h 14. – 12. Vasárnapi Újság tárcacikkek, 1908 – 1913. Költemények

2014. 04. 05. – 04. 22.

Tartalom

 

Bevezetés
Tárcacikkek, napi érdekű közlemények

Költemények

Névsor

 

Függelék

    Ady

    Képek szöveg nélkül: Új angol rendszerű vonat; Aszfaltozás

 

 

 

Bevezetés

 

Az előző fejezet folytatása,1913-ig, hasonló szerkezetben. Figyelemre méltó témák: az épülő főváros, nyomában a régi házak bontása, képekkel illusztrálva. Kivándorlás /majd visszatérés/ Amerikába. „Tolakodó reklám”, a Nemzeti Színház keserves sorsának újabb szakasza. Az 1908 és 1912 nyári olimpia magyar sikerei. Automobil-verseny, neves személyiségek a gépkocsiban.

Olvashatunk arról is, hogy Oroszország hogyan igyekszik tengerpartot szerezni.

 

A Költemények között találunk vers-monstrumokat és hangulatos verseket is. Írnak a vasútról, majd a világháborúról.

 

Tárcacikkek, napi érdekű közlemények

 

 

1908. 2. 33. Történelmi utcanevek. Zuboly.  Három év leforgása alatt körülbelül hatvan régi eredetű utcanevet cserélt fel újakkal a főváros közmunkatanácsa. Nincs ebben semmi különös, talán még megrovásra méltó sem. Végtére minden korszaknak megvan a maga divata és érdeke, sőt olykor olyan praktikusságai is vannak, melyek célszerűvé teszik, hogy a régit, a mi már alkalmatlanná vált, szépen félretegyük az útból. Ha tehát az utca-nevek változnak, országos vitákat nem lehet még e miatt rendezni, de viszont megáll az a szempont is, hogy a változtatás, ha nincs valamely morális indoka, nem okvetetlenül szükséges. Legújabban az István-tér és a Lipót-tér estek át ezen a cserebere procedúrán, a mi körülbelül azt jelenti, hogy a nagyságok számára kiutalványozott kegyelet nem örökéletű. Az István-tér (ma: Klauzál) ugyanis István fő-herceg emlékére kapta nevét, a Lipót teret pedig, mely ma Szent István névre változott, Lipót császár iránt való kegyeletből keresztelték el a múlt század eleji városfők, miután a Belvárostól kifelé, a Dunáig húzódó és akkor még lakatlan térségnek a Lipótváros nevet adták. Hát ez a két dolog magában véve nem jelent még semmi kegyelettelenséget. Ámde figyelnie kellene a közmunkatanácsnak arra is, hogy vannak olyan tradíciók, melyek nem okvetlenül kényszerítik a rombolást, miután nincs semmi kártékony elem bennük…

Leveszik a táblákat például az utcákról, de tíz év múlva már felcserélik újabbakkal s ismét tíz év múlva egy másik újjal. Miután azonban valamely gondolatnak minden cselekvésben kell jelentkeznie, a mostani rendszerben épen ezt a gondolatot nem látjuk, mely indokolttá tenné a derűre borura való változtatásokat. A fővárosi utcanevek keletkezéséhez ugyanis mindig valamely históriai, politikai vagy kultúrtörténeti hagyomány tapad. Kezdetben nevet kaptak egyes utcák a bennük lakó kiválóbb emberek valamelyikéről. Majd egy-egy cégér, útirány, bolt, iskola, vendéglő, kávéház vagy közintézmény hozta létre az elkereszteléseket, olyan nagyobb politikai vagy históriai események, melyek valamely időben erősen megillették a nép fantáziáját…

A kiegyezés után egy ideig meghagyták régi mivoltukban ez utcatáblákat, de a hetvenes évek elején az első városrendezési akcióval már több helyen az utcák új neveket kaptak. Azokat az utcaneveket azonban melyek a márciusi események vezérei és a sajtó agitációja révén mentek bele a köztudatba, noha a főváros levéltárában az erre vonatkozó akták ma is megtalálhatók, a közmunkatanács sohasem újította tel s nem is állította vissza jogaikba. Pedig hát a közvélemény követelte akkor ezeket az elnevezéseket. Ezzel a pár utalással mindössze csak figyelmeztetni akartunk arra, hogy van logika az ilyen jelentéktelen külsőségekben is s igazán csak akkor van értéke az elnevezéseknek, ha logikus elhatározással történnek. Miután az utcanév nem egyéb, mint szimbólum, mely valamely dolognak vagy eseménynek olyan emlékére óhajt figyelmeztetni, a minek valamikor a főváros életében igen nagy jelentősége volt, az volna a helyes, ízléses és logikus dolog, hogy az utcanév ezután ebben a rendeltetésében maradjon. Jelképezze a fejlődést, a fejlődés nagy válságainak különböző mozzanatait és azoknak a nagyoknak emlékét, kik ebben a fejlődésben kegyeletre méltó munkát teljesítettek.

 

 

 

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA. - FŐHOMLOKZAT A DUNA FELÖL. — Balogh Rudolf felvétele

 

 

1908. 4. 73. MAGYAR EMBER TUDÓSÍTÁSA A MAROKKÓI HARCTÉRRŐL. Az alábbiakban egy levelet közlünk Marokkóból, ahol a franciák még mindig fegyverben állnak a bennszülöttek ellen, s ahonnan épp most nevezetes eseménynek, a szultán detronizálásának híre érkezik. A levelet honfitársunk, Attomyr Mihály küldte a marokkói Si-Mohamed a berkhane nevű helységből, ahol mint a Branliéres ezredes parancsnoksága alatt álló első idegenezred 10-ik századának katonája szolgál. A levél: A franciák most tőlük telhetőleg igyekeznek eleget tenni a felhatalmazásnak, hogy Marokkóban rendet csináljanak. Két oldalon küzdenek a francia csapatok: nyugaton Casablancánál, Rabatnál és Feznél, Marokkó keleti részén pedig a Mulája folyam partján egy másik csapat küzd a felkelő marokkói törzsekkel. Mariza a legkülsőbb algíri marokkói határőrség. Innen 35 kilométernyire van egy kis őrség, már bent Marokkóban, amely csak egy század bennszülöttből (lövészek) áll. Ennek az őrségnek a többszöri megtámadása, és több katona meggyilkolása a Beni-Snasseni törzsek által, késztette a franciákat arra, hogy ezt a törzset megbüntessék, kártérítésre kényszerítsék, hogy fegyveres erővel rendet csináljanak….

Naponként a csapat ebből a táborból kivonul a hegyekbe, felkeresi azon vezérek házát és templomát, akik nem akarnak fizetni, és ha nem találják jelen a keresett vezért, összeszednek minden értéktárgyat, marhát, szamarat, juhot, a házát azután a műszaki csapat dinamittal a légbe röpíti; a szalmakazlak meggyújtását a bennszülött lovasokra bízzák. Egy-egy ilyen razzia mindig egy csomó ágyúba, és puskagolyóba kerül, amelyeknek ára azután természetesen a Beni-Snasseniak számláját tetemesen emeli….

 

 

 

1908. 9. 173. Magyarok a nagy vízen. Tonelli Sándor…Paraszt kivándorlóink közül egy sem akar a tengerentúl véglegesen megtelepedni, hanem mind azzal a szándékkal megy ki, hogy odakint eleget keres arra, hogy idehaza földet vásárolhasson. Valósággal Amerikán keresztül akarja meghódítani Magyarországot. Ez az állandó, stereotip eset. A sváb kivándorló kivételével, aki meg akar telepedni odakint, minden nemzetiségű kivándorlónk idővel haza akar jönni. Csaknem kivétel nélkül ezt tapasztaltam én is az Ultonia 1279 kivándorlójánál Fiume és New-York között….

Ezerháromszáz ember az ország minden részéből, kicsiben valósággal az egész Magyarország. A kemény alföldi magyar mellett, akiről szinte lerí kálvinista volta, a szepesi tót, Hunyad megyei oláh, délvidéki sváb és likai horvát. Közvetlen közelben még jobban feltűnnek a különbségek, amelyek az egyes embereket egymástól elválasztják, a szűkre szabott keretek mintha még élesebbé tennék a fajok közötti ellentéteket. Különálló nemzetiségi csoportok képződnek a hajón, melyeknek csak a végcéljuk közös: Amerika.

A keretek, melyek között ez a társaság él, nagyon szorosak, vagy nagyon is szélesek. A hajó korlátja és a végtelen tenger, a Víz. A magyarnak idehaza nincs fogalma a tengerről. Iskolában talán hallott róla, de elfelejtette. Mikor rákerül az óceánjáró hajóra, nem talál mértéket, a mellyel ezt a végtelen vizet mérje, nem talál nevet, a mellyel illesse. Így alakul ki képzetében egy gyűjtőfogalom, amely egyben találó és kifejező, a Víz. Ezt csodálja a magyar egész nap…

Csodálatos, hogy ezek az emberek hogyan vándorolnak. Van, aki egy hónapra, sőt két hétre jön haza; néha igazán azt sem tudja, hogy minek. Az egyik hazajön néhány hónapra, mert beleunt a munkába, a másik szétnéz, hogy vehet-e már földet pénzéből, a harmadik kiviszi feleségét, gyermekeit és így tovább. Van, a ki kétszer-háromszor volt már Amerikában és idehaza. sőt megismerkedtem olyannal is, aki már kilencedszer tette meg az utat Európa és Amerika között. Igazán amerikaiak sohasem tudnak lenni, Amerika után pedig nem találják magukat jól idehaza….

Ellis Island az a pont, ahol a kivándorlás megszűnik. Ott már bevándorló lesz az Amerikába törekvő magyarból. Olyan ez a kicsi sziget, mint valami csodálatosan nagy méhkaptár. Ezrével fogadja be az embereket, akik az óriási fekete hajókon érkeznek, és szanaszét bocsátja őket mindenfelé, Amerika gyártelepeibe, bányáiba, ahol az óriási arányú amerikai munka folyik. Oda törekszenek az útitársaim is, talán már munkában is vannak a kohók körül, vagy a föld mélyében. Ott dolgoznak, és talán visszagondolnak a nagy vízre, amely fölött tiszta volt a végtelen láthatár és talán visszagondolnak szülőfalujukra is, ahol nemcsak tiszta és kék az ég, de magyar földre is borul. Ez az a föld, a melyre visszavágynak valamennyien, és ez ad talán nekik erőt a megfeszítő nehéz munkához az óceánon túl, idegen földön, idegen ég alatt.

 

 

1913. 33. 650. A kivándorlók ellenőrzése Paál Jób….János hegyen kakastollas csendőr száll föl a vonatra. Végigjárja a kocsikat, minden gyanús embert igazolásra szólít föl, és mindenkitől kéri az útlevelét. Errefelé sokan szöknek ki az újvilágba. A belügyminiszter a múlt évben rendeletben tiltotta meg a 18 évesnél idősebb és 42 évesnél fiatalabb magyar állampolgárok kivándorlását, nagyon szigorúan kezelik most az ellenőrzést. Minden vonaton jönnek kivándorlók, a legtöbbje katonaköteles férfi,…Nagy csoport kivándorlót ad át a csendőr a határrendőrségnek. Van közöttük mindenféle náció. Oláh, szerb, tót, akad néha alföldi magyar ember is. A legtöbb gyanús ember a nemzetiségi vidékekről kerül a határrendőrség épületébe. Érkezzék be a vonat akár éjjel tizenkét órakor, akár pedig hajnali négykor, a határrendőrségen nyomban megkezdik a kihallgatásokat. Jegyzőkönyveket vesznek föl, kivallatják az embereket, a gyanúsabbakat megmotozzák, mennek a táviratok az előállítottak illetőségi helyére, a hatóságokhoz és másnap reggelre az emberek egy részét szabadon engedik, másik részét ellenben útlevél nélküli kivándorlásért 10—15 napi fogházra ítélik.

Ezek az emberek bekerülnek a világos, tágas cellába, és itt töltik ki a büntetésüket… A foglyokat elvezetik a szentmártoni ipartelepekre, a bútor-gyárba, cellulóz-gyárba, ott megmutatják nekik a gépeket. A szentmártoni gyárakban 3—4 korona a napszám, és aki dolgozni akar, annak nem kell kivándorolnia idegen országba, megkeresheti az a kenyerét a magyar határon belül is.

 

1908. 10. címlap. M-th. FIZIKUS LEÁNYOK. KÉTSÉGTELEN, ha nagyon el talál szaporodni az emberiség (minthogy a földgömb nem tágítható), ha nagyon megfogy az élelem, bekövetkezhetik egy napon, eltűnnek nemcsak a virággal beültetett szántóföldek a Riviérán, Hollandiában, hanem még talán a házaink melletti rózsás-kertek is. Természetesen nem úgy lesz végük, hogy talán a rózsák nem teremnének meg, vagy fölkerekednének és hasznot hajtó kukorica-szárakká változnának. Az igazi rózsák azt nem teszik. A rózsák tudják, hogy ő nekik csak szépeknek kell lenni és illatozni. Egyéb dolguk és rendeltetésük nincs. Ha tehát egyszer mégis el fognának tűnni, ennek oka az élelmiszerek akkora hiánya lehet, hogy minden talpalatnyi földet törvény rendel el, hasznos élelmi növényekkel elültetni. Igen, ahogy elfoglalta az éhes és kapzsi ember az erdőket a bölényektől a folyamokat a halaktól. A mocsarakat a békáktól, elveszi a földet is a virágok alól…Az emberi nem poétikus részét, a kedves kis harmatos bakfis leányokat, kik a sarlóra gyöngék, akik szerelemre, gyönyörűségre vannak teremtve s arra, hogy a berkeikből immár kiszoruló csalogányt hallgassák (s nem a bölcsészeti tanfolyamot, vagy a fizikát), akiknek a számára nyílnak a majdan elpusztítandó virágok, hogy a hajukban vagy a keblükön elhervadjanak, sivár férfiúi pályák igájába hajtják…

 

 

 

 

KÍSÉRLETEK SÓ ÉS JÉG KEVERÉKÉBEN

 

A kisasszonyoknak is szükséges valami kenyérkereseti pálya után látni. A telefon, a posta, a távírda, a tanítóság, ahol elhelyezhetők, már nem mutatkozik elegendőnek. A magasabb pályákat is meg kell előttük nyitni. Lesznek doktorok, mérnökök, fizikusok és Isten tudja mi minden, de talán az se nyújt megélhetést mindnyájának. Azelőtt csak egy volt, ami a modern erkölcsökben elpusztult, egy menhely volt, de az mindnyájuk számára elég tágnak bizonyult. Ez volt a rokoni szeretet. Ha valahol szegény úri leány akadt, aki kenyér nélkül maradt, azon kapva-kaptak a rokonok….

Oh Istenem, milyen elhibázott ösvény! Mikor rózsaszín titkok és misztériumok is vannak a mindenségben, e kedves kis bakfisok számára! Vegytan! Vegytan! Bohóság, hej, bohóság. Van ennél az önök számára, kisasszonyok, egy különb vegytan is.  Amit Zilahi Ágnes néni irt, hogy végy ennyi lat cukrot, annyi meg annyi lat lisztet, habard fel egy messzely tejfölben, üss bele három tojássárgáját ...lehet az is, hogy a gimnázium levegője olyan, mint a karlsbadi fürdő vize, amit abba belevetnek, legyen az rozmaringlevél, gyufaskatulya vagy cérnagombolyag. azt mind egyforma kőréteg vonja be lassan-lassan ... Ami pedig nem volna jó, mert egy leányban az a legértékesebb tulajdon, hogy ő még nem tud mindent...

 

 

 

1908. 10. 185. A villamos kocsi és a modern élet. Németh József. Az Észak-Amerikai Egyesült Államokban a keleti iparos államok, és több középnyugati állam, mint például Michigan és Ohio be vannak hálózva villamos vasúti vonalakkal. Ezek a vonalak legnagyobb részt az utak mentén, sok helyütt az utakon magukon vonulnak. Aránylag kevés költséggel építik, és a rajtuk futó villamos kocsik addig nem ismert összeköttetésbe hozzák a tanyák és falvak népét a városokkal. A kulturális és gazdasági gócpontokkal, azokkal a helyekkel, ahol a legjobban lehet eladni, a legjobb minőségben lehet vásárolni és ahol színházak, könyvtárak, vendéglők, mindenféle művelődési, meg szórakozási intézmények állnak az emberek rendelkezésére.

A villamos kocsin húsz-harminc kilométert számba nem jövő költséggel minden különös nekikészülődés nélkül meg lehet tenni 1 — 1 óra alatt. A villamos kocsi legfeljebb félórás időközökben rendelkezésre áll: sejthetjük, micsoda szociális és gazdasági átalakulást képes végbe vinni a villamos kocsi egy-egy vidéken. Ezt látja az ember az Egyesült Államok említett vidékein. Pedig eleinte épen a gazdák igyekeztek a villamos vasutak kiépítése elé akadályokat gördíteni. Akadt a gazdák között olyan is, aki erősen ellene szegült az építésnek és a szükséges területet nem akarta eladni. Az egyik például azt mondta, hogy a villamos kocsi megöli a faluját, mert meg fogja riasztani az összes állatokat, elgázolja a gyermekeket, és szétszabdalja a szántóföld parcelláit….

Nagy befolyással van a villamos kocsi a gyermekek iskoláztatására. Kis gyermekek elvégzik az elemi iskolát, felnőttek a közép-iskolát, ipari iskolát, vagy egyetemet, lányok az alsó, közép és felső leányiskolákat tanulhatnak énekelni, táncolni, elvégezhetnek szaktanfolyamokat, anélkül, hogy a tanyán vagy a falun levő szülei házból igazában kimozdulnának. A nagyobb városok mentén huszonöt - harminc kilométernyi kerületben egyáltalában nem kell gondoskodni tanyai iskolákról. És az ilyen helyeken ismeretlen a téli hidegben, fagyos, sáros utakon iskolába járó gyermek alakja, meg azé a falusi emberé is, a ki gyermekeinek a városban való neveltetését nyögi…

A villamos kocsi vagy teljesen kipusztította, vagy megjavította a földművelő nép legnagyobb csapását, a falusi és tanyai kis-kereskedőket. Mint nálunk, úgy Amerikában is ezek az elemek szakértelem, lelkiismeretesség nélkül, de annál nagyobb nyereségvággyal csinálják az üzleteiket. A falusi nép azonban rájuk van szorulva, és jobb hiányában tőlük veszi a rosszul kezelt, rosszul mért, sokszor hamis portékát. A villamos kocsi ezekre nézve is lehetővé teszi a jobb cikkek tartását, de másrészt rá is kényszeríti őket, mert máskülönben a nép egyszerűen a városba megy a villamos kocsin és ott vásárol…

Mennyire megváltoznának Budapest, Arad, Temesvár, Kassa, Pozsony, Kolozsvár, és még vagy húsz nagyobb városunk gazdasági és szociális viszonyai, ha e városokat és a környékbeli falvakat villamos kocsik kötnék össze. Ki beszélne akkor lakás mizériáról, ki beszélne az élet megfizethetetlen drágaságáról? Mennyivel könnyebben vonódnék be a vidék elmaradt népe a nagy városok magyar kulturális életébe, és mennyivel eredményesebb, okosabb lenne a város környéki gazdák munkája. Mennyivel többet és jobban tudnának a városi piacokon áruba bocsájtani…Az amerikai tapasztalatok azt mutatják, hogy a bárhol megálló rövid időközökben járó villamos kocsi még nagyobb szociális, és közgazdasági átalakulásokat fog előidézni az emberiség javára, mint a gőzvasút tette. Míg a gőzvasút első sorban a nagyobb tömegű szállításnak, s általában a nagy tőkének kedvez, a villamos kocsi a testi és szellemi munkából élő középosztály és a kisgazdák jótevőjének látszik. A villamos kocsi nyomán, amely kiszabadul a városok kőtengerei közül, fog a földművelő és kis vagyonú városi magyarság jobb jövője fakadni.

 

 

1908. 15. 292. Az új népvándorlás Sz. Z. A sárga embernek ez a jelentkezése a mi európai-amerikai történelmünk színpadán sokkal több, mint politikai kérdés. Vallási, társadalmi, tudományos, művészeti vonatkozások egész tömkelegéből szövődik az a felhő, mely mongol kérdés gyanánt a mi fehér-emberi láthatárunk szélén keletkezett. Nincs kevesebbről szó, mint arról, hogy egy magától értetődő dolog, egy elvitathatatlannak vélt jogcímünk egyszerre kétségessé kezd válni. A fehér ember, Európának és Amerikának a birtokosa, egyszersmind egész bolygónk urának tekintette magát. Csak arról lehetett szó, hogy melyik fehér nemzetnek melyik földdarab jusson. A fehér, olykor árjának vagy kereszténynek is nevezett, s így persze kissé szűkített fogalmi körű emberfajtának kizárólagos uralkodó szerepe azonban a megdönthetetlen, örökre eldöntött dolgok közé sorozódott. Ennek a hitnek a megingása épp oly hallatlannak és szörnyűnek tűnik fel, mint például az a feltevés, hogy az embert, a teremtés koronáját, az állatvilág tetejét egyszerre detronizálja valami még okosabb, vagy még erősebb állatfaj! Mert a miképpen hiába vizsgáljuk a természetrajzot…

Egy hatalmas, sok százmillióra menő népfajta, a mongol, igen is félelmes vetélytárssá válhat. E fajtának legnépesebb, s legrégibb kultúrájú képviselője, a kínai, nem egy szempontból úgyis megelőzte Európát. Már az a tény, hogy évszázadokig elzárkózva, külön világ gyanánt élt, s gőgösen elutasította a fehér ördögök civilizációját, arra vallott, hogy itt nem egyszerűen egy barbár emberhalmazzal van dolgunk, hanem egy jelentős, esetleg vetélytárssá emelkedő néppel. A másik, modernebb, mozgékonyabb, de kisebb mongol nép, a japán sikereinek mindnyájan tanúi voltunk. Maguknak az egyes japániaknak ügyességéről, szorgalmáról, értelmességéről pedig minden nagyvárosi ember meggyőződhetett…

Mint egykor a barbár, friss, harcolni akaró, és meghalni tudó germán barbárok elözönlötték a római kultúra derűs országait, úgy fogja talán a mongol nép-tenger elárasztani az árja földrészeket? Kérdés, hogy így lesz-e…Az bizonyos, hogy a nagy mongol embertenger, mely eddig álló vízként tespedt, megmozdult, s nemcsak medrét kezdi szélesbíteni, hanem apró kis patakokban a világba szertefolyni. Mandzsúriában, Kaliforniában, Kelet-Indiában mindenütt azt kezdi csinálni a japán, ami eddig a fehér emberek kiváltsága volt: gyarmatosítani kezd. Igaz, sok helyütt nem, mint állam, hanem csak egyénenként, de azért ez alapjában ugyanaz. Az új népvándorlás már meg is kezdődött. Kétségtelen, hogy ez a törekvés is vezethet véres harcokra, amiként az európai gyarmatosító népek közt már vezetett is. Nem tartozik azonban annyira az e fajta hódítás és terjeszkedés természetéhez, amiként a régi germánok vándorlásához hozzá tartozott. És ezért remélhető, hogy ez az új népvándorlás nem is lesz oly véres, mint a régi.

 

 

1908. 17. 339. A szépség csődje. Prevost Marcel nem régiben cikket írt a párizsi Figaro számára, melyben azt a meggyőződését fejezi ki, hogy az emberek sohasem voltak annyira közömbösek a női szépség iránt, mint napjainkban….Ha az utolsó két évszázad szépirodalmi lapjait tanulmányozzuk, meggyőződhetünk róla, hogy a női szépség mindenkor középpontja volt az érdeklődésnek. Tele vannak a világszép asszonyok arcképeivel; országok, kontinensek ismerkednek meg más országok és világrészek szépségeivel, elvívén hírüket, túl az óceánon. Paris mindenkor hallatlan reklámot csapott a szépség királynőinek, Chicago tele kiabálta a világot szép asszonyaival. Még a Prevost korabeli aranyifjúság is hő imádója volt a női szépségnek, s egy új Helénáért megismételte volna a trójai háborút. Napjainkban pedig a nemzeteknek, sőt egyes városoknak kisebb gondja is nagyobb, hogysem az asszonyok szépségével törődjenek. S bár hihetetlenül hangzik, de tény, hogy legkevesebb gondja van rá Franciaországnak és Parisnak. Londonban van még egy-két elismert szépség,…

Ma már, hogy Parisban s minden városban, mely a francia fővárost utánozza, az elegancia háttérbe szorította a szépséget. Bármilyen szép is a nő, ha nem elegáns, nem veszik figyelembe, a csúnyát azonban, ha elegáns, megjelenéséhez mérten értékelik. Ha egy párisi asszonynak azt mondja valaki, hogy nem jól áll a frizurája, vagy hogy az öltözetén valami kis hiba van, ajtót mutat az illetőnek. Oka ennek a felfogásnak legelsősorban az egyenlőség után való lázas törekvés, s a privilégiumok gyűlölete. A múltban a ragyogó női szépség hatalmas fegyver volt, hatása ellenállhatatlan sokszor a legkényesebb ügyekben…Napjainkban nincs csúnya nő, csak pénze legyen külsejének kellő ápolására. Viszont divatos szépség sincs többé. Csinosnak még elismerik a szebb arcú nőket, de hogy valakit szépnek nevezzenek, arra alig van eset.

Elegáns külső, biztos, könnyed mozgás a társaságban, ez most a fődolog. Ezt becsüli legtöbbre a mai férfi is, s míg az ügyetlen szépséget legfeljebb egy tekintetre méltatja, elegáns asszony oldala mellett jól érzi magát. Semmi haszna se volna — fejezi be cikkét Prevost — ha az új felfogás ellen küzdeni akarnánk. Bele kell nyugodnunk a változhatatlanba, hogy a női szépség ideje elmúlt. Sok dolog elmúlik a világon és — fájdalom — ez is bekövetkezett. A szépség helyét elfoglalta az elegancia, s ehhez nem kell a természet adománya. Csak pénz és megint csak pénz. A természetes formák hatalmát megdöntötte az asszonyok forradalma és a férfiak közömbössége.

 

 

1908. 18. 360. Pesti ritkaságok. Zuboly. Feljegyezzük hollétét és külső képét néhány olyan régiségnek, melyek hírmondó gyanánt megmaradtak még ugyan, de egy-két év, esetleg egy-két hónap elteltével már eltűnnek, mert eltünteti őket a fejlődés ereje. A Gyertyánffy-ház, Orczy-ház és Brudern-ház tavasszal kerülnek lebontásra. Nem építészeti stíljük tette őket érdekessé, hanem a régi Pest társadalmi és irodalmi életével való vonatkozásaik. Vannak azonban még olyan épületek is, nem nagy számmal, igaz. melyek külső modoruk, régies kiállításuk által viselik magukon egy régebbi kor ízlését és művészeti sajátságait. Ezek tehát kétségtelenül olyan emlékek, melyek a főváros külső fejlődése folytonosságának jelképei. Az utat és az irányt mutatják, melyen a fejlődés dőre tört…

Legtöbbjéről még csak gyanítani sem leltet, hogy ki volt építőjük, de a melyikre művészember tette rá a kezét, azok még ódonságukban is magukra vonják a figyelmet. Többek között ilyen az Irányi Dániel-utca 21. szám alatt levő egyemeletes ház domborművű kapudísze. Körülbelül másfél méter hosszú és fél méter széles téren szüreti jelenetet ábrázoló csoportozatot látunk. A dombormű jelenleg kék festékkel van bevonva, de eredetileg feketés-szürke színe volt. A présház mellett egy szőlőkosár van egy gyermek-alakkal. Mellette van a borsajtoló, melyet verejtékes homlokkal egy kis gyermek igyekszik működésbe hozni. A sajtoló mellett kád húzódik s ebben ismét egy gyermek ül és magasan feltart egy szőlőgerezdet. Ettől jobbra szőlővel telt puttonnyal a hátán egy másik kis gyermek iparkodik a présház irányában. Budapest összes épületeit, még a leg-újabbakat is beleértve, ez a dombormű a legérdekesebb művészi munka, mely ebben a zsánerben az utolsó században készült. A ház maga egészen egyszerű, régi épület. Nevezetességét a kapuja fölé helyezett dombormű tette, mely nevet is adott, illetőleg cégért a benne levő régi korcsmának, a Borsajtónak, mely a negyvenes, ötvenes és hatvanas évek íróvilágának volt kedvelt gyülekezőhelye.

 

 

 

 

A LEBONTÁS ALATT LÉVŐ BORSAJTÓ HÁZ (IRÁNYI-UTCA 21.) HOMLOKZATA. Balogh Rudolf fölvétele

 

A Papnevelde-utca 6. szám alatt egyemeletes nemesi kúria tűnik szemünkbe. Az épület közepén négy oszlop, a felső homloktérben pedig érdekes mitológiai dombormű, mely egy száguldó paripák által vont kocsit ábrázol, melyen egy erős férfialak látható.  A Papnevelde-utca és Zöldfa-utca 18. számú sarokháznak a belseje érdekes, oszlopos kapubejárattal és csarnokokra osztott földszinti helyiségekkel….

A Váci-utcában az 52. és 69. számokkal jelzett házak érdekesek motívumaikkal. A Molnár-utca 42. számú földszintes háza külön is említést érdemel a Déryné emlékezései révén, a ki naplójában megírja, hogy itt lakott a húszas években. A ház jobboldali részén három ablak fél-ív alakú domború körrel, bennük férfi és női alakok. Ugyanez a baloldali részen, csakhogy az alakok itt már elkoptak. A Bástya-utca 12. számú házának nagy, ív alakú kőkapuja, a Királyi Pál-utca 5. számú házának pedig kapudísze ötlik szemünkbe. Utóbbinál gályákat tartó oroszlánok fognak át egy koronát, az oroszlánok fölött pedig két galamb röpköd, viráglevéllel a szájukban.

A Képíró-utcában egyedül az 5. számú ház régies stílű. Karcsú, magas kapu, fölötte oroszlánnal, a kapu felső ívének jobb és baloldalán pedig egy-egy koszorú. Művészi becse van a boltíves kapunak, mely a Baross-utca 86. száma alatt épült. Rokokó szellemű jelenetet ábrázoló csoport…

Alig tíz-tizenöt olyan épülete van a mai fővárosnak, mely építési modoránál fogva figyelmet érdemel. A többi közönséges, többször átalakított, megtoldott lakóház, milyenek leginkább a belváros utcáiban láthatók, de pár év múlva már ezek felett is beteljesedik a régiségek közös sorsa, az enyészet.

 

 

1908. 24. 484. A megvádolt reklám. Ha ma valamelyik európai nagyváros esti utcaképén, tehát azon az ábrázatán, mely a legnyüzsgőbb, legváltozatosabb, leg-nagyvárosiasabb benyomást kelt, végigjáratjuk a szemet, a legfeltűnőbb, legmegkapóbb jelenségként okvetlen a színes, mozgó fény-reklámok fognak hatni. A modern nagyváros utcai életének ez a legutolsó, legmodernebb hajtása….Vannak a reklámnak más fajtái is, amelyek, kellemetlennek nevezhetők. Az elfoglaltan siető, vagy a merengve sétáló gyalogjárót zavarhatja az a cédula-osztogató utcasarki alak, aki fűre-fára rákényszeríti a maga reklám-céduláját. Van a reklámnak sok tolakodó fajtája, a mely a finnyás embereket esetleg bánthatja…

Ha elismertük, hogy a mai viszonyok közt szükségünk van kereskedésre, s nem tudjuk megakadályozni, hogy a kereskedők nagy része túl nagy jövedelemhez jusson, akkor igazán nincs értelme annak, hogy ennek a nagy visszásságnak egy aránylag kis nyúlványát, a reklámot sújtsuk haragunkkal. Különösen mikor kétségtelen, hogy a reklámnak gyakran tömegnevelő, kultúra-fejlesztő jelentősége is van. Ha például igaz, hogy a szappanfogyasztás a kultúra mértéke, akkor az a tolakodó, minden hirdetési oszlopon, minden villamos kocsin virító plakát, mely egy híres szappant belevisz a közönségbe, szintén a kultúra terjesztője. S egy csomó más hasznos piperecikk vonult be egyenesen a reklám nyomása alatt a közhasználatba. Az ásványvizek terjedését, amely nagyban hozzájárult az alkoholizmus csökkentéséhez, jobban szolgálta a reklám, mint az orvosi tanács. Bizonyos elnézés a reklámmal szemben épp ezért jogos. Mai társadalmi berendezésünk egy organikus termékének, a kereskedelemnek édes gyermeke a reklám. Amíg az anyát nem teszi fölöslegessé egy új társadalom, addig igazságtalan elverni a port gyermekén csupán azért, mivel ez olykor illetlen, tolakodó.

 Sz. Z.

 

1908. 26. 529. Az agglegényadó. Csányi Sándor képviselő úr a szesz-adó javaslat tárgyalása alkalmával azt a tanácsot adta a kormánynak, hogy ha már új bevételi forrásokra van szüksége az államnak, ne a pálinkafőzést adóztassa meg, hanem az agglegénységet. A nőtlenségi adó, amely fölött egyelőre halk derültséggel tért napirendre a törvényhozás, nem a Csányi képviselő úr ideája. Ennek a gondolatnak már egész gazdag irodalma van, és alig van parlament, amelyben legalább meg ne pendítették volna. Az idea meglehetősen tetszetős. Első látszatra kiválóan alkalmasnak mutatkozik a megokolhatásra. Mert hiszen elemi igazságnak látszik, hogy a magános ember könnyebben él, mérhetetlenül kevesebb felelősség terhét hordja a vállán, és ezek mellett kevesebbet is ad a nemzetnek, amelynek mindenekfölött polgárokra van szüksége….A házasodó emberek nem államérdekből házasodnak, az agglegények túlnyomó nagy része se azért adja oda az életét a magánosság hideg örömtelenségének, hogy az állam érdekét csorbítsa vele. Nem házasodik meg, mert nem teheti. Nem a rideg önzés tartja vissza tőle, hanem a legtöbbször épen az ellenkezője: a lelkiismerete által reája parancsolt fájdalmas lemondás. Az ilyen ember nagyobb, terhesebb, keservesebb adót fizetett már az életnek, mint a milyet akármilyen törvény kiróhatna rája. Bizonyára nem minden nőtlenül maradt férfi ilyen. Van, még pedig bőven, akit a felelősségtől való irtózás tartott meg «rideg embernek»; de vajon csak nem házasodni szoktak-e az emberek érdekből, és számításból? És bizonyos-e, hogy az agglegények között vannak többen, akik az érdek szava szerint rendezték be az életüket? Ki merne erre a kérdésre teljes határozottsággal megfelelni?

 

 

1908. 29. címlap. NEMZETI SZÍNHÁZ FELÉPÍTÉSE egykor nemzeti ügy volt. Az egész nemzetre kiterjedő, évek hosszú során át érlelődött mozgalom eredményeképp emelkedett fel a régi Kerepesi-úton az a klasszicizáló stílusú, egyszerű, szinte szegényes épület, mely most már végérvényesen halálra van ítélve….Budapest gyors átalakulásának annyi történelmi nevezetességű épület esett áldozatul, hogy szinte érzéketlenné váltunk már azok iránt a kegyeletes érzések iránt, a melyeket egy-egy ily épületnek bontó csákány alá kerülése idéz föl. A Nemzeti Színházban is csak a közönség, a színművészet és a színpadi technika mai viszonyainak meg nem felelő, rozzant régi falakat látjuk, nem pedig azt a helyet, amelyet nagy hazafiak lelkes buzgalma, nagy költők megszólalása és nagy színeszek tehetségének kifejlése szentelt meg…

 

 

 

A NÉPSZÍNHÁZ ÉPÜLETE, MELYBE A NEMZETI SZÍNHÁZ KÖLTÖZNI FOG

 

Igazi, itthon gyökerező, eredeti játékstílust, sajnos, máig sem tudott magának a Nemzeti Színház teremteni. Vele járt mindig a külföldön divatozó játékstílusokkal: pl. a bécsi Burg Színház szavaló modorával, amellyel ma az új színpadi áramlatok küszködnek. Ami pedig a legnagyobb hiány, nem honosult meg semmiféle organikus tradíció a rendezés terén… A Nemzeti Színháznak, mint az állam által fenntartott intézménynek csakis az adhatja meg a létjogát, hogy a tiszta, magasabb rendű művészet otthona marad. A követelmények hangoztatása most aktuális, a régi épületből az újba való átmenet idején. Most majd elesik az utolsó kifogás, amely eddig a régi színház-épület alkalmatlanságát tolta mindig előtérbe. S a mostani átmeneti idő a legalkalmasabb a színház összes viszonyainak újra szervezésére, hogy a képzelhető legjobb fölszerelésben építendő új épületbe a képzelhető legjobb gárda vonuljon be a képzelhető legjobb előadások tartására

 

 

 

1908. 36. 723. Hogyan épült a Nemzeti Színház…Az építés megkezdését hátráltató nehézségekről eleven képet fest Földváry Gábor, Pest vármegye alispánja, aki később az egész építkezést vezette. Jelentését 1839 augusztus 30-án terjesztette a tekintetes Karok és Rendek elé. «Félszázados forró óhajtása volt a nemzetnek, — írja Földváry — hogy Pesten, mint az ország közepén, egy Nemzeti Színház létrejöjjön. A nyelv előmenetelében, a nemzetiségnek mintegy kiegészítő részeként, mindig sokkal nagyobb, sokkal mélyebb jelentőségű ügynek tartott, mint az más nemzeteknél, hol a színház talán inkább csak, és néhol egyedül mulatságnak helye. Tudta azt, hogy nemzeti öltözet, szokások és nyelv közt ez utolsónak enyészetével, megszűnik a nemzet is nemzet lenni….

Az 1832—36-ik esztendei országgyűlés folyamán, Gyaraki Grassalkovits Antal herceg, a régi török temető helyén, a Hatvani kapun kívül volt üres telkét a színházépítés céljaira bocsátotta. Noha még ekkor is emelkedtek ellenkező hangok, mert némelyek s köztük gróf Széchenyi István is, a helyet alkalmatlannak tartván, mindenáron a Duna parton szerették volna felépíteni a színházat. A tekintetes Karok és Rendek azonban «azon aggodalomban, nehogy a kínálkozó alkalmat, valaha magukat vádolhatván, eleresszék; nehogy a nemzetiség kiegészítő részét tevő intézet felállításában, mi iránt maguk ellen már előbb nem érdemelt vádakat is hallottak, legkevésbé is késsenek, annak építését elhatározták. Az első döntő lépést tehát megtették….

Azt gondolhatnánk, hogy felépíttetvén a falak, tető alá jővén az épület; ács, asztalos, üveges, lakatos a páholyokat, székeket, karzatokat, ajtókat elkészítvén, készen áll a színház. Mikor még a díszítmények, ruhatár, gépelyek, bútorozások s egyéb mindenfélék a legnagyobbtól a legkisebbig, melyekről, aki azt nem látja, képzelete sincs, de a melyek közül számtalan dolgok még a néző szeme előtt is rejtve vágynak, még egyszer annyiba, vagy talán még többe is kerülnek, mint maga az épület.» …

Mivel a színháznál okvetetlen szükségesek voltak a vízi puskák — a takarékos Földváry Gábor az éppen akkor Pest vármegye által kiselejtezett két darab vízi puskát vette át a színház számára 230 forint árban. Egy dob 30 forintba, s egy mennydörgő masina 136 forintba került. Nem érdektelen a kisebb kiadások között a következő tétel: Hennének, ki Bécsből hívattatott a légszeszvilágítás felállítására, de nem érteti hozzá, úti költség 250 forint (A tudatlan német tehát jó borsosán utazott a színház költségén.) Az utcai vas rostélyhoz kívántató öntött vasakat gróf Andrássy György ajándékozta. 1837 augusztus 22-én, tehát épen hetvenegy évvel ezelőtt végre megnyithatták a színházat, melynek akkor kitárult kapui most végleg bezárultak. L. G.

 

 

1908. 36. 734. A Nemzeti Színház a Népszínházban. Kisfaludy «Pártütők»-nek színre hozatalával megkezdődtek a Nemzeti Színház előadásai, megkezdődött a színházi évad. Tavalyhoz képest a főváros színházi élete egészen új képet tár elénk. Úgy külső, mint belső változások történtek. A Népszínház megszűntével egy operett-színházzal kevesebb van Budapesten, mert bár a Népszínház egy-egy alkalommal irodalmi műsorra is látszott törekedni, valójában csak a könnyű fajta zenés művek hajléka volt. Az új évadra csak egy operett színház maradt, a Király-színház, ha csak a Vígszínház nem ragadja meg az alkalmat, s nem műveli az operettet is. Komolyabb irodalmi művek előadására a Nemzeti Színházon kívül a Magyar Színház vállalkozik. Az operett-színházak számának apadását nyugodtan fogadhatjuk, ha nem lesz az a következménye, hogy irodalmi művek is kevesebb színpadon vagy ritkábban jutnak térhez…

A legnagyobb változás a Nemzeti Színházban történt, a mely nemcsak más házba költözött s új igazgatót nyert, hanem műsorát is némileg a helyzethez alkalmazta. Magyar újdonságok eleinte nem kerülnek benne előadásra. Ugyanis a színház új bírálati szabályzatot is nyert, melynek értelmében magyar szerző műve csak a bíráló bizottság véleménye alapján kerülhet előadásra. Igen sok a már elfogadott darab tehát, — még olyan is, a melynek színrehozatalát záros határidőhöz kötött szerződés biztosította — ismét bírálat alá jut, s míg az újabb rostálás meg nem történik, csak régibb magyar művek s külföldi darabok kerülhetnek a Nemzeti Színház színpadára. Csak helyeselhetjük e szabályzatot, amennyiben benyújtandó magyar művekre vonatkozik. Szükségesnek tartanánk, hogy a szabályzat a külföldi munkákra is kiterjesztessék, nehogy nemzetünk első színpadán az idegen szerzőknek kedvezőbb helyzetük legyen a saját íróinknál. A változott viszonyok okozták, hogy Nemzeti Színház évadját a Pártütőkkel nyitották meg, amelynek előadása Blaha Lujza és Újházy Ede együttes szereplése folytán kiválóan érdekesnek bizonyult. Kisfaludy műve inkább csak irodalomtörténeti jelentőségű,…Támadták a színházat, ha nem hozott színre ibseni drámát, s támadták akkor is, ha hozott. Az előbbi esetben a mulasztásért, az utóbbi esetben a bukásért érte vád a színházat. Mindebből annyi igaz, hogy közönségünket nem érdekelték sem a norvég kisvárosi élet képei, sem azok a múltban lejátszódó drámák, amelyeknek csak utóhangulatai kerültek színre. Közönségünk a drámától nem színeket, hangulatokat, erkölcsi és társadalmi elmélkedéseket várt, hanem erős és hatásos, s ami fő, természetes színpadi cselekményt….Nagy örömmel emlékezünk meg a Nemzeti Színház klasszikus műsoráról, elsősorban a nagy görög mester, Aischylos Oresteia-jának tervezett előadásáról. Ez a világirodalom első rangú remeke, amely még nálunk nem került színre, holott előkelő színpad e nélkül el sem képzelhető. Az új színpad nagyobb méretei is fölöttébb alkalmasak ennek, és a klasszikus műveknek méltó megjelenítésére. Tóth Imre valóban nagy érdemeket szerez magának, ha az évek óta ígért klasszikus műsort teszi uralkodóvá.

Palágyi Lajos.

 

 

Weisz Richárd (Budapest, 1879. április 30. – Budapest, 1945. december 4.) súlyemelő, olimpiai bajnok, birkózó. 1908. évi nyári olimpiai játékokon, Londonban +93 kg-os súlycsoportban olimpiai bajnoki címet szerzett. (A negyedik helyen is magyar versenyző, Payr Hugó végzett.) Az újkori olimpiai játékok történetében ő nyerte a magyar csapat hetedik, egyben a magyar birkózósport első aranyérmét.

 

A LONDONI OLIMPIA. A magyar lobogó felvonása a Stádiumban a világbajnokság kivívása alkalmával.

 

 

 

1908. 41. 826. Spanyolok és magyarok. A spanyol királyi pár látogatása ritka esemény, mert hétszáz esztendő óta spanyol királyi sarjadék csak kétszer járt nálunk. Imre királynak hitvese, a szépséges Konstancia, aragóniai királyleány jött a messzi Nyugatról a kelet szélén fekvő Magyarországba…

Spanyol királyi sarjadék volt Habsburgi Mária is, magyar királyné, II. Lajos király hitvese, majd a mohácsi csata óta özvegye. Nevelésére ugyan inkább német és németalföldi volt, csak származására spanyol; leánya Szép Fülöpnek. Hazánkban a német asszony, bár szép, művelt és tettre vágyó volt, nem bírta megszerettetni magát; mint özvegy, Németalföld kormányzója volt évtizedeken át, aztán 1559-ben Spanyolországban halt meg, utolsó percig meg nem válva jegygyűrűjétől…

Spanyolországnak köszönjük a Pázmány Péter által alapított nagyszombati (később pesti) egyetemet. Ugyanis Pázmány római időzése alatt pápaválasztásnál és más ügyekben úgy kiérdemelte a spanyol király háláját, hogy az élethossziglani 3000 arany évdíjjal jutalmazta; akkori időben roppant nagy összeg. Ebből takarította meg a nagy magyar főpap azt a 100 000 forintot, melyből a nagyszombati egyetem alapját megvetette…Három évtizeddel ezelőtt az akkori spanyol király egy magyar királyi hercegnőt vett el; kíséretében és lakodalmán szépséges udvarhölgy volt Andrássy Irma grófnő (ma Esterházy hercegnő), akiért akkor egész Madrid rajongott.

 

 

1908. 47. 951. Sir William Ramsay hírneves angol természettudós terve: a szenet a bányában elégetni, az így fejlődő gázt csöveken felvezetni, gépek segítségével villamossággá változtatni és mindenfelé elvezetni. /Képmelléklettel./

 

1909. 5. 93. A városligeti jég-ünnepről. Azóta, hogy 1869-ben néhány vidám fiatal¬ember először kezdett korcsolyázni a város¬ligeti tó jegén, s nagy nehezen rávették báró Eötvös Józsefet engedje meg leányainak a korcsolyázást, a legkedveltebb és legelterjedtebb sportok egyike lett a jégsport. A magyar korcsolyázók sok becsületet vívtak ki ügyességükkel világszerte. Sok nehézséget kellett a kezdőknek legyőzniük, sok konzervatív előítéletet leküzdeniük, amíg el tudták hitetni különösen a fiatal hölgyek mamáival, hogy a korcsolyázás nem illetlen dolog, nem is ártalmas az egészségre. Ma persze ezeknek az aggodalmaknak csak a gondolata is mosolyt kelt, mint ahogy mosolygunk azokon, akik annak idején mérgesen ellenezték a vasutat. A hatvanas években, még orvosok is akadtak, akik az egészségre veszedelmesnek tartották a jégen való iringálást

A  budapesti korcsolyázó-egyesület, vagy tizenkét fiatalember alapított, egyike a legnagyobb, legnépesebb és leggazdagabb egyesületeknek. A kis fabódé, amelyet összerakott pénzecskéjükből a kezdők állítottak fel a városligeti tó partján, hatalmas palotává fejlődött. A tó feneke betonozva van, úgy hogy korcsolyázásra használható az egész, a jeget gondozzák, sőt a lelkes korcsolyázók már arra is gondolnak, hogy nyári korcsolyázó pályát létesítenek a dobsinai jégbarlangban. Ekkorát haladt a jég-sport ezalatt a negyven év alatt, amelynek fordulóját most ünnepli a budapesti korcsolyázó-egyesület. Olyan jelmezes jégünnepet rendeztek, amely mint látványosság is egész tömegeit vonzotta oda a közönségnek. A korcsolya maga is sokat fejlődött. A nyolcvanas évek elején még szíjas, fatalpú korcsolya járta, amelyet a lábra szíjazni valóságos mesterség volt. Elavult már az angol korcsolya is, melyet a sarokra csavarral, a cipő orrára szíjjal erősítettek. A gyorskorcsolyázó versenyzők a hosszú, keskeny acéltalpú hollandi korcsolyát használják. Rég nem volt korcsolya-ünnep olyan kedvező időben, mint a mostani…

Nagyobb mértékben, mint valaha, folyik a jég-mulatság az idén a Balatonon is. Ehhez már többféle készség kell: a Norvégiából ideszármazott kormányozható vitorlás szán, mely az automobil sebességével halad. Vasaló alakja van, mintegy három méter hosszúságú, úgy szerelik vitorláit, mint a csónakét. A fakutya közönséges székhez hasonlít, s mint az evezőkkel a csónakot, két szeges végű könnyű farúd segítségével hajtják. A vitorlás korcsolya, mely jóval nagyobb, mint a rendes korcsolya, az ember vitorlát húz a karjára, s ha a kedvező szél elkapja, mintha röpülne! Nincs messze az idő, mikor télen is majdnem úgy benépesedik a Balaton, mint nyáron.

 

 

A VÁROSLIGETI SZÍNHÁZ ÚJ ÉPÜLETE /Az Aréna út sarkán álló színházat 1952-ben lebontották./

 

1909. 9. 171. A gép és az ember.…A vasút vállalat az újpesti rakodó-parton, a fővárosi Kőtér egy részén, a part és a Révész utca között épített egy új, hatalmas központi géptelepet. Az a rendeltetése, hogy hajtóárammal lássa el a vállalat egész hálózatát. Az új telep két részből áll: az egyik a gépház, a másik a vele kapcsolatos szolgálati épület. A telep főhomlokzatát a rakodó-parton maga a nagy gépépület foglalja el, amelyben két darab kétezer lóerőre berendezett gőzgép-turbinát helyeztek el. A szükséglet arányában még négyezer lóerőre alkalmas gépezetet állítatnak föl. Az áramfejlesztő telep mellett van a kazánház, és a kazánházzal egybekapcsolt óriási szénhombár /tároló eszköz/. Ez a szénhombár már magában foglalja a legmodernebb kezelési rendszert. A szén a vasúti kocsikon kirakás nélkül érkezik a hombár alatt levő csarnokba. A vagonokból automatikusan rakják ki a szenet, s ugyancsak a kirakó gép szállítja föl a hombárba. Innen közvetlenül a szénaprítón át a kazánok tüzelő helyére automatikusan, a szükség szerint magától csúszik le. S ugyanaz a készülék, amely a szenet leszállítja a kazánba, a salakot a szénhombár mellett levő salakmedencébe hordja…

Érdekessége a telepnek az óriási gépberendezésen kívül. Az egyik a csaknem teljesen famentes épület, a nagy telep, a gépház és a szénhombár, ahol még a tetőzet is famentes. A fagerendázat helyett vasgerendákat alkalmaztak, elhasznált, ócska sínekből s ezeket salakbetonból készült anyaggal töltötték ki, csaknem örök időkre szóló, felújítást sohasem kívánó szilárdsággal. A másik érdekessége a telepnek az, hogy közvetlen kapcsolatban áll a Dunával. A telep előtt a Duna parton két hatalmas kutat ástak, amelyeknek feneke négy méterrel alacsonyabb a Duna fenekénél. Ebbe a két kútba egyméteres alagúton ömlik be a Duna vize. A kutakat a lehető legbiztosabb szerkezetekkel lehet elzárni s így az elárasztás veszedelme ki van zárva. Ez a vízbőség elhárítja azt a rengeteg sok kellemetlenséget, amely az áramfejlesztő telepeknél a hűtővíz hiánya miatt minduntalan előfordult. Az áramfejlesztő telep 10 000 volt feszültségű forgóáramot produkál, amelyet egy kilenc kilométer hosszú kábelen át a ferencvárosi pályaudvaron és Kőbányán a Kolozsvári utcában épült új áramátalakító állomásokra szállítanak. A magas feszültségű áramot és ott alakítják át alacsony feszültségű árammá. Az így nyert áramot egyelőre csupán a felsővezetékes vasutak hajtására használják.

 

 

 

MARGIT-KÖRÚTI RÉSZLET, A MARGIT-UTCÁNÁL.

 

 

1909. 16. 333. A milliárdos filozófiája (Carnegie). Tonelli Sándor,

Carnegie, az író, aki megbírálta és elemezte azt, a mit Carnegie, a milliárdos tett. Ezek az írások az emberi gondolkodás legérdekesebb dokumentumai közé tartoznak, mert belevilágítanak az emberiség egy új klasszisának, a sokszoros milliomosoknak a lelki világába. A könyv Problems of today a ma problémái, címet viseli. Ezek a problémák a vagyon, a munka, a szocializmus….

A nagy vagyon igazságtalanságot rejt magában, mert létrejötte nem emberi munka eredménye, és mert bizonyos mértéken fölül több kényelmet, jólétet úgy sem tud biztosítani tulajdonosa számára…A vagyon nem a munka és nem a takarékosság eredménye. Senki még akkora munkamennyiséget nem produkált, hogy abból milliomos lett volna….

Carnegie látta azt az erkölcsi hanyatlást, amely az ilyen nagy vagyonok urainak gyermekeinél már az első generációban tapasztalható, látta e sokszoros milliomosok belső életének sivárságát, és így jutott azonos eredményre azokkal, akik kívülről hirdetik a milliók, a nagy vagyonok igazságtalanságát…Milyen a milliárdos belső élete? Ez talán a legérdekesebb része az egész kötetnek. A kívülállók, a szegények, vagyontalanok nagy serege úgy tekint föl a milliók urára, mint valami elképzelhetetlen jólétben élő félistenre, akinek mindene megvan, amit megkíván, és a kinek igazán módjában van, hogy az életet élvezze. Nos, hát ez a felfogás abszolút hamis. Bizonyos mértéken felül a jólétet fokozni nem lehet, másrészt pedig a milliárdos tulajdonképpen nem rendelkezik a vagyonával. Az annyira bele van fektetve vasutakba, bányákba, gyári üzemekbe, hogy vele szabadon rendelkezni nem tud, és nem lehet. Ez is a nagy vagyon törvénye, eleven ereje, amely úrrá teszi őt birtokosa fölött…

 

 

1909. 32. 668. London legelső női klubjai.  A brit hölgyek találkozóhelyeiről. A nagy angol metropolisban, hol a lármás szüfrazsettek szertelenkedései egyre szélesebb hullámokat keltenek fel maguk körül, igen számos az olyan előkelő női klub, melyekbe Nagy-Britannia művelt hölgyei nem a női jogok kivívására szövetkezni járnak, hanem a legnemesebb szórakozások mellett a kultúra és jótékonyság égetőbb kérdéseinek áldozzák idejüket. Mindössze huszonnégy esztendő óta beszélhetünk kizárólag női klubról Nagy-Britanniában. Annak előtte i csupán egyetlenegy olyan társaskör állott fenn Londonban: az Albemarle-Club, melynek a férfiak mellett nők is lehettek tagjai. 1884-ben megnyílt a legelső és legrégibb női klub, melynek falai közt a férfinem legfeljebb csak vendégként szerepelhet… Minden brit úrinő tagja lehet a női klubnak, aki udvarképes…Pioneer-Club, melyet egy ügyes tollú írónő: Sarah A. Tooley a világ legkiválóbb női klubjának nevez. A legelső női társaskör a ködös Albionban, mely alapítása óta a legkiválóbb fontosságú irodalmi és társadalmi tevékenység központjává alakult. Tagjainak száma manapság megközelíti a hétszázat. Vitaestélyeket rendez a klub vezetősége, az aktuális irodalmi és társadalmi kérdésekről. A Pioneer-Club minden kedden hangversenyt ad, egész télen át estélyeket és társasvacsorákat rendez. A jótékonyság terén is áldásosan működik. London egyik legkellemesebb és legválasztékosabb női klubja, a Park-Clubot, négy év óta áll fenn. Ezt a női társaskört egy előkelő családból való angol missz: Beatrice Knollys alapította, aki nagy bátorsággal hadat üzent a nők dohányzásának s a Londonban oly veszedelmesen lábra kapott játékszenvedélyének. A klubnak van ugyan dohányzó szobája, de ezt kizárólag csak a férfi vendégek vehetik igénybe; a kártyajátékok pedig nincsenek ugyan teljesen eltiltva, a pénzre való játszást azonban a kör alapszabályai szigorúan tiltják. Zsoldos Benő

 

 

 

A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM ÚJABB SZERZEMÉNYEI. Raeburn: Murchisonné képmása.

 

Sir Henry Raeburn (4 March 1756 – 8 July 1823) was a Scottish portrait painter and Scotland's first significant portrait painter since the Union to remain based in Scotland. He served as Portrait Painter to King George IV in Scotland. Wiki

 

 

1909. 25. címlap. A NAGY MÉRKŐZÉS.  Automobilisták nagyhete. A TECHNIKAI haladás világában két nagy mozgalom köti le és foglalkoztatja ma legszélesebben a közérdeklődést. Mind a kettő túl van már azon, hogy lényege elférjen egy találékony elme gondolatában és hatása a szakértők, meg támogatók szűkebb körében. Egy bizonyos mértékig már publikussá lett mind a kettő vagy a használatban, vagy legalább is a sorsát leső várakozásban. Az egyik a közlekedésnek az ember számára legújabb területén: a levegőben, a másik a legrégibb területen: a földön…

Megszületett a legújabb közlekedő eszköz, a melynek nemcsak mozdonyra nincsen szüksége, de síneket se kell rakni alája, vezetékdrótot se kell húzni föléje, a melynek minden út az útja: az automobil. A most rendezett

automobil-mérkőzés, mely a tökéletes felé igyekvő technikai mozgalom, pályáját Magyarország földjén vezette keresztül…

 

 

1909. 50. 691. Hamisítók és hamisítványok. Vannak, akik elvitatják Paracelsustól, hogy ő mondotta ki először ezt a halhatatlan mondást: mundus vult decipi, ergo decipiatur: tetszik a világnak, ha megcsalják, meg is csalják. Igazuk lehet. Mert a világnak oly ősi hajlandósága van a megcsalatásra, s a hamisítás oly régóta ismert és felismert mesterség,…

Nincs is a világon sehol annyi hamisított festmény, szobor, műemlék felhalmozva, mint a pénzkirályok fénytől csillogó palotáiban. A hamisítás oly közveszedelemmé fejlődött, hogy vannak múzeumok, mint a nürnbergi, a livornoi és a bécsi, melyek külön osztályt nyitottak a hamisítványok számára, így nyújtva módot a hamisítás különböző módszereinek tanulmányozására …

Schapira  univerzális tehetség volt a hamisítás terén és sikerült csalásainak rekordját érte el, midőn roppant áron eladta a bibliának egy «eredeti» töredékét a londoni British Múzeumnak. A kutyabőr, melyre a hamis bibliaszöveget írta, egy Jeruzsálemben őrzött ősrégi írásféléről volt levágva. Nem is jöttek volna reá egyhamar a csalásra, ha Schapira ott nem felejti a kutyabőrön azokat a vonalzóval húzott halovány vonalakat, melyek a valóban régi írás sorai alól nyúltak ki a margóra, melyre Schapira a maga bibliaszövegét hamisította. Nemrég jegyezték fel a következő esetet, mely felvilágosítással szolgál arról, mily ügyesen kieszelt utakon és módokon szoktak túladni a műhamisításokon. Egy párisi műkereskedő négy hamisított németalföldi festménnyel New-Yorkba érkezett. Mielőtt óceánjáró útjára kelt volna, egy üzletbarátjával levelet íratott a New yorki vámhivatalnak: «Csalás készül. Ezen meg ezen a hajón egy úri ember fog megérkezni Rembrandt négy eredeti festményével, melyeknek a képek jobb sarkán levő névjegyzését könnyű lakkréteggel takarta el.» A kereskedő megérkezik, de a vámhivatalnokok egy szakértővel készülten várják s «leleplezik.» A ládát, melyben a képek vannak, felbontják, a szakértő lekaparja a lakkot az egyik festmény jobb sarkáról s lassankint előtűnik Rembrandt neve. A kereskedő zavarba jön, hebegve mentegetődzik, s végre jajveszékelve megfizeti a harmincezer dollár vámot. Nem múlik el egy hét, s a párisi műkereskedő eladja ötnegyed millió dollárért a négy hamisított Rembrandt-képet. Még a vámhivatal is hiteles bizonylatot adott valódiságukról.

 

 

1909. 51. 1066. Gróf Vay Péter:  SPANYOL-MAROKKÓI HÁBORÚ SZÍNHELYÉRŐL.  Melilla, december 6. Mint egy ragyogó délibáb csalóka képe, úszik a Földközi-tenger szivárványos hullámai felett Melilla. Szebb pontot nehezen találhatnánk ez el veszett paradicsomnál. Festőibb díszlet alig képzelhető az egykori rettegett kalózvárnál. A titokzatos Afrika bájos tájképe az utolsó hónapok pusztító harcainak mezeje. A spanyol-marokkói háború főhadiszállása Melilla. Fegyverben van az egész helység. Laktanyákká lett átalakítva minden arravaló épület. Raktárakat találunk minden lépten-nyomon, és a hol még üres tér marad, ottan sátrakat feszítettek ki vagy ágyúk állnak tüzelésre készen. Az egyébkor csendes Melilla most csupa sürgés-forgás. Csapatok vonulnak szakadatlan sorokban fel és alá. Őrjáratok követik egymást. Lovas staféták vágtatnak minden irányban. Lárma, dobpergés, harsona hangjai visszhangzanak körülöttünk, mibe minduntalan a puskák ropogása….Az elhagyatott mór császárság Afrika egyik legszebb részét öleli fel. Völgyei kicsik, és bőven teremnek a mai kezdetleges földművelés mellett is. Hegységei, melyek nem egyszer alpesi magasságot érnek el, a leggazdagabb bányákat rejtik. A tenger mellékének egyes pontjai olyan színesek és ragyogók, hogy méltán versenyezhetnek a Földközi-tenger északi partjaival. Érthető, hogy a legrégibb időktől kezdve meghódítására véres hadjáratokat folytattak. Első gyarmatosítóknak Fönícia hajósait tekinthetjük. Majd jöttek a görögök és a rómaiak…

 

*

Pár nap óta ünnepi szint öltött Melilla. A háztetőkről, erkélyekről vígan lobognak a veres és sárga lobogók. A lakosok és katonaság víg csoportokban beszéli meg az utolsó órák eseményeit…. A spanyol generálisok csapataikkal elfoglalták az összes jelentékeny pontokat...A spanyolok mind előrébb nyomulnak, mindenfelé utakat törve és az egyes partokat megerősítve…

 

*

Melilla városa spanyol exklávé Észak-Afrikában, a Földközi-tenger partján, Marokkó tengerpartján. Egyedül a spanyol nyelv a hivatalos. wiki

A spanyol tve adó híradójában gyakran szerepel. Marokkói fiatalok átmásznak a magas drótkerítésen, hogy az enklávéba jussanak. G.

 

1909. 20. 417. Markó Miklós HÁROM ÚJ KÖZÉPÜLET ERZSÉBETVÁROSBAN. A főváros belső területén lévő üres telkek rendkívüli drágasága folytán az újabban szükségessé váló középületeket kezdik a főváros külső területére, leginkább a Városliget tájékára építeni.

A VII kerület István-mezőnek nevezett részén legújabban három középület létesült egymás tőszomszédságában: a VII. kerületi külső állami főgimnázium az István-úton, a magyarországi reformátusok székház- (konvent) épülete az Abonyi-utcában és a magyar királyi postásaltisztek otthona a Bálint-utcában. E középületek legnagyobbika az István-úti állami főgimnázium, amely most az őszön nyílt meg az István-úti és Abonyi-utcai 2200 négyszögméter nagyságú telektömbön, a Jézus Szent Szívéről nevezett zárda szomszédságában. Az új gimnázium épületeire évek óta nagy szükség volt, mert a különben jó hírnevű, s nagyon látogatott iskola helyiségei ideiglenesen több Damjanics utcai bérházban voltak elhelyezve.

 

 

 

A BUDAPESTI REF. FŐGIMNÁZIUM RÉGI ÉPÜLETE A KÁLV1N-TÉR ÉS LÓNYAY-UTCA SARKÁN.

 

 

A kétemeletes főgimnázium-épület két szárnyból áll; az egyik az István-útra, a másik rész pedig az Abonyi-utcára néz, mely utóbbi a hatalmas udvart két részre, egy nagy tornaudvarra és egy kisebb gazdasági udvarra osztja. Mind a két udvarnak külön kocsi-bejárata van. A külön nagy bejárati kapu az intézet tágas előcsarnokába visz, melyből az utcai és az udvari szárny folyosói és az emeleti folyosókhoz vezető széles kétkarú főlépcsők ágaznak el. Összesen huszonkét tágas és világos tanterem van, a nyolc osztály s a természet-rajzi és természettani előadások számára, van még az intézetben két nagy rajzterem, megfelelő számú szertár, laboratórium és tanári szoba. Az első emeleten vannak az igazgatósági irodák, a tanácskozó terem, a szülői értekező szoba, a tanári könyvtár és olvasószoba. A földszinten van az ifjúsági könyvtár, az olvasószoba és az intézeti orvos szobája. Az udvari szárny végén a nagy tornacsarnok, a hozzávaló szertár, öltöző, mosdó és tanári szobával. A termek előtt emeletenként végigvonuló folyosó kiszélesedő részei az osztályokhoz tartozó ruhatárakul szolgálnak. Az utcai szárnyhoz csatlakozó egyemeletes épületrészben az igazgatói lakás és az intézeti szolgák lakása van elhelyezve. /Képünk a régi épületet mutatja, ahol a templom is látszik. G./

 

 

 

BUDAVÁR 1849-IKI BEVÉTELÉNEK EMLÉKÜNNEPE A RÉGI KRISZTINAVÁROSI TEMETŐBEN.

 

XVIII. század végén nyílt meg a Tabán-Krisztinavárosi temető. Jelenleg a MOM-park, ahol a képen látható, csonka gúla alakú oszlop, tetején gömbbel, ma is megvan. G.

 

 

1910.  13. 259. Greco. A Szépművészeti Múzeumnak spanyol termében egy jelentéktelen, sőt is pátosza miatt bántó kép, s egy életerős realizmustól duzzadó Goya között, a  képtárnak kevés látogatójától észrevetten s még ritkábban találva, rá, lóg a gyűjtemény egy újabb szerzeménye: egy Greco-kép…Greco, igazi nevén Domenico Theotocopuli a XVI. század közepe táján Kréta szigetén született. Fiatalon került Velencébe, hol akkor Tizian és iskolája szabtak a festői ízlésnek irányt….Festői egyénisége a maga hatalmas egyol¬ dalúságában csak, ezután új hazájában, Spanyolországban fejlett ki, hova 1575 táján költözött. Toledóban telepedett le s itt élt fejedelmi módon 1614-ben bekövetkezett haláláig, s miként Leonardo da Vinci, nemcsak festő, hanem szobrász, építész, zenész, író is volt...Greco  Maier Graefét Velazquez nagyságának megtámadására készteti. Velazquez eléggé sohasem hangsúlyozható nagyságán az, hogy Greco némely tekintetben megelőzte, síit, egyes vonatkozásokban meghaladta öt, nem fog sokat változtatni, viszont nem oszthatjuk azt a nézetet sem, mely Greco rajongó tiszteletében kényelemszeretetből csak eltévelyedést lát…Greconak  meglesz az a maradandó érdeme, hogy a múlt egyik legnagyobb festőjének műveivel gazdagabbá tette a kultúra lelkét. Farkas Zoltán

 

1910. 26. 555. Budapest jövő évi költségvetésének van egy tétele, a summájában igen nevezetes és érdekesen jellemző ennek a mi fővárosunknak egészen sajátságos fejlődésére. Budapest az elkövetkezendő egy esztendő alatt nem kevesebb, mint nyolc millió koronát kell, hogy költsön - padimentomra, kövezetlen, burkolatlan és csatornázatlan utcák csatornázására, burkolására és kövezésére. Ennél a tételnél semmi se mutathatja jobban a mi fővárosunk óriási fejlődését, mostan készülő voltát. A kövezés, burkolás és csatornázás a város ruhája, mert ahol ez nem borítja a föld testét, ott még nincs városnak öltöztetve. Budapest tehát annyira kinőtte a régi ruháját, hogy egy sereg millió kell új szövetre, ami eltakarja a meztelenségét. És nem szabad azt hinni, hogy ezek az utcák mezőket hasítanak át, egy elkövetkező élet számára készülnek, hogy az majd kényelmesen járhasson rajtuk. Szó sincs róla. A Gellérthegy alatt, a Lágymányoson négy- és ötemeletes- palotasorok közül — hiányzik az utca. A városi utca.

 

 

Az épülő Budapest. Balogh Rudolf fővételei

 

1.Házbontás és házépítés az Irányi utcában. 2. A Haris-bazár bontása  3. Házbontás a Váci-körút és az Ó-utca sarkán 4. Az új Anker palota. 5. Az Anker palota építése. 6. Az Anker köz. 7. Az új posta- és távírda-épület a nyugati pályaudvarnál. 8. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank új palotája

*

 

Csak a helye van meg. A ruhátlan földsáv, amely minden más köntös híján száraz időben porral, esős időben sárral takaródzik. Ha kilépsz a hatalmas, modern új palotákból, amelyekben villamos lift emelt a magasba, vadonatúj drága disz és kényelem vett körül, márványpadlón jártál, egyszerűen nincs, a hová léphess. Göröngy és sártenger áll előtted. És hogy az ellenképét is megtaláld ennek a bizarr és zord hatású furcsaságnak, nem kell messzire fáradnod. A falusi utcákat szegő nagyvárosi palotáktól tíz perc alatt ott vagy a falusi viskóktól szegett nagyvárosi körúton. A pompás, széles, vasrácsos fákkal ékes, aszfaltos bulváron, ahol földbe süppedt rozoga házikók apró ablakszemei bámulnak ijedten a robogó villamoskocsikra. Ez á budai belső körút vonala. Amott utca nincs a,házakhoz, itt házak nincsenek az utcához. Tele van ilyen furcsa kontrasztokkal ez a város, amelynek a határában, kint a mezőn ötemeletes büszke paloták emelkednek, bent a közepén pedig vásott, apró viskók lapulnak egymáshoz. Nagyvárosiasság dolgában Budapest nincs olyan messze Paristól, mint Budapest némely része Budapest más részeitől..

 

 

 

 

 

A KISPESTI ÁLLAMI MUNKÁSHÁZ TELEP HÁROM ÉS KÉTSZOBÁS LAKÁSOKBÓL ÁLLÓ HÁZ.

 

1910. 28. 595. Az automobil még nem érte el az elérhető legnagyobb tökéletességet, fog még sokkal gyorsabban is száguldani, mint amilyen sebességgel most végigviharzik az utakon. A szerencsétlenségek száma, a melyeket okozni fog, kevesebb lesz, mint mostan. Ez igen sok okból egészen bizonyos. Bizonyos először, mert a fejlődéssel nemcsak a gépet hajtó, hanem a dirigáló ereje is tökéletesedni fog. Nemcsak a motor-teljesítmény lesz nagyobb, és gazdagabb, hanem a sofőré és a féké is. Bizonyos másodszor, mert az alkalmazkodás megszokása is segíteni fog a gépnek abban, hogy ne okozzon szerencsétlenséget. A forgalom tömörsége és hevessége a kitérés művészetét is kifejleszti az emberekben. A párisi bulvárokon ezer ember jár anélkül, hogy egyik a másikat csak érintené is akkora helyen, a mekkorán száz budapesti ember se fér el lökdösődés, összeütközés és tyúk-szemtiprás nélkül. Néhány év múlva a lovak se fognak megbokrosodni az automobil látásától, zajától és illatától. De van egy harmadik ok is, amelyet mi valamennyinél nyomósabbnak tartunk. Az automobil hova-tovább megszűnik új gyönyörűség, izgalom és szenzáció lenni. A gépkocsi ma még az ember száguldó kedvének egy hirtelen meggazdagodása, és kifejleszti szerencsés tulajdonosában mindazokat a sajátosságokat, a melyek a hirtelen meggazdagodással -- az ízlésnek rend kívüli fegyelmező ereje nélkül — együtt járnak. Aki egy hónappal ezelőtt nyert sorsjegyen vagy örökölt egész váratlanul egy milliót, több ékszert rak magára, mint a kinek már régóta van több milliója. Az automobil ereje új kincs, amely mohón kívánkozik ki a világ bámulata elé. Akinek ma gépkocsija van, amely óránként száz kilométert is föl tud falni, borzasztó nehezen tudja megállni, hogy ennél kevesebbet produkálhasson vele. Pláne — ha sokan látják. Ma még a benzin mellett egy naiv gőg és primitív, de annál elemibb hiúság is hajtja fokozott erővel az automobilt épen ott, ahol leglassabban, legfékezettebben kellene mennie. Ez azonban el fog múlni, amint a közlekedésnek ez az új ünnepeltje megkapja a maga szolid respektusát, és nem rakja föl többé nagyszerű képességeinek minden lehetőségét, ha az Andrássy fog úton megjeleni.

 

 

 

 

Óriási kúszó rózsa a Csapodi-parkban Máramarosszigeten. Csermák felvétele.  /Kép szöveg nélkül/

 

 

 

1911. 2. 26. Az elmúlt év szemléje. Az 1910-ik esztendő a világtörténet számára nem produkált korszakos eseményeket, sem itthon, sem külföldön. Csöndes volt a jövetele, és csöndes volt a távozása. Csupán egyetlen egyszer az év utolsó negyedében, október 5-én dördültek meg az ágyúk Portugáliában, hogy a hónapok óta tervszerűen előkészített forradalmat proklamálják. A változás aztán színpadi gyorsasággal következett be s október 7-én Mánuel király már aláírta a trónról való lemondását…

A tavalyi újév válságban találta a nemzetet s mikor Lukács László, mint miniszterelnök január 3-ikán Bécsbe utazott, hogy a kabinetalakításra vonatkozó előterjesztését a királynak megtegye. Kossuth Ferenc a koalíció függetlenségi elemeinek hivatását abban a feladatban jelölte meg, hogy az új viszonyok között fokozottabb erővel teljesítsék a nemzet jogai körül ellenőrző szerepüket. A válság már január közepén abban a stádiumban állott, hogy a király január 17-ikén felmentette a Wekerle-kormányt s a Khuen-Héderváry kormány tagjai még e napon letették az uralkodó kezébe az esküt. A további események gyorsan alakultak. Az új kormány bemutatkozását a függetlenségi párt radikálisabb elemei ellenszenvvel fogadták s a januári házfeloszlatás után a miniszterelnök felajánlotta a királynak lemondását is, melyet a király nem fogadott el. Az ez-utáni időket a szervezkedés munkája foglalta el….Március 28-iki ököritói tűzkatasztrófa, mely egy munkás, jómódú színmagyar község fiatalságát hordta össze pár perez alatt báli mulatságból, iszonyú halotti ravatalra.

A világra nézve legmegrendítőbb volt Tolsztoj halála, de a nagy veszteség érzésével hatott Koch Róbertnek, továbbá Mikszáth Kálmánnak és Székely Bertalannak a halála. A gyász érzetét fakasztották fel még azok a hírek, melyek a Mantegazza, Mark Twain, Björnson halálát jelentették…Egy időben, amíg jelentkezése és elvonulása tartott, a Halley-üstökös ejtette lázba a világot.

*

 

1910. március 27-én a Szatmár megyei ököritói bálban kitört tűzben több mint háromszázan lelték halálukat. Húsvét első napjának estéjén táncestélyt rendeztek a helyi, újonnan alakult 12 fős „fúvós banda” javára. A falu rozoga, de sok ember befogadására alkalmas nádfedeles csűrjét erre az alkalomra papírmasékkal, lámpásokkal díszítették fel. Amikor megtelt a hatalmas helység, akkor egy szűk bejáratot hagyva az ajtókat bezárták, majd beszegezték, hogy a későn érkezők közül se mehessen be senki fizetés nélkül. A bál kezdetén, hét órakor már több mint négyszázan voltak a csűrben. Alig kezdődött el a mulatság, amikor 8-9 óra között egy papírlámpásban leégett a gyertya és a lampion meggyulladt. Egy helybeli szabadságos katona a kardjával le akarta vágni a lámpást, hogy eloltsa a tüzet, de nem sikerült neki, sőt az égő papír felcsapódott a tetőponyvára és lángra kapott a nádfedél…

www.szabarchiv.hu/drupal/az-okoritoi-tuzvesz‎

 

 

1911. 5. 88. A POSTATAKARÉKPÉNZTÁR JUBILEUMA. Baross Gábor egyik legkiválóbb alkotása, a m. kir. postatakarékpénztár február hó 1-jén lesz 25 éves. Alig van állami intézmény Magyarországon, mely aránylag nem is valami hosszú fennállása alatt, oly nagy és osztatlan népszerűségre, s közkedveltségre tett volna szert, mint a postatakarékpénztár, Csaknem kizárólag a nép milliói, a szegényebb néposztályok érdekeit szolgálja. A nagy merkantil állam, Anglia volt az, amely a postatakarékpénztári intézményt még a múlt század 60-as éveiben, mint első bevezette, nem sokkal utána a kontinens többi államai Belgium, Olaszország, Franciaország, Hollandia, Ausztria következtek. Ez államok, de főképp a szomszéd Ausztria postatakarékpénztárának fellendülése rendkívül biztató hatással volt arra, hogy ezen intézmény hazánkba is átültettessék…A takarék üzletág révén egyesíti a magyar társadalom, a magyar néposztályok összes szerényebb viszonyok közt élő elemeit. Betevőinek nagy kontingensét úgyszólván ezek adják. A mindkét nembeli iparos és tanuló ifjúság, házi és mezőgazdasági cselédek, tisztviselők és katonák a 780 ezer betevőnek több mint felét teszik. A 108 millió korona betétállományával harmadik helyen, a 780 ezer betevőjével pedig első helyen áll az országban…

 

 

 

 

A postatakarékpénztár épülete a Hold-utcában

 

 

Az intézet amellett, hogy közel 800 embert foglalkoztat, az államnak is két millió korona tisztajövedelmet hajt. A Szabadság-tér közelében, a Hold-utcában emelkedik a postatakarékpénztárnak három utcára néző, s magyar stílben bemutatott épülete, amelynek egyes termeiben százakra menő személyzet végzi fontos munkáját. A pénztári kupolacsarnokában pedig a nap folyamán ugyancsak százakra menő közönség vár sorára, páncél szobája pedig 200 millió korona értékállományával még látványosságnak is beválhat.

A postatakarékpénztár 25 év befejeztével oly eredményt mutatott tehát fel, a mely a legszebb kilátást nyújtja a jövőre és továbbra is a legnagyobb rokonszenvre számíthat a magyar nép milliói részéről.

Dr. Dencz Ákos

 

 

1911. 9. 116. AZ ÚJ SÁROS FÜRDŐ. Már a rómaiak korában ismeretesek és keresettek voltak a budai hévíz-források. Ezek között pedig főként a csúzos-köszvényes bántalmakban a leghatásosabb gyógyerejűnek bizonyultak a Sáros fürdő hévforrásai, amelyeknek csudás gyógyító erejéről valóságos legendák keringenek a nép között. De a Sáros fürdő hévforrásainak gyógyító értékét a komoly orvostudomány is mindenkor nagyra becsülte. Ezek a források 45—460 hőfokú, nagymértékű iszap-lerakodású ásványvizet szolgáltatnak, huszonnégy óránként átlag ezer köbmétert. Ez az ásványvíz mennyiség pedig bőven elegendő egy nagyobb szabású fürdő- és gyógy telep ellátására. A Sáros fürdő előbbi tulajdonosai azonban csak a legegyszerűbb igényeikhez mért, olcsó népfürdőt tartottak fenn. Ezt a régi Sáros fürdőt a Ferencz József-híd építése és környékének szabályozása folytán még 1892-ben kisajátították, és lebontották. Ettől fogva ezeknek a nagy gyógyerőt képviselő forrásoknak hévizét hasztalanul a Dunába eregették. A főváros közönsége emiatt zúgolódott is, és sűrűen követelte a Sáros fürdő felépítését. Az újonnan építendő Sáros fürdő monumentális épületének véglegesen elfogadott tervének külső képét itt bemutatjuk. Az építkezést a hóolvadás után nyomban megkezdik…

 

 

A BUDAI SÁROSFÜRDŐ ÚJ ÉPÜLETÉNEK TERVE

 

A főváros egy nagyszabású termál-gyógyfürdőnek építteti meg, kapcsolatban egy gyógy szállodával és egy olcsó népfürdővel. A termál-kúra minden ágára berendezett gyógyfürdő és gyógy szálloda építésénél pedig a helyi és országos igényeket túlhaladva egy világfürdő- és gyógy telepet akar létre hozni, mely egyik nevezetessége és a külföldiekre nézve vonzó ereje legyen Budapestnek. E célból úgy az építkezési, mint a higiéniai és balneologiai és a kényelmi legmagasabb igények kielégítését tartotta szem előtt…A nagyszabású, monumentális épületet Sterk Izidor, Sebestyén Arthur és Hegedűs Ármin műépítészek együttesen tervezték, akként, hogy a gyógy szálloda és a fürdőépület szerves egységet alkot, míg a népfürdő külön fog állni. A gyógy szálloda főbejárata és homlokzata a Gellért-térre, illetve a Fehérvári-útra tekint; a fürdő főhomlokzata és főkapuja pedig a Kelenhegyi-útra és a Gellérthegy déli oldalára néz. Az épület kettős homlokzatának lejtős nívó különbségét a magas földszint egyenlíti ki…Az építkezés és berendezés befejezésére három évet szántak, de talán előbb is elkészülnek a gyógy teleppel a szenvedő emberiség javára.

Dr. Dolenecz József

 

*

Sáros fürdő 1894-ig működött, amikor a főváros a területet kisajátítva, a Ferenc József  (Szabadság) híd építése előtt lebontatta. Helyére fürdőszálló építését tervezték (még Sáros fürdő néven). A v terveket 1909-re készítették el,  de költségvetési nehézségek, majd a háborús viszonyok miatt csak 1918-ra készült el a későbbi Gellért Fürdő és Szálló. Wiki

 

 

 

1911. 23. 459. NEMZETKÖZI OLIMPIAI KONFERENCIA BUDAPESTEN. 

Két évtized előtt pendítette meg a francia báró Coubertin Péter az ókori olimpiai játékok felújításának eszméjét. Eszméje megvalósítására megalapította a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot olyképp, hogy abban az egyes művelt nemzetek, a társadalmi életükben vezető szerepet játszó férfiak által vannak képviselve. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság már eddig is igen nagy sikerrel szolgálta feladatát, s évről-évre másutt tartott konferenciáin készíti elő a nagy olimpiai játékok ügyét. Ez idén tartotta a bizottság XIII. évi konferenciáját, a mely az elmúlt héten május 23—28-ig folyt le Budapesten. Tárgya a jövő, 1912-ik évi Stockholmban rendezendő olimpiai játékok programjának tárgyalása volt, a mellyel kapcsolatban több általános elvi jelentőségű kérdésben is döntöttek.

A konferencia fővédnöke ő felsége a király volt, kit József főherceg ő fensége képviselt a hivatalos aktusoknál, s tiszteletükre a fényes ünnepségek egész sorát rendezték, a Magyar Olimpiai Bizottság pedig egy nagysikerű sportünnepély keretében mutatta be egyes sportágaink fejlettségét.

 

 

 1911. 25. 498.  A KATHOL1KUS EGYHÁZTÓL TILTOTT KÖNYVEK JEGYZÉKE. Abból az alkalomból, hogy Prohászka Ottokárnak, a székesfehérvári püspöknek két könyvét ós egy értekezését az indexre tette a római congregatio indicis, talán nem lesz érdektelen, ha ennek az ősrégi időkbe visszanyúló intézménynek történetéről és működéséről egyet-mást elmondunk olvasóinknak. Múltja igen régi, mert már az első pápák, zsinatok, már a keletrómai császárok éltek azzal a joggal, hogy a katolikus hívők lelkületére káros ós veszélyes könyvek olvasását eltiltották. így már nagy Constantinus eltiltja Arius műveinek olvasását, a karthágói zsinat pedig a pogány vallásra vonatkozó fejtegetéseket. Mindaddig azonban, míg az írásművek írás útján voltak sokszorosíthatók, s nem lehetett őket nagy tömegben terjeszteni, a vallásra veszélyes írások elnyomása és megsemmisítése könnyű volt. Évszázadokon keresztül igen kevés olvasási tilalommal találkozunk. Mihelyt azonban a könyvnyomtatás feltalálásával a veszélyes tanokat hirdető munkák sokszorosítása és terjesztése könnyűvé vált, a tilalmak száma megszaporodott, annál is inkább, mert e kor a reformáció korával esik össze. 1543-ban Velencében megjelenik az «Index generális scriptorum interdictorum». 1544-ben és 1551-ben a párisi teológiai akadémia is kiadja az általa vallási szempontból elvetett művek jegyzékét…

Az ellen-reformáció korában új szervezetet nyert az ellenőrzés. V. Sixtus megalakította a kongregáció indicist, mely egy bíbornok elnöklete alatt tudós szerzetesekből és világi papokból állt. Ennek hivatása az egyház szempontjaiból gyanús könyvek vizsgálata, eltiltása, illetőleg az íróknak felszólítása arra, hogy műveiknek kifogásolt részeit kijavítsák…

El vannak tiltva, többek között: d’Alembert, Balsac összes művei, Bayle szótára, Beranger dalai, Campanella, Conte, Condillac, Condorcet egyes művei, Dante-nak a monarchiáról írott műve, Diderot és mindkét Dumas összes munkái, Flaubert Bovarynéja, a szocialista Fourier művei, Hugo Viktortól a Notre-Dames és a Nyomorultak, Heine művei, La Fontaine meséi, Lamartine emlékezései, Michelet művei, Milton elveszett paradicsoma, Montaigne, Montesquieu számos munkája… Sand George összes műveit, Stendhalt, Swiftet, Taine angol irodalomtörténetét talán nem is kellene mondanunk, úgy is sejtené mindenki, hogy Voltaire összes műveit is….

A világirodalom jelesei közül legkevesebb számmal a német írók vannak az indexen: egyedül Heine Henrik Franciaországi levelei és újabb költeményei kerültek rá…A legszegényebb magyar vonatkozásokban az index. Rá került Bonfini-nak egy latinul írott műve, melyben a házastársak életéről folytatott dialógusok vannak, majd Honter Jánosnak, a reformátornak művei. Eltiltja az index hazánkban Luther Márton iratainak olvasását is. Nyelvünk ismeretlen volta majdnem leküzdhetetlen akadálya volt a vizsgálatnak, ezért régibb magyar tudományos munkával egyáltalán nem találkozunk a tiltott könyvek jegyzékében.

 

 

1912. 28. 565. A Stockholmi V. Olympiász. Az egész világ sportkedvelőinek figyelme Stockholm felé irányul, ahol vasárnap, e hó 7-én nyitották meg ünnepélyesen az V. Olympiászt. Több versenyt már előbb lebonyolítottak ugyan, de az atlétikai, úszási és ügyességi versenyek, melyeket mind egy helyen, az olympiász céljára épült, hatalmas Stadionban tartanak, csak most vették kezdetüket. A mai kor sportszeretetéhez fogható csak a régi görögök ideálisan szép világában volt….A stockholmi olympiászon is eddig a futball váltotta ki a leglázasabb érdeklődést. Láttuk a pesti közönséget, mily szívszorongva és kitartóan leste az «Est» kirakataiban kitett stockholmi sürgönyöket. Hogy le volt sújtva az a 3—4 ezernyi tömeg múlt csütörtökön, az angol-magyar mérkőzés napján este, mikor a körúti kirakatban rémként megjelent két nagy szám, egy hetes és szemben vele egy nulla. Ami a futball tolvajnyelvén annyit jelent, hogy hét gólt kaptunk az angoltól, s mi egyet sem tudtunk visszaadni….

Az olympiászokat negyedévenként más-más helyen rendezik. A párisi, athéni, saint-louis-i, londoni után ez az ötödik. A svéd résztvevők száma csaknem 500, Németország, Anglia, Dánia egyenkint körülbelül 300 atlétát küldött ki, Amerikát 200-an, Magyarországot is száznál többen képviselik.…A Stadion megnyitásának napján tartotta a nemzetközi olympiász-bizottság nagygyűlését, melyen egyhangúan elhatározták, hogy az 1920-iki, tehát a hetedik olympiászt Budapesten tartják meg*. Ez magában is fölér egy világbajnoki győzelemmel. K.

*Az 1920. évi nyári olimpiai játékokat 1920. április 20. és szeptember 12. között rendezték meg, a belgiumi Antwerpenben. A rendezés jogát eredetileg Budapest nyerte meg, de politikai döntés miatt a jogot elvették. Magyarország és az első világháború többi vesztese nem is indulhatott az olimpián.

 

 

1912. 42. 843. Zuboly: A régi hatvani kapu maradványai. Az eltűnt pesti bástyák. Negyven évvel ezelőtt, mikor Rómer Flóris a Bástya- és a Só-utcában levő pesti bástya utolsó maradványait Bergh Károly építésszel felmérette, annak a reményének adott kifejezést, hogy Pest város régi bástyáinak maradványai, illetőleg a régi bástyákhoz épített házak választó vonalai a Magyar-utcában és az Ország-út (Múzeum-, Károly-körút) mellett a Károly-kaszárnyáig egyes darabokban a pusztítástól védve maradnak…

Azon a helyen, hol a Zrínyi-ház állott, végződött a Magyar-utca vonalában húzódó Szabó-rondella kiugró kisbástyája, és a hatvani kapunak a hátsó sarka. A Hajó-utcában lebontott háztelek mentén húzódott a Magos-rondella háta, melynek folytatása volt a Krautschneider-rondella, mely a Duna-rondellával volt összefüggésben. Az egyes bástyatörmelékek és kődarabok itt-ott felbukkanó részletei az egyetlen aktív nyomok a régi városfalak és bástyák történelmi létezésében, s ezek szolgáltatják a historikusnak azt az anyagot, melynek alapján rekonstruálhatni lehet a régi Pest erődítési szerkezeteit és védőműveit. A törökök kiűzetése után, az 1686-ik évtől kezdve Pest várfalait és kapuit lassanként lebontották, hogy a város fejlődésének útjában ne álljanak. A tizennyolcadik század közepén a mai Belváros ugyanis még egészen körül volt zárva, s észak felől a Váci-kapu, kelet felől a Hatvani¬ kapu, délkelet felől a Kecskeméti-kapu, dél felől pedig a Belgrádi-kapu szolgáltak, a forgalom és közlekedés biztosítására… 1780-ban tűnt el a Váci-kapu falaival, az őrházzal és az ott levő temető falával. A Kecskeméti-kapu külső kerek tornyát 1796-ban bontották le, ez időben szabadították fel a Hatvani-utcát is, a Hatvani kapu és a hozzája fűződő rondellák lebontásával. A kapuk és rondellák eltávolítása után utcakitöréseket vágtak több irányban, s ezzel megkezdődött a belváros körül a külső városrészek megalakulása. 1804-ben már a Rostély, Cukor, Lövő és Lipót-utcáknál a városfalak át voltak törve, utoljára pedig, l8l5-ben a belgrádi kaput is lebontották, hogy a fejlődést és a terjeszkedést ez se akadályozza. Azóta egy-egy faltöredék, bástya részlet mindig előbukkant a hatvanas évekig, hogy jelezze a nyomát, helyét, irányát és végül a szerkezetét azoknak az erődítéseknek, melyek hivatva voltak arra, hogy Pest városát a külső ellenségektől megóvják…

Az az egy-két kődarab, és egyéb erődítési emlék, ami néha-napján még most is előkerül, érdekes adaléka annak a rég eltűnt világnak, mely a mostani helyén valaha állott. Ezek a kődarabok azok, melyek összekötik ezt a rend kívüli arányokban fejlődő fővárost a múlttal, s ezek a kövek a néma jelképei annak a történelmi fejlődésnek, mely százötven-kétszáz év alatt a rondellákkal köröskörül zárt, mezőváros jellegű régi Pestből milliós lakosságú világvárost formált.

 

 

 1912. 32. 648. Oroszország börtöne. Nagyságra rettentő az orosz birodalom. Nem is állam, hanem világrész, mint III. Sándor cár mondotta. Európának és Ázsiának szinte felét öleli fel. Területe 8 047 657 négyzet angol mérföld egy tagban, vagyis harmadfél millió négyzet angol mérfölddel nagyobb, mint India és a kínai birodalom együttvéve. S ez az ország¬ kolosszus a maga mohó terjeszkedési vágyával olyan, mint a ketrecbe zárt fenevad: szinte áttörhetetlennek látszó korlátok veszik körül. Az éjszaki jeges óceán, a maga mérhetetlenségével, nem útja, hanem gátja a hajó forgalmának. Másik két tengere, a Fekete-tenger, meg a Keleti-tenger csak belső tenger, amelynek kijáratát más hatalmak állják el. Kétszáz esztendeje, Nagy Péter cár óta igyekszik kitörni börtönéből s a világtengerre jutni….

Az előkészületek ez előrenyomulásra már javában folynak. Finnország oroszosítása, a finn ezredek feloszlatása és orosz haderővel való pótlása. A finn vasutaknak az orosz vasúthálózatba való bekapcsolása, a nagyszabású berendezkedés, hogy e vonalak az orosz katonai vonatok közlekedését kényelmesen lebonyolíthassák. Újabban, tisztán stratégiai vasutak építése nyugati Finnországban; végezetül előkészületek az ott bekövetkezhető gyors mozgósítására s jelentékeny csapattömegek gyülekezésére. Mindez azt bizonyítja, hogy az orosz hadvezetőség készen áll Finnországban egy hadi felvonulást rendezni…

Oroszország ez idő szerint három oldalról keresi a rést börtönének falain. Terjeszkedik Perzsiában, egyelőre Angliával karöltve, de terjeszkedni fog egész a Perzsa-öbölig Anglia félretolásával is, mihelyt erőt fog érezni reá. Igyekszik szabaddá tenni az utat az orosz hadihajók számára a Boszporuszon és a Dardanellákon át a Középtengerre, angol érdekek ellenére, s az ázsiai angol szövetséges leghatározottabb ellenzésével. Végül a skandináv félsziget leigázásával ki akar jutni az Atlanti óceánra.

 

Kalinyingrád ( németül Königsberg) balti-tengeri kikötőváros, Oroszország enklávéjának, a Lengyelország és Litvánia között található Kalinyingrádi területnek a székhelye. A várost Mihail Ivanovics Kalinyin szovjet politikusról nevezték el. Königsberg néven Kelet-Poroszország, korábban a Porosz Hercegség, még korábban a Teuton Rend porosz államának fővárosa volt. 1912-ben Németország része.

 

 

1912. 34. 684. MASSENET.  A francia zene egyik büszkesége, Jules Massenet augusztus 13-án meghalt. Az egész kontinensen ünnepelték. Minket, magyarokat nemcsak ismert, hanem szeretett is. Meglátogatta Magyarországot két ízben is: 1870-ben és az 1885. évi budapesti országos kiállítás idején. A magyar zene fölpezsdítette alkotó tehetségét, hatása alatt egy igen szép zenekari művet szerzett (Suite hongroise); és Szabadi Ignácnak, sok magyar zenedarab szerzőjének «Plevna induló»-ját, "Török-magyar induló" cím alatt átkomponálta nagy zenekarra…

Operái közül «A navarrai lány» Judit és Holofernesz története ma is, tizenöt év óta, műsoron van a M. Kir. Operaházban; főleg a zenekari intermezzo ma is ellenállhatatlan hatású. De az énekszólamok rámutatnak arra, hogy miért nem nyertek nálunk polgárjogot Massenetnek (az egy Manon kivételével) összes többi operái: Cid, Werther, Esclarmonde, Thais, Ariane, Le jongleur de Notre-Dame, stb. Szinre sem merték hozni az egymást felváltó opera igazgatók. Mindegyikben van ugyan hév, megvan a könnyű érthetőségre törekvő egyszerűség, megvan a kidolgozásbeli csín, ragyogás és ízlés, de többé nem új hangok; a dallam eredetisége épp úgy hiányzik belőlük, mint az ellenállhatatlanul lebilincselő szenvedély vad ritmikája. Franciaországon kívül csak Bécsben volt tomboló és maradandó sikere két Massenet dalműnek Manon és Werther zenéje, főképpen pedig tárgyuk, különösen egyezik a bécsi kedéllyel, érzülettel. Olasz- és németországi színpadokon ezeknek a sikere sem volt elég meleg és tartós. Nálunk a «Manon» majdnem húsz évvel elkésett, pittoreszk zenéje tetszik is, műsoron is van. Akik azonban ismerjük Puccini «Manon Lescaut»-ját: az olasz zeneköltő alkotó képzeletének adjuk a pálmát..

A sors kegyes volt hozzá, születése óta jómódú volt, elérte a pátriárkák korát, éppen negyedév telt el 70. születésnapja óta, mikor nyaralójában az utolsó, talán legnagyobb szerencse érte: a szenvedés nélküli, hirtelen halál. 

Kereszty István.

.

 

1913. 31. 608. A RÉGI LLOYD-PALOTA. A munkapárt költözködik. Az épület, melyben eddig székelt a Duna partján a Dorottya utca, Ferencz József-tér- és Eötvös-tér között fekvő eléggé impozáns palotaszerű épületet, a Pesti Kereskedelmi Társulatnak úgynevezett régi Lloyd-palotáját le fogják bontani. Annak és a szomszédjában levő házaknak a helyén a «Generali Biztosító Társulat» egy új, nagyszerű palotát épít. Ezzel a lebontással és új építkezéssel a régi Pestnek ismét egy közismert épülete tűnik el, még pedig egy olyan épülete, mely sok vonatkozásban s kapcsolatba jött Magyarország legújabb-kori történetével. Itt volt a «Deák-párt», később a «szabadelvű párt», legutoljára pedig a „nemzeti munkapárt” helyisége.

Mikor a palota épült, e pártoknak még híre sem volt. Terveit Hild József készítette, kinek a régi Pest szépítésében nagy szerep jutott. Patacsich 1831-iki krónikájában a Lloyd-palota már a pesti látványosságok sorában szerepel és a következő kommentár kíséretében van bemutatva:

A Kereskedő cég háza Leopold városában a Duna-parton, mely az idevaló építőmester Hild úr igazgatása alatt készült. Alapkövét ő cs. kir. Főhercegsége Országunk Nádor Ispánja (József nádor) 1828. június 4-én méltóztatott letenni…

 

 

 

LEBONTÁSBA KERÜLŐ LLOYD-ÉPÜLET A FERENC JÓZSEF-TÉREN. Jelfy Gyula fölvétele

 

A Lloyd-társaság időközben felépítette a Mária Valéria-utca és a Duna-part között az új palotáját s oda költözött át. Így lett a Dorottya-utcai Lloyd-palotából a régi Lloyd-palota, és így ürültek meg azon régi palotának emeleti helyiségei. Kovách Lászlónak és általában az egész pártnak megtetszettek ezek a helyiségek. Csakhamar létrejött az alku. A Deák-párt átköltözött a Lloyd-palotába és azon időtől kezdve ez az épület Magyarország politikai közéletének egyik nevezetes központjává lett…

Az életet, mely e falak között folyt, a maga vidámságával és gondjaival, fontosságával és apró intrikáival, a benne székelő párt nagy nekibuzdulásait és kicsinyes ármánykodásait, politikusainak nemes elhatározásait és önző tülekedéseit: örökké emlékezetesekké tette Mikszáth Kálmán, aki maga is esztendőkön át mindennapos vendége volt e termeknek…

 

 

 

1913. 36. 717. A budai citadella titkai. Szomorú időkben, 1853-ban készült el a citadella. Az idegenből ideszármazott Kasselik Ferencz tervezte és építette. A hegyi erősségben a fővárosra állandó fenyegetést láttak jó sokáig a hazafiak. Az ágyúk lőrései is mind azért fordulnak Pest felé, ámbár csaknem ugyanannyi rácsos ablak néz a citadellából a budai hegyeknek, meg a Fehérvári-útnak, mint Keletre. Egész mondakör élt a fővárosban a citadella ágyúiról. Szinte közhit volt, hogy minden nevezetes központnak, vagy intézetnek meg van a maga ágyúja, amely mindig a maga célpontjára van szegezve tűzokádó torkával. A képviselőházat, a vármegyeházát is, meg a híres Komlókertet is külön ágyúval tisztelte meg a néphit…

Egyesek Árpád óriási szobrát, mások meg a szabadság szobrát szerették volna a helyére állítani. Később, amikor aktuálissá lett a citadella lebontásának kérdése, Jókai Mór amellett kardoskodott, hogy ne bontsák le, ültessenek benne pálmakertet, csináljanak múzeumot…Nagy mulatóhelyet, sőt játékbankot is akartak ott építeni, de a margitszigeti hatalmasabb plánum óta sutba került a gellérthegyi terv.

 

 

A CITADELLA BEJÁRATA.

 

Alig felelne meg hivatásának, mert magasabb fekvésű helyről, például a Svábhegyről, rommá lehetne lövöldözni. Ámbár az anyag, amiből épült, oly szilárd, mintha örök életre szánták volna. Óriási falai: csupa terméskő. Belül meg valósággal fényűzést fejtett ki építője. A bástya körül a széles Rundgang, ahol az őrszemek sétálgattak, gyönyörű fehér márványból készült és tükörsima színe ma is oly tiszta, mintha minden nap megmosnák. A bejárat mélyen fekszik és a kapun belül az első kis-udvar nem nagyobb, mint 10 négyszögméter. Innen a tágas nagyudvarba keskeny lépcső vezet föl, amelyen egyszerre alig fér el több egy embernél. Pedig a felső udvarban vannak az istállók és az ágyú-színek. Egy darunak segítségével vonták föl az ágyút is, a lovat is és vele bocsátották ismét le, ha a tüzérek gyakorlatra vonultak ki….A sűrűn egymás mellé épített lőréseken már nem meredeznek ágyúk, mind elvitték örökre. A kazamaták legénységi szobái is kiürültek, csak a deszkapolcok maradtak egy ideig a falakban, de ellopták azokat is. Betörők, tolvajok félelmes búvóhelye lett a citadella, veszedelmes razziákat kellett a rendőrségnek ott tartania. Pár éve pedig szükséglakásoknak adták ki az összes helyiségeket: legalább így valami hasznát veszik a hebehurgyán épített fellegvárnak. Tábori Kornél

 

 

1913. 9. 174. Kultúra és tudomány. Új irodalmi vállalat.

Azok a nagy erőfeszítések, melyeket a külföld szellemi vezetői a tudományos ismereteknek, a kultúra minden téren való eredményeinek a nagy közönség között való elterjesztésére tesznek, s amelyek a népművelő intézmények fejlődésével párhuzamosan haladva, a kitűnő könyvek roppant tömegét vitték az olvasók közé, nálunk is éreztetik hatásukat. A mi közönségünk érdeklődése legelőször a népszerű előadások és felolvasások felé irányult, de mikor itt hozzászokott a magasabb szellemi légkörhöz, megismerte az eszmék világának lelket frissítő erejét, hozzányúlt a kultúra terjesztésének leghathatósabb eszközéhez, a könyvhöz is. Egyszerre csak azon vettük észre magunkat, hogy nálunk is van kelendősége a komolyabb, magvasabb könyveknek. Néhány ily mű meglepő könyvárusi sikere megtanított arra, hogy nálunk is van művelődésre képes, és művelődésre vágyó közönség, s csak azon múlik a dolog, hogy jól meg kell válogatni a neki való könyveket, melyek tárgyuknál fogva érdekelhetik, s előadásuk módja is megfelel az olvasók műveltségi színvonalának. Régebbi ilyen könyveink kétfelé vétették el a dolgot. Vagy túlságosan szaktudományi jellegűek voltak, tehát túlságosan meglazították az eleven élettel való kapcsolatukat, vagy túlságosan is törekedve a népszerűségre, felületesen állították be az ismereteket, mélyebbre szállították színvonalukat a közönségénél. A nagyon alacsony szellemi színvonalú ember nem keres komoly olvasmányt…A tudomány népszerűsítését a legújabb időkben ez a megismerés határozta meg, s mint az ilyen művek és írok nagy hatása mutatja, ebből a kultúrának új hathatós erőforrása támadt. Nálunk is történtek figyelemreméltó kísérletek, de egyik sem kecsegtetett akkora sikerrel, mert nem felelt meg annyira teljesen a fentebb elsorolt szempontoknak, mint a Franklin Társulat új sorozata, mely Kultúra és tudomány címen most indult meg…A fejlődéstörténeti művet Schöpflin Aladár fordította le. S.A.

 

 

1913. 8. 152. Az asszuáni víztartó-gát Balla Károly.

…Asszuán (a hajdani Syene) város közelében, az első vízesésnél, a Níluson keresztbe építve áll ma a hatalmas víztartó gát. Vízduzzasztót híd alakjában a Nílus deltájának déli csúcsánál épített ugyan Mougel francia mérnök, Mohamed Ali bőkezűségéből. Ez a gát azonban nem felelt meg a célnak és noha 1890-ben Scott angol mérnök a Mougel építményét tökéletesíteni igyekezett, távolról sem lehetett szó arról, hogy ez a duzzasztó a folyam vizét mindig egyenlő magasságban tartsa….

Az angol kormány elhatározta, hogy az asszuáni első vízesésnél, Phili alatt, Asszuán város felett a Níluson keresztül hatalmas víztartó gátat emeltet, és nem fukarkodik a befektetendő tőkével. 1899-ben kezdődött a munka és 1912 december 10-én készen állott az óriási víztartó gát….Cél az 500 millió köbméter vízzel állandóan megtelt gátat igénybe venni olyképp, hogy bizonyos rendszerességgel fogja a Nílus vizével elárasztani azt a 4800 négyzetkilométernyi területet. A mesterségesen öntözött területből a kormány a kisgazdák igényeinek megfelelő parcellákat hasit ki, oda adja a teljesen szegény egyiptomiaknak, egyelőre öt évi haszonbérbe. Ha képletesen akarnánk beszélni, azt kellene mondanunk, hogy az  ötszáz millió köbméter nílusi víz, a mely a víztartóban felhalmozódik, az idők folyamán, amint a csatornákon, átereszeken zsilipeken keresztül a szomjas földre széjjel ömlik, aranyfolyammá válik és jólétet, boldogulást visz azoknak, a kiknek földecskéit fogja öntözni…

*

Az Asszuáni-gát hossza 3830 méter, magassága 111 méter, szélessége pedig alul 980, felül 40 méter. Az elektromos áramot 12 turbina termeli, melyek összesen évi 10 milliárd kWh teljesítményt tudnak elérni. A gát mögötti Nasszer-tó a világ legnagyobb mesterséges víztározójának számít a maga 5740 négyzetkilométernyi területével. A tó hosszúsága 510 kilométer, szélessége pedig helyenként eléri a 20 kilométert is. A víztározó a 111 köbkilométernyi vízzel nyolc év töltődött fel, az árterületről pedig 100 ezer embert kellett kitelepíteni, valamint a világtörténelem legnagyobb régészeti mentőakciója során áthelyezték az Abu Szimbel-i templomot is. wiki.

 

 

1913. 29. 573. A KASSAI MÚZEUM. Kassának múltjához méltó múzeuma van. A régi magyar művészet e gócpontjánál, Rákóczi e nemes patinájú hajdani székvárosánál nincs artisztikusabb város Magyarországon. A város művészi benyomásának fő tényezője a gótika merész szárnyalásával égnek törő dóm, s mellette a magyar csúcsíves építészet legszellemesebb ötlete, a Szent Mihály-kápolna. Szemben a dómmal áll Henszlmann Imrének* márvánnyal jelölt szülőháza. Ilyen helyen csak műtörténésznek lehet születni. A dómon és a Mihály-kápolnán kívül nem sok a csúcs-íves építészeti emléke Kassának. Egy-két templomszentély, kapuzat, részben az Urbán-torony…

Művészeti emlékekből is a régi magyar művészet termésének javát mondhatja sajátjának Kassa. A dóm főoltárát, hazánk legnagyobb, Mária látogatásáról elnevezett oltárát pedig hazánk legszebb szárnyas oltára díszíti. Miseruhái közt egy valószínűleg importált XII. századi bizánci betéttel ellátott casula mellett több gazdag és művészi hazai miseöltöny kelt csodálatot. Sodrony-zománccal ékesített XV. századi kelyhénél és Szilassy Jánostól 1770-ben készített s a művész felirata szerint «tűzben pikturált» zománcos lapokkal ellátott, hatalmas bárok Úrfelmutatójánál szebb, s jobban konzervált emléke nincs a hazai ötvösségnek….

Ennek a gazdag művészeti múltnak őrzője, leltározója és tanulságainak rendezője, bemutatója a kassai múzeum. Négy Klimkovics-testvér, élükön Ferenccel, a jeles festővel 1872-ben megalakította a Felső magyarországi Múzeumegyletet, mely négy évvel rá adta át a köznek a Felső magyarországi Múzeumot. A tárgyak zömét a Klimkovics-testvérek régiségei és műtárgyai alkották. Henszlmann Imre, Bubics Zsigmond, Dessewffy Pál, Csorna József, a Puky-család, Andrássy Dénes, a krasznahorkai gróf voltak később a múzeum legbőkezűbb gyarapítói és adományozói. A múzeumegylet összes gyűjteményeit s pénzét, az alapítványok kivételével Kassa városának ajándékozta, s ekkor a múzeum a Kassai Múzeum nevet vette fel, melyet legújabban, mióta költségvetéséhez az állam is hozzájárul, a Felső magyarországi Rákóczi Múzeum elnevezéssel cserélt fel…

Legfőbb érdekessége a múzeumnak a régi magyar festészet és szobrászat emlékeit felölelő gyűjtemény, mely ma az országban, a budapesti múzeumokat is beleértve, páratlanul áll, s amely sok új tanulsággal szolgál…Ma már szűk az alig tíz éve emelt épület, a pincék, raktárak, a városban egy csomó bérelt ideiglenes helyiség telve van a közönség elé kívánkozó új szerzeményekkel. A múzeum a régi premontrei kertben, az ú. n. hóhérbástyával kapcsolatban emelendő épületekben nemsokára új elhelyezést nyer, melynek terveit a múlt napokban szemlélte meg az éber figyelmű kultuszminiszter. Gch.

 

*Henszlmann Imre (Kassa, 1813. október 13. – Budapest, 1888. december 5.) művészettörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Bővebben: Vasárnapi Újság 1888/50

 

1913. 42. 830. Krimea /Krim/ félszigetén Gróf Vay Péter. Krimea félszigetét méltán nevezik az óriási Oroszbirodalom legcsillogóbb ékkövének. Szebb, virágzóbb, termékenyebb földet egész széles Európában alig találhatnánk. De mintha már Ázsia határát át is léptük volna, minden olyan színes és minden annyira derült. Minden a szó szoros értelmében orientális. Ezen keleti jelleg adja meg Krimeának sajátos báját. Leírhatatlan az összhang a vidék rajzában és színeiben. Sehol merészebb alakú sziklákat és bujább növényzetet nem találhatnánk. A sötét tenger tükréből merészen emelkedik a hegység, fel a felhőtlen égboltig. Orosz Riviérának szokták e páratlan partvidéket nevezni…Sebastopoltól kezdődik a tengermellék legfestőibb része. A történelemből jól ismert hely mai napig az orosz tengeri hatalom déli erődje. A mély öböl messze benyúlik a halmos szárazföldbe. A bejáratnál jobbról-balról erődítmények meredeznek. A lőréseken át hatalmas szájú ágyúk tátongnak. Távolabb pedig a páncélosok horgonyoznak. A kis város azonban korántsem bír marginális jelleggel Ellenkezőleg, derült külsejével azt a benyomást kelti, mintha kizárólag üdülés és szórakozásra épült volna….

A Chiersones-foknál a part hirtelen meredeken kezd emelkedni. Nem messze a tengerparttól emelkedik a híres St. Vlagyimir székesegyház. A nemzet egyik legrégibb emléke. Vlagyimir nagyherceg itt kereszteltette meg magát 988-ban. Jelenleg hatalmas épületet emelt a nemzeti kegyelet a régi kis templom helyén, melynek tornya messze-messze ellátszik a tengerre. Szent György kolostora a híres partvidék egy másik büszkesége. A fénypontját a maga nemében egyedüli helynek mégis a park mögött emelkedő és az év nagy részén át hóval fedett Ai-Pelri csúcsai és az előtte elterülő végtelen tenger sötétkék tükre képezi. Livádia az udvarszékhely. Közel Jaltához, a tengerpart egyik legkiesebb pontján emelkedik. Nem egy nagyszabású palota, de több villaszerű épület sorakozik egymás mellé

Az Azovi-tenger szájánál a partok mindinkább ellapulnak, és a Krím elveszti teljesen bérces jellegét. A félsziget innét kezdve belenyúlik ismét a nagy termékeny dél-orosz síkságba. A görög uralom dicsőséges napjai régen letűntek. Aztán jöttek más népek, más szokások honosodtak meg a Krím partokon. Jöttek mongolok és jöttek tatárok. Közép-Ázsia hódító népei egymást váltották fel a virágzó félszigeten. Bírták a velenceiek és génuaiak is egy darabig, míg végre ott is a török lett az úr. Ma a feltartóztathatatlan orosz terjeszkedés reá tette kezét Krimea félszigetére is. Az egykori mohamedán lakosság mindjobban elenyészik, helyet adva a szláv elemnek. A festői turbános alakokat szeghajú muzsikok pótolják, Krimea nagyon gyorsan teljesen el fog oroszosodni. A Fekete-tenger egész nagyságában, mint orosz belvíz fog mindössze tekintetbe jönni. Jalta, 1913.

 

 

 

1913.  48. 952. Pest-Buda malmai, hajdan.  Dr. Lambrecht Kálmán.

Negyven éve egységes fővárosunk közgazdasági életének napról-napra megújuló híre szól a «malmok üzemredukciójáról.» Szám szerint 13 modern felszerelésű, és méltán világhírű hengermalmunkban a heti munkaidő már négy napra redukáltatott…Budapesten, és környékén a legrégibb malmok vízierő hajtotta patak- és hajómalmok voltak. A patakmalmok már Aquincum római telepeseinél megvoltak…..

A budai oldal nagyszámban felbuzgó hőforrásainak vizét ókori telepeseink magasra emelve, hosszú csatornákon vezették, hogy nagyobb esést és ezzel hajtóerőt kölcsönözzenek nekik. A malmok egy-egy castrumhoz tartoztak, a melynek védelme alatt állottak és ellenszolgáltatásul liszttel látták el a castrumok őrségét. Salamon Ferencz, Budapest érdemes történészének megállapítása szerint a Dunán innen, a pesti oldalon is volt két római castrum, amelyek két, a Bakos vizén forgó malmot védtek. Az aquincumi telepesek malmai patakmalmok voltak, mert a vízimalmok másik fő típusa a hajós-malom* csak később, Kr. u. a VI. században alakult ki…

A budai oldal hőforrásainak jelentősége az idők folyamán egyre növekedett. Különösen két hőforrás-csoport szerepel legrégibb okleveleinkben gyakran: az alsó hévizek (a Gellérthegy tövén, a mai Sáros-fürdőnél) és a felső hévvizek (a Császár- és Lukács-fürdők helyén.)…

 

 

 

Az utolsó budapesti hajómalom az újpesti híd fölött Schwalm György felvétele

 

A királyi malomban később puskaport is törtek, innen ered a malomnak Óbudán ma is használatos neve: Pulvermühle, sőt az Aquvincumon túleső rész Lőpormalom dűlő elnevezése is….Dunai malmainkat télire, a jégzajlás elől a mai vámház helyén állott malomtóra vontatták be. E malomtó a múlt század hatvanas éveiben még megvolt…Ma egész Budapesten mindössze öt vízimalom kelepei: 2—2 pataki Aquincumnál (a Krempel és Illés malmok) és a Bakos vizén (a Pascal és Corrhus malmok; mindkettő már átalakítva) és egy hajómalom — az utolsó — az újpesti híd fölött, az Illés malommal szemben. Homlokzatán «12» jelzi, hogy a hajdani 50—60 hajómalom között hányadik volt. Budafokon, a Duna közepén áll még egy, a legutolsó. Ezen kívül már csak fölfelé a Kovács-pataknál, lefelé Soroksárnál és Harasztinál látni a tünedező hajómalmok egynéhány pusztuló árváját.

 

*Alulcsapó vízimalom, mely két hajóból, a házhajóból és völgyhajóból áll, melyek gerendákkal vannak egymással összekötve s közöttük van a lapátos hajtókerék elhelyezve. A házhajó felső építményes s ebben van a malommű, a völgyhajó kisebb s fedetlen s a malom gerendelyéül, illetőleg a kerék második támpontjául szolgál. A lapátos kerék a folyó tükre felett keresztben fekszik és a víz folyása által mozgásba hozatva, hajtja a gerendellyel összeköttetésben levő fogaskerekek közvetítésével a malomművet. Pallas.

 

 

 

 

 

Költemények

 

 

Baáry Elemér

Ifj. Bókay János

Fodor Viktor

Gró István

Hegedűs István

Horváth Ákos

Jászay Horváth Elemér

Kiss Menyhért

Koroda Pál

Köpetzi Boóz D. Albert

Kun József

Nil, Dapsy Gizella

Könyves Tóth Kálmán

Lenkei Henrik

Lovászy Károly

Molnár Jenő

Pásztor Árpád

Sas Ede

Szávay Gyula

ifj. Wlassics Gyula

 

 

 

Baáry Elemér

 

1912. 16. 311. Baáry Elemér: Fehér menet*

 

Nagy csend. A vizén virágos

Hajóhad úszik halkan,

És mindegyik hajó ölén

Gyönyörű ravatal van.

 

A koporsók födél helyett

Fátyollal letakarva,

És ifjú szűz leányoknak

Látszik a keble, karja.

Úgy úsznak mind a nagy vizen,

Rejtelmesen a csendben,

Az útnak soha vége nincs

A tiszta végtelenben.

 

Ily ifjan haltak, vesztek el,

Akik még nem szerettek!

Nem ismertek forró csodát,

És csókot nem leheltek?

 

És fönt a fényben fölzokog

Az  Asszonyoknak lelke:

Mily jó volt hozzájuk az Úr.

Hogy őket megmentette.

 

* Felolvasták a Petőfi Társaság április 14-iki ülésén.

 

 

 

1911. 40. 794. Beke Ágnes: SÖTÉT, MAGÁNOS ERDŐ  h14 – 10

 

 

Ifj. Bókay János

 

 

1912. 30. 604. Ifj. Bókay János: Fátum

 

Versről álmodtam hajdan, hol nincsenek szavak:

Hol mosolygás és bánat egy messze, halk zenébe'

Olvad össze és elkong a csendes messzeségbe',

Mint falun a harangok, ahogy elhangzanak.

 

És hallom ezt a verset, naphosszat vele élek:

S hallom a görnyedt ősznek borzongós iszonyában

S hallom csendes estéken elhagyatott szobámban,

De elsuhan előttem, mint gúnytűző kísértet.

 

Óh mond keserűszájú, féltékeny hatalom,

Megváltó, örök versem meg sohasem írhatom?

 

És álmodtam egy nőről, aki van is, de nincsen,

Aki kecses és bájos, mint könnyű lábú lányka,

De fénylő asszony, aki a nagy sötét csatába'

Könnyes, mosolygós arccal segítsen a bilincsen.

 

És láttam ezt az asszonyt; kell, hogy itt éljen vélem,

Láttam, emlékszem fáradt, sötét tekintetére;

De mint a nagy álmokban — álmok örök késése, —

Későn nyúlok utánuk, el talán sohasem érem.

 

Óh mond keserűszájú, féltékeny hatalom,

Könnyes, mosolygós nőmet meg sohasem kaphatom?

  

Mert olyan szomorú az, ki álmot ezret látott,

Soha utol nem éri a fénylő boldogságot.

 

 

 

 

Fodor Viktor

 

1908. 3. 42. Fodor Viktor: A gázlámpák alatt

 

Dermesztő, téli est van. Csikorog

A hó s én hallgatom csendes jaját,

Amint a kegyetlen ember-sarok

Ráfesti piszkos, fekete sarát.

 

A gázláng sárga fényét veti rá,

Pislog, mint a halotti gyertyaláng,

Mintha e holt fehérség bántaná,

Amelyet beszennyezett a világ.

 

Egy szőke ifjú, meg egy szőke lány

Suttog lázas, szerelmes szavakat.

Virág nyílik a tél hideg haván,

S tavasz csillog a gázlámpák alatt.

 

 

 

A SZENTHÁROMSÁG-TÉR ÉS ORSZÁGHÁZ-UTCA SARKA.

 

 

1909. 28. 573. Fodor Viktor: A TE SZOBÁD.

 

Asszonyi hangok néma temetője

A te illatos, rózsaszín szobád,

Szerelmes párák szállnak el belőle

S issza az utca szobád illatát.

 

Az álmaid megfakultak már régen.

Hervadt csokrokból tarka rongy maradt.

Szobád hallotta sok virrasztó éjen

A te tompa, zokogó hangodat.

 

Kesergő hangok néma temetője

A te illatos, rózsaszín szobád,

Jaj, zokogás nem hallik ki belőle.

Az utca issza szobád illatát.

 

 

 

Gró István

 

1911. 9. 162. Gró István: Sötétedés

 

Estére a lelkem

Fáradt madaraknak

Elülő tanyája.

 

Estére nehéz sár,

Talpamhoz tapadó,

Megállít, leültet.

 

Este megöregszem,

Ki ifjan ébredtem,

Meggörbed a vállam.

 

Pillámra aranypénzt

Tesz a lemenő nap,

Holt szemet lecsukót.

 

Rejtőző zugokban

Fakad a sötétség,

Elönt mindent lassan.

 

Valami nagy tenyér

Kuszálja a felhőt,

Szellő sírása kél.

 

Suhanó kísértet

Az én lelkem fáját

Meg-megrázza lopva.

 

Györgyös hideg harmat,

Halálos verejték

Szállja meg a lombot.

 

Almodnak az alvók

Lobogó hajnalról,

Veres virradatról.

 

De ím, jön az éjfél,

Tüzeket megoltó

S fekete hamvat szór.

 

 

.

Hegedűs István /1848 – 1925/

 

 

1909.  43. 890 – 891.  Hegedűs István: Ötven év múlva

 

(A Budapesti Ref. Teológiai Akadémia ötvenedik évfordulóján.)

 

Emlékezésnek mélabús harangja,

Megcsendül újra régi zengzeted,

Letűnt világnak színe, fénye, hangja

Betölti újra árva lelkemet.

Elém lebegnek fényes ifjú álmok,

Ki most megőszült fővel itten állok,

Ámulva nézem, hogy mint rajzanak,

Dicsfény övezte, annyi szent alak!

 

Romok közt jártak ők, de élt szíveiben

A régi nagyság szent emléke még;

A szétszórt nyájból jöttek egyre többen

S épülni kezdett minden omladék.

Az üldözött hit s letiport szabadság

És a bilincsre vert örök igazság

Föltámadott és új életre kelt

És a szívekbe új erőt lehelt.

 

Erőt, minőt csak az igaz hit adhat,

Mely megmozdíthat sziklabércet is,

Mely szárnyat ad a csüggedt akaratnak

És lankadatlan mind előbbre visz;

Pusztát virágoskertté átvarázsol,

Áldását ontja bőség szarujából,

Szegényes kunyhó lesz a palota

Úgy alkot, épít, hogy tündér csoda.

 

Milyen magasztos egy nép ébredése

Megindul, éled minden akarat,

Amely széthúzott bontva annyi részre,

Mind egybeforrt a hosszú gyász alatt  

Bitorló önkény durván sújtó ökle.

A honfi kebleket forrasztja össze,

Tavasz fuvalmán hull a jégbilincs;

Az áradó lelkeknek gátja nincs.

 

Költők vetése dúsan hajtva zöldül,

Lelkekben csendül szép harmónia;

Hit és szabadság harcosi a földből

Fölkelnek, ajkukon zeng szent ima,

Luther és Kálvin népe olvad egybe,

Hős küzdelemre szántan egy seregbe;

Megdobban itt egész ország szíve

És a hazát egy jelszó zengi be.

 

Oltárt emelni hitnek és hazának,

Mely messze szórja fényét, melegét,

Bástyát a szent hit égi szózatának,

Honnét ez szállton-szállva szerteszét

A szentek egyességét hozza létre,

Szívek között a válaszfalt letépve,

Melyet emeltek zord, sötét idők:

Lelkes örömmel, ím ledöntik ők.

 

Székácsban élt Luther mélységes lelke,

Törökben égé Kálvin szent tüze,

Mindkettő Pállal az istent kereste,

Köréjük ifjú had gyűlt együvé,

Mely csünge ajkin ihlett mestereknek

Kivált a bölcs, tudós Gamalielnek,

A kinek égő láng volt szózata,

A látnokok lelkével szól vala.

 

És nemzedékről-nemzedékre szállva,

Ifjak szívébe' kelt eszményi kép:

Hogy ím előtte nyílt a dicső pálya,

Melyet betölteni kell prófétaképp:

A nemzet lélek hű tolmácsa lenni,

Igaz hitért a Golgotára menni,

Szeretni híven Istent és Hazát,

Az öröklétbe kapcsolni a mát.

 

Ti itt körültem, kiknek egykor ajkán

«Jövel Szentlélek!» szent fohásza szállt,

Ámultok nemde csodás foganatján

A hő imának, mely valóra vált?

Ti régi harcok megmaradt csapatja,

Körül zúg itt a népek áradata,

Növekszik az egykor kicsinyke nyáj,

Mely gonddal őrző pásztorokra vár.

 

A szám növekszik, ámde hol a Lélek,

Mely akkor lelkesítő bennetek:

Átérezése a testvériségnek

Mely összeforrasztja a kebleket?

Szétválaszt újból a Hit és Igazság,

Testvérviszálynak kezdjük régi harcát,

Istent külön imád mindenki ma,

Széttör az egység kapcsa: az ima,

 

Emlékezésnek mélabús harangja,

Megcsendül újra régi zengzeted,

Letűnt világnak színe, fénye, hangja

Betölti újra árva lelkemet

S áhítva esdem azt a régi lelket,

Könnyezve látom azt a régi sereget

És kérve kérem, hogy maradjanak:

Dicsfényövezte annyi szent alak.

 

 

 

Horváth Ákos

 

1911. 11. 202. Horváth Ákos: Az élet folyam partjánál

 

Oh szent folyam, szerelem tüze mélyén

Fakadó ár, rohanó, üde Élet!

Napsugaras, virágzó partjaidnál

Deli ifjak, szűz lányok nézve néznek,

S korsóikat örök vágy ösztönével

Merítgetik csillámló habjaidba,

S te sorjában sodrod a sorvadókat,

S ragadod vad, örvényes árba dobva.

 

Oh örök vágy, vágyból lett örök örvény!

Oh idegek hatalmas ura: mámor!

Szerelmesid tűzszomjas tömegébe

Jöttem én is, űzetve szörnyű vágytól,

S nézek a vad, hömpölygő forgatagba

Szomjat oltó, tűzgyilkos tűzre vágyva,

Hogy merítsem én is szent, ős gyönyörrel

Arany korsóm az Élet mámorába.

 

Friss vállamon aranyos amforával,

Énekelve, zöld hegyről jöttem én el,

Mellettem jár bús lelkem álom lánya

S virágot szór elébem két kezével.

Oh szent folyam ! Mámorpart! Halál réve!

Amforámmal itt állok, íme, nálad:

Oh részegíts engem is tűzhaboddal,

S dobj ölébe az Élet óceánnak!

 

 

 

 

Jászay Horváth Elemér /1888 – 1933/

 

Jászay-Horváth Elemér (1888-1933) orosházi születésű költő emlékének
ápolására vers- és prózaíró pályázatot hirdet. A pályázat kiemelt témája:
Orosháza. A Nyugatban 29 műve jelent meg. G.

 

 

1911. 15. 282. Jászay Horváth Elemér: Fáradt ember éneke

 

Borítsatok el, gyöngyvirágok,

Fehér csöngettyűs kedveseim.

Már életembe úgy se várok

Piros termő-virágos ágat;

A virágok szerelmese, ím

Csak tőletek vár boldogságot.

 

Borítsatok el hófehéren,

Ragyogó testű kedveseim.

Világ más javát meg úgy sem érem,

Szépség más kincsét már úgy se kérem;

Szívemben nincs öröm, se kín,

S gyönyörűséges ma a szemérem…

 

Borítsatok be szemfedezőn,

Fehér gyász-köntösű kedveseim.

Szívet szorítón, álmot színezőn,

Mint tarka virágok ifjú mezőn,

Az éj száll már lelkem mezein

S lelkem búcsúzik az éjbe veszőn.

 

Borítsatok el, gyöngyvirágok,

Utolsó csókos kedveseim.

Én már az éjszakába vágok,

Csak egy utolsó csókra vágyok

S a virágok szerelmese ím

Egyedül hagyja a világot.

 

 

1911. 26. 514. Jászay Horváth Elemér: Sátor a pusztában

 

Sátrat ütöttem

Puszta közepébe.

Vígság szép virága nyílhat körülöttem,

Sírhat körülöttem bánat barna népe:

Már nem látom őket,

Már nem érzem őket,

Sem az elmúlókat, sem az érkezőket…

 

Másra kár volna,

Kár volna útszélre.

Durva érintésre kelyhe bezárulna,

Levele lehullna hímporozó szélre,

Nem világnak termett,

Csak magamnak termett,

Siratni, temetni hervadó szerelmet.

 

Hervadt virággal

Virágos a sátram.

Megbékéltem benne az egész világgal,

Csak fekszem fehéren, élő-holtra váltan,

Percek jönnek sorban,

Percek mennek sorban,

Csak fekszem, csak fekszem, halálos mámorban

Virágos sátorban.

 

 

1911. 44. 878. Jászay Horváth Elemér: Nyugtató ének h 14 – 10.

 

 

1912. 13. 243. Jászay Horváth Elemér: Haza vágyó dalok

 

I.

Nincs otthonom. Óh messze elhagyott

Csóktermő tájék. Nincsen otthonom.

Szívemre már a bánat ráfagyott.

És nem lehet szép emlékekkel játszanom,

És nem lehet az életet felejtenem.

 

Világot lát két száműzött szemem.

Nincs jó fedél, álmokkal áltató.

Fészekhagyó, ki messze, messze ment.

Fázó levél, szél országútján vágtató

Fázó levél, honába meg nem tér soha.

 

Lábam nyomát benőtte a moha.

Emlékemet elmosta az eső.

Óh véres város, kő ölű mostoha,

Bús vándoroknak legjobb kincsét éhező:

Bús vándoroknak házuktól szakadt szívét.

 

Hideg gyötör, viharban nincs, mi véd,

Mely eltakarna, nincs meleg palást;

Száz kéz rabolja szívem egy hitét,

Mely várna még asszonykezet, simogatást.

Mely várna még gyermek-nyugtató éneket.

 

Irigylem már a hajlott véneket,

Kiket a múlás lágy karja fon át,

Mert ők nem érzik már az életet.

Gyermek vagyok, ki elvesztette otthonát,

Gyermek vagyok még, és nincsen már otthonom.

 

II.

Anyám, érettem könnyek közt kesergő

Anyám, hiába várod már fiad.

Jöttem dalos délibábok miatt,

S megfojt a lélek-gyilkos ember-erdő.

 

Szeretnék már, kicsiny fészkünkbe szokva,

Könnyes kezedhez békélni szelíden;

De visszaverne ostorral a szívem

A rengetegbe, bűnbe és piszokba.

 

Sötét halálnak bús sejtelme föd be;

Fiad, ki tőled elszállt, elszakadt,

Nem hullhat vissza, csak a síri rögre.

 

Képzelgő vágyam felhőkig ragad,

Hogy élni fog neved majd mindörökre,

De mindkettőnknek szíve megszakad.

 

1912. 32. 643. Jászay Horváth Elemér: Gulliver végrendelete h 14 – 10.

 

1912. 21. 415. Jászay Horváth Elemér Életnek csodái

 

Csodák, ti égen járó állatok,

Kedveltetői szürke életünknek,

Mit ifjan még oly szívesen vetünk meg:

Ájult szívvel időzöm nálatok.

Bíborpalástos fellegek felett

Jár köztetek erőm: a képzelet,

Mely óriás világokba hajít,

Nézni Természet Isten szent játékait….

 

Miért fejlődik folyton a világ?

Miért lesz egyre pompásabb az élet?

Mi az, mitől a tárgyak színe éled

S vonása nyer mélyebb harmóniát?

Az anyag mindig ugyanaz marad,

De egyre új erőkkel gazdagabb,

S míg ezredévek útján átvonul,

Sosem sejtett nagy szépségekké finomul.

 

Csodás csodák. És mégis, gyöngülünk,

A szív verése napról-napra halkabb,

Dalzengő ajkunk csöndesedve hallgat,

Ha őszi estén tűz mellé ülünk.

Föltetszik régi, kedvelt otthonunk,

Valakire könnyezve gondolunk,

Ki fáradt volt ós már pihenni tért,

És bánattal kérdjük magunk: Miért? Miért?

 

 

1912. 37. 744. Jászay Horváth Elemér: Éjszakai zivatar h 14 – 10.

 

1912. 981. Jászay Horváth Elemér: Felhők az égen

 

Felhő száll a tájra.

Elborul a mező, mintha szíve fájna.

Arany kacagása halkul halovánnyá,

Mint az érett asszony bánat-felhős estén,

Ha keze végigfut virágja-hullt testén,

Visszasírná magát halvány, ifjú lánnyá,

S elkívánja testét pompás, régi szűznek.

Hová lesz a felhő, kit a vihar űz meg?

 

Szél kószál a fákon,

Fehér akácvirág megreszket az ágon.

Érzi nehéz sorsát, látja közel végét:

Sugdolódzó szónak könnyű, csalfa bókja,

Hímpor-hintő szélnek virágrontó csókja

Megtépi, rabolja gyönge fehérségét.

Termő, nyári csókok hervasztják a szépet.

Hová lesz a virág, kit a szél letépett?

 

Alkony szele szárnyal,

Beszórja a mezőt rém-fekete árnnyal.

Halottá merevül a föld élő teste,

Búvik minden szépség, virágillat, kékség,

Távol temetőkön lenge lidérc mécs ég;

Jaj annak ezerszer, kit kint kap az este!

Hogy sírja, sikoltsa szívgyilkos kínokban:

Hová lesz a napfény, ha napunk kilobban?

 

 

 

1913.  596. Jászay-Horváth Elemér. Dalok

 

Nyugat 1910. 22. Jászay-Horváth Elemér: Alvó dalok

Véres szívem fölött még dallamok alusznak,
Száz évesek, borúsak,
Illatba', könnybe' dúsak:
Csöndes csillapítói a lázas famulusnak,
Ki élettitkokon tűnődik.

Ha teste oszlopát a kétség karma rázza
És csontokig, velőig
Vert kínok közt vetődik:
Bús, árva, halk dalokkal kiszínesül a láza
És áldoz szép fantáziáknak.

Ma már nem bántja vágy, tudásnak szörnyű szomja,
S csöndes szívén ha áthat
A titka tűnt csodáknak:
A szív nyugvó zenéje szent zsongásába vonja,
S rossz kínjai álomba halnak.

Nem, nem bocsátalak még dallamok, szűz álmok!
Varázsos szent hatalmak,
Teremtői a dalnak:
Kik ős fegyverzetekkel megnyugtató őrt álltok
Véres szíve fölött egy vén diáknak.

 

Nyugat 1912. 10. Jászay-Horváth Elemér: Ima Földistenhez h 14 – 10.

Nyugat 1910. 6. JÁSZAY-HORVÁTH ELEMÉR: ŐSZUTÓ

Bús, őszi ködnek tépett fátyola
Lebeg a szunnyadó, tar fák között;
Dér-gyönggyel ékes agg törzsek moha
S a sziklás föld avarba öltözött.

Pajkos Szél-pajtás fütyörész vígan,
Meg-megcsipkedve pár vén nyír-anyót;
A hó-szakállú Tél nyomán suhan,
Zúzos iszákja rejt kemény fagyot.

S a csöndes erdő álmai felett
Szorongva szállnak lomha fellegek,
Mint óriás hajó sötét vízen.

Harcos hajó, mely ácsolt, barna hátán,
Barbár szíveknek kedvelt, szűzi zsákmányt:
Egy hófehér tündérleányt viszen.

 

http://audit.median.hu/cgi-bin/track.cgi?uc=11387933992694&dc=1&ui=458864@welid=1381244794000A920062 Nyugat 1933. 10-11. IN MEMORIAM. Babits Mihály: JÁSZAI-HORVÁTH ELEMÉR (1888-1933) h 14 – 10.

http://audit.median.hu/cgi-bin/track.cgi?uc=11387933992694&dc=1&ui=818911@welid=1381244794000A920062…Egynéhány verseskönyve jelent meg, ízléses, formailag virtuóz, tradicionális hangú, de belső küzdelmeket titkoló versekkel. De a komoly versek mind ritkábbak lettek. Lassanként valami rusztikus külsőt is öltött, kicsattanó arcával, lassú beszédével, kissé lomha modorával; noha nem tett tökéletesen egészséges benyomást. Az irodalomhoz már csak a jó élcek és szép rímek szerelme kötötte…

 

 

 

Kiss Menyhért (1880. –1934.)

 

Kiss Menyhért (Nyárád-köszvényes, 1880. márc. 19. – Bp., 1934. okt. 14.): költő, író. A jogot Bp.-en és Kolozsvárott végezte. 1906-ban államtudományi doktorátust szerzett. 1904-től újságíró, 1913-tól felső kereskedelmi isk.-i tanár Bp.-en. 1920. okt. 20-tól ogy.-i képviselő. Az Ébredő Magyarok Egyesületének (ÉME), majd 1923-tól 1929-ig Gömbös fajvédő pártjának tagja. Számos verskötete és elbeszélés-gyűjteménye jelent meg. A petőfieskedők szólamos hazafiságának egyik jellegzetes képviselője. Az I. világháború idején háborús verseket írt, 1919 utáni írásai irredenta szelleműek.

http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/08033.htm

 

 

1908. 11. 206. Kiss Menyhért: Mozog a föld.

 

Fehér fény villódzik napkeleten,

Mely halkan, titkon rózsaszínre bágyad;

A hajnal átnevet a nagy hegyeken,

S arany sugárral húzza be a tájat.

Kelet felől dalos madarak szállnak,

Kelet felől jön a vándorcsapat;

Búsan, mint késett éjjeli árnyak,

Jönnek a Hargita lába alatt….

 

S ők mennek, mennek, idegen világba,

Át az ismeretlen, nagy vizeken,

Hiába marasztja erdő csalogánya,

Megrontó álom ül a szíveken.

Mezőn nem izzad víg munkás sereg,

Buja, vad gyommal az udvar benőtt,

Nem béget a bárány, nem sír a gyerek

Valami történt, mozog a föld.

 

 

1909. 10. 186. Kiss Menyhért: Énekek

 

Alom, te gonosz, Szamos parti álom.

Hagyj engem s nagy ködbe bele válnom,

Ne hívj, ne kísérts, Valpurgis éjnek árnya.

Fáradt a lelkem szárnya.

 

Átokban fogant az a szerelem.

Örök éjszaka borong szívemen,

A várt, szép királyfi Göncölszekerén,

Nem én vagyok, nem én.

 

A csillagoknak írása betel,

Lelkem sebével én elmegyek, el;

Száll a Gringoire sorsból az utolsó:

Szép, hófehér koporsó.

 

Pierre Gringoire è un personaggio del romanzo Notre-Dame de Paris di Victor Hugo.

 

 

1909.  26. 539. Kiss Menyhért: Tengeren

 

Kék vizű hullám lágy csobogása

Suhanj el lelkem álmai felett,

Halk libbenéssel, sirály-suhogással

Altass szívemben bús emlékeket.

Vesszen a múltba mind, ami mögöttem,

Síró szerelem, hervadó levél,

Töltse el lelkem szelíd álmodással,

Amit a tenger lágy szava regél…

 

Óh, bár e napnak sohse lenne vége,

Lenne örök e rózsás alkonyat;

Nincs kedvem látni a nagy messzeségbe,

A ködbevesző, színes partokat.

Csak menni, menni, egy álomszigetre,

Melyet az ember el soha nem ér,

És hallgatni, nagy, örök hallgatással,

Amit a tenger lágy szava regél.

 (Velence.)

 

1910.  29. 602. Kiss Menyhért: Ének

 

Ha feléd megyek: futsz előlem;

A virágomat eldobod;

Megtagadsz, ha szólnak felőlem;

S ajkad gúnyosan mosolyog.

 

Ha én azt mondom: szép a hűvös,

Bágyadt mosolyú őszi nap,

Te felkacagsz: a május bűvös,

Mikor nárciszok nyilanak.

 

Ha én a népes korzót járom,

Te bolyongsz félre utakon;

S ha könny remeg szép szempilládon:

Mid fáj? Hiába kutatom.

 

És ha súgom: szívem, imádlak,

Örömem, bánatom te vagy.

Unottan szólsz: rossz idők járnak,

S a kis kertben kárt tett a fagy.

 

De ha beszélni látsz egy lánnyal,

Ki rám biztatóan nevet:

Arcod kigyúl különös lánggal,

Csodás szemed megtelik árnnyal.

Hiába tagadod. Szeretsz.

 

 

 

 

 

A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM ÚJABB SZERZEMÉNYE Goya: Bermudezné képmása

 

Nyugat 1908. 12-13 LENGYEL GÉZA: BERMUDEZNÉ ARCKÉPE.…Bermudezné arcképével együtt négy Goya-képe van most már a budapesti Szépművészeti Múzeumnak. Kettő - a vízhordó leány és a köszörűs, még a múzeum magvából, a régi Esterházy-képtárból ered. Marques de Cabarello, az utolsó inkvizíció igazságügy miniszterének arcképét két éve szerezték meg és közéjük most vonult be diadalmasan a külföldi múzeumoktól irigyelt monumentális, fényes portré, Bermudez spanyol író feleségének arcképe…

 

 

 

Koroda Pál /1858 – 1933/

 

 (Kisendréd, 1858. márc. 7. – Bp., 1933, aug. 13.): költő, író. Jogi tanulmányokat folytatott a pozsonyi jogak.-án (1875–77) és a bp.-i egy.-en (1877–79) 1881-ben az államtudományok doktorává avatták. Gyermekkora óta baráti szálak fűzték Reviczky Gyulához; vele és Komjáthy Jenővel az 1880-as években irodalmi kört alakítottak. Költészetében a kor jellemző kiábrándultsága és érzelmes pesszimizmusa tükröződik. 1895-ben sajtó alá rendezte Reviczky Gyula összes költeményeit. A Petőfi Társ. tagjává választotta. Számos korabeli lap és folyóirat munkatársa volt. Színpadi művei közül vígjátékaiban fellelhető társadalmi mondanivaló is. – M. A túlvilág komédiája (drámai költemény, Bp., 1876); Költői elbeszélések (Bp., 1877); Alkibiadesz (dráma, Bp., 1884); A pörös jószág (r., Bp., 1884); A szép Sára története (Bp., 1886); Az ostrom (vígjáték, Bp., 1891); Az udvarló (Bp., 1893); Líra (versek, Bp., 1898); Wesselényi (dráma, Bp., 1907).Életrajzi Lexikon

 

 

1913. 30. 707. Koroda Pál: KÉT VILÁG

 

A téli reggelnek nincs sugara,

Az égen ólmos felhő hömpölyög,

Szél a homokot szórja, vágja,

Fullasztnak nyirkos párák és ködök.

A fővárosnak útvesztőjét

Tolongva járja didergő nép;

Ha fiatalon, vagy ha vénen,

Ha zubbonyban, ha drága prémben,

Ha kényesen, ha görnyedezve,

Ha vaskos szerszámot cipelve,

Ha irattáskát hordva:

Gond súlyos árnya nyomja

Mindnyájuk arcát, mindnyájan sietnek,

Nem hallanak, nem látnak, csak sietnek.

Síkos aszfalton lökik egymást,

A villamost megostromolják,

S kit gépkocsi száguldva visz,

Fásult a képe annak is.

A dúslakodók, a földönfutók,

A másra tiprók és az elbukók,

Mindannyian: Ahasverek*,

Kiknek pihenni nem lehet.

Mindegyiket taposó malma várja,

Az üzlete, a hivatala, gyára,

Gázolva véren, sáron át,

Tülekszenek tovább, tovább!

E nagy tömeghez engem nem fűz semmi,

Nem sírok értük, velük lelkesedni,

Másképp gyűlölök, másképp szeretek,

Más célok és eszmék hevítenek,

Mit ők építenek: összerontom,

Hogy újat alkothassak romján

De a tömeg még megköti karom,

Ez férfikorom!

 

Lelkem jövendők képét szőve,

Röptében átcsap tűnt időkbe:

 

Virul a tavasz. Könnyű fogatom,

Ragadják délceg paripák,

A fent szántó pacsirtát hallgatva,

Hullong reám akácvirág,

Csillámlik a búzák smaragdja

Az útnak mind a két felén,

Majd megcsap a rét dús illatja

Kaszál és gyűjt leány, legény.

Erdőhöz érék.  Óriás fák suhognak,

Fehérük nyárfa, zöldéi a fenyő,

Zúgás-búgások, füttyök, dalolások

Titokzatos zengése tör elő ;

Az erdő szélen, a domb oldalán

Mosolygó kastély integet,

Verandáján a társaság vidám,

Poharak összecsengenek,

Lent a kertben fehérbe öltözött

Bűbájos hajadon

Áll a bíboros rózsafák között,

Szeméből olvasom:

Mily álmokat sző ifjú lelke,

Minő gyönyörök halk sejtelme

Dobbantja szívét. Mind a ketten

Egymásra ismerünk e percben

Lángszirmú rózsa hull rám hirtelen,

E rózsát én ajkamhoz emelem.

Szívemre tolul a tavasz varázsa,

Minden szépség, a színek csillogása,

Az illatoknak árja: mind enyém

E fényözönlést visszahintem én,

Korlátokat lelkem nem ismer,

Repül a távol kéklő hegyekig,

Az ormokon túlszállni is mer

A velük egybefolyó egekig

A magasságból szédületlen

Szemlélem azt, mi mozog itt lenn,

És én a milliók sirámát,

Az ujjongást, a munkalármát

Zenébe foglalom

S lejátszatom

Az örök harcot, mit kétségbeesve

Majd felujjongva vívnak szerelemre

És dicsőségre szomjas emberek

Nincs messzeség, hová nem érhetek,

S mit én akarok, én merészelek,

Valóra váltom,

 Ez ifjúságom!

              *Sic!

 

 

Köpetzi Boóz D. Albert

 

1908. 36. 722. Köpetzi Boóz D. Albert:  KÍSÉRTETEK A KASTÉLYBAN.

 

Pompás az ágy. Levendulás a párna.

A kastély csöndes, szuper véget ért,

Végső akkordja elhangzott a bálnak,

Népe teázott és aludni tért.

 

A folyosókon itt-ott végsőt libben

Egy fodros szoknya és picinyke láb,

Én is kioltok gyertyalángot itt benn,

A tűz lobog, gyerünk aludni hát.

 

Már elverte éjfélt a lábas óra,

Hálószobáknak bolyhos szőnyegén

Elhalt a zaj, lágy csipkefüggöny óvja

Alvók nyugalmát. Mért virrasztok én?

 

Nagy, néma csönd ül künn a parki fákon,

S itt benn, felettem, sötét, néma bolt,

Az ablakon át — félálomba' látom —

Amint beküldi sugarát a hold.

 

Köröttem komor, ósdi bútor-árnyak,

És egy-egy ködfolt itt-ott a falon,

Hol empire delnők büszke sorban állnak,

A csend él itt csak s éji nyugalom.

 

De csitt! Mi ez? Egy kárpit szárnya rebben,

Aztán egy szekrény kezd nyöszörögni, majd

Mindig halkabban, mindig éberebben

Láthatatlan kórus penget régi dalt.

 

Komoly gavottok, kecses menüettek

Szűrődnek át a kulcslyukon, falon,

A kandalló láng is ritmusba' reszket,

S a szívem: rondót verő cimbalom.

 

A szobám téres táncteremmé tágul,

Már alig látom az ablakot, falat,

A rég meghaltak arckép-csarnokából

Mi rám tekint: csupa élő alak.

 

Mosolyog a szájuk, mint piros cseresznye,

Bolygó tüzekként égnek a szemek,

Majd pici lábak lépnek a keretre,

Csipkék libegnek, fodrok lengenek.

 

És táncra perdül sorra valamennyi,

A csipke surran, suhog a brokát,

Mint bárányfelhőket, látom lebegni

A fodrokat s a sok formás bokát.

 

Való e danse macabre*, vagy csak álom?

Azt nem tudom, de bús mondhatatlanul,

Könny reszket rajta, míg pillám lezárom

S zokog, zokog a violon d'amour.**

 

(Válaszút.)

 

*halál-tánc

 

**Le violon d'amour est un violon muni de cordes sympathiques qui passent sous la touche de l'instrument et à travers le chevale.

 

 

Köpetzi Boóz D. Albert Őszi felhők. [V.] = Erdélyi Lapok 1. évf. 1908. 4. sz

 

 

 

Kun József / 1873 – 1912/

 

 

A BUDAPESTI NYUGATI PÁLYAUDVARRÓL. A PÁLYAUDVAR TERÉZ-KÖRUTI HOMLOKZATA

 

 

 

 

1908. 35. 702.  Kun József: Mozdonyon

 

A jelzőkürt felharsan indulásra,

Sivító fütty visszhangozik utána.

Nyakas ménként fú és tombol a gép:

A leigázott lóerőknek száza

A kocsikat nyűgös teherként rázza,

De csattog már a gördülő kerék

S előttünk a fekete messzeség.

 

Az ingó-rengő mozdonyhídon állva,

Kikémlelek a csendes éjszakába.

Kint a közeit megtoldja a homály

És sejteti a távolt közelebb,

Föl és leszáll a távíró-fonál

És egy-egy őrház nyitja ránk szemét.

Távol babonás, sápadt fény ragyog,

Valami elhagyott falu talán,

Az álmodó hegyeknek oldalán.

Vak éj. Fölöttünk néma csillagok.

 

Szállunk. A fűtő, utam szótlan társa,

A mindig éhes rostélyt eteti,

A lobogó szén piros fénybe mártja,

Egy perc, s a homály újra elnyeli.

Odakint ez alatt, mint ködön át,

Visszafelé rohannak a fák,

S a hangos mozdonykerekek

Ős dallamokat zengnek,

S kigyúl a lelkem, mint az éj fölöttem,

Midőn a kürtőn szikrák raja röppen.

Emlékezem, hogy ifjan, hajdanán,

Szorongva néztem minden vonatot.

 

A mozdonyon és a kocsik során

Sejtelmes partok fénye ragyogott,

Ó az a fény a lelkemet, de vonta.

Ó az a fény a lelkemet befonta.

S mintha egy volnék a lihegő géppel,

A dübörgő, a száguldó kerékkel,

Úgy állok az acélszörnyhöz tapadva,

De lelkemet a régi vágy ragadja.

Hajrá! Mindig röpülni vágytam,

S most röpülök, most zúg a szárnyam,

És mintha a távoli fényben

Új partok tűnnének elébem,

Új, százszor áhítozott élet,

Új vágyak, új lehetőségek.

 

De a jelzőláng zöld világa

Intő tüzét szemembe vágja.

Ösztönszerűen megrántom a sípot,

Álomrebbentőn felsivított!

Meghúzom a féket, sikolt a kerék,

És torpan és zökken és lassul a gép.

 

Szikrázó fénnyel tele szórva,

Csillog a sínek acélhálója,

Nappali fény, zaj, és vigyázva

Begördülünk az állomásba,

De az a part, a messze part,

Ahova lelkem vágya hajt,

Az nincs sehol, tán megtalálom

A nagy, a végső állomáson.

 

 

 

1908. Kun József. Anyanyelvünk szépségében gyönyörködöm. MEK

 

1908. Kun József. Belényes monográfiája MEK

 

 

 

 

 

Dapsy Gizella, Nil /1885 – 1940

 

1908. 45. 902. CONFESSIO. h 14 – 10.

1909. 24. 499. Nil: EGY ÖREG HÁZRÓL. h 14 – 10.

 

Könyves Tóth Kálmán /1817 – 1924/

1908. 16. 307. Könyves Tóth Kálmán: GOLGOTA VIRÁGA.

Krisztus monda.

 

Mária felzokog ott a kereszt alatt,

Amint fia síri álomra szenderül.

A nap is elborul, lenéz onnan felül,

Gyászfátyolt öltve fel, az égen úgy halad

 

Kietlen Golgotán egyetlenegy virág

A kereszthez közel mégis csak kivirul,

S reá a Megváltó kicsordult vére hull,

Hogy ezt is jelképül tekintse a világ!

 

Szegény, Passióra a töviskoronát,

Kalapácsot, szeget s azt az öt mély sebet,

Miknél iszonyúbbat képzelni sem lehet,

Kelyhed tükörébe híven berajzolod.

 

S mintha szégyellné, kit e világra hoz,

Fátylát kibontani komor éjjelre vár;

A szeg, a kalapács s mindaz, mi véle jár,

Rövid egy nap után hervadva porlad.

 

Szomorú egy virág, de kedves tünemény,

Ha kertemben búsong, úgy el-elnézem én,

Hiszen ez is Urunk vérével irt levél!

 

Képzeld levelemen Megváltód sebeit,

Ha tudsz lemondani: erényre leékesít,

Sötét keresztfáról virágnyelven regél!

 

 

1909. 25. 518. Könyves Tóth Kálmán: ÖT ÉVTIZED UTÁN

Zajlanak a röpke évek,

Fut az élet,

Mintha volna gyors folyam,

Tűnik habja hömpölyögve,

              Szürke ködbe,

Rám ijesztve zordonan.

 

Ma pedig csak vidám hangok,

              Miket hallok.

Áldomásra álltok itt!

Hiszen öt évtized óta

             Küzdve rótta

Szolgátok az éveit.

 

Nem örömnap ez rá nézve;

Hátra nézve,

Mindenütt csak bús romok,

Míg előtte síri árnyak,

             Kik rá várnak

S fújják már az ostromot.

 

Nincs megásva a sírgödör,

           Bú se gyötör.

Mégis veri, kongja azt:

Szürkéllik az öreg este

           S ott áll lesbe,

Ki tőletek elszakaszt!

 

Tűnjenek a tünde évek,

          Szálljon ének

S töltse be ma szívemet,

Lelketekbe írva látom,

          Hogy sír-álmom

Örök éjbe nem temet.

 

Dicsőítlek, égi végzet!

           Nincs enyészet!

Bár ne éljek: itt vagyok,

Ha őriz a tiszta hála,

           S fénysugara

Nagy időkre átragyog.

 

Hogy hetvenkét évet értem,

           Az nem érdem;

Holló, tölgyfa többet ér;

Múlna éved: jót aratva

          Napról-napra,

Százszorozva visszatér.

 

Pályám véghatárhoz ért el,

S téli éjjel

Szép tavaszi fény ragyog.

 Sátorom, ha temetőbe

            Porba dőlne

Nézz reám: én itt vagyok!

 

1911. 3. 42.  Könyves Tóth Kálmán: Vissza a múltba h 14 – 10.

 

1911. 31. 614. Könyves-Tóth Kálmán: LÁTOGATÁS KUBELIK KASTÉLYÁBAN.

 

Idegen földön, messze innen

Van egy tündéri palota,

Rózsás kertjének párja nincsen.

Bezörgettem én is oda,

Hol Orfeusz bűvös dalát

Varázshegedű adja át.

Kubelik világhírnevének

Fényét ragyogja remek ének!

 

Dalom ma más mesét regéljen:

Csehországban magyar világ!

Dobog szívem ihletve mélyen,

Amint mosolyog öt szép virág.

Zendül a dal, magyar beszéd!

Jó anyjukat áldjuk ezért,

Hogy a nagy művész háza népe

Magyart mással el nem cserélne.

 

  Körükben itt e messze földön,

  Magamat haza képzelem,

  Időmet is kedvemre töltöm,

  Derűs, mosolygó szép egem.

  Lánykák, ha majd fény vesz körül

  S egy-egy emléket eltörül,

  Csak egy vésődjék mélyen szívetekbe:

  Magyar anyátok édes anyanyelve.

Jan Kubelík (5 July 1880 – 5 December 1940) was a Czech violinist and composer. In 1903 he married Countess Anna Julie Marie Széll von Bessenyö (born 1 March 1880 in Budapest), niece of former Prime Minister of Hungary Kálmán Szél.

 

 

1913. 367. Könyves Tóth Kálmán. A dal világából

 

 1921. 12. 144. Könyves-Tóth Kálmán: Vissza a múltba h 14 – 10.

 

 

 

HÁRY GYULA RAJZAI BUDAPEST ELTŰNŐ RÉSZLETEIRŐL. A VÁR AZ ÁROK UTCÁBÓL NÉZVE.

 

1921.  17. 201. Könyves Tóth Kálmán: Nyolcvanöt év határánál h 14 – 10

 

Lenkei Henrik (1863 –1943)

1909. 206. Lenkei Henrik: Byron.

1909. 1040. Lenkei Henrik: A hét bölcs

Nyugat 1910. 4. KARINTHY FRIGYES: LENKEI HENRIK: AZ ÉN HŐSElM. Első poézisén bizonyosan túl van már az a költő, aki ezeket a verseket írta. A lírán, mely csak önmagát ismeri, azon a kritikus korszakon, amikor tehetségünk eltépve a köldökzsinórt, melyen át szülőanyja, az évezredes kultúra táplálta, egy percre elfelejteni látszik, hogy mégis csak a nagy organizmusnak részese maradt. Kilökött meteorkő módjára hallatlan sziporkázásokkal véli jelezni, hogy nincs köze többé a hideg és sötét és nyugalmas, roppant Glóbushoz, a Múlthoz, melyre pedig mégis vissza kell hullania végül, fáradtan, de boldog megnyugvás érzésével. Ez a költő visszahullott már, és tiszta jóleső alázattal ismerte meg, hogy a nagyságot önmagunkon kívül keresni, meglátni és megcsodálni: ez a feladat adhat még művészi és költői értékeke…

Olvassuk el az Epilógus az Ember Tragédiájához című verset, ahol Madách befejező szavai után Lenkei tovább beszélteti Lucifert, aki a mű szellemében még egy pár megjegyzést tesz Madáchra. Aki megérti, milyen gyönyörűség lehet az ilyen kedves, irodalmi elme-játék, az irodalomtörténet olyan szerelmesének, mint Lenkei, az megértette ezt az egész kötetet.

*

Irodalomtörténet - 7. évf. 5-6. füz. (1918.) - EPA

http://epa.oszk.hu/02500/02518/00041/pdf/EPA02518_irodalomto...

Toldi. 198, 230, 315, 317, 334, 341 ; Rege a csodaszarvasról 201, 202 ;. Hat-
vani 201 ...... Lenkei Henrik 224 ; Kató bosszúja. 32

 

1913. 11. 203. NOÉ VIGASZA. Lenkei Henrik  h14 – 07

 

 

1913.  21. 411.  Lenkei Henrik: ÖNARCKÉP.  h14 – 07

 

…Nem hirdettem sötétnek a világot,

Mert hő nappalra hűvös éj borul,

S mert piros almán hernyó foga rágott,

Nem löktem el gyümölcsöm botorul.

 

Csalódás, kétség bárhogy földre verte,

Mind talpra állt haláltalan hitem.

S hódként, ha sáncom árvíz elseperte,

Örökre bízva újra építem.

 

 

 

 

Lovászy Károly

 

 

 

1910. 7. 132. Lovászy Károly: Leány-nevek

 

Unalmas téli éjszakákon.

Mikor az utcán szél fütyül,

Kis kályhámban piros parázs van,

S kialvó fényét nézem egyedül.

 

S ilyenkor halkan, csendesen

Elősuhannak régi szép lánynevek,

Parfümösek, selymesek, kedvesek.

Az egyik sír. A másik rám nevet.

 

Parfümös, kedves lánynevek.

Csengésük finom, lágy zene

S amint hallatják szelíd muzsikájukat,

Mintha távoli hárfa zengene.

 

Kályhámban kialszik a piros parázs,

Amint mellette ülök búsan, egyedül.

Elhal a nevek csengő muzsikája

S a téli éjszakában csak a szél hegedül.

 

 

 

 

1912. 27. Lovászy Károly: Négy fekete ló h 14 - 10

  1912. 981. Lovászy Károly: Az utca csendes h 14 – 10.

 

 

  1912. 22. 440. Lovászy Károly: Mesélő kavicsok a Zala partján

 

Emlékszem egy bohó kis gyerekre,

És lomha járású parasztemberekre,

 Akik csillogó kaszával vállukon,

 Hazaballagtak a harmatos úton.

 

A bohó kis fiú talán mostan is él.

Göcseji lányok szoknyáját fújta a szél,

Száz szoknya libegett, lobogott tarkán

És ő nézte őket a Zala partján…

 

Én voltam a fiú, ki azóta felnőtt,

Azóta sem láttam rózsaszín felhőt,

S egyszer megkérdem majd a kavicsokat,

Hogy mért is hazudtak nékem oly sokat.

 

 

 1912. 30. 604. Lovászy Károly: Hazafelé

 

Liliputi utak, pici cikornyák.

Rémlik a falu s kirajzolódik.

Látom a tornyát.

 

Száguld a vonat. Szikrás füstöt ereszt.

S kővé meredten szökik előle

Sok Krisztus-kereszt.

 

Keresztülröppenve száz törpe tanyán,

Megáll a vonat és sírva fakad

Az édesanyám..

 

 

 1912. 35. 703. Lovászy Károly: Ligeti padon

 

Fekete lombok, fekete pad,

Két görbe vonal, két sötét alak.

Haragudtak rám, hogy mért élek én is

S mit ülök ott egy másik alatt.

 

Meghalok most, suttog az egyik.

Én hallom csak s két rozoga pad.

Csókolj, mert mindjárt meghalok, szól a másik

S két szerelmes ajak összetapad.

 

És ezután a szemközti padon

Nem hallatszanak mások, csak sóhajok,

S felsóhajtottam én is: „Lesz-e még idő,

Mikor még egyszer én is meghalok.”

 

 

1913. 552. Lovászy Károly: PÁLYAUDVARON

 

Illatát érzem gyászkoszorúknak,

És hervadó rózsák szaga fojtogat,

Ha a komor, ködös pályaudvaron

Indulni készül egy mélabús vonat.

 

Így indult útnak egyszer a vonat

Füstöt lehelve, búsan, csendesen,

S csak egy árva rózsa maradt a kezemben,

Mikor elvitte tőlem első kedvesem.

 

Vonatkerekek zúgtak gyászdanát

Egy novemberi napnak alkonyán,

Mikor sápadtan, reszketve vonatra szálltam,

Hogy eltemessük drága, jó anyám.

 

Amíg mások a temetőbe járnak,

Hogy virágos legyen egy kis sírhalom,

Én könnyes szemekkel a távolba nézek

Valamelyik füstös pályaudvaron.

 

 

 

Molnár Jenő

 

1912. 143. Molnár Jenő: Holt leányok tava

 

Valami nagy fehérség

Káprázza szemem,

Tiszta szűzi térség,

Mely hosszú mély csókban

Fogy el az égperemen.

 

Ott nincs semmi túlnan,

Csak álomtavak.

Rajtuk el-kinyúltan

Szép halott leányok

Úsznak, siklanak.

 

Hajuk kiteregetve:

Szent vízi növény.

Szőkeségszigetre

Álomcsónakomon

Besurranok én.

 

Ezüst evezőmről

Hab gyöngye pereg

És mind táncra pördül

Kígyózva, kerengve

A néma sereg.

 

Pásztor Árpád / 1877 – 1940/

 

Író, újságíró, műfordító. A Magyarország, a Budapesti Napló és az Az Est munkatársa volt.  Riportjaiban a világ számos országából tudósította a lapokat. h 14 – 08 fejezetben több verse olvasható.

 

1913. 21. 411. Pásztor Árpád: ÁZSIA. 1910. szeptember 4. Szibéria.

Forr már a víz, öntsd a tüzes kövekre,

Hadd szálljon gőze a padmalyra fel,

Míg gyapjas felhő be nem fed lebegve,

S a gyöngyöző fa fojtón nem lehel.

 

Szálljon terjengve fűszer illatárja,

Legyen kábító, köd-nehéz a lég,

S ha verítéke testem már átjárta

Gőzfátylas ködből, illatból elég!

 

Várjon a kád fehér márványmedencében

Ölelő, tiszta víz, puha, meleg,

Csiklandó habja lepjen el egészen,

Odakünn hárfa, dal csendüljenek.

 

Széttárt kézzel, dús szöveteket fogva.

Melyek, mint bársonyzászlók csüngenek,

Adjon köpenyt rám leányok csoportja,

Amíg a víz vállamról lepereg.

 

Simítsanak lágy, selyeminda ujjak,

Borzolják össze-vissza a hajam.

Nevessenek, ha lopva összebújnak.

Sok tatár lány, fehér köztük magam.

 

Perzsaszőnyeggel borítva a díván,

Körém kuporg a sok karcsú virág.

Szultán vagyok, ki parancsol, ha kíván,

Pazar királyság mostan e nyugágy.

 

Künn ég, a nyár. Messziről idelátszik

Az Angara* kék, álmodó vize.

A nap a fal mozaik kígyóul játszik

S rásiklik egy isten bronzképire.

 

*Az Angara (oroszul Ангара) folyó Oroszországban, a délkelet-szibériai térségben, a Jenyiszej jobb oldali mellékfolyója. Hossza 1779 km. Ez az egyetlen folyó, amely kifelé folyik a Bajkál-tóból. Irkutszk és Bratszk között hajózható.

 

Sas Ede

1908. 9. 162. Sas Ede: Isten veled tenger

 

Isten veled, só-leheletű tenger!

Aranyos dél, babér-lombos vidék.

Megyek a harcba, a robotba vissza,

Hol rögös a föld és szürke az ég.

 

Nem könnyen ring a sajka ott az áron,

Törtetni ott a porba', sárba' kell.

De elviszlek, ó tenger, magammal,

Végtelenség! Szívemben viszlek el!

 

Magammal viszem üde, tiszta lelked:

Hogy lelkem mindig lengje, hassa át,

Nappalaidnak fenséges derűjét,

S szerelmes bűvű, zengő éjszakád.

 

Magammal viszem, mit tőled tanultam:

Az igaz, édes, szűz költészetet.

S az imádságot, ó tenger, az Istent,

Ki ott lebeg mélységeid felett.

 

 

1908. 46. 922. Sas Ede: Ősz a tengerparton

 

Ó én hozzátok mindig hazajárok,

Dél sugarában enyelgő hullámok!

S látom, hogy mindig egyforma a képed,

Te örök tenger, örök ifjú élet!

 

S hát én mi voltam és most mi vagyok?

Feleljetek rá, mormoló habok!

Zúg, zúg a tenger nyughatatlan árja,

Csak várom, várom, — s nem felel reája…

 

 

 

Szávay Gyula

 

 

Szávay Gyula (Zenta, 1861. augusztus 29. – Budapest, 1935. május 1.) költő, lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság (1910), és a Petőfi Társaság (1902) tagja.

 

1908. 38. 762. Szávay Gyula: ASSZONYOK.

 

Némelyik asszony maga a minta-szépség,

S mégsem veszedelmes, érzem messziről,

Mert tán szemében, vagy szép fiatal arcán

A józan jövőnek egy hideg vonása ül.

Egy szürke vendég, fehér madárcsapat közt,

Melytől ez sebesen riadva szárnyra kél,  

A képzelődésnek az őszi borzongáshoz

Elég egy hulló nyári falevél.

 

Némelyik asszony oly szép öregasszony,

Az arca szinte igézőn babonás.

Mert valahogy tán rajta felejtődött

A régiekből egy kislányos vonás.

Úgy van az ember, hogy egy-egy régi

Préselt virágról elmúlt tavaszba lát,

S behunyt szemekkel el-elcsókolgat

Egy odaképzelt régi ibolyát.

 

 

 

 

1910. 3. 58. Szávay Gyula: Donációs levél*

 

Kapta Mikszáth. Kálmán Szegeden.

 

Nemzet őfelsége úgy találta jónak,

Méltóságosnak és magához valónak,

Hogy bizonyos fia, kedveket megoldó

Colomannus Mikzath de Szklabonya s Csoltó,

Az, kit nagyon szivei mindenféle szerzet.

 Mert sok különbféle írásokat szerzett, Védámat és bussat, tsiklándót is benne, (Már minemő ép a matéria lenne), -Tehát ezen jeles, nemes és nemzetes Hozzá becsületes s igen nevezetes Fiaura légyen megtétetve mátul Az Szklabonya város örökös urául.

Ezen donácziós levelünknek rendén Mindeneknek, kiknek, illik, ezt jelentvén, Pecsét alatt légyen im törvt'nybe vallva, Hogy ki Szklabonya volt, az most Mikszáth f alva. És egyátaljában s mind közönségesen E tartomány ura egyedül ő leszen,…

 

Quarto: ilyen legyen czimerének rajza:

Tudós bagoly üljön zöldkoszorús pajzsra,

Bagoly felett lúdtoll, nem is egy, de kettő,

Alatta füstölgő magyar búfelejtő.

Az bagoly sem egyrül, sem másrul ne tuggyon,

Csakis gondolkozzon s ha azt nem, aluggyon.

Az pecsétgyűrűje legyen minőt kévánt,

 Legjobb lesz kövének egy nagy darab gyémánt.

*

Actum in castello ős Szegediensis,

Nos cancellarii irka-firka rendis,

Digni Dugonici, Lazarus qua comes,

Scriptores, pictores, publici matadores,

Kiknek végezését vette Írásába

Kisebb Íródeák, csácsogó krónikás, -

 Július de Száva.

 

 

 

* A január 9-iki szegedi Mikszáth-jubileumi ünnepen felolvasta a szerző.

 

 

 

ifj. Wlassics Gyula

 

Wlassics Gyula ifj br. (Zalánkeméni), államtitkár, 1884. 1908-ban lépett a közoktatásügyi minisztérium szolgálatába. Az irodalmi és művészeti osztályon teljesített szolgálat után az állami színházak vezetését vette át, 1925-ben államtitkári rangban a Tankönyvügyi Bizottság elnöke lett. Irányító szerepe van közművelődési ügyekben; az Oktató Film cenzúrabizottságának, a Nemzeti Filmbizottságnak elnöke stb. Több verseskötete, (Az én gályám. Régi fiók), regénye, (A vörös szalon) jelent meg. Wiki

 

 

 

1913. 10. 184. ifj. Wlassics Gyula: A JELEN DALA.

 

Csak a jelennek van illata, méze.

Csak a jelennek mámora, zenéje.

Hazugság a múlt, s a jövő hazugság.

 

Nincs üdve, csak a szálló pillanatnak.

Az istenek csak annyi rózsát adnak,

Amennyit a jelen kertjéből tépünk.

 

Nem csók a csók, amit már elcsókoltam.

A dal se dal többé végigdaloltan.

És az átálmodott álom nem álom.

 

Addig éljek, míg új tüzeket látok.

Sohase lessek elhamvadt lángot.

Elmúlt szerelmet sohase sirassak.

 

Járjak a felhős múlt s jövő közében,

Villámból vert híd szikrázó tüzében,

A pillanat száguldó paripáján.

 

A legforróbb, legharcosabb irammal,

Élvezve kéjt csókban, illatban, dalban,

Szédüljek hirtelen a nagy sötétbe.

Sohse érezzem, hogy megcsal a jelen,

Hogy csak káprázatok játszanak velem,

És nem marad igaz, csak a múlt. A Múlt.

 

ifj. báró Wlassics Gyula: Az ég

 

A csókom elcsókolta volna tán
Egy más szerelmes, s eldalolta volna
Egy más lantos pár halk melódiám.

 

És elsírhatta volna más talán
E néhány könnyet, s eljátszhatta volna
Az én egész életkomédiám.

 

De nékem kellett megszületni, hogy
Enyém lehessen a kéklő nagy ég,
S enyémnek a sokszínű alkonyok.

 

Enyém a szállongó felhők csatája,
Enyém a lengő köd lehelete,
S a Hold, az éjszakák halvány leánya…

 

Teremtőm, áldom alkotó kezed:
Én az eget mindennap megcsodáltam,  
És így beszéltem mindennap Veled!

 

mtda.hu/wlassics_gyula.html‎

 

 

Függelék

 

 

1908. 49. 1000. Új versek. Ady Endre régebbi, mintegy három évvel ezelőtt megjelent verses könyve most második kiadásban látott napvilágot. Ez az a könyv, a mellyel Ady benyomult az irodalmi diszkusszió körébe, mint a mai irodalom egyik legérdekesebb tagja s olyan heves viták központja, a milyeneket ez a mai nemzedék még nem látott. A vita nem szűnt meg, a hullámok még zajlanak s ellenfelek, barátok minduntalan visszanyúlnak az új dalok könyvéhez. Az új kiadás most jókor jön, mert a kinek az első kiadás nem volt meg, semmi módon nem juthatott hozzá, pedig szüksége van rá mindenkinek, a ki Ady egyéniségét s költői munkájának természetét meg akarja ismerni. Változás az új kiadásban csak a kiállítása, tartalma ugyanaz maradt, megvan benne Nagy Sándornak a versekre magukra is jellemző címképe is.

 

 

1908. 27. Képek szöveg nélkül

 

 

Új angol rendszerű vonat, torpedó alakú kocsikkal, egymás fölött elhelyezett két sínnel, alul s felül egy sor kerékkel, a mi a kisiklást kizárja. A vonat óránként 200 mérföld sebességgel tud haladni.

 

 

 

ASZFALTOZÓ KAZÁNOK TÁBORA A VÁRBAN.