h12 – 27.  Címlapok X. 1879 – 1880.

2013. 08. 01. – 08. 21.

 

 

Tartalom

 

Bevezetés

Címlapok 1879 – 1880

Városok, várak

Egyveleg

Idézettség

Függelék

     Vajda János tárcái

 

 

Bevezetés

 

A szegedi árvíz, a zágrábi földrengés, az uralkodó pár 25 éves jubileuma, a vezető témák. A fehérvári ipari kiállítás ismertetője arra buzdítja a honfitársakat, hogy magyar terméket vásároljanak. Figyelemre méltóak Vajda János tárcái: megjósolja az orosz forradalmat és a „fogyasztói társadalmat”. Feszty Árpád hangulatos leányfalui ismertetőjében attól tart, hogy idővel agyoncivilizálják a jóakarók a települést. Heckenast halálával, a Franklin kiadó veszi át a lapot.

 

 

Címlapok 1879 – 1880

 

 

1879. 6. Kisfaludy Társaság: ŐMAN VIKTOR EMANUEL, BUTLER D. EDE

          10. III. THURZÓ GYÖRGY ÉS NEJE FUGGER ANNA.

          15. A király a szegedi menekülteknél

          21. SZÉKES-FEHÉRVÁRI KIÁLLÍTÁS

          27. MIKES KELEMEN (1711.)

          33. AZ ARROGANTE ELSÜLLYEDÉSE

         39. BISMARCK HERCEG

          43.NORDENSKJÖLD  S A KELETRE VIVŐ ÚT

          44. SIR ROWLAND HILL

 1880.17. Angol parlament. GLADSTONE; HARTINGTON

          20. Pulszky Polixenia  Bourgoing báróné

           22. PÁZMÁNY PÉTER.

           30. Brüsszel. A Belgique Illustrées c. díszműből

           37. VIRÁG BENEDEK

           40. Széchenyi tér Pécsett.

           44. Toldy Ferenc síremléke

           48. A zágrábi székesegyház belseje, a földrengés után

 

 

1879. 6.

Kisfaludy-társaság új választottjai.

 

SZÉPIRODALMI társulataink legrégibb- s legtekintélyesebbikének, a Kisfaludy társaságnak új tagválasztásai mindig érdeklik a közönséget s írói köröket.

Irodalmunk barátait, terjesztőit, részünkről csak köszönet s elismerés illetheti meg. Örülünk, hogy a Kisfaludy Társaság választása ezúttal is oly érdemes férfiakra esett, kik az elismerésre s megtiszteltetésre teljesen méltók. Közülük kettőnek arcképét s életrajzát mutatjuk be…

Butler Dundas Ede 1842-ben született Londonban azon családok egyikéből, melyek hagyományosan űzik az irodalmi foglalkozást. Atyja Tamás, több tudományos mű szerzője, jelenleg a British Múzeum segédtitkára…Ede fia segédkönyvtárnok a világhírű londoni British Múzeumnál nyert alkalmazást.

A német nyelven kívül más modern nyelvek tanulmányozásával is foglalkozott. A legtöbben nem közönséges jártasságot szerzett magának. Csak nemrég jelent meg tollából egy munka új-görög nyelven.  Nyelvünket néhány év előtt kezdette tanulni s jelenleg habár gyakorlat hiányából nem is beszéli, de folyékonyan írja a magyar nyelvet úgy, hogy volt mesterének, az akkoron Angliában időző Péterfy Dénesnek, (jelenleg unitárius pap és tanár) méltán becsületére válik…„Magyar Versek és Mesék, angol olvasók számára" című kötete, Vörösmartytól, Kölcseytől, Aranytól. Kisfaludy Károlytól, Petőfitől, Gyulaitól, Lévaitól, Vajdától, Szásztól és Szabadostól költeményeket, Fáy Andrástól, Kazinczytól, Kármántól s Kisfaludy Károlytól meséket és allegóriákat mutat be…

 

 

 

ŐMAN VIKTOR EMANUEL, BUTLER D. EDE

 

 

Öman Viktor Emánuel svéd költő s nekünk jeles Petőfi-fordítónk, 1833. augusztus havában született, s 1852-ben j lépett egyetemi pályára. Tanulmányai tárgyaiul a nyelvtudományt, bölcsészetet s á szépművészetet választotta…

1862-ben Milton mind a két paradicsomával (az Elveszett- és a Visszanyert paradicsommal) gazdagította hazája irodalmát s saját érdemeit. 1871-ben Puskin orosz költő műveiből bocsátott közre, szép fordításban, egy kötetet. Eredeti költeményei két nagyobb gyűjteményben láttak világot…Győry Vilmoshoz írt levelében maga elbeszéli, miképp ismerkedett meg a magyar nyelvvel, s irodalommal, különösen Petőfivel, kit a külföld nagy irodalmaiban már mindenfelé ismertet. A svéd irodalommal megismertetnie néki volt fenntartva…Fordításai Petőfiből, hűség, erő és szépség tekintetében egyaránt kitűnőek…

Győry Vilmos Öman versfordításai követik az életrajzi ismertetőt.

*

Victor Emanuel Öman, född den 22 augusti 1833 i Ramsbergs socken i Örebro län, död (genom självmord) den 23 augusti 1904, var en svensk skald, översättare, språk- och tidningsman.Öman Sånger av Pusjkin (1871) och Turgenjevs. Wiki

 

1879. 10.

Thurzó György és neje Fugger Anna.

 

VAN a berlini képtár kézrajz gyűjteményében egy vázlatkönyv, melyet más intézetek méltán irigyelhetnek tőle. Az idősb Hans Holbein vázlatait foglalja magában…Históriánk szempontjából kétségkívül legérdekesebb a mester vázlatkönyvében Thurzó és neje….

A rajz, miként látjuk meglehetős komor, durva vonású fejet ad. Attól a mély gondolkodást meg nem tagadhatjuk..Nem oly komor ugyan, mint Thurzóé, de mégis eléggé határozott jellemű a grófné képe is…A fölirat a XVI. század végéről való; tehát jóval a grófné halála után is élt az augsburgiak emlékében a Thurzó-név…A Thurzó-család egyike amaz előkelő, történelmünkben fontos szerepet játszó családoknak,melynek tüzetes megismertetése mind ez ideig írójára várakozik*. A Thurzók a szomszéd Ausztriából származtak át hozzánk…

 

 

III. THURZÓ GYÖRGY ÉS NEJE FUGGER ANNA. HOLBEIN RAJZA UTÁN

III. Györgyről írja Horváth Mihály történész, hogy Corvin János, Mátyás király fia, a bányavárosokban levő részeit és majorjait, 1490 október hó 9-én a Gyulán kelt vásári szerződés szerint Thurzó János krakkói polgármesternek és fiának Györgynek eladta. E birtok lett a Thurzó-nemzetség későbbi gazdagságának és hatalmának alapja. Az ügyes Thurzó János és még ügyesebb fia, „a mi Györgyünk”, a bányaművelésben és kereskedésben roppant előmenetelt tevénekGazdagságuk forrását, a besztercebányai bányákból nyert réz, s az ezzel Danzigban űzött kereskedés tette, melyben azonban a kincstárt óriási mértékben megkárosították. A rézérc ugyanis sok ezüstöt tartalmazott, melyet a törvények szerint bent az országban kellett volna elválasztaniuk s a körmöci pénzverőbe szállítaniuk, de a gondatlan, hanyag vagy megfizetett kormány alatt erre senki sem ügyelt. Ők az ezüstöt a rézérccel együtt elválasztatlanul vitték ki az országból, anélkül, hogy ezért bármi kárpótlást fizettek volna.

Az így okozott kár évenként 21—28 000 forintot tett az akkori pénz szerint….A Thurzó-család később is virágzott; fényben, hírnévben, gazdagságban emelkedett, sőt ezután váltak belőlük igaz hazafiak. Megszerezték Árva- és Szepes vármegye örökös főispánságát, sőt V. György és Szaniszló a XVII. század elején nádori méltóságot is viselt. Áldás nem volt rajtuk, s a család fiágon Thurzó Mihályban 1636-ban kihalt.

*

Id. Hans Holbein (Augsburg, kb. 1460 – Isenheim, 1524) német festő. Bajorországban, született és Elzászban halt meg.

*Pálffy Géza: A Thurzó család a Magyar Királyság arisztokráciájában. Történelmi Szemle. Budapest. 2011.

 

1879. 11.

 

VASÁRNAPI ÚJSÁG HUSZONÖTÖDIK ÉVFORDULÓJÁN

A méltatásokból idéztünk a h 12 – 1. fejezetben. G.

 

1879. 15.

Szeged hajdan és az imént

    Ha az ember a múltban, mikor még a magas házak a kilátást körül nem szegélyezték, a szegedi városház tornyába fölment, a távol vidéken széttekintve, óra hosszat szemlélődhetett a róna síkság szépségeiben….

    Délre, Kanizsa felé tűnt el a Tisza. Mind e szélső láthatárokon belül, sok érdekes pont, történeti és ősi nevű falvak, halmok, tavak, rétek, erek váltakoztak. Éjszakra a most elpusztult Tápé község, Kemesrét, ettől jobbra tekintve a tápai rét, Lebö, Lele, Vetyehát szigetek a rétek közepén. Jobbra Sövényháza, Székhalom, Dócz, Ányás, Szatymaz, Öthalom magaslatok. Távolabb Kistelek s még ezen túl a Péteriig terjedő szegedi tanyák. Ezektől nyugatra Csöngőle, Mérges erdők; délnyugatra Büki, Ásotthalom; beljebb ugyanezen félkörben Madarásztó, Nagyszéksós, Kisszéksós, Fehértó, Fertő tavak. Délre Paphalma, Bodonrét, Böszke, Szent-Mihálytelek kertészségek, a Maty-ér, ezen a Máté-hid, 30—40 ölnyi hosszú erős, régi kő-építmény. Ezeknél közelebb, a város alatt, a Hattyas és Ballagi tó, Tompa sziget, Vödrösház ; s egész közel az alsó Kis Tisza-ág, s a Boszorkánysziget. Keletre, túl a Tiszán, Új Szeged, túl a Maroson az úgynevezett Marostő, innen az úgynevezett Tündérhát; az új-szegediek földjei, a Királyica. Mindezek többnyire Szeged város földesúri birtokai, részben szegedi magánosok tulajdonai…. Közel a városhoz esett még Algyő, kissé távolabb Kistelek község, s egész közel Szeged határába beékelve, a fuvaros, szövő-fonó Dorozsma, ez a szorgalmas kun város, mely most szintén elpusztult. A magas homoki tanyák innenső szélében, a Fekete-szélben, s a Fehértó-szélen alacsonyabb majorságok feküdtek, a várostól

    1 1/2—2 mérföldnyire. Ezek voltak a legközelebbi tanyák. Ezek elpusztultak.

 

 

A király a szegedi menekülteknél

 

Kalmár város lett Szeged, még inkább iparos és kereskedő város. Víz vezetése, gázvilágítása lett. A legelőket felszántották. A pásztorélet nagyrészt megszűnt. A dalos lányok nem jártak a vízre. A kövezetek szaporodtak. A városi zaj növekedett. De szaporodtak az egyletek…

Az őslakók, a növekvő közművelődés, az új jövevények a régi lakók korszellemének behatása által éppen most jutottak arra a pontra, hogy a régi kor patriarchális erényei s az újabb kor szédelgései egymást nem legyőzve, de a fő hibákat kiköszörülve, egyesült alakot nyerjen a város. Nagy polgárváros lett. Éppen e pillanatban érte Szegedet a katasztrófa.

Szeged nagy polgárváros volt, s minden izébe, minden rétegébe kihatott az újabb kor műveltsége. Olvasottság kezdett lábra kapni, s minden közügy iránti általános közérdeklődés. Így találta Szegedet a végveszedelem.

Bakay Nándor

L. még Szegedről: 1879. 12. 185. a „városok” fejezetben.

 

1879. 21.

A székes-fehérvári kiállítás

Fényes urak, ország arisztokráciája, zászlósok, ősi nemzetségek ivadékai, megjelentek díszben, ünnepélyesen, meghódolni a kézműves előtt s öröklött fényükkel ragyogóbbá tenni a munka ünnepét…A gépek, melyek mindjárt a bejárat balfelén eső nagy szabad területet foglalják el, impozáns képet nyújtanak csodálatos kerekeikkel, vasfogaikkal, küllőikkel. Ott nyúlik a magasba a vízemelő gép, szélmalom módjára hajtott könnyű vitorlás kerékkel tetején, — mellette ott nyomják a földet száz mázsás terhükkel a gőzmozdonyok, kazánok, majd az ekék, cséplő-, gyűjtő-, vető-, arató-gépek százféle formájú csoportja következik, fölváltva a mechanika mindenféle szerkezeteivel…Majd a csarnokok következnek. A vasipar készülékei, a kolosszusoktól a legfinomabb tű-hegyező gépig, — vaskoloncokat nyíró acélollók, óriás fa-sudarakat deszkákká, vagy akár gyufaszálakká metélő fűrészek…

    A házi ipar is bőven van itt képviselve a székely daróctól kezdve az árvái fafaragványokig minden részéből az országnak…

    A rabmunkák, melyeket az állami börtönök igazgatóságai állítottak ki, szépen illusztrálják azt a jótékony átalakulást, melyen a megtévelyedett, embertársaiknak csak kárt okozni tudó emberek hasznos polgárokká válnak.

 

 

SZÉKES-FEHÉRVÁRI KIÁLLÍTÁS. Canzi Rezső rajzai

 

ZICHY-PAVILLON; ESZTERHÁZY-PAVILLON.

LÖVÖLDE-KERT KAPUJA; JURY-PAVILLON (LÖVÖLDE-É PÜLET)

A gazdasági tanintézetek egész múzeumokat és tanfolyamokat állítottak ki, melyekből megmérhetetlen becsű ismereteket szerezhet a praktikus gazda, a mezőgazdaság minden fő- és mellékágazatában, s a gazdasági ipar sokféle nemeiben. Maga e tárgy egész tanulmányra nyújt alkalmat, mely itt kitűnő illusztrációját találja a kiállított termények száz meg százféle nemében. Szőlővesszők, némelyik még teljesen konzervált fürtökkel, hordónyi karó- és cukorrépák, duzzadó búza- és árpaszemek, zacskókban és kalászokban a gyökerestől kivett szalma hegyén, a gyönyörű dohánylevelek, melyekben kivált a pénzügyminisztérium kiállítása gazdag, gyapjú, vetemény, zöldség, gyümölcs, — majd mindegyik olyan, hogy más országban unikum-számba mehetne…

A Zichy-pavilon már messziről magára vonja a figyelmet az elébe állított két, tipikus alak által. Egy magyar béresgazda és egy oláh erdőcsősz puskával állnak a pavilon lépcsőjénél az uradalmi cselédségből, mint képünk mutatja. A kiállításban mindenből van mutatvány, a mi az uradalmon megterem, — a többi közt idei óriás uborka, zöldbab, karfiol, sárgarépa…

Aki a kiállításban nem csupán szemkápráztató tarka látványt keres, de fölérzi annak messze ható célját: az a székesfehérvári tárlaton azzal a gyakorlati hasznú tudomással lesz gazdagabb, hogy azon a földön, melyet Magyarországnak nevezünk, mit, mily minőségben s mily áron kaphat meg. S tájékozva levén a hazai források és a hazai megrendelések előnyei felől, nem hazafiságból, de saját haszna tekintetéből is itthonról fedezi szükségleteit, s nem fordul külföldi források felé.

 

 

 

1879. 27.

MIKES KELEMEN ARCKÉPE.

 

A TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK megjelenésétől (1794) \ hatvan egész év folyt el, míg a magyar irodalom férfijainak figyelme Mikes Kelemenre fordult, hogy fölismerjék az emberben és íróban s becsülni tudják azt a széplelket, melynek e művéből kisugárzó szellemkincsei íróját, irodalmunk kiválóan nemes alakjai sorába emelik. Erdélyi Jánosé az érdem, hogy felköltötte közöttünk emlékezetét a „rodostói bujdosók" utolsójának, adván róla 1854-ben egy vonzó irodalmi arcképet, mintegy jeladást arra, hogy eljött az idő, mikor a többet érdemlőnek koporsójáról a feledékenység pora letöröltessék.

Nem kisebb fényű férfiúnak kellett végre is a sort megnyitni, mint Toldy Ferenc,…Szilágyi Sándor (1863), Bodnár Zsigmond (1871), Baráth Ferencz (1874), Thaly Kálmán (1874). Egymásután közöltek részint történelmi adatokat róla…E gond, ez érdeklődés következtében tizennyolc kötetre megy ma már azon művek száma, melyeket Mikestől irodalmunk, kettőt közöttük sajtó útján is közzé téve, ismer.

Az a kép, melyet most általam az olvasó vesz, a Mikes Kelemen igazi képe, s kétségkívül elüt attól, a melyet a „Törökországi Levelek" után eddig magunknak alkottunk. Szelíd szomorúság ezekben a számkivetett Mikesnél az alaphang, bár hímezve legtöbbször a jókedv csillámaival; de e szomorúságon a léleknek nemes nyugalma terül el, mely csendesen tör, vár és remél. Az elszánt kedélyt vallásosság derűje világítja meg, mely nem süllyed az elcsüggedésig, hanem megadja magát.

 

 

MIKES KELEMEN (1711.)

 

De a ború e ködein is átlátszik, mint áttörnek a fellegeken a nap sugarai, hogy e kebel hajdanában öröm és enyelgés tanyája volt; hogy a tréfa és szeszély nem voltak benne idegenek; hogy az ifjúkor virágokkal volt dús, melyek hímporait a szenvedések zápora nem volt képes lemosni azok szirmairól. Mikes életében teljes joggal lehet két időszakot megkülönböztetnünk; egyik a gondtalan öröm és enyelgés korszaka ifjúságában, a másik a szelíd gyászé, végső éveiben. Az utolsó az, melyet Toldy eszményi képe képvisel; az elsőt az általam közlött arckép mutatja….

A kép, mint egy tekintetre látszik, nem a bujdosó, nem a számkivetett Mikes arcképe. Egy 20—21 éves ifjút mutat ez, korának első virágában. Készültének idejét így 1710—11-re tehetni, arra az időre, a mikor Mikes csakugyan komornyik (kamarás) lehetett már Rákóczinál (1707. belső inas (apród), 1709. bejáró). Ki festhette a képet? Nincs erről semmi jegyzet, meg nem határozható…

Szilágyi István.

*

Bodnár Zsigmond: MIKES KELEMEN /szemelvény/
 
Az olvasó gyönyörködtetésére szánt prózai műveket csak pár írótól mutathatunk be, az egyik az újjá szülött nemzeti eszme gyermeke, a másik az új eszméé, az első Mikes Kelemen, a másik Haller László. Midőn a nagy fejedelem, Rákóczy 1711-ben hazánk földét idegennel cserélte föl, a számos bujdosó közt egy lelkes, és a fejedelmet egész odaadással szerető erdélyi ifjú is volt : Mikes Kelemen. 1690-ben születve, mint huszonegy éves ifjú, tele hazája és nemzete lángoló szeretetével, de még annyi keserű tapasztalással is, hagyta oda hazáját, hogy soha se lássa azt. 1717-ig Franciaországban tartózkodott. Hihetőleg itt ismerte meg a fensőbb műveltséget, melynek megszerzése hazájának örökös harcai és saját maga hányatott gyermek- és ifjúkora miatt lehetetlen volt. Az előkelő, finom francia társaság, melyben Rákóczy és társai megfordultak, hihetőleg buzdítóan hatott a tehetséges ifjúra, hogy szorgalom által üsse helyre azt, mit a körülmények okoztak. Nem hihető azonban, hogy Mikes rendszeres tanulmányozást űzött volna. Bizonyos szak aligha fogta el lelkét annyira, hogy abban mélyebb haladásra tehetett volna szert. Ha mégis valamire különös súlyt fektetett, ez a történet lehetett, főleg egyház- és állam-történet. A Törökországi Levelek egyetlen pontja sem szól arról, miként tölte szabad — ez pedig sok volt — idejét Franciaországban, nem említi az olvasott szerzők nevét, úgy hogy ezekről teljes homályban maradunk. 1717-ben Rákóczy bujdosó magyarjaival  keletre, Törökországba vándorolt, hogy gyönge eszköze legyen egy folyton gyengülő hatalomnak, Törökországnak: hogy ijesztőjéül szolgáljon egy mind inkább erősödő birodalomnak, Ausztriának.
Új hazájukban Drinápoly, Bujukdere, Jenikö, Rodostó jelöltetett ki tartózkodási helyüknek. A porta elég nagylelkűen gondoskodott élelmezésükről, a jó szomszéd vendégszeretetét az utolsó emberig, — aki  maga Mikes volt - , hálával tapasztalták. Sem a tenger mérhetetlen képe, sem a vidék bája nem semmisíthette, csak enyhítette, a fájdalmakat, melyeket a száműzetés magánya szült. Erdélytől, attól «a kedves tündérországtól» távol, Mikes, mint Toldy véli, naplózott, melyekből később állította össze azon Törökországi Leveleket, melyeket talán báró Tót Ferencz mentett meg, Kulcsár pedig 1795-ben és Toldy Ferenc 1861-ben a szerző saját kézirataiból sajtó alá rendezett. 
Leveleinek száma 207-re rúg, az első kelte Gallipoliból, Anno 1717. 10. octobris. az utolsóé: Rodostó, 20. dec. 1758. «Az első levelemet, amidőn a nénémnek írtam, huszonhét esztendős voltam, ezt pedig hatvankilencedikben írom, mondja utolsó levelében. E levelek gyöngéd megnyugvása a gondviselés változhatatlan rendelkezésében; azon minden kitörés nélküli vallásos rezignáció, melynek egyhangúságát csak egyes hazai dolgok megpillantása zavarja meg; azon derült, édes keserű felfogás, humoros világnézet, mely első levelétől az utolsóig mindnyáján alapjellegként tűnik fel, nem negyvenkét, hanem legföljebb néhány év lefolyására mutat. A kéz, mely e leveleket írta, nem a 27 éves fiatal emberé, hanem a hatvanas öregé. Mi sem mutat e levelek egymástól oly messze idő távolára, míg egész tartalmuk és hangjuk elárulja, hogy szerzőjük egy a sors csapásain kissé megtört s remélni megszűnt, de éppen e csapások által mélyen megtisztult s önmagával kibékült szív. Az a józanság, mellyel a tényeket megítéli; a mérséklet, mellyel az európai bonyodalmakat és azoknak a törökre való hatását szemléli, mindig hazáját, s Magyarországot s főleg Erdélyt félti…

 

Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története, II. kötet. 1891.

 

1879. 33.

 

AZ ARROGANTE ELSÜLLYEDÉSE

 

MEGHATÓ volt az a részvét, melyet a francia nép hazánk iránt a szegedi csapás alkalmából tanúsított. Igaz, hogy a szerencsétlenségnek van joga bármely ajtón bekopogtatni, de csak a jó szív ajtaja az, mely megnyílik a kopogtatásra. S Franciaország szívének ajtaja megnyílt a mi szerencsétlenségünk előtt, s Paris testvéri keblére ölelte Szegedet…Megérkezett a híre egy nagy szerencsétlenségnek, mely az Arrogante nevű páncélos hajó elsüllyedésével s száznál több emberélet odaveszésével Franciaországot érte…

Az Arrogante éppen Giens szigete mellett horgonyozott március 21-én, midőn egy keleti szélroham lepte meg. A hullámok belecsapódtak a hajó orrába s oly helyzetbe hozták a hajót, mely csakhamar veszedelmesnek mutatkozott…Délután két és fél órakor az Arrogante előrésze elsüllyedt, hatszáz méternyire a nyílt tengeren. Hátsó része még kiállt a vízből s a személyzet oda menekült. A tisztek rendületlenül megmaradtak állomásaikon. Most egy nagy hullám hengeredett végig a hajón, s amint elvonult, az Arrogante  nem volt többé látható, eltűnt a víz alatt….

 

 

 

 

AZ ARROGANTE ELSÜLLYEDÉSE. TISZTEK A FEDÉLZETEN

Nem egész bizonyosan, csak hozzávetőleg mondják, hogy körülbelül 130 ember volt az Arrogante fedélzetén. Ebből 80 — 90 megmentetett. A halottak között van valamennyi tiszt. Az áldozatok legtöbbje családapa. Az Arrogante Nantesben bocsáttatott először tengerre, 1864-ben. Páncélja 12 centiméter vastagságú volt, hossza 43 és fél, szélessége 14 és fél méter s 3 méternyi mélységgel járt a vízben. Hajtógépe 120 lóerejű volt s három óriás, 24 centiméter kaliberű és 4 darab 12 centiméter kaliberű ágyút hordott magával, melyek a hajó közepén álló vasbástyába voltak elhelyezve. Az Arrogante hajón elpusztultak szerencsétlen családjai fölsegélyezésére fogják fordítani ama nagy népünnep jövedelmét, mellyel Magyarország viszonozni óhajtja azt, amit a franciák a szegediekért tettek. Az ünnepélynek mind színhelye, mind ideje a legjobban van megválasztva. A színhely a kies Margitsziget lesz, az idő pedig Magyarország első királyának, Szent Istvánnak napja, melyre ily ünnepély nélkül is messze földről jő fel az ország lakossága.

*

Giens Franciaországban található a vele azonos nevű félsziget nyugati részén. Népszerű szörfözési helyek találhatók itt. Égszínkék tenger, remek szállodák és pazar strandok várják az idelátogató vendégeket. Google.

 

 

1879. 39.

 

BISMARCK

 

Az államférfi, a ki a mai kor hite szerint, kezében tartja a világ sorsát, új rendjét teremte a dolgoknak a nemzetközi viszonyokban. Másfél évtized óta legnagyobb, hogy ne mondjuk, egyedüli hatalmassága a politikai életnek. Egy félszázadon át hátra vonult, magát harmadrendű szerepre kárhoztatott államot fölrázott erős kezével. Egymás után legyűrvén hatalmas vetélytársait, az államok élére emelt, vezérré tett a népek seregében: e napokban hagyta el Bécset…

Bölcsebb, tanultabb, százszor több és mélyebb ismeretekkel bíró ember, mint Bismarck, ezrével terem nagy Németországban. De a józan ész, mely határozottan kitűzött nagy célok felé tör s az idő és alkalom szerint tudja megítélni, mi az, a mi leginkább hozza ezt a célt közelebb, az a józan ész, — mint egy nagy francia író, tehát ellenség, mondja — Bismarckban kétségbeejtő...

Bismarck életírása történelemírás. Terjedelmes kötetekben írták meg élete pályáját, az újabb történelem legnevezetesebb időszakának monográfiáját. Megtalálni ott Bismarckot, mint ez időszak kimagasló alakját, tetteivel, terveivel, vezéreszméivel együtt…

 

 

 

BISMARCK HERCEG

 

Bismarck életét, mely lapunk régebbi folyamaiban is közölve volt…, ismeri az olvasó. Ez alkalommal csupán néhány vonást kívánunk fölhozni, melyek a vas kancellárt inkább, mint magánembert jellemzik. Némi bepillantást nyújtunk ama hatalmas lélek világába, melynek titkos műhelyében a mai világtörténet gépezetének egyik legfőbb mozgató rugója lüktet. Bismarck régi köznemes családból származott, mely azonban nem volt sem előkelő, sem vagyonos. Atyja lovas százados volt, ki pomeráni birtokain, — Schönhausen, Kniephof, Külz és Jarchelin — gazdálkodott. Anyja, Méneken titkos kabineti tanácsos leánya, nagy műveltségű, fennkölt gondolkozású szellemes nő volt, ki polgári származású levén, demokratikus eszméket táplált. Emiatt, szépsége és előkelő modora mellett is, — melyek megnyitották előtte Berlin előkelő köreit, s szerepet juttattak számára, az arisztokrata társasságban. Az anya már gyermekkorában diplomatának szánta Ottó fiátBismarck, dacára hatvannégy évének, még mindig daliás alak, kivált ha lóháton ül. Úgy az osztrák, mint a francia hadjáratot többnyire lóháton tette meg s csak ritkán ült kocsiban. Paris bevételekor is lóháton jelent meg a városban, mikor is a nép fölismerte, de nem demonstrált ellene

Kedélyes elbeszélésekkel szokta Bismarck mulattatni vendégeit, kiket u. n. „parlamenti estélyekre" szokott házához hívni. Barátságosan elcsevegnek, elmulatoznak egy-egy korsó sör mellett. Itt aztán bizalmas körben egészen feltárja lelkét barátainak s kifogyhatatlan, többnyire a saját élményei elbeszélésében. Épp úgy, mint egykor Deák Ferenc. Maga egy ily estély néha egy egész könyv megírására szolgáltat anyagot s azt gyűjtögetik is szorgalmasan, kivált, akik úgy találják, hogy a különben milliárdokban beszélő nagy férfiú, sokkal kellemesebb, mikor adomákkal, érdekes epizódok elmondásával, a „történelem ez aprópénzével" fizet.

rs.

*

    Otto Eduard Leopold von Bismarck (Schönhausen, 1815. április 15. Friedrichsruh, 1898. július 30.) porosz családból származó államférfi…a birodalom (Reich) első kancellárja lett. wiki.

 

 

1879. 43.

NORDENSKJÖLD*  S A KELETRE VIVŐ ÚT A JEGESTENGEREN.

 

    Ott a távol északon hosszú partvidék vet Ázsiának határt, melynek kopár földjén csak a moszat és zuzmó tenyészik, s dermedt talaját csak a nyár röviden tartó heteiben olvasztja föl a napsugár. Erről a földről sokáig nem tudott az emberiség semmit, s akkor is, midőn léte köztudomásra jutott, nagyon felületesek voltak az ismeretek, melyek róla szóltak. Az orosz birodalom népe előtt inkább hagyomány gyanánt élt a hit, hogy túl az Urálon nagy terjedelmű földek léteznek, s ezeket különféle népek lakják. Hogy milyen kiterjedésűek ezek a földek, milyenek az ottani állapotok, arról többet regéltek az emberek, mint a mennyit tudni lehetett. Egy egyszerű kozák hetman (csapatfőnök) Jermak Timaffejev tette Rettenetes Iván Vasziljevics orosz cárnak azt az ajánlatot, hogy csapatával ezeket az ismeretlen vidékeket bekalandozza, s az ott lakó népeket adózóivá teszi. Iván elfogadta az ajánlatot (1580-ban) s az orosz kormány az ő halála után is gondoskodott annak végrehajtásáról, a nélkül hogy annak horderejét a szem egyelőre belátni képes lett volna. A kozákok gyors lovai végtelen lassúknak tűntek föl eme nagy térségekkel szemben…

Az orosz kormány egymás után küldte ki az expedíciókat azzal a megbízással, hogy a partvidékek viszonyait tanulmányozzák. 1648-ban három kozákfőnök (Kolmogorzoff, Ankundinoff s Desneff) a Kolima folyó jégtől szabad torkolatánál hajóra szállt, azzal a világos megbízatással, hogy Ázsia keleti fokát elérjék. Ők mutatták ki először, hogy Amerika és Ázsia ezen a részen nem függ össze, hanem tenger által vannak egymástól elválasztva…Csak midőn Nagy Péter cár 1725-ben megbízta Bering dán tudóst Kamcsatka félsziget viszonyainak tanulmányozásával, vett az ügy nagyobb lendületet….Anna cárnő 1733-ban egy más, sokkal jobban ellátott expedíciót küldött e vidékekre, abból a célból ugyan, hogy Észak-Szibéria kizsákmányolható voltát fürkéssze ki az orosz kincstár számára…

A sok szerencsétlenül végződött kísérlet kezdte felkölteni azt az meggyőződést, hogy az északi átmenet soha sem lesz megvalósítható, s a karai tengeren sohasem lehet kelet felé átvitorlázni. S a legtöbb ember vissza is ijedt volna magától a gondolattól, még eggyel szaporítani a tönkrement vállalatok számát. Hanem akadt egy svéd tudós, Nordenskjöld Erik, ki nemcsak hogy vissza nem riadt a szomorú példáktól, hanem tudományos meggyőződése egész merevségével egyenest kimondta, hogy mindazok saját magok voltak okai szerencsétlenségüknek, kiket a baj ért. Előzetes tanulmány nélkül vállalkoztak az utazásokra, s nem vették tekintetbe különösen az évszakot, mely útjukra kedvező lett volna. Támaszkodva arra a már előbb tapasztalt tényre, hogy nyár derekán, még inkább pedig annak második felében, a partok mellől eltakarodik a jég s tekintetbe véve egy Fomin nevű jakutnak nyilatkozatát, mely szerint a jég nyáron a partokról éjszak felé távozik el, arra a meggyőződésre jutott, hogy az Ázsia belsejéből jövő nagy folyamok megmelegedett vize olvasztja fel a jeget, s viszi magával folyásában észak felé. Ebből azután következett önkénytelenül az is, hogy a partok jege a nyár második felében,  északra húzódván, kell a part és jégtorlaszok között egy szabad csatornának nyílni, mely még nagyobb hajók által is keresztül szelhető. Nordenskjöld ezt a meggyőződését kimondta még 1875-ben, s hogy mily erős volt ez benne, mutatja az, hogy az út megtételére is késznek nyilatkozott…Másfél hónap múlva a jég elvonult, s a „Pröven" átment az Ingor-úton a hírhedt karai tengerbe. Itt híre sem volt a jégnek, s a Jeniszej torkolatáig vivő utat minden nehézség nélkül megtehette. Nordenskjöld maga a Jeniszej torkolatánál elhagyta a „Pröven" födélzetét, egy kisebb dereglyére ült, s Oroszországon keresztül utazott haza. De tudta, hogy útjának sikere nem a véletlen műve, tudta, hogy ezt az utat rövid időn belül mások is követni fogják, s hogy ezen az úton Szibériával föl van fedezve a közlekedés….

Ez év május 16-án megérkezett Pétervárra Nordenskjöldnek egy levele is, melyet a partokat lakó csukcsok által küldött, s melyben állapotának veszélytelen voltáról értesíti barátait. Mégis két hajót is fölszereltek, hogy a „Véga" segítségére siessen; az egyiket Szibiriakoff orosz kereskedő küldte a Szuezi csatornán át Kína és a Bering szoros felé, a másikat a „New-York Herald" vállalkozó tulajdonosa Bennet Gordon San Franciskoból indította útnak. Nordenskjöldnek azonban a segítségre már nem volt szüksége. Ez év június 19-én a jég fölengedett, s a „Véga" 264 napi pihenés után tovább folytathatta útját s szeptember 2-án Ázsia keleti partjain horgonyt vetett Yokahama kikötője előtt.

Ezzel be lett fejezve az emberi ész egy új dicsőséges győzelme a természet felett, a kereskedelemnek és hajózásnak pedig egy új út lett megnyitva, melynek bizonnyal nagy szerepe lesz a jövőben. – y – l -

*Címlapképét mellőzzük. G.

     Adolf Erik Nordenskiöld, (Helsingfors

  Finn Nagyhercegség, 1832. november 18.Dalby, 1901. augusztus 12.) finnországi svéd sarkkutató, geológus, minerológus. Több kutatóutat vezetett a Spitzbergákra, s 18781880-as expedíciója során ő hajózta végig elsőként az északkeleti átjárót, északról megkerülve az eurázsiai kontinenst.

 

1879. 44.

SIR ROWLAND HILL,

A POSTAÜGY REFORMATORA.

 

    Ez év szept. 4-én fényes gyászkocsit kisértek London egyik külvárosából Hamptheadből a westminsteri apátság sírboltja felé…

     A megboldogult egyik se volt ezek közül. Még negyvenkét év előtt elrongyolt ruhában haladt, gyalogszerrel a Birminghamból London felé vezető utón. Szegény néptanító volt, kinek egész évi fizetése alig ment föl 30 font sterlingre. Atyja is az volt Kidderminsterben, a hol 1795. decz. 3-án ez a fia született. A fiu még nem volt hét esztendős, mikor az apa jobb sors reményében Birming-hamba ment lakni s ott iskolát alapitott. Rowland, a fiu, még csak tizenkét éves volt, mikor atyja munkára fogta s ez aztán test-véröcscsével Mátyással együtt tanítani segített atyjának az iskolájában….

sokat foglalkozott statisztikai számításokkal. Gondos tanulmányai kiterjedtek a posta ügyre is. Pontos számításai alapján rájött, hogy a posta terén oly reformok volnának lehetségesek, melyeknek az egész emberiség hasznát venné. Tudomást szerzett magának a felől, hogy az angol posta 170 millió levelet szállít. Hill arra a gondolatra jött, hogy a postai vitelbért le kellene szállítani, oly módon, hogy minden levélért, bármely részébe szól is az országnak, egy penny fizettessék, holott azelőtt a távolság aránya szerint emelkedett a szállítási díj.

 

 

 

SIR ROWLAND HILL

 

1840. jan. 10-én léptek életbe először a postabélyegek, s a Hill által javasolt „penny-posta". Hill maga, Lord Elgin postaügyi miniszter alatt, országos postaügyi titkárrá neveztetett ki.

    Ettől kezdve az egykori szerény iskolamester egyre emelkedett, népszerűségben, hírben , vagyonban. Az általa javasolt terv soha nem is álmodott t eredményekre vezetett, s Anglia, úgy az állam, mint a nemzet, belátta azt, hogy ez ember iránt nagy hálára van lekötelezve…

De a Hill tervének jótékony hatása nem szorítkozott pusztán Angliára. A posta-reform a vasúttal szövetkezve fölforgatta az egész világ postaügyét, ugy hogy azt még Ázsia legtávolibb országai is elfogadták. A postaügy képzelhetetlen virágzásnak indult s a posta a társadalmi és politikai szervezet egyik legnagyobb hatalmává lett, fölemelte a kereskedést, ipart, forgalmat, uj korszakot teremtett a kultúrának, birodalmakat törült el a föld

Az egykori iskolamester tehát az emberiség egyik legnagyobb jóltevőjének látta elismerve magát. Bizonyára jól esett neki az elismerés. De hanyatló egészségét a kitüntetések, a nagy vagyon és jóllét nem adták vissza. Mindinkább gyengült, s szeptember elején 84 éves korában elhunyt…

 

1880. 17

Az angol választások

Nem hiába veszi tenger körül Angliát. Az angol vére olyan, mint a halé. Van idő, amikor ez a jeges állapot nála is felolvad. Ilyen a választások ideje. Ilyenkor az angol polgárokat az a tudat hatja át, hogy kezükben van,a világ egyik leghatalmasabb államának a sorsa. Minden utcasarkon egy szónok, aki felfordított ládáról, vagy whyskitől lelkes hordárok válláról szidja, vagy magasztalja a kormányt.

Gladstoneról azt mondják, hogy vagyona negyede ment rá a választásokra. Nem költötte hiába: győzött a pártja. A konzervatívok helyét a liberálisok foglalták el, mégpedig nagy többséggel. A liberális párt két vezére Hartington és Gladstone. Viktória királynő Hartingtont kívánja kormányfőnek. A győztes párt a másik vezért akarja.

 

 

GLADSTONE; HARTINGTON

Hartington 1300 szavazattal győzött. „Kevés személyeskedés, visszaélés mutatkozott” – mondta a lord. Gladstone megválasztása előtt körutat tett kerületében és több nyilatkozatot tett. „Elég hosszú ideig voltam a harctéren, hiszem, hogy a keserűségek mellőzve lesznek”- mondta Gladstone. A győzelemre jutott pártok politikusaiból kinedvezésre kerülő kormány, néhány nap múlva várható.

1880. 20.

A TAVASZI ÜNNEPÉLY

Az áprilisi meleg napok után a föld már teljes toalettben várja a tavaszt. A Váci utcában kivirított a gyöngyvirág. Gladstone szónok bombái is ekkor szakadtak szét. Kevesen törődtek azzal, hogy ki ül Angliában a gyapjúzsákon. Boszniát és Hercegovinát magyar ember adminisztrálja, a tavasztól kezdve. Kaptunk új közlekedési minisztert. Három lóverseny, melyre az ország minden mágnása a fővárosba szalad. Jön a király, királyné, a trónörökös.

 

 

Pulszky Polixenia  Bourgoing báróné

    Mindenféle esemény közepette a főváros hölgyei megcsinálták a „Tavaszi ünnepélyt”. A magyar nők nem engedték, hogy a jótékonykodás áldásos munkája ne az övék legyen. Bourgoing a francia konzul neje. A Károlyi palotában a tombola osztály parancsnoka. Vonzerő volt az is, hogy a tárgyakat ő árulja. A Pulszky szalonban az apa, Ferenc, volt a szalon szelleme, a leány pedig a lelke. Pulszky házát gyakran felkeresik a külföldi celebritások. A sok nyelvet beszélő kisasszony ilyenkor a vendégek számos programjáról gondoskodik. Összehozott fiatalokat, öreg urakat, írásra bírta őket. A munkákból szerkesztett lapot maga árulta, a bevételt jótékonyságra fordította.

 

1880. 22

PÁZMÁNY PÉTER.

    Nagyszombat városában 1635. november 13-án nyílt meg, a Pázmány Péter bíbornok-prímás által alapított egyetem, bölcsészeti és hittudományi karral.  Losy és Lippay a jogtudományi, Mária Terézia az orvostudományi karral bővítette az egyetemet.

    Majláth Béla egy, eddig ismeretlen Pázmány-portrét juttatott el a szerkesztőségnek.

F. V.

 

PÁZMÁNY PÉTER.

A szűkszavú Pázmány-szöveget, Bodnár Zsigmond Irodalomtörténetéből vett részlettel egészítjük ki. G.

Mint jezsuita hittérítő, mint kiváló politikus és legjobban, mint író. korának legkitűnőbb embere volt. Minden kedvezett neki. Az ember megunta a szabadság hullámzását, a vallási, erkölcsi és politikai nézetek örökös zűrzavarát, az ész rideg boncolását a haladás nyugtalan javítását. Mint a vándor, a ki útra kel és gyönyörködik a vidék gyönyörűbbnél gyönyörűbb szépségein, elragadtatva nézi a hegyek s völgyek fenséges alakulását és örül, hogy kiszabadult otthona egyhangúságából, úgy erezte magát az emberiség a XVI században….

A XVII. század a tekintély, a rend, a szív uralma után epedvén, a katolicizmus malmára hajtotta a vizet, mint a melynek kebelében mindama kívánságát megtalálhatta a nemzet….

 

Pázmány maga majd minden évben egy- két munkával lépett fel. S míg a protestánsok inkább az áhítatra buzdító művekkel álltak elő, a katolikusok egyenes támadásokat intéztek ellenük, melyre alig győztek felelni. … A jezsuita Pázmány és társai vették kezükbe az irodalmat. A nyomda segélyével gyorsan és számos példányban terjesztik el irataikat, a protestáns tanok cáfolatait. A jezsuita író nem panaszkodik, hogy nem ér rá, hogy lelkészkednie kell, hogy nincsenek forrásai, melyekből művét megalkossa; mert ha időre volt szüksége, az áhítat rendes gyakorlatain és egy-két tanítási órán kívül, asztalához ülhetett, és nyugodtan dolgozhatott; ha pedig könyvekre, forrásokra volt szüksége, a rend és pártfogói éppen nem sajnálták a költséget, hogy előteremtsék a kívánt műveket. ….

 

1880. 30.

Belgium ünnepe

Ötven év előtt a kis állam Hollandiának volt a provinciája. 15 éves küzdelem és az 1830-as párizsi forradalom hatására a felkelők kimondták Belgium függetlenségét. 1831. febr 7-én megalakult az új belga kormány. A hollandokat elűzték…

 

 

Brüsszel. A Belgique Illustrées díszműből

    Brüsszel, vagy ahogy a belgák írják Bruxelles, a hatodik századig vezeti vissza történelmét. 1547-ben itt kötötték meg a spanyolok és a nemet alföldi felkelők között a brüsszeli uniót…Megkapó a városháza, mindenütt látható magas tornyával.

A felső város központja, a Mária Terézia által kialakított park. A városháztér egyike a legszebb középkori tereknek. Csaknem úgy áll, mint akkor, amikor 1568-ban, Alba herceg lefejeztette a 25 nemest…

*

1477-től a Habsburg Birodalom része lett. A francia forradalom során a köztársaság csapatai elfoglalták és Brüsszel 17951815 között Franciaország része volt. A napóleoni háborúk után 1815-ben megalakult az Egyesült Holland Királyság, Brüsszel a királyság deli részének volt de facto székhelye. 1830-ban kitört a forradalom, amelynek eredményeként kikiáltották a független Belgiumot. wiki.

 

1880. 37.

 

VIRÁG BENEDEK. (1753—1830.)

 

Ez év január 23-án múlt ötven éve, hogy Virág Benedek, kit még Berzsenyi előtt tiszteltek meg a magyar Horác nevével s kit utóbb «a nemzeti szellem tüzes ébresztőjének» találóan neveztek el kortársai, az örök álomra hunyta le szemeit. Remetei egyszerűségű magányában, senki, egy barát, rokon, egy cseléd sem volt mellette, még egy kis mécs sem virrasztott ágya fejénél, mikor hirtelen a halál utolérte. Reggel halva találták….

Ki volt Virág Benedek? Szinte kérdezni kell a mai nemzedéknek; s mik érdemei, melyek méltók, hogy sírját, fél század múlva, újra felhantolják? Virág Benedek egyszerű pálos barát, a II. József által a múlt század utolsó negyede elején feloszlatott szerzet tagja; költői irodalmunkban a klasszikái iskolának a múlt század végén és a jelennek elején, Révaival legkitűnőbb képviselője, Berzsenyinek előfutárja mellett a magyar történeti prózának, és benne a nemzeti szellemnek egyik elsőrendű képviselője.

 

 

 

VIRÁG BENEDEK.

 

1752-ben született, Somogy vármegyében, Nagy-Bajomban. Tanulását Nagy-Kanizsán kezdte, Pécsett folytatta; huszonhárom éves korában a Pálosok szerzetébe lépett, hol a bölcsészetet s ismét Pécsett a hittudományt hallgatta. 1781-ben, huszonkilenc éves korában, szenteltetett föl s tette le végkép a szerzetesi fogadalmat, melyet híven megtartott, még mikor szerzete— 1786-ban— feloszlattatott is. Székesfehérváron kezdett tanítani a gimnáziumi osztályokban…

Klasszikái formájú verseiről, melyekben a horáci bölcsészet szelleme a hazafi érzéssel vegyült, mondja Toldy (irodalomtörténeti kézikönyvében), hogy Virág nem csak legügyesebb és ízlésesebb kezelője a külső formának, kortársai közt, hanem legtisztább kifejezője egyszersmind azon szellemnek, mely a klasszikái régiséget örökké minta- és szabályadóvá teszi…

A horáci ódában, melyben kortársait mind felülmúlta, nem sokára egy sokkal fényesebb költői szellem: Berzsenyi, homályosította el Virágot. De ö már akkor más, nem kevésbé érdemes és hálás tér felé fordult; írni kezdvén Magyar Századait…

Pesten házat nyitott az irodalom embereinek s oly szükséges — és következéseiben oly áldásos — központi érintkezést teremtett, melyhez a Kazinczy triásza s az akkori összes irodalmi erők csatlakoztak. A Buda tabáni remete nem csak nem hiányzott a körből, de annak legszeretettebb és legtiszteltebb tagja lett…

Virág munkáit túlszárnyalta az idő. Mint költőt már Berzsenyi és Vörösmarty elhomályosították; Petőfi és Arany végkép feledtetek; mint történetírót Szalay és Horváth tették fölöslegessé. De a szellem, melyet életével s írásaival hirdetett, élesztett és terjesztett, a nemzeti szellem megelevenítője s újjászülője lett irodalmunknak, s ebben van elévülhetetlen érdeme, ebben igazi halhatatlansága!

 

 

1880. 40.

 

V. I. : Pécsi emlékeimből

 

A város múlt héten fogadta uralkodóját….Régi közmondás: magyarnak Pécs, németnek Bécs. A pécsinek sokat ér a Zsolnai-féle bazár, a Nádor szálló, a deszka vízvezeték, mely a Tettyétől a Bolikányig annyi közkutat, szökőkutat lát el vízzel. Zsigmond artézi kútja se többet. Pécs valódi kultur város. Utcái kövezettek, a Széchenyi tér díszes, a derék püspöki templom régen a mai alakjában díszlik. Megvan eredetiségében a török mecset. Legmonumentálisabb a püspöki főtemplom….

 

 

 

Széchenyi tér Pécsett. Essner fényképe után rajzolta Dőrre  Tivadar

 

A képen látható: Városház, Szökőkút, Irgalmasok temploma, Szent Háromság szobra, Piacsek ház.

 

Valaha kifogás lehetett Pécs ellen, hogy nem volt magyar. Polgársága német, parasztsága bosnyák. Most meglátszik az utóbbi tíz év, magyarosító hatása. Kitűnő iskolái nagy szerepet vittek ez ügyben. Ma már nem Fünfkirchen, hanem igazán Pécs.

A bosnyák vad, de rokonszenves. Nem felejthető az a jelenet, amikor bosnyák férfiak és nők, lóháton felvonultak és nem Jellasicsot, hanem Kossuthot éltették.

 Pécs gazdag város. Kőszén telepét a Duna gőzhajózási társaság vette meg. Adja Isten, hogy mindig úgy legyen, hogy a hazafias és magyar szellem mennél több olyan nagyvárosias településsel bírjon, mint Pécs.

 

 

 

1880. 44.

 

Toldy Ferenc síremléke a Kerepesi úti temetőben

 

…Toldy Ferenc irodalomtörténetünk megalapítója. A 16.- 19. század valamennyi írója megfordult kezén. Óriási munkájára több, mint 50 évet fordított. Aki több ezer adatot hozott napvilágra, itt-ott megtévedhetett…

 

 

 

Toldy Ferenc síremléke

 

Midőn a Kisfaludy társaság, mely annyi fényt köszön munkásságának, emlékkel jelöli sírját, a koszorúkon a nemzet emlékezete fog tündökölni., míg csak lesznek a hazában, kik a szellemi téren szerzett érdemeket méltányolni tudják.

*

 

4628.

 

Toldy Ferencz — Kazinczynak.                                               Pest, május 20. 1826.

 ….A munka címe elődbe fogja rajzolni a szándék mivoltát. Azt így állapítottam meg: »Handbuch der Ungrischen Poesie, oder historisch-kritische Darstellung derselben nach ihren Epochen, mit einer Auswahl interessanter Stücke aus den klassischen Dichtern der Magyaren, nebst Nachrichten von den Verfassern und ihren Werken.« Két kötet lesz. Németül azért írom, hogy a köztünk élő németeket is serkentsem a magyar literatúra megismerésére, úgy nagyobb házainkat, melyek az egészen magyar könyvet talán nem is olvasnák! s hogy végre a külföldön is terjedjen a magyar literatúra híre…. egyes pontokra nézve kérem közléseidet. Ráday verseit, biográfiai dátumokat Rádayról, Bessenyei Györgyről, Szentjóbiról, Kis Jánosról, Berzsenyiről. De a mi legfőbb! méltóztassál Magadról mindent …..Értesíts, mit és mennyit legyen szabad ezekről mondanom. Nem sokára megküldöm a nyomtatott programmát.

 Részlet a h 08 – 31. fejezetből. G.

 

 

1880. 48.

 

Adorján Sándor: A zágrábi földrengés

 

Kedden, november 9-én, zimankós, hűvös szél fujt Zágrábban. Fél nyolckor megdördült a föld, harsogott, zúgott, dörömbölt, majd megrázta a büszke palotákat. Félig ölözött asszonyok, fekhelyükről felriadt férfiak rohantak ki az utcára. A tűzfalak, kémények dörömbölő robajjal omlottak alá. A házak falai recsegve hasadtak meg. Futott mindenki, azt sem tudta, hogy hova. Aztán elmúlt. Legnagyobb sérülést a templom, a nagy tömegű épületek szenvedtek. Kétes, hogy a templomot meg lehet-e erősíteni annyira, hogy a leomlástól ne kelljen tartani…

 

 

 

A zágrábi székesegyház  belseje, a földrengés után. Krapek fényképe után rajzolta Dőrre Tivadar

 

Nov. 11-én, ½ 12-kor újra jött egy erős lökés. Újra szakadtak le a falak. Akik az első földrengést átélték, a másodikat negyed annyi erősségűnek mondták. Megindult az elvándorlás. Főleg a gyengék. Az erősek maradtak, eltakarítani a romokat és megindítani az életet.

Az indóházak tele voltak menekülőkkel, az országutakon hosszú kocsisor kígyózott. Kezdtek sátrakat építeni. Mihálovics bíboros-érsek misét mondott a szabad ég alatt. Emberéletben nem esett nagy kár: ketten haltak meg. A mise után két nappal, újra megrázta magát a föld. Néhányan megőrültek. Igyekeztek őket lecsendesíteni. Megbocsátottak nekik.

Tout comprndre, c’est tout pardonner = Mindent megérteni, annyi, mint mindent megbocsátani.

 

 

 

 

Városok, várak

 

1879. 3. 45. Görbersdorf

          4. 52. A legnagyobb boltíves híd: Maria-Pia

           6. 86. A Nagyboldogasszonyról nevezett budavári főtemplom.

          10. 152. Tirnova fellegvára.

         12. 185. Herman Otto: Szeged a katasztrófa előtt

         38. 609. A Forum Romanum

1880. 1. 4. Szép kút és Boldogasszony temploma Nürnbergben

          7. 100.  Két kép egymás alatt

           8. 117. Az angol királynő a parlament megnyitására megy

           8. 119. Az albánok. Prizen

        14. 222. A panamai földszoros átvágása

        15. 241. Gőzkomp a Dunán, Palánka és Illok között

        19. 299. A budapesti tudomány-egyetem

        33. 546. Kandahar

        35. 575. Képek a Margitszigetről

        37. 612. Virág Benedek síremléke

        37. 614. Orsova és az aninai vasút

        46. 789. A Szent Keresztről nevezett kolostor Albániában.

 

 

1879. 3. 45. dr. Brehmer gyógyintézete Görbersdorfban

Virchow tanár 1848. nov. 29-én mondta a következőket: „Az emberiség feladata legyőzni a tuberculosist, éppen úgy, mint a hogy legyőzte a skorbutot."…Egy fiatal orvos, dr. Brehmer Ármin értekezésében első tételül azt állította fel: a tuberculosis az első stádiumban mindig gyógyítható...

dr. Brehmer már 1854-ben alapított Görbersdorfban. Az intézet Sziléziaiján fekszik 1900 lábnyi magasságban a tenger színe felett szoros, több izben meghajló völgyben, mely minden oldalról erdők által fedett csaknem 3000 láb magas hegyektől van védve az erős szelek ellen s melynek lakói már az éghajlati viszonyok következtében teljesen mentek a tüdővésztől…

A fenyves sehol sem esik ily közel s ily kényelmesen emelkedve. Sehol sem lehet e helyen az erdőt árnyas sétaszem utakon oly könnyen elérni, úgy, hogy a beteg az erdő balzsamos legét élvezheti a nélkül, hogy a nap legkevésbé is alkalmatlan lenne…Dr. Brehmer gyógyintézetének második nagy előnye abban áll, hogy az intézet parkjávai együtt az úgynevezett Ríeichmacher és Katharinenhöhe alján áll, mely hegyeknek e helyen egyedül van lágy hajlásúk. A többi hegyek Görbersdorfban jelentékenyen meredekebb hajlást mutatnak a völgy felé. Pedig dr. Brehmer gyógymódjának lényeges kiegészítő részét képezi a módszeres hegymászás,

 

 

 

 

Dr. BREHMER GYÓGYINTEZETE GÖRBERSDORFBAN.

Maga az intézet, melyet dr. Scholz „a gót művészet emléke a természet csendes szentélyében" címmel illet, távol esik a nyilvános út zajától s porfellegétől. Nem kaszárnya modorban van építve, hanem inkább a gót paloták fényére emlékeztet. 110 igen előkelően bútorozott betegszobája van, ezenkívül fürdőszobák s téli zuhany, lakás két segédorvos számára, ebédlőtermek, társalgó-szobák nők és urak számára,…

Ezen fő épületen kívül, melynek előrészét adja vissza a mellékelt kép, az intézet parkjában elszórva még három villa létezik, melyekben hasonlóképp betegek s segédorvosok laknak. Az itt levő szobák is teljesen megfelelnek minden kívánalomnak, úgy hogy a legnagyobb igényekkel bíró egyén is ki lesz elégítve…

 

1879. 4. 52. A legnagyobb boltíves híd

Korunk fejlődött mérnöki és építészeti tudománya évről évre mutathat egyes alkotásokra, melyek különösen a régibb művek mellett valóságos csodának tekinthetők. Ezek közé tartozik a Douro felett Portónál, Portugáliában épített Mária-Pia hid is, melyet alig egy éve nyitottak meg s melyet jelen számunkban mutatunk be olvasóinknak.

E híd 61 méter magasságra emelkedik a víz tükre felett, két hatalmas hegyláncot kapcsolva össze. Fő nevezetessége, hogy a meglehetős nagy folyó fölött egyetlen hatalmas, mondhatjuk, óriási boltív emelkedik, mintegy 160 méter szélességben. Nagy boltívek alkotása, bármily nehézségekkel legyen is az összekötve, sok esetben elengedhetetlen, mert a folyó mélysége, iszapossága s más körülmények miatt oszlopot építeni sokszor lehetetlen. Itt is a Douro rendes körülmények között 15—20 méter mély s a folyó homokos talaján szilárd alapot hasztalan kerestek.

A boltívnek itt nagyobbnak kellett lenni, mint bármily más folyónál. A Britania-híd 140 méter, a Mississippin átvivő Sz. Lajos híd 158 1/2 méter szélességű s így a Mária-Pia jelenleg a világon a legnagyobb boltívet mutathatja föl. Az ív szerkezete valóban meglepő. Két sarló idomú ív emelkedik 15 méter távolságban egymástól s közeledik lassanként egymás felé a híd alatt. Mindegyik ív ismét két külön tagból áll, belsőből, s külsőből. Közös alapon kezdődnek s fokozatosan távolodnak el egymástól, úgy hogy a nyílás közepén távolságuk már 10 méter. A két ívet vízszintes s az András-kereszthez hasonlóan szerkesztett láncszemek kötik össze.

 

 

 

A VILÁG LEGNAGYOBB BOLTÍVES HÍDJA: MARIA PIA HÍD PORTUGÁLIÁBAN, PORTÓ MELLETT

A különböző ívek teljes egésszé vannak összeolvasztva. Az oszlopok csonka gúla alakúak. A Portó felé eső parton két, a másik oldalon három oszlop van s az első mindkét oldalon közvetlenül a nagy ív talapzatához csatlakozik, míg a többiek, a talapzat viszonyaihoz képest, már rövidebbek. Magán a nagy íven is vannak apróbb oszlopok a hídlap megtámogatása végett. Úgy az ív, mint az oszlopok közvetlenül a part szikláin épített talapzaton nyugszanak. Az egész szerkezet bámulatos, habár szemre szépnek, legalább a lánchidunkhoz hasonlítva, alig mondható. Nem is említve azt, hogy a nagy ív rontja az összhangot, tagadhatatlan, hogy a hatalmas s lefelé hegyesedő sarló ívek első tekintetre nem látszanak biztonságot mutatni, mely körülmény a hatást csorbítja.

Az építésnél nagy nehézséget okozott, hogy a folyamban lehetetlen volt állványokat alkalmazni. Csak a partokról lehetett dolgozni. Az oszlopok szilárd pontjairól egymás után rakták fel nagy faszerkezetek s erős kötelek segítségével az ívek egyes darabjait. Az egész híd öntött vasból áll. 1450 tonna súlyú vasat használtak fel az építésre, melyből magára az ívre 750 esik. A kő míves munka 4000 köbméter terjedelmű. Az építést 1876. január havában kezdték meg s 17 havi munka után 1877. október 31-én fejezték be. Az építést Eiffel párisi cég vezette, ugyanaz, mely Budapesten az osztrák állam-vaspálya pompás indóházát építette.

A híd erejére nézve elegendő bizonyítékul szolgál, hogy felépítése után öt héten át folyvást tettek rajta kísérleteket s ezek eredménye azt mutatta, hogy egy 31 kilométernyi sebességű s 355 tonna súlyú vasútvonat az ívnél, csak 15 miliméter hajlást okozott.

*

The ancient Maria Pia railway bridge (Ponte Maria Pia) was built by Gustave Eiffel in 1877 and at that time was the longest arch bridge in the world (160m).

Google. A híd ma is megvan. G.

 

 

1879. 6. 86. A Nagyboldogasszonyról nevezett budavári főtemplom.

 

Mennél kevesebb számmal vannak emlékeink, melyek Mátyás királyunk dicső nevéhez fűződnek, annál nagyobb lelkesültséggel karolja át a hazafias kegyelet.

A nemzet Mátyás fényes korán pihenteti legszívesebben szemét, mert a nemzet magasra törő vágyait valójában csak az elégítette ki. Rajongásig megy lelkesültségünk, midőn Mátyás pompás könyvtárából, a Corvinából egy-egy elszéledt kincs tér vissza honunkba, nagyszerű áldozatkészséggel támasztja föl törvényhozásunk a Hunyadiak ősi várát Vajda Hunyadot, és mohón fogad a közvélemény minden adalékot, mellyel történészeink vagy régészeink Mátyásunk korát derítik föl.

Ily kegyelet övezi a budavári főtemplomot is, „Mátyás király templomát".  Mióta a tisztes egyház hazánk legújabb történetében a koronázás emlékezetes eseményének színhelye volt, új fénnyel gyarapodott régi dicsősége

Most, mikor a munkálatok annyira haladtak, hogy az épület a közelmúlt időszakok tarka foltozásaitól már részben megszabadult, másrészt azonban még előbbi állapotában áll fönn, bizonyára érdekelni fogja olvasóinkat, legalább nagyjában megtudni, minő volt e történetileg emlékezetes épület hajdan és minő lesz, ha majd a tervbe vett módon átépítik.

Némethy Lajos a templomnak szentelt legújabb monográfiájában* szorgalmasan összeállította mind azon adatokat, melyeket okmányokban, kéziratokban és nyomtatott könyvekben talált. Az első századokból származó gyér adatai szerint talán még Szent István koráig vezethető vissza a templom első alapítása.A most folyó munkálatok vezetőjének, Schulek Frigyes tanárnak sikerült a Béla-féle templom alakjára és elrendezésére is biztos támpontokat találni

 

 

 

A budavári Mátyás templom, három időszakban

1841 – 1870; 1868; 1725 – 1841

 

Talán nem annyira a Mátyás alatt eszközlőtt toldások miatt, de a templombelső pazar fölszerelésétől, mellyel azt különösen a pompaszerető Beatrix megérkezése óta fölékesítette, nyerte a templom annakidején a nép száján a „Mátyás temploma" nevét…

Mátyás emlékét nem rendíthette meg  a három század sem. A török uralom alatt a gondtalanság, s a jezsuita időszakban e szerzetes rendbuzgó, de éktelen tatarozásai és elemi csapások a Mátyás-korabeli idomokat elcsúfították….A jezsuiták érdeme ugyan, hogy a roskadozó épületet megóvták a romlástól s ahol szükséges volt, tatarozták, de sajnálni való, hogy barokk ízléstelenséggel jártak el. Valahányszor tűzvész, földrengés, vagy, miként a legutóbbi, ostrom kárt ejtett rajta, mindig lehetőleg ízléstelenül történtek a javítgatások.

Olyan tarka stílus-egyveleg volt az még néhány évvel ezelőtt, mikor királyunk uralkodása huszonöt-éves időtartamának emlékére dicső elődje szellemében, a templomot újjáépíttetni rendelte. Az eddig lefolyt négy esztendő az előtanulmányok évei voltak, melyek alatt a templom építésze, Schulek Frigyes tanár most már kész tervét megérlelhette. Schulek rajza szerint ide mellékeljük, az új templom jövendő képét.

Valóban díszes templomot látunk, nemes gót ízlésben. Két dúsgazdagon tagozott torony díszíti a templom nyugati homlokzatát és kisebb tornyocskák az épület meredek tetején s a tám-oszlopokon fölötte élénkítik az egész épület festői hatását….f. l.

*

*Némethi Némethy Lajos: Nagyboldogasszonyról elnevezett Budapest-vári főtemplom történelme. 2-ik bolti munkálat. Öt rajzzal, melyekből hármat hű másolatban bemutatunk.

 

1879. 10. 152. Tirnova fellegvára.

 

…Ebben a fellegvárban ülésezik a bolgár nemzetgyűlés, mely az új fejedelemség alkotmányát van hivatva megalkotni. Itt választják meg a bolgárok fejedelmét, aki innen fogja kormányozni azt a népet, mely 486 evvel ezelőtt (1393-ban) veszítette el függetlenségét….A kereszt diadalt ül a félhold felett… és a félhold helyett megint a keresztet helyezik vissza a templomok tornyaira! Tirnova (Tövisvár) lesz az új fejedelemség székvárosa, visszanyerve a régi méltóságot…

A bolgár cárok országuk székvárosában igen sokat építtettek; Tirnova különösen templomokban volt gazdag. Némelyiket még a római korból fennmaradt oszlopokkal és egyéb ékítményekkel díszíttettek. Az archeológusok Tirnovában még ma is sok érdekes leletre bukkannak, habár a török uralom a régiségek megőrzésére épen semmi gondot sem fordított. Tirnovának rendkívül szép fekvése, festői környéke van…Meredek, hegyekkel elzárt völgykatlanban fekszik, s a Jantra folyó csodás kanyarulatokban bujdosik a város és környéke körül, valóságos útvesztőt képezvén folyásával. A sok kis sziget, a meredeken fölemelkedő falak, a templomok tornyaikkal, a mecsetek kupoláikkal, a hidak, kertek, sziklák együttesen festői kepét alkotnak…

 

 

A CAREVEC (FELLEGVÁR) TIRNOVÁBAN. A BOLGÁR SKUPSTINA SZÉKHELYE

A keresztény és török városrész fölött emelkedik a fellegvár, mely hajdan a bolgár cárok székhelye volt. A török uralom alatt pedig, a török kormányzó  lakhelye volt.. Az a csonka kúp alakú mészkőszikla ott a fellegvár közepén a Harang-domb. A török hódítás óta csak törökök laktak a Hisszárban; de azért a régi kor maradványait el nem pusztították. Ott láthatók a romok; a cári palota, a templom és egyéb omladékok még felismerhetők….

Itt ebben a várban, ahol a Carevec romjai még élő tanúként hirdetik a dicső múlt pusztulását, itt tanácskoznak most a bolgár notabilitások, újból föltámadt országuk jövendő sorsáról.

E. B.

Veliko Tarnovo  is a city in north central Bulgaria and the administrative centre of Veliko Tarnovo Province. Often referred to as the "City of the Tsars", Veliko Tarnovo is located on the Yantra River and is famous as the historical capital of the Second Bulgarian Empire. Wiki

 

1879. 12. 185. Herman Otto:  Szeged a katasztrófa előtt

 

VAJON megírhatom-e még valaha azt a címet: Szeged — a milyenné lett!? Ez a kérdés százszor is megfordult eszemben ama gyászos éj óta, a melyre egy iszonyatos reggel virradt…Erősen is hiszem, hogy most is úgy lesz az s a mi Vasárnapi Újságunk, mely a szörnyű csapást regisztrálja, még a most élő nemzedéknek elmondhatja majd: milyenné lett Szeged…

Szeged főtere még a legközönségesebb hétköznap reggelén is ép annyira sajátságos, mint életteljes képpel örvendeztette meg a szemlélőt, mert oly sokaság végezte ott a vásárt, hogy azon a rengeteg téren is uralkodott, azt szinte megtöltötte….

A midőn Bakay barátom gyárát gőzerőre rendezte be s beállította a legújabb szerkezetű angol fonógépeket, a szegedi leányok pár hét alatt úgy eltanulták a behozott szász fonómester fogásait, a gépen való fonás minden csínját-bínját, hogy a fonómester elmehetett. S így volt ez mindennel…

 

 

 

SZEGED. BELVÁROSI EGYHÁZ ÉS ROZÁLIA-KÁPOLNA

És azután a Tisza! A hajóhídról északra, délre tekintve a legszebb parti képek egyike gyönyörködtette a szemet. Tutajsorok megrakva deszkával, léccel, zsindellyel, karóval; felkunkorított orrú, behajlott hátú gabonaszállító hajók váltakozva modern gőzhajóval s a hozzá tartozó vontatókkal…

E városra s életére tekintgetett alá a városház és sok templom sudár tornya. A régi vár*, mely az emberektől nyüzsgő vásártérre, a Tiszára s a falai árnyékában terjengő sétatérre nézett, melyben a róna karvajai sóhajtoztak, unatkoztak, szinte idegenszerűnek tűnt fel komorságával az élettől duzzadó színekben oly gazdag alföldi városi kép közepében…

Erősen hiszem, hogy a szegedi nép akarata az országéval egyesülve, kiragadja a kiragadhatót az őrült vizek torkából s az enyészet helyén új életet teremt. Úgy legyen!

*A vár elhamarkodott lebontásával megsemmisült a város történeti szerkezetének egy fontos eleme, de a felszabadult területen városszerkezetileg és városképileg egyaránt kiegyensúlyozott ellenértéket hoztak létre az újjáépítők. Wiki.

 

 

1879. 38. 609. A Forum Romanum.

….A rómaiak minden városi köztért fórumnak neveztek, szolgált legyen az bár tanácskozási, törvényhozási, igazságszolgáltatási sokadalmak, akár vásárok tartására. Természetes tehát, hogy minden nagyobb városnak volt fóruma, s Rómának több nyilvános tere is. Ezek között a Forum Romanum volt a legnevezetesebb, mely a „Forum" név alatt a közelebbi jelző nélkül is értetett.

E fórum volt a városi és politikai érintkezés központja s ott feküdt a Capitolium és Palatin vagy még szorosabban a Velia hegy között, mely utóbbiról a „via-sacra" vezetett a Capitolium felé. Róma alapítása idején posványos, mocsaras hely, melyet Tarquinius Priscus király száríttatott föl, s kezdett beépíttetni….

A fórum a köztársaság idejében két részre oszlott: a nyugatira, s ez volt a tulajdonképi fórum, és a keletire, melyet comitium"-nak / népgyűlés, G./ neveztek, s a népgyűlések céljaira szolgált. A kettő közti határon állt a szószék, „Rostra vetera," egy négyszegű építmény karzattal, földíszítve az elfoglalt hajók orraival, honnan nevét is vette (rostrum = hajó-orr.) A szónok úgy áll, hogy arccal a Comitium felé volt fordulva…

A város növekedésével a fórum mindinkább szűknek bizonyult. A rómaiak vallásos borzalommal viseltettek az egyszer már fölszentelt helyek lerontása vagy tágítása iránt s így bazilikák építésével segítettek magokon, vagyis nyílt oszlopcsarnokokkal, melyek eleinte áruhelyekül, majd leginkább törvénylátási helyekül szolgáltak. A legrégibb a Basiliea Forda a Hostilius kúriájától nyugatra állt, e mellett volt a Basiliea Aemilia, mely előtt a régi Janus-templom emelkedett. A fórum kivált Július Caesar idejében ment nagy változáson keresztül.

 

 

 

Forum Romanum / Speemann albumából/

A fórum öt főrészre oszlott: az átrium tori, vagyis egy kolosszális előcsarnok, mely négy oldalán pompás oszlopsorokkal volt körül építve. Közepén állt Traján lovas szobra. Az átrium minden oldalához egy-egy félkörbe futó, tömérdek terembe vezető s belül szintén körbe futó oszlopsorral körülvett épület támaszkodott. A hatalmas átriumból a Basilica Ulpiába lehetett jutni, mely nagyobb és pompásabb volt minden bazilikánál. Ebből ismét szabad tér nyílott, melyen Traján 117 láb magas oszlopa állt, Decebál ellen viselt hadjáratának egyes jeleneteit feltüntető gyönyörű vésetekkel ékítve. Az oszlop tetején állt a Traján szobra, melynek helyét ma Péter apostol foglalja el. Két felől állt a Bibliotheca Ulpia, mely graecara és latinare oszlott. Végül egy roppant oszlopcsarnok következett, melynek közepét Hadrián egy templommal tölteté ki. A fórum hátterében emelkedett a Mons Capitolinus

.

A hegy déli részén állt a Capitolium, a mai Caffarelli-palota helyén. Midőn Tarquinius Priscus fölépítendő a Jupiter templomát, a már itt levő szentségek isteneit rá akarta bírni, hogy hagyják el a helyet. Minden isten engedett, kivéve a határok istene: Terminus, s az ifjúság istennője: Juventas. Azok tehát megtartották helyeiket. A nem különösen nagyszerű Jupiter templomnak, falak által elkülönített három cellája volt, s ezek közül csak a középső volt Jupiteré, a jobboldali a Minerváé volt…

E fény és pompa ma romban hever. A Campo Vaccinonak nevezett elpusztult hely valaha Róma s a világ közepe volt. A romhalmaz alól is előtűnik az ókor kolosszális nagysága. Az ócska, poros könyvek rongyolt leveleinek segítségével a maradék csonka oszlopsorokból, egy-egy pillértalp feléből, harmadából, a törmelék alól előkerülő egy-egy párkánydarabból, összetört szobrok véletlenül megmaradt és kiásott kezéből, lábából, a hatalmas templomok, csarnokok egy szöglet-kövéből fölépíti a nagy múltat, A képzelet legalább s szemünk elé állítja a Forum Romanumot, amilyen az Róma virágkorában s a pazar fényű császárok aranyidejében valószínűleg lehetett.

 

 

1879. 42. 672. Feszty Árpád: Leányfalva.

Őszi tárca nyári helyről

Itt a főváros közelében mennyi szép telep van, kedvességben egymással vetélkedők, de alig akad párja annak a helynek ott a Vértes hegyek egyik katlanában, közvetlen a szőke Duna partján, a kies Leányfalvának. Lehet a  többi nagyobb, pompásabb, de bizony kedvesebb egy sem lehet.

Nem is tekintve bájait, már összeköttetése kényelmes voltánál fogva is a legelőnyösebbek közé tartozik. Reggeli 9 órára ér ide a hajó, mely Leányfalváról beszállít s délután 4 órakor indul innen vissza, 7-kor köt ki a leányfalvi parton. Az állomást Pócsmegyernek hívják, az átelleni Pócsmegyerről nevezve így, mely a Duna két ága között fekvő sziget partján húzódik, festői facsoportjaival, kinyúló órás tornyával. Típusa a folyamparti magyar falvaknak. A monda szerint Pócsmegyer még a magyarok beköltözésének idejéből származik: itt keltek volna át őseink a Dunán. Az a szép sziget, melyet a Duna két ága Szent-Endre és Visegrád között képez, alkalmas kapuja volt az átkelésnek…

Egyszer csak berontott az országba a sok pogány török-tatár had, s nagy kegyetlenséggel kaszabolta a férfinépséget, s fűzte rabszíjra a sok szép magyar leányt, menyecskét, hogy elhajtsa őket messze keletnek háremébe.

A pócsmegyeriek átvitték a fehérnépet minden összes holmijukkal a szemközti völgybe, melyet elül a Dana véd, oldalt a Vértes hegy lánca patkóalakban körit.

Itt a lányok falut csaptak s várták aggódva a háború végét, áhítva a férfiak visszaérkezését. El is nevezték akkor e helyet Leányfalunak s e nevét e völgy máig is viseli…

 

 

 

Leányfalva, Feszty Árpád rajza.

Évről évre gyarapodott e telep. Később Pórfiék, Ernyeiék, Nadányiék, Hubenayék is építettek ide csinos lakokat. Itt nyaral 1877. óta az ősz Szendrey Ignácz s veje Gyulai Pál, Kálmán fiával s két gyönyörű leányával…Rendeznek kirándulásokat folytonosan is. Különösen Visegrádra….Nagy-Maros, szőlejének édességét nemcsak messze muszkák országában, de még a szomszédban is elismerik. A Dunán keresztül kompon hozzák Pócsmegyerről a friss tejet, vajat, s a magyar fagylaltot: az aludttejet.

Tartok tőle, hogy Leányfalvát idővel agyoncivilizálják jóakarói. Már rebesgetik is, hogy a régi magyar divatú korcsma helyébe új, emeletes „Hotel" készül épülődni. Majd ezután restauráció, kávéház, s amitől az isten óvja e völgyet — bizony még tán gyárat is állit oda valaki, hogy komor füstje megfertőzz az üde tiszta levegőt, mely most a leányfalvi szüzeket táplálja, üdíti. Félek, hogy így lesz…Menjünk. A hajó siet. Elmegyek, de szívem itt marad, nem viszek magammal egyebet, mint a szép hely emlékezetét, s azt az egy-két vázlatot, melyeket a festői motívumokban oly gazdag kis hely egyes csoportjai után kaptam le a „Vasárnapi Újság" számára…

*

Feszty Árpád (született: Rehrenbeck Árpád Szilveszter , Ógyalla, 1856. december 21.Lovrana, 1914. június 1.) magyar festőművész. 1896-ban a millenáris kiállításra festette a Magyarok bejövetele című hatalmas diorámáját.

/Feszty-körkép/

 

 

1880. 1. 4.

Szép kút és Boldogasszony temploma Nürnbergben

Kevés hely van, Olaszországon kívül, hol annyi neves művész élt és dolgozott, mint Nürnberg. Első helyen áll a magyar eredetű Dürer. Az Alpeseken innen nincs helység, melynek olyan középkori külső jellege volna. Csúcsíves házak, egymás mellé rakott apró ablakokkal. A nürnbergi műipar első virágzási korából való a képünkön is látható Szép kút. A 14. század végéről ered. Alul 9 hős szobra áll, köztük: Dávid, Hector, Nagy Sándor és Julius cézár. Felettük Mózes és a hét próféta. Számos állat-, emberfej és vízöntő is látható a kúton.

 

 

Szép kút és Boldogasszony temploma Nürnbergben

A kút szomszédságában áll a Frauen Kirche. 1357 – 1631-ig épült. A legrészletesebb kidolgozás megragadják a figyelmes nézőt. A szent szüzet apostolok és próféták szobrai veszik körül. Krisztus életére és szenvedésére vonatkozó művek is láthatók. Benn a templomban Schonhoffer szobrai láthatók.

*

Az 1470-1530 közötti időszak számít a város virágkorának. A város gazdagságát kiváló kézművesiparának és a kereskedelem szempontjából kedvező fekvésének köszönhette. Ebben az időszakban Nürnberg Köln és Prága mellett a Német-római Birodalom egyik legnagyobb városa. wiki

 

 

1880. 7. 102.

Szt. Gotthard hegyi vasút

Ha akadályok nem gördülnek a munka útjába, 1882-ben a vierwaldstatti tótól a Lago Maggiore és Como taváig vasúti gőzmozdony fog dübörögni a hegy gyomrán keresztül. A hegy, a belsejében történő fúrásokat nyugalommal tűrte. A fúrógépet sűrített levegő hozta mozgásba. A fő alagúton kívül épül még 9 viadukt, 48 híd, 7 alagút, a leghosszabb 1557 méter.

 

Szt. Gotthard hegyi vasút. Báró Doblhoff J. rajza után.

A kép részletei: 1. Robbantás a vaspálya vonalán; 2. Északi száda / nyílás/ Göschenen* mellett; 3. A boltozáshoz szükséges sziklatömbök faragása; jobb alsó szánutazás, júniusban; 4. /bal alsó/ Látkép a régi vámház felől.

Építéskor a robbantások éjjel-nappal dübörögtek. 200 – 300 helyen dolgoztak a munkáscsoportok. A közlekedés eszközei: postakocsi, öszvérek, igásbarmok.

A közölt kép, a munka különböző szakaszait tünteti föl. A rajzoló vázlatait közvetlenül a színhelyen vette fel.

*

Sokáig a 2091 m magas Gotthárd-hágó biztosította az összeköttetést Uri és Ticino kantonok, a Reuss és a Ticino völgye között. A hágó azonban a téli időjárás miatt csak júniustól októberig járható, ezért szükségessé vált az alagút építése. A vasúti alagutat 1872-1881 között építették meg, ezt egy évszázaddal később a közúti (autópálya-) alagút követte. Wiki

*Das Dorf Göschenen liegt im oberen Reusstal. Zur Gemeinde gehören nebst dem Dorf die Weiler Abfrutt (1168 m), Wiggen (1318 m) und Gwüest (1582 m

 

1880. 8. 115

Az angol parlament megnyitása

Viktória angol királynő, férje halála után meglehetősen visszavonult a nyilvánosságtól. A parlamentet évtized óta, alig kétszer nyitotta meg. Amikor elterjedt a hír, hogy a parlament új ülésszakán a királynő személyesen fog megjelenni, a közeli házak ablakaira valóságos árverést tartottak. Az út mentén korlátokat kellett felállítani, a királynő útjának szabaddá tétele miatt. A köd hírtelen elmúlt, az ég kiderült.

 

 

Az angol királynő a parlament megnyitására megy.

A királyi menetet a testőrség nyitotta meg. Utána jött hat, hatlovas kocsi, majd a királynő nyolc fehér lóval. A hatlovas hintókban az udvar tisztjei és udvarhölgyei foglaltak helyet. Az utolsóban Lipót herceg. Szent Jakab ágyúi hirdették, hogy a királynő belépett a házba. A tömegben, az óriási tolongás dacára, semmi baj nem történt.

*

Viktória királynő (London, 1819. május 24. – London, 1901. január 22.) Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságának királynője 1837. június 20-ától, India császárnője 1876. május 1-jétől haláláig, 1901. január 22-éig..

 

1880. 8. 119. Az albánok. Prizen

A Balkán-félsziget őslakói, az albánok meg mindig beszéltetnek magukról. Skipetároknak, «Basfiaknak» nevezik ők magukat és van is alapja ez elnevezésnek. A hozzáférhetetlen havasokban van hazájuk s ép úgy szeretnek a rengeteg hegyek szirtjei között fészkelni, mint a sasok, a melyekhez hasonlítani szokták magokat. Nem szeretnek másnak uralma alatt állani s fegyverüket mindig kéznél tartják, hogy alkalmilag használhassák. A skipetárok tették le legutoljára a fegyvert a török hatalommal szemben, s bár részben meghódoltak a túlerőnek, azért az albán nép egy jó része ma is függetlenül él a hegyeiben. A meghódolt rész is csak akkor hódol, ha kedve tartja. Az albánok a Balkán-felsziget legrégibb lakói: a görögök előtt telepedtek le mai hazájukban, mely hajdan Macedóniát is magában foglalta….

Az albán törzsek két főcsoportra oszlanak, a ghek és toszk csoportra, melyek viseletre, erkölcsre, életmódra nagyon különböznek egymástól. De mindkét csoport albán törzsei megegyeznek egymással vadságban, vendégszeretetben, dacos önhittségben, függetlenségi vágyban és rettenthetetlen hősiességben. Az albán leginkább hegyeiben szeret tanyázni, rajongva szereti a rengeteg hegyeket, melyeknek minden rejteket ismeri, és szükség idején fölkeresi. Mégis hagyta kicsalni magát a rónára, a Drintől a Moraváig elterülő vidékre, hová a török kormány politikai okokból az albánok egy jó részét letelepítette, hogy a szláv nép összefüggő zömét megbontsa általuk. Djakova, Prizren es Pristina lettek újabb időben az albánok politika/ mozgalmainak gyűlő helyei. Prizrenben székel a hírhedtté vált albán liga, mely Albániának függetlenségét hangoztatja, nem törődik sem az európai hatalmakkal, sem a török kormánnyal, annál kevésbé Ahmed Mukhtár pasával. Nem akar hallani a berlini kongresszusnak azon végzéséről, hogy Albánia egy szép részét Montenegróhoz kapcsolják…

 

 

 

PRIZREN, AZ ALBÁN LIGA SZÉKHELYE

Prizren szépen épült város, a Drin folyó partján és a Sardagh éjszaki lejtőjén. Egykor szerbek lakták; de midőn ezek 1689-ben Árzen ipeki pátriárka vezetése alatt Magyarországba vándoroltak, albánok foglalták el helyüket és azóta hatalmas bástyát emeltek itt magoknak a szlávok ellen.

Az albánok ez erős városa már gyakran volt zavargások és féktelenkedések színhelye. Mint a koszovói vilajet székhelye a török vaunak is lakhelye: de bár meglehetős számú katonaságot is tart ott a török kormány, azért az albánok mégis csak azt teszik, a mi nekik tetszik. Az albánok nem ismerik el a tauzimatot, mely az igazságszolgáltatást szabályozza. A törzsszerkezet még ma is érvényben van náluk, s a török kormány csak névleg ura az országnak: a valódi urak az egyes törzsfők, kik maguk szolgáltatnak igazságot és látnak törvényt a maguk régi szokása szerint. Az albánokkal nem jó tréfálni, nem értenek ők a kedélyeskedéshez: mindig összeráncolt homlokkal, komoly tekintettel és arcukon durva daccal látni őket; mosolyt csak igen ritkán lát az ember arcukon.

E sorok írójának bő alkalma volt az albánokkal hazájukban es másutt is találkozhatni. Mint eredeti es érdekes népet tanulmány tárgyává is tette őket: de gyanakodó magatartásuk es zárkózott mogorva természetük nem nagyon engedte őket megközelíteni. A dalt és éneket rendkívül szeretik; népköltészetük gazdag, habár nem is jelent meg sok terméke nyomtatásban

Erődi Béla.

 

1880. 14. 222. A panamai földszoros átvágása

A panamai földszoros átvágása tervével mindinkább foglalkozni kezd az érdeklődés. Észak-Amerika teste elválik Dél-Amerikától; a sziámi ikrek fel lesznek oldva egymástól….A két Amerikát összekötő területnek, sajátságos élete van. A tropikus égöv szépségeit és kellemetlenségeit egyesíti magában. A magas Kordillerák, a tengerre néző csúcsokkal; a síkságok délibábjaikkal, a délszaki növényzet buja tömkelegével, a különféle vadak, hüllők, rovarok sajátságos életükkel és ezen felül a vad indiánok, mint a vidék őslakói, érdekes képet nyújtanak….

A lakosság nagyon csekély számú, összesen 3 milliónyi, oly területű földön, mely Magyarországnál kétszerte nagyobb. A földműveléssel foglalkozó néger és mulat az uralkodó faj; de nem bír olyan tulajdonokkal, melyek a vele való élést kellemessé tennék az idegennek. Munkakerülés, becsület hiánya, civakodás és alattomosság jellemzik e fajt, mely a fehér embereket csak azért nem támadja meg nyíltan, mert a gyávaság is tulajdonai közé tartozik….Az indiánok alacsony termetűek, arccsontjuk kiálló, homlokuk hátra taszított, bőrük veres sárga. A férfiak dísze a hosszú, sohasem szürkülő hajzat…

Amily igénytelenek a mocskos indiánok külsejűkben, ép oly kevés igényűek a táplálkozásban. Nemzeti és legkedvesebb eledelük a csicsa, mely cukornád és kukoricából készült kásaféle főzelék, édes, émelygős ízzel…Helységeik nagyon egyszerűek, és leginkább nádból készült kunyhókból állnak. A vidéken mindenütt találhatni valami rendkívül szép jelleget. Majd a felföld változatos panorámája, majd a tengerre nyíló fennsík gyönyörű látképe, majd megint a Kordilleráknak égig nyúló csúcsai varázsolják el a szemlélőt. 1856. óta vasút is jár már e vidéken az Atlanti Óceántól a Csöndes-tengerig; de a vidék őslakói nem tesznek egyetlen lépést a haladás felé…

Panama városa a panamai öböl északi részén s a Colontól (Aspin-wall) jövő Pacific-vasút déli végén fekszik, forró és egészségtelen vidéken, egy dombláncolat aljában. A város felső és alsó részre oszlik s a nagy számmal és romban levő templomok, klastromok, roskadozó bástyák, melyek hegyes szigetekkel vannak környezve, különösen a tengerről tekintve festői kinézést nyújtanak a városnak. A városban székel egy katolikus püspök. Van régi székesegyháza, székhelye államhivataloknak; van posta- és vámháza, de kevés ipara, mert az úgynevezett Panama-kalapok pálmarostból készülnek és Dél-Amerikából kerülnek ide….

Colon-Aspinwall városa, a panamai államnak e kis helysége Manzanilla szigetén, igen egészségtelen vidéken fekszik. 1852-ben épült azon alkalommal, midőn a Panama földszoros vasútját építették, mely innen indul ki. A város nevét Aspinwall nevű New yorki kereskedőtől kapta, ki a legfőbb vállalkozó volt. Kikötője biztos és gőzhajókkal van összeköttetésben New-York, Nyugat-India, Francia- és Angol országgal…

       Az Egyesült Államok felügyelete mellett 1914-re készült el…

        Panama, hivatalos nevén Panamai Köztársaság, spanyolul República de          Panamá.

 

1880. 15. 241. Gőzkomp a Dunán, Palánka és Illok között.

Palánkától (Bács megyében) a Duna választja el a Szerém megyebeli Illokot (hajdan Újlak), az Újlakiak ősi fészkét…A Palanka-Illok közt közlekedő gőzkompot képünk is bemutatja. A vasúti összeköttetést közvetítő gombos-bogojevai gőzkompot nem számítva, a maga nemében első és egyedüli Magyarországon. Födélzetén kocsik, állatok, mindennemű teherszállítmányok, a karzaton pedig személyek vannak elhelyezve. A két parton fölállított följárók egyszerűek s a gőzhajózási álló hajóktól lényegesen eltérően szerkesztették.

Mindannak a célnak, hogy azokon a kocsik kényelmesen és biztosan ki- s bejárhassanak, mind pedig annak, hogy a hajó könnyen kiköthessen, tökéletesen megfelelnek.

Élénkebb forgalmú réveknél megbecsülhetetlen a szolgálat, melyet az ilynemű és útját 4—5 perc alatt befutó gőzhajó tesz, s feltűnő, hogy nagy vívmányokkal dicsekvő jelen korunkban ez ideig egyebütt is nem alkalmazták. A vállalat 50 ezer forint alaptőkét képviselő részvénytársulaté, mely a m. királyi kincstárnak a Dunán át gyakorolt révjogát haszonbérben bírja. Hogy a vállalat létre jött, első sorban a Palánka-illoki gőzkomp-részvénytársaság jelenlegi igazgatójának, s több lelkes ügy társai buzgalmának köszönhető, s ma szép virágzásnak örvend. A hajó óránként 24 kocsit s 1400 személyt képes szállítani. Ez egy napra 12 közlekedési órát számítva, 1008 kocsit és 1600 személyt tesz ki. Ennyi fuvarnak ugyanazon idő alatt elszállítására pedig 15 fakomp szükségeltetnék, mert az Al-Dunán egy komp 3 óra alatt csak egy fordulót tehet s naponként csak 72 kocsit szállíthatna…

 

 

 

GÖZKOMP A DUNÁN PALÁNKA ÉS ILLOK KÖZÖTT. EISENHUT FERENC EREDETI RAJZA

 

Képünk a már megterhelt s útra kész dunai komphajót tünteti föl, a palánkai kikötőparton. Szemben látható, a Duna túlsó partján, Illok ódonszerű városa templomával s a török háborúkból fönnmaradt régi várfalaival.  A közlekedés itt azelőtt fatutaj okkal történt, melyeket magoknak az átkelőknek kellett vontatni a parton fölfelé, s eleresztve, evező rudakkal irányozni a túlsó part felé. Egy-egy átkelés 4—5 órába került s szünet idején olykor egy hétig a parton kellett vesztegelni az átkelni szándékozó szekereknek… Képzelhetni, hogy a most gyorsan közlekedő gőzszerkezet mily népszerűségnek örvend a lakosság között. Pedig hát az öreg Gyuko révész, ismert ridegsége daczára, oly népszerűségre tudott szert tenni mégis, hogy mikor a gőzkomp megindult s az öreg jövedelmező állásától elesett, mindenki sajnálta. Most ugyan ő is alkalmazva van az új vállalatnál, de oly csekély fizetéssel, hogy átkozódva emelgeti öklét a pokol e találmánya felé s nagyokat iszik bújában. Képünkön is meg van örökítve, egy fapadon ülve, mintha arra várna, mikor süllyed el a füstölgő átkozott hajó. A tolongás a kikötő körül oly nagy, hogy most már egy második hajóra van szükség, személyszállító csavargőzösre, melyet képünkön szintén ott találni.

A képünkön látható hajót harmadfél évvel ezelőtt készítették az újpesti hajógyárban. A kis csavargőzös csak személyeket vesz föl, maga után akasztja a parton felgyűlt fa-tutajokat s átvontatja a túlsó oldalra, vagy elereszti a folyam közepén, hogy ússzanak lefelé.

Palánka (szerbül Бачка Паланка) város és község Szerbiában, a Vajdaságban.

 

 

1880. 19. 299. A budapesti tudomány-egyetem évszázados ünnepélye.

 

A budapesti m. k. tudomány-egyetem f. hó 13-án jelentős ünnepet ül. Száz éve múlt, hogy a legújabb időkig egyetlen tudományegyetemünk bizonyos egyöntetű szervezet szerint teljesíti nemes hivatását. E szervezet megalapítója Mária Terézia királynő. 1780-ban március 25-én kelt nagy kiváltságlevelével szervezte a karokat, meghatározta az egyetem jogait, az eddigi jezsuita tudós iskolából a tudományok egyetemét valósította meg. Magyarországon a tudós főiskoláknak nincs összefüggő múltjuk; oly régi, erkölcsi s tudományos hagyományokkal bíró egyetemünk nincs, mint van Németországnak…Nagy Lajos király uralkodása alatt Pécsett virult a főiskolai élet, míg Zsigmond 1388-ban Ó-Budára helyezett el egy főiskolát. Hosszabb életet élt a pozsonyi egyetem, melyet Mátyás király és Vitéz János tudományszeretete emelt. A pozsonyi egyetem működése Mátyás király halálát nem sokkal élte túl….

Pázmány Péter, kinek a magyar tudomány és nyelv iránt szerzett érdemeit tisztelettel ismeri el minden magyar, 1635-ben Nagy Szombatban a hittani és bölcsészeti karokat alkotta meg, 1667-ben a jogi szak járult hozzá, 1769-ben Mária Terézia az orvosi fakultással bővítette meg. 1777. március 6-án elrendelte, hogy az egyetem a budai királyi palotába tétessék át.

Az 1777-iki év a magyar közművelődés történetében nagy fontosságú. Mária Terézia királynő ugyanis ez évben hirdettet ki az új tanulmányi rendszert, mely röviden csak „Ratio Educationis" néven ismeretes. Nem tekintve azt, hogy a magyarországi nevelés túlnyomó része, ezen Mária Terézia-féle rendszer befolyása alatt állott 1848-ig, egyetemünkön s az akadémiákon is ezt a tanítási rendszert hozták be. 1777 nov. 3-án kezdték meg a budai egyetemen a tanítást. Képünk Budának ekkori alakját tünteti föl a Duna felől való részről…

 

 

 

BUDA SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT - EGYKORÚ METSZET UTÁN.

1.A királyi palota, ahol az egyetem székelt. 2. Csillagvizsgáló. 3. Szertár. 4. Nagy-Boldogasszony temploma. 5. Ferenciek temploma. 6. Élelmezési raktár. 7. A Duna.

 

1780. március 25-én Mária Terézia nagy kiváltságlevelet adott ki egyetemünk számára, melynek az egyetemi jelleget valójában megadja, s jogait és kiváltságait megállapítja. Mária Terézia az egyetemet anyagilag is biztosította. Mennyire szívén feküdt a királynőnek az egyetem ügye, s hogy mily fontosságot tulajdonított annak, kitűnik abból is, hogy nagy kiváltságlevelének koronázása 40-ik évfordulóján, június 25-én leendő ünnepélyes kihirdetését kívánta. Ez ünnepélyt országos módra, nagy dísszel ünnepelték meg Budán, az ország fővarosában. Ennek a kiváltságlevélnek s az ünnepélyes beiktatásnak százéves fordulóját ünnepli az egyetem — a félév június 16-én záródván — május 13-án, mint a nagy királynő születése napja évfordulóján. (1717.)

Az egyetem főfelügyelője ekkor gróf Fekete György országbíró, az egyetem tanácsának elnöke pedig a kalocsai érsek Zajczelei Patachich József volt. Ez alkalommal a király képében gr. Pálffy Károly jelent meg királyi biztosként.

Az ünnepély lefolyása: a Pozsonyból érkező királyi biztost június 24-én d. u. a pesti, akkor hatvani kapunál hatfogatú hintóval várta a nemesség, s a városi előkelők társaságában az egyetemi tanács elnöke. Rövid üdvözlettel fogadván őt, Pesten a tanács s a polgárság, polgárőrség várta s innen a hajóhídon, a budai vízi kapun át (mai Ferencz-József kapu) Budára a várba érkeztek.

A tanács üdvözlete után nagy pompával szállására kisérték a grófot, ki a dísztéren volt szállva. Másnap június 25-én nagy dísszel, katonai pompával az egyetemhez vezették a biztost, melynek kapujánál a tanács-elnök s a dékánok fogadták. A díszterembe érve, hol a királynő arcképe fényesen földíszíttetett, a biztos az elnöki széket elfoglalta, míg melléje a tanács s az egyetemi tagok ültek. Ezután megnyitóbeszéddel üdvözölte a jelenvoltakat, s a kiváltságlevelet fölolvastatta….

Egyetemünk első százéves fordulója nemcsak fényes bizonyítéka annak, hogy e főintézet méltán tölti be hivatását, hanem jelene azt is bizonyítja, hogy a magyar tudománynak, a magyar műveltségnek, és társadalomnak jövőben is alaposzlopa lesz.

Th. L.

 

 

1880. 33. 546. Kandahar és az új afgán emír

 

Kandahar, Afganisztán délnyugati részének legjelentékenyebb városa, melynek közelében nevezetes ütközet történt, az utóbbi időkben az angol hadi működések főszékhelye volt. E város Közép-Ázsia egyik legjelentékenyebb kereskedő helye. Herat es Kabul között is középállomást képez s mintegy 60 ezer lakosa van. Bazárjai négy széles utcát vesznek igénybe, melyek a várost csaknem négy egyenlő részre osztják s mindannyihoz egy-egy kapu vezet. A város fölött magas dombon áll az erős fellegvár, hajdan fejedelmek laka, ma a megvert angol sereg menedékhelye. A város körül az Argandab folyóig, melyen túl homokpuszta terül el, igen termékeny s gondosan csatornázott vidék terül el. Telve van gyümölcsösökkel, szőlőkertekkel, melyek közt az egymást sűrűen követő falvak s városok néha valóban festőinek mondható vidéken vannak elszórva. Különösen a nagy Helmund folyó felé vezető úton, a két hegysor által határolt völgyben vannak szép festői helyek. Ezek közé tartozik Kusk-i-Nakhud is, mintegy ötven angol mértföldnyire Kandahartól, hol a július 27-ki ütközet történt. A hegylánc e helyen kissé emelkedik, egyes dombjai meredekek, úgy hogy a természet maga is már erőddé alakította, miért maguk az afgánok is Kandahar kulcsának tekintik e helyet. Egyik oldalon kopasz sziklák vannak s mellettük vörös homok, másik részén a dombok alján s oldalán termékeny a föld s kerítésekkel övedzett szőlőskertek s majorok teszik változatossá a képet.

 

 

KANDAHAR VÁRA, A FŐKAPUVAL

Az egész völgyet csatornák hálózzák be, s az afgánok szükség esetén néhány óra alatt tengert tudnak alkotni belőle. A völgy jobb közepén egy muzulmán szent sírja áll s mellette nagy szőlős kert, melyet a sírt őrző fakír ápol. E hely igen jelentékeny pont, három nagy ciprusfája mértföldekre látszik el s a fölötte álló dombon még ott áll egy vár romja, mely a néző figyelmét azonnal megragadja.

A dombos vidéken s kellő helyismeret hiányában Burrows tábornok serege nem volt képes ellent állani az afgán hadseregnek, mely különben is 12 000 főre emelkedett s így legalább négyszer nagyobb volt, mint az angolok kis serege. Burrows elmulasztotta az alkalmat, hogy erősebb állást foglaljon el, honnan fegyelmezettebb csapatai sikerrel működhettek volna….

Az ifjú Abdurraman kán, néhány hete csak, hogy az angolok segítségével az afgán trónt elfoglalta s neve már is ismeretes lett Európában. Uralkodása nem indult meg kedvező körülmények között. Kétségtelen, hogy az angolok, épp úgy, mint a zulukaffereknél történt, itt is visszaszerzik tekintélyüket és hatalmukat, ha elég erőt fordítanak reá, s az Afganisztánra kiadott 20 milliót még legalább annyival megpótolják. Hogy e küzdelemben az új emír, Abdurraman, nem veszti-e el trónját s uralkodása nem lesz-e pünkösdi királyság, az a jövő titka.

*

Afganisztánt sokan hódították meg, köztük a médek és a Perzsa Birodalom. Nagy Sándor, kusánok, heftaliták*, arabok, török és mongol népek. A jelenkorban sikertelenül próbálták meg leigázni a britek és a szovjetek, legújabban az amerikaiak és szövetségeseik. Az ország ásványkincsekben gazdag. Wiki

*A heftaliták (ephtaliták) vagy más néven fehér hunok, ókori nép és dinasztia volt. Előbb Közép-Ázsia területén alkottak birodalmat, majd India északnyugati részén.

 

 

1880. 35. 575. Képek a Margitszigetről

…Megvan csaknem mindene, — írja a sziget egyik krónikása, — amit a modern felfogás a civilizált kis állam fogalmától megkíván. Van két kikötője, mind a két végén egy-egy fel órai hajó-közlekedéssel. Van postahivatala, mely ide is rendesen elvezeti a világáramlat lüktetéseit. Van vízvezetéke, mely behálózza egész területet s öntöző készülékeivel oly tenyészetet idéz elő, hogy bámulva áll meg előtte a sok világot látott ember is. Van gáz világítása, mely hosszabbítja a nappalt s nem bízza a világosság terjesztését a jó csillagokra, mint annyi nagy város. Van távírója és vasútja, gyönyörű, épületei, nagyszerű ültetvényei, száz nyílt mezeje, bársony-sima pázsittal, árnyas búvóhelyei, a föld mélyéből feltörő forrásai…

Két évtized előtt a Vendéglő helyén egy elárvult majorság állt, körülnőve dudvával, bozóttal. Midőn a sziget nagyszerű átalakítását munkába vették, öt láb földréteget emeltek le: Ekkor nagyszerű alap-falakra akadtak itt, melyek tökéletes négyszögben futottak, roppant kiterjedésben, minden sarkon vártornyok alapjait mutatván. E roppant épület lehetett a régi krónikák által említett János-vitézek kastélyai vagy annak körfala….

Üljünk föl a vasútra s tekintsünk kissé körül a szigeten. Megkerüljük az alsó vendéglőt, melynek a, sziget belseje felé néző oldalán nyári lakások vannak… Balról az itt-ott megritkult fák között kilátás nyílik a Dunára es az Óbudai Duna partra. A fák néhol egész alagutat alkotnak összehajló lombjaikkal, majd meg bepillantást engednek a sziget belsejébe…A facsoport emelkedett dombháton áll. Itt sejtik azt a helyet, melyen egykor, régi okmányok szerint egy falu állt: Pálfalva

 

 

 

 

KÉPEK A MARGITSZIGETRÖL.  DÖRBE TIVADAR RAJZA.

 

Kilátás a szigetalsó részéről; Főhercegi lak; Az alsó kikötő.

 

A sziget közepe táján, jobbra a fölfele haladó vasúttól, látjuk a főhercegi lakot, melyben a boldogult nádor oly örömest időzött, s melyet József főherceg is lakásának választott. A ház-oldalában, folyondárral felig beszőve, áll a premontreiek Szent-Mihályról nevezett egykori templomának, — a sziget legrégibb épületeinek egyike, melyeknek nyomai még felismerhetők,— még ma is nagyszerű omladéka ….

A nagy fürdőház, ragyogó kupolájával, hatalmas szárnyaival, előtte a messze nyúló gyepszőnyeg, ezen túl a nagy szálló s túl rajtok a nyaralók egész sora. A nagy fáradsággal s még nagyobb költséggel fúrt forrásából bőven szökell föl a víz, egész az épület tetejéig, hol a forrás legmélyéig benyúló csőből kőmedencébe ömlik víz, hogy a budai oldal felé, gyönyörű zuhatagot alkotva, lerohanjon a romalakra épült falakról a Dunába…

A pompás fürdőház, a gyönyörű nyaralók, virágszőnyegek, gondosan ápolt gyepek, — a vízemelő gép háza, a vízvezeték tornya, s mind, a mi itt környez, a legmodernebb kultúra hatásával van reánk. Miután az ellentétek vonzzák egymást, szinte jól esik kissé fölváltanunk a kultivált világot egy kis vad romantikával. A romtörmelék hatalmas dombokban, hosszú ároktöltésekben tekintélyes területet foglal el e helyen, mind megannyi sírhalom, melyben hat század omladékai porlanak eltemetve, körülnőve bozóttal, mohával, vadvirággal. Méla, andalító hangulat szállja meg az embert e helyen, s csak az alsó kikötő felől idáig is elhangzó gőzsíp riasztja föl, eszébe juttatván a hazatérés idejét.

rs.

 

.

1880. 37. 612. Virág Benedek síremléke. A címlapszövegből.

…A ledőlt kis fakereszt helyére ugyan, hálás tanítványa, Beseta egyetemi tanár csinos kőkeresztet állított, melyet új gránittalapzattal, s vasrácsozattal közelebb láttak el, de a méltó s öröklőn emléket, és a jobb kort, mely azt fölállítsa, még várja az egyszerű sir. Nem várja talán soká már. A kegyelet, halálának félszázados fordulója körül, emlékünnepet s ez alkalomra a háznak, melyben élete utolsó szakában sok évig lakott és meg is halt, emléktáblával földíszítését indítványozta.

 

 

VIRÁG BENEDEK SÍREMLÉKE A BUDAI KRISZTINAVÁROSI TEMETŐBEN / Kapcsolódik a 37. sz. címlapjához. G./

 

Az emléktáblát immár ünnepélyesen leleplezik e hó 13-án, s el lehet mondani, hogy „Azt, hogy hű fia volt: a Haza jegyzi reá”.

Ugyanazon alapból, mely közadakozásból gyűjtetett, krisztinavárosi sírkeresztjét is restaurálták, a megmaradó összegből ösztöndíjalapot létesítenek, melynek kamataiból a magyar nyelv tanulásában kitűnő ifjak nyernek évenként buzdító jutalmazást. De legmaradandóbb s hozzá is legméltóbb emléke lesz Virágnak, ha teljes becsű életrajza — melyhez az adatok gyűjtése erélyesen megindult — hivatott kéz által elkészül.

*

MÓRA Gábor: Mi az igazság Virág Benedek "elfelejtett síremléke" körül? Magyar Nemzet, 1980. május 1.

 A Vízivárosihoz hasonlóan a Tabáni temetőt is 1885-ben, a Németvölgyi temető megnyitásakor zárták le. Google

 

1880. 37. 614. Orsova és az aninai vasút.

Ha a Vaskapu nincs: Budapest helyett Orsova lett volna Szent-István birodalmának fővárosa. Egy kitűnő történetírónknak ez az állítása jutott eszembe, midőn a Galambócnál kezdődő dunai szikla-szorosból kijutva s baloldalt Frauenwiese és Jezelnicza falucskákat elhagyva, Tekia szerb faluval szemben vidám, kellemes öbölben szemem elé tárult Ó-Orsova. A jeles történész sok és nyomós érvvel tudta támogatni föltevését. Szerinte a Vaskapu által okozott közlekedési akadály nélkül az Al-Duna jobb partján terült volna el Magyarország másik fele, le a Balkán hegyláncokig. Annál könnyebben föltehető ez, mivel a bolgár nép ugyanazon időtájban szállta meg mai lakhelyét, midőn a magyarok a magukét, s a két nép között sokkal több érintkezési pont volt, mint a legtöbb u. n. rokon nemzet között. A bolgár csak az idők folytán szlávosodott el, különben ép oly keleti származás, mint a magyar….

Orsovát mindjárt beköltözésük kezdetén, 896-ban foglalták el a magyarok, —így tartja a krónika. A XI. század elején azonban Othum, Glad ivadéka a Dunán átkelve, ősei birtokát visszafoglalta. 1396-ban Zsigmond király szállotta meg ismét, midőn Bajazet ellen indult. Itt kelt át Ulászló 20 000 fős serege is, midőn 1444-ben Murád ellen támadt, hogy Várnát megtalálja. Ez időtájban Orsova már erőddel bírhatott, mert Hunyadi János özvegye, midőn az 1457-ki pozsonyi országgyűlésen visszabocsátani ígérkezett a királyi várakat, Orsovát is említi.

 

 

 

Ó-ORSOVA.

1552-ben Szolimán vezére, Báli bég vette be, 1688-ban Thököly szerezte vissza a szerbektől s falait lerontatta. A következő évben bádeni Lajos őrgróf ismét felépítette, s l690-ben néhány ezer gyalog- és lovas katonával népesítette be, hogy a szorosokat megvédjék. 1786-ban rontottak be ide utoljára a törökök. 1849-ben Bem minden kardcsapás nélkül foglalta el….Orsovának most két hosszabb, a Dunával párhuzamosan futó főutcája van, melyeket néhány kis utca vág keresztül. A város rendesen épült, sőt a helység központján, mondhatni, igen csinosan. Van római katolikus és van görög, nem egyesült egyháza, számos kincstári épülete s a gőzhajózási társulaton kívül magánosoknak is több szép és nagy háza.

A kikötő alsó végén van a szabad rév: az u. n. «szkela», hol a külföldről érkező áruk megvámoltatnak. Itt a szerbek, törökök, románok mindennemű zöldséggel, s élelmiszerekkel és sok török árucikkekkel jelennek meg a piacon…

 

Orsova románul Orșova, municípium, (megyei jogú város) Romániában, Mehedinți megyében.

 

1880. 46. 789. A Szent Keresztről nevezett kolostor, a csodatevő kúttal Albániában.

(Zverina rajzához.)  A Mokra Planina egyik délnyugati lejtőjen a prizrendi vilajet közelében fekszik az u. n. kút ösvény mellett, a Szent Kereszt nevét viselő kis görög kolostor, mely sok történeti ereklyét és emléket tud fölmutatni. Különösen csodatevő kútjáról (Csudeczná dzsezma) ismeretes a lakosság között. A bizánci-román ízlésű kolostor földszintje masszív kőfalakból épült, míg a felső rész festői külsejű faalkotmány. A kolostor nagyobb része egy, a képünkön nem látható, épület a meredek hegyoldal déli részén, s csak a templom és melléképülete a csodatevő kúttal koronázza a hegytetőt, hová az ájtatos hívek zarándokolni szoktak.

A kolostor, noha a benne lakó szerzetesek sokkal idősebbnek mondják, a 14—15-ik században épülhetett s Kasztriota György mozgalmas idejében az albán szabadság harcosainak lehetett egyik menedéke. Belső osztályai alacsonyak s fagerendákkal vannak tetőzve. Ezek, valamint a többi fa részek is hatalmas tölgyfatörzsekből vannak ácsolva s a templom, közös étkező és imaterem, a rituális szokás ellenére gazdagon van faragványokkal díszítve, melyeket különböző időkorokban magok a szerzetesek készítettek. Most is fúrnak-faragcsálnak a kegyes atyák s e célra egész műhelyük van fölszerelve

 

 

 

A SZENT-KERESZTRŐL NEVEZETT KOLOSTOR, A CSODATEVŐ KÚTTAL ALBÁNIÁBAN. ZVERINA RAJZA

A festett deszkákkal borított kis templom sok bizánci származású műtárgyat rejt magában, melyek többnyire az isteni szolgálathoz t irtóznak s valószínűleg sokkal régiebbek, mint maga a templom. Legnagyobb ereklyéje a zárdának azonban a csodatevő szent kút.

A képünk előterén látható e kút nagyobb részt sziklába van vágva s kitűnő ivóvizet tartalmaz, melynek, meglehet, némi ásványi vegyi tartalma is van, ami az egészségre jó hatású. A kút mélysége mintegy 40, átmérője 4 méter. Vizét vödrökben emelik ki s a víz köré helyezett kő vályúba vezetik, a szomjúhozok és nyavalyások számára. A vályú fölött, a tisztaság őreként tizenkét galamb őrképe látható, melyeket a 12 apostol jelképezőinek adnak ki a szerzetesek. A kút, keleti módra, kupolával van födve, s keskeny vágásokon keresztül hat bele a világosság. A szerzetesek büszkén emlegetik, hogy történeti nagynevű emberek, mint nagy Szolimán, Szkander bég, Ali pasa enyhítették szomjukat e forrásvizéből, sőt azt állítják, hogy haldokló szultánok, miután e vízből ittak, újra meggyógyultak…

Az albán nemzeti párt vezérei sokszor tartották titkos gyűléseiket e szent helyen már jóval a Dulcigno-kérdés előtt. Titkosan tanácskoztak Plava és Gusinye, a Montenegrónak ítélt két kerület fölött. A csoda kúttól jobbra még ma is láthatók, — rajzunkon is, — ama vén bükkfa hatalmas gyökerei, melynek árnyékában egykor, Kasztriota lelkesítette  vitézeit. A néphit az albán faj jólétét okbeli kapcsolatba hozza Szkander-bég fájával. Ha e vén fa új sarjakat ereszt, akkor az albán népnek jó dolga lesz….

 

Kasztrióta György, ismertebb nevén Szkander bég vagy Szkender bég  1403/1405/1412 ? – Lezha, 1468. január 17.) Albánia történelmének legkiemelkedőbb személyisége.

 

 

Egyveleg

 

1879. 4. 61. Hektograph /másoló/

        13. 213. Oroszország

        24. 387. Bodnár Zsigmond

        36. 581. A lébényi templom

1880. 14. 224. A tengeralatti alagút /”Csalagút”/

          16. 256. Központi telefon-iroda

          24. 390. Pedomotor./ járógép/

          32. 536. Az új országház

          32. 537. A Margitsziget

          49. 809. Ünnepély Alcsuton

 

 

1879. 4. 61. Hektograph. így hívják azt a készüléket, mellyel a kéziratok sokszorosításának többféle módját a bécsi Lewitus József eggyel szaporította. A fődolog itt is tinta, mely a több példányban előállított irathoz szükséges. A hektograph maga egy bádog tepsi, melyben kocsonya-szerű gyantás anyag van. Ezt egy kissé meg kell nedvesíteni szivaccsal, a tele irt papírt ráhelyezni, rányomkodni, s az írás ott marad a tepsiben levő lepényen, melyre aztán újabb és újabb tiszta papirost kell illeszteni, kézzel rásimogatni, s megkapjuk a másolatokat. így 70—80 másolatot is lehet nyerni. A lepényről az írást meleg vízzel könnyű lemosni, s aztán a mondott eljárás szerint újra használható. Egy kisebb hektograph ára 8 frt 50 kr, a hozzá való tinta pedig 30 kr.

 

 

1879. 6. 92. Jókai Mórt fölkérte a Nemzeti Színház intendánsa, hogy a királyi pár ezüst lakodalma alkalmából tartandó díszelőadásra írjon egy rövidebb történelmi színművet.

 

1879. 6. 93. Az afrikai expedícióban való részvevősre dr. Berecz Antalnál eddig 200-an jelentkeztek. Berecz ezek közül 40-et ajánlott Haynald érseknek. E 40-ből kettőt fog az ez ügyben megtartandó gyűlés kijelölni.

 

 

1879. 8. 125. A vielicskai sóbányákba e hó 17-én víz tört be, ugyanazon a helyen, honnan 1868-ban, mikor a bányák egy része víz alá jutott, s csak hosszú és fárasztó munkával tudtak gátakat emelni. Most azonban nem oly roppant tömegben omlik be. A szerencsétlenség, valószínűleg összeköttetésben áll a Visztula magas áradásával.

 

 

1879. 11. 171. Szász Károly, talán az egyetlen, a kinek közreműködése nélkül a lap huszonöt éves fennállása óta egyetlen egy évfolyam sincs. Két évben (1856., 1862.) neve első betűivel (Sz. K.), a többi huszonhárom évfolyamban egész nevével. 1867. (az új szerkesztőség ideje) óta —á—r— jegyeivel, számos költeményt, életrajzot, képmagyarázatot közölt.

 

 

1879. 13. 213. Oroszország a titkos forradalom, izzó kohója. Az állami és társadalmi forradalom végrehajtó bizottsága megdöbbentő hatalmat kezd gyakorolni. Ismét merénylet történt e hó 23-án a rendőrminiszter ellen, a ki most Drentelen tábornok. Elődjeinek is szomorú sorsuk volt. Potapoff megtébolyodott, mert nem tudott nyomába jönni a nihilista összeesküvőknek. Trepoff tábornokot Szaszulics Vera golyója érte. Mezencsoff tábornokot pár hó előtt sétája közben, az orosz főváros egyik terén tőrrel gyilkolták le, máig sem tudni, hogy kik. Most Drentelenre került a sor. A Neva partján, rendőröktől környezve kocsizni indult. Egyszerre egy lovas ember vágtat feléje, hirtelen két lövést intéz felé, de egyik sem talál. Ekkor elvágtat, hanem az ámulatban még a rendőrök is elvesztik fejőket, s noha a menekülő lova elbukik, még sem tudják elfogni, mert egy kocsiba ugrik, s azon elhajtat. Nem tudják ki volt, csak a Drentelen-nek irt névtelen levél sejteti, hogy a rettegett végrehajtó bizottság halálbiztosa. Moszkva egyik szállodájában pedig Mihajlovics Cserkaszky Ivánt összezúzott fejjel, halva találták ágyában. Titkár volt a kormányzóságnál s holttestére oda helyezte a rejtélyei gyilkos az Ítéletet: „Áruló volt, halál az árulókra." Egy nagy birodalom benső meghasonlásának ijesztő jelenségei ezek.

 

 

 

1879. 16. 251. A királyi pár egybekelése 25 éve, 1854. április 24-én…A császári ara április 20-án indult meg szülőföldjéről s 21-én lépett Ausztria földjére, szülei Miksa József bajor herceg és Lujza Wilhelmina hercegnő, s testvérei Lajos herceg és Heléna hercegnő kíséretében. D. u. 2 órakor érkezett Passauba s esti 6 órakor kötött ki a „Ferencz József" nevű hajó Linzben, hol nagy meglepetés várt az ifjú arára. Fölséges vőlegénye egész váratlanul, a megállapított program ellenére, egész idáig jött menyasszonya elé s a hajó-állomásnál üdvözölte…

Április 23-án vonult be a fiatal ara a birodalmi székvárosba, melyben már napok óta ezer meg ezer kéz foglalkozott a házak földíszítésével az egész vonalon, melyen a menet végig vonul. Bíbor és arany hullámzott alá a paloták szürke falán, másokon az osztrák és bajor színek egész szőnyeget képeztek, míg ismét mások egész óriási virághalmoknak tűntek föl…

A díszhintót nyolc drága tejfehér ló vonta, sörényeik vörös és arany zsinórokkal befonva, gazdagon aranyozott vörös szerszámban, fejeiken fehér tollbokréták, széles arany gyeplőjüket a kocsis tartotta, ki gazdag paszomántos díszruhában, nehéz aranyrojtokkal ékesített bársony kocsi-bakon ült. Minden pár ló mellett kétfelől, valamint mindenik kocsiajtónál teljes díszben két belső szolga lépdelt. A kocsi egészen aranyozva, fedele közepén az arany császári koronával ékesítve, hátulsó két kereke között az arany birodalmi sas, az alma és uralkodó pálca, — ülőhelye fekete, aranyhímzésű bársonypárnákkal ellátva, oldalfalai fekete bársonnyal kiverve s arany arabeszkekkel gazdagon hímezve. A díszhintóban ült a császári ara és édesanyja…

 

 

 

HÓDOLATOK FOGADÁSA A CS. K. VÁRLAK SZERTARTÁSI TERMÉBEN

 

Az eskető pap megáldotta a szent frigyet. E pillanatban eldördültek az első üdvözlő sorlövések a József-téren és a bástyákon az ágyuk. A főpap az oltár zsámolyán elmondta az esketési imát s mindenki térdre borult. Ennek végeztével az eskető pap meghintette ő felségeiket szentelt vízzel…

Az új házaspár s dobszó, trombitaharsogás, üdvlövések és harangzúgás közt elhagyták a templomot s az egész kíséret a várpalotába vonult. Itt ő felségeik a belső termekbe vonultak, az udvari kíséret megoszlott a titkos tanácsosi, a szertartási termekben és a második előteremben. Ez alatt a legmagasabb tábornokok, Radeczky, Windischgratz, Nugent, Jellacsics megnyerték az első audienciát s bemutatták hódolatukat az új párnak, mire aztán az apostoli nuncius is, a nagykövetek egyenként, aztán a követek együtt bocsáttattak az uralkodópár elé. Ez audienciák után ő felségeik a tükörszobába mentek, a követek nejei együttes fogadása végett, kiket a császárné főudvarmesternője, Eszterházy grófné mutatott be. Erre a fejedelmi pár a szertartási terembe ment, hol az egész diplomáciai testület, tábornoki és főtiszti kar s az egész udvari személyzet összegyűlt, több külföldi kitűnőséggel együtt, kik ez alkalommal ő felségeiknek bemutattattak…

 

 

 

1879. 18. 289. Merénylet az orosz cár ellen.Ez év április hó 14-én követtek el II. Sándor cár ellen merényletet harmadszor…Sándor minden reggel ki szokott sétálni 9—10 óra között a téli palotától a nyári kertig…

A merénylő zsebre dugott kézzel közeledett a cár felé, míg csak két-három lépés volt a távolság köztük. Ekkor hirtelen kirántott a zsebéből egy revolvert s a cárra sütötte. Ez visszalépett s kiáltotta: „Gospodin!" (Istenem!) De az ismeretlen férfi másodszor, harmadszor is lőtt, a szerencséjére folyvást hátráló cárra. A golyó mind a múzeumépület negyedik ablaka körül fúródott a falba. A merénylő ekkor csak egy lépésnyire volt a cártól, aki megfordult s megfutamodott a téli palota felé…Egyszerre, mindenfelől katonák, csendőrök s polgárruhába öltözött rendőrök özönlöttek elő s rárohantak az ismeretlenre…aki a rárohanóktól megragadtatva, utolsó lövését az ekkor már mintegy tízlépésnyire levő cár után adta le. Egy csendőr kirántotta kardját s lábára vágott, mire a merénylő összeroskadt s letepertetett. A cár gyalog jutott el a téli palotáig… A nép összecsoportosult körülötte, mire a cár egész érthetően monda a körülállóknak: „Istennek hála, sértetlen maradtam! Kíméljétek a gyilkos életét!" …

 

1879. 22. 357. A panamai szoros átmetszése ügyében nemzetközi bizottság alakult Parisban. Ennek műszaki osztálya megvizsgálván a földszoros átmetszésére beadott terveket, Wise és Beclus tervét fogadta el, melynek létesítése 1 065 000 frankba kerül.

 

 

1879. 24. 387. Bodnár Zsigmond Havi Szemléjéből megjelent a júniusi füzet. Böhm Károly Dühring Jenőről irt tanulmánya s Haraszti Gyula cikke „Költészetünk a 18-ik században" folytatva van benne, úgyszintén Wilkie Collins regénye. Ballagi Géza ismertetéséből: a német szerző gazdasági tárgyú könyve, jóakaró hangon és sok tájékozottsággal van írva, figyelemre méltóan fejtegeti e tőkeszükség és hitelhiány okait, s jó tanácsokat ád e bajok elhárítására….

 

 

1879. 24. 389. A berlini ünnepélyek. A német császári pár aranylakodalmának ünnepélyeire a német fejedelmek nagy számmal sereglettek össze Berlinben. Ott van a szász királyi pár; Frigyes németalföldi herceg, a császár sógora és fegyvertársa …további potentátok…Uralkodónk és a pápa levelekben üdvözölték Vilmos császárt és nejét…Az egyházi szertartást Kögel, udvari pap végezte. Jelen volt a fejedelmi környezetben Bismarck herceg is. A város kivilágítása e hó 10-én este ragyogó látványt nyújtott. Másnap, a palota kápolnájába vonuláskor nagy néptömeg jelent meg s zajosan üdvözölték a császári párt. Aztán az üdvözlő küldöttségek fogadása következett. Később a császár megjelent a palota erkélyén, a néptömeg előtt. Az ünnepély alkalmából hatszáz elítéltnek adott kegyelmet.

 

 

1879. 28. 453. A zugliget, mióta a ló vonatú vasút a Margit hídon is átvisz, igen látogatott kirándulási helye lett a fővárosi közönségnek. Különösen vasárnap délutánonként oly nagy tömegben mennek ki, hogy a közúti vaspálya társaság nagyon meg van akadva. A közlekedés könnyítése végett legközelebb az egész vonalon kettős síneket raknak le s a jövő hóban kísérletet tesznek gőzmozdonyú vonatok alkalmazásával is. A pesti közúti vaspálya vonalaknak a budaiakkal történt egyesítése után az első tíz nap alatt 50 000-nél több személy szállíttatott át a Margit-hídon s a társaság ezért hídvám fejében 1000 frt-ot fizetett.

 

 

1879. 29. 469. Gőzmozdonyok a közúti vaspályákon. A fővárosi lóvonatú vaspályákon legelőször a zugligetbe vezető vonalon tesznek kísérletet gőzmozdonyokkal, s e végett a társulat engedélyért is folyamodott már a közlekedési minisztériumhoz,

 

 

1879.36. 581. A lébényi híres régi templomot, megújítása után m. hó 31-én szentelte föl a győri püspök. Az ünnepély fényes volt, és a vidékről is sokan összegyűltek Lebenyben. Előtte való este kivilágítást is rendeztek. A nagy költséggel s 28 évi munka után restaurált templom körül nagy érdeme van Simon Gyula Moson megyei alispánnak, ki buzgón vezette az építést.

 

 

1879. 45. 727. Magyar koponyákat kért Broca a híres francia antropológus dr. Mihalkovich egyetemi tanártól. Mihalkovich a tudós e kérésére azonnal küldött néhányat.

 

1880. 1. 12. Tisztelgés Arany Jánosnál. Az ünnepelt költő névnapja dec. 27-én volt. Előtte való este az országos nőképző - egylet küldöttségileg köszöntötte s üdvözlő iratot nyújtott át neki emlékül. Az egylet választmányából tizenöt hölgy jelent meg a költő lakásán, ki tiszteletreméltó neje, menye és unokája jelenlétében fogadta a küldöttséget…

 

 

1880. 4. 62.  Darwin tanárnak a turini tudományos akadémia 12 000 líra tiszteletdíjat adott a növények élettanában tett fölfedezéseiért.

 

 

1880. 6. 88. Óriás gőzhajó. Borrow-in-Turnessben egy gőzhajón dolgoznak, mely az ismeretes «Great Eastern» mellett, a világ második legnagyobb gőzhajója lesz. A hajó 8300 tonnás, 8500 lóerejű, háromkéményes és négy árbocos, gyorsasága 16—17 csomó lesz óránként. Neve „Roma városa". Pompásan fogják berendezni, villamos világítást alkalmaznak rajta. Az Atlanti óceánon, az Inman-vonalon fogja közvetíteni a közlekedést Európa és Amerika közt. Remélik, hogy a jövő év kezdetén vízre bocsáthatják.

 

 

1880. 9. 136. A holttetemek elégetése. Amerikában a halottak megégetése mindinkább divatba kezd jönni. Washingtonban február elején a fiatal Dolly Hartman holttestét, kevéssel halála előtt nyilvánított kívánsága szerint, a Le Moyne-féle hullaégető készülékkel elhamvasztották.

 

1880. 14. 224. A tengeralatti alagút előmunkálatai, melynek föladata Anglia és Franciaország között direkt vasúti összeköttetést létesíteni, zajtalanul folyvást előrehaladnak s most már közel áll azon idő, midőn e nagyszerű vállalat gyakorlati létesítéséhez is hozzáfoghatnak.

 

 

1880. 16. 256. Központi telefon-iroda. Körülbelül két éve, hogy a nagy közönség bővebb tudomást szerzett a telefonról, arról a ma már természetesnek tetsző, de első látásra nagyon is csudálatos találmányról, melynek segélyével a távolba is elhat a hang, dacára annak, hogy népes és zajos utcákon, egy vékony drót által vezettetik tova. Bármily nagyszerű is azonban ez a készülék, a közélet szempontjából addig nem lehet annak valami nagyobb fontosságot tulajdonítani, míg nem találtatott meg a mód, mely által a gyakorlati életbe is be lehet azt vezetni, s arra alkalmazni, hogy egyesek, kik távolról bizalmasan beszélgetni akarnak, ezt a telefon által mindenkor akadálytalanul tehessék.

Ma már ez a mód is meg van adva. Amerikában már társulatok léteznek, melyek a telefonon való beszélgetést közvetítik, s egy ilyen társulat (Gold an Stock Telephon-Company New-Yorkban) központi irodáját ez alkalommal olvasóinknak be is mutatjuk. Egy oly helyiség ez, melynek íróasztala azon egyéneknek lakásával drót által van összekötve, a kik egymással beszélgetni akarnak, a kik tehát a társulatnál bizonyos költségek fizetése mellett magokat erre előjegyeztették. Mindenki lakásában van egy telefon és egy villamos csengő.

 

 

 

KÖZPONTI TELEFON-IRODA.

 

Ha valakivel beszélni akar, megnyomja csengőjét, s az a központi irodában jelt ad. «Mit kíván?» kérdi tőle azonnal, telefon útján a hivatalnok. «Beszélni óhajtok Kovács Jánossal, aki Piros Rózsa-utca 25-ik szám alatt lakik.» Az iroda hivatalnoka erre a beszélni kívánó fél telefonjának drótját összeköti Kovács János telefonjának drótjával. Az előbbi ismét csengő jelt ad, de az többé már nem a központi irodában hallható, hanem a Kovács János házában, ki visszacsenget annak jeléül, hogy figyel, s a mondandókat hallani fogja.

Természetes, hogy ily módon csak azok beszélhetnek egymással, kik a társulatnál magokat bejegyezték, s kinek lakásában ily telefont felállítottak. Azért mindenki, aki abba belép, megkapja valamennyi tagnak a nevét, hogy tudja, kivel lehet beszélni, kivel nem. Az alsó kép bal felől a központi közvetítő hivatalnokot ábrázolja, a ki a csengő jelt kapja, jobb felöl áll a hivatalnok, aki a drótokat összeköti. A felső képben jobb felől az igazgató ül, ki a pontos szolgálatra felügyel, s előfordulható bajoknál intézkedik.

Újabban, mint halljuk, nálunk is szervezkedett egy társulat, mely ily telefon-hálózatot akar Budapesten létesíteni.

 

 

1880. 17. 275. Az illem. Útmutató a művelt társas életben, írta egy nagyvilági hölgyErősen kárhoztatja az urak szürke kabátját, melyet ott is viselnek olykor, ahol szalonkabát illenék, s a frakkot nagyon gyakran felöltetné ott is, ahol a mi társadalmunk jelenleg nem szokta. De abban teljesen igaza van, mikor elítéli azon színházlátogató uracsokat, kik előkelő modorukat az által vélik kimutathatni, hogy hangosan fecsegnek, a közelülők bosszantására, vagy a mikor megrója az anyákat, kik cseléd kíséretében küldik az utcára leányaikat, így gondolva eleget tenni annak a kívánalomnak, hogy a leányok ne járjanak egyedül. Ára 1 frt 80 kr.

 

1880. 24. 388. A francia postabélyegeket nagy veszteség érte, a mennyiben ügyes vegytani kezelés folytán az elhasznált bélyegekről egy banda a pecsét jelét teljesen képes volt eltüntetni s azokat újból forgalomba hozták. A postaigazgatóság ezért a pecsét tintáját petróleummal vegyítette, hogy azt ki ne lehessen venni a papír megrongálása nélkül.

 

 

1880. 24. 390. Pedomotor. Ez olyan készülék, melyre csak rá kell állani s megy az ember alatt azonnal. Persze amerikai találmány, s valami Garnall nevű úriember találta fel Baltimore-ban. Mint a képről láthatni, három kereken áll ez a készülék, mely kerekek közül egyik jóval nagyobb a másik kettőnél, s ez utóbbi összeköttetésben áll egy negyedikkel. Midőn az alsó kerék mozog, a negyedik felső keréknek is mozognia kell, ellenben az utóbbi mozgásba hozza a nagy alsó kereket is.

 

 

Pedomotor.

 

A lábbal csak rá kell állani egy vékony talpra, azonnal mozgásba jön a felső fogas kerék, s vele együtt valamennyi s a készülék viszi előrefelé az embert, úgy szólván akarata ellenére is. Még megállani is bajos, mert a készülék, ha már egyszer megindult, halad előre felé, s magának a testnek súlya hajtja folyton. A megállásra egy kis dörzsféket kell használni, mely a hátulsó keréknél látható, s melyet csak meg kell húzni, hogy e kerék talpához hozzá nyomuljon, s megakadályozza azt az előhaladásban.

 

 

1880. 25. 404. A Vendôme-szobor lerontása miatt annak idején Courbet-t, a híres festőt 300 000 frank kártérítésre ítélték. Courbet testvére és örököse, Juliette kisasszony most Parisba utazott, hogy a 300 000 frank megfizetése ügyében egyezséget hozzon létre. Az ítélet szerint az összeg harminc év alatt lett volna fizetendő; Courbet kisasszony azt kéri, hogy az egész összeg harmadrészének lefizetését fogadják el s engedjék meg, hogy a hátralevő tartozást művészeti díjakra fordíthassa. Neki az előnye van, hogy Courbet nagy becsű művei mind nála vannak Svájcban, s ha az állam nem fogadja el ajánlatát, akkor a kincstár semmit sem fog kapni.

*

Courbet 1871-ben részt vett a párizsi kommünben, mint a művészeti bizottság elnöke lebontatta a Vendôme oszlopot. A kommün bukása után elfogták, vád alá helyezték, műveit elkobozták, vele akarták megfizettetni a Vendôme oszlop helyreállítását. Wiki

 

1880. 25. 410. Budapesttől Bukarestig kéjvonatot akart rendezni Vándory Lajos, a bukaresti magyar lap szerkesztője. A vállalat azonban meghiúsult, mert a román vasutak igazgatósága nem hajlandó a kéjvonatoknál szokásos kedvezményt megadni.

 

 

1880. 30. 482. A Szalon 1787-ben

 

Franciaország, mint mindenütt, hol társadalmi és kulturális kérdésekről van szó, elől jár a képzőművészetek terén is. Midőn nálunk Magyarországon a művészetnek még csirája sem volt meg, ott már nagy és jeles festőiskolák, pályadíjak, kiállítások voltak. Ama kedvezmények által, melyeket a művészeknek nyújtott, a gyengéd ápolás által, melyben a művészetet részesítette, azt érte el, hogy fővárosa ma már központja minden művészetnek.

Természetes, hogy az ottani művész-iskolákban tanulóknak és a világ minden részéből odasereglő festőknek, szobrászoknak módot kell nyújtani arra, hogy műveiket a nagy közönségnek is bemutathassák. Az is természetes, hogy e célt, éppen úgy, mint nálunk és mindenhol, kiállítások rendezése által óhajtják elérni.

De míg nálunk a kiállítások sorra buknak, s a képzőművészet életét alig tudják mesterséges úton tovább tengetni, addig ott a «Salon»-nak nevezett műkiállítás valóságos esemény, melynek leírásával egész számokat töltenek be a párisi és vidéki lapok.

«Salon»-t minden évben rendezik, az iparpalotában. Hírneves festőkből, műértőkből zsűri alakul, mely bírálat alá veszi a kiállításra bejelentett festményeket, szobrokat. Ha az illető mű a korántsem túl szigorú bírálat követelményeinek megfelelt, kiállítják. Az előmunkálatok, bírálat, rendezés két egész hónapot vesznek igénybe. Május hóban megnyílik a Sálon. A megnyitást megelőző napon a kiválasztottak szokták a kiállítást meglátogatni, s az előkelő világ szokott e napon ott lenni.

 

 

 

 

A PÁRISI SZALON, EGY SZÁZADDAL EZELŐTT. — A SZÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS MEGNYITÁSA 1787-BEN (EGYKORÚ METSZET UTÁN).

 

Minden élő jelesebb francia festő a «Sálon»-ban tűnt föl, hol, mellesleg, pályadíjak sorsa fölött is döntenek, minők pl. a Prix de Romé, a Prix du Sálon. A külföldi festő is, ki Parisba jő, a «Sálon »-ban keresi a halhatatlanság útját. Itt tűnt föl Munkácsynk is «Siralomház» című híres képével. Ö már elérte legmagasabb kitüntetést, a mennyiben képei «hors concours» (versenyen kívül) vannak. Az idei «Sálon »-ban nem kevesebb, mint 6800 kép volt kiállítva. Képünk az 1787-iki Salont ábrázolja, egykorú rajz után. Akkor minden két évben volt kiállítás a Louvre-palotában. Csak a királyi festészeti akadémián (Académie royale de peinture) véglegesen megválasztott tagjai és tagjelöltjei állíthatták ki képeiket. A rendes tag urak képeikkel a termek legjobb helyeit foglalták el, míg a szegény jelöltek művei, még, ha miniatűrök voltak is, néha a fal legmagasabb pontjára kerültek.

A XVIII. század harmadik negyedéig nagy hanyatlást észlelhetünk minden ország művészetében. A művészek elfordultak a renaissance tiszta klasszikus formáitól s az antikokat igyekeztek a rokokóval vegyíteni. 1770 körül Vanloo és Doyen tanítványai kezdték alapját megvetni a modern művészetnek. Az 1787-iki «Salon»-ban a többi közt Doyen-től „Priamus, könyörögvén Achillesnek Hector holttestéért” című kép volt kiállítva: Dávid «Socrates halálá»-t, Vanloo és Vernét zsáner-képeket küldtek. Egykorú forrásunk állítása szerint egyik kép sem keltett valami különös hatást. Most, midőn a francia köztársaság századéves emlékünnepet ül, érdekesnek véltük bemutatni olvasóinknak a nagy forradalmat közvetlen megelőzött időből származó e rajzot, mely az akkori társas életének és divatjának is történeti értékű emléke.

e a.

 

 

1880. 30. 490. Tűzoltó szivattyúkra is a villanyosságot kezdik már használni az Egyesült Államokban. Előnye a gyorsaságban s abban áll, hogy nagyobb távolságból is lehet a gépet kezelni.

 

 

1880. 32. 536. Az új országházat a Lipótváros Duna parti részére akarják építeni, ahol a vízvezetéki telep van. A terv szerint környékét parkká alakítanák, s az országház szabadon állna a park közepén, egyik homlokzatával a Dunára. Szemben vele pedig a másik oldalról, a meghosszabbított Nádor-utcában két miniszteri palotát építenének. Remélhető, hogy ez intézkedés által csakugyan el lesz érve a Lipótváros ama régi óhajtása, hogy a fővárosi közlekedésnek annyira útjában álló, esetlen kaszárnya, legalább is egy utca által, egész hosszában át lesz törve.

 

1880. 32. 537. A Margitsziget, a főváros ez üdülő helye, még nem volt oly népes, mint az idén. Minden lakás le van foglalva, s amint egy vendég távozik, tíz is jelentkezik szobájáért. A szigeten lakók száma több a 700-nál. A legnagyobb rész Budapestről való, mert a rekedt fővárosi légből, a napi munka után a szigetre menekülni nagyon jól esik mindenkinek, aki teheti. Vannak külföldiek is. Augusztus elejéig a sziget napi látogatóinak száma 58 144 volt.

 

 

1880. 33. 552. A Margitszigeten készületek történnek, melyekből arra következtetnek, hogy József főherceg és családja legközelebb huzamosabb időre ide költöznek. A főhercegi család koritnicai* kirándulása elmarad, s a nyár hátralevő részét — hír szerint — a kies szigeten fogja tölteni…

 

*Oszadához tartozó fürdő és klimatikus gyógyhely Liptó vármegye rózsahegyi
járásában. Wiki

 

1880. 39. 646. A szegedi állandó hidra beadott tervek közt a párisi Eiffel-cégé lett a nyertes. A terv azonban egy jeles magyar mérnök műve, Feketeházy Jánosé, ki tizenegy külföldi pályatárssal és 22 tervezettel mérkőzött. Feketeházy terve szerint készült a fővárosi vasúti híd is a Dunán; a postapalota és operaszínház vas-szerkezetei. A Tiszán emelendő poroszlói fahídhoz szintén ő adott tervet, s 1878-ban a párisi kiállításon egy dunai híd tervével nyert elismerő oklevelet. Kiváló tehetsége a szegedi híd pályázatánál tűnt ki legjobban, hol annyi jeles külföldi erővel kellett versenyeznie. Feketeházy e tervet több magyar vállalkozónak fölajánlotta, miután ő maga nem pályázhatott, mert a magán mérnökök a versenyből ki voltak zárva. Itthon azonban a vállalkozók nem igen kaptak a terven, s ekkor fordult a párisi Eiffel céghez.

 

1880. 46. 760. A trónörökös Máramarosban. Rudolf trónörökös e hó 8-án reggel érkezett Máramaros Szigetre, hol a lakosság igen ünnepélyesen fogadta. A főherceg a kincstári igazgatósági épületben van szállva, sógorával, Lipót bajor herceggel. Kíséretében vannak Hoyos gróf, gr. Zichy Gábor, Bombelles főudvarmester, és Pauzinger festő. Rövid ideig tartó reggeli után az előkelő társaság a kuzi völgybe indult medve-vadászatra, de eredmény nélkül. Azóta naponkint megújultak a vadászatok különböző helyeken, de még eddig egyetlen medve sem esett áldozatul.

 

1880. 46. 788. Különös könyvet készíttet jelenleg Viktória királynő. E könyvben mindazok az ajándékok le lesznek írva, melyeket a királynő kapott. A könyv fényképekkel lesz illusztrálva. A királynő a parasztok egyszerű ajándékait is lefényképeztette.

 

1880. 46. 792. József császár trónra lépésének százados ünnepét ülik most Ausztriában. Ausztria szláv lakosai azonban távol tartják magokat ez ünnepélyektől; a papság pedig demonstrál. Rudigier és Zwerger püspökök megtiltották, hogy József császárért egyházi ünnepélyeket tartsanak.

 

1880. 49. 809. Ünnepély Alcsuton. József főherceg házi kápolnáját nov. 27-én szentelte föl Pauer János székesfehérvári püspök, aki Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapáttal és Pellet Ödön székesfehérvári kanonokkal érkezett meg Alcsutra, a hol József főherceg személyesen fogadta őket. A kápolna felszentelése a főpapok megérkezése után azonnal végbement.

 

 

Idézettség

A vádlott Babits Mihály, Tótfalusi tannyomda, 1996.

110. oldalon: Babits Mihály: Szálló nap után, Vasárnapi Újság, 1919. jún. 8. 261.

*

Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány. Napvilág kiadó, 2013.

114. oldalon: Czóbel Minka: Az erdő hangjai. Vasárnapi Újság, 1914. 21. 419.

139. oldalon: A Vasárnapi Újság kritikáját / 1907/6./ idézi Kis Margit: Czóbel Minka.

 

Függelék

 

Vajda János tárcái

 

1880. 3. 41. Anno 1848, 1860 és — jelenleg.

          8. 118. Jelenről és jövőről. (Kórtörténelmi elmélkedés.)

        13. 205. Az idő arszlánjai

        29. 469. Nemzeti ünnepek

        30. 486. Mulatóhelyeink a fővárosban

        48. 786. Oroszlánvadászat.(Humbug nélkül.)

 

 

 

1880. 3. 41. Anno 1848, 1860 és — jelenleg.

 

Olyanforma időket érünk meg, olyatén jeleneteket látunk, mint a fönnebbi években, azzal a különbséggel, hogy mások az indokok és mások a szereplő emberek. Érdekes e különbségeket elemezni most, midőn úgyszólván lehetetlen egyébről beszélni, mint a fővárosi zavargások eseményeiről. Érdekes azért is, mert az összehasonlítás megkönnyíti a mozgalom lényegének és következményeinek mérlegelését.

A legelső és szembetűnőbb különbözet az, mely a mozgalom indokai és annak tényezői, az egymással szembenálló rétegek, tömegek közt mutatkozik. A két előbbi mozgalom, noha, kivált az 1848-ki, a párisi forradalomtól kölcsönözte jelszavait, társadalmi elvek alapján indult meg, határozottan nemzeti politikai jellegű volt. Akkor a nemesség, a hazafias értelmiség forrongott, s a mozgalom Ausztria, illetőleg a bécsi központi hatalom, úgynevezett kamarilla ellen irányult. A mozgalomban egy volt a nemzet, egy igen csekély, elmagyartalanodott főúri és lekötelezett hivatalnoki kar kivételével, akiket feketesárgáknak, pecsovicsoknak neveztek.

A hazafias nemesség érezve, hogy e hatalommal szemben a nagy függetlenségi harcra egymagában elégtelen, elszánta magát arra, hogy a nemzeti érzület oltárára teszi áldozatul nemzeti kiváltságait, és fölszabadítja, magához emeli a robotos parasztot. Ez nagyszerűen szép, valóban nemes elhatározás volt, mert olyannyira minden nyomás nélkül és önként szülemlett, hogy a fölszabadítandó 18 millió nagy embertömegnek e szándékról még sejtelme is alig volt. Ez volt e mozgalom szabadsági — társadalmi — oldala, de ez csupán eszköz volt a nagy célhoz: a nemzet fölszabadításához Ausztria felsőbbsége alól.

Nem a gyűlölség, nem az önzés, ellenkezőleg: a szeretet és önfeláldozás szülték e nagyszerűen szép korszakot, aminőt csak a görög hajdankor története mutat föl. Kossuth nem a parasztot izgatta. hogy keljen föl, s küzdje ki erőszakkal emberi jogait; Nem, ő a nemességet lelkesítette lángszavával arra, hogy emelkedjék nemesi osztálya hivatásának szó szerinti magaslatára: legyen igazán nemes, és mondjon le előjogairól, mert ezt a haza becsülete, a nemzet létének érdeke így kívánja.

Ezért láttunk e mozgalom elején olyan jeleneteket, a minőket sem a görög, sem az angol, sem a francia forradalom föl nem mutat. Ezekben mindenütt a nép kelt föl és rántotta le gőgjük és önzésük rideg magaslatáról a főrendeket. Itt a nemesség, a főrend öltötte magára a nép egyszerű gúnyáját, ő szállt le a polgár színvonalára önkényt, s nyújtotta kezét az alatta álló, és bámulatában egy pillanatra elnémult néphez, és azt magához fölemelve, kezébe fegyvert adva, megmutatta neki a dicsőség és becsület útját: küzdeni, mint szabad ember, az egy közös anyáért, a szabad magyar hazáért….

Talán a honalapítás óta soha a magyar szeretetben ennyire egy nem volt. A gazdag főúr fölvette legkopottabb kabátját, tajtékpipáit odaajándékozta kocsisainak, ö maga tornyos kupakú makrapipát vett a fogára peckesen, s legnagyobb öröme az volt, ha tapasztalta, hogy tűrheti, szenvedheti a nép, s beveszi tiszteletbeli parasztnak. Mert a század elejéig annyira ment az úri osztály elmagyartalanodása, külföldieskedése, hazafiatlansága, s ami a legszörnyűbb fogalom volt: elnémetesedése. Már úgy szólván csak a paraszt volt magyar, s innen eredt aztán ama fölfogás divatja, hogy csak az tartatott kifogástalanul magyarnak, magyarosnak, a mi népies s parasztos volt, vagy annak látszott. Innen eredt ama kornak sok oly szokása, különössége, sajátsága, a mi a mai kor embere előtt egészen érthetetlen.

A nép volt az eszmény, a bálvány, a divat hőse, királya; az ő erkölcsei, modora, tempói, szokásai szolgáltak mintákul a felsőbb, osztályoknak. Kényesen, finoman nevelt előkelő úrfiak ellesték a nép egyszerű természetes modorát viseletben, beszédben, és az volt irigyeltebb a dandyk közt, aki leghívebben, a csalódásig tudta adni az igazi puszták fiát.

Így nem szerette egymást a magyar még tán Mátyás alatt sem. És a nép minderről, nevezetesen hogy mi ennek indoka és célja — nem tudott, nem sejtett semmit. A nép akkor a szó legszorosabb értelmében holt anyag volt. Nem politizált, nem vitázott, nem gondolkozott

Az 1848-iki utcai mozgalmak és a mostaniak között a legfeltűnőbb különbség, hogy akkor azt a kiváltságos osztály indította. Az akkori csoportosulásokban a polgárias, az alsóbb réteg, a munkás inkább csak, mint kíváncsi nézőközönség, mint zérus a számok előtt, szerepelt…1860-ban már ott volt a nép…Ennek a mozgalomnak nem a szeretet, hanem a gyűlölet és a düh a mozgatója…Ez nem a magyarság mozgalma, a nemzetközi munkásmozgalom első jelentkezése Magyarországon…A munkásmozgalom nálunk fej nélküli test rángatózása. Az értelmiség nem tart vele. Nincs vezére…

*

A Vajda-válogatás, Szépirodalmi, 1988. 1767. oldal. Szerk. Németh G. Béla a fenti írást vette fel.

 

 

 1880. 8. 118. Jelenről és jövőről. (Kórtörténelmi elmélkedés.)

 

A történelmi időszak nem mutat föl oly sokoldalú, gyors változást, átalakulást az emberiség életében, mint a minőt abban a legutóbbi három évtized alatt végbe menni látunk. Úgy vagyunk, mint az oly hegymászó turista, a ki míg a célpontul kitűzött legmagasabb csúcs lejtőjén jár, öt-hat ezer láb magasságot haladva, aránylag keveset lát a szokatlanból; de a midőn a csúcshoz közeledik, itt már minden lépésnél százszorosan fokozódik meglepetése. Az utolsó lépés pedig, mellyel meghaladta az egésznek áttekintését elzáró csúcsot, az előtte föltáruló látvány gyönyörének összegével túlhaladja mindazt, a mit egyenkint a félnapi járás fáradsága alatt mintegy böngészve élvezett.

A változások közt, melyek végbe mentek, talán legjellemzőbb az, mely az élvezetek rendkívüli sokasodásának folytonos fokozódásában rejlik. Ebből magyarázható korunk többi uralkodó vonásai közt a materializmus rohamos lábra kapása, az önzés, kapzsiság, a nyereségvágy, a meggazdagodás iránti vágy görcsössége, nyavalyatörős rángatózása, a létért való küzdelem undok marakodássá fajulása, és prózai végeredményében az általános ékesség ama tünete, mely a zsírosabb koncoktól távol eső elemeket a szédelgés mindennemű csudálatos, bizarr, sokszor bűnös, olykor nevetséges furfangjainak kieszelésére sarkantyúzza, kétségbeesett üzelmeibe hajtja.

A vasúti közlekedés könnyűsége, ennek folytán az ipar rohamos fejlődése, érzékeink számára az élvezetek mérhetetlen sokaságát tárja föl, melyek azelőtt mind nem léteztek, és a melyek a meggazdagodás ingerének hőmérőjét már-már a forrpontig kergették föl. Innen ama lázas tevékenység, munkásság mindenütt, a hová az újkori polgárosultság lövelli hajnalsugarát, szemben az indolens mozdulatlansággal a távoli vad földrészeken, a hová a vasút még nem lopta be a haladás kovászát…

A vagyonosabb osztály, a földbirtokos, jómódú iparos, kereskedő, aránytalanul többet fogyaszt élvezeti és luxus-cikkekből, mint azelőtt bármikor, Lucullus idejében…Az élvezeti, luxus- és élelmi cikkek fogyasztásának ily gyors és rohamos növekedése az, mely megnehezíti a létért való küzdelmet… a közönséges ember azt hiszi, hogy az emberiség száma pár évtized alatt megkétszereződött! Pedig csak a fogyasztás, és ennélfogva a kereset kényszerűsége, nagysága fújódott föl egyszerre kétszer akkorára, mint a megállapodás, mozdulatlanság boldogabb — vagy mert kevesebbet él, boldogtalanabb? —korszakaiban.

A ki az emberiség életére Európában es Amerikában az összehasonlító történelem fellegmagaslatából képes letekinteni, az úgy találja, hogy e két földrészben egyszerre olyan ingerült nyüzsgés, izgés-mozgás támadt, mint egy erdei hangyabolyban, mikor azon egy pajkos gyerek ostorral néhányszor jól keresztülvág. Mindenki lót-fut, szaladgál, lelkendezve, lobogó hajakkal; mindenki siet, lázasan, eszeveszetten, kétségbeesve, karambolozva, egymást föllökve…És a mi ezt cselekszi, az a vasút. Ez amaz ostor, mellyel a kor szelleme az emberiség hangyabolyán keresztülvág. A hová ennek hegye még el nem ért, Ázsia, Afrika közepén, vagy a hol csapása még csak igen ritka, ott mindenfelé a tespedés, szenvtelenség, megállapodás, ha nem hátramenés jeleivel találkozunk…

Az árkádiai erkölcsöknek, patriarchális életnek egyszerre véget vet mindenütt. A luxus vágyát, mely eddig a főrend, a születés, a tőke arisztokráciájának kiváltsága volt, beviszi a középrendbe, ahol az kevésbé természetes, mert kevesebb hozzá a mód, és annak erkölcseiben nagyobb rombolást visz végbe, mint ott, a hol annak kielégítése kevesebb erőlködésbe került…

Több élvezet, több fáradság. Több a csáb,— nehezebb az erény megőrzése.

Korunk egy oly hatásos buja szépség, ki inkább külső érzéki bájakkal ingerel, és inkább az érzékekre hat, mint a lélekre, hatása gyújtóbb, általánosabb, hirtelenebb, mert erre nagyobb a fogékonyság az emberekben, mint a mélyebb szellemi tulajdonok iránt. A múlt egy kevésbé szép delnő, a kinek könnyebb volt erényét megőriznie, és ellenállani az arany napsugárnak, mely szűz Diana kebléről is leolvasztja az örök havat….

A piramisok korától, melyben milliók csak azért éltek, hogy egy ember hiú szeszélyéért izzadva szenvedjenek és meghaljanak, mindegyre távolabb érünk és annak túlsó szélsősége felé mindegyre inkább közeledünk. Az emberi társadalom viharos háborgásának költői látványa közeledik lecsöndesedése, megülepedése felé. A hullámcsúcsok lesimulnak, a magasságok elenyésznek, az óceán szélcsöndje bekövetkezik, és helyreállítja színvonalának prózai, de tán boldogabb — egyenletességét. Az arisztokrata gőgben ágaskodó hullámpiramisok széttöredeznek ezernyi, milliónyi, egymással kedélyes, csöndes beszélgetésben suttogó, egyaránt csillogó, apró filiszteri habokká. Az emberiség nem fog ismerni több nagyságot, csak egyet: önmagát, mely boldogulhatása esélyeinek teljes egyformaságában végre csakugyan — egy emberré válik….Az egy akol állapota lehet prózai, és lehet, hogy e jóslat apostolának utódai, tanának hirdetői nem mind óhajtják teljesültét, de a jóslat teljesedni fog; feléje röpít bennünket fokozódó sebességgel, gőzerővel a — minden idők legnagyobb találmánya, a — vasút!

Mikor a síkon, hegyszakadékok közt… egy-egy füstölgő, sziporkahányó, tüzes szemű mozdony robog el előttünk, hosszú kocsisor-vonatával… a felvilágosult, babonamentes elme meglepetve áll meg…szemeivel követi e rendkívüli tüneményt, s egy bizonyos, az illető egyén értelmi fokozatához képest homályos sejtelem behatása alatt, merengve néz utána, míg az eltűnik előtte a távol ködében.

Nem csoda! Ne szégyellje senki e naivnak tetsző csodálatot. Mert a sejtelem, mely ezt fölkelti, még homályosságában is nagy és megrendítő, mert nem egyéb az, mint a gondolat, hogy maga előtt látta — minden idők legnagyobb prófétáját!

 

 

1880. 13. 205. Az idő arszlánjai.

 

Vajh kik ők és merre van hazájuk? Ha az európai ember, azaz hogy egyáltalán újságolvasó ember a kerek földön mai napság kávéházba megy, már az úton arról gondolkodik, s ha lázas mohósággal egy hírlapot hódított el, arra keres legelőször is benne feleletet: vajon mit csinálnak a nihilisták? Ebben, tárcaírói nyelven, megvan a felelet a föntebbi kérdésre.

Ki hitte volna e pisze orrú, apró szemű, széles pofacsontú, tökevő, spiritusz-ivó, inas libériájú népről még ezelőtt pár évtizedekkel, hogy eljön egy nap, melyen e nép érdekessé válhat, mi több, bizonyos tekintetben regényes eszményiség fényétől övezve tűnhetik föl az igen válogatós és e miatt már-már fásult, mindenre orrát fintorító Európa kisasszony előtt?

Aki ezelőtt tíz évvel nem tudta érdekesnek találni a németeket, holott a történelemben páratlan sikereket arattak a csatatéren!...

E roppant sikert arattak, óriási eredményt vívtak ki az 1870-ki háborúban.

Igaz, hogy ők maguk azt állították, miszerint valójában elegánsan verték meg elleneiket. De az volt a baj, hogy ezt csak ők maguk mondták. Senki sem hitte el nekik. Sokaság, sokaság; — szorgalom, takarékosság, pontosság, rend, csonttá fagyott fegyelem, sok pénz, csavaron forgó, egy húron pendülő közigazgatás, gépies pedáns gyakorlottság, ez volt mindenre a válasz. Ebben látta a nagy eredmény magyarázatát…

Az oroszok azonban jelenleg azon ponton állnak, hogy kezdenek érdekesek lenni. És most azok, a kiknek száraz kenyere a politika, vitatni kezdik, vajon e roppant néptömeg hogyan veszélyesebb Európára: úgy-e mint rabszolgák, vagy mint forradalmárok? Részemről hajlandó vagyok ez utóbbi minőségnek ítélni oda a veszélyes érdekesség hódító fényét.

Az oroszok csak imént verték le a törököket. De e hadjáratuk sikere korántsem költötte föl irántuk az érdeklődés ama mértékét, melyben a nihilisták üzelmei már-már a megdöbbenésig fokozzák csodálatunkat. A világ gyűlölte az oroszokat céljaikért, a fajrokonok pedig csak tartózkodva, némi rejtett hátborzongással az önkény jelképe, a kancsuka suhogásától, csatlakoztak hozzája, azon hátsó gondolattal, hogy elfogadják ugyan a fölszabadító atyus segélyét, de aztán, nem kérnek az egyesítés boldogságából.

Az a veszély, hogy a szláv folyamok, patakok összefolynak és egyesülnek az orosz óceánban, nem forog fönn a cárizmus, csak a forradalom győztes cége alatt. A világ rettegni — talán, de gyűlölni nem, vagy kevésbé fogja, őket e zászlóval kezükben; a fajrokonok pedig lelkesedve csoportosulhatnak körülötte.

Hic Rhodus, hic salta! (Most mutasd meg, hogy mit tudsz)

A nihilizmus diadala igen kellemetlen lehet Európára; ránk, magyarokra nézve pedig éppen — életveszélyes! Hogy az orosz nép szelleme ekkora erkölcsi erőt rejt magában, mint aminőről a jelen mozgalom tényei tanúskodnak, azt eddig gyanítani is alig lehetett, most azonban már e körülmény megdöbbentő súllyal bizonyosként áll előttünk.

Maga a lélektan tétovázva áll meg e titokzatos rendszer és működésének rendkívülisége előtt, s alig bírja megfejteni, föltalálni annak erkölcsi rugóit.

Már a mi a nihilizmus céljainak, eszközeinek politikai, erkölcsi jogosultságát vagy elvetemültségét illeti, ezt vitassák, döntsék el a «vonalon fölül» dolgozó munkások; a lélektanár előtt meglepő, mert eddigelé a történelemben páratlanul álló az a mennyisége az erkölcsi bátorságnak, mely a nihilista merényletek számában mutatkozik.

A forradalmak közt a francia forradalom az, mely eddigelé legbámulatosabb példáját adta annak, hogy bizonyos korszakokban mennyire ragadós a lelkesedés. Egész tömegeket szállt meg az ihlettség a harsogó Marseillaise lelkesítő hatása alatt, s százával léptek az emberek a vérpadra…

Az orosz cári diktatúra a kínzás minden kigondolható nemeit meg ne kísérelné az illetőkön, hogy őket a rettegett összeesküvés fészkének elárulására bírja, azt föltenni részemről nem birok elegendő naivsággal…Elfognak százat, ezret, akik ha nem halálos merénylet, de egyéb szolgálat által kétségtelen bizonyítékát adták annak, hogy a nihilizmus katonái közé tartoznak. Vallatják, kínozzák ezeket is, de nem vall egy sem. Pedig ezek tudatát még a herostratesi / a közügy rovására elkövetett/ halhatatlanság rémes dicsfénye sem edzi. Mint a nihilizmus névtelen hősei senyvednek el börtönök mélyén, Szibéria ólombányáiban…

A történelem egy évezrede aligha mutat föl több merénylőt, mint a mai Oroszország az utolsó egy év folyamában. Az egész történelem pedig nem mutat hasonló esetet arra, hogy az összeesküvés, király- és minisztergyilkolás egy államban rendszerré, a fönnálló kormányhatalommal súlyegyent tartó, éven át harcot folytató, hasonló erejű hadakozó féllé nőtte volna ki magát.

A történelemnek egy egészen új alakzatú és természetű tünete előtt állunk itt, melynek magyarázatához aligha vezethet el a puszta találgatás, azt majd csak az egész processzus lefolyásának története adhatja meg. De kérdés még az is, vajon e rejtélyes, titokzatos mozgalom vehet-e egyáltalán oly fordulatot, mely az egésznek most még fölfejthetetlen titkairól a leplet lerántja? Mert már eddig is a legcsodálatosabb az, hogyan, hogy e földalatti küzdelem még mindig nem csap át nyílt forradalomba, holott e harc jelen alakjában sokkal több erkölcsi erőanyagot föltételez, mint a mennyit a nyílt kitörés igényelne?...

Hát hiszen, a mi késik, az még nem múlik el okvetlen. Ez a forradalom sokáig készül, a mi talán az orosz birodalom területi és népszámának nagy méreteiben leli magyarázatát. De meglehet az is, hogy e forradalmi anyag még sem elegendő mennyiségileg a nagyméretű testnek fölvettetésére….

 

 

1880. 29. 469. Nemzeti ünnepek.

 

A kis Belgium, függetlenségének 50-ik, a nagy Franciaország szabadságának 90-ik évfordulóját érték meg és ünneplik.

A kis Belgium, hozzá illőn, zajtalanul, a nagy Franciaország messze világló fénnyel, csattanósan — «éclat»-val, mint ő szokta mondani. Mert ez az «éclat», melyet nehéz magyar szóval kifejezni, a zaj és fény fogalmát egyaránt rejti magában. Már természete a nagy nemzetnek. Sokan azt vélik, hogy viszont e vonás nem egyez a köztársaság eszméjével. Azonban a gyakorlat mindig többet bizonyít az elméletnél, s a gyakorlat azt mutatja, hogy e látszólag ellenmondó vonás daczára mégis csak Franciaország az, mely elül jár a köztársaság megalapításának nagy föladatában. Közmondásilag a spanyolt kevélynek, a magyart büszkének, az angolt okszerűnek, a franciát dicsvágyónak tartja a világ. És sokszor úgy látszott, mintha a dicsvágy ez uralkodó vonása akadályozná a franciát abban, hogy a köztársaság szerény erkölcsi, társadalmi rendjének megalapításában ő legyen a kezdeményező.

De ez, ismételjük, inkább az elmélet következtetése a tények, a gyakorlat ellenkezőt mutatnak. Mert a népek is, ugy mint az egyesek, eszményeket választanak ki maguknak, és azok után szeretnek indulni — jóban, rosszban egyaránt. Alanti állású, ismeretlen egyen hiába kezdeményez valamely okszerű, üdvös divatot; senki se megy utána.

Ellenben az előkelő vagy híres, tekintélyes embernek olykor még ésszerűtlen szeszélye is azonnal utánzókra talál a tömegben.

így van a világ a franciákkal. Világosan látjuk, hogy legokosabb az angol, az ő világhatalma a legnagyobb, uralma legmesszebb terjed; korunk bálványa a vagyonosság, és ebben is ő az utolérhetetlen, mindamellett még sem ő a földi társadalom eszménye. Hiába aratott a német hallatlan mérvű diadalokat; a népek legvonzóbb mintaképe mégis csak a francia, A világ az ő erkölcsi., hatása alatt áll mai napig.

Köztársaság van Amerikában, nagy, erős, hatalmas. Köztársaság van Svájcban, melynek boldog csendélete Árkádiát támasztja föl emlékezetünkben. De egyiknek példája sem ragadós reánk nézve. Nem tudunk belészeretni egyikbe sem. Az egyiket egy kissé — durvának, a másikat egy kissé unalmasnak találjuk. Nem kell a szabadság — istállóban, sem — tollfosztóban. Ha egy szegény sorsú ember egyszerűen él, hát ezt legfeljebb természetesnek találjuk. Hiszen úgy sem lehetne másképpen. De ha egy főúr áll be polgárnak, elveti címerét s munkásságban keresi dicsőségét, ez már meghat és lelkesít.

Ha a vonzerő és hatás titkát keressük, melyet a francia nemzet a világra gyakorol, lehetetlen azt egyébben, mint a dicsőség ama fénykörében találnunk, mely e nemzeti egyéniség homlokát díszíti, és őt a többi föle emeli. Íme a tanúbizonyság, hogy az esztétika hódító ereje az erkölcsi világban nagyobb, mint a fizikai'. Akármit tesz a francia, úgy tudja tenni azt, hogy csábit, vonz, hódit vele; tetszetősebbé képes tenni hibáit, mint más a maga bölcsességét vagy erényét. Van-e a történelemben a fegyveres erőszakos hódításnak oly szédítő, vakító eszményképe, mint I. Napóleon?

Mint hadi diadalok, a Moltke-Bismarck-Vilmos fegyvertényei teljesebbek, elementárisabbak; de szinte brutálisnak tűnnek föl amazénak költői, álomkép-szerűen ragyogó eszményisége mellett! .

Az angol, a német meghódítják a józan észt; de ez nem elég; a szívet is meg kell hódítani, mert csak így egész az esztétikai hatás.

Hasztalan nevezik a rideg kritikusok legnagyobb költőnek azt, a kinek műveiben legkerekebb a kompozíció, hibátlan a nyelv, szabályszerű a külalak, mélységes a bölcsesség, rengeteg a tudomány: ha csupán csak Ítéletünket, nem egyszersmind képzeletünket is képes elragadni. Napfény leg nélkül, erényes hölgy — szépség

Ha a köztársasági szabadság, vagy későbbi még szélsőbb alakjai: a szocializmus, kommunizmus természete kizárnák az esztétikai oldal lehetőségét, akkor ez állapotok nem volnának természetesek és soha sem is fognának megvalósulni. A dicsőség érzete oly szükséges eleme az emberi kedélynek, mint a szerelem; voltaképp testvére emennek.

Íme látjuk, hogy a franciák meg tudják találni a dicsőséget, az esztétikát a respublikában is. Állítanak szobrot, nem egy embernek, de egy halhatatlan eszmének. A köztársaság gazdag, s amit megtakarít, amit előbb a császárság udvari üres fényűzése nyelt el, abból ma a nép magamagának egy valódi népünnepet rendez. Aki úgy dolgozik, mint a francia nép, az csinálhat magának hébe-hóba egy jó napot. A világ pedig azt látja, hogy van dicsőség, fény a köztársaságban is, még pedig ez új dicsőség annyival szebb a réginél, a mennyivel a szeretet fénye szebb a gyűlölségénél, a munkásság szelleme a rombolásénál, az angyalok éneke a démonok üvöltésénél.

Vagyis ha már e szólamos képeket a prózai való aprópénzére akarjuk fölváltani, hát akkor a különbség az, hogy a régi középkori dicsőség korszakában milliók szenvedtek és néhány egyesek örültek, még pedig a nélkül, hogy akár az egyesek az örömöt, akár a milliók a szenvedéseket megérdemelték volna; most pedig néhány egyesek búslakodnak, a milliók örülnek, de a mint amazok a bánatot, úgy ezek az örömöt — megérdemlik

 

 

1880. 30. 486. Mulatóhelyeink a fővárosban.

V

Számszerűen kimutatott szomorú tény, hogy Budapest a világ egyik legegészségtelenebb városa, melyben a halandóság majd kétszerte nagyobb, mint egyéb európai sokkal népesebb városokban. Amiből az következik, hogy e dolgon lehetne és kellene segíteni. Lehetne tudniillik, mert az a körülmény, hogy kétszerte népesebb városoknak egészségesebb a levegője, azt mutatja, hogy a légkörre e tekintetben a túlnépesség nincs helyrehozhatatlanul megölő hatással. Azt látjuk, hogy a mely mérvben művelődik valamely néptömb, annál nagyobb mérvben fejti ki és alkalmazza azokat a módokat, melyekkel a nagyobb művelődéssel járó hátrányokat ellensúlyozhatja.

Mi is előhaladunk elég rohamosan, s ha kivált meggondoljuk, hogy félszázad óta indultunk csak meg s ez alatt elértünk odáig, ahová mások (jobb körülmények közt) századok alatt jutottak. Hát meg lehetünk elégedve haladásunkkal. De azért hiába, még mindig hátrább vagyunk, mint a művelődés élén haladó népek — nem ugyan már minden, de legalább némely dolgokban.

Lehet, hogy nagyobb fizikai épségünk az oka, de akárki tapasztalhatja, hogy az egészségügyi szempontok iránt feltűnően szenvtelenek tudunk maradni. Budapest fekvése oly szerencsés, természeti adományai oly számosak, hogy amíg Graz a nyugdíjas katonatiszteknek, az lehetne Budapest a világ epikúrjainak és élvezőinek.

A budapesti por és sár, melyről már könyvet is írtak, azonnal szemébe tűnik az érkező idegennek, és elijed tőle, megszökik, mielőtt tája szépségét s egyéb kellemeit megismerné. No hát, a por és sár — annak eltávolítása egy kis költségbe kerülne. Ennek különféle módjait ajánlgatják azok, a kik magukat e tekintetben szakértőknek tartják. Ezek közé tartozik a fővárosnak félmérföldnyi széles erdő-övvel való körül vétele, hogy föltartóztassa az alföldi Sahara repülő homokját. Persze, hogy ez szép is, hasznos is lenne, mert hiszen a futóhomok, melyben ma semmi sem terem, akkor meg lenne fogva, és az erdő rendes forgásban (turnus) vágatva, szép jövedelmet hajtana, s idővel gazdagon fizetné vissza a beléje fektetett csekély összeget. Hanem hát mindez mégis csak — pénzbe kerülne, és az egyszeri szolgabíró azt mondta az útjaink rosszasága fölött bámuló angolnak: jó ez ingyen!

De ha már elmulasztjuk azt, a mi pénzt kóstál, holott pedig hasznos és üdvösséges, hát ebből nem logikusan következik-e, hogy megcsináljuk azt, a mi ugyan szintén pénzbe kerül, de aztán — haszontalan, sőt egyenesen ártalmas is?

Íme, itt vannak közkertjeink, mulatóhelyeink: városliget, Orczy-kert, füvészkert.

Gyönyörű kedves helyek. Igazán alkalmasak szerelmi légyottokra, idilli mulatozásokra. Azaz hogy alkalmasak volnának fekvésük s lomb-dús díszítményeiknél fogva — sőt, a mi a bennük találtató tavakat illeti, hát ezek is igen oda illenének — hisz a tó egy szép tájéknak az, ami egy díszteremnek a nagytükör. Csak aztán igazán tavak is volnának, ne mindannyi egy-egy — mocsár, melynek egészségtelen kipárolgása, mint egy «mementó mori» vegyül a lombok, virágok illatába, s az utcai por elől menekülő fővárosi embert gondolkozóba ejti, vajon üde levegőt keresve, nem cserélt-e eben gubát, vagy még annál is rosszabbat?

Városliget, Orczy-kert, füvészkert — oly közel vannak, oly könnyen, hamar oda lehet jutni; és ez hatalmas, szinte döntő szempont a főváros lakosságának foglalkozó — tehát 9/10-ed része előtt. Van például 3—4 órai szabad ideje. Ezt mi jó lenne egy kissé tisztább lég szívására, szemeinek az unott kőfalak helyett üde lombokon való legeltetésére használni! Hát igen, kimegy valamelyik helyre egy fél óra, haza jön másik fél óra alatt; marad neki tiszta lég szívására két órája. Igen ám, de mindenütt egy-egy zöld köpenyeges, egy óriási tál epéhez hasonló bűzhödt mocsárral találkozik! Amit a réven bevett, a vámon kiadta. A mennyivel itt a növényzet járulna a lég üdeségéhez, azt a mocsár kigőzölgése annyival — vagy tán még nagyobb mérvben elrontotta!

El innen el! De hová? A Svábhegyre? Ah, az már felséges egy pont. Tisztalevegő, pompás kilátás! Hja, de mire kiért, azonnal csak induljon haza is! Szívta a port odáig, szíja megint hazáig! Ott időzésre nem marad ideje.

Az egyedüli hely, a hol a főváros lakója friss egészséges levegőt kaphat közelben, a Margitsziget, Az már való, hogy ily felséges, szinte tündérinek mondható hellyel kevés világváros dicsekedhetik. De ez az alsóbb rétegnek nagyon is elegáns és drága. Nagy szerencse, hogy ilyen is van egy, a módosabb, finomabb közönség számára; de a nagy tömegnek, a közönséges rétegnek, mely a fűben hemperegni, fesztelen mulatni szeret, és pedig olcsón vagy épen ingyen, nem alkalmas. A főváros lakossága közül alig egy századrésznek áll módjában a nyári hónapok alatt hűvös fenyvesek, havasok aljába vonulni; a többi 3—400 ezer ember is megérdemelné, hogy számára egészséges levegőjű kirándulási helyekről gondoskodjunk.

 

 

1880. 48. 786. Oroszlánvadászat. (Humbug nélkül.)

 

Igen is, humbug nélkül. Mert lehet ugyan valamely vadászkaland érdekes és érdemes a meghallgatásra egy kis humbuggal is, ha az vagy igen elmésen humoros és nevettető, s ekként mintegy a vadászoknál szokásos sulyok-elvetést parodizálván, nem is tart igényt arra, hogy komolyan vegyük; vagy ha a humbug oly ügyesen van gondolva, hogy azt gondolhatjuk rá,

 

si non e vero, e ben trováto. / Ha nem is igaz, de jó történet.

 

Hisz a regényről is tudjuk, hogy költött história, de azért élvezettel olvassuk, ha meséje, feszítő volta mellett a valószínűség színezetével bír.

Tehát jó a jó vadászmese, ügyes humbuggal is. Nem azért vagyunk oly nagyra a humbug — vagy magyarán hűhó — nélküliséggel, mintha báró Demanx szellemes hazugságaitól a halhatatlanságra való jogosultságot meg akarnánk tagadni. Csak azért, mert a mióta Gérard babérjai az európai becsvágyó Nimródokat nem hagyják aludni, azóta úgy terem a különféle sportlapok hasábjain az oroszlán és tigris (humbug) vadász, mint a gomba. Már most, ama oroszlánvadász kaland az érdekesebb, a melynek előadásánál az illető — őszintén bevallja, hogy ő bizony nem ment ki egyedül, társtalan, órányi távolra emberi laktól, a vadon rengetegbe lesni sötét éjjelen az állatkirályra, hanem bevallja, hogy ő bizony célszerűnek látta egy előbb jól megvizsgált fa tetejébe kuporodni, és onnan nézni végig, hogyan viaskodik háromszáz néger rabszolga az oroszlánnal….

Igazi vadászember tudja azt, hogy ha a legjobb lövő nyúl- vagy rókalesre jár, míg 30—40 darabot elejt, legalább kilenc-tízet elhibáz, mert a vad nem mindig jön lövésre, sokszor egyáltalán lehetetlen azt eltalálni. Pedig ugyebár, a nyúl- és oroszlán les között, csak van egy kis különbség? Csak másként doboghat az embernek szíve, ha még oly hős is, mikor oroszlánt és nem nyulat lát maga előtt?

Már pedig csak egyszer hibázza el az ember az oroszlánt, illetőleg: ha meglövi is, de nem úgy, hogy rögtön szörnyet haljon, mintha menykő ütötte volna meg, a magányos vadásznak legfeljebb a csizmája és a puskája marad a leshelyen, ő maga onnan soha többé vissza nem tér, hogy elmesélje vitéz kalandjait. A medve mozdulatai nehézkesek és nem oly villámszerűek, mint az oroszláné, melynek szőkését a szem nem is kísérheti rendkívüli sebessége miatt. A medve két lábra áll és mintegy kínálja mellét a vadásznak. A mellett ostoba is, mert csata esetén sokáig vesződik egy-egy vadásszal. Míg az oroszlánnak az a cudar szokása van, hogy ha egy állatcsordára vagy egész csapat emberre bukkan, hát nem vesződik egy-egy darab ellenséggel sokáig, csak épen egy-egy tized másodpercig; egyikről a másikra ugrik, egy szempillanatban farkával, karmával, fogaival négy-öt embert sebez meg halálosan…

A mintegy háromszáz emberből álló hadcsapat közel érvén a cserjéhez, kört képezve haladt a rettenetes fekhely felé, mindig összébb szorulva, úgy, hogy midőn egészen körülfogták, már alig öt-hat méter távolban állottak attól. Egész idáig csöndben haladtak, de itt aztán adott jelre egyszerre nagy lármát ütöttek. Az oroszlán azonban nem mutatta magát, és csak akkor szökkent föl, midőn az egyik ember dorongot hajította a bokorba. Első kísérlete volt, hogy át akart ugorni a széles bástyát képező embercsoport fölött, de ez nem sikerült neki, s visszatért jól megszurkáltan az üresen maradt kis kör közepére, mintegy kipihenni magát. Itt aztán sűrűen hullott feléje a dorong, és midőn ezek egyike a lapockáján jó mélyre behatolt, ekkor kezdte meg igazán az elkeseredett élethalál-harcot….

A vadászok elhallgatják, miszerint leshelyeiket valamely sudár fa ágain vagy meredek kőszirt lapján választják, a hová a megsebzett oroszlán fölhatolni képtelen.

Nem a bátorságot, de a siker lehetőségét kell kétségbe vonnunk. Hogy valaki elszánja magát arra, hogy egymaga kiüljön egy sötét vadonban oroszlánt lesni, ez végre nem lehetetlen. Lehet valaki elszánt, mint egy öngyilkos; lehet jó lövő; de a ki tudja, hogy a legnyugodtabb vérű, legügyesebb lövőnek is mily ritkán sikerül lesből éjjel, egy ártalmatlan szarvast is úgy eltalálni, hogy az rögtön összerogyjon. Aki meggondolja, hogy az oroszlán szíve, agyveleje sem nagyobb célpont, mint egy süldő nyúl, és hogy ha első lövésével nem ezt találja, úgy menthetetlenül veszve van. Az igen jól tudja azt is, mit tartson azon vadászok meséiről, a kik azzal dicsekszenek, hogy magányos vadászataikon sikerült nekik nem egy, de tíz-húsz darab oroszlánt vagy tigrist elejteniük.

 

*

A további évfolyamok lapszámaiban Vajdának még több tárcája olvasható. Az 1880-as évfolyamban még: Porond királyok /566. oldal/ és Napóleon emléke /578. oldal/.

*

1870-tõl haláláig, a Kisfaludi Társaság munkatársaként a Vasárnapi Újságban, s melléklapjában a Politikai Újdonságokban jelent meg legtöbb írása.

 

hu.scribd.com/doc/64783314/Vajda-Janos-Elete-es-munkassaga

 

*

 

Vajda János összes művei VII.

Publicisztikai írások

Akadémiai Kiadó

Budapest

1979

 

…A hírlapíró Vajda mindössze egy nyomtatott lapot kapott…Hasonlóan lakonikus

a Vasárnapi Újságra és még két lapra szánt két oldal…

epa.oszk.hu/00000/.../MKSZ_EPA00021_1976_92_01-02_110-119.pdf

 

A VII. kötetben egyetlen, a Vasárnapi Újságban megjelent írást sem találunk.  Lásd még az alábbi fejezetet. G.

h12-14

 

Vajda János