h 12 – 4 2011. 09. 09. – 2011. 10. 20.

A NYUGAT elődei I. rész

A Vasárnapi Újság 1854 – 1889. évi számaiból

Tartalom

Bevezetés

A Vasárnapi Újságról

Hirdetés, 2011

1863. 1. Tompa verse és a szerkesztő megjegyzése

1877. Huszonöt év küszöbén

1879. Gyulai Pál

1882. Előfizetési fölhívás

1904. Mikszáth

Első szám fejléce

Pákh Albert és a munkatársak

Versek

Hazaiak

Műfordítások

Technika

Hírek

Politika

Függelék /1876. évfolyam és 1880.39. szám tartalma/

Bevezetés

Arany János 1882-ben halt meg. A Nyugat első száma 1908-ban jelent meg, Ady verseivel. A két dátum közötti korszak egyik hosszú életű /67 évig jelent meg/ lapja a Vasárnapi Újság. A hetilap élettartama jóval meghaladja az Arany-Ady közötti időszakot. A Vasárnapi Újságból válogatott írások műfaj-szerinti csoportosításban követik egymást. Azon belül a versek idézésénél ábécé-, a többi fejezetben időrendben következnek a szövegek.

A válogatást két részre bontottam, 1889-ig terjed az első rész, ez 35 évfolyamot tartalmaz. Politikai írásokon, versen, novellán, könyvkritikán, színházi tudósításon, a társasági élet hírein kívül olvasható a lapban számtalan műszaki tudosítás. Tájékozódhatunk a gőzhintóról / ló helyett szén, illetve gőz a hajtóerő/, a csatorna-alagút terveiről. 1852-ben a dagasztógép ”vas pléhből készült”. Benne a tésztát ”szárnykészület” keveri. 1860-ban Debrecenben cukorgyár működött.

A szerkesztők enciklopédikus lapot terveztek. Ezt szemléltetik az évfolyamok tartalomjegyzékei. /Az 1876. évi és az 1880. 39. szám jegyékét függelékbe helyeztem./ A verseket bővebben válogattam. Közöttük megfér egymás mellett Arany és Lisznyai Kálmán, Madách és Szabolcska. Alig található olyan lapszám, melyben ne olvashatnánk verset. Több jeles műfordítás /Burns, Heine, Longfellow, Schiller/ is megjelent. A hazafias verseket a király és családja iránti hűséget tanúsító írások váltják. A változatos szöveghez kiváló illusztrációk, fotók illeszkednek. A Vasárnapi Újság 1854 – 1921 között minden évben – a háború alatt is - megjelent.

A Vasárnapi Újságról

Hírdetés, 2011. 07. 27. Eladó egy 1876 február 6-án kiadott eredeti Vasárnapi Újság.Leginkább Deák Ferencről van benne szó, hisz előtte egy pár nappal temették. Megtalálható benne hirdetés, sakkjáték, gyászjelentés. Irányár: 50 000.- Ft.

1863. 1. Újévi üdvözlet

Tompa Mihály a Vasárnapi Újság szerkesztőjéhez.

Fogadd az újév első reggelén

E kézszorítást, régi jó barát!

Ez a kéz egyiké a tíz közül

Kik egykor oly vígan s gondatlanul

Látták az év intő fordulatát.

S föl sem vevék az elkallóit időt.

Ifjak valánk. Emlékszel-e reá?

Néhány év csak s régen volt az nagyon...

Lapod járjon be kunyhót, palotát,

Szegény e gazdag körül végezze tisztét

Meghozva mindeniknek a mi kell...

Nézzen reánk s értesse meg magát,

Miképpen a jól festett kép szeme

Megszűnés nélkül a nézőre néz.

S mely hűn köszönt minden vasárnapot,

Hasznos, vidám szép ünneplést szerez:

Lapoddal a tíz év fordulatát

Még sokszor ünnepeld! Isten veled!

Tízedik évi szerkesztői pályánk küszöbén a hozzánk érkezett nagyszámú buzdító és elismerő nyilatkozat között a jelen üdvözlet volt egyike legkellemesebb meglepetéseinknek Kérjük figyelembe venni, hogy az üdvözlő szózatot egy barát írja barátjának, ki a szeretet elnézésével ítéli tetteinket; továbbá azt, hogy ezt a költő Tompa Mihály írja. Elég ok arra, hogy a szép költemény közzétételénél egy perecig se habozzunk. Szerk.

1877. 52 A 25-ik év küszöbén. Három dolog van a világon, melyről általánosan el van ismerve, hogy annál jobb, minél régibb; a jó bor, a hegedű és a hírlap…Mikor lapról van szó, bocsássák meg nekünk olvasóink, hogy önmagunkról beszéljünk egy kicsit.

Az új évvel 25-ik évfolyamába lép lapunk. Mikor a Vasárnapi Újság megindult, szomorú idő volt. Szerte hevertek még a romok mindenütt a feldúlt országban s az ütött sebekből még javában serkedt a vér. Arról volt szó, hogy újra fölépítsük ledöntött nemzeti világunkat…Az újra ébredni kezdő nemzeti erőt kellett egyes gyúpontokba gyűjteni, hogy ott szervezkedvén, közrehasson az újjáteremtés munkájában, a mennyire lehet…A szabadságharc után volt egy időszak, a mikor egyetlen magyar lap se jelent meg Budapesten. Az irodalom munkásai széjjel voltak szórva, s lappangva bolyongtak, a kiknek az erőszak üldöző kezét elkerülni sikerült. A többi halva, vagy rabságban élve. Később megengedték, hogy magyar nyelven is megjelenhessen valami nyomtatvány, melyről a hatalom gondoskodott, hogy az „jó szellemű" legyen. A cenzúra árnya ült a tintatartó fölött, s volt gondja rá, hogy annak mélyéből egy-egy szabadabb gondolat, egy-egy „veszedelmesebb" eszme szárnyra ne kaphasson. S a mennyiben ily körülmények közt lehetett, megszületett néhány magyar lap is.

Ez időben keletkezett a „Vasárnapi Újság"… enciklopédikus lap, képekkel. Egy hírlap, mely mindenről beszól s az egész világot felöleli, a szellemit úgy, mint az anyagit. Csendes, szelíd olvasmányok tára, mely nem izgat, sőt leköti, csillapítja a még ingerült idegeket…

A „Vasárnapi Újság" elérte tízedik esztendejét, a mikor megülhette első jubileumát. Elérte a 10 000-ik előfizetőt. Egész hadsereg! Soha még magyar lapnak ennyi előfizetője nem volt azelőtt. De ezzel még nem érte végét a szaporodás. „Kakas Márton levelei" és a „Szerkesztői mondanivalók" igen megnyerték a közönség tetszését s érkeztek levelek, melyekben ki volt fejezve az óhajtás, bárcsak az egész lap ilyenekkel volna tele…a legnagyobb csapás, mely érhette, — megalapítójának és tizenhárom év óta szerkesztőjének, Pákh Albertnek kora elhalása - sem rendíthette meg. Pákhot túlélte műve, s megmaradt legszebb emlékének, sőt a kedvezőbb körülmények még emelték, gyarapították — alakját megnagyobbítani, tartalmát szaporítani kellett.…Nem egy ház, nem egy család van e hazában, mely a „Vasárnapi Újságot" megindulása percétől fogva járatja, s egész tekintélyes könyvtárrá látta nőni olvasó állványán. Módjában áll végiglapozni e mozgalmas kornak történetén. Háború volt az orosszal, mikor e lap megindult; háború van az orosszal, midőn 25-dik évfolyamába lép. Mi lesz, ha e lap ötvenéves jubileumát üli meg Megérjük-e vajjon?

- s – s –

A VASÁRNAPI ÚJSÁG HUSZONÖTÖDIK ÉVFORDULÓJÁN.

Nagy Miklós úrhoz, a Vasárnapi Újság szerkesztőjéhez. Buda-Pest, márc. 5. 1879.

Tisztelt szerkesztő Úr!...A lap alapítása körülményeit jól ismerhetem, mert magam is részt vettem benne, a mennyiben e lap keletkezésekor két hónapig tagja voltam a szerkesztőségnek. Huszonöt év sok idő; egy s más elhalványult emlékezetemben, s talán oly részleteket is elfeledtem, a melyek önt és olvasóit érdekelhetnék. Azonban arra most is élénken és fájdalommal emlékszem, hogy mily nyomorult politikai és irodalmi viszonyok között éltünk…

Egy nap 1854. elején Pákh elmondta nekem, hogy újra szerkesztő lesz: Heckenast már fölterjesztette a kormányhoz. Egy olcsó képes lapot fog szerkeszteni, a Vasárnapi Újságot, mely hetenként egyszer jelen meg. Brassai-tól kölcsönözte a nevet, a ki egy ily című lapot tizenhárom évig szerkesztett Kolozsvárt… minden számában egy kép lesz, a melyet Heckenast külföldi képes ; lapoktól hozat, de hébe-korba egy-egy eredetit! is készíttet itthon. Mi lesz a lapból, nem tudja; az volna legjobb, ha magyar Illustrierte Zeitunggá lehetne átalakítani, de ide több pénz, több kép, több dolgozótárs és nagyobb közönség is kellene…

A lapnak két rovata részesült különös tetszésben. Jókai Kakas Mártona s a szerkesztői mondanivalók. Ez utóbbit a legtöbbször Pákh irta…

Írtam is koronként lapjába, a mely megnagyobbodott, megszépült a gazdagabb lett képben és tartalomban egyaránt. Még 1855-ben egy társlap járult hozzá a Politikai Újdonságok. E két lap fontos küldetést teljesített. Az elnyomatás szomorú korszakában nemcsak vigasztalója volt a közönségnek, hanem ébresztője is. Ápolta a jövőbe vetett reményt, virrasztott a halálra sebzett nemzetiség betegágya fölött, szította a szunnyadozó hazafi-érzést… oly közönséget teremtett és növelt fel a magyar irodalomnak, a mennyit magyar enciklopédiai magyar lap még soha…

Tisztelettel: Gyulai Pál.

Előfizetési fölhívás A Vasárnapi Újság és a Politikai Újdonságok 1882. évi folyamaira.

A Vasárnapi Újság és társlapja, a Politikai Újdonságok a legrégibb hetilapja a magyar közönségnek. Hitünk szerint e szerencséjét annak köszöni, mert föladatában: az események elbeszélő és rajzolatos föltüntetésének elérhető gyorsaságában nem engedi magát megelőztetni. Bármily időt érjen, kifog a koron, mert mindig előtte jár, soha mögötte el nem marad. ígéreteit mindig teljesíti, sőt azon volt, hogy az előforduló körülményekhez képest azokat még tetézze. Maradunk jövőre is e törekvésünk mellett.

Programunkat ismeri a közönség: hű tükre lenni a közéletnek, igaz tolmácsa a hazafias közvéleménynek, képe a nemzeti haladásnak. E célra, lapunk irodalmi és művészeti tartalmának összeállításában legjelesebb íróink és művészeink közreműködése biztosítva van.

1904. 1. Mikszáth Kálmán: ÖTVEN ÉV.

A VASÁRNAPI ÚJSÁG mostani számával az ötvenegyedik évfolyamba fordul; ötvenszer ötvenkét részre aprózta fel a lefolyt félszázadot, megjelenvén minden vasárnap pontosan előfizetőinél, kik közül az elsők már a temetőkben alusznak.

A mai generáció előtt már úgy tűnhetik fel a «Vasárnapi Újság», mint egy régi ismerős, akit már akkor, midőn születtek, ott találtak a háznál (még a nagyapó is ezt olvasta a rezes okulárén keresztül). Kolosszális változás, daczára annak, hogy maga az újság hű maradt ötven év előtti programjához, az ismereteknek úgy képben, mint szövegben való terjesztéséhez, különös tekintettel a magyar viszonyokra. A magyar kultúra lebegett alapítója, a jó öreg Heckenast Gusztáv, és szerkesztője, a keserű humorú Pákh Albert előtt, mikor az első számmal neki indultak 1854-ben, március 5-én (a régiek mindent a tavaszi rügyezés idejében kezdtek) a bizonytalanság ködének. Ma is csak azt csinálja becsületes komolysággal és lelkiismeretességgel a Vasárnapi Újság, a mit azon a napon megkezdett. Milyen öreg lett azóta a világ és mennyit haladt: az első számban a kőszénnel való fűtést ismerteti a gondos szerkesztő, az utolsóban a rádium felfedezőit mutatja be…

Egy bájos leányarc mosolyog reánk az egyik számból. Fölteszem a szemüveget, hogy ki lehet? Hát olvasom, hogy I. Ferencz József császár jegyese, Wittelsbach Erzsébet. Egy másik szám képén egy puskás csapat van megörökítve a compiégnei erdőben: Napóleon múlt heti vadászata…

Felette nehéz viszonyok közt indult meg ez az öreg újság. Se publikum nem volt, sem írók. A szabadságharc elsöpörte mind a kettőt. Az írók vagy ki voltak zárva az országból, bujdosván idegen népek között, vagy be voltak zárva itt az országban. Az urak, mint bűnrészesek szintén ott künn bujdostak, t. i. a jobb fajtája, a rosszabb fajta pedig nem kompromittálta magát azzal, hogy magyar újságot járasson…

Egy-egy novelláért tíz-tizenöt forintot kapott az író, pedig két-három hétig hordta a szíve alatt, ugyanannyi ideig írta impúrumban és tisztázta le, s végre harmadszor annyi ideig sikerült kivasalni a szerkesztőből a tizenöt forintot…

A pennaforgatás mestersége olyan különösség számba ment, mint most a holdkórosság vagy az arabs nyelv tudása. Ötven évvel ezelőtt még bajos lett volna, mint a hogy ma, arról írni a lapban, ami történt, akkor még megfordítva volt: az történt a lapban, a miről írni tudtak a rendelkezésre álló erők…

olvasó közönség lassan nő, nagyon lassan, de mégis csak nő, az idő enyhül, a világosság napról-napra hosszabb egy tyúk-lépéssel, a cenzúra erőtlenebb, a lap is csínosodik, mint egy bakfis, ki levetkezi szögletességeit, kibontja bájait, vézna tagjai megtelnek, kigömbölyödnek s alig észrevehetően fejlődik egyéniséggé…

Pákh Albert meghalt. Azt lehetne hozzátenni: miután egy erős gyermeknek adott életet…úgy dolgoztunk azóta mindnyájan, mintha ő most is bent feküdnék a szomszéd szobában és a szedésben át meg át olvasgatná majd rosszalló, gúnyos mosolyával, vagy helyeslő szelíd kék szemével a dolgainkat. És ez az a nagy titok, hogy a "Vasárnapi Újság» megmaradt így, megszépülve, megifjodva és a régi zamatjában még most is, — mikor a szecesszió és az európaiasság mindenről lesöpörte a faji karaktert, mint a hogy a szilvának lemegy a hamva, ha megmossák s megváltozik az íze, ha megaszalják.

1854. március 5. 1 szám

Az első szám címlapja, alatta az Omer basa című írás, egyben beköszöntő.

A Vasárnapi Újság hetenként egyszer egy nagy negyed-rétű íven meg fog jelenni. Előfizetési díj helyben: március, április, május és június hónapokra, azaz : négy hónapra 40 pkr. (Házhoz küldve 1 pft.)… Landerer és Heckenast, Egyetem utca, 4. szám, Pesten. / A fejlécről. G./

Omer basa.

Lapunk programjában megígértük az olvasó közönségnek, miszerint a tőlünk kikerülő cikkek sok mindent fognak tartalmazni, ami a költészet, művészet, gazdászat és napi élet körében nevezetességgel bír, s alig hisszük, hogy e sokoldalú ígéretünket egyszerűbben válthassuk be, mint e soraink alatt lovagló férfiú életének leírásával…

VEZÉRESZMÉK

Bizonyára én is szeretem, hogy magyar embernek születtem, s ha még egyszer újra születetnék s beleszólásom volna, megint magyarnak születnék.…Ha a magyar faj életre valódiságát be akarjuk bizonyítani, ne kezdjük azt a tőlünk idegen nyelvű fajok kigúnyolásával, hanem azzal, hogy tudjunk nekik példát mutatni a közös műveltség felé való haladásban; s ha látjuk törekvéseiket, nyújtsunk segédkezet nekik.

Ha a MAGYAR szorgalma által magának jóllétet szerez,

Ha esze által magát tekintélyessé teszi,

Ha műveltsége által eléri a legelső népeket,

És ha mind e törekvésben karöltve halad a nálánál nagyobbakkal és kisebbekkel,

Akkor bizonyította be, hogy életre illő,

Akkor büszkesége árán vásárolt szeretetet és a mi a szeretet alapján fekszik, az a legerősebb fundamentumra van építve.

A magyar fajnak egy nagy hivatása van: Hivatása bebizonyítani, hogy a keleti fajok mennyire képesek a műveltségre.

Ez által mindig a világ szemei előtt fogunk állani…

* * *

1879. 11. Pákh Albert, a lap első szerkesztője, megindulásától kezdve, egészen 1867. február 10-én bekövetkezett haláláig. A kitűnő beszélyiró és humorista saját neve alatt aránylag kevés önálló czikket irt lapjába. De szerkesztőségének tizenhárom éve alatt— azon a másfél éven kivül, mikor betegsége miatt külföldi fürdőn tartózkodott s csak a távolból folyhatott be a szerkesztésre, — alig volt szám, mely egyengető, átdolgozó, szerkesztő kezének s gondjának nyomát ne viselte volna magán. A tollából folyt számtalan apróbb, napi és vegyes közleményen kivül, kivált eleinte, mig irókat is kellé nevelni a saját czélu és irányú lapnak, a nagyobb czikkek igen nagy részét a szerkesztőnek kellé javítani, részben átdolgozni, néha egészen is újra írni. Az egész lapon az ő szelleme lengett, az ö kedélye mosolygott, az ő ismereteinek sokoldalúsága s egészséges irályának szelid fénye tükröződött; a szerkesztés feladatát nem a gépies összeállításban, a rendelkezésre álló anyag egyszerű egymás mellé sorozásában, hanem abban az értelemben vette, hogy minden, a mi alapban megjelen, annak határozottan kitűzött czélját és irányát szolgálja s az írók egyéniségei a közös czél összhangjában egyesüljenek.

Arany János, Tompa Mihály, Szász Károly, Jókai Mór, Heckenast Gusztáv /1879. 11/

Pákh Albert, Gyulai Pál, Ipolyi Arnold, Szemere Miklós, Pálffy Albert /1879. 11/

* * * *

Versek

Hazaiak

Ábrányi Emil

Arany János

Dömötör János

Fejes István

Gyulai Pál

Jókai Mór

Madách

Lisznyai Kálmán

Petőfi István

Petőfi Sándor

Pósa Lajos

Reviczky Gyula

Sántha Károly

Szabolcska Mihály

Szász Károly

Sziklai Soma

Thaly Kálmán

Tompa Mihály

Vajda János

Vörösmarty Mihály

Műfordítások

Bolgár népköltészet

Burns

Byron

Heine

Longfellow

Moore

Schiller

1883. 7. ÁBRÁNYI EMIL: ARANY SIRJA.

(1883. január 4.)

Áll a költő sírja temetői csendben,

Nincs körülte senki,

Csak az ég borít rá hosszú, sűrű fátylat,

Égből esett friss hó szelíden belengi.

A babér a fejfán réges-régen hervadt;

Mint a beteg karja

Öleli sorvadtan; alig mer zörögni,

Nehogy édes álmát oda lenn zavarja.

Messze bolygó szélvész suttogóra válik

Sírja mellett járva,

S oly rejtélyes dalt zúg, mint est-fuvalomban

A romok közt függő, ott felejtett hárfa.

Ha magányos vándor, sírok közt haladva,

Nappal arra menne,

Nem sejtené soha, hogy magasztalt költő,

Ország szeme fénye porladozik benne.

Pompázó fölírás, felnyúló szobor-disz,—

Nem hirdeti semmi,

Hogy a legnemesb szív, a leggazdagabb fej,

A legáldottabb kéz tért ide pihenni.

Áll a költő sirja temetői csendben,

Imitt-amott lábnyom,

Zarándokok nyoma, kik eljárnak hozzá,

Áldozni, zokogni eme szent oltáron.

De mikor az éjfél leborul a földre,

Ragyogó nagy árnyak,

Mintha meteorok szerte röpködnének,

Izzó gyorsasággal közelébe szállnak.

Legelöl Attila! Rettentő kezében

Az istennek kardja;

Fénye felcikázik a felhők boltjáig,

S tisztelet jeléül a földig lehajtja.

Magyarok királya, Nagy Lajos, utána,

Sugárzó bíborban,

Visegrádnak népe, hófehér leplébe',

Magyarok királyát ott követi sorban.

Fölemeli jobbját és a zászlós kopját

Lobogtatja Toldi!

Bűvös-bájos dallal, epedő sóhajjal

Szondi két apródja, íme jő dalolni.

Seregestől jőnek, daliás időnek

Büszke daliái,

Ünnepélyes éjen, meghajolva mélyen,

A dalnok sírjánál virradtig őrt állni.

Jön a sok szép gyermek, Etel-közben termett

Rózsa-koszorúval,

Azután a vének, s felhangzik az ének

Mozgó szellemajkon földöntúli búval.

És a hadak útja, mely szikrázva futja

Az eget keresztül

Lobog, mint a fáklya miriádnyi lángja

Csoda tündökléssel, le a sírra rezdül.

Temetői csendben, kísértetes órán

Meggyullad a föld s ég,

Mint mesés északfény, felséges pompában

Ott ragyog fölötte a magyar dicsőség!

44. 1882. okt. 29. /A lapot Arany emlékének szentelték. G/

ARANY JÁNOS TEMETÉSE.

Az akadémia palotájának márványos csarnokában emelték föl a ravatalt, s itt láthatták még egyszer tisztelői a nagy költő arcát, melyet az utóbbi évek megőszítettek, s a betegség megviselt. Köröskörül gyászlepel borította a falakat…A koporsó körül egyetemi ifjak állottak kardosan. Reggeltől délig özönlött a sokaság. Két órakor többé nem bocsátottak be senkit, csak a temetésre meghívottakat. Jöttek a miniszterek mindnyájan… gróf Andrássy Gyula, Majláth országbíró, Haynald bíbornok, a honvédség tábornokai… a tud. akadémia, a Kisfaludy- és Petőfi társaság tagjai… Az egyetemi tanulók hosszú nagy vonalában elől az önkéntes katonák állottak.

Három órakor érkeztek meg a ravatalhoz a család tagjai, s a gyászolók bensőbb ismerősei. Az özvegyet fia és veje: Szél Kálmán ref. lelkész vezette. Unokája: Szél Piroska és Arany Lászlóné foglaltak helyet az özvegy mellett a temetési szertartás alatt; körülöttük a Csengery, Gyulai, Szalay és Szász-családok női tagjai. Felhangzott a nemzeti színház énekkarának bánatos dallama…

Szász Károly minden jelenlevő mély meghatottsága közt mondta el az akadémia megbízásából az emlékbeszédet…

1855. 1. Arany: A vén gulyás

Egy pohár bor a kezében –
Bora elfogy, keze reszket, –
Vén gulyás ül a karszéken,
Múlt időkre emlékeztet.

Hosszú évsor nyomja vállát:
Száz esztendőt emlegetnek;
Elég volna hagyománynak
Elég volna történetnek!

Ifj’ urakkal iddogál sort,
Kik, mint gyermek a toronyra,
Oly bámulva, oly szédülve
Néznek e nagy életkorra…

S leül biztos öntudattal,
Hogy rendén a számadása;
Nem hiányzik-e majd végül?
Nem én dolgom, –azt ő lássa.

S újra felpirul kedélye,
(Hadd búsuljon, a ki káros!)
Jót iszik rá és felkurjant:
„Hej! Nagy-Kőrös híres város…”

hu.wikisource.org/wiki/A_vén_gulyás

1878. 1. Arany Jánostól, kinek a „Budapesti Szemlében megjelent költeményét lapunk múlt számában közöltük, ma ismét bemutathatunk egy szép költeményt, mely a „Magyar Bazár" újévi számában jelent meg, örvendetes jeléül annak, hogy rég hallgató koszorúsunk újra megszólalt… tőle egy kisebb terjedelmű költői elbeszélés fog megjelenni nemsokára, mely alkalmasint a Kisfaludy-társaság nagy gyűlésén kerül felolvasásra. — A fentebb említett költemény íme itt következik:

A lepke.

Zöld lepke, mint hulló levél,

Melyet tovább legyint a szél,

Nem száll, virágot lepni meg,

Csak lenn, az út porán libeg.

Nincs feltűnő bársony meze,

Csilló pora, fénylemeze;

Virágkorát most éli bár,

Oly színhagyott köntösbe' jár…

Sorsom pedig, s egy méla gond

Egemből már a földre vont;

De nem remény-magot vetek:

Azt nézem: hol pihenhetek?

Arany János, rég hallgató koszorús költőnk ismét megszólalt. A „Budapesti Szemle" januári füzetében Tölgyek alatt című költeménye van, melyet a „Hon" karácsonyi száma közöl… A szép költeményt itt közöljük.

A tölgyek alatt.

(Margitsziget.)

A tölgyek alatt

Szeretek pihenni,

Hova el nem hat

Város zaja semmi.

Zöld lomb közein

„Áttörve" az égbolt,

S a rét mezein

Vegyül árny- és fényfolt.

A tölgyek alatt

Oly otthonos itten!

Évem leapadt:

Íme, gyermek lettem,

Mint mikor a tölgy

Sudarát megmásztam,

Hol seregély költ —

S vígan madarásztam…

A tölgyek alatt

Vágynám lenyugodni,

Ha csontjaimat

Meg kelletik adni;

De, akárhol vár

A pihenő hely rám:

Egyszerűen bár,

Tölgy lenne a fejfám!

/1877. aug. 5./

1885. 10. Arany: Oh! ne nézz rám

Oh! ne nézz rám oly sötéten

Pályatársa életemnek,

Mint midőn az őszi felleg

Húzza árnyékát a réten;

Nézz szelíden, nézz mosolygva:

Férfié az élet gondja.

Bárha csügged hív barátod,

Nincs enyelgő tréfa nyelvén,

S a kemény sors vésze kelvén

Arcom elborulni látod;

A te szíved ez ne nyomja:

Férfié az élet gondja.

Dörgve hull a nagy zuhatag,

Szirthez illik rémes árnyék;

De szelíd a róna tájék.

Zengve lejt a völgyi patak,

Mely a zöld virányt befolyja;

Férfié az élet gondja.

Hát ne nézz rám oly sötéten;

Zúgjanak bár künn a vészek,

Csak ez a kis enyhe fészek,

Ez maradjon mindig épen:

Szívem a bajt könnyen hordja:

Férfié az élet gondja.

NÉGY KÖLTÖ, NEJÉRŐL összeállításban Arany fenti versén kívül még olvasható: Vörösmarty: A merengőhöz.

(Laurának.) ; Petőfi: Hozzám jössz-e? és Tompa: Távolból c. verse /G/

* * *

1860. 39. Arany János lapja, a „Szépirodalmi Figyelő" november elején fog megindulni, mint rendes hetilap. Tulajdonos-szerkesztője Arany János, kiadója Heckenast Gusztáv lesz. Addig is, mig bővebben szólhatnánk az új vállalatról, örömünkre válik, a fentebbi tényt olvasóink tudomására juttatni.

1877. 2. Dömötör János: Száll az idő

Száll az idő, nap jön napra,

Év jön évre szüntelen,

Derültebbre, borultabbra

Ritkán fordul életem.

Elérem már azt a révet,

Melybe úgy óhajtozom,

Hol magános kis szigetbe'

Csónakomat láncra kötve,

Terhem híven hordozom

S emiékimnek áldozom…

Menthetetlen összetörtem

Régi eszményképeim,

Melyek egykor megbűvölten

Csalták, vonták lépteim.

Földön járva, égbe szállva,

Minden ember útja egy:

Minden ponton egy ég föd be,

Minden pályát egy vég köt be;

S állj bár büszkén vagy remegj,

Halál ellen egyre megy.

Dönthetetlen tudományom,

Nem inog, mint Hamleté

Hogy kövesse, nem kívánom,

A ki el nem érheté.

Oh, mert drága tudomány ez,

Nagy az ára: bármit ér!

Érte mindent eltapodtam,

Szívemet is megtagadtam,

S félek mégis, mégis él

S ki a sírig elkísér.

Dömötör János (1843 – 1878) királyi tanfelügyelő, a Kisfaludy-társaság tagja, költő

mek.oszk.hu/04700/04734/

1888. 3. Fejes István: TETŐN.

Tetőn vagyok ma már. ormára jutván

Ama parányi kornak, mely enyém,

S mely reng ma még, mint reng a kicsi hullám

A Végtelenség roppant tengerén.

Nagyot lélegzem itt fenn és megállok,

Szemem' a könnytől megtörülgetem,

Hogy széttekintve lássam: merre szállok?

És merre jöttem a tetőre fel?.. .

Övet szorítok, jöjjön a jövendő !

Mélységinél nem szédül meg fejem;

Hol véget ér az, a mi eltűnendő,

Új-fényt derít rám ott a Végtelen.

Szívem szerelme, mely lángol s lobog még,

Lejtőmön is világol és vezet,

S ha majd napom a tengeréjbe omlék,

A sírba viszem ez öröktüzet!

Gyulai Pál: FALUN.

Elfáradtam Pest zajában,
A hiúság vásárában,
Lelkem ki nem bírja már!
Rejts el völgy, takarj el erdő,
Enyhíts fű, fa, illat, szellő,
Vidíts föl dalos madár!...

Fáradalmam' hadd pihenjem,
A világot hadd feledjem.
De mi már elveszve rég
Az életnek derüs képét,
Szívem egy-egy szép emlékét,
Hadd álmodjam vissza még!

1880 VÚ. 1880. 481. oldal

1855. 1. Jókai Mór: Új év kezdetén.

Aki esztendő első napján meg tudná mondani, mi fog történni esztendő utolsó napjáig?

Azt neveznék bölcs embernek!

Pedig semmi sem könnyebb ennél.

Aki becsülettel kezdi, becsülettel végzi.

Aki szorgalmas, az gyarapodni fog….

…És akkor elmondhatjuk bizton, hogy az esztendők jövője csak e három szón alapszik:

A szív tiszta kívánsága.

A kéz kitartó munkája.

És az Isten áldása onnan felül.

Legyen e három velünk és olvasóinkkal ez új évben.

1856. 1. Lisznyai Kálmán: Nemzeti dal.

Magyarország mennyország!

Életem édene :

Legyen áldott földed

Mindenik porszeme

Fejedelmi Ősföld!

Szent föld! illik rája

Az áldásnak búza-

Virágkoronája.

— Szívem ezt kiáltja :

Hazám, édes hazám,

Magyarok hazája!

Magyarország ős ország:

Népanyaszentegyház,

Hol vérségünk ezer

Esztendeje tanyáz.

Hír, dicsőség fészke,

Órjás palotája;

A világon leghősb

Vitézek tanyája.

— Szívem ezt kiáltja :

Hazám, ős hazám, a

Bátorság hazája!...

Hej nincs ily mesés ország

Óperencián túl:

Abból is jósol a

Nép, hogy szalad a nyúl.

Képzetében szintúgy

Hemzseg a sok tündér.

Fű, fa, babonát rejt,

Beszél az ontott vér.

— Szívem ezt kiáltja:

Hazám a tündérek,

Szellemek hazája!

Hej nincs ily hívő ország:

Három az Istene,

Temérdek a szentje,

Szent a természete.

A kebele Egyház,

A szíve meg oltár,

Ahol a Megváltó

Koszorús képe áll.

— Szívem ezt kiáltja:

Hazám a hit, remény,

Szeretet hazája!

/ A refrénben még előfordul: Hűbb szívek… Barátság…Dalok…Csárdás…Ábrándok…hazája. G./

Lisznyai (lisznyói) Damó Kálmán (Herencsény, 1823. október 13.– Buda, 1863. február 12.) költő, a Tízek Társaságának tagja.

Petőfi Sándor, Jókai Mór, Tompa Mihály,…Bérczy Károly…

1876. 2. Madách Imre hagyományaiból.

Pereat

Soká hívénk mindég hiába
S megint csak hittünk, bár a hit
Mindannyiszor hiú lidércként
Sárban hagyott, hínárba vitt.
El hát a hittel, félre véle!
Fel, fel, kiáltsuk: pereat
Szívünkben úgy, miként ez a bor -
S vágjuk falhoz a poharat.

Soká szerettünk mindhiába,
Mi áldozánk, más élvezett,
Hej, aki gyűlöl, nem csalódik,
S nem fosztja meg a szeretet.
El hát a szeretettel végre,
Fel, fel, kiáltsuk: pereat
Szívünkben úgy, miként ez a bor -
S vágjuk falhoz a poharat.

Rég kábít a remény csilláma,
Míg szívünk vére folydogál,
Kétségbesetten jól tudom, hogy
Régen kiszenvedt volna már.
El hát, el a reménnyel végre!
Fel, fel, kiáltsuk: pereat
Szívünkben úgy, miként ez a bor -
S vágjuk falhoz a poharat.

És mégis hogyha elvesz a hit,
El a remény és szeretet,
S helyette kétely, gyűlölet, meg
Kétségbesés foglal helyet:
Akkor mi is, s vélünk min a szív
Hőbb vágya függ - mind pereat,
S mint hogyha elfogy a nemes bor,
Vágjuk falhoz a poharat.

mek.oszk.hu/

A „Pereat” szó jelentése vesszen! – ez a pereo latin ige felszólító módú egyes szám harmadik személyű alakja.

www.madach.hu/tanulmanyok

1884. 13. Madách Imre: A világ baja.

Szép volna, szép világod, Isten!

Csak egy hibája rontja meg:

Sokan, hogy nem tudnak feledni,

S mások mindent felejtenek.

Belépünk a fényes terembe,

Urat fogunk mutatni ott,

S élőnkbe lép hitelezőnk, ki

Feledni, oh jaj! nem szokott.

……

Menjünk kísérni bánatunkat

A kedveshez, hisz rábízánk

Üdvünket, ah most nem fogadhat,

Várjunk míg sor kerül reánk.

Vagy a dicsvágy sikamlós útján

Gondoljuk, óv a jó barát,

Tan óvna is, de meg nem ismer:

Nem ismeri csak önmagát.

…..

Szép volna, szép világod Isten!

S legszebb az. lenne úgy hiszem:

Sokan, hogy nem tudnak feledni,

S mások felednek hirtelen.

1857. 1. PETŐFI ISTVÁN: Hívatlan dalnok versei.

I.

Szívein rejtett kis kertében

Virít, egy szép-szép virág

Reá lelkem, síró lelkem

Hullatja gyöngy-harmatát.

Szirma piros, és oly gyöngéd.

Mint a tiszta érzelem:

Kedves neve, hozzá illő;

Neve: égő szerelem.

Egyedül áll elcsüggedve

Szivem éke, szentsége:

Barna lyánka! egy zöld ágat

Nem ültetnél melléje?

….

III.

Nem kérem én szerelmedet.

Hidd el, hidd el, nem kívánom

Fürge madár nem múlathat

Lombja vesztett száraz ágon.

A virágnak verőfény kell.

S dél hevében enyhe árnyék

Virág vagy te, s életemnek

Nincsen fénye s lombja már rég.

….

Nem kérem én szerelmedet;

De ne tiltsd, hogy szeresselek,

S mint halvány hold fényes napot,

Távolról ne kísérjelek.

Petőfi Sándor : V. Ferdinándhoz

A kép a hálóról. G./

Igaz-e, királyom,
Amit mondogatnak?
Nálad híre sincs a
Szabadakaratnak.

Megtennél te mindent
A magyar javára;
Csakhogy titkos önkény
Korlátokba zára.

S nemcsak közdolgokban
Vagy te korlátozva;
E gyalázatos kény
Elhat ten lakodba.

Ami örömednek
Volna kútforrása,
Elzárják előled,
Hogy szemed se lássa.

És kinek, kinek vagy
Ilyen szolgarabja?
Szolgádnak, királyom,
Ki sajátod lopja! -

Ha ez így van: sorsod
Szivemből sajnálom...
Ugy nézz a szemembe,
Jó öreg királyom.

VÚ,1880. 558. oldal

Petőfi Sándor: Újság

Figyeljetek, derék história!
"Halljuk! Tovább! Na s aztán!" A minap
Szent elragadtatás tüzével egy
Költő merészen mászta Helikon
Bércét, örök életű hírkoszorút
Füzendő fürtibe a fénytetőn.
Már-már magos céljához ért, midőn
Réműletes mennydörgés hallatik.
"Védj, szent Apolló!" Ujra mennydörög.
Megborzad a költő, s uramfia!
A mélybe henterűl. "Hahahaha!"
S ugyan mi dörge? "A boszús Olymp."
Nem. "Halljuk! Halljuk!" Hát a Múzsafi
Nem legbővebben abrakolt - hasa.

Vadas, 1841. május 16. VÚ, 1880. 709. oldal

1876. 2. Pósa Lajos: Az én aggódó anyámnak.

Ne sirasson annyit, édes anyám, lelkem,
Az a jó úristen megsegít még engem!
Hisz' hogy most az élet nagy keresztjét hordom,
Majd meglássa: lesz még nekem is jó dolgom.

......

Ne sirasson annyit édes anyám, lelkem,
Az a jó úristen megsegít még engem!
Hisz' hogy most az élet nagy keresztjét hordom,
Majd meglássa: lesz még nekem is jó dolgom.

mek.oszk.hu

1883.35. PÓSA LAJOS: APRÓ TÖRTÉNETEK.

I. Csillag Erzsi

Csillag Erzsi a fonóban

Az orsóját elejtette.,

Rég lesi a bíró fia,

Nagy örömmel föl is vette.

S mikor csókkal kiváltotta

Zálogát a szép csapodár:

Az ablakon épen akkor

Nézett be a gulyásbojtár.

S nesztelenül elballagott.

Bosszú támadt a szívében.

Harmadnapra már vason ült

A vármegye börtönében.

II. Az apa.

Lányom, lányom, gyöngyvirágom,

Meghalok én, isten áldjon!

Ki vesz neked cifra babát?

Ki lesz a te édes apád?

Ne sírj, ne sírj, kedves apám,

Van nekem jó, gondos anyám!

Ma reggel ó mondta maga:

Béla bácsi lesz az apa!

…

1879. 12. Reviczky Gyula: Két útitárs.

A bölcsőtől egész a sírig

Két útitárs megyen velünk:

Démon, világi gyönyörökben

És angyal, hogyha szenvedünk.

A démon örökös kacajjal,

Csábítva, nyeglén jár elől.

Nézése inger, szava bűbáj

És ölelése majd megöl.

Bor, zene közt, vad orgiákban

Ott lebeg láthatatlanul;

Ott esik legjobb múlatása,

Ahol a szív mámorba ful.

S mikor a rosszat elkövettük,

S megbánjuk, gúnyosan nevet.

Szivek vérzése, jajgatása

Neki a legfőbb élvezet.

Az angyal némán jár utánunk;

Őrjöngve nem halljuk szavát.

Siratja tévedt útitársát,

És ajakán nincs durva vád.

Mosolya bánat, hű szemében

Nagy, mennyei malaszt ragyog.

Megsimogatja homlokunkat,

Mikor mindenki elhagyott.

Nála az irgalom, bocsánat.

Ő szánakozva ránk tekint;

Keblére zár, csitít, vigasztal

S lecsókolgatja könnyeink'.

1889. 8. SÁNTHA KÁROLY: A MAGYAR KIKÁLYFI* TEMETÉSE NAPJÁN.

— 1889. Február 5. —

Hozzád esd e nemzet, Isten,

Mert nincs más, ki megenyhítsen.

Szólsz s czédrusfák töredeznek,

S szivek gyászban repedeznek.

Libanus volt dicsőségünk,

Czédrusunk Ő s reménységünk:

Porba hullott, semmivé lett —

Jaj, hogy ilyen csak az élet!...

Minden ajkról ima keljen,

Szebb jövőért esdekeljen:

Áldja Isten koronánkat,

S mi szegény magyar hazánkat!

*Rudolf, meghalt: Mayerlingben, 1889. január 30-án. G.

1897. 4. Szabolcska Mihály: EGY NAGY BÖLCSESZ-KÖLTŐ HALÁLAKOR.

Ma nem játszunk, kedves kicsi fiam,

Édes apádnak most nagy gyásza van.

Meghalt egy ember, kinek életében,

Sohsem ült így kis fiú az ölében.

Meghalt egy ember, érdemekbe' nagy!

De egyben éppen olyan, mint te vagy,

Ki most is a szemembe kacarászol.

Ö is ennyit tudott csak a halálról!

Pedig hány nagy versben búvárkodott,

Megfejteni e roppant «végokot».

A réten nyíltak s hulltak a virágok,

S Ő ez örök titkok titkára vágyott.

Úgy, úgy, nevess rám, édes kis fiam,

Örvendve annak, a hogy, s a mi van.

Könnyűmet is töröld le mosolyoddal,

E földi legszebb lágy rózsaszirommal!

1858. 1. Szász Károly: Hazámhoz.

Hírt nem hallok már felőled.

Erdős-völgyes szép hazám!

Most, hogy távol vagyok tőled,

Most szeretlek igazán.

Azt a völgyet, azt a bércet

Sohasem felejthetem,

S kél szívemben vágyó érzet;

Hogy zokogjak kebleden!

…..

Téged látlak minden képben,

Mely felém száll messziről;

S a sík rónán minden lépten

Bérezek árnya leng körül.

Búcsúzó anya fiának

Egy ereklyeképet ad —

S az, habár az évek szállnak,

Mindig kebelén marad.

1886. 36 Sziklai Soma: SZERELEM DALAI.

I.

Oh adj egy foszlányt távozáskor,

Egy fürtöt, szalagot!

Vagy add emlékül a rügyet, mely

Fürtödben ragyogott.

Tudom : az emlék puszta semmi,

Lim-lom, értéktelen.

De rátekintek — s szebb napoknak

Sugara megjelen….

V.

Fennhangon kérlek, teljesítsed

A mit vágyam kivan.

És közben halkan ezt óhajtom :

Ne hallgasd meg imám' !

Folyjon éltem örök sóvárgás,

Örök vágy közepett:

Oh mert a szív legboldogabb, míg

Eseng, vágy és eped.

Sziklai Soma: Szerelem dalai // Verscsokor a természetről

jazsoli5.freeblog.hu/archives/.../Sziklai_Soma_Szerelem_dala.

1855. 1. Thaly Kálmán: Juranich

(Történeti év 1566.)

„Egy az úr a fényes égben —

Egy úr lesz a földön!

És ki szómnak ellenállna,

Azt a porba döntöm!"

,,Föl keletnek ifjú népe,

Föl velem csatára!

Legelőször hulljon porba

Magyarok hazája!"

„Büszke magyar Zrínyi Miklós

Add föl gyenge várod!"

„Mondom néked török szultán -

Azt hiába várod!'

És rohanják Szigetvárát

Bőszült janicsárok,

Nékiek nem magas a fal,

És nem mély az árok...

Ily példátlan vitézségen

A jó török bámul:

S szégyenkedve, pironkodva

Fordul el a vártul.

1856. 1. Tompa Mihály: ELEIMNEK.

Eleimnek kisded háza,
Békeséggel fölruházva!
  Hol bölcsőm is ringott egykor
  S fürge lábam futosott:
  Csak növeld agg napjaimra
  Kertedben a gyámbotot!...

Akik vélem be nem teltek:
Várjatok csak, áldott lelkek!
Mint a tengerek hajósa,
Ki a földet meghajózza:
  Haza felé közeledem,
  Mentűl messzebb haladok;
  A szívem visz, - nem sokáig
  Lesztek immár magatok!

mek.oszk.hu/01100/01101/html/index.htm

Vajda János: Húsz év múlva

Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély…

És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelõ nap megjelen.

(Gina emlékkönyvébe)

VÚ, 1880. 29. oldal

1897. 44. VAJDA JÁNOS UTOLSÓ KÖLTEMÉNYE.

HOSSZÚ ÉJJEL.

Oh, te csodás, dicső természet!

Érthetlen földi hangyaésznek —

Méhedbe látni lehetetlen,

De épp ez űzi, hajtja lelkem.

Bánt a homály és nem hagy békét,

Keresni a dolgoknak végét,

Ha túl a szent, a szűzi fátylon

Lehetne még valamit látnom!

A mit nem látott még a többi

Halandó, tépelődő földi.

Ha már nem is érthetlek téged, —

De mi vagyok én? mi a lélek? …

És hogyha így? Ki tudja? Hátha?

Mint örök mécs, leül halmára

S ott megmarad, ha meg nem halhat,

Örökké síró öntudatnak?

Siratni ezt a drága testet?

A melybe, íme, férgek estek,

Holott előbb még általjárta

Lobogva égő kéjek lángja.

Siratni e siralmak völgyét,

Ez éden sok titkos gyümölcsét,

Hol bűnbe esni olyan édes,

S jön a halál s egyszerre végez.

A költemény második része, mely más formában van írva, befejezetlen maradt. A végszakok itt következnek:

Oh, hátha így van, hátha úgy van ?

Kétségbeejtő borzadály,

Mi nem lehetséges még ottan

Határidon túl, oh halál?

Vagy mégis tán te volnál enyhébb,

Hogy azt se tudjuk: mi a jobb?

Mi rémítőbb: halál? öröklét?

Oh, hidd, a mit a milliók

Hisz úgyis mindig egy a vége.

A vak tudás kétségbe ejt,

Megcsal, kínoz a gyarló elme,

Csak fest ijesztő képeket.

Oh. hátha így! oh hátha úgy van?

Kétségbeejtő borzadály!

És még szörnyűbb is várhat ottan,

Határidon túl, oh halál.

1889. 51. VARGHA GYULA. A SZŰZ-ANYA.

Murillo festményéhez.

Az ige íme testet öltve

Fény-trónjáról leszállt a földre,

Égből az édes anya-ölbe'

Áldatni s áldani.

Jött, megtörni az ősi átkot

S hulló vérével a világot

Bűntől megváltani.

S az égi gyermeket ölelve

Tartja az anya hű szerelme,

Üdvét, gyönyörét leli benne

A föld és a nagy ég:

A föld megváltóját imádja,

Az ég, benne királyát látja,

Az anya gyermekét.

1876. 6. /Deák emlékszámban/ Vörösmarty Deákról.

Alkudtál s mondtad: »Nem kell, amit ti szerettek,

Vagy nem kell úgy, mint élni szeretni szokás.

Munkabíró lelket kívánok, félni tudatlant,

S félni merőt: amint a haza jobb ügye hí;

És emberszerető szívet, ha vad indulatokkal

És áleszmékkel küzdeni síkra kelek;

Tűrni viszályt és pártharagot, s ha kerülni lehetlen,

Régi baráttól is tűrni néma döfést;

S a mit kezdettem fiatalkori lelkesedéssel,

Arról hálaimát mondani végnapomon.

Mind ezekért a díj, melyet elérni reményem:

Vajha kicsin legyek a nagy haza hősei közt.«

1845. április 20. - augusztus 19. közt /mek/

Műfordítások

1879. 13. Bolgár népköltemények.

A fogoly gyermeke.

Oláh földön vad háború dúlt volt,

Oláhföldön s Moldova-országban

Leöldöstek minden öreg embert,

Babul vittek minden ifjú embert,

Gyermekeket gázoltak patkóval.

Szép Ginkát is elhurcolták rabnak;

Gyenge kezet kancsukával verték,

Fehér kezét, karcsú vállát, hátát.

Dobd el Ginka, csecsemődet, dobd el,

Nem elég hogy összevissza verik

Fehér karod, karcsú vállad, hátad?

Selyemövét leoldotta Ginka

És kicsinyét két faágra kötte,

Igy ringatta s ezt dalolta neki: —

„Aludj gyermek, anyád kincse aludj.

Jön az eső, s tisztára mos téged,

S szarvasünő szoptatni fog téged."

Erődi Béla.

1885. 1. DALOK ÉS ROMÁNCOK. Burns Róbert.

I.

A lomha köd.

A lomha köd ráült a bércztetőre,

A csermely kígyózó nyomát befödve;

Mi bús, mely oly derült volt rég, e táj,

Miként a sápadt év ha télre jár.

Oly barna a föld, erdő lombtalan,

A nyár vidám diszével oda van:

Oh hagyjatok bolyongnom, elmerengnem.

Mint száll időm s hogy üldöz sorsom engem:

Oly rég hogy élek, — s oly hiába rég!

Éltem kicsiny forgácsa már leég!

Mi jót adott a vén idő nekem,

Mig úgy tiport a balsors keblemen ?!

Mig csúcsra érünk, mennyi balgaság!

S le — fáradt, csüggedt, fáj, vánszorg a láb!

Mi becscsel birna, mitse nyújt az élet, —

Kell lenni túl, mért élünk itt, szegények!

…

KACZIÁNY GÉZA.

1884. 4. HAJÓTÖRÉS.

/Lord Byron Don Juanjából/

Negyedszer virradt s nem mozzant az ár,

Halkabb a víz, mint szunnyadó gyerek:

Ötödször virradt és a bárka áll:

Tenger szelíd: ég tiszta, kék, kerek:

Lapátjuk egy van (kettő volna bár!)

S éhségük ágy nő. hogy szavuk hereg;

Nincs hátra más: Juánka mopsz ebét

Metélik föl: abból kerül ebéd…

Három szunnyadt lenn a dereglye-aljba,

Rázzák. ébresztik. mindhárom halva.

ÁBRÁNYI EMIL.

1889. 8. KIS VIRÁGOK MESSZE TÁJRÓL. Átültette Méry Károly.

Lágy tavaszdal. Heine.

Lágy tavaszdal rezgi által

Halkan keblemet;

Messze csendülj, röpke bájdal,

Át a tér felett.

Csengj ki váltig, ama házig,

Hol virág terem;

És ha ott egy rózsa látszik,

Mondd meg: tisztelem.

1884. 6. A RÉGI ÓRA A LÉPCSŐN.* Longfellow költeménye.

L'éternité est une pendule, dont le balancier dít et redit sans cesse ces deux mote, seulement dans la silence des tombeanx : Toujours, jamais ! Jamais, toujours !

Jacques Bridaine.

Ott a mezei út felén

Az ódon ős-lak int felém;

Boltos kapu-aljába lent

Magas jegenyék árnya leng!

És benn, a csarnok-ív alól,

A régi óra hangja szól:

Mindörökké — soha többé!

Soha többé — mindörökké!

A lép cső-fordulón setét

Tölgyből viseli köpenyét,

Kezeivel mutatva int,

Mint egy csuhás barát, a mint

Keresztet vet; a ki erre jár

Bús hangot hall előre már:

Mindörökké — soha többé!

Soha többé — mindörökké!

Nappal szelíd-halkan beszél,

De ha leszáll a rémes éj:

Hallatja lépések zaját,

Visszhangozik a termen át,

A fal hosszán, a padlaton,

Beszól az ajtón, ablakon:

Mindörökké — soha többé!

Soha többé — mindörökké!

Ha jött az ölöm és a kin

Születés, halál napjain,

Vagy gyorsan változó idő:

Akkor sem változott meg ő

S mint Isten mindent tudva lát:

Ismétlé folyton jós-szavát:

Mindörökké — soha többé!

Soha többé — mindörökké!

E házban vőn lakó helyet

A szíves vendégszeretet;

Kéménye füstölt már korán,

Vendégelt gazdag lakomán,

De, mint a csontváz, ünnepen,

Intett az óra szüntelen:

Mindörökké — soha többé!

Soha többé — mindörökké!

Itt játsza sok gyermek-csoport,

Sok ifjú s lány ábrándja forrt,

Oh drága perec! arany napok!

A szerelem hogy' áradott!

S pénzt számláló fösvény gyanánt

Ez óra hajtá egyaránt:

Mindörökké — soha többé!

Soha többé — mindörökké!

lm' e szobából indula

A szép fehér ruhás ara ;

A néma csarnokban, amott,

Volt kiterítve a halott

S míg csönd követi az imát,

A régi óra belevág:

Mindörökké — soha többé!

Soha többé — mindörökké!

Ki itt élt, mind szétszórva már:

Ki sírban, ki meg tovajár

S ha elfogódva kérdezem:

«Mind együtt vajj' mikor leszen?»

Miként hirdette oly soká,

Felel a régi óra rá:

Mindörökké — soha többé!

Soha többé — mindörökké!

Itten soha, örökre ott,

Hol kín, gond majd mind elfogyott

S halál, idő elszállt tova —

Örökre ott, de itt soha!

Az öröklét órája hol

Szünetlenül hirdetve szól:

Mindörökké — soha többé!

Soha többé — mindörökké!

SZÁSZ BÉLA.

Longfellow egyik legremekebb költeményét Szász Károly fordításában ismeri a közönség. Ilyen költemények – mint Poe Hollója is -, a világirodalom díszei, megérdemlik, hogy új erők próbálkozzanak az átültetésével. Szerk.

The Old Clock on the Stairs

Somewhat back from the village street
Stands the old-fashioned country-seat.
Across its antique portico
Tall poplar-trees their shadows throw;
And from its station in the hall
An ancient timepiece says to all,--
      "Forever--never!
      Never--forever!" ….

www.hwlongfellow.org/poems_poem

1884. 6. VÉGRENDELET. Moore Tamás.

Ha egykor majd a sírba tértem,

Vigyétek akkor szivemet

A drága lányhoz, a ki értem

Édes szerelmet érezett.

Maradjon ment gyászos könnyektől

Szivem, mely fényes, tiszta volt,

De késő éjig kora reggtől

Öntözzetek síromra bort.

Ha elnémul dalom, vigyétek

Hárfám' a csarnok díszéül

S ama kapura függesszétek,

Hol legtöbb vándor jár s leül.

S ha jő egy bárd és átmenőbe

Megrezgeti a húrokat,

Keljen a legszebb hang belőle,

Mely egykor keblemben fakadt.

Vegyétek, a bor istenére

Köszöntni ez arany kehelyt,

De olyan ajk azt sohse érje,

Mely rossz szót a szép ellen ejt.

Ám hogyha jő egy bús szerelmes

És könnye a kehelybe csorg,

Szellemem, fiúk, veletek lesz

S megáld minden kis csöppnyi bort.

INCZÉDI LÁSZLÓ.

1886. 12. Schiller: A PEGAZUS JÁROMBAN.

Lóvásárra — tán épen Haymarketbe,

Hol lovon kívül sok egyéb portéka

Gazdát cserél, eladni vitte

A múzsák lovát egy éhes poéta.

Harsányan fölnyerít a mén,

Ágaskodik, táncolva mén;

A ki csak látja, bámul és megáll:

Nemes, királyi állat! Oh be kár,

Szép termetét hogy két szárny undokítja!

Bármely postafogat díszére válnék…

S jó lesz a ló igára, hámba.

No hát, húsz fonton megveszem;

Örül a csaló, hogy túladhat rajta,

S felcsap hamar : «Itt a kezem !»

S zsákmányát Hanzi vígan tova hajtja.

Befogják a szárnyas lovat;

De a szokatlan terhet alig érzi,

Száguldni kezd, a vad vágy szállni készti…

Úgy lett. A szárnyas ló, mi ferde kép,

Ökörrel együtt húz ekét.

Csak kénytelen megy s végső erejét

Feszíti meg, hogy szálljon, mint szokása…

Kifogják a szárnyas lovat,

Mosolygva pattan rá az ifjú vándor,

S a ló a biztos mesterkéz alatt

Zabolájába délcegen harap,

S a mint emelkedik, szeme villámokat szór.

Nem az, ki volt előbb, a porba esten,

Királyilag kél föl, egy szellem, isten.

Egyszerre csak fenséges ívsugárba

Feszíti szárnyát s száll az ég felé,

S a míg követhetné a szem sugara,

A kék magas már elnyelé.

VARGHA GYULA.

Schiller, Friedrich: A Pegazus igában

Egyszer valaha egy lóvásárba - lehet,

Hogy Haymarketba, hol más is kerül piacra,

A Pegazust vezette egy

Koplaló költő, hogy eladja…

S pompás szökelléssel, mintegy viharban

Égnek iramlik, s mielőtt a szem

Nyomába érne, odafenn

Eltűnik a kéklő magasban.

(Ford.: Rónay György) 

csicsada.freeblog.hu/

Technika

1854. 1. Parisból. Egyike a legnagyobb nevezetességeknek most Parisban a múlt években elkészült és rendezett tátvirdai (telegraf) torony. 1853-ban háromszázezernél több távirati sürgöny küldetett általa szét. Ezen mintegy 40—50 lábnyi magas torony a belügyminisztérium egyik udvarán áll, a Franciaország szív-kamarájának nevezhető. 150 sodrony terjed szét belőle, melyek 64 megyével tartják fenn a folytonos összeköttetést. Írnokok, távírdászok, vegykémek, fordítók, futárok 8 más ily személyek egész serege fut, fárad benne éjjel nappal. Míg a belügyminiszter szalonjában fogadja a látogatásokat, az alatt 64 megyefőnökkel társaloghat, s a hivatalnokok egész táborát hozhatja mozgásba az egész országban. Sőt egész Európa közlekedésben áll e toronnyal. Eddig is azt szokták mondani, hogy a kinek jó füle van, az Parisban a világ üterét hallgathatja; mennyivel inkább mondhatják ezt most azok, kik a párisi telegráf-toronyban dolgoznak!

1856. 5. /y.—/ A Pacific-vaspálya megnyitása, mely a Mississippi-völgyet (Amerikában) a csendes tengerrel vala összekötendő, múlt évi november elején történt. Vígan indult el a társaság St. Louis-ból, ám a Gassionade folyóra épített híd leszakadt s az egész vonat mindenestől, a mozdonyon kívül tíz kocsi tele utasokkal, több ölnyi magosságból a folyamba rohant. Csak 40 menekült meg ép kézlábbal, a legnagyobb rész elveszett, s sokan nehéz sebet kaptak. A folyóban még szerencsére alacsony volt a víz, különben egyetlen lélek sem menekülhetett volna meg.

1865. 13. A kenyérgyárakról. Közli Dr. BARDOCZ LAJOS. Az ember legfőbb élelmiszerei két különböző módon állíttatnak elő, főzés által, a napi időszaki fogyasztásra, és sütés által, a hosszabb ideig tartó élelmezésre….

Rolland párisi sütő 1852-ben a kenyérsütés terén két nevezetes készületet talált fel. Az egyik egy dagasztó-gép, a másik pedig egy sütőkemence. A dagasztógép egy vas pléhböl készült hengerből áll, melyben egy szárnykészülettel ellátott forgótengely van alkalmazva, mely egy forgattyú segélyével hajtható. Ezen készülékkel, mely bárhol csekély költséggel előállítható, egy ember minden különös fáradság nélkül képes 20 sőt 10 perez alatt egy egész zsák lisztet tökéletes, jól kevert és jól savanyított tésztává változtatni….

Rolland sütőkemencéje minden eddig használatban volt sütőkemencétől azáltal különbözik, hogy nála a fűtő- és sütőtér egymástól teljesen el van különítve A sütőkemence kerek és a vas fenék (a talaj) melyen a kenyér sül, középpontja körül forgatható, és ennélfogva megtöltés és kiürítés alkalmával a kemencefenék bármelyik pontja a szájnyílás elé fordítható, mi a munka gyorsítására nagy befolyással bír…Tüzelő-anyagul tetszés szerint fát, szenet vagy gyeptőzeget lehet használni, a nélkül, hogy ezáltal a kenyér íze legkevesebbet is szenvedne. Nem történik az, mi a közönséges kemencéknél, hogy a melegség egy része elvesszen, minthogy annál a kemence ajtaját nem szükséges folyvást nyitva tartani…

1866. 87. A légnyomatú vasút Londonban. London az a nagy labirint, hol már a föld felülete nem volt elég a roppant forgalomnak helyet adni, azért a föld mélyébe kellett leszállani, hogy a sűrű közlekedésre elegendő tér legyen… Már a levegőt, e legnehezebben "meghódítható elemet is haszonnal tudta alkalmazni a mindent fölkutató emberi elme. A légnek a hajózásra alkalmazása mindeddig kevés eredményű maradt, mert a léghajózásnál a biztos kormányt föltalálni hiába iparkodtak. Teljesen sikerült a levegőnyomás által hajtott és kormányozott vasút, melyet Londonban alig pár éve hoztak alkalmazásba….A lég, mint mozgató erő, oly hatalmasnak bizonyult be, hogy erejét sem a gyorsaság sem a teher nagysága nem gyengíti meg. A vonal megnyitása napján egy négy kocsiból álló vonatot indítottak meg, 15 tonna, vagyis 36 000 font teherrel, s e vonat az egész távolságot 8 perc alatt megfutotta. 20 vonat közlekedik naponkint, e szám azonban a körülmények szerint megkétszerezhető is lenne. Az egész vonatot mely Holborn és Custon-Square között közlekedik, csak egyetlen gép hozza mozgásba. Erős légáramlás gyakorol fúvást a kocsikra s így azok haladását eszközli. Midőn pedig a vonatnak visszafelé kell jönni, a lég kiszivattyúzása

által sietteti jövetelét. — Az alagút maga, melyen a vonat áthalad, négy láb hat hüvelyk széles, magassága pedig négy láb, míg a kocsik két hüvelykkel alacsonyabbak és mintegy nyolc láb a hosszuk.

A mint e vonalon a tehervonatok néhány napig sikeresen és minden baj nélkül közlekedtek, akadt néhány vállalkozó szellemű angol, a kik kíváncsiságból ez utat személyesen is megkísérelni elhatározták. Hiába intek őket, hogy e vonat csak teherszállításra van szánva, nem engedték magukat a kísérlettől vissza-riasztaní, s helyet foglaltak a kocsiban, félig ülő, félig fekvő helyzetben, a mi nem épen a legkényelmesebb lehetett a kocsik alacsonysága miatt. A kocsi a sötét alagúton csakhamar végig robogott. Most már Londonban a légnyomatú vasutakon személyvonatok alkalmazását is tervezik, mint a mely a gőz-vasutaknál olcsóbb is lenne.

1874. 19. New-Yorkban tervezett mozgó vaspálya….Ez a mozgó vasút oly út, amely mozog, a mely maga halad. Az ember ül, fekszik, jár-marad. A feltaláló tehát meg akarja valósítani egy nagy író költői hasonlatát, melyben az a folyókat mozgó-utaknak nevezte. Az amerikaiak sohasem nyugvó, mindig előre törekvő lázas tevékenysége úgy találta, hogy a jelenleg használt kisebb közlekedési eszközök (omnibuszok, bérkocsik, lóvonatú vasutak), bármily tökéletesek is a régiekhez képest, nem tudják kielégíteni a népesebb városok nagyszerű forgalmának igényeit sem a gyorsaság, sem a teherszállítási képesség tekintetében. Ez okból jutott egyik mérnökük a végtelen vagy mozgó vasút eszméjére. Az új találmányú közlekedési eszköz házemeletnyi magasságban az utca színvonala fölött hengereken szakadatlan mozgással haladna előre s a közönség számára minden kitelhető kényelemmel ellátva lenne. E különös vasút az utca egyik oldalán föl-, s a másikon leszalad és a közönségnek szabadságában áll a keresztutcák nyilasánál alkalmazott állomásokon föl- vagy leszállni. Mint a képen látható, e futó vasút egyik oldala födetlen, úgy hogy itt a gyalogmenők akadálytalanul mozoghatnak…

A mi magát a pálya mozgását illeti, ez függőleges és a képen látható tám-oszlopok belsejében alkalmazott kerékhengerek segélyével történik, mely utóbbiak egy, vagy a pálya hosszában bizonyos távolságokra fölállított több nagy gőzgép által hozatnak mozgásba. Fönt vízszintes dörzskorongok segélyével a pálya fenéklapjának közepén megerősített vágányra (sínre) hatnak. A pálya maga bizonyos távolságokban gördülő hengerekkel van ellátva, melyek két közönséges szilárd vaspálya-vágányon haladnak.

Igen ügyesnek mondható az a készülék, mely az utasok föl- és leszállását lehetségessé teszi. Minthogy a pálya óránként 12 angol mérföldnyi sebességgel halad, a menet alatt a föl- és leszállás lehetetlen volna. Hogy ez mégis lehetővé tétessék, azon az oldalon, a hol a föl- és leszállás történik, nyolc-nyolc személy számára készített kocsik vannak alkalmazva, melyek négy független tengelyű kereken nyugszanak s egyik felől egy szilárdan álló vágányon, túlfelől pedig egy oly vágányon futnak, mely a mozgó pályához van megerősítve. Ha már most az illetők föl vagy le akarnak szállani, az e célból minden kocsinál alkalmazott és egyúttal a viteldíjat is beszedő veszetnök (conducteur) megköti azt a két kereket, a melyek a szilárdan álló vágányon haladnak s ezáltal a kocsi rögtön megáll. Ha pedig ellenkezőleg a kocsit meg kell indítani, hogy az egész pálya mozgása szerint az is előre haladjon, a vezetnök az említett kerékkötőt megoldja, ellenben a másik vágányon futó kerekeket megköti, miáltal a kocsi a mozgó pályával szilárdan összeköttetik és így azzal együtt szintén mozogni fog.

Ez új közlekedési eszköz egész szerkezetét ügyesen gondolta ki föltalálója és kivihetőségét műszaki tekintélyek is elismerték. Ennyire azonban még nem jutott a dolog; a jövő fogja megmutatni, hogy egy lángeszű technikus találmánya-e, vagy pedig valami hóbortos agy eszmeszörnye?

* * *

A képen, a házak között, a magasban, végtelenített /ovális/ görgősor látható, amelyen számozott kocsik haladnak. Az ovális közepén, lenn lovas kocsik és gyalogosok láthatók. A magasvasút őse. G.

1876. 1. Tenger alatti alagút terve Angol- és Franciaország között. A föld alakulási korszakainak legutolsója elején, melyben élünk, Anglia egy földszoros által, a mostani csatorna helyén, összefüggött a szárazzal. A mostani csatorna csak tenger-öböl volt, mely híd akkor tűnt el, mikor már Jütlandot és a dán szigeteket régtől ember lakta…A tervezett alagút henger alakú, kővel boltozott, magassága 9, szélessége 7 méter. Az alagúton vaspályák húzatnának, kétfelől pedig járda a gyalogok számára...A határállomás Gris-Nez és Eastware fok alatt egy-egy roppant torony alapján van. A francia parton levő 54, az angol részen álló pedig 30 méternyivel hat le a tenger színénél; mindkettőbe lépcsők vezetnek alá…Az alagút hossza 33 ezer méter fogna lenni; levegőjét a képen látható tornyok, melyek szelelő kéményei is lennének, továbbá a falakon keresztül húzott csövek fognák folyton tisztán tartani….Az alagutat gáz fogná világítani, természetesen szünet nélkül, mely a két bejárásnál felállítandó gázgyárból kerülne. A francia kormány figyelemre méltatja a tervet. Értelmes férfiakból bizottmány alakult, hogy azt megvizsgálják, s ha alkalmasnak találják, a kormány pártolását megnyerjék részére, valamint kivitelére hitelt eszközöljenek.

1880. 39. A gőzhintó. Mikor Stephenson György ezelőtt ötvenöt esztendővel az első gőzmozdonyt megteremtette, már akkor a killingworthi kőszénbányák terményét oly kocsikon szállították ide-oda, melyeknek kerekei vassíneken szaladtak végig…Gőz-kocsit rendesen csak ott használunk, hol nagyobb terhek szállításáról van szó, s ott maga a gőz-kocsi is igen nehéz. Ezért közönséges úton nem igen haladhat. Súlya romboló, szétmállasztó erővel hat a legjobb kövezett utakra is, úgy hogy a kerekek mély nyomokat vájnak magok alatt, s a mozgás igen nehéz, igen lassú. Egy idő óta iparkodtak oly gőz-kocsit készíteni, mely a közönséges jól kövezett úton is haladhasson, anélkül, hogy külön sínek lerakása szükséges lenne. Többen tettek kísérleteket. Már 1838-ban bizonyos Walter Hancock oly gőz-kocsit készített, mely sínek nélkül több mint 4 mérföldet haladt óránként, amely sebességnek felét is alig éri el a jó kocsiló. Az 1878-ki kiállítás alkalmával pedig Schmid mérnök a nagy utat Zürichtől Parisig egy saját találmányú vízi fecskendőn hagyta hátra, melyet sínek nélkül haladó gőz-kocsi vonszolt. Legújabban egy francia mérnök, Bollé állott hasonló találmánnyal elő, ki szülővárosa Le Mans után, Mansellenek nevezte művét. Mellékelt ábránkban veszi az olvasó ennek rajzát.

Maga a gőzcilinder, a mozgató rész elől van, tehát úgy, mint a kocsiban a ló. Mellette ül a gépész, kezében egyrészt az irányító készülékkel, mellyel a gépnek tetszőleges irányt adhat, másrészt pedig a fékmű fogantyújával, mellyel azt hirtelen és bárhol megállíttatja. A gőzfejlesztő kazán, a széntartó és fűtőhelyiség hátul van, a hintó mögött, s a kocsi alján keresztül közlekedik a hajtó cilinderrel.

Le Mans-ban, Franciaországban egy egész gyár van jelenleg tisztán arra a célra berendezve, hogy ilyen gőzhintókat állítson elő, s a kísérletek meglepőek. Hegynek fel és hegyről le, a legmerészebb kanyarulatok között is bízvást halad e gép, egyedüli föltétel a jó út levén. Egy mérföldet (7 kilométer) alig 15 perc alatt hagy hátra /28 km/h/, s leggyorsabb haladás közben is azonnal megállítható. Még más kocsikat is lehet utána akasztani, s mint a próbák mutatják, 800 mázsát minden erőltetés nélkül elhúz, mialatt óránként 28 kilogramm koakszot vagy megfelelő szenet emészt meg. A gép inkább gyorsan közlekedő omnibusz gyanánt használható, mely hegyen-völgyön halad anélkül, hogy sínekre, s mindenféle költséges épületekre szüksége lenne, semmint nagy terhek szállítására. Ezeknél ugyanis megint előáll az akadály, hogy a kerekek mélyen bevágnak a talajba, s lehetetlenné teszik a haladást. És ebben a körülményben fekszik éppen annak oka, hogy ezen különben igen nevezetes találmány nincsen ez idő szerint arra hivatva, hogy a vasúti sínek használatát fölöslegessé tegye.

1883. 1. ÚJABB TALÁLMÁNYOK. Természettudományi értekezés Hoitsy Páltól. A nagy természet és a kicsiny ember cím alatt a Franklin-társulat kiadásában a napokban megjelent könyvéről…A munka, melyet a világ gőzgépei végeznek, bizonnyal nagyon fölülmúlja azt, melyet a körülbelül ezer milliónyi főből álló emberiség összes ereje gőzgépek nélkül produkál. Ha ugyanazt az eredményt akarná felmutatni az emberiség, melyet most felmutat, gőzgépek nélkül mindenkinek több mint kétszer annyit kellene dolgoznia, mint amennyit most dolgozik. Vagy pedig nélkülöznünk kellene jelenlegi fogyasztásainknak több mint felét. Kényelem és élvezet tekintetében az emberiség az utolsó század alatt többet ért el, mint az előtt egész évezred alatt…

Online Antikvárium - Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember

antikva.hu/onan/reszletek.jsp?katalogus_id=178100

1883. 37. Az „alföldi cukorgyár" Debrecenben. Nyugat-Európa országai, különösen Anglia és Franciaország a jóllétet leginkább kiterjedt iparvállalataiknak köszönhetik; ezek adnak a munkásoknak kenyeret…különös figyelemre méltók a cukorgyárak. Annak idejében örömmel üdvözöltük az „alföldi cukorgyár" keletkezését Debrecenben. E gyár eredeti első alapítói: Vecsey Imre építész, Kádár Ferencz mérnök és Leidenfrost Gyula városi tanácsos voltak 1860-ban….

A gyár célszerűen és csinosan van berendezve. A mechanikai szerkezetet 6 gőzgép hozza mozgásba. A répa-lé elpárolgása gőz által eszközöltetik, még pedig nagyobb részt zárt üstökben, légszivattyúk használatával. A répáié tisztításához szükséges csontliszt (spodium) magában a gyárban készül, még pedig oly mennyiségben, hogy abból sokat szállítanak még csehországi és morva gyárakba is. A megkívántató csontok összegyűjtése által a közel vidék szegényebb lakosai jelentékeny keresetforráshoz jutnak. E gyárban gépészek, lakatosok, kovácsok, asztalosok, kádárok, bognárok s egyéb mesteremberek is találnak foglalkozást, miután minden igazítás, sőt kisebb új szerkezetek is itt készíttetnek. A Debrecen vidéki répa igen cukor-dús, s 10—12 százalék cukor-anyagot tartalmaz. Tüzelőanyagul kőszenet használnak, melyet részint Diósgyőrből, részint a Sz.-István kőszénbánya-társulattól, s részint végre a Duna-gőzhajózási társulat pécsi bányáiból szállítanak ide.

1884. 4. A NAGY EMELÖGÉP STOCKHOLMBAN…Kevés város van, hol a lakosok mulattatásáról, s kényelméről oly sok tekintetben gondoskodnának. Az a nagy emelőgép, melyet mostan képben bemutatunk Stockholm lakóinak csaknem ugyanazt a szolgálatot teszi, mint nekünk a mi siklónk…Fő alkatrészeit képezik a vízszintes hidak s a négy hordó oszlop. A legelső oszlopban, mely 35 méter magasságra emelkedik, van a kettős emelőgép, melyek fölváltva folytonosan föl és lejárnak, s melyek mindenikében 15 személy kényelmesen elfér. Belső részük kis szobához hasonló s bútorokkal kényelmesen fölszerelt. A fölemelés és leszállítás hatalmas csavargép segítségével történik, melyet gőzgép s ezzel összeköttetésben álló hidraulikus sajtó hoz mozgásba…

Az emelőgép forgalomba hozatala óta naponként 3 ezer embert szállított fel s ugyanannyit lefelé. A fölmenetelért 5, a lemenetért 3 örét (körülbelül ¾ kraj-cár) kell fizetni. Ha a forgalom nem emelkedik is, a vállalat bevétele évenként 86 ezer korona lesz, melyből legfeljebb 30 ezer esik a fenntartási es üzleti költségekre, úgy hegy az valóban szép jövedelmet nyújt

Hírek

1854. 1. Bika- és tehén-eladás. Pázmándy Dénes úr részéről közhírré tétetik: hogy Baracskán — Martonvásár mellett — 4 darab két és három éves, hágásra alkalmas schweitzer-bikák. és 6 darab fiatal schweitzer-tehenek eladandók.

1856. 11. Dorosma, február 27-én. — Ma egyházi és polgári ünnepélyünk volt. Ő cs. kir. apostolt Fölsége, tisztelt járási főnökünknek Bartsik Márton kapitány úrnak a község nevében tett folyamodására legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy azon pénz-gyűjtelék, mely múlt évi március hóban a legkegyelmesebb ország-anya szerencsés szülése emlékéül helybeli szegényeinknek számára befolyt, Erzsébet alapítvány címmel jelöltethessék. Különösen az iskolaügy lelte föl benne hő pártolóját…egy növendékünk Pesten képeztetik Dr. Entz Ferenc* haszonkertészeti iskolájában…Isten önnel!

Bende Lajos.

*Entz mellszobra a Corvinus Egyetem budai kampuszán található. G.

1858. 4. Habár fővárosunk ez idén meglehetős szűkében lesz a fényesebb táncvigalmaknak; de azért kevésbé fényesek csak oly nagy számmal vannak kilátásban, mint a múlt években. Így csupán a régi harmincad-épületben négy bál terveztetik. Ily szűk világban mit is tehetne a szegény ember bujában egyebet, mint hogy kapva kap a mulatságokon, hol legalább pillanatra elfeledi azt az általános jelszót, melyre majd sírva fakad az ember, midőn kimondja, hogy: „nincsen pénzünk!"

1858. 4. Izsó Miklós újabb művei. Debrecenből értesülünk, hogy az ott tartózkodó Izsó Miklós a Csokonai-szobron kívül egyéb művekkel is el van foglalva. Legközelebb elkészité Fáy András márvány mellszobrát, melyet még elhunyt nagy érdemű hazánkfia életében, természet után mintázott. E műnek még eddig vevője nincs, de nem kételkedünk rajta, hogy az a pesti takarékpénztár most épülő nagy házában a nagy terem egyik kitűnő dísze fog lehetni. Fáy András szobrát bevégezvén, Izsó most Egressy Gábor mellszobrához fogott…

A Kisfaludy-társaság jan. 23-ki esti zárt ülésében mentek végbe a választások, és pedig a következő eredménynyel: Elnök lett b. Kemény Zsigmond, alelnök: Toldy Ferencz, első titkár:Greguss Ágost, másod-titkár: Tóth Kálmán, pénztárnok : Szőke János, ügyész: Hinka József. Rendes tagoknak megválasztattak, a nyert szavazatok többsége szerinti sorozatban a következők: Abonyi Lajos, Bartalus István, Ipolyi Arnold, Keleti Gusztáv, Arany László, Greguss Gyula, Szilády Áron, Tarkanyi Béla, Szeberényi Lajos, Degré Alajos, Dalmady Győző, Frankenburg Adolf…

1858. 4. Császár Ő Felsége jan. 23-án déli 1 órakor fogadta a magyar országgyűlés küldöttségét, mely a had-kiegészítésre vonatkozó feliratot nyújtá át. Gr. Cziráky János és gr. Andrássy Gyula beszédeire Ö Felsége következőleg méltóztatott válaszolni: „Remélem, miszerint nemsokára kibocsátandó királyi leiratom el fogja oszlatni azon aggodalmakat, melyek a Nekem imént átnyújtott legalázatosabb feliratban kifejezve vannak. Biztosítsák önök küldőiket addig is királyi kegyelmem-, valamint a felől, hogy késznek nyilatkozom, az ország óhajait teljesíteni, mihelyest kölcsönös bizalom által sikerülend, a felelős magyar minisztérium tényleges megalakulásának nehézségeit elhárítani." Rt

Császárné Ő Felsége nővére, Trani grófné látogatására jan. 23-án délután Zürichbe utazott.

1879. 13. Szegedről. A víz még mindig megszállva tartja a romokból álló várost és egész vidékét, Dorozsmát, Algyőt, Tápét... A kereskedők elázott portékái, a vászon, pamut-szövet potom árban kelnek. Szabad fináncolatlan dohányt is árulni…Vasúti kocsik, a Tisza-parton állított fabódék nem tudnak elég védelmet adni az úgyis elcsigázott népnek, főképp a gyermekeknek…A vízzel borított egyes főbb utcákon naponkint szaporodik a járók lerakása, melyek összekapcsolt fenyőszálakra vannak alkalmazva. Be lehet már menni szárazon a postahivatalba…Pár nap óta már lámpák is vannak a száraz területeken, a légszesz-lámpákra kötöztettek föl a petróleum lámpák, s a kávéházakban, hol eddig a pislogó gyertyáknál összebújva olvasták az újságokat, most szép karcsú petróleum-lámpák díszeskednek az asztalokon…

1879. 14…A királyné szegedi látogatásáról szóló hírek alaptalanok voltak. Ő felsége Szegedre utazásáról szó sem volt. E hó végén Gödöllőre jön.

Magyar küldöttségek Bécsben. A királyi párt, ezüstmenyegzője alkalmából a főrendiház nevében 15, az alsóház nevében 20, végre Budapest városa nevében 12 tagból álló küldöttség fogja üdvözölni Bécsben. A fogadalmi templom felszentelésénél a magyarországi érseki és püspöki kar is jelen lesz a herczegprimás vezetése alatt.

Liszt Ferencz, kinek az árvízkárosultak javára a redoutban rendezett hangversenye közel 7000 frtot jövedelmezett a jótékony célra. Bécsben is játszani fog az alföldi víz-károsultak javára, gr. Andrássy Gyula szalonjában, hová Bécs legelőkelőbb körei lesznek hivatalosak. Liszt már harminc év óta csakis jótékony célokra játszik…

1880. 2. A Koszorú, Petőfi-társaság közlönyének január havi füzetében Munkácsy Mihálynak maga által rajzolt arczolt arcképe látható, ez aláirással: Szana Tamás barátomnak. (A szöveget a képhez Ábrányi Emil irta a művészről.) A másik kép: «Hajnalban», Munkácsy festménye után. Költemény kettő van Húsz év múlva Vajda Jánostól (nyomtatva és a költő kéziratmásában egymás mellett,) s Lili miatt költői elbeszélés, Endrődi Sándortól. Elbeszélések: A különc Beniczky Bajza Lenkétől…. Az irodalmi szemlében öt könyv rövid bemutatása mellett van egy nagyobb közlemény is : Arany «Toldi szerelmé»-ről.…

1880. 39. Zichy Mihály és az oroszok. Zichy több évet töltött a cári udvarban, hová mint Ilona nagy-hercegnő rajztanára ment. Akkor Sándor, a jelenlegi cár még trónörökös volt, ki nagyon megszerette Zichyt…Egy embere volt a cárnak a ki tudatta vele az igazságot — rajzban. Csak egyetlen egy képért neheztelt meg rá Sándor cár, ez a kép egy öreg tábornokot ábrázol, a ki félszemét elveszte. Szép, fiatal neje van, ki amint a félvak hadastyán szemére felköti a kendőt, ennek a két csücskéből szamárfüleket csinál neki s a közben dévaj kacérsággal kacsint egy az ajtón át eltávozó fiatal tisztre…

1882. 1. A magyar korona országainak helységnévtára cím alatt Juhos János miniszteri fogalmazó munkája a legújabb hivatalos adatok alapján közli a megyék területén létező városok, nagy és kis községek járások szerinti kimutatását. Leírja Magyar- és Horvátországon s a horvát végvidéken, a törvénykezési fölosztást, a pénzügyigazgatóságokkal, ügyvédi kamarákkal, honvéd-kerületekkel, adófelügyelőségekkel, tanfelügyelőségekkel, vasúti és gőzhajó-állomásokkal, bankokkal, takarékpénztárakkal, szövetkezetekkel. Ezek kimutatása a kötetnek 58 lapját foglalja el. Ezután következik betűrendben a városok és községek jegyzéke, mindeniknél megjelölve, hogy hová tartozik, vasúti vagy távírdai állomás-e. Az adatok részint jelekkel, részint rövidítésekkel közöltetvén, idegen nyelvűek is használhatják. A jelmagyarázatok és a tartalom német és horvát nyelven is olvashatók. A munka a belügyi és közlekedésügyi minisztériumok felülvizsgálata mellett jelent meg. Az egész könyv 388, kétszer hasábozott lapra terjed.

* * *

Magyar Korona országainak helység-névtára. Kollerffy Mihály - Jekelfalussy József dr. Athenaeum R. Társulat, 1882, 1291 oldal. Szállító: Központi Antikvárium Ár: 12 000 Ft.

1882. 1. Utánvét mellett küld szét a már 1849 óta fennálló fűszer-, tea-, rum- és borkereskedéséből Lukovits József Budapesten, IV., múzeum körút 11. sz.

A kínálat, többek között: a legfinomabb cukor; kubai kávé és rum; brazil, jamaikai rum; csokoládé és mandulás kétszersült.

Ezenkívül ajánlom még mindennemű pezsgő-, asztali- és csemege boraimat, flóra-gyertyákat, Liebig-féle húskivonatot, s minden az e szakba vágó árucikkeket. Az utolsó posta vagy állomás pontos feljegyzése kéretik. Valódi áruk- és súlymértékért jótállás biztosíttatik.

Tisztelettel: Lukovits József

1883. 3. Álarcosbál. A pesti jótékony nőegylet nyitotta meg szerdán a fővárosi álarcos bálok sorozatát. A cigánybanda s a katonazenekar muzsikája mellett a közönség éjfélig hullámzott fel s alá, ekkor kezdett oszolni a társaság s az álarcosok is elszéledtek az éttermekben...A pestmegyei bál febr. hó 1-én fog megtartatni a vigadó összes termeiben. A bál tiszta jövedelme a vörös-kereszt egylet Erzsébet kórházában felállítandó alapítványi ágy céljaira, a megyei tisztviselők nyugdíj-alapja és a magyar iskola-egyesület javára fog egyenlő arányban fordíttatni…

1888. 22. A múlt év folytán a tengereken 104 gőzhajó veszett el, 45 angol, 17 amerikai, 13 francia, 6 németalföldi és 21 más államokhoz tartozó; de ezek nem mind vihar által, mert 51 úgy égett le. A múlt év nagy adót fizetett a tengernek, mert 1856-ban csak 63 gőzös veszett el. Cak a gőzösökről szóltunk, a szerencsétlenül járt vitorlás hajók számát nem tudjuk.

Politika

1867. 13. Fest Imre /vezércikk G./ Hazánk minden tekintetben nagy válság pontján áll. E forduló-ponton kezdődő irányoktól függ jövendőnk, sőt fennmaradásunk. Ha nemzeti érdekeinket helyesen tudjuk felfogni, ha mindazt mit tolunk a kor, a változott viszonyok, a fejlődés természetes törvényei, a nép és a külföld igényelnek sőt sürgetöleg követelnek, teljesiteni birjuk, — akkor hazánk nemcsak szerencsésen átesik a jelen válságon, de sőt ettől számitandja szebb jövendőjének egy uj időszakát.

Azon szempontok között, melyeknek ma irányadóknak kell lenniök, egyik legfontosabb az, hogy szellemi és anyagi érdekeinket egyensúlyba hozzuk. Ez azon nagy elv, melyet a jelen század első felében, a nemzeti ébredés ama korszakában, a nagy Széchenyi István oly hatalmas szóval, annyi tettel és példával kötött a nemzet szívére….

Midőn most, 18 év sanyarúságai után, hazánk, nemzetünk ismét saját kezeibe veszi érdekeinek s ügyeinek önálló intézését, ismét helyre kell állítania azon egyensúlyt, mely szellemi és anyagi érdekei közt egyfelől, s másfelől azon eszközök és intézmények közt van.…hazánk jövője méltán sokat vár Fest Imrétől, ki köztudomás szerint, az ipar-, kereskedelem- és közgazdászati minisztériumban a fontos államtitkári helyet fogja elfoglalni, s kinek arcképét és élete s eddigi tevékenysége fő vonásait ezennel olvasóinknak bemutatjuk…

- á – r-

1876. 1. A kommunisztikus törekvések Oroszországban. Egy pillantás Európa térképére, s monarchiánk északkeleti szomszédjában ama szörnyre esik tekintetünk, mely földrészünk területének körülbelül felét foglalja magában: Oroszországra. Lakossága nem áll arányban területével, de így is közel kétszer akkora az, mint a közvetlen utána következő Németországé. A történelem is elég okot ad az érdeklődésre e hatalmas szomszéd iránt. Ez volt őseink egykori hazája, ennek vad katonái szállottak le, még nem múlt el azóta egy ember-életkor, honunk téréire, pusztítva mindent tűzzel, vassal. De érdeklődésünknek gyakorlatibb okai is vannak: szomszédságunk s az a szolidaritás, mely korunkban minden európai nép között kölcsönösen fenn áll. Jelenleg Oroszország egyik bel-mozgalmát akarjuk megismertetni, mely már-már európai érdekűvé fejlődött.

Hiába van az orosz kormány kezében a kozákság és Szibéria uralma. Az ifjúság közt mind nagyobb-nagyobb összeesküvéseket fedeznek föl politikai és szocialisztikus célokkal. Még az orosz kormánylapok is elismerték, hogy fél év alatt kétszáz mindkét nemű előkelő ifjat fogtak el „politikai és szocialisztikus fondorlatok" miatt. Az orosz rendőrség mindent elkövet, hogy az ily mozgalmakat otthon elfojtsa, hogy azokat a világ elöl is eltitkolhassa. A kommunizmus iránti hajlam az orosz népben történelmileg fejlődött. Oroszország körülbelül magában foglalja mindazon területeket, melyeket a szlávok Európába költözésük alkalmával megszállottak. Hosszú időn át itt tartózkodtak, a történetírók bizonyítása szerint, de a többi népeknek nem volt róluk tudomása, mi leginkább annak tulajdonítható, hogy a szlávoknak rendkívül csekély államalkotó képességűk volt és van…

A szlávok nagyon műveletlenek voltak, vadak, kegyetlenek s egyszersmind gyávák és alattomosak, apró társadalmakban éltek. Ki volt már náluk fejlődve a kommunizmusnak köztük máig dívó iránya…

Az orosz nép szelleme és a sors egyaránt megtettek mindent arra, hogy Oroszország és népe tovább ne fejlődjék. Csak egy tekintetben fejlődött mégis; abban, hogy az orosz nép is felhagyott a bálványimádással s keresztyénné lett. Majd a mongol hódítás nyomta el Oroszországot több mint két évszázadra. Nem csoda, tehát, hogy mind e tényezők összeműködése folytán Oroszország a Romanov család uralma, elején, egész Nagy Péterig ugyanazon fokán maradt a műveltségnek, vagy jobban mondva a műveletlenségnek, melyen a keresztyénség behozatalakor állott…Hitújítási mozgalmai is, melyek kissé később voltak, mint a művelt országok reformációja, leginkább ez irányban és csakis oly irányokban, melyek követése mellett állam nem állhat fenn, érvényesültek.

Nagy Péter uralmának az orosz nemzetre gyakorlott roppant hatását elég lesz érintenünk. Tudva van, hogy Oroszországot, ámbár a mongolok uralma alól már több mint kétszáz évvel előbb felszabadult, nem számították európai országnak, hanem csak barbár népek tanyájának. Nagy Péter cár roppant sokat változtatott birodalmán, oly tekintélyt szerzett annak külföldön, hogy utolsó nemzeti fejedelmünk Rákóczy Ferencz is ő belé vetette — az igaz, hiába — reménye végső horgonyát. De Nagy Péter sem tehetett mindent; neki legelőször is arra kellett törekednie, hogy a nemességet művelődés-terjesztő terveinek megnyerje, s annak minden ellenszegülését lehetetlenné tegye. De milyen e nemesség ma is, s milyen volt még az ö idejében. A parasztoktól csak birtokban különbözött, az iszákosságnak, tivornyának és erkölcstelenségnek csak úgy hódolt, mint azok, sőt még inkább, a mennyiben nagyobb módja volt mindezen bűnök gyakorlására…Ily viszonyok között a könnyen felindítható ifjúság a közügy iránti érdeklődés tanúsítására tért nem nyervén, tetszést arat minden merész, világboldogító es javító eszme, minden utópia-szerű ábránd. Ők azt hiszik, hogy minden képzelt igazsággal az egész világon segítenek, s annyira mentek, hogy összeesküvésekre hajlandóbbak, mint Spanyolországnak erről hírhedt lakói valaha voltak. S nagy részben valódi meggyőződésből teszik azt, amit tesznek... Tanaik többnyire túlszárnyalják az „Internacionálé" legmerészebb tagjainak óhajait, sokan már maradi „csimbókos vitéz"-nek tartják azokat, kik csak a vagyonközösséget kívánják. Minden egyes nihilista és szocialista árnyalat nézeteinek, hitvallásának kimerítő leírására kötetek kellenének; mi itt csak a fő-és közös vonásokra szorítkozhatunk. Mindnyájan forradalmárok épp úgy társadalmi, mint politikai és egyházi tekintetben…

Az orosz kormány alig tudja, mit csináljon e mozgalmakkal szemben. Elfogatja seregenként az elvakított ifjakat; de nem ad csak egy talpalatnyi tért sem, melyen a közügy iránti buzgalmukat tényleg is kimutathatnák…

Hogy mivé fogja e mozgalom magát kinőni, arról még senkinek sincs fogalma. Az orosz kormány igyekszik ugyan az egészet tanulók és leánynevelő intézetek növendékei ábrándjai által létrehozott csekélységnek feltüntetni, de az, ámbár lehetőleg csekély számú, hozzánk jutó tudósítások lerántják a fátyolt az orosz kormány titkairól s feltüntetik e forrongásnak, ha nem is teljes, de legalább közelítő rajzát. Mindenesetre rendkívüli érdeklődéssel tekinthetünk e mozgalmak fejlődésére, mert ha az orosz államférfiak módját nem találják annak, hogy a működni vágyó vezetők más irányban találjanak megfelelő tért tevékenységűknek: akkor eljöhet az idő, hogy sokkal iszonyúbb jelenségeknek lesznek tanúi a Néva partjai, mint a Szajnáéi voltak valaha.

Szalay József.

1876. 6. Deák temetése napja csütörtök, febr. 3-ika volt. Csípős hideg nap, komor és ködös. A hol a köd megtapadhatott, zúzmarás lett minden, a házak párkányzatai, az erkélyek vas rostélyzata, a fák és a fekete lobogók rojtja...

A lánchíd-téren nagy paloták vannak. A ravatal helye: az akadémia palotája, melyen több lobogó lengett, s a párkányzatán és bejáratainál szőnyegek festői redői omlottak le; az István főherceg és Európa szálloda, melyek erkélyeit feketével húzták be, valamint a Nákó-palotát, melynek legfelső részéről óriás lobogó folyt alá, mint egy sötét zuhatag. Ilyen volt a herceg Koburg-palotán, a Diana-fürdőn, s a Lloyd-épületen, hol az országgyűlési szabadelvű párt termei vannak, s hol az üveges erkélyt a képviselők családjai foglalták el. A lánchid oroszlánjaira fekete lobogó borult, s az oszlopok két oldaláról óriás zászlók csüngették keményre fagyott ráncaikat. A kikötő árbocaira csak félig volt felhúzva a rendes lobogó, a gyász jeléül. E térre tekint a királyi várpalota is. Köd fedte el. A gázlámpákat az egész vonal mentében meggyújtották. Minden lámpa fátyollal volt borítva. A lámpa-gyújtók is fátyolt hordtak kalapjukon s fátyol-bokréta volt a gyújtogató póznákra kötve…

A díszes és acél-szürke érckoporsón csak a királyi pár koszorúja nyugodott. Lábtól ott volt még elhelyezve 13 koszorú, a képviselőházé, József főhercegé, a szabadelvű párté, Zala megyéé, a fővárosé, Koburg hercegnőé…

A gyászszertartás 11 órakor kezdődött s a beszentelés szertartását Simor bíbornok prímás végezte, fényes segédlettel. Az érsekek és püspökök közül ott voltak: Samassa egri érsek, Zalka győri, Kovács pécsi, Ipolyi besztercebányai, Császka szepesi, Pásztélyi munkácsi gör. kath., Olteanu nagyváradi görög katolikus püspök, Zágrábból Tallián kanonok …

A koszorúkat egyenként vitték a kápolnába, s felaggatták valamennyit a falakra. Az elhullott leveleket összeszedték s eltették emlékbe. József főherceg, gr. Andrássy, b. Mondel s Edelsheim a kápolna baloldalán álltak, míg a koporsót levették a kocsiról, az alatt pedig az egyházi kíséret zengte a kápolnában gyászdallamait….

1876. 6. Címlap. A gyász napján /Deák Ferenc/

Címképünkről. A „Vasárnapi Újság" homlokzatán uj cimképpel találkoznak olvasóink… Lotz Károly és Greguss János művészeink szíveskedtek a tervet összeállítani, melynek alapanyaga és fő jellemvonásai teljesen a régi czimképböl vannak véve. Pannónia, mostani helyzetében, életteljesebb alak, mint a régi. Baljával a haza czimerére támaszkodva, a háttérben elterülő fővárosra tekint, mely az egész országot is jelképezi, s jobbjával áldást hint a kelő nap fényében derülő Magyarországra. Oldalt a két házi kör sokat nyert életben és elevenségben. A régi kép magános olvasói helyett egy-egy család van azokból a körökből, melyekben e lap kezdetétől fogva állandó szíves fogadtatásban szokott részesülni. Eddig régi címképünk jelképe szerint a nők mintha ki lettek volna zárva a „Vasárnapi Újság" olvasói köréből. Most mindenik családban ott hallgatja a „feleség” is, az „anyjuk", a mit a férj, az „apjuk" olvas a világállapotáról... A képet Greguss János igen sikerülten rajzolta fára s Morelli Gusztáv gondosan metszette ki

1883. 1. PUSZTASZER ÉS AZ EZREDÉVES ÜNNEPÉLY. honalapítás ezer éves emlékezetének közelgő megünneplése mindinkább foglalkoztatja a közvéleményt. Alig múlik el nap, hogy a sajtóban napvilágot ne látna valamely erre vonatkozó közlemény.

Az akadémia tudós történetbúvárai nyomok után kutatnak, hogy megállapíthassák a beköltözés idejét. Maga Kossuth Lajos is belevegyül a tárgy fejtegetésébe. Az ipar, a kereskedés országos kiállítást tervez ez időre. A főváros akkorra óhajtja felállítani a szabadság szobrát. Az országgyűlésen hallani már erre vonatkozó hangokat; a kormány maga élére áll a dolognak s bele vonja a készséggel engedő koronás királyt. Szóval az ünnepély méltónak készül lenni a magyar nemzethez, sőt a világhistória alakulására oly fontos történeti tény emlékéhez…

Az ezer éves emlékünnep a tervek szerint Pusztaszeren nyílnék meg, Budapesten volna folytatandó, ahol akkorára már föl kellene építve lenni a dicsőség csarnokának, a magyar Pantheonnak és pedig a Gellérthegyen, a mai citadella helyén. A Gellérthegynél e célra alkalmasabb helyünk nincs; s más helyre ezt a csarnokot szánni nem is lehetne, s midőn a magyar mérnök- és építész-egylet a magyar Pantheon tervrajzára pályázatot hirdetett, abból a föltevésből indult ki, hogy az itt, a Gellérthegyen fog fölállíttatni. A pályázatot siker koronázta…

1884. 22. AZ OROSZ TRÓNÖRÖKÖS. A Romanov uralkodó család házi törvényei értelmében a trónörökös nagykorúságát tizenhatodik évének betöltésével éri el. E hó 18-án — a görög naptár szerint 6-án — lett Alexan-drovics Miklós nagyherceg és trónörökös tizenhat éves és ennél fogva teljes korú. A trónörökösök nagykorúvá nyilatkoztatásának az oroszok nagy államjogi fontosságot tulajdonítanak s az mindenkor fényes ünnepélyekkel van egybekötve, melyeknek színhelye a birodalom két fővárosa, Szent-Pétervár és Moszkva.

Alexandrovics Miklós nagyherceg 1868 május 18-án született s szépapja, I. Miklós cár nevére kereszteltetett. Ha tehát megérheti, hogy a trónust elfoglalhassa, II. Miklós név alatt lesz Oroszország cárja…. A cárevics és a többi cári gyermekek nevelését maga az uralkodó-pár vezeti. III. Sándor cár kiváló kedvét találja gyermekei oktatásában. Egyik-másik tudós tanár segédkezet nyújt ugyan a kis nagyhercegek és nagyhercegnők tanítása körül, hol egy, hol más tantárgyban, s különösen egy óriási birodalom leendő uralkodója fölnevelési gondjaiban sok kitűnő tanerő osztozik… A gyámtanács megmarad egész a trónörökös huszadik évéig, mely ideig mindig van mellette egy különös gondnok is. De mostantól kezdve már húzza a nagy apanázst, az számára külön fizettetik és kezeltetik, korlátlan rendelkezési jogot azonban csak huszadik évétől kezdve nyer fölötte.

1887. 37. A KIRÁLY MAGYARORSZÁGON. E hónap 4-ike óta vendégéül tiszteli királyát a magyar haza. Vagy mondjuk inkább, itthon van a király; mert leghűbb, legszeretőbb népe között, ahol minden hajlék, minden szív az övé, nem lehet idegen a magyar király. A mondott napon indult el Bécsből ő felsége, hogy jelen legyen a nyitrai hadgyakorlaton…

Nem lehet azt tagadni, hogy az európai helyzet ez idő szerint fölötte bonyolódott a hogy egyfelől Oroszország terjeszkedési tervei, másfelől a német-francia viszály által az államokra erőszakolt fegyverkezési őrült verseny előbb-utóbb a fegyverek összemérésére kénytelen vezetni bennünket is valakivel..

Sokszor hallottuk említeni, hogy Ausztria császárja és Magyarország apostoli királya első sorban katona s polgári ruhában alig is látható. Ha valami, épen a mai helyzet ami azt megfoghatóvá teszi, a természetesség színében tünteti föl. Titkon sejtelem látszik élni mai napság minden szívben, hogy nem lehet már fölötte messze a fegyveres komoly próbálkozások ideje…

A Nyitrán, mindjárt a király megérkezése után megindult hadgyakorlatok kezdetéből már azt a reményt meríthetjük, hogy a hadsereg harcképességébe vetett bizodalom nem alaptalan. Ö felsége — így szólnak a jelentések — többször vett magának alkalmat dicsérően emlékezni meg úgy a vezénylet, mint a csapatok felől…

Kétségtelen, hogy ő felsége tetőtől talpig katona. Ifjúkorában annak nevelték s egész életen át katona maradt. Katona, aki valódi szigorúsággal mérte ki egész életrendét, s azt pontossággal meg is tartotta. Olyan ma is, hajlottabb korában, mint egy hajszálnyi pontossággal járó óra, mely a másodpercek századrészéig megbízható. Roppant elfoglaltatása mellett lehetetlen is volna másként minden teendőit úgy végeznie, a mint végezi s a mellett mindenkor oly közmondásosán hűnek maradnia ahhoz, a mit közönségesen „az uralkodók udvariasságának” nevezünk…

Nyitrán is abban a honvéd barakk-táborban rendeztek be számára lakást, melyet néhány évvel ezelőtt a várostól éjszakra emelkedő gyönyörű kilátású magaslaton építettek. Az itteni parancsnoki lakban rendeztek be a király részére öt kis szobát, igen praktikus és ízléses modorban. A bútorokról a nyitrai püspök gondoskodott. A király hálószobája mahagóni-fából készült. Vörös barna selyem szövetű bútorokkal van berendezve, a padlózatot brüsszeli szőnyeg borítja. A társalgóból, melynek bútorzata vörös selyem s falain a királyasszony és a királyi gyermekek arcképei láthatók, egy kis veranda nyílik. A dolgozó szobának egy nagy ablaka Nyitrára nyújt szép kilátást, bútorzata szürke selyem, egy egyszerű íróasztal az uralkodóház tagjainak arcképeivel…

A király ebéd után itt, félig a szabadban tart cercle-t /társalgás a vendégekkel/. Ő maga legközvetlenebb környezetével a veranda alatt foglal helyet, mely veranda máskor a tekepálya bódéjául szolgál. Lekötelező modora mindenkit megnyer, elevensége, kitartása, mint nekünk írják, mindenkit bámulatba ejt. Ő felsége Nyitráról minden pihenés nélkül Csáktornyára megy, onnan ismét megszakítás nélkül folytatja szemléjét, s hogy azokból a nehéz fáradalmakból, melyekkel a hadgyakorlatok járnak, övé lesz a királyi rész: azt, ismerve ő felsége szívós, edzett természetét, egész bizonyosra vehetjük.

Adja Isten, hogy még számos éven át hasonló könnyűséggel buja legyőzni a tábori élet fáradalmait!

1888. 22. MÁRIA TERÉZIA EMLÉKEZETE. Egyik legnépszerűbb uralkodójának emelt most emléket Bécsben a monarchia népeinek kegyelete. A hódoló küldöttségek sorában érzelmei őszintesége, hü ragaszkodása és lovagias lelkesedése tekintetében bizonynyal elsők közt foglalt helyet a magyar nemzet, melynek vitézsége öt a trón ellen való küzdelmében védte meg egykor...

Az anyai gondoskodásban, az anyai kötelességek teljesítésében Mária Terézia világló példa gyanánt szolgálhatott bármely polgárnőnek. Tizenhat sarjnak adott lételt...

Hogy milyen magas felfogása volt Mária Teréziának uralkodói kötelességeiről is, mutatja egy ízben elejtett mondása: «Mily édes érzés a népeket boldogítni!» Ő előtte a fejdelmi gőg volt Ausztria trónján a souverain tónus. Ő kezdett először alattvalóival való személyes érintkezéseiben is megnyerő, nyájas modort, mely abban is nyilvánult, hogy nem vette rossz néven, ha valaki hevétől elragadtatva az audienczia alkalmával egész lelkét kiöntötte előtte...Európa legszebb asszonya — a mint Mária Teréziát nevezték — 23 éves volt, mikor a trónra lépett. Hatalmas termetén bájos fő ült, melyből nagy kék szemei barátságosan tekintettek mindenkire. Gyönyörű arczbőr, gazdag szőke haj, finom metszésű száj, kis fehér kéz, és ép oly kicsiny formás láb egészítették ki testi tökélyeit. És ennyi báj daczára Mária Terézia egyetlen életczélját férje boldogításában lelte...

Polgárerényekkel ékeskedett a nagy fejedelemnő; nem csoda, ha akkor, mikor a himlőt megkapva, halálos veszélyben forgott, az egész nép mint gyermek állotta körül betegágyát, míg fel nem gyógyult. Mikor pedig, tizenhárom, évvel később, e szavakkal: «Isten, hozzád jövök" — kiadta nagy lelkét, milliókra borult rá a bánat gyásza, özönnel áradtak a dicsőítő versek...R. O.

Függelék

A Vasárnapi Újság 1876. évi folyamának tartalma.

a) Képek és rajzok jegyzéke.

I. Arcképek.

a) Hazaiak.

Báró Kemény Zsigmond

Kruspér István…

b/ Külföldiek

…Sand George

Mithad pasa

Rasid pasa…

II. Műtárgyak.

Lotz Károly múzeumi falfestményei…

III. Hazai építészet, emlékművek, régiségek.

Deák utolsó lakása a fővárosban…

IV. Táj- és úti-képek

a) Hazaiak…..b/ Külföldiek

V. Természettudomány, ipar, gazdaság.

…Toselli búvárharangja

Az elefánt, mint dajka…

Papír-gyártás:

A gömb alakú lúgzó

A merítő-kád körüli munka

Végtelen papírhoz való gép…

VI. Népviseletek, genre-képek

b) Hazaiak…..b/ Külföldiek

VII. Időszerű illusztrációk.

Thomas King V. S

Erzsébet királyné Deák ravatalánál…

b) Szöveg.

1. Elmélkedések, értekezések, fejtegetések.

…Homér új fordítása. D. J

Az ember hatalma a természet felett

A kommunisztikus törekvések Oroszországban. Szalay József…

2. Elbeszélések, genre-képek

3. Költemények.

4. Élet- és jellemrajzok.

Báró Kemény Zsigmond (arcképpel)

Kruspér István (arcképpel)…

5. Történelem, régészet és rokon tárgyak.

A husziták. (Képpel) T. K.

Kriza János egy levele…

6. Hazai táj- és néprajzok, közintézetek, népszokások, műtárgyak.

7. Általános nép- és ország-ismeret. /Hazai, külföldi. G./

8. Természettudomány, ipar, kereskedelem, gazdaság és rokon.

9. Tárca-cikkek, napi érdekű közlemények

…Agarászat után (2 képpel)

Nagy emberek ételei

A szegedi ütközet. Vidéki tárca...

10. Állandó rovatok.

Irodalom és művészet. — Közintézetekv egyletek. — Egyház és iskola. — Ipar-gazdaság , kereskedés. — Balesetek, elemi csapások. — Mi újság? — Szerkesztői mondanivaló. — Sakkjáték.

1880. 39. lapszám. Tartalom.

Szöveg: Az államtitkárok. — Honvédek csata-dala. Komócsy Józseftől. — Mivel édesgetik Bogba a legyeket. Rajz. Irta Petelei István — A gőzház. Verne Gyula regénye. — A gözhintó. — A király galicziai útjáról. — A Tükör-tó Yozemiti völgyében. — Az utolsó pandurhadnagy- Rajz a régi jó világból. Törs Kálmántól. — A Morgue. —- Irodalom és művészet — Közintézetek és egyletek. — Egyház és iskola. — Mi újság? — Halálozások. — Szerkesztői mondanivaló. — Sakkjáték. — Hetinaptár.

Képek: Az államtitkárok: Madarassy Pál. Hieronymi Károly. Tanárky Gedeon. B. Fejérváry Géza, tábornok. Prónay József. Matlekovics Sándor. — Krakkói képek: Szobieszki sirja sz. Wenczel egyházában. A krakuzok bandériuma a király kocsija körül. — A Tükör-tó Yozemiti völgyében (Kaliforniában.) — A gözház. — Az anya keserve. — A gözhintó.

Felelős szerkesztő: Nagy Miklós.

(Egyetem-tér 6. sz.)