VÁLINEWS; LEVELEK LE MEUX‒be / 376

2026. július 1., szerda

05:13
Hosszú idő után egy váratlan érdeklődő levél Bretagne-ból, (már csak névleg Le Meux-ből).

Szia, kedves J., bocs, most van időm írni, két nap késéssel, 04:55. Hogy mi van velünk.
Kata most + beteg, labor, fertőzés, antibiotikum, mindenféle szaladgálások.
Tudod, két combnyaktörés, legutóbb egy hónapja is esett hanyatt, a fekvéstől gyengék az izmai,
ágyból egy-két órára, televízió, sokat alszik. Jó lélekkel él-ünk. Bevezettük, hogy este 8-kor a családnak
(egyik unoka is vállalta) egy rövid ima egymásért.
Kata életkedve: napokban utcára melltartó (évek után!), most fodrászhoz!, járókeret nélkül, Miki támogatásával..
És útközben vett egy sárga szoknyát.
Minden nap megáldoztatom.

'85 óta maradt szerdánként nálam imacsoportunk. Már csak négy és felen vagyunk.
Idén eddig 22 kép, reggel visszatértem az 1 km-hez úszásnál, kézlapáttal.
Az uszoda faliújságján általam mindig egy Zelk-vers, 20 példányban, el is viszik.
A Rózsafüzér 7. titkát átírtam:.. és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus, aki Kánában megmutatta jókedvű szeretetét.
Októberrel kezdve 150 napig délben fölmentem a Hármashatár-hegyre, éppen két óra, abból egy erdőben.
Májusban egy könyvet kezdtem csinálni, akkor ez abbamaradt. A könyv: publikációim, interjúim.
Talán tudod, Katáról, Mikiről, és Zsófiról is írtam egy-egy könyvet.
Most printeltem ki hó végén a 375. Le Meux-i leveleimet, elvben neked... Napi 800-an olvassák.
Jól vagyunk.
Nem szabad meghalnom, Katát legfeljebb Zsófikánk lenne alkalmas halálba ápolni,
de hát ez teljes embert igényel, és ő dolgozik.

Rólad csak annyit tudok, nem tudom, pontos-e [...]
Örülök, hogy jelentkeztél.
 ölel. d.

melléklet egy új: Távolodó műterem - A/2026/21, 160 cm.

És még egy melléklet neked.
F/2025/037

05:25
Az ezredes úrnak az előbb elküldtem a tegnap leírtakat. Már válaszolt.

Szia! (A laborfőnök férfi, és nem nő volt)
Másik jópofa eset.
A szervetlen kémiát egy hihetetlenül szép és ápolt vonzó nő tanította.
Magázta a diákokat. Mi fiúk "csókolom tanárnő" - köszöntünk neki. Ő mindíg kijavitott minket. 
Egy alkalommal, mikor találkoztunk vele, ugyanígy.
Mire ő megfordult menet közben és csak ennyit válaszolt "azt elhiszem!". 
Se köpni, se nyelni nem tudtunk. 
Hát így is lehet nevelni...
Ölellek  Iván

10:50
Holnap, negyedszer megint viszem Kata pisijét. Ma Semmelweis-napi szünet :))

10:51
Skandináviából

– Deske, a legutóbbi képedre reagálok. Ez valahogy nem evilági,
13 évig tanultunk egy kis csoportban itt a Kabbalát, ahol megismertem egy héber
fogalmat a világegyetemről, még a Big Bang előtt. Erről a Wikipedia:
Az En Sof, a zsidó filozófiai rendszerben, a Kabbalában, Isten tiszta lényegének megnevezése a 
megnyilvánulása és a világ teremtése előtt. Az ember sem megismerni, sem megnevezni nem tudja 
ezt az állapotot.
Hát nekem ez jutott eszembe a "Távolodó műterem" képedről.
Ölellek: P.

– Köszönöm. Hirtelenjében én jutottam eszembe:
Egy rabbival beszélgettünk múltkor, és  kabbalistának nevezett.
Kérdeztem, mi az: zsidó misztikával foglalkozó személy :) d.

– Na ez az. Mindegy mikor, hova, kinek születtél, te is az ún. Kollektív Tudat részese vagy. 
Ezt a fogalmat is a Kabbala csoportban ismertem meg. P.

11:12

EGYEDÜL
Sivatag délután.
Bejárhatatlan napszak.
S az alkony hűse? és az éjszaka?
Kinek nyit ajtót borzas
szolgálód, özvegy árnyad?

emlékeid gyülevész hadának.
ZELK

11:47
Csenget a gép, meg van találva az 592. Sugár-festmény: Pomona.
Dolgozhatok. Naná, mitoszok-démonokhoz. Meg az opuszjegyzékbe.

2026. július 2., csütörtök

18:12
Öröm. Már elkészítette barátom hozzá a keretet is.
Távolodó műterem - A/2026/21 78x160 cm.

Sötét kép, de érdekes módon egyáltalán nem kíván fényt.
Minden módot kipróbáltam, félsötét is jó.

Vagy tíz éve nem aranyoztam keretet.
Igaz, abban még két szín, tompítani.
Az ezüstöt nem bírta el.

A kép hátulról mestermű :)

A merevítőlécek által nagyon jó fogása van. 15,5 kiló.

Amerre én járok - Lukács uszoda - még a fák is be vannak számozva.

19:22
Életjel mail, leírta merre volt, hová megy, kikkel.

Első válaszom:

– Köszönöm, élete kereteiről megtudtam egyet-mást. Élnek a keretek, működnek, működik az élet. Jó, ha tud majd pihenni. d.

Fél órával későbbi:

– Levelemben finoman azt próbáltam megfogalmazni, hogy levelében magáról semmit nem tudtam meg :) d.

Erre igazi választ kaptam:

– Mindig a versenyló halála jut eszembe magamról.

Megköszöntem:

– Ez precíz :)) d.

22:01

2021. február 20. NEWS-t olvasok.
Kilenc napja tudom, hogy Kata gyógyíthatatlan:

Özvegység, házasság, halál.
A másik ember nem azért van, hogy a mi életünket megcsinálja.
Hogy boldogságunkat megteremtse. Azt magunknak kell előállítani.
Netán juttatni belőle.
Meglegyintett a halálos rémület, hogy egyedül maradok.

2026. július 3., péntek

09:56
Most, hogy a hatos villamosok ijedtükben megálltak a Margit körúton,
most, hogy 3! ember (a 800-ból) tollat ragadott és szóvá tette
(+ Kata, ő ezúttal nem írt, jóváhagyólag intett)

Deske,
Távolodó műterem - A/2026/21
"A kép hátulról mestermű :)" 
ELÖLRŐL!!!!!! is.
É.

(...dicsérnek, hencegés mellett napi szükségletem)
csendes ünnep...
...a következő dolgokra szántam el magam:

1. elhatároztam, hogy ez a kemény, majdnem másfél órás képem az egyik öregkori főmű,
    és szerencsésen éppen 21-es, annak kötelező jónak lenni az 1982/21-es emlékére (első képem volt)
2. ez okból kidobtam a VÁLOGATOTT-ból hármat, és be ezt, (ezáltal ott sikerült 40 alá),
3. valamint fügét mutatok a rohadék Czóbelnek,
    évtizedek! óta tartogatom ezt az ámulatosat,
    hogy ha netán majd ilyet én is, 84 évesen...
    Teljesítve.

alapozása 500 éves recept szerint,
sok munkával
semmi műanyag
hogy 500 év múlva is működjön :))

akkor most Katának Protexin fecskendőbe, + oxigént kikapcs.,
aztán vissza a tisztes középszerbe, új lemez, munkakötény

12:54

És az élet megy tovább, vagy ahogy Zelk,
ésazéletmegytovább, vigasztalják a kórháziak az árvánmaradtat.
Műterem - tőmondat - A/2026/23 60x60 cm.

21:04
Kutya is volt, ez is megvolt. Szép volt.
F/2019/227

2026. július 4., szombat

06:26
Ha felölteném a hajnal szárnyait,
és a tenger túlsó végén laknék,
oda is a te kezed VEZETNE,
és JOBBOD TARTANA engem.
zs.138.

09:32
Valami rendetlenség. Annyira fáradt vagyok, mint vasárnap szoktam.
Most a Lukácsban ez:

15:30
Unokám felejthetetlen véleménye a világról nyaralásunk első napján,

15:34
Olyan fáradtság, tudtam, ebből ma magamtól nem bírok kikászálódni.
Akkor egy telefon.
– Deske, az Ecserin árulják két képedet, féláron. De hát hamisítványt nem szoktam...
– Tehát leküzdöttem magam az Ecserire.
És küldött fotókat. Az egyik szeretett képem, a címéből is tudom,
Műterem Petri György tiszteletére - A/2004/39, 60x60
Rondán átkeretezve. Fölnagyítottam egy húsz centis részletét, mellé a saját felvételt.
Igen, ez eredeti. Ilyen pontosan lehetetlenség egy képet lemásolni.
A szín persze minden fotózásnál módosul kissé.

EREDETI - MOST KAPOTT

– Nyugodtan vedd meg a cigánytól. Lesz hozzá váli-keret, az ilyenkor dukál.
– Hoppá, egy aggály, esetleg orgazda leszek, ha lopták egy gyűjteményből?
Telefonom, tapintatosan érdeklőm a tulajnál.
– Eladták?
- Nem, a Balatonon vagyunk, két napja a falunkon volt.
Kölcsönös rémület, akkor rablás?
– Délután haza, értesítjük.
És az imént érkezett fotó, megvan, ott van váli-keretben, a falon.

Megkönnyebbülés.
De akkor mi van itt.
Valami általam nem ismert fotón alapuló technikai eljárás lehet.
Most látom, a két piros találkozásába bele is nyúltak! Korrektúra :)

Opuszjegyzékbe két új tétel, az évszám-sor alatti mappába: HAMIS-52, HAMIS-53
Lesz mit adminisztrálni.
Fáradtságom csökkenőben.

Ez a másik lekoppintott képem:
Nekem való műterem - A/2007/45 60x60

2026. július 5., vasárnap

18:15
Szűzmária és Kata kitalálta, mai napom az Oázis virágkertészeté. A többi alvások.
A benti gurulókocsi járókeretként működött, ketten toltuk; Kata nehezen lép. Órák.
De győzött, kimozdult. Sárga szoknyában.
F/2026/265

Egy érdekes növény.

És a zsákmány. Két ládát is vettünk hozzá.

2026. július 6., hétfő

06:02
Gyönyörű papírzsebkendő szobraim.
F/2026/266

09:55
Aki persze ő maga:

AKI BEJÁRTA A VILÁGOT
Ismertem egy öregurat, aki
bejárta szinte az egész világot,
látta, mit a földön ember láthat,
pontosabban, mit látni érdemes –
a Rákospatak medrében a hajnal
kormos lábnyomát, s a tűzfalakon
a fáradtság végtelen vonulását,
a szerszámládás, szatyros árnyakat –
[...]
ZELK



12:20
Hoztam Katának.
Ez valahogy a reggeli kavicsjáráskor a víz alatt sokkal szebb volt.

A kisvakondok, mikor fölkerülnek a felszínre.
– Mama ez gyönyörű, mért lakunk mi ott lent a sötétben?
– Mert az a mi hazánk.

13:22
A délelőtt.
Meghozták a szegedi tárlatról a képem (Horn képe :) A/2025/44)
Valamint megérkezett a nyúlenyv, és végre 15 kiló igazi hegyikréta.
Katának lassan befejeződik az antibiotikum-kúra.
Ez egy bonyolult dolog volt, napi 3, plusz két kieg. gyógyszer külön időben,
a többi tablettához valamennyire hozzá lehetett pásszítani.

És ezt a péntekit átalakítottam, méltóbb a címéhez:
Műterem -tőmondat - A/2026/23. 60x60
Leginkább csak a főtéma volt fölösleges rajta.

14:05
Megyek be Katához a táppal. Földön fekszik, halkan nyöszörög, feje mellett tenyérnyi vérfolt.
Olyan volt, mint egy sajátos rítus a földről fölsegíteni.
Csak a homloka fáj. Telefon mentős unokának. Dönt, indul Dunakesziről, bevisszük CT-re.

17:49
János traumatológián a CT-vizsgáló előtt üldögéltünk,
17:05 megérkezett Miklós fink, fölváltott.
Dadogtam a fáradtságtól.
Kata megígérte, legközelebb ezt nem alvásidőmben.

19:30
Hazahozták, CT. OK
Bal szemén túl, ahol fáj, kis csonttörés, semmit nem lehet vele csinálni, nem is kell.
Miki aludna biztonság kedvéért itt, hárítottam.

2026. július 7., kedd

10:52
Indulás előtt egy hajnali emlékeztető TACEPAO* az alvó Katának.
lelet: "ORRFÚVÁSI TILALOM JAVASOLT"
Tudniillik a homlokcsont törése miatt.

        * Generációm ismerte még a szót, magán ill. közplakát,
         a szörnyű kínai kulturális forradalom propaganda-eszköze. 

F/2026/267

11:02
Májfoltommal harmonizálnak ingemen Kata vércsöppjei.

Ezt utóbb, 40 éve ragasztottam bibliámba,
tegnap véletlen fölütöttem.
Lehetne most este nyolckor Katával ezt.
Pastor John imája.

F/2026/268

11:35
Hazafelé tíz kifli és 49 ezerért gyógyszer.
Újra. Fölvarrtam a sliccgombomat. Rossz helyre.
Megkaptam a XXI. Szegedi Táblafestészeti Biennálé katalógusát.
Kiiratkozom a festészetből, annyira idegen. Van antikvárius könyveladó diplomám.
Így is kalkuláltam. Ma mértem, az 1026 méter 40:47 p. volt.

12:10
Azt mondja, még ezen a fotón is látszik, milyen szép volt.
Döbbenetes.
Halál előtt öt perccel így látja.
F/2022/110

2026. július 8., szerda

05:59
Kata már teljes üzemben. Tegnap délután fehérmosás,
és a gangon locsolás hadművelet. Járókeret, hordtam keze alá a flakonokat.




07:07
Tegnap óta a Kossuth helyén is a Bartók Rádió szól.
Teljes erővel dolgoznak.
Én is.
Ima Magyar Péterért.
Útközben reggel, Ferences templom.

        másnap
       vagy hatszor javítottam ezt a szöveget, szeretteim szerint így meg úgy félreérthető
       de végül: nem és nem, nem és nem. én ezt akartam mondani



09:50
Net, HIRADO.HU tegnap óta állókép.

10:08
F/2026/269

10:19
Az ezredes úr - veterán autók, tartozik egy tartalék füldugóval - még vállfájással,
evvel együtt kicsit gyorsabb, mint a Borlovag. De becsülettel alkalmazkodik.
Ez utóbbi Lukácsunk büszkesége. Csoda történet.
Kezdett betegeskedni, ellassulni, pocakosodni. És akkor történt valami.
Legendák terjengenek. Ma 5 (öt) kilométert úszik, gyorsban.
Humora fanyar. Mindig rohan.
Éppen egy helytörténeti könyvet ír.

13:29
Kiütéssel győzött.
F/2026/270

19:59
István az Adrián úgy nyaral, hogy az Árnyéknaplót szerkeszti.
Most fölküldte javítva az első felét, 385 oldal.

Megköszöntem:
azt hittem ma koraeste békésen szomorkodni fogok. te most ebben megakadályoztál

2026. július 9., csütörtök

00:44
Váli Dezső / Dobszay János
2026. 06.15.  HVG / Tavaszi Tárlat? online kiadás pdf-ban vagy képek nélküli szöveg

2026. 07.09. A mai, nyomtatott HVG-ben az interjú rezüméje.
Szinte jobb így.

2026. július 10., péntek

09:54
Majd belevakultam, a kapott 385 oldalból estére az első 53 jav.
Közben meglepetések, régfelejtett dolgok. Hatvan oldalas életinterjú.

K: Geológiával való foglalkozás, versenyevezés, jóga, síelés;
zenehallgatási mánia, nagy kazettagyűjtemény kialakítása; fotózás,
24 cm-es negatívméretű óriási fényképezőgép építése;
fosztott pihetollból a téli hideg égbolt alatti alvásra is alkalmas hálózsák varrása;
bernáthegyi kutya felnevelése;
négy éven át napi egy óra angol-fordítás nyelvtanulás céljából --
ezek voltak érdeklődési körének, tevékenységrendszerének
szeletkéi bizonyos élet-periódusokban...

V: Engem elnézően és szeretettel kezelő barátaim
ezt úgy fogalmazzák meg, hogy pótcselekvéseim, hogy ne kelljen festeni...

10:10
Harminchat éve nem sikerül a reggeli Lukácskert édességét megfotóznom.
F/2020/271

11:34
Megyek Katához, levenni a csövet. Mert elfelejtettem,
hogy ezt egy órával ezelőtt már levettem, akkor nem felejtettem el.

2026. július 11., szombat

11:27
A Padlásnapló-kötetemet szerkesztjük.
Ebből.
Kieselbach Galériában könyvbemutatóm: Versnapló, 2015.
Juhász Anna Margócsy István irodalomtörténészt kérdezi,
itt a naplómról.

JA.:
Az előbbi gondolatot folytatva, én arra a történetre kérdenék rá, hogy a tanár úr úgy ismerkedett meg a szövegekkel,
hogy tőled külön kulcsot kapott, Deske nem is volt otthon, és maga fölment olvasni? Volt ilyen?

MI.:
Úgy kezdődött, hogy György Péter révén találkoztunk Deskével, és ott mesélt erről a naplóról,
és hogy nézzem meg. Aztán valóban több alkalommal visszamentem és néztem azt a tenger sok naplójegyzet.
Nagyon nagy hatást tett rám ez a különös szöveghalmaz, ez a műfajelméletileg tökéletesen zavarba ejtő valami.
Nem hagyományos értelemben vett napló, mert abból alig van, hogy mi történt aznap.
Hanem, Deske, hogy azok az események, vagy tárgyak amik fölhívták a figyelmedet, milyen gondolatokat indítottak el benned.
Az egész összeállt számomra egy roppant érdekes vallomássorozattá. Az egész világról való vallomás sorozatává.
Az, hogy vettem egy túrós táskát, ez egy esemény, de hogy te kiemelsz egy csekély jelentőségű dolgot, és a túros táskáról,
vagy az uszodavíz hőmérsékletéről, vagy az éppen hallott prédikációról valami eszedbe jut,
ami viszont messze túlmutat az egész eseményszerűségen.

Az egész naplódnak az ormótlan nagysága
éppen ezért borzasztó izgalmas és nagyszabású, mert tökéletesen megmagyarázhatatlan módon cikázik a túrós táska
és az angyalok köntösének szegélye között. Olyan leírás ebben a tengerhosszú naplófeljegyzésben,
vagy újabban levélsorozatban nincsen, hogy hogyan megyek végig a Margit körúton a lakásomtól a templomig,
vagy a templomtól az uszodáig... Külső szemmel nézve véletlenszerű események, töredékek vannak kiemelve,
mindig kapcsolatba vannak hozva egy-egy, egy egészen nagyszabású – angyali szemlélettel –
és ez egy borzalmasan izgalmas valami.

Mindez rólad szól, hogy én, Váli Dezső hogy látom a világot,
az utcakövektől kezdve a templomi szertartásig, s ezért nem is látok nagy különbséget a naplóbejegyzéseid
és a versszövegek között, mert mindvégig ott érződik benne, hogy én önmagam akarom a magam érdekes, nagyon ellentmondásos,
időnként szélsőségesen feszített ellentmondások között hányódó személyiségemet megmutatni.
Ezért mondom, hogy a verseskötetedet illetően az abszolút tízes skálát már fölvetni is bizonyos mértékig frivolság?,
blaszfémia?, vagy hogy mondjam? – egy túlfeszített alázatnak szerepe, hiszen ezek a versek ugyanúgy egy vallomássorozatnak töredékei,
amelyek egyszerűen kerekebb formát nyertek. Ez szerintem egy borzasztó fontos dolog,
és itt nem jön számításba mondjuk Lator Lászlónak a tekintélye...

Mindez, hogy nyilvános lett, hála Istennek benne van az én szerepem is, mert én biztattalak arra,
hogy ezt a naplót tedd nyilvánossá. Abban a pillanatban, ahogy ez egész terjedelmében le lett téve könyvtárba,
aztán, hogy ebből egy nagy válogatás megjelent nyomtatásban, aztán még egy kötet – hála Istennek – gyarapodván,
ez mind azt jelenti, hogy mindaz amit te önreflexióként, önterápiaként, öntanulásként megfogalmazandónak véltél a magad számára,
azt mások számára is érdekesnek tételezed. És íme ez, amint látod, működik,
hiszen a naplódnak egész rendes fogadtatása és nap mint napi olvasottsága van,
és éppen ezért, hogyha ebből a hatalmas szöveghalmazból kiemelkedik egy még speciálisabban megfogalmazott réteg, [a vesrek]
ahol a kimondásnak a megformáltságára is külön hangsúlyt fordítasz,
ez szerintem egy nagyon tiszteletreméltó és egyáltalán nem lesajnálandó tény...

Mindez, hogy nyilvános lett, hála Istennek benne van az én szerepem is, mert én biztattalak arra,
hogy ezt a naplót tedd nyilvánossá. Abban a pillanatban, ahogy ez egész terjedelmében le lett téve a Széchényi Könyvtárba,
aztán, hogy ebből egy nagy válogatás megjelent nyomtatásban, aztán még egy kötet...

[a napló 2026.07.11.-én 23479 gépoldal :-) ]

13:10
Nem tesz jót egy képnek, ha nagyon mondani akar valamit. Budapest kiállítás, meghosszabbítva a Kieselbach Galériában.
Baromi fáradt, pihenésnek mentem, előre sopánkodtam, hogy az a Sugár Gyula-kép nem lesz benne.
Volt pár igazi festmény is. És amúgy nagyon mutatósak, rendesek.
És Sütscsel örökérvényűnk, ha egy kiállításon 3 jó kép, az már egy jó kiállítás...

A fölényesen nagymenő Czóbel persze kitűnik, pedig ronda hiba a képen.

Vaszary etetős.

Szőnyit jó, hogy beletették

Mácsait újabban megszerettem, árnyaltabban kezelem.

Mácsai. Ez nagyon Budapest. A maga kategóriájában nagyon jó.

És amit előre tudtam, hogy nagyon fog hiányozni,Sugár Gyuszi belvárosi képe.
Vagy évig az asztalom mellett, a csacsi Nemzeti Galéria nem fogadta el ajándéknak.
Pécs igen.

2026. július 12., vasárnap

09:48
Mailváltás reggel

Deske, Margócsy nekem olyan félisten, és pontosan megfogalmazta miért szeretem én is annyira az írásaidat.
Ami nekem kimaradt, az a humor, ami e legmélyebb elmélkedések között fölcsillan, nem tudom milyen színű, de beragyogja a szöveget. 
Mindegyik képet elfogadnám, egyedül a Vaszary nem tetszik.Olyan se íze-se bűze.
Mácsait én a Kiscelli-kiállításon nagyon megszerettem.
Sokat festett, hogy eltartsa a családot, de ezek a budapesti stb. képek az árnyékok nélkül lenyűgöznek. 
A Sugár-kép a legizgalmasabb, a minden szempontból eklektikus város..
Azért elég nagy f*szok gyűjtenek a MNG-ben. 
Azt nem látom, hogy a Czóbelben milyen hibát láttál - nekem jobb lenne zászlók nélkül...
Itt baj-baj hátán. Mit mond a katolicizmus az élet végi szenvedésről? Hosszú keserves dilemmában vagyok. N.

Szervusz, kösz a levelet. Hát akkor sorra.
-- Nagyon megörültem ennek a régfeledett Margócsy-történetnek, fontos, váratlan volt naplómra azt kitalálni,
hogy könyvtárban a helye. Aztán nagyon gyorsan meg is csinálták nekem belőle első könyvemet, a C. Naplót.
Csak kapkodtam a fejem, hányan intézték. Gépírásból netre kellett átírni.
-- Vaszaryt többségi mintának mutattam, sok ilyen van. Nagyon jól meg van festve, de minek az ilyet megfesteni.
-- Tényleg megszerettem Mácsait, ez a városkép egy koncentrátum. Láttam ceruzarajzát a telefonfülkéről stb.
Nagyon átgondolt, ötletes munka. Mint egy szerencsésen elkapott fénykép.
-- A Sugár-kép a rengeteg leábrázolások után igazi művészet. Lebeg.
A Galériában megnézték, hogy van hat (mezei) képük tőle. Hogy az elég. És micsoda részletgazdag is.
-- Czóbel: pontos, amit írsz. A ház oldaláról lelógó zavaros formájú, túl nagy lobogó.
-- A szenvedés nem elvi, hanem mindig is napi probléma. Nem érdemes elméletet keresni hozzá,
az van (világnézetileg különböző), amúgy is olyasmi lenne,
hogy mi értelme van az életnek, amire a mosoly-válasz: ha lenne, már rég megtalálták volna...
A szenvedést ott érdemes megfogni, hogy ha már van, mit lehet kihozni belőle. Mi értéket.
Erről eszembe jut egy régesrégi megrendítő történet. Majd talán előkerül egyszer, leírtam.
Szociófotózás falun, olyan szegény asszony, hogy nyilván szégyellte, nem engedett be a házába fotózni, egy pohár vizet kértem.
De autóm után futott egy üveg nyilván hitelbe vett Colával, hogy jó lesz nekem az útra.
És egy másik öregasszony, aki már mindenkire haragszik, és ezért pirosban átfut az autók előtt. d.



10:45
-- mennyi látomás - és a vége: add a kezed...
ELTŰNT PARTON
Itt volt a Balaton. Túlnan
Badacsony derengett.
Kék és zöld és fény és pára.
Kereslek, kereslek.

Égbolt is volt, fák is voltak,
vihar is sistergett,
felhők, lombok kavarogtak.
Kereslek, kereslek.

A vonatfütty szerpentinje
ágakon tekergett,
füstben úszó kertek, házak.
Kereslek, kereslek.

Szólt a dzsessz, a vadlibákkal
trombiták pereltek:
„Jaj, az ősz!”
„Nem! örök nyár van!”
Kereslek, kereslek.

Mi se hittünk a madárnak,
ősi őszi jelnek –
sivatagban, égő porban
kereslek, kereslek!

Add a kezed, kis halottam,
eltűnt parton állunk,
légy türelmes, eljön értünk
igazabb halálunk.
ZELK

18:19
Az online esti szentmise után beszélgetünk; Kata egy kérdőjellel.
Amit én csak áthúztam.

RÁNTOTTA?