10:08
Megjött Gábor új följegyzése a Vasárnapi Újságról, most éppen 1911-12 érdekességei. Megállapodásunk szerint három hetenként küld egy-egy új cikket, 20 képpel; ezt kb. fél nap feldolgozni.
(Elvben nekem ezért alkalmanként egy mákos rétes szelet járna.) Úgy tűnik, sikerül elintéznem, hogy az OSZK Elektronikus Könyvtára befogadja, elraktározza a komplett berszangabor.hu-t jobb időkre. Jelenlegi formátumában ugyanis nem lehet rendszerükbe integrálni. De hát ez az anyag mára hatalmas értékké nőtt. Pld. ezt az ország gondolkodását jelentősen átalakító hetilapot (1854-1921) alighanem Gábor ismeri a legjobban a világon. Tán negyedik éve foglalkozik vele.
Teszem föl a honlapjára az 1667-ik ábráját. Körülbelül ennyit tudok egy képen javítani:
A kép a szőlőpásztort ábrázolja. És két jellegzetes szövegrészlet a fejezetből:
/Régi korok világa. XIV. 1910. -1912/
Razzia képek a nyomorról ( 1911. 46.szám) Tábori Kornél és egy buzgó rendőrtisztviselő, Székely Vladimír az Uránia Színházban, egy új darabban, a fényképező gép objektivitásával szemlélteti Budapest legrútabb és legsiralmasabb nyomorát. Bemutatják a toloncházat, ahol a nagyvárosi lakosságnak a rendőrséggel összeütközésbe került salakja került együvé. A hajléktalanokat és munkanélkülieket is, akiket razziák alkalmával összefogdos a rendőrség, nagyobbára a pálinkamérésekből, ide szállítják. Nagyobb részük nem bűnös, csak szerencsétlen, a nyomor és alkohol áldozata. Vannak már tipikus toloncházi alakok is, akik minduntalan megfordulnak itt, s nem lehet sem segíteni rajtuk, sem megszabadítani a várost tőlük. A zöld kocsi, melyen a toloncokat szállítják, ismeretes mindenki előtt a fővárosban, különösen a külvárosokban.
A tanárok mozgalma (1910. 46. szám) A tanárok mozgalma alkalmából elágazók a vélemények arra nézve, hogy megilleti-e a tanárt az a fizetés, mely a bírónak kijár. Mert ennél a kérdésnél nem az a fő, a mit sokan annak tartanak, hogy a bíró sokszor milliókra rúgó összegekben ítél, a jognak büntető hatalmát kezeli, így tehát anyagi gondoktól mentnek kell lennie, hogy ki ne legyen téve a megvesztegetés csábításainak, Ennek az érvnek helytállóságát nem ismerhetjük el. Mert hiszen becsületesnek lenni minden viszonyok között egyforma kötelesség. Amellett pedig a tanárok kezére nem kisebb nemzeti kincs van bízva: a jövő nemzedék lelki világa, s tudományos fejlődésünknek jövendője. A tanárok heti óraszámát felemelni nem csak igazságtalan, de egyenesen bűn a társadalom ellen.
Nem szabad a külsőségek szerint megítélni ezt a kérdést. A magánhivatalnok naponta kétszer annyi ideig dolgozik, mint a tanár, az állami tisztviselő is jóval több időt tölt a hivatalában, s amellett szabadságideje sincs annyi, de ezeknek a munkája nem hasonlítható a tanáréhoz. A középiskolai tanítás annyira fárasztó, intenzív, az ember teljes erejét igénybe vevő foglalkozás, hogy arról helyes ítélete csak annak lehet, aki megpróbálta. Kivált a gimnázium és reáliskola középső osztályai teszik próbára
kapcsolat: vali@deske.hu