Megérkezve Szüts bogárhátújával Gyimesközépra, az utcán érdeklődtünk, hol kaphatnánk szállást. A muzsikus cigányhoz küldtek, hogy azok jóravaló, tiszta emberek. Az azóta itthon is nagyhírű Zerkula bácsiék, mostanában halt meg, Isten nyugosztalja.
Csakugyan szívesen fogadtak, egyet vettek megütközéssel, mindenáron a pajtában akartunk aludni, a szénapadláson.
Hátizsákomban a halványzöld vadászvászonból magam varrta hálózsák, párnázott kapucnijával.  Egyszer bivakolva hóhatáron a Magas Tátrában, akkor a hideg ellen védett.

Egyik nap egy igazi halottsiratásra is bejutottunk. Fiatal ember az ágyon, kántáló fekete nénik, a feleség énekéből kiderült, a megholt igen szerette a borocskát. Orráról időnként elhajtották a legyeket. Ez a fotó onnét hazatérőben, ezeken a dombokon át.