Vasárnapi Újság X. Vajda János; várak, világirodalom

2012. 02. 29. – 04. 04.

Tartalom

Bevezetés

Vajda János

A Vasárnapi Újság munkatársai

Mikszáth: Jókai

Pákh Albert

Bérczy Károly

Szász Károly

P Szathmáry Károly

Nagy Miklós

Hoitsy Pál

Várak, kastélyok

Világirodalom

Ismeretterjesztés

Szolgálati közlemények

Reklám

Pótlás 1919 eseményeihez

Függelék

Szilágyi István és Máramarossziget

Bodnár Zsigmond és Váczy János

Két nem-nyugatos és egy volt-nyugatos

Hódolat

Hogyan szűnt meg a Vasárnapi Újság?

A Vasárnapi Újságot bemutató honlap-fejezetek témakörei

Bevezetés

Vajda prózai munkáit kevéssé ismerjük. Az sem köztudott, hogy hosszú ideig a Vasárnapi Újság

munkatársa volt. A további munkatársakról szóló fejezetet Várak, kastélyok követik. A

világirodalmat művek közlésével, portrékkal, könyvismertetővel mutatták be a szerkesztők. Szolgálati

közlemények címen a közérdekű szövegekből válogattam. Az első időszakban csak könyveket reklámoztak,

később a legkülönbözőbb árucikkek bemutatását találjuk az utolsó oldalakon. A Függelékben irodalomtörténetünk

két nagy, méltatlanul elfelejtett alakjáról, Bodnár Zsigmondról és Váczy Jánosról olvashatunk. Egy olvasói

levél jól mutatja a hetilap jelentőségét:

1855. okt. 7. T. Szerkesztő úr! Hogy Máramaros megyében kebelezett Sziget városában a tudományokhoz,

vagy jó tanúságokhoz mennyire van az embereknek kedve, mutatja az ide zárt újságnévsor… összesen

136 magyar lap, ezen kívül különféle német lap 51, az újságok összes száma 187. Ezek közt legkedveltebb

a Vasárnapi Újság…Szeretett írónk nekünk: Jókai, Bérczy Károly, Pákh Albert, Vas Gereben.

Máramaros-Sziget, 1855. sept. 22.

Baki Péter: A Vasárnapi Újság és a fotográfia kapcsolata, 2005. c. könyve a hálón is elérhető. A hetilap

történetéről is találunk benne érdekességeket.

Vajda János

Ady Endre: Néhai Vajda János

Sokáig várta szegény a Halált,
Pedig magyarul s nagyon szépen hívta
S vén haláláig hiányzott neki
Dárius kincse: azaz száz forintja.

Talán a mája se volt épp' szelíd
Olykor biz' nyűgös volt ez a vén gyermek.
De hisz' Istennek, s ami keserűbb:
Magyarnak, bárdnak, poétának termett.

Durcásan, büszkén csörtetett tovább
Rakott, hívó, bő, nagy asztalok táján,
Dalolt, virrasztott, pusztult csöndesen
S gőggel rúgott ki végső éjszakáján.

Bakonyi fajta, karakán magyar,
Pazar volt, jó volt rossz fajtája mellett,
Magyar mértéknél ő többet adott
S ő azt se kapta, ami nagyon kellett.

Akkor is úgy volt: frász törhette ki
A Dal és Szépség nyugtalan magyarját,
Mert úgy van igaz magyarság szerint,
Ahogy cudarok és urak akarják.

Mert úgy van most is, kis, szamár gazok
Fojtják el, fogják az Isten növényét:
Magyar és vátesz, ez éppen elég,
Hogy honi késsel szent szívén döföljék.

Mert úgy van, úgy lesz, nem kell ám ide
Valaki ember, igazán nagy, gazdag,
Hagyjuk szabadon, simán a teret,
Úrnak, nemesnek, hitványnak, pimasznak.

Óh, vén por-ember, boldog néhai,
Fáradt-irigyen, búsan megidézünk
S megejt bennünket a magyar remény,
Ha szikkadt, porladt koponyádra nézünk.

1897. 4. VAJDA JÁNOS. 1827—1897.

Nagy veszteséget gyászol a magyar költői irodalom. Egy sajátszerűen eredeti, első rangú művelője hunyt el

Vajda Jánosban, ki hetven évre terjedt küzdelmes, de irodalmi érdemekben gazdag életét január hó 17-én

fejezte be őszinte bánatára tisztelőinek és barátainak, ezek közt a «Vasárnapi Újság»-nak és melléklapjainak,

melyeknek mintegy 25 éven át (1879—1894) állandó belső munkatársa volt. Vajda János irói egyéniségét és

működését már több ízben ismertette lapunk régebbi évfolyamaiban is…

Vajda Jánosné Bartos Rozália: Emlékirataim, Szépirodalmi, 1983. 491. oldal

Bartos Rozália többször emlegeti férjének, a Vasárnapi Újság szerkesztőségben végzett munkáját:

247: 1881-ben Vajdának szóváltása volt Nagy Miklóssal, egy vezércikk javítása miatt.

269: Vajda folyamatosan küldi a Vasárnapi Újságot nejének.

312: „Nagy Miklós násznagyomnak megmutattam a gyereket” Nagy Vajdától tudta meg, hogy neje fiút szült.

315: 1883…”otthon maradt és írt cikket a Vasárnapi Újságba, elküldte postán Nagy Miklósnak”

A jegyzetekben Vajdáné több prózai munka VÚ-lelőhelyét megadja.

Nyugat 1933. 5. és 6. H. A.: VAJDA JÁNOS VŐLEGÉNYSÉGE ÉS MÉZESHETEI
VAJDA JÁNOS ÖZVEGYÉNEK NAPLÓJA

…Vajda sűrűn írta a cikkeket a Vasárnapi Újságba, amelynek szerkesztője, Nagy Miklós határtalanul

kényeztette…

* * *

Vajda röpiratai…Heckenast pártfogása révén 1870-ben a Vasárnapi Újsághoz szegődik, mint állandó belső

munkatárs. Egy negyedszázadig fix havi fizetés nélkül, abból él, hogy hetenként cikkeket ír ide és a

Politikai Újdonságokba. Hogy nagyobb összeghez juthasson, kénytelen politikai röpiratokat írni, könyveket

fordítani, vagy olyan iparszerű műveket gyártani, mint például a Magyar bors című adomagyűjtemény (1876).

Gyűlölte a cikkírás robotját, amelyhez az összes lapokat el kellett olvasnia. Még ha fürdőn van is valahol

Ausztriában, expressz küldenie kell lapszemléjét. Állandó pénzzavarral küzd, noha a Vasárnapi Újság és

társlapjai mellett más lapokba is ír.

mek.niif.hu/02200/02228/html/04/328.html

Arisztidesz (Vajda János): Polgárosodás. Pest, 1862. Heckenast Gusztáv. VIII, 168 p.
Első kiadás. Bordázott gerincű félbőrkötésben.

kikiáltási ár:	10 000 HUF
aukció időpontja:	2008.12.06. szombat 11:00
aukció helyszíne:	Győr, Xantus János Múzeum díszterme (Győr, Széchenyi tér 5.)

Vajda János: Magyar Bors. Válogatott magyar és külföldi adomák gyüjteménye…

Fejedelmek, államférfiak, irók, szinészek, főurak, uracsok, papok, katonák, vadászok, hivatalnokok, diákok,

orvosok, nagyvárosiak, mesteremberek, parasztok, zsidók, czigányok, s egyéb nemzetiségek, stb. életéből.

Szerkeszté Vajda János. Budapest, 1876. Franklin-Társulat. VIII + 208 p. Egyetlen kiadás. Szüry 4845. Korabeli,

aranyozott gerincű félvászon kötésben, jó példány.

kikiáltási ár:	8 000 HUF
leütési ár:	11 000 HUF
aukció időpontja:	2008.11.21. péntek 17:00

* * *

1880. 3. VAJDA János: Anno 1848, 1860 és jelenleg.

Olyanforma időket érünk meg, olyatén jeleneteket látunk, mint a fönnebbi években, azzal a különbséggel, hogy mások az indokok és mások a szereplő emberek, vagy jobban mondva rétegek.

Érdekes e különbségeket elemezni most, midőn ugy szólván lehetetlen egyébről beszélni, mint a fővárosi zavargások eseményeiről, és érdekes azért is, mert ez egybehasonlitások megkönnyítik a mozgalom lényegének és netaláni következményeinek mérlegelését.

A legelső és szembetűnőbb különbözet az, mely a mozgalom indokai és annak tényezői, az egymással szembenálló rétegek, tömegek közt mutatkozik.

A két előbbi mozgalom, noha, kivált az 1848-ki, a párisi forradalomtól kölcsönözve jelszavait, társadalmi elvek czége alatt

indult meg, határozottan nemzeti politikai jellegű volt….

Nem a gyűlölség, nem az önzés, ellenkezőleg: a szeretet és önfeláldozás szülték e nagyszerűen szép korszakot, a minőt

csak a görög hajdankor története mutat föl…

A nép volt az eszmény, a bálvány, a divat hőse, királya; az ő erkölcsei, modora, tempói, szokásai szolgáltak mintákul a felsőbb, osztályoknak. Kényesen, finom manierokban nevelt előkelő úrfiak ellesték a nép egyszerű természetes modorát viseletben, beszédben, és az volt irigyeltebb a dandyk közt, a ki leghívebben, a csalódásig tudta adni az igazi puszták fiát.

Igy nem szerette egymást a magyar még tán Mátyás alatt sem…

A nagyvárosi nép, az iparos, kereskedő, a burger — az meg oly idegen volt, oly elszigetelten élt a magyarságtól,

mintha az atlanti oeseán választotta volna el őket egymástól, mint két kontinenst, sőt egy kissé gyűlölte is egymást.

A fővárosba' birtokos, diákság, ezt volt a magyar, az un. politikai elem. Ez és a polgár, a burger, már mint kereskedő,

iparos, még vendéglőbe, kávéházakba is külön helyiségokbe jartak, soha egy asztalhoz nem ültek…

1880. 21. Vajda János: A Széchenyi-szobornál. A külföld, nevezetesen a nyugot haladásának látványa, rendesen

elkomoritott. Talán ez az oka, hogy máig, midőn lenézett boltos legény az, a ki be nem futotta Parist,

Londont, kirándulásaimban Olasz- és Németországok peremén tul nem messze hatoltam.

Soha sem voltam képes elfeledkezni egy pillanatra sem arról, hogy magyar vagyok. Minden tárgynál,

cselekménynél azonnal hazámra gondoltam. És a párhuzam nem mindig, |azaz hogy vajmi ritkán ütött

ki hazám javára. De néha-néha mégis igy ütött ki. A sok kedvezőtlen összehasonlítás keserű falatjai közt

volt néha édes is…

Soha sem is azért fájt nekem a gondolat, hogy ennyire hátra vagyunk, mert a dicsőbb léthöz ne volna

tehetségünk, érdemünk. Ha ezt hiszem, akkor egyszerűen lemondok, és nem ábrándozom nemzeti

nagyságról; de fájt azért, mert mindig ugy voltam meggyőződve, hogy a mi a tehetséget, ugy a szellemit,

mint erkölcsit illeti, az alkotó természet gazdagabban egy népet se ruházott föl több adománynyal, mint

a mienket, mely mindamellett mégis olyannyira hátulsó helyet foglal el az európai nemzetek társaságában,

hogy időnkint el is feledik, van-e, volt-e a világon valaha ?

Hogyan, hogy a nemzet, melynek ennyi és ily nagy emberei vannak, mégis oly alacsony polczon áll a

többiek sorában ?

Ime az eszmény, melyet egy művésznek érczben kellene megtestesíteni. El van-e ez érve a

Széchenyi-szobornál ? Nem vitatom.

…Omnia non possumus omnes. Az angolok majd mindenben legnagyobbak, de köztudomásúlag rossz

hegedűsök. Én szívesen átengedem a münchenieknek azt az előnyt, hogy bírjanak jobb szobrászokkal,

mi meg nagyobb államférfiakkal. Ezekre van kétségkívül nagyobb szükségünk. Csak borban, búzában

legyen jó termés, — mák nélkül majd csak el leszünk. Egyelőre oldjuk meg a föladatot egy kolumbusi

fogással. Segítse ki a szobrászt a szónok, írjuk föl a talap homlokára: «A legnemesebb ember romja vagy te,

ki valaha az idők méhében született”.

1881. 3. /Vezércikk, képpel. G./ Vajda János: A pétervári merénylet.

…A száz millió alattvaló felséges urát négy millió fegyveres szolga nem képes megvédeni annyira sem, hogy

ebédjét nyugodtan költhesse el. Aláássák palotáját és kevésbe mul, hogy vendégeivel együtt légbe nem röpül...

„A mindenható véghetetlen akaratának tetszett Oroszországot súlyos csapással sújtani!...» Nem más, és nem

kevesebb, mint az elesett áldozat nyomába lépő trónörökös mondja és ismeri el e szavakban a végbement nagy

szomorújáték erkölcsi tanulságát. «Tudjátok meg népek, hogy isten van velünk !» dörgé egykor ugyaninnen

telivér dölyfében, a letiport Magyarország mellére téve lábát, az északi kolosszus valóban hű személyesitője,

a kolosszális Miklós czár az elsápadt világnak. És 32 év múlva felel rá vissza a felhőkön túli biró:

«Tudjátok meg czárok, hogy isten van a népekkel is!»

1883. 45. 731. Vajda János: BOTRÁNY-HAJHÁSZAT.

Mindazon tényezők közül, melyekből modern világváros jellege képződik, a mi Budapestünkben még

szivrehatólag sok hiányzik. Hogy tovább ne is menjünk, a politikai központiság első föltétele: a.fejedelmi udvar,

a mi nélkül minden, még oly nagyváros is.csak tartományi, hogy ne mondjuk zugszerü jelleggel bir.

De egyben mégis vetekedünk már legalább is Bécscsel vagy Berlinnel. Sőt tán fólül is mulhatjuk. Társadalmunk

vérkeringése gyorsabb, napi életünk elevenebb, szokatlan eseményekben gazdagabb, érdekesebb, mint amazoké.

Atalában nálunk sokkal több történik, a miről «van mit beszélni a városban», sőt nem ritka az oly pikánsabb természetű dolog is, a mi egész Pári-! sig, Londonig veri hullámgyürüjét. …

A lapok, kivált a melyek magukat előkelőbbeknek tartják, időnkint nyilvánosan fölszólalnak, s kieresztett karikással gúnyostorozzák, lemennydörgik a családi szentély betörőit, s fölhivogatják egymást egyesülés végett a puritán czélra, hogy ne közöljek ezután még a párbajhireket se, mert hiszen az efféle kis történetkék vége rendesen egy párbajban csattan. De ugy járnak vele, mint a képviselőház a párbaj-tör vénynyel; meghozta az is a szigorú tilalmat, de azért széltében durrog a párbaj-pisztoly, csattog a kard s ritka nap, hogy a lapok ujdonsági rovatában a segédek maguk

ne jelentenék föl magukat azzal a stereotyp értesítéssel, hogy «N.N. között a fenforgott sérelmi ügy lovagias utón elintéztetett*.

Ez nem is lesz másként, mig a honnan társadalmi erkölcseink, szokásaink divatkelméjét és szabását veszszük:

Parisban ellenkező fordulat nem áll be. Ez a város az ő izlését emeli minden fölé. Minden jó neki, kivévén a mi

unalmas. Elnéző a botrány iránt is, ha az chic-kel van elkövetve. A reporter is franczia ültetmény Európa földjében. Tessék csak

vele beszélni és neki szemrehányásokat tenni, hogy miért cselekszik ugy a mint cselekszik ? Csakhogy persze

a vele való beszélgetés áldozatába kerül a rendes embernek. Mert ö még önmagával se áll szóba máskor

… Eleget irtak a párbajok, a botránykrónikák ellen, de a közönség azt

felelte rá: video meliora proboque, deteriora sequor* Tudja, hogy méreg van a dohányban, de azért nem tud vele fölhagyni. Törvényt hozott a párbaj ellen, de nincs ereje szigorún, hatályosan alkalmazni önmagára a törvényt. A sajtó magánéleti bot-rányhajhászata ellen pedig már nem akar törvényt se hozni, pedig ezen mód már ezen a téren sikeres lenne.

De talán épen azért nem hozza meg a törvényt, mert attól tart, hogy ennek már lenne hatása?...

*Látom a jót, és mégis a rosszat cselekedem

1884. 21. Vajda János: A TRÓNÖKÖKÖS-PÁR AZ ÖTVÖSMŰ KIÁLLITÁSON.

A királyfi személyes tulajdonságainak, s a mi legfőbb s oly mérhetlen fontosságú egy polyglott monarkhiában:

hajlamainak titkát áthatlan s érdekes ködbe burkolta az uralkodóházaknál divó s a miénknél fokozott mérvben indikált

elővigyázat. Mi természetesebb, mint hogy a nemzetek, és kiváltkép a magyar, az egyedüli, melynek számára nincs

hely e földön kivül, annál kiváncsiabbak lettek e pontra nézve; hiszen az osztrák-magyar monarkhia egyebek közt

abban is egyetlen, hogy mig mindenütt másutt a képviseleti alkotmányosság megcsappantja az uralkodó személyes

befolyását, nálunk e tekintetben csaknem ellenkezőleg, az uralkodóház befolyása döntő mivoltából mit sem

vesztett …

A főherczegi pár sorra vette a kiállítási szekrényeket és mélyen ráhajolva valósággal tanulmányozni látszott azokat.

A trónörököst az igazgató kalauzolta föltett kalappal, a trónörökösnét Ipolyi püspök. A teremben kánikulai hőség volt, s mi

többiek, alázatos néző tömeg, valóságos áldásnak tekintők, hogy födetlen fővel járhattunk. És még furdalt bennünket a

lelkiismeret, vájjon igy is nem vó-tettünk-e a közönséges illem ellen is,— előttem legalább különösnek tetszett, hogy a

trónörököst, a terembe léptekor, alig két lépésnyi távolból, csupán néma elbámészkodással, mély meghajlás nélkül üdvözöltük,

illetőleg nem üdvözöltük. De ki tudhatja az ily rendkívüli alkalom illemszabályait ! Hiszen lám, a trónörökös előtt öthat

lépésnyire járó kiállítási bizottsági tag, egy miniszteri tituár fején oly megátalkodottul ül a fekete hengerkalap, mint a

parancsolat. Ő már csak tudhatja, mi a köteles illendőség. De hogyan, hogy jó Thaisz Elek főkapitány, a ki soha egy

fogadásnál sem hiányzik, ebben már olyannyira járatlan, hogy ő, noha pedig kardosán, egyenruhában van, mégis kezében

tartja kalpagját? Kérdést intézvén hozzá ez iránt, legkomolyabb megbotránkozásának adott kifejezést amazok fölött..

Égetett a kívánság, hallani a trónörökös magyar beszédét. Egész világosan kivehető volt, hogy magyarul beszélnek, de az

uralkodó morajban és a távolság miatt alig egyes szavakat különböztethettem meg. Stefánia trónörökösné egyszerű fekete

gyászban volt, cseppet sem több luxussal, mint bármely jobb módii polgárnő. Ö is van legalább oly magas, mint férje,

szintoly sugár termet, lehetőleg még szőkébb arczczal, világos aranyhajjal. Miután egész irói pályámon sok mindenféle

súlyos váddal illettek, csak a hízelgés hálás hajlamáéval soha: bátorságot veszek magamnak legalább megközelitőleg hiven

kifejezni a nyert benyomásokat…

* * *

A Vasárnapi Újság munkatársai

Mikszáth: Jókai élete és kora, 1907.

http://mek.oszk.hu/00900/00945/html/

13. fejezet…Sok pénzt szerezni irodalomból csak lapvállalat útján volt lehetséges. Nem csoda, hogy ily viszonyok

közt Jókai is inkább akart rabszolgatartó lenni, mint rabszolga, ahogy magukat a lapok munkatársai nevezni

szeretik. A Délibáb című szépirodalmi lapot tervezte, mely meg is jelent 1853-ban, de nem a Jókai neve alatt,

mert ő nem kapott engedélyt rá a hatóságtól, minthogy az ő neve még a proskribáltak lajstromán állt. Az engedélyt

tehát a Festetics Leó gróf nevére kellett kérni…

A Délibáb megszűnésével majdnem egyidejűleg Heckenast Gusztáv könyvkiadó szólította fel egy illusztrált

hetilap szerkesztőjének…Jókainak tetszett az eszme, minél lehetetlenebb, annál jobban. Vállalta a szerkesztést,

hanem a kormány megtagadta tőle a felelős szerkesztői minőséget. Veszedelmes ember, nem való gyeplő a

kezébe. A többi munkatársakkal is próbálkozott Heckenast, de csupa neves, tehát »rovott« írók voltak, tehát

nem kapták meg az engedélyt. Addig-addig törték a fejüket, hol vegyenek egy ártatlan írót, hogy eszükbe jutott

Pákh Albert, az egykori tízek tagja, ki makacs betegsége miatt Graefenbergben töltötte a szabadságharc két

esztendejét és most is Graefenbergben volt kezelés alatt. Ez nem vétett semmit az osztráknak, hát ő legyen a

szerkesztő. Az ő neve alatt folyamodtak s kapták meg az engedélyt. Így született meg a Vasárnapi Újság 1854-ben,

mely azóta együtt növekedett, izmosodott a magyar műveltséggel.

Pákh Albert egy idő múlva ismét Graefenbergbe lévén kénytelen elmenni, azalatt Jókai szerkesztette a lapot, növelve a lap tekintélyét és az előfizetők számát. Az akkoriban legizmosabb fiatal tehetségek dolgoztak bele, úgyhogy csakhamar versenyen kívül állott az összes szépirodalmi lapok között s ezt a fölényét ötven éven át megtartotta. Gyulai Pál, Salamon Ferenc, Vajda János támogatták, Arany János is itt közölte egy-egy versét, Tompa Mihály, Lévay József, Szilágyi Sándor gyakran küldik be poémáikat, Szász Károly sokat ír bele…

Mikor Pákh meggyógyult és átvette a tényleges szerkesztést, Jókai akkor is megmaradt a Vasárnapi Újság rendes munkatársa. Pákh maga is jóízű humorista lévén, a szerkesztői üzeneteket a Jókai nívóján tudta tartani, de a Kakas Márton leveleit senki sem bírta volna pótolni, még közel hasonlókkal sem. Heckenast tehát külön ezerkétszáz forintot fizetett a rendes munkatársi díjon fölül, ha minden számban egy pár sor Kakas Márton lesz…

16. fejezet…Egyes kisebb-nagyobb írói csoportok az újságaik körül verődtek össze. A Hölgyfutárnak volt a legnagyobb írói tábora, köztük a népszerű Tóth Kálmán, akinek minden sikerült, amihez fogott. A Vasárnapi Újság mellett is csoportosult egy kisded, komolyabb igyekezetű társaság. Ez volt az Akadémia és Kisfaludy Társaság csemete iskolája; innen szedte a tagokat. Némi irodalmi politikát csak az úgynevezett akadémiai klikk csinált Csengeryvel, Gyulaival és Salamonnal az élén. Kemény Zsigmond és barátai a Szervita téri Mihalek-étteremben vacsorálgattak esténként…

Pákh Albert

1868. 7. 74. Egy nap egy instruktor életéből. PÁKH ALBERT-től. (Folytatás.) Harmadik fejezet.

Az instructor ebben is szükségesnek tartja lelke kimivelését, s továbbá is czélravezetönek tartja e tekintetben az olvasást. — E rövid fejezetben foglaltatik az is, miképen Sulc ur rendkivüli rendes jutalmakban részesül.

Már épen a megnyírt főnök nyakáról és saját nadrágáról keféié le Sulc ur az odaragadt apróbb hajszálakat, midőn egyszerre keblét lázitó hangok érintek fülét: a közel toronyóra nyolezat vert! A ház csemetéi nagy könyvkötegekkel hónuk alatt, máris fészkelődének Sulc ur körül s csakhamar közös vezérlete alatt megindulának szobájába a tanórákra, gondolatokkal, milyenek egy borjucska agyában támadhatnak, midőn a vágóhídra viszik, azaz: semmi gondolatokkal.

A gyermekek elfoglalák helyeiket, s ekkor Sulc ur, gyomra hatalmas inditványa

következtében, jón k látta elöbb azon pohár tejet s ama kétkrajezáros zsemlyét, mely asztalán reá várakozott, sub titulo: „reggeli," bekapni. Megtörtént, s pillanat villamsebes játéka volt az egész dolog. És kezdődött a leczke. Részletenkint ennek rajzát nem adjuk; nem mondjuk el Sulc ur tekintélyes föllépését, kifakadásait, nem a gyermekek makrancoskodásait, mindezeknek

leirása külön czikket igényel. A tanítási órának némi vázlatául csak azt jegyezzük fel, hogy az idösb fiu a hic, haec, hoc-ot törte, a kisebbik nagyszájtátva betűzött, a kis leány veszteg ülni, és Sulc úr türedelmesen türni tanult. Az utóbbi leghasznosabb, de legnehezebb is, — Sulc úr azonban bámulatosan haladott benne. Sokat gondolkodott leczkeközben arról is, hogy

ennek eltelte után mily kellemetes időtöltést és élvezetet szerzend neki a dráma-olvasás. Nem tudjuk egész bizonyossággal, az összegyűlt tanuló gyülekezet közörömére történt-e, vagy csak egyes felekezetek különös örvendetes meglepetését okozá, midőn a toronyóra a tizet kongá, — annyi igaz, hogy valamennyi párt arczán változást lehete észrevenni. Még alig hangzott el (de mégis elhangzott) a tizedik óraütés, midőn a felső emeletnek udvarra nyiló ablakából Sulc úr becsületes nevét hallá hangoztatni Sulc ur tenyere viszketni kezdett, — érzeni kezdé a bűzt, és intett tanítványainak. ,Mehettek!' s e szót másodszor is kibocsátani ajkán csak luxus lett volna. Sulc ur! — hallatszott le ujra a felső emeletből ama félig szives, félig leereszkedő hangoztatás, melyen a fönök orgánumára lehetlen volt rá nem ismerni. S e hangra Sulc ur kidugá fejét az ablak rostélyzatán. ,Megyek!' — s visszalöké fejét az ablakból a szobába, azután egész testét a tornáczba s ugy tovább egész principálisa szobájáig…

..Meglesz, tens ur!' — S ment az instructor s előre örült volna már a győzelemnek, mit ebédig leirandó kis replikája által aratandna /sic!/, ha ebbeli szép reményeit dráma-olvasási meghiusult reményei el nem kergették volna.

D a türelemben Sulc ur már annyira haladt, hogy ezen még csak nem is káromkodott. Es a mit más tán kétszer annyi idö alatt sem irt volna le, azt Sulc ur lerántotta még egy negyedórával elébb, mintsem ebédre hivatott volna, — oly páratlan ügyességű ember volt ő íróasztalánál és a lemásolásoknál. Pedig ezen irás közben is mennyit alkalmatlankodának körülte: holdvilág-képü pajzán növendékei! mennyiszer rikkantotta el magát: ne rázd az asztalt! — feldöntöd

a kalamárist! — megvágod a kezedet! —kiszúrod a szemedet!' stb., s hányszor kellé köztök békebiró szerepét játszani! — A száraz replika tehát a kivánt időre a kövér pör gyomrába temettetett és Sulc úr ebédre hivaték…

Mikor Pákh Albert 1867-ben meghalt; a „Vasárnapi Ujság” olvasói közadakozásból emeltek sírboltja fölé

művészi kivitelű szép siremlékét.

www.huszadikszazad.hu

VASÁRNAPI UJSÁG 1866. XIII-dik ÉVI FOLYAM.

Felelős szerkesztő: PÁKH ALBERT Kiadó - tulajdonos: HECKENAST GUSZTÁV.

PEST, 1866, NYOMATOTT HECKENAST GUSZTÁVNÁL

Bérczy Károly

1867.52. Bérczy Károly (1821—1867.) Minket Bérczy Károlyhoz a közös tiszteleten kivül még különös hála

is kötött, mert a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok megalapító dolgozótársai közé tartozott;

1854 —1857-ig ö irta a Politikai Újdonságok politikai részét. Régi barátság csatolta a Vasárnapi Újság

feledhetlen szerkesztőjéhez, Pákh Alberthez…

SZÁSZ KÁROLY.

1898. 18. Szűry Dénes: SZÁSZ KÁROLY CSALÁDI boldogsága megalapításának negyven éves fordulójához

jutott és ezt ünneppé tették az ő közvetlen hozzátartozói, így hát talán nem is épen járja, hogy a nyilvánosság elé

hozzuk az otthon szentélyének ezt az ünnepét…a Vasárnapi Újság régibb jogon

számítja őt a maga családjához, mert 45 év óta munkatársa e lapnak. Az ő családi ünnepe a Vasárnapi Újság

ünnepe is. Előttem van az 1854-ki — első — évfolyam karácsonyi száma, a család ünnepét festő költeményével.

Az első, a melylyel a Vasárnapi Újságához bekopogtatott…A hivatali nagy elfoglaltság mellett a napi irodalomnak soha meg

nem szűnő szakadatlan szolgálata is, a melyből a Vasárnapi Újságának jutott ki az oroszlánrész 45 év óta…

…Oh édes angyal! mennyi adománya!

S mint kitalálta, mellyik mit kívánt?

A gyermek-öröm fogyhatatlan bánya,

És benne minden, arany a briliánt.

Egy semmiségen hogy el tud örülni,

S ha sir, könyét olly könnyű letörülni!...1854. 43.

P. Szathmáry Károly

Szathmárynak számtalan írása jelent meg a VÚ-ban, ezek közül az egyik, a Máramarosszigetre vonatkozó.

Szinnyei az 1879. 16. 258. HÚ-oldalon közölt repertóriuában Szathmáryt, az 1854 – 1879 időszakra

17 írásával tünteti fel. G.

VAJDA JÁNOS LEVELE P. SZATHMÁRY KÁROLYHOZ, Itk. 1974. 6.

P. Szathmáry Károly (1831 — 1891), termékeny regény- és novellaíró, 1858-ban elfoglalja Máramarosszigeten

a református líceum egyik tanári állását. Számtant és történelmet tanít. Fizetése évi hatszáz forint.

1862-ben felcseréli posztját a nagyenyedi főiskola rendes tanárságával. Az előbbi helyről küldi írásait

Vajda János Nővilág c. folyóiratába. Az a novella, melynek honoráriumáról itt szó van, A kötlevél címet viseli

s két folytatásban jelent meg (Nővilág. III. 1859. 19-23, 35-40). Később is megtartja kapcsolatát Vajdával,

s a költő által 1863-tól szerkesztett Magyar Sajtó belső munkatársa lesz. A levél:

P. Szathmáry Károlyhoz. „Kedves Barátom! Itt küldök 15 új forintot. Nagyobb honoráriumot nem adhatok,

ítéld meg magad, midőn nekem a kiadó az új pénz szerint is csak annyit fizet, mennyit régiben, tehát havonkint

vesztek mintegy nyolcz forintot. Különben beszélyed csak valamivel több félívnél…Ölellek. Isten áldjon meg!

Híved Pest. febr. 17. 1859. Vajda János

Kívül: Tekintetes P. Szathmáry Károly úrnak Máramarosszigeten

Nyugat 1931. 22. JÓKAI VERSENYTÁRSÁNAK, P. Szathmáry Károlynak szobrát leplezték le a Vérmező

fölött. 1831-ben született, tehát öt évvel fiatalabb volt Jókainál. Huszonötéves korában már nagy sikere volt a

Samyl-lal. Ezentul minden két évben kiadott egy-egy nagy történelmi regényt két-három-négy kötetben. Ezek

rendkívül népszerűek voltak, a vidéki közkönyvtárak legolvasottabb művei. Az ifjúság is mohón olvasta a

Bújdosókat, Az ország sebeit. Még jól emlékszünk mi öregebbek, hogy a kilencvenes években a

kollégiumokban nyiltan vetekedtek a diákok, ki tudja jobban a magyar történelmet, Jókai, vagy

P. Szathmáry Károly. A hatvanas évek izzó magyar lelkesedését ültette át az ifjúságba. Most bizonyos melankóliával nézünk

vissza tiszteletreméltó írói alakjára s arra gondolunk, hogy: De baj, csak így jár minden az ég alatt... Ilyen népszerűség szinte

teljesen elenyészett. Ez sorsunk s végzetünk... Csak kiemelkedő szírtek maradnak az irodalom szorgalmas munkásságából.

Jókai ma még egész nagyszerűségében áll a mult köde felett, de mennyi nevet s mennyi munkát borít a feledés köde.

Memento ez a szoborleleplezés, hogy hányan vannak, kik életükben a dicsőség ragyogását is elnyerik s mégis elmerülnek. Írók,

szemléljétek sorsotokat.

* * *

Törökvilág Magyarországon P. Szathmáry Károly Eggenberger-féle Könyvkereskedés kiadása, Budapest, 1890.
Történeti elbeszélés az ifjúság számára. Hat egész oldalas képpel illusztrált. Ritka! 3500.- Ft

Nagy Miklós

1874. 2. Előfizetési felhívás. Huszonegyedik évfolyam! 1854-1874.

Ha nem is nagy, de mindenesetre kegyetlen idők, melyek, mint Saturnus, többnyire megeszik szülötteiket.

Elmúl kimúl, változik, lejárja magát minden az ideiglenesség, múlékonyság e szédelgő, áprilisi korszakában!

A lapirodalmi verseny Waterlooján is megfogyott a veteránok gárdája. Bizony, ha jól körülnézünk, alig is látunk

mi magunk körül élő bajtársakat a régiek közül. De azért mi azt mondjuk, hogy — nem halunk meg, de meg se

adjuk magunkat. Harczképességünket szolgálati kapituldczióink évtizedei csak fokozzák, mert mindig uj erőket

toborzunk a régi zászló alá s elevenségben, gyorsaságban, de sőt csínban, újdonságban és újdonságszerüségben

nem engedünk soha magunkon tul tenni a legifjabbak álta1 sem, sőt mi teszünk tul rajtok, mert — mint évfolyamaink

bizonyítják — az évek nem fogyasztják, sőt gyarapitják erőnket s rendesen többet adunk, mint a mennyit Ígérünk!

Ezt tesszük jövőre is, követve azon régi alapelvünket, melynek a hossza életkort köszönhetjük,

tudniillik, hogy minden évünk igyekszik fölülmúlni elődét, és a haladó kort épen abban igyekszünk képviselni,

hogy vele lépést tartva mi is előhaladunk.

A veteránokkal csak annyiban egyezünk, hogy a tetteket jobban szeretvén a könnyű szónál, immár a midőn az

a kérdés, hogy mit fogunk tenni, mint fogjuk magunkat viselni, — jobb szeretünk inkább hallgatni, s válasz,

illetőleg hosszas ígérgetés helyett csupán eddigi multunkra mutatni, mondván legfölebb, hogy ezentúl is, mint eddig,

teljesítjük kötelességeinket, a mivel a közönség irányában tartozunk. Ennélfogva remélve, hogy a t. közönség

is ez igyekezetünkkel aránylag fokozódó részvéttel támogatandja lapjainkat, mint régi ismerősök fölöslegesnek

tartva az előbbi programjainkban elmondottak ismétlését, csupán azt jegyezzük meg, hogy fő lapunk a

Vasárnapi Újság jövőre szépirodalmi

BUDAVÁR AZ 1849-KI OSTROM ELŐTT. Egykorú rajz után.

1874. 3. A királyi várkert és a budai Duna-part átalakítása.

…A közmunkatanács szabályozási terve bevonta körébe a budai partot is egész hosszában, kezdve a jövő év

elejére elkészülő nagy margitszigeti Ilidtől egészen le a Csepel-szigetig…Képünk a közmunkatanács terve szerinti

budai partot tünteti elő a „Széchenyi "-szállodától a „ Debreczen " Szállóig…

A királyi várkert és a budai Danapart. — (A közmunkatanács által elfogadott tervrajz után fára rajzolva. Haske )

Csejthe

1909.1. 4. VÁGVÖLGYI VÁRAK. A magyar lovagkor romantikája az ország

egyik részén sem hagyott annyi emléket, mint a Vág völgyében. Ott portyáztak egykor, Trencsén

várából kiindulva, Csák Máté emberei, erre volt Giskra csehjeinek legtöbb sasfészke,

a hol a martalóczok veszély idejére meghúzódtak, míg Mátyás kemény ökle szét nem riasztotta s a

fegyelem jármába nem fogta őket. Csejthén lakott a régi Magyarország legszörnyűbb

hírű asszonya, Báthory Erzsébet s a Vág sebes vizében fehérre mosdott leánykákon töltötte ki vérszomjazó

őrült szenvedélyeit. A mint a gyönyörű kis magyar alföldről a vasút befordul a Vág völgyébe, sorban egymás

után emelkednek a hegyek tétéin a régi középkori várak romjai. Lipótvár egykor nagy katonai

erősség, ma zord fegyház, Temetvény, az Ujlakyak, Thurzók, majd a Bercsényiek vára, az

ős időkben elvesző múlttal, — innen menekült Francziaországba a kurucz-ügy vesztén Bercsényi Miklós.

Csejthe, melynek falait harmadfélszáz cseh martalócz vére festette be 1465-ben.

Mátyás vezérének, Magyar Balázsnak hadai nyomán. Látták e várak Eákóczit is s csak az

utána következett korban lett belőlük düledező rom…

Sehol ennyi ős emléke a homályba vesző múltnak, mint itt, a szeszélyes Vág táján. A legutolsó nagy történeti

esemény, melynek színhelye volt, a Rákóczi-fölkelés volt, a melynek e vidék volt a központja. Érsekújvár

a főhadiszállás, itt gyűjtötték össze a hadakat s innen indultak portyázásaikra. Ocskay László a Vágvölgyéből

való volt, vitézi tetteinek, későbbi árulásának, majd elfogatásának s kivégzésének

ez a vidék volt színhelye. S a Vág vize mellett vonultak fel lelkes reményekkel telve a kuruczok

Trencsén alá, hogy aztán csüggedten vonuljanak vissza.

Azóta harczoktól csöndes e vidék, 1848-ban zaklatta fel rövid időre Hurbánék fölkelése,

de ezt hamar elfojtották s ezután már csak a béke munkájának élt a vidék népe, mely túl¬

nyomó részben tót ajkú ugyan, de ajkán ma is élnek még a régi hagyományok, mondák a várak

urairól, dalok a kurucz-világról. Különben szorgalmasan müvelik bőven termő földjeiket s csak

az öregek mesélnek a fiataloknak arról, hogy azokban a kastélyokban, várakban, melyekben

ma többnyire osztrák és cseh urak a gazdák, egykor büszke magyar nevek viselői csináltak

az országnak politikát s keverték a harczokat.

Dévény

/ A 1856. 28. lapban nem találtam a dévényi vár romjaihoz tartozó szöveget. G./

A dévényi vár a Dévényi-kapunál található. A határszéli harcokban többször gazdát cserélt.

A 15. században Garai Miklós jelentősen bővítette és díszes palotát építtetett benne, majd fokozatosan

reneszánsz palotává építették ki. 1683-ban a török sikertelenül ostromolta. 1809-ben a visszavonuló francia

seregek felrobbantották, azóta pusztul. Wiki.

Galgóc

1912. 1. Markó Miklós: A GALGÓCZI VÁR ÉS MŰKINCSEI. …A sok viharos napot átélt várkastélyban később elhelyezett

műkincsek javarésze a művészi lelkületű Mátyás királytól származik, kinek

magánvagyonait, kincseket érő műtárgyait törvénytelen fia, Corvin János liptói herczeg örökölte, ki gyakori

szorultságában Erdődy Bakócz Tamás esztergomi herczegprimáshoz fordult és

lassanként elzálogosította előbb az esztergomi primási kincstárban őrzött arany- és ezüst kálváriát 5000 darab

aranyért, később Mátyás király trónszőnyegét és sok más, most már milliókat érő tárgyat, melyeket halála előtt

külön adománylevélben örök időkre biztosított a dúsgazdag herczegprimásnak…

1912. 1. címlap A GALGÓCZI VÁR.— Balogh Rudolf fölvétele.

A Vág folyó felé eső részen vannak a vendégszobák, régi értékes selyem kárpitokkal s

kincseket érő óriási gobelinokkal. Itt őrzik Bakócz Tamás remekbe készült díszes házi oltárát. A sarok szobát,

a melyben egy nagy menynyezetes, empire-stilusban készült, remekművű kettős ágy van, valamikor Mária Terézia,

II. József, I. Ferencz császár használta. …A mintegy tízezer kötetet nagybecsű kézirat és metszetgyűjtemény egészít ki. Megvan itt

Voltaire, Rousseau, Shakespeare és más világhírű írók műveinek első kiadása.

Görgény

1881. 50. KELE ISTVÁN. RAJZ A RÉGI BABLÓVILÁGBÓL.

(Folytatás.) A kastély képe Kele szövegébe van illesztve. G

GÖRGÉNYI KASTÉLY. — NAGY GYÖRGY RAJZA UTÁN.

Görgényszentimre látnivalója a 18. században épült Bornemisza-kastély, mely valamikor Rudolf Habsburg trónörökös vadászkastélya volt, ma erdészeti iskola működik benne. Görgényszentimre a Görgényi-havasokban, a Maros folyó felső szakaszának völgyétől keletre található.

www.rejtekhely.ro › ... › Rejtekhelyek › Maros

1885. 42. A TRÓNÖRÖKÖS-PÁR GÖRGÉNY-SZENT-IMRÉBEN.

(1885. október 15.)

Hódolattal köszöntjük a trónörökös-párt, ki ismét eljött hegyeink közé és őszinte szeretettel fogadjak…

Este volt s a falusiak begyülöngtek a százados fákkal telt nagy kertbe. Mert a mig a király-urfi Görgényben van, ugy nyitva áll a portája mindenki előtt, mint a hogy az egy igazi magyar urnái szokott. Félkilenczkor megfújták a vadászok a kürtöt. A fenséges ur leindult a kertbe….

Ez elragadó tájakon kezdődik a trónörökös görgényi vadászterülete, mely azzal van előnyben a többi vadászhelyei felett, hogy nem zord, könnyen megközelíthető, s gazdag vadakban.

Nyúl, farkas, róka, hiúz, őz és szarvas is van (mely utóbbit kímélték ez ideig), no és medve. Óhajtom, hogy sokat ejtsenek el belőlük az idén is. PETELEI I.

Karsz

1877. 25. Karsz vára.

Az ázsiai orosz-török hadjáratoknak Karsz városa képezi első és legfontosabb működési j czélját, s vára és

vidéke századok óta szolgált-a legvéresebb küzdelmek szinteréül. Először a szeldsukok ragadták ki a byzanti

császárok kezei közül. Később a mongolok kerítették hatalmukba, s ezeket a törökök követték, kik Karsz környékéből

külön pasalikot alkottak…

Karsznak igen szép, festői fekvése van egy meredek sziklacsúcs lábainál. A város kellő közepén emelkedik föl

egy nagyon meredek sziklakup, nem régen épített fellegvárával, mely az egész város fölött uralkodik. A hegy

lábai körül a városon keresztül folyó Karszcsáj kígyózik, melyen régi kőhíd vezet keresztül. Az utezák, mint

valamennyi keleti városban, szűkek és piszkosak és az éhes kutyák nagy csapatokban barangolnak szerteszét az

utczákon. Nagyobb ós jobban épült ház kevés van Karszban ós a szegényebb osztályok sárból épült kunyhókban

laknak. A jobb házak sötét szinü kövekből épültek, s kivülről igen komoroknak látszanak.

Karsz városa, még mielőtt az oroszok kezére került volna, igen sokat veszített nagyságából, népességéből

és jóllétéből a török-persa háborúk rombolásai miatt…

Kővár.

1869. 12. Takács Sándor: Kővár. Nem messze Kemete^és Berkesz-pataka határaitól, hol a

Láposvize a magas hegyek közül szabad térre jut, több magas hegy által körülvéve áll, az egykor oly

erős Kővár romja. A vár ép állapotában, két részből állott felső

és alsó várból (ó és uj vár), s ezért kapta az „arx duplex" latin nevet is.

A felső vár az urasági laktermeket s börtönöket foglalta magában, mig

az alsóban a hivatalok s a várörség volt…János Zsigmond Erdély fejedelme, midőn

örökségéért — mely rá atyjáról Szapolyai Jánosról maradt —Miksa magyar királylyal háborut

folytatott, s legelőször is Kővárt szállotta meg, a melyben akkor Viczmándi Tamás —

kit kevéssel azelőtt Svondi nevezett ki, — és Zólyomi Péter voltak a parancsnokok. Az ostrom,

a lehető legnagyobb erővol kezdődvén, sokáig tartott, mig nem végre az alsó várban

az ágyulövések által meglehetős rés támadt. Bebek György, ki a gyalogságnak volt a parancsnoka, kapván

az alkalmon, rohamot parancsol, de sikertelenül, mert a bonnlevőktől visszaveretik…

A Rákóczi forradalomban Kővár még rendületlenül áll. 1703-ban a császáriak hatalmában

látjuk. Szeptemberbon a forradalmiak keményen megtámadják; de az ostrom alatt Rabutin megérkezik

s feloldozza az ostrom alól. Később azonban félelemből-e vagy cselből a vár őrsége a forradalmiak

pártjára áll; ezen átállásnak eredménye azután az lett, hogy Kővár lerontatott . . . .

S most azon erősség, moly egykor végváraink közül egyik legtekintélyesebb volt, lakhatatlan

rom. Csak egyes kődarabok hirdetik, hogy itt hajdan vár volt; s csak azok emlékeztetnek vissza a

mult idők viharos, de dicsteljes napjaira. Ott gyászolja most régi nagyságát, mintegy szegyeivé

magát az unokáktól, Erdély egyik büszke vára. Az épületek helyén kisebb-nagyobb fák vannak s

nőnek; a hősök véréből vadrózsák táplálkoznak. Hol egykor harczi zaj harsogott, most csak a nyáj

egyhangu kolompja s a pásztor bús furulyája zavarja a néma csendet.

Laincz

1898. 41. Endrei Zoltán: A LAINZI KASTÉLY.

Erzsébet királyné kastélya a Bécsi-Erdőben, KELETI ALPESEK Bécsi-Erdő nevű kiágazásában, nem messze

a bécsiek kiránduló-helyétől Lainztól, szelid lejtőjű halmon, 5400 hold bekerített tölgyfaerdőség terűi el:

a cs. és kir. vadaskert. Az erdőség szivében nagy tisztás van, mely a lejtőkről lassan simul le s völgyet alkot.

E tisztás éjszak-nyugati oldalán emelkedik boldogult királynénk egyik kedves tartózkodó helye, a

lainzi Hermes-kastély, teljesen elzárva a külvilágtól, s fallal körülzárt…

Legelőször a csarnok közepén elhelyezett szobormű, Peri, ragadta meg figyelmünket, a Milton «Elveszett paradicsom»-ában szereplő erdei tündér-királyné szobra. Fehér márványszobor ; Peri gyermekével egy finom metszésű kagylóban fekszik s a kagyló egy szép karcsú hattyúban végződik, melynek hosszas szárnyai puhán, lágyan simulnak a kagylóhoz. A szobor oldalán olvasható a szobor alkotójának, C. E. Fuller jeles angol szobrásznak a neve.

Velünk szemközt, túl e szobron egy ajtó vezet az étterembe; ez ajtótól balra Zeus, jobbra Niobe mellszobrát látjuk. Niobén túl balra egy hatalmas, két méter magas, késői barokk stilű bronzváza áll…

A tűkör-asztalon több dísztárgy, azok közt az ezredévi kiállításon a királyné által megvásárolt, finom

velenczei üvegből készült fedeles serleg, melyen Árpád, Szent István, Szent László és I. Ferencz József

medaillon-reliefje láthatók….

Ott van gr. Andrássy Gyula arczképe is. Egy üveg spanyolfal előtt pedig, melyre csupa rózsa van festve,

Heine mellszobra áll. A dalok könyvének költője rózsák között! A dolgozószoba annyi sok képét, díszítését

és érdekes részét leirni egész füzet sem volna elégséges…

NAGYSÁROS

1914. 15. II. BÁKOCZI FERENCZ NAGYSÁROSI VÁRKASTÉLYA.

Kevés hely van hazánkban, mely festői romokban, kastélyokban és más egyéb képzőművészeti

alkotásokban gazdagabb lenne, mint felvidékünk. Igen sok, szédítően magas hegy

ormait koronázzák hajdan nagy viharokkal daczolt, vígságot és pompát látott hatalmas várak

mohos, düledező falai, melyek a múlt dicsőségéről és építtetőik kiváló műizléséről regélnek.

Hogy annyi számos műemlékünk maradt fenn azóta máig aránylag elég jó állapotban,

annak okát abban kereshetjük, hogy a háborúk mozgalmaiban az ország többi részéhez viszonyítva kevésbé

exponáltabb helyen álltak…

A NAGYSÁROSI VÁRKASTÉLY KÁPOLNÁJA, HÁTTÉRBEN A VÁRRAL

A Tarcza-folyó mentén gyönyörű hegykoszorúztavidék milieujében álló várkastély igen

jellemzően képviseli a «völgyben ülő kor» sajátos építkezését. Eredetéről hiányzanak az adatok.

II. Rákóczi Perencz kibujdosása után női ágon az Aspremont-család birtokába jutott,

majd a Zirmay, később a Luzsénszky-család örökölte, végül a Pulszkyak birtokába került.

A renaissance fényes múltjából származó műemlék homlokzatának két sarkán egy-egy

hatalmas, donjonszerű kerek bástyatorony szökell ki. Külső felépítésénél azonban érdekesebb

pompás oszlopos lépcsőháza s emeleti traktusának egymásba nyiló hatalmas termei

s ott, hol egykor oly nagy események játszottak le, ott ma a legnagyobb csend ütött tanyát.

A könyörületlen enyészet letörülte a dicsőséges múlt minden emlékét; a gyönyörűen

festett, arabeszkekkel díszített lakosztályok falai töredeznek s csendes megadással várják a

pusztulás teljes befejezését, épen úgy, mint a kastély mellett álló várkápolna is, melyre

ugyancsak ráférne egy alapos restaurálás. A kápolna, bár a homlokzatán látható felíráson

1599-ik évszám olvasható, jóval előbb épülhetett, legnagyobb valószínűséggel a husziták kiveretése

után, mikor az egész várbirtok a Perényi családé lett. Myskovszky Ernő.

Óvár

1858. 34. 400. Vágvölgyí képek. Óvár.

…Egy meredek s vagy 300 lábnyimagas kopár hegyen emelkednek az egykor büszke Óvár

(sztari hrad) kormos s omladozó falai. Már elnevezése is e vár régiségéről tanúskodik. Épitési idejét még

senkinek nem sikerült kipuhatolni. Hihető azonban, hogy mindjárt a mint a Vágón hajózni

kezdettek, némelly merész rabló vitéz itt telepedett le. Mert

valóban semmisem mehet át e szoros völgyön, mit a felette lebegő

várból nem lehetne kövekkel megsemmisíteni. Az étmenést tehát

drága pénzen kellett mindenkinek megvásárolnia, és ez pótolhatá

a vár épitési költségeit. — Egyébiránt semmi gyönyörű kilátást,

semmi társaságot nem élvezhetett a bent lakó, borzasztó magányban

s vadságban kellett töltenie a szép életet. — Mellyik király s

mi módon jutott Óvár birtokához : nem bizonyos. Hogy azonban

1-ső Ulászlóig királyi várnagyok felügyelete alatt létezett, bizonyos.

— 1439-en Albert király óvárt Erzsébet nejének ajándékba

adá. — I. Ulászlóval Lengyelországból bevándorlóit Czapek János

volt utolsó királyi várnagy Óváron. — Ulászlótól Sz. Miklósi Pankrácznak

(Pongráez) zálogosittatott el, Korvin Mátyás pedig örökül

adta neki. — Ezen tetteiről hires család II.

András király idejében Csehországból vándorolt be hazánkba, s Liptóban

telepedett meg,— Sz. Miklós birtokához azonban csak 1424-

ben Zsigmond király alatt jutott….

A cseh kelyhesek (calixtinusok), testvéreik ellen Zsigmond

király idejében elkövetett csatákat megboszulandók a magyarokon,

Albert király országlása alatt beütöttek hazánkba, s óvárt szorongatták.

— De csak későbben V. László s Ulászló trónmiatti pőrében,

az V. László részén harczoló Giskraiak előtt nyiltak meg kapui.

— Azóta Óvárt sz. miklósi s óvári Pongráczok bírják. — Egy

század előtt néhány hajdúból alló várőrség lakta az egykor nevezetes

Óvár falait, de ma már az is elpusztult belőle.

Ráckeve

1897. 39. A CSEPELSZIGETI ÁRPÁD-SZOBOR S AZ ÁRPÁD-HID.

A Csepelsziget hazafias lakossága — mint tudva van — a honfoglalás és Magyarország ezer éves fönnállásának emlékére szobrot állíttatott területén a honfoglalók vezérének, Árpádnak, kinek a sziget, a krónikások följegyzései szerint, állandóan kedvelt tartózkodási hely* volt. 1893-ban, midőn a magyar nemzet állami fennállásának 1000-ik évfordulója megünneplésére készült, Fóldváry Miklós, a ráczkevei kerület orsz. képviselője, felhívást intézett a Csepelsziget községeihez, hogy Árpádnak, ki ezen a szigeten tartá fejedelmi lakását, emléket emeljenek. A lelkes felhívás élénk visszhangra talált a Csepelsziget három nyelvet beszélő, de magyarul érző lakossága szivében s egy nagy értekezleten elhatározták, hogy a szobrot Rácz-kevén, mint a sziget legnagyobb községében helyezik el…

Az emlék egy hatalmas édesvízi mészkő sziklán álló 9 méter magas oszlop, gazdagon párkányozva, elől pajzszsal és harczi fegyverekkel díszítve. A talapzaton féldomborműben Árpád utódjának megválasztása van megörökítve. Ott látszik elől a honfoglaló Árpád, a mint a törzsek fejeit felszólítja, hogy fiának, Zsoltnak, hűséget esküdjenek; jobb oldalt állanak a vezérek, a mint lelkesülten esküt tesznek. A baloldalon két vezér Zsoltot, kit apja kardjával öveztek, pajzsra emeli s a vezéreknek bemutatja. Anyja Zsoltot a pajzson támogatja; a fejedelemnő kíséretében több nőalak látható. A következő csoport Marót fejedelem kiskorú leányát ábrázolja kíséretével, a mint lombfűzér alatt várja a bemutatást s az az után következő eljegyzést. Egy része a kiséretnek az eljegyzés alkalmával tánczra perdűl. Ott látható a táltos is kíséretével együtt, a mint lovat akar feláldozni s pálmaágat tartva Hadúrhoz könyörög. Az oszlop tetején áll Árpád vezér 2Va méteres daliás érczalakja, harczi öltözetben, fején sisak, melyen turul madárszárnyból készült forgó van; jobb kezében buzogányt tart, egy fatörzsre támaszkodva…

A Budapesttől Tassig mintegy 45 kilométer hosszúságban elnyúló Csepelsziget, melyen tíz község fekszik, csak egy fahídon át Ráczkevéről közlekedhetett a Duna balparti részekkel, jégzajlás idején pedig teljesen el volt zárva a külvilágtól. Szilágyi Lajos főszolgabíróé az érdem, hogy az ezzel járó hátrányokat felismerve, rábírta a várost, hogy egy állandó vashidat építtessen…

A SAVOYAI JENŐ-FÉLE KASTÉLY. RÁCZKEVEI KÉPEK. — Wottli fényképe

1897. 39. RÁCZKEVE. Irta Károly János.

Nem merengek el azon események fölött, melyek a két Duna közötti Csepelszigetet történelmi nevezetességüvé teszik; nem szólok arról,, hogy Árpád, mielőtt a Dunántúl elfoglalására indult volna, családjával együtt a szigetre telepedett, hol a Duna biztonságot, erdei szórakozást adtak neki, hol dús mezőt, alkalmas itatót,. árnyas delelőt találtak ménesei, a mely lovászmesterétől nyerte nevét — a hagyomány szerint — nemcsak Csepel falu, hanem az egész sziget is. Nem említem, hogy a honfoglalás befejezése után ismét ide tért vissza, a hol fia, Zsolt született és a hol ez Ménmarót lányával menyegzőt tartott. Csak annyit mondok, hogy Csepelsziget jogczíme, mint királyi családi birtoké, Árpádtól származik, a ki azt egész Fehéres Solt megyékkel együtt fejedelmi birtokká tette….

A királyi család uradalmi kastélyát Savoyai Jenő herczeg építtette. Áz egész épület M betű alakkal bir, középépülete az udvarba benyúlik, a nagy terem márvány padlóval bir, a szomszéd termek a herczeg lakosztályai voltak. Homlokzatát, mely oszlopokon áll, szobrok díszítik.

A város pecsétje 1520-ban készült, a czímer egy vértből áll, függélyes vonallal ketté választva, jobb mezején egy egyenes kard van függélyesen a földbe szúrva, bal mezején pedig a négy folyamot jelentő sávolyok láthatók; körirata ez: «Vita mihi Christus, vorum concordia fiscus», azaz Krisztus az én életem, békesség a kincsem. És e jelmondat értelme vérébe is ment a lakosságnak, emberemlékezet óta a krisztusi szeretet és béke uralkodott köztük

REGENSBURG.

1899. 20. A THURN-TAXIS-CSALÁD ÉS REGENSBURG.

…Regensburg, a római szent birodalom egykori fővárosa, Európa egyik legrégibb s legérdekesebb városa.

A kies fekvésű, gyönyörű vidéktől környezett dunaparti városnak minden köve, mohlepte bástyái, avult házai,

remek templomai sok század eseményeinek voltak néma tanúi…

Regensburg egykor népes és gazdag volt; központja a német birodalomnak és kultúrának. Másfél századig

itt tartották a birodalmi gyűléseket is, s a rendek sokszor tanácskoztak itt Magyarország sorsáról is. S ha

olykor megtagadták is a tőrök ellen adandó birodalmi segélyt, azért jóízűen elfogyasztották az uralkodó-ház

által tőlünk felhajtatott, akkor európai hírű marháink százait, vidáman itták rá az oda szállított tokaji borokat.

1808-tól fogva nem ott tartották többé a birodalmi gyűléseket. Azóta csöndes a városházának nagy gót

terme; csöndes maga a város is. A kedvezőtlen körülmények miatt egyre néptelenedett, egykori fontossága

s nagy szerepe napról-napra enyészett. Ma már alig 40 ezernyi lakosság él falai között…

Regensburg igen érdekes régi város, melynek legfőbb dísze a pompás gót ízlésű székesegyház. Ennek

nemcsak külseje nagyszerű, hanem belseje is remek; roppant magassága — boltozatáig 125 láb — gyönyörű

oszlopzatai, ívezetei, üvegfestményei s oltárai a világ legszebb templomai közé emelik…

Szalonka

1914. 24. 476. A SZALONAKAI-VÁRKASTÉLY VAS MEGYÉBEN;

1. A vár délnyugatról. - 2. A külső várkapu a Batthyány. czimerrel 3. .Az őrtorony, melyet a villám felgyújtott. E torony órája abban az órában állott meg,

mikor gróf Batthyány Lajost kivégezték s azóta áll. — 4. A kastély,

melyet A NAPOKBAN FELGYÚJTOTT EGY VILLÁMCSAPÁS. — Petrik Albert fölvételei

Ungvár

1858. 48. Ungvár…a VII. fejezetben is olvashatunk Ungvárról. G.

1867. 52. Ungvár városa, illetőleg maga Ungvár, azon

helyek közé tartozik, melyek már Árpád honfoglalási

történetében is szerepet játszanak. A hagyomány

megőrizte és megörökítette Laborcz

vezér nevét, ki Árpádot rá akarta szedni, s maga

jutott a kelepczébe. E Laborcz volt Ungvárnak

első ura, kiről a történet emlékezik, s kinek nevét

Ungvárhoz közel, hol Ungmegye Zemplénnel

érintkezik, egy folyócska máig is viseli.

A mintegy 8—9 ezer lakossal biró Ungvár,

fővárosa a róla nevezett megyének. Lakosai magyarok

és ruthenek,kik még a Koriatovits Tódorral

Nagy Lajos alatt beköltözött vörös-oroszok

maradványai; nagyszámú zsidóság is lakik itt,

kik igen élénk kereskedést űznek nyers termékekkel

és borral észak felé, egész Oroszországig.

Mint hazánkban majd minden vár vagy erősség

számos viszontagságon ment át, ugy e sorsot

Ungvár sem kerülte el. A tizennegyedik század

elején Ungvárt Róbert Károly a Nápolyból eredt

Drugeth családnak ajándékozta. Drugethék megerősítették

és sok ideig nagy fényben tartották.

Czimerök máig is ott díszük a belső várkastély

kapuja fölött. 1564-ben Zápolya Zsigmond hiába vivatá a

Drugethék által nagy gonddal és költséggel fentartott

várat, végre 1684-ben Tökölyi Imre megvevé,

később pedig első József hadai foglalák el

és rombolák szét, mivel azon időkben, igen jó és

biztos fészkök volt a kuruezvezéreknek, kik közül

különösen Bercsényi szeretett itt időzni.

Mária Terézia e várat 1776-ban az egyesült

görög-katholikusok munkácsi püspökének adományozta,

ki azóta Ungváron székel.

A várat papnöveldévé

alakították át s most a káptalan is ott

van. De a mostani vár sokkal kisebb, mint a

hajdani volt; ennek helyét nzon épületek foglalják

el, melyek az odább, nyugatra levő püspöki

palotától kezdve keletre terjednek, vagyis a dombon

levő egész városrész, melynek északi oldalán

niég több helyütt a várfal maradványai és a várárkok

is láthatók.

A püspöki palota s a mellette levő kéttornyú

székesegyház hajdan a jezsuiták tulajdona volt;

a munkácsi görög püspökség ezt is Mária Terézia

adományából bírja….A kincs Ungvár vidékén a rengeteg

erdőségek fáiban van, hihetőleg fölébresztették

már eddig is az illetők figyelmét, hogy egy

vasúti vonal-ág igen előnyére válnék ugy a vidéknek,

mint a városnak, mely azt a kassai, vagy

nyíregyházi vonallal összekötné.

Komócsy Lajos

Vajdahunyad.

1865. 44. 552. P. Szathmáry Károly: Vajdahunyad.

Van-e hazafi vagy honleányi kebel, mely a

Hunyad szóra a közönségesnél nagyobbat ne döbbenjen?

Van-e keresztyén, ki ne ismerje azon nevet,

mely több mint negyedszázadig védte Nyugatot

Kelet-tői, a czivilizácziót a barbár elnyomástól, a keresztet a félholdtól…

1865. 45. 565. P. Szathmáry Károly: Vajda-Hunyad. (Rajzát lásd a Vas. Ujság múlt 43. számában.)

II. Nem lehet itt szándékomban, őseink ezen legszebb s mindez ideig egyik legépebb ereklyéjét tudományos részletességgel ismertetni; csupán azon nevezetes egyénekről és eseményekről szólok, kiknek és melyeknek emléke e kastélyhoz fűződik s azon benyomásról, melyet jelenlegi helyzetében a vizsgálóra gyakorol…. Rendelkezésemre állott: Egy rövid latin kézirat, melyet

1857-ben a várat meglátogatott Kazinczy Gábor tiszteletére, Kászoni Mihályi Elek, mint magát aláírja e „királyi vár kiszolgált és utolsó tisztviselője" eredeti okmányokból szerkesztett össze s melyet Szászvárosról dr, Lészay Dániel ur kegyéből kaptam. A második egy tüzetes német mü, német nyelven „Die

Stammburg der Hunyade; Hermanstadt 1865" melyet Schmidt Vilmos n.-szebeni

tanár írt…Hunyadvár é p í t é s i ideje mondái homályban vész el. Három szűz

összebeszél, hogy mindenik egy-egy várat fog építeni….okmányilag a Hányad („Hunod") név először 1276-ban fordul elő. Hogy a Zalasd és Cserna összefolyása közötti

sziklán már a nagy Hunyadi kora előtt vár volt,

Katymári kastély (Bácsmegyében). — (Dittmann rajza után).

ség van a két uri lak között, az, hogy itten, t. i.

Katymáron, a park nem egyszer viszhangzik a zűri

ház fiatal sarjainak játékaitól. Kelebián az ilyen

örömeknek még most hiányát érzi az ember, s

táplálja titkon reményét.

Azon a szomorú tekintetű, homokos, sülevényes

és fátlan alföldön mit tehet az emberi akarat,

ha észre és kézre támaszkodik, mutatja Kelebia,

de mutatja sokkal jobban, mint régibb telep.Katymár,

melynek urasági földein, a fasorokkal szegélyzett,

védett és gondosan megmivelt táblákon

olyan a milyen termés 1863-ban sem hiányzott, 8

a jelen szárazságban szintén már messziről eléiik

mosolygó virulat, ugy látszik, meg akarja hazudtolni

az ég könyörületlenségét. A Kigyós ere 8 a

nádastó szintén hozzájárulnak s különben egyhangú

tájkép emeléséhez. De ideje, hogy megnevezzük Katymár előre

törekvő birtokosát. Ez nem más, mint az egykori

cs. kir. huszár főhadnagy Latinovics Illés ur, kiről

a statistikai közleményekben (IV. köt. 220 1. alatt) ezt olvassuk: „E kerületben van, ugy látszik

az a göböljárási puszta is, melyről a hírlapok,

névszerint a Pesti Napló 1863. 45. számában az

áll, hogy Latinovics Illés ur ott saját költségén

pusztai iskolát alapitott, azt a megkívánt szerekkel

feldiszitette, s…Apaffyné halálával a vár visszaszáll a fiscusra,

s ettől kezdve a bányahivatal ügyszobáiul és a

vasgyár rakhelyéül szolgál. 1823-ban az Igaz Sámuel által szerkesztett

Kedveskedő akkori kamarai inspektor Lengyel

Istvánnak egy panaszos költeményét közié, mely

a naponkint pusztuló várat siratja.

E költemény megtette hatását s miután a kijavitásra

terv készült s Hunyadmegye rendéi késznek

nyilatkoztak az ezen czélra teendő áldozatokra

a hazafiasán érző kincstárnok, báró Miske Jóisef

keresztülvitte a vár kijavítását.

A nemzet nagy költője, Kazinczy megéneklé

a szerencsés eredményt. így legalább némileg megóva, bár nem nagy

kegyeletet tanúsító állapotban jött le az ország e

történelmi és régészeti kincse korunkig.

De 1852-ben a Bach-féle Bezirks-Amt költözött

belé s már 1854 april 13-án a kastély fedelei

és szerelvényei — a lángok martalékaivá lettek.

Éjjeli 11 órakor tört ki a tűz az északi oldalon s

reggelre már az egész födélzet meg volt semmisítve.

A Hunyadyak, Törökök, Bethlenek, Zólyomiak

és Tököliek bölcsője és nyughelye; egy Martinuzi

és Tinódi nevelő háza; a szerencsétlen

Török Katalin és Bethlen Katalin sóhajainak emlékezetes

helye; s a még szerencsétlenebb Balassa

Borbála halálának szintere, melyhez a keresztyénséget

és nemzetet annyi szent eszme, a régészetkedvelőt

annyi érdekes emlék köté, egy vigyázatlan

idegen érzelmű tisztviselő gondatlansága

által néhány óra alatt megsemmisült s azóta csaknem

teljesen fodetlenül meredeznek ég felé

e hajdan dicső falak, a nemzeti emlékek és tudomány

iránti közöny égbe kiáltó tanujeleiül!

Világirodalom

Barbusse

Bloem

Deledda

Diderot

Dircks

Francillon

Goldoni

Heyse

Jurjevskaja

Lagerlöf

Rousseau

Sienkievicz

Taine

Tolsztoj

Turgenyev

Verne

Wells

Zola

Barbusse

1919. 16. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET.

Világosság. Mai számunkban új regényt kezdünk közölni e czímen : Henry Barbusse műve, a Tűz

és A pokol czímű világhírű regények szerzőjéé. Barbusse az egyetlen igazán elsőrendű író azok

között, a kiket a háború fölvetett : A tűzben ő adta a legnagyobb arányú, belső igazságban leggazdagabb

képet az ember szenvedéséről a háborúban, művét világszerte úgy olvasták, mint revelácziót,

őt magát pedig a mai Európa vezérszellemei közé vették fel. Uj regénye, melyet most kezdünk

közölni, értékre semmivel sem alább való...A mai Európa legnemesebb szellemeinek egyikével szerzünk

olvasóinknak találkozót a Világosság közlésével.

1919. 22. VILÁGOSSÁG. Regény. (Folytatás.) Irta HENRY BARBUSSE.

Mikor hazafelé jöttünk, nem messze az

anachronikus és csempész Eudo odújától

hallottuk köhögni a papagályt. Ez az öreg

kopott zöld madár végeszakadhatatlanul utánozta azokat a köhögési rohamokat, a melyek

két évvel ezelőtt elpusztították Adolphe Piot tüdejét, a ki családja körében oly szomorú

körülmények között halt meg. Ezeken a napokon hazavittük fülünkben ennek az

emlékeket megrögzítő madárnak a kiáltásait, a mely makacsul megörökítette azt a hangot,

a mely egy pillanatra tűnt át a világon s hallatta az echóját egy régi szerencsétlenségnek, a melyben

többé senkisem hitt…

1919. 24. VILÁGOSSÁG . Regény. (Folytatás.) Irta HENRY BARBUSSE

Nem őriztem meg pontos emlékét a féltékenység egy időszakának, a mely miatt egy

éven át szenvedtem. Bizonyos tényekből és a Marié mély kedve változásából azt

következtettem, hogy van valaki közte és köztem.

De homályos nyomokon és a rajta észlelt

rettentő reflexeken kívül nem tudtam meg

soha semmit. Az igazság mindenfelé körülöttem csak fantomja volt az igazságnak. Éles

belső fájdalmakat éreztem a megalázástól, a szégyentől, a lázadástól. Keservesen

küzdöttem, a hogy tudtam ez ellen a számomra túlnagy rejtelem ellen, majd aztán

elcsendesedtek a gyanúim. Elfutottam ez agyrém elől

és energikus erőfeszítéssel elfelejtettem. A

vádjaim talán alaptalanok voltak, de különös dolog, hogy az ember a végén odajut,

hogy csak azt hiszi, a mit akar.

Valami készült már régóta a szoczialista

mélységekben és hirtelenül munkamegszüntetés tört ki a gyárban, tüntetésekkel, a melyek

kihömpölyögtek a rémületbe ejtett városba. Mindenütt bezárultak az ablakredőnyök. A

kereskedők lebocsátották a rolóikat, elsötétítették boltjaikat, azt mondta volna az ember,

tragikus vasárnap van. — Ez forradalom! — mondta nekem

Marié elsápadva, mikor Benoit a kapunk küszöbén bekiáltotta a hírt a munkások

felvonulásáról. Hogy lehet, hogy te nem tudtál

róla semmit a gyárban?...

1919. 25. VILÁGOSSÁG. Regény. (Folytatás.) Irta HENRY BARBUSSE.

…Nagy erőfeszítésembe került, hogy ne próbáljak szegényül és hasztalanul közeledni

Marthehez : a lehetetlen álom, az álmok álma! Van egy kis szerelmi játéka egy fiúval,

a ki még alig serdült ifjúvá, kissé nevetséges s a kit néha látok, a mint félreugrik tőle s

egy napon azért énekelt olyan sokat akarata ellenére, mert egy kis vetélytársnője beteg

volt. Olyan idegen vagyok növekvő leányi diadalának és álmodozásainak, mintha

ellenség lennék rá nézve. Egy reggel, mikor nevetve ugrált virágokkal koszorúzva az ajtó

küszöbén, úgy tűnt föl nekem, mint egy más világból való teremtés.

Egy téli napon, mikor Marié nem volt odahaza, írásaim rendezgetése közben találtam

egy levelet, melyet valamikor írtam és

nem küldtem el annak, a kinek szánva volt…

WALTER BLOEM

Bloem, Walter (Elberfeld, Wuppertal, 1868-1951, Lübeck), a lawyer, turned in 1904 to literature and from

1911 to 1914 was a theatrical producer. He served in both wars. His strongly nationalistic novels were

widely read, but he was not whole-heartedly acknowledged by the National Socialists. A 10-volume edition

of his novels appeared in 1928, after which he continued to write novels (and stories), Kämpfer überm

Abgrund (1944) being his last. During his early career he also wrote plays which were seen on the stage,

including a tragedy on Heinrich von Plauen (1902).

Walter Bloem - Das verlorene Vaterland, 1914

1920. 3. Az elveszett haza. Walter Bloem ily czímű regényét jól ismerik olvasóink, mert a háború idején

lapunkban jelent meg. Most, hogy könyvalakban is kiadásra került, olvasni fogják azok is, a kik annak

idején a Vasárnapi Újságban nem olvashatták s ezek bizonyára nagy számmal lesznek, mert a regény

nemcsak hogy magában véve érdekes, színekben gazdag olvasmány, hanem ránk, magyarokra nézve

különös aktualitása is van. Olyan témát tárgyal, a mely a legégetőbb, legfájdalmasabb élet-ügye ma

ezer meg ezer magyarnak: olyan emberek sorsát, a kik szívvel ragaszkodtak hazájukhoz s egyszerre

egy háborús katasztrófa következtében elszakítják őket hazájuktól és egy idegen, ellenségesnek érzett.

sőt gyűlölt állam kötelékébe kényszerülnek. Ebből egy sereg fájdalmas lelki komplikáczió keletkezik s

a regény ezeknek a rajza. A strassburgi elfranczíásodott polgárság sorsát tárgyalja az 1870-iki háború

alatt és után s ezt a sorsot a város polgármesterének családján mutatja meg, a hogy belejátszik a magánéletbe,

halálra kínozza a Francziaországhoz hű apát, fájdalmas szerelmi meghasonlásba kényszeríti a

leányt és franc-tireur kalandba sodorja a félig fölserdült fiút. Mindezt színes, dús képekben adja elő :

az ostrom, a megszállás, a harcztér, a polgármesteri ház, a bordeauxi franczia parlament képei váltakoznak

az olvasó előtt. A nagy érdekességű könyvet Schöpflin Aladár fordította s a Franklin-Társulat

adta ki ; ára 32 korona.

* * *

1916. 9. AZ ELVESZTETT HAZA. Regény. Irta WALTER BLOEM.

Mint már hetek óta, Gécile ma is némán és mintegy bénultan ült lakószobájuk ablakában,

kibámult a keskeny, lassankint ősziesen elsötétedő Rue du Döme-ra és hallgatta az

ágyúk veszett bömbölését ott hátul, a Kőkapu előtt, a hol a németek öt nap óta rést lőttek.

Rést — ez azt jelentette: ostrom. Uram Isten, hát lehetséges? Még ez is? Mindazok

után, a mit átszenvedtek, ez az utolsó és legborzasztóbb? És meglesz — azok odakinn

akarják — és a mit ők akartak, az meg is lett . . .Mindig borzasztóbb lett a dörgés

észak felől, a Kőkapu-külváros romhalmazán túl. Hát igazán van még odakinn elpusztítani

való? Még mindig nem elégelték meg azok a rettenetes emberek, azok a betolakodók a sötét

északról, a végtelen fenyőerdők, a mocsarak és homokpuszták országából?

. . . A mit az ostromlók parlamentairjeinek em akartak elhinni, azt igazolta a barátságos

érzületű svájcziak követsége, melyet Werder, a német tábornok beeresztett, hogy

Strassburg nőit és gyermekeit kihozza a gránátok tüzéből; igazolta Szedánt, a császárság bukását,

a köztársaság kihirdetését: mindez nem a győző alattomos kitalálása, hanem kemény, józan

i g a z s á g. Uhrich tábornok akkor elhatározta, hogy az ostromlott Strassburgban is kihirdeti

a köztársaságot. A császári maire (polgármester), Humann úr vissza kellett hogy lépjen és Cécile

atyja, dr. Küsz Emil orvostanár kénytelen volt a polgárság buzgó kérésére praxisa terheihez

még a maire hivatali kötelességeit is vállalni . . .A Lyceumban újra megkezdődött

ugyan a tanítás, ha töredékesen és szabálytalanul is, mióta az ostromlók a város tulajdonképeni.

lövetése helyett az ostrom-arczvonal falainak lövetésére szorítkoztak, de tévedésből

még mindig hullottak eltévedt gránátok — vagy talán a porosz tüzérek gonoszsága volt

ez? — az utczákba és valahányszor az apa a városházára, a fiú az iskolába ment, minden

útjuk voltaképen halálos út volt….mikor a porosz gránátok megszűntek

a városra hullani, mikor köhögő, lázas anyját felhozták, akkor Cécile újra belépett leányszobájába

és sikoltva döbbent vissza: az otthona romhalmaz volt! Egy gránát robbant fel benne,

a dédanya, az anya drága emlékei — törmelék, szilánkok, rongyok . ..

Hogy ilyen is van a világon! Hogy ezt megtehetik azok a szörnyetegek, azok az idegenek

o d a k i n n ! Meg fogják tenni, a hogy mind azt a hallatlan, bestiális gonoszságot megtették,

a melyet két hónap óta átéltek — a tüzes villámoknak ezt az éjjel-nappali zivatarát

az ingadozó város körül, az óriási lövedékeket, melyek asszonyokat, gyermekeket, aggastyánokat…

1916. 10. AZ ELVESZTETT HAZA. Regény. (Folytatás.) Irta WALTER BLOEM

Cécile megrázkódott. Jótékony álom vonta magához bágyadt fél-alvásában.Versailles ...

májusi zöld park-útak,nincs senki... egy vértes tiszt kék kabátja, az aranynyal kivert

sisak alatt, a lobogó fekete lószőr-forgó alatt egy fiatal barna férfiarcz, két fekete szem, tele

gyöngédséggel és vágyakozó jósággal — fiatal, új, fellobbanó érzések mámora, az érzékeket lázzal

betöltő első egyedüllét a szeretett férfival . ..Istenem — és most a magányos aggodalomnak

ez az éjszakája . . . a kapituláczió éjszakája . . . lehetséges ez? . . . Lehet így szenvedni?

Játszhatik a sors ily pokoli módon az emberi Szívvel…

1916. 12. Bloem:…az elszásziak nem fognak olyan boldogan a karjaikba szaladni, a hogy remélik,

akkor, uraim, jusson az eszükbe a kérése egy embernek, a ki évekig sinylődött egy idegen

nemzet keserves kényszere alatt, és legyenek egy kis irgalommal győzelmeik áldozatai iránt,

— gondolják meg, hogy az elszaszinak is van hazája, ép úgy, mint önöknek, és hogy ezt a

házát mindazok számára, a kik Elszászban élnek, néhány száz év óta Francziaországnak

hívják. Önök el akarják tőlük venni, talán már el is vették. Ne csodálkozzanak, ha jajgat,

átkozódik, védekezik, elmenekül, vagy mit tudom én, mit fognak azok a szegény emberek

csinálni. Legyen önökben egy kis szánalom, egy kis megértés a «visszanyert testvérek» iránt.

Az urak egymásután feladták védekező állásukat és lassan belemerültek a piros plüspárnákba.

Mikor az idegen elhallgatott, hirtelenében egyikük sem talált szót. — Nem úgy — mondta egyszerre a tábornok

és öklével ráütött az ülés karfájára — nem úgy, tisztelt uram! Szerencséjére ön nem német,

mert különben — mert különben máskép mondanám meg önnek a véleményemet.És most

hallgasson ide: Elszász és Lotharingia, hogy megint német legyen, ez kétszáz év óta a legmélyebb

vágya a németeknek!...

A tisztek egy pillantást váltottak egymással, a mely mintha azt mondta volna: hölgygyel

van dolgunk, legyünk kíméletesek! Aztán előlépett a fiatalabbik, — barna volt, mint egy

indiánus, arczát és ajkát pelyhes körszakáll nőtte be. Egészen tűrhető franczia nyelven szólt.

— Mivel úgy parancsolja, hogy nem tud németül, mademoiselle, hát megkísértek Francziaország

nyelvén beszélni önnel, ámbár félreismerhetetlenül germán típusa és még félreérthetetlenebbül

német hangzású neve azt bizonyítják, hogy fajrokont van szerencsém önben üdvözölhetni.

— Téved, uram, — felelt Cécile hűvösen —franczia nő vagyok és még hozzá republikánus…

1916. 24. Bloem…Délután fogadta Jean Küszt gróf Bismarck-Bohlen főkormányzó a városháza egyik első

emeleti ünnepélyesen gracziózus rokokó-termében. Az első benyomás, a mely a nagyiparost

érte, a kellemes csalódás érzése volt. Az a férfi, a ki ugyanazt a nevet viselte,

mint az a vadállat Bismarck, méltóságteljes, jóindulatú is volt, egyszerű, szelid és

komoly. Nyugodt nyájassággal hallgatta meg a mühlhausenit, behívatta a kereskedelmi és

ipari ügyek előadóját és a három úriember megbeszélte a helyzetet.

— Természetesen csak azt tanácsolhatom, Küsz úr, igyekezzenek mennél előbb beleélni

magukat abba a gondolatba, hogy a helyzet, melyet a háború teremtett, nem valami provizórium,

hanem végleges állapot — mondta a gróf finom mosolylyal. — Azt hiszi, exellencziás uram? — kérdezte

Jean Küsz rémülten. — Tehát más szóval —poroszokká fognak minket tenni?

— Nem tudom, ez volna-e a legrosszabb, a mi önökkel történhetik. Dehát azt ma még

nem lehet biztosan előre tudni. De olvasta-e a proklamácziómat ?— Természetesen…

Önök talán nem tudják, mit jelent nekem, nekünk, Elszasznak, minden elszaszinak

az, a mit az imént mondtak. Személyükben talán szintén abban a sajátságos balhitben

élnek, a melyet én alkalmilag — félig nevető csodálkozással, félig rejtő rémülettel — a német

újságokban láttam, melyeket egyik alkalmazottam fordított le nekem — s a mely abban

az országban, vagyis inkább azokban az országokban, a melyek minket legyőztek, általánosan

el van terjedve. Uraim, mi nem vagyunk visszahódított testvérek. Mi francziák vagyunk,

testestül-lelkestül francziák. Francziaország adott nekünk s különösen minekünk, mühlhauseni

nagyiparosoknak mindent, de mindent, a mink van. Polgári büszkeségünket, szabadságunkat,

iparunkat, gazdagságunkat, — mindazt, a mit az önök inváziója elvett tőlünk…

Grazia Deledda

Grazia Deledda (September 27, 1871 – August 15, 1936) was an Italian writer whose works won her the Nobel Prize for Literature for 1926

The Italian writer Grazia Deledda was born in Nuoro, Sardinia, September 27, 1871. She started to write early. After her marriage in 1899 with Palmiro Mardesani, she moved to Rome. Her novels depict vividly the life in Sardinia. In 1926 she received the Nobel prize for Literature "for her idealistically inspired writings which with plastic clarity picture the life on her native island and with depth and sympathy deal with human problems in general." She died in Rome in 1936.

(September 27, 1871 – August 15, 1936) was an Italian writer whose works won her the Nobel Prize for Literature for 1926

life on her native island and with depth and sympathy deal with human problems in general." She died in Rome in

1936.

1913. 39.A MI URUNK. Regény. (Folytatás.) Irta GRAZIA DELEDDA.

Most Predu Mária Dejana gúnyosan, szinte ingerlően mondta…

Vasárnap volt, június elején, a mikor lement Nuoroba és elment az énekes misére. A mikor

a templomból távozott, megpillantotta Sebastianát, a ki lassan mendegélt hazafelé és Predu

Mária Dejana észrevette, hogy mindenki, férfiak, asszonyok, utána fordulnak a szép lánynak és

hosszasan néznek utána. Volt valami Sebastianában, a mi megkülönböztette a falu többi

fehércselédeitől; ringva-rengve lépkedett, a fejét magasan tartva és lenéző, megvető

tekintettel nézett maga körül; a fejkendője, a mely különös módon volt feje köré kötve, látni

engedte csillogó, fényes hajának fonatait és takaros czipője csikorgott. A merre elment,

az emberek csodálkozva súgtak össze. - Ha előbb Marielénához mentem volna,

most egyedül találhattam volna. Meggyorsította a lépéseit és utolérte a lányt

Antonio Moro háza előtt. A nélkül, hogy maga is tudta volna, mit akar tőle, nevén szólította és a mikor Sebastiana

megállt, kezet fogott vele és még sokáig a tenyerében tartotta a lány kezét.

- Áldó Brúnó tiszteltet - mondta kötekedő kedvvel. És te mit üzensz neki? Vagy

nincs semmi üzenni valód a számára ? A lány kíváncsian nézett rá és úgy látszott,

mintha valamelyest sértené az a szabadosság, a melylyel a férfi vele beszél. De a mikor Aldo

Brúnó nevét hallotta, elmosolyodott és azzal a kezével, a melyet a férfi nem tartott fogva, megragadta Predu ujjait,

hogy kiszabadítsa a kezét….

1913. 52. A MI URUNK. Regény. /Vége/ Irta GRAZIA DELEDDA.

A mikor a rendőrségi előszobában ült, már azt is elfelejtette, hogy mért jött ide és csak az

járt a fejében: - Meg fogom lesni és megbosszulom magam. És én rám fog szállni minden becstelenség

és ez lesz az én romlásom. Oh, nagy az én bűnöm, de Isten meg is büntet! Miután hosszasabb kihallgatás után távozott

a rendőrségről, szinte gépiesen ment vissza arra az utcza-sarokra, a hol Antonio Moro

várta és hagyta, hogy az vezesse, mint valami beteg állatot, a mely földnek szegzett fejjel

követi a hajcsárját. A barátja beszélt, beszélt, de ő csak a saját bensőjének hangját hallotta, azt a kiáltást, a

mely visszhangzóit lelkében, mint valami üres, elhagyatott helyen. A bűnhödés ! A bűnhödés !...

az Úr Isten az én kezemmel akar megbüntetni más bűnösöket és csak azután fog engem megbüntetni . . .

Kilencz óra felé már ott leselkedett a kert kőkerítésének kiszögelésóben meglapulva, szemben a maestra házának

rácsos kerítésével. Az este ködös volt és szürkés fátyol borult a kertre

és elrejtette a háztetőket. Ott ült hajnalig és számolta az órákat. Közben pedig úgy érezte, mintha az égbolt egyre

alább és alább sülyedne a föld felé, kifogyna a levegőből és mintha minden pillanatban agyonlapíthatna mindent

valami verhetetlen nagy ólomlap. De ez az aggodalmas érzés még sem tudta elterelni figyelmét arról, hogy hol van és

hogy jól meglessen mindent, mi történik a házikóban. Ám az éjszaka elmúlott és nem

látott semmit, nem hallott semmit, csak a saját nagy fájdalmát érezhette. így múltak el napok és éjszakák. Egy este

aztán, fáradtan a hiábavaló várakozásoktól, elment Antonio Morohoz éa szemére vetette,

hogy kijátszotta, mert figyelmeztette a szerelmeseket….

Így állt ott jó sokáig, szinte bambán. De egyszerre a harangok szava újra megtöltötte az

éjszakát reszkető, édes harmóniával és eszébe jutottak gyermekkorának karácsony-éjszakái, a

mikor a pap-nagybácsi hazatért a miséről és halkan még ekkor is énekelgette:

Dicsőség, dicsőség, dicsőség az Urnak a mennyek magasságában és béke legyen a földön, a hol jó szándék

lakozik a szivekben. És ilyenkor az édesanyja mindig azt szokta mondani, hogy angyalok szállnak le a

földre és jelentik az embereknek, hogy megérkezett Az, a ki azért van, hogy elrendezze a

mi útjainkat. És ekkor elindult, újra megnyugodván abban, hogy a mi titokzatos Urunk fogja irányítani a

lépéseit. / Vége/

DIDEROT.

1884. 32. DIDEROT.

A nagy franczia forradalom százados évfordulójának közeledtével a franczia nemzet e nagy napok egyik legtekintélyesebb előharczo-sának, Diderotnak, nevét s emlékét ünnepelte meg. Diderot volt e nagy történeti alak, kinek népszerűsége Voltaire és Rousseau-é után következik s kinek erkölcsi hatása a felvilágosodás századának megalkotásában talán mindenik között a legnagyobb volt.

Visszatekinteni egy eseményekben s — bátran mondhatjuk — csodákban gazdag század lefolyta után e nagy férfiakra, megemlékezni korszak-alkotó működésökröl mindenkor kellemes föladat. Ma, midőn jogosan érezzük, hogy az emberi nem ez utolsó száz év alatt sokkal nagyobb haladást tett, mint azt megelőzőleg két hosszú évezreden át egész a nagy görögök koráig, ma, midőn nagyrészt lehullott vagy lehullani készül a bilincs, mely a müveit nemzeteket haladásukban gátolta, ma már sokkal nagyobbaknak tartjuk ez úttörő férfiakat, mint kortársaik, mert nem sziporkázó szellemök nyil-vánulásaiban, nem szenvedélylyel vívott har-czaikban, hanem az általuk megalapított szabad irányban találjuk érdemöket. Diderot müveit alig olvasta valaki, Voltairet és Rousseaut is sokkal többen emlegetik, mint tanulmányozzák s ugy e férfiak, mint átalában e kor nagy szerepet játszottmunkásainakhátrahagyott dolgozatai nem példányképek többé. Nagy előnyeik mellett nagy hátrányaikat is látjuk, felületességük nyilvánvaló, szónoki, gyakran egészen üres frázisaik nem hatnak többé és sok oly dolgot, melyben egykor ezrek rajongva gyönyörködtek, ma egyenesen élvezhetlennek és unalmasnak tartunk. Másrészt azonban csak ma tudjuk azt, hogy mi, törpe utódok ez óriások vállán emelkedtünk magasra …

Encziklopédiáját az egész müveit világ mohón kapja, már a második kötet 30 000 példányban kel el s a kiadó a művön harmadfél millió frankot nyer s ö mégis éveken át ingyen dolgozik, midőn családjának alig van kenyere, mert eszrnéi diadalát óhajtja. S mik ezek az eszmék ? Élezek és paradoxonok. Rousseau pályázni akar egy kérdésre, mely a tudományok hasznát bizonyítaná be; Diderot lebeszéli, irja meg, hogy káros volt a tudomány, mert ez eredeti. Müve czime, melyért bezárták, egy élez «Lettre sur les aveugles, á l'usage de ceux qui voient». Encziklopédiájában a mesterségekről irt czikkben is a szép szó, hangzatos frázis az uralkodó. Igen, élezek és keresett paradoxonok. De e szellemi játékok ébresztették fel az akkori társadalmat s e játékok a fölvilá-gosodás férliainak komoly munkái voltak….

Rousseaut, ki gyermekeit lelenczházba adta, kárhoztathatjuk, Rousseaut, a Contrat social íróját s a

kótamásolót bámulni fogjuk. Diderotnak, az első irodalmi «bohemien»-nek is megvannak bűnei, de Diderot, az örök-tevékeny és önzetlen

harezos, nem közönséges ember s az a kőszobor, melyet most Langresban emlékére lepleztek le, nem

szülővárosa lakosainak büszkesége csupán, hanem a miénk is. Ott harczolt ő, ott küzdött a legelső sorban azok

között, kik modern társadalmunk alapjait megvetni törekedtek, nagy munkásságáért adjuk meg mi

is elismerésünk adóját.

Dircks, S

1893. 24. GRAHAM ÚR KALANDJA.

Elbeszélés. Irta Dircks S. Angolból fordította ifj. Szász Béla.

Negyvenegy éves és agglegény vagyok. Egész életem munkás és feddhetetlen volt.

Olyan pontos vagyok, mint az óramutató. Minden áldott reggel két perczczel 10 óra előtt a west-hampteadi vonatra ülök, a portlandi-úti állomásról omnibuszon bemegyek a City-be. És minden este ugyanazon az úton megyek haza. Mindenben a rendszerességnek vagyok barátja, és hizelgek vele magamnak, hogy egész életemet pontos rendszerességgel osztottam mindig be. Ezt különben mindenkinek ajánlom, a ki az életen minden nagyobb baj és kellemetlenség nélkül akar keresztüljutni. A baj és kellemetlenség csak ott kezdődik, a hol az ember — valamely előre nem látott körülmény folytán — a

rendszerességtől eltérni kénytelen. Ilyesmi — hála Isten — egész életemben csak egyszer esett meg velem, de tudom Istenem, nem is feledem el soha, a míg élek, mert nagyon keservesen okultam belőle.

Bölcs rendszerességemhez tartozik ugyanis a többek közt, hogy mikor elmegyek hazulról, mindig magammal viszem ernyőmet, amelyet ha a nap süt, napernyő gyanánt, esőben pedig mint esernyőt használok.

Egy végzetes alkalommal — az ernyőmet ott-honn feledtem, és pontos életrendemtől való ez az eltérés bizony-bizony majdnem végzetes lett rám nézve . . .

Mikor a vasúton ezt észrevettem, bizonyos előérzet támadt bennem, hogy ennek igen komoly következményei leendenek. S erről olyany-nyira meg valék győződve, hogy szinte bizonyos tompa lemondással vártam a bekövetkezendő katasztrófát,— a mi be is következett.

Mindazáltal minden szerencsétlenség nélkül érkeztem be hivatalomba, a hol a délelőtt folyamán ügyeimet oly szerencsésen végeztem el, hogy könnyelműen egészen megfeledkeztem a rám váró végzetteljes következményekről, s mikor délben az omnibuszon szokásom szerint a bakra kiültem, olyan jó kedvem volt, hogy egy szivart adtam a kocsisnak,

még magam is rágyújtok egyre…

Egy alacsony, tágas szobában voltam, melynek túlsó végén a kandallóban tűz égett, melynek lobogó lángja tánczoló árnyakat rajzolgatott a fehér falra. Kísérőm a fal mellé lépett, valami csavarfélén egyet fordított, és a szoba egyszerre villamfénynyel lett megvilágítva.

A ködből és esőből szabadulva meg, s a hideg, nyirkos levegőről jőve, a szoba kényelmesnek, majdnem barátságosnak tűnt fel. A falakat kárpit, a padlózatot perzsa-szőnyeg takarta. A kandallón egy emberi koponya állott, a kandalló felett pedig a falra kannibáli fegyverek, vasas buzogányok, lándzsák és nyilak voltak felaggatva. A szobában négy - öt üveges szekrény volt, az egyikben könyvek, a többiben különböző műszerek és kézműves szerszámok. A középen asztal, tele írásokkal, az asztal körül néhány szék…

1893. 25. GRAHAM ÚR KALANDJA.

Elbeszélés. (Vége.) Irta Dircks S. Angolból fordította ifj. Szász Béla.

Nagyon ostobául nézhettem, mert nemcsak, hogy a kérdéses társaság teljesen ismeretlen volt előttem, de annak czímét megérteni sem voltam

képes.

— Kénytelenek vagyunk titkos társaság maradni, nehogy a felsőség megakadályozza czéljaink kivitelét.

— Sok tag van? kérdem.

— Tavaly még öten voltunk, de egy meghalt, egy pedig nem volt képes tovább kiállani. Most tehát mindössze hárman vagyunk.*

— És mik a társaság alapszabályai?

- Röviden elmondhatom. Minden tagnak kötelessége behatóan foglalkozni a lélektannal, vagy annak legalább egy ágával. És pedig nem másokon tenni kísérleteket és megfigyeléseket, hanem saját magán. Ez nagyon nehéz feladat, melyért az embernek minden gyötrelmeket, még vértanúságot is el kell szenvednie…

Thompson mindegyre jobban neki melegedve folytatá:

Nagyon kevés faja van már csak az emberi lélek izgalmainak, melyeket nem tapasztaltam még saját magamon.

Különösen két oly lelkiállapot van, melyen még keresztül nem mentem : ez az öngyilkosé és gyilkosé.

De ambiczióm mindaddig nem lesz kielégítve, a mig ezt a kettőt is ki nem próbáltam. Azonban természetes, hogy az elsőn akarom végezni. A sor tehát — a gyilkosságon van. Régóta várom az alkalmat erre,* — tette hozzá, halk, suttogó, majdnem fuldokló hangon, mig szemei meredten tekintettek a tűzbe és arcza sötét, végzetteljes kifejezést nyert. Valami borzasztó gondolat

forronghatott agyában, oly rettenetes, hogy még j csak kitalálni se mertem….

Három héttel az elmondottak után valamelyik lapban egy hidegvérrel és a legördögibb kiszámítással végrehajtott gyilkosságról olvastam és hogy az ismeretlen tettest kézrekeríteni nem sikerült.

Egy hétre rá megint olvastam, hogy egy bizonyos Thompson Horaczió a kérdéses gyilkosság gyanúja miatt letartóztattatott és börtönbe került.

Az egész eset annyira közelről érdekelt, hogy — egy hónappal azután — megjelentem a törvényszéki végtárgyaláson. A vádlottat fel-ömertem, de — tett eskünkhöz híven — azt senkinek el nem árultam.

A védelem leginkább arra volt alapítva, hogy a tettes őrült. A védbeszéd azonban magának a vádlottnak nem igen tetszhetett, mert szót kért és kijelenté, hogy ő a gyilkosságot tisztán csak tudományos lélekbúvárlati czélból követte el, s kifejté mind azokat, miket tőle már hallottam. Az esküdtszék mindazáltal kimondá a vétkest, és a bíróság élet-hossziglani

kényszer-munkára ítélte. Pedig nem volt igazuk, mert — fel kellett volna akasztani a gazembert . . .

FRANCILLON R. E.

1882. 42 HOMOKBÓL FONT KÖTELEK. ANGOL HEGÉNY. Irta FRANCILLON R. E.

HUSZONKILENCZEDIK FEJEZET. Az erdőben.

A tudat, hogy a menekülőknél lőfegyver van, visszatartotta üldözésüktől a gyáva feketéket, a kik semmitől sem félnek

annyira — s méltán is — mint a puskaportól. Igy ezek, Feri a nyeregben s lába a kengyelben, Anikó mögötte ülve s

szorosan átkarolva megmentőjét — a szegény Uborka Janó pedig, ismét mint a hü kutya, szaladva lovon ülő gazdája után —

haladtak, mint a felleg, mint az árnyék, tova, a nélkül, hogy valaki kergette volna őket.

A szegény Janó, a kit egy éji tartózkodás a szűz erdőben egészen visszaadott magának, most a nagy tett által, melyet

maga sem tudja hogy, csupa sugallatból véghez vitt, egészen kimerítve, lihegve futott, a nélkül, hogy gondolna valamit.

Lelke ismét az előbbi ködhomályba, az eszmétlen semmibe sülyedt vissza. Egyszerre, mintha valami sarkantyút kapott

volna az oldalába: éles fájdalmat érzett. Tudta is ő, mi a fájdalom!...

Gods and Heroes by Robert Edward Francillon One of the best introductions to Greek mythology for children.

Includes the stories of all the prominent gods and heroes, woven together into a continuous narrative, ending with a

full treatment of the twelve l labors of Hercules. Ages 8-12 262 pages $11.95

Free e-books written by Francillon, R. E. (Robert Edward), 1841 ...

Goldoni

1907. 9. Csudáky Bertalan: GOLDONI ÉS AZ OLASZ VÍGJÁTÉK.

E napokban múlt kétszáz esztendeje, hogy az olaszok legnagyobb vígjátékírója, Carlo

Goldoni született. Föllépése új korszakot jelent az olasz színműirodalomban. Az olasz komédiák

gomolygó ködében világosságot gyújtott s megoldotta a jellem- és erkölcs-rajzoló vígjáték

problémáit. Csodálatosan naiv világ volt az, melyből a jellemvígjáték kialakult. Apró groteszk figurák,

tarka ruhába bújtatott élettelen fababák voltak előfutárai; élettelenek, naivak és mégis szórakoztatók…

Képek:

CARLO GOLDONI.

GOLDONI SZOBRA VELENCZEBEN.

GOLDONI SZÍNÉSZ-TÁRSASÁGÁVAL ÚTKÖZBEN.

HEYSE PAL

1914. 14. HEYSE PAL. 1830—1914.

Az ezerkilenczszáztizedik év irodalmi Nobeldíjának

nyertese Heyse Pál, a ki a múlt héten

hunyt el, egyik legvitatottabb jelensége

volt a XIX. századbeli német irodalomnak.

Lelkes barátainak nagy táborát ugyanakkora,

sőt az elmúlt két évtizedben a hívekénél nagyobb

ellenséges áramlat vette körül, mely

erősen alámosta dicsőségét, de viszont maró

birálatával könyebbé tette azoknak az elemeknek

kiválasztását, melyekkel korát túl fogja élni.

Mert akármilyen hevesen támadta is a felsőnémetországi

naturalizmus Heyse sokszor

vértelennek és kigondoltnak csúfolt klassiczismusát,

ma, a midőn a naturalizmus kora is

leáldozott, sok érdekes és értékes elemét becsüljük

meg költészetének. Nem azért, mert

valami olyan egészen egyéni alkotóerőt ünnepelünk

benne, mely egy minden ízében új,

addig nem létezett kifejezési formát teremt,

hanem azért, mert kitűnő megtestesítője volt

a maga kora egy hatalmas társadalmi osztályának:

a németországi meggazdagodott és

már régi kultúrájúvá váló felső polgárosztálynak,

mely ott az ötvenes évektől a hetvenes

évekig minden szellemi jelenségre erősen rányomta

bélyegét…

Gondosan került mindennemű sokrétű, zavaros

és önmagában csúnya élettünetet. Lenbach

képe pompásan jeleníti meg ezt a hajlamát:

felfelé vetett szemei mindig az eszményi szépet

keresik és nem látnak mást, mint örök

elsimulásokká és szükségszerű kiegyenlítődésekké

váló eseményeket. Ez a hajlama írásaiban

meglehetősen háttérbe szorítja szereplői

jellemét, nála mindig a történet fonala a fő

és nem részletei. Sajnos legtöbbször előbb

volt meg a mese és csak azután születtek

meg alakjai, úgy hogy jellemei gyakran schematikusak

maradtak. Témáinak és önmagának

mindig számító ura volt és ez a tudatossága

sokszor meggátolta abban, hogy közelebb jusson

az egyenes úton oda, a hová a tradicziók

kerülő útján úgysem juthatott el.

A német novellának kifejlesztésében mégis

nagy érdemei vannak. Goethének a maguk

irányán nem folytatható kísérletei után a tőle

alkotott nyelvet, előadásmódot olyan témákra

használta fel, melyeket kora érdeklődése rokonszenveseknek

tartott és épen e témakeresésekkel

és találásokkal új lehetőségeket nyitott

meg a jövő számára. A hosszabblélekzetü elbeszélésekre

épen ezért évtizedekig nagy hatással

volt. Nem volt a maga kora és a maga

környezete fölé emelkedő ember, de kitűnően

megtestesítette annak minden hajlamát: áesthetikai

hyper kultúra ját, művészeti pompakedvelését,

Itália iránti rajongását, érzékiességét

és azt a furcsa nyugodtságot, egyszerűséget és

természetességet kereső pózt, mely Münchennek

úgynevezett klasszikus épületeit is áthatja.

És mert Heyse a délnémet klassziczizáló irodalmi

és művészeti kultúrának egyik legtipikusabb

képviselője, hatvan éves irodalmi

működéséhez keresve sem találhatnánk jobb

kulisszákat, mint az isarparti város görögös

oszlopsorait, melyek között életét töltötte.

Farkas Zoltán

Paul Johann Ludwig von Heyse (Berlin, 1830. március 15.– München, 1914. április 2.) német költő és

elbeszélő, a müncheni költőkör tagja. 1910-ben ő volt az első német szépirodalmi író,

aki irodalmi Nobel-díjat kapott. A politikamentes szórakoztató irodalom jeles képviselője.

Jurjevskája-Dolgornocki Katalin

1890. 24. A HALÁL NAPJA.

Jurjevskája herczegnő emlékirataiból. I. Jurjei'skája-Dolgorcki Katalin herczegnő II. Sándor czár

morganatikus neje emlékiratai egy 486 lapra terjedő kötetben Odesszában e napokban hagyták el a sajtót.

Az orosz rendőrség, valószínűleg magasb utasítás nyomán, a könyv példányait orosz területen elkobozta. Valószínű azonban, hogy külföldön fog megkísértetni egy ujabb kiadás. Az orosz napi sajtó csak futólag érintette meg az emlékiratok megjelenését. Ez érdekes emlékiratokból közöljük a következő részleteket…

Az összeesküvés, melyről Konstantin nagyherczeg a császárt körülményesen értesítette, csakugyan egészen

függetlenül működött a nihilisták pártjától. Legújabban tudtára adták a császárnak, hogy halála az összes szláv elem érdekeit fogja elősegíteni, melynek javára vonakodott felhasználni életét. Mondjon le a trónról, vonuljon vissza valamely európai városba, s nem lesz bántódása. Minden egyéb út zárva van előtte. Én jó Istenem! te tudod és láttad szenvedéseimet, tudod, hogy térden csúszva, lábairól a port lecsókolva, kértem a császárt, hogy vonuljon vissza nem a nép, de önmaga és gyermekei érdekében ! Válaszul mindig azt kellett hallanom, hogy gyenge, sőt tán ügyetlen is, de gyáva soha sem lehet, s helyét az utolsó pillanatig megállja. Gorcsakov kétszinüsége kétségbe ejtett. Előttem ugy nyilatkozott, mintha nézeteimben osztozva szintén a lemondás mellett lett volna ; a császár pedig ellenkező irányban bátorította. A trónörökös gyűlölete, melyet irántam még azon időből táplál, midőn alig ismerve az udvarnál megjelentem, lehetetlenné teszi a helyzet tökéletes földerítését. Nem közelíthetek hozzá, sem pedig azokhoz, kik bizalmát birják. Egy szóval, egyedül állok a szenvedélyek, fondorkodások és ellenségeskedések árjában.

A császár megígérte, hogy hirem és tudtom nélkül sétakocsizást nem tesz, de ki sem lovagol, mert a mult napok lágy időjárása egészen elrontotta az utakat, úgy hogy még a legjobb paripa is könnyen elcsuszhatik. Csererin tábornok, ki egy darab idő óta jó szemmel néz reám, szintén azt javasolta a császárnak, hogy mindaddig ne mutassa magát az utczán, mig a veszélyes fenyegetések tárgyában a kellő intézkedések meg nem tétettek.

A rendőrminiszter gyöngélkedése miatt Stauden báró ezredes tette meg a katasztrófa előtti napon a szokásos jelentést a császárnál…

Megengedték, hogy a halott kezeiben talált arczkópem nála maradjon. Volt oly irgalmas lélek a kővé meredt szivü emberek közt, ki az igazi, hü és odaadó szerelem e jelét tiszteletben tartotta.

Utolsó szavai engem és gyermekeimet emlegettek. A trónörökös nagyherczeg minden gyűlölete mellett, melyet ellenem hosszú évek során táplált, maga értesített arról, hogy atyja végszavai rólam emlékeztek meg...

Az iszonyú tett részleteit azért irom le, mert azt tapasztaltam, hogy eddigelé nem akadt ember, a ki ezt

hiven és igazán úgy, a mint történt, megtette volna.

ROUSSEAU.

1878. 28. Rousseau (1712—1778.) /Címoldalon, képpel. G. /

Vannak nevek a tudomány- és irodalomtörténetben, melyek rendesen együtt neveztetnek s egymástól

elválhatatlanul mentek át az örökkévalóságba; vagy mert viselőik élettörténete s munkássága szoros összefüggésben

állt egymással, mintha e szellemi lét Orestes és Pyladesei volnának; vagy mert bizonyos tekintetben ellentétei

egymásnak s egymást egészitik ki. így az ó korban Plató és Aristoteles a görög bölcsészet e ledönthetetlen oszlopai,

Horácz és Virgil a római költőfejedelmek; az uj időben Göthe és Schiller, kik nemcsak weimari szobrukon nyújtják

egymásnak a mindkettejüket egyaránt megillető koszorút. Így emlegetik együtt: Voltaire-t és Rousseau-t, a

tizennyolezadik századi Francziaország e két egyaránt nagy, egyaránt fényes nevét, a szellem felszabadításának e két

nagy harezosát, a forradalom eszméinek e két előkészítőjét…

Rousseau müveit nemcsak széptani, bölcsészeti s erkölcsi tartalmuk vagy formájuk, hanem világtörténelmi jelentőségük szerint is kell méltatni, s a XVIII. század társadalmi és politikai nagy átalakulásában az ő eszméi nagy helyet foglalnak el. Müvei az egyetemes irodalomhoz tartoznak, bár egészen francziák, de világra szóló jelentőségűek…

- á – r –

Lagerlöf Selma

Selma Ottilia Lovisa Lagerlöf (Mårbacka, 1858. november 20. – Mårbacka, 1940. március 16.)

svéd írónő. Az első nő, aki irodalmi Nobel-díjban részesült

LILJECRONA OTTHONA. Regény. (Folytatás.) Irta Lagerlőf Selma. — Svéd eredetiből fordította L. B.

Na, Ornerlou nem ezt akarta a leánykéréssel. De miért ne? Nem is olyan rósz, ha megkapja

Maja Lizát. És hogy megkaphatja, ez már világos, mint a nap. A leendő anyós annyira megkedvelte,

és azt se tudja, hogy járjon a kedvében. De akkor igazán elkomolyodott, ha arra gondolt,

hogy fogja majd körüljárni egész Vármlandban; azokat a régi jó helyeket, a hol annyi

vendégséget élt át. Ha megházasodik és lesz felesége meg tanyája, természetes, hogy otthon

kell maradni. így most nem maradhat Lövdalában annyi ideig, mint máskor, hanem minél

hamarább útnak indul. Persze minél gyorsabban fog majd visszatérni.

Midőn másnap, reggel kijelentette, hogy elutazik, észrevehette, hogy úgy a tiszteletesné,

mint a papkisasszony elszomorodtak. Rá akarták venni, hogy maradjon még, de ő hajthatatlan

volt. Feltétlenül ma estére Karlstadtban kell lennie.

Persze nem mondta ki nyíltan, hogy most azért megy el, hogy majd mint házigazda térjen

vissza, de ez magától értetődött. A tiszteletesné, a ki nem akármilyen asszonyszemély,

megértette a szándékát.. Űgy érezte, hogy máris vágyódik…

Megindult Lövdalában teljes erővel a munka, reggel és este kihallatszott a konyhából a kilencz

rokka karatolása, olyan erősen, mint a malom zúgása. De napközben sem lehetett lustálkodni,

hanem föl kellett használni a napvilágot a varráshoz és a szövéshez.

Egy darabig úgy látszott, mintha a tiszteletesné teljesen megfeledkezett volna Csöppségről.

Nem adott neki más munkát, mint takarítani és fűteni a kis szobában. De azon a napon,

mikor a hadnagy eltávozott, bejött a konyhába és intett neki, hogy jöjjön egy kicsit a nagyszobába.

Csöppség fölugrott, de annyira megijedt, hogy egyedül kell majd ülnie a tiszteletesnével, alig

lehet azt elbeszélni. Nemcsak hogy félt tőle, hanem még a háta is borsódzott, valahányszor

meglátta. Soha egy emberfiától sem irtózott annyira Csöppség; sokat gondolkozott magában, hogy

mi is lehet ennek az oka. Merthogy valami különös személyiségnek kell ennek a papnénak

lennie, ezt a gondolatot nem tudta a fejéből kiverni. Mert senkinek sem volt fiatal arezához

olyan fehér haja és az sem volt természetes, hogy egy asszonynak olyan öblös hangja legyen,

mint valami vízesésnek. És egy közönséges ember nem is lenne képes annyi bosszúságot és

keserűséget okozni. Mindig arra gondolt, a mit egyszer az anyja

mesélt neki Svartsjöről és arról a három lényről, a kik megmaradtak, miután a viz kiszáradt….

Először megmutatta, hogyan kell a ezérnát a tűbe fűzni. Ez többnyire nehéz próba egy gyermeknek,

de Csöppség egyszerre könnyedén befűzte. A tiszteletesné egészen elosodálkozott. Azt

mondta, hogy ez már derék dolog. Ha minden így fog menni, akkor még nagy varrónő lehet

belőle. (Folytatása következik.)

SIENKIEVICZ

1884. 4. A GYŐZTES BERTÓK. Elbeszélés. Irta SIENKIEVICZ HENKIK. Lengyelből fordította: CSOPRY LÁSZLÓ.

(Folytatás.)

Egyébiránt Bertók jól tudta már eleve, hogy egyszer halunk meg, de ezt tudni és róla teljesen megbizonyosodni

annyival inkább jól esett lelkének, mert, az ütközet már valódi förgeteggé kezdte magát kinőni. Hisz az ezrednek,

mely még nem is lőtt, már alig van meg a fele. Más ezredbeli csapatok rendetlenül futnak viszsza a harcztérről, de a

Pognenbinba, Nagy- és Kis-Kriodába, meg a Mizerovába való fiuk, leigázva a porosz vasfegyelemtől, rendületlenül

állnak. Azonban már az ő soraik is inogni kezdenek. Még egy másodpercz és a vasfegyelem lánczszemei felbomlanak.

Az ember lába alatt a föld lágy, sikamlós lesz a vértől, melynek nehéz illata összekeverődik a lőpor bűzével. Némely

helyt a sorok a hullák miatt nem jöhetnek összébb. A kik még erősen állnak a talpukon, azoknak lábainál vérükben

fetrengnek sokan, kínosan nyögnek, görcsösen rángatóznak, haldokolnak, vagy már életjelt se adnak magukról. Nehézzé

válik a lélekzés. A sereg ajkain moraj kél: - Vágóhídra hoztak bennünket…

Taine

1887. 44. TAINE A FRANCZIA FORRADALOMRÓL. I.

Nincs nép Európában, mely gyorsabban változtatná véleményét az emberekről és dolgokról, mint a franczia. Ötven év előtt még Napóleon bálvány volt és minden franczia annak papja. Csodaszerű tetteiről Thiers csillogó prózája, Be-ranger és Hugó Viktor halhatatlan versei beszélnek. Elannyira, hogy nem lehet csodálni, ha a törpébb utódot is ennek a névnek varázsa emelte népszavazat utján a nemzet élére. De mikor a mexikói háború idejében kitűnt, hogy HL Napóleont sem kiséri mindig a siker, akkor a nagy nemzet az I. Napóleon koszorúját is megkezdte tépdesni s Lanfrey, Quinet és mások feladatukká tették az úgynevezett «napóleoni legendán szét-fosztását, hogy megmutassák, mikép az aranynak hitt kolosszus nem egyéb agyagnál tetőtől talpig. Így beszéltek a gondolkozó emberek, s a franczia közvélemény elfogadta ós magáévá tette nézetöket, úgy, hogy HL Nlapoleon császár csak utolsó kártyáját játszotta ki, mikor 1870-ben háborúba ment, s a hadi koczka ellene fordulván, feladni, volt kénytelen a játszmát.

Szinte egészen így áll a dolog a nagy franczia forradalommal is. Ezerén és ezerén hiszik, hogy a régi rendszer

felforgatása megbecsülhetetlen áldás volt az egész emberi művelődésre…

Így tanítják ezt mindenütt a kathedr'áról, a színpadról, és a kézikönyvekből s ez a felfogás ment át a művelt világ közmeggyőződésébe is. Ámde épen Francziaországban keletkezett most egy tábora az előítélet nélkül gondolkozó íróknak és tudósoknak, kiknek szócsöve Taine és d'Hericault, a kik nem tartózkodnak kimondani, hogy a forradalom egy kegyetlen tévedés volt…

A hazafiak tudatlansága is csodálatraméltó volt. Hangzatosan tudtak szónokolni a szabadság fájáról, mely

legjobban virít, ha zsarnokok vérével öntözik — de nem voltak képesek egy tisztességes levelet összetákolni. Taine felhoz egy pár példát erre is, melyekben nemcsak a gyermekes gondolkozás, de a hibás orthografia is meglepő. A költő Chénier

André halotti bizonyítványában pedig születéshelye így olvasható: «de constendinople.»

Mit is lehetett várni egy sereg kocsis, lóku-pecz és pástétomsütő-legénytöl? Mert semmiesetre sem volt könnyű

dolog, mondja Taine, köztársasági ügynököket fogni. Bochefortban például a végrehajtót választották a

forradalmi bizottság elnökévé; Rheimsben pedig az elnök egy részeges semmirekellő volt. És bár nevét

sem tudta leirni, magát Mutius Scaevolának keresztelte el.

1887. 45. TAINE A FRANCZIA FORRADALOMRÓL. II.

A forradalom következtében beállott éhínségről egy német utazó, Meisser, a következőket irta.

«Még fülembe cseng egy jól öltözött nő tompa gyönge hangja a mint így szólt: «Segítsen rajtam, uram;

én nem nem vagyok koldus, van némi tehetségem. Láthatta egyik-másik művemet a Salonban; két nap

óta nem érintettem eledelt s már majd megőrülök.» — A német rendesen meg szokta tölteni zsebeit

kenyérrel, a midőn sétálni indult a fogadóból, s — így folytatja — igazán hálásan fogadtak a legtisztességesebb kinézésű emberek is egy-egy harapásnyit. Láttam egy nemes családból származó szegény öreg apá-czát, a mint a csatornából fölszedett csontdarabon rágódott. Nem volt rokona, se senkije, a ki a kenyér után lesők sorában helyet csinált volna neki.»

így folyt ez három évig, s hogy micsoda dolgok folytak ez alatt a kórházakban, borzasztó rágondolni. Egy súlyos műtétet kiállott asszonynak egy tányér jó leves helyett néhány szem babot adtak. Törték magokat az emberek a vágóhidak kiomlott vére után is s egymás kezéből kapkodták a rothadt káposztatorzsákat. S a mint az angolok elzárták a kikötőket, ugyanaz az az ostrom indult meg a vaj, olaj, gyertya és bor után is, a papírpénz értéke annyira alászállott, hogy a termelők már csak szuronyhegy mellett voltak kényszeríthetők az áruba bocsátásra. Hasonló módon álltak az ügyek a vidéken.

A parasztok gyökereket mentek ásni; holt asszonyokat találtak a mezőkön, kebleiken csecsemőikkel…

Taine nem csak arról sorol fel tényeket, hogy a jakobinus polgárok magok közt osztották fel a konfiskált javakat, hogy szaporítsák a hivatalokat, azért, hogy minden polgárnak kijusson a része; hogy negyven sou-s emberekből álló hadsereget tartottak fenn, a kik szavazzanak, kivégzéseket végrehajtsanak és megfélemlítsenek ; hogy a meaux-i székesegyházat eladásra kínálták 600 frankért, de nem akadt vevő, mert a lerombolás költségeit nem fedezte volna az építőanyagok értéke; hogy mindennek daczára az államadósság négy milliárdról ötven milliárdra emelkedett. Megtudjuk tőle azt is, hogy tekintélyes hazafiak üzletet csináltak a eidevanX foglyok bőrére. így Fouquier Tinville első hónapban ezer koronát, a másodikban ezerkétszáz ötvent s a következőkben még többet kapott, csak azért, hogy a Bouffiers család két tagjának nevét a lajstromban leghátul vezesse.

Valóban Taine művét végigolvasva mindinkább meggyőződhetünk, hogy Napóleon igazán |a forradalom gyermeke volt. A nagy hadsereg i csak természetes kifolyása volt a jakobinus sza-j badságnak, a sansculotte-testvériségnek és ro-bespierre-i egyenlőségnek. Három évi oly kormányzat után, mely levágatta az ember fejét azért, mert véletlenül azt találta mondani szórakozottságában: «Bon jour messieurs* — nem következhetett más egyéb, mint hogy Franczia-' ország a határon át vezesse hordáit, s szomszédjain élősködjék, mint valaha Brennus napjaiban.

* * *

François Furet: Gondoljuk újra a francia forradalmat. Pécs, 1994. Tanulmány Kiadó

Tolsztoj

1906. 19. HOGYAN ÉL TOLSZTOJ? A Vasárnapi Újság számára irta: Serényi Gusztáv

….Az elmúlt nyáron, oroszországi körutam folyamán felkerestem őt Jasznája Polyánában, ősi

egyszerű kastélyában beszéltem vele, ültem asztalánál és közvetetlen közelről tanulmányozhattam

az a férfiút, a ki a világ népeinek nagy eszméket hirdet.

Délután öt óra volt, mikor egy Tulában fogadott izvoscsikkal (bérkocsi) Jasznája Polyánába

érkeztem, a hol szinte hivalkodó szegénység fogadott. A mint kocsim a tula-hurszki műútról

rátért arra a keréknyomra, mely a kastély parkjához vezet, távoli zsuppfedelű faviskókat pillantottam

meg, aztán nyesetlen liczium-sövényen keresztül, két omladozó plóh-sisakos kapubálvány

közt bejutottam a parkba….Tolsztoj unja, hogy nap mint nap 10—15 külföldi állít be hozzá és

megbámulja, mint valami érdekes ritkaságot. Vannak köztük fölös számmal milliomos amerikaiak,

a kik ugyan egy sort se olvastak el a nagy orosz könyveiből, de azért különhajón

jönnek át az Oczeánon, hogy láthassák. No meg hogy egy aláírást kérjenek tőle autogrammkönyvük számára . . .

Ezekkel a gróf rövidesen végez:. Megmondja kurtán és gorombán nekik,

hogy ahelyett, hogy őt háborgatják, okosabban tették volna, ha elolvassák műveit, melyekkel

hatni s tanítani akar. Aztán sarkon fordul és a faképnél hagyja őket…

Szemtől-szembe álltam hát a nagy éjszaki óriással, a ki titán módjára súlyos igazságokat

fejtett ki az Élet hegyéből s ezeket, mint hatalmas gránitkoczkákat, messze bedobta a társadalom

kellős-közepébe, a hol dübörögve gördültek tova, bűnt és gonoszságot letiporva,

hibát leleplezve és megmutatva az üdvösséghez vezető utat. Bemutattam magamat. Erősen, élesen megnézett,

aztán rövid gondolkozás után öreges fátyolozottsággal a hangjában meghívott magához

aznap ebédre….Tolsztoj mohón eszik,öregesen csámcsogva és erről-arról beszélgetve a maga czikornyátlan

egyszerűségével. Míg beszél, áll az evőeszköz s az asztal körül ülők szemei mohón tapadnak ajakára, mintha

az agg iró minden szavából proféczia zengene feléjük. Nagy feladat őt igy személyes közvetetlenségében

megfigyelni, mert Tolsztoj szinte sugározza maga körűi a nagyságot ós a kápráztató

fényes elmét. Lényének varázsa oly erős, oly átfogó, oly betöltő, hogy bajos őt egyéniségének

apró összetevő részeiben látni. Hosszú perezekig lenyűgözi az embert hipnotikus erejű

szeme, a mely alázatossá teszi azt, a ki mélységeibe néz. Találkozásunk alkalmával csak az

első kritikus perczek után, mikor a varázs hatása alól némikép emanczipáltam magam, kezdtem

külsejét taglalni, hogy nini, milyen bozontos a szemöldöke, milyen szóles, nyomott az

orra ós milyen kuszált az őszülő szürke haja és szakálla... és milyen furcsán nyilnak és csukódnak

ajkai, mint a fogatlan öreg embereknél látható, a kiknek alsó arczfelét az előreugró

áll és orr dominálja. A nagy szellem csak aszemekből sugárzik…inasain vasalt nadrág van és fehér keztyű s

magának franczia szakácscsal főzet, a ki a leghaladottabb konyhaművészi elvek szerint készíti el a vegetáriánus

ételeket. Világpolgári eszméi mellett megveti, sőt izzóan gyűlöli a németeket, mint minden

orosz, tehát ő is hazafi…

1910. 48. Címlap. Schöpflin Aladár: TOLSZTOJ. 1828—1910.

A VISSZHANG, melyet Oroszország nagy fiának halála világszerte keltett, kétségtelenné teszi, hogy a mai

emberiség legnagyobb szabású szelleme tűnt el ez életből, melyet olyan hivságosnak tartott, annyiszor

megtagadott és a mely elől önmagába, a saját misztikus lényébe menekült. Az egyetlen igazán monumentális alak,

a ki közöttünk élt, az egyetlen világ-szellem, a kiben az egész emberi nem fájdalma, kétsége, nyughatatlansága

vált testté, az egyetlen agy, a melyben a világnak milliónyi változatossága a maga

örök állandóságával és szoros kapcsolataival tükröződött. Ez volt nekünk, mai nemzedéknek, Tolsztoj.

Turgenyev

1882. 53. KÖLTEMÉNYEK PRÓZÁBAN. Irta: TURGENYEV SZ. IVÁN.

Oroszból fordította: Csopey László.

VII. A koldus. Ott sétáltam az utczán fel-alá ... Egyszer csak megszólít egy

összetöpörödött vén koldus. Gyuladtak, könynyel teltek a szemei, ajkai kékek, csupa rongy fityeg le róla, testén

nem ápolt sebek. Oh mily kegyetlenül rontott neki az ínség e szerencsétlen lénynek!

Felém nyujtá piros, dagadt, ronda kezét... Nyögött, bőgött segítségért.

Elkezdtem kotorászni zsebeimben... Sem erszény, sem óra, de még kendő sincs bennök. Semmit sem vittem magammal.

A koldus pedig egyre várt, s kinyújtott karja reszketve ingott.

Búsan, szomorúan, de erősen szoritám meg piszkos, reszkető kezét... «Ne kérj, felebarátom, látod, semmit sem

hoztam magammal — mondom neki. A koldus rám mereszti gyuladt szemeit, kék ajkain mosoly játszadoz — s ő is

visszaszorítja hidegülő ujjaimat.

— Jól van, felebarátom, — hebegé, — «Köszönöm ezt is. Hiszen ez is adomány».

És én megértettem, hogy magam is alamizsnát kaptam felebarátomtól.

VIII. Lakoma a legfensőbb lénynél.

A legfensőbb lény egyszer rá szánta volt magát, hogy nagy lakomát rendezzen mennyei hajlékában.

Minden erényt vendégül hivott meg. Csupa erényeket hivott meg, férfiak nem voltak hivatalosak, tehát csupa nőket.

Nagyon sokan gyülének össze, apraja, nagyja egyaránt. Az apró erények méltóbbak voltak a szeretetre a

nagyoknál, de azért valamennyien elégedettnek látszottak és udvariasan beszélgettek egymással, a mint közeli

rokonokhoz és jól nevelt ismerősökhöz illik.

Azonban a legfensőbb lénynek szemébe ötlött két gyönyörű teremtés, a kik, ugy látszott, nem ismerték

egymást. A gazda tehát karonfogta az egyiket és oda-vezeté a másik elé.

«A jótékonyság!» — mondja,az elsőre mutatva. «A háladatosság!» — szól a másikat bemutatva.

A két erény mód fölött elbámult: hiszen a mióta áll a világ —pedig jó ideje annak — csak most találkoztak először.

A barát és ellenség.

A fogoly, kit egész életére börtönbe vetettek, megszökött a fogságból és menekült, a merre látott ... Nyomába jártak

az üldözők. Futott az istenadta, a hogy csak birt... Üldözői kezdtek már el-elmaradozni.

De im, meredek partu folyó van előtte, keskeny, de mély folyó... Ö pedig úszni nem tud !

Az egyik partról a másikra vékony, rohadt palló vezet. A szökevény már rátette a lábát.... Azonban ugy esett,

hogy a túlsó parton legjobb barátja és legkegyetlenebb ellensége állottak.

Az ellenség nem szólott semmit, csak a fogait csikorgatta, a barát pedig teli torokból kiáltotta: —

Mit mivelsz? Térj eszedre oktondi! Hát nem látod, hogy a palló rohadt? — Letörik alattad — ós ott veszel!

— De hisz' nincs más átjáró... nem hallod az üldözőket? nyögte kétségbeesetten a szerencsétlen és rálépett a deszkára.

- Nem engedem!... Nem engedhetem, hogy elveszszél! — kiáltott nagy hévvel a barát, és kirántotta a szökevény lábai

alól a deszkát. — A szegény ember menten lebukott a vizbe és elmerült a habok közt.

Az ellenség öntelten felkaczagott— és dolga után látott; a barát pedig leült a parttá és elkezdett keserű könyeket hullatni

szegény, szerencsétlen barátja vesztén!

Hogy pedig önmagát vádolja amannak halála miatt, egy perezre sem jutott az eszébe.

Nem hallgatott rám! Nem engedelmeskedett! — suttogta bánatában.

Végre is jobb igy — szólt később. Sanyarú fogságban kellett volna leélni hátralevő napjait! Most legalább nem szenved. Most már könnyebb neki. Hiába, sorsát el nem kerüli senki.

De mégis kár érte, — az emberiség nevében !

És a jó lélek tovább ontotta könnyeit balvéget ért barátja miatt.

VERNE GYULA

1892. 16. VÁRKASTÉLY A KÁRPÁTOKBAN. REGÉNY VERNE GYULÁTÓL.

Francziából fordította HUSZÁR IMRE. (Folytatás). (16-ik közlemény.)

…Telek Ferencz gróf élete egy hónapig veszélyben forgott. Senkit sem ismert meg, még hajdúját, Roczkót sem.

Mikor a legerősebb lázban feküdt, halálra vált ajkai csak egy nevet rebegtek : a Stilla nevét.

Az ifjú gróf megmenekült a haláltól. Az orvosok ügyességének, Roczkó szakadatlan gondozásának és főleg fiatal,

életerős testalkatának segélyével felépült. Elméje érintetlen maradt az i iszonyú megrázkódtatástól.

De, mikor az eszmélete s azzal együtt az emlékező tehetsége is visszatért, mikor eszébe jutott az Orlando tragikus

végjelenete, melyben a művésznő lelke megtört…

Telek Ferencz gróf néhány nap múlva csakugyan elutazott családjának ősi uradalmára. Ott élt a kastélyában öt évig,

teljes magányban; még csak a park küszöbét sem lépte át..

Telek Ferencz gróf elindult, ezúttal, mint gyalogos utazó és csak rövid időre. Végig ment Roczkóval a romániai

síkságon a Kárpátok hatalmas hegylánczáig; ott bekalandozták a Vulkán-szorost és miután a Retyezátra felmentek és

a Maros partjáig kirándultak, betértek pihenni Macsesdre, a «Mátyás király»-hoz.

Az olvasó tudja, milyen hangulat volt ott abban az időben, mikor utasaink oda érkeztek és hogyan jutottak Telek Ferencz gróf tudomására azok a megmagyarázhatlan események, melyeknek szintere a kárpáti várkastély volt. Azt is tudjuk, hogyan értesült arról, hogy e várkastély Gortz Rudolf báró tulajdona.

E név az ifjú grófra sokkal nagyobb hatást tett, hogy sem Kolcz uram és a többi falusi nota-bilitás figyelmét elkerülhette volna. Eoczkó a pokolba is kívánta Kolcz uramat, a ki a nevet oly ügyetlenül kiejtette, összes ostoba kísértetes történeteivel együtt. Miért is hozta a balvéletlen Telek Ferencz grófot épen ide, Macsesd faluba, a kárpáti kastély közelébe ?

Az ifjú gróf hallgataggá lett…

1892. 22. VÁRKASTÉLY A KÁRPÁTOKBAN. REGÉNY VERNE GYULÁTÓL.

Francziából fordította HUSZÁR IMRE. (Folytatás). (19-ik közlemény.)

Lehetséges volt-e ez? Stilla, a kit Telek Ferencz gróf holtnak hitt, megjelent neki a körbástyán !S nem káprázat volt;

hiszen Boczkó is látta a tüneményt, ép úgy, mint ő maga! Csakugyan a nagy művésznő volt az, Angelika jelmezében,

ép úgy, a mint a közönség előtt megjelent búcsúelőadásán a nápolyi San-Carlo színházban.

Az ifjú gróf előtt világossá lett a szörnyű valóság. Tehát az imádott nő, a kit feleségül akart venni, öt év óta be van zárva e várkastélyba, az erdélyi hegyek közt! Tehát a művésznő, a kit Ferencz gróf a színpadon összeroskadni látott, nem halt meg! Tehát mialatt Telek Ferencz grófot félholtan a lakására vitték, Gortz Budolf be tudott jutni Stillához, őt elrabolta, elhurczolta ide a kárpáti várkastélyba, s a szerencsétlen este utáni napon az egész nápolyi lakosság csak egy üres koporsót kisért ki a Campo Santo Nuovó-ba,!

Mindez hihetetlennek, lehetetlennek, a józan észszel ellenkezőnek látszott, a csodával határos képtelenség volt; és Ferencz gróf ismételhette volna ezt akár a végtelenségig . . . Ugy van ... De egy dolog háttérbe szorított minden egyebet, az, hogy Gortz báró elrabolta Stillát, mert íme Stilla a várkastélyban van ! . . . Stilla él, mert hiszen megjelent a körbástyán! ... Ez minden kétségen kívüli valóság volt.

Az ifjú gróf igyekezett rendezni eszméit…

1893. 23. VÁRKASTÉLY A KÁRPÁTOKBAN. REGÉNY VERNE GYULÁTÓL.

Francziából fordította HUSZÁR IMRE. (Folytatás). (20-ik közlemény.) XII.

A környékbeliek és azon utasok, a kik a Vulkán-szoroson járnak át, csak kívülről ismerik a kárpáti várkastélyt. Abból a jókora távolságból, a melyben a félelem Macsesd falu és környéke legbátrabb lakosait is megállította, a vár maga csak egy óriási kőhalmaznak látszik, melyet akár romhalmaznak is lehet tartani.

De vájjon a várkastély belül is oly düledező-e, mint hinni lehetne? Nem; a vén földesúri erőd tömör falai közt és épen maradt épületeiben egy egész helyőrséget el lehetne helyezni.

Tágas, boltozatos termek, mély pinczék, számtalan folyosó, udvarok, melyeknek kövezete eltűnt a mindenütt felburjánzó magas fű alatt, földalatti helyiségek, melyekbe a világosság soha sem hatol be, szűk lépcsők a széles falakban, a a bástya keskeny lőrésein át megvilágított nagy kazamaták, középütt egy háromemeletes vártorony, meglehetősen lakható szobákkal és fönt mellékvédekkel ellátott erkélyszerű tetőzettel, a különböző épületek közt egymást szeszélyesen átszelő végtelen és tekervényes folyosók, melyek a bástyákig elnyúlnak a föld alatt; itt-ott néhány víztartó, a melyekben az esőviz gyűlt össze, s melyekből a víz fölöslege a Nyad medrébe folyt le, végre hosszú alagutak, melyek nem voltak betemetve, mint az emberek hitték, hanem kijárásokul szolgáltak a Vulkán-szorosba…

A világosság, mely a zárkőbe illesztett üveg-csészéből eredt, egyszerre kialudt és a teremben teljes sötétség lett.

Ferencz gróf fel akart kelni... de nem birt, •és a gondolatai egyszerre elaludtak, vagy helyesebben mondva megakadtak, mint az óramutató, mikor a gépezet rugója hirtelen eltörik. Mély ée sajátszerű álomba, vagyis inkább nyomasztó tompultságba, egész valójának tökéletes megsemmisülésébe merült, a minek okozója nem a lelki megnyugvás volt.

Mikor felébredt, nem birta megállapítani, mennyi ideig alhatott. A zsebórája is megállt és nem jelezte többé az időt. De a teremben ismét a mesterséges világosság áradt szét.

Az ifjú gróf ekkor felugrott és néhány lépést iett az első ajtóhoz, a mely most nyitva, majd a második felé, a mely most is zárva volt.

Gondolkozni próbált, a mi nem csekély megerőltetésébe került.

A teste ugyan kipihente a fáradalmakat, de a fejét üresnek és egyszersmind nehéznek érezte.

— «Mennyi ideig alhattam? — gondola magában. — Vájjon éjszaka van-e, vagy nappal ?»

A teremben semmi sem változott, csupán a lámpa világított újból, az asztalon pedig új eleség állt és a kancsó újból meg volt töltve friss vízzel.

Valaki tehát itt járt, mialatt Ferencz gróf aludt. E szerint tudták, hogy ő a várkastély földalatti üregeiben van...

* * *

Új fordításban is olvasható Verne magyar tárgyú regénye:

Jules Verne: Várkastély a Kárpátokban

jv.gilead.org.il/mek/00522/ - Tárolt változat

Jules Verne. Várkastély a Kárpátokban. REGÉNY. Fordította: Gellért György

VOLTAIRE.

1878. 23. Voltaire (1694—1778.) /Címoldalon, képpel. G./

Száz esztendő, azt hinné az ember, elég idő arra, hogy egy sirról elemérje a követ, melyet elfogultság, vak düh és gyűlölet dobott reá, s menten és szabadon engedje felhajtani róla az érdem és elismerés pályáját. S ha mégis azt látjuk, hogy a XVIII. század egyik legnagyobb szellemének, Voltaire-nek, a circy-i költőnek s a fernay-i bölcsnek, halála századik évfordulóját, Parisban, Francziaországszivében nem lehet teljes nyilvánossággal, az isten szabad ege alatt ünnepelni meg, hogy a nemzet, sőt az emberiség elismerése nyilvánításának kényszer-rendszabályok igyekeznek útját állani, vagy legalább megszorítani s a Voltaire-ünnepélynek ellensúlyozására, az általa „becsmérelt" Pucelle (az orleansi szűz) magasztalása tüntetőleg rendeztetik a templomokban; csakugyan be kell vallanunk, hogy száz esztendő sem elég az utókornak, minden irányban kivivni az érdem elfogulatlan megítélését és a teljes igazságszolgáltatást, k°gy — ha semmi más nem is, de a hagyományos „ódium theologorum" még száz hosszú esztendő lefolyásával sem csillapítható le, sem elégíthető ki.

Kétségtelen, hogy a Voltaire nagy szelleme nem volt ment nagy tévedésektől…

Mikor Francziaország s a század legnagyobb tudósai az encyclopaedia megírására egyesültek, Voltaire eleinte kevés részt vett a munkálkodásban, sőt a politika s nemzetgazdaság még akkor zsenge tudományától átalában idegenkedett. Nem szerette az uj, úttörő eszméket, a meglevők terjesztése s népszerűsítése: ez volt az ő igazi hivatása. Nem feltaláló, hanem világosító

lángész. Világtörténelmi müvei leginkább bizonyítják ezt; óriási sokoldalúsága ezen a téren a legmeglepőbb…

Irányregényeiben, minők: „Zadig, vagy a végzet", — „A chinai árva" — — „Candide" s egész sereg kisebb

satyrában, alkalmi költeményben, történelmi s bölcsészeti értekezésben, mindig egyenlő erővel, érrel és

szenvedélylyel szállt sikra minden zsarnokság, minden visszaélés, minden előítélet és babona ellen.

E részben soha sem tagadta meg magát és szellemi irányát soha sem változtatta. A természet-philosophiában is,

melyet először „Newton bölcsészetének elemei" (1738) czimü művében fejtegetett, ugyanazokat az elveket

érvényesítette, mint a történelmi s erkölcsi philosophiában…

Voltaire nem lesz elfelejtve ; s porai a Pantheonban, nevető szobra s szúró szemei és éles metszetű ajkai a Comédie

Française előcsarnokában nem szűnnek eszméket és emlékeket ébreszteni, s kihívni a lelkesedést és a gyűlöletet

az utókor fiaiban.

- á – r –

Wells

1921. 11. A SZERELEM ÉS LEWISHAM ÚR. Regény. (Folytatás.) Irta H. G. Wells. — Fordította Tonelli Sándor.

Egy chelseai címet kaptak, hogy ott találkoznak. A ház, ahova Lewisham érkezett utolsónak, meglehetősen nagy

volt és oly teljesen előkelő színezetű, hogy szinte zavarba

ejtette őt. Kalapját a tágas, szirtekben gazdag előcsarnokban egy zöld díszítésű szalmakalap

mellé akasztotta. Egy nyitott ajtón át fejedelmi dolgozószobát pillantott meg,

könyvszekrényekkel, rajtuk fehér márvány szobrokkal, zöldernyős villanyos lámpától

megvilágított íróasztallal, melyen írások voltak felhalmozva. Úgy tűnt fel neki, hogy a

szobaleány végtelen megvetéssel mérte végig kopottas gyászruháját és lángvörös nyakkendőjét.

Azután hirtelen megfordult és felvezette őt a lépcsőn….

Mindnyájan a szoba közepét elfoglaló kerek asztalhoz közeledtek, melyen egy tamburin

és egy kis zöld doboz feküdt. Lagune csontos csuklója és ujjai meglepően hosszúnak tűntek

fel, mikor vendégeinek a helyüket jelezte. Mellette Lewisham ült, közte és a médium

között; a médiumon túl Smithers ült, utána Heydinger kisasszony, kit Lagune-nal a gépíróleány

kapcsolt össze. így a hitetlenek kerültek a médium mellé. A társaság már

helyet foglalt, mikor Lewisham a Lagune mellett ülő leányra pillantott és szeme vele

találkozott. Ethel volt ! A csukott zöld ruha, a kalap hiánya és halvány arczszine némi

idegenszerűséget kölcsönzött neki, de nem akadályozhatta meg, hogy Lewisham abban

a pillanatban meg ne ismerje. A megismerés a leány szeméből is visszatükröződött.

Nyomban utána félrefordította a tekintetét….

1921. 13.…. Ostobaság volna abbahagyni a villamosság tanulmányozását, mert egyszer

az áram megszökött az önök testén keresztül. Minden új tudomány csalódásokkal jár.

Egy kísérletező sem hagyhatja abba valamely vegyi összetételnek a tanulmányozását, mert

másra bukkan, mint amit vár. Vagy mondhatjuk-e, hogy ebből és ebből a dologból savat kell kapunk…

XV. Szerelem az utczán.

Lewisham nem volt egészen tisztában, hogy mi szándéka volt tulajdonképen, mikor félre

akarta vezetni Lagunet s általában az egész helyzettel nem volt tisztában. Agyának

logikai műveletei, érzései és képzetei valami sajátságos dobálódzó játékot űztek vele. Nagy

dolgok látszottak lebegni fölötte, de ezekből tényleg csak annyi történt meg, hogy estéről

estére Ethelt hazakísérte, hogy pontosak legyünk, hetvenkilenc estén át. Novemberben

és deczemberben minden este, egyetlenegyet kivéve, mikor a messze keletre kellett

mennie, hogy felöltőt vásároljon magának, megvárta és hazakísérte őt. Minden egyes

alkalommal különös, befejezetlen valami volt ez a séta, mely esténkint a bizonytalan sóvárgások

tömegével kezdődött és kivétel nélkül mindig az elkedvetlenedés nyomasztó hangulatával végződött.

A séta csaknem teljes pontossággal öt órakor Lagune lakása előtt kezdődött és rejtelmes sötétségben

egy lesülyedt alapzatú és ízléstelen műkő faragásokkal díszített házakból álló claphami mellék=

utcza sarkánál ért véget…

1921. 15….XIX. Lewisham megoldása.

Másnap reggel Lewisham megtudta Lagunetól, hogy a gyanúja alapos volt s hogy

Ethel végre engedett a kényszerítésnek és beleegyezett, hogy vele megkíséreljék a gondolat

olvasást. A kezdet igen jól sikerült, — mondta Lagune a kezét dörzsölgetve. — Biztos

vagyok benne, hogy nagyon szép eredményeket érünk el vele. Kétségtelenül van benne

tehetség. Mindig láttam az arczárói. Feltétlenül van tehetsége.— Nagyon kellett kényszeríteni ?

…Lagune meglepődve állott meg. Lewisham, miután szokatlan mozdulatot tett a kezével,

sarkon fordult és végigrohant a laboratoriumon. Lagune, kit ez a gondolatkörén kívül eső lélektani jelenség

zavarba ejtett, bambán bámészkodott. „Nagyon különös" —állapította meg magában és csomagját kezdte

rendezgetni….

1921. 17…És most nézzük a dolognak a másik oldalát. Vegyük a legnehezebb feladatot, melyet

valaha megkisérlettem. Két tiszteletreméltó fizikatanár, nem Newtonok, de jónevű, érdemes,

öntudatos fizikatanárok, egy hölgy, a ki a sírontúli életet szerette volna megismerni, egy újságíró,

a ki anyagot keresett az írásra, egy személy, a ki ugyanúgy ezekből a kísérletekből él,

mint én, arra vállalkoztak, hogy ellenőrizzenek engem. Engem akartak próbára tenni!

Mindenesetre nekik megvolt a maguk munkaja, tanítani a fizikát, tanítani a vallást,

bemutatni a kísérleteiket és így tovább. Az én dolgaimnak aligha szenteltek egy órát is

s a legtöbben életükben bizonyára senkit sem csaptak be és példának okáért, akár az

életük árán sem tudnának egy három mérföldes szakaszon jegy nélkül utazni, a nélkül, hogy rajta

ne kapnák őket. Látja a fölényt velük szemben ? Szünetet tartott. Lewisham úgy érezte,

mintha benső küzdelem dúlna benne….

* * *

1915. 12.H. G. WELLS szenzációs könyvei VILÁGOK HARCA (Mars-lakók a földön.) Regény.

Fordította Mikes Lajos. Két kötet. Megjelent a Magyar Könyvtárban. Ára 60 fillér.

Új világ a régi helyén Regény. Fordította Mikes Lajos. Két kötet. Ára 8 korona.

Az időgép. Regény. Fordította Mikes Lajos. Ára 30 fill.

A gyémántcsináló és egyéb történetek. Fordította Dunai Zoltán. Ara 30 fill.

Dr. Moreau Szigete. Regény. Ford. Mikes L. Ára 60 fill.

Kósza lelkek. Két csodálatos történet. Fordította Farkas Klára. Ára 30 fill.

Az elcserélt élet és egyéb történetek. Fordította Benedek Marcell. Ara 30 fill.

Megrendelhetők: LAMPEL R. könyvkereskedése (Wodianer F. és Fiai) r.-t.

Budapest, VI,, Andrássy-út 21, sz. és minden hazai könyvkereskedésben

Zola

1881. 15. JÁMBOR BENCZE NÉGY ÉVSZAKA.

— Zola Emil elbeszélése után. — I. A tavasz.

Vidám sietséggel köszöntött be ma reggel öt óra tájban a nap a kis szobába, mely nagybátyámnál, Lázár apónál, a

kis Kökényes falu lelkipásztoránál az én kis otthonom vala. Széles meleg sugara rá sütött lehunyt szempilláimra,

s fölébredtem a teljes napvilágnál. A fehérre meszelt szobácska fehér fa bútoraival oly otthonias vidámságban

mosolygott. Oda ültem az ablakhoz s kitekintettem a Körösre, melynek széles vize a völgy sötét zöldjén keresztül

tört magának utat. Üde reggeli szellő legyezte arezomat s a folyó az ő halk pocsogá-sával, a szellőben

meg-megzuduló fák, ugy tetszett, mintha hívogatnának.

Kinyitottam az ajtót csendesen. Hogy kijuthassak a szabadba, nagybátyám szobáján kellett keresztül mennem.

Lábujjhegyen, félve lopóztam, nehogy nehéz csizmám kopogása fölzavarja a jámbor öreget, kinek arcza még az

álom mámorában mosolygott. Reszkettem, hogy a kis templom harangja megcsendül az angelusra. A jó öreg

néhány nap óta mindenütt a sarkamban volt, szomorú, kissé boszus arczával. Ha most fölébred, bizonyosan nem

engedi meg, hogy lemenjek a folyó partjára s ott elrejtőzzem a fűzfák között, Boriskára, a szép sugár barna leánykára lesve, ki az

ébredő ta-vaszszal egész egy másik tavaszt kelesztett szivemben…

Ma reggel, midőn megjelentem a folyó szélén, szinte elkápráztatott kedves tiszta vize. Az én Körösöm nem mosolygott még ily vidám arczczal reám soha. Sebesen zuhantam a füz-lombokon keresztül le egy kis tisztásra, a hol a nap széles sugárküllőt bocsátott alá a fekete fűre. Itt leheveredtem, szememet az ágak között a keskeny gyalogösvényre szegezve, melyen az én kis angyalom jönni szokott.

— Csak te aludjál, jó bátyó! — gondolám.

Végig nyúltam a lágy mohateritőn. A nap szelid melegével, sütötte hátamat, mig mellem, a fűbe mélyedve, friss és nedves hűvösséget érzett.

Néztél e már a fűbe valaha, ugy jó közelről, szemeidet a gyep szálacskáira szegezve ?.. Mialatt Boriskára vártam, kíváncsian fürkésztem át egy kicsi zsombékot. Egész kis világot találtam bensejében. Utakat zsák-utezákat, nyilvános téreket, egész városokat láttam benne. Fenekén ott volt egy széles fekete padló, a múlt őszszel lehullott levelek szomorún korhadó szőnyege. Ebből emelkedtek ki a vékony szárak, ezerféle csinos görbületben: omladozó osz-lopépitmények, templomok, szűz erdőségek. Két sovány kis bogár mozgott e végtelen kis mindenségben; bizonyosan eltévedtek szegények a nagy tömkelegben, mint két árva gyermek, mert egyik oszlopcsarnoktól a másikhoz futottak, egyik utczából ki, a másikba be, remegve, nyugtalanul...

1881. 16. JÁMBOR BENCZE NÉGY ÉVSZAKA. — Zola Emil elbeszélése után. — I. A tavasz. (Folytatás.)

Lázár bátyám egy szót sem szólt. Apró léptekkel haladt előttem, egy tekintetre se méltatva a régi fákat, melyeket

pedig annyira szeretett. Bizonyosan dorgatóriumra készül. Csupán azért, hogy jól összeszidjon, azért vezetett a

fasorba. No ebbe legalább beletelik egy óra. Ezalatt a reggeli is meghűl. Ott voltunk hát a fasorban. Szélesen, de

nem igen hosszan vonul a folyó mellett. Óriási tölgyek, repedezett sudarakkal állnak az ut két szélén, hatalmas ágaikat

meresztve az ég felé…

1881. 19. JÁMBOR BENCZE NÉGY ÉVSZAKA. — Zola Emil elbeszélése után. — II. A nyár. (Folytatás.)

Régóta pattogott már a puskatüz, rövid, szakgatott időközökben, belebödülvén olykor az ágyú is dörgedelmesen tompa szavával. Az ellenség, nagy csapatok ólomszin kábátokban, leszállott az emelkedésekről s keresztülkasul szántotta a rónaságot kanyargó emberbarázdákkal. Az egyes ember e kígyózva hajladozó hosszú vonalakban olybá tűnt föl, mint egy-egy bogár. Fölturkált hangyazsombékhoz hasonlított a csatatér.

Füstfellegek gomolyogtak végig a mezőn. Olykor, midőn e felhők fátyola kissé félrelebbent, katonacsapatokat pillantottam meg alatta, vadul futva, páni rettegésben. Irtózat űzte a futásba, szégyen és bátorság hajtotta a golyók alá.

1881. 20. JÁMBOR BENCZE NÉGY ÉVSZAKA. — Zola Emil elbeszélése utón. — II. A nyár. (Folytatás.)

Az én jöttömet!.., Könny gyülemlett a szemembe s megcsókoltam a drága levelet. Egy pillanatra azt hittem, a jó apót és Boriskát csókolom. Itt, e poros utón, az ólomsúlyu nap alatt kell elvesznem, mint az ebnek, s az, a mit most azok mondanak nekem e levélben, kik a világon a legdrágábbak nekem, nem egyéb búcsúszónál. Az «Isten veled», melyet felém küldenek, itt talál e rettenetes sivatagon, haldoklók nyögésével telitett levegőn keresztül törvén hozzám utat.

Zsongó némaság töltötte el fülemet; végig néztem a vörös vérrel foltozott fehér rónaságon, mely elnyúlt egész a szürke láthatár széléig. «Meg kell halni!» e gondolattal dűltem hanyatt, s behunyva szememet, bátyám és Bo-riskám emlékezetéhez elszállni készült egész lelkem.

Nem tudom, meddig feküdtem e tompa, fájdalmas merengésben. Szivem csak ugy fájt, mint a testem.

Forró könnyek gördültek lassan alá arezomon…

Megkísérlem, hogy valamikép hozzá csúszhassak.

Két holt tetem választott el egymástól. Egy pillanatra azt hittem, jobb lesz, ha át mászok a két halotton, igy az ut rövidebb. Aztán meg a vállam is iszonyú fájdalmat okozott minden moczezanásra. De még se mertem végrehajtani ezt a hadi tervet. Halottak hideg, vértől isza-mos testén mászni keresztül, ah!... Félkezemre támaszkodva csúsztam odább. Nagy kínnal sikerült végre oda jutnom az ezredes mellé s egész könnyebbülten sóhajtottam föl. Most már láttam, hogy nem vagyok egyedül. Ketten vagyunk, a kik meg fogunk halni. Már a halál se volt oly ijesztő igy társaságban. Milyen is az ember !

Azt akartam, hogy lássa a napot. Ép kezemmel óvatosan, már a mennyire lehetett, megfordítottam arczczal fölfele. Midőn rá sütött a meleg napsugár, mélyen, nehezen lélekzett föl és fölnyitá szemét. Fölébe hajolva, megkísérlem, hogy mosolyogva nézzek a szemébe. 0 újra lehunyta szempilláit, de reszkető ajkain láttam, hogy fájdalmat érez, — és már ez is érzés, tehát élet jele.

— Maga az, Jámbor'? — monda végre gyönge hangon. — Megnyertük a csatát!

…

Lenn az udvarban ott találtam Lázár apót, a ki nyugtalanul leskelődött a Boriska ablakai felé. A mint megpillantott, felém futott.

— Nos, Bencze, hát ma ? Egy hónap óta minden áldott reggel ezzel

a kérdéssel köszöntött. Mintha én volnék a kalendárium.

— Aligha ma, —• mondám. — Nem jön ki a szőlőbe, apókám'?

Lázár apó előkereste pálczáját s megindultunk a tölgyes fasor felé.

(Folytatása következik.)

Vasárnapi Ujság - 28. évfolyam, 24. szám, 1881. junius 12.

epa.oszk.hu/00000/00030/01423/pdf/01423.pdf

JÁMBOR BENCZE NÉGY ÉVSZAKA. — Zola Emil elbeszélése után. —. IV. A tél. (Folytatás.)

* * *

Szinnyei: Madarassy Pál (gojzesti és mezőmadarasi), tanácsos, az osztrák-magyar bank alkormányzója és főrendiházi tag

Munkáiból: Mouret abbé vétke. Regény. Zola Emil után francziából ford. Bpest, 1882. Három kötet. (Uj olcsó kiadás. U. ott, 1883., 2. k. U. ott, 1892.)

Hölgyek öröme. Regény. Zola Emil után ford. U. ott, 1883. Két kötet.

Az élet öröme. Regény. Zola Emil után ford. U. ott, 1884.

Rougonék szerencséje. Regény. Zola Emil után ford. U. ott, 1885.

1880. 39. Az államtitkárok…Madarassy Pél…Nemcsak, mint fordító foglalkozott szépirodalommal, eredeti

színmüvekkel is tett kísérletet, melyek közül «A napám boldogit» czimü vígjátékát a budai népszínházban Molnár

idejében többször hatással adták. Különösen Buda magyarosításában sokat tett társadalmi téren is. A budai dalárda az

ő műve s ma is buzgón támogatja azt…

Ismeretterjesztés

1857. 23. Entz Ferencz. Az utóbbi években a legtöbbet emlegetett nevek egyike lett…1854 óta magára vállalta

a „Gazdasági Lapok" kertészeti rovatának képviselését s többnyire itt látnak napvilágot azon érdekes

és tanulságos czikkek, mellyeket azután „Kertészeli füzelek" czim alatt külön gyűjteményben bocsát közre. Ezekből

eddigelé 6 füzet jelent meg. — Ennyit ezúttal Entz Ferencz közelebb megismertetésére

s eddigi szép és hasznos működéséről. Csak azt tcszszük még hozzá, hogy Entz Ferencz — a mit kellemes olvasásu

ozikkei is bizonyitnak — teljes mértékben bir a természettel foglalkozó emberek legnagyobb istenadományával :

derült lélekkel s világnézettel és elöhaladott kora daczára ép erős testi szervezettel.

Az ég hagyja meg ezek birtokában még igen sokáig!

/Mellszobra a BCE, budai campus, A-épület udvari bejáratánál áll. 1805 – 1877. G./

1863. 45. 403. Egyház és iskola. A magyaróvári gazdasági tanintézetben jelenleg 189 növendék van. Ezek közül

Magyarországból és Erdélyből való 97, Alsó-Ausztriából 15, Csehországból 30, Morvából és Sziléziából

18, Lengyelországból 6, az ausztriai Havas földről 7, Horvát- és Tót-országból 3, Velenczéből 1 és

még 3 külföldi.

1866. 7. A budai királyi palota.

A történelem tanúsága szerint eleinte Székes-Fehérvár volt Árpád-kori királyaink székvárosa,

koronázási s temetkezési helye, azonban a tatárpusztitás után, hihetőleg nagyobb biztonság s a

táj szépsége miatt, a hon ujjáalkotója, IV. Béla király, a budai hegyek egyikén, azon a tájon, hol

most Ó-Buda mögött a rokkantak palotája áll, emelt magának fejedelmi várat, székhelyet; mig

leánya Margit számára apáczakolostort állított fel a Budával szemben levő Nyulak-szigetén.

II. Endre idejében Magyarország nádora, Bánk bánnak fejedelmi vára pompázott a szent Gellérthegy

azon ormán, hol ujabb időbsn a csillagvizsgáló torony állott, most a Budát uraló katonai

erőd áll. Budavár és város csak Zsigmond király uralkalkodása alatt kezdett azon a hegyen és körülötte

nagyobbszerüen épülni, hol még mai napig is fennáll. Es ezóta állandó székhelye lett Buda a

vegyes házakból származott magyar királyoknak egész 1541-ig, midőn a mohácsi veszedelem

után a győztesen előrenyomult török hadsereg a diadalmas félholdat tűzte Buda falaira…

….A vár és kir. palota legtöbbet szenvedett a gyakori ostromok és török hanyagság által. Egészen

rommá változtatá pedig az 1686-i utolsó ostrom, mely Budáról a törököt végkép kipusztitá.

A romdüledék hosszú időkig, érintetlenül hevert azután, a nélkül, hogy valakinek eszébe jutott

volna, helyébe valami ujat állítani….

Mária Magdolna-templom ma és 1890-ben /a VÚ is közölte az 1945 előtti templom-képet. G./

A Budai Várban lévő Mária Magdolna templomot a 13. században építették, első említése 1257-ből való.

A középkorban Plébánia-templom volt. A várban élő magyar nyelvű lakosság használta (a német nyelvűek

a Mátyás-templomot használták) 1541 után az egyetlen templom volt, melyet a törökök meghagytak

keresztény imahelynek, csak 1596-ig, azután dzsámivá alakították. 1698 után a ferenceseké lett, 1792-ben

itt koronázták meg I. Ferenc királyt. 1817 után helyőrségi templom lett. A második világháború alatt súlyos

károkat szenvedett, és az ötvenes években helyreállítás helyett Rákosi Mátyás személyes utasítására

lerombolták. nA gótikus elemeket tartalmazó óratornyot, és egy, az átellenes oldalon lévő

ablakkeretet meghagytak…Wiki

1863. 27. A párisi leendő opera-színház. Hazánk fővárosának, az ifjú Pestnek

emelkedését, néhány év óta örömmel szemléli minden magyar. Nem is említve, hogy hazai kereskedésünk

egyik fő élet-erének, a Dunának partja évről évre szépül…Párizsban az operára kiírt pályázat három legjobb terv készítőjét

uj pályázásra szólították föl, s ez alkalommal Garnier Károly, még ifjú épitész nyerte az első dijat. A terven teendő módosítások végett Garnier meglátogatta az európai legnevezetesebb színházakat, azután átvette az építés vezetését. Az épület alapkövét 1861. augusztusában tették le, s most az első emeletig áll készen…Legmagasabb tornya, a Sz.- Jaques-egyház

tornyának magasságát éri el; ha pedig az alap-építéseket is hozzá számítjuk, a Notre-Dame egyház-tornyával vetélkedik. Bel-terjedelmére nézve azt tervezik, hogy csak 2000 nézőnek legyen benne hely. Megnyitása 1866. aug. 15-ikére van kitűzve; de

ez csak ugy lesz lehetséges, ha mellette a munkaerőt megsokszorozzák…

A régi Paris 1900. 5. lapszámban található.

Charles Garnier (Párizs, 1825. november 6. – Párizs, 1898. augusztus 3.) neobarokk építész, két monumentális

alkotást hagyott az utókorra, a párizsi Operát (1874) és a monte-carloi Casinot (1879). Wiki

1868. 41. Nemzeti Színház műsora. /A mű tartalmát is közlik. G./

Vasárnap, okt. 4. Először: A bajusz eredeti vígjáték 3 felvonásban. Irta Szigligeti Ede. Mondjuk el lehető röviden meséjét e vígjátéknak, melyet
az akadémia 100 arannyal koszorúzott. Mária Terézia uralkodása alatt, a magyar urak elnémetesedésének korában játszik az egész. Egy gazdag, fiatal magyar nemest rávesz német, főrangú számozású neje, kit szeret s kitől szerettetik,
hogy menjenek Bécsbe lakni. Ezzel azonban nem elégszik meg a menyecske. Szeretné arra is rábírni férjét, hogy vessék le a magyar ruhát s öltözzenek a divatos francziába. Mielőtt azonban nyilatkozni merne, megérkezik hozzájuk a
nö nagynénje, ki hitelezői elől szökött meg Parisból. E piperkőc, affektáló dáma akarja most kezébe keríteni a ház kormány rúdját. A férjben fölébreszti a nagyravágyást. De a kamarás-kulcs és grófi korona csak az átalakulás
árán szerezhetők meg. Végre hajlandóvá lesz a dologra Koltai, a férj, s rábeszélve a néni szép szavai és szép neje könnyei által, ruhát cserél, hogy egy főúr estélyére elmehessenek. De egy barátja, Várközi gróf, kigúnyolja s látván,
hogy bajuszát nem engedte levágni, felbiztatja, hogy mindent, csak ezt ne! A darab azonban nem ezen fordul meg. Fölkelti Koltaiban a féltékenységet is barátja s midőn a férj Hugolini gróf karján látja nejét dühösen dobálja
le franczia öltönyeit és vágja földhöz parókáját. A féltékenység határozottá teszi. Kimondja nejének, hogy mennek haza Magyarországra; a nagynéninek pedig kiadja az útlevelet. A nőnek nincs mást tennie, ha meg akarja tartani
férje szerelmét, mint engedni; különösen miután Koltai térden találta előtte Hugolinit. A néni pedig, ki hitelezői elől Várközivel akart tovább szökni, a légyotton egykori imádójával, Hugolini gróffal találja együtt magát. Ennyi a darab meséje. A kor hát, melyben történik, legalkalmasabb arra, hogy egy vígjáték háttere legyen. De fájdalom, itt nem látjuk festve a kort, kivéve tán a czifra frázisokban, válogatott szavakban beszélő, divatbábnak öltöző Thurmdreispitz grófnő alakját, mely különösen sikerült s a legjobb kezekben, Prielle Kornéliánál volt. Az elnémetesedett magyar főnemességet egyetlen alak sem képviseli s a legtöbb benne határozatlan. De vannak egyéb hibái is…Prielle Kornélián kívül Szerdahelyi (Koltai) játékát illeti dicséret. Lendvainé (Koltainé) nem találta magát bele szerepébe s helyenként vissza látszott térni régi modorossága.

1868. 41. A rozsnyói bőrgyár.

Magyarország legiparűzöbb vidékeinek egyike kétségkívül az a völgy Gömörben, melyről Petőfi azt mondta, hogy

ha ólommal tele öntenek: egy óriási bunkósbot kerülne ki belőle. E völgy lakossága három nyelven beszél,

de hat kézzel dolgozik…A bőrkészítés Magyarország e vidékének (Rozsnyó, Jolsva, Osetnek) oly régi iparága, mint

pl. a Szepességnek a vászonszövés... A nyers anyagok

egy részét a gyár saját telepein alakítja át félgyártmányokká, de az e czélból igénybe vett vízerőt, egyrészt a gyakori

száraz esztendők, másrészt az üzlet nagyobbodása folytán már a közel jövőben

szükséges leend gőzerővel cserélni fel. A gyártmányok fő cikkét a cipőtalpak képezik. De számtalan egyéb

készítményein kívül még különösen említést érdemelnek az e gyárban készült gépszíjak, hámbőrök, fénymázas és

fekete borjú bőrök, nemkülönben katonai felszereléshez szükséges mindennemű cikkek…

1868. 41. 489. oldalon. Rozsnyói bőrgyár. — (Greguss János rajza.)

…A rozsnyói bőrgyár ismertetését azon óhajtással rekesztjük be, vajha népünk e hazának a természet adományaiban

oly ritka gazdagságát kellőleg méltányolni tudná, vajha honunk fiai felrezzenve álmukból, az ipar és szorgalom

műveinek európai színvonalára emelkedni képesek volnának, s vajha kormányunk hazafias törekvései egyik fő

célpontjául a nemzeti jóllét emelését s fölvirágoztatását tűzné ki.

1874. 2. Kiadói szó.

Alulirt kiadó-társulat hírlapjai kiadásánál a haladó kor és a hirlapolvasó közönség fokozott igényeit tartván szem

előtt, költséget és fáradságot nem kimélve, igyekezett e két évtized óta fennálló s közkedveltségben részesülő

testvérlapokat amaz igényekhez mérten állítani ki. így fölismerve a bécsi közkiállitásban rejlő nagy horderejű

művelődés-történeti mozzanatot, a világtárlat megnyitása óta egész az év végéig a bécsi kiállításról egy csaknem

hason terjedelmű képes lapot adott a Vasárnapi Újság mellékletéül. A politikai események teljes heti krónikáját

tartalmazó Politikai Ujdonságokat pedig a „Magyar Gazda" czimü gazdasági uj melléklappal gyarapítottuk.

hogy a közönség részéről tanúsított nagyobb mérvű pártolást kiérdemelhessük : a „Vasárnapi Újság" terjedelmét

a jövő évtől kezdve hetenként egy fél ívvel növeljük, ugy hogy a „Vasárnapi Újság" jövőre állandóan két ivnyi

tartalommal fog megjelenni, mi által lehetővé válik, hogy e lap nagyobb terjedelmű szépirodalmi müveket

(regényeket, elbeszéléseket) is folytonosan közölhessen. Az igy megnövekedett s két ivre terjedő lapnak minden

részében egy-képen díszes kiállítására és pontos szétküldésére a legnagyobb gondot fogjuk fordítani.

Franklin Társulat magyar irodalmi intézet és könyvnyomda.

1876. 1. Gyermekek örüljetek!

A közeledő hosszú téli estékre, midőn a kedves kicsinyek oly gyakran unatkoznak, és hozzátartozóik nem tudják, mivel rövidítsék meg nekik idejüket, alulírott ajánlja gazdag raktárát gyermekjáték-árukból. Fröbel-féle játékait 2, 3, egész 12 éves gyermekeknek, ez utóbbiaknak még: bábuk, fózó-edónvek, takarék-tűzhelyek, bútorok, porcellán- és fém-edényeket, és számos hasznos kézi - munkákat. Fiuknak: doboz játékszereket, állatok, katonák- és házakkal, épület-kövek, kocka-játékok. színházak. bűv-lámpák (laterna magica), valamint bűvészeti készletek, festek-, iró- es rajz-szekrénykék, asztalos-szerszámok. Vékony-fűrész munkák, katonai felszereléseket, egyenkint és képletben, mint: vadász-, posta-, huszár- és tűzoltó készleteket, iró- és teke asztalokat s gyermekbútorokat.

Brunner, Budapest, Váczi-uteza 14 Vidéki megrendelések pontosan teljesíttetnek. Nagyobb vételnél 10% engedmény.

1876. 1. 14. Fekete Bernát Magyarország első műkereskedése és olajszín-nyomatú képek szállítója…

Európa leghiresebb festöinek eredetijei után olaj színnyomatú képeket fényes arany barokk-keretben foglalva és

diszesen kiállitva, igen jutányos árakon és havi részletre. Megrendelést hozzám czímezve, vagy pedig utazó

ügynökeim által kéretnek tétetni…Fekete Bernát 1358 Budapesten Dorottya-utcza 3. sz.

1878. 40. TISZTELT HÖLGYVILÁGNAK.

A Grands Magasins du Printemps Parisban, tisztelettel tudatja, hogy valamennyi uj kelme az őszi és téli évadra immár

megérkezett. Az általános tárgy-jegyzék franczia és német nyelven éppen most jelent meg és mindenkinek ingyen és

bérmentve megküldetik. Szíveskedjenek az illetők ez iránt bérmentes levélben a következő helyre fordulni:

Grands Magasins du Printemps. Boulevard Haussmann 70.

1880. 21. Az ifjúság szépségét a legkésőbb aggkorig megóvhatni minden hölgy főfeladata, mely kiválóan

Föltételezi a bőr leggondosabb ápolását… RAVISSANTE du dr. Lejosse a Paris hivatalosan megvizsgált

egyetlen ártalmatlan bőrápoló szere által ez elérhető. Paris, London, Bécs, Budapest elegáns hölgyvilágának

legértékesebb toilette titka a fiatal kor frissességének az aggkorban való megtarthatása: ezerszeresen jónak

bizonyult, és mint szépítőszer egy hölgynek pipere-asztaláról sem szabad hiányoznia. Egy nagy

eredeti üveg ára…

1881. 1. Elveszett a százezrekre menő összeg, melyet, bizonyos bécsi szédelgő hirdetéseknek hitelt adva, hazánkból a külföldre küldünk. Különösen a britannia ezüst sokféleképen hamisíttatik, és kötelességünknek tartjuk, hogy a körülményre figyelmeztessünk. Azon helyzetben vagyunk, miszerint egy készletet, 52 darab valódi tömör, britannia ezüsttárgyból, a valódi érték negyed részén adjunk, és pedig :

6 db. asztali kés, angol aczél pengével.

6 villa, tömör, egy darabból.

6 evőkanál,

6 kávéskanál,

1 leves merítő,

1 tejmerítő,

6 késnyugtató…

Mind az 52 db. együtt csupán 7 frt, 90 kr-ért.

Amíg a készlet tart szállítja az összeg beküldése vagy utánvét mellett pontosan s lelkiismeretesen, a Britannia ezüst-ügynökség, Budapesten,

Haris-bazár (körönd); bejárat Koronaherceg-utca 8. V. ker.

Csomagolás, láda és szállító-levél 30 kr-ba számíttatik; postadíj 5 kilóig 33 kr.

1881. 50. NEUSSEK K. orgonaépítő intézete

Nentitschein, Morvaországban, ajánlja magát templomi orgonák kivitelére minden nagyságban, a kúpfiókos rendszer alkalmazásával, legjobb szerkezetben, legszilárdabb kivitel stb, mellett, és erős hanggal. 333 |

Árjegyzékek ingyen. Aranyéremmel kitüntetve.

1883. 45. A magyar nők házi naptára. 1884. évre. Szerkeszti: BENICZKY IRMA.

Számos képpel. XVI. ÉVFOLYAM. Ara fűzve 60 kr.

TARTALOM: Naptári rész. — Csillagászati és kortani jellegzése az 1884. szökő évnek. — Naplói jegyzetek. —

Uj évre. Inczédi Lászlótól (képpel). — Türelem ! — Egyiptomi nők (képekkel). — Társadalmi szabályok.

I. Helyes magatartás és illemes magaviselet. II. Urak és hölgyek III. A köszöntésről.

— Képek a khinaiak társadalmi életéből (képekkel). — A fejbőr és haj ápolása. — tíogyan fésülködjenek a nők ?

(képekkel). — Tehénhimlő-oltás (képpel). — Konyhászat. — Hasznos tudnivalók. — Villamos utczavilágitás

(képpel). Mulattató rész. Lizzie fogadása. — New-Yorki elbeszélés. R. Bonintól. — Farsangi látogatás

Velenczében (képpel). — A legrégibb naptárak és naptárszerkesztök. Művelődéstörténeti rajz. Szterényi Józseftől.

Árvák menedékháza (képpel). Jadin kutyája. Irta Dumas Sándor, ford. Szterényi József. — Ostendében (képpel).

— Dalos Panni vagy : A pénz és vagyon nem boldogít, csak a munka és az erény. Irta Csiszér Ugróczy Ida.

Kirgiz tanya (képpel). — Hogyan került kapu a Szabó Lörincz kertjére ? Jakab Ödöntől (képpel). —

Egyveleg.— A Magyarországon tartatni szokott országos vásárok jegyzéke. — Naptári értesitő.

1883. 45. Az illem könyve, hazai és külföldi művek fölhasználásával irta Kalocsa Róza. A megjelent öt füzettel be

van fejezve az egész mű, mely 18 füzetre terjed. A családi és társadalmi életben követendő illemszabályok kézikönyve,

mely az élet legkülönbözőbb körülményeiről, a társadalom minden érintkezéséről megemlékezik, s azt adja elő, hogy

művelt férfi és nő mikép viseli magát bármily körülmények közt otthon és a világban, s a szokások miket követelnek

egyes alkalmakkor.

1887. 5. Jósika Júlia: FIATAL LEÁNYOK SZÁMARA.

Korszerűen átdolgozta: Kuliffay Beniczky Irma.

Második bővített kiadás. Jósika Júlia aczélmetszetü arczképével. Ára fűzve 2 frt. — Diszkütésben 2 frt 80 kr.

TARTALOM: A gyermek és szülék közti viszony. — A fiatal leány családja körében. — Illem és társadalom.

- A levélírásról. — Légy embere szavadnak. — Rendszeretet, tisztaság. — Egy varázsige. — Türelem.

— Az időnek helyes beosztásáról. — A mulasztás bűne. — Olvasás és olvasmány. — A kiket nem szeretünk.

- Fényűzés, pazarlás. — Feltámadás. — Takarékosság, gazdálkodás. — Meggondolás — Megfontolás.

— Két baj közül a kisebbet kell választani. — Az egészség és szépség ápolása és fenntartása. — Az arcznak

helyes és szép kifejezése. — Szellemi szépség. — Hölgyek és urak a társadalmi életben. — Üdvözlet — köszöntés.

Világba lépés és bemutatás. — Az illem étkezés szabályai. — Látogatás. — Hangverseny és színház. —

Táncz és bál. — A jégen. — Az öltözék. — írásbeli közlekedés.

* * *

Jósika Júlia, családi nevén báró Jósika Miklósné báró Podmaniczky Júlia (Pest, 1813. – 1893. június 10. Drezda) írónő,

Jósika Miklós író felesége

1888. 18 A Franklin Társulat kiadásában Budapesten megjelent és minden könyvkereskedésben kapható:

OROSZ BESZÉLYEK ELSŐ KÖTET. IRTÁK PUSKIN SANDOB, GOGOL MIKLÓS, KRYLOV L,

DOSZTOJEVSZKIJ TÓDOR, TURGENYEV IVÁN.

Ára vászonba kötve 2 frt.

Tartalom: Puskin Szergj. Sándor. Anyegin Eugén. Regény versekben. Ford. Bérczy K. — Kisasszony parasztruhában.

— Pikkdáma. — Hózivatar. — Gogol Miklós. A szorocsineczi vásár. — A rettenetes bosszú. —

A májusi éj vagy a vizbefult leány. — Krylov Andrjevics Iván. Éjszakák. — Dosztojevszkij Tódor. —

A szerény asszony. — Turgenyev Iván. Egy kétségbeesett ember. — Bégi képek. — Költemények prózában.

Fordította Csopey László.

1888. 16. HARMADIK KÖTET. IRTA

TUEGENTEV SZERGEJÉVICS IVÁN. Ára vászonba kötve 2 frt.

Tartalom: Egy vadász iratai. Ford. Csopey László. — Tavaszi hullámok. Ford. Timkó Iván.

1887. 37. OLCSÓ KÖNYVTÁR Szerkeszti: GYULAI PÁL.

Részletek:

1. Csokonai Vitéz Min. Dorottya. 20 kr.

3. Kölcsey Ferencz elbeszélései. 20 kr….

6. Sandeau Gyula. A montsabreyi kastély. Beszély. Francziából fordította. B. S. 20 kr.

7. Kármán József. Fanni hagyományai. Beszély. 20 kr.

8. Sollohub gróf. Előkelő világ. Orosz beszély. 30 kr.

9. Szigligeti Ede. Liliomfi. Eredeti vígjáték, népdalokkal, zenével, három felvonásban. 20 kr.

10. Dickens Károly. Karácsonyi ének 30 kr.

11. Gogol Miklós. Beszélyek az orosz életből. 20 kr.

130. Kisfaludy Sándor. Összes regéi. 50 kr.

133. Andersen János Keresztily. Képeskönyv képek nélkül. 20 kr….

138. Bessenyei György. A philosophus. Vígjáték. 30 kr.

139. Ebelot Alfréd. Casaus András. Bajz a délamerikai pampaszokból. Ford. Kárffy Titusz. 30 kr.

140. Hugó Viktor. Borgia Lncretia. Dráma. Ford. Szász K. 30 kr.

141. Tennyson Alfréd. Költői beszélyek. Ford. Csukássi József

216. Petrarca összes szerelmi szonettjei. Fordította és magyarázatokkal ellátta Radó Antal. 80 kr.

217. Szász Károly. Schiller. Élet- és jellemrajz. 30 kr.

220. Czuczor Lyrai Költeményei. 40 kr…

1890. 40. Tisztelt Reakczió és Közvélemény,

Baj van a független párton!

Bár csak egy év differencz:

Mégis egymás ellen zúdul

48 s 49.

Nemszeretem német táncz ez,

S inter duos litigantes

Csak mameluk-had örül!

….S nem bomlik tovább a párt.

Áll Istók, a béke őre,

Hát a bölcs békeszerzőre

Most előfizessetek!

Bolond Istók

ELŐFIZETÉSI FELHTVÁS

BOLOND ISTÓK humorisztikus képes hetilapra.

A Bolond Istók, a legnagyobb és legdíszesebb magyar élczlap, a tizennegyedik évfolyam utolsó negyedébe lép.

Előfizetési feltételek…

1890. 40. 659. SZEMEREI SZEMERE PÁL MUNKÁI SZÜLETÉSE SZÁZADOS EMLÉKÜNNEPÉNEK

ALKALMÁBÓL SZERKESZTI SZVORÉNYI JÓZSEF. KÖZREBOCSÁTJA A KISFALUDY-TÁRSASÁG.

A három kötet ára 6 frt. A három kötet csak együtt kapható.

TARTALOM.

I. kötet: Szemere Pál élete. KÖLTEMÉNYEK. I. Dalok, sonettek, rokonfélék. Dalok azoknak, a kik szeretnek.

Lemondás. Barátság és szerelem. Veszteség. Epedés. Vád Hűség El ne felejts. Éjjeli. Violakoszorú. Viszontlátás.

Keserv. Panasz. Csüggedés. Kemény. Szövetség. Házi boldogság. Az ér mellett. Emlékezés Elizára. Midőn az est...

Titkos vidék. Sonettek. Emlékezet. Boldog pár. Himfy. Kemény. Eeho. Bajviola…

KÖLTEMÉNYES És PRÓZAI DOLGOZATAIBÓL. Dalmüvek. Barátnémhoz. Boldogítóim (sonett) A holdhoz.

Ugyanahhoz. Egy barátné feltalálásakor. Palimhoz. Tanács. A borhoz. Palim névnapjára. Virtus,

a ki téged... Viszontlátás. Fohász. Baj violahoz; (sonett). Elbeszélők Bózika. A farkas-nemzetség. Tyúk

Tyúkom-bukóm. Prózaiak. Ero és szenvedés. Levél Kölcseyhez. A szerkesztő jegyzetei.

II. kötet: SZÉPTANI FEJTEGETÉSEK, BIBALATOK, PBOZAI VEGYES DOLGOZATOK…A héber költészet rövid

rajzolata… Életrajzok… Fáy András. Pályaismertetési adatok… Levelek Kazinczv Ferencihez, Kölcsey Ferenczhez…

Guzmics Izidorhoz …Szemere Bertalanhoz… Mindszenti Gedeonhoz. A szerkesztő jegyzetei…

1892. 12. A Franklin-Társulat kiadásában Budapesten megjelent és minden könyvkereskedésben kapható:

ÁBRÁZOLÓ GEOMETRIA. A GYMNAZIUMOK VII. ÉS VIII. OSZTÁLYA SZÁMÁRA.

A görög nyelvet helyettesítő tanfolyamra vonatkozó 31 085. sz. a. miniszteri rendelet értelmében.

Irta HORNISCHEK HENRIK, tanár. Öt rajzmelléklettel és a szöveg közé nyomott 25 ábrával.

Ára fűzve 1 frt.

1893. 12. A Franlin-Társulatnál megjelent és minden könyvkereskedésben kapható:

BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND ÖSSZES BESZÉLYEI.

KIADJA A KISFALUDY-TÁBSASÁG.KÉT KÖTET. Ára fűzve 3 frt, vászonba kötve 3 frt 60 kr.

Tartalom: A szív örvényei (1851). —- Két boldog (1852). — Szerelem és hiúság (1853). —

Alhikmet, a vén törpe (1853). Erény és illem (1853).

1895. 15. KÜHNE E. Alakult 1856.

MOSONBAN. Magyarország legrégibb gazdasági gépgyára.

„HUNGÁRIA" és „MOSONI DRILL"

(több mint 16,000 darab eladva), legjobb sorvető-gépeit ugy sík, mint

hullámos talajra. Közvetítők általi megrendelésnél ügyeljünk arra, hogy eredeti KÜHNE E.-féle gyártmány

szállíttassák. Szórvavető gépeit, és rétboronáit, ekéit a legújabb minták szerint, minden nagyságban.

Műtrágya-szórókat és őrlőket, füllesz-tőket, szelelőket szállít. Főraktár:

Budapest, VI., Váczi-körut 57a. Lemberg, M. Grodecka L. 10.

1895-iki árjegyzékek bérmentve küldetnek

1896. 40. Korunk fő nyavalyája az idegesség és vértelenség, melyből számtalan más kór származik. Ez ellen pedig

legbiztosabban hat a VASAS CHINABOR. Ezen bor a saját magam által termelt ménesi Sherryvel van készítve

és minden hasonnevű készítmények között a vasat tartalmazza.

Bozsnyay Mátyás gyóyszerész Aradon. Kapható Budapesten : Török Jóssef gyógyszerész urnál

Az Én Újságom és Bródy Sándor

Az Én Újságom képes gyermeklap volt Magyarországon 1889 és 1944 között…

Írták: Benedek Elek, Bródy Sándor, Gárdonyi Géza, Gyulai Pál, Heltai Jenő, Jókai Mór, Krúdy Gyula,

Mikszáth Kálmán, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Pósa Lajos, Sebők Zsigmond.

1893.I. féléves kötetet 1977. 17. 20-án vettem, Zsolnán. A 12. szám 184. oldalán:

Bródy Sándor: Eger városában / képek minaret és a bazilika/…Különösen sok a pap Egerben, hát sok a templom is…

Legszebb a székesegyház…vele szemben az Érseki líceum…Száz, meg száz esztendőbe telt, amíg végképpen

kikergették innen a török pasákat. Hogy milyen jól érezték itt magukat, mutatja az, hogy templomokat és fürdőket

építettek maguknak…a csonka mecseten most nem félhold, hanem kereszt ragyog…Nagyhírű az egri vár…

Itt jártam a negyedik, utolsó elemi iskolát. Utána beadtak a cisztercita papok gimnáziumába…

Egerben voltam boldog és vidám kisfiú.

1896. 50. AZ ÉN ÚJSÁGOM. Képes heti gyermeklap. Megjelenik minden szombaton.

Szerkeszti: PÓSA LAJOS. ..Pósa bácsi utánozhatatlan, aranyos csengő-bongó verseiből,

melyekért rajong a gyermek, minden számban van kettő-három. Ott van minden számban 8—10

művészi kiviteli kép s gyakrabban színes műmelléklet. Az én Újságom naptárát, mely pompás szinnyomatu

borítékkal van ellátva s igen gazdag tartalmú, az uj előfizetők ingyen kapják. Előfizetési ár; Kegyedévre 1 frt,

fél évre 2 frt, egész évre 4 frt. Az előfizetési pénzek legczélszerübben postautalványon küldendők. —

Mutatványszám kérésre ingyen. Az én Újságom kiadóhivatala Budapest, Andrássy-ut 10. sz.

1911. 6. Alexander Bernát…Bródy darabjában / A medikus/ igazi dráma vázlata rejlik, de a

szerző csak épen megsejteti velünk és a drága béke kedvéért a tragédia emésztő tüzét hamar

eloltja. Egy medikus diák, a ki igen szegény, tanuló éveiben eladja magát. Elfogad pénzt,

mindent, egy apától, gazdag orvostól…Több banalitás áll rendelkezésre: házasság,

megugrás, előlegezések minden tekintetben stb. Középszerű iró iparkodott volna a banalitásból

kipréselni, a mi kipréselhető. Bródy ezeket messze elkerüli. Az ő medikusa szereti

azt a leányt (a ki szép is, jó is, csak egy keveset biczeg), de ezt magamagának se hiszi el,

ellenben rettenetesen röstelli a rabszolgaságot, a kényszerházasságot, a maga jellemtelenségót,

ocsmány helyzetét….

* * *

1896. 50. EGYETÉRTÉS POLITIKAI NAPILAP. Csávolszky Lajos feleilős szerkesztő.

Kossuth Ferencz, főmunkatárs 1896. XXX. évfolyam

Az Egyetértés nem dolgozik a hatásvadászat olcsó eszközeivel, hogy magának egyszerre, tömegesen csakhamar

újra elmaradó, uj előfizetőket szerezzen, hanem mindenkot kellő színvonalon álló közleményei, gyors, pontos és

minden tekintetben megbízható tudósításai által iparkodik régi, jó hírnevét mint hazánk legelső rangú napilapja

állandóan fenntartani…

1906. 26. A VASÁRNAPI ÚJSÁG 53-ik évfolyama. A Vasárnapi Újság a legrégibb magyar szépirodalmi és

ismeretterjesztő képes hetilap, é v e n k é n t több mint 130 íven, s több mint ezer képpel, Regénytárral s rendkívüli

mellékletekkel is bővítve legjelesebb hazai iróink és művészeink közreműködésével jelen meg….

1908. 1. ÉLETRAJZOK A KÖLTÉSZET ÉS IRODALOM KÖRÉBŐL Kiadja a Kisfaludy-Társaság

C s o k o n a i Ferenczi Zoltántól.

D a n t e Radó Antaltól.

H o m e r o s Cscngcri Jánostól.

P e t r a r c a Katona Lajostól.

A r a n y J á n os Szinnyei Ferencztől.

H e i n e Heinrich Gusztávtól.

J a n u s P a n n o n i us Hegedűs Istníntól.

K a z i n c z y F e r e n cz Váczy Jánostól.

K i s f a l u d y S á n d or Császár Elemértől.

M a u p a s s a n t Molnár Ferencztől.

S a n d G y ö r gy Zilahi Kiss Bélától.

S h a k e s p e a r e Alexander Bernáttól.

T a s s o Darvay Mórtól.

Z r i n y i M i k l ós Beöthy Zsolttól

LAJMPEL R. KÖNYVKERESKEDÉSE (Wodianer F. és fiai) részvénylársaságnál

1912. 17. 347. JÖVENDÖLTESSE MEG ÉLETTÖRTÉNETÉT EZEN EMBER ÁLTAL!

Csodás tudását, az emberi életbe látását a távolból mindazok megcsodálják, a kik írnak neki.

Ezer és ezer ember kérte már tanácsát az élet mindenféle fázisaiban. Megmondja

kiváló képességeit, megmutatja, hol kínálkozik Önnek eredmény, ki barátja, ki ellensége, életének jó és rossz

fordulópontjait. Az ő leírása, az elmúlt, jelenlegi és a jövő eseményeiről meg fogják Önt lepni…

A horoszkóp, melyet Roxroy tanár úr felállított, teljesen megfelel az igazságnak Alapos, teljesen sikerült munka…

Ha Ön ezen készséges ajánlatból hasznot akar és olvasásra próbakép egyetmást díjtalanul óhajt, küldje be neki

teljes nevét, pontos czimét, születésének napját, hónapját, evét és helyét (mind olvashatóan írva),

továbbá, hogy Ön férfi, asszony-e vagy kisasszony…

Czimezze az ön 25 Filléres bélyeggel ellátott levelét ROXROY,

4010. 177a Kensington High Street, London, W., Anglia.

1914. 15. NIMRÓD Képes vadászati és versenysport újság.

Szerkeszti: Szabó Kálmán. Minden számában sok érdekes vadászati fénykép-felvételeket

közöl. Szakszerű czikkeit ismert Íróink irják. Rovataiban minden vadászati ügyben felvilágosít,

összes bérbeadó vadászterületek árverésének idejét közli. A díszesen kiállított lap havonként

háromszor jelenik meg világosítást kap az olvasó és előfizetési ára félévre 6 kor. Mutatványszámot

a kiadóhivatal szivesen küld Budapest, IV. ker.:, Egyetem-utcza 4. sz. (Franklin-Társulat.)

1914. 28. Orr-alakitó! Zellot orthop. készülék, mellyel minden nem szép orrforma szavatosság

mellett alakítható. (Csonthibák nem.) 60 000 darab használatban. Megrendelések fejedelmektől.

A készüléket vámmentesen szállítjuk és a postadíjjal együtt 3'90 koronába kerül, jobb és élesen

beállítható K 6,80, kaucsukkal K 8,90. Éjjel viselhető. — Orrspeczialista orvosok által ajánlva. (13 szabadalom.)

Homlokráncz-simitó: 4,20. K. Baginski, speczialista Berlin 275. W. 57. Winterfeldstr. 43.

Pótlás 1919 eseményeihez

1919. július 6. - 1919. október 19. között a Vasárnapi Újság nem jelenik meg, kimarad 14 szám.

1919. 25. Jún. 22. A CSEHEK KASSÁN. A ragyogó júniusi nap aranysugarait szórta szét

a környéken, a mikor a különvonat berobogott az állomásra. A zöld fenyőlombokkal, piros selyemzászlókkal

és vörös drapériával feldíszített állomáson egy kézzel írott tábla áll ezzel a felírással:

„Isten hozott" és alatta a sebtiben odamázolt név: „Kassa". Ennek a táblának a másik oldalán még

„Kosice" van felírva, így nevezték el a megszálló csehek a várost. Most eltűnt ez a tábla minden

szomorú emlékével annak az öt keserves hónapnak, a miről megkönnyebbült szívvel beszélnek a

kassaiak. A cseh megszállás első napjaiban a város képe nyugodt. A lakosság fegyelmezetten

viselkedik, inkább nem mennek ki az utczára, semhogy okot adjanak a rendzavarásokra.

A cseh lövészezred fegyveres őrjáratai czirkálnak a városban, de a néptelen utczákon nem igen akad

dolguk. A belváros rendjét nem zavarja semmi, a külvárosban azonban fosztogatnak a cseh katonák,

a magánlakásokba is behatolnak, a hol fegyverkeresés ürügye alatt rabolják el a holmikat. Január

elsején jelentek meg az első cseh szövegű plakátok az utczán, természetesen nagy feltűnést keltve.

Igen sokan sereglettek körülöttük és megtörtént, hogy túlheves emberek a plakátokat letépték.

A megszállás második napján két cseh tiszt a színházban is megjelent, a hol kijelentették a igazgatónak,

hogy a hét két napján tótnyelvű előadást fognak rendezni…

Kép: FEHÉRRUHÁS LEÁNYOK VIRÁGCSOKORRAL FOGADJÁK GARBAI SÁNDORT

KASSA FŐÚTJÁN. A TANÁCSKORMÁNY A FELSZABADÍTOTT KASSÁN.

Kassaiak ma már borzadva mesélnek arról, a mi ezekben a rémséges napokban történt. A

munkanélküliség folyton nő. A megszállás óta a viszonyok semmivel sem javultak…

Leírhatatlanul lelkes és felejthetetlen volt a hangulat, a melylyel dicső harczosainkat a kassaiak

ünnepelték, örömmámorban úszott az egész város. Az első bevonuló lovas járőrt lehúzták a lóról,

virágésővel és csókokkal borították el a katonákat, minden ház egy vendéglő volt, boldog volt, a

ki beczipelhetett lakásába egy vörös katonát, boldog, a ki megszoríthatja a kezüket, megsimogathatta

poros köpenyüket. Nem lehet ezt a hangulatot leírni, ezt látni kell. Hullámzik az utcza az

ujjongó embertömegtől, kora reggeltől késő estig, és észak felé rémülten szaladnak a rablók, a mikor

örömujjongás közepette győztesen, délczegen, felkészültén, szervezetten, muzsikás vigasztaló

drága magyar énekszóval eljöttek a felszabadítók a rabságba vert, leigázott városba.

Lestyán Sándor.

A BOLSEVIZMUS LÁNCZAIBOL FÖLSZABADULT A MAGYAR! — Márton Ferencz rajza.

1918. 28. 318. Az olvasóhoz.

Hosszú kényszerű hallgatás után újra útjára bocsátjuk a «Vasárnapi Ujság»-ot.

Lapunk hatvanöt esztendővel ezelőtt, a nemzeti elnyomás legszomorúbb idejében keletkezett; végig élte a

Bach-korszak minden sanyargatásait, de hosszú múltja alatt soha se volt idő, mikor betiltották volna megjelenését.

A szovjet-kormánynak kellett jönnie, hogy ez megtörténjék, annak az aerának,

mely a világszabadságot hirdeti s az emberi jogok teljességét helyezi kilátásba.

A letűnt rendszer eleinte a legszigorúbb czenzura alá vetette a «Vasárnapi Ujság»-ot, s nem engedte meg regényünk

folytatását sem, vagy oly ártatlan közlemények befejezését, minő a Várszínház múltjára való visszaemlékezések.

Aztán a szerkesztőt mozdították el, s végül teljesen beszüntették a lapot. Ürügyül azt hozták fel, hogy nincs

papiros. Pedig a «Vasárnapi Ujság»-nak megvolt a maga saját papirosa, csakhogy

azt elorozták, hogy népbolondító propaganda-írásokkal nyomassák tele. S tönkre tették a nyomdát is olyannyira,

hogy uralmuk bukása után szünetelnünk kellett egész a mai napig. Most, hogy újra megindul lapunk, folytatni

fogjuk ott, a hol elhagytuk. Iparkodni fogunk azt úgy szerkeszteni, hogy a jóérzésű,

művelt, hazafias és romlatlan magyar közönségnek kedvelt családi közlönye legyen.

Tájékoztatni fogjuk az olvasót mindenről, a mi újat és tudni érdemest a tudomány és kultúra — akár itthon, akár

. idegenben — létre hozott, kivéve azt, a mi túlságosan szakszerű, s a nagy közönség számára nehezebben

megérthető. Főigyekezetünket fogja képezni, hogy bemutassuk a magyar

szépirodalom kiválóbb műveit, és súlyt fogunk helyezni reá, hogy az új magyar költő és elbeszélő ezentúl se

érezze magát kész írónak, míg műve meg nem üti a mi magasabb mértékünket.

Képeink be fogják mutatni az életnek nevezetesebb eseményeit s legnevezetesebb cselekvő embereit, úgy, hogy

egy korképet kap, a ki a «Vasárnapi Ujság» régi évfolyamait lapozza.

De nem fogunk ezentúl sem azok ízlése és óhaja szerint igazodni — se a képeket, se a tartalmat illetőleg, — a kik a

minden áron való érdekest követelik és a szenzácziót hajszolják. Inkább adunk kevesebbet abból, a mi lármásan

rikolt, sem mint vétsünk a jóizlés és az erkölcs rovására. De lapunkat

ezentúl is bízvást odaadhatja fiának az apa, mert rossz szellemet abból nem szív, s leánya miatt sem aggódhatik

az anya, hogy serdülő korában megpiszkolódik lelkének érintetlen

tisztasága. Valószínű, hogy ez a mi imádott hazánk kisebb lesz ezentúl,

mint a minő ezer esztendő óta volt, de él bennünk a remény, hogy lapunkat nemcsak ennek a szűkebb országnak

határai között fogják olvasni, hanem azokon túl is, a meddig csak magyar lakik. S nagy örömünk telnék abban,

— a mi egyik ambicziónkat fogja képezni — ha egyik jelentősebb eszköze lennénk annak a szellemi kapcsolatnak,

a mely a határokon túl és innen élő magyarság kultúráját egységessé teendi.

Hoitsy Pál

1919. 28. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET.

A bolsevizmusról a bolsevizmus alatt. Mióta proletárdiktatúra megbukott, terjedelmes irodalma támadt a

végzetes négy hónap történetének és kritikájának…Az első könyv, Kóbor Tamás A bolsevizmusról a bolsevizmus

alatt czimű könyve…

Budapesti Negyed 23. 1999/1. - Kóbor Tamás: A bolsevizmusról a ...

epa.oszk.hu/00000/00003/00018/bpn2327.htm

Kóbor könyve: kikiáltási ár: 5 000 HUF leütési ár: 10 000 HUF aukció időpontja: 2011.09.16. péntek 17:00

* * *

1919. 29. Az olvasóhoz! Lapunk a mai számmal újra megindulván, az esztendő hátralevő idejére új

e l ő f i z e t é s t n y i t u n k. Ebben az évben hat számunk fog megjelenni. E hat szám

előfizetési ára 15 korona. Kérjük olvasóinkat, szíveskedjenek előfizetési díjaikat kiadóhivatalunknak mielőbb

beküldeni hogy az expediálásról gondoskodni tudjunk. Vasárnapi Újság kiadóhivata,

Budapest IV. Egyetem utcza 4.

1919. 31. TÜNETEK ÉS TÜNŐDÉSEK…Úgy érezzük, mintha a Horthy csapatai csupa

daliákból és csupa leventékből állanának. Látásukra nemcsak a leányszivek dobbantak meg.

Meg voltunk hatva egészen a könnyekig, mi öreg férfiak is! Hozsanna!...

Függelék

Szilágyi István és Máramarossziget

1899. 20. Május 7-ikén Máramaros-Szigeten, 9-én pedig Nyíregyházán lepleztek le egy-egy érezszobrot.

Máramaros-Szigelen Szilágyi István híres tudós, író és tanár omlékét örökítették meg egykori tanítványai

és tisztelői azzal, hogy alakját érezbe öntettek és azt a városnak egyik szép torén állíttatták föl. Szerény

ugyanez az emlék, mert csak mellszobor, dé olyan, mely illik Szilágyi István jelleméhez, ki úgy is, mint

ember, úgy is, mint tudós és tanár maga volt a megtestesült szorénység, nyájasság.

Máramaros-Szigeten szép kegyeletes ünnepéllyel leplezték le május 7-én néhai Szilágyi Istvánnak, az ottani ref.

lyceumban fél századnál tovább működött nagy tudományú és kiváló buzgalmú igazgató-tanárnak volt

tanítványai és tisztelői által emelt szobrát. A két évvel ezelőtt elhunyt jeles tudósnak, Arany János egykori tettre

buzdítójának, a Magyar Tudományos Akadémia és Kisfalndy-Társaság többszörös pályakoszorúsának élettörténetét,

irodalmi és tanári nagy sikerű működését elhalálozásakor már ismertette lapunk; most szobrának képét mutatjuk be

s a leleplezés ünnepségét mondjuk el olvasóinknak.

A ref. templom és a főgimnáziumi épület közötti kertben áll a szobor. A leleplezés ünnepélyét az ifjúság alkalmi

éneke nyitotta meg, melyet Szikszay Zoltán ref. lelkész, szobor-bizottsági elnök alkalmi beszéde követett.

Majd Darvay Béla városi főjegyző a város nevében átvette gondozás végett a szobrot. Ezután Vékony Antal

főgimnáziumi tanár adta elő az általa ezen alkalomra írt ódát, melynek végével az Akadémia nevében

György Endre akadémiai tag s a szigeti iskola gondnoka, és a debreczeni ref. főiskola összes tanári karainak

nevében dr. Erdős József theologiai tanár koszorúzták meg a sok más koszorúval is felékesített szobrot, mely

Tóth András debreczeni szobrász ügyesen és szépen alkotott műve. A leleplezés alkalmából a szobor bizottság

elnöke egy «Emlékkönyv »-et is állított össze, melyben az idvezült arczképe, élettörténete, irodalmi munkássága,

a szobor alakja, az arra adakozók névsora és a leleplezésen elmondott beszédek foglaltatnak.

El van ebben mondva az is, hogy a szobor előállítási költségein felül megmaradt összegből a

Szilágyi nevét viselő iskolai alapítvány létesíttetik. Az ünnepélyt este a jogász ifjúság által rendezett szép

hangverseny zárta be.

1855. 40 Vidéki /Máramarossziget/ hírek.

Csuma, mint kórszellem. Mármaros-Sziget. Augusztus hónap. 1855. A vallásos érzelmektől áthatott kebeleü nép,

Istent, jóságában változatlannak, irgalmában, kegyelmében kimerithetlennek, az emberi nem leggyöngédebb édes

atyjának hiszi és vallja; – kinek lábzsámolyához inséges állapotában mély alázattal, szilárd bizalommal borul;

kitől, – ha szántóföldje aszálytól égettetik, esőt; midőn vetéseit az átokká válott áldás rohasztja, meleg napokat;

ha betegét a sorvasztó nyavalyák táborai erejéből kimeritik, egészséget vagy halált, a döghalál ellen őrző, védő

angyalokat kért; – de őt – a kegyelem kimerithetlen forrását a mult vagy jelen rosszak, nyomorok és

szerencsétlenségek okának mondani mindig vonakodik; – róla – annak imádandó jóvoltáról – mind azt elháritani

törekszik, mi benne vetett hitét megingatná, bizalmát ernyesztené. Ezért kelet és dél buzgó népei

két Istent állítottak egymás ellenébe; s a jó Istent Órmuzdnak – világosság és igazság tiszta forrásának;

a roszat Ahrimánnak – a sötétség, ármány, duló szellemének…

A borzasztó kórszellem neve, mellyet már népünk remegve emleget Csuma (vesztés, csoda, szörnyeteg). ezt különféle emberek különféle alakban látták és látják és még ezután is bizonyosan fogják sokan látni a képzelgés nagyitó üvegein.

Csumát legelőször egy józantalan állapotban elaludt pór fedezte fel; – lakhelye és neve az embernek nincs megmondva. Ez ember részeg álmából fölébredve, egy templom közepén találta magát, hol tiszta fehér öltönybe burkolt szent férfiak állottak, kik áhitattal emelék szemeiket s kezeiket éghez, – kérvén Istent szüntetné meg a döghalált, melly hiveiket olly kiméletlenül pusztitja! … Mennyből válasz nem érkezett… De az oltár alól emelkedett fel egy irtóztató alak, melly vad tekintetét meghordozá a szentegyházban és a szent férfiak között; és igy szólott: „A kholera dulni fog, míg az emberszám egy harmadára leapad: – a népek nem egyszerre halnak rakásra, de apránként rikittatnak, – hogy egymást szövetségesen eltemethessék, és ritkittatnak mindaddig, míg a halottak száma a teljes mértéket megüti, míg az emberek egy harmada kivész.” – És ez álomlátó, álmát, mint valóságot elbeszéli. A tudatlan nép, a tulvilági látást ugy vevé, a mint neki átadatott…elrémült, várva kit ragad el közülök jövő napon vagy órában az enyészet borzalmas szelleme! – Ez mai napig is beszéltetik uton utfélen,

városban, faluban, korcsmában és temetőben!

***

Egy öreg ember kimegy fát szedegetni (de ki és hovávaló volt ez ember? s mellyik erdőbe ment ki? ismét senki sem tudja). Az erdő rásötétedik; viharos és záporos éj következik a hő napra augusztus elején. Az öreg faoduba huzódik, míg a nagy ég haragja elvonul…a zápor és dörgés után Morpheus ölére hajtja fejét…s mélyen elalszik. Éjfél előtt fölébredve; a meghült levegőben reszketegsége állja el tagait, – fagalyakból tüzet gyujt, fázó tetemeit fölmelegiteni. – Midőn a halkan pislogó láng fölött eltekint, megpillant egy régi tölgy alatt valami fehérséget, melly fölemelkedni látszott és ismét lekushadni. Megszólal a görnyedező lény, egy egészen ősz hjadon, „vinné őt erőhagyottat, kinek lelke is reszket, tüzéhez.”

A jószivü öreg megcselekvé mire kérve vala.

Fölmelegedve az éj ősz leánya, kérdé az öregtől: kivánod tudni ki vagyok? Te – ha nevemet megmondom, ismerni fogsz engemet, ti mindnyájan ismertek engemet … Én Csuma vagyok … neked jövendőt mondok, melly bizonyosan teljesedni fog; még ezen folyó 1855-dikben fog beteljesedni. –Hunyd be szemeidet öreg!…de ugy, hogy azokba a tüzvilágnak egyetlen sugára se hason.

A favágó öreg behunyta mind a két szemét.

„Nyisd fel szemeidet! szóla Csuma … B.

T. Szerkesztő ur! T. B tanár ur érdekes közléséhez magam is ragasztok nehány szót, melly tán nem lesz felesleges?!

Hogy Marmarosmegyében kebelezett Sziget városában a tudományokhoz vagy jó tanuságokhoz mennyire van

az embereknek kedve, mutatja az ide zárt a) alatti ujságnévsor, mellyet B. J. postamester ur szivességéből közlök:

Pesti Napló 12, Magyar Sajtó 8, Budapesti Hirlap 11, Vasárnapi Ujság 46, Politikai Ujdonságok 45, Hölgyfutár 3,

Családi Lapok 8, Katholikus néplap 3, összesen 136 magyar lap, ezen kivül különféle német lap 51,

az ujságok összes száma 187. Ezek közt legkedveltebb a Vasárnapi Ujság és Politikai közlönye. Az elsőbbre cask

egy észrevételünk és ohajunk van; nevezetesen: mi nagyon szeretnénk, ha jelesb iróink arczképeit kapnánk inkább

meg a sokszor ismeretlen s érdektelen képek helyett. Illy szeretett irónk nekünk: Jókai, Bérczi, Pákh Albert,

Vas Gereben stb. Ujságul: a kholera csendesült; e megyében sok rablás, gyilkolás történt mostanában; termés

középszerü, gyümölcs sok; a Tisza olly kicsi, hogy a sót nem lehet szállitani. Kisdedóvódánk föltámadt,

éltesse az Isten. Marmaros-Sziget, 1855. sept. 22. Több Vasárnapi Ujság olvasói nevében.

Horkai Antal.

Apám emlékirataiból: Mint „hadiárvát”, papi protekcióval vettek fel 1915. szeptemberben a

máramarosszigeti gimnázium I. osztályába. Az új gimnáziumot 1912-ben adták át, de az most hadikórház

volt, így a régi iskolában folyt a tanítás. Hazulról az iskola 4,5 km-re volt. A Tiszán szükséghidat építettek.

Gyalog jártam természetesen. A módosabb gyerekek omnibuszon. A latin és német kötelező tárgy.

BODNÁR ZSIGMOND és Váczy János

Váczy szorgalmas hangya, akárcsak Szinnyei. Bodnár gondolkodó. Az előbbi kettő

széles mezőben munkálkodott. Munkáikat ma is sokan forgatják. Bodnár mélyre hatolt, ma már senki sem

emlékszik rá. Kivétel a Google, irodalomtörténete ott olvasható.

Váczyról több fejezetet állítottam össze. Terjedelmes munkásságából ide is jutott néhány, eddig a honlapon még

nem közölt írás. G.

1878. 41. A „Havi Szemle" czimű uj folyóiratból, melyet Bodnár Zsigmond szerkeszt és ad ki, megjelent az

első füzet csinos kiállításban. Első czikke Pulszky Ferencz szellemes, ellenzéki irányú tanulmánya…

A füzet nagy 8 rét alakban 7 és fél ivre terjed, s ára 1 frt. A folyóirat előfizetési ára egy évre (12 füzet) 10 frt.

1907. 35. 708. HALÁLOZÁSOK. Elhunytak a legközelebbi napokban: BODNAR ZSIGMOND, egyetemi

magántanár, a Petőfi-társaság tagja …saját filozófiai elméletéért fanatikus meggyőződéssel küzdött…

1907. 36. BODNÁR ZSIGMOND. 1839—1907.

A mi tudományos életünk semmiben sem olyan szegény, mint pregnánsan kifejeződött,

erős egyéniségekben, olyan tudósokban, a kik bátor kezdéssel önmagukból merített új eszméket

vetnek föl, azok mellett szívósan kitartanak, szembeszállva közönynyel, gúnynyal, üldözéssel…

Bodnár Zsigmond halálát már azért is veszteségnek kell tartanunk, mert ő benne legalább

megvolt a törekvés, hogy ezekre a magasabb szempontokra emelkedjék s megvolt a

rendíthetetlen, szilárd hit az ő saját igazságaiban, az élet jelenségeinek abban a felfogásában,

melyet ő maga állapított meg... Sokat beszéltek s sokan haragudtak egyik-másik czikkéért,

pl. a melyben Katona Bánk-bánját, Kármán József Fanni hagyományait, vagy épen

magát Arany Jánost támadta meg. (Az utóbbit a Toldi szerelme egy ártatlan passzusáért, melyet

alaposan félremagyarázott). Ennek a föllépésének az lett az eredménye, hogy a komoly

tudományos körök nem vették többé komolyan…

Nagy arányokban tervezett magyar irodalomtörténeti munkáját a kilenczvenes évek elején

füzetekben kezdett kiadni, mely azonban a második kötetnél végleg elakadt…

Bodnár az emberiség fejlődését örökös hullámzásnak fogta fel, melyben szabályosan,

szinte évekre kimutathatóan váltakoznak az idealizmus hullámhegyei a realizmus hullámvölgyeivel.

Annyira szabályosnak képzelte ezt a hullámzást, hogy nemcsak a multat és jelent tudta vele megmagyarázni,

hanem a Jövőt is…. Az egyetemen, melynek legrégibb magántanárai közé tartozott, megvesztegette az

ifjakat erős hite, lelkesedése, fanatizmusa, - igazi tanítványa azonban, a ki halála után is.

tudással, komoly hivatottsággal hirdetné s tovább fejlesztené tanítását, nem akadt. Rendszere

vele együtt tért a sírba…

1878. 41. A „Havi Szemle" czimű uj folyóiratból, melyet Bodnár Zsigmond szerkeszt és ad ki, megjelent az első füzet csinos kiállításban. Első czikke Pulszky Ferencz szellemes, ellenzéki irányú tanulmánya „A válság"-ról, melyből a „Politikai-Újdonságok" legutóbbi számában adtunk mutatványt. E politikai dolgozatot két költemény követi: ,,A költészet" Dalmady Győzőtől s,,Akirályi ajándék" verses elbeszélés Győry Vilmostól; aztán „A végrehajtó" czimű elbeszélés Csiky Gergelytől; „Taine a franczia forradalomról" czimmel fejtegető bírálat Acsády Ignácztcl s „Magyar széntelepek s szénbányászat" czimü értekezés Sajóhegyi Frigyestől. A „Kritikai Szemle" czimíí rovatban Saissy Amadéé ir Hugó Viktor „L'art d'étre grand pére"-jéről, Haraszti Gyula a költő Zrínyiről, Prém József pedig a még meg sem nyilt őszi képtárlatról

Nyugat 1940. 4. Joó Tibor

…Nagy művéből csak két kötet jelent meg, a XVIII. századig terjedően, - sajnos, mert ez a mű csaknem

napjainkig a legkitűnőbb magyar irodalomtörténelem. Az anyag páratlanul széleskörű, alapos, részletes,

elmélyült és bensőséges ismerete a feldolgozásnak olyan magas színvonalával párosul itt, amelyhez foghatót

alig találunk korában. Szempontjaival, a filozófikus szemlélettel pedig messze megelőzi a fejlődést...

http://www.archive.org/stream/magyarirodalomt01bodnuoft#page/n9/mode/2up

A magyar irodalom története : Bodnár, Zsigmond, 1839-1907 : Free ...

www.archive.org/.../magyarirodalomt...

Full text of "A magyar irodalom története" IRTA: BODNÁR ZSIGMOND

I. KÖTET, BUDAPEST 1891

Előszó…A három főerő, ami az egyes írókban és az egész civilizációban működik : a faj, a környezet és az időpont. A faj a velünk született, öröklött diszpozíció. mely a népek szerint változik és a testi szervezet meg a vérmérséklet különbözéseihez van kötve. A környezet a természeti vagy politikai és társadalmi körülmények összege, melyek módosítják a fajok benső szervezetét. A harmadik az időpont, melyben valaki él és dolgozik…Most a reakció napjait éljük, a nemzeti eszme árasztja el a világot, zsarnokilag uralkodik minden téren. Az állam és család, a tekintély, a rend, a fegyelem, a szabály eszméje vezet tetteinkben, többé-kevésbé orthologusok vagyunk nyelvünkben, orthodoxok a vallásban…

MI AZ IRODALOM?

Kettős világot él az ember, a való és az eszmény világát. Az elsőt szigorú természeti törvények határolják, rideg szabályok korlátozzák, melyek kérlelhetetlenül beszélik el az élet prózáját. E világ egészen a tudományok körébe esik; a csillagász a nagy kosmos alakulásait és keringési törvényeit magyarázza, a geologus földünk fejlődését  vizsgálja, a természettudós a tüneményeket fejtegeti, a vegyész az anyagot elemzi, a physiolog az élet

folyamát kutatja, a sociolog az együttélés törvényeit keresi. Inductiv útón járnak el, a legcsekélyebb részeket is vizsgálatuk tárgyává teszik, szétrombolják az összes formákat, hogy kizárjanak minden alanyit.

Ezt tartják legnagyobb ellenségüknek…

Részlet a II. kötetből, 1891

A NEMZETI SZELLEM  SZUNNYADÁSÁNAK KORA

A XVII. század fényes irodalmi alkotásai után az újjá szülött nemzeti eszme önmagával való megelégedése, rend, osztály, kaszt szelleme következett. Láttuk, hogy már a múlt század végén megkezdődött e szellem uralma. Az újjá szülött nemzeti eszme meg lévén elégedve önmagával, nem tűri erkölcsi ideáinak bolygatását. Önmagukba zárkóznak az osztályok, kasztok, felekezetek, vidékek,

városok, csak a maguk bajával törődnek, apró, kicsinyes, helyi érdekeiket dédelgetik. Nyugodt, csendes az ország, a nemzet. Lecsillapul a nagy érdekek országos küzdelme, élet-halál harcza. Az erkölcsi eszme csak a végső szükségben tudja felrázni a nemzetet, az egyes osztályok bajaival nem törődik az összesség, elszunnyad az összetartozás hatalmas érzete. Nemzetek, nemzetiségek, törzsek, osztályok, felekezetek, megyék, községek csendesen maguknak élnek. Közös eszme nem melegíti, hevíti keblöket. A békés családi élet, az anyagi jólét, a külső fegyelem megtartása, a hagyományos, megállapodott erkölcsi eszmék tiszteletben tartása, a létező jogi, politikai viszonyok megbecsülése a fő.  Igazában támadni, erőszakoskodni nem tudunk. Szeretjük a békét, a nyugalmat. Nem bolygatunk másokat, de azok se bolygassanak bennünket. A hol a korlátlan uralkodó vasakarata megtámad valamely erkölcsi eszmét, helyzetet, bizonyos fokig tűrjük; de alkotmányos államban, ahol módunkban van megakadályozni, erélyesen föllépünk

ellene. Ha valamely osztály, felekezet, nemzetiség elnyomásról panaszkodik, megyék, városok érdekeik sérelmével állanak elő, a béke kedvéért egyben-másban engedünk nekik, mert nem tudunk harczolni, gyűlölködni... Vallásosak vagyunk szokásból, megtartjuk hitünk szertartásait, tiszteljük az istent, mert úgy tanultuk, úgy hallottuk. Tiszteletben tartjuk a hatóságot, loyalisak vagyunk a fejedelem, a kormány iránt lelki szükségből. Bánt bennünket, ha egy alsóbb rendű mer a hatalmasabbak ellen felszólalni, ha érvényre akarja juttatni véleményét…Az anyagi jólét a kor fő jellemvonása. Mindenki jólétre, gazdagságra, gondtalan és kényelmes életre törekszik. Ilyenkor fényűzők vagyunk. Finom drága bútorok, ruhák, ékszerek és más kincset érő holmik halmozódnak fel az úri házakban. Pompaszeretetünk határtalan.

A művészetben a realismus, naturalismus és trivialismus uralkodik. Az ember érzéki, testi életét szeretik festeni. Nagy érzékök van a művészeknek a formához s kevés az eszméhez. A költők nem tudnak ideális alakokat rajzolni, egyéneik mind olyanok, minőkkel mindennap találkozunk az életben. A vers csengő-bongó ritmus, melyekben kevés az eszme. Könnyed, hangulatos lyra uralkodik mindenfelé. S mivel könnyen terem a kadenczia, azt hiszik, hogy meglehet tanulni a költők mesterségét. A dráma és epos reális ugyan, az előadás jellegzetes, de hiányzik belőlök a fenség. A nyelv többnyire lapos és kényelmes. Hanyatlik az orthologia, mert egy közös eszmét karol fel, a hódító nemzeti eszmének kifejezése s helyét mindenfelé pongyolaság váltja fel. Terjednek az idegen és tájszók, zűrzavaros, kevert nyelvet használunk társalgásunkban...

A mi első nagy bajunk az volt, hogy e haza földjén számos nemzetiség lakott és a XVIII. században is sok költözött be. A felvidékre menekült magyarság a XVII. század utolsó negyedéig jobbára megőrizte nemzetiségét, sőt hódított is. De a XVIII. század első felében semmi gátja sem volt a helyi patriotismusnak, a többség lassankint fölemésztette a kisebbséget. A szláv, a román cselédség, az idegen nyelvű béres és jobbágy a templomban és iskolában, úgy mint a családi szentélyben a gyér

magyarságra erőltette nyelvét. A nagy nemzeti kapocs híján a felvidéki magyar egy magán állott és elszlávosodott. Magyar városrészek és faluk lassankint eltűntek, bár igaz, hogy ugyanazon törvény erejénél fogva másutt idegenek magyarosodtak el. A kor szelleme kedvezett a katholikus többségnek, a protestánsok el voltak nyomva…

Bodnár Zs. : A magyar irodalom története. 27… 410

1883. 24. Elhunyt BODNÁR ZSIGMONDNÉ szül. Schulcz-Dukay Vilma, az ismert tanár és író fiatal, művelt szellemű neje, ki az irodalomnak is művelője volt, fordításokkal és eredeti elbeszélésekkel, 24 éves korában, Budapesten.

http://epa.oszk.hu/00000/00030/02802/pdf/VU_EPA00030_1907_36.pdf

Váczy János

Ki volt Váczy János? c. fejezetben csak hivatkoztam Váczy János. A keszthelyi Helikon. /Budapesti Szemle

123. köt.321—353./ - munkájára. A VÚ-ban három részletben közölték Váczy írását. G.

Váczy János utca Kecskemét, 2012. március. Foto: Váli

1886. 31. Dr. Váczy János: GRÓF FESTETICH GYÖRGY ÉS A MAGYAR HELIKONI ÜNNEPÉLYEK.

A II. József császár halála után keletkező mozgalom csak rövid ideig tartott. A milyen zajos volt az ébredés, mely a sz. korona visszaküldésétől kezdve néhány hónap alatt az egész haza szendergő vágyát lelkesüléssé es buzgalommá emelte : olyan gyors vala e lelkesülésnek és buzgalomnak enyészte. Társadalmi és politikai életünkben mindenütt hanyatlás volt érezhető. A vérmes remények kialudtak s a nemzet újra tétlenségbe sülyedt. Arisztokratáink és gazdag főnemeseink a bécsi salonok társas köreiben sokkal jobban érezték magokat, mint saját hónukban, mely ép oly kevéssé tudta érdeklődésüket fölkelteni, mint a mily mértékben kielégíté azt a német főváros. Nemzetiségünk iránt kevés fogékonyságot mutattak. Örültek ugyan Ferencz császár szives ígéreteinek, hogy az alkotmányt épségben tartja, s a nemesi fölkelésre mindannyiszor készen állottak, de ezen kivül ugy látszott, vajmi kevés kötelezettséget ismernek hónuk iránt.

Nagy rész Te munkád, a Te eszed s erőd, Mely példa voltál! Esméri nemzeted, Mennyit köszönhet Néked e nép. Xyelv, tudomány, magyar ősi erkölcs.

Ez kissé merész költői nagyításnak tűnik fel.

De Berzsenyi nemcsak őt, hanem fiát, László grófot is megénekelte, mintegy lelkesedést akarva belé oltani atyja nagy erényeinek tovább folytatására.

E költemények nagy hatással voltak Festetich Györgyre. Büszke önérzete némi jutalmat találva, ama lelkes kis csapat küzdelmére fordítá tekintetét, mely a magyar nemzetiség zászlóvivője, buzgó előharczosa, s ugy szólva megmentője volt. Eddig jobbára csak a gazdasági irókat segélyezte, most már a magyar irodalom képviselőivel is szorosabb érintkezésbe kívánt lépni.

Azon kezdte, hogy Berzsenyinek némi honoráriumot küldött, említett költeményeiért s ke resté az alkalmat, hogy vele találkozhassak. «De mivel — irja Berzsenyi Döbrenteinek — az ize-netvivő két legszebb svájczer tehenet is hajtatott be a niklai kisgazda (Berzsenyi) udvarára, mint ajándékot a nagy gazdától, szégyenei már hozzámenni, pedig ezért köszönet illik. Sohasem voltam még érintkezésben vele, hanem csak úgy jártam el gyakran udvara mellett utaimban, s a mit irogaték reá, azt egyedül magamban, azért írtam, mert én, akármi különczködőnek mondják, nagy embernek tartom.»

(Folyt, köv.)

1886. 33. Dr. Váczy János: GRÓF FESTETICH GYÖRGY ÉS A MAGYAR HELIKONI ÜNNEPÉLYEK.

(Vége.)

Febr. 11 -én este a keszthelyi gymnázium helyiségében kezdődött az ünnep, hol a tanuló ifjúság A nevelők czimü három felvonásos vígjátékot játszotta, melyet a pozsonyi növendék-papok 1790-ben irtak. Ezt megelőzte és követte: Isten tartsd meg királyunkat czimü ének. A praemontreiek kolostora fényesen ki volt világítva és az egész város izgatottan nézett a következő nap elé.

Eebr. 12-én délelőtt Ruszék apát és keszthelyi plébános pompás nagy misét énekelt, melyen a gróf vendégeivel együtt vett részt. Ezután a keszthelyi iskolák elöljárói, tanítói és tanítványai a Georgikon palotájában fogadták a grófot és vendégeit. Ekkor Liebbald Gyula, az intézet archona, deák beszédében üdvözlé az összegyűlteket 8 kifejté az intézet czélját. Beszédje, mint egy jelenvolt tudósít, szép reményekre jogosította a vendégeket. Ezután Jánosy József, Németh Péter és konyári Mihály növendékek dicsőítették a királyt, amazok latinul, ez magyar versekben. Festetich Erneszt«Egy atyja halálát kesergő fiu»-nak elegiáját olvasta fel, mire Tischer Antal és Gertinger Adolf ismét a királyt dicsőítették latin es német nyelven, úgyszintén Vadnay Lajos és Festetich Leo is. Dukai Takács Judit a király érdemeit magasztalta, Asbóth pedig Festetich Julianna halálára irt elégiáját olvasta föl, nagy éljenzés és taps közt. Nagy Józsefnek a király születése napjára irt magyar beszédje fejezte be a délelőtti ünnepélyt…Maga a gróf is belevegyült a vitába. 0 nem szerette azt, hogy Kazinczy különösen a németek után indul s

aggodalmát fejezte ki a fölött, hogy nyelvünk tele lesz germanizmussal és latinizmussal…

Nem akarjuk fárasztani az olvasó türelmét valamennyi ilyen ünnepélyes összejövetel részletes leírásával.

Az akkori hírlapok, Magyar Kurir, a Hazai és Külföldi Tudósítások, a Presb. Zeitung és a Vereinigte Ofner-Pester Z.

részletesen ismertették ezeket. Ki az elsőt figyelemmel kiséri: fogalma van a többiről is. Ezenkívül még

négyszer nyílt meg a gróf vendégszerető kastélya ilyen összejövetelre: kétszer, 1818. és 1819-ben a király

születése napján, s kétszer, 1817. és 1818-ban a májusi vizsgálatok alkalmával. Az 1818-iki februári ünnepélyeken

Csokonai és Kazinczy, az 1819-ikin pedig Zrínyi és Kis János emlékére ültettek fákat.

A keszthelyi kastély szívesen nyilt meg a közöny és részvétlenség ellen eladdig hiába küzdött Íróinknak, s

a lelkes házigazda nem eresztett el egyet is közülök a nélkül, hogy ne igyezett volna vigasztalni, segítem,

pártfogolni ott, a hol arra csak valami alkalom kínálkozott. A szegénysorán ifjak nagy száma máig is áldja

halhatatlan emlékét. Szépen mondja róla D. Takács Judit egyik kiadatlan költeményében, hogy:

A Teremtő őtet nem földi embernek

Alkotá, hanem, hogy példát sok ezernek

Adjon Bölcs élete.

Világítson fénye, mint égő gyertyának,

Mutassa, mit hozhat egy hazafiának

A haza szeretete.

Homálylyal nem födi őtet semmi idő,

Szent hévvel említi majdan a jövendő,

Mint egy volt földi Isten.

* * *

1921. 13 A KORMÁNYZÓ ÉS NEJE. FESTETICS TASZILÓ HERCZEG GRÓF FESTETICS GYÖRGY

TÁRSASÁÁBAN. BEÖTHY ZSOLT A KISFALUDY-TÁRSASÁG KOSZORÚJÁT ELHELYEZI

GRÓF FESTETICS GYÖRGY SZOBRÁRA.

Képek és szöveg A KESZTHELYI ÜNNEPÉLYEKRŐL

1887. 37. Váczy János: ÖTVEN ÉV ELŐTT.

Kegyeletes ünnepe lesz e hó 28-án a magyar művészetnek és irodalomnak. Díszelőadással ünnepelik meg

emlékét annak, hogy Magyarország fővárosában az addig vándorbotra utalt Thaliának ez előtt ötven évvel az első hajlék, az első otthon megnyittathatott.

Ma, a midőn már három palota és egy színkör áll fővárosunkban a magyar színi múzsa szolgálatában, nehéz elképzelni is, mennyi küzdelembe, mennyi erőfeszítésbe és áldozatba került, a míg odáig juthatott a honfiúi buzgalom és lelkesedés, hogy az első szerény hajlékhoz az első alapkövet letegye s hogy a félig kész csarnokban az első magyar szót megszólaltassa.

Nem lehet czélunk ismertetni azokat a sikertelen kísérleteket, melyeken az eszmének a század második évtiz. détöl kezdve keresztül menni kellett, mig a megvalósulás stádiumába juthatott; csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy még ebben az utolsó stádiumban is folyton ott lebegett a nemzeti színház fölött a veszély, mely létrejöttét meg az utolsó pillanatban is

meghiúsulással fenyegeté…

Ha ez első előadásról kritikát keresünk akkori lapjainkban, nagyon jellemzőleg csak eny-nyit találunk; «Az egész előadás rendesen ment véghez s az üledéket semmi helytelenség nem háborgatá, noha a karzatok a leszakadásig tömve voltak.»

A néző közönség egyébiránt nem sokat törődött volna most a legművészibb játékkal sem. A szinház belseje, a páholyok, színpad,' jelmezek * stb. fényes kiállítása teljesen magukra vonták figyelmét, úgy, hogy maga a játék csak másodrendű volt. Erezte azonban, mivel tartozik Pestmegye jeles alispánjának, Földváry Gábornak, a kinek dicsőítésére akkor

egy pár szépirodalmi lapunk Ballá (színészi nevén: Zádor) költeményét mindjárt a lap élén közölte, (a melyet mi is fölelevenítünk jelen számunkban), mert az előadás végével lelkes éljenzésbe tört ki, Foldván- Gábor és Vörösmarty Mihály neveit hangoztatva. A megnyitási ünnepély hatása mély, igazi s teljes volt.*

Dr. V. J.

*Érdekes megjegyeznünk, hogy nemcsak a szinház épület-anyagának egy részét ajándékozták tehetősb

hazafiak, hanem a ruházatnak s jelmezeknek is Például: az előadás előtt néhány nappal

Karczag testvérek, pesti kalaposok a következő, mintegy 400 frtra becsült darabokat adományozták:

3 db arany paszomántos 3 szögletü kalap — 1 hasonló ezüsttel, 1 hasonló fekete — 2 db gömbölyű kalap

ezüsttel s aranynyal, — 12 különféle kalpag s kucsma, — 4 db. fejér és sárga vitézkötés, — 9 kócsagtoll, —

46 rózsa, — 4 nyakkendő, — 1 fekete chapeau-bas kalap, — 15 különféle sipka, — in fekete s fejér kalap, —

3 szalmakalap, — 3 házi sipka ellenző nélkül, — összesen 114 db. A tudósító megjegyzi, hogy e szép

ajándékok tárgyai mind jó állapotban vannak s viseletle-nek_ voltak. — Más kalapos mester,

Duschel József nevű, 3 veres kalapot, «j mázos kardszíjat, 4 polgári csákót, 6 fehér kalapot s

3 halcsont-kalapot ajándékozott

1887. 42. PETŐFI UJABB RELIQUIÁI 1838-1849.*

Mióta a halhatatlan nagy költő hamvaira a segesvári közös sírhalom domborult: a magyar nemzet hasonlíthatatlan

érdekkel viseltetik Petőfinek nemcsak jeles művei, hanem más költőnél számot is alig tevő, úgynevezett

apróságai iránt; s nemcsak élete történetét kiséri fokozott mértékű rokonszenvével, hanem minden csekély

mozzanatot, mely ama rövid, de dicsőségben és balsorsban annál gazdagabb élethez fűződik. Innen van, hogy

a Petőfi-irodalom gazdagságra nézve vetekszik a külföld nem egy nagy költőjének irodalmával. Nálunk jóformán

Petőfi az egyetlen, a kinek minden sorát szorgalommal jegyzi föl az irodalom búvára s a szerkesztők szinte

meglepetésben részesítik lapjuk olvasóit, ha csak néhány sor verset, vagy levéltöredéket tudnak Petőfitől közleni,

a melyek még egyáltalában nem, vagy már régebben, ezelőtt negyvennegyvenöt esztendővel láttak napvilágot.

Mikor Gyulai Pál a Petőfi «Vegyes müveit» 1863-ban kiadta, gonddal és szorgalommal…

A gyűjtemény második részét a verses művek foglalják el, a melyek közül többet, mint a Nemann Károly

emlékkönyvébe, a Sírvers s & Drámai töredék, már régebben közölt a Vasárnapi Ujság. Levelei közül

a Kovács Pálhoz, Sass Károlyhoz, Térey Mari kisasszonyhoz, Kubinyi Kudolfhoz, Bem tábornokhoz

(1849. máj. végén.) írottakat olvastuk most először, a melyeknek egy részét eredetiben a Petőfi-társaság őrzi.

Ezeken kivül a Petőfi könyvtárának, megmaradt könyveinek S a talán vásárlásra kitűzött nevezetesb franczia

és angol könyveknek czím-jegyzékét. Senki sem szól így a fellegekhez! kezdetű, Szendrey Júlia

emlékkönyvébe írt költeménye, a Nemzeti dal, B néhány .skizzeiiék hasonmását, s a Petőfi-irodalom repertóriumát

veszszük e gyűjteményben. Ez utóbbi jó szolgálatot tesz a l'otöti-tanulinanyozóknak, de reiide-Ögy tetszik, nem

elég korrekt. Talán jobb lesz vala, ha a Petőfi egyéniségének egy-egy mozzanatára felhordott adatokat

csoportosítja a gyűjtő, nem pedig az egy lapban megjelenteket. Mindemellett a gyűjtemény használhatósága

nem szenved esorbát s a gondos gyűjtőnek köszönetet nyilvánítunk, hogy egy időre ismét fölélesztette s fokozta a

nagy költő iránti érdeklődésünket. Nem kételkedünk, hogy az ízléssel kiállított kis müvecákét mindenki siet

megszerezni, a ki kivált a másik e nemű gyűjteményt is birja, a melyet ez ujabb jól kiegészít.

Dr. VÁCZY JÁNOS

*Gyűjtötte Baráti Lajos. Kiadja a Kisfaludy-Tár-saság, Budapest, Franklin-Tájsalat magyar irod. intézet és

könyvnyomda. 1887. Ara 80 kr.

1890. 10. Váczy János: A MAGYAR SZENT KORONA HAZAHOZATALA.

Száz évvel ezelőtt rendkívüli izgalom napjait élte nemzetünk: legféltettebb ereklyéje, szabadságának,

függetlenségének, szóval állami önállóságának jelképe, a magyar szent korona, majd hat évi távollét után,

ismét hazakerült az idegen földről. Az öröm mámora minden honfiszivet egyaránt elfogott. A közös hazafi

érzés újra egyesítette az egész nemzetet az örömben, mint egyesítette az előtt éveken keresztül a legmélyebb

bánatban.

Valóban ama kétségbeejtő aggodalomra, melyet a nemzetiség erejének szándékos vagy véletlen, de

folytonos gyöngítése keltett; amaz elkeseredett fájdalomra, melyet immár az elszánt működéstől csak egy

hajszálnyi távolság választott el, — s a mely, mióta Szent István koronáját II. József Bécsbe vitette,

nemhogy csillapult volna, de épen tetőpontját érte, — enyhítőbb balzsamot nem is küldhetett volna az

életét egészen kárbaveszettnek tekintő, különben nagy tehetségű fejedelem, mint a nemzet és uralkodója közti összekötő kapcsot, a régi szent királyok koronáját, a melyet a nemzeti kegyelet szentté avatott. A mily általános volt akkor a nemzet bánata: ép oly általánossá lett ekkor öröme.

Akkor mintha Isten csapását látták volna a korona elvitelében: most, mintha Istennek látható segedelmét

észlelték volna annak vissza-érkezteben. «Akkor volt Pozsonyban első mennydörgés és záporeső azon

esztendőben», — jegyzi meg Keresztesi József. Némelyek még földindulást is véltek hallani, s a

balsejtelem egész a fejedelemig hatott, ki, — mivel pár napot késtek parancsa végrehajtásával, —

a legrosszabb következményektől kezdett tartani. De aztán hajthatatlan is maradt a nemzet kérelmére,

készülődésére, tiltakozására egyaránt; mignem a fellángolt szenvedélyek megdöbbentették, úgy hogy egy

tollvonással majd minden alkotását semmivé tette. Kanczellárja, Pálfi'y, tanácsolta neki, hogy addig is,

míg törvénytelen intézkedéseit eltöríené: küldje haza előleges bizalom jeléül a szent koronát, kiengesztelni

a nemzet méltó haragját, felháborodását, a melyet a népszabadságnak Francziaországból egészen hozzánk

csapkodó hullámai folyvást kitörésre késztettek. Megtétetvén az előleges intézkedések: február 18-án nyolcz

órakor «a kincses-ház elibe állott , 3 üveges hintó 6—6 lóval, és egy négy lóval.» A koronát s koronázási

jelvényeket a legpompásabb hintóra helyezték, s két lovas testőr kivont I karddal kiséré. Bécs egész

lakossága talpon volt. Mindenki látni akarta a rendkívüli pompás menetet s meggyőződni a tény

valódiságáról, s pedig annyival inkább, hogy — mint Keresztesi irja, — «a nagy drágaságnak maguk a

németek azt az okát adták, hogy az Isten a magyar korona nálok lételéért veri őket.»

E diadalmenet a magyar nemzetiség újjászületésének derengő hajnalát jelenté, mely már-már fölpiroslott a

haza egén. Nem csuda, hogy az öröm mámora jóformán elszédítette a nemzetet. Mintha csak halottaiból támadt volna új életre. A nemzet és fejedelem közt váltott jegygyűrű, mint Kazinczy mondja, a lelkesedés, az elragadtatás kitörő nyilatkozatainak szakadatlan sora közt ért Bécsből Budára. Az a három állomás, a hol pihenőt tartott az

ünnepélyes menet, valóságos fejedelmi pazarlással ékesítte-tett föl.

Nincs toll, mely leírja; nyelv, mely elbeszélje azt az igaz lelkesedést, melylyel a hazatérő koronát fogadták

mondhatjuk mi is az egykorú írókkal. Kigyúlt az örömtűz mindenfelé, a merre a diadalút vezetett. Milliók

szíve dobogott a hazafi örömtől, a lelkesüléstől. Zúgtak a harangok mindenfelé az országban, hogy Isten

házába gyűjtsék a hivők seregét, hálát adni a mindenek Urának, ki megengedte érniök a nemzet legforróbb

óhajának teljesültét, esdeklő kérésének meghallgatását. Már látta a nép elnyomott jogainak életre keltét,

alkotmányának visszaállítását. Már látta nemzetiségének legdrágább ereklyéje fénysugaraiban jövendőjének biztos zálogát. Mint az akkori írók tudósítanak bennünket : töménytelen népsokaság állott oszlop gyanánt az út mentén. Nemzeti bandériumok, nemzeti díszbe öltözött küldöttségek, — a melynek tagjai vetélkedtek egymással pompában és

fényben, — egyházi főméltóságok, világi fő-, zászlósurak, polgárság, czéhek, tanulók, a jobbágyság testületei fogadták a határokon s kisérték a másik határig a koronát. Az ágyúk dörgésébe, a harangok zúgásába, a zene édes-bús melódiáiba j beleolvadt a népek ezreinek örömriadása, mely ; minden város, minden falu szélén megújult, a hol felmutatták a koronát s a többi jelvényeket. | A nép «földre borult és úgy zokogott örömében.» Az első nagyobb állomást Köpcsényben tartotta a diadalmenet, Eszterházy herczeg palotájában. Már jóval előbb összegyűltek a banderia-listák, élükön Forgách Miklós gróffal. Dugonics, az erős hazafi érzésű író, a ki legelkeseredettebb ellenségei közé tartozott József császárnak, azt beszéli, hogy Forgách felszólította Keglevich József és Nádasdy Mihály grófokat s egyszersmind koronaőrzőket, hogy nyissák fel a koronát rejtő ládát, hogy meggyőződjék az ország, «ha vájjon koronát kuldött-e le Bécsből József császár, nem

pedig valami régi k s parókát.» A szemlélésre kitett koronát egeket verő örömkiáltással fogadták. A főrendek folyvást mellette őrködtek

' s hálaadó isteni tisztelet tartatott. A herczeg az összes főurakat megvendégelte, a szegényeknek pedig bő alamizsnát osztatott.

Győr, a második állomás, még Köpcsényen is túltett. Az egész megye nemessége várt Eszterházy ós Festetich grófok vezérlete alatt a megérkező szent koronára s az összegyűlt népség «Éljen a magyar szabadsági) felkiáltással üdvözölte. Mikor a várba ért a menet, a nemesség meghasonlott a papsággal, mint föntebb nevezett naplóirónk, Keresztesi írja. A papok ugyanis a püspök udvarába akarták vinni, a nemesség pedig azt kiáltozta: «Nem engedjük! Nem engedjük ! az öreg templomban van a helye, azon az oltáron, a hol Szent László koponyája tiszteltetik, a mely főn már ezen korona megnyugodott. » A nemesség győzött. A koronát a templomba vitték s újra kitették közszemlére. Mikor beesteledett kigyúlt a város. A festett koronák felett a következő föliratok voltak olvashatók a transparenteken: Napunk virradása, Hazánk újulása, Egünk, derülése, Törvényünk ereje, Szabadság épsége, Örömünk kezdete, Eediviva libertás, Hungarorum vita, Regni salus, Lcgum ro-bor stb.

Másnap Esztergom felé indult a menet hasonló pompával s ünnepélylyel. A fegyveres nemesség s a prímás katonái mind egyforma zöld ruhát viseltek. «Az alatt — irja Keresztesi — 300 egyforma, magyar, fehér köntösben levő, hajókat rózsaszín pántlikába kötött s kezükben égő viaszgyertyákat tartó leányok két sorjában várták a város végén ... A tolongó népnek a legszélesebb utcza is keskeny volt.»

Budára február 21-én délután négy órakor érkezett a várva várt drága kincs. Az összes lakosság talpon volt. A koronát átvevő megyei bandériumot a kunok, jászok és kecskemétiek követték s ezeket a többi fegyveres nemesség, a pesti tanács, a küldöttségek. A korona mellett hat gárdista lépdelt, utánuk a nádor zászlóalja következett; ezt a koronaörök hintaja s a nép ezrei követték, mialatt az ágyúk egyre szóltak, a harangok egyre zúgtak. A királyi palota nagy termébe elhelyezett koronát Zichy Károly, az ország bírája üdvözlé. Az ékes beszéd után — irja Keresztesi — ki akarta Zichy a szekrényt nyitni, de nem boldogult. Németül más kulcsot kért, mire egy ottan álló nemes igy szólt Zichy-hez: «Kegyelmes Uram! nem német korona az, nem tud az németül; próbálja Exczellencziád magyarul s úgy szóljon hozzá, majd kinyilik.» Három napig volt kitéve a korona közszemlére, s a megyei nemességből alakult bandériumok egymást váltották fel annak őrzésében.

«Az ekkor világra jött deák és magyar versek sokak, — a vak öröm mindeneket poétává formált i) — mondja naplóirónk, s igaza volt. Egymást érték a röpiratok, a melyek közül mindenik a nemzet örömét tolmácsolta. De volt olyan is, a mely keserű szemrehányást tett az idegen kormánynak, esküvel fogadván, hogy a drága kincset többé nem engedik elrabolni. Pl. Tóth Farkas a többi közt ezeket irta :

Ha csak fejekre nem teszed, Még császároknak sem viszed Innét el, esküszünk! Ha Bellonával ütsz reánk, Öl, hal mellette katonánk, Inkább mind elveszünk!

A magyarság mintegy varázsütésre megújította nemzetiségének minden fentartó elemét. Mindenki magyar ruhába öltözött. ((Gombkötőink — irja Kazinczy -— nem győzék varrni az arany zsinórt, sujtást, kreppin rojtokat, paszomántot; s Erdélyben, hol minden aranyfonál elfogyott, Kassáról mene a kalpagrojt és mentekötö s nem postaszekeren, hanem, hogy négy nap alatt már vehessék, a leveleket hordó postán... Az asz-szonyi nem vetélkedők a miénkkel a nemzetiség külső jelenségei viselésében, s a párisi lipántok helyett asszonyságaink fekete csipkés kontyokat vevének fel, leányaink pártákat, s derekaikat vállakba szoríták s kötényt kötöttek.» stb. Az izgalom napjai lecsöndesültek, de a szent ereklyéhez való forró ragaszkodás mindenha megmaradt a nemzetben, s az idők dúló viharai semmit sem változtattak ama kegyeleten, a melylyel nemzetünk e drága kincse iránt Viseltetik.

Ha az elmúlt, napok országos gyásza oly mélyen nem érinti vala nemzetünk szivét, valóban máskép kellett volna megülnünk a korona visz-szahozatalának száz éves évfordulóját, a melytől újabb nemzeti életünket számíthatjuk. Mily különös végzése a sorsnak! Száz évvel ezelőtt a nemzet legdrágább ereklyéje ért Budára milliók kitörő lelkesedése közt, — se nap százados évfordulóján (febr. 21-én) a magyar nemzet egyik büszkesége távozott nem kisebb pompával, s nem kisebb bánattól kisérve örökre a fővárosból.

1893. 25. Dr. Váczy János: BÁRÓ JÓSIKA MIKLÓSNÉ. 1813—1893.

Ez előtt néhány nappal egy derék magyar nő halálát jelenté a hozzánk Drezdából érkezett távirat. Báró Jósika

Miklósné Podmaniczky Júlia bárónő, huszonnyolcz évi özvegysége után, nyolezvan éves korában június 10-én

jobblétre szenderült. E magasztos női erényekkel megáldott asszonyt 1865 óta, mikor férje, a nagyhírű regényíró

meghalt, csupán egy sír kapcsolta Drezdához, de e sír neki mindennél drágább volt. Ebben a sírban nyugszik

Jósika Miklós, kinek nevét ott a külföldön csak egy egyszerű fehér kereszt jelöli, de itt e hazában minden művelt

magyar kegyelettel őrzi emlékét…Kolozsvárról Jósikáék a fővárosba költöztek. Tudva van, hogy Jósika milyen élénk részt vett a főrendiház tárgyalásaiban, s az is, hogy híve maradt az 1848/9-iki magyar kormánynak egész Világosig. Neje mindenhová kisérte, Debreczenbe, Szegedre, Aradra, a hol vagy tiz napig rejtőzködött. Innen Lúgosra, majd Lippára menekültek s itt elváltak egymástól. A nő Pestre tért, hogy innen Lipcsébe menjen, a hol férjével találkozzék. Jósika Debreczenbe jutott s itt vadászinasa ruhájában s annak útlevelével kelt útra s ezer veszély közt csakugyan eljutott a lengyel határra…

Jósikáné kitűnően tudván németül, férje műveiből több kisebb-nagyobb beszélyt fordított németre s azokra kiadót is keresett. «Egy magyar család a forradalom

alatt* czímű regénye magyarul és németül (Jósika István álnevű fordító neve alatt) egyszerre jelent meg….

Sorsuk folyvást javult s a mellett mindketten írtak a különböző lapokba: a férj tárczákat és kisebb elbeszéléseket, a nő pedig divattudósításokat és beszély eket. A «Nővilág» czímű hetilapban és a «Hölgyfutár »-ban évekig közölt híreket a főúri körök viseletéről, divatjairól. Sőt írt önálló műveket is, mint a «Családélet*, «Éva» s ((Közlések a külföldről», a melyekben főleg a művelt élet iránti fogékonyságot kívánta erősítgetni a magyar honleányokban s egyik előharczosa akart lenni a nők nevelésének, amint ő azt külföldön látta s tapasztalta….

Bár semmi sem akadályozta a hazába való visszatértét s bár honszeretete sokszor meg-sajogtatá szívét: férjének emlékéhez, azt hivé, erősebb lánczok kapcsolják közel a sírjához s hallani sem akart a hazajövetelről, jóllehet rokonai, különösen öcscse, b. Podmaniczky Frigyes, erre gyakran ösztönözték. Életében folyvást férje mellett volt, mint hű társa,

segítő angyala…

1887. 5. Jósika Júlia: FIATAL LEÁNYOK SZÁMARA. A „Reklám”c. fejezetben. G.

Két nem-nyugatos és egy volt-nyugatos

Pekár Gyula

Pekár az egyik, legtöbbet szereplő szerzője a Vasárnapi Újságnak. Tőle és róla az eddigi fejezetekben a VÚ

következő számaiból vettünk részleteket: 1885. 1.; 1899; 1909.23, 52; 1917. 46; 1918. 13; 1919. 20.

1920. 8. 96. Magyar költők szerelmei. A magyar poézis történetét megkülönbözteti minden más népétől az, hogy

költőink közül csak kevesen éltek olyan viharos és változatos szerelmi életet, mint a nagy külföldi irodalmak nem

egy nagy költője. Goethe szerelemben is oly csodálatosan gazdag…

Pekár Gyula egy könyvben gyűjtötte össze a magyar költők nevezetesebb szerelmeinek történetét. Az első

történet: hogyan szerezte meg Mária Terézia legcsúnyább testőre, Maróthy Gábor a szépséges

Colloredo Amélie kezét a királynő pártfogásával. A többiek már irodalomtörténeti hitelességű dolgok:

Kisfaludy Sándor gáláns szerelmi kalandjai daliás bécsi katonatiszt korából, Rózával való első találkozása,

Csokonai egy költött szerelmi esete és Lillával való szomorú végű jegyessége, Petőfi ábrándos szerelme

Csapó Etelkével és Jókai hirtelen házassága Laborfalvy Rózával. Mindezek novellisztikus színezéssel vannak

feldolgozva, a megtörtént valóság és a fantáziától segített kombináczió keverésével kikerekítve s azon a gáláns

hangon elbeszélve, a mely Pékár novellisztikus előadásmódját jellemzi.

1912. 15., 16., 17. A TROUBADOUROK KÖLTÉSZETE. IRTA PEKÁR GYULA.

Troubadour-világ! sokat jelentő szó ez, mely a sötét középkor egy napfényes szakát idézi fel

előttünk s lovagi érzést, nőtiszteletet, gyöngéd költészetet jelent, egy szóban oly fiatalos,

szerelmes életörömöt, a milyet tán azóta nem is ösmert a világ; Súlyt helyezünk erre az

életöröm szóra, annyival inkább, mert hisz maguk a provencei lantosok is «örömtudománynak»

(gay saber, gaya ciencia), olykor egyenesen szerelemtudománynak (saber d'amors)

nevezik költészetüket. Troubadour-világ!...

Tormay Cecile

1914. 24. 480. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A régi ház. Tormay Cécile tehetségéről eléggé meggyőzött már

két novellakönyve és Emberek a kövek között czímű regénye, de új könyve, A régi ház czímű regény mégis

meglepetésként hat: egy érdekes tehetség hirtelen magasba szökkenését mutatja. Egy régi pesti polgári család

történetét adja elő, a mint az első generáczióban a hatalmas, félelmetes energiájú, egy darabból faragott

öregapa erejéből az alacsony sorsból hirtelen fölemelkedik, a második generáczióban a becsületes, de erőtlen, vaserejű apja keze alatt önállóságában teljesen megbénult fiú kezén tespedésbe jut és a harmadik generáczióban az unokák kezén széjjelfoszlik. A család történetét mintegy szimbolizálja a régi ház, melyet még az öregapa, a hatalmas építőmester épített fel erősnek, idő-állónak s a mely az unokák elgyöngült kezéből a bontó csákány alá kerül. A régi ház és lakói körül mint valami háttér terül el a régi Pest története…az új idők romboló és építő eljövetelét szépen szimbolizálja a regényben Pest 1848-iki ostromának néhány

erősen átélt vonással való leírása, a hogy a régi házban és lakóiban visszhangzott: köröskörül robbannak a bombák…A középpontja a regénynek egy bájos, meghatott tollal papírra vetett, lelkileg erősen átélt nőalak, Anna, a «nagy ács», a családalapító unokája, a kinek lelkén át játszik le minden fontos esemény, a család egész története: a nagyapa nagy tervei, hatalmas erejének nyilvánulásai, a város küszködései az új időkkel, márczius 15-ike, a polgárság szűk körű élete, a család dicsősége, majd alá hanyatlása és beleolvadása a magyar élet nagy egységébe….

Előadása tele van finomsággal, hangulatokat, érzéseket, emberi indulatokat tud jellemezni, stilje is finom, gazdag, kifejező stílus, rendkívül gondos, fölösleges cziczoma és szószaporítás nélküli. Irodalmi visszhangok, távolról, halkan érzenek a regényben, már alapvető konczepcziójában, a régi ház szimbolikus beállításában is, itt-ott német írók hatását érezzük, egy alakban Dickenset, — az írónő eltávolodott már olvasmányaitól, de nem szakadt el egészen tőlünk. De

már önállóan jár, — biztos lépésekkel és el tud jutni, botlás nélkül, oda, a hova elindult. A könyvhöz gróf Battyhány Gyula rajzolt kissé Bayrossra emlékeztető, de finom és talentumos illusztrácziókat. Schöpflin

1916. 53. 836. oldalon: 2-ik kiadásban jelent meg TORMAY CECILÉ három nyelvre lefordított nagysikerű

regénye Emberek a kövek között A Franklin-Társulat kiadása Ára 4 korona Kapható minden

könyvkereskedésben.

1917. 3. előző Tormay-hirdetést megismétlik, kiegészítve: Megrendelhetők: LAMPEL R. könyvkereskedése

(Wodianer F. és Fiai) r.-t.-nál, Budapest, VI., Andrássy-ut 21 és minden könyvkereskedésben.

Szabó Dezső

Szabó Dezső: Levél Tormay Szészilnek, in: Szabó Dezső: A magyar Káosz, Szépirodalmi, 1990.

Tisztelt Asszonyom!

…Mindenekelőtt engedje meg, hogy teljes irigységgel kiáltsak fel: Milyen boldog Ön! Milyen boldog Ön, milyen

boldog Rákosi Kremszner Jenő, milyen boldog Herczeg Ferenc, milyen boldog Pekár-Pék Gyula! Itt a magyar faj

leghatalmasabb megnyilatkozásai, a magyar szellem legmélyebb fakadásai…És valaki a legudvariasabb hangon

mond a legprecízebb megállapítást Krenmüller Szészilről, Kremszner Jenőről, Herczog Ferencről, Pekár-Pék

Gyuláról, s már destrukciót vonaglik a középosztály egyik fele, és az egész magyar nemzet összeomlását sipákolja…

Ön szelíd bátorsággal analizálja műveinket a magyar psziché szempontjából, és zsenge megjegyzéseket tesz…

teszi ezt Ön, akinek a pszichéje minden csücskében abszolúte német…

1919. 29. Az elsodort falu. Szabó Dezső

Két-kötetes nagy regényét most igen sokan olvassák, nemcsak azért, mert az egyetlen nagyobb igényű új magyar

szépirodalmi könyv, hanem azért is; mert a tartalma erősen benne úszik a mai napok így adott politikai sodrában.

A regény a legegyenetlenebb könyvek egyike. Két-három részlete ragyogó írói képességgel van megírva… A

stílusa is olyan, mint az író maga: izgatott, túlzsúfolt, a kifejezéssel erőszakoskodó, sajátságos módon merev és

ugyanazokat a kifejezési formákat modorosan ismétlő. Nem egyszer olyan izgatott az író, hogy írni tudása teljesen

elhagyja, ilyenkor dadog és akadozik… A regény politikai tekintetben tagadhatatlanul rámutat a magyarság nem

egy betegségére/bűnére és veszedelmére… egészen sajátságos írói típust láthatunk benne igen jellegzetesen

kifejeződve: egy rendkívüli írói tehetséget, a mely önmagában összeomlik a saját harmonizálatlanságán,

az emberi és művészi fegyelem teljes hiányán és még inkább moralitásának roppant fogyatkozásain.

* * *

1911. 49. 989. Balogh Rudolf fölvétele Móricz Zsigmond Aranyos öregek c. előadásáról, a NYUGAT

vígszinházi matinéján. A kép fölött Móricz portréja látható.

(A vígjátékot idei karácsonyi albumában a Vasárnapi Újság fogja közölni.)

1913. 50. 911. Fotó Hatvany Lajos színházi bemutatójáról. Kritika a Nyugatban olvasható róla. G

Nyugat 1913. 24.

Babits Mihály: A híresek

Hatvany Lajos drámája, a Híresek, nagyon érdekelheti mindazokat, akiknek az irodalom belső ügye, szívbeli

gondja: kétségkívül azért, mert minden során meglátszik, hogy olyan valaki írta, akinek magának is minden

érdekénél nagyobb érdeke az irodalom. Az irodalomról szól ez a dráma, azt hiszem, nem az írónő problémáját kell

keresni benne, hanem az író problémáját, az irodalmi vágyak problémáját, az egyszerű, zárt élet nyugalmas

szépségeivel szemben, és hőséül csak azért választott nőt a szerző, hogy mondanivalóját annál nagyobb ellentétekben juttassa érvényre.

A darabnak egyetlen hibája talán éppen az, hogy ez a mondanivaló túlságosan is érvényre jut, hogy az irodalom túlságosan is fontos az írónak: az egész darabnak bizonyos irodalmi íze és karaktere van, az emberek maguk is csak az irodalomért élnek és szenvednek, voltaképpen nem is az emberek élnek, hanem az irodalom maga él és liheg a darabban, mint egy ember: az irodalom, különböző szervein át, a tudóson, aki a nyers anyagot ássa ki a múltból az író számára, az írón, a színészen, a sikert csináló hírlapírón keresztül liheg. És különös megfigyelni az élet viszonyait ezek között az emberek között, akik az irodalom szerveit képviselik: amint az élet maga, a közönséges, szűk élet a maga szenvedélyeivel, beleárt az irodalom kerekei közé: de ezek a kerekek nagyon hatalmasak, és elsodorják, ami beléjük akad.

Így sodorják el a darab hősnőjét is, pedig az első felvonásban úgy lép elénk, mint erős asszony, erősen

megkapaszkodva a maga távoli boldogságában. Mikor a darabot olvassuk, nem tesz ránk mindjárt kezdetben olyan

ideges hatást, mint amilyennek Gombaszögi Frida játszotta. Különös, de egészben úgy van, ez a darab annyira

irodalmi mű, hogy a színpadnak a néző által ellenőrizhetetlen tempója szinte elviszi a szemünk elől, mielőtt

belemélyülhetett, s ami a papiroson olvasva komoly és igaz megfigyelésnek hatott, az a színpadon többször a

karikatúra jellegét öltötte. Mintha csakugyan híresekről lenne szó, a szónak abban a gúnyos értelmében, amire a

magyar ember először gondol, mikor ezt a szót hallja. Ennek néha talán a játék lehetett az oka, mint a színész

szerepében, s mindenesetre lehet, hogy ezt csak az érezhette, aki mint én, előbb olvasta a darabot, csak azután látta.

Hódolat, 1881

1879. 16. A KIRÁLYI PÁR EZÜSTMENYEGZŐJE.

…A nemzet a királyi akaratnak megfelelően nem külső pompával, de szivében ünnepli meg a

huszonöt év előtt kötött frigy ünnepét, s azzal a kívánattal fordul a népek és fejedelmek sorsát intéző

égi gondviseléshez, hogy királyunk és királynénk népeik szeretetétől környezve érjék meg

arany-menyegzőjüket is, s a frigy, melylyel a magyar nemzethez vannak kötve, csak szilárduljon,

s fényben és erőben változatlan gyémántkapocs legyen.

- á – r –

1881. 20. Címlapon, babérkoszorús keretben a vers, fenn ötágú csillag G.

Szász Károly: ISTEN HOZOTT (MÁJUS 18-KÁRA)

…ISTEN HOZOTT, FEJEDELMI LEVENTE,

KI SZÉP ARÁDDAL ÉRKEZEL…

HAZÁD, HAZÁTOK EZ A FÖLD,

ISTEN HOZOTT, LÉGY ÜDVÖZÖLT

Vajda János: Magyar Bors. Válogatott magyar és külföldi adomák gyüjteménye…

Törökvilág Magyarországon P. Szathmáry Károly Eggenberger-féle Könyvkereskedés kiadása, Budapest, 1890. Történeti elbeszélés az ifjúság számára. Hat egész oldalas képpel illusztrált. Ritka! 3500.- Ft

Hoitsy Pál: Laknak-e a más világokon? Légrády, 1924

Free e-books written by Francillon, R. E. (Robert Edward), 1841 ...

François Furet: Gondoljuk újra a francia forradalmat. Pécs, 1994. Tanulmány Kiadó

Vasárnapi Ujság - 28. évfolyam, 24. szám, 1881. junius 12.

1855. 40 Vidéki /Máramarossziget/ hírek.

A magyar irodalom története : Bodnár, Zsigmond, 1839-1907 : Free ...

Full text of "A magyar irodalom története" IRTA: BODNÁR ZSIGMOND

Babits Mihály: A híresek

Törökvilág Magyarországon P. Szathmáry Károly Eggenberger-féle Könyvkereskedés kiadása, Budapest, 1890.
Történeti elbeszélés az ifjúság számára. Hat egész oldalas képpel illusztrált. Ritka! 3500.- Ft