Deske
ahogy 18 éves koromban megszólítottalak a Dési Huber Körben és azt mondtam, tanár úr, láttam egy gyönyörű éjszakai gangos folyosót, ezt le is akarom festeni, vagy talán már le is festettem, ez nekem olyan fontos, hogy én ezt meg szeretném magának mutatni. és voltál olyan érzékeny, hogy velem jöttél. mert valami megcsillant. valami kellett belőled, de ebben az is benne van, hogy valamilyen értelemben én azonos rangúnak tartottalak - egy festőművész tanárt - az én kezdő, gyerekkori magamhoz. ez a rangtudat bennem volt. és tulajdonképpen ezek a kamaszkori berögződések a legszilárdabbak, akkor is, ha közben kiderült magamról, hogy nem vagyok zseni. végül is én megszoktam ezt a mentalitást, és ha én magamat így kezelem, akkor ez óhatatlanul így is van, óhatatlanul a környezetem is körülbelül átveszi, akkor is, ha utál. nagyon sokan nem szeretik a modoromat, mert figyelmetlen vagyok. nem veszik észre, hogy tisztességes vagyok, mert olyan rideg vagyok sokszor, vagy egzakt, vagy logikus és esetleg szeretetlen, vagy lényegre törő. nem vagyok egy társalkodó típus. de végül is mit csinálhatnak, tudomásul veszik, körülbelül, súrlódásokkal. körülbelül annak kezelnek, ahogy én magamat. és végül is a társadalomhoz is ez a viszonyom, hogy itt most jött egy rossz rendelet? hát javítsák meg! szóval, én nem alkalmazkodom. hát aztán majd meglátjuk. most fél évig abból élünk vagy pár hónapig, hogy eladtam az autómat. most valószínűleg abból fogunk élni 3 hónapig, hogy a költségvetésnél csalni fogok az építkezésnél. a fene tudja. aztán jön ez a fotóalbum, amiből pénz lesz, amit megcsinálunk a nyáron. valami 24.000 forint lesz legalább...

 

Sugár
milyen könyv?

 

Deske
ez a zsidó temetőkről. most újra fogom az egészet fotózni,

 

Sugár
egyszer már vagy 3-4 éve fotóztad...

 

Deske
hogyne, de most olyan minőséggel. az a régi valami 2000 felvétel, az meg is van. de hát ez arra volt jó, hogy ismerem a terepet. szóval végül is aggódós vagyok, furcsa módon, evvel együtt, de egzisztenciálisan nem. annak ellenére, hogy tényleg teljes a bizonytalanság, szóval nem tudom megmondani, hogy egy év múlva mi lesz.

 

Sugár
engem aggaszt, őszintén szólva, de nem az adminisztratív döntések, nem hogy itt művészetpolitikai, politikai intézkedések, ezek nem érdekesek, mert ???? (- nem hallani) az életben történt hirtelen mozgások lereagálása a képzőművészetben hirtelen aktuálissá vált... én ettől gőzöltem be, mert az volt az érzésem, hogy egy ilyen széles változás, a művészet szemléletének a változása történt...???

 

Deske
végül is, amit ez a Kasseli Documenta, meg ezek a futó divatos nyugati kiállítások, kiállítástípusok mutatnak, az egy 10-15 év alatt teljesen fölfordult szemlélet, amihez még a pop-art is egy nagyon archaikus hozzáállás, hiszen az még kép volt, keretben. meg lehet próbálni erre figyelni, de nem hiszem, hogy igazán érdemes. látom a nálam 10 évvel fiatalabbakat, akik ebbe születtek bele, és természetes számukra, hogy egy fotósorozatot összekevernek egy képzőművészeti műtárggyal, a kettőt egymásba oltják, meg kivonják, meg összeadják, meg szorozzák, meg együtt állítják ki, meg keverik. és ez a formanyelvük. jól, rosszul. csinálják. nekem ez nem a szívemből jön, én erre nem tudok figyelni. nem érdekel eléggé, nem eléggé érzékenyek a detektoraim ehhez, és semmi dolgom velük. én csinálom a magam dolgát, ami archaikus.

 

Sugár
a szecessziót kedveled?

 

Deske
nem. vannak nagyon... iparművészetben igen.

 

Sugár
ez csak úgy mellékesen... ??? ...nagyon szép szecessziós házak...??? ...ez kéznél van. nem kell más, mint hogy átlagosnál kissé magasabbra emeled a fejedet...

 

Deske
ez most alighanem divatba jön. és ezt villámgyorsan meg fogja valaki csinálni. lehet, te. végül is fotózni nagyon szeretek. ez jó ötlet, köszönöm. de ennél érdekesebb ez a szemléletbeli különbség számomra, hogy te úgy gondolod, hogy a napi, heti, évi munkád tartozéka, hogy az up to date, -a napi konstellációkra is figyelj. hogy figyelj a világra, és magadban reagáld le, ami történik. én tulajdonképpen teljesen figyelmetlen vagyok, és szívem szerint nagyon nem is érdekel. azt nem mondhatom, hogy lenézem, ez nem megfelelő szó, de nem véletlenül mondtam, tisztelem, mint egy rajtam kívülálló történést. teljesen történelmietlen a szemléletem, a világot elsősorban mint ideológiai szerkezetet látom, aminek teljesen esetleges vonatkozása a gazdasági, társadalmi, politikai struktúra, ami messze nem a lényeg. Senecán növekedtem föl, meg Epiktétoszon.

 

Sugár
mikor olvastad?

 

Deske
húsz éves koromtól, több évig... fontos az ideológia, és az etika, és az én belső tartásomon belül oldódik meg a teljes környező világ, vagyis amit abból én változtatni tudok magamban vagy másutt. Ha veszekszik velem a feleségem: etikusan állok-e hozzá, vagy nem, igaza van-e, vagy nem, ha nincs igaza, akkor mindegy, hogy mit mond, ha igaza van, akkor ezt meg kell változtatni, és figyelni kell arra, hogy bár ez egy kellemetlen dolog -, annyira érzékeny legyek, hogy képes legyek befogadni. tehát minden etikai kérdés. vagy világnézeti, pontosabban. és ehhez képest nekem érdektelen, hogy Nyugat-Európából az Egyesült Államokba tevődött át, az amit mi a kultúra központjának hiszünk. A kultúra központja én vagyok. Mert én csak azt látom át, amennyit átlátok, és azt akarom földolgozni, amihez egyre inkább befelé fordulok. nem szeretem a sok információt...

 

Sugár
nézd, a Bernáthnál volt egy ilyen probléma. Ő fiatal korában eljutott az absztrakcióhoz, de aztán az nem ment neki. Akkor egy évig nem festett, majd visszakanyarodott a természetelvű festéshez. ő aztán úgy döntött, hogy a művészetnek vannak határai, és hogy ez beletartozik, az már nem, és hogy ő hivatott ezt eldönteni... ő aztán ezt, ahogy részt vett a művészpolitikában is... ez egy érdekes vélemény volt, és sokan berzenkedtek ellene... és hát tévedett a Bernáth, amikor a művészetet egy statikus dolognak nézte, nem dinamikusnak, amely a változásaiban a társadalmat tükrözi, a társadalom függvénye, tőle függ jórészt. A lényeges és erős változások is a művészetbe a társadalom felöl jönnek.

 

Deske
Gyuszi! én ott vagyok okosabb, mint Bernáth, hogy azt mondom: nekik is igazuk van. de én azt az utat nem tudom járni, nem vagyok rá alkalmas, és nincs rá figyelmem. csinálják. lehet, hogy jobb, lehet, hogy ugyanolyan , lehet, hogy rosszabb, mint amit én csinálok-. A tehetségüktől függ, mindegy

 

Sugár
Bernáth azt mondta, hogy nincs ez az út, hanem a művészetnek vannak korlátai, és ezen belül illik mindenkinek maradni. nem azt mondta, hogy majd egy bizonyos út után a művészet meg a társadalom együttvéve végigjár együtt egy bizonyos utat, és akkor 40, 50, 100 év múlva el fog jutni... ??? ... egy politikusnak kell tudnia, hogy egy célt a társadalomban mi módon lehet elérni, hiszen az az út nem rövidíthető le, vagy nem lehet rögtön megcsinálni, ahhoz idő kell. és annyi minden változás van... ??? ... és a művészetben biztosan el fog következni egy szintetizáló korszak... én kétségek között vagyok, hogy hogyan fog történni.

 

Deske
és te szeretnél megfelelni egy ilyen társadalmi elvárásnak?

 

Sugár
bennem mindig volt egy vágy, hogy szeretnék kapcsolatot tartani a társadalommal. ez eleve azért lehet, mert nehezen tudom tartani ezt a kapcsolatot, lévén eléggé önjáró alkatú, de a vágy élt bennem. amikor érzem, hogy egy új motívum jött létre, ami valóban jelentős. aminek ereje, tömege van, igen.

 

Deske
de furcsa módon- emlékszem a te 20 évvel ezelőtti egy-két problémakörödre - azok egyszemélyesek voltak mindig. Mondjuk a mitológiai érdeklődésed. vagy amikor a radiátorodon forgó szerpentinek voltak, azokat csináltad nagy számban, vagy - az hosszabb - a montázsoknak a szerepe az életedben. Ezek számomra azt mutatták- hogy hasonlóan magamhoz, a problémákat magadból vetíted ki, és azt olvasod vissza.

 

Sugár
én ezt nem tudnám így mondani, mert mindig is úgy éreztem, hogy az, amivel foglalkozom, egy élő probléma. nem én találtam ki, hanem várhatóan a közérdeklődés afelé fog fordulni, hogy én talán ezt hamarabb megéreztem és elkezdtem vele foglalkozni, mert úgy tűnt, hogy a levegőben van valami.

 

Deske
például a mobil szobraid, meg a fényjátékok...

 

Sugár
igen

 

Deske
hang...

 

Sugár
igen. ezekre talán valamivel hamarabb figyeltem föl, mint mások. egyszer meg akartam tudni - és felhívtam a Műcsarnokban Frank Jánost -, hogy a Schöffernek mikor van kiállítása Kalocsán. még a nevét se hallották. engem akkor érdekelt, amit ő csinált, folyóiratokat nézegettem, véletlenül vagy nem, évek óta tudtam róla, és úgy éreztem a dologban van valami, van fantázia, ezzel érdemes foglalkozni még akkor is, ha nincs meg a lehetőség anyagilag és technikailag...

 

Deske
igen. hát én ehhez képest ortodox hozzáállású vagyok. magamra vonatkoztatva. az az érzésem, hogy nincs szükségem kilépni a technikai kereteim közül, mert csak a figyelmet viszi el, a lényeges problémák az én szokott technikai kereteimen belül megoldhatóak, vagy nem megoldhatóak. és a megoldásnak nem az a módja, hogy elektronikát is alkalmazok. én nem tudnék egy feladatot úgy megoldani, úgy érzem, hogy három dimenzióba kilépek, hogy időben kilépek, vagy egy új műfaj-kombinációt használok...

 

Sugár
tudod, ez a mobil is... nem azt lehet mondani, hogy kiment a divatból, nem ez a helyes kifejezés, inkább azt lehet mondani, hogy természetessé vált, és a maga helyére került a művészeten belül...

 

Deske
tehát fölszívódott az iparban, meg a dekorációban... ahova való

 

Sugár
tulajdonképpen kiderült, hogy sokkal lényegesebb része az ipari rész, és a konstruálás és a technikai rész, mint a formai alakítás...

 

Deske
persze. ez egy roppant szellemes példád volt a Ferenciek-terei Közértben a mozgó tükör. ide-oda mozog, hogy a tolvajokat megijessze... persze nekem megvan a saját értékrendem, ha mint zsűror kötelességem is, hogy mindent a saját műfaján belül értékeljek, és akceptáljak... de hát én a legtöbb műfaji határokat átlépő új művet alkalmazott műfajnak látom, ami éppen a határok keresésével vagy kitolásával válik bizonytalan értékhordozóvá. Lehet, hogy ugyanazt mondom most, mint Bernáth. Joguk van csinálni, én nem nagyon látok benne fantáziát. az , hogy valakinek eszébe jut, hogy egy fontos nemzetközi kiállításon avval szerepeljen, hogy a bejárat előtt fúr egy 10 cm átmérőjű lyukat a földbe, egy kilométer mélyet, és ez az ő akciója, ettől kétségkívül megváltozik a kultúra, ez egy új dolog, de azt hiszem, hogy ez a minimal art keretébe sorolható, ami egy ötlet, mely nincs megformálva. S az ötlet a legolcsóbb dolog. Az ötlet az, amit meg lehet csinálni, ha leülsz és fél órát gondolkodsz, de a művészet nem az új dologról beszél. a művészet az ugyanarról, mindig, mint az élet lényege ugyanazt járja körül, igyekezve megfogalmazni, azt, amit már 20 ezer éve se értett az ember. a minimál art egy mondatot mond, mint pl. hogy az élet szomorú, vagy csinál egy akciót, gombostűket szúr a testébe és azt mondja, hogy milyen borzongató az élet is. egy irodalmi szerkezetet mond, de irodalmilag sincs megformálva, képzőművészetileg sincs megformálva, tehát az információ rövid és egyenes, mint egy közlekedési utasítás... aminek annyi a helye, hogy most fordulok jobbra. nem, nem is jó szó, hogy utasítás, hanem információ. hogy este nyolctól itt meg szabad állni. no most tudom. én gyalogos vagyok, engem az nem érdekel. szóval... mit mondjak...?! viszont nem vagyunk ellátva a dolgok személyre szabott, tisztességes, és érzékeny meggondolásával, aminek szükségszerűen el kell vesznie a homályban, nem szabad, hogy befejezett mondat legyen, nem szabad, hogy befejezett információ legyen, mert akkor a személy a maga gondolataival, a maga életében nem tudja tovább vinni. A művészetnek a lényege a félbevágott mondat. A befejezetlenség. Ezzel szemben a legtöbb dolog, a minimal art is, egy világosan megfogalmazott mondat, ami egy közhely. Egy filozófiai vagy logikai közhely, és nem több számomra.

 

Sugár
az emberiség 500 közhelyéből 30 pokolian aktuális és az egész változás tengelye ez a 30 darab közhely

 

Deske
nem tudok erre most mit válaszolni, mert megint csak nem érdekel a társadalmi szintű igazság, lehet, hogy igazad van, nem látom át. engem a személyre szóló igazság érdekel és a művészet mindig személyes üzenet. végül is a művészet - Pilinszky is erről beszél - segít meghalni és segít élni. Társadalmi szinten a statisztikai igazságok szintjén működik, de lényegében a művészet lényege a személyes, megformálhatatlan megrendülés, amit érzek egy Rembrandt vagy Klee kép előtt, és átalakul tőle az élet, segít élni, segít megváltozni. Pilinszky azt mondja: a művészet talán nem is csinál mást, mint ólmeleget ad- valami társadalmi kérdést feszeget ő is, ott mondja...

 

Sugár
egyébként itt van ez a Hammer-gyűjtemény a Szépművészetiben. Egyes festmények olyan frissek, 100 évesek, mintha 5 éve festették volna. Nagyon gondosan restaurálva, de ez nem észrevehető... annyira természetesen adja a maga megjelenését a műnek, mintha új volna...

 

Deske
és másképpen is hat ezért, másképpen szól hozzád?

 

Sugár
igen... frissen szól és közvetlenül

 

Deske
feltétlen meg akarom nézni... még a Mácsayt is meg akarom nézni. az nem képzőművészet nekem, hanem szórakozás. Tőlem is szokatlan módon most 6-kor, fél 6-kor ébredek, magamtól...

 

Sugár
eddig is korán keltél...

 

Deske
eddig muszájból. hogy a reggeli jógát el tudjam végezni, mielőtt elviszem Zsófit iskolába vagy óvodába...
Most viszont magamtól is fölébredek, valószínűleg ez a mindennapos izgalom is, a szoba építkezés, reggel 7-kor kezdenek, én akkor kezdek anyag után telefonálni... Még néha ágyban olvasok is reggel egy negyed órát, egyébként csak este szoktam, ágyban. nappal nem olvasok, talán szociális szégyenkezésből, hogy én nem dolgozok, hanem olvasok... egyébként rohanós fajta vagyok, türelmetlen, hogy nekem valamit mindig csinálni kell, azt hiszem az a pontosabb válasz, nyugtalan vagyok hozzá. amíg bírom, csinálom. ha nem bírom, elalszom... múltkor egy erdélyi filmben láttam Jánost [a fia] szerepelni, a Balázs Béla Stúdióban. Szerintem valami tök hülyeség volt. Valami vonaton utaztak, és beszélgettek. Ott volt ő, János, meg pár fiatal. akkor volt valami búcsúzás jelent, alulról integettek fölfelé, és akkor ezeket a jeleneteket szétvágta és állandóan ismételgette össze-vissza forgatta ezt a pár jelenetet. végtelen hosszadalmas volt, és magamutogató dolog... jártam egy ideig a Balázs Béla vetítéseire, amikor azt a forgatókönyv-tervezetet adtam be nekik, a zsidó temető ügy kapcsán... János is csinál filmet?

 

Sugár
azt hiszem, nem nagyon tudom. nem nagyon beszél a dolgairól.

(az ecsetmosásról beszélgetünk, hogy ő nem szereti a petróleum szagát, pedig én 20 éve tőle tanultam abban mosni az ecsetet. aztán kitaláltam hozzá ezt a dörzsölőfát, amit neki is egyet csináltam ajándékba... stb.)

 

dátum: 83.6.7.   fájl: iras/1-sugar/iras/sugarnal-magnoval.htm         c1300-1.htm     C. 1300