h 12 – 7 Vasárnapi Újság IV.                                2011. 11. 15. - 27

 

               A NYUGAT vasárnapi melléklete /1908 – 1911/. Nőírók

 

 

 

 

Tartalom

 

Bevezetés

 

A Nyugat vasárnapi melléklete, 1908 – 1911

Nőköltők versei, kritika

Nem nyugatosok

          Indali Gyula

Kazinczy és Váczy János

Technika

Politika

Hírek

 

 

Bevezetés

 

Mintha 1908-ban a Nyugat meg sem indult volna – ez jut eszünkbe a Vasárnapi Újság első évfolyamait olvasgatva. Még a szerkesztő Gellért Oszkárt is ott találjuk, a versrovat első helyén. Az enciklopédikus lap szerkesztői gondosan ügyelnek arra, hogy Ady Szabolcskával vegyüljön, nehogy túl tömény legyen a szöveg. A nyugatosok itt megjelent műveinek összességéből kitelne egy testes kötetre való.

A Vasárnapi Újság nemcsak női korcsolyázókról, majd a háború alatt a katonáknak kesztyűt kötő hölgyekről tudósít, hanem a költőnőknek is tágas teret szentel. Több oldalon mutatjuk be a méltatlanul elfelejtett Indali Gyulát. A nem nyugatosok verseiben megjelenik a háború, az ország feldarabolásának témája. Szemezgetünk a technika, politika híreiből. Azt, hogy a földön elfogy a szén, 100 éve tudjuk /1918. 50. Technika-fejezet/. Kazinczyról és Váczy Jánostól közölt írásokat is felvettünk gyűjteményünkbe.

 

Egy visszapillantás a hetilapra:

 

 

1914. 2. A HATVANÉVES VASÁRNAPI ÚJSÁG /Zuboly/.…Mikor a Vasárnapi Újság megindítását elhatározták, a fővárosban szépirodalmi lap mindössze kettő-három volt: a Hölgyfutár, a Délibáb és a Divatcsarnok…Ami ígérve és sejtetve volt, azt következetességgel vitte végbe a lap vezetősége, Pákh Alberttel élén, Gyulai, Jókai és mások közreműködésével…A Vasárnapi Újság a népet akarta felemelni, mellyel sem a társadalom, sem a sajtó nem törődött. A hölgyek számára készített divatlapok és divatos szépirodalmi lapok sorában jelentkezett…forráshellyé vált s nélkülözhetetlen eszközévé mindazoknak, a kik az utolsó hatvan esztendő irodalmi, társadalmi, színházi, művészeti vagy politikai viszonyairól látni vagy tudni akarnak. Én sokszor áthatoltam e kötet-erdőkön s némi fogalmam van róla, hogy hatvan év alatt micsoda értékes szolgálatot tett a Vasárnapi Újság a magyar művelődésnek… Nincs olyan nevezetes eseménye a magyar kultúrának, melyről bő, gazdag, körülményes és megbízható feljegyzései ne volnának. 1854 óta kezdve Arany Jánoson, Gyulain, Tompán s végezve Munkácsyn, Székely Bertalanon, mindazok, a kik reprezentánsai voltak a magyar kultúrának, itt vannak teljes létszámukban, de itt van ezek sorában az utóbbi huszonöt-harminc évnek az a monumentális költője, Vajda János, a kit szinte kizárólag a Vasárnapi Újság adott a közönségnek…

 

 

 

 

A Nyugat vasárnapi melléklete, 1908 – 1911

 

Ady Endre

Babits Mihály

Balázs Béla

Dutka Ákos

Gellért Oszkár

Juhász Gyula

Kaffka Margit

Kosztolányi Dezső

Krúdy Gyula

Móricz Zsigmond

Oláh Gábor

Sárközi György /1921. 4./

Schöpflin Aladár

Somlyó Zoltán

Tóth Árpád

 

 

Ady Endre

 

 

1908. 10. Ady Endre: A halál lovai

 

Holdvilágos, fehér úton,
Mikor az égi pásztorok
Kergetik felhő-nyájukat,
Patkótlanul felénk, felénk
Ügetnek a halál-lovak.

Nesztelen, gyilkos paripák
S árnyék-lovagok hátukon,
Bús, néma árnyék-lovagok.
A Hold is fél és elbuvik,
Ha jönnek a fehér úton.

Honnan jönnek, ki tudja azt?
Az egész világ szendereg:
Kengyelt oldnak, megállanak.
Mindig van szabad paripa
S mindig van gazdátlan nyereg.

S aki előtt megállanak,
Elsápad és nyeregbe száll
S fehér úton nyargal vele
Holdvilágos éjjeleken
Új utasokért a Halál.

 

 

 

1908. 42. Ady Endre: AZ ÉN TESTAMENTUMOM

 

Eltestálom ezennel
Szegény szívem haragját:
Bolond örökösömnek
Bölcsőjét most faragják,
Most faragják valahol.

Ráhagyom szeretettel,
Amiben csak volt részem:
Jussolja a szerelmem,
Kóromat s szenvedésem,
Szenvedésem s örömöm. ...

Legyen magyar s fogják rá,
Hogy rossz fia fajának,
Legyen vidám, rajongó…

Haragudjék, de bölcsen,
Harcoljon, de több gőggel,
S ne átkozzon majd engem,
Ha a Nap későn jő fel:
Későn jő fel akkor is.

 

 

1910. 2. Ady Endre: AZ ELJÁTSZOTT ÖREGSÉG.

 

A hogy nőnek az árnyak,

A hogy fogynak az esték,

Ügy fáj jobban és jobban

Az eljátszott öregség…

 

 

 

1911. 37. Ady Endre: NŐ ÉS TEMETŐ.

 

Valamit szeretnék:

Dalolni víg dalát a nőnek

És víg dalát a temetőnek

Eldalolni.

 

Magam akarnám

Jó útravalókkal ellátni

S az életbe bele kiáltni

A vígságot.

 

A temetőnek

Tán jussa lesz mihamar hozzám

S a nőről vígan gondolkozván:

Olyan mindegy

 

Édes anyámnak

Azt üzenem, szép volt az élet

S érdemes volt harcolni véled,

Asszony-szerelmem.

 

Derék, szép élet

Rossz némberé és jó anyáé,

Ők igazak és ők a máé

Mindörökkön.

 

De hadd daloljak

Harsányat és szépet a nőnek

S testvérének: a temetőnek;

Megérdemlik.

 

 

 

1911. 47. Ady Endre: AZ ÖRÖK GYERMEKSÉG.

 

Édes átok:

Utolsó napig és hajszélig

Gyermek- szemmel

Nézni a világot…

 

Fájó kincsem,

Te, szakadatlan, vén gyermekség,

Úgy imádlak:

Egyebem úgy sincsen

 

 

1911. 53. Ady Endre: EGY UTOLSÓ ÉGIHÁBORÚ.

 

Már előre, már előre

Úgy látom, mintha itt volna

Ifjúságom ezer dolga,

Mit befogott a penész,

De a mi szent, szentnél szentebb:

Enyém, ifjú és egész.

És sohse' fog megvénülni

És ifjabb az ifjúságnál,

Maradandóbb az igaznál.

 

…Magam csalva, bántva, lopva

Rázúdítok a lelkemre

Egy nagy égi háborút:

Olyan szép volt ifjan látva

S úgy illik az otthon-tájra,

Úgy illik az én szívemhez

Ez a víg vég-zivatar.

 

 

 

1913. 31. Ady Endre: KÉSŐI KURUC ÉNEKEK.

 

I.

 

Tálján kisasszonyom,

Nem mehetek hozzád,

Idegen lovasok

Portámat tapossák…

 

Amiket is írok

Szegény magyar honban,

Régi szerelemben

S új-új siralomban.

 

II.

 

….Fordulj, kedvem,

És ha leszakad az Ég is.

Marad magyar mégis-mégis

Ősi, szép és rémületlen.

 

 

1908. 5. A PÁNDY CSALÁD ASSZONYAI.

Elbeszélés. — Írta Ady Endre.

I.

A Pándyak összegyülekeztek, búsultak, vadultak már dél óta együtt. Olyan kompánia volt ez, mely kacsalábon forgó, furcsa mesekastélyba inkább illett volna. A szatmári banda húzta s a kik mulattak: apa, fiúk és unokák. Mind Pándyak, férfiak, vér a vérből, szinte egy ember. Leghangosabb közöttük az öreg, a nagyapa, a majdnem hetven éves. Minden víg nótához tud valami szöveget s ez tetszik az unokáknak. Az unokák öten vannak, tizennyolc-húsz

éves, erős fiúk. Az öreg Pándy, a négy fia s az öt unokája, tízen vannak.

Asszony, semmiféle asszony, nincs a korhelyek közelében. A Pándy-ház túlsó felében, egy kertre néző szobában halkan beszélget két nő. Az öreg Pándyné s az egyetlen leányunoka: Pándy Mártha. Mártha ágyban fekszik, betegen érkezett s a nagyanyja az ágyánál ül. A családi összesereglés az öreg Pándy gondolata volt. Boszat álmodott s ráírt a fiaira, hogy jöjjenek azonnal az unokákkal együtt. Asszonyfélét az egy Márthán kívül nem is hozhattak magukkal a fiúk. Egy agglegény volt közülük, három pedig özvegyember…

Pándy pedig dühösen ezt hajtogatta:— Én tudtam, hogy el fog romlani a mulatság, ha asszonynépség kerül bele.

 

 

1909. 10. A KÉT ELEFÁNT. Elbeszélés. — Írta Ady Endre.

 

A Két Elefánt című korcsmát, egy május hónapban, mely Mária havának is hívatik, új emberek foglalták el. Valamely faluból kerültek föl, sokan voltak, népes család, látszólag jó erkölcsűek, a Bordás-família. Az öreg Bordás a család feje, úri és szomorú ember, kifizette a korcsma árát. Azután leült a paraszt-ivó

egyik sarkába, s mintha sohase akart volna fölállani. Hol jobb, hol bal kezével támasztotta meg ősz, hosszú szakállas, nehéz fejét. Nézett, de talán semmit se látott s a vendégek mindennapija annyiba vette már az öreget, mint egy tört lábú lócát… A Két Elefánt meghódította lassanként majdnem a fél várost, mert vidám hely volt. Az öreg Bordásné mindenütt ott volt, mindenféle vendégnek kedvében járt. Mintha csak arra született volna, hogy városi emberek háziasszonya, derítője legyen. A fiúk, a Bordás-legények vidám, korhely, jó cimborák voltak. Ha kártyázni kellett, kártyáztak is, történeteket, kacagtató anekdotákat tudtak. A leányok pláne divatba jöttek az ő friss, falusi étvágyukkal és szépségükkel. Nem volt olyanféle vendég, ha könnyelmű vagy pláne már részeg volt, a ki meg ne lelte volna a mulatságát a Két Elefántban…S lenn, a pincében ültek egymással szemben hangtalanul a hordók, akár csak Áron és az édes apja. Áron azonban egy napon, a mikor nagyon a szívébe sírtak az édes apja könnyes szemei, nagydologra szánta magát…Áron megértette s nagyon fontosan, komolyan, lámpással ment le a pincébe. Baltát talált s leverte minden hordó bordáját e alig tudott szabadulni az ital-árból a kancsójával. Ott fönn azután bezárkóztak jól Áron és az édes apja. Az öreg Bordás nyelte a bort s reszkető hangon, félig siránkozva dalolt régi, bús nótákat. Áron csak azt látta és sejtette, hogy az apja dalol, hadonászott a kezeivel s olykor vakkantott, mint a házőrző eb, ha veszedelem jön.

 

 

 

1909. 16. Ady Endre: VERLAINE ÉS CARRIÉRE.

 

Korának legkeresztényibb festője, Eugéne Carriére, megfestette kortársának, a legkeresztényebb poétának, Paul Verlaine-nak az arcképét. Ez a híres Verlain-kép Jean Dolent tulajdona lett és maradt sokáig, de most megvásárolta a Luxembourg-múzeum számára a francia állam. Carriére, a mikor Verlaine képmását megcsinálta, már glóriát festhetett ecsetjével a Verlaine-re dobott sárból a beteg költő Krisztus-feje köré. És most, íme, feledve a gyalázatok s Carriére a hivatalos örökké valóság biztos szállását is megszerezte az üldözött, szállástalan nagy költőnek…Verlaine végül elvadítva arra törekedett, hogy minden rosszat elhiggyenek róla. Szerencsétlen házassága, a német-francia háború idején játszott szerepe s belső, rejtelmes meghasonlása voltak az első legnagyobb csapások Egy ember, egy alapjában könnyes, lágy, versíró férfiú, a kinek még az sem adatik meg, hogy egyetlen gyermekét, fiát életében lássa. Azután jön egy excentrikus, furcsa poéta-gyermek, egy bolond, zseniális suhanc, a ki végzete lesz. Rimbaud ez, a kivel Londonba utazgat s a ki miatt a kegyetlen belga törvényszék olyan rettenetesen bánik el Verlainnel.…ki volt Carriére? Bizonyos, hogy nagy művész volt, kívánatosán példás életű ember

és keresztyén, szabad keresztyén, miként Verlaine. És itt találkoznak ők ketten: a keresztyénségben, a krisztusiasságban, életüknek altruizmusában. Verlaine nyomorultul, de Istentől megszentelt szívvel halt meg. Csodálatosan megnyugtató, hogy ők mégis észrevették egymást, s hogy a Verlaine-portré beszélni fog sokáig és százezreknek arról, hogy az élet összehozza az egymáshoz illőket.

 

 

 

Ady és Babits együtt jelenik meg 1909-ben és 1913-ban:

1909. 27. Ady Endre: A JÖVŐBEN ÉLŐK

 

Homlokukon ábrája a Jövőnek,

Sokszor ők maguk sem akarják

S mégis csak összeverődnek.

 

Ősök ők a Jelenben, valahányan

S majd valamikor lesznek élők

Újféle ember-fajtákban.

Nézik egymást gyűlölve és szeretve,

Muszáj, hogy egymást megtalálják:

Rájuk van a Jövő vetve.

 

Jönnek, élnek és talán meg se halnak:

Kiebrudaltjai a Mának

S apjai a diadalnak.

 

 

1909. 27. Babits Mihály: VASÁRNAP

 

Zord hét után fáradt szívemre

Eljön a méla, szent vasárnap.

Csend a fülnek, ünnep a szemre,

Ünnepe csendnek és sugárnak.

Az emberek templomba járnak.

Hajrá lelkem! zárva a boltok:

Ki egyedül van, az ma boldog.

Az emberek kocsmába járnak.

Kocsmák előtt csizmád az ünnep

Kopott járdáját kopva rója:

Remete vére van tebenned,

Vasárnapok bús álmodója.

 

Kocsmák előtt csizmád a város

Kopott járdáját rója kopva

S a lélek, mint a csizma, sáros;

Mért nem térsz haza bús lakodba?

Mért nem ülsz otthon búslakodva?

Ó nézz körül: zárva a boltok:

Ki egyedül van, az ma boldog,

Boldog otthon, bár búslakodva.

Bár búslakodva, boldog, otthon.

Remetelakban nincsen óra:

Ilyen lak néked boldog otthon,

Vasárnapok bús álmodója.

 

Remetelakban óra nincsen,

S boldog a lak, hol nincsen óra

S nincs idegen kéz a kilincsen

S nincs idegen látogatója.

Odakünn fáj a toronyóra,

Fájnak, bár zárva most, a boltok:

Ki egyedül van, az ma boldog:

Eredj haza, hol nincsen óra,

Hol fájó fejed megpihenhet

S ütemes csönd lesz ringatója:

Remete vére van tebenned

Vasárnapok bús álmodója.

 

 

Az 1913. 5. számban harmadiknak Kosztolányi csatlakozik a két nyugatos költőhöz. Ady: Menekülő kuruc nótája; Babits: Szerelmes éneke reggel; Kosztolányi: Egy kézre vágyom.

 

Ezt a formát a másik költői irányzat képviselőinél is követik a szerkesztők: az 1913. 12. lapban Lévay József, Szabolcska és Petri Mór vannak együtt.

 

                                         *  *  *

1910. 11. Babits Mihály: Óda a szépségről

 

      Zenét Madonna! mily titkos zenét
      hallhatsz a lomha földi légen át,
      hogy minden rebbenésed ütemét
      annak kövesse s néma dallamát?
      Mert kisujjodnak kisebb izomát
      sem mozgatod, ha nem csodás ütemre
      s lépésed úgy, mint táncod és imád
      ünnepi lengés, muzsika a szemre,
mely nagy harmóniát hangol húros szívemre….

    A földön képed, szobrod összeomlik,
      eltörnek s majd a föld is eltörik:
      ó gyászolj Múzsa! minden porba romlik,
      minden eljut a végső gödörig;
      de a sugár kiszáll a légürig.
      Test s lélek meghal: néki nincs halála.
      Nagy távolok új kincsükül nyerik
      és csillagokról csillagokra járva
a végtelenbe száll - tán istenek javára.

 

1910. 15 Babits Mihály: Esti dal

Ma szép a nap, gyönyörű szép:
ily napon volna halni szép.

Csillog a fák mögött a tó:
haljunk meg együtt, jer Kató.

Derűs az est, színes az ég:
minden szép, hogyha vége szép.

Minden jó, hogyha vége jó:
haljunk meg együtt, jer Kató.

A nap az tűz, a nap az ég:
az este hűs, az este szép.

Haljunk meg együtt, jer Kató:
csillog a fákon át a tó.

 

1911. 21. Babits Mihály: EGYEDÜL... MESSZE...

 

Miként szélcsendben a hajó

Lelkem ma veszteg úgy lebeg

Vitorla nélkül! — Ah, be jó

Hogy most melletted ülhetek.

Talán megállt a vén Idő

S mi ketten élünk már csupán:

Ó milyen édes lanyha hő,

Mily édes lanyha délután.

Most messze földön senki sincs

Fénylik az ajtón a kilincs,

Ajtó előtt a macska ül,

Hátát gubbasztva gömbölyűi,

Kertben tüzel a tulipán

Fejét megadva, csüggeteg.

Most minden édesen beteg.

A tornácon az oszlopárny

A napsütött fal oldalán

Ledől, mint tejben a kalán.

Nincs a világon semmi vér:

Tejjel és mézzel foly az ér,

A vékony ér a hús alatt:

Azért vagy oly édes, oly fehér

S nézed a fehér bús falat.

Elalszik minden — mily varázs!

Már alig zümmög a darázs.

Vállad vonala betegen

Omlik el kebled vánkosán

S úgy csüggök fényes szemeden,

Mint hipnotizált orvosán.

Altass el, édes, engemet

S álom hajóján messze vigy

Ah, ez a világ — eltemet —

És ah! maradna, mindig így,

Maradna mindig így,

Így.

Mindig így.

 

 

 

1910. 26. Balázs Béla: RÉG VOLT

 

Rég volt. — De hogyha hulló este

Múlik a táj s alig emlékezem

Már, milyen volt a völgy,

Ügy fáj, mint elmúlt szerelem

S egy régi arc, melyet nem láthatok.

 

Rég volt. — De most is dalolok

És minden dal az első dal marad.

És egyszer régen

Nem tudtam mi fáj, mikor felfakad,

Őt kívánom-e vagy az éneket.

 

Rég volt. — De hogyha hulló este

Múlik a táj s alig emlékezem

Már, milyen volt a völgy,

Vágyom új dalra fájón, nehezen

És felsajog egy régi szerelem.

 

 

 

1908. 13. Dutka Ákos: A HALÁL TUTAJÁN.

 

Száz ölnyi mély a fekete víz:

A Kőrös iszapos, fekete ágya

Feküdj ölembe; dúdol a hab,

Ez az elmúlás éjszakája.

Ez az elmúlás gyászos éje,

A Füzes, a napfény sose lát többet,

Jön a Csontárnyék, már kikötött

Itt van. Ma éjszaka öl meg.

 

Öles csont-testű árny elibém

Korhadt fekete tutaján ülve,

Száll, száll s a teste vakítón

Ragyog a fekete űrbe,

Ölibe vesz. A lépte ropog.

Visz. Visz által a rőt avaron.

A tutajra fektet. S ringva suhan…

 

Repülünk messze tengereken,

Valami dal zsong a víz fodrain.

Ismerős, áldott ének e dal:

A dalaim, az én dalaim.

Átölel már a fekete víz.

Merülök. Elnyel lassan a tenger

S a víz felett még játszik a szél,

Az én szomorú énekemmel.

 

 

 

1911. 28. Dutka Ákos: A HALÁL ÁRNYÉKA.

 

Házunk gerendás ősi zug volt,

Zsalus szeme vén kertre nézett;

Falát, gerincét lassan ette

A téli szél s a vén enyészet

 

S a Halál opálos zöld szentével

Ott ült a ház bún pitvarában,

Gyilkos kegyetlen kedve tellett

A békés, szomorú kis családban…

 

Verejtékes halálos ágyak,

Kormosra égett égi mécsek,

Sötét üvegben digitális

Suttogva síré bús beszédek.

 

Gyermek lelkemre hályogot vont

S hass év multán is sir a lelkem,

Ha eszembe jut e régi házban,

Mennyit sírtam, hányszor temettem.

 

 

 

1911. 47. Dutka Ákos: PRIMO VIVERE

 

Zománcot vert az Arnóra az este,

Aranyat Firenze tornyaira;

Fekete folt a dóm nagy csudateste

S a messze hegyek ködfátyla lila.

 

Itt ülök fenn a márvány temetőben,

Az asszonyom ölébe hajtom a fejem,

Idegen föld koldus hegedőse,

Sírva tűnődöm a földi rejtelmeken.

 

Itt Dante dalolt s Beatrix azóta

Törékeny fehér csont, síri hamu,

S a te szád piroslik, mint gránát a hóba

Mint a magnólia, hajad oly jó illatú.

 

Hiába pompáznak odalenn a tornyok,

Minden Medici por, régi halott,

S a sötét ciprusok illatos homályán

Ma én ölelek, én csókolhatok.

 

 

 

 

1908. 20. Gellért Oszkár: AZ ÉN TAVASZOM.

 

Most ifjú vagy még, izzó. szenvedélyes.

Hajadnak selyme, tested bársonya

Ó mégis, egykor oda less, oda.

 

Én várok. Míg e szőke haj fehér lesz

S e váll rózsája gyűrött, hervatag.

Én várok, míg a szívem megszakad.

 

Ifjú vagyok s szemem sugara bágyadt

Görnyedt a vállam, ajkam vértelen.

Minek is jönnél egy úton velem?

 

Csak várj. Tombolva jönnek még a vágyak,

S én elveszett, erős ifjúkorom

Föltámad még: innen a sírokon.

 

Föltámad, és én titkos, szent varázzsal

Megosztom ifjú voltomat veled.

Szívedbe új világot lehelek

 

És szembeszállva ősszel. elmulassál

Leszek neked az új tavasz s a hit.

S lecsókolom az arcod ráncait.

 

Gellért Oszkár (1882-1967)                                                                                    A Nyugat  szerkesztője: 1922-1941

 

 

 

1908. 10. Juhász Gyula: TESTAMENTOM.

 

Mesék és álmok erdejébe

Ne tévedjetek, emberek,

Vigyázzatok, kemény a végzet

És odavesz a lelketek!

 

Ne hallgassatok muzsikára,

Mely a szív mélyén hegedül,

Jobb a siket, vásári lárma,

O ne járjatok egyedül!

 

Mesék és álmok erdejébe,

Lássátok, én is ott vagyok,

És érzem, rám les már a végem,

Meghalnak a hazug dalok.

 

Nem hallgattam a többiekre,

Kik járt utakon lejtenek,

Szerelmes voltam a szívembe',

Mely dalos, kósza és beteg.

 

És lássátok, én, bűnös vándor

Nem bánom, meg se siratom,

Hogy elpártoltam a világtól,

Másé a lelkem, a dalom.

 

Csak az fáj, ha majd üt az óra,

Ha jő az a nagy pillanat,

Hogy félbeszakad majd egy nóta

Az álomszemfedő alatt.

 

 

1909. 29. Juhász Gyula: A RÉGI UDVARON

 

A régi udvaron a régi léptek

Halk kopogását hallgatja szívem,

Míg az alkony, mint apám idejében

Leszáll fáradt fejemre szelíden.

Itt járt ő egyre lassúbb lépkedéssel

S nézte a néma, fénytelen eget.

Kihunyó tüzek méláztak szemében,

Neki oly korán csönd és este lett

 

Most én rovom a régi kövek útját

És régi léptek neszét hallgatom

És rám ragad a régi szomorúság

S eszembe jut egy régi, bús dalom.

És körülvesz a magányos gyerekség

S árva ifjúság minden árnya ma

S szívemben fölsír minden régi esték

Vigasztalan zsongású dallama.

 

 

 

1911. 36. Juhász Gyula: A RÉGI ANNA

 

A terek és idők mély fátyolán át

A régi Anna úgy tűnik nekem,

Mint gyermekségem aranyos és ámbrás

Mennyországa, a bús és idegen.

Úgy gondolok rá, mint a régi álmok

Szövetére, mely fénylő volt s remek.

S azóta jött az ébredés, az álnok

És jöttek szürke órák és terek.

 

Ó régi Anna, emléked malasztja,

Neved harangja zeng mély éjeken

S e lankadó szív elfogyó patakja

Beléd omol, szelíden révbe halva,

Ó szerelem, halál, ó végtelen!

 

 

 

1911. 42. Juhász Gyula: A ROHATECZI MÁRIÁNÁL.

 

Morva határ és őszeleji táj,

Oly kékek a hegyek.

S szívemben orgonál ma, a mi fáj,

Máriához megyek.

 

Ó idegeni boldog Szűzanya,

Te fekete-fehér,

A születésed napja ez a ma,

S szívem már nem remél.

 

Idegen tájék gyermeke vagyok,

De hozzád jöttem én,

A glória, mely fejeden ragyog,

Ragyogjon ma felém!

 

Elhoztam, íme, Szűz Virág, neked

E táj virágait,

Kései, őszi mind, színük veszett,

De szívem is avítt.

 

S nem kérek én, költő és idegen

Tőled már földi jót,

Csak engedd, hogy törött tekintetem,

Mely fényeket ivott;

 

Rajtad legeljen, mint híves patak

Vizén a szarvasok

S lehessek egykor, én, fáradt gyerek,

Vidám és bölcs halott.

 

 

 

Kaffka Margit

 

 

1908. 12. ERDŐN.

 

Nincs messze még! Tán egy szavamra vár!

Smaragdlevelek rezgő mélyiben

Halk fényeső. Ej, áruló köpeny!

Mért lesked ott? El van végezve már!

 

Szél zörren át. Futkos tétova nesz.

Most mozdul! Oh, korhadt fatörzs az ott!

Hát elbírt menni mégis, itt hagyott!

Fülembe cseng: Utolsó szavad ez?

 

Szörnyű, e sok fa, hogy utamba áll!

Szeret, szeret! Tudom, megbánta mar,

Szeszélyem űzte el, s most nem talál.

Nem válhatunk mi így el! Oh, megyek!

 

Már szétsimulnak mind a levelek,

Az ösvény. Csitt, ő az! Hunyt szemmel áll,

Az arca ónszínű, mint a halál.

Most várok még! néznem kell, hogy remeg.

                                               Fröhlichné Kaffka Margit.

 

 

 

1908. 12. ÜNNEP. Elbeszélés. Írta: Fröhlichné Kaftka Margit.

 

A lépcsőházban villanykörték sápadoztak már, s a korai téli délután szennyes, vizenyős szürkesége betört az előcsarnok tejüvegén. A szálló portása közömbösen tisztelgett; majd halkan, bizonytalanul csendülve ütődött a feljárat fokaihoz a sarkantyú, és két szolid, fekete leánycipő könnyű toppanása kísérte a szőnyegen. Odafenn egy pincér intett elmenőben a szobaleánynak és mindketten utánuk néztek, amíg el nem tűnt a húszas számú ajtóban e pár, — e sötét katonaköpeny és gyászfátyolos, kicsiny kalap. «Hátha testvérek!» — mondta a szobaleány hirtelen, —de aztán kinevette önmagát ezért. Benn voltak. A leány szétnézett, téveteg, zavart igyekezetével a mosolynak; és állva maradt a középen. A szokásos vendéglői szoba volt ez, bizonytalan színű és poros ripszterítőkkel, ócska zsöllyékkel és a szappanos mosdóvíz szagával a levegőben. Rosszul eső szobák ezek. A bútorok mögé gyülemlett piszok sejtése támad fel itt önkénytelen; sivárak, átfűtetlenek, sértőn lélektelenek. A leány szétnézett, ám mindezeknek csak valami bágyadt fél érzése révedt el a szemén. A férfi megérezte.

 — Ez, — mondta bizonytalanul, — ez túlságosan egyszerű hely talán. — Kevés időm volt, délelőtt érkeztem és nem ismerem jól ezt a várost. Ha Wienbe jöttél volna, Nell! Nem, — sietett a leány, — itt rokonaim vannak, egy néném, — hisz tudod. És holnap odamegyünk.

A kesztyűjét húzogatta…

 

 

1911. 51. SZÍNEK ÉS ÉVEK. REGÉNY. IRTA KAFFKA MARGIT. (Folytatás.)

 

Már nem szopott. Kemény, életrevaló, követelő kis szája csücsörítve maradt, parányi öklei szorosan összecsukva édes aludtában. Lám, hisz olyan drága egy ilyen csepp. . . el lehetne így nézni soká. De a másik kettő bömbölve rugdossa odaát a gyerekszoba tapétás ajtaját. «Anyu, kávét!» «Mimi-mama, kivi-kávé!» Most már kacagnak, a kicsi utána mondja a nagyobbiknak. «Mimi-mama!» Jaj, felköltik ezt a parányit!  «Lesz csend odabenn? Ejnye, garázda kölykök, ha bemegyek a seprűnyéllel!» . . . Egy percnyi csend, halk pusmogás.

De hol az a pesztra, a nyomorult oláh bornyú? Nem bír velők, vagy kiszökött pletykálni a konyhaszolgálóval! Puff!... Jaj, most odavágta magát valahová Zsuzska, a kicsi! Úristen, meg kell bolondulni itt! . . . Te, te alávaló

féreg, hát hol jársz te ? Itt kell hagyni a két gyereket magára, az égő lámpa a falon? Mit hebegsz? Hol jártál? Kitépem azt a piszkos csepűkontyodat, te! Jaj! hát vérzik az orra! Odanézz! Vizet hozz, ökör! A lelkeden megyek keresztül. Na, idetartsd! Te meg ne ordíts úgy, jaj, Istenem, hisz nem tört csontod!

Na, hisz semmi baj már! Halkítom a hangom félig…

 

 

 

 

1908. 37. Kosztolányi Dezső: HÓDOLAT A HALÁLNAK.

 

Mi fáradottak, búcsúzók, szegények,

A háborúknak holdas éjjelén

Halottas ingekben megyünk elébed.

 

Mi nem várjuk, míg ránk csap a karod,

Minket nem áltat maszlagos remény,

Mi is akarjuk, mert te akarod.

 

Szívünk oly gyáva s mégis büszke hős,

Karunk oly gyenge és mégis erős,

Égő szemünkbe árnyak árnya van,

Földnek szegett fejünk sisaktalan :

Így ballagunk a holt rónákon át,

Halálra szánt római katonák.

 

Hiába hívják néma seregünk,

Fekete lobogónk a földre csügged,

Ennen-kezünk vet puha sírt nekünk

S lábadhoz rakjuk csorba fegyverünket.

 

 

 

1909. 11. Kosztolányi Dezső: DANTE.

(Canciani szoborműve.)

 

Egykor mi is majd így fogunk megállni,

Mint ez a kőben szenvedő alak.

Leroskadó, merev ívek csodái,

Síró tagok, jajongó vonalak.

 

Így meredünk meg bánatunkba halkan,

Mikor az égre-ordítás kevés.

A fájdalom ez, néma, mozdulatlan,

A végtelenbe beledermedés.

 

Az önmagába fúló néma Kín,

Az ős Szükség a végzet partjain

Hátrálni nem tud s nem előremenni.

 

Önroncsain bús diadallal áll

S nincs fogcsikorgatás — és nincs halál —

Nincs békülés — és nincs könny. Ez a Semmi!

 

 

1909. 23. Kosztolányi Dezső: LAMENTOSO.

 

Od'adtam néked mind a könnyem

(És most fakó-vak a szemem.)

Mint két kiszáradott, üres kút

Tátong az éjbe könnytelen.

 

Od'adtam néked ölelésem

(És most lehervadt a karom)

Az én tüzemnél melegedsz te

8 magam rongyokkal takarom.

 

Od'adtam néked mind a csókom

(S most csóktalan, fehér a szám)

Emlékeim halotti fátylát

Harapom őrült éjszakán.

 

Od'adtam néked mind a lelkem

(Van-e, van-e ily elhagyott?)

Most itt ülök a lábaidnál

S már úgy érzem, nem is vagyok.

 

 

1909. 40. Kosztolányi Dezső: VÉNASSZONYOK NYARÁN.

 

Az ég törékeny, lágy üveg most.

A napra tartjuk sárga arcunk.

És félrebillent kába fejjel

Álmodunk, vagy talán csak alszunk?

 

Ma semmi sincs. Ma minden emlék.

Mi földre sújtott, lengve fölszáll.

Sovány kóró zörög a szélben

És int a búcsúzó ökörnyál…

 

Mind itt vagyunk, mind idejöttünk.

Kik zörgetünk bezárt kilincsen.

Sütkérező szerelmes árnyak,

Kiket nagyon megvert az Isten.

 

 

 

1910. 22. Kosztolányi Dezső: A SZEGÉNY KISGYERMEK PANASZAI

 

A délután pezsgett a poros utcán,

Mint az aranybor

S egyszerre este lett.

És úgy megváltozott az utca akkor.

Savanyú holdfény lett a sugarakból,

A tűzborból ecet.

 

*

Ilyenkor a szobánk, mint a sziget

S körötte a hideg lég, mint a tenger.

Kis kucsmáinkon zúzmara zizeg

S piros arcokkal, könnyező szemekkel

Haza jövünk. Kezünkbe korcsolya.

Reánk süt a lámpácska mosolya.

És fő a kedves kávé, forr a tej,

A pesztonka perecért szalad el

És pihegünk s szemünk bámulva <néz

S a sárga gesztenyén végigcsorog

A rózsaméz.

 

*

A sakk.

Feketesárga tarkaság.

Figyelve áll őrt a sok tarka báb.

Apám órákig bámul s nézi-nézi

És visszabámul, nézi őt a sakk.

Szivarfüstben beszélget véle hosszan,

Mint egy komoly arab

 

*

Jaj, az estét úgy szeretem,

Az este egy kis szerecsengyerek,

Ki várja bús szerecsenanyját

És addig játszik téveteg.

Lángot fúj a fekete éjszakába,

Pufók lámpákat, zengő tüzeket,

Mint kisfiú, ki néma kedvtelésből

Szappangolyókat ereget.

 

*

Gyakran megyek el most halotti házak kapujánál,

Hol réges-rég vidám nénik és régi bácsik laktak

És kérdezem titkát a hallgató konok falaknak.

Mért van bezárva a kapu? és várom, vissszajő-e,

Az, a ki csendesen pihen a messze temetőbe.

És néha hogyha fáj a délután, okosan s komolyan

A barna bőrdíványt nézem, mely mostan is egész olyan,

 

 

Mint a mikor aludt rajta egy régi kedves ember

S járok tág termeken, némán felsajgó gyötrelemmel

És sírok és csodálkozom,

Hogy az öreg dívány ma is oly kedves a szívünknek

S a márványasztalok, a hol régen halottak ültek,

Ügy állanak, mint egykoron.

 

*

Menj, kisgyerek.

Most vége ennek is.

Menj, drága gyermek, édes kis fiam.

A te utad a végtelenbe visz,

De én előttem már a semmi van.

A semmiség. Még egynéhány mesét ad,

Aztán a férfikor s a sárga vénség,

Menj édesem s bocsáss meg a dalosnak,

Ki mostan a színpadra kényszerít,

Menj budapesti bús redakciókba

S némán takard fel szóló sebeid.

Menj a New Yorkba s kávéházi márvány

Ravatalán tanulj újra meghalni,

Irigy szemek kereszttüze közé menj

S hadd nézzék benned mi az irodalmi.

Menj és panaszkodj, hogy az vitt piacra,

Ki tégedet legjobban szeretett

És kirabolva tiszta, kis koporsód,

Most kinyitotta halott szemedet.

Mondd, árva vagy és most lettél legárvább,

Picike koldus a föld kerekén!

Mezítlenül születtél, meztelen mégy,

Menj, menj szegény.

 

 

 

 

 

Krúdy Gyula

 

 

1908. 13. Krúdy Gyula: A NEMZETI LÁDÁBÓL.

A káromkodás olyan dolog, hogy lassan kezd kimenni a divatból. Bizonyos, hogy mi már nem káromkodunk annyit, mint nagyapáink vagy szépapáink, a kik a forradalmat és Napóleont látták. A káromkodásról már a középkorban kisütötték hozzáértő emberek, hogy épen olyan nyavalya, mint a fekete-himlő, a mely olykor-olykor végigkaszál az emberiség között. Hogy támad, mikor keletkezik? A középkori embernek megvan a maga csodája, legendája. A nagy feketehimlő-járvány, a mely a harmincéves háborúnak olyan alaposan véget

vetett, hogy esztendő alatt több embert kaszált le, mint a vég nélkül való háború, -— a betegség egy modenai leányon mutatkozott először. A leány szép volt és könnyelmű és szeretője volt egy zsoldos katonának, a ki a háborúból hazajött Modenába. (A tarsolyában a spanyol arany mellett hollandiai lázsiás, krakkói

tallér csörgött, pénz tehát volt bőven.) A katonát csak addig szerette a leány,

amíg utolsó krakkoviankája el nem gurult, aztán vége lett a szerelemnek. A katona nagyon elkeseredett, hisz most már nem volt háború, a hol új kincseket szerezhetett volna a régi helyébe, s megátkozta a modenai leányt…

Sohase káromkodtak annyit Magyarországon, mint a forradalom utáni esztendőkben. Az emberek megszokták, megszerették a káromkodást. Nem is tudtak már másképpen beszélni, mint csupán átkozódva, káromkodva. Még ha jókedvük volt, azt is káromkodás alakjában fejezték ki. Ha szerelmet vallottak, akkor is káromkodtak…Milyen furcsa, hogy Iklódy uram itt maradt, a halál itt felejtette. Itt hagyván egy bizonyos korból egy régi embert a ki más egyebet már nem tud, mint káromkodni!...

 

 

1910. 2. MENYASSZONYI RUHA. Elbeszélés. — Írta Krúdy Gyula.

Még azt mondják, hogy a romantika kihalófélben van, igazi regényes históriákat nem is lehet hallani többé. Pedig a szívek ugyanazok, ugyanúgy dobognak, ugyanazt dobogják, bár a repülőgép századában élünk. A romantika olyan dolog, hogy sohasem lehet egészen kiküszöbölni az emberi életből. (Mit csinálnának a költők?)…

 

 

1911. 27. A KÓCSAG, A HAJNAL...Elbeszélés. Írta Krúdy Gyula.

 

Éj volt és a hold szürke felhőrongyok mögül világított; a magános lovas, a ki az országúton baktatott, meglassította lovának járását és fejét az ég felé emelte. Az éjben, a lovas felett, mint valami ólom lebegett el egy fehér árnyék, egy kócsagmadár árnyéka. A hófehér szellem lassan szántotta az éjszakát és csak sokára tűnt el a lovas szeme elől. A férfi megveregette a lova nyakát:

— Menjünk édes lovam, menjünk kedves Kócsag. Bár szárnyaid volnának neked is, mint annak a szent madárnak, — így szólt halkan a lovas paripájához. És a paripa, mintha megértette volna gazdája szavát: ügetni kezdett és az ügetés

gyors vágtatásba változott. A lovas mozdulatlanul ült a ló hátán, csupán térdeivel tartotta magát, mint azok az emberek, a kik gyerekkoruk óta lovagolnak…

 

 

.

1909. 14. Móricz Zsigmond: BUJDOSÓ KURUCOK ÉNEKE

 

 

Csorba szablyám, csorba,

Csorbább a ki hordja,

Vásott élű kuruc,

Mit futsz!

El nem hagy árnyék.

Nincs háló hajlékod,

Nincs terített asztal,

Nincs, a ki vigasztal,

Hol a hazád neked,

Mid van még vesztened?

Feleséged nem vár,

Holtodról jó hír jár,

Búsulj bár,

Nem is kár.

 

Jól van így pajtásom.

Bujdosásban társom

Csapzott túzok testvér,

Nem kár ilyen testvér!...

 

Jó volt heverészni,

Tüzes napot nézni,

Cifra kacagánnyal,

Hegedűs cigánnyal,

Jó tokaji borral,

Víg paripás sorral,

Táncos menyecskékkel

Csókkal, öleléssel,

Jó volt nagyra lenni!

Könnyű volt felülni.

Sárba-vízbe hűlni

 

 

Libertást pengetni,

Az éhkoppot lesni,

Ontani a véred,

Sose kapni béred.

Megéred,

Megirigyel a német.

 

Hej de nehéz lett von

Az a mit más tett von.

Sutba lökni kardod,

Tartani a markod!

Nehéz lett von mondsza,

Vedleni labancra?

Nyalka kuruc, lángos

Lenni labanca, álmos?

Ingyér sívó farkas

Hogy bő koncon hallgass?

Semmiért mégy halni!

Semmit kék eladni!

Hazád? Mit ad?

Fejdelem ? Mit nekem?

 

Ej hó! a szó zokog.

Jobban, no csak, kocogj.

Ringyes-rongyos semmik

Hát félted a semmit?

Jó no, pajtás, gyersze.

Kurucnak van mersze.

Rodostó sincs messze,

Aztán addig, addig

Isten tudja élsz-e?

 

 

1911. 47. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Móricz Zsigmond új regényei. Csaknem egyidejűleg két regénye jelent meg a gyorsan előre törő írónak, a ki alig három év alatt, néhány erőteljes tempóval első Íróink közé küzdte fel magát. Az egyiket, A galamb papné címűt lapunk olvasói jól ismerik: tavalyi évfolyamunkban jelent meg először…magával tud vinni, meg tud nyerni a maga látásmódja számára, szinte rákényszerít, hogy az ő szemével lássuk a dolgokat. Ez az, a mit művészi igazságnak nevezünk. Ebben nyilvánul legpregnánsabban az a vehemens, szinte mohó energia, a mely Móricz Zsigmond írói egyéniségének legjellemzőbb vonása s a mellyel kiválik minden ma élő írónk közül, mint aki nagystílű dolgokra van hivatva.

 

 

 

 

 

1908. 4. Oláh Gábor: SZÉP ASSZONY.

 

Oly szép vagy, mint a megszületett hajnal!

Körül ölellek vágyódó sóhajjal,

Szépséges asszony, földre szállt világ!

Mennyország testet öltött üzenetje!

A mint benézek tiszta kék szemedbe :

Szemem a lelked lelkéig belát.

 

Oly ártatlan vagy, mint egy égi angyal!

Az ég bubáját hordozod magaddal,

Egész mennyország vagy kedves magad!

Dalom fehér galambként száll utánad,

Nyomodban aranyköd fátyola támad,

Lépted nyomán virág! virág fakad.

 

Ó boldog férfi, ki mosolygni látod,

Rád mosolyogni ezt a szép világot!

Ki gerlekacagását hallhatod!

Kit átölet karjának koszorúja!

Kit megcsókolhat édesen pirulva!

Ki kebled bölcsején elringatod.

 

És mégis! Mégis! Sírni szeretnék én!

Hogy istennek e legremekebb képén

Nincs írva, nincs, dicső feltámadás.

Virágos fa, melynek lehull virága

S öltözi meddőség átkát magára.

Piros ígéret — sötét nem adás.

 

Te drága nő! Ha gyermekajk csengője

Nem lesz soha dalaidba beszőve,

Szépséged, léted: egy nagy tagadás!

Virágos ravatal bűbájos voltod,

Az élet nagy halottját rejtve hordod.

Szépséged nem örökli soha más!

 

0 siratom, siratnom kell, hogy ennyi

Szépség, erő nem tud mását teremni,

Hogy elmúlik, mint árnyék, hirtelen.

Megállítnám rohantát az időknek!

Hogy bár piramisok, hegyek ledőlnek,

Te állj, virulj: szépség, báj, szerelem!

 

 

 

1909. 50. Oláh Gábor: SZEGÉNY EMBER ZSOLTÁRA.

 

Be jó volna leborulni,

Szívre hullni

A kegyetlen sors előtt;

Rimánkodni tőle szóval,

Megadóval,

Csillagosabb, szebb jövőt

 

Be jó volna tűrni, várni,

Kérni, járni

Földi urak ajtaján;

Bekopogni minden szívbe,

Nem veszítve

Semmit, csak azt, hogy: talán . . .

 

Én szívemre páncélt raktam,

Szakadatlan

Vergődés az én napom.

Gyötrelmeim koporsója:

Büszke nóta.

Altatóm: a fájdalom.

                *  *  *

 

Az  alábbi Oláh-verset, akkori tanszékvezetőmtől /1992-ben/ ismertem meg. G.

Nyugat 1930. 17.

OLÁH GÁBOR: ÜLÖK A DOMBON

A dombon ülök, mint a gomb a bazilika gömbjén.
Csakugyan, száll is hozzám fel ködökbe szövött tömjén,
A dárdahegyű füvek és sárgaruhás virágok
Imádság-sóhaja hozzám fűszerszámként szivárog.
A barna porban sok vörös frakkos bogár ma nászban
Párjához kapcsolódva húz, szánkázik zabolátlan…

 

 

 

 

1918. 37. A SZÁMTANÁCSOS. Elbeszélés. — Írta Schöpflin Aladár.

A számtanácsos az újságot olvasta íróasztala előtt, mint mindig reggel, hivatalos munkájának elkezdése előtt. S mint mindig, meglehetős rosszkedvű volt: hazulról magával hozta a családi gondot. Ha az embernek három fölcseperedő leánya van, akkor mindig kell valami, hol ez, hol az, de mindig pénzbe kerül s elvégre számtanácsosnak lenni már nem kicsiny állás, de nem tud az állam annyi fizetést adni, hogy három fölcseperedő leány anyjának elég legyen. Rosszkedvűen olvasta az újságot, üresnek, ízetlennek találta, s mint majd minden reggel, újra elhatározta, hogy a jövő hónaptól fogva más lapra fog előfizetni. Szerény, halk ajtókopogtatás zavarta…

 

 

Schöpflin Aladár (1872 – 1950) Evangélikus teológiai, majd a budapesti egyetemen irodalmi tanulmányokat folytatott. A Vasárnapi Újságnál szerkesztő és kritikus...Bírálatai alapján Osvát már a Nyugat első évfolyamában közli...
A Vasárnapi Újság, amelynek kritikai rovatát vezeti, az első magyar lap, amely rendszeresen figyeli a magyar irodalmi életet.
mek

 

 

1911. 51. Somlyó Zoltán: CSANTAVÉRI FORSPONTON ÉJJEL.

 

Zörgő forsponton*  utaztam, a hogy tőled jöttem el.

Zörgő forspont barna sárban éjjel ím, így énekel:

E faluban van egy lány,

Kicsi fehér házba.

Két keze két puha szárny,

Tűzzel pántlikázva.

Elmaradoz a kis ház,

Fut a forspont, összeráz.

Hűvös éjben zúg a vér:

Csantavér. Csantavér.

 

És a forspont tovább utaz, a bakon egy gyertya ég.

Zörgő forspont döcögése továbbad ezt mondta még:

Mustos ősz van, mustos ősz,

Víg szekerek jönnek.

Rajtuk ül az ittas csősz,

Örül az örömnek.

A subája jó meleg,

Rajt egy lyánnyal enyeleg.

Egyet fordul s hazatér.

Csantavér. Csantavér.

 

Lenn a kicsi állomáson pöfékelt már a vonat.

Zörgő forspont búcsúzásul így folytatta dalomat:

E faluban sir a szél,

Amerre ón járok.

Szegény vándorútra kél,

Mögötte egy árok.

Sáros árok, nagy árok!

így halnak a betyárok,

Kikbe álmot csalt a vér,

Csantavér. Csantavér.

 

 

*Előfogat. Jobbágyok szolgáltatása, ezt a szállítást kötelesek voltak elvégezni.

 

1909. 8. Tóth Árpád: RICHÁRD.

 

Koravén, könnyes volt az alkony,

A rengő vashidakon át

Zúgtak az őszi harsonák.

Beléptem a homályos ajtón.

A bolt csendes volt és setét;

Benn bús anyóka üldögélt,

Köhécselt s ringó sárga drótra

Lankadt rózsákat kötözött,

Fakó, vén vázái között

Halkan köszöntött, régi módra.

 

Mért mentem be, nem is tudom.

Lágy rózsák közt kúszott az ujjam,

Csuklóm csókolta szomorúan

Sok illatos, meleg szirom.

S elindultam velük az éjbe;

Hová? nem tudták ők se, én se,

Az utcákra leszállt a köd.

Csak mentem s elmémben csak az járt,

Hogy tegnap este, ép ilyen tájt

Szegény Richárd mellébe lőtt…

 

…S kábult szemem sok össze-vissza

Képet látott: illatos, tiszta

Agyat s zümmögő szamovárt.

Sírtam, s elmémben egyre az járt,

Hogy tegnap este, ép ilyentájt,

Mellébe lőtt szegény Richárd.

 

 

Nőköltők versei, kritika

 

 

Bibliográfia:


http://irodalom.elte.hu/villanyspenot/images/1/16/Ironok_bibliografia.pdf

 

Antológia:

F. Almási Éva /szerk./: Magyar nőköltők, Budapest, 1997.

 

                                       *  *  *

 

Ábrányiné Katona Clementin

Ács Klára

Alba Nevis /Unger Ilona /

Dékániné Máthé Mariska / 1918. 52/

Erdős Renée  /1913. 2/

Havas Alisz / 1920. 20/

Hrabvszky Júlia

Kaffka Margit /nekrológ: 1918. 49./

Kánya Emilia

Kosáryné Réz Lola

Lux Terka

Miklósné, Nagy Idus

Szabóné Nogáll Janka

Szalay Fruzina

Szász Piroska

Szederkényi Anna.

Tormay Cécile

Tóth Wanda.

 

 

 

 

1896. 44. Földön és föld felett, tárcák, írta Ábrányiné Katona Clementin. A 248 lapra terjedő kötet a nő lelkületével, érzelmeivel, a szerelemben, a családi életben, a művészetben, irodalomban elfoglalt állásával, befolyásával foglakozik…

 

 

1913. 31. Asszonyember. Világforradalom egy kanál vízben: Ács Klára novellája egy lélegzetvételre elintézi — nem is egészen ezer sorban, egy másfélszáz lapnyi kis füzetben — a társadalom és az emberiség összes nagy kérdéseit. A házasság, a nők helyzetének nyomorúságai, a vallási türelmetlenség, a szabad szerelem és egy sereg, hasonló nagy kérdés, jóformán minden, a mi a mai embereket és különösen a nőket érdekli, benne van ebben a kis munkában…számára nincsenek bonyolult, nehéz problémák, feloldhatatlan rejtelmek. Semmit sem él át a saját szívével, semmit se gondol át a maga agyával, az egész világ egynéhány újságfrázissá zsugorodik benne, a művészi alkotás gyönyörűsége pedig elintéződik az elpityeredő szentimentalizmussal.

 

jazsoli5.freeblog.hu/.../Acs_Klara_A_felenk_egerecske.

 

 

 

1905. 25. Alba Nevis /Unger Ilona/: A hét csuda; költemények, Budapest 1905, Az Álba Nevis idegenszerű álnév mögött egy fiatal leány rejlik, egyik új tagja annak az újabban mindinkább szaporodó női költő-csoportnak, a mely az őszinteséget, az érzések tartózkodás nélküli kimondását tűzte ki jelszavául…Mutatványul a következő verset közöljük belőle :

 

Alba Nevis: Sötétedett

 

Emlékezel-e még a régi dalra?

A régi csókra, mondd, emlékezel?

A suttogást, a fuldokolva szállót,

Az álmokat — szólj, — nem feledted el?

S miként nekem, ah, jut-e most eszedbe,

S elfog e rá a bús emlékezet:

Hogy együtt voltunk a te szép hazádban,

S körülöttünk — sötétedett.

 

Emlékezel; karom karodba fonva

Némán bolyongtunk árkon-berken át…

 

 

 

1910. 10. …A szellemi életbe benyomuló nők a társadalmi konvenciók bilincsei közül legelőször, és legsürgősebben a szerelmi bilincseket vetik le magukról s a számukra megnyíló tudomány és művészet forrásaiból legjobban azt szeretik méregetni, a mi a két nem egymáshoz való viszonyára vonatkozik. A feminizmus és egyéb modern nőmozgalom irodalma —mint ezt a nálunk egy-két év óta divatba jött felolvasásokból és előadásokból látjuk, — nagyobb részében a nemi problémákkal foglalkozik…Alba Nevis most adta ki Nász előtt

címmel újabb verses gyűjteményét. Csupa szerelem…Kedvelői lehetnek, de bizonyára nem azok közül regrutálódnak, a kik a versben minden egyebet félrevetve, a tiszta, igazi művészetet keresik.

 

 

1920. 6. Az élet királynője. Erdős Renée új regénye…A szerelem több szenvedést hoz a költőnőnek, mint örömöt: csak az érzékiség forrásából táplálkozik, a két lélek erkölcsi összhangja nélkül, tehát mértéktelenül forró szerelmes órák, heves zengésű, hol zaklatottan vibráló, hol siváran lecsüggedő

hangulatok és kínos civakodások, meddő szakítási tervek végletei között hányódik... A regénynek tagadhatatlan értékei és érdekessége mellett egy nagy baja van: nagy terjedelme dacára is meglehetősen szűk körét foglalja be az életnek, nagyon is hozzátapad a részletekhez, nincs meg benne az összefoglaló

nagy kontúr s ép ezért a minek a fődolognak kellene lenni, a hősnő morális világfelfogásának kifejlése, megtisztulása és megszilárdulása szinte teljesen elvész a részletek mögött.

 

 

 

1906. 12. Női szívek. Tizennégy elbeszélését foglalta együvé egy kötetbe M. Hrabovszky Júlia, mind csupa olyan dolgot, melyek első sorban a női közönség érdeklődésére számítanak: változatos, jól kikerekített mesék, rokonszenves alakok, egy kis romantika és érzelmesség, harmonikus, megnyugtató életfelfogás, tiszta légkör…

 

M. Hrabovszky Júlia érdekes emlékiratszerző, Márai Sándor nagy-nagynénje,

www.epa.hu

 

 

 

Kaffka Margitot A nyugatosok c. fejezetben olvashatjuk. G.

 

…az Állomások nem a Nyugatban, hanem a Vasárnapi Újságban látott napvilágot 1914-ben…

                                              http://doktori.btk.elte.hu/lit/horvathzsuzsa/tezis.pdf

 

 

 

1905. 46. …Éppen huszonöt éve, hogy a Családi Kör megszűnt. Illő, hogy megemlékezzünk e derék közlönyről és annak alapítójáról, aki mint köztiszteletben álló matróna most november 10-én töltötte be 75. életévét Fiúméban. Némelyek Kánya Emilia születése évét 1828-ra teszik, de én inkább hiszek Pesty Frigyesnek, a ki azt írja, hogy 1830. november 10-ikén született

Pesten. Kürthy Emil.

 

 

 

1920. 11. Filoména. Aki csak valamennyire is érdeklődik a magyar irodalom újabb fejleményei iránt, annak meg kell jegyeznie egy új nevet: Kosáryné Réz Loláét. Váratlanul merült föl ez a név az ismeretlenségből, az Athenaeum regény-pályázatán, melynek első, legnagyobb díját nyerte el Filoména című regényével…

 

 

 

1920. 16. A HALOTTAS ÉNEK. Elbeszélés. — Írta Kosáryné Réz Lola.

Egy angol teozófus könyvében olvastam ezt a különös történetet, a mi sokszor az eszembe jut. Ma este is, — csöndes nyári békesség jött be a tárt ablakokon s én a gyerekek ágya mellett ültem, — elképzeltem végig az egészet s arra gondoltam, vajon Shawet Péter Jonathán lovagnak nem lenne-e ellenére, ha elmondanám másnak? A mint ezt kérdeztem magamban, egyszerre három koppanást hallottam, egészen tisztán, az asztal felől. Azon a tájon kopogott valaki, a hová oda készítettem a tintát és papirost, hogy a mint a gyerekek elalusznak, írjak. Első pillanatban elrémültem, aztán mosolyogni kezdtem, de a lelkem még nem nyugodt. Nem tudom, igent, vagy nemet jelen tett-e a kopogás.

Ám hiszen én nem rosszakaratból teszem, ha elmondom az ő történetét és ő sem tett rosszakaratból soha semmit...

 

 

1921. 23. Ulrik inas. Kosáryné Réz Lola, mikor szülőhazájából, Selmecről el kellett menekülnie, nem jött el üres kézzel. Magával hozta szívében azt, ami ebben a városban és vidékében a legszebb: a város köveinek, bányáinak, erdőinek, tisztavizű hegyi tavainak hangulatát, lakosságának érdekes és furcsa típusait, a jelen, a közelmúlt és a régmúlt emlékeit, mindazt a szépséget, kedvességet, ami a régi selmeci házakban és a selmeci szívekben sok-sok évszázad óta felraktározódott. A város köveit ott kellett hagynia a cseheknek, a város lelkét és a város szépségét elhozta magával a szívébe bezárva s most regényeiben adja át az egyetemes magyar közönségnek …

 

 

 

 

1908. Budapest. Írta Lux Terka. Budapest, Légrády testvérek…Új könyvében Budapestet akarta szemünk elé vetíteni, a szép, kedves, elegáns, könnyű erkölcsű, okos Budapestet, a milyennek ő látja. Nem volna asszony, ha azt csinálná meg, a mit vállalt. Az igazi Budapest helyett megrajzolt egy imaginárius nagyvárost, típusát annak a nagyvárosnak, a melynek élete két tengely: a pénz és a szerelem körül forog…

 

 

 

1910. 11. ÚRNAPJA. Elbeszélés.  Írta: Lux Terka.

Másnap Űrnapja következett és Gulyás néni meg Gulyás bácsi csendesen kötözgették a virág-girlandokat. Gulyás néni öreg volt, valamint a párja is, de egyikről se lehetett bizonyosan megmondani, hány esztendős lehet. Az arcuk egyformán ráncos, a hajuk egyformán fehérből már sárgásba hajló s a szemük egyformán eleven, jóságos, de kicsit ravasz és kapzsi pillantású. Künn ültek a konyhaajtójuk előtt, az udvaron, két csenevész akácfa alatt, és ügyetlen, vastag, tompa ujjaikkal úgy turkáltak egy nagy ruhakosár virágban, mint a vakondok

a friss tavaszi fűben. Odább tőlük, tiszteletteljes távolban, gyerekek ültek a földön, ingben, mezítláb és csodálkozó pillantásokat vetettek a virágokkal

babráló öregekre. Nyilván tetszett nekik ez a foglalkozás, mert közben suttogtak egymás között, mindenik azt állítva magáról, hogy ők is tudnának girlandot kötni…

 

 

1905. 46. Miklósné, Nagy Idus: A KÖLTŐ LELKE.

 

A költő lelke nem virágos erdő,

Hol csak tavasszal zengedez a dal,

S az őszi szél, ha bús sóhajjal eljő:

Virág, dal, illat elmúlik hamar.

 

A költő lelke nem ragyogó csillag,

A csillag fénye oly sivár, hideg,

Sötétben él csak, elvész, hogyha virrad

És földi lény soha sem érti meg.

 

A költő lelke véghetetlen tenger,

Mely mindig zajlik, forr, sosem pihen,

Mely szép, midőn sír, vagy ha zúgva kel fel

És gyöngy van rejtve csodás mélyében.

 

Vagy nap, mely fát, virágokat növel,

Magasan jár és mégis oly közel!

Szívünkbe lopja fényét és hevét

S ha elpihen,  egy világ lesz setét.

 

 

 

1906. 25. Boldog emberek. Szabóné Nogáll Janka nevével már régebben nem találkoztunk önálló köteten, pedig hogy mondani valója még nem fogyott el, mutatja mostanában megjelent novellás könyve…Az elbeszélések között akad jól elgondolt és erős kézzel írt dolog.

 

 

 

1894. 1. Szalay Fruzina. Versek. Budapest, 1894.…Francia költőkből Hugó, Viktortól, Coppéetól, Sully Prudhomme-tól fordított több darabot, de számos német költőt is…A kötetből bemutatunk egy eredeti költeményt.

 

Vallomás.

 

Igen, ám hallja vallomásom,

Igen, én hűtelen vagyok.

Bubájával a május átfon,

Csábítanak a csillagok. ..

 

Emlékezzék a gerlicére,

Sok' évekig volt fogva már,

S mi aztán elfeledtük végre,

Hogy szárnya van és hogy madár.

 

Lehet, hogy ő is elfeledte

Az édes szárnyalást talán,

Míg jött egy langyos május este,

Szellő járt, szólt a csalogány…

 

Vigyázzon Karlin, úgy ne járjon,

Mint gerléjével, én velem,

Egyszerre csak kitárom szárnyam

És elrepülök hirtelen!

 

 

1914. 29. B. Szász Piroska: ERZSIKE BESZÉL.

 

Emléke egy kép, gyászkeretbe fogva,

S távol innen egy néma hant.

Derűs szeme reám nevet naponta,

Bár régen porrá omlott ott alant.

 

S mint hajdan, szól, pajzánul szembe nézve:

Élek ám? Száz új életben vagyok,

Beleolvadva színbe, hangba, fénybe,

Mindabba, a mi lüktet, ég, ragyog…

 

A te léted? Kiszabott végzet járma,

Romlás övezi éjed, nappalod,

Szíved ravatal, magad rommá válva.

Mondd: melyikünk halott?



 

1918. 18. Lehullóban. Szelíd tekintetű, messzire néző, sötét szemű, kedves arcú nő képe tekint halk, szomorú mosollyal az olvasóra az új verseskönyvből. A könyv szerzője, Szász Piroska, már nem érte meg könyve megjelenését, néhány hónappal ezelőtt elmenekült a halálba az élet elől, a mellyel nem tudott megbékülni, s amely csak szomorúságot, kétséget és zaklató vágyakat tudott neki adni. Verseit most férje, Mikes Lajos írótársunk adta ki…Nincs ereje, hogy megtalálja, vagy mint a legtöbb ember, beletörődjék egy valamennyire megnyugtató kompromisszumba.

 

Élek? Mi az? Én meg nem értem

Lényem? Ki az? Nem ismerem.

Tűnt szürke évek tengerében

Szétszórva mennyi régi évem!

Mind voltam? Hinni nem merem.

 

Ez a tanácstalan kétség gyötri minduntalan, nem érzi teljesen a lét valóságát…

 

 

1912. 18. Szederkényi Anna új könyvének címe Van ilyen asszony is…Szívesen jegyezzük fel azok számára, a kik velünk együtt rokonszenvvel kisérték az írónő küzdelmeit a teljes kialakulás felé, hogy ezek a tulajdonságok,

melyek azelőtt a maguk szervetlen összeforratlanságukkal az asszonyi

dilettantizmus bélyegét nyomták írásaira, kezdenek meghiggadni és azt a reményt nyújtják, hogy a kapkodó forrongásból mégis csak kialakul valami írói egyéniség. Új könyve jóval lehiggadtabbnak, készebbnek mutatja…

 

 

1914. 11. A nagy nő…Szederkényi Anna új regény egy régi történetnek

akar új jelentőséget és új értelmezést adni: egy szegény leány történetét mondja el…Ha  a részletek szempontjából nézzük, sok jól megcsinált, érdekes dolgot találunk benne, úgy pedig, mint egy írónak erőfeszítése arra, hogy úrrá legyen saját gondolatai fölött s megragadja a regény formáját, különösen érdekes.

 

 

1917. 23. Lángok, tüzek. Szederkényi Anna vagy tíz év óta küzd kemény harcot az írói érvényesülésért, küzd önmagával a benne rejlő képességek kifejtéséért…A regény mindenképen haladás Szederkényi Anna pályáján s meggyőz arról, hogy csak a belső érésre, a világfelfogás egyensúlyra jutására van szüksége ahhoz, hogy sikere teljes és mindenkit meggyőző legyen.

 

 

1914. 24. A régi ház. Tormay Cécile* tehetségéről eléggé meggyőzött már két novellakönyve és Emberek a kövek közöli című regénye, de új könyve, A régi ház című regény mégis meglepetésként hat: egy érdekes tehetség hirtelen magasba szökkenését mutatja. A legjobb regények közé tartozik/Schöpflin/…

* (1875 - 1937) 1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet (1923 – 1940) című folyóiratot.

 

 

1911. 7. Új könyvek. A csodálatos köntös. Elbeszélések, írta Tóth Wanda. Budapest, a Nyugat kiadása.

 

Ki volt Tóth Wanda? A Nyugat első időszakának a folyóiratban második legtöbbet publikáló írónője volt, aki aztán hirtelen és nyomtalanul eltűnt. Jómagam egy alapvető szövegkiadást végeztem az ő életműve vonatkozásában. Túlzás lenne azt állítani, hogy tucatjával lehetne sorolni hasonló kvalitásokat és sorsokat a 20. század első feléből, néhány szerzőnő életműve azonban valóban rekanonizálásért kiált…

www.irodalmijelen.hu › 2009.

 

 

                                    * * *

 

 

1918. 6. NŐK A HADSEREGBEN. Minél tovább tart a háború, annál jobban kiderül, hogy ezek a nehéz idők a nők számára is új és nem jelentéktelen szerepeket tartogattak…A mögöttes országrész katonai irodáiban már régóta női

kezek kopognak az írógépeken, a laktanyákban is otthon van már a női segéderő, a hogy hivatalosan nevezik és tisztességesen díjazza a katonai kincstár. Mindez arra bírta a hadvezetőséget, hogy a mögöttes országrész tapasztalatait a frontokon is érvényesítse…Az új viszony, a mibe a nők nagyon hamar beletalálták magukat, öntudatukat is fokozza és nem csekély mértékben javítja meg szociális helyzetüket, a mi ma az általános drágaság napjaiban nem utolsó szempont.

 

 

 

 

Nem nyugatosok

 

 

Indali Gyula

Berkes Imre

Endrődi Béla

Jakab Ödön

Kassák Lajos

Kozma Andor

Lenkei Henrik

Lévay József

Pekár Gyula

Petőfi Sándor

Petőfi Zoltán

Pósa Lajos

Sajó Sándor

Telkes Béla

 

 

 

Indali Gyula

/1851 – 1880/

 

A költőre Krúdyt olvasva figyeltem fel. Antikváriumban megtaláltam Légrády Mária: Indali Gyula. Életrajza és kiadatlan versei, Bp. 1937. c. könyvet.. G.

 

 

                                                 *  *  *

Indali a Vasárnapi Újságban

 

 

1877. 22. Indali Gyula: Barnult avar

 

Barnult avar búsan susogja:

„Nézd: én valék a zsenge pást!"

Haraszt csörög: „Én voltam egykor

Árnyas berek friss lombja, lásd!"

 

Szálló pehely mond: „Fészek enyhe,

Gyönyör párnája voltam ám!"

Száraz virág szól: „Rózsa voltam,

Május mosolygó hajnalán!"

 

A szél süvölt: „Ifjú tavasznak

Meleg fuvalma voltam én!"

A csönd sóhajt:„Dal voltam egykor!"

Az árny susog: „És én a fény!"

 

S avar, haraszt, szálló pehelyke,

Száraz virág, szél, csönd, ború,

Egyként zokogják: „Oh a végzet

Milyen sivár, mily szomorú!"

 

S ködön keresztül im az égből

Egy büszke csillám átragyog:

„Én csillag voltam a tavaszban,

És — mostan is csillag vagyok!"

 

 

1880. 28. Indali Gyula: Jöjj, oh nézd  

 

Jöjj, oh nézd: a templomajtók

Mily hívóan integetnek.

Halld a csöngettyű zenéjét:

Oh, imádlak, oh szeretlek!

 

Száll az ének égi szárnyon,

Egyre hőbben, egyre jobban.

Halld a csöngettyű zenéjét:

Szívem érted égve dobban!

 

Tömjénillat szerteárad,

Fényt lövell az oltár, ablak.

Halld a csöngettyű zenéjét:

Soha, soha el nem hagylak!

 

Kéz a kézben ég remegve,

Szem sugara összevillan.

Halld a csöngettyű zenéjét:

Holtomiglan, holtodiglan!

 

 

 

 

1880. 28. Egy fiatal költő halála. E hó 4-én délután a Titel nevű gőzhajó érkezett meg,  Al-Dunáról a fővárosba, s a vámpalota előtt kikötve, a hajókerékben nem sokára egy holttest akadt meg. Kivették, ruháját átkutatták. Fiatal ember holtteste volt, zsebében névjegyek s azokon ez a név: «Dr. Indali Gyula, jog- és államtudományok tudora.. Elvitték a kórház halottas kamarájába, s csakugyan kiderült, hogy a halott Indali Gyula volt, kinek neve irodalmi téren is ismeretes. Mi történt vele, öngyilkosság, vagy véletlen szerencsétlenség okozta-e halálát, nem lehet kideríteni….A lapok szívesen közölték műveit. Lapunk is többet közölt tőle, s mai számunkban is bemutatunk egyet, melyet néhány nappal halála előtt adott át közlés végett…a sírnál egyik barátja, Reviczky Gyula fiatal író mondott búcsúztatót.

 

1902. 25. AZ INDALI-ÜNNEPÉLY KOLOZSVÁRTT. Június 15-ikén

kegyeletes ünnepélyt rendeztek Kolozsvártt egy kiváló tanár és egy korán

elhunyt tehetséges ifjú költő emlékezetére. Együtt ünnepelték az apát és a fiút: néhai Erdélyi Indali Pétert és Indali Gyulát…A kiváló tehetségű ifjú 29 éves korában lelte gyászos, rejtélyes halálát a Duna hullámaiban.

 

 

 

Gyűjtés a hálóról

Indali Gyula (Párdány, 1851. febr. 23. – Bp., 1880. jún. 29.): költő. A kolozsvári ref. kollégiumban tanult. 1874-ben a brassói Nemere c. hetilap szerkesztője. Egy ideig mint joggyakornok működött Kolozsvárott. Verseit a korabeli folyóiratok és antológiák közölték. 1880 tavaszán Bp.-re költözött, s a fővárosi törvényszéknél joggyakornoki állást vállalt...Művei: I. Gy. költeményei (Bevezetéssel sajtó alá rendezte Both István, Zilah, 1902). – Irodalom: Légrády Mária: I. Gy. (kiadatlan verseit is közli, Bp., 1937). – Krúdy Gyula: Hét bagoly (r., Bp., 1922).

Magyar Életrajzi Lexikon

 

 

Sajtómúzeum, Hírlapjaink 1896. Zombor és Vidéke, vasárnaponként könyv alakban nyomott regénymellékletet adtak ki, munkatársak: Jámbor Pál, Hollósi István, Indali Gyula…

 

Erdélyi Múzeum. VERSÉNYI GYÖRGY: Indali Gyula emlékezete. 1903. 10.

…Ismerte, szerette a jeles magyar költőket. Petőfiért rajongott s nem egy költeményében emlékszik reá. A szabadságharc leveretésének szomorú, sivár idejére gondolva, mikor a szent ügy elveszett, fájdalmasan mondja:

 

S ki méltán tudná megsiratni,

A lant is rég hallgat, pihen…

…Lelke mélyéig Madách mélyen járó filozófiája, pesszimizmusa ragadja meg.

S még ennél is nagyobb hatással voltak rá lelkével rokon idegen költők…Hadd olvasok fel egy kedves képet:

 

A kertbe mentem. Holdas este volt.

A fülmile dalolt bokrán magában.

Én elmerengtem s fájt, hogy nem tudám:

Mi fájhat úgy a kis madár dalában?

 

….

Az élet egy fájdalmas rabbilincs,

Hagyd itt örökre búját, bánatát.

Mért hordoznád tovább is ? jer velem.

A sír örök, édes nyugalmat ád.

 

                       A gyilkos fegyver pedig egészen az öngyilkosság dala…

 

 

A magyar költészet kincsesháza, Athenaeum, 1895….Rajnis József, Rónay István, Dengi János, Indali Gyula, Jékey Aladár,  Kompolthy Tivadar…

 

Itk, 1909. 19. Repertórium. Nagy Albert. Emlékezés Indali Gyulára. Marosújvár

 

KRÚDY GYULA: RÉGI PESTI HISTÓRIÁK . VÍZBE UGRÓ KÖLTŐ

 

Azt hiszem, hogy a könyvszekrény legalsó polcán található kalendáriumokban két magyar költő neve van feljegyezve, mint olyanoké, akiknek halálvágyát már nem oltotta el a bor, szomjasságuk ellen a Dunában kerestek orvosságot. Az egyik költő volt: Indali

Gyula, hervadt nevű,  mint  egy falevél  a  nagymama emlékkönyvében, amely falevélről  már senki sem  tudja  a földön, hogy milyen emlékezet okáért zárták a lapok közé….Remélhetőleg most már nem ugrik ismét a Dunába arról a hídról, ahonnan azok szokták levetni magukat, akik nem alusznak az éjszakán. Szeretem azokat a fiatal írókat, akik a régebbi, gyakran félbolondosnak csúfolt magyar írói világ regényeskedését nem vetik meg... /1922/

www.scribd.com/doc/.../37/VIZBE-UGRO-KOLTŐ

 

Jakab Ödön: Indali Gyula emléke. Pásztortűz, 1924., II. kötet, 12. sz., 82-84. p.

 

ENDRŐDI SÁNDOR: A MAGYAR KÖLTÉSZET KINCSESHÁZA, Atheneaum, 1927. Benne Indali Gyula Labdázó fiúk mellett c. verse

 

Légrády Mária. Indali Gyula. Életrajza és kiadatlan versei, Bp. 1937

Légrády könyvéből /nem a hálóról/  egy Indali-vers részlet /128. old./ G.

 

Most, midőn a lélek porhüvelye

A rokon földhöz mind közelebb vet;

Talán jó volna kissé komolyabban

Elmélkedni a túlvilág felett.

 

Ha csakugyan van túlvilági élet

Az én számomra helyt aligha ad.

Dicséretemre válik, ily szerényen

Bevallani öngyarlóságomat…

 

Oh, de mit félek én a kárhozattól,

Miért is féltem bűnös lelkemet?

Mikor te azt, te kedves barna lányka,

Olyan könnyű módon megmentheted,

 

Ha majd betesznek a koporsó ágyba,

Egy könnyet ejts reá – váltság gyanánt-

E könny lemos majd minden földi szennyet,

S megnyitja nékem a menny ajtaját.

 

S ha mégis, mégis elkárhoznék,

Ha lenne rajtam bűnnek foltja:

Oh, szánj meg leányka és emelj föl,

Egyetlen könnycsepp szemedből

Egy alvilág tüzét kioltja.

 

Itk. 1938. Indali Gyula. Légrády Mária. Indali Gyula. (Életrajza és kiadatlan

költeményei.) 160 1. —Ism. az Irodtört. 128.1. — Hegedűs Lóránt. Bp. Szemle. 247. k. 376—377. 1. — B. A. Magyarság. 161. sz.

 

 

 

Pintér Jenő: A magyar irodalom története, 1942. 533. oldalon öt sor Indaliról.

 

 

Végh György: Századvégi költők I-II. Benne: Indali Gyula (1851-1880)

Magyar Könyvtár-sorozat. E gyűjtemény címe az lehetett volna: A századvég elfelejtett (illetve hiányosan, felületesen ismert) költői …

 

A fenti címen, ugyancsak két kötetben, 1959-ben a Magvető adott ki válogatást, Csanádi Imre szerkesztésében. /Szabó Ervin könyvtárban/ Indali versei a kötetben:

 

Éjféli óra

Az éj hangjai

Felirat

Szivaromhoz

 

FÖLDESSY GYULA: ADY MINDEN TITKAI, 2. kiadás. Bp. 1952. Magvető.

…A finom megfigyelések tömegét rejti magában a látszólag amorf adathalmaz is. így pl. Ady olvasmányai között rámutat az elfeledett Indali Gyula verseire…

 

Zimándi P. István: Péterfy Jenő élete és kora, Akadémiai Kiadó, 1972. 158. old. /Saját példány, G./

…Az öngyilkosság századunk nagy tragikus kórsága…1880. júl. 8-án temetik Indali Gyula költőt, aki a Dunába ölte megát, bár lehet, hogy véletlen szerencsétlenség áldozata. Reviczky Gyula búcsúztatta, és a sírásó német imát mondott el fölötte...

 

Krúdy Gyula: A szobrok megmozdulnak…Reviczky Gyula (1855-1889) ; Indali Gyula (1851-1880) : Gondolat 1974

 

… Indali Gyuláról pedig – Krúdy szerint – azt suttogták írói körökben, hogy „nem akart komolyan beleveszni a Dunába, csak azt akarta elolvasni, mit írnak másnap és harmadnap az újságok, hogyan méltatják életét és költészetét a fukar kritikus-tollak”…Kozocsa Sándor utószava Krúdy: Írói arcképek. Magvető, 1957. c. könyvhöz

 

www.krudy.hu/Szakirod/..

 

 

 

Ady Özvegy legények tánca c. vers, keletkezéstörténet …A másik példa Indali Gyula: Egyedül c. versének egyik strófájából való: „Sóvárogva hallgatod, míg tűn az éj, a nap: / Özvegy dalok miként forrnak, zsibonganak / Lelkedbe szüntelen.” A korán és tragikusan, 1880-ban elhunyt poéta verseit egyik rokona, Both István, Ady magyartanára adta ki 1902-ben Zilahon Indali Gyula költeményei címen. Így lehetséges tehát, hogy a környezetében megjelent kötetet Ady is ismerte…

 

mek.oszk.hu/05500/05552/html/av0056.html

 

…Az 1870-es évek elején kialakuló "modern" magyar lírát - szemben a Gyulai Pál értelmezte "népnemzeti" hagyományokkal - az "örök emberi" érzések feltérképezése vezette; a művészet közkinccsé tételének programja, illetve a nemzetek közeledésének vágya egyesítette e "kozmopolita költészet" első nemzedékét (pl. Endrődi Sándor, Darmay Viktor, Indali Gyula stb.), amelynek legnagyobb alakja kétségtelenül Reviczky Gyula volt…

 

Konyvtar.hu/konyv/2425

 

Tiszatáj 1995. január…Miért szerepel Bárd Miklós és miért nem Indali Gyula?

 

 

Fiumei úti Nemzeti sírkert, 38. parcella 195.111.134.244/id-601-38_parcella.html - 2011. nov. 2. – 38-3-75: Erdélyi Indali Gyula (költő, író, jogász; a brassói Nemere című lap szerkesztője) 1852-1880

 

 

                                        *  *  *

 

Indali Gyula: Nem vetted észre

Nem vetted észre, hogy karodban
Olykor szívem remegve dobban?

S mely lángolón forrt a tiédhez,
A csókoló ajk jéghideg lesz?

S mely termeted vággyal karolta,
Karom lehull, mint holt fa lombja?

S mely tündökölt, tied, ha fénylett:
Egyszerre arcomon csak éj lett?

S mely csillogott vágy s érzelemben:
Sötét villám gyúlt föl szememben?...

Szoríts forrón lágy karjaidba:
De hang ne szálljon ajkaidra!

Várj, míg a látvány elenyészett,
S eltűnt az éji zord igézet,

És lelkem, e nehéz, e rémes,
Álomból újólag felérez.

Tekints szívedbe, s rejtekében
Ha ott leled valóban képem,

Ha úgy szeretsz, oly égő szenvedéllyel,
Mitől éj lesz a nap, vagy nap az éjjel,

Mi nélkül szíved kéjt, gyönyört nem érez,
Mi nélkül élted puszta semmivé lesz:

Ha azt hiszed, hogy lelked édes álma
Valóra csak az én karomba válna,

És édesebb, hőbb vágy szívedbe nincsen
A percnél, mely kettőnket egyesítsen:

Borulj reám, s pihenj e szíven
Szeretve, fájón, égve, híven.

Tarts karjaiddal átölelten,
- De meg ne kérdd: mi nyomja lelkem?

S magadban - bár miért: nem érted -
Mondj egy imát el értem, érted!

jazsoli 5

Indali Gyula: A csillag

Barnult avar búsan susogja:
Nézd, én valék a gyenge pást!
Haraszt zörög: Én voltam egykor
Árnyas berek friss lombja, lásd!

Szálló pehely mond: Fészek enyhe,
Gyönyör-párnája voltam ám!
Száraz virág szól: Rózsa voltam
Május mosolygó hajnalán!

A szél süvölt: Ifjú tavasznak
Meleg fuvalma voltam én!
A csend sóhajt: Dal voltam egykor!
Az árny susog: Én a fény!

S avar, haraszt, szálló pehelyke,
Száraz virág, szél, csend, ború -
Egyként zokogják: Óh, a végzet
Milyen sivár, mily szomorú!

S ködön keresztül, ím, az égből
Egy büszke csillag átragyog:
Én csillag voltam a tavaszban,
És  mostan is csillag vagyok!

 


Indali Gyula: LABDÁZÓ FIUK MELLETT.


Mi víg zsivaj!... Pajkos fiúcskák
Mulatnak édes-játszian.
Hány csillogó szem lesve várja:
Gyors labda mint jön és suhan.
Bús lábbadó én, nyughelyemről
Nézem merengve, szótlanul:
Miként röpül a könnyű labda!
Röpül, röpül, meg visszahull.
….
Mulassatok, boldog fiúcskák!
Én is mulatnék örömest.
Jó éjszakát! szobámba szólít
A gyöngeség, - oly hűs az est.
Talán, talán... eh, dőre ábránd!
Megyek, megyek, jó orvos úr!
A csüggedt lélek, mint a labda,
Röpülne, hajh, de visszahull.


                blog.xfree.hu/myblog.tvn?n...Indali%20Gyula

 

                                              *  *  *

 

 

 

1914. 32. A KIRÁLYFI. Elbeszélés. – Írta: BERKES IMRE.

….— Mondja már, ki halt meg...

— Hát hiszen egyre mondom, hogy a királyfi.

— A királyfi? — zsémbeskedett az erdész

és búsan horgasztotta le a fejét. — A királyfi

pedig értett a fegyverhez.

— Mégis meghalt, — jelentette ki Bojtorján,

— különben nem úszkálnának a házak

előtt a fekete zászlók…

 

 

 

1909. 43. Endrődi Béla: HOLDFÉNY.

 

Éj van. Hamvas, tiszta fényben

Ragyog a hold fenn az égen.

Nézzük, nézzük ablakodból

Odakünn a város-végen.

 

Sugarából összeszőve

Útra, térre, háztetőkre

Ezüst fátylat tereget le

A csillag-nyáj égi őre.

 

A mi földi, a mi bágyadt:

Borujára a világnak

A magas menny nagy kertjéből

Halk fény-rózsák hulldogálnak.

 

Nézzük, nézzük. S ím a csendben

Zúgnak a fák a Ligetben,

Szellő támad és a holdnak

Arca elé felhő lebben.

 

Kicsi felhő, alig látod.

Ám elég egy köd-parány csak,

Hogy egyszerre árnyba vonja

Ezt az egész nagyvilágot.

 

S láss álomnál ragyogóbbat:

Borúja egy röpke szónak

Hited rontja, szárnyad metszi,

Keményednek koporsót rak;

 

Elborulsz egy semmiségen

S az én kínzó csüggedésem

Egyszerre csak felsötétlik

Hű szerelmed holdfényében.

 

 

 

1921. 7. Jakab Ödön: A CSILLAGÁSZOK.

 

Mese, a jövendő békebíráinak.

 

Egyszer, nincs is éve oly sok,

Éltenek négy bölcs tudósok,

Bölcs tudósok, nagy fejűk,

Hírnevesek mindenütt.

Ezeknek a bölcs halandóknak

Ismeretei messze szóltak.

Egészen fel a magas égig,

Hol tenger csillag tüze fénylik,…

 

S a négy, nagyfejű csillagásznak

Most az a bolond terve támadt.

Hogy a mit még nem teve senki:

Egy újabb rendszert eszelnek ki,

Melyben a sok kis csillagocska

Korszerűn úgy lesz mind beosztva.

Hogy abban egész földtekénknek

Bármely tudósa egyetérthet,

Legyen az akár Szerbia,

Akár oláh, cseh föld fia.

 

És csináltak nagy könyvet erről

A csodálatos, bölcs rendszerről…

 

Hanem azért a könyv maga

Hasztalan mégis nem vala:

Mint a virágpor a szelekkel,

Híre szanaszét messze ment el,

S a hová elment, minden tájon

Jót mulattak e bolondságon,

Mi nem kicsinység ma, mikor

Könny a világon annyi foly!

És a hír fel, ha égig ére.

Vált ott is sokak jó kedvére;

A vén Saturnus bizonyára

Nagy fitymálva úgy hahotáza,

Hogy jó lett volna ám, ha látja

A Felföld, Erdély, vagy a Bácska!

 

 

 

1914. 27. LEGENDA A KÉT RÉZPÉNZRŐL Elbeszélés. Írta KASSÁK LAJOS.  Az óriás hegy lábánál, egy gödrös-dombos kertecske közepén állt az özvegyasszony háza. Az egész épület alig volt nagyobb néhány arasznál és tornyos, palaköves tetejéről valami csodálatos csigaházhoz hasonlított. A gondos

építő valamikor négy keskeny részt hagyott a vályog között, négy kis ablak részére, de ahogy a gazda meghalt az özvegy még aznap hármat betapasztott közülük.— így kevesebb tüzelő kell…

 

 

1914. 45. Kozma Andor: AZ ÖTÖDIK HADTEST

 

Az ötödik hadtestnek

Szól főtábornoka:

Egy vakmerősre kell ma

Ötszáz kemény baka,

De csupa legényember,

Kiért asszony, gyerek

Otthon, mint özvegy, árva

Nem jajgat, kesereg.

 

Az ötödik hadtestben

Hat ezred baka van,

A talpukon legények

Azok mindannyian.

Hallják: csupa legény kell,

Önként jelentkező —

S kilép teljes hat ezred

S megrendül a mező…

 

…Mer itt mindenki mindent,

Ha nőtelen, ha nős,

Az ötödik hadtestnek

Minden bakája hős!

 

 

 

 

1909. 49. Lenkei Henrik: A HÉT BÖLCS.

 

1.    Spinoza.

 

Szegénység, üldözés, veszély

Viharzott el feletted

S örök életre érkezel

Mert a mát megvetetted.

 

S mert istened fel nem leled

Trónolva az egekben:

Sugárzó fényt vetett feléd

Az egész véghetetlen!

 

2.    Leibniz.

 

Minél jobban megismered,

Annál jobban imádtad,

Szilárd törvényit, rendszerét

Az óriás világnak.

 

Eléd meredt egy szörnyű lét,

Hol az erők nem ónak

S örömujjongva hirdeted

Dicsét az Alkotónak!

 

3.    Bacon.

 

Szántóvasad nem túrt — hiába!

A szók homoksivatagába,

Erőd kevélyen tékozolva

Nem célozál a csillagokra

 

Nem arra tört lángszellemed,

Hogy istenekké tedd nemed,

De hogy nyomorú, kór, szegény,

Boldog legyen e sártekén!

 

4.    Kant.

 

A kötelesség,

Bárhogyan essék

Teljesíttessék!

 

Halandó pályád

E nagy szabályát

Híven megállád!

 

S tűzoszlop-képpen

Erősen, épen

Vezetsz az éjben!

 

 

     5. Schopenhauer

 

Mert az öröm édeskevés,

De csőstül hull a szenvedés,

Mert pillaszárnyú a gyönyör,

De ólomlábú a csömör,

Mert csak csipet eget találtál.

Inkább egész pokolra szálltál

 

6.    Nietzsche.

 

Pusztuljon el milljárdnyi nép,

Míg e trágyából majd kilép

Megannyi fejedelmi tő,

Az egekig emelkedő!»

 

Ezt harsogád! S mert érezéd,

Hogy vágyad örök dőreség,

Titáni lelked lerogyott,

Megtörte büszke undorod!

 

      7. Emerson.

 

Törpének láttad az egész világot,

Mert napszemed csodás nagyot sóvárgott.

 

De kerub szíved szánalomra gerjedt,

És megszeretted a nyomorú embert.

 

S ím a szeretet új varázst adott:

Mindben meglelted a csodás nagyot!

 

 

 

1914. 35. Lévay József: KORSZERŰ  DAL.

 

Lángba borult Európa;

Itt van a nagy döntő próba

Keljetek föl s küzdjetek!

íme! gyilkosok hadával

Szövetkeztek hármasával

A hatalmas nemzetek.

 

Az igazság eltiporva,

Ígéret, hit, eskü porba'

S azt hiszik, már nincs segély.

Vért szomjazik lázas vérük,

Sötét bosszú a vezérük

S kapzsi rabló szenvedély.

 

Hazug békehangot adtak

S béke-szóval ránk rohantak;

Készen várta fegyverünk.

Az ég gyors nyilatkozatja:

Lelkesülésünk mutatja,

Hogy isten harcol velünk.

 

Riadj bátran ellenedre,

Bár ha kétszer annyi lenne,

A ki veled szembe száll;

Nézd: a tenger szikla-pontja,

Ezer hullám mossa, rontja,

De az rendületlen áll.

 

Oltárunkért, tűzhelyünkért,

Szép hazánkért, mindenünkért

Foly-e szörnyű viadal,

Meg lesz, a mit isten végez.

Azt végezi, hogy miénk lesz,

Miénk lesz a diadal.

                     1914 augusztus 14.

 

 

 

 

1909. 23 A KÉKSZAKÁLLÚ HERCZEG.

Írta Pekár Gyula.

 

I.

Az antik mitológiák rég eltűntek az istenek alkonyában, elhagyatvák a régi hitek Olimpusai, de a mítosz-teremtő hajlam azért, szerencsére, nem halt ki az emberiségből. Ébren van az, mert ösztönként gyökerezik bennünk, tovább teremt, csak újabban a világ haladásával e teremtés másként nyilatkozik meg. A régi mitológiák mind csak vallási alapon képződtek, holott az, a mit én «modern mitológiának» akarok nevezni, híjával van ily speciális vallási alapnak. E modern mitológia nem a félő és hívő, hanem a kereső, tudni akaró, gondolkodó ember alkotása és szimbólumai ennél fogva nem az isteni, hanem az emberi élet nagy színjátékának a hősei. Kik e hősök, kik ez újabb, intellektuálisabb Olimposz lakói? Faust, Don Juan, Hamlet, a Bolygó zsidó, a Bolygó hollandi, Don Quijote és a többiek...

Legnehezebb napjait éli ekkor a francia királyság. Egy csatatér a pestises ország, nincs többé se pénz, se tekintély s a győztes angol rabolja Bretagnet…megjelenik Jeanne d’Arc…a szerencse, jönnek a diadalok… a jövendő Barbebleue az összes harcokon át hű lovagként Jeanne Darc oldalán vágtat: kardjával védi, pajzsával fedezi az Orleánsi Szüzet! Oldalán áll a rheimsi koronázás alatt is, és busás érdemei jutalmául ekkor lesz Gilles francia marsallá huszonöt éves korában. De a marsallboton kívül még egyebet is kap ő a Felségtől: liliomos királyi szegélyt a címere számára…

 

 

 

1908. 2. PETŐFI KIADATLAN KÖLTEMÉNYEI.

 

Láttál-e a róna felett

 

Láttál-e a róna felett

Elszállni madársereget.

Ha rája lövének?

Így szállnak az évek!

Egy pillanatig

Még hallom szárnysuhogásaikat,

Már a másikban alig

Kísérheti a szem a kétes utat,

Mely röptük iránya.

Melyet hasítottak egyre rohanva,

És annak utána

Se híre, se hamva

Az egész karavánnak.

S te állasz a néma, a puszta határon.

Tűnődve; mi volt ez? való-e vagy álom?

(Pest.)

 

 

 

1870. 4. Petőfi Zoltán*: Szeretni kell

—   Franciából. —

 

Szeretni kell, ez lelkünk óhaja,

Ki nem szeret, nem boldog az soha;

Ez édes tűznek oh engedni kell,

Mit kebelünkben szép szem gyújta fel.

Koldus tanyáján s úri lakhelyen

Mi mindent éltet, az a szerelem.

Hallgassuk meg a természet szavát:

Szeressünk hát…

 

És jő az aggkor, életünk tele,

Naponként fogyva a test ereje,

Hogy megőrizzük szívünk tavaszát:

Szeressünk hát!

*/1848 – 1870/ Költeményeiből megjelent a Vasárnapi Újságban (1870. fordítás franciából) Wiki

 

 

Pósa Lajos

 

                                                                      /Versét a kritika rovatban közlik. G./

 

1878. 11. Költemények, írta Pósa Lajos. Feltűnés nélkül, szerényen és igénytelenül jelent meg a magyar Parnasszuson a fiatal költő, a kitől ma e kis kötet költeményt összegyűjtve vesszük. Nincs közte egyetlen „magas röptű óda", sem „világfájdalmas elégia", — hanem az egyszerű, gyermeteg szív őszinte, keresetlen, mesterkéletlen kiömlései…A Franklin-társulat nyomdájában csinosan kiállított 10 ívnyi kötet ára 1 frt. — Mutatványul álljon itt a következő költemény:

 

Pósa Lajos: Esik a hó.

 

Esik a hó, zúg a vad orkán,

Majd betöri az ablakot.

S én idebent virágos kedvvel

Tavaszi dalt dúdolgatok.

Szegény szívem szokatlan érzés,

Meleg sugár villanja át.

Oh, szép az élet, szép az élet,

Tegnap vettem egy mázsa fát!

 

Le-leülök a kályha mellé,

S a múltba úgy elmélyedek!...

 

Eszembe jut sok, sok, nagyon sok

Szerencsétlen földönfutó,

Kik most, ki tudja, hol bolygongnak,

Veri a szél, veri a hó.

Kapuk alatt várják talán a

Könyörülő, fagyos halált.

Oh, szép az élet, szép az élet,

Tegnap vettem egy mázsa fát!

 

Előveszem kedves poétám,

Sorsán el-eltöprenkedem.

Szegény! ő is sokat didergett

Szobában és az őrhelyen.

S forró szívének láng-hevével

Melengeti mindig magát.

Én is szívemmel fűtök, a mint

Elégetem a mázsa fát!

 

 

 

1881. 11. Újabb költemények, írta Pósa Lajos. A szerző sajátja. A szerző nem levén már kezdő,— költeményeinek második gyűjteménye jelenik meg, — így kissé magasabb mértékkel mérhetünk neki. Első fölléptekor természetes, naiv hangjával, érzései keresetlen őszinteségével ellensúlyozta olykori nyerseségét, pongyolaságát s a finomabb ízlés hiányát. Ma, néhány évi költői pálya után, valamivel többet várnánk tőle…Vegyes költeményei közt a tiszta dalok a legjobbak, bár finomabb él és érzés ritkán van bennük. De ha az óda magaslatára akar emelkedni, az Pósának soha sem sikerül. Költeményei inkább rigmusok, melyeknél a tárgy s a megtisztelni kívánt személyek bizony jobbat érdemeltek volna. A 206 lapra terjedő s csinos kiállítású kötet ára 1 ft.

 

 

1886. 25. Pósa Lajos: Gyermek versek. E cím alatt, 16 apró (kis nyolcadrét) ívre terjedő csinos kötet jelent meg. Pósa Lajos, ki népies, egyszerű s naiv hangú költeményeivel már rég jó nevet vívott ki magának, e kötettel is jó szolgálatot tett irodalmunknak, mely a gyermekeknek való költészetben talán a legszegényebb. Pósának van érzéke a naiv és egyszerű iránt s meglehetősen elleste a mi a gyermekeknek tetszhetik, ámbár sokszor túllő a célon: a naivval az együgyű határait érinti, sokszor mókázik egész az ízléstelenségig… néhány nagyon sikerült darab is van a kötetkében, a mi gyermekirodalmunknak valódi gazdagodása. A csinos kötetkében néhány kevéssé sikerült rajz is van Block Gyulától…Gyermekes apák és anyák figyelmébe szívesen ajánljuk. Ára 2 írt.

 

 

 

1909. 18. Sajó Sándor: AZ UTOLSÓ MAGYAR.*

 

Hadd meneküljek enmagam elül!

Oh jaj, ne lássak ilyen rémes álmot!

Szörnyű teherként a lelkemre ül

És gyászba vonja az egész világot;

És hogy valóra válhat csakugyan:

E gondolattól szívem holtra dermed,

Óh hitet, hitet, hitet adj, Uram,

Hogy, álmodván is, tudjak bízni benned.

Hallgasd meg álmom s adj, Uram, kegyelmet!

 

A rónaságon hűs szél csavarog,

Mint szárnyas bú, mely nyugtot nem találhat;

A Tisza árján csobbanó habok

Gyászt zsonganak az alvó hun királynak.

A szeri emlék immár puszta rom,

Kőomladékát bús avar takarja,

Ott bujdokol, még élő fájdalom,

Egy meghalt ország utolsó magyarja….

 

Hadd meneküljek enmagam elől!

Óh jaj, ne lássak ilyen rémes álmot!

Jön átkos szörnyként, a lelkemre ül

És gyászba vonja az egész világot;

És hogy valóra válhat csakugyan:

E gondolattól szívem holtra dermed,

Óh hitet, hitet, hitet adj, Uram,

Hogy bízni tudjak' mind magunkban s benned!

 

* A Magyar Tudományos Akadémia Farkas-Raskó

díjával jutalmazott költemény.

 

 

 

 

1921. 2. Telekes Béla: WASHINGTON NÉPE!

 

 

…Ki vad rabszolgák láncait levetted

Véredet ontván értök valaha,

Ne bánnád, hogy egy dicső multú nemzet

Vad martalócok rabszolgája ma?

Ne űzné megcsalt erkölcsöd hatalma

Szétmart hazánkról e győzőket el?

Vagy, vallod: úgy is megdől, a mi csalfa!...

Óh úgy leszi Még feltámadunk mi, fel!

Washington népe, te bölcs, te igaz,

Mégis, elég-e vajon ily vigasz?...

 

Már győzött is nagy, szent akaratod!

Óh, leghetykébb bűn mersze sem valódi!

Gazok hatalma hazug arcú báb!

Még rémuralmak is ölni s rabolni

Csak szent célt vallva mernek? Ne tovább!

A jóságot rázd fel kábulatából.

Érezze együtt roppant erejét!

S tettekre kelő óriás hadától

Gyáván fut minden gonosz csürhe szét.

Washington népe, itt a pillanat,

Hogy örök naggyá váltsd hatalmadat!

 

Óh, hadd győzzünk, kik valljuk lelkesülve.

Hogy gyógyíthatók bűnök és hibák,

Hogy egyként szent a magunk s mások üdve,

Szent a hazánk s szent az egész világ!

S mind többen élnek majd. Mind nemesebben.

Hogy népüket mind dicsőbbé tegyék,

S mind dicsőbben versenyző nemzetekben

Forr egy boldoggá az emberiség!

Washington népe, hí a cél, a nagy!

Ezt vívd ki s világ megváltója vagy!

 

 

Műfordítás

 

Horatius

Lecont de Lisle

Shakespeare

Tasso

Verlaine

Whitman

Wordsworth

 

 

1920. 19. HORAHTIUSBÓL. A RÓMAIAKHOZ (III. könyv, 6. óda.)

 

Ártatlanul bár, őseidért lakolsz,

Míg istenidnek düledező lakát

És füst-belepte szobrait mind

Római! helyre nem állítottad.

 

Míg jámborul élsz, addig uralkodói!

Istennel indulj és Vele térj meg is!

A megvetett Egek tömérdek

Gyászt okozának e szép. hazának…

 

Mit tönkre nem tett kárhozatos korunk!

Erényes ősök, ernyedező atyák

Gyarló utódi még magunknál

Is gonoszabb fiakat hagyunk itt!

                            Fordította : dr. Nagy Zsigmond.

 

 

 

1911. 24. A JAGUAR ÁLMA

(Leconte de Lisle)

 

A mahagóni fák alatt, hol a legyek

Hemzsegve zsonganak a fülledt, lomha légben,

A törzsek közt kúszó virágindás növényen

A tarka papagáj folyton zsémbelve reng

A sárgahátú pók s vad majmok társaképpen.

A marhák ós lovak vérengző gyilkosa

Mohos kérgű, kihalt fák mentében zihálva,

Sompolyogva cipeli fáradt testét tova.

Ágyéka duzzadó izomzatát riszálja

S tátott szájának, mit tikkaszt a szomjúság,

Rövid, rekedt hangú, egyetlen horkanása

Az izzó gyíkokon rettegtetőn fut át.

S útjuk fénylő nyomát a száraz fűbe vájja.

Naptól sosem sütött odúba rejtezik,

Testét hosszában egy lapos sziklán nyugosztva,

Nyelvével lábait aztán tisztára mossa,

Behunyja álomtól bambult arany szemit

S a bágyatag erő, káprázó képzetében,

Farkát csóválva és rengetve oldalát

Álmodja, hogy amott, a messze, messze réten

Éles karmaival gyilkolva járja át

A szerteszéledő bőgő bikák hadát

Franciából: Szabados Ede.

 

1909.16. JEGYESEM. Sully Prudhomme

 

A hitvestársat, kit szívemnek szánt a végzet,

Betöltni ifjú vágyamat.

Nem láttam még soha; de egyet bizton érzek:

Hogy élnie kell itt alant.

 

Kora s kötelmei létét szűk körbe vonják.

Tanyája üde kis szoba:

Szép engedelmesen naponta ott vesz órát

S az anyja nincs távol soha.

 

Anyám, beszélj neki az Istenről, a Szűzről

S a szentekről unatlanul,

Hadd égessen gyertyát, félvén a sújtó tűztől.

Midőn az ég haragra gyűl.

 

Milyennek kívánom? Legyen komoly, de gyöngéd

Szeressen s féljen: így neveld

Oltalmul hadd vegye véremnek minden csöppjét

S dédelgetőül szívemet.

 

S ha hogy találkoznánk bármely pontján a térnek

Mosolyognom se von' szabad;

Hisz ismeretlennel nem eképen beszélnek:

Te vagy, kit rég várok, magad.

 

Egy nap, — csak én tudom, mit szenvedek azóta

Gondoltam: Ö közéig feléd!

S így szóltam: Te vagy! Csalódtam, visszavonta

Midőn kezem nyújtám, kezét.

 

Azóta hallgatok, azóta árva lelkem

Frigyünk távol bilincseit

Istenre bízza, ki az átfutó szelekben

Növényt növénnyel egyesít;

 

Hacsak, hogy megfosszon bírásától örökre,

El nem ragadta a halál, —

Gyermekkorába' még, téged, sorsom jövője,

Ki hitvesem sosem valál.

                               Franciából fordította: Szabados Ede.

 

Prudhomme-fordítások jelentek meg az 1899. 42; 1900. 36. lapszámokban.

 

 

 

1909. 31. SHAKESPEARE SZONETTJEIBŐL

 

I.

 

Szemem szívemmel harcban áll a végett,

Hogy kit illessen lényed birtoka?

Szívem szememnek látni tiltja képed,

S szemem azt mondja, ehhez nincs joga.

 

Szívem szerint te most is benne laknál,

Ki látott zárkán kristályablakot?

De meg nem áll a szem a cáfolatnál,

S azt mondja, hogy csak ő lehet lakod.

 

Ítéletet a súlyos jogesetben

Szívem lakói mondtak régi jusson,

S ítéltek így, megállapítva egyben,

 

Hogy szemnek, szívnek részéül mi jusson:

Szemem továbbra is csak nézze képed,

De szíved benső lángja szívemé lett.

 

 

II.

 

Mily súlyos utat rovok most hiába,

S végét belátva, mit remélhetek?

A végső pihenőnél szól a tábla:

Így nő a távolság közöttetek!

 

Súlyos, nagy terhét hordván bánatomnak,

Paripám alig, hogy előbbre jut,

Az ösztön súgta meg szegény baromnak,

Hogy lovasának nem sürgős az üt.

 

Sarkantyúm sem serkenti gyors futásra,

Bár oldalát véresre sebzi, tépi,

S csak bús panasszal felnyerít utána;

 

Oh, jobban fáj, mint a sarkantyú néki,

Szívemnek az, hogy bú hónába jöttem,

És minden üdv oly messze van mögöttem!

Fordította: Zoltán Vilmos

 

 

 

T0RQUAT0 TASSO KÖLTEMÉNYEIBŐL. (1544-1595.)

 

I.

Te mégy s jössz, fecske, s visszatérsz a nyárra,

Hogy fészket rakj a megszokott tanyán,

S ha jő a tél, te Memphis romfalán

S a Nílus partjain lelsz új tanyára.

 

Ragyogjon rám bár tél vagy nyár sugara,

Szívemnek fészkén Ámor ül csupán,

S hol anyja temploma állt hajdanán,

Paphus és Cnidus mindhiába várja!

 

Szívemben ül és költ, mint a madár,

A mígnem héjuk-törten útra kelnek

Szívemből rajban új kölyök-szerelmek.

 

Csapatjuk nagy, számuk sok százra jár

És a mi fészekként magába zárja,

A szívem az : szerelmi kín tanyája.

 

….

 

Olaszból fordította: Zoltán Vilmos

 

 

 

 

1920. 5. KÖLTÉSZETTAN. — P. Verlaine. —Kosztolányi Dezső fordítása

 

Zenét minékünk, csak zenét,

Ezért a versed lebegőben

Ragadd meg a lágy levegőben,

Amint cikázik szerte-szét.

 

Ha szókat írsz, csak légy hanyag.

És megvetőn dobd a zenének,

Mert édes a tétova ének,

S a kétes olvadó anyag.

 

Fátylak mögött tüzes szemek

Es déli, reszkető verőfény,

S a langyos őszi ég merő fény,

Kék csillagok tündöklenek.

 

Mert csak te kellesz, Árnyalat,

És semmi Szín, koldusi ékül,

O, fuvola s kürt összekékül,

E sima álomszárny alatt.

 

A gyilkos Csattanó gaz úr.

Baj lenne, ha versedbe hagynád.

Az ötletet, e durva hagymát,

Melytől könnyez e szent Azúr.

 

Szónoklat? Törd ki a nyakát

És jó ha izmod megfeszíted,

Pórázra szoktatván a Rímet.

Mi volna, ha nem. volna gát?

 

Ó, jaj, a Rím silány kolomp.

Süket gyerek, oktondi néger,

Babrál olcsó játékszerével

S kongatja a szegény bolond.

 

Zenét minékünk, muzsikát!

Legyen a vers egy meg nem álló

Lélek, mindig új vágyba szálló,

Mely új egekbe ugrik át.

 

Egy jó kaland legyen dalom,

Hajnalban, az ideges szélben

Mentákra üljön észrevétlen.

A többi csak irodalom.

 

 

 

 

1920. 25. Walt Whitman (1819-1892): A sírfelirat

 

Fáradtan róva Virginia rengetegjét,
Hangjánál zörgő harasztnak, mit feldúlt a lábam (mert őszidő volt),
Vén fa lábánál egy harcos sírja ötlött szemembe,
Holtra sebzetten, menekülve itt temették el (könnyen fel tudtam fogni mindent),
Rövid déli pihenő, aztán tova! Szorított az idő,
De kicsiny táblára írva s felszegezte a fára, megmaradt a sírnál e felirat:
Bátor volt, óvatos és hű s az én drága bajtársam.

Soká, soká töprengtem, aztán tovább mentem a magam útján,
Idők változása torlódott s az élet jelenetei,
Ám gyakran idő és tér változása közben, magányomban, vagy
a város tömkelegében hirtelen
Felbukkan előttem az ismeretlen harcos sírja – felbukkan a
Művészietlen felirat Virginia rengetegjében:
Bátor volt, óvatos és hű s az én drága bajtársam.
                                     (Ford.: Zoltán Vilmos)

 

csicsada.freeblog.hu/.../Walt_Whitman_1819-1892

 

 

 

 

1920. 5.SZONETT- W. Wordsworth. -  Kosztolányi Dezső fordítása

 

Apácának nem fáj soha a zárda,

Cellákba boldogok a remeték,

Bús zugjaikban diák-csemeték,

Takács s leány a rokkánál nem árva.

 

Az is vidám, a méh a napsugárba,

Mely tar hegyeknél röpködött elébb,

Egy gyűszűvirág szűk kelyhébe lép:

Ó, a ki önmagát börtönbe zárta,

 

Az nincs börtönben: én is úgy szerettem,

Ha megkötött keményen a szonettem,

Tartózkodásra és szabályra intvén.

 

És boldog lennék, ha akadna Szellem,

Ki föllázadt a nagy Szabadság ellen,

S versemnek épen úgy örülne, mint én.

 

 

 

 

Kazinczy és Váczy János

 

 

1869. 27. Gróf Gyulay Lajos. Egy oly férfiú emlékezetét újítjuk meg, ki feltűnés és zaj nélkül, csöndben, de folytonosan és kitartó hűséggel munkálva a

haza javára, többet tett és hatott, többet áldozott, mint sokan, kik inkább akarva látszani, mint lenni…a nemrég elhunyt gróf Gyulay Lajos emlékét újítjuk meg ez alkalommal. Marosnémethi gróf Gyulay Lajos Andrásfalván, Udvarhely székben, 1800. június 24-dikén született. Atyja gr. Gyulay Ferenc cs. k. kamarás, anyja Kohányi Kácsándy Zsuzsanna*…A haza és egyház iránt folyvást tanúsított áldozatkészségben s gondoskodásban telt el azon hatvankilenc évre terjedő élet, melynek 1869. márc. 17-én történt halála vetett véget. Hátra hagyott sok féle, felette érdekes gyűjteményei közt első helyet foglal el majdnem egy félszázadon át vezetett naplója…

 

                                   *h08-41   Kazinczy szerelme, Kácsándy Susie és családja

 

 

1887. 38. Szádeczky Lajos: HUNYADMEGYEI EMLÉKEIMBŐL…Itt, Dédácson időzött Kazinczy 1816 nyarán, mint özv. gr. Gyulay Ferencné vendége. A grófné (Kacsándy Zsuzsa) ifjúkori ideálja, s már-már jegyese volt a költőnek/Bővebben az előző fejezetben. G./…

 

 

 

1905. 16. GRÓF KUUN GÉZA. 1837—1905. /Vikár Béla/ AMAGYAR tudományos világ gyászban van….Atyja, gróf Kuun László, nemcsak jó gazda volt, hanem a tudományoknak, kivált a nyelvészkedésnek is oly nagy kedvelője, hogy 80 éves korában, amikor már több nyelvet beszélt, megtanult svédül; anyja, gróf Gyulai Konstancia, leánya volt Kácsándy Zsuzsannának, Kazinczy ifjúkori bálványának és nőtestvére gróf Gyulai Lajosnak, Döbrentei tanítványának…

 

 

 

1875. 2. Az 1831-ki kolera. (Pulszky Ferenc emlékirataiból.)

…A rémület nőtt, a tanács betiltotta a harangozást, a temetéseket mind éjjelre tette át, de mindez nem használt semmit, nyolcezernyi népségből egy nap harmincöt ember halt meg. S épen midőn a halálozás legmagasabb fokát érte, jött ismét új rémhír: Zemplén vármegyében  a sárosi határon feltámadt a pórnép s azon hitben, hogy mérgezik a kutakat, neki mentek az úri kastélyoknak, megkínozták a zsidókat, dúltak, raboltak, öltek. Megyénk tüstént gyűlést tartott s az ülés alatt Szepesből hasonló hír érkezett, parasztruhába öltözött urak hozták…Ekkor hallottuk először Kossuth Lajos ügyvéd nevét, ki mint kolera-biztos erélyes és tapintatos eljárással tüntette ki magát…Soha sem nyilvánult oly világosan, mint a kolera idejében az eddigi kormányrendszer tarthatatlansága. Mindenütt hibázott az egységes erélyes rendelkezés, a helytartó tanács intézkedései gyakran ellenkeztek egymással, s nagyították a zavart s rémülést. A vesztegzár már az ország határainál sikeretlennek bizonyult…Minden utazás és fuvarozás megakadt ugyan, de ha hivatalos levél érkezett a zárvonalhoz, a küldönc fogóval nyújtotta azt át a vesztegzári parasztőrségnek, mely azt ismét fogóval vette át s elvitte a biztoshoz, hol keresztüllyuggatták s megfüstölték…

 

1831-ben az országos kolerajárvány Zemplén megyében is kitört, augusztus 23-án Kazinczy is a járvány áldozata lett. Wiki

 

 

 

1890. 38. Kazinczy Ferencz levelezése. A tud. akadémia kiadásában megindult Kazinczy Ferencz összes műveinek kiadása. A gyűjteményből először is a levelezések jelennek meg, minthogy Kazinczy levelei szolgáltatják a kulcsot műveihez, egész irodalmi működéséhez, és annak kritikai méltánylásához. Az akadémia három sorozatba osztva adja ki Kazinczy műveit. Beöthy Zsoltra volt bízva az eredeti művek sajtó alá rendezése, Heinrich Gusztávra a fordításoké, a levelezéseké pedig dr. Váczy Jánosra. A levelezések első kötete 716 oldalra terjed s az 1763— 1789-iki évközt öleli föl…Váczy a leveleket név- és tárgymutatóval ellátta. Ára 5 frt.

 

 

 

1909. 44. KAZINCZY FERENC. /Június aláírással/ A KASSAI KAZINCZI-KÖR a valóságos dátumnál három nappal korábban (Kazinczy 1759 október 17-ikén született) ülte meg születésének százötvenedik évfordulóját. Kazinczy ifjúsága Mária Terézia korába esik. Az első irodalmi impulzust a magyar testőrségtől kapta…Kazinczy az általuk tört csapáson indult meg; mintája Báróczi volt…Életéből azt tanuljuk, hogy nyelvünkért nem kevesebbet áldoztak apáink, mint alkotmányunkért. Nyelvünk jogainak ki vívása ép ügy vérbe, könnybe és verejtékbe került, mint alkotmányunk megvédése. Ezért kell más nemzetnél forróbban ragaszkodnunk irodalmunkhoz és ezért kell hálás kegyelettel ápolnunk Kazinczy áldott emlékezetét

 

 

 

1894. 37. Dr. Váczy János: ERDÉLYI JÁNOS. (1814—1869.)

Huszonöt éve múlt ez év januárjában, hogy Erdélyi János, a sárospataki főiskola kitűnő tanára s a magyar irodalom egyik kiváló munkása jobb létre szenderült…

hatásos pályája épen úgy megérdemelte volna íróink figyelmét, mint különösen irodalomtörténeti és kritikai művei…E hónap 16-án az egész környék részvételével leleplezik azt az emléktáblát, mely Erdélyi szülőhelyét jelöli. Az érdemektől szentté avatott helyek száma tehát újra szaporodik eggyel, a hol a vándor emlékébe idézvén a szegény sorsú földmíves nagyratörő gyermekének csöndes, de sokoldalú s jótékony hatású pályáját…Egész élete a nemzeti művelődésnek volt szentelve, a melyért hívebben és kitartóbban kevesen fáradoztak nálánál, mintha folyvást fülébe csengettek volna egyik ifjúkori költeményének, a Könyörgésnek e szavai:

 

Ne lásson oly hazát,

Mint kedves magyar hazánk,

A messze elmenő- nap,

S a nagy kerek világ!

 

 

 

1902. 28. Váczy János: IDŐSB SZINNYEI JÓZSEF, mint könyvtárnok, mint gyűjtő és író egyaránt hasznos munkát végez immár teljes félszázad óta. Élő adattárnak szoktuk őt nevezni, mert senki sincs a magyar írók között, a kihez többször és sikeresebben fordulnának ifjabb és idősb tudósaink… Magyar írók élete és munkái-val, nagy szolgálatokat tett és tesz a magyar irodalomtörténetnek. A Vasárnapi Újság negyven éven át az ő gondos összeállításában ismertette hírlapirodalmunkat… Nemcsak minden másoktól származó adatot felölel, hanem a saját gazdag adattárát is értékesíti. Megbízható adatgyűjteményét kivált a XIX. század Íróiról nem is pótolhatná senki. Azért irodalmunk ós tudományunk történetének érdekében őszintén kívánhatjuk, hogy e legbecsesebb munkáját háborítatlanul, eddigi szívósságával és sikerével folytathassa s befejezhesse! V—y J

 

 

 

1918. 32. Elhunyt Dr. VÁCZY JÁNOS, kiváló magyar irodalomtörténész, a budapesti Barcsay-utcai állami főgimnázium tanára, 59 éves korában, Kecskeméten. Sokáig volt a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának tisztviselője, majd a Barcsay-utcai főgimnáziumhoz nevezték ki tanárrá. Már múzeumi tisztviselő korában kezdte meg nagyszabású munkásságát, melyért később a Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Ö rendezte sajtó alá Kazinczy Ferencz levelezését és megírta a többi közt Berzsenyi Dániel és Kazinczy Ferencz életrajzát. Megindulásától befejezéséig részt vett az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című nagy honismertető munka szerkesztésében, és sokáig tagja volt szerkesztőségünknek is, és lapunkba is sok történelmi és irodalomtörténeti cikket irt. Az utóbbi években szívbaj és asztma gyötörte s hosszas betegeskedés után hunyt el szülővárosában.

 

 

1920. 6. A Budapesti Szemle most megjelent februári számának első közleménye Váczy János „Az 1790 utáni visszahatás és Kazinczy” című cikke, mely Kazinczy pályájának az 1790. év utáni részét ismerteti adatokban való nagy bőséggel…

 

 

                                              *  *  *

Sziklay László /1912 – 1987/: Kazinczy az irodalom kérdéseiről, Kassa, 1934.

A Pintér-féle Irodalomtörténet, Sziklay könyvének bírálatában a levelezést „kimeríthetetlen kincsesbányá”-nak nevezi /1934. II. 80. oldal. Illyés aranybányának nevezte Kazinczy leveleit /Napló, 1946 – 1960. Szépirodalmi, 1987. 432. oldal /

 

 

Technika

 

 

1858. 6. Gőzhajtóműves cséplőgépek.

Még csak öt esztendő előtt is a gőzerőműves cséplőgépekről, mint olyan ritkaságról beszéltünk, melynek Angol-országban van csak helye, s ott is csak igazán tanult gépészek segítségével használható. Ki merte volna akkor hinni, hogy néhány év múlva ötven gőzerőműves cséplőgép fog Angol-országból a délibábos magyar alföldre vándorolni. Itt csépelnek, fűrészelnek, szecskát vágnak, kukoricát morzsolnak és malomköveket hajtanak...A gőzgép 60—70 mázsát nyom, 8 lóerejű, naponkint 12 munkaóra alatt, 45 akó vizet s 6—8 mázsa kőszenet vagy 7 / 8 — 1 öl tűzifát elfogyaszt…A vizet e gőzgép maga szivattyúzza fel magába. A gőzgép nagy kereke forgatja a cséplőgép dob tengelyét, mellyel egy 60 láb hosszúságú szíjjal van összeköttetésben…

Hány ember kell a cséplőgéphez? Egy fűtő, ki egyúttal mind a két gépet keni is, egy fa- és szénaprító, s hordó suhanc, egy vízhordó kocsis lajttal... Esztendőnként 100 munkanapot véve, s feltéve hogy a gépek rendesen karbantartatnak, használhatók a gépek 8 — 10 évig. A gyárnokok géptárt nyitottak Pesten a vasúti indóház átellenében levő cukorgyári épületben, hol gőzerőműves cséplőgépek, malmok s minden újabb gépek jutányosán kaphatók s megrendelhetők.

 

 

1861. 8. A hő-gép. (Caloricus gép.)

…A gőzgép felette távol áll a tökélytől! Fűtése költséges, kezelése tisztátalan,

nehéz, szerkezete felette összetett, mesterkélt, a veszély ellen semmi biztosságot sem nyújt, a gép igen nagy helyet foglal el s megszerzése nagy tőkét vesz igénybe…Amerikában Eriksson egy gépet állított elő, melynek mozgatása nem a gőz, hanem maga a melegség, a hőség, a forró lég, melyet a gőzgépnél a víz elgőzölésére fordítnak. Mellőzhette a kazánt, a vizet s egyéb részeket, miáltal gépe egyszerűbb, kisebb, könnyebb, olcsóbb, könnyebben kezelhető, kevesebb fűtőszert igénylő lett, mint a gőzgép.…Kisebb gőzgépek helyett, 1 egész 6 lóerejűig, nagy előnnyel használják a hő-gépet, a gőzgépek helyett. A hő-gépnek, a gőzgép feletti előnyei: nem igényel iskolázott, tapasztalt gépészt. A kezeléséhez szükséges kevés fogásokat akárki is csakhamar elsajátíthatja. A fűtőszerből csak egy harmadát kívánja annak, mit a gőzgép fölemészt. A gép hajtására fordított forró léget a körül levő helyiségek fűtésére lehet fölhasználni, úgy hogy az ezek kályháiban megtakarított fűtőszer is elég a hő-gép táplálására.  A gépet a munkakezdet előtt csak mintegy félórával kell fűteni kezdeni. Egy egy-lóerejű hő-gép l órai munkaidő alatt 50 font koxot emészt fel…

 

 

 

1870. 5. 63. old. Gőz-léghajót 1869. júl. 2-án Mariott Frigyes Shell Mound Lake-ben, Kaliforniában e célra épített helyiségben állított ki. Szivar alakja van, s egy 37 láb hosszú s közepén l1 láb átmérőjű, náddal vagy sodronnyal körülfont léglapdából áll. Mindkét oldalán szárny-alakú készülékek vannak, s hátulsó végén egy csavar van alkalmazva szárnyakkal, melyeknek mozgatására egy gőzgép szolgál. Zárt helyen igen kitűnőnek mutatkozott, míg ellenben a szabadban ez is csak olyan, mint az eddigi léghajók, mert ez is nagyon ki van téve a légáramlatok hatásának.

S. L

 

1871. 46. A sörről. Ámbár a természet a vizet rendelte az emberek és állatok általános italául, mégis — tudjuk a történelemből — már a legrégibb időkben találtak föl folyadékokat, melyeket kellemes ízűk, vagy a testre gyakorolt különös hatásuknál fogva szorgalmasan készítettek, s előszeretettel élveztek. A sörfogyasztás újabb időben eddig még soha nem létezett arányokban kezd elterjedni. Még bortermelő vidékeken is, hol az előtt egy sörivó nagy ritkaság volt, a sör háttérbe kezdi szorítani a bort, s nagyszerű sör-gyárak majd mindennap keletkeznek…Árpa és komló mellett még a víz bír határozó befolyással a sör jóságára. Minél lágyabb, tisztább, és mész-mentesebb a víz, annál alkalmasabb e célra… Először is az árpa malátává tétetik. Ennek célja, hogy a gabona-keményítő cukorrá változzon át. Ezt úgy érjük el, ha az árpaszemeket csírázásba hozzuk…A vegy-levet a sörfőző üstbe teszik, s itt rövid ideig főni hagyják… Az üstből a sör a hűsítőbe vándorol …A raktár-pincékből a sör a maga utolsó útjára bocsáttatik. Kisebb hordókban a korcsmákba és sör- kimérésekbe vándorol, hogy vagy nehéz kőkorsókban, mint Bajorországban szokás, vagy ragyogó, tisztára mosott üvegpoharakban az emberek ezernyi szomjazóit üdítse és erősítse.…Tiszta sör mértékletes élvezése után, fölfrissítve érezzük magunkat. Minden testi és lelki működésünk akadálytalanul, gyorsan folyik; a fej szabad; nyugodtan s gyötrő álom nélkül alszunk, fölébredéskor semmi nyoma a fejfájásnak…   

 

 

 

1877. 22. A cukor és cukornád.  A cukor egy idő óta érezhetően megdrágult, s ez áremelkedést a társadalom minden osztálya meg szokta sínyleni. Oly általánosan elterjedt fogyasztási tárggyá lett az a polgárosultság előhaladásával, hogy naponkénti használatát fényűzésnek tartani még a legszegényebb sorsú embernél sem jutna eszébe mostanában senkinek…

Mind Mauritius szigetén, mind másutt is oly rendszert fogadtak el a cukorgyár tulajdonosok, mellyel tömérdek időt gazdálkodhatnak meg. Mikor a cukor lé szemcsésedése végbe ment, a melyhez a szerint kell rövidebb vagy hosszabb idő, hogy mily nagyságú kristályokban óhajtják a cukrot előállítani, mely azonban többnyire négy órát szokott igénybe venni, a cukrot fateknőkön át nagy vas medencékbe hagyják lefolyni, hogy kihűljön, azután a „turbine"- okon (központfutó gépezetű vízi kerekek), melyek percenként 1000-et fordulnak, keresztülhajtván, a cukorból minden szörp-alkatrészt kisajtolnak. Ez eljárás alatt kisebb-nagyobb mennyiségben, a szerint, hogy milyen fehérre akarják a cukrot készíteni, vizet is adnak hozzá… Angol-országnak ausztráliai gyarmataiban, különösen Queensland-ben rendkívül nagy lendületet vett a cukortermelés az utóbbi évek alatt. Ez iparág ma is folytonosan emelkedő félben van. 1700-ban az Angol-országba vitt cukor mennyisége körülbelül 10 ezer tonnát tett, 1873-ban pedig 833 489 tonnát. A cukor nemcsak hogy egyik legfőbb beviteli cikk Európában, hanem egyszersmind egyik legnélkülözhetetlenebb életszükséggé is vált.

 

 

  

 

1879. 29. Az írógép.  Varrógépre emlékeztető készüléket láthat az olvasó, melyet olyanformán kezel egy hölgy, a hogy a zongorát szokás. A készülék egy írógép, Kemington szerkezete szerint. Amerikában már több fajta ily gép is kezd elterjedni. Szerkezete belül is sok hasonlót mutat a zongorához. Az ábrán láthatni egyes gombokat, melyeknek fejére betűk s írásjelek vannak bevésve, s melyek ép úgy lenyomhatok, mint a zongora-billentyűi…A gépet be lehet állítani úgy, hogy a sorok hosszúsága, s azoknak egymástól való távola is változtatható. Az írásjeleket is föl lehet rakni, mert azoknak külön billentyűk felelnek meg, sőt alá is lehet húzni a betűket vagy szavakat. Két-két szó között szintén meg lehet tartani a szükséges tért az által, hogy e célra szolgáló külön billentyűt nyomunk meg. A kapott iratok sokszorosítása pedig éppenséggel könnyű, mert a gép sokszorosító tintával dolgozik, s mert több lapot is lehet egyszerre beletenni a gépbe, minden két lap közé külön e célra preparált festőlapot helyezvén…A legnagyobb előnye az, hogy kevés — alig két heti — gyakorlás mellett sokkal hamarább megy vele az írás, mint közönségesen tollal. Egy perc alatt valami 90 szót lehet vele leírni, holott tollal alig 40-et…Egy ily gép már Budapesten is használatban van a Ferenc-csatorna vállalat igazgatósági irodájában

 

 

 

1908. 4. 73 oldal. …Farman repülőgépe egy 10 méter hosszú, két méter széles és másfél méter széles, oldalt nyitott rekesz-féle, mely mögé egy három felől csukott hátsó rekesz van csatolva. Az elülső szekrényben ül a kormányzó, ott van a hajtógép is. Az indulás úgy történik, hogy az egész gépezet az alája szerelt

kerékpár-kerekeken a földön indul meg s vagy ötven lépésnyire megy, a mikor aztán fölszáll a levegőbe. Farman mintegy 4—5 méternyire szállt fel, aztán lassan emelkedett körülbelül 10 méternyire, — 500 méternyi légi út után megfordult s visszatért kiinduló pontjára…

 

FARMAN HENRI REPÜLŐGÉPE

 

 

 

 

1909. 34. A beszélő géptől a fonográfig….a beszélő-gépek tökéletesítése terén

több, mint egy század óta nem történt semmi… Edison világhírű találmányai, köztük épen a fonográf, melyet újabban a legtökéletesebb beszélő-gépnek kereszteltek el, nem beszélő-gép, a menyiben nem eszközök kezünkben arra, hogy gondolatainkat az adott pillanatban emberi hang alakjában közölhessük másokkal…az újabb találmányok  tökéletesítése mellett a beszélő-gép eszméjének nincs jövője. Jelenleg a legújabb eredmény: az éneklő, zenélő és beszélő mozgó fényképek. Már régóta foglalkoztatta a szakembereket a mozgófénykép és a gramafon, azzal a céllal, hogy a gépies élőkép és élőszó egy produkcióba olvadjon. Sok kísérlet után végre most Lifka Sándornak, a szegedi Uránia-színház vezetőjének sikerült a két különálló produkció összhangba hozásának problémáját — az általa föltalált szabályozó készülék segélyével — megoldani. Az új találmányt nemcsak a tudománynak fog szolgálatokat tenni, de pompásan kínálkozik a szórakoztatás, a mulattatás legújabb eszközéül. Végül felemlítjük, hogy magyar találmánynak nevezhető még az úgynevezett beszélő-baba, mert Kempelen volt az, ki beszélő-gépével, mint első lépett a nyilvánosság elé és az ő gépének szerkezetét vitték át a beszélő-babák belsejébe.       

Heltai H. István

 

 

 

1911. 32. A VERESPATAKI ARANYBÁNYÁSZAT. A világ legrégibb aranybányászata a verespataki. Mert itt nemcsak a történeti idők kezdete óta folyt a bányászkodás szakadatlanul a mai napig, hanem folyt már előbb, azokban a korszakokban is, mikor az ember nem ismerte még a vasat. A hegynek egy része nem vésővel és kalapáccsal van ledolgozva, hanem egyszerűen tűzzel. Tüzet raktak a szikla oldalába, izzóvá melegítették az arany tartamú követ, s aztán leöntötték hideg vízzel. A kő porzóssá vált, össze lehetett törni liszt-finomságúvá, s ki lehetett belőle szedni az aranyat… Így abban a korban bányászkodhatott az ember, a mikor legföljebb bronz szerszámok fölött rendelkezett. A római korból, a mikor már vésővel és kalapáccsal dolgoztak, szintén sok emlék maradt Verespatakon. Egész tárnák állnak fenn mai nap is, melyeket római rabszolgák vésője vájt…Az újabb idők alatt keletkezett néhány modern vállalat is, de azok mind tönkre mentek. Ennek a primitív bányászkodási módnak kedvez maga a bányatörvény is, mely a Bach időben keletkezett ugyan, midőn mindent egyforma kaptára szabtak, de a mely mégis külön határozmányokat foglal magában a verespatakiak érdekében…

 

 

1918. 50. Sztrókay Kálmán:  A technikai fejlődés jövője. A technikának a háború alatt mutatott teljesítményeiből azt á tanulságot lehet levonni, hogy nincs kivihetetlen technikai probléma s minden probléma megoldása csak gazdasági kérdés….Hiába tudjuk már régóta, hogy a föld szénkészlete előbb-utóbb, sőt belátható időn belül ki fog fogyni és az egész kultúra egyszerre a csőd szélére kerül, alig foglalkoztak komolyan a kérdéssel. A nagytőke nem törődött, vele. mert neki teljesen elegendő volt az, hogy most még van szén, s ha itt nincs, a vasúton, a hajón másunnan hozathatják ide.  A szén a legolcsóbb energiaforrás,

léhát a tőkének nem érdeke, hogy mást keressen. Sőt az is megtörtént, hogy a mikor találtak olcsóbb energiát, mint nálunk a földgázát, akkor a széntermelés egyenesen lehetetlenné akarta tenni annak a felhasználását…

 

 

 

 

Politika

 

 

1899. 1. A KIRÁLY KÖNYVE. I. Ferencz József Ő Felségéről és hosszú uralkodásáról idők folytán egész nagy irodalom keletkezett; de nem kis könyvtárat töltenének meg csak azok az alkalmi művek is, a melyek Ő Felsége ötvenéves uralkodói jubileuma alkalmából jelentek meg. Ezek közül kiválik az a díszmű, melyet Herzig Miksa bécsi kiadó jeles írók és festőművészek közreműködésével adott ki 346 lapra terjedő hatalmas ívrétű kötetben…A szerzők kötött találjuk Herczeg Ferenc, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán írókat…

 

 

SZENT-PÉTERVÁR: LÁTOGATÁS ALEXANDRA CZÁRNÉNÁL.

A király könyvéből.

 

 

 

Az a képünk, a mely a királynak az orosz cárnénál tett látogatását tünteti fői, arra a nevezetes találkozásra vonatkozik, midőn Ő Felsége másodízben, 1897. április végén járt Szentpéterváron viszonozva a Bécsben tett látogatást. II. Miklós és neje. Alexandra* a legbensőbb barátsággal Üdvözölték királyunkat, a ki három napol töltött az orosz fővárosban…

 

 

*Hesseni Alexandra, született Aliz hesseni hercegnő  Darmstadt, 1872. június 6. – Jekatyerinburg, 1918. július 17.)

 

 

 

 

1914. 27. Ferenc Ferdinánd, 1863 - 1914…A mi elhunyt trónörökösünkben, a gazmódon megölt Ferencz Ferdinánd főhercegben  kiváló képességek rejlettek…A tömeg, a mely nem ismerte: félt tőle. Odaát Ausztriában attól tartottak, hogy inkább a magyaroknak fog kedvezni, mint nekik; itt nálunk azt hitték, hogy családi összeköttetése a cseh szimpátiáknak fog engedni helyet, míg a csehek azt panaszolták, hogy épp az ő érdekeiket nem istápolja…A politika is csak annyiban érdekelte, hogy annak irányításában részt kérjen: a menynyiben a hadsereg intézményével jött kapcsolatba. És különös fordulata a sorsnak, hogy épp a politikáért kellett megfizetnie az életével.

 

Szarajevo látképe. A városon keresztül folyik a Miljacka folyó s jobb partján vonul az Appel-rakpart, melyen a gyilkosság történt a harmadik híd irányában. A x-szel jelölt épület a városháza, honnan elindult a főhercegi pár, a bal parton +-tel jelölt épület pedig az, ahová a merénylet után szállították őket s a hol kiszenvedtek

 

 

1914. 33. /Augusztus 16./ A TÖRTÉNET LEGNAGYOBB HÁBORÚI. Akkora háborút, mint a minő most keletkezett, nem látott még soha a világ. Sőt hozzá foghatót se. Ha azt a roppant embertömeget tekintjük, a mely most mozgósítva lett és lesz, úgy annak roppantsága mögött egészen összezsugorodnak azok a legnagyobb tömegek is, melyeket ellenséges felek eddigelé egymással szemben csatasorba állítottak. Mértékjelző gyanánt állítsuk oda egyszerűen azt a tényt, hogy Németország egymaga hatodfél millió hadköteles fölött rendelkezik, a kiknek legnagyobb részét mozgósítani tudja, s a kiknek jelentős részét bizonnyal fegyver alá is fogja szólítani. Ezzel szemben az ó-kor csatái csak apró csetepaték…

 

 

1914. 34. Szigma: HÁBORÚS HULLÁMOK. HAZUGSÁGOK.

….Az ellenséges tábor főként az orosz és a francia sajtóban szabad minden hazugság, a legvakmerőbb és a legotrombább is, a mely a lelkek föltüzelésére

és az önbizalom emelésére alkalmas. A képzelet teljes szabadságot kap, hogy lobogó győzelmi jelentésekben tegye jóvá azt, ami a harctéren jóvátehetetlen kudarcot vallott. Vesztett csaták ragyogó diadalokká alakulnak át a türelmes papiroson és a párisi bulvárokon örömmámorban éljenzi a tömeg a mühlhauseni

«győzőket», mialatt ezek veszett futással menekülnek az üldöző német vértesek elől…Sajnálni kell azokat, a kiknek a háború a hazugságot adta. Jaj nekik, nem azért, mert hazudnak, hanem azért, mert hazudniuk kell. Mi nem kívánhatunk magunknak jobbat, mint azt, hogy a hazugság egész a rettentő mérkőzés végéig ellenségeink keserű kenyere maradjon, mert ettől ugyan meg nem híznak. Minden hazug győzelem legyen az övéké, minden igaz diadal a mienk…

                   

 

 

1914. 36. Schöpflin Aladár: A NÉMET CSÁSZÁR.

 

Szívünk minden remegése, egész érzésünk, fájdalmunk és reménykedésünk a testvéreinké, fiainké, a kik ott fenn északon, a nagy szarmata-síkság szélén hullatják ifjú vérüket mindnyájunkért és életüket vetik elébe a zord észak felől jövő pusztító áradatnak, a mely ezer év munkájának, küzdelmeinek és szenvedéseinek megsemmisítésére tört elő a renyhe orosz föld göröngyeiből. Ma még nem tudjuk, hova dől el sorsunk s aggódva lessük a reménysugarakat, a melyek talán már a diadal sugarai lesznek, mire e sorok kikerülnek a sajtó alól….A császár, II. Vilmos, a mai német nemzetnek teljes értékű megtestesülése egyetlen emberben. Nemcsak hogy ízig-vérig német, nemzetével egy test és vér, — több ennél: a német nemzet összes tipikus vonásainak, erényeinek és gyengeségeinek legteljesebb kifejezője. A mai események világításánál visszatekintve úgy tűnik, a császár a német nemzet…Száz év óta most már harmadszor állnak német seregek Paris kapuinál. Először együtt jártak ott azokkal, a kik most esküdt ellenségeik. Ekkor megmentették a német nemzet politikai és kulturális egzisztenciáját. Másodszor már egyedül álltak ott és a német nemzet egységét, hatalmának alapvetését hozták onnan haza. Most harmadszor az ősi örökség megmentéséért, de a német nemzet elsőségéért is küzdenek. A latin faj, mely évszázadokon át az emberiség vezére volt, elvesztette erre a vezérségre való jogát, mert kultúrája merő modorrá csökkent, belső erkölcse felbomlott s szervei egyre-másra felmondják a szolgálatot. A szláv faj még nem érett meg a vezetésre s ki tudja, meg fog-e valaha érni; csak tömegei vannak, de szervezetlenek és szervezkedni nem tudók, államalkotó ereje béna, kultúrája zavaros és tökéletlen. Most a német veszi át az emberiség vezetését.

 

 

 

1918. 12. AZ OROSZ FÖLFORDULÁS VÉGE. …Az orosz bolsevikiek uralma is bizonyosan valami olyan módon fog véget érni. mint a görög anarchiák. Csakhogy Oroszországban sokkal nagyobb erőfeszítésbe fog az kerülni. Az oroszok — és egyáltalában az összes szláv fajok — nehezen tudják szervezni nemzeti erejüket…A mellett Oroszország területe óriási s ez is nagy erőfeszítést követel attól, a ki szervezni próbál. Talán nem lesz túlságos nehéz olyan kormányt alakítani, a mely érvényt és elismerést vív ki magának Moszkvában vagy Orenburgban és a közeli kormányzóságokban, de fog-e annak engedelmeskedni Közép-Ázsia vagy a távoli Kelet? És e nagy távolságok mellett az esetleges külföldi segítség is csak nehezen tud majd érvényesülni. Kétségtelen, hogy az orosz nemzetet nem fogják cserbenhagyni a szomszédjai, ha egyszer végromlással fenyeget mindent az anarchia…Bajos lenne megmondani, hogy az orosz nemzet miként fog kialakulni a jövőben. Sok kisebb részre fog-e oszolni, vagy egy nagy birodalmat fog-e alkotni…Bizonyos, hogy nem nagyon hosszú idő múlva Oroszországban is helyreáll valamely formában a rend.

 

 

1918. 31. II. MIKLÓS CÁR. A II . Miklós cár kivégzéséről szóló hír, úgy látszik, csakugyan igaz. Vele szemben nem igazolódott be az, hogy akinek alaptalanul holthírét költik, az nagyon sokáig életben marad. Ő élte derekán múlt ki azután, hogy többször is holtnak hirdették s oly módon és oly körülmények között, hogy arról évszázadok múlva is sokat fognak regélni. Ha az eddig közzétett félhivatalos közleményeknek hinni lehet, a nagy birodalom egy vidéki városában, minden külső forma mellőzésével, a helyi hatóság egyszerűen agyonlövette a minden oroszok egykori uralkodóját s vallási fejét. Még annyit sem engedtek meg neki, amennyire a legközönségesebb gonosztevőnek is joga van: hogy védhesse magát. Ki se hallgatták. Meg sem mondták neki, hogy mivel vádolják, hogy milyen bűnben találják vétkesnek. Egyszerűen tudtára adták, hogy ki fogják végezni…

 

II. Miklós cárt 1918-ban a bolsevikok kivégezték családjával együtt. 2000. augusztus 14-én az Orosz ortodox egyház szentté avatta őt és családját. Wiki.

 

 

 

 

1921. 2. Tomcsányi János: A KÉT OROSZORSZÁG.

Az egyiket ismerjük. A siralom völgye, a szenvedés és kétségbeesés hazája. A táviratok, utazók elbeszélései alapján tudjuk, hogy itt ennyi embert akasztottak fel, ott annyit lőttek agyon. Moszkvában 10 000 házat tüzeltek fel, 60 000 ember éhen halt, a lakosság száma félmillióval csökkent. No meg: Trockij 80 millió rubelt helyezett el aranyban, egy amerikai bankban a saját nevére, ő nem fog nyomorogni. A kétségbeesés az egész vonalon akkora, hogy a nép, az állítólag uralkodó és diktáló munkások tízezer számra verődnek össze mindenkinél, a ki szabadulást ígér ebből a paradicsomból, legyen neve Kolcsak, Gyenyikin…És a bolseviki uralom mégis fennáll. Fennáll és sikereket ér el, dacára, hogy tudósításaink általános éhségről, kimerülésről, nincstelenségről szólnak. Honnan meríti a kommün az erőt, az eszközöket uralma fenntartásához, ha minden elpusztult?...A másik a boldog Oroszország – a messzi távolban - s ebből meríti a bolsevizmus erejét. S ez ma az orosz birodalom 7/10-ed része. Lefordítottam Korolenko Wladimir egyik munkáját: Zúg az erdő. Magyar Könyvtár…

 

 

 

 

Hírek

 

 

1909. 11. Gróf Vay Sándor összes munkái közül az Országos Monográfia Társaság az első kötetet A régi világból cím alatt indította meg… A tárcacikkek tartalma abból a levegőből való, a mely ma is a legkedvesebb az olvasók széles rétegeinek szemében: a falusi magyar kúriák világából. A vármegyei nemesség képei elevenednek meg bennük…. Az afféle munkák népszerűségének mértékét nem irodalmi értékük adja meg, hanem az író és az olvasó összehangolódása; az író bennük arra a szerepre szorítkozik, hogy mint a közönség egy jobban emlékező és élénkebb mesélő kedvű tagja, társalog a többivel…

 

 

1909. 16. Olcsó könyvtár. A vállalat eddig megjelent több mint másfél ezer számában a magyar és a külföldi irodalom elsőrendű termékeinek egész tömegét vitte bele a közönség legszélesebb rétegeibe. Gyulai Pál megvált szerkesztésétől, az agg író nem bírja már a vele járó munkát. Neve nem, mint szerkesztőé áll már a legújabb füzet címlapján, hanem mint alapítóé. A szerkesztést Heinrich Gusztáv vállalta el, a kinek kezében bizalommal láthatjuk Gyulai Pál örökségének ezt a részét.

 

 

1909. 44. ROSKOVICS IGNÁCZ ÚJ FESTMÉNYEI. A budapesti görög-katolikus egyházközség vasárnap szentelte föl szegényháztéri templomát, a melyet kegyurasága, Budapest székesfőváros áldozatkészségéből terjesen új mezbe öltöztetett. Az egykori szerény katolikus plébániatemplom igen jól fest új alakjában és főékességei azok a művészi falfestmények, amelyek Roskovics Ignác ecsetje alól kerültek ki…

 

SZŰZ MÁRIA, MAGYARORSZÁG VÉDASSZONYA. — Roskovics Ignác festménye a budapesti görög-katolikus templomban

 

 

1911. 53. Új könyvek. Egy letűnt nemzedék. Emlékezések a magyar

állam kialakulásának újabb korszakából. Írta Halász Imre. Budapest, a Nyugat kiadása; ára 12 korona.

 

 

1914. 5. A száműzött Rákóczi. Az Akadémia könyvkiadónak legújabb kiadványai között minden kétséget kizáróan a legjelentékenyebb munka Szekfű Gyulának A száműzött Rákóczi című könyve, Rákóczi életének azt a szakaszát tárgyalja, a mely XIV. Lajos halálától egész a fejedelem haláláig terjed. A napkirály halálával kezdődött meg Rákóczi igazi emigrációja, a szenvedések, megpróbáltatások, hasztalan tervezgetések és örökös csalódások kora. A francia politika új kurzusába, a melyet a régensség kezdett s a mely mind nagyobb közeledést jelentett a Habsburgokhoz, már nem illett bele Rákóczi szereplése, alakja mindjobban háttérbe szorul…az igazság bátor kimondása — ritka erény a mi tudományos életünkben — egyik legrokonszenvesebb jellemvonása Szekfű könyvének…

 

 

1914. 5. Asszonyok, mint feltalálók. Az angol feminista mozgalom alkalmat adott egy statisztikusnak, hogy kikutassa, mennyi részük van az angol nőknek
az újabb találmányokban. Megtudjuk, hogy a londoni szabadalmi hatóság tavaly nem kevesebb, mint 1800 szabadalmat adott olyan találmányokra, a melyeket nők eszeltek ki. A nők feltaláló képessége többnyire az ő szükségleteiket képező
tárgyakat öleli fel. Így a szabadalmak szólnak kalapformákra, konyhaeszközökre, házieszközökre, stb. De azért gondolkoznak az asszonyok nehezebb problémák fölött is. Így többek közt feltaláltak egy új hajópáncélt, több javítást gőzgépeken, új rendszerű repülőgépeket, végül pedig olyasvalamit is, a mi igazán különös tőlük: egész tucat borotváló készüléket.

 

 

1914. 39. 748. oldal. A REIMSI SZÉKESEGYHÁZ, MELY A NÉMETEK ÁGYÚZÁSÁTÓL ERŐSEN MEGSÉRÜLT

 

 

1916. 1. A CENZURA. A hírlapoknak, könyveknek és mindenféle egyéb nyomtatványoknak hatósági ellenőrzése, vagyis a cenzúra nagyon régi intézmény. A pápai hatalom már a 14. században állított fel olyan intézményt, a mely egyházi szempontból felügyelt mindennemű közkézen forgó iratra. Az állami hatóságok a 16. század eleje óta alkalmazták…A cenzúra tipikusan abszolutisztikus intézmény. Arra szolgál, hogy a fennálló állami és társadalmi rend ellen, a melyet az abszolút kormány képvisel, a legcsekélyebb felszólalás se lehessen, az embereknek még a gondolatai is hatósági ellenőrzés alatt álljanak s eleje vétessék olyan kritikának és izgatásnak, a mely, ha egyelőre ártatlannak látszik is, valaha, a jövőben kicsirázva a meglévő állapotok felborulását eredményezhetné. Az abszolutizmus ideálja a mindenkori meglévő állapotok örök időkre való konzerválása…A cenzorok hivatalnokok voltak, s mint minden hivatalos intézményben, voltak köztük okos és jóindulatú, ostoba és rosszmájú emberek vegyesen. Sok kitűnő, kora műveltségének magas színvonalán álló ember volt a cenzorok között…A háború visszaidézte a cenzúra idejét…

 

 

 

1918. 34. GYULAI PAL, HERMAN OTTÓ ÉS LÉVAY JÓZSEF VADGALAMB-PÖRE. Kevesen emlékeznek rá, hogy Gyulai Pának, a modern magyar kritika apjának és Herman Ottónak, sok tudományág magyar úttörőjének volt valamikor egy heves irodalmi pöre, azt meg éppenséggel alig tudják, hogy ebbe a vadgalamb-pörbe belevegyült a szelíd Lévay József is. A pör avval kezdődik, hogy Gyulai Pál az ön-szerkesztette Budapesti Szemlében kiadta  Az erdei lak című költeményét.

 

Kies völgyben, a Bükk tövén

Egy kis lakban tanyázom én,

Mohos sziklák, erdők védik,

Bár lakhatnám itt mindétig.

 

Csendes hely, csak a patak zúg,

Erdőn csak a vadgalamb búg,

Reggel ébreszt, este ringat

Világ zaja ide nem hat…

 

Gyulai a Hámorban ott is megbúgatja a vadgalambot, a hol nincsen…miféle mechanizmussal is ringathatna a zúgás meg a bugás egy 45-50 kilogrammos embert, s ha a bugás reggel ébreszt, akkor este csak altathat. Évvel végződik Hermán Ottónak a vadgalamb-pörben megszerkesztett utolsó perirata, a mely saját szavai szerint csak egyikünk halálával fog végződni.

Dr. Lambrecht Kálmán.

 

 

 

 

1920. 3. Az elveszett haza. Walter Bloem regénye a háború idején lapunkban jelent meg.…A strassbourgi elfranciásodott polgárság sorsát tárgyalja az 1870-iki háború alatt és után s ezt a sorsot a város polgármesterének családján mutatja meg, a könyvet Schöpflin Aladár fordította s a Franklin-Társulat adta ki, ára 32 korona.

 

 

1920. 14. Szahara. Földi Mihály hatalmas nagy, kétkötetes regényéről teljesen ellentétes vélemények alakultak: vannak, a kik elragadtatva beszélnek róla s íróját a magasztalás csúcspontjaira emelik és vannak, a kik teljesen elutasítják a regényt. Ez a vélemény-eltérés inkább a könyv mellett szól, mint ellene; jelentéktelen munka körül nem szokott vita fejlődni. Földi könyve valóban nem

is jelentéktelen, sőt hatalmas írói erőfeszítés eredménye…

 

Nyugat · 1930. 22.  Schöpflin Aladár: FÖLDI MIHÁLY, A REGÉNYÍRÓ
12 kötetes sorozat - Franklin

…Egyike a legnagyobb munkásoknak mai irodalmunkban s a legkomolyabbak egyike is. Amit eddig csinált, fiatalon, az küzdelem a mondanivalóért, a formáért, a kettőnek egyensúlyáért, a regényírói eszközök feletti feltétlen uralom megszerzéséért. Szenvedélyes író s ez a szenvedély biztosít arról, hogy eddigi eredményei előkészítései az ez utániaknak.

 

 

 

1920. 20. TÉR ÉS IDŐ. A filozófiának ősidőktől fogva megoldhatatlannak látszó problémája a tér és idő fogalmának tisztázása. …Az Einstein¬féle relativitás elmélete bizonyos pontig csakugyan szellemes matematikai játék s meglepő egyszerűsítések szármáznak belőle a mechanika képleteinek egy némelyikében. Mikor megpróbáljuk következetesen alkalmazni a világszemléletünk átalakításában, akkor hamarosan olyan eredmények adódnak, a melyek szemmel láthatóan túlzások. A relativisták világában a fény nem egyenes vonalban terjed, a világegyetem véges, a testek kénytelenek a mozgás irányában megrövidülni, hogy a formulákban ne legyen hiba, anyag tulajdon képen nincs is, mert amit anyagnak nevezünk, az csak lyuk az éterben, abban az éterben, ami a fizikusok számára csak kisegítő hipotézis, de a realitásáról semmit sem tudunk és nem is hiszünk benne. A relativitás elmélete tökéletesen felfordítja a mai világszemléletünket…A megfigyelés nem is igazolhat semmit. Az Einstein-féle elmélet csak látszólag oldja meg a tér és idő filozófiai problémáját s önmagában hordja a saját maga cáfolatát is…Hiába véges az Einstein-féle világegyetem, önmagától adódik, hogy ezen a véges világegyetemen kívül kell lenni még több ilyen véges világnak, vagyis az igazi világegyetem mégis csak végtelen, amint eddig tudtuk és a tér és idő fogalmát nem lehet erőszakosan eggyé kalapálni.

 

 

1920. 24. A bolsevizmus Magyarországon. Hatalmas, csaknem kilencszáz oldalra terjedő kötetben, amely a mai viszonyok között kiadói erőfeszítésnek

is példátlan, a Franklin-Társulat kiadta az első összefoglaló, komoly tudományos színvonalon álló könyvet a legközelebbi múlt magyar történetének

izgalmas epizódjáról, a bolsevista korszakról. A nagy munkát gróf Andrássy Gyula, Berzeviczy Albert… szerkesztette s közéletünk kitűnőségei és kiváló szakemberek írták egyes fejezeteit…A bolsevizmus egész torz rendszere tárul fel …a kultúra dolgairól Berzevíczy Albert, Balonyi György, Riedl Frigyes, Imre Sándor, Császár Elemér, Herczeg Ferencz, Lyka Károly adnak képet. …a magyar szellemi élet hatalmas eredményű leszámolása ez a bolsevizmussal. Külső kiállítás dolgában is becsületére válik a könyv kiadójának, a legjobbat adja, amit a mai keserves papír- és nyomdai viszonyok közt lehet.

 

 

                                              *  *  *

 

Irodalomtörténet  A Magyar Irodalomtörténeti Társaság folyóirata – 1912. I. évfolyam  Pintér Jenő  szerkesztő. Folyóiratok szemléje rovatban szépirodalmi hetilap-nak minősíti a Vasárnapi Újságot és rendszeresen ír róla. Az 1912. 13. szám Turgenyevvel kapcsolatos írásáról: „…kár, hogy értékes fejtegetések egy hetilap hasábjain látnak napvilágot…”