytatom, érdekes. d. 20:01 A NEWS-ban most véletlenül rálapoztam, a Vasárnapi Újság földolgozásának születése pillanatai, 2011. szept. 14., szerda. Gábor diplomamunkája az ötvenes évek derekán egy forgófülkés borjúkábító gépezet volt... Még a zuhany alatt, hogy Gábort minap az Arany - Ady közti irodalmi életre uszítottam, egy árnyékos terület - rá is kapott -, hogy mik voltak a témák, érdeklődési területek, mik a politika beszűrődései. Honlapján a köv. fejezet erről szól majd. Csak azt nem tudom, a bódult borjút hogyan kaparták ki a fülkéből. 22:54 Nézem a francia-portugál döntőt, rendes játékidő vége éppen. Amikor elfelejtem, hogy melyik szín melyik, Kata mindig megmondja: a kékek a franciák. 2016. július 11., hétfő 05:23 Katának mondanám, ezt mindig a hétfői reggeli keretében intézzük el; hideg van meleg van nagyon meleg van fúj a szél húsz fok van harminc fok van negyven fok van. Mondanám, de nem lehet, mert kódolt információcsere. Ugyanaz, amit Konrád Lorenz felelt éjszakánként többször is az ágya alatt alvó, a tudóst anyjuknak tekintő kiskacsák kérdéseire: - vivivi? - vivivi! Lefordítva: én itt vagyok, te hol vagy. És mindenki békésen aludt tovább. 06:41 Legyen ez vers. Így, ahogy megtörtént. Mailváltás Le Meux - Budapest - Minden rendben, köszönöm a kérdésedet! :) Szülinapomra meglepetés: mindenki hazaért [gyerekek 3 országból] éjfélre, együtt ünneplés. Boldog aj?ndék egy év ut?n. Azóta persze sokan sokfelé - ahogy szokott, de ez norm?lis. Ti meg hogyan? J. - Kösz!, mi is rendben. Alkonyodik. d. 13:49 A napokban fölemlegetett Piri unokám néhány évvel később, Tulp doktor anatómiája pózban, amikor nem éppen a hűtőgépet csavarozza szét. F/2003/17 15:28 Kedveljük. Népszabadság 2016. április. 15:50 megkönnyeztem. origo.hu. 2016.07.11. Eddig kellett várni az EB legfantasztikusabb pillanatára. A vasárnapi Eb-döntő (Franciaország–Portugália 0–1) után egy portugál kisfiú egészen elképesztő érzelmi intelligenciáról tett tanúbizonyságot, amikor megvigasztalt egy felnőtt francia férfit, akinél eltört a mécses a vereség után. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! Ilyen képet kéne festeni, mint ez a kisfiú. 2016. július 12., kedd 05:37 - Deske, kösz ezt a filmet. Igen, a gyerek még tiszta és édes. A. - Örülük, hogy látta. Csak ez a nyafogás ne lenne a levelében, sok felnőtt is tiszta. d. 10:28 - Helyesbítés: Sok ember tiszta és édes, tíz éves koron alul különösen. (Megj.: bizonyos életkoron túl a fenti tulajdonságokat hajlamosak némelyek kizárólag a gyerekekre vonatkoztatni.) A. 05:48 Kata mozogni akar, ilyenformán is, igaza van. Jofogas.hu, két óra alatt vettem neki egy baromi drága szobabiciklit, baromi olcsón, mert a kijelző elektronikája nem működik. Amire semmi szükség. 09:17 Lukács uszoda 1./ Hogy a koedukált öltözőben arra a gondolatra jutok, ennek de gusztusos kis feneke van - ebben (még) nincs semmi kivetni való. 2./ Lukács-időmértékek. Vízben nem beszélgetek, úszok(m). Ma Terikét megállítottam, - Tizenöt éve adta a hat prédikációt kazettán a Zakeus-történetről, reggelente megint az, köszönöm. - Örülök, akkor most én is előveszem, de mondja Dezső, mért áll egy ideig reggel a lépcsőn, vízbeugrás előttt? Imádkozik? - Mélylélegzem, hogy soká bírjam a víz alatt. Végigúszni évente háromszor sikerül. 13:26 Fura kép ez a mai. Kényszerpályák mentén vezetett. Fura. Vagy csak jó. Vagy csak rossz. (vagyis gyenge). A/2016/49 Talán tényleg jó. 13:29 Próbálom jó szívvel nézni ezt a Széll Kálmán teret. De hát. A fotóból, hogy milyen buta szerkezetű (szerkezettelen). Nincs egy adódó kedves közepe neki. És azok a zöldháromszögek, modern formabontók anno 1912. A teve egy olyan ló, amelyet egy bizottság tervezett. F/2016/111 20:09 József Mont-kav halála fejezetét olvasom. Különös dolog ez a született rezignáció, mely becsületes derekasságban nyilvánul, valamint nyugodt türelemben az élet méltatlanságaival szemben, amikért más jajveszékelő szemrehányásokkal halmozná el az isteneket. Mont-kav meglehetősen fiatalon feleségül vette egy hivatali társának leányát, s szívét egészen neki adta. De az asszony meghalt, amikor első ízben vajúdott, s vele a gyermek. Mont-kav keservesen megsiratta, de nem túlságosan csodálkozott a csapáson, és nem handabandázott az istenek előtt, amiért így történt. Nem is próbálkozott újra családi élettel 2016. július 13., szerda 11:35 Kétségkívül legtehetségesebb modellem a műteremablak. Órákig képes szó nélkül mozdulatlanul. Nem repül ez a kép nagyon magasan, talán megtalálom majd egy igazi (kompozíció)változatát. Addig - egyenlőre - keresem. A/2016/50 Tényleg jó lesz a jövő hétre Katával elmenni a bárhova, nagyon fáradt vagyok. 18:07 Délutáni mail-csevegésünkből: -- Esterházy új könyvében emlegeti (akár lehet, hogy az én 92-es könyvemből az ötlete, lektorálta) hogy egész életében egy magántitkár hiányzott neki. (Kata belenézett a könyvbe, meséli). Hát nekem is. Hosszú életemben egyetlen embert tudnék elképzelni erre, maga... :)) Leszek én egyszer még milliomos, akkor aztán-- d. -- Mire kellene magának egy titkár? Milyen feladatokat osztana rá? Maga helyett fessen? R -- Gondolkodik, intézkedik és ebédel helyettem. Áramkimaradás esetén tudjon tartósan káromkodni. A készülő képre mondja, hogy ez itt túl piros, és időnként elájul, hogy milyen gyönyörű, amit éppen befejeztem. d. 21:17 Egy igen régi típusú T-dugó oldalának némileg életveszélyesre fűrészelése este a két vaku számára, hogy beférjen. De (átgondoltam) ötödizíglen veszélytelen, s ha mégis, a 220 volt a mutató és a hüvelykujj között szalad át. 2016. július 14., csütörtök 11:39 Katát (halványan) szintén érdekelné egy okostelefon. De hát arra nem alkalmas. Egyáltalán nem tud - tartósabban végleg nem - kurvaaaanyázni. Például hogy a francba kell 13:29 Mindig van (lenne) elegendő ok, hogy az ember aznap ne fessen. 19 kiló barackot fogunk kimagozni. Mér nem vesz baracklekvárt. Arra lenne szükség. Csakazéris elkezdtem. Ma inverzben az induló foltok. Hátha. A/2016/51 Érvényes rám :)) Robi 2014-es, műcsarnoki kiállítási véleménye: -- Nagyon jó festő vagy. Vagyis inkább voltál. Megyek vissza magozni. 13:42 Na, meg is van. Három és fél másodperc tiszta munkaidő volt egy darab. Kata meg fog lepődni, ha ébred. Mi, öreg emberek, mint a cicák, a legváratlanabb időben igényeljük az alvást. Újabban én is, olykor már délelőtt. Meg nekünk az időjárás is egyre gyakoribb. 14:15 Emailt kaptam, alighanem Olaszországból, a Júlia-Alpokból, hogy most délelőtt a Klubrádióban Szüts társszerkesztő. Csak elenyésző töredékeket hallottam belőle. - Hogy bezzeg az Avignoni Fesztivál. - Hogy ha Párizsban járt, Fejtő Ferencet mindig meglátogatta, s akkor Magyarország romlásán búsultak. - Hogy kedvenc helye egy párizsi kisvendéglő, ahol ... [név] bort adnak. S hogy ezen Esterházy fia, aki jó barátjuk, is csodálkozott. 16:26 F/1997/13, följött egy fotó, könnyezem. Amikor a kisfiú bejött a szobámba, kissé zavartan mosolyogva halkan annyit mondott: - Apu, azt hiszem, meglőttem a kezemet. - Legjobb lesz, ha elballagunk a Kapás utcába, a sebészetre. Össze voltunk szokva, úgy kezdődött, vagy nyolcszor szúrták az arcüregét. Karomban vittem. Kicsi volt. Mikor fölismerte az épületet a Logodi utca sarkán, egész testével hozzám bújt. Akkor szerettem meg. Ezen a héten egy ausztriai fesztiválon forgat. Olykor műteremtakarításkor még mindig előgurul egy-egy sörétszem. 20:16 Délután meghalt Péter. Esterházy Péter. Esti imánkba belefoglaltuk. 2016. július 15., péntek 11:20 Képernyőkímélőnek most ez jött fel, éppen Esterházy halála ünnepén. _________________________ Ne tévesszünk. Halottnak lenni jó. 11:39 Uszoda után félórás szentségimádás, életemben tán először, a ferenceseknél. Régóta jár a fejemben, ma rászántam magam. 1./ Megbeszélni valóm ugyanis nincs az Úrral; ami van, reggelente elintézzük. 2./ Hitéletem értelmi és akarati-, és nem szívmeleg. Ilyen irányban harminc éve nincsenek érzelmeim. Nekem nem jó ott lenni. 3./ Úgy tudom, nincs szüksége a jelenlétemre-, nekem van szükségem rá. De akkor mégiscsak, visszahatóan neki is. 4./ Nincs mit elcsendesednem-, óráim, napjaim csendesek itthon is. 5./ A legdrágábbat adom, az időmet. Akkor ez az értelme, viszontajándék. És nem várom, hogy cserébe most élményt-, gondolatot-, valamit- Tehát hogy szervezzem ezt a fél órát. Maradt irányelvnek a klasszikus vianney mondat "én nézem Őt, Ő néz engem" - hogy ez elég. Vagy ötször aludtam el, pillanatokra, azonnal álmodtam is-, egyszer egy lebegő kobaltkék foltot. Ennyi. Hazafelé a McKiwans-ban (ejtsd fonetikusan) egy kávé. 15:22 Délben meglátogatott; új (meg új) ötletek kiadómtól, Istvántól, elölről kezdem a VERSNAPLÓ-t beolvasni, ezúttal nem fahangon; és ez már az én gondolatom: falusi madár- és kutyahang háttérrel, és alkalmasint a hibákat is benne hagyva. "Hallottad, ahogy Pilinszky szaval?" Ki van találva a nyaralásom. Németh István / Új Mandátum Könyvkiadó - F/2016/112. 2016. július 16., szombat 05:47 Deske, írod Esterházy kapcsán: "Halottnak lenni jó". De pld. a tisztítótűzben vagy a pokolban lenni nem annyira kellemes. Szia! T. - A tisztítótűz már nagyon jó. A biztos remény. A pokol: Isten irgalma folytán úgy képzelem, az földi élet minőségű, de halál nélkül, végtelenítve (néha beleszédülök a gondolatba). Igen-igen rossz, de adagoltan rossz, nem tűrhetetlen. Az ember fut a villamos után. És néha eléri, néha nem. És ott is egyfajta bizonyosság nyugalma. d. Tudom, nem ez a hivatalos verzió, számomra sem. De két zárójel között eltűnődtem. Nem nyugtalanít, nem is az én ügyem. Üdvözülni fogok. (Valamelyik szentnek tett ígéret az első pénteki kilenced kapcsán, hogy szentségi állapotban fogok meghalni. Amúgy is mindig abban vagyok. Ha a számítógépre kurvaanyázok, az ezt a szintet nem érinti.) 11:48 A mai, most Kékkút-pihenés előtt megkezdett utolsó kép. Nehezemre esik nem véleményezni ezeket a mostaniakat. Kleenél korábbi gondolkodás- (szül.: 1879) De most "menni menni kell". Nem értékelésnek van ideje. Amúgy is, nyilván majd hónapokig folytatom. Július tizenhatodika van. És tényleg meg tudtam csinálni, amit mindig is mondtam, szükség esetén majd itthon is létre tudok hozni egy alkotóházi hónapot; amikor is minden nap elindul egy kép. A szisztéma buta, de működik. A/2016/53 60x60 cm. 13:57 Ide jutottam. Egy új mondat. Jó lesz pihenni. 16:06 Kristálycukrok, Kata baracklekvárja túl édesre sikerült. Gondoltam, kis citromlevet lehetne belekeverni. Valami egyéb ötlet? 21:05 Búcsúzás. Nem kívántam már az utóbbi időben. Leviszem holnap a biciklit a nyaralóba - az elmúlt hét döntése -, és otthagyom. Nem elajándékozom. Még visszahozható. Egy éve vettem hozzá egy nehéz láncot, lakattal. Érdekes, ettől nehezebb megválnom. Lehet, hogy vissza is hozom. 2016. július 17., vasárnap 10:28 Fél óra múlva Díner Tamásnak nyílik fotókiállítása a Szt. Lukács Galériában. Ami tíz évig öltözőnk volt, eredetileg kápolna, kórussal. Valamelyik átépítésnél visszaállították. Most a parkból nyílik a bejárta. Ezt a felvételt is ő csinálta, mondja, drónnal. Műtermi elődömnek, Diener Dénes Rudolfnak távoli rokona. csak másképp írja a nevét. A hosszabb medence fölé benyúló platán első és negyedik ágát nézem hátúszáskor, és ha összeér a tövük, akkor kell a forduláshoz hasra fordulnom. 12:10 Kedves megnyitó volt, jó képekkel. Mutatom Tamást és Hoppál Misit, aki néprajzilag professzor, ő nyitotta. A volt kápolna tere és Tamás egy fotója, Szabó Lőrinc asztala. Neten látni jó képeit. Itt a képek alatt pár soros, okos idézetek, némelyiket a felesége írta, francia álnéven. Szept. végéig nyitva, csak nem írták ki, mikor. 21:37 Kékkúton. Egyelőre nincs net, nincs mailkapcsolat 2016. július 18., hétfő, KÉKKÚT 15:28 Eddig alvás, nyár. Nagyon fáradt. NET nincs, MAIL meg még inkább nincs. Majd a faluközpontban, talán naponta? kétszer? Ez az üveg egy kedves ismerősömnek ismerős lesz. Majd üresen visszaadom :)) 21:58 Ma az ébrenlét rövid óráiban a káoszelmélet egy fejezete. Ezt a könyvet tizenhat éve olvasom, jellemzően mindig csak a vidéki lét nyugalmasabb óráin. Boldog órák, ha nem is értek mindent, évtized távolából újra emlékeztet, hogy megépült életkoordinátáim között, inkább fölött léteznek magasabb rendű rendek is; amik alap létrendemet relativizálják, átszínezik. Áldott tudomány. Hogy köznapi koordinátáim mindössze közmegegyezés szintűek. Ahogy évtizedekkel korábban szívesen fordultam élethelyzet-magyarázatokban a fizikából ismert egyszerű gépek elvével. A kétkarú emelő, a lejtő, csiga, ék mondanivalója mindennapjaink része. 2016. július 19., kedd, KÉKKÚT 10:49 Tapolca, autóparkoló, Kata Tescoban, itt van net. Én is bementem egy kissé, a szerszámokhoz a szívemet fájdítani, a nem szükséges és gyönyörű dolgok. Megtörtént, fáj, rendben van, kijöttem. Egy csavarhúzókészletet nem vettem meg. F/2016/113 2016. július 20., szerda, KÉKKÚT 16:19 Három és fél óra Tapolca, netkapcsolat kéne a laptopon, okostelefonnal. Nyaralni fárasztó. Többször gondoltam, hogy megöregedtem, butatelefonra vissza. 1./ Kékkúton TELEKOMMAL netre: kevés a térerő. Nekem. 2./ Tapolca, TELEKOM, másfél óra, két mondat: telefonom nem alkalmas a G4-re. Reggel még nem tudtam, mi az. 3./ Vissza a város szélére a szimpatikus TESCO-s fiúhoz. Akkor hát készülékcsere. 15e HUF tud adni érte. 4./ De van egy jó tanácsa. Második SIM kártya, TELENOR, abban neki az erdőben is volt térerő. G3! 5./ Újabb parkolási jegy, városközpont, TELENOR, 1e HUF jatt előre: új előfizető, csak net-kapcsolatra. 34600 HUF. A többi tul.képp már simán ment. És most tanulom tanulom tanulom. Eddig világos: Beállítások - további hálózat - mobilhálózatok - hálózati mód SIM1 -WCDM/GSM - ez a TELENOR valamint hálózati mód SIM2 - GSM - ez a TELEKOM De mindez majd Pesten megcserélődik (azt hiszem). Általam. Őserdő. Egyszerű. És van net. És mail. Fiam már kölcsön is kérte az autót. És (harmadjára) tudtam is neki válaszolni, via SIM2. 19:57 A kertben találtam. Két eset lehetséges. Vagy a Nemzeti Galériában látható Picasso-kiállítás szállítása közben keveredett ide, a fűbe, a tujabokor és a kút közé, vagy valamelyik unokát nem érdekelte már, megfaragása után. F/2016/114 2016. július 21., csüt., KÉKKÚT 08:23 Ezért nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk... ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket. Kor2, 4. A WI-FI-kapcsolat gondja a látható tartományba esik. Miért is élünk, mi a cél. Üdvözülni és másokat üdvözüléshez segíteni. A WI-FI-t ez szerint kezelni. Ugyebár az okostelefon egyetlen felismert előnye is kiváltható, modemmel is lehet netet csinálni a notebookon. 08:31 Kedves Váli úr! Bár a tegnapi bejegyzett Válinews-ból vajmi keveset értek (magam butatelefonos vagyok), annak igen örülök, hogy tud már netezni. Szeretem a munkahelyemre beérve, reggelizés közben átnézni a "Váli-híreket". Jobb, mint a többi hírportál. További jó nyaralást kívánok, kitartó olvasója: B. 09:02 Ma délelőtt, ha törik, ha szakad, nyaralni fogok. Bár még nem tudom, hogyan. Leginkább a Brassai Picasso kötet adódik. Meg/vagy némi baracklekvár. Egyetlen legyemet már agyoncsaptam pizsamaingemmel. Hű nejem teavizet forral. Esetleg az asztalom tíz lábából kellene összesen kilencven centit lefűrészelni. Ez lesz a legjobb. Régóta vajúdik. 10:30 Levágtam. Egy helyen négy centit vissza kellett toldani. De hát ezt tudtam előre. Nyaralás abszolválva. Ágyba. F/2016/115 BAL DOBOZ TARTALMA JOBB DOBOZ TARTALMA 2016. július 22., péntek., KÉKKÚT 13:46 Ha vasárnap Pestre megyünk, veszek egy angol masztiffot. A Mammut2 nyitva van. Ez a fajta mind küllemét, mind jellemét tekintve igazi egyéniség. Robusztus alakja rendkívüli erőt sugárzó, tekintélyt parancsoló, sőt félelmetes. Mindezek ellenére a végletekig nyugodt, ami miatt már-már mulyának is tűnhet. Azonban ha a helyzet úgy kívánja, kitörhet belőle a több száz éve szunnyadó harci kutya ősi természete. Pont, mint én. Veszek neki éves Lukács-bérletet. Megtanítom Skype-olni. 15:51 Kékkúti nyaralónk történetei. A két napja mutatott, Picassomegirígyeltevolna, arcot formáló plasztika alkotójának újabb súlyos opuszát fedeztem most fel a konyhaszekrény üvege mögé ragasztva, szemmagasságban. Helyénvaló őt néven nevezni, Hoppál Piroska (2002.03.03.--) 18:55 Utaimon szinte soha nem fotóztam. Amúgy is volt egy nagy szünet. '56-ban még az eseményeket (kidobtam), 58 karácsonyán az egybegyűlt családot, 60-ban nagymamámat (megvannak). És a következő dátum 74, akkor vettem egy EXA-t, s tanultam meg nagyon gyorsan kezelni, kezdett túl drága lenni festményeim repróztatása, Vattay éles szemmel mindig a legjobbat választotta. Utazásaimon tehát szinte soha, az alábbi a néhány mondat miatt. Újraolvasom Brassai Beszélgetések Picassóval könyvét (1968). Annó fontos volt nekem. Ma már csak jó, kissé feszengősen idegen út, idegen világ. És a reprók: Picasso itt közölt munkái nagyrészt érdektelenek. Tehát: 1946. december 20., péntek, Matisse meséli Brassainak [otthonában éppen óceániai ihletésű nagy kollázsait csinálja]: Tahiti utazásom emlékei csak most törnek föl, tizenöt év múltán, ellenállhatatlan képek formájában: madrepolák, korallok, halak, madarak, medúzák, szivacsok... Érdekes, de ez a sok csodálatos tünemény, amit a tenger és az ég kínált, akkor mindjárt nemigen hatott rám. Üres kézzel tértem vissza a szigetekről. Még fényképeket se hoztam. Pedig vásároltam egy nagyon drága fényképezőgépet. De ott a helyben kétségeim támadtak. "Ha mindent lefényképezek, amit Óceániában látok - mondtam magamban -, később mást se fogok látni, csak ezeket a silány képeket." Azt hiszem, igazam volt. p. 219. 21:27 Délután az asztal két oldalán, a teraszon, egymással szemben, két egyforma HP laptoppal. Ő speciel dolgozik. F/2016/117 2016. július 24., vasárnap., BUDA 08:43 Itthon. A szomszéd kertben szombat éjjeli hangos vidámságok, és a meleg. 02:53 még mindketten ébren. 03:25 indultunk Pestre, új út, falukihagyások; Tapolca - Veszprém - Szfehérvár - sztráda 05:40 hátizsák kipakol 06:15 budai ferencesekhez a sekrestyébe az uszodabérletemért (Józsi atya) 06:32 vigyorogva - Kata régi kívánságára: vasárnap - csak féltáv a Lukácsban hazafelé az éjjelnappalban nyersanyag 12 szárazkiflihez, kifogyott hat hét alatt kilenc kilót híztam, na ugye, étkezési korlát nélkül ez a próba is megvolt, akkor most F/2016/118 F/2016/119 2016. július 25., hétfő., BUDA 08:11 Mikrocsatl. USB kábel kell a: OKOSTELEFON VODAFONE OKOSTELEFON SAJÁT OKOS - LAPTOP KAPCS. TABLET SONY GÉP ÁTTÖLTÉS BACK-UP WINCHESTER UTI AKKU DIKTAFON - hoz. de ezekhez kétféle dugó egyike kell. A rengeteg zsinórra eddig az eszköz nevét írtam. Most két kábel: A, ill. B, sárga, ill. fehér. 09:10 István kiadómmal elkezdtük megcsinálni a VERSNAPLÓ-hangoskönyvet, Miki fiam profi süketszobában fölvette, a CD grafikáját megterveztem. De hete eszembe jutott, több verskönyvem nem lesz, s evvel a kötettel - bár profi - hiányérzetem maradt. Túl sok benne a nyafogás is. Úgyhogy tegnap egy új anyagot állítottam össze, akkor szülessen meg ez (is?) hangoskönyvként: VERSNAPLÓ2 - MÁSIK ÖTVEN / hangoskönyv, saját válogatás. itt van A cím egész jó, de még (minden) változhat. Gond volt, hogy érték szerinti válogatásra érintettség folytán én alkalmatlan. Hátha B. Robi mégiscsak elvállalná. Kényes ügy. Órákig fogalmaztam fejben egy felkérő levelet. Nagyon jó levél lett. De hát. Végül döntöttem. Maradjon vállaltan dilettáns munka. Kicsi, büdös, és hat lába van, de a mi gyerekünk. Az eredeti VERSNAPLÓ hangoskönyvet is alighanem megcsináljuk, vagy legalábbis meghagyom a neten, a könyvek között. De újra fölveszem, mert nem süketszoba, csúcstechnika; nem szándékoltan monoton beolvasás, de sőt, a hibákat is benne hagyva. Madárcsicsergést, utcazajt és kocsizörgést is szerettem volna, de végül Kékkúton dolgozni nem volt energiám, pedig diktafont vittem. 12:09 Hajnaltól a leendő kötettel annyi munka, öröm, és izgalom, hogy emiatt (azt hiszem, először a 26 év alatt) uszodába se. Átszervezzük. Majd délután, időnyereség. Különben is strandszezon. 1200 méter erejéig. Pest, akkor dolgozni kell, akkor művésztelep, elkezdtem. És elkezdem az emberhez illő étkezést is. Talán most például egy-két évig megint mellőzni kellene az édességet. Bárha az igen kellemes. Meglátjuk. A/2016/54 60x60 cm. 12:22 Félő, délután függőlegesnénitöbblet a vízben, inkább mégis lemegyek most. 2016. július 26., kedd 10:39 Tegnap délután alkotói válság, fojtott-borús idő, és nem találtam a dörzsszivacsot sem, hát le a MAMMUT-ba, egy órás várakozás után lemondtam a TELENOR net-előfizetésemet, hogy abbahagyom küzdelmet evvel a számomra túl bonyolult okostelefonnal. Nehezen viselem a nyitott helyzeteket, és használatát töredékesen értettem. Telenor amúgy is csak művésztelepen kell. Aztán az estét ennek tanulásával töltöttem. És ma sütött a nap, át a TELENOR-ba, ezúttal csak háromnegyed órába tellett visszacsináltatni. Egyezer HUF jatt előre, hogy kérem, legyen velem türelmes. És mindent meg is értettem. 13:51 Ma a kb. 10. hossz leúszása után ajándékot kaptam Esterházy Pétertől. Dávid Kata megállít: Ketten voltunk csak a teremben, az Aulich utcai kiállításodon [2007 nov.]. Péter odafordul hozzám, Dávid Katának írnia kellene Váli Dezsőről, mert egy művész, akinek minden munkája szakrális. Azt válaszoltam neki, én még egy művészt tudok, akinek minden munkája szakrális. Esterházy Pétert. Mint egy kisfiú, ugrott a nyakamba... 15:59 Ma délutáni alvás technikai okokból elmaradt. Délelőtt a telefonintézés, meg a Műcsarnokba taxival kép a Vásárhelyi Őszi Tárlatra. (Mikiék az autóval nyaralnak). Műterem vasárnap reggel - A/2015/69 Akkor már a raktárból-, hátulról bekéredzkedve (már bontása közben) megnéztem a két Szervátiusz kiállítását. Mindent, de mindent tudott a szakmáról fában, kőben, bronzban ez a két hatalmasan szorgalmas nagyformátumú giccsőr. (Úgy tudom, ketten voltak, apa - fia, nem néztem.) Délben jutottam munkához. Kissé tántorogva előre-hátra. Fél öt, most azért lefexem. (Még pizsamában, mezítláb javítgattam egy kicsit) A/2016/55, mint mindegyik mostanában, ez is 60 centis. 2016. július 27., szerda 12:18 01-05:40h. adatok szerkesztése a gépre, jó munka, fölébresztett az izgalom. Új fejezetet építek a honlapra. Folderek és linkek igen pontos szövevénye. 05:42 Cseri Kálmán prédikációja, 07h. uszoda 800 méter, tántorogva. Így energiával eddig a délelőttből - egy kis alvás után - csak egy polc összekalapálására tellett. Ami eszembe juthatott volna negyven éve is. Bő két folyóméter. Így hát újra egy helyen a szakmai folyadékok, áttekinthetően. (LENOLAJ felirat jelzi a polcon a terpentin helyét.) És bizony, bizony, nem kell ezentúl a standolajért az alsó polcra lehajolni. Szempont. Be kellett táraznom belőlük öt-öt litert, nehogy elakadjak újabb pénzhiány esetén. Evvel az új festéstechnikával olykor harmad liter is elfogy egy képre. Felesben keverem a kettőt festőszernek. Szerencsére a nagyobb tételeket a boltos idehozza. Litere négyezer HUF. fotó: F/2016/120 14:20 Annyi évtizede hencegek magamnak (is), hogy én bárhol-, itthon is meg tudom csinálni az éves művésztelepet, hogy sajna ez már keservesen kötelez. (Napi egy kép kezdeni.) Ma éjszakázás után nem csúcsformában, hát fogcsikorgatva délben egykor kezdtem. Hogy ne kelljen gondolkodni, megint a tegnapi kép közepét. A/2016/56 14:35 Hogy minden hó közepén 3/4 8-kor jövök haza a Krisztus Királyból, a Keleti Károly utcában egy régiségbolt fura módon egyetlenként már nyitva. Sőt, előtte egy asztalkán nagy kosárban öreg evőeszközök. Tavaly hoztam egy nagykanalat, azt hiszem, nagyon drágán. És befogadtam, megszerettem. Kedves jószág, és nagy öble van. Ebéd előtt a fényben meg kell forgatni - beazonosítás -, hogy kopott címerét üdvözölhessem. Egyszer valaki azt mondta rá, hogy alpakka, az valami pótezüst féle. 21:59 Határeset fotó. Itt tengődik az ALKALMI-3 folderben napok óta, Nem tudtam eldönteni, érdemes-e megtartani. Mindenesetre még nincs szívem kidobni. Alkonyati napsütés, felőlem nézve. F/23016/121 22:13 Fejem fölött javítják a honlapomat. A levélmásolatból a legközelebb szót értem. Kedves László! 25-én leszek legközelebb. A MySQL user/password elvileg ugyanaz, amit a java alkalmazás is használ, nincs másik, azzal kell mennie. Közös phpmyadmin jelenleg nincs. L. 2016. július 28., csütörtök 09:15 Levelem az Új Mandátum Könyvkiadónak Drága Istvánbácsi! A VERSNAPLÓ kész, több verskötetem nyilván nem lesz. Ugyebár előkészületben ennek hangoskönyvben kiadása CD-n; csak újra beolvasva, lazábban. Ez a kötetválogatás jó, de a./ hiányérzetem maradt, b./ túl sok benne a nyafogás (lassan jöttem rá). Úgyhogy most ÖTLET. Csináltam egy saját válogatást a kimaradtakból, inkább jöhetne létre ez, hangoskönyvként: VERSNAPLÓ2. Vállalom a döntést, noha minőségbírálásra érintettség okán alkalmatlan vagyok. Így nyomda nélkül meglenne ez a kötet is. Mit szólsz mindehhez? A te életed a kötöttebb, hívj/üzenj/jöjj, amikor neked összejön. szerda, 03:15h teljes tisztelettel egy nemalvó kismester 11:47 A festőállványt kellett egy kissé megigazítani. Tényleg. Második állványom alu létránk, fokai üregesek. Oda két fémrudat beletolva, képtartó. Vettem reggel még kettőt, de túl hosszúak, 220V, flex- Kata épp nálam zöldbabot pucolt, elkérte a gépemet. F/2016/122 17:13 Ma 26 éve, hogy oly fáradt a lábam, ki kéne próbálni, elmentem a Lukács uszodába. Ide se jövök többet, nagyon hideg. Hogy lépek ki a medencéből, látom a táblát, a másik 26 fokos, ez meg 22 volt. Azóta. A lábam ma is fáradt. 17:40 A mai. A/2016/47. A két nap előttit próbáltam újra. Kata csak annyit: az jobb volt. A mai délelőtt: honlapomat mára egy másik szerverre tették át, semmi nem működött. Szoros együttműködés, tizenegy mail, meg négy telefon. Az egyiket Tunéziában vették föl. De megadta a kulcsinfót. 17:58 A kukások, az őszhajú, meg a testes cigány, régi ösmerősök. A harmadikuk a sofőr, aki 2014. június 9-én ajándékozta nekem azt a szélvédőjének támasztott kanadai rendszámtáblát. Amit 2010-ben láttam meg, hamarosan le is fotóztam, aztán évekig vágytam rá. Szorosabb ismeretségünk ott kezdődött, mikor végre rászánva magam, fölkiabálva háromezret kínáltam érte. Aztán, hogy nekem adta, legközelebb fölnyújtottam neki oda magasba egy kötetemet, talán a DESKE.HU-t. Akár a doktor úr, a diakónus-kézsebész, akit szintén az utcán szólítottam le, ez is sokéves ismeretség. Ha egy-két hetente éppen találkozunk, látótávolságban, hát integetünk egymásnak, én futok/kocogok az uszodába, ők gurítják-emelik a ládákat, naponta váltva a Margit körút páros és páratlan oldalán. Most az év elején a másik történet velük, hogy épp egy helyettes pilóta, hát a cigány kezébe nyomtam egy Versnapló kötetet, hogy kérem, továbbítsa. Legközelebb: - Átadta? - Igen, de visszakértem, most én olvasom. Hetek óta tűnődöm rajta, hogyan lehetne. Strindberget szeretnék adni, de abból három - esetleg napokig cipelve hiába -, túl nehéz. Hát reggel a tarisznyába három műcsarnoki katalógusomat, hogy előbb-utóbb majd csak. A kapun kilépve látom, tele kukák. Döntés, nem hurcolom esetleg hetekig, rászánom, ha félóra is, itt sétálok föl és alá. Négy percet kellett várnom. 21:43 Na, abbahagyom, nem javítgatom tovább a szöveget. Fogmosás. 2016. július 29., péntek 05:12 Az Európa-bajnok Gyarmati Andrea edzés közben kiszólt a vízből edzőjének, a szintén olimpikon úszónőnek: - Már nem öröm, anyu. Székely Éva leállította a stoppert, Andrea kimászott a medencéből, azt a stoppert otthon a falon egy szögre akasztották. Így kell abbahagyni. Biciklimet most levittem a nyaralóba, és otthagytam. Használják a vendégek és az utódok. Már nem öröm. 13:31 Amire Kata most megjegyezte, hogy ez persze nem jelenti azt, hogy ami már nem öröm, azt abba kell hagyni. Én is így gondolom. És élem. 05:31 A magyar mohamedánok. Angyali történet. Egy Pest megyei kis faluban, Pándon Kolompár Laci bácsi és társai áttértek az igaz hitre, aminek egy feltétele volt, hát fölvették a Musztafa, Ali, Omár és Mohamed neveket. Így rendszeres támogatást kaptak a bécsi mohamedán közösségtől, tüzifát, használt ruhát. Béke volt, még a polgárőrségbe is bevették a cigányokat. Időnként le kellett borulni Északnak, mert azt eltévesztették. Szira Péter/Népszabadság 05:52 Krisztus, az ártatlan kínzást és kínhalált szenvedett teéretted, és te meg mered kérdezni, én miért szenvedek?! Barsi Balázs 06:04 Kata kezdte a Vársétányon, esti séta közben magyarázni, hogy A Soros millió dollárokkal támogatja az egyik amerikai elnökjelölt kampányát. Félbeszakítottam, hogy köszönöm, tájékozatlan kívánok maradni. 06:22 Szent Márta ünnepe Közületek senki se sóhajtozzék így: "Boldogok, akik méltók voltak arra, hogy Krisztust saját otthonukban fogadják." Ne siránkozzál és keseregj, ezt a megtiszteltetést tőled sem vette el: "Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek." Munkádért megkapod a boldog nyugalmat. Szt. Ágoston 06:40 Több óra munka volt, megcsinálták szerverváltás miatt elsötétült honlapomat. Hálapénz; egy rajzot küldtem. 08:50 Hazafelé a villamoson megnéztem az origo.hu legfrissebb híreit. Ami ugyan tök nem érdekel, de annyira tetszik, hogy zsebemből kivéve, a már ismert négy pont megsimogatásával 12:34 Reggelente, odafelé. Evvel a látvánnyal évtizedek óta nem tudok betelni. F/2016/123 13:20 Hogy reggel óta csinálom, most, hogy elaléltam a szövegválogatásba, már nem látok élesen, sikerült fölállnom az asztal mellől. Pihenjünk. Hát méretre vágtam, fölcimkéztem és föliratoztam az új dosszékat. Ez munka kb. kétévente, de most aktuális, kezd megtelni a márciusban kezdett doboz. 15:11 SMS fiamtól, kivételesen nyaral, a Balatonról: - A Goriot apo jo konyv? - valoszinuleg 2016. július 30., szombat 60:06 Ember, miért tartod magadat annyira hitványnak, amikor Teremtőd szemében oly értékes vagy? Neked ragyognak az égbolt napja, holdja és különböző fényű csillagai. Aranyszavú Szent Péter püspök (Kr.u. 380 - 450) 13:53 Megint nem jutott eszembe semmi. F/2016/124 14:04 Komolyra fordítjuk a dolgot, vettem egy angol szobamérleget, kínai gyártmány, 5499 HUF, garancia 2031. július 30-ig. Akkor 89 leszek. Ugyanott vettem egy sorozatot, azaz négy patront a HP printeremhez, kifogyóban. 48.000 HUF. Drágább, mint a gép volt. Ügyes. Hamarosan nyomtatom a júliusi NEWS-t, három példányban. Az együtt 70 - 90 oldal szok lenni. 14:12 Válogatok a verseim között. 1982. tavasz C.01087/6  nagyon szép vagy. vagy én vagyok ennyire szép? 17:49 A kép címe: NYUGI, ÖREG KORODRA TE IS MEGHÜLYÜLSZ, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÁNIKULÁRA, DE HÁT CSINÁLNI KELL, A RABOK IS SÚLYZÓZNAK A/2016/58 21:24 Esti szellőztetéseknél látom, evvel a sziluettrajzzal nem tudok betelni. F/2016/125 2016. július 31., vasárnap 05:36 - Deske, én informatikus barátom tanácsára a HP printeremhez utántöltős tintapatront szoktam venni. Ugyanolyan jó, mint a nem utántöltős, az ára pedig csak kb. 4 ezer forint. Az Úr áldjon! K. - Ollé, persze, hiszen lejárt a garancia. Hol veszed? d. 11:39 Megtértünk vasárnapi sétánkról, a Svábhegyről, mára ennyi. Állatoknál elmének és szemnek gyönyörködtető, ahogyan némelyek ragadozóként, vagy épp gyávaságból környezetük színeihez, formáihoz alkalmazkodnak. Halott levélnek ilyet tenni még nem láttam. Ahogy ott a földön pusztulásában elszerénykedik, bocsánatot kér, hogy ő valaha is létezett. Ez volt benne a feltűnő. F/2016/126 2016. júli. napi olvasó: 288 előző levél összes levél VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 257. 2016. augusztus 1., hétfő 06:04 Vacsora közben: - Meglátogatnám azt a régi barátnőmet, húsz éve nem láttam... - Nem örülne neked... - ?? - Nem szívesen mutatkozna előtted, megöregedett, meg is hízott... - Meghízott? Te találkoztál vele? - Nem. - Hát akkor? - Gondolom... Kiesett a számból a galuska a röhögéstől. 08:36 Margit hídi aluljáróban utcai zugárustól megvettem Orlov nagyszabású művét, A láthatatlan búvár, Ifjúsági Könyvkiadó 1955, 8-10 éves gyerekeknek, ára: 8 [200] Ft. És gyorsan el is fogom olvasni. 11:44 Úgy vagyok vele, mint egyes trópusi országokban, fűszoknyában; minden alkalom alkalmas (magamat) ünnepelni. Elértem a C. naplóban a 16 ezredik gépoldalt. Nahát. 12:52 Azért ez egy új világ. A Mammut alagsorában spiráloztatom az utolsó 4 havi NEWS-t, fél órát várni kell. S közben a TELEFONRÓL régi kritikákat, meg saját cikkeimet, rég feledett leveleimet olvasom. 2. közel tartva arcomhoz azt mondom neki, hogy hol találom itt a legközelebbi patikát?, ezt egy fiatal női hang angolul visszamondja nekem, jó hangosan. Ha akarnám, arabul, vagy finnül is tudja. (Korosztályomnak) őrület. 13:46 Mégiscsak van értelme ilyen baromságot csinálni (tudtam), mint a fönti piros-fehér kép. Illetve dehogy tudtam, csak reméltem. Statisztikai alapon. Így se csúcstechnológia, de hát nyárközép, augusztus eleje, kánikula -- És még ha lett volna türelmem a száradását megvárni -- Ilyen Jancsi és Juliska Műterme féle A/2016/58 13:53 Deske! Sixteen (Ez távolról így önmagában is az erotikát sugalmazza) Chuck Berry 16 tonna. Paul Robeson hangján szólal meg bennem. 16 000 oldal az 1000 ív. Ha önmagában nem is volna érdem, de mindenképpen teljesítmény. Maradjunk abban, hogy érdem is. Átszürcsölted magadon a világot. Gratulálok H. 2016. augusztus 2., kedd 06:22 [A szeretetkapcsolat él az égi szentek, a tisztítótűzben lévők, és mi közöttünk...] Tehetünk egymásért. Kár gyertyát gyújtani a halottakért, ha közben nem imádkozunk értük. Felesleges nézni a szörnyűbbnél szörnyűbb híreket a tévében, ha eszünkbe sem jut imádkozni a bajbajutottakért, az áldozatokért. Barsi Balázs: Énekemmé lettek igazságaid Ismerek egy most meghalt ismerős - emberek életében nagy károkat okozó - gazembert. [Lehet, hogy Isten ezt másképp látja]. Feladatom-e érte imádkozni. Azt hiszem, igen. Miért is. Nem akarnék reakciókban (szimmetrikusan) gondolkodni. Ha ő vele azt tette, akkor én. Ha ő azt mégis nekiajándékozta, akkor én. Nem szimpátia (szimmetria) kérdés. Barsi kemény mondata, a papnak nem a híveket szeretni, hanem az Istent. Kata elém tett egy marcipános rudat. Nem mosogatok el. 09:22 Persze hogy szovjet, meg minden, tréfálkoztam rajta, azonban nagyszerűen megírt könyv ez az Orlov Láthatatlan búvár. Annak vettem, de nem szovjethős-regény. Érdekes kétoldalas történetekkel tanítja a kisfiúkat, lényegében fizikára. Ilyen fejezetek: az árnyék, a buborék. Ebben tételek: kis és nagy buborék - szappanbuborék maradandósága és az üvegfúvás a pusztító buborék - a keszonmunkásokról láng a habok között - a tűzoltókészülékről, stb. Remek, remek, kár hogy nem vagyok tíz éves. 10:08 Vasárnapi ebéd, Miki fiam tanított telefonozni. Meglehetős sikeresen. Közben lazán oda odabökött a honalapom főoldalára, a menücsík már jó, de a logó itt túl kicsi. Csakugyan hangyapöcsnyi. Volt. Még vasárnap. Mindent azonnal. Lám, még tableten is működik. Sokkal egyszerűbb lett volna a logót generálian megnagyítani, de akkor monitoron elveszti eleganciáját. Csak itt vált méretet. 10:29 Ki tud alpinista muslicáról. Nekem van kettő. Másképp nem kerülhettek bele. Műtermi teakonyhámban a használt teászacskó-tartó üveg fedél alatt; zárva tartom. Mindig. Most nyitom, mindkettő kirepül belőle. Hogy kerülhettek bele, az üveget pár napja mostam ki. Hogy születtek bele a nedves fekete teába. Milyen gyerekkoruk lehetett. És mi lesz most velük az otthon melege nélkül. Ott kinn, az objektív valóságban. 12:31 Hogy az ötlet fölmerült a VERSNAPLÓ-ból hangoskönyvet csinálni, illetve aztán csináltam egy másik válogatást, attól kezdve nem gondolkozva, csak az előttem lévők minőségére figyeltem. Most fölébredt halvány gyanakvásom. 11.44 Mail, egy igazán értő barátomat kérdezem. 12.01 Deske! A versnaplódat tévedésnek tartom. Azok a szövegek a szövegkörnyezetükben voltak versek. Kiemelve a kontextusból és az önminősítés által dilettáns szövegek lettek. Bocs. Szerintem önleértékelő folytatni ezt a vonalat. T. 12.02 Asszem igazad van! Köszi! d. 12.19 [Új Mandátum Könyvkiadó] Istvánbácsi, azt hiszem, túl van lihegve (általam) az a hangoskönyv-dolog. Nem alkalmas evilági létre. Bocs, hagyom/juk a fenébe. Ennek ellenére örülnék a látásodnak, amennyiben ölel: d 12.38 levéve a KÖNYVEK fejezetből. Nincs hangoskönyv, az én válogatásom a versek között szövegnek, szerényen-- Hű, de megkönnyebbültem. A könyv fülére írt életrajzom nagyon jó. 13.10 szerverről is törölve. 14.15 már pizsamában, mikor eszembe jutott, töröltem a VERSEIM fejezetet is, be/visszakerültek a 01. naplójegyzetek-be. Ez nagyobb munka, mert egyenként, kb. 150-200-at. Andris, megkérnélek, a honlap „12. VERSEIM” fejezet szót kéne a menüből kitörölni. Amúgy szegénykém üres már, csak a lgm.php-ben nem találom a kódját: Köszi! d. 15.32 Szia Deske! Nincs a leírt gondolatokkal semmi baj, szövegkörnyezetüktől függetlenül sem. Csupán a műfaj-meghatározás körül lehet vita. Engem ezek a szentenciák és hasonló gondolatok afelé vittek, hogy igazából a gyűjteményed füveskönyv. Váli Dezső füveskönyve, Deske füveskönyve. Nemde? Üdv: s. 16.29 Igaz. Csinálom vissza. Egyenként. A (FŐ)MENÜ-ből kikerül, az IRÁSOK... alatt 12. füveskönyv 20:45 Nem nagy nyugodni, tényleg, ez az esti látvány, ez a sziluett, ámulatos; most másik géppel próbálom. F/2016/127 21:52 Miki cégének logót tervez, geometrikusak, háromtónusú szürkék és csöndesek. Délután átküldte véleményezni. Ellenjavallatom számára, hirtelenjében firkáltam számára egyet. Az ábra alá az ötbetűs név. Átküldtem. Erre bizton emlékeznének. Talán feketében kéne. nálam dizájnterv: G/2016/09 logóterv 2016. augusztus 3., szerda 06:10 Kedves Deske! Ezt a blogodra küldöm - én fotóztam a gannai Esterházy-mauzóleumban.  Üdv, Máté  06:11 És ugyancsak tegnapról, egy másik papír, ez szívszorítóbb volt nekem. ...ottlakással... Ezt a kis cédulát esti sétánkon elnézést kérve nyomta kezembe egy feltűnően jó arcú, tisztességesen öltözött 50 körüli kis szikár parasztember. Hogy ő hajléktalan, ismerősöknek adnánk tovább a hírt, ha megveszi a bérletét, nem marad semmire pénze. A hajléktalan szállót sem tudja megfizetni. (Ezt nem értettem.) Adtunk neki, persze, egy ezrest. Elköszönt, egy darabig dermedten álltam, szorongatva kezemben a pénztárcát, hogy utána futok, mit lehet itt csinálni, legalább többet kéne adni. Holnap a mosógép kerekét megigazító ember tízezret fog kérni. Hogy a gyerekek kirepültek, két szobánk áll üresen. Az Úr ad szegénységet, és ő ad gazdagságot A szűkölködőt ő emeli föl a porból, és a sárból kihozza a nyomorultat 1Sám 2. És aztán fárasztó éjszaka, egy hosszú-hosszú, kétségbeesett álom. 11:53 Deske, ott voltam Gannán. És döbbenten olvastam a Maga aug. 2.-i bejegyzését egy kártékony valakiről, aki meghalt. Mondja már meg, hogy az aug. 2-án elbúcsúztatott E.P. és az a bizonyos kártékony (vagy gonosz?) azonosak vagy nem? Ha ez véletlen egybeesés, akkor.... legalább is nem értem. Ha szándékos: akkor Isten óvja (ha még lehet), Maestro! A. Nem gondoltam volna, hogy ilyen összefüggést ember ki tud találni. Aki netán tőlem másik három sor szöveget is olvasott életében. Ezentúl inkább fagylaltkészítéssel fogok foglalkozni. d. 15:12 Számon kérik, mért nem írtam betegsége alatt, s most se, halálakor, Esterházyról. Most elegen vannak, akik. Majd, talán. Utolsó érintkezésünk, hogy (tizenöt éves megállapodásunk alapján) legkisebb fia, Miklós is följött Gittával, képet választani, amikor elérte a tizennyolcat. Korábbi, hogy náluk jártam, épp nem volt otthon; Gitta megkért, s megjavítottam egy redőnyüket. Annak nagyon örültem, hogy azt írta: a Halászóember Oraveczre volt kiszignálva. Panaszkodott, hogy fáj a háta. Írtam neki: Lukács uszoda, hét óra nulla öt. Visszaírt, az az időpont nem létezik. 16:23 Hát igen, akkor emlékek, kéretlenül. G/2007/13 Hogy a Költőnő, Szabó T. Annácska süteményt sütött nekem, de a tepsit itt felejtette, azt expressz levélként küldtem neki vissza. A postást igen nehéz volt rávenni, hogy fölvegyék a tételt. A levél szövege ennyi, ha netán nem lenne olvasható: NAGYON FINOM VOLT. TULAJDONKÉPPEN. 16:42 Kecskeméti Alkotóház. Egy másik, idősebb költőnő, ebédnél odasúgom, öltözékéből látom, nagyon gödörben volt. - Igen. Másnap színes sállal a nyakában, és megköszönte. 17:17 Phű, ebben a percben. Ez HÍR! Kieselbach Galéria Nemes Lampérth kiállítás 126 mű. aug. 10 - szept 13., hétfő-péntek 10-18h, szombat 13h-ig. "A valaha volt legteljesebb anyag" Iszonyú nagy tehetség volt. A grafikái! Semmit nem tudok az életéről. 1891-1924. Te jó ég. A Modigliani kiállítást megnézni meg tök elfelejtettem. Nemzeti Galéria, a Várban. 17:35 Akkor így, hogy szerencsésen trónfosztva, hogy ő nem VERSNAPLÓ2, csak egy izé az írások között, a füveskönyvből, kis f-fel, hát mutatom is. Ebben több a szerelmesség, meg a mosolyfelé. A saját válogatás 21:44 Sárospatak, Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény Tisztelt Igazgatóasszony! 1987. március 17-én Kuklay atyán keresztül az Egyházi Gyűjteménynek ajándékoztam "Kápolna és kopjafák - A/1968/14" -c. olajmonotípiámat, 43,5 x 46,3 cm. papír alap, 1968. - Azóta nem hallottam róla, érdekelne, megvan-e az állományukban. - Nem kellene-e restaurálnom, ha üveg mögött, nem tapadt-e rá. - Nem akarnák egy gyűjteményükbe inkább beleillő későbbi munkámra becserélni. Lehetne műtermemben körülnézni, szívesen látom. - Szerepelt-e kiállításon. ...kérdésből elég ennyi, még sok is... Szerettem ezt a munkámat, a telkibányai kopjafás temető fölött a kápolna; érdekel a sorsa. Amúgy is, minden munkámat számon tartom, minden a honlapomon [deske.hu]. Szívélyes üdvözlettel: vd. 2016. augusztus 4., csüt. 05:43 Esterházy. Most egy ideig nem látjuk egymást. Majd elviszem az égi Lukácsba, megtanítom a bukófordulóra. Ha nem akarja, akkor is. Én vagyok az öregebb. 06:14 Az bűnbeesés óta megromlott a kettő kapcsolata; a munkából hiányzik a szemlélődés, a létezés titkával való szüntelen szembesülés, a szemlélődésből pedig a teremtő Istennel való együttműködés. in: Barsi Balázs Krisztus, a mi reménységünk. A művészek ált. evvel jobban állnak. 09:13 Kilépek a Lukács kapuján, ki a remekmívű parkba, 07:59-kor, egy perc előny. (vicc) Ahogy E.P. írja olykor. F/2016/128 09:32 Kedves Váli Dezső! Ezeket a könyveket köszönhetem a deske.hu honlapnak. Egyiket sem bánom, hogy megvettem. Olvasás terén szeretem, ha felhívják a figyelmemet, ha ajánlják, ha valaki "vezet", akár maga a könyv is, így jutok mindig egyiktől a másikig. (A Százegy elbeszélést egy fotóján láttam - valamit támasztott -, a többiről a szöveges részekben olvastam). Kell az inspiráció, és az Ön oldala ebben kimeríthetetlen. Csak köszönettel tartozom! M. Köszönöm. Én is másoktól veszem/tanulom el. d. 09:52 Esterházy. Első könyvemet lektorálta. Aztán a Balassi könyvesboltban ő mutatta be. Én meg ott neki Szütsöt. 1992. szeptember. Ezt a naplót természetesen a képek felől nézzük - vissza. Van ebben a szemléletben minden, ami olcsó: nagy ember papucsban, kulcslyuk, karriertörténet. Talán azon a képen az a sikált folt innét, most fejtődik meg - bennfentesség és valódi tapasztalat. Látjuk, ahogyan nől egy ember, nem úgy értve, hogy egyre nagyobb lesz, egyre válibb (noha ez is igaz), hanem ahogy egy fa. Lombosodik, elhagy ágakat, nehezül. a teljes szöveg 10:29 Hát megkezdődött. Egy év csúszással, de megkezdődött. Jó. Bár nekem nem is olyan jó. Ez a fehér homoktenger, ami eddig; napfényben vakított. Ennél világosabb soha nem lesz már a műtermem. Elkezdték építeni a mélygarazsat. Azt hittem, távolabb lesz a főúttól. A folyamatos zörmbölésre kaptam föl a fejem. Hirtelenjében már két markoló is a helyszínen. Eddig parkoló volt; autócsorda elterelve. Új kerítések épültek. 14:06 Kiállításra indultam, a metrón két édes kislány, ahogy egymásnak csiripoltak, aztán csak meredten figyelték a fekete alagutat. Anyjuk fáradtan a kicsire figyelt. Ezúttal engedélyt is kértem a fotózásukra. F/2016/130 Hazafelé, a Széll Kálmán téren F/2016/129 16:01 Délelőtt Diószegi Balázs kiállítására, az Üllői út 3-ba, - Elnézte a dátumot, ma este nyílik, nem engedhetem be. - Csak két percre, ezért jöttem be a városba. - Értse meg, nem engedhetem be, nem nyílt még meg. - Akkor csak egy percre. Annyira aztán beengedett. Igazi kismester, egyetlen remek művét tudom (azóta is), azt látva néztem utána az Alföldön, az emlékházában, pesti kiállítások. Olyan az életműve, mint a bolgár parasztszobák. Már az ajtógerenda is alacsonyan, a szobák is, lehajtott fejjel kell. És ezt vállalva bent akkor már szép; szépen működik. Ha valakit érdekelne, a google-képeknél áttekinthetőbb, ami kép tőle nálam van: MENÜ - 17. válinews-képek - műfajok szerint - ott legalul: keresés szóra - diószegi Onnét a Várba, Modiglianira, 20-30 perc sorállás lenne a pénztárnál, azt nem, visszafordultam. Akkor ötlet, be az A épületbe, a Picassóra, egy lélek se, onnét az első emeleti folyosón át a Nagy Aktfestőhöz. Ez okból mindkettőt végignéztem. Tán 12-15 perc. Jó, minden rendben, én csak áttekintés végett, nem használom őket. 2016. augusztus 5., péntek 06:45 Unokák tegnap itt, Kata kormányozta őket. Én csak hazafuvaroztam a gyerekeket, Dunakeszire, közben a rendszertervezés metodikájáról és filozófiájáról beszéltem nekik, már amennyire én értek hozzá. Úgy 13 - 16 évesek. Ja, meg előtte tanácsokat kértem, mindent tudnak az okostelefonról. A kérdésekre igen fölélénkültek, segítettek, veszekedtek, mutatták, megmutatták. Mindhárman. F/2016/31 10:29 Kata tegnap horgot vetett ki számomra, a nyavalyás, naná bekaptam. Időnként kitesz egy-két könyvet a levívős helyre az előszobában, hogy ami már nem fontos neki a háromezerből, azt le a lépcsőház ajándékozós ablakába. Most kitette, fölemeltem, Sarkadi drámái és kisregényei I. Hoppá. Harminc éve az Oszlopos Simeon, az Elveszett paradicsomot láttam is Gábor Miklóssal, nagyon jó volt, és szerettem azt a novellát A gyávát. Könyv be, az ágyamhoz, este a gyáva. Okos, okos, és jól is van megírva. 11-kor! oltottam. Olvastam tőle valaha egy sielős - farkasölős magányos kalandja leírását is, emlékezetes maradt, markáns, az a II. kötetben lehet/ne. 16:01 Mail reggel, regisztrálást kérnek egy főrendezvény-kiállításra "Élő magyar festészet - Festészet Napja", országos, meg minden, Erdő Péter bíboros fővédnök. Miért. Beregisztrálok. Erre kéri a mű címét. Azonnal? Mit tudom én. Illetve akkor elkezdjük. Válogatás, keserves. Nehéz döntés. Keret rendbe, ezüstözés, olajozás, kész; csomagolás. Ablak alá. Ott el kell mozdítani egy képet, két fehér rajzszög a keretében. Vagyis kész, még fotózni kell. Katát hívom, ő is azt mondja, az a kép jobb, csak ott alul egy kicsivel több pirosat. Ráteszem. Fotózás, monitoron színkorrekció, keretjavítás, csomagolás. Regisztrálás. A reprót a rendszer nem fogadja 1x, 2x, 3x. Email, mi nem jó ebben: vaali-dezso.jpg. De végül megvan a hiba, azt írták, max. 2 MB., az enyém 2,1 volt. Evvel el is telt az idő, csak egy kis mezei munkadélelőtt. Műterem, itthon vagyok - A/2016/34 És a kép monitoron semmit nem mutat. Pedig. 16:20 Délután dolgoztam is, a tavaly kép, hogy válogatáskor esélyes volt, elgondolkoztatott, s most továbbfestés alá esett. Szüts műterme 1990-ben A/2015/70 90x90 cm. 16:24 Közben egy mail, hogy hamisválit aukcionált? a debreceni Villás Galéria. Erősen föl kellett nagyítanom, mellé a saját fotó, ez nemz eredeti, csak a repró előnytelen. A második repró az enyém. Esti csend a műteremben - A/2004/07, 60x60 cm. Most, hogy lett anyagi helyzetem, két fotózás között szemközt vettem egy HX-90-es zsebSonyt, megnézni még nem volt idő. 17:36 Az imént egy kedves vendégem mákos rétest hozott. Nekem. Ö nem tudhatta, de hát én most, ugyebár. Elteszem befőttnek, jobb időkre. Lehet, víz helyett petróleum jobban tartósítaná, de abból csak fél liter van itthon, az kell. Fedél reá. A párját Kata ette meg. Káröröm. 2016. augusztus 6., szombat 06:46 Szex. Távolodó hajó az óceánon. Azt nézed, pedig csak egyetlen pici pont a nagy vízen. Szemedet odavonzza. 74. F/2011/236 11:48 Szombat, uszodából a Császár elé, MDF piac, igen régen érő homályos terv, vettem egy LED-es zseblámpát, 800 HUF, az eddig 220 volttal működő eszközömhöz. Festményfotózás, élességállításhoz a kép elé zsinóron belógatva. Nem szerettem, hogy az izzó melegítette a képet, a hosszú kábel is tekergett a földön. 14,9 deka, ellensúlyát is akkorára. Merthogy marad a helyén, használathoz lehúzom a kép elé. 12:58 Ezt a fotót szántam eredetileg a reggeli szövegem mellé, de ahhoz ez túl szenvedelmes -- F/2009/004 19:33 Egy kép járt neki a DESKE - film kapcsán. Kitettem kilencet, 90x90 cm., válasszon. Húsz perc után: - Dezső bácsi, most ezt a hármat nézem. Egy másodikat nem kaphatnám meg a Hasselbladomért? - Persze, jó. Újabb húsz perc. - Jó lenne együtt a három, van nekem hozzá egy 120-as objektívem is, el akartam adni, 5-600 ezerért. És ha azt? Így lett Hasselbladom két objektívvel. Negyven éves égi szerelem, a világ legjobb gépe, Armstrong a holdon, satöbbi. Két kocsival fordultunk, rögvest. Persze az egész semmit nem ér, mert 1./ ezüst színű, a Hassi mindig fekete volt 2./ festmény reprózához megvan az eszköz, nincs, mire használjam. Viszont előnye, hogy sokkal kisebb helyen elfér, mint az a három nagy kép. 2016. augusztus 7., vasárnap 01:18 Hívom Szütsöt, operálták, megint. Dolgozik, benne van, inkább a jövő héten látogassam. Aztán mesélem ezt a délelőtti mókát, és hogy nehéz műtermi gép, állványra való. - Jézusmária. Gyorsan a cserét, mielőtt visszaviszik a bolondok házába. - Azonnal megvolt, ismersz. - Tudod te, az mennyi ér? Milliókat. Nehogy szokásosan válisan rögtön kidobd. - Hát, előbb-utóbb; micsináljak vele. Talán valami erre alkalmas sorozatot kéne kitalálni. - Ismered te Sugimotot? Két hónapra leköltözik a tengerpartra, fotózza, és végül hazahoz egyet. Londonban volt egy közös kiállítása Rothkóval, igaz, hogy az nem a főművekkel, és lekőrözte; Erzsébet látta. Elképesztő. Csinálj egy műteremsorozatot, állvány, nagyon gondos munkával. Inkább fekete-fehérben -- Aztán Esterházy utolsó hónapjairól kérdezem, titkos telefonján naponta beszéltek, azt mindig fölvette. Utolsó négy nap Gittát hívta. 05:58 Reménytelennek tűnik, kell találnom egy megfelelő emlékeztető-följegyzés módot. Megint két kiállítást elkevertem. Tudom, parafatáblán rajzszöggel, de arra nincs helyem. Ezek a kis ragasztós hátú sárgák az asztalomon nem, de a papírcsíkokon megtapadnak. Talán. 08:43 Úgy kellene ezeket az olimpiákat, hogy a lelátóval szemben hosszú asztal, oda sorra leülnek a világ legjobb úszónői. Sípszó, libasorban előjönnek a formaruhás hostessek, s mindannyiuk elé letesznek egy-egy pamutgombolyagot. Melyikük tudja ebből a legszebb kesztyűt kötni. Közben el is lehet menni ebédelni. A nézőtér rigmusokat skandálva bíztatja őket. 12.20 A fenti szövegben eredetileg: ...a világ legjobb hosszúcombú ... - Deske, egy kis magyarázatot kérek, mi köze a hosszú comboknak a kesztyű kötéshez? Vagy ez is olyan viccecske akart lenni? L. - Igaz, azt a szót kivettem. Köszönöm. d. 12:40 Svábhegy, ma délelőtt. Katával meg szoktunk állni kis időre az Anna-réti játszótéren. Verőfény, harminc gyerek izgalomban erre-arra. Amíg ő gyönyörködött, én az árnyákban egy funkciót kerestem (és meg is találtam) az új Sonyn. 19:20 A szokásos Nikon nagygép 80/200, utána a szokatlan Hasselblad 120-as tele. 90 centis festmény fotójának kivágott 20 centis részlete. Nikon 4,0 Mega, Hassel 10,4 Mega. JPG. Kár lenne kidobni. Pedig mekkorát koppanna lenn, a földszinten. A felvétel egy másik részlete. A szürkeskálára ragasztott centiméterskála fölötti rácsot valaha épp e célból rajzoltam, gépen élességállításra. De arra nem vált be. Most arra külön eszköz, saját világítással. De erre, összenézésre alkalmas. 20:53 Most ez a teszt is; a H50 (régi) és a H90 Sony zsebgépem hasonlítása, 30x opt. zoomnál, 1/60 idő. A totálkép közepén lévő megvilágított tábla részlete. 2016. augusztus 8., hétfő 06:20 Hajnali imaóra, 94. zsoltár Mert az Úr valóban nagy Isten, az összes isteneknél dicsőbb király. A föld mélységei az ő kezében vannak, és ővé a hegyek minden orma, valamint a teljes informatika. Övé a tenger, az ő műve, a szárazföld is az ő keze alkotása. 09:48 Fia megkért erre, hát - egy fordulóra megadott engedélyével - lefotóztam a professzorasszonyt, Dávid Katát. Igaz, nem tartósan, de nagyon gyors hátúszásban, ha a sávjában vagyok, igyekeznem kell, nehogy. 93 lesz augusztus 16-án. Csuklóján látható, hogy profi: szürke-, tehát éves vagy féléves (óra)bérlet. Olykor néhány szó a vízben, véleményét kérdem, de inkább csak intünk egymásnak. 1975-ös Stúdió Galéria kiállításomat nyitotta. Aztán a 85-öset, a Csontváry Teremben. Ott a temetőimről beszélt. F/2016/132 12:24 Anyácskám olykor: úgy ébredtem, mint akit félig agyonvertek. Értem. 2016. augusztus 9., kedd 09:27 Ma még nem alkottam semmi nagyérdeműt, hát fotó a ma fölfedezett régi dizájnomról, a meg(re)formált konyhaasztal. A maradék csempéből. A faszerkezet feketére. Megnövesztett lapfelület, a merevítőléc kissé kifűrészelve, hogy hely a lábamnak. G/1975/05 09:41 Illetve valami mégis volt, reggel megálltam (gyönyörködni) 3 másodpercre. 26 éve nézem. A felvétel nem az igazi, holnap néhány méterrel hátrébbról kéne. Ha lesz napocska (ellenfény) megint. F/2016/133 10:03 A mai Népszabadság. Marabu. Uszit, tehát hazudik, de (kiművelt) tehetségét nagyon becsülöm. Remek. Rég Kossuth-díjat kellett volna /ezt a posztot megküldöm neki is/ Szöveg: Sportolók helyett én inkább politikusainkat küldtem volna ki Rióba. Azok, öcsém, már az első nap hazahozták volna az összes aranyat a hátizsákjukban! 11:23 - Deske, mikor valami homályos ideológia jegyében a humor is csak a tíz parancsolat szellemében születhet... Olyik politikust lehet cikizni, olyikat nem. Mikor a tények büntibe vannak a sarokban, és csak a szépelgő, minden jó úgy ahogy van ködje borít be mindent.  Szomorú, még szerencse, hogy hogy sokan vagyunk, akik az uszításnak nyomát se látjuk. De érezzük a fanyar igazságot. É. - Ez az ideológia 4000 éves, kevéssé homályos, maga az. Igen, a humor is csak a tisztesség jegyében születhet. d. - Köszönöm, én ugyan nem minősítettem senkit, a tárgynál maradtam... maga viszont viszont... a 4000 évnek azért utána néznék...mondjuk a kereszténység történeténél, de akár Spiró ezirányú könyvében... részemről vége. É. - Igen, tényleg tévedtem, azt hiszem kb. 6000 év, Ábrahám ősatyánk. d. - Mármint vége mindenféle vitának magával... esetleg a cserebogarak hallhatatlanságáról. É. - Vitatkoznak azon, lesznek-e állatok a mennyországban. Valószínűsítem. d. 12:05 Ábrahám. ... A kutatásba teológusok és más vallásos szakértők is bekapcsolódtak, akik igyekeztek kihangsúlyozni, hogy a Biblia évszámai nem feltétlen fedik a valóságot. Schrader illetve Pinches elméleteivel szemben ők egy Kr. e. 23. századi asszír uralkodóval igyekezték összhangba hozni Ábrámot. https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81brah%C3%A1m_(Terah_fia) 13:24 Akkor kezdem előlről elővenni őket, a 16/36-tól kezdődően. Ez a A/201/37 De már a 38-nál tartok. Az a sárgás-okker láb színe buta, vagy csak különös. Nem tudom. Lehet hogy idegen. 12:30 Az elszántan orbántalan-rajongók 12:53 Köszönöm, megtisztelő szavak. A rajzban van egy kis (egyébként nem fontos) áttétel: az írás részben a kialakuló közvélekedéssel foglalkozik, miszerint: "a politikusok lopnak". Gondoltam, a sablont igazolom egy sablonnal. Viszont kérek egy szövegjavítást: a politikusaink nem az "első" aranyat hoznák haza a hátizsákjukban, hanem az "összes" aranyat. Üdvözlettel Marabu 16:34 Kedves Váli Dezső! A keresett kép megvan, mégpedig igen kedves helyen: a Gyűjteményünk vendégszobájában, Tóni atya édesapjának egykori íróasztala fölött függ. Kutatóink, vendégeink gyönyörködnek benne - és természetesen mi is -, az utóbbi két hétben éppen a Szegedi Egyetemi Könyvtár régi könyves kutatója lakott ott. A kép jó állapotban van, üveg mögött, de ahogy alaposabban megnéztem, nem tapadt az üveghez, nem szükséges restaurálni. Eddig nem gondoltam cserére, de szívesen ellátogatok a műtermébe és továbbgondolhatjuk ezt a felvetést. Kiállításon nem szerepelt eddig a kép. Megkérdeztem erről Tóni atyát is.[...] Minden jót kívánva köszöntöm: Dr. Szabó Irén igazgató Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény Sárospatak /válaszom, köszönöm, nem, maradjon csak az a kép, és adok mellé másikat/ 19:29 Tehetséges nap. Nem, mert öt délelőtt továbbfestett képből kettő jó, hanem mert négy képről észrevettem, hogy ennek nagyon örülne valaki. Csak én nem. Kidobtam (az 1036. - 1039.-et.) VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 257. 2016. augusztus 10., szerda 06:23 mail egy jó barátnak, beszélgetésünkre utalva: Nemcsak te, én is hártyavékony jégen állok de Ha sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz… ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem 139 (139) zsoltár 10:08 Okostelefon a hatoson, hazafelé. (A zsolozsmáskönyv is benne van), a T.I. Freestyle úszást tanulom az oktatófilmről. Közben álmodozom, építenének egyszer egy olyan marcipános dobosroládot, ami egyúttal fogyaszt. 11:07 Tegnappal visszatértem az altatóteámhoz. 2016.02 Pistyur /profitól: 1-1 kiskanál citromfű tea és komlótea 8p forró vízben, lefedve, cukor lehet, citrom nem/ fém szerinte érheti. (Én: fakiskanál, műanyagszűrő, porcelánbögre) Hát a szokott, jól bevált rémálmaim helyett (keresztben terméskő gátak a medencében, lejt a víz, 30 centiben kell úszni és iszapos, tele kisgyerekkel, öltöző helyett labirintus), szemüvegemet kerestem, és hamarosan meg is találtam, az ingem kivágásába akasztva. 13:44 Otthon, otthon, édes otthon, a hajléktlan hálószobája. Hálószoba egy Bajcsy Zsilinszky úti kapualjban, egy napernyő által. F/2016/135 13:50 Odanéztem. F/2016/134 14:10 Egynapos hulla ez a 2015/59-es ez a padlóra fektetés tök jót tett neki. 20:39 Ez inkább külföldnek szól, a belföldiek megnézik. Nemes Lampérth (1891-1924) kiállítás nyílt ma a Kieselbach Galériában. Rövid éleműve nagy részét sikerült begyűjteni, nagyon egységes, szép anyag. A nagy olajképeinél igyekezett (pl. korszerűnek lenni) (itt: a híres nagy hátaktja), az akár félfigyelmetlen rajzait szerettem legjobban. Amit a Széchényi fürdő épületéről rajzolt, ámulatos. Utolsó évei elmegyógyintézetben. Fotóztam. Volt ott egy eső elől bemenekített kicsi lány, eredetileg az ő mozgását szerettem volna elkapni. Így sikerült, ez is infó. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 21:20 Mail egy fiatal festőtől. Szép napot Deske bácsi! Menjenek a picsába... helyett: ...köszönöm Uram! Kizsűriztek ismét. A. Ez is eredmény az olimpiai aranyak mellett. 21:37 Ha netán valaki innét leírta az altatótea receptjét tegnap; javítottam: lefedve 8 perc, cukor (nem: igen, hanem:) lehet. (Én: fakiskanál, műanyagszűrő, porcelánbögre.) 21:44 Kedves Deske! Anno felajánlotta mikor önnél jártam, hogy a rajztriennáléra szánt rajzaimat megmutathatom. Külső szem segít eldönteni, van-e érdemes köztük. Élnék a lehetőséggel, ha még mindig áll az ajánlata. : ) N. 2016. augusztus 11., csüt. 09:54 Eddig ilyen disznóól a csomagtartóban, két dobozba öntve a No.2 /uti szerszámkészlet részeként. De ennek vége. Korábban, ha anyácskámat látogattam, most, ritkán, ha Zsófiékat Dunakeszin. Meg az alkotóházak idejére. Az itthoni - úgy nagyjából - rendben lenne. A tejfölöspoharak (elődjei) velünk költöztek ide a 30. születésnapomon. 10:35 Mindig történik valami. Elsőbbségi, tértivevényes ajánlott levél - postás csenget, aláírni 4 helyen, borravaló -, az MMA-tól. Csak nem vettek föl? Vagy talán kirúgtak. Nem. A levélben kétszer is biztosítanak arról, hogy Nem Akadémikus VD. vagyok (pedig az havi 250 ezerrel járna, a 68e nyugdíjam mellé ó, ó. Maradok megélhetési festő.) Hanem figyelmeztetnek, hogy ötletem, miszerint az MMA ajánlja föl segítségét a történelmi egyházaknak, hogy hozzájuk nyilvános térbe ne kerülhessen giccs, ALAPTÖRVÉNY SÉRTŐ. Igazán nem akarnám. A teljes levél. 13:17 Szia, Deske, csak egy megjegyzés az MMA leveléhez: elkeserítő színvonal. Olyan, mint a szocializmus idején; ha állami funkcionárius kezdett beszélni, rögtön kapcsoltuk ki a tévét. A gondolkozás teljes hiánya. És mindez éppen a Művészeti Akadémián, ahol azért az ember mégiscsak gondolkodó emberekre számítana. C. 13:24 Ma három kép tovább. Az A/2016/39-et mutatom. 17:04 Még két képet vettem elő délután. Ez a A/2016/44-es Színre épülő kép, hogy kétséges-, monitora válogatja, látszik-e ebből valami. 18:23 Képernyő-kímélőként jött föl, kikerestem a NEWS-KÉPEKnél. Képeim környezetükben, azért tettem el. Nagy Miklós barátunknál - ő is fotózta - EP., Gitti és Szüts Miklós. Nálam: F/2007/009 2016. augusztus 13., szombat 05:35 Szolgálati közlemény. HONLAPOT SZERVÍZELIK kb. hétfőig, ADDIG MINDENFÉLE ELŐFORDULHAT én meg közben nagyon csinálom a dolgomat, ma 02h-től; írni, élni nincs időm. Remek. 19:51 Egy párkányra rakosgatta ki a járdaszélen a hajléktalan magagyártotta portékáit, Kata az összes repülőt fölvásárolta. Amenenyit tetszik érte adni. Ötszázat tetszett, darabonként. Anyaga parafadugó, a szárnyakon látható kormánykerék éppen jól jött a kompozícióhoz. Kata kért egy pirospöttyöset is, a férfi kék és piros filctollal rendelkezett. Fizikailag annyira tönkretette magát, italozott, hogy nem tud munkát vállalni, elvált, evvel megszűnt az otthona. Nem sajnálkozik magán. Szeptembertől megpróbál egy félállást. 20:03 Esterházy együtt nyaralt néhány éve Szüts - Vojnich-csal (is) Toszkánában, aztán megírta őket. A szállást (valami kastélyféle) igen olcsón Vojnich turkászta ki a neten. Ha nem keverem, Dés és Presserék is ott. Az egész 7. fejezet erről szól.  CTRL+F-el érdemes az ágyában szóra keresni, akkor ez jön föl. http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=10503&secId=935798 21:24 Megérkezett 25-; a fele keret. Képet adok érte. Most nekem csak a peremét kellett lepácolni, emelni is fárasztó volt. Elmerengtem, ennyit néhány év magam gyártottam le, tán két nap kellett hozzá. Be jó lenne egy műteremszolga, mint Mednyánszkynak. Vízszintesen kell szárítani, szerencsésen a nedves felületek nem érintkeznek, helytakarékos. F/2016/136 2016. augusztus 14., vasárnap 05:48 40 éve létbizonytalanságban élek, rendben van, vállaltam, szabadúszó. Nem tanítottam, nem nem voltak freskó megbízásaim, kizárólag képeimből éltem. Újabban megint kissé nehezebb idők, érdekes, most nehezebben viselem. Bár a fél éve már nem igaz, most épp pénzekhez jutottam. Ennyi a háttér. ____________________________________________________ 2016.08.13. C.16060 MMA Budapest Tisztelt Elnök Úr! 2016. májusi kérésem egy milliomoshoz: Kedves N.! Fél éve nem vásárolt tőlem senki. A lakbért kölcsönpénzből fizettem ki. Havi fix: ____________________ 33 e. gázdíj 12 e. villany 57 e. lakbér ____________________ 68 e. nyugdíj ____________________ Kérnék kölcsön 150e ft.-ot, havonta. Biztosan vissza fogom fizetni, de nem tudom, mikor. Nem bújtatott festményvásárlásra invitálás. Válasza ez volt: Tudod, hogy a kihelyzéseim az USA-ban vannak. Ott most az elnökválasztás miatti őrület, nem lehet pénzt mozgatni.  Tisztelettel kérem az MMA-t, segítsen. Le kell írnom: az MMA lehetőségeihez mérten havi támogatásra gondolok. 74 éves vagyok. Szívélyes üdvözlettel: vd __________________________________________________________ Egyébként aztán egy jó barát fogadta ugyanezt a kérésemet. Hála. 08:50 Ma a vízben ez jutott eszembe. Két másokkal is radikális barátom van. Segíteni kell őket, hiszen ez a gyengeség jele. 09:24 Jobb időkre eltett mákos rétesem fél hónap után. Nna. Újra mérleg, angol mérleg. Két hét alatt 4,6 kg-t fogy. Hencegés. Titkos recept: keveset enni. Még titkosabb: mindig (MÉG AKKOR IS). 2016. augusztus 15., hétfő, Buda - Kékkút 15:03 Kedves L.! A php-nyelvhez tök értek, de – nagyon izgat a feladat, éjszaka - megpróbáltam a FÜVESKÖNYVET föltenni a MENÜ-be. A honlapon, belül itt van: menü – irás – 12. füveskönyv Mutatom, ameddig eljutottam, egy hasonló fájlt írtam át: irasok_ki.php?o_nev=Tipus&mint=0&keres_felt=12. fĂĽvesk%C3%B6nyv&naplokonyv=n&pr=0 de csak a címsor jött föl... d. Az uszodában aztán eszembe jutott a megoldás, az UTF heyett ISO-betű; ĂĽ helyett ü. ÉS SIKERÜLT. EGYEDÜL. A gangon ezt mindig lefényképezem, mindig próbálkozom. F/2016/137 15:22 És Kékkútra. Rámfér: NYARALNI. 21:53 Útbaejtve Pannonhalmát. A főoltár története is érdekelt, amit úgy tudom, keresztlányom terveztett az angol cég égisze alatt. Ott most nincs semmi. És húgommal háromnegyed óra, hogy megérkeztem, átölelt: nagyon szeretlek. Tehát megismert. Sétáltunk föl s alá, egy favágásról mondott egy fél mondatot, amit neki el kell végeznie. Inkább csak igen és nem. Amit többször: nincs semmim, nem tudom, ki vagyok. F/2016/138 2016. augusztus 16., kedd, Kékkút 12:35 Nyaralni fárasztó. Az első fél nap szokásosan a közeli kisváros fölkeresése, nem tudom a net kapcsolatot létrehozni. Anélkül meg 12:38 - Szia Deske! A tegnapi bejegyzésed kétszer az oldalon. És küldök egy igazi, szerintem nem uszító Marabut. H. - Köszi, CTRL+X helyett CTRL+C-t nyomtam. Ugyanis minden képes szöveget utólag teszek be egy rejtett táblázatba. Megcsinálták nekem, ily módon a kép a telefonon! mindig max. méretben jön föl. Zseniális. Kétcsapásra korszerű lettem. A másik a MENÜ mérete telefonon. d. 16:57 Levél ment Kieselbach Tamásnak, hogy nagy tett a Nemes Lampérth kiáll., köszönöm; kár hogy sok kép annyira egyenetlenül van megvilágítva, közepén fénypötty. 19:07 A rohadékok. Ülök a napsütéses kertre nyíló terasz asztalán, és káromkodok. Iszonyú lassú a net, ez nem nyaralás. S akkor kiderül, ez az átkozott win10 nem kérdez rá, hanem automatikusan éppen programot frissít, ettől a baj. Keservesen megtalálom, hol lehet ennek idejét beállítani, viszonylag udvariasan megkérdezi, mikor használom a gépet, hogy akkor azt kihagyja. Beírom: 05 -22h. Visszaszól, hogy max. 8 óra lehet... NEM TUDJA VALAKI, WIN-10, HOGY LEHET RÁKÉRDEZŐSRE TENNI A FRISSÍTÉST? 2016. augusztus 17., szerda, Kékkút 08:07 Nyár. Ilyen ilyen irányú tehetségemről eddig nem tudtam, 05 - 07:25h között szenderegtem. És ízlelgettem édes álmomat, egy alomból hét kis aranyos ronda vörös rókaképű kutyakölyök, az egyikkel kapcsolatba léptam, gazdaasszonya szerint mind elvihető. És akkor egy realista ellenvetés valahonnét a közelből, ezek nagyon jól megvannak egymással, így, együtt. 08:58 Ha olykor késve indulok otthoról, pár percre látom a ferenceseket zsolozsmázni. Bence atya bölcsen áttette a helyszínt, nem a szentélyben ülnek kétoldalt, hanem a néhány civil előtt, az első padokban. Meghat, évszázadok óta ugyanez, ugyanígy. Hanem látom, Bence a szöveget telefonról imádkozza. Azóta én is. Most üzentem a programozó jezsuitának egy kis módosítási javaslattal, egy opciót könnyebben elérhetővé lehetne tenni. 16:29 A nyaraláshoz - legalábbis mifelénk - bájosan hozzátartozik, mondhatni attribútuma (ha így írják), hogy minden kézbevett eszköz kissé olyan. Kettő helyett egy monitor. A kanna füle lebillenő típusú, mire a teám forr, forró. Ezen a tésztakiszedő segít. Délelőtt Tapolca, nagybevásárlás, Katával immár. Padlizsán, nyáricipő, golyóstoll, túró, pulóver és nagyon sok zöldpaprika. És rájöttem, mért fáraszt ez ki annyira. Mert unintelligens (tök hülye) vagyok, kora gyermekkorom óta, ehhez. Rendetlen vágyak kereszttüzében. Azonnal dönteni a pultnál, kell-e, és ha nem, mennyi nem kell abból az izéből. Mikor lenne rá pénzem. 17:48 Egy portré Katáról - ő is HP kompjuterrel a teraszasztalnál - amivel tán meg lesz elégedve. F/2016/139 18:03 Udvarias kérdezőlevél a FŐGÁZ-nak, mért lett most 31e-ből 38e HUF a havi számlánk. Hasonló udvariasan, hogy ez van; ők az elmúlt 20 év időjárási adatait. . ..A havi részszámla-érték meghatározása éves elszámolás esetén úgy történik, hogy a felhasználó előző évi gázfogyasztását korrigáljuk az elmúlt 20 év hőmérsékleti adataival, vagyis egy átlagos időjárású időszakot veszünk alapul annak érdekében, hogy az elszámoló számla értéke minél jobban közelítsen a felhasználó által várhatóan elfogyasztott gázmennyiséghez. Ezáltal a következő évre számított fogyasztási érték eltérhet az előző év tényleges fogyasztásától... 19:16 Nyári alkony a teraszon. Én és a Kata gépe. Ő speciel néprajzol. 2016. augusztus 18., csüt., Kékkút 16:53 Kinek mi A fontos. ÍRNI KELL. Ma először 08:45-re Tapolcára, hogy nyitáskor első legyek, mert megint nincs net. Az ég mosolyogva figyelmeztetett, tábla a TELENOR-ajtajában: MENJEN KESZTHELYRE, (anyád), BIZONYTALAN IDEIG ZÁRVA. Ha már ott, vettem Katának egy dugóhúzót (bort iszik), meg egy pulóvert. Aztán délben sok telefonok, igazi nagy vadászatat/kaland/és főleg tanulás. És már mindent tudok és minden működik. Szinte unalmas. Ma másodszor Tapolcára, mert Katának a pulóver kicsi. Ma harmadszor Tapolcára, mert az én új ingem kicsi. Kicserélték. Nyaralunk. Az idő szerencsére esős, nem kell Balatonra menni. 18:13 2016. augusztus 18., csüt., Kékkút Ez aranyos. Múzeum főbejárat. 2016. augusztus 19., péntek., Kékkút 17:50 Igen, ÍRNI KELL, naplót írni kell. Éjszaka ahogy föl-fölébredtem, mindig egy lépéssel közelebb jutottam a megoldáshoz. Kapufélfánkhoz támasztott valaki munkásember csacsi módon egy kerítésnek kinevezett kőrakást, ami persze feszíti, dűlti is befelé, már rendesen becsukni se lehet. A kaput. (Függöny szerepe van.) Ugyan megesküdtem, hogy itt - lányomnak adtuk a házat- semmi közöm hozzá, nyaralok, még testmérleget se hoztam, és semmihez nem nyúlok (mert nem bírom abbahagyni), de hát. Első ötlet. Kőrakást elbontani. Azt már nem bírnám. Az utolsó ötlet: autóemelő. A nap hőse, a középső fotón szerénykedik, a kisegítő lécet tartja-nyomja. Erősebb, mint a terméskövek. A lengyel betörők evvel nyitják a lakásajtókat, kétoldalt szétfeszítik, egy pillanat. Az eszközt előhalászni; sok éve nem nyúltam a pótkerék rekeszéhez. Fészekrakó darazsak tanyája. Gyönyörű. Az emelő csakugyan működött, egy szomszédtól kaptam 4x4-es lécet, szemöldökgerenda, azt nagy erővek nyomják a kövek, minden nélkül helyben marad. Azért szögsort a tetejére, gyanútlan csimpaszkodók ellen. És a kaput be lehet zárni. Illetve csukni. Ezentúl. Nyaralunk. És életemben először tacspeddel, egér nélkül. Megy. Mindig irigyeltem a rohadt profi informatikusokat. Az alapfokú programozást meg kéne tanulni. Minden gyerek tudja. Az a 16 éves szerb gimnazista srác bemászott a Pentagon szerverére. Igazgatója nagyon büszke rá. 19:35 Minden maradék időben Svejk, sajnos remekmű. Számomra: S. egy tökéletesen szuverén, harmonikus ember, aki ezért tökéletesen sérthetetlen. És micsoda mese. Éppen megint zárkában: - Alszik, bajtárs? - Nem alszok - felelte Svejk a második priccsről - gondolkozok. - Micsodán gondolkozik, bajtárs? - Azon a nagyezüst vitézségi medálián, amit egy Mlicko nevű asztalos kapott a Vávra utcából, a Královské Vinohradyn, mert ő volt az első a regimentjéből, akinek a háború elején egy gránát letépte a lábát. Kapott egy műlábat, és mindenütt dicsekedni kezdett a medáliájával, hogy ő a legeslegelső nyomorék az ezredből a háború óta. Egyszer bement a vinohradyi "Apolló"-ba, és ott összeveszett valami vágóhídi mészárosokkal, akik a végén letépték neki a műlábát és fejbevágták vele. Az, amelyik letépte neki, nem tudta, hogy az egy műláb, és az ijedtségtől elájult. Az őrszobán visszaadták Mlickónak a műlábat, de attól fogva ez a Mlicko megdühödött az ő nagyezüst vitézségi medáliájára, és bevitte a zálogházba, és ott lefogták a medáliájával együtt. Ebből nagy kellemetlensége lett, és van valami külön becsületbíróság a hadirokkantak számára, és az arra ítélte őt, hogy vegyék el tőle a nagyezüstöt, és aztán még a lábától is megfosztották. Egy napon kiment hozzá valami bizottság és közölte vele, hogy nem méltó a műláb viselésére, úgyhogy mindjárt le is kapcsolták neki és elvitték. Svejk vértanúi arcot vágott: - Mintha én bármikor is csináltam volna az óberlajtant úrnak valami botrányt. Lukas főhadnagy felsóhajtott. - Én biztos, hogy sose csináltam botrányt az óberlajtant úrnak - folytatta Svejk - ha történt valami, az véletlen volt, kizárólag az isten rendelése, ahogy az öreg Vanicek mondta Pelhrimovban, amikor leülte a harminchatodik büntetését... - Nyugodjon már meg, Svejk. Óberlajtant úrnak alázatosan jelentem, hogy ha ez nem lenne függelemsértés, akkor azt mondanám, hogy én egyáltalán nem tudok megnyugodni, de így azt kell mondjam, hogy az óberlajtant úr parancsára most már tökéletesen nyugodt vagyok. 2016. augusztus 20., szombat., Kékkút 08:01 Monológ. Reggeli fogmosás. Nézem magam a tükörben. Fölötte szögön egy kulcs. - Mi lehet ez. - Miért nincs a kulcsos dobozban. - Nem kell nekem mindent tudni. Hiszen én tudok nyaralni. 16:35 Mari néninek arany szíve van. Mindig a gyengébb oldalára áll. Csak nem mindig a gyengébbnek van igaza. 2016. augusztus 21., vasárnap, Kékkút 06:55 Összecsattant három dolog, még félálomban beugrott, eljutottam egy definícióhoz. 1./ Itt csak egy kis Illyés-válogatott van. Este újra olvasom a Kacsalábonforgó vár-at - kedvelem -, leírja a teniszező lányok könnyű nevetését a Svábhegy oldalában, míg otthon a napszámosok. 2./ Annak térkép e táj, / nem tudja, hol lakott... ezt sose tartottam versnek. 3./ Barátom könyvemet földrerántó mondata - köszönet érte -, hogy verseim nem versek. (Átnevezve Füveskönyvnek.) Igen, ezek nem versek, hanem gondolatok. És a definíció: a vers repül. 07:03 F/2016/140 Birtokunk. (Bár szerencsésen már lányomnak adtuk.) Hadd legyen új fotó a Facebook oldalamon. Is. ____________________________________________________ A fene egye meg, a felületes olvasók miatt nem lehetett így: A vers (nem repül, hanem) röpül. ____________________________________________________ 10:08 Ábrahámhegyre misére, de fél órával korábban - hó közepén szoktam - hátha sikerül elcsípnem a papot, gyónni. Üldögélek a templomban, telefonról mondom a zsolozsmát, látok oldalvást egy rám meredő férfitekintetet. Ő is korábban jött. Hát időnként keresztet vetek, teljesen fölöslegesen, nehogy megbotránkoztassam. Papocska remek beszéde, hogy teljesítménycentrikus korunkban hajlamunk teljesítménycentrikus hívőknek lenni. Holott egyetlen dolog kéretik számon: a szeretetből végzett tett. Mise után Ő: 10 perc mulva Tótiban keresztelek, na jó, ha röviden, jöjjön. Én: két mondatban, szex. Ő: neki azt mondta egy öreg atya, hasonló problémára, ez a koporsószegekkel múlik el. Adj hálát Istennek, hogy férfi vagy, hogy megteremtett, máris gyengül a kísértés. Még megköszöntem világos szentbeszédét. Illő módon hárította: kaptam. Hazaérve egy vasárnapi lekváros kalács. Baracklekvárral. Kata a déli vonattal jön, fölment a körmenetre. Tökéletes a net-kapcsolat. A rohadék. Nagyon megdolgoztam érte. 11:37 Nyári délelőtt, áldott vasárnap, nyugalom, kerti székben a teraszon, Déry Ítélet nincs. Néhány évenként, mindig ítt, újraolvasom, szeretem. De most csak az asztalon, elővettem a lenti könyvtárunkból egy B Naplót. Fiam vett rá, grafikáimat sosem szerettem, hogy csináljunk ebből is egy kötetet. Meg is csinálta. Szöveg a képek mellé, hülyeség, pláne a szerző, az lehetőleg maradjon nagyon csendben, ne magyarázza önmagát... A szöveget aztán elképesztő szakszerűen drága Bognár Robi tette rendbe. És most olvasom, sok év után. Baromi jó írások. Az egész életem benne van. A gondolkodásom. Hiába, írni mindig tudtam... (Időben észrevettem a betűhiányos ondolkodásomat.) És régóta úgy tartom, az én írás-tehetségem öt-tíz mondatra szól. Vegyük csak például 1989-ből ezt a kiállítás-megnyitó szövegrészletet, persze apologetika, ha távol van a többiektől..: Van még egy kedvenc hasonlatom a művészlétről. Mi a háborúban az előörsnek a szerepe? Az, hogy a hadsereg számára megkeresik a lehetséges utakat. Nem lehet megnyerni egy háborút úgy, hogy egy veszélyes helyre a hadsereggel nekiindulni. Ezért előreküldenek néhány képzett, önkéntes vállalkozót, aki előremászik, és kukucskál: erre lehet-, arra viszont nem lehet menni. Ha aknára lép, a hadseregnek így is szolgál, mert megtudják, hogy arra ne. A művész is valahogy ilyen. Előremegy, körülnéz. Általában nem közösségi érzületű ember, mégis a közösségért dolgozik. És akkor szolgál igazán, ha távol van a többiektől... 12:51 Emlékeztető mail az MMA-tól, az őszi vigadói emlékkiállításra erre a célra készült műveket várnak, amik szorosan kapcsolódjanak '56 szellemi örökségéhez... A feladat hibás. Beadjak? Nagyon töröm a fejem, hol az etikus határa a hülyéskedésnek. Pedig van ötletem. Emlékszem, boldogult Bálint Endre mit adott be. Valami angyalosat. '70 körül engem kértek meg, próbáljak tőle művet kérni valami marha környezetvédelem című kiállításra... Ilyen az ötlettel lett pénz/kiállításlehetőség akkoriban. 13:55 Révfülöp, a vonat késik, Katát várom. És a pályaudvaron, egy padon üldögélve javítgatom a szövegeimet, és küldöm föl a szerverre, azonnal. Zsebemben a telefon, a kapcsolatot ez hozza létre, onnan. Azért ez ámulatos. Köszönöm. 19:17 Áldott szép idő, esőre áll. Nem kell semmit csinálni. Ülni. Nem tudom, nem még szebb-é ez a kert ilyen borús alkonyatban. F/2016/141 21:29 Meg lehet-e változatni egy könyv címét megjelenése után. Igen. Filctollal, egyenként. - Deske, 1943-ban már íródott egy. És zseniális. https://moly.hu/konyvek/marai-sandor-fuves-konyv S. - Az enyém biztos jobb :))) Egyéként is, ő elválasztójellel írja... d. 2016. augusztus 22., hétfő, Kékkút 09:01 Tetszik ez a ház 10:02 Egy eredeti gondolat Szűz Mária Királynő ünnepén; zsolozsma, reggeli himnusz: Ki Isten legszebb műve vagy. 11:03 Szia Deske. Kész vagyok a H14-52-fejezettel, de megvárom, míg hazaérsz. Füveskönyve nemcsak Márainak van, a Lazi Kiadó sorozatában további 40; Buddha, Babits, Ferenc pápa, Fekete István, Pilinszky, Exupery, Teréz anya... Jó nyaralást! G1. Füveskönyvek - Lazi Könyvkiadó Füveskönyvek - ekultura.hu G1. 11:22 Szia, Deske! Nem kamu, ezek római pénzek az I. századból. Kizárólag arra célra készültek, hogy bordélyházakban ezzel fizessenek és ne a császár arcképét viselő hivatalos pénzzel. Akár halálos ítéletet is kiszabhattak rá, aki meggyalázta a császár arcmását. Az érméken lévő jelenetek és számok a szolgáltatás fajtáját jelzik. Az érmék kb. 12 mm-es átmérőjűek és ezüstből vannak. A nevük: Spintria. L. 13:48 Reggeli mail, a Fiatal Művészek Stúdió archívum kért tőlem (is) beszámolót. 2016.08.22 html-2016/1975.htm C.16062 Stúdió archívum kérésére: 1975. dec. 30. - 1996. jan. 17. Stúdió Galéria, Bp. V. Bajcsy Zsilinszky út 52; VD. önálló kiállítás. Dávid Kata nyitotta. A képek, kritika, megnyitószöveg, plakát, stb. itt: http://deske.hu/kiallitas/k06.htm Előzmények '75 április, másfél hónap a Schkopau - Ahrenshoop - nemzetközi művésztelepen, mind a keleti blokkból. Oroszok, lengyelek, legtöbben nyaralásnak tekintették. Költőpénz, országonként állandó tolmács, közös prostituált, újságírónő elnevezéssel. (Egyedüli voltam, akit nem keresett föl interjúkészítéssel.) A Halle melletti, Hitler által épített vegyiművek vendégei voltunk, gyár végét nem láttuk, buszjáratok, megállók a belső forgalomnak. Egy idő után áthelyeztek minket az Északi-tenger melletti üdülőjükbe. Végig dolgoztam, olajképek; A/1975/04 - A/1975/38. Zárókiállításon két nonfiguratív képem, azt nagyon nem szerették. Viszont két év után meghívás, az "itteni élményekből leszűrt eredményekből", vásárlási ígérettel. Nagyon nagy képeket küldtem. Abból lett minálunk otthon olajkályha helyett gázfűtés. Nem tartozik ide, de elmondom, a hallei múzeumban mutattak nekünk egy grafikát, Klee-gyanús volt. Mondom nekik, keressék föl dr. X-et a berni múzeumból. Hogy ők nyugattal levelezni?! Megtettem helyettük, Bern örült, tényleg Klee volt. Őket viszont meghurcolták a nyugattal való érintkezésért. Stúdió-kiállítás. Figyelemre méltó: 1. Hogy erre az anyagra a Stúdió néhány hónap! után lehetőséget adott kiállítani. 2. Hogy erre (saját tervezésű) meghívó született. 3. Hogy (saját tervezésű) utcai plakát lehetőséget kértem és kaptam, s értelemszerűen a hirdetés - a kiragasztás költségeit is állták. Nem volt egy rossz hely az a Fiatal Képzőművészek Stúdiója. Hálám. Azokban az években általa vagy évi 15! kiállításon vehettem részt. És részben az ott kapott ösztöndíjakból éltem. VD. 22:10 Kata kérdezte, ezeket a szex-érmeket miért tetted föl. György atya OFM. annó a gyónással kapcs. két dolgot mondott a fiataloknak: - Adó és vámügy nem tartozik hozzánk. - Szex: házaspároknak egymással mindent szabad. Léteznek fölösleges gátlások, olykor ezen mindkét fél szívesen átlépne. Ilyen pld. az orális szex. 2016. augusztus 23., kedd, Kékkút 21:43 Édes Dunántúl - F/2016/142 2016. augusztus 24., szerda, Kékkút 09:17 Ez keresztény hívők számára: Megváltó Urunk felemelte szavát, és felülmúlhatatlan fölséggel mondta: "Értse meg mindenki, hogy csapások nélkül nem lehet eljutni a kegyelem csúcsára, a karizmák mértéke csak az elviselt szenvedések arányában gyarapszik... Bárcsak megismernék az emberek, milyen nagy valami az isteni kegyelem,mennyi gazdagságot rejt magában, mennyi ujjongó örömet! Akkor egész biztosan minden igyekezetükkel arra törekednének, hogy szenvedéseket és gyötrelmeket vállaljanak magukra... kellemetlenségeket, betegségeket, csak azért, hogy a kegyelem Limai Szt. Róza (1586-1617 aug. 24.) 11:49 Amikor az ember már a kapufélfát és az összes konnektort is megjavította (új sorok a honlap 25., INFÓ fejezetébe) MINDENKINEK - MINDENKINEK 1./ Képeim hátán a képakasztó cédulákon 30 évig szerepelt, hogy képeimet tartósan nem engedem KÜLFÖLDRE, kivéve a múzeumokat. Ezt a kötöttséget 2008-ban föloldottam, minden munkámra vonatkozóan. Szerencsére dolgaim már itthon lehorgonyozva. 2. / Munkáim; képeim, graf, fotó, stb. címébe fölvettem az OPUSZSZÁMUKAT 2006-ban, visszamenőleg is; ahogy a honlapon is szerepelnek (benne a négyjegyű évszám). Kérem csak így szerepeltetni. Pld. Ronda kis műterem - A/2005/93 3. / Honlap, de minden egyéb munkámra is vonatkozik, COPYRIGHT kezdetektől nincs. Részletek: honlapmenü / 25. INFÓ.  12:28 Igyekeztem ezt a ronda fotót, amennyire lehet, megszépíteni. Ilyen az élet. Visszeres a lábam, neten rendeltem - ilyet még nem csináltam -, VARIKOSETTE kenőcsöt (UK., onnét hozzák), állítólag csoda. Tehát evvel az állapottal indulok - próba -, csak az egyik lábamat kezelem. Pár hét után kiderül, érdemes-e tartósan. Kontrollcsoport a jobb láb lesz. bal láb-2016-08-24 2016. augusztus 25., csüt., Kékkút 07:53 Ismerősöm halni készül. Egyedül van. Nem beteg, csak vén. Elajándékozta édes, gyönyörű kis lakását, bútorait, csak kettőt vitt magával az öregek otthonába. És mindebben - kiderült - drámai módon segítette füveskönyvem öt sora: szökj haza hadifogságból, szakadt bakancsban gyógyulj meg méhoperáció után készíts naponta meleg ebédet mosogass el egy évben 365-ször és aztán halj meg tisztességesen 08:48 Sok év után - váratlan fordulat - újra megszerettem ezt a nyaralót. A nyaralást. Korosodom. Munkaasztalom itt a százéves régi kapunk bal szárnya. Néha muszáj - Kata szólít ebédre - 13 lépcsőfok lefelé - elmozdulok mellőle. Ez is jó. Az irodám Pesten is ebben a papírdobozban, ha utazom, csak a tetejét kell rátenni, s ráhúzni a két öreg bugyigumi pántot. (Egyszer az egyikük elveszett.) Ez utóbbi itt fogalmazásilag szféraátlépés, amit kedvelek. F/2016/143 12:30 Másfél órája alakítom ezt az egy/két fényképet, és képtelen az egyik mellett dönteni. A sznobizmusom, a tradíciók, a szívem, kontra eszem. Ráadásul minden egészen más nagyban. http://deske.hu/xx-foto/f2016145.jpg Operatőr én, cameraman Kata, Jeremiás prófétázom telefonról, a fele játék, hogy erdőn-mezőn is van net. F/2016/144 - F/2016/145 21:17 Deske, a fekete-fehér jobb. Sokkal. szia: A. 09:44 másnap Színes kép, nagyapó a kertben nyaral, üdvözlet Balatonról. Hiába a gyönyörű zöld, meg az árnyak, kukucska napsugár (jó kis giccs), nem megy túl a kommerszen. Fekete-fehér, szürkék játéka. Ja, hogy valaki van a képen?, tök mindegy, csendes, békés, idő nélküli... N. 21:33 Ma délután. Másfél méter fazéktartó polc a konyhának, összes faanyagom ráment, fekhelyemnél olvasópult megjavított lámpával, Próbamostam a törülközőket a 30 éves Energomattal, mert Kata szerint elromlott. Nálam működött. Szerelőt lemondtuk. Lejött volna Pestről, kérdezte, lehet-e nálunk megaludni. Aztán. Mandelbrot szerepe a káosztudományban, áhítatattal találkozom vele, zseni. Meg egy (14) fotó, Kata a teraszon néprajzol. F/2016/146 2016. augusztus 26., péntek., Kékkút 10:08 Egy elmaradt fotó, hogy a pannonhalmi katedrális főoltára helyén most nincs semmi. Érdekelne, átmeneti állapot-e. 2. Lámpafejem nyele valaha eltörött. Akkor ezt iszonyú rondán javítottam. Most egy tiszta szerkezet, lóg. Rövidre zárva, fölhívtam Pannonhalmát. Az egyetlen embert, aki ezt nem tudja, mert húsz évig Olaszországban élt. Visszahív. 10:37 Pannonhalma visszahívott, úgy tudják, így marad, esetleg (szakszó...) Krisztus széke a keleti (fő)fal elé. 11:21 Két közös fotónk van húgommal. F/1959/01 -- F/2016/147 13:15 Benoit Mandelbrot, a káoszelmélet atyja, matematikus. egyetemi közgazdaságtani előadások orvosi egyetemen fiziológiát tanít Harvardon műszaki tudományokat tanít tanulmányozza a játékelméletet matematikai nyelvészettel foglalkozott tanulmánya a kis és nagyvárosok nagyságrendi szabályszerűségeiről - ebből a sokmindenből jött ki neki ez az új szabályosságdolog, a fraktál. hát csoda-e, hogy annyira szeretem. 21:40 Kedves Deske, elég sokszor megfogadtam, hogy nem írok olyat, ami a leírtakat vitatja. Amit Mandelbrotról ír, hát az hogyismondjam, szóval nem stimmel. Mandelbrot matematikus volt, már Neumann Jánosnál is asszisztens volt. 1975-től használják a fraktálokat, mint fogalmakat, ami az ő nevéhez kötődik. Ezenkívűl a Mandelbrot halmazt nevezték még el róla. A lényeg, hogy az összes többi amit felsorolt - szerintem - zagyvaság. Matematikus volt, és a fraktál atyja. M. Mindnyájan kárát látnánk, ha fogadalmát betartaná. Köszönöm, nem cáfolja, hanem kiegészíti, amit a Gleick Mandelbrot fejezetből kimásoltam. Ja, és még foglalkozott a Nilus árapályával és a New England-i gyapottőzsde áringadozásaival, ehhez száz évre visszamenően megszerezte az adatokat. d. 21:59 Szia Dezső, a most föltett két kettősportré nagyon érdekelné a Fotómúzeumot. A régebbi is megvan eredetiben? Jó hétvégét, p 22:42 Kedves Deske, néhány anyag a panonhalmi felújításról neten elérhető, pl: http://epiteszforum.hu/gunther-zsolt-a-pannonhalmi-bazilika-nem-rekonstrukcio-hanem-uj-entitas http://epiteszforum.hu/szerzetesek-szolgalataban-a-pannonhalmi-bazilika-felujitasarol http://hazai.kozep.bme.hu/hu/a-bazilika-belso-felujitasa-pannonhalma/ Engem mindig lenyűgöz az az új tér. Üdv, É. Köszönöm, átnéztem, érdekes! Én is szeretem azt a középkori teret mindenestül, bár, úgy emlékszem, az új bútorozás hivalkodóan puritán eleganciája modorosnak hat (voltam belsőépítész is), szokni kell. A keresztelőkút középen a bejáratnál: földreszállt égi tünemény, csoda. Tudom, hogy a fölújításkor a bencések így engedték meg: vagy a szószéket, vagy a baldachinos főoltárt bontani. S most évek múltával szerencsésen eltűnt már mind a kettő. Szorosan, továbbra is az érdekelne, hogyan oldják meg a főoltár most kissé túl üres terét. d. Másnap: most olvasom: A szentély 19. századi baldachinját a szerzetesek szerették volna eltávolítani, amibe a Műemlék-felügyelet nem egyezett bele, ezt végül 2015-ben sikerült megvalósítani. 2016. augusztus 27., szombat., Kékkút 07:20 Érdekes, a női popóra csak ötvenéves korom körül nyílt meg a szemem. És még nem zárult le. 07:23 Tegnap hazahordtam tíz szál hulladékdeszkákat ismerősünk szomszéd építkezéséről. Mondom Katának, tudod, mit jelent ez. Spájzolok, vagyis befogadtam újra Kékkutat. 08:40 Ittlétem alatt az uszoda nem jutott eszembe, nem hogy hiányzott volna. Kétnaponta lezuhanyozom. Nyaralásunk vége felé közeledik. Ma álmomban tökéletes szépen úsztam, engedték lefelé, hát lassan a már 20 centis vízben. Hogy értelmezzem. Talán már halványan induló öntudatlan hazafelé-vágyak. Kipihentem volna magam? Néhány napra jöttem - ameddig kibírom - két hét lett belőle, nagyszerű. Békésen írdogáltam egész nap. Térerő van. Olykor kis kalapácskodás. Kata reggel ébredve bedugja fejét a szobámba - én a gépnél -, süthetem a sajtos kenyeret? - Sütheted. Aztán terített asztal a teraszon. A nyárfák közén egy hegycsúcsra látni. 09:46 Néhány éve, amikor a Fülöp-szigeteken tájfun söpört végig, a kiérkező mentőcsapatok a legnagyobb nyomortelepek közepén megdöbbenve tapasztalták, hogy milyen fejlett kamera- és számítógépes rendszerek vannak kiépítve. Kiderült, hogy a szülők, családok abból éltek, hogy a gyerekek a kamerák előtt teljesítették egy tőlük több ezer kilométerre, Európából vagy Amerikából netező pedofil kívánságait. 2016. augusztus 28., vasárnap., Kékkút 17:23 - Szia Deske! Számold meg az utcán vagy egy bevásárló központban, hogy hány embernek nincs a fülén mobil. A Liberation 2000. 05. 08-i számának vezércikke így kezdődik: „A mobiltelefonokkal kapcsolatos első vészjelzések szinte azonnal megszólaltak, amint megjelent a modernitás e szimbolikus tárgya.” Üdv: G1. - Te, az internetes telefon a kommunikáció egy új generációja, rengeteg előnnyel. d. - Megszűnik a személyesség a beszédben is, és a látnivalókban is. Zombi irányában "haladunk" G1. - Mindig a fiataloknak van igaza. Nem bon motnak szánom. d. - Szia! Ezt Rákosi Viktor nekünk írta: Hanem a felesége fitymálta a vasutat. Minek gyorsabban járni, mint ahogy az isten megadta? Gyalog, kocsin, lóháton, ökörszekéren: ez megjárja, ehhez nem kell furfang, vagy valami kitalálás. De külön kifundálni egy masinát, mely magától gyorsabban fut, mint a legsebesebb ló: ez az ördögtől jön. Gyorsabban akarnak járni? Majd a halál is vasútra fog ülni és hamarabb utoléri őket. (VU. 1897,) - Szia! Zombi. Természetesen értékek pusztulnak is. A mostari hidakat lebombázzuk. Egyes afrikai törzsek négy kilométerről megérzik a forrásvizet. A harmincas években gimnáziumi memoriter verseny, diákok, akik az egész Toldit betéve tudták. d. 18:22 Kilátás a falunkból a Káli medence fenekére. Fennsík, hegyekkel körül, néha elönti a belvíz. F/2016/148 19:02 Délelőtt a rítuális út Badacsonyba, Egry műterme-élete-múzeuma. Milyen jó, hogy már kisiskolás könyvünkben is ott volt, hátul, színesben, vele nőttünk föl, egy életünk- egy halálunk. A ház előtt Borsos (egyik legjobb ) szobra. Bent a falon Egry édes méjenszántó ars poétikája, mindíg örülök neki, mindíg lefotózom. Vannak vissza nem térő pillanatok. A Szamaras ember 80 centis reprója keretben, üveg alatt a pénztárpult mögött, de az csak bemutató, sajnos nem tudják odaadni, a megvásárolható plakátot reklámozzák vele. Mondom, hétfőn csináltatnak egy új keretet... Nem lehet. Aztán háromszoros áron mégiscsak. Kell itt, Kékkúton. Még valami. Körülbelül egy időben. Farkas István halott félelmetes házai fontosak nekem. Egry háza is túlvilági, de kevésbé lidérces. Néztem a dátumokat. Érdekes, azt a bizonyos sajátos technikáját már 1923-ban bizonyosan megtalálta, de még nem tudta hogyan alkalmazni, zsíros, nehézkesebb kompozíciók. Vagy ahol evvel nem igazán neki való - kocsma előtt álldogálók - jelnít meg -, ott se működik. Inkább még szép képeit mutatom, vasárnapi csnedességnek. Helyénvaló ilyen helyeken változó kiállítást is csinálni, most Hermann László 40 centis zománcsorozata, esküvői képek. Kicsit fura, így együtt. De végülis- 20:33 Egy föntebbi Pannonhalma-mondatot átírtam erre: az új bútorozás hivalkodóan puritán eleganciája Most megkérdeztem Cs. Zsófit (Ybl-díjas építész), pontosítsunk, mi nem tetszett neki annyira abban a felújításban. A rózsaablak fehérre cserélése az abszisban. A középkori katedrálisok misztikája veszett el. Azok fönt sötétek voltak. Új templomnál ez rendben lenne. 23:15 Badacsonyi bódében egy tájképecskét megvettem, csak a kerete miatt. (Kettőt kértem belőle, de nem volt.) Egyéb képem nem lévén, az Egry szamarát komponáltam bele. Katától is kaptam reprót, szinte mindegy, hogy mi, most révedtem föl, milyen halottak üres fehér falaim. Havilapból kivágott kutyakép. Akropolisz lófeje. Bayeuxi szönyeg egy darabja. A holnap mindig bizonytalan, este mindent megcsináltam. F/2016/149 - F/2016/150 2016. augusztus 29., hétfő., Kékkút 08:48 Akkor még egy fotó, a munkaasztalról is legyen; így, belakva már. F/2016/151 2016. augusztus 30., kedd., Buda 09:54 Kata utasítása szerint vihar készülődik, úgyhogy csomagoltunk, és ma délelőtt helyett éjjel már itthon. Múlltkori fotóm megdorgáltatott, hogy kéretik tisztességesebben megcsinálni.- Kedves Igazgató Úr, ez elmegy, vagy dógozzak-e tovább. Már így is egy csomó negatívom pocsékba ment. F/2016/36 - F/2015/52 2016. augusztus 31., szerda., Buda 12:41 Egy zabigyerek vizsgájánál nem veszik figyelembe életindulását. Örökbefogadott Zsófi lányom is az. Adalék az MMA megítéléséhez. Hogy ugyanis születésének körülményei, ugyebár- 14:37 Kata néprajzi gyűjtéséből: Vécé, itt?! Csak nem fogok a saját házamban szarni?! Kint a kertben a budi. 15:03 Hazafelé. Üldögélt egy bácsi a kerítéspárkányon. Megszólítottam, segíthetek? Ötven méterre az Irgalmasok, oda igyekszik, de szédül. Mentem a kórház portára, nem bírnám egyedül idetámogatni. A portás jött, dohogva. Addigra a bácsi már a járdán ült. Egy asszonyka futott pohár vízért. Aztán mentőt hívtunk. - Hogyan szólíthatom? - Milyen nap van ma? - Van magánál igazolvány? - Itt fáj? Tű az ujjbögyébe, rögtön megmérték a vércukrát is. 15:13 Vége a hajnali álmatlanságoknak. Ijedtemben vettem egy kockás ágytakarót. Kabátanyag. F/2016/153 15:46 Jelzem, a személyiségi jogokra, itt, a NEWS-ban már 2005-ben is ügyeltem. Árvízi bajbajutottak vizi mentése. H/2005/05/12 2016. aug. napi olvasó: 618 VALI NEWS   előző levél  összes levél VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 258. 2016. szeptember 1., csüt. 01:09 Napi olvasóm a júliusi 288-ról augusztusra 618-ra nőtt, nahát. Alighanem a Facebooktól. 01:45 Létrám is festőállvány, csak ez képnézegetésre szánva. Üreges fokaiba gömbacél rudak képtartónak, kivéve, amikor a létrát létrának használom. De két oldalán nem egyforma magasan a fokai, a vízszint létrejöttéhez a baloldalon négy centivel emelni kell. Sokkal komplikáltabb szerkezetekből jutottam idáig; esti sétánk közben találódott ki; meg lehetett volna csinálni derékszögű-mérnökibbre is, ez kissé pajkos. Fenyőléc, szemescsavar, barna cipőpertli és Katától egy lyukas tengerkavics. De csomópontjai tiszták, lehető egyszerű és nem romlékony. Egy mozdulattal át lehet tenni az alsó rúdra, a 90 centis képekhez. Beszámozva a dizájnhoz, megérdemli: G/2016/11. 11:33 44 - 45-ös irattartó doboz, a C. napló az OSZK Kézirattárába, a Várba. Autóval nem lehet bemenni. Sűrűsödöm, ez éppen egy év anyaga. 19:12 Deske, a honlapod forgalma tényleg a FB-tól lett nagyobb, csak nem úgy ahogy gondolod.  Az történt ugyanis, hogy te tizennégy éve kitettél egy névtelen levelet a NEWS-ra, amiben Esterházy Pétert gyalázza valaki, illetve az apjáról állít (szerintem) nyilvánvaló valótlanságokat.  Ennek a névtelen levélnek, jelenleg te vagy az egyetlen forrása és közreadója, és ezt a levelet most hogy-hogynem megosztotta Bencsik András a saját FB oldalán: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1338194572872307&id=407232962635144 most tehát ezt a levelet olvassák rengetegen a honlapodon és közben teli torokból gyalázzák hozzá kórusban EP-t ők is.  Olvasd el miket írnak róla, ha hányni akarsz. Innen a forgalomnövekedés. E. Köszi az infót, értem. Az a benyomásom, nem a helyén értékeled a forrást. A levelet anno azért nem közölte le két vezető napilapunk, mert névtelennek tekintették a páter J. aláírást. Nem névtelen levél, ha azt mondja magáról hogy ő Esterházy M. gyóntatója. Az általa  közölt tényeket elhiszem, és fontosnak tartom. Hitelességét megerősíti számomra mondata, hogy rendfőnöki engedélyt kért a levélhez. (Szerintem érdektelen, az magánügye, páter J. hogyan vélekedik E.P-ről.) Rögtön hívtam Pétert, hogy megvan a harmadik apakötet témája. Végül Ő nem engedte napilapnak publikálni. ölel: d. 21:33 Ez a kérdés, hogy egy 1959-es fotó megvan-e eredetiben, másfél napi kutakodást jelentett Kata feneketlen dobozában ezer összezsúfolt fotó között. 14-et beszkenneltem. Itt György Peti nézegeti Vojnich nálam festett képeit. Két felvétel összecsalva. Ablaktáblán (fotólabor is) a felirat: A MUNKAIDŐ AZ MUNKAIDŐ MERT AZ MUNKAIDŐ UGYANIS                   fotó: F/1990/10 2016. szeptember 2., péntek 22:04 Miki fiam átküldött egy linket, kiderült, már jó néhány kisfilmjük a neten. A pécsi zenekarossal 92 pályamű közül első díjat kaptak. Ő elsősorban rendezi, de forgat, vág és (angolul) interjúzik is. Ő az Oberyn. https://vimeo.com/pilvaxandoberyn/videos (CTRL+klikk) A munkája számomra nem (csak) a felszínén, hanem a legmélyén kulturált. És egy interjú vele: http://librarius.hu/2016/09/02/a-pannon-filharmonikusok-kulfold-fele-veszi-az-iranyt/ 2016. szeptember 3., szombat 06:19 Deske, hogy 2002-ben kitetted páter J. levelét, azt - téged ismerve - az elveidből logikusan következőnek tartom. Azt is, hogy most is kiállsz ennek a helyessége mellett.  (Más kérdés, hogy miért fogadod el tényként - méghozzá aláhúzva a szót - az abban szereplő állításokat - de te nyilván olyat is tudsz vagy tudni vélsz, amit más, pl. maga E. P., nem tudott.) Ez tehát rendben van - még akkor is, ha most, eléggé váratlanul, egy olyan morális senki csinált ebből szenzációt, mint Bencsik András. [Csak azt nem értem...] H. Szia! Hogy kitettem 2002-ben... Nem tettem ki... mindenem, teljes levelezésem (EP-vel is) fönt van; naplóm, irattáram. [16.105 gépoldal :-))) ] Amúgy: semmivel nem tudok többet a levél hátteréről, mint a benne leírtak. És a benne foglaltak igazáról sem. Csak elképzelhetetlennek tartom, hogy egy gyóntató ilyen helyzetben ne a számára vélt teljes igazságot írja le. A tényeket szót azért emeltem ki, hogy megkülönböztessem a pap vélekedéseitől minderről, mert avval nem foglalkozom. Az indulatokkal nem, a vitákkal egyetértek. Tisztulhat tőle a közgondolkodás. Ez a történet sem EP-ről szól. ölel: d. Jóhiszemű jogcím nélküli festő vagyok. 13:28 Illetékes válaszolt; a pannonhalmi főoltár helye: Kedves Dezső, jó darabig bizonyára üresen marad: „eszkatologikus tér”. Felmerült egy trónus, ami mindig üresen marad: Krisztus újra eljövetelét várva. De a forma, a kialakítás részletei (és az engedélyeztetés várható bonyodalmai) megakasztották a gondolkodást… PAX! Cirill [OSB.] 13:30 Érdekes, erről nem tudok, hogy valakinek föltűnt volna, a mennynek mennyire más a szerkezete, egyszerre hárommillióan tudunk beszélgetni Máriával. De akkor nyilván Kossuthtal is, az apámmal. Mekkora winchester. 13:48 Tán hónapja fogyási okokból eltett mákos rétes befőttem szépen érik, lassan fogyasztható lesz. legalábbis olyan értelemben, hogy fogyni lehet tőle, nem hizlal. Leülepedett, aminek kellett, de a vize nem tisztul. Nem tudom, miért. És evvel a történet be is fejeződött. Este kinyitottam, nem volt szaga. 14:05 Mail fiamnak, ma éppen Svájcba. Most küldte el új filmje (tegnapi link) elérhetőségét. Díjat is kaptak rá. Öreg, kétszer megnéztük még este együtt a filmedet, s aztán – kiderült  - még négyet. Nagyon jó. Nem úgy kulturált a munkád, hogy kulturált, hanem a legmélyén. Ennél erősebb dicséretet még nem mondtam neked. d 2016. szeptember 4., vasárnap 04:56 Eleink rettenetesen tudtak rajzolni. Vagy mégis fotó lenne?, hihetetlen. Csinálom Gábor újabb fejezetét a Vasárnapi Újságból. Egy illusztráció, 1887. Ez a tudás is elpusztult. Hogy nincs rá szükség. Lehet. Mint a medailonra, a damaszkuszi kardpengére, a Mostar-hídra se. 05:18 Börtönlelkészként az életfogytosok között én valahogy így kezdeném: - Mit akar tőlem. - Én magát boldog emberré szeretném tenni. Kezdjük az elején. Meséljen a gyerekkoráról. 05:38 Ez is Vasárnapi Újság 1898: FRIGYES FŐHERCEG LEÁNYAI. 1. Mária Krisztina (szül. 1879). 2. Mária Anna (szül. 1882.). 3. Henriette (szül. 1883). 4. Natália Mária Terézia (szül. 1884 megh. 1898 márc. 23.). 5. Gabriele (szül. 1887.) 6 Izabella (szül. 1888). 7. Mária Alice (szül. 1893). 2016. szeptember 5., hétfő 07:32 Reggelim beláthatatlan évek óta müzli. Van benne mazsola, szárított banán, -füge, -datolya, -sárgabarack, sült molylepke. Ez utóbbi csak most, nem tudom, szintén gyári kiszerelés-e. Figyelemelterelő, ha reggelim mozog, hát az egész zacskó tartalmát a forgó-melegítő micsodába. 07:56 Tegnap filmvetítéses útibeszámoló a Vigadóban, magyar művészcsoport Oszétiában. Gyönyörű, nagyon más világ. Az öreg férfiakat megvetik, sőt olykor- Mert rég meg illett volna halniuk, csatában. 08:18 Kedves új papunk, kedves Zsombor atya! 08:34 Műtermem vendégszékében ülve meséli. Fiatalabb korában több ezer óra levegőben, egy-két kilométer magasban, egy hátizsákból kihajtogatható banánformájú selyemernyővel. Egyedül, csönd. Alkalmanként több óra, néha több száz kilométer táv. Leírhatatlan. Kinéz maga fölött egy felhőt, most affölé kerülök, hogy egy további emelő légmozgást elkapjak. Indulás előtt útinapló, pld. az Alpokban mely hegycsúcsok körülrepülésével, hova kíván eljutni. Kérdem, az irányítás mennyi pontos. Centikre. Előzetes infók a helybeli profiktól, mely völgyek fölött ma milyen lesz a légmozgás. Tudják. Amúgy azóta már létezik sebesség- és távolságmérő, barométer, szélsebesség mérő egy műszerben, nagy segítség. Kis fotelfélébe kötve, fogja a zsinórokat, mozgatásukhoz nem kell erő. Mentőernyő a háton. Használatát élőben tó fölött gyakorolták. Motorcsónak. [20:26] Jut eszembe, talán a sivatagi remete atyák élhettek át valami hasonlót. 09:49 Hajnali zsolozsma. Húgom hívta rá föl a figyelmemet, fele az Ószövetségből. http://zsolozsma.katolikus.hu Ma ünnepe, tőle is van szöveg: szegényeinknek és betegeinknek nem csupán "valamire" van szükségük, hanem sokkal inkább "Valakire", akit mi tudunk nyújtani nekik       Kalkuttai (tegnaptól:) szent Teréz anya fotó: F/2016/155 2016. szeptember 6., kedd 06:35 Honfitársaim régi, kedvelt múlatsága(sic) mindig az aktuálisat szidni. Tessék Mikszáthot olvasni. Vagy Habakuk prófétát: Csupa fosztogatást, csupa rablást látok magam előtt; a vádaskodás és civakodás egyre fokozódik. Csorbát szenved a törvény, a jog nem érvényesül. Üldözi a gonosz az igazat, a jogot kicsavarják. 12:47 A Bp. II. ker Önkormányzat kétoldalas levele dr. Tas Krisztián vezérigazgató szignójával, miszerint a lakbéregyenlegem 60 HUF túlfizetés, valamint 40 HUF késedelmi kamat (nem késtem), amit a mellékelt csekken szíveskedjek rendezni. Szíveskedtem. Befizettem. 2016. szeptember 7., szerda 05:16 Nem kell valakinek egy Hasselblad H2D (digitális)? Cserébe föl kéne súrolni a műtermemet (48 m?). 07:17 Ma Szent Márk, István és Menyhért áldozópapok, kassai vértanúk ünnepe. Szent X. Piusz pápa iratából, amellyel őket 1905-ben a boldogok közé iktatja: Krisztus bajnokai nagy buzgalommal végezték szent szolgálatukat, történt, hogy Bethlen Gábor vezére, Rákóczi György protestáns hajdúival Kassa alá érkezett, és követelte a város átadását a császáriaktól. Rákóczi letartóztatta, és házi őrizetben tartotta a három katolikus papot, és a városi tanácstól kikényszerítette halálos ítéletüket. Így tehát 1619. szeptember 6-ról 7-re virradó éjjel a kiküldött fegyveres csoport először az ajtót nyitó Pongrácz István atyát ütötte le vasbuzogánnyal, majd mindhármukat ökölcsapásokkal, rúgásokkal, arculcsapásokkal és gyötrelmes sebekkel illették, míg azok csupán Jézus és Mária nevét sóhajtozták. Körösi Márknak Rákóczi nevében szabadulást ígértek, ha elhagyja a katolikus hitet, de ő az ajánlatot állhatatosan visszautasította. Amikor megfosztották ruháitól, kezénél fogva a szoba gerendájára akasztották, és égő fáklyákkal sütögették, bárdokkal vagdosták, úgyhogy megpörkölt bordái között szabadon lehetett látni belső részeit. Mivel már megvirradt, Körösi Márkot és Grodecz Menyhértet a gerendáról levéve lefejezték, Pongrácz Istvánt két kardütéssel a nyakán megsebesítették, majd halottnak vélvén két társával együtt a szennygödörbe dobták. Azonban még élt, és több mint 20 óra múlva sebekkel és szennyel elborítva, Jézus és Mária nevét sóhajtozva, szeptember 8-án hajnalban nyerte el az égi koronát. 09:17 Hogy ugyebár Neil Armstrong Hasselbladdal a Holdon. Ehhez ez a kis régi anekdota. // FILMTÁR M/F/2004/01 A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 10:50 Félárbócon néhány napja, a sánta klubtárs patikusasszonytól gyógyszer, három óránként, úszni nem merek; hát erre alkalmas idő: szeptemberi évkezdéshez körülnézés-lenullázás kívül-belül, amennyire ez lehetséges. Kidobtam egy zsák ruhámat, a tabletet, fölös szerszámokat és két mákos rétest. Facsavarok nagyság-, és derékbőség szerinti sorrendbe. Bár eddig is úgy voltak. Azok is. Csupasz műterem - F/2016/156 11:46 Ha a Lét (a paletta) csak egyetlen szegmensét nézzük. (Már ott sincs káosz) (kosz). F/2016/157 13:19 A magam számára (is) előzetesen tisztáznom kellett a leendő tárgyalási alapot. F/2016/158 (Számomra ez fotó a mai nap fő eredménye) 13:27 És mindeközben ez a földrengéses furcsaság A/2016/42 17:09 Itt alattunk most nagyon beindult a bontás, a ma kezdett árok talán már a mélygarázs építés kezedete. 2016. szeptember 8., csütörtök 09:50 Kisfiú a házból ... első nap, hogy oviba; hátizsákban a maci, mint erről ő is beszámolt nekem. Ebből lett a fönti F/2016/159 17:18 Tegnap barátom munkájához egy fotót kért tőlem, mondta a helyszínt. Álló formátumot kért. Vittem virágot. Tűző napfényben. F/2016/160 - 162 2016. szeptember 9., péntek 09:59 Négy éve szemezgetek vele, Singer varrógép a pince roncsai között. Ma lomtalanítás, részemről pedig döntés. Gyalupadnak jó merev. De aztán: fontosabb a fűrészgép alatt. A gépfejet felexszel vágtam ki belőle. Annyival is könnyebb. Lesz, ha nem válik be, és kidobom. A reggel második hozadéka, hogy a kamillásgőzben elmagyarázták, ez semmit nem ér az utána hidegvízben elmerülés nélkül. Mert az összehúzza vagyis megtornáztatja a kitágult ereket. Meg is csináltam két fordulóban. Aztán hazatántorogtam. Na ja, ez a vírusos micsoda. 10:31 Följött ez rajzom a képernyőkímélő 11 ezer képe között, amit a gépbe valaha beletettem. Print Screen billentyű a tasztaturán. Hát fölidézem újra, fölmértem egy matematikán kiművelt gondolkodás előnyeit. Persze amúgy is eszesebb nálam; Esterházy. Én mindenfélével, végül valami folyamat?ábrával próbálkoztam megérteni; hogyan is megy ez a festés nálam. Ő valahogy így mondta, alkotás közben törvények mentén haladunk, de azonban ezek munka közben folyton változnak. 20:47 Délután - a biciklis két évtized után először gyalogosan - a kedves Margitszigeten. Ezt az okos-buta Életem Picassóval-t folytattam, két óra hosszan, aztán bódult-lassú séta régi szokott padom felé, a Nagyrét szélére. Csak a hiánya, idén, hogy nem voltam, átépítették azt a sétautat. Hazafelé egy igen kicsi kölyök, - újabban megnyílt ezekre a szemem -, inkább fiúnak gondolnám, látható vitában anyjával. A helyzet báját nem tudtam lefényképezni; halvány emléke. Kata szerint nem vitás, melyikük akarata érvényesült. eredetileg 2016. szeptember 10., szombat 05:35 Gondolja meg, uram, csak üzenet lehet, hívó hang, jeladás: hét éve minden éjszaka fölébreszt az a patkócsattogás: teherautók, villamosok dörgésén áthallom én, ha közeleg, ha el- halkul,          aztán úgy szikráznak a percek szobámban, mint a patkóvert kövek. És tegnap éjszaka - - - [...] ezt hallottam tegnap éjfél után, Hát persze hogy ruhám magamra kapva, öt emelet lépcsőn leszaladva, kaput nyitottam -                              Hogy mondjam tovább? mondjam, hogy senkit, semmit nem találtam, mikor az első őszi éjszakát? [...]    [Zelk: Patkócsattogás] 09:34 Uszoda helyett reggel kép tovább, nyáron kezdett A/2016/48 22:15 Black out, legyintettem értelmezve a helyzetet, és belenyugodva, mikor nem és nem találtam a kétméteres mérőszalagot. Az irodadobozban öt centivel volt arrébb, jól láthatóan. A maga nemében rekord. 2016. szeptember 11., vasárnap 14:02 Ahogy jobb szélen a szemescsavarhoz tartozó lyukacskák mutatják, könyvtáram most éppen fogyóban. De ennek semmi elvi jelentősége. Majd. F/2016/163 17:15 Hátha ok és hiábavalóság ez a kiskanálnyi cukor a napi 4-5x fél liter teákhoz. Anélkül meg minek. Visszatérek, amihez - életegyszerűsítendő - pályakezdéskor hozzászoktattam magam: bojlerből meleg/forró víz. Azonnali. Megpróbálom. u.i. na jó, citromlevet bele. 17:33 Készült itt egy édes kis kép, harminc centi az egész. Ha két hét múltán is ennyire fogom szeretni. Assy műterem - A/2016/46 18:15 Ép ésszel nehéz megérteni ezt az embert. Ember volt-e egyáltalán. Mostanában csak a bronzkecskéjét szeretem. F. Gilot Életem Picassóval. Pablo és a gyerekek súlyos légcsőhurutot kaptak. Minthogy Pablo amúgy sem tűrt volna meg maga körül ápolót, én gondoztam mindhármukat, és végül úgy legyengültem, hogy többször összeestem és elájultam. Pablonak három óránként friss borogatást kellett kapnia, de csak akkor volt erre hajlandó, ha én is borogatást rakok a mellemre. 21:01 Kilenc új képet lefotóztam, már megnézhetőek a 2016-os festményeknél, sorszámuk 36-tal kezdődően. A címadás tortúrája. Assy műterem, Zegzugos m., Túlvilág, Egzakt, Egyenes, Szemérmes, Kedvelt, Homályos, Hirtelen m. Gyenge vagyok, csak kettőt dobtam ki. 2016. szeptember 15., csütörtök 01:44 Miki magával vitt Bécsbe. Interjút készített filmjéhez egy csellistával. Reggel először a múzeumba. F/2016/164 Miki könyveket böngész a múzeumshopban; mintegy Schiele-pózban. Miki eszközt lop a fotótáskámból. F/1984/07-08-09 2016. szeptember 17., szombat 13:14 Hát itt az ősz. A csudás Lukács uszoda kertjében. 15:19 Számos bukfencen és egy körbevágáson átesett, az immár csak negyven centis kép tegnap esti állapota A/2016/48 Három óra munkával egyedi keretet kellett neki csinálni. A derékszöghöz ezúttal elég közeli állapotok. A bécsi túra óta még mindig nagyon fáradt (a délutáni alvástalanságok), nem volt lelkierőm, 1,3-as szorzóval energiában és időben rögtön két keretet kellett volna. Vagy hármat. 15:51 Mail Svédországba. Rég hallottam felőled, kedves N! Látom, a Facebookon olykor belém nézel. Máig elmosolyodom, ha eszembe jut, ahogy észrevettem egymásra-pillantástokat itt a műteremben, ahogy néhány éve a teát kettőtöknek élére fordított ládámon szervíroztam. És visszaemlékeztem arra a gyönyörű fotóra, amit ünnepi vacsorátokról küldtél -, ha jól emlékszem, ezt a készletet még otthonról mentettétek át. Hát volt különbség--- ölel: d. 18:16 És szép alázatosan visszatértem a forróvízről, vissza a teára. 2016. szeptember 18., vasárnap 17:29 A rettenet csöndje. Félek. Zelk. Begépelem az egészet. Közepén a szünetet ő rendelte el. FÖLKÉL A PERC Eresz alá eső elől -- behúzódtam az ősz elől ebbe a régimódi cukrászdába, hol délelőtt is este van, s nemcsak azért, mert ég a villanylámpa, de valahogy az asztalok, a székek, a tapéta, a falakon a képek, s a vastaglábú pincérlány, aki, mert könnyű vállát lehúzzák a percek, hátát a falnak vetve áll, s mert kilenc üres asztal közt magam, s mert a csöndnek visszhangja van -- hát este van, hát nagyon este van. - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Kisasszony, rajtam kívül senki vendég, s lehet, hogy nem is jön be senki már, lehet, hogy többé nem nyílik az ajtó, lehet, hogy nincs is utca túl az ajtón, ugye, ide ülhet az asztalomhoz, ugye, meghallgat, kinek mondjam el, hogy jártam én már itt, akkor is este, fölkél a hold, fölkél a perc és rásüt az ezüstkanálra Irén kezében -- emlékszem, eperfagylaltot evett. 20:22 Vasárnap. Pihenő órák. Pihenésnek rendrakás. Több ipari festék, keretkészítéshez, nitrohigítós. Azok helyett már rég vízbázisúak. Szagtalanok. Az üres konzervdobozok fölhalmozódtak. Azokat mindig parttalanul gyűjtöttem. Ezüst(alu)porból sem lesz már szükségem több dobozzal. Meg a hosszú polc is, tömve sokféle kézlegyintéses ennekazértvalakibiztosörülne képpel. Csak én nem. 21 darab (most 42). Köszi, Zelk. A/2014/11, A/2015/13,18,32, A/2016/29,30,32,37,38,39,41,42,45,47,51,52,53,54,56,57,58. És a hülye öndokumentálás: F/2016/165 2016. szeptember 19., hétfő 13:55 - Kedves Deske! Valóságos vérfürdőt rendeztél. Óhatatlanul Kukorica Jancsi és a török basa dialógusa jut az ember eszébe: atyafi, te úgy is sok vagy egy legénynek; megállj, én majd kettőt csinálok belőled. Egy idő óta foglalkoztat a gondolat: Nyugati képtárak bizonyára vennének Tőled, ha felajánlanád a lehetőséget angol nyelvű levélben nekik. Bocs. A. - Kedves A., nincs pénzem postabélyegre :))) d. 13:13 Egy interjúmból, 1993. aug. 19. / C.040081 Nem vagyok lázadó [a művészetben]. Lássunk tisztán, ez munkamegosztás kérdése. A forradalmak alatt, mondjuk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom alatt a villamosok nem jártak, de a szabók szabtak. Pontosabb lett volna, hogy az asszonyok közben ebédet főztek. 14:24 Tacepao vitánk a félemeleti cserebere-ablakmélyedés ügyében. KEDVES LAKÓTÁRS! Ezt a cserebere módot a házunkban szerencsésen kialakult kölcsönös szívélyesség egyik igen kedves jelének tartom. Magam is tettem ide könyveket, hanglemezeket, akik elvitték, nyilván örültek is neki. Én is hoztam el innét egyet-s mást. Talán annyit, csináljuk úgy, hogy rendezett látvány maradjon. Szívélyes üdvözlettel: Váli Dezső dísztárgykészítő 19:13 Vagy másfél hónapja hatalmas zajjal verik szét a szemközti minisztérium vasbeton üledékét; csakugyan elkezdődött a mélygarázs-projekt. Örülök neki, sőt, a hangját is szeretem. Alighanem egyedül a környéken. // 1 perc  //   21. FILMTÁR: M/B/2016/11 A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! És akinek még film: egy jókedvű kis majom megőrjít két tigrist, huzigálja a fülüket, farkukat...három percben. CTRL+klikk..., a fejlécben jelenik meg az oldal. http://drive.google.com/file/d/0B_HOVESXc16nNFNUV2haVGdobzQ/view?usp=sharin 21:34 - Tisztelt Művész Úr! Ma olvastam, a szeptember 7.-én tett ajánlatát a műterem felsúrolásért Hasselblad fényképező... Érdeklődnék, van e még aktualitása? Tisztelettel: A. (négygyerekes anyuka) - Sajna, aznap elvitték, köv. két nap alatt fölsúrolták... d. 2016. szeptember 20., kedd 05:27 Ismerős, nevezzük Péternek. Annyiszor hallott szomorú történet. Hogy egy buta/bűnös, stb. pap, és hogy ő azóta nem... Nehéz nem sopánkodni az ilyen aránytévesztéseken. Hogy nem a prédikáció minősége, nem a Vatikán tévedései, a böjtök rendje; az mind-mind harmadlagos és ötödleges. Hanem hogy fölötted-benned Valaki, akinek nagyon fontos vagy, aki szerint nem lenne teljes a világ nélküled, aki téged minden hülyeségeddel nagyon szeret, és mindig fölveszi a telefont... 08:58 Lecseréltem a tegnapi kis filmet a negatív építkezésről, áttekinthetőbb, hogy totálplánnal kezd. 10:28 Az párizsi kék olajfesték olyan, mint Szent Péter. Zavaróan impulzív, extrovert, viszont igen sérülékeny más színnel találkozva. 11:01 Itt aztán semmit nem lehet sutyiban. - Deske, egy kérdés (kíváncsiskodás): Az "Új piros képek - F/2016/084" fotón még látszik az A/2016/26 számú kép, azonban a 2016-os festmények között már nem, viszont nem látom a most áldozatul esett képek listájában sem. Már korábban megsemmisült? M. - Kikeresem… adatbázishoz föl kell mennem a szerverre... // Szálfa műterem - A/2016/26 // készült: 2016.03,05,08. // // kidobtam 2016.08. // Volt benne egy rossz forma, amit nem tudtam megoldani. d. 14:24 Egy ruhabolt kirakatában láttam ma délelőtt. 16:45 Mail mindkét utódaimnak. Kiskutyáim, szülnapomat Katáéval együtt. Az valamikor a hét végén? Egy – lehetőleg nem túl hosszú – versszakot kérek, mint mindig, tisztelettel :)) apó 2016. szeptember 21., szerda 10:40 Úgy tűnik, váratlanul és szerencsésen befejeztem egy technikai véletlen folytán ezt a tegnap kezdett képet. 60x60. A/2016/59 És akkor most mi a túrót csináljak estig. 08:50 Reggel uszodai öltözködés közben ránéztem erre a fürdőlepedő-gyűjtőre, és elbizonytalanodtam, nincs-e evvel valami dolgom. Hogy tölteni valamit, tabletet, ja, az nincs már; okostelefont. Valaha írtam kedvenc tévedéseimet, mikor - Kata karját óvatosan érintettem, mert Assy, a bernáthegyim aznap kapott oltást, - kutya nélkül elgondolkozva álltam meg az utcasarkon, hogy itt valami elintézni való, - újságban Nixont Nikonnak olvastam, - kétszer nyomtam meg a liftgombot, ahogy klikkelésnél... 09:04 Kis (60 lakásos) házunkban átvettem az irányítást. Mára már csak az én tacepaóm* van kint, az első emeleti ablakmélyedésben és irányít sokakat. A házbéli cserebere-hely súlyos kérdéséről van szó. * Ma - nem tudom, legalábbis néhány évtizede népi kínai szokás volt, kirajzszögezett papírok nyilvános üzenettel, éltették a kormányt, a valakit, valamit, vagy az ellenkezője. 11:57 Egy 40 gigás honlap nem egy ember munkája. Egy derék munkatársam - segítőm prémiuma, amit mutatok, vele egyeztetve tegnap vettem. Tíz évvel ezelőtti ötlet, a dinamikus adatbázist írták akkor nekem, hogy többletajándékként nem pénzt kell adni, az reménytelenül elvész a Zélet tengerében. Férfiak voltak, azoknak svájci Viktorinox, 36 ezer HUF, bicskaszerű, de tul.képp egy nem amatőr szintű útiszerszám-széria. Kaptam visszajelzést, hogy bevált, utólag is. Magánál hordja, már másnap az autóját avval bírta kinyitni. 17:11 És a maradék eddigi egész napom elment avval, hogy megtudjam, mért lett a mobilszámlám hatezerrel magasabb. Net - mindenféle belépési próbálkozások, telekom-fiók létrehozása - chat-kapcsolat a telekom ügyfélszolgálattal, sok tanácsot kaptam, de - alvás helyett a Mammutba, személyesen - újra a PC-n és a laptopon. Megtudtam. Két sztrádadíj. És nyolc parkolás. 2016. szeptember 22., csütörtök 04:57 SZÓLÍT A LÁMPAFÉNY Szólít a lámpafény, a kályha lángja, a plüss divány, a vízfoltos falak, apám, anyám kezük tördelve állnak az ablakban:                 "Mikor jön már haza? Lemállott válláról az ifjúság, le- rongyolódott róla a férfikor, mi dolga még a sürgő városokban, mi útja még a földi utakon, kinek ágyában, kinek mellén alszik, szívén emlékek jégcsapja vacog? s mi minden reggel begyújtjuk a kályhát, kitakarítjuk ezt a csillagot..."   Zelk 05:30 Csak egy objektív-teszt fotó, de végül megtartom. F/2016/166 06:04 ...mindig a Teremtőhöz való viszonyában nézi az eseményeket, az embereket, a döntéseket. A prófétai állapot azt jelenti, hogy az Istenhez fűződő kapcsolatot úgy vállalja, hogy az meg is látszódik egész életén. Nem az a próféta, aki megjósolja, hogy mi lesz holnap, hanem aki a mostani valóságot a legmélyebb gyökereihez, az Istenhez való viszonyában látja. És mivel látja, sokszor a politikusnál, közgazdásznál, szociológusnál is jobban tudja, miből mi lesz, mi nem lesz, mert a dolgok leglényegét ragadja meg. A prófétai állapot azt is jelenti, hogy a végső valóság jelenlétére hívja fel a figyelmet mások életében is.          in: Barsi Balázs (ugyan csak a szerzetességről beszél): Énekemmé lettek igazságaid 06:35 Az ősgeg, hogy Isten emberré lett. 09:14 Micsoda reggel. A Zelk-vers. Csináltam egy jó mondatot. Két amperrel - ez új - egy óra alatt full a telefon. Hosszú nyár után mára a 68-as mezőben. Egy hónap nyavalygás után 1200 futás és úszás is. Az öltözőben tőlem kértek tanácsot profi-futócipő ügyben. Hazafelé ízlett a szárazkifli, pedig annak tényleg semmi íze sincs. Ilyenkor dukálna lemenni minimum Szentendrére. 10:47 Az érdemi munka előtti utolsó pillanatban, aláfestve, így néz ki a megkezdett A/2016/60-as. (Kata szerint nem is szörnyű. Remélem, csak mert feladatának hitte, bekukkantva, hogy engem most bíztatni kell. Mert amúgy van ízlése neki. Régi motoros. 73. ) Egyébként Szőnyi is így kezdett képet. 11:36 Még mindig nincs fogalmam, merre akar a kép menni, de már kezd emberformája lenni. 20:42 Mail jött, egy rég szem elől tűnt képem: Virág Judit Galéria 53) Őszi aukció 2016. okt. 08., szombat 18h Váli Dezső (1942- ): Műterem tél végén - A/2002/21 Olaj, farost 60x60 cm Jelezve jobbra lent: Váli D. 02. 07., Jelezve hátoldalon: A/02/21 1613 EUR kikiáltási ár: 500 000 HUF becsérték: 900 000 - 1 200 000 HUF A képről az első S. (szereplés)napló bejegyzés: Kizsűrizve, a kép nem a témáról szól. Magyar Festők Társasága HAJÓ c. kiáll. 2002.12.19.- 2003.1.12., kurátor: S. Nagy Kata (Bálint Endrétől tanultam, hogy kiállításcímmel nem törődünk.) És az utolsó (közben kiállítások): Virág Judit aukción vásárlás (akkor már rég nem az enyém volt) magántul. 2007.12.20. 2016. szeptember 23., péntek 09:47 Képernyőkímélőben följött a kép, hát előkerestem. Egy öt év előtti, máig fájdalmas látvány. Svábhegy, a kisfiú igen tartózkodó, vélhetően vasárnapi apukája próbál kapcsolatot teremteni vele, számára tüzet gyújtani aktatáskájából elővett parketta (keményfa) darabokkal. Bizarr látvány, kapcsolatteremtésre nagyon jó ötlet. Hát ez nem valószínű, hogy sikerülni fog. Valahogy másnap visszatértünk arrafelé, hát odaszaladtam. A tűzrakó helyen hamu és félig égett fadarabok. A történetnek legalábbis ez része sikerült. Kívánom nekik, hogy a többi is. F/2011/269 Miért fájdalmas. Pld. mert sorstárs. Ha éppen az ő történetét kihagytam is. Lehetnék ő. Mindössze munkamegosztás; mások a bűneim. 11:18 A tegnapi 2016/60-as. Megpróbáltam színesíteni. Na, ezt meghagyom az édes Uccellonak; a koloristáknak. Mosom le. Mosom kezeimet. 11:43 Hát én ettől jobbat nem tudok. És féltem ezt a kis, nehezen létrejött egyensúlyt. Legalábbis ma. 11:55 Felebarátom, Szüts, a mai Népszabadságban, Alföldi demonstrációján, a jobb szélen. Együtt is szoktak szülnapozni, Erzsébet - meséli - ilyenkor csodálatosakat főz. A fotón ő is ott, Miklós mellett. 20:18 Rászántam magam - mindig kis izgalom - öt nagyobb lemezt lealapoztam délután. Tudatában, hogy -, hogy milyen csodálatosan korszerűtlen (vagyok). Mégis, ötszáz éves recept. Hegyikréta, súlypát, csontenyv, lenolaj. Hozzá víz. Csak a fúró(keverő)gép, ami- Csak néhányat, hát bírtam is energiával. Hogy vízbázisú, ezek holnap estére csiszolhatók. 20:56 Mail, PPS-ben kaptam; meghökkentő szobrok"-at. Köszi, Öreg, szellemesek. Csak a műfaj nem tűri. Egy vicc harmadszorra, ötödszörre... d. 2016. szeptember 24., szombat 09:52 Hogy az öreg atomfizikussal beszélgettem a zuhany alatt, megint előkerült ez a régi történet. A fáraó saruját megosztja nejével. Ismét kerestem kibúvókat, olyan abszurd. Az ellenérv az volt, lehetetlen, hogy fáraóábrázolásba hiba csússzon. Ha nem is a szerelem, de az összetartozás jele kellett hogy legyen. Mindig belebotlom, a régieket kevésbé bonyolult embereknek hiszem. A másik történet a szintén öreg pannonhalmi nyomdászól, hogy a bencések az Alföldön megvették az olcsó borokat és megcsinálták Tramontininek. Az időpontokat már keverni szokta, szerinte a Kádár-időszak. Próbáltam visszakérdezni, hátha a két háború közi idő, vagy a Rákosi-korszak. Lehetett ennek nem huncutság-, hanem hiteles módja is, egy borász szakember tudná megmondani. 11:20 Miután összekaptam az előszobát, Katával a piacra. Meglátogatta hajléktalanját, megkapta az általa kitalált és megrendelt három csíkos repülőt. A pasi ötletes, nagy a választék. Mesélte, havi tízezerért most remek szállása az Üdvhadseregnél. Két évig lehet maradni, a konyhában is kulcsos helye mindenkinek. Csak ülni nem bír sokáig, fáj a lába, akkor fölkapja a holmiját a párkányról, és tesz két kőrt, mielőtt visszatelepedne. Ezért nem bírja a vagyonőr posztot se, pedig ott lenne helye. Mutatta, vett egy új tornacipőt, havonta egy meccsre is telik, vigyáz a pénzére. fotók: dugo-3.jpg / Katával ketten - F/2016/168 / dugo.jpg 18:57 A visszavonuló német vasúti szerelvények maguk mögött egy eszközt húztak, ami a talpfákat kettévágta, és a síneket széttolta. Szörnyű. 20:52 Kedves Művész úr! A Bibliában, Ruth könyvében az alábbi sorokat találtam: "Régente Izráelben úgy erősítettek meg minden rokoni kötelezettséggel vagy cserével kapcsolatos ügyet, hogy az egyik fél lehúzta a saruját, és odaadta a másiknak. Ez volt a hitelesítés módja Izráelben." Ruth 4,7 Mivel Izrael sokáig élt Egyiptomban talán innen őrződött meg ez a szokás, ami reflektál az Ön elképzelésére is, a fáraó és nejével kapcsolatban. H. 20:59 Tényleg megszáradtak a tegnapi kilencven centis alapozások. El is kezdtem egyet délután, lámpafénynél fejeztem be. Életben jobb: A/2016/61 Nincs mese. Nagyon jó kép. Ennek kivételesen volt közvetlen vázlata, az előző napi munka. Figyelmezve Szüts valahai mondatára, minél nagyobb a kép, annál kevesebb rajta. A +8 után éppen két hónap munkája: tíz dekát híznom kell :)). Sikerült. Megünnepelni. Böjttel. Délben család, (elsősorban) Kata ünnepi szülnapi tortája. Úgyis elég kicsit vettem. 2016. szeptember 25., vasárnap 09:01 Mailt kaptam, TE MIT TENNÉL? - kezdéssel. "Megrázó adatok Magyarország jövőjére. A következő 45 évben 2 millió fővel csökkenhet a népességszám, minden harmadik ember 65 évnél idősebb lesz, a gyermekvállalás halasztása mögött ijesztő folyamatok húzódnak meg - " - Én már semmit, idén tavasz óta. d. 09:05 - Kedves Deske! " Katával a piacra. Meglátogatta hajléktalanját, megkapta az általa kitalált és megrendelt három csíkos repülőt. A pasi ötletes, nagy a választék." Kérem, írja meg, HOL árul? Én is szeretnék venni tőle, és reklámozni. S. - A Széll Kálmán tértől 30 méterre, a Fény utcai piac arrafelé eső sarkánál. (Dékán utcácska). Szombat 10h. d. 09:30 Tegnaptól már újra bírok lábujjhegyen futni (kocogni). Most megyek uborkát hámozni. 10:31 05h-től várom a pillanatot, hogy kiderüljön, milyen nappali fényben az új kép. A sárgákra (és a lilákra) nagyon érzékeny a helyzet. Aztán most jutottam hozzá. (Nem igaz. Most jutott eszembe.) (Kicseréltem nappali fotóra.) A kép működik. 10:52 Katával összeszólalkoztunk. Én a hatodik és hetedik fokhagymát kissé hiányosan pucoltam aprítás előtt. Ő ezt csendben kijavította. Én ezen fölháborodtam: Csak Allah tökéletes. Kinek van igaza. Deske, tudja: Katának. Ő nem tanúsított semmi negatívat: kijavította. Ráadásul csendben. L. 14:57 Vasárnapi sétánk. A tetovált srácokból apukák lesznek. Különös séta, 65 évig én itt csak léccel, amíg Kata kávázott, (én reggel ittam), lesétáltam a Kisnorma lejtőn. Meg vissza. Nehéz volt. Mikinek adom a sílécet. 15:13 A népszavazás előtti héten valamilyen politikai mondanivaló nyilván harcos plakátja. Mire buzdít, nem tudom, azt a felét letépték. Bármire is; remek. Ja, most látom: "Hülye kérdésre hülye választ! Szavazz érvénytelenül! Kétfarkú Kutya Párt " Nem baj, hogy nem értek vele egyet. 2016. szeptember 26., hétfő 09:44 Családi ebéd, tortával, a három unoka is a kettős szülnap alkalmából. Kingának megtetszett egy polcon lévő kép, hogy ő a rózsaszínt, meg a lilákat, mostanában. El is vitte, nem kellett túl sokat rábeszélni. Csakhogy még reprója sem volt, hogy elvihető legyen, ehhez az ebéd közben kellett lefényképeznem, át a nagy asztal-, mindenki feje fölött. A nagy zsivalyban nem is vették észre, még a vakuvillanást is alig. Képakasztó cédula, címadás. Kinga műterem - A/2016/59 60x60 19:10 Tegnap délután két vendég. Régi sárospataki diákköszöntő. A török klarinétot 10 év volt igazán behangolni. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 19:50 A mai nap. Reggel telefon egy gyűjtőmtől, hogy ő a honlapon neve titkosítását kérte, és bár a képei alatt valóban csak egy ID [identity] szám, de ismerőse gratulált neki, jó ízléssel választott tőlem képeket. Megtalálta a nevét itt: OPUSZJEGYÉK / MŰVEK TULAJDONOSAI ABC-BEN. Ijedt elnézés kérés, és - most, este fejeztem be -, három táblázat összehasonlítása, javítása, ahol kellett. Az egyik 3830 soros. Tíz hiba. 21:19 Kiraktam őket, merthogy ezeket is minek őrizzem-; mindegyikből eltettem egy duplumot is. Így együtt még soha nem láttam őket. F/2016/170 A fotóhoz melléjük kellett volna feküdni szafari öltözékben, vadászfegyverrel kezem ügyében. 2016. szeptember 27., kedd 05:16 A betegek Isten munkatársai. A betegek Isten kiválasztott munkatársai. A betegek lehetősége Isten kiválasztott munkatársaivá válni. A mondatot tovább lehetne finomítani. De nem finomítom tovább. 05:21 A tegnapi postával. Ez se kutya. A 24. CICATÁR-ba vele. CICA-82 05:33 Ez is olyan füveskönyves: Ha a teámba kevesebb citromlé, kevesebb a vitamin. Viszont jobb ízű. Ilyen az élet. 06:34 Páli Szent Vince (1581 - 1660), a lazarista rend alapítójának ünnepe: Ha a hit fényében nézitek a szegényeket, olyanoknak látjátok őket, mint akik Isten Fiának a szerepét töltik be. 09:36 Ma reggel F/2016/171 11:30 Ennél a fotónál viszonylag egyszerűen beazonosítható, miért - hogyan hat. Nekem legalábbis a súlyos sötét rombuszforma a meghatározó. Pedig nem is érdekes. Másodlagos a tudati? tudatalatti? oldal, hogy ez a hajó mindjárt rám jön. Végig lehetne elemezni. Egy festmény is körülbelül így működik. 13:46 Nem olyan rég volt, mikor még ölelésre vágytam, most töpörtyűre. Kata eszi. 16:19 A ma kezdett, 90x90 cm A/2016/62 Nem ilyenre akartam volna - EZ ANNYIRA IGAZ, HOGY 18:26 LE IS MOSTAM. 16:31 Hát legyen meg ez is. Díner Tamás drón-felvétele a Lukácsról. Balról 22 - 26 - 32? fokos medencék. Most speciel négy napig csak a balik üzemel. Féltávok, nagy tempó, jéghegyek, fázások. 2016. szeptember 28., szerda 11:23 Tudom, már mi volt a baja. Ez a tegnap kezdett, majd letörölt tábla csak egy KÉPLET volt, nem KÉP. Három fölös betű. 14:21 Megvan a rohadék. Legalábbis ennyi telt tőlem. Ebből a nyersanyagból ennyit lehetett / tudtam kihozni. Hogy nagyon megszenvedtem vele, míg ide eljutottam, az így, ebéd után, már engem se érdekel. A versenyagarak állítólag kizárólag húslevesen élnek. Hogy oly igyekszem súlytalanságra, s az ebédet is mellőzöm, hát Kata azt főzött nekem. Kiváló. A/2016/62 16:11 Deske! Hús és a töpörtyű. Ínygyulladásomat elsöpörte a kitartó tepertőevés. Üdv: C. 17:02 Még két nap 17:16 Immár csak 1 dioptria körül, habár cilinderes. Mától halálomig újra multifokális (progresszív) szemüveg. 42 éves korom óta. Személyiségjeggyé vált? Akkor a mennyben is. Ott változik a dioptria? 17:48 Hoztam oltáriszentséget és egyúttal vettem 1022 gr. libatöpörtyűt. Kata már eszi. Én holnap. Most hallom: Érdekes, a nők nem menekülnek Európába a háború elől. Ez a mondat megint rettenetesen megváltoztat számomra mindent. Igaz, hogy ez is, ezt ismerősöm mondta (12 arab nyelvet tud): A moszlimok vallási előírásaik miatt sem akarnak, és nem is fognak integrálódni az európai zsidó-keresztény kultúrába. Ezeket lenézik. És: Ha idejönnek a fiatal férfiak, ki fogja fölépíteni országukat a háború befejeztével? Bővítés után újra mérték a fölöttem-Telekom antenna ide sugárzását: 0,6 V/m, többi szoba 0,3. Rendben. 2016. szeptember 29., csütörtök 05:24 Most egy évtizedre elfelejtettem, kihagytam. 69-ben vettem meg a kötetét. Akkor miért? 258. Fény, fény, fény Lázadás lettem, égiháború, tűzvész; nem szelid sugárkoszorú; fény, fény, fény, szárny, rakéták, zűrzavar! Villám-agancsait a Zivatar büszkén hordozta előttem, hiszen heroldom volt, apám és istenem; de nem tudtam kótázni a szavát, vagy csak néha. Már nem fogott a gát, a babitsi, és erőm parttalan áradt, hígult. Új formák mágnesét akartam; s törni a régiekét (nem lévén uruk); s új izlést, s olyan új logikát, mely, mint egy zenekar, saját magának is belerivall a dallamába: vágyak s mámorok viharát zengtem Wagner álmodott lelkével, ifjú, káprázó titán, dörgő dobokkal és lángtrombitán. 05:32 Ez is egy kapott kedves ajándék, képes levlap. Az ember szíve megmelegszik. Továbbadom. Azt hittem, a budai Vároldal, a Kosztolányi - Márai lakások környéke. Párizs, Montmartre, Brassai, 1936. 06:11 Hogy észrevettem, erre fölkaptam a fejem. Ha az egyház utasítása, hogy a klerikusok naponta, változtatás nélkül mindig a 94-es zsoltárral kezdjék a napot; nyilván jó ok van rá, fontos. Ellentében az összes többi változatos imaóra tartalommal. "Imádságra hívás". Átvettem tőlük. Okostelefon: zsolozsma.katolikus.hu Ott fönt, a rózsszín sorban választhatók az imaórák. Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, * és ujjongjunk üdvünk sziklája előtt! Lépjünk színe elé háladallal, * magasztaljuk őt hangos énekszóval! 09:50 Ezt mindig le szokom fényképezni. Kata kiskertje. Meg a reggeli Nap is hozzáteszi. Már külön fejezetük is van a FOTÓK-nál: 02. gang F/2016/172 12:50 Meg ezeket is F/2016/173 - 174 12:54 Kisnyugdíjas, különben sem helyénvaló minden nap egy képet megfesteni; fölballagtam a valaha kedvelt öregfás parkba, a fölébe tornyosuló várfal alá, Zelk életével. Tán ez lesz az új elmerengő hely, a gyalogos; a (biciklis) Margitsziget után. És lám, a Mackómuki szobra még áll. De itt, a padom előtt, ahol harminc éve Mikica-, a homokozót elbontották. És a Kodály szobrot is. Távolban, a pesti parton a toronyházak. Bár azokat nemigen nézegettem. 13:21 Emlékek. F/1986/23 - és a maci, hóna alatt a gaz rókával. Gazdag vagyok. 14:06 Ez a fotó nem szorosan a séta kelléke, ez a vízvezetékes bolt számára. Ki se vettem a gépből, úgy mutattam. Enyhén csöpögni kezdett konyhai bojlerünk, és nem tudom, milyen tömítés kell ehhez a csaptelephez. Adtak, 2 db. gumigyűrű, 60 HUF. 14:09 A konyhásnéni szerint a töpörtyű nem hízlal, de sőt direkt fogyaszt, na persze kenyér nélkül. Akkor cseszhetem.Viszem vissza zacskóban. Mire lehet az ilyet becserélni. Kínai tust vagy kiflit tartanak?    - Valaki rákérdezett, hát: bocs, hülyéskedem. 20:56 Nem igazán jól érzem magam, este, át Kata díványára olvasni, ez egy ilyen nap, ő kompjutere mellett, vittem magammal az édes Zelk-életrajzot. K. kék pokróccal betakart. Nézem rakás kikészített könyvét, legfölül az Esterházy Halálnaplója. Mondom, milyen. Mondta. Fölvettem, aztán a közepén fölütve, végig, elment vele az este. Rendben van. Olvasva, az ember vele beteg. Lehet, hogy csak ez fog megmaradni, kegyetlenül mindent elfelejtek könyvekből, amire nincs szükségem. A négyötöd világirodalmat - mármint amit olvastam belőle. 2016. szeptember 30., péntek 09:03 Jó reggelt Deske bácsi! Nézegettem a vaterán, hogy mennyi hamis festményt árulnak és adnak el tízezrekért. Nem ritka a 100 ezer feletti sem. Mennyi csaló és hozzá nem értő vásárló és feleslegesen kidobott pénzek. Itt van pl ez. Fényes Adolf eredetijéről másolt hamisítvány Iványi-Grünwaldként szignózva. http://antik.vatera.hu/festmeny_kep_foto/litografia_rezkarc_szitanyomat/ivanyi_jelzessel_parasztasszony_gyerekkel_2336716871.html És licitáltak rá. "Sikeres licit: 19.000 Ft A festmény magángyüjteményből származik. Bevizsgáltatva nem volt. A felső sarokban egy pici lyuksérülés van. Fotóztam." Elképesztő. Üdv! N. - Nem felesleges :))) Mert aki elvitte, örült neki. Nem olyan nagy baj egy hamisítvány... d. 10:34 Most újra használom, olajfesték. Szent Péter és a párizsi kék hasonlósága talán így pontos: nagyon erős, aktív, mégis igen sérülékeny mindkettő. 13:29 A mai. Hát ebből a képernyőn nem sok látszik. Hatvanhármas műterem - A/2016/63 90x90. Szerettem a 63-ast. János kórház - Moszkva tér - Tabán - Gellért tér, ott átszálltunk, - Szabadság híd - Kálvin tár - Üllői út - Nagyvárad tér... 1953. Egyszer kishúgom oda keveredett, ellenkező irányba szállt föl. Fogalma sem volt, hogy jut haza. Még egy emlék a hatvanhármasról. 12-13 évesen levélben - kocsi sorszáma, dátum - följelentettem az egyik villamosvezetőt, mert húgom már fönt, de akkor elindította a villamost, hogy én még az alsó lépcsőn. Holott alatta - elől szálltunk föl. Kivizsgálták az ügyet. Engem mondjuk biológia óráról hívtak be az igazgatói szobába, két bácsi, meghallgatni. Végül még megkérdezték, kívánom-e a vezető megbüntetését. Emlékszem, nem kívántam. Még megjegyzék, hogy így is... 13:50 Második emeleti cserebere-ablakunkba valaki egy fehér női pantallót tett le. Etikus-e fölhozni festőrongynak. 14:15 Szigetelőszalaggal újra kellett kárpitozni a forgószék karfáját, illetve csak kicsit rendbehozni. Sebbenzin. Elkoszolódott és nagyon elcsúszott a többéves használatban az a gyerek-vietnami papucs. 21:28 Délutáni bóklászás, Zelk. Séta is. Ebből a nézetből a műteremtornyomról negyven évig nem lehetett volna felvételt készíteni. A minisztérium eltakarta. A jobboldali az enyém. Költözés nélkül lett új lakásunk. 21:31 Hétkor megnyitó, Szüts nagyszabású kiállítása a Horánszky utca 5. alatt. Mondtam neki, vannak nagyon letisztult lapjai. Mindenki ott volt. Ezek az akvarellek kb. 40 centisek. Vojnich rendezte. 2016. szept. látogató: 381/nap előző levél összes levél VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 259. 2016. október 1. szombat 09:59 Kedves Váli Dezső! Olvasom a blogját, sokat tűnődöm is rajta. Nézem a képeket alakulásukban - Ez a vers a váli-képek és egy álom montázsa. http://barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/5473-heged-s-gyongyi-verse Nem hiszem, hogy lehet többet létrehozni, mint olyan tereket, ahonnan gyógyultan távozunk. szeretettel, H. Gy. Hegedűs Gyöngyi MIHÁLY NAPI ÁLOM (Ilia Mihálynak küldöm) egy művész nevét kapta a völgy, nasztaszja filippovna. szobabelsőket festett, melyekről semmi más nem jutott eszembe, csak annyi, hogy valaki innen gyógyultan távozott s most szellőztetnek. ide soha nem szorulnak beteg ködök. ha elalszom, alkonyra ébredek, és fákra, melyeket az alkony csurgatott körém, s úgy érzem, még megemelhető az alkony, mintha csak a felső szemhéjra festett kép lenne. egy völgy, ahonnan messzebbre látok el, mint egy magas partról. ahonnan látni a tengert. látni magát, ahogy valakivel sétál, aki ugyanabból a visszatartott lélegzetből való, mint én. a nap forog maguk felett, mint útról levált kerék. mint két emmausi tanítvány, akiknek nincs szüksége arra, hogy a feltámadt krisztus közéjük lépve el magyarázza a szenvedéstörténetet. 2016. szeptember 29. 10:29 Hencegek Katának, mára megnyitották 26 fokos medencét, de tegnap esti ötletemet követve brahiból 4 (végül 12) hossz először a 22 fokos jégfürdőben, ahova most napokig kényszerültünk. Meg kéne határozni, ma az a brahi. Azt mondja, a magyar nyelv viszonylag kidolgozatlan filozófiai dolgokban. A szótár csak lefordítja [jiddis]: vagány. De ez csak egy másik jaszznyelv-szó, nem meghatározás. Holott a jelenség örök, nyilván Samu, az ősember is a mamuttal. Próbálkozunk. - hogy túllépve a rutinon - - hogy jókedvből, kivagyiságból fölöslegesen a nehezebbet választva - - ön-, és közbizonyítás - Tényleg csak ennyire körülírni lehet? Valaki tudná definiálni? 12:40 Kata szombatdélelőttözik, cédulám a padlóra: ZELK & VÁR 12:40 17:20 Ja, és egy halvány kérdés. Hogy jutott minden migránsnak eszébe, hogy eldobja az igazolványait. 2016. október 2. vasárnap 08:42 - Kedves Deske! Szomorúan olvasom, tegnapi bejegyzésed olyan általánosítás, mint a "minden menekült terrorista", és hasonlók. Nem akarlak megbántani, de azt látom, nálad is célt ért a puszta (egy)pártérdeket szolgáló kormánypropaganda, még Téged is meg tudtak vezetni, aki pedig mindig Istent és az embereket nézed. J. - Félre vagyok informálva? Volt náluk igazolvány? d. 10:02 Ajánlom figyelmedbe, Asztrik apát interjú migráns ügyben:  https://www.youtube.com/watch?v=zLORVvL8Dtw Szeretettel: L - Köszönöm, sajnos zavaros. d. 08:46 - Brahi = kihívás. I. - Bentről? d. - Igen. Önkihívás. I. - Magázódunk? d. 12:29 Vasárnap délelőtt. F/2016/175 - [...] - F/2016/176 12:43 Köszönöm-, kapom a jó szándékkal (barátok között vagyunk) küldött linkeket, mit kell elolvasnom tájékozódásért. Ezt meg én találtam, a sok véleményíró között (fölött) egy, az arab világot valóban ismerő (keresztény) szaktudóstól: Lehetetlen a moszlimok integrálása. Most magukkal hozzák azt a káoszt és azt a rendetlenséget, amely elől egyébként menekülnek. Európának nem állhat érdekében olyan emberek befogadása, akik a belépésükkor kérdésessé teszik, hogy rájuk érvényesek a törvények. Olyan emberek, akik a nyelvi korlátok és a műveltségbeli hiányok miatt nem képesek fölvenni a befogadó országok kultúráját. Nem is igen érdekli őket a befogadó közeg, tekintettel arra, hogy a muzulmán meggyőződésük azt súgja nekik: az ő vallásuk magasabb rendű, tehát ők vannak a vallási igazság birtokában, míg a keresztények meghamisítják Isten szavát. Interjú. http://mandiner.hu/cikk/20160223_maroth_miklos_lehetetlen_a_muszlimok_integralasa 13:15 Kapom a leveleket. Maradnék igen szorosan a fenti szövegnél, és nem tovább, az indulatok és parttalan egyebek felé. Írója az Akadémia elnökjelöltje, egyetemi tanár, az arab kultúra kutatója és igen nagy tisztelője. És ugyanilyen szorosan a fent mutatott szavazólap egymondatos kérdésénél. 2016. október 3. hétfő 13:14 Botond unokám rajza. Fölvették az esztergomi ferences gimnáziumba. Két sportágat vett föl, (megválasztott) osztálytitkár. E munka különössége, hogy szokatlan módon fölső negyedében téma-sűrű. És hogy fölvállal egy szinte A-A-A monotonitást, markáns hátteréül a jó helyű súlypontnak, belefeszítve terébe. 2007. március. 15:12 A délelőttöt átaludtam, aztán ez a 63-as így alakult. És most fekszem le, megint. Hatvanhármas műterem - A/2016/63 90x90. Aztán persze a kép még nem hagyott aludni, ágyból ki, mert eszembe jutott valami, tovább, 3 változatát még le is fotóztam, (abból láttam a hibát) majd töröltem, de most 15:55 ágyba. Aztán már pizsamában tovább, most 16:21, - alkonyodik. 20:57 Misén nem illik fényképezni. Most végre. Este a ferenceseknél, Tranzitus emlékezésük - ünnepük. Évek óta szeretnék egy portrét P. Jónás plébánosunkról, akit csak Erdélyi Fejedelemnek hívok, gyönyörű fejéért. A másik: Bence fiú, először négyévesnek láttam Dobszaynál, a tartományfőnök atya. 21:54 Emailben kaptam, képeim, egymás társaságában. Nem annyira dicsekedni akarnék evvel, hanem egyszerűen nincs más hely-mód a rendszerben, archiválni a két fényképet. 2016. október 4. kedd 10:43 Hogy idő és tér nem lesz, csakcsak, de hogy a jeleket értelmezve számok se lesznek a mennyben, az nem túlzás? Ijesztő. 2016. október 5. szerda 09:52 Szembe jött velem az öltözői folyosón. - Meghalt a férjem. - Akkor ő most lát itt minket! - Igen. - És örül nekünk! - Igen. Megpusziltam, mindketten mosolyogtunk. 10:58 Fölvázoltam az A/2016/64-et, kilencven centis. Innét kezdődik a nehéz munka: tönkretenni. 13:20 Tavalyi kiállításom, Szarvas, múzeum; most érkezett meg az ottani interjú. Itt van, kicsit rendbetéve, betűvel is. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 18:06 Estig a kép így alakult. 2016. október 6. csütörtök 04:58 Ikrek, létrehozva spermával, vagy ha Photoshoppal, az nem lenne szép dolog. Gyönyörű anyuka hat kisebb és egy nagyobb csemetéje. 05:08 Megtaláltam - google: hatosikrek -, nem, nem tréfa, szerencsére. Az Ohio állambeli Columbus város első hatosikrei. Születtek 2010. június 9-én. Az ultrahang 7 babát látott a pocakban, de sajnos az egyik kislány halva született. A többi kisbaba egészségesen, 700-900 gramm közöti súllyal jött világra. Két lány, négy fiú. Ha egy kisbabára napi 6-7 pelenkát számolunk, az havi szinten 1080-1260 db. A babák szépen fejlődnek, van későbbi fotó is róluk. http://ikrekacsaladban.cafeblog.hu 09:01 Hát meghalt a Marika néni. Is. Évek óta napi - inkább heti kettő - koldusom a Frankel Leó úton, mikor hogy volt ott -, a Lukács uszoda előtti kapualjban. Pongyola és járókeret. Korábbi években még olykor elbicegett az utcasarokig, meg vissza. Hogy vittem neki, tőlem barna Bond cigarillót rendelt - utóbb már tízesével vásároltam -, avval a felszólítással, hogy holnap is hozzak. És - szellemesen - mindig kétszáz forintot, ráadásul. Azt nem kapott. Öreg volt, kövér, olykor büdös. A szeme. Mintha már nem is nézne. Múltkor mutatta, lába bedagadt, éjjel nem aludt a fájdalomtól. Mondta, ilyenkor egy dobozzal is elszív egy éjszaka. Hogy borogatást javasoltam, mint új lehetőséget, érdeklődve hallgatta. Takarítónő volt, egyetlen fia kőműves, Görögországban, aki kétévenként látogatta. Ő az ötödik emeleten élt egy férfivel, akire panaszkodott, hogy erősen italos. Azt soha nem láttam. Utóbbi időben többször kért, kísérjem be a liftig, már a közbülső néhány lépcső is keserves volt. Legutóbb mindketten majd földültünk, el is határoztam, ezt többé nem vállalom, kérjen erre nálam fiatalabbakat, nem bírnám fölemelni. Erre már nem került sor. Néhány hete nem volt a szokott helyén. Az úszókollega patikusnő - ő hétkor már jövet a Lukácsból -, aki szintén kapcsolatban volt vele, ma újságolta nekem a hírt. Tarisznyámban, hogy össze nem törjön, külön doboz a mindig pakli cigarettának. Most az utolsót egy, az uszodabejárattól szabályszerűen öt méterre dohányzó ismeretlen fehérköpenyes asszonynak. 11:22 Kilenc év távollét után találkoztunk, meglátogatott. - Kedves Deske! Nagyon köszönöm a kiváló könyveket. Ne hallgass senkire, ezek igazi versek. Köztük jók, igen jók és van egyedülállóan jó is. Lezártnak tűnik a ciklus, de szerintem folytasd. Ölel: H. - Kedves H., köszönöm! Örülök, hogy láttalak… Ezt honnét tudod, egy hiteles vélemény nyomán töröltem a létből az egész Versnaplót, a netről is, aztán egy bölcs tanácsra vissza, Füveskönyv néven… akkor ide neked egy új is... d. [A BETEGEK] A betegek Isten munkatársai. A betegek Isten kiválasztott munkatársai. A betegek lehetősége Isten kiválasztott munkatársaivá válni. A mondatot tovább lehetne finomítani. De nem finomítom tovább. 12:13 - Köszönöm, átjött, mennyivel tartozom? d. - Deske, ezerhatszáz lenne [a gépelés], de ennyit nem érdemes átküldeni, többe kerülne, amit rátesznek... A. - Igaz. Átküldtem tízezret, így már biztos megéri. d. 12:41 Mára szerencsésen - egy hosszúkávé, habbal - kievickéltem ebből a tulajdonképpen jó kép pozícióból. Azt is tudom ezúttal, merrefelé szerettem volna elmenni. Legen olyan vattás. Olyan Hollános, elmosódott csendéletes... A/2016/64 90x90 13:16 Kedves Dezső, bizonyára látta, hogy ezen az aukció is lesz egy képe, [A/2002/21] ezzel kapcsolatban szeretnék kérni valamit. A múltkor rendkívül kínos volt számunkra, hogy azonnal a vevőhöz ment, és beszélt vele a kép további sorsát illetően. Egyrészt azért, mert épp Ön mögött licitált valaki, akinek azért nem láttam a tárcsáját, másrészt azért, mert a vevők nem szeretik, hogy ha megfigyelik, hogy mit és mennyiért vesznek. Nagyon sok a rejtőzködő ember, aki szeretne inkognitóban maradni. Természetesen maximálisan megértem, hogy szeretné a képei sorsát figyelemmel kísérni, de nálunk megvannak a vevők adatai, ha bármikor szüksége lenne egy kiállítás, vagy egyéb célokból a képre, mi mindig fel tudjuk hívni a gyűjtőt, és közvetíteni tudunk Önök között. Nagyon kérem a megértését, sok szeretettel üdvözlöm: Virág Judit Kedves Judit, teljesen!! igaza van, így lesz. És akkor egyúttal megköszönöm, hogy az ímmár használják képcímeimbe bekerült opuszszámomat. vd. 14:13 Ebédért menet a cserebere-ablakból fölvettem egy kilós zöldbabfőzelék konzervet. Hazafelé aztán vissza is tettem, csak a doboza kellett volna, nem illik. Ebédnél mesélem. Aztán újra le öt emeletet, mindhárom konzervet föl. Kata istápol egy nénit. Az istápol szónak vajh nincs köze az ispotához? 16:12 Botond unoka bekerült az esztergomi ferences gimnáziumba. Két gyerek az osztályból nem írt meg egy leckét, vagy mi, s ezért tanárjuk egy igen hosszú mondatot diktált le az egész osztálynak, leírandó 350-szer. Priorjuk (osztályuk nevelő paptanárja) ebből átvállalt százat - A 13,5 éves Botond érti, és egyetért a kollektív felelősség elvével, markáns. 16:20 Kedves D! Ma láttam, a Blitz Galéria 2016.10.20-as Őszi aukcióján is van egy képe, az A/2010/49. A katalógusban duplaoldalas megjelenéssel. A régi számozással. Tisztelettel: C. Nagyon köszönöm! Minden ilyen infó igen fontos nekem. A kép múltja: "ID.1107. ajándék az Artchivumnak 2011.02.14." d. 21:41 - Kedves Deske! Felveted az istápol ispotály szóval kapcsolatos kérdésedet. Két szótő. Az istápol mötött a német Stab (bot) szó áll, istápol, támogat, az istápoly mögött pedig a Spital olasz szó. Üdv.: A.  - Deske, a fentihez egy apró javítás: az 'ispotály' a latin 'hospitium'-ból ered. B. 2016. október 7. péntek 04:32 Tegnap az Oktogon melletti Eötvös u. 10. kultúrházban Chochol Károly jó ismerősünk, valahai MTI fotóriporter 56-os képei. Az első kép ugyan még 1953; barlanglakás Buda határában. Jobb: 301-es parcella exhumálás idején, ahova egykor titkon Nagy Imrééket temették. Földből előbukkant bakancs. Tank az alsó rakparton, és a körtéri Szent Imre szobor, ahogy ott lakván én is ugyanakkor láttam. A Szabadság téri vörös csillag története és a hadviselt Kálvin tér - nagyszerűen elkapott kompozíció. A 44-éve-otthonom-Széna-tér akkor, és F/2016/181, fotós-optikus barátunk, megnyitóján. 05:14 Az Eötvös utcából át a FONÓ-ba (Sztregova utca), Kopócsy Judit kollázs-kiállítására. Judit. A lehető legalkalmatlanabb pillanatban szerettünk egymásba, kisfiam születése táján. Így aztán hamarosan muszáj-bef., tudtuk mind a ketten. Verseim. Ha jól számolom, most 63 éves. 1982. márc. egy asztalnál négyen a Kecskeméti Alkotóházban, Vojnich-Szüts története is ugyanakkor kezdődött. Portré: F/2016/182 09:06 - Deske, kollektív bűnösség???????????????????????????? Gondolom, mikor ezzel egyetért az unokája, azt is pontosan tudja, hogy ennek az elvnek az alapján telepítették a német származásúakat Magyarországról. Meg azt is, hogy mit jelent a kifejezés. M. - Kösz, jav.: kollektív felelősség. d. 09:45 - Kedves Váli Dezső! A szeptember 26-i bejegyezésben a "zsivaj" szó ly-nal szerepel, ez volt az elveszett levelem lényege, de nem akartam, hogy mindez kioktató, vagy tudálékos legyen, ezért sokáig fogalmaztam, hogy inkább a maximális tisztelet érződjék. Miután elküldtem, én is láttam, hogy üres levél ment el... F. - Egy hejjesírási hiba nem érdemel maximális tiszteletet. Meg én se. Köszönöm, ha bármit kijavít, akár gondolatban is. :))) szívélyes üdvözlettel: vd 11:29 Útközben. Élet van, ősz van. F/2016/183 -- osz-van.jpg 16:55 Egész napos előre-hátra. A kép az erősebb, a rohadék. Nem megy. Azt hiszem, lemosom. Pedig még most a legkövetkezetesebb. Csak legalább ne kilencven centis volna. 17:24, le is mostam. Úgy kell neki. Nem lett rosszabb. 20:35 Kiállítások szezonja. Mail jött, az ART MARKET-en a Millenáris, itt velünk szemben, vagy hogy hívják, okt. 13-16. a Godot Galéria placcán a Műteremsarok asztalkával - A/1990/01 100x100 cm; árulják is. Érdekes. Az ilyen jó képek nem szoknak mozogni. 20:43 Mostanára így néz ki. 2016. október 8. szombat 06:08 A Jelenések könyvét olvasva a modern szórakoztatóipar dübörgő gépzenéje, a fegyverek és pokolgépek fülsiketítő robaja és a szeretetben beállt elviselhetetlen csönd mögött is meg kell hallanod a fehér ruhába öltözöttek énekét. in: Barsi Balázs Neked adom az élet koronáját. 10:51 Uszodai zuhanyozó, fürdőnadrág, papucs, és úszósapka, más nincs. És az új hajmosó sampon kupakja alatt a nyílás ezüstpapírral zárva. Ami kézzel-körömmel le nem szedhető. Te mit csinálnál? 11:07 13:46 Ma déli állapot. Munka közben föl-följajdulva a fáradtságtól. Nem hiszem, hogy többet ki tudok hozni ebből a képletből. És hát ilyen is van. Életben, és az egyik monitoron a kép jó. A másikon más színű, világosabb, és nem jó. Mindkettő elvben színkalibrált. 18:06 Öt képem az Alkotmánybíróságon, itt, a Vároldalban. Mind a Nemzeti Galéria tulajdona. A bal fotón a bal oldali festmény Barcsayé. A jobboldali fotón a két hosszú kép, a Siena-Párizs, és ami közte volt - A/1971/11 (100x140 cm.) és a Nyugtalan ifjúkor - A/1973/18 (90x136 cm.) egymás mellé kerülése szerencsés véletlen, ha az, egyáltalán. Az utóbbi az korábbi kép szándékolt folytatása, számomra. A Sienára büszke vagyok, mert annak az erős kerete egyszer eltörte a kettes villamost a kanyarban, ahogy vittem haza az akkori Nemzeti Galériából; de hát ezt egyszer már elmeséltem. 2016. október 9. vasárnap 12:56 Megintcsak Kata kiskertje a gang-ablakpárkányon. F/2016/185 18:14 Baráti család ünnepi ebédje nálunk. Az apuka születésnapja. A nagyobbik baba mindezt unja, a padlón négykézlábazik, mellesleg lekapcsolja a PC-t a szerverről. F/2016/186 - 187 - 188 20:43 Zelk (1906-1982) életrajzból: harmincas évek közepe, Zugló. Felesége, Irén helyett rendszeresen körbelátogatta a felügyelete alá tartozó közsegélyeseket. "Nem ők éltek a társadalom legmélyén, ahhoz bejelentett lakást is kellett igazolni." Színköltészet, amint ő erről prózában: Minden hónapban egyszer bekopogtam a Szőnyi úti bódé újságpapírral, ronggyal tömködött résű ajtaján... Micsoda otthonokban jártam én akkortájt, a kültelki nyomor micsoda vermeiben! S mégis, a szemmaró füstnél, a kályha mellett is zúzmara lepte falaknál, a szélütött asszony húgyszagú szalmazsákjánál is jobban őrzi emlékezetem azt a kutyaemlőn nevelődött macskát, az otthon tákolt kalickában katonaindulót fütyülő feketerigót, az emberi szavakat rikoltó mátyásmadarat, s mindenekelőtt azt a béna öregembert, akinek petróleumra, gyertyára se tellett, de még alkonyatkor is az ablakba húzódva olvasott. Tíz esztendeje mindig egyetlen könyvet, Petőfi verseit, s évek óta abból is csak a János vitézt. in: Sinka Erzsébet: Két hold alatt - Zelk Zoltán megíratlan önéletrajza. Argumentum Kiadó, 1999. Nem egészen tartozik ide, de erről jut eszembe egy régi-régi gyönyörű emlék. Nagyon hosszan kellett várakozni az SZTK-ban valami röntgenre, arrébb a padon töpörödött vénember teljes figyelemmel végig egy zömök fekete könyvet jegyzetelt. Mintha villamosjegy hátára is. Tökéletes, megrendítő látvány volt. Nem mertem, majd már visszatérve, szorongva, mégis megszólítottam, és rákérdeztem. Arany összes, - és ha jól emlékszem, ő nyelvész -, és szófordulatokat keres. Megkeresem az eredeti szöveget. VÁLINEWS-ÖSSZES -- ÖSSZES LEVÉL EGYÜTT -- CTRL+F: ARANY.. és kb. a negyvenediknél kijött: "2009. augusztus 6. csütörtök, Kékkút Orvosi váróterem, ez is régi történet. Görnyedt apróka vénember, nyáron nagykabátban, vastag könyv fölé görnyedve, apró cetlikre jegyez. Mi lehet ez, Biblia? Már utcasarokról visszafordulva vettem a bátorságot leülni mellé. Öregotthonban él, műfordító volt. És most Arany-összesből jegyzetel szófordulatokat, kimeríthetetlenül tanulságos. Lehet győzni?!" Füveskönyvbe való. 2016. október 10. hétfő 06:02 Össze van törve, felesége bejelentette, válik. A dolog ezen fordul meg. Hiszed-e, hogy Isten végtelenül szereti a családodat. És téged is. Hogy Ő görbe úton is egyenes vonalban halad. Hogy Ő, a te segítségeddel, mindenből a legjobbat akarja kihozni veled. Hogy a fájdalom csak úgy hasznosul, ha jóakaratba és jótettbe fordul. És minden nap lehetőséged győzni. ölel: d 08:50 Igen, ők is győztek. Bár mindketten egészen másképpen. 09:20 Ollé, nyertem napi húsz percet. Megszűnt, mára már nem jött a Népszabadság. Jó minőségű lap volt. Valamint hazudott csúsztatott elhallgatott uszított és rágalmazott, mint az újságok általában. 16:50 Mára így alakult. A/2016/63 Egyszerűsödött. 90x90 cm. Ez nem a fentihez, Zelk: ...Végállomás. Itt lakom én, hol földszag és füst keveredik s mezők harapdálják csipkésre a város széleit. Megyek. Nyomomban vastag por száll s a csorba, bús vidék felett szegények rozsdás sóhajait csörgetik a szelek. (Villamoson) kb.1934. 2016. október 11. kedd 10:59 A Virág Judit-aukción 500 ezerért ment el a képem. Évtizede került el tőlem. 11:05 Köszönöm, kaptam egy jobb felvételt az Alkotmánybíróságon lévő két testvérképről. fotó: Szigetváry Zsolt MTI. 2016. október 12. szerda 08:38 - Kedves Deske! Örülök a felszabadult 20 percednek. De szakmabeliként nem örülök, hogy szerinted minden újság(író) lelkiismeretlen. Csak tudd: mindazok, akik – akár csak a hozzád hasonló passzív rezisztenciával szemlélve az eseményeket - keresztény emberként nem hajlandók tudomást venni a történések lényegéről, azok olyan embereket védelmeznek, mint a hazugságon kapott Rogán, a félrekúró Matolcsy, és sorolhatnám. De, hát ezekről legalább már te sem fogsz tudomást szerezni a jövőben. A régi barátsággal: F. - Szia! minden újság(író) lelkiismeretlen. NEM minden, hanem általában :)) d. - Na, tessék, megint felületességen csíptél egy újságírót :)) F. - Ez semmi! Képzeld, vannak újságírók, akik a történések lényegét egy hazugból és egy félrebaszóból vezetik le! :)) d. Hogy nincs újság, egy ötlet jött, 09h.: ebben a szokatlan órában tegnap belekezdtem, mint negyven éve is,* napi egy óra angolba: The Human Factor / Graham Greene-; szerettem ezt a regényt. De jó lenne megmaradni ebben. Erőltetve, hogy szótár nélkül. Jót tenne a lelkemnek ezeken a sötét reggeleken. Amit eddig nem, kávét is iszom. Elirigyeltem Illyés Gyulától, aki reggel a Lukács után, a Malom presszóban. Csak én nem ülök le hozzá, na, azt azért nem. *1975. október 17. napi 60 perc angolozás elkezd a Ancien Arts of Americas-szal /4 évig tartom/. Az első nap: három mondat. A flamboyant szónál teljesen elakadtam. 10:16 Hogy pisilek, kilépve a vécéből, olykor érzem, a nadrágom nedves. Még csöpögött egy kicsit. 10:25 Az angolozás úgy kezdődött, egyszer későesti kutyasétáltatás közben beláttam egy vároldali kivilágított szobába-, könyvfal. És ott a kétkötetes Országh-nagyszótár. Megirigyeltem. Aztán másnap- 12:01 A ma délelőtt kezdett. Két vadonatúj dolgot ki akartam próbálni. Ez a képen ugyan nem nagyon látszik. De én tudom. :))) A/2016/65 90x90 cm. Más. Tegnap bekopogtam a Mammut posta igazgatójához, nem tudja-e véletlen a könyv címét, remek munka, gyerekeknek írtak annó egy postatörténetet. Most visszahívott, h. utána nézett, a könyv címét nem tudta meg, de bizonnyal megvan a Postatörténeti Múzeumban, mailben küldi a kapcsolatot. Postamúzeum, telefon, könyvtár. Utánanéznek, holnap visszahívnak. 12:53 Rossz helyen kutakodtam. Eddig. VÁLINEWS, 2003. márc. 21. Kecskemét. Tényleg remek. Most már nem annyira is fontos megszerezni. Szentiványi Jenő: A POSTÁNAK MENNIE KELL. 1800-as évek vége, szegény néni a londoni postán: Csomagot szeretnék feladni a lányomnak, New Yorkba. Ezt a kis unokámat. A kisfiút fatáblával a nyakában fölállítják a mérlegre, átvételi elismervény... az angol üzleti szabályzat szerint. Babilon. A kereskedők postája olcsó, de a karavánokkal együtt indul, lassú. A király postájával gyorsfutárok vágtatnak, de azt olykor rablók. A papok postája a legdrágább, viszont nincs rablóbanda, amelyik kezet merne emelni rá, az istenek bosszúja miatt. Egyiptomban a postás állami hivatalnok. Rendeletben megszabott áron meg is írják a levelet, fel is olvassák. Messze földön megvásárolták a megrendelt árut, és házhoz szállították. Postajárat: menetrend szerint. Postahivatal: minden nagyobb egyiptomi helységben reggeltől estig nyitva. Kürosz perzsa király alatt a birodalom Szardész és Susa között királyi gyorsposta. A távolság 2500 kilométer, a királyi futárok 6-7 nap alatt tették meg, száztizenegy postaállomás, váltó lovakkal. Augustus császár idején postai menetrend, utazásra is szolgált, a birodalom legtávolabbi sarkába is. Akár hálófülkés, étkezőasztalos különkocsin, és luxushajóval. A postának szállodái is voltak, útközben gyorsírót lehetett bérelni, az utas diktálhatott, amit gyorsfutár továbbított. Társasutazás is létezett, egyhónapos kirándulás Karthágóba, idegenvezetővel. A posta útjainak hossza meghaladta a 76 ezer kilométert. 13:13 Megrendeltem, antikvar.hu, lesz is belőle: 450 HUF, Központi Antikvárium, ide szólnak. 18:28 Deske, egy infó :))) 2 mill.. R. 2016. október 13. csütörtök 05:19 Cézanne: Az erősek titka, hogy szüntelenül fegyelmezik magukat. 06:29 Ezt mondja a Seregek Ura: Ülnek még öregemberek és öregasszonyok Jeruzsálem terein. Bot lesz mindegyikük kezében napjaiknak sokasága miatt. Tele lesznek a város terei kisfiúkkal és kislányokkal; játszadozni fognak a tereken. Azt mondja a Seregek Ura: Azokban a napokban egyetlen zsidó ruhája szegélyét tíz különböző nyelvű ember fogja majd meg, és kéri: »Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!«” Zak. 8. 06:43 Végre üzemi hőmérsékleten, (fejben) egy könyvet tervezek írásaimból. 08:37 Egy kolleganőtől eltanultam, öltözőből két hete először a kavicsos medencébe. Jó messze van. 10-ről már fölment 17 gyaloglókörre, 20-25 kell majd. Durva talpmasszázs, már kevésbé fáj. Vissza, haza, a 26 fokoshoz, el a büfé előtt. Egyik asztalnál Imre bácsi, egy gatyában. Rászólok, nem fázol így? Nem válaszol, szuszog. Abból látom, baj van. Föltámogattam a kabinjába. És hülye kérdésem, van-e pénzed rá, taxival kéne hazamenni. Nem válaszolt. Fölöltöztem, hogy elkísérem. De addigra már hívták a mentőket. Oxigénmaszk. Aligha fogom többé látni. 94 éves. MÁV mérnök volt. Harminc éve özvegy, kétévente látogatta lányát Svédországban. 13:06 Délelőtt kocsival hiába a Váli utcába az ötven + 10 nagy farostért, mert csak háromkor hozzák meg. Aztán ezt a fotót tisztítottam. F/1983/67 2016. október 14. péntek 09:08 Már nem is a kezdete az elbutulásnak. Bizonytalankodtam, a harmadik, vagy a negyedik nagykört kezdtem-e. Egy kör tíz hossz. Gyuri bácsi (nem hoz nekem maceszt), (88) háborog. Tegnap az Imre bácsi egy órát ült a meleg vízben. Azt nem szabad. Hazafelé NEM ÜLÖK LE, de a fenekemet leteszem a hosszúkávéhoz. Egy sajtosrúddal. Tökéletes perc. Hogy megcsináltam ezt a 2016/65-öst, milyen gyenge lett rögtön az előző két piros... - Az eltelt idő igazolhatja, hogy az első vagy második nagy kör fut-e éppen. Üdv. H. - (A harmadik vagy a negyedik.) De úgy nem elég méjj a kudarc. d. 09:24 Dezső bácsi! Talán még nem látta. Artmarket a Millenium Parkban. üdv.: F Oh, oh! A Földi Peti mellé kerültem, vagy ő mellém, avval a nagy sárgával, közvetlen... köszi: d 10:28 Kaland a honlapon. Kerestem valamit éppen, és: 1989.08. 01. naplójegyzetek beszélg. Szüts-csel- Csernus ügy / cikkterv, rövidített változat/ Szüts Miklós és Váli Dezső C.02028/1 C.02028/26 Na, egy közös cikk, 25 oldal, ez mi. Nyitom a fájlt: Szüts Miklós kérése: a fájl csak halála után tehető a netre. [halála dátuma: ...] Most ezért átkerült a "netre nem kerül" mappába, fájlneve: c2028-1x.htm lesz. 2007.10.5. vd. De hát ilyen mappám régen nincs. A szöveg elveszett. Hanem egérút: PAPÍR: 1. Tehát az OSZK-ban megvan, legépelve. Legalább ott. Öreg, ha neked még megvan, küldd már át, eltenném-- kösz! d. 11:30 Amint elkezdtem fölrakni, már tudtam, hogy hülyeség. És mennyi festék. Mosom le. A/2016/64 Vagy esetleg csak a vöröset le. Hátha. Nem, nem festünk plakátot. 12:36 Na, megvan a rohadék. És nem is rossz. A/2016/64 12:52 Klubtárs küldte ezt a fotót. Ezen a hídon egyszer mentem át, 56 október 23-án, délután, a Bem-téri tüntetőkkel, át a Parlamenthez. Nagy idők tanúja. Indultam egy nyitott katonai parancsnoki kocsival, de lekéredzkedtem róla, túl sokan álltunk rajta, én a szélén, Féltem, hogy kiesem. Az a nap érdektelen sötéten kezdődött, borús ég, iskolába - József Attila gimnázium - fél nyolckor. Morogtam magamnak a Villányi úton, és ez még így, négy éven át. Hogy én, hát ő is emlékezik: Szia! Én azon a napon bementem édesanyám munkahelyére a Gerlóczy utcába. Együtt mentünk haza. A Clark Ádám téren hömpölygött a tömeg a Bem tér felé a Fő utcán. Anyám olyan szorosan fogta a kezemet, szinte fájt. Alig tudtunk a tömegen átvergődni. Utána haza, futásban fel a Várba. Másnap orosz dolgozatírás lett volna. Egész délután azon gondolkoztam, hogyan lehetne megúszni. A történelem segített. Apám reggel 7 óra felé rohant haza azzal a hírrel, hogy valami nagy baj van, mert a Madách téren felborítottak egy buszt. Mindenki sietett a közértbe és a zöldségeshez. Akkor már lövések hallatszottak Pest felől. Csúnya ködös idő volt. A Halászbástyáról lehetett látni egy harckocsi torkolattüzét. Sosem felejtem el, a zöldséges a papírzsák alján lévő tarkababot zsákostól adta oda. Itthon találtuk meg benne azt a kerámia csobolyót, aminek a közepén a sarló-kalapácsos ötágú-csillagos címer volt. Az lógott az üzlet falán, a bejárattal szemben. Mily gyorsan elröpült ez a 60 év!! Szia: S. 14:05 Belemeri ételhordónkba az adag tojáslevest és kiszedővel a rakott karfiolt, akkor a termetes konyhásnéni óvatosan körülnéz - a 30 fős diákmenzán egy lélek se -, hozzám hajol, és suttogva megkérdi, szeretem-e a tökfőzeléket- Nem az igazgatókkal kell jóba lenni. 21:35 Mail a kiadómnak. Istvánbácsi, fiam véleményét kértem, szerinte elég könyvem van, kár hígítani-, abba korba léptem, amikor azt ember azt hiszi, minden szava aranyat ér (remek!); teljeskörűen igaza van. Ehhez tartom magam. 1. Amire utaltam neked, a Versnapló ikerpárját akartam volna most kiadni, Füveskönyv címmel, és kissé más típusú tartalmakkal elegyítve. Az elejére bevezető helyett egy interjúmat, ami az összeset lefedi, minden benne van… Olyan (szerintem fontosabb) szövegek is bele, amik a honlapon ugyan megvannak, de elvésznek a sok tétel tengerében. 2. A C. NAPLÓ „a” fontos könyvem, még ez lenne alternatíva, de Miki szerint ezt meg azért nem érdemes újra kiadni, mert ő megcsinálta e-booknak. Húsz év távlatában ez is biztos, hogy igaz. 3. De, bocs, a véleményed mégiscsak meglehetősen érdekelne, megmutatom az eddig összeállított gyűjteményt. Csináltam volna tovább, de ez alighanem elmarad már. http://deske.hu/iras/html-2016/versnaplo2.htm ölel: d. 2016. október 15. szombat 09:46 Szótár nélkül angol gyakorlás, jó. Meglehetős könnyű elképzelni, a complaisant mit jelenthet. It would be better to close our eyes like a complaisant husband. Krimi. A londoni elhárítóközpontban árulót keresnek. Vezetőségi titkos megbeszélés. Daintry hated flippancy. Flippancy was like a secret code of which he didn't possess the book. He had the right to read cables and reports marked Top Secret, but flippancy like this was so secret that he hadn't a clue to its understanding. - We are playing games, Daintry, games, all of us. It's important not to take a game too seriously or we may lose it.[...] És akkor a doktornak parancsba, semmi nyilvánosság, az árulónak meg kell halnia: 'Yes,' [doktor] Perciaval said, 'I quite understand. He should die quietly, peacefully, without pain too, poor chap. A natural death...' Graham Greene: The Human Factor 17:05 Telefon, a drága Hollán Sándor, hogy itt, Párizsból, fölnézne egy fél órára. Több lett belőle. Engedte, hogy fotózzam. Tea és kevéske libatöpörtyű. Nézte képeimet, lassú mozdulatok, néhány óvatos észrevétel, a kereteim, elmélyülten fejtegette a festenivaló tárgyak lelkét, ebben nem tudtam partner lenni. Aztán Morandi, saját kiállításai, majd Szüts, Krajcsovics Éva új képei. Saját és egy hajdani mentora hitéről beszélve tárcájából cédula egy nagyhírű, száz évet élt bencés apát szövegével, hogy azt lefordítaná nekem. Föl akartam venni a szöveget, a hangot, hirtelenjében azt csak fotógéppel, gépet ki az asztalra. Ezért lett film is. A fölolvasott idézet leginkább őróla mesél. 83 éves. fotó: F/2016/189 filmtár: M/B/2016/13 C. napló: C.16139 A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 19:51 És akkor még egyszer. Cézanne: Az erősek titka, hogy szüntelenül fegyelmezik magukat. 20:19 Botár Árpád: A láthatatlan hadsereg. Sokadik infó, hogy a nagy háború nem 14-ben kezdődött. Amikor a német csapatok 1914-ben Brüsszelbe bevonultak, a hadügyminisztérium levéltárában nagyfontosságú okmányokat találtak: Kétségtelenül megállapítható volt, hogy már 1906-ban tervbe vették egy angol expedíciós csapat átküldését Belgiumba, német-francia háború esetére... egy százezer főnyi angol expedíciós hadsereg a belga hadsereggel közös operációban- 21:55 Kedves D! Nem kenyerem az udvarlás, de ma végigjárva az Art Marketet a feleségemmel, meg kellett állapítsuk, hogy messze az A/1990/01-es a legerősebb kiállított kép. Tényleg főmű! Rembrandtian meleg aranyló színvilágú, nagyon meghitten világít. Köszönöm. Tisztelettel: A. 2016. október 16. vasárnap 05:19 Alattunk néhány emelettel, munkások, pihenőben F/2016/190 13:53 Hát megkezdődött. Itt van. F/2016/191 - 192 Kő az hűvösvölgyi erdőben a vitorlázó-repülőtérnél: BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS 187?9 , a kő túloldalán: HIDEGKÚT 19:24 Kata néprajzi gyűjtésein tárgyakat, enteriőröket fotóz. De a kis Sonyján nehezen találta el a szintben lévő kis exponálógombot, segítettem neki, pillanatragasztó, a gombra egy anyacsavar. A megoldás egyetlen hátránya, hogy a gomb is összeragadt a házával, nem mozdul többé. Szétszedtem az egészet, és (egy csavar híján) visszaállítottam az eredeti állapotot. Jelzőfény, a gép működik, üzemkész, csak exponálni nem lehet vele többé. Valami másra csak jó lesz. 2016. október 17. hétfő 09:07 Ilyen még nem volt a boltocska történetében. Egyszerre megvették az összes mérőedényét, mind a kettőt. Ilyen volt ilyen lett. Made in France. Ez különösen tetszik: 10 YEAR GARANTEE. Utána mi lesz. 10:03 Hányadika is van ma - kérdezte. Akkor legyen a 17. zsoltár a penitencia. Én 13-án gyóntam, és azt kaptam..., és annyira klappolt. A föloldozás egy szép mondata, vagy csak tartozéka, nála - görög katolikus -, érezd magad tisztának. 14:36 Beszélgetünk, beszélgetünk, hiszen értjük egymást, egymás dolgait. 15:14 Ma délben ez volt a helyzet. A/2016/64 Reggel Hollán sugallta keretátfestések. 18:35 Sikertelenül próbáltam egyezkedni Katával, befestettem az elrontott Sonyt pirosra (Pannoncolor olajfesték kadmium vörös), hátha így megfelel neki. Mindent azonnal elintézni. 2016. október 18. kedd 08:53 Azért élünk, hogy a körülöttünk-világot átrendezzük. Tegnapelőtt elloptam a Lukács uszoda polcáról egy Ruffy Péter riportkönyvet, negyven éve kedveltük Magyar Nemzet-írásaiért. De mára legjobb költőinkhez vagyok szokva, gyenge fogalmazások. Alig olvasva vittem ma vissza. Tegnap a Krisztus Király kápolna szabad polcáról elhoztam egy Apor Vilmos életrajzot, és egy Barsi lelkigyakorlatos könyvet, hogy ez igen sajátos lesz a Lukács környezetében. Ma le is tettem oda. Viszont a tegnap otthagyott Versnapló és Strindberg kötetekből az előbbit mára ellopták. Délben telefonon egy klubtárs jelentkezett, hogy dedikálnék neki egyszer. Gyanakszom. Majd viszek helyette másikat. 10:22 Ilyen esetben egyetlen lehetőség marad, luxusbíbelődés . 11:50 Hollánnak persze avval a nagyon halvány kérdőjelével igaza volt. Vettem hat színű, fára alkalmas ipari festéket. Ilyet eddig én még nem: a keretet feketéből zöldre. Parketta műterem - A/2016/05, 130 cm. 16:31 Szia Dezső! Elment az A/1990/01-es képed az Art Market-en. Eleget teszek a lejelentési kötelezettségemnek :)) Az új tulaj azt mondta, elmondhatom a nevét. [...] üdv, Gábor (Még nem tudom, ez vonatkozik-e a nyilvánosságra hozatalra is.) Ez volt a kétmillás kép. Az össz tulajdonost tudom. 1990. szept. 4. Doszpod József doktor megvette az Ernst múzeumi kiállításomról 45 ezerért. Hogy nyugdíjba ment, eladta, fal hiányában kórházi irodájából nem tudta a képet hazavinni. Régen volt. 18:12 Sinka Zelk életrajzából. 1945. január 21.: a főváros pesti odalát elfoglalta a Vörös Hadsereg. Megindul az első villamos Kispesten. Január 25: már működnek a kerületi előljáróságok és 26-án megkezdődött Budapest újjáépítése. Megnyíltak a mozik, aztán 28-án a színházak. Megjelenik az első vers Magyarországon: Zelk Szabadság című verse. Január 30-án már Szabadságmatinét tartanak, műsorán a Szózat, Petőfi, Ady, József Attila, Arany, Vörösmarty versei és a Galántai táncok. Fellép Major Tamás, Gobbi Hilda, Székely Mihály. Budán még folynak a harcok... Hazaérkezik Ék Sándor [graf. és festőművész] is, aki kilenc évig várta a szovjet börtönökben halálos ítélete végrehajtását. Zelknek elmondta, hogy időnként érte jöttek, elvitték, mintha kivégezni. 1943-ban önként jelentkezett a frontra, így hagyhatta el a börtönt. Előre dobták a rohamosztagba, ahová általában volt köztörvényes bűnözőket és politikai foglyokat is tettek... Így jött haza Illés Béla is. Ő mondta el - csak 1954-ben merte elmondani - a következő történetet. Nem sokkal Pestre érkezése után Vorosilov marsall hívatta. Azt kérdezte tőle: ki az a Kassák és Zelk? Kiderült, azért kérdezett utánuk, mert Szabó Ferenc, aki velük együtt hazaérkezett Moszkvából, elment Vorosilovhoz, hogy Kassákot és Zelket azonnal fel kell akasztani! 20:17 Hát, ilyet még nem csesztem... Jéger Rudolf (1971-) az eredetivel nem azonos méretű, tehát profi, nem titkolt másolatomat árulja. Szignó sincs. Sőt, a jobb alsó sarokban egy saját forma. Kedves Deske, ezt találtam, az igaz, hogy nem eredetinek árulja a festő, de a kép lehetséges eladása után csak egy szignó és katalógusszám szükséges, hogy a későbbiek folyamán... Ahogy ígértem, jelzem, ha látok valami gyanúsat, ami önt érintheti... http://www.festmenykeszites.hu/elado%20festmenyek.html Remélem levelemmel nem zavartam. Üdvözlettel: I. KLEEines BILDCHEN - A/1982/02 (35x30 cm.) és HAMIS-31, (35x28 cm.) de tulképp. egyáltalán nem hamis. Történelmi műfaj; másolat. Kata hirtelenjében: de hiszen ez az eredeti kép értékét lerontja. Megnyugtattam, inkább fordítva... Küldtem linket a kép tulajdonosának. Mosolygott: Koszonom:-) Azert meg sokat kell fejlődni az ifjú követőnek:-) Udv Péter 2016. október 19. szerda 06:14 [a tékozló fiú] Az igazi tékozló nem az ember, hanem maga az Isten... Amiatt, hogy Istenen kívül egyáltalán van létezés. Hogy Ő tökéletesen elég önmagának, mégis boldogítani akar minket. in: Barsi Balázs Az irgalmas Atya 08:47 A boldogsággal nem foglalkozom. Ilyen hülyeségekre nincs időm. A napnak olykor van néhány tökéletes perce. Az öltözőben dörzstörülközöm, és közben a sajtosrúdra gondolok. Ami majd a Frankel Leó túloldalán, tíz perc múlva. A vágy hibátlan, mert reménytelen. Az a sajtosrúd nem az a sajtosrúd, ami az öt éve elbontott Margit híd alatti bódéban, nem lágy és nem elomlós. És azért is fölösleges, mert rágása közben fejben már rég a következő feladattal foglalkozom. Csak a vágy. 10:45 Sok fejtörésbe került; jelentkezzen, aki ennél rondább szerszámot ki tud találni. Akár a Széna tér. A fűtőspirálok most lebegnek a felhasított konzervdobozban. Mindenáron meg kellett oldanom, hogy az 1600 fokos izzás ne találkozzék a műanyagvödör oldalával. Vízfürdő, amiben a hatvan fokot kedvelő enyves víz melegedik. 21:05 Ötkor a Vigadó, az MMA külső és belső művészei 56-os kiállítása. Miniszteri megnyitó. Nagyon kényes helyzet, programkép feladat, ebből ritkán jön össze jó anyag. Szellemes ez az írógépes graf. egy kivégzett fiú emlékére. Bevették az ezúttal A/2015/30 című műtermemet is, abszolúte főfalon. Mellettem egy barikádnak kinevezett épületroncs (jó) képe, pirosra festett háttérrel. Prutkay 56-os kollázsa, a konzervdoboz ráhelyezett applikáció. És Szemadán disszidens kofferje, szellemes munkák. Itt a gondolati (szellemi) és a formai (anyagi) oldal is megmunkálva és megoldva. A fal persze sík, csak Sony panorámafelvétel, három oldal, körbe. 2016. október 20. csütörtök 11:19 Még egy munka a kiállításról. Aknay János: Forradalom 1956 - 2016 20:27 Harmadik napja alapozás, 55 tábla. Fárasztó. Meg délben egy cédulám a liftbe; megegyezés utáni helyzet az ellenérdekeltekkel, akik nem szeretnek ott semmit látni. 2016. október 21. péntek 12:19 Tisztelt lukácsos-, és kevésbé tisztelt lukácstalan közönség. Így kezdem. Délelőtt megnyitóbeszédet írtam, a Lukács Uszoda Galéria rendez adventre egy kis közös kiállítást a lukácsos művészeknek. Aztán a munka. A kép jó volt. Aminek semmi értelme. Nagyon jónak (kéne) lenni. Most éppen kerek tizedszer hiszem, hogy ez sikerül(t). Most valahogy olyan sebzett. (Az előző kilenc változat is mutattam.) A/2016/64 90x90 08:57 Már csak akkor fáj ez a gyaloglás, amikor talpamba fúródik egy éles kavics. Huszonöt kör a kismedencében, a nagymedence előtt. Haladok a korral. Két hete eszembe nem jut a szex. The Human Factor, 84. oldal. Ez megnyugtató. Jó ötlet volt, évek múltán; fog ez menni, reggelente. Kb. értem is, de mi a francnak írnak ezek ilyen hosszú mondatokat..., központozás nélkül. It was as if they were speaking of an acquaintance whom he hardly knew -- it was odd to think there had ever been a time when he and his wife were close enough to share sexual spasm which had produced the beautiful girl who sat so elegantly opposite him drinking her Tio Pepe. 18:09 Mi persze sokkal hasznosabbak vagyunk. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 19:01 Fontos. Most kaptam. Jézus szavai Szt. Fausztina (1905-1938) szerzetesnőhöz. "Azt akarom, hogy a bűnösök félelem nélkül jöjjenek Hozzám. A legnagyobb bűnösöknek különös joguk van Irgalmasságomra. Ha bűneik még oly elvetendők volnának is, megörvendeztetnek akkor, ha Irgalmasságomnál keresnek menedéket. Elhalmozom őket szeretetemmel várakozásukon felül. Nem tudom megbüntetni azt, aki Irgalmasságomban bízik!" "Ha egy bűnös Irgalmasságomhoz fordul, megdicsőít Engem és tiszteli szenvedésemet. Halála óráján megvédem őt. Ha egy lélek Irgalmasságomat magasztalja, megremeg tőle a sátán és a pokol mélységébe menekül." Megjegyzem, reggeli kocogás közben évek óta ezt az egy rózsafüzér-titkot mondom (átírva az eredetit): "Aki Kánában is megmutatta isteni irgalmát" Az irgalom magasabb az igazságosságnál. 21:48 Sok év óta időnként valami baromi kellemetlen érzés az alsó lábszáramban. Talán az, amit "melegláb"-nak mondanak. Néhány éve egy barátom vélelmezte, hogy ez mi lehet, hogy ő olvasta, valami az agyban, és nem gyógyítható. Nem fáj, megfogalmazhatatlan, - feszített? masszíroztam -, miért olyan terhes. Nyáron egy neten reklámozott angol krémmel próbálkoztam, hat tubus, jó drágán. Semmi. Aztán véletlen beszélgettem erről egy orvossal. Azt mondta, magnézium; első lépésben próbáljam meg ezt. Akkor a DM-ben (oda küldött, hogy ott sokkal olcsóbb) megvettem a javasolt tablettát, napi egy, és szedtem. Ezt szabad tartósan is. És nem jelentkezik a baj. Nagyon jó. Köszönöm. 2016. október 22. szombat 18:18 Svábhegy - a nagy játszóteres rét. Kata inkább a kisgyerekeket nézte. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 20:28 Az A/2016/63 mára így alakult át. 90x90 cm. 2016. október 23. vasárnap 09:10 Utolsó felvételeknek szánom T.I. úszásomról, amennyire (egyedül) képes vagyok, megtanultam. Lehet, hogy mentoromnak, Gy.-nek más a véleménye. Lábmunka már van, de ennél lendületesebbeket rúgni. A két térd közelebb. Hosszabban kitartani az elől-kezet. Fejet még lejjebb, de az nem megy. A FILMTÁR-ban még egy felvétel, ott sokkal jobban látszom, és sokkal rondább a lábmunkám. Bár az oktatófilmben neki is szétáll. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 09:30 Hetven felett más a helyi értéke a frissen szedett mezei virág ajándéknak. Ahány szál, annyiszor lehajolni. Leguggolni. És most indulás Esztergomba, fiúunokalátogatni. Ferences gimnázium, első évfolyam. Elvinni ebédelni, aztán még- Végül (alvásidőben) haza. Akkor talán majd a Duna mellett, Visegrád - Lányfalu - Szentendre. virag-1.jpg - F/2016/193 18:29 Esztergom, '56-os ünnep okán a városban nosztalgiabusz. Botond unokával gyros-ebéd. Cukrászdát, készpénzt nem kívánt. Majd kívánságára a Magyar Festészet Napja (mégegyszer). Évtizedekig kardoskodtam a rendszeres országos kiállítások visszatérte mellett, hát nem tudom. 20:17 Akit érdekel, kijegyzeteltem, amit a Szt. Fausztina / irgalmasság-ajándékokról tudni érdemes + az imajavaslatok. C.16145 22:08 Bodzaszörp került a vasárnapi asztalra. Kupakja feliratát - ÁGI CSEPPMENTES sehogy se tudom értelmezni. Asztalom fölött csoportvezetőm, Georges Braque is csodálkozva nézi. 2016. október 24. hétfő 06:09 Alapkérdés - még innét nézve, súlyos. Lesz-e változás a mennyben. Konkrétabban. Megtanulom-e a krallt, a programozást, az angolt. 11:46 Ez leginkább mégiscsak egy napló. Tehát. Harminc kőr mezítláb a kavicsmezőn, egy kávé, valamint az A/2016/60 -tovább, aztán az itt mutatott Tengerpart és műterem - A/2011/47. 2011 - 2016, 60x60 cm. 2016. október 25. kedd 09:06 Fiam éjjel átküldött egy fotót. Most ő, harminc évig én néztem ezeket a házakat. Válaszom (a fotóról jutott eszembe; ő szeretné a műtermemet): B. terv. Nem vágyom oda, de esetleg lakást cserélhetünk, ha Kata hal meg hamarább. A fonódó: 17, 19, 47-es a Körtétől a Lukácsig. d. Fotó: F/2016/194 (a Móricz Zsigmond körtér: F/1956/13) 10:55 Mára ez is elmozdult. Hatodik befejezés. Itt most a pixelek. A képből gyakorlatilag semmi nem látszik. A/2016/60 11:01 Kedves Deske! Csak néhány képet mutatott az esztergomi képek közül, mi alapján szelektált? Minőség? Azért érdekel, mert az én képemet nem mutatta, s kíváncsi vagyok, milyen előjellel történt ez. Nekem fontos ez. Válaszát előre is köszönöm: X. --- :-)) d. 11:44 Ez is meglett. Júliusban kezdtem. Túlvilág, műterem - A/2016/43 60x60 Egy évben négy ihletnap, szoktam mondani. Ez így is van. Nálam. És akkor már csak 361 nap marad, amikor -- 13:08 Még másik három képet rendbe hoztam, ennél jobbakat, de azokat már nem mutatom, nehogy elkérje a receptet a konkurencia. Na, csak egyetlen szegmensét. 35 gyalogkör a kavicsmezőn; egy sajtos rúd. A/2016/13 60x60 18:55 Most a napokban bef., már fotózva, a helyükön, a festményeknél: A/2011/47 A/2016/13 A/2016/20 A/2016/23 A/2016/43 A/2016/44 A/2016/60 A/2016/63 A/2016/64 és kettőt kidobtam. 2016. október 26. szerda 14:43 Hát nem csodálatos?! Valahányszor föltörök egy diót, mindig dió van benne. 18:16 Délelőtt a Nemzeti Múzeum, Keleti Éva színészportréi - időseknek való, régről az összes ismert szeretett arc Páger - Mensáros - Őze - meg azok a valaha gyönyörű nők - és egy 56-os emlékkiállítás az ez ügyben készült festmények - grafikák, kevésbé művészi érték szerint, értelemszerűen, és Sztálin két bronzujja, Pécsi Sándor gyűjteményéből. Már a bejáratnál ez a látvány fogadott. És milyen nagy; óriási, szeretem, ez jó. 2016. október 27. csütörtök 05:24 A nagymama föltette a mérlegre a kisunokát. A postamester elővette a szabályzatot, lepecsételte a feladóvevényt, és kiszámította a tarifát. A gyerek nyakában fatábla édesanyja New York-i lakcímével. Akihez nyolc nap múlva postán meg is érkezett a kisfia. XIX. század vége, London. Így pontos. in: Szentiványi Jenő A postának mennie kell. Tegnap megkaptam. Az antikvárius ismerhetett, mert érdeklődött, nincs-e még zsidótemető képem. 06:08 A szeretetparancs így szól: szeressétek. Nem így: kedveljétek. (Az ugyanis nincs hatalmatokban.) (A szeretet: jót akarni és jót tenni.) (Szerintem egyszerűen: munka.) 08:35 Reggel tévedésből a piros lámpánál megálltam a rózsafüzérrel is. És még egy klerikális: A becélzott harminc kavicsgyalogláskör 8:35p, tegnap lemértem. Ma stopper indít, nem kell számolni, helyette a Fausztina-féle rózsafüzér irgalmasság-ügyben. És egy harmadik klerikális, a valahai legpofátlanabb imamondat-, A Szűz Máriának azt mondjuk, hogy - szeretem -: mutasd meg, hogy anyánk vagy. Még jó, hogy nem tesszük elébe, hogy csezd meg- 09:39 Hát nem csodálatos?! Valahányszor föltörök egy diót, mindig dió van benne. És például nem kávéskanál, vagy amatőr horgász... üdv: d. 10:19 Húsz éve fölraktam egy pácolt deszkát a bejárati ajtónk mellé üzenőfalnak. Rajzszögeket is bele, használatához. Ennek ellenére most leesett, újra kellett tiplizni. Kata természetesen nem rendeltetésszerűen használja, itt elintéznivalói. Viszont fölrakott egy fontos fotót, az utolsót János Pál pápáról. Meg fölkerült rá a folyosókulcs, rajta kis sárga teherautóval, hogy el ne vesszék. Így is, de csak néha. Van körülötte minden. Bal fönt: harminc éve pár hónapig együtt jártunk angolra, néhányan az Akadémián egy asztal körül. Ennek ellenére Katát alig lehetett hallani, odacsúsztattam neki egy biztatást. A jobboldali bükkerdő egy pénzkeresős szociofotó utamról, F/1974/19. Fiatal Művészek Stúdiója közös kiállítása Isztambulban, ki is vittek minket, egy sírkő, 1979. fotó: F/2016/195 10:45 Az a néhány hónap angolóra amúgy nagyon jó móka volt; 1975. Az Néprajzi Kutató meglehetősen haladó kurzusára Kata révén barátilag befogadott kedves fiatal tanárnőjük, tök kezdőként. Amit úgy hidaltam át, hogy az általuk akkor vett english 4. következő leckéjét mindig töviről hegyire átvettem, és kiszótáraztam, előre. Az egyik olvasmányban a világhírű öreg filozófusról volt szó, aki mindig segítségére van a diákjainak, nemkülönben amennyiben azok csinos leányok. Egy másik, hogy séta közben lehet butaságokat beszélni, a séta arra való. Beleolvasnék, hol van az a könyv. Eredeti angol kiadás, ez, a negyedik kötet négy sárga körfolttal a fehér borítón. Hívtam Kata húgát, aki egyetemen angolt tanított, de nem emlékszik. Most írtam egy antikváriusnak, hátha, azok szeretik az ilyesmiket. Én is voltam, vizsgáztam is belőle. Aztán fölvettek a Főiskolára. 13:33 Deske, akkoriban nem az Essential English volt divatban? A. Kata szerint az Alexander 4. kötete (Follow Me?) volt. Látni kéne, sárga. Az antikvárius nem vette föl a telefont, mert délben a Múzeum körúton bombariadó volt. d. Ezt a képet egyszer már tönkretettem. Most kerülgeti, de nem tudom megoldani, olyan majdnem állapot. A/2016/48 Kicsi, 40 centis. 21:01 Ezt látom (látnám) most a minisztérium ablakai helyett. A megmaradt Ganz-gyárépületek már a Milleneumi Park részei. F/2016/196 21:22 A gyerekeket pedig lelőtték, nehogy esetleg elkapják egymástól a bárányhimlőt. Körülbelül ez történt. A kollégiumi konyhásnéni délben szólt, hogy azonnali hatállyal országosan betiltva közétkeztetésnél az ételt bármi tartályba helyezni, elvinni. Ott a helyszínen lehet/kell megenni, mert több szalmonellafertőzés mostanában. Szögre akasztani vagy 44 éve használt ételhordónkat. Majd Katával lemegyünk a menzára. Ez hagyján. De itt sok diák órarendje miatt csak délután, este tudta átvenni (zárt dobozok rendszeresítve) az ételét. 2016. október 28. péntek 12:20 Egy barátom beadja, a kép a téli Virág Judit-aukcióra kerül. Csend a szobában - A/1983/01 60x60 cm. Kikiáltási ár: 950e HUF becsérték: 1,5m HUF lesz, de bőven többet remélnek érte, valószinűsítenek. Képet 20 éve láttam. Úgy emlékeztem, a kerete nem volt az igazi. Hogy rendbehoznám, fölajánlkozó levelem így kezdődik: Kedves N! Az élet bonyolult, vagy azzá tehető. Aztán egyszerűbb volt a keretet lecserélni. 19:59 Kollégiumi ebédlő, ahová én többé nem. Tegnapi hír, többé nem hordhatjuk az ebédet a diákmenzáról; ott kell megenni. Mai hír: nem is mehetünk többé oda. 43-44 év. Az itteni Várfal-vendéglő kismenü drágább lenne, mint a nyugdíjam fele. Gábor dícsérte a MOM-ebédválasztékot... Odautazni? Körtéri Népbüfé, kiváló, 1958. Kata: főzés lesz. Mondom: három napra előre. És: szerettem a GLOBUSZ konzerveket, 4-500. Babgulyás. Sóletbab csípős kolbásszal. 2016. október 29. szombat 10:25 Tizenkilenc sarlósfecskére erősített apró adatrögzítők révén svéd kutatók megállapították, amikor augusztusban a fecskék elindulnak fészekrakó helyükről, vannak köztük olyanok, amelyek egyszer sem szállnak le a földre, míg vissza nem érkeznek a következő fészekrakásra, tíz hónap múlva. Azt még nem tudják, hogyan alszanak. [HIRADO.HU / KULTÚRA +TUDOMÁNY] 13:17 Tizenegyedszer kész az A/2016/64 90x90 Illetve nincs kész, mindjárt lemosom. 13:42 Ez tök tetszik, C3 statisztika, ők is e havi olvasóim. Csak az Old style-t nem tudom, kicsoda. Thailand Old style Arpanet arpa Bahamas 2016. október 30. vasárnap 09:19 Szeretem magamat fotózni. Néha összejön. Hazafelé - F/2016/197 12:41 Vasárnap. A Kecskehegy és a Homokhegy közötti völgy. A Határnyergen át a Vitorlázórepülő-térhez. És vissza. A sárga fák alatt ilyenkor mint egy katedrális. 20:12 Hogy rózsafüzérezek kavicsjárás közben, jobban fáj. Ég teszi; kő teszi? 2016. október 31. hétfő 08:56 Hogy időnként hallom, még a zsolozsmában is valahol; évek óta föl-fölrémlik bennem, most le is írom; hogy valakit megalázni - ez téves fogalom. Szenvedést okozni lehet. De az ember méltósága sérthetetlen, nem személyfüggő. 09:08 Nem szeretnék itt labdaszedő gyerek lenni. Mennyi lépcső. Bár ezek a mai fiatalok-- Dubai? Felnőtt Disneyland-- 10:16 Minden reggel. Gyönyörű. Kivéve, amikor capuccino + tejszínhab 3 cukorral + 17. villamos. Az a Frankel felőli kijárat. F/2016/198 10:44 Újra megpróbáltam. F/2016/199 12:40 Ünnep van, vagy legalábbis munkaszüneti nap, hát ez a délelőtt elment a The Human Factor-rel. Az a helyzet, hogy most vallotta be Castle a black feleségének, hogy ő double agent. Ugyan a történetet ismerem, de vele izgulok. Bicskámat markolászom szokásosan, de az tartósra túl nehéz. (Volt erre egy jó kis csapágy, de rég kidobtam, mint luxust.) Hát kértem Katától valami fogdoshatót, kerestünk, tálkájában fölbukkant ez a többszáz éves cserépdarab. Koreából hoztam neki, háztetőről lehullott törmelék. Aztán irodadobozom segített ki, a körömvágó micsodát egy kézzel lehet ide-oda hajlítgatni, símogatni. Szegény Castle le fog bukni. Most megyek torta közepébe zászlót csinálni, Kata kérte, keresztlánya (36) itt szülnapebédel. A számot nem írom rá. 2016. okt. napi olvasó: 381 előző levél összes levél VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 260. 2016. november 1. MINDENSZENTEK (kötelező főünnep) A KÖTELEZŐ-t bosszantásiból ide. Egyházunk nem demokratikus szerkezetű, ha sokan igyekeznek is ellene tenni. Hatra uszodába, előre veszem, mert a lusta ferencesek ma csak 07:30-kor mondanak misét. 03:47 Szia Dezső, az F/2016/199-es sokkal jobb, mint az előző, akár kiválasztott is lehetne. A teniszpályás kép pedig sima photoshop, nézd meg például, hogy két objektív rajzolat van. Ölel, H. Köszi, igazad van, pedig ellenőriztem, beütöttem, hogy DUBAI -- képek, az tévesztett meg, hogy tényleg van egy tányér-, csak az persze leszállópálya infantilis házikójuk tetején. d. 04:12 Értő jó ismerőssel beszélgettünk az esetleg könyvvé formálandó FÜVESKÖNYV-ről, ami már a honlapon, a verseknél. - cím nem jó, összecseng a sajnálatos Márai könyvvel. - és ha FRANCIASALÁTA lenne? - barátunk téved, a VERSNAPLÓ darabjai tényleg versek - mondjuk, VERSFÉLÉK (honlap menűben át is írtam rögtön) - a két nagy interjút kihagyni, más műfaj, az nem énhencegés, hanem énértelmezés - nem mérce, hogy nem jelentős mű, érték, helyi értéke van, ismerősöknek infó-ajándék - hiszen ezek a szövegek elvesznek/nének a szövegtengeremben - nem szégyellni, ez sem önfeltárulkozósabb, mint egyéb írásaim - kérdésesek a faximile gyerekszövegek; de azok illusztrációként jelennének meg - Dragomán új könyve szerinte giccs (nem olvastam), Závada becsületes, jó szándékú szociológus. 12:50 Kata barátnője már sokat ágyban, nehezen mozog, és a telefon nem ér el hozzá. Délelőtt dugaljzat átszerelés nála, és kábelcsatlakozás, háromnegyed óra, Angyalföld, működik. Hogy valami haszon nekem is, csendben lefotóztam. Szép. További háromnegyed óra volt a monitoron mögüle kiszedni a könyvespolcot a vekkerrel. F/2016/200 16:44 Kedves Dezső! Nem egy lényeges infó, de... :) A dubai fotó valódi. 2005-ben Agassi és Federer játszott ott (talán egy jótékonysági cél érdekében...) https://www.youtube.com/watch?v=JpV6WULqLTw (a kosárban sok labda volt) L. 16:56 Ha netán könyv, de címe nem FÜVESKÖNYV PADLÁSFELJÁRÓ LÁTOGATÁSI IDŐ UTÁNFUTÓ VÍZUMKÖTELES IDŐ-RENDBEN TALÁLT TÁRGYAK OSZTÁLYA PRESENT PERFECT - BEFEJEZETT JELEN EGYES SZÁM ELSŐ SZEMÉLY 16:58 A vak férfi panaszkodott, megpróbált minket a Jóisten, balkézről született egy gyerekem. - Inkább maga próbálta meg a Jóistent - mondta neki Kata. 17:23 Érdekes, ennél a döntésnél mindig egy fájdalmas ütés, holott már többéves gyakorlat. Asztalra való kis fát veszek karácsonyra. Vagy plafonig érőt kéne, mint hajdanán mindig. Simuljak bele az öregedésbe, vagy forduljak szembe vele. Két életstratégia, egyik sem helytelen. 17:56 Úgy intéztem - mivel lassan hónapok óta nem válaszol -, hogy informálisan találkozhassak plébánosunkkal. S rákérdeztem, hogy állnak a körlevelemmel, a hajnali misék visszaállítása ügyében. Azt válaszolta, a levelet mindenki olvasta, de egy se jött hozzá, hogy csinálná. A dologban az nem stimmel, hogy egy plébánia sem demokratikus szerkezetű. Úgy mondott igazat, hogy nem mondott igazat. Én is megteszem olykor. 2016. november 2. szerda 12:14 Ihlet órája. Az idei fotókból délelőtt kiszűrtem 49 gyengébbet. Még így is, ajvé. A NEWS-képek között (kis felbontás) megmaradnak. 18:24 Délután. Még 62 fotó ki. 200 volt eddig idén, aránytévesztés. 21:01 Az élet végtelen bonyolult dolog. Én például most megettem Kata délről maradt csokoládés pudingját. (És utána egy kis töpörtyű.) Még nem tudja. 2016. november 3. csütörtök 09:07 Az égiek üzenetének számomra legkülönösebb formája az információkiszivárogtatás. Pld. hogy milyen (nem) lesz az ábrázatunk odafönn. Merthogy Jézus arcát feltámadása után senki nem ismerte föl. Józsi atya (mellettem vetkőzött a Lukácsban) szerint egyszerűen nem hittek a szemüknek. Nem teljes körű magyarázat. 11:54 Nem vagyok nyafogós típus. Ilyesmire nem szánok időt. De így pontos; ritka öröm, és nagyon tudok is örülni, ha véletlen egyszer valami jobb lesz, mint volt. Új vekkert kellett venni, ma vittem is vissza, világítása nem működött. (Úgy emlékszem, életemben egyszer egy gyufavásárlást sikerült egy fordulóval megoldanom.) Ma egy más fajtát mutattak, egyébként ezerrel olcsóbbat, 3500 és radicontrolled. (A controll nem kontroll, hanem irányítás, vezérlés, felügyelet.) Tökéletes. És szép. Még azt kis emblémát kell rajta fekete szigetelőszalaggal letakarni. 12:31 Sikerült lenyomozni egy új gyűjtőmet. Kedves Váli Úr! Régi vágyam teljesült ezzel a vásárlással, és igyekszem méltó környezetben, méltó képek között kiállítani a lakásomban. Két hónap múlva nyugdíjba megyek, így sokszor, sokat leszek majd a kép társaságában. Remélem intenzív párbeszéd alakul ki közöttünk, így akarva akaratlan, a jövőben Ön is része lesz a mindennapjaimnak. Ha olyan jelentéseket is Önnek, illetve a festménynek tulajdonítok majd, amelyeket meg sem célzott, előre is elnézését kérem, de akkor, ott, az már az én szabadságom lesz... Üdvözlettel! R. 12:51 Persze két olajat, nagyot adok, és nem szomorúakat. Holnap már jönnek is érte. Kedves Dezső! A budapesti Egyesített Szent István és Szent László Kórház onkológiai osztályának osztályvezető főorvosa, Dr. Bodoky György gyógyító tevékenysége mellett elkötelezetten dolgozik gyógyíthatatlan betegek életminőségének javításán is. Alapítványa a kórház területén belül önálló épületet hozott rendbe és szerelt fel a legmodernebb eszközökkel, méltó körülményeket teremtve gyógyuláshoz és elmúláshoz egyaránt. Van szakértelem, emberség, odafigyelés, DE nincsenek képek a falon. Arra kérünk, hogy az általunk felajánlott képek mellé további művek ajándékozásával segíts egy olyan környezet megteremtésében, amiben akár te is szívesen gyógyulnál. A műveket ajándékba kérjük, az alapítvány tulajdonát fogják képezni, el nem idegeníthetőek lesznek, kórtermekbe, a kezelőkbe, az orvosi szobákba és a várókba kerülnek. A keretezés költségét az alapítvány vállalja, a művészek tiszteletdíját inkább gyógyításra fordítja. A művek lehetnek egyedi vagy sokszorosított grafikák, akvarellek, pasztellek vagy olajképek. Kicsik, nagyok egyaránt. Köszönjük! Üdvözlettel: L. 13:01 És még ez is ma délelőtt. Kedves Váli Dezső! [..] munkám kapcsán különböző szerzetesrendekkel vettem fel a kapcsolatot, szerzetesekkel beszélgetek, olvasok mindenfélét, amit a témában találok. Nem olyan régen ráakadtam és elolvastam egy 2011-es interjút Váli Erzsébet Ancilla nővérrel is. Nagyon megfogott, amit az életéről mesélt, amely számomra a rendíthetetlen hitről tesz tanúbizonyságot. Ma ez olyan ritka, hogy ha találkozom ilyennel, számomra csodának tűnik.  Sok kutakodás után eljutottam a pannonhalmi monostorhoz, de B. nővér megírta nekem, hogy nem fogok tudni Ancilla nővérrel beszélgetni, mert sajnos igen beteg. Még annyit kértem a nővértől, hogy ha esetleg ismer valakit... Így kaptam meg az Ön elérhetőségét, és megkérdezem, hogy mesélne-e nekem Ancilla nővérről? É. - Kedves É! Szívesen. Tücsök (73) Alzheimer-kóros, engem még megismer. d. 13:46 Ez még épp belefért a délelőttbe, a'la prima, ha így írják, bő félóra volt, még kettő óra null-null előtt (Facebook forduló, így állították be nekem, automat) föl tudtam tenni. Délelőtt és műterem - A/2016/66 90x90 Tényleg, esetleg ezt lehetne a rákbetegeknek adni. Nem rosszkedvű kép. Csak túl friss, hogy elmenjen. Nem szabad ilyen hamar. Nem marad idő netán kidobni. Bár most tetszik. Pontosabban: kurvajó. Köszönöm. 2016. november 4. péntek 09:15 Kilenckor megbeszélés a karosszéria-lakatossal. Kértem, hogy néhány horpadást hagyjon meg, és egyébként se legyen szép a munkája az autótolvajok miatt. Utcán tartom a kocsit. 09:17 Reggel négytől fogalmaztam. Gyorsúszás közben is. Épülő rákkórházba kértek tegnap képet. Kicsit, nagyot, akármilyet. 2016.11.04. html-2016/ajandekozo.htm C.16176 Önök megkerestek, szívesen adok; igyekeztem nem rosszkedvű képeket válogatni -- AJÁNDÉKOZÓLEVÉL ...az Alapítvány a Daganatos Betegek Gyógyításáért és Rehabilitációjáért (1995.09.26.-) számára. [Képviselő: Prof. Dr. Bodoky György, Szt. László Kórház, Onkológia oszt.] Az átadott művek tulajdonomat képezik. Minden adat: http://deske.hu / 6. FESTMÉNYEK. A művek korlátlanul publikálhatóak. A fogadó fél kijelenti, hogy a kapott művek az Alapítvány elidegeníthetetlen tulajdonába kerülnek, és a kórház épületén belül kapnak elhelyezést. Ellenkező esetben automatikusan visszakerülnek Váli Dezső tulajdonába. Bármi eseményt a kapott címen jelezni fognak. _________________________________________________ "Műterem Kecskeméten - A/2015/16" / 2015-2016 "Hatvanhármas műterem - A/2016/63" / 2015 olaj, farost, 90x90 cm, szerzői keret, értéke: 800e HUF/db. __________________________________________________ "Ének a búzamezőkről - AX/2010/33" / 2010-2015 szerző: Varga Patricia Minerva - Váli Dezső / olaj, vászon 50x70 cm, szerzői keret, értéke: 600e HUF. ___________________________________________________ "Tengerpart és műterem - A/2011/47" / 2011-2016 "Evilági műterem - A/2013/33" 2013-2016 olaj, farost, 60x60 cm, szerzői keret, értéke: 500e HUF/db. ____________________________________________________ Köszönet a gyógyítóknak. Örülök, hogy munkáim működni kezdenek. És lehet, hogy egyszer még én is nézegetni fogom ezeket, szívélyes üdvözlettel: 09:24 Huszonhat év mindenféle után tegnapelőtt rájöttem úszószemüvegem optimális fölhelyezési mozdulatsorára. 18:44 Este édes percek, ilyenkor otthon vagyok; Kieselbach Galéria és Virág Judit boltja. Czóbel, Modok és főleg és megint Berény. Aztán fotelben harminc oldal Human Factor. Szótár nélkül. 176. oldal. Ez jó. 2016. november 5. szombat 05:40 A boltban előttem álló néni az eladóhoz: melankolikus létrát kérek. Majd pillanat szünet után: nem tréfálok. Erre ébredtem. 21:37 Semmi, semmi. Alvás tíz harminc - tizennégy harminc. The Human Factor bef. Ma egy megfáradt öregember voltam. Sivatag. 2016. november 6. vasárnap 05:42 Dr. M. Jóska, sebészorvos, a magyar karizmatikusok vezetője, régi ösmerős, átnyújtotta útlevelemet, avval, hogy elkészült. Ez állt benne: 00000000000000000000000000000000000000; hatvan nulla. Elszomorodtam. Ez annyit jelent, én vezetem a csoportot; imaközösségünkből hármunknak a kis közép olasz városban kell két hetet nyaralni, ahol a múzeumban semmi XX. század; csak barokk képek. - Nem lehetne valakivel cserélnem - kérdeztem -, a többiek Nyugat-Európába, van, aki Norvégiába megy. - Nem, nem, nagyon sok előkészítő munka van ebben. Kocsival mentek, készülj... Aztán megnéztem a vekkerórát, negyed négy. Sikerült visszaaludnom. Mit tartalmaz ez az álom az evilágból. Jóskáék az Emmanuel imacsoportokat most, őszi kezdetkor, ahogy két évenként mindig, átszervezték. Ilyenkor Kata is más-más emberekkel kerül össze, nem mindig örömére-, a napokban vacsoránál mesélt erről. Vele éreztem, álmomban is. Mi, a Fioretti 31 éve vagyunk együtt. 06:19 Régi-, tehát szeretett vekkeremet elemcsere után nem lehetett beállítani, elromlott; hát szappanhabbal lepucoltam, megérdemli - a halottakat is lemossák -, szemétkosárba. Másnap kikotortam onnét, hátha mégis föléled. Biztonság kedvéért szóltam Szent Ritának is, hogy bocs... És most reggel: mutatta! a pontos időt, valahonnét Németországból tényleg vette az Üzenetet. Akkor hát lesz egy vekker az asztalnál, egy az ágyamnál. De azonban ez a gazdagság ízléstelen. Misére menet az újat használati utasításával együtt le az első emeletre, a cserebere-ablakba. Fotó: F/2010/170 08:46 Ha egy kezünkön tíz ujjunk lenne, nem kellene rózsafüzér. 16:31 Normafa, vasárnap, köd. Ferenczy Károly nyomdokain. F/2016/201 17:05 Hogy néztem új kiállításukat, Kieselbach, mint szokta, kezembe nyomta az erről-kötetet. Festők, múzsák, szerelmesek. Megint fölértékelődött nálam Bernáth Aurél, majdnem azt mondtam kajánul, legjobb magyar írónk. Olvasom szövegét, s megváltozik örök véleményem, hogy képről nem lehet lényegesen beszélni. Remek. Sőt. Pontos. Ferenczyben van valami a magányos erdei sétáló hallgatózásából. Olyan neszekre figyel, melyeket mások nem is érzékelnek, vagy csak úgy hallanak meg, ha már nagyon sokáig üldögélnek elmerülve egy páfrányos, mohás, lomb födte zugolyban. Valami szertartásos van benne, papos, de mély értelemben, mint ahogy a szertartás a valláshoz tartozik. Az ilyen szellemek látszólag nem tartják kezüket az élet ütőerén. Valahogy fölötte állnak. A "napos oldal" örömei csak messziről csillognak ide, oldva, szinte akként, ahogy egy bál zajára az elmenő visszafülel. Mélységesen ünnepélyes hangulatot varázsol, s azt szinte lombsusogással veszi körül. A múzsa körül p: 32-33 Mennyire illik ez erre a fennkölt képére is (vigyázat, a fenti szöveg nem ehhez a képhez íródott). A téma kétségkívül befolyásol, küszöb. De mennyivel több annál. 20:15 Email jött, három fotómelléklettel. - Kedves Dezső, láttam, a BÁV-aukción lesz két képe, 650-, ill. 750-ről indulnak. Most hétvégén mindig Magába "botlok" :-), ezt nem tudom olvasta-e, a végén Önt idézik. Üdv: L. - Mindjárt nézem, biztos nem olvastam, pedig szeretek magamról olvasni.........köszi! d. Igen, 92-es Mozgó Világ-cikksorozatom kedves festőimről (az utolsó, tizedik: magamról). Ez a cikk: Czóbel Béla felesége. "A szentendrei Czóbel Múzeum legszebb képei az alagsori szárnyban látható három kis Modok Mária-kép. Ez a henye mondat némi magyarázatra szorul." http://deske.hu/iras/html/mozgo6.htm 2016. november 7. hétfő 08:52 Kocogok, fordulok a híd felé, a célegyenesbe, öt perccel korán vagyok, így nem találkozom a gyönyörű házaspárral, akiket néhány éve leszólítottam. Kiderült, a férfi diakónus és kézsebész. Ismerkedésül könyveinket egymásnak. Viszont ma, másik kezével az autóba kapaszkodva, szélesen integet az idősebb kukás, és mosolyog rám. Ez bizony jól esik. Annó mindhármuknak adtam új könyvemből. A Török utcában a szerszámboltos - régi ismerős ő is - fölhúzza a boltredőnyt - csak egy óra múlva nyit majd - és beinvitál. Hogy ő este csokoládés micsodát sütött. Segítségét is igénybe véve választom ki a legnagyobbat, majd az ahhoz legközelebbit a műanyag dobozból, mert nem egyforma méretűek. Utána egy fogpiszkálót ad a kezembe, arra kell fölszúrni; egy másik dobozban valami kis puha barna gömbölyűk vannak. Azt a nagynénje készítette. Még egyeztetjük, nem talált otthon elfekvő armatúra-tekercset, elhozta volna nekem; papírnehezéknek használnám szkennelésnél. Húsz méterrel arrébb Koronczay órásmester is már bent matat, nagykabátban; vele is köszönőviszony, hogy a világ digitalizálódott, főleg régi ingaórákkal foglalkozik. Ő is nyolckor nyit majd. Reggeleim, huszonhat éve, 07:02 körül. 10:53 Próbálkozom tovább, A/2016/66. Minden rendben lett volna vele, nekem nyers volt. Vagy csak egyszerűen: túl világos :))) 11:34 Most mondták, meghalt Kocsis Zoltán. Kevesebben vagyunk- 12:32 Vemhes ló, röntgenfelvétel. 20:03 Felnőnek a gyerekek. Pár éve Zsófi lányomnak adtuk-, téliesítette a kékkúti nyaralót, fatüzelésű kályha. Most, november elején az új kályha közé szerveződött az élet. Sok gyerek, vendégeket is vitt; de a fotón csak két kutya. F/2008/145 - F/2016/202 2016. november 8. kedd 06:23 - [...] Deske, nekem Kocsis Zoltán halála nem egyenlő azzal, hogy eggyel kevesebben vagyunk... Á. - Kösz, igaz, félreérthető, kijavítottam: Most mondták, meghalt Kocsis Zoltán. Kevesebben vagyunk, vagy talán: eggyel kevesebben maradtunk - (bocs:) akik az ország javán dolgozunk... d. 06:45 1983. Hogy szobaépítés miatt el kellett hagynom jó kis két négyzetméteres, volt vécéből átalakított sötétkamrámat, a műteremből csináltam egy újat. Pest legnagyobb laborja lett :))) 48 m2. (1983-2002, aztán jön a digitális) Elsötétítő függöny, pléhkannából eszkábált 9x12-es nagyítógéphez házilagos faállvány. És nyilván akkor csináltam a két vegyszertálat is. Vajh mért most jutott mindez eszembe. Aztán itthon össz-vissz tán kétszer ekkora-, méteres óriásnagyítás életemben, dokupapírra; farostra kasíroztam őket. Az egyik anyácskám fotója Éden-nek nevezett nyaralójukról, öregségükben vásárolták barátnőjével. 09:19 Uszoda 1. - Én a múltkor elég durván letorkoltalak, bocsáss meg. - Nem emlékszem, Deske, mikor? - Úgy 10 - 15 éve. Uszoda 2. A maga nemében ez is rekord. Két és fél forduló után váltanék gyorsba. És az első! hossz után nem tudtam, egyet mentem-e, vagy kettőt. Igaz, közben szöveget fogalmaztam. Uszoda 3. - Deske, szépen úszol, de olyan gyenge a lábmunkád, a krall. - Három oka van. Az első, hogy nem tudtam megtanulni. Uszoda 4. Most reggel öltözöm már, s látom, vérzik az ujjam. És rejtély, mi történhetett ma, a vízben. Uszoda 5. - Deske, te még leúszod az ezret... - Már csak 963 métert. 09:30 - Deske, legutóbb Népszabadság ügyben írogattunk egymásnak. Ez volt az az esemény, amikor úgy éreztem, hogy távoli világok próbálnak valahogy kapcsolódni, de nem értik egymást. Nem pusztán azért, mert más optikán keresztül szemléljük a dolgokat. Maga következetesen egy sávban mozog - ami nekem nagyon szűk- nagyon szigorúan tartja magát ehhez, és építi az imidzsét. Tiszteletreméltó. De ehhez nem tudok kapcsolódni [...]. Á. - Kedves Á. És ha hagynánk a picsába a politikát? Olyan periférikus az életben. d. 09:43 E percben telefon. - Deske, anyám meghalt. - Köszönet az életéért. Imádkozunk érte. Köszönöm, hogy megmondtad. - Köszönöm. - Szia. - Szia. 10:47 Mondom reggel ezt a most tanult irgalom-rózsafüzért, de ez, hogy felajánljuk... Krisztusnak Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét - szerintem rossz fordítás lehet, logikátlan és így nem is tudom megjegyezni. Átírtam: Testét és Vérét, életét és halálát... 12:14 Egy rókáról lehúzni minél több kadmiumvöröset, és közben még az imázsomat is építeni. Hátha a mai tisztább szerkezet lesz. Mentségemre :)) délelőtt 15 mail, ráadásul az a drága rohadék okostelefon ezt megduplázza, az is folyton csengetett. Igaz, azt csak törölnöm kellett már. És ebből hat levélre válaszolni is, lehetőleg figyelmesen. A/2016/67 90x90 cm. Ahogy látom, e színek édességéből a monitoron kb. semmi nem látszik. Tehát ha a jövőbe nézünk, gyakorlatilag ez a kép nem létezik. Nem lesz létezve. Nem van. Miért, te hány Braque-képet láttál eredetiben. 2016. november 9. szerda 04:56 Kedves S., maga nagyon jól fogalmaz. Bizony továbbra is fölhasználom szövegeit itt, a NEWS-ban; gazdagítja. Ha Esterházyval levelezett volna, benne lenne a Harmonia Caelestisben is, mint én, oldalnyi életrajzommal. Annó faxon küldtem neki Berlinbe. Meglepődve láttam könyvében vissza. (Hencegtem vele, VÁLI-kötetem számára csináltam.) Természetesen ő sem jelölte a forrást. Egyszer leírta magáról a kis szabómesterek kirakatmondatát, hozott anyagból dolgozom. Más. Ha valaki azon búsul, hogy én három évtizede csak műtermeket, azoknak ide az elsőt, 87-ből. A/1987/12. Összevethető a fönti -, a tegnapi képpel. A téma küszöb, nálam érdektelen. Át kell lépni rajta, hogy bejussunk. A valahova. d. 06:40 Isten temploma ugyanis szent, és ti vagytok az (1 Kor 3, 17). 08:53 Az öltözőben reggel azt latolgattuk, hogyan alakulnak majd a jövő évi uszodabérlet árak Trump esetleges választási győzelme esetén. 13:33 Megint kilyukadt. Délelőtt foltoztam. Sárga bőröm volt, más nem. Evvel a tarisznyát építem magamat építem az országot építem vagy az imázsomat. Kérdőjel. Netán mindet, együtt. 17:51 Így idősen, gyöngeségünkben egymást támogatjuk, kiegészítjük. Most éppen Kata felejtette el, hova dugja előlem az édességeket, viszont most én éppen tudom. A hivatos dughely, tört tejcsokoládé volt, dióval. 17:57 Fiorettiben egyik közösségi tagunknak meghalt a mamája. Kitaláltam, hogy ma, az esti imatalálkozónkon (a szokásos feltételek mellett*) fél órát Szentírást fogunk fölolvasni, fölváltva. Utána áldoztatok. S evvel meglesz a mama teljes búcsúja. (A tisztítótűzben szenvedő össz bűne elengedve. Őrület, és alig hihető, de a pápák lehetősége / joga ezt szabályozni, megadni.) A mama nyilván fia imaszándéka lesz. A többieknek szabad a választás, annyi, katolikus kell legyen. Nekem most halottam nincs, Esterházy Péterért fogom mondani. Ahogy annó Petri Gyurkáért is. * - közeli időben szentgyónás, - lehetőleg aznap szentáldozás - bocsánatos bűnhöz se ragaszkodhat - a pápa szándékára egy Miatyánk, egy Üdvözlégy - fél óra Szentírás olv., vagy szentségimádás Szentszék / VI. Pál: Indulgentiarum doctrina apostoli konstitúció 1968. 20:53 Vannak csapatok, akik a végén úgy belejönnek az együttlétbe, hogy aztán késő este-, jól elszaladt az idő... Álláspontom szerint a vekkeróra is a Szentlélek ajándéka, háromnegyed kilenckor mindig befejezzük. A zsolozsma esti dIcséretet ma Trumpért mondtuk, segítse Isten a munkájában, és ő is segítse Istent munkájával. A Jelenések könyvét körbeadva olvastuk föl. Volt szabad kapacitás, egyikünk feltételesen Kocsis Zoliért végezte el a búcsút. 21:30 - Deske, úgy tudom, maga értem is imádkozik. Ha maga Trumpért is, kérem húzzon ki a listájából, ne imádkozzon értem. N. - Fogalmam sincs, milyen ember a Trump, nem is érdekel. Csak mostantól sok jót vagy rosszat tud tenni, ebben akarjuk segíteni. d. Erről az jut eszembe, apáca húgomnak Salzburgban a plébánián volt dolga, az iroda falán döbbenten látott egy Hruscsov-portrét. A pap mosolygott, jó ismerősöm, tizenhét éve imádkozom érte... Boldog Rozsma Tódor püspök és vértanú. 1947. október végén, egy kárpátaljai templom felszentelése után közlekedési balesetet színlelve teherautóval elgázolták. A sebesülteket a munkácsi kórházba szállították, ahol az államrendőrség ügynöke a püspököt 1947. november 1-én megmérgezte. Erre az akcióra Hruscsov közvetlen Sztálintól kért engedélyt. És tudjuk, halála előtt H. megtért. 2016. november 10. csütörtök 12:38 Ma kezdtem A/2016/68 90x90 cm. 18:08 Egy érdekes spekuláció Trumpról, megválasztása második napján. Forrás: origo.hu TRUMP AKÁR MÉG NAGY ELNÖK IS LEHET MI VAN, HA MÉGSEM POJÁCA? "Ronald Reagan... egy kivénhedt színész, annak is ripacs"; megváltoztatta a világot. Hogy Trump a kampányban fenegyerek figurát és „bunkóságot" jelenített meg, önmagában csak annyit mutat, hogy jól hallja az idők szavát, hogy a nyugati világban az embereknek egyre inkább tele van a hócipője a képmutató, cukiságba csomagolt, de valójában ellentmondást nem tűrő véleménydiktatúrával, a politikai korrektség nevű beteges arroganciával, az egész liberális elittel... Én nem neki drukkolok. Magunknak, meg a világnak. Görgényi Tamás, a Századvég politikai tanácsadója a (rövidített) cikk 2016. november 11. péntek 06:01 Ezt a szöveget szeretem- URAM, TÉGY ENGEM BÉKÉD ESZKÖZÉVÉ ahol gyűlölet lakik - oda szeretetet vigyek, ahol sértés - oda megbocsátást... ahol kétségbeesés - oda reményt... add, hogy ne: vigasztalódjam - én vigasztaljak ne: megértsenek - én értsek meg másokat ne: szeressenek - én szeressek... emlékeztet erre: add, hogy másoknak hasznát vegyék - engem pedig mellőzzenek add, hogy másokat dicsérjenek - rólam pedig elfeledkezzenek 08:33 Meghalt Leonard Cohen. Kívánom neki, érezze magát végre nagyon jól, ott, odafönn. Sok örömet okozott nekünk. A búbánatos mosolygós. Egyszer elmesélte, vett egy házat egy görög szigeten. Az egyetlent, amiből nem látni a tengert. Akkor ez a reggeli fotó Leonard Cohen emlékére - F/2016/203 Ő énekel, kalapban, Hallelujah: http://www.hirado.hu/2016/11/11/meghalt-leonard-cohen/ 10:38 Jövök a Svábhegy oldalában, autószerelőtől. Rengeteg sárga, őszi levelek mindenütt. Szép. És akkor egy futó gondolat, Istenem, ha most találnék valamit itt a járdán... Az ember már csak ilyen. És abban a pillanatban meglátok a földön egy fehér-fekete eldobott Negro-cukros papírt. És megmelegedik a szívem. Kata szokott ilyet elveszíteni. 10:52 Hazaérve, egy ötlet. Megfogalmaztam, majd kiprinteltem ezt a szöveget 70 példányban, le a földszintre, - sapka - sál -, és minden postaládába. A liftajtóra és a liftbe is egyet-egyet, azokat ilyen ferdén, hogy észrevegyék. 12:44 Telefon: megvolt a BÁV-aukció. Az A/2012/03 kikiáltási áron, 650 ezerét elment [opuszba:"LAPPANG-100"]. Az A/2010/60 kikiáltási áron, 750-ért sem ment el. 2016. november 12. szombat 11:16 Azt hiszem, annó nem is én kezdtem, tény, hogy már történelmi hagyomány a házban; ma reggelre mintha tényleg beindult volna ez a cserebere-dolog. Egy a baj. A hely. Mindenki liften jár, tehát nem halad el a könyvek előtt. Kata józanul a thonet asztalkát nem adja; kellene építenem egy polcot a földszinti előtérbe. Számára. Voltam én belsőépítész is, keretlécem meg éppen van. Sajna, az én huszonkettőmből nem; Kata a háromezréből eddig adott három könyvet. Azt is le. 12:34 - Deske [...] az F/2016/203-at megoszthatom? L. - A honlapmenüben a 25. fejezet, hogy NO COPYRIGHT; kiadóktól kapok levelet, hogy fölhasználtuk (múlt idő) egy képét címlapnak. Válaszolom, hogy nem szükséges, de köszönöm, hogy szóltak. d. 13:41 Na, meg is van, szárad. 90 magasra vettem,120 centis. Tizenéves fogadalmam köt, a nem látható részek is szép fehérre. Közben négy tervezési hiba, igaz, fejben csináltam, nem papíron. Azokat korrigáltam. Nem egyeztetek senkivel, abból csak komplikáció, csendben beállítom az előtérbe, lehordom rá a kitett könyveket. Esetleg az egyik 14 kilós utcakövemet rááldozom, azt az alsó polc szélére. A barna pác elegánsabb lett volna, de ahhoz túl sötét az előtér, meg a sűrű forgalom- Még egy tábla kéne fölé, talán: VIDD------ és hozhatsz is Közben Kata el, este jön. Azt hagyta rám, csirkecombok a gázon, ha majd [...], akkor fordítsam meg, és akkor 10 percig [...]. Csak a kipontozott részeket elfelejtettem. Nem baj. A hivatalos dughelyen 3 (három) mákos rétes. Kifigyeltem. 15:14 Csendben életbe is lépett a földszinten, a bejáratnál. Mindenki elmegy előtte. A fölötte-fölirat szövege maradt a fönt jelzett. Az alsó polcra tréfából rátettem egy ismert-, rettentő finom, talán német (teli) méretes díszdoboz csokoládét, - délelőtt kaptam egy vendégemtől -, míg a gépért fölmentem, már elvitték. Közvilágítás még nincs, fejlámpám fényében a fotó. A házban tegnap fölragasztott összes (buzdító) cédulát levakartam. Minden emeleten a liftajtókon is volt egy. Okafogyott. (Szeretem ezt a szót.) Akkor most aludni. 17:22 Hideglelős könyvet olvasok. Az előszóból tudni, mesének is szép lenne, de valós. 1896-ban a szerző, akkor tízéves közép-afrikai kisfiú egy szerencsétlen gyerekcsíny részeként fölmászik egy hajóra, ami elviszi Európába. Majd visszatér, később ingázik. Törzse néger zsidó, körülmetélkedés, rabbi, mezítelenül járnak, a fehér embertől rettegnek, úgy tudják, hogy az egyszemű, és fölfalja a feketéket. Viszont kígyómarás után felnőtt segítség nélkül társának a vadon közepén tüzet csihol, levelet szed, és hatásos ellenmérget főz. Egy férfinek több, akár 20 felesége van. A törzsfőnöknek 40 idős nő a tanácsadó testülete, és amazon testőrsége van. A szex kihágásokat írtóztatosan büntetik, fél mell levágása, kiherélés. Még a könyv elején tartok. Sárkány Mihály legendás néprajzosunkat - ő arrafelé is kutatott - meg fogom kérdezni, tud-e erről az írásról. A két háború közt adták ki, LoBagola Egy afrikai vadember önéletrajza A Pesti Napló kiadványa, dátum nincs. 18:54 Folyt. Négy év után küldik haza. 46 napnyi út a tengerpartról, "gonosz kísérőkkel" gyalog a törzséhez. Amikor megérkeztem, hátraköttettem a kezüket, keményen megkorbácsoltattam őket, olajat öntöttem a fejükre, meggyújtottam, és hagytam, hogy fussanak el és úgy mentsék az életüket, ahogy tudják. Telefon; Sárkány Misi (Kata kollegája) természetesen ismeri a könyvet, hitelesnek mondja, és hogy ilyet, a XVIII. századból valót is olvasott. Elküld nekem valami hasonlót, amit egy öregasszonytól hallott / gyűjtött Kenyában. 2016. november 13. vasárnap 09:05 A tegnapi szöveggel nem voltam megelégedve. És hiányzott belőle a MIT IDE NE tiltás. Lecseréltem. És még egy módosítás. A reggeli kavicsjárás norma 08:35p, ami kb. 3,7 tized Irgalom-rózsafüzérnek felel meg. S mától: irgalmazz nekünk és az egész világnak helyett irgalmazz Kálmánnak és az egész világnak. S sorra néhány aktuális problematikus életkollega. 13:11 Kedves Deske, nov 21-én nyílik a Műcsarnok 120 éves jubileumi kiállítása, történeti anyag Ferenc József korából, amihez kiegészítésül az előadóteremben filmek fognak futni kortárs művészekről. Örülnénk, ha az Ön anyagában lenne olyan portré, amit vetíthetnénk - ez hivatalos kérés a Műcsarnok részéről, tekintse annak, még ha baráti úton érkezik is :) A. - Tudom küldeni 53 - 115 - 1410 MB-mérettel, 4 perc. Pendrive vagy mammutmailben? d. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 2016. november 14. hétfő 09:38 Reggel 7 előtt, indultomban így néz ki a project. Öt könyvet letettek a lakók, a magaméból most én is párat. Lehet hogy beindul? 21:28 Délben a Képzőművészeti Főiskolára /Egyetemre/, meghívtak; a rektorasszony régi ismerős, helyettesével is összepuszilkodtunk, az tanítványom volt. Hogy megnézendő: 50 év után megnyitott kapu, a régi kiállítási épület nyitottá tétele, és a diákoknak végre egy közös (leülős) tér, szabad területekkel a falon, bárkinek, bármire. Meg a Főiskola 1945 - 1956 kiállítás. És ott láttam Berénynek egy szomorúan gyenge szocreál képét, festőnövendéket ábrázolt állvány előtt. S a kép mellett jelentése egy kollegájáról Kenyeres Ágnes elvtársnő részére, 1950. Sírnivaló. Megnyugtattak, erre a kiállításra készülve sok mindent átkutattak, ezt mindenki csinálta. Halványan feltételezem, hogy Bernáth Aurélról írhatta. Áhítatos Berény-csodálatomat ez sem írja fölül. A képzőnek egyébként fölajánlottam három hetenként egy délelőttömet. Konzultáció, beszélgetés, zsűri, műteremlátogatás. Érdekelni kezdte őket a dolog, hogy hozzátettem, ingyen. 22:07 - Kedves Váli úr, üdvözlöm! Elnézést a zavarásért, csak érdeklődni szeretnék egy képről, festményről amire az van írva jobb oldalt hogy "Váli" bal oldalán pedig "Őszi rózsák" felirat, és azt szeretném kideríteni hogy ez a maga képe lehet-e? és ha igen mennyit érhet? Válaszát előre is köszönöm. Üdvözlettel Á. - Köszönöm a küldött fotót. Ez valamilyen sokszorosított grafikatechnika, (linómetszet?) esetleg lehet Váli Zoltán (1910 - kb. 1970) (spanyol polgárháborús kommunista forradalmár, munkásőr, Mindszenty-karikatúra festő) munkája, gondolom, néhány ezer forintot érhet. 2008-ban már árulták a Vaterán, nálam a honlapon a festményeknél hamis-04 a neve. Miatta írom a szignóba kezdettől a D. betűt. Tréfából beírtuk egy vendégkönyvbe, s 1961-ben csakugyan csináltak neki egy gyűjteményes kiállítást a Műcsarnokban. Úgy emlékszem, van szép tájképe az Adriáról. d. 22:25 Jó estét D bácsi! :) És ez is megjelent a piacon: http://axioart.com/tetel/vali-dezso-1942-mucsarnok-kiallitasi-plakat-2014 Eeej, ezek a ravasz gyűjtők, összeszedték a kiállítás alatt, dedikáltatják, kicsit érlelik, aztán aukcióra dobják, 3000-el indul :) Nekem is van vagy 10 db, de azokat majd 30 év múlva... :) N. 2016. november 15. kedd 09:12 Ni, már a közepén, bízzunk, el fog múlni ez a hónap is. Tegnap reggel Lukács-törzsvendégek évi megbeszélése a hallban, a vezérigazgatóval. Terveztem, hogy javaslom, az első három programpontot idén ugorjuk át. Az első: három-négy vendég elmeséli küzdelmes gyerekkorát, a másodikban kifogásolják a bérlet drága voltát, a harmadikban túl nedvesnek találják a vizet, az ember csurom nedvesen jön ki a medencéből; és hogy a kavicsosban túl sok a fehér kő. Ennek aztán néhányan ellene mondnak, hogy éppen a barnákkal van a baj. Megbeszélik. Megkérdeztem, mikorra lesznek meg a két-éve-várjuk-vasszekrények az öltözőben. A Palatinust előre veszik, de max. fél év. Egy idő után magukra hagytam őket, ez el szokott tartani. 09:29 Este rövid séta a Normafánál, tiszta idő, az alkonyat utolsó percei, csodálatos. És: (csak) ebből a szögből még nem fotóztam le a lenti várost. 17:09 Műtermes kép a falon. Általa egy másik szobára látni. Lakásnégyzetméternövelő szerepe vitathatatlan. Igaz, tapasztalat, egy asztalsarkán kancsó - csendéleté is. 21:19 Egy interjú hozta föl a témát, rászántam magam. Reggel kilenctől írom, bakancsot vettem, hogy ne fázzam az egésznapos üldögélésben - még most is javítgatva -, emlékeimet (beteg) húgomról. Egyszer álltam föl tartósabban, fél ötkor, valami gyors ebédért. Kata vidéken. Már csak fél szemmel bírom nézni a monitort, úgy se nagyon látom. A szöveg után még egy 2011-es interjú linkje, meg pár fotó róla. 2016. november 16. szerda 06:13 A lelki fegyelem és a szeretet egymástól elválaszthatatlan, egyiket a másik nélkül gyakorolni életveszélyes. in: Barsi Balázs Názáret iskolája 06:44 Azért Radnóti mégiscsak nagy költő egy-egy sorával, halált virágzik most a türelem. 08:38 Mindenkori életcélom elérni az előző villamost. Egyszer sikerülni fog. 10:42 - Deske, a Te villamosodat mindig eléred. Ami az orrod előtt elmegy, az nem a Te villamosod. :) S. - mindegyik az enyém! d. 12:09 A ma kezdett (és ma befejezett) A/2016/69 90x90 cm. Közben egy vendég nyaralási történetekkel, egy szerelő nyolc email abból kettő fontos arra válaszolni szövegprintelés 2pld. egy elmesélős telefon (nem én meséltem) 13:32 Csinálom Gábor honlapján a Vasárnapi Újság fejezetet, egy kért kép mellett egy Ujváry Ignácz festmény, ki ismeri, a rosseb egye meg, mert én nem, két kilométerrel jobb, mint Munkácsy. Így hirtelenjében wikipedia: Egy népszerű pesti orvos, id. Ujváry Ignác (1832 k. – 1906. jún. 27.) beutazta Olaszország, Észak-Afrika egy részét, majd hosszabb időt töltött Párizs környékén, ahol a természetet festve.... A Millennium idején tevékeny részt vett a "Feszty-körkép"> Magyarok bejövetele körkép megalkotásában, a főváros által adott díszsírhelyen temették el. 2015. novemberében Kisoroszi település önkormányzata 12 millió forintért megvásárolta Ujváry Ignác egykori telkét, és vele együtt műtermét. Végre egy igazi kép. Micsoda foltritmusok. 14:51 - Deske, elmesélős telefon...??? Mi ez a balladai homály? Ú. - Meséljem el? Küzdelmes életéből csak néhány kiragadott fejezet --- :)) d. 21:03 Egy mosoly. Egész sorozatot kaptam e témakörből. 2016. november 17. csütörtök 09:11 Úgy enyém az összes villamos, amint a cigányvajda halálos ágyán fiára hagyta az egész világot. 09:51 57-ben, első gimnazista, szerettem volna klarinétot tanulni, de anyácskámnak még csak meg se említettem, nem lett volna ilyesmire pénzünk. Egy osztálytársam, Dani mutatta nekünk, óraközi szünetben; ámultam. Aztán soha semmi zenét nem tanultam. Illetve '72-ben önerőből eljutottam altfurulyával a H-moll svittig. Most belekezdenék. Küldtek egyet számomra, de fogási táblázat nélkül, és nem tudom, a nyelvet pontosan hogyan kell a helyére illeszteni. Z. atya 90 évesen kezdett összhangzattant tanulni, fiatal rendtársa kérdezte tőle, hát azt meg minek. - Hogy jobban tudjam élvezni az angyalok muzsikáját. 12:40 Kaptam (köszönöm). Kissé ijesztően bonyolult. A furulya felől nézve. http://www.klarinette24.de/griffetief-druckversion.html 21:49 Az első harminc évem. Körtér-nosztalgiám újabban föl-föléled. Pedig nagyon szeretem ezt a csodálatosan ronda Széna tér - ronda Széll Kálmán tér - és Svábhegyközeli környékünket. Otthonunkat. Most, hogy átutaztam rajta. A fotón a tér egy nézete, amit nem láthattam gyerekkori szobámból. F/2016/205 2016. november 18. péntek 06:41 Ujváry Ignácz két kilométerrel jobb, mint Munkácsy, írtam. Mert annak nem volt - illetve ami volt, közhely - mondanivalója. 09:30 Lám, úgy tűnik, beindult. Könyvek érkeztek. A mai reggel, 06:47. 10:10 Sárga csík a falon: valaki nem vette a lapot, és tapintatosan és gondos munkával kijavította az én "HEJE :-)" -met. Reggel óta az alatta-könyvek már! lecserélődtek. 11:20 Igazítottam ezen az A/2016/65-ön Sötét foltok kissé összemosva, helyenként erősebben. De hogy ezt miért. És hogy ettől miért lett jobb. Nem tudni. Vagyis nem tudom. De jobb lett. Még az állvány középsőjét fölfelé meg kell toldani, itt, a monitoron látom. 14:11 Klarinétom német rendszerű, még igazi: fából való; cirka 100 éves, pontosabban - a fej új, - 1-2 tag G.H. HÜLLER HOLZBLAUS...? STR SCHÖNECK. I.V. - 3 tag: UJFALUSI ÉS KEIL BUDAPEST, - a tölcsér.ismét G. H. HÜLLER, (mind a fába nyomva, alig olvasható már) egy cigányzenész örökségéből való, akitől egy tokban három, más-más hangfekvésű maradt. Profi vélemény róla: nagyon szép hangú. Így szól: A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! Holnapután így fog szólni: A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 17:42 Egy délutáni fotó. Kereteket kezdtem csinálni. Sajnos nem vállalja többé az asztalos. Fárasztó lesz. De. Ha az ember odafigyel erre, és célszerszámokat is lehet csinálni; fele enrgia. F/2016/206 2016. november 19. szombat 9:54 Persze játék, ez is. Fontos tárgyalásom a napokban, sok múlik rajta; hat igen kényes ponttal. Mára minden mondatom kidolgozva. 10:36 Minden játék (=kulcsinformáció). Húsz percet sorbaültem most a Telekomnál, hogy a mobilom evvel csengessen. (De ne egyszer, hanem végtelenszer, evvel kiiktatva a hangpostát.) Egy éve kaptam ajándékba. Illetve kunyoráltam el. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 12:55 Tegnap egy koncepciójában, műsorszerkesztésében, zenemű választásában és személyi állomány választásában elhibázott Zeneakadémia-hangverseny, Katával. Bevezette Dobszay Ágnes DLA, az 1990-ben újraalakult Egyházzene Tanszék vezetője. Legutóbb láttam, meztelen volt. Szép volt. Öt napos. Fehérvári út eleje, 1961. Friss képemet vittem mutatni Dobszaynak, Klári áthívott a másik szobába: - Akarsz egy kisbabát látni? Szép a nagyterem újraaranyozása. 10:52 Uszodabérlet vásárlás 294.400 HUF, a legeslegolcsóbb, szekrényes, törzsvendég, új év előtti ár. Adom be a beléptető karórát: - Kicseréljem egy szebbre? - Nem, köszönöm. Az idei háromszázalékos bérletdrágulást (infláció 1%) a vezérigazgató avval indokolta, hogy nagyon kell(ett) emelni dolgozóik bérét, 2010 óta 70%-al. Hogy is van ez. Tulajdonképpen megkeresem az árát. :-)) Rászántam magam, nem négy, hanem tizenegy 90x90-es keret, házilag. Végül is 40 évig magam gyártottam. Pácot szerencsére a múltkor lefőztem, négy litert. F/2016/207 13:43 Most hallom, Dobszay letiltotta az általa létrehozott Schola Hungarica neve használatát, halála alkalmából. Először baromira nem tetszett. Jó, egy zseninek talán lehetnek többletjogai. Inkább határátlépései. És neki mindig voltak intoleranciái, sávos butaságai, de ez sok. (Egyszer azt írtam neki, világítótorony vagy, de a hajóknak nem oda kell menniük, sőt.) És tíz perc után igazat adtam neki. Csodálatos gregoriánkórusának műsora az általa felfedezett középkori zenékre épült. Koncertek, vagy harminc lemez. Halála után más vezetés, más irányok, netán nagyarányú selejtek. És: erős lépés valamit be is fejezni. A budapesti biciklikultúra nagyszerű fölfuttatásának évi két találkozó-rítusát csinálta, megcsinálta, majd fejezte be egy (vagy két) ember, hasonló bölcsen. 21:54 Várakozáson felül a 11 (keskeny) keret összeütve, és lefestve kész. Egy képnek kell azonnal, a többi 10: a farost megrendelve. De annyira racionális egyszerre csinálni. A szabványméret előnyei, és utóbbi időben megy ez a 90 centis méret. Voltak évek, hogy sehogy sem. 2016. november 20. vasárnap 13:05 Normafa, vasárnap / F/2016/208 14:05 Ma többféle tudatmódosító szerek. Az első: Szent Lukács evangéliuma. A második egy marcipános gombóc volt a Szent Lukács uszoda és gyógyfürdő büféjében, reggel nyolckor. Ez bonyolult tétel, történelmi áhítozás háttérrel, értéknövelő effekt ritka megjelenése; hanem tárgyi mivoltában túlédesített émelygős. Ami leküzdendő. 18:47 - Kedves Deske! Remélem nem zavarom a levelemmel. A minap megkerestek egy eladó "korai Váli Dezső festménnyel" Őszi rózsák - melléklem -, ami szerintem hamis. Kíváncsian várom válaszát... L. - A dologban az a vicc, hogy hamisnak árulják, [nálam HAMIS-04]; de tulképp eredeti. Egyre valószínűbbnek tartom, hogy Váli Zoltán (1910-1970?) munkája d. 18:49 Negyvennégy éve mosogatok ebben a konyhában. És ma találtam rá egy igazán jó szisztémát. Nem mondom el. 2016. november 21. hétfő 08:56 Torzonborz pocakos, dobozos sörrel balkezében a 17-esen. Előrehajolva ültében kutyáját ölelgette. Tisztes távolból mindenki. Rákérdeztem, - hány éves? - Kettő. Illetve majdnem kettő, hamarosan. Megünnepeljük. Sátánpofájú kis fekete korcs, göndörkés szőrrel, tökéletes. Mondom, - okos szeme van. Tényleg az volt. Ahogy térült-fordult, kartávolságba került. Kezdtem erősen rángatni a fülét, szakszerűen. Egész testével hozzám bújt. Akkor elértem első hónalját is, amit ő nem tud tisztítani. 21:43 Délután Műcsarnok, lényegében Osztrák - Magyar Monarchia fest. kiáll. megny. Inkább kultúr- és egyéb történelmi infó, mint szakmai (nem annyira minőségközp.) Nagyszabású, informatív, katalógus kurva drága, ezúttal meg kell venni. 2016. november 22. kedd 05:32 Téboly, mondta kétéves kisfiam. A XX. század egyik legnagyobb magyar verse, a Sirály keletkezése. 59 őszén a börtönből szabadult Zelk, friss özvegyen a Batthyány téri csarnok melletti presszóban üldögélve szójátékokat firkált: irály király sirály Később egyszer ugyanígy leírt két sort, a kettőnek semmi köze egymáshoz, semmi értelme: vak szemgödör halott sirály A művészet hatalmas esztelen hatalma. Aztán fél évig dolgozott rajta. Egyszer elmondta: A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 09:09 Avval a csodálatos marcipános golyóval ma sem volt szerencsém. Tegnapról maradt egy, rámutattam az üvegszekrényben. Abban a pillanatban hívtak telefonon, fontos ügy. A marcipánost közben elrágtam a legkisebb figyelem nélkül. Igaz, ily módon még csak túl édes sem volt. 09:53 Ferenc pápa véglegesen az összes római katolikus papra kiterjesztette hétfőn a terhességmegszakításon átesett nők feloldozásának jogát, amely korábban csak a püspökök vagy az általuk megbízott gyóntatópapok kiváltsága volt. 10:33 Sok-sok éve használok tubusos ezüstfestéket, keretkészítéshez valót. Goldfinger, angol gyártmány. Újabban figyelmeztetnek, ráírják, hogy ez csak ezüst színű. Először nevettem. Van-e értelem ilyen fokú gondosságnak. Európai kultúra. Van. Nem itt hasznosul. Nem lehetsz vasárnap szűz, hétköznap - 11:17 Ez szinte hihetetlen. Csináltam tizenegy 90x90-es keretet, és nem 89x89-es vagy 91x91-esek lettek. Egyik sem. Pont beleférnek a képek, ijesztő. Megöregedtem. 11:36 Ma reggel, hazafelé F/2016/209 ________________ Ma sikerült pár szót váltanom a vízben Vári Györggyel. Korábban csak intettünk egymásnak, tudtunk egymásról. Népszabadság-cikkeit ismertem, olvasva feltűnt szokatlan fokú toleranciája, érzékeny gondolkodása. Hogy jól ír, tehát jól gondolkodik. Most többet megtudtam róla. Remek fickónak tűnik. 14:27 Félbehagytam a keret ezüstözést, avval, hogy fáraszt, hogy görnyednem kell hozzá. Le a pincébe, loptam egy raklapot a sok közül - tüzelőnek szánva - fúrógéppel lecsiszoltam, - szőrös deszka felületek -, élek-sarkok legömbölyítése, és lényegében csak a domesztikálás kedvéért le is olajoztam. Kár volt. Sárga lett. Asztalmagasító-2. Ha nem válik be, visszalopom. 2016. november 23. szerda 09:35 Ez bizony most fáj. Ahogy feledékenyülök. Egy kedvesen mosolygó szemüveges arc, eszembe jut újra meg újra. És két és fél napig nem tudtam felidézni, ki is lehet ő. Uszodai ismeretség. Kiállításmegnyitó. Esetleg kollega, vagy Kata vendége... Most ugrott csak be. Érdekes, fáj. Nem kell az életben mindig győzni, mondta a nagytekintélyű Mérey tanár úr diákjának. És ez is ő: - Tanár úr, elrontottam az életem. - Nem megy az olyan gyorsan, édes fiam. 10:104 A törmelékkeksz nem számít be a fejadagba. Ami három darab a hajnali teához. És ebben a csomagban a harmada törött. 11:02 A tegnapi fotót erre módosítottam. Jav. A víztükrözés világította hídíveken a hangsúly. Az ég csíkja sajna kell kontrasztnak, hogy a ködösség- F/2016/209 21:19 Nem vagyok biztos a dolgomban, egyelőre megtartom az eredetit is F/2016/209/a néven. __________________________________ Keretfűrészelés közben posta. A Kecskeméti Törvényszék határozata, miszerint a "Kortárs Gyűjtemény a Cifra Palotában Alapítvány" 1992-ben! megszűnt; (amit Szütscsel csináltunk) és e határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. Viszont postafordultával kérik, hol őrzöm az iratokat. Ez nekem való, egyvégtében hencegés+fontoskodás: Kedves Törvényszék! Országos Széchényi Könyvtár Budavári Palota / Kézirattár / Váli Dezső: C. Napló 46. kötet / C.16190-191, és a korábbiak uo., 07. szakmai dokumentáció alatt. Azt nem mondom meg nekik, hogy mindez íróasztaluknál ülve-, neten is megnézhető... Utazás, kiküldetés, napidíj... Nagykörút, török étterem... 19:07 Mutatóba néhány kép a Műcsarnokból, minden különösebb koncepció nélkül, például Le Meux-nek. Tehát: Első aranykor, Osztrák-Magyar Monarchia, szerbek, horvátok stb. is. 2016. november 24. csütörtök 10:16 Egy festő hétköznapjai. Középkorú asszony, futóvendég, nem részletezem, egész rendesen úszik a mellettem-sávban. Azonban a fürdőruhája. Rosszul szabott; valami fakult, lötyögő anyag, lehangoló látvány a víz alatt, úszószemüveggel. Hanem a színe, az gyönyörű halvány rózsaszín. Próbáltam fejben kikeverni, hosszan latolgattam, legalább négy szín; az elefántcsont fekete - titánfehér - krapplakk - valamilyenkék mellé alighanem még egy kevés párizsi kék + kadmium-sárgából kikevert zöld is kellene hozzá. Ha ehhez a nő bőre sötétszürke lenne... pld. egy fehér csattal-, de azt meg hova tegye. Bár a nők találékonyak. 09:22 Mailváltás hajnalban Juraj Vidékyvel a zsolozsma.katolikus.hucsinálójával egy dátumtévesztés ügyében: - Bocs, kedves Atya, a mai zsolozsma: A vietnami keresztények a 17. században... / a Ke-Vinh papnevelő intézet növendékeihez intézett 1843-ban. Amúgy köszönöm, naponta használom. Szívélyes üdvözlettel: d. +! Dear Mr. Váli, original latin text says that those saints are from 17th, 18th and 19th centuries. I understand that magyar translation may be confusing... Thank you very much for your attentive remark :) I will also check magyar printed edition to be sure. [...] See more about today’s saint: https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C5%A9ng-L%E1%BA%A1c_Szent_Andr%C3%A1s So the year of his letter which is in today’s prayer with readings (1843) is OK. With regards, Juraj Vidéky P. S. Sorry for writing in English – I cannot speak magyarul though I have few friends who (as native magyar speakers) can translate e-mails for me – - Thank You, I did thought because Your Familienname You are an hungarian priest in any closter. I did understand Yours answer, OK. Thank You. d. 09:30 - Szia, Deske, a híd-fotó; F/2016/209...szerintem az első a jobb. Az a nagy feketeség lent jót tesz neki: égi jelenés. Szia! P. - igen igen valami motoszkált nekem is, reaktiváltam 209/a néven. Már az OSZK szerveréről kellett levenni, az szerencsére egy nap késéssel veszi a honlapomat-, nálam már törölve volt az a változat, köszi, d. 11:29 Egy rossz kép legalább olyan hasznos. 12:22 Aki most inkább tengert néznél élőben, Litvániában: http://www.lietuvatavodelne.lt/palanga (A 23. WEBTÁR-ban még van) 2016. november 25. péntek 11:50 Marcel Duchamp (1887-1968) mondta valahogy így: ha egy festő megtalálja magát, vagyis a hangját, akkor veszített el mindent. Milyen sokáig hittem, elhittem ezt a modern csacsiságot. Két perccel ezelőtt így nézett ki a litván tengerpart egy sétányos szakasza. Mire fölteszem ezt a képet, az az előtéri pár tán a pallóhíd közepéig ér. A többi még nem történt meg. 12:56 Éjjel, percre fölrévedve, kitaláltam egy képet. Ami nem szokásom, mármint kitalálni. Megörültem neki, legyen nagy, kilencven centis. Nem ez az. Munkakezdéskor kiderült, azt két hete már megfestettem. Ez egy változata. Tengerparti műterem - A/2016/70 90 cm. A több variációnak az az előnye, hogy abból az egyik biztosan a legjobb lesz. Muszáj neki. ___________________________________ Ma pirított kenyeres napot fogok tartani. De ez teljes körűen már biztosan nem valósul meg. Mert reggel hazafelé vettem 100 képkarikát, 45/4-es lemezcsavart, két marokba elférő mennyiségben, és kb. félkiló ötvenes huzalszeget. Kartácsszeg és bognárszeg is kellett volna, de az éppen nem volt. S ennek kapcsán László bolttulajdonos elém tett - kés, villa, kistányér - gondolom, ebédre szánt két méretes bundás almát. Az egyiket megettem. S utána kis dobozban balatonmelléki töpörtyű, avval hogy a dobozt majd hozzam vissza. Esetleges horgászásról is szó esett. 21:37 Találtam még egy fotót a telefonomon, a műcsarnoki kiállításról. Egy apróka kép, ami mellett az össz többi zokogva elkullog. Persze Paál. 2016. november 26. szombat 09:09 Egy nem illegális plakát ma reggel az oszlopokon. Illetve nem egy, hanem több. 21:52 Ma főztem 6,2 kiló hegyi krétából és súlypátból olajkép alá valót, és 16 nagy táblát le is alapoztam délben - délután. Majd belegebedtem, fárasztó. Már. Valamit változtatni kell. Talán létezik művészboltban szívóra-alapozott vászon. Pld. azt kasíroznám farostra. Vagy megpróbálni a Thalens Gessot. Rajtam kívül az egész világ azt használja. Tegnap pedig végleges búcsú a Win 10-től a Win 7-javára, mégiscsak legyen az a laptopon is. Nekem nem vált be az új - visszaállítattam; 10 munkaóra+HUF. S akkor már átállás SSD winchesterre is. Ámulatosan gyors. 2016. november 27. vasárnap 09:13 Két hete lépett életbe közösre szánt földszinti könyvespolcom. Működni látszik, telik. És ami új, egy kézírásos felhívás géppapíron a Strindberg könyvről, hogy olvasta, nagyon jó könyv, és ajánlja mindenki szíves figyelmébe, és egyébként ebből a Deskét is jobban meg lehet érteni. A porond közepi fénykörben állok. Dobpergés. Lehet, a nehezéknek odatett kockakövemre tán nincs is szükség. 09:32 Ebben a valahai kápolna-térben, - ma üresen álló Szent Lukács Galéria -, nyílik - nyílna kiscsoportos kiállításunk, december második vasárnapján, délelőtt. kb.: "Lukács uszodás művészek". Nem tudom, csináljam-e, szokásom ellen való a képek utáni biztosítást magamnak fizetni. Fizessem? A Lukács csak helységet és fűtést ad, vagyis semmit. Amikor meghívtak, még azt hittem, az ő szervezésük. Három és fél milliót vinnék oda, középáron. A tárlat nélkülem nehezen jönne létre. Bár egy képrablás reklámértékű. Meg a rég megírt megnyitószövegemet is sajnálnám fuccsba menni. 13:01 A mai svábhegyi sétáról legyen elég ennyi. F/2016/211 Alázatos tiszteletem. Az ősznek. Is. 13:10 Családi ebéd mindjárt. A krumplit én paszíroztam Meg uborka és fokhagyma is volt. A konyhaasztalon. 2016. november 28. hétfő 10:35 Nézek a lépcsőházban magam elé. Aztán előre. Hiszen az én vagyok ott. F/2016/212 10:53 Deske, sziluettképedről azonnal a reklám-szöveg: Váli részletre is! A. 13:50 A vasárnapi név- és szülnapi ebéd sztárja nem a két ünnepelt, hanem egy rácsos dobozkában hozott gyönyörű kis süvöltő volt, amit Zsófi azonnal a kályha közelébe tett. Ő Dunakeszi egyik szolgálatos madármentője, ezt a madarat hozzá utalták be, ablaknak repült, és Zsófi szerint vagy agyvérzést, vagy agyrázkódást kapott. Féloldalasan fekve verdes. Vissza fogja adni az életnek. Mindent tud ez ügyben. Azt is - láttuk - hogyan kell etetni, de hogy itatni szigorúan nem szabad pravasz/pipettával, hanem csak ujjbegyen lévő vízcseppekkel. Gyerekeit kezdettől beoltotta, mindegyiknek saját állata (többesszám), azok se a tortára figyeltek. F/2016/213 - 214 14:08 Ma délben rátelefonáltam. - Madár él? - Hát persze! 18:16 Ma délelőtt történt. Csöngettek, ajtót nyitottam. Mikica állt a küszöbön, tíz évesen, iskolatáskával, a csengőt alig érte fel. És vigyorgott, mert intőt hozott, teli szájjal kezdte mesélni a történetét. Természetesen nem volt hibás semmiben. Körülbelül ilyen érzés volt ma váratlanul harminc éve nem látott munkáimat hazahozni. Ildikó telefonált, kicsi lakásba költözik, visszaadná. Délután keretjavítások. Két olajkép: Veronika kendője - A/1975/35 30x80 cm. Hazai föld - A/1981/04, 90x136 cm., erről majd egy jobb repró kell Egy fotó és két rézmetszet, 20-23 centisek Virágzó fa - P5/1987/07, vintage kópia Régi zsidó temető - ünnep - B/1986/20/13 Régi zsidó temető - idegen vidék - B/1986/26/02 2016. november 29. kedd 02:45 Aki az elektronikus magyar nyelvű zsolozsmát készítette - ha jól értem a történetet -, egy cseh klerikus, (nem tud magyarul); [zsolozsma.katolikus.hu © 1999-2016 Juraj Vidéky] írta nekem (angolul), kevés az infója egy XIX. sz.-ban élt magyar festőről, Vidéky Jánosról, aki talán őse. Ezúttal a google-nél többet mondott a Pallas lexikon (1897) ill. a Vasárnapi Újság (1891.28). Elküldtem neki avval, hogyha nem megy másképp, lefordítom számára gyenge angolságommal. Vidéky János festő és rajztanár, (Pest 1827.01.17 - Budapest 1901.02.08.) egyebek mellett érdeme, hogy a Főváros 1890-ben a Lónyai és az Oroszlán utcza sarkán fölépítette a Fővárosi Ipar-rajziskolát 254,296 frtnyi költséggel. 14:41 Tegnap este fotózás és keretbe, avval, hogy készen van. Nem volt kész. Már pizsamában, ebéd után, hogy észrevettem, nekiláttam. Most fekszem. A/2016/66 20:10 Házunk krónikájából. Rászántam, lefotóztam: tacepao ill.- a fiataloknak lefordítva: magánplakát házunk földszinti könyvcsere-polca fölé ragasztva. Már jeleztem ezt, egy új, kívánatos dimenzió lakóközösségi létünkben, én is épp terveztem már hasonlót írni egy másik könyvről. elvittem - elolvastam - továbbadom! Strindberg: Egyedül fordította: Mikes Lajos borító és illusztráció: Váli Dezső KÍVÁLÓ KÖNYV, (lehetőleg) kötelező olvasmány, főként időseknek AJÁNLOM "Ezért néma minden szent könyv hitetlen számára." - a könyvből idézve Ps. Ha elolvasod, Deskéből is többet értesz. aláírás, emelet, ajtó 20:39 - Kedves Mester, Kedves Deske, egy olyan kérdésem lenne, hogy mivel Z.-t alkotmánybírónak nevezték ki, szívesen tenne ő is ki a képeidből az ő bírói szobájának a falára. A baj az, hogy viszonylag nagyobb kép mutatna jól a falán, s világosabb... Szerinted lehetne-e ilyesmiről szó? Az Alkotmánybíróságon elég jó közönsége lenne szerintem... Barátsággal, L. - persze, gyertek választani. d. 21:53 Mért kell egy tasztaturát megfúrni. Szögeknek hely. Nem szoba, hanem előszobadísz. Ez is. 2016. november 30. szerda 13:29 Most többre nincs időm, dolgozom. (Küszködöm az elemekkel, A/2016/66) És két órakor lapzárta, akkor megy a levelem automatikusan a facebookra minden nap. A fene egye meg, ez egy nagyon rendes kép volt, mint máskor is, annyiszor. De nem volt látomás. A fotó: elfelejtődik, pedig kár lenne érte. Megismétlem. Hiszen csodálatos. Az ősz. F/2016/211 14:29 Mail a kiadómnak. Nem hív egy hónapja. Nem gúnyolódom, igazad van evvel a csendes elfelejtéssel. A második verseskötetem kiadásnak ügye. Ma már én is így gondolom. jó munkát, ölel!: d. (A honlapon megcsináltam, hogy egy saját válogatás a maradékokból, FÜVESKÖNYV. Ott van a VERSFÉLÉK-nél, ez így elég is. Bőven.) 17:57 Borítót készítettek egy tavaszi felvételemből, Kecskeméten készült, apróka mellékutcában. A fotóm: Cigányajtó 10 év után - F/2016/046 Csak feltételezés, hogy kik lakhatnak mögötte. Soha nem nyílt ki, befalazva. Ugyanez tíz éve: F/2006/018 19:15 Délelőtt MMA Köztestületi ülés. Két értelmes javaslat: 1. Az MMA vegye föl valamilyen formában a kapcsolatot az ifjú korosztállyal. Ellenvetés: több egyetem a felajánlott segítségtől autonómiáját féltette. 2. Ez kormányszintű: állítsák vissza a művészstátust, mint volt ez 40 évig. Személyi igazolványban volt, hogy nem munkakerülő, és nyugdíjjal járt. A fiatalabbakra 0 HUF nyugdíj vár. Ez tragikus. El kell érni a változtatást, foglalkoznak vele. Első, és még nem anyagi nehézség, amin dologoznak: a státus meghatározása. Leginkább adódik: MAOE tagság, díjak, kiállítások stb. szereplése valamilyen pontrendszerben. Főiskolai végzettség pld. nem jó, sokan más úton érkeztek el ide. Én itt is elmondtam, hogy aki kiállításban érdekelt: egy 3-4 millióba kerülő katalógust kivált egy virtuális séta CD-n, mindössze 120 Mega, 70 ezer forintért. Három-öt nap alatt megvan, szinte ingyen sokszorosítható. Google-ba beírni, megjelenik a cég. 21:40 Mi, férfiak, nem tudunk szülni, hát helyette mindenféle teljesítményeket hajhászunk. Ez is rekord a maga nemében :-)) biológiám öregedése: tíz szextelen nap. 21:42 Elgondolkodtam ezen a megtalált szón, hogy az igazán jó mű: látomás. Gondolok például a Rothko No. 10-re, kétméteres vászon. Látomás, tehát valami, ami itt nem létező leképezése. Valami a túlvilágból. Helyénvaló volt megközelítésem, hogy: Egy remekmű villámvillanás idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét. Csakhogy abból a hasonlatból hiányzik, hogy ilyenkor egy személyre szóló ajándékot is kapok, Őtőle. SMS érkezik föntről, mobilomra: Szeretlek. Rilke odáig jutott el, hogy az üzenet: "Változtasd meg élted." 21:46 Az MMA-ban az elnöki asztalnál morogtak, kevesen adtak be az 56-os kiállításra. Akkor fölszólaltam, hogy ne feledjük, ez egy kényes morális kérdés, legalábbis nekem az volt. A képzőművészet nem havi - évi - évfordulós témákkal foglalkozik, nem az a dolga, hanem egyetemesekkel. És ha valami okból ebből valaki kilép; a megalkuvások különböző formái. És ez meg is látszik az ilyen kiállítások színvonalán. (Érthették, hogy bár jószándékú a törekvés, már a kiindulás hibás a programtárlatoknál.) 2016. nov. napi olvasó: 379 VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 261. 2016. december 1. csütörtök - - - - 2016. december 2. péntek Ez még tegnapról: 20:51 Tegnap éjjel, ma reggel négytől, aztán az uszodában, majd délelőtt és délután is cserélgettem a szavakat a tegnapi szövegben, vagy 45-50-alkalommal; hogy talán pontosabb. Először újra a korábbi változat: Elgondolkodtam ezen a megtalált szón, hogy az igazán jó mű: látomás. Gondolok például a Rothko No. 10-re, kétméteres vászon. Látomás, tehát valami, ami itt nem létező leképezése. Valami a túlvilágból. Helyénvaló volt megközelítésem, hogy: Egy remekmű villámvillanás idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét. Csakhogy abból a hasonlatból hiányzik, hogy ilyenkor egy személyre szóló ajándékot is kapok, Őtőle. SMS érkezik föntről, mobilomra: Szeretlek. ... Látomás, tehát valami, ami (itt) nem létezik. Valami túlvilági. Helyénvaló volt megközelítésem, hogy: Egy remekmű villámvillanás idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét. Csakhogy ebből kimaradt, hogy mindez ajándék a Trónon Ülőtől; sőt, nyomatékul egy SMS-t küld mobilomra: szeretlek. 09:19 Napok óta vágyódom; szemezgetek vele, s közben aggódtam, valaki jó szemű elviszi az orrom elől. Ma reggelre elhatározás. A házunktól alig húsz méterre, a járdaszegélyen. Körülötte kőfoghíjat nem látok. Nálam jó helyen lesz, megbecsülöm. Bazalt utcakő, 16,4 kiló és gyönyörű. A kádban lesúroltam már. Tul.képp fölösleg, mert 6 már szolgál a műteremben és környékén különböző funkciókban; + egy tartalék. Lehet, hogy a legcsúnyábbat kidobom cserébe. Illik-e ilyet kukába tenni. Ott emberkéz már nem érinti. Még kis cementsáv egyik oldalán. Majd óvatosan levésem. 09:28 Uszodából hazafelé a hatoson a nagyonokos telefon. Jelez. Két SMS is utolért, megnéztem. A történet önmagát befejezi emberi beavatkozás nélkül, + 67.800 valamint -56.920 HUF. . 14:09 A Bahama szigetek egyik lakatlan tagjára a múlt században tengerészek kitettek néhány disznót, hogy visszafelé hajózva friss élelmet tudjanak felvenni. Nem tértek vissza, és a sertések vígan élnek és szaporodnak azóta is... Mivel a későbbi, modern hajósok már nem szorultak élelempótlásra, csak a hulladékot dobták a tengerbe, a disznók rájöttek, hogy a hajók jóízű turkálni valót jelentenek. Megszerették a hajókat és az embereket... Ma már turistalátványosság a disznók szigete a Bahamákon. 2016. december 3. szombat 09:07 Azt a randa, régi utcakövemet reggel visszaloptam a tegnap elhozott helyére. És egymás mellé-, kissé derékszögbe egy kósza ott lévővel. Majd összeismerkszenek. Egy alom. 09:20 Fizetni akartam a cappuccinót, az eladó kisasszony döbbenten nézte megmerevedett arcomat, üvegessé vált tekintetemet. A baj nagy volt. Nem tudtam, melyik zsebembe nyúljak a pénztárcáért. Uszodavetkőzés közben másodjára is kicsúszott zsebemből a telefon. Lépni kell, hivatalosan át kellett helyeznem a jobb alsóba, azon gomb is van. 2. A fotógép objektívoldalát védeni kell, gyenge konstrukció. Azt a bal kettesben a jegyzetfüzet kemény borítójával összehozni. 3. [...], 4. [...] Amíg ezt én mind megtanulom. Nehéz napok. Lehetőleg otthon maradni. 14:49 Hogy ma mégse csak a kötelező adatbáziskodás, hóeleji adatmentés, hát belenyúltam délben ebbe a rohadékba. Tán kéthetes kép. Mégis, olyan kevés festék rajta, így nem lehet eladni. Kapott sötéteket. Egy óra múlva aztán a tetszhalálból vissza, mutatom. Illetve nemtetsz halál volt. Jó sok festőszer kellett hozzá, míg visszaszedtem. Sötét képet könnyű festeni. De a világos az igazi. A/2016/69 2016. december 4. vasárnap 13:29 Kata édes találmánya a konyhaasztalon ez a két ártatlan rózsácska, vízfürdőben. Az enyém pedig egy kevéske céklalé utólagosan hozzá. 13:41 Ebből meg egy nem nagyon vidám kép kerekedett mára. Tavaly tavasszal kezdtem. Fekete műterem - A/2015/68 90x90. 13:56 Megpróbálom eszkalálni ezt a kedvesen beindult lavinát a közvetlenség irányába. A szöveget a falra. 2016. december 5. hétfő 05:24 Mail Oravecznek. Igen, csend van - A/1974/01, 140x90 cm, olaj, vászon, Régi zsidó temető - idegen táj - B/1986/25/2, 20x20 cm hidegtű, monotypia Imre, megöregedtünk mindketten. Harminc éve nem láttalak. Munkáidat használom. Ha nem kallódott el bonyolult életed során, szeretném még egyszer látni azt a kedvelt szürke képemet. ölel d. 08:42 Jin és jang, egy túrót. A nő és a férfi ha kiegészítői vagy legalább ellenfelei lennének egymásnak, világunk valamennyire értelmezhető lenne. De hát úgy ellenpontok, mint borókafenyő a hűtőszekrénynek, Coca-Cola light a fürdősapkának. 09:10 N. barátom júliusban barátilag fölajánlotta, frame-teleníti 16 éves öregszerkezetű honlapomat, mert az így már thűrhetetlen. Jobb lesz, és/de semmi változás kívülről nem lesz érzékelhető. Két nap múltán jelezte, hogy tulajdonképpen meg is van, még egy kicsit... Tegnap estére-, tizenhetedik, maga szabta határidőre el is készítette. Illetve kicsit megkésve - a telefont elfelejtettem éjjelre némítani -, 04:11, SMS érkezett: - Nna. Mostanra vegeztem, kb. este fel hetre nalad, beallitom a gepedre es magyarazom. - Gőzölgő haboskaveval varlak. d. - Remelem nullkalorias :) Megyek zuhanyozni, meg minden. Kívánságához alkalmazkodnom kell. Nullkalóriás kávé - ő ezt komolyan veszi -, = 100 mg-os coffeini tabletta. Van is itthon, noha nem használom. 09:37 Több, mint harminc éve nézem ezeket a tölgyfahajlatokat és barnaárnyalatokat a budai ferenceseknél. Szeretem. F/2016/215 09:50 Miért izgulok a villamosról szállva reggel. Semmire nem figyelve. Hogy meg ne haljak? el ne felejtsem? -, amíg le/meg nem írom ezt az útközben kiötlött csekélyértelmű medvebocs jin-jang dolgot. 13:25 A tegnapi elmaradt helyett ma ketten egy órácskára a Svábhegy. F/2016/217 - 216 2016. december 6. kedd 05:50 Séta közben szóba kerül, zümmögjük, tudjuk mind a ketten. Csobog a langyos víz, fürödj meg! Ime a kendő, törülközz meg! Sül a hús, enyhítse étvágyad! Ahol én fekszem, az az ágyad. Kata összefoglalja: Vagyis amíg én fürdöm egyet, addig csináld meg a vacsorát, készíts ide törülközőt és ágyazz meg. És röhögünk. S ilyenkor mindig előkerül a magyar versirodalom tán két legszebb sora: Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett Vagyis hol így volt, hol úgy. Legszebb példa, hogy egy nagy vers nyugodtan lehet semmitmondó. Nem a logika játékszabályai. 08:56 Uszoda után kedves kedvenc boltocska. Már csak köszönni kell, kérni nem, és kapom. Hosszúkávé három cukorral, tejszínhabbal és keverő nélkül, arra egy kiskanál a tarisznyazsebben. Valamint egy sajtos rúd. Nem vagyok kíváncsi természetű, elég nekem a világról, amit tudok. De ma mégis. Egyszer elmondták nekem, mi az a kroásszán; elfelejtettem. Most látom az üvegdobozban, oda van írva. Gesztenyés. Ezt viszont nagyon is értem. Kértem. Megvolt. Közben egy válaszmailen gondolkodtam. Ily módon fogalmam se, mit is ettem. A hibákat ki kell javítani. Kértem még egyet. Semmi különös a bonyolult nevéhez képest. 09:12 Lehet, hogy nem az én érdemem, büszke vagyok rá. Net-zsolozsmázás közben rájöttem, az indítóoldalon a legalul mellett fölülre is kellene tenni egy tovább (ALKALMAZ) gombot azoknak, akik nem akarnak (minden nap) valamit átállítani. És ezt megüzentem Prágának, ahol csinálják; vagy Pozsony?, nem tudom. Most, hogy átalakították a honlapot, zsolozsma.katolikus.hu még az URL-je is változni fog - meg is csinálták. Nekem. Különben, akit érdekel. Ha mást nem, naponta érdemes az olvasmányos imaórából csak a két olvasmányt megnézni, Krisztus után az első! századtól kezdve eredeti szövegek a fantasztikusan gazdag kincsestárból. Micsoda szakértelem, tájékozottság, és munka ezt így összeválogatni. Levelek, prédikációrészletek, beszámolók, hogyan terítette köpenyét a püspök a földre lefejezés előtt. És gondoskodott a hóhérnak borravalóról. 09:17 A megnyitóbeszédet a múlt hónapban megírtam. Hangosítást kértem, nincs az uszodának ilyesmiben tapasztalata. A többi embert - kivéve a fotós Dínert, aki az egészet kitalálta és szervezi - nem is ismerem. 7 (hét) 60x60-as idei képet viszek. Ez nekem végül is szinte egy kamaratárlat. Már becsomagolva. Féltem, ezt senki nem intézi, így egyedi megoldással képek alatt lebeg a címtáblájuk. Nehezen lőttem be az önreklám mértékét, hogyan vagyok elérhető - de hát ebből élek -, a képcímek mellé ha nem is a mailcímet, de egy deske.hu - bélyegzőt elpöttyintettem. A Lukács uszodáé a dicsőség, a pogácsát és a teremőrt nekünk kell fizetnünk. Ilyen se volt még. Képeim biztosítása; ilyesmiről szó se essék. Nem bírnám kifizetni. Spanyolországban egy képekkel teli kamionunk leégett. Hogy a nyitva tartás hogyan, ezt még ki kell találni. Teremőrzés -, pénz kérdés. Szó volt róla, mondták, hogy én is őrizhetném. Elkezdtem a tételt a kiállításaim közé berakni, ezúttal áraimmal együtt. kiallitas/k70.htm Váli Dezső gesztenyepüré és grafomán 20:50 Virág Judit aukciós kiállítás, megnéztem. Dec. 18, 18h., Kongresszusi Központ, én az A/1983/01-el, 950e indul. Mindenféle csacsiságok sokmilliókért. És 650 ezerért a legszebb, egy 22,5x28 centis kis olajkép, Bárkák a Tiszán Fényes Adolftól. Remekmű. 20:58 Megvágtam azt a tegnapi Normafa-képet Így jobb. Talán. Mobilomon kontroll ugyanis, ott képnövelve ez jött fel. Okos telefon. F/2016/217/a 2016. december 7. szerda 09:08 Öregember töprengései. A szerelem az van egy hülyeség. Hanem tejszínhabos kakaó, libatöpörtyű. Öregember szomorú töprengése este. Hol van az a piszkosfehér boríték, és benne a háromszázezer forint, egyetlen helyen, itt tartom évtizedek óta a pénzt, ha van. És reggel 06:25. Ja, abból fizettem az uszodabérletet. Bár az üres boríték továbbra sincs ott. Öregember tervez. Memória lanyhulása, át kéne térni az adatnaplózásra. Ahogy fiam telefonján nézi, jövő csüt. 5-kor ráér-e. Öregember tűnődik. Mit csináltam tegnap délelőtt. És minek. 21:49 Délben képszállítás, rendezés, egyeztetések a Szt. Lukács uszodai Galériában, kértek tőlem is a falra életrajzot. Kitaláltam, printeltem, lamináltattam, majd könyörgésemre mégis azonnal keretezték, hogy fogadjam el karácsonyi ajándéknak. Régi ismerős. Hatra kész is lett. Inkább legyen valami túllihegve, mint alul. G/2016/17 Végül hat képem lesz falon, egyet hazahoztam. Tehát vasárnap 11-kor nyit(om). A nyitva tartás bonyolult ügy, mert magunknak kell gondoskodnunk róla. Én HUF-al kiváltottam magam, egy egyetemista lány, órabérben. Tehát: December 12. H :  13.00 - 16.00 13. K :  13.00 - 16.00 14. Sz:  10.00 - 13.00 15. Cs: 13.00 - 16.00 16. P: 13.00 - 16.00 17. Sz: még kérdéses 18. V: még kérdéses 19. H :  13.00 - 16.00 20. K :  13.00 - 16.00 21. Sz: 10.00 - 13.00 22. Cs: 13.00 - 16.00 23. P - 25 V: P: zárva 2016. december 8. csütörtök 06:22 Barsi Balázs OFM. az ádventről: Az üdvösség engem csak a jelen pillanatban, a mai napon érhet el. Evvel kapcs. három kísértés, amelybe többé-kevésbé mindannyian beleesünk. - Nem ismerjük fel a jelen pillanatban az Úr látogatásának idejét. - Bár felismertük, de valahogy nem itt szeretnénk lenni, hanem másutt. Nem azt szeretnénk tenni, amit teszünk, hanem valami mást. Nem ezekkel az emberekkel szeretnénk együtt lenni, hanem másokkal. - Felismerjük Őt a mai napban, és nem is akarunk elszökni a hatalmas fény hatására, csak éppen egyszerűen elfáradunk, ellanakadunk. in: Ádventtől pünkösdig 09:01 Aztán az uszoda félórája (31 p.) alatt végig a fentieket forgattam, nem ment ki a fejemből. Olyan nagy erejű mondat, alighanem életem hátralévő idejére elég tanítás. Remélem, teljesen megforgatja életemet; mindig valami mást... (holott az ajándékot most kapom). Mint 1984-ben Merlin Carothers, hogy jóért rosszért mindenért mindig hálát adni. El is döntöttem, hazafelé egy hosszúkávé tejszínhabbal. Katának reggelinél fölolvasom, mondja, írjam le az előtte-gondolatot, értelmező. Hogy aki a két Úrjövetben - jelenlétben gondolkodik, olyan képzete van Isten szeretetéről, mintha egy anya: meglátogatja gyerekét az árvaházban, együtt eltöltenek egy szép napot, s akkor azt mondja, legközelebb halálos ágyadnál találkozunk, igyekszem ott lenni. Hazafelé. Mióta (65-) ingyen, bizony villamos. S most aztán különösen, hogy a Lukács elé került a megálló háromféle járattal. Ugyan végtelen türelmes fajta vagyok úgy 20-25 másodperc időtartamra, az érkező elsőre szállok föl. Ha 17-es, ez ellen nem eshet kifogás, tökéletes, hazáig visz. Ha 19 vagy 41, az tán még jobb, mert az a Margit híd lábához. Nagyon szép vidék. Onnét északra a Duna-part, tűnő távolban sűrű fák fölött fehér homlokzatok, fura, mert szinte nem evilági. Valahogy a Central Parkra is emlékeztet, nem baj. Szóval akkor átszállás a hatosra, ami aztán bölcsen szintén hazáig visz. A Széna téren szállok le, az tágasabb vidék, sok zöld gyep, középkori városfal. S abban egy érdekes lyuk. 13:32 - Kedves Deske, a Vörösmarty sorok nem azt mondják, hogy "hol így volt, hol úgy", hanem hogy itt a kiegyenlítettség helyett mindig csak a szélsőség, hol az egyik, hol a másik működik. Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett üdv, P. - Igaz!! d. 21:53 Ma (majdnem ) elölről a munka, sötétebb színű papír a Mammut2-ből, ami végül nem vált be. És főleg a tel.számomat valahol el kellett helyeznem, négy és fél órát tartott, majd bele gebedtem, míg megtaláltam a megoldást. Szükséges, mert nincs infóháló. És hát ugye, az üzlet. Nyugdíjkiegészítés, ne zárjuk ki. A feladat ez volt: kitalálni, hogy ott legyen, és mégse. Feltűnő legyen, de ne legyen ott. Mint a fotósok a díszszemle körül keringve a Himnusz alatt, akiket a mezei halandó nemlétezőnek lát. Vagy a jámbor Brown atya esete, amikor a hullával a zsákban senki nem jött ki a házból. A postás ugyanis nem valaki. Azt nem vesszük észre valakinek. 2016. december 9. péntek 11:39 Elkezdtem egy új 90 centiset A/2016/71 Egy korábbi javított változatát céloztam meg feladatnak. Persze a kép menetközben ment, amerre akart. Szerencsére. Most megyek a Lukácsba, nem kell-e beleszólni, ahogy a kiállításunkat rendezik. 19:16 Kiállításunk ötre megrendezve, a szokásos és nem szokásos bonyodalmak. A műszaki segítség két-három óra munkafelfüggesztést jelentett be egy uszodai csőtörés miatt. Hogy telefon, ha jöhetek vissza. Készüléket bekapcsolva az ágyam mellé. Négykor szólt. Kábultan indultam. Itt képek is: k70-kiállítás Pár éve, a nagy rendbehozatalkor, gondolom, a műemlékesek nem engedték ezt a valahai kápolnát öltözőnek visszaállítani. Ahol egyébként épp mi, évtizedig, vetkőztünk. Így aztán helyreállították ezt a gyönyörű teret, kórusostul, elbontották a kétemeletségét és jobb híján, okosan, kinevezték galériának. (A szomszéd Irgalmasoknál biztos van élő kápolna.) Általában üresen áll. 19:45 Házambéliekkel szemben, hogy közösségi tényezővé léptem elő, morális kötelezettségeim vannak. Vagy csak én úgy érzem. Plakát a lépcsőházba. 19:53 Fölnéztem évek múltán Mátéhoz. Mutatta, a hálószobakilincsen két gumilabda hosszú zsinór két végén. - Tudod-e, mi ez. - Tudom. - Ez biztos nincs benne a tárgy-opuszjegyzékedben. - Még. És kivettem a zsebemből Sony HX-90-et. 1976-ban a Vároldalban bernáthegyimmel játszódtunk, egyszer csak, ahogy dobtam, torkán szorult a labda. Benyúltam, még engedte, nyálas csúszós, sehogy se bírtam. Fuldokolt, lassan oldalára dőlt. Egy járókelő odalépett, hogy tud-e valamit segíteni. És eszembe jutott. Lekaptam az ingemet - nyár lehetett - s avval benyúlva sikerült. A kutya még kábult volt, lassan lábra állt, lassan hazaballagtunk. Még napokig fájt a torka. Ekkor csináltam ezt az üzembiztos játékot. G/1976/04 Másnap ugyanoda visszamentem vele labdázni, hogy milyen a memóriája. Nem volt neki. Aligha lesz többé kutyám. Hiányzik-, nem lehet. Jellegzetes, elemi dolog lehet ez az életmentő ösztön. Pedig a baj közepén eszembe jutott, most itt a megoldás. Épp készültem a kutyától megválni, hogy életformát akarok változtatni. Szerettem és untam. Bizony nem szép történet, de hát akkor így gondolkodtam: egyszer elindultam vele a Péterfy Sándor utcai Állatklinikára, elaltatni (kivégeztetni), hogy mindkettőnknek így a jobb. Három és fél éves volt. Szerencsére, ami amúgy nem szokásom, visszafordultam félúton. Aztán egy vízmedencés nagy kertes kétgyerekes orvoscsaládnak sikerült elajándékoznom. Soha többé nem láttam. Hogy Zsófit a köv. évben örökbe fogadtuk, ha kérdeztek Assy felől, mindenkinek azt mondtam, lecseréltük gyerekre. 2016. december 10. szombat 08:50 Micsoda ötlet. Hogy fölfelé az ötödiken meg lehet állni, szuszogni egyet. Halvány terv, eljön az ideje. És fölhoztam egy könyvet a cserebere-polcról, a három észak-európai fővárosról. Oslót szerettem. De lehet, hogy keverem Stockholmmal. Pedig ott egy hónap, alkotóházban. Illetve főleg a sípályán, az ottani Normafán, a kilences villamos végállomásánál. Hidegek ujjaim végei. Dörzsölgetem. A tegnapi képem jó. 12:48 Katával a piacon, a nehéz csomagokat én. Mindig fölháborít, szégyenkezem és nem is nézek oda, hogy válogat a zöldségek között, a szebbet akarja elvinni. És a többivel mi lesz. Aztán hogy tegnap túlsokminden, délelőtt muszájvisszaalvás. És álom. Betértem egy gimnáziumba, ahol első emeleti irodájában a szolgálatos süketnéma rendőrrel próbáltam megértetni, nála szeretném tárolni a biciklimet. 13:09 Ebéd közben telefon, hogy a Blitz Galéria dec. 19.-i aukción lesz két képem. Az A/1985/11-es zsidótemető, 2,8 millióról indul; és az A/2000/35, 450 ezerről. Emlékszem, ez volt az utolsó zsidó kép itthon, Katáé. Rám bízta eladását, a nyaraló újjáépítéséhez hiányzott neki pénz. A jobb alsó sarokban a kerítést Farkas István Találkozás a temetőben-jéből loptam. Fönt a két kis követ függőlegesre kellett volna. Az a ferdetörzsű vadcseresznyefa tényleg ilyen, ha virágzik. A kecskeméti alkotóház kertjében, rálátok. Az eget feketére akartam, félkészen rámeredtem, hiszen így most jó. 14:03 Aminek három borítójához szeptemberben a Duna-parti bronzcipőket fotóztam, kész van Hidvégi háromkötetes Soa-szöveggyűjteménye. Azt mondja, muszáj volt beletennie Celan Halálfúgáját, bár vers, de annyian hivatkoznak rá. És hogy olvassam el Borbély Szilárd Halotti pompa kötetét, megrázó. Öngyilkossága előtt pár évvel baltával megölték a költő idős apját-anyját, egy tanyán éltek. 18:59 Megcsináltam és föltettem honlapjára [berszangabor.hu] Gábor új cikkét: h14–55. Vasárnapi Újság. Magyar prózát írók. (Gyarmathy Zsigáné – Jakab Ödön) Egyeztettük vele, hogy azon túl, hogy nekem lényegesen kevesebb munka, szerintem regényrészletekhez fölösleges is idegen illusztrációkat keresnie. Legalábbis ennyit. Egyetértett, sőt. Hátborzongató ötlettel beletett illusztrációnak egy nagyszerűen komponált Frank Frigyes festményt: Dachaui utca. Ugyanis a XX. század elején. Rákerestem, a kép 1913-ban, a Nemzeti Szalon kiállításán szerepelt. Színes reprót nem találtam róla. Bár lehet hogy így a jobb. A szürkék - feketék - fehérek ritmusa. 2016. december 11. vasárnap 06:17 Megrázó erejű Barsi Balázs minapi adventi gondolata, miszerint hibánk/bűnünk, hogy bár elhisszük, hogy MOST szeretve és óvva vagyunk, de azért inkább szeretnénk valahol másutt lenni, másokkal, más valamit csinálni. Az egész életet rendbe teszi. Rendet vág a rendetlen és helyénvaló vágyak között, "Álmodozás az élet megrontója" Tehát MOST, vele, itt és ezt. Most. Most. 09:33 Gábor javasolta, a két új könyvet árusítsam a kiállításon. Fanyalogva fogadtam, pedig itt most már tűnődésnek helye nincs. Ha vállaltam a könyvek kiadását, ne csináljak úgy, mintha. Ha árusítás nem is, de ennyi igen. Ezt kiteszem a vendégkönyv mellé. Árulni már csak azért sem tudom, mert nem leszek teremőr néni, mint a többi művészek. Azt kiváltottam némi HUF-fal. És ha ezt ellopják. Akkor ez el lesz lopva. 11:54 Megvolt a megnyitó. Megnyitottam. SZENT LUKÁCS USZODÁT KEDVELŐ MŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA A kiállítók: Díner Tamás, Metzger Katalin, Solymos Tamás Géza, Váli Dezső   Négy perc 6 másodpercig fogok beszélni. Bevezetés, tárgyalás, befejezés. Bevezetés. Hölgyeim és Uraim, tisztelt lukácsos-, és lényegesen kevésbé tisztelt nemlukácsos-, lukácstalan közönség. A lukácstalanok talán nem is tudják, hogy a mi lukácsos közösségünk mennyire igazi közösség volt. És szerencsére most lassan kezd is visszatérni a régi klubélet, hogy újra megnyíltak a régi, elkülönített női és férfi öltözők. Talán vissza is térnek, megújulnak azok a régi nagy idők, amikor öltözködés közben harsány irodalomtörténeti viták voltak Kazinczy Ferenc levelezéséről, vagy a professzor úr beszámolója levéltári kutatásairól, hogy éppen egy iratot talált arról, hogy a második világháborúban a magyar tisztikarban a tábori lelkészek között zsidó rabbik is voltak. Aztán a régi kabinosok. Hozták-vitték a híreket, leveleket, mindent tudtak rólunk. Vizsgaszezonban gyerekeink-unokáink osztályzatairól érdeklődtek. Vagy például, hogy Tibi úszómesterünk húsz éve virágos jókedvével tőlem többször számon kérte, mit festek éppen, és megdorgált, már alig mertem a szeme elé kerülni, hogy Művész úr, karácsony előtt már rég angyalkákat kellene festenie fenyőfával, nem ezeket a műtermeket. Figyeljen csak ide... és segítőkészen elmagyarázta, hogy az angyalkákat a felhők alatt hogyan lehetne a legjobban elhelyezni. tárgyalás Tehát ádvent, a várakozás ideje. Mire várunk. Ki Krisztus Urunk eljövetelére, ki egyszerűen valami szépre-jóra, ajándékra, valami jobbra. Van nekem egy kedves jó ismerősöm, aki nagyon szépeket tudott erről írni. Ezt a várakozást megfogalmazni. Dávid királynak hívták. Nagy csajozó volt az öreg, emiatt aztán egyszer nagy bajba is keveredett. Sok sötét órája volt emiatt. De mindevvel együtt gyönyörűen tudott várakozni, reménykedni. Ha megengedik, befejezésül felolvasom egy erről a témáról szóló rövidke szabadversét, hiszen ezt nekünk írta, egy nekünk szánt üzenet erről az adventes bizakodásról: Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vígasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig. A 23. zsoltár. A kiállítást megnyitom.  Kint, F/2016/218-, és bent. 12:59 Aztán most Miki névnapi ebéd köv., beleértve a Mikulás is. . 19:12 Egy fiókból előkerült kép, Zsófi lányunk vélhetően első sminkje. Öröm, rendbehoztam. †Erőss Tamás felv., Kékkút. F/1979/10 19:40 Ezek ott lent vajon mit csinálnak ebédidőben. F/2016/219 19:49 Ebéd után Mikinek mutattam a pénteki képet. A/2016/71 Megállapodtunk, még kellene rá valami. Aztán segítségével kissé tovább, kissé lendületesen. Mennyi minden egy napban. Mikulásra szárított almaszirmot is kaptam. Tökéletes. 2016. december 12. hétfő 10:31 Deske, elképesztő tehetsége van... a jó kép lendületes elrontásában :) a mostani állapot nagyon jó lesz a szomszédnak fűtésre..:) L. A vevő szava parancs. A heveskedést amúgy sem az én békebeli nyugalmamnak találták. Ki. Különben is ekkora lemezt az ember sajnál kidobni. Így most jobb? Ugyanis mennünk kéne kicsit sétálni, a tegnapi elmaradt helyett... d. 13:18 Műcsarnokba a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatról képemet haza. Aztán: - Deske, most néztem csak; igen jobb (annyira még nem, mint az eredeti :)). Csak azt neon kéket tudnám feledni :)), valami halványbordós..., vagy ennek változata talán... L. - igenis. d. 20:58 Egy szellőztetés-szélroham leszakította csillárom pauszpapír-félburáját. Mi lenne, ha a szoba másik fele is tele fényt kapna. Megnéztem, műtő. Az új búra / függöny pukkanófóliából. És főleg javítható, tisztességes, könnyen szerelhető új szerkezetet kapott. Tipli a mennyezetbe. De kellett ehhez a nyáron vett jó drága fémlétra, nagy kincs. Amikor e függöny elődjét csináltam, öt-tíz éve, látom, nagyon fáradt lehettem. 2016. december 14. szerda 09:50 Székely püspök: az ima böjt nélkül szószaporítás, a böjt ima nélkül fogyókúra. Nekem sima játék/fegyelmi gyakorlat az étkezésre figyelés. Böjtté válhat, ha fölajánlom? 10:20 Deske, a böjt: részt vállalok Kr. szenvedéséből. Önfegyelmezni pogány is tud. É. 10:54 Deske, igen valamiképpen tényleg összetartoznak. „Az ilyen csak ima és böjt által megy ki”. A szándék alighanem csakugyan fontos. Azért azt még megjegyzem, amit J. Ratzinger az imáról megjegyez: A gyerek gügyögését „érti” az anya. Tehát a mi kajlaságunkkal elmondott imánk semmiképpen se szócséplés, szándékunk szenteli imává, szerintem ugyanez áll a böjtre is. üdv I.    Még ehhez hozzátartozik, a böjtnek-, önkorlátozásnak ezer módja van. 09:55 Tegnap este fogadás a Francia Nagykövetség rezidenciáján Hollánról megjelent könyv alkalmából. Vittem neki egy húgom-fotómat. Mindenki más zakóban. A kaja-pia nem érdekelt, beszélgetnivalóm se volt. Hanem a könyv; az nekem dukál, ingyen. Megszerveztem, holnap menjek érte. Aztán egy példányt találtak, belenéztem. Lemondtam a találkozót, nincs rá szükségem. Egy fotó Hollánról, a hozadék. Meg hogy Miklós megtalálta Sonym átállítását. Hamar eljöttem, csak a kaputól vissza kellett fordulnom, minden zárva. Aztán egy pincér. Drága Hollán. Megöregedett. Ő is. F/2016/220 Talán kéne vásárolni egy zakót. De ha eddig nem kellett. 11:25 A/2016/71 tovább. Meglep ez a fehér maszat az ablakban. Merthogy úgy tűnik, rendben van, működik. NOHA és UGYANAKKOR egyáltalán nem kíván valami lenni (fény), hanem MEGMARAD festéknek. Hogy van ez? Két idegen szféra együttélése. Mikit ez nem lepi meg. Hogy én ezt gyakran. 11:42 Itthon még félsötét, délben. Meg kellett néznem, mi a helyzet ebben a pillanatban Käsmuban, vajh ott is ilyen borús-e. Kis hófoltok. Szélzúgás. A parton senki se jár. http://pontu.eenet.ee/player/kasmu.html 12:29 Hozzányúltam ehhez az A/2016/69-hez is. 12:35 Korrektül német és magyar nyelven büntetőlevél 150 euróra, hogy én novemberben Bruck an der Leithan 37 km/h sebességtúlléptem... És egy egész oldalas mellékelet, mi a teendő, ha nem kívánok fizetni. Mail Mikicának... Megállapodásunk, hogy adom, de nem lép túl. 13:53 Még egy képet vettem elő, eredetileg fotózni, aztán rámeredtem. Egy dec. elején sajnálatosan tökéletesen pocsékbarontott tavalyi nagyon jót. A falmező utóbb kék!! volt. Ember ilyet hogy találhat ki. Mákony. Menteni a menthetőt. Valamelyest. Most így, A/2015/38: 2016. december 15. csütörtök 9:44 Azt a giccsregényét, A gyertyák csonkig égnek - Uram bocsá' - szerettem, többször is. Ha mást is olvastam Máraitól, nem volt szükségem rá, tehát elfelejtettem. Jó író, de tisztázatlan világnézete zavarosságokba torkollik, ez minősíti munkáit. Öngyilkossága tett erre pontot. Azt nem illik. Most pártolólag kezembe nyomták utolsó, halála előtti naplóját, hogy ezt muszáj. Belenéztem. Erős munka, fájdalmas. Baja van önmagával, tehát az egész világra dühös. Pofán csap, hogy hit nélkül mennyire keserves és megoldhatatlan az élet vége és a halál. Így már azt a revolvert is megértem, nem pillanatnyi fellángolás volt. Felesége lassú halála, és a szerinte gazember orvosok. Meg akarta kímélni magát. Értem. Szegény. Hanem a cserebere polcról reggel fölhoztam egy Császár István kötetet. Semmit nem olvastam tőle, de negyven éve egyszer hallottam, hogy nagy remény, nagy tehetségű, és alkoholista. Aztán, hogy fiatalon halt. Meglátjuk. 17:54 Deske, Márai... mit értünk tisztázatlan világnézeten? és egyáltalán világnézeten? R. - Értelmező szótár kérdése. d. - Értem, köszönöm..., személyes válasza nincs? R. - Világnézet értékhierarchia. Az alacsonyabb rendű igazságok a magasabb rendűeknek vannak alárendelve. Magát, gondolom, ez izgatja: Márai 89 éves koráig nem döntötte el, ahogy olvasom, hogy kíván-e hinni Istenben, vagy nem. Egyébként az egyisten-hiten túl számos kompakt világnézet létezik. d. 10:53 Van erre egy férfi panel. Ha ez sem válik be, tökön szúrom magam. Évtizedek óta keresek az egy-két napos emlékeztető-mondatoknak optimális, vagy legalább elfogadható helyet. Megvenni megírni elmenni fölhívni. Írom sokszor hajnalban, amikor se fölhívni, se megvenni. Tudom-tudom, parafatábla. Tökéletes. Lenne, tökéletesen nincs rá hely, előttem és falamon minden négyzetcenti súlyosan foglalt. Most ezek a fehér csíkok asztalom túlsó felére, ott nem sodrom le a ragasztós hátú papírkákat. Reménykedem. Tényleg nagyon kell. 2016. december 16. péntek 09:29 Ma hajnalban hegyet-völgyet bejártam, hogy az utcán elcsípjem gyóntató atyácskámat, mégis ő ismer legjobban. Hogy böjtölnék, mit javasol. Merthogy anélkül az ima kutyafüle, az Úr és Sz. püspök szerint. (Nálam a böjt az lenne, ha többet ennék, Kata örömére.) Az atya azt tanácsolta, például ha sokat beszélsz, kevesebbet, ha keveset, többet. Beszélj azokkal akik... Nem tudott újat. Életem egyetlen fegyelmezési gyakorlat, azt fokozzam még kérdőjel, felkiáltójel. Aztán eszembe jutott. Reggel nyolc óra. Az emberiségnek ez a két fergeteges találmánya, a hosszú kávé tejszínhabbal és a sajtosrúd. Abban az édes kis barna boltocskában, szemközt a Lukáccsal; a sarokban letelepedve. Kiskanál tarisznyazsebből, kavargatom, nézdegélek, üldögélek. Úgy három-öt percet. Feladatok teljesítve, a reggel kikerekedett. Na, ez sztornó. Otthon koffein tabletta. Karácsonyig? Nyitva hagyom. 16:22 Ma egész nap ez. Körbejárok. Nem tudom jobban megoldani. Azt hiszem, marad ez. >Itt a monitoron az egész még valahogy koszosnak is hat. A/2016/71 90x90 17:35 Egy Hollán Sándor júliusban írt levele elérkezett hozzám. Kedves Dezső, itt vagyok a langmedoki(?) nagy nyárban [...] (Kohán Ferivel) gyakran beszélünk rólad és arról ahelyről melyet a te mávészeted képvisel. Nekem most innen 25 km-re lévő lodévei(?) múzeumban van kiállítások "kérdések az itteni fákhoz" címmel. Megpróbáltam összesűríteni azokat a sokszor ellentmondó kérdéseket, melyeket sokszor a fáknak teszek fel..., például: "hogyan belépni atermészet mozgásába (áradásába)", "mi egy impresswzió", hogyan megérezni az egységet","hogyan megérinteni ateret" stb. Úgy érzem a festészetben a rajzok keresztül a "motívum" válaszol kérdéseinkre. Nagyon rövid időre úgy terveztem, októberben haza megyek, és akkor ha lehetséges szívesen elmennék hozzád, lássam hogy vagy, hogy vannak ecsetjeid. Szeretettel üdvözöl Sándor 2016.julius 29 És ma megjelent az Új Művészet Szakralitás a kortárs képzőművészetben - mellékletében egy korábbi Vigília szövegem, ezúttal képpel. 21:25 Este Lóránt János korai munkáiból kiállításmegnyitó a Neon Galériában, Nagymező utca 47., II. emelet, két kis szoba. Reméltem, hogy ott lesz, vittem neki valamit. De beteg. Nagyon szeretem a képeit, képi gondolkodását. Összesen 9 kép, elég is. Fotóm az ügyes indirekt múzeumi világításról a szobácska plafonján. Kiállítás előtt egy kivilágított középület, utána a Nyugati téren a sarki áruházból ingek, Kata nem szereti, hogy a meglévők gallérja elkopott. 2016. december 17. szombat 06:17 Ezt mondja az Úr, Izrael Szentje és Teremtője: Rátok tartozik-e, hogy gyermekeim jövője felől kérdezzetek- Izaiás 45 zsolozsma.katolikus.hu 06:44 Nem szeretem ezeket az új ingeket. Igaz, kezdetben szép laposak, de tele vannak kis rejtett rohadék gombostűkkel, amik aztán napok múltán- 08:55 - Deske, de kár, hogy nem nagyobbíthatók most a képeid. Így szinte semmi sem látszik belőlük. Szia! A. - Nagyíthatóak, csak most a CTRL és a + gombbal. Ezt minden böngésző - firefox, internet explorer stb. - tudja. A régi fölugró ablakot nem lehet, mert megbolondítja az okostelefont. Akié a jövő; illetve gyakorlatilag - tetszik-nem teszik - már a jelen is. d. 12:52 A tegnapi kép mégiscsak tovább Ha nem is piszkos volt, de nem volt tiszta gondolkodású. Bizonytalan volt. A/2016/71 20:04 Miki fiam valami 40 terrabájt saját filmjét teszi hetek óta a netre/felhőbe, az én gépem is besegít. Még hónapok. Ennek kapcsán viszont ma az én teljes PC-tartományomat - 400 giga - is föltettük, ennek csak egy része a honlap, s annak 6 évre vissza mentései. Filmek is, 90 giga. Az automatikus back up evvel a felhővel meg van oldva. Sokat kiszórtam, ami játékfilmet megtartok: 21:28 Más. Telefon este a klarinétot ajándékozómnak, hogy három hang után nem megy, nem bírom tüdővel. Vagy van tán ennek valami technikája. - Staccato! - Ja?! Elő az Idegen Szavak Szótárát. 2016. december 18. vasárnap 05:41 Berszán Gábor (1935-) mérnökbarátommal évtizedekig együtt úsztunk a Szent Lukács uszodában. 2009 karácsonyára csináltam neki egy honlapot [berszangabor.hu], ezt azóta gondozom is. A honlapot értéke okán 2016. 06.-ban javaslatomra az Országos Széchényi Könyvtár átnézte, örömmel elfogadta és állományába fölvette, technikai okokból egyelőre csak passzív állományba. A honlapot 2016 karácsonyára most az enyémbe is átveszem. *** Gábor évekig Kazinczy Ferenc levelezésével foglalkozott, 2011. óta a Vasárnapi Újság (1854-1921) cikkeit dolgozza föl. Eddig 1800 képpel. *** IME: deske.hu / 13. írások, napló, interjúk / 24. Berszán-irodalomtörténete / IRODALOMTÖRTÉNET - MÁSKÉPP 09:14 Aztán (sajnos) a fél hetes szentmisén eszembe jutott, jót csináltam, de nem jól. Érdemes összehangolni az olvasói szabadságjogokat, tárhelyem kapacitását és a Total Commander képességeit. S bár csendes előnyben részesítve az irodalmat, végül az egész honlapot átvettem. Az ötletet a felhőbe kerülésem adta, ahova most mindez úgyis bekerült. A földi tárhelyemre - C3 - is kaptam egy bíztató információt. Amúgy ez a plusz 600 Mega mi (semmi) nekem, meg az OSZK Elektronikus Könyvtárának. Merthogy így evvel oda is, online (élőben) bekerül. Az OSZK kért a főoldalra adatot, hát én ezt: három hetente frissítve. Úszás közben szakszerűen átgondoltam, ha most meghalnék, már akkor is működne a dolog. Aztán most kijavítottam, meg is van. Még két hét, és érkezik a Vasárnapi Újság-cikk újabb fejezete. 10:23 Még két öröm. - Az uszodában eddig hárman kérték el utólag papíron a kiállításmegnyitómat. Ezt itt, ni. - Mára virradóra újabb nyolc könyvet tettek le valakik a földszinti cserebere könyvpolcra. Nagyon beindult az üzlet. Egy nagy ember a szomszédunk. A szovjet?/orosz duma tagja volt. Egy édes, már törtmagyar beszédű asszonykával. Élelmiszerrel nagykereskednek, ha jól értem. Fél idejüket töltik itt, évente. A férfivel reggel találkozom a Lukácsban, tört angolság, tört szovjetség. Éjjel betettem az ajtajukba ezt az 1953-as szovjet filmet CD-n, a hős szovjet határőrökről, akik az amerikai diverzánsokat; remek, Örs a hegyekben - szinkron nélkül. Reggelre, hogy indultam, már nem volt ott, bevették. 13:37 Svábhegy, köd és zuzmara. Nem evilági. Egy író kapcsán próbáltuk értelmezni a szót: affektálás. Valahol itt: indirekt öntúlértékelés. Kis eltúlzott önszeretet, tehernemszeretet. Figyelemfelkeltés, színjáték közönség számára. Nőknél tán az egyik legelemibb ösztön is, önárusítás. Ami a férfi megszerezni ösztönnel szimmetrikus. Most nézem az Értelmezőt. Mesterkélt, szenvelgő, kényeskedő viselkedés. Nincs megmagyarázva a gyökere. Honnét hova mesterkéli át magát. Merre szenvedi el magát a valóságtól. Miért igényel többet, mint. F/2016/221 F/2016/222 2016. december 19. hétfő 11:55 Ugyan porszívóért küldtek/mentem a boltba, hoztam is, de útközben megvettem ezt (is). Tul.képp. itt kéne tartani, az anorákzsebemben. Ez lenne a helye. 2250 HUF volt. Aki képtelen (lenne) kitalálni, mért kell ez nekem állandóra, legvégül kattintson ide. F/2016/223 13:17 Kedves Deske, a minap belefutottam ebbe a Bronzino-képbe, és napok óta le sem tudom venni róla a szemem, teljesen lenyűgözött... És az külön érdekes, hogy a képen a modellen túl is is szinte minden pontosan dokumentálható: az épület, a szobor a háttérben, a könyvek, és hogy hol van az egyik kinyitva... További szép adventi napokat, O. 13:54 Egyszer minden a helyére kerül. Georges Braque, Barsi Balázs és a Biblia közé. A fotó meg a műterembelsők közé. F/2016/224 Kata meglátta, és egy mély sóhajtással azonnal elkérte. Magának. Azonnal nem adtam oda. Legalább ennyi kutyám legyen.* Más. A Virág Judit aukción tegnap végül alapáron ment el a képem, a tulaj. nem járt valami jól, 1,1 mill. körül fizettek érte. [A/1983/01] * Van egy szívszorító, fájdalmas emlékem. Vagy tíz éve egynapos tag lettem egy nyugdíjasklubban, mert Bécsbe mentek ki külön busszal egy Cezanne? kiállításra. A határon vámmentes áruház, vagy mi, kirajzottak az idős hölgyek. S fültanúja voltam, az egyik asszonyt körbefogva többen igen bíztatták, vegye csak meg azt a (félméteres) babát abban a habos-fodros ruhácskában, nem baj ha drága, de hát ha egyszer annyira szeretné... Félsuttogva, szemlesütve mondta: - Igen, szeretném, ha már nekem nem lehetett... 14:55 Igen, érzékelem ezt a felém áramló csöndes társadalmi megbecsülést. Különösen, amennyiben ez baracklekvárküldésben reprezentálódik. Bár Kata is főzött tizenegy üveggel.   Kata jav.: nem üveg, kiló. 15:01 A takarítónő négyezret kért, ötöt adtam. Az járt a fejemben, hiszen hamarosan meghalok. *** Okostelefonom lefagyott, hogy a T.I. úszást akartam megnézni. A harmadik helyen eligazítottak, menjek vele a Váci út 30-ba. Na ne. Mondom, a garanciáról lemondok, maguk, és postamunka felárral. Azt nem fogadták el, de két óra múltán telefonáltak, hogy megvan a szoftvercsere. Mindkettőjüknek tábla Stühmer csokoládé. Gondoltam, bontottan kéne átadni, akkor muszáj nekik megenni, nincs továbbajándékozás lehetőség/kényszer. 17:37 SMS: Blitz Galéria árverés jelenleg zajlik, ezek már megvoltak: Régi zsidó temető (kezdetben) - A/1985/11 - leütés 3,6 millió HUF Műterem, színek - A/2000/35 -leütés 450e HUF, 60 centisek. Tulajdonosuk jól járt velük. 2016. december 20. kedd 06:41 Most olvasom. Hát akkor Zelkkel egy szobában voltunk, tán láttuk is egymást. Műcsarnok, Chagall kiáll. megny. Egy kultúra. 09:02 Kata kabátot és gyógyszert szeret vásárolni. Én sajtosrudat. Végül is nem mindegy? Mindkettő üdvözülhet. Ettől még. 13:22 Mára ennyit bírtam kihozni ebből az A/2016/69-ből. Egy kis zöldes lazúr, hogy mégse legyen olyan meztelen. S akkor alulra egy kis fehér féle, hogy visszaköszönjön az ablaknak. A kis piros foltocska helyett próbáltam valami emberibbet, de olykor babonásan ragaszkodom a rendetlen véletlenekhez. Maradt. A kép 90x90 cm. 14:20 Ebéd közben, a fentieken tűnődve, ráesett a szemem a fiókjellegű szemétládára. Ha valami, akkor ez a művem viszont tökéletes. Legalábbis jól működik. Legalábbis működik. Valahol láttam egy hasonlót, sok éve már, talán Robiéknál; az ötletet onnét adaptáltam. Harmadik nekirugaszkodásra sikerült. 14:30 Egy hajnali mailem. Szia kedvESNAGY, úgy emlékszem, csendben te is megünnepled a (holnapi) napot. Hogy utána már világosodunk, lassan megvilágosodunk… d. 14:46 Utánam küldte, dedikálva, hát mégiscsak eljutott hozzám az új Hollán-könyv. Közepes nyomdával reprók, valamint Harminc év elmélkedései, mármint Yves Bonnefoy tollából. Nem tudok elképzelni valamit, ami kevésbé érdekelne, mit írnak/gondolnak ki Hollán képeiről. Kortyolgatás helyett a tokaji kémiai képletei. De még ha (nyilván) okosakat (is) mondanak; bocs, én hallom, amit ő fest. 17:08 Máriácska vajon maga vágta-e a haját. Milyen gyakran mosta. És milyen frizurát hordott. És most az égben, milyet. 21:50 Szőnyeget eddig még nem vágtam körömollóval. Kilincs és zárlyukat rá. Ajtónálló lesz. Itt a tél. Holnap. És ő kiöregedett a padlónfekvésből. Zárkörnyéket fehér temperával. 2016. december 21. szerda 09:18 Televíziót nem nézek, hát három dimenzióban begyűrűzött hozzám a nagyvilág. A berlini tömegmészárlás után, nyilván. Egy tankizé a Széna téren, a füvön, ahol a rend szerint tacskók és foxik körbe-körbe. Morandira kell fokozottan figyelnünk. 13:08 Bejárati ajtó szigetelés, nyújtózkodva és négykézláb is. A boltban öt féle szalagból lehetett/kellett választani. Aztán ez: Az év legsötétebb napja - műterem - A/2016/72 36,5x46,5 cm. A tavalyi változatnál - A/2015/69 - nyitott kérdés maradt, és el is bizonytalanodtam, kellenek-e fekete virágok a vázába. Azokat akkor eltüntettem. És: helyes volt-e ceruzával egy horizontot meghúzni, vagyis kikötni a szélekhez a középen lebegő témát. 22:08 Még este kilenckor eszembe jutott valami. Nem tudtam, hová jutok. Ide. A/2016/71 Asszem, jobb, mint a délelőtt kezdett. Levágtam két sliccgombomat. A maradék három között jobban eligazodom. És a látványvilág így sem sérül. A Bundeswehr arra hivatkozik, hogy harctéri körülmények között nem tud biztosítani zippzárjavító kisiparost. Pisztolyjavító biztosan van. 2016. december 22. csütörtök 06:04 Akinek nincs jobb dolga, sopánkodhat Ferenc pápán. Hogy mit mondott annak a kisfiúnak, hogy a három püspök levelére nem válaszolt. A bulvárszintű információk. A három püspök...? Igen, az is. Biztosan okosabb ember, mint én. 10:46 Na, most reggel (tizedszer) befejeztem. A Műterem és túlvilág - A/2016/71 igaz története. [2016. dec. 9-22.] A legnagyobb gubanc az volt, hogy a képet túl unalmasnak ítélve, a második változatnál lendületesen belemaszatoltam azt a fekete állványt, amit később hiába töröltem, nyomai koszfoltoknak megmaradtak. S avval kellett valamit kezdeni. Az ágy lilája, amit annyira szerettem, hogy egy időben főszereplőnek szántam; megmaradt, alkalmi mellékszereplőnek. Egy ilyen önálló melléktéma léte-nemléte mindig probléma. Gazdagít, de elveszi/elveheti a figyelmet a fő-mondanivalóról. Írásnál, legalábbis itt, nálam, ugyanez a konfliktushelyzet. A baloldali fekete folt mérete többször változott. Hogy fönt most kifut, súlyosabb, de érdektelenebb, így kevesebb figyelmet vesz el. Ez jót tesz a képnek, egyszerűbb és valahogy az egész határozottan emelkedettebb látvány. A baloldali kis fekete kocka és a fehér kerek folt mérethasonlósága a vége felé zavaróvá vált. Próbáltam a feketét elnyújtott téglalapnak, nevetnem kellett, olyan hiteltelen volt, azonnal töröltem. Aztán mára lett meg a megoldás. A kép unalmassága/csöndessége - amit egyébként kedvelek -, fokának beállítása végig billegett; végig a szemem előtt lebegett. Hogy az állvány és közvetlen környezete szinte azonos tónusú (=fekete-fehér reprón alig-alig látszana), ebbe a megoldásba gyakran belefutok, akaratlan. Téri zavart okoz, ha jó, akkor nagyon erős hatású. Mint ősszel láttuk a Hűvösvölgyben, az egész erdő élénksárga levelekkel. Fölötte-körötte foltokban az (ugyanolyan világos) kék ég. S ettől túlvilági, csoda-idegen terűvé válik az egész. 2016. december 23. péntek 03:09 Nem tud valaki a káros földsugárzás létéről vagy nemlétéről valami viszonylag hiteleset? 33 éve azonnal kiköltöztem ágyammal kedves galéria alatti kuckómból, hogy a műteremben egyetlen helyként azt a területet egy varázspálcás öregúr károsnak ítélte. Van is akkorról egy festményem, hogy egy ideig a szoba közepén aludtam. A/1983/02 Akkor ilyeneket hallottam: - Egy orvos mesélte, némely kórházi ágyaknál feltűnően nagy a mortalitás. Több szinten, egymás alatt. - A nyugatnémet lőszerraktárak építésénél ezt figyelembe veszik. Én ennek hol hiszek, hol nem. Nagymamám 60 éve törött porceláncsészéket tartott szobája négy sarkában. Fél háromkor keltem, nem bírok aludni az örömtől. (Nem hittem, hogy még ekkora érhet, bocs, égiek.) Merthogy egy ötlet; visszaköltözőben vagyok. Időélmény, a legnagyobbak közül való. Rekonstruáltam a 33 év előtti kuckót, falán az öreg szőnyeggel. A munka feliben tartok. Reggel Katával piacolni kell, aztán folytatom az építkezést; elektr. kábelezések, a szerszámos szobába kell egy polcfalat csinálni. Lécet múltkor vettem, szerencsére döglött kép/farost elég van, polcnak. Kitaláltam; matrac alá három réteg alufólia, biztos, ami biztos. Fejemmel mellé az egyetlen idegen műtárgyam, Várhelyi Tímea gyönyörűséges rajza. Az éjjelszekrényt csak át kellett tolni, és a Das Grosse Buch der Malereit kinyitni Chagallnál. És egy bónusz-ajándékot is kaptam a fenti történethez. Mikor vagy másfél évig a műterem fölé telepített Telekom antenna káros sugárzása miatt ágyammal a szomszéd szobába kellett költöznöm, helyére egy remek második festőhely került. Amit igen fájlaltam visszatértemkor elbontani. Most ez újra. Egymással szemben... két képen lehet dolgozni. F/2016/225 - 2226 - 227 Na, és egy jó óra múlva, reggel hatkor a (nekem) utolsó Rorate-szentmise. Majd úszás, reggeli, piac, aztán... Most éjszaka nem lehet kalapálni. 05:40 Jönnek sorra a mailek a karácsonyi üdvözletekkel. A körleveleket kihagyom, az egyedire-, a négyszögletesre egyetemes válaszmailem: - Köszönöm szépen. d. - Deske, van abban az egyetemes válaszban  valami egyetemes lesajnálás. Mondhatnám, a szeretetteljes megnyilvánulásokra adott válasz, mint művészi semmibevétel.  R. - Igen, így is lehet értelmezni. d. 20:19 Estére kész a költözés, fáradt. A szomszéd szobába került szerszámoknak kész a polcfal. Katától egy üres cipődobozt, beleszerkesztettem egyik ajándékát; lent a mélyben pendrive, zászlócskáján fölirat: SZALLNAK-A-DARVAK.AVI BALLADA-A-KATONAROL.AVI Mutathatom, nem lesz ideje megnézni a NEWS-t, ilyenkor hagyományosan ezer felé csomagolja ajándékait. Piros és lila krepppapírba. (3p) 2016. december 24. szombat, Szenteste lesz 05:52 - Kedves Deske! A pécsi Háromkirályok álma c. domborműtöredékkel (1170-80 körül) kívánok szép karácsonyi ünnepet! Szeretettel: S - Jajj Istenem, ez gyönyörű. d. Hiába, a művészet kezdete óta semmit nem fejlődik. Nincsen rá szüksége. Hiszen kezdettől fogva égi. Micsoda ajándék. Köszönöm. Akkor én is küldök. Krisztus Urunk születése, karácsony. Kisjézus a jászolban 13:25 akik ilyenkor nem festenek, ma mind főznek általában többet a kelleténél bár ez talán így helyes igazuk van mindössze 80 lux hogy lehet ilyenkor festeni délelőtt kezdtem A/2016/73 90x90 cm csak lényege nincs megoldva, tudom a harmincadik színvariáció után igaz, közben apró kockákra vágtam hét tábla lila Milka tejcsokoládét a megadott méretminta szerint a kép alsó fele jó valamint 74 és ?évesen ma rájöttem a papucsot nem az ágynál kell tartani hanem ahol vetkőzöm 2016. december 25. vasárnap, Karácsonyünnep 09:16 A karácsonyi hajnali mise után a kiürült szeretett szegény ronda templomunk. Márton Lajos atya könyvillusztrátornak kedves volt, e többméteres oltárképnél is megtette a tőle telhetőt. A faragott főoltárt még huszonöt éve le lehetett volna cserélni, csak száz év fölött tilos hozzányúlni. Pedig tudta a szabályt a rendház. Ha semmi mögötte, szép is lenne a nem oly rég kitalált kőlap-oltár. Kissé elrontották a mellérendelt butuska kő-olvasópulttal. A mellékoltároknál előfordul szép oltárkép. A régiek. A ferenceseket nem a művészetükért szereti az emberiség, kezdetektől. F/2016/229 09:54 Miki múltkor fölszerkesztette a PC-m teljes tartalmát magukhoz a netre, a felhőbe, pár nap alatt föl is ment a 400 giga. S most, az ünnep lyukas perceiben megtanított a kezelésére is. Minden amit írok, vagy törlök, azonnal automatikusan mentve. Véletlen letörölt dolgok visszanyerhetőek. Fantasztikus előnyök. Ezen kívül pld. a telefonomról is tudok Hamu és gyémántot küldeni ismerősnek, csak egy mail. 10:18 Valakik valamikor egy kéménybekötést elcsesztek. Gázkályhám füstcső végződése kiesékeny. Nem szénmonoxid által akarok meghalni. Bár. Szerencsére Kata aludt még, mert mire ébredt, egyszerűbb megoldást találtam, csak egy tiplihelyet kellett befúrni. Hogy ébredt, javasoltam volna, hogy a vasárnapi kirándulás ünnepből kifolyólag elmaradhatna. De avval jött be: - Panírozunk. (Hosszabban mondta, csak a dramaturgia.) 10:55 Kata még a húst szeli. Nem is lenne evvel a képpel sok baj, most egy kicsit továbblöktem, a fölső hátteret sötétebbre. Még egy kicsit kellene. Valahol. Tán azt a háttér-zöldet. Vagy még azt sem. A/2016/73 Tavaly is 73 képet számoztam be. Tavalyelőtt 72. Ennyit korábban nem volt szokás. Bámulom egy ilyen ünnepi ebédfőzés bonyolult logisztikáját. Uborkahántolást félbeszakítani, mert a serpenyőre szükség van. Bár a főtt krumplik hámozását önerőből ki tudtam találni. 12:04 Krumpli legondozva. 40 éve rövid ideig használtam, Kata örömömre karácsonyra kerített egy példányt a Alexander Fluency in English -tankönyvből. És a bekezdés, amibe hirtelenjében belekukkantottam, Esterházy meg az én kis szakmai problémám, mármint festéskor: I have known very few writers but those I have known, and whom I repect, confess at once that they have little idea where they are going when they first set pen on paper. John Le Carré (!) What Every Writer Wants Bámultam Esterházy tiszta matematikai logikáját ezért a gondolatáért, hogy munka közben szoros törvényeket követünk, miközben ezek a törvények folytonosan változnak... Még teríteni kell. Unokák. 2016. december 26. hétfő 08:48 Fiamnál is megvolt a karácsonyi találkozó barátaival, meséli. Most jött egy orosz fiú is, az ebédlőben a földre letette hegedűjét. Egy Stradivarit. Aztán közösen zenéltek is egy kicsit, az orosz még egy Bachot. Ahol én harminc évig. Ehhez illeszkedve: műteremlakásom egyik korai tulajdonosa a Szépműv. Múzeum igazgatója, Petrovics Elek volt, Rippl és Ferenczy barátja és nagy gyűjtője. Akiknek ily módon számos képei lógtak ezekben a terekben... akkoriban ez kb. hatszobás lakás volt. Kultúrára ítélve. 09:09 Életlen meg minden. Mégis mennyi minden. Lányom percig nem bír nyugton maradni, hála Isten, kölykeit sorba rendezte egy szelfi erejéig, míg fölértek a liften ide, a hatodikra. Szent Isten, időközben ezek a gyerek felnőttek. Lettek. Belelátom néni-arcukat. F/2016/230 09:23 Kedves Művész Úr! Ma említettem az uszodában, hogy kaptam egy Lukács fürdő albumot. Sajnos elsőre elég felületesen néztem meg, és azt hittem, hogy a képek többsége festmény. Most azonban figyelmesebben, a képek többsége fotó. Néhány festmény másolata van csak benne, ezek mind Breznay Pál festményei. Csatolom őket. Üdvözlettel H. 11:26 Fáradt. Ünnepek után. Most, 05:23 után második ébredéskor még perc üldögélés ágyam szélén. Az iménti percek álma volt: javítgatom, próbálgatom, de a bejárati ajtó kilincsházának még holtjátéka van. Hogy tán egy csavarral lehetne összefogni- F/2016/231 Katához benézek, indulunk-e hát elmaradt vasárnapi kirándulni. Alszik. Az elmúlt napokban erőn felül, fergetegesen teljesített a konyhában. Is. Ünnepcsinálás. Családösszetartás. 12:56 Néhány napos körültekintő próbajárat után döntő elhatározás. Egy papucsot csakugyan nem az ágy előtt, hanem a vetkőzőhelyen kell tartani. De hol. A padlón arrafelé minden négyzetcentiméter foglalt. Végül a printer fölött lesz hely erre, az asztal alvilágában kis polc neki. Hogy megtanítottak az önbehajtós facsavarra, amit fúrógéppel beforgatni, minden sokkal egyszerűbb. Kata most ébred. F/2016/232 15:03 Séta helyett föl a Várba, a Néprajzi Kutatóba, váratlan telefon, az Intézet költözik, Kata minden ottmaradtját elhozni. Végül 90 folyócentiméter gépoldal irat, negyven év gyűjtései, elfekvő egyebek, ki tudja. Ismeretlen. Végső helye az Intézet adattára lesz. Kocsiba. Közben kitaláltam, hogyan lehetne ezt megmenteni. Ahogy a papírok, 0001- től 3000-ig beszámozni. És közben gépbe diktálni a fölmerülő tételek főadatait. Ideálisan excelbe. Egy-két nap munkával meg lehetne úszni. Csak Kata nem ilyen alkat. Én öt üres irattartó dobozt faszoltam a szomszédos ajtó elől. A kétpéldányos C. napló. ? év egy doboz. 19:48 Még egy földolgoztam-rész, amit 40 év után megkerestem a Fluency in English-ből, Bertrand Russel: ..the fear of death... An individual human existence should be like a river -- small at first, narrowly contained within its banks, and rushing passionately past boulders and over waterfalls. Gradually the riwer grows wider, the banks recede, the waters flow more quietly, and in the end, without any visible break, they became merged in the sea, and painlessly lose their individual being. [if...] The man, in old age can se his life in this way... Szép. Igen; nem hívő ember számára a legmagasabb szintű hozzáállás. 2016. december 27. kedd 15:48 Vendégségben, ez a konyhapolcra tűzve. Mára ennyi. . 2016. december 28. szerda 06:38 Aprószentek ünnepe. A kisdedek, bár öntudatlanul, Krisztusért halnak meg... De te, mit sem tudsz erről, Heródes, csak megriadsz és kegyetlenkedsz. És miközben tombolsz dühödben a kicsinyek ellen – magad se tudod –, máris hódolsz őneki. Szent Quodvultdeus püspök 14:49 Mostanára sikerült valamit kihozni belőle, újat kezdtem. Műterem birtokom - A/2016/74 90x90 fotó: F/2016/233 16:53 Összefutottunk az igazgatónővel a folyosón, hozzájárult, 20 év után megint csinálok az uszoda folyosófalára egy üzenőtáblát. Majd a gépész fölszereli. A múltkorit két nap után valamiért levették. Partecédulák - meghívók - találtam egy kesztyűt. Olvasta kiállításmegnyitó szövegemet (3 példányban a falakon, máig). Azt találta ki - meséli - melegpadlót és foteleket tesz az öltözőkbe, hogy újra klubhangulat. 2016. december 29. csütörtök 10:48 Estére megcsináltam a klub-faliújságot. Néhány rajzszög a sarkába. Az igazgatónő örömmel fogadta, belőttük a folyosón (az én medencém mellett) a helyét. Irányt adónak két szöveg rá. Még majd lehetne vicceket printelni ide. Kata ötlete hogy a minapi csodálatos három királyok domborművet. Printelem is. Ez is meghatározó lesz. 1. /// ELVESZETT EGY HÁROMUJJAS LILA KESZTYŰ. HA NEKED KICSI, KÉRLEK ADD LE AZ IRODÁBA. 2. /// Az üdvösség engem csak a jelen pillanatban, a mai napon érhet el. Evvel kapcs. három kísértés, amelybe többé-kevésbé mindannyian beleesünk. - Nem ismerjük fel a jelen pillanatban az Úr látogatásának idejét. - Bár felismertük, de valahogy nem itt szeretnénk lenni, hanem másutt. Nem azt szeretnénk tenni, amit teszünk, hanem valami mást. Nem ezekkel az emberekkel szeretnénk együtt lenni, hanem másokkal. - Felismerjük Őt a mai napban, és nem is akarunk elszökni a hatalmas fény hatására, csak éppen egyszerűen elfáradunk, ellankadunk. Barsi Balázs OFM. 11:07 Két perc ötven másodperc a torontói állatkertből. A neten ez volt a fájl neve: http:....ez_itt_vagy_egy_reszeg_ember_pandas_nagykabatban_vagy_nem/ A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 13:17 Az egész délelőtt elment evvel a macival. URL-ben kaptam, de FF-ba téve nem lehetett levenni, akkor a monitort! lefilmeztem, de az 120 Mega lett, ha 30-ra levettem, szétesett, telefonok, ide-oda mailek, két ember segít, stb. Végül. 14:30 Fanyalgok az ilyenfajta túlkomfortosításokon, de a billentyűzet ahogy előre-hátra, kábele lesodorta az emlékeztető-cédulákat. Ellensúlyt kötöttem rá (Katától lopott kavics). Élünk. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 17:57 A délutánba még ez fért bele. Zöldes volt. Nyolcadik változat. A/2016/69 21:09 [Még ez is ma]esti történet. Vendégemnek véletlen fejjel lefelé tettem ki egy képet, Francia műterem - A/2012/07 Úgy marad. Fél óra munka, pici kéket jav., a szignót kellett eltüntetni, s egy újat az új alulra. 71x51 cm. Készült: 2012 - 2014 - 2015 - 2016 Meg a hátoldalán fejjel fölfelé az opuszszámot. Új címnek gondoltam: Régen volt műterem - Műterem volt - Nem műterem - De aztán: marad a régi. 2016. december 30. péntek 04:15 - Deske, ez a történés Kandinszkijjal is előfordult. Át is ment absztraktba. Á. - 1907, ha jól emlékszem. Én meg az absztraktból menekültem, 1984. Elviselhetetlen szabadság. Vagy csak én vagyok erre alkalmatlan. d. 06:33 Szent Család ünnepe. VI. Pál pápa 1964. január 5-én Názáretben tartott buzdítása. Bárcsak ismét kivirulna bennünk a csend nagyrabecsülése, vagyis ennek a csodálatos és nélkülözhetetlen lelki magatartásnak az értékelése, – miközben korunk forrongó és agyonhajszolt életében annyi jajkiáltás, annyi zaj és kiabálás zaklat minket. Ó, te názáreti csend! Taníts meg minket arra, hogy a jó gondolatokba merüljünk el, lelkünk belső dolgaira figyeljünk, hogy nagy készséggel fogadjuk be Isten titkos sugallatait és az igaz lelkű tanítók utasításait. 08:56 Szerencse, hogy Kata ötletét rögtön megcsináltam, print a csodálatos Három Királyokkal, vittem reggel, a faliújságot mára föl is tették, és így föl is tűzhettem. Aztán meglátjuk, eszkalálódik-e a történet mások által, amit ma elkezdtem. 09:27 Egy kisjelentőségű szelfi megint, de hát megint annyira tetszik. Csak tél elején van ilyen alacsony napsütés a lépcsőházban. F/2016/234    12:09 A 85-ös kép, amit a GYŰJTŐ KÉRÉSÉRE januárban átfestettem. Most új levél tőle. A/1985/07 Mindjárt hozza. - Deske, ha megfontolnád a fehéreket. A. - Igazad van. Fölhozod? d. Ma délelőtt. Hogy az állvány sötétebb lett, jó. A több fekete kis ellentételeket levettem, semmi többlettéma nem kell. Így jobban megszólal, egyedüli szólammá válik az ablak és az állvány kettőssége. A szőnyeget is eljelentéktelenítettem ez okból. A/2016/69     2016. december 31. szombat 09:54 Kieselbach aukción Tihanyi 1908-as Párizs képe 34 millióról fölment 170 millióra. Nahát. Ügyes. A másik oldalról szakmai tévedés, nem vagyok irigy, csinálják, az a dolguk. Az eredeti kép nem tudom milyen, a kapott reprót megpróbáltam kicsit följavítani, hátha ilyenebb. Tihanyi amúgy nagy festő. Hát ez a képe nem olyan fontos, édes Istenem... A fölső sarokban kissé púpos a Szajna. Amúgy tényleg elég hangulatos kép. A hid íveit nem kontúroztam volna feketével. 12:42 Idén már nem kezdek több képet. Végtelen műterem - A/2016/75 90x90 cm. 21:09 Az év utolsó világotkicsitmegjavítása, a múltkor a pince közös teréből föllopott festőállvány talpába (varrógépváz) csúszószegek, tetejére rászabott asztallap. Bevált ez a szerkezet, és beválnak nálam ezek az ide-oda mozdítható bútorok. Kevés a hely. F/2016/235 2016. dec. olvasó = 325/nap 2016. év olvasó = 337/nap 2016. festmény = 75, maradt 43 előző levél összes levél VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 262. 2017. január 1. vasárnap 09:23 Évösszegzés helyett én havi összegzést szoktam. (MENÜ - 5. ÉLETRAJZ - ÉVEIM TÖRTÉNETE). Hát akkor nézzük, 2016. dec., a fontosabbak: Lukács uszodaiak kiállítása, ahhoz életrajz-tabló, kiállításunkat megnyitom; okostelefon tanulom, már jól működik, A/2010/11 Gyuritól visszakér/kap, új EPSON printer, dec. 17: teljes PC tartalom a felhőbe, 413 giga, Lóránt János kiáll.- útközben vettem 5 kockás inget, dec.22.: galéria alá ágyammal visszaköltözöm 33 év után, melegfal oldalon is festőhely lesz járulékként, szerszámpolc átvisz és újraépít a szerszámszobába, csillárbúra újraépít, javíthatóra, MMA-tól segélyt kér és kap, online neten Északi Tenger, feljegyzéscédulák az asztal túlsó végébe ragasztva, Katát végleg leköltöztet a Néprajzi Kutatóint-ből, karácsonyra Berszán honlapot fölveszem a honlapomra, Lukács uszodának faliújság fenyőlécből, fázom, meleg pokróc vásárol, A/2012/07 kép átszignóz fejjel lefelé, A/1985/07 kissé kijavít, Pisti megcsinálja a honlap frame-telenítését, php korszerűsítését, egy mozdulattal kijavítja a följövő adatbázis putty-ot, ami olykor másfél órát dolgozott, most 0,1 sec.- mámorító; klarinéttanulásról lemondok, Newman breviárium, dec: 39 oldal NEWS (C.16254-16292); print 3 pld., TI. úszást (szerintem) megtanultam (3 év), dec: baromi nehezen sikerült visszafogyni 72-ről a 69-es tartományba (68,4 a norma), nov-dec: 10 kép kezd, főleg 90x90 cm. 2016. festmény: 75, maradt 43 2016. honlap olvasó 337/nap És továbbra is úgy tartom, hogy amit az ember két évig nem használ - könyvet - ruhát - eszközt -, ki kell dobni. 12:59 F/2017/001 15:22 Mint a lavina... hol föl, hol le... Ez a lépcsőházi könyvpolcocska valóban élni kezdett. Önjáróvá vált. Mik történtek itten. A mai reggel. Fenyőgally. Mikuláscsokoládé, szaloncukor. Köszönettel visszahozott könyv. Ajándékba fölkínált tévé. Valaki össze is igazította a fekvő köteteket. Újak is vannak, de tegnaphoz képest tán megfogyatkoztak. Működik. 21:34 Csak egy kicsit tovább, az után következő (75-ös) tanulságával. Merthogy már az lett a jobb. A/2016/74 21:50 Egy kései mailváltás szomszédunkkal, szélesen szoktunk egymásnak a lépcsőházban és az uszodában integetni. A betűket egyenként az insert/symbol-ból, nem biztos, hogy tökéletes. - BUÉK! ???????? - ???????! d. 2017. január 2. hétfő 10:45 Tortazászlókészítés az én feladatom volt. Unoka ? 2. Dunakeszi. 20:31 A nagy szelektálást tán a múlt tavasszal megcsináltam. Most átválogattam megint. (3 monitor kellett az adatbázis miatt.) Igazi (F) fotónak beszámozott volt 2015-16-ban 261-235; most végül maradt 41-42. Javul. De nem lehetett többet, mert nem csak a minőség, hanem helyénvaló volt az életdokumentumokat is megőrizni. A többi is megmarad a NEWS-képek között, kis felbontásban. 2017. január 3. kedd 10:50 Reggel, hazafelé menet megvettem a festéket, avval hogy egy doboz 16 (nullahat) négyzetméterre elég. Most pihenőfélóra. Délelőtt festem ki lányom szobája - erőmhöz mérten - felét. Aki 20 éve elköltözött innen. Hogy a fekete grafikát meghagyom, két oka van; a második, hogy műemlék. Annó Zsófimanó Kiskutya kért felhőt-eget maga fölé. Folytatom. Mikor már az ember egy létrázást, lehajlást, letérdelést megtervez. 15:37 Most lettem kész. A képek is föl. Az enyémek, naná. Amiket Kata elsinkófált tőlem. F/2017/002 2017. január 4. szerda 06:30 Két markáns mosolyszünet-nap után tegnap fél tizenegykor, fekvéshez készülődve Katának fölvetettem, somlói galuska, Városfal vendéglő. Éppen barátnőjével esti telefonált a szobájában. Tatárbifsztek lett belőle a LeRoy- vagy valami ilyesmiben. Éjfélre értünk haza. 11:53 Postai borítékban sokszorosított BUÉK üdvözlet érkezett régi-régi ismerőstől. A továbbiak mailben: - ezek a személytelen aláírástalan buékjaid. szép nyugodt évet neked, szia d. - baj? É. - működik. harmadrendű. d. 13:13 Szokásosan ma végleg befejeztem az A/2016/69-et. Még talán az a piros folt, ott fönt-- Más. Még mindig fáztam. Délelőtt vettem az új kétmétereshez még 70 centi takarót. És összevarrtam. 2017. január 5. csütörtök 13:04 - Igen, Deske, nekem is feltűnt, hogy Maga nem értékeli, ha Boldog Újévet kívánnak Magának, és Maga nemigen kíván sokaknak. Holott kedves szokás, És van akinek ez a napi szeretetmorzsája, felmelegszik a szíve tőle. A hiányától viszont hidegség járja át. Érdemes ilyen apróságokra figyelni. L. - Mindez igaz. ezért helyénvaló egy BUÉK személyre szabottan és aláírva. d. Amúgy; egyáltalán nem boldogságra van szükségem, hanem egészen másra. És nekik sem. 2017. január 6. péntek 09:15 A zsolozsmát használom, hallottam is, másoktól. De így még nem. Ezek a ciszter nővérek talán mást nem is csinálnak, mint ezt (ilyen minőségben) begyakorolják. Az is rendben lenne. Esti dicséret 2017.01.05. 19h. [Mária Rádió] A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 12:23 Megbuktam evvel a 2016/64-el, fáradt, mint--, most kerestem valami megoldást (galérián elfekvő keretet, adjon ihletet/ötletet). 60,5x80,5 cm. lett. Nem tudom jól lefotózni, a kép jobbszélén lévő lila foltból pld. semmi nem látszik. Este egy régi ismerősnél egy öregotthonban. Két dolgot hoztam onnét, mindkettőt továbbadom. A másodikat (Foucauld) ezúton. 2017. január 7. szombat 13:01 Neves festőnk fontos sorozatát nézem. És ismét bebizonyosodott, hibás programból kiindulva is lehet... lehet rossz képeket csinálni. 14:15 Kata meglepett egy pöttyös minibögrével. A piacon találhatta. Öröm. A feketét ezentúl ebben kérem a boltban. 14:17 Szép ez a város. És szép az ég is. 17:52 Székely püspök a szenvedésről, bűnről - rádió, hirtelenjében jegyzeteltem.  halál a bűn előtt is volt, az ember előtt is volt, dinoszaurusz az állatok is meghalnak az anyag is pusztul szenvedés nélkül nem lenne művészet tovább 22:01 Este nyolckor elkezdtem egy tavalyi témát elölröl. A/2017/01 Erre nem volt szemem dec. 17-én, hogy ezt így kellene hagyni. De hát ez is rendben van, mert az A/2016/71-es, tán a legjobb tavalyi kép lett belőle a sok kínlódás után. 90x90 cm. 22:27 Bár szakszerű halál lenne szoborrá fagyni egy ki nem nyitott falusi kertkapu előtt a téli éjszakában, de mégis. Nem javasoltam Katának, hogy hétfőn lemenjen Zsombóra néprajzgyűjteni ebben a mínusz tizenötben. 2017. január 8. vasárnap 18:15 A grafika műfajt (magamnál) sohase szerettem nagyon. Mail fiamnak, az ő érdeme ez a könyv, ő is csinálta meg, 2009-ben. Sok év után elővettem és/sőt kiolvastam a B. Naplót. Nagyon jó(k a szövegei is). A te ötleted, rábeszéltél. És most (is) látom, tipográfia-munkád mekkora meló volt, az ötletek, az oldalrend, a teljes opuszjegyzék, az összes rajz reprója sorra. Köszönöm. A 11. KÖNYVEIM-nél egy fájlban az egész itt. A + jellel a pdf fejlécében a szövegek olvashatóak. Teljes képernyő: a monitor középmagasságában, a jobb legszélen pici nyíl. Jézusmária, mennyit dolgoztam életemben. 2017. január 9. hétfő 08:59 Kerestem valamit a Lukács uszoda faliújságra, ha már egyszer belekezdtem. Látom, van aki oda-odanéz. Kiprinteltem. 22. ---VICCTÁR. Lehoczki István, 2005. Kedveltem. 09:07 Izgultam, de a boltoskisasszony jóváhagyólag rábólintott piros(fehér)pöttyös bögrémre, ahogy belemérte reggeli hosszúkávémat: Nincs fölösleges szemét - mondta, vagyis nem kell papírpoharat adnia. Ez a bögre zseniális. A gépadagolás okából a népgazdaságot nem károsítom meg vele, hogy ez nagyobb az ő poharánál. Valamint ebben a hab nyugalommal fölkeverhető. A kávé ily módon ki is hűl. Ahogy kevergetem, szóba elegyedtünk. S ennek kapcsán hogy-hogy nem, vettem tőle egy karácsonyi vásárról maradt szilvás beiglit. Egy szilvás beigli nagyon buta dolog, nem is ismertem, csak a mákosrokonság kapcsán vélelmeztem-, de végeredményben nagyon jó. Már hazafelé a villamoson, nejlonszatyorból. Ragadt is belőle valamicske a bögre fenekére. Ami szintén a szatyorban. Az élet nem lineáris. 10:07 Józsi atya az öltözőben, hogy ő három percet beszél. Hétfőn már megvan a prédikáció, aztán egész héten át csiszolgatja. Nem, nem olvassa-, fejből mondja. 10:41 A legtöbb ember életnyugtalansága abból adódik, hogy magát valamihez hasonlítja. Holott kizárólag a rászabott feladathoz kellene mérnie magát. 15:38 Sötét nappalok. Átaludt délelőtt után nehéz ébredés, töpörtyű, és A/2017/02 90x90 20:48 - Deske, bocs, a szép sötét grafitszürkét miből keveri ki (mármint milyen színekből) köszi A. - Fkt - feh - Van Dyck-barna - alizarin krapplakk (=bíbor) - párizsi kék. Legtöbb színemben ált. ezek mind. d. 2017. január 10. kedd 09:48 Egy reggeli mail: Szia, Robi, nem akarom én visszadolgozni magam a barátságunkba, de hát ezeket az álomleírásaimat te nagyon kedvelted, valami módon te hívtad föl rá a figyelmemet: Nem verseny volt. Sokan vettünk részt ezen a szervezett túrán, lecsorogni a tenger felé egy Dunánál jóval szélesebb folyón. Alattam kis fadarab, napokig. Az aztán eltűnt a vízben. Kényelmes lassan sodort az ár, elálmosodtam, leragadt a szemem. Aztán csakugyan, nem bírtam kinyitni, kellemetlen. Segítséget kértem egy közelben úszó elegáns csónaktól - kis nyeregtetős házikó a fedélzeten -, hogy nem látok. Szívélyesen beemeltek, alighanem olaszok, fényes-suhogós-, bordószínű egyen-vitorlásöltözék. Békésen üldögéltem. Snitt. Kata, ahogy szokott is, érdeklődően benézett az éjszaka erősen kivilágított üvegfalú étterembe. Én, szintén szokásunk szerint, az utcán vártam rá. Már a terem közepén járt, mikor egy biztosági őr meglehetős durván, vállát meg is meglökve, kiutasította. Kata térden rúgta, majd karatés módon teljes lendülettel mellbe is. Az őr hátratántorodott, ketten támogatták. Láthatóan pillanatra el is vesztette cselekvőképességét. Katára rákiáltottam, fusson; futott is, fél utcahosszal megelőzve engem is. A sarkon túl messzibb egy villamosmegálló. Utána kiabáltam, szálljon fel, hogy avval biztosan megmenekül, mert nem tudhatni, melyik megállónál száll le. Ajtózáródásra még éppen fölugrott. Vekkerre ébredtem. 11:05 Kereteket csinálok az új nagy képekhez, visszaállva a tíz centis peremre. De ilyen több nem lesz. Új gérfűrészem csak kilenc centit visz át. Ahogy a százcentis képekről átálltam kilencvenre. Toyota ajtóméret. Tetőcsomagtartó ugyan állandósítva, de az elég macerás.> Az ilyenben nagyon tehetségtelen vagyok. Izgulékony. A Vigadóból kell hazahoznom egy nagy képet. A harmadik emeletről. Két napja ezen tűnődöm, hogy a francba, hol parkolok én addig, hely ilyenkor sehol. Most Kata segít, végül. 16:29 Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság TISZTELT ÜGYFELÜNK! 2017. január hótól a hatályos jogszabályok szerint az Önt megillető öregségi nyugdíjsegély: az ellátás összege az emelés előtt: 67.800 az emelés összege: 1085 HUF 19:07 Ez fantasztikus. http://www.origo.hu/tudomany/20170105-75-eves-stephen-hawking-a-vilag-legnepszerubb-fizikusa.html Stephen Hawking Az idő rövid története. Jó lenne ezt a könyvet megszerezni bookline.hu: A könyv megjelenése óta sok olvasó jelezte Hawking professzornak, hogy milyen nehézséget okozott a könyvben szereplő legfontosabb fogalmak megértése. Ezért született meg Az idő még rövidebb története. A szerző szerette volna korábbi könyve mondanivalóját még érthetőbbé tenni olvasói számára – és egyúttal kiegészítette azt a legújabb tudományos megfigyelések és felfedezések ismertetésével. Stepen Hawking - Leonard Mlodinow, Akkord Kiadó, 2006. Nincs, csak előjegyezhető. 19:56 Lenyűgöz ez a tegnapi képem. Új szféra. A fellegekben él, magányosan. Fenyegetően fennkölt. Egy (három) mozdulattal életesebbé, érdekessé tudnám tenni. Egy túrót. 20:06 Tényleg, ars poeticának valami ilyet kéne írni, hogy műveimmel megpróbálom bizonyítani..., illetve munkásságom további szerény adalék a fekete lyuk fölfedezéséhez. Vagy ez. De félek, hogy ez a húsz év előtti megfogalmazásom netán nem mindenki számára eléggé...: ARS POETICÁM Századunkban - különösen az első világháború vihara óta - a művészek és a befogadók tábora sajnálatosan távolodik egymástól. Ezért művészetem célja nem lehet más, mint a képi megfogalmazás és a hosszú élettartam. Nem szabad lemondani a képi viszonylatok megteremtéséről sem. A jó művet a könnyen kezelhetőség jellemzi, mert a belső hangra figyelve alkalmazza a törvényszerűségeket. Ezért is tartom fontosnak a dinamikus egyensúly megteremtését. I tak dáljeje... Fia meséli, Ferenczy a József festése közben kuplékat fütyürészett. Kata: számoljak vele, lehet hogy ezt az ars poeticát némelyek majd komolyra veszik-- Minden pofon mellé egy közlekedési rendőrt-- 2017. január 11. szerda 11:53 A ma kezdett, az előző tapasztalata alapján. A/2017/03 90x90 13:11 Miért kellett a kalapácsot ideiglenesen az I-vashoz rögzíteni; kérdőjel. Persze csak addig a történet, amíg nem találtam jobb megoldást. kitalálós kérdés műszakiban is gondolkodóknak 2017. január 12. csütörtök 09:24 - Mert így tudtad visszaverni a fejét a nyélre. (Kecskeméti utad rendben van?) Ölel, s. - Szinte pontos, éket akartam verni a nyelébe. Kecskemét: mégsem tatarozzák, talán már csak 3 hétre, öregszem d. 10:12 A HIRADO.HU-n egy érdekes cikk Takarékosan a magyar vérrel! - szólt a parancs - címmel. A Doni tragédia évfordulója alkalmából Azt mondja: - nem lehetett nem belépni a háborúba - Trianon rendezése volt a tét, - nem száz, hanem 42 ezres veszteség - nem lehetett kiugrani, visszavonulni - nem voltak rosszul fölfegyverkezve a cikk 11:46 Hogy kétoldalas lett a műterem. 14:21 A mai kép A/2017/04 90x90 Kényszerhelyzetből született. Indulásnál a lemezbe véletlen beleégett egy tökéletesen alkalmatlan forma, javíthatatlan. Csak úgy lehetett megmenteni a lemezt, Hogy a teljes felületét sötétre. És akkor elölről, mit lehet vele csinálni. 19:31 Az ég üzent. Elsírtam magam. Délelőtt telefon, régi ismerős, pénzt kér, sokat. Nem kölcsönbe. Százat kért, hát annyit nem; megegyeztünk negyvenezerben. A szüksége hátterét ismerem - s bár ahhoz semmi közöm -, nem jó szívvel adtam. De erős a parancs; kérnek, adj. Félóra múlva SMS, hogy a Margitszigeti Nagyszálló levette számlámról a pénzt. Jan. végén három napra oda, Katával, kikapcs. (Közel, nem kell utazni.) És kiderült, a két éjszaka nem 140, mint értettem megrendeléskor, hanem csak 70 ezerbe kerül. Az ég üzent. 20:40 Ezért jó, hogy együtt a műterem a lakással, este nyolckor eszembe jutott valami. A/2017/05 90x90, még holnap (világosszürke) keretet kell hozzá festeni. Mért, Picasso egy éjjel három képet is megcsinált. 21:54 Péternek igaza van, egy fotó annál értékesebb, minél régibb. 1980 körül. Kata Zsófival, háttérben a bocifoltosra festett Bogár. Talán Kékkút, Isten tudja. Szkenn, beszámoztam, eltettem. Ki fotózhatta, én biztos nem. Én nem így fotózok. Kata találta a fiókjában. Kézen fogva. Pedig már rég tudott a saját lábán járni. Együtt. F/1980/12  2017. január 13. péntek 06:24 Kíséreld meg az Írás szavait mindennapi életedbe átvinni, és a rosszat, amiben a világ fetreng, önszívedben felismerni. Newman The world our enemy, 1829. 09:09 Jóindulatúan figyelmeztettem Katát, mutassa meg az új dughelyet, ahonnét nekem az almaszirmot fogja kiadagolni. Mert mi lesz, ha elfelejti a helyet. De megnyugtatott, most ezt nem felejti el. 09:17 Uszodakert reggel. Ez is egy faktúra. Nem is akármilyen. F/2017/003 09:26 A tegnapi fotóhoz. Megnéztem. Na igen, ezt én fotóztam. Hogy nem csak szabályos bocifoltok a motorháztetőn, mert megint (állandóan) karamboloztam, aztán a karosszériás továbbfestette. Így. Végül kettőt gurultam vele, kerekek az égnek, igen, kicsit vadul. A második fordulóban már kezemmel védtem a fejem. Be voltam kötve. A kórházból saját felelősségemre. Éppen szerelmes voltam. A lehető legalkalmatlanabb időben. És én mindent nagyon csinálok. 1982., fiam születése. F/1980/10 11:52 Este - napi tíz perc - ágyban most a Váli monográfia. Unom, a rólam írtakat is, sajnos, pedig írástudók. A magaméit is. Baromi nehéz képből mondatokat csinálni. Na, mégis, ez a katalógusszövegem; Tihanyi Múzeum 1997. mit jelent élni megyek az úton, kövekbe botlom olykor hozzám is vágnak egyet-egyet választhatok - fölhördülve visszadobom - zsákomba teszem egy idő után lehet a teherre panaszkodni - lábam elé teszem, építendő utamat; a mögöttem jövők számára is és ennyi az egész. 13:15 Aztán délelőtt mégiscsak dolgoztam. Most valahogy nagyon megy. Ahogy Vilt Tibor mondta, munkám a következő szerszáma. A/2017/06 90x90 cm 14:57 Sötétség délben. Ónos eső, szitálás. F/2017/004 2017. január 14. szombat 09:24 Hátúszásnál erőset rúgok, ilyenkor újabban lötyög a talpam. Kilazíthatta ez a negyed éve napi 8:35 perces kavicsjárás. Sokéves panaszom "melegláb" elmúlt. Hogy ma erős szél, a víz hidegebb, a tizedik kör után nem fáztam. Nem így utána, a hosszú forró zuhany alatt, ott végig. Nem értem a fizikáját. 2017. január 15. vasárnap 09:43 Erről is lehetne egyszer, mekkora baráti segítségek egyetlen mondattal. Ernst Múzeum, önálló kiállítás, 2002. Kitaláltam, a hosszú üres bejárati folyosó, oda kiállításaim utcai plakátjait, hencegésből. Fotózás, utánajárás, megrendelés, kifizetés - jó drága, eredeti méretű színes kópiák - átvétel a Madách téren. És akkor Szüts telefonon: - az eredetit kéne - szakadt gyűrött - na és Rögtön eltéptem az egészet. Vagy amikor - 1996 - a Nagykevély tájékán Robinak mesélem, hogy kiadatom Strindberg Egyedül-jét, de a kiadó, hogy akkor illusztráljam is. Mit lehet itt csinálni, illusztrálni nem tudok. - Tökfej, rajzold, amit szoktál, utcát, műtermet. Az lett. Ez ugyan a második kiadáshoz-, a 2015-ös változat, a maradékokkal együtt egybefűztem az eredetieket, B/2015/15, és Istvánnak, a kiadómnak adtam. Köszönöm. Köszönöm. 14:34 Délelőtti sétánkon a Normafánál azon tűnődtem, szomorkodjak-e, hogy én itt most nem síelés közben. Over. Csak alibifényképek (nem fotók), hogy ott voltunk. 20:36 Magunkra ismerünk? Szeretem ezt a viccet. 2017. január 16. hétfő 09:10 Sétához Kata - neki nincs -, zsebembe tett csomag papírzsebkendőt. Én majd inkább ezt fogom használni, ha egyszer áttérek erre a textil anyagúról. Pedig. Ó, ifjúság. Ó, Kampfszene aus der komisch-phantastischen Oper der Seefahrer - Sindbad 10:09 A dolgok elhalásának természetes útja. Síelésre alkalmas kiváló porhó a Normafánál, tegnap láttam, napsütés. Viszont tíz új keret 120 leszabott és előfúrt lécei várnak itthon összeillesztésre, festésre. Azon a lejtőn sok százszor - ezerszer lementem. 12:05 Szögelés közben, pihenésiből megkerestem a dátumot a szereplésnaplóban. Megvan, tehát '71, július 20.: A Siena-Párizs, és ami közte volt - A/1971/11 (baloldali) képem első sikeres -, szereplése volt, hogy az akkori Kossuth téri Nemzeti Galériából hazafelé szállítása közben a kép kerete (120x160) eltörte a kettes villamost, erre nagyon büszke vagyok. A csuklóba állítottam a képet, de aztán a villamos a rakpart felé haladtában egy éleset kanyarodott; a 180 fokból 90 fok lett; a korlátok ennek megfelelően- Később aztán sokat szerepelt. Ma a Nemzeti Galériáé. Onnét most kölcsönbe az Alkotmánybíróságon. 2017. január 17. kedd 11:29 Penitenciának kaptam: egy heti TE DEUM életem fő terhéért. Tökéletes.* 11:30 Láttam az Ország Lili kiállítást a Várban. Van is véleményem róla. De az kritikák nélkül féllábú lenne. Azt viszont helytelen lenne megírni. Hogy egy akár harmadrendű kép kit üt szíven, akár robbanásszerűen, ebbe káros beleavatkozni. Pedig kizárólag ez a fontos. 11:48 *az akár magamért is lehetne :-)) 12:03 70 körül igen, az utóbbi 30 évben ehhez nem kellett kérvényt írnom. Igaz, hogy most bejött - nem mindenkinek - ez a részleges ingyenesség lehetőség. Kedves Király Kriszta, úgy is mint kedves Kecskeméti Alkotóház. Mint 1980 óta minden évben, idén is mennék kedves 5-ös műtermembe dolgozni, 2017.03.1. – 03.22. Életművem nagy része ott készült. Élve az MMA fölkínálta lehetőséggel, erre jogosult lévén, az első 15 éjszakát kérném díjmentesre számítani. MANK reg. számom: 201200386 Köszönöm a szíves ügygondozást és intézést- 12:27 Alattunk az ötödiken kisgyerek, ráadásul rossz alvó, este nincs szögelés. Egy keretbe 68 bognár-, huzal-, és kartácsszeg. A tízbe 680. Napok óta csinálom. Ilyenkor egy elrontott kép hasznosul. Sarokmerevítés farosttal: ez éppen egy régi szignó részlete. 2017. január 18. szerda 12:41 Amig az új keretek száradnak, (pácolva-, olajozásra várnak) elkezdtem az A/2017/07-et. 90x90 cm. A színek jók lennének. De. Reménytelenül unalmas indítás (kompozíció). Ezek a derékszögek. Az egyformaságok. Ebből kimászni. Továbblépni. Elképzelni se tudom. 13:02 Aztán ezt bírtam kitalálni. Átiratkozom a reklámiparba. Ha befogadnak. Néha a legreménytelenebb helyzetből tud születni a legrosszabb megoldás. Menjünk ebédelni. Aztán alvás. És hátha közben megjavul. Egy kicsit. 13:26 Haladunk. A korral. Jó tíz perce próbálom; nem jut eszembe. Báruk? Lót? Izaiás? Meg kell néznem, most se tudom. Jób. Kezdődik. 18:03 Hogy egy kép, egy mű mikor válik valakinek fontossá... a legszemélyesebb ügy, titkos kincs. Úgy tizenkét éves koromban Dobszay elém tette Klee Szindbádját, azóta bennem él, nem múlóan, befolyásolta világképemet. Ezekről a rejtett csodákról beszél az a klasszikus klerikus-vicc, hogy - Plébános úr, a prédikációja egy mondata megváltoztatta az életemet. - No, és melyik volt az. - Hogy: ...evvel befejeztem ezt a gondolatsort, és most áttérek egy új... Hát én elkezdek egy új életet... 2017. január 19. csütörtök 11:25 Pedig az ötlet nagyon jó volt. Tegnap kellett volna egy adat egy rég törölt gyenge fotómról.* Éjjel föl-fölrévedve álmomból, mire fél ötkor villanyt gyújtottam, minden részletében ki volt találva, mi a teendő. A kidobott 3500 gyenge fotóm legyen mégis elérhető, csak egy szerény melléktáblázatban. Sok munka volt, most délre már működik is. Próba. És kiderült, körülményes, nem jó. Úgyhogy visszakullogok oda, ahonnét ezeket töröltem, FOTÓK-fejezetbe kell visszavezetni őket. Tavalyi tévedésem ára, ez rendben van; a 3500 linket még meg kell írni. * A fotó kurva műfaj, ha akarom, piros, ha akarom, fehér. Van/lehet neki az esztétikája, azt szeretjük; olykor viszont csak a rajta lévő infó érték, netán nagy érték. Pláne az évek haladtával. 17:44 Kijavítottam a fotólistát 1842-től 1991-ig, mikor rájöttem az első és másodosztályú képek jó megkülönböztetésére. Kezdem elölről. F/1986/16 Miki Micimackós játszótéren ---F/1986/17 Miki Micimackós játszótéren F/1986/22 Miki Micimackós játszótéren 18:03 A Lajos utcában volt ötkor Várhelyi Tímea (Timi) megnyitója. Jó kiállítás, érdemes megnézni, tessék megnézni. F/2017/005 19:53 2006-ig megcsináltam a fotó-adatbázis bővítést; és most kezdtem gyanakodni, kár lenne az anyagomat ennyi gyenge képpel földuzzasztani. Inkább vesszen néhány fontos. Túllihegtem. A mai egésznapi munkát törölni már gyorsan ment. Fergeteges játék volt. 2017. január 20. péntek 05:02 Áldásos dolog egy ilyen rendrakás. Pld. találtam ezt a fotót. F/1974/26/b Félre volt számozva. 72-ben költözünk ide. Az első években sokféle módon próbálkoztam a nagy tér belakásával. Ugyanakkor a számos funkciója miatt olykor szűkös volt. A nagyablak alatti hosszú munkaasztal nagy találmány volt, szerettem. A látszat ellenére nagy itt a rend. A padlószemetet azokban az években fotóztam, ebből a formarendből később kollázsok is. Az ablakok már pauszpapírral takarva. Hogy a nagyítógép vízszintesre van forgatva, valami falravetítésre utal, talán méteres fotónagyításra. Akkoriban csináltam ereszcsatornából méter hosszú hívó- és fixírtálakat. Használaton kívül párologtatónak szolgáltak a kályha tetején. Ma 49 éve az első csók a hajnali Duna-parton Katával. (Baromi hideg volt.) Ünnepeljük. Pacsnit kéne venni hozzá. Ő még az akkori ingemre is emlékszik. 09:17 Pacsni Magyarországon csak az Astoria mellett kapható, a Kiskörúton. (Nem tudom, most éppen melyik forradalmárról van elnevezve.) Maradt a Fény utcai piac. Hazafelé, ha már arra, ugyanott öt liter standolaj, keretezéshez. A gerbera Hollandiából, repülővel. 09:25 Reggel a mínusz kilenc tiszteletére, kipróbálandó a határokat, a könnyebb fekete anorákban indultam. Úgy futottam, mint egy kis nyúl. Ez ugyan igaz, de ide csak az szépirodalom kedvéért, nem fáztam, működött. Hazafelé sem. A vízhez vezető fémkorlát viszont nem ragadt, és ezt helytelenítettem. Mégis, mínusz 9. A múlt héten, mínusz 5-nél működött. A medencében ketten. Hogy most csak ezer méter, valahogy az egész komolytalan. Már a felénél kezd vége lenni. Hetek óta erre figyelek, és nem tudok dönteni, gyorsnál a csípőre, vagy a combra érdemes-e koncentrálni. 11:16 A mai délelőtt: a felszínre került apró rendetlenségek rendberakása. Ilyen képek akadnak. Öröm. F/1988/13 A festmény: azóta fájdalmam, hallgattam valaki tanácsára, és saját keretbe tettem végül. A fele se jó, így. Most elküldtem Mikinek mailben: szállj le onnét gyorsan 12:07 Ez se volt a helyén. Eddig. Zsófi síszemüvegben a műteremben táncol - F/1980/01 19:44 Mail érkezett. Tisztelt Akadémikus Asszony! Tisztelt Akadémikus Úr! Tisztelt Köztestületi Tag! A kulturális kormányzat nevében tisztelettel köszöntöm Önt a Magyar Kultúra Napja alkalmából. Nagy öröm számomra, hogy-- Engedje meg, hogy kultúránk ünnepnapján megköszönjem a magyar kultúra érdekében végzett kimagasló művészeti tevékeny-- Budapest, 2017. január 20. Dr. Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár Az új, 90x90-es tábláim, csak arra gondolhatott. Fotóim dolga, amit tegnap csináltam, ugyanis nem kimagasló. 2017. január 21. szombat 08:46 Ha az egyszerűség kedvéért nem számoljuk az összes halottakat, Ádám-Évától kezdve, Mennyei Atyánk akkor is jelenleg (mai adat) 7 478 882 080 embert szeret egyszerre. Hogy lehet ilyet működtetni, csodálkozom. Nekem az a hat se könnyű. 08:53 Egyébként innét az adat http://www.worldometers.info/hu/ Ilyeneket is elmond: Ma eladott mobiltelefonok: 2 079 896 - és a szám kb. 10/sec sebességgel pörög Ma éhenhaltak száma: 11 469 Idei művi vetélések: 2 344 230 09:52 Nem túl nagy a lelkesedés; el kellett kezdenem ezen a febr. közepi Godot-kiállításomon gondolkozni. Összenézni a legújabb képeket. Máris találtam átfestendőt. Van közte unalmas meg csiricsáré. Panorámafelvételek: F/2017/006 10:32 Na, ez tényleg javult valamicskét, indulhatunk a Nemzeti Galériába (oda vágyom). A/2016/67 16:03 Nemzeti Galéria Katával, XX. sz. magyar képek. Végre otthon vagyok, öreg barátaim integetnek, kávéval kínálnak. Egry, Farkas, Ferenczy. Mi a jó fenének kell kitenni legjobbjainktól gyenge képeket is, Egry, Farkas, Ferenczy. Minek evvel az embereket megzavarni. Hazatérve mailben egy tökéletes diétarecept (= 0 szénhidrát), ezen föllelkesülve sötétedésig átfestettem a reggel körberakottakból A/2016/62,69,73,75 és A/2017/01,05-öt. Rengeteget javult/ak/am. És van egy nagy ötlet keretügyben. Sok munka lesz. És aztán majd kijavítani is, amit ma mindjárt kezdek. 2017. január 22. vasárnap 18:35 Az ötlet negyven éve is megszülethetett volna. Tegnap óta ezt csinálom, 24 nagy (90x90) képemet vettem ki a keretéből, s próbáltam bele a feketés-mélybarna helyett melegszürke széles pereműbe. És egy kivételével mind jobbnak hatott. Elkezdtem, ha lenne módom, a tőlem elkerülteket is átfesteném. Ha ez kész, átnézni a 60x60 cm-eseket is. Amit mutatok, silány fotón: a valóságban sokkal szebb. És milyen hihetetlen apróságon múlott, hogy nem harminc éve. Többször próbálkoztam, de hidegszürkével. Ami halott-ízű. Most diófapácot kevertem bele. És ennyi az egész. 22:17 Zelk GYERE GYERE Julika gyere Julika Julika virágom gyere gyere gyere virágom Julika gyere gyere gyere gyere Ez szivárog a nyolcas kórteremből, villanyoltástól hajnalig ez a vékony rimánkodás. Este negyed tíz. Állok a folyosón. Egy cigaretta, de már taposom is el. [...] 2017. január 23. hétfő, délután: Margitsziget 09:01 Nincs és nincs az egyetlen meleg kesztyűm. Nagyon bús, bár nemigen használom, de az elvek, de a nahát. Nincs mit tenni, mert csak két helyen lehet(ne), nálam rend van; tehát black-out. Aztán a hatoson hazafelé elnevettem magam. Bosszúból gesztenyepürét fogok reggelizni. Tejszínhabbal. A kesztyű a fiókjában huszonöt centivel arrébb volt. 09:46 Evvel tán párhuzamos, hogy reggel a 90 sec. forró zuhany után kötelező 45 sec. hideg helyett mindig 48 sec., nehogy a hidegvíz elbízza magát, hogy ő egyáltalán Valaki. 10:25 Klubtárs az uszodából. A ny. ezredes úr fölhívott, adnék neki képet, eladná a Képcsarnoknak, hogy ki tudja adni idézetgyűjtemény-kéziratát. Javasoltam, húsz éve neki ajándékozott képemet próbálja eladni. 10:54 (Közben kereteket festek, szürkére) 1954 nyara, tizenkét éves; Dobszay Laci - alattvalója az illegális bencés közösségben - meglátogatott Lányfalun, autóstoppal. Megállt neki egy ÁVH-s Pobjeda is, de sajnálkozva mondták, hogy szolgálati úton vannak. Vagyis éppen mentek valakiért- mondta Laci. Sétáltunk, beszélgettünk. Meghívott, akkora fagylaltot kérhetsz, amekkorát csak akarsz. Sok volt a szúnyog. Magyarázta, hogy egy idő után immunizálódunk, kevésbé viszket. Majd riadtan rám szólt, hogy azért ezeket a karomon csapjam agyon. Kérdeztem tőle, lehet-e helye a dialektikának hitünkben. - Igen, hogyne. De talán ez egy évvel később volt. Meg az is, megtudta, pap akarok lenni. Rákérdezett, miért. Hogy elkerüljem a házasságot. Csapatkirándulásokon éjjel a pilisi szénapadlásokon mindig maga mellé fektetett. És legfőképpen életreszólóan megmutatta Klee Sindbádját. Amikor aztán az ÁVH-sok házkutatáskor lepecsételték teológiával teli könyvszekrényét - nevetve mesélte - kénytelen volt a szekrény hátfalát lecsavarozni. Mikor a Széchenyi Művészeti Akadémia elnöke lett, nagyon összeveszett jóbarátjával, Makoveczcel. Nem csodálom. Egy előadásán, hogy a Presser-muzsika nem kultúra, hanem kulturált. Ebben tévedett. 1953. szeptember 3-án délután ismertem meg, Dózsa György úti lakásukon. Évente megünnepeltem. Az ötvenediket vele. 11:08 - Kedves Deske! Már az első meleg szürke keret felkerülésekor fölmerült bennem a gondolat, hogy a nálam lévő képnek is lehet jó lenne. Ma olvastam vasárnapi bejegyzést. Gondolkodom, lehet elvinném valamikor? Ön mit gondol? Üdv. Z. - Boldogan. Még fizetek is... :-)). d. 12:24 Festem a rengeteg keretet, ezerrel. Csak még el kell mosogatni, remélem kész leszek időre. Viszket a hátam, nincs időm rendesen megvakarni. Indulunk nyaralni, szerda délutánig. Se Pest, se Buda; Margitsziget. Rám fér. Kata szerint ezeken a porszínű kereteken nem fog meglátszódni a por. 21:08 A pesti humor megint üzent az emberi balgaságnak. Önmegvalósító iparművészek butuska, csúnya, rosszul olvasható órát kreáltak a Széll Kálmán térre, ami ráadásul most el is romlott. Gondolom, senki vezetőnek nem lesz bátorsága azt eltakarítani onnét. Most egy működő és egy játékórát ragasztott valaki az aljára. 2017. január 24. kedd, Margitsziget 10:32 Kinézek az ablakon, a Margit körút ma reggel. F/2017/007 11:30 Átdolgoztam, a mobilok miatt, úgy tűnik, sokkal jobb, hogy max. méretűek a képek. Egyetértés? Most visszamenőleg is kijav. néhány napot. 14:57 Kormányunktól kaptunk 20.000 HUF nyugdíjas leehetési-erzsébet utalványt. Nagyszálló Nagyétterme, fogas (hal), laskagombával. Kimódolt-elegáns értelmetlenség, tökéletesen ízetlen eledel, kis ezzel-azzal 15.000 HUF. Erősen sóztam, az valamit javított. Rájöttem, egy étel minősége legegyszerűbben a hasábburgonyától mért távolságával jellemezhető. A pincér hosszan szaladgált a jegyekkel, ilyet ő még nem látott. 21:52 Miki segítőkészen és bölcsen figyelmeztetett az utánam-időkre, most ezt rendbetettem a Kedves Utókor számára. Rövid és pontos. Remélem. http://deske.hu/iras/html/egyeb-honlap-summa.htm 2017. január 25. szerda, délelőtt még Margitsziget 08:05 Tegnap este, aztán ma öttől mostanáig, Miki sugallatra ez is rendbe: http://deske.hu/iras/html/egyeb.htm 08:49 Harmadszori kérésére odaadtam Katának a gépem. Derkovitsos kompozíció. F/2017/008 10:38 Na, még két fotó a Nagyszállóból. Kis reggelizőasztalunk a hatalmas ebédlőteremben, majd onnét hazafelé, a liftben. F/2017/009 11:28 Indulunk haza. Baromira fegyelmeztem magam, hogy itt, nyaraláskor, ne legyek nagyon fegyelmezett. Reggelire kakaó és nutellás sütik. Nem esett nehezemre. 2017. január 26. csütörtök 09:32 Dilettáns fejfájós, egy tablettát szárazon elrágok, negyedóra múlva pásszé. Anyácskám profi migrénes volt, talán a korai özvegység nyoma, két kisgyerek. Tanítás közben egyik gyerekétől vizet kért a gyógyszeréhez - harmadikosokat tanított - a gyerek megfeddte, hogy már most be tetszik venni, mi lesz később?! Most elrágtam egy Saridont, ez zavarosan túlrossz-ízű, nem símán keserű, baj. Hogy most megünneplem ezt az Antineuralgicát; az utolsó doboz. Tán kéthetenként kellett egy tabletta. Gyártását beszüntették, s evvel az alapanyaggal hasonló sem készül többé. Ami árnyalja a búcsúzást, vegyész barátomtól tudom, hatóanyaga azonos volt anyácskám valahavolt Karilljával. 2017. január 27. péntek 14:08 Délelőtt megkaptam az adatokat. Megcsináltam a mail-meghívót. G/2017/01 - C.16302 Ugyebár mostanság kötelező egy tárlatnak címet is adni. Adtam. Bár lehetett volna: -- NAGYON MÉJ GONDOLATOK TOK TOK -- -- NAGYON MÉJ GONDOLATOK, SŐT, ÉN A KÖRNYEZETSZENNYEZÉS PROBLÉMAKÖRÉBEN IS OTTHONOS VAGYOK -- -- EGÉSZ JÓ, BÁR KISSÉ UNALMAS ÚJ KÉPEIM -- (ezt szerettem volna, aztán nem mertem..., Kata is élénken ellenkezett...) 14:43 (most megpróbálták velem a méj-t kijavíttatni...) 18:54 Igazuk van, fele adat lemaradt, kijavítottam a fenti meghívószöveget. 19:21 Barátom. Válóper. – Alperes, mi a legmagasabb iskolai végzettsége? – Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, matematika-tanár szak. – Értem. Tehát maga matematika-tanár. – Nem. – Ezek szerint van második diplomája is? – Igen, bírónő: ezt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szereztem, okleveles tipográfus. – Vagyis akkor grafikusként dolgozik… – Nem. Egy nemzetközi, metakereséssel foglalkozó cég frontend fejleszői divíziójának vagyok tagja. (Leállítja a felvételt.) – Egyszóval programozó? – Az jórészt a kollégáim dolga. Én az oldalak kinézetéért felelek. – Webdizájner? – Nem. Azt egész más csapat végzi. – Nézze, nekem be kell írnom ide egy foglalkozást. Úgy, mint „orvos”, „tanár”, „közgazdász”… – A sitebuilder tökéletes lesz. (Reménytelenül maga elé bámul, majd félig felnéz.) – A programozó ellen lenne kifogása?... 2017. január 28. szombat 09:07 Szeretem ezeket a csöndes részleteket. Lukács-kert. Bár azt évekkel ezelőtt befejeztem, ez mégiscsak a JÁRDÁK-fotókhoz sorolódik. F/2017/010 06:10 Nem kellene teljesebb mértékben e világban lévőknek tekinteni magunkat, mint a játékos tekinti magát a játékban. Miért kellene megnyugodnunk ebben a világban, amikor csak útjelzője és ígérete egy másiknak? Newman 09:15 Csak beindult, lassan megtalálja magát, és életre kel Lukács-faliújság projectem. Már egy partecédula, egy élelmes varrónő hirdeti magát, és egy köszönet megtalált és leadott kesztyűért. Én ma néhány újabb rajzszöggel szolgáltam a közöset. 09:25 Eddig hevert a bizonytalan sorsú tartalékoknál, de csak nincs szívem kidobni, (mindenből csak egyet helyes megtartani) ezt a fotót. Még a hételeji háromnapos margitszigeti Grand Hotel nyaralásunk idején. F/2017/12 10:18 Kata figyelt föl rá az asztalomon, hogy így, egymás mellett; ja igen, én most ezeket- 13:58 Délelőtt Schannen Miklós közgazdász fotókiállítása, gyűjtő, minden kortárs műteremben járt, nálam is, portrézott is. Sok-sok ismerős arc, sok jó fotó, élők és halottak, emlékek. 84 kép, soroljam? Bak, Barabás Márton, Bikácsy, Beke, El Kazovszkij, Deim, Fehér László, Haraszty, Kárpáti Tamás, a két Keserű, Klimó, Nádler, Szurcsik, Szotyory... Egy portré néhai Román Jóska bácsiról, sok évig úsztunk együtt, asztalosból lett művészettörténész, Rajkkal együtt raboskodott Franciaországban. Kádár György műterme volt ez a villa, negyven éve jártam egyszer benne, a Széher út fölső végén (74). Nyitva márc. 28-ig kedd 16-18 és szombat 14-17h. Mellékesen a teljesen elfelejtett Domanovszkytól a falon egy váratlanul jó akvarell. Ha már ki a világba, át a Harangvölgybe, ködös-havas világ, csöndes világ, sokat síeltem ott. Hazaérve nézek ki, miért jött ide szemközt, a leendő parkunkba, ennyi állat hirtelen. F/2017/011 2017. január 29. vasárnap 12:28 A Svábhegy - Farkastorok - Farkasrét sétáról ezt hozom. Az az iparművésztervezte toronyóra, ami... ( a Széll Kálmán térről). Hogy valaki egyszer azt mondaná, igen, tévedtem. Ki fogom javítani. Ez esetben: vissza a most múzeumba került órával. Az iparművészek pedig vigyék haza az órájukat, és állítsák föl a kertjükben. 2017. január 30. hétfő 08:27 Balaton jegén át, Fonyódtól Badacsonyig. És vissza. Meghirdetve, szervezve. Nyári főszezonnyi embert vártak. Egy követelést is olvastam: Minden évben fagyasszák be a Balatont! Élveztem, így, karosszékben, hét perc. Dűlj hátra te is, kényelmesen. Merengj. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 11:06 Szmogriadó, öreg emberek utcára lehetőleg ne. Meg amúgy is kurva hideg van. De azért húsbolt, 63 dk. libatöpörtyű. Annyira sikerült, markommal mutattam. Ebédre. 13:13 Azt mondja - nem a Kata - nagyon érzékeny vagy. De hiszen ez a szakmám. Használom a hasonlatot, munkában úgy KELL kezelnem magamat, aggódón kényeztetve, mint beteg gyerekét anyuka. - Kis kompótot? Vagy piskótát ennél; madártejet? Hozzam a macidat? Oltsam le a lámpát? - Most inkább ehhez a sápadtvöröshöz van kedvem. Nem, talán mégsem. Vagy ha egy kicsi okkert bele? Civilbe váltva természetesen egy mozdulattal tökéletesen önzetlen-figyelmes leszek... :)) 14:38 Katának Kalmopyrint kellett hozni, s akkor már vettem egy síbotot is. Nem olyan áron, mint múltkor, az akkor rettenetes drága volt, 300 Ft. Vettem, mert abbahagyom a síelést. Fáraszt/ana. 65 szezon, megvolt. Tavaly nem volt hó; idén én már nem. Szerettem. Fáj? Talán nem is. Most lehajolni is nehezemre esik. Felszerelést este Miknek. De kirándulásoknál megszoktam a botozást. Később ezt mások is kitalálták. 22:14 - Tisztelt Váli Dezső! Igencsak rosszul döntött, mikor új kiállítása címének nem az eredetileg kitalált EGÉSZ JÓ, BÁR KISSÉ UNALMAS ÚJ KÉPEIM címet adta. Azon túl, hogy szokatlan őszintesége miatt ez a mondat figyelemfelkeltő, az sem elhanyagolható, hogy ebben az esetben a kiállításlátogató önmaga lesz kénytelen felülbírálni ezt az „understatementet“, és kimondani, hogy kérem, ezek nem is olyan unalmas képek! A CSUDASZÉP KÉPEK esetében – azon túl, hogy kissé nyafka, és gyerekes: megerősítésért könyörög – ez pont fordítva fog működni, a látogató úgy fogja elhagyjni a Godot Galériát, hogy ezek a festmények nem is olyan csudaszépek. Tisztelettel: Angyal 11 - Köszönöm, vettem. d. 2017. január 31. kedd 06:11 Istenbizonyítékra nincsen szükség, elég, ha az ember körülnéz maga körül. De hát mégis, sokan próbálkoznak. Ha jól értelmezem, az egyik fura-szellemes: Itt közöttünk minden felibe-harmadába történik, nincsen biztos pont. De azt az ember el tudja képzelni. Hát akkor lehetetlen, hogy ne létezzen. Ti szomjazók, gyertek a vizekre mind, és bár nincsen pénzetek, siessetek ide! Vegyetek ingyen gabonát, és egyetek; vegyetek pénz nélkül bort és tejet! Iz.55.1. 12:33 Féléves kontroll, valami van is. - Menj el majd a napokban egy panorámaröntgenre, Baross utca, adok receptet, aztán telefon- - Izé, nem lehetne most? 4000 HUF; másfél óra múlva full betömve, haza. 07:37 Az én fogalmaim szerint igen bőséges a választék Kata konyhájában. Ami eddig soha, váratlanul halreggelihez volt kedvem. Természetesen a FÜSTÖLT SPROTIT - repceolajban - választottam; meg is feküdte a gyomromat. A leghasználhatóbb doboz festékkeveréshez. Csak laposfogóval a belső peremét végig kell nyomkodni. Miki tegnap megkapta sifelszerelésemet. De még egyszer el akar vinni búcsúzóul, az Alpokba. Kicsit messze van. 12:45 Megszólalt a zsebemben, és rossz helyen markoltam meg a telefont, kinyomtam (hívás nem fogadása). Softverhiba. Ez többet nem fordulhat elő. Samsung szervíz. - Lehet ezen segíteni? - Ha tokba teszi. Úgy lőn. 13:13 Amig a kereten szárad a festék, addig ez (a lépcsőházba). G/2017/02 (14. éve, a Júlia Alpok-utunk óta nem liftezek.) 14:15 Ennek kapcsán adódott a feladat, a pecsétből egy transzparens hátterű változatot kreálni. Ha nem felejtettem volna el a technikáját, két mozdulat a betűket átemelni egy új mezőbe. Így 200 %-méretben körbe kellett rajzolni. 15:31 Közben a keret megszáradt, de nem győzött meg a látvány, nem tudom. Volt fekete, szürke, arany belső peremű. Most fehérrel ötször kentem át. A helyzet nyitott. Egy éve nem találom a megfelelő keretszínt. Még talán ez, leginkább. Ez a fehér most Kata ötlete volt. Parketta műterem - A/2016/05 59,5x130 cm. 16:03 Emiatt maradt el a délutáni alvás. Ez is Kata (hajmeresztő) ötlete. És ha a képbe egy kis fehéret beletennél. Beletettem. Igaza volt. Javul a keret. Én marha. Ilyenkor mindig a képpel van a baj, nem jutott eszembe. Ennyi csak a különbség. Ég és ég alja. Kerettel fotóztam, a vaku elvakította a fehéret, nem ment. Talán majd nappal. 19:47 Mesélem, kissé elcsüggedtem, mert azt olvasom: Magyarországon túltermelés festményből. Fölnevetett: mennyiségileg. Megnyugodtam. 21:47 Mail Mikinek, aki megcsinálta nekem. - Most szedtem vissza először a felhőből egy mégiscsakkell képet! köszi! d. - Nakérem. (M.) - Mit kérsz? d. 2017.01. napi olvasó: 407 VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 263. 2017. február 1. szerda 09:41 Ugyan talán egy szűkebb körnek, hatalmas ajándékkal kezdem ezt a hónapot. Hatalmas ajándékként dekódolta barátom, leszedte nekem a Pázmány Egyetem Elektronikus Könyvtáráról-, nekem sehogyse nem sikerült. Alighanem megszerezhetetlen könyv: Newman Breviárium, 1961 Szt. István Társulat. Most fölteszem a felhőbe, s ezt a fájlomat nyilvánossá teszem. https://www.dropbox.com/s/r9x05p9qx6vie2v/newman01.html?dl=0 14:57 Bocs, találtam egy sokkal jobb megoldást; a honlapomról olvasható - levehető a teljes könyv, 226 oldal:                  13. írások, napló -- 01. naplójegyzetek -- 2017.01-nél http://deske.hu/iras/html-2017/newman01.html Ez a pasas nem ájtatos, nem szemforgat, nem liheg. Ez rettenetesen okos. 15:42 - Kedves Deske, a jan.3o - Angyal 11 bejegyzésre reagálnék. Ő nevéhez nem híven manipulálni szeretne a címmel-, amit szerencsésen megváltoztattál. A csudaszép képek találó cím! Nem nyafka, gyerekes, igen, mert a benned/bennünk élő gyermek kiabál ki itt, őszintén és örülve, élvezve azt, amit létrehozott! És nem érdekli, hogy kinek mennyire és hogyan tetszik, bár reméli, hogy igen, hiszen azért állította ki! Ez a bejegyzés rögtön zavart, nem tudtam nem megírni. S. - Köszönöm. Bár nem egészen így; hogy …őszintén… örülve… Vicc. Iróniaválasz az ostoba kiállítás-címadás divatra. Emlékezetet távolról arra a csacsiságra, hogy a végzős festőknek diplomamunkát kell ÍRNI kiállított képükről. d. 17:35 Délelőtt kiállításom ügye, maga a Godot Galéria volt nálam. Meg varrógépbolt, de a fölkínáltnál jobbat várok, egy öreg varrógép-váz kellene fűrészgépem alá. 2017. február 2. csütörtök 11:58 Délelőtt sikerült összehoznom egy találkozót valahai mecénásommal, tizenegy évig júliusban voltunk az ő birtokán magán-művésztelepen, Katának a földszinten külön lakosztály. Meg akartam még egyszer köszönni mindent, hálás vagyok. Mindez elmúlt, unokák, kell a hely. Évente kért és kapott egy képet, most egy fotómat kereteztem számára, ő érti, úti csomagomba tartozott három fólia a három ablakra, hogy ne lássam a tájat, a Balatont. A fotó: F/2015/126 Napok óta beteg, most van időm rá, lefexem. Kata már hozza is a teákat. Ő egy héttel megelőzött. 13:18 Ekkor tartóztatták le újra (1933) Kádár Jánost. S amitől tartott, bekövetkezett: édesanyja a beszélőn keményen lehordta, hogy épp akkor vitték el, amikor ő gombócot főzött a családnak. Gyurkó László Arcképvázlat történelmi háttérrel 68p. 2017. február 3. péntek 08:43 Beteg. Kata gondoz. Ágyhoz hordja. Ajjaj. Meg fogok hízni. 13:10 A délelőttöt átaludtam. Álom. Igyekszem pontosan: Halott-üres - se fa, se ember, se autó -, mégis békés belvárosi utca, derűs délelőtt. Ilyenformán az út teljes szélességében zavartalanul sétálva halad egy tán húsz fős férficsapat, civilek, kalapban, mint egy békés tüntetés. Valamivel előttük középen én, kettesben Putyinnal. Csendesen beszélgetünk. Akkor keresztben faltól falig - de csak térdig érő - szögesdrót akadály. Lehajolva drótvágóval elnyisszantom, közelről a fém csillogása, várom, mint mindig, ez a szerszámom fogja-e az acélt. Sikerül. Arra terelődik a szó, vajon melyik polgármesterhez tartozik ez a kerület, talán szólni kéne neki. Ennyi. Ez hazaárulás? Fölébredve megjavítottam az ágyamhoz készített teás termoszt. Földeléskábellel. Csak így nem lehet kinyitni. Akkor két réteg felmosóronggyal. Negyven van a ában. Festéshez. Nem ízlett a mákos rétes. Tényleg beteg vagyok. 15:07 Kata is ágyba. Kivárom az írással, amíg kontrollszünet. Hencegés nélkül tartósan ágyban tartózkodni. Most följött képernyőkímélő képnek, fölvidultam, ami életem egyik legtisztább szerkezete volt: kaputelefon átalakítás, hogy fölösen ne zavarhassanak. Ehhez telefonkagylójában átkötöttem a kábeleket, hogy a hangszóró áramköre csak akkor nyíljék, ha mi akarjuk. De hogyan oldható meg, hogy ne felejtsük visszakapcsolni, utána. Így. Gyengeáram. Csak összeszorított ruhacsipesszel lehetett a kagylóval beszélgetni. Áramkör megszakító - G/2003/04 2017. február 4. szombat 08:29 Világom betegen. F/2017/014 08:34 Ez még minap, Károlyi kert; fogorvostól hazafelé. A klasszikus kérdés: Van-e értelme két cipőnyomot lefotózni. Ilyet. Őszintén? Nem tudom. Határeset. F/2017/013 És most vissza az ágyba. Az őszinteség nehéz úgy. Elsőre mindig, ösztönösen, csípőből, azonnal hazudok. Magamnak is. Másnak is. Most például avval, hogy az Eidami sajtot visszatettem a hűtőbe. 11:01 Reggel óta fél-háromnegyed álomban, egy tea, fogmosás, próbálok imádkozni, toroköblögetés, pihenés. És vissza-visszatérően a fejemben a Minden megvan, az a túlvilági, fájdalmas, édesen lebegő novella, tán éve olvastam utoljára. Pedig hány részlete zörög. Magamat kényeztetném, szeretnék olyan békésen vízparti napozó lenni egy órácskára, mint ez a szöveg. Létrehozható? Alig ha. A hosszú, talán túl kacskaringós történet végén az a sírnivaló, mindent feloldó - igen - csattanó. Ez zene, leginkább. Színtiszta lételmélet. És gyakorlat. Ahogyan ezt az életet, ezt az egészet nézi. Valahol tán benne ez a mondat is, ezt többször is leírta élete folyamán; Istenem jártam ezen a földön. Vagy tán: elmondhatom, jártam ezen a földön. Newman most (1833) ugyanezt a hívőről, él, csinálja, de mint játékos a játékot. Tudja, éppen elfogadott egy szabályrendszert, ami ideiglenes a valóhoz képest. Mire jó egy betegség. Nem szokok álmodozni. Csinálós fajta, az orrom előtt lévőket nézem a pontos jelenben, leginkább a tasztatúrát, az okker tubust vagy lehetőleg a csípőfogót. 15:06 Végül is csend-élet ez is, életem. Része. Asztalom. Hogy beteg, így hagytam, mert üresen csak csend lenne. Élet nélkül. F/2017/015 18:38 Hát elolvastam újra. Megkönnyeztem, elandalodtam. Istenem, ez hogy rám fért. Egyenesvonalúbban gördül, mint emlékeztem, jó. A címén túl négyszer szerepel különböző kontextusban, hogy minden megvan. Az a vak zongorista-- Köszönöm. 2017. február 5. vasárnap 11:50 Ébredő Katát számonkérésére avval nyugtattam, hogy vírusos influenzára - hallottam a rádióban - kifejezetten javallt a szőnyegporolás. Valahogy ez az esőcsillogó zebra nekem egyértelmű tavaszüzenet. 13:25 Deske, nekem Abbey road, csak három pasi hiányzik a Beatlesből. Á. 22:19 Hogy beteg, megint egész délutánt átaludtam, váratlanul egy igazi otthonszagú békés álom. Ez évtizedek óta, ritkán. Ostrom befejeztével a kihalt éjszakai város, üres utcák, valakikkel (nyilván a család) föl egy félig romos emeleti lakásba, ott megkapom az utolsó szobát, és megnyugodva körülnézek, néhány bútort kitenni, néhányat a falhoz, és kész a műterem. 22:44 Megkerestem, megtaláltam. Igen, benne a novellában ez a felhőbe emelő mondat. Kétszer. Vörhenyes árnyalat játszott bele a napfénybe. Az utcazaj kitisztult, szétáradt; egy fiáker csattogott el, klopen-klopan; a kísérő városzúgás elúszott, túl a Széna-piacon, túl a folyón, a messzeségben; elúszott és visszacsengett a Húsvétszigetek felől. A Hebridákról. Valahonnét a Dél keresztje alól. Istenem, gondolta Jacobi, jártam ezen a földön. Istenem, gondolta, jártam ezen a földön. Láttam érdes követ horzsoló alkonyati napfényt. Mutattál nekem füvet, kavicsot, Lehet, hogy csak nekem párhuzamos mondat. Egy Zelk vers, Krúdy Gyula egy mondatára, szeretem. Mindkettőjük nagy lovis volt. A vers eleje (gyengébb közepe) és vége: "Elmúltak az őszi versenyek" El, Krúdy úr! hány ősz elmúlt, hány verseny! s álmodtunk néha olyan éjszakát ... hogy lesz-e Még, hogy milyen az Odább ha elmúlnak minden versenyek? 22:53 Mail-beszélgetünk. Említettem Moldova Akit a mozdony füstje... fontos volt. Ennek kapcsán átküldte Karinthy Ferenc vasutasokról-írását, Játékvilág. Hosszas, jó, és érdekes, főleg egy nagypályaudvar, majd egy édes fordulattal: hirtelen megvilágosodik előttem: ez az egész vasutasdi valójában népámítás. Ebben nem a közlekedés, az emberek és az áruk szállítása a fontos, hanem a hecc: játék felnőtteknek, országos, sőt, kontinentális játék. A vasutasok saját mulatságukra találták ki és csinálják - az utasok csupán kellékek, bábuk hozzá. Ezért is nem engedik őket a jobb játszóhelyekre, mozdonyra, forgalmi irodába... És noha a MÁV-nál nem a legjobb a fizetés, sok helyütt veszélyes is a szolgálat, aki egyszer bejutott, jószántából nemigen hagyja ott többé ezt a grandiózus mókát; gyakoriak a vasutas dinasztiák http://epa.oszk.hu/00000/00003/00050/pdf/bpn_66_744-777.pdf 2017. február 6. hétfő 09:11 Micsoda igazi kisfiú-örömök. Hogy tegnap vonatról olv., fölrémlett, tizenöt éve volt nekem egy képernyőkímélőm. Ilyet nem dobok ki. Szépen rohangáltak a szerelvények jobbról balra, meg vissza, meg tolattak. A villamosok a megállóban, satöbbi. Gyönyörű grafikával és alattuk a szaknevük. És a nem-demo változatnál hatalmas választék. Megvan. Föltelepítettem, föltört jelszó, minden. És működik. Most ez egy időre lecseréli azt a 11 ezer képet (random, 10 másodperces váltásban), amit életemben valaha- 10:08 Másoknak jobbára csak a cselekedeteit látjuk és mivel a helytelen cselekvésnek számtalan, a helyes cselekvésnek pedig csak egy módja van, és számtalan útja van mások megfigyelésének és megítélésének is, nem csodálatos, hogy még az emberek legjobbjai is, és még inkább a többség annyira bűnös és annak is látszik. Isten látja egyedül a körülményeket- Newman The word our enemy 1829. Emlékeztet Simone Weilre, hogy a kisdiákok elrontott számtanfeladatának sok változata, a helyesen megoldottak egyformák- 13:34 Most jövök rá (a most szerzett varrógépvázat pucolom, szerelem), hogy a valaha látott Hosszútávfutó magányosságában (1962) egyszerűen a sport magán-, és közéleti funkciója került összeütközésbe. Végre lesz stabil állványa a kis szovjet körfűrészemnek. Eddig 14 kg-os utcakövekkel kellett ingatag asztalkáját leterhelni. 18:43 Az idő rövid történetét kaptam kölcsön, a Féregjáratok és az időutazás fejezettel próbálkozom, olvasom. És visszatérően egyre gyakrabban jut eszembe ez a szó: töpörtyű. Pedig. 19:30 - Kedves Dezső, épp most a Klub rádióban Ön(nel) beszélget. Lehet felvétel,  de örülök h elcsíptem! Épp gyermekért úszás edzés végére... Üdv, L. - nem tudok róla... d. 20:21 Kedves Váli Dezső! Ha még nem fűrészelte és nem ajándékozta el, érdekelne az A/2016/20 Rendetlen műterem című képe. Szerintem Kokas Ignác, Lóránt János Demeter, Vilhelm Károly képei mellett jó társaságba kerülne. Várom megtisztelő válaszát. Köszönettel O. Megtisztelő, köszönöm, és tényleg jó társaság, Lórántot rendkívül tisztelem. Evvel e képpel az a helyzet, hogy ketten várnak rá, illetve foglalta le a második, ha az első mégsem venné meg… Ha netán más is-, szívesen látom nálam, körülnézni. Több képem nulla a neten, mert faktúrája 100 kilobyton teljesen eltűnik. d. 21:09 Beleborzongok, micsoda Hirosima-emlék. És ha nem atomtámadás, mitől és hogyan éghetett bele a varrógépdeszkába ez az ollónyom. Kissé kísérteties. Én itt gyanútlanul pucolgatom ezt az új szerzeményt. Az ismeretlen múlt üzen, mondanám. 21:32 Az asszonyok leginkább született áldozatoknak tekintik magukat. Hát akkor legyen. És megettem mind a két palacsintát. 21:57 Kedves Váli Dezső, köszöntöm - A haza felé tartó utamon reám sötétedett, és unalom űzőként hallgattam a Klub rádióban az Önnel készült riportot. Nem áradt rám a harmónia, a békesség, a választ kapott ember nyugalma, vagy a késztetés, hogy kutakodjak az elhangzottakban leesett szellemi morzsák után.  Itthon megtekintettem a honlapját, és megerősödött bennem ugyanaz a benyomás, amit az autóban éreztem - egy elkényeztetett, és sorsában szerencsés pszichopata vallomását hallottam.  A nyugodt, bölcselkedő megfogalmazások, a szeszélyes művész hisztériája, a képrombolások, az intellektuális tagság a Lukácsban, mellette a pontos, poroszos fegyelmezett életvitel kontrasztja - nos ez ad egy schármot, nem vitás.  No nézzük a gyümölcsöket!  Mert'hogy Jézus azt mondta, hogy"... gyümölcseiről ismerni meg a fát, jó fa nem terem rossz gyümölcsöt." Nem is tudom, hogy szólítsam meg Önt, mert művésznek nem tartom. Nagyon köszönöm a magyarság nevében, hogy nem engedte külföldre a képeit! Megóvta  Európát a műveitől, amelyeknek művészi értéke nulla. A fotóalbumokat nem láttam.  Ránéztem az utóbbi-, és mai nap blog bejegyzéseire..... siralmasan kaotikus, sivár,  minimális építő gondolat nélkül. Mint a riport, ahol szegény Váradi Juli erőfeszítései a hallgatóig átjött az éteren. Nagyon, nagyon régen valaki azt mondta, hogy a művész feladata, hogy építsen ég és föld között. Jól hangzott, ma már elutasítom ezt, nem értek vele egyet. De a művész elhívása valahol mégis az, hogy a maga eszköztárával, lelkületével,  a vertikális látásra ösztönözze az embereket. Kép fűrészeléseivel jó kritikát gyakorol saját magával szemben,  - hiszen a műveknek időálló mondanivalójuk nincs. E mellett, elhangzott a riportban az, hogy örök élete van. - mindenkinek örök élete van, a kérdés az, hogy ki mellett, hol? Amíg időt kapunk, addig korrigálhatunk. Álljon a startra! Üdvözlettel - Dr. /vezetéknév/ Éva - Köszönöm, vettem d. Nekem nincs helye véleményezni, de mégis. Kár azért a néhány indulatból-tételért, mert amúgy tartalmas, megformált, kompakt gondolatsor. Katával szemben védtem a szöveg minőségét. 2017. február 7. kedd 14:07 A fotózhatatlan kép, pedig szeretem. Becsillog, egyenetlenül. Hányadszor próbálkozom. Most 200 helyett 60-as optikával, így a vaku kis szögben éri. Valamit visszaad. Álmodó műterem - A/2016/73 90x90 2017. február 8. szerda 22:25 Kértek szöveget a Godot Gal. kiállításomhoz. Nem írtam újat; C.15488 1942. Bp. szül. 1949. megtalálom a világ legszebb kavicsát 1953. föltalálom a rend-csinálás ellenében a rend-tartást 1953. illegális bencés kiscserkész 1959. első kép 1960. Seneca 1960. elajándékozom a könyvtáramat 1965. fiúból férfi 1965. pauszpapírral elfedett ablakaim 1967. belsőépítész diploma 1969. szabadfoglalkozású festő 1970. első kiállítás 1972. szolgálati műteremlakás 1973. bernáthegyi kutya 1977. első gyerek 1978. letiltom képeim külföldre kerülését 1982. második gyerek 1984. nyolc kiló fotónega szemétbe 1985. Fioretti imaközösség 1985. vekker 05:23h., hajnali imaóra 1986. Munkácsy-díj 1987. képeim szétajándékozása 1990. Lukács uszoda 07:05h. 2000. deske.hu + Levelek Le Meux-be 2004. honlapom az OSZK. tulajdona 2004. nyugdíj (2015. - 66.730 HUF) 2008. 40. házassági évfordulónk 2009. naplóm az OSZK. Kézirattárban [ma 15.488 gépoldal] 2010. megtalálom a világ legszebb kavicsát 2011. kidobom azt a kavicsot 2014. kidobom ezredik gyenge festményem -- 06:22 Kapom Dr... Éva levelére a reagálásokat. A levélírók általában - nagyon helyesen - nem velem foglalkoznak; őt sajnálják, érte aggódnak, szívből, hogy Nem szeretik? Ennyire nem szeretik? Nagyon nem akartam volna, de egy részletet mégis ide a szövegekből, olyan aranyos. Idézet, Illyés Gyulát kérdi Zelk: - Mondd, miért ágaskodik oly nagyon némelyek rosszindulata, ha valaki tehetséges emberről beszélnek? Emlékszem, ezt felelte: - Képzeld el, húszfokos hideg van, fúj a szél, az emberek fölgyűrt kabátgallérral sietnek át a hidakon. S egyszerre csak látják, hogy valaki fogja magát, s átlép a Dunán... Ezt nem lehet megbocsátani." Illyés emlékkönyv 27.o. 06:56 Rászabtam egy rétegelt lemezt, csiszolás, csavarozás; (előfúrás, fózolás*, lemezcsavarok fúrógéppel behajtva), pácolás, csiszolás, akkor már csak 80-as papírral, lenolajjal átitatás, és készen van a második festőállvány. Üzembe helyezve. De szép. De jó. Az a lidérces ollónyom végleg eltűnt az új fedlap alatt. *Fózolás, ezt nem tudom magyarul. Kúpforma bemarás a csavarfej szintbe süllyesztéséhez. 08:01 Bakhita Szent Jozefina szűz emléknapja. Szudánban (Afrika) született 1868 körül. Mint kislányt elrabolták, és többször eladták afrikai rabszolga-kereskedőknek, akiknél kegyetlen rabszolgasorsban volt része. Végül megszabadulva, Velencében szerzetesnő lett a Canossai Szeretet Leányai nővéreknél. Jószívű és segítőkész volt mindenki iránt. Itt halt meg 1947. február 8-án. Olvastam, megkérdezték: Térden állva kezet csókolnék elrablóimnak, a rabszolgatartóknak, általuk jutottam el ide. Urunk, Istenünk, te Bakhita Szent Jozefinát a megalázó szolgaságból gyermekeidnek és Krisztus jegyesének méltóságára emelted. Kérünk, add meg nekünk, hogy az ő példája nyomán hűséges szeretettel kövessük a keresztre feszített Úr Jézust, és az irgalmas szeretet gyakorlására mindig készek legyünk. 08:16 Szüts megnyitó péntek 19h., Kiscelli Múzeum 10:14 Internetről: Érdekes, ugyanazok tüntetnek az abortusz mellett, akik egy fókabébi megmentéséért utcára vonulnak. 10:35 Mailt kaptam: „Úgy vettem észre, hogy mindenki, aki az abortusz pártján áll, már megszületett.” (Ronald Reagan) 10:48 Az Ország Lili kiállításról korábban nem akartam véleményt írni, nem befolyásolni, akik még nem látták. Számomra a becsületes derékhadhoz tartozik. Értékes értékeit használjuk. Ami kritika részemről: korai "szür" munkái számomra giccsbe hajlóak, vagy mondjuk, érzelgősek. És a fontos főművének tartott nagy labirintus-sorozata: téves célkitűzés (ami nem lenne baj), önismétlés, elég lett volna belőle néhány darab. Nem nagyon szeretem azt a tartós sablonját, hogy képfelületeit - mint sakktábla - részekre osztja, s abban variálva ismétli témáját. És itt egy másik vélemény, Radnóti Sándortól: Alapjában Ország művészetét nyomasztó tapasztalatszegénység jellemzi, az a fajta, amelyről Walter Benjamin egykor azt írta, hogy „ennek a szegénységnek csak a fonákja, a visszája az a szorongató eszmegazdagság, mely az asztrológia és a jóga-bölcselet, a Christian Science és a kiromantia, a vegetarianizmus, a skolasztika és a spiritizmus újjáéledésével az emberek közé – és talán szó szerint is: közéjük! – költözött”. Okkultizmus, ezotéria, asztrológia, kabbalisztika, grafológia (ez utóbbi jogosult határain túl), lélekvándorlás, babonák, jóslatok, látomások, éberálmok töltötték be a művész lelkét, ahogyan erről Kolozsváry Marianna beszámol, aki apja, a híres műgyűjtő révén már gyermekkora óta jól ismerte. a teljes cikk 12:51 Lábadozom. Rendrakások meg egy új kép. Azt a címet kéne neki adni, hogy Kata piros műteremre utasított 90x90 cm. aztán végül, persze Műterem, pirkad már - A/2017/08 2017. február 9. csütörtök 07:11 Önmaga számára a legtökéletesebb keresztény is mindig kezdő- Newman 11:01 Pihenőnap. Flexszel le a fölösleget a ? 3 varrógép/segédasztalkáról. Több óra. Igaz, pácoltam is. 2017. február 10. péntek 09:14 Uszodából hazafelé kedves boltomból facsavar, képkarika, smirgli, ez-az. Ráadásként zacskó hiteles elsőosztályú balatonfelvidéki töpörtyűt kaptam. És történetcserék az elmúlt évezredből, fiatal korunkból. 11:15 16 képet elszállítottak a Godot Galériába. A reklámhoz még munkatársuk itt maradt fotózni. Én is csináltam. F/2017/016 - 017 13:25 Hogy lehet drágábban megvásárolni egy keretet, mint a boltos kínálta? A benne lévő akvarellt visszaadtam, hogy használja egészséggel. 14:24 Volt ma a Godot Galériának egy második, csoportos látogatása is, itt, a műteremben. F/2017/018 - 019 14:53 Alzheimeres húgom Pannonhalmán. Már nyugodt, már nem ismeri meg az embereket, nemigen beszél, csak inkább németül, arra reagál. 15:08 Borbála meséli. Agara egy bokorban matatott. Majd feltűnő lassúsággal fölkeresett egy másik bokrot, dolgát elvégezni. Míg gazdája szokás szerint ott kezdte a piszkot eltakarítani, a csibész visszanyargalt az előbbi helyre, és el is kapta a kiszemelt kiscicát. Amiről pontosan tudta, hogy tiltott. 16:13 Művészetkritikát olvasok. Alig átrendezve - segítségével - megszülethetett az új ARS POETICA Hiszem és vallom, hogy munkásságomban a meditatív csönd és a metaforikus értelemben vett alkotás közbeni titok közelre hajoló koncentrált találkozása a két kulcsfogalom. A spirituális terek atmoszférája a befogadáson keresztül súlyosan kell, hogy szemlélődjék az elvont részletekben is. Hallgatásom szorosan kapcsolódik a hozzá vezető út szimbolikájához. Ez a teremtést imitáló cselekvéssor egybeesik az anyag átváltozásával, amikor a profán matériából kimerevített pillanat lesz az emlékezet időbeli egybeesése. A részletrétegekre koncentrálva arra a felszíni, majd mélységbeli eljárásra kell, hogy terelődjék a figyelem, amikor a személyes asszociációk befogadják az autonóm és az individuális tapasztalat rokonságát. Esztétikai entitásom összhangban áll korunk szellemi léptékváltásával, mintegy kivetíti az univerzum mérhetetlen határait. Vallom, hogy csak az alkotószemélyiség képes megszülni a belső források időbeli tudatállapotát. Képeim egyébként általában közepesek. 2017. február. Aki elsőnek röhögi el magát, kap egy ezrest. 2017. február 11. szombat 05:25 Tegnap Szüts a Kiscelli Kastélyban. Rengetegen voltak, praktikusan mindenki, Spirótól Ferge Zsuzsáig. Előzőleg egy mail ismerőstől, hogy ő úgy tudja, a megnyitón valami nagy durranás készül. Az szerencsére elmaradt, hanem a rendezés csakugyan markáns. A nagy térben - koromsötét - csak az öt méter magasban lévő nagy képek megvilágítva. Az első teremben kisebb képek két oszlopba rendezve, mutatom. Evvel - vállaltan - elveszették egyedi létüket. A másik fotó: a tér közepén félig zárt szobácska paravánokból. Kiállította még a néhány éve a Nemzeti Színház számára készült két háromméteres ikonfalát, erdőábrázolások, vagyis inkább ligetrészletek. Összességében: nagyon átgondolt, egységes anyag. Kata befőttesüveg madártejet vitt neki, hogy ő azt nagyon szereti; én tegnapi kis írásomat, ajándékba a régi barátnak. Csak egy gordonkazene az elején, és Szüts meghatott köszönete főleg lányának, keresztlányom-Nórának, aki a világítást rendezte. Utána pedig a publikum - Kata is - a nagyszabású szabadbüféhez. Hazaúton mesélte, a vörösbor épp elfogyott, hogy jöttünk. 10:05 Reggelinél fölovastam új ars poeticámat Katának, és kiderült, ezt nem lehet a megnyitómon fölolvasni. Vagy előre ki kell hirdetni, hogy aki először röhögi el magát, kap egy ezrest. 11:29 Ébredéskor kitaláltam. Halvány elképzelésem sem volt, hol lehet kapni. Az első ember a Lukácsban, a főszakács, természetesen tudta: papírboltban. Át a Mammutba, 20 táblamágnes. Alkalmas fogóperemmel kis gombák, piros-kék-sárga. Hozzá kihalásztam a szemétkosárból a tegnap kidobott két varrógépalkatrészt, fióktartó lécek. És alighanem megvan az optimális emlékeztetőcédula tartóm. 13:15 Evvel játszom, a tegnap szerzett keret. A harmadik szín van rajta, próbáltam a romantikus brüsszeli-keret karaktert (bugyirózsaszín, kis arany és szürke becsillogással)-, halott. Egy kész képet kéne bele találni, vágott képnek mindig jobb a kompozíciója, mint amit én ki tudok találni. Próbálkozom. 13:47 Két kép megtalálta a helyét. A széles keretet le kellett venni róluk. Az élet nagy rendező. Így is jók. 22:04 Egy hosszú munkanap vége, keretfestéssel kezd és avval is fejez be. Közben az A/2016/49. Egy panorámafotó, remegett a kezem. F/2017/020 2017. február 12. vasárnap 10:14 Ebbe a kék foltba és környékébe az elmúlt hónapokban a túlvilág minden túlvilági ígéretét és pompáját beleláttam, valami elmondhatatlan. Szokatlanul ritka bensőséges titkos kapcsolatban álltunk. A kép most tovább, a keret is más, próbálom azt az atmoszférát megtartani - megmenteni. A/2016/49 09:38 Hajnali misénk papját meghívtam a kiállításomra. Miért ne, ő is ember. Utána a Lukács, 27. éve, reggelente. Szeretem. Tehetséges volt, aki a kanyargós sétányait kitalálta. 12:33 Normafa. Kata hosszabb szobához kötöttség után napfényben, fölsóhajt, azért ugye ilyenkor még zöld nincs. És tényleg abban a pillanatban. Bár ha csak egy fagyöngy is... 2. Parkolóhelyet keresek hazafelé, és látom: a világ legédesebb presszó-kávézó cégtáblája. Igazi magyaros. 12:40 Ezt is meg kell írni egyszer. Nos. Esterházy Péter második engem-megnyitásán (Balassi könyvesbolt, kamarakiállítás és CD-m bemutatója, 2000. december) a Háború és békéből olvasott fel talán találomra felütött néhány oldalt. Előtte valami somolygós magyarázata ennek, nem emlékszem. Én nem voltam akkor boldog ettől, mások is morogtak, hogy nyegleség. De nagyon fölhívta a figyelmet valamire, talán akkor kezdtem el ezen tűnődni. Hogy a műfaj erősen problémás. Kancsal helyzet, dícsérni lehet, de bírálni nem. Vagy lehetőség: beszéljünk másról, teremtsünk szavakkal valami párhuzamos értéket, satöbbi. Ez is benne van, hogy most, a Godot Galériában (is) Szüts 2000-es Ernst múzeumi nekem írt szövegét veszem elő. A műfaj idézőjelbe téve. Jut eszembe, Szüts két napja a Kiscelli Múzeumban: csak egy zene volt. 2017. február 13. hétfő 06:01 Megnyitó holnap. Ma rendezés. Nem én. Én csak ott leszek. 14:12 Dehogy csak ott voltam. Két és fél óra közös játék. 14:19 Azt mondja, vett egy telket, hogy ne lásson embert. Mondom, arra elég egy napszemüveg. 16:12 Mérleg a szobában; önfegyelmem mérhető. Ma 69,1. 21:45 Konflikt. Dolgozom, sötétedik, villanygyújtás. A No.2. új festőhely nem kap elég fényt. De állandóra nem lehet a mennyezeti burát (pukkanófólia csík) levenni, mert akkor a szoba műtő atmoszférájú, nagyon kell a félárnyék a félszobára. Katától lopott kavics leakasztásával lehet a 4 m. magasan lévő burát üzembe helyezni. A kavics nem zavaró, asztal fölé lóg be. Hirtelenjében fregolicsigát beszerezni. Közben azért dolgoztam is. 22:14 És megérkezett a pár napja rendelt ILLYÉS GYULA EMLÉKKÖNYV, a múltkori Zelk-szöveg fölkeltette az érdeklődésemet. Mindkettőjüket szeretem. Olvasni is. 2017. február 14. kedd 04:13 Ilyen se volt még. Négy képet már a mai megnyitó előtt annyira megvettek, hogy már a pénzt is megkaptam. A/2016/69, 71, 75, A/2017/07. Gratula. (Pár napja fönt a 14. kiállításaim-nál az anyag.) Fél három óta nem bírok aludni az izgalomtól, rájöttem, az új helyre a festésőasztal (varrógép) helyett jobb lenne hosszú polc. Ilyenkor még nem lehet dolgozni, a szovjet fűrészgép hangos. De estig, a megnyitóig, mindenképpen megcsinálom. 05:42 Milyen lehet ma Szűz Mária frizurája? 06:40 Szabadkozik, hogy nem tud eljönni a megnyitómra. De hiszen ez a kiállítás nem rólam szól. A képekről. 08:50 Megelőzve minden esetleges vörösbort, vagy ami még rosszabb (jobb) gesztenyepürét, hoztam egy sajtosrudat, a megnyitó után evvel koccintsunk Katával. 11:41 A két konzol is létrejött, végtére. Hamarább is meglett volna, ha lett volna két szemescsavarom. De csak egy volt, ekkora. Lejjebb is egy kampósszeg-pár, ha nagyobb képen dolgozom. És csak érdemes a polcot semleges fehérre. Hogy ne tudjon a polc előrecsúszni, próbálgatom, nagyon jó, de iszonyú ronda szerkezet: a konzol felületébe kis, lecsípett fejű szögekből kiálló tüskék. Még töröm a fejem valami szebben. Nem könnyű, mert mindhárom alkatrész önállóan mozdítható. 13:33 Mailváltás. - Kedves Váli Dezső! A ma este nyíló kiállításáról szeretnék interjúzni Önnel. Van ehhez kedve/ideje? Köszönöm! G. InfoRádió - Nagyon szeretek beszélni. Úgy értem, magamról. vd. 22:11 Megnyitó, megvolt, ott álldogálva 90 embert számoltam, de többen voltak. Ismerősök; sok ismerős arc, beszélgetünk és fogalmam sincs, kicsoda. Szütscsel hosszan - régi idők, szakmai titkok. Egy interjú. Itthon Kata gesztenyepürével vár, mind megettem. Minden rendben megtörténhet. Megnyitóbeszéd közbeni panorámafotóm. 2017. február 15. szerda 13:18 Szütscsel ha új fotónk, szívesen melléteszek egy régit. A két dátum. F/1978/14 - F/2017/021 (=Hidvégi Máté felv.) 12:30 Kende János is csinált egy panorámafelvételt, a képre klikkelve az arcok végig. Érdekes, ez a telefonomon is nagyon jól működik. 16:33 Mailváltás Hidvégi Mátéval, átküldött vagy 30 fotót a megnyitóról. - Megkérdeztem mindenkit, hogy melyik kép tetszik a legjobban, és lefényképeztem őket a képben. M. - Eredeti ötlet! Lesznek kérdések, ki kicsoda. Pld. ez egy szép pár. Kik, tudod? d. - Nevüket nem tudom. M. - Gyönyörűek. Tök nem is ismered őket? d. - A hölgy ELTE művtört. hallg., a fiatalúr már diplomás matematikus-biológus. Hosszan beszélgettünk. Amelyik alatt ülnek, az tetszett nekik legjobban. M. - Olyan szépek, hogy nekik adnám azt a képet. Föl kéne kutatni őket. d. - Megkeresem. M.  18:01 Az elmúlt hetekben a legfontosabb-- Többszöri deklarált (tetsz)halál után ezt a legkedvesebbet sikerült. Mégis sikerült. Kedvelt műterem - A/2016/49 60x60 cm. Nem is biztos, hogy olyan jó kép. Nem az a fontos. 2017. február 16. csütörtök 14:35 Holnap este 8-kor Klubrádióban beszélgetés velem; Cafépéntek. Délelőtt fogják fölvenni. 20:30 Ma kilenctől (akkor nyit a bolt) idáig egy LED-reflektor. Megvettem, becseréltem, ernyőt az oldalára, de úgy, hogy semmi ne érjen a hátfalhoz (ott szellőzik; nagyon szeretném elmesélni, zseniális szerkezet, huzalszeggel és bugyigumival; de Kata bizonyára azt mondaná-). És kész a No.2. munkahely. F/2017/023 2017. február 17. péntek 11:45 Eheti HVG címlap. Ez is rasszizmus. Gazdagok ellen uszítani. 13:52 Mondja: de hiszen ellenzéki lap. Mondom, nem értem ezt a szót, ellenzéki. Ilyen nincs. Hiszen mindnyájan pontosan ugyanazt akarjuk. Az országnak a lehető legjobbat. 09:15 Fél?lábú rokkantkocsis. Középkorú, roncsolt arcú. A Margit hídi aluljáróban mondja bele a világba, nem volt pénzem kifizetni az éjszakai szállást, egész éjjel kint voltam, nagyon fáztam... tüdőbajos vagyok. Pontos, kerek és szörnyű. Aprót tudtam csak adni. Az ottani kávézóba, ötezresemet kisebbre váltottam. Egy kávé, vissza hozzá pénzzel, meg egy forró capuccinóval. Átmelegedhet tőle kicsit. Meg én is. Mire odaérek, arrébb gurult, már a két kinti padon üldögélő hajléktalan vidámkodik vele. Az egyik: legközelebb tegyen bele kis kénsavat is. Mind nevetnek, hál'Isten. Konyakot akart mondani? -kérdem. 11:52 A Klubrádió-felvétel után megint arra jártam. Ott van-e még a hajléktalan. Ott volt. 13:12 Megérkezett az InfoRádió interjú hanganyaga. 17 perc. Seres Gerda kérdez. A ma fölvett Klubrádió-beszélgetés hasonló szöveg lesz. (A Klubrádió adásba ma -, péntek este 20h-tól, Cafépéntek, ha jól mondom.) Mindig ugyanazt válaszolom. Elolvastam egyszer Kalkuttai Teréz anya szövegeit ez okból, nagyon bölcsen mindig ugyanazt mondta. Adásba kerül: febr. 18., most szombat, és 19. vasárnap: 15:35 körül, a félórai hírek után. Tehát: Kedves Dezső, a felkonferálás mindig élő: Csudaszép képek címmel nyílt kiállítás Váli Dezső munkáiból a Godot Galériában. A festőművész azt mondja: általában négy-öt ihletett napja van egy évben, mégis fontos, hogy minden nap fessen. Az általa rossznak tartott képeit darabokra fűrészeli, ha viszont valami jól sikerül, úgy érzi: sikerült megmutatni Isten köpenye szegélyét. Minden képét akkurátusan dokumentálja, s az interneten elérhetővé teszi, így az is elfordult már, hogy egy csalódott vásárlónak átfestette a hamis képet. A Bartók Béla úti megnyitó után Seres Gerda beszélgetett az alkotóval. szöveg és hang 17:08 - Kedves Deske, szerintem a HVG nem a gazdagok ellen, és nem uszít, hanem megpróbálja feltárni, hogy kik és mennyi állami és uniós támogatást (tehát közpénzt) kapnak nagybirtokaik után... A. - Értem, de hát a címlap nekem ezt mondja. És legtöbben csak a címlapot látjuk. 20:24 Lement most, este nyolc után a Klubrádió-interjú is, Cafépéntek, Kulturális magazin Váradi Julival. Tíz perc. szöveg és hang 2017. február 18. szombat 13:28 Ilyet még nem csesztem. A szombathelyi piacon vettek jóhiszeműen egy fotómról lemásolt 40x40 cm. olajképet. A sajátjaimhoz nagyon hasonlító keretben. Hátoldalán képcédulám fotó?másolata, az eredetit jól közelítő hamis aláírás, és nagy számokkal a valóban létező fotóm opuszszáma. Az a vicc, hogy a szám stimmel is: F/2016/234. Ötletnek érdekes, de nem értem az alkotó logikáját. Úriember: képcédulán a telefonszámomat KISSÉ átírta. Nálam az adatbázisban HAMIS-32 lesz. Elsőnek a fotómat mutatom, aztán az olajkép. 17:26 Ez is nem mutat (magából) semmit, pedig. Befejeztem, Esti csönd - A/2016/44 2016.7.,10 /2017.2. 60x60 cm. 2017. február 19. vasárnap 05:49 Nagyon keresi a helyét az új lámpa. 100 watt az egész, mezei derítővilágításnak is jó lesz, állandóra, ha az asztalnál dolgozom. Színhőmérsékletét (5600 K) közepére ragasztott - dekorboltban vett - kis sárga transzparens papírral módosítottam. Még mindig nagyon örülök neki. F/2017/024 12:54 Beteg ideiglenesen, ágyban. Most lenne idő megírni azt az ars poeticát rendesen, de úgy, hogy legalább a végére tényleg elkezdjenek röhögni. Próbálkozom, így fekve kissé körülményes. Ez maradjon meg az emberek számára. A korábbi, aValami kiállításkatalógusban kéne elsütni. ARS POETICA  Hiszem és vallom, hogy munkásságom a meditatív csönd és az alkotás közbeni titok közelre hajoló szimbolikus találkozása. Ez a csönd befogadja a spirituális terek meditatív személyre szabott asszociációit. Ilyenkor a teremtést imitáló cselekvéssor egybeesik az anyag átváltozásával, a profán matériából kimerevített pillanat a tudatalatti memória martalékává válik. Ekkor egyetlen lehetőségként a részletrétegekre koncentrálva arra a felszíni, majd mélységbeli eljárásra kell, hogy terelődjék a figyelem, amikor a személyes asszociációk befogadják az individuális tapasztalat rokonságát. Evvel végre a nem túl távoli jövőben a képzőművészet és a sárkányrepülés évezredes problémafölvetése összefonódik, s szerencsésen az aerodinamika máig súlyosan kérdéses tételei is rendeződnek.  Képeim egyébként általában közepesek. Ha valaki javítani tud rajta, ráférne, szívesen veszem. 21:52 Szívesen beszélget velem, csak azt nem szereti, ha válaszolok. 2017. február 20. hétfő 08:57 "hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben  és halálos homályban ülnek" Lk.1. Micsoda költészet. 14:25 Ma délelőtt nagy sok kínlódások, ezt csináltam. De mondták, még ne aktiváljam, mert akkor senki nem megy kiállítás. Nyitóoldal lesz. . . csudaszép képek GODOT GALÉRIA 1117. Bp. Bartók Béla út 11., 2017.02.14.-03.18., kedd-péntek 9-14h., szombat 10-13h. VIRTUÁLIS SÉTA INDÍT Gáspár Igor © virtualis-seta.hu 17:42 Kaptam egy szerencsésen belejavított változatot. Nekem nagyon -- Nnna? ARS POETICA     Hiszem és vallom, hogy munkásságom a meditatív csönd és az alkotás közbeni titok relációjának közelre hajoló metamorfózisának szimbolikus találkozása. Ez a csönd az elfeledett reszelő némasága, mely befogadja a spirituális terek meditatív személyre szabott asszociációinak szimbiózisát. Ilyenkor a teremtést imitáló cselekvéssor egybeesik az anyag átváltozásával, a profán matériából transzformációvá kimerevített pillanat a tudatalatti memória martalékává válik.       Ekkor egyetlen lehetőségként a részletrétegekre koncentrálva arra a felszíni, majd mélységbeli eljárásra kell, hogy terelődjék a figyelem, amikor a személyes asszociációk befogadják az individuális tapasztalat rokonságát. Evvel végre a nem túl távoli jövőben a képzőművészet és a sárkányrepülés évezredes problémafölvetése összefonódik önmaga árnyékával, s szerencsésen az aerodinamika máig súlyosan kérdéses tételei is rendeződnek.      Képeim egyébként általában közepesek. 18:59 És ilyen is kaptam, a Godot Galéria Virtuális Séta mellékterméke, körpanoráma a bejáratnál. 20:21 Csinálom Gábor honlapján a Vasárnapi Újság új fejezetét, este van már. Benne: Kossuth Ferenc a Lukács fürdő parkjában, 1904. Ezt fölteszem a Lukács faliújságjára. 21:05 Minap vendégek, 20:57-kor csörög a mobil-vekker a zsebemben, magyarázkodom, figyelmeztetés, kilenckor szoktunk Katával gyerekeinkért imádkozni a Mária-képem előtt. Vendég: Ó, azt az én szüleim reggel, csak ők telefonon, mert 120 kilométerre egymástól. 21:23 Várady Szabolcs a megnyitómon, kértem, küldte új verseit. KÖLTŐK, SÍROK Orbán Ottó öt éve nyughat, Petri már hét éve halott. Ők megengedhetik maguknak. Én ettől… hol vagyok? Olyan élesen látszotok ti! Ott mindig süt valami nap. Magamat nehezen veszem ki. Ez itt homályosabb. Hogy már nem együtt – hogyne fájna! Madarak szántják az eget. Aki a földet kultiválja, báván fölinteget. 2017. február 21. kedd 08:50 Uszodából hazafelé a 17-esről leszállva a járdán ezt imádkoztam: Uram, szeretek itt menni. 09:31 Úgy tűnik, ez a mágneses jegyzetrögzítés; ez végre tényleg beválik. F/2017/025 09:51 Várady Szabolcstól még egy vers. ÉJSZAKAI JÁRAT           Jékely Zoltán emlékének A szerelemről írdogálni, még majd erről is leszokunk. A szájunk íze bál utáni, jeges szél hordja kalapunk, így kell a villamosra várni. Bárcsak ne jönne meg soha! Ez nem a Streetcar Named Desire: fordított vágy villamosa; de nincs, hogy ilyen nászt ne hálj el, megváltó impotencia. Duhaj kedélyünk elavulva szánkban gyülemlő fémes íz, s évek, napok, egy óra múlva? benyel a kitátott remíz, az örök éj bozontú vulva. Így mondod, Mester? Állok itt veszendőn, már csak a hideg lel. Hová lettek a fürtjeik? Sandán csikorgó kerekekkel a villamos közeledik. 12:33 Még a LED-világítás ügye. Az állványát persze ki kellett cserélni, viszont volt egy darabka sárga fóliájuk. Belőle egyre többet belógatva, egyre melegebb fény. Bugyigumi. (Nappali fény - múzeumi - lakószoba világítás. A lilák pld. hagyományos izzónál meghalnak.) 2./ 16h-kor a jav. kiadás. Egyre domborúbb a fólia - egyre kevésbé sárga fény. 2017. február 22. szerda 10:24 Tegnap gyónni. A papocskám tüdőgyulladás után. Dicsekedett, tegnap először, és már leúszta teljes távot, méghozzá jó időre. Megdorgáltam mohóságáért, hogy ez helytelen; majd meggyóntam neki munkamohóságomat. 10:09 Kedves Deske, az ars poetica változatban van egy alapvető problémám: a sárkányrepülős meg aerodinamikai poénoknál már felröhög az olvasó, a csattanó viszont veszít erejéből. Szerintem abban lenne izgalom, ha azon a finom határon egyensúlyozna a szöveg, hogy komolyan lehet-e venni vagy sem? Tehát az én változatom: "Hiszem és vallom, hogy munkásságom a meditatív csönd és az alkotás titkainak szimbolikus találkozása. Ebben a találkozásban spirituális erejű terek születnek, melyekben az individuum intencióinak és emócióinak személyre szabott szimbiózisa elevenedik meg. A teremtést imitáló cselekvéssor egybeesik az anyag átalakulásával, a profán matéria áldozata által kimerevített pillanat a tudatalatti kegyetlen börtönébe zárul. Egyetlen lehetőségként az egymása rakódott rétegek archeológiai feltárására kell, hogy terelődjék a figyelem. Arra a felszíni, majd mélységbeli eljárásra, melyben a személyes asszociációk az archetipikus tapasztalat dimenzióiban nyernek új értelmet. Esztétikai identitásom arra a reményre épül, hogy az alkotószemélyiség képes megszülni a belső források minden redukcionizmuson túlmutató tudatállapotát, radikálisan újraértelmezve az emberi kondíciót. Képeim egyébként általában közepesek." - Kedves Barátom, szövege remek, csakugyan. És használhatatlan. Túlértékeli a (felületesen) olvasók intelligenciáját. Az én ettől sokkal bonyolultalanabb szövegemre legműveltebb ismerőseim sem vették a lapot. d. 12:09 Újabban nedvesebben festek, lecsöpög. Föl kéne súroltatni, én nem bírnám; de előtte kipróbáltam, egyáltalán lehet-e. 12:14 Hogy tegnap a Fő utcai görkat. templomocskába gyónni, mellette ez a csudavilág. Hát azért ez gyönyörűség. Kőművesek, ácsok, bádogosok, talicskások, háromszáz éve. Családosok, magányosok, vidékről, külföldről, milyen szálláson lakva-élve. Megcsinálták. Nekem. Jó hely ez a város. 12.27 Megvan. A sok-sokféle meghatározás-próbálkozás - egészen a mátrixig - után. Képeim útja, elkészültéig. Tehát: A képem olyan lesz, amilyenre sikerül. Ars poetica? 13:48 Elkezdtem egy újat, ideje volt. Kaptam levél, minek írok, mér nem festek. Festettem. Ma ilyen. A/2017/09 90x90 14:01 Papocskámat kérdeztem, aktuális gondom, szabad-e nekünk adósságot visszakérni. Mintha volna ilyen tiltás az Újszövetségben. - Az Írás szellemét kell követni, ne betű szerint vedd. Mérlegelni. Például rászoktathatod arra, hogy neki nem kell evvel törődni... aztán majd másokkal szemben is... 18:12 Zsófi a műteremben fotózgat, bárha üres állvánnyal. F/1977/30/A Bár ez 78 vagy 79. Most veszek a Toyotájára téli-nyári gumit, amiről azt se tudom, mi fán terem. Talán az olyan tavaszi- 2017. február 23. csütörtök 05:12 Elfúló hangon meséli: - Minden megváltozott. Ma bejelentették, amiért májusban ebbe az öregotthonba költöztem, ez a kedves kis balkon, virágaimmal, kilátással; megszűnik; átépítik; a szoba részévé fog válni. - Gondold meg, Isten a legjobbat akarja neked. Ez tőle személyes üzenet számodra. Te tudod megfejteni. - Igen; köszönöm, és rajtad keresztül kaptam. 05:20 Rádióból. A Himalája-expedíció kemény küzdelemben följutott a táborhelyig. Este volt. Akkor telefon, az egyik serpának fia született. Hát éjszaka leszaladt megnézni. 06:32 De amikor oda is akarták szögezni, azt mondotta: „Hagyjatok így, aki ugyanis megadja majd nekem, hogy elbírjam a tüzet, az megadja azt is, hogy a máglyán nyugodtan rajta maradjak akkor is, ha ezt szegekkel nem biztosítjátok.” Azért tehát nem szögezték oda, hanem csak rákötözték a máglyára. Szent Polikárp; Kr.u. 155. febr. 23. 09:34 Egész tisztességesen alakul ez a tegnap kezdett A/2017/09-es. Hogy alul is zártam, ez jó. Még keresem azt a pontos lilát, ami tónusában belesimul környezetébe, csöndes, de mégis tüzes. Ha van ilyen. 12:33 Kép tovább, a fotót lecseréltem. Mintha most egyensúly. Hogy csak az a szín maradjon érdekes. A sötétebb monitoromon már semmi nem látszik belőle. Pedig. 12:52 Festéspihenőben asztalra borulva másodszor is elaludtam. Közben még annyi jutott eszembe, abba a tréfa-ars poeticába valahova bele lehetne tenni, hogy itt a bumeránghatás elve érvényesül. 20:51 Csató József nagyon jó festő. Volt. Egy ideig aztán nem (szerintem). Most erről a kiállításról megnyugodva jöttem el. Vendégkönyvbe: Jó! Deák Erika Galéria, Bp. V. Mozsár utca 1. 21:19 Legendás, minket érettségire kísérő Vasbányai Ferenc / Zebi osztályfőnökömtől (83) ma összegzésnek szánt írása postán, benne kései válasza is egy 17 év előtti levelemre. Talán abból az alkalomból, hogy mostani osztálytalálkozónkra sem mentem el. Ismeretlen öregurak. ... Remek a verbális stílusod, de a festészet nem jött be. Zárt karcer világ. Tágasság nélkül. A 3 kontra-Aczél*: teljesség, tökéletesség és távlat - hiányoznak. Csak befelé borongás: temető, kálvária, műterem... Fény, szín, pompa, ragyogás és Élet - sohasem, sehol. Menetrend[ed]. A napi beosztás egyhangú tükre. Hagyomány semmi... Örökség veszve... Nihil? [...] Köszönöm a barátságot. A könyvszekrényt. [1961] A folyóiratokat. A Naplókat. A 80.-ra adott verset... Isten óvjon házadnépével egyetemben! Z. Kedves Feri! Köszönöm gondos leveledet! Szeretettel gondolok Rád! d. Érettségi után barátfélék lettünk. Hamarosan végleg elhagytam, terhelt életpesszimizmusa. *Fiatalok honnét értenék; a Kádár-rendszer főpolitikusa terelte a magyar művészeket három karámba: Támogatott - Tűrt - Tiltott 22:51 Mail érkezett. Hát meglett a téli-nyári gumi. Apó! Köszönöm! Zsófi Te, ez nem ovális? d. 2017. február 24. péntek 10:23 Hosszú gondolatcserém vége egy régi-régi emberrel, mailben: - ...miért jössz ezekkel, bosszantani akarsz? Mért írod ezeket? L. - Mert szeretlek. d. 09:25 Tényleg bevált állandó világításnak ez a led-lámpa. Úgy kötöttem be, hogy a szobába belépve ezt kapcs. 100 watt az egész.  F/2017/026 09:37 Eluralkodtam a (magam gyártotta) Lukács-faliújságon. A jobb 3 az enyém. Ahányszor arra járok, a Kossuthos cikket mindig olvassa valaki, öröm. A ferde cédula előzménye egy mailváltás a vezetőasszonnyal, amire hamarosan válaszolt is. Kedves Mariann, vagy 10 napja a ffi szekrényes fölső szekrénysora lezárva (már reggel hatkor, nem vendégtől). Mindenki bosszankodik, öregembereknek lehajolni. Lehet hogy kezelői hanyagság. Lehet, hogy oka van. De barátságos gesztus lenne ezt akkor a vendégekkel közölni. Pld. a faliújságon, vagy satöbbi… És kitettem a cédulát. Másnapra (ma) minden szekrény nyitva. 09:27 Hosszas kísérleti periódus vége, végre megvan az ideális zseb a mobilnak. És mára kitalálva hozzá neki a fogantyú is. Egyetlen villám-mozdulattal aktivál. 09:53 Ma a zuhany alatt azon tűnődtem, 25 éve ugyanitt azon igyekeztem, hogy forró után hidegre váltva mozgásom hazudjon: éppoly álmatag-merengő maradjon, mint az imént volt. Ma ez automatikus. Most a terhelés észrevehetetlenségét a kavicsmezőn igyekszem létrehozni, hogy mintha fövényen, karba tett kézzel. Meg azon tűnődtem, nem hagy békén, teljesen újra kéne írni ezt az ars poeticát - majd egy katalógusba. 10:50 Zsófi lányom, mikor férje balkézről-gyerekeit anyjuk váratlan halálakor hirtelenjében magához vette, a kisgyerekekkel este így imádkozott: és anyuka angyal lett... 11:32 Minap, hozott vörösboruk (el)fogyasztása mellett, a kedves ifjú pár arra utasított, hogy nem jó az a kis fekete keret ott középen, a 2017/05-ön. A vendéglátóipar első számú parancsa, MINDIG A VENDÉGNEK VAN IGAZA. Mára jutott rá időm. 18:01 Kaptam. http://vilaghalo.info/petofi-sandor-verse-antal-imre-eloadasaban-ahogy-meg-sosem-hallottad 2017. február 25. szombat 04:52 Utolsó szócserék a tegnapi ARS POETICÁN. Megvan. 05:03 Hajnali print ez a Mózes-vicc. Hát a (Lukács) faliújságra ezt a nekem legkedvesebbet. 06:15 Buddha becsületesen megmondja magáról - neve is azt jelenti -, hogy ő egy "megvilágosult". Jézus ezzel szemben azt állítja: "Én vagyok a világ világossága". Barsi Balázs OFM. 06:31  amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak; amikor az őrlőlányok már nem dolgoznak, mert az ablakokban elhomályosodik a nappal; amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat; amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér; az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok; mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék; és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta. Préd. 12. Ilyen pulzáló alinearitás. Őrület. Ennél magasabb rendű absztrakció - költészet nem létezik. Akár József Attila. F/2017/029 F/2017/028 10:06 Mail jött. - Kedves Deske, találtam egy képet, talán érdekel. Üdv: H. - Angyal vagy. De szeretnék ez én lenni. Még a pocakját is vállalnám. d. (Nem tudhatja mindenki. Rothko, műtermében.) 12:02 Hogy rólam is szó essék. Ma elkezdtem a Műterem, Rothkora emlékezve - A/2017/10-et És be is fejeztem. 90x90 13:18 Ebéd közben szóba került Bálint Endre sírja fölött mondott beszédem, 1986. Ami után Szüts vigyorogva megrótt, hogy Apó, búcsúztatásnál nem korrigálunk...                                                                  2017. február 26. vasárnap 12:57 Vasárnap. Kiránduljunk ma? Mind a ketten rettenetesen fáradtak vagyunk. De szerencsére ketten együtt nem. 19:57 Mikinek 150! gigás fájljai vannak - teljes koncert filmfelvételek - az én PC-mről is kell küldenie a felhőbe. Ezért átkábeleztem éjjel-nappalosra. Ehhez egy főkapcsoló, mert az össz periféria éjszakára le. Megvan. 2017. február 27. hétfő 05:41 ARS POETICA Hittel vallom, hogy munkásságom végső célja egy keretbe illeszthető, közepes méretű kép létrehozása. Az alkotás óráiban ehhez alkalmas segédeszközöm a spirituális csönd, mely befogadja a prézlivel panírozott terek asszociációit, valamint segít ebben a bajonettzáras emóciók meditatív világa is. Egy tudatalatti lágytojás. Egy rakott krumpli vasárnap délben. – Abból még kérnék egy kicsit, ha lehet. – Tartsd ide a tányérodat. De közelebb, mert lecsöpög. 2017. február 06:05 ...neki fáj, hogy fájdalmat viselsz; és ha rád méri, csak azt teszi, amit magad is megtennél – ha bölcs lennél –, későbbi nagyobb üdvösséged érdekében. Newman bíboros 12:45 Ma hajnal - F/2017/031 12:50 Evvel se sikerül igazán megmutatni a Lukács intím eleganciáját. Próbálkoztam. 13:16 Kedves Godot Galéria! Köszönöm a munkátokat. Egy képet szeretnék ez okból és alkalomból odaajándékozni. Hogy ezt nem közösségileg nektek, kedves Galéria, hanem személyesen Kozák főtisztelendő úrnak, két oka van: 1. Hosszú életem folyamán több keserv csalódás képeim sorsával kapcs., ha nem egyetlen a tulajdonos. 2. Erősen szeretem, ha képeim netán tegnap, legkésőbb holnap, de belátható időn belül csakugyan falra kerülnek, és ezáltal nézve lesznek. És akkor még egyszer; köszönöm a munkátokat. 2017.02.27. deske.hu 20:40 Az Origo.hu fölkínálja az új Oscar-díjas filmet néhány napig; most megnéztük Katával. Kedves kis film. Kis kedves film. Nem több. 2017. február 28. kedd 11:12 Hogy kórházba nem szabad bevnni, hát Kata hazahozta ezt a kis hóviágot. Kedves kis buborékokat termelt. Amit lehetett, már levittem a kocsiba. Holnaptól alkotóház, Kecskemét. És bár nem egészen logikus, ide a másik Rothko-műterem fotót is. Hogy megőrződjön.   - - - - - - - - - a nyitva tartás miatt ez ide, állandóra - - - - - - - - - olvasó: 2017. február = 538/nap VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 264. 2017. március 1., hamvazószerda és Kecskemét 20:35 Még kedd este, Pesten. Két mai cikk. PORTFOLIO.HU: Festészet, ami csak Magyarországon érhető el. / Bárdi Sára ART7.HU: Kis világ, Váli Dezső új képei. / Almási Miklós a szék vár valakit, vagy csak ott felejtették? Mindegy: a várakozás, a lényeg. Mit hoz ez a munkanap. És mit hoz az idő, ami még hátra van 10:17 Kecskeméti 50 méteres bójázott medence 06:18; a víz a tavalyi. Nem igaz, júniusban cserélik... Régóta forgatom a fejemben, lehet, hogy belevágok, csak hát...; 05:23-ról 05:13-ra állítani át a vekkert. Oka van. Torna + egy tea is. 16:44 Ébredek álomból, fölnézek. Minden újra olyan, mint volt, mindig. Mint a paleolitikumban. , 17:51 A kert is azonos önmagával. Csak két km. futás az alkonyatban, hamvazószerda van. A vekkert sok-sok év után tényleg átállítottam 05:13-ra. A Kárpátok beleremegtek. 18:39 Kipróbálnád a Kopi Luwakot? Mennyire zavarna a tudat, hogy a kávé, amit éppen iszol, egy macska bélcsatornáján keresztül vált a világ legdrágább kávéjává? 175.000 HUF/kg. http://m5tv.hu/kulonora/az-eletben-ki-nem-talalnad-hogyan-keszul-a-vilag-legdragabb-kaveja 2017. március 2. csütörtök, Kecskemét 06:16 Meggyógyítja a megtört szívűeket... A csillagokat számon tartja, és nevén szólítja valamennyit 146. zsoltár 13:33 Mail, fölkérés a Mária rádiótól egy félórás interjúra, egy részét a Kossuthon is leadják. Kezdem megírni, majd elküldöm nekik, jobb, ha előre tudják, mit fogok válaszolni. 2017. március 3. péntek, Kecskemét 02:16 Megírtam az interjú-vázlatot  És végül napi munkámról: festő vagyok - egy igazán sikerült, szobasarkot ábrázoló képemmel megmutatom Isten köpenye szegélyét. Aktuális feladatom – 75 vagyok – fölkészülni egy tisztességes haláltusára. E munka evilági része a napi úszás is. Most éppen egy amerikai gyorsúszás stílust tanulok. Ha aznap megy, először az égnek hencegek. Aztán a reggelinél, Katának. Itt a szöveg Persze még folyamatosan írom, át meg át. 02:21 Számomra hiteles filmesztéta barátomnak sorolom a Mindenki - az új Oscar-díjasunk problematikus vonatkozásait, ami miatt "kedves kis film"-nek minősítettem: a színek, a hátterek, a ritmusok és a komponálatlan képek, ami miatt áldokumentum próbálkozás jellege van. Azt mondja, egyetértek. Ezt a témát profin is földolgozták már, többen. Örülünk egy magyar sikernek, természetesen. Az Oscar zsűrije szakmailag nem kompetens. A Saul fia is közepes film, de annak ki volt találva a filmnyelve. 08:43 Uszodában mindig a forgóajtót használom. Akárhogy is, nekem egy kis ünnep. Talán a pillanatnyi vállalt fogság, majd szabadulás diadala-, a gyerekkor élménymaradványa lehet. 10:18 – Deske, Szüts szerdán és szombaton tartott tárlatvezetést... szerdán sokan, szombaton annyian voltak, hogy nem lehetett időben elkezdeni, mert a pénztárnál még kígyózó sorok voltak.. de még mindig akarnak menni... szombaton megint, de most Nórával együtt, vasárnap pedig a kurátor vezeti... elképesztő sikere van... joggal :) L. – Köszönöm, irigykedem. Bár. Az én képeimet nem kell megmagyarázni... :))) d. 14:19 Délelőtt szövegírás, bódult alvás, ebéd után a terasz védett sarka. És a forró napsütésben üldögélve ezt láttam magam alatt. Árnyékok. 14:58 Ha jobban belenézünk, a világ egyetlen csendélet. Zajt csak mi csinálunk benne. Le az udvarba, kezdem a munkát. A lemezeket ott szoktam megcsiszolni. 16:54 Fura egy munka, erőltettem, hogy már akármi, már így is egy nap késésben vagyok, muszáj volt kezdeni. Ráadásul délután. Délelőtt a Mária-interjú szöveg jav., aztán alvásssss. A/2017/11 60x60 17:24 Deske, a Saul fia is... hogy az is szóba került most a kedves ismerősével... baromira nem érdekel, hogy maga mit gondol egy filmről, mert egyáltalán nem ért hozzá, csak néhány közhelyet pufogtat (a filmet gondolom nem is látta), de hát valahogy csak kell fontoskodni, kell valami, amiért olvassák a blogját. Ezért kellett most egyúttal a Saul fiát is fikázni egy kicsit. Z.  18:16 Kedves Deske, a mai utolsó hozzászóló (bizonyos "Z") nagyon felbosszantott. Először azt akartam írni, hogy nagyon hülye, de nem biztos, hogy amúgy az. Ha nem érdekli őt, hogy magának mi a véleménye egy filmről, akkor mi a francnak olvassa a blogját? Másrészt teljesen mindegy, hogy maga ért-e a filmhez, vagy nem ért, mert véleménye akkor is lehet. Sőt, még igaza is lehet. De ha nem lenne igaza, akkor is van joga bármiről véleményt mondani. Nem kell tudni tojást tojni ahhoz, hogy az ember érezze, ha büdös a tojás. A. 21:03 Esztétikus barátom átküldött egy filmet Salgadoról, benne egy fotó tőle, Brazília legnagyobb aranybányája. 50 ezer ember, önként, a vagyon reményében. 2017. március 4. szombat, Kecskemét 09:15 Keresztvetésem lassú, az egy eget-földet rengető hatalmas ima, – vigyázat, itt Istennel közösen nyilatkozunk –, utána félórás csönd illene... hogy még mindig a Mária-rádió interjún gondolkodom, közben ilyesmik tisztázódnak. Majd értő barátaim kiigazítanak, ha ez túl merész, vagyis téves. 16:49 Deske, ez rendben. A keresztvetés az Istenhez tartozás jele. Hatalmas tartalmú. Rövid megvallása a Szt.háromságnak, kapcsolatfelvétel a háromszemélyű Istennel, magam megszentelése, életem neki ajánlása, napom irányításának rá bízása, viszonyunkra gondolás eszköze... Ha hosszan tart ez a kezdés, akkor hosszan tart. Tudni lehet, hogy Pio atya átváltoztatása olykor húsz percig tartott. üdv.: S. 09:29 Hogy a Toyotában melyik a hármas és melyik a négyes sebesség, esküszöm, nem tudom. De a kezem tudja. Próbálom továbbra is a forgóajtó örömét megfejteni: Akárhogy is, nekem egy kis ünnep. Talán a pillanatnyi vállalt fogság, majd szabadulás diadala-, a gyerekkor élménymaradványa lehet. 11:18 Ez a mai. A/2017/12 60x60 11:43 Megint följött a 11 ezer kép között a képernyőkímélőben. Megint elámultam rajta. És meghatódtam. A lányom. Hát így kezdődik. F/1979/10 fotó † Erőss Tamás 17:14 Szombat délután, álmatag séta a szomszédos vadasparkban. Nem érzem igazán jól magam, futás elmarad. Napszúrás? Délben a teraszon.  18:10 Sokáig elnéztem ezt a kedves kis állatot, magának bukfencezett, hempergett, hosszan. A nagyokba is bele-belekapott, játék reményében. Mennyi energia. Most itt éppen a nagyapját? nyuvasztja. Etológusok tudnák megmondani, ebben talán jókedv is van. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re!    2017. március 5. vasárnap, Kecskemét 11:52 Először a vasárnapi zsibárusoknál. Felhős idő. Beláthatatlan hatalmas mezőn testes öreg cigányasszonyok üldögélnek földre terített portékájuk mögött mozdulatlanul, láthatóan ezer éve. Cigarettáznak. Milyen csodálatosan sok gyönyörű dologra nincs szükségem, a mohóságom, a minden és a semmi találkozása. Háromméteres kézi csomózású kaukázusi szőnyeg, ingyen. 11:57 Aztán először a Fotómúzeumba, ami persze vasárnap zárva. Csak hétköznap tart nyitva, háromtól negyed négyig. Alvásidőm. Cifrapalota. Egy muszáj-kiállítás a Gulágról, megrendítő cédulácska, tudjuk, ezeket vonatból dobálták ki. 1944. nov. 21. Értesítsék édesanyámat, hogy fogságba estem. Pista Akkor a mindenévi tisztelgőlátogatás; a megunhatatlan remekművek, ezúttal okos, új rendezésben. A Tóth Menyhért teremben az én fotóm is róla, mért ne örülnék neki. 21:29 Nem való nekem a szabadakarat. Rémes. Reggel ötkor asztalhoz ültem, javítani a Mária rádió interjúhoz a vázlatomat. Nagyon alakul. 6:40 indulásidő az uszodába. És nem álltam föl az asztaltól. Azt hiszem, ilyen nem volt a 27 év alatt. Írtam tovább. Délután öt, miséről jövet slusszkulccsal a kezemben, és még nem tudtam, a köv. percben haza-e, pihegni, vasárnapi kötelességtudatból a városba egy dobostortára, vagy az elmaradt uszodaprogram. Aztán 400 méternél még nem tudtam, abbahagyom-e 500-nál, érvényes-e itt Kata utasítása, hogy vasárnap féltávot úszni. Aztán ezer. A rabszolgatartó társadalom volt az igazi. És mert múltkor erre egy riporter kajánul rákérdezett, hogy talán a rabszolgatartónak; hát pontosítok: rabszolgának lenni az igazi. 22:36 Ezek az órák és ezek a napok. Az apró velencei mozaikok, halványkék, ez kékebb, ez szép, ez kevésbé. És aki rakja ki őket sorra a homokba, darabig az se lát semmit. A végén rajzolódik ki a kép – 2017. március 6., hétfő, Kecskemét 05:51 fax Szütsnek 1998.9.      A RABSZOLGATARTÓ TÁRSADALOM VOLT AZ IGAZI 1. Mindig volt munka 2. Megmondták, mit csinálj 3. Dolgozhattál napi 13-14 órát 4. Még enni is adtak 5. Korbácsos főnökkel a hátad mögött zavartalanul jó embernek érezhetted magad Hogy ne csak linkként jöjjön föl. // html/szuts9.htm //  C.05757 06:24 – Isten gyermeke, Krisztus társörököse vagy, s hogy túl merészet mondjak, istenné lettél: honnan és kitől van számodra mindez? – Ki adja neked az esőt, a mezőt, az eledelt, a művészeteket, a lakóhelyet, a törvényeket, az államokat, a békés emberséges életet, a barátságot és a rokoni jóérzést azok iránt Nazianzi Szent Gergely 09:21 Brigitte Bardot most néhány éve. Ámultan néztem. Akkor is. 10:56 – Viccnek jó – A RABSZOLGATARTÓ TÁRSADALOM VOLT AZ IGAZI –, de különben hülyeség: a szabad (nem rabszolga) ember jópofizása. K. – igen. d. 11:51 Alig tudok másra/erre figyelni, Szüts szerint ez ugyan ez nálam nagyon jót tesz a képeknek-, okostelefon + Telenoron nem megy az FTP, a C3 szerverre belépés. A többi szerverre igen. Telekomon félig-, wifin jó. Halmozott rejtély. Egész délelőtt... A mai: A/2017/13 17:01 Kaland. Csak netfanok számára. Telenor - Telekom telefonról a netkapcsolat nem működött, hogy a honlapot a szerverre tegyem. VISZONT: ? működött alkotóházi wifivel ? Gábor honlapjával ? Vodafonnal Mi ez? MI EZZZZ. Hol ebben a logika. Rejtély, tényleg. Ki tudja megfejteni? Alvás helyett a belvárosban. Egy profi két és fél óra alatt találta- és csinálta meg. A megoldás: a két cég már nem fogadja a titkosítatlan FTP-t. Ezért a Total Commander csatornája átalakítva FTP-ről SFTP-re... Security. Új jelszó is belekerült: KECSKEMET. Alkotója profi. A vadászat izgalma. Ötven kudarc. Férfi. Már rég nem a fölajánlott vérdíj érdekelte, nem is fogadta el az egészet... Összemosolyogtunk a győzelemre. ...egy idő után a Bűnügyi Intézetben sütötték Prága legjobb zsömléit... Čapek És közben vevők a boltban: - Szia, SSD-t jött? - Csak 500-as, de ez neked kicsi. És párbeszédek, amiből egyetlen rohadt szót nem értettem. 2017. március 7., kedd, Kecskemét 05:13 Sajnos ma már semmi nem fog akadályozni a nyugodt alkotómunkában. Aki eddig nem nézte meg a kiállítást... igaz, Le Meux messze van. Párizstól északra. 06:38 Egy korabeli feljegyzés a 203! március 7-én történt eseményről. 10:27 Időről-időre olykor még egy-egy időmérés az uszodában, integetés az elmúlt évtizedeknek. Ma 29:31 ezerre, vegyesben. Hajónaplónak neveztem, 2000 óta írom. Lehet lefeküdni. A/2017/14 60x60 13:27 Ebéd előtt még szerszámkészítés. A házi-mindenes István segített, az én csomagtartóból-baltám túl kicsi volt ezt hasítani. Újra éreztem a lábamat, amin az uszodai kavicsonjárás segített. Most ezt pótolni valahogy. Fánjárás. Próbálgatom, nagyon fáj. Tehát működik. Hadrendbe állítani. Pozíció, időpont, időtartam. Ez is 8 és fél perc? És hogy mi a túrót csinálok közben, valamit muszáj nekem az agyammal, fülemmel vagy valamimmel... Beatles? Rózsafüzér? 14:39 Részletek egy körmailből. Ilyen a mi hatemeletes házunk. Kedves lakótársak, itt a tavasz... a tavalyi kellemetlenségeket elkerülendő szeretném kérni, hogy akik az udvaron ültetnek, és úgy ítélik meg, h valamelyik növény nem kedvükre való, ne dobják ki, hanem szóljanak nekem... Marót néni emlékére ültetett kis fa nem szerette a helyét, teljesen tönkrement, de még él. Arra gondoltunk, ha senkit nem zavar, átültetnénk a kipusztult tiszafa helyére a terasz alatt... a ládában földet is cserélnénk, mert ott a rossz minőségű föld van még... köszönettel várom a választ... S. 15:02 Zenetáram. Take My Breathe Away, klip egy filmből. Szeretem ezt a zenét. El-elnézem ezt a gyönyörű embert, jézusmária, ennyire ilyen nincsen is. Éppen arra gondol, ha kapok friss padlizsánt a piacon, nem lesz gond az ebéddel. És aztán majd ötre a gyerekért. 16:48 Lányom utánajárt, Piri unokám a megfelelő előképzettség nélkül, jelentkezési határidőn túl, fölvételizhetett a konzervatóriumba. 15., tehetséges, hegedül. SMS: - Pirit fölvették! Zsófi - Remek ember vagy. d. 20:26 Sajnáljam vagy szégyelljem magamat. Én állat. Egyetlen dolgot kívántam meg azon a vasárnapi zsibvásáron, azt nagyon. Könyvmindenfélék között a földön: Rilke: Rodin (titkára volt egy ideig). Mindkét ember kellene. - Ötszáz. - Háromszázötven. - Annyiért nem - válaszolta egyszerűen, és én ekkor otthagytam. Hirtelenjében engedelmeskedve az ostoba vásári kupectörvénynek, ami mindig idegen volt tőlem-; az alku. Húszezressel a zsebemben. Jövő vasárnap, ha még meglesz. - Ötszáz. - Legyen ezer. Így kell rendbe tenni. 2017. március 8., szerda, Kecskemét 06:07 Kata egy nehéz telefon után mondja: a barátság nem érzelem, hanem vállalás kérdése. Tulajdonképpen minden. Munka, házasság, hit. 08:47 Ahogy mész az utcán, áldjad meg a veled szembejövőket ?mondta kisfiamnak egy ferences barát. Abszurd ötlet, zseniális absztrakció. Világnézet, életstratégia. Aki ezt éli, mindent tud. 08:55 Szia, Deske! Megnéztem a Mindenki című Oscar-díjas filmet. Egészen döbbenetes, hogy ennyire gyenge film Oscar-díjat kapjon. Merő giccs, nem több. Szép, bájos arcú kislányok szomorúak, mert fájdalom érte őket. Még sírnak is. Hogy igazságtalanságról szó sincs – hiszen ha valakinek nincs jó hangja, annak nyilván az énekkarban sincs keresnivalója –, az nem számít. A nézőnek is sírnia kell, és ha sír, akkor már meg is van az Oscar. Az énektanárnőn pedig, aki egyébként semmiféle igazságtalanságot nem követett el, bosszút kell állni. A nárcisztikus néző igényei teljesen ki vannak elégítve. Önmaga tökéletességének boldog tudatában sírva távozik a moziból. szia: T. 12:23 Hát, ma ennyi sikerült Mindjárt csöngetnek (kolompolnak) ebédre. A/2017/15 60x60 2017. március 9., csütörtök, Kecskemét 08:26 Új bögrémen három sor pötty. Ez helytelen. Lacikát hiába kértem, javítsa ki. Kénytelen voltam. 09:07 Rádióhirdetés. A jövő autója. Az új Nissan Navara állja a sarat. A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg gyógyszerészét vagy kezelőorvosát. 10:33 Nem kezdtem újat, A tegnapi tulajdonképpen rendben volt de nem volt neki töke. Ha ugyan ez egy ilyen lírikus képnél egyáltalán helyes megközelítés. Hiába horgonyozta le az a kis fekete négyzet, nem lebegett. Ilyen színezett képem régen volt. Még túl friss, nem látom, annyi biztos, javult. Megyek ágy. A/2017/15 60x60 13:44 Öreg, tudod, HP laptop, tükörszimmetrikus  a nagygéppel, felhő. Használom a programodat, amivel telefonon a NEWS-kép mindig max. méretben jön föl, a deske.hu/css/news_total_sablon.css –ben van. De nem jelenik meg a Dreamweaverben a windows/snippets alatt. Ki tudnám igazítani? ölel d. 14:02 Tavalyelőtt fotóztam New Yorkban, kb. el tudnék találni most is ebbe a katedrálisba. Most följött képernyőkímélőben. Hihetetlen nagy ötlet ez a fehér függ. oszlopraszter az oltár fölött, a sötét templomban reflektorfényben, azonos anyagú szobrokkal zsúfolva, fönt tündérkék üvegablakokkal koronázva. Nagyszerű. Fene egye meg, nyafogok, hogy terhes, és tényleg nagyon az, szívesen elmennék mégegyszer. Ami nekem belőle kell, elég jól ismerem, azt. 14:42 Illyés Gyula emlékkönyv. Megint tévedéses csomagolás, nem róla kell olvasni; őt. Nyitottam a hangtáramat. Holnap lehozom a verskötetét. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 16:52 Ó, hogy elfelejtettem most pár évig ezt a hangtárat. Festek; Zelk, Illyés, Várady Szabolcs szaval. Végre igazi otthon vagyok. Öregeknek múlt az otthonuk? A/2017/16 18:04 Ilyen is van. Ebben ÉN megtaláltam, ami miatt nem működött a táblázat.
Ó, hogy elfelejtettem most
A/2017/16
 
 
19:21 Estém váratlan hölgyvendége. Kopogtatás nélkül. Hozta mutatni a tigrises pénzét amit az állatkertből. Beszélgetés közben hazaszaladt a nagymamához a szomszéd műterembe, hogy megeheti-e a hóember-marcipánt, most, vacsora után. 2017. március 10., péntek, Kecskemét 06:20 Kiv.12. Ennek a végén van egy figyelemre méltó, érdekes mondat, amire eddig sosem figyeltem föl. Éjfélkor az Úr lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülöttére, akinek trónján kellett volna ülnie, s a börtönben levő fogoly elsőszülöttére, valamint minden állat elsőszülöttére. A fáraó éjjel fölkelt, hasonlóképpen a szolgái és minden egyiptomi. Nagy sírás tört ki Egyiptomban, mert nem akadt ház, amelyben halott ne feküdt volna. A fáraó még az éjjel hívatta Mózest és Áront, és rájuk parancsolt: „Induljatok, és menjetek ki népem közül, ti és Izrael fiai! Menjetek, és mutassatok be áldozatot Jahvénak kívánságtok szerint! Magatokkal vihetitek juhaitokat és szarvasmarháitokat, ahogy követeltétek, csak menjetek! De kérjetek áldást rám is!” 16:58 Fotómúzeum, Kecskemét. Monarchia hegyei völgyei a XIX. sz. második feléből. Várak vasutak. Valahogy olyan otthonos. Lám, kitették a képemet is ? néhány éve vették ?, ide a folyosóra. 18:26 Kopogtak. Vojnich, Szüts öt idegennel, színházba jöttek, Kecskemétre; s előtte benéztek ide a házba, váratlanul. Mutattam, és kérdeztem ? 2017/16 ?, ők mondták mit, én meg festettem át meg át. Jó húsz perc. Hogy minek az a sötét maszat, hogy differenciálni és maszatolni az ablakokat, a sötét négyzet se fontos. Profik. Az öt vendég, gondolom, meg közben nézte. Örültem. . 20:54 Illyéssel beszélgetek. Talán ezt a munkáját szeretem a legjobban. Tél felé. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 2017. március 11., szombat, Kecskemét 06:02 Beleszólt a telefonba ? szia, mi van, na, mondjad. Akár az ügyletes tiszt az őrszobán: Jelentsen! Le kellett volna tennem a kagylót. Amúgy is ötvenhárom éve nyugtalanít. Süteményei jók, szép házat tervezett maguknak. Buszt bérelt, úgy vitte kisfiát osztálytársaival Ausztriába síelni. 77 éves, biciklivel jár az egyetemre, diákjaihoz. De a dombon át, kerülővel, mert arra szebb az út. Mindig beszél. Ahelyett, hogy engem kérdezne. 06:12 Azok az egyensúlyhiányok, amelyekkel a modern világ küszködik, tulajdonképpen azzal az alapvetőbb egyensúlyhiánnyal függenek össze, amely az ember szívében gyökerezik. II. vatikáni zsinat (1963-65) Gaudium et spes 09:51 Nem jön át a fotón a látvány édessége. Vagy minek nevezzem, intimitása. Korán reggel nehezen mozgó öreg asszonyt segített-támogatott két egyforma ruhás szintén öreg az uszoda bejáratához. 11:37 A második ma kezdett, 60x60 A/2017/18 18:03 Esti futás. Csak hogy jelezzem magamnak, győzni tudok még, egy kör ráadás a négy kilométerre. Meg a hencegés. Technikai okokból eddig mindig csonka távok. Valamit megírni mindig fontosabb volt. És futás közben jött a mail, két kedves ismerős kiállításomon. Előzőleg már körülnéztek műtermemben is. Estragon és Vladimír. Állítólag készülnek megvenni a hatodik képet a Godotban. Nem ők. 2017. március 12., vasárnap, Kecskemét 18:03 Egy mondat a zsarnokságról. Eszmélnél, de eszme / csak övé jut eszedbe - micsoda eredeti összecsattantása a két fogalomnak. Aztán: mint víz a medret, / követed és teremted; vagy ez: kémlelődsz ki e körből? / ő néz rád a tükörből Micsoda lélektani megtalálások ? most lett szemem rá ?, körüljárása a témának. Korábban ezt úgy láttam, hogy nehezen tud abbahagyni egy verset, megint hozzátesz egy gondolatvariánst. Nem. belőled bűzlik, árad / magad is zsarnokság vagy Halálosan pontos. Szóval, hogy nagy gondolkodó (is) volt. itt olvasva itt ő maga szavalja, Gyula bácsi 21:38 Körbevettek engem Illyés Gyulák. Vasárnap. Kata lehozta nekem: I.Gy. élete képekben; 1982. Lapozom, ejha. Rég felejtettem, a bal szélső kép: Ahrenshop; a Keleti tengernél fotóztam. NDK. Nemzetközi művésztelep. F/1975/08/A A könyv szerkesztője hívott fel, kéne neki egy Balaton-fotó. Egyszer kezet fogtam vele. Megnézte Párizsban a Grand Palais-i Stúdió-kiállításunkat. 1978. A/1974/23   A/1974/30   A/1977/06 Ott diktáltam először a jegyzőkönyvbe: külföldre nem adom el. 2017. március 13., hétfő, Kecskemét 05:04 Kata szerint nem volt egyértelmű. Jav.: Beleszólt a telefonba ? szia, mi van, na, mondjad. Akár az ügyletes tiszt az őrszobán: Jelentsen! Le kellett volna tennem a kagylót. Az érintett ezt így reagálta le: ? Egyem azt az érzékeny lelkedet... ? Érzékeny-------- szakmám---- 05:29 Még egyszer találkoztunk. Műcsarnoki kiállításomat látva Ádám Ottó meghívott a Madách színházba díszletet tervezni. Ismerkedésül elkezdtem bejárni a délelőtti próbákra. Épp Illyés zsidó-darabján dolgoztak: Sorsválasztók. Mensáros... Arra egyszer eljött I., már görnyedten, feleségébe karolva. Szóba került a darab leendő utcai plakátja is. Csináltam is egyet, mutatóba, Ádám nevetett. Én is. G/1981/04 09:36 – Deske, kösz a képeket, meg a storyt is: Mutatom neki az írógépet, nézd, ezt a billentyűt lenyomod, akkor nagybetű.– Ja, a Caps Lock-mondja a nyolcéves. Boldog ember lesz ez a Piri-unoka, meg most is az, ahogy a kutyás képet nézem.... L. – Érzékeny, művész lesz. Sokat fog szenvedni. De ez vele jár, rendben van. d. – Van jó szenvedés is... L. – Világképem szerint nincs rossz. Jóra vagy rosszra használjuk. d. fotó: F/2011/085 12:06 A mai. Műterem- Todesengel - A/2016/19 60x60 12:15 Hogy is mondják Pesten, ennek azért van valami húzása, beírom a Google-ba németül, Klee Todesengel (a helyesírás miatt), és öt kép a honlapomról is. Például egy reggeli Margit híd fotóm. 12:30 Akkor már rászántam, megszámoltam. Nem öt kép a 350-ből, hanem hatvanegy. Mókás. 12:49 Ezt is rendezni kell már egyszer. Annyi ? mondjuk így ? számomra érdektelen képét láttam Norvégiában, New Yorkban, Berlinben, és múzeumában, Bernben, hogy évtizedekre elhalványult az életemben. Holott vele kezdtem, úgy is mondtam, Klee az apám. Mindez igaz és érdektelen. Ahhoz képest, hogy néhány képe ? Todesengel, Seefahrer, Lachende Gotik ? a XX. sz. legjobbjai között. És kizárólag ez mérce érvényes. Mindenkire. Ja, vidító, hogy a neten az egyetlen jó repró a képről tőlem. Láttam eredetiben. Kerestem; a fia, Felix Klee küldött valamelyik német városba érte. 17:20 F/2017/132 22:39 Este kiderült, egy apple mobilon elsőre csak az első három menütételem látható, ehhez igazítottam át a sorrendet. 2017. március 14., kedd, Kecskemét 06:17 Zsolozsma, reggeli himnusz ...kegyelmek napja ránk ragyog: a lankadt földre hozza már a böjt a boldog gyógyulást. ...Urunk, tarthassunk üdvösen testben-lélekben böjtöket, És ez a bölcs pimaszság, amit minden nap megmosolygok: Adtál üdvünkre szent időt, adj hát bűnbánó szívet is, 08:42 Idén mintha mások, és másról is szólnak: A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! 11:04 Annyit tudtam, a tegnapi gondolatot lenne jó megismételni, tisztábban, és festőállvány nélkül. És ezért más hangsúlyok- Zsidó műterem ? A/2017/20 16:57 Most, ébredés után is főműnek látom. Múzeumminőség. 18:00 A 10 kör futás/kocogás 37:28 volt. Kb. négy km. lehet. Két éve mértem utoljára, 35 p. volt. 18:52 Jutalomból a kerten túli kocsmába, egy nagy Jägermeister, egyedül üldögélve, de nem történt semmi, mert nem tudtam figyelni rá. Szívem szerint Balaton szeletet kértem volna, de ilyesmit nem tartanak. Két éve még volt. 2017. március 15., szerda, Kecskemét 14:09 Tegnap egy remekmű, minek locsogjak én itten. A délelőttöt átaludtam. Majd este meghallgatom a híreket, nem kaptam-e Kossuth-díjat. Ma osztották a Parlamentben. 18:50 Hogyan veszik vissza az esti gyors eldübörgése után birodalmukat a madarak. A vizuális ez esetben elnagyolva. 4 megabájt lett a 179-ből. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 2017. március 16., csütörtök, Kecskemét 06:41 Kinek az édes?- keserű? tapasztalata lehetett ez a materializálódott végkövetkeztetés. Tíz év után megtaláltam alkotót: Miller Levy szobra 1994-2001. Ha nem lenne jól olvasható, a férfinél két lehetőség áll fenn: ON - OFF 08:39 Gyanakodtam, talán direkt-vonal, hogy csak az én gépemre küldik így. Nem. A földszinti irodai kompjuteren is, ha beütöm Klee Todesengel, a 350 találatból 61 a deske.hu-ról van. Nahát. Pár napos fotóm, nénik, amint a kecskeméti uszodabejárat felé. Zsidótemető képeim, sőt Klee-reprók. Abból adódhat, hogy 17 éve mennek a netre blog-képeim. 11:08 A mai. Műterem és szerelem - A/2017/21 60x60 16:26 Ezt a képet körülbelül negyven éve nem láttam. Bálint Endre (1914-1986) temetésén beszéltem róla, fontos képnek tartom, ma is. Most egy barátom érdeklődött, megszereztem a repróját. Szín és főleg tónushelyessége kérdéses, kertben fotózták, lehet hogy az ég is benne van. Szomorú história négy képben. Sok-sok éve nem került bele új; most ezt beteszem a 18. KÉPTÁR-ba is. 18:16 A kerti sétány körbe-körbe, esti futásomba Bundi is belekapcsolódott egy ideig, úgy értelmezte ? a maga szempontjából teljesen helyesen ? hogy az Üdvözlégyek neki szólnak. Nem is szólt közbe. Aztán ellankadt, elhagyott. Kissé meghízott az utóbbi években. 18:26 Mai hidegvacsora valami felvágott, paprika, paradicsom és háromszögű sajt, meg élőflórás kefir és egy banán. Ez utóbbi kettőt egy tálkában homogenizáltam villával és némi kristálycukorral. Egyedül lakom, és egyedül eszem a házban. Tíz műtermes kis lakosztály, előtér-hálószobával. 20:59 Mail az apát úrnak, Pannonhalmára. Kedves Asztrik atya, hallom, új kiállítóteretek. Ha úgy adódik, szívesen szerepelnék nálatok. Nem kellene az anyagnak szakrálisnak lenni, de azt is lehet; 1970-től 2003-ig foglalkoztam a Keresztúttal: http://deske.hu/iras/html-2015/keresztut-osszes.htm Szívélyes üdvözlettel: deske 2017. március 17., péntek, Kecskemét 11:29 Az 1982-es emlékére a 21-es képnek ? az a Horn-gyűjteményben ? mindig nagyon jónak kéne lennie. Az idén sikerült? De a mai is rendben van. Műterem és várakozás - A/2017/22 60x60 11:48 Kedves Deske, köszönöm jelentkezésedet. Illetékességből továbbítom címedet Dr. Dejcsics Konrád igazgató atyának (Kulturális Terület), aki Téged lajtsoromba vesz. Ancillánk* nagyon nem jól van, csendesen szenved és fogy. Tisztelettel köszöntelek. Asztrik *húgom, Alzheimer kór 18:54 A kisasszony segítségét kértem, ilyet még életemben nem vásároltam. Zacskóban kész kávé, amit forró vízbe, cukorral. Kiderült, harminc féle. Annyira belső vezérelt vagyok, hátha fordítva hat rám; este megpróbálom, lehet, ettől fogok valamivel jobban aludni. Igazából a reggelekre vettem, most kaptam észbe. Otthon újabban iszom, az uszodával szemközti boltocskában. Ott habot is tesznek rá. Kata azt mondja, estére inkább csak a fele adagot próbáljam. A régi Kofka? vagy Kávétabletta lenne az igazi, rég nem gyártják. Sokáig együtt úsztunk a Lukácsban, de a nagy gyógyszergyár igazgatója meghalt. Talán csinált volna nekem. De röhögnék, ha ma jól aludnék. 19:58 Megittam, de rájöttem, hogy tulajdonképpen szomjas vagyok. Föltettem a tűzre fél liter csipketeát. Hibiszkusszal. 19:01 Hogy Bundi meg az Üdvözlégy; Kata emlékeztetett, mikor kislányom nyusziját sajnáltam egyedül, iskolaidőben, és a műterembe szoktattam. Akkoriban reggelente angolt fordítottam, a nagyszótár mellett üldögélt szemben velem, az asztalomon. Aztán előbbre kocogott, orrunkat összedugtuk. Hogy érezze a törődést, Kölcseyt mormoltam neki: Bús düledékeiden nyuszi, Husztnak romvára megállék nyuszi... Az egyetlen vers, amit kívülről. Aztán hogy nyáron eltörte a gerincét egy tacskó, én csaptam agyon, és ástam el, családfő. 19:48 Örkény István 1958–1963 között az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban dolgozott. Gyógyszerészi diplomája lévén fő feladatát képezte, hogy a készítmények forgalomba hozatalakor szerkesszen ismertetőt az orvosok tájékoztatására. "KOFKA hatóanyaga a coffein, az agy és a szív ereit tágítja. Ezáltal az agy fokozott szellemi munkát tud kifejteni, a kifáradás és a vele járó álmosság elmarad, élénk és éber állapot lép fel. Ennek köszönhető, hogy a coffein, mint »élvezeti cikk« egyre nagyobb tömeget hódít meg, ha ugyan élvezeti cikknek szabad neveznünk azt a fegyvert, amellyel a szellemi és fizikai munkás az életért folyó közdelemben a természetes kifáradás ellen vívja a harcot. A coffein növekvő népszerűsége..." ” (Jóváhagyta: Eü. Minisztérium, 1961. VII. 22.) »A kávéivók senkit sem sértenek meg bántó nevetéssel, mert ez az ital ártatlan és nem sugallja a sértegetés kedvét, és a kávé- adta tréfának nincsen tövise… Szívedből elűzi a bús szorongásokat, mintha muzsika szólalna meg szívedben, mellyel a kegyes ital nyájas szelleme felvidítja borongós lelkedet és felfrissíti fáradt testedet.«” (Massieu abbé Párizs, 1710) Gyógyszerészettörténet 1912., X. évf. 1. sz.: Örkény István (1912–1979) és a Kofka tabletta 20:13 Még az elmúlt napokban is egy-egy szó cseréje, és azt hiszem, kész ez az interjú-előkészületi jegyzet. Harminc évesen egy jelmondatot találtam; angol rendőrválasz: I am on duty. Szolgálatban vagyok. És tényleg vagyok, olykor korlátolt-bután, vagyis szeretetlenül. A szeretet a másikra figyelés. Munka. A többi a lepkeszárny színes hímpora. Vagyis ha megadatik mellé az édes érzés. Ha nem, akkor munka tejszínhab nélkül, munka, a másikért, másokért. a teljes szöveg 21:00 Az alkotóházi könyvespolcon egy kötet DESKE.HU. Levelek Le Meux-be. 2008. Nézem. 2002. július 7. Kata kérésére egy hét családi nyaralás Kékkúton. Bár nagyrészt egyedül, ő egy cikkhatáridővel csúszott- 2002. szeptember 9. Egy öregúr elkapott az uszodában Rembrandt ügyében, neki találtam ki: A művészet lényege, hogy megtanítalak valamire, bár én nem tudom, mire. Ugyanazt adom, és mindenki magáét kapja. 2017. március 18., szombat, Kecskemét 05:38 A gyerekek mindent tudnak. Anya pocijában van egy baba, csak azt nem tudom, hogyan nyelte le. A Nagyi azért kövér, mert tele van szeretettel. 06:04 A feketekávé nem vált be altatónak. Megpróbáltam. 09:18 Egyik úszómester fiút kértem meg. Még a lábmunka, stb., szerintem javul. ok. 27 sec. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! Ezt a filmet néztem meg életem folyamán legtöbbször. Pedig a Hamu és Gyémántot is sokszor. Hogy ez a rohadék hogy tudja ? A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 10:41 Ma: Műterem és búcsú - A/2017/23 60x60 cm. 2017. március 19., vasárnap, Kecskemét 08:25 Kapott fénykép, valahogy megható. Szeretem ezt a kislányt. Tűrő-elfogadó-, nem hátráló jelenlét. Lehetne a Kékszakállú herceg vára plakátja. 15:20 Lehetnek olyanok, akik nem jutnak el Király Gábor kecskeméti kiállítására. Pedig. 21:01 Megnéztem a statisztikában, most márciusban hol olvasnak. a teljes lista Belgium be 3 12 1.12 MB Vietnam vn 3 3 475 Bájt Ireland ie 3 14 1.55 MB Thailand th 3 5 101.04 KB Brazil br 2 17 2.27 MB Old style Arpanet arpa 2 23 2.51 MB Israel il 2 65 6.99 MB Canada ca 2 39 2.89 MB Bangladesh bd 1 1 674.50 KB 20:11 07:35-kor két állással arrébb szintén a haját szárította az uszoda folyosóján. Lázasan kerestem szavakat, ürügyet, hogyan-mivel lehetne megszólítani, olyan arca volt. Akkor odalépett hozzám, hogy bocs, tán két éve néhány szót váltottunk itt, a zuhany alatt, egy zsoltár kapcsán, ezt most szívesen folytatná. Fél ötre eljött ide, a kertvárosi műteremházba. Aznapi futás elmaradt, hétig beszélgettünk. Megengedte, hogy fotózzam. Francia műfordítónak gondoltam, ennek örült. Sok mindent elmesélt. Persze ő is megszállott. A bibliás ember - F/2017/133 22:04 VÁLINEWS 2006. febr. 5. A kis veréb nekirepül a motoros bukósisakjának és elterül a porban. A jólelkű ember fölemeli, hazaviszi, kalickába teszi, enni-innivalót tesz mellé, majd munkájára megy. A madárka föléled, körülnéz: Rács?! Kenyér?! Víz?! Csak nem halt meg a motoros?! Gyanítom, mi is körülbelül ennyit látunk meg a világból. 2017. március 20., hétfő, Kecskemét 05:51 Deske, ez az interjú elé írt szöveged prózavers: ritmikus próza. Nagyon jó, önmagában is egész. üdv, Á. 06:05 Március 20., Szent József, főünnep. ? Hogy Zsófikánk örökbefogadott gyerek, akkor Szent József kollégám. Hiszen ő is. ? György atya mondta: József, aki még azt is el tudta intézni, hogy egyetlen szava se kerüljön bele a Bibliába. ? Anyácskám szeretett hozzá imádkozni, olykor pénzügyekben is. ? Meg lehetne kérni, ma kivételesen ne legyen olyan hosszú az ötvenméteres medence. ? "Krisztus azt a családiasságot, tiszteletet és őszinte megbecsülést, mint gyermek nyújtott atyjának, nem tagadta meg a mennyben sem, hanem inkább beteljesítette és tökéletesítette." Sienai Szent Bernardin Én ragaszkodom hozzá, hogy József szalonnát pirít, holott Kata azonnal megmagyarázta, hogy azt kismamáknak nem lehet adni. 06:36 A gyerekek mindent tudnak. A leghasznosabb állat a disznó. Mindene felhasználható, elejéből-hátuljából hús van, a bőréből cipő, a szőréből kefe, a nevével meg káromkodni lehet. 08:59 Ma 05:20-kor szokatlanul sok megvitatni valója volt a Kertváros madarainak. Talán a József-nap. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! Filmen is megvan, de ez elviszi a figyelmet. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 12:28 Deske, ez a tegnapi fotód majdnem olyan, mint egy festmény, egy ilyen rószaszín-szürkét festhetnél! F. Igenis. Meg van próbálva. Csinálva. Fölajánlhatom Kiskegyednek? Karitásznak? Körfűrésznek? d. Műteremfestmény ? A/2017/24 60x60 cm. 17:07 Egy göcsörtös fa Kecskemét főterén a Ferences templommal F/2017/134 2017. március 21., kedd, Kecskemét 05:43 Hiszekegy... hiszem a test föltámadását... ott kell-e majd körmöt vágnom. Eszköz? Háttéripar? 06:27 Az imádságnak a böjt a lelke, a böjtöt pedig az irgalmasság élteti. Ha valakinek a lelkében nincs meg egyszerre mind a három, az annyi, mintha egyik se volna benne. Aki böjtöl, értse meg a böjt szellemét. Aranyszavú Szent Péter 06:40 A gyerekek mindent tudnak. Nekem már nincsen Nagyim, elültettük a temetőben. 11:12 Műterem - a nap vége - A/2017/25 60x60 Nem is a napnak van vége, hanem a kecskeméti ittlétnek. Utolsó kép, utolsó munkanap, holnap csomagol, haza. 17:48 Emailekre nem válaszolt, viszont ma váratlanul telefonon elértem Oraveczet. Vagy húsz éve nem beszéltünk. Hogy lefotóznám a képemet nála, Szajlán, amúgy is szeretném őt látni. Mi lett a kisfiából, tudom, Kínában tanulta ki az orvoslást. A képet 1987.10.07-én ajándékoztam neki hódolatom jeléül, valami messzi külvárosba vittem, akkor Pesten lakott. Nagyon szerettem már akkor a verseit. Hát a kép a szomszéd nyaraló padlásán van, több dologgal együtt, majd ha megjönnek, megnézi. Nem fért el, túl nagy a lakásban. Mondtam, megvenném, vagy cserélném kisebbre. Az előbbit hárította. Majd keressük egymást. A fotózás persze csak ürügy volt. Bár, ahogy elnézem, tényleg kell új repró. Igen, csend van - A/1974/01 olaj, (az utolsó) vászon, 140x90. Párja a Horn-gyűjteményben. Frank János írt 90-ben a képről. Esetleg ki lehetne javítani. Az a fölső kontúrcsík fölöslegesen merev, a folt is túl világos. Vagy azt az egész mezőt egyszerűen le kéne vágni. Bár ez a vászon miatt macerás. Jobb lenne azt a foltot eljelentékteleníteni. Az alatta-faktúrát tenni oda is. Igen, ez lesz a jó. A piros csík maradhat. 19:47 NEWS-, magamat olvasom. 2004. július 20. Kata lemenne a vízpartra. Ezt az ötletet olvashatta valahol. 2005. jan.12. [utcai fosás és hányás után] Itthon még három derekas forduló. A hideg rázott, de nagyon, aztán fordítva. Három pokróc. A kezem annyira remegett, hogy az egér a fél képernyőn táncolt. 2007. ápr.28. Az emberek mennyi mindennel veszik körül magukat. Esténként televízió, telefonálgatások, társaság, egyik könyv a másik után. Én, ha kalandra vágyom, reggel az utca másik oldalán jövök haza. Ritka élmény, mert a 17 év alatt csak néhányszor. 2007. május 25. Ha lehetne, egész nap komputer előtt ülnék. Szerencsére lehet. 2017. március 22., szerda, Kecskemét - Bp. 05:10 VÁLINEWS 2007. július 3. A tökéletes nyaralás: Néhány hétig egy másik szobában csinálni ugyanazt. 05:19 Azt nem tudom, elég-e bennem az életösztön, de egy kurblis zseblámpát nagyon szeretnék. Van kettő. Meg egy lent, a kocsiban. Füst Milán: Lehet, hogy az életnek nincsen értelme, de a mészárosszámlát akkor is ki kell fizetni. Newman az örök életről: nem kellene teljesebb mértékben e világban lévőknek tekinteni magunkat, mint a játékos tekinti magát a játékban. 06:06 Félek, hogy Soros Györgyért kevesen imádkoznak. Pedig. 06:34 Húsz éve ezt a svéd márkát használom, ez az új rohadék úszószemüveg még mindig bepárásodik, noha. A klasszikus szappanhabbal lemosás se segít. Ma kipróbálom erre a lábviszketés elleni kenőcsöt, hátha. 08:28 Ima útközben. Egész jól beparkoltam, nem?! 21:48 Az utolsó kép Kecskeméten, épp indultomra megérkezett Lacika. F/2017135 21:53 És az első áttekintés itthon-, Pesten. Ez a nap végére maradt, előtte minden cuccok helyre-, kicsomagolás. Tizenöt képet kezdtem lent, lesz közte jó. F/2017/136 2017. március 23., csütörtök, Budapest, sőt Buda 09:36 Én Kecskeméten, közben itt a kiállításom felét eladták. Éppen a felét. Ilyen még nem volt. 11:10 Persze megrendeltem, RODIN, s ez itt, Budán már várt rám. Még csak tíz sort belőle. Időhiány, mohón csak a fenséges műről, a Balzac-ról írtak. Éveken át foglalkozott vele, több változat, amíg megtalálta. Rodin olyan nagysággal ruházta fel, amely talán fölül is múlja ennek az írónak az alakját. Lénye legmélyét ragadta meg... legvégső, legtávolabbi, el nem ért lehetőségei köré húzta ezt a hatalmas kontúrt... Ez az arc maga az alkotás dölyfe, gőgje, szédülete és ittassága. 11:39 SZERELMES FÖLDRAJZ - ÉLETÜNK ÚJLIPÓCIÁBAN - 20 perces tévéfilm Hidvégi Mátéról ? biokémikus, Avemar rákgyógyszer. Három perc ebből a műtermemben, velem. Adják még: márc. 25. szombat 09.35, Duna World és Duna TV 14.35 ápr. 2., vasárnap: Duna World 19.30 A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 17:19 A Roden remekmű. ...felkereste szülőfaluját.. a fellelhető képeket... ismételten végigböngészte életművét... úgy élt, mintha őt is Balzac alkotta volna... hasonló testalkatú modelleket vett igénybe, hét tökéletesen kidolgozott aktot formált meg különböző helyzetekben. Vaskos, zömök férfiak voltak, nehézkes tagokkal és kurta karral... ahogy Nadar dagerotípiája ránk hagyományozta... megpróbált a hét aktra szerzetesi kámzsát húzni, olyasfajtát, amilyet Balzac szokott viselni munka közben. Ebből egy csuklyás Balzac keletkezett... lassan kibontakozott Rodin látomása. És végül látta őt. Tagbaszakadt, kilépő alakot látott, aki köpenye redőhullásában minden súlyát elveszette... Nemzedékek nemzője, sorsok pazarlója... Az óriási összefoglalás és tragikus túlzás egy pillanatában így látta Rodin a maga Balzacját, és így alkotta meg... Rilke 21:25 Délután-este fotózása, ami kész-; aztán képcédula, címadás, föl a netre, a festményekhez... hadrendbe állítva. Az újak, Kecskemétről. Műteremrács – A/2017/16 Műterem, rend van – A/2017/18  Műterem - Todesengel – A/2017/19  Zsidó műterem – A/2017/20 Műterem és szerelem – A/2017/21 Műterem és várakozás – A/2017/22  Műterem és búcsú – A/2017/23 Műteremfestmény – A/2017/24  Műterem - a nap vége – A/2017/25 Még holnap a keretezés. 22:01 Reggel az uszoda, három hét után: a faliújságomon (az én rajzszögeimmel:) egy újságcikk a Lukácsról, aztán a Vezetőség közleménye az élménymedence renoválásáról. Egy hirdetés, valaki valami munkát kínál. Egy partecédula, meghalt egy öreg teniszező barátunk. Hát beindult. Működik. Ez jó. 2017. március 24., péntek 09:07 Lukács kert. Valami nagyon elindult itt évszak vonatkozásban. Én meg indulok tízre a Mária Rádió-interjúra. 12:55 Villanásra láttam, filmplakát lehet. Gyönyörűséges kisasszony revolvert szegez. Aminek színe azonos harci öltözékével. Világoskék. 19:19 Az első itthoni napok szokásos túlzsúfoltsága, nyugtalanságai, amíg nincs körletrend. Még ez a fél nap a Mária Rádió interjúval is. Fél órányi szöveg, pendrive-on hazahoztam, így, még vágás előtt, nyersen. Kérdések a szakmámról. holott a kért témában - hitélet - Kecskeméten megírtakat hete megküldtem. Mondtam a paneleimet. Adásba majd hetek múlva. És már belefért ma délután az egyik (tegnap fotózott) kép kijavítása. És újrafotózása. Műterem - Todesengel – A/2017/19 Most bizony jó, nagyon följött a címéhez. Ha idén már más nem sikerülne, akkor is-- 20:14 Mail. Legfestőibb strand, leghíresebb festőművész; Ubudi városnézés, naplementézés. Mindezekről lemaradni? Esti órákban érkezünk meg Balira; a szállásunkon Ubudban, a Kori Ubudban welcome drink-kel fogadnak, majd szállásunkat elfoglaljuk. Lazításképp a hotel kivilágított medencéiben fürdőzünk. Ubudi városnézésre megyünk. Sétát teszünk Ubud legfestőibb hegygerincén a Campuhan Ridge Walkon. Megnézzük az Ubudi Királyi Palotát, a király otthonát kívülről és belülről, azokat a részeit is, ahová turisták általában nem mehetnek be. Ezután az ubudi piacra és belvárosába megyünk és a sziget legnevezetesebb Majomerdejének megtekintésére, majd Bali legősibb Tegallalang rizsteraszán sétálunk, kókuszejet kóstolunk. Ezután egy tradicionális balinéz kerthelyiségbe, egy mesés étterembe megyünk, ahol a helyi specialitásokat próbálhatunk ki. Ellátogatunk Ubud leghíresebb jógamesteréhez, Ketut Arsanához, ahol speciális balinéz masszázsban lesz részünk; este balinéz táncelőadást nézünk meg a varázslatos Lotus étteremben (legong, barong tánc). Ellátogatunk Dél-Bali legszebb legfestőibb strandjaira, Padang Padang-ra („Ízek, imák, szerelmek” strandja), és a Blue Point-hoz, Utána Bali legfestőibb és legpanorásabb medencéjében fürdünk 200 méter 2017. március 25., szombat 09:38 Az alvást ki kéne iktatni az életemből. Hullafáradtan ébredek. De hiszen ezt nem éjjel érzem. Az ébrenlétet kellene kiiktatni. 09:53 Valahai szerelmemet operálták, meglátogatom. Kata megy piacra, tán vehetne virágot, amit elvihetnék neki. Egyik szerelmem a másiknak vásárol; érdekes. Nem ez a baj. Attól autentikus, ha én választom. 13:16 Régi zsidó temető - sötét kő - A/1984/49 60x60 cm. Kedves Deske, nekem ugyanarról szól a két kép, együtt a kettő. Ha még emlékszik egykor, ott jártamban mindig átmentem a műterme melletti szobába, mert az ablakkal szemközti falon ott lógott ez a gyönyörű, dohányszínű, zsidótemetős kép. Pár percig magamba szívtam a látványt, mámorító volt. Most ez az új dohányszínű műterem: én a maga helyében ezt is a fiának ajándékoznám, annyira fontos a két kép egymás mellé kerülése. Rajtuk van az idő. A személyiség módosulása. A dúsabb motívumok megfogyatkozása, a tartalom megőrzése mellett. A szinte nagyságrenddel fokozott elvonatkoztatás. Kicsit úgy is, mint a fiatal lombos fa az ezer ágával, levélzetettel, amiből a végén csak kevés ág marad, de azok a fő ágak. Ez azért is nagy dolog, mert az eredeti sem volt szószátyár... Z. Műterem - Todesengel - A/2017/19 60x60 cm. 14:38 Szokásosan helytelenít eget-földet, mindent; és szidja, ami mindent szidni lehet itt, körülöttünk, 2017-ben. Vagyis az Istent szidja. Más szóval: káromkodik. 18:04 Hazahozták a Godot-kiállításról, délután átfestettem sötétebbre, egyszerűbbre. A/2017/02 90x90 cm. Ez képernyőn, ahogy látom, nem mutatja előnyeit. Pedig. 19:04 Mail érkezett evvel a súlyos kérdéssel: Eszkimó a barlang bejáratánál, vagy Húsvét-szigeti kőszobor? 2017. március 26., vasárnap 06:03 A gyerekek mindent tudnak. Amikor a Nagyinak fájnak a fogai, egyszerűen pohárba teszi őket. Amikor a kistesóm született, akkumulátorba kellett tenni. 09:01 Ez sikerült. Az általam alapított lépcsőházi könyvtár lélegzik. Továbbgondolják: hetilapok, folyóiratok... 09:23 Kata tegnap megnézte az elzöldült képemet, és nem mondott semmit. Ajjaj. Mosom le. 21:56 Alexander Beljajev: A kétéltű embert (Cselovek Amfibijá) Móra Kiadó, Delfin könyvek - olvasom. Pont olyan mint a Rilke. Csak neki kopoltyúja is van. 2017. március 27., hétfő 06:00 Felnőtt ember vagy. Ma este számold össze, hányszor mondtad: köszönöm. Úgy értem, szívből. A melletted lévőnek. És csöndben, az égnek. Hogy az van, ami van. (Barsi Balázs OFM: kísértésünk, gyakran mást szeretnénk csinálni, mással, máshol.) 10:16 Az A/2017/02 per pillanat. Kata nincs itthon. Fölhagyni az ideával, minél sötétebb a kép, annál jobb. 10:53 Ezen az A/2017/14-en dolgozom. De el kéne közben dönteni, mit akarok/szeretnék mondani. Elképesztően másról szól a két keretváltozat. Nem tudom. Baromi nehéz. Talán mégis az egyiket... 2017. március 28., kedd 09:37 A kétéltű ember. Szovjet ifúsági regény. Eddig minden rendben ment. Már tudom, hogy a fiú kopoltyúval. Hogy van acélsodronyt is elvágó kése. Van delfin jóbarátja. Kedvenc medúzatelepei. De most meglátott egy aranyhajú lányt. Pontosabban persze megmentette a megfulladástól. De mivel az ájult, mit sem tud a fiúról, az egészről. Ajvé. Sőt, ajjaj. Itt kéne a szintén közkönyvtárból fölhozott Rendszeres angol nyelvtanra áttérni. 09:45 Megint rossz a lábam. De ez a helyzet nem létezik, létezhet, mert szavakba foglalhatatlan. Ugyanis nem fáj. Nem zsibbad. Nem görcsöl, semmi. Csak kurvarossz. De hát akkor mi. Elmondhatatlan. Talán versben kéne. A költészet a kimondhatatlanért született. 09:48 Sokakkal ellentétben én kétszer élek. Párhuzamosan. Megtörténik, akkor átgondolni, helyére tenni és megfogalmazni. Leírni. Működik. 10:21 Kedves Deske, gondoltam, okozok egy kis örömet. A két kép most az új irodámban van, mint látja, a hátam mögött. A dolog pikantériája, hogy az új iroda a volt MSZP székház, amelyet tavaly ősszel vásároltunk meg, szóval az egyik kép az SZDSZ házból az ex-MSZP házba vándorolt. A jobboldali két modellje, tudom, a két Biszku-lány**; a baloldaliakat nem tudja véletlen? J. Köszönöm, tényleg öröm, hogy összekerült a két kép. A modellek: alkalmi beszerzés, talán a szomszédos iskolából. d **A két középső portré-kép: főiskolai stúdiumok, főiskolás szerelmem (1964-1966) munkái köré festettem évekkel később a többi táblát. A jobboldali képet valaha az SZDSZ vette meg, annak megszűntével évekig lappangott. Melankólia - A/1971/06 90?x140 cm., Csomay Zsófia & Váli Dezső Nosztalgia - A/1971/35 100x140 cm., Csomay Zsófia & Váli Dezső 11:39 Kedves Deske, " Talán versben kéne. A költészet a kimondhatatlanért született." Már meg is tette. Csak még szerkeszteni kell. F. megint rossz a lábam a helyzet nem létezhet: szavakba foglalhatatlan nem fáj nem zsibbad nem görcsöl semmi csak kurvarossz de hát akkor mi Hát evvel az OLYMPOS-ra nem, legfeljebb az 50%-os OLYMPOS citromléig. Bele a teába. 12:39 Hete sorra a Kecskeméten kezdett képeket. Ma ez tovább. Nem is rossz. És semmi értelme nincsen. Az ég-világon. Statisztikai adat lesz. Belőle. A/2017/17 60x60 2017. március 29., szerda 15:05 Na, végére jártam ennek a Kétéltű embernek. Nem véletlen a Brazília-helyszín. Aranyhajú lány kontra igazi szovjet típusú konfliktus a melodramatikus végkifejletig. Volt benne gaz püspök, gaz gyöngyhalászhajótulajdonos, és szegény kisemmizett indió. Az aranyhajú is magára maradt. A könyv vissza a földszinti közkönyvtárba. Búsuljon más is. 22:09 Mosógép tetején flakon víz. Szavak nélkül tudtam, miért, mit jelent, aktíválnom kell a WC-szagtalanítót. Az első valahogy lefolyt, eldugaszolt, 40 ezer HUF. Azóta palackot kötök rá. Az nem tud lefolyni. 2017. március 30., csütörtök 09:40 Postacsomag Lóránt Jánostól. Nagyon becsülöm a munkáit. Deske! A múltkor a Neon béli kiállításomról írtál a hálón, meg hogy hoztál nekem valamit, beteg lévén nem tudtam ott lenni - még mindig tör valami nyavaja - így küldök neked egy Bp. VII. ker. házban szolgált ajtókitámasztót - sok mindent rejteget magában - talán azér tudod bírni? Örömmel láttam a lábrakelt vörös festőállvány embereidet. A legjobbakat kívánva Barátsággal Lóránt J. D. 11:49 Megpróbáltam a mostani képek eredményeit összehozni összegezni kamatoztatni egy nagyobb táblán. Így is meg lehet fogalmazni. Műteremcsend - A/2017/26 90x90 cm. 19:48 Egy gyönyörű kínai híd és fotó. 2017. március 31., péntek 12:52 Vicces lenne, ha megérném nyolc év múlva az utolsó cetli letépését. Tegnap vízóracsere. Ma cédulák printelése az előszobai üzenőfalra, havonta a leolvasónak szoktuk kiragasztani. fü - fürdőszoba... havonta kitöltendő ko - konyha Tizenkétszer nyolc darab. Akkor megint óracsere. 19:07 A Mária Rádió-interjú. Néhány hét után kerül majd adásba, vágva, szerkesztve. Most ez 29 perc. Nem sok új gondolat, a hallgatóság új. A böngész?je nem támogatja a html5 hangot, frissítsen az új böngész?re! Leírva, az élőbeszéd hibáit javítottam. 19:44 Kompjuterem össztartalma ma 372 GB, fölment (most bef., másodszor is) a felhőbe. A tökéletes backup. (Ebből a honlap csak 29 GB. Volt már 40 is; csomó fotót kidobtam) 2017. márc. olvasó 392/nap VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 265. 2017. április 1., szombat 09:07 Erekció hetente. Ejakuláció alig-alig. Ezektől búcsúzom. TorschlussPánikom valaha volt, mikor 11 tájt éjjel még nem mentek el a vendégek. TP/kapuzárási pánikom nincs, de kapuzárási olykori szomorom bizony van. És ebben az az érdekes, hogy deréktől fölfelé. Azt hittem, mindezen túl vagyok. Már anyagtalan vágy, ahogy látom/nézem a lányokat bugyogóban az uszodában. De vágy. Októberben 75. 17:26 E nap a hónapzárással telik. 46 oldal márciusi NEWS, printelni, a 96 illusztráció adatait beírni. És közben mintegy pihenésképpen egy félórás vadászat, hol fotóztam a Keleti tengert azon a nemzetközi művésztelepen, 1975; ami aztán az Illyés könyvbe került. Egy üdülőhely neve... 42 éve... Aztán megvan. Mint egy tábla keserűcsokoládénak, örültem neki. Naplóm nem a tájról: 1975.05. sokat festettem itt. (Ahrenshoop). Rám fogták, hogy szorgalmas vagyok. Mennyire a felszín. 1. feladatom nem biztos, hogy jobban teljesítettem, mint aki csak napozott 2. esetleg csak nyugtalanabb vagyok a többinél 3. ha tudtam volna kellemesebbet, gondolom- én se festek. - - - - minden (jó) kép egy sikoltás, nem?! talán így: minden kép egy sikoltás az ég felé - - - - Füst Milán modorában: szemközt az a lány olyan fejmozdulatot tesz, amin a föld semmi gyönyörűsége nem tesz túl viszont kicsit fáj a hasam milyen hát a világ 18:01 És reggel az idei első szedett virág, Katának, Lukács uszodából útban hazafelé, nyolc óra tájban. Aminek előállítási nehézsége: ötször lehajolni. Földig. 18:28 Ámulatos ez a világ. Most, 18.28, - időnként meg szokom nézni, élő videó - hányan azon a mólón, ott, a litván tengerparton. Csoda. http://www.lietuvatavodelne.lt/palanga És ha a videón - középen lent - a panorama-ra klikkelsz? 2017. április 2., vasárnap 04:42 Évtizedek óta terhel Kata halmozó életmódja. A tizenöt folyóméter ruhája-cipője. A beláthatatlan cuccai. Érzelmeken nem lehet változtatni. Karbantartani lehet. ? Hogy az ő dolga. Az ő fontossági sorrendje. Ha ez neki jó. Hogy azok a szekrények üresen sem lennének szebbek. Netán gyerekkori szegénységük. Gazdagon is lehet mennybe jutni. És amikkel meg én terhelem őt. Egyébként én is halmozok: betűt. ? Mindez nem segített. ? És megvan. Adjatok hálát. Ennek örülni kell, sajnos, hiszen ez is - életem része -, nekem szánt ajándék. Minden nap megköszönni az égnek. A továbbiakban aztán foglalkozzanak evvel Ők, ott fenn. 08:40 ...neki fáj, hogy fájdalmat viselsz; és ha rád méri, csak azt teszi, amit magad is megtennél – ha bölcs lennél –, későbbi nagyobb üdvösséged érdekében. Newman Barsi Balázs OFM írja, Mária és József között is lehettek ellentétek, két személyiség. 08:41 Édes Istenem, az illúziók. Aki a Török utca végébe Tortadekoráció Boltot telepített. Már be is csukott. 2017. április 3., hétfő 06:11 Isten végső titka, hogy ő maga a szeretet, és a mi legvégső titkunk, hogy Lelkét, szeretetét árasztotta belénk. Isten feltétlenül és érdemek nélkül is szeret minket. Barsi Balázs Újjáteremtő Lélek 08:41 Kedves ötlet, így keverni világokat. És ráadásul van többlettartalma. Amikor Pilinszky azt mondta, nem tudom, ki volt a francia miniszter, amikor Van Gogh a cipőit lefestette. 14:25 A Horn-gyűjteménybe kerültek: A/2010/11, A/2017/20, A/2017/21 A legjobb képek a legjobb helyre. Figyelek. 14:49 Tizenöt méter keretléc, és egy délelőtt kellett hozzá, a másikkal egyenrangú és egyenhosszúságú polc összekalapálása a másik oldalra is. Nyáron jobb lesz itt dolgozni a fényviszonyok miatt. F/2017/137 17:41 A litván tengerpart, ismét. Ez a pár egy pillanattal előbb még kézenfogva. Most a lány, mintha boldogan, éppen szárnyait nyitogatja. Míg ezt fölteszem, mutatom, még nem érhettek a móló közepéig sem. 19:47 Csak egy műterem - A/2010/11 Egy kép már helyet talált magának-, vagyis inkább üzembe helyezve. 2017. április 4., kedd 05:47 Szegény hülye Petri Gyurka egész életében a szabadságért küzdött, holott az nekünk belül van, jut eszembe az ápr. 4-ről. (Ő jó helyen van, anno elmondtam érte a teljes búcsút.) Ahogy némely művészeink egy nemzedékkel korábban küzdöttek a művészet megszűntéért. Művekkel. 06:06 Nem tudom, ki hogy van vele. Jöjjön el a te országod - evvel nagyvonalúan csokorba kötve az egész világért imádkozom; legyen meg a te akaratod, evvel pedig elsősorban magamért, hogy ugyanis észrevegyem-, meg tudjam tenni-, és meg is tegyem az ő akaratát? Számomra az ima középpontja, ahol meg kell állni. 08:35 Mesélem reggel a klubban a kisverebes viccet. Kis csönd után a mindig néma doktor úr megszólal: Négy napja a Mechwart téri megállóban - mindenki ámultan nézte - egy komondor, magában. És fölszáll a hatosra. A Széna térnél le, és láttam, föl az ellenkező irányú villamosra. 09:29 Egyszerűbb nagy tételben kitölteni a táblázatot. Működik. Ha megérem: The requested URL /iras/news-fajlok-printre/j2017.12.printre.htm was not found on this server. 09:59 Januárban kezdtem, jó volt, azóta kétszer tettem teljesen tönkre. Most megint megcsiszoltam, aztán kaparásztam rajta. Várady Szabolcs versében: de az ember jobbra vágyik Műterem éjfél után - A/2017/02 90x90 10:08 Elképzelem, egy ilyen nő oltalmába helyezni magunkat. Mágus. Mágikus. Nem ölelésvágy. Távoli istenvágy. Ja igen, köpenye szegélye. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 18:45 Ma reggeltől idáig, keretek is hozzáfestve A/2016/34, A/2016/73 A/2017/02, A/2017/03 90 centisek 19:10 Jó ez a Rilke Rodin, illetve inkább szép. Túl vagyok a felén. Egy képmás megmintázása számára azt jelentette, hogy az adott arcban örökkévalóságot keres, azt a darabka öröklétet, amellyel az arc részt vett az örök dolgok nagy körforgásában. Nem formált meg egyet sem úgy, hogy tengelyéből kissé ki ne emelte volna, át a jövőbe; amiként egy tárgyat az ég felé tartunk, hogy tisztábban és egyszerűbben értsük meg formáit. Nem az az eljárás ez, amit megszépítésnek neveznek, és a jellegzetessé tevés sem ideillő kifejezés. Több ez ? ez: a maradandó elválasztása a mulandótól, ítélkezés, igazságszolgáltatás. Gyönyörű, költészet, szívhez szóló. Csak kevéssé információ, pedig azt kerestem volna, hiszen titkára volt. Gondolom, ha olvasta is Rodin, legyintett egyet. Egyik műterme: 21:28 Ez meg az enyém, ma este. F/2017/138 2017. április 5., szerda 03:16 Vagy ez talán jobb felvétel; éjszaka, most, pisilés közben jutott eszembe. Pedig ilyenkor tántorogva. Ötödszörre sikerült. Már majdnem hajnal. F/2017/139 09:49 Reggelinél Steinbeckről. Mondom, lexikonban cseszegetni pofátlanság, mégis két kedvenc hely is az emlékemben, ahol ráadásul igazuk is van. Kikerestem, fölolvastam. Steinbeck. ...Az amerikai vidék legjobb ábrázolója. Amikor elszakadt a földtől és filozofálni próbált, írói pályájának kezdetére jellemző könnyed romanticizmussá sekélyesedett a stílusa... regényhőseihez hasonlóan véget nem érő lélektani v. politikai okoskodásokba kezdett... kissé gyermekded jelképiség, vulgáris, biblikus inspiráció jellemezte munkáit, nem értette meg a nyugati világ válságát, azét a világét, amely nem éhenhalásra van ítélve, hanem neurotizálásra... Larousse 1994. Sokáig nagyon fontos volt nekem, rossz könyveit kivéve nagyon szerettem, minden hozzáférhetőjét olvastam, egyiket angolul. Kossuth Lajos (1802-1894). ...Végzetének tragikuma abban áll, hogy pályájának egy pontját tartotta magára nézve későbbre is mindenkor kötelezőnek, az 1849. évi Függetlenségi Nyilatkozatot és kormányzói méltóságát. Ez idézte elő, hogy nem bírta követni és megérteni nemzetét, midőn az boldogulására más utat választott. Pallas Lexikon 1895-!! Ebben az a csavar, hogy ez igaz, de majd ötven év komor bika emigrációjával tette szerintem a legtöbbet; a nemzeti összetartozás építése, a Kossuth apánk. Volt kit szeretni. Egyetemesen. Női ruhában vitte magával, át a határon, a magyar államkincstárat, hogy disszidált. Abból fegyvergyárat vett Torinóban. Hogy majd fegyvert a magyaroknak. Abból élt. 2017. április 6., csütörtök 05:10 Két éve szeretem – nem szeretem ezt a képet. Idegen. Az idegeneket tisztelni kell. Most egy új motívum rá, a kis képkeret, mintha ez a megoldás. Hogy eltűrhető üressége. Az is megzavar, Kata egyszer megdícsérte. Igaz, a színeit. Csak a színeit. Ami azóta. Itt a fotón meg nagyon maszatos is. Ez a Nikon-objektív túlkontrasztálja. Életben jobb. De azért lehet, hogy továbbfestem. A kék helyébe tán nyugodt, halott felület kéne. Amilyen eredetileg is volt. Műterem, sötét van - A/2015/37 90x90 06:17 Aki mindig Isten jelenlétében akar járni, annak gyakran kell imádkoznia, és gyakran kell olvasnia. Amikor ugyanis imádkozunk, mi szólunk Istenhez; amikor pedig olvasunk, Isten szól hozzánk. Szt. Izidor püspök. 08:38 Ilyen se volt még. Reggel a szokásos; forró után hideg zuhany, automatikusan számolom a másodperceket 45+3. És közben valami szöveget fogalmaztam. És ottfelejtettem magam, 56-nál kaptam észbe. 09:50 Egy óra múlva - paraszolvencia - egy közepes méretű keserűcsokoládé táblát fogok kapni. Kértem, kerülendő, hogy ilyenkor üveg bort szoktak hozni. Éles öröm lesz, rögtön feltöröm a át, kezdem. Hogy milyen az íze, aztán nem érzem, mert közben valami másra gondolok. A felénél már kellemetlenül sok, ezt észreveszem, de szokásos fegyelmezetlenséggel, meg hogy nem szeretek valamit félbehagyni - legyek túl rajta -, legyűröm. Aztán a kellemetlen utóhatás, szájíz. És minden megtörtént, rendjén, szokásosan. 11:41 Semmi nincs egészen úgy / Füst Milán. Hogy közös megegyezéssel áttettem egy eredeti keretbe az Artchiumból a Nóra-gyűjteménybe került zsidótemetőt, megkaptam érte a kért csokoládét. De emígy. Megmintázva csokikból a festmény: a nagy kő, a kis sírkő, aztán a virágzó fa, a háttér színei, a kerítés... – Kezdjük majd enni ez utóbbival. – Azért ez megható. Ezt a részletet külön is. Ó, az asszonyok. az áldott asszonyok. 16:14 Kedves Dezső, milyen jó vers ez a ma reggeli: Két éve szeretem – nem szeretem ezt a képet. Idegen. Az idegeneket tisztelni kell... kezdetű! S. 18:37 Ne felejtkezzünk meg a litván tengerpartról. Földöntúli jelenés egy ilyen alkonyat. 21:26 Most este találtam egy képemet, amit nem is kell befejezni. Mert be van. Műterem fehér állvánnyal - A/2017/12 60x60 21:59 A csokoládéknak az a sorsuk, hogy megegyék őket. Az én sorsom, hogy 2017. április 7., péntek 12:54 A földszinti közösből egy 3 forintos Olcsó Könyvtár, 1966, mai amerikai elbeszélők... Steinbeckkel kezdi, ezt valaha olvastam is már, erős. A farmon sovány, kiszáradt termetével, bibliai tekintetével Torres mama gazdálkodott, immár tíz esztendeje, amikor is ura, kint a földeken, megbotlott egy kőben, és teljes hosszában rázuhant egy csörgőkígyóra. Akit ez az állat a mellén megmar, annak nem sok ideje van hátra. Torres mamának három gyereke volt. A menekülés 11:29 Nem gondolnám, hogy ezt a tételt jobban meg tudnám oldani. Bef. Műterem, itthon vagyok - A/2016/34 90x90 12:19 Az utolsó megtartott az idén kezdett képek közül. Most fejeztem be. Műterem - üzenet – A/2017/17 60x60 Mit fogok ezután csinálni. 16:03 - Kedves Deske, általában csak olvasom, és csak magamban reagálok erre-arra, de most igazán megijedtem, hogy eltünteti a kéket a A/2015/37 képről. [lásd föntebb; csüt. ]Szeretem ezen a képen azt a kéket, még jobban a felső zöldességet, és főleg a rozsdás ablakot. Viszont a fekete folt túl sok rajta nekem, túl nagy az egyensúly, pláne, hogy az aláírása is egy motívumot képez. Szerintem a jobboldali üres kis képkeret, meg az alsó szék (?) sok rajta, vagy legalábbis talán anélkül feszesebb volna... vagy nem :-) Üdv, U. - Köszi, megnézem ilyen szempontból-------------- 16:15 a keretet már le is mostam, fölső pöttyöt sápadtra, a szignót is d. 19:37 - Kedves Deske, felmerült bennem egy kérdés: ha egy remekmű megmutatja Isten köpenye szegélyét, akkor is, ha egy lenge öltözetű hölgy van rajta, akkor mit mutat meg egy gyenge, de vallási témájú kép? Köszönöm, E. - Ha a Keresztenfüggőt ábrázolja is, káromkodás. d. 20:03 Nagy Miklós dr. barátunk fotókiállítása a Sztregova utcai Fonóban, nagyon jó. Kb. vakolat festéspróbák, stb., az első kép mutatja a helyszín-típusokat. Portréja F/2017/140 21:59 Fiam egyik (számomra kedves) filmje a sok közül. Öt perc. Illetve ketten csinálják, de cégük külön-külön: PILVAX&OBERYN. Ez utóbbi a Miki. https://www.youtube.com/watch?v=3dGq66NYrcE 2017. április 8., szombat 10:24 2,5 millió fényévnyire van tőlünk. Ha felnézel és látod az Androméda galaxist, 2,5 millió évvel a múltba tekintesz. 10:33 Szeretem ezeket az ellenfényes hajnalokat reggeleket. Szombat van, üres még a város.  (szép ritmusú mondatok) F/2017/141 13:47 Franciaország, egy rég eltűntnek hitt római városra bukkantak francia régészek. 4 ezer négyzetméteres területen a római köztársaság korától egészen a késő ókorig találtak tárgyi leleteket. HIRADO.HU 14:12 És egy munkaközi látvány. F/2017/142 15:56. Most érkezett. Így hát még két kép a tegnapi megnyitóról. Ő is festő. V. Tímeával húsz éve szeretjük egymást távolból (fotózni). Az enyém most kevésbé sikerült. F/2017/143 - 144 16:37 Szombat reggeli MDF piac, uszoda után. Az élet leendő lehetséges viszontagságai ellen védekezve ajándékoztam meg magam egy tartalék fejlámpával, 3000 HUF. Egy már van. Ez is: kétkezes sötétbenmunkához, létrán villanyszerelés, áramszünet, légiriadó esetére. A fejemnél, a Zelk és Illyés kötetek mellett lesz a helye. Gyönyörű, kínai, és LED; mellesleg erős a fénye. Olvasni is lehet(ne) vele. Például ágyban. Akkuja is van neki. Fejpántja. 17:10 Kata most megnézte az elmúlt napjaimat. A filmen Palya Bea: sámán. Nagy Miklós fotói: festmények. A Margit hidas fotóm: a város krónikása-szerelmese, mint Arany János az alföldi szekérrel. A rólam-fotó: mágus. Mellesleg persze zsinórok lógnak ki belőlem, mint gyerekeknél a pelus. 2017. április 9., vasárnap 09:48 Reggel reklámcédula a postaládában. Különös, idegen rajz-stílus. Színes bőrűek, többen is. Erdő mező virágai. Mit akarnának ezek nekem eladni. Hogy szerintük idén a Húsvét ápr. 11., keddre esik. Ez alkalomból egy (ingyenes) előadás Máriaremetén. Eljön az idő, amikor senki nem lesz beteg, minden családnak lesz saját háza és földje, melyet művelhet. Pennsylvania Biblia Őrtorony (Watch Tower -Világítótorony?) Társaság Nyomtatva Angliában, kiadják a Jehova Tanúi. Hát ez új. Legalábbis nekem. (Mifelénk ez a Költészet Napja.) 12:53 A Svábhegy oldalában Katával, végig a Mátyás király úton. A rengeteg madárhang miatt vettem föl, sajna nem érvényesül eléggé. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 19:11 Vasárnapesti pilledés. Ötödik mai amerikai elbeszélés. Egy hirtelen kezű farmerfiú tragédiája. Gaz korcsmáros esete a hozzá betévedő lánnyal. Hirtelenjében utcán szülő néger asszony. Csavargófiú végleg rácsapja apjára az ajtót. Rabbitanuló esete a házasságközvetítővel. Kell-e ez nekem. Konfliktusok, elém terített, fölvázolt matematikai feladatok, utolsó bekezdésben az egyenlet megoldása. Lehet, hogy nem szeretem matematikát. Vagy csak fáradt vagyok. A könyveket inkább szerettem, mint elolvasni őket. Írni jobb. Azok a saját látványok gondolatok rendezései. 19:49 Útközben, autóbuszból fotózva, hazafelé, Zugliget, ötven éve volt főiskolám, ma MOME, kertjében Zsófi szép nyugodt új műhelyháza, mellette (meghalt) férje bontásra ítélt családias kollégiumépülete. Helyzet. Mindenestül bezárt két-három évre az egyetem, meghal a régi, állítólag teljesen átépítik még a gyönyörű, okos főépületet is. Tán a legszebb magyar szocreál. Vasárnap este van. Bort iszom. Holnap nem lesz. 21:11 Soros-egyetem ügye. Hivatásos tüntető szeretnék lenni. Napi két óra munka a jó levegőn. - Deske, szégyellem magam, mármint maga helyett... Nekem nem fizettek semmit, meg a többi 70 ezernek se... L. Ennél sokkal több ember van Magyarországon, akinek mindig éppen az nem jó, ami van. 2017. április 10., hétfő 06:05 Hosszú nevű kopt egyházi főméltóság: Az EU többet törődik a békák sorsával, mint a keresztényüldözéssel. 06:31 Nagyhétfő, olvasmányos imaóra könyörgés. Mindenható Istenünk, add, hogy mi, akik gyöngék és fáradtak vagyunk, új erőre kapjunk egyszülött Fiad szenvedésének érdeméből. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen. 08:43 A három oldalablak. 08:48 Bocs, Deske, én sem értek egyet a Soros-egyetem-tüntetésekkel, de az indoklásod szerintem nagyon butácska, hiszen mindenkit elmarasztal, aki tesz valamit az ellen, amit nem tart jónak, holott ezzel önmagában véve semmi baj nincs. Én például most le fogom vinni a szemetet, mert nem tartom jónak, hogy büdösödik. A. 09:08 Az ember gyereke leginkább azokért az (ellen)véleményekért hálás, ami az ő, de még felszínre nem jutott, letisztult véleménye is. És evvel visszabillenti. Ennél a képnél azt a (hibás) kérdést tettem föl magamnak, netán nem fogják-e ezt túl üresnek tartani a valakik. Úgyhogy most, amikor egy besegítő korrektúra-mail, hogy túl sok a motívum, és TÚL EGYENSÚLYOS ? Szitokszó, na, ezt meghallottam. Lepucoltam. Hiszen eredendően ilyesmire vágytam. Csak nem mertem. Két éve izélgetem. Gyáva nyúl menjen inkább fogorvosnak. Műterem, sötét van - A/2015/37 90x90 09:48 "A budapesti Nádor utcában székelő egyetem a továbbiakban is ugyanúgy folytathatja működését, mint eddig. A változtatás abban áll, hogy az egyetem a továbbiakban akkor tud amerikai diplomát is kiállítani, hogy ha arról Magyarország és az Egyesült Államok kormányai között  megállapodás születik." 10:37 Deske, inkább csak fessssssél... d. 10:42 Tizenegyre vendég, sietnem kellett Műterem - tőmondat ? A/2017/27 90x90 18:56 Délután föl a Várba, pihenés, a Micimackós játszótérre, ahol hajdan Mikicával. És lám, visszahelyezték Kodály bácsit, újra itt. A szokott padról lelátni a napfényes Pestre; az angol krimimet olvasom, tán negyedszer. Lassan, hogy értsem, mert sokat felejtettem. Mikica a hét végétől egy németországi koncertsorozaton forgat. F/1986/08 2017. április 11., kedd 10:17 Kapom az indulattól fröcskölődő politikai vonatkozású maileket. Aki ebben benne ragad, annak a biztos jele, sajnos magával nincs rendben, magával van baja. Kata azt mondja, a politikai ügy az más tészta. Nem más. 09:38 A Költészet Napja. Kedves Deske, egy mai napi aktuális köszöntő: JÓZSEF ATTILA: MŰTEREM A műterem kopott, öreg falán Reám nevet száz ismeretlen ember. Ez gyermek itt, az már nincs is talán, Ez pocsolya, az kristálylelkű tenger. Reám nevetnek bágyadtan, vigan S az én arcomat mosolyogják össze. Ez engem álmodik álmaiban, Az engem átkoz, hogy szivét fürössze. S én nem vagyok és nincsen más, csak ők, A szomorúak és a nevetők Én arcomat hogy összemosolyogják. Mint szivemben a dolgok képei Búsan és vígan összenevetik Az Ennálam is erősebbnek arcát. szeretettel: N. Az Ennálam is erősebbnek arcát. Hmm. Figyelemreméltó. 12:54 Deske, a Műterem c. szonett utolsó sora az 1963-as ill. 1972-es Helikon kiadásokban: "az énnálam is erősebbnek arcát." H. 10:07 Mindig lenyűgöz az élet ilyen diadala. Margit körút. Margit körúti forgalom. Járdaszegély, talán bazalt szegélykő, kőzúzalékkal elegy bitumen úttest és kutyatej. Gyermekláncfű. Senki nem mondta neki, hogy ide érdemes, ide jöjjön. Valami levelét már le is taposták. 18:12 Műterem - üzenet - A/2017/17 60x60 most este átfestve. 18:39 Nézem, vagy ahogy esetleg ez. Mennyire mást jelent. Szégyenkezést abbahagyom, hogy az egész napot átaludtam. Nem sikerült az ébrenlét. Sehogy se. 19:18 Itt meg a tegnapi képbe: az ablakba most csak egyetlen halvány fehér fénypötty - kettő másodperc -, amitől a kép kétpólusú lett, és az ablak személyiség. Tényleg minden megváltozott. Műterem - tőmondat ? A/2017/27 90x90 Újra kellett fotózni. 2017. április 12., szerda 13:41 Walton Eszter sok-sok gyerek édesanyja, úgy emlékszem, építész ő is, néhány éve elkezdett fotózni. (Onnét ismerős, hogy Cs. Zsófi, mondjuk így, évfolyamtársam, nagyobbik leánya.) Azóta kiállítások, díjak. Sok eredeti munkát láttam tőle. Ez esetben saját kölyköcskéi. 14:02 Jó sok képét átnéztem most, ez, hogy sajátgyerekbeállítás, kevéssé tetszik. Kivéve, ha ilyen jó. 2017. április 13., csütörtök 10:13 Nem tud véletlen valaki egy régi öntöttvas testsúlymérleget, amin fönt a súlyokat kellett tologatni? Kéne. Az az egyetlen megbízható. Az én mérlegem reggel tíz perc alatt 40 dekát hizlalt. Pedig nem is ettem semmit. Gondolatban sem. 12:27 Ma lifttel, letett a hatodikon. Kár, hogy nem vitt tovább, föl, föl. 12:50 Kollega szobája. Szeretjük. 13:19 Ezt meg nézegetem, most csak egy picit érettebbre, Van Dyck-barna híg lazúr. Nagyon kényes egyensúly. A/2017/26 90x90 15:53 Deske, kivonja kétségbe, hogy költő is vagy? "Ezt még nézegetem, csak egy picit érettebbre, Van Dyck-barna híg lazúr. Nagyon kényes egyensúly." ölel: A. 18:07 Illyés Naplójegyzetek 1953. július "Pesszimista" vers? Fából vaskarika. Hisz a legkétségbeesettebb vers is – a legrosszabb esetben is! – jajpanasz, segélykérés. "Pesszimista" a segélykérő? Éppen optimista... - kiált, hogy lehet segítség.... A költők "pesszimizmusa" nem méreg. Gyógyszernek, igaz, magasabb rendű. Hozzá kell edződnünk, akkor hat. 18:19 Jártam a Hősök terén. Ez a ló gyönyörű. A többi is. 20:05 Kata kavicsa. Ellensúlynak használtam, most loptam vissza a helyére. Nem tréfadolog. Milyen ősidők milyen üzenete. 20:13 20:10 állapot; átkukkantottam Litvániába, hogy telik ott az este. http://www.lietuvatavodelne.lt/palanga 2017. április 14., péntek 06:21 Gyónási peniteciám megismerkedni védőszentemmel. Szent Dezső püspök és vértanú, 556-607 ... dühödt haragjában koholt vádakkal száműzette Dezsőt egy távol eső, kopár szigetre. Hmm. Eddig nem is olyan rossz történet. Volt-e ott festékbolt. 09:12 Fáradt napok. Úgyhogy csak annyit úsztam, amennyi jól esett. És még hatszáz métert. 13:15 A képhez nem nyúltam. Ő dolgozott magában, tovább. Az állvány alatti eltüntetett folt másképpen szívta be a festéket, száradva itt bemattult, kirajzolódott a korábbi állapot. Megelégedésemre. Műterem ? üzenet ? A/2017/17 60x60 13:32 Baselitz kiállítás a Nemzeti Galériában. Kata itthon kérdezte, jó? Ezt nem tudom. Sok érték. Nagyszabású pasi, ha háromméteres vásznakat fest. Nagyon artisztikus részletek is. Figurákat, fatörzseket fejjel lefelé ábrázolja. Miért. Másfél órás film, négykézláb a földön ecsettel-ronggyal; tanulságos. Különösen a rongykezelése. Én nem szoktam tupfolni. Hazafelé a megállóban velemkorú asszony: Bocsásson meg, hogy megszólítom, soha nem szoktam, de... Mióta a maga honlapját olvasom, másképp látom a fűszálakat is, itt, a Margit körúton. 16:56 F/2017/145 2017. április 15., Nagyszombat 11:36 Nagyszombat reggel, Budai Ferencesek 17:30 Délelőtt délután e kapott különc keret domesztikálása, segédlécek, gépi csavarozás, fémfűrész, falc készítés, átmázolás, lemez bele, csiszolás. Belefesteni megfesteni már bőven könnyebb lesz. 19:41 Feltámadás; ünnepi vacsora, mesélem fiamnak a tegnap kapott ajándékmondatot, hogy mióta a maga honlapját olvasom, a füvet is másképp nézem a Margit körúton. Azt mondja: – Mindent elértél. – Igen. A nulla és az egy között sokkal nagyobb a különbség, mint az egy és a végtelen között. (Máskor is szoktam ilyen okosakat mondani.) 20:23 Húsvéti nagytakarítás: iratdossziék átnézése. " Garancialevél" - kütyük tucatja, két monitorom is lejárt, papírkosárba. "Halál" dosszié az utódok számára; pénzügyek: új adatok + a szükséges szül.-, házassági anyakönyvi kivonatok együtt, urnahely szerződés. "Autó" ojjé, téli gumi csere esedékes. "Orvosi" üres, minden digitalizálva. Ha kéne, orvosnak minden lelet a neten visszamenőleg száz évre. Huszonegy dosszié; lakás, adó, ótépé, estébé. 21:48 Feltámadási szentmise. Zsúfolt templom. Anyácskám kislány korában meglehetős logikusan a szószéket szenteltvíz tartónak tippelte. Csak gondot okozott neki, hogy vajon most abban a pap derékig vízben áll. - - - Kata maradt, az éjszakai körmenetet én nem vártam meg. Hazafelé a járdaszélen szórtan már rendőri biztosítás. Köszöntem nekik, sorra, áldott ünnepet. Egyikük, húszévesforma, szélesen elmosolyodott. Bár lehet, hogy tréfának vette, hiszen ő éppen dolgozik. Akkor gyorsan jár az agya. 2017. április 16., Húsvét 09:15 Jövök az uszodából. Már ezek a pitypangok is divatkövetőek lennének, kérdőjel. Tegnap itt még puszta fű. És most meg egyszerre, mindnyájan. Vannak. Húsz méterrel arrébb pedig csupa százszorszép. Azok is szorosan gyanakodva egymást figyelték. A madár kéretlenül lépett bele. 2017. április 19., szerda 02:58 Vasárnaptól össz unokákkal Balaton-felvidék. Kékkúti nyaralónk. Illetve most már az övék. Szerencsére. Ezek közben felnőttek. Jártunk a Salföld fölötti pálos kolostorromnál. Anya és lánya, Zsófi és Piroska, egy képen. F/2017/147 Lányunk vitt minket kocsijával. És nem fordítva. Ez új. Szokni kell. Én a világhírű, csakugyan mestermű krimivel. Igaz, nincs rálátásom, tán négy életemben. The Spy Who Came in from the Cold, egy atipikus mondat benne: It is said that Balsac on his deathbed enquired anxiously after the health and prosperity of characters he had created. Szédítő, szédület egy (ilyen) könyvet olvasni. Onnét nézve teljesen irreális ez a világ fákkal utakkal unokákkal. 02:59 Kedves Deske! A mérleg: szerintem valami ilyesmire gondolhatott - Szóval Önhöz kerülhetne..., a szállítást én megoldom. Tisztelettel: Z. Ez öröm. Ezek hitelesítettek. A kapható (digitális) testmérlegek hibahatára két és fél kiló, láttam egy tesztsorozatot. Megbízható nem létezik. Az enyém ? 40 dekás alkalmi tévedéseivel ? a legdrágábbak közül való, 5500 HUF, 15 év garancia... Komolytalan. 03:02 És hogy mi az a HOLOGRÁF. Hang be, hangos lesz. 1:19 perc. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 05:38 Mi jegyzet még az útról. - Reggel ötkor ? ehhez az öreg plébános ragaszkodik, bár Kékkút rég üdülőfalu ? szól a harang. Kedden 179-et kondult. - Hogy templomromnál, erről eszembe jutott: imában nem, de képeimben olykor áhítatos vagyok. - Rádióban valaki valakit idéz: Isten a szenteket és a művészeket szereti a legjobban. Igaz lehet, attól eltekintve, hogy Isten mindenkit a legjobban szeret. 12:58 Egy ma déli helyzetjelentés a Margit körútról. Kék autó fehér hóval. Április 19., szerda. 13:27 Régóta foglalkoztat a lehetőség, hogy törvényileg módom lenne névmagyarosításra. Ő lenne a példaképem és névadóm: Őszapó. Talán eltanulnám tőle, amit csak ő tud, Zsófi mesélte. Ha kirabolják a fészkét, fiókáit, búslakodás helyett elmegy egy szomszéd fészekbe állandó segítőnek, ott eteti a kölyköket a szülők mellett. 2017. április 20., csüt. 06:10 Igen, Uram, érzem, megöregszem. Kérlek, őrizz meg engem mindattól, ami az öregeket kiállhatatlanná teszi. Védj meg a fecsegés hajlamától, ne engedd azt hinnem, hogy éppen én vagyok az, akinek minduntalan mindenkihez szólnia kell. Add meg a hallgatás örömét, a belátást, hogy időnként nincsen igazam. Szabadíts meg attól a hiú vágytól, hogy mások ügyeit éppen nekem kell rendbe tennem. Tégy engem segítőkésszé, de ne legyek sem izgága, sem zsarnok. Adj türelmet, hogy meghallgassam mások szenvedését, de tégy pecsétet ajkamra, ha egyre növekvő fájdalmaimról, vagy törődöttségemről ejtenék szót. Add Uram, hogy higgadt és békességes legyek, ne pedig furcsa, ideges, túl pedáns. Add, hogy belenyugodjak lassú testi-lelki fogyatkozásomba, hogy az embereket és dolgokat elnézően ítéljem meg, ne pedig megkövesedett előítélettel. Add, hogy ne legyek szenvedélyes bírálója azoknak, akik engem nem szívelnek.  Add Uram, hogy ne őrködjek aggodalmasan jogaimon, hiszen tudom, hogy mindez semmiség a Végtelen árnyékában. Add, hogy ne legyek mohó maradék örömömben, hanem alázatosan engedékeny. Végül: ne engedj elmagányosodnom, hiszen tudod, hogy nekem is szükségem van egy-két jó barátra. Brückner József hittanár 1894 - 1973 09:11 Full reggel. Lábtempó rendben, úszás közben ezúttal festettem és írtam is. Hazafelé, arra való hivatkozással, hogy zuhog az eső, vettem egy sajtos rudat. Magamnak. Pedig már csak csöpögött. Ez (nem) a hencegés ideje. Fél év után rászántam, az első két nap volt nagyon nehéz. Hogy kavicsgyaloglás után, plusz öt perc és hideg kerülőút; előzuhanyt vegyek vízbemenés előtt. Kötelező. Lenne. Senki nem teszi, hogy a 2010-es renoválással lecserélődött a régi generáció. És matematikailag fölösleges is ? köbméter víz per koszmilligramm ?, úgy értem, nekem, nekünk, ha csak néhány ember. Hős vagyok. Magányos kultúramentő. 10:57 A konyhaasztalon, kartávolságon belül látóterembe került a csomag csokoládés keksz. Egy kapcsoló elforgatásával gyors mozdulattal üzembe helyeztem az önsajnálatot. És vettem belőle. Aztán még egyet, meg még, satöbbi. 11:01 Fejemben jár, melyik novellában lehet ez a fájdalmasan gyönyörű történet a tisztről, akinek katonaorvos fölöttese szól, hogy viselkedjen feleségével úgy, mint szokott vele, most a kórházlátogatáson is, hogy az asszony ne érezze meg ebből, hogy fog halni. S a folyosóra kihallik, kiabálva veszekednek. Kijőve az orvos lebarmolja. A katonának könnyes a szeme, hogy hát úgy kellett viselkednem -- 11:36 Deske, Örkény lesz... az ezredes-orvos, egész mondatokra emlékszem, pedig 30 éve olvastam, a címére nem. Kis nyomozással előjönne a netről. 5 percet szánok rá. Megvan. Örkény István: Honvédkórház Fél kettőkor végzett az utolsó műtéttel. Megmosdott, átöltözött. Épp a zubbonyát gombolta, amikor bekopogott a műtősnő. - Az a nagy drum őrnagy van kint. A huszonhetesnek a férje. Az ezredorvos keze megállt az utolsó gombon. Habozva nézte a szennyeskosárba gyűrt, vérrel fröcskös, fehér köpenyt. [...] A halált meg lehet szokni. Ki lehet ismerni minden csínját-bínját; azt a sóhajtást az utolsó belélegzés után, azt a rándulást, mikor utolsót lök a szív. A halál az orvos szemében közömbös tény: túl van az ő országa látóhatárán. Nemcsak megszokni lehet, hanem meg is lehet unni; de sem megszokni, sem megunni nem lehet a gyászt... [...] - Őneki azt mondtuk, hogy a műtét sikerült. - Megértettem - mondta az őrnagy. - Az utolsó percig tartani kell benne a lelket. - Értettem - mondta az őrnagy. - Ugyanúgy kell vele bánni, mint máskor - tette hozzá az ezredorvos. - Mihelyt észreveszik a gyöngédséget, gyanút fognak a betegek. - Meglesz - mondta az őrnagy. [...] E. 14:30 Amit reggel a vízben találtam ki, annak halvány földi mása, töredékesen délelőtt megvalósult. Nyilvánvalóan ehhez az őrült kerethez akarnám pásszítani az új képet. Azon is sokat dolgoztam. Fölizgatott egy ötlet; hát alvásidőbe bele. Keretezett műterem - A/2017/28 kép 64x64 cm 2017. április 21., péntek 09:37 Napi hat másodperc időnyereség, ma levágtam minden második sliccgombomat. A hülye Bundeswehr - nadrágom onnét - nem alkalmaz cipzárt, avval a felgondolással, hogy harcmezőn ritka a cipzárjavító szakember. Viszont slicc van, sok. No már most ez egy ezrednél, fejenként hat másodperccel számolva, harckészültség szempontjából -- mindez: számottevő. Talán javasolnám nekik-- A milliomos Henry Ford autógyárában egy egydolláros újításért száz dollárt adott. Emberéleteket forintosítani. Valutában. OTP számlám. Helló, fiúk. Akik még életben vagytok, ott, a lövészárkokban. A litván tengerparton e pillanatban vihar, nagyon hullámok, a kamera is inog a szélben, nagyszerű. http://www.lietuvatavodelne.lt/palanga És ketten, összebújva, mennek kifelé, neki a tengernek, a móló vége felé. 10:02 Van olyan fejfájás-csillapító, amelynek egyik mellékhatása a fejfájás maga. HIRADO.HU 2017.04.21. 10:01 14:10 Egész délelőtt a tegnapi kép jav., aztán újra meg újra fotózása. A keretet külön alulexponálni kellett, hogy lássék a tónusa. A föltett reprót háromszor cseréltem ki. Vakuval nem lehet fotózni, a keret plasztikája gallyra megy. Árnyékoldalról derítés. A piros folt dekoratív, plakát ízű, buta; a keret követelte--, hogy semmi líra. 14:54 Hát mégiscsak. Ellene mondok az ördögnek, és minden csábításának. Ellen mondok a keretnek. Menjen a francba. Bár ha itt van is. A dekorativitás szitokszó. Mifelénk. Ittam egy feketekávét. Az ablakfényt hozzásárgítottam egy kicsit. Okkert picit erősebbre. Több-hangsúlyos. Egész jó lett. 15:53 Elvállaltam, hogy el tudom intézni, keresés a neten, aztán ki, Óbudára. Harmadszori nekirugaszkodásra, dupla honoráriummal létrejött. Kata édesapjával - gyógypedagógus volt - tévéinterjú a 80. születésnapja alkalmából, 1991; VHS-kazettáról most lefordítva mp4-re. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! Rokonoknak: a jobb szélen a lefelé mutató nyíl: ott letölthető 16:47 Egy másik mondat a krimiből: Some people keep canaries, some people join the Party. Mármint Londonban, a kommunista pártba. Nem nagyon jó regényt olvasni. Nekem. Legalábbis ezt; beleszédültem. Ezt tán tíz éve olvastam utoljára. Egy kulcsmondat itt is átíródott a fejemben az évek során, érdekes. Úgy nézett Mundt az áldozatára, mint a kígyó... emlékeztem, holott Úgy nézett áldozatára, mint a hóhér... Maradjunk a József és testvéreinél. 2017. április 22., szombat 13:44 Kata ma Leányfalun, rám hagyott egy nagy lábos zöld?babot. Tudja, nehezen jegyzem meg, elismételtette velem, hol van, hol hagyta, hűtő, nézd, itt, piros lábos. Mellette az átlátszóban a hús, csak meg kell melegíteni. Oké. Most enni kéne, s a legnagyobb zavarban. Ebédidő. Megtaláltam, de azt nem mondta meg, mennyit egyek. Ezeket ő szokta kezelni. És csak este jön haza. Gondolom, hét felé. 14:38 Nna, visszatérek Magyarországra. Vége, lelőtték a főkémet. Nyugodjék. Jöhet a Dalarun Boldogságos Ferenc atyánk megtalált életrajza. Ferences Források Magyarul, 2017. Most jövök rá, a krimiből kimaradt az a jelenet, hogy a végső menekülés előtt a két főhős éjszaka föl-alá sétálva megbeszéli az egész hadművelet-akciót, amin sikeresen átvergődtek. Azt az évek során én írtam bele, fejben. 17:37 Szüts egy nagyon szép akvarellje Őszi kép, 2017/1 (annó átvette, hogy számozok) 120x180 cm. szm.hu 17:55 Érkezett egy majdnem tökéletes fizetési felszólítás NOREPLY @ TELEKOM.HU!! -ról. Ennél azért vannak profibbak is. Fejlécben százával a V-betűs címzettek, érdekes, g-mailes nincs köztük. Egy hasonló levél az "OTP-bank"-tól is... Tisztelt Ügyfelünk! A számlát nem fizették még. Folyószámla:... Számla sorszáma:... Státusz: Befizetésre vár Kérjük, hogy most vége előtt a megadott időszakban annak érdekében, hogy az előfizetés mindig velünk. Most, a megtakarítás a kártya számát és a számla rendezésére biztonságosan. Befizetem: https : telekom.signation.co.uk [ = UKRAJNA... ]   Üdvözlettel, Telekom 19:36 Dalarun Boldogságos Ferenc atyánk megtalált életrajza 80. p.: Ugyanez a jóságos érzület vezette a halakkal kapcsolatban is, melyeket ha kifogtak, élve visszadobott a vízbe, megparancsolva nekik, hogy vigyázzanak magukra, nehogy újból kihalásszák őket. Amikor ugyanis a Rieti-tónál egy csónakban ült, a horgász egy közönségesen compónak nevezett nagy halat fogva, tisztelettel Isten szentjének ajándékozta azt. Ő jó szívvel elfogadta, hal testvérnek hívta, és áldva Isten nevét, visszaeresztette a vízbe. De amíg a szent imádsága tartott, a hal ott játszott a csónak mellett a vízben, és nem távozott onnan, míg a szent atyától erre szabadságot és áldást nem kapott.Y Megparancsolva nekik, hogy vigyázzanak magukra. Nem távozott onnan. 2017. április 23., vasárnap 09:29 Tegnap egész nap krimi meg Szent Ferenc, aztán este fél tízkor láttam neki. Talán lelkifurdalásból. Túl nyers - üres volt a háttér. Holott tudtam, egy hónapot várni kellene, ha lazúrozni akarom. Jövőt sohase terveztem. El tudom rontani ma este is. És az ellenoldal. Tapasztalat, ha valami frissbe belenyúlok, ott valami szükségszerűen tönkremegy, s ez érdekes helyzeteket tud teremteni. Vagyis belép a véletlen, munkám legkedveltebb segítőtársa. Keretezett műterem - A/2017/28 kép 64x64 cm. A rossebb egye meg, lehet hogy ki kéne dobni körüle a keretet, pedig azért van az egész. És mennyit agyaltam, míg ilyen lett. 13:28 Kirándulni indultunk, kulcs; akkor Kata még visszaszaladt vécére. Én meg hirtelen ötlettel addig kiráztam az előszobaszőnyeget a gangon. De homályosan rossz szájízzel, hogy ez itt és most valahogy nem igazán ízléses, nem tudom, miért. Ja, igen; talán, hogy ne akarjak már én minden helyzetben annyira győztes lenni. 14:02 Van egy súlyos hasonlóság a nyelveken imádkozás meg a festés között, és ez nem tréfa. Ott nem tudom, mit mondok (nálam L. héberre gyanakszik; általában külön karizma a hallottakat lefordítani), itt sem tudom, mit mondok, mit üzenek, fogalmam sincs, mért lesz jobb, ha azt az okkert odateszem; viszont mások veszik az üzenetemet. Lehet, hogy világegyetemünk egy része így működik, kérdőjel. 14:45 NO PASARÁN! Vagyis próbálkozom. A mondat elejére dukálna egy fejjel lefelé felkiáltójel - spanyol -, talán találok. Csak ez van: ?..., de ez is egész jó. 20:01 Felszab. 30. évf. alkalmából kiadott arany-könyvek sorozatban remek kötetek. A legjobb Illyés versek válogatott, azt használom évtizedek óta. És néhány éve találtam rá a háromkötetes Százegy elbeszélés 1945 - 1975-re. Százegy írónktól egy-egy. Megszereztem, végigvettem, nagyszerű - szívesen sorolnám -, majd Kata kérésére még öt sorozat belőle az antikvar.hu-n, szeretteinek karácsonyra. Egy novellát hagytam félbe ingerülten, hogy tök nem értem, az egyébként áhítattal csodált Pilinszkytől: Hármas oltár. Évek után ma újra rászántam, hogy legalább végig elolvasom, hátha. Érthetetlen, zagyva, irány-, és hangulattalan. Nem valószínű, hogy így van. Ritkán ütközöm ennyire nyilvánvalóan képességeim határába. 2017. április 24., hétfő 09:58 Tán leírtam már, nagyon fontos elv. 1960. ősz, Sugár tanár úr: Dezsőke, ne higgye, ha ide heti négyszer jön heti kettő helyett, hogy hamarább megtanul rajzolni. 10:05 Tán ma lesz lelkierőm olyan üres képet kezdeni, amilyet mindig szeretnék csinálni. 11:16 Ilyenre sikerült. Hideg van, műterem ? A/2017/29 60x60 A monitoron látom, az ablakot lehet sápadtabbra. Időközben megcsináltam, a reprót lecseréltem. Volt egy ötlet, kipróbáltam, legyen az ablakban néhány fényfolt, megfogja a szemet. Önálló-, második témává válik az a mező. Nem jó. Ebben az esetben a megalkuvás kezdete. 17:22 Deske, Pilinszkynek voltak lánytestvérei. Ezeket nevezhette más néven. Fantázia és valóság keveredik a Hármas oltárban. Egy önéletrajzaim c. vázlat anyaga, maga az önéletírás mint mű soha nem készült el tudomásom szerint, csupán ez a kezdemény. Arra gondolok, hogy Pilinszky rájött, hogy a műfaj nem az övé és abbahagyta. Nem gondolom, hogy novellának szánta. F. 18:09 A kisfiú a papa gyűjteményéből kiválasztott két képet a maga szobájába. Lelkismeretfurdalásos szülők esetében szokott előfordulni ennyi játék egy gyerekszobában ? Nem sajnáltatni akarom magam, gyerekkoromban egyetlen kis piros versenyautóra vágytam volna. Azok akkoriban tán ólomból, kifestve, nagyon nehezek voltak. És jól gurultak. Fiúunokámnak van is efféle. Ez nem nehéz. Két éve ott van, ahol hagyta, az átjárószoba sarkában, a padlón. Oda is teszem vissza. Takarításnál mindig kikerülöm ? 19:41 Deske, igen, igazad van. + két nagymama, akiknek a fiú az egyedüli unokájuk. És ez még csak a polc teteje... :) Hogy fog ez a gyerek felnőni? L. És gyanúsan rendben vannak ezek a : - ))) d. Ebben is igazad van és neked megvallom: én teszem őket rendbe. Kényszeres viselkedés. De legalább a gyerek normális! L. 2017. április 25., kedd 05:37 Ez is Walton Eszter-fotó, Testvérek, 1 x 1 méter, ez is kislányairól. Nagyon tetszik. És (számomra) világosan mutatja, hogy a műv. milyen nagyon logika / gondolkodás fölötti tartomány. Ugyanis nem értem, hogy ez a kombináció miért, micsoda. De mégis hat. 06:29 Kissé nyakatekertnek hat első olvasatra, de. "Lélek az Isten, és akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniok" - ha nem lenne Jelenléte láthatatlan, nem lehetne ez valóság, mert amit látunk, az nem valós; az ami anyagi, felbontható; az ami időben van, ideiglenes... A keresztény templom azonban mindenhol van, ahol keresztények Krisztus nevében összejönnek... Nem lehetne mindenhol, ha valahol láthatnánk... Newman The church a home for the lonely 1837. 10:16 Gaál Jocó kiállítás nyílik a Godot Galériában: BESTIA, az előzetesben néhány sor tőle: Fájdalmas erőfeszítések után engedted, hogy elhatalmasodjon az a lappangó érzés, ami mindig lerombolja az illúziót, érvényteleníti a tökéletes egyszerűséget, a simulékony eleganciát, a tragikus valóságot elnyomó fenséges érzés kimódoltságát. Bestiának nevezed már azt a formátlan, de személyiséggel rendelkező kísértőt, aki leleplezi a mesterségesen felépített melankóliát, azt a szenvelgő, ábrándozó szépelgést, ami minden műben a fásult szívek vigasza. A szépség formalizmusát, a fenséges bájt, vagy a redukáltság szépségébe burkolt menekülést, a csiszoltan elegáns semmit mondást, ami közömbösíti a robusztus, göcsörtös félelmet. A kifinomult művészi érzés szétreped, majd a mélység esszenciái is elpárolognak a műből. A maradékban keresed még az éltető erőt, és akarva-akaratlanul valami barbár szépséget akarsz megidézni, ami inkább a tehetetlenségből fakadó görcsös akarat, ami ugyanannyira káprázat, mint az elveszített, kilúgozott szépség. ... mesterségesen felépített melankóliát ... a fásult szívek vigasza ... a fenséges bájt Nagyon tud írni a fiú. Tehát gondolkodni is. És kétség kívül a szakma BESTIA oldalát fergetegesen tudja. Másrészt egy mozdulattal lesöpri az asztalról azt a csacsi Delft-et, Leonardót, Jan van Goyent, akik ? (...És persze engem is. Ami akkor nem baj, ha igaza van.) Talán nem egészen így gondolja. (Ennél a mutatott szobornál nagyon halkan fölmerül a kérdés ? nagyon erős munka ?, hogy nem a giccs vagy antigiccs határán járunk-e már.) Nem mellesleg Gaál számomra egyértelműen a legnagyobb formátumú és talán a legtehetségesebb az egész csapatban. 12:31 Ma ezt kezdtem el. Majd egy elszíntelenítő lazúrréteg kell rá, valami meleg szín, ami elszürkíti, ha eléggé megszáradt. A/2017/30 60x60 14:03 Most, ebédidőben!, ránéztem erre az A/2017/27-re; ámulatos, milyen pocsék képeket tudok én gyönyörűnek látni. Egy ideig. Most belenyúltam. Lehet, hogy most is pocsék, de akkor egészen másképp. 2017. április 26., szerda 13:26 2017.04.26 html-2017/pandi.htm C. napló: C.16464 Pándi László barátomnak, mivel megkérdezett. Képeim javasolt jövőbeni helye. Közgyűjteménybe, sorrendben: MNG, Budapest, Kiscelli Múzeum Rómer Flóris Múzeum, Győr: Memento Zsófi - A/1970/12 Sarkvidéki táj - A/1976/18 Sorsdöntő perc - A/1978/20 aukción igen reményteljes: Fehér zsidó temető - A/1984/13 bízzuk a jövőre, az utódok döntésére: Egyszer volt - A/1961/02 Veszprém az utolsó napokban - A/1968/20 Táj, köd - A/1989/31 Alig látható műterem - A/1993/30 Sötétlila műterem - A/1997/29 Bp., műtermem, 2017.04.26. Váli Dezső 16:40 Köszi, Deske, kérdésem volt, megtaláltam. Fra Angelico: Krisztus feltámadása, 1440–42, Szent Márk-kolostor, Firenze. É. Kata átkopogott, hogy Orbán beszél Brüsszelben, de hát én éppen a Fra Angelico képet méreteztem. Munkamegosztás. Ő ott dolgozik. Én itt. Ugyanazon. 2017. április 27., csütörtök 05:20 – Kedves Deske! Miben érzi az azonosságot Orbán Viktor brüsszeli beszéde és az Ön Fra Angelico képek keretezése között? Valamelyikőnk észlelésével "baj" van, ha az enyémmel, az mégis valami jót jelent, talán van remény (amit persze én nem látok!). Emiatt (is) érdekel a válasza! Üdv, R. – Magával találkoztunk 13 éve a ...-n? Örülök, ha csak ennyire is, de most is… Én itt közben öregember lettem... Nem vagyok valamilyenoldali. Tíz éve Gyurcsányért imádkoztam, most... Nem hiszek a jobb jövőben. De a rosszabban sem. Nem szoktam sopánkodni. Szeretem az Earl Grey teát. Igyekszem saját bűneimre, munkámra figyelni. Orbán: mindketten az országot építjük… d. 09:04 A mai reggel. Semmi különös, ezt látom reggel, induláskor. A mi házunk ? F/2017/148. És a ház közös könyvtárában a mai kínálat. A fölső sor. Ez a JÓ ÍRÓ, NEM ROSSZ KÖNYV (is) jelzi, a könyvtár befogadtatott, domesztikálódott, él. 09:17 A hetedik kört jó évtizede kineveztem NA, MEGÉRKEZTEM-nek, szegénykémet, jó okkal. A legreménytelenebb két hossz. Az első két és fél kör hát és mell, annak vége felé már várom - jutalom - a két és fél kör gyorsúszást. S akkor kezdődik előlről. Ez a hetedik nem kedvelt, karaktertelen; még igen messze a 11., ahol a féltávot ünneplem. Ami ugyan nem ekkor van, csak történelmileg annak tekintem, bonyolult. 09:47 Kata szólt, hogy az asztalka alól eltűnt a lazúrozással a fehér folt. Amit ugyan én is észrevettem, de valahogy nem tudatosult, hogy javítandó. Jav. Műterem ? tőmondat ? A/2017/27 90x90 11:47 Ma más irányban próbálkoztam A/2017/31 60x60 Kissé doktrinernek hat. Nem tudom mi lesz vele. Milyen mellékösvényeket érdemes megtartani. 12:40 Munka vége, most baromi fáradt. Kata úton, feküdnék, hát megebédeltem egyedül, s emígyen jelzem neki (számon kérné), a húslevesbe főzött húsból is ettem... 15:38 Ahogy ébredés után ültömben lehajolva a cipőmet fűztem be. F/2017/149 17:37 Békeidők. Nyugdíjas napok. Már nem biciklivel a Margitszigetre, hanem gyalog föl a Várba, a Micimackós játszótérre, ahol hajdan Mikicával. Tatay, Goda Gábor, Földeák novellák immár újra, a padomon. És egy mostanra megtalált vélemény. Ez a (hivatalosan) Sebők Zsigmond féle Mackó Muki, hiszen ez nem is szívhez szóló. Amilyennek lenni kéne. Karcos, kopogós. Viszont vitathatatlan érdeme, klasszikus értelemben vett, profi, háromdimenziós körplasztika. Minden nézete működik. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! Emlékezzünk, Mackó Muki. Ötvenes évek eleje, tizenkét évesen, iskolából hazafelé, delente bejáratos voltam a Nemzeti Múzeummal szemközti könyvesboltba. Olyannyira, hogy egy zárás utáni belső értekezletükre is meghívót kézbesített a posta; ott aztán széksorok, ahol a kiadó képviselője és a többi elvtárs rendezte a szocialista magyar könyvkiadás ügyeit. Ahol is fölszólaltam Mackó úr ügyében, hogy hiányzik. Válaszában az illetékes egyetértve velem, de kitágítva a kérdést, szintén fölrótta az új gyerekirodalom hiányosságait. Élet. E percben a szomszéd aranyos asszonyka, az orosz Tánya ? már néhány mondatot tud magyarul ?, meglepetésként becsengetett egy lábossal: ? Bobgulyas, nektek csinal, magyar recept van. Csak ennyit mondtam: ? Mért ilyen kevés? ? Mi az keves? ? Málenkij. Édesen szabadkozott. 18:52 Évtizedek óta kirajzszögelve, Kata az imént leszedte a falról, hogy kéne belőle két kópia, a festőművész és az építészmérnök asszony; névnapjukra elvinné nekik, meglepetésnek; keresztgyerekei. Szkenn, retus, megvan. Eszterke és Juli. Vagy én, de talán inkább az apjuk, Szüts fotózhatta. 1982-re tippeljük, arra számoztam. F/1982/60 Másnap megerősítve, igen, Szüts-fotó. Sződligeti kertjük, 1982, inkább 83. 20:08 Kerestem valamit a honlapon a régi naplójegyzetek között. Nem ezt. Az aláhúzás is korabeli. dátum: 61.03.03. fájl:c0016-2.htm C. 00016 Szobámban körülnézve talán utolsó állomás, hol még nem szabadítottam fel magam a fölösleges terhektől, s amire csak az utóbbi időben figyeltem föl - a könyveim. Most már tudom hozzávetőlegesen, milyen könyvekre lesz szükségem a jövőben. Ezért dobtam ki az ifjúsági, a "szimpatikus", a geológiai, valamint az olyan tudományos (legyen akár értékes is) könyveket, amikre nem lesz szükségem, ill. ha netán mégis, akkor egy könyvtárból bármikor beszerezhetők lesznek. Ugyanilyen meggondolásból kidobom sok-sok kiló újság- és folyóirat gyűjteményemet. Úgy érzem, hogy az a tárgy, amely képességeihez mérten nem megfelelően szolgál engem, csak szabadságom gátolója, s én szolgálom őt azzal, hogy fölöslegesen életben tartom. Másrészt semmiféle szentimentális emléket nem vagyok hajlandó megtűrni, hisz pályám folyamán fontos lesz, hogy az ember előre lásson, mindig, s a múlt egy-egy tárgya ne kösse le kezét tetteiben. A múltból elég annyi, amennyi az emlékezetben elraktározódik. Így ugyanis a legmegfelelőbben szelektálódik az emlékanyag. 2017. április 28., péntek 11:14 A kapitánynak akkor is a kormányosi hídon a helye, látcső a nyakban, vagy kezeügyében, ha a hajó lyukas, és a dokkban, bakokra téve a parton, oldalára dűltve. Más megfogalmazással: Ez a paripa pompás a vágtában, kitartó, gazdaszerető és engedelmes. Tekintsünk el egyetlen hibájától, hogy döglött, szegény. Más megfogalmazással: Nem tudom, mit kezdjek evvel a képpel, babírkálom. Olyan majdnem-helyzet. A legnehezebb. A/2017/30 60x60 20:39 És megjött a mérleg, gyönyörű. Ellensúlyával be lehet kalibrálni, remek. Egy apró hibája, tíz egymás utáni méreckedésem tíz különféle adatot eredményezett. Ruhában 71,1 - 75,9 kg. Túl szubjektív. Szobadísznek meg túl fehér. Pássz. Lenne új is, gyártják, validált, Sopronból lehetne rendelni, 130 ezerért. Pássz. F/2017/150 21:40 Holnap Pannonhalmára, élőhalott húgomat, itt valószínűleg utoljára ? Következő találkozásunknál vidám intés. Ott se igen lesz több mondanivalónk egymásnak, hogy vagy ? minden rendben. 2017. április 29., szombat 16:36 Pannonhalma. Ültünk egymással szemben, leginkább szó nélkül. Amikor a két kezét tartottam a két tenyeremben, azt értette. F/2017/151 2017. április 30., vasárnap 09:29 Húgom Erzsébet, Tücsök. Merthogy gyerekkorában annyit ciripelt és énekelt. 73 éves. Egy-két évet tanított az akkor melletünk lévő Váli utcai iskolában. 71-ben disszidált, Salzburg, Nonnberg benedekrendi kolostor; ott az Ancilla rendi nevet kapta. Több év után láttuk viszont egymást, nevetve mondta, kétszer raboltuk ki minket. Mármint a kolostort a kalandozó ősmagyarok. Helyhezkötöttségi fogadalom, de egy titkos megállapodással, ha Magyarországon lehetőség lesz a rendet visszahonosítani, hazatérhet. 89-ben jött is, aztán ezt néhány év alatt a Vatikánban is elrendezték. Svéd kétszintes gerendaépület kamionokkal; kolostort épített 10-15 apáca számára Kaposszenedeken. Rendet nem sikerült alapítania, de a környéket léte megszentelte, családok élete alakult át. 2011., elhatalmasodott Alzheimer kórja, pannonhalmi betegosztály. Máig megtartották neki saját-honos szobáját. Most mozgó vécé is került bele, bár nem tudja egyedül használni. Ápolója szerint már nem szenved. Látogatni fölösleges. Felőlem nézve is. Kolostorát a megyei egyház használja. 16:01 Az ebéd után mosogatásnál a tárgyak sorolásának van egy, a fizika törvényeinek megfelelő; megszokott sorrendje. Üvegpohár, bögre, porcelántál, tányér, evőeszköz, lábos. Egy helyen látok szabadon választás lehetőséget; most, hogy mosogattam, a főzéshez használt kanalakat, keverőket, reszelőket vettem előre, mert az bonyolultabb ügy, s utána az asztali evőeszközöket -, kés, villa, kanál. Ennek oka a következő. Fiatalkoromban, mondjuk az Ország Világban, vagy a Nők Lapjában olvastam egy korai szocialista munkaszociológiai? ergonómiai? kísérletről. Ez egyik pesti texilgyárban sorra behívtak néhány munkást a bizottság elé, valami azonos feladatot kellett végrehajtaniuk. S jött egy idősebb szövőnő, s ahogy emlékszem: nemigen kérdezett semmit, egyszerű mozdulatokkal azonnal nekilátott a nehezebb feladatnak. Hát ezért. 16:22 Egy utazás előtt - netán több óra vonaton - számomra igen nehéz feladat - percek - órák -, az olvasnivaló előválasztása. Tegnap. Illyés Gyula emlékkönyv - jó lenne, befejezném az átnézését, de első körben kiesett, nem fér a tarisznyába. Egy szélhámos vallomásai - 30 éve olvastam, két hete fölhoztam a közkönyvtárból. Reggel dühösen félretettem, erre kár az időt. Rakovszky Forteplan. Minden hódolatom hatalmas versei iránt, most el kellene dönteni, ezt az új kötét megtartsam-e. Tarisznyába. Káoszelmélet. Ez ráadásnak, csak a mohóság, édes szeretetből, életotthonos nálam. Tehát ez a kettő. Lődörgök a Keleti pályaudvaron, várakozva, antikvárius bódé. És olcsóbb, mint egy pesti villamosjegy, abszurd, Szerb Antal Világirodalom története. Hirtelenjében megvettem. Ez diákkoromban persze megvolt, talán valamennyit bele is olvastam. Hát akkor, gyerünk. Mivel kezdjem, tartalomjegyzék. Egy homályosan sznob mező, valamennyire legalább ismernem illene: Goethe. És váratlan remek oldalak. Szerb háziköntösben cseveg, kedvesen, és persze iszonyú tájékozott. Hogy a szentimentalizmust Goethe lenézte, de a világirodalom legjobbb ilyen könyvét ő írta meg; hogy csak az érdekelte, ami személyes, azokat az élményeket emelte általánosabb síkra. Hogy minden napjáról tudunk. Hogy atremészettudományok. Szemléletváltoztató Itáliai utazása. Megkerülhetetlen, a szellemi műveltség határait ő jelölte ki, Európa máig ehhez igazodik. Hogy nagyon tudott szerelmes lenni, de szeretni nem tudott. Hogy a Faust második fele gyengébb, de mégis azért fontos, mert..., satöbbi. Karakterünkben több közös vonást láttam. Még egyszer elolvasom. Netán talán valamit egyszer majd még tőle is. 17:07 Új multifokális szemüvegem. Átvettem, most tapasztalom, rosszul lett beállítva, a távollátáshoz kissé lehajtott fej kell. Csípőfogó; a két orrtámaszt távolabbra egymástól. Most jó. 18:11 Zsófi tanít. A gyerekek nemigen értik, mi az a hit. Hát bizalom. Elhinnétek-e ha azt mondom, van nálam egy rigó. Nem. Akkor kiemelt a blúzából egy sérült fiókát. 2017. április, napi olvasó: 427  oldal teteje előző levél összes levél LEVELEK LE MEUX-BE  1990.5.17. ? weben 2000.6.11. ?  ?   facebook.com/deske.hu honlap főoldal           üzenet: vali@deske.hu    – VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX-BE / 266. 2017. május 1., hétfő - Munkás Szent József ünnepe 05:00 Virágom virágom. Mindenkié. Valaki súlyosan áthágta lépcsőházi könyvtárunk törvényét, BOOKS ONLY, ide csak könyvet. Jó ház. 05:20 ? Deske, számomra nehezen viselhető, hogy/ahogy Tücsök betegségéről, részletekről írsz a neten. E. ? Az vezetett, hogy tanulságos, mert embervoltunk része. Hogy a betegség nem szégyellni és titkolnivaló. d. 21:14 Múlt heti magnós interjúm örökbefogadás témakörben most cikké megírva, délben megérkezett. Megállapodunk, kikötöttem, hogy hozzányúlhatok megjelenés előtt. Valami interjúkötetbe készül, nem figyeltem, elfelejtettem. Azóta-, nyolc órán át írtam át meg át, mostanáig. Négy flekk. 21:57 Egy félelmetes verset találtam, mintegy véletlenül, a Rakovszky kötetben. Fölkeltem, beírom. Remélem, hiba nélkül, már villanyoltani kéne. CSILLAG Egy csillag ég csukott szemem mögött, az öntudat sötét peremvidékén, mikor már minden mást befed a köd ? ez volt a kezdet, ez maradt a végén. Állócsillag futó évek fölött. Tűhegynyi lyuk a tények szövedékén. A folyton változó képek mögött a puszta Én ? Isten-szilánk? Lidércfény? Csalfény, amely hagymázas föltevések lápjába csal? Őrláng, kiolthatatlan? Egymásra néző tükrök tükrözése? Képzelt világ csilláma holt agyagban? A ködbe, hol már nincs idő se, tér se, a Szürke Révbe, csillag, elkísérsz-e? Reggel tenném be a VERSTÁRBA, de tavaly májusi dátummal ott van. Érdekes, az egy másik, nyilván szintén hiteles szövegváltozat. 2017. május 2., kedd 06:40 Hajnali mail a Fotómúzeum igazgatójának. Bevallom, reméltem, a húgom-portrét beválasztod…. de nehogy emiatt meglágyuljon a szíved. első a kötelesség :-)) d. És akkor témazárásként még egy fotóm róla. F/2011/285 09:33 Egy honfitársunk találékonyan a Ferences Rendház kapujában vetett magának ágyat. Isten Báránya. Én most a fogyókúrámat jelző mérleg pontatlanságával vagyok elfoglalva. F/2017/152 09:37 És még egy, témazárás utáni fotó, Tücsök/Ancilla tenyere az épp akkor számára faragtam rózsafüzérrel. Pannonhalma, őspark. Szeretem ezt a fényképet. F/2011/175 Erről jut eszembe - asztalnál, szerszámközel, éppen jó időben -, az enyém hatodik állomását utána kell reszelni. Azt kesztyűben nem lehetett biztosan megtalálni. Kicsi a rés. Meg is van. Ha tizenegy ujjunk lenne, az lenne a Miatyánknak. 11:34 Most érkezett, micsoda öröm, gazdag élet. Drága mesteremnek, barátomnak egyetlen jelentősebb periódusa volt szerintem, a korai, helyszínen festett belvárosi képek. Hatvanas évek eleje. Fura módon Sugár Gyuszi ambíciótlan lévén, munkáit nem tartotta számon, alkotóközössége értékesítette, nem tudni kiknek, s azóta én se, több mint ötven éve egyet se láttam ezek közül a szeretettek közül. Nem tudni, hol vannak, emlékkiállításán se szerepeltek. Most egy új ismerősöm albérletében fölbukkant egy, nem is tudom, hogy kezeljem ezt a helyzetet hirtelenjében. Egy jó fotót csinálok róla, mindenképpen. Netán megszerezni? Ízes, jó kép. Izgatott vagyok. Még annyit ide, mesélte, ha elálmosodott ezek festése közben, ott, a járda szélén, kicsit fejen állt. 17:48 Délután bef., Műteremcsend - A/2017/30 60x60 18:25 A nagy fehér cápa harapásereje 1,6 tonna/cm2 20:33 Gaál Jocó megnyitója a Godot Galériában. Tán öt-hat hasonló fejplasztika, köztük hasonló szellemű képek. F/2017/153 21:19 Katával szóba került a mail-art, ez egy időben nagy divat volt; s hogy egyszer Swierkiewicz Robi egy küldeményével ebbe engem is bele akart vonni. Haloványan ironikus válaszomat persze beszámoztam, grafika az is. A maga módján. B/1981/01 Vajon mi lehet most Robival. Őt se, munkáit se láttam évtizedek óta. Bármihez nyúlt, kilométerre fölismerhető volt a keze nyoma. 2017. május 3., szerda 04:49 Mi ez a szentpáli őrület, hogy mindent, az autószerencsétlenséget, amiben férjünket elveszítjük, megköszönni, azért hálát adni. Egyszerű. Mert ez a világ úgy van kitalálva, hogy a valóban hívő embernek ez is a javát szolgálja. 05:01 Meghívó érkezett. Tibor, úgy tűnik, továbbra is ragaszkodik a perifériához. Mondogatom neki, már rég az Ernst Múzeumban kellene. Húsz éve hívtak meg először a maguk szervezte nyári művésztelepre, fiatal emberek közé öreg elefántnak. Amatőrök, profik vegyesen, köztük 4 igazi tehetség. Tibor a legerősebb, ma már persze egyetemen tanít. Kéttantermes vidéki iskolát béreltek ki, egyik teremben hálózsákok, másikban festőállványok. Bár leginkább tájoltak. Harmadnapra festékes, koromfekete a mosdó. Területét keresztben elfelezve csendben fehérre pucoltam. Szombatonként a kertben fűbe terítve keményen megbírálták egymás termését. Az enyémet is. A papírlapok sarkán kavicsnehezékek. Tehát a meghívó: Se szöveg se zene csak a képek meg az obligát bor, pogácsa és Ti . No meg én. 06:10 Valaki fölkínált nekem egy Newman Breviáriumot. Bocsánat, most mégiscsak jó lenne. Ha az ember fennhéjázó szellemű, akkor mindennel megelégedett, – önmagával pedig egészen különösen. Erélyesen és határozottan tud cselekedni és e pusztán alkati energiáját összetéveszti a hit erejével. Vidám és megelégedett és ezt összetéveszti a keresztény békességgel. És ha boldog családja körében, akkor összetéveszti a pusztán természetes ragaszkodást a keresztény jóakarattal. Röviden mondva álomban él, amitől semmi más nem óvhatta volna meg, mint mély alázat és amiből semmi más nem ébresztheti fel, mint a kemény megpróbáltatás. Newman Secret faults. 1825. 09:48 Garai Pétertől (nem ismerem), reggel mailben egy verseskötet. CTRL+klikk, letölthető. Ő a rajzokat is ajánlja benne, én nem. Az ő fanyar mosolyai rangosabbak. EMLÉKEZTETŐ anómia: társadalmi v. egyéni rendellenség törvénytelenség; szokásszabályok általános tömeges áthágása, megsértése és én ettől összetörten érzem magam, nincs kedvem irkálni se. petri mondta, hogy a költészet anómia – szótárazásra apropó ez lehetett nem tudom mire érthette mindenesetre frappáns szöveg azt el kell ismerjem 11:02 Egy, gondolom, éhen halt pók utolsó, ziláltnak ható munka-, és lakhelye a műhelyszoba sarkában. Tán koporsója is. Emlékműnek megteszi. Tán ő is szerette a szürkeárnyalatokat. 11:23 Sokfajta reménytelenség létezik. Ez az A/2017/31-es reménytelen-reménytelen volt. Fűrészgép, ha 50x50-eset csinálok belőle, akkor talán. Egy téves mozdulat, tíz centit keresztbe belevágtam. Rég oldottam meg ilyen szerencsés könnyen egy 12:14 Hogy a kollégák nagy része mennyire (nem) ért a számítógéphez, fölmérhető abból, hogy a napi 6-10 meghívó között sok a 4 megás, a szükséges 100 kilobájt helyett. 13:11 Ez ma nehezen állt össze. Sötét volt. Eső volt. Hóvihar is lehetett. Ezektől minden kitelik. Ártatlan műterem - A/2017/32 60x60 2017. május 4., csütörtök 12:58 Interjú, örökbefogadás témakörben. Tán segítek is vele. ...A fiút nem vártam, sokáig nem is szerettem, nem volt érdekes számomra. Tudja, mikor szerettem meg? Kilencszer szúrták a fülét. Karomon vittem, és tán a negyedik alkalommal felismerte, hová megyünk. És ahelyett, hogy megdorgált volna, mi rosszat csinálok vele, hirtelen szorosan hozzám bújt, átölelt. Akkor áttört bennem valami. Leírhatatlan. Egyébként egészen másképpen szeretem ezt a fiút és a lányt. Nagyon, mindkettőjüket, de egészen más a színe a két szeretetnek. Megfogalmazni nem tudom. a szöveg fotó: Zsófi tengerimalacokkal matekozik - F/1992/34 19:45 Hosszú hetek kínlódása, megbeszéléshalmazai után egy mail: Kedves P., kérem, beszéljen meg egy találkozót OSZK/MEK-vezető M.-el, gondolom, nála. Ehhez alkalmazkodom. És ha az OSZK szerint a honlapom hosszú távú használhatóságához célszerű lenne új program írása, akkor megkérem erre… Ha jól értelmezem (ami egyáltalán nem biztos), a megbeszélni való:  OSZK archiválja majd a MEK-szerver anyagát a deske.hu-val együtt. Ez statikus html oldalak halmaza lesz, melyben minden benne lesz, kivéve a Php-s keresési funkciókat. Gondolom, ehelyett lesz valami egyéb keresési módszer. Köszönöm! d. 21:33 Valami adatot kerestem a NEWS-ban. Nem ezeket. 2000. augusztus 2. Miki nem érkezett meg, estére vártuk. Álmomban úgy hordoztam, mint anyamajmok kölyküket, fél karral oldalukhoz nyalábolva, repülve fától fáig. János (őt nem ismered) most jött haza, Kenyában gyógyított. Meséli, az ottani bencések létesítettek egy piacteret a kolostor mellett, működött is. Hanem az árusok állataikat is bevitték, azok odapiszkítottak, a földön meg az áru. Erre kerítést építettek, és az állatokat kizárták. Harmadnapra a piacot be kellett zárni, a kecskék nem ették meg a maradék zöldséget, bűz, és mindent ellepett a légy. 2000. augusztus 14. Miki 18. születésnapjára egy gyönyörű, igen drága karórát választott, bárha fél áron, pfujj. Igazi ajándékom számára három cetli: - Egyetlen titkot tudok, a leesett radírt azonnal fel kell - Lk.8.44. - Kérlek hozz egy gyufát Tapolcáról. (Ez 22 km. autóval. Egyedül még soha nem vezetett. Avatási szertartás.) Meghozta. 2017. május 5., péntek 09:19 Görcsöt kapott a lábam a vízben. A rohadék. Úgyhogy föl se merült, hogy hazafelé ne vegyek egy sajtos rudat. De a legrosszabbat sikerült elkerülnöm. Volt ott mákos rétes is. A fogyókúrámra. 09:50 Mail (lány)unokámnak Tudod, honnan a körömfestés? Amerikában a lenézett fél- vagy negyedvér négereknek, a bőrszínén nem, már csak a körömágyán lehetett látni, hogy nem fajtiszták. szia, d. 11:21 Hajnali mail. - Deske, megvan ez neked? Amit te nyitottál. S. - Kösz, nincs meg. A szöveg megvan. Azt cserébe... d. 12:39 a mai Műterem, munkaasztalom emlékére - A/2017/33 60x60 13:30 Mégiscsak lecserélem a múltkori fotót, inkább ez. Tehát Gaál József kiállítása megnyitóján, a Godot Galériában, 2017. május 2. F/2017/153 SELECTED WORK BY ÉN, vagyis inkább BY KATA, de csak három nap után hallgattam rá, elő a trash-ből. 2017. május 6., szombat 12:51 Egy régi Lehó-vicc. Ma is. UNIÓS ELŐÍRÁS. A fene se ismeri már ki magát. Dehogy mertük levágni, bent játszik a gyerekekkel. 20:32 Ötven országban olvasnak. 49-ből nem jutnak el a szentendrei Czóbel (1883-1976) múzeumba. Azoknak. Amit a múlt hónapban újrarendeztek, nagyszerű lett. Sikerült sok képet kölcsönbe, letétbe megszerezni gyűjtőktől, múzeumokból. Fotójegyet vettem. FILM: A múzeum a főtér fölötti dombtetőn, a lilainges férfi mögött a bejárata. Leginkább a madárhang miatt vettem föl. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! Grafikájára egyre emlékszem, amiből az derült ki, hogy nemigen tud valamit lerajzolni, ez aztán a portréknál, vállízületeknél. A főműveit - gondolom - a netről is lehet. Én inkább a kevésbé ismert nagyon jó képeit. Az utolsó kép párizsi fotó róla, modelljével. Végre minden korszakából van munka. Az első: NAGYBÁNYA - MÜNCHEN - BELGIUM - NYERGESÚJFALU - PÁRIZS 1902-1914 És az utolsó terem: PÁRIZS - HATVAN - SZENTENDRE - BUDAPEST 1925-1976 Itt alant az első egy késői kép, Mária a kertben, 81x100 cm, 1963; 80! éves, micsoda gyönyörűség. Mellette kinagyítva a kép részlete; az asszony: üres fekete kontúrfirka, láthatóan kevéssé érdekelte, de ezt csak a tréfa kedvéért. Nagyvonalú gazdag ecsetkezelés. A korai párizsi utcáit mindig is szerettem, csudálatos képek. Vagy érdemes megnézni az utolsó kép előterét, a csónakok előtti térség. Ennél absztraktabbat, ennél festőibbet... Kár, hogy csendéleteiből nincs, azokat gondos beállítás után csinálta, csak hát a színek által az égbe emelte. Hihetetlen kolorista volt. A középső itt csak részletkép; Picassoval (hosszú ó?), annak műtermében, a bárányos ember szobrát nézve. Nagyon szeretem. Ő nem gondolkodik, a téma érdektelen ürügy, ő foltokat és főleg színeket keres. Még portrénál is. Érzéki. Nem gondolati fajta, mint mondjuk Farkas, akinél a téma is fontos. És kettőjük között Derkovits, aki ugyanakkor érzékien festői IS. 2017. május 7., vasárnap 05:13 És még egy, egy legutolsó Czóbel, hogy ez a nap is jól kezdődjék. Mennyire megdolgozott tartalmas részletek egy jelentéktelen területen. Szüts nemrég csendes fejcsóvál-megdorgált hangos képszignóim miatt. Igaza van, el is hagytam, ahol lehet. Pedig amúgy sajna oly hasznos, a kép jobb alsó sarkára semmit nem kellett kitalálni, az munka nélkül meg volt oldva. 09:35 Hogy csak három hét múlva, majd a könyv megjelenése után mutassam meg olvasóimnak az interjúmat? De hiszen most lettem kész vele, és hogy örülök neki. Három hétben én nem tudok gondolkozni, hol leszek én már akkor. Lehet, hogy meg se érem. Hát kihuncudkodtam, hogy bár két lépésben, de annak, aki megígéri, hogy a könyvet is megveszi, (lássuk be, erős ötlet, erre nehéz mit mondani) - mégiscsak a teljes szöveget föl a honlapra. Kata fejcsóvál, ő a mindenáron-béke híve; mert te mindig győzni akarsz. Nem. Egyszer meggyóntam, hogy agresszíven vezetek. Az is tévedés volt. Ugyanis játszom. Ha valakit le akarnék legyőzni, valaki partnerre kellene figyelnem. Holott az eszembe se jut (nincs ellenfél), hanem a munka tárgyára figyelek, ami épp a kezemben. Arra viszont nagyon. Igaz, látszatra és hatásában is sajnos ugyanaz.  12:37 Vasárnapi kirándulás esőben = Nemzeti Galéria. Medgyessy, gyönyörűség. Jó látni ilyet. 1899 - 1904. Öt év alatt ennyit tisztult Fényes Elek. És kezdődnek az igazán nagy képei. 14:02 Anyák napi ebéd, unokák. Zsófi lányunk is anya, ezúttal fotótáskájában szalvétákban öt megmentett gyerekrigó, akiket szintén etetni kell, útközben is, óránként. F/2017/154 19:04 A litván tengerparton most szép az alkony. Tengerhorizont. Súrolófények. És az édes rikoltó madárfelelgetések. http://pontu.eenet.ee/player/kasmu.html Tegnap egy apuka, kislányával. Van ott egy létra is valami kis sziklácskára. A kislány persze. A partra húzott halászladik tán csak díszletnek szánva; a három pózna is. Bal legtávolabb pici ház lehet, éjszaka egyszer fény vetődött onnét. Ez a tenger jövőre is tenger marad. 21:52 Ez a tenger e percben, távoli mennydörgésekkel. A föld mélységei az ő kezében vannak, és övé a hegyek minden orma. Övé a tenger, az ő műve, a szárazföld is az ő keze alkotása. Zs. 94. 2017. május 8., hétfő 05:34 A tegnapi pontosabban. ...Egyszer meggyóntam, agresszíven vezetek. Az is tévedés volt. Más a helyzet: játszom. Ha valakit le akarnék legyőzni, valaki ellenfélre kellene figyelnem. De én még csak nem is magamra; nagy különbség, a munkámra figyelek, ami épp a kezemben. Csak arra. Bár a következmény ugyanaz. Búsuló/káromkodó emberek. 06:03 Ha az emberek csak annyit beszélnének, amennyi gondolatuk van. 11:27 A ma kezdett A/2017/34 17:21 Amikor az ember egy délelőtt kezdett képpel a délután közepéig ide jut fölmerül a klasszikus lételméleti kérdés lenni festőnek vagy nem lenni vagyis mi a túró más szóval ajajj le kéne mosni de ahhoz is fáradt vagyok 17:53 Figyelemre méltó hogy ez a szegény 3,2-es farost lemez mindezt szótlanul tűri mi keresnivalóm e világban még talán ha egy mákosrétes csakezértis egy szóba pedig van a konyhába miért, az orvos meg mellévág 2017. május 9., kedd 05:23 Kedves olvasó mail-tanácsa, talán le kéne mosni a képet. Igaza van. Talán lemostam. Amennyire lehetett. Reggel öt. Nem lett jobb. Igaz, rosszabb se. Tegnap, vagy ma van a Győzelem Napja. Mégis, inkább tegnap lehetett, május 8. Csinálok egy teát. Kezdjük a napot. 06:39 Elkezdtem. 11:10 Ez az, vagy majdnem az az illat, amivel 40 éve már találkoztam, amit keresek, olykor fölbukkan. Utal a mennyországra. Sávomban úszó hölgy megadta, Mammut1, földszint. Ha Kata hazaér, majd mellékesen megkérdezem, van-e nappali hidratáló krémed, úgy értem, huszonötös. A képnek pedig délelőtt meglett a megoldása. Hol is olvastam ezt, talán így, egy Greene-krimiben, last emergency signal, last solution. 11:41 Amikor egy vendégem múltkortájt csendben rákérdezett, nem kaptam-e megjegyzést erre a lila foltra vonatkozóan, kezdett derengeni, hogy ez a gyönyörű szín nem az én világom. Aztán ma délelőtt. A kép egyebütt nem ilyen édes fajta, ez ennek ellentmondó. Amúgy is bágyadtan kiegyenlített volt az okker folt evvel a lilával. Most pedig az ezüst keretszín sávra kezdek gyanakodni. Ezt viszonylag egyszerű lesz makettezni. Vannak erre fekete fotókarton csíkjaim. 13.44: ezüst marad, keretet feketére. 12:28 Meg itt van ez a 2017/27-es, 90x90, elég buta konstrukció. De ha már megvan, legalábbis egyelőre, célszerű volt azt a fehér foltot egy kicsit konkrétabbra. 13:34 New York, Szövetségi Tartalékbank. Föld alatti trezorjában ? métervastag ajtók ? hétezer tonna aranyrúd. Nahát. Hülye világ. 17:37 Igen, Esterházy matematikus is volt, látszik: mű alkotás közben szigorú törvényeket követünk, melyek azonban folytonosan változnak. Tökéletes. Ez a mai sem lineáris történet, ebben a szakmában nem szabad következetesnek lenni. Kezdtem volna délben, keretet feketére, aztán - Az ezüst csík volt közben arany is. Csak akkor jutott eszembe, ha ennyi baj a kerettel, rendszerint a kép is hibás. Az kapott egy párizsi kék - Van Dyck-barna lazúrt, a lila folt is visszakerült. Az okker eltűnt, satöbbi. Most mintha a fő-, és az alsúlypontok, a motívumok száma, helye megnyugtató lenne. Új cím. Evilági műterem - A/2017/28 64x64, meg a kerete 2017. május 10., szerda 10:45 Kata kiskertjét a napfényes gangon leginkább szemlesütve szeretem. Évek óta próbálkozom megfényképezni. 11:25 Tesztfelvételnek indult, de aztán megtartom lett belőle. Kata kilépett a képből, mert nincs megfésülködve. Aki itt az asztalom fölött engem néz negyven éve ? mindenki Picassót mond ? Georges Braque. Osztályvezetőm. Szigorú. Hatvanas évek eleje, diák koromban ? még élt ? álmomban féltékenységből leszúrtam. Hátulról. Film, 47 MB, 2:02 perc, a műterem körbeforogva. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 17:50 Bizonyára időjárásváltozás. Szokás mondogatni hetven év felett. Noha délelőtt három képen javítottam; a lélek ernyedt csüggedése, ölbe ejtett kéz. Amire ezúttal gyógyszernek kínálkozott a fölső polc jobboldalán a frigóból kis Hartai füstölt kolbász. Húzom ki a helyéről a hosszúkás zöld dobozt, papírcsomag a tetején. Amiben két rétes, egy mákos és egy túrós, ez utóbbi Katának. Két napja ketten együtt mindent tűvé tettünk, nem volt sehol. Egyetértettünk abban, csak a kék lábosban lehet. Az az ötliteres, ami a háztartásunkból húsz éve egyszerűen eltűnt. Megettem; bár nem volt kellemes a kolbász után. 2017. május 11., csütörtök 09:14 Körlevelet kaptam, Zsófi Berlinbe szakadt gyerekkori barátnőjének édesanyja nagybeteg; most gyerekével hazajönne egy hétre mamát ápolni, kölcsönlakást keres. Pénze nincs, vagy alig, erre: ...egy üres lakast vagy ajandekba, vagy a rezsi beszallasaert, vagy nagyon-nagyon olcson, vagy egy üveg skot whiskyer, virager, közös ebed… vagy a ket szep szememer :-) Szia P.! Lakás nincs, két szoba van, (ingyen), nem egymás mellett. Egy ágy a kicsi szobában + másodiknak a földön szivacs. Nagy szobából 5 hegyre kilátás. Főzni lehet. Édességet nem eszünk, virágot, whiskyt utáljuk. Hálából esténként nem kell sokat beszélgetni. d. 11:05 Ma délelőtt tovább Hideg van, műterem - A/2017/29 60x60 cm. . 12:45 Ez is javult egy kicsinyég. Műteremcsönd - A/2017/30 60x60 cm. . 20:56 Nádor Tibi este hatkor a Stregova utcai Artus Galériában. Húsz éve, hogy megismertem, harminc éves srác volt, felőlem nézve. És nagy ígéret Szobamozi sorozatával, erdei szénrajzaival. Mára 50 lett, hihetetlen, és egyetemi tanár. Időközben sokat váltott témát, gondolkodásmódot, sokat kísérletezett. Máig ragaszkodik ehhez a periférikus kiállítóhelyhez, itt a műterme is, egy emelettel feljebb. Erre jó ez a hely: én nem mernék ennyiféle megfogalmazást és minőséget egy térbe. 2017. május 12., péntek 05:55 Kata szerint érdekesebb, mint a Széna tér; hát egy napra Bécs, vonattal. Ha már ott, venni is fogunk ezt-azt. 07:03 - Szorongattatásában mellette állok (Zsolt 90.), mondja az Isten; és én akkor a szorongatás helyett mi mást keressek?  Szt. Bernát - Deske, Szent Bernátnak üzenem, hogy Isten az örömeimben is mellettem áll, ezért én a magam részéről inkább… Szia! H. 20:03 Fotó a Széna térről, ez minálunk; a másik a Q4 múzeumi téren, Bécs. 2017. május 13., szombat 13:21 Kép délelőtt tovább, Ártatlan műterem - A/2017/32 60x60 2017. május 14., vasárnap 14:24 Köv. vasárnap bizonyára Úttörővasutazunk. Meg még vendéglőben is ebédeltünk, ó, ó. Kata ismeri, szerinte ez egy jó vendéglő. Szerintem nem, nem azonnal hozták az akármit. F/2017/155 Hogy lett nekünk Libegős fotónk. Rögtön észrevettem, az első tíz méter repülés után egy kis oszlopból vaku villan. Mindenkire. Fölérve egy monitoron látod magadat sorszámmal, már csak három OK-t kell nyomni. És aztán kifizetni. 15:17 Persze ez csak a hangok miatt. Svábhegy oldala. A böngész?je nem támogatja a html5 videót, frissítsen az új böngész?re! 15:23 És még ez is a ma délelőtti séta. 1. Ez a kis oldalkinövés úgy döntött, ő is egy komoly ág akar lenni ezen a komoly fán. Tisztelet az akaratnak. 2. Autón hátul; kiolvasva: KOEGZIST. 16:08 Katának meséltem séta közben, Déry laudációja; ötvenéves barátságuk Illyéssel. Hogy bár I. Gy. fiatalabb nála nyolc évvel, mindig előtte járt, győzelmes gyönyörű életmunkája. S ő, Déry, sokat bizonytalankodott, útközben rájött, lírai vénája jelentéktelen, ő bizony utána kullog. Szép. (Nagyon szeretem Déryt. Is.) in: Illyés Gyula Emlékkönyv Amikor egy fél századdal ezelőtt nyitott be hozzám párizsi szállodaszobámba, az ajtószárny lengése mintha magát az ifjúság édes madarát röpítette volna íróasztalom elé. Lényéből egy feketerigó telt énekre hallatszott... Lehet, hogy ötven év alatt, magam sem tudva róla, vagy magam előtt is rejtegetve, a barátság örvén vagy épp annak ösztönzésére titkos versenyfutásban voltam azzal, akiről már a start pillanatában is látszott, hogy csak utánfutója lehetek. Hogy hol ? rövid időre ? egymás mellett ügetve, de többnyire messzire leszakadva róla, őt igyekeztem ugyan elhagyni, de beérni céltudatos, egyenletes vágtáiban, melyek soha egy verejtékcsöppet sem szorítottak ki a halántékára. Épp az kötött hozzá, ami elválaszthatott volna: fölénye. Konok vagyok, vereségeimmel is szeretem ünnepelni magamat. S ha tudtam, ha nem, ezekre mindvégig bő alkalmam nyílt e félszázad alatt. Visszapillantva a pályára, egyetlen győzelemről számolhatok be: hogy ma Öcsémnek szólíthatom. Íróként élt és dolgozott reggeltől estig, újévtől újévig. Már ebben is különbözve tőlem, akit szeszélyei minduntalan lesodortak a pályáról, s ha történetesen nem magánkedvtelései vitték félre, sorsa, vagy mondjuk nagyképűbben, a történelem pöndörítette ki a versenyből. Ugyanaz a történelem, amely Illyést is megfricskázta, de amelyet ez mindig a nekiszegzett tollal fogadott és fogott fel... S bár a börtönt, az élet magasiskoláját nem járta ki, sem a kéthónapos gyorstanfolyamot, melybe én beletévedtem, sem az egyetemet, melyet nem épp jókedvemből három évig hallgattam, de szabadlábon is felszedett annyit az élet adományaiból, amennyire az írónak szüksége van – 20:37 Ennyi szépet okosat jót olvasni valakikről ? muszáj lett valamit csinálni nekem is, ami a kezem ügyébe esik, azonnal. Fejlámpa segítséggel feketére a No.3 varrógép fa vázát, amitől ugyan butább lett, deazonban letagadhatatlanul az enyémmé vált, domesztikáltam. Nagyon jól szolgál (ipari) festékkezelő asztalként. (Keret színezés.) Talpában csúszószegek. 21:01 Vasárnap este. A litván tengerparton is most alkonyodik. Szélerősség ott 50 centi másodpercenként, és 18 fok van. Horizont nincs, sétálók, és két madár az égen. http://www.lietuvatavodelne.lt/palanga 2017. május 15., hétfő 06:15 ...minden korszakban és időben úgy látszik, mintha hanyatlana és ellenségei kerekednének fölül. Különös sajátossága az Egyház és a világ közti hadakozásnak, hogy a világ mindig győzedelmeskedni látszik az Egyházon... Királyságok erősödnek és hanyatlanak, nemzetek szétterjeszkednek és összezsugorodnak, uralkodóházak tűnnek fel és tűnnek el, szövetségek, pártok és társaságok, egyesületek, céhek, intézmények, bölcseletek, szekták és eretnekségek keletkeznek és kimúlnak. Napjaik meg voltak számlálva, csak az Egyház örök; a maguk idején mégis nagy jelentőségűnek látszottak. Newman Faith and experience, 1838. nov. 10:19 Nem azt mondom, hogy most jó, csak annyit, ettől jobbat nem bírok kihozni belőle. Kidobni kár. Öt éve igyekszem vele. Francia műterem - A/2012/07 71x51 cm. 10:48 Úgy vagyok vele, mint Szent Ferenc a maga alapította renddel; csak én nem hagyom magam. Meg volt sértődve, mikor a kolostor önálló életet kezdett élni, és le is váltották a vezetéséből. Szép lelkek már a második turnus virágcsokrot teszik a lépcsőházi könyvespolcra ? nem férfi lehetett ?, ez még hagyján, de középre!, s a könyveket az alsó polcra száműzték. De én most, hogy levittem a szemetet ? Mindennek van határa. 18:21 Egy kis (nagy) izgalom. Ezt a képet tartom a korábbi sorozat befejezésének, alkalmas elöljáró képviselőjének. És jónak. S most mégis hozzányúltam, alap színhangja vált komolyabbá, bonyolultabbá és csendesebbé avval, hogy a zöldes felületre leheletnyi vörös lazúr. Vagyis seszínűbb lett. Műterem, csönd van - A/2017/26 90x90 2017. május 16., kedd 05:33 "Mózes csak egyszer tudta kettéválasztani a tengert. Koreában ez évente kétszer megtörténik." ....ilyenkor a tenger Jindo és Modo szigete között szabadon hagy egy átjárót. 2,8 km hosszú 30-40 méter széles, mindössze egy órán át. A helyiek ünnepelnek, újabban a turistalátványosság is. Részletek: diavetítés jindo-csodaja.pps 7 MB. (gépedre letölti, monitor bal alsó sarkában megjelenik, ott is nyitható) 08:08 Hogy akkor legyen a penitencia egy hétig egy-egy ima öt legellenszenvesebb emberemért. De hát ellenszenv-, ilyesmire nekem nincs időm; az valódi figyelemmunkát igényelne mások iránt. Én szürkét ütköztetek lilával. 08:23 Deske, nekem tetszik a Francia műterem! Rendes méretű a szék. Sok képeden a székek óvodás méretűek. További jó munkát! Á. Köszönöm. Kárpótlásul. d. 09:41 Valamit kerestem, följött ez a februári mail. Olyan lelkesen van fogalmazva, olyan gondos és kulturált (igen); elteszem. C.16508. ...megerősödött bennem ugyanaz a benyomás, amit az autóban éreztem - egy elkényeztetett, és sorsában szerencsés pszichopata vallomását hallottam.   A nyugodt, bölcselkedő megfogalmazások, a szeszélyes művész hisztériája, a képrombolások, az intellektuális tagság a Lukácsban, mellette a pontos, poroszos fegyelmezett életvitel kontrasztja - nos ez ad egy schármot, nem vitás. No nézzük a gyümölcsöket! ... Nem is tudom, hogy szólítsam meg Önt, mert művésznek nem tartom. Nagyon köszönöm a magyarság nevében, hogy nem engedte külföldre a képeit! Megóvta Európát a műveitől, a teljes levél Ide tartozik a Váradi Juli interjú is. Érkezett egy levél a fenti haragvó levelet a lehető legszigorúbban elitélő és cáfoló. Válaszom: Köszönöm, talán kár is volt megmutatni, mert félreérthető netán, hogy ezt rossz néven veszem, vagy hogy ez engem terhel, aggaszt. Tényleg azért tettem el, mert a maga módján minőségnek tartom. Szüts azt mondaná rá: őszinte... 11:45 Kép tovább, Műterem éjfél után - A/2017/02, 90x90 cm. 17:50 És ami nekem rémisztően komoly, a honlap ? tehát az oeuvre-adatok és az írásaim ? végleges és elérhető tárolása a Széchényi Könyvtárban, ezen a fejem fölött már most több szakember dolgozik. S nekem úgy vannak utasításaim, hogy mondataiknak töredékét értem. Evvel együtt a dolog működni látszik. Kíméletesek velem. Az OSZK az én informatikusommal levelez, ilyetén pld.:  2. Hosszabb távon az a működés nem fenntartható, hogy a C3-ban futó dinamikus website egy az egyben (php-val, mysql-lel) működjön az OSZK-ban is. A cél az, hogy az OSZK-ban egy jól használható statikus változat legyen. Szerintem ennek fényében el lehetne kezdeni az új website fejlesztését úgy, hogy a készülő website elérhető legyen egy új url-en (pl. beta.deske.hu). Az OSZK ebből tudna gyártani statikus verziót, és a fejlesztés során arra kellene törekedni, hogy a statikus verzió is használható legyen. 18:44 Délelőtt postaküldemény: Hegedüs Gyöngyi kötete: a pont felett Kedves Gyöngyi! Tán felét elolvasva verseskötetének, gondban vagyok. Tudom/valószínűsítem, hogy legmagasabb rendű irodalom. Egy-egy szókapcsolatból. De mondani nem mondhatok semmit, egy (kurva) szót sem értek az egészből. Pár hónapja is volt hasonló, lányom csodálkozva nézett rám. És semmi hátsó gondolat, amit írok, tudom magamról, sok frekvenciát nem hallok meg. Sajnálom. Mindenestre a verskötetem küldése törölve, nevetséges lenne a maga munkája mellett. Ebben sincs semmi affektálás. Köszönöm, szívélyes üdvözlettel: d. Csak ennyit hallottam meg, persze, képemről írta, gyönyörű ötlet: ...szobabelsőket festett, melyekről semmi más nem jutott eszembe, csak annyi, hogy valaki innen gyógyultan távozott, s most szellőztetnek... in: mihály napi álom 21:34 A verset begépeltem, VERSTÁR. És valamit még mindig meg kellett csinálni. Kocsiba, a megrendelt hetven darab 60 és 90 centis farostlemez haza a Váli utcai boltból. Meddig akarok én élni. Ilyenkor mindig parkolási izgalom, hogy ne túl messze a házunktól a mázsa cuccal. 2017. május 17., szerda 11:14 Kérdezem a kremlszakértőt az öltözőben ? Ha még soká él Putyin, helyreáll a nagybirodalom... ? Te is beszopod ezt a maszlagot. USA-nak 150 katonai bázisa külhonban, Moszkvának 6, és hatásköre egyre zsugorodik. 06:24 Van egy vallási közösség, mely isteni megbízatást tulajdonít magának és minden más vallási alakulatot maga körül eretnekségnek vagy hitetlenségnek tekint; valamiféle titkos társaság, amennyiben tagjait kívülállóktól nehezen felderíthető hatások és kötelezettségek által tartja össze. Szét van szóródva az ismert világon; egyes helyeken lehet gyenge és jelentőségnélküli, egészében azonban összetartása révén erős; lehet kisebb, mint az összes vallási testületek együttesen, de nagyobb, mint mindegyikük külön. Természetes ellenfele a külső hatalmaknak, türelmetlen, érvényesülni kíván és a társadalom átalakítására törekszik; törvényeket tör, szétszakít családokat. Közönséges babonaságnak tekintik, a legsúlyosabb vádakkal terhelik, megveti napjaink értelmisége; a tömeg képzeletében borzadály. Csak egy ilyen közösség van. Mutasd meg ezt a jellemzést Pliniusznak vagy Juliánnak, tárd elő II. Frigyesnek vagy Guizotnak "Komorult ábrázatok tűnnek elő!" (Vergilius: Aeneis II. 622) Nem kérdezősködnek tovább, mindegyikük tudja azonnal, hogy mire vonatkozik. Egyetlen dolog van és csakis az az egy, amelyre illik e jellemzés minden részlete. Newman An Essay on the Development of Chritian Doctrine, 1845. 10:16 A vasárnapot így kellene megünnepelni: kavicsjárás papucsban. 12:44 Próbálom igyekvőn, bizalommal ezt a pont felett kötetet -, de akárha ez a szöveg: MENĂś: