h 12 – 5 2011. 10. 22. - 11. 02

A Nyugat elődei II.: Vasárnapi Újság. 1890 – 1921

Tartalom

Bevezetés

Nyugatosok

Nem nyugatosok

Műfordítások

Technika

Hírek

Politika

Irodalom

Bevezetés

Arany János 1882-ben halt meg. A Nyugat első száma 1908-ban jelent meg, Ady verseivel. A két dátum közötti korszak egyik hosszú életű lapja a Vasárnapi Újság. A hetilap példányaiból összeállított válogatás második részében a nyugatos szerzőktől verset és prózát – többnyire szemelvényeket - egyaránt olvashatunk. Esetenként a nyugatosról írt méltatást illesztettem be. Akik a Nyugatban rendszeresen megjelentek, azok a folyóirat megjelenése előtt is és utána is publikáltak a Vasárnapi Újságban. A nem nyugatosok fejezetben a tehetségtelen Pekárt, Mikszáthot és a háborúban feltűnt Gyóni Gézát egyaránt megtaláljuk. 1893-ban Újváry Béla verset ír az interjúról, azt még interview-nek nevezve. A természettudomány-rovatból elsősorban a technikai érdekességeket emelem ki. A politikai írások száma mérsékelt, annál több viszont a napi eseményeket illusztráló kép, fotó /világháború, forradalom, ellenforradalom/. A viharos időkben a szerkesztők és a fotósok szünet nélkül dolgoznak.

Nyugatosok

Ady Endre

Babits Mihály

Cholnoky Viktor

Dutka Ákos

Juhász Gyula

Kaffka Margit

Karinthy Frigyes

Kosztolányi Dezső

Krúdy Gyula

Móricz Zsigmond

Oláh Gábor

Schöpflin Aladár

Somlyó Zoltán

Szabó Dezső

Szép Ernő

Szini Gyula

Szomory Dezső

/Balázs Béla, Csáth Géza, Tóth Árpád/

Nem Nyugatosok, köztük:

Erdős Renée

Farkas Imre

Gyóni Géza

Justh Béla

Mikszáth Kálmán

Nadányi Zoltán

Pekár Gyula

Szabolcska Mihály

Műfordítások:

Anakreoni dalok

Burns

Leopardi

Proudhome

Szerb népdal

Verlaine

* * *

ADY ENDRE

1906. 10. Új versek. Ady Endrének, ki új verskötete elé ezt a címet írta, pár év előtt ismertettük már e helyen egy kis versfüzetét, mint egy bár még kiforratlan, de kétségkívül figyelemreméltó tehetség művét. Azóta forrott, haladt, sokat tanult, sokat felejtett; izgalmas, küzdéssel teli lelki életet élt, saját világfelfogást, saját költői hangot és irányt igyekezett a maga számára kiküzdeni…Gőgös elszántsággal, a tragikai hős koszorúját érezve fején, provokálja az olvasót, haragosan támadva megszokott felfogásai, hagyományai, előítéletei ellen. Nem megnyerni akarja, hanem kényszeríteni, hogy nézzen az ő szemével, érezzen az ő lelkével… Ady Endre, mint verseiből látjuk, megfordult Parisban s mámoros lett a szellemi élet e nagy központjától. Azt a benyomást hozta haza, hogy ott fenékig tejfel világ. Itthon aztán látva a mi kétségtelenül szűkebb körű, kicsinyesebb szellemi életünket, elkeseredve vágyik vissza a francia fővárosba. Ugyancsak párisi emlék némely modern francia költők, főleg Beaudelaire és Paul Verlaine erős hatása, mely versein megérzik; az a benyomásunk, hogy e két francia költő nélkül bizonyára megírta volna verseit, — de másképp írta volna meg. Mindezzel nem akartuk lekicsinyíteni Ady Endre jelentékeny költői tehetségét.…Még nem kész költő oly értelemben, hogy végleges Ítéletet lehetne mondani róla, de azt hisszük, épp azért forrja ki oly nehezen magát, mert sok benne a tartalom…Azt tartjuk, hogy sok feltöretlen ugar van még a Kárpátok alatt, izmos karra, éles ekére nagy a szükség a mai ernyedt, erőtlen irodalomban. Neki pedig az izmai megvannak a nagy munkához. A ki irodalmunk jövője iránt érdeklődik, meg kell, hogy jegyezze a nevét, mert alighanem lesz még szerepe ebben a jövőben.

1907. 454. Ady Endre: Ének a Visztulán

Isten vidám úr a Föld fölött:
Lengyelországot Isten óvja.
Polonia a vidám rabok
S törött sajkások víg hajója.

A Visztulánál hajdan s ma is
Tréfás, dalos halászok ülnek
S Poloniának asszonyai
Új és új lengyelt egyre szülnek.

Halat a Visztula s gyermeket
A lengyel asszony ad örökké.
Miért hát a Halál jelszava,
A sírból szálló »soha többé«?

Boldog hajó a vén gálya is,
Ha hátán gyermekek is futnak.
S nincs ott pokol és nincs ott Halál,
Ahol dalolni s szülni tudnak.

Isten vidám úr a Föld fölött,
Minden fajzatnak üdvössége.
Az Isten: Élet - halleluja -
S az Életnek nincs soha vége.

Mek

1907. 44. A HALÁL ROKONA.

Én a Halál rokona vagyok,

Szeretem a tűnő szerelmet,

Szeretem megcsókolni azt,

A ki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,

Hervadva ha vágynak, a nőket,

A sugaras, a bánatos

Ősz-időket...

Én a Halál rokona vagyok,

Szeretem a tűnő szerelmet,

Szeretem megcsókolni azt,

A ki elmegy.

1907. 44. A SZOBROK - ÉLNEK. (Apró történetek.)

I.

A Maupassant asszonya.

A Monceau-parkban, Parisban, ismerős volt már Madge Smith, az angol leány. A fehér, a hideg, az aranyhajú, a festegető szűz. Még a téli zivatarokon is ott volt, a Maupassant-szobor tájékán. Bolondja volt a Maupassant-szobor asszony-alakjának ez a Madge. Szerette ezt az élettelen, borongó kőasszonyt, a kit Maupassant úgy hangulaton és szívén talált…Két év után mégis csak került egy olyan szemtelenségű férfiú, a ki Madge-et megszólította. Madge Smith akkor is festett a Monceau-parkban…határozottan, gőgösen mondogatta magában: ha holnap meg mer szólítani az a pimasz, a székemet vágom a fejéhez.

II.

A haragos Sphynx.

A Sphynxet egy jámbor, jó jövedelmű képfaragó faragta, de mégis Sphynx volt. Egy csűrszerű középület előtt meredt, nézett az utcára....

III.

Csokonai Vitéz Mihály.

Debreczen, maró télben: a mesék halott, elátkozott városa. Mintha emberi szivek fújnák magukból ki ezt a különös, barométercsúfoló telet. Este, ha a Hold is süt, meg akar állni a szivünk. Minden érzékünkkel valami dermesztő, babonás hatalom játszik... Oh, sehol sem olyan hideg a hideg, mint Debreczenben. Csak Csokonait nem fagyasztják meg az egymást kergető telek. Ő áll a kis kertben, kemény télen is, virtusos tartásban. Akkor is, a mikor téli süketséggel bújnak a korai alkonyba Nagy-Templom és Kollégium. A mikor egész Debreczen mintha összefogna, hogy no most meghalsz, meleg. Hideg város, gőgös város, meleg-ölő város, de jó, hogy szoborként legalább figyel téged Lilla poétája. Hajh, Debrecen, híres Vitéz Mihálynál ma sincs neked még forróbb szivű fiad...Jött egy vékony kabátú, sápadt fiú, borzas legény arra. Nagyon szomorúan, s a ki a vesékbe tudna olvasni, talán retteneteseket olvasott volna ki e fiúból. Talán ez a fiú, esetleg poéta, így borosan és bánatosan, egyenesen a halálba készült. S a Hold tréfásan sütött, a legény a szoborhoz ért. Valahogyan, csodálatosan megkönnyülhetett a szíve, mert fütyölni kezdett. A csikóbőrös kulacs zsoltár-szerű, filozófus, engesztelő dalát. A hogy vékony kabátjában loholt, még tízszer

is visszanézett a szoborra. S kedves, vidám szomorúsággal, szomorú vígsággal, mintha integetett volna neki Csokonai Vitéz Mihály.

1907. 45. A HALOTT KÖLTŐ KRITIKÁJA. (Egy új, érdekes francia könyv.) Paul Verlaine neve nem vad-idegen már a magyar publikumnak sem. Kissé megkésve eljön lassanként hozzánk is a szegény Lelian. Ez volt az ő furcsa, gyermekes, bús, beczéző neve: szegény Lelian. Koporsójánál versei miatt még egymás fejét verték be a francia kritikusok. Ma már (boldog ember a halott költő) elismeri mindenki, hogy nagy, különös poéta volt... A minap jelent meg egy vaskos életrajzi adattár. Verlaine egy intimusa írta az intimus Verlaineről. Sok újat nem találunk e könyvben. Katonatiszti családból származott Verlaine, töretlen bozótban tört utat az ő egyéni költészetének. Kishivatalnok is volt, újságíró is, franczia nyelvmester Angliában. Fölszállott a dicsőség olyan csúcsára, hogy egyszer majdnem beválasztották az Akadémiába.

De fékezhetetlen, beteg vére űzte, kergette, csavargóvá tette. Börtönben is űlt, mint Wilde Oszkár s elaljasította az alkohol, mint egykoron Poe Edgárt s egy kicsit Musset-t....Verlaine is, miként annyi viharos életű íróművész, kivált a franciáknál, a valláshoz menekült. Gyönyörű, a hittől mámoros, misztikus, forró, szívekbe síró versek az örök tanúi a megtérésnek. Ez időben már szállása, sőt hétre kibérelt ágya se volt Verlaine-nek. Valamelyik szigorúbb szállásadója zálogot kért tőle s ő átnyújtott egy nyaláb kéziratot. Ez a kézirat fog most Parisban könyv alakban megjelenni. A szigorú szállásadó huszonhét esztendő óta hiába keresett rá kiadót. Nem volt kiadó, a ki ki merte volna adni a könyvet, melynek címe : Utazás Franiciaországban, írta egy francia...A nagy költő kegyetlenül belegázol összes írókortársainak a gyomrába. Minden haragját, a mit a durva élet iránt érzett, mintha ebben a munkájában öntötte volna ki. Éppen akkor diadalmaskodott volt Zola naturalizmusa, Daudetról, Maüpassantról azt beszélték, hogy ezreket és ezreket keresnek a tollúkkal. A Goncourt testvérek szalonjában ünnep ünnepet ért. Szegény, rongyos Verlaine, gyűlölt mindénkit,

akit, szerinte, olcsó siker jómódhoz juttatott...De a könyv mégis nagybecsű, mégis érdekes könyv. Új igazolása annak, hogy a zseni tévedhet legnagyobbat. S új igazolása annak, hogy író-kortársak nem képesek egymást meglátni és megbírálni. Az igazi talentumnak, ha szerencsétlen, joga van az igazságtalansághoz. De mégis, milyen szép volna, ha életükben tudnák szeretni egymást azok a kevesek, a kikkel okvetlenül számolnia kell az úgynevezett utókornak.

Diósadi.

Ady-novellák a Vasárnapi Újságban:

1907. márc. 24. Gyellei Farkas Butykosa – Így is…
          szept. 1. A szobrok – élnek
1908. febr. 2. Az asszonytalan Pándyak – Így is…
          aug. 30. Mária és Gáspár
          nov. 1. Történetek egy temetőből
1909. márc. 7. A „Két Elefánt” – Így is…
          máj. 30. Az öreg Borkonyi – Így is…, TK
          dec. 26. A költő fia – TK
1910. febr. 13. Elmúlt a temetés – TK
          okt. 23. Lomby, a kőfaragó
          dec. 25. A hatodik osztály
1911. okt. 1. A Torony-ember gyilkossága 
          dec. 24. A gyilkos Sabaseff
1912. dec. 29. A Dorbayak testamentuma
1914. febr. 15. Lápossy Ruben megvénülése

BABITS MIHÁLY

Babits Mihály bibliográfia. Stauder Mária, Varga Katalin. 1998. A bibliográfia szerint a lapban Babitsnak 1909 – 1919 között több verse jelent meg, közöttük a Palotai est.

1909. 6. Babits Mihály: Anyám nevére

Hajnalka volt az édesanyám,
hajnalra születtem én.
S lelkemben már ily fiatalon
nincs hajnal, semmi remény,
nincs hajnal, semmi vidámság,
nincs hajnal, nincsen öröm.
Hajnalka volt az édesanyám
s csak alkony az örököm.

Hajnalka volt az édesanyám:
Kedélybeteg, árva nő ma;
Mióta meghalt édesapám,
házunk oly szomorú, néma:
Mióta meghalt édesapám,
házunk oly hallgatag, árva:
Gyermekkoromba' - szegény fiú:
e házba valék bezárva.

Novemberben születtem én,
Hajnalka volt az anyám:
Ah, annyi gondja volt, szegény,
hogy gondolt volna reám?
Hogy gondolt volna fiára,
ki titkon búra hajolt?
(Hajnalka volt az anyja, de ő
November gyermeke volt.)

Síromra, ha meghalok, ez jön:
»Itt nyugszik az, ki nem élt:
Nem nyúlt az elébe rakotthoz,
jöhetleneket remélt.
Világa nem a nap vala,
csak a kölcsön-fényű hold:
Hajnalka volt az anyja - de ő
e hajnal alkonya volt.«

1909. 27. Babits Mihály: Vasárnap

Zord hét után fáradt szívemre
eljön a méla, szent vasárnap
csend a fülnek, ünnep a szemre,
ünnepe csendnek és sugárnak.
Az emberek templomba járnak.
Hajrá lelkem! zárva a boltok:
ki egyedül van, az ma boldog…

Remetelakban óra nincsen
s boldog a lak, hol nincsen óra
s nincs idegen kéz a kilincsen
s nincs idegen látogatója.
Odakünn fáj a toronyóra,
fájnak, bár zárva most, a boltok.
ki egyedül van, az ma boldog.
Eredj haza, hol nincsen óra,
hol fájó fejed megpihenhet
s ütemes csönd lesz ringatója:
remete vére van tebenned
vasárnapok bús álmodója.

1913. 38. Babits Mihály: BOCCACCIO.

Azt mondják, hogy Boccaccio Parisban született; mindenesetre párisi nő volt az anyja. Toscana és Paris ölelkezett, hogy létrehozzák ezt a szellemet és De Sanctis a XIV. század Voltaire-jének nevezi őt. De Voltaire sovány volt és szarkasztikus, Boccaccio kövér és kedélyes. Tetszett neki az a szép, tarka élet, a

mit maga körül látott, pompásan tudott mulatni mindenen. Minden rosszakarat nélkül nevetett az úgynevezett tiszteletreméltó dolgokon: egyszerűen mulatott rajta, hogy azok mennyire nem tiszteletre méltók. Mindenki tudta ezt már és mindenki örült, hogy valaki végre kimondta…

Megjelent: Babits Művei, Szépirodalmi, 1978.

1912. 24. Schöpflin: CHOLNOKY VIKTOR /1868-1012./

Az írók kicsiny világában már régóta az első tekintélyek közé tartozott Cholnoky

Viktor. Mikor még a közönség elé alig lépett nevével, igazán érdemleges munkáival, névtelenül, csaknem elbújva végezte a hírlapírás napszámos munkáját, — a kartársak már akkor is csodálattal beszéltek egymás közt rendkívüli tudásáról, az írói formákon való biztos uralmáról, sokszor megdöbbentő kapcsolatokat meglátó, villámszerű intuiciójáról…Alig három évvel ezelőtt jelent meg Cholnoky Viktornak első könyve, a Tammuz című novella gyűjtemény. A kritika, a közönség már elő volt készítve a megjelenésére s szinte elébe hozta az Írónak a szokatlan, feltűnő tetszést. Cholnoky novellás könyve uralkodott az 1909 iki karácsonyi könyvpiacon…S ebben a különös, furcsaságokat kedvelő kísértet és álomlátóban egy tudós szelleme és tehetsége is dolgozott. Nem volt rendszeresen képzett tudósa semmiféle szakmának, de egész sereg szakmában - különösen a természettudományokban — a dilettáns ismereteket messze felül haladó tanultsága volt…Mikor a siker napja felkelt számára, egy beteg, roskadozó testű emberre világított, akiről mindnyájan, barátai és tisztelői, tudtuk, hogy nem fogja sokáig élvezni azt a keveset, amit a sors végső adományul adott neki…. Írói képe ezért olyan, mint egy befejezetlen arckép, melynek egyes vonásai erőteljesen, részletesen ki vannak dolgozva, a többiek pedig csak jelezve vannak. Ez a befejezetlensége teszi sorsát, mely amúgy is kemény és rideg volt iránta, igazán tragikussá.

DUTKA ÁKOS

1907. 454. Dutka Ákos: Hajók, ha találkoznak

Fekete testük gyöngyöző tarajt túr
Az Óceán nagy sima szérűjén,
Úgy buknak föl a rejtelmes homályból,
Mint két tajtékzó habsörényű mén.

Az egyiken az új életre várók.
Nyugati partok álma hiteget!
A másikon meg törődöttek ezre,
Kiket vissza hítt a szürke vén Kelet.

Egymást csodálják néma félelemmel:
- Mi megyünk - És mi jövünk vissza már.
Fürkészve, sejtve - egymást vádolóan
Állnak a hajók árbocainál.

A lomha gályák lassan elsuhannak.
Hívogat Nyugat és hív a vén Kelet,
Köszöntik egymást néma szánalommal
Magyar pusztákról jött idegenek.

Mek

1908. 52. Dutka Ákos*: AZ ELSŐ KARÁCSONY.

Libanon ormán, sötét cédrusokra

Fátylat terít a Jordán-völgyi köd,

S a kék boltívű déli alkonyatban

Piros csillag ég a cédrusok fölött...

A templom-ablak ide átvilágít,

Az ács-műhelyben csendes este lett,

Ablakhoz ül most Mirjam kis fiával

S nézik a párás alkonyi eget…

Anyám, én hallom, mit fog majd tanítni,

Hallod? Akár az én Atyám szava.

Hallod, hogy zeng, hogy árad itt körültünk

S hogy visszhangzik a téli éjszaka…

A templom-ablak ide átvilágít,

A gyermek arca sugarasra gyúl,

Fejét Mirjam ölébe lehajtja

S ülnek a csendben némán, szótlanul.

Az ács-műhelyben árnyak imbolyognak

A déli ég is sötétedni kezd

S a gyermek mögött az ács műhely falára

Fekete árnyat vet az ablak-kereszt.

* 1908-ban a Nyugat előfutáraként emlegetett A Holnap című antológiában Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Emőd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jutka társaságában jelent meg

1912. 50. Dutka Ákos: A TÜKÖR.

Szemem éber kristály tükör lett

Éltem forgó gépébe zárva,

Szívem prizmáján át, vetíti

A világot a lelkem falára.

Hányódott élet könnye mosta,

Csiszolták: bánat és az évek

Szemem tükrét s a drága prizmát

Míg ily érzékeny és kemény lett.

És most becézve véle játszom

Csodák, rejtélyek titka ámít,

Szívem prizmája néha-néha

Messze homályon átvilágít.

S ilyenkor látom s félve fázom:

Mögöttem a halál nagy ökle

S egyszer lesújt, hogy drága prizmám,

Szegény szívemet összetörje.

JUHÁSZ GYULA

1908. 50. Juhász Gyula: HALÁLTÁNC ÉNEK.

Halálba ringató dalt

Hallottatok-e már ti?

Feketén nyugtató dalt,

Csillagba suhanó sóhajt,

Halálba ringató dalt?

Novemberét szívemnek

Ki látta már, ki látta,

Ha sír bennem a gyermek,

A megvert, játéka-vesztett,

Novemberét szívemnek?

Halálba ringató dal

Ha újra zeng e szívben,

Megyek, nem csókolt csókkal,

Visz, nem hallott taktusokkal

Halálba ringató dal.

1913. 27. Juhász Gyula: ÖREGEK AZ ÉJBEN.

Öreg urak hűs holdvilágban

Ballagnak bús nyárfák alatt,

Beszélnek csöndesen halálról

És életről, a mely nekik már

A halál mesgyéjén halad.

S hűs holdvilágban, bús füzek közt

Ballagnak ők halkan, tovább,

A kegyelmes, dúslelkű élet

Halál ösvényén viszi őket

S mutat nekik még pár csodát.

Nézem e ballagó nyugalmat,

A szép, nagy évek csapatát

S nézem az örök, néma holdat,

Mely egyaránt ragyog fölöttünk

S marad, mikor mi már valánk!

Szép öregek, jó itt maradni,

S érezni fáj, jó öregek,

Hogy én már a ti évetekben

Megfutva minden, minden ösvényt,

Ott alszom régen köztetek!

KAFFKA MARGIT

1911. 52. SZÍNEK ÉS ÉVEK. REGÉNY. IRTA KAFFKA MARGIT. (Folytatás.)

— Ó, az Isten, az Isten verje meg a gaz lelkét! Nekem hánytorgatja azt a falat keserves kenyeret ? Idegen helyen fizetést, megbecsülést adnának, ha annyit dolgoznám, mint itt.

— Nekem dolgozik ? Átkozott minden lépése ! Láttuk, mire ment «idegen helyen» azért fanyalodott rám, azért nyergelt meg, gonosz boszorkány! Arra kellettem ! Miért nem megy innét, ha ennyire megvet; a Pórteleky ősök megfordulnak a sírjukban, hogy egy ilyen egyszerű, szegény cívis kegyelemkenyerére szorul a drágalátos unokájuk. Láttuk, egy harapást se tudott megkeresni magának. ki élősdi, legalább húzza meg magát.

— Pfuj ! Nem szégyelli magát, mondja? Nem ég ki a szeme ! Az ártatlan gyerekei előtt! Hát hova vigyem őket? Itt hagyhatnám...

1912. 24. Kaffka Margit: FURCSA ESTI GONDOLATOK.

Jó volna már halva látni!

Ártatlan, néma halottnak.

Beszórni ibolyával,

Beharmatozni könnyel!

Képe, mely torzul folyvást,

Rongyoltan halványlik

Szívem vakult tükrében,

Rögződne régi színekkel.

Nem jönne senki hozzám,

Ki kezet fogott vele aznap.

Nem híresztelnék hírmondók:

Ezzel is, azzal is látták.

Én is mind egyedül járnék,

8 gondolnám dac nélkül, pihenten:

Mért is lett volna jobb hozzám,

Éltemnek többje volt ő így.

Az útja már ferdére fordult,

Rossz planéta alatt járt éppen;

A mikor sorsomba tévedt

S nem kérdve: «Szabad?» - benyitott.

De ennek már vége, vége!

Itt rossz órában láttuk meg egymást.

- Tán mához százezer évre

Illőbben találkozunk.

Így búcsúznám. Béke, béke!

Megáldanám halottam,

Beszentelném szelídült könnyel,

Betakarnám ibolya-gyásszal;

És szabadulnék végre!

És szabadulnék végre!

12. 1919. Schöpflin Aladár. SZINHÁZ. Karinthy Frigyes: Holnap reggel

…Madách-színház néven, úgy tudjuk, javarészt a háborúból visszatért színészekből, új színház alakult, a mely egyelőre szerény eszközökkel, vendégként tartja előadásait a Zeneakadémia kis színpadján. A vállalkozás minden rokonszenvet megérdemel, újabb kísérlet egy intim, irodalmi célzatú színház megteremtésére. Rég érezzük, egy ilyen színház szükségét s igazán örülnénk, ha most sikerülne. Karinthy Frigyes darabjával kezdi pályáját az új vállalat s mindjárt első lépésével szép sikert arat. A darab Karinthy múzsájának igazi gyermeke, a groteszk külsőségek leple alatt erősen vívódik az élettel, a dolgok filozófiai megértésére és értékelésére törekszik heves gyötrődések közt. Igen jól exponál, de a kifejtésben hézagos, az írónak úgy látszik az érlelő türelme nincs meg, hogy mondanivalóját, a melyet jól megmarkolt, biztosan kézben is tudja tartani... Őszinteség van benne, egy a valósággal hevesen küzdő lélek izgalma érzik rajta s keserű, némely passzusokban zokogva felkiáltó líra. A színészek becsületes törekvéssel végzik dolgukat. Gellért Lajos a főszerepben igen erős, organikusan felfogott játékot produkál, Gaál Béla a finn orvos félig¬fantasztikus szerepében igen intelligensen dolgozik s a többiek is derekasan igyekeznek. Ifj. Vajda László megértéssel rendezte a darabot. Várakozással és bizalommal nézzük az új kis színház jövője felé.

Karinthy Frigyes: Holnap reggel Tragikomédia három ... - EPA epa.oszk.hu/00000/00022/00188/05924.htm

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

Az alábbi bibliográfia szerint Kosztolányinak 1907 – 1914 között sok verse jelent meg a hetilapban. G

www.kosztolanyioldal.hu – források/kéziratos bibliográfiák ...

kosztolanyioldal.hu/sites/default/files/hitel-4.pdf - Minden kosztolanyioldal.hu találat letiltása

Fájlformátum: PDF/Adobe Acrobat - Gyorsnézet
Kosztolányi Dezső: „Üres órákban”, Vasárnapi Újság, LIV. évf. 50. sz. ... Kosztolányi Dezső: „Hódolat a halálnak”, Vasárnapi Újság, LV. évf.37. sz., 1908. szept.

1908. 206. old. Kosztolányi: Hódolat a halálnak

Mi fáradottak, búcsúzók, szegények,
a háborúknak holdas éjjelén
halottas ingekben megyünk elébed.
Mi nem várjuk, míg ránk csap a karod,
minket nem áltat maszlagos remény,
mi is akarjuk, mert te akarod.

Szívünk oly gyáva s mégis büszke hős,
karunk oly gyenge és mégis erős,
égő szemünkbe árnyak árnya van,
földnek szegett fejünk sisaktalan:
így ballagunk a holt rónákon át,
halálra szánt római katonák.

Hiába hívják néma seregünk,
fekete lobogónk a földre csügged,
ennen-kezünk vet puha sírt nekünk,
s lábadhoz rakjuk csorba fegyverünket.

1909. 206. old. Kosztolányi: Szonett egy szoborra

Egykor mi is majd így fogunk megállni,
mint ez a kőben szenvedő alak.
Leroskadó, merev ívek csodái,
síró tagok, jajongó vonalak.

Így meredünk meg bánatunkba halkan,
mikor az égre-ordítás kevés.
A fájdalom ez, néma, mozdulatlan,
a végtelenbe beledermedés.

Az önmagába fúló néma Kín -
az ős Szükség a végzet partjain -
hátrálni nem tud s nem előremenni.

Önroncsain bús diadallal áll,
s nincs fogcsikorgatás - és nincs halál -
nincs békülés - és nincs könny. Ez a Semmi.

1920. 20. Kosztolányi Dezső: VÉNSÉG.

Nem így képzeltem. Furcsa, csúnya szörnyet

Gondoltam én és fáradt öreget,

A ki köhögve a botjára görnyed

S hátán a régi rőzse integet.

De most, hogy itt van, még százszorta szörnyebb

Mint a mesébe, néma é» meredt.

Majdnem derűs és kedves s azzal öl meg.

Hogy áll az Íróasztalom megett.

Mert ennyi csak: ha eljön a tavasz,

Megismerem, hogy mindig ugyanaz.

S ha sírok, a szemembe könny se csillan.

Alszom, mikor az esték holdasok.

És néha, hogyha éjjel olvasok,

Kissé homályosabban ég a villany.

KRÚDY GYULA

1907. 46. EGY CSÚNYA LEÁNY ÁLMAIBÓL. Elbeszélés. I.

A Fehérvári-úton két lovag poroszkál Buda felé. Nyári alkonyat van, a budai tornyokat aranyporral hinti be a búcsúzó nap és a tornyok, midőn fejük már aranyos lett az alkonyatban, alakjuk többi részét sötét bíborba borítják. A nap a hegyek felett úgy vérzik, mint egy megölt óriás. A hegyek ormáról lepatakzik

vére a Duna felé….

Krúdy munkáinak méltatása, többnyire Schöpflin jegyzésével /G./:

1907. 14. Pajkos Gaálék*

A szakáll-szárító

1909. 45. A bűvös erszény

1911. 29. A podolini takácsné

1912. 26. Szindbád utazásai**

1913. 51. Mákvirágok kertje

*Részlet: Krúdy Gyula nagyon termékeny író, talán a legtermékenyebb azok között, a kik ma a lapok tárcarovatában szerepelnek. Az ilyen termékenységhez igen élénk invenció kell, mert Krúdy majdnem sohase dolgozik mese nélkül; nem éri be egy-két alaknak beállításával, hanem történet keretébe illeszti alakjait. Színhelyül kisajátította magának a magyar föld egy érdekes darabját, a Nyírséget, a maga erősen individuális tájképeivel és furcsa, fél lábbal a múltban, fél lábbal az ábrándok világában élő embereivel…

**Szindbád utazásai. Krúdy Gyula Szindbád ifjúsága című, nemrég megjelent könyvének nagy sikere óta Szindbád, az indiai meséből vett nevű lírai kóborló ismert és mindenütt rokonszenvesen fogadott alakká vált. Most tizenöt újabb képet, történetet fűzött róla együvé Krúdy, — valamennyi az első Szindbád-könyv meleg és mély hangulatával van megrajzolva. Krúdy nem regiszterének

szélességével, mondanivalóinak gazdagságával és változatosságával hat, történetei úgyszólván mind egy húrról valók, de erről az egy húrról mind újabb és újabb, megkapó és erővel teljes melódiákat tud kipengetni. A hangjában megvan a gordonka mély és meleg zöngése, moduláló képessége a szomorúan mosolygó humortól a mély, könnyes elborulásig s ez az érzéstől áthatott és mégis férfias hang fogja meg legerősebben az olvasót…

1920. 1. Krúdy Gyula: A rutének, akik legtöbbet vesztettek a bíborúban.

…Ez a nép mindenét elveszítette a háborúban. Most, a háború után elveszítette

hazáját, Magyarországot is. Európa népei között ő a legárvább. Koldus a koldusok között. Se hazája, se pártfogója, se ismerőse. Árvább a gyermeknél, a ki eltévedt az országúton. Elzárva Magyarországtól, a mely néha (igaz, hogy ritkán) vetett rá egy pillantást. Elkülönítve az oroszoktól, akik mindenfélét ígértek szegénynek még a háború előtt, de azután semmit sem adtak. Soha sem látott csehek és románok szállották meg ezt a kis országot, akiktől az idevalósiak tán nem is hallottak. A régi Magyarországon (a háború előtt) politikai heccek okozója volt a rutén-kérdés, hisz ebben a Magyarországban mindent politikai pártállás szerint kezelnek. Szerencsétlen ország még szerencsétlenebb tartománya volt a rutének földje. A ki érdekében fel merte emelni szavát: azt nyomban antiszemitának bélyegezték a politikai csahosok…Csak a régi Magyarországon állhatott meg az otromba felfogás, hogy aki a ruténeken akar segíteni, az a zsidókat üldözi. De hát nagyobb bornírtságok is akadtak már Magyarországon…Európa árvája, Magyarország mostohagyermeke, a mai rutén vidék földrajzilag Közép¬Európa legszebb tájai közül való. Az orosz költő (Lermontov) a vad Kaukázusról világhírű művet írt. A mi rutén vidékünk szépségében hasonlatos a muszka Kaukázushoz, ámde a nagyvilág keveset tud e helyről, a hol a Tisza ered, a máramarosi só terem, a hol legzordabb a Kárpát, hosszú, alig elviselhető a tél, aszú nyár soványkeblű földet fonnyaszt, medve bőg a rengetegben és közel az országhatárhoz fénylő kis város, egy második kis Budapest csillogtatja lámpásait, Ungvár nézegeti magát az Ung folyóban…

MÓRICZ ZSIGMOND

1910. máj. 15. Móricz Zsigmond: Az igaz földesúr

Emlékezés Mikszáthra. Az ünnepi számban Mikszáth, Rákosi Jenő, Schöpflin írása, Szabolcska verse olvasható. G.

Aki megkíván egy kis jó, friss, zamatos falusi levegőt, csak üsse fel a Mikszáth Kálmán könyvét. Mindegy, akármelyiket, akárhol, rögtön napsütésbe kerül, zöld búza- és rozstáblák nyílnak meg előtte, amelyekben virít a pipacs, a búzavirág, s százféle szebbnél szebb vadvirág, s amely fölött jó levegő árad, s köröskörül szép szelíden hullámzanak a nógrádi, sárosi, gömöri dombok, apró fia-hegyek.

Kedves vidék s van valami sajátságos naiv, lágy tónusa, amely színekben, vonalakban, s magában az életben, amely itt virul, egyformán uralkodik. A mokány magyar egyre fogy, a jámbor tót egyre sűrűbben búvík elő, s azt mondja, hogy „ja szom magyar”. Ennek viszonzásául aztán a magyar beszédben fura félhangok, lágy tótos selypítés csúszik be, s a két faj erősen megzavarja egymás fajsúlyát, s egy egészen új típust teremt, amely csak ezen a vidéken él: a tót-magyart.

A Mikszáth írásaiból kedvesen és tömérdek bájjal nevetnek elő ezek a szeretni való tót atyafiak s ezek a kedves tót urak, akik ma is olyan szívesen járatják mezítláb a nyelvüket…

Nagyszerű az, hogy meglátta Mikszáth ezt a világot. Felülről nézi, ezért ömlik el humor minden megjegyzésén, amit rávet. De oly mélyen ismeri, mintha a lelke leggazdagabb kiömlése volna. És szereti, nem feledi s néha szinte ő maga lesz áldozattá, s a választott világának a népe nyomja rá bélyegét a gondolataira. De csak olyankor, mikor az átvett világnézet kedves, derült, úgyhogy teljes összhangba kerülhet az övével…

Mikszáth az igazi földesura ennek a vidéknek. S milyen gazdag ember lesz ő, nincs ugyan sok ezer holdja, mert a tájék nem feltűnően változatos nála, de mennyi jobbágya van! Szeri-száma nincs a népeinek. S milyen szeretettel nézi, hogy megfigyeli őket, hogy ismeri az apró-cseprő dolgokat is, és mennyi töméntelen furcsát tud róluk. S míg az íróasztal mellett ül, a bűvös toll úgy felemeli, átvarázsolja, hogy egy perc alatt ott sétál a mezőn, a falun, a kisvárosaiban, bekukucskál fél szemmel az ablakokon, s belelát a szívekbe. S csendesen, igen csendesen meghunyorodik a szeme, elmosolyodik egy kicsit: és bennünk nagyobb gyűrűket verve hullámzik tovább ez az ő kedvderülése, s úgy örülünk, mint a gyerekei, hogy vele lehetünk, hogy elvitt magával sétálni…

S íme, az igazi földesúr a magyar föld egyik legszegényebb vidékén, legkisebb lelki arányú néprétegével, kiélt földön, rossz erkölcsökkel teli világban, olyan gazdálkodást folytat, hogy a világirodalom nagyhírű birtokosai közé kerül.

Ez bizony nem a nógrádi halmok dicsősége, nem is a Kopereczkyeké meg a Bontó vármegyei fele tót, fele magyar felemás népé, hanem csupán magáé a gazdáé, a Mikszáth Kálmáné, aki a magyar életnek ezt a valóságos darabját mindörökre életté bűvölte, s a fényes és dicsőséges, élettermő napsugáré, melyet ez a kedves, jó gazda állandóvá tudott tenni a maga hatalmas domíniuma felett.

OLÁH GÁBOR

1909. 1. FELEDNI VÁGYOM.

Lelkem mély zengésű fehér harangja

Magát sirató jajjal kongja:

Világomat vesztettem a világon,

Nem kell az emlék, én feledni vágyom.

Feledni vágyom a port, melyből lettem.

Az életet, mely zúg fölöttem,

Az álmot, mely karjával most is átfon.

Én magam magamat feledni vágyom.

Elmúlt szerelmek visszarémlő árnya

Ne kopogtasson éjszakámba.

Én magam magamnak nagy terheképpen

Gunnyasztok bánatom ős erdejében.

Jót kértem: rosszat adtak a hatalmak.

Engem az angyalok is csaltak.

Isten tán örök gúnynak vert vizére.

Hogy csak szégyentói égjen arcom vére.

Feledni vágyom. Omolj rám kacagva.

Örök felejtés hűs patakja.

Oltogasd lámpásaim gyújthatatlan.

Ne járjon vissza minden múlhatatlan.

Dobjatok, idő-szelek, nagy előre,

A múltat, elhagyott jövőbe.

Tán más csillag alatt nem ver az átok,

Ha hozzám hasonlókat nem találok.

SCHÖPFLIN ALADÁR

1907. 05. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Schöpflin: A Pál-utcai fiúk. Fiatal íróink között a fővárosi életnek legalaposabb ismerője, Molnár Ferenc ifjúsági regényt írt a pesti diákról… A telek a Józsefvárosban, a Pál utca, József-körút és Mária-utca találkozásánál áll, — azaz csak állott, mert ma már hatalmas bérházak vannak a helyén. Odajárnak játszani a Pál utcai diákok…A nagyvárosi életben minden szabad mozgást korlátoznak a házak falai, az utca kövezete, a társadalom és állam berendezkedése, melyben minden darabka gyep mellett ott áll a mogorva őr. — de a gyerek akárhogy is, mégis megtalálja a maga érvényesülését…

1917. 46. AZ IRODALOM AZ UTCÁN. A könyv ma már utána szalad az embernek. Azelőtt, aki olvasnivalót akart, be kellett mennie a könyvesboltba, ma szinte dobálják utána a könyveket. Behozzák lakására, kínálgatják utcasarkon, villamos megállóhelyen, utána viszik a kávéházba, szilárd elhatározás kell hozzá, hogy az ember ellenálljon a csábításnak…Milliói az újság-könyveknek árasztják el a közönséget. A mai képtelenül drága nyomdai előállítás és még drágább papiros árak mellett csak úgy lehet haszna belőlük a kiadójuknak, ha igen nagy, százezres példányszámban kelnek el. Ez is valami egészen új dolog a magyar könyv körül, százezer-számra kelnek el a könyvek, holott eddig az ezres példányszámokat is csak szerényen és habozva kalkulálták…A fölébresztés nagyon egyszerű tömegpszichológiai megérzés alapján ment végbe: a közönség nem ment utána a könyvnek, tehát a könyvet kell utána küldeni. A kik nem bírtak a könyvhöz fölemelkedni, azokhoz leszállott a könyv. Leszállott először is árban… Ahhoz, hogy az embereket jó könyvek olvasására szoktassuk, előbb egyáltalán rá kell őket szoktatnunk az olvasásra. Akiknek közülük képességük és hajlamuk van igazán értékes és komolyabb fajta könyvek élvezésére is, azok meg fogják találni az utat is hozzájuk, ha egyszer az olvasás jó ízét megismerték. Az író pedig csak nyer vele, ha megadják a lehetőségét, hogy munkáit milliók olvassák.

S. A. /Schöpflin/

SOMLYÓ ZOLTÁN

1912. 1. Somlyó Zoltán: Galamb

A fák alatt már hervadott a gyep
és jött az ősz már, egyre közelebb.
Érett gyümölcsök sóhajtoztak ott
s a bágyadt szél bús illatot hozott.
Kék fátyolával elrepült előttem,
mint kék madár, mely ágról ágra röppen.
Utána néztem....kicsi kék galamb...
És így lett dél, megszólalt a harang:
messziről zengett s nagyon messzire,
mint távol-kedves szerelmes szíve.
S a fáradt őszben nagyon csendesen
utána sóhajtottam: kedvesem.

www.hotdog.hu/.../magazin_article.hot?m_id

SZABÓ DEZSŐ

1919. 29. Az elsodort falu. Szabó Dezső

Két-kötetes nagy regényét most igen sokan olvassák, nemcsak azért, mert az egyetlen nagyobb igényű új magyar szépirodalmi könyv, hanem azért is; mert a tartalma erősen benne úszik a mai napok így adott politikai sodrában. Politikai regény, vállalt célja szerint a magyarság tragédiáját próbálja egy nagy képben összefoglalni, megmutatni belső romlásunk okait s talán utat is mutatni, a melyen ebből a romlásból kiküzdhetnők magunkat. Az összes társadalmi osztályokat sorra veszi és sújtó kritikát mond róluk: mindenütt csak romlottságot, elgyengült erőt, testi-lelki betegséget lát: a parasztság fél-állati öntudatlanságban, pálinka szagú lelki eltompultságban él, a vidéki középosztály, a parasztok hivatott vezetői, a papok, tanítók, mind csupa felszínes műveltségű vagy teljesen műveletlen, erkölcsileg beteg, alkoholba fúló moralitású félember a züllés határán vagy azon már jóval túl. A fővárosi intelligencia csak az üzlet után rohan sóváran, a vezető osztályok a nemzet igazi érdekei, a társadalmi és kulturális haladás iránt teljesen közömbösen űzik a maguk kis hatalmi játékait. Az író a düh lendületével ontja ki magából azokat a képeket, a melyekben ezt a bomlást mutogatja előttünk, szinte úgy érezzük, mintha gyönyört találna a megdöbbentő, undorító és szégyenteljes képek részletezésében. A romlott magyarsággal szemben odaállítja a hidegen számító, üzletileg szoros fegyelmet tartó zsidóságot, a mely a magyarság tejfölét leszedi magának. A regénynek ez a zsidóellenes tendenciája bizonyára nagyban hozzájárul mai népszerűségéhez. Szabó Dezsőben van valami igen erős hajlam, amely izgatottá, de egyúttal szuggesztívvé is teszi azt, amit mond. A szavak, a képek egymás hegyin-hátán

torlódva rohannak, roppant feszültségek és sivár ellankadás végletei közt hányódik a regény, folyton látjuk az író küszködését mondanivalójával, érezzük, hogy egész lélekkel teszi, amit tesz, néha szinté az önkívületig izgatja magamagát. Végig játssza az érzés egész skáláját az egyszerű, nyugodt elbeszélés ritka pillanataitól fogva a magából kikelt és önmagát túlkiabáló rekedt üvöltésig. Embert látunk a regény mögött, a ki minden fenntartás, minden szemérmeteskedés nélkül, a műveltség minden önfegyelmét elhajítva tárja ki az olvasó elé a maga vulkanikus lényét: az írónak ebben az önmagával, témájával és a művészi forma rá nézve leküzdhetetlen nehézségeivel való harcával játszik le előttünk, mint egy izgalmas dráma, a melynek lehetetlen nem kerülni hatása alá. S ez az író, aki így kitárja magát előttünk, beteg lény, tele abnormitással, a látásnak s a reagálásnak megdöbbentő elferdüléseivel. Betege a gyűlöletnek, a dühnek, az egész világot elárasztja gyűlöletével és minden embert betegnek, az őrültség szélén állónak lát. Nincs alakja, a kibe bele ne oltotta volna a saját betegségét…A mikor egészséges, erős, harmonikus lelket próbál megkonstruálni, mint János alakjában, a kiben a magyar erőt, a magyar egészséget, a magyar jövőt akarta megszemélyesíteni, írói ereje teljesen cserben

hagyja, az alaknak nincs semmi kontúrja, absztrakt elgondolás marad, az élet minden színe nélkül…A nőket nem ismeri; nőalakjai, élükön Judittal, levegővel bélelt, élettelen bábuk, a kiket az író szeszélye rángat pocsolyáról pocsolyára. A szerelem titka — titok maradt az író számára; szerelmi jelenetei vagy naiv, realitásnélküli elképzelések, vagy a szerelemnek csak legalantasabb formáiban tapasztalt ember romlott fantázia-képei. Amint valamely alak megelevenítéséhez valami pozitívum: szeretet, gyöngédség, megértő együttérzés kellene, ott megakad az író. A jó emberekkel nincs benne hajlam, a komplikált, gazdag egyéniségek megértéséhez a lélektani szintéren ereje hiányzik belőle. A regény a legegyenetlenebb könyvek egyike. Két-három részlete ragyogó írói képességgel van megírva, némely motívumot, emberi vonást finom megértéssel pillant meg és rögzít le, de aztán egész fejezetek következnek, a melyek olvasásakor sivatagban érzi magát az ember. Az első kötetben jóformán mindent elmond, a mi mondanivalója van, a második kötetre csak töredékek maradnak… A stílusa is olyan, mint az író maga: izgatott, túlzsúfolt, a kifejezéssel erőszakoskodó, sajátságos módon merev és ugyanazokat a kifejezési formákat modorosan ismétlő. Nem egyszer olyan izgatott az író, hogy írni tudása teljesen elhagyja, ilyenkor dadog és akadozik… A regény politikai tekintetben tagadhatatlanul rámutat a magyarság nem egy betegségére/bűnére és veszedelmére, — ebben nem eredeti ugyan, mert a magyarság sorsáról és helyzetéről való koncepciója

egészében véve Nagy Endre politikai költészetének parafrázisa, de megvan az az érdeme, hogy sokszor úgy hangzik, mint valami vészkiáltás, melyre megdöbbenten kell a magyaroknak felfigyelni. Irodalmi tekintetben, ha leszámítjuk a regényből azt, a mi benne emlékeztet Móricz Zsigmondra, egy egészen sajátságos írói típust láthatunk benne igen jellegzetesen kifejeződve: egy rendkívüli írói tehetséget, a mely önmagában összeomlik a saját harmonizálatlanságán, az emberi és művészi fegyelem teljes hiányán és még inkább moralitásának roppant fogyatkozásain.

SZÉP ERNŐ

1912. 50. Szép Ernő: JÉGPÁLYA. Korcsolyát kötöttem s rászállottam a jégre. Milyen kellemes és milyen meglepő, hogy csúszok, futok a jég homályos tükrén, szinte lengek a két keskeny érctalp felett, milyen különös, hogy nem felejtettem el ezt a kis téli tudományt a hosszú esztendők óta, mióta utoljára korcsolyáztam. Oh, gyerünk vissza az ifjú évek e sima mezejére, örvendjünk ez egyszerű, egészséges jó örömnek, öleljük mellünkbe hevesen a szembejövő friss szelet, csipessük cipó színűre orcánkat az ártatlan hidegtől, csússzunk jobbra-balra, iramodjunk neki, fussunk, repüljünk, forogjunk, szédüljünk egy kicsit, felejtkezzünk el …Valami gyönyörű, hallatlan, botrányos dolgot vágyom műveim: szeretnék a közepébe futni a jégpályának, kitárni a két karomat s messzi hallatszó csengő hangon megszólalni : Hölgyeim, nevem N. N., bocsássanak meg, olyan árva vagyok és úgy szeretnék kegyetekkel együtt lenni, jöjjön valaki, hadd fogjam meg a kezét, fussunk egy kicsit együtt, csevegjünk, nevessünk, oh ne tűrjék, hogy boldogtalan legyek, adja ide valaki a kezét. Nem, ilyesmi az emberek közt nem megy, milyen viharos kacagás támadna, holnap benne lenne a dolog a lapokban, a közönség azt hinné megőrültem, én meg kivándorolhatnék, vagy főbe lőhetnem magam. Hiszen nem is gondoltam komolyan, nem, nem. A párokról, a kik folyton tűnnek, tünedeznek előttem, elhúzom irigy tekintetemet s a gyerekeket nézem, a piros arcú, fürge, gyönyörű gyerekeket…

SZINI GYULA

1912. 10. Szini Gyula: Az orosz balett Budapesten. Seherezade balladáját, Rimszki-Korszákov epekedő szláv ritmusait, Fokin Mihály tánc-költészetét, Bakszt Leó bizantin ornamenseit, Nizsinszki Vaszlav légies efebosz-alakját, mire ezek a sorok megjelennek, talán már lelkesedve, dadogva fogja magasztalni ez a könnyen hevülő Budapest. Az orosz udvari balett a világhír nimbuszával jelenik meg a Népopera színpadán. Három év óta járják a külföld nagy városait és ilyen aránylag rövid idő alatt teljesen meghódították a művelt nyugatot. Paris, London, Berlin kritikusai szédülve, megbűvölve rebegték el az orosz balett dicséretét. Mámoros kritikák árasztották el a világsajtót. Ma már, mint kortörténeti tényt lehet rögzíteni, hogy az orosz balett forradalmat csinált a táncművészetében. Egész Európában fölszámolás alatt van a régi irány, a kurta balettszoknya, a «spiccelés» és a katonai gyakorlatokra emlékeztető tablók rendszere. A párisi nagy opera egy moszkvai táncművészt, Clustine nevűt bízott meg a balettje átszervezésével …A magyar közönség ezekből a koreografíkus darabokból kap majd mutatóba néhányat és előreláthatólag meg is fogja szeretni őket. Zene, tánc, mimika, díszletek, jelmezek közös ritmuson épülnek föl ezekben a művekben, a melyek csak azért hatnak újnak, szokatlannak, minthogy már rég elszoktunk attól, hogy a balettben művészetet is keressünk.

SZOMORY DEZSŐ

1896. 11. Szomory Dezső: PÉNTEK ESTE. Színmű egy felvonásban, előadatott a Nemzeti Színházban február 28-án.

…Egy öreg ortodox rabbit egy keresztény ember kedvéért otthagyja a fiatal felesége. Ebből a német kritikus azt olvassa ki, hogy az új egyházpolitikai törvények által teremtett új idők így fogják lerombolni az egyesülés korlátainak legellenállóbb várbástyáit is. Úgy gondolom, hogy a polgári házasság lassan, de annál biztosabban meg fogja hozni üdvös hatását, és lesz vegyes pár a szív szavára vagy érdekek szerint…Egy öreg rabbinak fiatal felesége van. A rabbi hivatásának embere; az asszony, egy még gyermeteg kedély, nem ismeri a szerelmet s vágyik az ismeretlen után. Hegyek közt laknak, emberektől, élettől távol a Kárpátok egy elrejtett kis helyén. Az asszony ki-kijár az erdőbe; madár, virág, mező beszél neki….Az előadás élvezetes. Török Irma jellemzően adja a fiatal asszony tépelődéseit, vágyódását, vívódásait…Újházi a rabbit az ő rideg kötelességérzetével tiszteletet parancsolón és rokonszenvet keltőén állította elénk…

Szűry Dénes

1910. 7. Szomory Dezső: A NAGYASSZONY. Mi bírta rá Szomory Dezsőt, ezt az igen modern írót, hogy Mária Teréziát, parókás udvarát, krinolinos udvari dámáit, a magyar testőröket, Josefust elénk idézze? És honnét van, hogy a közönség, mely történeti drámáink jambusait oly rideg közömbösséggel hallgatja, azaz nem hallgatja, a Nemzeti Színház roppant nézőterének minden helyét elfoglalta és igazi érdeklődéssel várta és hallgatta az előadást?.. A mai társadalmi dráma formái vannak elkopó félben, a közönség artisztikus érzéke pedig finomodik. Újat akar látni, irtózik a sablontól és meg tudja becsülni a művészi munkát az írásban, a rendezésben, az előadásban. A Vígszínház is csodálkozva tapasztalja, hogy az a bizonyos í'rancia koszt már nem nagyon ízlik a közönségnek…

József és Florence szerelme foglalja el a tért. Szép. szép, de hová vezet bennünket a szerző? Mégsem ezt vártuk. A VI. képben újra az erénycsősz Mária Teréziát kapjuk, a ki komornáját összeházasítja egy dobossal. Ebből a tónusból rögtön átvisz bennünket a szerző a királynő világtörténeti összeütközésébe, hogy Mária Antoinette és Florence búcsújával befejezést adjon művének. A szerzőt nem követtük mindig ellenkezés nélkül, de sok, útközben kapott virágért köszönettel tartozunk. A korrajz finom művészét ismertük meg benne. A női szerepek igen jó kezekben voltak. Jászai Mari. Márkus Emma, Alszegi Irma, Vaszari Mariska. Paulai Erzsi előkelő művészi tónust adtak az előadásnak. Mily boldog volna bármely berlini igazgató ily kvintettel! Pethes, Gál, Odry is finoman stilizálták alakjaikat. Az összjáték is jó volt. Hát még a szabó és díszletfestő!...

Alexander Bernát.

Hivatkozások a Nyugatosokra

…Balázs Béla és Emőd Tamás 1908-ban publikált a Vasárnapi Újságban..

varadlap.ro/index

…Csáth Géza szépírói tevékenysége mellett zenekritikusi munkássága is igen jelentős…zenei tárgyú kisesszéket írt a Bácskai Hírlap számára. Fővárosi medikusként, pedig a Budapesti Napló, a Nyugat, a Huszadik Század, a Népszava, A Polgár, a Vasárnapi Újság és a Világ című periodikumok közölték zeneszerzőkről szóló írásait, kritikáit..

moly.hu/konyvek/csath-geza-zeneszerzo-portrek

…Tóth Árpád (1886-1928) aradi születésű, debreceni költőnk első verseit a debreceni lapokon kívül A Hét, a Vasárnapi  Újság, majd a Nyugat hasábjain publikálta..

www.felsofokon.hu/

Nem Nyugatosok

1907. 12. Balla Miklós: A KIRÁLYHÁGÓN*

A Királyhágó

Felhőkbe vágó

Üstöke még a nyárról beszél;

Sárgul az erdő,

Zizegve pergő

Leveleket hajt alá a szél.

A merre lépek,

A merre nézek,

Sziklás hegyormok, dús rengeteg,

Csendjét a szellő

S lágyan szökellő

Kis patak árja rezgeti meg….

De ah közelből,

Mintha a mennyből

Szállna a hang: lágy gyermeki kar

Víg dala zendül

S messze kicsendül:

<<Hazádnak légy, oh híve, magyar» !

Szomszédos házból:

Az iskolából

Arad az ének a soron át,

Falakon áthat

S mint égi jóslat

Némítja el a pópa szavát:

Hogy lesz idő majd,

Hogy levelet hajt

Egykor e téren a honszeretet,

Cseng a magyar szó

Bűvösen hangzó,

Elvakult ősök hantja felett.

Lesz idő egyszer,

Hogy gyökeret ver

Sok vész nyomán a testvériség

S hol vihar dúlt, ott

Együtt kivívott

Szabadságunk' szent őrtüze ég.

Mintha közelgő

Büszke jövendő

Ebből a dalból szállna felém!

Járva merengőn

Avaros erdőn

Erdélyi bércek bűvös ölén.

* A Magyar Tudományos Akadémia díjával jutalmazott költemény

1921.12. Bán Aladár: A SZABAD FINN NEMZETHEZ.

(Setälä Emilnek.)

Idegen szellem árnyékán borongtál

Hét századévnek hosszú éjjelén

S a félénken derengő csillagoknál

Hajnalt ígért a biztató remény.

Idegen érdek súlyos járma nyomta

Kemény nyakad és izmos vallódat;

De nem feledted: nem lesz soha szolga,

Kiben szabad az érzés, gondolat.

Idegen zászlót szolgált hősiséged

S babérodat más hordta homlokán,

Csak szenvedés jutott cserébe néked

S a krónikákban pár jó szó talán…

A te zászlód, Testvérünk, fenn lobog hát

És mi örömmel üdvözöljük őt

Meghajtva népünk gyászos trikolorját

A kék-fehérszín lobogó előtt,

S tépett hazánknak roncsain búsongva

Feléd nézünk, s reményünk újra kel.

Példád tanult: a nép, mely eltiporva

Remélni, bízni tud, nem veszhet el!

1886. 1. Fejes István: A JOBB JÖVŐ.

Fiaim, már a jobb jövő,

A jobb kor eljövend;

Mi meg nem érjük a napot,

De fényitől a föld ragyog,

Ha e kor eljövend.

Ma ágyú védi a jogot,

De ám az eszme elsőbb,

S mi majd evvel nyerünk csatát,

No egy kicsit még később…

Fiaim, már a jobb jövő,

A jobb kor eljövend;

Nosza, segéljük hát elő,

A mint tehetjük, férfi, nő,

S e jobb kor eljövend.

Jól téve, egy lépéssel is

Magad lehetsz legelső,

Ha a roham nagy napja kél,

No, egy kicsit még később.

Mackay után.

1913. 27. Elek Alfréd: Madarak esti éneke

Eltűnt a nap aranyhajója.

Száll, száll az alkony s jön az óra,

A mikor majdan nyugovóra

Tér minden szép hangú madár;

Be kár, hogy el kell már pihenni,

Bokorban fázni, dideregni,

A rémtől félni, megremegni

S gubbasztani némán: be kár!

Mert egy-helyütt mi sohasem ültünk,

A kék egekbe felrepültünk,

És lelkes akkordokat küldtünk

A szél szárnyán a nap felé;

Piros uszálya félve leng még,

De a homály, ez éji vendég,

(Hozsanna néked, végtelenség!)

Az ős homály már elnyelé.

Jaj ! elfogyott az égi nektár:

A fény, a fény! és nem lehet már,

Csak szunnyadni a csillagoknál,

A mik lepislognak tunyán;

S míg virrasztanak ez árva mécsek,

Addig mi álmodunk meséset

Arról, ki jönni sohse késett

Az égnek bíbor kapuján.

Zenél a szél a fák között és

Az illat száll, mint halk köszöntés,

A hold reánk ezüstöt önt és

Már éji dalt susog a nád;

Egy nappal lettünk öregebbek,

Szárnyunk is fáradt, csüggeteg lett

S a keblünkben már nem rezegnek

Melódiák. Jó éjszakát!

1919. 20. Erdős Renée: A HESPERIDÁK KERTJE. Elbeszélés. I.

Megfogadtuk egymásnak és magunknak, hogy sohasem fogjuk elárulni senkinek, hol van a Hesperidák kertje. Nem áruljuk el senkinek, nehogy a Róma-járók ráakadjanak, nászutasok, turisták, lézengő szerelmesek, ott tanyát üssenek, hogy elvegyék tőlünk, a poézisét kiéljék, a mi engedelmünk nélkül, megénekeljék, kiírják, egyszóval, hogy visszaéljenek vele. Megfogadtuk egymásnak, hogy e kertről nem beszélünk, hadd őrizzék továbbra is a magas falak Róma kapuin túl, hadd őrizze a csönd, az elhagyatottság, az a néma bűbáj,

ami ott tanyát vert már évezredek óta.

Valami van azonban a nagy fogadalmak mélyén, ami az embert örökké nyugtalanítja. Egy hang a mi súgja: meg kell törni. Miért? Mi asszonyok, ha megterheljük magunkat önkényesen, ez a teher…Hány mesét írtak már férfiak az asszonyi következetlenségről? Mindig elárulnak bennünket, kedves barátom. Ezért is ideje, hogy egyszer már mi áruljuk el magukat, a következet lenségünket, ami annyi szépségnek alapja, úgy a hogy az a következetlenség bennünk van…A Caligulának nevezett nagy, fehér állat megmozdult és orrát a gazdája felé fordította. — Kár, hogy beszélni nem tudnak — mondta a pásztor…

A koldus megint köhécselt. — Csak a herceget a Torlonia herceget megbírságolná a lábamért a törvény. Hogyha már elgázolt, kapnám meg a tartásdíjamat, akkor én is közelebb mennék a kapukhoz. Igen, igen ezt tudtuk már a koldusról, hogy ő nem szívesen tanyázik itt a sírok környékén. Ő a kapukhoz vágyott, ő a Város mellett akart lenni, vagy bemenni reggelenként a nagy Bazilikák elé, és ott a lépcsőkön ülve nézni a napot és hogy idegenek

hogy jönnek-mennek, és hogy a mozaik-árusok és egyéb utcai kalmárok hogy tülekednek, és hogy lármáznak. Az öreg koldusban világi gondolatok és vágyak éltek…

1913. 27. Farkas Imre: HÁROM DIÁK.

Debreceni Kollégium

Fényben úszik esthajnalon,

Egy Cétusba lámpavilág,

Ott pipázgat három diák.

Egyik előtt Horatius

Másik előtt Ovidius

Harmadiknál Phaedrus könyve

Dehogy néznek most a könyvbe.

Barna szemű ifjú lányka,

Rózsa tűzve a hajába,

Piros rózsa télen-nyáron

Arra gondol mind a három….

Egy falusi kúriára.

Tán épp egy parochiára,

Violára, estikére,

Édes anyja szép szemére.

Oda viszi majd- a párját,

Igaz szívvel oda várják,

Nem is mese, nem is álom…

Van ilyen is a világon!

1921.24. Gács Demeter: JÓ VOLNA.

Vágyam elejtem; essen.

Ugyan, mit is keressen,

e földön mire várjon,

ha szárnya nincs, hogy szálljon ?

Jó volna hinni, hinni,

Isten borából inni,

szívem kezembe venni,

az Úr elébe tenni.

Alázattal, szelíden:

— Uram, fogadd a szívem,

csak együgyű ajándék,

de tiszta, mint a szándék.

Sok csúnya gond gyötörte,

kegyelmed összetörte,

de rossz nincs benne semmi,

ne bánd kezedbe venni.

Jó volna szólni ígyen,

alázattal, szelíden,

mert, jaj, ha hinni tudnék,

előttem vinne út még.

Út , élet, béke, tervek,

csalódások, szerelmek,

megannyi boldog óra,

életnek altatója.

Jó volna hinni, hinni,

Isten borából inni,

szívem kezembe venni,

az Úr elébe tenni.

1918. 25. …Mint valami romantikus tragédia utolsó felvonásában a hős, úgy tűnik felénk Gyóni Géza alakja ez egyszerű, szinte szűkszavú leírás sorai mögül. Hadifogságában írt s hazakerült költeményei közül, melyek nemsokára kötetben is meg fognak jelenni, itt közlünk néhányat.

GYÓNI GÉZA: RAB VACKOKON.

Testvér, nagy, messzi vérfolyók

Szelik e szédült sárgolyót.

S minket panasz rág és penész,

S hitünk is, jaj, de csenevész.

Rab vackokon fetrengve már

Bennünk a holtak lelke hál.

Mert holt bizony, a ki így él

S nekünk az élet mit ígér?

Tört fegyverünkön valahol

Még harc szekere zakatol.

S lelkünk, e tépázott madár

Tört fegyverünkhöz visszajár…

Könny, verejték és vérfolyam
Nem száradhat fel nyomtalan.
S hol hősök csontja a határ,
Tanyát nem verhet a kufár.

Tanyát nem ver, s ha merne, ó,
Áradj ki újra vérfolyó!
Fölvillan üveges szemünk -
S tört fegyverünkre rálelünk.

Tört fegyverünk is még elég
Szétzúzni átkozott fejét,
Ki annyi vérért tőrbe visz, -
Ha en-testvérünk lenne is.

                (Krasznojarszk, 1916.)

http://mek.niif.hu/00600/00664/00664.htm - 442k

1898. 48. Hervay Frigyes: LIDÉRCFÉNY.

Hegyoldalon állok, félig feljutottam,

Nézem a hegyormot: fény sugárzik ottan,

Hívogató, csábos, — szomorúan nézem

Lankadó erővel a hegyormot, érzem,

Soha el nem érem.

Előttem, mögöttem, körülöttem árnyak,

Gomoly ágba folyva vad tömegek járnak.

Az a fény az ormon üdvösségnek fénye,

Vakító sugárral tűz alá a mélybe,

Csillagtalan éjbe…

Babonás vágy hívott, hogy a hegyre jöttem.

Az utamban állót én is félrelöktem,

Hogy előre szökjem.

Az a fény a szívem összezúzta, törte,

Az a fény már nékem elveszett örökre.

S újra lent a mélyben, mely tele van árnnyal,

Azt a fényt kell néznem életemen által,

Szomjúságos vággyal.

1895. 42. Justh Béla: A KÖLTŐ BÚCSÚJA.

Elhagylak már, de megbocsáss,

Hisz' másoké az életem.

Lelkületem is egyre más;

Még vigadok — s már könnyezem.

Mint lepke, mely folyton cserél

Virágot s egyről másra száll,

Szívembe' soknak képe él,

De egy igazra sem talál.

És életem úgy röppen el,

Mint a magányos csillagé:

Fénylik s lehull egy éjjelen

S a célt sehol föl nem leié.

Azért a nap tovább mosolyg

S az égbolt fényes lesz megint.

Hogy rajt' csillag nem annyi forg,

Nem látja meg, ki rá tekint.

1916. 4. Lempért Géza: HUSZÁRTEMETÉS.

Három pöttön fiúcskák

(Szép magyar binibócskák)

Fölkelének nagykorán,

öltözének szaporán,

Álmosan, hevenyébe,

— így kívánta a mama —

Ünneplő feketébe.

Három pöttön fiúcskák

(Falusi binibócskák)

Anyjuk szoknyáját fogva

Indultak a városba.

Mire a nap kelőben :

Már ott tipegnek vala

A nagy ember-erdőben…

Zene, zászló, katonák.

Előttük tán a király

Táncoltatta pejlovát.

Három pöttön fiúcskák

(Árva kis binibócskák . . .)

Csak azon busulának :

— Meg is mondták mamának -

Hogy ezt apa nem látja.

Mert ő vitéz huszár most

S oda van a csatába.

1907. 12. Mikszáth Kálmán:A NOSZTY-FIÚ ESETE TÓTH MARIVAL.

Elbeszélés. (Folytatás.)

Az órák künn a tornyokon a tizenkettőt kezdték verni, mire megkondultak a harangok, a négy különböző felekezetű templomokban.— Hát itt van ni, — kiáltott fel vidáman Kopereczky, — milyen jó lenne most ebédhez ülni. De hallom, nem lett belőle semmi, nem akartatok a vendégeim lenni. Vagyis tegnap

még úgy festett a dolog, hogy az ebéd nem látszott megtarthatónak, tehát kihagyták a programból. Előbb még át kell öltöznöm németnek. Ti csak maradjatok itt és igyátok a papramorgótokat, mindjárt végzek…

1919. 6. Nadányi Zoltán: ALVÓT FÖL NE KÖLTS.

Alvót fel ne költs.

Alvó csak aludjon.

Álmodjon, aludjon.

Alvót fel ne költs.

Most élete legszebb,

Most foga közt reszket

A csodagyümölcs

És ízleli nyalván

És szétfoly a halvány.

Gyönyörű gyümölcs.

Most angyali trilla

Tölti fülét lágyan

És pihen az ágyban

A fej meg a törzs.

Most pihen a pilla.

Az ujjak, az öklök,

A fej meg a törzs,

Csak a szíve lök, lök

És halkan emelget

Bordát a lehelet

És vernek az óra

Acélketyegői,

Acélmalom őrli

A percet apróra,

ő jár csodakertben |

Illatba keverten,

Oly könnyű a lépte;

Rózsák, üde zsályák

Sorfala szelíden

Horzsolja ruháját,

A melle mezítlen

És hajlik elébe

Száz csodagyümölcs.

Ő járja a kertet

S ha életre kelted,

Valakit megölsz.

Alvót fel ne költs!

A Nadányi-vers Ady halotti képe alatt olvasható.

1919. 10. Pap Zoltán: NEM, NEM, SOHA!

Nem, nem, soha nem!

Árva nemzetem!

Nem lehet az, hogy a sorsod

Ily gyászos legyen!

Török, tatár, német iga

Vágta eddig testedet.

Hogy a vadak prédája légy:

Nem lehet, és nem lehet!

Rabigáit összetörte,

Emberies eszmekörbe

Akar élni a világ,

Itt voltunk mi, itt vagyunk mi!

Engedjetek: élni hát!

Fehér galamb szállt az égből

A megkínzott világra;

Hollósereg, varjúsereg

Gyülekezik láttára.

Hess, te madár, csúnya madár!

Te vagy az a sötét éjszaka!

Nem hallod-e riasztódat:

«Megvirrad még valaha!»

Résen vagyunk! Megvédjük mi igazunk!

Megmutattuk a világnak

Becsülettel: kik vagyunk!

A mi vérünk a világnak

Soha rosszat nem akart.

Nem vagyunk mi gyilkosok,

Árulók, sem cinkosok!

Az igazság szava vagyunk:

Ne bántsd. Világ, a magyart!

1885. 1. Pekár Gyula: KARÁCSONY A TENGEEN. New-Yorktól Liverpoolig.

New-York téli hajnalon. A fenyő-erdő vízen. A Scythia alkotmánya. Életrend a hajón. A hajószemélyzet. A kapitány. A szalon utasok ós a kivándorlók osztálya. Egy sötét decemberi éjjel után lassan virradt meg a komor, mogorva téli nap. Rejtélyes félhomály borította az egész világvárost s a ködös levegőben az ember szinte összetévesztette a hosszúkás fekete épület-ezredet az égre nehézkedő fellegekkel. New-York még szendergett: minden bizonnyal boldog álmokat szövögetve a közelgő karácsonyról, mely oly ragyogó, havas napokat hoz majd neki s annyi mosolygó, vidor arcú járókelővel népesíti meg az utcáit. Mert New-York tud ám érezni. Tud örülni is; hisz csak látni kell, mint büszkélkedik a Broadway-vel, midőn az a friss decemberi hóval a szemébe nevet az embernek s mindenkinek arcára vidorságot varázsol.

Most azonban alszik a világváros és kinézve döcögő kocsink ablakából pongyolában lephetjük meg. Minden oly csendes; utcái kopaszon fehérlenek s unalmas szórakozottsággal visszhangzanak a kerekek zajától. Még a legszebb nő sem néz ki előnyösen mécsvilágnál kora reggel, s bizony az amerikai városok eme királynéján is meglehetős mosdatlanság és kuszáltság látszott meg eme mogorva nap hajnalán. Nem is törődött velünk, pedig mi isten igazában úsztattunk a rossz kövezet pocsétás kátyúiban a part felé…

Oly szép az a kék tenger! A hajó mögött begyesen húzódik a hajócsavar által ásott országút, melynek habjai az ember szeme előtt születnek meg és enyésznek el: ez országutat minden alkalommal újra kell megcsinálni. Fiatal amerikai leányok, kik most hagyják el először hazájukat, — távcsővel kutatják a láthatáron úszó csalóka fátyolt; azt hiszik, hogy ez még mindig a szárazföld. Mikor aztán a fátyol széjjel foszlik s körülnéznek a kerek láthatáron, akkor látják csak, hogy mennyire magukban vannak! Magukban azon a rejtélyes kék sivatagon, melyre az ég véghetetlen kupolája domborul. S e gondolatnál a két óriás: a tenger és az ég derűs nyugalma is félelmesnek tűnik fel előttük. S nemcsak ők, de mindnyájan érezzük, hogy most az ő hatalmukban vagyunk…

Kapitányunk, az ír Murphy, reggel már ott állott a kémény mellett a hídon. Igazi tengerész-típus volt ő: zömök alak, melyet hosszú téli kabát takart, piros arc és torzonborz haj. Ha a tenger csöndesnek ígérkezett, mindig a második vagy harmadik tisztet küldötte szolgálatra…

Estefelé a szalon-utasokat vidor zenehangok csalogatták oda a kivándorlók szakaszához. A szegény emberek, nem tudván mivel ölni unalmukat, nemzeti hangszereikhez nyúltak s a matróz bandjou vagy az ábrándos tambourin hangjai mellett táncolgattak.

1917. 46. Pekár Gyula: AZ AMAZON KIRÁLYNŐ. REGÉNY. (Folytatás.)

…A királynő a szomszédjaira nézett, a nászfák alatt egymás után oltódtak el a mécsesek, köröskörül a síró gyönyör suttogott fojtottan mindenfelé. Antiope reszketni kezdett az egész testében; épp a holdkereső fényébe lépett ki, midőn vele szemben a határ-tisztáson túli férfi-erdőből szintén kilépett valaki. Hatalmas alak, szinte óriás: bíborköpeny a vállán, arany szandál a lábán, mellén királyi vért, fején pedig arcot-árnyékoló jellegzetes nagy trójai sisak, ugyanolyan, a milyen azon a metszett kristályon látszott. Neki arcába csapott felhullámzó vére: «ő az, a mentőm!» szívdobogva nézte: csakugyan nagy, szinte óriás, — áll ott, nem mozdul, vár; persze, hisz királynővel szemben nem a férfié az első, a hívó szó! A királynőnek kell kezdenie…A királynő összerezzent, a kiáltás úgy hatott rá, mint valami közvetlen testi érintés; olyasmit érzett, mintha már is fogná, ölelné, birtokba venné őt Priamus. És annyival riasztóbban érezte ezt, mert vele szemben ott a tisztáson át valóban jött, rohant előre a trójai. Terebélyes vállát s domborműves érc-lábvédőit kedvtelve csillogtatta a holdsugár, csak arca maradt továbbra is mély árnyékban a sisakellenző alatt. A királynő a lomb alá, a homályba tántorodott s a nászfa öreg cédrus-derekához dűlt, — mit tegyen? ösztöne szerint világgá futott volna, de erőt vett magán s lehunyt szemmel lihegve, remegve várt…

Arany János szobrának Toldi mellékalakját Pekár Gyuláról /1867 – 1937/ mintázták, 1893. Múzeum-kert.

1919. 29. Pekár Gyula: LAURA BŰNE. (Vége.) Elbeszélés.

…A csirkefogók (vagy húsz rendőrség elől búvó csempész, akrobata, úszómester, cipőfényező, bagógyűjtő) ezalatt ott élt és torzsalkodott, marakodott a festő költségére a díszes műteremben. Olyan is lett az, mint egy ól, annyival is inkább, mert immár a csirkefogók barátnői is oda költöztek. Ahogy benyitottunk, most is egy felette gyanús alak volt látogatóban az öreg filozófusnál ő — buddhizmusból — ép ruhát cserélt vele. Az ember, egy patkányképű, fogvicsorító sunyi figura, rosszkedvűen nézegette magát s nem igen volt elragadtatva a cserétől, amiben igaza is volt. Médi belátta ezt s miközben fonák fürgeséggel bújt a vendég lyukas hátú, könyöktelen kabátjába, állandóan szégyenkezett és mentegetőzött. Pótolni akart, hát pénz után kotort, de üres volt a pléh szappantartó s így hamarjában egy remek új festményét, egy havas „késmárki csúcsot" csúsztatott a morgó ember hóna alá: „no, ez megér néhány frankot!...

Nyugat 1937. 9. FIGYELŐ Schöpflin Aladár: PEKÁR GYULA /nekrológ/

…Elért mindent, ami külső díszt író elérhetett. Akadémikus lett, Kisfaludysta, Petőfi-társasági elnök, képviselő Tiszta István közvetlen környezetében, ellenforradalmi vezérember, államtitkár, miniszter, akadémiai pályadíjak nyertese. Többet világi becsvágy nem is tűzhetett maga elé. És mégis elégedetlen volt. Egyet nem tudott elérni, pedig azt akármelyik kopott, élhetetlen, koplaló költőcske feltűnése pillanatában eléri. Azt, hogy az írók ne előkelő vendégnek érezzék a maguk körében, hanem közülük valónak. Ebben az írók valahogy passzív módon könyörtelenek.

1921. 19. Petri Mór: FÁKLYÁK.

Magyar sikoltás hallszik át a rablott

Végek felől felénk: Segítsetek!

A lelkünk szárnyal, ott van véletek,

Most a karunk kitörték, lehanyatlott.

Ki gondosan fürkészed át a tarlót

S a mit találsz — egy-egy kalászfejet

Meződön itt-ott — azt is fölszeded:

A dús rendekbe ne vágnád a sarlód?

Mohács miénk marad: s a húszezer

Elesett hős. — örök gyász és keserv,

De még egy harcost keresek a honban:

Segesvárnál vérzett el. Sírja hol van?

Szívünkben fáklyák gyúlnak, néma hantok.

Hát a ki meg se halt még: odahagynék?

1921. 21. Petri Mór: KATONA JÓZSEF.

Bánk bán, Melinda, ti örökké éltek

S dicsőség fénye árad rólatok.

Bár a magunk panasza is jajong,

Beszélj, Tiborc, hadd halljuk bús beszéded.

Katona, ujjong egész nemzet érted,

Megértjük már sekszpíri sóhajod.

Hívják a szerzőt a tapsviharok,

Babérerdőket cipelünk elébed.

De te csak alszol tőrrel a szívedben,

A mely, míg itt fönt melegít a lángja:

Ott lent önvádtól marcangolva porlad.

Álmodja sebzett lelked szárnyszegetten,

Hogy drámád új meg új kudarcba rántja

S hogy életed balgán eltékozoltad.

1898. 38. Szabolcska Mihály: KRÓNIKÁS ÉNEK,

EBZSÉBET KIRÁLYASSZONYÜNK TEMETÉSEKOR.

Sírnak a harangok

Nagy Magyarországban;

Most szögeznek egy koporsót,

Idegen országban.

Be nehéz hallgatni,

A szögek verését;

Szegény hazám, Magyarország,

Szíved vergődését!

Szívünk vergődését,

Keserves jajunkat.

Most temetik idegenben,

A mi halottunkat!

De minek temetik?

El van már temetve,

Árva népem a te meleg,

A te hü szívedbe'.

Minek a virág is

A szemfödelére?

Beborítja Magyarország

Ráhullott reménye!

Sírnak a harangok

Nagy Magyarországban,

Most szögeznek egy koporsót,

Idegen országban!

A magyar királynét meggyilkolták. Meggyilkolta egy rettenetes eszme vak fanatikusa, a kit a végzet útjába vetett. Meggyilkolta hidegen, kegyetlenül, nem nézve nemét, védtelen ártatlanságát, szentté avató bánatát: csak azért, mert fején koronát viselt…A karénekek és harsonák zokogásához ama gyászmenetben, a szellő el fogja vinni a magyar alföldi síkság síró tilinkójának szavát, mellyel a pásztor elvesztett nagyasszonyát siratja. Mi pedig, a kik itt maradtunk, gondoljuk meg, hogy micsoda ingó talajon van fölépítve ez a mi egész erkölcsi világunk; hogy micsoda sötét, ismeretlen mélységek fölött lakozunk: s éljünk és cselekedjünk a szerint. Imádkozzunk, hogy az Úr kezében maradhassunk, akár élünk, akár halunk. B. F.

1916. 1. Szabolcska Mihály: NAGY NAPON.

A honvéd név szent volt előttem,

Gyermekkoromtól fogva szent.

Hajh, dicsőséges, vörös sapkás

Harmadik honvéd regiment.

Lobogójuknak Szenttamástól

Hány dicsőséges napja volt. . . .

S hős rohamokban, a sorok közt,

Az én apám is végig ott dalolt!...

Apám sírján ma friss virág nyílt,

Mit hulló asszony-könny folyam,

A fiam honvéd közlegénynek

Ma ment el: önként, büszkén, boldogan!

1893. 53. ÚJVÁRY BÉLA INTERVIEW.

Szatíra.

Az interviewt sem ismerék

Azok a naiv régiek. —

Lám párhuzamra van elég

Sujet! Megvonjuk? ej, minek? —

Elég az hozzá, hogy mi már

Ismerjük ezt is szerfölött:

Modern embernek ez kijár,

Mint régentén a — huszonöt.

Oh szép találmány ez nagyon

És praktikus is rendkívül:

Megtudni másról azt, vájjon

Mit rejt magában ott belül ?

Ezért Lesage ördöge rég

A háztetőket szedte le:

Egy interview nekünk elég

És tisztán látunk befele.

Föltűn egy államférfi ma:

Ott van az interviewoló,

És hasztalan! nincs grácia:

Felelni kell, nyilvánvaló…

Letűn egy államférfi ma:

Az interviewos ott terem;

Kezében óriás ceruza

És kérdez, faggat szüntelen.

Meg mért bukott, mi volt oka,

Mit födtek el a kulisszák ?

S megtudjuk, mondja ő maga:

Bukott, mivel — megbuktaták.

A művészet derült egén

Feljő egy csillag fényesen ;

A faggató hozzája mén

És interviewol szívesen.

S megtudjuk azt, hogy Henriette

Csak a művészetének él…

Emelgeti szörnyű fejét

A kommunizmus réme már:

Az interviewos legelébb

Rothschildhoz megy és tőle vár

Választ s ez megmondja neki,

Hogy ő, bár maga mit se fél,

E mozgalmat nem szereti,

S ily durvaságot elitéi….

Meg-interviewolja magát

A szép teremtés nagy Urát:

Kérdvén — s kap választ Tőle rá —

Hogy öt mi végre alkotá?

Műfordítások

1908. 44. Endrődi Sándor: AZ ANAKREONI DALOKBÓL.

I.

Ha bánatom van, attól tartok,

Megfagynak könnyei.

Melengetőül hát tüzes bort,

Pezsgőt neki!

Ha örömöm van, attól félek,

Szívemet szétveti.

Hűsítőül hát jégbe hűtött

Pezsgőt neki!

II.

A kikeleti tájon

Virág a lány, az asszony,

Most őszi pusztulás.

Édes vigasztalás.

Mi eltűnt: mért sirassam?

De ajkuk mézét immár

Sirassa —más!

Csókdossa — más!

Pokolba minden gonddal

Míg van bor, áldomás.

Pezsgőt nekem, barátim,

S fizesse — más!

III.

Eh, a patvarba! mért borongjak,

Mikor fennen kacaghatok?

És mért igyam vizet, barátim,

Mikor bort is bőven kapok?

Bolondság volna mást csinálni,

Mint a mi épen jól esik.

S mert legjobb semmit sem csinálni,

Hát kissé pihenjünk meg itt!

Úgy van jól minden, a hogyan van.

Igyunk. Az élet elrohan.

Vegyük komolyan végzetünket,

És pusztulásunkat — vígan!

1891. 52. Burns /1795/: A dumfriesi önkéntesek.

A gőgös gall tör hát reánk?

Legyen kezünk a kardon!

Fa-váraink a tengeren,

Önkéntesink a parton.

Előbb foly a Nith fölfelé,

S bérc lesz Solvay lapossa,

Mint eltűrjük, hogy ellenség

A brit földet tapossa.

Nem tűrjük el, hogy ellenség

A brit földet tapossa!...

Ki a királyt nem éltetné.

Azt majd magasra kötjük:

De ám éltetve a királyt,

A népet se feledjük.

De ám éltetve a királyt,

A népet se feledjük.

Burns költeményei. Fordította Lévay József. Kiadja a Kisfaludy Társaság. A költő arcképével. Budapest Franklin Társulat 1892. A skótok Petőfije örökszép költeményeinek csaknem teljes gyűjteménye…A kötetben feltaláljuk azokat a darabokat is, melyeket már mások, Arany, Szász Károly, Dömötör János stb. lefordítottak…/Szerk./

1898. 36. SILVIÁHOZ*

— Giacomo Leopardi. —

Emlékszel-e még

Silvia, halandó élted idejére,

A mikor még félve mosolygó szemedben

Ragyogott a báj,

És te gyermekkorod küszöbéhez érve,

Átlépted vidáman

S álmodozva egyben?

Visszhangzott a ház

És körül az út is nem szűnő dalodtól.

Serény kis kezedben

Egyre fogy a munka,

S míg az idő malma futó percet őröl,

Dalban álmodoztál napfényes jövőről.

Május volt, virágos: s virág illatával

Szállt dalod naponta.

Kedves tanulmányom

Fárasztó munkáját néha megszakítva,

Az atyai háznak — melyben gyermekkorom

Szép idejét elém —

Árnyékos erkélyén

Hallgattam merengve csengő dalaidra;

Néztem gyors kezecskéd',

Mint fonja a vásznat;

Néztem a kék eget,

A napsütött utat, a kertet, a házat,

A távoli tengert, s kék hegyeket messze,

A mit akkor érzék,

Nincs szó, mely lefesse!

Édes gondolatban dús vágyak, remények.

Így tűnt, Silviám,

Nap, nap után.

Oh, mily szép volt akkor sorsom és az élet!

Ha most visszanézek annyi szép reményre,

Bús szívemben támad

Vigasztalan bánat,

S boldogtalan sorsom' megsiratni késztet.

Kegyetlen természet,

Mért, hogy be nem váltod,

Mit akkor ígértél? Önnön fiaidhoz

Mert vagy olyan álnok?

Elhervadtál te is, mint a virág őszre,

Lappangó betegség karjától legyőzve.

Gyenge kis virágom!...

Íme, ez hát sorsa az emberi nemnek?

Tél közeledtével

Te, szegény, lehulltál, s egyre felém intve

A távolban állasz:

Oh, de a mit mutatsz, csak egy fedetlen sir,

S a hideg halál az!

Zoltán Vilmos.

* Giacomo Leopardi az olaszoknak Petrarca után a legnagyobb lírai költője. Születése száz esztendős évfordulóját nagy fénnyel ülte meg az olasz hivatalos és irodalmi világ…A fordító

GIACOMO LEOPARDI: SILVIÁHOZ

Silvia, tudsz-e földi
korodra, mikor kacagó s tünékeny
szemed szépségben égett,
emlékezni még, halandó idődre?
hogy álltál küszöbén az ifjúságnak
vidáman és tűnődve?...

Babits Mihály / A hálóról/

1900. 36. Sully Prudhome*: HALDOKLÓ SZERELEM.

Dideregve oson az őszi enyészet

A tó partján végig elhaló sóhajjal

S lassú moraj támad: a fűzfa beszélget

A bús vízzel halkkal.

«Elemészt a bánat, nézd, miként hullatja

Kristályodra díszét lombom, a mint fonnyad.

Te, ki társa voltál, légy ma síri hantja

Eltűnt tavaszomnak!»

Szól s merengve küld le egy hervadt levélkét,

A víz imígy felel: «Ó sápadt kedvesem

Ne hullasd, ha szeretsz, leveleid' ekképp

Egyenként, csendesen!

Fáj ez a csók nagyon, annyira fáj, hidd meg,

Mint nehéz evező kegyetlen csapása,

Miként, ha belseje e szenvedő szívnek

Egy nagy sebbé válna.

Előbb csak egy pont, majd remegő körré lesz,

Mely mindegyre nőve, eléri a partot,

Hol a sok kis virág mind fájdalmat érez,

Midőn felsóhajtok.

E lassú haldoklást mivel érdemeltem?

A feledés kínját így miért aprózod?

Ó, hintsd kedvesedre egyszerre, kegyetlen,

Minden búcsúcsókod!»

Szabados Ede.

*Első irodalmi Nobel-díjas, 1901. G.

1898. 37. ISTEN SENKINEK SEM MARAD ADÓS.

— Szerb népköltemény. –

Két fenyőfa nőtt fel egymás mellett,

És közöttük egy sugár fenyőcske.

A két fenyő ezért nem zöldellett,

Sem közöttük a sugár fenyőcske.

Két fivér is: Pál és Radul éppen

Ekképp nőtt fel, hasonlatosképpen,

Közbe vélük Jelica, nővérük.

A két fivér szerette nővérét,

Ajándékkal szüntelen becézték,

Legutóbb egy késsel kedveskedve,

Mely ezüsttel, s arannyal kiverve….

Pál, nejétől a mint ezt hallotta,

Oda köté őt a lófarkokra,

Széttépette dirib darabokra.

A hova csak vére hullott, cseppent,

Ottan tüske, ottan csalán termett,

A hol pedig végül összeomlott,

Tengerszem nőtt, nyelve a porondot.

A pej úszik benne a hullámba’,

Az aranyos bölcső meg utána.

Szürke sólyom a bölcsőre termett,

A bölcsőben csecsemő fi-gyermek,

Nyaka alatt édes anyja karja,

A nagynéne kését rája tartva.

Dömötör Pál

1920. 5. KÖLTÉSZETTAN. — P. Verlaine. —

Zenét minékünk, csak zenét,

Ezért a versed lebegőben

Ragadd meg a lágy levegőben,

A mint cikázik szerte-szét.

Ha szókat írsz, csak légy hanyag.

És megvetőn dobd a zenének,

Mert édes a tétova ének,

S a kétes olvadó anyag.

Fátylak mögött tüzes szemek

Es déli, reszkető verőfény,

S a langyos őszi ég merő fény,

Kék csillagok tündöklenek.

Mert csak te kellesz, Árnyalat,

És semmi Szín, koldusi ékül,

O, fuvola s kürt összekékül,

E sima álomszárny alatt.

A gyilkos Csattanó gaz úr.

Baj lenne, ha versedbe hagynád.

Az ötletet, e durva hagymát,

Melytől könnyez e szent Azúr.

Szónoklat? Törd ki a nyakát

És jó, ha izmod megfeszíted,

Pórázra szoktatván a Rímet.

Mi volna, ha nem volna gát?

0 jaj, a Rím silány kolomp.

Süket gyerek, oktondi néger,

Babrál olcsó játékszerével

S kongatja a szegény bolond

Zenét minékünk, muzsikát!

Legyen a vers egy meg nem álló

Lélek, mindig új vágyba szálló,

Mely új egekbe ugrik át.

Egy jó kaland legyen dalom,

Hajnalban, az ideges szélben

Mentákra üljön észrevétlen.

A többi csak irodalom.

Kosztolányi Dezső

1921. 15. ÁLDOZÁS. Paul Verlaine után.

Szerelmeddel megsebzél, ó Uram

S a sebnek szája szinte még vonaglik,

Szerelmeddel megsebzél, ó Uram.

Ó Istenem, képed belém nyilait,

S a sajgó fájdalom itt mennydörög még,

Ó Istenem, képed belém nyilait.

Uram, beláttam, hogy minden hiú,

S bensőmbe költözött a dicsőséged,

Uram, beláttam, hogy minden hiú.

Habzó Boroddal öntsd el lelkemet,

Gyúrd egybe éltem szentelt Kenyereddel,

Habzó Boroddal öntsd el lelkemet.

lm ki nem ontott vérem itt vagyon,

lm húsom is, méltatlan szenvedésre,

lm ki nem ontott vérem itt vagyon

lm homlokom, mely csak pirulni bírt.

Imádott lábaidnak zsámolyául,

lm homlokom, mely csak pirulni bírt.

lm kezeim, munkát nem ismerők,

Parázsra szórjanak majd ritka tömjént,

lm kezeim, munkát nem ismerők.

Ím a szívem, mely csak hiába vert,

Bús Golgotád tövisein dobogjon,

Ím a szívem, mely csak hiába vert.

Ím lábaim, e léha vándorok,

Kegyed szavára fussanak serényen,

Ím lábaim, e léha vándorok.

A hangom ím (hazug/mogorva volt),

Bűnbánatom önvádjait susogja,

A hangom ím (hazug, mogorva volt).

Ím szemeim, tévelygés mécsei,

Imádság könnye közben hunyjanak ki,

Ím szemeim, tévelygés mécsei.

Ó áldozat s bocsánat Istene,

Hálátlanságom ó be szörnyű mély kút,

Ó áldozat s bocsánat Istene,

Jaj Istenem, te rettentő, te szent,

Te látod, bűnöm mily fekete örvény,

Jaj Istenem, te rettentő, te szent,

Ó béke, öröm s boldogság Ura,

Minden félelmem és tudatlanságom

Ó béke, öröm s boldogság Ura

Te ismered, ó mindet ismered,

És azt is, mely enyém, a szegénységet,

Te ismered, ó mindet ismered,

De amim van, ím átadom Tenéked.

Juhász Jenő

Technika

1859. 21. Léghajó-vaspálya a Rigi-hegyén, Svájcban.…A hegy meredekségén fölfelé haránt irányban vaspálya építendő, cövekekre, mint azt rajzunk mutatja…A gerendának két végén kapocsforma vasak állnak, melyek közt egy tengely látható. E tengely, közepén lyukas, hogy hozzá lehessen kötni a léghajót, mely fennáll a levegőben, továbbá a kosarat, mely lefelé csügg, s melyben az utasok ülnek. E tengely két végén karika van, hogy a síneken tovagördülhessen…Megy a két pár sin szakadatlan összefüggésben folytonosan, cövekpárról cövekpárra, mint megy a gőz-kocsi sínpárja tova, gerendáról gerendára. A léghajó a reá akasztott kosarat a légbe emelni törekszik, s ekkor a tengelyt a felső sínpárhoz nyomja. Ám a kosarat egyenes vonalban a légbe föl nem emelheti, mivel a sínpár fölfelé emelkedik. A hegyről lefelé menni könnyebb, mert a léggolyón függő kosárra súlyt tesznek, úgy hogy az a léggolyót lehúzza. Ekkor a tengely az alsó sínpárra nehezül, s a pálya lejtős levén, legördül, magával húzva a légben úszó léggolyót is. Tehát a hegyre vezető léggolyó vasútján az egyik pár sin a lejövésre, a másik pár a fölmenésre szolgálna. A léggolyókon eddig fölül kis szellentyűt alkalmaznak, melyet, ha a lefüggő zsinórral megrántanak, kinyílik, nyílásán a golyóból a gáz kiillan, s a készülék a légből alászáll…A léggolyó az eddig használtaknál szilárdabb s teljesen léghatlan /lég át nem eresztő, G./ anyagból, kaucsukból készülne, melyet Wasserstoffgas-zal töltenének meg…A pálya folytán minden 20—30 lábnyira lesz egy cövek-pár leásva, melyek a pályát tartják. Oly magasak lesznek, hogy alattuk a léggolyó-kosara eljárhat, 20 személyt és terhet is emelhet.

A léghajó-vaspálya a Rigi-hegyen Sveiczban

1886. 41. ÚJ SZERKEZETÜ VASÚTVONALAK. A nagyvárosi használatra szánt, u. n. emelt vasút most bemutatott módjának föltalálását a technikusok igen jelentékeny haladásnak tartják s azért annak szép jövőt jósolnak….Meigs József, Iowelli (Massachusetts) mérnök tervezte e vasutat s egy kis területen Bostonban már egészen készen is áll…A vonat sínjei magas, szekrény alakú egyes oszlopokon nyugszanak. Két sínvas van megerősítve egy-egy sínpárral; az alsó páron nyugszik a valódi teher, míg a felső pár a vagon esetleges ingadozását akadályozza és egyensúlyát tartja….A kocsik áttétele egyik sínről a másikra az oszlopokon megerősített forgó segítségével történik. Minden kocsinak négy ily kereke van…A kerekek 1.o6 méter átmérőjűek, egymástól függetlenül forognak, így a dörzsölés igen csekély. Keréktörésre is gondoltak, mert ez esetben egy szerkezet jut a sínekre s a vonat onnan nem megy tovább.

Az új vonat személyszállító kocsi szerkezete kör-keresztmetszet, mely alak által igen szilárdan lehet a kocsit készíteni s nem kell sok anyaggal megterhelni, másrészt a szél is kevésbé árthat neki. Maga a kocsi belseje hajlított T-vasból készült, lágy párnázattál…A lokomotív, mely szerkocsival van összekötve, egy kocsira helyezett két álló gőzgépből áll, melyek mindegyike a mozgató kerekekkel áll összeköttetésben. A gőzkazán, mely a rendes mozdonykazánoktól nem különbözik s a mely alatt vannak a gőzfejtő hengerek, a hajókazánokhoz hasonlóan hátra nyílik azért, hogy meredek fel- vagy lefelé utazásnál a tűz ne érintse a vízzel nem borított részeket. A kormány, kapcsoló tok, dörzsfék a mozdonyvezető előtt öt csoportban elhelyezett hidraulikus készülék által irányoztatik, de a mellett még kézi emeltyűk is vannak. A mozgató kerekek szintén úgy el vannak látva karimákkal, mint a kisiklást gátló kerekek. A kerekeket különös készülék által gőznyomás is a sínekhez szorítja. ..Az emelt vasútnak az eddig használt rendszerek fölött nagy előnye van abban, hogy az utcákon a levegőt s világosságot nem zárja el annyira s kevesebb teret is vévén igénybe, a közlekedést nem nehezíti meg oly nagy mértékben….Az új szerkezetű kocsik csak most készülnek s egyik francia vonalon kísérleteket fognak tenni, mely kísérletek eredményét kíváncsian várják.

Emelt vasút Bostonban

1888. 17. A LISZTPOR ROBBANÓ KÉPESSEGE. Egy gőzmalomban nem rég rejtélyes robbanás történt, melynek okát azzal igyekeztek kimagyarázni, hogy a gabonában hosszasabb állás folytán mocsárgáz nemű lég fejlődik ki, mely tűzzel érintkezve felrobban. Ez a feltevés helytelennek bizonyult…A kereskedésekben előforduló lisztet vettek kísérletül, a melynek nedves tartalma 9—10 századrész. Mivel ez a liszt a kísérletkor önmagától meggyulladt s élénken fellobbanó lánggal égett el, gondolható, mennyivel nagyobb a veszély a malmokban, a hol a liszt szárazabb….Szikrát ad az őrölő kő, különösen, ha apró idegen testek jönnek közbe. Fontos, hogy a lisztpor milyen sűrű, hogy felrobbanhasson. Az eddigi kísérletek szerint a veszélyes állapot akkor jő létre, ha egy liter levegőben 30—40 milligramm lisztpor található. Ha egy negyed liter űrterjedelmű palackba mintegy 10 milligramm lisztport teszünk s azt a villamos árammal összekötjük, mindenkor oly erős robbanás fejlődik ki, hogy a dugó messze repül. Hasonló ez a tünemény a világító gáz robbanásához…

Porrobbanás. Az oxidációra hajlamos, éghető anyagok por alakban könnyen gyulladnak, sőt bizonyos körülmények között – oxigén, szikra, porkoncentráció - robbanásveszélyesek. A por- és gázrobbanás között nagy a hasonlóság. A por égésének, robbanásának reakciósebessége annál nagyobb, minél finomabbak a szemcsék.

eki.sze.hu/ejegyzet

1888. 40. A REPÜLŐGÉPŐL. Egy lépéssel közelebb jutunk hozzá, amennyiben a fotográfia segítségével sikerült lefényképezni azokat a mozdulatokat, melyeket a madár szárnyával tesz…Vetített képben minden egyes szárnymozdulatot külön-külön láthatjuk, oly sorrendben, mint a hogy ezek a madár repülésekor tényleg követik egymást. A jövőben már biztos alapon kísérletezhetnek azok, a kik a repülés problémájának megoldását tűzték ki maguk elé. Oly szerkezetet kell létrehozniuk, a mely képes legyen ugyanazon mozgásokat ugyanoly gyorsasággal és ugyanabban a sorrendben hosszabb ideig végezni, mint a melyeket a vetített képben láttunk…Vajon csak a szerkezet maga fog-e repülni tudni, vagy pedig képes lesz a magasba törő embert is madár módjára az egekbe vinni: ez egyelőre nyílt kérdés. Ez a részlet egyébiránt már a feltaláló dolga. Azon hadd törje ő a fejét. Az alumínium igen könnyű fém, és előállítása is napról napra olcsóbb. Az elektromos erőt két vékony sodrony elszállítja akárhová, tehát még a magasban szárnyaló repülőszerkezetbe is. Egy földhöz rögzített szerkezet és a magasabb régiók felé törekvő repülő szerkezet a két vékony drót által összeköttetésben lesz ez árnyékvilággal, és ennél fogva talán még kormányozható is volna innét a földről.... Magával is viheti a repülő ember azt az elektromosságot, mely hivatva lesz a repülőszerkezet két szárnyát annak rendje-módja szerint mozgatni. Higgyük el, hogy mindezeket tekintetbe véve, a repülőgép megvalósítása csak idő kérdése.

K. Gy.

1890. 18. ÁLLÓ HID A CALAISI CSATORNA FELETT. Néhány éve csak, hogy az angol parlament alig érthető kicsinyes indokolással megsemmisítette Gamonds Tamás világhírre vergődött s alapos tanulmányozás után készült tervét, mely szerint Angliát és Franciaországot a calaisi csatornán keresztül tenger alatt készítendő alagúttal kötnék össze. Az angolok vezér férfijai a parlamentben nem a nagy költségeket, nem a kivitel nehézségeit, jóformán csak azt az okot hozták fel a hatalmas terv ellenében, hogy egy ily alagúton váratlanul egész serege az ellenséges katonáknak vonulhatna be Angliába s így annak állami függetlensége veszélyeztetnék!...

Az újabban tervezett híd a csatorna legkeskenyebb részén vezetne át, az angol parton Folkestone, a francia részen pedig a Boulogne melletti Griz-Nez-fok volnának a híd végpontjai. Mivel a csatorna közepe táján a tenger szintjéhez közel felnyúló két zátony: a Varne és Colbart zátonyok a munkát jelentékenyen megkönnyítik, ezek kedvéért nem volna a híd nyílegyenes, hanem kissé meghajlott s így valamivel hosszabb. A híd tervezett hossza 38 600 méter, fél mérfölddel hosszabb, mint a Budapest és Vác között levő távolság. A híd 118 hatalmas cement-oszlopán egy milliárd kilogramm súlyú acél nyugodnék…Az oszlopokat süllyesztő szekrények (caisson) segítségével készítnék. Ezeket belül betonnal raknak ki s azután sűrített levegő segítségével eresztenek le. A hídon lakások is volnának a vasúti felügyelők számára, egyes helyeken világító tornyok. A hídnak mindkét végét úgy alkotnák, hogy azt a katonai hatóságok parancsára könnyen le lehessen bontani….Ha az angolok valami ürügy alatt újból nem gátolják meg, hogy szigetük izolált volta a kontinenssel szemben bármily csekély mértékben megszűnjék, a calaisi híd megvalósulását már csak idő kérdésének kell tartanunk.

Franciaországot és Angliát összekötő híd terve

1890. 20. A LONDONI ÓRIÁS TORONY. Eiffel hírneve nem hagyja nyugodni a nemzeti büszkeséget. Az Amerikai Egyesült-államok polgárainak excentrikus hajlama és büszkesége köztudomású, a még nagyobb torony építésének rögtön felmerült tervei felett senki sem csodálkozott. A sokkal higgadtabb angolok között is igen sok pártolóra talált az az eszme, hogy Eiffel se főzze le a hatalmas briteket. S csakugyan már a múlt évben alakult Londonban egy részvénytársaság, Sir Watkin Eduárd parlamenti tag kezdeményezésére, melynek kitűzött célja Londonban egy az Eiffel-tornyot magasságban felülmúló nagy tornyot építeni. A részvénytársaság pályázatot hirdetett ki az építendő torony tervrajzaira…Kikötés, hogy a torony 1200 lábnál magasabb legyen (Eiffel tornya tudvalevőleg 1000 láb magas), s hogy az emeletek elég erősek legyenek a vendégfogadók vagy hivatalos helyiségek elhelyezésére. …A pályázatra nem kevesebb, mint 80 terv küldetett be, melyeket a belváros egyik termében közszemlére kiállítottak. A legtöbben vas- és acélszerkezetű s részben az Eiffel-toronyhoz nagyon hasonló épületet terveznek. Több tervező masszív kőműves munkát ajánl. Van olyan is, mely tornyát 2000 láb magasságig akarja fölemelni…. A sok tervezetből mellékelt képünk négyet mutat be, melyek ízléses alakjuk által tűnnek ki. Három vasból, és egy gránitból van tervezve s mind a négy körülbelül másfél ezer láb magas lenne.

1890. 49. AZ ELECTROTECHNIKA CSODÁI A gőzerő használatának feltalálása sem okozott oly nagy forradalmat a társadalmi életben, mint a minőt az elektrotechnika előidézni fog, mely már most kezdetben is ezerféle hasznos és kellemes dologra alkalmaztatik…A telefon ma már nagyon elterjedt intézmény s nemcsak egyes lakások, de egyes városok között is kényelmes összeköttetést létesít. Még a tenger alatt is sikerrel alkalmazzák a telefont….Egy amerikai lelkész fonográfba mondta el gyászbeszédjét saját maga felett s meghalván, a fonográf hűségesen elmondta azt koporsója felett. Itt-ott már a gyorsírók kenyerét fenyegeti ez az új ördöngös találmány, melyből a North-American Phonography-Company, mely Edison találmányának egyedüli elárusítója, a legutóbbi félév alatt 6275 darabot bocsátott forgalomba.

Igen jól ismert alkalmazása a villamosságnak a villám-világítás, mely a régebbi világításokhoz képest csaknem tündériesnek látszik. Ma már a nagy városok mulató helyein, különösen színházakban, fogadókban, hangversenytermekben ez a legáltalánosabb világító eszköz…

A villám-vasutak, melyek Európában még csak kísérletképp szerepelnek, Amerika nagy városaiban már fenyegetik a lóvasutakat. Huszonhat amerikai városban van ily vasút, összesen 925 kilométer hosszúságban. Vegyészi célokra is felhasználják a villamos áramot, különösen fontos az alumínium előállítása…Van még egész sereg oly alkalmazása a villamosságnak a gyakorlati életben, pl. villamos szökőkutak, villamos melltűk és hajdíszek, melyek eléggé tanúsítják, hogy az elektrotechnikától a jövőben még nagyon sokat várhatunk, mivel ennek határa végtelennek látszik.

1891. 38. A FÖLD CSODÁI. Az ember nyugtalan természete mindig a jövő eseményeivel törődik. Kétséget nem szenved, hogy a nap hősége múló félben van, de viszont azt is tudjuk, hogy sok ezer esztendeig még elegendő meleget és világosságot fog kifejteni…Mi lesz a fűtő anyaggal, melynek felhasználása óriási mérvben növekszik? Jelenleg évenként megközelítőleg 450 millió tonna kőszenet emelnek ki a föld gyomrából, mely összeg 340 millió köbméter térfogatnak felel meg…Némi pótlást a föld petróleum-forrásai nyújthatnának, melyeknek bőségét kimeríthetetlennek tartjuk…

Valamint a kőszén anyaga növényekből áll, úgy azt kell hinnünk, hogy a petróleum csakis zsíros állati testek desztillációjából ered, mely esetben a petróleum-készlet lassú elfogyása bizton várható. Bármiképp álljon is a dolog, annyi bizonyos, hogy jelenleg a tőkét, a természet rengeteg tökéit, nem pedig kamatjait fogyasztjuk…A termelési költségek emelkednek, mivel sok kőszénbányában már csak nehéz munkával jutnak a drága áruhoz.

Mi azonban, szem előtt tartva a tudomány folytonos haladását, ismerve továbbá azon ernyedetlen szorgalmat, melyet a vegyészet, villamosság és légnyomás terén a föld minden tudósai kifejtenek, bizton hisszük, hogy a természet csak azért szabta ki bizonyos időre felhalmozott kincseinek felhasználását, hogy az isteni szikrával bíró ember titkaiba benyomulva, magán segíthessen.

Az idő halad, a készletek naponta fogynak, de az emberi ész világossága folyton nagyobb tért foglal el.

1898. 35. AZ ESKÜTÉRI HÍD. Amilyen nagy kincse fővárosunknak a közepén végig hömpölygő hatalmas Duna, épen annyira akadályozza a pesti és budai városrészeknek egymással való közlekedését, s akadályozta különösen addig, míg állandó hidak nem épültek fölötte. Budapest növekedése és fejlődése azonban főleg a legutóbbi harminc év alatt nagyobb léptekkel haladt előre, hogy sem a Lánchíd, majd pedig a Margit-híd elegendő lehetett volna a forgalom szükségeire. Ezért az ezredévi nagy ünnepre való előkészületek közben még két más állandó híd építése határoztatott el törvényhozásilag. Egyszerre hirdettek pályázatot mind a kettőre, de az építést nem lehetett egyszerre végrehajtani. Előbb a vámháztéri híd készült el, a mely királyunk nevére keresztelve már 1896-ban átadatott a közlekedésnek, mint ezredévi ünneplésünk egyik maradandó emléke. A másik, az eskütéri híd, most épül. 1901 októberében már föl is akarják avatni…Egynyílású lesz, de nem drótkötelek fogják tartani, hanem láncok, vagyis az eskütéri híd lánchíd lesz…Az óriás láncokat két hatalmas pillér fogja tartani….A híd hossza egyik pillértől a másikig 290 méter, a pillérektől a hídfőkig a dunai rakodópartoknak áthidalása pedig mindkét oldalon 42—42 méter. A hídvonal egész hossza 374 méter. A budai hídfő a Rudas-fürdő előtt, ennek kertje fölött megy neki a Gellérthegy oldalának, honnan balra a Ferenc József-híd, jobbra pedig a Lánchíd felé új utakat vezetnek le…

A régi Erzsébet híd 1903-ban - Budapest Anno

budapest-anno.blog.hu/.../a_regi_erzsebet_hid_1903

1898. 48. Hoffmann Ottó: AZ ÉGBŐL HULLÓ KÖVEK. Naponként átlag 7 millió hullócsillag esik a földre, novemberben ennek a számnak a tízszeresét kell fölvennünk átlagnak. November hónapban ugyanis a föld pályáján két meteor-rajjal is ütközik össze, és ezen összeütközés természetes következménye az, hogy a hatalmas vonzóerejű föld magához ragadja az apró és könnyű hullócsillagok ezreit, sőt millióit is… 1872 november 27-én remek csillaghullás következett be. Hasonló tüneményt észleltek 1885 november 27-én. Több mint 200,000 hullócsillagot számláltak meg azon a napon s egyes helyeken hópehelyként hullottak alá a tüzes, fénylő szikrák. A sok fényes meteor egynek kivételével Mexikóban esett a földre, mind porrá égett odafönn a magasban s csak finom vasporral tudta telíteni a levegőt. Egy egész világkatasztrófa történetének utolsó jelenetét látjuk képzeletünkben. Az a kődarab, mely most a New-yorki múzeum egyik üvegszekrényében foglal helyet, végig száguldott már az egész naprendszeren, óriási sebességgel millió meg millió mérföldet téve meg. A lehulló kövek nem a föld légkörében képződnek, mint régente hitték, hanem az égből erednek, az több mint bizonyos…Ezek a kövek tökéletesen megfelelnek a föld egyes régebbi kőzeteinek, s bizonyára ez a körülmény késztetett egyes tudósokat arra a föltevésre, hogy az égből hulló kövek a föld vulkánjainak termékei…Egy másik elmélet azt tartja, hogy az égből hulló kövek összezúzott, szétmorzsolt világoknak a roncsai. Tönkrement világok! Milyen szomorúan hangzik az. Az ember mindjárt arra gondol, hogy ennek a földnek, a melyen lakunk és a melyet annyira szeretünk, majdan szintén az lesz a sorsa, hogy darabokra zúzva, valamely idegen naprendszer különböző világaira fog hullani… Ama darabok közt lesz majd az is, a mi valamikor Szép Heléna karját alkotta. . . Akárhány csillagot láttak már az üstökösök testén átragyogni, a mi arra mutat, hogy ezek gázból vagy meteorok halmazából állnak. Az ilyen test csakhamar szétmállik és hullócsillag-rajjá változik át. A ki csak valaha látta az égnek eme remek tűzijátékát, soha sem fogja elfeledni és azt kérdezi: mi végből létezik az a sok millió meteor? Talán azért, hogy egyesült tömegükből a jövő nagy szárazföldjei épüljenek föl ezen a földön, a mikor a régiek, így Európa is nem lesznek már.

1904. 31. KÉZÍRÁS ÉS GÉPÍRÁS. Nagyobb üzletekben, különösen Amerikában Angol-országban, de már sok helyt nálunk is. az üzletfőnökök sohasem maguk írják az üzleti iratokat, hanem gyorsíróknak vagy gépíróknak diktálják s nem egy főnök túlhaladja Július Caesart, a kiről tudvalevőleg, mint

nagy dolgot emlegetik, hogy egyszerre két írnoknak tudott diktálni. Sőt a gyorsírás és az írógép munkája sem elég gyors már az amerikaiaknak, újabban egy oly eszközt kezdenek használni, melynek gyorsasága úgyszólván korlátlan: a fonográfot. Ebbe belemondják üzennivalójukat, melyet aztán egész sereg gépíró leír….Már Goethe is öregkorában nem irt, hanem diktált, Napóleon is mindig, még pedig oly türelmetlen sebességgel, hogy az Írnokok (a gyorsírás még akkor nem volt Franciaországban ismeretes,) rendre kidőltek mellőle. A modern angol és amerikai írók legnagyobb része gépírónak diktálja regényeit, novelláit. A gépírás előnyei szembeszökők: gyorsabb, olvashatóbb…

1912. 25. Massány: REPÜLŐGÉPPEL AZ ÓCEÁNON ÁT. A Titanic katasztrófája időszerűvé tette azt a kérdést, vajon nem lehetne-e a légi közlekedési eszközöket felhasználni s ily módon nemcsak az utazás idejét megrövidíteni, hanem a tenger különböző rejtett veszedelmeit, pl. a jéghegyeket is kikerülni? Az ilyen kérdés ma már nem tartozik a képtelenségek közé, mert mint tudjuk, egyrészt a La-Manche csatorna feletti repülések úgyszólván mindennapossá váltak, másrészt pedig mert egyhuzamban több száz kilométert is repülnek. Tavaly decemberben Góbé leszállás nélkül 740 km. 255 métert repült, ezzel egyszersmind világrekordot teremtett…Az eddigieknél kissé tökéletesebben és kényelmesebben felszerelt aero-hidroplánokkal jobb eredményeket értek el, mint a szárazföldi típusokkal. Curtis és Atwood világhírű amerikai pilóták épen ezért egészen komolyan láttak tervük kiviteléhez….Fenn, a levegőben nehezebb a helyes irány betartása, mint a tenger színén. Csillagászati megfigyeléseken kívül, állandó légáramlások (a passzát szelek) és az iránytű is segítségünkre állnak…A két pilóta egymást felváltva vezeti a gépet, a mechanikus pedig kezeli az 50 lóerős motorokat. Ezeknek száma öt s áttétel útján két légcsavart mozgatnak. Az elérendő átlagos óránkénti sebességet 90 km-re becsülik. A legrosszabb esetben az utat másfél nap alatt megtehetik…

1919. 10. AZ UTOLSÓ HÁBORÚS TALÁLMÁNY. A francia Illustration ír a tengeri mikrofonnak, vagy hidrofonnak nevezett készülékről. Célja az, hogy a víz alá merült s így még repülőgépről sem látható tengeralattjárót nemcsak észre lehessen venni, hanem követni lehessen a mozdulatait… G. Walser feltalált egy olyan hidrofont, mely a hang megtörésének a fénysugár töréséhez hasonló tulajdonságán alapul… Két „hanglencse" van a hajó fenekének két oldalára beépítve. A lencse apró, rezgő membránokkal befödött lyukakból áll, mint az első képen látható. / Mérete az emberénél nagyobb. G./ A víz alatt érkező hullámok megrezegtetik a kis membránokat, a miknek hangja, mint a telefonkagyló rezgő fémmembránja, továbbítja a hangot a hajó belsejében levő hallgató szobába…A gyakorlott megfigyelő meg is becsülheti a hangforrás távolságát s megállapíthatja, hogy közeledik-e az, vagy távolodik. Az első sikerek után kétszáz rombolót szereltek fel a franciák Walser-féle hidrofonnal…Akkor lesz szükség rá, mikor az óceánjárók sűrű ködben és viharban haladnak a nyílt tengeren, azért ilyenkor csak a másik hajó csavarjának zúgása révén lehet sejteni annak közeledését…A világító tornyokat és egyéb optikai jelzőberendezéseket is ezzel a víz alatti hangjelzővel lehet majd pótolni, a mi lehetővé teszi, hogy ködben is kiköthessen a hajó a veszedelmesebb bejáratú kikötőkben. A jéghegyekkel való összeütközést is elkerülhetővé teszi ez a találmány…

1921. 15. A 75 ÉVES MAGYAR VASUTI KÖZLEKEDÉS…1846 július 15-én hazánkban az első vonat közlekedett Pesttől Vácig és vissza…A kocsik berendezése az akkori leírások szerint fényes és kényelmes volt. Az első osztályban vörös bársonnyal bevont ruganyos ülések, a másodikban ruganyos bőrülések és a harmadikban festett faülések voltak…A mozdonyokon védősátor nem volt…1881 kora tavaszán a temesvári gyorsvonatot egy oly mozdony hozta, a melyen hátul a kazán fölött mindössze egy méter üvegfal volt erősítve…Sikerült elérni a 10 mérföldnyi, vagyis 75 kilométer óránkénti sebességet…Az 1848—49-es események a vasútépítést egyelőre teljesen lehetetlenné tette….Bruck miniszter megalapította a cs. kir. osztrák államvasút-társaságot és a Ferencz József keleti vaspálya-társaságot…Gyors ütemben építették ki egymásután azokat a főbb vonalakat, a melyek később az oly hatalmas közgazdasági intézménnyé vált MÁV gerincét alkották. Hoitsy Gida

1921. 18. Sz. K.: FÉNYTELEFON ÉS BESZÉLŐ MOZGÓFÉNYKÉP. Néhány évvel ezelőtt nagy feltűnést keltett egy fiatal magyar mérnök, Mihály Dénes találmánya, a szeléncella, mely lehetővé tette a távolba-fényképezés gyakorlati megoldását. A háború és a forradalmak zűrzavara megakadályozták akkor a találmány nemzetközi kihasználását…A fénytelefonnak az a lényege, hogy a hangot a fénysugár továbbítja minden egyéb vezeték nélkül. Erős reflektor fénye a telefonkagyló tükörfelületű membránjáról verődik vissza s mikor a membrán rezeg, a visszavert fénysugár a rezgéseknek megfelelően változik…A leadó és felvevő telefonkagyló közt nem kell semmilyen drótösszeköttetés és tisztán a reflektor erősségétől függ a fénysugár…Magának a fénytelefonnak ebben az eredeti alakjában alig van egyéb gyakorlati alkalmazása, mint épen az említett tengeri fényszórók felhasználása közvetlen beszélgetésre. Az elv azonban továbbfejleszthető, amennyiben a telefonkagylóról visszavert fényt le lehet fotografálni egy folytonosan mozgó filmszalagra s az így megörökített hangot aztán ismét le lehet vetíteni, meg lehet szólaltatni…Ez a megoldás biztosítja a hang és a kép egyidejűségét, szinkronizmusát. Az eddigi beszélő mozgófényképeknél mindig az okozta a legnagyobb nehézséget, hogy a vetítővászon mögött felállított fonográf mozgását nem lehetett állandóan együtt tartani, hiszen a mozgófénykép művészete már olyan kialakult formában állapodott meg, hogy a beszéd szinte feleslegessé vált és talán legfeljebb csak a képek felírását szükséges beszéddel helyettesíteni. A beszélő mozgófénykép egészen új műfajt teremt meg, ami különbözni fog a színháztól is, a mai mozitól is…

Hírek

1885. 52. Kazinczy és Horvát István levelei. A tud. akadémia irodalomtörténeti bizottsága nevében Szász Károly elnök és Szilády Áron előadó a nagy közönséghez következő felszólítást intézik:

Az. akadémia Kazinczy Ferencnek és Horvát Istvánnak emlékezetét az által kívánja megújítani, hogy Kazinczynak összes műveit, levelezésével együtt, Horvátnak pedig naplóját és levelezését teljes kiadásban bocsátja közre….Kazinczy és Horvát nagy kiterjedésű levelezésének jó része máig is egyes családok és magánosok birtokában van s gonddal és kegyelettel őriztetik. Az akadémia irodalomtörténeti bizottsága ama hazafias kéréssel fordul a nemzeti irodalom és közművelődés minden barátjához, hogy a kinek akár Kazinczytól és Horváttól irt, akár valamelyikhez intézett — és pedig bármely nyelven is — levél volna birtokában, legyen szíves azt lemásolhatás végett az akadémia főtitkári hivatalához beküldeni. A beküldött kéziratokra az akadémia gondot visel s köszönettel fogja visszaküldeni. Az adatok és ismeretek gazdag tárházává tette e levelezéseket Kazinczynak hasonlíthatatlan levélíró tehetsége s Horvátnak fáradhatatlan szelleme. Hadd terüljön e levelek hatalmas rétjei minél teljesebben irodalmunk és irodalomtörténtünk mezejének sovány foltjaira, hogy a termékenyítő erő, mely bennük rejlik, segítse elő a nemzeti művelődés és tudományosság felvirágzását!

1887. 37. Arany János hátrahagyott Iratai és Levelezése. — Ráth Mór nagy érdekű vállalatából megjelent a IX. és X. füzet, mindkettő a hátrahagyott költeményeket folytatja és pedig a 14—21 íveken. A két füzet kezdetén vesszük a Csaba-trilógia fen-maradt töredékének a végét — az első, Nibelung-alakú kidolgozásban ; továbbá az utolsó kidolgozás, fennmaradt részleteit — a trilógia második részének két első énekét, alexandrin-alakban s az egész trilógia két rendbeli tervvázlatát…Az Írói jog tiszteletben tartásával s annak védelme alatt, ízelítőül ide iktatunk néhány sort, a hűtlen Lászlót váró Édua töprengéséből:

A lépcső, mint kúszó növény,

Indul meg a hajlék tövén.

Fel a tetőre, hol kies

Szellő csapong, ha jő az est. —

Onnan tekinte ma tova

Árboc leánya: Edua;

Szívében annyi édes emlék,

Halottiból újjá szülemlék:

Midőn bízvást ölelte át

Magyarhon legszebb férfiát,

Lászlót, a koronás királyt.

Az első néma szív-csere,

A hosszú küzdés ingere,

Az arcon égő csába szók,

Az önfeledté szűzi csók,

Ama fél dac, fél engedés,

Óhajtva félt legyőzetés....

1895. 42. Új halottégető kemencét építenek a híres párisi Pere La Chaise temetőben. Az eddigi kemence már nem elegendő, mert a hullaégetés divatba

jött s a múlt évben már 200-nál többet égettek el.

1897. 4. IRODALOM ES MŰVÉSZET. Kazinczy levelezései. A tudományos akadémia irodalomtörténeti bizottságának kiadásában ismét egy nagy kötet (620 oldal) jelent meg Kazinczy Ferenc levelezéséből. Már a 7-ik kötet ez a nagy ember levelezéseiből, ki az irodalom érdekében, a nemzeti szellem fölserkentésére oly valóságos izgató hévvel írt leveleket mindenfelé, s a közélet és művelődés embereivel folytonosan fenntartotta az összeköttetést. A nagy levelezést az irodalmi központ hiánya, hírlapok nem léte magyarázza, s ép ezért nagyfontosságúak. Az akkori egész közélet a jó hazafiak törekvései visszatükröződnek Kazinczy levélváltásaiból, az irodalom történetét ezek nélkül meg sem lehetne írni. Kazinczy valósággal vezére a hazai szellemi életnek, arra rendkívüli hatást gyakorol, és sietnek is őt az ország minden részéből fölkeresni levelekkel.

A 7-ik kötet az 1809 okt. 1-től 1810. jan. 30-ikáig terjedő levelezéseket közli, csak kilenc havi időből 235 levelet. A levelezők s a kikhez Kazinczy intézi leveleit, az előbbi kötetekből már ismeretesek; de újak ifj. Wesselényi Miklós, Balog Sándor győri apát, Horvát István történetíró, kit Kazinczy nagyra becsül. Dr. Váczy János rendezi sajtó alá a nagyérdekű gyűjteményt, s adja meg a levelekhez a felvilágításokat, jegyzetekkel s a levelezés érdemét és körét magába foglaló bevezetéssel minden kötetben. Az új kötet az 1556-ik levéllel kezdődik s az 1791-ikkel végződik. Ára 3 frt.

1919. 1 Halálozás. Özv. dr. Váczy Jánosné született Laczi Lidia dr. Váczy Jánosnak a nemrég elhunyt kiváló irodalomtörténésznek özvegye 60 éves korában, Budapesten.

1898. 38. Ló-árverés. Folyó évi október hó 1. 3. és 4-én alulírott katonai hatóság által Budapesten vonatlaktanya nagy udvarában, VI., Angyalföld, Aréna- és Lehel-utca sarkán, körülbelül 350 kisorolt ló fog azonnali készpénz fizetés mellett árverés útján eladatni. Az árverés mindenkor reggel 9 órakor veendi kezdetét. A III. fokozat és a vételár magassága után lerovandó bélyegilletéket a vásárló tartozik a vásárlási összeg lefizetése mellett fedezni.

1898. 48. KISFALUDI LIPTHAY SÁNDOR, A KIR. JÓZSEF-MŰEGYETEM REKTORA.

A mióta a gőzt és a villamosságot rendszeres munka teljesítésére fogták be, a népek művelődésében új tényező lépett föl, a technika, mely alig egy század lefolyása alatt gyökeresen átalakította köz- és magánéletünk egész berendezését. A századunk elején még gyönge csemete hatalmasan, szinte szédítő rohamossággal fejlődik és izmosodik. Nyomában füstölgő kémények, zakatoló gépek, villamos vezetékek támadnak és adnak más képet a világnak. Az ősi, patrícius univerzitások mellett újabb szabású technikai univerzitások keletkeznek, a műegyetemek, a melyek szintén tudományos alapokon az új alakulások harcosait nevelik, a mérnököket, gépészmérnököket, építészeket.

Hazánkban 1846-ban létesítették a műegyetemet, nagy feladatokkal és képtelenül gyönge eszközökkel. Az iskolák sorsát és színvonalát azonban szerencsére nem egyedül az eszközök bősége, hanem csaknem mindig és mindenütt a tanári kar képzettsége szabja meg. Ebben a tekintetben a magyar műegyetem szerencsés csillagzat alatt indult életnek. Tanári testülete kezdettől fogva hivatásának magaslatán állott, a mely nem szűnő lelkesedéssel és szeretettel szorgoskodott az intézet fejlesztésén és emelte azt a maga nemében az elsők közé.

E tanári testület oszlopos férfijai: Stoczek József, Kruspér István, Szily Kálmán, Kőnig Gyula, Hunyady Jenő, Ilosvay Lajos között foglal méltó helyet Kisfaludi Lipthay Sándor, a jelen iskolai évi rektor, kinek arcképét és életrajzát ezúttal olvasóinknak bemutatjuk. Tatán született 1847-ben. Középiskoláit Esztergomban és Budapesten, műszaki tanulmányait a bécsi műegyetemen végezte. Ezeknek befejeztével, mint mérnök működött, kezdetben Ausztriában, majd Budapesten és az északi vasút építésénél. 1873-ban az államvasutak budapesti osztálymérnökévé nevezték ki és innen hívták meg 1875-ben a műegyetemre helyettes tanárnak, de már a következő évben Ő Felsége a vasútépítéstan rendes tanárává nevezte ki. Kineveztetése után egy év múlva megválasztották a műegyetemi tanács tagjává. Kiváló része van annak az alapnak a megépítésében, a melyen a magyar műegyetem szebb, szilárdabb szervezetté fejlődött. 1882-ben, az új szervezet életbeléptetésekor a mérnöki szakosztály dékánja majd 1885-től 1888-ig a műegyetem rektora volt…Mint tudós, értékes szakművekkel gazdagította irodalmunkat. Vasútépítéstan-ja, melyből eddig öt kötet jelent meg, nagyon túlhaladja a tankönyv szokásos kereteit. Egyéb munkái: A keskeny pályákról, A vasutak jövedelmezőségéről, Gr. Széchenyi István műszaki alkotásairól, A technikusok neveléséről. 1891-ben az akadémia levelező-, 1896-ban pedig rendes tagjául választotta…J

1900. 36. VILLAMOSON BUDAPEST KÖRÜL. A Duna-parti új villamosvasút.

Az a nagy közúti vasúti hálózat, mely Budapest köztereit és utcáit összeköti, újabban egy nevezetes vonallal gazdagodott, a Duna-parti vonallal, mely az akadémiai ós az eskü-téri két végállomást köti össze. Az új vonal a FerenczJózsef-rakparton levő eskütéri állomásból indul ki. Végig fut a Duna partján a most készülő eskü-téri híd följárója alatt, majd a korzó szélén halad az Eötvös-szoborig, a hol fölkerül a Ferenc József-térre…Az új körvasút, melynek építését tüntetik föl egyes képeink, sok technikai nehézséggel készült. A korzó mentén ugyanis az alsó rakparton vasszerkezetű viaduktot kellett építeni az új vasút számára, mely úgy van fölrakva, hogy sem a korzó úttestét nem rövidíti meg, sem az alsó rakparti kikötő forgalmat nem zavarja.Az új vonalat, melynek alapépítményei már nagy részben elkészültek, a jövő hó közepén adják át a közforgalomnak

1900. 36. Harc a munkanélküliség ellen cím alatt adta ki Gelléri Mór, az országos iparegyesület igazgatója az Új Magyar Szemlében megjelent cikkeit. A nagy szociális kérdésnek, a munkahiánynak úgyszólván egész történetét adja, megismertetvén a munkásfogadás legrégibb és különböző intézkedéseit, aztán az újabb intézkedéseket, segélyezéseket, ínséges munkákat munkaközvetítést, egyesületeket foglalkoztató műhelyeket ismerteti különböző országokból ; majd a tett tapasztalatokat mondja el, s összeállítja a törvényhozás és nagy gyártelepek idevonatkozó kísérleteit. Minden országban égető a munkahiány, de megszüntetni nem bírják. Nálunk a fővárosban az állam az idén állított föl munkaközvetítő hivatalt, melynek kimutatásai szomorún bizonyítják a munkanélküliség növekedését. Gelléri könyve a Singer és Wolfner könyvkereskedésében két koronáért kapható.

1900. 36. A párisi kiállításon kitüntetést nyert magyarok. A párisi kiállításon, a múlt alkalommal említetteken kívül, a magyar művészek közül még többen is kaptak kitüntetéseket a kiállítás egyéb osztályaiban. A szőlőművelés osztályában ezüst érmet nyert Neogrády Antal (a magyarországi szőlőfajok akvarellben festett gyűjteményéért,) Kezdi Kovács László a híresebb magyar szőlővidékeket ábrázoló nyolc nagyobb tájképéért. A bútorok osztályában Grand-prix-t kapott Faragó József, magyar bútor-terveiért; ezüst érmet nyert: Nádler Eóbert; bronz érmet: Paulay Erik, ugyancsak mint tervező művészek. — A szőnyegek osztályában arany érmet nyert: Horti Pál, ezüst érmet: Rippl-Rónai József, bronz érmet: Kriesch, elismerő oklevelet: Fadrusz Jánosné és Háry Gyula. Fadruszné nemcsak tervezte, de maga is szőtte pompás selyemszőnyegét. — A kerámiai osztályában ezüst érmet nyert: Abt szobrász, elismerő oklevelet Horti Pál. — Az arany-művesség csoportjában bronzérmet nyert Horti Pál, elismerő oklevelet Oskó Lajos (az ismert miniatűr-festő); a bőr- és famegmunkálás csoportjában elismerő oklevél jutott Benczúr Gyulánénak, Benczúr finom ízlésű feleségének. Mindössze 109 kitüntetés jutott Parisban a magyar képző- és iparművészetnek.

1908. 35. BRONZKIRÁLYOK AZ ANDRÁSSY-ÚTON. A készülő ezredévi emlék. A MAGYAR NEMZET rácáfol most a nagy angol moralistára és műtörténészre, Ruskinre, a ki keserűen panaszolta fel, hogy: a tömegek jóindulata ritkán terjed túl saját nemzedékükön. Ránk igazán nem illik, hogy csak magunkat szeretjük dicsőíteni; hogy emlékműveket is csak azért állítunk, mert az utódok dicséretére áhítozunk, tőlük várva el nem ismert érdemeink dicsértetését s a kortársak igazságtalanságaiért az igazságszolgáltatást. A magyar nemzet kegyelete éppen a legutóbbi időkben szinte kizárólag a történeti múltba megy vissza…

Az ezredévi emlék nem csupán egy eseményre — a millenniumra — emlékeztet, hanem elmondja nekünk a formák nyelvén szinte az egész magyar történelmet…

ott fog majd állani a magyar história tizennégy legnagyobb alakja, Szent Istvántól Ferencz Józsefig. Színe-java a magyar uralkodóknak…

1908. 44. Képek a Műegyetem építéséről. AZ ÉPÜLŐ KÖNYVTÁR-ÉPÜLET;

AZ ÉPÜLŐ TELEP A FERENCZ JÓZSEF-HÍDRÓL NÉZVE. /A Kémia-és a Központi épület. G,/; A TELEP LÁGYMÁNYOS FELŐLI RÉSZE. /Jelenleg ott az 50-es évek épületei láthatók. G./; A FÖÉPÜLET HOMLOKZATA. AZ ÚJ MŰEGYETEM ÉPÍTÉSE A LÁGYMÁNYOSON. — Balogh Rudolf fölvételei.

1954 – 1959 között voltam a Műegyetem hallgatója. G.

1908. 49.Új könyvek: Faust. Tragédia. Írta Goethe. Fordította Palágyi Lajos. Budapest, Toldi Lajos könyv-kereskedése; ára 3 korona.

Magyar Regényírók. Új öt kötetes sorozat. Budapest, Franklin-Társulat. Az egész 60 kötetes vállalatára díszes vászonkötésben 300 korona.

Új versek. Írta Ady Endre. Második kiadás. Budapest, Pallas részvénytársaság; ára 4 korona.

Élet ő felsége. Versek, írta Miklós Jutka*. Nagyvárad; ára három korona.

* A Holnap antológiában jelent meg.

1909. 1. A VASÁRNAPI ÚJSÁG 56-ik évfolyama. A Vasárnapi Újság a legrégibb magyar szépirodalmi és ismeretterjesztő képes hetilap, évenként több mint 130 íven, s több mint ezer képpel, legjelesebb hazai íróink és művészeink közreműködésével jelenik meg. Színes képmellékleteket is ad, több színben művészileg kivitt képeket.

1909. 1. Mikszáth Kálmán A fekete város című, lapunkban most folyó regényének eddig megjelent részét újévkor belépő előfizetőink lapunk ez évi 2-ik számához mellékelve megkapják.

1909. 3. Mikszáth Kálmán, lapunk főmunkatársa a héten megbetegedett s ezért nem folytathatta lapunkban, folyamatban levő A fekete város című regényét. Igaz részvéttel közöljük a kitűnő író betegségének hírét, de remélhetőleg a gondos családi ápolás hamar lábra fogja állítani, hogy munkásságát, melyet az egész ország gyönyörködve figyel, folytathassa.

1909. 3. Új könyvek. Az Illés szekerén. Versek, írta Ady Endre. Budapest, Singer és Wolfner; ára 3 korona.

1912. 17…Míg a Titanic utasaival és drága rakományával útjának végéhez ért, végzete, a nagy jéghegy, csöndesen úszott tovább odafenn. Alattomosan, nagyságának csak hetedrészét mutatva a víz fölött; a többi hatheted része a víz színe alatt várta ádázul a hajót, mely a sötétben összetalálkozott vele…A természet bizony lépten-nyomon gáncsot vet az embernek, ki alkotásaival le akarja nyűgözni a levegőt és a vizeket; mozgásba hozza ellene viharait, jéghegyeit…A boldogtalan Smith kapitány /az egyik képen látható. G./ rémesen megbűnhődött a Titanic önfeledt rekord-hajhászásáért: láthatta a minden borzalmat fölülmúló eredményt, mielőtt meghalt. De utolsó óráira az engesztelés bágyadt fényét sugározza a hajós becsület, mely nem nézi a maga életét, hanem kiadja a jelszót: Először az asszonyokat és a gyermekeket!

Balla Mihály.

1918. 16. Káin. Kosztolányi Dezső tizenhét novelláját gyűjtötte össze egy kötetbe e cím alatt. Kosztolányi novellája szorosan összefügg lírájával, mintegy

annak objektívebb területre való kihangzása. Nem a történet a lényeges benne, nem az alakok pszichológiai rajza, egymással való viszonyba hozása, az életbe való szembeállítása benne a fő mondanivaló, hanem az az izgalom, a melyet az emberben az élettel való érintkezés kelt, az idegrendszernek felzaklatódása és új egyensúlyba jutása, az emberi sorsnak a maga pályájától való kilendülése és visszahullása, az a sok mindenféle nagyon komplikált és nehezen kifejelhető rezgés, a mi az érzékelhető realitáson túl, vagy legalább is a realitás határán van. Ezért a novellákban mindig van valami abnormis, az élet közönséges rendjével disszonáló. Nem azt mondják el, a mi kívül a világban történik, hanem azt a mi belül, az ember idegrendszerében folyik be. Emberei is abnormálisak, többnyire az egészség és betegség határán állnak, mindnek van valami többé-kevésbé érzékeny pontja, a hol ha érintik, nagyon erősen rezonál…Az író közössége mondanivalójával mindig szemmel látható, legtöbbször egyenesen a saját hangulattartalmát vetíti ki az elmondandó történetbe vagy egy benne magában meglevő, nyugtalanító lelki mozgalmat penget ki történetté. Mégis valami hidegen objektív benyomás, a mit a novellák általában tesznek, arra figyelmeztet, hogy az író nem egész lényével van benne mondanivalójában…Néha emiatt úgy hatnak a novellák, mint a matematikai tételek bizonyításai vagy egy konkrét esetre való alkalmazásai. Kosztolányinak mindenesetre a vers az igazi, legteljesebb megnyilatkozási formája, de novellái érdekesen egészítik ki a képet, melyet verseiből kapunk róla.

1918. 20. Arany János lelki életéről irt tanulmányát, melyet a múlt évben a Kisfaludy-társaság Aranyünnepén olvasott föl, most adta ki önálló füzetben a Magyar Könyvtárban Riedl Frigyes. Abból indul ki, a mi Arany lelkiállapotában az állandó vonás: szellemi hipochondriájából, a mely az ihlet rövid pillanatai és a levertség, a csüggedés, az önkritika hosszú intervallumai között vergődött s a mely élete tragikumának fonása volt. „Arany egy belső tragédia hőse, a ki életben marad” - ez Riedl elmés és őt jellemző módon kiélezett formulája. Arany morális állapotának jellemzésére pedig azt a formulát adja: Jelleme általában félénk, ingadozó, a hol élvezetről van szó; és csak ott szilárd, a hol kötelességeket kell teljesíteni…

1918. 25. Magyar királyi államvasutak. 18191/1918. P. IV. a. HIRDETMÉNY.

A rendkívüli módon elszaporodott árulopások, dézsmálások és a vasúti kocsik feltörésének lehető megakadályozása, illetve csökkentése érdekében a legszigorúbb rendszabályokat léptettük életbe. A közérdek megóvása végett minden lehelő eszköz felhasználásával oda hatni kívánunk, hogy ezeket az árulopásokat, dézsmálásokat, stb. lehetőleg megakadályozzuk, mely célunk elérésében a szállító közönség támogatására is számítunk. Azok közé a rendszabályok közé, melyektől a kitűzött cél elérését reméljük, tartozik többek között az is, hogy a tolvajok kézre kerítőit és azokat, a kik a tolvajok nyomára vezetnek, illetve a tettes, vagy az orgazdák kézre kerítésében eredményre vezető útbaigazítással segédkeznek, pénzbeli jutalomban fogjuk részesíteni. Az útbaigazítás szóbeli, vagy Írásbeli bejelentéssel történhetik, a hivatalos titoktartás védelme alatt. A bejelentés bármely állomásunkon, vagy üzletvezetőségünknél tehető. A bejelentések elfogadására állomásokon kizárólag az állomásvezető (állomásfőnök), üzletvezetőségeknél az üzletvezető, akadályozása esetén pedig az üzletvezető helyettese jogosult. Úgy a bejelentés, mint a jutalmazás módozataira vonatkozó közelebbi felvilágosítással az állomásvezetők szolgálnak. Itt csak azt jegyezzük meg, hogy a jutalmazási összeg nagyobb lesz abban az esetben, ha a bejelentő a kézre kerített tettesen kívül, még az ellopott áru rejtekhelyére vonatkozólag is eredményes útbaigazítással tud nekünk szolgálni…

1918. 35. A Jó Pajtás, Benedek Elek képes gyermeklapja legújabb számába Lampérth Géza írt verset, Tábori Kornél elbeszélést, Benedek Elek folytatja Bókáné komámasszony érdekes kalandjait, Avar Gyula apró meséket írt, Schöpflin Aladár érdekes cikket, Haranghy György szép képet rajzolt, Zsoldos László folytatja regényét, Tökmag Jankóról is van néhány mulatságos új eset. Tarka mese, a rejtvények, szerkesztői üzenetek egészítik ki a szám gazdag tartalmát. A Jó Pajtás-t a Franklin Társulat adja ki, előfizetési ára egész évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyed évre 4korona, egyes szám ára 82 fillér. Mutatványszámot kívánatra küld a kiadóhivatal. IV. ker., Egyetem-u. 4.

1919. 30. Magyar írók. Irodalmi tanulmányok és tollrajzok. Schöpflin Aladár ily című könyve, amelynek első kiadása két évvel ezelőtt nagy érdeklődést és elismerést keltett, most második kiadásban is megjelent. Az egyetlen könyv, a mely a modern magyar irodalom főbb jelenségeit és alakjait tárgyalja a nálunk szokásos pártoskodás nélkül, igazságot szolgáltatva minden irodalmi iránynak. Ez is tényezője volt szokatlan sikerének. A második kiadás tartalma teljesen azonos az elsőével. A Nyugat kiadásában megjelent 15 íves kötet ára 18 korona.

1919. 30. Ml KÉSZÜL A MŰTERMEKBEN? P. J.: Látogatás Benczúr Gyula mesteriskolájában.

A kommunizmus alatt az igazi művészek keveset dolgoztak. Ennek egyik oka az általános lelki depresszió volt, a másik pedig az, hogy a művészek erősen érezték hiányát azoknak az anyagoknak, a melyekre műveik megalkotásánál szükségük van…Stróbl Alajost eltávolították a szobrászati mesteriskola éléről, mert a kommunisták szemében a nagy mester tehetségtelen volt. Ugyanakkor valóban tehetségtelen emberek szörnyszülött plakátjai és formátlan szobrai éktelenítették el a várost. Ezek az emberek kaptak pénzt, kaptak festéket, vásznat, márványt, ezeknek a kedvéért lakoltattak ki nem egy tehetséges művészt a műterméből és ez volt az oka annak, hogy az igazi művészek tétlenségre kárhoztatva várták az idők jobbrafordulását. A kommün alatt tehát pihent a munka…

A háború, a forradalom és a kommunizmus nem igen nyomta rá bélyegét a művészetre. A művészek épen úgy gondolkoznak, mint a maga egyforma életét élő publikum: szinte szeretnék elfelejteni a háborúnak és a forradalomnak sok borzalmát. Háborús tárgyú kép vagy szobor nem igen készül. Ilyen tárgyú munkát a közönség nem keres, a művész pedig nem készít. Benczúr Gyula mesteriskolájába látogattunk. Maga a mester nincsen a fővárosban, Nógrád megyei birtokán tartozkodik és előreláthatólag csak akkor jön haza, ha barátságosan meleggé tudják varázsolni a műtermét… Majdnem befejezve áll a műterem közepén a mesternek egyik leggyönyörűbb alkotása, a mely Mátyás király bevonulását ábrázolja. Ez a kép a királyi palotába kerül és egyik része lesz a már részben elkészült Mátyás-ciklusnak. Mátyás fehér lovon ül, előtte kürtösök haladnak, mögötte az ország nagyjai és körülötte az ujjongó nép virágot szór a nagy fejedelem lovának patái elé…Egyik nagyobb vászna cigányleányt ábrázol, a fajnak minden szépsége, szilajsága rajta ül Fáraó e gyönyörű ivadékán. A megoldás nagyszerű, éppen olyan kitűnő, mint a Komédiások című munkáé... Nagyon eredeti az Öreg torreádor is. Ennek a képnek, a művész sok más képével egyetemben különben már gazdája is van…A Benczúr-iskolában tehát serényen folyik a munka a mi kétségkívül megnyugtatja azokat, a kik a művészek iránt érdeklődnek.

1921. 17. A bolsevikiek országa. Dr. Panajoth Gyula, a ki tizenhét hónapig, 1918 tavaszáig volt orosz fogságban, orosz földön tett megfigyeléseiről és tapasztalatairól érdekes könyvet adott ki. Tárcacikk-szerűen mond el sok érdekes adatot az orosz népről, benne a különböző társadalmi osztályokról, a hadifoglyok életéről, a fogságból való meneküléséről. Szól az orosz bolsevizmusról is s bár tapasztalatai a bolsevizmus első stádiumáról szólnak, sok bennük ma is érdekes. A könyv jövedelme a váci állami rendőrség jóléti alapja javára szolgál: nyomdai előállítása a váci országos fegyintézetből került ki.

1921. 22. P. G.: ŐSZI TÁRLAT A MŰCSARNOKBAN.

Mostoha idők köszöntöttek be a magyar képzőművészetre. A nagy vagyon, a mely máig fölöslegéből tartottan fenn képzőművészetünket, más irányban van lekötve. A két év előtti mértéketlen tobzódás elmúlt, learatott mindent. A konjunktúra szülte művészi vállalkozások egymásután zárják be boltjaikat és a megindult túl-produkció vevő nélkül marad a művészet piacán. A legtöbb művészi alkotáson meglátni azt, hogy létrejöttét a kínálkozó alkalom szülte és nem a művészi ihlet. Ez a mai idők patinája, a mely meglátszik éppúgy a szobrok carrarai márványán, mint a napsugárban fürdő festmények ecsetvonásain. A háború és az utána következő kor a művészetben is pusztított. Ezt a lelki depressziót csak egy teljes újjáébredés vihara tudja kitisztítani. Eseményszámba jön, hogy ilyen időkben, a magyar képzőművészek beszámolót tartanak művészi munkásságukról. Nem a lexikonban megörökített ünnepeltek vonultak fel a Műcsarnok tizenkét termében, hanem a fiatalok, a kik azalatt kérnek szót a nagy termek falain, a míg az utókonjunktúrák a divatos mestereket narkotizálják. Én ma a Műcsarnok falain nem megszokott mesteralkotásokat, hanem Ígérvényeket látok. Erős tehetségek küzdelmes munkáit…

Politika

1886. 16. V. S. : A vörös rém. Megdöbbentő eseményeknek kezdünk tanúi lenni a nyugati civilizáció legfejlettebb államaiban. A munkás-forradalom egyszerre vetette magasra Belgiumban, Amerikában és Franciaországban véres lángjait. Nyilatkozhatott volna még megdöbbentőbb erőszakossággal, követelhetett volna több áldozatot…A világ két legparlamentárisabb állama, a valódi szabadság és alkotmányosság két minta országa, melyekben a népuralomnak és a monarchikus elvnek egyensúlya oly megdönthetetlennek látszott — Anglia és Belgium— egyszerre lépett ki a mélyebb társadalmi reformok terére, s míg amott radikális államférfiak teszik magukévá a kommunisztikus teóriákat, emitt valóságos forradalmat szított a munkás-kérdés, komoly intelmeket rejt magában. Mind többen ismerik be, hogy a liberális intézmények mai állapota nem egyéb félrendszabálynál…Egy kis szemelvény a vezércikkekből, melyekkel az amerikai munkáslapok árasztják el közönségeiket: «Ha a munkás belátja, hogy a mennyország, melyet a túlvilágon ígértek neki, merő káprázat, akkor kopogtatni fog fegyveres kézzel a gazdag rablók ajtaján, s követelni fogja részét a földi élet javaiból»…

Míg a munkásosztály szervezkedik a védelemre és támadásra, addig a haladó polgáriasodás, a közlekedés könnyűsége, a munka-megtakarító gépek s a társulás eszméje, mely a munkafelosztás elvével lépést tart, mind tömörebben szorítja őket össze a nagyvárosokban. Egy holdnyi területen néha több ember él, mint a hány halott van ugyanakkorra területen a temetőkben, hol a pálinkás bolt oly sok s a templom oly kevés és a bűnre nézve minden csáb, minden alkalom mintegy önként kínálkozik…ma Proudhon aforizmája, hogy «a tulajdon lopás>>, alaptanát képezi a munkás-szövetkezeteknek…A modern állam politikailag demokratikus jellegű, gazdaságilag és iparilag a legteljesebb arisztokrácia. A törvényhozás befolyást enged a népnek az állam sorsa intézésében, de nem enged befolyást saját sorsa intézésében. Szavazó urna mellett, a gyárban nem egyéb rabszolgánál. Ugyanazok, a kik képviselőket, minisztereket, közigazgatási és bírósági tisztviselőket választanak, nem bírnak hatalommal, megszabni, hogy naponta hány órát dolgozzanak, s minő bért kapjanak, ha csak nem szervezkednek. Ebben áll tehát kétségtelenül a létjoga a munkás-szövetkezeteknek.…Az adatok gondolkozni valót adhatnak az e kérdések iránt érdeklődőnek s talán útmutatással is szolgálnak arra, miképp található megoldás, sok minden helyes politika mellett, a gazdasági érdekek fenyegető harcában.

1895.42. A király Zágrábban. Ő felsége e hó 14-ikén reggel érkezett Zágrábba, b. Bánffy miniszterelnök kíséretében. A többi miniszterek már előtte való nap megérkeztek. A király zágrábi időzése a megállapított program szerint ment végbe. Ő felsége mindjárt megérkezése után fogadta a küldöttségek tisztelgését. Köztük volt a szomszédos magyar vármegyék és közel eső magyar városok küldöttsége is, melyek megjelenéséről a király megjegyezte, hogy ez a Magyar- és Horvátország közt fennálló százados jó viszony örvendetes jele. Ő felsége e hó 14-ikén tette le az országos színház, a gimnázium és reáliskola, a zene-iskola épületének zárkövét. Este pedig jelen volt a színház megnyitó előadásán. Őfelsége a magyar udvartartásnak művészi célokra szánt részéből 10,000 frt évi segélyt adott a színháznak. E hó 15-ikén és 16-ikán a közintézetek, iskolák megtekintése következett. Okt. 16-ikán esti 8 órakor hagyta el a király Zágrábot, valamint a magyar miniszterek is. Ő felsége, ki visszatért Gödöllőre, a bánhoz intézett kéziratában köszönetét nyilvánította a horvát nép lojalitásáért, a tanúsított példás magatartásért, melyet az előfordult büntetendő eset nem zavart meg. A legfelsőbb kézirat eme mondata a zágrábi utcai botrányokra vonatkozik, melyeket a diákság és utcai csőcselék rendezett a király ott időzése alatt a magyar és szerb zászlók ellen…

1895. 42. Bihari Imre: A KIRÁLY HADGYAKORLATON.

A királyról minden ember tudja, hogy tetőtől-talpig katona. Lelkiismeretes uralkodó, a ki két államának minden legkisebb, legjelentéktelenebb ügye iránt is érdeklődik, sőt a politikai események minden részletét is annyira ismeri, hogy még az események mozgatóiról és minden szerepvivő politikus dolgairól is tájékozott…A király általában korán kel, a hadgyakorlatokon pedig minden nap hajnali négy órakor talpon van. Kivételt most az idén tett először életében, mert orvosai rendeletére mégis megtett annyit, hogy ötig, fél hatig az ágyban maradt. Első dolga a hadgyakorlaton is az állami ügyek elintézése…

Régebben a király is lóháton ment ki a gyakorlatra, de mert a harctéren amúgy is lóra ül és néha öt-hat óra hosszat marad lóháton egyhuzamban, újabb időben orvosai tanácsára a nézőpontig kocsin megy ki. Nem új dolog, hogy a király pompásan üli meg a lovat és hogy elsőrangú lovas. A királynak négy kedves lova van: Marsénál, Messzalina, Luna és Vexfox….

Ebéd közben tizenkétszer váltanak tányért. A menü rendesen ez: leves, főtt és

sült hús, szárnyas és vad, tészta, gyümölcs sajt, cukorkák, fekete kávé, bor és egyéb szeszes italok. Ebéd előtt és a leves után sört töltenek és minden teríték mellett három üveg áll: vörös és fehér bor, meg schönbrunni ivóvíz. A királyi udvartartás ugyanis mindig Schönbrunnból hozatja a királynak az ivóvizet. A király a hadgyakorlatokon ritka jó étvággyal eszik és a vacsorán néha kétszer is

vesz húst. A friss levegő és a lovaglás jó étvágyat csinál…

1898. 48. AZ ÖRÖK BÉKE ÁRA. Kétségtelen, hogy rendkívül nagy haszna volna az emberiségnek abból, ha az orosz cárnak az örök békére vonatkozó javaslata megvalósulna. Másrészt, hogy ha hirtelen megvalósulhatna, rendkívül nagy változásokat jelentene. Csak Európában jelenleg mintegy 4 millió katona van békeállapotban is, háborúban legalább 12 millió. Ha ezt az óriási tömeget, melynek hivatása a háború s a melynek minden percben készen kell lenni erre, rögtön elbocsátanak, rendkívül megszaporodnék a munkanélküliek száma.

Nagy gondot okozna ezen kívül a sok fegyver értékesítése. Egy részét talán át lehetne más célokra is alakítani, de már az átalakítás is nagy költségbe kerülne. Némely tárgyakat, különösen a rendkívüli költséggel előállított hadihajókat, melyek száma 2500-nál több, kereskedelmi hajókul sem lehetne használni, s anyagértékük sem térülne meg eladás esetén. A katonai ruházatot még legkönnyebb volna értékesíteni, továbbá a kaszárnyákat is. Veszteség támadna azokban az iparágakban, melyek a katonasággal állnak összeköttetésben. Maguk a fegyvergyárak és hadi kikötők munkásai százezrekre mennek s ezek átözönlése más iparágakra, a munkabért nagyon lenyomná. Nem csekély költségébe kerülne az államnak, hogy végkielégítést adjon nekik és segélyt addig, míg más helyen kapnak kenyeret. Még nagyobb lenne a baj más iparágaknál. A kőszénbányák, vashámorok s ércgyárak vesztesége igen nagy volna, ha katonaság nem lenne többé s nem lehetetlen, hogy ezt a csapást az egész ipar megérezné, s nagy válság állana be. A katonai szolgálat jelenleg igen sok fiatal emberre nézve valóságos nevelő-intézet, s így társadalmi szempontból nagy fontosságú különösen oly országokban, hol a társadalom még nem fejlődött ki s önállósága nincs. Ezt az erkölcsi tényezőt hirtelenében nagyon nehéz volna pótolni. Mindezek a károk és veszélyek csaknem elenyésző csekélységek ahhoz képest, hogy milliókat lehet ismét jövedelmező munkára használni fel, hogy az államháztartások helyzete egy csapásra gyökeresen megváltozik s hogy a szabadság s az egyesek önérzete emelkedni fog. Az örök béke ára nagy, de áldásai sokkal nagyobbak.

1900. 36. JÓZSEF FŐHERCZEG A HADGYAKORLATON.

József főherceg, a magyar királyi honvédség főparancsnoka, mint minden évben, az idén is megtartotta szemleútját az ország különböző részeiben elhelyezett honvéd csapatok felett. A főherceg, a ki oly nagy szeretettel csüng nemzeti honvédelmi intézményünkön, ezt el nem mulasztaná a világért sem. A mikor a nyári időszakban mások pihenőre mennek, József főherceg fáradságot nem ismerve utazgat az ország legtávolabbi részeibe s különféle gyakorlatok keretében megnézi, hogy mit csinálnak és miként haladnak a katonai ismeretekben az ő kedves katonái, a honvédek. Részt vesz a gyakorlatokon, naphosszat tűri a meleget vagy hideget, mint bármelyik közember. Legutóbb a lugosi honvéd dandár-gyakorlaton vett részt s ennek egyik jelenetét mutatja be a helyszínén készült fényképi felvételünk. Az előtérben áll József főherceg, mellette Bolla Kálmán altábornagy, továbbá a szolgálattevő tisztek csoportja. A háttérben a honvéd csapatok foglalnak állást.

1900. 36. Erzsébet királyné emlékezete. Szeptember 10-én lesz második évfordulója Erzsébet királyné halálának. A kegyelet ezt a szomorú évfordulót választja, hogy emléknapjává avassa néhai királynénknak. Szeptember 10-én gyász isteni tiszteletekkel ülik meg országszerte a királyné emlékét. A fővárosban a gyászmise délelőtt tíz órakor lesz a koronázó Mátyás-templomban. A szertartást Vaszary Kolos bíboros hercegprímás végzi. A gyászünnepre a miniszterelnökség meghívta az összes külföldi konzulokat s részt vesznek rajta a főméltóságok s az összes hatóságok is.

1904. 31. ERZSÉBET KIRÁLYNÉ SZOBRA BÉKÉS-GYULÁN.

A néhai királyné emlékét több szobor hirdeti az ország minden részében, a magyar nemzet benső kegyelete jeléül. E szobrok száma most ismét szaporodott. Békésmegye székhelyén, Békés-Gyulán július 24-ike óta a Göndöcs-parkban

ott fehérlik…Felek Gyula fiatal szobrászt, a megye szülöttjét bízták meg a szobor elkészítésével. „…Kossuthban a magyar nemzeti önállóság és függetlenség eszméjének személyesítőjét tiszteli a magyar, Erzsébet királyné kultuszában pedig a magyarral veleszületett dinasztikus érzés nyilvánul határozott és megható formában….Siet minden város legszebb ékességének szerezni meg a szép királyné szobrát, mintha szobrával együtt elröppent lelkének egy darabját is magához láncolná, magának foglalná le mindörökre! Nem ismeri a magyar lelket, a ki a két kultuszt – Kossuth és Erzsébet-kultuszt - ellentéteseknek képzeli azért, mert az egyik a független Magyarország, a másik a dinasztikus hűség apoteózisa. Mindnyájunk leltében élő hit gyanánt lobog a minden ízében önálló, korlát nélkül független Magyarország ideálja…” – mondta többek között a város főispánja.

1916. 13. Hősi halált haltak: FEKETE KÁROLY MÁV-főellenőr, tartalékos honvédfőhadnagy, a harctéren szerzett betegsége következtében Szegeden 46 éves korában. — BELICZAY JAKOS dr. fővárosi segédfogalmazó, a 71-ik gyalogezred tartalékos hadnagya, a harctéren szerzett betegségében Szászvárosban. — Alsó-szopori NAGY IVÁN, a dési 82-ik honvédgyalogezred tartalékos hadnagya, állami hivatalnok, 88 éves korában a tobolszki fogolytáborban…GÁL ISTVÁN tartalékos honvédzászlós a harctéren kapott sebesülésében a ranzianói hadikórházban 20 éves korában. - SÁMUEL ANTAL honvédhadapród, a volhíniai harctéren 21 éves korában.

1917. 46. A HÁBORÚ NAPJAI. November 8. A nyugati harctéren Flandriában az angolok nem újították meg támadásaikat, csak a tüzérségi harc maradt élénk. Az Aillette-lapályon a németek sikeres előtéri harcai. A Sundgauban a tüzérségi tevékenység nagy hevességre fokozódott. Francia rohamcsapatok támadásait a németek visszaverték. Egy tábornokot, egy hadosztálytörzset, két ezredest, 17 000-nyi legénységet fogtunk el és 80 ágyút és 6 repülőgépet zsákmányoltunk. Foglyaink száma 250 000-re, az ágyúzsákmány 2300-ra emelkedett.

November 9. A nyugati harctéren Flandriában egyes helyeken jelentékeny erőre emelkedett a tüzérségi harc. Sundgauban a németek rohamcsapatokat vertek vissza. Az olasz harctéren a Livenzánál megtörtük az ellenség ellenállását. Az egész arcvonalon átléptük a folyót és nyugat felé nyomulunk előre. A tiroli határhegységekben is előrehaladtunk.

November 10. …Az olasz harctéren mind mélyebbre jutunk Venezia tartományában. Erős osztrák-magyar és német haderő áll az alsó Piave mentén. Ellenséges utóvédeket mindenütt megvertünk…A legfelső Piave-völgy felett uralkodó erődcsapatok bevételével a harcok tetőpontjukat érték... Conrad tábornagy csapatai Borgótól keletre nyomulnak előre a határ ellen és elkeseredett utcai harcokban hatalmukba kerítették Asiago városát…

November 12. Flandriában Passchendaele-nél a németek részleges angol támadást visszavertek. Napközben a tüzérségek nyugtalanító tüzelése. Az

olasz harctéren a Piave alsó folyásánál nemetek elfoglalták a keleti parton levő Vidor hídfőt. Bellumoból hadosztályaink Féltre felé közelednek. Longaroné-nál, Bellumotól északkeletre egy hadosztálynyi erősségű olasz harci csoportot elvágtunk. Egy tábornok, 10,000 ember, sok ágyú és hadiszer jutott kezünkre…

1917. 47. Megjelent A VILÁGHÁBORÚ. Vezérfonal iskolai tanításokhoz és tájékoztató a nagyközönség számára. A Magyar Pedagógiai Társaság megbízásából szerkesztette dr. IMRE SÁNDOR az állami polgáriak, tanítóképző intézet tanára, egyetemi magántanár. A vallás- és közoktatásügyi miniszter támogatásával. Nagy 8-ad rét, 248 lap. Ára 8 korona.

1918. 16. Zsákmányolt óriás angol ágyú /Amstrong/

1918. 45. KÁROLYI MIHÁLY. A budapesti Egyetem-téren, ott, a hol ma a

Kaplony-utca torkollik és annak házai állnak, a nyolcvanas években egy egyszerű egyemeletes ház állott a nagy teleken. A háznak két terjedelmes udvara volt, s hátul kertje, mely elnyúlt a Magyar utcáig. Ezt a kertet csak egy alacsony fal választotta el a szomszédos Károlyi palota kertjétől; a fal megvan ma is a Károlyi kert utcai oldalán, és most sem magasabb. A két szomszédos kertben gyermekek szoktak játszani. Az egyikben a házmester gyermekei, a másikban Mihály, a Károlyi-fiú és pajtásai. Időközönként csaták is keletkeztek a két szomszédos kert gyermekei között. Szemtanúi voltunk gyakran ezeknek a csatáknak, mert a Vasárnapi Újság szerkesztősége ott volt akkor a lebontott háznak második udvarában., s ablakaiból be lehetett látni mind a két kertbe…

Károlyi Mihály olyan nehéz viszony között veszi át az ország kormányzását, a minők között nem volt még eddig egy magyar miniszterelnök sem. Nem az ő nagybátyja, gróf Batthyány Lajos sem, mikor 1848 nyarán lemondottak a társai,

s ő egyedül vitte egy ideig tovább az ügyeket. Igaz, hogy hatalom sem volt akkora soha egy magyar miniszterelnök kezében sem. Mert nem kell többé Bécs felé kacsintgatnia, nem kell közös-ügyes miniszterek óhajait respektálnia, s azonfelül kezében van a magyar hadsereg, s háta mögött áll a magyar nemzet. Mi e lapokon nem szeretünk politizálni. Nem kutatjuk, mit hogyan kellene tenni, minő célok minő módon lennének megvalósítandók, de a nemzet érdekében kívánjuk a legáldásosabb sikert!

1919. 18. Paál Jób: MILYEN A FÖLDKÖZÖSSÉG A GYAKORLATBAN.

A régi kapitalista társadalom még a legutóbbi időben is irtózott attól, hogy a régi

latifundiumok helyébe termelő szövetkezetek alakuljanak. A saját érdekének megvédésére sokkal nagyobb hajlandóságot mutatott arra, hogy a meglévő nagybirtokokat apró parcellákra ossza fel. Ezzel egyrészt meggátolja a föld proletárjainak felszabadulását, másrészt lehetetlenné tegye az intenzív gazdálkodást. Azok, a kik eddig munkanélküli jövedelmet húztak a föld magántulajdonából, számítottak talán arra, hogy a földosztással járó munka esztendőket vesz igénybe. Ez alatt magához térhet kábultságából a tőke és újra visszajöhet ez az állapot, amikor a föld proletárjainak százezrei keserves munkájukkal biztosíthatják a palotákban élő nagy urak kényelmes életét. A proletariátus uralomra jutása természetesen megváltoztatta a régi állapotot és gyökeresen megoldotta a föld problémáját is, mégpedig úgy, hogy a föld azok tulajdonába ment át, a kik eddig is dolgoztak a termő talajon. A törpe birtokot és a kisbirtokot a proletár állam meghagyta a dolgozó kisbirtokosok tulajdonában. A köz javára sajátította ki azokat a birtokokat, amelyeknek tulajdonosai eddig munka nélkül, mások munkájából éltek fényűző életét…

A mikor megalakult a Forradalmi Kormányzótanács, akkor nyomban megváltozott a helyzet, mert azonnal köztulajdonba ment át Somogy megye területén minden kétszáz holdnál nagyobb birtok. Ma az a helyzet, hogy a vármegyei központ hatásköre pontosan 387 000 katasztrális holdra terjedt ki, ez a rengeteg földterület mintegy 30 000 föld nélküli proletár birtokában van…A szövetkezeti tag tényleges munkája után kapja meg az osztalékot. Minden szövetkezeti tagról folyószámla lapján feljegyzik azt, hogy hány napot töltött el tényleges munkában. Az év végén azután a birtok jövedelmét felosztják az összes munkanapok számával, így jön ki az az egység, a melyből mindenki annyit kap, ahány munkanappal járult a szövetkezeti birtok megmunkálásához. A szövetkezeti tagok a vármegyében megkötött kollektív szerződésben megállapított konvenciót az osztalékra előlegképpen kapják meg, ha a termés eredménye olyan, hogy a konvención kívül felesleg marad, úgy ezt felosztják a szövetkezeti tagok között…Így néz ki gyakorlatban a földközösség és e tudósításomhoz befejezésül hozzáfűzhetem még azt is, hogy Somogy megye nincstelen proletárjai a legteljesebb mértékben meg vannak sorsukkal elégedve.

1919. 18. 205. o. Baross tér, a Keleti pályaudvar előtt

1919. 22. Farkas Zoltán: A FORRADALOM A MŰVÉSZETBEN. Sorozatot kezdünk, melyben azt szeretnők megmutatni, hogy a forradalom lelke miképpen testesült meg egy-egy nagy művész némelyik alkotásában. Tehát nem az összes forradalmi tárgyú ábrázolások során akarjuk végigvezetni olvasóinkat, csak oly alkotásokkal foglalkozunk, melyekben benne tombol a forradalom láza. Ezt elénk varázsolni természetesen csak azoknak a nagy művészeknek adatott meg, kik a maguk idejében nemcsak a művészetben voltak forradalmárok, hanem a politikában is, mert nemcsak művészetüknek kerestek és alkottak új formákat, hanem társadalmi és politikai megújhodásért is sóvárogtak és küzdöttek. Ily festőkkel és szobrászokkal leginkább az újkori forradalmak klasszikus népei, a latin népek ajándékozták meg az emberiséget és e népek között is vezetnek a franciák. Velük foglalkozunk.

Honore Daumier. (1808-1879.) Egyetlen egy alakjának előretörésében ezernyi

tömegek rohanása érzik; ellenállhatatlan erővel sodorja magával a vele együtt lelkesedőket és eltaszítja a még tétovázót…Mellette és előtte tántorgó meglepettek, de már nem ellenállók, hanem csak ingadozók, mögötte egy pár vele együtt továbbrohanó, kik mögül ezrek lelkesedése süvít. Azok a szerencsések, a kik a háború előtt Henry Rouart párisi gyűjteményében megcsodálhatták ezt a bámulatosan szuggesztív alkotást, tudják, hogy a reprodukció sokat elhallgat e kép művészi értékeiből…

1919. 26. F. Z. Köztulajdonba vett műkincsek első kiállítása.

…. Még a Károlyi-kormány vergődésének utolsó idejében történt, hogy

Pogány Kálmán és Antal Frigyes tervezetet dolgoztak ki, hogy miképpen és mit kellene köztulajdonba venni. A tanácsköztársaság kikiáltása után azonnal munkához láttak, a miben már Wilde János és Kenczler Hugó is segítettek. Több hét fáradságos és a dolog természeténél fogva bizony nem mindig kellemes kisajátítási eljárás után egyrészt festményekből és szobrokból, másrészt más szakemberek belevonásával iparművészeti tárgyakból is oly páratlanul gazdag gyűjteményt sikerült összeállítaniuk, a mely Budapest nyugati értelemben vett muzeális várossá fogja avatni. A festmények és részben a szobrok anyagából a múlt héten nyílt meg az első kiállítás a városligeti Műcsarnok helyiségeiben…A kiállított képanyag három részre bontható. A XIX. Század elejéig terjedőre, a múlt századbeli külföldi festészetnek, de különösen a franciának termékeire és az ugyanebből az időből származó magyar képekre. Ha a Szépművészeti Múzeum anyagának gazdagodása szempontjából hasonlítjuk össze á köztulajdonba vett festménygyűjtemény három csoportját, a legnagyobb hiányt a múlt századbeli francia festmények fogják kitenni,..

1920. 4. ÉLETKÉPTELEN KIS-MAGYARORSZÁG.

Clemenceau Magyarország számára olyan békét tervezett, a mely régi területének több mint kétharmad részétől fosztaná meg. Ez a Magyarország teljesen életképtelen volna; azok a határok, a melyeket a párisi békekonferencia tervezett, nem állják meg a kritikát sem földrajzi, sem gazdasági, sem politikai, sem történelmi értelemben. Ezek a tervezett határok nem egyebek, mint kigúnyolásai minden tudományos és politikai szempontnak; letörülhetetlenül magán viseli ez a tervezet annak a bélyegét, hogy a párisi békekonferencia nem tett egyebet, mint hogy kritikátlanul honorálta a Magyarország testén osztozkodni kívánó ellenségek igényeit. így született meg ez a torz tervezet, a melyen belül a legelemibb lét föltételei is hiányoznak. A felületesség tükröződik vissza e tervezet egész komplexumából, a mely annak bizonysága, hogy azok, a kik Magyarország számára új határokat akarnak megvonni, egyáltalában nem ismerik ennek az országnak viszonyait. Szerencsére az angol, olasz és amerikai államférfiak kezdik belátni a békeszerződések revíziójának szükségességét….

Magyarország jövendő határait Clemenceau-nak, a békekonferencia elnökének Kun Bélához az elmúlt év nyarán intézett jegyzéke körvonalazta első ízben. A Magyarország ellen érzett bosszúvágy ekkor érkezett el a tetőpontra. Nyilvánvaló volt, hogy a bolsevizmusnak előbb-utóbb ki kell tombolnia magát… Elérkezett az osztozkodás momentuma. Csehek, románok, szerbek, osztrákok diplomáciája megfeszített erővel dolgozott: mind azzal a vezérmotívummal, hogy hosszú évtizedekre kihatóan meg kell akadályozni annak a lehetőségét, hogy Magyarország talpra állhasson és visszaszerezhesse azokat a területeket, a melyeket jogtalanul igényelnek tőle. A „győztesek" félelme a „legyőzöttől"— ez magyarázza meg pszichológiailag a fékevesztett igényeket…Vizsgáljuk meg etnográfiai szempontból a tervezett határokat. Ezek a határok több mint három és fél millió, egy tömbben élő magyart szakítanának el Magyarország testéről, nem is számítva az egyes vidékeken elszórtan élő magyarokat. Csehországhoz egy millió kétszázezer, egy tömbben élő magyar tartoznék, Romániához egymillió nyolcszázezer, Szerbiához több mint hétszázezer. Nyilván a nemzetiségi elv érvényesülése kedvéért! És ezek az új „nemzeti" államok így festenének:

Romániában 66,7 %

Csehországban 45,9 %

Szerbiában 38,7 %

volna a román, cseh, illetőleg szerb lakosság. Akkor, a mikor Magyarországon a magyarság 54,5 %¬ot reprezentál! Egy történelmi, gazdasági, földrajzi egységet szabad-e megbontani, kulturális értékeket szabad-e lerombolni azért, hogy három, lenge kulisszákkal összetákolt ország keletkezzék? (—ó.)

Irodalom

http://epa.oszk.hu/00000/00030/00201/pdf/VU-1858_05_01_01_03.pdf

Évenként és számonként olvasható a Vasárnapi Újság. Lapozható, a kiválasztott szöveg leszedhető. G

A Vasárnapi Újság a Szabadságharc bukását követő abszolutista ...

www.mtak.hu/download/2009_06_vasarnapi_ujsag.pdf - Minden www.mtak.hu találat letiltása

Fájlformátum: PDF/Adobe Acrobat - Gyorsnézet
A történelmi előzményre visszatérve: a Vasárnapi Ujság és a nyomába ... A Vasárnapi Újság születésénél hárman bábáskodtak: Pákh Albert mint szerkesztő

A Vasárnapi Újság (1854-1921) története

dea.unideb.hu/.../A%20Vasárnapi%20Újság%20(1854-1921)%20története... - Minden dea.unideb.hu találat letiltása

Fájlformátum: PDF/Adobe Acrobat - Gyorsnézet
Írta: N Orosz – 2009. 2. Debreceni Egyetem. Informatikai Kar. A Vasárnapi Újság (1854-1921) története. Debrecen. 2009. Témavezető: Dr. Bényei Miklós egyetemi docens.

Balassi Kiadó - Vasárnapi Újság

www.balassikiado.hu/BB/product.php?id_product... - Tárolt változat - Minden www.balassikiado.hu találat letiltása

Zimonyi istván, Régi Magyar Könyvtár – Sor. szerk.: Kőszeghy Péter, RMKT XVIII. sz. – Sor. szerk.: Bíró Ferenc–Debreczeni Attila. Főoldal>Vasárnapi Újság .

Program és hitvallás - magyar folyóiratok programcikkeinek válogatott gyűjteménye. Gondolat, 1978. keményborítós, 186 – 188 oldal