Walton Eszter kiállításmegnyitóján, 2023.jan., FUGA

Szabó Borbála – Eszter

Ez az Eszter egy őrült.
Nem olyan, mint mi, normális emberek! Folyton jár a szája, mindent kimond, ami eszébe jut, válogatás nélkül megoszt mindenféle információt, állandóan sztoriban van - és közben néz, néz szuggesztív szemekkel, haja ide-oda csapódik a beszéd hevében, fogai villannak, nevet, elfacsarodik az arca, már mindjárt sír. (Mucika, kurva szarul vagyok, nézd meg, remegek, komolyan, nem merek elmenni a sulikirándulással Erdélybe, mert félek, hogy pánikrohamot kapok valamelyik hegyen, és befosnak a gyerekek, nézd, mi van nálam, kérsz egy ilyen mentolos cukrot, kurva jó!)  
Esztert hallgatni olyan, mintha egy szikla szélén egyensúlyoznék.
Fuhh, de jó, hogy én nem vagyok ilyen! Hogy ilyenkor csak kirándulást teszek az izgalmas őrület birodalmába - de én amúgy normális vagyok. Én normális vagyok.
A múltkor azt mondta valaki: Bori, te tök olyan vagy, mint a tudodki, na, a Walton Eszter!
Ééééén??? Mi van??? Ne hülyéskedj már, én soha nem mondok telefonba olyanokat, hogy Mucika, leteszem, menstruálok, és épp most vagyok öngyilkos, de majd holnap hívlak, mikor jó? Én diszkrét vagyok és tapintatos, benne vagyok a nagy társadalmi konszenzuson alapuló összhazugságok jól működő paradigmáiban, én, én nem vagyok ilyen… ennyire… szemérmetlen!
Igen, mert ő olyan szégyentelenül átlátszó, mindent megmutat magából
– vagy lehet, hogy éppen így rejtőzik el? lapul a források tiszta fenekére? simul az üveglapba?

Lehet, hogy mégse lenne baj, ha kicsit olyan lennék, mint ő? Ha mindenki kicsit olyan lenne?
Lehet, hogy tisztábban látnánk – tisztábbak lennénk?

Neee… Bazmeg, ezt nem hiszem el! Ez a te kulcstartód??
Ja, ja. Tudom, ciki, hogy tizenöt centis plüssbéka van rajta, de mindegy, elegem volt belőle, hogy sose tudom, hol van, úgyhogy rátettem ezt a szart… 
Ezt nézd meg! Az enyémen is uggggggyanilyen béka van! Nézd!
Mucika, látod? Tökegyformák vagyunk. Ugyanaz a béka.