h 14. – 11. Vasárnapi Újság tárcacikkek, 1900 – 1907. Költemények

2014. 03. 16.  – 04. 05.

Tartalom

 

Bevezetés
Tárcacikkek, napi érdekű közlemények 

Költemények

   Névsor

 

Függelék

   Szegedi Miklós és Ady Endre

   Hollán Ernő

 

 

Bevezetés

 

A hetilap állandó rovatának 1900 és 1907 közötti írásaiból válogattunk. A lapszerkesztő nem vette szoros értelemben a tárca műfajt. Színes, rövid írások következnek, többnyire képekkel. A tárcák figyelemre méltó témái: Budapest építése; újkori olimpia, általában a sportok; a technika fejlődése; a nőkérdés előtérbe helyezése; az akadémia eseményei.

A fejezet második felében eddig nem közölt verseket olvashatunk, a megjelenés időrendjében. Előnyben részesítettük a költőnőket és a különleges témákat.

 

 

Tárcacikkek, napi érdekű közlemények

1900. 134. A régi farsangok. …Az 1666-iki karnevál különösen élénk volt Rómában. Egy szellemes királyné jelenléte fokozta fényét és vidámságát, akit Észak Minervájának nevezett el az ódaköltők hízelgő magasztalása. Krisztina svéd királyné volt ez, kinek mulatozó természetét mindenütt ismerték. Nem érte be azzal, hogy nagy fénnyel berendezett s műkincsekkel pazarul ellátott lakásán, a Riario-palotában egyre-másra operai előadásokat s melodrámákat rendezett, a San Marco-téren is házat bérelt s két erkélyt tétetett rá, hogy azokról vendégei társaságában nézze végig az arra felvonuló álarcosok dévajkodásait.

A farsangi időtöltések divatját Krisztina az olasz égalj csapongó vidám utcai életéből átültette a komor észak ködös világába is. A következő évben Hamburgban hosszabb ott időzését nagy jelmezes bállal avatta fel,…Krisztina is élénk kedvvel vett részt, így fejeződött be a tizennyolc óráig tartott mulatság, melyen jelen voltak a Hamburgban székelő éjszak-német apró fejedelmek…

Katalin cárnőnek a farsangot befejező híres báljain is 3—4000 ember vett részt egyszerre s 21 terem volt a vendégek fogadására berendezve…A rakoncátlanság ma már mindinkább kivész farsangi hagyományainkból is. V.

 

 1900. 19. 311. Színdarab Shakespeare-ről.  A Nemzeti Színházban újdonságul Shakespeare cím alatt egy — hat jelenetből álló — darabot adtak, a melyet szerzője: Zigány Árpád* korképnek jelez a színlapon. Ez a jelző nagyobb várakozást kelt, semmint ha nevén nevezi alkotását az író, mert egyenesen magát a bírálatot foglalja magában. Ennél a darabnál különösen is azt, mert hisz abban Shakespeare-rel: a hőssel — Shakespeare-nek, az írónak Hamletjéből citálva — maga a szerző mondatja ki, hogy a színdarabot színdarabbá első sorban a kor hű képének visszaadása teszi. A korkép valóságot jelent s a valóságot az élet tünteti föl; a megelevenítés nagy művészetének titkát kell hát annak bírnia, a ki korkép festésére adja magát. A Zigány Árpád Shakespeare darabjában hiányzik a valóság, hiányzik az élet…

A darab szempontjából nagyobb hiba, hogy mi, közönség is egykedvűn követjük azt; mert hát bármily rikító ruhában készüljön is csapásra emelni a bárdot a Tower rémudvarában a hóhér, senki se tart attól, hogy le is sújtson az éle …

Shakespeare nem kizárólag Hamlet. Neki csak volt egy Hamlet korszaka is; mert hisz ő kétségtelenül sokat hányatott hajójával vissza tudott evezni, feje nyugodt letétele céljából, abba a családi révbe, a honnét útjára kiindult. Az ő Hamlet időszakának indokát se lehet azonban egyszerűen a családja elhagyásából eredő lelki nyugtalanságok alapjára helyezni, amint azt Zigány Árpád egy halvány célzással teszi. Kétségtelenül részük volt ebben azoknak is, de sok mindenféle egyéb érzés vihara zúgott el ő benne azon tizennyolc év alatt, amely az otthon elhagyása (1585) és a Hamlet nyomtatásban megjelenése közt lefolyt…

Szűry Dénes

*Hírlapíró. Szül. 1865. Székesfehérvárt. Tanulmányai végeztével Fiuméban postahivatalnok volt, azután éveket töltött Olaszországban, mint tanár és újságíró. Azóta Budapesten él. Agrippina c. tragédiájával megnyerte a Teleki-díjat, Shakespeare c. darabja pedig a Nemzeti Színházban került színre. (Fábián Gábor álnéven.)…A Vasárnapi Újságban  Három asszony c. regénye jelent meg. Szinnyei

 

1900. 6. 85. MÁLTA SZIGETE.  A Földközi-tenger kellős közepén fekvő Málta négy szigetből áll, a melyeknek nevei: Gozzo, Comino, Filfoa és Cominotto. Ez a szigetcsoport Szicíliától kissé délnyugatra mintegy kilencven kilométernyi távolságra fekszik s 9—10 órai hajóút Reggio di Calabriától, honnan a napi személy- és postai szállítási szolgálatot az angol kormány által is szubvencionált magyar «Adria» gőzhajózási társaság «Carola» nevű gőzöse tartja fenn. A tengerből meredeken kiemelkedő szigetcsoport nagyszerű látványt nyújt a közeledő utasnak. A négy sziget területe ugyan alig tesz ki 322 négyszög kilométert, s összes lakossága mintegy százhetvenezer lélekre tehető, mégis egyik legfontosabb állomáshelye az angol hadseregnek. Fővárosa. La Valette mintegy 90 000 főnyi lakossal, számtalan modern épülettel, melyek nagy részét az angol kormány építette, közöttük különösen fölemlítendő a kormányzói palota, az egyetem, a líceum, a hadi tengerészeti parancsnokság épülete, a katonai kaszinó, a számtalan angol nyaraló és hotel. Máltának déli és tengertől körülövezett fekvésénél fogva telén igen enyhe éghajlata van. Az angol s újabban a német családok rendkívül megszeretett telelő helye lett Málta, s egyre veszélyesebb versenytársa lesz a francia és olasz Riviérának.

Málta szigete az elmúlt századokban sokszor cserélt urat. Krisztus előtti időkben egymás után a rómaiak, görögök, majd föníciaiak kezében volt, 1530-ban került a Máltai lovagrend uralma alá, amely rendnek egyik nagymestere La Valetta Parisot János 1565-ben vitézül védte a később nevéről elnevezett fővárost az ostromló török sereg ellen. A fekete paláston fehér vászon keresztet viselő máltai lovagrend uralma azonban nem tartott sokáig. 1798-ban Napóleon foglalta el, de már 1800-ban kénytelen volt az angoloknak átengedni, akiknek ma is hadászati szempontból egyik legfontosabb állomása. Óriási szénraktáraiból ellátja a Közép Tengeren járó összes gőzösöket. Hatalmas erődjeiből mintegy kilencezer katona, vagy száztíz ágyúval őrzi az angol nemzet tekintélyét. Az angolok mintegy 18 hajóból álló közép-tengeri nagy hadi flottájának fő állomási helye ez, melyet az angol Európa kulcsának nevez. P. G.

 

A törpeállam az Európai Unió legkisebb tagállama. wiki

 

 

 

1900. 5. 75. Geley József: A BUDAI VIGADÓ. Régi óhajtása már a budaiaknak, hogy a főváros budai részén is legyen egy vigadó, hogy a társas élethez nekik is legyen meg a központjuk, a hol összejöveteleiket, mulatságaikat rendezhessék. Ennek létesítése azonban sok akadályba ütközvén, évekig elhúzódott, különösen pedig azért, mert e célra alkalmas helyet megszerezni nem lehetett. Végre aztán a főváros 1894-ben megkapta a katonaságtól a nagy kiterjedésű kaszárnyákat. Ezek között azt a raktárépületet is a Fő-út, Korvin-tér és Iskola-utca sarkán, amelyben a társzekerek állottak…1897-ben nyilvános pályázatot írtak ki a vigadó terveire. Az építési 1898 tavaszán kezdték meg és tavai] ősszel az épület, amely 800 négyszögölet foglal el, már kész volt…

 

 

 

A BUDAI VIGADÓ

 

Az épület főhomlokzata a Korvin-térre néz, oldalszárnyai, amelyek sokkal egyszerűbbek, az Iskola-utcára és a Fazekas-térre épültek. A külső homlokzat  karszti márvány-oszlopokkal díszített előcsarnok reneszánsz, tarkítva barokk motívumokkal. Az egész belső berendezés és beosztás igen kedvező és a nézőre kellemes hatású. Tágas előcsarnoka, kényelmes lépcsőháza, amelyet a villamos lámpák százai világítanak, a halványzöldbe átmenő falszínek lakályossá, otthonossá teszik a mulatót, már a belépésnél. Az épület földszintiét kávéházi és vendéglő helyiségek foglalják el…Az épület Iskola-utcai oldalán pedig a, bordóvörös fával burkolt s ugyanolyan színű falkárpittal s egyező bútorral berendezett étterem van 400 személy befogadására. Az étterem folytatásaképpen az iskola-utcai oldalon vannak a Budai Polgári Kör fényes helyiségei: egy társalgó, egy olvasó és három játékterem…

*

Az épület ma kormányzati tulajdonban van, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium üzemelteti, nagy részét a Hagyományok Háza foglalja el. wiki

 

 

 1900. 20. 329. A tavasz Parisban. A hideg éjszaki és keleti szelek ellen megvédi Parist az a sarló-alakban elterülő dombsor, melynek legmagasabb pontja a Montmartre, míg a meleg déli és nyugati szeleknek tárva-nyitva áll. Paris húsz-harminc mérföld kerületben csakugyan a legmelegebb hely….

Az öreg urak legszívesebben a Petite Provence-t, a Tuilleriák kertjének egy napfényes zugát keresik föl, az ifjúság pedig a Champs-Elysées-en szokott gyülekezni...Legjobban a kávéházakon látszik meg a tavasz. Az utcára kitett asztalok körül csoportosan üldögélnek urak és hölgyek. Az egyiken még felöltő van, a hölgye is meleg ruhába van burkolva, de mindjárt mellettük másokat látni, a kik már egész nyáriasan szürcsölgetik borukat. S ritkán téved az ember, ha a téliesen öltözöttekre rájuk fogja, hogy idegenek. Este, késő éjszakáig a legmozgalmasabb élet folyik a boulevardon. Egyes helyeken, mint a Café de la Paix vidéke, oly sűrű a közönség, hogy alig lehet sorain át keresztül jutni…. A kocsi úton olyan nagy a torlódás, hogy a kocsiknak minduntalan meg kell állniuk, a gyalogjáró egyik oldaláról a másikra átmenni pedig kész veszedelem.

A város többi részeiben már rég csönd és álom honol, míg a boulevardon még forrong, nyüzsög zajjal, jó kedvben az élet.

 

 

1900. 27. 450. Ugody Lila. Regény két kötetben, írta Szikra. / Kende Júlia, gr. Teleki Sándorné/ Két évvel ezelőtt jelent meg első regénye: A bevándorlók, amelyet nemcsak a sajtó fogadott nagy elismeréssel, hanem a közönség is. Tanú reá az a ritka eset, hogy egy ismeretlen szerző első műve két év alatt második kiadásban forog a könyvpiacon. A siker tettre sarkal; természetes, hogy az  Szikra élénk tollát se hagyta nyugodni s ennek eredményéül kapjuk, alig két év leforgása után második regényét, terjedelemre, tartalomra is gazdagabban, mint az előzőt.

Ebben az ő második művében már nem csak a jó szemmel megfigyelő áll előttünk, a ki különösen az ő génre alakjait tudja egyéniségüknek megfelelőn beszéltetni, hanem az, a ki a lélek belsejében is kutat. Ezúttal egy huszonnyolc éves leány lelki világa foglalkoztatja őt, a társadalom dzsentri osztályából, amelynek életét, gondolkozását tapasztalásból ismeri. Falun, birtokukon él, özvegy anyjával ez a leány, és beleszeret egy nálánál két évvel fiatalabb emberbe. Ebből a korkülönbségből eredő tépelődést rajzolja «Ugody Lilá»-ban az író…

A való élet szempontja azonban igazat adhat az írónak. A valóság sokszor ridegen beleszól a következetes karakterek gondolkodásának menetébe. Egy-egy családi megrázó esemény rögtön változtathat az elhatározás irányzatán; különösen, ha azok pillanatnyi hatása alatt kell dönteni. Sok része van a pillanat hatásának Lila lemondásában is. Azzal teszi le ezt az életteljes mellékrészletekkel tele könyvet az ember, hogy vajon lemondhat-e végleg önmagáról az, a kiben annyi — másokat is éltető — szellemi és lelki erő lakozik. Ami a mellékrészleteket illeti, azok a könyvnek valóban élvezetes fűszerei. A keret élénk, változatos és igaz. Élet lüktet a környezet ereiben. A vidéki dzsentri alakjai megelevenülve mozognak előttünk. A képzelet világából alig van valami ebben a műben, amelynek nagy érdeme az, hogy nincs benne semmi, ami idegen szellemi termék hatására emlékeztetne. Saját életünk egy darabjának találó megfigyelések alapján hivatott tollal végzett rajza az, amelybe itt-ott egy-egy életbölcseleti reflexiót illeszt az író, akinek különösen a jellemző párbeszédszövésre kiváló tehetsége van. Sz. D.

 

 

 

1900. 31. 515. AZ ÉPÜLŐ ESKÜTÉRI HÍDFŐK. Fővárosunk az új hídban egy pompás alkotással lesz gazdagabb. A pillérek s a földalatti munkálatok elkészülvén, most már a két hídfő van épülőben. Toronymagasságot meghaladó óriás állványok veszik körűi a kialakulni kezdő hídfőket…A láncok itt is olyan rendszerűek, mint a Lánchídnál, csakhogy az egyes szemek jóval hosszabbak és vaskosabbak is….A budai hídfőnél is nagy az átalakulás, sok régi épületet leromboltak, sőt a Gellérthegy egyik sarkát is roppant munkával elhordták.

Az eskütéri híd is karzatos, vagyis olyan lesz, hogy a közép pályájától két oldalt egy-egy széles gyalogösvény fog az egyik partról a másikra átnyúlni. A pesti oldali hídfő környéke már teljesen átalakult. Egész házsorok tűntek el, azok közt a régi városháza is, míg a romok helyén új szabályozási vonalak szerint nagyszerű paloták épültek és épülnek még folyvást, még pedig oly gyorsasággal, hogy 1902 nyarára, mikor az új hídnak meg kell nyílnia, a hídfő egész környéke teljesen új pompában fog díszelegni.

 

 

 1900. 610. Kínai filozófusok…A Kang-hi császár által 1670-ben közzétett úgynevezett szent ediktumot, mely 16 tételben nemcsak a konfuciusi tanok lényegét meríti ki, hanem mindazt is, amit az alattvalónak követnie kell, még ma is minden hó elsején és 15-én nyilvánosan felolvassák és magyarázzák. Ezek között a hetedik tétel azt mondja: «Alázzátok meg a hamis tanokat, hogy az igazi tant felmagasztalj átok.» E tétel hivatalos magyarázata bővebben kiterjeszkedik a keresztény vallásra is. «Még az ég ura szektájának tanítása is — így nevezi a kínai a katolikus vallást, — mely az ég felől beszél s a földről fecseg s árnyék és tartalom nélküli dolgokról, hamis és romlott. De, mivel e szekta tanítói a csillagászatot értik, s a matematikában járatosak, azért a kormány arra használja őket, hogy a naptárt kijavítsák. Ez azonban legkevésbé sem bizonyítja, hogy vallásuk jó. Semmi szín alatt se higgyetek neki…

A régibb taoisták közül Kvang-tse, a cinikus bölcsész figyelemre méltó, aki, bár visszavonulva élt, kausztikus /csípős/ elméje, számos szikráját hagyta fenn az utókornak….Amint élt, úgy is halt meg Kvang-tse. Tanítványainak, kik díszes temetéséről akartak gondoskodni, meghagyta, hogy testét ne ássák el, hanem csak a földre dobják, a legrégibb kínaiak szokása szerint. «Akkor az ég és föld lesz koporsóm, a nap, hold és csillagok díszítményeim és a drágakövek. Nincs ezzel megtéve minden előkészület a temetésre? Mit akartok 'még egyebet?»

V. S.

 

 

1900. 52. 873. 1900—1901. Tavaly még voltak, akik vitatkoztak rajta: megkezdődött-e az új század, vagy nem; nem akarták beismerni, hogy már megkezdődött. Mert nem gondoltak arra, hogy a haladó időt a haladást kifejező funkciókkal kell összehasonlítani. A mostani Szilveszter éjszakáján e vitatkozó törpe minoritás is kétségtelenül bele lépett a huszadik századba. Most legalább mindnyájan együtt vagyunk…A jövő titkaiban senki se olvashat, nem egy esztendővel, de még egy órával sem előre. Egyet azonban mégis merek állítani, mert egy bizonyos az 1901. esztendőre. Azt, hogy ez a szép leány is lesz egy pár napig olyan rút anyóka, mint a Szilveszter apó felesége a makk ászon. Mert a jövő évben bizonyosan meglesznek a képviselőválasztások. Hogy ezenkívül mi mindent csinál még, mi mindent hoz a kötényében, azt majd csak mához egy évre tudjuk alaposan elmondani. /Ez a vita 2000-ben is megvolt. G./

M.

 

 

1900. 29. 483. Az olimpiai versenyek Párisban…Az első olimpiai versenyt 1896-ban eredeti hazájában, Athénben rendezték, a másodikat pedig most, július közepén Parisban. Ezek nemzetközi versenyek, s a világ összes atlétikai és sport-egyesületei gondoskodnak, hogy legjobb erőik elmehessenek a versenyekre; a kormányok szintén támogatást nyújtanak hozzá. Kétszer állnak ki a síkra; először mikor valamennyien megmérkőznek a jelentkezők. Aki egy-egy sportágban a legjobb, abból megy 5—6 aztán a döntő versenyre. Magyarországon a rendszeres sport csak néhány éves. A legnagyobb sportűző két nép az angol és amerikai, míg a német inkább a torna mellett marad…Az athéni olimpiai versenyekből már egy magyar ifjú, Hajós Alfréd a 32 kitüntető éremből kettőt hozott haza, mint legjobb úszó. A mostani párisi olimpiai versenyeken a legklasszikusabb versenyt, a diszkosz-dobást pedig egy magyar ifjú nyerte meg…Bauer Rezső, a magyar-óvári gazdasági akadémia növendéke…a karnagy az osztrák himnuszt játszotta….

 

 

1900. 34. 567. A margitszigeti híd felavatási ünnepélye. Augusztus 19-én délután nyitották meg a Margitsziget hídját. A meghívott vendégeket külön hajó vitte a szigetre, hova a közönség is óriási számban özönlött. A szigetre rendesen közlekedő hajókat is ellepte a közönség…A hídszárny végén, a mely a Margit-hídba nyílik, a kormány Budapesten időző tagjai és az államtitkárok várakoztak. Itt volt Széll Kálmán miniszterelnök…

 

 

 

A MARGITSZIGETI HÍD MEGNYITÁSA. A MARGIT-HÍD A MARGITSZIGETI SZÁRNYHIDDAL. Divald fényképe után

 

József főherceg a kereskedelmi miniszter beszédét követő éljenzés alatt csákóját jobbjába szorítva, tősgyökeres magyarossággal szólalt meg…Megnehezítette Budapest polgárságának a sziget megközelítését az, hogy csak vízi út állott rendelkezésre és azok, a kik egész napon át a városban végzik fáradságos munkájukat és azután keresnek egy helyet, ahol jó levegőben üdülhetnek, csak nehezen, nagy időveszteséggel és kevés kényelemmel férhettek hozzá. Ezen most segítettünk!...A főhercegi család tagjai nyolc óra után távoztak el a közönség zajos köszöntései közt. Az új hídon pedig szakadatlan sorokban özönlött a főváros népe a szigetre.

 

 

1900. 43. 709. Blaháné jubileuma. Blaha Lujza ezelőtt egy negyedszázaddal lépett fel az akkor még új Népszínházban először…A népszínművet ő tette igazán kedveltté,..Hogy mely szerepekben legkitűnőbb ez a művésznő: ki tudná eldönteni? Legegyszerűbb azt mondani: hogy valamennyiben. Hiszen az operettekben is mindig kész, biztos és nagy sikert jelentett az ő föllépte. Vénája, tehetsége könnyen idomúi és teremt, vidámsága magával ragad, érzése pedig a drámai indulatokat kelti föl. Alakítása, színezése való, igaz, s ebbeli képessége legapróbb részletekig híven jellemez. S mennyi színe, hangja van ezekhez…

 

 

BLAHÁNÉ. Kurzweil fényképe után

 

A művésznő ünneplésén a főváros sok ezernyi színházi közönsége mind jelen óhajtott lenni, de csak kicsi része volt, mely bejuthatott. Az ünnep a színpadon kezdődött, ahova virágot, koszorút egész délután szállítottak. Blaha Lujza lakására és a színházhoz pedig egymás után érkeztek az üdvözlő táviratok és levelek. Este a Népszínház személyzete a színpadon gyülekezett. Ott volt a főváros Népszínházi bizottsága is, hogy üdvözölje a művésznőt. Sok ajándékot is nyújtottak át…Blaha Lujza összeszedte a koszorúkat, a virágbokrétákat s kivitte a temetőbe Szigligeti, Tóth Ede, Csepreghy Ferencz sírjára. Délután kiment Újpestre, melynek temetőjében egykori színpadi játszótársa, Tamássy József nyugszik. Annak sírját is megkoszorúzta.

 

Blaha Lujza (született Reindl Ludovika, Rimaszombat, 1850. szeptember 8. – Budapest, Erzsébetváros, 1926. január 18.) magyar színésznő, „a nemzet csalogánya”. wiki.

 

 

1900. 50.  834.  Irodalmi ünnepek Győrött. Győr városa lelkesen kivette részét a Vörösmarty születésének századik évfordulóján országosan tartott ünneplésekből. A városi színházban díszelőadást tartottak, melynek alkalmából a közönség zsúfolásig megtöltötte a nézőteret. Aztán az iskolák kerültek sorra, név szerint a bencések főgimnáziuma, a főreáliskola és a felső kereskedelmi iskola, melyek szinte egymást múlták felül a nagy költő dicsőítésében. Legnagyobb szabásúvá nőtte ki magát a főgimnázium ünneplése, mely hármassá lett amiatt, hogy két nagy nevű egykori tanárának: Czuczor Gergelynek és Jedlik Ányosnak, a híres természettudósnak, ugyancsak születési százéves fordulójuk összeesett a Vörösmartyéval…

 

 

1900. 51. 856.  Csillagözön, képcsoportozattal a budapesti színházak 39  művésznője  arcképéből összeállítva. Csillagokból font koszorút mutat be mostani képünk, melyet Strelisky művész-keze állított össze a budapesti színpadok díváiból, sztárjaiból. A művészetnek legkülönbözőbb elemei és fokozatai, a magyar női szépségnek legválogatottabb árnyalatai vannak itt együtt.

MÁRKUS EMÍLIA /1. jelű/ a Nemzeti Színház tagja. Az ő nevét keresi leginkább a színlapon a színházba járó közönség. Ő Rómeónak a Júliája. és Troilusnak a Cressidája és ő a Nóra, Francillon, Simrose marquisnő, és ki tudná elősorolni, hány más művészi alaknak a megteremtője…

KÜRY KLÁRA /9/ — van-e,ki e nevet nem ismeri? A külföld összes operett-színpadai irigylik érte a Népszínházát, a melynek ő igazi csillaga, Üdvöskéje. A legkiválóbb szubrett-szerepeknek legkedveltebb ábrázolója, s hogy drámai erő is lakozik benne, megmutatta a «Búbos pacsirtá»-ban.

 

 

 

BUDAPESTI SZÍNHÁZAK MŰVÉSZNŐI /a személyek azonosítása a szövegben/

 

BLAHA SÁRI /10/ a Blaháné leánya, törekvő fiatal erő, rokonszenves énekesnő, ki édesanyja szárnyai alól átröppent a Kerepesi-útról a Magyar Színházba, ahol mindjárt megtették New-York Szépének, s be is vált…BLAHÁNÉ /11/ — a nemzet csalogánya és — büszkesége….VÍZVÁRI MARISKA /23/, (Tapolcai Dezsőné) tehetséges, kedvelt, ügyes fiatal színésznő

JÁSZAI MARI /25/ . Ne dicsérjük, csak emeljünk előtte kalapot. Rövid idő óta a Vígszínház legfőbb dísze, de nemsokára újra a Nemzet Színház tagja lesz — még pedig örökös tagja.

 

 

 

1901. 6. 86. VIKTÓRIA KIRÁLYNŐ ÉS A MAGYAR EMIGRÁCIÓ. A világosi fegyverletétel és Komárom feladása után sok száz, különféle rangú magyar honvédtiszt, állami tisztviselő és képviselő a vérpad s a börtön elől külföldre menekült. Klapka tábornok a komáromi helyőrség tisztjeivel eleinte Hamburgban tartózkodott, honnan azonban a bécsi, berlini és szentpétervári kabinetek által gyakorolt nyomás folytán nem sokára kiutasították.

A francia köztársaság akkori elnöke, Napóleon Lajos herceg, még azt sem engedte meg, hogy a magyar emigráció néhány tagja Franciaországon keresztül utazhasson Angliába…A magyar emigráció ügyében Bécsből és Berlinből Viktória királynőre személyes befolyást is próbáltak gyakorolni, a nemes lelkű királynő ragaszkodott a menhelyadás szent jogához. Palmerston lemondása után az angol ó-konzervatív párt hajlandónak mutatkozott a magyar emigráció kérdését újból tárgyalás alá venni. Ezért Viktória királynő a magyar nemzet háláját örökre kiérdemelte.

 

 

1901. 7. 103. VIKTÓRIA KIRÁLYNŐ TEMETÉSE. Nagy dízszel és megilletődéssel adta meg a végső tisztességet elhunyt királynőjének az angol nemzet. Február elsején indultak el a koporsóval Osborne-ból VII. Eduárd király, a királyi család tagjai s a királynő körül személyes szolgálatot tett hivatalnokok, s a cselédség jelenlétében. A koporsót ágyútalpra tették, beborították fehér takaróval, melynek négy sarkára a királyi címer volt hímezve. A takaróra a királyi lobogót tették s erre az uralkodói jelvényeket, a koronát, a két ország almáját s a jogart. VII. Edvárd király és II. Vilmos német császár mellett haladtak a királyi család tagjai… A fővárosban, a Viktória-pályaudvartól a Paddington pályaudvarig 5 kilométer hosszú úton, óriási néptömeg várta a halottas menetet. Nem volt a gyalogjárókon, az erkélyeken, ablakokban, háztetőkön egy tenyérnyi hely, melyet be ne lepett volna a gyászoló nép. A házak mindenütt vörös és violaszín drapériával voltak díszítve, mert a bíbor és a fehér mellett ez a két szín Angliában a királyi gyász színe.

A gyászkíséret is roppant nagy volt: legelői zenekarok haladtak, aztán katonai csapatok, az angol hadsereg összes fegyvernemeiből. A katonák mögött Roberts tábornagy ment a vezérkarral, teljes díszben. Ezután következett a koporsó a nyolc lótól vont ágyútalpon. A koporsót VII. Edvárd király követte a német császárral, a királyi család tagjaival, s a külföldi udvarok küldötteivel, kik között ott volt Ferencz Ferdinánd trónörökös, Karlos portugál király és György görög király…A Paddington pályaudvaron ismét vasútra tették a koporsót, hogy Windsorba vigyék, ahol a Szent György-kápolnában beszentelték. A canterbury-i érsek tartotta a gyászistentiszteletet az oxfordi, és a manchesteri érsekek segédletével. Február 4-én, hétfőn vitték a megboldogult királynőt végső nyugvóhelyére, a frogmore-i* királyi sírboltba.

 

*It is the location of Frogmore House, a Royal retreat. It is also the site of three burial places of the British Royal Family: the Royal Mausoleum containing the tombs of Queen Victoria and Prince Albert.

 

 

1901.  12.  183. Az orosz szent zsinat titkaiból. Világszerte meglepetéssel fogadták azt a hírt, hogy a nagy orosz bölcselőt, Tolsztoj Leót, a szentpétervári szinódus az egyház tagjai sorából kiátkozta, tanait és iratait az államra veszélyeseknek, az ortodox egyház tanításaival és alapelveivel ellenkezőknek jelentette ki. Tolsztoj reformátori működéséről állam- és társadalombölcseleti elméletének különc sajátosságairól fölösleges ezúttal bővebben emlékeznünk, ismeri azokat ma a világ minden művelt olvasója, áthatoltak azok minden nemzet irodalmába…Nagy Péter az orosz államegyháznak világi feje, valóságos pápája, kalifája. Már a megalapítás után néhány nappal, február 14-én megváltoztatta e tanács a nevét «szent zsinatra» Hivatalosan is kinyilvánították, hogy a cár az orosz egyház főpapja. Ugyanezt ismételte II. Katalin, 1774 január 8-án… Nagy Péter nem elégedett meg a szent zsinat megalakításával; ennek eszközéül a spanyol inkvizíció egész rendszerét is feltámasztotta egy fő-inkvizítor (protoinkvizitor: ili glavnij fiskoe) vezetése alatt s a szent zsinatnak engedte át a szektáktól követelt kétszeres adó egész összegét….

V. S.

 

 1901. 16. 258. Híres írók szokásai…Zola Emil nagyon rendesen él, s módszeresen dolgozik. Lassan ír, de mindig elkészíti egy napra kitűzött feladatát: négy lapot. Ezt annyira pontosan megtartja, hogy ha a negyedik lap végére ér, akár mondat közepén is abbahagyja a munkát. Másnap aztán oly frissen él még emlékezetében a tárgy, hogy el se kell olvasnia, amit előtte való nap írt. Mielőtt új munkába fog Zola, hónapokig olvas, tanulmányoz…Balzac lázasan, a munkában megittasultan dolgozott. Képes volt napjában húsz óra hosszat írni. Az álmot sok erős kávéval űzte el. Volt rá eset, hogy két hónapig dolgozott így egyfolytában. Akkor aztán egyszerre kiment az utcára, kezet szorított ismerőseivel, megkérdezte tőlük az új híreket, mintha hosszú utazásról tért volna vissza. Rövid időre rá megint eltűnt dolgozó szobájában s dolgozott tovább…Beethoven, mikor komponált, közben gyakran hideg vizet öntözött a kezére. Volt idő, a mikor csak a ház éjszaki részében tudott dolgozni, máskor meg csak a déliben…

Schillerről ismeretes, hogy munka közben rothadt almát tartott asztalán egy nyitott szekrénykében, mert szerette a szagát. Goethe sokat korholta ezért, mert ő meg utálta a rothadt almát, s ilyenkor Schiller bezárta a kis szekrényt, de ha Goethe eltávozott, megint kinyitotta. Haydn-nek, a nagy zeneköltőnek volt egy gyűrűje, melyet Nagy Frigyes porosz királytól kapott. Ezt a gyűrűt annyira szerette, hogy nem tudott nélküle komponálni.

Kávéval igen sok író izgatta munkára agyvelejét. Sokan azonban a szeszes italokat se vetették meg. így Byron, de még inkább Edgár Poe, a híres amerikai költő, a «Holló» szerzője, aki valósággal iszákos volt…Dickens nem szokta letisztázni kéziratait, hanem úgy küldte a nyomdába, tele törlésekkel és javításokkal. Walter Scott idősebb korában betegsége miatt nem tudott írni, hanem diktált, még pedig oly gyorsan, hogy íródiákja alig tudta követni. Mikor a „Lammermoori menyasszony” című darabját írta, azaz diktálta Walter Scott, annyira szenvedett, hogy olykor-olykor nem bírta vissza fojtani a felkiáltást. Mikor kérték, hogy hagyja abba a munkát, amíg jobban nem lesz, ezt felelte:

Nem. Csak vigyázzatok, hogy az ajtó jól be legyen csukva. Hogy én félben hagyjam a munkát, az csak akkor lehet, ha meghalok,

Thackeray kézirata nagyon szép volt mindig, alig volt benne törlés. Írása szabályos, tiszta volt, minden szót külön kiírt. Éjjel sohasem dolgozott, mindig csak reggel. George Sand csakis vonalazott papirosra szeretett írni.

Ibsen rendkívül pontos szokásaiban és soha sem siet. Némelyik darabján két évig dolgozott, addig javítgatta, változtatta, amíg egy szó sem maradt az eredeti szövegből. Íróasztalán mindenféle apró alakok vannak egy deszkán elhelyezve, medvék, ördögök, macskák, többnyire fából. Maga mondja, hogy ezek nélkül nem is tudna írni. De hogy miért szereti őket annyira, az ő titka. Ibsen honfitársa, Björnsterne Björnson mindennap déli két óráig dolgozik, az ebédje idejéig. Kézirata majdnem olvashatatlan, de a felesége le szokta tisztázni, sokszor kétszer is.

 

           

1901. 23. 373. Szűry Dénes: Gárdonyi Géza  Bor-a. Könyve címlapján «falusi történet»-nek nevezi Gárdonyi. . Joggal teheti. A színdarab kifejezés magában rejti a színlegesség fogalmát is. Az ő művében nincsen semmi színleges; az a való életből merített tiszta igazság. Tehát történet. Minden érző szívet magával ragadó történet. Színpadi hatás csattanós eszközeinek abban nincs nyoma; de még annak sincs, hogy célzatosan kellett volna kerülnie azokat. Poétalelkének mintegy életszükségéül jelentkezett, hogy az igazsággal megegyező egyszerű keretben érvényesüljön az igazság. Hogy érvényesült is, az már az ő kiváló tehetségének az érdeme. Micsoda gyönyörűség, követni ezt…

A Matyi gyerek hazakerülésének örömére egy hordó bort hozott magával Mihály bácsi s azt a Baracsék udvarának árnyas fája alatt nyomban csapra is ütik….A szájába rágja Göre Gábor bíró uram az őt követő kíváncsiaknak, azzal a nyomatékos hozzáadással, hogy «a ki pedig szemére hányna néki valamit, ő vele gyűlik meg a baja». A lovagias ügy szabály szerint való «megpöcsé-tüléseűl» pedig kezet ad a legénynek, aki verekedés miatt börtönből szabadult.

Göre Gábornak igaza van. Lényegében semmi különbség a modern párbaj s a Matyi gyerek esete között. Amott is megtörténik, hogy nyilvános dulakodás okából állnak ki segédek által rendezett újabb verekedésre a felek s a rendezők bizonyítják, hogy a becsületnek «elég van téve» s megpecsételi azt egy pár napi fogház. A Matyi gyereknél abban van némi különbség, hogy csak egy verekedéssel intézi el a dolgát. Göre Gábor a bíró és Durbints sógor az esküdt becsületes békítő szellemben jár el az összekülönbözött házastársak között. Az elsőt Újházi adja, tőről metszett alakításban, a másikat Vízvári, aki művészileg old meg a Nemzeti Színház szempontjából nehéz feladatot. Durbints sógor szereti szopogatni a kulacsot…Lelki finomságok jellemzik ezt a paraszt darabot. Bátran fölvehető az ifjúságnak szánt délutáni előadások rendjébe; s minden gondos anyának serdűlt lányára nézve okulás lesz. Becsületesség, egyenesség szól ki belőle s nem boldogul a gonosz mesterkedés. Aztán meg minden idegen hatástól mentesen, egészen a mi talajunkból került ki az életnek ez a szép darabja.

 

 

1901. 24. 385. Különféle címzésekről. A címzés az újabb kor találmánya: az ó-korban a legutolsó rabszolga is; egyszerűen a nevén szólította hatalmas urát, míg ma mindenkinek a nevéhez hozzáteszünk egy-egy címet, vagy legalább az «úr» jelzőt. Ez a szokás kétségkívül az udvarokból terjedt szét a társadalom minden rétegeibe…A legtöbb országban a nép egyszerű fia épp oly gondosan ragaszkodik beszédében a szokás szentesítette címzésekhez, mint az előkelők. A tisztességtudó magyar paraszt a világért sem hagyná el beszédéből a kend, kegyelmed, stb. megszólítást, ha magához hasonlóval beszél…

Mikor Dickens 1840-ben az Egyesült Államokban járt, egész New-Yorkban egyetlenegy kocsit látott, melynek bakján libériás kocsis ült. Ma már a bérkocsisok is libériát hordanak, nem különben a vasutak, villamos és lóvasutak alkalmazottai. Akkor alig lehetett egyenruhát látni a városban, ma már egész serege látható a legkülönbözőbb egyenruháknak. Ez annak a jele, hogy a demokráciáról való felfogás megváltozott s ma már nem tekintik megbélyegzőnek s a demokráciával ellenkezőnek, hogy valaki embertársának szolgál….Az angol lelkiismeretesen vigyáz, hogy helyesen mondja a vele beszélőnek a címet, s rangját, míg az amerikai igen gyakran eltéved az európai arisztokratikus címzések szövevényében. A legelőkelőbb amerikai társaság azután mindenben utánozza az angol főúri társaság szokásait s nagy tiszteletben tart minden nemesi címet, rangot. Ezért van, hogy pénzzavarokba került európai nagy nevet viselő főúr, különösen, ha történelmi angol név viselője, könnyen kap gazdag feleséget az amerikai milliomosok leányai közül, akik büszkék rá, ha grófi vagy hercegi korona ékesíti fejüket

 

1901.  24. 386.  Utazás ma és régen. Rövid idő alatt Budapesten is meg fog nyílni az első automobil-kiállítás. Párhuzamba állítjuk a forgalmi eszközök mai tökélyét azzal az idővel, amidőn a katolikus királyt jó Paris városának mérhetetlen sarán négyes ökörfogatnak kellett keresztül segíteni…Július Capitolinus hitelt érdemlően hagyta ránk, hogy 258-ban egy hírnök, akit Aquilejá-ból küldtek Rómába, hogy hírül adja Maximin császár és fia meggyilkoltatását a lázadó katonák által, oly gyorsasággal tette meg az utat váltott lovakon, hogy már negyedik nap megérkezett. Egyenesen a színházba rohant, ahol éppen előadás volt. A távolság Aquilejától Rómáig Bolognán át körülbelül 770 kilométert tett ki, egy napra tehát 192 kilométer esett…

A XVIII. század közepe táján a delizsánszok nyáron öt, télen pedig hat nap alatt röpítették az utast Lyonba. Végre a forradalom jelentékenyen kiterjesztette a személyforgalom módját, a midőn 1793. augusztus 30-án új postakocsikat léptetett életbe, melyeknek gyorsaságát óránként 9 kilométerre fokozta…

A mai automobil volt az első típusa Stephenson korszakalkotó találmányának, a vasútnak. Ámde a múlt század elején készült gőzautomobilok még alig hasonlítanak a ma használtakhoz. Csekély működő képességük szükségessé tette, hogy minden lehető alkalommal vizet vegyenek fel kazánjaikba. Minden tó és minden pocsolya alkalmasnak kínálkozott erre, de mivel szivattyú nem volt kéznél, iszap és piszok is bőven jutott a vízzel együtt a kazánba, ami aztán rövid idő alatt az egész gépezetet tönkre tette. A vasút szorította ki végképp a gőz-kocsikat helyükből, gondolhatunk a mai luxus-vonatokra. Nyitott, födetlen kupék voltak még csak az akkori vasutakon, régi postakocsik kerekeiből összetákolva, s a személyszállító vonatok primitív berendezése alig vetekedhetett még az akkor divatozó postakocsikéval. És ma? Ma nem elég többé a vasúti közlekedés hihetetlen tökélye sem, egy modern verseny-automobil nemcsak diadalmasan versenyez vele, de minden valószínűség szerint nincs messze az idő, a mikor túl is haladja. V.

 

 

 

1901. 30. 479. AZ ESKÜTÉRI HÍD. Az épülő hídnak a Duna medre felett egyetlen egy -— 290 méter nagyságú — nyílása van, a melyhez, a híd mindkét végén, a rakpartok felett még 42 méter nyílású áthidalások csatlakoznak. Ily nagy egy nyílású híd eddig még sehol sem épült, s a többnyílású hidak közül is csak az amerikai East-River hidak és az angol Forth-híd az, amelyeknek egyes nyílásai az eskütéri híd nyilasánál nagyobbak. Ezt a nagy medernyílást láncszerkezet hidalja át. A lánctagok hasonlók azokhoz, amelyek a régi Lánchídon is láthatók, de jóval nagyobb méretűek …A láncok nem a hídpálya felett, hanem azon kívül lesznek úgy, hegy az egész híd a két lánctartó között lesz kocsiútjával és gyalogútjával együtt. A hídtervezők ezt abból az okból csinálták így, hogy a hídpálya minél szélesebb legyen.

Egy-egy hídfő alapterülete ezer négyzetméter, mindegyiknek építéséhez mintegy 14 ezer köbméter kő kellett. Azért volt szükség ilyen roppant kőtömegre, mert a hídfők falai tartják a hídnak összes súlyát. Nem csak a híd állandó súlyát, de a később reá nehezedő egyéb súlyt is.

 

 

 

AZ ESKÜTÉRI HÍD ÉPÍTÉSE. A HÍD A GELLÉRTHEGYRŐL NÉZVE. Az államvasutak gépgyárának 1901. június végén készített fényképe.

 

Az új hídon éppen úgy, mint a többieken, egy kocsiút és két gyalogjáró lesz. A gyalogjárót nem fogja korlát elválasztani a kocsi-úttól, mert a láncok nem közbül, hanem a híd külső részén lesznek…A híd kocsiútja akként lesz berendezve, hogy azon alsó áramvezetőkkel bíró villamos vasút is átvezethető legyen. A hídnak mind a két végén két-két vámszedőház épül, amelyeknek eleje a láncok befogadására alkalmas módon van kiképezve…

A láncok szerelése úgy történik, hogy a vaspillérek körül 43 méter magasságban levő platóra villamos gépek segélyével húzzák fel az egyes láncszemeket, melyeket fatalpakra erősítve csúsztatnak helyükre. Daruk segélyével fölemelik, helyükre beillesztik s azután erős acélcsapokkal kapcsolják össze egymással.…

A híd építéséhez kizárólag hazai anyagot használtak a nálunk alkalmas minőségben és mennyiségben nem található gránitkő kivételével, a melyet részben Ferencz Ferdinánd főherceg trónörökös bányáiból, részben pedig a pilseni, s egyéb külföldi bányákból szereztek be. A híd vasszerkezetének gyártását és helyszíni szerelését, valamint az ehhez szükséges és a saját terve szerint való összes szerelőállványok és vasszerkezetű szerelőtartók előállítását nagyszabású berendezéseivel a magyar királyi államvasutak gépgyára végzi….

 

 

 

1901. 34. 550. A KASSAI ORSZÁGOS DALÜNNEP. A dal egyesületek idei országos versenye aug. 16—18-ikán a felvidék régi kuruc fővárosában Kassán ment végbe. Ott gyűlt össze messze környék és az ország legtávolibb részeiből is a sok énekes. Lelkes, szép és nemzeti szellemű ünnep volt…Augusztus -15-én volt a daloskörök érkezése Kassára, hol Münster polgármester üdvözölte a vendégeket. A közoktatásügyi minisztérium részéről Neményi Imre kir. tanácsos jelent meg. Augusztus 16-ikán kezdődött a színházban a verseny. Ezt megelőzte az országos dalárszövetség közgyűlése a városházán, hová küldöttség hívta meg az ünnepély díszelnökeit, Bubics Zsigmond kassai püspököt*, Péchy Zsigmond főispánt és Neményi kir. tanácsost, a kultuszminisztérium képviselőjét…

Bubics püspök nyomatékosan hangoztatta a magyar dal hazaszeretetre buzdító hatását… Felolvasták a miniszterelnöknek, a kormány tagjainak és az országos nemzeti szövetségnek az ünnep rendezőihez intézett levelét….A hét órakor tartott díszgyűlésen kiosztották a díjakat. Az első csoportban az első díjat, a nagy aranyérmet, a budapesti Ganz-gyári dalegyesület, a második díjat, Kassa város díját, Rákóczi lovas szobrát, a miskolci dalegyesület nyerte. A második csoportban az első díjat, Bubics püspök ezüstkoszorúját, a kecskeméti polgári dalegyesület, a második díjat, Péchy díszelnök ezüstkoszorúját, a tordai dalegyesület kapta. A harmadik csoportban az első díjat, a kassai hölgyek által adott emléket, a budapesti Ébredés egyesület nyerte…

 

*Bubics Zsigmond (Ozora, 1821. március 11. – Baden, 1907. május 21.) kassai püspök, művészettörténész, történész. A Magyar Tudományos Akadémia tagja (l. 1893; t. 1900).

 

*

1901. 45. 727. Nagy emberek élettársai….Walter Scott egy esős vasárnap esernyőjét ajánlta fel egy ifjú hölgynek. Ez a templomból jött. Az esernyőt elfogadta s a költő szíve egyszerre lángra is gyúlt a szép hölgy iránt, ki nem volt más, mint Sir John Delckas leánya, Margit. Hat évig udvarolt neki, de a leány egy bankárhoz ment nőül, ki később Scott Walter önzetlen és áldozatkész barátjának bizonyult, anyagi zavarai idejében. Ez a csalódás volt az oka, hogy a regényíró nemsokára rá Charpentist kisasszonyt, egy francia royalista leányát vélte nőül, kinek atyja a forradalom alatt halt meg….

Daudet Alfonznak jobb keze volt a felesége. Pedig a nagy regényíró kezdetben elhatározta, hogy agglegény marad, annyira félt egy szerencsétlen házasságtól. De mikor bemutatták Julie Allordnak, aki maga is tehetséggel forgatta a tollat, s választékos ízlésű kritikus volt, minden aggodalma eloszlott. A frigy valóban szerencsésnek is bizonyult.…

Haydn egy fodrász leányát vette nőül, akinek szerencsétlen ingerlékeny természete, harapós nyelve s vad és féktelen modora volt. Nem is éltek sokáig együtt, szét kellett válniuk. Weber sem mondhatott sokkal több jót feleségéről. A szép énekesnő Gretchen, kivel Stuttgartban ismerkedett meg, nem valami jótékony befolyással volt rá. Mindenféle extravaganciákba sodorta férjét abban a törekvésében, hogy a nagyurat játssza.

Händel meg sem házasodott soha, Schubert regényes szenvedélyét pedig meg sem értette ideálja, a rendkívül szép és lelkes Karolin grófnő. Az édes szavú zeneköltő külsője különben nem volt szép. Kemény, idomtalan vonások, vastag orr, előreálló száj, félszeg alak. Csak a mély és tüzes szemek enyhítették megjelenése ellenszenvességét. A büszke családhoz tartozó, tapasztalatlan leány nem is sejtette, hogy mily érzelmeket keltett a lángelméjű ifjúban. Csak akkor tudta meg, mikor egyszer-kétszer azt a kérdést intézte hozzá: Mi oka annak, hogy még semmit sem ajánlott neki? «Mert minden az öné», felelte Schubert…

Beethoven, bármily rajongó ömlengéssel szokott is emlékezni grófnőjéről, Guicciardi Giuliettáról, akit halhatatlan imádottjának, angyalának, mindenének, életének nevez. Neki ajánlotta «Adelaide» című világhírű románcát is, a szenvedélyek e dalba öntött sóvárgását. A bájos grófnő azonban többre becsülte a fényt, rangot és jóllétet, mint egy nagy géniusz oldalán neve halhatatlanságát. Máshoz ment nőül s úgy látszott, Beethoven sem vette komolyabban a dolgot.

A családi élet puha fészkének enyhet adó melegét talán az egyetlen Mozart élvezte háborítatlanul. Huszonöt éves volt, mikor megkérte a szép énekesnő, Weber Alojzia kezét. Pedig a fiatal hölgy nem sok csábítót találhatott a sápadt, nyurga, hosszú orrú, nagy szemű és kicsiny fejű ifjúban. Nem úgy húga, Constance, ki titokban epedett Mozartért, s kitartó szerelmével képes volt a zeneköltő szívét is meghódítani. Ám a család kifogásolta a választást, az alatt az ürügy alatt, hogy Mozart híre még nem elég nagy…Fény és ború így változik emberi életünk viszontagságos sorsában. V.

 

 

1901. 52. 848. Ó-esztendő …A legfásultabb kedélyt is megrázza annak a gondolata, hogy az esztendő meghalt. Úgy, mint számtalan elődje már, s vele együtt meghalt, semmivé enyészett életünk egy része is, és bizony nem kis része, mert hiszen az élet oly rövid…Szomorú, komor hangulatú napnak kellene lennie az ó-esztendőnek, hiszen az év halálát, elmúlását jelenti. De nem így van.

Inkább felvidulnak ilyenkor a szívek, mert hiszen az ó-év halála egyszersmind az újnak születése, Annak az újnak, melytől emberi természetünknél fogva mindig jobbat remélünk. Tán ezért is nem szoktak ó-esztendőben nyugovóra menni az emberek, hanem megvárják ébren az új-év születését. Oly édes arról megbizonyosodni, hogy az elmúlt helyett csakugyan itt van, megérkezik az új!

S mivel ennek az újnak a megszületése csakugyan bizonyos: a várása is örömmel, jóleső érzéssel tölti el a szíveket. Talán soha sincsenek olyan kedélyes társaságok együtt, mint ilyenkor, midőn várják az új-évet.

A fővárosban, hol aránylag nem valami fejlődött a társas élet, hol a megfeszített munka még este is fogva tartja a lakosság jó részét, vagy pihenni szólítja fáradalmait. Társaságok gyűlnek össze mindenfelé s gondtalan vidámsággal, mulatozva, ólomöntéssel s mindenféle játékkal szórakozva várják az újévet.

Mikor aztán tizenkettőhöz ér az óra, s odébb ugrik a mutató még egy perccel, felharsan a vidám, örvendező kiáltás Boldog újévet!

Az Alföldön talán soha sem zúg a harang olyan szomorúan, mint az estén. Hanem azután itt is felébred a vígság, s nagy örömmel éneklik a gyerekek utca-hosszat még sötétlő hajnalon az ősrégi dalt:

 

Újesztendő,

Vígságszerző,

Most kezd újulni.

Újulással víg örömöt

Kezd már hirdetni.

 

 

1902.  3. 35. A véletlen játékai. Nem hiába mondta Voltaire, hogy „a véletlen ö szent felsége határoz el mindent". Az előre nem sejthető eseményeknek tényleg rendkívüli szerepük van az életben. S ha meggondoljuk, hogy egyetlen egy esemény megváltoztathatja az összes következő korok arculatát. eléggé bizonyítja, mily óriási hatalom a véletlen. Ezért mondta Pascal, a francia filozófus: „Ha Kleopátra orra rövidebb lett volna, a világ egész másképpen fejlődött volna…”A véletlen egyesek születési és halálozási napjait is gyakran összehozza. Velasquez és Van Dyck, a két világhírű festő például egyazon évben 1599-ben születtek. Említik, hogy Shakespeare és Cervantes egy napon, 1616. április 23-án haltak meg. Tényleg egy évben s igen kis időközben haltak meg, de mégsem egyazon napon. Shakespeare egy keddi napon, Cervantes az ezt megelőző szombaton halt meg, mivel akkor azonban Angliában a Gergely-féle naptár még nem volt érvényes, ez a két különböző nap ugyanegy számmal, április 23-mal jegyeztetett. Dickensnek, az angol regényírónak életében is igen nagy szerepe volt a véletlennek. Élete végén észrevette, hogy minden nevezetesebb művét egy pénteki napon kezdte meg. Ugyancsak neki volt óriási szerencséje a ma oly népszerű «tippeléssel»: 1857-ben egy lóversenyen, bár mit sem értett a lovakhoz, egész vaktában fölírt jelöltjei mind győztek.

A véletlennek a találmányok történetében is nagy szerepe van. Pl. a nehézkedés törvényének fölfedezése is egy véletlennek köszönhető. Tudvalevő, hogy milyennek: Newton egy almát látott a fájáról leesni s ez a jelenség ébresztette benne azt a gondolatot, hogy a föld vonzása az, ami az almát lefelé esni kényszerítette. Igaz, hogy töméntelenszer megtörtént már, hogy egy alma leesett a fájáról. Csakhogy nem volt mindig jelen egy Newton, aki ebből a mindennapi eseményből a nehézkedés nagy világtörvényét ki tudta volna olvasni. Ez a találkozás, a lehulló alma s a szemlélődő gondolkodó találkozása tehát szintén a véletlen műve. Ugyanígy szerepelt a véletlen sok más találmány megszületéseiül. Az ékírás olvasásának kulcsa, a gőzgépek és a távíró szerkesztése, új földrészek föltalálása, továbbá a puskapor, a könyvnyomtatás, a villamosság, mind a véletlennek köszönhetik fölfedezésüket. Sőt a művészek munkájába is beleszólt olykor a véletlen.

 

 

 

1902. 14. 216. A klub-élet Angliában. Ha egy londoni úr dicsekedni akar, azt mondja: «nekem saját otthonom van», I have my own home! Ebből az értetődik, hogy a londoni lakosság legnagyobb része hónapos szobákban lakik, szállóban.  Akinek már saját bútorai, saját «otthona» van, az már bizonyos jólétnek a jele. És ebben a nagy világvárosban, hol mindenki idegen egymáshoz, s bizalmatlan tartózkodás uralkodik az érintkezésben, mondható, a lakásáról ítélik meg egymást az emberek. Ki hol laki, melyik kerületben? A szerint esik elbírálás alá s a szerint becsülik fel vagyoni állapotát, sőt még a jellemét is…

A  bizalmatlanság,  zárkózottság, amely jellemvonása az angolnak, ősidőkben is ugyanaz volt, mint ma. Ennek ellensúlyozására, helyesebben: az egymáshoz idegenek összetársítására alakult meg az a Society of Christians (Keresztyének szövetsége) a század elején, mely a mai klub ősatyjának mondható…Egy kimutatás szerint Londonban 15 ezernél több a klubok száma, nem sorozva ezekhez a kisebb társaságokat, a melyeknek állandó helyiségeik nincsenek s pusztán «meetingeket» (gyűléseket) tartanak alkalomról-alkalomra.

Hogy mit ért az angol klub alatt, az egy szóval ki sem fejezhető. A nálunk divatos «klubok» csak korcsalakjai ennek az intézménynek. Az angol klub, erkölcsi értelemben, oly szövetsége bizonyos egymáshoz illő embereknek, amely tagjait céljaik elérésében támogatja, jótállva azok jelleméért. S ez a legmesszebb menő intézkedésekben megnyilvánul. Egy nagy londoni klub tagja például cégjének oltalma alatt támogatásra talál a világ minden pontján, ahol angol társaság él, légyen bár a mérföldek ezreivel távol az anyaországtól….

Néhány példa: a Színházba járók klubja, Öreg emberek klubja, Kővér emberek klubja, vagy Szeszt nem ivók, amelyek mind igen jó hírű névvel bírnak. Léteznek olyan társulatok, a melyek különböző állapotokban levő embereket igyekeznek egyesíteni, mint: özvegyek vagy legényemberek klubja, amelyek mindegyikének más és más a célja, oly szórakozásokat nyújtva tagjainak, amelyek azok ízlésével állnak összhangban…Az igen elegáns londoni klubnak például az egyik pontja alapszabályaiban, hogy tagjaiért hitelek igénybevételekor jótáll: váltót zsirál, pénzügyi műveleteket végez. Aki a tagok közül ezzel visszaél, azt természetesen kizárják, s e kizáratás bélyege igen messze ható folt; megbecstelenítőbb a börtönnél is. Viszont az is természetes, hogy a tagfelvételt nagyszabású ceremóniák előzik meg. Továbbá: minden elegáns klubnak saját kincstára, hogy úgy mondjuk: bankja is van, a mely a tagok pénzét kezeli és bankókat bocsát ki, amelyek némelyike valósággal közkézen forog a kereskedelemben is. …Ellentétben a mi klubjainkkal, az angol egyletekben igen ritka a kártyajáték. Itt-ott van ugyan, azonban nem a játék a cél, amely az egyleti tagokat összehozza.

Virter Ferenc

 

 

1902. 28. 450. A női szépség titkaiból. Természetes dolog, hogy a nő tetszeni vágyik, szép akar lenni, hiszen ez adja neki a leghatalmasabb fegyvert az életben való érvényesülésre. Hogy azonban a cél elérésére mi mindenféle módot és eszközt ki nem talált a leleményesség minden formáját szolgálatába fogadó női hiúság, s micsoda munkába, sokszor önkínzásba kerül egyik-másik nőnek hervadozó bájai épségben tartása, azt el se hinné az ember. Régi babona, mely Báthori Erzsébet történetében is nagy szerepet játszik, hogy a vérben fürdés javára válik a bőr finom fehérségének. Hasonló hatást tulajdonítanak a tejnek és az olajnak is. A régi korinthusi nők naponkint két óráig ültek illatszerekkel kevert olajfürdőben. Poppea császárné, a kegyetlen Nero felesége, kétszer naponkint szamártejben fürdött. Több száz szamárkancát tartott istállóiban erre a célra, melyeket utazásaira is maga után hajtatott. A francia direktórium híres asszonya, Mme Tallien, málna és eper levéből készült fürdővel próbálta lággyá, finommá tenni bőrét…A mai tudomány mindezeket a fürdőket haszontalanságnak, egyiket-másikat egyenesen károsnak minősíti…Franciaországban használtak éjjeli álarcot a nők, sőt férfiak is a XVII. századig. Maga III. Henrik király is finomlisztből és tojásfehérjéből készült álarcot viselt éjjel az arcán. Manapság a párisi hölgyek közül nem egy nagy nyers marhahúsdarabokat kötöz az arczára esténként…

Még kényesebb a villamos kezelés. Egyenáramot vagy váltakozó áramot bocsátanak az illető izom minden végződésére. Egyszerre öt-hat elektród dolgozik a redősödő arcon. Az áram nem lehet erős, s ezért a műtétet számtalanszor kell ismételni, hogy hatása legyen. Jókora mennyiségű türelmet kell hiúsága szolgálatába hajtani az illető hölgynek, hogy ezt kibírja…Mindez azonban csak a természet adományának épségben tartására szolgál, van még ennél nehezebb is : mikor a természet-adta hibákon kell segíteni. Mikor a bájos női ajkat beárnyalni kezdő bajuszt kell szálanként, nem törődve fájdalommal, gyökerestől kitépni, vagy mikor az arcról szemölcsöt kell égetéssel, maró szerekkel eltávolítani, az már nagyobb szenvedéssel jár….Ezekkel az eljárásokkal mindig elvettek valamit, de vannak divatok, amelyek hozzáadnak valamit a testhez. A XVII. században apró fekete tafota-darabkákat ragasztottak a hölgyek arcukra. Ezek a kis fekete pontok az arcon — nyolc-tíz különböző helyeken — nélkülözhetetlenek voltak egy előkelő hölgy arcán. Mindegyik külön skatulyában vitte magával mindenüvé a kis fekete pontocskákat.

 

29. 462. II. rész. A szemöldök szálainak helyenkénti kiirtásával és folytonos masszírozással meg lehet változtatni a szemöldök hajlását. Nagy Péter cár udvarában az előkelő orosz hölgyek teljesen kiirtatták szemöldöküket, a helyét ólomérccel kenték be, gondos ívet rajzolva vele szemük felett Mesterséges szempillákat is szoktak a természetesek közé beiktatni, hogy sűrűbbé tegyék őket. Ezeket a műveleteket napról-napra ismételni kell, mert a mesterséges szempillák nem valami tartósak… A mai kémia lehetővé teszi a legváltozatosabb hajszínekben való pompázást. Segít ebben sokszor a véletlen is. Egyszer egy francia orvos egy hamuzsír-gyárban járva, észrevette, hogy valamennyi munkásnak gyönyörű szép aranyos fényű a haja. Hamarosan elkészített egy szert, amelyben a hamuzsír a fő alkatrész, s ezzel érik el az ú. n. velencei szőke hajszint, amely az utóbbi években annyira divatozik…Sokkal veszélytelenebb egy ügyesen készített paróka. Egykorú krónikás szerint Stuart Mária parókás fővel ment még a vérpadra is, s a hóhérnak, mikor levágott fejét hajánál fogva akarta magasba emelni, csak a paróka maradt a kezében. Az ajk festése elég általános dolog. De festik az ínyt is; a nyelvet finom bársonnyal dörzsölik. A fogakat tetszés szerint lehet váltogatni, azt mindenki tudja. Keleten sok helyütt feketére festik a nők fogukat, mert itt ezt tartják szépnek. Nemrég az amerikai milliárdosok hölgyei azt a divatot kapták fel, hogy fogaik közé gyémánt, rubin s mindenféle más drágakődarabkákat illesztettek, melyek minden mosolyuknál felragyogtak…Egyet nem bírnak kitalálni soha: azt a szert, amely versenyezni tudna a természetes szépséggel.

 

 

1902. 31. 495. Öt világrész egy városban. Londoni levél, Győry Ilona. London, 1902. július 21. A koronázáshoz készülő London pompája között is az hatott az emberre a legmélyebben s a legnagyobb erővel, ami nem látvány csupán, hanem ami eszméket képvisel, gondolatokat fejez ki. A londoni lankadatlan érdeklődéssel veszi körűi az idegen világrészekből most ide sereglett gyarmati csapatokat. Íme, azok az embermilliók, kiknek képviseletében ezek idejöttek, mind a brit birodalom alattvalói. Az angol nép ezeket nem csak meghódította, hanem nagy emberi javakban is részeltette…A  fehér gyapot köntösbe burkolózott ébenfekete nigériai katona szinte félénken lesi, hogy ugyan a «fehér emberek» méltatják-e elfogadásra azt a köszönést, amely az ő sötét arcán olyan széles mosolygással jelenik meg, hogy mind a 32 gyöngy-fehér foguk megcsillan bele. …Megmutatták az indiaiaknak Anglia egyik legnagyobb hajóépítő mérnökének arcképét, aki annyi hajót épített, hogy azokon együttvéve majdnem egy millió embert lehetne elszállítani… A kán azt mondja: imádkozni fogunk érte, hogy Isten adjon neki bűnbocsánatot, amiért olyan sok embernek utat nyitott a tengerre, ahova a kegyelmes istenek nem rendelték az embert. Egészen más a viszony pl. a Fidzsi-szigetlakók és az európaiak közt. Ezek még 30—40 évvel ezelőtt egymást ették a törzs-harcok után és most  besorozott, zsolddal díjazott katonái Nagy-Britannia hadseregének. Mikor az első hittérítő odament hozzájuk, ott volt a parton tanyázó csapatban a szépapja az egyik most itt lévő fiatal katonának. Amint a hittérítő közéjük lépett, nagy tetszéssel nézegették; végigsimogatták a kezét, a karját s mikor erre a fiatal pap azt kezdte hinni, hogy lám, az eszme majd csak győz itt is, akkor vette észre, hogy nyájas hallgatói ezt suttogják: «Jó falat lesz, fiatal és húsos!»…

*

VII. Edvárd király (Albert Eduárd) (London, 1841. november 9. – London, 1910. május 6.) az Egyesült Királyság, a brit domíniumok királya, és India császára 1901. január 22-től 1910. május 6-án bekövetkezett haláláig.

 

 

1902. 32. 515. VII. EDVÁRD ANGOL KIRÁLY UDVARA. Viktória királyné férjének halála után az angol udvar hagyományos pompája és fénye teljesen megszűnt. Az udvari méltóságok csak ritkán kerültek a királyné színe elé, és a palota termei évenként legfeljebb akkor nyíltak meg, mikor a főnemesség fiatal hölgyeit bemutatták, ami után ismét a régi csend állott be. A mostani uralkodó trónra lépte után a nagyszámú udvari méltóságok hivatalos működésüket újból megkezdték.

Az angol királyi udvar első személye a lord főudvarmester: Ancaster gróf, kinek családjában ezen állás ősi idők óta öröklöttnek tekintetik…A főkamarás Clarendon gróf, egy dúsgazdag főúr, kinek egyéb teendőin kívül az uralkodó magánpénztárának kezelése is sok gondot okoz. Ellenjegyzése nélkül a király utalványait jótékony célokra és hasonló kiadásokra a király bankárai ki nem fizetik. Az uralkodó készpénzét folyószámla mellett bankárai kezelik. A főkamarás évi fizetése 24 ezer korona s így valamivel kevesebb, mint a mennyit lovászmesterének fizet. A főasztalnok Pembroke lord hatásköréhez a királyi konyhák és pincék kétezer emberből álló személyzete fölött való felügyelet tartozik. Portland herceg főlovászmester a király legmeghittebb embereinek egyike, nyilvános fogadások és ünnepélyek alkalmával a közvetlen kísérethez tartozik és helyét még a trónörökösnek, vagy valamely királyi hercegnek sem köteles átengedni.

A mindenkori Ely-i püspök egyszersmind a király fő alamizsna mestere, ámbár a király könyöradományaira tényleg a főkamarásmester ügyel. A püspök csakis nagycsütörtökön osztja ki a király alamizsnáját a főváros szegényeinek, évenként kétszer pedig a rendőrség központi börtönében letartóztatott fegyenceknek fejenként a király nevében egy-egy ezüst shillinget ad. A királynak nem kevesebb, mint huszonkét orvosa, sebésze, szem- és fogorvosa van…

         

 

1902. 10. 151. A VASUTAK ELLENZŐI. Annak idején, mikor a vasutak építése terjedni kezdett Európában, nem csekély volt azoknak a száma, akik hevesen ellenezték ezt az újítást. Nemcsak korlátolt eszű, a haladás iránt ellenséges indulatú emberek voltak ezek közt, hanem a kor legkitűnőbb férfijai közül is többen…1838-ban, Parisban egy röpirat jelent meg, s nagy feltűnést keltett; a címe ez volt: A vasutak makacs pártolásának esztelensége és veszedelmei. Nancyban 1842-ben adtak ki egy füzetet, mely következő címet viselte: A vasutak lesznek megrontói Franciaországnak, és azoknak a városoknak, melyeken áthaladnak. Legérdekesebb adata a vasutak ellenzésének Oroszországban egy Narkisz Oreskov nevű ember működése, aki számos tudományos társaság, s az orosz kormánytanács tagja volt. Ez roppant hevesen izgatott a Szentpétervár és Moszkva között tervezett vasút építése ellen. Először is azt bizonyítgatta, hogy ezt a vonalat nem lehet megépíteni, és ha sikerülne is, akkor se lenne semmi haszna. A már akkor forgalomban volt Liverpool és Manchester közti vonal példáját hozta fel, s azt magyarázta, hogy ha ezen a rövid vonalon is néha több órai késést szenved a vonat, Szentpétervár és Moszkva közt 640 kilométeren több napra terjedő késések lesznek napirenden.

1845-ben Európában és Amerikában már sok ezer kilométernyi vasút volt, ezeket az érveket oly komolyan vették, hogy bizottságot küldtek ki azok megvizsgálására. A bizottság aztán azt a határozatot hozta, hogy Oreskov úrnak igaza van, s a vasút tervét el kell vetni. Csak a cár akarata tudta ezt az ellenzést megtörni. I. Miklós cár, mikor az építés nehézségeit fejtegették neki, az előtte fekvő térképre egyenes vonalat húzott Szent-Pétervár és Moszkva között, ezt mondván: «ez lesz a vasút iránya!» Ez ellen a határozott kijelentés ellen nem lehetett egy szót se szólni. A vasutat kiépítették abban az irányban, ahogy a cár akarta, úgyszólván teljesen egyenes vonalban. Első forgalmi évében ez a vasút mintegy ötödfél millió korona tiszta jövedelmet hajtott, 1900-ban pedig 45 milliót.

 

 

1902. 10. 155. Gondos Sándor: A székely kongresszus rendezése. Ide s tova még egy esztendeje sem múlt annak, hogy a Királyhágón túlról riasztó vészhírek keltek szárnyra, hogy pusztul a székelység, Csaba vezér népe veszendőben van. Segítséget, támogatást, első sorban munkát kértek a székelyekés óhajuk teljesítése érdekében nemcsak a kormányhoz, hanem a magyar társadalomhoz is fordultak. A mozgalom megindításában kiváló buzgalmat fejtettek ki Bedő Albert nyugalmazott államtitkár, Győrffy Gyula országgyűlési képviselő, Benedek Elek, Gaál Mózes írók, Ugrón János, Sándor József, Sebess Dénes és a többi székelyföldi országgyűlési képviselő. A székely képviselők elhatározták, hogy a székely egyesületek segítségével országos kongresszust rendeznek, melyen megállapítják a bajok kútforrását, és rámutatnak az orvoslás módjára. Január hóban értekezletre hívták össze a székely egyesületeket, kikhez az Országos Magyar Gazdasági Egyesület is csatlakozott. Ez az értekezlet Budapesten, a képviselőházban folyt le, és mintegy bevezetője volt annak a mozgalomnak, mely ennek alapján megindult.

Marosvásárhelyt, a székelyföld fővárosában gyűltek össze másodízben a székely kongresszus előkészítői, és hosszas tanácskozás után végleges megállapodásra jutottak. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet gróf Zselénszky Róbert elnök, Bujánovits Sándor alelnök, Forster Géza igazgató, gróf Bánffy Miklós, gróf Bethlen István, Balás Árpád, Jancsó Benedek, Paris Frigyes és Buday Barna képviselte. A Budapesti Székely Egyesület Bedő Albert, Győrffy Gyula, Ugrón János képviselőket és Benedek Elek írót bízta meg képviseletével. Az Erdélyi Közművelődési Egylet kiküldöttei gróf Korniss Viktor, Sándor József képviselő és Nagy Károly voltak. Az Erdélyi Gazdasági Egylet részéről Tokaji László főtitkár jelent meg. A kongresszus elnökévé Bedő Albertet választották s egyúttal kirendelték a végleges szervezőbizottságot is, mely Budapesten Buday Barna vezetése alatt állandó irodát tart fönt. Az elő értekezlet kimondta, hogy mivel a székelység elszegényedett, és ennek következtében részben kivándorol, részben elgyengül, úgy, hogy a szász és román nemzetiségek terjeszkedésének gátat nem vethet, feltétlenül szükséges, hogy az állam és társadalom hassanak közösen oda, hogy a székelységet megerősítsék, és nagy nemzeti hivatásának betöltése érdekében újra talpra állítsák.

 

 

 

1902. 13. 206. Oxfordi labdarugók Budapesten. A kitűnően berendezett margitszigeti új sportpályának nagy érdekességű eseményei voltak azok a versenyek, melyekben a magyar labdarúgó csapatok a világhírű oxfordi egyetem ifjúságából alakult csapattal kerültek szembe. A magyar labdarúgók az utóbbi években több különböző nemzetiségű csapattal kerültek már szembe, egyikkel-másikkal szemben győzedelmeskedtek is. Arra, hogy igazi angol csapattal, még pedig elsőrendűvel mérjék össze erejüket, most volt először alkalom….Az ünnepélyek főrendezője, gróf Andrássy Géza a rendezőség élén nagy buzgalmat fejtett ki. Virágvasárnapon a Margitsziget tulajdonosa, József főherceg látta őket vendégül, a szigeti felső vendéglőben villásreggelire. Ez nap délután volt az első verseny, melyben az oxfordiak a műegyetemi Futball-klubbal álltak szemben. Kitűnő játékukat nagy érdeklődéssel nézte a közönség. Higgadt és mégis gyors, fürge játékuk, egyes játszóknak bámulatos ügyessége nem egyszer ragadta tapsra. A magyar ifjak természetesen nem tudtak megállni velük szemben, egyetlen egyszer sem sikerült berúgniuk a labdát az angolok kapujába. Nálunk csak négy-öt éve, hogy a futball elterjedt. Az angolok 16 gólt csináltak, vagyis 16-szor rúgták be a labdát a magyarok kapujába….

 

 

 

1902. 19. 305. Automobil-korzó. Április utolsó vasárnapján. 27-ikén tartották Budapesten az első automobil-korzót. Az érdekes és újszerű látványosságot a budapesti automobil-klub rendezte, s részt vettek benne a gépkocsi sportjának kedvelői közül számosan, köztük Andrássy Géza, Esterházy Mihály, Szapáry Pál grófok…

 

 

GYÜLEKEZÉS AZ AUTOMOBIL-KORZÓRA.

 

Borús és szeles volt az idő, de a korzó mégis jól sikerűit. A társaság a Tatter-salban* gyülekezett s innen kiindulva a Stefánia-úton és a Városligeten át a római fürdőbe mentek uzsonnára. Az automobil-sportnak az idén kezd nagyobb divatja lenni Budapesten, s a klub tagjai több ilyen korzót is terveznek még a tavasszal.

*Lovarda a Kerepesi úton. Révai lexikon.

 

 

1902. 20. 323. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA NAGYGYŰLÉSE. Május 11-ikén délelőtt előkelő közönség jelenlétében ment végbe első hazai tudományos intézetünknek, az Akadémiának közülése.

A közgyűlésen jelen volt a közélet számos jelese, kik különben is tagjai az Akadémiának. A miniszterek közül megjelent: Széll Kálmán miniszterelnök, Wlassics Gyula… és gróf Apponyi Albert képviselőházi elnök, Márkus József főpolgármester…

Kisfaludy Lipthay Sándor* műegyetemi tanár, a mérnöki műszaki kar egyik kiválósága, emlékbeszédet olvasott föl Hollán­** Ernő altábornagyról, a jeles műszaki tudósról, a szabadságharc katonájáról, az Akadémiának tiszteletbeli tagjáról. Gróf Mikó közlekedési minisztersége alatt államtitkár volt, s ugyanezt a hivatalt később a honvédelmi minisztériumban töltötte be. Hollán Széchenyi korától kezdve, a szabadságharcon keresztül, az 1867-iki nagy változásokban, majd vasútépítő tevékenységében, az új honvédség szervezésében és a magyar mérnök- és építész-egylet megalapításában, vezetésében fejtette ki tevékenységét. 1900-ban halt meg, 76 éves korában. Az emlékbeszéd így végződik: Az Akadémia babérjával koszorúzza Hollán Ernő emlékét, aki nemzeti érdekeink önfeláldozó harcosa volt és hazai vasúthálózatunknak Széchenyi szellemében való megalapításával nevét erőteljes vonásokkal véste be a modern Magyarország képébe…Az ülés után az Akadémia tagjai az István főherceg fogadóban lakomára gyűltek össze. Először báró Eötvös Loránd szólalt föl, éltetve az Akadémia fővédőjét, Ferencz József királyt. Utána gróf Zichy Jenő, mint új igazgatósági tagért, Széli Kálmán miniszterelnökért ürítette poharát, majd az Akadémia elnökét, báró Eötvös Lorándot éltette…

 

*Kisfaludi Lipthay Sándor (eredetileg Schwarzel Sándor; Tata, 1847. december 9. – Budapest, 1905. május 1.) vasútépítő mérnök, közlekedésügyi szakember, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A vasútépítéstan úttörő jelentőségű magyarországi alakja volt, aki gyakorlati, elméleti és oktatói munkásságával egyaránt hozzájárult e műszaki tudományág kibontakozásához.

 

**Hollán Ernő Függelékben.

 

 

A NEMZETI MÚZEUM ÉS KÖRNYÉKE 1850-BEN. Alt Rudolf rajza után,

 

 

1902. 28. 448. A városligetben. Nyári kép…A nyár szerfelett élénkíti fővárosunk kiránduló-helyeit s kivált vasárnap úgyszólván minden fa árnyéka alá jut egy-egy család. Különösen a városligetben. Mert ez közel van s a villamos szellős kocsija néhány fillérért hamar oda szállítja az embert. A  Városliget fái közt mindenféle nyárias szórakozásra, időtöltésre bőségesen van alkalom. Szól a zene jobbról-balról, forog a sok «bolond-malom», ropog a célba lövöldözők flóbertje, zörög az «amerikai» és másféle hinta, öt-hat színházban szakadatlanul játszanak olyan darabokat, ahol mindig megvernek, vagy hordóba bújtatnak valakit. Vannak nagyszerűnek hirdetett viaszalak-gyűjtemények, hol Rózsa Sándort okvetlenül meg lehet látni, bábszínházak civakodó bábokkal, akik végűi egymást agyonütik, sőt van bolha-cirkusz is. Húsz tagból áll az apró ugrálós művészek száma; mind nagyon tanultak és szelídek. Három pici kocsiba fogják a művészek egy részét, s ezek aztán kocsiversenyre kelnek egymással. Akrobata sem hiányzik köztük; ez golyót görget maga előtt, végre pedig fellép a primadonna, aki hatalmas ugrásokkal művészi balettet lejt…

 

 

 

A VÁROSLIGETBEN. Goró Lajos rajza.

 

Tömérdek gyermek karikázik, futkároz, labdáz mindenütt, ahol csak egy kis szabad térség mutatkozik. Különösen a «korcsolya-tér» ilyenkor száraz medre nagyon népszerű, ahol a jövő reményei százával ugrándoznak, nyargalásznak s olyan port vernek fel, hogy a debreceni országúton sincs különb vásár alkalmával. A mamák sűrű tömegekben sétálgatva gyönyörködnek a látványban, mígnem a lámpák egymásután kezdenek kigyúlni, ostrom alá kerülnek a villamos kocsik s csakhamar magukra maradnak a terebélyes fák, melyeknek lombjai közt most már a rigók kezdenek harsány énekükre.

 

 

.

1902. 32. 514. Magyar /lovas/ polo játékosok. Csak néhány éve hozta divatba egy magyar főurakból álló társaság gróf Andrássy Géza buzgólkodására a polo-játékot. A kitartó gyakorlatoknak máris szép eredménye van. A két magyar csapat (team) egyike, ha győzni nem tudott is a nem régiben lefolyt hamburgi polo-versenyen, az angol-amerikai Wan-derers csapattal szemben, pompás játékával általános elismerést keltett. A másik csapat fényes győzelmet aratott a hamburgi csapaton június 18-ikán, 3: 1 eredménnyel verve meg azt. A két magyar csapat közül az elsőnek tagjai gróf Andrássy Géza, gróf Sigray, Mr. Rich, a budapesti angol követség tisztviselője és gróf Károlyi Lajos voltak…

Eleinte főleg az angol lovastisztek karolták fel, amint hogy ma is ők a legbuzgóbb és legjelesebb játszói és terjesztői, de ma már a civil-urak közt is nem egy kitűnő ós szenvedélyes polo-játékos van. Mint a legtöbb modern sport, a polo is Angol országból terjedt át az európai kontinensre, ahol eddig Hamburgban, Budapesten, Parisban, Madridban ós Szerajevóban alakultak polo-klubok.

A polo lényege abban áll, hogy a két párt négy-négy lovasból álló csapata pony-lovakon ülve, arra igyekszik, hogy a labdát hosszú bottal beleüsse az ellenfél kapujába (goal). A kapu itt nem olyan, mint a futballnál, hanem egyszerűen két, egymástól legalább is nyolc ölnyire a földbe vert cövek. A labdát a földön gurítják vagy röpítik s képzelhetni, mekkora gyakorlat és lovaglási ügyesség kell e játékhoz. A ponnyk nem lehetnek nagyobbak 14 angol markosnál. Egy-egy játszma időtartama egy óra és tíz perc; minden húsz perc játszás után öt perc szünetet tartanak…A budapesti polo-társaság az üllői-úti Népliget mögött, a régi lóversenypályához tartozó gyepes mezőn szokta gyakorlatait tartani.

 

 

 

1902. 47. 770 és 49. 802. A Műcsarnok kiállításából. A Képzőművészeti Társulat ez idei téli kiállítása, mely november 15-én nyílt meg, 710 műtárgyat mutat föl, a festmények minden fajtájából, s szobrokat, rajzokat, építészeti terveket, metszetek első nyomtatásait. A kiállításon csakis magyar művészek jelenhettek meg. A kiállítás megnyílta után a királyi palota részére azonnal 17 darab festményt vásároltak meg 40 000 koronáért … A Képzőművészeti Társulat téli kiállításából ezúttal öt festményt mutatunk be. Csók István már több kiállításon ismertette a tolna megyei élet egy-egy mozzanat képeivel. Népies tárgyú képeinek parasztmenyecskéit, leányait, s legényeit mindig kellemes tónusban és meggyőző igazsággal kereste ki a falusi életből. A mostani kiállításon több arcképe mellett öcsényi alakokat látunk tőle s egy tősgyökeres falusi jelenetet, a Sárközi keresztelő-t, melynek mását közöljük.

 

 

Csók István: Sárközi keresztelő Könyves Kálmán intézet tulajdona.

 

Egyszerű református templomban gyűltek össze a sárközi asszonyok, lányok széles, harang-alakú öltözetükkel a keresztelésre, melynek azt a jelenetét tünteti föl a kép, midőn a pap áldásra terjeszti ki kezét a pólyás gyermek fölé. A kép közepét a keresztanya foglalja el. A csoport alakjaiban nemcsak típusokat festett a művész, hanem kifejezést, érzést. Keresetlen minden a képen, de jellemző és beszédes.

 

1902. 52. 855. A villamos. Amint hogy Budapestet el sem lehetne képzelni a várpalota, a citadella, Mátyás-templom és lánchíd nélkül, épp úgy elválaszthatatlan képétől, utcai életétől immár a villamos kocsi is. Halk zörgéssel, hol itt, hol amott bukkan elő s éles csöngetésével figyelmezteti az embert, hogy vigyázzon…A statisztikai kimutatás szerint tíz baleset közül csak egyszer hibás a villamos, a mikor az eleje üt el utcán járókat, míg kilenc esetben a kocsi oldalainál esik a baj, vigyázatlan le- és felszállások alkalmával.

A villamos különben rendkívül népszerű s reggeli hat órától kezdve éjjeli tizenegyig mindig zsúfolva van. Ami nem is csoda, mert vonalai most már az egész várost és környékét beágazták, s néhány fillérért nagy távolságokra szállítja az embert…

 

 

 

VILLAMOS VASUT A HÓBAN. (TÉLI KÉP A FŐVÁROSBÓL)  Goró Lajos rajza.

 

Ha nagyon rossz az idő, még a kis tiltó táblának sincs tekintélye. Hiába hirdeti rendületlenül, hogy «megtelt». A közönség valósággal ostrom alá fogja s megmutatja, hogy milyen is hát a kocsi, mikor igazán megtelt. Képünk is egy ilyen ostromot tüntet fel hóesés idején. Jobbról-balról, elölről, hátulról tódulnak a jámbor villamosra, veszedelemben forog még a megállóhelyen táborozó utcai kofa is. Egy perc alatt már be van véve a havas tetejű mozgó vár, mely végre is nem tehetvén egyebet, megadja magát sorsának, csönget s összezsúfolt terhével morogva tovább sikamlik.

 

 

 

1903. 8. 115. Magyar kivándorlók Brémában E. Dorner Béla.

…A német hajósvállalatoknak, a «Hamburg-Amerika Linie»-nek, a «Norddeutscher Lloyd »-nak,  a szárnyait a kivándorlási mozgalom is segített növeszteni A kivándorlók nagy része : magyar ember… Amerika nem ereszti be a bevándorlót saját nemzeti viseletében, hanem csakis európai polgári öltözetben. Itt tehát mind egyforma, sötét, «olcsóságok áruháza »-ban vásárolt polgári ruhában és kalapban van a férfi, és polgári ruhában az asszony és leány.

A magyart arca, tekintete, bajusza, csizmája épp úgy elárulja mindjárt az első tekintetre, mint a darócruhájából kivedlett lengyelt, tótot a borotvált arca, lapos szláv orra és szemei, mint a pofaszakállas szikár arcú, sötét tekintetű horvátot…

Hetenként kétszer indul a hajó Amerikába Bremer-havenből. Az ügynökség az Amerikából visszaérkezetteket a kikötőben fogadja, és a vasúttal Brémába hozza, az Amerikába indulókat pedig összegyűjti, vasúttal a kikötőbe viszi, és ott hajóba rakatja, az új világ felé.

A kivándorlási iroda előtt a rácsos kerítés mögött ül. fekszik, guggol az összegyűlt nép, mely maga egész tanulmány. Leginkább búskomor, csüggedt nép ez, mely fejét kezére, karját térdére támasztva, sötéten, komoran bámul az égre, földre, a semmiségbe, míg gondolatai bejárják a messze elhagyott kis fehér házat, falut, vagy kalandoznak az ismeretlen világ rejtelmei között. Sok mélyen lehorgasztja a fejét és vörös kendőjével megtörli könnyes szemeit. Néhány leül az iroda lépcsőjére és összevont szemöldökkel, komor daccal tekint a járókelőkre. A tót és lengyel sárgalevelű ócska imakönyvéből imádkozik s halkan szent éneket dúdol. Az asszonyok legtöbbje sírdogál, gyerekét gondozza, vagy félrehúzódva emlőt ad gügyögő kisdedének.

Közben új csoportok jönnek meg a vasútról és tűnnek el az iroda üvegajtói mögött, hogy később ők is a várakozók közé vegyüljenek. A kivándorlás ma valóságos láz. Németország már jórészt túl van ezen a mozgalmon, mely most nálunk veti föl hullámait. A németek ma már nem igen mennek Amerikába, a nagy ipari föllendülés leköti a munkáskezet saját hazájában. Ma legtöbb kivándorló kerül ki Magyarországból, Ausztriából és Horvátországból….

A szegény sorsú kivándorló inkább kisebb hajókon megy olcsóbb díjakkal, de hosszabb idő alatt (9—10 nap) az új világba. A gazdagabbnál azonban az idő pénz, és az már a Kaiser Wilhelm der Grosse futár-hajóra száll, mely 6—7 nap alatt röpíti át a mérhetetlen óceánon….Csak néhány ily hajónk volna nekünk magyaroknak, hány magyar ember találna alkalmazást és kenyeret a társadalom legkülönfélébb rétegeiből a tengeren járó kolosszusokon. Mily sok ember keresné föl a tengert, aki ma kivándorol, mert nem talál megfelelő foglalkozást.

 

 

 

 

 

1903. 23.370.  Szent-Pétervér ünnepe. Eredeti levél. Pintér Ákos. …Most, a kétszáz éves jubileumon itt áll a nagy, megálmodott babiloni város: nem az ugyan, a melyet Péter ismert, de az, a melyet akart és a melyről ábrándozott: középpontja az orosz művelődési és állami életnek, szárazföldi és tengeri kereskedelemnek, Észak főhelye, ahonnan diadalmas útra készül indulni szárazföldi és vízi utakon az egyre növekvő orosz hatalom Pétervár jubileumának jellege a nagy kikötőváros jellege volt. Nagy Péter előtt az volt a döntő az új székhely megválasztásánál, hogy az a tenger mellett épülhessen. Az, hogy ő új központot keresett országának és hogy az orosz kultúrát oda kívánta gyökerestől átültetni, teljesen ettől a feltételtől függött, s ráakadván új svéd birtokai átvételénél Nioi erősségre, elmondhatta: Ezt akarom székvárosomnak, mert innen mindenüvé elindulhatok. Oroszországnak tenger kellett, ha csak egy tenyérnyi is, de legalább az a tenyérnyi ott legyen a nyílt, nagy vizek közelében…

A ceremóniák mellett, melyek ágyúdörgés ós harangzúgás közben folytak le. felavatta a fiatal cár a Péter munkájához épült legutolsó nagy művet: az új, hatalmas Néva-hidat, melyet a Szentháromság-hídjának kereszteltek el. A hidat a kazáni Szűz Mária oltárképe kíséretében, maga a cár, a két cárnő és a fényes udvari kíséret járta be először gyalog, aztán átadták a forgalomnak. Az emlékünnep a nagy, alapító cár lovas-szobra körül folyt le, a Péter-téren. Óriási diadalíven át jutottak az ünneplők a feldíszített térségre, melynek minden kis díszlete emlékeztetett arra, hogy 200 évvel ezelőtt, ugyan e helyen vetette meg lábát a nagy cár és az előtte kiterített papírlapon elkészített terv után osztogatta parancsait….Az ünnepségen részt vett II. Miklós cár, felesége Alexandra Feodorovna, anyja Mária Feodorovna, Mihály Alexandrovics trónörökös és az egész uralkodócsalád…Négy álló napig tartott ez a jubileumi élet. A négy nap elteltével, mintha a föld nyelte volna el, úgy tűnt le a sok díszítés, zászlóerdő, szökőkút, diadalív s az utca újra fölvette rendes, hagyományos külsejét, a lármás nagyváros örökké mozgalmas képét.

 

 

1903. 28. 456. Futárok a diplomácia szolgálatában. Az angol kabinet-futárokat a magasabb állású hivatalnokok és kipróbált katonatisztek közül válogatják. 9—12 futár van állandó alkalmazásban, szükség esetén azonban többeket is behívnak szolgálattételre…Sűrgős esetekre igazolásul van még a futárnak útlevele is, melyet a külügyi államtitkár saját aláírásával és magánpecsétjével lát el. Az üzenetek, vagy magas rendjelek, melyeket visz, egy a külügyi hivatal pecsétjével ellátott kis bőrzacskóba vannak elrejtve, melynek felső részét zsinór zárja el. A zsinórt összehúzzák, a zacskó végén néhányszor körülcsavarják s aztán mind a két végét lepecsételik…Egy futár megy Londonból Parisba, Berlinbe, Brüsszelbe, Szentpétervárra és Konstantinápolyba. Rómába és Madridba minden tízedik nap megy futár, Bécsbe havonként kétszer s minden hónapban egyszer Teheránba. Háborús időben, mint például nemrég a dél-afrikai háború vagy a kínai lázadás idején, néha néhány napi időközben egész sereg futár megy a világ illető részeibe, utasításokkal az ott levő angol képviselő számára... A futárnak joga van különvonatot vagy külön gőzhajót fogadni. Egyes hajóskapitányokkal is küldenek hivatalos iratokat…

Az angol külügyi hivatal még detektíveket is tart. Ennek a szokásnak eredete abba az időbe nyúlik vissza, mikor a közlekedés egyedüli módja szárazföldön a postakocsi volt. A kabinet-futár mellé ez időben őrizetül két markos legényt szoktak adni. A kísérőkből lettek később a külügyi hivatal detektívjei, akiket szükség esetén szintén futárszolgálatra használnak…

A francia kormány majd mindig megbízható rendőrtiszteket használ futárszolgálatra. A politikai rendőrség Franciaországban mindig nagy szerepet játszott, mióta I. Napóleon megteremtette szervezetét. A párisi külügyi hivatalnak egész sereg kiválóan ügyes detektívje van, akik épp úgy használhatók hírek továbbítására, mint szerzésére…

A német kormány futár-szolgálatra a Nagy Frigyes által alapított porosz vadászcsapat tisztjeit használja. Ezek a vadászok mind tisztek, s mikor a katonai szolgálatot elhagyják, mint porosz királyi főerdészek kapnak alkalmazást. Polgári ruhában, első osztályú vasúti kocsiban utaznak hetenként egyszer-kétszer az európai fővárosokba. Ugyanígy van szervezve a futár-szolgálat Oroszországban is. Minden kormánynak vannak titkos ügynökei is, akik egyaránt szerepelnek, mint politikai ügynökök, futárok, detektívek, udvari utazásrendezők. Az államfőket ők kísérik utazásaikon, s egy sereg közülük előre megy az utazás célpontjára, hogy minden biztonsági intézkedést még egyszer megvizsgáljanak. E titkos ügynökök közt néha nőket is alkalmaznak.

 

 

1903. 34. 561. Budapesti nevek. Azt a közel kétezer oldalas vaskos kötetet, melyet a Franklin Társulat évről-évre Budapesti cím- és lakásjegyzék cím alatt ad ki, kevesen tartanák érdekfeszítő olvasmánynak s nem sokan forgatják csupa szórakozás okából. Pedig a legszárazabb dolgoknak is vannak vonzó vagy derűs és tanulságos oldalai. S egy nagyváros háromnegyed milliónyi lakossága neveinek statisztikai tanulmányozása bizonnyal sokkal több érdekes anyagot rejt magában, mint a mennyit sejteni lehetne. Ha végig futunk az egyhangú sorokon, tarkábbnál tarkább ellentétek és hasonlóságok, nem is sejtett vonatkozások támadnak s egy fejlődő főváros egész jelleme domborodik ki előttünk polgárainak neveiből.

Hogy Budapest lakossága meglehetős kozmopolita jellegű, azt eddig sem tagadhattuk. A legmerészebb képzelet sem sejtette volna a nemzetiségeknek, illetőleg a különböző nemzetiségű neveknek azt a valóságos Bábelét, melynek a magyar főváros hajlékot ad: francia, dán, bajor, lengyel, szerb, horvát, zsidó, muszka, rác, burkus, magyar, brit, német, török, olasz, bosnyák, orosz, cigány, oláh, sőt még szerecsen is…

Minden tulajdonságnak és állapotnak megvan a maga ellenlábasa lakói nevében. Van itt Csinos és Csintalan, Korai és Késői, Kurucz és Labanc, van Sík és Hegyes vagy Halmos, van Lassú és Gyors vagy Sebes, Meleg és Hűvös, sőt Hideg is, Nagy és Kis, sőt Apró is, Kopasz és Hajas…A leggyakoribb név a főváros lakosai közt ? Minden tréfát félretéve, konstatáljuk, hogy a legtöbbször, 1706-szor a Weisz név fordul elő. Utána a Kovács, majd a Horváth név a legáltalánosabb…V.

 

 

1903. 20. 321. A dunai ünnepély…A hatalmas Duna kivilágított partjaival, palotasoraival, széles tükrével, az öreg Gellért-heggyel, a pompás hidak ragyogó csillogásukkal megkapó látványt nyújtottak. A partok, az épületek kivilágítása, a Duna hajóinak ezernyi ezer lámpával díszítése, a Gellért-hegy szakadatlan tűzijátéka szép képet mutatott. A tűz és víz kölcsönös hatását valóban gyönyörűség volt nézni…

 

 

A DUNAI ÜNNEPÉLY BUDAPESTEN. A GELLÉRT-HEGY ÉS A GELLÉRT-RAKPART. Goró Lajos rajza

 

Az ablakokban színes lampionok csillogtak. A fényesen kivilágított királyi palota előtt nagy villamos lámpák sora árasztott nappali fényt, az est sötétségéből kiemelve a hatalmas épület falait. Közép kupoláján is ragyogott a villamos fény. A Mátyás-templomot körülvevő Halász-bástya vörös fényben égett, észrevehetetlen fényforrásból, mintha bíborból volna. A mögötte emelkedő Mátyás-templomot és karcsú tornyát elektromos fényvetítők világították meg. Szemközt vele az országház tornyai és gótikus csipkézetei rajzolódtak bele élesen a sötétségbe…A Gellért-hegy kacskaringós utjai tündérfényben ragyogtak, de teteje még egész sötétben volt, csak a régi erőd körvonalai látszottak homályosan. Itt folytak az előkészületek a tűzijátékra, melyet angol pirotechnikusok mutattak be. Közben a Dunán visszaverődő világítást nézte a közönség…Az összes nézők számát 300 ezernél többre becsülik, a vasutakon és hajón érkezettek száma a két utolsó nap mintegy 50 ezerre ment.

 

 

1903. 34. 566. HUSZONNÉGY-EMELETES HÁZ. Amerikában gomba módra szaporodnak a húsz-huszonöt emeletes házak, főkép New-Yorkban, Chicagóban és Pittsburgban. Ez utóbbi város a világ legterjedelmesebb kőszéntelepén fekszik, s határa petróleum-forrásokban szerfelett gazdag. A lakosok száma  rohamosan szaporodik, s ezzel arányban a lakások és háztelkek ára óriási módon emelkedik. Az élelmes amerikai tehát igyekszik a területet mentől jobban kihasználni. Ezt tette az ottani mezőgazdák bankja is, egyike annak az 58 banknak, melyek Pittsburgban székelnek, midőn huszonnégy-emeletes palotáját felépítette. Nevezetes ennél az épületnél, hogy itt már az ízlés következményeit is igyekeztek tekintetbe venni, s a legnagyobb fényűzést fejtették ki. Belül csupa márvánnyal és drága fanemekkel van borítva minden, a négy alsó emeletet pedig kívül is a legpazarabb díszítések borítják.

Az óriási épülethez, mely acélból s égetett téglából készült, tavaly május 26-ikán fogtak hozzá s már ugyanazon év december 15-ikén teljesen készen állott a roppant palota.

 

1903. 36. 591. X. Pius pápa megkoronázása. A szokott szertartások közt, nagy fénnyel ment végbe az új pápa megkoronázása augusztus 9-ikén a Szent Péter-templomban. Még Botét volt, midőn az óriási tömeg mindenfelől gyülekezni kezdett s mire megvirradt, már vagy ötvenezer ember szorongott az óriási székesegyház boltozatai alatt s várta a nevezetes esemény bekövetkeztét. Kilenc óra után indult meg a menet a Vatikánból. Legelöl a nemesi gárda lépdelt, nyomában a svájci testőrök csillogó pallosaikkal, azután a pápai méltóság jelvényeinek hordozói, a szerzetesrendek fejei, a pápai kamarások és egyéb méltóság viselők, majd a bíbornokok s a testőrség főtisztjei. Most az addig morajló tömeg egyszerre elcsendesedett: feltűnt a magasra emelt hordszéken ülő pápa alakja, fején arany mitrával, aranyhímzésű vörös köpenyben

 

 

X. PIUS PÁPA MEGKORONÁZÁSA A RÓMAI SZENT PÉTER-TEMPLOMBAN

 

 

Az új pápán rendkívüli meghatottság látszott s a mint megpillantotta a rengeteg tömeget, mely egyszerre elkezdte kalapjait, kendőit lobogtatni, az izgatottságtól egészen elsápadt. Dörgő kiáltás hangzott fel: «Éljen a pápa!» mire X. Pius áldásra emelte kezét. Ezután a szokott szertartások következtek, mígnem a koronázásra került a sor. A «Corona aurea super caput ejus» kezdetű ének hangjai közepett a bíbornok-dékán levette a trónon ülő pápa fejéről a mitrát. Az első diakónus pedig helyébe a drágakövektől csillogó hármas tiarát tette. Ezután fölemelkedett trónján X. Pius pápa s a szertartásos imádság után áldást osztott, mit a roppant tömeg letérdepelve, a legmélyebb csöndben fogadott. De a következő percben már ismét megmozdult a néptenger s megint zúgott, dörgött az «eviva» kiáltás az óriási templom tágas boltozatai alatt, miközben az új pápa fényes kíséretével elhagyta a templomot.

 

 

1903. 50. 831. Divatárus lányok versenye. Egy közismert párisi vívómesternek az a furcsa eszméje támadt, hogy távgyalogló versenyt rendez a párisi divatárus és varrólányok között, akiknek csinos alakjait csoportosan láthatni déltájban, amint zajos, kacagó csoportokban mennek haza ebédelni az Opera körüli műhelyekből. A párisi nép, mely mindennek és mindenkinek valami becéző vagy csúfnevet szokott adni, ezeket a leányokat «midinettes»nek nevezte el. Egy sportlap aztán fölkapta a vívómester eszméjét és megvalósította a különös versenyt.

Paristól Nanterre*-ig mentek. A Place de la Concorde-ról indultak. Roppant számban jelentkeztek a verseny napján, október 25-ikén a leányok, nem kevesebb, mint ezerhatszázan, s igen nagy közönség nézte a nem mindennapi látványosságot; az Avenue de Champs-Elysées annyira tele volt nézőkkel, hogy a rendőrség csak nagy nehezen tudott a széles utca közepén egy kis helyet tartani fenn a versenyzőknek. Mikor az indulásra pisztolylövéssel jelt adtak, egyszerre nagy zaj közben megindult a tömérdek leány…

Összesen 350 díj volt; az első díjat, egy díszes hálószoba-berendezést, egy 30 éves leány nyerte el, aki egy óra és öt perc alatt tette meg a tizenkét kilométeres utat. Volt még egész sereg más díj, a legkisebb értékű egy képes levelezőlap. Külön díj volt a legfiatalabb és a legöregebb a legcsinosabb, a legmagasabb, a legkövérebb es a legsoványabb leányok számára...

 

*Nanterre Párizs egyik elővárosa, Hauts-de-Seine megye székhelye. A település a Szajna völgyében, a Mont-Valérien lábánál helyezkedik el, Párizstól nyugatra. Részben ide esik a La Défense.

 

 

1904. 23. 393.  A bikaviadalokról. Seemann Gábor

…Spanyol földön a matadornak, mint akár egy színigazgatónak saját személyzete van. Ez a személyzet a hivatás fontosságának sorrendje szerint a következő szereplőkből áll: maga a malador vagy espada, aki megöli a bikát; egy-két banderillero, kik a banderillát a bika vállába döfik; két-három picador, kik lóhátról pikával szúrják a bikát; ugyanannyi chulo vagy peon, akik a cápával (köpeny) ingerlik a bikát és segítik a többi szereplőt; apuidillero, aki fültövön szúrja a leroskadt bikát. Egy matador személyzete tehát 7—8 ember….

A matador eszközei: az espada, ez a 7—8 deciméter hosszú acéltőr, melyet markolatig döf a bika vállába (a matador személyét is szokás espadának nevezni) — továbbá a muleta, egy 6—7 deciméter hosszú fabot, amelyre a vérpiros cápa van vetve. A többieké: a banderilla, 5—6 deciméter hosszú farúd, melynek nyele színes papírral van díszítve, a végén meg vasszigony van; a pica 2 méternyi fanyelű szúróeszköz, hegye olyan, hogy csak bizonyos mélységig hatoljon; végre a puntüla, nyelestől együtt 3 deciméter hosszú tőr…A játékban csak a chidók, picadorok, banderillerók és a malador vesznek részt….

A chulo az első perctől az utolsóig szerepel. Kezdetben a bikát ingerli, azután a többi viadornak, ha netalán szükséges, segítségére készen áll. Ennek a szerepe nem jár valami nagy művészettel, csak éppen bizonyos ügyességet. meg lélekjelenlétet tételez fel. Ugyanis a bika csakis az elébe tartott cápát döfi, így könnyű kitérni előle…A banderillero már művészember. Mindenekfelett mozgékony, gyorsan működő. Feladata az, hogy a két szarv közt, tehát elölről, egyszerre két szigonyt akasszon a bika vállába vagy nyakába. Ha meggondoljuk, hogy cápa nélkül lép a bika elébe, a döfés célja tehát egyedül a teste, és mégsem kerül a bika szarvára, akkor el kell ismerni a banderillero játékának kiválóan izgató voltát…A matadornak ott kell maradnia a bika előtt, ha él, ha hal. Tüneményes ügyességének a titka a mulétán nyugvó veres posztónak kezelésében áll. A támadó bikán hol átcsapja, hol meg körbe lebbenti előtte, s ha a bika visszafordul, neki készen kell lennie az újabb támadás kikerülésére. És mindehhez a szúrás biztonsága! A bika támadása pillanatában a matador előre nyúl, s a kezében tartott espada markolatig mélyed az állat testébe. A kard hegyének azt a pontot kell megszúrnia, a melyet célba vett; s ezt egy rohanó testen egy hosszú acéllal kell eltalálni, melynek hegye ha pár centimétert téved, a szúrás nem sikerült. Sikeres szúrás esetén a bika egy rövid perc múlva már halott. A matador levágja és a közönség tombolása közepette felmutatja a bika fülét.  Lovakkal vonszolják ki, lábára kötött kötél segítségével.…

Spanyolországban csaknem az összes illusztrált lapok foglalkoznak a corridák írásban és képben való bemutatásával.…

 

A nálunk is elérhető spanyol tve adó néhány éve élőben közvetített bikaviadalokat, amit később beszüntetett. G.

 

 

1904. 32. 546. Az óceán urai. Az a rendkívüli arányú és eszközeiben szinte félelmes verseny, mely a világ legnagyobb hajózási társaságai közt a magyar kivándorlók Amerikába szállítása céljából kifejlődött, s melynek legelső eredménye a szállítási díjaknak eddig szokatlan olcsósága lett, világszerte alkalomszerűvé teszi a bepillantást a nagy tengeri utazási vállalatok kalandos múltjába, belső életébe, óriási tőkegazdagságába, és üzleti versenyébe. A világ minden részére kiterjedő, de főképp amerikai, német és belga hajózási társaságoknak egy hatalmas érdekcsoportjáról van szó a kivándorlási üzlet monopolizálása érdekében, az angol hasonló társaságok ellen, melyeknek egyike, a Cunard társaság, a magyar kivándorlásnak Fiúméból való irányítására vállalkozott…Néhány évtizeddel ezelőtt még csak négy hajó: az Indiana, Illinois, Pennsylvania és Ohio szelte az Atlanti-óceánt amerikai lobogó alatt….

A virágzó észak-német Lloyd-társaság hajói szintén e tröszthöz tartoznak, s három ország kikötőit érintik minden óceáni útjuk alatt: Németországét, Angliáét és Amerikáét. Brémából kiindulva, száz meg száz német utason kívül, kikhez Southamptonban számos angol is csatlakozik, hogy elkerülje a fárasztó vasúti utazást Londontól Liverpoolig, ezek szállították eddig a mi kivándorlóink túlnyomó részét is…

A hajóskapitányok neve és egyénisége nagy befolyással szokott lenni az Atlanti Óceánon utazók elhatározására. Sokszor a babona, még többször a bizalom játszik itt szerepet olyanoknál, akik az utat már többször megtették. De akármi legyen is az ok, a nagy hajózási vállalatok ismerik a közönségnek ezt a gyöngéjét, azért különös súlyt vetnek embereik megválasztására. A világhírű énekesnő, Patti Adelina például csak az angol Guion társaság «Arizona» hajóját használta, valahányszor sok pénzt és dicsőséget jövedelmező amerikai vendégszerepléseire utazott. Ugyanezt a hajót részesítették előnyben a legjelesebb angol színészek, így Langtry asszony, Irving, stb. Igaz hogy az Arizona kapitánya Brooks, 28 év alatt, melyet atlanti szolgálatban töltött, 540-szer kelt át az óceánon, anélkül, hogy a legkisebb baleset érte volna, sőt számos emberélet megmentése körűi szerzett érdemeket.

 

 

1904. 36. 594. RÉGI VÁROSI ÉLET.  A művelődés s különösen a technika haladása kevés más téren látszik meg annyira, mint a nagy városok kényelmi és egészségi berendezéseiben. A megélhetés mindinkább a nagy városokba hajtja az embereket, s az így összetorlódó nagy tömegek szükségleteinek kielégítése óriási szervezeteket kivan meg, s azok pontos, hiánytalan működését. Azt, hogy az utcák kövezve és világítva vannak, hogy a vízvezeték mindenkinek a lakásába hozza a vizet, úgy megszoktuk, hogy el se tudjuk az életet képzelni enélkül, s ha valamely ily szervezet csak rövid időre is felmondja a szolgálatot — mint Budapesten a nemrégiben beállt háromnapi vízhiánykor — valóságos felfordulás lesz belőle.

Mennyire másképp volt ez csak egy-két század, hát még ötszáz év előtt!...A házak számozását csak a XVIII. században kezdették, addig beérték azzal, ha az utcát meg tudták nevezni, s aztán a szomszédok vagy az átelleni lakók szerint jelölték meg közelebbről a keresettet. Megkönnyítette némileg a dolgot az, hogy már a XIII. század óta egyes házak külön névvel bírtak, s ilyenkor legtöbbször a névnek megfelelő cégér vagy kép is helyet kapott a házon….A középkori német városokban, még a nagy kereskedést űző Nürnbergben is a disznók szerteszét szaladgáltak az utcán, s a pékeknek meg volt engedve tíz disznót tartani. Boroszlóban csak 1495-ben tiltották el a sertésólakat az utcán, s korlátozták a sertések szabadon eresztését, úgy hogy különösen sátoros ünnepeken elrendelték az utcán talált disznók elkobzását is. A lakók a házakban összegyűlt szemetet egyszerűen az utcára szokták dobni. Némely helyen nagy reformnak tartották, mikor a hatóság kiadta rendeletben, hogy a szemét 14 napon túl csak a városbíró engedélye mellett heverhet az utcán. Nürnberg városa 1490-ben már annyira civilizálva volt, hogy egy városi szolga a döglött malacokat, kutyákat, macskákat, tyúkokat és patkányokat minden nap eltakarította az utcákról….Parisban sem volt ez különben, holott a francia főváros lakosainak száma már a XVIII. században elérte a félmilliót, a XVII. század kezdetén 200 ezer, a XIV. században 150 ezer s már a XIII. században is 120 ezer volt. Mindazáltal milyen lehetett Paris városa ezelőtt nem egészen 700—800 évvel? Minden szemét és hulladék az utcára dobva, esős időben az egész város egy pocsolya, úgy hogy a lakók csak falábakon, vagy egymás mellé fektetett köveken át közlekedhettek. A disznók seregestől csatangoltak az utcán…Nem csoda, ha a pestis és mindenféle dögvész hálás talajra talált a régi Paris városában s ismételten megtizedelte népét.

A világítás hiányzott még a nagyobb városokban is a középkorban, s még az újkor kezdetén is. Teljes sötétség fedte az utcákat, melyeket két végükön lánccal zártak el. Aki a sötétség beállta után ment az utcára, el kellett hogy lássa magát fáklyákkal vagy lámpással. Ilyeneknek bérbeadására Parisban 1662-ben egy bizonyos Laudati nyert engedélyt. Londonban is csak 1668-ban rendelték el, hogy este hat és 11 óra közt minden háztulajdonos háza elé lámpát függesszen ki. Paris utcáin kezdetben faggyúgyertyák égtek…Rendszeres utcai világítás Londonban is csak 1730 óta, Bécsben gömblámpákkal 1776 óta, Berlinben 1679, Amsterdamban 1669 óta áll fenn. —r.

 

1904. 15. 247. Külföldi labdarugók Budapesten. Akármennyit beszélnek a labdarúgás ellen, vagy mellett, Magyarországon a sport iránt való fogékonyságot nagyon fejlesztette. Az ifjúság országszerte űzi a labdarúgást, mely a láb mozgékonyságát, ügyességét, erejét fejleszti. Budapesten a futballnak, a külvárosokban is megvan a maga színtere és sok gyakorló-egyesülete. A csömöri-úti és Margit-szigeti nagy versenypályákon pedig idegen foot-ball csapatok mérkőznek a főváros legjobb csapataival. S Budapest közönsége ezernyi számmal nézi a viadalt. A labdarúgásban a magyar csapatok is ügyesek, de többnyire vesztesek maradnak az angolokkal szemben. Mégis szívesen meghívják őket s fedezik úti költségeiket, hogy mint e sportban mesterektől, tanuljanak tőlük. A húsvéti ünnepekre Angliából jött csapat.

 

 

 

MARGITSZIGETI FOOTBALL VERSENY. A LABDA A MAGYAR CSAPAT KAPUJA ELÖTT.

 

 

Az angolok a margitszigeti pályán április 2-ikán mutatkoztak be és a Magyar testgyakorlók körét győzték le. Berúgták hatszor a labdát a kapun ellenfelük pedig egyszer sem jutott ennyire, noha szintén ügyesen játszottak. Április 3-ikán, vasárnap lévén, az angolok csak nézők voltak a csömöri-úti pályán, ahol egy lipcsei foot-ball csapat a budapesti torna-klub labdarugóival szállt szembe, és győzött ez is. Neki jutott 4, a mieinknek pedig semmi. Az angolok április 5-iki versenyére a Margitszigeten Auguszta főhercegasszony is megjelent. Ekkora magyar Atlétikai klub volt a mérkőző fél s szintén legyőzetett. Az arány 9:0 az angolok javára. Az erős és szeretetreméltó angol csapat, melynek a győzelmen kívül a legszívesebb fogadtatásban is része volt, tőlünk Ausztriába ment.

 

 

 

1904. 21. 357. Az Akadémia ünnepi közülése….A rendesnél ünnepélyesebb volt azonban ezúttal az Akadémia ünnepi közülése, mert ez Deák Ferencz emlékezetének volt szentelve. Ez ünnepi közülést vasárnap, május 15-ikén tartották, szép számú és díszes közönség jelenlétében….

 

 

 

Gyulai Pál, Thallóczy Lajos, Görgei István, Lévay József és Szily Kálmán az Akadémia saroktermében az ünnepi közülés után

 

Képünk az Akadémia e Nesztorait együtt tünteti fel a sarokszobában, ahol ülések előtt és után társalogni szoktak az akadémikusok. Velük van Görgei István, Görgei Artúr tábornok testvéröccse, történeti dolgozatairól ismert író, aki nem tagja ugyan az Akadémiának, de üléseinek állandó vendége; ő Lévayval egy idős. A fiatalabb tudós nemzedéket képviseli köztük Thallóczy Lajos közös pénzügyminiszteri osztályfőnök, a kiváló történetbúvár. Az öregek közül ketten, Gyulai és Szily az ünnepi közülés tárgysorán is szerepeltek..A

közülést báró Eötvös Loránd elnök nyitotta meg…Gyulai Pál olvasta fel emlékbeszédét Deák Ferencről.

 

 

 

1904.  34. 579. A világnyelv. A világnyelv kérdésének megoldása manapság, bármennyire szükség volna is rá, a volapük s más hasonló nyelvek kudarca után, végtelen messzeségbe van visszaszorítva. Az efféle "világnyelvek", amilyent nem egyet találtak ki, annyira nem világnyelvek, hogy aki megtanulná is azokat, nincs, akivel beszélgessen volapükül vagy esperantóul….Szókra van elsősorban szükség, mikor egy nyelv teremtéséről van szó, ha a szók megvannak, a deklinálás és konjugálás majd megjön magától. A szókat pedig ne gyártsa maga az ember, ne is válogassa össze vaktában mindenféle nyelvekből, hanem válassza ki azokat, amelyek minden nagy nemzet nyelvében ismeretesek vagy legalább is hasonló hangzásúak…Már most is egész tekintélyes nagyságú világ-szótárt lehetne összeállítani a használatban levő nemzetközi szókból. Egy vendéglői borlapot például, bármilyen nyelven van írva, megért minden néven nevezendő bor-ismerő. Hogy azonban ezekből a meglevő elemekből lesz-e valaha s milyen lesz az annak rendje és módja szerint való, általános használatba kerülő világnyelv, azt a német tudós épp oly kevéssé tudja, mint bármely más közönséges halandó.

 

1905. 42. 671. AZ «ARANY ÖKÖR». RÉGI PESTI EMLÉKEK.  Írta Porzó.

Nagy város fejlődésében, főképp ha ez a nagy város az ország szíve s a nemzeti élet központja, az ember lelkét, ha ezzel a nagy várossal összeforrott, két ellentétes érzelem bolygatja: az öröm, hogy új élet kél a romokból, s a bánat, hogy elomlani látja azokat a falakat, melyekhez annyi drága emléke fűződik.

Különösen Budapest belvárosán viharzott végig az újítás förgetege. Jött az emberséges tót s csákányával bontogatta a mohos tetőket, s szedegette szét egyenként a kőkeményre szilárdult ősi habarcs törmelékei közül a téglát…

 

 

 

AZ «ARANY ÖKÖR» (RÉGI ZENÉLŐ ÓRA) ÉPÜLETE A LEBONTÁS ELŐTT. Weinvurm fényképe.

 

Elpusztult a «Csiga», ahol Vörösmarty Mihály köré csoportosultak esténként irodalmunk régi zászlósai: Fáy András, Helmeczy Mihály, Bajza József, Schedel (Toldy) Ferenc, és ahol egy ízben megjelent a különben emberkerülő, bús Berzsenyi Dániel is…Most, hogy a földdel egyenlővé túrja ezét az «Arany ökröt» is, illik néhány szót ejteni erről a csekélyke sárga házikóról. Az újabb régi Magyarországnak volt kedves találkozó helye: tanyája a forradalmi  Pilvax-kávéház ifjúságából fennmaradt fiúknak, akiknek egy része elhullott, másik része kibujdosott…

 

 

1905. 36. 574. A börtönügyről. Zöldy Márton. A börtön régi intézmény, mely végig kíséri az egész emberiség történetét, s fejlődési fokai az emberiség fejlődésének jelzői…A bűnügy története arra utal, hogy mennél borzalmasabb volt a bírói tevékenység, annál nagyobb arányokat ölt az elkövetett gonosztett is, mennyiségben és minőségben. A hüvelykszorító, a spanyolcsizma*, a kerékbetörés, a felnégyelés, az elevenen való eltemetés idejében a gyilkosok is kegyetlenebbül bántak áldozataikkal. Valami rettenetes kölcsönhatásban volt egymással a törvénykezés brutalitása és a bűnösök barbársága. Mindez a múlté. A művelt államok letartóztatási intézeteiben a testi kínzásnak minden nyoma elveszett. Törvényeink szerint a bűnös testi bántalmazása hivatalos hatalommal való visszaélést állapít meg, melyet a törvény börtönnel és hivatalvesztéssel torol meg. Ez a nagy fordulat nem régi, alig százötven esztendős…

A büntetés végrehajtásának fokozatos rendszere abban áll, hogy az elítéltet fokozatosan készítik elő a szabadságra. A fegyenc szabadságvesztés büntetésének egy harmadrészét magánzárkában tölti. A magánzárka időtartama azonban egy évnél hosszabb nem lehet. A magánzárka után közös műhelybe és közös hálóterembe osztják a rabot, s képességeinek megfelelő ipari munkára szorítják. A munka az egyetlen eszköz, mely a bűnös hajlamokat, a társadalomellenes indulatokat megfékezni képes….

 Aki büntetésének háromnegyed részét kitöltötte, s jó magaviseletet, megbánást, s a munkában iparkodást tanúsít, az feltételes szabadságot kap. Elhagyhatja a börtönt, de állandóan hatósági felügyelet alatt áll, s a legcsekélyebb bűncselekményért elveszíti a feltételes szabadságot,… Meg kell barátkoznunk azzal a borús gondolattal, hogy a börtön állandó, örök intézménye marad az emberiségnek.

 

*Legelébb a spanyol inkvizíció alkalmazta, és innét vette nevét.

 

1905. 32. 515. Nyári élet Budapest utcáin. Budapest nemcsak legszebb, hanem legmelegebb városai közé is tartozik Európának. Amint beköszöntének a nyári hónapok; e részben csak Madrid s meg egypár déli fekvésű metropolis haladja meg. A budai oldal még csak hagyján : az kap egy kis hűs levegőt a hegyekről, hanem a pesti részre már a nagy Alföld forró lehelete árad. Itt volna ugyan a Duna, de bizony annak a vize se sokat hűt, mert az öreg fejedelmi folyam maga is átmelegedve hömpölygeti tovább hullámait, még csak azoknak is alig bír egy kis enyhülést nyújtani, a kik hűtőzni partjára menekülnek, vagy a fürge propellereken ülve szántják végig a hátát…

Az utcai gyerkőcöknek nem telik japán legyezőre, de nem is szorultak rá. Kerül nekik olcsóbb és különb hűsítő. Csapatostól nyomon kísérik a locsoló kocsikat s a kitóduló vízsugarakban édelegnek. Kneipp kúra s hideg leöntés egyúttal, pénzbe nem kerül, de annál nagyobb gyönyörűséget okoz. Akinek látványosság kell: az is kerül. Egy-egy sebesen vágtató, pöfögő automobil…Sokkal népszerűbb ezeknél Kati, az ásványvizes kocsit húzó kis szamár, mindenekfelett pedig a kalapos lovak, amelyek szinte mintha éreznék, hogy közérdeklődés tárgyai, olyan büszkén lépkednek a kocsi előtt

 

 

1905. 29. 465. SZAKHALIN SZIGETE. A kelet-ázsiai háború legújabb és legérdekesebb eseménye, hogy a japánok megszállották a nagy Szakhalin szigetet s ezzel orosz területre tették lábukat. Eddig csakis Kínához tartozó helyekről szorították ki az oroszt. 1643-ban egy hollandi hajó a déli partjára vetődött, ugyanez időtájban kóborló kozákok és vadászok is a befagyott tengeren át Szibériából eljutottak a szigetre. De ez a felfedezés megint feledségbe ment. A sziget körülbelül háromszor akkora, mint Szicília, a Föld legkietlenebb részei közé tartozik. Csehov orosz utazó beszéli, aki hosszasabb ideig ott tartózkodott, hogy van olyan nyár, mikor a nap sohasem látható a felhők és sűrű ködök miatt, de általában nyaranta csak egy vagy két hétig lehet a napot megpillantani. A tél mintegy félévig tart, midőn a hideg egész 35 fok Celsiusig süllyed, holott nyáron néha 33 fokra is felmegy a hőség…Szakhalin amilyen kietlen, természeti kincsekben épen oly dús. Halban való gazdagsága óriási, s jobb halászó hely kevés van a föld kerekségén. Nem csak folyói és patakjai vannak tele hallal, hanem partjaira járnak ívni a heringek s tőkehalak, még pedig mesés tömegekben, úgy, hogy évenként sok millió métermázsa számra fogják. Japánra nézve pedig ez a körülmény roppant fontosságú, mert a japán nép fő élelmiszere a rizsen kívül a hal; ámde mivel saját partjain nem foghat eleget, a szükséglet nagy részét Szakhalinból fedezte eddig is. De innen vette a haltrágyát is… Roppant nyereséget jelent Japánra nézve a Szakhalin birtoka…A szigetet roppant ősrengetegek borítják, telve felbecsülhetetlen értékű fával, még pedig leginkább igen becses keményfával. Vannak ott nagyon gazdag kőszén-, petróleum-, vas-, ólom-és horganybányák, de nagyon valószínű, hogy aranyra is fognak akadni. És mind ez a rengeteg kincs eddig az orosz gazdálkodás mellett jóformán parlagon hevert...

 

 

1906. 13. 202. AZ AKADÉMIA NAGYHETE UTÁN. Az idén sok mindenféle tekintetben másképpen zajlott le az Akadémia nagyhete, mint más években. Először is nem májusban tartották, mint eddig szokás volt, hanem márciusban. Aztán az elnöki székben nem báró Eötvös Loránd megszokott alakját láttuk, hanem az új elnököt, Berzeviczy Albertet, aki most elnökölt először és pedig éppen nem kedvező, sőt nagyon is komor hangulatú időben. Az a sötét köd, a mely a közélet egész mezejét sűrű árnyékba vonja, érezhető az Akadémiában is, mert ez a méltóságos és a nagyközönséggel való érintkezésében kissé hideg testület sem vonhatja ki magát teljesen, bármennyire igyekszik elvonulni az aktuális politikai harcok zajától a tudomány tiszta légkörébe, ama hazafias aggodalmak hatása alól, melyek ma minden hazafi lelke mélyén borongnak. Ki lehetett ezt érezni Berzeviczy elnöki megnyitó beszédéből is, mely ebben a tekintetben tartózkodó volt ugyan, de szavai mögött ott rezgett az, ami most leginkább elfoglalja a lelkeket…

Örökéletű panasz, hogy az Akadémia túlságosan akadémikus, hogy elzárkózik az eleven élettől. Ez sem fog elhallgatni mindaddig, amíg az akadémikusok többnyire öreg emberek, akik pedig az Akadémiát a lapokban bírálják, többnyire fiatal emberek. A fiatalság az öregséggel szemben mindig a forradalmi, reformer-elemet képviseli, új eszmékben, újító irányokban forrong, az öregebbek pedig, épen mivel vannak már tradíciók a hátuk mögött. Nem is volna jó, ha nem így volna, ha az ifjak ép úgy irtóznának a merész újításoktól, mint az öregek. Majd mire megöregszenek, úgyis lehűl a temperamentumuk s akkor a fiaik ép úgy fognak ellenük küzdeni, mint ők az apáik ellen. —pf—

 

 

 

1906. 3. 47. Az új zsúr. Szigma.….az áramok itt is ágy teremtek, úgy alakultak, mint a tengerekben. Követték az erő természetének törvényeit: hatottak, érvényesülni törekedtek, új alakulásokat, új formákat produkáltak. E fölszabadult erő egyénisége: az új nő. A csöndes, de roppant sokágú forradalomnak, amelyet előidézett, általános neve: feminizmus….A feminizmusnak is megvoltak a maga zöld hajtásai…Ennek a leghatásosabb módját abban látták, hogy nadrágba bújtak, monoklit csaptak a szemükre, és rágyújtottak egy erős szivarra…Az ilyen nő a lelki, az értelmi életnek azzal a keskeny dűlőjével, amelyet a régi rend számára kihasított, többé be nem érte. Igényei egy bizonyos szellemi jólétre terjedtek ki. Fölébredt benne a tiszteletreméltó éhség az okos szó, a művelt elmék nemesebb, nagyobb rendű érintkezése után…Megindító volt látni, hogy a főváros úri társaságának asszonyai, leányai mert a hallgató közönség kilenc tizedrészében nő volt — mint tódultak ezekre a komoly és magasabb-rendű témákat tárgyaló előadásokra olyan tömegben, hogy például az Alexander Bernát filozófiai előadásaira lehetetlen volt elég nagy termet találni Budapesten…

Az asszonyoknak mindig lesz miről beszelniük, amíg lesznek rossz cselédjeik és jó barátnőik. A rossz cselédből egy is elég: a jó barátnőből kettő kell. Egy, akivel beszélünk és egy — aki nincsen jelen. A zsúr él és virul már nemcsak a szalonokban, hanem — a kávéházakban is. Ezt elpusztítani nem tudták, nemcsak az ellenségei, akik távol maradtak, de még a barátai sem…A zsúr életereje megközelíti a halhatatlanságot. Ami érthető is. Ami a férfinak a klub, a kaszinó, a kávéház, a parlament, mindez a szórakozásnak, a vitatkozásnak és a politikának egyetlen társaságos területe a nő számára: a zsúr. A régi zsúr nem halt meg, mert az asszonyok mondanivalója él, nem fogyott. De átalakul, mert az asszonyok mondanivalója is fejlődött, mássá lett. Ez szülte a zsúr régi formája mellé új formáit. Megcsinálták és csinálják pedig művelt és kiváló szellemű úriasszonyok magánosan vagy szövetkezésben, a módjuk és a föladat szerint, a melyet szemük elé tűztek. A haladott, a kulturális élet olyan elemei számára nyerni meg a nő érdeklődését, amelyeknek a megismerése és a velük való foglalkozás a női társalgás régi és meglehetősen szűkös elemeinél méltóbb a mai úriasszony értelmi erejéhez, magasabb műveltségéhez és szélesebb látóköréhez. Ennek a törekvésnek a szülöttjei az úgynevezett művészeti zsúrok, amelyeket egyre sűrűbben rendeznek most a fővárosban. A nő házias erényeit pedig ne féltsék tőle. Az új zsúr a nőt nem foglalja el jobban, mint a régi, csak szebben és méltóbban. A nő lelkét semmivel se rontja meg az, ha ameddig azelőtt a távollévő kedves barátnője minősítésével foglalkozott, most nagyobb dolgokról okos szót hallgat vagy mond. A műveltség még senkinek sem ártott meg, és az okos, művelt emberek mindig csak az ostoba és tudatlan embereknek voltak kellemetlenek.

 

 

1906. 11. 171. A nőkérdés legújabb jelenségei. Aki a művelt világ társadalmi életének nagy hullámzásait állandóan figyelemmel kíséri, arra az örvendetes tapasztalatra jut, hogy a nő-kérdés, — mely alig néhány évvel ezelőtt még csak elvétve adott egy-egy erőteljesebb életjelt magáról, — a legutóbbi időkben egyre nagyobb arányokat ölt. A nők társadalmi helyzetének reformja immár hatalmas szociális mozgalommá növekedett, melynek hatásai a magyar társadalmat sem hagyták érintetlenül. A Feministák Egyesületének megkezdett akciója talán meg is fogja teremni a kívánt gyümölcsöket. Mi ugyan még kissé messze vagyunk a feminizmus parlamenti szabályozásától Nem úgy az angolok, kiknek parlamentje egyáltalán nem rekeszti ki a nőket.

 

 

1906. 34- 554. Zsoldos Benő: A futball- láz. A sport különösségei. Alig pár nap múlva — szeptember elsején — Angliában megkezdődik nagy diadalmasan a futball szezon, s tart megszakítás nélkül a jövő év április 30-ikáig. Ezalatt a hét hónap alatt lázban ég a brit félsziget férfi- és hölgyvilága. Sőt talán a hölgyvilág még jobban, hiszen aligha van még valahol más olyan művelt nemzet a világon, melynek hölgyei jobban és lelkesebben tudjanak érdeklődni a társadalmi élet minden mozzanata iránt, mint az angol misszek és ladyk. Ők képezik a legkitartóbb és leghálásabb nézőközönséget ezen a viszontagságos földtekén. Nos, szeptember elejétől kezdve lesz jó dolga a szemfüles angol esti-lapoknak, melyeknek nem megvetendő mennyiségéről és terjedelméről bizonyára van tudomásunk….E napon az esti lapok külön futball-kiadásokat bocsátanak ki…Hogyan juthatnak a riportok oly tüneményes gyorsasággal a késedelmet nem ismerő szerkesztő kezeihez? Erre a célra ott vannak a postagalambok és a futár-gyerekek. Minden valamire való versenypályán külön sajtó-páholy áll az újságírók rendelkezésére; innen bocsátják ki a postagalambokat. Minden egyes riporter a maga tudósítását speciális papírszeletekre írja, melynek segélyével az írás egyszerre 5—6 példányban sokszorozódik. Ezután az első ilyen «kutyanyelvet" olajos papírba csavarva, a postagalamb lábára köti, a madarat útnak ereszti, s rögtön folytatja tovább az írást…Tökéletesebb és megbízhatóbb, de természetesen költségesebb módja a riport továbbításának a telefon. Minden nagyobb versenypályát telefon köti össze a szerkesztőségi irodával s a riporter azon melegében, kényelmesen tollba mondhatja a futball-meccs egész történetét.

A nyomdában ekkorára már teljesen kiszedve, készen áll a külön kiadás, s a verseny befejezése után néhány perc múlva már ezerszámra röpítik széjjel a szélrózsa minden irányába a lappéldányokat, sőt akárhányszor előfordul, hogy mikor a közönség még javában tódul ki a versenypályáról, az ugrifüles rikkancsok már tele torokkal ajánlják neki az épen akkor végződött futball-meccs lehető legfrissebb krónikáját…

Néhány nap múlva a magyar tornaterekre is bevonul a futball. Izmos és harcra kész magyar fiúk kitartó lelkesedéssel fogják rugdosni a labdát, jobbra-balra. S megjelennek nálunk is a kegyetlenül feldagadt lábszárak, a sajgó oldalak, sőt a természetes formájukból kivetkőzött orrok is. De hát szívesen viselik azokat a testedzés jegyében, mert hát ezek is hathatós eszközeit képezik a modern haladásnak.

 

 

 

 

AZ ORSZÁGHÁZ ÉS KÖRNYÉKE A GELLÉRTHEGYI CITADELLÁTÓL, TÁVCSŐ-LENCSÉVEL.

 

 

1906. 37. 602. Pusztuló emlékek. Magyarország fővárosa csak a legutolsó tizenöt év alatt is óriási arányokban változott. A fejlődés hatalmas területét láttuk még ama utcarészekben és kerületekben is, melyek a fejlesztésre legalkalmatlanabbaknak látszottak. Például: a Belvárosban, a budai Várban, Tabánban. Ahol akadálynak látszott egy-egy utcának szűk volta vagy görbe iránya, segítségül jött a fejsze és a csákány, mely földig lerombolta őket, hogy újabbnak és célszerűbbnek készítsen helyet. Az Eskü-tér környékének számos tere, utcája, utcaköze így tűnt el a Belváros szabályozásával, de velük együtt eltűnt egy csomó régi pesti ház, eltűntek régi, patriarkális foglalkozások folytatói, mondhatni minden tudományos kárpótlás nélkül…A főváros múltjának professzionális historikusai nincsenek, akik pedig voltak, mint Rómer Flóris és Rupp Jakab, mint a rengetegben járó utas, csak óvatosan és kis ösvényt taposva juthattak előre. Nagy szerencse azonban, hogy ez is van, hogy ez is megtörténhetett…Parisban a franciák egész irodalmát teremtették meg a fővárosukra vonatkozó adatoknak s a kontinensen alig van még egy város, mely olyan intenzív kultusszal szolgálná múltjának a felderítését. De itt van a szomszédunkban Bécs, melynek hagyományairól könyvtárra menő kötetek szolnak, nálunk ellenben alig mutatkozik érdeklődés ilyesmire…Az évről-évre és évtizedek óta mindig pusztuló, rombolás alá kerülő ereklyék, melyeknek hivatásuk volna a jelen nemzedékét a múlt hagyományai iránt fogékonnyá tenni és felkelteni benne a múlt tiszteletét, a nemes hagyományok ápolását és a históriai emlékek iránt való kegyeletét. Minél hatalmasabb arányokban halad előre a főváros fejlődése, annál komolyabb szükséglet gyanánt fog az a vágy jelentkezni, hogy az újítások és újjáalakulások nyomán is kidomboríthassuk benne nemzeti karakterét.

 

 

 

1906. 29. 467. SÍN NÉLKÜL JÁRÓ VONAT. Egy új közlekedési eszközt próbáltak ki Budapesten a minap: egy olyan vonatot, mely sín nélkül, rósz úton is tud járni s ezért a nagy vasúti közlekedés hézagainak kitöltése céljára nagyon alkalmas. Az új találmány eszméje egy francia mérnökkari ezredestől ered.

A vonat, melyet most Budapesten bemutattak, egy automobilszerű mozdonyból és négy kocsiból áll. Bármily laza talajon fennakadás nélkül, kellő sebességgel tud haladni. Az ilyen automobil-vonatokat eddigelé nem lehetett használni, mert csakis akkor tudták biztosan kormányozni, ha minden kocsinak külön fékezője volt.

 

 

A SÍN NÉLKÜL JÁRÓ VONAT INDULÁSRA KÉSZ.

 

A mozdony egyaránt lehet a kocsik előtt, között vagy mögött, s a vonat egyformán mehet előre és hátra. Kezelése egyszerű, keskeny vagy lejtős úton, kemény vagy süppedékes talajon egyforma biztossággal jár. A mozdonyt lehet fűteni benzinnel, szénnel, vagy bármely más hajtó-erő fejlesztésére alkalmas fűtő-anyaggal. Rövid idő múlva Budapesten használatba veszik majd az új találmányt; az a terv ugyanis, hogy a Margitszigeten a felső és alsó sziget közt most járó lóvasút helyében fognak ilyen vonatokat járatni, mégpedig egyenesen fel a Margit-hidra, ami az eddiginél is kényelmesebbé fogja tenni a szigetre járást.

 

 

1906. 6. 94. Úri tolvajnők …A francia kereskedelem úgy van berendezve, hogy tervszerűen bele nevelje a nőkbe a fényűzést, és különösen a divatpompa szeretetét, vágyát. így nyer részben magyarázatot az új betegség — mert határozottan kóros tünetnek kell tekinteni, — mely ma a párisi nők igazi megrontója…A nagy áruházak Paris minden főbb utcájában emelkednek. Valóságos mesterművei ezek a kizsákmányolás rendszerének. Égbe nyúló pompás paloták, melyeknek ragyogó falain belül fel van halmozva mindaz, ami az életet kellemessé teheti. Nincs a háztartásnak az a kelléke, amelyet itt meg ne találnánk, de túlnyomó részben mégis a pipere mesés remekei töltik meg. Négy-öt emeletet, óriás területeket foglalnak el ezek az áruházak, és bennük napestig a vásárlók egész légiója nyüzsög.

A bennük követett veszedelmes szellemnek legelső föltétele, hogy minden áru a lehető legcsábítóbb módon legyen közszemlére kitéve; a másik pedig, hogy könnyen hozzáférhető legyen mindenki számára. A vevő ott mindent megtapinthat, kezébe vehet s így válogathat, ami rendkívül fokozza a vásárlás kedvét. Régi igazság, hogy azt a tárgyat, amelyet kezünkbe vehetünk, sokkal inkább megkívánjuk, mint azt, amelyet csak bizonyos távolságból, esetleg üvegen keresztül csodálhatunk. A párisi áruházak főleg arra törekszenek, hogy ne csupán bevásárlási helynek, de valósággal második otthonuknak tekintsék őket a nők. A vásárlás kényszere itt ismeretlen, mindenki szabadon járhat-kelhet a végtelen folyosókon és gyönyörködhet a közszemlére kitett tárgyakban. Hogy milyen élvezete telik ebben sok nőnek, azt megfigyelhetjük nálunk, hol a nők egy része sportszerűen űzi a vásárlást…Az elegáns áruházak valóságos melegágyai a tolvajlásnak és tenyésztői az úri, sőt főrangú tolvajnőknek. Statisztikai adatok bizonyítják, mily rohamosan szaporodnak Parisban a lopások, az áruházak fejlődésével arányban, a nők körében.

 

 

1906. 30. 483. A GELLÉRT-HEGY. Egy fejlődő, gyarapodó, viruló nagyváros olyan, mint egy tenger, a mely állandóan dagályban van. E tenger hullámai kőből valók. Hatalmas épületek, templomok, paloták, bérkaszárnyák és mennél elevenebb, lendületesebb a fejlődés, a kőhullámok annál sűrűbbek és annál nagyobbak…Budán még háborítatlanul szerénykedtek a mohos tetejű, régi apró házak, a Gellért-hegy lejtője meg tisztára falu volt, szórványosan meghintve félig a sziklába ásott törpe vityillókkal. Mintha csak aludt volna az egész hegy; a fején is ott volt a hálósipka: a citadella. De néhány esztendővel ezelőtt ezen a parton is beköszöntött a dagály

 

 

 

RÉSZLET A DÖBRENTEI-TÉRRŐL, AZ ÉPÍTKEZÉSEK ELŐTT.

 

A Gellért-hegy régi, bozontos egyszerűsége, elhagyatottságának vadsága és falusias romantikája nagy részében immár a múlté. Ami még megvan belőle, azt is nagy falatokban nyeli el a jelen. A Gellért-hegy megszűnt táj lenni: immár város lett belőle. Töretlen hátára ráül az egyre terjeszkedő Budapest és elborítja a maga mozgalmasságával, elevenségével…

 

 

 

1907. 3. 53. ALAGÚT A CALAIS-I CSATORNA ALATT. Az a közeledés, mely újabb időben a politikai téren Angol ország és Franciaország között létrejött, s amely egyelőre legalább eltüntette a lelkekből a két nemzet között fönnállott bizalmatlankodást, most újra fölvetett egy régi, nagy kérdést:a vasúti összeköttetés létesítését a szigetország és a kontinens között, egy a calaisi csatorna alatt vezető tengeralatti alagút segítségével. Ez a terv már több mint száz éves. Bonaparte Napóleon még első konzul volt, a mikor egy Mathieu nevű francia mérnök elébe terjesztette egy ilyen tengeralatti alagút tervét…Bunau-Varilla vegyes tervet dolgozott ki, amely a vasutat részben hídon, részben alagúton át viszi Calaistől Doverig. Mindkét partról mintegy 1500 méter hosszú hidat építene be a tengerbe; a híd végéről vagy liften szállítanák a vonatokat a folytatólagos alagútba, vagy maga a híd menne át menedékesen, 1:10 eséssel az alagútba. Ugyanígy volna a felszínre jutás a másik parton…A megoldás a mai pillanatban talán még fennakadást szenvedhet, de azt körülbelül biztosra lehet venni, hogy előbb-utóbb tengeralatti alagút fog vezetni Calaistől Doverig.

*

Közel 6 éves megfeszített munka és 9 milliárd font eredményeképp 1994. május 6-án megnyílt a Csalagút, vagyis a Franciaországot és Nagy-Britanniát összekötő "Channel Tunnel".

 

 

A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM RÉGI ÉPÜLETÉNEK LEBONTÁSA A /”régi”/MÁTYÁS-TEMPLOM MELLETT

 

1907. 27. 546. Csudáky Bertalan: Az automobil. A felfedezések és találmányok korában, a koppantós faggyú-gyertyától a villamos reflektorig, a szelek játékára bízott vitorlás hajótól a hatalmas modern hadihajóig, vagy a lomhán döcögő delizsánsztól a robogó gőz-kocsiig, nincs a technikának még egy másik olyan vívmánya, mely a huszadik század emberfiának vérét, idegrendszerét oly izgalmas hajszában, pezsgő keringésben tudná tartani, mint az automobil…

A levegőeget átszelő repülőgép még izgató probléma, lehet, hogy megvalósul, lehet, hogy nem. Az önműködő gépkocsi eszméje már sokkalta szerencsésebb, gyorsabban is vált valóra s gyorsabban illeszkedett bele a mindennapi élet gépezetébe, mint akár a robogó vasút, a telegráf, vagy a végtelen óceánok vizeit szelő gőzhajó. Az önműködő kocsik eszméjével már igen régen foglalkoznak az emberek. Igaz, hogy az automobil első képe kacagtató paródiája a jelenleginek…Az automobil ez idő szerint még a sportok keretében mozog, de mihelyst olcsóbb, hozzáférhetőbb és tökéletesebb lesz, rövidesen nagy változásokat fog előidézni ipari, kereskedelmi és társadalmi életünkben. Mint a jövő általános forgalmi eszköze a kihalt és elhagyatott utakon nyüzsgő, pezsgő életet teremt maga körül…Fejlődésének érdekes pályáját a benzines és villamos gépkocsi félig már megfutotta, de egyelőre inkább a szórakozások, mint a közforgalom szolgálatában áll. A gőz-kocsi, a kerékpár, a varrógép meghódították a világot s nincs kizárva, hogy a hódításban minden találmányon túl fog tenni a gondolattal versenyt rohanó automobil.

 

 

 

EGY NYERTES AUTOMOBIL A VIRÁGKORZÓBÓL

 

 

1907. 16. 315. KÍNVALLATÁS A RÉGI PESTEN. A régi romantikus Pest sötét emlékei közül egy sem áll már, tégláik utolsó porszemét is elhordta már az idő szele s a mulató, zajos nagyváros mai nemzedéke /nem is sejti már, hogy mennyi idegrázó borzalom, mily sok rém-regénybe való epizód játszódott le egykor falai között. A vármegye bitófája egykori helyén ma a Ferencz-körút fényes házsorai terpeszkednek s nyoma sincs többé a nyilvános pellengérnek, melynél vásáros időben a hóhér vesszőztette (hatot vagy tizenkettőt mért reá) a pőrére vetkőztetett delikvenst. Ahol ma a főváros egyik legelőkelőbb bérháza emelkedik, a lebontott régi városház földalatti helyiségeiben voltak elhelyezve egykor a város foglyai. Sötét, fülledt odúk, melyekbe alig tévedt be a napsugár, s melyekből napestig szitok, jaj, hörgő asszonyi rikácsolás hatolt fel s vegyült el az élet mindennapi zajába….Olykor velőtrázó sikoltás, dörömbölés és káromkodás tört elő a földalatti sötét zugokból. Aki hallotta, messze elkerült és sietve kettőztette meg lépteit. Tudta jól, hogy megint Türck mester keze működik, hogy valami boldogtalan delikvenst tortúrával bírjon beismerésre. A középkori kínzókamrák minden rémsége megvolt a hajdani Pest kínvallató eszközei közt: a kaloda, a víz-tölcsér, spanyolcsizma s mindenféle szeges és szúró szerszámok…Részletes leírás: Dunkl Borbála esete 1752-ből. Pestvárosi levéltár: Acta Criminalia Nr. 8…

Zord idők sötét bárdolatlanságára vall az esküforma is, melyet a zsidóknak kellett letenni, mint perdöntő esküt. Még teljes babonában élt az előítélet, mely a zsidó vallás hagyományainak valami titokzatos jelleget tulajdonított. Voltak már Pesten annak rendje-módja szerint fölvett, bizonyos türelmi taksát fizető ú. n. tolerált zsidók  és nem tolerált zsidók. De a jogegyenlőségre való még oly félénk kísérleteket is egyenesen kigúnyolta az a rettenetes esküforma, mely az ó

testamentum minden átkát hívta fel a hamis tanúzással, hamis esküvel különösen gyakran gyanúsított zsidók fejére. Ha mindaz, a mit mondok — így szól többek közt az eskü nem igaz és hazugság, akkor engem, a föld rögtön nyeljen el, verjen az Isten haragja, és seb lepjen el…Sok ártatlan áldozat sínylette meg ezekben az időkben a városlyukat,  mint népiesen nevezték a régi városháza kazamatáit. Az akkori jog rideg szelleme mellett nemcsak végrehajtani, de lecsukatni is könnyű volt a fizetéssel késlekedő adóst…V. S.

 

 

1907. 37. 736. Péter Jenő: A SZÁZÉVES GŐZHAJÓ. Szeptember elején útnak indult Anglia partjairól a világ legnagyobb hajója, a Lusitania. Hatalmas teste, mely királyi büszkeséggel szeli az ijedten hátráló hullámokat, lassan, ünnepélyesen távolodik a kikötőből, hogy egyre növekvő sebességgel neki vágjon új hazájának, az óceánnak. Első útján Amerikába igyekszik. A célja New-York kikötője, ahonnan száz esztendővel ezelőtt a zseniális feltaláló ujjongó reményei és a csudájára gyülekező nézők kisérték első útjára — az első gőzhajót. Az angolok most küldik legújabb, legnagyobb hajójukat Amerika partjai felé. A hálás amerikai utódok megünnepelni készülnek Fulton Róbertnek, az első gőzhajó szerkesztőjének emlékét…1807 aug. 17-én nagy embertömeg állott New-York kikötőjében Fulton hajója előtt, és hitetlen Tamásként nézte, mikén készülődik első útjára ez a furcsa alkotású, füst és tűzokádó süveggel ékeskedő vízi jármű…Száz esztendővel ezelőtt indult első útjára a Clermont és eljutott egészen Albanyig, 240 kilométernyire New-Yorktól. Ezt a távolságot 32 óra alatt futotta be, és ahányszor csak útközben kikötött, a gúnyolódó tömeg helyett ujjongó nép fogadta a merész hajóst…

Európában 1812-ben egy skót ezermester, Henry Bell, bocsátotta útjára a gőzhajót.  Az első óceánjáró gőzös 1819-ben hagyta el Amerika partjait és 25 napi tengeri úttal érte el Liverpool kikötőjét. Azóta bámulatos gyorsasággal haladt a gőzhajó fejlesztése és ma a Lusitania utasai a 237 méter hosszú, majd 28 méter széles hajótest kényelmes szalonjaiban vígan szórakoznak, míg a 68 ezer lóerős gőzturbinák szakadatlan forgással hajtják a 38 ezer tonnás kolosszust, amely a szárazföldhöz hasonló biztonságot nyújt az utasoknak.

 

*

Az RMS Lusitania a brit Cunard Steamship Lines hajózási vállalat óceánjárója volt, amelyet 1915. május 7-én Írország közelében elsüllyesztett a német haditengerészet egy tengeralattjárója, 1201 utas halálát okozva.

 

 

1907. 47. 940. A lángész természetrajza. A szellemi életben tán félezer év óta nem kötött le oly nagy figyelmet a képzőművészet, mint manapság…Természettudományi törvényszerűségekből magyarázni a gazdasági életet s a gazdasági életből az ember szellemi életét, ezt tűzte maga elé ez a modern szellemi áramlat, melyet talán felesleges is nevén nevezni: a történelmi materializmus. A Hegel dialektikus űrben lebegő fejlődéstanának a gazdasági életre való realizálása, a gazdasági jelenségek törvényeinek felkutatása után a szellemi nyilvánulások törvényszerűségeinek ugyanezen az alapon való felkutatására került a sor. Megindult az ostrom a «nimbusz» ellen, mert hiszen a tudomány előtt nincs értékkülönbség, csak tulajdonságkülönbség és okozati összefüggés. Azt a felfogást, hogy a korszellem szüli a nagy egyéniségeket s nem a nagy egyéniségek adják meg a kor szellemének karakterét, cáfolják. Madách is mondotta, nem azért virrad, mert a kakas kukorékol, hanem a kakas azért szól, mivelhogy virrad…Magát a lángészt, a teremtő erőt nem a kor termi; a kor legfeljebb sajátos tárgyat ad figyelme számára, külső bélyeget nyom alkotásaira. De ez még nem annyit jelent, hogy a kor szükségszerű terméke a lángelme. Hány korszaknak lett volna szüksége a maga lángelméjére, vagy több lángészre, mint a menynyit bírt? — nem tudhatjuk. S hány zseni élt egy más korszak szellemi érájában, mert nem hatott rá kora életének struktúrája! (Azokra gondolunk, akikről később úgy szoktunk beszélni, hogy a «saját kora nem értette meg!») S hány, a közönségesnél kiválóbb ember élt minden korban, a ki dacára a kor hatásainak, nem alkotta meg a kor által törvényszerűen követelt műremeket?. S végűi: magukat a korokat, melyek a maguk lángelméjét termik, mi termi? Vagy azok csak úgy termődnek az idők árja által? Mindezekre a kérdésekre nincs felelet….A megismerésre vágyó emberi elmének már az is kétségtelen diadala, hogy egyáltalán el tud igazodni, s ha csak lépésről-lépésre is, de minden nap tovább tud hatolni ebben az irdatlan labirintusban. R. M.

 

 

1907. 19. címlap. Csudáky Bertalan: AZ ORSZÁGOS MAGYAR KIR. ZENEAKADÉMIA ÚJ ÉPÜLETE. A zeneművészet múzsájának impozáns méretű új szentélye ott emelkedik a Gyár-utca s Király-utca sarkán és architektúrájával, imponáló méreteivel már messziről magára vonja figyelmünket…Mennyi érzés, ihlet és biztatás áradna felénk Stróbl szoborművéből, ha Liszt Ferencznek nemes bronzalakját nem az erkélyek rejtett magasságában, hanem a normális szemhatár nyugodt vonalában láthatnók!...

Plaszticitását eltorzította az emelet-magasságban fekvő erkély kőkerete, sem mint Liszt, sem mint Srobl alkotása nem érdemelte meg ezt az elhelyezést. Ugyanily magasságból tekintenek ránk Erkel és Volkmann zeneművészek bronz medalionjai. A palota külső ornamentikájának legharmonikusabb része a főbejáró vonalában négy-négy kisebb méretű mezőbe illesztett gyermek friz-csoport. Mintegy húsz, pompeji amorettekre emlékez

 

 

AZ ORSZÁGOS MAGYAR KIRÁLYI ZENEAKADÉMIA ÚJ PALOTÁJÁBÓL. A PALOTA FŐHOMLOKZATÁNAK KÖZÉP-RÉSZE LISZT FERENC SZOBRÁVAL

 

Párhuzamosan haladó kettős csapóajtókon s megpillantjuk a színekben, ornamentikában egyaránt gazdag promenoirt /társalgó/. Nyugodt, komoly, méltóságos oszlopcsarnokban vagyunk. Zöld majolika kockalapokkal s fehér erekkel futtatott sötétszürke műmárvány takarókkal vannak borítva a díszes előcsarnok oszlopai és falmezői. Az egyenes vonalú oszlopok csillogó lapjairól gyöngéden, lágyan simuló tört fénysugarak áradnak a szökőkút keretét alkotó mozaik falakra és frízekre. A körbe futó folyosókról összesen nyolc kényelmes bejáró vezet abba a terembe, melyre szinte vértanúi türelemmel évtizedeken át vártak a zene iránt érdeklődők. Ez a nagy hangversenyterem. Díszítése pazar, terjedelme nem az iskolák szokásos méreteihez van szabva. Két emelet magasságában, a különböző stílusok szerencsésen modernizált elegyedésében gyönyörködik a belépő. A terem hatalmas nézőterével szemben Magyarország első hangverseny-orgonája ötlik a szemünkbe…

 

 

 

 

 

 

 

Költemények

 

 

 

Alba Nevis, Unger Ilona / 1886 - ?/ 1905, 1907.

Ambrozovics Dezső

       1900,  1901, 1903, 1903. /megjelenések/

B. Büttner Lina

Emma

Feleki Sándor / 1865 – 1940/

Jörgné Draskóczy Ilona / 1879-  ? Máramaros-sziget/

          1904, 1905, 1907.

Kiss Olga

Kordina Lilly

Miklósné M. Nagy Ida

Ninka

Sas Ede / 1869 – 1928/

Vállyai Sípos Ida/ 1869 – 1940/

Szikra /Kende Júlia/

Tóth Jolán

Zergényi Elemér

*

 

 

LOTZ KORNÉLIA ARCKÉPE. LOTZ KÁROLY MŰVEINEK KIÁLLÍTÁSÁBÓL

 

 

1900. 3. 34. Emma: ELDORÁDÓ

 

Lakatlan pusztaság tarolt erdő helyén,

Ahova nem vezet járókelők útja.

Kerüli a paraszt, kerüli a vándor.

Mikor járt itt ember? Csak az Isten tudja.

 

Bűzhödt mocsár mélyén lidérc fénye támad

Holdvilágos éjjel, mikor minden alszik,

Síri, kékes lángja átlebben a völgyön,

Elszáradt harasztból tompa sóhaj hallszik.

 

Lompos ordas kullog lent a mocsár szélén,

Hol mérges beléndek vad illatát ontja,

Lassan oson odébb, turkálva a rögöt,

Követi az árnyék, mintha párja volna.

 

Korhadt fa törzsén a Szűz anyának képe  

Szelíd arcú asszony a kisded a karján  

Amint a hold rásüt, megélénkül tőle,

Vélnéd, hogy mosoly kél tiszta, szűzi arcán.

 

Régen lehetett az, mikor ide hozták;

Hívő ember tette, tán valami pásztor

Eltévedt birkáját kérte tőle egyszer,

Megkerült, s azóta hitt benne a jámbor.

 

Szürke falaival le a mélybe bámul

Távol sziklabércről régi várnak romja,

Csak egy része áll még, széthordta a vihar,

A felhőkkel játszik bedőlt csonka tornya.

 

Elnyűtte az idő régi dicsőségét,

Elporladt a kéz, mely falait emelte,

Nincsen már egy emlék, amely róla szólna,

Az időnek árja nevét is elfedte.

 

S ha a vihar szele bejárja a völgyet,

Jeges eső támad, amely mindent elver,

Nem marad egy fűszál, nem marad egy levél,

Mégis boldog hely ez, ahol nincsen ember!

 

 

 

1900. 119.  Ambrozovics Dezső: Dal

 

Mint viharzó őszi éjjel,

Olyan volt az ifjúságom,

Keresem benn' a virágot,

De hasztalan, nem találom!

 

Száraz kóró, bús folyóka,

Szellő helyett szél viharja,

Szép remények sírja fölött

Csalódások forgataga.

 

Háborgó, vad szenvedélyek

Égre szálló, gyilkos lángja.

Melyben összeperzselődött

Lelkem minden kis virága.

 

Néma küzdés önmagammal

S lázban képzelt rémek ellen,

Merész röptű tervek mellett

Kishitűség a szívemben.

 

Csábító, szép tündérálmok

Égi szikra fáklyafénye,

Szívemhez nőtt kedves árnyak

Rengő-ringó versengése.

 

Alkotásnak izzó láza,

Látomások, bús sejtések,

Sóvárgás a messzeségbe,

A hol tisztáid) tüzek égnek!

 

Forró vágyak a szívemben,

Szárnyaimon rabbilinccsel;.

Körülöttem fölhalmozva

Elérhetetlen, drága kincsek!

 

Mint egy szélvész szárnyán szálló.

Harsogó dal bús foszlánya.

Olyan volt az életemnek

Eltemetett ifjúsága!

 

S most, hogy elmúlt, szertefoszlott,

Mégis mit nem adnék érte,

Hogyha minden fájdalmával

A szívembe visszatérne.

 

 

1901. 15. 234. Ambrozovics Dezső: EL INNEN, EL!

 

El innen, el!

Ki a szabadba vágyom én,

Hol nincsenek rideg falak,

S csapongva száll az ég felé

A képzelet, ha szárnyra kap !

Hol nincs utamban a tömeg,

Melynek zaja kijózanít,

És elriasztja a szívem

Derült, mosolygó álmait!

 

El innen, el!

Ki a szabadba vágyom én,

A hol előttem a világ,

S a merre a szemem tekint,

Mind, mind enyém a sok virág!

A hol az ég azúr ívén

Libegve szálló fellegek

Még akkor is mosolyganak,

Ha szürke könnyet ejtenek!

 

El innen el!

Ki a szabadba vágyom én,

A hol a lelkem is szabad,

Hol fészkiben madár dalol,

S sziklák ölén forrás fakad!

Hol tiszta ég borul reám,

S hol a nap is szebben ragyog,

Fejemre hinti sugarát,

S én majd, hogy el nem olvadó.

 

El innen, el!

Ki a szabadba vágyom én,

A hol szabad a gondolat,

A hol virágok illata

Legyezgeti az arcomat!

A hol járatlan utakon

El-elbolyongok egymagam,

S a fűszeres, a tiszta lég

Megoldja néma ajakam!

 

El innen, el!

Ki a szabadba vágyóm én,

Hol szívem újra lángra gyúl,

A hol a friss szellő nyomán

Minden bilincs a porba hull!

Hol álmodó lombok között

Ébren csak én magam vagyok,

Ki a szabadba vágyom én,

Mert ott születnek a dalok!

 

 

1901. 18. 286.  Ambrozovics Dezső: MÁJUS

 

Itt a bűvös május,

Gyöngyvirág hónapja,

Amikor a madár

Puha fészkét rakja.

Fülemüle csattog

Holdsugaras éjben,

S párját hívogatja

Künn az erdőszélen…

 

Tavaszt és virágot

Soha nem ismerve,

Boldogság fantomját

Hasztalan kergetve,

Fáradtan, átázva

Csügg alá a szárnyunk,

Amint a záporban

Dideregve járunk.

 

 

1901. 12. 182. Szikra*: Haláltánc

 

Ha tűz lángja bevilágít

A csillagos éjbe,

Molyok, pillék százezrei

Repülnek a fénybe,

Szivárványos pici szárnyuk

Fel-feltűnik, csillan.

Közel értek, s már elégtek!

Ugye, mindig így van?

 

S a csillagok százezrei

Tesznek-e másképpen?

Ki mondja meg: mért ragyognak

Olyan nagyon szépen?

Csak azt látjuk, hogy az estét

Alig-alig várják,

Csakhogy ők a haláltáncot

A nap körül járják.

 

*Lásd az előző, 10-es fejezetben.

 

 

1901. 12. 183. Ninka: TAVASZ ELŐTT.

 

Ébredj, vén földünk álmaidból,

Ím, itt az első napsugár,

Az éj fagyos honának vége,

Rád hajnal bíborfénye vár.

 

Eljön a nap, az ég királya,

Hogy kincsét, fényét szórja rád,

S ez ünnep lesz, nagy, fényes ünnep,

Illő felvenned új ruhád.

 

Tavasz tündére szője, fonja,

Szellemkezével köntösöd,

Lágy lombszövetből, mit a hajnal,

Örömkönnyével öntözött.

 

És hulljon rád, tündéri bájjal,

Bűvös, igéző képzelet,

Virág alakban, hisz virágot,

Csak égi lény teremthetett.

 

Vagy tán dalos szívek porából,

Fakad életre a virág,

Daluk visszhangoz a szívekben,

S őket feledte a világ?

*

Sipos Ida (vállaji). Költeményeket írt a Vasárnapi Újságba (1901) és a Pesti Naplóba (1908); cikke a Magyar Szóban (1904. 274. sz. Népies irodalom). Munkája: Mesék és képek. Elbeszélések. Kecskemét, 1905. Szinnyei

 

1901. 43. 690. V. Sípos Ida: ŐSZI IBOLYÁK.

 

Hull már a fának lombja,

Csörögve rezeg az ág,

S a földön még mosolyogva

Nyílnak az ibolyák.

 

Szegényke kis virágok,

Minek virultok itt?

A föld csak mostohátok,

A nap már nem hevít.

 

Nem ad bágyadt sugara

Többé színt, illatot,

Lágy fűnek bársonyára

Fejed nem hajthatod.

 

Madárka nem dalolgat

Szerelmes éneket,

Susogva langy fuvallat

Nem játszik el veled.

 

Oh, szebb volt az enyészet

Ékes kikeleten,

Mint most a zordon élet,

Ősz, hűlő kebleden.

 

Hajnalnak harmatkönnye

Siratva hulla rád,

Madárka néked zengett

Édes búcsúdanát.

 

Oh, tűnj, oh, tűnj előlem!

Virágot ne fakassz.

Ködös, bús őszi reggelen

Gúnykép csak a tavasz.

 

Maradj, ki voltál mindég,

Tavasznak gyermeke,

Az ifjúság, a szépség,

A föld költészete.

 

 

 

 

1902. 36. 583. Zergényi Elemér: Költemények. Budapest,1902. Ez a kötet is, mint annyi más, azok közé a vers-gyűjtemények közé tartozik, melyeken mindjárt meglátni, hogy szerzőjük kezdő,…Legtöbbet ér a kötetben az a kis vers, melyet itt mutatványul közlünk:

 

1902. 36. 583. Zergényi Elemér: A leány

 

Mit se tud, de                                                             Durva kézzel

Mindent sejt már,                                                       Ne nyúlj hozzá,

Bimbó, kelyhe zárva még,                                         Ne érints egy levelet,

Kebelében                                                                  Le ne rázzad

Ismeretlen                                                                  A még rajta

                                                                                    Rezgő harmat-cseppeket                                                         Rezgő harmat-cseppeket.                                                                                

Egy-két szirma

Felpattant már,

De csak sejted illatát,

Mely oly könnyű

Mint egy sóhaj:

Csupán ígér, s mit sem ád.

 

 

Ha majd jő a

Hajnalszellő,

E gyöngyök elszállnak,

Ezerszínű

Szivárványon

 Szívja őket fel a nap

 

És a bimbó

Kifeselve

Feléd tárja kebelét:

Kinyílik ő

Magától is,

   Ha szerelmét megnyeréd.

 

 

1903. 12. 182. Ambrozovics Dezső: HERVADÁS.

 

Elszorul a szívem,

A mikor azt látom,

Hogy az, ki olyan volt,

Mint egy tündérálom,

Elfonnyad, megfakul

Mint a letört rózsa,

A szirmait elhullatja.

Szerteszéjjel szórja!

 

Olyan volt az arca

Alig egypár éve,

Mint hajnali felhők

Rózsaszín szegélye.

Szemei csillogtak

Mint a hulló harmat,

Édes ajkán szárnya támadt

Szerelemnek, dalnak.

 

Rabbá tette lelked'

Bársony pillantása,

Kiderült az ég is

Bűvös mosolyára.

Akárhol megjelent

Tulipán alakja,

A szemeit férfi, asszony

Ott feledte rajta.

 

És ma, a mint nézem,

Romja önmagának,

Messze elkerülik

A szerelmi vágyak.

Pergamenszín arca

Teli s tele szántva,

Megesik a szíve rajta

Annak, a ki látja.

 

 

1903. 18. 283. Ambrozovics Dezső SORSUNK

 

Szertebolygó árnyak vagyunk,

Mind, kik itt a földön élünk,

És a sorsnak vad szeszélye

Gúnyolódva játszik vélünk.

 

Égi szikrát olt szívünkbe,

Melynek tüze perzsel, éget  

Úgy szeretnők átölelni

Az egész nagy Mindenséget!

 

Szárnyakat rak álmainkra,

Vágyainkat fölcsigázza.

Ügy, hogy szinte elsorvaszt az

Örök szomjúságnak láza!...

 

S majd ha egykor alkonytájban

Az utunkra visszanézünk,

És a sárga lomb közt járva

Azt kérdezzük, el mit értünk?

 

Akkor látjuk, hogy meddő volt

Minden álmunk, küszködésünk,

S csak a sorsunk vad szeszélye

Játszott gúnyolódva vélünk!

 

 

Feleki Sándornak  a Magyar Géniuszban 1902-ben 4 verse jelent meg/

 

1903. 27. 443. Feleki Sándor: Telegráf-drótok.

 

Az országúton elbolyongok,

A lombot nem ringatja szél,

S a telegráfnak drótcsomagja

Mégis csodásan zúg, beszél.

 

Megrezdül minden egyes szála,

És szól fájdalmas hangokon.

Elhallgatom e bús panasz-szót.

Hisz lelkemmel olyan rokon…

 

Millióknak gyászát és keservét

Visszük hírűi szüntelenül,

S a fájdalomnak könnye közé

Öröm csak nagy ritkán vegyül.

 

El-elhallgatnám órahosszat

E sirámot a drótokon,

Felsíró bánatuk, keservük,

Az én lelkemmel oly rokon.

 

 

 

 

A KIRÁLYI PALOTA A KERESZT-TÉRRŐL NÉZVE

 

 

1904. 3. 34. Jörgné Draskóczy Ilona: AZ ÉJ.

 

Az Éj:

Csodás titkokkal teljes és mély.

Arcát belengi sűrű fátyola,

Fején tündöklő csillag-korona,

Sötét szemében lenyűgöző varázslat,

S a vállán omló lágy bársonypalástnak

Redőiből zajként életre kelnek:

Nagy fékevesztett, lázas szenvedélyek,

Szines lepkék: édes, ragyogó álmok,

És áloműző lelki furdalások.

Szerelmi csókok, mámorral tele,

Letiprott vágyak. Könnyek tengere.

Gyilkos, nehéz, fekete bűn-virágok:

Lélegzetük halál, megrontás, átok!

Szűz liliomok megváltó illatárja.

Tivornyák, mikben durva mámor járja.

Halálhörgés, koporsószögezés,

Halk, ébredező gyermekgügyögés.

Buzgó imák, vad istenkáromlások,

Nagy kételyek és nagy megnyugvások.

Óh mily titokkal teljes és mély

Az Éj!

 

Nyugat 1910. 22. Peterdi István: Jörgné Draskóczy Ilma: Melódiák

A kötet nem egy képet ad a költőről; sok olyan verse van, amely rossz órában született; de némely vágyódásai és a tárgyak ihletik. A költő nem állandó benne; újra meg újra születik. Nincsen egy domináló érzése, amely formát és tartalmat egyszerre szökkent elő, egészként; egy szövevényes (férfi?) élet nevelte hajlama, amely meghamisítja a jelenségeket, vonatkozásokat talál köztük; ami egyénivé avatja a látást. Szomorúsága van, izgékony receptivitása, mely a környezet bármely véletlen jelenségére egyformán reagál s melyből csak az ingerek összegeződése válthat mély érzést, amely már gyújtja és színezi a szavakat és jelentőséget ad nekik…Megjelenik  két sor, amit csak költő írhat le; valóban jelentős és kifejező; a mi költőnknél legtöbbször festő, magyarázó, lényegbe világító jelzők; a hasadó gyümölcsről, a misztikus holdsugárról, őszi tájról. A két soraiért kedves nekünk a kötete, a felcsigázódásokért, amelyeken át eljut hozzájuk. Sok kínnal és kétséggel, bizonyára rövid örömökhöz.

 

*

 

B. Lina (B. Büttner L, Benedek Aladárné. B. Julia testvére irónő, szül. Sajóvámoson, Borsod vármegyében 1846 dec. 9. Regélő kedve már kora gyermekségében feltünő mértékben nyilatkozott; angol és orosz irók olvasásán fejlődött tehetségével az irói pályára lépvén, 1870 óta különböző szépirodalmi lapjainkba sok elbeszélést, rajzot és divattudósítást irt; 1874. nőül ment Benedek Aladár költőhöz s vele a fővárosban telepedett le...Pallas

 

Büttner Lina /1846 – 1917.  Mintegy 50, fiatal lányok számára készült írás szerzője. Irodalmi Lexikon.

 

 

 

 

1904. 5. 66. B. Büttner Lina: ÚSZIK A HOLD.

 

Úszik a hold, mint ezüstcsónak

Az ég csillagos tengerén.

A fájdalomtól elfárasztva,

Nehéz betegen fenn virrasztva,

Az ablakon át nézem én.

 

Óh, hogyha most ez égi csónak

Vinne magával engemet,

A láz, a kín talán elszállna

S a végtelenség lágy hulláma,

Ringatná fáradt lelkemet.

 

Jer hát, kis csónak, s vigy el engem,

Oda, hol enyhet oszt az ég,

Hol az a fényes csillag reszket,

Csak egy órát, egyetlenegyet!  

Talán ott én is alhatnék.

 

 

1904. 22. 379. Fehér virágok. Kiss Olga hátrahagyott költeményei. Ez egyszerű kis versfüzetet — mint Kozma Andortól írt előszavából megtudjuk — egy ifjú, alig húsz esztendős leány írta, a ki nagy komolysággal készült tudományos pályára, titokban, csak legbizalmasabb környezetének tudtával rímekbe foglalta ifjú, tiszta álmait, vágyait, reményeit, bánatát s mielőtt tehetsége kifejlett, meleg és színes érzelmi élete érett egyéniséggé higgadhatott volna : váratlanul, hirtelen meghalt, néhány nappal atyja halála után. Olvasgatva verseit, részvéttől fogódik el lelkünk. Ebben a fiatal leányban nemes, tiszta, igazán női szív dobogott s jelentékeny költői tehetség is lakott benne…. Kiss Olga korai halála nemcsak azokra veszteség, a kik az életben közel álltak hozzá, hanem az irodalom barátaira is, mert bizonyos, hogy értékes tehetség hervadt el vele bimbójában. Mutatványul a füzetből, mely Miskolcon jelent meg, a következő verseket közöljük.

 

1904. 22. 379. Kiss Olga: Csak élni, élni

 

Csak élni, élni, elfogott a mámor,

Ittas vagyok a lét habzó borától.

A lassú tengés, hol a napok másznak,

Hol nincs történet, nincs öröm, se bánat,

Nincs izgatottság, lázas munka mérge,

Óh, ez a kínok kínja, rémek réme!

El tőlem el, józan mérséklet árnya,

Arany középszer, balgák boldogsága!

En csak tüzes piros virágra vágyom,

Melyből bódító édes illat szálljon,

Hogy illat s fényözöntől részegedve

Lelkem is fénnyé s illatárrá lenne.

Tudom azt is, hogy égő szép virágom

Elhamvad gyorsan, mint egy tűnő álom,

Elveszti illatát s én hervadok,

Hogy éltemben számlálva a napok.

De a míg élek, őrülten pezseg vérem,

Egy évezrednek gyönyörét átélem,

Mint férfi küzdjem át az éltemet  

S szeressek hévvel, mint csak nő szeret.

 

 

Kiss Olga: Észrevétlen halál

 

 Oly messze vagy. A kéklő láthatáron

Vágyó szemem csüggedten megtörik.

 Rád gondolok, de holtra fáradt lelkem

Alig vonszolja bénult szárnyait.

 

Nagy a világ és apró kis világok

Sok ezre fér meg rajt' testvértelen;

Egyiknek meghal, ki a másba lépett,

Halál ez is, bár észrevételen.

 

Így észrevétlen száz halált hal lelkünk

S bár újra éled, a sebhely marad,

Megszokjuk, és ha válunk mindörökre,

Szemünkből többé könny alig fakad.

 

 

 

1904. 43. 730.  Miklósné M. Nagy Ida. HAZA SZÁLLOK.

 

Képzeletben messze, messze,

Haza szállok minden este.

S ráborulok haza érve,

Édes anyám kebelére.

 

Hogy elmondjam, hogy elmondja,

A mi szívem, szívét nyomja.

Fényes könny gyűl a szemünkbe

S nem jut semmi az eszünkbe.

 

En csak nézem, ő csak néz rám,

S beszélgetünk szótlan, némán.

Egymás búját meg se kérdjük,

Mégis tudjuk, mégis értjük.

 

 

43. 730. Miklósné M. Nagy Ida: FECSKE, GÓLYA, DARU MADÁR.

 

Fecske, gólya, darumadár,

Szegény szívem régóta vár.

Visszajött-e tiveletek,

Mit az őszön elvittetek?

 

Hej, ti vissza nem hozzátok,

Ti csak jöttök s tova szálltok.

Fecske, gólya, darumadár,

Szegény szívem hiába vár.

 

 

 

1905. 7. 106. Kordina Lilly: Versek. A nők mind nagyobb s nagyobb helyet követelnek irodalmunkban s kivált a lírában. S ez inkább nekik való terület, mint akár a dráma, akár a regény, — legalább, ha sikereiket tekintjük, azt kell hinnünk. A női lírikusok gárdájába e verses könyv szerzőjével új név lép, a ki minden esetre megérdemli, hogy a költészet iránt igazán érdeklődők foglalkozzanak vele. Mint a legújabban szót kérő költőnek többsége, ő is leplezetlenül, őszintén, óvatos fenntartások nélkül igyekszik lelkét az olvasó elé tárni, de természete, úgy látszik, tartózkodóbb, semhogy egészen fel bírna nyílni a szíve s a reflexióra, az okoskodásra való hajlama gyakran a melegség rovására ellenőrzi szíve gyöngéd vallomásait. Néha éles ellenmondásokat találunk verseiben, a melyek alighanem szintén az őszinteség rovására esnek. Van azonban egy pár verse, a hol egy érzékeny, nőies lélekvonzó hangon nyilvánítja igaz érzelmeit. — A kötet Endrődi Sándornak van ajánlva s ára 2 korona. Mutatványul a következő verset közöljük belőle:

 

1905. 7. 160. Kordina Lilly: Későn

 

Jő majd idő,

Lecsendesül most lázongó szívem.

Nem dúlja fel békéjét semmisem,

Eltompul a most gyötrő fájdalom,

Felváltja hűvös, higgadt nyugalom;

Mi most világom, éltem élete,

Akkorra már csak homályos rege.

Es majd mosolygok azon csendesen,

A mért ma sírok oly keservesen

 

Jő majd idő,  

Midőn a végső célhoz érkezem

S talán többé rád sem emlékezem.

De addig még sok tövis vár reám,

Sok könnyem hull álmatlan éjszakán.

Sok fájdalomba, küzdésbe kerül,

Amíg a szívem közönybe merül

Mit ér, hogy akkor majd nyugodt leszek,

Ha ifjúságom üdve elveszett!

 

 

Női Szerzők a huszadik század első felében Ábrányiné Katona ...

http://villanyspenot.hu/fajlok/ironok_bibliografia.pdf

ALTAY Margit: Kordina Lili: Versek, 1904; Északi fény, 1911. ...

 

1901. 23. 366. Vállaji Sipos Ida: DAL EGY ŐSZ HAJSZÁLRÓL  h 14 – 10.  és Vallaji Sipos Ida: HÚSVÉT

 

 

Sipos Ida: 25 művét sorolja fel, 1908 – 1939 között. Irod. lexikonban szócikk.

 

Jörgné Draskóczy Ilona: Melódiák, Singer és Wolfner, 1910

                                           Lélekrengés. Versek, Timisoara, 1925.

*

 

1905. 20. 319. Jörgné Draskóczy Ilona: Versek. Egy gyöngéd, fogékony s minden izében nőies lélek őszinte vallomásai adják e csinos kis kötet tartalmát. S igazi érdekessége nem is csupán magukban a versekben van, hanem abban a lélekben is, melyből fakadtak s mely szokatlan őszinteséggel tárja fel magát az olvasónak…A versekben sok van a nőírók sajátságos pongyolaságából, az eszmék kifejezése dolgában való lazaságból, mégis művészi hatást keltenek a rajtuk elömlő nőies bájjal és frissességgel. A kötet a Singer és Wolfner-cég kiadásában jelent meg; mutatványul a következő verset közöljük.

 

Jörgné Draskóczy Ilona: Kérdés.

 

Ma még szilajul feldobog a szívem,

Hogy ha a neved valaki kimondja

S lobogva szökken bíbor színbe arcom

A látásodra.

 

Ma még kívánom reszketőn epedve,

Hogy szomjú vággyal csókolnád az ajkam,

S ha átkarolnál, még az üdvök-üdve

Átfutna rajtam.

 

Ma még lázongva nézek fel az égre,

Elkínzott lelkem megnyugodni nem bír

És vad tusában végzet ellen küzdve,

Zokogva felsír.

 

De holnap, ah, ki tudja, hogy lesz holnap?

Hiszen az élet, mint a folyam habja

A kövek élét, sóvár vágyainkat

 Eltompítgatja.

 

S eljön a nap, hogy nem borít el többé

Nevedre forró, bús emlékek árja,

S amit megváltanék ma lelkem üdvén:

Holnap ki bánja?

 

Sebek begyógyulnak, megnyugszik minden,

Segítve lesz a sok felsíró jajon,

De mondd: elfásult szívvel, vágyak nélkül.

Jobb lesz-e vajon?

 

 

 

A GELLÉRT-HEGY ALJÁN KÉSZÜLŐ ÚJ SÉTA-ÚT.  A SÉTA-ÚT VÉGE A FERENCZ JÓZSEF-HÍDNÁL

 

 

 

 

1905. 25. 403. Alba Nevis: A hét csuda; költemények, Budapest 1905, Az Alba Nevis idegenszerű álnév mögött egy fiatal leány rejlik, egyik új tagja annak az újabban mindinkább szaporodó női költő-csoportnak, amely az őszinteséget, az érzések tartózkodás nélküli kimondását tűzte ki jelszavául. Csaknem egyedüli tárgya természetesen a szerelem, akár a saját érzéseit mondja el, akár elbeszélő formában lírai allegóriákat sző...A kötet csinosan kiállítva a Légrády Testvérek könyvnyomdájából került ki s az elején ott látható a szerző arcképe. Mutatványul a következő verset közöljük belőle:

 

  Sötétedett.

 

Emlékezel-e még a régi dalra?

A régi csókra, mondd, emlékezel?

A suttogást, a fuldokolva szállót,

Az álmokat — szólj, — nem feledted el?

S miként nekem, ah, jut-e most eszedbe,

S elfog e rá a bús emlékezet:

Hogy együtt voltunk a te szép hazádban,

S körülöttünk sötétedett.  

 

Emlékezel; karom karodba fonva

Némán bolyongtunk árkon-berken át,

S a liget hűvös, titkos rejtekében

Nem hallottuk a csalogány dalát,

Nem éreztük a szellő suhanását,

Nem láttuk a zöld, nyíló réteket,

Csak egymást láttuk, egymást éreztük csak,

S körülöttünk sötétedett.  

 

A te napfényes, illatos honodban

Csakúgy, mint akkor, most is alkonyul,

A szomjas földre minden áldott este

Most is gomolygó szürkeség borul.

S míg álmodón a liget útját járod,

Elfog-e, mondd, a bús emlékezet?

Gondolsz-e rá, hogy egyszer, nem is régen

Sötétedett?

 

 

1907. 43.  855. Jörgné Draskóczy Ilona: Az lesz a nap

 

Tudom, hogy van egy lélek valahol,

A kihez tartozik a lelkem,

Ha tán még rá se leltem.

 

Még ott zokog talán sóváran én utánam

Valami vágy-felszító bűnös muzsikában

S lágy hullámokban lengedezve

Keresi útját a szívembe,

És nem is sejti a cigány,

Mikor viharos tűzzel húzza:

Hogy hegedűje húrja,

S az ihlet-perce akkor nem övé.

 

Vagy lelkét úgy lélegzem én be,

Nagy, érthetetlen lázú hevülésbe',

Csukott szemekkel szinte elalélva

És haldokolva tikkadt, forró vágyban:

Egy virág illatában.

 

Lehet az is, hogy ott repes felém

Egy csillagsugár rezgő szárnyán,

De a nehézkes földi röghöz

Durva szövésű élet-szállal

Lenyűgözve járván:

A híradását meg nem értem én.

 

De egyszer-egyszer az lesz majd

Egymásra rátalálunk! a nap  

Legyen üdvösség, legyen kárhozat!

Legyen az élet,

Legyen a halálunk.

De akkor, akkor megindul a föld!

 A tengerek kicsapnak!

Tűzzivatarja mindenkit betölt

Szentlélekként e napnak!

Fölérzenek a holtan alvók

Szív odasodródik a szívhez!

S a köznap meddő, gyilkos szürkesége:

 

Csupa teremtő, léleknyitó szín lesz  

Az élet minden nászi mámora,

Ott tombol majd e pillanatban!

Az ég a földhöz közelebb hajol

S jel lesz a csillagokban.

 

Tudom, hogy van egy lélek valahol,

Ha tán még rá se leltem:

  Akihez tartozik a lelkem.

 

1902. 17. 275. Sas Ede: Elsüllyedt hajó. h 14 – 10.

 

1906. 19. 299. Sas Ede / 1869 – 1928 /: BEATUS ILLE

Beatus ille! Cseng a nóta, cseng,

S szelíd álmokkal elborít a csend.

Az ősi fák balzsamos sátora,

Permetező virágok mámora.

Mesék koráról úgy suttog ez ének,

Mint körülöttünk zsongó aranyméhek:

Boldog, ki szánt apái örökébe,

Mint hajdan a föld jámbor, tiszta népe…

 

Boldog, akinek hajlós a gerince,

Mert ő a földi istenek kegyence.

Ki pártfogásért fűhöz, fához fut,

Előszobázni, kilincselni tud!

Dús asztalokról kövér koncra les,

Csörgő sapkában kegyeket keres,

Libériáját lakáj-dölyffel hordja

Boldog ma a tányérnyaló, a szolga!...

 

És százszor boldog a hivalkodó,

Fölszáll, akár a színes léggolyó.

Felfújja pukkadásig léha gőg,

S még bámulják, ünneplik a dicsőt!

Addig kongatja a reklám harangját,

Míg nagynak hiszik a törpék, a bambák,

Úgy hág a gyarlók, a gyávák fejére  

Boldog, ki port hint a világ szemébe…

 

Beatus ille!  Zeng a nóta, zeng,

Az örömről zeng, amely tiszta, szent,

Illatot akar a szívünkbe lopni,

De a virágot el kell ma tapodni.

Ideálunk nem a falu: a város,

A fórum: bármi szennyes, bármi sáros!

Benned ma már a poéta se hisz:

Beatus ille, qui procul negotiis.

 

Sas Edéről még: h14-05

 

Nyugat 1917. 12. Tóth Árpád: Sas Ede: A fehér város

Sas Ede új verskötete a könyv első darabjától, a Fehér város című költeménytől kapta címét. Ez a vers az egész könyv legmutatósabb, legparádésabb darabja… A költői tulajdonságok, melyek a Fehér város-ban megnyilvánulnak, a kötet többi darabjaiban is ugyanazok, legfeljebb a lírai színezés, valamint a formai kezelés ad alkalmat egy-két további megjegyzés tételére…Nyelve kissé halmozott díszű, néha nagyon is túlaranyozott, mely azonban el tudja kerülni a bombaszt és a cikornyásság ízetlenségeit. Inkább azt róhatjuk fel e díszítés hibájául, hogy gyakran kopottas szálak is kerülnek a dús hímzésbe…Kiemeljük a Gépeim című két szonettet, melyekbe a nyomdája gépeihez fordul szinte apai indulattal és meditáló borongással a költő. E versek nyelve is többnyire ünnepélyes díszű s meglepő bravúrú rímelésük sokszor igen elevenen érezteti, hogy ez a «tegnapiak» közé számított költőnk még dacos fiatalsággal és erővel keresi érvényesülését a ma ifjúi között is. A könyvet a nagyváradi Szigligeti-társaság adta ki s finom címlapját Mikes Ödön rajzolta.

http://audit.median.hu/cgi-bin/track.cgi?uc=11387933992694&dc=1&ui=754107@welid=1381244794000A920062

SAS EDE: AZ UTOLSÓ ÁLLOMÁS - MEK

mek.oszk.hu/02900/02969/02969.htm‎

*

 

 

Unger Ilona, írói álneve: Alba Nevis (Eresztevény puszta, 1886 – ? New York) költő, író

 

Nyugat 1910. 8. KAFFKA MARGIT: ALBA NEVIS: NÁSZ ELŐTT

…Nem jó versek ezek. Ha sokkalta jobbak volnának. tán lenne még néhány szavam arról, mi értékűek az egyhúros hangszerek. Mert hangot ilyenen is lehet kiverni, de muzsikálni lehet-e vajon; s a líra egyéb-e, mint teljes egész skálájú muzsikája egy gazdag léleknek? Az ember egyébbel is kerülhet lelke húrjait megzendítő viszonyba, mint egy másik nemű emberrel; s még ebbe is belerezdül megszínesítőn, összefoglalón, halkítva vagy fokozva; át- meg átjárja ezer egyéb: természet, kultúra, ember, munka, könyvek, gyermek, sors és legfőképp önmagunk. Élet nem gondolható szerelem nélkül, de költészet, igazi, már volt is egynéhány. A cél nem ez; nincs ok levenni egyetlen húrt is, sőt felajzani mindet teljes harmóniára és teljes kifejezésre. Mindenképp többet kell, hogy halljunk és lássunk e rikoltó és pőre egyoldalúságnál, melyre mohó kizárólagossággal veti magát a félrevezetett ízlés, mert benne "zászlóvivő" forradalmiságot és "mártíros" érdekességet vél találni.

*

http://audit.median.hu/cgi-bin/track.cgi?uc=11387933992694&dc=1&ui=490177@welid=1381244794000A920062 

 

Csók István: Tanulmány.

 

 

 

1905. 46. 742. Tóth Jolán.: KÖD ELŐTTEM

 

Köd előttem, köd utánam,

Úgy, mint szokott a mesében,

Ha királylány pásztorához

Álruhában lopva megyen.

 

Látóhatár távol szélén

Violaszín hegyek vannak,

Oda vágyik az én szívem

Minden percén minden napnak.

 

Köd előttem, köd utánam

Tarka lepke, légy vezérem,

Violaszín hegyek alját

Legközelebb hogyan érem.

 

Röpke szellő, szállj előre,

Szép ifjamnak súgd meg halkan,

Pásztorához közéig a lány

Csókra vágyó szomjas ajkkal.

 

Csacska méhek, hadd tanulom

Együgyű és víg beszédetek,

Meg ne értse az a fiú,

Hogy ő engem meg nem érthet.

 

Hadd lásson csak víg leánynak,

Ki virágot hord hajában,

Kinek soha semmi búja,

Köd előttem, köd utánam.

 

 

1907. 754. Alba Nevis: Kávéházban

 

Rajta no fiuk, szaporán,

Koccintsatok vélem  

Látjátok, mily árva vagyok,

S a bitang, szemtelen

Élet mögöttem hogy kacag  

Elszedte minden javamat,

Azután itt hagyott.

Kacaghat is, fiuk;

  Mert én egy kifacsart rongy vagyok!

 

Száz parányi, lantos legény

Aratott hírt, babért.

Engem csak szidás, bántalom,

Ostorok szíjja ért;

Mert harsog, szárnyul a szavam,

S nem lágyan andalog.

De hiába, fiuk;

Én kis trubadúr nem vagyok.

 

Hadd űzzenek, hadd hajtsanak;

Hajrá! Mit bánom én  

S ha kifosztanak, mégis egy

Egész világ enyém.

Enyém a sár, a vér, nyomor,

A bukott angyalok.

Mert hitemre, fiuk,

Én egy elzüllött Isten vagyok.

 

 

Függelék

 

 

1903. 50. 835. Két versfüzet. Szegedi Miklós és Ady Endre.  Két kicsike formájú versfüzet kerül elénk a nagy halmazból, de mind a kettőben több van, mint némely terjedelmes kötetben. Az egyik Máramarosszigeten jelent meg, Ifjú Álmok a címe, írta Szegedy Miklós. Nyilvánvalóan nagyon fiatal ember versei ezek, sok bennük a kezdetlegesség, a tapogatózás, alig van köztük, a mely jónak mondható, és ha elolvastuk, mégis úgy érezzük, nem vesztegettük az időt hiába. Bizonyos frissesség ömlik el e dalokon, egy fiatal, naiv lélek álmodozásain, egészséges hangjuk kellemesen üti meg a fület a képzelet élénksége csínos színekben játszik bennük. Ha majd tekintete mélyebbé válik, s jobban belelát a saját szívébe, az életbe, a természetbe, ha az a sok ritmus, ami most benne él s dalra készti, igazi művészetté tud nemesedni: talán nemcsak a dalolgató ifjút fogjuk benne látni, hanem a költőt is.

Egészen ellentétes hangot szólaltat meg Ady Endre Még egyszer című füzetében. Az ő világa nem csöndes, szelíd mosolygó ábrándvilág, lelke mintha örökös lidércnyomás alatt állana. Fájdalma metsző kín, tehetetlen vergődés, mely visszás képzetekkel tölti el agyát, megbénítja akaraterejét, sivár öngúnyba fojtja lelkesedését, az ideálok helyett torzképeket fest képzelete elé. Az önmagával küszködő, kínosan forrongó ifjú ideges belső küzdelme ez, melyet a saját egyéni világnézet kialakulásáért folytat. Az a jelentékeny intelligencia, melyről a versek sok helye tanúskodik, tehetségének számos fellobbanása, azt a reményt keltik, hogy a szerző győztesen fog kikerülni a belső harcból s el fog érkezni számára is a harmonikus művészi alkotás ideje. Mutatványul a Nagyváradon megjelent füzetből a következő verset közöljük:

 

 Ady Endre: A halottak.

 

Akik lakoznak csendben valahol,

Szomorú fűz, akikre ráhajol.

Akiknek sírján halvány mécs lobog,

A gyötrődést azok már rég feledték:

Mi sírva élünk, ők meg boldogok.

 

Nádas, fehér ház szűk kis ablakán

Néznétek csak az én édes anyám!

Pedig előtte mécses sem lobog,

Oh, de akik csak halottat siratnak,

Mellette mégis százszor boldogok.

 

 

 

1900. 22. 361. Hollán Ernő 1824—1900. A magyar közélet sokérdemű kitűnőséget vesztett el Hollán Ernő nyugalmazott altábornagy, volt közlekedésügyi, majd honvédelmi államtitkár, főrendiházi tag s a Magyar Tud. Akadémia igazgatósági és tiszteleti tagja személyében, ki május 30-dikán Budapesten elhunyt…1824-ben született Szombathelyen, s igen fiatal korában, mindjárt gimnáziumi tanulmányainak elvégzése után, hajlamát követve a katonai pályára lépett, s a bécsi hadmérnöki akadémiába vétette föl magát, melynek legjelesebb növendékei közé tartozott. 1844-ben hadnagy, 1847-ben főhadnagy lett a hadmérnöki karban, s a lembergi fő hadparancsnoksághoz osztatott be. A szabadságharc kitörésekor hazasietett, s a kilencedik vörös sipkás zászlóalj tisztikarába vétetett föl, századosi ranggal…A világosi fegyverletétel visszatért szülővárosába, Szombathelyre, hol szigorú rendőri felügyelet alatt állt…

 

 

 

HOLLÁN ERNŐ. Roskovics Ignác festménye

 

 

Fontos szerepet vitt egyebek közt a Dunántúli vasutak létesítésénél…1867-ben gróf Mikó Imre közlekedési miniszter államtitkárrá hívta meg maga mellé, s ez állásában különösen az akkor rohamosan fejlődni kezdő vasútépítési ügyekkel foglalkozott….Ő alapította a ma virágzó Magyar mérnök- ós építész-egyesületet, melynek 18 évig elnöke volt…

Temetésén részt vett Eötvös Loránd báró, az Akadémia elnöke, számos főrend, delegátus és képviselő, az országos 48-as honvédegyletek központi bizottsága. A beszentelés után az Akadémia nevében Szily Kálmán főtitkár, a magyar mérnök- és építészegylet részéről pedig Czigler Győző műegyetemi tanár, elnök, mondott megható búcsúztatót…