h 12 – 19  Címlapok II. 1854 – 1859

 

2013. 02. 27. – 03. 10. 

 

 

Tartalom

 

Bevezetés

 

Címlapok 1854 – 1859

 

Napier hajója, 1854. 12.

Kara Fatima. 18.

Magyar koronázási jelvények, 29

Tengeri pokolgép kutatása, 31.

Csernajai csata. 1855. 1.

A Nemzeti Színház újonnan díszített belseje, 25.

Svábhegyi nyári-lak, 36.

A zsámbéki romok, 48.

Kisfaludy Sándor szőleje, 1856.6.

Ristori Adelájd  8. 

Báró Kemény Zsigmond. 14.    

Szalay László. 22.

Zára. 1857. 42.

Mátyás királynak Ferenczy által tervezett emléke. 1858. 4. 

Gróf Radetzky József, tábornagy, 5.

Döbrentei Gábor. 23.

A legnevezetesebb építmények 37.

Vatha lázadása a keresztyénség ellen, 39.

GIZELLA. Magyarország első királynéja 44.

IV. Béla király visszaérkezése az országba, 51.

BACSINSZKY ANDRÁS 1859. 3. 

AZ EGRI MECSET-TORONY  8.

Gróf GYULAI FERENCZ, táborszernagy, 22.

Fraknó vára, 24.

Fehérhegységi úti-képek: Pozsony, 36.

SZENT LÁSZLÓ PÁRVIADALA, 47.

A PÁRISI VILÁGKIÁLLÍTÁS. 1900. 5.

 

 

 

               Beillesztett szövegek

 

1855. Levél Olaszországból

1857  Kecskemét és tanintézetei

          Hírek: indokolatlan címhasználat

         Mező-Telegdről

         Técsö, Mármarosban

         Jókai művei oláh nyelven

              1858. Gr. Radetzky tábornagyért mise

.                       A festészek életkora

                        Az Amerikai Egyesült Államokban 2526 lap létezik

         A váczi új fegyház.

         A nők munkája

             1859.  Készítsünk jégvermeket

                        Az újra díszített egyetemi templom

                        Curiosum /olvasói levél/

                        Néhány igaz szó Török-Sz.-Miklósról

                        Japán gőzhajó

          Gyulay de Marosnémeth et Nádaska family

                        Kassáról írják

                        Adoma

                        László Károly levelei Amerikából

                        Petőfi Sándor: Kun László krónikája

 

 

A Vasárnapi Újság idézettsége

 

          Disszertációk

          Irodalomtudományi Közlemények

          Könyv, sajtó

 

 

 

Bevezetés

 

Ez a fejezet a Vasárnapi Újság címlapjaiból válogatott sorozat folytatása. A már válogatott

évfolyamokból is vettem fel címlapokat. Belső kép is bekerült a gyűjteménybe. A címlap-szövegek között rövid, színes írások olvashatók.  

A jelzett időszakban katonai téma, közéleti személyek, költők, városkép, épület találhatók a címlapokon.

Több a kép nélküli címlap. Ilyenkor többnyire Jókait vagy pályadíj-nyertes írást közölnek. Ez utóbbira példa a 1856.44. szám címlapja:        

15 arannyal koszorúzott pályamű, Kubinyi Lajostól, a címe: Kender, len, gyapjú, fonás, szövés, festés. A szöveg nemcsak hangulatosan

 régies, hanem a szaknyelv hiányában íródott /hengerke, tokban forog, leppentyű/. A szöveg érthető és le lehetne „fordítani” mai műszaki

 nyelvre. A fejezet végén – pótlólag -  olvashatjuk a Címlapok, I. fejezet  címlap-címeit.

Az Idézettség c. fejezethez disszertációkból, az Irodalomtudományi Közlemények c. folyóiratból és

könyvekből válogattunk. Az 1900-as párizsi világkiállításról a Vasárnapi Újság képeket közölt. Kolta Magdolna alapos

tanulmányában / 2003/ több párizsi képet felvett a hetilapból. Idézettség okán ezekből is közre adunk néhányat. A disszertációk közül kiedmelkedik

Hajdú Nagy Gergely /Corvinus/ munkája.

 

 

Címlapok, 1854 - 1859

 

1854. 12

 

 

Napier hadi készületei.

 

 

Admiral Sir Charles John Napier KCB GOTE RN (6 March 1786[1] – 6 November 1860) was a Scottish naval officer whose

sixty years in the Royal Navy included service in the Napoleonic Wars, Syrian War and the Crimean War, and a period

commanding the Portuguese navy in the Liberal Wars.

 

*  *  *

 

 

Mindig uj meg uj részleteket tudunk meg az angol flotta készületeiről, Napier rendszabályairól s az angolok lelkesedéséről.

Ecry angol könyvnek irója legközelebb annyira megy, hogy azt állitja. inikép ha ég és föld összefogódzott volna sem teremthettek

az angol kelettengeri hajóhad számára különb admirált, mint a minő az öreg Napier. Mi majd még csak lementével dicsérjük a

Napier napot. Addig is halljuk, mit mondanak támadó és védő eszközeiről. Először is azt állítják, hogy a Wellington hajó ágyúi a

legfelsőbb sorban, egy ujabb találmány segítségével, egy mérföldnyi távolságra lőnek, miből az következik, mikép nem szükség a

beveendő erősségnek épen töszomszédjában megállania, hogy minden cserepár rápuskázhasson a sánczok mögül.

 

 

  

1854. 12.  Napier hajója 

 

 

Továbbá Napier minden nagyobb hajóján elegendő számmal, minden oldalról 3 lábnyi vastag nyárfatuskók vannak, mellyeket az

ellenséges hajó közeledtekor tengerbe bocsátnak. Ezek egyenesen e hajó felé törnek s a legelső érintkezés alkalmával egy bombát

kergetnek a hajóba. E nyárfatuskók belsejében csak három legény számára van hely s egy kis csavar gőzgéppel bírnak. Falaik olly

erősek és rugékonyak, hogy az ágyú nem árthat nekik. — Végre némelly hajókon olly készület létezik, mellynek segítségével egy

pillanat alatt ugy igazithatnak valamennyi hajót, hogy egyszerre mind egy tíz lábnyi átmérőjü pontra lőjön s itt olly lyukat

teremtenek, niellyet csak a tenger fenekén dugdoshatnak be azután a matrózok, ha hogy addig el nem fogy a lélekzetök.

S mindamellett hogy illy roppant pusztító eszközökkel bír az agg hajóvezér, mégis azt köti lelkére matrózainak, hogy köszörüljék

kardjaikat! Nem tagadja, hogy ezekbe bizik leginkább. Azt mondja legényeinek : Tartsatok egyenesen az ellenség hajójának,

ágyúlövéseit ne sokat viszonozzátok (hiszen úgyis angolok birtoka lesz!) ha hozzá értek, kapaszkodjatok belé, kössétek meg,

ugorjatok fedélzetére s addig mészároljatok kurta késeitekkel, mig elleneitek kegyelemért könyörögnek! Mi tagadás benne, biz ez

pogány egy utasítás az öreg úrtól. De ö tapasztalásból pogánykodik igy. Illy módon nyert tengeri csatákat egy hírneves elődje,

Nelson admirál, s igy maga Napier is hajdanában több helyeken. Más részről pedig, ha már annyira ment a dolog, hogy ember

embert öljön, az angol matrózok ezen szokásában, hogy egészen az ellenség közelébe rontanak s farkasszemet nézve birkóznak meg,

 a helyett hogy puska-és ágyú lövésnyi távolból láthatatlan, bizonytalan tömegek közé puffogtatnának, még legtöbb alkalom

nyilik, férfiasságot és emberséget kitüntetni.

 

 

1854. 18.

 

 

Kara Fatima.

 

Különös uj tünemény a török csatatereken most egy asszonyi alak : Kara Fatima; ki az oroszok ellen harczban személyesen részt vészen; a nő nem

fiatal többé, közel hatvan éves,tehát nem lehet azt hinni felöle, hogy kalandvágy hozta e pályára, ő egy kurd törzs utolsó ivadéka, kinek testvérei,

férfi rokonai mind elhullottak a harczban. A mint megtudá, hogy Törökőrszág megtámadtatott; rögtön összegyüjté azon harczosokat, kik ilyenkor

atyjával s testvéreivel küzdöttek, s ö maga állt azoknak éíére s testvérei kardját felkötve, felvezeté őket Sztambulba, a megtámadott ozmán

birodalom védelmére. Lovasai mind a legjobban vannak fegyverezve s pompás paripákkal ellátva, s mint mondják, rendkívül ragaszkodnak

urnöjükhez. — Kelet soha sem fogy ki regényeiből.

 

 

 

Kara Fatima.  1854. 18.

 

 

Kurdish women have also occasionally played prominent roles in politics and the military. Lady Kara Fatima of Marash won fame as a

female warrior who led hundreds of Kurds against the Russians in the Russo-Turkish War of 1877 and represented the Kurds in the Ottoman

court in Constantinople. The last autonomous ruler of the Hakkari region was a woman. The Ottoman army also had to face Mama Pura Halima

of Pizhdar, Mama Kara Nargiz of the Shwan tribes in what is now Iraqi Kurdistan, and Mama Persheng of the Milan tribe.

 

                 *  *  *

 

1868. 17. 201.     Sámi Lajos: KaraFatima kurd fejedelemnő

 

Az ázsiai török birodalom a legtarkább vegyületű népek tömkelege. Mind a történelmi, mind a vallásos hagyományok oda mutatnak, hogy az

emberi társadalom itt vette kezdetét, s innen özönlöttek szét a különböző nemzetek a világ többi részeibe, hogy mint a méhek rajzáskor, új

birodalmakat, de egyszersmind új társadalmi rendszereket is alkossanak. Már a hajdan-korban is számtalan birodalom váltotta fel itt egymást, a

középkorban meg éppen itt vala a sokféle törzsű mongol, török és arab népek gyűlhelye s nem egy véres összeütközés borzasztó színtere.

Az egymást követő nemzetek tömegéből mindig maradt vissza egy kevés töredék, mely aztán az előbbiekével s az ország őslakóival össze vegyülve,

oly változatossá tette e hajdanta virágzó terület népességét, hogy ahhoz hasonlót a föld kerekségén bajosan találhatnánk. Innen van az, hogy

Elő-Ázsia lakói között még ma is ráismerhetünk a régi kaldeusok, zsidók, görögök, rómaiak, turániak vagy török-tatárok, irániak vagy perzsák is,

kik a hajdankortól kezdve máig fenn tudták tartani a különböző hódító nemzetekkel szemben mind függetlenségüket, mind őseredeti nemzeties

jellegüket. Ezek rendesen a megközelíthetetlen, zord hegységek között ütötték fel tanyáikat, hol aztán mindenféle kül-háborgatástól mentve vannak…

A kurdok összes száma jelenleg 3 millióra megy. Nagyon bajos bejutni hozzájuk, hanem aztán, ha egyszer vendégükké lettünk, bátran alhatunk náluk, ha ezer arany volna is erszényünkben. Különben a másét nagyon szeretik; rablásból élnek s e miatt üldöző rémeivé lettek minden igaz hívő muzulmán és próféta-tagadó gyaur karavánnak és magános utazónak. De van társadalmi életüknek

egy oldala, mely minél ritkább, sőt csaknem példátlan keleten, annál kevésbé tagadhatjuk meg tőle elismerésünket s ez azon teljes egyenlőség, mely

náluk nemcsak a szegényekre, hanem a nőkre is kiterjed. Náluk a nőkből, ki a muzulmánoknál rendesen csak rabszolga, még fejedelem is válhat…

Kara Fatima, (fekete Fatima) egy elég jelentékeny törzsnek volt főnöke, török Kurdisztán hegyei között, és vitézeit ő is elhozta a szent háborúra.

Nem igen volt már fiatal, a mint arczképe is mutatja, és a mellett feltűnően rút vala, hanem aztán viszonzásul az a néhány század lovas fogdmeg,

mely őt kísérte, olyan pompás színházi bandita volt, a milyet csak egy romantikus  festő képzelhet. A kormány hízeleghetett ugyan magának azzal

a hatással, melyet a kurd fejedelemnő Konstantinápolyban tett, hanem azért eszébe sem jutott, hogy Kara Fatimát és lovagjait a háborúba küldje.

Vitézségük és jóakaratuk mellett is szánandó tványt nyújtottak volna a muszka csapatokkal szemben. A fekete fejedelemnő, miután egynehány

hétig Stambul hősnője vala, visszatért honi hegységei közé…

 

 

 

 

                1854. 29.

 

A magyar koronázási jelvények

 

…A magyar naptárakban uj és nevezetes ünnep mint tudva van, azon fontos esemény örök emlékére rendeltetett, legmagasabb helyütt : miszerint

e napon fedeztetett fel, a pár év folytán sikeretlenül keresett magyar szent korona egyéb koronázási jelvényekkel, mellyeket ábrázolnak az előttünk

levő képek, s mellyeknek ezeréves viszontagságait rövid történeti vázlatban fogjuk előadni.

Hogy ős apáinknak midőn e kies földet, melylyet édes hazánknak nevezünk drága véren szerzettek, erős karral meghódították, még koronás

uralkodóik nem voltak, az olly tiszta történeti igazság, mellyet senki sem vonhat kétségbe. Géza vezérnek fia Vajk, ki későbben felvévén a szent

keresztségét, s ezzel István nevet, amint apja halála után átvette a nemzet kormányzását, elhatározta magában, hogy az egész magyar nemzetet

átvezeti a keresztény hitre s ezen szándékát követ által tudtára adá  Sylvesternek, az akkori római pápának….

  

 

 

 

1854. 29. magyar koronázási jelvények:

 

Szent István koronája

Szent István kardja. Királyi pálcza. Apostoli kereszt.

Az ország almája

 

 

 

Sylvester pápa Istvánnak királyi koronát küldött, jeléül annak, hogy öt úgy tiszteli mint a többi keresztény koronás fejedelmeket, és egy kettős

ezüst keresztet is…Kezdettől fogva mindvégig viselték a magyar királyok az Apostoli czimet. A szent koronán és apostoli kereszten kivül látunk

még egy buzogányszerü királyi pálczát, egy egyenes kardot s egy gömbölyű tekét, mellynek tetején kettős kereszt, oldalán az Anjou család

czimerével egybeköttetésben a magyar kereszt vonásokkal : ez az ország almája.. A kard szent István királyénak tartatik, valamint a királyi

pálczáról is legnagyobb hihetőséggel fel lehet tenni, hogy már első királyunk jobbját diszesité.

Egy nevezetes kiegészítő része a koronázási jelvényeknek szent István palástja… ∞

 

 

 

 

               1854. 30. A magyar korona története.

 

A túlsó lapon közlött kép egy kerekgallér alakú palástot ábrázol, melly a magyar koronázási jelvények egyik lényeges kiegészítő

része, Szent István palástja névvel fordul elő mindenütt hol róla emlités tétetik történeti okmányokban, és megállapított közhit

felöle, hogy Gizela Sz. István kegyes neje tulajdon kezeivel hímezte azt. Annyi bizonyos, hogy eredetileg misemondó palástnak

(casula) rendeltetett, s mint a reá hímzett emlékiratból kitűnik, a fehérvári székesegyháznak ajándékozta azt I. István király és

Gizela. Eredeti szine égszínkék volt, kelméje selyem, mellyet az idő nagyon megviselt. Gazdagon meg van rakva aranynyal és

drága gyönggyel, s az igen fáradságos és szorgalmas arany-himzetek az üdvözítőt, a b. szüzet, az apostolokat, prófétákat és

vértanukat, végre magát Sz. Istvánt és Gizellát ábrázolják.  Mindenik mellett oda van a neve hímezve. Történetíróink bizonyítása

szerint már első Péter király használta koronázási palástul, s azóta mindig a koronázási jelvények között foglalván helyet,

a szent korona viszontagságaiban is részesült mellyre visszatérve következőket tartjuk szükségesnek megírni…

 

  

 

1854. 31. Tengeri pokolgép-kutatás.

 


Nagy zajt ütöttek múlt nyáron a külföldi lapok azon elterjedt vakhír felett, hogy az oroszok Kronstadtnál, ott a merre az

 egyesült flottának el kellene haladni, a tengerbe ollyan pokolgépet süllyesztettek, melly villanyos utón azon pillanatban lenne

 meggyújtandó, midőn a flotta felette lebeg s azt a gyönyörű hajóhadat rögtön megsemmisítené. Az egész flotta 31 kisebb

nagyobb hadihajóból állott, midőn jun. 28-án a tolboki világitó toronytól 8 mfdnyire megállapodott, s Dricen és Bulldog

 csavargőzösöket előre küldé a kérdésben forgó pokolgépet kutatni, mellyek a flotta legjelesebb férfiaival fedelzetökön, s

 

 

 

 

 

1854. 31. Tengeri pokolgép kutatása 

 

 

 

Impérieuse fregatt védelme alatt egész a kronstadti ágyútelepek közelébe nyomulván, dereglyéket szállitottak a vizre,

 s hozzá fogtak a nagy kutatáshoz, és leltek rövid idö múlva egy darab, a viz szinén lebegő fát, mellyet elővonszolván kisült,

hogy az mintegy 10 láb hosszúságú pózna, mellynek végére egy kö volt kötve.

Az estig folytatott kutatások eredménye még egy hasonló darab fa, mellyet azonban nem sikerült helyéből kimozdítani.

 Ezen két darab fán kivül semmit sem leltek késő estig a kivetett tengeri gereblyével, melylyel a tenger fenekén szokás kétes

helyeken a lehető akadályokat felkutatni, mielőtt a hajó arra menne. A mai számunkban közlött kép ezen kutatást ábrázolja.

 

George Sand: A pokolgép. Ford. Aranka (Pest 1865)

 

 

 

 

1855. 1.

 

 

Csernajai csata.

 


Mai képünk egy lovassági csatát ábrázol Szebasztopol ostromából. Miután csaták leírásait t. olvasóink rendesen a, „Politikai újdonságok"

hasábjain körülményesen megolvashatják, e helyen nem foglaljuk azokkal a tért. A. Politikai újdonságok jövő szerdán fognak először megjelenni,

s szerdán mindig szétküldetni a Vasárnapi Újság előfizetőinek. Ugyan ezen fél íven megjelenendő laphoz lesznek mellékelve azon fél ívnyi

hirdetmények

 

 

 

1855. 1. Csernajai csata. 

 

 

is, mellyek a Vasárnapi Újság mellől elmaradnak. A tisztelt olvasó közönség a „világháború" czim alatt megigért két hónapos füzetkék helyett

eszerint, kiadóink valóban dicsérettel kiemelendő áldozatkészségéből, egy hetenkint megjelenő politikai lapot nyerend ingyen ráadásul, még pedig

külön postai küldéssel s igy, amit eddig a Vasárnapi Újságban nélkülözött, azt a „Politikai újdonságokban" bőven kipótolva találandja.

 

*  *  *

 

 

1855. 1. 6. oldal Egyveleg

 

Levél Olaszországból. Néhány hét előtt szerencsés valék becses lapjait még szeretett hazámban olvashatni, most meg a Vasárnapi Újság nagyszerű

utat kénytelen hetenként megtenni, hogy engemet Olaszország belsejében Verona városában megtalálhasson. Az emléknek, melly kedves hazámhoz

köt, legyenek szentelve jelen soraim. 1854-ik október 21-ike vala azon nap, midőn kedves Zólyom megyémet, jó ösmerőseimet és barátimat, és

mindenek felett szeretett magyar hazámat elhagyandó valék,  sírtam én akkor, mint életemben csak egyszer, édes anyám temetésén; meghitt barátim

velem sírtak s elkísértek a postakocsihoz. Még egyszer megnéztem a csendes helyeket, hol életem aranyidejét éltem, bánattal néztem e szent

emlékekre, szívem sebesebben dobogott s hangosan súgta lelkemnek, hogy azokat talán soha többé meg nem látandom. Ily szomorú érzésektől

eltelve indulék a hosszú útra, Pozsonyon, Bécsen, a nagyszerű Szemeringen áthaladva negyedik nap már Opcsinánál, boldogult Ferencz császár

emlékénél állék, honnan az Adria tenger kékes zöld habjait legelőször szemlélhetem. A benyomást, mellyet a tenger látása bennem ébresztett,

természet-híven leírni képes nem vagyok; örültem a végetlen látványnak, szerettem volna rajta lenni, s egyszersmind futni tőle szülőföldem

boldog tájéka felé; eszembe jutottak költőnk szavai :

 

„Ott ahol én nevekedtem

Egy dombról egy patak folyt,

Hányszor ott nem estvéledtem

Éltem akkor boldog volt."

 

összehasonlítottam szülőföldem csendes patakját „Idát" a háborgó tengerrel; a tenger, e zajongó sírkert, szép, nagyszerűbb vala amannál, de én

Idának most az egyszer elsőbbséget adék. E merész hasonlítások közt arra a gondolatra jöttem, hogy egész utam talán csak egy álom szüleménye,

miért is kocsimból több ízben visszanéztem, és láttam magam után Dalmát ország komor hegyeit, előttem meg Ausonia ködlepte tengerét és igy a

valóságot. Október 26-án reggeli órákban már Triest városában valék, hol hivatalos látogatásaim után a kikötőbe siettem. A ki e városban volt,

szívesen fog visszaemlékezni az Adria partján épült e nagyszerű csoportozatra és annak kikötőjére, hol a föld minden nemzetei képviselvék, itt

a nép szorgalmatos hangyaként sürög forog, majd a hajók kijavításával, majd az áruk fel- és lerakásával foglalkozva. Én e zajban már

hangulatomnál fogva kevés élvezetet találók, és még az nap jegyet váltottam Velencze felé. Másnap 10 órakor reggel „Roma" nevű gőzösünk

kerekei már Adria habjaiban kerepeltek. Tengert látni s annak tükrén evezni, már régtől óhajtottam, és íme most beteljesedett. Istenem a te

utjaid mélyek, még mélyebbek e tengernél, gondolám magamban, midőn gőzösünk fedélzetén állék, és a tenger síkja után vizsgálódtam, láttam

hogy „Roma" gőzösünk éles orrával Adria asszonyságnak felső lepleit irgalmatlanul hasítgatta. Az utazó kényelmesen nézhetett hideg keblébe,

pedig hajónkon magas személyek is valának, ugyanis a többi közt volt egy amerikai admiral és egy angol ezredes; Adria asszonysága mintha

sokallotta volna e rá néző szemeket, esőt kért urától, és ime megeredtek az ég csatornái, a szemlélők nagyobb része lesietett az étterembe,

néhányan azonban a fedélzeten maradtunk, én kénytelenül a kedves táj felé fordultam, hol kedves szülőföldemet lenni véltem „hol a Dunának és

Tiszának úsznak néma habjai." Adria a kis eső után ismét csendes vala.

 

„Nyugszik a szél csendes a hab

 De szívemben zaj vagyon;

Merre térjek hol pihenjek?

Messze még a part nagyon."

 

Hasonló gondolatoktól ríngadozva, délutáni órákban a tengerek régi királynéjához, Velenczébe érkeztünk. És most Isten önnel t. szerkesztő.

Velenczéről, Veronáról, ha megengedi, más alkalommal írandók.

Th. A.

 

 

 

 

1855. 25.

 

A pesti magyar nemzeti színház.

 


Tiszteletreméltó öreg barátunk és irótársunk, Edvi Illés Pál, lapjaink nem régi számában eléggé bőven és helyesen irá meg a színművészet fogalmát,

czélját, rendeltetését; ugy hogy mi, ezúttal olvasóinkkal a pesti nemzeti szinházat megismertetve , elégnek találjuk pusztán a statistikai adatokhoz

ragaszkodni.

A pesti nemzeti színház épülete áll a kerepesi utón, csaknem a hatvani kapuval szemben, egy téres curián , mellyet Grassalkovich herczeg

ajándékozott ezen czélra. Azelőtt a budai rondellában játszottak a magyar színészek s csak néha engedtetett meg nekik a helybeli városi

színházépületben, a Dunaparton hetenként két előadást rendezni. Több jóakaratú hazafi azután sok fáradsággal kieszközlé, hogy Pesten állandó

színház építtessék a magyar szinmüvészet számára, melly munkában legtöbb része volt Földváry Gábor ur , akkori pestmegyei alispánnak ,

Széchényi ugyan ellenzetté a kerepesi útra építkezést, azt kívánta, hogy várjunk addig, mig az országnak módja lesz a Dunaparton építeni, de hála

táblabiráink makacsságának, győzött azon elv : hogy jobb ma a bizonyos kevés, mint holnap a bizonytalan sok; igy épült a kerepesi utón a nemzeti

színház ti-zennyolcz év előtt s az akkor elhagyatott rongyos városrész azóta kicsinosult és megnépesült.

 

 

 

 

 

 1855. 25. A nemzeti színház újonnan díszített belseje „Hunyadi  László" előadásakor 

 

 

 

Áll ez épület egy nagy négyszögű teremből, mellynek elejét oszlopzatos tornácz díszíti, a homlokzatán levő fülkéket szobroknak kellene ékesíteni,

hanem ez nem sürgetős : az oszlop-tornáczból jutni az előcsarnokba, mellyben szemközt a jegyváltók rekeszei fogadják az érkezőt, kétfelöl azok

mellett vannak a földszinti bejárások; a két átellenes tágas lépcső-soron pedig a páholyokba és a második emeleti nézöhelyre jutni….

Diszitmények dolgában e színpad elég gazdag, különösen paloták, templomok remek művészettel vannak benne előállítva ; némelly darabban egész

hegyeket, felvonó hidat, várakat kell előállítani, mikben emberek járnak, és az is mind kivihető; más darabban az egész épületnek össze kell omlani,

néha lángba kell borulni egész házaknak, vagy hajóknak kell keresztülevezni a tengeren. És ez mind boszorkányság nélkül történik meg, a színpad

ügyes gépészete segítségével. A szinpadot magát szinte légszesz világítja, mellynek fényét arra rendelt óraművel lehet szabályozni s egyszerre kioltani.

Egy másik óramű arra szolgál, hogy az éji örökre vigyázzon; mert éjszaka mind kivül, mind belől van egy őr felállítva. E leleményes óraműnek van

egy zsinege, mellyet minden félórában meg kell az őrnek rántania, mire belől annak a félórának megfelelő ékecske lehajlik; ha tehát az őr egy félórát

elaludt, az óra tovább megy, s azután hiába ránczigálja a zsineget, az annak a

félórának megfelelő ék állva marad s reggel megtudják, hogy az őr mikor aludt s fizetéséből annyit vészit. A színfalak körül jobbra a férfiak, balra a

nők öltöző szobáiba jutni, a hova nem szabad bemennünk; innen még az igazgatót is kicsukják, ha akarják.

Balról van a feljárás a karszemélyzet öltözö szobájába, a szabómühelybe és énekterembe, ugyanaz lefelé vezet a zenekarba és még lejebb a gépezet

közé a szinpad alá és a fütöterembe. Innen egy hátulsó ajtócskán kijutunk az őrmester szobájába, a ki ha meglát bennünket, megkérdi, hogy mit

kerestünk a színpadon ? Egy nagy feketetábláról elolvashatjuk itt, hogy másnap minő darabokkal fognak próbák tartatni? s balra benyitunk a

földszinti páholysor folyosójába, mellyen végig haladva ismét az előcsarnokban találjuk magunkat…A nemzeti szinház személyzete áll drámai és

operai tagokból. Eleinte csupán drámája volt a színháznak, (beszélő művészet , emez pedig az^ éneklő) s eleitől fogva életkérdés volt az

igazgatásban, mellyikre fordítassák nagyobb gond : a drámára-e, vagy az operára? Bajza egészen el volt az opera .nélkül, elve levén, hogy a

nemzet irodalma és művészete kifejlődésére emelte a szinházat, nem pedig a pesti közönség fiilcsikladozására. Bartay is fö figyelmet fordított a

beszélő művészetre, különösen ő alatta fejlődött ki az olly nagyhatású népszínmű irodalom. Ráday is tűzött ki jutalmakat a színművekre s

gondoskodott a drámai társulat legjobb rendezéséről; alatta minden szereposztály a legméltóbban volt betöltve. Az utána következett igazgatók

más nyomon látszottak indulni, ők operai tagokat szereztek nagy feleslegben és mesés fizetések mellett (12,000, 8000, 6000 pengő forintig) mig a

szükséges drámai tagokat elbocsátották, a meghaltak helyeit nem pótolták ki, a megmaradottak fizetéseit leronták : ugy hogy már tavaly a drámai

művészet tagjai a veszedelmes tizenhármas számig leapadtak, mellynél akárhány vidéki társulat erősebb; az eredeti darabek díjazása elvonatott,

forditmányokról senki sem gondoskodék, mig egy operára ezereket szórtak ki. Ez intézkedés mentségét találja abban, hogy Pesten nagyobb

közönsége van az énekes, mint a szavaló művészetnek , hanem még is roszul volt az arány a kettő között eltalálva, mert a mig a drámai előadások

8000 forinttal hoztak be többet a drámára tett költségnél, az opera épen két annyival hozott be kevesebbet…

 A fizetések a művészet becse szerint különbözők. Egy kardalnok    fizetése 22 pftól 40-ig terjed havonként; a karnagyé 200. Kezdő fiatal drámai

színészek és színésznők havi dija 40, 50, 60 pft. Másodszerepek megállapodott képviselőié 60, 70, 80, pft, első rendű férfi drámai művészeké

100, 120, 140, pft, első rendű drámai művésznőké 150, operai középszerű és kezdő énekes és énekesnő fizetése 150 — 240 ftig terjed; első énekesé

300-tól 350-ig , első énekesnőé 500-tól 600 ig. Volt idő, midőn az első énekes fizetése ment 500, az első énekesnőé 1000 pftra havon-kint. Ezen

kivül kapnak egyszer vagy kétszer évenként fél jutalomjátékot, mellynek jövedelme nagyon különböző…Még azon őszinte óhajtásunknak engedjen

a tisztelt szerkesztő egy kicsike tért, hogy tartsa fenn és engedje felemelni a Mindenható e derék intézetünket sokáig és távoztassa el tőle a szűkölködés,

visszavonás s minden szellemi és anyagi fogyatkozás gonosz napjait mindenha!

 

 

 

 

                 1855. 36.

 


A budai Svábhegy.

 

(1847-ben Döbrentei indítványára e hegyeket külön mind saját nevekkel ruházták fel; melly elég regényes eszme nem mutatkozott gyakorlatinak ,

mert biz azt most is Svábhegynek nevezik és szerintünk ez az igazi históriai neve, mellyet nem attól a néhány svábtól nyert, a kik körtét, almát

árulni keresztül járnak rajta, hanem azon segédhadtól, melly a XVII-dik században Buda visszavételekor itt tanyázott.)…

A két testvér fövárosra nézve alig van nagyobb áldása a földnek, mint ezek a hegyek; ezen a nyáron alig volt Pesten ismerősöm, a ki epés bajokról

ne panaszkodott volna, a kholera rakonczátlankodott, békességes honpolgárok birkóztak tisztelt hazafiakkal; tollal és a nélkül; és ez mind a rossz levegőtől származik és a rossz viztöl, a mikben Pestnek nagy módja van. A nehéz ködös levegő elbusulttá teszi az embert, szoritja a kedélyt, süriti a vért, szaporitja az epét, nyomja a májat; és ebből lesz a kholera, a hirlapi czivódás

és a háború. Ha látnák a pestiek reggelenként onnan a hegyekről micsoda sürü, barna, füsttel és gőzzel kevert levegő-iszapban fürdik az egész

város, nem mernének lélegzetet venni az utczán.

 

 

 

 Svábhegyi nyári-lak, 1855. 36. 

 

 

A budai hegynek e jótékonyságát már régóta ismerte a fővárosi közönség , mert évek óta leglátogatottabb vidéke ez volt a mulatni kívánóknak s az a gyors emelkedés, csinosulás, melly néhány év óta észrevehető, mutatja, mennyire elterjedt eszmévé lesz a hegyek közti lakás. Húsz év előtt csak három alacsony csárda volt az egész hegységen, egymástól messze elszórva; most már több százra menő épület, paloták és házikók díszlenek szorgalmasan mivelt kertek között, mellyek az erdők helyét elfoglalják. ..

A templomon fölül látszik báró Eötvös, tudóstársasági alelnök két szárnyra osztott palota szerű nyári laka, hol nagy müvein dolgozni szokott, a legmagasabb pontrul látva el a világ felett ott is ugy, mint müveiben; vele egy sorban látszik Emich Gusztáv, könyvkiadó tusculanuma, egy szép széles erdő védelmében ; mellyen tul Mihályfy és Várady Károly urak mezei lakait találni még. Ez utóbbi volt mindig a legelső és legutolsó ház a svábhegyen, mert legrégebben áll ott; és tul rajta nincs több lakás. A lég itt nyáron át hat fokkal hűsebb, mint a városban. Jobbra eltérve a templomon túl, találjuk azokat a forrásokat,, mellyek a Svábhegyet olly becsessé teszik. Egy azok közül, (Mátyás király kútja) Budára szolgáltat ivóvizet vas csöveken át, a többi az ott lakók számára áll nyitva….

Ezen kép, mellyet lapunkban közlünk, egy derék polgár mezei lakát tünteti elénk. Tulajdonosa, Berger kereskedő, roppant költséggel és kitartó szorgalommal alkotá azt. Azért mondjuk, hogy alkotá, mert ismertük nyolcz év előtt azon puszta dombot; mellyen akkor sem virág, sem fa nem volt, s mellyen most a leggyönyörűbb gyümölcs- és angolkert díszlik, bámulatos tanúságára annak, hogy emberi szorgalom minő eredményeket mutathat.

Innen alábbszállva kezdődik a zugliget, mellynek épületei nagyrészt közmulatságra szánt helyek, s mellyek rendesen tömve szoktak lenni lakosokkal és vendégekkel. Útja a Svábhegynek jelenleg igen jó karban áll, mellynek érdeme nagyrészint Emich Gusztávnak tulajdonítandó, ki a hegy körül vezető utat olly karba állitatá a birtokosok hozzájárultával, hogy azon a bérkocsisok is folyvást járhatnak fel, mig az egyenesen felvezető utat Karczag helyezte járható állapotba. A Svábhegynek tagadhatatlanul nagy jövendője van….

 

 

 

             1855. 48.

 

 

 

 

A zsámbéki romok.


Zsámbék jelenleg egy középnagyságú mezőváros Pest megyében, mellynek háromezérnyi szorgalmas lakója a gazdag föld áldásait iparkodik szaporítni. Határán Isten jobb keze látszik s földes ura csak egy van, és az a magyar korona.

Hajdan más világ volt itten ! Mikor még vad Marahán nép tanyázott a két hazai folyó között, ott a szőlők alatti mély üregben állt a Csernebog bálványa, kiben a sötétség, és minden átok Istenét tisztelte a nép s áldozott neki hadifoglyok és harczból megfutó gyávák vérével.

Árpád hadverő kezei elűzték a tehetetlen fajt s országot alapítanak az elkorhadt romok helyén. István király, kit az egyház akkori szent feje apostolnak nevezett el, a keresztyén hit diadalát ülte meg e haza terén.

Fényes templomok, oltárok emelkedtek az egy igaz Isten tiszteletére.

Majd jött a siralom napja, midőn betelt az idő, hogy a magyar nép megoszlattassék ; vad ozmán táborok lepték el a hon vidékit, s

leronták a szent keresztet és feldúlták a templomokat.

 

 

 

 

 A zsámbéki romok. 1855. 48.

 

 

Zsámbék halmain török basa ütött tanyát, ott állt vára, kéjlakai, ukútja, mellyhez távol hegyek közül vezették le égetett cserép csöveken a hegyi patakot. Most boldogabb idők járnak. A nép nyugodtan élvezi napjait. A Csernebog barlangjából borral tele pinczék váltak , hol vér helyett édes bor nedvével áldoznak, a góth templom falai közt juhokat legeltet a földész, s a basa várának helyén gazdasági épületek állnak. Még a mecset és a fürdö maradványai állanak: a kik ottan imádkoztak és vigadtak, hírükkel együtt elvesztek. A dicsőség és ragyogás kora elmúlt, helyét a szorgalom és a tudás kora foglaltadéi.

               Minden rom arra tanít meg bennünket, hogy a hősök, az erősek nem a leghatalmasabbak többé s minden fü, melly a romokon terem, arra tanít, hogy az igazi hatalom : a munka és a tudomány.

              

 

 

 

 

              1856. 6.

 

 

             Kisfaludy Sándor szőleje.

 

             A sümegi hegy oldalában.

 

Képünk Kisfaludy Sándor szőlejét és azon hajlékot ábrázolja, mellyben örökbecsű „Himfi szerelmének", második részét a „Boldog szerelmet" és sok jeles költeményeit irta. E kis szőllő a sümegi hegy északi oldalán fekszik, képünk azt a sümegi várromokból tekintve tünteti fel. Mi szerény e kis hajlék és környéke, — és mi regényessé, költőivé emeli azon sajátos helyzet, melly szerint a szives közlő azt egy omladozó régi fal nyilasán át tünteti szemünk elé mintha csak mondani akarná : leomlott a régi nagyság s szerény hajlékok alól származik a mai kor dicsősége.

E képet n. t. Majer István főtanoda-igazgató úr szívessége juttatá számunkra, ki azt saját maga rajzolá, kinek is nem mulaszthatjuk el köszönetünket nyilvánítani a „V. U." olvasó közönsége nevében.

 

 

 

 

 Kisfaludy Sándor szőleje 1856.6.

 

 

Kisfaludy Sándor, mint tudják, Sümegen lakott s egy szőleje és hajléka Badacsonyban is volt, melly most hg. Eszterházy Pál birtokában van, ki bizonyosan gondoskodni fog róla, hogy e szép emléke ujabb korunknak épen maradjon meg a később idők számára s ne jusson azon büszke várak sorsára, miket költője megénekelt s miknek romfalai közelről és messziről tekintgetnek alá üres ablakaikkal az őket új életre hívó dalnok kunyhójára.

Vajha találkoznék szíves közlő, ki nagy költőnk badacsonyi hajlékának valamint sümegi lakházának rajzát is közölné velünk. Történeti emlékek e hajlékok nekünk, s ha tán az idők mostohasága s a kor közönyössége romba hagyná is azokat düledezni, az utókor számára legalább rajzukat őrizzük meg.

 

 

 

              1856. 8.

 

 

 

Ristori Adelájd.

 

A „Vasárnapi újság" t. olvasói nem sokára sűrűbben fogják e nevet emlegetni hallani, mire nézve jónak láttuk, e delnő arczképét és előleges rövid ismertetését lapjainkban közzé tenni. Ristori Adelájd (magyarul Etelka) a jelenleg élő európai művésznők egyik legnevezetesebbike. Azoknak, kik a czímekben gyönyörködnek megsúgjuk, hogy ö egyúttal marquisnö is (annyi, mint báró- vagy grófné). Egy olasz főúr még korábbi éveiben belészeretett s atyja ellenére nőül vette őt, később azonban kiengesztelődött; azt pedig jól tudjuk, hogy Orpheus művészete csak fiatal csodákat mivelt a kősziklákat indítva meg s az erdei vadakat szeliditve, ahhoz képest, midőn egy színésznő köszivü olasz herczeget engesztel ki maga iránt, a ki akarata ellenére ipává lett. Olaszországban régóta elismert művészi nagyságnak tárták Ristorit; azonban világhírűvé a múlt évben kezde lenni, a midőn a világtárlat alkalmával Parisba ment egy kis olasz társasággal.

Szerencsés körülmény volt rá nézve az, hogy a francziák legnagyobb

színésznője Rachel épen akkor, midőn a francziák az oroszokkal legnagyobb harcban voltak keveredve, menthetetlen pénzvágyból az orosz birodalom fővárosába ment el játszani, később pedig Amerikába utazott. Ez a keserűség méltán növelte a francziák Ristori iránti lelkesülését. A legigazságosabb véleményezők Rachellel egyenlő tehetségnek állítják öt; a nagyobb rész föléje helyezi; a német critica hódolattal ismeri el, hogy melléje állitható művésznője nincsen; a mi pedig különösen Bécsben, hol az udvari színháznál a legnagyobb tehetségek vannak egyesítve, sokat jelent. — Ristori nem fiatal többé, a művészi tökély sok tanulmány, szenvedély és életismeret eredménye; nem is az, a mit az életben szépnek szokás nevezni. Es még is a színpadon magával ragadja a szíveket, és elismerteti a nézővel, hogy ez a legtökéletesebb nő!

 

 

 

 

Ristori Adelájd  1856. 8.

 

 

Nem sokára meglátandjuk, hogy miben áll e művésznőnek azon csoda varázsa, melly őt annyira pályatársai fölé emelte? A nemzeti színház igazgatósága hat előadásra megnyerte Ristorit, ki vendégszerepléseit színpadunkon a jövő hó elején kezdi meg. Ezt mi örvendetesnek találjuk hazai művészetünkre nézve is. Művészeinknek üdvös a külföld nagy példáit megismerni; nem azért, hogy utánozzák őket, hanem, hogy tanuljanak tölük. Amit Rachel, Ristori és Ira Aldridge mutattak, az mind hosszas tanulmány eredménye, egy egész élet-törekvés összegyűjtött kincse volt; ki ne venné át örömmel e kincseket. Az igaz tehetség nem fogja utánozni mestereit, de el fogja tanulni tőlük előnyeiket; az áltehetség utánoz és eltanulja a hibákat. Azért nagyon hiszszük, hogy Ristori megjelenése üdvös nyomokat hagy maga után színházunknál, ha művészeink különbséget tesznek e két szó között : „tanulni" és „eltanulni." A művészet ugyan mindenütt egy és szabályzata örök; de alapjában még is mindig azon nemzet jellegéből növi ki magát, mellyben született. Így a franczia művészetben mindig túlnyomó lesz a páthosz az angolban az élethűség, a németben a kedély, az olaszban az indulat, a magyarban a nyugalom és szavalás. A lángész mindenikből erényt fog kifejteni, a középszerűség túlzást.

Ristori művészetéről vendégszereplései alkalmával lesz szerencsénk bővebben szólhatni *). J.M.

 

*) Ez alkalommal kénytelen vagyok felszólalni arra a tréfára, a mit több helybeli collegám szerez egy idő óta magának, azt állitva rólam, hogy én a „Vasárnapi Újságban" Ristori ellen irtam s Gyulayval Ristori miatt vitatkoztunk. Ezt mondja Bulyovszky és Dux Adolf. Felhivom e két tisztelt urat, hogy mutassanak ki a „V. U."-ból csak egy sort, mellyben Ristori ellen szó van. Helyeseltem Gyulay magasztalásait az olasz művésznőről, rosszaltam saját művészetünk és irodalmunk lealacsonyitását. Hasznos dolognak mondám a külföld haladását velünk megismertetni, károsnak saját előhaladásunkat visszariasztani : Ristorit és Alfierit bemutatva, helyes eszű ember buzdító, nem leverő szavakkal végezte volna czikkét, felállítva a külföld remekeit, mint követendő példákat, és nem mint elérhetlen magasságokat. E leverő szavak ellen keltem ki. Kénytelen vagyok igen világosan beszélni, és az e tárgyban támadt szanaszét ágazó vitákat a logicai rendre visszatéríteni. A critica ellen sem keltem ki, mint ezt viszont Gyulay akarja elhitetni. A critica szükséges mind ránk, mind a közönségre nézve; de valakinek azt mondani, hogy szamár, ez nem critica. Ilyen leverő gúny megjárja a szerkesztői mondanivalók között vadpoéták ellenében, de nem az összes nemzeti irodalommal és művészettel szemben. Különben Gyulayval e tárgy fölött nem lehet tovább vitatkoznom, miután ő azt állítja, hogy én őt e czikke miatt hazafiútlansággal vádolom. Ha csak az volt a szándéka, hogy megsajnáljam — czélt ért. Egyébiránt, ha nincs tudomása arról a helyzetről, mellyben vagyunk, s mellyben hasonló porig alázásai mimagunknak a legkárosabb visszahatást szülik ; ha nem tudja azt, hogy bel- és külföldi lapok mennyire versenyeznek annak bebizonyításában, hogy a magyar irodalom és művészet a semmiség legalsó fokán áll, s ha mind ennek végcélját és eredményét nem látja, akkor irigylem a boldog lelki állapotját.

              Jókai Mór

 

 

 

 

              1856. 14.

 

 

Báró Kemény Zsigmond.

 

Akik Kemény Zsigmondot az életben ismerik, a kik regényeit olvassák, a kik státus-férfiúi működéseit figyelemmel kisérik, azon önkényt felmerülő tudatra fognak jönni, hogy ö mind három helyzetben önmagának hü hasonmássá, a mivel nagyon sok van mondva. Sok költö nem igen mutatja magát ollyannak az életben, a minőnek az olvasók költeményei után képzelhetnék , s hogy a politika terén mennyire játszhatják a költök a kétalakút, arra jó emlékezetben levő példa a franczia irodalom bajnokairól közelebbi években szerzett tudomás. Nekünk ugyan semmi dolgunk a politikával, de mikor valakit jellemeznünk kell, nem hallgathatjuk el róla, hogy minden körülmény között becsületes embernek ismerjük. Amilly lelkiismeretes Kemény a státustanok terén, csupán a valót, a logikai igazat, a lélektani helyest hirdetve, épen ollyan költeményeiben is; ott is csak az emberek igaz szenvedélyét, következetes sorslefolyását rajzolva s nem engedve képzeletét csodálatos és meglepő kanyarulatokra ragadtatni, bármennyire kellemetesnek ismerje is azokat a közönségre nézve. Kemény müvei tanulmányok az olvasóra nézve ; miknek minden lapján gazdag ismereteket, mély lélektani buvárlatot, életbölcsességet talál. Honunkban e tárgyak kezdenek kelendőségre kapni az eddig megszokott hiú ábrándozás és képzelmi szeleskedés helyett; amiből azt jósolhatjuk, hogy Kemény müvei a közeljövőben mindig tartósabb szeretetet fognak nyerni a közönség előtt. 

 

 

                   

 

 Báró Kemény Zsigmond. 1856. 14.

 

 

 

Kemény 1839-ben lépett az irodalmi pályára 22 éves korában, ekkor írta „A mohácsi veszedelem okai" czimü értekezését s „Martinuzi" históriai regényét, 1842-ben „Élet ábránd" czimű regényt melly lakszobájának elégésekor semmivé lett. 1846-ben jelent meg „Gyulai Pál" öt kötetes történeti müve, melly öt egyszerre leghíresebb regényíróink sorába emelte. 1853-ban „Férj és nő" nagybecsű társalmi regényével gazdagítá az olvasó közönséget, mellyet a múlt évben „Özvegy és leánya" követett. Apróbb művei három kötetben összegyűjtve forognak az olvasó közönség kezén. Érezzük, hogy Keményt ismertető soraink telvék fogyatkozással. Aki őt ismerni kívánja, olvassa el azon két életírást, mikben Kemény gróf Széchényit és Wesselényit festi le, és azokban két nagy hazafit ismerve meg, megismeri a harmadikat is : azoknak életíróját, ki ama két művében önmagát is feledhetetlenné tette, mint költő, hazafi és férfiúi jellem.

 

 

 

 

1856. 22.

 

 

Szalay László,

 

m. acad.r. tag és sok évig segédjegyző, született Budán, 1813. april 18-kán; atyja Péter, helytartótanácsi elnöki titoknok, buzgó s lelkes hazafi, ki Horvát Istvánnál benső barátságban élt. Alsóbb iskoláit 1819—1824-ig Budán, 1824—26-ig Székesfehérvárt végezte; philoso-phiát s törvénytudományt a pesti egyetemben hallgatott 1831-ig, hol különösen Horvát István diplomatikai leczkéi valának lényeges befolyással tudományos fejlődésére. Kazinczy Ferencz és Szemere Pál már ekkor barátságukra méltatták az ifjat, ki főleg történeti és szépirodalmi tanulmányokkal foglalkodott. 1831-ik év végén törvénygyakorlatra Kölcsey Ferenczhez, akkor Szatmár megye főjegyzőjéhez ment, kinek lelkes körében annyi nemes tehetség fejlett ki dús virágzásra; 1832-ben a kir. tábla h. jegyzői közé soroztatván, a m. kir. helytartótanácsnál tiszteletb. fogalmazó gyakornok lett; 1833. végén ügyvéd lett, de az ügyvédséget keveset gyakorié. Annyival mélyebben tanulmányozá a jog és törvényhozás philosophiáját, s e mezőn művelte magát azon kitűnőségre hazánkban, mellyet e nembeli clas-sicus munkái bizonyitnak. 1836-ban a magyar t. társ. levelező tagjává, 1837-ben segédjegyzőjévé s levéltárnokává, 18 3 8-ban a törvény-tudományi osztály rendes tagjává választatott. Utazást a külföldön három ízben tett, 1836-ban Ausztriában, 1838- s 39-ben Németországon, Belgiumban s Parisban, 1840-ben pedig a Rajnán, Londonban és Schweiczban. Az utazás neki nem volt csupa mulatság, hanem ismereteinek bővítése, gazdagítása, s nézeteinek kitisztázása.

 

 

 

 

 

 Szalay László. 1856. 22. 

 

 

Ez idő óta levelezésben állott az európai irodalom több nevezetességeivel. — Elismert törvénytudományi kitűnőségének országos méltánylása volt, hogy az ország legjelesebb férfiaiból alkotott büntetőjogi választmány őt, bár nem országgyűlési tagot jegyzőjévé választá. Az 184%-iki országgyűlésen egy ideig a „Pesti Hirlap" országgyűlési tudósítója, 1844. közepe óta pedig ugyanezen lapnak egy évig szerkesztője, azután is, midőn a szerkesztést Csengery vette át, fő dolgozótársa s egyik vezetője lett. Ugyanezen országgyűlésen Korpona városát képviselé, s mint szónok is kitűnő volt. — Ifjabbkori munkái, a Muzárionban, Tud. Gyűjteményben, Felső Magyarországi Minervában, Uránia, Auróra s Nefelejts zsebkönyvekben stb. megjelent versein s czikkein kivül : Bimbók (Pest, 1831); Alphome levelei (Budán, 1832); Fridrik és Katt (Pest, 1833). Költészettel kezdte az írást, s az ifjú tehetség első zsengéi nagy reményekre jogosítottak. Azonban nem soká maradt ez ösvényen. Publicistái s jogi tanulmányokra adta magát. Az Esmeretek Tárába jog- és státustudományi czikkeket adott; az Athenaeum és

Figyelmezőbe eredeti s fordított jeles czikkeket s bírálatokat, a „Pesti Hírlapba" törvény-tudományi s polémiái czikkeket, mellyek azután,egyéb jogtudományi s publicistái munkáival együtt , összegyűjtve jelentek meg Pesten 1847-ben „Publicistai dolgozatok" czim alatt, két kötetben. - Báró Eötvös József, Lukács Móricz s Trefort Ágoston barátival és társaival együtt adta ki a „Budapesti Szemle" két kötetét (Pest Heckenastnál, 1840) ; — Saját külön nyomott munkái: Themis, Értekezések a jog s közgazdaság körében (Pest, 3 füzet, 1837-39). Majthényi Sándor emléke (Budán, 1836); A büntető eljárásról különös tekintettel az esküttszékekre. (Pest, 1841) Státusférfiak és szónokok könyve (Pest, 1846— 47) s ugyanezen munka Új Folyama (1850). A Tripartitum akadémiai forditásának egy része az ö tollából folyt. Az akadémiánál Kollár Ádám Ferencz, mint jogtudósról tartott székfoglaló értekezést. Végre külföldön laktában, „Magyarország történetét" írta, melly egyik nagybecsű kincse történet irodalmunknak. Legújabban a népies irodalom is köszön neki egy sok érdekkel írott művet : „A tatár futás történetéről," melly a „Vasárnapi könyvtáriban jelent meg.

h.

 

 

 

 

 

1856. 44.  / Címlap kép nélkül.  A cikksorozat részletei/

 

                        Szöveg koszorúban: 15 arannyal koszorúzott pályamű, Kubinyi Lajostól

 

 

Az 1856. évi tartalomból: Kender stb. fonás, 15 arannyal díjazott pályamű. Kubinyi Lajostól

 (3 kép) 374, 382  /folytatás/, 395 / a szövés/ , 402 / alapanyagok, színek/, 411. / hengeres színnyomó gép/

 

43. szám, 374. oldal a pályamű első része.

 

I. Czikk: Az iparüzlet előnyei.

 

A fonás, szövés és kelmefestés, mint az élet elsőbb szükségei.

 

Nyitvák érzékeink a világosság és melegség hatályának. Megérezzük a légnek leggyengébb vonatát.

Ki vagyunk téve a nedvesség bántalmainak, mely gyenge lepelként úszik a légben a hulló harmattól

egész a záporig. Egy érző idegszövet vagyunk, melynek érzékei sóvárognak mindazon változatokért, melyek által a

kényelem, a rend, a csinosság kellemérzete táplálkozik; és melyek szünetlenül irtóznak mindazon hatásoktól, melyek

szervezetében a rendet megzavarják. Egy érző és gondolkozó lény vagyunk, mely az iparüzlet számtalan terményeinek fogyasztásához épen

oly igényt tart, mint szervezete tápláltatásához, s melynek emez iparüzleti czikkek épen oly közönséges, oly bő fogyasztási czikkjei, mint a

tápczikkek. Múlhatatlan feladata egy-egy államnak, hogy mindazt, mit önmaga előállíthat a gazdászat és iparüzlet terén, előállítsa.

Mily arányban legyen az iparüzlet a gazdászattal ? Meghatározni fölösleges, mert hiszen az iparüzlet, bármint túláradjon is, csak jóllétet hoz;

terményei egész világra könnyen és olcsón elszállíthatok, piaczuk s keletük biztos, nem úgy, mint a gazdászat terményeié, melyek nehezebbek,

kevesebb értékűek, könnyen romlandók, nagyobb helyet igényelnek. Mily arányban van nálunk az iparüzlet a földműveléssel ? Mily arányban

van nálunk a keresetmód a nyugat európai államokhoz, íme Párizs városának, mely pedig nem épen kiválólag gyárváros az

„Assemblée constituante" által kimutatott statisztikájából kommentár nélkül is megérthetjük, megjegyezvén előlegesen, hogy nálunk a

tápszerek jelenleg alig ha nem drágábbak, mint ama fővárosban, mely az élvezetek középpontja. 325 iparág gyakoroltatik Párizsban.

Ezen 325. iparág 64,816 iparos vállalkozó által igazgattatik….

Éhezzük és szomjúhozzuk az iparüzlet ama számtalan terményeit, melyek élvezetet nyújtanak testünknek, lelkünknek, igényeink oly

megrögzöttek, hogy azoknak élvezetét a becsület fogalmával azonosítjuk és képtelenek vagyunk azokat megkészíteni.

Ügyetlenség, hanyagság, erőtlenség, vagy mi ennek oka?

Hazánk földművelő ország- mondjátok. S „a földművelés gyarapítása vet alapot jelen boldogságának, s azon épül jövő nagysága."

(L. Mezőgazdasági statisztika előszavát. Galgóczy K.-tól 1855-ben.) …

Ügyetlenek, hanyagok és erőtlenek vagyunk, s mert iszonyatos sérelemnek tartjuk önhibánkat bevallani, legalább magyar írónak meg

nem engedhetjük,  ha saját fajára ezt mondja, tehát örökösen csak a földművelést szorgalmazzuk…

Legyen e pár példa elég az iparüzlet előnyei kimutatására.  Nihil est agricultura melius, nihil dulcius, nihil homine libero dignius. *

De hasznunkat s függetlenségünket valóban mindig inkább biztosithatjuk az iparüzlet terén mint a gazdálkodásén, mert hiszen mihelyt

tápszükségleteink kielégitvék, azonnal az iparművek élvezetét szomjazzuk; és ne keressük az életben az édes és kellemes pályákat, a

földműves nemegyszer adja oda könnyedén aratott terményeit egy-egy öltöny darabért, maga vagy családja számára, nem egyszer jön

igen-igen szorult állapotba, míg az iparos, ha kell, naponta újabb-újabb terményt hoz világra és  könnyedén beszerzi ön s családja szükségleteit….

 Ne várjuk, hogy ama gazdag nemzetek dolgozzanak miránk, ne várjuk, hogy azok hozzák ide gyáraikat, elég anyagunk, elég időnk van, s

ha nagyobb birtokosaink a bérrendszert megismerik, pénzük is elég lesz, hogy gyárakat állítsanak, s munkát nyújtsanak azoknak, kik a

földművelésre nem alkalmasak, és így ön gyáraikban készíttessék  meg ama czikkeket, mellyekért jövedelmök legtöbb része szivárog külföldre. 

/Folytatása következik/

 

*

 

Of all the occupations in which gain is secured, none is better than agriculture, none more profitable, none more delightful, none more becoming to a

freeman. This motto, written by Marcus Tullius Cicero (106-43 B.C.), is also reproduced in a shorter version in the entrance foyer of the Museum

of Hungarian Agriculture: Nihil melius nihil homine libero dignius, quam agricultura. /Nincs jobb, nincs, ami szabadabbá tenné az embert, mint a

földművelés. G./

                http://wordinfo.info/units/view/1470/pag

 

 


     44. szám. Kender, len, gyapjú fonás, szövés, festés.

(Folytatás.)

 

II. Czikk : Fonás és szövés gépek által.

 

(Michel Antal szerint.)

 

A fonás, mely orsó, guzsaly s rokka által történik csak egy század előtt is rendes foglalkozása volt nőinknek, leányainknak országszerte.

A len, kender és gyapotfonás általános foglalkozás volt minden műveltebb tartomány családjainál. Az elrendezve guzsalyra kötött készletből ujjaik közt eresztgették át a szálakat egyik kézzel a fonók, míg a másikkal egy-egy sodorintást adva az orsónak, melyet minden korbeli nemzedékek ismernek, azt összefüggővé tették. Eme guzsaly és orsó általi műtéteit helyettesíté a rokka, mely szinte már a legősibb időben feltalálható. Újabb időnkben honunkban mindinkább kimegy divatból a fonás e két neme, részint azért, mert a divatban más nemzeteket mímelünk. … A szöveteknek becse aránylagos  azoknak vékonyságával, a gyapotszálak pedig hitvány összetartásuk mellett is sokkal vékonyabb szálakká gyártatva túlsúlyt nyertek a len és kender felett… Nyugat népei majdnem ingyen jutván ama roppant tömeg szövetanyaghoz a gyapothoz, melyből 2 fontnyit oly hosszura nyújthatnak, hogy Párizstól Brüsszelig ér, a  szem sehol sem vesz észre szakadást rajta, sem összetoldást, végképpen háttérbe szorították fonónőinket, és leányainkat…Nem kell rendkívüli leleményesség a gépszerű fonás és szövés feltalálásához. Nem mondhatjuk, hogy erőt, vagy ügyességet igényelne azok működtetése. Kevesebb értelem kell ehhez, mint a diák nyelvhez, ügyvédkedéshez, vagy törvényhozáshoz, na, de eddig eme pályákat tartottuk szebb, jobbnak a haszonhajtó pályáknál. Néhány jelentéktelen munkásnak köszönheti az emberi nem e mesterséget….A múlt század vége felé, midőn az Angliában történt Vaucanson* franczia selyemszövő hasznos tökéletesítést tőn a gépszövésre vonatkozólag. Jacquard és Girard s több mások által mindinkább tökélyesbült e műtét, mígnem a jelenkorban úgy látszik tökély-pontját elérte.

 

*

 

Jacques de Vaucanson (February 24, 1709 – November 21, 1782) was a French inventor and artist who was responsible for the creation of impressive and innovative automata and machines such as the first completely automated loom.

 

I. Az előkészítés.

 

A len, kender, gyapjú és gyapot többé vagy kevésbé ruganyos, puha, rövidebb vagy hosszabb szálakból áll. Mint árucikkek kisebb-nagyobb göngyölegbe szorítvák, mi által ruganyosságukból sokat veszítenek s így érkeznek a gyárakba. Meg kell tisztogatnunk s felbolygatván ruganyosságát vissza kell adnunk e fonal-anyagoknak s ekkor egy jókora vastagságú kerekded szalaggá kell alakítanunk, hogy a fonásra alkalmassá tegyük. A gyapot és gyapjú, a „gyarató"** (Kart-Curde)  által sokkal hosszabb természetű szálakra, mint a len és kender, a gerebenezés által készíttetik elő.

 

* *gerebenezés =„gyaratás” /tisztítás/

             http://www.balaton-today.info/zamardi/news/kender_es_len_ _

 

A gyarató anyagok ruganyosságát leginkább visszaadhatjuk felbolygatás által, melyet nem kézzel, hanem gép által tehetünk. Ezen szálazó-vagy tépő-gép áll egy szegletes gerendából. mely fogakkal ellátva egy szintén fogakkal ellátott tokban forog.  Ezen toknak alja rostélyos, mely a moszatoknak szabad kihullást enged.

A szálazandó anyag egy ajtócskán eresztetik be, mely egy, az ajtó gombjára kötött s két csigán keresztül menő kötél által a végére akasztott ólom nehezéknél fogva önmagától bezáródik. A szétszálazandó anyag ezen ajtó elé tétetik s a gerenda forgása által fogaira szedi és minden moszattól megtisztítva adja vissza. Mely, ha nem történnék, kétszer is áteresztetik rajta. Másodszor, hogy a szétszálazás még tökélyesebb legyen…A gyaratandó anyagok megmosatván s megszáríttatván egy ütlegelő-vagy porzó-gépen eresztetnek által. A porzandó anyag egy kerekded szövet által vetetik fel. Ez két kis vas henger közé vezeti az anyagot. Ezen hengerek közül az alsóbbik közvetlenül egy fogas kerek által hozatik mozgásba, a felsőbb pedig függelékek által nyomatik hozzá, hogy meglehetős szorosan járjon.

Midőn a porzandó anyag a hengerek közt általbujt, egy vas szárny által, mely percenként 1000—1200-at fordul, veretik ki. Ezen első kiporozás után már egészen szétziláltatván az anyag, igen sok moszattól megtisztul, melynek egy része egy leppentyűn kiűzetik, más része pedig azon rostélyos fenékre hull, mely szálazó gép modorára készült.

Ezen porzó-gépben az anyag ismét fölvetetik s ismét két vas henger közé vitetik, mely azt ismét maga alá csavarván egy második vasszárnynak adja át porozás végett. Eme vasszárny szint oly gyors menetű levén, mint az előbbi, tökéletesen elég az ütlegelésre. Ettől ismét egy kerekded szövet által egy táblára vitetik által az anyag,  mely tábla a végeihez alkalmazott gömböknél fogva ide s oda lóg, hogy az anyag szálai közül a moszatot kirázza.

Ezek után a gyaratandó anyag többnyire még egy olyan forma gépen eresztetik át, melynek végére egy henger alkalmaztatik, hogy e gépet elhagyó anyagot felcsavarintván, annak már szövet, vagy széles szalag alakot adjon.  Az előbbi gép inkább ziláló, emez inkább rendező gépnek nevezhető.

Ezen gépek alkalmatlanok, nagy port vernek, és szigorú vigyázatot igényelnek, nehogy igen tömötten, vagy igen gyéren menjen át rajtok a gyaratandó anyag, mert első esetben nem nyeri viasza minden rugékonyságát, második esetben az aránytalan nagy ütések által elgyengíttetik.

 

II. A gyaratás.

 

Ezen műtétek után jő gyaratóba az anyag. A gyarató egy henger, mely finomabb vagy vastagabb szegekkel sűrűbben, vagy ritkábban el van látva s mellyen a gyártandó anyag keresztül vonatik.

A gyaratandó anyag először is egy henger által ellapittatik, hogy ily széles szövet alakban menjen a léptelő készületre, melynek fordulása által az első kis hengerhez vitetik. Ettől a második fogas hengerke veszi el épen vele érintkezőleg s ellenkező irányban forogván. Ettől a nagy fogas henger melynek iránya s fogainak hajlása ezzel ellenkező. Ezen mindinkább össze-vissza fogasolás által a gyaratott anyag mindinkább szétszálaztatik, mindinkább finomabb lesz, s így mindinkább finomabbaknak sűrűbbeknek kell lennie az acél fogaknak, melyek között átvitetik.

A nagy fogas hengertől végtére egy másod nagyságú henger veszi át a gyaratott anyagot, s mert ez még gyorsabban s ellenkező irányban szinte ellenkező görbületű fogakkal működik, tisztán átveszi s átadja a fésűnek a gyártott anyagot.

Ezen fésűnek fogai fűrészfog szerűek s függőlegesen járnak fel s alá egy húzó rúd s egy fogantyú által. Ezen fésű elvévén a gyártott anyagot, egy tölcséren vezettetik keresztül, hol három pár vas hengerke mindinkább sebesedő forgása által nemcsak szalaggá alakíttatik, de mindinkább megvékonyul. Atalában: a gép működésénél két feladat van. A hengerek kellő gyorsasággal forgatása s a fésűnek fel s alá mozgatása.

Ezen műveletek a nagy fogas hengertől erednek, mely egy a henger tengelyére alkalmazott szíj által hozatik mozgásba. A henger tengelyére két csiga van alkalmazva, egyik szilárdan, mely által mozgásba hozatnak a hengerek, a másik szabadon, melyre a szíjat átvezetvén, a gép működik, bármikor is megállíthatjuk.

A nagy fogas henger forgásának rendes gyorsasága 1 perc alatt 90 — 100 fordulat. Természetesen ehhez kell alkalmazkodnia a léptető készlet forgásainak, mert ha gyorsabb, túltömetik, ha lassabb, a gép üresen jár. A kisebb hengereknek szinte ily figyelemmel kell a fogas hengerhez alkalmazkodniuk, hogy az elbírja venni mindazt, mit nyújtanak, de viszont üresen se járjon.

Egy ilyen gyarató gép 12 óránként könnyedén feldolgoz 80 font gyapjút, vagy gyapotot, s alig fogyaszt 1/2 lóerőt (150 fontnak percenként 3 lábnyira lett emelését számítván 1 lóerőnek). Egy nő elég, hogy felügyeljen, s a gép működését igazgassa.

 

 

1857. 47. szám. 411. oldal

 

 

 

Hengeres színnyomó gép, 1857. 27.

 

Kimetszett réz-és falapokat, réz-és fa-hengereket és pedig dombor és vésett rajzaik szerint külön-külön bekenegetni s a szövetekhez nyomogatni, kényszerülve lőn az ember. Feltalálta a hengerek általi színnyomás mesterségét. A gép működése és egységei: A A a földhez erősített fa-gerendák. B öntöttvasból készült nyomó henger. G emeltyű, melly által e hengert szorosabbá tehetjük. C metszett henger* a kellő rajz-alakokkal, festék-keverő henger, melly egyik oldalával az  teknőben forogván a festéket fölszedi, s így C-nek folytonosan nyújtja. L emeltyű, mellynél fogva a teknőt elvehetjük vagy visszaereszthetjük, i és n facsavarok, mellyeknél fogva e teknőt föllebb s alább emelhetjük. E-F törlő készület, melly a henger két oldalával érintkezésbe tehető, hogy a C hengerről mindazon festéket letörölje, melly annak véseteibe be nem nyomult.

 

Részlet egy mai műszaki leírásból:

 

*A festékezőmű feladata a nyomdafesték átadása oly módon, hogy az a nyomólemezt kielégítően és egyenletesen festékezze…A festékvályúból a festéket a nyalóhengeres festékezőműben a következők szerint továbbítják: a nyalóhenger a festékezőmű hengereitől eltérő, kisebb sebességgel a festékadagoló hengeren legördül, festéket vesz fel, majd átadja a festékezőmű további hengereinek…

 

http://www.magyarnyomdasz.hu/a-festékezomu

 

 

                  *  *  *

 

1857. 13. 104. Kecskemét és tanintézetei.

 

Kecskeméten a közelebbi válságos idők alatt, a mivelődés érdekében, a növendék ifjúság tudományos kiképzése körül, olly nagy és üdvös lépések történtek, hogy azokat, mint magyar népünk virágzásának egyik kitűnő alapját, édes hazánk szine előtt megismertetni, történetét a feledékenységtől megóvni, méltó dolog. Az 1829 és 30-ik években, a dunamelléki h. h. v. egyházkerület és az iskoláit századok óta virágzásban tartó, kecskeméti h. h. v. egyház közt kötött szerződés alapján, itt egyházkerületi főiskola, vagyis kollégium (melly a hittudomány, törvény, bölcsészet és az egész gymnasium tanszékeit magában foglalta) — felállítása és arra megkívántató nagy épület építtetése elrendeltetett. A nagy épület, a n. t. superintendentia szép segélyezésével, több egyház különös pártolásával, de kitünőleg a kecskeméti nép több mint százezer forintnyi áldozatával legnagyobb részben csakhamar elkészült, az illető tanárok is, kettőt a n. t. superintendentia adván, a kecskeméti egyházi nép buzgósága által megválasztattak, s a főiskolai intézet 20 éven keresztül, olly virágzásba ment, hogy a magyar hazának, sok és most is szép hírben álló tudományos férfiakat nevelt.

Előjöttek, az 1849-ki vészteljes körülmények. A magán egyházak, vidéki és kerületi összes egyházak közgyűlései megszűntek. Igen megnehezült a mód, a megrongált iskolai épületek helyreállítására, az elszéledt tanulók összeszedésere…

Kerületi egyházgyülések nem tartattak, ahol kérhették volna a kecskemétiek, hogy velők összevetett vállakkal, mentse meg a kerület édes gyermekét, a főiskolát, az enyészettől. Az egyedüli remény-horgony csak a nép vallásos buzgóságában akadt meg, és ime!...Néhány nap alatt 14 344 pengő ft. alaptőkét írtak alá. 1855-ik év közepén a m. kormány felszólítására a városi egyetemes tanács, a népnevelés szent ügyét egész nagyságában fölkarolta…elrendelte, mielőbb fölállittatását és évenkénti kitartását

1. Nyolcz pusztai iskolának a pusztán lakó családok vallásbeli száma és helyzetéhez alkalmazva.

2. Két vallás-felekezeti vasárnapi iskolának.

3. Egy reál-tanodának. Ezen három rendbeliek kezelését maga a város vette át.

4. A négy felekezetben keresztyén növendékek számához, és a város nagy kiterjedéséhez képest, összesen 27 városi belső elemi iskolára levén szükség… Nemcsak a fögymnasium, hanem a theologiai és praeparandiai intézet fentarthatására is kelletvén gondot fordítani.

Múlt 1856-ik év tavaszán az irodalomban már ösméretes Fürdős Lajos urat nyerte meg lelkészül a kecskeméti ref. Egyház… A több százanként összegyűlt értelmes nép, a körülmények és még létező hiányok megértése után, köz lelkesedéssel és egyhangúlag kikiáltá, és törvényes kötelezés terhe alatt elhatározó, hogy kollégiumi tanintézeteit összeroskadni soha nem hagyja és azoknak fentartására, az eddiginél négyszerte is több egyházi adót önként magára vállalja…Egyházunk már abba a biztos állapotba tétetett, hogy a legközelebbi 1856/7-ki iskolai évre, teljesen szervezett és ellátott theologiai és képezdei (praeparandiai) intézetet, felső és alsó gymnasiumot , teljes könyvtárral  és phvsicai készletekkel, gyűjteményekkel, nyithatott meg, részint egészen uj, részint megújított csinos és téres épületekben…Van a városnak, a tanulókat becsülő, azokat házuknál is szívesen látó, s gyakran meg is vendéglő polgársága. Vannak itt, több magán tanítók a franczia. német nyelvekre, zenészetre stb. — Székhelye ez, a pest-soltmegyei közigazgatási főnökségnek, a megyei törvényszéknek, a városilag kiküldetett járásbíróságnak, az úrbéri törvényszéknek, csendőri parancsnokságnak… Ollyan nagy város-e, a hol az élet minden nemű fényűzéseire tág kapuk nyitvák; a hol láthatni minden lépten, a nagyok gazdag élvezeteit, a drágábbnál drágább étkezések csábjait, s az uriáskodás minden nemű ragályait; a hol az élet kedvességire, a szerény házi kör, elegendő élvet, s megelégedést már nem adhatván, — a kényelmet, távolabbi költséges mulattató helyeken és az úgynevezett „zöldben" kell keresni… Itt is tehát, valamint az emberi közélet minden más részeiben, csak a közép út (az aurea mediocritas) az üdvös pont, — és én épen illyetén helynek hiszem és ismerem, a fővárostól, a vasútnál fogva már csak 3,5 órányi távolságra fekvő, s tisztán magyar népességű Kecskemétet. A hittudományi, tanitóképezdei és fögymnasiumi intézetek nyitva állanak. Jó lélekkel a városi lakós ide küldheti minden született gyermekét!                                                                                    Csányi János.

 

*  *  *

 

1857. 42.

 

 

 

        Zára, hajdani magyar tengerparti város.

 

(Egy tengerész naplójából.)

 

Nemzeti dicsőségünkről beszélő falak, idvezellek!

Dalmáczia partjaira sok nagyszerű emléket rakott az idegen dicsőség. A polai amphiteatrumon, a Diocletián palotáján, a Diána templomán és sok másutt még tündöklik sugara, de ennek mi csak látjuk fényét, de melegét nem érezzük; mig ez öböl, mellybe hajnalban befutánk, e szelíd halmok s tovább a merész bérezek, melylyekre a szép téli nap egész pompáját özönli : hazánk regényes krónikájának mindannyi lapjai. S ha a haza földjén levő emlékeknek kegyelettel áldozni szép, megérdemli azt e hely is, melly dicsőségünket olly szépen visszhangozá s hirdeté Adria hullámai felett. Álljon itt e pár sor, mint halvány színezet egy elmosódott lapon.

*) Kutfó : „Storia deUa Repubblica di Venezia" del Sigr. Abate Langier.

 

 

 

 

 Zára. 1857. 42. 

 

A magyar trónon Kálmán király ült. Velenczében Ordelafo Falier *) volt dogé. Nagy volt akkor a magyarok birodalma: mélyen benn Croatia- s Dalmátiában. A velenczei köztársaság nagysága korát élte. De határaik összevágtak s igy a barátság tartós nem lehetett: egyik fél nagy és hatalmas, a másik azzá szülendő volt.  Kálmán király látta, hogy Velencze a tenger felett készül terjeszteni hatalmát. Ezt meggátlandó, Zára előtt sereggel megjelent. E város sajátos rokonszenvvel volt mindig nemzetünkhöz. Most is nem fegyverének hódolt meg, de jöttének hírére már elüzé a velenczei podestát s a magyar sereget örömzajjal fogadá falai közé. A dogé siet hajórajt bocsátani vitorla alá, személyesen vévén át ennek parancsnokságát. Zára alá ér; itt a magyar őrizet s a támadó sereg véres csatára kel.

 

*) „Ordelafo" anagramja ..Falier"-nek, melly tulajdonképp „Faliedro."

 

A túlnyomó erő, a dogé személyes jelenléte s bátorsága, részükre dönté el a csatát. Az őrizet nagy része fogollyá lett s a győztes sereg azon városoknak, mellyek a magyarok iránt rokonszenvet tanúsítanak, falait lerombolva, hajóira vonult, visszatérendő.

A győztes dogé bevonulása rendkívül fényes volt, a Caesarok diadalmeneteit utánozva. Velencze históriája lapokat tölt el vele: hogyan néztek ki az ódonszerű diadalivek, mellyekre a magyaroktól elfoglalt zászlók voltak feltűzve, s alattuk a foglyok csörtető lánczaikon stb. A dogét „gyözö"-nek, Croatia herczege- s vezérének kiálták ki, melly czimeket aztán utódai is megtartották. A legyőzött fél nagyságát a győztesek örömittassága legjobban tanusitja. De a kocka csakhamar fordult.

Kálmán király meghal s öt II. István követi. E nagy királynak volt fenntartva megsemmisíteni a hiú czimeket, miket elődje legyözetésén nyert a dogé. A velenczei história igy jellemzi e királyt : „pillantása szikra, kardja villám volt " Volt is módjuk meggyőződni e felöl; mert alig hogy trónra lépett, sereget gyűjt s Zára alatt terem. A dogé is rögtön hajóira száll seregével, átveszi ismét személyesen a parancsnokságot. Seregével partra száll; a magyarok nem gátolják, hanem bevárják, míg kardcsapásig közelednek. A két fél összecsap…

Átalános lön a levertség s elcsüggedés a doge táborában… A tanács, Dalmácziát már végkép elveszettnek látva, siet követeket küldeni István királyhoz, kik bármi áron békét eszközöljenek. Ezt végre ki is nyerek s 5 évre megköték. Zára s több más helyek a magyarok birtokában maradván. Ez időtől kezdve Zára rokonszenve a magyarokhoz, benső ragaszkodássá nőtt, mintha vérünk, mintha távol testvér volt volna...

Domenico Miohieli dogé, győztes hadjárata alkalmával Zárát is meghódítá. De Zára csak az első alkalomra várt, hogy lerázva a velenezeiek jármát, magyar lobogót vonhasson fel bástyáira. Béla király reá is segité s falait megerősítvén, kemény örizetet tartott benne. A dogé hatalmas sereget küld ellene. Az ostrom véres volt, , de sikertelen. Végül a támadó sereg, nagy veszteséggel hagyá oda Zára falait...Zárát nem fegyverhatalma tartá a magyarok kezén, de bámulatosan kitartó rokonszenve…

Rainiero Zeno hatalmas hajórajt és sereget küld Zára ellen. Már két hó óta folyt az ostrom. A polgárság hősiesen védte újból emelt falait, vallott hitének, ragaszkodásának újabb jeleit adva s óránkint remélve a Magyarhonból érkező segélyt.Oh de ekkor a magyar hazát vérrel jegyzett vész pusztitá, évek során át vérző sebeket hagyva rajta, — a tatár dúlt ott s végül Zárába, magyar sereg helyett — földönfutó királya ért.  Ezt könnyű volt engedésre bírni s igy Zára ismét Velencze hatalma alá került.

 

*

Jelenben Zára, Dalmáczia legjelentékenyebb városa, 8 — 10 ezer lakossal s székhelye a cs. k. kormányzónak. Üzletekben is élénk. Fő árucikkei olaj és bor. Ugyan innen kerül ki a világszerte híres maraschino szesz (liqueur). Köz és magánépületeiben, ugy számos templomaiban sok régiséget bír, mellyek majd mind Velencze múltjából maradtak fenn…

Letűnt dicsőségről beszélő táj, Isten veled!

 

             *  *  *

 

 

                Hírek

 

1857. 15. 123. Egy felsőbb rendelet tétetett közzé múlt hetekben, melly így szól : „Tapasztaltatván, hogy némely helyeken a nép-, fő- és alreál-iskolák tanitói, sőt néha az altanitók is tanároknak (professoroknak) neveztetik magukat, mely czim őket meg nem illeti, sem tekintélyűk fenntartására nem szükséges.  Evégből rendeltetik, hogy a felügyelők őrködjenek a felett, miszerint jövőben a népiskolákhoz tartozó tanító egyén se föl ne vegye a tanár czimet, se meg ne engedje, hogy a tanitványok, vagy ezek szülei által így neveztessék,

 

                    *  *  *

 

1857. 21. 182. Mező-Telegdről (Bihar) írják: Midőn a lapokban az iskolák erélyes építtetéséről, s az azokban létrehozandó rendes oktatásról olvasunk, teljes örömmel telik el keblünk. De oh fájdalom, hogy mezővárosunk ilyesmivel, az egyik oldalról legalább, t. i. a r. kath. hitűek részéről nem dicsekedhetik.  Mert igaz, hogy az iskola-épület meglehetős, sőt jó állapotban van, s igaz, hogy a lakosok minden barmainak csordásai, csürhései, kecske- és borjúpásztorai megfogadva léteznek, míg a legfőbb kellék, a gyermekek, a szülék édes magzatinak pásztora, talán mert nem tartják oly szükségesnek, mint amazokat, ez ideig mellőzve, több idő óta nem létezik, s az iskola zárva áll. És miután a tanító kötelessége, az Urnák házában az ének vezérlete is, helyét itt még úgysem pótolhatja senki, s azért Isten dicséretére az orgona is megszűnt hangzani!  Segítsen rajtunk mielébb az Ég, s azok, kiknek hatalmukban áll.

 

                  *  *  *

 

1857. 40. 423- 424. Técsö-Mármarosban, september hónap. E hónap 2-dikán egy ünnepélynek valék tanúja, melly a körülményeket tekintve nem mindennapi, és épen azért érdemli meg, hogy rövid szavakban felmutattassék a t. olvasó közönség előtt. — Él Técsőn egy h. hv. aggott házaspár, Szűcs István és neje Gazda Erzsébet, kiknek Isten adott meglehetős módot a földi javakban, adott férji és női gyönyörű egyetértést; de egyszersmind kezükbe adta azt a poharat, melyből a keserűség vizét innák életük fogytiglan, azért, hogy a szülei nagy nevezettnek birtokosai nem lehetének, — volt ugyan egy lyányuk, ki csak azért nézett be a nagyvilágba,hogy eltűntén, annyival nagyobb legyen a fájdalom. A házaspár arra a gondolatra jött, miként a jó Istentől nyert vagyont, mit a sírba úgyse vihet, s melly a sóvár szemekkel néző atyafiaknak osztozkodási békétlenségre nyújthatna okot, szent czélra áldozza fel:… örökösükké azegyházat tették, mellyről a formás végrendeleti oklevél az ottani levéltárba be is tétetett….

Adományukból a kiavult templomi szószék helyébe egy uj készíttessék – határoztak….

 A técsői…templomban egy tizváltozatú diszes orgona, homlokzatán e felirattal : ,,Ns. Petrécs József kegyes ajándéka 1853."  Petrécs József egy nőtelen szegény ember volt, ki kopott gubában, bocskorban járt, kukoricza kenyérrel sovány babot evett, többet éhezett mint jóllakott… ágyában ült betegen, a papot és egyh. gondnokot fölhivatta, kinyilatkoztatván előttük, miszerint szándoka 1160 pgő ft-ot az egyháznak olly feltétellel hagyni, hogy abból 1000 pfton egy orgona készíttessék…

A técsői temetőben egy — diszszel mindeniket túlhaladó sírkő áll a következő felirattal:

 

„Nemes Petrécs József hűlt pora nyugszik itt,

Ki nőtlenül tölte ötvenöt éveit, —

Legszebb kincs árnyazza a porlott tetemet,

Mellyet a rideg sír soha el nem temet;

Mert áldozat, jótett örökítik nevét,

Egyháza, s rokoni tisztelik emlékét."

 

…A fenn megírt jótevők sorozatát több kisebb szerűekkel lehetne nyújtanom...Miért történnek ily vallásos adakozások? miért siet a técsői h. hv. gyülekezet nagy része a tömjénnel az úr oltárához? annak okát bátran és abban mondom ki, hogy e nép örökölte, és híven őrzi azt az érzelmet, melly vallásosság nevezet alatt kész megtagadni a földit a mennyeiért. A técsői h. hv. keresztyén bibliát, s más szent czélu s tartalmú könyveket nemcsak tart házában, hanem azokat olvassa is, — maga eljár a templomba, gyermekeit eljáratja az iskolába, — tisztelve szereti papját, s elhiszi, hogy azok a szók, melyeket Isten szolgája hirdet, valósággal a mennyország kulcsai.

Batizi János.

 

*

A técsői járásban évenként tradicionális kulturális és művészeti fesztiválok kerülnek megrendezésre:… Aknaszlatina / G. gyermekkorának színhelye/ – A sóstavak melódiái a nemzetiségi kisebbségek nemzetközi kulturális fesztiválja (július)

http://www.karpataljautazas.hu/jaras.php?id=12

 

*  *  *

 

1857. 46. 499. Jókai müvei oláh nyelven. A Brassóban megjelenő Gazette

Transsilvaniei czimü oláh hírlap legközelebb Jókai két müvének oláh fordítását jelenté. Az egyik A Szebasztopoli száműzött (valószimüleg a „Vas. Újság" 1855 évi folyamában megjelent Akhtiári fogoly), fordította Antineszku Z.; a másik Janicsárok végnapjai, fordította Püklyán.  Olvasóink tudják, hogy szerb nyelven is megjelent már több müve kedvelt regényírónknak. Román atyánkfiainak e figyelme nemzeti irodalmunk iránt, teljes méltánylatunkat ébreszti fel. Részünkről nem fogjuk elmulasztani az alkalmat, hogy hasonló figyelemmel viszonozzuk.

 

 

 

1858. 4.

 

 

 

Hunyady Mátyás királlyá választatásának négyszázados évnapja.

 

(1458.—1858. január 24-ke.)

 

Épen ma 400 esztendeje, hogy Hunyady Mátyást királyává választá a magyar nemzet. Forgassuk kissé a történet lapjait s kérdezzük meg : „Hogy is volt?" Midőn az ártatlan Hunyady László kivégeztetésének hirére az egész ország zajlongani kezdett, s a fájdalmában boszut esküdött  Hunyadyné és a hozzá csatlakozott főurak zsoldosai már egész Budáig száguldozának, Hunyadyné testvére pedig, a hatalmas karú Szilágyi Mihály Erdélyt kevés idő alatt majdnem ellenállás nélkül elfoglalta — V. László király, Hunyady Mátyással, mint fogolylyal Bécsbe, később pedig Prágába utazott. Itt a király 1457. november végén Podjebrád György csehországi kormányzó által megmérgeztetve, meghalt, épen midőn enyasszonya, a

franczia király leánya megérkeztére várakoznék. Az ifjú Mátyás most Podjebrád foglya maradt, de csak hogy fogságát királyi székkel váltsa fel A király halálának hirére Gara nádor több főúrral, mint a Hunyady ház határozott elleneivel, Budára összejővén, 1458. első napjaira királyválasztó országgyűlést hirdettek. Szilágyi Mihály, egyesülten az özvegy Hunyadynéval, el volt tökélve, unokaöcscsét Mátyást emelni a királyi székbe. E czélból, hihetőleg a pápai követ közbejárására, Gara László nádorral s nejével olly szerződésre lépett, hogy a Hunyady- és

Gara-ház közt örökre szűnjék meg minden ellenségeskedés; Gara pedig Mátyás királlyá választatásába beleegyezzék s neki, akár lesz király akár nem, Anna leányát nőül adja. Szilágyi mindemellett mintegy 20 ezernyi haddal, melly a Hunyady-házhoz szító nemességgel 40 ezerre szaporodott, jelent meg Pesten a

Rákos-mezőn az országgyűlésre. A Gara-Ujlaki párt pedig, a fönebbi szerződés ellenére is, tartván a Hunyady - család boszujától, Budán gyűlt

össze s kihallgatni vélte a franczia, lengyel király, szász herczeg, továbbá Fridrik császárnak, mint trónkövetelöknek követeit, mig a Pesten összegyűlt nemesség csak Hunyady Mátyást, a nagy hősnek nagyreményű fiát kivánta királyul. De külön válva mind a két részről sikertelenek voltak a tanácskozások. Szilágyi Mihály az ellenpárt tagjait, ha Pestre jönnének, személyes bátorságukról s a tanácskozás szabadságáról újra esküvel biztositotta.

Szerencsére a Duna befagyott s igy az ellenpártiak kénytelenitve látták magukat, a hatalmas Szilágyi ajánlatát elfogadni s Pestre költözni át. A nép már éltette Mátyást, magasztaló versek adattak a gyermekek szájába, ezektől hangzottak az utczák, az egyházakban a lelkészek Te Deumot énekeltek, mintha a választás már megtörtént volna, melly másnap január 24-re tüzetett ki. A szomszéd helységek népessége már hajnalban a városba özönlött; mindenki tanuja akart lenni Mátyás megválasztatásának a rendek által. Mindemellett estig húzódott a

tanácskozás s az országnak még mindig nem volt királya. — E közben Szilágyinak, mint monda, a tanácskozás szabadsága biztosítására a

 Duna partján és jegén fölállított serege, a dermesztő hidegben türelmét kezdé veszteni s — száz szónak ' is egy a vége — egy torokkal felkiáltott : Éljen Mátyás király! hogy megrengett bele a tanácskozó terem s tompa morajjal hangoztaták vissza az átellenes budai hegyek, és a  két városnak s a környéknek összegyűlt, nagy részt a Szt. Gellért hegyen várakozó lakossága. A sereg zeneszóval utczáról utczára, térről térre, Mátyást hirdeté királyul. Az egyházak tornyain megszólaltak a harangok;  minden felé örömzaj és zsibongás.

 

 

 

 

 Mátyás királynak Ferenczy által (1843.) tervezett emléke. 1858. 4.  

 

A felirat a talapzaton: „Hunyadi Mátyásnak Magyarország királyának, az igazság védőjének

 

 

 

A népnek, a nemzetnek e százezernyi torokból eredő, hangos szavazata előtt végre kénytelen volt a Gara-Ujlaki párt is meghajolni; beleegyezett, hogy a 15 éves gróf Hunyady Mátyás királylyá, — 20 éves koráig pedig melléje Szilágyi Mihály kormányzóul választassák — bizonyos, a királyi hatalmat megszorító s a nemesség több kiváltságait biztosító feltételek alatt.  Történt pedig ez 1458. év január 24-ik napján.

Gyorsan terjedt e választás híre az országba szerteszét s öröm foglalt helyet mindenki keblében. Ez örömben a Hunyady-ház iránti szeretet és egy szép jövőnek biztató reménye tükröződött. Egy titkos sejtelem mindenkivel gyanittatá, hogy a nemzet e választással egy szép és dicső kor küszöbére lépett. A fogságából kiváltott fiatal királyt karján hozta be a nemzet az országba s ültette fényes trónjába, mellyen 32 évig uralkodott páratlan dicsőséggel. A nemzet nem csalatkozott bizalmában. Mátyás királyban és hős apjában összpontosul a magyar büszkesége és eszményképe.  Ha nemes tettekről vagy férfiúi erényekről vagy a hazaért való feláldozásról akarunk szólani, Hunyad nevét szoktuk emliteni. Ha királyi erényekről, hadvezéri kitűnő tulajdonokról gondolkozunk, a tudomány és felvilágositás elömozditását halljuk dicsérni, okvetlen Mátyásra emlékezünk. Ha külföldiek ellenében hazánk nagy férfiaival akarunk dicsekedni, első helyen Mátyást említjük. Elbeszéljük, hogy volt a magyarnak egy királya, ki az országnak jólétet, Budának fényt, a nemzetnek világra szóló tekintélyt szerzett, millyennel később soha sem birt. Elmeséljük, hogy volt a nemzetnek egy fia, ki korának vala legelső hadvezére, ki előtt rettegtek az ozmán seregei, rémültek más országok katonái, ki előtt felnyíltak távol városok kapui. Mátyás vala korának egyik

legműveltebb fejedelme, kinek udvarán minden tudós és művész szives menhelyet talált, ki a világ legnagyobb tudósaival levelezésben s Medici Lörinccel, a tudományok nagy maecenásával benső barátságban élt.

Érdemei: törvényeket bocsátott ki az alsóbb osztályok emelésére, intézkedéseket tett a földmivelés és kereskedés felvirágoztatására, a tudományok és művészetek előmozdítására, iskolákat állított, s olly könyvtárt gyűjtött, mellynek párját Európában nem lehetett találni…Nyomdát állított, melly akkoriban a ritkaságok közé tartozott. Igazságszeretettel s egyszersmind kegyességgel uralkodott népei felett. Szeretettel valának ezek iránta. Amikor halálának hire, az országot átfutotta, mindenkit — a kunyhók és paloták lakóit egyaránt — szomorúsággal töltött el, s még századok után is mondogató a nép, melly olly sok szépet tud róla regélni: „Meghalt Mátyás király, oda az igazság!"

A történet Mátyásnak őrök helyet biztosított lapjain, mint keveseknek e föld királyai közül, s mégis, egy kő sem emlékezteti a vándort, hogy itt vagy ott Mátyás nagy, szép és dicső tettei ragyogtak egvkor. Amaz emlékterv is, mellynek rajzát ez alkalommal közöljük, s melly évek előtt olly élénken foglalkoztatta a közfigyelmet, terv maradt mai napig — s talán nincs is rajta mit sajnálni. Sem érc, sem márvány nem jelöli emlékét, de dicső Mátyás király emlékezete él a magyar nemzet keblében s élni fog mind örökké kitörülhetetlenül.

*

A milleniumi szobor-csoportban: Mátyás király
(Zala György, 1905)

 

 

1902. 41.

 


MÁTYÁS KIRÁLY.

 

A TÖRTÉNET homályában még a nagy emberek egyéniségéhez is nehéz hozzáférni. így Mátyás királyról, bár sok közvetlen szemlélője, krónikása, verselője volt, diplomata és nem diplomata sokat irt róla, nem tudunk annyit,

amnnyi kellene arra, hogy egyfelől nagy egyéniségét egészen kidomborítsuk, másfelől nagyszerű működésének irányát, eredményeit nemcsak politikai, közigazgatási, igazságszolgáltatási és katonai, de kulturális téren is, teljesen és híven állítsuk össze. Gondolkozásának, cselekvésének fennköltségét ős nemességét egyes nyilatkozataiból, törvényeiből és intézkedéseiből, még inkább az anekdota- és mondakörből, mely kedvelt egyéniségét körülveszi, látjuk ugyan, de a kép, melyet lelkéről még ezek segítségével is alkothatunk, nagyon homályos. És ha korának tudósait elbájolta, költőit dicshymnuszokra ragadta, katonáinak imponált, diplomácziájában első tekintély volt, ha 1462., 1464., 1468., 1470., 1471., 1478. és 1486. évi nagyszabású törvényeit ismerjük is, az, mi minket még jobban érdekel: jelleme (amennyiben nemcsak ösmeretes cselekedetekben és törvényekben nyilvánul) és szellemi iránya, erkölcsi élete, felfogása, kulturális törekvése még kevesebb pozitív adat által világositható meg. Ha ő II. Pius pápának azt irja: «Emlékezetünkbe véssük a jó szolgálatokat, könnyen feledjük a szenvedett sérelmeket>>, és éhez Zrinyi Miklós megjegyzését fűzzük: «Mátyásnak hirtelen volt haragja, de gyors a kegyelme>>, ez a két adat jellemének belsejét tárja fel és nemességét jobban jellemzi, mint egy könyv. Ha Tubero azt irja róla: «úgy feldiszíté építményekkel Magyarországot, hogy majdnem utolérte az építményekben igen gazdag Németországot, feltárul előttünk egy egész kultur-história, melynek részletes adatait nem ösmerjük.>>

 

 

 

 

 

 

 

MÁTYÁS K1RÁLY SZOBRA KOLOZSVÁRTT,              FADRUSZ JÁNOSTÓL. Dunky fivérek fényképe 


 Hol vannak, sőt hol voltak az építkezések? Hisz a budai, visegrádi és vajda-hunyadi három nagy építkezés ezt a mondást még nem igazolja.

 Pedig ilyen dolgot még a hízelgő sem mondhat alap nélkül, mert az igazán szemmel látható hazugság lenne. És ha Mátyás abban a helyzetben van,

hogy  Iván orosz czárnak kőműveseket, várépítőket, ezüstműveseket, vasiparosokat, ágyúmestereket, érczmunkásokat, városépítőket küld,

ez azt bizonyítja, hogy iparra, kultúrára (Olaszországból még agronomokat is hozat) nemcsak széles alapon volt berendezve, de fölösleges erő,

sőt általa idehaza nevelt erők felett is rendelkezett. Ha a kutatások és ásatások ezek nyomaira vezetnének, bizonyára tanulságosabb dolgokat

fedeznénk fel, mint sok csatának részletes és még sem igaz leírásából.

              Aligha olvastunk valamit társalgásáról, családi életéről, rokonairól, a nyelv és faj iránti vonzalmának megnyilvánulásáról, intézkedéseinek,

               hadjáratainak, törvényeinek végczéljáról, felfogásáról az ország sorsa és jövője fejlődése tekintetében, és arról: miképen szerette hazáját, nemzetét.

               A baj a történelmi és kultur-kritikában az, hogy a mi nézőpontunk, érdeklődésünk, sok részben legalább, másfelé van irányozva, mint

               Matyas koráé, és hogy az a kor a maga világításába helyezte Mátyást és mi hiába jövünk sok kérdéssel a mi villanyunkkal; nagyon sok felé

              csak üres gödröket, hiányokat és homályt látunk, és épen azért nagy ember Mátyás, hogy az ürességen ós homályon is keresztül tör nagy

              és fénylő alakja; és most is vonzó, elragadó, imponáló és lelkesítő jelenség és az marad, míg a magyar magyar lesz!

Hegedűs Sándor

 

 

 

 

1858. 5.

 

 

 

 

               Gróf Radetzky József tábornagy

 

Radetzki gróf Radetzky József cs. kir. tábornagy, valóságos titkos tanácsos és kamarás, volt lombard-velenczei főkormányzó, aranygyapjas

vitéz, a katonai Mária Terézia, a magyar szt. István, az ausztriai Lipót- és vaskoronarend nagy-keresztese , az ausztriai katonai érdemrend

tulajdonosa, a legtöbb külföldi rend nagykeresztese, az 5. sz. cs. kir. Huszár ezred tulajdonosa  — szül. Csehország klattaui kerületének

Trzbenitz m. városában 1766-diki november 2-án. Gondos nevelésben részesült s ellenállhatatlan vágya  a katonai pályára ragadta; 18 éves

volt, midőn mint hadfi a 2. gr. Caramelli vértesezredbe lépett. Három év múlva már főhadnagy lett. Az 1794-ki franczia hadjáratban második

századossá lőn. 1796-ban Olaszországban mint b. Beaulieu tábornagy hadsegéde. Voltrinál a francziák ellen olly nyomatékosan működött, hogy

a jelentésben különösen ki lön tüntetve. Még ez évben örnagygyá neveztetett az árkásztestületnél. E minőségben 1798-ban mint b. Melas

tábornok hadsegéde a Trebbia melletti 3 napi csatában (június 17.—19.) annyira kitünteté magát, hogy Melas jutalomra

ajánlotta, 1799-ben alezredessé s nem sokára ezredessé léptették elő.  Az 1800-diki hadjáratban az Albert vértes ezred parancsnokává,

1801-ben érdemeiért a Terézia rend kiskeresztesévé neveztetett ki.

 

 

 

 

Gróf Radetzky József, tábornagy, 1858. 5. 

 

 

1801 — 1805-diki éveket ezredével Sopronban tölte s e nyugalmas napokat katonai tudományának szélesbitésére forditotta; 1805-ben

vezérőrnagygyá neveztetvén, mint dan-dárnok Olaszországba küldetett.  A. pozsoni békekötés után 1809-ig Bécsben lakott. Az 1809-ki

hadjáratban többször vivott győzelmet túlnyomó erő ellen, s fedezte a hadseregnek vissza- vagy folyókon átvonulását, mi által nemegyszer

ő volt egyik vagy másik hadtest megmentője.  1809-ben altábornagygyá lőn. A német-wagrámi ütközetben a kitűnők közt említtetett s a

Mária Terézia-rend közép-keresztjével diszittetett fel. Ezután valóságos udvari haditanácsossá s a főszállás-mesteri törzskar főnökévé Bécsben

neveztetett ki. Már az 1813— 14. és 15-ki hadjáratokban részt vett, s különösen kitűnt a kulmi csatában. Az orosz czár a szent Anna-rend

nagykeresztjét küldé meg neki. Az I. Napóleon hatalmát megtörő lipcsei csatára tett intézkedéseket ö tervezte….

1848. mártius 16-án Carlo Alberto hadat izent; Radetzky 20-án bevonult Piemontba, 23-án pedig Novaránál teljes győzelmet vívott a királyi seregen

s már mártius 26-án az uj királyyal Victor Emanuellel kötött fegyvernyugvást, melly Ausztria hatalmát Olaszországban ismét helyreállította…

Milanóban dec. 30-án tüdölobba esett, aztán szélhűdés lepte meg s a jelen év január 5-én a milanói villa reáléban reggeli 8 órakor költözött el a

másvilágra, éltének 92-ik évében. Temetése ünnepélyes szertartásainak leírását hoztuk a Politikai Újdonságokban, itt csak azt jegyezzük még meg,

hogy saját végrendelete értelmében Felső-Ausztriában Wetzdorfban temettetett el, s hogy temetése napján, január 14-kén birodalomszerte gyász

isteni tisztelet tartatott, mellynek szertartásait Budán az ország főpásztora, bibornok herczegprimás végzé, ki ez alkalomra jött le Esztergomból,

kisérve a székes káptalan több tagjaitól. Nyolcz gyermeke — öt fia s három leánya közül — már csak kettő él: gróf Radetzky Tivadar,

 nyugalmazott cs. kir. vezérőrnagy és Friderika, jelenleg Wenkheim grófné.

 

*

               2011 Újévi koncert - Radetzky Induló - YouTube

 

 

 

 

 

 

              1858. 4. Mi újság?

 

Gr. Radetzky tábornagyért e hó 14-én a szentmise áldozatot Budán a főplebániai vártemplomban Ő eminentiája a herczegprimás mutatá be.

Jelen voltak cs. kir. Főherczegnő Hildegard Ö Fensége, Ő cs. kir. Fensége a Főkormányzó távollétében, gr. Haller ő exclja, Ő cs. kir.

Fenségének adlatusa*, s vele a katonai tisztikar, s a cs. kir. hivatalnokok. Pesten a főplebania-templomban az isteni tiszteletet a tábori superior

végzé. Jelen voltak a pesti katona-őrség tisztikara, a cs. kir. hivatalnokok. Ezenkívül még a két város katona-őrségének egy része is

egész díszben kiállt, s jelen volt a gyászszertartáson.

 

* Ő felsége mellé rendelt személy

 

 

1858. 23.

 

 

Döbrentei Gábor.

 

(1786-1851.)

 

Döbrentei Gábor egyik azon tiszteletreméltó, lelkes hazafiak közöl, kiknek nemzetiségünk Kazinczyé után következő második fejlődési korszaka,

az irodalom, közélet és társadalom terén, valamint a szinház körül legtöbbet köszönhet, s az ő nevét a hazai mivelődés története mindig őszinte és

érdemlett hálával fogja emlegetni. Született 1786-ban, Nagy-Szőlősön, Veszprém megyében. Pápán kezdett gymnasiumi tanulását az ágostai vallásúak

soproni lyceumában végezte, hol a diákok közt már akkor fennállott s Kis János által alapított magyar nyelvmivelő társaságnak buzgó tagja,

könyvtárnoka és jegyzője volt. Mint illyen, a társaság által irt és kiadott zsebkönyvet szerkesztette, s abban közölte (1804-ben) első verseit is.

Az 1805-ik évben,  mellynek elején a lánglelkü s nagy emlékezetű Révayval is megösmerkedett.  A wittenbergai, következő esztendőben a lipcsei

egyetemet látogatta, hol a rendes tanulmányok mellett az angol és franczia (később az olasz) nyelvet is magáévá tette; s e mellett a magyar irodalom

iránt folytonos, munkás részvétellel viseltetett, miről a Budán, Ragályi által szerkesztett 1807-ki „Segitö" czimü vegyes tartalmú lapban megjelent

versei is bizonyságot tesznek. Magyarországra visszatérvén, s az irodalom több vezéralakjával tett ismeretség folytán, magát az akkor anyagi és

szellemi tekintetben tetemes küzdéssel és nehézséggel járó írói pályára eltökélvén, hogy a magyar nyelvet eredeti mivoltában tanulmányozhassa.

Tervét az idegen befolyástól megőrizkedett székelységnél vélte kivihetőnek, Erdélyben óhajtott s nyert is, 1809-ben a fiatal írókat lelkesen pártoló

Kazinczy Ferencz ajánlatára, alkalmazást, mint gróf Gyulai Lajos gyermekeinek nevelője; s Kolozsvárt és Oláh-Andrásfalván lakott. Erdélyben

tartózkodása alatt szoros viszonyban állott a kis haza lelkesebb embereivel? Az akkor még ifjú, de már nagy reményekre jogosító Wesselényi

Miklóssal, gróf Teleki Ferenczczel, Cserey Farkassal ; körébe vonta az értelmiség szinét, s közölvén velők saját lelke lángjait, és a nemzet javáért

égő elméknek központjául, s rugójául szolgálván, társaságot alkotott egy tudományos folyóirat kiadására, így jött létre 1814-ben, s folyt (10 kötetben)

1818-ig az Erdélyi Múzeum, melly a két haza jobb tehetségeit magába ölelvén, az irodalomban emlékezetes és üdvös mozgalmat idézett elö.

…Ekkor irta neki Kölcsey: „Gábor, Gábor! bámulom azt a buzgóságot, a melly benned a literatura iránt ég!" — Szintén 1814 ben Wesselényi —

s pár ifjú főúr társaságában igen érdekes utazást tett, Pesten, Bécsen át Olaszországba, onnan Fiume felé vissza Erdélybe; s ez ut közben

kötött közelebbi barátságot Pesten Helmeczyvel, Trattnerrel, Niklán Berzsenyivel, kihez Wesselényi, az ennek apja hamvaihoz irt lélekemelő

ódát ment megköszönni. Meglátogatta Sopronban Kis Jánost, már gyermekkori vezérbarátját ; Sümegen Kisfaludyt, Dukán a legelső világi magyar 

írónőt Takács Juditot. Ugyané tájt irta az Aranka György halálával szétoszlott, de most újra fölelevenitett „erdélyi magyar nyelveművelő társaság"

elörajzát s tervezetét is, mellynek elnökévé Teleki Pál, titkárává pedig ő választatott, de mellynek gyűléseit a kormány betiltotta.  Ez érdemeiért

nemcsak Hunyad-megye táblabirájává nevezte ki, hanem tiszteletére magyar emlék-pénzt is vertek, mi e nemben nálunk első jelenség volt.

 

 

 

 

 

Döbrentei Gábor.  1858. 23.

 

 

1820-ban elhagyván Erdélyt, Pestre, majd Bécsbe költözött, az irodalmat részint eredeti dolgozatokkal, részint fordításokkal folyvást

gyarapítván. Német vállalatokba is adott hazánkat érdeklő czikkeket, s irodalmunk érdekében külföldi tudósokkal, többek közt és

legnevezetesebb eredménynyel nyelvünk s nemzetünk buzgó barátjával és ismerőjével a híres angol dr. Bowringgal is levelezett. 1825-ben

kormányhivatalba lépett, a budai kerületben II. tartományi biztosul neveztetvén ki, s itt is, továbbra is szívvel-lélekkel magyar maradt, s

az állásával járó befolyást a közjóra nézve is igyekezett felhasználni, sőt az irodalom teréről sem vonult vissza. Tagja volt Döbrentei azon

küldöttségnek is, melly 1828-ban a magyar tudós társaság alapszabályainak kidolgozására rendeltetett, s a társaság megalakulásakor

1830-ban, irodalmunk körül szerzett érdemei jutalmául, az igazgatóság a bölcseleti osztály első rendes tagjává tette. Majd, 1831-ben

titkárul választatott. 1834-ben ugyancsak a budai kerületben I. tartományi biztossá lett, s e miatt kénytelen volt az akadémiai titkárságról

lemondani. Az akkor Budán létező magyar színház 1833-ban elvállalt igazgatását Fáy Andrással együtt 1835 közepéig vitte. A bölcseleti

osztályban székét mint rendes tag megint elfoglalta, s egyszersmind a Régi magyar nyelvemlékeket szerkesztette, mellynek érdekében társasági

megbízásból utazásokat tett a két hazában; kiadta gróf Teleki Ferencz, Berzsenyi Dániel verseit; irta a részben igen sikerült „Huszár-dalok"-at,

               számos czikket a „Közhasznú esmeretek tárá"-ba; pár gyermekkönyvet; indítványozta a „Himfy-lantot”. Szellemi érdekeink előmozdítására

               minden kitelhetőt elkövetett. Pestre költözése óta folyton az akkori irók lelkes és összetartó társaságában élt, kiknek fögyülhelyök a kedélyes

               Vitkovics háza volt. Fejlődő irodalmunknak az utókor hálájára érdemes kertészei közé tartozik, az igazság kedveért azt sem lehet elhallgatnunk,

hogy ö maga, mint iró, kevés munkájában szolgál a tiszta izlés valódi példányául. Dagályos hangja, s szabatosságra törekvő, de keresetté,

néha ízetlenné váló nyelvezete sarkalatos hibái közé sorolhatók, mellyek széles ismeretekkel    összekötött, s átalában figyelmet érdemlő eszméinek

megértését nagymértékben nehezítették. Meghalt 185 l-ben márt. 28-án Budán. Tetemei a krisztinavárosi temetőben nyugszanak;

melly helyet ő maga jelölé ki végnyughelyéül. K . . . n.

*

Sir John Bowring, (17 October 1792 – 23 November 1872) was an English political economist, traveller, miscellaneous writer, polyglot,

and the 4th Governor of Hong Kong.

 

 

 

1858. 31. 369. oldal. A festészek életkora.

 

Azt szokták mondani, hogy a festők igen kedvelik a vig életet, sőt nemcsak a vig, de igen gyakran a kicsapongó, könnyelmű életet is. Mindezekben

sok igaz lehet…Mindazáltal, hogy mily szerepet játszanak a festők az élet színpadán, azt naponkint tapasztalhatjuk. Vagy nem kedvelik-e őket

minden különösségük mellett is? Nem érzi-e felvidítva lelkét, még a művészet iránt legérzéktelenebb ember is, midőn a legvidámabb ötleteket,

eszméket remekül látja megtestesítve az élettelen vásznon… A festészek az igaz vígak és különczök, úgyannyira, hogy még a ruházatban és

viseletben is feltűnőek, de mégis van bennük valami igen természetes ösztön, ami őket a könnyelmű élethez vonzza, és azért, ha az ifjú könnyelmű

éveket szerencsésen elhagyják, többnyire sokkal hosszabb eletet érnek, mint a legtöbb másfajú művészek.

A festesz foglalkozása a kedélyt inkább megnyugtatja, mint felizgatja, mert a feltalálás (inventio) pillanatain kívül, a festő munkája inkább

csak mulatság, melly nem veszi az egész figyelmet igénybe, hanem csak, a már feltalált eszményi tárgy nyugodt kidolgozására irányozza.

A költő, midőn ir, minden eszméit össze szedi és mély csendben van. A zeneköltő azon hangokra ügyel, mellyek eszméjét keresztül futják, vagy,

ha kevésbé szellemdús, hangszerét veszi elő, s úgy irja le a hangokat. A színész maga magát hallgatja, midőn szerepét tanulja, és a szobrászt

munkája közben a véső és kalapács által okozott egyhangú lárma zúgja körül. Csak a festész ül nyugodtan állványa előtt és, vígan énekel,

mialatt fest… A művészek közt minden bizonnyal a festesz az egyedüli, ki művészete gyakorlata mellett is vigadozhat…

A művészek közöl a zenész az, ki legrövidebb életnek néz eléje…Aki tehát művész akar lenni, és e mellett vígan és sokáig élni kivan, az

egyenesen a festészethez forduljon…Itt is vannak kivételek, azért meg ne botránkozzék nyájas olvasó, ha talán igen komoly festészt is ismer,

hanem jusson eszébe a deák közmondás : „nulla regula sine exceptione." / Nincs szabály kivétel nélkül. G./ Zombory Gusztáv

 

 

 

1858. 33. 389. old. /Kivételesen nem címlap, ott Péczeli József látható. G./

 

 

1.    Napóleon sírja Párisban a rokkantak egyházában.

 

Napóleon temetkezési helye a rokkantak épületének egyházához van csatolva; de külön, fényes bejárattal bir. Ez korántsem valamelly kisszerű

épitmény. Az új kúp vetélytársa a mellette álló régi nagynak s 200 láb magasra emelkedik. Széles márvány lépcsőzeten juthatni a pompás

főbejáraton át az emelkedettebb csarnokba, mellynek egészen derült, világos és világias kinézése természetesen ellentétben áll komoly czélú

rendeltetésével. Négy roppant oszlopzat tartja a boltozatot s négy kápolnát képez, mellyek kettejét Vauban és Turenne emléke disziti. A belépő

hasztalan keresi szemeivel a császár sírját, sőt megütközik, a csarnok közepén álló s szépen diszitett magas márvány mellvédfal látásán, melly

mintha valamelly vizmedenczét venne körül. Egy nagyszerű műemlék helyett talán csak nem fog itt halastóra találni? E furcsa ötlete azonban

csakhamar elenyészik, mihelyt a mellvédfalhoz közeledik. Ez egy fölül nyilt sircsarnokot vagy föld alatt levő kápolnát vesz körül. Ez a sir

befogadására rendelt hely. A roppant talap kő, zöld gránit a Vosges hegységből, maga a koporsó Finnlandból hozott, Syenitből van faragva

s egy kitűnő szépségű bevégzett tökélyű mű.

Itt azonban a császárnak csak sírja áll, a koporsó üres. A koporsó, melly porait foglalja magában, egy mellékkápolnában áll, mellyhez néhány

lépcső vezet fel. Két öreg rokkant katona, rozsdás alabárddal fegyverezve áll őrt, s ha valaki a kápolna vasrácsozatú ajtaján be akar lépni,

azonnal keresztbe csapja ódon fegyverét s visszariasztja a kíváncsit; mert bűnnek tartaná megengedni, hogy ez előtte olly annyira szent helyet,

valamelly halandó lábával tapossa. Hogy miért nem teszik hát e hamvakat oda abba a pompás koporsóba? annak okát senki sem tudja,

vagy nem akarja megmondani. Legfeltűnőbb része az építménynek kétségkívül a sircsarnok alsó bejárata, mellybe a főoltár előtt két fejér

márványlépcső vezet le. Egy fenséges gyászvölgyben találja itt magát a szemlélő, mellyet a császár két, életben és halálban leghívebb kísérőjének

Durocnak és Bertrandnak emléke ékesít. Innét a sötét sirajtóhoz juthatni, melly előtt két nagy szobor a hatalom jelképeit ábrázolva, áll őrt.

A bronz ajtó felett a császárnak Szent Ilona-szigeten tett végrendeletének e szavai olvashatók: „Kívánom, hogy csontjaim a Szajna partjain

nyugodjanak, a franczia népnek közepette, mellyet olly igen szerettem."

 

 

 

 

 

1858. 33. I. NAPÓLEON sírja Parisban a rokkantak egyházában.  

 

 

Kívánsága beteljesült; hamvai a Szajna partjain, a franczia népnek közepette nyugosznak, melly nagy tiszteletben tartja e temető helyét.

Nincs franczia,akármelly párton legyen is az különben, kinek fól ne dobogna keble midőn I. Napóleon sírja előtt elhalad. Francziaország ő

általa érte el dicsőségének tetőpontját — és ezt egy franczia sem feledheti, mig keblében a nemzeti önérzésből és dicsvágyból csak egy szikra él is.

Minden év aug. 15-én nagy ünnepély van a rokkantak székesegyházában, melyben részt vesz Paris egész népessége. Megjelenik azon a

democrata, republicanus, proletár, communista, royalista, legitimista  éppen ugy, mint a legbuzgóbb bonapartista; mert e nap

Napóleon napja, és mert Francziaországban ha népszerűtlenné válik is valamelly név, de a dicsőség örökké népszerű marad, mellyet

e napon ünnepel meg a nép.

 

*  *  *

 

1858. 33. 395. oldal. Egyveleg

 

Az Amerikai Egyesült Államokban  jelenleg 2526 különféle lap létezik, ezek közöl 566 tisztán irodalmi, 53 tudományos, a többi pedig mind

politikai. E lapok egy év alatt megjelenő minden számának összege 50 milliónál is nagyobb. Hasonlítást tenni nem is merünk a mi irodalmunkkal,

mert nagyon el kellene szomorodnunk azon egykedvűség miatt, mely kivált napjainkban az irodalom iránt mutatkozik. Alacsony a búza és zab ára,

azért ne hozassunk lapot, ne vegyünk könyvet! Nagyon vékony lábon áll azon házban a műveltség, hol a lapok és könyvek olvasása, a szellemi

táp, nem tartozik az elkerülhetetlen szükségek közé! És elvesz a nép, mely tudomány nélkül való; ezt a szentírás mondja, de teljesen igaz is ám.

 

 

 

1858. 37.

 

 

Az építészet csudaművei.

 

                             Az ember műveiben örökíti meg magát, ezek által lesz halhatatlan. És ez mint egyesekre, ugy egész nemzetekre nézve is áll. Nemzetek enyésztek el

                             a föld színéről, mellyeknek neve azonban még most is él nemcsak holt betűkben, a történet lapjain, hanem azon élő emlékekben, mellyek

                            egykori lakhelyeiken emelkednek, és mellyek olly hathatósan emlékeztetik a mai kor fiát, hogy ott egy nép, egy nemzet van eltemetve, mellynek

                             világra szóló volt egykor hatalma s magas fokra fejlődött miveltsége.

                           Nem csuda, hogy annyi magasztalója akad a régi kornak; hátrahagyott s kivált építészeti műemlékeiből ítélve valóban nagy volt az, mind

                           a hadi tettekben, mind a béke műveiben, mind pedig a hatalom tényeiben. De midőn a régi kornak elismeréssel áldozunk,  nem szabad

                           igaztalannak lenni a későbbi korhoz és a jelenhez sem. És ha a régi és korábbi idők építészeti műemlékeit összehasonlítjuk, a régi művek

                           nagyszerűségben tán föllebb állnak, de az ujabbak több művészetet, miveltséget árulnak el, mi képünkön első pillanatra is látható.

                           De nagyobb meggyőződés okáért nézzük az e képen felmutatott tárgyakat közelebbről.

                           Észak-Afrikában a Nil folyó partján, melly mintegy 4000 évvel ezelőtt isteni tiszteletben részesült, mint jelenleg Keletindiában az

                            Indus és Ganges szent folyók;  a Nilus partján Kairótól lefelé haladva Raudah sziget…A bal parton terül Gizeh nevű falu. Ettől mintegy

                            kétórányi távolságra hegy-áncz emelkedik, mellytől kezdődik a gizehi fensik. E fennsikon áll három gúla (pyramis, az úgynevezett Cheops,

                            Cephren és Myzerin gúlája, mellyek közöl az első legnagyobb, a második kisebb, a harmadik legkisebb.

A gizehi legnagyobb gúla, (3.) melly fölfelé fokozatosan mindig kisebbedő, 203 lépcsőből áll; ugy hogy a legalsó sziklába van vágva,

mintegy 7—3 ujjnyira. Minden egy lépcső magassága négy láb. Maga az alapul szolgáló szikla 100 láb magasan áll a Nil vize fölött.

A gúla magassága jelenleg 428 láb, 3 ujj, de egykor magasabb volt, mert tetejéből már legalább két réteg lépcső hiányzik, igy hogy ha a

sziklába vágott alapot is hozzá veszzük, magassága egykor 450 láb volt. A tetején 32 négyszeg lábtér van; de azért a gúla messziről

csúcsosnak látszik. Alapjának négyszegalakja van, mellynek körülete 716 láb hosszú. — Az egész gúla tömege 1 444 664 köb ölet tesz,

ugy, hogy ha abból 24 láb magas, s 6 láb széles falat akarnánk építeni, e fal 90 német mérföld hosszú lenne. Mi a mi legnagyobb épületünk

e tömeghez képest !  A mészkövet, mellyből áll, a Nil túl partján a thorrahi kőbányákból vágták. Ennek falára számtalan látogató neve

van fölírva, ezek közt olvasható Ptolomáusé, Augustusé…; két kőoszlop pedig azt jelenti, hogy a bányát Ahmosis király nyitá meg,

mintegy 1825. évvel Krisztus előtt. A nagy gúla minden köve kifaragott szabályos köbalakkal bír, legalább 30 mázsát nyom, s egyik a

másikba olly pontossággal van minden ragasz nélkül beeresztékelve, hogy a hasadások közé vékony késpengét is lehetlen bedugni.

Minden kő föllapján egy-két ujjnyi mély barázda van vésve, melly a ráteendő kő alapján levő ugyanekkora kiálló részt magába fogadja.

Igy épitve  nem meglepő, ha a csudamű már mintegy 4000 év óta áll fenn rendületlenül s még kétszer annyi időt is megér, ha az ember

romboló kezét reá nem teszi. A gúlák mindegyike ugy van állítva, hogy négy szöglete a négy világtáj felé néz. A legnagyobbnak északkeleti

oldalán a tízenötödik lépcső foknál egy bejárat van.  Ezt csak véletlenül találták fel, midőn a gúlába behatolni akarva falának külköveit

leszaggatni kezdték. Ez egy szűk folyosó melly két ágra oszlik; az egyik egyenes irányban egy 17 láb bosszú s 16 láb széles terembe vezet,

mellyet azonban üresen találtak, s a királyné szobájának neveztek el, a másik fölfelé veszi irányát s az elágazástól kezdve 125 láb hosszú,

huszonöt láb magas és hetedfél láb széles és egy terembe vezet, mellynek a király szobája nevet adtak. Falait simított nagy gránitlapok

képezik; hosszúsága harminckét, szélessége tizenhat , magassága tizennyolcz láb. Végiben egy gránit koporsó áll, mellyben valószínűleg a

gúla építőjének tetemei nyugodtak, de melly már nincs ott, s alkalmasint azok vitték el, kik először ide behatoltak. Nevezetes még egy

bányamenet, melly azon helyen, hol a két folyosó elágazik, függélyes irányban lefelé hatol s nem egészen két láb széles s olly mély, hogy

fenekét még nem találták meg. Ugy gyanítják, hogy először a kincsszomjazó arabok törték fel a gúlákat, Almámon Kalifa alatt,

ezelőtt mintegy ezer évvel…. 

 

 

 

 

 

A legnevezetesebb építmények 1858. 37.

 

 

 

A legnevezetesebb építmények.

 

1. és 2. A kölni székesegyház (tervezett s még ezután kiépítendő) két tornya. (Ez lesz a legmagasabb építmény e földön, ha elkészül valaha )

3. A gizehi pyramisok Egyptomban. (421 láb.)

4. A straszburgi torony (münster). (442 1.)

5. A bécsi Sz. István torony. (428 1.)

6. Az antwerpeni székesegyház tornya. (427 1.)

7. Sz. Péter templom, Róma. (Kup nélkül 170, kúppal együtt 410 1.)

8. A salisbury-i székesegyház tornya Angliában. (892 1.)

9. Szent Pál temploma Londonban. (372 l.)

                   10. Asinelli torony Bolognában. (370 láb.)   The Towers of Bologna are a group of medieval structures in Bologna, Italy

11. St.Maria del Fiore-templom Florenczben. (341 1.)

12. Kutub-Minar tornya Delhiben. (242 1.)

13 Porczellán-torony Nankingban. (230 1.)

14. Notre-Dame templom Parisban. (304 1.)

15. A Tajo-feletti híd Alcantarában. (150 1.)

16. A yorki Székesegyház Angliában. (196 1.)

17. A Zsófia-templom Konstantinápolyban. (189 1.)

18. A londoni tűzoszlop. (186 1 )

19. A pizai félszeg-torony. (174 1.)

20. A Vendôme-oszlop Parisban. (135 láb.)

21. A garisendi torony Bolognában. 148 1.)

22. A Traján-oszlop Rómában. (145 láb.)

23. Vízvezeték (aquaduct) Segoviában. (Helyenkint 104 1.)

24. Római obeliszk a Lateráni-téren Rómában. (91 1.)

25. Párisi Luxor-obeliszk. (72 1.)

26 A gizehi sphinx. (65 1.)

 

 

A gizehi Sphinx (26.) az említettek közöl a középső gúla előtt emelkedik, ettől mintegy 300 láb távolságra. A Sphinxek a bálványzó

egyptusiak előtt emberfővel s oroszlántesttel ábrázolt mesés alakok voltak…

A luxori (25.) Obeliskkel Egyptom régi földén gyakran találkozik az utazó. Ezek az egyptusiak legegyszerűbb épitményei közé tartoznak,

a világon egyedül csak náluk fordult elő, míg a gúláknak a régi mexicoiaknál is vannak maradványai, Sphinxeket pedig egyéb

bálványimádó nemzetek is faragtak. — Obelisk görög szó, annyit jelent, mint kis nyárs; hogy az egyptusiak mint nevezték, nem tudjuk.

Az első obeliskeket Kr. e. mintegy 1800 esztendővel kezdek állítani….

A Lateran piaczi obelisk Rómában (24.) Ez az obelisk Egyiptomban Sesostris fiának volt szentelve; Caligula császár Rómába hozatta,

Nero pedig a cirkusban fölállittatta. Itt, ennek romjai közt állt több századig, s a pápák közöl már többen szándékoztak azt a Péterpiaczra

átszállittatni, de eszközök hiányában lehetlen volt a nehéz munkát végbevinni. Végre V. Sixtus pápa bizva Fontana építész ügyességébe,

elrendelé annak áthelyezését….A párisi Notre-Dame templom (14.) hossza 412 láb, két tornya nem készült el egészen s csak 225 láb

magasságig van kiépitve. 1161-ben tették le első alapkővét s 360 év alatt lőn befejezve. A szent Péter templom Rómában (7.) a

keresztyénség legnagyobb temploma. Alapkövét 1506-ban  II. Július pápa alatt tették le s a többször megváltoztatott terv szerint csak

1775-ben tehát 270 évvel utóbb lőn befejezve. Kúpjának tervét Peruzzi készité, Angelo Mihály kijavitá s később Fontana 21 hó alatt

kiépité; belső hosszúsága 575 láb, magassága a kup nélkül 170 láb, a kúppal együtt 410 1. Építési költségeit 70 millió tallérra teszik.

A londoni szent Pál templom (9.) a római sz. Péter templom és a milanói székesegyház után a keresztyénség legnagyobb temploma.

A rómaiak korában Diana temploma állt helyén. 604-ben épült ott először keresztyén templom s többszöri leégés után 1135-ben

Richárd püspök újra kezdé építtetni, de csak a XIII. században készült el magas tornya, melly 534 láb s igy a világon legmagasabb volt,

de 1665-ben nagy tüz alkalmával ledőlt, s helyére kezdték 1675-ben építeni a mai Pál templomot, melly 1710-ben lőn befejezve…

A Vendôme oszlop Parisban (20.). Napóleon emelteté 1805-ki hadjáratának emlékére, az ellenségtől elvett zsákmányból a

Vendôme téren.

 

 

 

Vendôme oszlop Parisban

 

 

Az oszlop oldalán e hadjárat nevezetesebb eseményei vannak ábrázolva domborműben. Eredetileg Nagy Károly szobrának kellett volna

rajt állnia: de Napóleon mégis a maga szobrát téteté föl, mely őt régi római öltönyben ábrázolja. Midőn megbukott, e szobrot az

oroszok levetették; később a Bourbonok ércből IV. Henrik szobrát öntötték. Lajos Fülöp franczia király azonban 1830 után

Napóleon szobrát újra fölállittatá reá, mely a hőst állva, háromszögű kalapjában s szokott öltönyébea ábrázolja. Az oszlop a

szoborral együtt 135 láb magas; maga a szobor 11 láb. Belől csigalépcső vezet fel a csúcsára, mellyet a szobor alapjánál széles karzat

fut körül. Gyönyörű a kilátás innét Parisra. Az oszlopon összesen 367 000 franczia font bronz van földolgozva, mint ékitmény és

egyéb kellék….

 

.

 

 

           1858. 39.

 

   Vatha lázadása.

              (1046.)

 

Alig félszázaddal István király trónralépte után, melly a magyar nemzet keresztyén hitre térésének éve is volt, támadt egy

hitrajongó, ki azt a zászlót emelé fel, mellyet még az ősök hordtak, midőn áldoztak azon ős Istennek, a kinek a nevét sem

tudja már senki, sem az alakot, amillyennek azt képzelek; sokan azt állítják, hogy az a nap volt…

Vatha volt a régi hit végharczosának neve; ollyan név, a mit a mai kor csak bizonyos gyapot-készitmény után ismer: de ami

egy időben szivdobbantó név volt a magyarok közt. A tösgyökeres, tizenhárom próbás ősök, akik félve gondoltak nemzeti

lételükre s egy külön hitben, egy külön Isten pártfogása alatt erősebben hitték azt megoltalmazottnak; kik szerették, ha abban

 is különbség van köztük és a szomszédok közt, hogy millyen áldozattal járulnak egy közös úr elé,

 kit mindenhatónak ismer el minden nép kiknél legmagasabb eszméje volt az erénynek a hagyományos vitézség; melly helyett

az uj vallás szeretetet tanit; ezek hő rajongással fogadták a régi hit és hagyományok hősét, ki az uj hatalmat, uj vallást lerázza fejükről.

 

 

 

 

 

Vatha lázadása a keresztyénség ellen,1858. 39. 


Vatha mellett Viska vezér nevét emliti a történet s az erdélyi vezér Gyula fiaiét, Bua és Buknát. A nevek bizonyítják, hogy nem elvakult

gyülevész nép fogott kardot puszta rombolási czélból, hanem egy egész nagy párt: a meglevőnek,a megszokottnak védői, az újitás ellenei,

kik magas rangot, uri vagyont, országokat koczkáztattak azért, hogy az ősi fogalmak emléke el ne töröltessék. Még inkább bizonyítja ezt

a fejedelmi herczeg, Levente rokonszenve a lázadók iránt.  Az öshit harcosai lerombolák a templomokat, felkonczolák a kereresztyén

papokat, a budai Gellért-hegy máig is viseli azon kegyes püspök nevét, kit onnan a sziklákról taszították alá; elűzték a trónról,

Péter királyt futtában elfogták, megvakiták, börtönre vetették; fölemelték helyette Endrét, a templomok köveiből pogány oltárt építettek

és azt hívék, hogy már most eltörölték a keresztyénség eszméjét is földünkről. Mi lett a vége a küzdelemnek? azt tudjuk; az ösvallásért

harcolók legyőzettek, a keresztyénség diadalmaskodott s a magyar nemzetből lett igen jó keresztyén nép, a nélkül, hogy megszűnt

volna igen jó magyar maradni.  Az ujabb idők fiai jó tanulságot örököltek ebből. Nem mutatok a török atyafiakra , kiknek példájából legjobban

meglátjuk, mivé lehet a leghatalmasabb nemzet is, ha elmarad a világtól? ha az állandóság elveért a legyözhetlen uj eszmék ellen küzd?

maradok a magunk határán belül.  Nekünk szól a tanítás! Most is vannak még közöttünk Vathák elegen, a kik azt hiszik, hogy a magyar

nemzetiséget csak a puszták menedéke őrzi; a kik félnek attól, hogy a magyar, kinek olly jól állt kezében a kard és az íj, most könyvet

vegyen a kezébe, rőföt, mérleget, czirkalmat, vésüt, ecsetet s más afféle szentségtelen eszközt s rontsa meg ősi egyszerűségét tudománynyal,

munkával, kereskedéssel, művészettel és iparral; a hogy az egész világ cselekszi . . . ők is mind Vatha után fognak menni; és a magyarból

lesz mivelt, tudós ember, lesz élelmes kereskedő, lesz derék iparos, lesz emlegetett művész, lesz minden a mi az uj kor fiait a dicsőségben

és nagyságban egyenlőkké teszi; épen ugy, a hogy lett belőle jó keresztyén, hitben és buzgalomban egyenlő a többi nagy nemzettel;

anélkül, hogy megszűnt volna jó magyar maradni.

J.M.

 

*

A Vata-féle pogánylázadás egy kettős pogánylázadás volt 1046-ban és 1061-ben a Magyar Királyság alföldi (főképp Békés vármegyei) területén.

A feudalizmus és a kereszténység magyar ellenzőinek a vezetője, Vata és az 1061-es lázadás feje, Vata fia, Janus (János) valószínűleg az uralkodó

osztályba beilleszkedni nem akaró urak voltak, akik meg tudták szervezni a tömegeket az erősödő állam, a fejlődő, kibontakozó feudalizmus ellen.

Ideológiájuk a pogányság, a nemzetségi „szabadság” elmélete volt. Az első lázadást I. András király, az utóbbit I. Béla verte le.  Wiki

 

 

 

 

1858. 44.

 

 

   Gizella, Magyarország első királynéja.

 

Tán sehol sem olly kedves és gyakori a Gizella nőnév, mint hazánkban. Ki ne akarná ismerni az első Gizela történetét?

Gizella bajor herczegnö és az első magyar királyné, Viaskodó Henrik leánya, a később szentek sorába emelt Wolfgang, régens burgi püspök felügyelete

alatt nevelkedett fel szülőinek örömére és nemének díszére. Az ország a szomszédokkal viselt szakadatlan háborúskodás által igen ki volt merítve

erejéből nemcsak, de félő is volt, hogy a nemzet régi vallásához és intézményeihez ragaszkodva az európai népcsaládban fönn nem állhat.

Gejza fejedelem tehát mind a kibékülést nyugattal, mind pedig a keresztyén vallás és az európai intézmények behozatalának útegyengetését szerencsés

tapintattal azon kezdé, hogy fiának német herczegnőt szemelt ki nőül. Vajk fia (később István) 995-ben fölvette a keresztségét s még ugyanazon napon

el is lön jegyezve Gizellával, ki akkor már Bruno testvére kíséretében megérkezett az országba.

István fejedelem később király lett, s fáradhatlan buzgalommal folytatá országának mind vallási, mind polgári átalakítását, melly munkájában

hü segéde volt Gizella, ki élete föladatának nézte, a keresztyénséget az országban örökre meghonosítani. Az egykorú irók kifogyhatlanok

emelkedett vallásossága, szép lelke és jóságos szive dicséretében. Keze mindenkor készen állt adakozni a szegénynek. Hasonlóan, mint férje, a

nagy király, templomokat, kolostorokat emelt.  Veszprémben a szent Mihály-templom, mellyből még áll fönn maradványa, a Gizella-kápolna,

továbbá a veszprém völgyi zárda és Nyitrán egy templom az ö kegyessége által jött létre.  A veszprémi püspök azon előjoga, hogy a magyar

királynét egy különös koronával mindig ö koronázza, mig a szent koronával az esztergami érsek és primás csak vállát érinti; továbbá a

„királyné kanczellárjának czime", mellyet a veszprémi püspökök viselnek, mind a királyné e müveire emlékeztetnek; hasonlag azon fényes

misemondóruha is (casula), mellyet mint irják, Gizella saját kezével készített s eredetileg a férje által 1031-ben alapított

székesfehérvári Mária-templomnak szánt.

 

 

 

 

 

 

GIZELLA. Magyarország első királynéja 1858. 44.

 

 

Midőn István magát Esztergomban királylyá koronáztatá és keneté, Gizellát is megkoronáztatá és uralkodótársává emelé, mit az meg is érdemelt.

Ö utána a királynék közöl még csak Mária, nagy Lajos leánya és Mária Terézia lön szent István koronájával megkoronázva.

Gizella túlélte fiát, Imrét, ki 1031-ben, és férjét, ki 1038-ban halt meg. Ezután a világ zajától elvonulva csak ájtatosság közt tölte napjait.

Magyar földön halt meg, és alaptalan azon állítás, hogy Bajorországban, mint apácza, avagy Ausztriában a Babenbergi határgrófnál tölte végnapjait. Mai nap is megemlékezik róla a nép mondáiban; az egyház pedig a boldogok sorába vette fel.

A Gizella, Erzsébet-név azon időben igen kedvelt volt, és gyakran előfordult, így nevezték István nővérét is, velenczei Urseola Ottó nejét és Péter

anyját, ki Istvánnak utódja lett. Az ujabb korban ismét nagyon kelendővé lett a Gizella név s méltán, mert az igen jó hangzásu s a magyar nyelv

szellemének teljesen megfelelő, ámbár idegen eredetét eltagadni nem lehet.  


 

                   *

 

 

Rubikon, 2013, 03. 11.

                                                          

Tarján M, Tamás: 1065. május 7.  Gizella magyar királyné halála

1065. május 7-én fejezte be életét Gizella magyar királyné, Szent István felesége, Civakodó Henrik bajor és karintiai herceg lánya, II. Henrik

német-római császár(ur. 1002-1024) húga. Gizella 984 körül született, ebben az időben apja, a civakodó melléknevet joggal viselő Henrik bajor

herceg az Enns folyó torkolatának környékén háborúzott Géza magyar fejedelemmel. A magyar törzsszövetség feje végül a 973-as quedlinburgi gyűlésen

békét ajánlott és 995-ben feleségül kérte Gizellát fia, István számára. A következő évben megtartott esküvő után a hercegnő kíséretében számos

német lovag érkezett Magyarországra, az ő katonai erejük később döntő jelentőségűnek bizonyult a Géza halála után Koppány ellen vívott háborúban

(997 körül). A frigy minden bizonnyal szerepet játszott István megkoronázásában. A Gizella révén kialakult rokoni kapcsolat, nyilván hozzájárult

ahhoz, hogy Magyarország helyzete megszilárdult Európában. A királyné személyesen is nagy szerepet vállalt a kereszténység terjesztésében,

társalapítója volt az óbudai és veszprémvölgyi egyházaknak. Szent István asszonya királyné székhelyül  egyik legjelentősebb püspökség központját,

Veszprém városát kapta meg. Gizella keze munkáját is dicséri a máig fennmaradt egyetlen egykorú koronázási jelvény, a palást, amit állítólag

udvarhölgyeivel hímzett, és amelyen az egyetlen kortárs ábrázolás fennmaradt a szent királyról. Istvánnak és Gizellának két gyermeke született,

közülük Ottó nem érte meg a felnőttkort, a fiatalon testőrök vezetőjének (Dux Ruizorum) kinevezett Imre pedig egy vadászbalesetben halt meg,

1031-ben. Miután István 1038. augusztus 15-én elhunyt, örököseként Orseolo Péter (ur. 1038-1041/1044-1046), majd harcok során Aba Sámuel

(ur. 1041-1044) szerezte meg a trónt. Az özvegy királyné helyzete megromlott, 1044-ben menekülni kényszerült az országból. Gizella Passauban

telepedett le, belépett a helyi apácakolostorba, melynek később főnökasszonyaként tevékenykedett, egészen 1065-ben bekövetkező haláláig.

A királynő sírja később népszerű zarándokhely lett, imádságai során használt keresztjét és csontját később Münchenben ereklyeként őrizték.

Gizellát 1911-ben avatták boldoggá, amit nem csak későbbi önmegtartóztató életével, de a kereszténység terjesztésében szerzett érdemei révén is

kiérdemelt: ő volt a magyar történelem első királynéja, a vele kötött frigy pedig döntő szerepet játszott az önálló, keresztény

Magyarország megszilárdításában, ami a Szent Istvánt követő megpróbáltatások ellenére sem omlott össze.

 

*  *  *

 

 

 


1910. 41. /címlap/ A VESZPRÉMI SZÉKESEGYHÁZ.

 

A Veszprémi püspökséget az 1009-ik esztendőben alapította Szent István király.  Ugyanebben az időtájban építették a püspöki székesegyházat

a veszprémi várhegyen Szent Mihály arkangyal tiszteletére, A templom állítólag Gizella királyné költségén épült, ki a hagyomány szerint ebben a

veszprémi székesegyházban lön eltemetve. Annyi bizonyos, hogy a veszprémi székesegyház stílusa a Szent István korában épült pécsi és

székesfehérvári templomokkal azonos, vagyis háromhajós, altemplomos román bazilika. Miként a kiváló archeológus és a veszprémi székesegyház

történetirója, dr. Ádám Iván kanonok írja, a veszprémi székesegyház a pécsi bazilika édes testvére. Jóval kisebb és sokkal egyszerűbb,

mint a pécsi híres bazilika. De kétségkívül ráismerünk benne a Szent István-féle bazilikára, habár az a hosszú kilenczszáz esztendő alatt sok

viszontagságon, romboláson, különféle építkezési ízlésben történt átalakításon ment keresztül. Az alapfalak, a beosztás azonban szakadatlanul

megmaradtak a régi román bazilika stílusnak megfelelőleg. Ezt a beosztást vették alapul a legújabb restaurálásnál, mely az eredeti román ízlésben

történt és a napokban nyert befejezést, úgy, hogy a szép műemléket október 4-én felszentelhették…

Bontás közben igen érdekes régi épületmaradványokra akadtak, így teljes épségben levő román oszlopfejekre, kőpárkányzatokra, kődíszítésekre,

melyek a XI. század műizlésére vallanak. Ugyanabból a korból való sírokat is fedeztek fel. Egy vitéz sírjában megtalálták ennek kardját is, mely

szintén a XI. századból való. Gizella királyné állítólagos sírjára azonban nem akadtak, valamint a talált sírokból sem lehet megállapítani, hogy

azok kiknek földi maradványait tartalmazzák. A templom körül is körülbelül egy méterrel leásták a talajt, mely a hosszú századokon keresztül

feltöltődött, úgy, hogy a templom most azon a fekvési szinten áll, a melyen a XI. században állott. Teljesen megujhodva, az eredeti román

műízlésben, vonzó nemes egyszerűségében, harmonikus részleteivel áll előttünk boldog emlékű Gizella királyné ősi bazilikája, mintegy elénk

varázsolva a hitbuzgó XI. század kőbe vésett  áhítatát és templomépítési stílusát….

 A templom igen egyszerű külsejének kiemelkedő dísze a két torony, melyet a köríves román párkányzatok négy emeletre osztanak.

A harmadik emeleten vannak a harangok, a románstilű ikerablakok mögött. A negyedik emeleten van elhelyezve az óra. A két torony meredek

csúcsos rézsisakban végződik. A déli oldalon a kereszthajó vonzó homlok-fala emelkedik ki, különben ennek az oldalnak a kétsoros román

ablakon és egy kisebb kapuzaton kívül szembeötlőbb tagozata alig van. Egész a szentélyig az ősrégi bazilika-stílust tartották meg. A szentély és az

alsó templom azonban abban az átmeneti (korai) csúcsíves alakban maradt meg, melyet a XIII. század végén és a XIV. században kapott, mikor

hazánkban is az ősi román bazilikáknak famennyezeteit kezdték leszedni és csúcsíves ízlésben kezdték beboltozni, miként a régi pécsi

bazilikánál is láttuk, hol az átalakítás évszáma, 1303 is fel volt róva a köveken. Ekként a veszprémi templom főhajója csúcsíves

szentély záradékkal végződik. Hiányzik az ősi román stilt jellemző apsis. Ez azonban itt a veszprémi templomnál nem esik a templom építési

szépségének rovására, sőt ez az átmeneti csúcsíves szentély és alsótemplom igen becses és ritka műtörténeti maradvány, mely a mai napig

eredetiségében megőriztetett. Ezen láthatjuk, hogy a félköríves román stílus miként kezd átmenni csúcsíves stílusba azáltal, hogy a széles román

félköríveket apróbb, keskeny ívekre szeletelték….A mellékhajók mennyezete harántos fa-díszítéssel van ellátva, melyen aranyozott vonalak

futnak keresztül…. Célszerű lenne, ha a különben szép és nagy kiterjedésű Szentháromság szobrát innét elhelyeznék, mert ez a

Mária Terézia-korabeli úgynevezett czikornyás barokk stilű szobor zavarja a székesegyház visszaállított ősi román

stílusának szép hatását, melyről az Árpádok dicső korszaka tekint ránk, a késő utódokra.

                                                                                                                                                                                       Dr. Dolenecz József

 

 

 

 

1858. 51.

 

 

 

 

               A tatárfutás után (1243).

 

Iszonyúan elhallgatott minden. Tavasz volt, a földeket fölverte a bojtorján, a gyom. Senki sem szántott, senki sem vetett, a mezőkön nagyot nőtt a

fü a kiomlott vértől, senki sem jött azt lekaszálni. Messze, messze, mennyire szem látott, egy torony nem emelkedett a láthatáron, szerte a síkon

feketén tűnt elő egy-egy vigasztalan rom, város, falu hajdan; a leomlott falak, az összevissza dűlt kormos gerendák között . . . hevertek a holtak

csontvázai. Egy hang, egy emberi lépés hangja nem hallatszott. A gulyák kolomphangja, a pásztor furulyája, az estharang csengése elnémult;

és helyettük a farkas és a hullakeselyü undok üvöltése, kiáltása; mintha a mongolok elvonulta után e sötét alakok foglalták volna el az országot

s jogaikat kiáltoznák vérfagyasztó kísértetes hangon. Néhol csöndes néma rónákon, rekettyés bokrok berkében egy-egy elvadult paripa legelészett,

szőre megnőtt, a kantár még nyakába volt vetve, amint a csatatérről elszabadult, hol gazdáját lelőtték róla. A berekből egész falka ordas bukkan elő,

egy közölök sisakba szorult halálfőt hozva agyarában, uj prédára lelve, utána rohannak, a mén elvadultan száguld a pusztaságnak, a csorda utána

bőszült üvöltéssel, a vad robaj a távolban eltűnik. Fölebb az erdők között félénk alakok bujkálnak…Boldogok, kik a mentő sziklákra találnak.

Mélyen, benn a hegyszakadékok között emelkednek egyes magányos bércek, úttalan meredek havasi rejthelyek, erdőkkel körülnőve; oda vonult

fel a népség legbecsesebbjeivel, oda hajtotta fel marháit, oda vitte élelmi szerét. Jól járt azon bujdosó, ki hozzájuk jutott. Könyek között fogadták,

megvendégelek lisztből s fenyőkéregből sütött kenyérrel, adtak neki puha mohából fekhelyet, vigasztaló testvéri szót, s ha imádkozni akart, oltárukhoz

vezették, mit a szabad ég alatt építettek a reménység Istenének, feltéve rá a megmentett feszületet. De jaj volt azoknak, kik a hegyek közt bolyongva

messziről egy büszke várat láttak kiemelkedni a fenyves közöl, s vigasztalódva siettek a menhelynek vélt ormok felé.

Az Fülek vára, hol Fulkó gróf lakik, ki estenként meghúzatja a harangokat vára tornyaiban, hogy a vidéken bolyongó menekvök oda

csábuljanak hozzá, s ott kirabolja őket megmaradt drágaságaikból s lehányatja vára szikláiról. Vagy a kik eltévednek az erdőben s éjszaka valami

tüzet látnak csillámlani, s azután örömrepesve sietnek arra, azt vélve : hogy ott jóltevő rokonra fognak találni.  Ott a földből hányt gunyhóban

egy rettentő ember tanyáz. Ha okiratok nem bizonyítanák, nem hinné senki. E szörnyeteg emberhúst árul! Százanként öldöste le a hozzá

tévedt gyermekeket és papokat, mig a nép megtudta, hogy mit árul?

 

 

 

IV. Béla király visszaérkezése az országba a tatárfutás után. 1858. 51.

 

 

S mintha egymást hivná a vész, mintha a természet maga is osztoznék a közhaldoklásban, iszonyú sáska-rajok lepték el az országot, 

letarolva a kizöldülni akaró földet, s hogy semmi alakban se maradjon el a halál, a megromlott lég, mint egy sárga köd feküdt a földre,

hogy a kit fegyver, éhség, vagy bánat meg nem ölt, a döghalál ragadja el. Illyennek találta a visszatérő király hazáját. A jók elfogyva,

a roszak elszaporodva….Béla király a Kárpátokon keresztül másodszor országára rontó tatárokkal Xogáj és Telebug khánok alatt megütközött;

azokat megverte, leölt közölök ötvenkétezerét, a többit visszakergeté hirt mondani népeiknek : hogy a magyar nemzet föltámadott és él!

Béla hatvannégy éves korában halt meg; utolsó évében a kormánya alatt újra megnőtt nemzet, köröskörül minden határán, harczot viselt

a szomszéd országokkal, és diadalmasan. Érezte fegyverei súlyát a halottaiból feltámadottnak Csehország, Dalmáczia, a Nogajok és

Bolgárország. Ez utóbbit elfoglalá. A király ellenségei közt volt saját koronás fia István. Ez is legyőzetett. A király megbocsátott a lázadó

fiúnak, holta után királylyá lett az, de beteljesültek rajta az isteni parancsolat szavai: ki apja — a király, és anyja — a hon ellen kivonta

fegyverét, nem lett hosszú életű a földön. Elhalt ifjú korában, eredménytelen harcaik közepett.

                                                                                                                                                                     Jókai M. után

 

 

 

 


2. 17. A váczi új fegyház.

 

Úgy véljük, sok olvasót érdekelni fogja némi részletességek ez újabbkori intézetről, mellyet noha a javító czimet nélkülözi s csak fegyháznak

neveztetik, közelebbi megismerkedés után annak szervezetével, inkább javitó, mint fegyintézetnek fog kiki nevezni. Ez intézet is egyik hangos

hirdetője a kor humánus szellemének, mellynél fogva a társadalom nem taazitja ki eltévedt tagját martalékául önveszte a kárhozatának, hanem

föladatául tekinti ismét visszaadni azt rendeltetésének, uj embert alkotni a romlott emberből, időt, alkalmat, eszközt, s bőséges segélyforrást

adván neki, hogy megjavulhasson, hogy az emberi társaságnak ismét hasznos tagjává legyen. Az épület, mellyen meglepetéssel pihen a gőzösön

utazó szeme, midőn Vácz mellett elhalad, 1755 óta áll, boldogult Mária Terézia királyné nemes ifjak növeldéjeül kezdé építtetni. Ezen

eredeti rendeltetése az épületnek nem teljesülhetett, s befejezetlenül meredtek a nagyszerű alapfalak az égnek, egész a legközelebbi időkig,

midőn a magas kormány rendeletére a múlt években felépíttetvén, a nagyszerű épület, mint cs. k. fegyház fogadja magába a törvény által

elitélt bűnösöket. Hivatalos személyzete az intézetnek: maga az intézeti főnök, egy ellenőr, három írnok s egy ügyvezető, ki a munka

kiosztását eszközli. Van saját lelkésze, orvosa s egy tanitoja, ki naponkint előadást tart. A diszes templomi öltözékek Bécsben készültek,

s csak nem rég érkeztek; van 8 változéku orgona, menyezet s zászlók sem hiányzanak. A templom hajójában csak néhány pad van, a

hivatalnokok számára. A más vallásúak szintén rendesen részesülnek egyházi oktatásban. A fegyenczek egy éven fölül egész 10 évig vannak

ide ítélve, s közölök 23 éves korig mindegyik tanköteles, habár bölcsészeti osztályokat végzett is. A fegyház iskolájában naponkint 80-an

nyernek oktatást. A tanítási órák fel vannak osztva: hétfőn magyar olvasást, irást; kedden számtant; szerdán német olvasást, irást; csütörtökön

magyar olvasást, irást, délután egyházi éneket; pénteken mezei s kerti gazdaságtant; szombaton német olvasást s irást és számtant tanulnak.

Az iskola egy külön teremből áll, egy asztal és szekrénynyel a tanitó számára, hol az iratok, könyvek s kézi táblák tartatnak. A tanoncok

hoszszu keskeny asztalok mellett ülnek karos székeken, mindenkinek van egy kis fiókja, hol íróeszközét tartja. Van egy nagy számtábla, s

az olvasáshoz magyar-német hangoztató táblácskák.

Délelőtti órákban a fegyenczek a belső udvarba egy órai sétára mennek, hogy egyedül az eget látva és saját lakásukat, jusson eszükbe bünös

voltuk s az ég igazságos ítélete. Séta után a munka folytatására mennek. Déli 11,300 órakora munka ideje megszűnik, minden osztályban

egy-egy fegyencz hangosan elmondja az „Ur angyalát," melly imát fölállva mindnyájan a legnagyobb áhítattal s összetett kezekkel utánamondják.

Ekkor átmennek hálószobáikba, s az étkezést kezdik meg. Étkezés után egy órai szünetük van, szünet után a munka folytatására mennek

dolgozó termeikbe, de az egy órai séta délutáni órákban ia megtörténik. Estve felé hálótermeikbe vonulnak, hol a 7 órai harangszó imára serkenti

őket, imádság után magukra hagyatva, beszélgetés után lenyugosznak. Ágyaik két kis állványon létező deszkázat, egészen szédszedhető,

el van látva jól töltött szalmazsák és párnával; nyáron könnyű, télen kettős pokrócz a takarójok. Öltözékük egyenlő; ez áll ing, gatya,

vászonsapka, mellény, felöltöny és nadrágból, harisnya és katonabakkancsból.

A fegyenczek erkölcsösebbjei kiválasztvák; vannak közöttük házi dolgosok s mosók is. A házi dolgosok a folyosókat és szobákat tisztázzák,

naponként kétszer söprik és egyszer hetenként súrolják. A mosók mosnak vagy mángorolják a fehérneműt. Van e fegyháznak egy sok hasznú,

gőzre alkalmazott gépezete, melly a konyhában főz, a mosásra és fürdésre meleg vizet ad, ruhát szárit bámulatos gyorsasággal és vizet szivattyúz.

Van hidegfürdő is a Dunán, de az épületben is vannak kád- és zuhany-fürdők. Az étkezésre nézve a kiszolgáltatást egy benn lakó vendéglős teljesiti.

 Kenyerük igen jó, naponként főtt ételt kapnak, levest és főzeléket; csütörtökön és vasárnap pedig húst is kapnak. A betegek eledele kitűnő,

panaszt soha sem emelhetnek. Ezek öt teremben vannak, egészen elkülönítve, s a leggondosabban ápoltatnak.

Meleg étket napjában háromszor kapnak, s igen nagy tisztaságban és szolgálatban részesülnek. Az orvos órákat tölt közöttük mindennap,

sőt házi gyógyszertáruk is van, hogy rögtön-esetekben segélyükre lehessen. A viz mindenüvé a Dunából átszűrve kavicson keresztül a föld

              alatt vezettetik, van azonban a közép udvarban két szivattyús kut is.

A temetkezés egész ünnepélylyel történik, gyász-szertartással. A ravatal fekete posztóval van beterítve, viaszgyertyák égnek körötte, s a

szertartásos zsoltárok énekeltetnek; ez alkalommal a fegyenczek különös áhítattal és szivrehatóan énekelnek. Az éneklésre általán nagy

 hajlamuk és fogékonyságuk van. Testileg itt nem igen történik fenyítés; a makacsok és csendzavarók bebörtönöztetnek. Egy szóval:

ez intézet olly szerkezetű, hogy kevés javítást igényel, mert a ház igazgatója Margets Károly ur hosszú évi tapasztalása után ugy kormányozza,

hogy bár teljesen szigorú, mégis mindenki szeretetét birja, s így a rendet, tisztaságot fönntartani, a javulást előmozditnia, többi

hivatalnok társaival kezet fogva, a legszebben sikerül.                                                                                  F. A.

 

 

 

 

2.    24. A nők mindinkább bebizonyítják, hogy nemcsak a főzőkanál forgatásához értenek. Most már a nyomdákban betűszedésre is kezdik őket

alkalmazni. A távíró-hivatalnoknál is különös ügyességet s gondosságot tanúsítanak. Véleményünk szerint prókátorok is igen jelesek

válnának belőlük.

 

 

 

1859. 3.

  

Bacsinszky András, munkácsi g. e. püspök. (1731—1809.)

 

A történelem bizonyitja, hogy hazánkban a görög egyesültek ősei a magyarok őseivel egykorúak. A görög-egyesültek századok óta a magyar

nemzetbe olvadva, a haza alkotásában s — még akkor is, midőn a többi népfajok elpártoltak — védelmében mindenkor együtt működtek;

napjainkban is a magyar nemzetiség és irodalom legbuzgóbb hivei közé tartoznak. E vallásfelekezet egyik legnagyobb érdemű fiának emlékét

ujítjuk meg e sorokban. Itt veszik tisztelt olvasóink Bacsinszky Andrásnak, munkácsi egyházmegyei görög-egyesültek néhai hírneves püspökének

tisztes arczképét, s életfolyamának vázlatát, a templomi ünnepélykor használni szokott ékes püspöki pálca és korona forma süveggel együtt.

E kép őt élte alkonyán, 73. éves korában ábrázolja. Ez érdemdús egyháznagy lángesze és finom tapintata által 36. évi föpásztorkodási ideje alatt

püspök utódainak, klérusának, népének, más részről a közjónak, az emberiségnek, annyi üdvös, és boldogitó hasznost hozott, mennyit

egy rövid emberi élten át kivinni, csupán a sors különös kegyencze képes. Működése gyümölcsét jelenleg is élvezi a munkácsi megye; azért

ámbár 50 éve már, hogy e nagyérdemű egyháznagy éltének fáklyája kialudt, emléke mindaddig fönnmarad, mig a hála nem lesz idegen

e megye lakóinak keblében. Született 1731-ik évben Ung-megye Benetine helységében, hol apja lelkész volt; iskolai pályáját a közel fekvő

ungvári iskolában a Jézus-társaságbeli atyák alatt kezdette, kik már zsenge korában felismervén benne a fényes tehetséget, útmutatásaik és

nevelői tapintatuk által elméje kincseit mindinkább gazdagították, később a nagyszombati papnöveldében bevégezvén a hittani tudományokat,

nőtlenül fölszenteltette magát, s mint illyen Hajdu-Dorogon segédlelkész, később ugyanott rendes lelkész és főesperes lön. A buzgó

dorogi nép jelenleg is kegyelettel emlékszik azon 12 boldog évre, mellyekben öt birni szerencsés vala.

 

 

 

BACSINSZKY ANDRÁS 1859. 3.

 

 

Ezek után az ungvári tanszékre, később kanonokságra emeltetett, melly minőségben Mária Terézia királynőhöz követségbe küldetvén, kegyét

annyira megnyerte, hogy főnökének elhunytával püspökké választatván, ez azonnal kinevezte. Nem sokára Bécsben 1773-ik év május első

napjaiban a császárilag királyilag fölékesített  kápolnában a felséges császári család és számos főúr jelenlétében püspökké szenteltetett.

Mint püspök, fáradhatlan buzgalommal egyházának elhagyatott állapota javításán munkálkodott. Tevékenységét legszebb siker koronázta;

ugyanis: a ritka kegyü fejedelemnő Ungvárrott az eltörlött jezsuita-rend zárdáját, templomát, hozzá tartozó épületekkel, kertekkel, várral a

munkácsi püspökségnek adományozta, és tetemes költséget rendelt : hogy a zárda, püspök lakhelyévé, a templom a görög egyesültek egyházává,

a vár papnöveldévé átalakíttassák. Ezek elkészülvén, a püspöki székhely Munkácsról Ungvárra, a káptalannal és papnöveldével együtt,

áttétetett 1777-ben, ámbár régi nevezetét: munkácsi egyházi megye és munkácsi g. e. püspök, mai napig megtartotta. Ezeknek szerencsés

kieszközlése után újra bizalommal járult a trón zsámolyához, hogy a maga és utódainak tisztességes ellátására segélypénzt, vagy birtokot

biztosítson. Ezen kérelme is viszhangra talált a nagy kegyü fejedelemnőnél, mert a borsod-megyei tapolczai apátságot a hozzá tartozandó

birtokkal a munkácsi püspökségnek adományozni kegyeskedett. Tekintetbe vévén a királynő ezen egyháznagynak a közjó körüli fáradhatatlan

munkáját, tekintélye emelése végett titkos tanácsosi ranggal jutalmazta meg. Ezek után megyéjének belső rendezéséhez fogott. Ungvárott

megyei könyvtárt tetemes költséggel alapított, mellynek jobbadán egyházi müvei hétezerre mennek; bölcs rendeleteivel, püspöki látogatásával,

megyéjében a nevelés sz. ügyét, iskolák építése s rendezése által előmozdította. Egészen föpásztori hivatásának, és az emberiségnek élt, s

azért e megyének életében egészen ujkor szakot képez, mert ö vala annak uj alapitója és valódi őrangyala nemcsak honn, de az országgyűlésen

is, hová, ö volt az első, ki a görög-egyesült püspökök közöl a főrendek házába meghivatott és széket nyert.  78. évre terjedő áldásdus éltét

1809. év nov. 19-én végezte be; földi tetemei az ungvári templomi sírboltban nyugosznak.  Mint püspök a magyarországi főpásztorok

legjelesebbjeinek egyike, magán körében pedig a legszeretetreméltóbb egyéniség vala, s mint illyen is kivívta e megye hálás emlékezetét,

és azon korban élők őszinte tiszteletét.  Adjon Isten sok illy tevékeny és buzgó föpásztort a keresztyénsegnek, a tudományoknak

sok olly hő pártolót, s a hazának sok olly tiszta s önzéstelen jellemű hazafit.                                            Dudinszky Vazul

 

 

1859. 6. Készítsünk jégvermeket  / Nem címlap. G./

 

….Ha én egy falu bírája, vagy tanácsa volnék, azt mondanám: „Barátim! az Isten is úgy segít rajtunk, ha magunk segítünk. Ezennel tehát

meghagyom, hogy holnap reggel 7 órakor a falu gyalogembereinek fele ásó és kapával meg fejszével fegyverezve a falu házánál megjelenjen.

A kertben, (ha lehet, fák árnyékában) 2 öl széles, ugyan olly hosszú és mély gödröt ásson, azt szalmával vagy náddal kibélelje, azután reá

kúpalakú tetőt üssenek, mellyet szintén szalma, vagy náddal megfedvén, földdel félig betakarván, rajta észak felöl egy kis ajtót hagyjanak.

Azután másnap a gyalogemberek másik fele kimenjen jeget vágni, és a falu minden szekeres embere pedig egyegy szekér jeget tartozik

a jégveremhez hordani, ott azt apróra összetörni, és a verembe lehányni….Az előforduló szükségnek esetére a községi

jégverem, mint a községnek igaz tulajdona, minden egyes lakosnak használatára készen áll." ….

                                                                                                                                                                          Dr. Sikor József.

 

 

1859. 1. 8. Az 1859. 6. Az újra díszített egyetemi templom oltárának ünnepélyes felszentelése dec. 28-án ment végbe. Korán reggel már nagy néptömeg gyűlt

össze az egyház ajtaja előtt. A beszentelés szertartását maga a hg.-primás ő eminencziája hajtá végre. A templom díszes festvényei, képei,

márványzata, aranyozásai, a padok faragványai meglepik a szemlélőt. Az egészen ollyszerü öszhangzás ömlik el, mi nem téveszti el hatását

a fogékony kebelre. Az ipar, szorgalom és művészet ujabb kora s a múlt század művészete közt kötött testvéri frigy tükröződik itt vissza. Reggel

kilencz órakor az egyetem akadémiai tanácsa, az összes tanári személyzet kíséretében, a rektorális és négy karbeli jelvények elővitelével, fényes

diszöltönyben vonult a templomba, hova csak a szertartáshoz tartozók s a meghivójegyekkel ellátottak jutottak be. Jelen voltak a szertartáson

Ő császári Fenségeik Albrecht Főherczeg Főkormányzó úr és Fenséges hitvese, Hildegard Főherczeg asszony. Az ikervárosban levő katonai

méltóságok fényesen voltak képviselve, ugy szintén a polgári hatóságok és hivatalok is, jelesen a cs. kir. helyt, osztály, az orsz.

pénzügy-igazgatósági oszt., az orsz. főtörvényszék, a két orsz. törvényszék és a rendőri igazgatóság. Továbbá a két város polgármesterei

s a bel-  és kültanács által voltak képviselve…

 

 

 

             1859. 8.

 

             Az egri mecset-torony.

 

A török mecsetek ismertetése, azok építészetének fejlődése és elterjedése.

 

Időszámításunk szerint Kr. u. 610-ik évben történt, midőn egy ember az Arábiai sivatagon, hivatva érezte magát „a legfelsőbb Ur prófétájává lenni,

és azon törvényeket, mellyeket Mózes és Krisztus adott, végrehajtani." Ez ember: Mohamed volt. Majd egész Arábia elfogadá az uj próféta tanait,

Mohamed tüze felhevité a puszták népeit, mig végre százezerek viharként özönlöttek az ország kapuin ki; s a megijedt szomszéd népek életének,

vagy a kard hatalma vetett véget, vagy elfogadták az uj szentírást, a Koránt. Így történt, hogy alig múlt el 100 év, s már három világrészen

uralkodott az Izlam, Herkules oszlopától kezdve egész a Gangesig. Az uj vallás az istenitisztelet uj nemét hozta magával; az Ur tiszteletére és

imádására uj alakú épületeket teremtett a művészet is. De a puszták emberei, kik most a félvilág uralmát nyerték, vadak és müképzettség nélküliek

voltak; s azért azon művészetet, melly azon időben más tartományokban már érvényességnek örvendett, el kellett sajátitniok, mi mellett

mindazáltal nem téveszték el, sajátszerű ízléseiket is kifejezni rajta. Azon müidomok, mellyeket más népektől mintául választottak,

a római keresztyén korbeliek voltak. Az arabok ezek elfogadására annyival is inkább készek voltak, miután Mohamed vallása minden egyéb

vallás közt a keresztyénekéhez legközelebb állott, és maga Krisztus is a „nagy próféta" által prófétának tartatott. Tehát az arab elem a római

keresztyén művészettel olvadott egybe, és ezen vegyületből nőtték ki magokat az Izlam azon mütörekvései, mellyek folyton ápolva és

nemesítve, nevezetes uj tüneményeket hoztak létre. Az Izlam, Mohamed vallása, nem tür képeket; a természeti alakok képekben előállítását

kárhoztatja. És igy müvészetök egyedül csak az építészet terére szorítkozik, de itt is csak az átalános alakokra.

 

 

 

 

AZ EGRI MECSET-TORONY 1859. 8. 

 

 

A mohamedán építészet legszebben van a „mecsetekben" (moshé) kifejlődve. Sem az Izlam, sem művészete nem változott meg; állandóság az

életök és netovábbjuk, s azért a mecset-épitészet alakja is egyforma és következetes. Származását a legrégibb keresztyén bazilikáktól vette,

homlokzatához közönségesen egy négyszegű udvar, oszlopos csarnokkal van csatolva; söt maga a mecset is több oszlopsorozaton nyugvó

boltivezetes csarnoknak tekinthető, mellybe a hivők imára összegyülekeznek.  Az egészet ugy képzelhetjük, mint egy szabadtéren levő

építészeti czifrázatot, mellyet a mindennapi élettől egy falkerités zár el; s épen ugy soha sem hiányzik itt a hüsitő szökőkút, valamint az első

keresztyén bazilikák elöudvarában sem hiányzott. Az oldalt álló tornyok (minaret) inkább karcsú magas oszlopokhoz hasonlítanak,

mellyek tetejéről hivja össze a dervis az imádság óráiban a híveket. Többnyire művészi összhangzás nélküliek a főépülettel, és csak

nagyobb mecseteknél, — hol több minaret van, — vannak egyenlően elrendezve. Legtöbbnyire nagy kúppal vannak fedve a mecsetek, de

gyakran kisebb kupfedelek is jönnek elő a mellék-boltozatokon. Magukban a kupfedelekben nagy különbséget lehet észrevenni, mig Európában

az egyszerűbb byzanti styl majdnem változatlanul megmaradt, addig Ázsiában a brahmai pagoda-styl befolyása vehető észre, hol az

Izlam egyszerű művészete alapjellemétöl hűtlenül eltér, és pazarul díszített alakokban változik. Gyakran a hindosztáni vallásos épületeken

olly nagy csinosságot és szabatosságot veszünk észre, melly minden ismert építészeti modort felülmúl. A mohamedán vallás műépítészeiének

virágzása legnagyszerübben Indiában és Persiában fejlődött ki, hol a tüzes kép szikrája, a művész tudta s akarata nélkül is életet lehelt a kőbe….

1532-ben ismét nagy sereggel jött Szolimán Ausztria ellen, de útjában Jurisics Miklós Kőszegen egy egész hónapig gátolta vitéz ellenállásával;

miáltal Ferdinándnak elég ideje volt nagy sereget gyűjteni, készen várta Bécsnél, de a szultán Kőszeg hasztalan ostromán megboszankodván,

várakozásuk ellen Stájerországba tört s azt elpusztitá, és ismét 30 000 embert fűzött rabszíjra. Végre 1541-ben azon szándékkal jött már

Szolimán, hogy Magyarországot maga számára végképp elfoglalja, s Budát csel által bevette.

Magyarország fővárosának török várörizetet adott, s a főtemplomot mecsetté alakíttatta. Az elfoglalt országrészt 13 igazgatási kerületre osztotta,

melyeknek székhelyei következük voltak : Buda, Esztergom, Fehérvár, Nógrád, Hatvan, Veszprém, Mohács, Pécs, Szegszárd, Simontornya,

Szeged, Pozsega, Szerem; s mindenhová török hivatalnokokat rakott, kik a budai basa hatósága alatt állottak, ugyszinte az egész országot

török katonasággal gyarmatosította….

1566-ban Szolimán, aggkorának daczára, hatodszor jött személyesen roppant haddal Magyarországra Maximilián ellen, ki már több erősséget

visszafoglalt. Föltéve magában, hogy az 1552-iki egri kudarcot is rettentőképp megboszulja. Azonban e tervét ki nem viheté, mert midőn fő

seregével előbb Magyarhon nyugati részére menne, hogy ott Szigetvárt elfoglalja, a vitéz Zrínyi Miklós által példás hősiséggel védelmezett vár

ostromában lelte halálát, s a fő nélkül maradt török tábor szétoszolván, a tatár csapatok mindenfelé nagy pusztításokat vittek véghez. Utódja,

fia Szelim lett, ki megelégelvén a hódításokat, haza ment. 1596-ban III. Mohamed szultán 200 000 emberrel szállott táborba, de e roppant számú

sereg elöl kitértek a császáriak, s Hatvant odahagyták, mellynek sánczai úgyis már az elébbi ostromkor megrongáltattak, s igy akadály nélkül

jött Eger alá, a várat azonnal ostrom alá vette, mellyet ekkor összesen 4000 magyar, német, cseh és belga katonaság, Nyári Pál, Thurn Jakab,

és a cseh Terecskó vezérlete alatt védelmezett. De más faj, más lélek, más vezérlet állott most Eger várában, mint ezelőtt 44 évvel, s azért

Felső-Magyarország legerősebb védhelyének dőlnie kellett. Bár a vezérek mindent elkövettek meggátlására, de hasztalan volt, miután a

várörség közt pártütök keletkeztek, kik 18 napi ostrom után a várat feladták, hogy vagyonukat s életüket megmentsék. Így jutott végre Eger is a

török járom alá, mellynek uralma e vidéken majdnem egy századig tartott. A várban és városban minden török lábra állíttatott. A gunyiratokkal

megrakott keresztyén egyházakat, félholdas mecsetekké alakiták a dervisek számára; azon a tájékon hol most az érseki lak áll, nagy kolostort

emeltek, mit a magyarság „bolondvárnak" nevezett, és a várakat, fürdőket egészen török modorban építették, csupán az ágostaiak templomát

hagyták meg a görögök számára, mi még mai napig is birtokukban van; s igy Egerben és vidékén majdnem végkép kihalt a katholikus vallás.

4000 ozmán lakott akkor Egerben és számos, leginkább kereskedést üzö görög és izlamra áttért keresztyén. E szomorú időknek egy élő emlékét

veszik olvasóink az itt közlött képpel; egyszersmind egyik legépebb s legszebb példánya ez honunkban, azon számtalan épitészeti maradványoknak,

melyeket a fentebb elősorolt siralmas események után, a hazánkat másfél századig birt törökök hátrahagytak.

Ott áll még mai napig is, csaknem teljes épségben, a szétdúlt vár omladozó falai alatt, s fényes bádog kúpján a félhold felett, ott díszlik a

keresztyénség szent jele is, a mohamedánok feletti diadal emlékéül. A tizennégyszegü, s egészen faragott kövekből épült torony magassága 17 öl s

egy láb, alapzatának átmérője 9' 9", fölül a toronyé 5' 6". A bejárás földszint az északi oldalon van, s szűk üregében 99 csigalépcsőn juthatni fel

a már töredezett, s hajdan vasrostélylyal környezett erkélyig, a déli oldalon négy egymás feletti keskeny ablaknyílás szolgáltat világosságot a

csigalépcsözetre, képünk is a déli oldalát mutatja. Az erkélyre, melly 13-öl és 1 láb magasságban van, egy ölet meghaladó ajtó szolgál, honnan

hajdan a hodsa (egyházfi) kiáltozással adta tadtára a körüllakó hívőknek az imádság óráit. Bádog kúpjával együtt 21 öl és 2 láb magas. E bádog

kúppal Pyrker érsek ajándékozá meg, ki egyebek közt ezen történeti s épitészeti ritkaságot is meg akará menteni a végenyészettöl. Az egri

keresztyének a törökök legyőzése után ezen mecsetben tárták egy ideig istentiszteletüket; ma már a mecsetnek nyoma sincs s egyedül e torony

hirdeti hajdani lételét. Hihető, hogy később szétbontatott, s anyagát más építkezésekre használták fel, s igen valószinü, hogy az átellenben

álló irgalmas atyák diszes temploma is ennek romjaiból épült fel.

                                                                                                                                                                            Zombory Gusztáv

 

 

 

 

 

             1859. 7. 83.  Egyveleg.

 

Curiosum. Tudva levő dolog, hogy sok furcsa levél fordul meg éven át egy szerkesztői irodában, de egyike a legfurcsábbaknak a

komolyak közöl, melly czifra velinpapiron, igen tisztán írva, e napokban érkezett a pesti postára s betűről betűre igy hangzik :

„T. szerkesztő úr! Égy, ifijú korom zsenge tavaszán szedett gyenge szinü rozsát akarok terjeszteni a nagyobb, és már sokszor szedett

csipke nélküli, tövis nélküli legszebb rózsákat szedők elejében, és onnan tovább, hogy ha, elég előnnyel birna, a további napfény

sütése alatt levő emberek szeme elében olvasás véget: mellyért kérem a t. szerkesztő urat, ne légyen kemény, bírálására: mivel

hátha azzal, ollyan tűzet ontana hamvában, melly még világlása által, több készületeket is terjesztene, a világ szeme elében.  Hogyha

éppen olyan gyenge munka volna: hogy napfényt látnia nem lehet, legalább a bírálás ne légyen igen rendkívüli, mert azt hiszem,

elég egy kezdőtől, illyennel járulni először elő, és mindig tovább tovább nagyobb előnnyel birokat benyújtani megbirálása és

életbe léptetése veget. Tán elég is leszsz, azt hiszem, egy olyan uj nyelvtanulótól, mint én : kinek most nyomja vállát 18 év.

             Kérem a benne lévő írásjel hibák korigálására, és amiből lehet engedelem légyen neki, a „Vasárnapi Újság" egyik oldalán helyet

             foglalni, most mentől előbb. Kérem a tisztelt Szerkesztő Urat ne nehezteljen reám, hogy ennyire kérem fel, munkám életbe léptetése

             véget: ha ez megtörténik, ezután gyakran fogok tisztekedni a Szerkesztő Urnák, ilyenek felől.

             Maradok alázatos szolgája N. N." — N. N.-en, febrnár 5-én 1851.

            (Ki mondhatná meg előre, hogy minő nyár, ősz és tél válhatik még e „zsenge tavasz"-ból? Azért félre minden csufolódással.)

 

                 *

 

15. 179. Török-Sz.-Miklós, mártius 24. Néhány igaz szó Török-Sz.-Miklósról és néhai tarisznyás báljáról. Nagy baja az a mi kis

városunknak, hogy igazi rendes levelezője nincs. Ha ollykor valaki elmefuttatásból, vagy hiúságból, hogy tudják, hogy az újságba

már ő is irt, és hogy sorait saját szemeivel kinyomtatva láthassa, valamit közöl, azzal rendesen, mint hitvány-madár, csak

fészkét keveri. Pedig, ha veszszük kis városunkat és határunkat kivül és belől, az a középszerű mezővárosok sorában mindenkor

megállhat. Kivül egyfelől a Tiszaszabályozás által kiapadt úgynevezett „tinóka-laposunkat" erdőnek formáltuk, a nevendékfák alá

lucernást csináltunk, veteményeket ültettünk. Az iskolák számára azok alatt kis kertet árkoltunk, s egy részét gyümölcsfa-csemetékkel

beültettük, s tanitóinknak különbség nélkül földet ajándékoztunk különösen azért, hogy ezután tanítványaikat a kertészetre is

oktassák és tanítsák…Belől utczáink keresztben és hosszában — mint a nyil — egyenesek, tiszták, templom-udvaraink egy-egy sétatér;

van bizottmány, melly a szépítésre felügyel, az újonnan épülendő házakat kőkeményre rendeli, és bár meg sem tudnók mondani,

mikor volt tüzünk, mégis házainkat a magyar biztosítótársaságnál rendre biztosítjuk. Vannak kórházaink, van kölcsön-magtárunk,

olvasó-körünk, járatunk hírlapokat s veszünk könyveket. Népünk barátságos, még ősi szokásból mind rokon atyafi, sógor és koma;

nem tudok, nem ismerek házat, melly a másikat lenézné, vagy arra nem jó szemmel nézne, sokszor a nélkül, hogy összebeszélne,

négy, öt család is összejő egy helyre. És mégis egy elragadtatott tudósítónk tarisznyás bálunkból milly roszul festett le bennünket

mostanában az olvasó közönség előtt. Igaz, hogy volt nálunk egy tarisznyás- vagy batyubál, de az — már a czime is barátságos —

olly szép, egyszerű, csinos és nyájas volt, hogy még most is szánkban van az ize….Többen.

 

*

 

 16. 189. Japán gőzhajó. A japánok, a chinaihoz hasonló s szomszédos ország lakosai, a dunaiakkal ellenkezőleg, az európai polgárisodás

elől nem zárkóznak el, hanem azt tárt karokkal fogadják. Készítettek már vasutat, távirót; legközelebb pedig, azaz febr. 11-én Macao

öblében egy japán gőzös, a Niphon vetett horgonyt, melly Japánban a hakodadi hajóműhelyben épült, gépe amerikai mű. A hajón mind

japánok ültek, az uj japán császár egy fiatal rokona kíséretében. Csupán a gépész volt amerikai. Ez esemény igen jelentékeny pont,

Kelet-Ázsia polgárisodásának történetében.

 

 

 

1859. 22.

 

Gróf Gyulai Ferencz

 


A beállott eseménydús időszakban a Vasárnapi Újság sem fog hátra maradni, s teljesíteni fogja most is azon feladatát, hogy világot mozgató

nevezetesebb egyéniségeket megismertesse olvasóközönségével.…Megkezdjük e sort az olaszországi cs. k. hadsereg fővezérének rövid életrajzával.

Cs. kir. táborszernagy, maros-némethi és nádaskai gr. Gyulai Ferencz, gróf Gyulai Ignácz fia, született Pesten 1799-ben. Gróf Gyulai Ferencz

régi nemes erdélyi családból származik, mely 1694-ben báróságra, 1704-ben pedig grófi rangra emelkedett. Ősei közt több jeles hadvezér tűnt ki,

mind tántoríthatatlan hívei az uralkodó osztrák háznak.  Gróf Gyulai Sámuel az örökösödési és hétéves háborúban kitüntette magát, s mint

vezérőrnagy halt meg Karlsruheban. Ennek fia gr. Gyulai Albert hősiesen harczolt az l788 —1789-ki török háborúban, valamint 1803-ban

a francziák ellen Olasz- és Németországban.

 

 

 

 

 

 

 Gróf GYULAI FERENCZ, táborszernagy. 1859. 22. 

 

 

 

 Albertnek volt testvére, gróf Gyulai Ignácz (Ferencznek atyja), ki a franczia háborúkban kitűnő hírnevet s tábornoki pálcát érdemelt ki vitézsége

és hűsége által. Fia Ferencz tizenhét éves korában, 1816-ban, mint alhadnagy, a 60-ik gyalog zászlóaljba lépett, melly atyjának nevét viselte.  

1820-ban a Hessen - Homburg-huszároknál főhadnagy s egy évre rá a császári dsidásoknál kapitány lett; 1826-ban a Würtemberg - huszárokhoz

ment át hasonló minőségben, 1829-ben, a Hessen-Hom-burg-gyalogsághoz alezredessé, 1831-ben ezredessé nevezték s élte 39-ik évében már

vezérőrnagy volt. A békés időben e gyors előremenetelt részben ugyan a császári kegynek köszönheti, melly családja iránt mindig élénken nyilvánult;

eljött azonban azon idő is, melyben magát e kegyre méltónak mutathatá. 1845-ben a 33-ik gyalog zászlóaljnak lett tulajdonosává, 1846-ban

altábornaggyá; 1847-ben osztályfőnökké és katonai parancsnokká lépett előre, a trieszti partvidéken. E minőségében történt, hogy 1848-ban

kiütvén a forradalom, a Polában összegyűlt császári hajóraj ki volt téve azon veszélynek, hogy a fölkelők kezébe essék. Gróf Gyulai azonban

ettől megóvta azáltal, hogy az osztrák tengerészet élére állt, a nem biztos  hűségű tiszteket s az olasz legénységet elbocsátá s a már útnak indult

hajókat a veszélyről értesítette.

Triesztet, Polát s a fontos parthelyeket véd-állapotba helyezte, a hadhajókat felszerelte s a kereskedőhajókról ellátta legénységgel.

A Velenczéből, a velenczei partokról visszakullongó csapatokat Isonzónál összpontositá. Nyolcz nap alatt egy evező hajócsapatot szervezett

hét hajóból. A ö intézkedései védték meg Triesztet s több isztriai pontot az egyesült nápoly-szardiniai hajóhad ellen, mindaddig, míg az osztrák

seregnek Custozzánál történt kedvező működése folytán a trieszti öböl teljesen föl lett mentve az ellenséges hajóhad fenyegetése alól. 1849-ben

gr. Gyulai a hadügyminiszterség elvállalására hivatott meg. Ott volt Győr bevételénél; Komárom ostromához megtette a kellő intézkedéseket

s miután saját kérelmére a miniszterségtől fölmentést nyert, Milanóban az ötödik hadtest parancsnoka s később Radeczky után hadi és polgári

kormányzó lett. A Szardínia ellen megindult jelen háborúban ö cs. fensége főherczeg Miksa helyére Lombard-Velencze katonai és polgári

kormányzójául és a második hadsereg parancsnokául lőn kinevezve, mellyel april 29-én délután a Ticino folyón átvonult s ezzel megnyitá

a hadjáratot, melynek egyes részleteiről olvasóink a politikai lapokból meríthetnek tudósítást.

 

*  *  *

A hálón elérhető Gyulay-családfa. Kacsándy Zsuzsi, a mama és lánya Karolina / Lotti/ Kazinczy szerelme volt. Bővebben a h08-41 fejezetben

olvashatók a levelek és Kazinczy versei.

 

*  *  *

 

Gyulay de Marosnémeth et Nádaska family

 

           A1. István, fl 1662; m.Margit Péchy de Pécsújfalu

B1. Ferenc, -cr Baron 2.6.1694, -cr Gf 13.1.1701; 1m: Klára Barakonyi,      dau.of Ferenc Barakonyi by Borbála Sulyok de Lekcse; 2m: Mária Kapy de Kapivár

C1. [1m.] Ferenc, *Torna 11.8.1674, +Mantua 18.10.1728; m.11.6.1709 Gfn Mária Bánffy de Losoncz

D1. Klára; m.Gf Imre Bethlen de Bethlen

D2. Ferenc

D3. Katalin

D4. Sámuel, fl 1773-1802; m.Bss Anna Bornemisza de Kászon

E1. Ignác, Ban of Croatia, Dalmatia and Slovenia,    *Nagyszombat 11.9.1763, +Wien 11.11.1831; m.Bss Julia von Edelsheim

                        F1. Ferenc, *1798; m. Gfn Antonia Wratislaw-Mitrowsky ….

 

E3. Ferenc* *, fl 1805; m. Zsuzsanna Kacsándy

F2. Karolina; 1795 – 1862 m. Baron Peter Frimont

 F1. Lajos, * 1800 - 1869

 F3. Franciska; 1799 - 1865  m.Gf György Wass de Czege (+1833) , lányuk: Wass Ottilia

 F4. Konstancia, *Nyárád-andrásfalva Gr László Kuun de Osdola (*Szamosújvár 15.9.1800,

 F5. Anna Mária

 

* *A táborszernagy – akinek nem volt gyermeke - nem azonos Kacsándy Zsuzsa férjével.

 

               Marosnémethi és nádaskai gróf Gyulay/Gyulai Ferenc József (Pest, 1798. szeptember 1.Bécs, 1868. szeptember 1.) császári és királyi

               táborszernagy, osztrák hadügyminiszter, gróf Gyulay Ignác császári és királyi táborszernagy és Julia von Edelsheim osztrák bárónő fia

 

*  *  *

 

22. 262. oldal:

     Kassáról írják, hogy ott húsvét táján érkeztek meg a várva várt magyar színészek. Molnár György társulata igen jól van szervezve s 45 személyből

áll, kik a legszebb igyekezetnek és tehetségnek adják tanújeleit. A közönség kitűnő részvétet tanúsít. A társulat tagjai között kitűnnek: Molnár és

neje (Hetényi Laura), Takács, Horváth, Felekiné, Szőllősi Róza és Piroska, Szabó stb. A társaság e hó 26-án nyit bérletet az utolsó 10 előadásra.  

A kolozsvári Pongrácz testvérek zenetársulata is megfordult Kassán.

 

Adoma, 263. oldal

Egy czigány közember megszökött a csata elől s így szólott otthon a kérdezősködő atyafiságnak: „Engem haza küldött a generális, inert megsokallta

azt a sok vérontást, mit az ellenségen véghezvittem." „Ugyan pimas! te lettél volna olyan nagy vitézs? hisen tavaly, mikor a falu sélin libát loptál,

annak is nekem kellett a nyakát kitekerni, hogy ne gágogjon." „Oh komám! egész más dolog az, egy ártatlan liba, meg az ellenség! Aztán az is

egiszen más dolog, mikor én csak czigány vagyok, vagy mikor katona! Vagy te tán azst gondolod, hogy a katona is csak olyan ember, mint más?

Látszik hogy nem volt még bakkancs a lábadon. Hallod-e? a csupa czigány meg a katona oly nagy különbség, mint a varjú, meg egy krokodilus."

 

 

 

 

1859. 24.

 

 

Fraknó vára.

 

(Sopron megyében.)

 

Sopron regényes környéke több érdekes pontot nyújt a kirándulásra, mellyek közt a herczeg Eszterházy birtokában levő Fraknó vára, az

ott látható ritkaságok miatt, kétségkívül első helyen áll. Soprontól nyugatra az ausztriai föherczegség határszéléhez közel, egy regényes völgyben

emelkedő meredek sziklás hegyen van épülve e vár, honnan büszkén tekint le a körülfekvő vidékre. A hegy tövében Fraknóalja (Forchtenau)

német mezőváros terül el. E mai napig is teljes épségben levő Fraknó vára, annyival is inkább megérdemli, hogy mint ritka nevezetességet

mutassuk be, mivel ez hazánkban a középkori ízlésnek csaknem egyetlen élö emléke, melly építészetében is felmutatja a keleti és góth elemek

vegyületét, mi az azon időbeli magyarhoni épitészetet annyira jellemzi: hogy azok maradványain még most is lényeges különbséget vehetünk észre,

ha Európa egyéb azon kori építményeivel hasonlítjuk össze. A városból gyönyörű gesztenyés és cseresznyés kertek közt vezet fel az út a várba,

melly felfelé mindig meredekebbé válik, s közel a várhoz az itt eredő Vulka vize által vájt 40 ölnyi mélységet elkerülve, a vár erős falait környező

30 öl mély és ugyanolly széles sánezokhoz érünk, mellyeken egy hosszú vonóhid vezet keresztül Alig lépjük át a gróf Eszterházy Miklós

nádor czimerével ékített várkaput, midőn rémülve pillantjuk a bolthajtáson függő régi kinzó eszközöket, alattok egy felől az örszobák vannak, s

ezekkel szemközt a börtön-ajtó, mellyen e felírás olvasható : „Hic discursus de praeteritis, praesentibus, et futuris." Innen tovább menve, az első

külső udvarra jutunk, hol az uralkodó herczeg saját várörzö katonáinak lakai vannak. Ezen első udvarról még egy második, ágyú- és puskarésekkel

ellátott külső udvarra érkezünk; és innen hosszú hidon át a belső udvarra, mellyet hg. Eszterházy Pál lovas szobra ékesit. A tulajdonképi

várba ebből az udvarból van a bejárás egy kapu-ivezet alatt, mellyröl egy kitömött krokodil vasgyürükben függ alá.

 

A kapuszín alatt jobbra a börtön ajtaja nyílik, s fölötte e velős igék olvashatók: Hic discursus de praeteritis, praesentibus et futuris. Bal kézt a

földből egy kopott kő. Belseje szűk, mint minden megerősített váré, s szobái nagyobbrészt kicsinyek és egyszerűek, de a bennök lévő nagyszámú

régiségek érdemesek a megtekintésre.  A XVII. századbéli bútorok, főleg a székek és pamlagok párnáin látható szebbnél szebb

kivarrások, s a selyemfüggönyök vonják leginkább magukra figyelmünket, nemkülönben az aranyos czifrázatu kályhák. Egy teremben az

Eszterházy család arczképeit láthatjuk, a 969-ben meghalt Paulus Christianus-on kezdve, ki e család állítólagos törzsatyja, a nem régen meghalt

Eszterházy Miklósig. Ezek közt látható Eurs vezér, továbbá EstorásPál vezér, ki 1009-ben kereszteltetett meg; ennek fia Lajos, ki Béla és

Salamon királyok alatt hires vitéz volt. Más teremben az Eszterházyak feleségei- és leányainak arczképei vannak. A legnagyobb teremben pedig

az összes magyar királyok képei láthatok Attilától kezdve. Különösen gyönyörködteti a szemlélőt az e képeken látható különféle öltözékek,

szokások, és a festészet koronkénti fejlődése. Említést érdemel még az Eszterházyak nagy törzsfája, melly 9,5 láb magas és 7,5 láb széles.

Legérdekesebb az itt látható nagyszerű s igen becses fegyvergyűjtemény, melly gazdagságra nézve minden e nembeli fegyvergyűjteményt felülmúl.

Temérdek fegyvert lehet itt látni nem csak a múlt századból, és a török háborúkból, de még a legrégibb korból is, mindazon öldöklő fegyvereket,

mellyekkel valaha Pannoniában lakó népek éltek. Ezeken kivül egy egész csapat lovasság diszöltönyeit találjuk itt, mellyek hajdan egy herczegnö

menyegzői kísérete számára készültek; továbbá egy egész ezred gyalog és lovasság felszerelésére kívántató fegyverek és ruhák. Számos török

fegyverek, lófarkok s török vérrel fecskendett zászlók és dobok, 30 ágyú stb. egészíti ki e nagybecsű gyűjteményt.

Itt tartatik ama vitéz Eszterházy Lászlónak vasdrótból készült inge, mellyben a verebélyi ütközet alkalmával 1652-ben a törökök agyon lőtték.

 Nem lesz érdektelen itt elmondanom azon kis történetet, mellyet a hagyomány tartott fenn, s melly épen e vasinget, és a hozzá tartozó fegyvereket teszi

még érdekesebbé. Ugyanis a nevezett ütközetben, egy török basa golyója találta halálosan a grófot, ki azonnal lerogyott lováról; azonban a basa,

hogy bizonyosabb legyen ellene halálában, leugrott lováról, s addig verte a gróf sisakját, míg annak rostélya felnyílt, s elesett ellenében régi barátjára

ismert, ki vele mint fogolylyal olly sok jót tett! Hogy tehát mégis némiképen meghálálja barátságát, egyedüli elégtételül, mi még hatalmában volt :

a legnagyobb tisztelettel temetteté el Eszterházy testét. Azután összeszedé ruháit, vérteze tét és azon fegyverekkel együtt, mellyek halálát okozák:  

családjának elküldi emlékül.

 

 

 

 

 

 

 

 Fraknó vára. 1859. 24. 

 

 

Jelenleg egyedül az Eszterházyak családi kincsei őrzésére használtatik e vár; de ezeket csak az uralkodó herczeg irott engedélye mellett lehet

megszemlélni. E nagyszerű kincstár alapját gróf Eszterházy Miklós nádor vetetre meg. Mondják, hogy minden herczeg hagyomány által köteleztetik

e kincseket szaporítani,mellyeket eladni soha sem szabad, kivéve azon esetet ha a tulajdonos török fogságba esnék : ekkor szabad, váltságul oda

adni. E gazdag kincstárban többek közt számtalan gyémánttal megrakott kócsag-toll, kardok és sarkantyúk, drága török és magyar fegyverek,

becses serlegek, lámpák, egyházi szerek, gazdag magyar díszruhák, s ezek között egy, mellyet Mátyás király hordott; továbbá Orsolya herczegné

gyöngyfüzérekkel megrakott menyasszonyi ruhája, s számos egyéb drágaságok láthatók. Hátra van még itt e vár egyik nevezetességét megemlíteni,

s ez a 85 öl mélységű kut, melly a kemény sziklába török foglyok által vájatott. Továbbá említést érdemel még: a magas és igen régi őstorony,

mellyen a góth épitészet nyomai legjobban mutatkoznak. Falai 18 — 24 láb vastagságúak. A lépcsőzeten , mellynek világosságot némelly falrés

kölcsönöz, jól fel lehet menni a torony ormára, honnan gyönyörű kilátás esik minden felé,melly annyival meglepőbb, minthogy itt kevés kivétellel,

amit avar ura szemeivel beláthat, mind az ö tulajdona. A torony aljában a legmélyebb börtönök vannak, mellyek fenekét állítólag embercsontok fedik.

A csarnok bejárásától jobbra egy más hegyesivü bolt van, hol, mint regélik, egy fraknói gróf feleségét falaztatta be, mivel távolléte alatt

jobbágyain nagy kegyetlenségeket vitt, véghez. Midőn a francziák Magyarországba jöttek, Fraknó előtt is megjelent egy sereg, melly annak

feladását követelte. De a herczeg vitéz gránátosai, bezárták a kapukat, a hidat felvonták, és az ellenségnek makacsul ellenszegültek; és midőn látták

a francziák, hogy minden törekvésük hasztalan, hogy nem birják őket engedelmességre kényszeríteni, eltávoztak s igy meg lettek mentve az

Eszterházyak kincsei. Mivel már benne vagyunk a történet elösorolásában, kezdjük tehát elölről, s lássuk, mit jegyzett fel e történet e vár múlt

viszontagságairól.

A fraknói vár eredete a régiség homályában vész el: de 1192-ben már herczeg Gilet Miklós itt lakott, s a már rég létező várat szépen fölékesítette.

E család ősei Francziaországból költöztek be; s egy közölök Szent Istvánnak is kedves embere s nádorispánja volt. A 15-ik században azonban kihalt

a Gilet család, s Fraknó a koronára esett vissza; de Mátyás király több várral együtt. u. m. Kis-Marton, Szarvkö, Kabóld, Kőszeg,  III. Fridriknek

zálogba adá, a nála levő magyar koronáért, ez pedig az akkoriban Ausztriában virágzó Sz. György vitézeknek adá, kiktől Mátyás cserében visszavevén, mután Fridriket birodalmaiból kiűzte, fiának Corvin Jánosnak adta. Mátyás halála után 1490-ben a Budára öszegyült ország rendéi több uradalmakkal együtt János kezében hagyták. Azonban nemsokára I. Maximilián, az atyjától

Magyarországon birt jószágokat visszafoglalván s II. Ulászló ezeket önként nála hagyván: egész 1622-ik évig Fraknó a fentebb emlitett várak és

városokkal együtt, egészen el volt szigetelve Magyarországtól, s csak ekkor igére meg Il-ik Ferdinánd a soproni országgyűlésen, hogy minden

Magyarországhoz tartozó várakat visszaadand. Ez igéretét megtartván, később a várat az Eszterházy-család nyerte el, mellynek mai napig

is birtokában van.

                                                                                                                                                                                   Zombory Gusztáv

 

 

 

 

 

1859. 35. 415. /Nem címlap!/  Az új országgyűlési terem Washingtonban.

 

A washingtoni kapitól rajzát bemutattuk a Vasárnapi Újság múlt évi 48. számában. Ez épület helyét maga Washington, az észak amerikai

köztársaság alapítója, szemelte ki s 1793-ban sept. 18-án le is tette alapkövét. Mindemellett olly kevés pénz gyűlt egybe, hogy az épités

csak lassan haladhatott s ezért 1812-ben, a háború bevégzése után, a congressus több ülését, a washingtoni polgárok magánházában volt

tartani kénytelen. A kapitól további kivitelét 1815-ben kezdték meg. Az a római-korinthi stylben a római pantheon mintájára van épitve.

A képviselők számának szaporodásával, a kapitól nagyításának eszméje is fölébredt, de a congressus csak több év múlva határozta el annak

megvalósítását. Ezt illetőleg egy, mindkét ház által kinevezett s egyesült bizottmány 1848. máj. 28-án nyujtá be a nagyobbitási tervet. Négy

hónappal később a középitészeti választmány lőn megbízva, az építési tervek benyújtására fölhivást s a legjobbnak ítélendő tervet 500 dollár

jutalom illeti. Mintegy 40 terv érkezett be, és a szerencsés pályanyertes Anderson C. F. lett Uj-Yorkból. A kivitelre felügyelettel Meigs kapitány

lőn megbízva.

 

 

 

 

 

1859. 413. Az új országgyűlés terem Washingtonban

 

 

A kapitól mindkét szárnya egyenlő; az épitési anyag fehér márvány. Teljes befejezésig a költség 5 millió dollárra megy. A képviseleti ház uj

gyűlésterme, melyet rajzunk mutat, a déli szárny keleti végében van. Négyszegű, 140 láb hosszú, 93 láb széles s fölülről nyer világosságot;

mindnégy oldalát, egy 16 láb széles karzat veszi körül. A falakat festések fogják díszíteni, mellyek jeleneteket ábrázolaak Amerika történetéből.

A mennyezet egy nagyszerű vasrostély, mellynek középső szemei üvegablakul szolgálnak, a mellékszemek pedig mindannyi keretek, mellyek

falfestményeket foglalnak be. A szószék egyszerűsége és szépsége által tűnik ki; olasz márványból van faragva s tarka tennesei márványzaton áll.

E körül állnak félkörben a képviseleti tagok íróasztalai. A kapitól egész homlokzatának hossza 765 láb, és a világ legpompásabb épülete

egyikének tekinthető.

 

 

 

 

1859. 36.

 

 

Fehérhegységi úti-képek.

(A CSALLÓKÖZI UTIKÉPEK ÍRÓJÁTÓL.)

Első rész. Pozsonytól Szakolczáig fölfelé.

 

Utunk czélja. Beskidák. A Fehérhegység és Morva folyó közötti tér. Hazánk határain. A várlánczolat. Magyar előőrsök. Székely hadtelepek.

Őseink nyomai. Pozsony vidéke : Virágvölgy, Czukorbáb, Virágliget, Széplak. Hogyan volt Pozsony városában magyar falu. Helynevek.

Hidegkút,Lamocs. Egy nép, melly nyelvét elveszti, de természetét megtartja. Besztercze. Mária-völgy : Legendája. Pálosok monostora. Gót

egyháza freskói; mű és síremlékei. Báthory András országbíró emléke. Herczeg Schwarzenberg Frigyes palotája, gyűjteményei és emlékei.

Mászt római várhelye, necropolisa…

 

 

 

 

1859. 36. Címlap. Fehérhegységi úti-képek: Pozsony 

 

 

Kérnem kell tehát a szives olvasót, vegye az egyszer elő a térképet. (lm itt szolgálunk egygyel. Lásd a 424. lapon.) Keresse fel rajta azután Pozsonyt,

s azonnal látni fogja, mit valószínűleg már eddig is tudott, hogy a hazánkat északra környező Kárpáti hegyláncz egyik nyugati leágazása épen Pozsonynál

végződik. A Kárpáti hegyláncz épen ezen nyugati ágazatát pedig már a régi földírók külön névvel Beskida hegységnek nevezték; a körüle lakó szláv és

német népek Bíelahora- és Weisses-Gebifgnek mondják, mi pedig nyelvünkön egyszerűn Fehérhegységnek nevezzük; a mi, mellékesen megjegyezve,

körülbelül mind ugyanazt jelenti.

A pozsonyiak ugy látszik vidékök szépsége teljes öntudatával bírtak mindenha. így nevezték már el bájos környékü egyik külvárosukat:

Virágvölgynek (Blumenthal), egy másikát Czukor-bábnak (Zuckermandel); elöfalujokat ismét Virágligetnek (Blumenau), egy másikát

Ligetfalvának (Audörfl); egy harmadikát Szépiáknak (Schöndorf). Az utóbbit azonban sajátlag a magyarok, a kik egykor Pozsony ezen mai utczáját

lakták, nevezték igy. Hogyan! Pozsonyt magyar nép is lakta volna valaha? kérdi talán bámulva olvasónk. Jó, hogy ennek emlékét véletlenül épen az

okiratok fenntartották, mert másképp csakugyan akár álmodozó rajongónak mondhatnók ma holnap majd azt, a ki Pozsonyban még magyar

eredeti telepet keresne. Pedig ugy volt. A belváros északkeleti kapuja, az úgynevezett szent Mihálykapu irányában fekvő töszomszéd külváros

azon hosszú nagy utczája, mellyet német fölirása máig is „Schöndorfer Gasse"-nak, a magyar fölirás pedig, ha-hogy még t. i. megvolna,

Magyar-utczának nevez vagy csak nevezett eddig, hajdan sajátlag Széplak nevű, tisztán magyarok által lakott dus nagy falu volt; mint ezt nem

egy okmánytárunkban kiadott, s a pozsonyi városi levéltárban kiadatlanul olvasható okirat tanúsítja. A pozsonyi vár tövében álló ezen régi magyar falu valószínűleg várjobbágyi örségével már a honfoglalás első alkalmával települt meg.

Az első századok nyugati vészein keresztül, sőt ugy látszik jó-soká még azontúl is, épen fönntartá magát, midőn a közel sz. János egyház,

mellynek helyén jelenben a Ferencziek e nevű híres gót kápolnája áll, még folyvást Pozsony magyar plébániája volt. Faragott kő egykori

prédikálószékéről hirdette még Pázmány is, nem annyira ugyan talán már az akkor megfogyott pozsonyi magyar lakosoknak, mint inkább

az összesereglett országgyűlési rendeknek, olly sikerrel remek magyar és láng-buzgalmu szónoklatával a hit üdvezitő igéjét….

Akár hogy tehát s akár mikor, elég az azon, hogy elenyészett, mint annyi más, a pozsonyi magyar népség is. Az utókor még laka valódi nevét is

rég elfeledve, helyén mai napig már csak, mint mondók, egyszerűn Magyar utcát emleget, a nélkül hogy tudná sajátlag miért; valamint

egyátalában a helyneveknél ez az eset, mellyekben pedig ollykor, — mint itt figura docet — még egy egész történeti múlt egyetlen emléke

öntudatlanul maradt fenn. Nem hiában sürgeti tehát a tudomány nálunk is ujabban, a helynevek figyelmes gyűjtését, mint a mellyekben

még annyi régi nyelvkincs és gyöngy mellett, számos történeti adat is lappang…A Magyar utcza, mellynek nevét eddig a jó pozsonyiak, csak ugy találgatták, hogy a város ezen a felén szoktak a Pozsony-vidéki magyar

lakosok bejönni a városba….

 

Pozsonyról lásad még a h12-10  fejezetet. G.

 

 

                *

 

39. 463. László Károly levelei Amerikából. A Vasárnapi Újság számára. New-York, Észak Amerika., aug. 14. 1859

…Az első osztályú hölgyek (kereskedők, hivatalnokok és nagy földbirtokosok nejei és leányai), rendesen hosszú derekú s rövid ujjú ruhát

viselnek, gyakran igen drága, finom szövetből. Az abroncsot még ott egyébre nem használják, mint faedények abroncsolására. Hajukat,

rendesen, két farokba fonva hátul lelógatják, s hajadon fővel járnak, kivéve ha lovagolnak, midőn férfi-kalapot tesznek fel. Harisnyát

és czipőt viselnek, s a legelmaradhatatlanabb czikk a legyező, melly rendesen pompás mű és igen drága. Ezt ők bámulatos ügyesen tudják

kezelni.  A közép osztályú asszonyok, kik rendesen kevert vér, deréktalan ruhát hordanak, mellyek ünnepekre igen finom, drága franczia

szövetekből vannak készítve. Ingeik ujjai rövidek s széleik 3 — 5 hüvelyk széles finom fehér csipkével vannak hosszabbra pótolva.

Ezek legyezőt nem hordanak, a czipőt meztelen lábra húzzák fel. Hosszú, fekete, gyönyörű hajukat két farokba fonják, hátul s a fej körül

kanyarítják koszorú alakban, s a fonadékba, néha csak egy oldalon, gyakran mind a két oldalon, s nem ritkán körül virágocskákat dugnak

levél nélkül….Elálmélkodik az ember, midőn illyen finom szövetbe öltözött s arany ékszerekkel terhelt barnás börü asszonyokat olly

viskóból lát kijőni, vagy az előtt ünnep-délutánokon alacsony székeken ülve, mellynél a magyarhoni istáló is sokkal különb. A sál

elmaradhatlan része öltözetüknek. Ezt ők, nagykendőként vállaikra kanyarítva viselik, ingöknek derekukon…

Az alsó osztályú indiánok, tudtomra, soha sem tánczolnak. Az első és középosztályúak tánczai egymástól épen ugy különböznek, mint

Magyarhonban a mivelt osztály tánczai különböztek az alsó osztályétól, a körmagyar behozatala és a csárdás átalanositása előtt.

A Tehuantepek földszorosi* első osztályúak tánczai az Európából áthozottak, u. m. keringő, polka, franczia négyes és „contra-táncz." Ezeknek

nemzeti tánczuk nincs, zeneműszerei hegedű, trombita, fuvola, klarinét, guitarre és bőgő. A középosztály táncza nemzeti és sajátságos. Ezeknek

tánczvigalma „Fandangonak neveztetik, mig az első osztályuaké „baile"-nak hivatik. Azi degennek, a fandangóba belépve először az tűnik fel,

hogy csak nöszemélyek tánczolnak, s a férfiak csak nézők, mert férfit tánczolni látni ritkaság. A zenemüszer vagy „malimba"  vagy 4—5 különböző

nagyságú gitár, mellyek közöl a legkisebbik, s melly előjátszásra szolgál, nagyobb egy nagy ember tenyerénél, vagy a gyermekjátékul a

fabábosok által árult hegedűnél. A zene, mellyen tánczolnak, alig nevezhető egyébnek, mint élénk zörgésnek…

*   A Tehuantepek fóldszoros Mexikónak legdélibb része.

 

 

1859. 47.

 

 

Szent László diadala a kanokon.

 

Kun és magyar! Tehát volt idő, a mikor két nemzet volt ez az egy. Beszéltek külön nyelvet, imádtak külön Istent, laktak külön országokban?

Ki hinné már ma ezt el? Hogy az a derék, daliás kun nép, mely most alföldünk síkjain a leggyökeresebb magyar törzsököt képezi, melly a legtisztább,

vegyületlenebb magyar városokat lakja, melly a magyar név harczi dicsőségének leggazdagabb osztályosa, egykor mint ős ellenség ronthatott be a

haza határai közé és segített fogyasztani a testvérnemzetet? Hogy valaha ezt a nevet gyűlölték és a gyermekeket ijesztgették vele Magyarországon s a

hozzájuk futó királyt csúfra elnevezték „Kun"-nak?  Be jó, hogy ez régen elmúlt!

Midön Árbocz és Ozul kun vezérek betörtek az erdélyi határon, pusztítva, öldökölve rohantak a védtelen hon belsejéig; feldúlták a városokat,

a nőket, gyermekeket rabszíjra fűzve hurczolák magukkal, s ha néhány évvel későbben jönnek, midőn a magyar nép pártokra szakadva egymást

fogyasztó harezokba merült el, talán az ország szívéig hatolnak s most Magyarországot Kunországnak híják, a mit sokkal könnyebb volna a

német historikusoknak kimondani. De ám rosszkor jöttek épen! Az ország kormányzata három hős Árpádfi kezében volt:

Salamon, Géza és László vezérkedtek a magyar nép felett. Az ifjú király s az ifjú herczegek felültetve hadaikat, eléje mentek az ország-duló hadnak,

melly akkor már a Nyírséget és Bihart végig pusztítva, zsákmánnyal rakottan indult visszafelé, bizonytalan hazájába.

 

 

 

1859. 47. SZENT LÁSZLÓ PÁRVIADALA ÉS DIADALA A KUNOK ELLEN.  

 

 

A cserhalmi tetőnél érték őket utói. A kun vezérek előbb csúfosan a kun gyerköczöket küldék a magyarok ellen háborúst játszani, de az első

összecsapás megtanitá őket, minő ellennel van dolguk. Erre seregeiket hirtelen összevonva, az erdős hegytetőre vonultak fel, ott várták be a

magyarok támadását. A magyar mindig legerősebb volt a rohamban. A fejedelmek három csapatra osztva seregeiket, egyszerre támadtak az ellenségre.

A hegy meredekét ostromolta maga a heves vérű király, Géza oldalról került az ellenségre, míg László iszonyú erővel ütött derekukra, mindenütt

elöl rohanva a legsűrűbb tömegek közé. A két vezér egymást kereste a harcban. Nemes szokás volt ez a régibb hadviselés alatt, férfi férfi ellen,

vezér vezér ellen.  Sok vért kellett gázolni mindkettőnek, mig egymást megtalálták s a leghevesebb csata gomolyában találkozának össze.

Arbocz életével fizette, hogy Lászlót megismeré, az első összecsapásnál szívén keresztülütve bukott le lováról. Elestével el volt döntve a harcz.

A kun elhullt, vagy elfutott, vagy megadta magát. E menekülés közben történt, hogy László meglátott egy futó kunt, a mint ölében egy szép magyar

szüzet rabolva vitt lóhátán. Fáradt lovával be nem érheté azt; messziről kiálta a leánynak, hogy ragadja meg a kunt s rántsa le magával.

A bátor magyar szűz megkapva e szóra rablója övét, levetette magát a lóról s a vele együtt lezuhant kun rövid tusa után halva esett el László kardja alatt.

 Azóta sok század elmúlt, a kun ifjaknak nem szükség a magyar hölgyeket erőszakkal elrabolni többé, s hogy a kun honszerelme millyen meleg?

 Arról beszélnek Petőfi versei, ki maga is ott nevekedett köztük. J. M.

*

Petőfi Sándor

KUN LÁSZLÓ KRÓNIKÁJA

 

Fenegyerek volt az a Kun László

Magyarország egykori királya!
Kun Lászlónak azért hítták őt, mert
A kunokkal volt cimboraságba'.

Az igaz, hogy torkára forrt az a
Kun barátság, benntörött bicskája.
De ez már a vége; kezdjük elől,
Ne hágjunk rá a szép rend nyakára.

Amit mondtam, újra csak azt mondom:
Fene gyerek volt biz őkegyelme;
Az ördög se' tudja, hogy mi volt több,
Emberség-e vagy kutyaság benne?

A koronát még kölyök korában
Nyomintották a fejére néki,
S már csatázott siheder korában,
És vala nagy az ő vitézségi…..

 

A berontott kunok és tatárok
Meggörnyedtek karja erejétűl,
Még egy cserfa-koszorút hozott az
Ifjú király a harc mezejérűl.

Akkor aztán jó éjszakát, erkölcs!
Belemászott nyakig a mocsárba,
És valódi szent volt ekkoráig
Ahhoz képest, ahogy mostan járta.

Egy tivornya a másikat érte,
Sátor alatt élt, mint a cigányok,
Véle régi korhely cimborái
S véle a kun és tatár leányok.

Hanem egyszer ilyen szókat hallott:
"Laci pajtás, meghalálozik kend!"
S három ember úgy oldalba szúrta
Őfelségét, hogy még meg se' nyekkent.

Pest, 1848. július

 

 

 

 

A Vasárnapi Újság idézettsége

 

 

 Disszertáció

 

BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM TÁJÉPÍTÉSZETI ÉS TÁJÖKOLÓGIAI DOKTORI ISKOLA

HAJDU NAGY GERGELY:RUSZTIKUS ÉPÍTMÉNYEK A MAGYAR KERTMŰVÉSZETBEN

ROMOK, GROTTÁK, REMETESÉGEK, 2011.

Doktori értekezés

 

…14. BUDAPEST: PARK CLUB (STEFÁNIA PALOTA) KERTJE

 

…A Vasárnapi Ujság hasábjain 1895-ben Kovács Dénes által publikált, a Park Club létrehozásának és építésének történetét ismertető

cikkhez három fényképet mellékeltek, melyek közül az egyik a vízi grottát ábrázolja szemből (14/b. kép). Innen tudható, hogy a grotta

               két bejárattal tekintett a víz felé, ami azt valószínűsíti, hogy a műbarlang alatt át lehetett csónakázni….

*

 

               MELLÉKLETEK M-1. A TÖRTÉNELMI  MAGYARORSZÁG RUSZTIKUS KERTI ÉPÍTMÉNYEINEK KATASZTERE /60 tétel/

 

 

1895. 20. 321. Kovács Dénes: PARK-KLUB A VÁROSLIGETBEN.

Egy vidám, derült külsejű új épület emelkedik a városligetben, a Stefánia-útnak az István-út és a Csömöri-út közti részén: a budapesti

park-klub épülete, melyet pár nappal ezelőtt adtak át a közhasználatnak. Ez a park-klub egész Európában egyedüli a maga nemében; ez a

főúri és általában az előkelő társaság nyári kaszinója, a milyen csak egy pár angol klubnak van. Harmadéve Aczél Béla báró pendítette meg

a nemzeti kaszinóban azt az eszmét, hogy jó volna a («társaság» számára egy ilyen nyári üdülőhelyről gondoskodni, mivel a fővárosnak a

íMargitszigeten kivűl nincs olyan kiránduló-helye, a melyet a főúri rend látogathatna.

Az eszmét fölkarolták, és Eszterházy Mihály gróf elnöklete alatt rögtön megalakult egy társaság, mely elhatározta, hogy fél millió forint részvénytőkével

létesíti a park-klubot. A legalkalmasabb helynek a Stefánia-út látszott, a kocsi-korzó rendes színhelye, a hol különösen lóversenyek idején ezer meg ezer

fogat fordul meg. A társaság hat holdnyi telket vásárolt, mely hosszúkás négyszögalakú, előrésze a Stefánia-útra, hátulsó része pedig a most megnyitott

Pálma-útczára néz. Ez az új útcza határolja a Sacré-coeur zárda telkét, különben pedig puszta kertek között vonul el… /Beillesztette G./

 

 

 

Park-Klub a Városligetben - Részlet a parkból a barlanggal és a tóval

Weinwurm Antal fényképe.

 

Irodalom:

Kovács Dénes: Park-Klub a Városligetben. Vasárnapi Ujság, 42. évf., 20. sz. (1895. máj. 19.), p. 32

Markó Miklós: A betléri kastély. Vasárnapi Ujság, 42. évf. 45. sz. (1895. nov. 10.), pp. 743-744.

Zombory Gusztáv: Sárospatak és régi vára. Vasárnapi Ujság , VII. évf. (1860), 24. sz., pp. 283-284

 

*  *  *

 

 

Szénási Zoltán: Ady Endre költészetének fogadtatása 1908 előtt - Irodalomismeret

http://www.irodalomismeret.hu/files/2012_2/szenasi_zoltan.pdf

publikál rövid recenziót az Új Idők, A Hét, a Vasárnapi Újság /”A Még egyszer-ről,

kritikát talán Schöpflin írt”/ sőt Rákosi .....
konzervatív kritika Ady- és modernség-ellenes támadásainak azok az alaptézisei

 

 

*

Egyetemi doktori (PhD) értekezés tézisei Füreder Balázs Gábor A ...2009, az előző számunkban közölt című munkából idézünk:

 

…Ha alaposabban megvizsgáljuk a magyar gasztronómiatörténeten, illetve életmódkutatáson belül a recept- és

Szakácskönyv-kutatásokat, akkor megállapíthatjuk, hogy az első ilyen jellegű feltárások a 19. század második

felében kezdtek kibontakozni. Az elsők között Jókai Mórt (Kakas Márton álnéven) említhetnénk, aki

az 1601-es, Szent Benedeki Mihály által írt kéziratos szakácskönyvről 1862. július 6-án a Vasárnapi Újságban tájékoztatót

közölt.

 

*

 

Pusztai Bertalan - és Médiatudományi Tanszék - Szegedi ...

http://www.media.u-szeged.hu/szajbely60/pdf/pusztai.pdf

2009) és nem vesszük számba, hogyan tükröződnek a Vasárnapi Újságban az ...
a Vasárnapi Újság Arcanum Adatbázis Kft. létrehozta digitális változatának ...

 

*

 

DLA doktori értekezés tézisei  Bozóki Andrea

A magyar gitározás története a 19. század végéig 2009.

Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem

…A korabeli sajtó (a Honművész, Honderű, Hasznos Mulatságok, Szegedi Híradó, Zenészeti

Lapok, Vasárnapi Újság) gyakran adott hírt hangversenyekről, akadémiákról és a gitár körüli szakmai vitákról. A

hangszer elengedhetetlen kelléke volt a házi muzsikálásnak…

 

 

 

 

 Könyv, sajtó, tanulmány

 

              HORVÁTH J. ANDRÁS: Költői látomás - főkapitányi láttamozás: a "Híd-avatás" alakjai, Bp Levéltára. 2012

…a befutott "bűnös város"-tézis tehát már ekkoriban sem ismeretlen, olyannyira, hogy egyesek a túlontúl negatív képzetek kigyomlálását tekintik fő

feladatuknak. Kuliffay Ede Budapesten címmel ebben az esztendőben, 1877-ben bemutatott népszínműve is - amint a sajtó tudósított:

"...a sok vidéken igen elterjedt amaz előítéletek ellen van irányozva, melyek a fővárost valóságos Sodoma és gomorának tartják, minden fővárosi férfiban

 tolvajt, csalót, hamis kártyást, iparlovagot, minden fővárosi nőben ledér asszonyt látnak."[7]

 

[7] Vasárnapi Újság, 1877. augusztus 19. 33. 523. oldal

 

„Budapesten". Ez a czime a nemzeti színház ez idénybeli első újdonságának, mely a múlt hétfőn került először színre nálunk. Eredetije német s

czime „Groszstädtisch", szerzője Schweitzer. A német színpadokon, kivált Berlinben sokszor és tetszés mellett adatott. Fordítója, illetőleg magyar

színre alkalmazója (a mennyiben Berlin helyett Budapestet s általában a német nevek helyett magyarokat irt a magyar szövegbe) Kuliffay Ede.

A darab éle a sok vidéken igen elterjedt amaz előítéletek ellen van irányozva, melyek a fővárost valóságos Sodorna- és Gomorának tartják,

minden fővárosi férfiban tolvajt, csalót, hamis kártyást, iparlovagot, minden fővárosi nőben ledér asszonyt látnak. Ebben a műben is egy

vidéki pár, Békés Zsigmond úr és Klára úrasszony rohan föl lóhalálában Csikszékből Budapestre, hogy itt megakadályozzák gyámfiúk házasságát

egy leánnyal (Berki Paulával), kit ők ha nem is ítélnek tán látatlanban rossz személynek, de mégis igen szükségesnek látják tulajdon szemeikkel

bizonyosságot szerezni felőle, hogy nem az; aztán mindenféle félreértések és mulatságos jelenetek után kiderül, hogy nem olyan fekete a főváros,

a milyennek festik. A fiatalok egymáséi és boldogok lesznek, az öregek pedig egyszerre angyalnak tekintenék még az ördögöt is, ha a fővárosból

való. Van a darabban néhány sikerült jelenet s több jól festett alak, minő pl. Békés, kit Újházi újra eredeti vonásokkal mutatott be; Weisz,

könyvárus, mely szerepben Vizváry tartá derültségben a közönséget, Békés Klára, melyben Szathmáriné asszony mutatá meg humorának

kiapadhatatlan erét; egy színésznőnek készülő szobaleány (Szigeti Jolán k. a.), két nő, a kik szellemi munkájuk keresményével akarnak járulni a

háztartási kiadások fedezéséhez (Laura és Paula) s egy férfi, a Laura férje, Pető Gábor honvédkapitány, a ki becsületén ejtett csorbának tartaná,

ha neje dolgoznék. Lendvainó asszony, Kocsisovszky Borcsa asszony és Bercsényi játsszták e szerepeket elég ügyesen. A közönség jól mulatott,

sokat tapsolt és sokat nevetett. Szerdán még nagyobb közönség előtt ismételték a darabot.  /Levette: G./

 

*  *  *

 

Kollarits Krisztina: Egy bujdosó írónő. Tormay Cécile, Magyar Nyugat Könyvkiadó, 2010.

Schöpflin, mint a hetilap segédszerkesztője három helyen szerepel a könyvben, A régi házról írt kritikája okán. Kollarits könyve 57. oldalán idéz Schöplin kritikájából.

24. SZÁM. 1914. 480. oldal. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET.

A régi ház. Tormay Cécile tehetségéről eléggé meggyőzött már két novellakönyve és Emberek a kövek között című regénye, de új könyve, A régi ház című regény mégis meglepetésként hat: egy érdekes tehetség hirtelen magasba szökkenését mutatja. A legjobb regények közé tartozik, amiket mostanában irodalmunk produkált s a legfinomabb és leggazdagabb asszonyi írások közé tartozik irodalmunkban…

 

*

A magyar sajtó története

             http://mek.oszk.hu/04700/04727/html/355.html

5. NŐVILÁG, NAPKELET

A kortársak – Áldor Imrétől tudjuk – afféle „női” Vasárnapi Újságot láttak a Nővilágban (1857. január 8.–1864. szeptember 25.). A Budapesti Viszhang glosszája szerint: „E lap általán mindazzal foglalkozand, ami a nővilág physikai, erkölcsi, nyilvános, s magánéletét érdekelheti”. Szerkesztője, a költőként és publicistaként akkor már neves Vajda János (1827–1897) egyik, programadó cikkében Néhány szó – négyszemközt (1858. október 31., 44. sz.), mintegy a lap fő szándékára utalón – azt a problémát feszegeti: „hogyan s miképpen múlhatnák felül jelennen hölgyeink a férfiakat legmagasztosabb erényeink, a hon és mívelődés szeretetében”

….Az irodalmi jellegű orgánum – mert hiszen végre is az volt – vágyott az enciklopédikus lapok, elsősorban a Vasárnapi Újság dicsőségére, pontosabban: anyagi sikerére. Vahot sokat fáradozik lapja népszerűsítésén. Gazdag képanyagát lehetőleg jó rajzolókkal (Vizkelety Béla, Zombory Gusztáv) készítteti. Tematikáját, tipográfiai megjelenítését tekintve mintha a Vasárnapi Újság mását tartanók kezünkben. De: míg a Vasárnapi Újság cikkeit jeles tudósok, a tudománynépszerűsítésben avatott tollú szakemberek, publicisták írják, s ha néha-néha be is csúszik egy-egy jó szándékú dilettáns próbálkozása, az csak a lap Pákh-meghatározta „ismeretterjesztő akadémia” jellegét látszott motiválni. A Napkeletnél fordított a helyzet: a dilettánsok adják a majoritást….

 

*  *  *

 

 

Tormay Cécile és a Napkelet            

 

Szerk, 2012, április 17 - 13:23                  http://www.irodalmijelen.hu/node/13436

…Rózsafalvi Zsuzsanna előadása Schöpflin Aladár kritikaírói, irodalomtörténeti munkáján keresztül és a körülötte kibontakozó viták bemutatásával

kapcsolódott Tormay Cécile-hez. Schöpflin az elsők között figyelt fel Tormay munkásságára, és méltatta az Emberek a kövek között című regényét a

Vasárnapi Újságban…

 

* *  *

A  Magyar Nemzet szombati mellékletének van egy állandó rovata: Mi a magyar? A 2013. 03. 02. számban válasz a Vasárnapi Újság 1914-es számából
való, címe: A mai divat.

 

*  *  *

 

Luppa Péter mérnök, országgyűlési képviselő 1838-ban született, Pomázi lakos volt….Leveleit Bécsből a Magyar Néplapban (1857), cikkei a

Vasárnapi Újságban (1858), Délibábban, Napkeletben jelentek meg… Luppa sziget, közösségi portál. 2009.

 

*   *  *

 

 

 

Farkas Zoltán (Aranyosmarót, *1880. júl. 21. – †Budapest, 1969. márc. 28.): művészeti író, a művészettörténeti tudományok kandidátusa (1960).

 A budapesti egyetemen végzett bölcsészeti tanulmányokat. 1912-ben doktori diplomát szerzett. 1911-től jelentek meg nagy tárgyismerettel írt

             művészeti kritikái a Vasárnapi Újságban…pl: A Nemzeti Szalon őszi kiállítása (képekkel). Farkas Zoltán... 1911. 753

                                                                                       Kernstock Károly kiállítása (képekkel). Farkas Zoltán... 1911. 987.                                                                                                                                                                                     1911. 987

                                                                                      A Műcsarnok jubiláris kiállítása (képekkel).  Farkas Zoltán ...  1911. 1050   /G./

http://www.szozat.org/showpage537.htm

 

*  *  *

 

 

SZÉCHENYI SZEME

http://fotomuveszet.com/index.php?option=com_content&view=ar...

Vahot Imre 1858 végén a Napkelet című folyóirata számára kért képet
Széchenyitől. ... 1858-ban a Vasárnapi Újság arról adott hírt, hogy „Vörösmarty
arcképe
az…

 

            *  *  *

 

            Kolta Magdolna: III. A képnézés magányos öröme A térélményt nyújtó kép

             http://www.fotoklikk.hu/sites/default/files/fm/kepmutogatok/.../2003/

„Látható itt a híres niagarai zuhatag, a Niagara fölötti nagyszerű függőhíd, New York, Philadelphia, Boston, Washington s egyéb világhírű városok

természetes nagyságban. Külön megtekintésre készen áll itt egy kis szekrényke géptani stereoscop- készlettel, melyben egy csavarszeg forgatására

egymásután 24 kép tűnik elő, természetes nagyságban híven ábrázolván a fényrajzolt tárgyakat. Különösen érdekesek ezek közt az egyiptomi és

núbiai nagyszerű romok, melyeken a néző nem győz eléggé elmerengeni”.[90]

Erdélyi Mór pedig azzal az ötlettel fordult Bánffy Dezső miniszterelnökhöz, hogy az 1900-as párizsi világkiállításon az ország nevezetes pontjairól

készített sztereóképeket mutatna be 50 néző segítségével. Valamennyi egy-egy magyar város egyenként 30 képét mutatná be magyar és francia

képaláírással. A vállalkozást a városok finanszíroznák, egyenként 500 forinttal járulva hozzá a költségekhez.[101]

  90 Vasárnapi Újság, 1858. július 25. 359. o. Vö.: Magyar Sajtó, 1858. augusztus 7.

 101 Vasárnapi Újság, 1900. 33. 590. o.

 

 

1900. 5.  Részletek a Vasárnapi Újságból, Kolta Magdolna hivatkozásai alapján

 


A PÁRISI VILÁGKIÁLLÍTÁS.

 

A JELEN ÉVI KÖZKIÁLLÍTÁS eszméjének első megpendítése óta az egész világ a legnagyobb érdeklődéssel néz Paris felé, mely rendes időben is annyi rendkívüliséggel vonzza magához az idegeneket, mint egy más városa sem a földkerekségnek. A francia köztársaság minden szellemi és anyagi erejét összeszedte, megfeszítette, hogy a XX. század küszöbét olyan kiállítással tegye örök emlékűvé, mely mind rendkívüliségben, mind hasznosságban utánozhatatlan műve és hirdetője legyen az emberi szellem hatalmának és leleményességének.

És Franciaországnak ez a büszke szándéka emberileg a legtökéletesebben sikerült. Ma már mind készen állnak s végleges berendezésükhöz is gyors léptekkel közelednek a csodásnál csodásabb épületek, úgy, hogy a megnyitás napján semmi híjjá sem lesz annak a káprázatos tündérvilágnak, mely fél esztendeig milliókat fog oktatni és gyönyörködtetni mesés látványosságaival.

A kiállítás színtere, mint 1889-ben, most is a Mars-mező lesz, az  egykori katonai gyakorló-tér, mely Paris délnyugati szélén, a Szajna folyó bal partján fekszik s a Szajna jobb partján is messzebb kiterjesztették a Trocadero környéket, mely már 1889-ben is hozzátartozott a kiállítás telkéhez. A megmaradt épületek közül csupán a gépcsarnokot tartották meg, mely az Eiffel híres tornyától délre esik s melyben most gazdasági dolgok lesznek láthatók.

 

 

 

 

 A PÁRISI VILÁGKIÁLLÍTÁS. — A VILLAMOSSÁG PALOTÁJA ÉS A VÍZI VÁR, 1900. 

 

 

Az  Eiffel tornyán belsőleg annyi változtatás történt, hogy egy rendkívül

versenytermet alkottak benne. E torony környékét most is kertészeti célokra rendezték be...Nagy átalakulások történtek magán a városon is a Trocadero környékén, hol az eddig üres telkeken egész új városrészt építettek a nyerészkedő tulajdonosok, azt remélve, hogy most mind még jobban meggazdagszanak. A Trocadero és az Eiffel tornya környékéről a kiállítás egész területére igen szép kilátás nyílik. A Szajna partjától csekély távolságban mered föl a 300 méter magas vastorony. Ettől jóval beljebb, jobbra két óriás, egyenként 80 méter magas gyárkémény emelkedik, közbül pedig a gépcsarnok hosszú épülete nyúlik el a Mars mező hátsó szegélyén, közel a 100 méter magas óriáskerékhez, mely a chicagóinak az utánzata.….

 

1900. 37. 612.oldal, alul.

MAGYAR TÖRTÉNETI EMLÉKEK A PÁRISI VILÁGKIÁLLÍTÁSON.

 

Legutóbbi ide vonatkozó közleményünk és képsorozatunk kiegészítéséül bemutatunk még egy pár képet azon történeti emlékekről, melyek most a párisi világkiállítást díszesítik. A történeti palota épülete, a szerint, amint egyik vagy másik oldalról nézzük, egészen másmás képet tár elénk. Mostani képünk a Quai d'Orsayra nyíló fő bejáratot ábrázolja. Ott látjuk ajaki templom remek homlokzatát és kapuzatát, mely a középkori román stílű építészet egyik első rangú képviselője egész Európában. A remekül faragott kapuzat fölött a tizenkét apostol alakját, majd egyik oldalfülkében az oroszlánt megölő Sámsont látjuk, a kor szobrászatát jellemző merev szoborművekben; két oldalt az áttört két nagy kerek ablak jellemzi a homlokzatot. Jobbról erődtornyot látunk, míg balról már renaissance  emlékcsoport utánzatába megy át az épület. A tető fölött a körmöci torony sisakja látszik.

 

 

 

 

 

 

1900. 37. A MAGYAR TÖRTÉNETI PALOTA FŐBEJÁRATA A QUAI  D'ORSAY FELŐL. A PÁRISI VILÁGKIÁLLÍTÁSON

 

 

Másik képünkön a már kora-csúcsíves stílusba átmenő két nagy kerek ablak csak halvány fényt bocsájt be a hatalmas fehér síremlékekre, Izabella királyné és Apaffy György síremlékeire, melyek megkapó ellentéttel válnak ki a gazdagon festett boltozatok és ívek alatt, melyeknek közepén ott látjuk az ország Árpád-kori címerét díszleni….

 

         *  *  *

            Budapesti Negyed  2012 LIPTÁK DOROTTYA: A szertelen kamaszlány

Könyvkereskedések is vállalják a művészeti holmi értékesítését, bizományba egy-egy festményt. Az Eggenberger könyvkereskedésben neves mesterek műveiről készült gipszmásolatok kaphatók, köztük Pákh Albert (A Vasárnapi Újság alapítója) gipsz mellszobra…Bővebben a h12-6 fejezetben olvasható.

*

Thomas Ender tájképei http://ender.mtak.hu/index_h7.html

BALLAGI Aladár: Thurzó-féle műemlékek Lőcsén = Vasárnapi Ujság 1880. 1. sz. ... A dobsinai jégbarlang, Krenner József nyomán = Vasárnapi Ujság 1873.   Bibliográfia  Számtalan lap-megjelölés.

Pl:Vágvölgyi: Budetini várromok = Vasárnapi Ujság 1878. 22. sz.

 

 

 

Pótlás: 1854 – 1857. címlapok

 

 

 

Omer basa, 1854. 1.

 Lajos Napóleon nejével vadászik 2.

 Tiszai halászok, 4.

 Erzsébet hercegnő 5.

 A szent sír 16.

 A török szultán palotája 19.    

  Vaskapu  28.

  Szebasztopol 39.

  Az angol alsóház gyűlésterme 44.

   A barcole-i viadukt, 1855. 4.

   Krimiai zivatar. 10.

   Miklós czár halála. 11

   Mária Dorottya cs. k. főherceg-asszonv, a ravatalon, 16.

   Szilágyi Erzsébet I. Mátyás király anyja 32.

   Vörösmarty sírbeszentelése, 49.

   Aggteleki barlang, 52.

   Hollósy Kornélia 1856. 3.

   Szent-Marton hegye Pannonhalmán, 25.

   Esztergom 1664-ben. 32.

    Kisfaludy Károly sírja.1857. 13.

    Nagy-Várad. 25.

    Losonc 33.  

    Morosini Tomasina. 37.

    Cegléd, 51.