E lapok szerkesztője nincs többé! Pákh Albert e hó 10-én délelőtt 11 órakor életének 44-ik évében elhunyt mellhártya-lobban…Húsz évig hordozni egy,

rosszul gyógyított betegség átkos következményeit, s mégis teljesíteni minden kötelességet, melyet a hazafiság, fiúi és testvéri szeretet s barátság élőnkbe szab.

Lemondani az élet örömeiről s mégis vidáman járni az életben, ernyedetlen munkálni az irodalomban, a sors csapásaitól sújtott szülői ház vigasztalója,

gyámola, a baráti körök dísze lenni: íme Pákh Albert élete…

Pákh Albert 1823-ban, március 11-kén született Rozsnyón, hol atyja, Mihály, köztiszteletben álló, ritka jellemű és szónoki tehetségű ágostai hitv. lelkész volt,

kit a tiszai egyházkerület 1848-ban szuperintendensének választott. Rozsnyón, Miskolcon, Iglón és Lőcsén járta a gimnáziumi és filozófiai tanfolyamot,

Sopronban a teológiát. Ez utóbbi helyen lángolt föl benne a magyar irodalom szeretete, itt kezdett először írogatni. soproni evangélikus tanodában Kis János

még 1790-ben egy „Magyar társaságot” alapított, az ifjúság önképző társulatát a magyar irodalomban. Pákh szorgalmas tagja s később titkára volt e

társulatnak s egyszersmind szerkesztője a társulat „Szünórák” című lapjának. Midőn a társulat 1840-ben 50 éves jubileumát tartotta s az ünnepélyen maga

az alapító, Kis János is jelen volt, az üdvözlő verset Pákh írta, mely a pozsonyi „Hirnök”-ben nyomtatásban is megjelent. Ez volt első és utolsó nyomtatott

költeménye. Hamar felhagyott a versírással, de annál szorgalmasabban olvasta a hazai és külföldi remekírókat.

Különösen az angol humoristák voltak kedvenc olvasmányai, s midőn 1842-ben Debrecenbe ment jogot hallgatni, ott írta első humoros zsáner-képét az

„Életképek”-be a debreceni színházról, melyet irodalom és közönség nagy tetszéssel fogadott s mely nemsokára német fordításban is megjelent. Itt kötött

szorosabb barátságot Petőfivel is, kit futólag már Sopronban is ismert s ki elbetegesedve s mindenkitől elhagyatva, Pákh ápoló gondjai alatt lábadozott.

A jogi tanfolyamot végezve, 1844–ben Pestre jött jurátusnak s később ügyvédi cenzúrát tett, de az ügyvédséget soha sem folytatta; hajlama, tehetsége,

barátai már elébb az irodalom terére sodorták.

Pákh Albert /gyászkeretben/

A „Pesti Hírlap” szerkesztését 1845-ben Csengery vette át, Pákhot dolgozótársául kérte föl s rá bízta az újdonságok rovata vezetését, mely akkor politikai

lapjainknak mintegy tárcáját képezte… Kaján Ábel álnév alatt vagy névtelenül irt… Élénk érzéke volt az emberi gyengeségek, kivált a magyar társadalom és

irodalom nevetséges oldalai iránt, de egyszersmind mélyen szerette hazáját és embertársait. E két forrásból áradt humora, melyek egymást ellensúlyozva, oly

derítően hatottak az olvasóra. Az üres hazafiságot, az affektált honleányságot, a szónoki tulipános frazeológiát senki sem gúnyolta ki találóbban, mint ő

egyik zsáner-képében….Pákh a legszebb kilátások között kezdte meg írói pályáját. Azonban betegsége nemsokára akadályokat gördített elébe; hónapokig

kellett feküdnie s 1847-ben egy németországi fürdőbe utazott gyógykezelésre. Itt élte át a forradalmat, s csak 1850 nyarán térhetett vissza Pestre, nem

meggyógyulva ugyan, de valamennyire helyreállva. Hazája és családja romjai fogadták. Atyja elfogatott s több évi börtönre ítéltetett, s a hátra maradt család

gondja egy részben reá súlyosodott. Alig pihente ki magát s az „Újabb-kori ismeretek tára” szerkesztéséhez fogott, mellyel Heckenast Gusztáv kínálta meg…

1853-ban a „Szépirodalmi Lapok”-at szerkesztette, ez annyira kitűnő szépirodalmi és kritikai lapot, de a második félévben már kénytelen volt megszüntetni,

mert fürdőre kellett távoznia. 1854-ben Heckenast egy képes néplap kiadását tervezte s Pákhot szólította fel szerkesztőül, kivel ismeretsége lassankint

barátsággá erősödött. Pákh alaposan elkészítette a lap tervét. Így indult meg a Vasárnapi Újság, majd a „Politikai Újdonságok,” és rendkívüli sikerrel,

melyet nagyrészt Pákh szerkesztésének lehet köszönni. Valóban e lap Pákh szerkesztése alatt nevezetes mozzanatot képez nemcsak a magyar zsurnalisztika,

hanem a magyar nép műveltség-történetében is. Első oly enciklopédikus lap volt Magyarországon, melynek előfizetői száma mindjárt az első években az

5 — 7000-et felülmúlta s kevés változással tizenhárom éven át meg is tudta tartani. Pákh nem szerkesztett az akkori divat szerinti néplapot, midőn szokás

volt, a néphez parasztosan szólani, sem tudományos igényű lapot, melyet inkább csak a kiművelt olvasó élvezhet. A középúton tartotta lapját, a magyar

nép szükségeihez alkalmazva s lassanként mind feljebb emelve. Hogy tárgyban és hangban, eszmékben és tapintatban eltalálta a közszükséget, mutatta az

olvasó közönség hallatlan részvéte, egy új, egy folyvást növekedő olvasó közönség részvéte, melyet úgyszólván ő nyert meg a magyar irodalomnak. Neve

alatt majd semmit sem irt lapjába, de bizonyos tekintetben lapja nagy részét ő írta. Hány névtelen cikk az övé, hány író és nem-író cikkét dolgozta át lapja

szükségeihez alkalmazva. Hány ifjú írónak adott tárgyat és munkát s mennyi mindenen javított egész le a legkisebb újdonságig. Mindenütt meglátszott keze

nyoma s éltető szelleme. S erkölcs, hazafiság és ízlés tekintetében, mily jó irányban vezette lapját! Azon szomorú időkben, midőn a magyar nemzetiség

alapjában megtámadtatott, mily lelkesen s mégis mily tapintatosan igyekezett ébren tartani a népben a nemzeti szellemet s áldozatkészségre lelkesíteni a

hazafiság oltárán. Méltán választotta mind az Akadémia, mind a Kisfaludy Társaság tagjai díszes sorába.

A szerkesztési gondok, melyeket az 1863-ban átvett „Magyar Sajtó” szerkesztése is növelt, s folytonos betegeskedése nem engedték, hogy a humorista pályáját,

melyre egykor annyi remények között lépett, kiteljesítse. Néhány vázlaton és zsáner-képen kívül nem bírunk tőle e nemben semmit, pedig mindig készült

egy humoros nagy regény megírásához, melynek főbb részletei már éltek lelkében. De azért humorista maradt mindvégig, beszélő humorista, kivel az író

humoristák nem mindig állották volna ki a versenyt. A magyar társadalom, politika, irodalom mozgalmairól, napi eseményekről senki sem beszélt több

humorral, mint ő, ha a társalgásba belemelegedett. A vendéglőben vagy kávéházban az asztalt, hol ö ült, mindig hallgatók ülték körül, a társaság, melyben

ő megjelent, kénytelen volt felvidulni. Humoros megjegyzései, élcei szájról szájra jártak a városon s nem egyszer használták föl egyik vagy másik lapban.

Még halála előtt egy pár héttel is mily vidáman vett részt az Akadémia és Kisfaludy Társaság ülésein s midőn leverte is a betegség, még régi humorával fogadta

beteg ágya körül barátait. De halála előtt néhány nappal elkomorodott s így szólott egyik barátjának: „Oh ez már nem tréfa, érzem, hogy meghalok, nem baj,

úgy sem sokat ért egész életem!” Oh, derék férfiú, valóban te sokat szenvedtél; de életed sokat, igen sokat ért nekünk, kik elvesztettünk. Emlékedet híven

megőrzi a magyar nép, melynek szellemi érdekeit oly híven képviselted s rokonaid és barátaid könnyezve emlékeznek rád, mert a sír, mely szenvedéseidnek

véget vetett, a legnemesebb rokon és barát szívét fogadta ölébe. Gy. P.

1867. 19.

A Trattner-Károlyi könyvnyomda története.

…Hányan szerették volna Magyarországot terra incognitának tekintetni 18-dik században. Nemcsak műveltség és tudomány iránti hajlamunkat, de ha

lehetett volna, még létünket is eltagadni! Különösen a nyomdászat terén némi érdemünket és roppant haladásunkat teljesen ignorálták. E szándékos

mulasztás némi pótlásául álljon itt néhány oly hazánkfiának neve, kik külföldön nyomdákat alapítottak. Ilyenek:

1. Tamás (Septemcastrensis — erdélyi) 1472—1481. Mantuában, később Modenában.

2. Bárczavidéki Zeideni Corvus (Holló) András 1476—1486. Velencében.

3. Bernát (de Dacia = erdélyi) 1478. Páduában.

4. György (Dalmatinus = dalmát-országi) 1480. Velencében.

5. Péter (Ungarus = magyar) 1482. Lyonban.

6. Márton (zeideni = feketehalmi, Erdélyből) 1481. Velencében.

7. Garai Simon (Simon de Gara, Magyarországból) 1491. Velencében.

8. Brassay (Ungarus = magyar) 1494. Cremonában.

9. Luczius (Siebenbürger = erdélyi) 1583-ban Helmstadt német városban.

10. Bakatár Miklós (magyar) 1498. csehországi Pilsenben.

11. M.-Tótfalusi Kis Miklós, 1684-ben Amsterdamban. (Ekkor egyszersmind Európa egyik legkitűnőbb betűvésnöke, később kolozsvári nyomdász; született

Arad megyében.)

12. Said Efendi, magyar renegát 1727-ben Konstantinápolyban alapította a legelső nyomdát.

Lehettek ezen kívül még többen honfiaink is, kik külföldön nyomdát alapítottak, mit csak az európai nagyobb könyvtárak kutatása után lehetne kinyomozni.

(Lásd: Panzer. — Gr. Kemény J.: Történelmi és irodalmi kalászok.— Tudományos Gyűjtemény. — Taubel S. „Orthotyp. Handbuch.” Halle.) …

A nyomdász-családok egyik kitűnőbbje Trattner János Tamás. Született 1717. nov. 11-én Magyarország Hartmansdorf* nevű helységében, Kőszeg mellett,

szegény szüléktől, kik korán elhalván, az árva fiú Müller nevű rokonához, bécsújhelyi nyomdászhoz jutott. A nyomdászatot megtanulván, 1739-ben nyomdát

vett, az erre szükséges 4000 forintot neki kölcsönözték. 1750-ben már 16 sajtóval működött. Ekkor

báró Van Swieten cs. udv. orvos és Márki prépost értesítették Mária Teréziát a fiatal nyomdász haladásáról és öt kegyébe és pártfogásába ajánlották.

1752-ben Mária Terézia a tanügyeket szabályozván, az összes iskolai könyvek nyomtatását Trattner János Tamásra bízta. Ekkor már 32 sajtóval kezdett

működni. Papírszükségletét saját két papírmalma fedezte.

*en.wikipedia.org/wiki/Hartmannsdorf

PETRÓZAI TRATTNER JÁNOS TAMÁS. (1789-1824.)

1773-ban a nagyszerű Trattnerhofot építette Bécsben, hol a nyomdászat minden ágai egyesítve voltak. 178 7-ben az Ebergassingi uradalmat megvásárolván,

ide második papírmalmát építette, ezenfelül még Pesten, Triesztben, Linzben, Innsbruckban, Varasdon és Zágrábban voltak fióknyomdái.

Hazánkban: Pest, Pozsony, Sopron, Temesvár, Beszterce, Szeben, Zágráb, Várasd, Pancsova. Az ausztriai tartományokban: Bécs, Prága, Brünn,

Lemberg, Varsó, Trieszt, Grätz, Linz, Olmütz, Kremsier, Görtz, Laibach, Innsbruck, Teschen, Klagenfurt, Troppau, Königgrätz; külföldön: majnai Frankfurt

és Lipcse városokban nyitott könyvkereskedéseket. Mária Terézia parancsolatjára József fia számára kis nyomdát szerelt föl, és a főherceget e művészetbe be

is vezette. Mária Terézia cs. k. udv. nyomdásszá, Ferencz, Mária Terézia férje a római sz. birodalom lovagjává, II. József alsó-ausztriai nemességre, II. Lipót

magyar nemességre emelte. 1798-ban, ötven évi jubileumát nagy dísszel megünnepelvén, ugyanazon évi július 31-én rövid betegség után, meghalt.

Nyomdájában tanult egyik távoli rokona, Trattner Mátyás, ki Vas megyében /Felső-őr/, és itt kilenc évig, mint segéd működött. Vagyontalan családból

származott, és még gyermekéveiben került Bécsbe. Felszabadulván, tapasztalásszerzés végett főnöke Parisba küldte, hol 13 évet töltött, nyomdászként.

A közfigyelmet annyira magára vonta, hogy párisi polgár címmel tisztelték meg. Parisból 1779-ben Magyarországba visszatérvén, a mostani Magyar

Királyi Egyetemen, majd a jezsuiták nyomdájában ügyvivői állomást nyert…

Fia, pesti Trattner János Tamás, magyar szellemben neveltetvén, a magyar nyelv és irodalom művelői iránt a legmelegebb rokonszenvvel

viseltetett. Barátai voltak Kazinczy Ferencz, Kis János superintendens, Horvát, Fejér, Jankovich, Fáy, Kölcsey, Thaisz, Kovacsics, Vitkovits, Kulcsár,

Helmeczy, Döbrentei / lásd a Kazinczy-fejezeteket. G./ és még számos más tudós és író. Elősegítette a magyar nyelv és tudományos irodalom újjászületését,

s ebbeli érdemeit a hírneves Tudományos Gyűjtemény 1816-ban történt megalapítása és számos magyar kiadvány eléggé bizonyítja…Trattner adta ki többi

közt Kazinczy Ferencz minden munkáit is. Minden kötet egy rézmetszetű arcképpel volt díszítve…A 9-ik köteten kezdvén Kazinczy munkáit nyomtatni,

a 8-dik maradt utolsónak. Ennek végszavában Trattner hazafiságának egész tisztaságában, őszinteségében áll előttünk…A magyar irodalmat kezdetben

tetemes áldozattal ugyan, de folyvást ápolta és vaskarokkal emelte. Nem rettent vissza semmiféle akadálytól vagy anyagi áldozattól, miért is a haza

általános elismerésében, az idő folyama alatt pedig megérdemlett anyagi jutalomban is részesült. I. Ferencz tekintetbe véve az ö és tudományosan képzett

öccsének, ki kapitány volt, és mint ilyen a Tudományos Gyűjtemény-ben több cikket is irt, számos érdemeire tekintettel, Petrózai előnévvel magyar

nemesi rangra emelte, Krassó és Szatmár megyék rendjei pedig táblabírói címmel tisztelték meg.

Szabó József, nyomdász

1867. 20. 238. Folytatás.

…Ha az egy esztendő alatt, nálunk készült magyar és más nyelven irt és kinyomatott könyveket összeszámláljuk, öröm nélkül nem nézheti a jó hazafi,

annyival inkább, ha röviden előhozom irodalmunknak okozandó hátráltatásait, úgymint:

először sehol nincsenek annyi kirekesztő engedélyek (exclusiva privilegia), mint nálunk. Itt a könyvnyomtató egy fillér bizonyos haszonra számot nem tarthat,

mert a mit vennének, azt nekik nyomtatni nem szabad; ilyenek a katolikus iskolás könyvek, még az ABC-ék is, melyekre a m. kir. egyetemi nyomdának

kirekesztő engedelme van; tudjuk pedig, hogy legtöbb a kath. iskola, és így ezeknek a könyveknek a legnagyobb keletje van.

Másodszor: Ugyancsak a m. kir. egyetemi könyvnyomdának kirekesztő szabadsága van a zsidó és szerb nyelven irt könyvekre, a szerb nemzet jelenleg

igen sokat nyomtattat, ebből is tehát az intézet igen szép hasznot vészen.

Harmadszor: A debreceni (városi) könyvnyomda, a 1814-dik évben a reform, új Énekes könyvre kirekesztő szabadságot nyert 6 vagy 10 esztendőre. Az

új énekes könyvet itt-ott új énekekkel fölcserélték, sokat pedig kihagytak, úgy hogy az a réginél szintén 10 ívvel kevesebbet tesz ki. A régi Énekes könyvnek

oly jó keletje volt, hogy 7—8 helyen folyvást nyomtattatott. Csak Füskúti Landerer Mihály maga 3000 példányt évenként eladott, az egész énekes könyvet

pedig, mely 47 ívből állt, a betűket összeszedve tartotta, hogy olcsóbban eladhassa….

Trattner 1817 —1825-ig, azaz 9 évi időközben 827 kisebb-nagyobb munkát nyomtatott, melyek közül 418 magyar, 259 latin, 127 német, 11 tót, 6 görög,

5 horvát és szlavon, valamint 1 francia könyv volt, legnagyobb részt saját költségén adván ki. Üzlete mindinkább emelkedvén, 1816-ban a kalocsai, a

kegyesrendiek birtokában volt nyomdát örök áron megvette és pesti sajtóit 15-re szaporította. Tizenegy év alatti áldásos kiadói működése után a hazai

irodalom roppant kárára legszebb férfi korában, 34-dik évben jobb létre szenderült. A Tudományos Gyűjtemény 1826-ik évi VII. kötetében arcképe megjelent

ily aláírással: „Petrózai Trattner János Tamás, tek. nemes Krassó és Szatmár vármegyék táblabírája, s a legelső hazafiúi lelkű könyvnyomtató, szül. 1789.

december 5-én, meghalt 1824. március 24-kén. Emlékezetül metszették barátai.”…

Halála után ismét atyja Trattner Mátyás vette át a nyomdát és azt 1827-ik évi dec. l-jén vejének, károlypatyi és vasvári Károlyi István, királyi táblai

ügyvédnek adta át. 1828-ik évben a Tudományos Gyűjtemény új szerkesztőt nyert Vörösmarty Mihályban és új kiadót Károlyi Istvánban. Trattner Mátyás

1828-ik évi febr. 16-án, életének 83-ik évében, végelgyengülés következtében, földi pályáját bevégezte...

Károlyi fiai pedig más téren kerestek érdemeket. A család tagjai közakarattal elhatározták, hogy szintúgy az úri- és gránátos utcában levő nagy bérházat,

melyet gr. Pálffy vett meg, valamint a nyomdát is eladják, melyet alantabb árért adtak oda, mint annak előtte rendes évi jövedelme volt. Trattner és Károlyi

nagyszerű tervei dugába dűltek, és a család által majdnem egy századon át bírt nyomda, mely fényüket, gazdagságukat megalapította, más kezekbe került.

Szabó József, nyomdász.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái mek.niif.hu/03600/03630/html/toc/k.htm
Károlyi István. (károlypatyi és vasvári) Károlyi István

1867. 22.

Fiume

A koronázás közeledtével, Fiume — a magyar korona egyik leszakított gyöngye — ismét visszahelyeztetik azon államtestbe, melyhez törvényesen tartozik s

melyhez a kölcsönös, ragaszkodás még erősebben és bensőbben fűzi, mint maga a törvény betűje… Fiume a régibb időkben is Magyarországhoz tartozott;

később ugyan elszakadt, nem önkényt, hanem a viszonyok kényszerű hatalma folytán. 1779. április 23-án Mária Terézia által az anyaországhoz, és pedig

nem, mint horvát város vagy horvát kerülethez tartozó, hanem Magyarország közvetlen kiegészítő része, visszacsatoltatott. Az erről szóló oklevél az 1807-diki

országgyűlés törvénycikkei között áll. Ezután a fiumei kormányzó a főrendek, a város követei pedig a Karok és Rendek között foglaltak helyet a magyar

országgyűlésen. Az 1809-ki békekötés folytán Fiume a franciák kezére jutott, 1813-ig azon is maradt; de 1822-ben ismét alkotmányos jogai élvezetébe lépett…

Fiume legjobb napjai közé számítja azokat, melyeket Magyarországgal szorosabb viszonyok között élt. 1822 után szépen emelkedett e város. Lakossága,

mind számra, mind anyagi erőben gyarapodott, gyárai emelkedtek, kereskedelme élénkült, hajó-építészete az egész Adrián legjelentékenyebb lett; számos jó

karban tartott közintézetet számlált. A tengerészeti s kereskedelmi ismereteknek mind az elméletiekben, mind a gyakorlatiakban hírneves iskolájává vált.

A nép a megélés nehezebb gondjaitól szabadon, zavartalan munkásságban élvezte napjait; kikötője a kincsterhelten érkező hajókat némi oltalomban

részesíthette. Ekkor Fiume a szó teljes értelmében drágaköve, egyik kincse volt a magyar koronának, de megszállták Jellasics bán rajongói…kereskedelmi

útjait, a nem messze eső Triesztnek kedvező irányba terelték. A Zágráb-Steinbrück-i szárnyvonal az utolsó döfést adta Fiume iparának, s kereskedelmének.

Az épületfával és dongával való kereskedés is, az utolsó forrás, mely a száraz felöl kiviteli kereskedését táplálta, megszűnt, Trieszt felé vette irányát. Ha a

fiumei hajóbirtokos terhet akart szerezni hajójának, Triesztbe kellett mennie, hogy hajóját megrakják. A hajóépítő helyek lassankint elnéptelenedtek…

Segédmunkások, napszámosok csapatonként vándoroltak szerencsésebb távoli vidékekre. A kibujdosottak száma több mint kétezerre tehető, s egy részük

most is az egyiptomi nap heve alatt, a szuezi csatorna ásítása körül epedez elhagyott házi tűzhelye után. Fiume napról napra gyengült…Talán

végelpusztulásnak indul, ha fiait a honszerelem nemes tüze nem hevíti, s Magyarországhoz ragaszkodásuk s Magyarország jövőjében vetett rendületlen

hitük nem buzdítja kitartásra, tűrésre s újabb és újabb munkára…. A kalmárkodó politika azt mondhatná: mit veszíthetni e süllyedő várossal? Nem

oly gazdag ez többé, mint volt; ki fogná erejét rápazarolni, hogy fölemelje?

Fiume

Ennek cáfolatára néhány adat: 1854-ben egy névtelen társaság ércöntödét alapított, mely 1855-ben el is kezdett működni. Mindennemű ércöntésre

vállalkozott, mit az ipar s különösen a hajóépítészet használhatott…A osztrák haditengerészetnek ez építette 1860-ban „Hum” és a „Velebich” csavaros

gőzösöket, mindeniket 230—230 lóerővel; 1861-ben „Schwarzenberg” csatárhajót (Fregatté), mellyel Tegethoff a múlt évben a lissai csatánál oly diadalt

vívott /400 lóerőre/. Legutóbb a ,Közép-dunai társaság” „Budapest” és „Fiume” hajóit. Ez intézet több mint 250 munkást foglalkoztat s a múlt év elején

Újpesten is alapított egy fiókintézetet, mely a naponkint szaporodó hazai magán gőzösöknek igen sok jó szolgálatot tett eddig is és még többet tehet ezután.

A „Stabilimento tecnico”-nál* két évvel előbb, 1852-ben, egy vegyitermény-telepet, az u. n. „Stabilimento di prodotti chimici”-t állítottak fel, mely

hegyes-köves vidékükön, az itteni iparágakra nézve szükségpótló s a legcélszerűbb vállalatnak ígérkezett. Gyártmányuk főbb cikkei: kénsav (acid. sulfur.),

acidum nitricum, mindenik különböző fokokon… A gyártáshoz szükséges sót a piranói cs. kir. tengerisó-raktárakból, Istria nyugati partjáról szállítják.

Timanyt újabb időben, 1860 óta évenként mintegy 5000 mázsát adnak el. 1861 óta szappant is nagy mennyiségben készítenek. Gyártmányaikat, melyeket az

1855-ki párisi ipari kiállítás éremmel s az 1862-iki londoni kiállítás dicsérő okmánnyal tisztelt meg, Olasz-, Magyar , Horvátország, Stiria és Alsó-Ausztria

papír-, üveg-, stearin- és festő-gyárai stb. fogyasztják.

Míg egyfelől a gyáriparral s kereskedéssel igyekeztek magukon továbbra is segíteni, másfelől az ifjúság szellemi képeztetésén fáradoztak. Ismerték a szellemi

tőkék becsét; tudták, hogy bármily nehéz időkben ez legbiztosabban kamatozik. Volt ugyan a városban egy cs. k. hajózási iskola; de ennek szervezetét, ügyvezetését nem találták kielégítőnek. Egyesültek tehát, hogy egy jól rendezett hajózási és kereskedelmi tanintézetet állítsanak…Tantárgyak, többek között: hajózás és kereskedés történet; az áruismeret; a földrajz s a térképek szerkesztése; a saját hajózási tudomány, a hajózási csillagászat és a hajók kezelése; könyvvitel és kereskedelmi levelezés, a tengeri-, kereskedelmi- s váltójog. Mindazon ismeretek, melyekre a kereskedőnek s kereskedelmi tengerésznek szüksége van… Oly férfi igazgatása s gondos vezetése alatt állt, áll

ma is, ki a tanárok és pedagógusok mintájául bátran állítható. Conte Domini Vincze tanár, ős velencei nemesek kitűnő utódja, a nagynevű Grassi tanítványa.

A magyar kormánynak 18⁴⁸/₄₉-ben hadi-tengerész parancsnoka, ki a magyar tengeri hadihajók felszerelését Angol országban eréllyel, ügyesen és hűséggel

vezette; miért aztán szabadságával lakolt. Szabadulása után nagy befolyással volt e tanintézet fölállításának siettetésére a fiumeiek azon nemes érzése is, hogy

ők e férfiú állását biztosítani akarták körükben, kinek megmaradása meg az intézet jövőjéért kezeskedik. Ez újabb intézkedéseik, fáradozásuk mellett régibb

vállalataik fönntartása s gyarapítása körül sem mulasztottak el semmit. Ilyen a Smith és Meynier-féle papírgyár, mely már 35 éve áll fen s négy Didot-féle gép

mellett mintegy 400 munkást foglalkoztat s évenként mintegy 30 000 mázsa különféle papírt szállít…

Fiúméban jót értik azt, hogy jövőjük csak akkor felel meg vágyaiknak, ha Magyarország kalásztelt rónái, nyájainak gyapja s a magyar föld egyéb kincsei

gyorsan, szabadon jutnak kikötőjébe, melyet ö majd külföldi gyártmányokért s Rio és Cuba kávéjával, Indiák fűszerével stb. cserél föl s szolgáltat nekünk

vissza. Ha Fiume nem a miénk, vagy ha nekünk sincs Fiuménk: könnyen önzsírunkba fulladunk…

Ha Károlyváros felől a szép Luiza-úton megyünk Fiuméba, sziklás hegytetőről ide-oda kanyargó lejtő vezet bele…Fiume lakossága, mely mintegy

14—15 ezerre tehető, vegyesen használja az olasz és horvát nyelvet. Az előkelőbbeknél inkább amaz, az alsóbb osztálynál pedig inkább emez szokottabb,

ez a házi, családi nyelv. Szokásaikban, háztartásuk körül épen ezt a viszonyt találjuk. Szembetűnő különbséget hazai viszonyainkkal csak oly dolgokban

találunk, melyeket éghajlati s földrajzi viszonyaik rendeltek másképp. Éghajlatuk szelíd…

Fiume kellemes benyomást gyakorol mindenkire. Derült ege, népe vidám kedélye, elmés könnyű társalgási modoruk igen hamar megszokottá teszik közöttük

az idegent. A város jótékony intézeteknek sincs hiányában, melyek közül a lelenc-ház, melyet Ürményi kormányzó alapított s az árvaház, melyet Kiss Pál

kormányzó neje Csapó Ida állított fel, folyton jó emlékben tartják a magyar nevet és a fiumeiek a magyarok iránt egyénenként is a legmelegebb rokonszenvet

táplálják. Fiume a magyar korona drágaköveinek egyik legbecsesebbje!

Kenessey Albert.

*Stabilimento Tecnico Triestino (STT) (Technical Establishment of Trieste) was a private shipbuilding company based in Trieste from the mid-19^th to

early 20^th century, and the most important naval shipbuilding firm of the Austro-Hungarian Empire.

Fiuméről még a h12-10 fejezetben is olvashatunk. G.

1867. 23.

A királydomb.

Itt van a nap, melyre milliók epedve vártak! Itt az idő, melyben a nemzetnek ismét törvényesen koronázott királya lesz! Szent István dicső koronája, ez

annyi vészt látott szent ereklye ismét visszanyeri jogát, hogy felkent királyi főn ragyogjon…A magyar király koronázása, ellenkezőleg más

fejedelmekével, nem puszta szertartás, nem a földi hiúság eseménye csak. Egy kölcsönösen kicserélt nagy eskü az, mely jogokat ad, és kötelességekkel

jár…A szertartások egyike a király-dombra vezet, mely jelenleg hazánk fiatal szépségű fővárosában Pesten, a lánchíd melletti Ferencz József-tér

közepére épült…A domb oldala köröskörül eleven zöld pázsit, korlátai pedig fehérek, vörös bársonnyal díszítve; nemzeti színeink tündökölnek rajta.

Ősrégi szokás, hogy a megkoronázott király, midőn már a királyi esküt is letette a törvényre és az ország védelmére, délceg és gazdagon ékesített paripára

ül. Fején a korona ragyog, félre görbült keresztjével; vállán Szent István nyolcszáz éves palástja leng; oldalán az egyenes kétélű, arany hüvelyű kard,

mely szintén első királyunké volt s mellyel ő s utódai lovagokká ütöttek annyi vitézt. A király ez öltözetben fölvágtat a királydomb tetejére. Megállítja

lovát, kirántja hüvelyéből a kardot, s álló helyében négyfelé fordulván egymásután, északra, délre, keletre, nyugatra vág kardjával, — hogy bármerről

jöjjön ellenség, megvédi az országot támadásától!

A pesti királydomb

A király-domb földje is szent. Nem egyszerűen, akárhonnan összehordott halom az csak. Az ország minden megyéje megküldi saját földjéből hozzá a maga

részét: a haza ez kicsinyben… Minden megye a történeti emlékű helyekről veszi a földet a királydombhoz. Egész történetünk könyve az, viszontagságaink,

dicsőségünk és gyászunk emlékoszlopa. Azon helyek nevezetesebbjei, melyekről a pesti királydomb földje összehordatott. Selmec a híres Kálvária hegyről

küldött, melyen hajdan a város állt, Zala megye Deák Ferencz születéshelyéről, Kecskemét a történeti nevezetességű Csontos halomból, Sopron azon

helyről, hol a hagyományok szerint hajdan négy kardvágást tette a koronázott király, Ugocsa a megyeház előtti kertből, Esztergom város azon helyéről, hol a

hagyomány szerint szent István király született, Liptó a szvihorai fennsíkról, hol egykor Rákóczi Ferencz erős csatát vívott, Szabolcs az egykori kállai vár

helyéről, Esztergom megye azon telekről, melyről történetileg bizonyos, hogy rajta szent István lakott.

Ung a híres Ungvárról, hol a honfoglaló magyarok 889-ben először megtelepedtek, Heves és Szolnok Aba Sámuel sírjáról, Deés azon helyről, hol Ázsiából jött

őseink a monda szerint először ismerték az istent, Győr a csanaki és ménfői határok közt levő Rákóczi-fák tövéből, Csongrád megye a pusztaszeri templom

romjaiból, Bihar megye Kis-Marja* városból, az u. n. Bocskai várdombból, melyen Bocskai István fejdelem ősei és szülői laktak. Marosvásárhely azon

mezőből, hol 1707. április elsején Rákóczi Ferencet a fejedelemségbe iktatták, Marosszék Nyárád-Szeredáról, azon helyről, hol az 1604-ki országgyűlés

Bocskait fejdelemmé választotta, Bereg megye Munkács területéről, a munkácsi várdombból és az u. n. Csernek hegyről, hol Álmos, az országba jővén, az

első éjt töltötte, Székesfehérvár városa a püspöki kert azon helyéről, hol egykor a sz. István király építette nagy bazilika díszlett, azon helyről, hol a

hagyomány szerint az Apostoli szent király hamvai nyugszanak, Igló városa a kuruc halomból, a hol az 1704-ben, hazánk alkotmányáért nyílt csatában

elvérzettek hamvai nyugszanak. A király, midőn e dombra lép, egyszerre áll az egész haza földjén…A világ négy tája felé vág, nyolc század harcai tűnnek

föl lelki szemeink előtt… Ellenségtől nem felünk. Isten velünk: ki ellenünk?

*Kismarja Hajdú-Bihar megye keleti csücskében, a magyar-román határ mentén Debrecentől 36 km-re, Berettyóújfalutól 33 km-re, Biharkeresztestől

20 km-re helyezkedik el…

1867. 30.

Thurzó Szaniszló síremléke.

Az egykor oly virágzó és történeti nevezetességű, most már kihalt Betlehemfalvi Thurzó-család egyik nagy nevű sarjadéka volt (a harmadik) Szaniszló, előbb

Bethlen Gábor híve, utóbb II. Ferdinánd alatt nádor. Atyja, (II.) Elek, országbíró és kir. helytartó volt, ki e magas hivatalokat még I. Ferdinánd királytól nyerte,

az uj királyi ház iránt tanúsított tántoríthatatlan hűségéért. Szaniszló, kiről szólunk, 1576-ban, július 24-én született Bajmócon, Nyitra megyében. Atyja,

rangjához s jövendő kinézéseihez méltó nevelést akarván adni neki, külföldről hozatott mellé nevelőt, s a mint ifjúvá serdült, tanulmányai bevégzésére és

tapasztalatai öregbítésére külföldre is küldötte, hol több évet töltött. Kitűnt többi közt az idegen nyelvekben jártassága által is, mi egyébiránt családi tulajdon

volt bennük; ö is, mint majd minden Thurzó, tudott magyarul, németül, latinul, csehül. Második fiú levén, csak bátyjának,

(III.) Kristófnak halála után lépett az elsőszülöttségi jogokba, s lett először Szepes megye főispánja (1614.), majd kir. fő-pohárnok mester.

Midőn Bethlen Gábor a vallási és politikai szabadság ügyében fegyvert fogott II. Ferdinánd ellen, s erdélyi fejedelemből Magyarország nagy részének is urává

lett s győztes fegyvereit már az ország legszélső határáig vitte, hívei közt volt a két Thurzó is, a jeles fiatal Imre s Szaniszló. Jelen volt mindkettő és munkás

volt benne, midőn Bethlen Gábor Magyarország királyává választatott. Imre nemsokára ezután elhalván, a II Ferdinánd által megkezdett béke

alkudozásokban Szaniszló vitte a főszerepek egyikét Bethlen részéről. Megköttetett a nikolsburgi béke (1622.), Bethlen lemondott a „választott-királyi”

címről s ettől fogva Thurzó Szaniszló is II. Ferdinánd hívei közé tartozott. A még azon évben, Sopronban tartott országgyűlésen a nádorságra első helyen

jelöltetett ki, s bár a jeles Eszterházy Miklós volt versenytársa, 80 szavazattal Eszterházy 75 szavazata ellenében meg is választatott. Bethlennel, a

megkötött béke daczára, mivel annak pontjai rövid időn egymás után sértettek meg, egyre feszültebbek lőnek a viszonyok. Thurzó azonban híve maradt

Ferdinándnak s heves ellenévé lett Bethlennek. Halála azonban korán elérte a még férfikora delén levő férfiút. 1625-ben halt meg, alig 49 éves korában.

Lőcsén temettetett el, hol síremléke áll, melyet képünk híven ábrázol, úgy — a mint ma látható. Thurzó Szaniszló némelyek szerint háromszor nősült;

de ha ez igaz is, nejei közül csak egynek tudjuk nevét bizonyosan, báró Liszti Annáét, kitől gyermekei (Pál,. Erzsébet és István korán elhalván),

IV. Szaniszló, Ádám, Mihály és Éva (Porányi Istvánné) maradtak; s ki maga is túlélvén férjét, utána Pogrányi Györgyhöz, a Thurzó-család egykori

tiszttartójához, ment nőül. Thurzó Szaniszló e vázlatos életrajza után áttérünk cikkünk tárgyára, a rajzunkon ábrázolt s a lőcsei templomban ma is látható

síremlékére, az egykori nádornak.

Thurzó Szaniszló síremléke a lőcsei sz. Jakab-templomban

Ez érdekes síremlék, vagyis inkább sírlap, régebben a templom közepén volt elhelyezve, jelenleg az uj keresztelő kápolna déli oldalfalába van beeresztve s

ahhoz vaskampókkal megerősítve. A sírlap gróf Thurzó Szaniszló Magyarország nádorának oroszlánon álló alakját ábrázolja; az alak, fedetlen fővel és

behunyt szemmel, egy virágokkal díszített fejvánkoson fekszik. (Meg kell itt jegyeznünk, hogy régebben nem, mint most, függőlegesen, hanem vízszintesen

feküdt e sírlap, s e szerint az alakot nem állva, hanem fekve kell képzelni.) öltözete egészen vas-páncél, egyszerű szíjövén lóg a kissé meggörbített széles

magyar kard, melynek egyszerű markolatján balkeze nyugszik. Az arckifejezése nemes és nyugodt; rövidre nyírt haja fölfelé van simítva, s meglehetős nagy

bajsza és szakálla van. Pánczélján helyenként, kivált a páncél pikkelyeinek szélein, régi aranyozásnak nyomai vehetők észre, azon fölül apró négylevelű

rózsákkal, liliomokkal van díszítve; jobb keze, a mennyire kivehető, összegöngyölített papír vagy pergamen-tekercset tart. Az alak lába alatt fekvő oroszlán a

vitézség jele; különben a XVI. és XVII. századi hősök síremlékein gyakoriak a mintegy zsámolyul szolgáló oroszlánok. A síremlék felső sarkaiban levő egyik

vánkosán alabástromból faragott, de már igen megcsonkított keresztbe tett kesztyűk láthatók, melyekhez a rege azon ismeretes mondát szövi, hogy a dús

bányász dőrének tettetve magát, Angol országban eltanulta volna az arany-választás titkát, de mire a cselre rájöttek, megmérgezett kesztyűt küldtek neki

ajándékban, s a mint ezt felhúzta, szörnyet halt. A jobb oldalon levő sarok-vánkoson tán csak arányosság kedvéért lehettek valami jelvények, melyek azonban

már egészen lekoptak. A háttért kifeszített és szép redőzetű szőnyeg foglalja el, melyen szintén úgy, mint a fejvánkoson, mesterileg és nagy fáradsággal

kidolgozott díszítmények láthatók. Az egész alak testével tetemesen domborodik ki a síkból, s kidolgozása dicséretére válik mesterének; anyaga fehér eres

vörös márvány, s tekintve e kő keménységét, sok munkába és költségbe kerülhetett. A sírlap egész magassága 1° 2’ 8” s szélessége 4’ 8”; mintegy négy

hüvelyknyi párkányán lapidaris / nagy betetűkből álló felirat/ betűkkel bevésett, következő felírás olvasható:

ILLVSTRISSIMVS D. D. COMES STANISLAVS THVRZO DE BETHLEHEMFALVA, REGNI HVNG. PALATINVS, IVDEX CVMANOHVM.

TERRAE SCEPVSIENSIS AC COMITATVS EIVSDEM PERPETVVS COMES. SACRATISSIMI PRINCIPIS ET D. D. FERDINANDI II.

ROMANORVM IMPERATORIS, AC GERMANIAE, HVNGARIAE, BOHEMIAE ETC. REGIS ETC. INTIMVS CONSILIARIVS ET PER

HVNGARIAM LOCVMTENENS. MORVVS EST 1 MAJI AO. MDCXXV. AETATIS SVAE XLIX.

E síremléken kívül van még e kápolnában két sírlap: az egyik Thurzó Kristófé, a másik Thurzó Jánosé, melyek archeológiai és műtörténeti szempontból

szintén érdekesek.

Myskóvszky Viktor

Bethlenfalvi Thurzó Szaniszló (Bajmóc, 1576. július 24. - Lőcse , 1625. május 1.) nádor, a Thurzó család szepesi ágából. –

A latin nyelvű felirat felsorolja Thurzó összes címét, halála dátumát, valamint életkorát halálakor /49 év/. G.

1867. 31.

A Landerer nyomdász-család.

(Adalékok a nyomdászat történetéhez Magyarországon.)

Az első, Corvin Mátyás által 1473-ban alapított, budai könyvnyomda elenyészte után 225 év, és Buda várának visszavétele óta, mely 145 évig nyögött török

járom alatt, 39 év telt el, míg e hasznos, a tudományt, szépművészetet, irodalmat, népnevelést, gazdaságot, ipart és kereskedést emelő művészeti ágat

1724-ben Landerer János Budán ismét meghonosította. Pesten csak 34 évvel később állíttatott föl az első nyomda. Ez időben összesen tizenegy nyomda

működött Magyar- és Erdélyországban, úgymint: Brassóban, Kolozsvárit, Debrecenben, Szebenben, Nagyszombatban, Kassán, Pozsonyban, Lőcsén,

Sopronban, a csíki zárdában, és Zágrábban…

Elhanyagolt állapotban lehetett még akkor Buda városa, midőn Landerer János e nyomda működését megkezdte; a város lakosság nélkül, Pest néhány házikóit

és viskóit alig lehet számba venni. Landerer három évnél tovább nem is bírta nyomdáját fenntartani, és 1727-ben kénytelen volt a vagyonosabb Nottenstein

Györgynek átengedni, ki azt 1739-ig kezelte, mely évben meghalálozván, özvegye Nottenstein Veronika 1750-ig folytatta az üzletet. Halála után az alapító

egyik utódának Landerer Lipót Ferencznek sikerült, e nyomdát ismét visszaszerezni, egyszersmind maga és családja részére Mária Terézia királynétól a

szabadalmat reá kinyerni. 1764-ben azonban tizennégy évi működés után meghalálozván, 1765-ben örökösei folytatták az üzletet és csak 1766-ban vette át

hasonnevű fia Landerer Lipót Ferencz és 1771-dik évig kezelte. Halála után ismét ennek örökösei vették át és 1779-ig egy ügyvivő által igazgatták. Ez évben

azonban az akkor már nagykorúságát elért Landerer Katalin birtokába jutott, ki 1782. és 1783-ban a pesti Royer-féle nyomdát is kibérelte, hol „Landerer

Katalin” impresszumot használt. Mind e nyomdáknál, a megrendelt munkákon kívül, legjövedelmezőbb forrás volt a naptár-nyomtatás. Azokkal a csíziókkal,

jóslatokkal, csillagászati babonaságokkal telve voltak, melyeket különnyomatban is árusítottak. Német népdalok, rabló és gyilkossági történetek, rossz

fametszetekkel díszített álmoskönyvek, melyeket még az olvasni nem tudók is szívesen vettek. Ezen kívül különféle litániák, imádságok és nem volt vásár,

nem volt búcsú, hol legalább 12—15, a fentieket legnagyobb mérvben terjesztő ponyvairodalmi könyvkereskedő meg ne jelent volna. Hogy pedig a közönség

azt vélje, hogy ujat vesz (ámbár ezek számtalanszor utánnyomattak) oda tették a már bevett szokás szerint: „Gedruckt in diesem Jahre” (nyomtatódott ebben

az esztendőben) impressumot. Landerer Katalin nyomdáját huzamosabb idő óta, unokaöccse, Landerer Mihály, mint ügyvivő kezelte. E fiatal férfiú azonban

a Martinovics-féle összeesküvés némely tagjaival, különösen Laczkovics Jánossal megismerkedett, ki a „polgár és ember” című. francia kátét lefordította…

A Martinovics-féle társulat fölfedeztetvén, Landerer Mihály is elfogatott, s Thugut bécsi miniszter rendeletére az egész házban a padlástól kezdve le a pinczéig

szigorú kutatások történtek. A foglyok Bécsbe vitettek ugyan, de a vármegyék felterjesztései folytán ismét visszaküldettek. Thugut tudván, hogy igy is czélt

fog érni, és magyar birák ítéltek fölöttük. Landerert, mint a titkos társulat tagját, azonkívül még főbenjáró sajtóvétség elkövetőjét a magy. királyi tábla csak

fogságra, a hétszemélyes tábla pedig halálra ítélte. Ez volt mostanáig a legszigorúbb. büntetés. Landerer kufsteini, spielbergi börtöneiből, csak mint

munkaképtelen, testben és lélekben megtört nyomorék szabadult ki, és még csak néhány évig örvendhetett drágán fizetett életének, szabadságának….

A nyomda Gyurián ügyvivő és Bagó Márton, Landerer egyik rokona kezeibe került, kik azt hetenként fölváltva kezelték. 1847-ben azonban Bagó Márton

társától válni kívánván, a nyomdai és kiadási jogért, valamint a nyomdai anyagok Gyuriánt illető részért, ennek 30 000 forintot fizetett ki, s igy az egykori

Landerer-nyomda egészen az ö tulajdonába ment át. A család másik nevezetes nyomdászati vállalata a pozsonyi, de hogy ennek a Landerer-család üzletéhez

csatoltatását helyesen adhassuk elő: vissza kell mennünk a pozsonyi nyomdászat történetére.

LANDERER JÁNOS MIHÁLY. (1725-1795.)

Pozsonyban már 1610-ben alapíttatott könyvnyomda gr. Forgách Ferencz, bíbornok, Magyarország prímása és esztergomi érsek által, ki azt saját házában fel

is állítatta, hogy több alkalma legyen az éles tollú Pázmán Péternek polemikus, ösztönző és védelmező iratait terjeszteni. Később e nyomda Pázmány Péter,

már akkor primás, bírtokába jutott, ki azt a Jézus-társasági tagoknak ajándékozta. Ezek 1644-ben e nyomda egy részét Nagyszombatba, mint a társaság

székhelyére, szállították, míg másik része 1663-ig Pozsonyban működött. 1764-ben ő alapította a híres Windisch szerkesztése mellett megjelent „Pressburger

Zeitung”-ot. (E lapot utódai is folytatták egész 1812-ig, midőn I. Ferencz, hogy a franczia háborúk által szánandó állapotra jutott városi pénztárt némileg

fölsegítse, e lap kiadási jogát Pozsony város hatóságára ruházta.) 1770-dik évi októberben kelt, és a m. kir. helytartó tanácshoz intézett leirat következtében

Patzkó Ferencznek Pozsonyban a második nyomda felállítására az engedelem kiadatott, de a privilégiumot csak 1775-ki szeptember 1-jén nyerte el.

II. József császár különös figyelemmel viseltetvén a tudományok és azok segédeszközei terjesztése iránt, többi közt a könyvnyomdák és könyvkereskedések

szaporítását is céljául tűzte ki, mi különösen kiviláglik az 1783-ki január 30-án közzétett csász. Resolutióból / határozat. G./ Ennek következtében Pozsonyban

még két könyvnyomda keletkezett, t. i. Weber Simon Péteré (erdélyi szász születésű protestáns) és Löwe Antalé (ulmi születésű protestáns és 1771. óta

pozsonyi könyvkereskedő), kik 1783-ik év kezdetén nyerték szabadalmukat. Landerer Mihály és Patzkó Ferencz, hivatkozva szabadalmukra, II. József

császárhoz folyamodtak, hogy a fennevezett két egyénnek a nyomdai engedély megtagadtassák. Kérelmük Bécsben mellőztetett

ugyan, de tudtukra adatott, hogy nekik is szabadságukban áll, bárhol az országban egy második vagy harmadik nyomda felállítása. Kapcsolatban e leirattal

Landerer János Mihály a könyvnyomdászat és könyvkereskedés terén szerzett számos érdemei elismeréséül, utódaival együtt magyar nemességre emeltetett

és Temes megyében fekvő Füskúti faluval megajándékoztatott, mely rendkívüli kitüntetésért 42 000 forintot készpénzben azonnal letett.

Még 1773-ban a Jézus-társasági rend feloszlatása következtében kassai akadémiai nyomdájuk a kir. ügyész kezeibe került, és majdnem 3 évig

„cs. kir. nyomda” czimet viselt. 1775-ben Landerer Mihály e nyomdával megkínáltatván, a nyomda anyagszereit megvette és az üzletet Mária Terézia

jóváhagyása mellett folytatta. 1784-ben pedig, élvén a cs. resolutióval, a budai Landerer Katalin által Pesten bérelt Royer-féle nyomdát megvásárolta, s igy

egyszerre három működő könyvnyomda birtokába jutott. Ezenfelül Ó-Túron papírmalma, Pesten, Pozsonyban és Kassán könyvkereskedése is volt..

Landerer János Mihály, ki tetemes vagyont hagyván hátra, családja nevét is megalapította, Pozsonyban 44, Kassán 21, Pesten 11 évig gyakorolta a

könyvnyomdászatot, mig 1795-ben érdemdús és munkás életének 70-dik évében jobb létre szenderült.

Halála után képmását a hires Hildebrand festesz lerajzolván, Mansfeld J. G. által Bécsben rézre metszetett, ily fölírassál:

„Michael Landerer de Füskút, Incl. Regni Hung. Nobilis, atque Typographus et Bibliopola Nationalis celeberrimus, natus Budae anno 1725, obiit Posonii

1795.” /Hasonló értelmű, mint a fenti, Thurzó Szaniszlóé. G./

Az arckép fölött pedig: „Dii laboribus omnia vendunt”* jelszava állott. ( Vége következik.)

Szabó József, nyomdász.

*Az istenek mindent munkáért adnak. /Wiki/

Landerer Mihály: Füskút (Temesfüskút )

1867. 32.

A Landerer nyomdász-család. /Folytatás/

(Adalékok a nyomdászat történetéhez Magyarországon. — Vége.)

Landerer János Mihály halála után a pozsonyi, pesti, kassai könyvnyomdát és könyvkereskedést fia II. Landerer Mihály vette át, ki e virágzó üzletet erélyesen

folytatván, egyedül Pozsonyban nyolc sajtóval működött…1820-diki jegyzék 225 magyar, 133 latin, 58 német, 40 szláv, összesen 456 munkát tartalmazott,

valamint a szerzők és könyvárusok költségén nyomatott könyvek sokaságát… 1809-ben II. Landerer Mihály bevégezte hazafias földi pályáját. Összes üzletei

ekkor fiára, Füskúti Landerer Lajosra maradtak, ki még ekkor iskolába járó fiú volt. Nevében, nagykorúságáig, az ügyes, tapasztalt és művelt Blöszl József

mint ügyvivő kezelte az üzletet…1817-ben, Landerer Lajos kiskorúsága alatt Pozsonyban volt egy ügyvivő, 2 szedő, 3 nyomtató, 1 könyvrakó, feldolgoztak

évenként 100 bála papirost; Pesten: egy ügyvivő, 2 szedő, 1 nyomtató, a papírszükséglet évenként 50 bála papírt tett, míg jelenleg e nyomda egy hét alatt majdnem többet feldolgoz. 1820-ban Landerer Lajos elhagyván a katonai pályát, a nyomdára már nagyobb befolyást kezdett gyakorolni, újabb lendületet adott különösen pozsonyi üzletének és már ekkor több könyvet adott ki…

Azon arányban, amint a volt Trattner-Károlyi nyomda hanyatlani kezdett, az övé emelkedett. Ő volt az egyedüli nyomdász Magyarországon, ki az idő

kívánalmaival lépést tartott és 1833-ban az akkor dívó színes nyomtatást megkezdette, és e célra Pesten egy külön nyomdai osztályt, és melléje sztereotípiát

is állított. A legjobb külföldi minták, kitűnő festék-kezelés, ügyes vésnökök és értelmes segédmunkások, saját nyomdai tapasztalásával egyesülve, megtették

a kellő hatást…Landerer Lajossal kihalt e híres család azon ága, melynek kilenc férfi- és két nő-tagja Budán 108, Pozsonyban 95, Pesten 78, Kassán mintegy

30 évig terjesztette a műveltséget és irodalmat. Elmondhatjuk, hogy ez volt eddig a „legnagyobb és leghíresebb hazai könyvnyomdász-család.”

Szabó József, nyomdász

1867. 37.

II. Rákóczy György fejedelem megválasztatása és beiktatása.

A Rákóczy családból Zsigmond volt az első, ki Erdély fejedelmi székén ült. De alig egy évre terjedő rövid uralkodása nem adott neki alkalmat fia számára

biztosítni a trónt ez országban, mely a szabad fejedelem-választás jogát oly féltékenyen őrzé és meg is őrzé. Sőt Bethlen Gábor felemeltetése után fiának

Györgynek kilátása sem volt arra eljuthatni, kivált miután Bethlen közvetlen utódját még életében megválasztatta. Azonban Gábor úr halála után a Bethlen

család meghasonlott egymás közt. Az özvegy Katalint leszoritá a fejedelem testvére István, s a nem remélt és nem sejtett események egész lánczolata

István urat saját fia és saját veje által fosztotta meg trónjától. Épen e két heves, de daliás fiatalember szerezte meg a fejedelemséget öreg Rákóczy Györgynek.

Rákóczy György három feladatot tűzött maga elé:

1. családja már is jelentékeny gazdagságát még nagyobbra emelni;

2. visszaszerezni Erdélyhez a Bethlen Gábor által birt, de ennek halála után Magyarországra visszaszállott megyéket;

3. a fejedelemséget családjában örökössé tenni.

Higgadtan, előrelátással fogott a dologhoz. Semmi akadályt sem kiméit, mi egyik, vagy másik czélja útjában állt.

Ezek elhárítására meg tudta a legkedvezőbb perczet választani. Mindig kíméletlen volt, habozó soha. Sőt előrelátása gyanakodással párosulván, még a

jövőben lehető veszélyek elhárítását is eleve kiszámította. S csakugyan egymásután mindhárom czélját elérte: lassú biztonsággal, nyomonként haladva s

naponként több-több tért nyerve, naponként hárítva el az akadályokat. közügyigazgatónak főbenjáró pert kezdeni.

Mindenek fölött azokat tette ártalmatlanná, kiktől tartott, hogy halála esetére, mint népszerű név örökösei, családjának versenytársaivá lehetnek…

Az első volt ifjú Székely Mózes, fia a hasonló nevű s népszerű fejedelemnek….

A második volt Zólyomy Dávid, Bethlen István sógora, vitéz, népszerű, dúsgazdag, de megfontolatlan ifjú, ki hetvenkedve mondogatta, hogy

„valamint fel tudta Rákóczyt emelni, úgy tudandja meg is buktatni”…

A harmadik volt Bethlen Péter, az István úr fia. Ifjú Bethlen Istvánnak, a kortársaitól úgynevezett kis grófnak, kora halála kétségtelenül a legveszélyesebb

versenytárstól menté meg öt s családját…

Versenytárs nélkül állt, rettegve alattvalóitól, tisztelve a portától s nem háborgatva a harmincz éves háborúban elfoglalt magyar királytól. Egyelőre azonban

még nem gondolt rá az ebbe elegyedésre, s később is hosszan tette az előkészületeket. Hatalma terjesztésén, hadserege jó karban tartásán s kincstára megtöltésén

munkált. Hogy az utolsót elérhesse, a főurakkal erős, de nem eléggé szabatos hitleveleket íratott alá, mely azokat örökös rettegésben tartotta, Damocles kardjaként

függvén fejők felett…

Mindkét fia teljes korú volt. Egyelőre azonban még csak az idösebbet kívánta az államszolgálatba bevezetni, kit, hogy külön udvartartását saját uradalmai

csonkítása nélkül rendezhesse, Székelyhíd várával, s Diószeggel és Sólyomkő várával s Élesddel adományozott meg, mely uradalmakba be is iktatta. Azután

nagyváradi főkapitánnyá nevezte ki, s vezettette be Kassai István s egy e végre kinevezett bizottság által 1640. aug. 21-én, a hajdani szokásos, Gyulai Pál

által készített utasítást saját pontjaival toldván meg…

Ezután fia megházasításán munkált, s Prépostvári közbenjárásával a Báthory család még egyetlen élő nő tagjának, Zsófiának kezét igyekezett megnyerni.

E hölgy leánya volt Endrének, Gábor fejedelem testvérének, örököse a Báthory névnek és vagyonnak, s mint ilyen, valóban fejedelmi parti.

Csak egy akadály létezett: a vallás kérdése. A hölgy katolikus volt, de Rákóczy és neje úgy hitték, hogy mert fiatal, egyszersmind hajlékony is. Remélték,

hogy ha maguk mellett, udvarukban tartják, ha a reformált vallásban nevelik és taníttatják, ennek őszinte hivévé fogják tenni. Es annyival inkább, mert

Báthory Zsófia beleegyezett az áttérésbe. Ennek folytán áthozatott Erdélybe s a kézfogó közte és ifjú Rákóczy György között Somlyón, 1641. jul. 29-kén

meg is tartatott.

I. RÁKÓCZY GYÖRGY, ÉS NEJE, LORÁNTFY ZSUZSANNA

Most már a fejedelem elérkezettnek hitte az időt, hogy fiának utódjává leendő megválasztatását szőnyegre hozza…

A Porta nem fogja ellenezni, ha az ország ifjú Rákóczy Györgyöt atyjának utódává választja, sőt hogy erre maga a nagyvezér is biztatta őket.

E nyomon nemsokára megindultak a tárgyalások…Kornis Zsigmond tanács ur bevitte a rendek közé a fejedelmi propositiot ifjú Rákóczy Györgynek

megválasztatása tárgyában. Ez önmagában semmi nehézséggel sem járt s minden ellenmondás nélkül elfogadtatott: részint az uralkodó iránti tekintetekből,

részint mert őszintén óhajtják elhárítani a trónváltozással bekövetkező zavarokat; de a választással összefüggő alkotmányos kérdések megoldása óvatosságot

és megfontolást kívánt. Ilyen kérdés kettő volt:

1) magok a fejedelmi propositiók, és

2) a fejedelmi külön biztosítás az alkotmány megtartására.

Maga a fejedelem fölöslegesnek tartá ez utóbbit s egy nyilatkozattal kifejté ez iránti okait: miért nem kell fiától, az ujonnan megválasztott fejedelemtől

„különváló assecuratiot / biztosítás/ kívánni.”

1) Nem önjogu, fejedelmi és atyai méltóságától függvén.

2) Mert mindkét császár iránti hűségét meg akarja tartani.

3) Mert az ország kormányzatába semmi befolyása sincs. Megnyugodván, föltették a fejedelmi kondíciókat:

1) Nem elegyedik az ország kormányzatába, igazgatásába és atyjának méltóságát, tekintetét semmiben sem sérti.

2) Bethlen István adományozásait tiszteletben tartja.

3) A portától nem szakad el, s az országnak vele való frigyét épen megtartja.

4) A római császárt s más keresztyén fejedelmeket, hacsak okot nem adnak rá, haddal nem támadja meg.

5) A bevett vallások szabadságát megőrzi.

6) A tanácsurakat s más tisztviselőket állásukban megtartja, ezek híre nélkül nem szövetkezik külső hatalmakkal s az ország területi épségét megvédi.

7) és 8) a jogok és kiváltságok tiszteletben tartását köti ki.

9) Fenntartja a szabad fejedelem-választást.

10) Nem korlátozza a szabad szót az országgyűlésen.

11) A három nemzet unióját megtartja.

12) A hűtlen és ártalmas tanácsok adóit megbünteti.

13) Megőrzi az igazságszolgáltatás szabad folyamát, mely szegénynek, boldognak személyválogatás nélkül szolgáltatik ki.

14) A megyék és székek főhivatal betöltése körül megtartatik a régi rend és gyakorlat.

Megtörténvén a megállapodás e pontok körül, melyek az akkori erdélyi alkotmány szabadelvüségét fényesen igazolják, s elfogadtatván, a fejedelem által is

véghezment a választás és annak törvénybe iktatása. A fejedelemnek s családjának hosszú életet s az élőnek hosszú és boldog uralkodást kivánnak. Vették a

fejedelem propositióját s a tanácsi rend üzenetét: nehogy t. i. ö nagysága halála esetére az ország interregnumnak tétessék ki, óhajtandó volna, hogy utódját

megválasszák. Mire ő fiát, Rákóczy György nagyváradi kapitányt ajánlja, ők is ezért országul, három nemzetül, már több izben érezvén az interregnum

csapásait s a szegény hazát ilyesmiknek nem akarván kitenni: ifjú Rákóczy Györgyöt országul, három nemzetül a magyarországi részekkel együtt egyenlő

értelemmel, szabad választás utján fejedelmükké, urukká, s ö nagysága utódává választották a megszabott conditiók szerint. Kikötvén, hogy atyja életében s

ennek megegyezése nélkül az ország igazgatásába s kormányzatába nem fog elegyedni. Végül Isten áldását kérik rá az árvák és özvegyek gyámolitására, az

ország megmaradására. Az ifjú fejedelem márcz. 3-án volt Fehérvárra érkezendő székhelyéről, N.-Váradról. Kiment elébe a mezőre testvére, Zsigmond, az

udvari haddal és üdvözölte, ki maga az országgyűlés is testületileg, melynek nevében Kornis Zsigmond tartott beszédet. Márcz. 4-kén az országgyűlésen, a

nagy templomban véghezment a beiktatás. A szokásos esküformát, mellyel az alkotmány és az elébe szabott conditiók megtartására kötelezte magát, Kassai

István tanácsur olvasta a megválasztott fejedelem előtt. Letette azután az ország is a hűség esküjét, mellyel kötelezte magát, hogy barátjának barátja,

ellenségének ellensége lesz, ellene sem titkon, sem nyilván nem forral semmit, sőt ha értesül, hogy valaki indít valamit ellene: vagy neki magának, vagy belső

emberének, vagy saját elöljárójának megjelenti. Az ünnepélyt csak egyházi szónoklat emelte, melyet a ref. püspök tartott. Délben az öreg fejedelem az összes

országgyűlést megvendégelte a nagy palotában. Az ifjú fejedelem pedig következő napokon tartott díszebédeket.

Az ország még együtt maradt márcz. 9-ig. Ez alatt a többi országos ügyek elintézése mellett, elhatározták, hogy a legközelebb tartandó első törvényszékeken

országszerte letegyék az esküt. Azután elkészítették a hivatalos leveleket a Portára, mellyel megerősíttetését s az athnámé /szultáni oklevél G./kiszolgáltatását kérik és azt a

fennálló szokás szerint mindnyájan aláírásukkal és pecsétjükkel látták el a kijelölik a portai követeket.

Fejedelmi s egyszersmind fő követté Serédy István, az ország követeivé a három nemzet, részéről: Sulyok István, Basa Tamás és Fodor István szászvárosi

királybíró jelöltettek ki. Márcz. 9-én a fejedelem megerősítette az artikulusokat s a Rendek még aznap szétmentek, ő maga pedig a portai ajándékok

elkészítéséhez látott. (Folyt. köv.)

Szilágyi Sándor.

1867. 50.

184⁸/9-ki csataterek.

5. Buda vára.

…Buda egykor százötven évig nyögött a török kezén. S midőn másfél század múlva visszafoglaltatott és a félhold helyébe újra a kereszt tűzetett ki, nemcsak a

haza egyik végétől a másikig hangzott a felszabadulás örömriadása, hanem egész Európa Te-Deumot tartott…Most csak öt hónapig volt Buda az ellen kezén,

de szívünk csak oly fájdalmasan sajgott utána…A nemzet közóhajtása volt, melyben a hadsereg is osztozott, a fővárost visszafoglalni. Pest, kiürítése után

sem lehetett igazában mienk Buda nélkül; Buda-Pest elválaszthatatlan egyet képezett. Aztán, az orosz invasiót akkor már semmi sem gátolhatta meg…Budát tehát

ostrom alá fogták. Görgei felszólította Hentzi vezérőrnagyot, a vár parancsnokát, hogy adja meg magát a legtisztességesebb föltételek mellett, három óra alatt,

kímélje a vért és a két fővárost, az úgy is tarthatatlan erőd ostromától. Hentzi egyenes visszautasítással felelt. Görgei a Svábhegyen ütötte fel főhadiszállását,

s megkezdette a vár löveté-sét. A boszú, melyet Hentzi állott, borzasztó volt. 9-én ugyanis felszólította Görgeit, hagyná félbe az ostromot, mert különben lövetni

fogja Pestet. Fenyegetését 10-én irtóztatóan teljesité. Ágyúit a pesti duna-sorra irányozva, annak házait egyenként lövette halomra; majd beljebb s beljebb

küldözte tűzgolyóit Pest legszebb házai romboltattak össze vagy rongáítattak meg. A lakosok ijedelme határtalan volt. A város keleti szélei felé húzódtak…

1848/9-ki csataterek: 5. Budavár az ostrom után. - (Egykorú festmény után rajz. Keleti Gusztáv)

Az ostrom főteendője a réstörés volt. Görgei ehhez eleinte oly lanyhán látott s általában oly célszerűtlen intézkedéseket tett svábhegyi villájából, hogy

alvezérei már zúgolódni kezdettek…A fehérvárinak nevezett kapu felöl nagy eréllyel kezdetett meg a rés (brèche) törése. Május 15-kén intéztetett az első roham

a vár ellen, Nagy Sándor az I-ső hadtesttel a résen, Aulich a II-dikkal a bécsi kapunál, egyszerre kezdek meg, éjfélutáni 2 órakor a rohamot. A várbeliek azonban

a város meggyújtása által a tért megvilágítván, iszonyú golyózáporral fogadták a mieinket….Fáradt seregeinknek vissza kellé vonulniuk. E sikeretlen ostrom

után négy napon át a Gellértről és a Svábhegyről folyvást törették a rést, mely már eléggé kitágíttatván, május 21-re új, általános roham terveztetett. Az előző

két napon álrohamot intéztek mieink a falakra. De a 21-diki az igazi volt. A magyar honvédek hősisége minden határt fölülmúlt;…

Éjfélutáni két órakor kezdődött az ostrom. Négy óra tájban rettenthetetlen honvédek egy része az ellenség iszonyú tüzelésének daczára már a fehérvári kapunál

tört résen küzdött; mások az egész vár körül hágcsókat alkalmaznak a falakhoz. Végre öt órakor, a kétségbeesett várbeliek megátalkodott védelme daczára, a

falakon lobogott a nemzeti zászló. Nagy Sándor tábornok a résen maga vezényelte az első hadtestet rohanásra; az ő zászlai tűzettek ki legelőbb a bástyákra.

A rést magát a 47-ik zászlóalj foglalta el; nem messze tőle a 34-dik, amazzal csaknem egy időben, más zászlóaljak más pontokon másztak a falakra. Öt óra után

az ellenség ágyúi fölött az olaszok fehér zászlót tűztek ki…

Hét óra tájban végre a vár minden pontjain vagy elhullott, vagy fegyverét letette az ellenség. A dicső honvédek, bár a napi parancs szerint senkinek sem

volt szabad megkegyelmezniük, a fegyverét elhányt s életéért könyörgő ellenségnek mégis megkegyelmeztek. Hentzi, a résnél halálosan megsebesíttetvén, pár

óra múlva minden ápolás daczára is meghalt.

Képünk a várat az ostrom után, és pedig a nyugati oldalról ábrázolja. Görgei főhadiszállása ez oldalon volt s azért van a kép innen fölvéve…

—á —r.

1868. 12.

Az erdélyi szászok és mostani ispánjuk

A XII. század közepe óta lakva itt, a magyar korona területén; minden megragadható alkalommal azon munkálva, hogy saját földjük

alkotmányát mentől függetlenebbé tegyék a közös haza többi részeinek intézményeitől. Alkalmat igen gyakran találva, már csak azáltal is, hogy

mint vagyonos nép a legnagyobb szükségben tehettek szolgálatot uralkodóiknak. Nem lehet csodálkozni, hogy az erdélyi szászok

belkormányzati intézményei oly különszerüekké fejlődtek, mintha önálló államot alkotnának az államban. Intézményeik már az olygarchia

legvirágzóbb szakában is határozottan demokratikus szelleműek, olyannyira, hogy párjukat akkor sehol sem találhatni. Már azért is

demokratikusak, hogy annál biztosabban kizárhassák területükről az ország többi részében uralkodó olygarchiát.

Aránylag csekély számmal levén, csak a lehető elzárkózottság védhette meg előbbre haladt miveltségöket a kor vadabb irányának elseprő árjától.

Városaikat, még falvaikat is körülvették kőfalakkal, a kívülről jövő hatalom ellen. Egész kis hazájokat kiváltságokkal, hogy a hazai

számosabb népek befolyása ellen védekezzenek. Valamint falaikat egyre építették, úgy hogy minden nemzedéknek volt javitni- vagy erősítni

valója: épen ugy kiváltságaikra nézve sem nyugodtak meg soha: pénzzel és a politikai körülmények eszélyes fölhasználásával egyre

gyarapították azokat is. Közszellemök demokratikus irányzatát eléggé jellemzi az, hogy már II. Endrével kimondatják, az arany bulla

első kiadását követő évben, miszerint az egész szász földön unus sit populus* érvényesül. Ezt ők utóbb eredeti értelmén kívül, mely a rendiség betiltása,

még más értelmezésre is használták föl. Zárkózottságra törekvő szellemük arra magyarázta azt, hogy a szász földön egy nép, csupán a szász

lakhassék és birtokolhasson; minden másnak lehetőleg nehezítették a letelepedést. Már II. Endre azt a szabadságot erősiti meg számukra,

hogy felettük senki más ne bíráskodhassak, mint maguk, vagy a szebeni gróf; csak ha a felek meg nem nyugodnának, akkor vigyék ügyöket a

király elé. Az erdélyi szász nemzet tetemes nemzeti vagyonnal birt és bir ma is, melyet egy s más időben királyainktól nyertek; az erre való

felügyelet is a nemzetet illeté, s mint főhatóságot a szebeni grófot vagy ispánt ismerik el, a kinek elnöklése alatt szokott összeülni az összes nép.

Szabadságaikat, a melyeket közvagyonuk és igazságszolgáltatásuk intézésére nyertek, gyakran próbálták kiterjeszteni a politikai ügykezelésre is.

E tekintetben azonban annyira sem jutottak, hogy törvényes szint adhassanak követeléseiknek. Szép szabadságaiknak az idők folytában félszeg

kinövése támadott, mint minden oly szabadságnak, a mely kiváltságon alapszik. Erős bürokrata osztály fejlett ki nálok, a mely ügyeik intézését s

a közvagyon hasznát lehetőleg kizsákmányolta. Ös intézményeik szerint városaik egy hatóságot képeztek a körülöttök levő székkel. Ennek

következése lett, hogy a város polgárai túlnyomó befolyásra jutottak a f öldmivelö és sokkal mostohábban képviselt nép fölött. Mig e rendszert

azért ápolták, hogy általa a vidékükön lakó magyar és román elemet teljesen kizárhassák ügyeik intézéséből, nem vették észre, hogy saját magukra

is egy minden éltető nedvet elszivó,minden szabadabb mozgást gátló osztályt ültetnek: a bürokraciát.

Egyes városi családok fölosztották magok közt a vidék igazgatását, s mint igazgatók, olyanszerü hatalmat kezdettek gyakorolni fölötte, mint a

földesúr jobbágyai fölött. Ezek, e hatalom és előnyök élvezői, képezik a mostani ó-szász pártot; ezek minden erejükből munkáltak a

Magyarországgal való unió ellen, mert belátták, hogy az igaz demokrácziának azon hatalmas szabad szelleme, a melyet 1848-ban e két haza

lobogójára irt, utat tör az ő kiváltságaik közé is, és mindenkinek szabadságot adván, megszünteti az egyesek bitorolt hatalmát.

Emezekkel szemben kifejlődött 1848 után, Bömches Frigyes** brassói polgár, jelenleg orsz. képviselő és hétszemélynök vezetése alatt az

ifjú szász párt, mely a magyar nemzettel való egyetértést, a szászföld helyhatósági jogainak fenntartása mellett, vallotta és vallja

programmjául. Eme párthoz tartozik Conrád Mór is, a most kinevezett szász ispán, a kinek arczképét és élete főbb vonásait szándékozunk ma

olvasóinkkal megismertetni. A szebeni gróf, comes, vagy szász ispán már a legrégibb időben a szász nemzet főméltóságu hivatalnoka volt. Hogy

jogát már a letelepedés után csakhamar túl is terjesztette, kitűnik II. Endre idézett dekrétumából, a melynek 2-ik pontjában ez áll: „A szebeni

főispán ne tolhasson rajok (az egy népre) idegen tisztviselőket, hanem ezeket saját kebelükből magok válaszszák.

Ugyanabban a dekrétumában mondja II. Endre, hogy a szebeni ispánt ö fogja számukra kinevezni.

CONRÁD MÓR

Törvényeink azután is királyi kinevezéstől teszik függővé a szász ispánságot; csak néha, mint különös kedvezményt nyerik meg annak választhatását.

Minisztériumunk azokra a törvényekre és az átalakult, alkotmány követelésére támaszkodott, midőn Sohmidt Konrádot, a régi szász párt fejét

elmozditá, és az uj szász párt egyik derék tagját, Conrád Mórt szász ispánná kinevezé. Conrád Mór 1829-ben született Kőhalomban. Gymnaziutni

és jogi tanulmányait Nagy-Szebenben folytatta és végezte be 1851-ben. Ezután csakhamar Köhalomszék ügyésze lett. Ezt a hivatalt azonban

csak a következő évig viselhető, mert 1852-ben a szász föld alkotmánya Bach által teljesen fölforgattatván, Conrád Mór is lelépett a hivatali

pályájáról és ügyvéddé lett. Akkori ügyvéd társai nyilatkozata után irjuk, hogy erős fegyver volt kezében a törvény.

1861-ben, hogy az alkotmány csalfénye kisütött, Conrád újból Köhalomszék ügyésze lett, egyszersmind az ügyvédséget is folytatván.

Miután azonban a comes kinyilatkoztatá, hogy szék ügyészének a magán-ügyvédség folytatását el nem tűri, Conrád Mór lemondott az

ügyészségről és az ügyvédséget folytatá. Polgártársai bizalma öt egyszersmind a város oratori hivatalára emelé.

1861-ben szülőföldje részéről kommunitási*** taggá választatván a szebeni közös kommunitásba, ott erélyesen küzdött a szabadelvű ellenzék

soraiban b. Salmen, akkori szász ispán czentrálizáló törekvései ellen. Eme küzdelemnek tulajdonitható, hogy az eredetileg tervezett és a

birodalom egysége mellett tüntető fölirat helyett egy meglehetős határozatlan hangú és csupán az alkotmány helyreállításáért köszönetet mondó

hódolati iratot eredményezett ez a gyülésezés.

Conrád Mór szabadszellemü működésének hatása meglátszott szülőföldén is. Nagy rész tulajdonítható neki Köhalomszék szabadelvű

magatartásának érdeméből: hogy határozottan a Magyarországgal való egyesülés mellett buzogtak polgárai és az ó-szász párttal szemben folyvást

ellenzéket képeztek. Erőteljes és határozott egyéniségek egész vidékek szellemére elhatározólag hatnak és boldog az a vidék, mely érdekeit

felfogó, azokért buzgó egyéniséget birhat vezéréül. Kőhalomszék ilyet birt Conrád Mórban. Oly férfiú jeles tulajdonai azonban, a minő Conrád Mór,

nem kiváltságolhatók sokáig egyetlen vidék által; meglátszanak azok és tiszteletet keltenek távolabb is. Öt is az 186^s_/4-iki szebeni, úgynevezett

tartomány-gyűlésre a brassói kerület választotta képviselőjévé. Ebben a gyülekezetben semmi tere sem nyílt munkásságának: az ős alkotmány

helyreállításáért nem küzdhetett, már a gyűlés szervezésénél fogva lehetetlenné levén téve minden ily irányú küzdelem: következőleg egészen

eredménytelen állást foglalt el, mert az alkotmány-felforgatás üdvtelen munkájában nem akart részt venni.

1863-ben Kolozsvárra gyűlt erdélyi országgyűlés, ahol már a magyarok is részt vettek; abban megint tere nyilt Conrád Mórnak, mint Köhalomszék

képviselőjének és a Bömches Frigyes vezetése alatt álló ifjú szász párr, egyik legtevékenyebb tagjának. Minthogy a 48 utáni korszakban fejlett férfivá,

a magyar vezérférfiak még nem ismerhetek politikai értékér. Kolozsvártt egyetlen beszédével megismertette magát és áralános becsülést vivott ki.

Nagy hatású beszédében határozottan az 1848-iki törvények érvényessége és az unió keresztülvitelének szükségessége mellett nyilatkozott,

szemben az ó-szász pártnak minden erejökből küzdő embereivel. Akkori beszédét taps fogadta, s Pesten, hova polgártársai bizalma hasonlóképp

öt küldé képviselőül, bizalom és rokonszenv a hongyülés tagjai részéről. Itt nyilvános ülésben nem szerepelt; de a magánélet érintkezései és a

párttanácskozmányok elég alkalmat nyújtottak vezérembereinknek, hogy Conrád Mórban a mívelt, szabadelvű és határozottan alkotmányos

érzelmű férfit fölismerjék. A magyar minisztérium megalakulása után csakhamar, az elsők közt, kineveztetett Conrád Mór osztálytanácsossá

az igazságügyhez. Az országgyűlés többsége által elfogadott elv szerint azonnal lemondott a képviselőségről; de polgártársai újból megválasztották.

Már akkor, a múlt év folytán, bizonyos volt a helyzet ismerői előtt, hogy mihelyt az erdélyi szászföldi viszonyok rendezésére sor kerül, ott kitűnő

szerep jut Conrád Mórnak. Ez teljesedett be az idén, midőn ö Felsége a belügyminiszter előterjesztése folytán Conrád Mórt ideiglenes szász

ispánná kinevezte. Az ó szász párt békételenkedett; tüntetésekre készült. A tüntető szándék azonban felettébb elsimult az uj ispán leérkeztével,

és csakis annyira szorítkozott, hogy egy ö Felségéhez intézett föliratban, melyet 9 szavazat vitt keresztül 8 ellenében, alkotmányuk épségben tartását kérik.

Ugy látszik, Conrádnak az a szerencse jutott, hogy az alkotmányellenes tüntetések élét mindig el tudja venni.

Az uj-szász párt, mondhatni, a nép összessége, hozsannával fogadja uj ispánját. Segesvár, Brassó polgárai köszönő iratot intéztek kineveztetéseért

a minisztériumhoz. Üdvözli öt minden hazafi e sok munkát és nagy tapintatosságot igénylő hatáskörben. A munkás, iparos, vagyonos szász nép

viszonyainak rendbeszedése, különleges alkotmányuknak a közös alkotmánnyal való kiegyeztetése jó és fontos szolgálat az egész hazára nézve.

Réthi Lajos

* A szászok egységes közösséget hoznak létre (unus sit populus),

**http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/toc/b.htm
Bölöni László (nagy-bölöni) · Bölöni Mihály · Bölöni Mihály · Bölöni Sámuel · Bömches Frigyes (hoori lovag)

***http://www.kezdi-orbai.reformatus.ro/emerol.htm
A Kommunitás jelentős szerepet játszott az 1857-1859-ben a ... A Kommunitás az egyházi főhatóság bizonyos hatáskörét töltötte be

1868. 15.

Kosciuszko

….Kosciuszko Tádé egy régi nemes, de vagyontalan litván család sarjadéka volt;

1746-ban febr. 12-én született, Brzesc litván vajdaságban, Siechnowi-ce nevű falusi jószágon. Idősb CzartoryskiÁdám herczeg közbenjárására

bejutott a varsói kadét-iskolába, s ott csakhamar oly jelesen tüntette ki magát, hogy ösztöndijat nyert Fran-cziaországba utazhatás végett, hol a

versaillesi katonai akadémiában^ azután Parisban és Brestben végezte tanulmányait. Visszatérte után Lengyelországba Kosciuszko a hadmérnöki

karnál kapitány lett; de balvégzete nem engedte, hogy sokáig maradhasson hazájában. Szerencsétlen szerelem volt az első csapás; mely érte s

hazafiúi életpályáját, ugy szólva, átmetszette. A fiatal mérnök-kapitány szenvedélyes szerelembe esett Sofnowski gróf litván marsai, egy

felfuvalkodott főúr leányával, Luizával. A szerelem kölcsönös volt, s Kosciuszko tétovázás nélkül kérte meg a bájos gróf hölgy

kezét; de a dölyfös szülök durván utasiták el a vagyontalan köznemest, ki kardján és kapitányi fizetésén kivül semmiről sem rendelkezett.

A szeretök azonban nem nyugodtak meg a szülői szigorban, és szökésre határozták el magokat. Csakugyan sikerült is az éj leple alatt titkon

távozniok, s a szerető pár már-már azt hivé, hogy czélhoz jutott, midőn sebesen vágtató lovasok érték utol, kiket a felbőszült apa küldött nyomukba.

A szeretök nem akarva n magokat megadni, kétségbeesett harcz támadt az üldözök és Kosciuszko közt, ki végre nem állhatván ellen a nagyobb erőnek,

több súlyos sebből vérezve, ájultan rogyott a földre. Mikor eszmélete visszatért, maga körül tekintve, félig megtörött szemeivel kedvesét kereste; de

nem talált semmit, mint egy végtelen ürt, mely őt földi boldogságától örökre elválasztotta. De igen, mégis talált egy vérrel áztatott fehér kendőt,

mely-lyel a nemes hölgy kedvese sebeit megtörölte. Kosciuszko vallásos áhítattal rejtette a véres kendőt keblére, s szent ereklye gyanánt viselte azt

ott utolsó lehelletéig. Ezen első és keserű csalódás után Lengyelország földje égett Kosciuszko lábai alatt. Hazájában, hol a sors oly kegyetlenül

játszotta ki fiatal reményeit, ne u volt többé maradása. Sebzett kebellel hagyá oda hazáját, s Francziaországba utazván, a d’Estaing gróf által szervezett

és vezénylett hajórajhoz csatlakozott, mely a függetlenségükért Washington fővezérsége alatt harczoló brit gyarmatok segélyére sietett. Kosciuszko

e szent ügynek ajánlá fel fegyverét, s egy New-York melletti ütközetben mint egy önkéntes századparancsnoka, csakhamar oly nemesen tűn tété ki magát,

hogv örökre megnyerte Lafayette becsülését és barátságát. Kosciuszko nemsokára alezredes és Washington György karsegéde lön, s az amerikai

függetlenségi háború folytában, melvet a harc/oló felek különös elkeseredéssel és kegyetlenséggel folytattak egymás ellen, nemcsak hősies vitézsége,

de emberies magaviselete ált’-tl is kitüntette magát. A béke helyreáll tával (1783.) mint amerikai dandárvezér, a Cincinnatus-renddel diszesitve.

nyugdíjjal és egy értékes mezei jószággal megajándékozva tért viss/.a hazájába (1784.), hol honfitársai által a legnagyobb lelkesedéssel fogadtatott,

mert ez idő körül már egész Euróua, de különösen Lengyelország be volt telve a nemes szabadsághős hírével. A lengyel hadsereg szervezésekor (1789.) a

lengyel kormány őt vezérörnagygyá nevezte ki.

KOSCIUSZKO TÁDÉ.

Nemsokára következtek Lengyelország végzetes napjai. Az uj lengyel alkotmány (kelt 1791. május 3.), mely az eddigi lengyel köztársaságban az

örökös és alkotmányos monarchiát alapította meg, ujabb meghasonlást idézett elő egyfelől Lengyelország, másfelöl II. Katalin orosz czárnö és

Poroszország közt. E meghasonlást, miután Lengyelország szétdarabolása már ugy is el volt határozva, nemsokára háború követte. Kosciuszko

az uj alkotmány mellett nyilatkozott, s mint altábornagy, buzgó részt vett az oroszok elleni háborúban Poniatowski József herczeg alatt. Hadvezéri

hírét Dubienkánál alapította meg, hol egy elsáncolt táborban 4000 emberrel öt napig védte magát 16 000 orosz ellen, s azután csekély

veszteséggel vonult vissza. Mikor az egészben véve nem rosszakaratú, de végtelenül gyönge jellemű Szaniszló király (egykor II. Katalin kegyence)

1793-ban Lengyelország szétdarabolásában megnyugodott. A hőslelkű Kosciuszko, ki e szégyenfoltot nemzete becsületén nem vala képes elviselni,

odahagyá a lengyel hadi szolgálatot, s visszautasítván Oroszország fényes ajánlatait, Lipcsébe vonult. Ez idő körül ajándékozá meg öt a franczia

törvényhozó testület francia polgárjoggal. Oroszország befolyása azonban súlyosan nehezült a régi Lengyel Köztársaságnak arra a részére, mely Lengyelország

név alatt még árnyék függetlenségben tengődött A lengyel hazafiak jobbjai felkelést szerveztek az orosz zsarnokság ellen. E fordulat megint hazája széleire

szólitá Kosciuszkot, s midőn a felkelés márcz. 23-án 1794-ben tényleg kitört, ő haladék nélkül megjelent Krakkóban, hol a fővezérséggel és

diktátorsággal ruháztatott fel, s egy nevezetes kiáltványban az 1791-ki alkotmány helyreállítására hivá fel a lengyeleket. Csakhamar 6000 orosz

sietett a felkelés elfojtására, kiket azonban Kosciuszko 4000, többnyire kaszás lengyellel és tüzérség nélkül Radawice mellett tökéletesen megvert.

Azután haladék nélkül Varsóba sietett, hol győzelme hírére a felkelés szintén kitört és az orosz őrhad kiűzetett. A diktátor Varsóba érkezvén,

rögtön a kormány rendezéséhez fogott, de a király jellemének gyöngeségénél fogva Kosciuszko egész tekintélyével és befolyásával sem volt képes

a növekedő rendetlenségnek és anarchiának véget vetni. Kosciuszko, hogy e baljóslatú s mélyen szomorító viszonyokért a felelőséget magáról a

jelen- és utókor előtt elhárítsa, lemondott a diktátorságról, s a hadsereghez sietett, mert csak a csatatéren hitt még szolgálatot tehetni hazája ügyének.

…Nagy és véres harczok után, melyekben Kosciuszko mind hadvezéri tehetségének, mint rettenthetlen vitézségének bámulatos jeleit adta,

rávirradt végre Lengyelországra a soha el nem felejthető nap, mely a szerencsétlen lengyel nemzet végzeteit, ugy látszik, örökre megpecsételte.

Október 10-ke (1794.) volt e nap, midőn Kosciuszko Suworow hasonlithatatlanul túlnyomó ereje által Maciejowice mellett megtámadtatván,

hősies védelem után és súlyos sebekből vérezve, ama jóslatszerü „Finis Polonia” felkiáltással, lováról leesett és orosz fogságba jutott. A felingerült

czárnö (II. Katalin) boszuját akarván tölteni a nagy lengyel hazafin, elhatározta, hogy Kosciuszko holtig tartó államfogságban tartassék,

Orloff Gergely egyik megerősített kastélyában. E terv azonban meghiúsult a czárnö halála következtében A különcködö, de lovagias érzelmű

és Kosciuszko jellemnagysága által mélyen meghatott I. Pál cár első fejedelmi tette volt két legidösb fia (Sándor és Konstantin) kíséretében

Oroszország nemeslelkü ellenéhez sietni, s visszaadni neki kardját következő szavak kíséretében:

„Je vous rémets votre épée, mon generál, en vous demandant votre parole de ne jamais vous en servir contre les Russes.”

(„Visszaadom önnek, tábornok, kardját, s csak becsületszavát kívánom, hogy azt soha sem fogja az oroszok ellen használni.”)

De a valóban nemes indulatú czár nem állapodott meg itt, hanem visszaadta szabadságukat a lengyel hadvezér fogolytársainak is. Egyszersmind 1500

paraszt jobbágyot adományozott Kosciuszkonak, s 12000 ezüst rubellel ajándékozá meg, hogy magának független állást szerezhessen. Egyébiránt

Kosciuszko a czár ajándékainak legnagyobb részét köszönettel visszautasította. Mihelyt súlyos sebeiből felüdült, Kosciuszko Angliába, innen pedig

Amerikába utazott (1797.), hol, mint amerikai dandárvezér és a köztársaság nyugdíjasa, nagy és lelkes tisztelettel fogadtatott. A kongressus 1798-ban

követséggel bizta meg Franczia-országhoz, s mikor Kosciuszko Parisba érkezett, a kormány és a nemzet képviselői pártkülönbség nélkül ünnepélyes

kitüntetéssel fogadák őt. Honfitársai, kik az olaszországi franczia hadseregnél szolgáltak, Sobieski János király kardját, melyet San Lorettóban

fedeztek fel, mély tiszteletök jeléül küldék meg neki. Kosciuszko több évig Parisban tartózkodott. Az 1806-ban kitört háború alkalmával remény

támadt, hogy Lengyelország függetlensége megint helyre fog állittatni. Mi volna természetesebb, mint hogy Kosciuszko megragadja az alkalmat,

hazája feltámadásának előmozdítására. De sokkal magasb és nemesb fogalma volt a becsületről, semhogy Pál czárnak adott szavát megszegje,

és sokkal mélyebben látott Napóleon önző politikájába, semhogy hajlandó lett volna csalfa reményekkel ámítani a lengyeleket. Napóleon

ismételt ajánlataira azt válaszolá, hogy csak azon esetben ajánlhatná fel szolgálatait Lengyelország ügyében, ha szabad nemzeti alkotmány

és régi határai biztosíttatnának hazájának. A ravasz Fouché mindent elkövetett, hogy Kosciuszkot Lengyelországba csalhassa. Csillogó

ígéretekkel igyekeztek öt arra bírni, hogy nevét czégül engedje át egy Napóleon czéljainak eszközül szolgáló lengyel mozgalomra. De Kosciuszko

szilárdul ellent állott minden kísértésnek; s midőn Fouché értésére adá, hogy neve akarata ellenére is fel fogna használtatni, a

nagy lengyel hazafi ekkép válaszolt: „Ám, ha igy van a dolog, ugy meg fogom a lengyeleknek mondani, hogy nem vagyok szabad.”

E nyilatkozat daczára Napóleon, ki az eszközökben sohasem volt válogatós, 1806-ki november 1-jén, a hivatalos ,,Moniteur”-ben Kosciuszko

neve alatt egy proclamatiot bocsátott ki a lengyelekhez, melyről a szigorú rendőrségi felügyelet alatt levő lengyel hős sokáig nem tudott semmit,

s melyet csak nyolcz év múlva, 1814-ben, mikor Napóleon csillaga már leáldozott, volt képes ugyancsak a „Moniteur”-ben hivatalosan visszahúzatni.

Sándor czár Parisba vonulása után Kosciuszko nagy kitüntetésben részesült e mélyen számító fejedelem részéről. A czár t. i., ki a bécsi

kongresszusban egész Lengyelországot óhajtotta önmaga számára biztosítani, e czélra erkölcsi támaszt igyekezett a lengyelekben szerezni,

s ezt legsikeresebben vélte elérhetni a lengyel szabadság hősének kitüntetése által. Ez időtájban irta Kosciuszko ama híres levelet, melyben a czárt

felszólitá, hogy Lengyelországnak az angolhoz hasonló szabad alkotmányt adjon, a hűbéres személy szolgaságot szüntesse meg, nyilvános közoktatást

alapitson a földnép számára. Szép szavak és határozatlan ígéretek: ezekből állott minden, a mit a nemeskeblü lengyel hazafi az érdem felett

nagylelkűnek kürtölt czártól hazája számára kinyerni képes volt. Mély belátása az európai visszonyokba csakhamar kiábrándítá forrón szeretett

honára nézve addig táplált reményeiből, s annyi hazafiúi csalódás után Kosciuszko 1815-ben lord Stewart társaságában, Olaszországban keresett szórakozást,

s azután Solothurnban telepedett le végkép 1816-ban. Itt, a helvét köztársaság havasai közt, élre le végnapjait, a mindig buzgón ápolt tudományoknak,

egy szűk de meleg ragaszkodású baráti körnek, és a legnagyobb bőkezűséggel gyakorolt jótékonyságnak szentelvén minden idejét és nem jelentéktelen

vagyonának legnagyobb részét. A hetven éves aggastyán azonban érezni kezdé erejének hanyatlását. Közelgő kimúlásának előérzetében 1817-ki april 2-án

adá ki ama nevezetes okmányt, mely által Siechnowice nevű jószága jobbágyait felszabaditá, és egy tollvonással szabad földbirtokosokká tevé.

Ugyanazon évben ősszel járványos hagymáz uralkodott Solothurnban, s ez vetett véget október 15-én ama nemes életnek, mely az emberiségnek

volt szentelve. Nagy volt a fájdalom mind az Egyesült-államokban, mind Európában az elhunyt hős halála felett, s a polgárosodott világ majdnem

valamennyi fővárosában gyászünnepélyek tartattak a nagy halottért. Sándor czár, Zajonczek herczeg, akkori lengyelországi helytartó

közbenjárására, saját főkamarása, Jablonowski herczeg által Lengyelországba hozatá a hős hulláját, mely aztán ünnepélyesen temettetett Lengyelország

hős királyai közé a krakkói székesegyház sírboltjába. Szívét Solothurn kanton letartóztatá, hogy „azon szívhez, mely az egész emberiségért vert,

szabadon járulhasson mindenki, ki az elhunyt emlékét meg akarja tisztelni.” A hős szive Solothurn mellett a zuchwili* sírkertben temettetett el, hol

egyszerű emlék jelzi a sírt, melyben e szent ereklye nyugszik. Krakkó mellett a lengyelek egy több száz lábnyi magas hegyet emeltek nemzeti hősüknek,

s e hegy és a zuchwili sírkert, azóta ezer meg ezer lengyel hazafi zarándoklásának lett célpontjává.

*Zuchwil is a municipality in the district of Wasseramt in the canton of Solothurn in Switzerland

1868. 19.

A Mária-tölgyi romok.

A Sváb-hegy és a János-hegy által képezett mély völgykatlannak, Budakeszi felé kinyíló torkában fekszik a Mária-tölgy (Mar.-Eichel) nevet viselő

gyönyörű pont. Hogy könnyebben oda találhassunk, a Svábhegy északnyugati ge-rinczén végig haladva megritkított agg; tölgyek árnyékában, az.

Oda vezető vonalon a fák derekát gondos kéztől fehér mészszel jegyezve találjuk s az igy kijelölt vonalon egyenesen ama gyönyörű mély völgybe

jutunk, melynek ölén egykor templom és zárda diszlett, most pedig csak romjaik omladoznak.

E terület az ó-budai uradalommal együtt hajdan a gr. Zichyek birtoka volt, I. Leopold király 1659-ben gróf Zichy Istvánnak és fi-ági utódainak

örökösen, leány-ági utódainak pedig visszaválthatólag adományozván a komáromvári jószágokat, ezek közé számíttatott Ó-Buda, Buda-Keszi is. Nevezett Zichy István után annak egyik unokája, a költői kedélyű Péter birtokába került Ó-Buda és környéke. Gróf Zichy Péter és második neje gr. Bercsényi Zsuzsanna, a hires kuruc vezér leánya, alapították Ó-Buda fölött a kis-máriaczelli búcsuhelyet, hová

Zichy Péter halála után, özvegye Bercsényi Zsuzsanna, fiával gr. Zichy Miklóssal zárdát és kápolnát épittetvén, azt 1738-ban a Trinitarius

szerzetnek adományozták, özvegy Bercsényi Zsuzsanna grófnőnek 1745-ben történt halála után, fia gróf Zichy Miklós az uradalom birtokosa,

nejével gr. Berényi Erzsébettel folytatták az ájtatos építkezéseket annál is inkább, mivel gyermekeik nem voltak; Zichy Miklós 1758-ban mag

nélkül halt meg, özvegye 1766-ban épitteté föl a mária-tölgyi egyházat és kolostort, mely szintén a Trinitarius szerzet gondjaira bízatott, és

mintegy fiókegyházát képezte a kis-máriacelli zárdának. Ezen évben azonban özvegy gr. Berényi Erzsébet a kir. kincstárral egyezségre lépvén,

az ó budai koronai uradalmat kárpótlás mellett átadta az államnak.

Mária-tölgyi romok, a budai Svábhegy mögött. (Keleti Gusztáv eredeti rajza.)

A Mária-tölgyi zárda és templom sem állhatott sokáig, 1782-ben a Trinitarius szerzet is eltöröltetvén, a mária - tölgyi zárda is pusztán maradt, és részben

lebontatott. A templom bontásakor a torony felső kupolájában egy bádogtekercsbe rejtett kettős fa-keresztben egy régi pergamen irat találtatott, mely az

egyház építésének korát és a szerzet akkori tagjainak névsorát tartalmazta. A harang állvány, kőoltár Nagy-Marosra szállíttatott. A kegyelem - kép (Madonna)

a budakeszi templomé lett. Ekképpen elhagyatva templom és zárda, lassanként az idő őrlő fogai alatt rommá lett, de szenthelyi jellegét azért megtartotta,

s máig búcsújáró helyül szolgál az ájtatos híveknek s a bemeszelt fák, inkább e vallásos ájtatoskodók, mint a

természet szentélyét keresők szolgálatára s útbaigazítására jelöltettek meg. A rom templom egy kiigazitott kis sekrestyéje, melynek ormán a kis kereszt

díszlik, a búcsujárók kápolnájául szolgál. Képünk szempontjától el van rejtve a kisded vadászlak, mely a templom romjai mellett szerénykedik, hol az

elfáradt utas pihenést lelhet, s tavaszszal kivált a budai szalonka-vadászok kedvelt tanyája.

Makkosmária római katolikus kegytemploma Pest megyében, Budakeszin, a Székesfehérvári egyházmegye területén lévő búcsújáróhely.

1868. 27.

Esze Tamás.

(† 1708.)

Megismertettük volt e lapok közönségével a kurucvilág hősei közül a két legfőbbet, t. i. magát II. Rákóczi Ferencz fejedelmet, és helytartóját

gr. Bercsényi Miklóst; közöltük továbbá a legképzettebb kuruez ezredesek egyikének báró Zay Andrásnak arcképét s életrajzát. Zay, mint a kuruc

vezérek legtöbbje, az aristokratiához tartozott. Most egy valódi népvezért mutatunk be: tarpai Esze Tamást. Igen népszerű vala e név a kuruc

világban, s legkivált a Tisza vidékein; össze volt azzal kapcsolva a Rákóczi-féle szabadság-háború eredete. Főként az első években sűrűen

hangozott, de később sem homályosithaták el azt a mindinkább diadalmaskodó fejedelem köré sereglett országnagyok régi hírű fényes nevei.

Esze Tamás közvetlen megindítója a szabadságharcnak; koczkára tette életét, midőn még a nála később dicsőségesebbek zárt falaik közt tétlen nézték

a dolgok fejlését, s jó és balszerencsében azután is egyaránt hiven küzdött fejedelme, hazája mellett, míglen vitézi tiszte teljesítésében becsülettel

ontá ki vérét, Rákóczi szerencse csillagának épen tetőponton ragyogásakor.

Az Esze-család régi nemességű és Veszprém megyei eredetű. A XVII-ik században azonban egyik ága, alkalmasint a török elől, a most Bereg-,

akkor Szatmár megyéhez tartozó Tarpára, a Rákóczi-ház birtokára menekült, ott jobbágy telkeket szállván meg. Ezekből származanak János

és Tamás testvérek. Az utóbbi, mint képzett irályából s deákosságából következtethető, iskolázott ember volt; s mint buzgó református,

vagy a pataki, vagy a debreczeni főiskolában nyerhette képeztetését. A Rákóczit ámadás előtt sóval kereskedett. E foglalkozásában sok helyütt

megfordulván a nép között, jól ismerte annak hangulatát, s táplálta forrongó boszuvágyát. Az ország törvényeit lábbal tipró, a magyart

sanyargató németek ellen. Az ország népe Nagy-Váradtól Szatmárig, innét Munkácsig, tőle és Kis Alberttől, Tökölyi egykori hadnagyától,

most beregi bujdosótól — vett irányt. Midőn az alkotmánysértések, idegen hadaknak az országban elkövetett zaklatásai Rákóczi és

Bercsényi menekülése után tetőpontjukat érték, s e fölött még a kitörő félben levő spanyol örökösödési háborúra erővel fogdosták a hazában

a katonát. Esze Tamás és Kis Albert szintén üldöztetve, nehogy idegen földre, császár ügyéért hadakozni hurcoltassanak, nyakukba

vették az országot, mind-mind több nép követi vala őket. Itt Pap Mihály, Bige György, Majos János és Nagy Márton társaikkal tanácskozva,

Papot és Bigét követekül küldték Rákóczihoz s Bercsényihez Lengyelországba, kérvén őket: jöjjenek be, vagy legalább küldjenek zászlókat,

s az egész nép fegyvert fog emelni mellettök. A dolog csakugyan igy történt. A zászlók s Rákóczi szabadságharcra felhívó szózata nemsokára

(1703. május 12.) Magyarországba küldettek, s Eszéék által lobogtatva, hangoztatva, csakhamar a Tiszánál valának. Az elégületlen,

vérig zaklatott nép seregénként tódult a népszerű Esze Tamás és Kis Albert mellé, kik május 22- kén Beregszász városában ütötték föl Rákóczi zászlaját.

Azonban a fölkelők június 7-kén Dolhánál Máramarosban Károlyi és Csáky hadai által megveretvén. ismét a he gyek közé vonultak. Közűlök

Esze és Kis vezérlete alatt 250 gyalog és 50 lovas június 16-dikán Klinecznél csatlakozott az ország határait átlépő Rákóczihoz, kinek

hada — főként munkácsi herczegségéhez tartozó jobbágyaiból — csakhamar 3000-re szaporodott. Ez volt a fejedelem legelső serege,

ezzel vivta legelső csatáját Munkács városában. A népköltészet már ekkor szárnyaira vette Esze Tamást, kinek küldöttei bejárták az

ismerős alföldet, Rákóczi mellé szólítva mindenütt a népet. Ez mind sűrüebben sereglett hozzájok, s a Tisza és Latorcza partjain megzendült a dal:

„Egy szegény legény volt, az Esze Tamás,

Magát megvonó jó Boné András:

Urok mellett voltak ezek, mintegy lelki más.

Legelőször is Munkácsra jutánk,

Az udvarházhoz, urunkhoz szállánk,

Montecuculi hadától megnyomattatánk:

De Karaffát — német gyenerált halálra hajtánk".

Bercsényi is megérkezett lengyel lovassággal, franczia pénzzel, s a fejedelemmel Munkács felett egyesülvén, gyorsan előre törtek; Tisza-Becsnél a rendetlen,

de lelkesült had győzelmet vívott az ellenségen. A tiszai átkelés e harcz által ki lőn erőszakolva. Esze Tamásnak már ekkor egész gyalog ezrede volt, a vidék

mellé tóduló népéből alakítva: Rákóczi őt küldé által ezredével először a Tiszán, Namény felé. Majd maga is utána költözött. És ezzel a forradalom ügye

nyerve volt; néhány nap múlva 8, nemsokára 10 —20 ezer harcos állt Rákóczi zászlai alatt; a hajdúság, a tiszai vármegyék, utánuk a felföld, majd Erdély

és a Dunántúl is fegyvert fogott….Esze Tamás további szereplését lássuk, azt is, terünk korlátoltságához mérve, röviden bár, de az eredeti kútfőkből merítve. Esze Tamás 1703-ban a fejedelem

Parancsnoksága alatt részt vett Kalló, Szatmár, Tokaj várak ostromában, melyek megvétele után, 1704-ben a Kassát ostromló hadtestben

működött, Orosz Pál, majd gr. Forgács Simon tábornokok alatt. Midőn ez utóbbinak Felső-Magyarország fővárosa kaput tárt: a nép a dicsőség főrészét a

maga kedvenc hősének tulajdonítván, keletkezett a dal: „Esze Tamás, ö volt, nem más, Kassa várát bevette". Kassa megvétele után Erdélybe

rendeltetett Esze Tamás ezredével, a hol Forgácscsal vett részt.

Esze Tamás

Medgyes hosszú, véres, de végre is diadalmas vívásában (1705. május—július), azután Szeben körűlzárolásában. Öszszel Herbeville Erdély felé törvén, a

kurucok Zsibónál állottak eléje, holott is nov. 11-kén vívatott a nagy ütközet. A gyalogság — közte Esze Tamás ezrede —elkeseredetten védte

a félig-meddig elsánczolt szorost. Sűrű tüzeléssel pusztítá a császáriak rohanó hadát, és állását elvégre is csak a váratlanul jött oldaltámadás miatt hagyá oda.

Mennyi esett el a zsibói harczon Esze hajdúiból, nem tudni, „Az ostromon veszett, ami veszett — irja Bercsényi — azután talált róka berket magának".

Az inkább szétszórt, mint elveszett hadat össze kellett gyűjteni. Esze Tamásnak csak Tarpa vidékére kellett jönnie: hogy hazaszéledt, szeretett hajdúit

ismét csoportra verve lássa. A harczok által esett csorbulást az 1706-iki tél nyugalma alatt bőven kiegészíté. Ezrede teljes számú vala, s ő fáradhatlanúl

gyakorolá őket, naponként tartván mindenféle fegyvergyakorlatokat….Ezredéből két századot mégis Somlyó felé, Kővárba, s egyet Kassába

rendelt Rákóczi: a többivel Eszét Egerbe helyezé, melynek várát az Erdélyből tetemes erővel kijött Rabutin ostromától kellé biztosítni.

Rabutin a jól fölszerelt Egert nem meré megtámadni; Kassát kisérlé meg. De a fejedelem segélyére sietett kedves városának, s fölmenté az

ostrom alól. Rabutin Tokaj felé retirált. Bercsényi — hogy tiszai átmenetét nehezítse — feles hajdúsággal Tokaj alá küldte Esze Tamást,

oly utasítással, hogy egy hajnalban, midőn módját látja, — kivált a tiszai költözésnél — csapja meg Rabutint: mire ő

egy, s Károlyi más oldalról ugyanazt teendik. Esze okt. 21 — 24-kén Mád mellett álla rejtett állásban, 23-án összepuskázott a németekkel,

kiket Mádtól Tállyáig visszavert; de az átkelést akadályoznia Rabutinnak a tokaji hegy lejtőjére helyezett ágyúi miatt nem lehetett. Károlyi

tehát átrendelé a Tiszán Esze Tamást, kit okt. 27-kén hadastul Kis-Várdán, nov. 7. és 25-én pedig Ér-Semlyéntt találunk. ..Esze Tamásnak

önzéstelen hazaszeretetét, öntudatteljes, határozott, férfias jellemét igen szépen tükrözi vissza ama levél, melyet ez időben, decz. 2-kán 1707. tarpai házától irt Rákóczinak. Csak néhány sort belőle, hősünk jellemzéséül:

„Értem vádoltatásimat: minemű excessusokat viszek véghez a nemes hazában. Felséges Uram! mellyik úri, nemesi, vagy közrenden valók merészlettek a

német igája alatt édes hazájoknak hasznára czélozó dolgot előhozni, annyival is inkább indítani, és Felségedet az idegen országon felkeresni? Romlását

édes nemzetünknek nem behunyt szemmel nézik-e? Mely alatt is én igaz hazafiúságomat megbizonyítani és hazámnak előmenetelét előmozdítani kívántam:

most pedig miért akarnám romlását s javaiban fogyatását?! Hogy tiszteim fegyverfogásra kénszerítették a lakosokat: számot adok mélt. generális Károlyi Sándor

uram pátensével; a kik közzűlök excedáltanak, adjanak számot róla.…

Véletlen halála ekképp történt. Visszatértek Nyitrára, a hol három ezred állomásozott: Balogh Istváné, Pozsony megyei katholikusság és reformátusság

vegyest; Esze Tamásé, szatmári és beregi kálvinisták; s az azelőtt Lóczy Endre, most Révay Imre-féle gyalogság: tótvármegyékbeli katholikusok. Május végén,

vasárnapi isteni tisztelet alkalmával, a várbeli templomból miséről jövő Révayféle hajdúk ingerelni kezdek a szabad ég alatt, tábori papjok predikáczióját

hallgató Esze Tamás református hajdúságát. Az ingerlésből kölcsönös össze-szólalkozás, majd birokra kelés, végre véres verekedés támadt. Esze Tamás,

hogy szétválassza a vagdalkozókat, közéjök ment, csillapítá őket. Azonban a fanatizált és mind jobban verekedő csoport szétrebbentésére, Balogh-e vagy

Révay rendeletéből? a várból seregbontó-ágyukat hoztak le, s mitsem tudván Esze köztük lételéről, közéjök lőttek. A lövés oly szerencsétlen vala, hogy

egyik golyója a hű Esze Tamást — a ki épen egy csapat Révay-féle gyalogot csitított — leterité. A népszerű vezér eleste miatt megrémült hajdúság rögtön

szétugrott. Esze Tamás holttestét magával ragadván, hihető, eltitkolási célból. Rákóczi Egerből május 30-kán gyors postán indítá el Nyitrára főhadsegédét

Máriássy Ádámot, szigorú vizsgálat tétele s a bűnösök haditörvényszék elé állitása végett.

Esze Tamás ilyetén elhunyta után a fejedelem, kedvenc régi hőse iránti kegyeletből, ezredét nem adá másnak: hanem saját udvari palotás ezerével egyesíté, a

melyben szolgálhatni minden magyar kitüntetésnek veszi…Mindezek élénken mutatják, mily szolgálatokat tőn a hazának, s mily maradandó nyomot hagyott

a nép emlékezetében a Rákóczi forradalom egyik megkezdője — Esze Tamás. Itt közlött arczképe, mely igazi magyaros, marcona vonásait, merész tekintetét

hiven tükrözi: egykorú aquarell-festményben egyik lelkes utódjánál Szatmáron létezik, kinek szívességéből jutottunk hozzá.

Esze Tamás, e képen aranyzsinóros vörös dolmányt s fején ezredesi rangját jelentő arany paszomántokkal díszített csákós süveget visel. Thaly Kálmán.

Thaly Kálmán, (Csép, 1839. január 3. – Zablát, 1909. szeptember 26.) költő, író, tiszteletbeli bölcsészdoktor, a Magyar Tudományos Akadémia

tiszteleti tagja, országgyűlési képviselő. Jókai Mór másodunokatestvére.

1868. 34.

Bartakovics Béla.

…A magyar orvosok és természetvizsgálók ez évben már XIII-dik nagy gyülésöket tartják, Eger városában. Kit választhattak volna e nagygyűlésre első

elnökül… ki Egerben székel, kinek az irodalom, tudományok minden terein oly kiváló érdemei vannak… Kisapponyi Bartakovics Bélát…1792-ben

született, ápr. 12-kén, s így már 77-dik évében van érdemdús életének. Iskolai tanulmányait e század első tizedében kezdte és folytatta Pozsonyban,

Nagy-Szombatban s végezte a bécsi Pázmaneumban. 1815-ben szenteltetett pappá, s igy arany-miséjét már három évvel ezelőtt megtartotta. Lelkipásztori

hivatalt, a gyakorlati lelkészet terén, csak egy pár évig viselt, mert Rudnay prímás csakhamar magához vette őt mint udvari káplánt, szentszéki jegyzőt,

majd a latere kanonokká mozdította elő; Rudnay halálával pedig 1831-ben nagyszombati fő-helyettessé s átalános ügyhallgatóvá lőn, s e fontos

hivatalt viselte, mint esztergomi kanonok egészen 1844-ig, midőn rozsnyói megyés püspökké neveztetett ki.

Rozsnyón csak hat évig viselte a föpásztori botot, de azon megye soha sem fogja feledni szeretetteljes lelkének számtalan jótékonyságait.

A legnehezebb időkben az ö jelenléte s az ő szava mindig megvigasztalta népét. 1850-ben egri érsekké s val.b. t. tanácsossá neveztetett ki, s azóta az egri érseki megye mondhatja öt kiválóan magáénak.

Munkássága s áldozatkészsége nem szorítkozott csupán megyéjére, annak papjaira, szegényeire s egész népére, kik atyjukat tekintik s tisztelik benne: hanem különös tárgya gondjainak a közmivelödés és

tudományosság s kiváltképpen az egyházi és vallásos irodalom ügye. A vallásos népoktatás terén kezdve meg működését, „Fokozatos kathekizmus" és

„Egri ABC' címü elemi iskolai könyveket készíttetett s adott ki és terjesztetett el több mint 100 000 példányban. Majd magasabbra lépve,

Homér Iliászát, Szabó István fordításában, segitette napvilágra jöni, maecenási bőkezűséggel fedezve annak írói diját s kiadási költségeit.

Neki köszönhetjük, a régi világ egy másik klasszikusának, Quintiliánnak** Szenczi Imre által készített fordítását is. Cantu Caesar* terjedelmes

és nagybecsű világtörténelmének kiadásában hasonló bőkezűséggel segitette elő

BARTAKOVICS BÉLA.

Legkiválóbb érdeme azonban, a bibliának, Káldi jeles, de elavult fordítása nyomain készült új fordítása, melyet az ő rendeletére egyházmegyéjének

egyik kitűnő papja, az irodalomban jelesül ismert Tarkányi Béla hajtott végre. A jeles fordítót az akadémia és a Kisfaludy-társaság tagjaik

közé sorozták, mig a lelkes és buzgó főpapot s bőkezű kiadót az akadémia azzal tisztelte meg, hogy igazgató tanácsa tagjai közé választotta.

De áldozataival nemcsak az irodalmat gyarapította, hanem a jótékonyság és közmivelödés minden terén kitűnt azokkal. A vallásos oktatás

ügyét az addiginál magasabb virágzásra emelte Egerben, midőn ott a rég óhajtott leánynöveldét létesítette. Érseki megyéjében tanítói nyugdíjintézetet

alapított, a Szt.-István-társulat közvetítése folytán Bukovinában lakó magyar véreink gyermekeiből többeket tanítókká és papokká képeztetett.

De jótékonyságáról legtöbbet Eger, vidéke, érseki megyéje, sőt az ország szegényei tudnának beszélni. A nagylelkű a jószívű főpap ajtajától soha egy

szegény sem ment el segély és vigasz nélkül, ö tudja jól, hogy a szegényeknek szánt kéve a gazdagoknál van letéve, s a mit Isten neki érdeme

után bőven adott, ő is bőven részelteti abból a szűkölködőket. Azonfelül alig van hazai közintézet s jótékony czél, melynek arany-könyvében

az ö neve be ne volna irva. Az ősz érseket megérdemelt tisztelet és kegyelet környezi ugy székvárosában, mint az egész hazában.

E tisztelet és kegyelet nyilvánulásait tapasztalja most a haza egybegyűlt orvosai és természettudósai részéről; s mi ezekhez csak

annyit adhatunk, egyszerű jó kivánatunkban: éltesse öt Isten soká, s adjon sok, hozzá hasonló főpapot, jótékony emberbarátot

s tudomány-pártolót és terjesztőt hazánknak! —á—r—

*Cantu Caesar - Online Antikvárium http://www.antikva.hu/onan/osszetett-handle.jsp;jsessionid=6...

Szerző: Cantu Caesar ... 1. Cantu Caesar, Margherita pusterla ... Részletek ·
2. Cantu Caesar, Világtörténelem III. kötet, IV. korszak

**Marcus Fabius Quintilianus (c. 35 – c. 100) was a Roman rhetorician from Hispania, widely referred to in medieval schools of rhetoric and in

Renaissance writing.

1868. 36.

B. Rauch Levin Horvát-Tótország báni helytartója.

Azon kérdések közé, melyek Magyarországot legközelebbről érdeklik, s a legutóbbi időben vagy megoldattak, vagy a megoldás küszöbére

értek, tartozik kétségkívül a horvát ügy. Hétszáz éves kapcsolatnak visszaállításáról van szó, melyet harmincz évi viszálkodás és; gyűlölködés

széttépett, s a melynek uj alapjait a mait hónapban rakták le — legalább tervben — a magyar és horvát országos küldöttség tagjai. Munkálatuk

most a két országgyűlés elé kerül, s ha elfogadtatik, mi több mint valószínű, s az unió a két ország közt létre jő, a legfőbb érdem

minisztériumunkat, mely a bécsi kormány részéről eddig tett akadályokat elháritá, és b. Rauch Levint fogja illetni, ki annyit tett a báni

széken, bár csak még helyettes, az unió visszaállítására, a mennyit tettek elődei: Sokcsevics és Jellacsics annak széttépésére.

Nyéki b. Rauch Levin 1819. okt. 6. született Zágrábban. Családja Pommeraniából szakadt az erdélyi Szászföldre, és onnan Horvátországba

a Muraközbe, hol a 17. század elején Rauch Dániellel, mint nedelistyi harminczadossal találkozunk. Dánielnek fia, István, Dj-zriny várnál,

a törökök elleni harcban esett el; unokája szintén Dániel immár Zágráb és Körös, akkor egyesült vármegyéknek főispánja, al-bán volt, és

neve a Corpus jurisban is, az 1715. és 1723. törv.-czikkelyekben előfordul. Báróságot a család 1741-ben nyert, s azóta több tagja tündökölt

a közpályán, jelesen Levinnek szép-atyja zá-gráb-körÖ8Í főispán és al-bán, öregatyja tábornok volt és Laudon alatt vitézkedett.

Rauch iskoláit Zágrábban és Győrött végzé, a jogot pedig Zágrábban fejezte be 1837-ben. — Midőn az életbe kilépett, ép lobbot vetett

Horvátországban azon mozgalom, mely illyrismus neve alatt messzireható politikai tendentíákat követett, s a Magyarhontól való elszakadásról,

nemzeti függetlenségről, délszláv egyesülésről ábrándozott. Kezdetben csak irodalmi mozgalom volt, melyet Gaj Lajos kezdett, de

mindinkább kiterjedt a politikára. A magyar, kivel a horvát nemzet századok óta összeforrott, úgyhogy tetteiket,s a közösen, a keresztyénségért

kiontott vért, különválasztani, megosztani nem is lehet, ádáz gyűlölet tárgyává lett az illyrek szemében, kik magukhoz hóditák az ifjú

nemzedéknek legnagyobb részét és Metternich politikájában, mely szeretettellensúlyt alkotni a magyar törekvésekre nézve, némi

támogatást leltek. Ezekkel szemben alakult 1841-ben a horvát-magyar párt, mely ősei nevét nem akarta a phantasticus illyr névvel fölcserélni,

és a kapcsot az anyaországgal, ugy mint az századok során fejlődött, fenn akarta tartani. E pártnak élén gróf Draskovich Sándor állott.

Soraiba lépett b. Rauch Levin, és 1842-ben többed magával a zágrábi kaszinót alapitá, mely a magyar pártnak, az illyr Dvoranávarszemben,

gyűlhelyét, központját képezé. A magyar pártnak egyik főtámasza Zágrábmegyében a túrmezei nemes kerület és lelkes grófja Josipovich Antal volt….

Rauch e nyilatkozatában már mintegy látnoki szellemmel megkülönbözteti a magyar-ellenes mozgalom két szélsőségét: a pan-szlavismusra

hajló szabadéivüséget és a némethez hajló servilis bu-reaucratiát, melyek akkor még nem igen tűnhettek ki, de később, kivált 1860 után,

fejőket fölemelték. Híven küzdött a mindig keserűbbé váló pártharezban Magyarország mellett, míg 1848-ban Jellacsics fellépése, támogatva

a bécsi kormány által, pártját elseperte….A Bach-korszak nyomása Horvátországban is közelebb hozta egymáshoz az embereket.

Az illyrísmusnak néhány főbajnoka, mint a költő Bogovics, látván, mivé lett népük Magyarország nélkül, unio-nietává lett; mások

ily mélyenható változás nélkül, mégis kaczér-kodtak a magyarokkal és mindnyájan egyetértettek az osztrák absolutismus ellen

való gyűlöletben. így történt, hogy a horvátországi gazdasági egyesület 1860-ban b.Rauchot választá elnökévé, mint jeles gazdát…

B. Rauch Levin

Maga a tény, hogy az 1861. horvát országgyűlés a teljes függetlenség alapjára állott, bi-zonyitja, mennyire meggyengült a magyar párt. a

Bach-korszak alatt. Tagjai kőül sokan kivénültek, s az ujabb nemzedék megszokván a magyarokat csak <>ly idegeneknek tekinteni, mint

a cseheket vagy németeket, testestől lelkestől a „nemzeti" párttal tartott, s rokonait nem a Dráván túl, hanim Boszniában, Szerbiában kereste,

s a török birodalom romjain egy nagy Délszláviáról álmodozott, melynek magvát Horvátország fogná képezni. A kis magyar töredék

elszántan küzdött 1861. és 1866-ban az unió mellett, és soraiban találjuk Rauchot, ki régi meggyőződésében egy perczig sem tántorodott meg, —

de a nemzeti párt ellen nem győzhetett….

A magyar pártnak természetes ellensége volt a kormány, melynek képviselője Sokcsevics bán, magát nyíltan Jellasics elvbarátjának proklamálta,

de a független nemzeti pártra is súlyosan nehezedett…Az eredmény előre látható volt: a magyar párt megbukott, de Horvátország is a

Schmerling provizórium alá került. Schmerling bukásával újra szőnyegre került az unió kérdése. A magyar párthoz tartozott, mint mindig

— mert a Dráván tul a pártokat bizonyos vidékek szerint lehet osztályozni — Varasdmegye, Zágrábváros polgársága, Túnnező és Tótországnak

legnagyobb része, melyet ka-tholikusok laknak. A Szeremigráczai — egyik követük Miletics volt — ugyan szintén az unió mellett voltak,

de nem annyira a magyarok iránti rokonszenvből, mint inkább azért, hogy magyarhoni fajrokonaikkal egyesüljenek. Körös, Zágráb, Fiume

megyék azonban, Karoly várossal, dühösen ellenzének minden kiegyezést, mely nem az 1861: 42 czikkből indult ki….

A dualismus azonban felsőbb helyen márekkorgyőzött, és anemzeti párt tapasztalhatta, hogy mindenképen túlbecsülte fontosságát.

A koronázás után, melyen Sokcsevics mint bán részt venni volt kénytelen, a kormányzat egészen más fordulatot vett, s az ország élére,

a fejedelem bizalma b. Rauch Levint állitá, mint báni helytartót, hogy az unió művét előkészítse és végrehajtsa.

A választást magyar szempontból csak szerencsésnek lehetett nevezni. B. Hellenbach Lázár vagy gr. Jankovieh Gyula,

kik némileg tekintetbe jöhettek, sokkal kétesebb jellemű uniónisták voltak, semhogy Rauchchal versenyezhettek volna. Rauchban

nemcsak szilárd meggyőződés, hanem erély is van…Mig Deák 1840-ben törvények fonalán kimutatta, hogy Horvátország esak

kapcsolt rész s nem társország, most valósággal társországgá lett. Átengedtetett neki a három Dráván túli megye, s a magyar deferentia

annyira ment, hogy erőszakot tevén nyelvünkön, Tótország helyett az erőtetett Szlavonország nevet veszi törvénybe. Majdnem

egész bel-igazgatását maga viszi, mely 1848-ig a budai helytartótanácsot illette, s mig Magyarország segélye neki korlátlanul biztositva

van, a közös terhekhez csak csekély, és ránézve kedvező mértékben járul. Nem tudjuk, minden módosítás nélkül fogja-e a két országgyűlés

magáévá teuni a javaslatot: de már igy is, a mint van, a jelen viszonyok közt kielégítő, és elismerést érdemelnek a férfiak, kik mint

Rauch az útját egyengették. Ha majd lecsillapul a párldüh, és elmúl a két nemzet közt a keserűség, mint elnémult a Bethlen és

Rákóczy-féle villongások után, Rauchnak emléke bizonyára a magyar-horvát történet legkitűnőbb alakjai mellett fog tündökölni; addig is,

ha Isten ugy akarja, pályáján a legboldogitóbb öntudat, mit férfi érezhet, kisérheti: elérte élte czélját, kivitte a magyar-horvát uniót. Pauler Gyula.

1868. 49.

Grant Ulysses, az Észak-amerikai Egyesült-államok Választott elnöke.

E szép szelíd, mondhatnók édes arcú pap egyike a Martinovics-összeesküvés börtönáldozatainak, s egyszersmind, mint abban is társai: Kazinczy és Szentjóbi

Szabó, a magyar irodalom újjászületési kora legtehetségesebb s legérdemesebb munkásainak. E kettős érdek adatja velünk most, rég elfeledett arcképét.

Nevét Martinovics- és Kazinczy-féle közleményeinkben közelebbről gyakrabban emlegettük; a mellett méltó megemlékezni irodalmunk, költészetünk és

nyelvészetünk azon bajnokairól, kiknek a vadon parlagon a kezdeményezés nehézségei és fáradalmai, de egyszersmind dicsősége és örök érdeme, jutottak

osztályrészül. Verseghy ezek közé tartozik. S irodalmunk annál inkább tartozik neki a késő megemlékezés elégtételével, mert életében mellőzték, s elfordultak tőle

az irodalom akkori vezérférfijai. A nyelvészetben Révay iskolájának határozott ellenese volt, s midőn az megérdemelt diadalra jutott, az irodalmi harc haragjában a

legyőzött ellenfélben nemcsak a nyelvészt (miben igázok lehetett), hanem a dalköltőt is lenézték, sőt a hazafi iránt is méltánytalanok s feledékenyek levének.

A budai hegyek keleti oldalában, kis házacskában, mint remete, élte le élete utolsó éveit a vidám dalköltő, alig látogatva valakitől; s koporsóját az irodalom

embereiből csak két ifjú (Toldy és Bajza) kísérte. Pedig dalai az egész hazában ismeretesek voltak s ifjak és lányok által, előbb, s akkor, s utóbb is még sokáig

énekeltettek. Sokan, igaz, azt sem tudták, hogy a dal, melyet oly olvatag érzéssel dalolnak, a Verseghyé; mert a „magyar hárfás” rendesen eltitkolta nevét; nem

levén illendő, hogy pap oly szerelmi dalokra s könnyed énekekre pendítse lantját. De anyáink ma is megmondhatják, hogy a „Lilla” című s „Míg repdes enyelegve

az alkonyi szél” kezdetű dal legkedvesebb dalaik közé tartozott; s a „Ne felejts” gyöngéd sorai fölött nem egy édes könnyet hullattak.

Verseghy költői érdemét lehetetlen megtagadni. Az eredetiséget akkoriban nem vették igen szigorúan. A német irodalomban minden nyomon francia motívumokra,

s a magyarban mind a kettőből kölcsönzöttekre találunk. Valóban, nagyobb s közelibb volt a szükség a nyelv kiművelésére s így az alak szépségére, mint a tartalom eredetiségére. Az edényt kellé megalkotni, melybe majd istenitalt lehessen tölteni; az istenital várhatott még, míg úgy sem volt méltó edény, melybe öntessék.

VERSEGHY FERENCZ.

Kazinczy maga is, úgy, mint előtte a „nemes testőrök”, a formára helyezett minden súlyt, s nem az volt írói ambíciójuk legfőbb célja , hogy

eszméket adjanak, hanem hogy a nyelvet szépítsék, simítsák, gazdagítsák, egyszóval műveljék írásaikkal. Innen van az, hogy irodalmi működésük

túlnyomórészt fordításokra irányult. Verseghy is fordított, utánzott, s kevés súlyt fektetett az eredetiségre. De még ha fordított is, mint Ovid

átváltozásainak első énekeit, melyek csak holta után jelentek meg, vagy ha utánzott s példányok nyomán költött (mint versei ajánlását, Horác első ódája

— Mecénáshoz — után) hangjában mindig eredeti volt. Minden szava elárulja, hogy a ki így tud írni, annál az eszmék sem hiányozhatnak.

Hogy egészen eredeti legyen, csak akarnia kellene s csak azon irányban kellett volna fegyelmeznie múzsáját. Érdeme azonban, mint költőé kettős.

A nyelv körül nem közönséges erőt tanúsított. E század elején s már az előbbinek végén, oly módon egyesíti a csínt és a magyarosságot, mint

alig valaki kortársai közül, kik többnyire e két tulajdon valamelyikét — a másiknak rovására — emelték ki. Verseghy nyelve feltűnően

gazdag is, új s erőteljes fordulatokban. „Ha valakinek tetszenék, mondja róla Toldy, mindazon szókat, képes kifejezéseket, szólamokat

és jelzőket, miket ö merészelt, első, költői nyelvünkbe behozni, s mik azóta költői közbirtokká váltak, összeírni: tényszerű bizonyítékait hordaná

össze Verseghy nagy hatásának költői nyelvünk kiképezésére.” — Ugyanazon érdem dicsérete, mely — természetesen még nagyobb mértékben —

egypár évtizeddel utóbb, Vörösmartyt költői nyelvünk megalkotásában korszakossá, s örökéletűvé teszi. Másik érdeme Verseghynek a

dallamos elem kifejtése költészetünkben. Kazinczynak is élénk érzéke volt ez irányban; de Verseghy érzéke nem kisebb,

igyekezete olyan gondos s ez irányra fordított tanulmányai és fáradalmai még többek, mint Kazinczyé…

Született 1757. április 3-dikán Szolnokon, hol atyja sóházi tiszt volt, ki azonban korán elhalván, a nevelés gondja egészen anyjára maradt.

Az anya csakhamar az egri püspök egyik számtartójához menvén nőül, a kis Ferencz jó nevelésben s taníttatásban részesülhetett. Pesten, majd

Egerben tanult. Tizenöt éves korában már a papnövendékek közé vétetett föl. Huszonegy éves korában a pálosok szerzetébe lépett s a novíciusi

évek kiállása után 1781-ben áldozárrá szenteltetett. Két év múlva bölcsészeti tudorrá, s hittudományi borostyánossá avattatták. Tanárkodott és

papolt s a templomi szószéken feltűnő és igen szívesen hallgatott, sőt keresett szónok lett. Szerzete József által eltörültetvén, Verseghy tábori

lelkészetre adta magát; de csakhamar betegség verte le s vissza kellé vonulnia. Ez időtől kezdve az

irodalomnak szentelte életét…1794. december 11-dikére virradó éjjel elfogatott, mint a ki olvasta a Martinovics-féle kátét, azt másokkal

is közölte, a Marseillaiset magyarra fordította s némi horvát izgató éneket is zenére tett, — tehát mint forradalmi hajlamú ember, felségsértési

pörbe vonatott. Ítélete, a Királyi és Hétszemélyes Táblán, halál volt. A kegyelem változtatta fogságra. Közel kilenc évig szenvedte a börtönt,

előbb Kufstein, azután Gratzban és Brünnben; folyvást tanulva, jegyezgetve rövidítette magának a börtön végetlen nappalait és éjszakáit.

1804-ben szabadult ki…„Mellőzve egykori barátai és társaitól, (írja Toldy) elszigetelve az irodalmi világtól, majdnem egyedül Sághy Ferencz egyetemi

nyomdai gondviselő művelt társalkodására szorulva; viszontagságos, eleinte nélkülözésekkel s részben kenyérkereső munkákra fecsérelte idejét, majd

irodalmi harcoktól s végre betegségektől látogatott életét 1822. dec. 15-kén zárta be.”

1869. 14.

II. Rákóczi Ferencz születési háza

Sátoralja-Újhelytöl keletnek félórányira, a Bodrog partján fekszik, az alig 700 lakost számláló Borsi*, Zemplén megyei kisded falu, a történelem és nemzeti

kegyelet előtt örökre nevezetes, mint nagy szabadsághösünk, II. Rákóczi Ferencz fejedelem születéshelye. A nagy fejedelem tulajdonképpen nem a

faluban magában, hanem a rajta kivül esö várkastélyban született. A helység közepén álló góth stylü ó templom mellett keskeny ösvény vezet ki a faluból.

Kis patak csöndesen hömpölyög a Bodrog felé, s rajta gyönge fahid vezet keresztül, mellette egy omladozó agg sáncz begyepesedett nyomai fölismerhetők.

A hidról a szemben levő erdőre tekintve, annak sűrűjéből az ódon várkastély rongált falai tűnnek szemünkbe. Ott született Zrínyi Ilona fia, első férjétől

I. Rákóczi Ferencztöl, Ferencz. Önkénytelen vágy gyorsítja lépteinket a kastély felé. A délre néző főkapuhoz érve, attól zöld repkénnyel befutott setét

lépcsözet visz az első emelet tágas tornáczára, melyből jobbra és balra két ajtó nyilik az épület két felére. A jobbra menő ajtón át tágas terembe jutunk.

Itt született Rákóczi. A terem falain a vörösbarna festék még ismerhetőleg megtartotta régi szinét. A falban óriási ó modorú kandalló van, melyről a

monda azt tartja, hogy Ünnepélyeken, vagy más nagyobb alkalmakkal ökröket sütöttek benne.

II. Rákóczi Ferencz születési háza Borsiban. — (Greguss J. eredeti rajza.)

Az egész épület, bár rozzant, de még lakható állapotban volt s a nemzeti kegyelet, mint a vajdahunyadi várat, ezt is könnyen megújíthatná. A jobb szárnyon,

a nagy teremből még három szoba nyilik egymásba. A balszárnyat számos terem hosszú sora képezi, melyeket hihetőleg katonai laktanyául

használtak, a nemzeti harczok korában. Az épület végén pedig góth modoru egyház állt, ma már romokban s csak a fenmaradt diszes faragványok mutatják,

hogy mi volt egykor. A földszint alatt, földalatti boltozatos termek sora volt, melyekből szintén földalatti uton a sárospataki várral lehetett közlekedni,

de e termek, az alagúttal együtt ma már be vannak omolva. A kastélyban most egy gazdatiszt lakik; a melléképületek is istállókul s egyéb gazdasági czélokra

használtatnak. A kastélyt százados fák környezik. A nagy csererdő, mely alatta kezdődik, csöndesen terül el s mély viszhangot ad a nyájak kolompjának,

melyeket békés juhászok legeltetnek kövér füvén. A háttérben a sátoraljaújhelyi hegyek, a költő által megénekelt „csürkös sátorhegyek" kék

homloka tünedezik. A természet is mindent megtett, hogy regényessé varázsolja e kastély környezetét.

Rajzunk művészileg fogja föl s tünteti elénk az érdekes látképet. De ki tagadhatná, hogy ily tájképek érdekességét nem a fekvés regényessége s a

természet egyéb szépségei kölcsönzik ; feküdnék bár az ország legsivatagabb vidékén, a magyar ember lelkében mindig lelkesítő és egyszersmind

elszomorító emlékek kelnek föl Rákóczi születési helyének láttára. A régi várkastély ujabb időkben előbb a gróf Almásayak, majd a báró Vay-család

birtokába jutott. Tulajdonosai kegyeletben tartják a hozzá kötött nemzeti emlékekért.

*Borsi (szlovákul Borša) község Szlovákiában a Kassai kerület Tőketerebesi járásában, Sátoraljaújhelytől 3 km-re keletre.

1869. 17.

Jókainé.

A hazai művészet minden barátját megdöbbentette s megszomoritotta azon hir, mely azóta bizonyossá vált, hogy nemzeti színházunk első rendű tagja, a

tragikai múzsa ihletett papnője, Jókainé, visszalép a színpadtól, odahagyja azon deszkákat, melyek a világot jelentik s melyek neki annyi dicsőség babérját

termettek. Nem titkolhatjuk, évek óta, midőn először kezde fölmerülni a gondolat: „ha Jókainé egykor visszalép, vagy ha öt elvesztenök, ki fogja pótolni

helyét?" folytonos aggodalommal kellé körültekintenünk a vidék jelesbjei, a nemzeti szinház uj jelenségei s a fejlődő fiatal nemzedék körében, de sehonnan

remény sem csillant, hogy öt pótolva, helyét csak némileg is betöltve láthassuk.

Jókainé ereje teljében van még. Művészete semmit sem hanyatlott, fénykora legszebb napjaihoz képest. Szerepköre úgysem a naiv lánykák, kaczér szép

asszonyok, hanem a tragikai hősnők; s alakja, arczkife-jezése, szemei, egész szépsége azok közül való, melyek az övénél magasabb életkorig sem vénülnek

meg. Részünkről, s nemcsak. a vágy, még tovább is láthatni öt, mondatja ezt velünk, nem is csak az udvariasság a búcsúzó művésznő iránt, hanem az

Ítélet meggyőződése, korainak tartjuk visszavonulását. De értjük. Jókainé művészi ambitiója mindig a legmagasabb felé volt irányozva; hisz e nélkül nem is

lehet valaki nagy művész. Azért akar visszalépni is, mielőtt a hanyatlás nyomait megérezné magán vagy észrevenné rajta a közönség, ő ugy akar emlékezetben

maradni,müvészete teljében. Nem lassanként halványuló, egyszerre kialvó vagy leeső csillag akar lenni; mily fényes volt még az utolsó perezben is!

De ha értjük visszalépési szándokát, sehogy sem tudunk kibékülni azzal, hogy búcsú nélkül akar megválni azon intézettől, melynek megnyitása óta, 32 éven át,

első rendű tagja volt s maradt mindvégig, — és azon közönségtől, mely öt kedvenczéül szerette s tiszteié, mely soha senkit nem tett elébe.

A közönség előtt fekszenek azon levelek, melyek Jókainé ilyes visszalépését elökészi-tették. Az ő visszavonulásának oka ismét művészeti nemes ambitiójában

fekszik: örömmel játszott, mig szakmája, a tragédia, első rangú volt szinházunknál, de nem tűrheti el annak hátratételét. Nemes indok s jól tudjuk, hogy a hátratétel

alatt nem rejlenek anyagi panaszok. De nem hunyhatunk szemet egy tény előtt, mely nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte megvan s el nem titkolható. A tragikai

művészet ez időben hanyatlóban van mindenütt, a közép fajok kapnak fel, azok foglalták el a tért. Tragikai költök s igazi tragédiák épen oly kevéssé teremnek,

mint nagy tragikai színészek. Jókainé mellől kidőltek Bartha, Egressy Gábor, Lendvay Márton, — kik foglalták el helyeiket? Fáncsy után Tóth József is,

huzamosabb időn legalább, képtelenné vált a szinpadra. Hol vannak, a kikkel a nemzeti szinpadon a nagy, a valódi tragédiáknak ünnep-estéket lehet rendezni?

Jókainé egyedül áll. Az ö Lady Macbethje mellé két Macbeth is próbálkozott. Volumniájához hol a Coriolán? Zrínyi Ilonája, Gertrudja mint a fenyő magaslanék

ki a bokrok közül, s erőteljes vonásai elütnének a halványan színezett rajzolatoktól. A nemzeti szinház művészei a közép fajokban, a mai kor e szülötteiben,

jelesek, olykor kitűnők: a drámában, a mint azt ma értik, a vígjátékban , a génre-szerepekben, hol az alakítás minden s a szenvedély másodrendű, mert nagy

szenvedélyek ma nem kellenek. A repertoire kilencz-tizedrésze ma e közép fajokból áll. A nagy tragédia s a magas vigjáték — Shakespeare és Moliére napja —

egy időre felhőbe rejtőzött.

Jókainé.

De ha ennyiben menthetjük az igazgatóságot, mert lehetetlent tőle sem követelhetünk, nem menthetjük abban, hogy ha Jókainé visszalépési szándékáról

Tudomása, vagy csak sejtelme is lehetett (s az adatokból ugy látszik volt is) nem tűzött ki szerződési éve folytán még búcsú-előadást számára.

Jókainé utolsó szereplése Predzlava volt Szigligeti Trón-keresőjében. Legújabb, utolsó szerepei egyike; bizonysága művészete teljes erőben létének. Mily alak,

mily fenség, mily erő, mily szenvedély, mily meg-törtség! Ez egy szerep feledhetetlenné tenné öt előttünk. De ki gondolta, hogy utoljára látja őt akkor? Ki hitte,

hogy búcsú-szerepét játssza? A Hon, s tehát illetékes közlöny, ez ügyben minapi közleményét ezzel fejezte be: „Azt hiszszük, ezzel ez ügy be van végezve."

Mi ezt nem akarjuk hinni. Be van tán az igazgatóság és művésznő közt; de nincs ez és a közönség közt. A közönségből kell most a nyilatkozatnak jöni, mely a

feledhetlen művésznőt még egy búesu-elöadásra fölkérje. Tudjuk, hogy a búcsú mindig fájdalmas; de búcsú nélkül még fájdalmasabb — az elválás. Részünkről

a közönség általános óhajtásának akartunk csak egyszerű és őszinte hangot adni s azon reményt fejezni ki, hogy ha ez ünnepélyesebben történnék, mire annyi út

és mód van! nem maradna eredménytelenül. Tiszteletünket a művésznő iránt arczképe ujabb közlésével akartuk kifejezni. Tizenkét év előtt volt színpadi

jelmezképe, Bánk bán Gertrudjában közölve. Életrajza főbb vonásai szintén. Ez utóbbiakhoz most keveset tehetünk. A művésznő életében azóta nem történtek

nagyobb változások; csak diadalait szaporitotta. Béldi Pálné óta, az volt akkor legújabb szerepe, néhány, bár nem épen számos uj alakot teremtett még.

Legutóbbi szerepei Drahomira és Predzlava voltak. A megelőzöek közül, mint kiválóbbakat említhetjük ez utóbbi korszakból Zrinyi Annát és Glyceriát, férje

müveiben, s Alexandrát Heródesben. Azonban Jókainé szerepköre már akkor teljes volt. Shakespeare legnagyobb nő-alakjai, Lady Macbeth, Volumnia, Hamlet

anyja, — az ö kezében voltak. A magyar tragédiák hősnőit, Czibak Margitot, Zrinyi Ilonát, Gerrudot, Bornemisza Annát, Béldi Pálnét, Leónát, Alpári grófnét,

s annyi mást, ö teremtette a költök vázlata után újra s valóban meg. Stuart Mária, Lecouvreur Adrienne, DAuray marquisné, Mari egy anya a népből, Angeló

Thisbéje, mind-mind általa szólottak szivünkhöz. Valami megrenditö volt olykor fellépésében, hangjában, mi a szivben egy perezre megállította a vért. S még

genre-szerepei is voltak: a kedélyes Bernárd majorosné Legouvé „Rang és szerelem" czimü drámájában, Jávoriné Rózsa- és Rózsikában, feledhetlen, pótolhatatlan

alakok, Jókainé sokoldalúságának bizonyságai. Szerepköre a setét és rettenetes Lady Macbeth alvajárasától, a vidám Rózsa szeszélyes komolyságáig terjedt.

Nagy birodalma a szellemnek! S most öt nem fogjuk többé látni! Szoborszerű alakja nem jelenik meg többé előttünk, tökélyes plastikájával. Nemes és szép

arczáról setét tűzű szemei nem övellnek villámokat többé, hogy megvilágítsák egyszerű, de nagy alkotásait. S hangja nem szól közbe többé a franczia kis

drámák modern fecsegéseinek, a görög tragédia megrázó erejével! A tragédia lép le vele színpadunkról. S bár Jókainé, mint köztiszteletben álló nő sokáig élhet s

éljen még, pihenve koszorúin. Mi úgy érezzük, mintha halottat kellene siratnunk benne: tragédiánk múzsáját!

—a—r—

Jókainé Laborfalvi Róza (Miskolc, 1817. április 8. – Budapest, 1886. november 20. )

1869. 25.

Prielle Kornélia

A művész élete egy egészen külön világ. Mint ember, ö is a társaságban él s abban kedves vagy rideg, keresett vagy került lehet; emberszámot tesz, mint a

többiek: de valódi élete, mint művészé, saját külön világába esik. Ha festő vagy szobrász, ecsete és vésője az ö igazi társasága, gondolatainak, törekvéseinek

megbízottja; ha költő vagy zenész, a hang vagy szó a mozaik egyes kövecsei neki, melyekből a talajt összerakja, melyen jár, szeszélyesen, terv szerint, tarkán,

egyöntetűen, hogy mások bámulják s gyönyörködnek benne, a min ö, mint otthonában találja magát. A színész világa a színpad. Mikor a lámpák

meggyúlnak, a zenekar felhangolta a kedélyeket, a karmester leteszi pálcáját, s a függöny egy várakozó és csöndes közönség előtt föllebben: a

színész élete akkor kezdődik. A deszkák, melyek nekünk csak jelzik a világot: neki a tulajdonképpeni világ. Ő oda idegen jelmezben, költött név alatt, más által

irt szavakkal lép, de saját magát játssza azon érzelmekben és jellemben, melyeket más, a költő, teremte meg először, de melyeket ö neki tökéletesen föl

kellett vennie saját egyéniségébe, vagy inkább saját egyéniségét megtagadva, kicserélnie azokkal, s szive-lelke égő kohójában önmagát s szerepét eggyé

olvasztva, valami egészen ujat teremtenie, a mi neki, isten s a költő után, a legnemesebb értelemben sajátja. A színészt csak az ismerheti,a ki játszani látta;

s teremtő erejét csak az méltányolhatja, a ki kivül is ismeri. Egyénítő tehetsége nem lehet puszta utánzás, sem a természeti s életbéli valónak, sem színpadi

példányoknak utánzása. Mint a művészet átalában egyszerre eszményit és egyénit, ugy a színészet különösen. Ugyanazon szerep, egészén a költő gondolatja

szerint is, a hány művész játssza, annyi külön egyén lesz. S míg a költő által teremtett egyén századokról századokra él s fölkeresi és megtalálja ábrázolóit,

a színész teremtménye csak a pillanaté, mint a camera obscura látmánya, mely egész igazságában s színezett voltában oda vetödik a fehér lapra, de nem

tapad meg rajta, s nyomot sem hagyva tűnik el. Ez átalános észrevételeket bármikor elmondhattuk volna, kivált akármelyik színművészről szólva. De alig

találhattunk volna jobb alkalmat reá, mint Prielle Kornélia arczképének közlése alkalmát; nemzeti színművészetünk azon

kiváló alakjáét, ki a nélkül, hogy az életet valaha ridegen másolná, oly végetlenül élethű, a nélkül, hogy a költő által adott vonásokkal megelégednék,

azoknak vázlatát ezer finom részlettel ugy tölti ki mindig, hogy játéka által épen azt adja, mit a költő akart, gondolt, sőt sejtett, s ki — midőn szerepét

bevégzi — lelkünkben hagyja egész alakja képét s a legélénkebb vágyat költi bennünk, vajha ne tűnnék el még, látásunk s képzeletünk vásznáról.

Prielle Kornélia azon művészek közé tartozik, kiket a természet a színpadra teremtett. Nemcsak testi tulajdonai, könnyű, hajlékony alakja, szelíd, értelmes,

kifejező arcza s ritka bájú hangjáért mondhatjuk ezt, hanem különösen azon hajlamért, mely már kora gyermekkorában elárulta magát, s öt mindvégig

szenved élylyel kötötte a színpadhoz.

Mármaros-Szigeten született 1828-ban; atyja egy francia emigráns fia volt, de már elmagyarosodva; magyar nőt is vett, Székely Eleonórát, s gyermekeit is

magyarnak nevelte. Tisztes, bár szegényes polgári állásukban munkásság és gond által tartották fenn magukat. A kis Nellinek, gyermekkorában már, csak

egyetlen vágya, öröme, mulatsága volt: ha a városban színészek voltak, s ö színházba mehetett. Kérés, sírás, jó magaviselet, hizelgés s ígéretek, a gyermeki kor

mindez ártatlan fogása által ki kellett vinnie, hogy színházba vigyék, s ott egész lelke, szive, figyelme a színpadé volt. Aztán, ha színészek nem voltak, voltak

műkedvelő előadások, s az alig serdülő leányka élénk részt vett azokban s korán kitüntette magát. Anyja meghalt. S a mit eddig csak az olvasmányokból és a

színpadról ismert, a szenvedést és fájdalmat, most az életbői is megérezte. Oly érzékeny volt mindig, hogy olvasmányai vagy a szindarab forró könyekre indították;

korán kitűnt benne ama nagy tehetsége a szivnek és képzeletnek: érezni s magáévá tenni az idegen, sőt a költött fájdalmat; de csak ha magunk is igazán átéltük,

lesz az idegen fájdalom valóban mi-énkké, annyira, hogy kifejezni s közölni is tudjuk. Anyja halála fordulópontot képezett Prielle Kornélia életében. Mitől

anyja talán visszatartoztatta volna, atyja nem ellenzte, hogy a szinészetet válassza életpályájául. Csak egy kötelék volt, mi visszavonhatta volna, hat éves kis

testvérkéje, Emilia, kinek anya helyett anyja volt, kit elhagyni nem birt. Egyeztette a két ellenkező benső szükséget, — húgát is magával vitte, s a színpadra lépett,

Tóth István társaságába.

Prielle Kornélia (Pollák Zsigmond metszete)

Tizenöt éves volt, fölruházva az ifjúság, szépség, kedvesség, tehetség minden előnyével; s első föllépései valóban első diadalai voltak. A vidéki

társaságok egyik legjobbika, legszervezettebbike akkor a Kilényi igazgatása alatti volt. Sorsa, szerencsésen e társasághoz vezette öt; s

Kilényiékben valódi szerető szülőket talált. Velők járta be Erdély nevezetesb városait: Dézst, Kolozsvárt, Maros-Vásárhelyt, Szebent, Brassót, s

a többi közt Enyedet is. Hogy e sorok irója, akkor enyedi diákocska, itt látta öt először s azt soha sem felejtette el, nem tartozik a dologhoz; de

annál inkább tartozik az, hogy Szigligeti körutat tevén Erdélyben, öt Enyeden egy pár népszínművében (A szökött katonában és Zsidóban) látta

s egyszerre fölismerte benne a ritka tehetséget, a szép jövőt. „Tiszta, egyszerű, modorosság nélküli előadása meghatott, (irja maga Szigligeti) s azonnal

irtam Bartay, akkori igazgatónak s szerződtetését sürgettem. Voltak hitetlen Tamások, kik dicséreteimben túlzást láttak: az idő igazolt." Valóban,

igen. Akkor (1845-ben) mindjárt szerződtették, s a közönség mindjárt kedvencei közé sorozta. Azonban csak egy évig maradt a Nemzeti Színháznál.

S ismét vidékre ment; igaz, hogy a vidéki színpadok ünnepelt csillaga volt, mindenütt taps, koszorúk, dicséret-tömjén, gyöngéd ós becses emlékek

és kitüntetések halmozták el: de mégis, a fővárosi színpad épp annyira hiányzott az ö tehetségének, mint ö a nemzeti színháznak. 1859-ben, tizenkét

évi távollét után azonban ismét visszajött Pestre, s akkor szerződvén, azóta folyvást s állandó tagja és egyik büszkesége a Nemzeti Színháznak.

Olvasóink közt alig lehet valaki, ki öt a színpadról ne ismerné; művészetéről azért hosszasan szólani vagy kitűnőbb szerepeit mind elősorolni

felesleges volna. Az ö tulajdonképi eleme s valódi szerepköre a föbb ranguak vidám, finom, érzékeny s cselszövő szalonjai légében van. A hamis

és kaczér úrhölgyek találnak benne oly személyesitőre, kiről, kivált az ujabb franczia társalgási darabokban sokszor és méltán volt elmondva,

hogy e szerepek Paris első színpadain sincsenek tökélyesebben betöltve, s Prielle Kornélia világhírének csak azon sajátos véletlen volt az ellensége,

hogy franczia leány létére magyar szinésznőnek született. Szerepei: A csacska nők; A szövetségesek; A jó barátok; Az utolsó levél;

A Benoiton család; A tündér-ujjak. A jó lelkű vagy kaczér, nemes vagy könnyelmű, de mindig szeretetreméltó főrangú hölgy tökélyesen

kivitt, részletezett, egyénitett alakját gyönyörrel bámulta benne a közönség. Lehetetlen hogy elragadtatás nélkül emlékezzék rá. Szelid humorát

a Trundusiák (Aesopus), Irmgardok (Gyöngéd rokonok), Turmdreyspitz grófnék (A bajusz) nevetséges, de soha nem kaczajt, csak finom mosolyt

előidéző alakjaiban tünteti ki, melyeken az ember nem szájával, hanem szivével nevet, a mi oly mondhatlan jól esik. A legfelsőbb komikum

tetőpontján, a Misantropban, nálunk az ö Céliméne-je a legfelsőbb magaslat. A valódi tragédia nem az ö szakmája; testi- s hangereje sem

volna hozzá. Bár kedves Melinda, de a modern féltragédia, a megindító Gauthier Margit mégis inkább való az ő finom, pókhálóból szőtt egyéniségéhez;

s az Angyal és Démon hízelgő és makranczos Clarisse-je, mindkét alakjában, mintha csak számára volna írva.

Magánéletében nem volt oly szerencsés, mint színpadi világában. A házas élet örömét kétszer kóstolta meg, de rózsáit mind a kétszer a

válás tövisei tépték szét. Kétségkívül, mint ama bibliai nő, nagyon szeretett s nagyon szenvedett; érzelmeit a színpadon, a nagy közönségnek

élvezet forrásává tette, bár szivének sokszor a csalódás és keserv forrása volt, a min mi tapsoltunk, mosolyogtunk és gyönyörködénk.

Magánéletéből ritka szép vonás: hogy családja tagjainak jóltevö nemtöje volt mindig. Kis húgát, ki most Rónainé, szintén jeles színésznő,

miképp nevelte, már emlitettük. Később elaggott atyját vette magához, s öreg napjainak gyámola, vigasza volt, pár év előtt bekövetkezett haláláig.

Prielle Kornéliát a Nemzeti Színház nem nélkülözheti; s sorainkat azon óhajtással zárjuk be: vajha még sokáig ne is kelljen öt nélkülöznie! —á—r—

Prielle Kornélia [ejtsd: priel] (Máramarossziget, 1826. június 1. – Budapest, 1906. február 25.) magyar színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja. Wiki

1869. 27.

Gróf Gyulay Lajos.

…Marosnémethi gróf Gyulay Lajos Andrásfalván Udvar helyszékben, 1800. junius 24-dikén született. Atyja gr. Gyulay Ferencz cs. k. kamarás, anyja

Kohányi Káesándy Zsuzsanna volt. E kitünö nőről igy ir Toldy Ferencz, jeles tudósunk: „A leány a női cultura magas vonalán állott, ismerte nemcsak az uj

mivelt népek irodalmait, hanem jártas volt a görög nyelvben és poétákban is, kik közül Anakreont különösen kedvelte. Távol vala azonban ama tudákos

asszonykák követelő negédjétöl, kiknek minden iparkodások, azzal, a mit különben is csak félig tudnak, a ne-mökbeliek felett csillogni, s eltanult

bölcseségökkel férfiak irányában elsőséget éreztetni: nála a tudás a legbájosb igénytelenséggel s meleg nőiséggel egyesülve, hóditó volt tudtán kivül."*)

Gróf Gyulay Ferencz boldog házassága után egészen visszavonult a politikai élet zajától. Azt tartotta, sokkal üdvösebb szolgálatot tehet a nemzetnek, ha a

jövendőnek nevel jó honfiakat és leányokat, ha megyéje közértelmét megszilár ditja, egyháza érdekeit szünet nélkül szem előtt tartja, jól berendezett gazdaságával

a többi birtokosnak példát ad, a környékben lakó szegények nyomorát enyhíti: mintha a hatalom kegymosolyait keresné. 1807-ben márczius 3-dikán gróf Gyulay

Ferencz meghalván, gyermeke nevelésének gondja az özvegy grófnéra nehezedett, ki e feladatban jobb segítőt nem találhatott volna, mint a nevelőben, kit házához

Kazinczy Ferencz ajánlott, Döbrentei Gáborban, ki mint a serdülő Lajos nevelője 1808-ban lépett a család körébe. A németországi egyetemeken kiképzett fiatal

nevelő nem annyira az ismeretek számszerinti szaporítását, mint inkább a szellem tehetségeinek kifejlesztését, a tudományok iránt való érdek felébresztését tűzte

ki czél-jául; eltávozott az akkori idö tanmodorának rideg egyoldalúságától, mely az emlékező tehetségnek kiváló szerepet adván, e közben a tudományos szellem

felébresztését s a többi értelmi tehetség müvelését elmulasztotta. Döbrentei korán bevezette öt az irodalom szeretetébe s bevonta őt az általa szerkesztett

„Erdélyi Múzeum" czimü folyóirat érdek-körébe. Ez idö tájt maga a fiatal gróf több eredeti értekezésével s némely régi és uj iró tiszta, szép magyar nyelvre való

lefordításával Kazinczy Ferencz figyelmét, buzdítását nyerte.

*) Kazinczy Ferenez és kora. Irta Toldy Ferencz. Pest, 1859.1. k. 57. lap.

GRÓF GYULAY LAJOS. (1800-1869.)

Már 17 éves korában iskoláit végezvén, kitünö szigorlat után, az akkori kor szokása szerint, Maros-Vásárhelyre ment joggyakorlatra. Itt is ugy, mint azelőtt, azok

társaságát kereste, kik a magyar nyelv és irodalom fejlesztése körül munkások voltak. 1818-ban a marosnémethi jószág az akkor még csak 18 éves fiatal grófnak

átadatván , Döbrenteivel együtt egypár esztendőt falusi jószágán töltött, s ez idő alatt gazdaságában sok okszerű javítást indított meg. Közben Kolozsvárott

megjelenvén, ö és a még jelenleg is élö id. gróf Bethlen Ferencz voltak a legelsők, kik a magyar ruhát újból felvették s példájok által a mindennapi használatból

kiszorított nemzeti viseletet szélesb körben elterjesztették. 1822-ben Bécsbe ment az erdélyi udvari kanczelláriához, hol huzamos ideig tartott szolgálata alatt

atyjától reá maradt könyvtárát tetemesen megszaporította. Már Bécsben minden a hazában megjelent magyar könyvet megszerzett magának, s e magyar

könyvgyüjtési buzgalmával élete végéig soha föl nem hagyott. Könyvtára századunk magyar irodalmának minden jelentékeny munkáját bírja. Hosszas távollét

után Erdélybe visszatérvén, a nyilvános életet nagyrészben megváltozva találta; azon magyar, nemzeties irány, mely e század elején a családok tűzhelyén

élesztetett fel, ekkor már szélesb kört foglalt el, a vármegye-gyűlésekben nyilatkozott bátran, fenhangon, hóditólag, hogy utóbb a kolozsvári 1834-ki

országgyűlésben találja legméltóbb kifejezését. Ez emlékezetes országgyűlést megelőzőleg a megyegyülések voltak a felébredt közszellem küzdtérei. A vándor

patrióták, köztük gróf Gyulay Lajos is, megyegyülésről megyegyülésre jártak, hogy az önkény ellen emelt panaszos szó immár nyilvános legyen. Az 1837-ki

szebeni országgyűlésen Zarándmegye választott követe volt, s itt több ellenzéki indítványával, a reform-kérdések hathatós tárgyalásával, valamint

Zarándmegyében tartott szónoklataival, melyekben politikai hitvallását mondotta el, az ellenzék jelesei közé emelkedett. Az ezután következett kolozsvári s

pozsonyi országgyűlésre Zarándmegye részéről újból megválasztatván, elveihez vas következetességgel ragaszkodott, s e vas következetesség jellemének

egyik fövonását képezte. Közben Európában több nagyobb utat tett, s Rómában töltött tele alatt Juno szobrát Teneraninál megrendelte, s e szobrot,

hazatérte után közvetlenül a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. E szobor a múzeum szoborgyüjteményének

egyik becses kincse. Utjaiból még több becses tárgyat hozott magával, melyeknek egy részét hasonlóan a Nemz. Múzeumnak ajánlotta föl. A felállitandó

Erdélyi Múzeum egyik hosszú ideig táplált, kedvelt eszméje lévén, e tervezett múzeumnak, még mielőtt létre jött volna, több értékes gyűjteményt és tárgyat

ajándékozott, többi közt mineralogiai s éremgyüjtemnyét. Az 1846-ik és 1848-ik kolozsvári országgyűlésen, mint kir. küldött, hivatalosan vett részt;

1848-ban pedig Hunyad megye részéről a pesti országgyűlésre képviselőül választatván, e nevezetes országgyűlést változó szintereire végső állomásáig

híven elkísérte. 1850 után Pestre tette lakását, s ezeután halála napjáig legtöbbet Pesten lakott. Magyarország fővárosában nem volt oly magyar irodalmi,

művészeti, vagy az anyagi jóllétet biztosító vállalat, melynek pártolói közt díszes helyet ne foglalt volna el. A polyglott s németnek indult

Pest városában a későbbi magyarosodás minden jelét észrevette, s a jelentéktelennek látszó haladásnak is tudott szivböl örvendeni.

Szívből, lélekből magyar volt; első s fő gondját egész életében hazája képezte. Ö, ki Kolozsvárott az első állandó magyar szinház megindításában

munkás volt, a pesti szinház, színészi nyugdíjintézet egyik lelkes pártfogója maradt. Az erdélyi múzeum, az akadémia alapitói közt ott diszlik neve,

mindkét intézet alapítványát tetemes pénzösszeggel növelvén. Az ev. ref. egyház támogatásáról, és iskoláiról sem feledkezett meg. Még

1848 előtt az enyedi főiskolában a régi Gyulay stipendiumot /ösztöndíj/ megjavította. — Édes anyja születésének százados évforduló napján

1867-dik évben a megújult maros-némethi templomot fölszenteltette, és ugyanekkor a némethi papi állomást tízezer forint tökével

biztosította. Szintén e százados évforduló napon a M.-Bogáton fölállítandó népiskolának is czélszerü helyiséget ajándékozott s az iskola felépítésére

nagy összeget adott. A haza és egyház iránt folyvást tanúsított áldozatkészségben s gondoskodásban telt el azon hatvankilenc évre terjedő élet, melynek

1869. márcz. 17-én történt halála vetett véget. Hátrahagyott sokféle felette érdekes gyűjteményei közt első helyet foglal el majdnem egy félszázadon át vezetett

naplója, mely, ha nem is egész terjedelmében, legalább kivonatban, ugy reméljük, napvilágot lát.

Gróf Gyulay Lajosról olvashatunk ebben a fejezetben. G. h08-41

Gyulay Lajos naplói - Magyar Tudomány http://www.matud.iif.hu/04okt/016.html

…Gyulay Lajos naplói az 1848-49-es szabadságharcról képet adnak egy nagy műveltségű férfiról, aki élete során feljegyezte hazája eseményeit,

részint saját tapasztalatai és a hallomások, részint olvasmányai alapján. Felvilágosult ember, aki kész volt felszabadítani saját jobbágyait,

egyenlő jogokat biztosítani a magyaroknak és a nemzetiségeknek, végrehajtani a polgári átalakulás reformjait. Naplói, saját írásai,

mecénási tevékenysége kiemelik érdemeit. Az 1848-49-es eseményekről szóló naplóinak megjelenése

jelentős hozzájárulás e korszak történetének megismeréséhez. (Gyulai Lajos naplói, 1848-1849. 1-2. Sajtó alá rendezte:

V. András János - Csetri Elek - Miskolczy Ambrus. ELTE Román Filológiai Tanszék - Központi Statisztikai Hivatal Levéltára, Budapest, 2003)

1869. 31.

Lesseps Ferdinánd.

A békésebbik, de szintén felette nagy fontosságú „keleti kérdés" megoldása, t. i. a suezi tengeri csatorna teljes bevégzése és megnyitása, mely a kereskedelmi s

átalában a müvelt világot éppen oly lázas izgatottságban tartotta eddig, mint az a „másik": az európai politikát és diplomacziát, óriás léptekkel közeledik

végleges megvalósulásához. Az általános érdekeltség, mellyel e nagyszerű vállalat mozzanatait az egész civilizált emberiség kisérte,

bizonyitja annak világra szóló fontosságát. A csatorna megnyitása új lendületet fog adni a keleti kereskedésnek. Az utolsó kapavágással, mely e

csatornát megnyitja, 600 millió ember egyszerre, mintegy varázsütésre 2200 mérfölddel jön közelebb hozzánk. Mily fölszámithatatlan nyeresége lesz abból

Európának! S alig van állam, a mely a suezi csatornából nagyobb hasznot volna képes meríteni, mint Magyarország és Ausztria, ha tengerészetünk és

alkalmas vasúti összeköttetéseink volnának. Két legjelentékenyebb kereskedelmi út, mely nyugatot kelettel köti össze, éppen hazánkon megy keresztül. Ez utak

a csatorna megnyitásával világfontosságra fognak emelkedni, és igy alkalmat nyújtanak arra, hogy a világkereskedelem terén mi is tevékeny szerepet

vállaljunk. A suezi csatorna erre kényszeríteni fog, ha nem akarunk az életről végkép lemondani.

A suezi csatornának, ez óriás műnek tervezőjét s fáradhatatlan megteremtőjét, Lesseps Ferdinándot mutatjuk be ez alkalommal, kit praktikus föltaláló, esze s tervei

kivitelében tanusitott lankadatlan erélye korunk elöhaladásának egyik legtiszteletreméltóbb bajnokává emelt. Lesseps Ferdinánd 1805-ben, nov. 19-én született

Versaillesban. Atyja kitűnő diplomata volt a maga idejében s a franczia kormány ügyvivöjeként működött Marokkóban, Cadixban, Egyiptomban, Livornoban,

későbben Korfuban, Philadelphiában, Syriában s utoljára Tunisban, hol az 1830-diki algiri franczia expeditió sikerét nagymértékben segitette elő.

Lesseps Ferdinánd maga is a diplomacziai pályára neveltetett s hazáját, mint konzul, egymásután szolgálta Kairóban, Rotterdamban, Malagában és Barcelonában.

Az utóbbi helyen, mikor a várost 1842-ben a spanyol felkelés alkalmával ostromolták s a későbben bekövetkezett események alatt is, különösen kitüntette magát.

Kedvezőtlen és felette kényes helyzetében gondoskodott honfitársai biztonságáról. Sőt nem egy életveszéllyel fenyegetett spanyolnak is nyújtott franczia

államhajókon a menekvésre alkalmat. Mindent elkövetett, hogy e népes és iparüzö városról a nagyobb szerencsétlenséget elhárithassa. Mig ellenei azzal

vádolták, hogy tevékenységét Espartero kormányzósága ellen irányozza, addig öt az idegen kormányok elismerő kitüntetésekkel halmozták el. A francia

kormány fökonzullá nevezte ki s továbbra is meghagyta Barcelonában. Az 1848-iki februári forradalom után a köztársasági kormány francia

követe volt Madridban. 1849-ben pedig a franczia köztársaság rendkivüli küldetésben Rómába, Mazzini köztársasági kormányához

küldé, hogy ott közbenjárása által Mazzini és a pápa között egyességet hozzon létre, még pedig oly módon, a hogy azt az alkotmányozó nemzeti gyűlés óhajtotta.

De a szabadelvű Lesseps a római köztársaság embereit és viszonyait kedvezőbb színben látta, mint küldői szerették volna, és igy kiesett a francia kormány

kegyeiből.

Lesseps Ferdinánd.

Néhány évvel azután, 1854-ben, visszament Egyiptomba, hol az akkori alkirálylyal, Said pasával, igen bizalmas barátságba lépett. Itt érlelődött meg agyában

terve, s a tengeri csatorna tervezetét fejedelmi barátjának is bemutatá. Az öreg alkirály tetszését e nagyszerű terv azonnal megnyerte. A

tervnek sok indoka volt. A gondolat, hogy a régi Pharaókkal, kik szintén több izben megkísértették e csatorna építését, versenyre kelhet;

a remény, hogy nevével oly müvet hagy hátra, mely örökös leend, s a kilátás, hogy ezáltal is szabadabbá teheti magát s utódait az európai

befolyástól, annyira eltölték az alkirály lelkét, hogy tüstént aláirta az engedélyt. Hanem ezzel sok bajt is szerzett magának. Tiltakozások

özönével borították el öt, az angolok mindent mozgásba hoztak, hogy rábírják az engedély visszavonásába, de ö sokkal jobban szerette Lessepset,

sem hogy határozatától bárki kedvéért is egészen el tudott volna állani. Halála után követője, Ismail pasa, Napóleon unszolására, kit az angolok

akadékoskodása buzgó védnökévé tett a vállalatnak, még hathatósabban támogatta Lesseps tervét. A diplomaciai nehézségek, a fényes kapu gyanakvása

és az angol kormány féltékenysége nagyon megnehezítették s több évig huzták-halasztották a terv kivitelét. E végből Lesseps 1856-ban egy

munkát is irt, mely a kereskedelmi világra oly kedvező befolyást gyakorolt. Ennek következtében művét, az angol ármánykodások s az európai

tökepénzesek egy részének kétkedése dacára is, 1859-ben 80 millió tökével, mely 400 ezer forintos részvény utján gyűlt

össze, sikerült megkezdenie. A kétkedőknek s ellenségei túlságosan is heves támadásaira Lesseps kétségbevonhatatlan statisztikai tényekkel és adatokkal és

a szaktudósok véleményével felelt s fáradhatatlan buzgalmának végre csakugyan sikerült is az európai államokban több kitűnő egyéniség rokonszenvét s kedvező

nyilatkozatát megnyernie nagyszerű vállalata számára. A politikai ellentállás utoljára is kénytelen volt engedni a terv életrevalóságának. A munka tehát 1859 óta

kisebb-nagyobb félbeszakításokkal, melyeket ismét csak diplomacziai ármánykodások s politikai ál-okok görditettek akadályul a vállalat elébe, lankadatlan

eréllyel s gyorsasággal haladt előre. Az óriási mű elkészült s a suezi tengeri csatorna ünnepélyes megnyitása ez év novemberének 17-én megtörténik. S. L

Ferdinand Marie, vicomte de Lesseps, né à Versailles le 19 novembre 1805, et mort à La Chesnaye près de Guilly (Indre) le 7 décembre 1894, est un diplomate

et entrepreneur français. Il est surtout connu pour avoir fait construire le canal de Suez et pour être à l'origine du scandale de Panama pour lequel il a été condamné.

En 1869, après l'inauguration du canal de Suez, Napoléon III propose de le nommer duc de Suez. /Szuez hercege/

Lásd alább: 1869. 4. 48. A szuezi csatorna

A csatorna hivatalos megnyitó ceremóniájára 1869. november 16-án került sor, melyen a világ minden tájáról hatezer híres meghívott vett részt.

A megnyitó programja és maga a megnyitó a VÚ 1869. 46. 631. és 47. 649. számában.

1869. 39.

Zrínyi Ilona.

(1643—1703.)

E név, történelmünkben a legfenségesebb női, anyai és honleányi erény megszemélyesítője. Magas rangban születve, házasság által még magasabbra

emelkedve, a sors viszontagságai által mégis folyvást üldözve s éppen legszentebb érzelmeiben támadva meg; kevés szerencse-napjait annyi

nemes nyugalommal és mérséklettel élvezve, a balsors csapásait oly nagy lélekkel, férfias bátorsággal s keresztyéni önmegadással hordozva, jó és

balszerencsében oly „hív és nagy” Zrinyi Ilona, mint a nemes nőiség és asszonyi fenség példányképe áll előttünk. Koszorús történetírónk,

Horváth Mihály egyik újabb müvében e nagylelkű nő életrajzát terjeszti előnkbe, annyi új s eddig feldolgozatlan kútfőkből

merített vonással, amellett oly művészien, hogy kisded müvét, hölgyeink figyelmébe eléggé nem ajánlhatjuk.

Midőn e jeles történelmi dolgozatnak Ráth Mórnál megjelent diszkiadásából a nagy magyar fejedelmi asszony hű arcképét közöljük, keretül hozzá,

vázlatos kivonatban legalább, megkísértjük adni az életrajz legfőbb vonásait is. Ilona, gróf Zrinyi Péter és Frangepán Anna-Katharina grófné elsőszülött

gyermeke, 1643-ban született. Három kisebb testvérével, János, Judit és Aurórával együtt, többnyire Ozaly-ban és Grobnikon, a Zrinyi és Frangepán

családok ez ősi birtokain növekedett. Atyja, Zrinyi Péter, a költő Miklós öcscse, heves, nagyravágyó, szabadságszerető férfiú volt. Nem kevésbé

tevékeny, élénk s nagyravágyó volt anyja is. Ilona korán megérteni tanulta a haza és nemzet-, s abban családjuk helyzetét; s élénk érdeklődéssel

vett részt az eszmék és tervek forrongásában, melyek apja és anyja lelkét eltölték, sokkal előbb, mint még tettleg kitörhettek volna. Anyja, ki oly

nagy hatást gyakorolt férjére és bátyjára, a későbbi összeesküvés áldozataira, ki maga tartotta kezében a hazafias tervek szálait,

levelezett a francia udvar külföldi követeivel. Hogy ne öntötte volna át leányába is, kit maga nevelt, lelkülete tevékenységét, erélyét s

lángoló honszerelmét? Valószinüleg az ö terve volt, azon tisztán politikai célú házasság is, mely Ilonát, a 22 éves, gyönyörűen fejlődött, fejdelmi

alakú és lelkű hölgyet, I. Rákóczi Ferencz választott erdélyi fejedelemmel összekötötte. Szerelem, legalább a nő részéről, nem volt közöttük. De

családjaik helyzete s közös törekvései, jövője elég kapcsot nyújtott kezeik s lelkük egybekötésére. Az eljegyzés 1665-ben, a trencsényi fürdőben

történt, hol Ilona szüleivel mulatott. Vőlegénye anyjával, a szerencsétlen II. Rákóczi György özvegyével, a hitbuzgó Báthori Zsófiával volt jelen.

Valószínű, hogy itt s ekkor szövetett azon gyászos végzetü összeesküvés első határozottabb terve is, mely Zrinyi Péter és Frangepán Ferenczet a

vérpadra, Rákóczi Ferenczet börtönbe vitte s majd kényszerült tétlenségre kárhoztatva, talán kora halálának is okozója lön. A menyegzőt,

a következő év tavaszán Zboró, másképpen Makovicza várában, Sáros megyében, a Rákócziak ez ősi birtokán, nagy ünnepélyességgel s fejedelmi

fénnyel ülték meg.

Zrínyi Ilona

A menyegző után Patakra vitte nejét az ifjú férj, hogy ott anyjának, az özvegy fejedelemnőnek is bemutassa. A pataki várban, házias csöndben

telt el néhány év Ilona életéből. Fejedelmi életet éltek, de Ilona boldog nem lehetett. Férje csak nevét viselte a Rákóciaknak, magasabb lelki

tulajdonság nélkül. Nejét gyöngéden szerette, de nagyravágyó lelkét nem elégíthette ki…1676-ban, özvegygyé lett, I. Rákóczi Ferencznek ez év

júliusi, korai halála miatt…Családostól Munkácsra, napához ment lakni, kinek e vára a német őrségtől meg volt kímélve…

Ifjú késmárki gróf Tökölyi Imrét, a kuruc had már 1678-ban a maga fővezérévé választott….Ilona szivét az ifjú híre már szokatlan hevülésbe hozta…

Az udvar is élénken óhajtotta a békét. S midőn arra Zrínyi Ilonát, sőt Tökölyit is őszintén hajlandónak látta: beleegyezett összekelésükbe.

Ez, 1682. június 15-én, négyévi várakozás után, meg is történt Munkácson, hova Tökölyi, egy szolgálatában álló dandár kíséretében, a megelőző

napon, drágaságaival s minden ingó vagyonával együtt, ünnepélyesen bevonult …Ilona Munkácson maradt gyermekeivel; nem is sejtve, hogy hét

évig nem fogja látni a szeretett férjet. Mindkettejöket körülfogta a veszély. Tökölyit a váradi basa elfogatta s vason küldé Konstantinápolyba…

Ilona az egész világtól elzárva, a szabadulás mindinkább tünedező reményével, foglyul volt Munkács várában…

1700. szeptember 23-án ültek hajóra s másnap Nikomediába érkeztek… A majorház fölött emelkedő hegy ormán egy régi vár romjai ékesítek a

vidéket. 1702-ben e helyre költözködtek Tökölyiék egész udvarukkal. Ilonának e bájos helyen kellé töltenie élete utolsó évét. A sorvadás,

tüdővész jelei már régebb óta mutatkoztak rajta. Baja az évekkel súlyosbodott. Hatvanadik esztendejét tölte. S annyi hányatás, testi és lelki szenvedés

között, 1703. február 18-án derült az utolsó nap reá….Holtteste koporsóba tétetvén, márczius 8-án hajón Galatába (Konstantinápoly külvárosába)

vitetett, s ott 10-kén a jezsuiták templomába tétetett le. Harminckét évvel utóbb, bujdosó fia II. Rákóczi Ferencz, is — ugyanazon sirba tétetett….

Kitől a hazába elszakadt, kedves fiával, az idegen földben ásott sírban örökre egyesült* —á—r—

*Horváth Mihály: Zrínyi Ilona életrajza, Pest, 1869.

Tarján M. Tamás: Rákóczy Ferenc és Zrínyi Ilona esküvője, Rubiconline 2013. 05. 11.

1666. március 1-jén tartották I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem (1645-1676) és Zrínyi Ilona (1643-1703) esküvőjét Makovicán.

A frigy két roppant erős család szövetségét jelenítette meg – a háttérben ekkor már zajlott a Wesselényi-féle összeesküvés – azonban, meglepő

módon nem a férj, hanem a feleség tettei nyomán vált jelentőssé. Rákóczi ugyanis már 35 évesen meghalt, épp megérte fiának, a későbbi fejedelemnek,

II. Rákóczi Ferencnek (1676-1735) a születését, Zrínyi Ilona ugyanakkor a magyar történelem egyik leghíresebb nőalakja, Munkács várának

bátor védője lett, második férje, gróf Thököly Imre oldalán részt vett a kuruc felkelésben. Osztozva Thököly száműzetésében, Nikomédiában,

Kis-Ázsia földjén halt meg.

1869. 43.

A pécsi székesegyház

…A város az egyik hegy-lánczolat hosszában terül el. Egy része a hegyoldalban fekszik, lejtős, lankás helyen; de minél fölebb, annál inkább

kevesebbek a házcsoportok. Mindenütt, a hegyoldalon és a völgyben, ékeskednek a templomok és kápolnák, melyeknek nagy a száma Pécsett.

E város története ugyszólva leolvasható templomairól. Elő emlékekkel bir a legtávolibb korokból. Az egyik emlék azt az időt hirdeti, mikor

még csak bálványoknak volt szabad áldozni, s ki az igaz istent akarta imádni, annak a föld felszínéről el, a katakombák sötétjébe kellett rejtőznie.

A másik azt a gyászos időt hozza emlékedbe, midőn Magyarországot elgázolta a török. A kereszt eltűnt s a félhold hirdeté a török uralmát a

kereszténységen. Fürdők, mecsetek és minaretek voltak jelzendők az ö uralmának örök voltát…A katakomba mellett emelkedik Pécsnek más

hasonnemü nevezetessége, a székesegyház.

Képeink kétfelöl mutatják be az olvasónak e szép építményt: homlokzatát és a város felé néző oldalát. Maga a székesegyház egy dombon

emelkedik. Előtte sétatér díszlik, keleti és nyugati oldalát meg imposáns épületsor foglalja el, a püspöki palota és a papi lakok; gyönyörű képet

nyujt a dombon emelkedő templom, czifra uj góth stylben épült oldalával, melynek párkányzatán a 12 apostol szobrai emelkednek. E templom,

nem is annyira, mint építészeti remekmű, de történelmi becsénél fogva szintén páratlan. A pécsi székesegyház az ó-román építészetnek hazánkban

egyedüli; nagyobbszerii példánya. Külsejéről alig gyaníthatni e tekintetben jelentőségét; szép és czifra, mint minden a mi új góth ízlésben épült; de

becse az ó-román építészetnek, ami egyes fenmaradt részleteiben, s a bent rejlő földalatti kápolnában található.

E templom egyike legrégibb építményeinknek. Keletkezése egykorú lehet a kereszténységnek a magyarok közti megszilárdulásával. Lehet, hogy

e templom még azok sorába tartozik, melyeknek alapjait Szent István király veté meg. Az ó-román építészet, — melynek egy kiváló példánya

a pécsi székesegyház — Európa némely tartományaiban már a X. században fejlődést ért. Hazánkban még csak a XII. században lép föl, a pécsi

s a székesfehérvári, III. Béla által épített ó-román templomokban. A pécsi székesegyház sok viszontagságon ment át, ujabb kezek sokat toldottak ahhoz;

innen az ellentét az építészetben. Ha a két oldalának góth építményeit nem létezőknek tekintjük, előttünk áll az eredeti, régi ó-román templomoknak alakja,

a bazilika, négy sarkán négy toronynyal, melyek azonban magával a templommal legcsekélyebb szerves összefüggésben sem állnak. A templom maga három

hajóra oszlik, melyeknek mindegyike félkörű apsisban végződik. A templom keleti része alatt nagy kiterjedésű altemplom, vagy kripta vonul el. E kripta

elfoglalja az egész templomnak felét, s öt hajóval bir, melyet hatalmas oszlopsoron nyugvó boltozat tart össze. Az altemplomba a templom közepéből

vezet le lépcső; régebb a templom két falának közelében vezettek föl a lépcsők az altemplomból. E följáratok ódon domborművekkel vannak

ékesítve, melyek nem annyira a kivitelben, — mert bizony néha, a mi a tagokat s az arányokat illeti, elég otromba faragványok — mint inkább a jellemző

felfogás által meglepők. A templom III. Béla király korában épülhetett. Biztos adataink erre vonatkozólag nincsenek. —

A XII. században ugyan Európaszerte már az uj-román építészet virágzott, de ez időben még III. Béla székesfehérvári temploma az ó-román styl szerint

épült; a pécsi székesegyház építészete pedig teljesen egykorú amazzal.

A pécsi székesegyház keleti oldala.

Azóta sok vihar, sok pusztítás érte a templomot. Hazánk azon vidékén feküdt, melyet leggyakrabban látogatott a török, s mely leghosszabb ideig volt

török uralom alatt. Mégis, midőn 1526-ban egész Pécsvárosa leégett, a dombon fekvő templom épen maradt. Később, azon idötájt, midőn Szolimán

Szigetvárt ostromolta, e templom török mecsetté lett átváltoztatva. Talán e templomban is hangzott akkor az ima — mely hangzott Szolimán nagy

birodalmában mindenütt, hogy Allah bénitsa meg a szigetvári hős rettenthetlen karját! A török uralom végével e templom is vissza lett adva eredeti

rendeltetésének. Hogy minő állapotban, mutatják ma is a tornyok, melyek igen sokat vesztettek az építészet eredeti díszéből. A templomot,

melyben másfél századon át, törökök gazdálkodának, folyton újítani, javítani kellett. Végül 1805-ben hozzá kezdtek gyökeres renoválásához.

Húsz éven át tartott e munka, s Pollák pesti építész vezeté. A templom ekkor nyeré azt a czifra ujgóth diszt, mely eléggé kápráztatja a szemet, s melyet

a város felöli oldala után hiven ábrázol képünk. Közöljük egy derék férfiúnak rövid életrajzát, ki sok érdemet szerzett magának a pécsi

székesegyház és katakomba megóvása körül is…Íme egy egyszerű életrajz, mely nem szól merész kormányosról, sem valamely kalandorról,

ki üstökös gyanánt fénylik, s aztán elenyészik — milyenekről a világhistória eleget beszél; ez életrajz szól egy egyszerű szerény férfiúról, a

ki becsületesen teljesítette pályáján kötelességeit, mint hazafi, mint a népnek pásztora, s mint a

tudományos oktatásnak apostola. Jónás József apát s pécsi székesegyházi kanonok, kinek nemes jótékonyságáról csak nem régen is ujabb tényeket

közöltek a lapok, 1797-ben, január 31-dikén született az akkor Zala-, most Veszprémmegyéhez tartozó Felsö-Örsön. Atyját korán elveszítvén, Parragh

László göllei plébános által neveltetett föl, s körében már igen korán nagy kedvet nyert az egyházi pályához. Miután agymnasiumot 6 éven át Pécsett,

a bölcsészetet 2, a jogi tanfolyamot 3 éven át Pesten kitűnő sikerrel elvégezte, nevelöatyja és Juranics Antal pécsi püspöki helyettes közbenjárásokra

a bécsi Pázmáneumba küldetett a pécsi egyházmegye részéről. Itt a négy évi theologiai tanfolyamot befejezvén, s a keleti nyelvekből is letévén a

szigorlatot, áldozárrá szenteltetett föl, és pedig saját megyés püspökétől nyert engedély folytán a székesfehérvári püspök Wurum József által,

182l-ben; s még azon évben Göllén, nevelő egyházában, mutatá be zsönge áldozatát (primitiáit). Segédlelkészül Etényben, majd Szekszárdon

működött, honnan 1728-ban Szepessy Ignácz pécsi püspök, az általa alapított lyceumba a bölcsészet s történelem tanárául hivta meg.

Öt év múlva az 1833-ban alapított jogi tanszékek egyikére helyeztetvén át, egész 1848-ig, 14 éven át, a politikát s ipar- és kereskedelmi jogtant adta elő….

Különösen jelét adta erélyének s határozottságának a forradalmat követő időkben, midőn az absolut kormány a tanügybe is illetéktelenül

beavatkozván, egyedül az ö határozottsága menté meg a Szepessy-féle intézetet, hogy az állam arra is rá ne tegye kezét, s az a nemzeti nyelv és

a szabad tudomány iskolája maradhasson továbbra is. Neki lehet köszönni, hogy midőn a kormány a pécsi lyceumot, mert a Thun-féle tanrendhez

alkalmazkodni nem akart, bezáratni s illetőleg algymnasiumi rangra leszállítani elhatározá, a már akkor prímássá lett Scitovszky, előbb pécsi püspök,

közbenjárásával mégis ki tudta járni, hogy a nyolcz osztályú teljes gymnasium engedélyeztessék s a vidék nagy örömére megnyittassék. Ő neveztetett

ki annak igazgatójává is… Nagy érdeme van, a többi közt, a pécsi székesegyház közelében álló 1770-ben

fölfedezett ősrégi keresztyén katakomba, valamint az altemplomba vezető régi lejárásnál talált domborművek végenyészettöl való megmentése körül.

Az ö indokolt ajánlatára készíttetett a székesegyház számára egy, a város összes óráit pontosan szabályozó minta-óra…Élvezze még soká jó tettei

Eredményét és szolgáljon például sokaknak a tevékenységben és jótékonyságban! G

1869. 50.

GYULAI PÁL

Gyulai Pál, kinek arczképét olvasóinknak bemutatjuk, azon ritka emberek közé tartozik, kiknek működése iránt az irodalomban és a közéletben még az

ellenfél is őszinte elismeréssel, s tisztelettel viseltetik….Gyulai Pál 1826. januárban született Kolozsvárott. Atyja Antal, az erdélyi királyi kormányszék számvevő

osztályánál szolgált, anyja Hajós Sára volt. Tanulását a kolozsvári reform, kollégiumban kezdte, melynek osztályait, a gymnasiumi, bölcsészeti és hittani

folyamokban folytonos szorgalommal s kitűnő sikerrel járta végig…

A kis Gyulainak legnagyobb élvezete volt, ha a színházi előadásra besurranhatott / Kolozsvárfott előbb volt színház, mint Pesten/, söt a próbákra is, ha csak szerét tehette…

Tizennégy éves volt (1840.), midőn atyja meghalt s özvegyen hagyta nejét, árván gyermekeit: három fiát s egy leányát, kik közt Ferencz, később jeles színész, volt

a legidősebb s Pali a második. Az élet terhe hamar rásúlyosodott a szegény családra. S Pál, hogy anyjának terhére ne essék, kis gyermekek tanításával foglalkozott

a kollégiumban, s már 1843-tól, tizenhét éves korától fogva egészen saját erején tartotta fenn magát. …Az Athenaeumban, e tekintélyes lapban, Gyulai két első

költeménye, 1842-ben és 43-ban, megjelent…A pesti szépirodalmi lapoknak, amint azok föl és eltűntek s mindig ujak támadtak, folyvást munkatársa volt, és

pedig csakhamar azon munkatársak közé tartozó, kiket szerkesztők és olvasók a legszívesebben láttak. 1843-tól 45-ig Pataki Dániel gyermekeinek volt tanítója az

iskolában s házánál töltötte a szünnapokat Désen. 1845-ben a jogot végezte. De bár papi pályára lépni semmi szándéka nem volt, az akkori szokás szerint,

theologiára is benn maradt a kollégiumban….Az 1848-ki mozgalmak kezdetekor már elvégezte a kollégiumot s a pályaválasztás pontján volt, A pozsonyi és

pesti hirek egészen fölvillanyozták élénk szellemét, s a kolozsvári ifjúság vezetői közt találjuk öt az unió kikiáltásában…Kolozsvárt ezalatt Urbán császári

tábornok foglalta el, a város rettegésben, és sarcz alatt nyögött, s Gyulai anyja, beteg már az ostromkor, a félelmek közt halt meg. Fia, ki Kolozsvár felszabadulása

után, 1849-ben, szülőföldjére sietett: már csak sirját találta a temetőben. Bátyja, öcscse honvédek voltak, kis húga egyedül volt a szomorú házban…

GYULAI PÁL.

A Forradalmi Emléklapok után a M.-irók füzetei is betiltatván, Szilágyi Sándor Röpivek czim alatt támasztotta föl vállalatát, melyet Aranytól és Tompától kezdve

minden jobb iró támogatott. E lapban irta Gyulai első szinkritikáit s rendes kritikai rovatot vezetett, nyilas jegygyei, a szépirodalom napi tüneményei fölött. Szigor,

de igazságszeretet, alapos tanulmány s meggyőződésének tartaléktalan nyilt kimondása, jellemzék már első kritikáit; s ettől fogva összes irodalmi munkásságának

súlypontja kritikai munkálkodására esik…Az irodalom, kivált a Petőfi utánzás s a népiesnek félreértése és divatos túlzásai miatt, Ízléstelenségekbe tévedve, a

Parnassz föl kezdett burjánozni. Egy ízléssel s kritikával szerkesztett lap mind érezhetőbb szükséggé vált. Pákh Albert vállalkozott reá, s Gyulaival, mint

főmunkatárssal meg is indították, 1853 elején, a Szépirodalmi Lapokat. Kemény, Csengery, Arany, Tompa stb. kitűnő dolgozataikkal tették

becsessé a lapot. Brassai (Canus) zenekritikái átalános feltűnést okoztak; de az elkapatott közönségnek nem volt ínyére a táplálóbb eledel; s a derék lap megbukott…

Több tért is keresve irodalomtörténeti s kritikai dolgozatainak, miután Török János a P. Napló hasábjait a független Ítéletnek és a szabad szónak nem szivesen

nyitotta meg, Kemény, Csengery, Gyulai is a Budapesti Hirlap tárczájába kezdettek irni, mely bár hivatalos kormánylap volt, de független s jeles tárczát adott.

Itt jelentek meg Gyulai éles kritikái a szépirodalom ujabb termékeiről; smiattok nem egy haragot is kellé fejére vennie…

1855 júliusban…gróf Nádasdy Tamás mellé szólittatott föl mentorul,hogy öt külföldre kisérje s tanulmányaiban vezetője legyen. Egy évet Berlinben, Parisban

töltöttek, mindketten szaporítva ismereteiket; Gyulai látköre is sokat szélesbedett ez utazásban, melyet ő művészeti s irodalmi tanulmányai s világismerete

bővítésére aknázott ki. A következő (1856) ősszel Münchenbe jöttek, ott töltendők a telet. De az év végén, a szép reményekre jogosító fiatal gróf a bajor

fővárosban meghalt, s Gyulai visszajött Pestre….Dolgozott a Vasárnapi Újságba is, melynek megindulásakor (1854 tavaszán) mindjárt az első számban az ö

dolgozatával („Az első magyar komikus") kezdődött meg a lap szépirodalmi rovata, sőt két hónapig annak szerkesztésében is résztvett…

1858. július utolsó napján vezette oltárhoz a derék Szendrey Ignácz leányát, Marit, Petőfiné nővérét — s egyenesen Kolozsvárra vitte öt, boldog hajlékába.

Majd négy évig lakott Kolozsvártt s folytatta, nagy buzgalommal és sikerrel, tanári hivatalát, bírva az ifjúság szeretetét, a tár sadalmi körök s az egész város

tiszteletét a legnagyobb mértékben. Nem szűnt meg az irodalmi munkássága sem…

Arany János 1860-ban indítván meg a Szépirodalmi Figyelőt, Gyulai tollát annál nem nélkülözhette. Mig Kolozsvártt lakott is gyakran irt a Figyelőbe;

nemsokára azonban odahagyta tanárságát, közsajnálattól kisérve ott, örömmel üdvözölve itt, hogy ismét egészen az irodalomnak élhessen, Pestre jött s

rendes munkatársa lett a Figyelőnek s maradt utóbb a Koszorúnak is, különösen a szinházi kritikai szemlét vezetvén mindkettőben; de írt verseket,

novellát, tárczaczikket is. A Koszorú is megszűnvén (1865.) a Budapesti Szemle segédszerkesztője lett. …

1864 vége óta pedig, a Nemzeti Színház mellett felállított sziniképezde aligazgatója s dramaturgiai tanára…

Petőfi vegyes müveinek három kötetben kiadása után, Vörösmarty összes müvei sajtó alá rendezésére kéretett föl a Vörösmarty család és Deák Ferencz

mint annak gyámja által. E kiadás, Gyulai kezéből, a halhatatlan költőhöz méltóan jött ki. A gazdag s tartalmas jegyzeteken kivül Gyulai adta hozzá

Vörösmarty életrajzát…1866-ban pótolhatlan csapás érte. Gyönyörű s szellemdus nejét, az akkor összel dühöngött cholera hirtelen ölő hatalma kiragadta

karjai közül. A lesújtó csapás egy időre meglankasztotta munkásságát is; de épen a munka szeretete s a gondolat — hogy valami nyomot hagyjon vissza,

ha tán neki is ily hirtelen kell elmennie, erősítette meg lelkét s ösztönözte kétszeres tevékenységre. Munkái összegyűjtésével kezdett foglalkozni….

Gyulai sokat irt, rendkívüli tevékenységet s munkásságot fejtett ki az irodalom körül, de azt hisszük, s tanulmányai és ritka elemző tehetségei után méltán

várjuk, hogy munkásságának java, legbecsesb része még hátra van. – a – r –

Gyulai Pál (Kolozsvár, 1826. január 25. – Budapest, 1909. november 9.) magyar irodalomtörténész, költő, író, prózaíró, egyetemi tanár, műkritikus.

1873-tól szerkesztette a Budapesti Szemlét.

Beillesztett szövegek

Városok, várak

Brunóc

Eger

Gernyeszeg

Kolozsmonostor

Körmöc

Motrovica

Nagyszalók

Pécsi székesegyház /címlap/

Remete

Salgóvár

Selmec

Szamosújvár

Szob

Szuezi csatorna

Újvidék és Pétervárad.

Veszprém

Zalatna

Zbor

Pákh Albertről

Börtönkrónika

A rablóság Magyarországon

A koronázás

Szűz Mária szobor Pesten

Ebergényi Júlia

Szuezi csatorna

Világítótorony

Margitsziget

Szerkesztői mondanivaló

1867. 1. 4. Selmec vára

Selmecnek, mely köztudomás szerint hazánk legnevezetesebb és egyik legrégibb szab. kir. bányavárosa, jeles épületei közé tartozik vára, melynek képét futó

sorok kíséretében már lapunk 1861. évi 44. számában közöltük*….Őseink nem is számítottak arra, hogy az ellenség a bányavárosok közelébe jusson, és

ily csekély erődök által közvetlen védelemre kényszerítse az aranybányák munkásait. Az alsóbb vidéken fekvő végházak, mint Léva, Csábrág, Kékkő,

Fülek stb. várak tartattak a bányavárosok kulcsául, és ezek erődítésére és védelmére fordíttatott a derekasabb gond, hogy a török feljebb ne juthasson.

— És — mint látjuk — épen eme végházak (Fülek stb.) eleste korában 1554-ben épült Selmec új vára is.

Alapítójának egy nőt (Koesel Borbálát) nevezi a hagyományos történet, mint azt Bél Mátyás nagybecsű földrajzi munkájában följegyezte.

A nevezett hölgynek atyja Koesel Rázmán dúsgazdag, tekintélyes polgár és II. Ulászló király alatt kincstári igazgató volt, ki roppantul jövedelmező

bányái által az irigységig meggazdagodott…

Selmec régi vára. — (Keleti Gusztáv rajza.)

A vár felépült. Borbála pedig folytatta új élvek közt bűnös életét, míg erejében és kincsében végképen kimerült és szegénységre jutva, kínos nyavalyák közt

végre 1575. szept. 15-én bevégezte nyomorult életét. Fennmaradt jegyzetek szerint, midőn szokás szerint hulláját ősei sírboltjába cipelnék, oly vihar támadt,

a zápor és jégeső oly dühvel zúdult a temetési kíséretre, hogy az emberek elfutva, a koporsót az utcán hagyták, és a nép hite szerint az egykori dús hölgy oly

temetésben, milyent ebe számára rendeztetett, sem részesülhetett. E vár 1680-ban kőfallal megerősíttetett. A múlt század elején Rákóczi hatalmába esvén, a

békekötési tárgyalások gyűléshelyéül is szolgált. Hajdan tizenkét ágyúval volt ellátva, melyekből kettő az új toronyban levő óra-harangba öntetett.

* Lásd a h12-20 fejezetben, az 1861. 44. lapszámból vett Selmec-ismertetőt. G.

II. Politikai hetilapok

1867. 2. 19. Máramaros. (M.-Szigeth.) Szerk. Szilágyi István; kiadó ifj. Jura György. III-ik évfolyam. Ára 6 ft.

Összesen = 8.

1867. 2. 20. Megkegyelmeztetés a vesztőhelyen. Pozsonyban e hó 5-kén reggel egy Nyitra megyei születésű Hatos János nevű, katonai szökevény volt

kivégzendő, kit ötszörös szökésért Ítéltek halálra. Az elítélt bekötött szemmel már letérdelt és várta a halált, midőn ez utolsó pillanatban megérkezett

Ő Felsége kegyelme.

1867. 2. 21. Buda haladása. Újabban több terv készült, melyek létesülése nem kis mértékben élénkítené meg ős Buda városát. E tervek közül egyik

gr. Széchenyi Ödöné, ki jelenleg Bécsben időzik, hogy az állam- és déli vasúttársulatok igazgatóságainak bemutassa a Buda-Pest közt felállítandó

gőzkompok tervét. A gróf elutazása előtt Buda város tanácsához nyújtotta be folyamodványát, melyben 40 évre szóló elsőbbségi engedélyt kér a

város egész területére, bármi irányban vezethető lóvonatú vaspályának építésére. Vetélytársául lépett fel a Balázsi Antal budai ügyvéd társasága,

mely a Lánchídtól kezdve Ó-Budáig s evvel kapcsolatban a cs. k. élelmezési épület hosszában elhaladva a zugligetig vonuló lóvonatú vaspályára

szintén 40 évre szóló engedélyt kér. Végre, a pesti közúti vaspályatársaság szintén beadta kérvényét, hogy a pesti indóháztól a Lánchídon és budai

alagúton át egyfelől a déli vasúttársaság budai indóházához, másfelől a zugligetbe a Laszlovszky majorhoz vezető vonalat építhessen.

1867. 7. 79. Greguss Ágost beszéde Pákh Albert sírjánál

(Február 12-dikén.)

Megdöbbenve állunk ismét előtted, élet nagy titka, halál! Megdöbbenve, és a közönségesnél erősebb fájdalommal, mert az élet, melyet most eloltottál,

ezrek életének világított! Mert a kinek földi maradványaira ím, a föld kebele várakozik, irodalmunk és társadalmunk fényes lángja volt, a messze

világító Vasárnapi Újság alapítója és szerkesztője, a tegnapelőtti vasárnap halottja, Pákh Albert!

Mindnyájan ismertük őt, és tudjuk, hogy sokat szenvedett, sokat nélkülözött, mégis folyvást és lankadatlanul küzdött; tudjuk hogy neki kétszeres

fáradságába került az igazság fegyvereinek hordozása és forgatása, mert nála - ket évtized óta i a legépebb lélek a legroskadtabb testbe volt zárva:

tudjuk, hogy ő mégis az első csatarendben harczolt s hivatalának valóságos martyrja volt. Mert nemcsak az a martyr, kit magasabb eszméiért

az emberek rövidlátása üldöz: martyr az is, kit rendeltetése teljesítésében a zsarnok testnek rea feszitett kényszerkabátja akadályoz, vagy pedig

az ellenségesen bonyolódó viszontagságok halója tartóztat. S a mi barátunkat gátolta mind a kettő. Mily tantalusi kínok gyötörhették,

midőn erezte magában az erőt, hogy számunkra a szelem édenkert legszebb, legjobb gyümölcseit válogathatna, de érezte egyszersmind, hogy

nyomorú karját ki nem nyújthatja utánok! Mily tantalusi kínok gyötörhették 48-ban, midőn valósulni látszottak az eszmék, melyekért ö is küzdött,

s neki távol a hazától kellett, betegek és őrültek szomorú tanyáján, tespednie, s csak akkor térhetett vissza, midőn már.

Elhulltanak legjobbjaink

A hosszú harc alatt,

midőn az egész haza egyetlen rom volt, és újból kellett épiteni mindent! Most ismét a 48-diki eszmék valósulása kecsegtet — s Pákh Albert meg

nem érheti. Nem volt-e igazán csuda, hogy ő oly ritkán fakadt ki sorsa ellen, akkor is csak egy-egy meghittebb barátja előtt, és szinte akaratlan

villanatok közben engedve bepillantani a sivár éjbe, mely életére nehezült? Nem volt-e a legritkább erő csudája, hogy e martyr, ki önmagát is alig

tengette, képes volt a társaság különnemű köreit, és mondhatjuk, egész irodalmunkat humorával táplálni?

Hogy az ő halála mily roppant hézagot hasított irodalmi és társadalmi létünkön egyaránt: csak később fogjuk még sinyleni.

Az ő működése, ő mára oly szorosan összeforrt utolsó századnegyedes haladásunk minden tényezőjével, hogy e haladásnak alig van

örvendetesebb mozzanata, melynek előteremtésében részt ne vett volna. Nincs egyetlen kitűnőbb szereplője sem, kivel ne szövetkezett

volna. S ha keressük az általa gyakorlott üdvös hatás, és személyes tekintélye kulcsát, azt nemcsak szikrázó elméjében, nemcsak alapos készültségében,

nemcsak erős meggyőződéseiben, hanem lelkülete azon szerencsés összhangjában is találjuk, minélfogva benne a legélesebb nyelv a leglágyabb

szívvel párosult. Nyelve nem kimélt senkit, de szive segitett mindenkin. Azért mindenki tartott tőle, de mindenki szerette is. Csak a gonoszok

és kontárok gyűlölték: e gyűlölet azonban a valódi dicsőség kelléke. Az ő dicsősége pedig valódi. Esze világolt, kedélye melengetett, igazságos

jelleme hódított messze tul azon kiváltságos körökön, melyek vele közvetlenül érintkezhettek; s hatása annál nagyobb és biztosabb volt, mert

nem igényelt magának tekintélyt, nem ismerte a reformátori gőgöt. Pedig reformátor volt: hazai művelődésünk számára ő vetette meg a szélesebb

alapot; a korábbi, úgynevezett uri olvasó közönséget ő tágította egész olvasó néppé; s a nemes gyümölcsfák, melyek most az egykori vad cserje

helyén díszlenek, szinte kizárólag az ő csemetekertjének növendékei. De minek bocsátkozzam érdemei fejtegetésébe? Nem arravaló az idő, sem

hangulatunk, sem erőm. Csak istenhozzádot jöttünk neki mondani, midőn elnyűtt test-ruháját e mulandóság ruhatárába tesszük. Isten veled hat,

kedves barát, hű testvér! és daczoljon lelked a mulandósággal, és lebegj körül bennünket örök szeretettel!

1867. 7. 80. A magyar tud. Akadémia, folyó hó 11-én tartott nyelvtudományi osztálygyűlésén Arany János titkár e szavakkal emlékezett meg

Pákh Albertről: „Nem szándékom itt elősorolni azon érdemeket, melyeket Pákh Albert mint iró s szerkesztő az olvasási kedv ébresztésére, a szép

és hasznos ismeretek népszerűsítésére nézve tett. Csupán, mint a tudományos akadémia s illetőleg a nyelvészeti osztály tagját, s halálát mint ez

irányom veszteségünket, említem fel. Ő ugyan még nem foglalta el forma szerint székét. De mindig szíves készséggel foglalkozott a bíráló

bizottságokban. A múlt évben p. o. terjedelmes bírálatot terjesztett elő, mely belbecsére s a benne kifejtett nézetekre, elvekre nézve igen méltán

elfogadható székfoglaló beszéd helyett, miután ennek megtartásában betegsége s szünet nélküli foglalkozása gátolta. Az akadémia tehát megadja

neki a tiszteletet, melyet tagjainak adni szokott. Az akadémia tagjai ezennel meghívatnak Pákh Albert tagtársunk utolsó tiszteletére.

Az emlékbeszédről a nyelvtudományi osztály gondoskodni fog”. A titkár e gyászjelentését a gyűlés megilletődve fogadta s emlékbeszéd tartására

Gyulai Pált szólítja fel.

1867. 8. 87. A remetei g. e. templom,

(Máramarosban).

A Técsőről Máramaros-szigetre vivő országút mellett, a Tisza regényes völgyében fekszik Remete falucska. Lakosságának legnagyobb része görög

egyesült vallású, s nyelvre nézve oroszok; van azonban benne több magyar nemzeti kúria is, a Kecskeméthi Kormos, Revisnyei Reviczky,

Rednyik és több családokéi. A falu déli részén egy dombon, melyről gyönyörű kilátás nyilik a Tisza völgyére és Már-maros havasaira,

főszentélyével keletre fordulva áll a remetei görög egyesültek temploma. Magában véve kis méretekkel bir ugyan, de tekintve csúcsíves góth

ablakait, épitési idejét a XV-dik század kezdetére tehetjük, annál biztosabban, miután a góth ablakok mérmüvei még igen primitiv szerkezetűek,

nevezetesen három levelű rózsákból (Dreipass) állanak. A későbben, különösen a XV-dik század vége felé oly nagyban divó úgynevezett

„halhólyag” díszítési forrnak itt még egészen hiányoznak. — Régebben a pálosok zárdájához tartozó templom volt, s a zárdaépületnek

alapfalazatai a templom északi oldalán még most is jól kivehetők. Mondják, hogy itt volt azelőtt Mármaros megyének első gymnaziuma,

azonban biztos történeti adatok hiánya miatt ezen állítást nem lehet bebizonyítani.

Érdekes mint XVI-dik századbeli magyar nyelvészeti emlék, II. Lajos királyunk levele a remeteiekhez, mely szóról szóra következőképen hangzik:

„Mandátum Ludovici Kegis pro parte Heremitarum Eemeteiensium 1516. Commissio propria Regis.”

„Laios, Isten Kegeielmebeol, Magiar Országnak es Ceh Országnak Kirallia, az my Maramaros Varmegienkben lakó híveinknek ugj mint az feo Ispánnak,

Vice Ispánnak, es az szolga bíráknak. Keosze-neteonket és Jó akaratunkat…

A remetei g. e, templom (Máramarosban).

„Panaszolkodanak minekünk az Maramaros Varmegyeben leueo Bódog asszonj kalastromaba lakó Remete barátok suplicatioiokban hogy az ű otth

Mara. Varmegieben leueo falobeli Jobbagiokhoz volna az Regj elmúlt boldog emlékezetes kiralioktol szabad teoruenieok es priuilegiomok melliel az

meghneuezett Remete falubeli jobbagiok tartattak ottan szabadságba mint az mj otth Mara. Var. leueoe otth varasink az minemes szabadságban vannak:

es nem volt az Varmegie-heoz rendelue semmi fizetésben, hanem my az otth városinkhoz voltak számláltatva, minden teorueniel es szabadsagai mind eleiteol

fogua. Ty penig nem tud-giatok ki akaratiabol auagj miczoda méltóságból indittatan, az meghneuezet frátereknek es az eo Remetej Jobbagioknak iltten

szabad regi teoruenieket es priuile-giomokat meg nem tekintuen eoket az my Mara. Varm. leueo eeotth (öt) szabad Varatinteol el akartatok szakasztani es az

Varmegiehez akartatok koetny, s eott Vgian elis szakasztattatok es magatokhoz kapczioltatok stb. .. (Dátum Budae in festő Liaurentii).”

Őseink tiszta magyar nyelve igen keveset különbözött mostani nyelvünktől, csak az írásmódja] különbözött itt-ott. Fenti oklevél bizonyítja, miszerint a

remetei jobbágyoknak már a XVI-ik század elején külön jogaik valának, és hogy e zárdatemplom Boldog Asszony (Szent Mária) tiszteletére volt szentelve.

Jelenleg a templomot gör. egyesült szertartásuak használják; ezek készitették mind e templom tetőzetét toronynyal, mind pedig az annak nyugati oldalán

levő fatornácot. Képünk e templom három góth ablakos déli oldalát tünteti elénk, háttérben Remete helység lakóházai közül néhány, és Apecka nevű

havas messze kéklő csúcsa láthatók. Myskóvszky Viktor.

1867. 10. 116. A budapesti pályaudvarokat összekötendő lóvasútra s ezzel kapcsolatos gőzkompra, Széchenyi Ödön gr. 40 évre szóló szabadalmat nyert.

1867. 11. 128. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok t. olvasóihoz

Midőn ezelőtt 14 évvel, ama sivár vigasztalanság korában, a hazai olvasó közönség számára egy népszerű ismeretterjesztő hetilap kiadására

határoztam magamat, a szerencse úgy akarta, hogy annak vezetését oly férfiú kezébe tegyem le, ki az előtte álló föladatot teljes mértékben

fölfogni s megoldani is képes volt. E férfiú Pákh Albert volt. Tizennégy éven át helyes ítélettel és tapintattal, sokoldalú ismerettel s

lángoló hazaszeretettel folytatta munkáját…A felvilágosodásnak s a nemzeti és irodalmi érdekeknek kevés ember szolgált több hűséggel,

példásabb kitartással és kézzelfoghatóbb sikerrel, mint ö….A lapot az eddigi szellemben és irányban fogják vezetni; mert ugyanazon szellemi

erők, melyek az elhunyt mellett, az elvrokonság és barátság kettős kötelékével hozzá csatolva, eddig közreműködtek, fognak ezután is az általa

kitűzött cél felé az ö nyomain haladni.

Nagy Miklós úr, a Magyarország Képekben című folyóirat szerkesztője, ki a volt szerkesztő alatt lapjaink belső munkatársa és segédszerkesztője

volt huzamosabb ideig, a szerkesztő betegsége alatt és halála óta pedig e lapokat ideiglenesen vezette, veszi át most névleg is a felelős szerkesztői tisztet.

Pákh Albert úr, ki kilenc év óta a közönség teljes megelégedésére vezeti testvérlapunk, a „Politikai Újdonságok”-ban a vállalat politikai részét, fogja

továbbra is az eddigi szellemben, mint főmunkatárs, megtartani e lap vezetését…

A Vasárnapi Újság főmunkatársául lép be a szerkesztőségbe Szász Károly úr, e lapoknak kezdettől fogva, hű munkatársa. Szépirodalmi és

tudományos munkálatairól az egész hazában ismeretes s kinek közreműködése által lapunk újabb gyarapodást nyer. Elérhetni remélem azt, hogy lapunk,

az eddigi irányban haladva tovább is, megtartják, sőt egyre szélesbítik az olvasó kört… Pest, március 15. 1867.

Heckenast Gusztáv.

Midőn a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok vezetését, mint felelős szerkesztő, ezennel átveszem, érzem egyfelől a feladat nagyságát: e

majdnem másfél évtized alatt közkedvességet kivívott, az irodalomban tekintélyes állást elfoglalt lapokat múltjukhoz méltó jövőnek vinni elébe;

másfelől a nagy felelősséget, melyet ezzel úgy a nagy közönség, mint az elhunyt szerkesztő emléke irányában elvállalok. Ily helyzetben nem

tehetek ígéreteket, de igazolni vélem magamat s reményt nyújthatok az olvasóknak, ha fölemlítem azon szerencsés körülményeket, melyek pályámat

mintegy megkönnyítik. Az új szerkesztőségnek nem kell, nem is akar új ösvényt törni. Föladata, ha azt jól fogja föl, a megkezdett irányban s szellemben

haladni tovább, s minden törekvése épen erre lesz irányozva; mert jól tudja, hogy a lelkiismeretesség és buzgóság erőt kölcsönöz a gyöngébbnek is.

Főleg munkatársaim közreműködéséből merítem a reményt. Nemcsak a főmunkatársakat értem itt, hanem értem a testvérlapok mindazon

tisztelt munkatársait is, kik e lapokat eddig, annyi éven át becses közleményeikkel gazdagították, s kiket ezután is megnyerni szerencsés voltam.

Pest, március 15. 1867.

Nagy Miklós

1867. 14. 163. A Párisba utazóknak. Paris, márcz. 27-kén. Nem kételkedve, hogy sokan fognak hazánkfiai közül a világtárlat kedveért Páriába rándulni,

hasznos dolgot vélek cselekedni, midőn némely útmutatást jegyzek föl számukra. Megérkezvén Parisban, legelőször is podgyásza vizsgáltatik meg az utasnak,

mi igen kíméletesen hajtatik végre. A holmit azután hordár viszi a kocsira, melyről tanácsos mindjárt a vasútról leszállás után s a motozás előtt gondoskodni.

Megfogadván a künn álló kocsik közül valamelyiket és számjegyet vévén át a kocsistól. Ha elég bérkocsi nem lenne az udvaron, s a hordár se lenne képes ilyet

keríteni, vasúti társaskocsin is mehet az ember, ami azonban annyiban kényelmetlen, hogy nem mindig egyenesen az illető utas szállása felé hajt. A fogadó

udvarába be nem fér. Különben bére csak 18 sous. A bérkocsik dija aszerint, amint szín alatt vagy pedig köztéren állomásozó (voiture de remise és voiture

de place), egy vagy két lovon, természetesen különbözik, s másfél franktól 2 fr. 25 centimot tesz hajtásáért. Különben az árak rajta vannak az említett

számjegyen. Borravalóképen két sous-tól fölfelé adhat az ember. Akinek sok pénze van, az valamelyikébe a nagy fogadóknak tarthat, pl. a „Grand Hotel"

vagy a „Hotel du Louvre"-ba, ahol jó ellátás mellett azon előnyben is részesülhet, hogy németül beszélhet a szolgáló személyzettel. E pontnál nem ajánlhatom

eléggé az idegeneknek, hogy a cselédekkel emberségesen bánjanak s rendeleteiket mindig kérő alakban adják, a „s'il vous plait"-t soha el nem hagyva a

mondat végéről. A soványabb erszényü utazó valamely távolabb eső vagy kisebbszerü fogadóban fog találni szobát….

Ki saját fogadójában nem akar étkezni, az szerte a városban talál jobb-roszabb, drágább-olcsóbb vendéglőket (restaurants), majd fejenkénti szabott vagy

szabad árral. Az előbbiek 1 fr. 25 cent.-tól 2 frankig vesznek reggeliért, és 1 fr. 60 cent.-tól 4 frankig az ebédért, ide nem értve a Louvre és Grand hotel ebédjeit,

melyek 7 és 8 frankba kerülnek. A „Hotel d'Espagne et de Hongrie" tulajdonosa eddig ebédért 4, s reggeliért 2,5 frankot vett, a nála 10—12 frankért

napjára kaphatni lakást és eledelt. A vendéglőkben mindannyiszor borravalót szokás adni az illető pincérnek, legkevesebb két soust személyenként.

Mikor fizetni akarnak, ne „payer," hanem „l'addition s'il vous plait" szavakkal szólitsák magukhoz az őket szolgálta pinczért…

Ki omnibusra ülni akar, az vagy menjen a legközelebbi hivatalba (bureau d'omnibus), vagy szálljon be az utcán is, ha tudja, melyik kocsi hova visz.

Ha a fölvételi hivatalba megy, nevezze meg a helyet, hova menni akar, a fog kapni számot, melynek előmutatása mellett, amint az illető kocsi megérkezik,

sorrendben felülhet. Ha az omnibus nem megy egészen odáig, a hova az utas kívánkozik, kérjen a kalauztól (conductor) továbbszállitási jegyet (correspondance),

és tudja meg, hol kell majd leszállnia. Itt az uj fölvételi hivatalban szintúgy sorszámot kap, s ennek és a megtartott továbbszállitási jegynek átadása mellett,

más omnibusba ül, mely aztán rendeltetése helyére vagy ahhoz legközelebb elviszi. A vitelbér csak 6 sous vagy 12 kr. a tovább-szállitó jeggyel együtt, a kocsi

tetején (impériale) meg csak 3 sous, akármerre menjen is az utas a város falain belől. De a ki correspondance-ot kér, habár a tetőn foglal is helyet, hat sous-t

köteles fizetni…Magyar lapokat, a Magyar Egylet kávéházán kivül, találhatni rue de Tournon 6. sz. alatt, a Luxemburg-i palota tőszomszédjában, hol egyéb

nyelven irt újságokat is: pl. a Wanderert, az Augsb. Allgemeinet, a Kölni újságot s a prágai Politik-ot is kaphatni. Igen jól fölszerelt olvasóhely még az is,

mely a Passage de l’Opéra-ban van, a hol magyar lapok ugyan nem, de bécsiek és a Pester Lloyd is olvashatók.

Sz. D.

1867. 15. 176. A miniszterek eskületétele. A budai királyi várpalota, melynek trónterme, 1865. december 14-én az alkotmányos kiegyenlítés történetében

új korszakot ígérő trónbeszéd szavait visszhangozta. 15 hónap múlva, 1867. március 14-kén a magyar felelős miniszterek eskületételének volt tanúja…

A február 17-ki leirat végre megvigasztalta a nemzetet, kimondván az alkotmány visszaállításának nagy igéjét; kinevezvén miniszterelnökké az országnak

egyik legnépszerűbb emberét s megbízván őt a teljes minisztérium megalakításával. Megalakulván a felelős kormány és pedig, mint alkotmányosan kell,

az országgyűlés mindkét házának határozott többségéből. A miniszterelnök gróf Andrássy Gyula és az Ő Felsége oldala mellé rendelt miniszter gróf Festetics

György, Bécsben tették le az esküt ő Felsége kezeibe. A többi miniszterek esküjét ős Buda várában, Magyarország királyi fővárosában, Mátyás király

palotájában kívánta elfogadni Ő Felsége. Mintha az annyi gyászemlékkel terhelt falak megifjultak volna ez alkotmányos örömünnep napjára…A miniszterek

eskületétele a kisebb trónteremben történt. Ő Felsége, magyar huszártábornoki egyenruhában, fején kalpaggal, fogadta trónja ez Őrállóit ez ünnepélyes

pillanatban. Egyik oldalán első hadsegéde gróf Crenneville, másikon a miniszterelnök Andrássy Gyula gróf állottak; túl pedig Szlávy József,

belügyminisztériumi államtitkár, ki az eskü-formát olvasta…Az eskületétel után az országgyűlés mindkét házának küldöttségét fogadta Ő Felsége a nagy

trónteremben. Ekkor már az összes minisztérium állott oldala mellett. A küldöttség szónoka, Bartakovics Béla egri érsek, nemcsak az országgyűlés,

hanem az összes nemzet háláját tolmácsolta Ő Felsége előtt az alkotmány visszaállításáért s a felelős magyar minisztérium kinevezéséért. —á—r

Ludwig Folliot de Crenneville (1861–1867)

1867. 17. 200. A szamosújvári országos fogház.

Szamosújvár szabad kir. város lakói örmények s nagyrészt kereskedők. Mulatságot hiába keres itt az idegen, de látnivalót mégis talál; így Rubensnek

eredeti festménye a városi főtemplomban s a város északi szélén fekvő országos fogház méltók a megtekintésre…

Először a II. Rákóczy György által 1653-ban emelt épület tűnik szemeinkbe; földszinti részében fekszik a fogház konyhája, hol a fegyencek

maguk főzik étkeiket; ne lépjünk ide be, mert csak példátlan piszkot találunk. Figyelemre méltóbb az ezzel szemben fekvő épület, melyen

számtalan felirat s relief hirdeti, hogy Martinuzzi György, Erdély volt kincstárnokának vára előtt állunk; építették 1542-ben. György barát

meggyilkoltatása után innen horda el Castaldo áldozatának töméntelen kincseit; ezen épületnek pincéjében mutatják Báthori Boldizsár

kémény-szerű szűk földalatti börtönét, melyben súlyos láncokkal terhelve őrizték…

Ide hozzák be Erdély minden törvényhatóságától az egy évnél hosszabb fogságbüntetésre ítélt fegyencet, hogy eleget tegyen szenvedései által a

társadalmi jogrenden elkövetett sérelemért s hogy büntetése által erkölcsileg megjavulván, azt többé ne veszélyeztesse. Két célja van tehát

ezen intézetnek: t. i. a büntetés és javítás. A büntetés a fegyencek legnagyobb tömegére anyagi szenvedések s nélkülözések összegét foglalja

magában, oly kényelmektől, jólléti javaktól való megfosztást, milyeneket eddig élvezett. A szamosújvári fegyház bűnözőinek legalább 7/₁₀része

az alsóbb és legalsóbb néposztályból kerül ki; a szabadság keserves fáradsággal nyújtott nekik mindennapi kenyeret; öltözéket a tél hidege ellen

s fűtött kályhát ritkán. Itt mindezt hiány nélkül feltalálják, sőt tisztaságot s előbbi állapotukhoz képest kényelmet is….

Majd minden iparág képviselve van az intézetben, mert ha valamely fegyenc egy vagy más iparhoz ért beszolgáltatásakor, azt tovább is

gyakorolja. Sokan vannak azonban olyanok, kik semmihez sem értenek; itt kellene tehát kenyérkereseti módra őket megtanítani, hogy a

tétlenség kiszabadultuk után bűntettre ismét ne kényszerítse őket…A fegyencek napi rendje következő: 5 órakor kelnek, folyosón térdelve

imádkoznak, ezután mosdanak s a munka-szobákba vezettetvén, munkához látnak. 7 órakor 1 ¾ font kenyeret kapnak egész napra, a most

ebből reggeliznek. 12-kor megperdülvén a dob, ebédre gyűlnek, mit hálószobáikban végeznek. Ebéd után 2-ig nyugszanak, utána pedig

7-ig ismét dolgoznak. Szürkületben egy félórai sétát tesznek a belső udvaron, végeztével dobszóra szobáikba vonulnak; itt megszámláltatván,

rájuk csukatnak az ajtók s nem sokára az egész épületben halotti csend uralkodik, melyet csak a folyosókon s az intézet körül felállított őrök

hosszan elnyújtott jelkiáltása szakit félóránként félbe. Minden látogatót kellemesen fog meglepni azon fénylő tisztaság, mely az intézetnek minden

termében honol s mely kétségtelen érdeme az igazgató úrnak… Magyarország börtönei általában rossz lábon állnak, de az erdélyiek még sokkal

rosszabban. Vajha alkotmányunk s önkormányzatunk fiatal ereje mihamarabb begyógyítaná a sebeket, miket erkölcsi s anyagi létünkön tudatlanság,

tespedés és rosszakarat ejtett.

Tauffer Emil

Szamosújvár (románul Gherla) város Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Az erdélyi örmények legfontosabb központja, az örmény katolikus

püspökség székhelye

1869. 17. 229. Börtön-krónika.

A világosi gyásznap befejezte a forradalmi harcot s megnyitotta a rémuralom korszakát. A szabadságharc hősei és szereplői, ha külföldre

menekülniük nem sikerült elfogattak, börtönbe vettettek, melynek ajtaja, kivált a bosszús szigor első időszakában, csak a vesztőhelyre nyílt,

vagy évekig csukva maradt mögöttük. A haza vértanúit, kik bakó-kéztől estek; el, ismeri mindenki, neveiket a kegyelet őrzi. A foglyok

hosszú sora, bár ítéleteik akkor nyilvánosság elé adattak, ma már többnyire feledve; pedig szintén megérdemlik, hogy mint a hazáért

szenvedettek, emlegetve legyenek. Oly kort értünk, hála istennek, mikor ezt szabadon tehetjük. E szomorú krónika feljegyzője, Olmütz

és Josephstadtban majdnem hét évig szenvedett; börtöntársai neveit most jegyzékben közli e lapok olvasóival, remélve, hogy akad

példájának követője, ki a többi börtönökről is közöl hasonló jegyzéket. A hazafi erény büntetésére cs. kir. hadi törvényszék volt felállítva,

Aradon, Kassán, Nagyváradon, Pozsonyban, Temesvárott, Nagyszebenben, Pesten, mely a fő és központ volt. Aradon legnagyobb részt

katonák felett mondatott ítélet. Pesten legnagyobb volt a foglyok száma, itt több hadbíróság is működött, az ítéletek is legszigorúbbak voltak,

kivált 1849-ben. Bécsben is történtek elitélések, sőt alkalmilag egyes helységekben is, melyekről rejtélyesen lehetett hallani. Most ezeket is

napvilágra kellene hozni. E hadi törvényszékekben idegen auditorok és hadbírák, valószínűleg a legtöbb esetben felülről vett egyenes parancs

szerint ítéltek a vádlottak élete, vagyona és szabadsága fölött. A szenvedély és bosszú első rohamában az ítéletek a legszigorúbbak voltak.

Sok elítélt halált kapott. S a ki kegyelmet nyert is, a kegyelem többnyire súlyos börtönbüntetésből állt. Utóbb a halál-ítéletek abba hagyattak

s a börtönbüntetés volt az ítélet, és pedig 1—20 évig tartó, vasban vagy vas nélkül. A későbbi ítéletek, az előbbiekhez aránylag, e tekintetben

is enyhébbeknek mondhatók. Rendszeresített börtönök, hazánkban: Munkács, Arad, Leopoldvár, Eszék, Pétervárad, Zára, Gradiska. Idegen

országokban Morvában: Olmütz, a Morva vize partján, erős várral; Csehországban : Theresienstadt az Élbe partján, Josefstadt az Élbe és Metau

kis folyó összefolyásánál, Königgrätz hasonlóan az Élbe partján; Tyrolban Kufstein, egy sziklatetőn. E cikk írója 1850. januártól 1852. május 27-kéig

volt olmützi várfogoly, így csak azon idő alatt ott levők névsorát közölheti…Olmütz Morvaország fővárosa mintegy 10 —15 ezer lakossal,

egyszersmind első rangú várerőd az osztrák birodalomban fekszik, a Morva folyó partján. A város a vár közepén van, körülvéve a várfalai és

bástyái által. Most már vasúttal van összekötve Magyarországgal. Pestről Pozsonyig még 1849-ben nem levén vasút, a foglyok tengelyen

szállíttattak Pozsonyig, innen vasúton Olműtzbe, hova rendesen éjjel érkezett meg a fogoly-szállító vonat. A fogda a Katalin nevű várkapu

mellett nyúlt el, mintegy 25—30 ölnyi hosszúságban, legnagyobb szélessége alig 2 öl. Ez volt a nagyszámú fogoly sereg sétahelye. A foglyok

a vár kazamatáiban laktak: a nagyobb szobákban 7 — 8, a kisebbekben 3—4. Várparancsnok ez időben Böhm nevű volt. Olmütz környéke,

az úgynevezett Hanákság, termékeny, az élelmezési cikkek olcsók voltak.

1867. 18. 220. A postakocsik ezután zöld színre, piros-fehér szegéllyel, fognak befestetni; a levélszekrények zöld színre, magyar címerrel és fölirattal elláttatni,

a levélhordók számára piros-fehér zsinóros zöld atilla lett megrendelve. A postai szolgaszemélyzet, t. i. a vezetők, levélhordók, irodaszolgák és postakocsisok

magyar egyenruhát nyernek /246. old./

1868. 20. 236. Keletindiai postakocsik. Hogy mennyire túlszárnyalták az angolok a világ többi népeit mindazon intézményekben, melyek a

közlekedésre és forgalomra vonatkoznak, legszembetűnőbben postaügyekben mutatkozik. Azt a rendszert, mely szerint egyenlő vitelbért kelljen

fizetni az államnak minden politikailag együvé tartozó részeibe, mely lassanként már a kontinensen is érvényre kezd jutni, legelőször Angliában

állították fel, és a levél általi közlekedés mérhetetlen fokozódása e rendszer czélszerüségét fényesen igazolta. Legnagyobbszerünek mutatkozik ezen

intézkedés Kelet-India végtelen területén, annál is inkább, mivel a közlekedés ez ázsiai tartomány belsejében majdnem legyőzhetetlen akadályokkal és

nehézségekkel van összekötve. Kelet-India még nincs vasúti hálózattal bevonva, s ennélfogva nagyon sok helyen többnyire gyarló töltésekkel

kénytelen magán segíteni. Mindazáltal mégsem jön tekintetbe, hogy vajon a levelet ez óriási birodalom egyik végpontjától a másikig kell-e szállítani,

vagy csakis két szomszédos állomás között egy rövid úton kell annak áthaladnia. A vitelbér mindkét esetben csak egy penny (a mi pénzünk szerint

körülbelül 4 vagy 5 krajczár). Ezen annyira előhaladott postaintézménnyel imitt-amott a hátramaradott közlekedési eszközök természetesen kiáltó

ellentétet képeznek. A keletindiai tartományok jókora nagy részében a gőzmozdonyok még mindig az ismeretlen lényekhez tartoznak, annyira,

hogy az összeköttetés csak felette kétes minőségű utak által tartatik fenn. Ilyen helyeken azután a postakocsit, vagy helyesebben mondva postaszekeret,

a járhatatlan tereken oly kezdetleges fogat czipeli keresztül, mely a közlekedés legegyszerűbb gyermekkorára emlékeztet. A kevés művészetről

tanúskodó jármüvet, két ló húzza, melyek közül az egyik a két kocsirúd között fut, mig a másik rudasnak van befogva. E nem igen szellemdús

berendezés mellett a szekér, főleg egyenetlen utakon, szüntelenül a felfordulás veszélyében forog, de hiába! a régi megszokás mindig legszívósabb

s könnyebb a vitelbért egy egész birodalom számára szabályozni, mint a postakocsisok szokásait megváltoztatni. Hanem az idő majd csak itt is

megteszi a magáét. Az angol nemzet szervező, rendező szelleme, mely már annyi akadályon diadalmaskodott, lassacskán Kelet-India legtávolabb

eső vidékeit is közelebb fogja hozni a nagy világforgalomhoz. Korábban vagy későbben azt az óriási földterületet is át fogja ölelni a vaspálya s

akkor aztán Kelet-India göröngyös töltés-utai is el fognak enyészni a lakosok emlékezeteiből, postaszekereik-, lovaik- és postalegényeikkel egyetemben.

1867. 19. 232. Fiuméből az ottani ünnepélyességekről máj. 9-én éjjel következő magyar távirat érkezett a pesti lapokhoz: „A kir. biztos nagyszámú nemzeti

zászló vitele mellett, roppant fáklyászenével tiszteltetett meg, melyben mintegy 8000 ember vett részt. Matkovich vezetése alatt küldöttség járult a

kir. biztoshoz, Fiúménak Magyarországhoz való mielőbbi közvetlen bekebelezése iránti óhajnak adva kifejezést….

1867. 20. 245. A budai királyi palotáról. A budai királyi palotában a császárné lakosztálya öt, a császáré hat szobából áll. A császárné szobái falát viola-színű

selyem-damaszk falszőnyegek födik, ha-sonszinü virággal, közben arany díszítésű fehér paneaux. A bútorzat mahagonifából van aranynyal, a kárpitos

munka sima violaszinü selyemből. A császárné tulajdonképeni lakszobája a déli oldalon levő sarokszoba az első emeleten. Innen a kilátás egyrészről Pestre

s a Pest mögött elterülő síkságra, másrészről pedig a Gellérthegy s a Csepelszigetre nyílik. Az egyik teremben pompás Bözendorfer-zongora áll

palisander-fából, bronz ékítményekkel. E lakosztályból elzárt lépcsőzet vezet a második emeletbe s a földszintre. A császár termei fehér-kék s piros

sárga díszítésnek, s különösen a dolgozó szoba-íróasztalai, étagérejai és könyvszekrényeivel pompás látványt nyújt. A bútorzat itt is csupa mahagoni

fából való. A palota kertje is oly gyönyörű, hogy ily ápolás mellett, minőben két év óta részesült, díszre nézve tán nemsokára ki fogja állani az

összehasonlítást a schönbrunnival is. Fekvésre nézve természetesen fölülmúlja, s a felséges panoráma, a mi innen a Duna, a két főváros s a Pest

mögött elterülő la pályra nyílik, nagyon megnyerte a fejedelmi pár tetszését. A császárné a kápolnában meghallgatott mise után a délelőtt nagy részét

a kertben tölti Ferenczy k. a. társaságában.

1867. 21. 256. Zalatna, és vidéke. (Erdélyben.)

Zalatna az erdélyi bányavárosok elsei közé sorozható. A múltban legelső is volt. Kebelében fekszik azon vadregényes, a természettől

kincsekés szépségekkel dúsan megáldott nyugati havasoknak, melyek folytonos csoportozatban betöltik Erdély délnyugati részét, Kolozsvártól le

Déváig körülszegélyezve a Maros által. Idegen utazók e hegységeket, elragadtatásukban, El-Doradonak nevezték el; mi nem túlozunk, ha

Európa egyik kincsforrásának nevezzük. Ki e hegységek közé lépett, az egyszersmind átlépte a bányászvilág határát. Hegyszorosokban, szikláról

sziklára zuhanó havasi patak mellett, a hegyoldalba vájt éreztörő malmok — zúzdák, — a kis völgyöblök-ben egy-egy olvasztó-kemence, kohóból

kitörő nehéz fojtó füst, köröskörül összelyuggatott, omló és ékeiktől megfosztott kopasz hegyek — ezek jellemző részei e bányászvidéknek.

Kellemesebb képben csak ritkán gyönyörködhetünk, csak itt-ott találunk egy-egy nagyobb helységre, hegyek tövében, vagy egy kis völgykatlanban.

Zalatnának fekvése is ilyen. Két patak összefolyván és az Ompolynak adván eredetet, jókora tért képeznek; mellettük terül el Zalatna, hajdan

vidám és gazdag, a közel múltban szomorú sorsot ért bányaváros…

Királyaink alatt Zalatna szintén fontos bányászati helység volt. Akkor Offenbánya vitte a főszerepet, mely 32 kohóval bírt, második helyen

Zalatna következett, mert Abrudbá-nya bár legelsőbb érezte árpádházi királyaink kegyét s bőkezűségét, virágzásnak indulni, kifejteni erejét a

fehérvári káptalan miatt, melynek adományoztatott, nem vala képes. A bányászat emelése, mint sok más érdekeink körül, az Anjouk nem kevés

érdemet szerzének maguknak. Nevezetesen Zalatnát Nagy Lajos emelte a bányavárosok azon kiváltságos osztályába, mint a magyarországi

bányavárosokat. A fejedelmeink alatti viszontagságteljes kor sem volt nagy hatású e bányavárosokra nézve. Éltek szakuknak és hozták ki

a setétbői az aranyat, melyre az erdélyi fejedelmeknek nagy szükségük vala, hogy megtöltsék a basák zsebeit, és így nagy ügygyel-bajjal

kivihessék terveiket. Az ujabb időben, különösen Mária Terézia, a bányászatra és e miatt a bányavárosokra is kitűnő gondot fordított…

II. József még fontosabb bányászati hellyé tévé. Es az maradt 1848-ig, mely év, mint nemzetünk történetében, itt is korszakot képez. Egyes

epizódok, melyek némelyike nem folyt le vér nélkül — mint a Hóra-lázadás — és a két kaluger /görögkeleti szerzetes/ szereplése, a

görög-n.-egyesültek harcza a görög-katolikus oláhok ellen, a Varga Katalin-féle rakoncátlankodás, mintegy előjátékai voltak a 48-ki véres

drámának. Mind e kis bányaváros körében támadtak, elvonultak és elfojtattak a nélkül, hogy magán a városon mélyebb nyomokat hagytak

volna. De az 1848-ki év végzetes volt. A felbujtatott havasi oláhok által a város kiprédáltatott, aztán felgyújtatott, lakossága szine, virága vérengzően

legyilkoltatott. Zalatna nevezetességei sorából Apafi fejedelem vadászházát említhetem, mely ma romokban heverő egyszerű épület. Más nevezetessége,

a mi az idegent valóban meglepi, a kohók, meg az aranypróbáló hivatal. Láthatjuk itt, hány műveleten megy át a kő, melyet a föld mélyéből kihoznak,

és melyről még csak azt tudjuk, hogy érckő: addig, míg elválasztva áll előttünk a vas, réz, ezüst, arany, és — a salak. Jelenleg két nagy, remekművű,

a szaktudomány legújabb előrehaladottsága szerint épített kohója van. ..Oly kőzet, mely hason minőségben sehol sem fordul elő, csak a régi Dácia,

illetőleg Erdély területén…. Lukács Béla

Zalatna (románul Zlatna, németül Klein-Schlatten, vagy Goldenmarkt, latin neve Ampelum, majd Auraria Minor, szászul Kleinschlatten) város

Romániában, Fehér megyében.

1867. 21. 267. Rendkívüli előfizetős júniustól szeptemberig, 4 hónapra.

A jelen mozgalmas és várakozásteljes időben, midőn minden nap új mozzanatokat hoz alkotmányos fejlődésünk folyamában s új, érdekes

jelenetekkel gazdagítja a napi történetet, az időszaki iratok kétszeres fontosságot nyernek, s a szokottnál bővebb anyaggal rendelkezhetvén,

rendkívüli érdekkel bírnak. E folyton növekedő érdeknek tulajdonítjuk, hogy a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok, mint a közélet

minden nevezetesebb mozzanatát felölelő s arról tájékozást nyújtó iker-vállalat, a közelebbi időben folyvást szaporodni látta olvasó-körét.

Célszerűnek véltük azért alkalmat nyújtani azoknak, kik újonnan óhajtanak ikerlapjaink előfizetői sorába lépni, hogy már június elejétől

kezdve tehessék. A küszöbön levő s már júniusra kilátásba helyezett koronázás s az azt előkészítő és követendő események a

Vasárnapi Újságnak mind szövegét, mind képeit nagy érdekkel ígérkeznek megajándékozni. Gondoskodtunk, hogy e lap, mely másfél

évtizedes pályáján a hazai ügyekre mindig oly kiváló figyelmet fordított, az eseményekkel lépést tartva, benne az olvasó most is

föltalálhassa mindazt, a mi érdekest a nagy napok nyújtanak. Az országgyűlési és megyei élet elevensége folytonosan szaporodó tárgybőséggel

látván el a Politikai Újdonságokat, e téren is, az eddigi modorban és szellemben, kellő tájékozást nyújtunk az általános és részletes politikai helyzetről.

Pest, május 20-án

HECKENAST GUSZTÁV, kiadó; NAGY MIKLÓS, szerkesztő.

1867. 28. 350. Képek a koronázásról.

Mátyás király temploma rég nem látott jelenetnek lőn színhelye f. évi jun. 8-án. 1792 (Ferencz király koronáztatása) óta nem volt magyar koronázás

Budán; azelőtt pedig soha. Az Árpád és a vegyes házbeli királyok idejében Székesfehérvár volt a koronázás rendes helye; csak egyszer, Róbert

Károly harmadszori koronázásakor látott Budavára koronázást, de ez sem a szent koronával történt melyet akkor Apor vajda tartott lefoglalva; s

még az első Habsburg-házi magyar király I. Ferdinánd is Székesfehérváron koronáztatott. Utána, fián Miksán kezdve Pozsonyban koronáztattak

királyaink; s az egyetlen kivétel Ferencz király volt. Azt hisszük, mostantól kezdve: a rendes koronázási hely már Budapest.

Képek a koronázásról

Képünk a koronázás nagy fontosságú tényének pillanatát ábrázolja. A művész, ki előtt ezúttal nem a művészi vagy tetszési szempont volt az egyedül

döntő, túltette magát azon tekinteten, az ünnepély főszemélyeit: az oltár előtt térdelő s Szent István palástjába burkolt királyt, és a templom közepén,

trónszéken ülő királynét, nem adhatta szemben a nézőnek, hanem egészen hátban kellé adnia. Mert ha az ünnepély más mozzanatát választja, pl. mikor

a király szembe fordulva, a ráövezett kardot kirántja — jelvileg az egyház és ország védelmére, — vagy mikor már a megkoronázott felségek, az

oldalt fölállított (s képünkön még üresen álló) trón-emelvényen állva vesznek részt a szentmisében, — vagy mikor a nádori tisztet helyettesítő

miniszterelnök, az oltár előtt, tollas föveget magasan rázva, harsány hangon kiáltja el: „éljen a király!” — s egyszerre ezer meg ezer toll lebeg a

légben, s ezer meg ezer torok viszonozza a kiáltást, — lehet, hogy bizonyos tekintetben kedvezőbb helyzeteket tüntethetett volna elő, — de föláldozta

volna azt, mit a koronázás hű képénél föláldozni egyedül nem volt szabad: magát a koronázás tényének ünnepélyes pillanatát. —d—r

1867. 34. 424. A Matica slovenska nevű tót irodalmi egylet f. hó 15-kén tartotta Turócz-Sz.-Mártonban közgyűlését, mintegy 300 vendég jelenlétében.

A gyűlésen dr. Húrban megbízatott Stur Lajos életrajzának megírásával, különös tekintettel kora történetére, miután a kihirdetett jutalomra pályázó

nem jelentkezett. Aztán egy választmány alakíttatott, mely tót nemzeti dalok, közmondások, népjátékok s szokások gyűjtésével foglalkozzék.

Ezt egy magyar országgyűléshez intézendő tót peticio tárgyalása követé, melyben a gyűlés az országos alapból segélyt kért. A pénztári kimutatás

szerint az egylet vagyona 60 000 ftra megy. A megjelent két horvát papot Húrban üdvözölte; azok testvéri üdvözletet hoztak a horvátoktól a tagokul

léptek a maticába.

1867. 39. 482. Salgóvár.

Nógrád megyében Szécsénytől északkeletre több dombsor nyúlik el, melyek fölé a Karancs hegységnek gránitokkal behintett zöldkőporfirból álló

csúcsai emelkednek. Ez elszigetelt, csekély terjedelmű hegycsoport csúcsai csak valami 3350 lábnyi magasságot érnek, mindazáltal róluk igen

szép kilátás esik nyugat felé az Ipoly lapá-lyájárn. észak felé a füleki térségre s kelet felé a Bükk heo-vségig elhúzódó alacsony fövény dombokra!

A Karancs hegységtől keletre és északra köröskörül homokbuczkáktól környezett, egyes bazalt dombok nyúlnak fel, melyek Somos-Ujfalutól

északra az Ipoly és Rima vizéig terjednek. K bazalt dombok közül a Somos-Ujfalu közelében a Tarján völgyének északi szélén, emelkedő

Salgó.Medves és Somoskő hegyek a legneve-z-ítesbek. Köztük legmeredekebb a 2000 láb magas Salgó, melynek oldalai alul cser- és

bükkfákkal fedvék vagy salakos bazalt-darabokkal bo-„ritvák, felső része pedig fölfelé nyúló, elkülönzött oszlopos bazalt tömegekből áll.

Meredek keskeny csúcsát már nagyon omlatag régi várnak maradványai koszorúzzák. A várhoz felmenni csak délfelöl lehet, ottan is bajosan,

de feljutván egyszer, az alant fekvő s mindenfelé látható hegyekre gyönyörű kilátás esik. A lakhelyek kősziklákba voltak bevágva, s mintegy 300-an

férhettek el bennök. Kútja nem volt, hanem cisternákkal fogták föl a vizet. Irodalmunkban is ismeretes e vár neve. Halhatatlan költőnk Petőfi,

valószínűleg egy még fenn levő történelmi monda nyomán irta róla ,,Salgó” czimü erőteljes költői beszélyét, mely a XIV. század elején a

Trencsényi Csákok, Újváriak, Kompoltiak, e féktelen dynasták korában jntszik-s egy rémes családi drámát vesz föl szűk keretébe.

A költemény azon benyomások leírásával kezdődik, miket a hely és a vidék tett a költő kedélyére:

Nógrád s Gömor közt hosszan nyúlik el

A Mátra egyik erdőséges ága,

Miként sörényes, elfáradt oroszlán,

Nézvén sötéten messze tájakig.

E hegytetői kősziklára ül

Borús napokban a pihenni vágyó

Terhes felhőknek vándor serege….

1867. 45. 553. Szűz Mária-szobor a Rókus-kórház előtt.

Pest, Európa egyéb fővárosaihoz képest szegény még nyilvános szobrokban; azért valódi esemény volt fővárosunkra nézve, midőn egy kegyes főpap,

főtiszt. Lengyel Miklós, egri székesegyházi prépost-kanonok, először Eger városának egy közterére szánt Immaculata szobrát, közbejött körülmények

folytán eredeti rendeltetésétől elvonva, Pest városának ajándékozta…Folyó évi szeptember 8-kán, kisasszony napján, mint a Mária-kultusz egyik

legfontosabb ünnepén lepleztetett az le, a Rókus kórház előtt…, A nagymisét ez alkalommal Lévay Sándor címzetes püspök s egri nagy prépost, az

egyházi beszédet pedig Magyar Ferencz, szintén egri érs. megyei pap tartotta. A szobor talapzata, lépcsőzete vörös márvány, bronz színű, vas-rácstól

környezve, melynek négy sarkán két-két öles magas lámpa világit esténként. A talapzatról magas sugár korinth-stylű vas oszlop emelkedik…

A Szűz-Mária szobor, érc-gömbön. meghajolva s alátekintve, mintha gyöngéden őrködő gonddal kísérné az alatta hullámzó népsokaságot,

mely vagy a mindennapi élet üzelmeiben van elmerülve vagy élvek után siet vagy a szenvedés lakába, a kórházba.

Szűz-Mária szobor a pesti Rókus-kórház előtt. - (Haske rajza.)

Maga a szobor, épen e meghajlás által veszít fenségéből, s csaknem sötétnek tűnik föl. Az arcon sincs sem azon fenség, sem azon báj, melyet

a szűz anyában a hit s költészet képzel, kellőleg kifejezve. A ruha redőzete is nélkülözi a könnyedséget. Mind e hiányok daczára azonban

a szobor, szegény fővárosunknak valódi nyeremény. Ajándéknak mindenesetre igen szép ajándék. Pest városa köszönete kifejezéséül az ajándékozót

díszpolgárai sorába iktatta. Rövid képmagyarázatunkat Mindszenty Gedeon jeles egyházi költőnek a leleplezés alkalmára irt Zengő Szobor”című

költeményéből a végső vers-szakok közlésével zárjuk be. A szobor, illetőleg a szűz anya, maga beszél:

Megállok e helyt. Anya és királynő,

Véres bíborral vérző keblemen,

Kezemben a szent, a tündéri vessző,

Keblemben a hű anyaszerelem.

Tudom: Niobe sorsa vár szívemre,

Elhullni látva sok hű magzatom,

De itt leszek, bús fönségben leverve.

És nem kacagtok nagy fájdalmamon….

1867. 50. 614. Nagy-Szalók. (Szepes megyében.)

A vadregényes tájakban oly gazdag Tátravidék egyik szép látványt nyujtó pontját mutatjuk be olvasóinknak. Nagy-Szálok, a Tátra alján

fakadó számos forrásból támadt) patak két oldalán fekszik, Kézs-márkhoz valamivel több, mint egy mérföldnyire. A legegyenesebb csinált ut

Tátra-Füredre Kézs-márkról Húnfalun (melynek határában a monda szerint a rómaiak Macrinus és Detricus vezérlete alatt a hunoktól

441-ben megveretének), továbbá Kakas-Lomniczon, Malompatakán és N.-Szálokon át viszen; ez utóbbi helységhez a fürdő 1 1/2órányira van.

A Tátra felséges látvnnyt nyújt innen. Nagy-Szálok felől tekintve, a hullámos lapályból közvetlenül, minden lépcsőzet nélkül fölmeredő

óriási gránitfal hatalmas ormaival és rovátkáival bámulatos nagyszerűségben és zord vadságban mutatkozik. Közepén az alul igen széles s

fölfelé mindinkább keskenyedő, csonkított kúp gyanánt felnyúló nagy-száloki csúcs ötlik fel, háromágú villához hasonlító árkával, más kis

völgyeleteivel, s roppant sziklakidudorodásával, melyet Királyorrnak neveznek; balra hozzácsatlakozik a gerlachfalvi csúcs, mely mögé

számos kisebb csúcs rejtezik; jobbra arémitő meredekségü középorom (Mittelgrad) által kettéosztott tarpataki vagy kahlbachi völgy, hóval

borított horpadásával, melynek keleti oldalán a karcsú kúphoz hasonló Lomniczi csúcs s hátul a Jégvölgyi csúcs nyúlik fel. A Lomniczi

csúcs oldalához a hunfalvai és kézsmárki csúcsok támaszkodnak, az utóbbihoz azután alacsonyabb hegyek csatlakoznak. A gránitfal tövét

egész hosszában a fenyűerdő sötétzöld öve takarja, ez övön túl a henyefenyű öve következik, ezen fölül pedig a csak némi mohával és

zuzmókkal bevont gránitsziklák ridegen és kopáran szürkéllenék. A Táira egész hossza 3—3,5, szélessége 1—2 mérföldnyi; hozzá

csatlakoznak keletre a szepesi Magura, nyugatra pedig a liptói havasok. — Nagy-Szalók irányában az erdőövből néhány fehérlő épület

tűnik ki, ez Tátrafüred (Schmeks), s a mezőn azután darabig az erdőn egyenest felvonuló ut oda viszem. Nagy-Szalókot németek lakják,

kik II. Géza alatt költöztek be; számuk 1200, szorgalmas föld-mivesek s különösen vászonszövéssel is foglalkoznak. Magyar érzelműek,

mint átalán a szepesi németek. A lakosság legnagyobb része az evangélikus egyházhoz tartozik; van azonban a helységben az evang. templomon

kivül róm.- kathol. templom is, ez a helység közepén fekszik s képünkön ez látható; az evang. templom a falu felső végén van. —

Múlt évben aratás után csaknem az egész helység leégett; igen sok marha, sőt néhány ember is áldozata lett a lángoknak, a termés, melyet

csűrökben tartanak, csaknem mind elpusztult; a lakosok nagy ínségre jutottak. A károsultak fölsegélésére országszerte gyűjtés történt, s

szép összeg is gyűlt be. A tűzvész alkalmával a kath. templom és iskola, s az evang. iskola is leégett; az evang. templom megmaradt.

Nagy- Szálok a XXIV. szepesi városok egyike volt; II. Gézától kapta kiváltságait. Utóbb, mert nem tartozott azon városok közé, melyek

Zsigmond alatt a lengyeleknek adattak zálogul, más tiz helységgel együtt földesúri és megyei hatóság alá került; ezek voltak az ugynevezett

XI szepesi városok. Már 1848 előtt megváltotta magát földesurától. gr. Csákytól, 72.000 pfton. Nagy Szálok két érdemes tudósunk: Hunfalvy Pál

és János szülőhelye.

Nagyszalók (szlovákul Veký Slavkov, németül Großschlagendorf) község Szlovákiában az Eperjesi kerület Poprádi járásában. 2011-ben 1237

lakosából 1084 szlovák és 71 roma volt. Wiki

1868. 6. 69. Vámbéry Ármin /36/ jeles utazónk nőül jegyzetté magának dr. Arányi Lajos egyetemi tanár leányát, Kornéliát.

1868. 20. 237. Szob. (Nógrád megyében.)

Ki a Dunán Visegrádtól fölfelé vagy Esztergomtól Visegrád felé utazik, egy kellemes völgy eleven képén pihentetheti meg szemeit. A Visegrádnál

s Esztergomnál majdnem összeérő hegyek, e két ponttol megválva mindinkább szétválnak s csaknem szabályos kört képezve, változatos emelkedésekben

veszik körül a völgyet, mely egykor a Duna nagyszerű medenczéjét képezé.s roppant víztömegével a visegrádi hegyeket volt átszakítandó. E völgyben,

a Duna bal partján fekszik Szob helysége mely képünkön a szobi szőlőkből nézve, latszik, a mint a Duna bal partján eső hegyeknek hátat vetve, a falu

alattunk, szemben velünk a két pilis-maróti — s balra a zebegényi hegy áll. A kép fölvételi pontjának távolsága nem engedi, hogy a Dunát is lássuk,

mert azt a helység s a pest-bécsi vaspálya töltése eltakarja, s a képzeletre kell bíznunk, hogy azt a falu előtt, annak közvetlen közelében s alább,

— képünkön a vasúti őrházzal szemben — a pilis-maróti és az ettől balra eső Zebegény, Marót és Dömös helységek élénkítik a völgyet…

Határának nagy része a tudományok alapitványáé és az esztergomi káptalané. Itt van Luczenbacher Pál nagy kiterjedésű vállalatainak főhelye is…

Itt van egy 1862-ben épített gőzmalom is, mely 24 óra alatt, három pár kövön 250 mérő gabonát képes leőrölni. Az őrlés magánosok számára a

szokásos malomvám mellett történik. A malom mellett 30 lóerejü gőzgép áll, mely azonban a szintén ezen ipartelephez tartozó fürészmalmot és

gyalugépet is hajtja. A fürészmalomban két hosszú és egy körös fűrész működik. A vízpart tele ujonépülő s javitás alatt levő hajókkal, melyek

körül 28 hajóács foglalkozik, kik mind szobi lakosok, s kiknek kiképeztetéaéről még mintegy húsz évvel ezelőtt az épitöhely tulajdonosa akképp

gondoskodott, hogy néhány ügyes ácsot Szobról az ó-budai hajógyárba küldött, kiktől azután a többiek is eltanulták a kellő ismeretedet és ügyességet…

Jelentékeny szőlőműveléséé élénk halászaton kivül egyszersmind nagy tüzelőfaraktárak is vannak, 8 a szobi határ trachit telepei látják el Győrt,

Komáromot s nagy részt Pestet is a gyalog- s kocsi-utakhoz szükséges kővel… K. A.

Szob (németül Zopp an der Donau) város Pest megyében, a Szobi kistérségben.

1868. 20. 239. Ebergényi Julia. Mai számunkban közöljük e szomorú nevezetességre jutott hölgy arcképét. Vonásaiban nincs semmi különös:

sem ördögi kajánság, sem a szépségnek oly bűvös jelentkezése, mely, költők szerint, ördögi lehet. Egyszerű női arc, olyan, a melyet egy becsületes,

házias élet tiszteletreméltóvá tehetett volna épp annyira, a mennyire megvetette tette ledér elvetemültsége….Ebergényi Júlia kétségtelenül

kapott nevelést, olyat, minőben igen sok főrangú hölgy részesül: gondoskodtak, hogy kellemessé váljék, a társadalmi fogásokban ügyes legyen.

Ennyi és semmi több rendesen a legfőbb körök egy részének nevelési célja. Értelmi mélység, erkölcsi erő fejlesztésével nem fárasztják a

kedves kicsiket….Ott van Ebergényi Júlia esete. Mi az egész esetben egy hatalmas intést látunk arra, hogy ne csupán a népnevelésért buzgólkodjunk. R.

1868. 21. 253. Ebergényi kisasszony nagyon meg van törve. Nem az többé, a mi volt elitéltetése után, mikor egész férfiasan viselte magát.

A vizsgálati fogság alatt öltözködött, a mennyiszer akart, de most tudtára adták, hogy ruháitól meg kell válnia, s föl kell venni a női fegyencek

daróc öltönyét. Ez leverte kedélyét, s hozzá még hajfürtjeit is lenyírják, melyekre oly büszke volt. Inkább még húsz évet kiállanék!—

kiált föl mérgesen, csak drága fürtjeimet hagynák meg. Hisz ez is rablás, ez is gyilkosság!” Különben egész nap egy szót sem beszél,

mintha megnémult volna. Ha szól: csak Chorinszkyról képzeleg /A gróf feleségét ölték meg ketten, hogy egymáséi lehessenek. G./

Álmában a Gusztáv, München és Ledszke nevek gyakran lebbennek el ajkairól. Most már nem állítja magát ártatlannak, az ítéletet sem

tartja igazságtalannak, csak Gusztávnak kegyelmeznének meg! Egészsége nem hanyatlik, mert még mindig saját költségén étkezik.

Az a hír, hogy Ebergényi Júliát tanúképen akarják vinni a Chorinszky pöre tárgyalására, kellemetlen benyomást tett az Ebergényi-családra.

Most a császárhoz folyamodnak: akadályozná meg, hogy E. Júlia legalább a müncheniek kíváncsiságának ne legyen kitéve. Chorinszky pöre

jövő hó 30-kán kerül az esküdtek elé. A védő, Schausz udvari tanácsos, ismét Bécsbe utazik, hogy a periratokon tovább dolgozzék.

1868. 28. 333. Újvidék és Pétervárad.

A Dunán lefelé utazva, valamivel Kamenica fölött feltűnik a hegytető, melynek koronáját a péterváradi erősség tömör épületei képezik. A bal

parti füzesek egy időre elzárják előlünk a kilátást; de csakhamar, a mint a Duna kanyarodásával a kamenicai partokhoz közeledünk, egymás

után feltünedeznek: az Újvidéket és Péterváradot összekötő hajóhíd, a gőzhajózás ügynökségének épületei, és jobb oldalt Pétervárad. Mielőtt

a hídon ide átmennénk, tekintsünk be az eleven szép városba, Újvidékre (lat.: Neoplanta; németül: Nensatz; szláv: Nowi mdik). A város újabb

telepnek tekintendő; mégis már 1751-ben királyi város volt…

1751-ben ínég csak 4000 lakosa volt; 1805-ben már 13 000 és most meghaladja a 20 ezerét. Képviselve van e városban az ország minden

vallás-felekezete s mindegyik külön egyházzal is bír. Az óhitűek gimnáziuma, a Szt.-Antal szerzetbeli zárda, az új zsinagóga, kaszinó, színház,

mind kitűnő épületek. A szerb elem itt túlnyomó s értelmisége tekintélyes számot képvisel…A hidon átkelve, egészen más színezetű városba lépünk.

Míg Újvidék a polgári foglalkozások élénk helye: Pétervárad, katona-városnak látszik. A rómaiak idejében Cusum-nak, Acumincum-nak neveztetett,

s hajdan itt lakott a szerémi püspök. Népessége a fiókegyházak nélkül, mintegy 3000-re tehető….Hazánk múltjában nevezetes események színhelye

volt Pétervárad. 1463. szeptember 12-kén itt lépett Mátyás szövetségre Velencével a török ellen, melynek értelmében egyik a másik nélkül a törökkel

sem békét, sem fegyverszünetet nem köthetett. 1526. jul. 12-kén Ibrahim basa. Szolimán vezére, roppant sereggel szállta meg a várost, melyet három

nap alatt meg is hódított…A város ostromlása alatt, a túlsó partot, a mai Újvidéket, Tomory érsek védelmezte s 40 naszádjával az ellenség száznál

többől álló hajóseregén bár nagy kárt ütött, a város eleste után ő is visszavonult. Ugyanez év okt. 7-én itt egyesült az iszonyú török had, mely

Nándor-Fehérvártól Budáig, és visszafele tett öldöklő barangolásait 200 ezer magyar vérével jegyezte történetünk sötét lapjaira. 1868. júl. 18-án Caprara

ide vezette seregét, hogy Maximilián Emánuel bajor választó-fejedelem seregével egyesüljön. 1694. őszén Ali basa, tripolisi helytartó és nagyvezér,

ismét megszállta Péterváradot. Jött ugyan Caprara is, hogy visszaverje, de inkább az akkori tartós hideg esőzésnek tulajdonítható, hogy a török

csakhamar minden siker nélkül visszahúzódott. Utoljára 1849. szept. 7-én látott Pétervárad komoly hadjárati jelenetet, a midőn a magyar várőrség

fegyverét az osztrák seregnek átadta.

Újvidék (szerbül Нови Сад / Novi Sad, horvátul Novi Sad) város Szerbiában, a Vajdaság Autonóm Tartomány székvárosa.

Pétervárad (szerbül Petrovaradin, horvátul Petrovaradin) város Szerbiában, a Vajdaságban, Újvidékkel szemben, a Duna szerémségi oldalán.

Mára már szinte egybenőtt Újvidékkel, bár külön önkormányzata van. Wiki

1868. 32. 380. Ószerű parasztház Mitrovicz vidékén.

Mitrovicz — a régi Sirmium — környékén elvétve egyes parasztházakat lát az utas a helységekben, melyek festői alakjuk által kellemesen vonják

magukra a figyelmet. Nem a mai kor művei. Szerény anyagból épültek, a fal vályog, a többi fa, a fedél szalma vagy nád. Lakosa és gazdája

csak közönséges földművelő, és mégis nagyobb érdekkel vizsgálja őket a szem, mint sok vagyonosabb birtokos újabb s nagyobb lakházát.

Az utcára szolgáló keskeny házoldal előtt áttört karzat képez egy kis tornácot; karcsú oszlopok, íveken nyugvó zárt erkélyt tartanak, mely a ház

padlása előtt terjed el, karzata van és két íves nyílással az utcára nyújt kilátást. A karzatok, a párkányok, az ívek mind nagy gonddal csinosan

vannak faragva. Az udvar deszkakerítése is összhangzásban áll a többivel. A magas házfödélből kinyúló parányi kémény is torony-alakú,

sugár csúcsban végződik…A mi időnkben, midőn tudomány, műveltség, műipar óriásilag kifejlődött, a midőn a gyakorlati mozzanat az irányadó,

midőn a gazdagság a nemes levél, vajmi kevés épület emelkedik, kivált a kisebb helységekben, kivált a magán építkezés körében, melyen a

szépség eszméje is képviselve volna…Az élet is csak úgy felelhet meg egészséges eszméjének, ha minden egyoldalúságtól óvakodunk s az

élet különféle irányai egymással összhangban vannak. Dr. Stoy J.

MITROVICA (Hungarian, Mitrovicz; German, Mitrowitz) , a town of Croatia-Slavonia, Hungary, situated on the river Save, in the county of Syrmi.

1868. 34. 403. Eger múltja és jelene.

A magyar orvosok és természetvizsgálók ez évi vándorgyűlése Egerben tartatván, alkalomszerűnek véljük e nevezetes város érdekes múltjának főbb

mozzanatait s jelen nevezetességeit megismertetni. Eger vize mellett már a magyarok bejöttekor egy virágzó helység állott; sz. István uj épületekkel

bővité. 1009-ben termőfölddelés jószágokkal megajándékozott püspökséget és káptalant alapita benne. Midőn sz. István az egri

várat és sz. János evangélista templomát épitteté, a munkásokra egy széken ülve ügyelt, s jelenlétével őket a munkára siettette, honnan

e helyet a hagyomány királyi széknek szokta volt nevezni. II. István király Egerben halt meg, de Váradon temettetett el. Imre király is Egerben

halt meg s ugyanitt temettetek el. Kilit püspök telepité ide az első sz. ferenczi szerzetet 1232-ben, mely innen az egész országban elterjedt;

ugyan ő alapitá 1234-ben, Apátfalván, a czistercziek monostorát. A tatárok által Eger is feldulatván, IV. Béla király, Lambert

püspök kérelmére, az elveszett alapítólevél helyébe újat adott, a püspökség kiváltságait, javadalmait, dézsmáit, megerősítvén, 1261-ben…

Az egri püspökség, kivált a hegyaljai bordézsmák után, az esztergomi érsekség mellett, legjövedelmezőbb papi méltóság

vala az országban, úgymint melynek évi javadalmai 100 000 aranyra becsültettek. A püspökök sorából kiemeljük Rozgonyi

Simont, ki 1440-ben a gyászfi német László és a lengyel László közti párttusában, ez utóbbi részén állván, az ellenféllel tartó Selmecz

városát feldúlta, s királyával együtt 1444-ben Várnánál elesett. E pártviszály alatt, egyszer, midőn Odrobácz Péter lengyel vajda

Budáról Lengyelországba visszamenet, hadával Egerbe Rozgonyinál betért s itten gazda és vendég, és mindegyiknek fegyveresei,

a barátság poharába mélyen betekintettek és utána álomba merültek volna. Telefus, Giskra egyik kapitánya, Kassáról, meglepi az alvókat,

többeket az örök álom országába át kényszerit, s gazdag zsákmánynyal megrakodva tovahúzódik. Ámde a felocsúdott magyarok s lengyelek

utánok erednek a rabló cseheknek, s utolérve, visszaveszik a ragadományt, s magát Telefust is foglyul ejtik.

1460-ban és 1468-ban országgyűlés tartatott Egerben. 1490-ben Albert lengyel királyfi, boszujában, hogy nem őt, hanem bátyját

II. Ulászlót választották a magyarok királyoknak, felgyujtá a várost. Az 1552-dik évnek annyi vesztesége, gyalázata és szerencsétlensége

közt, egy ragyogó dicspontja van: Eger védelme. Nem beszéljük el Dobó István és hős társai vitéz tetteit, melyeken megtört a

tizenhárom vár megvételével diadalittas török had ereje, nem ismételjük, mert azok minden hazafi előtt ismeretesek az egykorú

Tinódi, Forgács, Verancz és Istvánfi leírásai után. Az innen szétterjedt, máig dívó példabeszéd: „elnyerte az egri nevet” dicsérettel

jellemzi a hős várvédőket, férfiakat és nőket, kik egyaránt osztoznak ama nehéz napok dicsőségében….

Eger.

Néhai Pyrker László érsek Dobó István dicső emléke iránti szép adóját rótta le, midőn annak sír-szobrát Dobó-Buszkáról elhozatta, s a

várban, melyről Dobó neve sugárzik szerte, felállíttatta. A török sokáig nem felejthette Eger alatt vallott kudarcát. 1596-ban maga

Mohammed szultán jött a vár alá, melynek ekkor magyarok, németekből és vallonokból álló 4500 főnyi vegyes őrsége fölött Nyári Pál

lett volna parancsnok. Alig kétheti ostrom után, a vallonok s németek Nyári Pált és minden tisztet megfogván, szabad elmenet alkuja

mellett a töröknek átadták. Az árulók azonban meglakoltak,mert megtorlásul, a miért Hatvannál a magokat megadott törököket a

vallonok levágták, itt meg a vallonokat s németeket a törökök hányták kardra. Így jutott török kézre Eger; innen hódíttattak be Heves,

Kis-Hont, Gömör, Borsod, Abaúj, Torna megyék a félhold adója s közmunkája alá….

A török alól felszabadult népet I. Leopold királyi városi rangra emelte, és saját pecséttel megajándékozta. De Fencsi püspök

és a káptalan kimutatván régi kiváltságaikat, a király visszavette a polgároknak tett engedményeit, minek következtében a kir.

haszonvételek, s a bordézsma a papokéi lettek. Az egri püspökség 1804-ben érsekségre emeltetett, s egyházmegyéjéből két új

püspökség, a kassai és szatmári, alakíttatott. H. L

E rövid történeti vázlat után, adjuk itt Eger városának ismertetését (Hunfalvy János leírása után). Eger szép szőlőhegyek

között északról délre nyúló, nyájas völgyben fekszik, melynek keleti oldalán a Bükk, nyugati oldalán pedig a Mátra emelkednek,

kisebb-nagyobb magasságra. A város északkeleti oldalán az Egyedhegy nyúlik föl; tágas és nyílt ormáról szép kilátás esik az egész

környékre, kelet felé a Tiszáig. Egert a környező dombokról tekintve, sok nagyszerű épülete, a líceum, a templomok és tornyok s

a vár maradványai szép képpé csoportosulnak, melynek keretét a hegyek alját borító szőlők, s ezeken túl sötétlő lombos erdők teszik.

A város rossz kövezetű utcái jobbára csavargósok, szabálytalanok. Legszebb része az, melyet az érseki székesegyház, a líceum épülete

s az érseki palota ékesítnek.

A mostani székesegyházat a régi Mihály-templom helyén Pyrker János László érsek emelte (1831 —1837), Hild József tervezete szerint.

Az egyház minden oldalról szabadon áll; 8 korinthoszi oszlopon nyugvó csarnokába két szakaszra osztott, széles lépcsőzet visz.

Az első szakasznál sz. István és László, a másodiknál sz. Péter és Pál képszobrai állnak. A csarnok-csúcs mögötti oromfalon a hit,

remény és szeretet képei és két kerub vannak. A templom kereszt alakjában épült, közepén 120 láb magas, 12 ablakú kupola, a szentély

fölött 168 láb magas kettős torony nyúlik fel. Nemes egyszerűség és szép arányosság jellemzi a templomot mind belül, mind kívül.

Belseje, melybe a csarnokból három ajtó nyílik, korinthoszi fejezetű oszlopok által elválasztott 3 hajóra oszlik. A kupolát 4 boltív s

ezeket egyenkint egy vörhenyeges s két zöldes márványzatú oszlop tartja. A középhajó mindenik oldalán 8 márvány oszlop van.

A karzat 8 kisebb oszlopra épült. A csinos szószéket féldomború, aranyozott, s keresztelő sz. Jánost ábrázoló faragvány ékesíti.

A főoltáron sz. János evangélista képe, az oltár mellett fehér gipszből készült két kerub látható. A szentély két oldalát a kanonok

urak székei fölött szép domborművek ékesítik gipszből. A jobboldali hajó kápolnájának oltárául a hit, remény és szeretet gipsz

szobrai szolgálnak. A kápolna mellett sz. Anna oltára áll; a kupola irányában a sz. kereszt oltára látható arany keret között. Még több

oltár és kép is van. A szoborműveket Casagrande Márk, az oltárképeket pedig különböző olasz és bécsi művészek készítették.

Az érseki palota a főegyház északi oldalán van, terjedelmes épület, egyik szárnyát szintén Pyrker építtette; a palota mellett van az érsek házi kertje.

Keletre a főegyháztól a roppant líceumi épület áll. Ezt gr. Eszterházy Károly, az utolsó egri püspök építette (1765—1785) igen nagy költséggel

és fénnyel. Az épület hosszúkás nagy négyszög, kétemeletű, kívülről 212 nagy ablakkal ….

A könyvtárnak is Eszterházy püspök vetette meg az alapját; utódai közül kivált Pyrker érsek növelte; most 31 000 kötet van benne.

Könyvnyomda is van a líceumi épületben, melyre, Eszterházy két millió ft-ot költött…

A forradalom előtt az egri főtanodában 14 rendes tanár a bölcsészeti, hit- és jogtudományokat adta elő; most csak a bölcsészeti és

hittudományokat tanítják, s csak a növendékpapság hallgatja. A líceumi épületben néptanító képezde is van; ezt Pyrker érsek alapította….

Eszterházy Károly püspök a romba dőlt török épületet kijavítatta s hozzá még két fürdőszobát épített. Pyrker érsek 1827-ben a régi

épületet tágította ki, 1838-ban pedig a mostani csinos, fürdőházat…A fákkal beültetett udvaron nyári mulató és étkező hely van födeles színnel.

Mindjárt a fürdő mellett a szép sétahelyül szolgáló érseki kert terül. Egernek több mint 17 000 magyar és katolikus lakosa van,

kik leginkább bortermesztéssel foglalkoznak. Az egri vörös bor a leghíresebb magyar borok egyike.

1868. 35. 417. A magyar orvosok és természet-vizsgálók XIII- nagygyűlése, Egerben

A magyar orvosok és természetvizsgálók idei, XIII. nagygyűlése aug. 24 kén vette kezdetét Egerben a líceum dísztermében….

Ipolyi Arnold lépett a szószékre, s nagyhatású beszédben fejtegette Eger és vidéke jelentőségét…

Ipolyi után Kubinyi Ferencz első alelnök emelt szót. Áttekintését adott Heves megye, Eger-városa és vidéke viszonyainak, négy

fő nézőpontból vévén azt felismertetése tárgyául, u. m. őslénytani, régészeti, történeti tekintetben s végül szellemi és jótékony

intézeteire vonatkozólag. A történelem vázolása folytán felemlítette, hogy midőn sz. István a magyar nemzetet a keresztény vallásra

térítette, püspökséget állított Egerben is, mely egyike a tízeknek s területe 10 megyére terjedvén ki, a legnagyobb volt. Azozmán

ellen Hunyadi János és fia a nagy király által vívott dicsőséges harcokat s utána a mohácsi nemzeti nagy szerencsétlenség folytán

hazánkra nehezedett török uralmat érintvén, emléket emelt Dobó és Mecskey* nevének, az egri hőseknek és hősnőknek, kiknek dicső

híre Európa szerte elterjedt….Ismertette az irgalmas szerzet betegápoló intézetét, a kórházakat, a szegények intézetét, a papi nyugintézetet,

az ájtatos alapítványok intézetét, az utolsó egri püspök, gr. Eszterházy Károly által nagy költséggel épített és felszerelt valóban

fejedelmi tanépületet: a líceumot, annak csillagdáját, könyvnyomdáját, könyvtárát, a papnöveldét, a leánynöveldét, melyek

mindannyian Eger dicső emlékezetű főpapjainak köszönik, hogy létrejöttek, s mostani főpapjának virágzó állapotukat…

417. oldalon: Egri székesegyház, és az Egri líceum épülete látható.

*Mecskey lelkesítő szavával bejárta a szomszéd vármegyéket, felszólítva a tűzvérű fiatalságot, hogy gyűljön fel Egerbe, ahol dicsőséget osztanak.

/Jókai/

1868. 39. 466. A rablóság Magyarországon.

A megye jogaira és kötelességeire nézve fennállván mindazon törvények, melyek világosan eltörölve

nincsenek, ország-világ tudja, hogy a közrend s a személy és vagyonbátorság fenntartása a megyei hatóság dolga volt. A legrégibb időben a rablók üldözése

a megyei ispán kötelessége volt; de a speciális fölhatalmazást erre a központi hatalomtól kellett kinyerni. Később a XVII. százévben a megyei autonómia

szélesebb kifejlésében históriai momentumnak tekinthető, hogy ama fölhatalmazást elég volt a megyei gyűléstől kinyernie az alispánnak. Jellemző a rablóság

akkori állandóságára nézve, hogy mind Erdélyben, mind Magyarországon minden évben meg kellett tennie az alispánnak a körutat kizárólag a rablók üldözése

végett. A központi hatalom annyiban szerepelt e részben, hogy az alispánt a nádor feleletre vonhatta, törvényszék elé állíthatta, ha ama körutakat, úgynevezett

„cirkálás"okat (latínul: inquisitió) elmulasztotta, és hogy ha a megye fegyveres ereje elégtelen volt, az országos kapitányok hadát lehetett igénybe venni.

A későbbi időkben szokásba jött a „statárium". Annyi bizonyos, hogy sem a cirkálások, sem a statáriumok nem voltak képesek Magyarországon a

rablóságot megszüntetni. Különösek a magyar Alföldre és a dunántúli megyékre jellemző…A megye, nem lévén képes száz éveken át megszüntetni a

rablóságot a hazában, azon következtetésre juthatnak sokan, hogy talán a központi hatalom állítván föl országos rendőrséget, majd segitve lesz a bajon.

Ámde mindenki emlékszik valami olyasra, mi teljesen biztos reményt nem nyújt. Szemünk láttára tétetett meg az experimentum b. Bach idejében. Egész

hadsereg zsandár tartotta megszállva az országot, mely föltétlen engedelmességgel pontosan teljesité a parancsokat. S minő rablási esetek fordultak elő mégis!

Elég legyen csak az 1852-diki nagy rablást hoznunk föl. Kőrös és Cegléd közt fényes nappal, midőn az országút száz meg száz kocsival volt népes, néhány

fegyveres haramia úgyszólván az egész sokadalmat összeterelte a két város közti csárdánál és teljesen kizsebelte….

Ne szégyeljük az okát keresni. Legelső oknak tartom az Alföld és a dunántúli vidék topographiai viszonyait. Vannak Európában helyek, melyeket a

legrégibb idő óta állandóan rablófészkekül ismer a világ. Ilyenek a római és nápolyi terület közti hegyek, melyeket már akkor rabló nép lakott, midőn

a világváros csak bölcsőjében volt; ilyenek Spanyolország és Szerbia bérczei. Valamint a tengereken vannak oly partok és szigetek, melyek különösen

kedveznek a kalózkodásnak…A társadalmakban mindenütt vannak gonosztevők, kik dolog nélkül akarnak megélni, s a másét tiltott utón elsajátítani.

Csak a módra nézve különböznek. És a mód nem annyira a nép jelleméből foly, mint a környezettől függ. Angliában a nemzet jelleme nem változhatott oly

sokat egy pár száz év alatt, hogy a Robin Hood-féle haramiákból londoni zsebvágók alakuljanak, kik egészen más módon űzik mesterségüket. A különbséget

okozza az, hogy a régi gonosztevőik terjedelmes pusztákon uralkodhattak, a zsebmetszők pedig egy sűrű népességű városba vannak szorítva.

A tanyák lakosai oly elszigetelten és magukban élnek, hogy ellent nem állhatnak, s azért többnyire útravalóval látják el a szegény legényt biztonlétök

megvásárlására. Köztük hallgatagul fegyverszünet áll. A pusztai csárdákban pedig többnyire a betyár az ur és legszívesebben látott vendég. Petőfi,

népköltészetünk ezen inspirált megszemélyesítője, ki annyi szép versébe szövi bele a szegény legényeket…

Ezen közérzületnek jobbrafordultát bizton remélhetjük politikai viszonyaink jobbrafordultával. 1848 előtt az elnyomott és majdnem jogtalan jobbágyság

nem kis mértékben gyűlölte a vármegyét. A szegény nép azért szimpatizált a rablóval, mert közös ellenségük volt a megye- és szolgabíró,

és a népköltészetben, a zsiványok megéneklésében a vármegye iránti ellenszenv elég világosan szól…A népnevelés s a közfelvilágosodás sokat segitend

ezen a bajon is; de leginkább az által, ha azt nemcsak az irni és olvasni tanításban keressük, hanem a munkára szoktatásban (testi munkát értek,)

és az erkölcsi nevelésben. Az iskolán kivül papjaink volnának hivatva hatást gyakorolni az erkölcsök javítására, s a vallásosság terjesztése nem felekezeti ,

hanem átalános értelemben, nem külsőségekre, hanem a lényegre nézve megmarad ma is, mint minden időben, a leghathatósabb emeltyűnek.

A mohammedánok közt, — hol polgári bün-fenyitő törvények alig léteznek, — csupán a valláserkölcsi tanainál fogva sokkal kevesebb a tolvaj és rabló,

mint bármely keresztyén népnél, hol pedig a civilizátio különben nagyobb. (B. P. K.)

Egyveleg.

1868. 42. 501. Brunóc (Nyitra megyében.)

A 17. és 18-dik század fordulópontján hazánkat ért zivataros idők egyik élő tanúja a brunóci várkastély. Ott, hol a regényes folyású Vág,

Nyitra-megyének fordulva, kiterjeszti völgyét, Pöstyéntől ¾ órányi távolságra, Csejte közelében, fekszik Brunóc…A várkastélyt mai

alakjában gr. Bercsényi Miklós építtette, 1690—95 táján…Brunócz jelenleg szabadon áll, kertté alakított tér közepette, s már messziről

barátságosan int tornyaival az érkezők elé. A régies alacsony kaputól jobbra van a várkápolna, melynek belseje nem mutatja- többé egészén

eredeti alakját; csak a kissé nehézkes boltozat s a falak felső része van igen szép fehér stucco díszítményekkel, angyalkák- és arabeszkekkel

sűrűn borítva; közben keretbe foglalt mezők, melyeken egykor fal-festmények voltak…

Bercsényi…elég huzamos ideig bírta a várat, mígnem a fiscus — a korona ügyvéde — 1710-ben rátette kezét…Heister 1710-ben megszállotta

Brunóczot, hogy Bercsényi személyét kézre keríthesse….Bercsényinek…sikerült Lengyelországba, s aztán Franciaországba menekülnie…

Kissé előbbre kell visszamennünk s megjegyeznünk, hogy a 17-ik században Thurzó Elek leánya, Mária, b. Rottalhoz menvén férjhez,

ennek leányát Rottal Katalint Sándor Ferencz vette nőül, minek folytán a szlavnicai Sándor család osztályos jogot nyert az itteni és szepesi Thurzó-féle

birtokokhoz. Brunóc előbb Bercsényi, majd a fiskus kezére szállván, emettől donatio útján egy német tábornok, báró Lindenheim nyerte…

Idősb Sándor Pál, kinek neje Hunyady Judit, korán özvegységre jutva, mindent elkövetett, hogy a családi öröklött, vagy szerzett jószágokat,

mennyiben idegen kezekre jutottak, ismét visszaszerezhesse. Határos fekvésénél fogva Brunóc, félig uratlan állapotban, igen megtetszhetett

neki, mert pár évig ernyedetlenül folytatta lépéseit annak megnyerésére, mígnem 1722-ben sajátjává is tette. A bécsi német urak ugyanis

oly kevéssé gondoltak a donátióval, hogy birtokukat soha meg sem tekintették. Sándor-Hunyady Judit megvette a birtokot, s mint előrelátó

vevő, pótolta a statutió hiányát…Azóta ismét tisztán Sándor jószág lett egész Brunócz. Mai tulajdonosa a várkastélynak Sándor Johanna

özv. Óhiczy Rafaelné, kinek leányát az ismert történet kedvelő b. Mednyánszky Dénes magyar kir. bánya-gróf és orsz. képviselő bírja nőül,

kiknek elhatározott szándéka a történelmi emlékű várkastélyt, mint kuruc időbeli nevezetességet lehetőleg régi alakjában tartani fönn.

Reményi Károly

Brunóc (szlovákul Brunovce) község Szlovákiában a Trencséni kerület Vágújhelyi járásában, Vágújhelytől 9 km-re délre, a Vág jobb partján.

2011-ben 557 lakosából 551 szlovák volt

1867. 43. 518. Gernyeszegi ref. népiskola és templom. (Erdélyben.) — Chaillon rajza után.…A gernyeszegi népiskolára akadott költség; és a

mely czéljának annyira megfelel, hogy jó lenne, ha húsz év alatt bár olyan lehetne mindenütt a hazában. Szabályos hosszú földszinti épület,

kőből építve, cseréppel fedve. Nagy táblájú ablakain szabadon jár be a világosság. Diszes külsejét, festett ajtóját, ablakait látva, lehányja

magáról a földmives gyermeke a szennyet, mintha palotába menne. Bent külön termek vannak jól berendezve fiuk és leányok számára.

Nem otrombán tákolt padok, a melyeknek kikihull a láhok, és egyszerre bukik hanyatt egész sor ülő gyerek: hanem szabályosan kimért,

jól késútett ülések, mint az isten-házában. A falakat földképek, természetrajzi alakok és számítási eszközök foglalják el. Látszik

egyszerre, hogy e hely iskola, és csupán iskola, nem pedig fölváltva hol bormérő, hol tánczterem. Ilyenszerü iskolákat óhajtana

oktatásügyi miniszterünk…Miből telt ki a költség Gernyeszegen, a néhány száz lelket számláló marosmenti községben, a hol a

kastélyon kivül csupán a lelkész, meg az uradalmi felügyelő lakása versenyezhet költségességben az iskolaépülettel; a többi

sokkal szerényebb hajlék, nagyobbára szalmás kunyhó?...gr. Teleki Domokos épitteté ez iskolát. A pénzt, anyagot maga adta hozzá;

a szakértést nem igénylő munkát a nép teljesítette…

Réthi Lajos.

Gernyeszeg (románul Gornești, korábban Ghernesig) község Romániában, Maros megyében.

1869. 3. 36. Gőzhajózási útvonalak. Az utas- és teherszállító hajók, melyek Európa és Amerika között közlekedtek, mindig bizonyos

irányt követtek az Atlanti-tengeren keresztülvivő útjukban, azon helyeket és vonalakat választva ki, melyeken legkevesebb veszély

érheti őket. A gőzhajók jelenleg 7 útvonalon járnak Anglia és Amerika között, melyeket a jó tengerészeti abroszokon rendesen kijelölve

láthatunk, és e hét vonalon a hajók évenként összesen 1322-szer járják meg szokott útjukat.

1869. 4. 48. A szuezi csatorna.

Egy hajókázható tengeri csatorna épitése, mely a suezi földszoroson át az Indiai-óceánt a Földközi-tengerrel összekösse, az újkor egyik

leg-óriásibb vállalata. Oly mű az, melyet csak századunk semmitől vissza nom rettenő vállalkozási szelleme kezdeményezhetett s csak is az

összes művelt nemzetek közös részvéte mellett végezhetett be. E csatorna eszméje nem uj, de kivitele Lossops bárónak, egy erélyes és kitartó

tevékenységű merész francziának lön fenntartva. Pedig a terv életrevalósága felett már első megjelenésekor is nagyon meg voltak oszolva a

vélemények. Egyrészről a pénzbeli akadályok látszottak roppant nagyoknak, mert a költségeket 200 millió frankra becsülték; másrészről

meg az égalji és helyi nehézségek mutatkoztak legyőzhotetleneknek, s végül még a kész csatorna jövedelmező képességét is kétségbe vonták

nem egy illetékes oldalról. Mindamellett Lesseps ur 1854-ben az egyiptomi alkirálytól felhatalmazást eszközölt ki a csatorna épitésére,

és igy a terv kidolgozására Franczia-, Angol-, Poroszos Spanyolországból, Ausztriából és Hollandiából egy nemzetközi mérnökbizottság

alakult. Mihelyest a tervet megállapították s kipuhatolták, hogy az emiitett két tenger felszine között különbség nem létezik, rögtön

hozzá fogtak a „Suezi csatornatársaság” alakításához és a részvények aláírásához. Az utóbbival annál könnyobben boldogulhattak,

mivel épen akkor tájban uralkodott Parisban a legnagyobb börze játék-düh s a 200 millióra becsült költség rövid idő alatt biztosítva volt.

Az épités munkálataihoz azonban csak 1859-ben fogtak hozzá a társaság közvetlen felügyelete alatt, s ugy számították, hogy 1869-ig a

csatorna el fog készülni. De csakhamar észrevették, hogy roszul számítottak, s hogy a csatorna pusztán csak kézi munka mellett 30 év

alatt sem lesz kész, ámbár az egyiptomi kormány kötelezte magát, folytonosan 20,000 munkást adni rendelkezés alá, kik egy-egy hónapig,

a társaságtól fizetendő tartás és munkadíj mellett a csatornán dolgozni tartoztak. Kénytelenek voltak tehát 1865-ben egynehány czéggel,

melyek mar több vasúti-, kikötői- és csatorna-épitkezést stb. létesítettek, szerződést kötni, hogy azok az ujabb erőműtan és épitészet

minden képzelhető segédeszközeivel a csatorna-épitést magokra vállalják. E czégek Bőrrel és Lavaley, Dussaud testvérek

és Couvreux F. valának.

Szuezi csatorna.

A szuezi csatorna a Földközi-tengernél kezdődik a Debeh-öbölben Port Said mellett, melyet épen csak e czélból alapítottak s láttak el

pompás raktárakkal s más kikötő épitményekkel. Tudták, hogy nemsokára világvárossá fogja kinőni magát. További útjában egy

keskeny földnyelven vonul végig a Monsaleh taván keresztül a Timsah taváig, melynek partján a társaság Ismaila városát alapitá. E városban

láthatók a palotaszerü igazgatósági épületek s a számos igazgatósági személyzet rakházai és laktanyái (mikért

25 millió frankot dobott ki a társaság). A csatorna innen, a Timsah taván s az egykor termékény Ghozen völgyén keresztül kiszáradott

sóstavak, futó homokok és hullámszerű dombsorok között a suezi öbölbe jut Ez a számtalan korall-sziklák és homokzátonyok miatt

nagyobb részt hajózhatatlan. A csatorna Port Said és Ismaila között fekvő része annyira el van készülve, hogy olyan hajók,melyek csak

három lábnyira merülnek a vizbo, bátran járhatnak rajta. Már naponkénti postai közlekedés is áll fenn a két hely között s azonkívül a

Timsah-tó és Suoz között egy kis hajózható édesvizű (tehát nem tengeri) csatornát ástak ideiglenesen, 8 addig is, mig a tengeri csatorna

teljesen elkészül; ugyan o téren vaspályát épitettek…

A főkérdés mármost az volna, hogy vájjon ez óriási vállalat jövedelmező lesz-e s fenn tudja-e tartani magát? E tekintetben a nézetek

nagyon szét vannak oszolva. Ugyanis nagyon kétséges, hogy vájon hajlandóbbak lesznek-e a hajók az átmeneti (hihetőleg jó magas)

vámilletéket a a vontatás költségeit megfizetni, a helyett, hogy a Jóremény-foka körüli szabad utat használják, mint azelőtt…

Akármennyire tiszteljük is e vállalat nagyszerűségét, jövedelmező képessége még mindig nagyon kétséges….Képünk egy vontatógőzöst

ábrázol, mely épen most hagyta el lsmailát, hogy az édesvizű csatornán a lobogókkal díszített „Suzette” nevű franczia vitorlás hajót a

Veres-tengerig vonja, egy néhány teherszállító bárkát pedig a csatorna építkezési helyeire vigyen. …

Egyedül a Bőrrel és Lavaley czég naponként egyremásra 12 000 munkást foglalkodtat, kik részint benszülöttek, részint európaiak.

Ezeken kívül a szolgálatra szükséges személyzet mellett még 10 erőműtani (mechanikus) zúzda, 4 kézi medertisztitó-gép,

19 kisebb és 58 nagyobb iszaptakaritó-gép, 30 gőzhajó a kiásott föld elhordására, igen sok más gőzös egyéb szükségletekre, 30 gőzkos

a czövekek leverésérc, 60 helyi mozdony, 20 földvájó gőzgép a száraz vagy nedves talaj számára, 1800 földhordó szekér, számtalan

vontató hajó és földszállitó bárka. Ha oda képzeljük még a tízezrekre menő ásót, kapát, csákánykapát, targonczát, kosarat stb. a

roppant sokaságú munkások számára, továbbá a halomra hordott földhányatokat és a munkások sátrait, némi fogalmat képezhetünk

magunknak az ott uralgó nagyszerű élénkségről. Hasonló élénk, mozgalmas képet nyújtanak a Dussaud testvérek czég által vezetett

munkálatok a port-saidi kikötő- és zsilipépitkezéseknél s a Couvreux cég El-Guisr-ben. S. L

1869. 5. 59. A kolozsmonostori apátság.

Amint a magyarországi utas a Királyhágón túlhaladva, a természet nehézségeit diadalmasan leküzdött szép és jó országúton Kolozsvár

felé közeledik, a regényes völgyek, melyeken előbb a Körös, azután a kis Szamos kanyarog át, minden lépten új és szebbnél szebb

panorámákat nyitnak előtte. Bánfi-Hunyad ódon jellegű zsindelyes házaival s groteszk rokokó tornyával elmaradt, s a gyalui vár

történelmi nevezetességű falai lepik meg a gyors lovak által röpített utazót. Majd Gyalu s a csinos Fenes is a háttérbe vész.

Kolozsvárhoz közeledünk, a bájos, üde, bár agg, de egyre ifjuló városhoz. A völgy nyílásában egy kőoszlop jelöli a helyet, hol

II. Rákóczy György, a szerencsétlen elesett. Egy parányi dombocska, midőn aljába értél, egy percre elrejti előled Kolozsvár tornyait.

Pedig a város közvetlen szomszédságában vagy már. E dombon áll, a várossal összefüggő Kolozsmonostor kis oláh falucska kápolnája,

a híres és festői szépségű, ódon jellegű kolozsmonostori apátsági kápolna, körülvéve kisded temetőkertjével.

Ma ez az elhagyott kis kápolna jelöli az egykor híres és gazdag és hatalmas apátságot…Magyarországon s Erdélyben a

káptalanok s konventek közül — kevés kivétellel valamennyi hiteles hely volt….Ami jelentőségüket megadja, az, hogy mintegy

országos levéltárakat képeztek; számnélküli családi okmány a hiteles helyeit által menekült meg az enyészettől, s az egyes

vidékek jogügyletei egy bizonyos helyre szoríttattak ….

Alapításának ideje nem bizonyos. I. Béla korára tehető, kiről úgy is azt mondja a nemzeti hagyomány, hogy a keresztyénség

ellen felszínre vergődött, s magát az új vallást is már majdnem fenyegető nemzeti reakciót megtörte, s a keresztyén vallást

Magyarországban megszilárdította, a róm. egyház uralmát biztosította…. Fejér György Codex diplomaticusából (IV. kötet, 3-ik darab.)

egy okmányt ismerünk IV. Béla királytól, mely 1263-ban kelt Ebben az apátságnak visszaadatnak régi jogai. Az okmányban

hivatkozás történik a kolozsmonostori apátság alapítójára is; de az illető király neve történik, ki van az okmány előrészében hagyva.

Valószínűleg azért, mert azt az okmány írója, az illő szokás szerint cifrább betűkkel akarta megírni. Az okmány folytában azonban,

hol az alapítóra ismét hivatkozás történik (mert szebb, s nagyobb betűk ide már nem szükségesek) ki van írva Béla király neve, a ki

valószínűleg nem más mint első Béla. Itt közlöm magát az okmányt:

„Mi (IV.) Béla isten kegyelméből Magyarország királya stb. — ezen levelünk által tudtul adjuk — hogy a kolozsmonostori s a sz. Máriának

ajánlott apátságot, — melynek alapítója és adományozója (itt hely van hagyva a név számára) — Magyarország királya, ősünk, — mely

boldogult László király által újabb díszt és fényt nyert, nagyobb birtokokkal és templommal ajándékoztatott meg. Ez az utána következett

magyar királyok, a mi elődeink által különféle birtokokkal és számos szabadságokkal ékesíttetett, — mely a b. magyar királyoktól

nyert adományozások és szabadságok folytán Magyarország valamennyi apátságai felett tündöklött, s élvezte azokat békességgel és

nyugodtan, ... de oh fájdalom! a mi időnkben teljesen el van pusztítva és szét van rombolva, elvesztette privilégiumait birtokaira,

jogaira s az adók behajtására nézve, elvesztette szerzetesei legnagyobb számát. Jézus tanításait akarván követni elhatároztuk, hogy

a nevezett monostort elpusztultságából kiemeljük, birtokait, szabadságait s mindennemű jogait, ezen levelünknél fogva visszaadjuk, s azokba

visszahelyezzük. Akarjuk egyszersmind, hogy az apátság birtokai összeírassanak, szabadságai s jogai feljegyeztessenek, hogy ily módon

a jövő bizonytalan eshetőségei után is élvezhesse szabadságait. A monostornak, a szent királyoktól nyert szabadságai pedig következők:

fentnevezett Béla király ősünk—(e helyből kell következtetnünk, hogy a hiányzó név Béla számára tartatott fenn, mert más helyen nem fordul elő),

b. László király s más elődeink a nevezett birtokok és helységek dézsmáit *) egyetemlegesen a nevezett egyháznak adományozták és ajándékozták;

ezennel örök időkre oda adományozzuk, s oda ajándékozzuk azokat mi is.” …

Az apátság fénykora az Anjouk uralkodása alá esik. 1285-ben ismét elpusztították volt ugyan a tatárok, de egy évtized múlva már kiemeltetett romjaiból.

Mátyás király korában Péter apát erőddé alakította….Az apátság régi kiterjedését ma már meg nem határozhatni többé. A mióta a jezsuiták

a múlt század vége felé kiköltöztek belőle, a már pusztulásnak indult apátság teljesen romba dőlt. Az erdélyi püspökség elhatározta, hogy n

em is építi fel többé. S a hajdan virágzó, gazdag és hatalmas apátság romjaiból a még megmaradt részt, a szentélyt átidomították egy kis kápolnává….

A kolozsmonostori konvent levéltára a secularisatió folytán országos levéltár lett.

A kolozsmonostori apátság birtokai körülbelül 40 falut foglaltak magukban; ilyenek: Apabida, Nagy- és Kis-Bénye, Szt.-Benedek, Aporháza,

Baromlaka, Bócz, Egeres, Dátos, Eperjes, Dános, Hollós, Szilvás, Kajánd, Csanád, Nádasd, Keresztúr, Holdvilág…

A térkép a Szapáryak birtokához tartozó, Komárom megyei Bábolna és Kajánd pusztákat ábrázolja, ma Bábolna város, Kajánd pedig Bábolna külterülete.

/Orsz. Levéltár/

1869. 35. 481. A kolozsmonostori országos gazdasági tanintézet f. é. november l-jén fog megnyittatni, mint az „Erdélyi Gazda” biztos tudomás

után írja. Ez intézetben az egész tanfolyam 3 évre van szabva, melyek közül az elsőben a belépő ifjak főleg a gyakorlati ismeretek

megszerzésére vezettetnek, s e mellett a mutatkozó ismeretbeli hiányok pótoltatván ki, alkalmasakká tététnek a további évfolyamokban előadandó

elméleti tárgyak könnyű és teljes elsajátítására.

Kolozsmonostor (románul: Cluj-Mănăștur, németül: Abtsdorf) hajdan önálló falu Kolozsvár mellett, jelenleg Monostori negyed néven Kolozsvár legnagyobb

tömbház-negyede.

1869. 7. 88. A zborói kastély.

Sáros vármegyében Bártfától észak felé, a halicsi útban fekszik a kétezer léleknél többet számláló Zboró mezőváros, feje a makoviczai

uradalomnak, mely nevét a Zborótól dél-keletnek fekvő és romokban heverő Makovicza várától nyerte, mint ez lapunk egyik múlt

évi számában le volt írva. Mig Makovicza vára állott, addig Zboró kevésbé szerepelt. Ki annak ura volt, birta emezt is. A XIV. században

a kihalt olnódi Zudar nemzetség birtokában találjuk, a midőn nevezetesen 1443-ban Bártfa városával viszálykodott a hatalmas

várur Zudar Simon, mely viszály még harmincz év után is tartott. A XVI. század közepén már a hires Serédy György ült a

birtokban azonban nem annyira az igaz, mint a fortély és ököljog következtében, mint azt 1550-ben az ellene Tarczay Katalin özvegy

Podmaniczky Mihályné és Hagymássy Kristóf felperességo alatt folyt visszahelyezési per igazolja. Utóbb azonban az uradalomnak

legalább egy része mégis a Tarczay-ak közébe került. Hanem Serédy Gáspár leányát Zsuzsannát nőül vévén, e házasság jogán egy

időben birta az uradalmat a lengyel Janussius ostrogi herczeg.

Zborói kastély (Sáros megyében.) — Greguss János eredeti rajza

1601-ben Makovicza várát ettől vette meg tizen-nyolcz ezer aranyon Rákóczy Zsigmond az utóbb erdélyi fejedelemmé lett borsod- és

tornavármegyei főispán a szepesi káptalan előtt. Utóbb azonban mégis, mert a Tarczay-örökösök a Serédy-ek ellen indított ésfölebb

emiitett port nyugodni nem hagyták, Rákóczy Zsigmond örökösei, névszerint György, a későbbi erdélyi fejedelem, Zsigmond és Pál

jónak látták az uradalomhoz jogukat a Tarczay-örökösöktől is 1611-ben tizenhárom ezer forintért örökösen megváltani. így került e hely a

fényes nevű Rákóczy-ak birtokába. Makovicza vára már romban hever, de Zborón még áll a régi kastély, melynek udvarán

— mint képünk is mutatja, — van a régi, gyakran tatarozott két tornyú templom, maradványa még a Rákóczy-kornak, habár alapja és

falai régiebbek is lehetnek. Homlokzata 1577. évet mutat. A két kastély körül eme felsőbb a gróf Erdődy családé, mely az Aspremont ágon

a Rákóczyak névszerinti örököse és utóda. Most a régi épületek is csak gazdasági czélra használtatnak. Az udvaron kivül két sorban áll a

száz hársfa, a Rákóczyak korának maradványa, büszke, terebélyes lombozataikkal árnyalva el a helyet, hol egykor gondoktól menekülve a

Rákóczyak merengtek vagy szórakoztak, kik közül Rákóczy György történelmileg is megörökité kedves hársait, fontos levelei alá is oda

irván keletül: „Dátum Zboroviae sub centum tiliis”

N. — n

Zboró (szlovákul Zborov) község Szlovákiában az Eperjesi kerület Bártfai járásában. 2011-ben 3184 lakosából 2543 szlovák, 449 roma, 21 ruszin és 19 ukrán ...

1869. 8. 100. A north-forelandi *világító torony

A tengerészet évkönyvei régóta nem emlékeznek oly szerencsétlen, viharos időjárásra, mint a milyen a múlt esztendő végén s a mostani

elején uralkodott. A tengerész államok lapjai egész külön rovatot nyitottak e borzasztó viharok által okozott hajótörések s egyéb

szerencsétlenségek elősorolására. Csak magán az Atlanti-óceánon százakra ment egy pár hó alatt a bejelentett hajótörésok száma s

ezrekre és tizeze-rekre az odaveszett emberáldozatoké! Hát még a melyek távolabbi tengereken történtek, vagy a melyekről hihetőleg

a nélkül sem fognánk tudomást szerezhetni soha? Idei, szokatlanul enyhe telünk, melynek szelídséget a tengerparti országok lakói

természetesen sokkal nagyobb mértékben tapasztalhatták, nem ok nélkül ejté gondolkodóba korunk legkitűnőbb természettudósait.

— Annyi bizonyos, hogy az enyhe időjárás és azok az iszonyú tengeri orkánok egy forrásból eredtek — hanem e forrás hol- és miben

léte felől még most sincsonekgtisz-tában a termé zet-tudományok szakemberei. Kapkodnak fűhöz, fához, s utoljára is az

„öböl-folyam”-ra kenték az egész dolgot.

North-Foreland-i világító torony Angliában.

A tengeri viharok és az általuk; okozott szerencsétlenségek Európa államai között legelső sorban Angliát sújtják; neki jár legtöbb hajója a világ

összes tengerein. Aztán meg az angol partok többnyire mindenütt sokkal veszélyesebbek, mint a tongerek és tengerpartok bármely más vidéke is.

Veszélyesek részint a moredek sziklák, részint pedig a homoktorlatok, sziklazátonyok miatt. Anglia partjai közelében tehát a hajósoknak ugyancsak

jól kell ismerniök a viziutakat, valamint a tenger fenekét, s azon tájakat is, melyeken valamely hajó perczről-perczre áthalad. Ilyen helyeken

a világitó tornyok, melyek Angliát messzotündöklő állócsillagaikkal körül koszorúzzák roppant nagy fontossággal birnak. És ezt az angolok,

az újkor legelső tengerész nemzete, csodálatos-képen mégis csak a logutóbbi években kezdették igazán s okosan belátni és valódi világítótornyok

nagyobb számáról gondoskodni. Ezelőtt húsz évvermég csak harmincz e fajta tornyuk vala s azok is roszul világítva. 1858 tavaszán már 77-et

számítottak s a mellett 30 tűzhajó-jok is volt 700 hivatalnokkal és munkással. Hanem azóta még több, minden tekintetben első rangú és tökéletes

világitó tornyot állitot-tak s épülő félben is van egynehány…

Tekintsük meg közelebbről a northforelandi katadioptrikus lámpát, melyet az ottani világító tornyon 1858. szeptember óta majd minden éjjel

fénypont és pihenőhely, szabadulás és vigasz gyanánt üdvözölnek a sötétben bolyongó, vihartól korbácsolt hajók.

A lámpa 14 láb széles és 22 láb magas, tizenhat oldalú és diagona-lis gyűrűkkel, „astragal”-okkal, van ellátva. E gyűrűk vagy övek a

sugártörést helyzetüknél fogva igen kicsiny, rézsútos térre szorítják; ha egyenesen állanának, a sugártörés mogoszlanék s nem volna oly erős.

Az üvegtáblák háromszogletüek, s igy sokkal erősebbek, mint az ugyanakkora nagyságú, de négy szeglettel birok. A lámpás anyaga ágyuércz- és

rézvogyületből áll. 1500 font sterlingbe (15,000 forint) került: a világitó készlet pedig külön 1000 fontba (10,000 frt).

Ez egy óriási Argand-féle lámpából áll 3 béllel, mely annyi olajat emészt fel, mint körülbelől 17 közönséges Argand-félo lámpa s harmincz

olyan lámpa világító képességével bir.

Hogy mily megbecsülhetetlen áldás egy olyan lámpa a csillagtalan, viharos éjjekon, világot s életet árasztva maga körül, természetosen csak azok

tudják igazán felfogni s kellőleg méltányolni, a kik „hajóikon messze kijárnak a hullámzó tengerekre s kiknok a nagy vizeken van dolguk.”

De azért, azt hisszük, olvasóink előtt sem lehet érdektelen a teremtő emberésznek olyszerü müveivel megismerkedni, melyeknek ezer

meg ezer embertársunk köszönheti s fogja ezután is köszönni életét. S. L

*North Foreland forms the eastern end of the Isle of Thanet. It presents a bold cliff to the sea, and commands views over the southern North Sea.

The lighthouse in 2005 /A torony klpe látható, részletes leírása olvasható a Wiki-ben. G./

1869. 21. 288. A Margit-szigetről.

A Margit-szigetet pünkösd első napján nyitották meg a nagy közönségnek… Egy jó ismerősünk a következőkben írta le élményeit:

…Ezrek nevében határtalan köszönetemet fejezem ki József főhercegnek, a Margit-sziget tulajdonosának, a ki a friss levegő után szomjazó lakosság számára, itt a főváros tőszomszédságában ezt a földi paradicsomot átengedi…Csak is ily magas állású férfi hozhat oly áldozatot, mely befektetett tőke kamatját valószínűleg csak akkor hozza be, ha reményeink Pest gyors gyarapodása tekintetében teljesülhetnek. Azon cím alatt, hogy a „Klotildé” gőzhajó próba utat fog tenni, néhány százan meghívást kaptak. Csekélységem is belejutván ezen sorozatba, délután fél ötre a hajó fedélzetére léptem… A két hajószoba egyenlő s a kisebbik a dohányzók számára van fönntartva. A vendégek a kitűzött óra közeledtével megérkeztek…Öt órakor átment a hajó Budára, s ott József főherceg és Klotildé főhercegnő fényes kísérettel a fedélzetre léptek. Az idegen vendégek között kitűnt Joinvílle herceg, Lajos Fülöp király unokája. A hajó tizenöt perc alatt ért a Margit-szigetre, a hol a vendégeket egyik meglepetés után a másik érte. A parton mindjárt a József főherceg nevét viselő gyalogezred bandája fogadott bennünket magyar darabbal. Elsétálván a négy vagy öt épületből álló vendéglő mellett, a vasúthoz értünk, a hol öt vagon vette fel a vendégek egy részét, s a hölgyeket mind… A rétöntöző vizet hordó vascsövek legnagyobb részint már le vannak rakva. Bámultuk a kertész művészetét, a négy-öt öles fák ültetésében. Törzsük zsákvászonnal födött és famohával berakott burkolatba van rejtve, melyet naponta több ízben megnedvesítenek. Az ily ültetvényeket, három-négy oldalról a földbe megerősített sodronyok oltalmazzák a szelek dühöngéseitől. Az ily kertészség, ily roppant terjedelmű parkban nagy pénzösszegbe kerül. Megnéztük a kutat, mely épen most egy éve először lövellte ki az öt ujjnyi átmérőjű meleg vizet a 62 és fél ölnyi mélységből, s azóta mindennap több mint 50 000 akó 35 fokú meleg vizet ömleszt a Duna tükrébe. A pompás fürdőház még nincs tető alatt, de Ybl építész biztatása szerint az épület még az idei szeptemberre teljesen elkészül…

A régi zárda romjai körül a sűrű bozótok helyét kanyargós utak váltják fel… A sziget közepén mintegy hatholdnyi mező terül el, melyen ismét fürdő-, és lakó épületek fognak egykor emelkedni, ha a második artézi kút sikerül. Mindeddig úgy tekintette a társaság a kirándulást, mint az új gőzhajó próbamenetét. De visszaérkezvén a sziget pesti oldalán azon házig, melyben néhai József nádor lakott, ott a világhírű platánfa és hárs tömbök alatt sajátszerű készületeket pillantottunk meg. A próbamenet egyszerre „majális” alakot vőn fel. A héttagú platán árnyéka alatt fényesített padló jelenté, hogy mindjárt táncra kerül a dologi a katonabandán kívül barna zenészek is mutatkoztak. Csakhamar hordani kezdték minden irányban a kávét, fagylaltot és süteményeket. Ezt hideg pecsenyék kezdték felváltani, a hozzá való igen finom borokkal és francia pezsgőkkel… Éppen 36 hölgy volt jelen, mindnyájan a mostani csodálatos divat szerint a legtarkább színekbe öltözve; azonban a szépeknek minden jól szokott illeni. Klotildé főhercegné rózsaszín selyemruhában volt öltözve, melyet fehér csipke borított. A főhercegné maga is részt vett a mulatságban s a francia herceggel táncolt…Lampion-világítás mellett újra hajóra szálltunk. Így lett megnyitva a Margit-sziget… Hívjuk fel Pest polgárait, kik érteni tudják mi a szép? s kik felfogni képesek a főherceg úr ezen ajándékának végtelen becsét, ám élvezzék minél gyakrabban a város üdítő helyeinek ezen legpompásabbikát.

1869. 34. 469. Vajda János írótársunkat az a baleset érte, hogy a mint egy omnibuszon jött a lánchídon át, az ostorával csapkodó kocsis vigyázatlanságból

úgy megsértette balszemét, hogy most a leggondosabb ápolásra van szüksége. Balszemének világa veszélyben forog, az orvosok azonban reményt nyújtanak.

Míg a legnagyobb részvéttel közöljük a sajnos esetet, másrészt föl kell szólalnunk, hogy habár ez már nem első, semmi intézkedés nem történik, hogy az

omnibuszoknál eltiltsák e kegyetlen ostorozást, mely az utcán járókat úgy, mint a bent-ülőket is fenyegeti. Az omnibusz tulajdonosok a legrosszabb gebéket

tartják, melyek csak ostorozásra kínlódnak tova a kocsival. Az ily gebék befogását kellene először megtiltani, továbbá az állatkínzást.

1869. 35. 478. Veszprém

Ha az utas Pest felől Székesfehérváron és Palotán át. a szép Bakonyalján közeledik Veszprémhez, távolról egy kellemes sikság közepéből hiszi kiemelkedni a várost, melynek a ,,vár”-ban levő kiválóbb épületei messze ellátszanak. Azonban csalódik, mert maga a város egy különösen sziklás környezetű völgyfenékbe van j építve, s csakis a közepén kiemelkedő béreztető templomai, püspöki, káptalani és megyei épületei! tűnnek fel messziről, de az összezsúfolt, majd- ’ nem egymás tetejére épített, s többnyire föld-szinti lakházak el vannak fedve szem elől. Csak akkor latja ezeket, mi a várost szidni pedig akkor fogja , kis körutat tett a természet által már lég me de emberkéz által nem igen háborgatott kövezetén, rendetlen utczáin, s a sziklahegy oldaláról lenézegető házak között.

De nekünk most nem feladatunk uti rajzot írni, csak röviden akarjuk ismertetni e régi városunkat. Veszprém nevét sokfélekép származtatják. A hagyomány Gizella királyné „Vessz el prém” -za-vától, a legtöbb történész a német Weisbrun de legvalószínűbb vélemény Fejér Györgyé, ki azt vitatja, hogy Bratizlaw Bezprém, Keczil her-czeg fiától kapta nevét, mint a ki a honfoglalás ideje táján e vidék ura volt. Annyi kétségtelen bizonyossága , hogy már a római uralom korában volt ott egy város, s hogy I. István már l(j08-bau Veszprém néven nevezi, István már királysága 8-dik évében (10 püspökséget alapított Veszprémben, majd a . prém völgyi apáczáknak adott görög nye okmányt. Ezek zárdájából ma is vannak fenn némi maradványok a város nyugoti oldalán P egyik elrejtett szép völgyben. Később mint vár, s a róla nevezett vármeg székvárosa volt ismeretes, de legnevezetes tette mégis hajdani egyeteme, melynek jo hittudósai az akkor leghíresebb párisi eg\ tudósaival is vetekedtek. S daczára e tekint állásnak, mégsem igen tudunk arról egj minthogy IV. Lá zló javadalmakkal látta el.

Veszprém

A török hódolások idejében, mint végvár, sok zaklatásnak volt kitéve úgy a török, mint a közeli osztrák hatalom részéről, mígnem a Rákóczi-felkelés tartama alatt vára lerontatott, s püspökei elkezdették mai alakjába önteni. Vallási viszály is gyakran háborgatta lakosait. Hatalmas főpapok ültek a gazdiig püspökség kén, a kik, mint p. o. az éleseszü, de rendkívül türelmetlen Bíró Márton a múlt század köze a protestáns mozgalmaknak tüzzel-vassal ellenébe állottak’, noha a megye és város lakosságának nagyobb része a prot. egyházhoz tartozott. Mind e viszontagságot kiállotta, napjainkban jutott azon helyzetbe, hogy elnyerte egy Veszprém felé vezető vasutvonal engedélyét. Egy emlékirat szavai ezerint, legrövidebben köti össe Parist Pesttel, s így világkereskedelmi vonal, a egyszersmind értékesitő útja a gabonadús Mezőföldnek, a fa-, kőszén-, porczellán- és kőgazdag Bakonyságnak…. Közel van hozzá a Balaton, és a folyvást emelkedő balatonfüredi fürdő…A dunántúli honvéd-kerületnek székvárosa, miután azon egész területnek ez legtermészetesebb központja, s mint ilyennek is kilátásai vannak az emelkedésre. Ezekből kitűnik, hogy Veszprémnek szép jövője van…Egy időben néhány évig irodalmi tekintetben is hires,hogy ne mondjam: „hírhedt” volt, a mennyiben itt tanyázott az ósdiság Mondolatos tábora,. A nyelvujitási viták lezajlása (1825.) után egész 1866-ig, kivéve 1820—1824-ig a róm. kath. „Egyházi Értekezések”-et — nem igen adott életjelt magáról. Ekkor azonban alapítottak ott egy „Veszprém” czimü lapot, mely 1867. utolsó, felében járt is, s mint vidéki közlöny megállotta helyét, 1868-ban szünetelt, mígnem ez évben újra megindítottak egy,,Veszprém vm. Közlöny” czimü hetilapot. Művelődési közegei közül megemlítjük a jól berendezett róm. kath. papnöveldéjét és gimnáziumát. valamint az angol kisasszonyok kezében levő nőnevelő-intézetét. Van Veszprémben e század eleje óta egy árvaház, melyet Zsolnai Dávid kanonok alapított, s egy jól felszerelt nyomda. Képünk az úgynevezett várat északnyugati oldaláról tünteti föl. E. I.

1869. 10. 127. A kőrmöci alsó kapu.

Bars megye legszélső északi részén, a Garam völgybe, Szent-Kereszt mellett nyíló egyik völgyben, magas hegyektől festőileg körítve fekszik Körmöc szabad királyi és fő bányaváros, régi időktől fogva híres pénzverdéjéről és gazdag aranybányáiról. A budai kamarai levéltárban a mai napig meglevő okmány szerint Körmöc már Szent István királyunk alatt létezett, a miután a város még 1100-ban Kálmán király által szabad királyi várossá emeltetett, e szerint hazánk legrégibb királyi városa, a miért is, legalább a régibb időkben Körmöc város követei az országgyűlésen mindjárt a budai követek után ültek.

A kőfallal és bástyákkal még most is megerősített város több történeti és műépítészeti nevezetességgel bír, minők a vártemplom, pénzverde és a régi okmányokkal bőven ellátott városi levéltár. Nevezetességei közül ezúttal csak a város alsó kapuját említjük… A városnak három kapuja van: úgymint a felső vagy északi, a középső keleti, és déli vagy alsó kapu. Ez utóbbinak külalakja és berendezése kiválóan nevezetes. Két emeletre van építve és rajta gót és kora renaissance műízlés vehető észre…A torony alját két kapunyitás képezi, az egyik (csúcsíves) szekerek, a másik kisebb, gyalogok számára. A kapunyílások felett rések láthatók, a bennük levő vascsigákkal együtt, melyeken keresztül a vonóhíd lánca mozog. A középkapu felett… a keresztet görcsös ágak képezik, s az üdvözítő alakja, élesen kijelölt izmaival, Dürer iskolájára utal…Az erkély feletti falfülkében, melynek díszítményei a kora renaissance ízlésnek felelnek meg, a város címerét kettős pajzson tartó angyal áll. A torony két sarkán, körülbelül az erkély felső párkányzata irányában kőből faragott vízokádó csatorna szökik ki… A kaputorony belső falán, két mélyedés látható, egy XVI. századbeli viseletű férfi és egy női alakkal, körszélén az 1539-dik évszámmal; hagyomány szerint azok az akkori polgármester és nejének arcképei lennének. Honi városaink régi kapui többnyire már leromboltattak, így a körmöci kapu a maga eredetiségében ritka példány, és azért műtörténeti szempontból feltette érdekes.

Myskóvszky Viktor

1869. 39. 533. A körmöci vártemplom.

Körmöc, hazánk régi bányavárosainak ez egyike legnevezetesebbike: helyzeténél, fekvésénél a építkezési modoránál fogva, mint oly régi város, mely monumentális építményekkel bővelkedik, amellett talaja változatos emelkedésekkel bir. Sokkal festőibb kinézésű, mint az egyhangú síkságon elterülő, többnyire újabb keletkezésű alföldi városaink, hol a festő vagy műkedvelő régiség-barát albumában való részleteket ritkán talál. A felföldi régi városokban, hol a középkori építészet mind templomokban, mind máig eredetiségükben fennmaradt régi magán házakban jelentkezik, — minden lépten akad valami nevezetesre, érdekesre, följegyezni vagy lerajzolni méltóra. A Vasárnapi Újság ez évi folyamának egyik számában Körmöc alsó kapuját ismertettem; jelen rajzban pedig közlöm a körmöci vár templomának nyugati legimpozánsabb kinézésű oldalát. A Szent-Anna — mint a város egyik védszentjének tiszteletére emelt vártemplom, a fallal megerősített belváros északi részén, egy magaslaton még egy külön fallal bekerített váracs közepén áll, s a mint a főszentély csúcsíves boltozatának egyik zárkövén létező 1488. évszámból láthatni, a XV-dik század második felében épült. Építészeti műiz-lése azon kor csúcsíves modorának egészen megfelel, csak két tekintetben különbözik hazánk akkori időben épült templomaitól, t. i. a templom hosz-azuhajója annak középtengelyén emelt pillérek által caak két hajóra oszlik, másodszor kiszökő kereszthajóval bir, melyet a bejárat előtti előcsarnokok és azok felett levő kápolnák képeznek.

A tomplom egész szerkezetében a legszigorúbb egyszerűség vehető észre, az oszlopzatok fejezetén levél-diszitményekkel is ritkán találkozunk, a csúcsíves gót ablakok mérmüvoin leginkább a gót műizlés hanyatlását jelző halhólyag változatos formái látszanak. Említésre méltó a templom belsejének északi oldalfalához épített régi szószék, melyet akanthus-levelü fejezettel ellátott, kissé zömök törzsű oszlop tart. — A szó-székre vezető karzat alatt,— mint a bécsi Szent István székesegyház szószékénél — egy négyszögletű falfülkéből egy férfi alak emelkedik ki, kezeit imára összetéve, mely alakról azt tartják, hogy a templom építőjének szobra lenne, ami azonban hibás föltevés, miután az alakja, gyolcsvászon-fodros gallérja (Krause) és vas páncélja már határozottan a XVI-dik században dívott öltözetet jellemzi. A templom legbecsesebb műdarabját azonban a főszentély déli oldalfala mollett álló menyezetes ülő-pad, mely mint az 1624. évszám is bizonyítja, a XVII-dik században hazánkban divó tiszta olasz renaissance Ízlésben van tartva. E pad remek kivitele eléggé tanúskodik a hazánkban akkoriban divó fényes műizlésről és az e szakbeli művészet állásáról. — A levél és állat-díszítmények körrajzai igen szabályosok és szépek, s feltűnően hasonlítanak a klassikus görög művészet alakjaihoz, és oly módon vannak a deszkázatba mozaik-szerűen berakva, hogy a diszitmények felváltva, egyszer világos, másszor sötét alapon díszlenek, s azzal a nézőre kellemes hatást gyakorolnak.— Az egész széksorozaton nincs legkisebb nyoma a mesterséges befestésnek, minden színváltozás a különböző fanemek természetes szinozete által van elóállitva.

Körmöci vártemplom. — (Myskóvszky Viktor rajza után)

E pad nyolez ülőhelyet tartalmaz, melyek egymástól kettős, remekmívű, szépenkannelirozott római oszlopok által vannak elválasztva, az oszlopközöket szép pilléreken nyugvó félkörives árkádok — diadalívek — foglalják el, melyeknek belmeze-jén a deszkázatba mozaikszerüleg beeresztett, pompás növény-diszitmények — arabeszkek — egész sorozata diszlik. E gazdag kivitelű egyházi székek a városi tanácsnokok számára oly időben készültek, midőn a város anyagi virágzásának tető pontján állott, s o czélra tetemes összeget áldozhatott. Nehezen hiszem, hogy hazánkban valahol léteznének ily klasszikus ronaissance Ízlésben készült, s ily gazdagon és remek diszitményekkel ellátott egyházi székek. A szék menyezotének felső párkány-koronázata fölött, az alatta álló oszloppároknak megfelelőlog gyönyörű művű szobrocskák állanak, melyek fából mesterileg vannak faragva, természetes faszinüok, és egyes szenteket s római imperátorokat ábrázolnak.

A templom nyugati oldalán emelkodik a négyszegletű tömör torony, mely hat, kívülről párka nyzatok által elválasztott emelettel bír, falazata félkörivü, do a gót Ízlésnek megfelelő párkányzattal béllelt ablaknyílások által van áttörve, a torony hetedik emeletét fedett tornáczczal körülvett őr-szoba képezi. A torony magasság megközeliti a 130 lábat, s mivel már a templom is magaslaton áll, a torony karzatáról meglepő és felséges kilátás nyílik az alatta elterülő városra és hegyes-völgyes vidékére. A váracs falai alatt elterülő mély sánczárkok jelenleg szép gyümölcsös kertekké vannak átalakítva, melyeknek eleven zöld és festői facsoportozatai a komoly várfalaknak, a szemre jótékonyan ható vidor szinezetet kölcsönöznek.

Myskóvszky Viktor

Egyveleg.

1869. 6. 79. Régi bélyegjegyek hasznosítása. A kínaiak, minden tekintetben különc, saját-nép. Mostanában roppant szenvedéllyel gyűjtik össze az elhasznált levéljegyeket, hogy azokkal napernyőiket, sőt ha szerit ejthetik, szobáikat is beragasszák s ezrenként, milliónként vásárolják össze mindenünnen. A rajnai térítő társaság, melynek a mennyei birodalomban is van képviselője, a levéljegyek ezrét egy-egy tallérért adja el, s az ebből begyült pénzt azon gyermekek nevelésére fordítja, kiket a kínaiak kitettek vagy rabszolgákul eladtak.

1869. 7. 99. Pákh Albert síremléke ügyében. E napokban (febr. 10-én) volt lapunk egykori szerkesztője, Pákh Albert halálának második évfordulója. Miután az elhunytnak jeles művészünk Izsó által készített gyönyörű mellszobra már a Nemzeti múzeum szobor-termét ékesíti, óhajtottuk volna s reméltük is, hogy ez évfordulati napon magát a sir-emléket is fölállíthassuk a néhainak a Kerepesi úti temetőben nyugvó porai fölé. A román stílű síremlék tervének eszméjét dr. Schmidt Frigyes vajda-hunyadi vár helyreállításával is megbízott, híres építész adta, részletes kivitelét hazánkfia Schultz Ferenc…

* * *

Szerkesztői mondanivaló

1867. 2. 21. Magyaróvár. B. E. A küldött irományok nagy része bizonyosan még ma is a fennálló rendszabályokba ütköznék. Különben úgy tudjuk, hogy e költői művek rendezésével s kiadásával régebben az elhunyt egyik jó barátja, Lévay József költőnk (most Borsod megye főjegyzője Miskolcon) foglalkozott. Ö tán ezen iratokat is bírja, vagy ha nem, az ott levőkhöz kellene adni. Mindenekelőtt tehát e kérdés tisztába hozatalát ajánljuk. Addig itt tartjuk a küldeményt.

1867. 3. 33. Szabadka. F. K. J. Az előfizetés megtörtént. A fiúi szeretet ez egyszerű, de szép nyilatkozata, a mai szűk időkben kétszeres becsülésre méltó. A két költemény a mértéket még nem üti meg

1867. 6. 69. Bártfa. M. V. Magánlevelet küldtünk.

1867. 7. 81. N.-Becskerek. T. E. A képet, technikai nehézségek miatt, nem adhatjuk. A másik kéziratról még nem mondhatunk bizonyost.

N.-Selmencz. A tudósítás, mennyire a tér engedi, lényileg közöltetni fog.

A kettévágott falú

Nagy-szelmenc (szlovákul Veľké Slemence) község Szlovákiában a Kassai kerület Nagymihályi járásában. 2001-ben 604 lakosából 586 magyar volt.

Az ukrajnai Kis-szelmenctől 8 méterre (!) Nagykapostól 8 km-re délkeletre az ukrán határ mellett fekszik. Közvetlenül a határ túloldalán, immáron az ukrán oldalon, Kis-szelmencen, az ikerfaluban, gyalogos határátkelőhely nyílt 2005. december 23-án.

1867. 9. 105. Az ország különböző részeiből számos levelet, költeményt stb. vettünk, melyek e lapok néhai szerkesztőiének Pákh Albertnek elhunyta fölött a közrészvétet és fájdalmat élénken tolmácsolják. Fogadják az illetők szíves köszönetünket. Az elhunyt örök emlékezetben marad barátinál és mind azoknál, kik őt ismerték vagy ismeretlenül is szerették és tisztelték s kiknek száma bizonyosan sok ezerre megy. E lapok igyekezni fognak az ő emlékét az által őrizni meg, hogy az ó szellemi irányát követik tovább is.

1867. 10. 116. A budapesti pályaudvarokat összekötendő lóvasútra s ezzel kapcsolatos gőzkompra, Széchenyi Ödön gr. 40 évre szóló szabadalmat nyert.

1867. 17. 206. Eperjes. / Prešov /B. S. A második cikk túlhaladja lapunk körét. Az Ígérteket elvárjuk, s örömest számítjuk önt jövőre munkatársaink sorába.

1867. 25. 314. Pozsony. M. S. Ön azt várta tőlünk, hogy a koronázás után azonnal közöljük, hü képekben is, annak minden főbb mozzanatát. Ez pedig a mi eljárásunk szerint lehetetlen volt; nem akartunk úgy lenni,mint a fővárosban árult és hirdetett némely képekkel történt, mik pár nappal a megtörtént koronázás után jelentek meg — mert előre elkészültek, csupa képzelet után! Mi, hü és szemlélete* rajzokat akartunk — s fogunk is még adni, kitűnő hazai művészeink vázlatai ntán. Hogy képeinkre átalában gond van fordítva, eléggé bizonyítja azon körülmény, miszerint legjobb hazai művészeink közül nem egytől, mint pl. Keleti Gusztávtól és Székely Bertalantól a jelen fél évben csak is lapunk közölt rajzokat

Torda. /Turda/ E. J. Megpróbáljuk, ha lehetne valamit tenni a megbízásban. Az említett versgyűjteményekre nézve azonban most rossz idők járnak.

1867. 36. 449. Beregszászról (Берегове, Berehove) „a polgári olvasó-egylet tímár és csizmadia-mester tagjai” aláírással egy nyilatkozatot vettünk, a melyet azonban csak akkor bocsáthatunk közre, ha a t. beküldők, legalább a szerkesztőség tudomása végett, magukat megnevezik.

1867. 44. 545. Kőrősmező, ukránul Ясіня (Jaszinya) S Gy. A kívánt két számot elküldöttük. Egyébiránt csodálkozunk a lapok gyakori kimaradásán, miután kiadóhivatalunk értesítése szerint, az ugyanoda járó másik példány, mely ezzel egy községbe küldetik, mindig rendesen megérkezik, mi arra mutat, hogy a hiba nem itt van.

1868. 3. 33. Szaláncz. /Slanec/ G. J. Örömmel vettük, reméljük s óhajtjuk, hogy mielőbb hasonló küldemény kövesse még. A megbízásban eljártunk.

8. 93. Komárom. St. J. Ama cikket mind az ön által kérdéskép felhozott okok tették előttünk érdekessé s kedvessé, t. i. az érdekes tárgy, a történeti adatok, az el nem koptatott s még közönségünk előtt uj anyag, a külföldi ismeretek gyarapítása, a hozzáfűzött elmélkedések: de ezek fölött is s leginkább az, hogy a külföldi tárgyat hazaival viszonyította, s bár az összehasonlítás nem a hazainak ütött ki mindenben előnyére, de annál tanulságosabbá s egyszersmind buzdítóbbá lett épen az által. Az újabb küldeményt szintén köszönettel vettük, az ígértet elvárjuk.

14. 165. Losoncz /Luĉenec/ S. B. A kérdezett példány pontosan jár Mexikóba. Ha újabb levél volna onnan, beküldetését szívesen vennők. A küldeményt megkaptuk, s viszont küldeményünk rövid időn megy.

30. 361. Pozsony. Sz. J. ígéretére számolunk. Az „égető kérdést” is mielőbb igyekszünk elintézni, csakhogy nem egy pár percnyi, hanem ugyanannyi nap szükséges.

36. 433. Bártfa. /Bardejov/ M. V. Eddig csak egy gyűjtemény volt kezünk között; abból két darabot választottunk ki. Rövid időn a többi iránt is intézkedünk, s azonnal tudósítani fogjuk.

42. 505. Temesvár- / Timişoara / Dr. Sz. Az újabb küldeményt is szívesen vett«k. A kívánt könyveket rövid időn elküldjük.

46. 557. Nagy - Várad. / Oradea/ D. F. ,.A szerelem” tehetségre mutat, bár hosszura van nyújtva. A költői beszély (mert inkább az, mint ballada) nem bír érdeket gerjeszteni. Nem közölhetik, de az első némi reményre jogosít.

47. 568. Magyaróvár. B. O. Igen sajnáljuk, hogy a kívánatnak eleget nem tehetünk. Lapunkból kivált a régibb évfolyamokból, nincs felesleges példány, s már az ez évi első számok sem kaphatók.

48. 581. Máramarossziget. Sz. L. Vettük a legújabbat is. A régibbiekhez az ábrák is meg vannak

metszve, s közlésre várnak. Nem kell már soká várniuk.

52. 641. T. munkatársainknak az év végén, együttesen s összefoglalva mondunk legszívesebb köszönetet közreműködésükért. Kérjük azt továbbra is. Az ország minden vidékéről annyi jelesnek közreműködése tette eddig, s teszi ezentúl is egyedül lehetővé, hogy társlapjaink, t. olvasóink széles köre minden igényeinek megfeleljenek. A szerkesztőség ezentúl is el fog követni, legjobb tehetsége szerint mindent, hogy mind munkatársai bizalmát, mind olvasói részvétét megtartsa s meg is érdemelje.

1869. 15. 206. Ipolyság /šahy. S. I. Igaz, hogy jó hazafiak lehetünk, ha meg-tekintetes- vagy nagyságos-urazzuk is egymást. Mindazáltal a demokrata szellemű kor igen helyesen törekszik arra, hogy az egyenlőséget a társadalmi életben is terjeszsze s a czimezés hiábavaló cafrangjaitól, mennyire lehet, szabaduljon.

4. 36. Fraknó-Váralja. / Forchtenstein/ A fürdő szép tájképét a fürdőidényben fogjuk közölni. A másik kép meg volt már nekünk is, s alkalomszerű közlése közeli szándékunk. Köszönet a szives figyelemért.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Fraknó

Fraknó avagy Fraknóváralja (németül 1972-ig Forchtenau, ma Forchtenstein,
horvátul Fortnava) község Ausztriában, Burgenland tartományban.

4. 36. Kassa. M. V. Mivel a maga idejében nem történt rendelkezés, az előbbi postáról visszaküldték a lapokat, a a kiadó-hivatal pedig nem tudta, hova küldeni; most már legnagyobb sajnálatunkra, a tavalyi számokkal nem szolgálhatunk. Uj évtől kezdve megrendeltük s megy. A küldött képet, és közleményt fölhasználjuk. Egyebekről magánlevélben rövid időn

5. 66. Bustyaháza. D. M. A kérdezett régi munkák ügyében legcélszerűbb lesz egyenesen Horovitz antiquariushoz (Pest az „angol királyné” szálloda épületében) fordulni.

Bustyaháza (1899-ig Falu-Bustyaháza, ukránul Буштинo [Bustino], oroszul
Буштинa [Bustyina], szlovákul Buštín, románul Bustea) városi jellegű település Ukrajnában…

10. 134. Lipó. L. M. Bármily enyhe mértéket alkalmazzunk is a küldött versgyakorlatokra, a mértéket még sem ütik meg. Költőnek, mondja ön, nem születik senki, hanem idővel képződik; ez épen ellentéte a régi classicus tannak. Nézetünk szerint a költő születik is, képződnie is kell. Kegyed, úgy látszik, nem született annak, s hogy eddigelé még nem is képződött, azt bizton állíthatjuk.

13. 178. Ugocsa. G. K. A tudósítást közöltük s hasonlót máskor is szívesen veszünk. A P. U. megrendeltük kegyed számára.

Területe Ukrajna, Magyarország és Románia között van felosztva. Wiki

17. 234. Munkács. L. J. A kis vers mindenesetre tehetségre mutat; javító kéz még jobbá is tehetné. De ne siessünk a nyilvános fellépéssel. Fiatal ember előtt még hosszú pálya áll, s később maga is kedvetlenül tekinthetne első szülöttére. Csak előre, kitartással, tanulmánnyal. Pár év múlva — viszontlátásra! — Az illető barátságos üdvözletét küldi az apának!

20. 274. Zágoni. Ezekkel a költeményekkel bizony nem lehet reménye, sem lapunkba sem a Parnassusra juthatni.

Zágon (románul Zagon) falu Romániában Kovászna megyében

21. 290. N.-Várad. Sd. I. A költő háza valamivel jobbacska az előbbieknél. Első felében van valami egyszerű leírás-forma. De annyira, hogy közölhető legyen, ki nem javítható s mi gyönge müvek kitatarozásával nem is foglalkozhatunk. Ismételjük előbbi üzeneteinket. Tanuljon egypár évig magyar nyelvet és irályt, gyakorolja magát kivált prózában s ha kitartás mellett tehetséget is érez magában, akkor kísérelje meg föllépni az iíói pályára, melyre alapos készültség nélkül lépni senkinek sem szabad, még a tehetségnek sem ha minden lépten elsikamlani nem akar.

24. 330. Máramarossziget. Ny. K. Az ily modorú fejtegetések nem valók lapunk tárgyköréhez.

26. 358. Nagybecskerek. I. E. A képek iránt értekezni fogunk rajzolóinkkal, de közülük legjobb esetben is csak egy párt adhatnánk, különben az egész elkésnék. A kívánt szám elküldését megrendeltük.

29. 402. Lasztócz. Ss. M. A két költeményért (egyik szebb, mint a másik) köszönet. Nem soká fogunk gazdálkodni a. másikkal is, melyet másodszor is megkaptunk. Barátunk eljárt már a rábízott ügyben s pár nap múlva megy ujabb levele.

Lasztóc (szlovákul Lastovce) község Szlovákiában a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. 2001-ben 1018 lakosából 616 szlovák és 384 cigány volt. Wiki

30. 414. Kassa. M. V. A csinos képet, s magyarázatát köszönettel vettük s igyekezni fogunk a rajzot ügyes kézre bízni A lap elmaradása hibánkon kívül esett; talán az előbbi helyre ment. Utána nézünk, s ha még lehet, rövid időn pótolni fogjuk a hiányt.

31. 430.Pozsony. Gy. B. A „Honszerelem” — „A tágat alföldön” — bár a közölhetés mértékét még meg nem ütik egyszerű s valódi érzéseik s őszinte, keresetlen kifejezésük által figyelmet ébresztenek. Félretesszük; s reméljük még jobbakat is fogunk kapni öntől.

32. 442. M.-Sziget. V. G. Az értesítést vettük és siettünk azonnal közölni.

A Máramaros szerkesztőségének megrendeltük a cserepéldányt.

34. 470. Zsitva-Gyarmat. H. Gy. A tavalyi téma fölelevenítése nem árt. Adni fogjuk a P. U.-ban.

Zsitvagyarmat (szlovákul Žitavce, korábban Žitavské Ďarmoty) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban

38. 522. Kassa. K. I. A levélben kifejezett kívánatot jelenleg nem áll módunkban teljesíteni; egyelőre elégedjék meg ön azon válasszal, hogy mihelyt lehet.

39. 533. Aknasugatag. O. P. A képek szerencsésen megérkeztek, s a második számút kivéve, mind használhatók is lesznek; ugyanezért kérjük, alkalmilag, a szöveget is. A másik dologra nézve mi is azt hisszük, hogy a hires taxi-colog méltatását lesz, jobb a szaklapokra hagyni. Üdvözletünket!

Aknasugatag (románul Ocna Șugatag, falu Romániában, a történeti Máramarosban, Máramaros megyében. Az Iza völgyének egyetlen, jelentős magyar népességgel rendelkező települése.

A só-kitermelés a 18. századig főként külszíni fejtéssel történt. A középkor végén szláv és magyar, a 16. században német bányászok telepedtek le benne. /Aknaszlatina a változatosság kedvéért ukrán lett. G./ Wiki

42. 578. Kolozsvár. V. Gy. A költeményben van egy pár sikerült genre képi vonás; de mint egész nem üti meg a mértéket. Tárgya sem épen ízléssel van választva. Oly állapot az, melyet csak nagyon vigyázva lehet megénekelni.

43. 594. Érsekújvár. M. B. Még sem közölhető. De a tehetségnek nyomait látjuk küldeményében. Azért még türelem, tanulmány és kitartás.

43. 594. Arad. G. O. Az alföldi képben egy új vonás sincs. Nem érdemes a közlésre; iskolai gyakorlat, — annak sem a javából.

49. 678. Kassa. M. V. Sajnáljuk, hogy személyesen nem találkozhattunk. A jegyzékből ki fogunk néhány darabot választani.

. 51. 706. Munkács. L. T. A közleményt legközelebb hozni fogja lapunk. Közreműködését mindig szívesen fogadjuk s kérjük jövőre is.

51. 706. Kolozsvár. I. E. Becses küldeményét vettük s várjuk a többit is, hogy a jövő év elején megindíthassuk.

* * *

23. 345. Az orosz birodalom haladásának mind több jeleivel találkozunk az utóbbi évtizedek alatt az európai lapokban. Hogy iskolái állami költségen igen jól felszerelve, s bennük bőkezű fizetés által gyakran az európai legjobb tanárok megszerezve, működnek, azt már több orosz iskolából kikerült ifjakon tapasztaltuk. Most pedig legközelebb B. v. Cotta, freibergi geológiai tanár Kelet-Ázsiában, az Altáji-hegyek közt tett utazása alkalmából tudósit, hogy itt Kolyván város közelében egy nagyobb márvány és porphir-áru telepet bírván az orosz kormány, a munkások ízlésének kiképezésére egy kitűnő rajzmű-iskolát is állított fel ugyanott. Ha így halad jövőben is ez óriás birodalom, valóban aligha elég oka nincs miatta aggódni Európának.

31. 25. 244. A szabad királyi városok bel-állapota. Hivatalos statisztikai közlemények szerint Magyarország 49 szabad királyi városa közt nem kevesebb huszonhatnál 10 000 léleknél kevesebbet számlál, tehát nem nagy-város. A legkisebb város Ruszt 1500 lakossal; utána következnek: Béla bánya 1600; Zólyom s Libethbánya 1900, Sz.-György és K.-Szeben 2700 lakossal. A legnagyobb — Pest után melynek lakosságát a hivatalos munka 144 000-re becsüli, Szeged 74 000, Szabadka 58 000, Buda 54 800, Debrecen 46 800, Kecskemét 45 200, Pozsony 43 600, Arad 29 200, Fehérvár 27 200, Nagy-Várad 24 000, Temesvár 22 800 és Zombor szintén 22 800 lakossal.

34. 469. Vajda János írótársunkat az a baleset érte, hogy a mint egy omnibuszon jött a Lánchídon át, az ostorával csapkodó kocsis vigyázatlanságból úgy megsértette balszemét, hogy most a leggondosabb ápolásra van szüksége. Balszemének világa veszélyben forog, az orvosok azonban reményt nyújtanak. Míg a legnagyobb részvéttel közöljük a sajnálatos esetet, másrészt föl kell szólalnunk, hogy habár ez már nem első, semmi intézkedés nem történik, hogy az omnibuszoknál eltiltsák e kegyetlen ostorozást, mely az utcán járókat úgy, mint a bent-ülőket is fenyegeti. Az omnibusz tulajdonosok a legrosszabb gebéket tartják, melyek csak ostorozásra kínlódnak tova a kocsival. Az ily gebék befogását kellene először megtiltani, továbbá az állatkínzást.

1869. 32. 436. A suezi bazár.

Bizony csak felfordult világot élünk mostanában! Eddig a szép, egészséges és minden tekintetben kedvező fekvésű hely hordozta magával a városok építését, s ha véletlenül valamely vidék, ahova ezelőtt, ki tudja hány századdal egy várost vagy falut találtak építeni, az idők folytában kietlenné lett, a lakosok fölkerekedtek és ott hagyták régi tanyájokat. Annyi bizonyos, hogy abból a városból vagy faluból soha sem lett valami tekintélyes helység. Nem ugy történt ez Suezzel. E kis város fekvésének fontosságát s a világkereskedelemre a legrégibb hajdankortól kezdve gyakorolt jelentékeny befolyását elvitatni lehetetlen, hanem környéke kietlen pusztaság volt eleitől fogva és a város maga éppen ezért csak tengődött, de soha sem tudott föl virágozni. Most már a világnak még nagyobb szüksége lesz Suezre, mihelyt a tengeri csatorna megnyílik, s gondoskodni kell arról, hogy sivatag vidékét lakhatóvá, sőt nemcsak lakhatóvá, hanem termékenynyé, paradicsomivá tehessék. A tengeri csatorna vállalkozói ezért látták szükségesnek legelébb is az édesvizű csatorna készítését, mely Suezt és környékét iható vizzel ajándékozza meg. A többi aztán magától is megjön lassacskán.

Az iható viz hiánya és az élelmiszerek drágasága, melyekot Kairóból kellett ide szállítani, vagy pedig a Nilus partvidékeiről, Suezt a lehető leglakálytalanabb tartózkodási hellyé tette egész az utóbbi 4—5 évig. Lakóinak száma, mely most már 20—25 ezerre megy, még azután is, mikor Kairóval és Alexandriával vaspálya-vonal kötötte össze, egy jó darabig alig haladá meg a négyezerét. Hanem aztán az édes vizű csatorna elkészültével, mintegy varázsütésre oly rendkívüli változáson ment át az egész város és kietlen vidéke, hogy alig lehet ráismerni….Itt is, miként minden keleti nagyobb városban, a bazár, a keletiek vásárhelyisége. A suezi bazárnak az az előnye van többi társai felett, hogy itt a föld minden országából és mindenféle nemzetéből találhatunk egy-két embert; a szó legszorosabb értelmében világ-piaccá lett az néhány év óta…Egyre-másra emelkednek föl az európai hotelek, paloták s más épületek, melyek ez afrikai városnak egészen czivilizált, nyugatias kinézést kölcsönöznek…S. L.

1869. 46. 631. Egyveleg.

A Suez - csatorna megnyitásának programmját a következőleg adja a „Málta Times." ' Nov. 16-án minden hajó Port Said elé gyülekszik, a hol már ki vannak jelölve horgonyzási helyeik. A következő napon nov. 17-kén hajnalban 21 ágyúlövés fogja hírül adni a megindulás idejét, Legelől lép a csatornába az ..Aigle" a franczia császárnéval, után a „Hertha" a porosz korona-herczeggel, az „Elisabeth, Viktor ausztriai a „Java" Henrik németalföldi, és a „Vanadis" August svéd főherczeggel. Ezekután mennek a ^:tengeri hadászattal biró államok képviselő ,,squa-dron"-jai, s végül a kereskedelmi gőzösök a vendégekkel. E menetrenden azonban még annyi változás lesz, a mennyiben, mint látjuk, sem az osztrák-magyar monarchia, sem a walesi herezegnek nincs a hely kijelelve. Midőn az első hajó „Aigle" megérkezik Suezbe, ott az egyiptomi tüzérség 101 lövéssel fogja üdvözölni.

1869. 47. 649. A Suez-csatorna megnyitása Eugénia franczia császárné, a magyar király s minden nemzetbeli kiséret jelenlétében nov. 17-én történt meg. Roppant néptömeg volt jelen a megnyitási ünnepélyen. A csatorna kath. ritus szerint szenteltetett föl, következett az egyházi beszéd, s azután megindultak a hajók a csatornán. Az „Aigle" franczia yacht, 40 más hajótól kisérve, a suezi csatorna első részén való áthaladás után, még az nap, nov. 17-én már Ismailánál vetett horgonyt. Cairóból távirják, hogy a magyar király látogatása emlékére Port-Said rakpartja és Ismaila főutcája ő Felsége nevét kapta.

1869. 46. 663. Gőzzel hajtott varrógépek. A honvédelmi minisztériumaik jelentették, hogy Harapot ruhakészítő intézete nem képes varrógépeivel eleget tenni kötelezettségének, mert hiányzik a munkaerő. Harapot most Bécsből egy gőzgépet hozat Pozsonyba, mely varrógépeit hajtani fogja úgy, hogy már most képes lesz naponta 600 ember részére kiállítani a szükséges ruházatot.

1869. 47. 649. Andrássy Gyula gr. Miniszterelnök, újólag vett Budán két házat. Mindkettő a Duna soron fekszik 3 vételáruk összesen 58 000 frt-ot tesz.

Idézettség

A VÚ története

Schöpflin

Fotográfiák

Jókai lapjai

A hatvanéves „Vasárnapi Újság” - Kultúra - 1914. január - Huszadik ...

http://www.huszadikszazad.hu/1914-januar/kultura/a-hatvaneve...

A „Vasárnapi Újság” azt a népet akarta felemelni, melyet a politikai
nyomorúságok egészen lesújtottak s melylyel sem a társadalom, ... Az ötvenéves
évforduló…

1911-es kecskeméti földrengés - Wikipédia

http://hu.wikipedia.org/wiki/1911-es_kecskeméti_földrengés

Kecskemét katasztrófája, Vasárnapi Újság, 1911. július 16. online elérés;
Székelyné ... Kiállítás az 1911-es kecskeméti földrengés 100. évfordulója
alkalmából ...

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Honismereti Egyesület

A VASÁRNAPI ÚJSÁG TÖRTÉNETE (1854–1921)

http://borsodhonismeret.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1175433

Hogy a Vasárnapi Újság nem külföldi példaképei epigonjává, hanem művelődéstörténetünk egyik ragyogó teljesítményévé, sajtóéletünk jellegzetesen magyar zamatú produktumává vált az évek során, azt Osvát Ernő típusú szerkesztőjén, Pákhon és az életműve délpontjára ért Jókain kívül, jól választott szerző- és munkatársi gárdájának köszönhette…

Sajtótörténeti jelentőségét szintetizáló képességében és távlatnyitó hatásában kell látnunk mindenekelőtt. Magába szívta és tökélyre vitte az előtte volt azonos szándékú lap-próbálkozások szinte valamennyi folytatásra érdemes kísérletét, az Illustrated London News kezdeményeitől a Gartenlaube-féle „családi lapokig”…

A Pákh–Jókai-kor az egyik legsikeresebb szakasz a Vasárnapi Újság hosszú történetében. A dualista idők Vasárnapi Újságja – tipográfiai megjelenítését tekintve – a gazdag rokon képében tetszeleghet az abszolutizmuskori elődjével szemben. Pákh és Jókai lapja a kor magyar valóságának volt hívebb tükre. Egy nemzet ellenállását erősítette a műveltség nyújtotta eszközökkel. A bölcs derű, a higgadt, céljára ügyelő önmérséklet tartozott legfőbb fegyverei közé. Az abszolutizmus korának meggyötört magyarja hitet, erőt, életkedvet meríthetett a Vasárnapi Újság számaiból.

KÉPEK A VASÁRNAPI ÚJSÁG SZÁMAIBÓL:

Erzsébet királyné

Címlapkép

Főúri vadászat

Városliget

Erzsébet Királyné és udvarhölgyei

Erzsébet-híd díjnyertes pályamű

Fehérvári nő-nevelde

Divatkép

Reklám plakát

Munkácsy sikereiről írt cikk 1870-ben

A lap első száma /Omer basa/

Széna-tér, Budapest

Nagyvásárcsarnok – Budapest

Bp. V. ker. – Újvárosház

Darálógép

Ferencvárosi vásárcsarnok

Kossuth Lajos

Szépségverseny híre

Mikó Imre

Lotteria hirdetés

Szántó paraszt

A Vasárnapi Újság egyes számai elérhetők és letölthetők ezen a linken:

http://epa.oszk.hu/html/vgi/kardexlap.phtml?id=30

Zsombolya /Jimbolia/

Kallós Ede alkotását 1905. június 29-én leplezték a pályaudvar mellett levő parkban. / A mellszobor képe a Vasárnapi Újságból való./ Az ünnepségen Kossuth Ferenc is jelen volt.
A szerb bevonulás után a szobrot felrobbantották. Megjegyzés: Zsombolya Trianon után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett, csak 1924-ben, településcsere keretében került Romániához.

Kossuth Lajos mellszobra - Zsombolya (Kallós Ede, 1905 ...

www.kozterkep.hu/…os_mellszobra_Zsombolya_1905.html
Kossuth Lajos mellszobra Elpusztult. Hol? Zsombolya. Ki? Mikor? Kallós Ede. 1905. június 29. ... Forrás: Vasárnapi Újság 52. évfolyam 26. szám 433. oldal.

STUDIA LITTERARIA Fülöp László Schöpflin Aladár pályaképe 1993.

http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/99467

Részlet a tanulmányból:

…A VASÁRNAPI ÚJSÁG-NÁL

A lapról és Schöpflin szerepköréről

A nyugat indulásáig

1908 után

1914 és 1921 között

A Vasárnapi Újság igen hosszú életű volt…Kötelékébe tartoztak Jókai Mór és Gyulai Pál…

Schöpflin érdeme volt, hogy már 1908 előtt azok is figyelemmel kísérték a Vasárnapi Újság irodalmi és kritikai rovatát,

akik egyébként nem tartoztak a konzervatív olvasótáborhoz. Felfigyeltek Schöpflinre a majdani Nyugat köré csoportosulók…

Schöpflin munkássága kér szakaszra osztható: 1908 előttire és utánira. 1908 előtt Schöplin felfedezettjei: Ady, Kosztolányi, Kaffka, Krúdy, Juhász gyula, Nagy Zoltán, Szini Gyula, Molnár Ferenc…

A Vasárnapi Újságot nem tiltották be, 1919 júl.-tól mégsem jelenhetett meg, papírhiányra való hivatkozással. 1920-ban újra indulhatott, de csak kétszer egy hónapban. Rövidesen meg is szűnt.

Nők helyzete a magyar nyomtatott médiában - muosz

http://muosz.hu/muhely/nok_helyzete.doc

A szakdolgozatom első részében, a témaválasztás bemutatása és indoklása után
, ..... kortársak véleménye szerint egyféle nőknek szóló Vasárnapi Újság volt.

Thomas Ender tájképei http://ender.mtak.hu/index_h7.html
G.: Az eperjesi kollégium kétszázados örömünnepe = Vasárnapi Ujság 1867. 38. sz. Ernst Teréz ERNST Teréz: Adalékok a galgóci tót nyelvjáráshoz és Galgóc ...

A Vasárnapi Újságban megjelent fotográfiai cikkek - Magyar ...http://fotomuzeum.hu/media/tanulmanyok/1282829549_A_Vu-ban_m...

A Vasárnapi Újságban megjelent fotográfiai cikkek jegyzéke. 1861. ... Vasárnapi Újság is benne van a vállalkozásba). 1862

Néhány tétel a sok közül /1861 – 1908/ :

1890. 17. sz. 277. p. = A fotográfiáról.

1890. 22. sz. 356. p. = Automata fényképezés.

1890. 19. sz. 298-299. p. = A fotográfiáról I. Írta: Schmidt Sándor.

1890. 20. sz. 322-323. p. = A fotográfiáról II. Írta: Schmidt Sándor

A nádori kripta mek.oszk.hu/01500/01599/html/04.htm
... este táncvigalom és több napon át tartó örömünnep volt” ... A Vasárnapi Újság 1913-ban közölt egy arcképet Alexandra Pavlovnáról

Vasárnapi Újság 15-ik száma 1869. ápr. 11. Brassó, az ó-város és a felleg-vár. — (Keleti Gusztáv rajza.). Ez a kép látható a Magyar Nemzet 2013. 04. 13. számának 36. oldalán, mint Rosonczy Ildikó írásának illusztrációja. A kép a h12-10 fejezetben is látható. G.

Szerző: Fazekas István. Feltöltés dátuma: 2012-02-22, Íróklub. Napvilág

Jókai Mór hírlapjai

…Az 1854-es év nagy fordulat a magyar újságírásban. Pákh Albert olyan néplapot alapít, melynek eszmeisége teljes egészében Jókaié. Mivel Jókai a saját nevén szerkesztője még nem lehet a lapnak, ezért főmunkatársa lesz. Nem más ez a lap, mint az 1921-ig megjelenő Vasárnapi Újság. A „Kakas Márton levelei” pillanatok alatt népszerűvé teszik a lapot. Jókai fejében született meg a gondolat egy új laptípus létrehozására, amely írásban és képekben tájékoztatja olvasóit a nagyvilág híreiről és legújabb vívmányairól, ugyanakkor támogatja a fiatal tehetségek kibontakozását. A lap egyik kritériuma, hogy olcsó legyen. Ez az előzmények nélküli laptípus széleskörű közönséghez kívánt szólni, mint az addigiak. A nép legszélesebb körében kívánták terjeszteni, elsősorban a felszabadult jobbágyok és utódaik között, akikhez mind gyakrabban fordultak a kiadók az 1850-es években. Jókainak viszonylag könnyen sikerült megnyernie a vállalkozáshoz a művelt, kalandos szellemű Heckenast Gusztáv támogatását is, így 1873-ig a Landerer- Heckenast volt a vállalat lapkiadója. A lap programjának a kidolgozásakor az angol, német, francia mintát kívánták követni, ahol már léteztek az ún. filléres lapok. Pák Albert már egy évvel korábban így írt a közművelődési lapok jelentőségéről: „Fő és igazi mozgató ereje nem is a szépirodalomban rejlik, mint inkább azon irodalmi ágakban, amik ismereteket szállítanak a nép közé. E téren soha sem nyugszik. Nincs a földnek országa, melyről folytonosan ne jelennének meg új meg új művek. Ide tartoznak a történeti művek és emlékiratok, etnográfiai és utazási rajzok s természet-és műtani tudományok népszerűsítése. Mindez aztán belefolyik a heti iratokba, melyek könnyen s olcsón viszik azt tovább száz meg százezrek közé. A sajtó e neme legfontosabb ága Angliának, s nyílt tanulsága annak, hogy Anglia legműveltebb része Európának. Itt minden emberben él az olvasási vágy. Másutt csak a „műveltek” olvasnak. Ismét másutt még azok sem. Legnagyobb elterjedésnek örvend, miként tudva van, Dickens „House Words” című folyóirata, melyről mondják, hogy százezer előfizetőt számlál.”

A kurrens nemzeti bibliográfia a dualizmus korában - különös ...

http://mek.oszk.hu/02300/02357/02357.htm
A Vasárnapi Újság sajtóbibliográfiája 1869-1894. A sajtóbibliográfia intézményes műhelye, a Hírlapkönyvtár létrejötte. A Magyar Könyvszemle kurrens

Megjegyzés

1869.6. Kazinczy Ferenc címlap. Kazinczy Ferencz naplója budai fogságában (7 ábrával) 1869. 78, 91, 102, 118, 130, 146, 158 oldalak. G

1869. 43. 588. Kazinczy Ferencz 110-dik születés-napjára

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái mek.niif.hu/03600/03630/html/toc/k.htm Károlyi István. (károlypatyi és vasvári) Károlyi István

KÉPEK A VASÁRNAPI ÚJSÁG SZÁMAIBÓL:

Erzsébet királyné

Jókai Mór hírlapjai

Megjegyzés

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái mek.niif.hu/03600/03630/html/toc/k.htm
Károlyi István. (károlypatyi és vasvári) Károlyi István