10. Műgyűjtők Éjszakája – Sugár Gyula kiállítása

Körmendi Galéria - Belváros

1055 Budapest, Falk Miksa utca 7.

2008. december 4. – 2009. január 10.

 

   Szeretettel köszöntök mindenkit az immár 17 éve elhunyt, művészetében azonban még mindig hihetetlenül friss Sugár Gyula (1924-91) festőművész emlékkiállításán. A kiállítás az életmű egy kései szeletét, a 70-es évek második felének, és a 80-as évek legelejének alkotásait mutatja be, melynek minden darabja telve van szokatlan erejű közlésvággyal és intenzív színű, látomásos hangulatú képi formákkal.

   A kiállítás alcíméül választott mondat az Európai Iskola fiataljai sorában helyezi a művészt. Ennek rövid magyarázataként teszem hozzá, hogy a sajnálatosan rövid életű, de annál jelentősebb művészeti csoportosulás - az Európai Iskola - művészeti programja bár köztudottan a modernizmus minden válfaját befogadta, de teoretikusai közül néhányan, úgy mint Mezei Árpád és Pán Imre éppen a szürrealizmust kívánták zászlajukra írni, mivel ebben látták a kor legfontosabb, követendő irányzatát. Mindemellett szürrealista festőcsoport Magyarországon soha nem alakult ki, de az irányzat több művészre is jelentős hatást tett. Különösen Vajda Lajos és Ámos Imre, majd Anna Margit, Ország Lili és Farkas István egyes korszakai tanúskodnak erről.

  Sugár Gyula közvetlenül az Európai Iskola betiltása után a Kossuth Kollégium tagjaként 1948 májusában (tehát a kíméletlen művészetpolitikai fordulatot tekintve szinte az utolsó pillanatban) a Medikus Kör helységében állított ki. Ugyanekkor művészbarátaival (Orosz Gellérttel, Jánossy Ferenccel és Nuridsány Zoltánnal) megalakította a későbbiekben „Négyesfogat” néven számontartott művészi csoportosulást. A közös kiállításaikkal kezdetben nagy sikereket elérő művészcsoport pályáját figyelemmel kísérők közül Frank János írta róluk röviden, hogy „a négyesfogat megiramodott, de a szocreál megállította”. Ahogy ez az Európai Iskola holdudvarába tartozó művészekkel általában történt, a további érvényesülés egy időre lehetetlenné vált számukra. Sugár Gyula csaknem negyven éves volt, mikor az első önálló kiállítását 1962-ben megrendezték, és bár a hazai csoportos tárlatokon rendszeresen kiállított, de ezután sem tartozott a hivatalos kultúrpolitika kegyeltjei közé.

    Művészi érdeklődése - a korai városképek és csendéletek után - a 60-as évek végétől fordult fokozatosan a görög-római mitológia felé. Képeinek hangulata általában egy szavakkal nehezen megfogalmazható világot idéz fel. A realista tér-ábrázolásban megszokott perspektívát figyelmen kívül hagyó, montázs-szerű képalkotása és ebben a definiálatlan térben megjelenő különös, hibrid-alakjai, sajátos módon egészülnek ki különféle rejtélyes szövegrészletekkel.

  Sugár Gyula egyedi hangzású szürrealizmusának forrásai elsősorban az antik mitológia és részben a középkori allegóriák illetve a modern nyugat-európai avantgard szellemiségből merítettek inspirációt. A 60-as és 70-es években fennálló társadalmi rend látszólagos ésszerűségével és álhumanizmusával szemben a látomások és az ókori mitológia világát szegezte szembe, ezzel kívánva felülemelkedni a valóságon, az előítéleteken, új etikát és új esztétikát teremtve.

   Egyik legszebb képén, a szabadságát féltő szép Daphné nimfa jelenik meg, aki az ókori mitológia szerint űzött vadként menekült az ifjú Apollón mohó szerelme elől – és aki annak érintésére babérfává változott. Egy másik képén Pythia – Apollon papnője szerepel, aki Delfoii-ban adott ködös jóslatokat. Vagy a mellettem lévő – a művész sokoldalúságát is bizonyító - térbeli konstrukció, amelyen Ceres-re, a római plebs tulajdonképpeni istennőjére, a növekedés, a sarjadás és a gabonaföldek termékenységének szakrális megszemélyesítőjére utal. Ebben a mitologikus közegben megnyilatkozó szimbolikus, hipotetikus gondolkodás során az művész öntudata azon a fokon nyilvánul meg, amelyen túljut önmaga létének a korlátain. Festészete mind képi, mind gondolati formájával - egy érdekes és izgalmas, a progresszív mozgalmak dinamikájával rendelkező, modern európai szellemiségű fejezettel gazdagította a hazai művészet történetét.